31.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 390/1

(1)

Az 1999/784/EK határozatban (4) a Tanács úgy határozott, hogy a Közösség az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet (a továbbiakban: „Megfigyelő Intézet”) tevékenységének támogatása érdekében annak tagjává válik. Az információknak az ipar, különösen a kis- és középvállalkozások részére történő átadásával és a piac jobb áttekinthetőségének elősegítésével a Megfigyelő Intézet hozzájárul a Közösség audiovizuális ipara versenyképességének javításához.

(2)

A multimédia és az új technológiák egyre jelentősebb szerepet töltenek be az audiovizuális ágazatban. A Megfigyelő Intézet abban az esetben tudja e fontos szerepét továbbra is betölteni, amennyiben ezen új fejlesztések nyomon követése érdekében kapacitását kellő időben megnövelik.

(3)

Annak ellenére, hogy a Szerződés meghatározza a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását, az adó- és munkajog területére irányuló nemzeti szabályozások közötti számos eltérésre vonatkozó információ hiánya továbbra is akadályt jelent az audiovizuális áruk és szolgáltatások szabad mozgása terén. Az adó- és munkajog, a szerzői jog és a fogyasztóvédelmi jog területére irányuló szakértelem és rendszeres információ összegyűjtésével, illetve továbbadásával a Megfigyelő Intézet ebben pozitív közreműködést nyújthatna.

(4)

A határok nélküli televízióról szóló, 2003. szeptember 4-i európai parlamenti állásfoglalásra hivatkozva – amely előírta a fogyatékossággal élő személyek számára is elérhető digitális televízió kialakításáról szóló éves teljesítményértékelő jelentést – a Megfigyelő Intézetet éves adatgyűjtésre kell felkérni az Európai Unió, illetve az Európa Tanács minden tagállamában megtalálható, a fogyatékossággal élő személyeket segítő olyan televíziós szolgáltatások szintjére vonatkozóan, mint például a feliratozás, a hangalámondás és jeltolmácsolás.

(5)

A Megfigyelő Intézet tevékenységének támogatása szempontjából a Közösség részvétele hatékonynak bizonyult.

(6)

A Megfigyelő Intézet 2006-tól kezdődő jövőbeni tevékenységére vonatkozó iránymutatások elfogadásához szükséges időszak alatt a Közösség további részvétele indokolt.

(7)

Az 1999/748/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

31.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 390/3

(1)

A Bizottság által a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek küldött, az Európai Uniónak az emberi jogok és a demokratizálódás harmadik országokban való előmozdítása terén betöltött szerepéről szóló, 2001. május 8-i közleményében meghatározott közösségi fellépés az emberi jogok és a demokratikus elvek előmozdításáért 2004 után is folytatódik. Az 1999. április 29-i 975/1999/EK tanácsi rendelet (2) megfelelő jogi eszköznek bizonyult az e területre vonatkozó átfogó célkitűzések megvalósítása során a fejlődő és más harmadik országokban az emberi jogi és demokratizálási tevékenységekre irányuló közösségi technikai és pénzügyi támogatás végrehajtásához. E rendelet érvényességi ideje mindazonáltal 2004. december 31-én lejár. Ezért az érvényesség időtartamának meghosszabbítása szükséges.

(2)

A 975/1999/EK rendeletben meghatározott pénzügyi keret és a 2006-ig szóló indikatív emberi jogi és demokratizálási előirányzatok aránya alapján, e rendelet a program teljes időtartamára olyan pénzügyi keretet hoz létre, amely az éves költségvetési eljárás során a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás fejlesztéséről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött 1999. május 6-i intézményközi megállapodás (3) 33. pontja értelmében elsődleges hivatkozási alapot jelent a költségvetési hatóság számára.

(3)

Az EU választási megfigyelési misszióinak végrehajtása során össze kell hangolni a 975/1999/EK rendeletnek a támogatás végrehajtására vonatkozó eljárásairól szóló rendelkezéseit az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (4) jogi követelményeivel.

(4)

A Közösség pénzügyi érdekeinek védelme és a csalás és egyéb szabálytalanságok elleni küzdelem a 975/1999/EK rendelet szerves részét képezi. Különösen a rendelet alapján megkötött megállapodásoknak és szerződéseknek fel kell hatalmazniuk a Bizottságot az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/EK, Euratom tanácsi rendeletben (5) meghatározott intézkedések végrehajtására.

(5)

A 975/1999/EK rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (6) összhangban kell elfogadni.

(6)

A 975/1999/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk (2) bekezdése a következő szöveggel egészül ki:

2.

A 4. cikk (1) bekezdésének vége a következő mondattal egészül ki:

„Az EU választási megfigyelési missziók és az „amicus curiae” eljárások esetén a természetes személyek e rendelet értelmében finanszírozásra jogosultak.”

3.

Az 5. cikk első mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A 4. cikk (1) bekezdésének első mondatában említett partnereknek a közösségi támogatásra való jogosultsághoz az e rendelet értelmében közösségi támogatásra jogosult harmadik országban vagy a Közösség egyik tagállamában kell székhellyel rendelkezniük.”

4.

A 7. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az e rendelet alapján történő közösségi finanszírozás vissza nem térítendő támogatások vagy szerződések formájában történik. A 2. cikk szerinti műveletek keretében az emberi jogi és demokratizálási előirányzatokból fizetett EU választási megfigyelő missziók tagjait a Bizottság által előírt eljárásokkal összhangban veszik fel.”

5.

A 10. cikk első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„E rendelet végrehajtásának pénzügyi kerete a 2005. január 1. és 2006. december 31. közötti időszakra 134 millió EUR.”

6.

Az 11. és 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

(1)   A közösségi tevékenységek programozásának és meghatározásának keretét a Bizottság fogadja el.

A keret különösen az alábbiakból áll:

Különleges helyzetekben egyedi, az éves munkaprogramban nem szereplő intézkedések jóváhagyhatók.

(2)   A Bizottság éves jelentést készít, amely régiókra és ágazatokra bontva tartalmazza a következő év programját, továbbá beszámol az Európai Parlamentnek a végrehajtásról.

A Bizottság – e rendelettel összhangban és a rugalmasság követelményeinek megfelelően – felel a több évre szóló átfogó keretben meghatározott éves munkaprogramok kezeléséért és kiigazításáért. A meghozott határozatok az Európai Unió prioritásait és fő érdekeltségeit tükrözik a demokrácia és jogállamiság megszilárdítása és az emberi jogok tiszteletben tartása terén, és azokat a programok egyedi természete határozza meg. A Bizottság folyamatosan tájékoztatja az Európai Parlamentet az eljárásokról.

(3)   A Bizottság az e rendelet szerinti közösségi műveleteket a hatályos költségvetési és egyéb – különösen az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletben (7) meghatározott – eljárásokkal összhangban hajtja végre.

12. cikk

(1)   A 11. cikk (1) bekezdésében említett eszközöket a 13. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.

Ha a 11. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett éves munkaprogramok módosításai nem haladják meg a hozzájuk rendelt keretösszeg 20 százalékát, vagy lényegesen nem változtatják meg az ott szereplő projektek vagy programok természetét, ezeket a módosításokat a Bizottság fogadja el. Erről tájékoztatja a 13. cikk (1) bekezdésében említett bizottságot.

(2)   A 14. cikk sérelme nélkül az éves munkaprogramok által le nem fedett és az 1 millió EUR-t meghaladó projektek és programok finanszírozásával kapcsolatos határozatokat a 13. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.”

7.

A 13. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Amennyiben hivatkozás történik erre a bekezdésre, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK határozat (1) 4. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az említett határozat 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében meghatározott időszak harminc nap.”

8.

A 15. cikk második mondatát el kell hagyni.

9.

Az 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„17. cikk

Az e rendelet alapján kötött minden megállapodás vagy szerződés kifejezetten a Bizottságot és a Számvevőszéket jelöli meg a dokumentumok és telephelyek tekintetében a közösségi forrásokból részesülő minden vállalkozó és alvállalkozó feletti ellenőrzési hatáskör gyakorlására. Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/EK, Euratom tanácsi rendeletet (8) kell alkalmazni.”

10.

A 20. cikk második albekezdésében a „2004. december 31.” időpont helyébe a „2006. december 31.” időpont lép.

31.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 390/6

(1)

A képesítések és a szakmai alkalmasság nagyobb fokú átláthatósága megkönnyíti Európán belül az életen át tartó tanulást célzó mobilitást, és ezzel hozzájárul a minőségi oktatás és a szakképzés fejlődéséhez, valamint elősegíti a foglalkozási célú mobilitást mind az egyes országok, mind az ágazatok között.

(2)

Az Európai Tanács 2000. december 7–9-i nizzai ülésén jóváhagyott, mobilitási cselekvési terv (4), valamint a tanulók, szakképzésben részt vevők, önkéntesek, tanárok és oktatók Közösségen belüli mobilitásáról szóló, 2001. július 10-i 2001/613/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlás (5) a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságát szolgáló dokumentumok felhasználásának általánossá tételét javasolta a képesítések európai térségének kialakítása céljából. A Bizottságnak a szakismeretekre és mobilitásra vonatkozó cselekvési terve megkívánja a képesítések átláthatóságát és átvihetőségét szolgáló eszközök kifejlesztését és megerősítését az ágazatokon belüli és az ágazatok közötti mobilitás megkönnyítése céljából. Az Európai Tanács 2002. március 15–16-i barcelonai ülésén az oklevelek és képesítések átláthatóságának javítását szolgáló eszközök bevezetése terén további intézkedéseket kért. A szakismeretekről és a mobilitásról szóló 2002. június 3-i tanácsi állásfoglalás (6), valamint az életen át tartó tanulásról szóló 2002. június 27-i tanácsi állásfoglalás (7) fokozottabb együttműködést kíván, többek között az átláthatóság és az elismerés már létező eszközökön alapuló keretrendszerének létrehozása céljából.

(3)

A megerősített európai együttműködésnek a szakoktatás és szakképzés területén való előmozdításáról szóló 2002. december 19-i tanácsi állásfoglalás (8) a szakoktatás és szakképzés átláthatóságának növelését szolgáló cselekvést kíván, amely a tájékoztatási eszközök és hálózatok létrehozása és ésszerűsítése – többek között a már létező eszközök egységes keretbe foglalása – által valósul meg. Ennek a keretnek közös elnevezéssel és közös logóval ellátott dokumentumok együtteséből kell állnia, amelyet megfelelő információs rendszerek támogatnak, illetve európai és nemzeti szintű folyamatos ismeretterjesztéssel segítik elő az elterjedését.

(4)

Az elmúlt évek során számos eszközt fejlesztettek ki, mind közösségi, mind nemzetközi szinten azzal a céllal, hogy az európai polgároknak segítséget nyújtsanak képesítéseik és szakmai alkalmasságuk jobb ismertetésében a munkakeresés, illetve valamely oktatási programra való jelentkezésük során. Ezek az eszközök magukban foglalják a 2002. március 11-i 2002/236/EK bizottsági ajánlás (9) által javasolt egységes európai önéletrajz-mintát (CV), a felsőoktatási képesítéseknek az európai régióban történő elismeréséről szóló, 1997. április 11-én Lisszabonban elfogadott egyezmény által javasolt oklevél-kiegészítést, a viszonossági alapú képzés – ideértve a szakmai képzést – európai útjainak ösztönzéséről szóló, 1998. december 21-i 1999/51/EK tanácsi határozat (10) által létrehozott Europass képzést, az Európa Tanács által kidolgozott bizonyítvány-kiegészítést, valamint az idegennyelv-ismereti dossziét. Az egységes keretnek magában kell foglalnia ezeket az eszközöket.

(5)

A végrehajtás szerkezetének és eljárásainak kialakítását és elindítását követően az egységes keretnek továbbra is nyitva kell állnia további, céljával összeegyeztethető dokumentumok jövőbeni beillesztésére. Az egységes keretet a későbbiekben különösen egy olyan eszközzel kell kibővíteni, amelynek célja, hogy nyilvántartsa tulajdonosának az információs technológia területén szerzett szakmai alkalmasságát.

(6)

A jó minőségű információ és iránymutatás fontos tényező a képesítések és a szakmai alkalmasság fokozott átláthatóságának elérésében. A meglévő szolgáltatások és hálózatok már eddig is fontos szerepet játszottak, amelyet szorosabb együttműködéssel még tovább lehetne erősíteni a közösségi fellépés hozzáadott értékének megerősítése érdekében.

(7)

Ezért szükséges az e határozat alapján végrehajtott fellépések, valamint az egyéb vonatkozó politikák, eszközök és fellépések közötti összhang és kiegészítő jelleg biztosítása. Ez utóbbiak közösségi szinten magukba foglalják a 337/75/EGK tanácsi rendelettel (11) létrehozott Európai Szakképzés-fejlesztési Központot (Cedefop), az 1360/90/EGK tanácsi rendelettel (12) létrehozott Európai Képzési Alapítványt, illetve az 1612/68/EGK tanácsi rendelet állásajánlatok és álláspályázatok közvetítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, a 2002. december 23-i 2003/8/EK bizottsági határozattal (13) létrehozott Európai Foglalkoztatási Szolgálat-hálózatot (EURES). Hasonlóképpen nemzetközi szinten közéjük sorolható az Európa Tanács és az Unesco által létrehozott, a Felsőfokú Tanulmányok és Oklevelek Elismerésével Foglalkozó Nemzeti Információs Központok Európai Hálózata is.

(8)

Az 1999/51/EK határozattal létrehozott Europass gyakornoki igazolást ezért egy hasonló, megfelelő minőségi szempontokat kielégítő, szélesebb alkalmazási körű dokumentummal kell felváltani, amely nyilvántartja a tanulmányi célú, bármely szinten és bármely céllal Európában megvalósuló, transznacionális mobilitás valamennyi időszakát.

(9)

Az Europass-t a nemzeti szerveken keresztül kell végrehajtani az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (14) 54. cikke (2) bekezdésének c) pontjával és (3) bekezdésével összhangban.

(10)

A részvételt lehetővé kell tenni a csatlakozó államok, az Európai Gazdasági Térségnek a Közösségen kívüli országai, valamint az Európai Unió tagjelölt országai számára a Közösség és az ezen országok közötti kapcsolatokra irányadó jogi eszközök vonatkozó rendelkezéseivel összhangban. A rendszert harmadik országoknak az Európai Unióban lakóhellyel rendelkező állampolgáraira is ki kell terjeszteni.

(11)

A szociális partnerek fontos szerepet játszanak e határozattal kapcsolatban, és őket is be kell vonni annak végrehajtásába. A közös szakképzési politika megvalósítása általános elveinek megállapításáról szóló, 1963. április 2-i 63/266/EGK tanácsi határozattal (15) létrehozott szakképzési tanácsadó bizottságot – amelyet a szociális partnerek és a tagállamok nemzeti hatóságainak képviselői alkotnak – rendszeresen tájékoztatni kell e határozat végrehajtásáról. A európai szintű szociális partnerek és más érdekeltek – ideértve az oktatási és szakképzési szervezeteket is – különleges szerepet fognak játszani azokban az átláthatóságot célzó kezdeményezésekben, amelyek kellő időben beilleszthetők az Europass-keretrendszerbe.

(12)

Mivel e határozat célját – nevezetesen a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságára alkalmas egységes európai keret kialakítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és így az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően e határozat nem haladja meg a célok eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket.

(13)

Az ezen határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (16) összhangban kell meghozni.

(14)

Az 1999/51/EK tanácsi határozatot hatályon kívül kell helyezni,

a)

az 5. cikkben említett Europass-önéletrajz (a továbbiakban: Europass-CV),

b)

a 6–9. cikkben említett dokumentumok,

c)

az I. mellékletben megállapított feltételek mellett, valamint a 4. cikkben megállapított eljárással összhangban a Bizottság által Europass-dokumentumként elfogadott bármely egyéb dokumentum.

a)

az érintett nemzeti szervekkel együttműködve összehangolja, illetve adott esetben elvégzi az Europass-dokumentumok rendelkezésre bocsátásához vagy kiállításához kapcsolódó tevékenységeket;

b)

a 10. cikkel összhangban létrehozza és működteti a nemzeti információs rendszert;

c)

ösztönzi az Europass használatát, ideértve az internet-alapú szolgáltatásokon keresztül megvalósuló használatot is;

d)

az érintett szervekkel együttműködve biztosítja, hogy az egyes állampolgároknak megfelelő információ és iránymutatás álljon rendelkezésére az Europassról és annak dokumentumairól;

e)

elősegíti az Európa-szerte nyitva álló tanulmányi lehetőségekre, az oktatási és szakképzési rendszerek szerkezetére, valamint az egyéb, tanulmányi célú mobilitáshoz kapcsolódó kérdésekre vonatkozó információ és iránymutatás biztosítását, különösen az érintett közösségi és nemzeti szolgálatokkal való szoros együttműködésen keresztül, és adott esetben bevezető útmutatót bocsát rendelkezésükre a mobilitásról;

f)

nemzeti szinten irányítja az e határozathoz kapcsolódó valamennyi tevékenység közösségi pénzügyi támogatását;

g)

részt vesz a Nemzeti Europass Központok Európai Hálózatában.

a)

biztosítják közösségi és nemzeti szinten a megfelelő figyelemfelhívó és tájékoztatási tevékenységet, amely kiterjed többek között az állampolgárokra, az oktatást és szakképzést biztosítókra, a szociális partnerekre, valamint a vállalkozásokra, ideértve a KKV-kat is, és amelyek a szükséges mértékben támogatják és integrálják a nemzeti europass-központok, tevékenységét;

b)

biztosítják az érintett szolgáltatásokkal – különösen az EURES szolgáltatással és egyéb közösségi szolgáltatásokkal – való, megfelelő szintű együttműködést;

c)

lépéseket tesznek az egyenlő esélyek megteremtése megkönnyítésének érdekében, különösen azáltal, hogy növelik a tudatosságot valamennyi érintett szereplőben;

d)

biztosítják, hogy az érdekeltek, ideértve az oktatási és szakképzési szervezeteket és szociális partnereket is, részt vesznek e határozat végrehajtásában;

e)

biztosítják az e határozat végrehajtásához kapcsolódó valamennyi tevékenység során a személyes adatok feldolgozására és a magánélet védelmére vonatkozó közösségi és nemzeti rendelkezések maradéktalan tiszteletben tartását.

31.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 390/21

(1)

A Bizottság által a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek küldött, az Európai Uniónak az emberi jogok és a demokratizálódás harmadik országokban való előmozdítása terén betöltött szerepéről szóló, 2001. május 8-i közleményében meghatározott közösségi fellépés az emberi jogok és a demokratikus elvek előmozdításáért 2004 után is folytatódik. A demokrácia és jogállamiság fejlesztésének és megszilárdításának, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának általános céljaihoz hozzájáruló fejlesztési együttműködési műveletek megvalósításával szembeni követelmények meghatározásáról szóló 975/1999/EK tanácsi rendelet (2), valamint a 976/1999/EK tanácsi rendelet (3) megfelelő jogi eszköznek bizonyult az e területre vonatkozó átfogó célkitűzések megvalósítása során a fejlődő és más harmadik országokban az emberi jogi és demokratizálási tevékenységekre irányuló közösségi technikai és pénzügyi támogatás végrehajtásához. E rendeletek érvényességi ideje mindazonáltal 2004. december 31-én lejár. Ezért az érvényességük időtartamának meghosszabbítása szükséges.

(2)

A 976/1999/EK rendeletben szereplő pénzügyi referenciaösszegek részaránya, valamint a 2006-ig szóló emberi jogi és demokratizálási előirányzatok alapján az 1999. május 6-i, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás javításáról szóló intézményközi megállapodás (4) 34. pontja értelmében e rendelet a program kiterjesztett időtartamára vonatkozóan tartalmaz egy kibővített pénzügyi referenciaösszeget, anélkül, hogy ezzel a költségvetési hatóság Szerződésben meghatározott hatásköreit befolyásolná.

(3)

Az EU választási megfigyelési misszióinak végrehajtásához össze kell hangolni a 976/1999/EK rendeletnek a támogatás végrehajtására vonatkozó eljárásairól szóló rendelkezéseit az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (5) jogi követelményeivel.

(4)

A Közösség pénzügyi érdekeinek védelme és a csalás és egyéb szabálytalanságok elleni küzdelem a 976/1999/EK rendelet szerves részét képezi. Különösen a rendelet alapján megkötött megállapodásoknak és szerződéseknek fel kell hatalmazniuk a Bizottságot az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/EK, Euratom tanácsi rendeletben (6) meghatározott intézkedések végrehajtására.

(5)

A 976/1999/EK rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (7) összhangban kell elfogadni.

(6)

A 976/1999/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 3. cikk (2) bekezdése a következő szöveggel egészül ki:

2.

Az 5. cikk (1) bekezdésének vége a következő mondattal egészül ki:

„Az EU választási megfigyelési missziók és az »amicus curiae« eljárások esetén a természetes személyek e rendelet értelmében finanszírozásra jogosultak.”;

3.

A 6. cikk első mondata helyébe a következő szöveg lép:

„Az 5. cikk (1) bekezdésének első mondatában említett partnereknek a közösségi támogatásra való jogosultsághoz az e rendelet értelmében közösségi támogatásra jogosult harmadik országban vagy a Közösség egyik tagállamában kell székhellyel rendelkezniük.”;

4.

A 8. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az e rendelet alapján történő közösségi finanszírozás vissza nem térítendő támogatások vagy szerződések formájában történik. A 2. cikk szerinti műveletek keretében az emberi jogi és demokratizálási előirányzatokból fizetett EU választási megfigyelő missziók tagjait a Bizottság által előírt eljárásokkal összhangban veszik fel.”;

5.

A 11. cikk első bekezdése helyébe a következő lép:

„E rendelet 2005–2006-os időszakban való végrehajtásának pénzügyi referenciaösszege 78 millió EUR.”;

6.

A 12. és 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„12. cikk

(1)   A közösségi tevékenységek programozásának és meghatározásának keretét a Bizottság fogadja el.

A keret különösen az alábbiakból áll:

Különleges helyzetekben egyedi, az éves munkaprogramban nem szereplő intézkedések jóváhagyhatók.

(2)   A Bizottság éves jelentést készít, amely régiókra és ágazatokra bontva tartalmazza a következő év programját, továbbá beszámol az Európai Parlamentnek a végrehajtásról.

A Bizottság – e rendelettel összhangban és a rugalmasság követelményeinek megfelelően – felel a több évre szóló átfogó keretben meghatározott éves munkaprogramok kezeléséért és kiigazításáért. A meghozott határozatok az Európai Unió prioritásait és fő érdekeltségeit tükrözik a demokrácia és jogállamiság megszilárdítása és az emberi jogok tiszteletben tartása terén, és azokat a programok egyedi természete határozza meg. A Bizottság folyamatosan tájékoztatja az Európai Parlamentet az eljárásokról.

(3)   A Bizottság az e rendelet szerinti közösségi műveleteket a hatályos költségvetési és egyéb – különösen az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletben meghatározott – eljárásokkal összhangban hajtja végre.

13. cikk

(1)   A 12. cikk (1) bekezdésében említett eszközöket a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.

Amennyiben a 12. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett éves munkaprogramok módosításai nem haladják meg a hozzájuk rendelt globális összeg 20 százalékát, vagy lényegesen nem változtatják meg az ott szereplő projektek vagy programok természetét, ezeket a módosításokat a Bizottság fogadja el. Erről tájékoztatja a 14. cikk (1) bekezdésében említett bizottságot.

(2)   A 15. cikk sérelme nélkül az éves munkaprogramok által le nem fedett és az 1 millió EUR-t meghaladó projektek és programok finanszírozásával kapcsolatos határozatokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.”;

7.

A 14. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK tanácsi határozat (8) 4. cikkét és 7. cikkének (1), (2) és (4) bekezdését kell alkalmazni, figyelemmel a határozat 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében meghatározott időszak harminc nap.”;

8.

A 16. cikk második mondatát el kell hagyni.

9.

Az 18. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„18. cikk

Az e rendelet alapján kötött minden megállapodás vagy szerződés kifejezetten a Bizottságot és a Számvevőszéket jelöli meg a dokumentumok és telephelyek tekintetében a közösségi forrásokból részesülő minden vállalkozó és alvállalkozó feletti ellenőrzési hatáskör gyakorlására. A 2185/96/EK, Euratom rendeletet (9) kell alkalmazni.”;

10.

A 21. cikk második bekezdésében a „2004. december 31.” időpont helyébe a „2006. december 31.” időpont lép.

31.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 390/24

(1)

Az elektromágneses összeférhetőségre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1989. május 3-i 89/336/EGK tanácsi irányelv (2) felülvizsgálatra került a belső piaci jogszabályok egyszerűsítéseként (SLIM) ismert kezdeményezés keretében. Mind a SLIM-folyamat, mind egy későbbi részletes konzultáció feltárta a 89/336/EGK irányelv által meghatározott keretrendszer kiegészítésének, megerősítésének és tisztázásának szükségességét.

(2)

A tagállamok felelősek a rádiótávközlés elektromágneses zavarvédelmének biztosításáért, beleértve a Nemzetközi Távközlési Unió (NTU) rádiózási szabályainak megfelelően működtetett rádióműsor-vétel és rádióamatőr-szolgálat, valamint a villamosenergia- és távközlési hálózatainak, illetve az ehhez kapcsolódó berendezéseknek védelmét is.

(3)

Az elektromágneses zavar elleni védelmet biztosító nemzeti jogi rendelkezéseket harmonizálni kell annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az elektromos és elektronikai készülékek szabad mozgását anélkül, hogy ezáltal a tagállamokban csökkenne az indokolt védelmi szint.

(4)

Az elektromágneses zavar elleni védelem a különböző gazdasági szereplőkre háruló kötelezettségeket igényel. A védelem elérése érdekében ezeket a kötelezettségeket tisztességes és hatékony módon kell alkalmazni.

(5)

A berendezések elektromágneses összeférhetőségét a belső piac – amely az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának belső határok nélküli térsége – működésének biztosítását szem előtt tartva kell szabályozni.

(6)

Az ezen irányelvben említett berendezések magukban foglalják a készülékeket és a helyhez kötött létesítményeket egyaránt. Ezekről azonban külön-külön kell rendelkezni. Ennek az az oka, hogy míg a készülékek tekintetében érvényesül a Közösségen belüli mozgás szabadsága, addig a helyhez kötött létesítményeket egy előre meghatározott helyen folyamatos használat céljára különböző készüléktípusok, adott esetben egyéb eszközök összeállításaként telepítik. Az ilyen helyhez kötött létesítmények összetétele és funkciója az esetek nagy részében üzemeltetőik sajátos igényeinek felel meg.

(7)

A rádióberendezések és a távközlő végberendezések nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, mivel azokat már a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló, 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) szabályozza. Az elektromágneses összeférhetőségre vonatkozó követelmények mindkét irányelvben ugyanolyan védelmi szintet biztosítanak.

(8)

A légijárművek és a légijárművekbe szerelhető berendezések nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, mivel azokról az elektromágneses összeférhetőséget szabályozó külön közösségi vagy nemzetközi szabályok már rendelkeznek.

(9)

Nem szükséges, hogy ezen irányelv szabályozza az elektromágneses összeférhetőség szempontjából természetüknél fogva ártalmatlan berendezéseket.

(10)

Ennek az irányelvnek nem szükséges a berendezések biztonságáról rendelkeznie, mivel arra külön közösségi vagy nemzeti jogszabályok vonatkoznak.

(11)

Ez az irányelv, amennyiben a készülékeket szabályozza, a Közösség piacán kereskedelmi forgalomban késztermékekként első alkalommal hozzáférhető készülékekre kell, hogy vonatkozzon. Egyes alkatrészek vagy készülékrészek bizonyos feltételek mellett készüléknek tekintendők, amennyiben a végfelhasználó számára hozzáférhetők.

(12)

Az ezen irányelv alapját képező alapelveket a műszaki harmonizáció és a műszaki szabványok új megközelítési módjáról szóló, 1985. május 7-i tanácsi állásfoglalás (4) határozza meg. E megközelítéssel összhangban a berendezések tervezésére és gyártására az elektromágneses összeférhetőséggel kapcsolatos alapvető követelmények vonatkoznak. Ezeket a követelményeket műszaki tekintetben a különböző európai szabványügyi testületek – az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN), az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) és az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) – által elfogadott harmonizált európai szabványok juttatják kifejezésre. A harmonizált szabványok elfogadására ezen irányelv szempontjából a CEN-t, a CENELEC-et és az ETSI-t kell illetékes intézményként elismerni; ezen intézmények a harmonizált szabványokat az egymás közötti és a Bizottsággal folytatott együttműködésre vonatkozó általános iránymutatásokkal, valamint a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (5) összhangban állapítják meg.

(13)

A harmonizált szabványok az Európai Unió elektromágneses összeférhetőséggel kapcsolatos kérdései tekintetében a technika általánosan elismert állását tükrözik. Így a belső piac működése érdekében a berendezések elektromágneses összeférhetőségére vonatkozó olyan szabványokra van szükség, amelyeket közösségi szinten harmonizáltak; amint ilyen szabványra vonatkozó hivatkozást az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétesznek, ennek tiszteletben tartása a vonatkozó alapvető követelményeknek való megfelelőség vélelmezését eredményezi, bár lehetőség van a megfelelőség más eszközökkel történő igazolására is. A harmonizált szabványoknak való megfelelés a szabvány rendelkezéseinek való megfelelőséget, valamint a megfelelőségnek a harmonizált szabvány által leírt vagy említett módszerekkel történő igazolását is jelenti.

(14)

A hálózatokhoz csatlakoztatható berendezések gyártóinak a berendezéseket oly módon kell kialakítaniuk, hogy azok rendeltetésszerű működésük mellett ne okozzák a hálózatban a szolgáltatás minőségének elfogadhatatlan mértékű romlását. A hálózat üzemeltetőinek úgy kell kialakítaniuk hálózataikat, hogy a hálózatokhoz csatlakoztatható berendezések gyártói a hálózatok – a szolgáltatás elfogadhatatlan minőségi romlásával járó – károsításának megakadályozása érdekében ne viseljenek aránytalanul nagy terhet. Az európai szabványügyi szervezeteknek a harmonizált szabványok kidolgozásakor e célkitűzést (beleértve az elektromágneses jelenségek ide tartozó típusainak halmozott hatásait) kellően szem előtt kell tartaniuk.

(15)

A készülékek forgalomba hozatala vagy üzembe helyezése csak akkor lehetséges, ha az érintett gyártók megállapították, hogy a készülék tervezése és gyártása ezen irányelv követelményeinek megfelelően történt. A forgalomba hozott készülék ezen irányelvnek való megfelelését igazoló „CE”-jelölést kell viselnie. Bár a megfelelőségértékelés – független megfelelőségértékelési testület bevonásának szüksége nélkül – a gyártó felelőssége, a gyártók szabadon igénybe vehetik ilyen testület szolgáltatásait.

(16)

A megfelelőségértékelési kötelezettség a gyártót a készülék elektromágneses összeférhetősége – lényeges jelenségeken alapuló – értékelésének elvégzésére kötelezi annak megállapítása érdekében, hogy a készülék megfelel-e az ezen irányelvben meghatározott védelmi követelményeknek.

(17)

Amennyiben a készülék többféle konfigurációban is képes az üzemelésre, az elektromágneses összeférhetőségi értékelésnek meg kell erősítenie, hogy a készülék megfelel a gyártó – mint a rendeltetésszerű használat megjelenítője – által tervezett konfigurációk védelmi követelményeinek; ilyen esetekben elegendő az értékelést azon konfiguráció alapján elvégezni, amely valószínűsíthetően a legerősebb zavart okozza, valamint azon konfiguráció alapján, amely a zavarokra vélhetőleg a legérzékenyebb.

(18)

A helyhez kötött létesítmények – beleértve a nagyméretű gépeket és hálózatokat is – elektromágneses zavart okozhatnak vagy szenvedhetnek el. Amennyiben a helyhez kötött létesítmények és a készülékek között egy illesztő felület van, a helyhez kötött létesítmények keltette elektromágneses zavarok hatással lehetnek a készülékre, és viszont. Az elektromágneses összeférhetőség szempontjából nem lényeges, hogy az elektromágneses zavart készülék vagy helyhez kötött létesítmény okozza. Ennek megfelelően a helyhez kötött létesítményeket és a készülékeket az alapvető követelmények egységes és átfogó rendszerének kell szabályoznia. Az ezen szabványok szerinti alapvető követelményeknek való megfelelőség igazolása érdekében lehetőség van a helyhez kötött létesítményekre vonatkozó harmonizált szabványok alkalmazására is.

(19)

A helyhez kötött létesítmények sajátos jellegéből adódóan esetükben nem szükséges a „CE”-jelölés és a megfelelőségi nyilatkozat alkalmazása.

(20)

Az egy adott helyhez kötött létesítménybe való beszerelés céljára forgalomba hozott, de egyéb módon kereskedelmi forgalomban nem hozzáférhető készülék megfelelőségértékelését nem lenne ésszerű azon helyhez kötött létesítménytől elkülönítve elvégezni, amelybe a készülék beszerelésre kerül. Az ilyen készülék ezért mentesül a készülékekre általában alkalmazandó megfelelőségértékelési eljárások alól. Az azonban nem megengedhető, hogy egy ilyen készülék veszélyeztesse annak a helyhez kötött létesítménynek a megfelelőségét, amelybe beszerelik. Amennyiben az ilyen készüléket egynél több azonos helyhez kötött létesítménybe szerelik be, úgy a berendezések elektromágneses összeférhetőségi jellemzőinek azonosítása elegendő kell, hogy legyen a megfelelőségértékelési eljárások alól való mentesüléshez.

(21)

Átmeneti időszak szükséges annak biztosítása érdekében, hogy a gyártók és más érintett felek alkalmazkodhassanak az új szabályozási rendszerhez.

(22)

Mivel ezen irányelv célját – nevezetesen a belső piac működésének biztosítását annak megkövetelése által, hogy berendezések megfeleljenek a megfelelő elektromágneses összeférhetőségi szintnek – a tagállamok nem tudják megfelelően megvalósítani, és mivel terjedelme vagy hatása miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányossági elvnek megfelelően ezen irányelv nem haladja meg az e cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket.

(23)

A 89/336/EGK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni,

a)

az 1999/5/EK irányelv hatálya alá tartozó berendezések;

b)

a polgári repülés területén a közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2002. július 15-i 1592/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) említett repüléstechnikai termékek, alkatrészek és berendezések;

c)

az NTU Alkotmányának és Egyezményének (7) keretében elfogadott rádiózási szabályok értelmében a rádióamatőrök által használt rádióberendezések, kivéve, ha azok kereskedelmi forgalomban hozzáférhetők. A rádióamatőrök által összeszerelt alkatrészkészletek, valamint a rádióamatőrök által saját használatukra átalakított kereskedelmi berendezések nem tekintendők kereskedelmi forgalomban hozzáférhető berendezéseknek;

a)

nem képesek olyan szintet meghaladó mértékű elektromágneses kibocsátást kelteni, vagy ahhoz hozzájárulni, amely a rádió- és távközlési berendezések és egyéb berendezések rendeltetésszerű üzemelését lehetővé tenné; és

b)

a rendeltetésszerű használatukból általában következő elektromágneses zavar mellett elfogadhatatlan mértékű minőségi romlás nélkül üzemelnek.

a)

„berendezés”: bármilyen készülék vagy helyhez kötött létesítmény;

b)

„készülék”: bármilyen késztermékként forgalmazott berendezés, vagy ennek kereskedelmi forgalomban egyetlen működési egységként hozzáférhető, végfelhasználóknak szánt kombinációja, amely elektromágneses zavart kelthet, vagy amelynek működését ilyen zavar befolyásolhatja;

c)

„helyhez kötött létesítmény”: különböző típusú készülékek, illetve adott esetben egyéb eszközök egyedi kombinációja, amelyeket állandó, előre meghatározott helyen való használat céljával szerelnek össze és telepítenek;

d)

„elektromágneses összeférhetőség”: a berendezés azon képessége, hogy elektromágneses környezetében kielégítően működjön, anélkül hogy a környezetében található egyéb berendezéseket elfogadhatatlan elektromágneses zavarnak tenné ki;

e)

„elektromágneses zavar”: bármely olyan elektromágneses jelenség, amely ronthatja a berendezések működését. Az elektromágneses zavar lehet elektromágneses zaj, nem kívánt jel, vagy magában a továbbító közegben bekövetkező változás;

f)

„zavartűrés”: a berendezés azon képessége, hogy elektromágneses zavar jelentkezésekor ne romoljon működőképessége;

g)

„biztonsági célok”: az emberi élet vagy tulajdon védelmét szolgáló célok;

h)

„elektromágneses környezet”: egy adott helyen megfigyelhető valamennyi elektromágneses jelenség.

a)

az olyan „alkatrészek” vagy „készülékrészek”, amelyeket a végfelhasználó szerel be egy adott készülékbe, s amelyek elektromágneses zavart kelthetnek, vagy amelyek működését ilyen zavar befolyásolhatja;

b)

készülékek és adott esetben egyéb eszközök kombinációjaként kialakított „mobil létesítmények”, amelyeket mozgatni, illetve több helyszínen üzemeltetni szándékoznak.

a)

egy adott területen fennálló vagy előrelátott elektromágneses összeférhetőségi probléma megoldására irányuló intézkedések;

b)

a közcélú távközlési hálózatok, illetve adó- vagy vevőállomások védelme érdekében biztonsági okokból hozott intézkedések, amennyiben azok pontosan meghatározott spektrumhelyzetekben biztonsági célokat szolgálnak.

a)

az érintett harmonizált szabvány hivatkozásait nem teszi közzé;

b)

az érintett harmonizált szabvány hivatkozásait korlátozásokkal teszi közzé;

c)

az érintett harmonizált szabvány hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában megtartja;

d)

az érintett harmonizált szabvány hivatkozásait törli az Európai Unió Hivatalos Lapjából.

a)

az I. mellékletben említett alapvető követelmények nem teljesítése, amennyiben a készülék nem felel meg a 6. cikkben említett harmonizált szabványoknak;

b)

a 6. cikkben említett harmonizált szabványok helytelen alkalmazása;

c)

a 6. cikkben említett harmonizált szabványok hiányossága.

31.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 390/38

(1)

A hatékony, átlátható és integrált értékpapírpiacok hozzájárulnak a tényleges közösségi egységes piachoz, és a tőke jobb kihelyezésével valamint a költségek csökkentésével elősegítik a növekedést és a munkahelyteremtést. Az értékpapír-kibocsátókra vonatkozó pontos, átfogó és időszerű információk közzététele tartós befektetői bizalmat épít ki, és lehetővé teszi üzleti teljesítményük és eszközeik megalapozott értékelését. Ez egyaránt növeli a befektetők védelmét és a piaci hatékonyságot.

(2)

Ennek érdekében az értékpapír-kibocsátóknak rendszeres információáramlás révén megfelelő átláthatóságot kell biztosítaniuk a befektetők részére. Ugyancsak ennek érdekében a részvényeseknek vagy szavazati joggal vagy pénzügyi eszközzel rendelkező természetes személyeknek vagy jogalanyoknak is tájékoztatniuk kell a kibocsátókat a részvények megszerzéséről vagy jelentősebb vállalati értékpapír-állományuk egyéb változásairól, hogy a kibocsátók folyamatosan tájékoztathassák a nyilvánosságot.

(3)

A Bizottság 1999. május 11-i „A pénzügyi piaci keretterv végrehajtása: cselekvési terv” című közleménye egy sor olyan intézkedést határoz meg, amelyekre a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának megvalósítása érdekében van szükség. A 2000. márciusi lisszaboni Európai Tanács a cselekvési terv 2005-ig történő végrehajtására hív fel. A cselekvési terv hangsúlyozza az átláthatósági követelményeket kibővítő irányelv elkészítésének szükségességét. Ennek szükségességét az Európai Tanács 2002. márciusi barcelonai ülése is megerősítette.

(4)

Ennek az irányelvnek összhangban kell állnia a Szerződésben és a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányában a Központi Bankok Európai Rendszerére (KBER) és a tagállamok központi bankjaira ruházott feladatokkal és kötelezettségekkel; az elsődleges közösségi jog célkitűzései elérésének biztosítása érdekében ebben a vonatkozásban különös figyelmet kell fordítani a tagállamok központi bankjaira, amelyek részvényeit a szabályozott piacra már bevezették.

(5)

A nemzeti jogszabályok értékpapír-kibocsátókra vonatkozó időszakos és folyamatos tájékoztatási követelményekről szóló rendelkezéseinek nagyobb mértékű harmonizációja a befektetők magasabb szintű védelméhez vezet a Közösség egészén belül. Ez az irányelv azonban nem befolyásolja a nem zárt végű kollektív befektetési vállalkozások által kibocsátott befektetési jegyekre vagy az ilyen vállalkozásokban megszerzett vagy elidegenített befektetési jegyekre vonatkozó hatályos közösségi jogot.

(6)

Az olyan részvények vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátójának felügyeletét, amelyek befektetési jegyei nem érik el az 1 000 eurót, ennek az irányelvnek az alkalmazásában a leghatékonyabban az a tagállam gyakorolhatja, amelyben a kibocsátó székhellyel rendelkezik. Ebből a szempontból rendkívül fontos az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló, 2003. november 4-i 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (4) való összhang biztosítása. Hasonlóképpen, bizonyos rugalmasságot kell bevezetni, ami lehetővé teszi harmadik országok kibocsátóinak és csak a fent említettektől eltérő értékpapírokat kibocsátó közösségi társaságoknak, hogy megválaszthassák a székhely szerinti tagállamot.

(7)

A befektetők Közösségen belüli magas szintű védelme lehetővé teszi az akadályok felszámolását az értékpapíroknak a valamely tagállamban lévő vagy működő szabályozott piacokra történő bevezetése elől. A székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamok a jövőben nem korlátozhatják az értékpapírok szabályozott piacaikra való bevezetését azáltal, hogy szigorúbb követelményeket állapítanak meg a valamely szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos időszakos és a folyamatos információkra.

(8)

Az akadályoknak ezen irányelv székhely szerinti tagállam elve alapján történő felszámolása nem befolyásolhatja az ezen irányelv által nem érintett területeket, például a részvényesek azon jogait, hogy beavatkozzanak valamely kibocsátó irányításába. Az akadályok felszámolása nem befolyásolhatja a székhely szerinti tagállam azon jogát, hogy kérje a kibocsátótól a szabályozott információk egészének vagy részleteinek újságokban történő közzétételét.

(9)

A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) már megalapozta a pénzügyi beszámolási standardok összhangját a Közösségben szabályozott piacra bevezetett értékpapírok azon kibocsátói számára, amelyeknek konszolidált mérleget kell készíteniük. Így a társasági jogi irányelvekben meghatározottak szerint az összes társaságra vonatkozó általános rendszeren kívül már létezik egy külön rendszer az értékpapír-kibocsátók számára. Ez az irányelv továbbra is e megközelítésre épít az éves és az évközi pénzügyi beszámolókat illetően, ideértve azt az elvet is, hogy megbízható és valós képet kell adni a kibocsátó eszközeiről, kötelezettségeiről, pénzügyi helyzetéről, valamint nyereségéről és veszteségéről. A féléves pénzügyi beszámoló részeként a pénzügyi kimutatások kivonata is elegendő alapot nyújt arra, hogy megbízható és valós képet nyújtson a kibocsátó pénzügyi évének első hat hónapjáról.

(10)

Az éves pénzügyi beszámolónak évenkénti információkat kell biztosítania, ha már bevezették a kibocsátó értékpapírjait a szabályozott piacra. Az éves pénzügyi beszámolók jobb összehasonlíthatósága csak akkor szolgálja az értékpapírpiacokon jelen lévő befektetőket, ha azok biztosak lehetnek abban, hogy ezen információkat a pénzügyi év végét követően egy bizonyos időn belül nyilvánosságra fogják hozni. Az olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat illetően, amelyeket már 2005. január 1-je előtt bevezettek a szabályozott piacra, és amelyeket valamely harmadik országban bejegyzett kibocsátók bocsátottak ki, a székhely szerinti tagállam bizonyos körülmények között lehetővé teheti a kibocsátók számára, hogy ne készítsenek éves pénzügyi beszámolókat az ezen irányelv alapján megkövetelt standardok szerint.

(11)

Ez az irányelv átfogóbb féléves pénzügyi beszámolókat vezet be a szabályozott piacra bevezetett részvények kibocsátói számára. Ez lehetővé teszi a befektetők számára, hogy tájékozottabban értékelhessék a kibocsátó helyzetét.

(12)

A székhely szerinti tagállam a következő esetekben mentesítheti a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátóit a féléves beszámolási kötelezettség alól:

(13)

Az Európai Parlament és a Tanács üdvözli a Bizottság azon elkötelezettségét, hogy gyorsan fontolóra vegye a javadalmazási politikák, az igazgatási, a vezetési vagy a felügyeleti testületek tagjai részére kifizetett teljes javadalmazás (ideértve a feltételekhez kötött és a halasztott kifizetéseket), illetve a részükre nyújtott természetbeni juttatások átláthatóságának fokozását „A társasági jog modernizálása és a vállalati irányítás javítása az Európai Unióban” című, 2003. május 21-jei cselekvési terv keretében, továbbá üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a közeljövőben ajánlást tesz ezzel a témakörrel kapcsolatban.

(14)

A székhely szerinti tagállamoknak ösztönözniük kell a szabályozott piacra bevezetett azon részvények kibocsátóit, amelyek fő tevékenységüket a nyersanyag-kitermelő iparágban fejtik ki, hogy éves pénzügyi beszámolóikban tegyék közzé a kormányok részére teljesített kifizetéseket. A székhely szerinti tagállamnak ösztönöznie kell továbbá az ilyen kifizetések átláthatóságának növelését a különböző nemzetközi pénzügyi fórumokon meghatározott keretek között.

(15)

Ez az irányelv a szabályozott piacokon csak hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat kibocsátók számára is kötelezővé teszi a féléves beszámolást. Mentességet – a 2003/71/EK irányelvben meghatározottakhoz hasonlóan – csak a nagykereskedelmi piacok kaphatnak az 50 000 euróval kezdődő befektetési jegy alapján. Ha a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat egy másik pénznemben bocsátják ki, akkor mentességre csak akkor van lehetőség, ha az abban a pénznemben kibocsátott címlet a kibocsátás időpontjában legalább egyenértékű 50 000 euróval.

(16)

A részvénykibocsátók pénzügyi évben elért teljesítményével kapcsolatos időszerűbb és megbízhatóbb információk az évközi információk nagyobb gyakoriságát követelik meg. Ezért egy olyan követelményt kell bevezetni, amely szerint a pénzügyi év első hat hónapjában egy időközi vezetőségi nyilatkozatot, és a második hat hónapban pedig egy másik időközi vezetőségi nyilatkozatot kell közzétenni. A pénzügyi beszámolóikat már negyedévente nyilvánosságra hozó részvénykibocsátóktól nem kell megkövetelni az időközi vezetőségi nyilatkozat közzétételét.

(17)

Nemzeti jogszabályaik vagy rendeleteik alapján az egyes tagállamok által meghatározott módon megfelelő felelősségi szabályoknak kell vonatkozniuk a kibocsátóra, a kibocsátó igazgatási, vezetési vagy felügyeleti testületeire, illetve a kibocsátón belüli felelős személyekre vonatkozóan. A tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg a felelősség mértékét.

(18)

A nyilvánosságot tájékoztatni kell a Közösségben lévő vagy működő szabályozott piacra bevezetett részvényekkel rendelkező kibocsátók főbb eszközeinek változásairól. Ezen információknak lehetőséget kell teremteniük a befektetők számára, hogy úgy vásárolják meg vagy adják el a részvényeket, hogy teljes egészében ismerik a szavazási szerkezet változásait; az információknak elő kell segíteniük a részvénykibocsátók hatékony ellenőrzését és az általános piaci átláthatóságot a jelentős tőkemozgásokkal kapcsolatban. Bizonyos körülmények között információkat kell szolgáltatni a 13. cikkben meghatározott, biztosítékként letétbe helyezett részvényekről vagy pénzügyi eszközökről.

(19)

A 9. cikk és a 10. cikk c) pontja nem vonatkozik a KBER tagjai részére vagy tagjai által monetáris hatóságként betöltött feladatuk végzése közben biztosított részvényekre, azzal a feltétellel, hogy az ilyen részvényekhez kapcsolódó szavazati jogokat nem gyakorolják; a 11. cikkben a „rövid időszakra” történő hivatkozást a Szerződés és az Európai Központi Bank (EKB) jogi aktusaival, különösen az EKB monetáris politikai eszközökről és eljárásokról szóló irányelveivel és a TARGET-tel összhangban végzett hitelműveletekre, illetve a nemzeti rendelkezésekkel összhangban az egyenértékű feladatok teljesítése céljából végzett hitelműveletekre való hivatkozással kell értelmezni.

(20)

Bizonyos piaci résztvevők szükségtelen terheinek elkerülése érdekében és annak tisztázására, hogy ténylegesen ki gyakorol befolyást egy kibocsátóra, nem szükséges bejelentési kötelezettséget meghatározni az olyan nagyobb részvényállományokkal vagy a 13. cikkben meghatározott egyéb pénzügyi eszközökkel kapcsolatban, amelyek az árjegyzőkön vagy letétkezelőkön keresztül eredményeznek részvényvásárlási jogosultságot, vagy az olyan részvény- vagy pénzügyi eszköz állományokkal kapcsolatban, amelyeket kizárólag kölcsönös beszámítás vagy elszámolás céljából vásároltak meg a Közösségben mindenütt alkalmazandó határértékeken és garanciákon belül. A székhely szerinti tagállamnak lehetővé kell tenni, hogy korlátozott mentességeket biztosítson a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások kereskedési könyveiben lévő részvényállományok tekintetében.

(21)

Annak tisztázása érdekében, hogy a Közösségen belül ténylegesen ki tekinthető részvények vagy más pénzügyi eszközök nagyobb tulajdonosának ugyanazon kibocsátón belül, az anyavállalatoknak nem szükséges összesíteniük saját részesedéseiket az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) vagy a befektetési vállalkozások által kezelt részesedésekkel, feltéve, hogy az ilyen vállalkozások az anyavállalattól függetlenül gyakorolják szavazati jogaikat, és bizonyos további feltételeket is teljesítenek.

(22)

A szabályozott piacra bevezetett értékpapírok tulajdonosai folyamatos tájékoztatásának továbbra is az egyenlő bánásmód elvén kell alapulnia. Az egyenlő bánásmód csak az azonos helyzetben lévő részvénytulajdonosokra vonatkozik, és ezért nem érinti azt a kérdést, hogy hány szavazati jog kapcsolódhat egy konkrét részvényhez. Ezenkívül az egyenrangú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tulajdonosainak is részesülniük kell az egyenlő bánásmódban, még államilag garantált hitelek esetében is. Elő kell segíteni a részvénytulajdonosok és/vagy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-tulajdonosok közgyűléseken történő tájékoztatását. Különösen a külföldön lévő részvénytulajdonosokat és/vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-tulajdonosokat kell aktívabban bevonni, hogy meghatalmazottakat jelölhessenek ki a nevükben történő fellépés céljából. Ugyancsak emiatt a részvénytulajdonosok és/vagy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tulajdonosainak közgyűlésein azt is el kell dönteni, hogy megvalósuljon-e a modern információs és kommunikációs technikák használata. Ebben az esetben a kibocsátóknak rendelkezéseket kell hozniuk részvényeik és/vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tulajdonosainak hatékony tájékoztatása céljából, amennyiben lehetséges a számukra az ilyen tulajdonosok azonosítása.

(23)

Az akadályok megszüntetése és az új közösségi tájékoztatási követelmények hatékony végrehajtása megfelelő ellenőrzést tesz szükségessé a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága részéről. Ennek az irányelvnek legalább minimális garanciát kell biztosítania az információk idejében történő hozzáférhetőségéhez. Ezért minden tagállamban legalább egy adatnyilvántartási és tárolási rendszernek kell lennie.

(24)

A kibocsátó azon kötelezettsége, hogy az összes folyamatos és időszakos információt lefordítsa mindazon tagállamok fontosabb nyelveire, amelyekben engedélyezett az értékpapírjaival való kereskedelem, nem mozdítja elő az értékpapírpiacok integrációját, és elrettentő hatást fejt ki az értékpapírok szabályozott piacokon történő kereskedelmének határokon átnyúló engedélyezésére. Ezért bizonyos esetekben a kibocsátónak jogosultnak kell lennie arra, hogy a nemzetközi pénzvilágban szokásosan használt nyelven készített információkat szolgáltasson. Mivel a más tagállamokbeli és harmadik országbeli befektetők bevonásához különös erőfeszítésekre van szükség, a tagállamok a továbbiakban nem akadályozhatják meg a részvényeseket, a szavazati jogokat gyakorló személyeket vagy a pénzügyi eszközök tulajdonosait abban, hogy a kibocsátó részére adandó szükséges bejelentéseket a nemzetközi pénzvilágban szokásosan használt nyelven adják meg.

(25)

Az európai tőkepiacok integrációjának aktív elősegítése érdekében a befektetőknek a kibocsátókkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférését közösségi szinten szervezettebben kell megvalósítani. Az említett információkhoz való hozzáférés során a nem a kibocsátó székhely szerinti tagállamában található befektetőket azonos helyzetbe kell hozni a kibocsátó székhely szerinti tagállamában lévő befektetőkkel. Ez úgy érhető el, hogy a székhely szerinti tagállamnak gyorsan, megkülönböztetésmentesen és a kérdéses szabályozott információ típusától függően kell biztosítania az információterjesztésre vonatkozó minimális minőségi szabványok betartását a Közösségben. Ezen kívül a terjesztett információknak a székhely szerinti tagállamban egy európai hálózat kiépítését lehetővé téve központosított módon, a kiskereskedelmi befektetők számára elfogadható áron kell rendelkezésre állnia, és eközben nem vezethet a kibocsátók adatnyilvántartási kötelezettségeinek szükségtelen megkettőződéséhez. Az információk ezen irányelv szerinti terjesztésére szolgáló médium vagy vállalkozás kiválasztásakor a kibocsátóknak élvezniük kell a szabad verseny előnyeit.

(26)

A befektetőknek a tagállamok közötti vállalati információkhoz való hozzáférésének további egyszerűsítése érdekében a nemzeti felügyeleti hatóságokra kell bízni az elektronikus hálózatok kialakítására vonatkozó irányelvek megfogalmazását, a többi érintett féllel, elsősorban az értékpapír-kibocsátókkal, a befektetőkkel, a piaci résztvevőkkel, a szabályozott piacok üzemeltetőivel és a pénzügyi információszolgáltatókkal konzultálva.

(27)

A befektetők hatékony védelmének és a szabályozott piacok megfelelő működésének biztosítása érdekében a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátói által nyilvánosságra hozott információkkal kapcsolatos szabályokat azokra a kibocsátókra is alkalmazni kell, akiknek létesítő okirat szerinti székhelye nem valamely tagállamban van, és akik nem tartoznak a Szerződés 48. cikkének hatálya alá. Biztosítani kell azt is, hogy a Közösségben a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék a közösségi kibocsátókkal vagy harmadik országok kibocsátóival kapcsolatos mindazon fontos kiegészítő információkat, amelyek közzétételét egy tagállamban nem, de egy harmadik országban megkövetelik.

(28)

Mindegyik tagállamban egyetlen illetékes hatóságot kell kijelölni az ezen irányelv alapján elfogadott rendelkezések betartása felügyelete valamint a nemzetközi együttműködés ellátására. Ennek a hatóságnak közigazgatási jellegűnek kell lennie, és az összeférhetetlenség elkerülése céljából biztosítani kell számára a gazdasági szereplőktől való függetlenséget. A tagállamok azonban egy másik illetékes hatóságot is kijelölhetnek annak vizsgálatára, hogy az ebben az irányelvben említett információkat a vonatkozó beszámolási keretekkel összhangban állítják-e össze, illetve jogsértések feltárása esetén megfelelő intézkedések megtételére; ennek a hatóságnak nem szükséges közigazgatási jellegűnek lennie.

(29)

A határokon átnyúló tevékenységek fokozása fejlettebb együttműködést igényel az illetékes nemzeti hatóságok között, az információcserére és az óvintézkedésekre vonatkozó átfogó rendelkezéscsomagra is kiterjedően. A szabályozási és a felügyeleti feladatok megszervezése az egyes tagállamokban nem akadályozhatja az illetékes nemzeti hatóságok közötti hatékony együttműködést.

(30)

2000. július 17-i ülésén a Tanács létrehozta az európai értékpapírpiacok szabályozásával foglalkozó bölcsek bizottságát. Zárójelentésében a bizottság új jogalkotási technikák bevezetését javasolta egy négyszintű megközelítés alapján, nevezetesen az alapvető elvek, a technikai végrehajtási intézkedések, a nemzeti értékpapír-szabályozók közötti együttműködés és a közösségi jog végrehajtása alapján. Ennek az irányelvnek a tág keretelvekre kell szorítkoznia, miközben a technikai részleteket a 2001/528/EK bizottsági határozattal (6) létrehozott európai értékpapír bizottság közreműködésével a Bizottság által elfogadandó végrehajtási intézkedéseknek kell meghatároznia.

(31)

Az Európai Tanács 2001. márciusi stockholmi ülésén elfogadott állásfoglalás jóváhagyta a bölcsek bizottságának zárójelentését valamint a javasolt négyszintű megközelítést a közösségi értékpapírokra vonatkozó jogszabályok szabályozási folyamata hatékonnyá és átláthatóvá tételére.

(32)

Ennek az állásfoglalásnak megfelelően a végrehajtási intézkedéseket gyakrabban kell alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy a technikai rendelkezéseket naprakész állapotban tarthassák a piaci és a felügyeleti fejleményekkel, és a végrehajtási szabályok minden szakaszára határidőket kell megállapítani.

(33)

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. február 5-i európai parlamenti állásfoglalás jóváhagyta a bölcsek bizottságának jelentését az ugyanazon a napon a Bizottság által a Parlament előtt tett ünnepélyes nyilatkozat, valamint a belsőpiaci biztos 2001. október 2-i, az Európai Parlamentnek a folyamatban betöltött szerepére vonatkozó biztosítékokról szóló és a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságához címzett levele alapján.

(34)

Az Európai Parlamentnek három hónapos határidőt kell adni a végrehajtási intézkedések tervezetének első átadásától számítva, hogy e tervezeteket megvizsgálhassa és véleményt adhasson. Sürgős és kellően indokolt esetekben azonban ezt a határidőt le lehet rövidíteni. Ha e határidőn belül az Európai Parlament állásfoglalást fogad el, a Bizottságnak újra meg kell vizsgálnia a tervezett intézkedéseket.

(35)

Az ebben az irányelvben meghatározott szabályokra vonatkozó végrehajtási intézkedéseknek szükség szerint figyelembe kell venniük az értékpapírpiacokon bekövetkező új fejleményeket. Ennek megfelelően a Bizottságot fel kell hatalmazni a végrehajtási intézkedések elfogadására, feltéve, hogy azok nem módosítják ennek az irányelvnek a lényeges elemeit, és feltéve, hogy a Bizottság az abban megfogalmazott elvekkel összhangban jár el, az európai értékpapír bizottsággal folytatott konzultációt követően.

(36)

A végrehajtási hatásköröknek az ezzel az irányelvvel összhangban történő gyakorlása során a Bizottságnak az alábbi elveket kell tiszteletben tartania:

(37)

Az ebben az irányelvben meghatározott követelmények vagy az ezen irányelvet végrehajtó intézkedések teljesítésének biztosítása érdekében a követelmények vagy intézkedések megsértését késedelem nélkül fel kell deríteni és szükség esetén szankcionálni kell. Ehhez az intézkedéseknek és a szankcióknak kellő mértékben visszatartó erejűnek, arányosnak kell lenniük és azokat következetesen végre kell hajtani. A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy az illetékes nemzeti hatóságok által hozott döntések ellen a bíróságokon fellebbezéssel lehessen élni.

(38)

Ennek az irányelvnek a célja a jelenlegi átláthatósági követelmények javítása az értékpapír-kibocsátók és az olyan befektetők számára, akik a szabályozott piacra bevezetett részvények kibocsátóiban jelentős részesedéseket szereznek meg vagy adnak el. Ez az irányelv az értékpapírok hivatalos tőzsdei jegyzésre történő bevezetéséről és az ilyen értékpapírokról közzéteendő információkról szóló, 2001. május 28-i 2001/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) meghatározott néhány követelmény helyébe lép. Az átláthatósági követelmények egyetlen jogi aktusban történő összegyűjtése céljából szükséges az irányelv ilyen irányú módosítása. A módosítás azonban nem befolyásolja a tagállamok azon jogosultságát, hogy a 2001/34/EK irányelv változatlanul érvényben maradó 42–63. cikke alapján kiegészítő követelményeket határozzanak meg.

(39)

Ez az irányelv összhangban van a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8).

(40)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapjogokat és betartja a különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elveket.

(41)

Mivel ennek az irányelvnek a célja, nevezetesen a befektetői bizalomnak az egész Közösségen belüli egyenértékű átláthatósága révén történő biztosítása és ezáltal a belső piac megvalósítása nem érhető el hatékonyan a tagállamok által a meglévő közösségi jogszabályok alapján, viszont az intézkedések mértéke és hatása miatt jobban elérhetők közösségi szinten, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az arányosság elvével összhangban – az említett cikkben foglaltak szerint – ez az irányelv nem megy túl azon, ami e célok eléréséhez szükséges.

(42)

Az ennek az irányelvnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (9) összhangban kell elfogadni,

a)

„értékpapírok”: a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 4. cikke (1) bekezdésének 18. pontjában meghatározott átruházható értékpapírok, az említett 4. cikk (1) bekezdésének 19. pontjában meghatározott pénzügyi piaci eszközök kivételével, amelyek lejárati ideje rövidebb, mint 12 hónap, ezekre a nemzeti jogszabályok alkalmazhatóak;

b)

„hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok”: kötvények vagy átruházható értékpapírosított adósság egyéb formái, azon értékpapírok kivételével, amelyek egyenértékűek a társasági részesedésekkel, vagy amelyek – átváltáskor vagy az általuk biztosított jogok érvényesítésekor – jogot biztosítanak a részvényekkel egyenértékű részvények vagy értékpapírok megszerzésére;

c)

„szabályozott piac”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontjában meghatározott piac;

d)

„kibocsátó”: a magánjog vagy a közjog hatálya alá tartozó jogalany, beleértve az államot is, amely a szabályozott piacra bevezetett értékpapírokkal rendelkezik; az értékpapírokat képviselő letéti igazolások esetében a kibocsátó a képviselt értékpapírok kibocsátója;

e)

„részvényes”: olyan természetes személy és a magánjog vagy a közjog hatálya alá tartozó jogalany, aki/amely közvetlenül vagy közvetve:

f)

„ellenőrzött vállalkozás”: olyan vállalkozás,

g)

„nem zárt végű kollektív befektetési vállalkozás”: azok a nyílt végű befektetési társaságok és befektetési vállalkozások,

h)

„kollektív befektetési vállalkozás befektetési jegyei”: kollektív befektetési vállalkozás által kibocsátott értékpapírok, amelyek az ebben a vállalkozásban résztvevők jogait képviselik a vállalkozás eszközei felett;

i)

„székhely szerinti tagállam”:

j)

„fogadó tagállam”: az a tagállam, amelynek szabályozott piacára az értékpapírt bevezették, amennyiben az eltér a székhely szerinti tagállamtól;

k)

„szabályozott információk”: azok az információk, amelyeket a kibocsátónak vagy a kibocsátó hozzájárulása nélkül az értékpapírok szabályozott piacra történő bevezetése iránti kérelmet benyújtó bármilyen más személynek kell közzétennie ezen irányelv, a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) 6. cikke, vagy valamely tagállamnak az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdése alapján elfogadott törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései alapján;

l)

„elektronikus eszközök”: az adatok feldolgozására (beleértve a digitális tömörítést), tárolására és továbbítására szolgáló elektronikus eszközök, amelyekben vezetékeket, rádiós és optikai technológiákat vagy bármely más elektromágneses eszközöket alkalmaznak;

m)

„alapkezelő társaság”: az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló,1985. december 20-i 85/611/EGK tanácsi irányelv (12) 1a. cikkének (2) bekezdésében meghatározott társaság;

n)

„árjegyző”: olyan személy, aki a pénzügyi piacokon folyamatosan jelen van, mint aki hajlandó saját számlára kereskedni saját tőkéje ellenében, általa meghatározott árakon pénzügyi eszközök vételével és eladásával;

o)

„hitelintézet”: a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott vállalkozás;

p)

„folyamatos vagy ismétlődő módon kibocsátott értékpapírok”: ugyanazon hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok folyamatos kibocsátása vagy hasonló típusú és/vagy osztályú értékpapírok legalább két különböző kibocsátása.

a)

kialakítja azon eljárási intézkedéseket az (1) bekezdés i. és ii. pontja alkalmazása céljára, amelyekkel összhangban a kibocsátó megválaszthatja a székhely szerinti tagállamot;

b)

adott esetben az (1) bekezdés i. és ii. pontjában említett székhely szerinti tagállam megválasztása céljából kiigazítja a három éves időszakot a kibocsátó nyilvántartásával kapcsolatban, a szabályozott piacon történő kereskedelem engedélyezéséről szóló közösségi jogszabályok alapján az új követelmények figyelembevételével.

c)

az (1) bekezdés l) pontja alkalmazásában kialakítja azon eszközök indikatív listáját, amelyek nem tekinthetők elektronikus eszközöknek, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) V. mellékletének a figyelembevételével.

a)

az értékpapíroknak a saját területén lévő szabályozott piacra történő bevezetésével kapcsolatban nem alkalmazhat az ezen irányelvben vagy a 2003/6/EK irányelv 6. cikkében meghatározottaknál szigorúbb közzétételi követelményeket;

b)

az információk közlésével kapcsolatban nem alkalmazhat az ezen irányelvben meghatározottaknál szigorúbb követelményeket a részvénytulajdonosokra, vagy a 10. cikkben, illetve a 13. cikkben említett természetes személyek vagy jogalanyokra.

a)

az auditált pénzügyi kimutatások;

b)

a vezetőségi beszámoló; és

c)

a kibocsátón belüli felelős személyek – akiknek a nevét és beosztását egyértelműen jelezni kell – arra vonatkozó nyilatkozata, hogy legjobb tudásuk szerint az alkalmazható számviteli standardok alapján elkészített pénzügyi kimutatások valós és megbízható képet adnak a kibocsátó és az összesítés egészében szereplő vállalkozások eszközeiről, kötelezettségeiről, pénzügyi helyzetéről, valamint nyereségéről és veszteségéről, továbbá, hogy a vezetőségi beszámoló megbízhatóan tekinti át a vállalkozás fejlődését és teljesítményét, a kibocsátó és az összesítés egészében szereplő vállalkozások helyzetét, ismertetve a főbb kockázatokat és a bizonytalansági tényezőket is.

a)

a pénzügyi kimutatások kivonata;

b)

időközi vezetőségi nyilatkozat; és

c)

a kibocsátón belüli felelős személyek – akiknek a nevét és beosztását egyértelműen jelezni kell – arra vonatkozó nyilatkozata, hogy legjobb tudásuk szerint az alkalmazható számviteli standardok alapján elkészített pénzügyi kimutatások kivonata a (3) bekezdés követelményeinek megfelelően valós és megbízható képet ad a kibocsátó és az összesítés egészében szereplő vállalkozások eszközeiről, kötelezettségeiről, pénzügyi helyzetéről, valamint nyereségéről és veszteségéről, továbbá, hogy az időközi vezetőségi nyilatkozat megbízhatóan tekinti át a (4) bekezdésben megkövetelt információkat.

a)

meghatározza azokat a technikai feltételeket, amelyek között a közzétett féléves pénzügyi beszámolónak és a könyvvizsgálói beszámolónak a nyilvánosság számára hozzáférhetőnek kell maradnia;

b)

tisztázza a könyvvizsgálói felülvizsgálat jellegét;

c)

meghatározza a rövidített mérleg, az eredménykimutatás és az ezekkel kapcsolatos kiegészítő mellékletek minimális tartalmát, ha azokat nem az 1606/2002/EK rendelet 6. cikkében meghatározott eljárás alapján elfogadottaknak megfelelő nemzetközi számviteli standardokkal összhangban készítették.

—

magyarázatot ad az adott időszak során bekövetkezett jelentősebb eseményekre és tranzakciókra, valamint a kibocsátó és a kibocsátó ellenőrzött vállalkozásai pénzügyi helyzetére gyakorolt hatásaira; és

—

általános leírást ad a kibocsátó és a kibocsátó ellenőrzött vállalkozásai pénzügyi helyzetéről és teljesítményéről az adott időszak alatt.

a)

az államra, az állam regionális vagy helyi hatóságaira, olyan nemzetközi testületre, amelynek legalább egy tagállam a tagja, az EKB-ra és a tagállamok nemzeti központi bankjaira, függetlenül attól, hogy azok bocsátanak-e ki részvényeket vagy más értékpapírokat, és

b)

egy tagállamban a szabályozott piacra bevezetett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kizárólagos kibocsátójára, amelyek címlete legalább 50 000 euro, vagy az eurótól eltérő más valutában kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében amelyek címleteinek értéke a kibocsátás napján legalább 50 000 euróval egyenlő.

a)

a 30 %-os küszöbértéket alkalmaznia, amennyiben az egyharmados küszöbértéket alkalmazza;

b)

a 75 %-os küszöbértéket alkalmaznia, amennyiben kétharmados küszöbértéket alkalmaz.

a)

rendelkezik a székhelye szerinti tagállam engedélyével a 2004/39/EK irányelv alapján; és

b)

nem avatkozik bele az érintett kibocsátó vezetésébe, és semmilyen befolyást sem gyakorol a kibocsátóra az ilyen részvények megvásárlásához vagy a részvényár garantálásához.

a)

a kereskedési könyvben vezetett szavazati jogok nem haladják meg az 5 %-ot, és

b)

a hitelintézet vagy a befektetési vállalkozás biztosítja, hogy a kereskedési könyvben vezetett részvényekből származó szavazati jogokat nem gyakorolják, és más módon sem használják fel a kibocsátó vezetésébe történő beavatkozásra.

a)

egy harmadik fél birtokában lévő szavazati jogok, amely harmadik féllel az adott természetes személy vagy jogalany olyan megállapodást kötött, ami a birtokukban lévő szavazati jogok összehangolt gyakorlásával tartós közös politika elfogadására kötelezi őket a kérdéses kibocsátó vezetése irányában;

b)

egy harmadik fél birtokában lévő szavazati jogok az adott természetes személlyel vagy más jogalannyal kötött olyan megállapodás alapján, ami a kérdéses szavazati jogok ellenszolgáltatás fejében történő ideiglenes átruházását írja elő;

c)

az olyan részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok, amelyeket biztosítékként helyeztek el az adott természetes személynél vagy más jogalanynál, azzal a feltétellel, hogy ez a személy vagy jogalany ellenőrzi a szavazati jogokat, és bejelenti a szavazati jogok gyakorlásának a szándékát;

d)

az olyan részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok, amelyeknél az adott természetes személy vagy jogalany haszonélvezettel rendelkezik;

e)

azok a szavazati jogok, amelyeket az adott természetes személy vagy jogalany által ellenőrzött vállalkozás tart birtokában, vagy amelyek az a)–d) pont értelmében lehet gyakorolni;

f)

az adott természetes személynél vagy más jogalanynál letétbe helyezett részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok, amelyeket az adott természetes vagy jogalany – a részvényesektől külön utasítások hiányában – saját belátása szerint gyakorolhat;

g)

egy harmadik fél saját nevében, az adott természetes személy vagy jogalany megbízásából birtokolt szavazati jogok;

h)

azok a szavazati jogok, amelyeket az adott természetes személy vagy jogalany meghatalmazottként gyakorolhat, ha a szavazati jogokat – a részvényesek konkrét utasításai hiányában – saját belátása szerint gyakorolhatja.

a)

a szavazati jogok tekintetében kialakuló helyzet;

b)

adott esetben az ellenőrzött vállalkozások láncolata, amelyeken keresztül a szavazati jogokat ténylegesen birtokolják;

c)

a küszöbérték elérésének vagy átlépésének időpontja; és

d)

a részvényes személyazonossága, még abban az esetben is, ha a részvényes a 10. cikkben meghatározott feltételek alapján nem jogosult a szavazati jogok gyakorlására, valamint a részvényes megbízásából a szavazati jogok gyakorlására jogosult természetes személy vagy jogalany személyazonossága.

a)

tudomására jutott a szavazati jogok megszerzése, eladása vagy gyakorlásának lehetősége, vagy amelyen a körülmények figyelembevételével tudomást kellett volna arról szereznie, függetlenül attól, hogy a szavazati jogok megszerzése, eladása vagy gyakorlásának lehetősége mely napon következik be; vagy

b)

a 9 cikk (2) bekezdésében említett esemény jut a tudomására.

—

a befektetési vállalkozás 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 4. pontja értelmében felhatalmazással rendelkezik ilyen portfoliókezelésre;

—

a befektetési vállalkozás csak a papíralapú vagy az elektronikus eszközök útján adott utasítások alapján gyakorolhatja az ezekhez a részvényekhez kapcsolódó szavazati jogokat, vagy biztosítja, hogy az egyéni portfoliókezelési szolgáltatásokat minden más szolgáltatástól függetlenül végzi a 85/611/EGK irányelvben előírtakkal azonos feltételek mellett, a megfelelő mechanizmusok alkalmazásával; és

—

a befektetési vállalkozás az anyavállalattól függetlenül gyakorolja szavazati jogait.

a)

a Közösségben az (1) bekezdésben meghatározott információknak a kibocsátóval történő közlése, illetve az információknak a 19. cikk (3) bekezdése alapján történő bejelentése során használandó nyomtatványforma kialakítására;

b)

a „kereskedési napok” jegyzékének a meghatározására az összes tagállam számára;

c)

annak meghatározására, hogy a részvényes vagy a 10. cikkben említett természetes személy vagy jogalany, vagy mindkettő mely esetekben köteles a szükséges bejelentést megtenni a kibocsátó részére;

d)

azoknak a körülményeknek a tisztázására, amelyek között a részvényesnek, vagy a 10. cikkben említett természetes személynek vagy más jogalanynak tudomást kellett szereznie a beszerzésről vagy az értékesítésről;

e)

a függetlenség azon feltételeinek a tisztázására, amelyeket a alapkezelő társaságoknak és azok anyavállalatainak, vagy a befektetési vállalkozásoknak és azok anyavállalatainak kell teljesíteniük ahhoz, hogy élhessenek a (4) és az (5) bekezdésben foglalt mentességekkel.

a)

az (1) bekezdésben említett pénzügyi eszközök típusai és azok összesítése;

b)

az (1) bekezdésben említett hivatalos megállapodás jellege;

c)

a megteendő bejelentés tartalma, az egész Közösségen belül erre a célra használandó egységes nyomtatvány kialakításával;

d)

a bejelentési időszak;

e)

a bejelentés címzettje.

a)

információkat szolgáltat a közgyűlések helyéről, idejéről és napirendjéről, a részvények és a szavazati jogok teljes számáról és a részvénytulajdonosok közgyűléseken való részvételi jogairól;

b)

papíron vagy adott esetben elektronikus úton képviseleti nyomtatványt bocsát a részvényesek közgyűlésén szavazásra jogosult személyek részére a közgyűléssel kapcsolatos bejelentéssel együtt, vagy – kérésre – a közgyűlés bejelentését követően;

c)

képviselőjeként egy pénzintézetet jelöl ki, amelyen keresztül a részvényesek pénzügyi jogaikat gyakorolhatják; és

d)

bejelentéseket tesz közzé vagy körleveleket köröztet az osztalékok kiutalásáról és kifizetéséről, illetve az új részvények kibocsátásáról, ideértve a részvények kiosztására, jegyzésére, érvénytelenítésére vagy átváltására vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos információkat is.

a)

az elektronikus eszközök használata semmilyen körülmények között sem függ a részvényes földrajzi fekvés szerinti székhelyétől vagy tartózkodási helyétől, vagy a 10. cikk a)–h) pontjában említett esetekben a természetes személyek vagy más jogalanyok székhelyétől vagy tartózkodási helyétől;

b)

azonosítási szabályokat vezetnek be, hogy a szavazati jogok gyakorlására vagy a szavazati jogok átadására jogosult részvényesek, illetve a természetes személyek vagy más jogalanyok hatékony tájékoztatásban részesüljenek;

c)

a szavazati jogok megszerzésére, eladására vagy gyakorlásra jogosult részvényesekkel, vagy a 10. cikk a)–e) pontjában említett esetekben a természetes személyekkel vagy más jogalanyokkal írásban kell kapcsolatot teremteni az információk elektronikus eszközök használatával történő továbbításához való hozzájárulásuk megszerzése céljából, és ha ezt egy meghatározott időn belül nem ellenzik, akkor hozzájárulásuk megadottnak tekintendő. Lehetővé kell tenni számukra, hogy a jövőben bármikor kérhessék az információk írásban történő továbbítását, és

d)

az információk elektronikus eszközökkel történő továbbítása során felmerült költségek felosztását a kibocsátó határozza meg az (1) bekezdésben meghatározott egyenlő bánásmód elve alapján.

a)

bejelentéseket tesz közzé vagy körleveleket köröztet a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-tulajdonosok közgyűléseinek helyéről, idejéről és napirendjéről, a kamatfizetésről, a beváltási, az átváltási, a jegyzési vagy törlési jogok gyakorlásáról, a visszafizetésről, valamint a tulajdonosok ezekben való részvételének jogairól;

b)

papíralapú vagy adott esetben elektronikus képviseleti nyomtatványt bocsát a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-tulajdonosok közgyűlésén szavazásra jogosult személyek részére a közgyűléssel kapcsolatos bejelentéssel együtt, vagy – kérésre – a közgyűlés bejelentését követően; és

c)

képviselőjeként egy pénzintézetet jelöl ki, amelyen keresztül a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-tulajdonosok pénzügyi jogaikat gyakorolhatják.

a)

az elektronikus eszközök használata semmilyen körülmények között sem függhet a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír tulajdonosa vagy a tulajdonost képviselő meghatalmazott székhelyének vagy tartózkodási helyének földrajzi fekvésétől;

b)

azonosítási szabályokat vezetnek be, hogy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tulajdonosai hatékony tájékoztatásban részesüljenek;

c)

a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tulajdonosaival írásban kell kapcsolatot teremteni az információk elektronikus eszközök használatával történő továbbításához való hozzájárulásuk megszerzése céljából, és ha ezt egy meghatározott időn belül nem ellenzik, akkor hozzájárulásuk megadottnak tekintendő. Lehetővé kell tenni számukra, hogy a jövőben bármikor kérhessék az információk írásban történő továbbítását, és

d)

az információk elektronikus eszközökkel történő továbbítása során felmerült költségek felosztását a kibocsátó határozza meg az (1) bekezdésben meghatározott egyenlő bánásmód elve alapján.

a)

lehetővé tegyék az elektronikus eszközökkel történő irattározást a székhely szerinti tagállamban;

b)

koordinálják az ezen irányelv 4. cikkében említett éves pénzügyi beszámolók irattározását a 2003/71/EK irányelv 10. cikkében említett éves információk irattározásával.

a)

a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által elfogadott nyelven; és

b)

a kibocsátó választásától függően vagy a fogadó tagállamok illetékes hatóságai által elfogadott nyelven, vagy a nemzetközi pénzvilágban szokásos nyelven kell közzétenni.

a)

a szabályozott információk terjesztésének minimumszabályai az (1) bekezdésben említettek szerint;

b)

a központi tárolórendszer minimumelőírásait a (2) bekezdésben említettek szerint.

a)

az egész Közösségre kiterjedő egységes biztosítékok kialakítása érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 48. cikkének (18) (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról szóló, 1968. március 9-i 68/151/EGK első tanácsi irányelv (19) hatálya alá tartozó nemzeti értékpapír-szabályozók, a szabályozott piacok üzemeltetői és a nemzeti cégnyilvántartások közötti nemzeti szinten felállítandó elektronikus hálózat létrehozása; és

b)

egységes elektronikus hálózat vagy elektronikus hálózatok platformjának létrehozása a tagállamok között.

i.

az ezen irányelv alapján megkövetelt információk – a pénzügyi kimutatásokat is beleértve – egyenértékűségének megteremtését biztosító rendszert hoznak létre, beleértve, és egy harmadik ország törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései által megkövetelt információkat, a pénzügyi kimutatásokat is beleértve;

ii.

a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések következtében, vagy a nemzetközi szervezetek által meghatározott nemzetközi standardokon alapuló gyakorlatok vagy eljárások miatt meg határozzák azt, hogy a kibocsátó létesítő okirat szerinti székhelye szerinti harmadik ország biztosítsa az ezen irányelvben előírt információs követelmények egyenértékűségét.

a)

az auditorok, a kibocsátók, a részvények vagy más pénzügyi eszközök tulajdonosai, vagy a 10. vagy a 13. cikkben említett személyek, illetve az őket ellenőrző személyek vagy az általuk ellenőrzött személyek felkérése információk és dokumentumok szolgáltatására;

b)

a kibocsátó felkérése az a) pontban előírt információk nyilvánosságra hozatalára a hatóság által szükségesnek tartott eszközökkel és határidőn belül. A hatóság a fent említett információkat saját kezdeményezésére is közzéteheti abban az esetben, ha a kibocsátó, vagy az őt ellenőrző személyek, vagy az általa ellenőrzött személyek elmulasztják ezt megtenni, a kibocsátó hatóság általi meghallgatását követően;

c)

a kibocsátók, a részvény- vagy más pénzügyieszközök-tulajdonosok, vagy a 10. vagy a 13. cikkben említett jogalanyok vezetőinek a felkérése az ebben az irányelvben megkövetelt vagy az ezzel az irányelvvel összhangban elfogadott nemzeti jogszabályokban megkövetelt információk bejelentésére, és – szükség estén – további információk és dokumentumok benyújtására;

d)

az értékpapírok kereskedelmének legfeljebb tíz napra történő felfüggesztése vagy az érintett szabályozott piac felkérése az értékpapír-kereskedelem felfüggesztésére, ha az illetékes hatóságnak alapos indoka van annak feltételezésére, hogy a kibocsátó megsértette az irányelv rendelkezéseit vagy az irányelvvel összhangban elfogadott nemzeti jogszabályok rendelkezéseit;

e)

a szabályozott piacon történő kereskedelem megtiltása, ha az illetékes hatóság feltárja, hogy az irányelv rendelkezéseit vagy az ezzel az irányelvvel összhangban elfogadott nemzeti jogszabályok rendelkezéseit megsértették, vagy ha alappal gyanítható a jogsértés elkövetése;

f)

annak figyelemmel kísérése, hogy a kibocsátó megfelelő időben teszi-e közzé az információkat annak biztosítása céljából, hogy minden tagállamban, ahol az értékpapírokkal kereskednek, hatékonyan és egyenlő mértékben jusson a nyilvánosság az információkhoz, illetve ellenkező esetben a megfelelő intézkedések megtétele;

g)

annak a ténynek a közzététele, hogy egy kibocsátó, részvények vagy más pénzügyi eszközök tulajdonosai, vagy a 10. vagy 13. cikkben említett személy vagy jogalany nem teljesíti kötelezettségeit;

h)

annak vizsgálata, hogy az ebben az irányelvben említett információkat a megfelelő beszámolási keretnek megfelelően készítik-e el, és az előírások megszegésének feltárása esetén a megfelelő intézkedések megtétele;

i)

saját területén helyszíni ellenőrzések elvégzése a nemzeti jogszabályokkal összhangban, az ezen irányelv rendelkezései és a hozzá tartozó végrehajtási intézkedések betartásának vizsgálata céljából. Ha a nemzeti jogszabályok alapján szükséges, az illetékes hatóság vagy hatóságok ezt a hatáskört a megfelelő igazságügyi hatósághoz fordulva és/vagy más hatóságokkal együttműködve gyakorolhatják.

a)

a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága elismeri, hogy a harmadik országból származó kibocsátók által készített éves pénzügyi kimutatások valós és megbízható képet adnak a kibocsátó eszközeiről, kötelezettségeiről, pénzügyi helyzetéről és eredményeiről;

b)

az a harmadik ország, amelyben a kibocsátót bejegyezték, nem tette kötelezővé az 1606/2002/EK rendelet 2. cikkében említett nemzetközi számviteli standardok alkalmazását; és

c)

a Bizottság a 23. cikk (4) bekezdésének ii. pontjával összhangban nem hozott semmilyen határozatot arra vonatkozóan, hogy a fenti számviteli standardok egyenértékűségéről, és

1.

az 1. cikkben a g) és a h) pontot el kell hagyni;

2.

a 4. cikket el kell hagyni;

3.

a 6. cikkben a (2) bekezdést el kell hagyni;

4.

a 8. cikkben a (2) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2)   A tagállamok a hivatalos tőzsdei jegyzésre bevezetett értékpapírok kibocsátóit további kötelezettségek hatálya alá helyezhetik, azzal a feltétellel, hogy e további kötelezettségek általánosan alkalmazandók minden kibocsátóra vagy a kibocsátók egyes osztályaira.”;

5.

a 65–97. cikket el kell hagyni;

6.

a 102. és a 103. cikket el kell hagyni;

7.

a 107. cikk (3) bekezdésében a második albekezdést el kell hagyni;

8.

a 108. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul: