8.2.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 35/1

(1)

Az élőállattartás igen fontos szerepet tölt be a Közösség mezőgazdasági ágazatában. E tevékenység eredményessége nagymértékben függ a biztonságos és jó minőségű takarmány felhasználásától.

(2)

Az emberi egészség és az állatok egészségének magas szintű védelmére irányuló törekvés az élelmiszerjog egyik alapvető célkitűzése, amint azt a 2002. január 28-i, az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) rögzíti. Az említett rendelet meghatároz más közös alapelveket és fogalommeghatározásokat a nemzeti és a közösségi élelmiszerjog számára, beleértve a takarmány Közösségen belüli szabad áramlása megvalósításának célját is.

(3)

Az 1995. december 22-i 95/69/EK tanácsi irányelv (4) megállapította az állatitakarmány-szektorban működő létesítmények és közvetítők bizonyos kategóriáira alkalmazandó feltételeket és módozatokat annak érdekében, hogy lehetővé tegye számukra tevékenységeik gyakorlását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a feltételek és módozatok megfelelő alapot képeznek a takarmánybiztonság biztosításához. Az említett irányelv ugyancsak megállapította az 1982. június 30-i, a takarmányozási célra felhasznált egyes termékekről szóló 82/471/EGK tanácsi irányelvben (5) felsorolt bizonyos anyagokat előállító létesítmények jóváhagyásának feltételeit.

(4)

Az 1998. július 9-i, a takarmányozási ágazatban működő egyes létesítmények és közvetítők engedélyezésére és nyilvántartására vonatkozó feltételek és szabályok megállapításáról szóló 95/69/EK tanácsi irányelv végrehajtására vonatkozó egyes intézkedések megállapításáról szóló 98/51/EK bizottsági irányelvben (6) megállapított bizonyos intézkedések kiterjedtek harmadik országokból származó importra vonatkozó intézkedésekre is.

(5)

A tapasztalatok azt is bizonyították, hogy szükséges annak biztosítása, hogy valamennyi takarmánytermelő vállalkozás, beleértve az akvakultúrát is, a harmonizált biztonsági követelményeknek megfelelően működjön, továbbá szükséges elvégezni egy általános felülvizsgálatot az emberi egészség és az állatok egészsége, valamint a környezet magasabb szintű védelme biztosítása szükségességének figyelembevétele érdekében.

(6)

Az ezen rendeletben megállapított új higiéniás szabályok fő célkitűzése az, hogy magas szintű védelmet biztosítsanak a fogyasztók számára az élelmiszerbiztonság és a takarmánybiztonság szempontjából, különösen a következő alapelvek figyelembevételével:

(7)

A regisztrációs és engedélyezési rendszernek a takarmányiparra történő teljes alkalmazása, és ebből következően a teljes nyomon követhetőség garantálása érdekében ajánlott biztosítani, hogy a takarmányipari vállalkozók kizárólag az ezen rendelettel összhangban nyilvántartásba vett és/vagy engedélyezett létesítményekből szerezzenek be és használjanak fel takarmányt.

(8)

A takarmánybiztonság biztosításához a takarmány elsődleges előállításától a takarmány piacra viteléig vagy exportjáig integrált megközelítés szükséges. A takarmány elsődleges előállítása olyan termékeket foglal magában, amelyek csak egyszerű külső kezelésen mennek keresztül, mint például a tisztítás, a csomagolás, a tárolás, a természetes szárítás vagy a silózás.

(9)

Az arányosság és a szubszidiaritás alapelveivel összhangban a közösségi szabályok nem vonatkozhatnak a takarmány belföldi magántermelésének és bizonyos állatok etetésének bizonyos eseteire, sem az elsődlegesen előállított takarmány kis mennyiségeinek helyi szinten történő közvetlen szállítására, vagy a kedvtelésből tartott állatok számára készülő eledelek kiskereskedelmére.

(10)

A takarmányok elsődleges előállításának szintjén jelenlévő veszélyeket azonosítani és megfelelően ellenőrizni kell annak érdekében, hogy az e rendeletben kitűzött célkitűzések teljesüljenek. Az e rendeletben lefektetett alapelveket ezért alkalmazni kell azon gazdaságokra, amelyek kizárólag saját termelésük szükségleteire állítanak elő takarmányt és azokra is, amelyek a takarmányt piaci forgalomba hozzák. Figyelembe kell venni azt, hogy a kockázat kisebb abban az esetben, ha a takarmányt kizárólag olyan állatok élelmezésére termelik és használják fel, amelyek az otthoni fogyasztást szolgálják, vagy olyan állatok esetében használják fel, amelyeket nem használnak fel élelmiszertermelésre. A takarmánytermékek kis mennyiségben és helyi szinten történő kereskedelme, valamint a kedvtelésből tartott állatok eledelének kiskereskedelme különleges elbánásban részesül e rendelet keretében.

(11)

A HACCP alapelveinek a takarmány elsődleges előállítására történő alkalmazása az európai higiénés jogszabályok középtávú célkitűzése. Ugyanakkor a helyes gyakorlatról kiadott útmutatóknak már most ösztönözniük kell a megfelelő higiéniás követelmények alkalmazását.

(12)

A takarmánybiztonság számos tényezőtől függ. A higiéniai minimumkövetelményeket jogszabályban kell rögzíteni. Hatósági ellenőrzések során kell vizsgálni, hogy a takarmányipari vállalkozók betartják-e ezeket a követelményeket. Továbbá, a takarmányipari vállalkozóknak intézkedéseket kell hozniuk vagy eljárásokat elfogadniuk magas szintű takarmánybiztonság elérése érdekében.

(13)

A HACCP segítheti a takarmányipari vállalkozókat abban, hogy magasabb minőségi szinten valósítsák meg a takarmánybiztonságot. A HACCP-t nem szabad az önszabályozás módszerének tekinteni és nem helyettesítheti a hatósági ellenőrzéseket.

(14)

A HACCP-alapelvek megvalósítása a takarmányipari vállalkozások munkavállalóitól teljes együttműködést és elkötelezettséget kíván.

(15)

A HACCP-alapelveknek a takarmánytermelésben figyelembe kell vennie a Codex Alimetariusban foglalt alapelveket, de kellő rugalmasságot kell biztosítania minden helyzetben. Bizonyos takarmányipari vállalkozásoknál a kritikus ellenőrzési pontok nem határozhatók meg, és bizonyos esetekben a helyes gyakorlatok helyettesíthetik a kritikus ellenőrzési pontok megfigyelését. Hasonlóképpen, az a követelmény, hogy a Codex Alimetariusban foglaltaknak megfelelően „kritikus határértékeket” kell megállapítani, nem minden esetben követeli meg számszerűsített határérték rögzítését. A dokumentumoknak a Codex Alimetariusban foglaltak szerinti megőrzése követelményének is rugalmasnak kell lennie annak érdekében, hogy ne terheljék ésszerűtlenül a nagyon kis vállalkozásokat. Biztosítani kell, hogy a takarmányipari vállalkozásoknak, a kizárólag a saját tulajdonban lévő vállalkozás szükségleteinek kielégítése érdekében, az elsődleges takarmánytermelés szintjén végzett munkafolyamatai során, beleértve a kapcsolódó munkafolyamatokat is, valamint a takarmánynak a kiegészítő takarmányfélékkel való keverése során, ne legyen kötelező a HACCP-alapelvek követése.

(16)

Rugalmasság szükséges azon takarmányelőállító vállalkozások szükségleteinek kielégítése esetében is, amelyeknek különleges földrajzi korlátokkal, vagy strukturális követelményekkel kell megküzdeniük. Ez a rugalmasság azonban nem válhat a takarmányhigiéniai célkitűzések hátrányára. Gondoskodni kell arról, hogy az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság szükség esetén megtárgyalja ezt a kérdést.

(17)

Az egyes tagállamok illetékes hatósága által valamennyi takarmányipari vállalkozás nyilvántartásba vételének és engedélyezésének rendszere megfelelő eszköz a gyártótól a végső felhasználóig történő nyomon követhetőség biztosításához és a hatékony hatósági ellenőrzések végrehajtásának megkönnyítéséhez. A takarmányipari vállalkozásokra vonatkozó adatgyűjtés meglévő rendszereit a tagállamok illetékes hatóságai felhasználhatják az ezen rendeletben meghatározott rendszer beindításához és alkalmazásához.

(18)

Azon takarmányipari vállalkozások esetében, amelyek tevékenységei a takarmányelőállítás során magasabb kockázatot képviselhetnek, egy engedélyezési rendszer fenntartása indokolt. Gondoskodni kell olyan eljárásokról, amelyek kiterjesztik az engedélyezésnek a 95/69/EK irányelvben maghatározott hatályát.

(19)

Ahhoz, hogy a takarmányipari vállalkozásokat engedélyezzék és nyilvántartásba vegyék, számos, a működésükre vonatkozó feltételnek kell eleget tenniük a létesítmények, berendezések, személyzet, termelés, minőségellenőrzés, tárolás és dokumentáció tekintetében, annak érdekében, hogy mind a takarmánybiztonság, mind a termék nyomon követhetősége biztosított legyen. Gondoskodni kell arról, hogy ezek a feltételek változatosak legyenek, hogy megfelelőek legyenek a takarmányipari vállalkozások különböző típusai esetében. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy feltételesen jóváhagyjanak létesítményeket, ha a helyszíni bejárás során úgy tűnik, hogy a létesítmény az infrastruktúra és a berendezések szempontjából megfelel valamennyi követelménynek. Ugyanakkor az is helyénvaló, hogy az ilyen feltételes engedély maximális időtartamát meghatározzák.

(20)

Rendelkezni kell az engedély vagy a regisztráció időleges felfüggesztéséről, módosításáról vagy visszavonásáról azokban az esetekben, amikor a létesítmények megváltoztatják, vagy megszüntetik tevékenységeiket, vagy már nem tesznek eleget a tevékenységükre alkalmazandó feltételeknek.

(21)

A takarmánynak és takarmányösszetevőknek a takarmánylánc egészében történő nyomon követhetősége alapvető eleme a takarmánybiztonság biztosításának. A 178/2002/EK rendelet tartalmazza a takarmány és takarmányösszetevők nyomon követhetőségének biztosítására vonatkozó szabályokat, és meghatározza az egyes ágazatokra alkalmazandó végrehajtási szabályok elfogadásának rendjét.

(22)

Az egymást követő takarmányválságok bizonyították, hogy a takarmánylánc bármely szakaszának nem kielégítő működése jelentős gazdasági következményekkel járhat. A takarmánytermelés sajátosságai és a takarmányértékesítési lánc komplexitása a takarmány piacról történő kivonásának nehézségét jelenti. A gazdasági károk költségeinek a takarmány- és élelmiszer- előállítási lánc szintjein keletkező gazdasági károk rendezése gyakran közpénzekből történik. A gazdasági károk a társadalom számára alacsony költségen lennének orvosolhatók, ha a vállalkozót, akinek tevékenysége a takarmányipari szektorban kárt okoz, pénzügyileg felelőssé tennék. Ugyanakkor a valamennyi takarmányipari vállalkozásra vonatkozó pénzügyi felelősség és pénzügyi garanciák általánosan kötelező rendszerének (pl. biztosítás) létrehozása nem biztos, hogy kivihető és megfelelő. Ezért a Bizottságnak alaposabban mérlegelnie kell ezt a kérdést, figyelembe véve a meglévő jogszabályokban más területeken érvényesülő, anyagi felelősségre vonatkozó rendelkezéseket, valamint a tagállamokban meglévő rendszereket és gyakorlatokat. A Bizottságnak ebből a célból jelentést kell készítenie, adott esetben jogalkotási javaslatokkal együtt.

(23)

A Közösségbe behozott takarmányoknak eleget kell tenniük a 178/2002/EK rendeletben megállapított általános követelményeknek, valamint a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7) meghatározott behozatali feltételeknek. A kereskedelmi zavarok elkerülése érdekében a végrehajtási intézkedések elfogadásának befejezéséig a behozatal továbbra is a 98/51/EK irányelvben meghatározott feltételek szerint kerül engedélyezésre.

(24)

A harmadik országokba exportált közösségi termékeknek a 178/2002/EK rendeletben meghatározott általános követelményeknek kell eleget tenniük.

(25)

Helyénvaló az Élelmiszerekre és Takarmányokra vonatkozó Sürgősségi Riasztó Rendszer 178/2002 rendelet által megállapított hatályának kiszélesítése oly módon, hogy az kiterjedjen a nem élelmiszer-termelő állatok élelmezésére használt takarmányokból az állatok egészségét és a környezetet veszélyeztető kockázatokra is.

(26)

A takarmányhigiéniáról szóló közösségi jogalkotást tudományos eredményeknek kell alátámasztaniuk. Ebből a célból az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság véleményét minden szükséges esetben ki kell kérni.

(27)

A műszaki és tudományos előrehaladás figyelembevétele érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak szorosan és hatékonyan együtt kell működniük az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottságon belül.

(28)

E rendelet figyelembe veszi a WTO Egészségügyi és Növény-egészségügyi Egyezményében rögzített nemzetközi kötelezettségeket, valamint a Codex Alimentariusban foglalt nemzetközi élelmiszerbiztonsági szabványokat.

(29)

A tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetére alkalmazandó büntetésekről, és biztosítaniuk kell e büntetések érvényesítését. E büntetéseknek hatásosnak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(30)

Az ezen határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket az 1999. június 28-i, a Bizottságra ruházott végrehajtási jogok gyakorlásának eljárásairól szóló 1999/468/EK tanácsi határozattal (8) összhangban kell meghozni.

(31)

A rendelet hatálybalépését egy későbbi időpontban kell meghatározni, hogy a rendelet által érintett takarmányipari vállalkozásoknak legyen idejük jogszabályi követelményekhez való alkalmazkodásra.

(32)

A fentieknek megfelelően a 95/69/EK és a 98/51/EK irányelv hatályát veszti.

a)

a takarmányhigiénia általános szabályait;

b)

a takarmányok nyomon követhetőségét biztosító feltételeket és módozatokat;

c)

a nyilvántartásba vétel és engedélyezés feltételeit és módjait.

a)

a takarmányipari vállalkozók tevékenységére, valamennyi fázisban a takarmány elsődleges előállításától a takarmány piaci forgalomba hozataláig;

b)

az élelmiszer-termelő állatok etetésére;

c)

takarmányok harmadik országokból történő behozatalára és harmadik országokba történő kivitelére.

a)

takarmány magánjellegű házi előállítására:

b)

a magánfogyasztásra szánt élelmiszer-termelő állatok élelmezésére és a 2004. április 29-i, az élelmiszerhigiéniáról szóló 852/2004/EK rendelet (9) 1. cikke (2) bekezdésének (c) pontjában említett tevékenységekre;

c)

a nem élelmiszertermelés céljából tartott állatok élelmezésére;

d)

a termelő által elsődlegesen előállított takarmány kis mennyiségeinek helyi szinten, ottani felhasználásra a helyi mezőgazdasági létesítmények részére történő közvetlen szállítására;

e)

a kedvtelésből tartott állatok eledelének kiskereskedelmére.

a)

„takarmányhigiénia”: a veszélyek ellenőrzéséhez, valamint egy takarmány állati fogyasztásra való alkalmasságának biztosításához szükséges intézkedések és feltételek, figyelembe véve a takarmány felhasználásának szándékát;

b)

„takarmányipari vállalkozó”: az a természetes vagy jogi személy, aki felelős az e rendeletben megállapított követelmények teljesítésének biztosításáért az általa irányított takarmányipari vállalkozásban;

c)

„takarmány-adalékanyagok”: a 2003. szeptember 22-i, a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló 1831/2003/EK rendelet (10) értelmében engedélyezett anyagok vagy mikroorganizmusok;

d)

„létesítmény”: egy takarmányipari vállalkozás bármely egysége;

e)

„illetékes hatóság”: egy tagállam vagy egy harmadik ország hatósági ellenőrzések végrehajtására kijelölt hatósága;

f)

„takarmány elsődleges előállítása”: mezőgazdasági termékek előállítása, beleértve különösen a növénytermesztést, a betakarítást, a fejést és az állatok tenyésztését (levágásuk előtt), vagy a halászatát, amely kizárólag olyan termékeket eredményez, amelyek betakarításuk, begyűjtésük, vagy kifogásuk után az egyszerű fizikai feldolgozáson kívül nem mennek keresztül semmilyen egyéb más műveleten.

a)

az elsődleges termékek termelés helyén történő szállítása, raktározása és kezelése;

b)

az elsődleges termékeknek a termelés helyétől egy létesítménybe történő szállítási műveletek;

c)

a kizárólag a saját tulajdonba tartozó vállalkozás szükségletére történő takarmánykeverés tekintetében, a silózási adalékanyagok kivételével adalékanyagok vagy előre összekevert adalékanyagok felhasználása nélkül,

a)

be kell tartaniuk bizonyos egyedi mikrobiológiai kritériumokat;

b)

meghatározott célértékek teljesítéséhez szükséges intézkedéseket kell hozniuk, és eljárásokat kell alkalmazniuk.

a)

bármely veszély azonosítása, amelyet meg kell előzni, meg kell szüntetni, vagy elfogadható szintre kell csökkenteni;

b)

azon szakaszon vagy szakaszoknál, ahol az ellenőrzés alapvető fontosságú, kritikus ellenőrzési pontok azonosítása veszély megelőzése vagy megszüntetése, vagy elfogadható szintre csökkentése érdekében;

c)

kritikus határértékek megállapítása a kritikus ellenőrzési pontoknál, amely elválasztja az elfogadhatóságot az elfogadhatatlanságtól az azonosított veszélyek megelőzése, megszüntetése vagy csökkentése szempontjából;

d)

hatékony megfigyelési eljárások létrehozása és alkalmazása a kritikus ellenőrzési pontoknál;

e)

kiigazító intézkedés meghatározása, ha a megfigyelés azt mutatja, hogy egy kritikus ellenőrzési pont nincs ellenőrzés alatt;

f)

eljárások létrehozása annak ellenőrzésére, hogy az a)–e) pontokban vázolt intézkedéseket megtették-e és hatékonyan működnek-e. Rendszeres ellenőrzést kell végezni;

g)

a takarmányipari vállalkozások természetéhez és méretéhez igazodó dokumentumok és nyilvántartások létrehozása annak igazolására, hogy az a)–f) pontokban megállapított intézkedéseket hatékonyan alkalmazzák.

a)

az illetékes hatóságnak tanúsítani az illetékes hatóság által kért formában, hogy eleget tesznek a 6. cikkben leírt rendelkezéseknek;

b)

biztosítani, hogy a 6. cikknek megfelelően kidolgozott eljárásokat leíró dokumentumok mindenkor napra készek legyenek.

a)

bejelenteni a megfelelő illetékes hatóságnak nyilvántartásba vétel céljából, az illetékes hatóság által előírt formában, az irányításuk alatt álló bármely olyan létesítményt, amelyben aktív tevékenységet folytat takarmány előállításának, feldolgozásának, tárolásának, szállításának vagy forgalmazásának bármely szakaszában;

b)

az illetékes hatóság számára naprakész információt szolgáltatni az irányításuk alatt álló, a) pontban említett bármely létesítményről, beleértve az illetékes hatóság értesítését egy meglévő létesítmény tevékenységében bekövetkező bármilyen lényeges változásról, vagy egy meglévő létesítmény bezárásáról.

1.

az ilyen létesítmények az alábbi tevékenységek egyikét végzik:

2.

engedély szükséges azon tagállam nemzeti törvényei szerint, ahol a létesítmény található;

vagy

3.

engedély szükséges a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elfogadott rendelet értelmében.

a)

a 9. cikkben rendelkezett nyilvántartásba vétel nélkül;

vagy

b)

a 10. cikkben előírt esetekben, engedélyezés nélkül.

a)

a létesítmény felhagy egy vagy több tevékenységével;

b)

bebizonyosodik, hogy a létesítmény egy éven keresztül nem teljesítette a tevékenységeire vonatkozó feltételeket;

c)

ha súlyos hiányosságokat állapít meg, vagy ismételten arra kényszerült, hogy leállítsa a termelést egy létesítménynél, és a takarmányipari vállalkozó még mindig nem képes megfelelő garanciákat nyújtani a jövőbeli termelésre vonatkozóan.

a)

azon felekkel – például az illetékes hatóságokkal és a felhasználói csoportokkal – konzultálva kell kidolgozniuk és terjeszteniük, akiknek az érdekeit azok lényegesen érintik;

b)

a Codex Alimentarius vonatkozó magatartási szabályzatainak figyelembe kell venniük,

és

c)

azokban az esetekben, amikor az útmutatók a takarmány elsődleges előállítását érintik, az I. mellékletben leírt követelményekre is tekintettel kell lenniük.

a)

azok az (1) bekezdéssel összhangban kerültek-e kidolgozásra;

b)

az ilyen útmutatók tartalma gyakorlatban megvalósítható legyen azon ágazatok számára, amelyekre vonatkoznak,

és

c)

útmutatóként alkalmasak legyenek arra, hogy az érintett ágazatokban és/vagy az érintett takarmányok esetében a 4., 5. és 6. cikkeket megfelelően alkalmazzák.

a)

az európai takarmányipari ágazatok megfelelő képviselőivel és egyéb érdekelt felekkel, így fogyasztói csoportokkal konzultálva;

b)

azon felekkel való együttműködésben dolgozzák ki és terjesszék, amelyek lényeges érdekeit az útmutatók érinthetik, beleértve az illetékes hatóságokat.

a)

a Codex Alimentarius vonatkozó magatartási szabályzatait,

és

b)

amennyiben az útmutatók a takarmány elsődleges előállítására vonatkoznak, az I. mellékletben megállapított követelményeket.

a)

azok a (2) és (3) bekezdésekkel összhangban kerültek-e kidolgozásra;

b)

az ilyen útmutatók tartalma a gyakorlatban megvalósítható legyen a Közösség egészében azon ágazatok számára, amelyekre vonatkoznak,

és

c)

útmutatóként alkalmasak legyenek arra, hogy az érintett ágazatokban és/vagy az érintett takarmányok esetében a 4., 5. és 6. cikkeket megfelelően alkalmazzák.

a)

a feladási harmadik ország jelen legyen azon harmadik országokról a 882/2004/EK rendelet 48. cikke szerint vezetett listán, amelyekből takarmány behozatala megengedett;

b)

a feladási létesítmény jelen legyen azon a harmadik ország által a 882/2004/EK rendelet 48. cikke szerint azokról a létesítményekről vezetett és napra készen tartott listán, amelyekből takarmány behozatala megengedett;

c)

a takarmányt a feladási létesítményben vagy egy olyan másik létesítményben állították elő, amely megjelenik a (b) pontban említett listán, vagy a Közösségben állították elő;

és

d)

a takarmány eleget tesz:

a)

a helyes gyakorlatról szóló útmutatók fejlesztése;

b)

a HACCP-n alapuló rendszerek 6. cikk szerinti megvalósítása során nyert tapasztalatok;

c)

a technológiai fejlődés;

d)

a tudományos ismeretek, különösen az új kockázatértékelési módszerek, és

e)

takarmánybiztonsági célértékek megállapítása,

valamint

f)

az egyes tevékenységekre vonatkozó követelmények fejlődése.

a)

95/69/EK tanácsi irányelv;

b)

98/51/EK bizottsági irányelv.

8.2.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 35/23

(1)

A Szerződés értelmében a Tanács a Bizottság által benyújtott jelentések alapján figyelemmel kíséri az egyes tagállamok és a Közösség gazdasági fejlődését, valamint hogy a gazdaságpolitikák bizonyos átfogó iránymutatásokkal összeegyeztethetők-e.

(2)

A Szerződés értelmében a Bizottság javaslatokat terjeszt a Tanács elé a közös kereskedelempolitika végrehajtására vonatkozóan, és a Tanács felhatalmazza a Bizottságot a szükséges tárgyalások megkezdésére.

(3)

A kereskedelmi megállapodások – beleértve az Általános egyezményt a szolgáltatások kereskedelméről (GATS) (3) és a Szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményt (TRIPS) (4) – megvalósítása és áttekintése, valamint a további megállapodásokat célzó jelenlegi és jövőbeli tárgyalások szükségessé teszik, hogy rendelkezésre álljanak a megfelelő statisztikai információk.

(4)

A Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló, 1996. június 25-i 2223/96/EK tanácsi rendelet (5) (ESA 95) tartalmazza a közösségi statisztikai követelményeknek megfelelő, a tagállamok számláinak elkészítésére vonatkozó közös szabványok, definíciók, osztályozások és számviteli szabályok követendő felépítését annak érdekében, hogy az egyes tagállamokból kapott eredmények összehasonlíthatóak legyenek.

(5)

Az EMU Statisztikai Követelményeinek Akcióterve, amelyet 2000 szeptemberében terjesztettek a Tanács elé, illetve a Tanács által is támogatott 3., 4. és 5. előmeneteli jelentések, negyedéves, intézményi szektoronkénti, 90 napos határidőn belül közlendő európai számlák készítését írják elő. A negyedéves fizetésimérleg-adatok határidőn belül történő benyújtása előfeltétele annak, hogy ezek a negyedéves európai számlák elkészüljenek.

(6)

A vállalkozások szerkezeti statisztikáiról szóló, 1996. december 20-i 58/97/EK, Euratom tanácsi rendelet (6) közös keretet hozott létre a Közösség vállalkozásainak szerkezetére, tevékenységére, versenyképességére és teljesítményére vonatkozó közösségi statisztikák begyűjtésére, összeállítására, továbbítására és kiértékelésére, valamint megállapítja azokat a jellemzőket, amelyeket ezen a területen gyűjteni kell.

(7)

A határokon átnyúló, euróban történő fizetésekről szóló, 2001. december 19-i 2560/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) közvetlen hatást gyakorolt a statisztikák gyűjtésére: az abban a rendeletben meghatározott küszöbérték megemelése jelentős hatást gyakorolna a vállalkozások beszámolási kötelezettségeire és a tagállamok fizetésimérleg-statisztikáinak a minőségére, különösen azokban a tagállamokban, ahol az adatgyűjtési rendszer a fizetéseken alapul.

(8)

A Nemzetközi Valutaalap Fizetésimérleg-kézikönyve, a fizetési mérleg és a nemzetközi befektetési pozíciók statisztikái, valamint a nemzetközi tartalékok jelentése terén az Európai Központi Bank adatszolgáltatási követelményeiről szóló, 2003. május 2-i európai központi banki (EKB) iránymutatás (8), az Egyesült Nemzetek Kézikönyve a szolgáltatások nemzetközi kereskedelmének statisztikájáról és az OECD Közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó iránymutató meghatározása együttesen határozzák meg a fizetési mérlegekre, a szolgáltatások nemzetközi kereskedelmére és a közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó statisztikák összeállításának általános szabályait.

(9)

A fizetésimérleg-statisztikák területén az EKB és a Bizottság koordinálja az összeállítással kapcsolatos munkákat, amennyiben ez célszerű. Ez a rendelet különösen azokat a kiemelt statisztikai információkat határozza meg, amelyekre a Bizottságnak szüksége van a tagállamoktól a fizetési mérleggel, a szolgáltatások nemzetközi kereskedelmével és a közvetlen külföldi befektetésekkel kapcsolatos közösségi statisztikák elkészítéséhez. E közösségi statisztikák elkészítése és terjesztése céljából a Bizottság és a tagállamok konzultálnak egymással az átadott adatok minőségével és közzétételével kapcsolatban.

(10)

A titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló, 1990. június 11-i 1588/90/Euratom, EGK tanácsi rendelet (9) értelmében a statisztikai információk bizalmasságával kapcsolatos nemzeti szabályokra hivatkozva nem lehet megakadályozni a bizalmas statisztikai adatoknak a közösségi hatóságnak (Eurostat) történő továbbítását, ha egy, a közösségi statisztikára vonatkozó közösségi jogszabály írja elő az ilyen adatok továbbítását.

(11)

Az Európai Központi Bank által végzett statisztikai adatgyűjtésről szóló, 1998. november 23-i 2533/98/EK tanácsi rendelet (10) meghatározta az EKB-nak továbbított bizalmas statisztikai információkra alkalmazandó titkosítási rendszert.

(12)

A specifikus közösségi statisztikák elkészítésére a közösségi statisztikákról szóló, 1997. február 17-i 322/97/EK tanácsi rendeletben (11) foglalt szabályok az irányadóak.

(13)

Nyilvánvaló igény van a közös statisztikai minőségi szabványokhoz igazodó, a fizetési mérlegekre, a szolgáltatások nemzetközi kereskedelmére és a közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó közösségi szintű statisztikákra.

(14)

Mivel e rendelet célkitűzését – nevezetesen a fizetési mérlegről, a szolgáltatások nemzetközi kereskedelméről és a közvetlen külföldi befektetésekről készítendő, összehasonlítható statisztikák összeállításához szükséges közös statisztikai minőségi szabványok létrehozását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az ugyanezen cikkben megállapított arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem haladja meg az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(15)

A e rendeletben foglalt kötelezettségek teljesítésének garantálása érdekében, azoknak a nemzeti intézményeknek, amelyeknek a tagállamokon belüli adatgyűjtés a feladata, szükségük lehet arra, hogy hozzáférjenek az olyan közigazgatási adatforrásokhoz, mint a más közintézmények által kezelt cégjegyzékek és egyéb, a határokon átnyúló ügyletekkel és állományokkal kapcsolatos információkat tartalmazó adatbázisok, amennyiben ilyen adatokra szükség van a közösségi statisztika előállításához.

(16)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat szerint kell elfogadni (12),

a)

a fizetési mérleg euró mutatószámai;

b)

a fizetési mérleg negyedéves statisztikái;

c)

a szolgáltatások nemzetközi kereskedelme;

d)

közvetlen külföldi befektetések (FDI) forgalmai;

e)

FDI-állományok.

a)

a fogalommeghatározások frissítése (II. melléklet);

b)

az adatigények frissítése, beleértve a benyújtási határidőket és az adatforgalmak felülvizsgálatát, kibővítését és elhagyását (I. melléklet).

a)

az elkészített statisztikák minőségének rögzítése;

b)

a Közösség, a tagállamok, valamint a statisztikai információk szolgáltatói és felhasználói számára jelentkező, költségekhez viszonyított haszon értékelése.

c)

a kapott eredmények fényében szükségesnek ítélt esetleges javítások és módosítások területeinek meghatározása;

d)

a bizottság működésének áttekintése, és arra vonatkozó ajánlás, hogy át kell-e alakítani a végrehajtási rendelkezések terjedelmét.