29.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/1

(1)

2004. április 30-án a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (2) bejelentette a dömpingellenes eljárás megindítását a Kínai Népköztársaságból (KNK) származó egyes öntvények behozatala ügyében.

(2)

Az eljárás megindítására az Eurofonte (a továbbiakban: a panaszos) által a Közösség teljes öntvénygyártásának jelentős hányadát – jelen esetben több mint 50 %-át – képviselő gyártók nevében 2004 márciusában benyújtott panaszt követően került sor. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből származó jelentős kárra vonatkozóan, amelyet az eljárás megindításához elégségesnek ítéltek.

(3)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a panaszost, a panaszban említett közösségi gyártókat, az egyéb ismert közösségi gyártókat, a Kínai Népköztársaság hatóságait, az exportáló gyártókat, importőröket, valamint az érdekelt szervezeteket a vizsgálat megindításáról. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak álláspontjuk írásban történő kifejtésére, és arra, hogy az értesítésben megadott határidőn belül meghallgatásukat kérjék.

(4)

A kérelmező által képviselt számos közösségi gyártó, egyéb együttműködő közösségi gyártó, exportáló gyártó, importőr, szállító és felhasználói szervezet fejtette ki álláspontját. A meghallgatásra lehetőséget kapott az összes érdekelt fél, amely a fenti határidőn belül meghallgatását kérte, és meghallgatása sajátos okait bemutatta.

(5)

A vizsgálatban érintett exportáló gyártók, közösségi gyártók és importőrök nagy számára való tekintettel a vizsgálat megindítására vonatkozó értesítés az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételi technikák alkalmazását irányozta elő.

(6)

Annak érdekében, hogy a Bizottság eldönthesse, hogy szükség van-e a mintavételre, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, az exportáló gyártókat és az azok nevében eljáró képviselőket, a közösségi gyártókat és az importőröket felkérték a jelentkezésre és a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben meghatározott adatszolgáltatásra. A Bizottság emellett kapcsolatba lépett az exportáló gyártók ismert szervezeteivel és a Kínai Népköztársaság hatóságaival is. Ezek a felek nem kifogásolták a mintavételezés alkalmazását.

(7)

Összességében a Kínai Népköztársaságból 33 exportőr/gyártó, valamint 24 közösségi gyártó és 15 importőr válaszolt a mintavételi kérdőívre a megadott határidőre, és adta meg a kért információkat.

(8)

Annak érdekében, hogy a Kínai Népköztársaság exportáló gyártóinak – amennyiben kívánják – lehetőségük legyen piacgazdasági elbánásra (PGE), illetve egyéni elbánásra (EE) vonatkozó kérelmet benyújtaniuk, a Bizottság piacgazdasági, illetve egyéni elbánásra vonatkozó igénylőlapokat is kiküldött az ismert érintett kínai vállalatoknak, valamint mindazon egyéb vállalatoknak, amelyek a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben megadott határidőig jelentkeztek. Ez alapján 21 vállalat kérte a piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján, és három vállalat kérte csak az egyéni elbánást az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése alapján.

(9)

Az exportáló gyártókból történő mintavételre a Kínai Népköztársaság együttműködő exportáló gyártóival és a Kínai Népköztársaság hatóságaival folytatott konzultációt követően került sor. Az exportáló gyártókból való mintavétel alapja a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen megvizsgálható, legnagyobb Közösségbe irányuló reprezentatív exportmennyiség volt (vagy egyénileg, vagy kapcsolatban álló vállalatcsoport szintjén vizsgálva), valamint az, hogy a vállalat kérelmezett-e piacgazdasági elbánást. A mintában csak olyan vállalatok szerepeltek, amelyek piacgazdasági elbánást kérelmeztek, mivel egy átmeneti gazdaság esetén a többi vállalatra vonatkozó rendes értéket egy analóg harmadik ország árai vagy az onnan származó adatok alapján képzett rendes érték alapján kell megállapítani. Ennek alapján egy hét exportáló gyártót tartalmazó reprezentatív minta került kiválasztásra. A mintába beválogatott hét vállalat a mintavételi eljárás során kapott válaszok alapján az összes együttműködő gyártó által exportált mennyiség mintegy 50 %-át képviselte.

(10)

A közösségi gyártók esetében az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésének megfelelően a minta kiválasztása az együttműködő gyártókkal folytatott konzultációt követően, azok beleegyezésével, a Közösségen belüli legnagyobb reprezentatív gyártási és értékesítési mennyiség alapján történt. Ennek eredményeként a mintába öt közösségi gyártó került be. A Bizottság kérdőíveket küldött ki az öt kiválasztott vállalatnak, amelyekre a megjelölt határidőn belül négy teljes válasz érkezett. Az egyik vállalat határidőn túl küldte be a válaszát, ezért az eljárásból kizárásra került.

(11)

Az importőrök esetében az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésének megfelelően a minta kiválasztása az együttműködő importőrökkel folytatott konzultációt követően, azok beleegyezésével, elsődlegesen a Közösségbe történő legnagyobb reprezentatív behozatal, másodsorban pedig a földrajzi megoszlás alapján történt. A 15 vállalatból kettőről kiderült, hogy kapcsolatban állnak Kínai Népköztársaságban működő gyártókkal, így ezek ki lettek zárva a mintavételi eljárásból, mivel őket az exportáló gyártókra vonatkozó mintavételi eljárásban kell figyelembe venni. Ennek eredményeképpen négy importőr került kiválasztásra, amelyek közül három küldött vissza hiánytalanul kitöltött kérdőívet.

(12)

A Bizottság összegyűjtötte és ellenőrizte mindazon információkat, amelyeket a dömping, az abból eredő kár és a közösségi érdek előzetes megállapításához szükségesnek ítélt. Ellenőrző látogatásokat a mintába beválogatott alábbi vállalatok telephelyén végeztek:

(13)

Mivel meg kellett állapítani a rendes értéket azokra a Kínai Népköztársaságban működő exportáló gyártókra vonatkozóan, akiknek a piacgazdasági elbánás nem adható meg, a rendes érték analóg ország adatai alapján történő meghatározása céljából ellenőrző látogatásra került sor az alábbi vállalat telephelyén:

(14)

A dömpingre és kárra vonatkozó vizsgálat a 2003. április 1-jétől 2004. március 31-ig terjedő időszakot vette figyelembe (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI). A kár megállapítása szempontjából lényeges folyamatok vizsgálata a 2000 januárjától a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: a vizsgált időszak).

(15)

Az öntvények általában egy földbe ágyazott keretből és az azt lezáró fedélből vagy rácsból állnak, amely egy szintben helyezkedik el a gyalogosok és/vagy járművek által használt járófelülettel, és amely közvetlenül ki van téve a gyalogos- és/vagy járműforgalom által kifejtett terhelésnek és behatásoknak. A keret közvetlenül egy betonból vagy téglából kialakított üreg tetején helyezkedik el. Biztosítja a föld alatti üreg megközelítését, illetve az abba való bejutást.

(16)

Az öntvények a föld alatti üreg lefedésére szolgálnak, és el kell viselniük a gyalogos- és/vagy járműforgalom által kifejtett terhelést. A fedélnek vagy rácsnak a zajszennyezés, a személyi sérülés és a járművek károsodásának az elkerülése érdekében mindig stabilan a keretben kell maradnia. Az öntvénynek lehetővé kell tennie a föld alatti üreg biztonságos és egyszerű megközelítését, akár az oda történő belépésről, akár vizuális ellenőrzésről van szó.

(17)

Az öntvények mérete és formája eltérő. Kialakításuk az üreg méreteihez illeszkedik, amely hozzáférésének biztosítására vagy befedésére szolgálnak. A termék kerete általában kör, négyzet vagy téglalap alakú. A fedelek és rácsok bármely formában kaphatók, többek között háromszög, kör, négyzet vagy téglalap alakúak lehetnek.

(18)

Az öntvények lemezgrafitos vagy gömbgrafitos öntöttvasból készülnek. A gyártási folyamattól és a végtermék típusától, azaz attól függően, hogy az anyag lemezgrafitos vagy gömbgrafitos öntöttvas-e, gyártásukhoz különböző mennyiségben használnak fel hulladék acélt, kokszot, nyersvasat, szénport, mészkövet, ferroszilíciumot és magnéziumot. Az öntvények gyártása során kétféle vasolvasztási módszert használnak: vagy elektromos kemencét, vagy kupolókemencét alkalmaznak. A gyártás folyamata a lemezgrafitos és a gömbgrafitos öntöttvasból készített öntvények esetén hasonló. A gömbgrafitos öntöttvas esetében a fő különbség az, hogy itt a vasban lévő szénhez magnéziumot adnak, hogy lemezes forma helyett gömbszerű legyen a szerkezete, míg a lemezgrafitos öntöttvas esetében ez elmarad. Az olvasztási eljárás befejeztével az olvasztott vasat kézzel vagy géppel formába öntik.

(19)

Az érintett termék nem kovácsolható öntöttvasból készült, földben vagy föld alatt elhelyezkedő rendszerek lefedésére és/vagy megközelítésének biztosítására használt egyes cikkeket, valamint ezek részeit jelenti, amelyek lehetnek géppel vagy nem géppel előállított, bevonattal ellátott, festett vagy más anyaggal készült, a Kínai Népköztársaságból származó termékek (a továbbiakban: az érintett termék), és amelyeket rendesen a 7325 10 50 és 7325 10 92 KN-kódok alá, alkalmanként pedig a 7325 10 99 KN-kód alá sorolnak be. Ezek a KN-kódok a termék különböző megjelenési formáinak felelnek meg (csatornafedeleket, víznyelőrácsokat és aknafedlapokat beleértve). Ezek a megjelenési formák kellően hasonlóak ahhoz, hogy az eljárás szempontjából egyetlen terméket alkossanak. Meg kell jegyezni, hogy a föld alatt elhelyezkedő tűzcsapok az alkalmazásuk és a felépítésük következtében lényegesen különböznek az aknafedlapoktól, és ezért nem tekintendők érintett terméknek.

(20)

Az öntvények gyártásához az olvasztás során a Kínai Népköztársaságban túlnyomórészt kupolókemencét, míg a közösségi iparágban túlnyomórészt elektromos kemencéket használnak. Emellett a Kínai Népköztársaságban alkalmazott gyártási folyamat abban is különbözik az EU-ban használttól, hogy a Kínai Népköztársaságban a gyártók főként kézi, míg az EU gyártói gépi öntést alkalmaznak. A gyártási folyamattól és a végtermék típusától, azaz attól függően, hogy az anyag lemezgrafitos vagy gömbgrafitos öntöttvas-e, gyártásukhoz különböző mennyiségben használnak fel hulladék acélt, kokszot, nyersvasat, szénport, mészkövet, ferroszilíciumot és magnéziumot. Az öntvények gyártása során kétféle vasolvasztási módszert használnak: vagy elektromos kemencét, vagy kupolókemencét alkalmaznak. A gyártás folyamata a lemezgrafitos és a gömbgrafitos öntöttvasból készített öntvények esetén hasonló. A gömbgrafitos öntöttvas esetében a fő különbség az, hogy itt a vasban lévő szénhez magnéziumot adnak, hogy lemezes forma helyett gömbszerű legyen a szerkezete, míg a lemezgrafitos öntöttvas esetében ez elmarad. Az olvasztási eljárás befejeztével az olvasztott vasat kézzel vagy géppel formába öntik. A Kínai Népköztársaságban lemezgrafitos és gömbgrafitos öntöttvas anyagú öntvényeket egyaránt gyártanak.

(21)

A lemezgrafitos és a gömbgrafitos öntöttvas között az a különbség, hogy a lemezgrafitos öntöttvasban grafitlemezek találhatók; ettől az anyag merevebb lesz, és az öntvényt végső soron a tömege rögzíti. A gömbgrafitos öntöttvas a gömbgrafit miatt rugalmasabb termék, és jobb ergonómiai tulajdonságokkal rendelkezik, de rögzítőszerkezettel kell biztosítani, hogy a helyén maradjon.

(22)

A fent említettek szerint a vizsgálat megállapította, hogy az öntvények minden típusa – a lemezgrafitos és a gömbgrafitos öntöttvas közötti különbségek ellenére – ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik, alapvetően ugyanazokra a célokra használatosak, ezért ugyanazon termék különböző típusainak tekinthetők.

(23)

Ezért ebben az eljárásban az érintett termék az általános részben ismertetett, a Kínai Népköztársaságból származó öntvény.

(24)

A vizsgálat semmilyen különbséget nem talált az érintett termék és az Indiában gyártott és értékesített öntvények között, amely utóbbi ország szolgált analóg országként a Kínai Népköztársaságra vonatkozó rendes érték megállapításánál.

(25)

A vizsgálat semmilyen különbséget nem talált az érintett termék és a közösségi iparág által a Közösségben gyártott és értékesített öntvények között.

(26)

Egyes felek amellett érveltek, hogy a közösségi iparág által gyártott és a közösségi piacon értékesített öntvények nem hasonlóak az érintett termékhez. Különösen azt állították, hogy az európai szintű normákat az EN124 szabványok határozzák meg, és a nemzeti jogszabályok tartalmazzák ugyan az EN124-et, de általában további részleteket is kikötnek, határozott különbségeket idézve elő az egyes nemzeti piacokon értékesített öntvények között. Emellett egyes felek különösen arra hivatkoztak, hogy ők az úgynevezett „gatic” terméket forgalmazzák, amely a szokásos útburkoló anyagok kereskedelmi forgalomban lévő alternatívája, és amelyet egy olyan jól elhatárolható piaci résben alkalmaznak, ahol a beruházások műszaki leírásaiban magas szintű teljesítményt követelnek meg. Azzal érveltek, hogy ez a termék egy kiegészítő termék a standard termék mellett, és nem tekinthető helyettesítő terméknek. Ezért kérték, hogy a gatic termék kerüljön kizárásra az érintett termék meghatározásából.

(27)

Az első érvet illetően meg kell jegyezni, hogy közösségi piacon történő értékesítéskor mind a hasonló terméknek, mind az érintett terméknek meg kell felelnie az EN124 szabványoknak és nemzeti normáknak. Ez tehát meghatározza a „hasonló termék” meghatározásánál figyelembe veendő szempontokat, amelyek a termék fizikai, műszaki és vegyi tulajdonságai, és a termék végső felhasználási célja, illetve funkciója. A közösségi iparág által gyártott és a közösségi piacon értékesített öntvények anyaga lemezgrafitos öntöttvas vagy gömbgrafitos öntöttvas, és a vizsgálat megállapította, hogy ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki tulajdonságokkal bírnak, mint az érintett termék. Hasonlóan, a nemzeti normákban foglalt eltérések nem szerepelnek a hasonló termék meghatározásában, mivel nem lehet egyértelműen különbséget tenni a termékek között azok alapvető fizikai, műszaki vagy vegyi tulajdonságaik, illetve a végfelhasználás és a felhasználók felfogása tekintetében. Ami a termék fizikai és műszaki jellemzőit illeti, azokat a funkció, a beszerelés módja és helye határozza meg, és főként a terhelhetőséget megadó úgynevezett terhelési osztály, a fedél és a rács stabilitása a kereten belül, és a biztonságos és egyszerű hozzáférés. A termék anyaga lemezgrafitos öntöttvas vagy gömbgrafitos öntöttvas lehet, az akna fedele és/vagy kerete pedig betonnal vagy más anyaggal tölthető ki. Ami a termék felhasználását illeti, az öntvény, azaz a fedél és a keret a föld alatti hálózatok és az út- vagy járdafelület között képez határfelület. Az úgynevezett gatic termék is a fent említett tulajdonságokkal rendelkezik, így azt nem lehet megkülönböztetni az érintett terméktől. Az az érv tehát, hogy a gatic termék ki legyen zárva az érintett termék köréből, elvetésre került.

(28)

Végezetül a vizsgálat nem talált különbséget az érintett exportált termékek és az exportőr belföldi piacán gyártott és előállított öntvények között.

(29)

Ezért megállapítást nyert, hogy az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerint és a vizsgálat alkalmazásában a Kínai Népköztársaság belső piacán előállított és értékesített, az Indiában előállított és értékesített, illetve a közösségi iparág által a közösségi piacon előállított és értékesített öntvények minden típusa hasonló az érintett termékhez.

(30)

Emlékeztetünk arra, hogy az érintett vállalatok nagy számára való tekintettel a vizsgálat az alaprendelet 17. cikkének mintavételezésre vonatkozó előírásai alkalmazása mellett döntött, és erre a célra a kínai hatóságokkal folytatott konzultációt követően az EU-ba legnagyobb mennyiséget exportáló hét vállalat került mintaként kiválasztásra.

(31)

Ezzel kapcsolatban a későbbi elemzés feltárta, hogy az eredetileg kiválasztott hét vállalat közül az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a piacgazdasági elbánást egy vállalatnak lehetett megadni, az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében rögzített egyéni elbánást pedig a mintában szereplők közül három vállalatnak.

(32)

A mintavételezésre vonatkozó rendelkezések alkalmazása ezért a következők szerint történt. A piacgazdasági elbánásban részesített egyetlen vállalat számára megállapított egyéni dömpingkülönbözet került hozzárendelésre a mintában nem szereplő mindazon vállalathoz, amelyeknek a piacgazdasági elbánást meg lehetett adni. Azokhoz a vállalatokhoz, amelyek egyéni elbánást kaptak, és nem szerepeltek a mintában, az egyéni elbánást kapott három vállalatra megállapított dömpingkülönbözetek súlyozott átlaga került hozzárendelésre.

(33)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínai Népköztársaságból történő behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket a 2. cikk (1)–(6) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azon gyártók esetében, amelyek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeknek megfelelnek.

(34)

Röviden, kizárólag a hivatkozás megkönnyítése érdekében az alábbiakban összefoglaljuk a piacgazdasági elbánás feltételeit:

(35)

A jelenlegi vizsgálatban 21 exportáló gyártó jelentkezett a Kínai Népköztársaságból, és kérelmezett az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja szerinti piacgazdasági elbánást. Minden PGE-kérelem elemzésre került. Az érintett vállalatok nagy számára való tekintettel csak hét vállalat telephelyén került sor helyszíni vizsgálatra. A többi vállalat esetében a benyújtott adatok részletes irodai elemzésére került sor, valamint kiterjedt levelezést folytattak az érintett vállalatokkal a beküldött adatok hiányosságainak pótlása és az adatok pontosítása érdekében. Ahol a Kínai Népköztársaságban működő gyártó leányvállalata vagy más vele kapcsolatban álló vállalat az érintett termék gyártója és/vagy részt vesz az érintett termék (belföldi vagy külföldi) értékesítésében, a kapcsolatban álló felet is felkértük a piacgazdasági elbánást igénylő nyomtatvány kitöltésére. A piacgazdasági elbánás valójában csak akkor adható meg, ha a fenti követelményeket minden kapcsolatban álló vállalat teljesíti.

(36)

Azoknál a vállalatoknál, ahol helyszíni szemlére került sor, a vizsgálat fényt derített arra, hogy a hét kínai exportáló gyártó közül egy esetében teljesülnek a piacgazdasági elbánás feltételei. A fennmaradó hat kérelmet az alábbi táblázatban felsorolt okok miatt el kellett utasítani.

(37)

A fennmaradó 14 vállalatnál az egyes vállalatok egyéni alapon történő elemzése azt mutatta, hogy a piacgazdasági elbánás tíz vállalatnak nem adható meg. Ebből a tíz vállalatból három nem tanúsított megfelelő együttműködést a vizsgálat során, vagy azért, mert nem biztosították időben a kért információkat, vagy azért, mert kereskedő vállalatok voltak, és a velük kapcsolatban álló gyártóvállalatok nem működtek együtt. Az ebből a tíz vállalatból fennmaradt hét vállalat esetében is az alábbi táblázatban mutatjuk azokat a feltételeket, amelyeknek nem feleltek meg. A fennmaradó négy vállalatnak sikerült igazolnia, hogy a piacgazdasági elbánás öt feltételét teljesítette.

(38)

Az alábbi táblázat összefoglalja a piacgazdasági elbánást nem kapott vállalatokra vonatkozó megállapításokat, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt öt feltétel alapján. Meg kell jegyezni, hogy bár a 3. sz. vállalat önmagában minden feltételt teljesített, az alábbi felsorolásban szereplő 1. és 2. számú, a piacgazdasági elbánás feltételeit nem teljesítő vállalattal való kapcsolata miatt a piacgazdasági elbánás mégsem adható meg számára.

(39)

Ennek alapján a Kínai Népköztársaságban működő következő exportáló gyártók szerezték meg a piacgazdasági elbánást:

(40)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint az országos vámot, amennyiben van ilyen, a 2. cikk (7) bekezdésének hatálya alá eső országokra kell megállapítani, azon esetek kivételével, amikor a vállalatok igazolni tudják, hogy teljesítik az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében foglalt, az egyéni elbánás megadásához szükséges feltételeket.

(41)

A piacgazdasági elbánást kérelmező 21 exportáló gyártó egyben egyéni elbánást is kért arra az esetre, ha a piacgazdasági elbánást nem adják meg számára. További három exportáló gyártó csak egyéni elbánást kért.

(42)

Először, megállapítást nyert, hogy azon 16 vállalat közül, amely kérte, de nem kapta meg a piacgazdaság szerinti elbánást, öt felelt meg az egyéni elbánásra vonatkozó, az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében foglalt követelményeknek. Ami a többi vállalatot illeti, három vállalat nem tanúsított megfelelő együttműködést a vizsgálat során, vagy azért, mert nem biztosították kellő időben a kért információkat, vagy azért, mert kereskedővállalatok, és a velük kapcsolatban álló gyártóvállalatok nem működtek együtt, amint azt a fenti (37) preambulumbekezdés már ismertette.

(43)

A nyolc fennmaradó vállalat, amely kérelmezte, ám nem tudta megszerezni a piacgazdasági elbánást, nem teljesítette az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdése c) pontjának első mondatában foglalt feltételeket. Ennek következtében ezek a vállalatok nem kaphatják meg az egyéni elbánást.

(44)

Másodszor, abból a három vállalatból, amely csak egyéni elbánást kért, kettő az eljárás korai szakaszában beszüntette az együttműködést. A harmadik kérelmezőről kiderült, hogy kereskedővállalat, és a gyártóvállalatok, amelyekkel kapcsolatban áll, nem működtek együtt. Ezért ez a három vállalat nem kaphatja meg az egyéni elbánást.

(45)

Következésképpen az alábbi öt vállalatnak kell megadni az egyéni elbánást:

(46)

Az exportáló gyártók egy része ellenezte a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás meghatározását. Ezek a felek azonban nem nyújtottak be semmilyen új információt, ami e tekintetben eltérő következtetésekhez vezetett volna. Ebből kifolyólag ezek a kifogások elutasításra kerültek.

(47)

A Bizottság először megállapította azt, hogy az exportáló gyártónak az összesített belföldi értékesítése reprezentatív-e a Közösség felé történő összesített kiviteli értékesítésével összehasonlítva. Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a hasonló termék belföldi értékesítése akkor reprezentatív, ha annak összesített mennyisége legalább 5 % -a az érintett termék Közösség felé értékesített összmennyiségének.

(48)

Megállapítást nyert, hogy az exportáló gyártó belföldi értékesítése jóval alatta marad a megfelelő Közösség felé történő értékesítés 5 %-ának.

(49)

Ennek megfelelően az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban a rendes érték megállapítása úgy történt, hogy az exportőr exportált termékfajtákra vonatkozó előállítási költségeihez hozzáadták az értékesítés, az általános és adminisztrációs költségek, valamint a nyereség ésszerű összegeit. Mivel ebben az esetben csak egy Kínai Népköztársaságban működő vállalatnak adták meg a piacgazdasági elbánást, az a döntés született, hogy az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja értelmében az eladási, általános és adminisztrációs költségek, valamint a nyereség esetében egy analóg országban megállapított összeget kell figyelembe venni. Ezt megelőzően a Bizottság ellenőrizte, hogy a nyereség így megállapított összege ésszerű-e, és nem haladja-e meg a piacgazdasági elbánásban részesített gyártó belföldi értékesítésből származó nyereségét.

(50)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének értelmében a piacgazdasági elbánásban nem részesített vállalatok számára a rendes érték meghatározása egy analóg ország árai vagy képzett értékei alapján történt. A vizsgálat megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte abbéli szándékát, hogy Norvégiát kívánja felhasználni megfelelő analóg országként a Kínai Népköztársaságra érvényes rendes érték meghatározásához, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket. A Kínai Népköztársaság több exportáló gyártója és a Közösség több importőre kifogásolta ezt a javaslatot, és indokolt beadványokat nyújtott be annak kimutatására, hogy Norvégia nem megfelelő analóg ország, és helyette Indiát kellene választani. A Bizottság szervei vizsgálódást követően megállapították, hogy a termékfajták változatossága, a belföldi értékesítés mennyisége, a belföldi piacon fennálló verseny, a nyersanyagokhoz és gyártási folyamathoz való hozzáférés szempontjából India valóban jobb analóg ország a Kínai Népköztársaság esetében, mint Norvégia. Minden érdekelt fél értesítést kapott erről a döntésről, és egyik oldal sem emelt ellene kifogást. A Bizottság ezért egy indiai gyártó teljes körű együttműködését kérte, és meg is kapta.

(51)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban a piacgazdasági elbánásban nem részesített exportáló gyártók esetén a rendes érték meghatározása egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország gyártójától kapott ellenőrzött információk alapján, vagyis India belföldi piacán fizetett vagy fizetendő árak alapján történt. Megállapításra került, hogy ezek a műveletek i. rendes kereskedelmi forgalomban történtek; valamint ii. reprezentatívak voltak a (47) preambulumbekezdésben ismertetett módszer szerint. A vizsgálat kimutatott bizonyos különbségeket az indiai és kínai gyártók által alkalmazott gyártási folyamatban, amennyiben ez utóbbi kevésbé kifinomult berendezéseket használ és kevesebb energiát igényel. Az indiai belföldi eladási árakat ezért olyan összeggel igazították lefelé, amely tükrözi ezeket a különbségeket. Ahol szükséges volt, az érintett kínai gyártók által a Közösségbe exportált termékfajtákkal való igazságos összehasonlítás biztosítása érdekében ezek az árak kiigazításra kerültek.

(52)

Ennek eredményeként a rendes érték az indiai együttműködő gyártó tőle független vevőkkel szemben alkalmazott belföldi eladási árai súlyozott átlagaként került meghatározásra.

(53)

Azokban az esetekben, ahol az érintett terméket közösségbeli független vásárlónak exportálták, az exportár az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, mégpedig a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárak alapján került meghatározásra. Ez volt a helyzet a mintában szereplő három egyéni elbánásban részesített vállalat esetében.

(54)

Abban az esetben, amelyben a Közösségbe irányuló exporteladás kapcsolódó importőrön keresztül történt, az exportárat a kapcsolódó importőr első független vevővel szemben alkalmazott viszonteladói árai alapján képezték, az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően. A kapcsolódó importőr behozatal és a viszonteladás között felmerülő költségei, köztük az eladási, általános és adminisztrációs költségek, valamint a nyereség ésszerű összege figyelembevétele érdekében kiigazítást tettek. Ez volt a helyzet az egyetlen piacgazdasági elbánásban részesített vállalat esetében, valamint a mintában szereplő, piacgazdasági elbánásban vagy egyéni elbánásban nem részesített három vállalat esetében.

(55)

A rendes érték és az exportárak összehasonlítása ex-works paritás alapján történt. A rendes érték és az exportár igazságos összehasonlításának biztosítása érdekében kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően. Minden olyan esetben, ahol az ésszerű, pontos és bizonylatokkal alátámasztott volt, megfelelő kiigazítás történt a szállítás és biztosítás, hitel, jutalék és bankköltségek figyelembevételére.

(56)

Megállapítást nyert, hogy exporteladás esetén a visszatérített áfa mértéke alacsonyabb, mint belföldi értékesítés esetén. E különbség figyelembevétele érdekében az exportárakat az exporteladás, illetve belföldi értékesítés esetén visszatérített áfaszint eltérése – 2003-ban 2 %, 2004-ben 4 % – alapján kiigazították.

(57)

A mintában szereplő egyetlen piacgazdasági elbánásban részesített vállalat esetében a Közösségbe importált egyes termékfajtákkal kapcsolatos súlyozott átlagos rendes értéket minden esetében összehasonlították az érintett termék Közösségbe importált megfelelő fajtájának súlyozott átlagos exportárával, az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően.

(58)

A piacgazdasági elbánásban részesített, de a mintában nem szereplő négy vállalathoz a mintában szereplő fenti vállalatra megállapított dömpingkülönbözetet rendelték hozzá, az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően.

(59)

A mintában szereplő három egyéni elbánásban részesített vállalat esetében az analóg országra megállapított súlyozott átlagos rendes értéket vetették össze a Közösségbe irányuló exportnál alkalmazott súlyozott átlagos árral, az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően.

(60)

A két egyéni elbánásban részesített, de a mintában nem szereplő vállalat esetében a dömpingkülönbözet megegyezik a mintában szereplő, egyéni elbánásban részesített fenti vállalatokra megállapított súlyozott átlagos dömpingkülönbözet szintjével.

(61)

Ennek alapján az egyes vállalatokra vonatkozó dömpingkülönbözetek a CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezve, a vám megfizetése előtt:

(62)

A minden egyéb exportőrre érvényes országos dömpingkülönbözet meghatározásához a Bizottság először meghatározta az együttműködés szintjét. Ebből a célból kiszámolták a következő hányadost. A számlálóban a sem piacgazdasági, sem egyéni elbírálásban nem részesített együttműködő vállalatok Közösségbe irányuló exportjának a mennyisége szerepel. A nevező a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe irányuló export teljes mennyisége az Eurostat adatai alapján, amelyből le kell vonni piacgazdasági és egyéni elbánásban részesített vállalatok exportját. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy az együttműködés szintje 22 %-os, amely még olyan szétaprózott iparág esetében is alacsony érték, mint amilyen az érintett terméké.

(63)

A más exportáló gyártók által exportált mennyiségre vonatkozó országos dömpingkülönbözet megállapítása az alábbiak szerint történt:

(64)

A nem együttműködő vállalatok által exportált mennyiségre vonatkozóan a dömping szintjének meghatározása a mintában szereplő, sem piacgazdasági, sem egyéni elbírálásban nem részesülő exportáló gyártóknál megállapított két legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező termékkategória alapján történt.

(65)

A sem piacgazdasági, sem egyéni elbírálásban nem részesülő együttműködő vállalatokhoz a jelen számítás céljára az (55) preambulumbekezdésben rögzített módszer szerinti elvi egyedi dömpingkülönbözet kerül hozzárendelésre.

(66)

Végezetül az országos dömpingkülönbözet a fenti elvi egyedi dömpingkülönbözetek alapján került kiszámításra, súlyozó tényezőként felhasználva az exportőrök egyes csoportjaira – azaz az együttműködőkre és a nem együttműködőkre – érvényes CIF értéket.

(67)

Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a dömping országos szintje a vám megfizetése előtti CIF közösségi határparitásos ár 47,8 %-a.

(68)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő négy panaszos közösségi gyártó, valamint a panaszt alátámasztó további öt közösségi gyártó gyárt öntvényeket.

(69)

A panaszos közösségi gyártók azokkal a panaszt támogató közösségi gyártókkal együtt, amelyek a mintavételi megkeresésre válaszoltak, és együttműködtek a vizsgálattal, a hasonló termék közösségi termelésének több mint 60 %-át képviselik. Ezért az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti értelemben ők alkotják a közösségi iparágat.

(70)

Egy panaszos vállalat rögtön a vizsgálat megindítása után abbahagyta az együttműködést, így őt az eljárásból kizárták. Egy másik, a mintában szereplő vállalat a megállapított határidőn túl küldte be a válaszát. Egy vállalat, amely támogatta a panaszt, a megindítás után azonnal visszavonta támogatását. Következésképpen ez a három vállalat a közösségi iparág meghatározásába nem került bele.

(71)

Néhány fél úgy érvelt, hogy a két fő panaszt tevő vállalatot ki kellene zárni a közösségi iparág meghatározásából, mivel azok a Kínai Népköztársaságból származó öntvényeket nagy mennyiségben importáltak. Ebben a vonatkozásban először is meg kell jegyezni, hogy bár régi keletű gyakorlat azon importáló közösségi gyártók közösségi iparágból való kizárása, amelyek vagy védve vannak a dömpinggel szemben, vagy abból előnyük származik, nem kerülnek kizárásra, amennyiben megállapítást nyer, hogy a közösségi gyártóknak ideiglenesen és nagyon korlátozott mértékben a közösségi piac nyomott árai következtében importálniuk kellett. Ebben az esetben ennek a két vállalatnak a teljes importja a vizsgált időszak során alatta volt teljes termelésük 3,5 %-ának, és a Közösség bizonyos régióira irányult, amelyek a kínai dömpingelt import következtében különösen válságos helyzetben voltak. Mivel kis mennyiségről van szó, a két közösségi gyártó az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a közösségi iparág meghatározása részeként tekinthető. Ezen az alapon az érvelés elutasításra került.

(72)

Mivel a közösségi iparág vizsgálata mintavételezéssel történt, a kár felmérése az összegyűjtött információkon alapult. Megvizsgálták a közösségi iparág szintjére jellemző termelési, kapacitási, kapacitáskihasználási, termelékenységi, értékesítési, piaci részesedési, foglalkoztatási és növekedési tendenciákat. E téren minden együttműködő közösségi gyártótól további információkat kértek egy kérdőív segítségével, amelyet a mintában nem szereplő összes együttműködő közösségi gyártónak kiküldtek. A mintában nem szereplő vállalatok közül összesen öt válaszolt, a tőlük kapott információikat figyelembe vették. Ami a többieket illeti, az együttműködés hiánya miatt kizárásra kerültek az eljárásból. Az összegyűjtött információk alapján, a mintában szereplő közösségi gyártók szintjén elemezték az árakra és a jövedelmezőségre, pénzforgalomra, tőkebevonási vagy beruházási képességre, készletekre, a beruházások megtérülésére és a bérekre jellemző tendenciákat.

(73)

A kár elemzése kimutatta, hogy a dömpingelt behozatal nem egyenletesen érintette a közösségi piacot. Míg tizennégy tagállamban magas volt a dömpingelt behozatal hatása, a franciaországi piacot még nem célozta meg a dömpingelt behozatal. Ugyanakkor a mintában szereplő két francia gyártó súlya a közösségi iparág általános helyzetét tekintve különösen magas volt, mivel az általuk Franciaországban végzett öntvénygyártás és értékesítés a közösségi iparág teljes termelésének és értékesítésének körülbelül 36 %-át tette ki. E helyzet fényében helyes volt a közösségi iparág egészére vonatkozó kár elemzése mellett egy olyan elemzést is készíteni, amely a megcélzott közösségi piac, azaz a Franciaország nélküli közösségi piac (az EU 14 országa) egyes mutatóinak változását vizsgálja.

(74)

Az öntvények nyilvánvaló közösségi fogyasztásának meghatározása az együttműködő gyártók termelési adatai és más közösségi gyártók termelése alapján történt, hozzáadva az importot és levonva az exportot, az Eurostattól származó adatok és a panaszos által az egyes tagállamok piacának méretére és annak a vizsgált időszak során történő változásaira vonatozóan beküldött adatok alapján.

(75)

A fentiek alapján az öntvények nyilvánvaló fogyasztása a közösségi piacon egy 2002-ben történt kisebb visszaeséstől eltekintve meglehetősen stabilan 580 ezer tonna körül volt a vizsgált időszakban. Az öntvények piaca keresletfüggő, amit a csatorna és vízgazdálkodási szektor viszonylagos dinamizmusa befolyásol, amely az egyes tagállamok általános gazdasági fejlettségével van összefüggésben.

(76)

A Kínai Népköztársaságból származó érintett termék dömpingelt behozatalának szintjét a nem dömpingelt behozatalnak az Eurostat számadatokból való levonása adta. A dömpingelt behozatal a 2000. évi 122 511 tonnáról a vizsgálati időszak során 179 755 tonnára emelkedett, ami meredek, 47 %-os növekedést jelent.

(77)

A vizsgált időszakban a Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal folyamatosan – a 2000. évi 21,0 %-ról a vizsgálati időszak során 31,1 %-ra – növelte részesedését a közösségi piacon. Tehát a dömpingelt behozatal a vizsgált időszak alatt jelentősen (több mint tíz százalékponttal) nőtt mind abszolút értékben, mind a közösségi fogyasztáshoz viszonyítva.

(78)

Az öntvények az EU 14 országában fennálló nyilvánvaló fogyasztásának megállapítása ugyanazon az alapon történt, mint az egész Közösségre vonatkozó fogyasztás megállapítása, a franciaországi fogyasztás levonásával. Az öntvények nyilvánvaló fogyasztása a vizsgált időszakban mindvégig stabilan kevéssel 460 ezer tonna felett volt az EU 14 országában.

(79)

A Kínai Népköztársaságból származó érintett termék dömpingelt behozatala szintjének meghatározása a nem dömpingelt behozatalnak és a franciaországi importnak az Eurostat teljes behozatalra vonatkozó számadataiból való levonásával történt. Az utóbbi levonása azért volt elégséges az EU 14 országába érkező dömpingelt import mennyiségének helyes kimutatására, mert a panaszos gyártók által átadott információk szerint a francia piacon nem jelent meg jelentős mennyiségű dömpingelt import. A dömpingelt behozatal a 2000. évi 119 818 tonnáról a vizsgálati időszak során 171 946 tonnára emelkedett, ami meredek, 44 %-os növekedést jelent.

(80)

A vizsgált időszakban a Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal részesedése az EU 14 országa piacán a 2000. évi 25,8 %-ról a vizsgálati időszak alatt 37,2 %-re nőtt. A piaci részesedés növekedése itt kissé magasabb, mint a vizsgált időszak során az egész közösségre vonatkozóan megfigyelt növekedés.

(81)

Az Eurostat adataiból származtatott behozatali mennyiségeken és árakon alapuló, behozatali árakra vonatkozó információk azt mutatták, hogy 2000 és a vizsgálati időszak között a Kínai Népköztársaságból importált termékek CIF alapon számított átlagára 11 %-kal csökkent. Az esés különösen meredek volt 2003-ban és a vizsgálati időszakban.

(82)

A vizsgálati időszakban bekövetkezett árleszorítás mértékének kiszámításához a közösségi iparág mintában szereplő gyártói által értékesített hasonló termék árait összehasonlították az együttműködő exportáló gyártók Közösség piacára irányuló dömpingelt behozatala során a vizsgálati időszakban alkalmazott áraival, az egyes öntvénytípusok velük kapcsolatban nem álló vevőkkel szemben alkalmazott, visszatérítések és adók nélküli nettó súlyozott átlagárai alapján. A közösségi iparág árait ex-works árak alapon vették figyelembe. Az érintett behozatali árakat CIF alapon számították, és kiigazították a vámoknak és a behozatal utáni költségeknek megfelelően.

(83)

Egyes együttműködő importőrök azzal érveltek, hogy a közösségi gyártók által közbeszerzési pályázatok keretében értékesített érintett termékeket ki kell zárni az árleszorításra vonatkozó számításokból, miután a hatóságoknak történő eladások olyan szolgáltatásokat, garanciákat és egyéb költségeket is tartalmazhatnak, amelyek miatt a pályázat keretében értékesített termékek objektíven különböznek a szokásos kereskedelmi tárgyalások eredményeként értékesítettektől. Ezzel kapcsolatban először azt kell megjegyezni, hogy ezt az állítást nem indokolták a pályázatok és az egyéb kereskedelmi tárgyalások eredményeként kapott árak különbözőségét alátámasztó bizonyítékokkal. Ezen felül a mintában szereplő együttműködő közösségi gyártók vizsgálati időszak során közbeszerzési pályázatok keretében megvalósult értékesítései mennyiségileg igen kis százalékot tettek ki, így nem lehettek lényeges befolyással az árleszorítási számításokra. Ezen az alapon az igény elutasításra került.

(84)

A termékfajták meghatározásánál figyelembe vett elemek elsősorban az érintett termékhez felhasznált nyersanyag (lemezgrafitos vagy gömbgrafitos öntöttvas hozzáadott betonnal vagy anélkül), az érintett termék célja (csatornafedelek, víznyelőrácsok és aknafedlapok), annak méretei és különböző tartozékai, valamint az EN124 sz. európai szabványnak való megfelelés volt.

(85)

Ez az összehasonlítás kimutatta, hogy a vizsgálati időszakban a Kínai Népköztársaságból származó érintett termékeket olyan áron értékesítették a Közösségben, amelyek jelentősen, a közösségi iparág árainak százalékában kifejezve 31–60 %-kal kínáltak alá az utóbbiaknak.

(86)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének értelmében a Bizottság megvizsgálta mindazokat a gazdasági tényezőket és mutatókat, amelyek a közösségi gazdasági ágazat helyzetét 2000-től a vizsgálati időszakig befolyásolták.

(87)

A közösségi iparág gyártókapacitása a vizsgált időszak alatt kismértékben növekedett, ami inkább a meglévő kapacitások átszervezésének az eredménye volt, mint az új beruházásoké. Ugyanezen időszakban a közösségi iparág termelése 7 százalékponttal, kapacitáskihasználásának foka pedig több mint 8 százalékponttal csökkent.

(88)

Az EU 14 országában a közösségi iparág gyártókapacitásának hasonló emelkedését regisztrálták, mint közösségi szinten. A termelés és a kapacitáskihasználás foka azonban meredekebben, 14 százalékponttal csökkent.

(89)

A közösségi iparág eladásai 10 %-kal csökkentek, és ezt követően piaci részesedése 3,8 százalékponttal esett a vizsgált időszak során, míg a dömpingelt behozatal szintje 47 %-kal, piaci részesedése pedig 10,1 %-kal nőtt.

(90)

Az EU 14 országában a közösségi iparág nagyobb veszteséget szenvedett el a piaci részesedés terén (5,4 %), mivel eladásai a vizsgált időszak során jelentősen visszaestek (–17 %).

(91)

A foglalkoztatás szintje 13 %-kal csökkent a vizsgált időszak során a közösségi iparágban. A közösségi iparág egy foglalkoztatottra eső tonnák számában kifejezett termelékenysége a 2000. évi 133 tonnáról a vizsgálati időszakban 141 tonnára nőtt. A kibocsátásnak ez az egy főre eső növekedése főként annak köszönhető, hogy a közösségi iparág igyekezett termelését racionalizálni, és megbirkózni az egyre növekvő dömpingelt behozatallal.

(92)

A foglalkoztatás az EU 14 országában is csökkent a közösségi iparágban a vizsgált időszak során, a csökkenés azonban meredekebb, összesen 16 %-os volt. A termelékenység a 2000. évi 132 tonnáról az elemzési időszakban 135 tonnára nőtt.

(93)

A közösségi iparág árukészlete a vizsgált időszakban 16 %-kal nőtt. Az árukészlet felhalmozódása jelzi, hogy az eladások szintje nagyobb ütemben csökkent, mint a termelés szintje.

(94)

A mintában szereplő közösségi gazdasági ágazat gyártóinak átlagos nettó eladási ára gyakorlatilag nem változott. Ez a stabilitás nem tükrözi azonban a hulladék acél, az érintett termék gyártási költségének fő elemét adó összetevő árának jelentős, 34 %-os emelkedését, amelyre 2002 és a vizsgálati időszak között sor került. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy a hulladék acél árának bármilyen változása közvetlenül és teljes mértékben tükröződik az érintett termék gyártási költségében, hiszen ez a gyártási folyamat fő kiindulási anyaga. A közösségi iparág tehát ezt az emelkedést nem tudta az eladási árakban érvényesíteni, ami ésszerűen várható lett volna akkor, ha a dömpingelt behozatal nem helyezi őket nyomás alá, már csak azért is, mert a más országokból származó import átlagárai lényegesen magasabbak voltak, mint a Kínai Népköztársaság esetében.

(95)

Hasonló stabilitás volt megfigyelhető az EU 14 országában a közösségi iparág gyártóinak átlagos nettó eladási ára tekintetében is.

(96)

A mintában szereplő, közösségi iparágbeli gyártók nem kapcsolódó vállalatoknak történő nettó eladásokból származó adózás előtti hozama a közösségi piacon a 2000-es 12,1 %-ról a vizsgálati időszakban 9,9 %-re csökkent le, ami 18 %-os visszaesést jelent a vizsgált időszak folyamán. A visszaesés 2002-ig még meredekebb volt. Azóta a jövedelmezőség inkább pozitív irányba fejlődött, ami első pillantásra azt mutatja, hogy a közösségi iparág rendelkezik némi kapacitással arra, hogy a nehéz pénzügyi helyzetből talpra álljon. Ennek kapcsán megjegyzendő, hogy számos mutató, így a termelés, kapacitáskihasználás, termelékenység és az eladási mennyiség alakulása azonos folyamatra utalt.

(97)

A jövedelmezőség az EU 14 országában a 2000. évi 9,4 %-ról 5,3 %-ra esett vissza a vizsgálati időszakban, ami 44 indexpontos esést jelent a vizsgált időszakban. Bár 2002 után pozitív fejlődés látható, a jövedelmezőség nem tért vissza arra a 2000. évi szintre, amely egy ilyen típusú iparágban megfelelőnek tekinthető.

(98)

A közösségi iparág mintában szereplő gyártói érintett termékek gyártásába történő beruházásainak a szintje a vizsgált időszak során felére, azaz 12 millió euróról körülbelül 6 millió euróra csökkent.

(99)

A mintában szereplő, közösségi iparágbeli gyártók beruházásainak megtérülése, amely az érintett termék előállításához használt eszközök könyv szerinti nyitó és záró értéke átlagának a százalékában kifejezett adózás előtti eredményük, a 2000–2001-es időszakban pozitív volt, de tükrözte jövedelemtermelő képességük csökkenését. Ami a 2001 utáni időszakot illeti, a jövedelmezőséghez hasonlóan ez is helyreállt 2003 és a vizsgálati időszak között, bár 2002-ben csökkenés volt megfigyelhető.

(100)

Nem merült fel arra utaló jel, hogy a közösségi iparágnak egészében véve problémát okozott volna a tevékenységeihez szükséges tőke bevonása.

(101)

A mintában szereplő, közösségi iparágbeli gyártók a szokásos üzleti tevékenységből származó nettó pénzforgalom csökkenését tapasztalták a vizsgált időszak alatt.

(102)

Az EU 14 országában a közösségi gazdasági ágazat mintában szereplő gyártóinak szokásos üzleti tevékenységből származó pénzforgalma a vizsgált időszak alatt szintén csökkent. Ez a csökkenés azonban jóval meredekebb volt, hasonlóan a Közösség egészében végzett tevékenységükhöz kapcsolódó forgalom százalékában kifejezett nettó pénzforgalom (4 %) csökkenéséhez.

(103)

A vizsgált időszak alatt az egy foglalkoztatottra jutó átlagbér 9 %-kal nőtt. A bérek 2000-ben és 2001-ben stagnáltak, majd 2002-ben 2 %-kal, 2003-ban és a vizsgálati időszakban pedig további 5 %, illetve 2 %-kal nőttek. A foglalkoztatottak számának csökkenése miatt azonban a közösségi iparág mintában szereplő gyártóinak összesített bérköltsége a vizsgált időszak során viszonylag állandó maradt.

(104)

A tényleges dömpingkülönbözet közösségi iparágra gyakorolt hatása a Kínai Népköztársaságból származó behozatal mennyisége és árai mellett számottevő.

(105)

A közösségi iparág nem volt olyan helyzetben, hogy a korábbi dömping okozta kárt követően talpra kellett volna állnia.

(106)

A fenti tényezők vizsgálata kimutatta, hogy 2000 és a vizsgálati időszak között a dömpingelt behozatal mennyisége és piaci részesedése erősen megnőtt. A mennyiség a vizsgált időszak során 47 %-kal nőtt, a behozatal piaci részesedése pedig 31 % körülire emelkedett a vizsgálati időszakban. Megjegyzendő, hogy a dömpingelt behozatal az érintett termék közösségbe történő teljes behozatalának körülbelül 80 %-át tette ki a vizsgálati időszakban, lényegesen (akár 60 %-kal is) alákínálva a közösségi iparág eladási árainak. Emellett a kárt jelző egyéb mutatók, például a termelés (– 7 %), a kapacitáskihasználás (– 10 %), az eladás mennyisége (– 10 %), a beruházások (– 49 %) és a foglalkoztatás (– 13 %) szintén negatív irányba változtak a vizsgált időszakban.

(107)

Ugyanakkor a közösségi iparág elvesztette piaci részesedése egy részét. Valójában az érintett behozatal háromszorosan növelte piaci részesedését ahhoz viszonyítva, amennyit a közösségi iparág veszített a vizsgált időszak alatt. Ezért okkal feltételezhető, hogy a kínai behozatal a közösségi iparág által elveszített piaci részesedésen felül más európai öntödék piaci részesedésének egy részét is elvette, amelyek vagy beszüntették működésüket, vagy importőrré/kereskedővé alakultak át.

(108)

A közösségi iparág jövedelmezősége csak részben tükrözte az általános negatív képet. Abszolút értékben számolva a profit 18 %-kal esett. A nyereségesség (az értékesítési bevételből származó profit százalékban) 12,1 %-ról 9,9 %-ra csökkent. Az alákínálás jelentős mértékét tekintve nagyobb kárra lehetett volna számítani. Maga a nyereségesség azonban nem tükrözi a teljes helyzetet.

(109)

A közösségi iparágnak választania kellett, hogy szoros árversenybe kezd-e a kínai behozatallal vagy megpróbálja az árakat azok hagyományos szintjéhez közel tartani. Az áresés mértéke, amely a dömpingelt behozatallal való közvetlen versenyhez lett volna szükséges, egyértelműen túlmutatott volna azon a mértéken, amit a közösségi termelők megfontoltak volna ahhoz, hogy nyereségesek maradjanak. Bár valamilyen mértékben csökkentették áraikat, nem törekedtek a dömpingelt behozatalnak megfelelő árszintre. Ebből következően elfogadták a csökkentett mennyiséget, és a költségek leszorításával igyekeztek a mennyiségveszteséget ellensúlyozni. Az értékesítési bevételből származó profit százalékban kifejezett értéke így nem csökkent olyan drasztikus mértékben, azonban az értékesítési mennyiség és a piaci részesedés csökkent.

(110)

Ezenkívül az EU 14 országa helyzetének külön vizsgálata kimutatta, hogy a közösségi szinten viszonylag magas globális jövedelmezőség a vizsgálati időszak során elsősorban az egyik olyan tagállamban, nevezetesen Franciaországban működő és a mintában szereplő egyes vállalatok kiemelkedő teljesítményének köszönhető, ahol a dömpingelt behozatal hatása korlátozottan jelent meg. Az EU 14 országában – ahol a dömpingelt behozatal hatása különösen erős volt – a mintában szereplő vállalatok tevékenységükből következő pénzügyi helyzetének alakulása egyértelműen negatív tendenciát mutatott, jövedelmezőségi szintjük pedig 6 % alá esett. Az EU 14 országa esetében a kár mutatói, így a termelés (– 14 %), a kapacitáskihasználás (– 14 %), az eladás mennyisége (– 17 %), a beruházások (– 56 %), a foglalkoztatás (– 16 %), a pénzforgalom (– 45 %) negatív irányba változtak a vizsgált időszak során.

(111)

A közösségi iparág egésze veszített piaci részesedéséből a vizsgált időszak során, miközben a dömpingelt behozatal mind a mennyiség, mind a piaci részesedés tekintetében jelentősen nőtt. A dömpingelt behozatal jelentette növekvő nyomással szembesülve a közösségi iparág a foglalkoztatás csökkentésével próbálta növelni a termelékenységet. Ugyanakkor vissza kellett fogni a beruházásokat, amelyek szintje meredeken csökkent. Ez tükröződött egyes mutatóknak a vizsgált időszak során tapasztalt alakulásában. A jövedelmezőség és hasonlóképpen az eladások, továbbá a termelés mennyisége a 2000–2002 közötti erős visszaesést követően valójában meglehetősen pozitív irányba fejlődött, egészen a vizsgálati időszakig. Az első időszakra vonatkozóan jogosan feltételezhető, hogy a folyamatosan növekvő dömpingelt behozatal által kifejtett nyomás következtében a közösségi iparág tevékenységi szintje és eredményei visszaestek. A mutatók második időszakban bekövetkezett viszonylagos erősödése azt jelzi, hogy a közösségi iparág a gyártó létesítmények átszervezésével és így a kapacitások kihasználtságának növelésével, valamint a beruházások és a foglalkoztatás csökkentésével, így a gyártási költségek mérséklésével igyekezett ellensúlyozni a dömpingelt behozatal rövid távú pénzügyi helyzetére gyakorolt negatív hatását. Ez azonban veszélyezteti az ágazat hosszú távú pénzügyi állapotát, mivel piaci részesedése csökken, és lemond a termelékenység és versenyképesség hosszú távon való fenntartásához, sőt javításához szükséges beruházásokról.

(112)

A fentiek fényében és annak ellenére, hogy a francia piacot a dömpingelt behozatal agresszív támadása látszólag még nem célozta meg, meg lehet állapítani azt, hogy a közösségi iparág egésze jelentős kárt szenvedett. Súlyos inflációs nyomást szenvedett el, veszített értékesítési mennyiségéből (– 10 %), piaci részesedéséből (– 3,8 %), és a termelés csökkentésére kényszerült (– 7 %). Megtartotta ugyan a jövedelmezőség egy bizonyos szintjét, de ez a szint nem nyújt teret hosszú távú befektetéseknek. Általános helyzete az erőteljes romlás jeleit mutatta. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében a közösségi iparág jelentős kárt szenvedett.

(113)

A közösségi iparágat érintő kár okára vonatkoztató következtetése levonásához a Bizottság az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően megvizsgálta minden ismert tényező és azok következményeinek az iparág helyzetére gyakorolt hatását. A dömpingelt behozatal mellett egyéb olyan ismert tényezőket is figyelembe vett, amelyek egyúttal kárt okozhattak a közösségi iparágnak, hogy biztosítani lehessen, hogy az e tényezők okozta lehetséges kárt nem tulajdonítják a dömpingelt behozatalnak.

(114)

A vizsgált időszak során a Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal jelentősen nőtt mind a mennyiség (47 %), mind a piaci részesedés terén (a 2000-es 21,0 %-ról 31,1 %-ra a vizsgálati időszakban).

(115)

A dömpingelt behozatal árai a vizsgált időszakban mindvégig a közösségi iparág árai alatt voltak. Emellett olyan nyomást gyakoroltak a közösségi iparágra, aminek következtében az arra kényszerült, hogy árait az alapanyagárak jelentős emelkedése ellenére gyakorlatilag ne változtassa. A Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal árai jelentősen a közösségi gazdasági ágazat árai alá kínáltak, az árkülönbség 31 % és 60 % között volt. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az öntvények piaca egy piaci versenyre épülő, átlátható piac. Az alákínálás egy ilyen piacon olyan hátrányos tényező, amely a forgalmat a kínai dömpingelt behozatal felé tereli.

(116)

A dömpingelt behozatal hatásait mutatja annak a számos közösségi gyártónak az a döntése is, hogy leállítják saját gyártósoraikat, és átállnak az öntvények importálására.

(117)

Összességében a közösségi iparág 2000 és a vizsgálati időszak között elvesztett 3,8 százalékos piaci részesedését teljes mértékben felszívta a Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal piaci részesedésének növekedése.

(118)

A közösségi iparág piaci részesedésének csökkenése egybeesett az iparág általános gazdasági helyzetét jellemző egyéb negatív fejleményekkel a termelés, a gyártókapacitás kihasználása, az eladás, a beruházások és a foglalkoztatás terén.

(119)

Emellett a közösségi iparágban a jövedelmezőség meredek esése nyilvánult meg – a 2000. évi 12,1 %-ról a vizsgálati időszakban 9,9 %-ra. Ezek a tényezők, párosulva azzal, hogy a közösségi iparág a dömpingelt behozatal jelentette árverseny miatt nem tudta árait úgy emelni, hogy ellensúlyozza az alapanyagok árának emelkedését, ahhoz vezettek, hogy a racionalizálás és a termelékenység javítása ellenére kárhelyzetben találta magát. A dömpingelt behozatal piaci részesedésének a bővülése és az árak visszaesése egybeesett a közösségi gazdasági ágazatra vonatkozó feltételek jelentős változásával.

(120)

Egyes együttműködő importőrök azzal érveltek, hogy míg a Közösségbe érkező kínai behozatal mennyiségének emelkedése közvetlenül az érintett termék iránti kereslet növekedésének eredménye, a közösségi iparág piacán egy általános csökkenő tendencia jelentkezett, mivel 2002-ben csökkent a távközlési piac öntvények iránti kereslete. Ez a piac a 2002-t megelőző években érte el csúcspontját, amely torzította a kár elemzését, mivel a 2000-es és 2001-es év kivételesen jó év volt. A 2002-t követő időszakban pedig javultak a közösségi iparág eredményei, ami egészséges állapotokra utal.

(121)

Ezzel kapcsolatban először azt kell megjegyezni, hogy a vizsgálat nem mutatta ki a kereslet bővülését, hanem azt találta, hogy a vizsgált időszakban a változatlan fogyasztás mellett folyamatosan nőtt az import. Ami a távközlési piac 2002. évi hatását illeti, ez nem tükröződött az érintett termék kínai importjában, amely a dömpingárak mellett folyamatosan nőtt. Emellett az állítást bizonyítékokkal nem támasztották alá. Végezetül, a vizsgálat megállapította azt, hogy a közösségi iparág jelentős kárt szenvedett a vizsgált időszakban. Ennek alapján a fenti érvet elutasították.

(122)

Az egyéb harmadik országból származó behozatal a 2000. évi 70 600 tonnáról 49 000 tonnára esett a vizsgálati időszakban, míg a megfelelő piaci részesedés a 2000. évi 12 %-ról 8,5 %-ra mérséklődött a vizsgálati időszakban. Ennek az importnak a legnagyobb része Lengyelországból, a Cseh Köztársaságból és Indiából származott. Az Eurostat adatai alapján azonban megállapítható, hogy a harmadik országból importált öntvények átlagára jelentősen meghaladta a megfelelő Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal árait (a 2000. évi 12 %-ról a különbség 55 %-ra nőtt a vizsgálati időszakban). Emellett az egyéb országok árai átlagosan 16 százalékponttal emelkedtek a vizsgált időszakban. Ezek a behozatalok ezért nem okozhattak kárt a közösségi iparágnak.

(123)

Ami az egyéb közösségi gyártók termelési és eladási volumenét illeti, piaci részesedésük körülbelül 18,5 % volt a vizsgálati időszakban. A vizsgált időszakban eladásaik a mennyiséget tekintve meredeken (21 %-kal) visszaestek, piaci részesedésük pedig számottevően (4,9 százalékponttal) csökkent. Nem volt arra utaló jel, hogy más közösségi gyártók árai alacsonyabbak lettek volna az együttműködő közösségi iparág árainál. Ezért okkal állapítható meg, hogy a más közösségi gyártók által előállított és értékesített termékek nem okoztak jelentős kárt a közösségi iparágnak.

(124)

Az érdekelt felek nem vetettek fel egyéb olyan tényezőt, amely a közösségi iparágnak egyúttal kárt okozhatna, illetve a vizsgálat során nem merült fel egyéb ilyen tényező.

(125)

A közösségi iparág sebezhető helyzete egybeesett a Kínai Népköztársaságból származó behozatal erőteljes emelkedésével és a behozatal jelentős árleszorító hatásával.

(126)

Ami az egyéb harmadik országokból származó behozatalt illeti, figyelembe véve azok csökkenő piaci részesedését a vizsgált időszakban, valamint azt, hogy a vizsgálati időszakban átlagáraik jelentősen meghaladták a dömpingelt behozatal árait, megállapítható, hogy valószínűtlen, hogy ezek a tényezők bármilyen fenyegetést jelentenének a közösségi iparág helyzetére.

(127)

Ezért megállapítást nyer, hogy a Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott közösségi iparágnak, az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében.

(128)

Az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem állna-e ellentétben a Közösség egészének az érdekével. A közösségi érdek megítélése a különféle érintett érdekek, így a közösségi iparág, az importőrök és kereskedők, valamint az érintett terméket felhasználók érdekeinek a vizsgálatán alapult.

(129)

A közösségi érdek megállapítása céljára a Bizottság megvizsgálta a dömpingellenes intézkedések bevezetésének, illetve be nem vezetésének várható hatásait az érintett gazdasági szereplőkre. A közösségi gyártók és importőrök mellett a Bizottság információkat kért minden ismert érintett és érdekelt féltől, így a felhasználóktól és a fogyasztói szervezetektől.

(130)

A közösségi iparágat nagy-, valamint kis- és középvállalkozások alkotják.

(131)

Az intézkedések bevezetése várhatóan megakadályozza a piac további torzulását és az árak további romlását. Ez lehetővé tenné a közösségi iparág számára az elveszített piaci részesedés visszanyerését, miközben továbbra is olyan áron értékesíthet, amely fedezi a költségeit, ami a jobb termelékenységnek köszönhetően ismét az egységnyi előállítási ár csökkenéséhez vezet majd. Összességében az várható, hogy főként az egységre eső előállítási költségek (a jobb kapacitáskihasználás és következésképpen a jobb termelékenység miatti) csökkenése, valamint bizonyos mértékben az árak kismértékű emelkedése lehetővé fogja tenni a közösségi iparág számára, hogy a fogyasztói piac torzulása nélkül javítson pénzügyi helyzetén.

(132)

Másfelől, amennyiben nem kerül sor a dömpingellenes intézkedések bevezetésére, a közösségi iparág pénzügyi helyzetének negatív tendenciája várhatóan tovább folytatódik. A közösségi iparág helyzetét a vizsgálati időszakban kiemelten jellemzi a leszorított áraknak köszönhető bevételkiesés és a piaci részesedés további csökkenése. A bevételek csökkenését tekintve több mint valószínű, hogy a közösségi iparág pénzügyi helyzete intézkedések hiányában tovább romlik. Ez végül a termelés visszafogásához és további gyárbezárásokhoz vezet majd, amely veszélyezteti a foglalkoztatást és a beruházásokat a Közösségben.

(133)

Ennek megfelelően megállapítást nyert, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése lehetővé tenné a közösségi iparág számára, hogy a kárt okozó dömpingből talpra álljon.

(134)

Amint az a (11) preambulumbekezdésben szerepelt, 15 vállalat küldte be a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben kért, a minta kiválasztására szolgáló információkat az erre a célra megjelölt határidőn belül. Ezek közül reprezentatív minta céljára négy importőr került kiválasztásra. Mind a négy vállalat kapott kérdőívet.

(135)

A mintában szereplő négy vállalat közül az egyik nem válaszolt a kérdőívre, ezért ki lett zárva az eljárásból. A többi kiválasztott vállalat teljeskörűen, hiánytalanul kitöltött kérdőívet juttatott vissza. Ezek a vállalatok importálták a vizsgálati időszakban a Kínai Népköztársaságból behozott öntvények teljes mennyiségének 19 %-át.

(136)

Egyes együttműködő importőrök azt állították, hogy az egyik mintában szereplő importőrt nem lett volna szabad kiválasztani, mivel az egy másik cég leányvállalata, amely állítólag a legnagyobb egyedi vevője az egyik panaszos vállalatnak, és ennek a panaszos vállalatnak a szállítója. Ez az állítólagos kapcsolat a kifogás szerint elegendő ok ennek az importőrnek a mintából való kizárásához, mivel összeférhetetlenséget jelent. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az importőr és a panaszos vállalat közötti állítólagos kapcsolat nem lép túl a független gazdasági szereplők közötti szokásos üzleti viszonyon, ezért nem indokolja az összeférhetetlenséget. Emellett a kifogást nem támasztották alá. Az érv ezért elutasításra került.

(137)

Felhozták továbbá azt, hogy az intézkedések bevezetése minden valószínűség szerint hatással lesz a foglalkoztatásra a közösségi felhasználó iparágban és az importőrök körében. Azt állították, hogy miután az utóbbiaknak nincs olyan árrésük, amely a vámot fedezhetné, kénytelenek lennének azonnal beszüntetni üzleti tevékenységüket és elbocsátani alkalmazottaikat. Azzal érveltek továbbá, hogy a Közösségben lényegesen emelkedik a termékek iránti kereslet, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a tíz új tagállamot, amely gyors fejlődése során tovább fogja azt emelni. Ebben az összefüggésben a vámok bevezetése hiányhoz, és ennek következtében nagy áremelkedéshez vezethet az európai piacon. Emellett ebben az esetben – lényeges konkurencia hiányában – a közösségi gyártók szabadon ellenőrzésük alatt tarthatnák a piacot.

(138)

Az intézkedések közösségi felhasználó iparágban és az importőrök körében a foglalkoztatásra gyakorolt hátrányos hatásait nem támasztották alá. Ami a közösségi felhasználókat érő hátrányt illeti, amint az alább olvasható (140), az eljárás során egyetlen felhasználó vagy felhasználói szervezet sem jelentkezett. Ami az importőröket érő negatív hatást illeti, a közösségi piacon elfoglalt szilárd pozíciójuk a felhozott állítással szemben inkább azt tükrözi, hogy helyzetük egészséges és megingathatatlan, mint törékeny. Emellett meg kell jegyezni, hogy a vám árrésből történő fedezése éppen a vám kivetésének célját tenné semmissé, azaz azt a célt, hogy a dömpinget alkalmazó szereplők versenyt sértő magatartása által torzított piacon helyreálljanak a tisztességes verseny feltételei. A tíz új tagállam miatti keresletbővülésből adódó állítólagos hiánnyal kapcsolatban először azt kell megemlíteni, hogy a közösségi iparág nem használja ki teljes kapacitását, így az esetleges hiány a kapacitáskihasználás fokozásával és a készletek csökkentésével kiküszöbölhető lenne. Emellett egyes új tagállamok jelenlegi termelése, valamint a harmadik országokból származó import együttesen továbbra is ellátja majd a piacot méltányos árú termékekkel, hozzájárulva ezzel az átlátható, versenyre épülő környezet megvalósulásához.

(139)

Ennélfogva megállapítható, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetésének valószínűsíthető hatásai a független importőrökre/kereskedőkre nézve nem lennének jelentősek.

(140)

A vizsgálat megindításáról szóló értesítésben megadott határidőig egyetlen felhasználó vagy fogyasztói szervezet sem jelentkezett. A részükről mutatott együttműködés hiánya alapján megállapítható, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem befolyásolná méltánytalanul a helyzetüket.

(141)

A lehetséges intézkedések közösségi versenyre gyakorolt hatásai kapcsán valószínűsíthető, hogy az érintett exportáló gyártók, mivel piaci helyzetük szilárd, továbbra is el tudják majd adni az öntvényeket, noha olyan áron, ami az iparág számára nem jelenti majd jelentős kár veszélyét. A közösségbeli gyártók nagy számával és az egyéb harmadik országokból származó importtal együtt ez biztosítja majd, hogy továbbra is méltányos árakat kínáló öntvényforgalmazók széles választéka álljon a felhasználók és kiskereskedők rendelkezésére. Egyes együttműködő importőrök azzal érveltek, hogy a közösségi iparág nem piaci versenyen alapul, hanem olyan helyi és regionális piacok jellemzik, amelyeket monopóliumok, illetve duopóliumok uralnak. Közölték azt is, hogy az egyik közösségi együttműködő gyártót korábban elmarasztalták erőfölénnyel való visszaélésért, amellyel akadályozta az érintett termék bejutását a francia piacra.

(142)

Ezzel kapcsolatban elsőként azt kell megjegyezni, hogy a monopóliumok, illetve duopóliumok által uralt helyi és regionális piacok létére vonatkozó érvet semmilyen bizonyítékkal nem támasztották alá, ezért az elutasításra került. Az erőfölénnyel való visszaélés miatti elmarasztalás pedig egy olyan múltbeli esetre vonatkozott, amely teljes mértékben kívül esik a vizsgált időszakon és az ennek a vizsgálatnak a tárgyát képező termékkörön. Emellett egy importőr ugyanazon gyártó ellen benyújtott panasza ügyében hozott későbbi döntés a vizsgált időszakon belül nem marasztalta el a gyártót a francia piacon tanúsított versenyellenes magatartása miatt, és ezt az eljárást meg is szüntették. Ennek alapján a fenti érv elutasításra került.

(143)

Jelentős számú szereplő marad tehát a piacon, akik képesek lesznek kielégíteni a keresletet. A fentiek alapján ezért megállapítható, hogy a verseny minden valószínűség szerint a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően is erős marad.

(144)

A fentiek fényében megállapítható, hogy a jelen ügyben nem áll fenn kényszerítő ok az intézkedések bevezetése ellen, és hogy az intézkedések alkalmazása a Közösség érdekeit szolgálná.

(145)

A dömpinggel, az abból következő kárral, az okozatisággal és a közösségi érdekkel kapcsolatban tett megállapításokra tekintettel intézkedéseket kell hozni annak megelőzése érdekében, hogy a dömpingelt behozatal a jövőben kárt okozzon a közösségi iparágnak.

(146)

Ebből a célból először összehasonlításra kerültek az importárak és a közösségi iparág árai, a megfelelő haszonkulcsot figyelembe vevő kiigazítás nélkül. Az összehasonlítás az összehasonlítható termékfajtákra terjedt ki. A különbség kifejezése a megfelelő exportból származó forgalom százalékában történt. Ez az elemzés mindegyik exportáló gyártónál olyan különbözetet eredményezett, amely már meghaladta a megfelelő dömpingkülönbözetet. Ezért a kisebb összegű vám alkalmazására vonatkozó szabály teljesüléséhez nem volt szükséges meghatározni azt a haszonkulcsot, amit a közösségi iparág a dömpingelt behozatal hiányában elérhetett volna, mivel a megfelelő kárkülönbözet amúgy is magasabb lett volna a dömpingkülönbözetnél.

(147)

A fentiek fényében, az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésével összhangban végleges dömpingellenes vámokat kell kivetni a Kínai Népköztársaságból származó öntvények behozatalára a megállapított dömpingkülönbözetek szintjén, mivel ezek minden esetben alacsonyabbak, mint a kárkülönbözet.

(148)

A piacgazdasági elbánásban részesített, ebben a rendeletben meghatározott vállalatokra megállapított egyedi dömpingellenes vám mértékének megállapítása a jelen vizsgálat eredményein alapul. Ennek megfelelően azt az állapotot tükrözi, amelyet a vizsgálat a vállalatra vonatkozóan megismert. Ezek a vámtételek (szemben a „minden egyéb vállalatra” vonatkozó, egész országra érvényes vámmal) ezért kizárólag a Kínai Népköztársaságból származó, e vállalatok által gyártott termékek behozatalára alkalmazandók, az itt megadott jogi személyek által. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten – név és cím megadásával – nem említett egyéb vállalatok által – ideértve az ezzel a külön megemlített vállalattal kapcsolatban álló vállalatokat is – gyártott termékére nézve ez a vámtétel nem jelent előnyt, ezért ezekre az országos vámtétel vonatkozik.

(149)

Az egyedi dömpingellenes vámtétel alkalmazására vonatkozó kérelmeket (pl. a társaság névváltozását követően, vagy új termelési vagy értékesítési társaságok létrehozása esetén) haladéktalanul a Bizottságnak kell benyújtani, megadva minden szükséges információt, különösen azokat, amelyek a például az adott névmódosításhoz vagy termelő vagy értékesítő társaságok módosításához kapcsolódóan a vállalat termeléssel, belföldi vagy export értékesítéssel kapcsolatos tevékenységeiben bekövetkező változásokra vonatkoznak. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítani kell az egyedi vámtételre jogosult vállalatok felsorolásának módosításával.

(150)

Tekintettel a fentiekre, a dömpingellenes vámtételek a következők:

(151)

Valamennyi érintett fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyeken a végleges dömpingellenes vámok kivetésének javaslata alapul. Kaptak egy bizonyos időt, amelyen belül ezt a tájékoztatást követően kifogással élhettek. A felek szóbeli és írásbeli megjegyzéseit kellőképpen figyelembe vették, és a megállapításokat adott esetben azoknak megfelelően módosították. Minden fél részletes választ kapott az általa benyújtott megjegyzésekre.

(152)

Négy egyéni elbánásban részesülő exportáló gyártó jelezte, hogy kötelező árajánlatot tenne, de az alaprendelet 8. cikke (2) bekezdésében rögzített határidő előtt nem tudott kellően megalapozott árajánlatot benyújtani. Ebből következően a Bizottság nem tudott árajánlatot elfogadni. A Tanács azonban, tekintettel a szóban forgó gazdasági szereplők (elsősorban kis- és középvállalkozások) szempontjából fennálló összetett kérdéskörre, valamint arra, hogy a végleges közzétételt nem előzte meg ideiglenes közzététel, úgy ítéli meg, hogy kivételesen engedélyezni kell az árajánlatuk kiegészítését a fent említett határidőn túl.

(153)

A kínai hatóságok azt is kérték, hogy az eljárásban érintett számos kínai exportáló gyártó számára az előző preambulumbekezdésben említett négy exportáló gyártó esetében talált megoldáshoz hasonló megoldást lehessen találni. Amennyiben a megbeszéléseket követően kiderül, hogy az intézkedések formájában az árajánlatok elfogadásától eltérő változtatást kell végrehajtani, helyénvaló egy ideiglenes felülvizsgálat lehető leggyorsabb lefolytatása,

29.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/28

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

29.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/30

(1)

Az 1548/2004/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdésével módosított 1722/93/EGK bizottsági rendelet (2) 9. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében szereplő második mondat szövege hibás az észt, finn, görög, holland, lett, litván, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelvű változatban.

(2)

A téves értelmezés elkerülése és az 1722/93/EGK rendeletben előírt intézkedések megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében ezt a hibát helyesbíteni kell.

(3)

Mivel ennek a helyesbítésnek bizonyos termelőkre nézve nincsenek hátrányos vagy diszkriminatív következményei, az 1548/2004/EK rendelet hatálybalépésének időpontjától kell alkalmazni.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

29.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/31

(1)

A borpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17-i 1493/1999/EK tanácsi rendelet (1) 27. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy bármely olyan természetes vagy jogi személy vagy személyek csoportja, aki, illetve amely bort készített, köteles az ebből a borkészítésből származó összes mellékterméket lepárlásra leadni.

(2)

A piaci mechanizmusokra tekintettel a borpiac közös szervezéséről szóló 1493/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2000. július 25-i 1623/2000/EK bizottsági rendelet (2) előírja a kötelező lepárlás alkalmazásának szabályait, továbbá 49. cikkében esetenként megengedi az ettől való eltérést.

(3)

Magyarország meghozta a kötelező lepárlás teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, de a borkészítés melléktermékeinek feldolgozására alkalmas új szeszfőzdék létesítése elhúzódik. Következésképpen a 2004–2005. borászati év melléktermékeit részben a 2005–2006. évben fogják lepárolni. Azonban jelenleg nincs elegendő kapacitás arra, hogy egyszerre lepárolják két borászati év melléktermékeinek összességét.

(4)

Az 1990/2004/EK bizottsági rendelet (3) engedélyezte Magyarországnak, hogy a termelők bizonyos kategóriáit a 2004–2005. borászati évre kizárja a borkészítés melléktermékeinek lepárlására kötelezettek közül. A fent leírt tényállás fényében indokolt ezt az engedélyt a 2005–2006. borászati évre meghosszabbítani.

(5)

Az 1990/2004/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Borpiaci Irányítóbizottság véleményével,

29.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/32

(1)

Több tagállam számára jelentős nehézségeket okoz az 1493/1999/EK rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt rendelkezéseknek a törvénybe ütköző szőlőtelepítések szabályozási eljárása tekintetében történő alkalmazása. A nehézségek különösen arra az időpontra vonatkoznak, amelytől kezdve ezt az eljárást meg kell indítani. Az eltérés engedélyezését érintő különböző rendelkezések alkalmazása ugyanis jelentős és összetett igazgatási terhekkel jár, különösen az ellenőrzés és a szankciók vonatkozásában.

(2)

E nehézségek leküzdése céljából szükséges a törvénybe ütköző szőlőtelepítések szabályozására előírt rendelkezések módosítása. Egy, a Tanácsnak benyújtandó megfelelő javaslat megszületéséig és a zökkenőmentes igazgatás elősegítése érdekében indokolt az ezen eljárásra nézve az 1227/2000/EK bizottsági rendeletben (2) megállapított határidő 2007. december 31-re történő végérvényes elhalasztása.

(3)

Az 1227/2000/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Borpiaci Irányítóbizottság véleményével,

29.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/33

(1)

Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, valamint másrészről a Bolgár Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló Európa-megállapodás kereskedelmi vonatkozásainak a felek közötti új kölcsönös mezőgazdasági engedményekről folyó tárgyalások eredményei figyelembevételével történő kiigazításáról szóló jegyzőkönyv elfogadásáról szóló, 2003. április 8-i 2003/286/EK tanácsi határozat (2) engedményeket írt elő egyes, Bulgáriából származó élő szarvasmarhafélék behozatali vámkontingensének megnyitására vonatkozóan.

(2)

A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság az Európai Unióhoz történt csatlakozásának figyelembevétele céljából, az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, valamint másrészről a Bolgár Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló Európa-megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének megkötéséről szóló, 2005. április 18-i 2005/430/EK, Euratom tanácsi és bizottsági határozat (3) további engedményeket ír elő egyes, Bulgáriából származó élő szarvasmarhafélék behozatalára vonatkozóan.

(3)

Olyan részletes szabályokat kell megállapítani, amelyek 2005. július 1-jétől kezdődően, éves időszakokra szabályozzák az élő szarvasmarhafélékre vonatkozó vámkontingens megnyitását és igazgatását.

(4)

A spekuláció megelőzése céljából a kontingensen belül rendelkezésre álló mennyiségeket azon piaci szereplők számára kell hozzáférhetővé tenni, akik bizonyítani tudják, hogy harmadik országokkal jelentős mértékű, tényleges kereskedelmet folytatnak. Ezt figyelembe véve és a hatékony igazgatás biztosítása érdekében az érintett kereskedőktől meg kell követelni, hogy a kérdéses éves kontingens tárgyévét megelőző évben egy előírt minimális számú egyedet hozzanak be, ami egyúttal a tisztességes kedvezményhez jutás feltételeit is megteremti. Mivel a szabályozni kívánt kedvezmények csak a Bulgáriából történő behozatalra vonatkoznak, és figyelembe véve az onnan származó behozatal volumenét, az 50 egyedből álló szállítmány tekinthető szokásos rakománynak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy legalább egy szállítmány beszerzése szükséges ahhoz, hogy az ügyletet valósnak és piacképesnek lehessen minősíteni.

(5)

Amennyiben ezeket a feltételeket ellenőrizni kell, a kérelmeket abban a tagállamban kell bemutatni, ahol az importőr a HÉA-nyilvántartásban szerepel.

(6)

Ugyancsak a spekuláció megelőzése érdekében meg kell tagadni a kontingenshez jutást azon importőrök esetén, akik a kérdéses éves kontingens tárgyévének kezdetét megelőző január 1-jéig felhagytak az élő szarvasmarhafélék kereskedelmével. Ezenfelül a behozatali jogokra vonatkozóan biztosítékot kell szolgáltatni abban a tagállamban, ahol az importőr a HÉA-nyilvántartásban szerepel. Kívánatos, hogy a behozatali engedélyek ne legyenek átruházhatóak, és csak olyan mennyiségekre vonatkozóan legyenek kiadhatók a kereskedőnek, amelyre az már rendelkezik behozatali jogosultsággal.

(7)

A kiegyenlítettebb kontingenshez jutás biztosítása érdekében a kérelmenként kereskedelmileg jövedelmező számú állatra vonatkozó előírás mellett az egyes kérelmekre vonatkozóan legnagyobb és legkisebb megengedett egyedszámot is elő kell írni.

(8)

Rendelkezni kell arról, hogy a behozatali jogokat csak mérlegelési időszak után, és szükség esetén rögzített százalékos csökkentés alkalmazása mellett lehessen szétosztani.

(9)

Az 1245/1999/EK rendelet 29. cikkének (1) bekezdése szerint az intézkedéseket behozatali engedélyek felhasználásával kell elvégezni. E célból – szükség szerint a marha- és borjúhúságazatbeli behozatali és kiviteli engedélyekre vonatkozó alkalmazási szabályokról, valamint a 2377/80/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 1995. június 26-i 1445/95/EK bizottsági rendeletben, (4) illetőleg a mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyek és előzetes rögzítési igazolások rendszerének alkalmazására kialakított részletes közös szabályok megállapításáról szóló, 2000. június 9-i 1291/2000/EK bizottsági rendeletben (5) előírtak mellett és azoktól eltérően – meg kell alkotni a kérelmek benyújtására, továbbá az igénylésekről és az engedélyekről adandó információkra vonatkozó szabályokat.

(10)

A piaci szereplők arra való kötelezése érdekében, hogy az összes szétosztott behozatali jogra vonatkozóan nyújtsanak be behozatali engedély iránti kérelmet, rendelkezni kell arról, hogy a behozatali jogokra vonatkozó biztosíték tekintetében a kérelem benyújtása a mezőgazdasági termékeket érintő biztosítéki rendszer alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló, 1985. július 22-i 2220/85/EGK bizottsági rendelet (6) értelmében elsődleges követelménynek minősül.

(11)

A kontingens megfelelő igazgatása megköveteli, hogy az engedély jogosultja tényleges importőr legyen. Ennek következtében az ilyen importőrnek aktívan részt kell vennie az érintett állatok megvásárlásában, szállításában és behozatalában. E tevékenységek bizonyítását így elsődleges követelménynek kell tekinteni az engedélyre vonatkozó biztosíték szempontjából.

(12)

A kontingens keretein belül importált állatok szigorú statisztikai ellenőrzésének biztosítása érdekében nem alkalmazható az 1291/2000/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében előírt tűrés.

(13)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Marha- és Borjúhúspiaci Irányítóbizottság véleményével,

a)

a 8. rovatban a származási országot;

b)

a 16. rovatban a következő KN-kódot vagy kódokat:

c)

a 20. rovatban a kontingens tételszámát és a II. mellékletben felsorolt bejegyzések közül legalább egyet.

a)

az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott 3 euróból;

b)

az engedélykérelem benyújtásakor a kérelmező által letétbe helyezett 17 eurós összegből.

a)

az eredeti kereskedelmi számla vagy hiteles másolata, amelyet az eladó vagy képviselője az engedély névleges tulajdonosának – mindkettő a exportáló harmadik országban rendelkezik telephellyel – nevére állított ki, és a névleges tulajdonos által teljesített fizetés vagy a névleges tulajdonos által az eladó javára nyitott, visszavonhatatlan akkreditív igazolása;

b)

a hajórakjegy vagy adott esetben az engedély névleges tulajdonosának nevére, az érintett állatokra vonatkozóan felvett közúti vagy légi szállítási okmány;

c)

egy annak igazolására szolgáló okmány, hogy az árut az engedély névleges tulajdonosa mint címzett megjelölésével a szabad forgalomba bocsátást lehetővé tévő módon vámkezelték.

29.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/39

(1)

A(z) 1182/2005/EK tanácsi rendelete (2005. július 18.) a Svájcból származó élő szarvasmarhafélék behozatalára vonatkozó közösségi vámkontingens megnyitása céljából autonóm és átmeneti intézkedések elfogadásáról (2) rendelet rendelkezik egy vámmentes közösségi vámkontingens autonóm és átmeneti alapon történő megnyitásáról a hatályba lépésének időpontjától 2005. december 31-ig terjedő időszakra 2 300 darab, Svájcból származó, 160 kilogrammnál nagyobb tömegű élő szarvasmarhaféle behozatalára vonatkozóan.

(2)

A vámkontingensek elosztása miatt és az érintett termékekre figyelemmel szükséges az 1254/1999/EK rendelet 32. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében említett „egyidejű vizsgálat” módszerét alkalmazni.

(3)

Ahhoz, hogy a termékek jogosultak legyenek e vámkontingensek nyújtotta előnyökre, azoknak az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között a mezőgazdasági termékek kereskedelméről szóló megállapodás (3) (a továbbiakban: a megállapodás) 4. cikkében említett szabályoknak megfelelően Svájcból kell származniuk.

(4)

A spekuláció megelőzése céljából a kontingensen belül rendelkezésre álló mennyiségeket azon piaci szereplők számára kell hozzáférhetővé tenni, akik bizonyítani tudják, hogy harmadik országokkal jelentős mértékű, tényleges kereskedelmet folytatnak. Ezt figyelembe véve és a hatékony ügykezelés biztosítása érdekében az érintett kereskedőktől meg kell követelni, hogy a 2004. május 1. és 2005. április 30. közötti időszakban legalább 50 darab élőállat importjáról tudjanak számot adni, mivel egy 50 állatból álló szállítmány tekinthető normál rakománynak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyetlen tétel vásárlása a minimumkövetelmény ahhoz, hogy egy ügyletet valósnak és piacképesnek lehessen minősíteni.

(5)

Amennyiben ezeket a feltételeket ellenőrizni kell, a kérelmeket abban a tagállamban kell bemutatni, ahol az importőr a HÉA-nyilvántartásban szerepel.

(6)

Szintén a spekulációk megelőzése érdekében a 2005. január 1-jén az élő szarvasmarhafélék kereskedelmében már nem érintett importőröktől a kontingenshez való hozzáférést meg kell vonni. Továbbá, biztosítékot kell megállapítani a behozatali jogokra vonatkozóan, az engedélyek nem lehetnek átruházhatók és a kereskedők számára csak azon mennyiségekre lehet behozatali engedélyeket kiadni, amelyekre vonatkozóan behozatali jogokat szétosztottak.

(7)

A kontingenshez való egyenlőbb hozzáférés biztosítása érdekében – miközben kérelmenként kereskedelmileg jövedelmező számú állatot biztosítanak – rögzíteni kell az állatok darabszámára vonatkozó kérelmenkénti minimum- és maximumérték határát.

(8)

Rendelkezni kell arról, hogy a behozatali jogokat csak egy mérlegelési időszak után és adott esetben egy rögzített százalékos csökkentés alkalmazása mellett lehessen szétosztani.

(9)

Az 1245/1999/EK rendelet 29. cikkének (1) bekezdése szerint, az intézkedéseket a behozatali engedélyek felhasználásával kell elvégezni. E célból szabályokat kell megállapítani a kérelmek benyújtására, továbbá a kérelmekről és engedélyekről adandó információkra vonatkozóan, ahol szükséges, a mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyek és előzetes rögzítési bizonyítványok rendszerének alkalmazására kialakított részletes közös szabályok megállapításáról szóló, 2000. június 9-i 1291/2000/EK bizottsági rendelet (4) és a marha- és borjúhúságazatbeli behozatali és kiviteli engedélyekre vonatkozó alkalmazási szabályokról, valamint a 2377/80/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 1995. június 26-i 1445/95/EK bizottsági rendelet (5) egyes rendelkezésein túlmenően vagy azoktól eltérően.

(10)

A piaci szereplők arra való kötelezése érdekében, hogy az összes szétosztott behozatali jogra vonatkozó behozatali engedélyek iránt kérelmet nyújtsanak be, rendelkezni kell arról, hogy a behozatali jogokra vonatkozó biztosíték tekintetében a kérelem benyújtása a mezőgazdasági termékeket érintő biztosítéki rendszer alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló, 1985. július 22-i 2220/85/EGK bizottsági rendelet (6).

(11)

A gyakorlat azt mutatja, hogy a kontingens megfelelő igazgatása megköveteli, hogy az engedély jogosultja tényleges importőr legyen. Ezért az ilyen importőrnek akívan kell résztvennie az érintett állatok megvásárlásában, szállításában és behozatalában. E tevékenységek bizonyítását így az engedélyre vonatkozó biztosítékra tekintettel elsődleges követelménynek kell tekinteni.

(12)

A kontingens keretein belül importált állatok szigorú statisztikai ellenőrzésének biztosítása érdekében az 1291/2000/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében említett tűréshatár nem alkalmazható.

(13)

Annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen e kontingens kezelésének működése, rendelkezni kell arról, hogy ezt a rendeletet a 2005/1182/EK rendelet hatálybalépésének dátumától kell alkalmazni.

(14)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Marha- és Borjúhúspiaci Irányítóbizottság véleményével,

a)

a 8. rovatban a származási ország;

b)

a 16. rovatban a következő KN-kódot vagy kódokat:

c)

a 20. rovatban a kontingens tételszámát (09.4203) és a II. mellékletben említett bejegyzések közül legalább egyet.

a)

az eredeti kereskedelmi számla vagy hiteles másolata, amelyet az eladó vagy képviselője a jogosult nevére állított ki – mindkettő az exportáló harmadik országban rendelkezik székhellyel –, és a jogosult által teljesített fizetésről, vagy a jogosult által az eladó javára nyitott, visszavonhatatlan okmányos meghitelezésről szóló igazolás;

b)

a jogosult nevére kiállított, az érintett állatokra vonatkozó fuvarokmány;

c)

az áruk szabad forgalomba bocsátását igazoló dokumentum, amelyen címzettként szerepel a jogosult neve és címe.

29.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/45

(1)

Az 1623/2000/EK bizottsági rendelet (2) 13. cikke a borok alkoholtartalmának növelésére használt must támogatási rendszerének keretében a nem C. III. szőlőtermő övezetből származó must esetében eltérést ír elő, amely a 2004–2005. borászati év végéig tart. Annak tudatában, hogy a borpiac közös szervezésének reformja majd mélyebben átalakítja e támogatási rendszert, indokolt ezt az eltérést a 2006–2007. borászati év végéig meghosszabbítani.

(2)

Az 1623/2000/EK rendelet 45., 59. és 61. cikke határidőket határoz meg a borkészítés melléktermékeinek lepárlásával kapcsolatban. Mivel a 2004–2005. borászati év termése igen bőséges volt, egyes tagállamokban gyakorlati nehézségekbe ütközik a lepárlásnak az előírt határidőn belüli befejezése. Ezért szükségessé vált meghosszabbítani ezeket a határidőket.

(3)

Az 1623/2000/EK rendelet 52. cikke a lepárlási rendszer vonatkozásában a 2001–2002. és 2004–2005. közötti borászati évekre kiterjedő hatállyal eltérően rendelkezik az olyan borról, amelyet egyszerre borszőlőfajtaként és eredetmegjelöléssel ellátott borból lepárolt szeszesital készítésére szolgáló fajtaként is besorolt szőlőből nyertek. Annak tudatában, hogy a borpiac közös szervezésének reformja majd mélyebben átalakítja e támogatási rendszert, indokolt ezt az eltérést a 2006–2007. borászati év végéig meghosszabbítani.

(4)

Az 1623/2000/EK rendeletnek a borlepárlással előállított élelmezési célú alkohollal kapcsolatos 63a. cikke meghatározza, hogy a bortermelés hány százalékának lepárlásában vehetnek részt a termelők. Szükséges a 2005–2006. borászati évre meghatározni ezt a százalékos arányt.

(5)

Az 1623/2000/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Mivel a következő borászati év 2005. augusztus 1-jén kezdődik, ettől az időponttól kezdve indokolt alkalmazni ezt a rendeletet.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Borpiaci Irányítóbizottság véleményével,

1.

a 13. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében az „a 2003/2004-es és a 2004/2005-ös borászati évben” szövegrész helyébe az „a 2003/2004-től 2006/2007-ig terjedő borászati években” szövegrész lép.

2.

A 45. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az első albekezdéstől eltérően a 2004/2005. borászati év esetében az első bekezdésben említett időpont a következő borászati év augusztus 31-re tolódik.”

3.

Az 52. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdésében az „a 2001/2002-es és 2004/2005-ös borászati évek tekintetében” szövegrész helyébe az „a 2001/2002-től 2006/2007-ig terjedő borászati évek tekintetében” szövegrész lép.

4.

Az 59. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„Az első bekezdéstől eltérően a 2004/2005. borászati év esetében az első bekezdésben említett időpont a következő borászati év szeptember 15-re tolódik.”

5.

A 61. cikk (3) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Mindazonáltal a 2004/2005. borászati év esetében az első bekezdésben említett időpont a következő borászati év szeptember 15-re tolódik.”

6.

A 63a. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében az utolsó mondat helyébe a következő szöveg lép:

„A 2004/2005. és a 2005/2006. borászati év tekintetében a százalékos érték 25 %.”

29.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/47

(1)

Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, valamint másrészről a Bolgár Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló Európa-megállapodás kereskedelmi vonatkozásainak a felek közötti új kölcsönös mezőgazdasági engedményekről folyó tárgyalások eredményei figyelembevételével történő kiigazításáról szóló jegyzőkönyv elfogadásáról szóló, 2003. április 8-i 2003/286/EK tanácsi határozat (2) engedményeket írt elő a megállapodás keretében megnyitott vámkontingens keretében a marha- és borjúhústermékek behozatalára vonatkozóan.

(2)

E vámkontingens alkalmazásának szabályairól a 2003/286/EK és a 2003/18/EK tanácsi rendeletekben előírtak szerint a Bolgár Köztársaság és a Román Köztársaság számára nyújtott, a marha- és a borjúhúsra vonatkozó vámkontingensek részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 1998. június 19-i 1279/98/EK bizottsági rendelet (3) rendelkezik.

(3)

A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság az Európai Unióhoz történt csatlakozásának figyelembevétele céljából, az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, valamint másrészről a Bolgár Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló Európa-megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének megkötéséről szóló, 2005. április 18-i 2005/430/EK, Euratom tanácsi és bizottsági határozat (4) további engedményeket ír elő a marha- és borjúhústermékekre vonatkozóan.

(4)

Meg kell hozni a marha- és borjúhústermékekkel kapcsolatos engedmények megtételéhez szükséges intézkedéseket, és ennek megfelelően módosítani kell az 1279/98/EK rendeletet.

(5)

Az 1279/98/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése továbbá úgy rendelkezik, hogy az engedélykérelmek benyújtására csak a rendelet 2. cikkében meghatározott időszakok első tíz napjában van mód. Tekintettel e rendelet hatálybalépésének időpontjára, a 2005. július 1- jétől 2005. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan el kell térni ettől az előírástól.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Marha- és Borjúhúspiaci Irányítóbizottság véleményével,

29.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/51

(1)

Az 1255/1999/EK rendelet 31. cikkének (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az e rendelet 1. cikkének a), b), c), d), e), és g) pontjában felsorolt termékek világpiaci és közösségi árai közötti különbség export-visszatérítésből fedezhető.

(2)

A Szerződés I. mellékletében nem szereplő áruk formájában exportált egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítési rendszer, valamint az e visszatérítések összegének megállapítására szolgáló szempontok tekintetében a 3448/93/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2005. június 30-i 1043/2005/EK bizottsági rendelet (2) meghatározza azokat a termékeket, amelyekre visszatérítési rátát kell rögzíteni abban az esetben alkalmazva, ha ezek a termékek az 1255/1999/EK rendelet II. mellékletében felsorolt áruk formájában kerülnek kivitelre.

(3)

Az 1043/2005/EK rendelet 14. cikke (1) bekezdésével összhangban minden egyes szóban forgó alaptermék 100 kg-jára minden hónapban rögzíteni kell a visszatérítési rátát.

(4)

Mindazonáltal a Szerződés I. mellékletében nem szereplő áruk formájában exportált egyes tejtermékek esetében magas visszatérítési ráták előzetes rögzítésével a visszatérítésekkel kapcsolatosan vállalt kötelezettségek veszélybe kerülhetnek. Szükséges megfelelő óvintézkedéseket tenni a veszély elkerülése érdekében, mindazonáltal a hosszú lejáratú szerződések megkötésének elkerülése nélkül. Az egyedi visszatérítési ráták rögzítése az ezen termékekkel kapcsolatos visszatérítések előzetes megállapítására módot ad e két cél teljesítésére.

(5)

Az 1043/2005/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a visszatérítési ráták rögzítésekor adott esetben figyelembe veendők a szóban forgó termék közös piacszervezéséről szóló rendeletnek megfelelően a rendelet I. mellékletében feltüntetett alaptermékekre vagy a megfeleltetett termékekre vonatkozó, minden tagállamban alkalmazandó termelési visszatérítések, támogatások vagy azonos hatású intézkedések.

(6)

Az 1255/1999/EK rendelet 12. cikkének (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy támogatás nyújtható a Közösségben előállított és kazeinné feldolgozott fölözött tejre, ha ez a tej és az abból előállított kazein megfelel bizonyos feltételeknek.

(7)

A vaj csökkentett áron történő értékesítéséről, valamint a cukrászati termékek, jégkrém és egyéb élelmiszerek előállítása során felhasznált tejszínre, vajra és vajkoncentrátumra vonatkozó támogatás nyújtásáról szóló, 1997. december 15-i 2571/97/EK bizottsági rendelet (3) meghatározza, hogy a csökkentett árú vajat és tejszínt a bizonyos termékek előállításával foglakozó iparágak számára hozzáférhetővé kell tenni.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Tej- és Tejtermékpiaci Irányítóbizottság véleményével,

29.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/54

(1)

Az 1784/2003/EK rendelet 13. cikkének (1) bekezdése és az 1785/2003/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdése a mindkét rendelet 1. cikkében felsorolt termékek esetén export-visszatérítést biztosít a világpiacon tapasztalható árfolyamok és árak és a Közösségen belüli árak közti különbségek fedezésére.

(2)

A Szerződés I. mellékletében nem szereplő áruk formájában exportált egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítési rendszer, valamint az e visszatérítések összegének megállapítására szolgáló szempontok tekintetében a 3448/93/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2005. június 30-i 1043/2005/EK bizottsági rendelet (3) határozza meg azokat a termékeket, amelyek esetén meg kell szabni a visszatérítési rátát; amelyet akkor kell alkalmazni, ha a termékeket az 1784/2003/EK rendelet III. mellékletében vagy az 1785/2003/EK rendelet IV. mellékletében felsorolt termékek formájában exportálják.

(3)

Az 1043/2005/EK rendelet 14. cikke (1) bekezdésével összhangban a 100 kilogrammra vonatkozó visszatérítési rátát minden egyes érintett alaptermék esetén minden hónapra meg kell határozni.

(4)

Az azokra a visszatérítésekre bevezetett kötelezettségvállalások, amelyeket a Szerződés I. mellékletében nem szereplő mezőgazdasági termékek exportjára kívánnak nyújtani, kockázatossá válhatnak a magas visszatérítési ráta előzetes rögzítése miatt. Emiatt az ilyen jellegű helyzetekre tekintettel óvintézkedések bevezetésére van szükség, anélkül azonban, hogy a hosszú időtartamú szerződések megkötését ezzel meghiúsítanák. A visszatérítések előzetes rögzítése esetére meghatározott különleges visszatérítési ráták meghatározása olyan intézkedés, amely lehetővé teszi, hogy ezek a különféle célkitűzések egyidejűleg teljesülhessenek.

(5)

Figyelemmel az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között létrejött, a tésztakészítményeknek a Közösségből az Egyesült Államokba történő kiviteléről szóló, a 87/482/EGK tanácsi rendelettel (4) jóváhagyott egyezségre, a rendeltetési hely alapján különbséget kell tenni az 1902 11 00 és 1902 19 KN-kód alá tartozó termékek visszatérítése esetén.

(6)

Az 1043/2005/EK rendelet 15. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján csökkentett export-visszatérítési rátát kell meghatározni, figyelembe véve az alkalmazandó termelési visszatérítés mennyiségét, az 1722/93/EGK bizottsági rendeletnek (5) megfelelően a termékek előállításának feltételezett időszaka alatt felhasznált érintett alaptermékek esetére.

(7)

A szeszesitalok esetén az előállítás során felhasznált gabonafélék ára csekély hatást gyakorol. Mindazonáltal az Egyesült Királyság, Írország és Dánia csatlakozási szerződésének 19. jegyzőkönyve biztosítja a közösségi gabonaféléknek a gabonaalapú szeszesitalok gyártásában történő felhasználásának elősegítését célzó, szükséges intézkedések meghozatalát. Következésképpen szükség van a szeszesitalok formájában exportált gabonafélékre vonatkozó visszatérítési ráták megfelelő módosítására.

(8)

A Gabonapiaci Irányítóbizottság az elnöke által kitűzött határidőn belül nem nyilvánított véleményt,

29.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/58

(1)

Az 1260/2001/EGK rendelet 27. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja, hogy az e rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a), c), d), f), g) és h) pontjában felsorolt termékek világpiaci és közösségi árai közötti különbség az esetben fedezhető export-visszatérítésből, ha ezeket a termékeket e rendelet V. mellékletében felsorolt áruk formájában exportálják.

(2)

A Szerződés I. melléklete által nem szabályozott, áru formában exportált egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítési rendszer és az ezen visszatérítések összegének rögzítési feltételei tekintetében a 3448/93/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2005. június 30-i 1043/2005/EK bizottsági rendelet (2) meghatározza azokat a termékeket, amelyekre visszatérítési rátát kell rögzíteni, abban az esetben alkalmazva, ha ezek a termékek az 1260/2001/EK rendelet V. mellékletében felsorolt áruk formájában kerülnek kivitelre.

(3)

Az 1043/2005/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdésével összhangban minden egyes kérdéses alaptermékre minden hónapban 100 kg-onként rögzíteni kell a visszatérítési rátát.

(4)

Az 1260/2001/EK rendelet 27. cikkének (3) bekezdése meghatározza, hogy egy bizonyos terméket tartalmazó árura vonatkozó export-visszatérítés nem haladhatja meg az abban az esetben alkalmazandó visszatérítést, ha a termék további feldolgozás nélkül kerül kivitelre.

(5)

Az ebben a rendeletben rögzített visszatérítéseket előre meg lehet állapítani, mivel a piac helyzete az elkövetkezendő pár hónapban pillanatnyilag nem meghatározható.

(6)

A vállalt kötelezettségek veszélybe kerülhetnek a magas visszatérítési ráták előzetes rögzítésével, tekintettel azokra a visszatérítésekre, amelyek a Szerződés I. melléklete által nem szabályozott, mezőgazdasági termékeket tartalmazó áruk kivitelére nyújthatók. Ezért ilyen helyzetben szükség van óvintézkedésekre, mindazonáltal a hosszú lejáratú szerződések megkötésének elkerülése nélkül. Az egyedi visszatérítési ráta rögzítése a visszatérítések előzetes megállapítására módot ad ezeknek az eltérő céloknak a teljesítésére.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Cukorpiaci Irányítóbizottság véleményével,

29.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/60

(1)

Az 1255/1999/EK rendelet 31. cikke értelmében a rendelet 1. cikkében felsorolt termékek világkereskedelmi ára és ugyanezen termékek közösségi ára közötti különbséget a Szerződés 300. cikke szerint kötött megállapodásokból adódó korlátokon belül export-visszatérítéssel lehet fedezni.

(2)

Az 1255/1999/EK rendelet szerint a rendelet 1. cikkében említett, természetes állapotban exportált termékek után járó visszatérítések meghatározásakor a következőket kell figyelembe venni:

(3)

Az 1255/1999/EK rendelet 31. cikke (5) bekezdésének értelmében a közösségi árakat azon árak figyelembevételével kell kialakítani, melyek a kivitel tekintetében a legkedvezőbbek, a világpiaci árakat pedig a következők figyelembevételével kell kialakítani:

(4)

Az 1255/1999/EK rendelet 31. cikke (3) bekezdése értelmében a világpiaci helyzet, illetve bizonyos piacok egyedi követelményei szükségessé tehetik a rendelet 1. cikkében említett termékek után járó visszatérítés differenciálását rendeltetési hely szerint.

(5)

Az 1255/1999/EK rendelet 31. cikke (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy azoknak a termékeknek a listáját, amelyekre export-visszatérítést nyújtanak, valamint e visszatérítések összegét legalább négyhetente egyszer rögzíteni kell; a visszatérítés összege azonban maradhat ugyanazon a szinten négy hétnél tovább is.

(6)

A tejre és tejtermékekre vonatkozó kiviteli engedélyek és export-visszatérítések tekintetében a 804/68/EGK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó különös részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. január 26-i 174/1999/EK bizottsági rendelet (2) 16. cikkének megfelelően, a hozzáadott cukrot tartalmazó tejtermékek esetén a visszatérítés két összetevő összegével egyezik meg; az egyik a tejtermék mennyiségét képviselő összetevő, amelyet az alapösszeg és az érintett termék tejterméktartalmának szorzataként kell meghatározni; a másik a hozzáadott szacharóz mennyiségét képviselő összetevő, amelyet a teljes termék szacharóztartalmának és a cukorágazat piacainak közös szervezéséről szóló, 2001. június 19-i 1260/2001/EK tanácsi rendelet (3) 1. cikkének (1) bekezdése d) pontjában felsorolt termékekre a kivitel napján érvényes visszatérítés alapösszegének szorzataként kell meghatározni. Ez utóbbi összetevőt azonban csak abban az esetben kell alkalmazni, ha a hozzáadott szacharóz a Közösségben betakarított cukorrépából vagy cukornádból készült.

(7)

A 896/84/EGK (4) bizottsági rendelet kiegészítő rendelkezéseket állapított meg a visszatérítések nyújtására vonatkozóan az egyik gazdasági évről a másikra való áttéréssel kapcsolatban; e rendelkezések lehetővé teszik a visszatérítések differenciálását a termékek gyártási időpontjának függvényében.

(8)

Az ömlesztett sajt után járó visszatérítés összegének kiszámításához elő kell írni, hogy kazein és/vagy kazeinát hozzáadása esetén ez a mennyiség nem veendő figyelembe.

(9)

Azon termékek és rendeltetési helyek meghatározása során, amelyek tekintetében visszatérítés nyújtható, figyelembe veendő egyrészt, hogy egyes közösségi termékek versenyhelyzete nem indokolja ezek kivitelének ösztönzését, másrészt, hogy bizonyos területek földrajzi közelsége növelheti a kereskedelmi folyamatok elterelése és a visszaélések kockázatát.

(10)

A fentebb ismertetett szabályoknak a tej- és tejtermékpiac jelenlegi helyzetére és különösen e termékek Közösségen belüli és világpiaci áraira való alkalmazásából következően a visszatérítés összegét az e rendelet mellékletében foglaltaknak megfelelően kell megállapítani.

(11)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Tej- és Tejtermékpiaci Irányítóbizottság véleményével,