27.11.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 352/1

(1)

Az 1999. márciusi berlini Európai Tanács számos, a Közösség saját forrásainak rendszerével kapcsolatos következtetést tett közzé, ami a 2000/597/EK, Euratom határozat elfogadásához vezetett.

(2)

A 2000/597/EK, Euratom határozat 2. cikkének (3) bekezdése és 10. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint a tagállamok beszedési költségek címén a határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett, 2000. december 31-e után megállapítandó összegek 25 %-át tartják meg, kivéve azon összegek esetében, amelyeket a saját forrásokról szóló rendeletekkel összhangban 2001. február 28-a előtt kellett a tagállamok rendelkezésére bocsátani, és amelyekre továbbra is a 10 %-os mérték vonatkozik.

(3)

A berlini Európai Tanács úgy határozott, hogy az Egyesült Királyságot megillető, a költségvetési egyensúlyhiányok korrekciójának finanszírozására szolgáló, más tagállamok által viselt pénzügyi teher megosztása során Ausztria, Németország, Hollandia és Svédország pénzügyi hozzájárulását úgy kell kiigazítani, hogy az rendes hozzájárulásuk egynegyedére korlátozódjon.

(4)

Az Amszterdami Szerződéssel és az ahhoz csatolt 4. és 5. jegyzőkönyvvel összhangban Dániának, az Egyesült Királyságnak és Írországnak nem kell részt vennie az EK-Szerződés IV. címének hatálya alá tartozó intézkedésekben, és ezért ezek az országok az adminisztratív költségek kivételével nem kötelesek viselni a meghozott intézkedések pénzügyi vonzatait. Ennek megfelelően a fent említett országok a befizetett saját források tekintetében minden olyan évben, amely során nem vesznek részt ezen intézkedésekben, kiigazításra jogosultak.

(5)

Figyelembe véve, hogy a tagállamokat a saját forrásaiknak a számlákra történő késedelmes lekönyvelése esetén azonos kamatfizetési kötelezettség terheli, és hogy az alkalmazandó kamatláb meghatározását illetően jelenleg nehézségek merültek fel, ami a gyakorlatban a gazdasági és monetáris unióban részt vevő tagállamok által jelzett kamatlábak nehezen igazolható eltérését eredményezi, ezen államok részére a referencia-kamatlábat az Európai Központi Bank által refinanszírozási műveletei során alkalmazott kamatláb alapján kell standardizálni, amely hasonló az euro-övezeten kívüli tagállamok számára referencia-kamatlábként javasolthoz.

(6)

Az 1989-ben bevezetett kettős számviteli rendszer azért jött létre, hogy különbséget tegyen a beszedett és a fennálló kötelezettségek között. Ez a rendszer a tételeknek a külön számláról való kiegyenlítésére szolgáló mechanizmust illetően csak részben valósította meg a célkitűzéseket. Az Európai Számvevőszék és a Bizottság vizsgálatai olyan visszatérő rendellenességeket állapítottak meg a külön számla vezetése terén, amelyek megakadályozzák azt, hogy a számla a behajtást illetően a valós helyzetet mutassa. A különálló számláról el kell távolítani mindazokat a tételeket, amelyeknek egy adott időszak végéig történő behajtása valószínűtlen, és amelyek visszatartása pontatlan egyenleget eredményez. Ezen túlmenően, költséghatékonysági szempontból, a tagállamoknak nem kell tovább viselniük az ezen összegek felügyeletével kapcsolatos adminisztratív költésegeket.

(7)

A Bizottságnak szorosan együtt kell működnie a tagállamokkal. Lehetőséget kell számára biztosítani különösen arra, hogy észrevételeit továbbítsa az érintett tagállam számára.

(8)

Figyelembe véve azt, hogy egyes adminisztratív nehézségekre ideiglenes megoldást kell találni, ajánlatos néhány átmeneti szabályt alkotni.

(9)

Válaszul a Számvevőszék megkeresésére, és annak biztosítása érdekében, hogy a külön számla pontosabb képet adjon a valós költségvetési helyzetről, a tagállamok egy adott évben a végső negyedéves kimutatással együtt megküldik a Bizottságnak a külön számlán szereplő azon jogosultságok teljes becsült összegét, amelyek beszedése valószínűtlen.

(10)

A 2000/597/EK, Euratom határozat 2. cikkének (7) bekezdése szerint a határozat alkalmazásában a GNP az adott év piaci áron meghatározott GNI-je, ahogyan azt a Bizottság az ESA 95 alkalmazásában a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló, 1996. június 25-i 2223/96/EK tanácsi rendelettel (4) összhangban előírta. Ezen túlmenően az 1287/2003/EK, Euratom tanácsi rendelet (5) megállapítja a piaci áron számított bruttó nemzeti jövedelem összehangolására vonatkozó szabályokat.

(11)

A 2000/597/EK, Euratom tanácsi rendelettel összhangban a Bizottság 2006. január 1-je előtt elvégzi a saját források rendszerének általános felülvizsgálatát. Az e felülvizsgálat alapján a Bizottság által tett új javaslatoknak különösen tekintettel kell lenniük a határozat 2. cikkének (3) bekezdésében és a 4. és 5. cikkben foglaltakra.

(12)

Az 1150/2000/EK, Euratom rendeletet (6) ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A címben, valamint az 1., 2. és 5. cikkben:

2.

A 6. cikkben:

3.

A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„7. cikk

Egy adott évet követő harmadik év december 31-e után semmilyen további helyesbítést nem lehet tenni a tagállamok által a kérdéses évben a 6. cikk (4) bekezdés a) pontjának megfelelően megküldött havi kimutatások összegén, kivéve azon pontokat, amelyeket vagy a Bizottság, vagy az érintett tagállam ezen időpont előtt bejelentett.”

4.

A 9. cikk:

5.

A 10. cikkben:

6.

A következő új cikkel egészül ki:

„10a. cikk

(1)   Amennyiben egy tagállam az Amszterdami Szerződés és annak 4. és 5. jegyzőkönyve alapján nem vesz részt valamely meghatározott uniós fellépés finanszírozásában, ez a tagállam a (2) bekezdéssel összhangban számított kiigazításra jogosult a saját forrásként befizetett összeg tekintetében minden olyan évben, amelynek során a kérdéses fellépésben nem vett részt. A kiigazításra csak egyszer kerül sor, és az a GNP összegének későbbi módosítása esetén is végleges.

(2)   A Bizottság a kiigazítást az érintett pénzügyi évet követő évben számítja ki az e rendelet 10. cikkében meghatározott GNP-egyenlegek meghatározásával egyidejűleg.

A számítás alapja az adott pénzügyi évhez kapcsolódó érték:

A kiigazítás kiszámításához a kérdéses kiadás teljes összegét – a harmadik országok által finanszírozottak kivételével – meg kell szorozni azzal a százalékkal, amelyet a kiigazításra jogosult tagállam GNP-je jelent az összes tagállam GNP-jéhez képest. A kiigazítást a részt vevő tagállamok finanszírozzák egy olyan táblázat szerint, amely úgy kerül megállapításra, hogy a részt vevő tagállamok vonatkozó GNP-jét elosztják az összes részt vevő tagállam GNP-jével. A kiigazítás kiszámítása során az összegeket a nemzeti valuták és az euro között a költségvetési évet megelőző naptári év utolsó napi átváltási árfolyamán kell átváltani.

A GNP-érték későbbi módosítása esetén a kiigazítás későbbi felülvizsgálatára nem kerülhet sor.

(3)   A Bizottság időben értesíti a tagállamokat a kiigazítás összegéről, hogy azok azt december első munkanapján jóváírhassák az e rendelet 9. cikke (1) bekezdésében említett számlán.”

7.

Az 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

(1)   A 9. cikk (1) bekezdésében említett számlára történő elszámolás késedelme az érintett tagállam kamatfizetési kötelezettségét vonja maga után.

(2)   A gazdasági és monetáris unióba tartozó tagállamok esetében a kamatláb megegyezik az Európai Központi Bank fő refinanszírozási műveleteire vonatkozó, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában az esedékesség hónapjának első napján közzétett két százalékponttal növelt kamatlábbal.

E százalék 0,25 százalékponttal növekszik a késedelem minden egyes hónapjára nézve. A megemelt százalékot a késedelem teljes időtartamára alkalmazni kell.

(3)   A gazdasági és monetáris unióba nem tartozó tagállamok esetében, a kamatláb megegyezik a kérdéses hónap első napján a központi bankok által fő refinanszírozási műveleteik vonatkozásában alkalmazott kamat két százalékponttal növelt mértékével, vagy, az olyan tagállamok esetében, ahol nem áll rendelkezésre a központi bank kamatlába, az ehhez legközelebb álló, a tagállam pénzpiacán a kérdéses hónap első napján alkalmazott kamat két százalékponttal növelt mértéke. E százalék 0,25 százalékponttal növekszik a késedelem minden egyes hónapjára nézve. A megemelt százalékot a késedelem teljes időtartamára alkalmazni kell.

(4)   Az (1) bekezdésben említett kamatfizetésre a 9. cikk (2) és (3) bekezdéseit megfelelően kell alkalmazni.”

8.

A 12. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   A tagállamok vagy az általuk a 9. cikk (1) bekezdésnek megfelelően kijelölt testület a Bizottság fizetési meghagyásait a lehető legrövidebb időn belül, és az átvételtől számított legfeljebb öt munkanapon belül teljesíti, és a Bizottság számára erről megfelelő – lehetőleg elektronikus – számlakimutatást küld, legfeljebb az egyes ügyletek végrehajtásától számított három munkanapon belül. A készpénzügyletek esetében azonban a tagállamok a meghagyást a Bizottság által kért időtartamon belül teljesítik.”

9.

Az V. címet el kell hagyni.

10.

A VI. cím címe helyébe a következő lép:

„Eljárás a 2000/597/EK, Euratom határozat 7. cikkének alkalmazására”

11.

A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15. cikk

A 2000/597/EK, Euratom határozat 7. cikkének alkalmazása érdekében az adott pénzügyi év egyenlege a következő két tényező különbözetéből áll:

12.

A 16. cikkben:

A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Bármely, az eredeti becslésekhez képest számottevő eltérés a következő pénzügyi év előzetes költségvetési tervezetére, vagy a folyó pénzügyi év költségvetés-módosítására vonatkozó módosítási indítványra ad alapot.”

13.

A 17. cikkben:

14.

A 18. cikk (1) bekezdésében a „94/728/EK, Euratom határozat”-ra történő hivatkozás helyébe a „2000/597/EK, Euratom határozat” lép.

15.

A 21. cikk (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

16.

A rendelet a következő IX. címmel egészül ki:

„IX. CÍM

Átmeneti rendelkezések:

21a. cikk

E rendelet 11. cikkében megállapított mértéket a késedelmi kamat kiszámításakor továbbra is alkalmazni kell, ha az esedékesség időpontja annak a hónapnak a végét megelőző időpontra esik, amelyben a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló 1150/2000/EK, Euratom rendelet módosításáról szóló 2004. november 16-i, 2004/2028/EK tanácsi rendelet (11) hatályba lép.

17.

A IX. cím számozása X. címre változik.

27.11.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 352/8

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

27.11.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 352/10

(1)

Az olasz hatóság a 2003. február 12-i keltezésű levelében (A/31217, 2003. február 14-én), a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megfelelően a foglalkoztatásra vonatkozó sürgős intézkedéseket tartalmazó támogatási rendszert hozott nyilvánosságra. A Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül bevezetett intézkedés az illegális támogatások jegyzékébe került bevezetésre NN 7/03 szám alatt.

(2)

A Bizottság 2003. március 12-i keltezésű levelében további tájékoztatást kért. Miután a Bizottság jóváhagyta a meghatározott határidő elhalasztása iránti kérelmet, az olasz hatóságok további felvilágosítást adtak a Bizottságnak a 2003. május 20-i keltezésű levelükben.

(3)

A Bizottság a 2003. október 16-i keltezésű levelében tájékoztatta Olaszországot arról, hogy a támogatások tekintetében elindítja az EK-szerződés 88. cikke (2) bekezdése szerinti eljárást. Az eljárás elindítására vonatkozó határozatot a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában tette közzé (2). A Bizottság felhívta az érdekelteket, hogy tegyék meg észrevételeiket a szóban forgó támogatásra vonatkozóan. A Bizottsághoz nem érkezett be harmadik érdekelt személyektől semmilyen megjegyzés.

(4)

Olaszország 2003. december 22-i levelében elküldte saját megjegyzéseit. A Bizottság további tájékoztatást kért 2004. január 19-i levelében, amelyre az olasz hatóságok a 2004. február 11-i keltezésű levélben válaszoltak.

(5)

A támogatási rendszer célja a pénzügyi nehézségekkel küzdő, csődeljárás alá helyezett és 1 000-nél több személyt foglalkoztató vállalkozásokban a munkahelyek megtartása.

(6)

A támogatás jogi alapját a 2003. évi április 17-én 81. sz. törvénnyé módosított 2003. február 14-i 23. sz. rendelet alkotja.

(7)

A szóban forgó rendszer kedvezményezettjei a fent említett tulajdonságokkal rendelkező (pénzügyi nehézségekkel küzdő, csődeljárás alá helyezett és 1 000-nél több személyt foglalkoztató) vállalkozások vevői.

(8)

Amennyiben a fent említett vállalkozásokat harmadik személyek szerzik meg, a támogatás átszáll azokra a vevőkre, akik hajlandóak átvenni az átruházott vállalkozás legalább 550 foglalkoztatottját. A vevő minden átvett munkaerő után a következő támogatást élvezi:

A fenti kedvezmények azonosak azokkal, amelyek az 1991. évi 223. sz. törvény alapján azoknak a munkaadóknak járnak, akik munkanélküli ellátásban részt vevő személyeket alkalmaznak, azaz olyanokat, akiknek a munkaviszonya szerkezeti válság miatt és meghatározott követelmények megléte esetén szűnt meg.

Az ismertetett rendszernek megfelelően a fenti kedvezményeket legfeljebb 550 foglalkoztatottra vetítve azok a vevők kapják, akik hajlandóak az átruházott vállalkozások alkalmazottjait foglalkoztatni, vagyis a munkanélküli ellátásban nem részesülő dolgozókat.

A kedvezmények legfeljebb 550 átvett alkalmazottra vetítve járnak, és csak abban az esetben, ha az alábbi két feltétel is megvalósul: i. a foglalkoztatottak áthelyezését a Munkaügyi Minisztériummal legkésőbb 2003. április 30-ig megkötött kollektív szerződés alapján bonyolítják le, és ii. a vevő és az átruházott vállalkozás között nem lehet tulajdonosi összefonódás, továbbá nem áll fenn társas kapcsolat vagy részesedési (ellenőrzési) kapcsolat.

(9)

Ezt a rendszert olyan áthelyezéseknél lehet alkalmazni, amelyek jóváhagyását a Munkaügyi Minisztériummal legkésőbb 2003. április 30-ig megkötött kollektív szerződés igazolja. A 2003. évben erre a célra 9,5 millió EUR.

(10)

A Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének megfelelő formális vizsgálati eljárás elindításáról szóló határozatában a Bizottság figyelembe vette, hogy az intézkedés az EK-szerződés 87. cikke (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül, és, mint ilyen, elvileg tiltott, csak abban az esetben tekinthető a közös piaccal összeegyeztethetőnek, ha a Szerződésben foglalt valamelyik felmentés hatálya alá eshet.

(11)

Tekintettel arra, hogy az intézkedés a munkahelyek védelmére irányul és nehéz helyzetben lévő vállalkozások vételét vonja maga után, a Bizottság megvizsgálta, hogy az intézkedés összeegyeztethető-e a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentését és szerkezetátalakítását elősegítő állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatással (a továbbiakban „a megmentést és szerkezetátalakítást elősegítő állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatás”) (3), az EK-szerződés 87. és 88. cikkeinek a foglalkoztatás elősegítésére történő alkalmazására vonatkozó, 2002. december 12-i 2204/2002/EK bizottsági rendelettel (4) és végül a regionális célkitűzésű állami támogatásokra vonatkozó, a megmentést és szerkezetátalakítást elősegítő állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatással (5). A Bizottság kétségeit fejezte ki a támogatás és a közös piac összeegyeztethetőségére vonatkozóan a fent idézett három közösségi normatíva között.

(12)

A Bizottság kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy a szóban forgó rendelkezés valóban egy általános kedvezményezetti csoport számára jelent-e támogatási rendszert, vagy ellenkezőleg, egy jól definiálható kör számára kedvező-e, különös tekintettel a bejelentett rendszer rövid időtartamára (a rendelet 2003. február 14-én lépett hatályba, és a vállalkozások átruházására, valamint az alkalmazottak áthelyezését elfogadó minisztériummal kötendő szerződés megkötésére kijelölt határidő 2003. április 30-ra lett kitűzve).

(13)

A Bizottság továbbá megjegyezte, amennyiben Olaszország úgy véli, hogy a bejelentett támogatási rendszer tényszerűen egy bizonyos vállalkozás számára nyújtott egyszeri átszervezési támogatás egyéni bejelentése, akkor az intézkedést, mint ilyent kellett volna bejelenteni. Ebben az esetben azonban tisztázni kellene, hogy a támogatás valós kedvezményezettje valóban az a bizonyos pénzügyileg nehéz helyzetben lévő vállalkozás-e. Ezenfelül az egyéni bejelentéshez csatolni kellett volna a vállalkozás gazdasági és pénzügyi jövedelmezőségének helyreállítását célzó átszervezési tervet, és eleget kellene tennie a fentebb említett, a megmentést és szerkezetátalakítást elősegítő állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatásban meghatározott követelményeknek.

(14)

Olaszország a 2003. december 22-i keltezésű levelében küldte el megjegyzéseit. Az olasz hatóságok rámutattak arra, hogy a rendszer teljes fennállása alatt csak egyetlen vállalkozás került átruházásra a rendszerben lefektetett feltételek mellett, ez a Verolanuova-i (Brescia) székhelyű Ocean SpA, amelyet a Brandt Italia SpA vásárolt meg. Az olasz hatóságok véleménye szerint a Brandt piaci áron vásárolta meg az Ocean SpA-t és nem részesült semmilyen közvetett vagy közvetlen kedvezményben a szóban forgó rendszer keretén belül.

(15)

Ezenfelül az olasz hatóságok a következőket nyilatkozták:

(16)

Olaszország a 2004. február 11-i keltű levelében jelezte, hogy a Brandt Italia-nak az adott rendszerben nyújtott támogatás összege akkor 3 197 982,20 EUR volt, és a támogatás kifizetése 2003 márciusában indult.

(17)

Annak eldöntéséhez, hogy a támogatás a Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében valóban támogatásnak minősíthető-e, meg kell állapítani, hogy valóban kedvezményt biztosít-e bizonyos vállalkozásoknak, hogy a kedvezményt állami források igénybevételével biztosítják-e, hogy az intézkedés torzítja e a versenyt és, hogy hatással lehet-e a Közösségen belüli kereskedelmi forgalomra.

(18)

A 87. cikk (1) bekezdése alkalmazásának első feltétele az, hogy az intézkedés kedvezményt biztosítson egyes vállalkozásoknak. Éppen ezért meg kell állapítani, hogy normális piaci viszonyok között nem elérhető gazdasági előnyt biztosít-e a kedvezményezetteknek, vagy a vállalkozás mérlegét törvényszerűen terhelő kötelezettségektől szabadítja-e meg őket, és hogy ezt az előnyt bizonyos meghatározott vállalkozásoknak biztosítja-e az intézkedés.

A szóban forgó rendszer a nehéz helyzetben lévő, csődeljárás alá vont, több mint 1 000 személyt alkalmazó vállalkozások vevőinek nyújt támogatást és társadalombiztosítási kedvezményeket. Ilyen módon, tehát gazdasági előnyt biztosít a vevő számára, aki vissza nem térítendő támogatást kap minden „áthelyezett” foglalkoztatott után, és ezen felül 18 hónapon keresztül mentesül a rendes körülmények között a munkaadót terhelő társadalombiztosítási járulékfizetés alól.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó rendelkezés a csődeljárás alá vont vállalkozások számára is gazdasági előnyt jelenthet. Ugyanis, hogy ki a támogatás valódi kedvezményezettje, az egy sor tényezőtől függ, amelyeket az olasz hatóságok nem tisztáztak (a pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozás jól menő vállalkozás-e, mi az adás-vétel tárgya: a cég termelőeszközei vagy a vállalkozás üzletrészei, van-e a vevőnek bármilyen kapcsolata a pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozással, hogyan került megállapításra az eladási ár stb.).

A Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó rendszer alapján a kedvezményezettek egy speciális csoportja jut előnyhöz, mégpedig a következők:

A fentiek értelmében a Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó intézkedés nem bír általános jelleggel, hanem egyes kiemelt vállalkozásoknak biztosít gazdasági előnyt azáltal, hogy csökkenti rendes költségeik mértékét, megerősítve piaci pozícióikat versenytársaikkal szemben, akik nem élvezik ugyanannak az intézkedésnek az előnyeit. Ezt a megállapítást alátámasztja az a tény is, hogy az intézkedést csak egy esetben alkalmazták.

(19)

A 87. cikk (1) bekezdése alkalmazásának második feltétele az a körülmény, hogy az intézkedést állami forrásból fedezzék. Ebben a szóban forgó esetben az állami források igénybevételét bizonyítja az a tény, hogy az intézkedést egyrészt vissza nem térítendő állami forrásból finanszírozzák, másrészt az, hogy az állam lemond normális esetben neki járó járulékok beszedéséről.

(20)

A Szerződés 87. cikke (1) bekezdése alkalmazásának harmadik és negyedik feltétele szerint az intézkedésnek torzítania kell a versenyt, illetve fenyegetnie kell annak torzításával, és hatással kell lennie a Közösségen belüli kereskedelmi forgalomra. A szóban forgó intézkedés annyiban fenyeget a verseny torzításával, hogy megerősíti egyes vállalkozások pénzügyi helyzetét a versenytársakkal szemben. Az intézkedés különösen akkor fenyeget a verseny torzításával vagy a Közösségen belüli kereskedelmi forgalom zavarásával, ha a kedvezményezettek más közösségi tagállamokból származó azonos termékekkel versenyeznek, még akkor is, ha ők maguk termékeiket nem exportálják. Amennyiben a kedvezményezett vállalkozások nem kivitelre termelnek, a hazai termelés azért kerül előnyösebb helyzetbe a más tagállamban lévő vállalkozásokkal szemben, mert ez utóbbiak kevesebb eséllyel tudják értékesíteni az adott terméket a szóban forgó a piacon (6).

(21)

A fentiekben kifejtett okok miatt a szóban forgó intézkedést a Szerződés 87. cikke (1) bekezdése tiltja, és csak abban az esetben egyeztethető össze a közös piaccal, ha a Szerződésben foglalt valamilyen felmentés hatálya alá esik.

(22)

Feltéve, hogy az intézkedés állami támogatásként fogható fel, a Bizottság sérelmezi, hogy az olasz hatóságok nem tettek eleget a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésében foglalt rájuk háruló kötelezettségnek, és végrehajtották az intézkedést, mielőtt elnyerték volna a Bizottság jóváhagyását.

(23)

Miután a Szerződés 87. cikke (1) bekezdése alapján a szóban forgó intézkedésről megállapítást nyert, hogy állami támogatási jelleggel bír, a Bizottság megvizsgálta, hogy az intézkedés összeegyeztethető-e a Szerződés 87. cikke (2) és (3) bekezdése alapján a közös piaccal.

(24)

A Bizottság úgy véli, hogy az intézkedés nem élvezheti a Szerződés 87. cikke (2) bekezdésében foglalt felmentés nyújtotta kedvezményt, amennyiben nem a Szerződés 87. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti szociális jellegű támogatást képvisel, vagy a Szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti természeti csapás vagy más rendkívüli esemény által okozott károk helyreállítására nyújtják, és nem esik a Szerződés 87. cikke (2) bekezdésének c) pontjának hatálya alá sem. Nyilvánvaló okok miatt ebben az esetben nem alkalmazhatók a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) és d) pontjában foglalt mentességek sem.

(25)

A 87. cikke (3) bekezdésének a) és c) pontja alapján a Bizottság bizonyos, a felmentésekre vonatkozó rendeletekben és iránymutatásokban kialakította saját politikáját egyes támogatási fajtákkal kapcsolatban. A szóban forgó támogatás a munkahelyek védelmére irányul és nehéz helyzetben lévő vállalkozások átruházására vonatkozik, tehát három meghatározott származékos jogszabály alkalmazásának hatálya alá eshet. Ebből következően a Bizottság megvizsgálta a szóban forgó támogatás összeegyeztethetőségét a megmentést és szerkezetátalakítást elősegítő állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatással, a 2204/2002/EK bizottsági rendelettel és végül a regionális célkitűzésű állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatással. A fent említett három szabályozás fényében a Bizottságnak a támogatási rendszer és a közös piac összeegyeztethetőségére vonatkozó kétségei megerősítést nyertek.

(26)

Tekintettel arra, hogy a bejelentett rendszer pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozások eladására vonatkozik, az olasz hatóságok a rendszer értékelése érdekében a megmentést és szerkezetátalakítást elősegítő állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatásra hivatkoztak. A Bizottság megvizsgálta, hogy az adott támogatási rendszer értékelhető-e az említett iránymutatás alapján. A megmentést és szerkezetátalakítást elősegítő állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatás a következőket fogadja el:

Az olasz hatóságok egy olyan támogatási rendszert jelentettek be, amelyet bármilyen méretű vállalkozásra kell alkalmazni. Ezenfelül, tekintettel arra, hogy a rendszer 1 000-nél több foglalkoztatottal rendelkező vállalkozások eladására vonatkozik, a rendszerben elsősorban a nagy vállalkozások érdekeltek (7). Mindezek alapján a támogatási rendszer jelenlegi formájában, a megmentésre és szerkezetátalakításra vonatkozó közösségi iránymutatás alapján nem tekinthető összeegyeztethetőnek a közös piaccal.

(27)

Az eljárás elindítására vonatkozó határozatban a Bizottság jelezte, hogy amennyiben Olaszország úgy ítéli meg, hogy az adott támogatási rendszer egy bizonyos nehéz helyzetben lévő vállalkozás átszervezéséhez nyújtott támogatás, akkor az intézkedést, mint ilyent kellene bejelenteni. Ebben az esetben tisztázni kellene, hogy a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalkozás valóban a támogatás valódi kedvezményezettje-e. Ezen felül az egyéni bejelentéshez csatolni kellene a vállalkozás gazdasági és pénzügyi jövedelmezőségének helyreállítását célzó átszervezési tervet, és eleget kellene tennie a fentebb említett iránymutatásokban meghatározott követelményeknek.

(28)

Az olasz hatóságok tényszerűen közölték, hogy a rendszer alapján egyetlen eladás került lebonyolításra a rendszer teljes időtartama alatt. Mindazonáltal az intézkedést továbbra is úgy határozták meg, mint egy támogatási rendszert, és nem adtak semmi olyan tájékoztatást a Bizottságnak, amely lehetővé tette volna, hogy a kérdést, mint egyéni bejelentést értékelje, amely egy bizonyos nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak nyújtott átszervezési támogatásról szól. A Bizottság, ebből következően nem tudja az Ocean SpA-nak a Brandt Italia számára történő átruházása által képzett egyedi esetet, mint olyant értékelni.

(29)

A bejelentett támogatási rendszer célja a munkahelyek védelme. Az olasz hatóságok a megmentést és szerkezetátalakítást elősegítő állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatáson kívül a 2204/2002/EK bizottsági rendeletre is hivatkoztak. Ilyen értelemben az olasz hatóságok szerint:

(30)

Ami az első pontot illeti, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az intézkedés nem általános jellegű, mégpedig a jelen határozatban a támogatás fennállásával kapcsolatos pontban már kifejtett okoknál fogva.

(31)

Ami a második pontot illeti, a szóban forgó intézkedés nem változtat meg olyan rendszereket, mint a rendkívüli munkanélküli segély vagy az áthelyezés. Ezzel szemben egy átmeneti intézkedésről van szó, amelynek az a célja, hogy egy rendkívüli helyzetben lehessen alkalmazni, és kizárólag olyan műveletekre, amelyek egy bizonyos negyedév alatt zajlanak le. Éppen ezért ezt az intézkedést nem lehet a rendkívüli munkanélküli segély vagy az áthelyezés intézményéhez hasonlítani, amelyeket a Bizottság sosem értékelt az állami támogatásokra vonatkozó rendeletek alapján.

(32)

Ami a harmadik pontot illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy a 2204/2002/EK rendelet alapján az elmaradott térségekben az új munkahelyek létesítésére szolgáló támogatásokat csak a kis- és középvállalkozások javára lehet megítélni. A bejelentett támogatási rendszer az egész országban alkalmazható, és minden vállalkozás igénybe veheti, méretétől függetlenül. Ezenfelül, tekintettel arra, hogy ez az intézkedés csak az 1 000-nél több alkalmazottal rendelkező vállalkozások eladására (átruházására) vonatkozik, okkal lehet feltételezni, hogy elsősorban a nagyvállalkozások lehetnek ez ügyben érdekeltek.

(33)

A fentiekre figyelemmel a bejelentett intézkedést nem lehet a 2204/2002/EK rendelet alapján a közös piaccal összeegyeztethetőnek ítélni.

(34)

A Bizottság megvizsgálta azt is, hogy lehet-e a rendszert a regionális célú állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások alapján értékelni (8). Ezeknek az iránymutatásoknak az alapján, amennyiben bizonyos meghatározott feltételek betartásra kerülnek, engedélyezni lehet olyan munkahelymegtartó támogatásokat, amelyek megfelelnek a működési támogatásoknak. Ezen túlmenően engedélyezni lehet egy már bezárt vállalkozásra vagy olyan vállalkozás megvételére, amely a megvétel nélkül bezárt volna, eszközvásárlásra szóló támogatás felvételét.

(35)

Mindazonáltal a rendszer nem tartozik a regionális célú állami támogatások alkalmazhatóságára vonatkozó iránymutatások területéhez, minthogy belföldön kerül alkalmazásra. Ezen túlmenően az egyetlen eset, amelyben a rendszer alkalmazásra került, olyan vállalkozásra vonatkozik, amely Verolanuova-ban (Brescia) van, olyan területen, amely nem kedvezményezettje a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) vagy c) pontjában foglalt mentességeknek. Mindebből az következik, hogy a bejelentett intézkedést nem lehet a regionális célú állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások alapján összeegyeztethetőnek tekinteni a közös piaccal.

(36)

Végül, a bejelentett intézkedés nem egyeztethető össze a közös piaccal, mert nem tartalmaz semmilyen rendelkezést a különböző forrásokból származó támogatások halmozódása esetére.

(37)

A Bizottság megállapítja, hogy a vizsgált intézkedés a Szerződés 87. cikke (1) bekezdése szerint állami támogatásnak minősül. Olaszország törvénytelenül indította el a szóban forgó támogatás folyósítását, megsértve ezzel, a fenti okfejtés szerint, a Szerződés 88. cikke (3) bekezdését. A fenti vizsgálat alapján a Bizottság úgy véli, hogy a támogatás a megmentésre és szerkezetátalakításra vonatkozó közösségi iránymutatás, a 2204/2002/EK bizottsági rendelet és a regionális célú állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások fényében nem egyeztethető össze a közös piaccal.

(38)

Ez a határozat a támogatási rendszerre és annak alkalmazási eseteire vonatkozik, és azonnali hatállyal végrehajtandó, különös tekintettel az egyes összeférhetetlen támogatások visszaszerzésére. Ugyanakkor nem sérül az a lehetőség, hogy a rendszer keretén belül a későbbiekben a Bizottság egyes támogatásokat határozatilag teljes mértékben vagy részlegesen összeegyeztethetőnek ítél sajátos jellemzőik alapján,

27.11.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 352/17

27.11.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 352/18

27.11.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 352/s3