ISSN 1725-5090 |
||
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 191 |
|
Magyar nyelvű kiadás |
Jogszabályok |
48. évfolyam |
|
|
II Jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező |
|
|
|
Bizottság |
|
|
* |
|
|
|
(1) EGT vonatkozású szöveg. |
HU |
Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban. Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel. |
I Kötelezően közzéteendő jogi aktusok
22.7.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 191/1 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1158/2005/EK RENDELETE
(2005. július 6.)
a rövid távú statisztikákról szóló 1165/98/EK tanácsi rendelet módosításáról
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 285. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),
mivel:
(1) |
Az 1165/98/EK rendelet (3) egy közös alapkeretet hozott létre a Közösség gazdasági statisztikáinak gyűjtésére, összeállítására, átadására és értékelésére a gazdasági ciklus elemzése céljából. |
(2) |
Az 1165/98/EK rendeletnek a főbb ipari csoportok és a változók meghatározására valamint a tagállamok részére eltérések biztosítására vonatkozó 586/2001/EK (4), 588/2001/EK (5) és 606/2001/EK (6) bizottsági rendelettel való végrehajtása során olyan gyakorlati tapasztalatmennyiség gyűlt össze, amely lehetővé teszi a rövid távú statisztikák minőségének további javítását szolgáló intézkedések megállapítását. |
(3) |
Az ECOFIN-Tanács a GMU statisztikai követelményeiről szóló cselekvési tervében és e terv végrehajtásában elért előrehaladásról készült jelentésekben további alapvető szempontokat állapított meg az 1165/98/EK rendelet által szabályozott statisztikák minőségének javítása érdekében. |
(4) |
Amint azt az Európai Központi Banknak („EKB”) az EKB általános gazdaságstatisztika területére vonatkozó statisztikai követelményeiről szóló dokumentuma megállapítja, az EKB-nak monetáris politikájához a rövid távú statisztikák minőségének további fejlesztésére és különösen az euro-övezetre vonatkozó, időszerű, megbízható és kifejező aggregátumokra van szüksége. |
(5) |
A 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozattal (7) létrehozott statisztikai programbizottság európai gazdasági főmutatókat (PEEI) állapított meg, amelyek meghaladják az 1165/98/EK rendelet alkalmazási körét. |
(6) |
Ezért szükséges az 1165/98/EK rendeletet módosítása a monetáris politika, valamint a gazdasági ciklus tanulmányozása szempontjából különösen fontos területeken. |
(7) |
Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a statisztikai programbizottság véleményével. |
(8) |
A növekedésre és foglalkoztatásra irányuló lisszaboni stratégia végrehajtása magába foglalja a vállalkozásokra háruló felesleges terhek csökkentését és az új technológiák terjesztését is, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
A 1165/98/EK rendelet a következőképpen módosul:
1. |
A 4. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:
|
2. |
A 10. cikk a következőképpen módosul:
|
3. |
A 12. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
|
4. |
A 14. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
|
5. |
A 17. cikk a következő ponttal egészül ki:
|
6. |
Az A — D. mellékletet a mellékletnek megfelelően kell módosítani. |
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2005. július 6-án.
az Európai Parlament részéről
az elnök
J. BORELL FONTELLES
a Tanács részéről
az elnök
J. STRAW
(1) HL C 158., 2004.6.15., 3. o.
(2) Az Európai Parlament 2005. február 22-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). A Tanács 2005. június 6-i határozata.
(3) HL L 162., 1998.6.5., 1. o. Az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított rendelet.
(4) HL L 86., 2001.3.27., 11. o.
(5) HL L 86., 2001.3.27., 18. o.
(6) HL L 92., 2001.4.2., 1. o.
(7) HL L 181., 1989.6.28., 47. o.
MELLÉKLET
A.RÉSZ
Az 1165/98/EK rendelet a. melléklete a következőképpen módosul:
Alkalmazási kör
Az a) („Alkalmazási kör”) címsor alatti szöveg helyébe a következő szöveg lép:
„E melléklet a NACE C-től E-ig terjedő nemzetgazdasági ágaiban felsorolt valamennyi tevékenységre, illetve adott esetben a CPA C-től E-ig terjedő nemzetgazdasági ágaiban felsorolt valamennyi termékre vonatkozik.”
A változók listája
A c) („A változók listája”) címsor alatti szöveg a következőképpen módosul:
1. |
Az (1) bekezdés a következő változóval egészül ki:
|
2. |
A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
|
3. |
A (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
|
4. |
A szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:
|
Forma
A d) („Forma”) címsor alatti szöveg helyébe a következő lép:
„1. |
Valamennyi változót korrigálatlan formában kell átadni, amennyiben az rendelkezésre áll. |
2. |
Ezen kívül a termelési változót (110) és a ledolgozott órák változót (220) munkanappal kiigazított formában kell átadni. Amennyiben a munkanapok más változókra is hatást gyakorolnak, a tagállamok azokat a változókat is átadhatják munkanappal kiigazított formában. A munkanappal kiigazított formában átadandó változók listája a 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően módosítható. |
3. |
Ezen kívül a tagállamok átadhatnak szezonálisan kiigazított változókat, valamint trend-ciklus formában is átadhatják azokat. Abban az esetben, ha nem ilyen formákban adták át az adatokat, a Bizottság (Eurostat) elkészítheti és közzéteheti e változók szezonálisan kiigazított és trend-ciklus sorait. |
4. |
A 110-es, 310-es, 311-es, 312-es és 340-es változókat index formájában kell átadni. Valamennyi más változót index vagy abszolút szám formájában kell átadni.” |
Referencia-időszak
Az e) („Referencia-időszak”) címsor alatti táblázat a következő változóval egészül ki:
„Változó |
Referencia-időszak |
340 |
Hónap” |
Részletezési szint
Az f) („Részletezési szint”) címsor alatti szöveg a következőképpen módosul:
1. |
Az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
|
2. |
A (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
|
3. |
A szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:
|
Az adatátadás határideje
A g) („Az adatátadás határideje”) címsor alatti szöveg a következőképpen módosul:
1. |
Az (1) bekezdésben bizonyos változók a következőképpen módosulnak vagy egészülnek ki:
|
2. |
A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
|
Kísérleti tanulmányok
A h) („Kísérleti tanulmányok”) címsor alatti 2. és 3. pontot el kell hagyni.
Első referencia-időszak
Az i) („Első referencia-időszak”) címsor alatti szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:
„Az exportváltozóknak az euro-övezet és nem euro-övezet közötti különbségtétel szerinti átadására vonatkozó első referencia-időszak legkésőbb 2005. január.
A 340. változóra vonatkozó első referencia-időszak legkésőbb 2006. január, azzal a feltétellel, hogy az alkalmazott bázisév 2005-nél nem későbbi.”
Átmeneti időszak
A j) („Átmeneti időszak”) címsor alatti szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:
„(3) |
A 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően 2007. augusztus 11-ig terjedő átmeneti időszak engedélyezhető a 340. változó, valamint az euro-övezet és nem euro-övezet közötti különbségtétel vonatkozásában a 122., 132., 312. és 340. változók tekintetében. |
(4) |
A 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően 2007. augusztus 11-ig terjedő átmeneti időszak engedélyezhető a 110. változó adatátadási határidejének megváltoztatására. |
(5) |
A 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően 2006. augusztus 11-ig terjedő átmeneti időszak engedélyezhető a 210. változó adatátadási határidejének megváltoztatására.” |
B.RÉSZ
Az 1165/98/EK rendelet B. melléklete a következőképpen módosul:
A változók listája
A c) („A változók listája”) címsor alatti szöveg a következőképpen módosul:
1. |
Az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
|
2. |
A szöveg a következő, (6) bekezdéssel egészül ki:
|
Forma
A d) („Forma”) címsor alatti szöveg helyébe a következő szöveg lép:
„1. |
Valamennyi változót korrigálatlan formában kell átadni, amennyiben az rendelkezésre áll. |
2. |
Ezen kívül a termelési változókat (110, 115, 116) és a ledolgozott órák változóját (220) munkanappal kiigazított formában kell átadni. Amennyiben a munkanapok más változókra is hatást gyakorolnak, a tagállamok azokat a változókat is átadhatják munkanappal kiigazított formában. A munkanappal kiigazított formában átadandó változók listája a 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően módosítható. |
3. |
Ezen kívül a tagállamok átadhatnak szezonálisan kiigazított változókat, valamint trend-ciklus formájában is megadhatják azokat. Abban az esetben, ha nem ilyen formákban adták át az adatokat, a Bizottság (Eurostat) elkészítheti és közzéteheti e változók szezonálisan kiigazított és trend-ciklus sorait. |
4. |
A 110., 115., 116., 320., 321. és 322. változót index formájában kell megadni. A 411. és 412. változót abszolút érték formájában kell átadni. Valamennyi más változót index vagy abszolút szám formájában kell átadni.” |
Referencia-időszak
Az e) („Referencia-időszak”) címsor alatti szöveg helyébe a következő szöveg lép:
„A 110., 115. és 116. változó esetében havi referencia-időszakot kell alkalmazni. Az e mellékletben szereplő összes többi változónál legalább negyedéves referencia-időszakot kell alkalmazni.
Azon tagállamoknak, amelyeknek hozzáadott értéke a NACE F nemzetgazdasági ágában egy adott bázisévben az Európai Közösség összesített számadatának 1 %-ánál kisebb értéket reprezentál, csak a 110., 115. és 116. változókat kell rendelkezésre bocsátaniuk egy negyedéves referencia-időszak tekintetében.”
Részletezési szint
Az f) („Részletezési szint”) címsor alatti szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:
„(6) |
Azon tagállamoknak, amelyeknek hozzáadott értéke a NACE F nemzetgazdasági ágában egy adott bázisévben az Európai Közösség összesített számadatának 1 %-ánál kisebb értéket reprezentál, csak a teljes építőiparra (NACE nemzetgazdasági szint) vonatkozó adatokat kell átadniuk.” |
Adatátadási határidők
A g) („Adatátadási határidők”) címsor alatti táblázatban szereplő 110., 115., 116. és 210. változó helyébe a következők lépnek:
„Változó |
Határidők |
110 |
1 hónap és 15 naptári nap |
115 |
1 hónap és 15 naptári nap |
116 |
1 hónap és 15 naptári nap |
(…) |
(…) |
210 |
2 hónap” |
Kísérleti tanulmányok
A h) („Kísérleti tanulmányok”) címsor alatti 1. és 3. pontot el kell hagyni.
Első referencia-időszak
Az i) („Első referencia-időszak”) címsor alatti szöveg a következő szöveggel egészül ki:
„Az első referencia-időszak, amely tekintetében a 110., 115. és 116. változókat havi referencia-időszakkal kell átadni, legkésőbb 2005. január.”
Átmeneti időszak
A j) („Átmeneti időszak”) címsor alatti szöveg a következő, (3) és (4) bekezdésekkel egészül ki:
„(3) |
A 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a 110., 115. és 116. változók referencia-időszakának módosítására 2007. augusztus 11-ig terjedő átmeneti időszak engedélyezhető. |
(4) |
A 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a 110., 115., 116. és 210. változók adatátadási határidejének megváltoztatására 2007. augusztus 11-ig terjedő átmeneti időszak engedélyezhető.” |
C.RÉSZ
Az 1165/98/EK rendelet C. melléklete a következőképpen módosul:
A változók listája
A c) („A változók listája”) címsor alatti szöveg a következő, (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) |
A tagállamoknak a Bizottság által kezdeményezett és a tagállamokkal folytatott konzultáció során meghatározott tanulmányokat kell folytatniuk. A tanulmányokat az adatgyűjtésnek az adatgyűjtés költségeihez és a vállalkozásokra nehezedő terhekhez viszonyított előnyeire való figyelemmel kell folytatni a következő célból:
A tagállamoknak legkésőbb 2007. augusztus 11-ig jelentést kell benyújtaniuk a Bizottságnak a tanulmányok eredményéről. A 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Bizottság legkésőbb 2008. augusztus 11-ig határoz arról, hogy kezdeményezi-e a 17. cikk b) bekezdésének alkalmazását a ledolgozott órák változó (220) és a bruttó bérek és keresetek változó (230) felvételére a 2010-es bázisévtől kezdődő hatállyal.” |
Forma
A d) („Forma”) címsor alatti (1) és (2) bekezdések helyébe a következő szöveg lép:
„(1) |
Valamennyi változót korrigálatlan formában kell átadni, amennyiben az rendelkezésre áll. |
(2) |
Az árbevétel-változót (120) és az eladási mennyiség változót (123) munkanappal kiigazított formában is át kell adni. Amennyiben a munkanapok más változókra is hatást gyakorolnak, a tagállamok azokat a változókat is átadhatják munkanappal kiigazított formában. A munkanappal kiigazított formában átadandó változók listája a 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően módosítható.” |
Részletezési szint
Az f) („Részletezési szint”) címsor alatti szöveg a következőképpen módosul:
1. |
Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
|
2. |
A szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:
|
Adatátadási határidők
A g) („Adatátadási határidők”) címsor alatti szöveg helyébe a következő szöveg lép:
„1. |
Az árbevételre (120) és az eladási deflátorra/eladási mennyiségre (330/123) vonatkozó változókat az ezen melléklet f) címsorának (2) bekezdésében meghatározott részletezési szinten két hónapon belül kell átadni. A határidő legfeljebb 15 nappal hosszabb lehet azon tagállamok esetében, amelyek árbevétele az 52. ágazatban egy adott bázisévben az Európai Közösség összesített számadatának 3 %-ánál kisebb értéket reprezentál. |
2. |
Az árbevételre (120) és az eladási deflátorra/eladási mennyiségre (330/123) vonatkozó változókat az ezen melléklet f) címsorának (3) és (4) bekezdésében meghatározott részletezési szinten egy hónapon belül kell átadni. Az árbevétel (120) és eladási deflátor/eladási mennyiség (330/123) változók vonatkozásában a tagállamok választásuk szerint járulékaikkal is részt vehetnek a 4. cikk (2) bekezdése első albekezdésének d) pontjában meghatározott európai mintarendszer felosztása szerint. A felosztás feltételeit a 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően kell meghatározni. |
3. |
A foglalkoztatott személyek száma változót a referencia-időszak végét követő 2 hónapon belül kell átadni. A határidő legfeljebb 15 nappal hosszabb lehet azon tagállamok esetében, amelyek hozzáadott értéke az 52. ágazatban egy adott bázisévben az Európai Közösség összesített számadatának 3 %-ánál kisebb értéket reprezentál.” |
Kísérleti tanulmányok
A h) („Kísérleti tanulmányok”) címsor alatti 2. és 4. pontot el kell hagyni.
Átmeneti időszak
A j) („Átmeneti időszak”) címsor alatti szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:
„(4) |
A 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a 210. változó adatátadási határidejének megváltoztatására 2006. augusztus 11-ig terjedő átmeneti időszak engedélyezhető.” |
D.RÉSZ
Az 1165/98/EK rendelet D. melléklete a következőképpen módosul:
A változók listája
A c) („A változók listája”) címsor alatti a szöveg a következőképpen módosul:
1. |
Az (1) bekezdés a következő változóval egészül ki:
|
2. |
A szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:
|
Forma
A d) („Forma”) címsor alatti szöveg a következőképpen módosul:
1. |
Az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
|
2. |
A (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
|
Referencia-időszak
Az e) („Referencia-időszak”) címsor alatti szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:
„A tagállamoknak a Bizottság által kezdeményezett és a tagállamokkal folytatott konzultáció során meghatározott tanulmányokat kell készíteniük. A tanulmányokat a rövidebb referencia-időszaknak az adatgyűjtés költségéhez és a vállalkozásokra nehezedő terhekhez viszonyított előnyeire való figyelemmel kell folytatni, annak érdekében, hogy értékelhető legyen az árbevétel-változó (120) referencia-időszakának negyedéves helyett egyhónaposra való csökkentésének megvalósíthatósága.
A tagállamoknak legkésőbb 2007. augusztus 11-ig jelentést kell benyújtaniuk a Bizottságnak a tanulmányok eredményéről.
A 18. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően, a Bizottság legkésőbb 2008. augusztus 11-ig határoz arról, hogy kezdeményezi-e a 17. cikk d) pontjának alkalmazását az árbevétel változóra vonatkozó adat-összeállítás gyakoriságának felülvizsgálatával összefüggésben.”
Részletezési szint
Az f) („Részletezési szint”) címsor alatti szöveg a következőképpen módosul:
1. |
A (3) és (4) bekezdések helyébe a következő szöveg lép:
|
2. |
A szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:
|
Adatátadási határidők
A g) („Adatátadási határidők”) címsor alatti szöveg helyébe a következő szöveg lép:
„A változókat a referencia-időszak végét követően a következő határidőkkel kell átadni:
Változó |
Határidők |
120 |
2 hónap |
210 |
2 hónap |
310 |
3 hónap” |
Első referencia-időszak
Az i) („Első referencia-időszak”) címsor alatti szöveg a következő szöveggel egészül ki:
„A termelői ár változó (310) átadására vonatkozó első referencia-időszak legkésőbb 2006 első negyedéve. A 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően további egy év eltérés engedélyezhető az első referencia-időszak vonatkozásában, azzal a feltétellel, hogy az alkalmazott bázisév 2006-nál nem későbbi.”
Átmeneti időszak
A j) („Átmeneti időszak”) címsor alatti szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:
„A 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően 2008. augusztus 11-ig terjedő átmeneti időszak engedélyezhető a 310-es változó vonatkozásában. A 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően további egy év átmeneti időszak engedélyezhető a 310 változónak a NACE 63. és 74. ágazatában történő bevezetésére. Ezen átmeneti időszakokon kívül a 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően további egy év átmeneti időszak engedélyezhető azon tagállamoknak, amelyek árbevétele az »a) Alkalmazási kör« címsor alatt említett NACE tevékenységekből egy adott bázisévben az Európai Közösség összesített számadatának 1 %-ánál kisebb értéket reprezentál.
A 18. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően 2006. augusztus 11-ig terjedő átmeneti időszak engedélyezhető a 120-as és 210-es változó adatátadási határidejének megváltoztatására.”
22.7.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 191/16 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1159/2005/EK RENDELETE
(2005. július 6.)
a közösségi pénzügyi támogatásnak a transzeurópai hálózatok terén történő odaítélésére vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló 2236/95/EK tanácsi rendelet módosításáról
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 156. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,
a Szerződés 251. cikkében előírt eljárásnak megfelelően (2),
mivel:
(1) |
A 2236/95/EK rendelet (3) előírja többek között, hogy a közös érdekű projektekhez kapcsolódó tanulmányok együttes finanszírozása általában nem haladhatja meg a teljes költség 50 %-át, miközben a távközlés területére vonatkozó projektek tekintetében a maximális hozzájárulás nem haladhatja meg a beruházási összköltség 10 %-át. |
(2) |
A transzeurópai távközlő hálózatokra vonatkozó iránymutatásokról szóló, 1997. június 17-i 1336/97/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4) meghatározza a közös érdekű projekteket. E határozat végrehajtása során szerzett tapasztalatok bebizonyították, hogy minden húsz projekt közül kevesebb mint egy foglal magában szolgáltatás-kifejlesztést, a többi kifejlesztés-vonatkozású tanulmányozást jelent. Ennek eredményeképpen korlátozott a transzeurópai távközlési hálózatokhoz kapcsolódóan nyújtott támogatás közvetlen hatása. |
(3) |
A nyelvi, kulturális, jogszabályi és igazgatási korlátok miatt a transzeurópai, elektronikus adatátviteli hálózaton alapuló szolgáltatás kifejlesztésének a költsége jóval magasabb, mint egyetlen tagállamon belüli hasonló szolgáltatás esetében. |
(4) |
A távközlési szektorban a szolgáltatás kifejlesztéséhez szükséges összberuházás jelentős részét kell az előkészítő tanulmány költségeire fordítani, tehát ilyen tanulmányokra fordítják a 2236/95/EK rendelet értelmében biztosítható maximális hozzájárulást, eleve kizárva ezáltal a szolgáltatások kifejlesztése érdekében történő támogatás nyújtását. Következésképpen, az említett rendelet értelmében nyújtható támogatásnak a szolgáltatások kifejlesztésére gyakorolt közvetlen ösztönző hatása csekély. |
(5) |
Közösségi támogatás odaítélésekor olyan projekteket kell előnyben részesíteni, amelyek a szolgáltatások kifejlesztésének ösztönzését célozzák, ily módon a legnagyobb hozzájárulást nyújtják az információs társadalom fejlődéséhez. Szükség van tehát a maximális hozzájárulás növelésére azon tényleges költségek arányában, amelyek a szolgáltatás transzeurópai természetéből következnek. A közösségi támogatás növelését azonban kizárólag olyan közérdekű szolgáltatások tekintetében kell alkalmazni, amelyeknél nyelvi, kulturális, jogszabályi és igazgatási akadályokat kell leküzdeni, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
A 2236/95/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:
„A transzeurópai távközlő hálózatokra vonatkozó iránymutatásokról szóló, 1997. június 17-i 1336/97/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (5) I. mellékletében meghatározott közös érdekű projektek esetében az e rendelet értelmében nyújtott közösségi támogatás teljes összege elérheti a beruházás összköltségének 30 %-át.
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2005. július 6-án.
az Európai Parlament részéről
az elnök
J. P. BORELL FONTELLES
a Tanács részéről
az elnök
J. STRAW
(1) HL C 234., 2003.9.30., 23. o.
(2) Az Európai Parlament 2003. november 18-i véleménye (HL C 87. E, 2004.4.7., 22. o.) és a Tanács 2005. június 6-i határozata.
(3) HL L 228., 1995.9.23., 1. o. A legutóbb a 807/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 143., 2004.4.30., 46. o.) módosított rendelet.
(4) HL L 183., 1997.7.11., 12. o. Az 1376/2002/EK határozattal (HL L 200., 2002.7.30., 1. o.) módosított határozat.
(5) HL L 183., 1997.7.11., 12. o. Az 1376/2002/EK határozattal (HL L 200., 2002.7.30., 1. o.) módosított határozat.”
22.7.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 191/18 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1160/2005/EK RENDELETE
(2005. július 6.)
a közös határokon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezménynek a járművek forgalmi engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező tagállami szolgálatok Schengeni Információs Rendszerhez való hozzáférésével kapcsolatos módosításáról
(EGT vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 71. cikke (1) bekezdésének d) pontjára,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),
mivel:
(1) |
A járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló, 1999. április 29-i 1999/37/EK tanácsi irányelv (3) 9. cikke szerint a tagállamok segítik egymást az irányelv végrehajtásában, és két- vagy többoldalú szinten információt cserélhetnek különösen abból a célból, hogy a jármű bármely nyilvántartásba vétele előtt — szükség esetén — tisztázzák annak jogi helyzetét abban a tagállamban, ahol azt előzőleg nyilvántartásba vették. Ez az ellenőrzés egy elektronikus hálózat felhasználásával is elvégezhető. |
(2) |
A közös határokon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. évi egyezmény (4)(a továbbiakban: az 1990. évi Schengeni Egyezmény) IV. fejezete alapján létrehozott Schengeni Információs Rendszer (vagy SIS), amely az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés mellékletét képező jegyzőkönyv alapján az Európai Unió keretébe beillesztésre került, a tagállamok közötti olyan elektronikus hálózat, amely többek között adatokat tartalmaz a lopott, a jogellenesen használt vagy az elveszett, 50 cm3-t meghaladó hengerűrtartalmú gépjárművekre vonatkozóan. Az 1990. évi Schengeni Egyezmény 100. cikke szerint a SIS-be be kell vinni az olyan gépjárművekre vonatkozó adatokat, amelyeket lefoglalás vagy büntetőeljárásban bizonyítékként való felhasználás céljából keresnek. |
(3) |
A határokon átnyúló vonatkozású, járművekkel kapcsolatos bűncselekmények üldözéséről szóló, 2004. december 22-i 2004/919/EK tanácsi határozat (5) tartalmazza a SIS-nek a járművekkel kapcsolatos bűncselekmények elleni bűnüldözési stratégia szerves részét képező felhasználását. |
(4) |
Az 1990. évi Schengeni Egyezmény 101. cikkének (1) bekezdése szerint a SIS-be bevitt adatokhoz való hozzáférés joga és az ilyen adatok közvetlen lekérdezésének joga kizárólag a határellenőrzésekért és az országon belül végzett egyéb rendőrségi és vámellenőrzésekért, valamint ezeknek az ellenőrzéseknek a koordinálásáért felelős hatóságoknak van fenntartva. |
(5) |
Az 1990. évi Schengeni Egyezmény 102. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy az adatokat általában nem lehet közigazgatási célokra felhasználni. |
(6) |
A kifejezetten e célra meghatározott, és a járművek forgalmi engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező tagállami szolgálatoknak hozzáféréssel kell rendelkezniük a SIS-be bevitt, a lopott, a jogellenesen használt, az elveszett vagy az érvénytelenített 50 cm3-t meghaladó hengerűrtartalmú gépjárművekre, 750 kg-ot meghaladó önsúlyú utánfutókra és lakókocsikra, illetve jármű forgalmi engedélyekre és járműrendszámtáblákra vonatkozó adatokhoz annak ellenőrzése céljából, hogy az előttük nyilvántartásba vételre bemutatott jármű nem lopott, jogellenesen használt vagy elveszett. Ennek érdekében olyan szabályokat kell elfogadni, amelyek e szolgálatok számára biztosítják az ezen adatokhoz való hozzáférést, és ezen adatok felhasználását abból a közigazgatási célból, hogy a jármű forgalmi engedélyeket megfelelően adják ki. |
(7) |
A tagállamok feladata, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy sikeres lekérdezés esetén sor kerüljön az 1990. évi Schengeni Egyezmény 100. cikkének (2) bekezdésében meghatározott intézkedések megtételére. |
(8) |
Az Európai Parlamentnek a Schengeni Információs Rendszer második generációjáról (SIS II) szóló, 2003. november 20-i Tanácshoz intézett ajánlása számos fontos aggályt és szempontot vázol fel a SIS fejlesztésével kapcsolatosan, különös tekintettel a magánszervezetek, mint például a jármű-nyilvántartási szolgálatok SIS-hez való hozzáférésére. |
(9) |
Ha a gépjármű forgalmi engedélyek kiadására hatáskörrel rendelkező tagállami szolgálatok nem állami szolgálatok, azok SIS-hez való hozzáférését közvetett módon, vagyis az 1990. évi Schengeni Egyezmény 101. cikkének (1) bekezdésében említett hatóság közvetítésével kell biztosítani, amely hatóság felel ezen Egyezmény 118. cikke rendelkezéseinek megfelelően az e tagállamok által meghozott intézkedések betartásának biztosításáért. |
(10) |
A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (6), és az 1990. évi Schengeni Egyezmény rendelkezéseinek adatvédelemre vonatkozó különös szabályait, amelyek kiegészítik vagy pontosítják az irányelvben meghatározott alapelveket, alkalmazni kell a személyes adatoknak a járművek forgalmi engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező tagállami szolgálatok általi feldolgozására. |
(11) |
mivel e rendelet célja — nevezetesen a járművek forgalmi engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező tagállami szolgálatok SIS-hez való hozzáférésének biztosítása az 1999/37/EK irányelv szerinti feladataik megkönnyítése érdekében — a SIS alapvetően közös információs rendszer jellegéből adódóan a tagállamok által kielégítő módon nem valósítható meg, ezért ez kizárólag közösségi szinten valósítható meg, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban rendelkezéseket fogadhat el. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ez a rendelet nem haladhatja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket. |
(12) |
A tagállamoknak elegendő idővel kell rendelkezniük az e rendelet végrehajtásához szükséges gyakorlati intézkedések meghozatalára. |
(13) |
Izlandot és Norvégiát illetően ez a rendelet a schengeni vívmányoknak az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat (7) 1. cikkének G. pontjában említett terület hatálya alá tartozó rendelkezései továbbfejlesztését képezi. |
(14) |
Svájcot illetően ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek — e megállapodásnak az Európai Unió, illetve az Európai Közösség nevében történő aláírásról, valamint egyes rendelkezések ideiglenes alkalmazásáról szóló, 2004. október 25-i 2004/860/EK tanácsi határozat (8) 4. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben — az 1999/437/EK határozat 1. cikkének G. pontjában említett terület hatálya alá tartoznak. |
(15) |
Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelemmel van különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elvekre. |
(16) |
Ez a rendelet a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló vagy azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1.cikk
Az 1990. évi Schengeni Egyezmény IV. címe a következő cikkel egészül ki:
„102A. cikk
(1) A 92. cikk (1) bekezdésétől, a 100. cikk (1) bekezdésétől, a 101. cikk (1) és (2) bekezdésétől, a 102. cikk (1), (4) és (5) bekezdésétől eltérve a járművek forgalmi engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező tagállami szolgálatok a járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló, 1999. április 29-i 1999/37/EK tanácsi irányelvben (9) említettek szerint kizárólag a célból jogosultak hozzáférni a Schengeni Információs Rendszerben tárolt következő adatokhoz, hogy ellenőrizhessék, hogy az előttük nyilvántartásba vételre bemutatott jármű nem lopott, jogellenesen használt vagy elveszett-e:
a) |
a lopott, a jogellenesen használt vagy az elveszett, 50 cm3-t meghaladó hengerűrtartalmú gépjárművekre vonatkozó adatok; |
b) |
a lopott, a jogellenesen használt vagy az elveszett, 750 kg-nál nagyobb önsúlyú utánfutókra és lakókocsikra vonatkozó adatok; |
c) |
a lopott, a jogellenesen használt, az elveszett vagy az érvénytelenített gépjármű forgalmi engedélyekre és járműrendszámtáblákra vonatkozó adatok. |
A (2) bekezdésre is figyelemmel a tagállamok nemzeti jogának kell rendelkeznie ezeknek a szolgálatoknak ezen adatokhoz való hozzáféréséről.
(2) Az (1) bekezdésben említett szolgálatok, amelyek állami szolgálatok, jogosultak közvetlen keresést végezni a Schengeni Információs Rendszerben tárolt, abban a bekezdésben említett adatokra vonatkozóan.
Az (1) bekezdésben említett szolgálatok, amelyek nem állami szolgálatok, a Schengeni Információs Rendszerben tárolt, abban a bekezdésben említett adatokhoz kizárólag a 101. cikk (1) bekezdésében említett valamely hatóság közvetítésével jogosultak hozzáférni. Ez a hatóság jogosult az adatokra vonatkozóan közvetlen keresést végezni és azokat a szóban forgó szolgálatoknak továbbítani. Az érintett tagállam biztosítja, hogy a szóban forgó szolgálatok és alkalmazottai tiszteletben tartják a hatóság által továbbított adat engedélyezett felhasználásának korlátait.
(3) A 100. cikk (2) bekezdését nem kell alkalmazni az e cikkel összhangban végzett keresésre. A Schengeni Információs Rendszerben való kereséssel feltárt, bűncselekmény elkövetésének gyanújára okot adó információnak az (1) bekezdésben említett szolgálatok által a rendőrség vagy az igazságügyi hatóságok számára való átadásáról a nemzeti jog rendelkezik.
(4) Az adatvédelmi szabályokról szóló 115. cikknek megfelelően létrehozott közös ellenőrző hatóság véleményének kikérése után a Tanács minden évben jelentést készít az Európai Parlament részére ennek a cikknek a végrehajtásáról. A jelentés információkat és statisztikákat tartalmaz ezen cikk alkalmazásáról és végrehajtásának eredményeiről, továbbá ismerteti, hogy az adatvédelmi szabályokat hogyan alkalmazták.»
2.cikk
(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
(2) Ezt a rendeletet 2006. január 110-től kell alkalmazni.
(3) Azokban a tagállamokban, amelyekben a SIS-hez kapcsolódó schengeni vívmányok rendelkezései még nem alkalmazandók, ezt a rendeletet azt a napot követő hat hónap elteltével kell alkalmazni, amikor az alkalmazandó eljárásokkal összhangban e célból elfogadott, tanácsi határozatban megállapítottak szerint ezek a rendelkezések e tagállamok vonatkozásában hatályba lépnek.
(4) E rendelet rendelkezései Norvégia vonatkozásában az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 270 nap elteltével válnak kötelező erejűvé.
(5) A Norvégiával és Izlanddal fennálló schengeni társulási megállapodás (10) 8. cikke (2) bekezdésének c) pontjában megállapított értesítési követelményektől eltérve, Norvégia a (4) bekezdésben említett időpontot megelőzően értesíti a Tanácsot és a Bizottságot az e rendelet tartalmának rá nézve kötelezővé válásához szükséges alkotmányos követelmények teljesüléséről.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2005. július 6-án.
az Európai Parlament részéről
az elnök
J. BORRELL FONTELLES
a Tanács részéről
az elnök
J. STRAW
(1) HL C 110., 2004.4.30., 1. o.
(2) Az Európai Parlament 2004. április 1-jei véleménye (HL C 103. E, 2004.4.29., 794. o.), a Tanács 2004. december 22-i közös álláspontja (HL C 111. E, 2005.5.11., 19. o.). Az Európai Parlament 2005. április 28-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), és a Tanács 2005. június 2-i határozata.
(3) HL L 138., 1999.6.1., 57. o. A legutóbb a 2003/127/EK bizottsági irányelvvel (HL L 10., 2004.1.16., 29. o.) módosított irányelv.
(4) HL L 239., 2000.9.22., 19. o. A legutóbb a 871/2004/EK tanácsi rendelettel (HL L 162., 2004.4.30., 29. o.) módosított egyezmény.
(5) HL L 389., 2004.12.30., 28. o.
(6) HL L 281., 1995.11.23., 31. o. Az 1882/2003/EK rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.
(7) HL L 176., 1999.7.10., 31. o.
(8) HL L 370., 2004.12.17., 78. o.
(9) * HL L 138., 1999.6.1., 57. o. A legutóbb a 2003/127/EK bizottsági irányelvvel (HL L 10., 2004.1.16., 29. o.) módosított irányelv.
(10) HL L 176., 1999.10.7., 36. o.
22.7.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 191/22 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1161/2005/EK RENDELETE
(2005. július 6.)
a gazdasági szektoronkénti negyedéves, nem pénzügyi számlák összeállításáról
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 285. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),
mivel:
(1) |
A Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) Statisztikai Követelményeinek Cselekvési Terve — amelyet az ECOFIN-Tanács 2000 szeptemberében jóváhagyott — előírja, hogy sürgősen létre kell hozni a negyedéves, szektorszámlák egy korlátozott körét, és ezeket az adott negyedév végétől számított 90 napon belül rendelkezésre kell bocsátani. |
(2) |
Az ECOFIN-Tanács által 2003. február 18-án elfogadott, az euro-zóna statisztikáiról és mutatóiról szóló, az Európai Tanács részére készített ECOFIN-tanácsi és bizottsági együttes jelentés hangsúlyozza, hogy kiemelt fontosságú cselekvéseket kell több területen — ideértve a gazdasági szektor negyedéves nemzeti számláit is — 2005-ig teljesen végre hajtani. |
(3) |
Az Európai Unió gazdaságában lejátszódó ciklikus mozgások elemzése és az EMU-n belüli monetáris politika folytatása szükségessé teszi az egyes gazdasági szektorok gazdasági magatartására és kölcsönhatására vonatkozó makrogazdasági statisztikákat, amelyek a gazdaság egészére vonatkozóan összegyűjtött adatok alapján nem azonosíthatók. Ezért szükséges a gazdasági szektoronkénti negyedéves számlák elkészítése az Európai Unió egészére és az euro-övezetre vonatkozóan. |
(4) |
E számlák készítése része annak az általános célnak, hogy összeállítsák az Európai Unióra és az euro-övezetre vonatkozó éves és negyedéves számlák rendszerét. A rendszer magában foglalja a fő makrogazdasági aggregátumokat és a gazdasági szektoronkénti pénzügyi és nem pénzügyi számlákat. Célja, hogy mindezen számlák, illetve — tekintettel a külföldi számlákra — a fizetésimérleg-adatok és a nemzeti számlák adatai összeegyeztethetők legyenek egymással. |
(5) |
A gazdasági szektoronkénti európai számlák összeállítása — 2223/96/EK tanácsi rendelet által meghatározott módon a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszerének (3) elveivel összhangban — előírja a tagállamoknak a gazdasági szektoronkénti negyedéves, nemzeti számlák továbbítását. Az európai számláknak azonban az európai gazdaság egészét kell tükrözniük, és ez eltérhet a tagállamok számláinak egyszerű összesítésétől. A cél különösen az Európai Unió intézményei és szervei által végrehajtott tranzakciók figyelembevétele az adott terület (értelemszerűen az Európai Unió vagy az euro-övezet) számlái tekintetében. |
(6) |
A meghatározott közösségi statisztikák feldolgozására a közösségi statisztikákról szóló, 1997. február 17-i 322/97/EK tanácsi rendeletben (4) meghatározott szabályok vonatkoznak. |
(7) |
Mivel e rendelet célját, nevezetesen az Európai Unió és az euro-övezet gazdasági szektoronkénti negyedéves, nem pénzügyi számláinak összeállítását maguk a tagállamok nem tudják kellőképpen megvalósítani, ezért az — tekintve az intézkedés mértékét és hatásait — közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritási elvnek megfelelően intézkedéseket hozhat. Az arányosságnak ezen cikkben megállapított elvével összhangban, e rendelet nem haladja meg az említett cél eléréséhez szükséges mértéket. Különösen, ahol a tagállamok hozzájárulása az európai összegekhez elhanyagolható mértékű, nem kell megkívánni tőlük az adatok teljes részletességgel történő jelentését. |
(8) |
Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (5) összhangban kell elfogadni. |
(9) |
A 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozattal (6) létrehozott statisztikai programbizottsággal, valamint a 91/115/EGK tanácsi határozattal (7) létrehozott monetáris, pénzügyi és fizetésimérleg-statisztikákkal foglalkozó bizottsággal konzultációra került sor, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Cél
Ez a rendelet a tagállamok gazdasági szektoronkénti negyedéves, európai nem pénzügyi számlák összeállításához való hozzájárulásának közös kereteit határozza meg.
2. cikk
A gazdasági szektoronkénti negyedéves, nem pénzügyi számlák továbbítása
(1) A tagállamok gazdasági szektoronkénti negyedéves, nem pénzügyi számlákat továbbítanak a Bizottságnak a mellékletben meghatározottak szerint, kivéve elsősorban a P.1, P.2, D.42, D.43, D.44, D.45 és B.4G tételeket.
(2) A P.1, P.2, D.42, D.43, D.44, D.45 és B.4G tételek továbbítására vonatkozó egyes határidőket, valamint a mellékletben felsorolt tranzakciók ellenpár-szektoronkénti bontását megkívánó bármilyen határozatot a 8. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni. Bármely ilyen határozat csak azt követően fogadható el, hogy a Bizottság a 9. cikknek megfelelően jelentést tett az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról.
(3) A (1) bekezdésben említett negyedéves adatokat legkésőbb azon negyedév végét követő 90 naptári napon belül kell a Bizottsághoz eljuttatni, amelyre az adatok vonatkoznak. Az e rendelet hatálybalépésétől számított hároméves átmeneti időszak alatt az (1) bekezdésben említett negyedéves adatokat legkésőbb azon negyedév végét követő 95 naptári napon belül kell a Bizottsághoz eljuttatni, amelyre az adatok vonatkoznak. Az előző negyedévekre vonatkozó adatok esetleges felülvizsgálatát is ugyanekkor kell továbbítani.
(4) A (3) bekezdésben előírt adattovábbítási határidő a 8. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően legfeljebb 5 nappal módosítható.
(5) A negyedéves adatokat első alkalommal 2005 harmadik negyedévére vonatkozóan kell továbbítani. A tagállamoknak ezeket az adatokat legkésőbb 2006. január 3-ig kell továbbítaniuk. Ez az első adattovábbítás magában foglalja az 1999 első negyedévétől kezdődő időszakra vonatkozó visszamenőleges adatokat is.
3. cikk
Jelentési kötelezettségek
(1) Minden tagállamnak továbbítania kell a mellékletben leírt adatokat a külföldi szektorra (S.2) és az államháztartási szektorra (S.13) vonatkozóan. Annak a tagállamnak, amelynek folyó áron számított bruttó hazai terméke általában meghaladja a vonatkozó közösségi teljes összeg 1 %-át, a mellékletben leírt adatokat minden gazdasági szektorra vonatkozóan kell továbbítania.
(2) A Bizottság a tagállamok által továbbított legutóbbi három év éves adatainak számtani átlaga alapján megállapítja azt a százalékos arányt, amelyet az (1) bekezdésben meghatározottak szerint egy tagállam bruttó hazai terméke a folyó áron számított összes közösségi bruttó hazai termékben általában képvisel.
(3) Az (1) bekezdésben említett, a közösségi összegben képviselt részarány (1 %) a 8. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kiigazítható.
(4) A Bizottság elfogadhat az e rendelettől való eltéréseket, amennyiben a nemzeti statisztikai rendszerekben jelentős kiigazítások szükségesek. Ezen eltérések időtartama nem haladhatja meg az e rendelet hatálybalépésétől vagy a 8. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadott végrehajtási rendelkezések hatálybalépésétől számított három évet.
4. cikk
Fogalommeghatározások és előírások
Az e rendelet alkalmazásában továbbított adatokra a 2223/96/EK rendeletben (a továbbiakban: „ESA rendelet”) megállapított előírások, fogalommeghatározások, besorolási és számviteli szabályok vonatkoznak.
5. cikk
Adatforrások és összeegyeztethetőségi követelmények
(1) A tagállamoknak az e rendeletben előírt információk összeállításánál minden általuk fontosnak tartott forrást igénybe kell venniük, elsőbbséget biztosítva az olyan közvetlen információknak, mint a közigazgatási források vagy a vállalkozások és háztartások felmérései.
Amennyiben ilyen közvetlen információ nem szerezhető be, különösen a 2. cikk (5) bekezdésében megkövetelt visszamenőleges adatok esetében, akkor a legmegfelelőbb becslések is továbbíthatók.
(2) A tagállamok által e rendelet alkalmazásában továbbított adatoknak összeegyeztethetőknek kell lenniük az államháztartás negyedéves nem pénzügyi számláival és a teljes gazdaság negyedéves fő aggregátumaival, amelyeket az ESA rendelet adattovábbítási programja keretében továbbítottak a Bizottságnak.
(3) A tagállamok által e rendelet alkalmazásában továbbított negyedéves adatokat össze kell hangolni az ESA rendelet adattovábbítási programja keretében továbbított megfelelő éves adatokkal.
6. cikk
Minőségi előírások és jelentések
(1) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a továbbított adatok minősége folyamatosan javuljon, és megfeleljen a 8. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően meghatározandó közös minőségi előírásoknak.
(2) A tagállamok az első adattovábbításuktól számított egy éven belül megadják a Bizottságnak az alkalmazott források, módszerek és statisztikai eljárások naprakész leírását.
(3) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azokról a főbb módszertani vagy más változásokról, amelyek hatással lehetnek a továbbított adatokra, legkésőbb három hónappal a változások hatálybalépését követően.
7. cikk
Végrehajtási rendelkezések
A végrehajtási rendelkezéseket a 8. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint kell megállapítani. Ezek a rendelkezések a következőket tartalmazzák:
a) |
a P.1, P.2, D.42, D.43, D.44, D.45 és B.4G tételek továbbítására vonatkozó határidők megállapítása a 2. cikk (2) bekezdésének megfelelően; |
b) |
a mellékletben felsorolt tranzakciók ellenpár-szektoronkénti bontásának előírása a 2. cikk (2) bekezdésének megfelelően; |
c) |
a negyedéves adattovábbításokra vonatkozó határidők felülvizsgálata a 2. cikk (4) bekezdésének megfelelően; |
d) |
a közösségi teljes összegben képviselt, a minden gazdasági szektorra vonatkozó adattovábbítási kötelezettséget jelentő részarány (1 %) kiigazítása a 3. cikk (3) bekezdésének megfelelően; |
e) |
az adatminőségi előírások meghatározása a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően. |
8. cikk
Bizottsági eljárás
(1) A Bizottságot a statisztikai programbizottság segíti.
(2) Amikor erre a bekezdésre hivatkozás történik, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét annak 8. cikke figyelembevételével kell alkalmazni.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében említett időszak három hónap.
(3) A bizottság elfogadja saját eljárási szabályzatát.
9. cikk
Végrehajtási jelentés
E rendelet hatálybalépésétől számított öt éven belül a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról.
A jelentés különösen a következőkre terjed ki:
a) |
tájékoztatás a feldolgozott statisztikai adatok minőségéről; |
b) |
a Közösség, a tagállamok, valamint a statisztikai adatok szolgáltatóinál és felhasználóinál jelentkező, költségeikhez viszonyított haszon értékelése; |
c) |
a kapott eredményekre tekintettel azon területek meghatározása, ahol esetleges javítások és módosítások szükségesek. |
10. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2005. július 6-án.
az Európai Parlament részéről
az elnök
J. BORELL FONTELLES
a Tanács részéről
az elnök
J. STRAW
(1) HL C 42., 2004.2.18., 23. o.
(2) Az Európai Parlament 2004. március 30-i véleménye (HL C 103. E, 2004.4.29., 141. o.), a Tanács 2005. március 8-i közös álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), az Európai Parlament 2005. május 26-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).
(3) HL L 310., 1996.11.30., 1. o. A legutóbb az 1267/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 180., 2003.7.18., 1. o.) módosított rendelet.
(4) HL L 52., 1997.2.22., 1. o. Az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított rendelet.
(5) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.
(6) HL L 181., 1989.6.28., 47. o.
(7) HL L 59., 1991.3.6., 19. o.
MELLÉKLET
Adattovábbítás
22.7.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 191/29 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005/32/EK IRÁNYELVE
(2005. július 6.)
az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről, valamint a 92/42/EGK tanácsi, illetve a 96/57/EK és a 2000/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),
mivel:
(1) |
A tagállamoknak az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezései közötti eltérések akadályozhatják a kereskedelmet és torzíthatják a Közösségen belüli versenyt, ezáltal közvetlen hatással lehetnek a belső piac létrehozására és működésére. A nemzeti jogszabályok összehangolása az egyetlen eszköz a kereskedelmi akadályok kialakulása és a tisztességtelen verseny megelőzésére. |
(2) |
Az energiafelhasználó termékekre esik a Közösség természetierőforrás- és energiafogyasztásának nagy része. Ezenkívül számos egyéb fontos hatást gyakorolnak a környezetre. A közösségi piacon rendelkezésre álló termékcsoportok túlnyomó többségének rendkívül eltérő környezeti hatása van, még hasonló működési teljesítmény esetén is. A fenntartható fejlődés érdekében ösztönözni kell e termékek összesített környezeti hatásának folyamatos javítását, különösen a káros környezeti hatások fő forrásainak azonosításával, a környezetszennyezés továbbterjedésének elkerülésével, ha ez nem jár túlzott költségekkel. |
(3) |
A termékek környezetbarát tervezése az integrált termékpolitikára vonatkozó közösségi stratégia kulcskérdése. A termékek környezetvédelmi teljesítményének optimalizálását, ugyanakkor funkcionális minőségük megtartását is célzó, megelőzésre irányuló megközelítés valóban új lehetőségekkel szolgál mind a gyártók és a fogyasztók, mind a társadalom egésze számára. |
(4) |
Az energiahatékonyság javítása, melynek egyik lehetséges módja a villamos energia hatékonyabb végfelhasználása, jelentős hozzájárulást nyújt az üvegházhatást okozó gázkibocsátásra vonatkozó közösségi célok eléréséhez. A villamos energia iránti igény a leggyorsabban növekvő energia-végfelhasználási fajta, és az e folyamatot ellensúlyozó politikai fellépés hiányában az előrejelzések szerint tovább fog növekedni az elkövetkezendő 20—30 évben. Az energiafogyasztásnak a Bizottság Európai Éghajlat-változási Programjában javasolt jelentős csökkentése lehetséges. Az éghajlatváltozás az 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (3) megállapított hatodik közösségi környezetvédelmi akcióprogram egyik prioritása. Az energiamegtakarítás az ellátásbiztonság növelésének és a behozataltól való függőség csökkentésének a leginkább költséghatékony módszere. Ezért a keresleti oldalra vonatkozó jelentős intézkedéseket és célokat kell elfogadni. |
(5) |
Már az energiafelhasználó termékek tervezési szakaszában intézkedéseket kell hozni, mivel úgy tűnik, hogy ez a meghatározó szakasz a termék életciklusa alatt okozott környezetszennyezés szempontjából, és a legtöbb költség itt keletkezik. |
(6) |
A környezetbarát közösségi tervezési követelményeknek az energiafelhasználó termékekre történő alkalmazása érdekében összefüggő keretet kell kialakítani, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő termékek szabad mozgásának biztosítása és a környezetre gyakorolt hatásuk csökkentése érdekében. Ezeknek a közösségi előírásoknak tiszteletben kell tartaniuk a tisztességes verseny és a nemzetközi kereskedelem alapelveit. |
(7) |
A környezetbarát tervezési követelményeket a hatodik környezetvédelmi akcióprogram céljainak és prioritásainak szem előtt tartásával kell megállapítani, adott esetben e program erre vonatkozó tematikus stratégiájának megfelelő céljait is beleértve. |
(8) |
Ez az irányelv az energiafelhasználó termékek lehetséges környezeti hatásainak csökkentése révén a magas szintű környezetvédelem megvalósítását tűzi ki célul, amely végső soron a fogyasztók és más végfelhasználók érdekeit szolgálja. A fenntartható fejlődés szükségessé teszi a tervezett intézkedések egészségügyi, társadalmi és gazdasági kihatásainak megfelelő figyelembevételét. A termékek hatékonyabb energiafelhasználása hozzájárul az energiaellátás biztonságának növeléséhez, amely az ésszerű gazdasági tevékenység és a fenntartható fejlődés előfeltétele. |
(9) |
Ha a végrehajtási intézkedés elfogadását követően egy tagállam szükségesnek tartja fenntartani nemzeti rendelkezéseit a környezetvédelemmel kapcsolatos jelentős szükségletekkel indokoltan, vagy újakat kíván bevezetni az adott tagállamban létező, alkalmazandó végrehajtási intézkedés elfogadását követően felmerülő környezetvédelmi probléma kezelése érdekében végzett tudományos kutatás eredményei alapján, megteheti ezt a Szerződés 95. cikkének (4), (5) és (6) bekezdésében foglalt feltételek szerint, amelyek a Bizottság előzetes értesítéséről és jóváhagyásáról rendelkeznek. |
(10) |
A tervezés tökéletesítéséből származó legnagyobb környezetvédelmi haszon eléréséhez tájékoztatni kell a fogyasztókat az energiafelhasználó termékek teljesítményéről és környezetvédelmi tulajdonságairól, és tanácsokkal kell őket ellátni arra vonatkozóan, hogyan lehet a terméket környezetbarát módon használni. |
(11) |
A hatodik környezetvédelmi akcióprogram legfontosabb és leginkább innovatív elemének, az integrált termékpolitikáról szóló zöld könyvnek a célja a termékek környezeti hatásainak teljes életciklusuk alatt való csökkentése. A környezetvédelmi javulást költséghatékony módon lehet elősegíteni, ha a termék környezeti hatásait már a tervezés szakaszában a teljes életciklus tekintetében figyelembe veszik. Elegendő rugalmasságra van szükség ahhoz, hogy ezt a tényezőt már a termék tervezésekor figyelembe lehessen venni az egyéb műszaki, funkcionális és gazdasági megfontolásokkal együtt. |
(12) |
Bár kívánatos a környezetvédelmi teljesítmény átfogó megközelítése, a munkaterv elfogadásáig elsődleges környezetvédelmi célnak az üvegházhatást okozó gázok csökkentését kell tekinteni az energiafelhasználás hatásfokának növelése révén. |
(13) |
Szükséges és indokolt lehet egyes termékekre vagy ezek környezetvédelmi teljesítményére vonatkozóan külön számszerűsített környezetbarát tervezési követelményeket előírni, hogy környezeti hatásuk a lehető legkisebb legyen. Tekintettel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) Kiotói Jegyzőkönyve keretében vállalt kötelezettségek teljesítéséhez való hozzájárulás sürgősségére, és az ebben az irányelvben szorgalmazott integrált megközelítés sérelme nélkül, bizonyos elsőbbséget kell adni azoknak az intézkedéseknek, amelyek nagy valószínűséggel és alacsony költségkihatással csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az ilyen intézkedések is hozzájárulhatnak a természeti erőforrások fenntartható felhasználásához, és jelentős hozzájárulást nyújtanak a fenntartható termelés és fogyasztás tízéves keretprogramjához, amelyet a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. szeptemberi johannesburgi világ-csúcstalálkozón fogadtak el. |
(14) |
Az energiafelhasználó terméket készenléti és kikapcsolt állapoti energiafogyasztását — általános alapelvként — a rendeltetésszerű működésükhöz szükséges minimumra kell csökkenteni. |
(15) |
Míg a piacon, így a nemzetközi piacon is elérhető, legjobb teljesítményt nyújtó termékeket vagy technológiákat referenciának kell tekinteni, a környezetbarát tervezési követelményszintet műszaki, gazdasági és környezetvédelmi elemzések alapján kell meghatározni. A követelményszint meghatározási módszerének rugalmassága tovább gyorsíthatja a környezetvédelmi teljesítmény növelését. Az érdekelt felekkel az elemzés során konzultációt kell folytatni, és aktív együttműködésükre van szükség. A kötelező erejű rendelkezések megállapításához az érdekelt felekkel megfelelő konzultációt kell folytatni. Az ilyen konzultáció során az intézkedések fokozatos bevezetésének vagy átmeneti intézkedések meghozatalának szükségességére derülhet fény. A közbenső célok megállapítása növeli a politika előreláthatóságát, lehetővé teszi a termékfejlesztési ciklushoz való alkalmazkodást, és megkönnyíti az érdekelt felek számára a hosszú távú tervezést. |
(16) |
Előnyben kell részesíteni az olyan alternatív fellépéseket, mint az ipar önszabályozása, ha ezzel gyorsabban vagy költséghatékonyabb módon lehet elérni a politikai célokat, mint kötelező erejű rendelkezésekkel. A jogi szabályozásra akkor van szükség, ha a piaci erők nem a kívánt irányba, vagy nem elfogadható gyorsasággal fejlődnek. |
(17) |
Az önszabályozás, ide értve az egyoldalú kötelezettségvállalásként felajánlott önkéntes ipari vállalásokat, a gyors és költséghatékony végrehajtásnak köszönhetően gyors fejlődéshez vezethet, továbbá lehetővé teszi mind a technológiai lehetőségekhez, mind a piac érzékenységéhez való rugalmas és megfelelő alkalmazkodást. |
(18) |
A végrehajtási intézkedések alternatíváiként bemutatott önkéntes megállapodások és egyéb önszabályozó intézkedések értékeléséhez legalább az alábbi kérdésekre vonatkozó információknak rendelkezésre kell állniuk: a részvétel nyitottsága, a hozzáadott érték, a reprezentatív jelleg, a számszerűsített és fokozatok szerint felállított célok, a civil társadalom részvétele, ellenőrzés és jelentések, az önszabályozó kezdeményezések működtetésének költséghatékonysága, fenntarthatóság. |
(19) |
A Bizottság „A közösségi szintű környezetvédelmi megállapodásokról a szabályozási környezet egyszerűsítésének és javításának akcióterve keretében” című közleményének 6. fejezete hasznos útmutatásul szolgál az ipar önszabályozásának értékeléséhez ennek az irányelvnek a tekintetében. |
(20) |
Ez az irányelv a környezetbarát tervezés bevezetését a kis- és középvállalkozások (KKV-k) és a mikrovállalkozások szintjén is ösztönözni kívánja. Ezt az érintett termékek fenntarthatóságáról szóló, széles körben és könnyen hozzáférhető információval lehet elősegíteni. |
(21) |
Az irányelv végrehajtási intézkedéseiben meghatározott, a környezetbarát tervezési követelményeknek megfelelő energiafelhasználó termékeket „CE” jelöléssel és megfelelő adatokkal kell ellátni, a belső piacon való szabad forgalomba hozataluk érdekében. A végrehajtási intézkedések következetes végrehajtása szükséges a szabályozott energiafelhasználó termékek környezetvédelmi hatásainak csökkentése és a tisztességes piaci verseny biztosítása érdekében. |
(22) |
A végrehajtási intézkedések és a munkaterv előkészítése során a Bizottság konzultációt folytat a tagállamok képviselőivel, továbbá az adott termékcsoportban érdekelt, például ipari felekkel, ideértve a KKV-kat és a kézműipart, szakszervezeteket, kereskedőket, kiskereskedőket, importőröket, környezetvédő csoportokat és fogyasztói szervezeteket. |
(23) |
A végrehajtási intézkedések előkészítése során a Bizottság — a tagállamokban meglévő és indokoltnak tartott védelmi szintek csökkentése nélkül — megfelelő mértékben figyelembe veszi a hatályos nemzeti környezetvédelmi jogszabályokat is, különösen a mérgező anyagokról szóló jogszabályokat, amelyeket a tagállamok szerint továbbra is fenn kellene tartani. |
(24) |
Továbbá tekintetbe kell venni a műszaki harmonizációs irányelvekben felhasználásra szánt modulokat és szabályokat, amelyeket a megfelelőségértékelési eljárások különböző szakaszainak moduljairól és a CE megfelelőségi jelölés feltüntetését és használatát rögzítő, a műszaki harmonizációs irányelvekben használni kívánt szabályokról szóló, 1993. július 22-i 93/465/EGK tanácsi határozat (4) állapított meg. |
(25) |
A piacfelügyelet javítása érdekében a felügyeleti hatóságok információcserét folytatnak az irányelv keretében tervezett intézkedésekről. Az ilyen együttműködésnek a lehető legnagyobb mértékben támaszkodnia kell az elektronikus távközlési eszközökre és a vonatkozó közösségi programokra. Meg kell könnyíteni a környezetvédelmi életciklus alatti teljesítményről és a tervezési megoldások eredményeiről szóló információcserét. A gyártók környezetbarát tervezési erőfeszítéseivel nyert tudásanyag összegyűjtése és terjesztése az irányelv egyik döntő jelentőségű haszna. |
(26) |
Az illetékes szerv általában olyan köz- vagy magánszerv, amelyet hatóság nevez ki, és amely garantálja az elfogulatlanságot és a technikai szakismeretek meglétét annak vizsgálata során, hogy a termék megfelel-e az alkalmazandó végrehajtási intézkedéseknek. |
(27) |
Figyelembe véve a meg nem felelés elkerülése érdekének jelentőségét, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy rendelkezésre álljanak a hatékony piacfelügyelethez és megfigyeléshez szükséges eszközök. |
(28) |
A KKV-k körében végzett környezetbarát tervezési képzés és tájékoztatás tekintetében helyénvaló lehet a kísérő tevékenységek számításba vétele is. |
(29) |
A belső piac működése érdekében közösségi szinten harmonizált szabványokra van szükség. Ha egy ilyen szabványra való hivatkozást már közzétettek az Európai Unió Hivatalos Lapjában, az annak való megfelelés esetén vélelmezni lehet az ennek az irányelvnek az alapján elfogadott végrehajtási intézkedésekben meghatározott követelményeknek való megfelelést, azonban a megfelelőséget más módon is lehet igazolni. |
(30) |
A harmonizált szabványok egyik fő szerepe, hogy segítsék a gyártókat az ennek az irányelvnek az alapján elfogadott végrehajtási intézkedések alkalmazása tekintetében. Az ilyen szabványok alapvetőek a mérési és vizsgálati módszerek kidolgozása szempontjából. Az általános környezetbarát tervezési követelményeket tartalmazó harmonizált szabványoknak jelentősen hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a gyártók termékeik ökológiai profilját az alkalmazandó végrehajtási intézkedések követelményeivel összhangban alakíthassák ki. Ezeknek a szabványoknak világosan meg kell határozniuk a viszonyt a mindenkori szabványelőírások és az általuk meghatározott követelmények között. A harmonizált szabványoknak nem lehet az a célja, hogy korlátokat állapítsanak meg a környezetvédelmi jellemzők vonatkozásában. |
(31) |
Az ebben az irányelvben használt fogalommeghatározásokat illetően kívánatos a vonatkozó nemzetközi szabványokra, így az ISO 14040-re való hivatkozás. |
(32) |
Ez az irányelv összhangban áll a műszaki harmonizáció és szabványosítás új megközelítési módjáról szóló, 1985. május 7-i tanácsi állásfoglalásban (5) megfogalmazott új megközelítés végrehajtására, valamint a harmonizált európai szabványokra történő hivatkozásokra vonatkozó egyes elvekkel. A Tanács a szabványosítás szerepéről Európában című, 1999. október 28-i állásfoglalásában (6) javasolta, hogy a Bizottság vizsgálja meg, miként lehet az új megközelítés elvét kiterjeszteni a jobb és egyszerűbb jogszabályalkotás által még nem szabályozott területekre. |
(33) |
Ez az irányelv kiegészíti a meglevő közösségi eszközöket, így a háztartási készülékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő feltüntetéséről szóló, 1992. szeptember 22-i 92/75/EGK tanácsi irányelvet (7), a közösségi ökocímke módosított odaítélési rendszeréről szóló, 2000. július 17-i 1980/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (8), az irodai berendezésekre vonatkozó közösségi energiahatékonysági címkézési programról szóló, 2001. november 6-i 2422/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (9), az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2003. január 27-i 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (10) az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, 2003. január 27-i 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (11) és az egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozásaira vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1976. július 27-i 76/769/EGK tanácsi irányelvet (12). Ezen irányelv és a hatályos közösségi jogszabályok közötti összjáték hozzájárul a hatékonyság növeléséhez és a gyártók által alkalmazandó összefüggő követelményrendszer létrehozásához. |
(34) |
Mivel a folyékony vagy gáznemű tüzelőanyaggal működő új melegvíz-kazánok hatásfok-követelményeiről szóló, 1992. május 21-i 92/42/EGK tanácsi irányelv (13), a háztartási elektromos hűtőszekrények, fagyasztók és ezek kombinációi energiahatékonysági követelményeiről szóló, 1996. szeptember 3-i 96/57/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) és a fénycsőelőtétekre vonatkozó energiahatékonysági követelményekről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) már tartalmaz rendelkezéseket az energiahatékonysági követelmények felülvizsgálatára vonatkozóan, ezeket integrálni kell ezen irányelv rendelet keretei közé. |
(35) |
A 92/42/EGK irányelv a kazánok energiahatékonyságának értékelésére csillaggal történő megjelölésen alapuló rendszert írt elő. Mivel a tagállamok és az ipar egyetértettek abban, hogy a csillaggal történő megjelölés rendszere nem hozta meg a kívánt eredményt, a 92/42/EGK irányelvet módosítani kell, ezzel utat nyitva a hatékonyabb rendszerek előtt. |
(36) |
Az új vagy már meglévő, nem ipari célú épületek helyiségeinek fűtésére vagy melegvíz-ellátására szolgáló hőfejlesztő berendezések teljesítményéről, valamint az új, nem ipari célú épületek hő- és melegvíz-elosztó hálózatának szigeteléséről szóló, 1978. február 13-i 78/170/EGK tanács irányelvben (16) meghatározott követelmények meghaladottá váltak a 92/42/EGK irányelv, a gázüzemű berendezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1990. június 29-i 90/396/EGK tanácsi irányelv (17) és az épületek energiateljesítményéről szóló, 2002. december 16-i 2002/91/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) rendelkezései következtében. A 78/170/EGK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni. |
(37) |
A háztartási készülékek zajkibocsátásáról szóló, 1986. december 1-i 86/594/EGK tanácsi irányelv (19) meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen készülékek által kibocsátott zajról információ közlését követelhetik meg a tagállamok, és megállapítja a zajszint meghatározására szolgáló eljárást. Harmonizációs célokból a zajkibocsátást be kell illeszteni a környezetvédelmi teljesítmény integrált értékelésébe. Mivel ez az irányelv tartalmaz egy ilyen integrált megközelítést, a 86/594/EGK irányelvet hatályon kívül kell helyezni. |
(38) |
Ennek az irányelvnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal összhangban kell elfogadni (20). |
(39) |
A tagállamoknak meg kell határozniuk az ezen irányelv rendelkezéseinek megszegése esetén alkalmazandó szankciók szabályait, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. |
(40) |
Emlékeztetni kell arra, hogy a jobb jogszabályalkotásról szóló intézményközi megállapodás (21) 34. cikke kimondja, hogy „a Tanács ösztönözi a tagállamokat, hogy — a maguk számára és a Közösség érdekében — készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé”. |
(41) |
Mivel a tervezett intézkedés céljait, nevezetesen a belső piac működésének a termékek megfelelő szintű környezetvédelmi teljesítménye megkövetelésével történő biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme és hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatóak, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket. |
(42) |
A Régiók Bizottságával konzultációt folytattak, azonban az nem nyilvánított véleményt, |
ELFOGADTA A KÖVETKEZŐ IRÁNYELVET:
1. cikk
Tárgy és hatály
1. Ez az irányelv az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények kereteit állapítja meg azzal a céllal, hogy biztosítsa e termékek szabad mozgását a belső piacon.
2. Ez az irányelv azon követelmények meghatározásáról rendelkezik, amelyeknek a végrehajtási intézkedések hatálya alá tartozó energiafelhasználó termékeknek meg kell felelniük ahhoz, hogy forgalomba hozhatók és/vagy használatba vehetők legyenek. Az irányelv az energiahatékonyság és a környezetvédelem szintjének növelésével hozzájárul a fenntartható fejlődéshez, ugyanakkor növeli az energiaellátás biztonságát.
3. Ez az irányelv nem alkalmazható a személyszállító és árufuvarozási eszközökre.
4. Ez az irányelv és az ennek alapján elfogadott végrehajtási intézkedések nem sértik a hulladékgazdálkodásra vonatkozó közösségi jogszabályok, sem a vegyi anyagokra vonatkozó közösségi jogszabályok rendelkezéseit, beleértve a fluorozott, üvegházhatást keltő gázokra vonatkozó közösségi jogszabályokat.
2. cikk
Fogalommeghatározások
Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:
1. |
„energiafelhasználó termék”: az a termék, amelynek leadott teljesítménye a forgalomba hozatalt és/vagy eredeti rendeltetése szerinti használatbavételét követő energiafelvételétől (villamos energia, fosszilis üzemanyagok és megújuló energiaforrások), vagy az ilyen energia fejlesztésére, továbbítására és mérésére szolgáló termékektől függ, beleértve azokat az energiafelvételtől függő és ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó energiafelhasználó termékekbe beépítendő alkatrészeket is, amelyet a végfelhasználók részére szánt egyedi alkatrészként hoznak forgalomba és/vagy vesznek használatba, és amelyek környezetvédelmi teljesítményét önállóan lehet értékelni; |
2. |
„alkatrészek és részegységek”: azok az energiafelhasználó termékekbe beépítendő részek, amelyeket nem a végfelhasználók részére szánt egyedi alkatrészként hoznak forgalomba és/vagy vesznek használatba, és amelyeknek a környezetvédelmi teljesítményét nem lehet önállóan értékelni; |
3. |
„végrehajtási intézkedések”: ennek az irányelvnek az alapján elfogadott intézkedések, amelyek meghatározott energiafelhasználó termékek vonatkozásában megállapítják a környezetbarát tervezési követelményeket és a környezetvédelmi jellemzőket; |
4. |
„forgalomba hozatal”: az energiafelhasználó termékeknek a közösségi piacon első alkalommal történő megjelenése a Közösségen belüli forgalmazás vagy használat céljából, akár ellenszolgáltatás fejében, akár térítésmentesen, és az alkalmazott eladási technikáktól függetlenül; |
5. |
„használatbavétel”: energiafelhasználó termékek első, közösségi végfelhasználó részéről történő rendeltetésszerű használatbavétele; |
6. |
„gyártó”: bármely természetes vagy jogi személy, aki ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó energiafelhasználó termékeket gyárt, és felelős azért, hogy az energiafelhasználó termék — saját neve vagy védjegye alatt, vagy a gyártó saját használatára történő — forgalomba hozatalára és/vagy használatbavételére tekintettel megfeleljen ennek az irányelvnek. Az első mondatban meghatározott gyártó vagy a 8. pontban meghatározott importőr hiányában gyártónak kell tekinteni bármely természetes vagy jogi személyt, aki az ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó energiafelhasználó terméket forgalomba hoz és/vagy használatba vesz; |
7. |
„meghatalmazott képviselő”: bármely természetes vagy jogi személy, aki a Közösségben székhellyel rendelkezik, és írásos meghatalmazást kapott a gyártótól, hogy nevében eljárva teljesítse az ebben az irányelvben meghatározott valamennyi kötelezettséget és alaki követelményt, vagy azok egy részét; |
8. |
„importőr”: a Közösségben székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy, aki üzleti tevékenysége során egy harmadik országból származó terméket a közösségi piacon forgalomba hoz; |
9. |
„anyagok”: minden olyan anyag, amelyet a termék életciklusa alatt felhasználtak; |
10. |
„terméktervezés”: azon eljárások sorozata, amelyekkel a termék jogi, műszaki, biztonsági, funkcionális, piaci vagy egyéb követelményeit az energiafelhasználó termékek műszaki adataivá alakítják át; |
11. |
„környezetvédelmi jellemző”: az energiafelhasználó termékek eleme vagy funkciója, amely a termékek életciklusa alatt a környezettel kölcsönhatásba léphet; |
12. |
„környezeti hatás”: a környezet bármilyen megváltoztatása, amely részben vagy egészben az energiafelhasználó termékek miatt, azok életciklusa alatt következett be; |
13. |
„életciklus”: az energiafelhasználó termékek egymásra következő és egymással kapcsolatban levő szakaszai a nyersanyag felhasználásától a végső ártalmatlanításig; |
14. |
„újrafelhasználás”: bármely olyan művelet, amely révén egy energiafelhasználó terméket vagy alkatrészeit az első használatot követően az eredeti rendeltetésével azonos célra használják, beleértve a begyűjtőhelyre, forgalmazóhoz, újrahasznosítóhoz vagy gyártóhoz visszajuttatott energiafelhasználó termékek folyamatos használatát, továbbá az energiafelhasználó termékek felújítást követő újra használatbavételét; |
15. |
„újrafeldolgozás”: olyan termelési folyamat, amelynek során a hulladékot az eredeti célra, vagy más, az energia visszanyerésétől eltérő célra dolgozzák fel; |
16. |
„energia-visszanyerés”: a hulladék tüzelőanyagként, közvetlen égetéssel történő felhasználása energiafejlesztés céljából más hulladékkal együtt, vagy anélkül, de a fejlesztett hő visszanyerésével; |
17. |
„visszanyerés”: bármilyen, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (22) II. B. mellékletében előírt művelet alkalmazása; |
18. |
„hulladék”: bármilyen anyag vagy tárgy, amely a 75/442/EGK irányelv I. mellékletében meghatározott kategóriákba sorolható, amelyet selejteztek vagy selejtezni szándékoznak, vagy azok selejtezése szükséges; |
19. |
„veszélyes hulladék”: minden olyan hulladék, amely az 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv (23) 1. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozik; |
20. |
„ökológiai profil”: az energiafelhasználó termékekre vonatkozó végrehajtási intézkedésekkel összhangban az a leírás, amely az energiafelhasználó termékekhez a teljes életciklusuk során kapcsolódó, a környezeti hatások szempontjából jelentős és mérhető fizikai mennyiségekkel kifejezhető inputokat és outputokat (anyagokat, emissziót és hulladékot) tartalmazza; |
21. |
„környezetvédelmi teljesítmény”: az energiafelhasználó termékek esetében a gyártónak az energiafelhasználó termékek környezetvédelmi jellemzői terén elért eredményei, amelyeket a műszaki dokumentációban foglalnak össze; |
22. |
„a környezetvédelmi teljesítmény növelése”: az energiafelhasználó termékek környezetre gyakorolt hatását több generáción keresztül csökkentő eljárások, bár nem szükségszerűen a termék valamennyi környezetvédelmi jellemzőjére egyszerre kiterjedően; |
23. |
„környezetbarát tervezés”: a környezetvédelmi szempontok integrálása a termék tervezésébe azzal a céllal, hogy növeljék az energiafelhasználó termékek környezetvédelmi teljesítményét azok egész életciklusára kiterjedően; |
24. |
„környezetbarát tervezési követelmény”: az energiafelhasználó termékekkel kapcsolatos minden olyan követelmény, vagy az energiafelhasználó termékek terve, amelynek célja a környezetvédelmi teljesítmény növelése, vagy bármely olyan információszolgáltatási követelmény, amely az energiafelhasználó termékek környezetvédelmi jellemzőivel kapcsolatos; |
25. |
„általános környezetbarát tervezési követelmény”: bármely, az ökológiai profilra, mint egészre alapozott környezetbarát tervezési követelmény, egyes különös környezetvédelmi jellemzőkre vonatkozó meghatározott határértékek nélkül; |
26. |
„különös környezetbarát tervezési követelmény”: számszerűsített és mérhető környezetbarát tervezési követelmény, amely az energiafelhasználó termékek egy különös környezetvédelmi jellemzőjére vonatkozik, például a használat közbeni energiafogyasztásra, és amelyet az adott kimenő teljesítmény egységére számítottak ki; |
27. |
„harmonizált szabvány”: egy elismert szabványügyi testület által a Bizottság megbízása alapján a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (24) megállapított eljárásokkal összhangban az európai követelmény meghatározására elfogadott, kötelező erővel nem bíró műszaki feltételek. |
3. cikk
Forgalomba hozatal és/vagy használatbavétel
1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a végrehajtási intézkedések hatálya alá tartozó energiafelhasználó termékek csak akkor legyenek forgalomba hozhatók és/vagy használatba vehetők, ha megfelelnek az említett intézkedéseknek és az 5. cikknek megfelelő CE-jelöléssel vannak ellátva.
2. A tagállamok kijelölik a piacfelügyeletre illetékes hatóságot. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy ezek a hatóságok megfelelő hatáskörrel rendelkezzenek, és azt felhasználják annak érdekében, hogy az ezen irányelv alapján őket megillető megfelelő intézkedéseket meg tudják hozni. A tagállamok meghatározzák az illetékes hatóság feladatait, hatáskörét és szervezeti formáját; az illetékes hatóságok jogosultak a következőkre:
i. |
a szükséges megfelelőségi vizsgálatoknak a megfelelő terjedelemben történő lebonyolítására, és a gyártónak vagy meghatalmazott képviselőjének a nem megfelelő terméknek a piacról történő visszahívására való kötelezésére a 7. cikk értelmében; |
ii. |
a végrehajtási intézkedésekkel összhangban, az érintett felek részéről minden szükséges információ rendelkezésre bocsátása; |
iii. |
termékmintavétel és a termékminták megfelelőségi vizsgálata. |
3. A tagállamok a piacfelügyelet eredményeiről tájékoztatják a Bizottságot, amennyiben szükséges, a Bizottság ezt az információt más tagállamoknak is átadhatja.
4. A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztóknak és más érdekelt feleknek módjuk legyen észrevételeket tenni az illetékes hatóságok számára a termék megfelelőségével kapcsolatban.
4. cikk
Az importőr felelőssége
Amennyiben a gyártó nem rendelkezik székhellyel a Közösség területén, és nincs meghatalmazott képviselő, az importőr köteles:
— |
biztosítani, hogy a forgalomba hozott vagy használatba vett energiafelhasználó termék megfeleljen ennek az irányelvnek és az alkalmazandó végrehajtási intézkedésnek, |
— |
rendelkezni a megfelelési nyilatkozattal és az elérhető műszaki dokumentációval. |
5. cikk
Jelölés és megfelelőségi nyilatkozat
1. A végrehajtási intézkedések hatálya alá tartozó energiafelhasználó termékek forgalomba hozatala és/vagy használatbavétele előtt a termékeket CE-megfelelőségi jelöléssel kell ellátni, és megfelelőségi nyilatkozatot kell kiállítani, amelyben a gyártó vagy meghatalmazott képviselője tanúsítja és kijelenti, hogy az energiafelhasználó termék megfelel az alkalmazandó végrehajtási intézkedés valamennyi vonatkozó rendelkezésének.
2. A CE-megfelelőségi jelölés a „CE” kezdőbetűkből áll, a III. mellékletben szereplő mintának megfelelően.
3. A megfelelőségi nyilatkozat a VI. mellékletben meghatározott adatokat és a megfelelő végrehajtási intézkedésre való utalást tartalmazza.
4. Tilos olyan jelzések feltüntetése az energiafelhasználó termékeken, amelyek félrevezethetik a felhasználókat a CE-megfelelőségi jelölés jelentését és formáját illetően.
5. A tagállamok előírhatják, hogy az I. melléklet 2. részének értelmében nyújtott tájékoztatás a tagállam hivatalos nyelvén/nyelvein szerepeljen, amennyiben az energiafelhasználó termék eljut a végfelhasználóhoz.
A tagállamok engedélyezhetik a tájékoztatásnak a Közösség egy vagy több hivatalos nyelvén történő feltüntetését.
Az első albekezdés alkalmazásában, a tagállamok különösen a következőket veszik figyelembe:
a) |
a tájékoztatás feltüntethető-e harmonizált szimbólumok vagy elismert kódok, vagy más intézkedések segítségével; |
b) |
az energiafelhasználó termékek feltételezhető felhasználóinak körét és a szolgáltatandó tájékoztatás jellegét. |
6. cikk
Szabad mozgás
1. A tagállamok nem tilthatják meg, nem korlátozhatják, és nem akadályozhatják az energiafelhasználó termékek területükön történő forgalomba hozatalát és használatbavételét az I. melléklet 1. részében meghatározott, az alkalmazandó végrehajtási intézkedés hatálya alá tartozó környezetbarát tervezési paraméterekkel kapcsolatos környezetbarát tervezési követelményekre történő hivatkozással abban az esetben, ha azok megfelelnek az alkalmazandó végrehajtási intézkedés vonatkozó rendelkezéseinek, és az 5. cikknek megfelelően CE-jelöléssel vannak ellátva.
2. A tagállamok nem tilthatják meg, nem korlátozhatják és nem akadályozhatják az 5. cikknek megfelelően CE-jelöléssel ellátott energiafelhasználó termékek területükön történő forgalomba hozatalát és használatbavételét az I. melléklet 1. részében meghatározott, az alkalmazandó végrehajtási intézkedés hatálya alá tartozó környezetbarát tervezési paraméterekkel kapcsolatos környezetbarát tervezési követelményekre történő hivatkozással abban az esetben, ha az alkalmazandó végrehajtási intézkedés értelmében nincs szükség környezetbarát tervezési követelményre.
3. A tagállamok nem akadályozhatják meg olyan energiafelhasználó termékek bemutatását — szakmai vásárokon, kiállításokon, termékbemutatókon stb. —, amelyek nem felelnek meg az alkalmazandó végrehajtási intézkedés rendelkezéseinek abban az esetben, ha jól látható jelölés utal arra, hogy azokat nem hozzák forgalomba/veszik használatba addig, amíg az említett rendelkezéseknek való megfelelőségük nem biztosított.
7. cikk
Védzáradék
1. Ha egy tagállam megállapítja, hogy egy, az 5. cikknek megfelelően CE-jelöléssel ellátott és rendeltetésszerűen használt energiafelhasználó termék nem felel meg az alkalmazandó végrehajtási intézkedés valamennyi rendelkezéseinek, a gyártót vagy meghatalmazott képviselőjét kötelezi arra, hogy az energiafelhasználó terméket tegye az alkalmazandó végrehajtási intézkedés rendelkezéseinek és/vagy a CE-jelölésnek megfelelővé, és a tagállam által megállapított feltételek mellett szüntesse meg a jogsértést.
Ha elegendő bizonyíték van arra, hogy az energiafelhasználó termék nem felelne meg, a tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, amelyek a megfelelőség hiányának fokától függően akár a termék forgalomba hozatalának megtiltását is jelenthetik mindaddig, amíg a megfelelőség meg nem valósul.
Ha a nem megfelelőség továbbra is fennáll, a tagállam megtiltja vagy korlátozza az adott energiafelhasználó termék forgalomba hozatalát és/vagy üzembe helyezését, vagy gondoskodik arról, hogy a terméket kivonják a piacról.
A forgalomba hozatal megtiltásáról, illetve a forgalomból való kivonásról a Bizottságot és többi tagállamot azonnal tájékoztatni kell.
2. A tagállam által az energiafelhasználó termék forgalomba hozatalát és/vagy használatbavételét tiltó vagy korlátozó, ezen irányelv alapján hozott határozatnak meg kell jelölnie az alapjául szolgáló indokokat.
A határozatról azonnal értesíteni kell az érintett felet, és egyidejűleg tájékoztatást kell nyújtani részére az adott tagállamban rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekről és ezek előterjesztésének határidejéről.
3. A tagállam az 1. bekezdés alapján hozott határozatáról annak indokolásával haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot, és közli, hogy a nem megfelelőség oka:
a) |
az alkalmazandó végrehajtási intézkedés rendelkezéseinek be nem tartása; |
b) |
a 10. cikk (2) bekezdésben említett harmonizált szabványok helytelen alkalmazása; |
c) |
a 10. cikk (2) bekezdésében említett harmonizált szabványban előforduló hiányosság. |
4. A Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd az érintett felekkel, és műszaki véleményt kérhet független külső szakértőktől.
A konzultációt követően a Bizottság azonnal tájékoztatja véleményéről a kezdeményező tagállamot és a többi tagállamot.
Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a határozat megalapozatlan volt, erről azonnal tájékoztatja tagállamokat.
5. Amennyiben az (1) bekezdésben említett határozat indoka a szabványokban előforduló hiányosság volt, a Bizottság azonnal megindítja a 10. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében említett eljárást. Egyidejűleg a Bizottság tájékoztatja a 19. cikk (1) bekezdésében említett bizottságot.
6. A tagállamok és a Bizottság megteszik a szükséges intézkedéseket az eljárás során keletkezett információk titkos jellegének megőrzésére, amennyiben ez indokolt.
7. A tagállamok által e cikk alapján hozott határozatokat átlátható módon nyilvánosságra kell hozni.
8. A Bizottságnak a határozatokról készített véleményét közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
8. cikk
Megfelelőségértékelés
1. A végrehajtási intézkedés hatálya alá tartozó energiafelhasználó termék forgalomba hozatala és/vagy használatbavétele előtt a gyártó vagy annak meghatalmazott képviselője gondoskodik arról, hogy az energiafelhasználó termékek megfelelőségértékelését az alkalmazandó végrehajtási intézkedés valamennyi vonatkozó követelményére tekintettel elvégezzék.
2. A megfelelőségértékelési eljárás a végrehajtási intézkedésben kerül meghatározásra, és a gyártóra bízza a választást a IV. mellékletben meghatározott belső tervezés-ellenőrzés és az V. melléklet szerinti irányítási rendszer között. Megfelelően indokolt esetben, és amennyiben ez a kockázattal arányos, a megfelelőségértékelési eljárás meghatározható a 93/465/EGK határozatban leírt vonatkozó modulok közül is.
Ha egy tagállam egy energiafehasználó termékkel kapcsolatban a megfelelés lehetséges hiányának komoly jeleit észleli, a lehető leghamarabb közzétesz egy indoklással ellátott megfelelésértékelést az energiafehasználó termékről, amelyet az illetékes szerv készít, lehetővé téve adott esetben a korrekciós intézkedések megfelelő időben történő megtételét.
Ha a végrehajtási intézkedés hatálya alá tartozó energiafelhasználó terméket a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (25) összhangban nyilvántartásba vett szervezet tervezi, és a nyilvántartás kiterjed a tervezési feladatra, vélelmezni kell, hogy a szervezet irányítási rendszere megfelel az ezen irányelv V. mellékletében foglalt követelményeknek.
Ha a végrehajtási intézkedés hatálya alá tartozó energiafelhasználó terméket olyan szervezet tervezi, amelynek az irányítási rendszere tartalmazza a terméktervezési feladatot, és amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett harmonizált szabványokkal összhangban hajtanak végre, vélelmezni kell, hogy ez az irányítási rendszer megfelel az ezen irányelv V. mellékletében foglalt követelményeknek.
3. A végrehajtási intézkedés hatálya alá tartozó energiafelhasználó termék forgalomba hozatalát és/vagy használatbavételét követően a gyártónak vagy meghatalmazott képviselőjének biztosítania kell, hogy a megfelelőségértékelésre vonatkozó valamennyi dokumentum és a kiadott megfelelőségi nyilatkozatok a tagállami ellenőrzésre az utolsó energiafelhasználó termékek gyártását követő tíz évig rendelkezésre álljanak.
A vonatkozó dokumentumokat az erre vonatkozó megkeresés kézhezvételétől számított tíz napon belül a tagállam illetékes hatóságának rendelkezésére kell bocsátani.
4. A megfelelőségértékelésre vonatkozó dokumentumokat és az 5. cikk szerinti megfelelőségi nyilatkozatokat a Közösség egyik hivatalos nyelvén kell elkészíteni.
9. cikk
A megfelelőség vélelme
1. Az 5. cikkben említett CE-jelöléssel ellátott energiafelhasználó termékeket a tagállamok úgy tekintik, hogy azok megfelelnek az alkalmazandó végrehajtási intézkedés vonatkozó rendelkezéseinek.
2. Azokat az energiafelhasználó termékeket, amelyekre olyan harmonizált szabványokat alkalmaztak, melyek hivatkozási számát közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a tagállamok úgy tekintik, hogy azok megfelelnek az e szabványokra alkalmazandó végrehajtási intézkedések követelményeinek.
3. Az 1980/2000/EK rendelet alapján közösségi ökocímkével ellátott energiafelhasználó termékekről vélelmezni kell, hogy azok megfelelnek az alkalmazandó végrehajtási intézkedésben meghatározott környezetbarát tervezési követelményeknek, amennyiben az ökocímke megfelel ezeknek a követelményeknek.
4. Az ezen irányelv értelmében vett megfelelőség vélelme érdekében a Bizottság a 19. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint eljárva határozhat arról, hogy más ökocímkék teljesítik-e az 1980/2000/EK rendelet értelmében vett közösségi ökocímkével azonos követelményeket. Az ilyen ökocímkével ellátott energiafelhasználó termékekről vélelmezni kell, hogy megfelelnek az alkalmazandó végrehajtási intézkedésben meghatározott környezetbarát tervezési követelményeknek, amennyiben az ökocímke megfelel ezeknek a követelményeknek.
10. cikk
Harmonizált szabványok
1. A tagállamok a lehetőségekhez mérten biztosítják, hogy meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az érdekelt felekkel nemzeti szinten konzultációt folytassanak a harmonizált szabványok előkészítése és nyomon követése során.
2. Ha egy tagállam vagy a Bizottság úgy értékeli, hogy egy harmonizált szabvány, amelynek való megfelelés esetén az alkalmazandó végrehajtási intézkedés meghatározott rendelkezéseinek való megfelelést vélelmezni kell, nem felel meg maradéktalanul ezeknek a rendelkezéseknek, az érintett tagállam, vagy a Bizottság indokolásának megküldésével együtt tájékoztatja a 98/34/EK irányelv 5. cikkével létrehozott állandó bizottságot, amely sürgősen véleményt nyilvánít.
3. A bizottság véleménye alapján a Bizottság határoz arról, hogy az érintett harmonizált szabványok hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdeti, nem hirdeti ki, korlátozással hirdeti ki, illetve fenntartja vagy visszavonja azokat.
4. A Bizottság tájékoztatja az illetékes európai szabványügyi testületet, és amennyiben szükséges, új megbízást ad az érintett harmonizált szabvány felülvizsgálatára.
11. cikk
Az alkatrészekkel és részegységekkel szemben támasztott követelmények
A végrehajtási intézkedések megkövetelhetik az alkatrészeket és részegységeket forgalomba hozó és/vagy használatba vevő gyártóktól vagy meghatalmazott képviselőiktől, hogy nyújtsanak megfelelő tájékoztatást a végrehajtási intézkedés hatálya alá tartozó energiafelhasználó termék gyártója részére az alkatrészek és részegységek anyagösszetételéről, energiafogyasztásáról, anyagáról és/vagy forrásáról.
12. cikk
Igazgatási együttműködés és információcsere
(1) A tagállamok biztosítják a megfelelő intézkedések meghozatalát annak érdekében, hogy az ezen irányelv végrehajtására illetékes hatóságokat az egymással való együttműködésre ösztönözzék, valamint arra, hogy ezen irányelv működésének és különösen a 7. cikk végrehajtásának elősegítése érdekében információval lássák el egymást és a Bizottságot.
Az igazgatási együttműködés és információcsere során a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni az elektronikus kommunikációs eszközök és a vonatkozó közösségi programok által nyújtott lehetőségeket.
A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ezen irányelv végrehajtásáért felelős hatóságokról.
(2) A Bizottság és a tagállamok közötti információcsere tartalmát és módját a 19. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell megállapítani.
(3) A Bizottság meghozza a megfelelő intézkedéseket a tagállamok közötti, e cikkben említett együttműködés ösztönzése és az ahhoz történő hozzájárulás érdekében.
13. cikk
Kis- és középvállalkozások
1. A KKV-knak és a mikrovállalkozásoknak szánt programok keretében a Bizottság számításba veszi azokat a kezdeményezéseket, amelyek segítenek a KKV-nak és a mikrovállalkozásoknak termékeik tervezése során beépíteni a környezetvédelmi szempontokat, ideértve az energiahatékonyságot is.
2. A tagállamok biztosítják a KKV-k és a mikrovállalkozások ösztönzését arra, hogy már a terméktervezés szakaszában környezetvédelmi szempontból megfelelő megközelítést válasszanak és alkalmazkodjanak a jövőbeli európai jogszabályokhoz.
14. cikk
A fogyasztók tájékoztatása
A gyártók biztosítják, hogy az alkalmazandó végrehajtási intézkedéssel összhangban — az általuk megfelelőnek tartott formában — az energiafelhasználó termékek fogyasztói tájékoztatást kapjanak az alábbiakról:
— |
a termék tartós felhasználhatóságában a fogyasztók által esetlegesen betöltött szerep, |
— |
amennyiben a végrehajtási intézkedések megkívánják, a termék ökológiai jellemzői és a környezetbarát tervezés előnyei. |
15. cikk
Végrehajtási intézkedések
1. Ha az energiafelhasználó termék megfelel a (2) bekezdésben felsorolt feltételeknek, akkor a (3) bekezdés b) pontjával összhangban egy végrehajtási intézkedés vagy egy önszabályozási intézkedés hatálya alá tartozik. Ha a Bizottság végrehajtási intézkedéseket fogad el, akkor a 19. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban jár el.
2. Az (1) bekezdésben említett feltételek az alábbiak:
a) |
az energiafelhasználó terméknek a Közösségen belül értékesített mennyisége jelentős, amire az utal, hogy ez a mennyiség a rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint meghaladja az évi 200 000 egységet; |
b) |
figyelembe véve a forgalomba hozott és/vagy használatba vett mennyiségeket, az energiafelhasználó termék az 1600/2002/EK döntésben meghatározott közösségi stratégiai prioritások értelmében jelentős környezeti hatást gyakorol a Közösségen belül; |
c) |
az energiafelhasználó termék környezeti hatására nézve, annak jelentős javítására van lehetőség anélkül, hogy ez túlzott költségekkel járna, különös tekintettel az alábbiakra:
|
3. Végrehajtásiintézkedés-tervezetek előkészítése során a Bizottság a 19. cikk (1) bekezdésében említett bizottság véleményét, valamint a következőket veszi figyelembe:
a) |
az 1600/2002/EK határozatban, illetve a Bizottság Európai Éghajlat-változási Programjában (European Climate Change Program — ECCP) meghatározott közösségi környezetvédelmi prioritásokat; |
b) |
a vonatkozó közösségi jogszabályokat és önszabályozást, ideértve az önkéntes vállalásokat, amelyek a 17. cikknek megfelelő értékelést követően feltételezhetőleg gyorsabban vagy kevesebb költséggel érik el a stratégiai célokat, mint a kötelező előírások. |
4. A végrehajtásiintézkedés-tervezet készítése során a Bizottság:
a) |
figyelembe veszi a termék életciklusát és valamennyi jelentős környezetvédelmi jellemzőjét, többek között az energiahatékonyságot. A környezetvédelmi jellemzők elemzésének mélysége és javításuk megvalósíthatósága arányban áll a jelentőségükkel. Az energiafelhasználó termékek jelentős környezetvédelmi jellemzőire vonatkozó környezetbarát tervezési követelmények elfogadása nem húzódhat el indokolatlanul az egyéb jellemzőkkel kapcsolatos bizonytalanságok miatt; |
b) |
értékelést készít a környezetre, a fogyasztókra és a gyártókra (beleértve a KKV-kat) gyakorolt hatásról a versenyképesség — beleértve a Közösségen kívüli piacokon fennálló versenyképességet is —, az innováció, a piacra jutás, valamint a költségek és nyereségek tekintetében; |
c) |
figyelembe veszi a tagállamok által lényegesnek tekintett nemzeti környezetvédelmi jogszabályokat; |
d) |
megfelelő konzultációt folytat az érdekelt felekkel; |
e) |
indoklást készít a b) pontban említett értékelés alapján tervezett végrehajtási intézkedésekről; |
f) |
meghatározza az átültetés időpontját (időpontjait), minden közbenső szakaszt vagy átmeneti intézkedést vagy időszakot, különös tekintettel a KKV-kra, vagy az elsősorban általuk gyártott egyedi termékcsoportokra gyakorolt lehetséges hatásokra. |
5. A végrehajtási intézkedésnek a következő feltételeknek kell megfelelniük:
a) |
a felhasználó szempontjából nem gyakorolhatnak jelentős negatív hatást a termék működőképességére; |
b) |
nem gyakorolhatnak káros hatást az egészségre, biztonságra és a környezetre; |
c) |
nem gyakorolhatnak jelentős negatív hatást a fogyasztókra, különösen a termék elérhetőségére és az életciklusa alatti költségekre tekintettel; |
d) |
nem gyakorolhatnak jelentős negatív hatást az ipar versenyképességére; |
e) |
elvben a környezetbarát tervezési követelmények előírása nem eredményezheti azt, hogy a gyártókra egy meghatározott, oltalom alatt álló technológiát kényszerítsenek; |
f) |
nem járhat túlzott adminisztratív terhekkel a gyártókra nézve. |
6. A végrehajtási intézkedések a környezetbarát tervezési követelményeket az I. és/vagy a II. melléklet rendelkezéseivel összhangban határozzák meg.
Különös környezetbarát tervezési követelményeket kell bevezetni az egyes, jelentős környezeti hatással járó környezetvédelmi jellemzőkre vonatkozóan.
A végrehajtási intézkedések arról is rendelkezhetnek, hogy az I. melléklet 1. részében felsorolt környezetbarát tervezési paraméterek közül egyes paraméterek vonatkozásában nem szükséges környezetbarát tervezési követelményt megállapítani.
7. A követelményeket úgy kell megfogalmazni, hogy a piacfelügyeleti hatóságok meg tudják vizsgálni az energiafelhasználó termékeknek a végrehajtási intézkedésekben megállapított követelményeknek történő megfelelését. A végrehajtási intézkedések meghatározzák, hogy a vizsgálatot közvetlenül az energiafelhasználó terméken vagy a termék műszaki dokumentációja alapján kell elvégezni.
8. A végrehajtási intézkedések magukban foglalják a VII. mellékletben felsorolt elemeket.
9. A Bizottság által a végrehajtási intézkedések előkészítése során felhasznált jelentősebb tanulmányokat és elemzéseket nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni, különös tekintettel az érdekelt KKV-k egyszerű hozzáférésére és az általuk történő egyszerű felhasználásra.
10. Adott esetben a környezetbarát tervezési követelményeket megállapító végrehajtási intézkedéshez a Bizottság a 19. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elfogadott iránymutatásokat ad ki a különböző környezetvédelmi szempontok mérlegeléséről; ezek az iránymutatások kiterjednek a végrehajtási intézkedés által érintett termékágazatban tevékenykedő KKV-k jellegzetességeire. Szükség esetén és a 13. cikk (1) bekezdésével összhangban a Bizottság további szakmai anyagokat készíthet a KKV-k általi végrehajtás megkönnyítése érdekében.
16. cikk
Munkaterv
1. A 15. cikkben megállapított kritériumokkal összhangban és a 18. cikkben említett konzultációs fórummal folytatott konzultációt követően a Bizottság legkésőbb 2007. július 6-ig munkatervet készít, amelyet nyilvánosan hozzáférhető tesz.
A munkaterv a következő három évre vonatkozó, tájékoztató jellegű listát tartalmaz azokról a termékcsoportokról, amelyek tekintetében a végrehajtási intézkedések elfogadását prioritásként kezelik.
A Bizottság, a konzultációs fórummal folytatott konzultációt követően, rendszeresen módosítja a munkatervet.
2. Az (1) bekezdésben említett első munkaterv elkészültéig tartó átmeneti időszakban azonban, a 19. cikk (2) bekezdésben említett eljárással és a 15. cikkben megállapított kritériumokkal összhangban, valamint a konzultációs fórummal folytatott konzultációt követően, a Bizottság adott esetben előzetesen bevezet:
— |
végrehajtási intézkedéseket azokkal a termékekkel kezdve, amelyeket az ECCP úgy határozott meg, mint amelyek igen nagy jelentőségűek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának költséghatékony csökkentésében, így például a fűtő- és vízmelegítő berendezések, az elektromos motorrendszerek, a világítás mind a háztartási, mind pedig szolgáltatói szektorokban, a háztartási berendezések, az irodai berendezések mind a háztartási, mind pedig szolgáltatói szektorokban, a szórakoztató elektronika, valamint a HVAC (hűtő, szellőztető és légkondicionáló) rendszerek, |
— |
egy külön végrehajtási intézkedést, amely egy termékcsoportra csökkenti a készenléti veszteségeket. |
17. cikk
Önszabályozás
Az ezen irányelvvel összefüggésben a végrehajtási intézkedések alternatívájaként előterjesztett önkéntes vállalásokat vagy egyéb önszabályozó intézkedéseket legalább a VIII. melléklet alapján értékelni kell.
18. cikk
Konzultációs fórum
A Bizottság biztosítja, hogy tevékenységének gyakorlása során minden egyes végrehajtási intézkedés tekintetében figyelembe vegye a tagállamok és minden jelentős, az adott termék/termékcsoport vonatkozásában érdekelt fél képviselőinek, így az ipar, a KKV-k, a kézműipar, a szakszervezetek, a kereskedők, a kiskereskedők, az importőrök, a környezetvédő csoportok és fogyasztói szervezetek arányos részvételét. Ezek a felek hozzájárulnak különösen a végrehajtási intézkedések meghatározásához és felülvizsgálatához, a létrehozott piacfelügyeleti mechanizmusok hatékonyságának vizsgálatához és az önkéntes vállalások vagy egyéb önszabályozó intézkedések értékeléséhez. Ezek a felek konzultációs fórum keretében találkoznak. A fórum eljárási szabályait a Bizottság állapítja meg.
19. cikk
A bizottsági eljárás
1. A Bizottságot munkájában egy bizottság segíti.
2. Ahol erre a cikkre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel az annak 8. cikkében foglalt rendelkezésekre.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikke (6) bekezdésében meghatározott időszak három hónap.
3. A bizottság elfogadja a saját eljárási szabályzatát.
20. cikk
Szankciók
A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti jogszabályaik megszegése esetén kiróható szankciókat. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, tekintettel a nem megfelelőség fokára és a közösségi piacon forgalomba hozott nem megfelelő termékek mennyiségére.
21. cikk
Módosító rendelkezések
1. A 92/42/EGK irányelv a következőképpen módosul:
1. |
A 6. cikket el kell hagyni. |
2. |
Az irányelv a következő cikkel egészül ki: „10a. cikk Ez az irányelv a használat alatti energiahatékonyság tekintetében az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről szóló 2005. július 6-i 2005/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (26) 15. cikke szerinti, az említett irányelvvel összhangban álló végrehajtási intézkedés, és a 2005/32/EK irányelv 19. cikkének (2) bekezdésével összhangban lehet módosítani, vagy hatályon kívül helyezni. |
3. |
Az I. melléklet 2. szakaszát el kell hagyni. |
4. |
A II. mellékletet el kell hagyni. |
2. A 96/57/EK irányelv a következőképpen módosul:
Az irányelv a következő cikkel egészül ki:
„9a. cikk
Ez az irányelv a használat alatti energiahatékonyság tekintetében az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről szóló, 2005. július 6-i 2005/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (27) 15. cikke szerinti, az említett irányelvvel összhangban álló végrehajtási intézkedés, és a 2005/32/EK irányelv 19. cikkének (2) bekezdésével összhangban lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni.
3. A 2000/55/EK irányelv a következőképpen módosul:
Az irányelv a következő cikkel egészül ki:
„9a. cikk
Ez az irányelv a használat alatti energiahatékonyság tekintetében az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről szóló, 2005. július 6-i 2005/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (28) 15. cikke szerinti, az említett irányelvvel összhangban álló végrehajtási intézkedés, és a 2005/32/EK irányelv 19. cikkének (2) bekezdésével összhangban lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni.
22. cikk
Hatályon kívül helyezés
A 78/170/EGK és a 86/594/EGK irányelv hatályát veszti. A tagállamok továbbra is alkalmazhatják azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyeket a 86/594/EGK irányelv alapján fogadtak el mindaddig, amíg az ebben az irányelvben foglaltak alapján az érintett termékekre vonatkozó végrehajtási intézkedéseket el nem fogadják.
23. cikk
Felülvizsgálat
A Bizottság legkésőbb 2010. július 6-ig a 18. cikkben említett konzultációs fórummal folytatott konzultációt követően felülvizsgálja ezen irányelv és végrehajtási intézkedéseinek hatékonyságát, a végrehajtási intézkedések küszöbértékeit, a piacfelügyeleti mechanizmust és minden ezzel kapcsolatban létrejött önszabályozást, és adott esetben ezen irányelv módosítására vonatkozó javaslatot nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.
24. cikk
Titoktartás
A 11. cikkben és az I. melléklet 2. részében említett, a gyártókat és/vagy meghatalmazott képviselőiket terhelő adatszolgáltatási követelményeknek arányosaknak kell lenniük, és figyelembe kell venniük a kereskedelmileg érzékeny információk titkosságára vonatkozó jogos igényt.
25. cikk
Végrehajtás
1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2007. augusztus 11.
előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
Amennyiben a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokra hivatalos kihirdetésük alkalmával kell hivatkozni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
2. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
26. cikk
Hatálybalépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
27. cikk
Címzettek
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Strasbourgban, 2005. július 6-án.
az Európai Parlament részéről
az elnök
J. BORRELL FONTELLES
a Tanács részéről
az elnök
J. STRAW
(1) HL C 112., 2004.4.30., 25. o.
(2) Az Európai Parlament 2004. április 20-i véleménye (HL C 104. E, 2004.4.30., 319. o.), a Tanács 2004. november 29-i közös álláspontja (HL C 38. E, 2005.2.15., 45. o.), az Európai Parlament 2005. április 13-i álláspontja és a Tanács 2005. május 23-i határozata.
(3) HL L 242., 2002.9.10., 1. o.
(4) HL L 220., 1993.8.30., 23. o.
(5) HL C 136., 1985.6.4., 1. o.
(6) HL C 141., 2000.5.19., 1. o.
(7) HL L 297., 1992.10.13., 16. o. Az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.
(8) HL L 237., 2000.9.21., 1. o.
(9) HL L 332., 2001.12.15., 1. o.
(10) HL L 37., 2003.2.13., 24. o. A legutóbb a 2003/108/EK irányelvvel (HL L 345., 2003.12.31., 106. o.) módosított irányelv.
(11) HL L 37., 2003.2.13., 19. o.
(12) HL L 262., 1976.9.27., 201. o. A legutóbb a 2004/98/EK bizottsági irányelvvel (HL L 305., 2004.10.1., 63. o.) módosított irányelv.
(13) HL L 167., 1992.6.22., 17. o. A legutóbb a 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 52., 2004.2.21., 50. o.) módosított irányelv.
(14) HL L 236., 1996.9.18., 36. o.
(15) HL L 279., 2000.11.1., 33. o.
(16) HL L 52., 1978.2.23., 32. o. A 82/885/EGK irányelvvel (HL L 378., 1982.12.31., 19. o.) módosított irányelv.
(17) HL L 196., 1990.7.26., 15. o. A 93/68/EGK irányelvvel (HL L 220., 1993.8.30., 1. o.) módosított irányelv.
(18) HL L 1., 2003.1.4., 65. o.
(19) HL L 344., 1986.12.6., 24. o. A 807/2003/EK rendelettel (HL L 122., 2003.5.16., 36. o.) módosított irányelv.
(20) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.
(21) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.
(22) HL L 194., 1975.7.25., 39. o. A legutóbb az 1882/2003/EK rendelettel módosított irányelv.
(23) HL L 377., 1991.12.31., 20. o. A 94/31/EK irányelvvel (HL L 168., 1994.7.2., 28. o.) módosított irányelv.
(24) HL L 204., 1998.7.21., 37. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.
(25) HL L 114., 2001.4.24., 1. o.
(26) HL L 191., 2005.7.22., 29. o.”
(27) HL L 191., 2005.7.22., 29. o.”
(28) HL L 191., 2005.7.22., 29. o.”
I.MELLÉKLET
Az általános környezetbarát tervezési követelmények meghatározására szolgáló módszer
(a 15. cikkben említetteknek megfelelően)
Az általános környezetbarát tervezési követelmények célja a termékek környezetvédelmi teljesítményének határértékek megállapítása nélkül történő növelése, mindenekelőtt a lényeges környezetvédelmi jellemzőkre koncentrálva. Az e melléklet szerinti módszert akkor kell alkalmazni, ha a vizsgált termékcsoport határértékeinek megállapítása nem célszerű. A Bizottság a 19. cikkben említett bizottság elé terjesztendő végrehajtásiintézkedés-tervezet készítése során meghatározza azokat a lényeges környezetvédelmi jellemzőket, amelyeket a végrehajtási intézkedésben kell előírni.
A 15. cikknek megfelelően megállapítandó általános környezetbarát tervezési követelményeket tartalmazó végrehajtási intézkedés előkészítése során a Bizottság — a végrehajtási intézkedéssel érintett energiafelhasználó termék tekintetében megfelelő módon — meghatározza a vonatkozó környezetbarát tervezési paramétereket az 1. részben felsoroltak közül, a tájékoztatási kötelezettségeket a 2. részben felsoroltak közül, és a gyártóval szemben a 3. részben felsorolt követelményeket.
1.rész Környezetbarát tervezési paraméterek az energiafelhasználó termékek számára
1.1. |
A lényeges környezetvédelmi jellemzőket a termék életciklusának következő szakaszaihoz hozzárendelve kell megállapítani, amennyiben azok a termék tervezéséhez kapcsolódnak:
|
1.2. |
Minden egyes szakaszban a következő, vonatkozással bíró környezetvédelmi jellemzőket kell értékelni:
|
1.3. |
Egy termékre vonatkozóan az előző pontban említett környezetvédelmi jellemzők növelése lehetőségének értékelésére különösen a következő paramétereket kell megfelelően felhasználni, illetve másokkal kiegészíteni szükség esetén:
|
2.rész Tájékoztatási kötelezettség
A végrehajtási intézkedések megkövetelhetik a gyártótól, hogy információt szolgáltasson azon tényezőkre vonatkozóan, amelyek az energiafelhasználó termékeknek a gyártótól eltérő felek részéről történő kezelésének, felhasználásának vagy újrafeldolgozásának módját befolyásolhatják. Ezen információk körébe tartozhatnak — amennyiben alkalmazható — a következők:
— |
a tervezőtől a gyártási folyamatra vonatkozó információ, |
— |
a termék jelentős környezetkárosító jellegére és környezetvédelmi teljesítményére vonatkozó, a termék forgalomba hozatalát kísérő fogyasztói információ, amely a fogyasztó részére lehetővé teszi a termék ilyen jellemzőinek összehasonlítását, |
— |
a lehető legkisebb mértékű környezetkárosítás és az optimálisan elvárható életciklus biztosítása érdekében a termék felszerelésének, használatának és karbantartásának módjára vonatkozó, a termék selejtezési céllal történő visszaküldésének módjáról és, ahol ez lehetséges, a tartalék alkatrészek szállíthatóságának időtartamáról és a termék kiegészítésének lehetőségeiről szóló fogyasztói információ, |
— |
az életciklus végén történő szétbontás, újrafeldolgozás és ártalmatlanítás kezelői létesítményeire vonatkozó információ. |
Ezt az információt, amennyiben lehetséges, magán a terméken kell feltüntetni.
Ennek a tájékoztatásnak figyelembe kell venni az egyéb közösségi jogszabályok vonatkozó kötelezettségeit, például a 2002/96/EK irányelvben foglaltakat.
3.rész A gyártóval szemben támasztott követelmények
1. |
A végrehajtási intézkedésekben meghatározott, a termékek előállítására jelentős hatást gyakorló környezetvédelmi jellemzők tárgyalása kapcsán az energiafelhasználó termékek gyártója köteles az energiafelhasználó termékmodell teljes életciklusára kiterjedő elemzést végezni, amely a szokásos üzemi körülményeken és a termék rendeltetési célján alapuló reális feltételezéseken alapszik. Más környezetvédelmi jellemzőket is meg lehet vizsgálni önkéntes alapon. Az elemzés alapján a gyártó elkészíti az ökológiai profilt. Ezt a termék környezeti hatásaira, a termék életciklusa alatt mérhető fizikai mennyiségekkel kifejezett és jellemzett inputokra/outputokra kell alapozni. |
2. |
A gyártó ezt az értékelést arra használja fel, hogy alternatív tervezési megoldásokat is mérlegeljen, és az irányadó értékek segítségével a termék elért környezetvédelmi teljesítményét hasonlítsa össze. A Bizottság a végrehajtási intézkedésekben, az intézkedések előkészítése során összegyűjtött információ alapján határozza meg a referenciaértékeket. Egy adott tervezési megoldás kiválasztásakor, az összes vonatkozó jogszabályra tekintettel ésszerű egyensúlyra kell törekedni a különböző környezetvédelmi jellemzők között, és a környezetvédelmi jellemzők és egyéb fontos követelmények között, mint pl. a biztonság, az egészségvédelem, a funkcionalitás, minőség és teljesítmény műszaki feltételei, a gazdasági jellemzők, ideértve a gyártási költségeket és a piacképességet. |
(1) HL 196., 1967.8.16., 1. o. A legutóbb a 2004/73/EK bizottsági irányelvvel (HL L 152., 2004.4.30., 1. o.) módosított irányelv.
(2) HL L 59., 1998.2.27., 1. o. A legutóbb a 2004/26/EK irányelvvel (HL L 146., 2004.4.30., 1. o.) módosított irányelv.
II. MELLÉKLET
A különös környezetbarát tervezési követelmények meghatározására szolgáló módszer
(a 15. cikkben említetteknek megfelelően)
A különös környezetbarát tervezési követelmények célja a termék egy kiválasztott környezetvédelmi jellemzőjének a javítása. Ez a termék életciklusának különböző szakaszaiban adott anyagok felhasználásának csökkentésére vonatkozó követelmények formájában valósulhat meg (pl. a vízfogyasztás korlátozása a használat fázisában, vagy egy, a termékbe beépített anyag mennyiségének korlátozása, vagy az újra feldolgozott anyag minimálisan előírt mennyisége).
A 15. cikknek megfelelően megállapítandó különös környezetbarát tervezési követelményeket tartalmazó végrehajtási intézkedés előkészítése során a Bizottság — a végrehajtási intézkedés által érintett energiafelhasználó terméknek megfelelően — meghatározza a vonatkozó környezetbarát tervezési paramétereket az I. melléklet 1. részében felsoroltak közül, és a 19. cikk (2) bekezdésben említett eljárással összhangban, meghatározza e követelmények szintjét, a következőknek megfelelően:
1. |
Műszaki, környezetvédelmi és gazdasági elemzéssel ki kell választani a piacon az energiafelhasználó termékek néhány reprezentatív modelljét, és meg kell határozni azokat a műszaki lehetőségeket, melyekkel növelni lehet a termék környezetvédelmi teljesítményét, elkerülve a teljesítménynek és használati értéknek minden jelentős csökkenését. A műszaki, környezetvédelmi és gazdasági elemzésnek azt is meg kell határoznia a vizsgált környezetvédelmi jellemzők tekintetében, hogy melyik a piacon elérhető, legjobban teljesítő termék és technológia. Az elemzések során, valamint a követelmények meghatározásakor figyelembe kell venni a nemzetközi piacokon beszerezhető termékek teljesítményét és a más országok jogszabályaiban megállapított teljesítménymutatókat. Az elemzés alapján és számításba véve a gazdasági és műszaki megvalósíthatóságot, valamint a növelés lehetőségét is, a termék környezeti hatásainak minimalizálása érdekében konkrét intézkedéseket hoznak. A felhasználás során fogyasztott energiát illetően a fogyasztás vagy energiahatékonyság szintjét úgy kell meghatározni, hogy az energiafelhasználó termékek reprezentatív modelljének végfelhasználója számára az életciklus költségeit minimalizálják, ugyanakkor más környezeti hatások következményeit is számításba vegyék. Az életciklus elemzési módszere reális diszkontrátát alkalmaz. Az életciklusköltségek az Európai Központi Bank által szolgáltatott adatokat és az energiafelhasználó termékek élettartamának reális hosszúságát veszik alapul; figyelembe veszik továbbá a vételár változásainak összegét (amely az ipari költségekből adódó változásokból ered), a működési költségekét, amelyek a reprezentatív energiafelhasználó termékmodellek teljes élettartamán keresztül adódó műszaki fejlesztési lehetőségekből vezethetők le. A működési költségek elsődlegesen az energiafogyasztást és az egyéb erőforrásokra költött pótlólagos kiadásokat (például víz vagy mosó- és tisztítószerek) jelentik. A jelentős költségelemekre (mint pl. energia vagy egyéb forrás ára, a nyersanyagköltség vagy a termelés költségei, diszkontráták), és szükség esetén a külső környezetvédelmi költségekre — beleértve az elkerült üvegházgáz-kibocsátásokat — is kiterjedő érzékenységi elemzéssel kell kimutatni, hogy lehet-e lényeges változásokra számítani, és az általános következtetések kellően megbízhatók-e. A követelményt ennek megfelelően kell kiigazítani. Hasonló módszert kell alkalmazni a többi forrásra, pl. a vízre is. |
2. |
A műszaki, környezetvédelmi és gazdasági elemzés kifejlesztéséhez az egyéb közösségi tevékenységek keretében összegyűjtött és rendelkezésre álló információt kell felhasználni. Ugyanez vonatkozik a világ más részein végrehajtott programokból rendelkezésre álló, az EU gazdasági partnereivel folytatott kereskedelemben megjelenő energiafelhasználó termékek különös környezetbarát tervezési követelményeinek meghatározására vonatkozó információra is. |
3. |
A követelmény csak a terméktervezés szokásos idejének lejártát követően léphet hatályba. |
III. MELLÉKLET
CE-jelölés
(az 5. cikk (2) bekezdésében említetteknek megfelelően)
A CE-jelölés magassága legalább 5 mm. Amennyiben a CE-jelölést kicsinyítik vagy nagyítják, a fenti négyzethálós rajzon megadott arányokat kell betartani.
A CE-jelölést az energiafelhasználó termékre kell rögzíteni. Amennyiben ez nem lehetséges, azt a csomagolásra és a kísérő okmányokra kell helyezni.
IV.MELLÉKLET
Belső tervezés-ellenőrzés
(a 8. cikkben említetteknek megfelelően)
1. |
Ez a melléklet azt az eljárást írja le, amely szerint a gyártó vagy meghatalmazott képviselője, aki az e melléklet 2. pontjában meghatározott kötelezettségek teljesítését végzi, biztosítja és kijelenti, hogy az energiafelhasználó termék megfelel a hatályos végrehajtási intézkedés rá vonatkozó követelményeinek. A megfelelőségi nyilatkozat egy vagy több termékre vonatkozhat, és annak megőrzéséről a gyártó gondoskodik. |
2. |
Az energiafelhasználó termékek megfelelőségének értékelését lehetővé tevő műszaki dokumentációt és a hatályos végrehajtási intézkedés követelményeit a gyártó egységes szerkezetbe foglalja. A dokumentációnak — egyebek között — tartalmaznia kell:
|
3. |
A gyártónak minden intézkedést meg kell hoznia annak biztosítására, hogy a terméket a 2. pontban említett tervezési műszaki adatoknak megfelelően gyártsák, és betartsák a rá vonatkozó intézkedés követelményeit. |
V. MELLÉKLET
Megfelelőségértékelési irányítási rendszer
(a 8. cikkben említetteknek megfelelően)
1. |
Ez a melléklet azt az eljárást írja le, amely szerint az a gyártó, aki megfelel az e melléklet 2. szakaszában foglalt kötelezettségeknek, biztosítja és kijelenti, hogy az energiafelhasználó termék megfelel a hatályos végrehajtási intézkedés rá vonatkozó követelményeinek. A megfelelőségi nyilatkozat egy vagy több termékre vonatkozhat, és annak megőrzéséről a gyártó gondoskodik. |
2. |
Az irányítási rendszert fel lehet használni az energiafelhasználó termékek megfelelőségének tanúsítására, feltéve hogy a gyártó alkalmazza az e melléklet 3. szakaszában meghatározott környezetvédelmi elemeket. |
3. |
Az irányítási rendszer környezetvédelmi elemei Ez a szakasz az irányítási rendszer elemeit és azokat az eljárásokat határozza meg, amelyekkel a gyártó igazolhatja, hogy az energiafelhasználó termék megfelel a hatályos végrehajtási intézkedés rá vonatkozó követelményeinek. |
3.1. |
A termék környezetvédelmi teljesítmény politikája A gyártónak igazolni kell tudnia a hatályos végrehajtási intézkedés követelményeinek való megfelelést. A gyártónak ezenfelül a termék környezetvédelmi teljesítményének növelése érdekében a célok és mutatószámok meghatározására és vizsgálatára vonatkozó keretkoncepciót kell tudni készítenie. A gyártónak minden, a termék általános környezetvédelmi teljesítményének növelését, illetve ökológiai profilja elkészítését célzó intézkedését, amennyiben ezt a végrehajtási intézkedés megköveteli, rajzzal és mintadarabbal rendszeres és előírt módon, írott eljárási és munkautasítások formájában kell dokumentálnia. Ezek az eljárások és utasítások megfelelő, különösen az alábbiakra vonatkozó leírást tartalmaznak:
|
3.2. |
Tervezés A gyártó elkészíti, és naprakészen tartja
|
3.3. |
Végrehajtás és dokumentáció |
3.3.1. |
Az irányítási rendszer dokumentációjának egyebek között, különösen az alábbiakat kell tartalmaznia:
|
3.3.2. |
Az energiafelhasználó termékekre vonatkozó dokumentáció különösen az alábbiakra vonatkozó leírást tartalmazza:
|
3.4. |
Ellenőrzés és helyreállító intézkedések
|
VI. MELLÉKLET
Megfelelőségi nyilatkozat
(az 5. cikk (3) bekezdésében említetteknek megfelelően)
az EK megfelelőségi nyilatkozat a következőket tartalmazza:
1. |
a gyártó vagy meghatalmazott képviselőjének neve és címe; |
2. |
a termék egyértelmű azonosításához szükséges részletes leírás; |
3. |
ahol szükséges, az alkalmazott harmonizált szabványokra történő hivatkozások; |
4. |
ahol szükséges, az alkalmazott egyéb műszaki szabványokra és termékleírásokra történő hivatkozások; |
5. |
ahol szükséges, a feltüntetett CE-jelölés alkalmazását előíró egyéb közösségi jogszabályokra történő hivatkozások; |
6. |
a gyártó vagy meghatalmazott képviselője kötelezettségvállalási joggal felruházott tisztviselőjének azonosító adatai és aláírása. |
VII.MELLÉKLET
A végrehajtási intézkedések tartalma
(a 15. cikk (8) bekezdésében említetteknek megfelelően)
A végrehajtási intézkedéseknek különösen a következőket kell tartalmazniuk:
1. |
az általuk meghatározott energiafelhasználó termékek típusának pontos meghatározása; |
2. |
az általuk meghatározott energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezési követelménye(i), az alkalmazás időpontja, a fázis- vagy átmeneti intézkedések és időszakok:
|
3. |
az I. melléklet 1. részében felsorolt környezetbarát tervezési paraméterek közül azok, amelyekhez nem szükséges környezetbarát tervezési követelményt meghatározni; |
4. |
az energiafelhasználó termékek felszerelésével kapcsolatos követelmények, amennyiben közvetlen kihatásuk van a termék környezetvédelmi teljesítményére; |
5. |
az alkalmazandó mérési szabványok és/vagy mérési módszerek; amennyiben harmonizált szabványok állnak rendelkezésre, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hivatkozási számokat kell használni; |
6. |
a megfelelőség értékelésére vonatkozó, a 93/465/EGK határozatban előírt részletek:
ha az egyéb közösségi szabályok ugyanarra az energiafelhasználó termékre más modulokat határoznak meg, az érintett követelmény vonatkozásában a végrehajtási intézkedésben meghatározott modul az alkalmazandó; |
7. |
a gyártó által szolgáltatandó tájékoztatás, különösen a műszaki dokumentáció azon elemeiről, amelyek az energiafelhasználó termék végrehajtási intézkedésnek való megfelelése ellenőrzésének megkönnyítéséhez szükségesek; |
8. |
az átmeneti időszak hossza, amely alatt a tagállamok kötelesek engedélyezni olyan energiafelhasználó termékek forgalomba hozatalát és/vagy használatbavételét, amelyek a végrehajtási intézkedés elfogadásának időpontjában megfelelnek a területükön hatályos rendelkezéseknek; |
9. |
a végrehajtási intézkedés értékelésének és esetleges módosításának dátuma, figyelembe véve a technológiai fejlődés sebességét. |
VIII. MELLÉKLET
Azon az alapvető jogi követelményen túlmenően, amelyek szerint az önszabályozási kezdeményezések meg kell, hogy feleljenek a Szerződés valamennyi rendelkezésének (különösen a belső piacra és a versenyre vonatkozó rendelkezéseknek) és a Közösség nemzetközi kötelezettségeinek, beleértve a többoldalú kereskedelmi szabályokat, az indikatív feltételek alábbi nem kimerítő jellegű listáját fel lehet használni az önszabályozási kezdeményezések végrehajtási intézkedés alternatívájaként történő elfogadhatóságának értékelésére ezen irányelvvel összefüggésben:
1. A részvétel nyitottsága
Az önszabályozási kezdeményezések nyitottaknak kell lenniük harmadik országok érintett gazdasági szereplőinek részvétele előtt mind az előkészületi, mind pedig a végrehajtási szakaszban.
2. Hozzáadott érték
Az önszabályozási kezdeményezések (az aktuális helyzethez képest) többletértéket kell, hogy képviseljenek az érintett energiafelhasználó termék környezetvédelmi teljesítményének javítása révén.
3. Reprezentativitás
Az önszabályozásban részt vevő vállalatok és egyesületeik az érintett gazdasági szektor szereplőinek nagy többségét — a lehető legkevesebb kivétellel — kell, hogy képviseljék. Ügyelni kell a versenyszabályok tiszteletben tartására.
4. Számszerűsített és fokozatok szerint felállított célok
Az érintett felek által meghatározott célokat egy jól kidolgozott alaphoz viszonyítva, világosan és pontosan le kell fektetni. Amennyiben az önszabályozási kezdeményezés hosszú távra szól, köztes célokat is meg kell jelölni. A célok és köztes célok tiszteletben tartásának ellenőrzése reális feltételek mellett és hitelesen, világos és megbízható mutatók használatával lehetséges kell, hogy legyen. A kutatásokból származó adatok és a tudományos és technikai alapinformációk meg kell hogy könnyítsék a mutatók felállítását.
5. A civil társadalom részvétele
Az átláthatóság biztosítása érdekében az önszabályozási kezdeményezéseket nyilvánosságra kell hozni az interneten és egyéb elektronikus tájékoztatási eszközök segítségével.
Ugyanez vonatkozik mind az időközi, mind pedig a végleges ellenőrzési jelentésekre. Az érdekelt feleket, beleértve a tagállamokat, az ipart, a környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezeteket és a fogyasztóvédelmi egyesületeket, az önszabályozási kezdeményezésekkel kapcsolatban észrevételek megtételére kell felkérni.
6. Ellenőrzés és jelentések
Az önszabályozási kezdeményezések egy jól kidolgozott ellenőrzési rendszert kell, hogy tartalmazzanak, amely világosan megjelöli a vállalatok és a független ellenőrök felelősségi körét. A Bizottság szolgálatai a célok megvalósítását ellenőrzik az önszabályozási kezdeményezések résztvevőivel együttműködve.
Az ellenőrzésre és jelentésre vonatkozó program részletes, átlátható és objektív kell hogy legyen. A Bizottság szolgálatai, a 19. cikk (1) bekezdésében meghatározott konzultációs fórum segítségével megvizsgálják, hogy megvalósultak-e az önkéntes vállalás vagy más önszabályozási intézkedések alapcéljai.
7. Az önszabályozási kezdeményezés működtetésének költséghatékonysága
Az önszabályozási kezdeményezések működtetésének költsége, különösen ami az ellenőrzést illeti, nem járhat együtt a célokhoz és más, rendelkezésre álló politikai eszközhöz képest aránytalanul nagy adminisztratív költségekkel.
8. Fenntarthatóság
Az önszabályozási kezdeményezések meg kell, hogy feleljenek ezen irányelv politikai céljainak, beleértve az integrált megközelítést, és összhangban kell, hogy álljanak a fenntartható fejlődés gazdasági és szociális dimenzióival. A fogyasztók érdekeinek védelmét (egészség, életminőség és gazdasági érdekek) be kell építeni a kezdeményezésekbe.
9. Az ösztönzések összeegyeztethetősége
Kevéssé valószínű, hogy az önszabályozási kezdeményezések a remélt eredményre vezetnek, ha más ösztönző tényezők és intézkedések — a piaci nyomás, az adók, a nemzeti jogszabályok — ellentmondásos jelzéseket adnak a résztvevőknek. E tekintetben elengedhetetlen a politikák közötti összhang, és ezt figyelembe kell venni a kezdeményezés hatékonyságának értékelésekor.
22.7.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 191/59 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005/33/EK IRÁNYELVE
(2005. július 6.)
az 1999/32/EK irányelvnek a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma tekintetében történő módosításáról
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel a Bizottság javaslatára (1),
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),
a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),
mivel:
(1) |
A Közösség környezetvédelmi politikája, amint az a Szerződés 174. cikke alapján a környezeti cselekvési programokban és különösen az 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (4) elfogadott hatodik közösségi környezeti cselekvési programban megfogalmazásra került, a levegő minőségének olyan szintjét kívánja elérni, amely az emberi egészségre és a környezetre nem jár elfogadhatatlan következményekkel és kockázatokkal. |
(2) |
Az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről szóló, 1999. április 26-i 1999/32/EK tanácsi irányelv (5) meghatározza a Közösségben használt nehézolaj-alapú tüzelő- és üzemanyagok, gázolaj és tengeri hajózásban használatos gázolaj megengedett maximális kéntartalmát. |
(3) |
Az 1999/32/EK irányelv előírja a Bizottság számára annak vizsgálatát, hogy milyen intézkedések hozhatók — a tengeri hajózásban használatos, a gázolajtól eltérő tüzelő- és üzemanyagok — a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok égetésének a környezet savasodását kiváltó hatás csökkentésére, és hogy szükség esetén tegyen javaslatot. |
(4) |
A hajózáskor a magas kéntartalmú tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok elégetése során történő kibocsátás kén-dioxid és szemcsés anyagok formájában hozzájárul a levegőszennyezéshez, ártalmas az emberi egészségre, károsítja a környezetet, a köz- és magánvagyont és a kulturális örökséget, valamint hozzájárul a savasodáshoz. |
(5) |
A hajókról származó magas kéntartalmú anyagok általi szennyezés különösen érinti a tengerparti területeken és a kikötők mellett élőket és a természeti környezetet. Ezért külön intézkedéseket kell hozni e tekintetben. |
(6) |
Ezen irányelvnek a nemzetközi vizeken folytatott hajózásból eredő kibocsátás csökkentését célzó intézkedései kiegészítik a tagállamoknak a 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6) meghatározott légszennyező anyagok legmagasabb kibocsátási határértékeinek betartására irányuló nemzeti intézkedéseit. |
(7) |
A kéntartalom csökkentése bizonyos előnyökkel jár a hajók számára az üzemelési hatásfok és a karbantartási költségek tekintetében, és megkönnyíti egyes kibocsátáscsökkentési technológiák, pl. a szelektív katalitikus redukció hatékonyabb alkalmazását |
(8) |
A Szerződés előírja a Közösség legkülső régiói — nevezetesen Franciaország tengerentúli megyéi, az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek — különleges jellemzőinek figyelembe vételét. |
(9) |
1997-ben egy diplomáciai konferencián elfogadott jegyzőkönyv módosította az 1978. évi jegyzőkönyvvel módosított, a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezményt (a továbbiakban: „MARPOL”). Ez a jegyzőkönyv egy új, VI. melléklettel egészíti ki a MARPOL dokumentumot, amely a hajókról történő levegőszennyezés megelőzésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Az 1997. évi jegyzőkönyv — és így a MARPOL VI. melléklete is — 2005. május 19-én lépett hatályba. |
(10) |
A MARPOL VI. melléklete rendelkezik a kén-dioxid-kibocsátás bizonyos ellenőrzött területeinek kijelöléséről (a továbbiakban: „SOx-kibocsátás-ellenőrzési területei”). A Balti-tengert már kijelölték ilyen területnek. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) keretein belül folytatott tárgyalások során megállapodás jött létre az Északi-tenger — beleértve a La Manche-csatornát is — SOx-kibocsátás-ellenőrzési területté történő kijelölésének az elveiről, a VI. melléklet hatálybalépését követően. |
(11) |
A tengeri hajózás nemzetközi jellegét tekintetbe véve, minden erőfeszítést meg kell tenni a nemzetközi megoldások megtalálása érdekében. A Bizottság és a tagállamok egyaránt törekednek a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok megengedett maximális kéntartalmának világméretű csökkentésére az IMO-n belül, ideértve új tengeri térségek SOx-kibocsátás-ellenőrzési területté történő kijelölésének megvizsgálását is, a MARPOL VI. mellékletével összhangban. |
(12) |
Ezen irányelv célkitűzéseinek eléréséhez szükséges a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalmára vonatkozó kötelezettségek betartásáról való gondoskodás. Ezen irányelv meggyőző végrehajtásának biztosítása érdekében hatékony mintavételre és visszatartó erejű szankciókra van szükség a Közösségen belül. A tagállamoknak a lobogóik alatt hajózó és a kikötőikbe befutó hajók tekintetében végrehajtási intézkedéseket kell hozniuk. A tagállamok szorosan együttműködnek további végrehajtási intézkedések meghozatala céljából az egyéb hajók tekintetében, a nemzetközi tengerjoggal összhangban. |
(13) |
Annak érdekében, hogy a hajózási iparnak elegendő idő álljon rendelkezésére a belvizeken közlekedő hajók és a Közösség kikötőiben horgonyzó hajók által felhasznált tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok esetében a kéntartalom 0,1 tömegszázalékban kifejezett felső határértékére való műszaki átállás biztosításához, ezen követelményt 2010. január 1-jétől kell alkalmazni. Mivel ez a határidő műszaki problémákat jelenthet Görögország számára, a Görög Köztársaság területén üzemelő egyes hajók vonatkozásában ideiglenes eltérés engedélyezhető. |
(14) |
Ezt az irányelvet a tengeri szennyezés kibocsátásának csökkentésére vonatkozó folyamat első lépésének kell tekinteni, amely az alacsonyabb kéntartalomra vonatkozó korlátozások és csökkentési technológiák alkalmazásával, valamint jelentős csökkentések elérésének ösztönzése érdekében kidolgozandó gazdasági eszközökkel további kibocsátáscsökkentéseket vetít előre. |
(15) |
Az IMO-tárgyalásokon kulcsfontosságú a tagállamok pozícióinak erősítése, különösen annak érdekében, hogy a MARPOL VI. mellékletének felülvizsgálata során megfontolják a hajók által felhasznált nehézolaj-alapú tüzelő- és üzemanyagok szorosabb kéntartalom-határértékeire vonatkozó határozottabb intézkedések bevezetését, illetve a kibocsátáscsökkentést célzó egyenértékű alternatív intézkedések alkalmazását. |
(16) |
Az IMO Közgyűlése az A.926(22) számú határozatában felszólította a kormányokat, különösen az SOx-kibocsátás-ellenőrzési területhez tartozó régiókban, hogy saját hatáskörükben biztosítsák az alacsony kéntartalmú tüzelő- és üzemanyagok hozzáférhetőségét, és hívják fel az olaj- és hajózási ipart, hogy segítsék elő az alacsony kéntartalmú tüzelő- és üzemanyagok rendelkezésre állását és használatát. A tagállamoknak meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok helyi szállítói megfelelő tüzelő- és üzemanyagot biztosítsanak, a keresletet kielégítő mértékben. |
(17) |
Az IMO iránymutatásokat fogadott el a fűtőolajból történő mintavételre vonatkozóan, a MARPOL VI. mellékletében foglaltaknak való megfelelés ellenőrzése érdekében, és további iránymutatásokat kell kidolgoznia a füstgáztisztító rendszerek és az SOx-kibocsátás-ellenőrzési területeken az SOx-kibocsátás csökkentését célzó műszaki módszerek kifejlesztése tekintetében. |
(18) |
A nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) átdolgozza a 88/609/EGK tanácsi irányelvet (8). Az 1999/32/EK irányelvet ennek megfelelően, a 3. cikk (4) bekezdése szerint felül kell vizsgálni. |
(19) |
A 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság támogatást nyújthat a Bizottságnak a kibocsátáscsökkentési technológiák jóváhagyásával összefüggésben. |
(20) |
A kibocsátáscsökkentési technológiák — amennyiben nincs káros kihatásuk az ökoszisztémára, és kifejlesztésük a megfelelő jóváhagyó és ellenőrző mechanizmusok szerint történt — legalább egyenértékű vagy nagyobb kibocsátáscsökkentésre képesek, mint amilyen az alacsony kéntartalmú tüzelő- és üzemanyagok használatával érhető el. Az új kibocsátáscsökkentési technológiák kialakításának elősegítése érdekében elengedhetetlen a megfelelő feltételek megléte. |
(21) |
Ezen irányelv végrehajtásának nyomon követésében az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség szükség esetén segítséget nyújt a Bizottságnak és a tagállamoknak. |
(22) |
Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (10) összhangban kell elfogadni. |
(23) |
A 1999/32/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell, |
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
A 1999/32/EK irányelv a következőképpen módosul:
1. |
az 1. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
|
2. |
a 2. cikk a következőképpen módosul:
|
3. |
a 3. cikk helyébe a következő szöveg lép: „3. cikk A nehézolaj-alapú tüzelő- és üzemanyagok maximális kéntartalma (1) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy 2003. január 1-jétől kezdődően a területükön ne lehessen az 1 tömegszázalékot meghaladó kéntartalmú nehézolaj-alapú tüzelő- és üzemanyagot használni.
(3) A 2001/80/EK irányelv jövőbeli módosításának fényében felül kell vizsgálni a (2) bekezdés rendelkezéseit, és szükség esetén módosítani kell. |
4. |
a 4. cikk a következőképpen módosul:
|
5. |
az irányelv a következő cikkekkel egészül ki: „4a. cikk Az SOx-kibocsátás-ellenőrzési területein, valamint a közösségi kikötőkbe irányuló vagy onnan kiinduló rendszeres szolgáltatást nyújtó személyhajók által használt tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag maximális kéntartalma (1) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az SOx-kibocsátás-ellenőrzési területére eső parti tengereik, kizárólagos gazdasági övezeteik és környezetszennyezés-ellenőrzési térségeik területén ne lehessen használni az 1,5 tömegszázalékot meghaladó kéntartalmú tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagokat. Ez vonatkozik bármely zászló alatt hajózó minden hajóra, beleértve azokat is, amelyek útvonala a Közösségen kívülről indul. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásának ideje a következő:
(3) Az (1) bekezdésben foglaltak végrehajtásáért a tagállamok felelősek, legalább:
A tagállamok a nemzetközi tengerjog értelmében további végrehajtási intézkedéseket hozhatnak az egyéb hajók vonatkozásában is. (4) A (2) bekezdés a) pontjában említett időponttól kezdődően a tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy parti tengereik, kizárólagos gazdasági övezeteik és környezetszennyezés-ellenőrzési térségeik területén a bármely közösségi kikötőbe irányuló vagy onnan kiinduló rendszeres szolgáltatást nyújtó személyhajók ne használjanak olyan tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagokat, amelyek kéntartalma meghaladja a 1,5 tömegszázalékot. A tagállamok felelősek e követelmény végrehajtásáért legalább a saját lobogójuk alatt hajózó valamennyi hajó tekintetében, és valamennyi hajó tekintetében, amíg a kikötőikben tartózkodnak. (5) A (2) bekezdés a) pontjában említett időponttól kezdődően a tagállamok a hajók közösségi kikötőbe történő befutásának feltételeként megkövetelik a hajónaplók pontos vezetését, beleértve az üzemanyagcsere műveleteket is. (6) A (2) bekezdés a) pontjában említett időponttól kezdődően és a MARPOL VI. mellékletének 18. rendelkezésével összhangban a tagállamok kötelesek:
(7) A (2) bekezdés a) pontjában említett időponttól kezdődően a tagállamok biztosítják, hogy területükön ne lehessen olyan hajózási dízelolajat forgalmazni, amelynek a kéntartalma meghaladja az 1,5 tömegszázalékot. (8) A Bizottság értesíti a tagállamokat a (2) bekezdés b) pontjában említett alkalmazási időpontokról, és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi azokat. 4b. cikk A belvizeken közlekedő és a Közösség kikötőiben horgonyzó hajók által használt tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag maximális kéntartalma (1) A tagállamok 2010. január 1-jei hatállyal megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az alábbi hajók ne használjanak olyan tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagot, amelynek a kéntartalma meghaladja a 0,1 tömegszázalékot:
(2) Az (1) bekezdést nem kell alkalmazni:
(3) 2010. január 1-jétől a tagállamok biztosítják, hogy a területükön ne lehessen olyan tengeri hajózásban használatos gázolajat forgalmazni, amelynek a kéntartalma meghaladja a 0,1 tömegszázalékot. 4c. cikk Új kibocsátáscsökkentési technológiák kipróbálása és alkalmazása (1) A tagállamok — szükség esetén más tagállamokkal együttműködve — jóváhagyhatják a saját lobogójuk alatt vagy a joghatóságuk alá tartozó tengerszakaszokon közlekedő hajókon elvégzett kibocsátáscsökkentési technológiák kipróbálását. A próbák során nem kötelező a 4a. és 4b. cikkekben előírt követelményeknek megfelelő tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok használata, amennyiben:
(2) A tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) létrehozásáról szóló, 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 3. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban valamely EU-tagállam lobogója alatt közlekedő hajók kibocsátáscsökkentési technológiáit jóvá kell hagyni, az alábbiakra figyelemmel:
(3) A 9. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással összhangban meg kell határozni a kibocsátáscsökkentési technológiák használatának követelményeit bármely lobogó alatt közlekedő hajó számára a Közösség zárt kikötőiben, horgonyzóhelyein és folyótorkolataiban. A Bizottság közli ezeket a követelményeket az IMO-val. (4) A 4a. és 4b. cikkek követelményeit teljesítő alacsony kéntartalmú tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok használatának alternatívájaként, a tagállamok engedélyezhetik a hajók számára, hogy jóváhagyott csökkentési technológiát alkalmazzanak, feltéve hogy ezek a hajók:
|
6. |
a 6. cikk a következőképpen módosul:
|
7. |
a 7. cikk helyébe a következő szöveg lép: „7. cikk Jelentés és felülvizsgálat (1) A 6. cikkel összhangban végzett mintavételezés, elemzés és ellenőrzés eredményei alapján a tagállamoknak minden év június 30-ig egy rövid jelentést kell készíteniük a Bizottság számára az irányelv hatálya alá tartozó és a területükön az előző naptári év során felhasznált tüzelő- és üzemanyagok kéntartalmáról. A jelentés rögzíti a vizsgált minták számát tüzelő- és üzemanyag-típusonként, és megadja az ehhez felhasznált teljes tüzelő- és üzemanyag-mennyiséget, valamint a kiszámított átlagos kéntartalmat. A tagállamok ezen kívül jelentést tesznek a hajók fedélzetén elvégzett összes ellenőrzés számáról, és rögzítik az ezen irányelv hatálya alá 2005. augusztus 11-én nem tartozó területeiken használt tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok átlagos kéntartalmát. (2) A Bizottság az alábbiak alapján:
2008-ig jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére. A Bizottság a jelentéséhez mellékelheti az ezen irányelv módosítására vonatkozó javaslatait,
A Bizottság különös figyelmet fordít a következőkre vonatkozó javaslatokra:
(3) A Bizottság 2005. december 31-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek a gazdasági eszközök lehetséges felhasználásáról, beleértve olyan mechanizmusokat, mint a differenciált illetékek és kilométer-díjtételek alkalmazása, az átruházható kibocsátási engedélyek és jóváírások. A Bizottság fontolóra veheti a 2008-as felülvizsgálattal összefüggésben alternatív vagy kiegészítő intézkedésként alkalmazandó gazdasági eszközökre vonatkozó tervezetek benyújtását, feltéve hogy a környezettel és az egészséggel kapcsolatos előnyök egyértelműen kimutathatók. (4) A 2. cikk 1., 2., 3., 3a., 3b. és 4. pontja vagy a 6. cikk (2) bekezdése rendelkezéseinek a tudományos és technikai fejlődés fényében szükséges bármely technikai kiigazítás miatti módosítását a 9. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás alapján kell elfogadni. Az ilyen módosítások nem eredményezhetik az irányelv hatályának vagy az ezen irányelvben meghatározott, a tüzelő- és üzemanyag kéntartalmára vonatkozó határértékek közvetlen megváltozását.”; |
8. |
a 9. cikk helyébe a következő szöveg lép: „9. cikk A bizottság eljárása (1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. (2) Amennyiben erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK tanácsi határozat (14) 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az említett határozat 8. cikkének rendelkezéseire. Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott időszak három hónap. (3) A bizottság megállapítja saját eljárási szabályzatát. |
9. |
az irányelv mellékletének szövegét csatolni kell ezen irányelvhez. |
2. cikk
A tagállamok legkésőbb 2006. augusztus 11-ig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
Ezen intézkedések elfogadásakor a tagállamoknak hivatkozniuk kell erre az irányelvre, illetőleg az ilyen hivatkozást a rendelkezések hivatalos közzétételekor kell megtenni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
3. cikk
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
4. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Strasbourgban, 2005. július 6-án.
az Európai Parlament részéről
az elnök
J. BORRELL FONTELLES
a Tanács részéről
az elnök
J. STRAW
(1) HL C 45. E, 2003.2.25., 277. o.
(2) HL C 208., 2003.9.3., 27. o.
(3) Az Európai Parlament 2003. június 4-i véleménye (HL C 68. E, 2004.3.18., 311. o.), a Tanács 2004. december 9-i közös álláspontja (HL C 63. E, 2005.3.15., 26. o.) és az Európai Parlament 2005. április 13-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). A Tanács 2005. május 23-i határozata.
(4) HL L 242., 2002.9.10., 1. o.
(5) HL L 121., 1999.5.11., 13. o. A legutóbb az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.
(6) HL L 309., 2001.11.27., 22. o. A 2003-as csatlakozási okmánnyal (HL L 236., 2003.9.23., 703. o.) módosított irányelv.
(7) HL L 309., 2001.11.27., 1. o. A 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.
(8) HL L 336., 1988.12.7., 1. o.
(9) HL L 324., 2002.11.29., 1. o. A 415/2004/EK bizottsági rendelettel (HL L 68., 2004.3.6., 10. o.) módosított rendelet.
(10) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.
(11) HL L 301., 1982.10.28., 1. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.;
(12) HL L 309., 2001.11.27., 1. o. A 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.”;
(13) HL L 324., 2002.11.29., 1. o. A 415/2004/EK bizottsági rendelettel (HL L 68., 2004.3.6., 10. o.) módosított rendelet.;
(14) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.”;
MELLÉKLET
„MELLÉKLET
GÖRÖG HAJÓK
A hajó neve |
A szállítás éve |
IMO-szám |
Ariadne Palace |
2002 |
9221310 |
Ikarus Palace |
1997 |
9144811 |
Knossos Palace |
2001 |
9204063 |
Olympia Palace |
2001 |
9220330 |
Pasiphae Palace |
1997 |
9161948 |
Festos Palace |
2001 |
9204568 |
Europe Palace |
2002 |
9220342 |
Blue Star I |
2000 |
9197105 |
Blue Star II |
2000 |
9207584 |
Blue Star Ithaki |
1999 |
9203916 |
Blue Star Naxos |
2002 |
9241786 |
Blue Star Paros |
2002 |
9241774 |
Hellenic Spirit |
2001 |
9216030 |
Olympic Champion |
2000 |
9216028 |
Lefka Ori |
1991 |
9035876 |
Sophoklis Venizelos |
1990 |
8916607” |
II Jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező
Bizottság
22.7.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 191/70 |
A BIZOTTSÁG HATÁROZATA
(2005. április 22.)
az Európai Biztonságpolitikai Kutatási Tanácsadó Bizottság létrehozásáról
(2005/516/EK)
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,
mivel:
(1) |
2003-ban a Bizottság felállított egy, a biztonságpolitika területén működő szaktekintélyekből álló csoportot, amelynek elsődleges feladata az volt, hogy javaslatokat tegyen egy európai biztonságpolitikai kutatási program (ESRP) alapelveire és legfontosabb célkitűzéseire. |
(2) |
Az említett csoport által 2004-ben kidolgozott „Kutatás egy biztonságosabb Európáért” című jelentést követően a Bizottság 2004. szeptember 7-i, a biztonságpolitikai kutatás további lépéseiről szóló közleményében (1) javasolta egy európai biztonságpolitikai kutatási tanácsadó bizottság (EBKTB) létrehozását. |
(3) |
Létre kell hozni az EBKTB-t, és meg kell határozni feladatait és felépítését. |
(4) |
Az EBKTB-nek hozzá kell járulnia az ESRP tartalmához és megvalósításához. |
(5) |
Az EBKTB-t a különböző érdekelt csoportok: a felhasználók, az ipar és a kutatószervezetek képviselőiből kell létrehozni. A működési terület alapján az EBKTB-t két, egymástól elkülönülő, ugyanakkor egymást kiegészítő szerepű csoportra célszerű osztani. |
(6) |
Meg kell állapítani az EBKTB tagjaira az információk nyilvánosságra hozatala tekintetében irányadó szabályokat, amelyek nem sérthetik a Bizottság működésére a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozattal (2) megállapított biztonsági szabályokat. |
(7) |
A határozat alkalmazhatóságát célszerű határozott időtartamra megállapítani. A Bizottság kellő időben megfontolja, indokolt-e ezt az időtartamot meghosszabbítani. |
A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:
1. cikk
Tanácsadó bizottság
A Bizottság 2005. július 1-i hatállyal létrehozza az „Európai Biztonságpolitikai Kutatási Tanácsadó Bizottság” (a továbbiakban: „EBKTB”) elnevezésű tanácsadó bizottságot, amely a Bizottság mellett működik.
2. cikk
Feladatok
A Bizottság konzultációt folytathat az EBKTB-vel az EK kutatási keretprogramján belül működő európai biztonságpolitikai kutatási program (a továbbiakban: „ESRP”) tartalmát vagy végrehajtását érintő bármely kérdésben.
Az EBKTB az európai szakpolitikák, különösen a nemzeti szinten és a biztonságpolitikára vonatkozó európai kutatáspolitikai kezdeményezések támogatására végzett tevékenység teljes ismeretében látja el feladatát.
Az EBKTB ajánlásokat fogalmaz meg a Bizottság számára különösen:
a) |
az ESRP stratégiai küldetéseiről, érdeklődési területeiről és prioritásairól, a szaktekintélyekből e célra létrehozott csoport „Kutatás egy biztonságosabb Európáért” című jelentéséből kiindulva, figyelembe véve az Európai Védelmi Ügynökség létrehozását, valamint a nemzeti és a kormányközi tevékenységeket; |
b) |
az európai érdekeltek által kialakítandó technikai kapacitásokról; ennek keretében ajánlást tesz egy, az európai ipar technológiai alapjainak fejlesztését előmozdító stratégiára, amely a versenyképesség javítása érdekében szükséges; |
c) |
az ESRP stratégiai és működési vonatkozásairól, figyelembe véve a biztonságpolitikai kutatás területén rendelkezésre álló európai ipari potenciál fejlesztésére irányuló előkészítő tevékenység, (3) a biztonságpolitika, különösen pedig az EK kutatási keretprogramjához kapcsolódóan végzett kutatások területén aktívan tevékenykedő bizottsági szolgálatok, valamint egyéb szakértői és tanácsadó csoportok tapasztalatait és eredményeit; |
d) |
a megvalósítást érintő kérdésekben, mint például a bizalmas információk cseréjéről és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogokról; |
e) |
a köztulajdonban lévő kutatási és értékelési infrastruktúrának az ESRP keretei között történő felhasználásának optimalizálása; |
f) |
az ESRP ismertségének előmozdítására és az érintettek kutatási programjairól szóló információk terjesztésére szolgáló kommunikációs stratégia. |
Az EBKTB bármely, a 4. cikk (1) bekezdés szerinti csoportjának elnöke jelezheti a Bizottságnak, ha más kérdésekben kívánatos konzultációt folytatni az EBKTB-vel.
3. cikk
Az EBKTB tagjai és kinevezésük
(1) Az EBKTB tagjait a Bizottság a 2. cikkben felsorolt területeken szakértelemmel rendelkező személyek közül, a magas szintű, specializált tevékenységet végző személyek és a stratégiai szakemberek köréből nevezi ki.
(2) A tagok kinevezése személyre szól („ad personam”) és nincs lehetőség helyettesek kinevezésére. A tagok saját nevükben végzik tevékenységüket, és a Bizottságnak nyújtott tanácsadás során nem vehetnek figyelembe külső utasításokat. A tagok nem jogosultak az EBKTB által feladatai ellátása során szerzett információk terjesztésére, amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy ezek az információk bizalmasak.
(3) A tagok legfeljebb e határozat hatályának utolsó napjáig terjedő időszakra nevezhetők ki. A tagok mindaddig hivatalban maradnak, amíg helyükre új tagot nem neveznek ki, illetőleg amíg hivatali idejük tart.
(4) Az EBKTB tevékenységéhez hasznosan hozzájárulni többé nem képes, a tisztjéről lemondó vagy az e cikk (2) bekezdésében vagy az EK-Szerződés 287. cikkében foglalt kötelezettségeket tiszteletben nem tartó tag helyére a Bizottság az érintett tag hivatali idejének végéig terjedő időszakra új tagot nevezhet ki.
(5) Az EBKTB tagjainak jegyzékét és ennek módosításait a Bizottság tájékoztató jelleggel közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában.
4. cikk
Működés
(1) Az EBKTB két csoportból áll:
a) |
a biztonságpolitikai kutatási igényekkel foglalkozó csoportból; |
b) |
a technológiai ellátási láncra vonatkozó igényekkel foglalkozó csoportból. |
(2) Az EBKTB tagjai megválasztják mindkét csoport elnökét.
(3) Konkrét kérdések vizsgálatára az EBKTB valamely vagy mindkét csoportja a Bizottsággal egyetértésben eseti alcsoportokat hozhat létre. Megbízatásuk teljesítésével az alcsoportokat fel kell oszlatni.
(4) Egyes napirendi pontok teljesítése érdekében a Bizottság jogosult szakértőket vagy megfigyelőket (köztük a bizottsági szolgálatok kellő szaktudással rendelkező munkatársait is) meghívni, akik iránymutatást vagy tájékoztatást adnak az EBKTB munkájához, illetőleg — amennyiben hasznosnak vagy szükségesnek mutatkozik — részt vesznek az eseti alcsoportok tevékenységében.
(5) Az EBKTB csoportjai rendesen a Bizottság hivatalaiban, a Bizottság által megállapított módon és időpontokban üléseznek. Az EBKTB mindkét csoportja jogosult igénybe venni a Bizottság titkári szolgáltatásait. A két csoport a megközelítésmódok összehangolása és a koordináció javítása érdekében közösen is ülésezhet. Az ilyen együttes ülésen az EBKTB két csoportjának elnöke közösen elnököl.
(6) Az EBKTB csoportjai a Bizottság javaslata alapján elfogadják alapszabályukat, ezen belül működési rendjüket.
(7) Létre kell hozni egy, a munkadokumentumok, az állásfoglalások, az ülésekről készült jegyzőkönyvek és egyéb lényeges dokumentumok terjesztésére szolgáló, korlátozott hozzáférésű intranetet.
5. cikk
Költségek
A tagoknak és a kijelölt szakértőknek az EBKTB tevékenységével összefüggésben felmerült utazási költségeit a Bizottság saját szabályai szerint téríti meg. A tagok és a kijelölt szakértők szolgálataikért nem részesülnek díjazásban.
6. cikk
Információk nyilvánosságra hozatala
Az EBKTB tagjaira az információk nyilvánosságra hozatala tekintetében irányadó szabályokat az EBKTB működési rendjében kell megállapítani.
Mindenki, aki az EBKTB tevékenységében részt vesz, köteles tartózkodni minden olyan információ nyilvánosságra hozatalától, amelyhez e minőségében jutott.
7. cikk
Alkalmazhatóság
Ez a határozat 2006. december 31-én hatályát veszti.
Kelt Brüsszelben, 2005. április 22-én.
a Bizottság részéről
Günter VERHEUGEN
alelnök
(1) COM(2004) 590 végleges.
(2) HL L 317., 2001.12.3., 1. o. A legutóbb a 2005/94/EK, Euratom rendelettel (HL L 31., 2005.2.4., 66. o.) módosított rendelet.
(3) COM(2004) 72 végleges.