20.5.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/1

(1)

A 2730/2000/ESZAK határozattal (2) a Bizottság végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett ország vagy KNK) származó, 80 mm-nél nagyobb átmérőjű, az ex 2704 00 19 KN-kód alá tartozó (TARIC-kód: 2704001910) darabos kokszszén behozatalára. A dömpingellenes vám összege megegyezik a száraz, nettó tömeg tonnánként 32,6 EUR-ban rögzített összegével.

(2)

Mivel az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés 2002. július 23-án lejárt, a Tanács a 963/2002/EK rendelettel (3) úgy határozott, hogy a 2277/96/ESZAK bizottsági határozat (alaphatározat) alapján elfogadott, és 2002. július 23-án még hatályban lévő intézkedéseket folytatni kell, és azokra 2002. július 24-i hatállyal az alaprendelet rendelkezései az irányadók.

(3)

A Bizottság 2002. december 11-i, az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában  (4) , közzétett közleményében bejelentette a KNK-ból származó, 80 mm-nél nagyobb átmérőjű darabos kokszszén (a továbbiakban: 80+ koksz vagy érintett termék) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes intézkedések — az alaprendelet 11. cikk (3) bekezdésének megfelelő — időközi felülvizsgálatának megkezdését, és megindította a vizsgálatot.

(4)

Az eljárás a 80 mm-nél nagyobb átmérőjű darabos kokszszén teljes közösségi termelésének jelentős hányadát képviselő termelők részéről az Eucoke-EEIG (a továbbiakban: „kérelmező”) kérelmére indult. A kérelmező állítása szerint a KNK tekintetében a dömping folytatódott, sőt növekedett, és a létező intézkedések már nem elégségesek a dömping káros hatásainak kivédésére. A felülvizsgálati kérelemben előadott bizonyítékokat elégségesnek ítélték a vizsgálat megindításához.

(5)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta az ismert érintett termelőket/exportőröket, importőröket és felhasználókat, az érintett exportáló ország képviselőit, a kérelmező közösségi iparágat és a többi ismert közösségi termelőt az időközi felülvizsgálat megindításáról. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy írásban ismertessék álláspontjukat és meghallgatást kérjenek a kezdeményezési értesítésben kitűzött határidőn belül.

(6)

Fel kell idézni, hogy a jelen eljárás vizsgálata során számos érdekelt fél olyan információval szolgált, miszerint a vizsgálati időszak végét követően (2001. október 1-től2002. szeptember 30-ig) a piaci viszonyok változtak, így az alaprendelet 14. cikk (4) bekezdése szerinti feltételek fennállása indokolja a jelenleg hatályban lévő intézkedések felfüggesztését.

(7)

A vizsgálat során beigazolódott, hogy a dömpingellenes intézkedések felfüggesztésére vonatkozó minden követelmény teljesült. Következésképpen a 264/2004/EK bizottsági határozattal (5) a KNK-ból származó, 80 mm-nél nagyobb átmérőjű darabos kokszszén behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámot kilenc hónapos időtartamra felfüggesztették.

(8)

A Bizottságnak címzett 2003. december 15-i levelével az Eucoke-EEIG hivatalosan visszavonta kérelmét.

(9)

Tekintettel arra, hogy a vizsgálat egyetlen olyan tényezőt sem tárt fel, amely azt mutatná, hogy az eljárás megszüntetése ellentétes lenne a közösségi érdekekkel, úgy véljük, hogy a jelen eljárást az alaprendelet 9. cikk (1) bekezdésének megfelelően meg kell szüntetni.

(10)

Mindazonáltal a vizsgálat során megállapítást nyert, hogy tekintettel azokra a nehézségre, amelyekkel a gazdasági szereplők a hatályos intézkedések alkalmazása során szembesülnek, tisztázni kell a létező intézkedések alkalmazási körét. Megállapítást nyert, hogy valamely tagállam vámhatósága dömpingellenes vámokat szedett be a nagyolvasztóbeli felhasználásra szánt kokszszén szállítmányok után, amelyek nem esnek a dömpingellenes intézkedések hatálya alá, és amelyek az érintett terméknek csupán egy kis részét képviselik. Az intézkedések hatékonyabb és egységesebb végrehajtása érdekében a 2730/2000/ESZAK határozatban előírt, az érintett terméknél kisebb méretű darabokból álló kokszszén és a 100 mm-t nem meghaladó méretű darabokból álló kokszszén keverékének kivitelére vonatkozó mentesség helyébe az olyan keverékekre vonatkozó mentesség lép, amely keverékszállítmányokban a 80 mm-t meghaladó méretű koksz aránya nem több, mint 20 %. Továbbá a mérést az ISO szabvány szerint kell elvégezni.

(11)

Az időközi vizsgálatot meg kell szüntetni. A létező intézkedések alkalmazási körét tisztázni kell.

20.5.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/4

(1)

A 950/2001/EK rendelettel (2) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki többek között az Oroszországból származó bizonyos alumíniumfóliáknak (a továbbiakban: „az érintett termék”) a Közösségbe történő behozatalára. A 2001. május 16-i 2001/581/EK/ bizottsági határozat (3) elfogadta a „United Company Siberian Aluminium” orosz exportáló gyártó kötelezettségvállalását.

(2)

A 950/2001/EK rendelettel meghatározott termékek közösségi határparitáson számított, vámfizetés előtti nettó árára vonatkozó vám az Oroszországból származó érintett termék importja esetében 14,9 %.

(3)

2004. március 20-án a Bizottság közleményt tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4), amelyben bejelentette a Kínai Népköztársaságból, az Orosz Föderációból, Ukrajnából és a Fehérorosz Köztársaságból származó bizonyos termékek behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések részleges, időközi felülvizsgálatának megindítását az alaprendelet 11. cikk (3) bekezdésének és a 22. cikk c) pontjának megfelelően. Az Oroszországból származó bizonyos alumíniumfóliák behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedés azon intézkedések egyike, amelyekre vonatkozólag a felülvizsgálat megindult (a továbbiakban: „intézkedések”).

(4)

A felülvizsgálatra a Bizottság kezdeményezésére került sor annak megvizsgálása érdekében, hogy az Európai Unió 2004. május 1-jén történő kibővítése (a továbbiakban: „bővítés”) következtében szükség van-e az intézkedések kiigazítására.

(5)

Mivel az Oroszországból származó érintett termék behozatalának bizonyos hányada egy meghatározott mennyiséget illetően az árra vonatkozó kötelezettségvállalás tárgyát képezi, az intézkedések felülvizsgálatának kezdeményezésére annak megvizsgálása érdekében került sor, hogy szükség van-e a 15 tagállamból álló Közösségre vonatkozó adatok alapján készült kötelezettségvállalás kiigazítására a bővítésre figyelemmel.

(6)

A Bizottság az általa ismert összes érdekelt felet – ideértve a közösségi iparágat, a közösségi gyártók vagy felhasználók társulásait, az érintett országok exportőreit/gyártóit, az importőröket és azok társulásait, az érintett országok érintett hatóságait, továbbá az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén csatlakozott tíz új tagállam (a továbbiakban „EU10”) érdekelt feleit – értesítette a vizsgálat megindításáról, valamint – a vizsgálat megindításáról szóló közleményben meghatározott határidőn belül – lehetőséget biztosított ezen feleknek észrevételeik írásban történő megtételére, valamint információ és bizonyítékok benyújtására. Valamennyi érdekelt félnek, aki vagy amely ezt kérelmezte és megindokolta meghallgatása szükségességét, engedélyezték a meghallgatását.

(7)

E tekintetben a következő érdekelt felek tették meg észrevételeiket:

(8)

Az érintett termék a jelenleg az ex 7607 11 10 KN-kód alá sorolt, legalább 0,009 mm, de 0,018 mm-t meg nem haladó vastagságú alumíniumfólia, alátét nélkül, legfeljebb hengerelve, 650 mm-nél nem szélesebb tekercsekbe kiszerelve. Az érintett termék háztartási alumíniumfóliaként (HAF) ismert.

(9)

A HAF-t alumíniumöntecs vagy fóliahulladék a kívánt vastagságra történő hengerlésével állítják elő. A hengerlés után a fóliát termikus eljárással lágyítják, hogy hajlékony legyen. A hengerlést és lágyítást követően a HAF-t 650 mm-nél nem szélesebb hengerekre tekercselik. A hengerméret a használat szempontjából meghatározó, mivel e termék felhasználói („tekercselők” vagy „áttekercselők”) a HAF-t a kiskereskedelmi értékesítésre szánt kis végső tekercsekre teszik. A kisebb tekercsekbe áttekert HAF-t többcélú rövid távú csomagolásra használják (többnyire háztartásokban, vendéglátóiparban, élelmiszer és virág kiskereskedelemben).

(10)

Az árra vonatkozóan kötelezettséget vállaló orosz exportáló gyártó állítása szerint az árra vonatkozó kötelezettségvállalás tárgyát képező behozatal mennyisége az EU15 piacára irányuló eladási adatok alapján került megállapításra, ezért az EU25 piacának figyelembevétele érdekében szükséges a kötelezettségvállalás felülvizsgálata. Az orosz exportáló gyártó azt állította, hogy egy ilyen jellegű felülvizsgálatra feltétlenül szükség van az érintett terméknek – az EU-ba történő behozatalával foglalkozó - egyéb exportőreivel szembeni kedvező elbánás elkerülése érdekében.

(11)

A tagállamok megtették észrevételeiket, és többségük támogatja az intézkedéseknek az Európai Unió kibővítésének figyelembevétele érdekében történő kiigazítását.

(12)

A rendelkezésre álló adatok és információ alapján elvégzett elemzés megerősítette, hogy az érintett termék Oroszországból az EU10 területére behozott mennyisége jelentős. Tekintettel arra, hogy a hatályban lévő, árra vonatkozó kötelezettségvállalás tárgyát képező behozatal mennyisége jelenleg a 15 tagállamból álló Közösségbe való behozatal alapján került megállapításra, úgy az nem veszi figyelembe a Közösség 25 tagállamra való kibővítését követő piacnövekedés hatását.

(13)

A fentiekre tekintettel megállapítást nyert, hogy a bővítésre tekintettel az EU10 piacának további importmennyiségekkel való ellátása érdekében szükséges az intézkedések kiigazítása.

(14)

Az E15 tekintetében az árra vonatkozó kötelezettségvállalás tárgyát képező eredeti importmennyiséget annak az orosz gyártónak a kiindulási vizsgálati időszak alatti, a Közösségbe történő exportjai alapján számították ki, amely gyártótól kötelezettségvállalást elfogadták. Az árra vonatkozó kötelezettségvállalás tárgyát képező importmennyiség növekedésének összegét azonos számítási módszer szerint számították.

(15)

Következésképpen helyénvaló, hogy a Bizottság a bővítést követő helyzet tükrében és a (14) preambulumbekezdésben leírt módszer alapján kiigazított kötelezettségvállalásra vonatkozó javaslatot fogadhasson el,

20.5.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/7

(1)

Az 1531/2002/EK rendelettel (2) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki — többek között — a Kínai Népköztársaságból származó színes televíziókészülékek (a továbbiakban: „az érintett termék”) a Közösségbe történő behozatalára. A 2002/683/EK bizottsági határozat (3) hét kínai székhelyű exportőr kötelezettségvállalását fogadta el: Haier Electrical Appliances Corporation Ltd, Hisense Import & Export Co., Ltd, Konka Group Co., Ltd, Sichuan Changhong Electric Co. Ltd, Skyworth Multimedia International (Shenzhen) Co., Ltd, TCL King Electrical Appliances (HuiZhou) Co., Ltd. és Xiamen Overseas Chinese Electronic Co, Ltd.

(2)

Az 1531/2002 rendelettel meghatározott, az áru nettó, vámfizetés előtti, költségmentesen a Közösség határára szállított árára kivetendő vám mértéke a Kínából származó érintett termék importja esetében 44,6 %.

(3)

2004. március 20-án a Bizottság közleményt tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4), melyben bejelentette a Kínai Népköztársaságból, az Orosz Föderációból, Ukrajnából és a Fehérorosz Köztársaságból származó bizonyos termékek behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések részleges, időközi felülvizsgálatának megkezdését az alaprendelet 11. cikk (3) bekezdésének és a 22. cikk c) pontjának megfelelően. A Kínából származó színes televíziókészülékek behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedés azon intézkedések egyike, amelyekre vonatkozólag a felülvizsgálat megkezdődött (a továbbiakban: „intézkedések”).

(4)

A felülvizsgálatra a Bizottság javaslatára került sor annak megvizsgálása érdekében, hogy az Európai Unió 2004. május 1-jén történő kibővítése (a továbbiakban: „bővítés”) következtében szükség van-e az intézkedések kiigazítására.

(5)

Mivel a Kínából származó érintett termék behozatalának bizonyos hányada egy meghatározott mennyiséget illetően az árra vonatkozó kötelezettségvállalás tárgyát képezi, az intézkedések felülvizsgálatának megkezdésére annak megvizsgálása érdekében került sor, hogy szükség van-e a 15 tagállamból álló Közösségre vonatkozó adatok alapján készült kötelezettségvállalásnak a bővítés figyelembe vétele érdekében történő kiigazítására.

(6)

A Bizottság az általa ismert összes érdekelt felet — ideértve a közösségi iparágat, a közösségi gyártók vagy felhasználók társulásait, az érintett országok exportőreit/gyártóit, az importőröket és azok társulásait, az érintett országok érintett hatóságait, továbbá az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén csatlakozott tíz új tagállam (a továbbiakban „EU10”) érdekelt feleit — értesítette a vizsgálat megindításáról, valamint — a vizsgálat megkezdéséről szóló közleményben meghatározott határidőn belül — lehetőséget biztosított ezen feleknek álláspontjuk írásban történő kifejtésére, valamint információ benyújtására és bizonyítékok előadására. Valamennyi érdekelt félnek, aki vagy amely ezt kérelmezte és igazolta, hogy meghallgatása szükséges, engedélyezték a meghallgatását.

(7)

Ennek kapcsán a következő érdekelt felek adták elő álláspontjaikat:

(8)

Az érintett termék a több mint 15,5 cm diagonális képátmérőjű színes televíziókészülék, akár ugyanabban a (készülék)házban rádiókészülékkel, és/vagy órával kombinálva, akár anélkül. Ez a termék jelenleg az ex 8528 12 52, 8528 12 54, 8528 12 56, 8528 12 58, ex 8528 12 62 és a 8528 12 66 KN-kódok alá sorolandó.

(9)

Az azon vállalatok nevében eljáró Kínai Gépipari és Elektronikai Termékeket Exportáló Kamara (CCCME), amelyek esetében a kötelezettségvállalás a CCCME-vel összhangban került elfogadásra, megállapította, hogy az árra vonatkozó kötelezettségvállalás tárgyát képező importmennyiség a 15 tagállamból álló EU megjelenő fogyasztásának egy bizonyos hányadát alapul véve került kiszámításra. Ezért érvként hangzott el, hogy a 25 tagállamból álló EU piacának figyelembevétele érdekében szükséges a kötelezettségvállalás felülvizsgálata. Hangsúlyozta továbbá, hogy egy ilyen jellegű felülvizsgálatra feltétlenül szükség van az érintett termék — az EU-ba történő behozatalával foglalkozó — egyéb exportőrei pozitív diszkriminációjának elkerülése érdekében.

(10)

A tagállamok kifejtették álláspontjukat és többségük támogatja az intézkedéseknek a bővítés figyelembevétele érdekében történő kiigazítását.

(11)

A rendelkezésre álló adatok és információ alapján vizsgálatra került sor, amely megerősítette, hogy az érintett termék Kínából az EU10 területére behozott mennyisége jelentős. Mivel a hatályban lévő, árra vonatkozó kötelezettségvállalás tárgyát képező behozatal mennyisége a 15 tagállamból álló EU-ba történő behozatal adatai alapján került megállapításra, úgy az nem veszi figyelembe a bővítést követő piacnövekedés hatását.

(12)

A fentiekre tekintettel megállapításra került, hogy a bővítést figyelembe véve az EU10 piacának további importmennyiségekkel való ellátása érdekében szükséges az intézkedések kiigazítása.

(13)

A 15 tagállamból álló EU-val kapcsolatos, az árra vonatkozó kötelezettségvállalás tárgyát képező eredeti importmennyiség olyan növekvő összegként került kiszámításra, amely a kötelezettségvállalás ötödik évére eléri a megjelenő közösségi fogyasztás adott hányadát. Az árra vonatkozó kötelezettségvállalás tárgyát képező importmennyiség növekedésének összege azonos számítási módszer szerint számítható ki.

(14)

Ennek megfelelően helyénvaló, hogy a Bizottság a bővítést követő helyzet tükrében és a (13) preambulumbekezdésben leírt módszer alapján kiigazított kötelezettségvállalásra vonatkozó javaslatot fogadhat el.

20.5.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/10

(1)

A 990/2004/EK rendelettel (3) a Tanács módosította az Orosz Föderációból származó egyes irányított szemcseszerkezetű elektromos lemezek (a továbbiakban: az érintett termék) behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedésekről szóló 151/2003/EK rendeletet (4). Az elvámolás előtt a nettó közösségi határparitásos árra alkalmazott vámtétel a Novolipetsk Iron & Steel Corporation által előállított érintett termékek esetében 40,1 %-on, az OOO Viz Stal által előállított érintett termékek esetében pedig 14,7 %-on lett meghatározva.

(2)

A Bizottság 2004. március 20-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (5) közzétette a hatályos intézkedésekre (a továbbiakban: az intézkedések) vonatkozó, az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdése és 22. cikke c) pontja alapján kezdeményezett részleges időközi értékelés indításáról szóló közleményét.

(3)

A Bizottság kezdeményezésére indult értékelés célja annak kiderítése volt, hogy az Európai Unió 2004. május 1-jei bővítése következményeként, és a közösségi érdek szem előtt tartásával, szükség van-e az intézkedések kiigazítására annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek, az érintett feleket, ideértve a felhasználókat, a forgalmazókat és a fogyasztókat érintő, hirtelen és túlzottan negatív hatások.

(4)

A Bizottság előtt ismert minden érintett felet – ideértve a közösségi ipart, a Közösségben található termelői és felhasználói társulásokat, az érintett országok exportőreit/termelőit, az érintett országok, továbbá az Európai Unióhoz 2004. május 1-én csatlakozó tíz új tagállam (a továbbiakban: az EU10-ek) importőreit, azok társulásait és a megfelelő hatóságokat – értesítettek a vizsgálat megindításáról, továbbá lehetőséget kaptak véleményük írásbeli kifejtésére abból a célból, hogy információt és bizonyítékot szolgáltathassanak a felhívásban meghatározott határidőn belül. Minden olyan érdekelt fél, aki kérelmezte és megindokolta a meghallgatásra való igényét, szóbeli meghallgatáson vehetett részt.

(5)

A 990/2004/EK tanácsi rendeletben foglaltak szerint a vizsgálat azzal a megállapítással zárult, hogy a Közösség érdekében áll a hatályos intézkedések megváltoztatása, feltéve hogy az ilyen jellegű változtatás nem mozdítja jelentősen negatív irányba a kereskedelem védelmének megkívánt szintjét.

(6)

A 990/2004/EK rendelet következtetéseivel összhangban a Bizottság az alaprendelet 8. cikk (2) bekezdése értelmében kötelezettségek vállalását javasolta az érintett vállalatoknak. Ennek eredményeképpen kötelezettségek utólagos vállalását ajánlotta fel (i) az érintett termék egyik oroszországi exportáló termelője (Novolipetsk Iron & Steel Corporation) egy svájci vállalattal (Stinol A.G.) közösen; (ii) a másik oroszországi exportáló termelő (OOO Viz Stal) svájci partnervállalatával (Duferco S.A.) közösen.

(7)

Az alaprendelet 22. cikk c) pontja alkalmazásában ezek a kötelezettségek különleges intézkedésnek minősülnek, mivel a 990/2004/EK rendelet következtetéseivel összhangban nem azonosak közvetlenül a dömpingellenes vámmal.

(8)

Mindazonáltal a 990/2004/EK rendelettel összhangban, a vállalt kötelezettségek alapján minden egyes termelő exportőr köteles tiszteletben tartani az importplafonokat, továbbá a kötelezettségvállalások ellenőrzése érdekében az érintett exportáló termelők beleegyezésüket adták, hogy különös figyelmet fordítanak a hagyományos értékesítési rendre az EU10 egyedi fogyasztóinak való értékesítés során. Az exportáló termelők továbbá tisztában vannak azzal, hogy amennyiben ez a hagyományos értékesítési rend jelentősen megváltozik, vagy a kötelezettségvállalás ellenőrzése bármilyen módon nehézkessé vagy lehetetlenné válik, a Bizottságnak jogában áll visszavonni a vállalat kötelezettségvállalásainak elfogadását, ami azzal jár, hogy ehelyett a megfelelő végleges dömpingellenes vám kerül kiszabásra, továbbá módosíthatja az importplafonokat, vagy más, helyreállító intézkedéseket hozhat.

(9)

A kötelezettségvállalások további feltétele, hogy amennyiben bármilyen módon megsértik őket, a Bizottság jogosulttá válik elfogadásuk visszavonására, amelynek eredménye ehelyett a végleges dömpingellenes vám kiszabása.

(10)

A vállalatok a Bizottságot emellett rendszeresen és részletesen tájékoztatják a Közösségbe irányuló exporttevékenységükről, ennek következtében a Bizottság hatékonyan felügyelheti a kötelezettségvállalások teljesítését.

(11)

Annak érdekében, hogy a Bizottság hatékonyan felügyelhesse a kötelezettségvállalások teljesítését, amikor a kötelezettségvállalásnak megfelelően a szabad forgalomba bocsátásra irányuló kérelmet beterjesztik az illetékes vámhatósághoz, a vám megfizetése alóli mentesség feltétele egy olyan számla bemutatása, amely legalább a 990/2004/EK tanácsi rendelet mellékletében felsorolt adatokat tartalmazza.

(12)

A fentiek értelmében a kötelezettségvállalások felajánlásai elfogadhatónak tekintendők.

(13)

A kötelezettségvállalások elfogadása egy kezdeti, hat hónapos időszakra korlátozódik, az intézkedések rendes időtartamának sérelme nélkül; ezt az időszakot követően azokat meg kell szüntetni, hacsak a Bizottság nem úgy ítéli meg, hogy a speciális intézkedések alkalmazását további hat hónapra ki kell terjeszteni.

(14)

A jelen eset szokatlan körülményeit, továbbá a kötelezettségvállalások megszegésének az EU10 és az EU15 közötti árkülönbségei és azok rövid távú jellege miatt fennálló kockázatát figyelembe véve megállapításra került, hogy az alaprendelet 14. cikk (5) bekezdésének megfelelően az érintett termék bizonyos importszállítmányainak nyilvántartásba vétele egy legfeljebb kilenc hónapos időszakra megalapozott.

(15)

A vámhatóságok ennél fogva kötelesek megtenni a megfelelő lépéseket a Közösségbe érkező, Oroszországból származó érintett termékek azon importszállítmányai nyilvántartásba vételére, amelyeket azok a vállalatok exportáltak, amelyek elfogadható kötelezettségvállalásokat ajánlottak fel, és amelyek esetén a dömpingellenes vám megfizetése alóli mentességet kérelmezték.

(16)

Amennyiben fény derül a kötelezettségvállalások megsértésére, azon áruk esetén, amelyek a kötelezettségvállalás megsértésének időpontja után kerültek szabad forgalomba a Közösség területén, a vámok visszamenőlegesen lefölözésre kerülnek,

20.5.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/13

(1)

A határidő leteltével és az időközi felülvizsgálatot követően a Tanács a 658/2002/EK (3) rendeletével végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Orosz Föderációból (a továbbiakban: Oroszország) származó ammóniumnitrát (a továbbiakban: az érintett termék) behozatalára. A 132/2001/EK (4) rendeletével a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Ukrajnából származó ammónium-nitrát behozatalára. A Tanács a 658/2002/EK és a 132/2001/EK rendeletet a 993/2004/EK rendelettel (5) módosította.

(2)

Az intézkedések Oroszország esetében 47,07 EUR/tonna, Ukrajna esetében pedig 33,25 EUR/tonna mértékű rögzített vámösszeget jelentenek.

(3)

A Bizottság 2004. március 20-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (6) közzétette a hatályos intézkedésekre (a továbbiakban: az intézkedések) vonatkozó, az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdése és 22. cikke c) pontja alapján kezdeményezett, részleges belső vizsgálat indításáról szóló közleményét.

(4)

A Bizottság kezdeményezésére indult felülvizsgálat célja annak kiderítése volt, hogy az Európai Unió 2004. május 1-jei kibővítése (a továbbiakban: bővítés) következményeként, és a közösségi érdek szem előtt tartásával, szükség van-e a rendelkezések megváltoztatására annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az érintett feleket, ideértve a felhasználókat, a forgalmazókat és a fogyasztókat érintő, hirtelen és túlzottan negatív hatások.

(5)

A Bizottság előtt ismert minden érintett felet – ideértve a közösségi ipart, a Közösségben található termelői és felhasználói társulásokat, az érintett országok exportőreit/termelőit, az érintett országok, továbbá az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén csatlakozó tíz új tagállam (a továbbiakban: az EU10) importőreit, azok társulásait és a megfelelő hatóságokat – értesítettek a vizsgálat megindításáról, továbbá lehetőséget kaptak véleményük írásbeli kinyilvánítására abból a célból, hogy információt és bizonyítékot szolgáltathassanak a felhívásban meghatározott határidőn belül. Minden olyan érdekelt fél, aki kérelmezte és megindokolta a meghallgatásra való igényét, szóbeli meghallgatáson vehetett részt.

(6)

A(z) 993/2004/EK tanácsi rendeletben foglaltak szerint a vizsgálat azzal a megállapítással zárult, hogy a Közösség érdekében áll a hatályos intézkedések megváltoztatása, feltéve hogy az ilyen jellegű változtatás nem mozdítja jelentősen negatív irányba a kereskedelem védelmének megkívánt szintjét.

(7)

A(z) 993/2004/EK rendelet következtetéseivel összhangban a Bizottság az alaprendelet 8. cikke (2) bekezdése értelmében kötelezettségek vállalását javasolta az érintett vállalatoknak. Ennek eredményeképpen kötelezettségek utólagos vállalását indítványozta i. Ukrajnában az érintett termék egy exportáló termelője („Azot” nyílt részvénytársaság); ii. Oroszországban egy exportáló termelő (MCC Eurochem zárt részvénytársaság azon termékek tekintetében, amelyek a Nak Azot Rt. (Oroszország), vállalatnál működtetett saját gyártóberendezésén készültek) közösen a további, oroszországi társult vállalatával (Cumberland Sound Ltd, Brit Virgin-szigetek); iii. két oroszországi társult exportáló termelő (OAO „Kirovo – Chepetsky Chimkombinat” és az Azot Rt.), egymástól függetlenül; és iv. két társult exportáló termelő közösen – az „Acron” Rt. (Oroszország) és a „Dorogobuzh” Rt. (Oroszország).

(8)

Az OAO „Kirovo – Chepetsky Chimkombinat” beadványaiból és az Interneten megtalálható, nyilvános információ alapján a Bizottság előtt ismertté vált, hogy az Azot Rt. és az OAO „Kirovo – Chepetsky Chimkombinat” az Azot Agrokémiai Vállalaton keresztül, amelynek mindkét vállalat alaptőkéjének jóval több mint 5 %-a áll a tulajdonában, társult vállalatnak tekintendő. Ennélfogva az alaprendelet 2. cikkének megfelelően, és az 1993. július 2-i 2454/93/EEK bizottsági rendelet (7) 143. cikkében a társult felek definíciója alapján a Bizottság az Azot Rt-t és az OAO „Kirovo – Chepetsky Chimkombinat”-ot társult vállalatnak tekinti. A két exportáló termelő egyikének (OAO „Kirovo – Chepetsky Chimkombinat”) az EU10 országaiba irányuló exportvolumenének 2004. első hónapjaiban észlelt szokatlan mértékű növekedése meghaladta az EU10 országaiba az Azot Rt. és az OAO „Kirovo – Chepetsky Chimkombinat” együttes hagyományos exportvolumenét. Így a két exportáló termelő által benyújtott kötelezettségvállalási ajánlat elutasításra kerül, ugyanis a két exportáló termelőre együttesen meghatározott kötelezettségvállalási plafon, amelyet úgy határoztak meg, hogy az EU10 országokba 2001-ben és 2002-ben érkező hagyományos exportvolumenből kivonták az EU10 országaiba irányuló exportvolumennek a 2004 első hónapjaiban észlelt szokatlan mértékű növekedését, negatív értéket eredményezett.

(9)

Az alaprendelet 22. cikke c) pontja alkalmazásában a jelen rendeletben elfogadott bármely kötelezettségvállalás különleges intézkedésnek minősül, mivel a(z) 993/2004/EK rendelet következtetéseivel összhangban nem azonos közvetlenül a dömpingellenes vámmal.

(10)

Mindazonáltal a(z) 993/2004/EK rendelettel összhangban, a vállalt kötelezettségek alapján minden egyes termelő exportőr köteles tiszteletben tartani az importplafonok keretein belüli minimális importárakat, továbbá a kötelezettségvállalások ellenőrzése érdekében az érintett exportáló termelők beleegyezésüket adták, hogy különös figyelmet fordítanak a hagyományos értékesítési rendre az EU10 egyedi fogyasztóinak való értékesítés során. Az exportáló termelők továbbá tisztában vannak azzal, hogy amennyiben ez a hagyományos értékesítési rend jelentősen megváltozik, vagy a kötelezettségvállalás ellenőrzése bármilyen módon nehézkessé vagy lehetetlenné válik, a Bizottságnak jogában áll visszavonni a vállalat kötelezettségvállalásának elfogadását, ami azzal jár, hogy ehelyett a megfelelő végleges dömpingellenes vám kerül kiszabásra, továbbá módosíthatja a felső határt, vagy más, helyreállító intézkedéseket hozhat.

(11)

A kötelezettségvállalások további feltétele, hogy amennyiben bármilyen módon megsértik őket, a Bizottság jogosultságot nyer elfogadásuk visszavonására, amelynek eredménye ehelyett a végleges dömpingellenes vám kiszabása.

(12)

A vállalatok a Bizottságot továbbá rendszeresen és részletesen tájékoztatják a Közösségbe irányuló exporttevékenységükről, azaz a Bizottság hatékonyan felügyelheti a kötelezettségvállalások teljesítését.

(13)

Annak érdekében, hogy a Bizottság hatékonyan felügyelhesse a kötelezettségvállalások vállalkozások általi teljesítését, amikor a kötelezettségvállalásnak megfelelően a szabad forgalmazásba bocsátásra irányuló kérelmet beterjesztik az illetékes vámhatósághoz, a vám megfizetése alóli mentesség feltétele egy olyan számla bemutatása, amely legalább a(z) 993/2004/EK tanácsi rendelet mellékletében felsorolt adatokat tartalmazza. Ez az információ azért is szükséges, hogy a vámhatóságok kellő pontossággal tudják megállapítani, hogy a szállítás a kereskedelmi dokumentumokban foglaltak szerint zajlik-e. Amennyiben ilyen számla nem kerül bemutatásra, vagy nem felel meg a vámvizsgálatnál bemutatott terméknek, a megfelelő dömpingellenes vámot kell megfizetni.

(14)

A fentiek értelmében a kötelezettségvállalások felajánlásai elfogadhatónak tekintendők az Azot nyílt részvénytársaság részéről, az MCC Eurochem részéről a Nak Azot Rt. (Oroszország) vállalatnál működtetett saját gyártóberendezésén előállított termékeire nézve, és az Acron Rt-nek a Dorogobuzh Rt-vel közösen tett ajánlatára nézve.

(15)

A kötelezettségvállalások elfogadása egy kezdeti, hat hónapos időszakra korlátozódik az intézkedések rendes időtartamának sérelme nélkül. Mindazonáltal a kötelezettségvállalások elfogadását követő hat hónappal folytatólagos elfogadásuk bizottsági értékelés tárgyává válik annak igazolása érdekében, hogy az EU10 végfelhasználóit érintő kivételes és negatív feltételek, amelyek a kötelezettségvállalások elfogadásához vezettek, még mindig fennállnak-e. A kötelezettségvállalások rövid időtartamára és elfogadásuk rendkívüli körülményeire való tekintettel a bizottsági szolgálatok a tanácsadó bizottsággal történt konzultációt követően módosíthatják a kötelezettségvállalások egyes feltételeit, amennyiben ésszerű időtartamon belül bebizonyosodik, hogy a kötelezettségvállalások az EU10 országokba irányuló hagyományos exportáramlás folytatásának engedélyezését tekintve nem fognak eredménnyel járni. Mindazonáltal a kötelezettségvállalások módosított felételei továbbra is jelentős hozzájárulást hivatottak biztosítani a jogsérelem megszüntetéséhez.

(16)

A jelen eset szokatlan körülményeit, továbbá a kötelezettségvállalások megszegésének az EU10 és az EU15 közötti árkülönbségei és azok rövid távú jellege miatt fennálló kockázatát figyelembe véve megállapításra került, hogy az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésének megfelelően az érintett termék bizonyos importszállítmányainak nyilvántartásba vétele egy legfeljebb kilenc hónapos időszakra megalapozott.

(17)

A vámhatóságok ennél fogva kötelesek megtenni a megfelelő lépéseket a Közösségbe érkező, ukrán és orosz eredetű érintett termékek azon importszállítmányai nyilvántartásba vételére, amelyeket azok a vállalatok exportáltak, amelyek elfogadható kötelezettségvállalásokat ajánlottak fel, és amelyek esetén a dömpingellenes vám megfizetése alóli mentességet kérelmezték.

(18)

Amennyiben fény derül a kötelezettségvállalások megsértésére, azon áruk esetén, amelyek a kötelezettségvállalás megsértésének időpontja után kerültek szabad forgalomba a Közösség területén, a vámok visszamenőlegesen lefölözésre kerülnek,

20.5.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/16

(1)

A 969/2000/EK rendelettel (3) a Tanács módosította és kiterjesztette a legutóbb a 643/94/EK (4) és a 449/98/EK (5) rendelettel módosított, a Fehérorosz Köztársaságból (Fehéroroszország), az Orosz Föderációból (Oroszország) és Ukrajnából származó kálium-klorid (a továbbiakban: az érintett termék) a Közösségbe való behozataláról szóló 3068/92/EK rendelet (6) által hozott intézkedéseket. A Tanács a 969/2000/EK rendeletet a 992/2004/EK rendelettel (7) módosította.

(2)

Az intézkedések rögzített vámösszegek, amelyek a termék kategóriája és minősége alapján Fehéroroszország esetében 19,51 EUR/tonna és 48,19 EUR/tonna, Oroszország esetében 19,61 EUR/tonna és 40,63 EUR/tonna, Ukrajna esetében pedig 19,61 EUR/tonna és 48,19 EUR/tonna között kerültek meghatározásra.

(3)

A Bizottság 2004. március 20-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (8) közzétette a hatályos intézkedésekre (a továbbiakban: az intézkedések) vonatkozó, az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése és 22. cikkének c) pontja alapján kezdeményezett, részleges belső vizsgálat indításáról szóló közleményét.

(4)

A Bizottság kezdeményezésére indult felülvizsgálat célja annak kiderítése volt, hogy az Európai Unió 2004. május 1-jei kibővítése (a továbbiakban: bővítés) következményeként és a közösségi érdek szem előtt tartásával, szükség van-e a rendelkezések megváltoztatására annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az érintett feleket, ideértve a felhasználókat, a forgalmazókat és a fogyasztókat érintő, hirtelen és túlzottan negatív hatások.

(5)

A Bizottság előtt ismert minden érintett felet – ideértve a közösségi ipart, a Közösségben található termelői és felhasználói társulásokat, az érintett országok exportőreit/termelőit, az érintett országok, továbbá az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén csatlakozó tíz új tagállam (a továbbiakban: az EU10) importőreit, azok társulásait és a megfelelő hatóságokat – értesítettek a vizsgálat megindításáról, továbbá lehetőséget kaptak véleményük írásbeli kinyilvánítására abból a célból, hogy információt és bizonyítékot szolgáltathassanak a felhívásban meghatározott határidőn belül. Minden olyan érdekelt fél, aki kérelmezte és megindokolta a meghallgatásra való igényét, szóbeli meghallgatáson vehetett részt.

(6)

A 992/2004/EK tanácsi rendeletben foglaltak szerint a vizsgálat azzal a megállapítással zárult, hogy a Közösség érdekében áll a hatályos intézkedések megváltoztatása, feltéve hogy az ilyen jellegű változtatás nem mozdítja jelentősen negatív irányba a kereskedelem védelmének megkívánt szintjét.

(7)

A 992/2004/EK rendelet következtetéseivel összhangban a Bizottság az alaprendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében kötelezettségek vállalását javasolta az érintett vállalatoknak. Ennek eredményeképpen kötelezettségek utólagos vállalását ajánlotta fel i. Fehéroroszországban az érintett termék egy exportáló termelője (Republican Unitary Enterprise Production Amalgamation Belaruskali), közösen az Oroszországban érintett vállalattal (International Potash Company Rt.), az Ausztriában érintett vállalattal (Belurs Handelsgesellschaft mbH) és a Litvániában érintett vállalattal (UAB Baltkalis); ii. Oroszországban az érintett termék egy exportáló termelője (Silvinit Rt.), közösen oroszországi társult vállalatával (International Potash Company Rt.) és ausztriai társult vállalatával (Belurs Handelsgesellschaft mbH); és iii. Oroszországban az érintett termék további exportáló termelője (Uralkali Rt.), közösen egy ciprusi vállalattal (Fertexim Ltd).

(8)

Az alaprendelet 22. cikkének c) pontja alkalmazásában ezek a kötelezettségek különleges intézkedésnek minősülnek, mivel a 992/2004/EK rendelet következtetéseivel összhangban nem azonosak közvetlenül a dömpingellenes vámmal.

(9)

Mindazonáltal a 992/2004/EK rendelettel összhangban, a vállalt kötelezettségek alapján minden egyes termelő exportőr köteles tiszteletben tartani az importplafonok keretein belüli minimális importárakat, továbbá a kötelezettségvállalások ellenőrzése érdekében az érintett exportáló termelők beleegyezésüket adták, hogy különös figyelmet fordítanak a hagyományos értékesítési rendre az EU10 egyedi fogyasztóinak való értékesítés során. Az exportáló termelők továbbá tisztában vannak azzal, hogy amennyiben ez a hagyományos értékesítési rend jelentősen megváltozik, vagy a kötelezettségvállalás ellenőrzése bármilyen módon nehézkessé vagy lehetetlenné válik, a Bizottságnak jogában áll visszavonni a vállalat kötelezettségvállalásának elfogadását, ami azzal jár, hogy ehelyett a megfelelő végleges dömpingellenes vám kerül kiszabásra, továbbá módosíthatja a felső határt, vagy más, helyreállító intézkedéseket hozhat.

(10)

A kötelezettségvállalások további feltétele, hogy amennyiben bármilyen módon megsértik őket, a Bizottság jogosultságot nyer elfogadásuk visszavonására, aminek eredménye ehelyett a végleges dömpingellenes vám kiszabása.

(11)

A vállalatok a Bizottságot továbbá rendszeresen és részletesen tájékoztatják a Közösségbe irányuló exporttevékenységükről, azaz a Bizottság hatékonyan felügyelheti a kötelezettségvállalások teljesítését.

(12)

Annak érdekében, hogy a Bizottság hatékonyan felügyelhesse a kötelezettségvállalások vállalkozások általi teljesítését, amikor a kötelezettségvállalásnak megfelelően a szabad forgalmazásba bocsátásra irányuló kérelmet beterjesztik az illetékes vámhatósághoz, a vám megfizetése alóli mentesség feltétele egy olyan számla bemutatása, amely legalább a 922/2004/EK tanácsi rendelet mellékletében felsorolt adatokat tartalmazza. Ez az információ azért is szükséges, hogy a vámhatóságok kellő pontossággal tudják megállapítani, hogy a szállítás a kereskedelmi dokumentumokban foglaltak szerint zajlik-e. Amennyiben ilyen számla nem kerül bemutatásra, vagy nem felel meg a vámvizsgálatnál bemutatott terméknek, a megfelelő dömpingellenes vámot meg kell fizetni.

(13)

A fentiek értelmében a kötelezettségvállalások felajánlásai elfogadhatónak tekintendők.

(14)

A kötelezettségvállalások elfogadása egy kezdeti, 12 hónapos időszakra korlátozódik, az intézkedések rendes időtartamának sérelme nélkül. Mindazonáltal a kötelezettségvállalások elfogadását követő hat hónappal folytatólagos elfogadásuk bizottsági értékelés tárgyává válik annak igazolása érdekében, hogy az EU10 végfelhasználóit érintő kivételes és negatív feltételek, amelyek a kötelezettségvállalások elfogadásához vezettek, még mindig fennállnak-e.

(15)

A jelen eset szokatlan körülményeit, továbbá a kötelezettségvállalások megszegésének az EU10 és az EU15 közötti árkülönbségei és azok rövid távú jellege miatt fennálló kockázatát figyelembe véve megállapításra került, hogy az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésének megfelelően az érintett termék bizonyos importszállítmányainak nyilvántartásba vétele egy legfeljebb kilenc hónapos időszakra megalapozott.

(16)

A vámhatóságok ennélfogva kötelesek megtenni a megfelelő lépéseket a Közösségbe érkező, fehérorosz és orosz eredetű érintett termékek azon importszállítmányai nyilvántartásba vételére, amelyeket azok a vállalatok exportáltak, amelyek elfogadható kötelezettségvállalásokat ajánlottak fel, és amelyek esetén a dömpingellenes vám megfizetése alóli mentességet kérelmezték.

(17)

Amennyiben fény derül a kötelezettségvállalások megsértésére, azon áruk esetén, amelyek a kötelezettségvállalás megsértésének időpontja után kerültek szabad forgalomba a Közösség területén, a vámok visszamenőlegesen lefölözésre kerülnek,

20.5.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/20

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

20.5.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/22

(1)

A 2454/93/EGK rendelet 173-177 cikke úgy rendelkezik, hogy a rendelet 26. mellékletben említett termékek vámértékének meghatározása céljából a Bizottságnak minden felsorolt vámtarifaszámhoz egységértéket kell megállapítania.

(2)

A fent említett cikkekben előírt szabályoknak és feltételeknek a 2454/1993/EGK rendelet 173. cikkének (2) bekezdése szerint a Bizottsággal közölt tényezőkre való alkalmazásának eredményeként a szóban forgó termékekre vonatkozóan az e rendelet mellékletében megadott egységértékeket kell megállapítani,

20.5.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/28

(1)

A zab egyike a gabonafélék piacának közös szervezése alá tartozó termékeknek. Ugyanakkor nem tartozik azok közé az 1766/92/EGK rendelet 4. cikkében említett alapvető gabonafélék közé, amelyekre intervenciós felvásárlás van előírva.

(2)

A zab fontos és hagyományos termény Finnországban és Svédországban, amely jól alkalmazkodik az ott uralkodó éghajlati körülményekhez. Termesztése messze meghaladja ezeknek az országoknak a szükségleteit, minek következtében a többletet kénytelenek harmadik országok piacain értékesíteni. A Közösséghez való csatlakozás semmit nem változtatott a már korábban kialakult helyzeten.

(3)

A zab termesztésének esetleges csökkentése Finnországban és Svédországban más, az intervenciós rendszer alá tartozó gabonafélék, különösen az árpa javára történhetne. Az árpa piacát mind a két említett országban, mind a Közösség egészében túltermelés jellemzi. A zab termesztéséről az árpáéra történő áttérés csak súlyosbítaná ezt a túlkínálati helyzetet. Ebből adódóan célszerű továbbra is biztosítani a zab exportálhatóságát harmadik országok felé.

(4)

A zabra adható az 1766/92/EGK rendelet 13. cikke szerinti visszatérítés. Finnország és Svédország földrajzi helyzete ezeket az országokat az export szempontjából a többi tagállamhoz képest kevésbé kedvező pozícióba hozza. Visszatérítés rögzítése a jelzett 13. cikk alapján elsősorban az ezen többi tagállam területéről induló export számára előnyös. Ennek következtében arra kell számítani, hogy a zab termesztését Finnországban és Svédországban egyre inkább felváltja az árpa termesztése. Várható tehát, hogy a következő gazdasági években Finnországban és Svédországban nagy mennyiségű árpa intervenciós célú felajánlására kerül sor az 1766/92/EGK rendelet 4. cikkének megfelelően, amelynek egyetlen értékesítési lehetősége a harmadik országokba irányuló kivitel. Ezek az intervenciós készletekből történő exportértékesítések költségesebbek a közösségi költségvetés számára, mint a közvetlen export.

(5)

Egy az 1766/92/EGK rendelet 6. cikke szerinti különleges intervenciós intézkedés lehetővé teszi az ilyen többletköltségek elkerülését. Az ilyen intervenció megvalósulhat olyan intézkedések formájában, amelyek a finnországi és svédországi zabpiac helyzetének megkönnyítésére irányulnak. A jelen körülmények között a legalkalmasabb intézkedés a pályázat alapján történő visszatérítés-nyújtás, amely csak az e két országban termesztett és onnan exportált zabra vonatkozik.

(6)

A jelzett intézkedés jellegére és céljára tekintettel helyénvaló alkalmazni – a szükséges változtatásokkal – az 1766/92/EGK rendelet 13. cikkét, valamint az ennek végrehajtására szolgáló rendeleteket, így különösen az 1766/92/EGK tanácsi rendeletnek az export-visszatérítések megadása, valamint a gabonaágazatban zavar esetén foganatosítandó intézkedések tekintetében való alkalmazásának egyes szabályait megállapító, 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendeletet (2).

(7)

Az 1501/95/EK rendelet egyéb kötelezettségek mellett kötelezővé teszi a pályázat nyertese számára, hogy kiviteli engedélyért folyamodjék, és hogy biztosítékot nyújtson. Meg kell állapítani az említett biztosíték összegét.

(8)

A szóban forgó gabonát ténylegesen azokból a tagállamokból kell exportálni, amelyek tekintetében a különleges intervenciós intézkedés alkalmazására sor került. Erre tekintettel a kiviteli engedélyek használatát korlátozni szükséges egyrészt az azon tagállamokból induló exportra, amelyekben az engedélyt igényelték, másrészt pedig a Finnországban és Svédországban termesztett zabra.

(9)

Annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt egyenlő elbánásban részesüljön, elő kell írni, hogy a kiadott engedélyek érvényességi időtartama azonos legyen.

(10)

Az exportpályáztatási eljárás megfelelő lefolytatása szükségessé teszi egy minimális mennyiség, valamint az illetékes szervekhez benyújtott ajánlatok továbbítására irányadó határidő és forma előírását.

(11)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

a)

legalább 1 000 tonnás mennyiségre vonatkozik;

b)

a pályázó írásos kötelezettségvállalást mellékel hozzá, amelyben leszögezi, hogy az ajánlat kizárólag a Finnországban és Svédországban termesztett zabra vonatkozik, amelyet Finnországból, illetve Svédországból fognak exportálni.

—

Asetus (EY) N:o …/2004 – Todistus on voimassa ainoastaan Suomessa ja Ruotsissa,

—

Förordning (EG) nr …/2004 – Licensen giltig endast i Finland och Sverige.

20.5.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/31

20.5.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/32

(1)

A rizsre vonatkozó behozatali vámokat a 963/2004/EK bizottsági rendelet (3) határozta meg.

(2)

Az 1503/96/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a vámtételek alkalmazási időszakában az importvámok számított átlaga tonnánként 10 euróval magasabb vagy alacsonyabb, mint az érvényes vám, akkor a Bizottság gondoskodik a szükséges kiigazításról. Az említett eltérés felmerülése miatt a 963/2004/EK rendeletben rögzített importvámokat ki kell igazítani,

20.5.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/35

(1)

2003. augusztus 21-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3) közzétett értesítés útján (eljárás megindításáról szóló értesítés) a Bizottság bejelentette egy szubvenció-ellenes eljárás megindítását tekintettel bizonyos Indiából származó grafitelektród-rendszerek Közösségbe való importjára.

(2)

Az eljárás a bizonyos grafitelektród-rendszerek teljes közösségi termelésének jelentős hányadát – jelen esetben több mint 50 %-át – képviselő termelők nevében eljáró Európai Szén- és Grafitszövetség (ECGA) által 2003 júliusában benyújtott panaszt követően kezdődött. A panasz egyértelmű bizonyítékot szolgáltatott az említett termék támogatására és az abból eredő vagyoni kár meglétére, mely tények elegendőnek bizonyultak a szubvenció-ellenes eljárás megindításának jogosságához.

(3)

Az eljárás megindítását megelőzően, valamint az alaprendelet 10. cikke (9) bekezdésének megfelelően, a Bizottság értesítette India kormányát (a továbbiakban: IK) egy megfelelően dokumentált panasz kézhezvételéről, mely arra hivatkozik, hogy bizonyos Indiából származó grafitelektród-rendszerek szubvencionált importja vagyoni kárt okozott a közösségi iparágban. India kormányát felkérték konzultációra a panasz tartalmára vonatkozó helyzet tisztázása, és közös megegyezésen alapuló megoldás elérése érdekében. Miközben konzultáció iránti megkeresés az IK részéről nem történt, az IK írásbeli észrevételeinek kézhezvétele a közösségi iparág által elszenvedett vagyoni kárra és a szubvencionált importra vonatkozó panaszban foglalt állításokról megtörtént.

(4)

Az ugyanazon, Indiából származó terméknek a Közösségbe történő importjára vonatkozó párhuzamos dömpingellenes vámeljárás bevezetését értesítés útján közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjának (4) aznapi számában.

(5)

A Bizottság hivatalosan értesítette a panasz előterjesztőjét és más, az eljárás megindításában köztudottan érdekelt és ismert közösségi termelőket, exportőröket, importőröket, felhasználókat és szállítókat. A közvetlenül érintett feleknek lehetőséget adtak, hogy írásban ismertessék álláspontjukat, és meghallgatásért folyamodjanak az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül.

(6)

A két indiai exportőr, az IK, valamint a közösségi termelők, felhasználók és importőrök/kereskedők írásban ismertették álláspontjukat. Az összes félnek, akik a megadott határidőn belül meghallgatást kértek, és meg is indokolták azt, lehetőséget adtak a meghallgatásra.

(7)

Figyelembe véve a nem kapcsolódó importőrök nagy számát a Közösségen belül, az alaprendelet 27. cikkével összhangban szükséges volt annak megvizsgálása, hogy kell-e mintavételi eljárást alkalmazni. Annak érdekében, hogy a Bizottság dönthessen a mintavételi eljárás alkalmazásának szükségességéről, és amennyiben igen, a minta kiválasztásáról, az alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdése értelmében az összes ismert nem kapcsolódó importőrt felkérték arra, hogy az eljárás megindításától számított 15 napon belül nevezzék meg magukat, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat a Bizottság rendelkezésére bocsássák a 2002. április 1. és 2003. március 31. közötti időszakra vonatkozóan. Csak két nem kapcsolódó importőr egyezett bele a mintavételi eljárásban való részvételbe és bocsátotta rendelkezésre a kért alapinformációkat a megadott határidőn belül. Következésképpen a mintavétel alkalmazását nem tekintették szükségesnek ezen eljárás folyamán.

(8)

A Bizottság kérdőíveket küldött az összes ismert és érintett félnek, a fentiekben említett két nem kapcsolódó importőrnek és az összes többi vállalatnak, melyek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül megnevezték magukat, valamint India kormányának is.

(9)

Két indiai exportáló termelőtől, a két közösségi panasztevőtől, nyolc felhasználó vállalattól és a két, a fentiekben említett nem kapcsolódó importőrtől érkezett válasz. Ezenkívül egy felhasználó vállalat készített néhány mennyiségi információt tartalmazó írásbeli beadványt, és két felhasználói szövetség juttatott el írásbeli beadványt a Bizottságnak.

(10)

A Bizottság a közösségi érdekeket sértő támogatás ideiglenes meghatározásához szükségesnek tartott minden információt felkutatott és ellenőrzött. Ellenőrző látogatásokat tett a következő vállalatok helyszínein:

(11)

A támogatás és a kár megállapítására irányuló vizsgálat 2002. április 1. és 2003. március 31. között (a továbbiakban: vizsgálati időszak) zajlott. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálati ideje 1999 és a vizsgálati időszak vége között (továbbiakban: figyelembevételi időszak) zajlott.

(12)

Az érintett termék a grafitelektródok és/vagy az ilyen elektródok esetében használt elektród-kötőelemek, akár együtt, akár külön-külön importálják ezeket. A grafitelektród kerámiaipari eljárással előállított vagy extrudált grafitrúd. E henger mindkét végére csavarmenetes, kúpos „foglalatot” alakítanak ki oly módon, hogy két vagy több elektród egymáshoz illeszthető, és így egy rúd építhető. Egy szintén grafitból készült kapcsoló elemmel lehet két csatlakozó részt összeilleszteni. Ennek az elemnek elektród-kötőelem a neve. Mind a grafitelektródot, mind az elektród-kötőelemet általában előre összeállított kiszerelésben, grafitelektród-rendszerként értékesítik.

(13)

Az ilyen elektródok esetében használt grafitelektródok és elektród-kötőelemek a kőolajipar egyik melléktermékének, a petrolkoksznak, valamint kőszénkátrány-szuroknak a felhasználásával készülnek. Az előállítási folyamat hat lépésből áll, úgy mint: formázás, égetés, impregnálás, újraégetés, grafitosítás és megmunkálás. A grafitosítási folyamat során a terméket elektromos úton 3 000oC fölé melegítik és fizikailag grafittá alakítják, ami a szén kristályos módosulata: egyedülállóan kis elektromos, de nagy hővezető képességgel rendelkező anyag: magas hőmérsékleten mutatott nagyfokú szilárdsága és teljesítőképessége alkalmassá teszi elektromos ívkemencében való felhasználását. Egy grafitelektród-rendszer gyártási időtartama hozzávetőlegesen két hónap. A grafitelektród-rendszerek esetében nincsenek helyettesítő termékek.

(14)

Grafitelektród-rendszereket acéltermelők használnak a „miniacélművek” néven is emlegetett elektromos ívkemencékben, elektromos áramvezetőként, acél újrafeldolgozni kívánt ócskavasból történő előállításához . Az ilyen elektródokhoz használt grafitelektródok és elektród-kötőelemek közül csak azok tartoznak e vizsgálat körébe, amelyeknek látszólagos térfogatsúlya 1,65 g/cm3 vagy több, és elektromos ellenállása 6,0 μΩ.m vagy kevesebb. Azok a grafitelektród-rendszerek, amelyek megfelelnek ezeknek a műszaki jellemzőknek, rendkívül nagy áramteljesítmény-hasznosításúak.

(15)

Egy indiai exportőr kijelentette, hogy néhány esetben az érintett terméket anélkül állította elő, hogy kiváló minőségű tűkokszot használt volna, amely első osztályú petrolkoksz, és amelyet e társaság szerint, a panasztevők a (12) és (14) bekezdésben említett előírások értelmében elengedhetetlennek tartottak a termék előállításához. Éppen ezért a fenti exportőr azzal a követeléssel lépett fel, hogy az ilyen elektródokhoz használt, kiváló minőségű tűkoksz felhasználása nélkül készült grafitelektródok és elektród-kötőelemek a vizsgálatból legyenek kizárva. Valóban különböző minőségű petrolkokszot lehet felhasználni a grafitelektród-rendszer előállítására. Azonban, a felhasznált nyersanyagoktól függetlenül, a végtermék fizikai és műszaki jellemzői, valamint végső felhasználása az, ami meghatározza a termék pontos leírását. Amennyiben az Indiából származó és a Közösségbe importált elektródokhoz felhasznált grafitelektródok és elektród-kötőelemek a termék pontos leírásában megadott fizikai és műszaki jellemzőknek megfelelnek, azokat érintett terméknek kell tekinteni. Következésképpen a követelést visszautasították.

(16)

Az Indiából a Közösségbe exportált termék, az Indiában előállított és forgalmazott hazai termék, valamint a közösségi termelők által a Közösség területén gyártott és forgalmazott termék ugyanolyan fizikai és technikai jellemzőkkel rendelkezik, valamint ugyanolyan az alkalmazási köre, ennek következtében az alaprendelet 1. cikkének (5) bekezdése értelmében hasonló terméknek tekintendő.

(17)

A panaszban leírt információk és a Bizottság kérdőívére adott válaszok alapján a következő öt program, mely exporttámogatást vonhat magával, került kivizsgálásra:

(18)

A fent meghatározott i., ii., iii., iv., v. programok az 1992-es Külkereskedelmi törvényen alapulnak (Fejlesztés és szabályozás), mely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba. A Külkereskedelmi törvény feljogosítja India kormányát az export- és importpolitikára vonatkozó értesítések kibocsátására, melyek a Kereskedelmi Minisztérium által ötévenként kiadott és rendszeresen frissített Export- és importpolitika című dokumentumban kerülnek összefoglalásra. Az ennek az ügynek a vizsgálati időszakára vonatkozó Export- és importpolitika című dokumentum a 2002. április 1-jétől2007. március 31-ig terjedő ötéves tervet tartalmazza. Ezenkívül India kormánya megállapítja az India külkereskedelmi politikáját meghatározó eljárásokat, melyeket a folyamatosan frissített Eljárási kézikönyv – 2002. április 1. – 2003. március 31. (1. kötet) című dokumentumban tesz közzé.

(19)

A 2002. április 1. és 2007. március 31. közötti időszakot felölelő Export- és importpolitika című dokumentumból világosan kitűnik, hogy az ezen politika hatályba lépése előtt kibocsátott licencek/ igazolások/ engedélyek továbbra is, és a vizsgálati időszak alatt is, hacsak másként nem rendelkeznek, érvényben maradnak arra a célra, melyre az ilyen licencet/ igazolást/ engedélyt kibocsátották.

(20)

A 2002. április 1. és 2007. március 31. közötti időszakot felölelő Export- és importpolitika és az Eljárási kézikönyv – 2002. április 1.–2007. március 31. (1. kötet) című dokumentumokkal összefüggésben ebben a szövegben a fent említett i.–iv. vizsgálati programok jogi alapjára vonatkozóan további hivatkozások találhatók.

(21)

Az v. pontban meghatározott jövedelemadó-mentesség a Pénzügyi törvénnyel évenként módosított 1961-es Jövedelemadó törvényen alapul.

(22)

Az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésének b) pontja előírja, hogy olyan fejlődő országok esetében, melyek a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjai, és melyeket megemlítenek a Támogatások és Kiegyenlítő Intézkedések egyezményében (ASCM), valamint olyan országok esetében, melyek a Kereskedelmi Világszervezet tagjai, és amelyekben teljesen felszámolták az exporttámogatásokat, az importra alkalmazott 3 %-os de minimis támogatási küszöbérték a WTO-megállapodás hatályba lépésének napjától számított nyolcadik év elteltével érvényét veszti. Mivel a fent említett megállapodás 1995. január 1-jén lépett hatályba, ez a támogatási küszöbérték már nem alkalmazható. A jelenleg a fejlődő országokban az importra alkalmazott de minimis támogatási küszöbérték 2 %, ahogy azt az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésének a) pontja meghatározza. Az ASCM VII. mellékletében leírt országok esetében alkalmazott 3 %-os de minimis támogatási küszöbérték alkalmazásával párhuzamosan az EU-gyakorlat az említett országok esetében egyéni támogatási programonként 0,3 %-os de minimis támogatási küszöbértéket is alkalmazott. Mivel az ASCM VII. mellékletében leírt országok esetében a különleges de minimis támogatási küszöbérték már nem alkalmazható, az egyéni támogatási programra vonatkozó küszöbérték sem kerül a továbbiakban alkalmazásra.

(23)

A DEPB 1997. április 1-jén lépett hatályba a Vámhatósági értesítés 34/97. számában. A program részletes leírását az Export- és importpolitika 4.3.1–4.3.4 bekezdése, valamint az Eljárások kézikönyve 4.37–4.53 bekezdése tartalmazza. A DEPB az 1997. március 31-én befejezett Passbook-program jogutódja. Kezdetben kétféle DEPB létezett: előexport alapú és utóexport alapú DEPB.

(24)

India kormánya kiemelte, hogy az előexport alapú DEPB 2000. április 1-jén el lett törölve, ezáltal a vizsgálati időszak szempontjából nem lehet releváns. Megállapították, hogy egyik vállalat sem részesült az előexport alapú DEPB-juttatásból, és ezért nem szükséges az előexport alapú DEPB kiegyenlíthetőségének megállapítása. Ebből kifolyólag e program elemzése csak az utóexport alapú DEPB-en alapul.

(25)

Az utóexport alapú DEPB-t exportra gyártók vagy exportkereskedők (azaz kereskedők) vehetik igénybe.

(26)

A program értelmében bármely exportőr folyamodhat hitelért, mely az exportált késztermék értékének a százalékában kerül kiszámításra. Az indiai illetékesek a standard input-output normák (SION) alapján ilyen DEPB-hitelarányt állapítottak meg a legtöbb termékre, az érintett termék tekintetében is. A kiutalt hitel összegét tartalmazó engedély kibocsátására automatikusan sor kerül a kérelem kézhezvételét követően.

(27)

Az utóexport alapú DEPB az ilyen hitelek igénybevétele esetén lehetővé teszi az alkalmazandó vám ellensúlyozását minden rákövetkező import esetében, kivéve az importmegszorítás vagy importtilalom alá eső áruk esetében. Az ilyen hitellel importált áruk azt követően a hazai piacon (értékesítésiadó-köteles) forgalmazhatók vagy más módon felhasználhatók.

(28)

A DEPB-engedélyek szabadon átruházhatók, ezért gyakran eladják őket. A DEPB-engedély, melynek kezelési költsége a kiutalt hitel 0,5 %-a, a kiállítás napjától számított 12 hónapig érvényes. Ennek megfelelően a 2001. április 1. és 2003. március 31. közötti kétéves időszakban kiállított engedélyek a vizsgálati időszakban vagy értékesítésre vagy pedig importvám ellensúlyozására voltak hozzáférhetőek.

(29)

A vizsgálati időszakot megelőzően, azaz 2002. március 31-ig bezárólag, a DEPB-engedély bemutatása lehetővé tette egy általános importvám ellensúlyozását az engedély névértékéig terjedő összegig. Ezenfelül a DEPB-engedély egy másik vám, nevezetesen egy speciális kiegészítő vámtétel (SAD) alóli mentességet is lehetővé teszi. A SAD az Indiába importált legtöbb áru, így az érintett termék esetében is a vámérték ad valorem 4 %-ában került megállapításra. Míg e program értelmében a SAD alóli mentesség a DEPB-engedély bemutatásától függött, a megtakarított SAD-összeg nem került levonásra az engedélyben biztosított hitel összegéből. Ezáltal a DEPB-engedély névértékén túl kiegészítő gazdasági haszon halmozódott fel a DEPB-programban.

(30)

A vizsgálati időszak kezdetétől fogva, 2002. április 1-jétől, India kormánya a DEPB-program értelmében eltörölte a SAD alóli mentességet. Ennélfogva a vizsgálati időszak alatt semmilyen SAD-ellensúlyozást nem vontak le az importőr által bemutatott DEPB-engedélyre kapott hitelből. Figyelembe véve a programban bekövetkező ezen változást, és az előzőleg a SAD-mentességgel elérhető gazdasági előny exportőröknek történő kompenzálását, India kormánya 2002. április 1-jei hatállyal a SION módosításával növelte a DEPB-rátákat az érintett termékre vonatkozóan. Kérésre India kormánya utólagos hiteleket bocsátott ki a 2002. április 1. előtt használatos engedélyekre azért, hogy a felülvizsgált DEPB-ráta szintjére emelje a biztosított hitel mértékét.

(31)

Amikor egy vállalat árut exportál, arra hitelt kap, mely különböző áruk jövőbeli importjára kifizetendő jóváhagyott vám kiegyenlítésére használható fel, vagy pedig egyszerűen a nyílt piacon értékesíthető.

(32)

A hitel mértéke a SION-ráták alapján automatikusan kiszámításra kerül függetlenül attól, hogy felhasználandó anyagok importálásra kerültek-e, fizettek-e rá vámot, illetve hogy a felhasználandó anyagokat valóban exporttermelésre használták-e és ha igen, milyen mennyiségben. Valójában egy vállalat a múltbeli exportok alapján követelhet engedélyt függetlenül attól, hogy más forrásokból is importál-e vagy vásárol-e árukat. A DEPB-hitelek támogatások, ezért anyagi hozzájárulásnak tekintendők. Ezen hitelek magukban foglalják a pénzeszközök közvetlen átadását, mert értékesítés útján készpénzzé alakíthatók, illetve a vám ellensúlyozására fordíthatók, így India kormánya arra kényszerül, hogy elengedje a bevételeket, amelyet egyébként meg kellene fizetni.

(33)

Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja kivételt tesz lehetővé, többek között a vámkedvezmény és a helyettesítő vámkedvezmény-programok alól, melyek megegyeznek az I. melléklet i. pontjában, a II. mellékletben (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai) és a III. mellékletben (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) lefektetett szigorú szabályokkal.

(34)

Ebben az esetben az exportőr nem kötelezhető a vámmentesen importált áruknak a termelési folyamatban történő felhasználására, és a hitel összege nem a jelenleg használt felhasználandó anyagokhoz viszonyítva kerül kiszámításra.

(35)

Ezenkívül nincs olyan program vagy eljárás, amely megerősítené azt, hogy milyen felhasználandó anyagok kerültek felhasználásra az exportált termék előállítása során, valamint hogy előfordult-e importvám-többletfizetés az alaprendelet I. mellékletének i.) pontja, II. és III. melléklete értelmében.

(36)

Végül, az exportőrök jogosultak a DEPB által elérhető gazdasági előnyre függetlenül attól, hogy importálnak-e felhasználandó anyagot vagy sem. Gazdasági előny elérése érdekében elegendő, hogy az exportőr egyszerűen árut exportál felhasználandó anyagot importáltálásának bizonyítása nélkül. Ily módon azok az exportőrök is, akik helyi szinten szerzik be a felhasználandó anyagot és nem importálnak semmilyen árut, melyet felhasználandó anyagként használnának, jogosultak a DEPB által elérhető gazdasági előnyökre. Ebből eredően az utóexport alapú DEPB nem teljesíti az alaprendelet I.–III. mellékletének kritériumait.

(37)

Az i. az importált felhasználandó anyagok az előállítási folyamat során történő felhasználásra kerülése, és ii. az alaprendelet II. melléklete értelmében egy ellenőrző rendszer felállítása követelmények hiányában az utóexport alapú DEPB az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja ii. alpontja értelmében, nem tekinthető vámkedvezmény-, illetve helyettesítő vámkedvezmény-programnak (III. melléklet).

(38)

Mivel a (33) preambulumbekezdésben említett, a vámkedvezmény- és helyettesítő vámkedvezmény-program támogatásának meghatározására vonatkozó kivétel nem alkalmazandó, a többletelengedés kérdése nem merül fel, és a kiegyenlíthető támogatás a rendszerint minden importra köteles összes importvám elengedéseként határozható meg.

(39)

Mivel India kormányának anyagi hozzájárulása gazdasági előnyöket ruház a DEPB-engedély tulajdonosára, és mivel a kormány bevétele, amelyet egyébként meg kellene fizetni, elengedésre kerül, a program támogatást képez. Ez a támogatás az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdése a) pontja értelmében, jogilag az exportteljesítménytől függ, mert, ahogy a fentiekből kitűnik, csak export útján érhető el. A támogatást tehát specifikusnak és kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(40)

A vállalatok gazdasági előnye az engedélyekben biztosított, a vizsgálati időszak folyamán felhasznált vagy átruházott (értékesített) hitelösszeg alapján került kiszámításra. Annak érdekében, hogy az elengedett bevétel összegének a kiszámítása a lehető legpontosabb legyen, különbséget kell tenni a vizsgálati időszak folyamán kiadott és használt engedélyek, a vizsgálati időszak folyamán kiadott és átruházott engedélyek, a vizsgálati időszak előtt kiadott és a vizsgálati időszak folyamán használt engedélyek, valamint a vizsgálati időszak előtt kiadott és a vizsgálati időszak folyamán átruházott engedélyek között.

(41)

Abban az esetben, ha az együttműködő exportáló termelő a vizsgálati időszak folyamán adta ki, és az alkalmazandó vám (a SAD-ot is beleértve) megfizetése nélkül áruexportra használta a DEPB-engedélyt, a gazdasági előny az elengedett összes importvám alapján, a szóban forgó DEPB-engedély követelésegyenlegéből levonva került kiszámításra.

(42)

Abban az esetben, ha a DEPB-engedély a vizsgálati időszak folyamán került kiadásra és lett átruházva (értékesítve), a gazdasági előny az engedélyben biztosított hitelösszeg alapján (névérték) került kiszámításra, tekintet nélkül az engedély eladási árára, mivel az engedély eladása egy tisztán kereskedelmi döntés következménye, mely nem módosítja a program révén szerzett gazdasági előny összegét (egyenértékű India kormánya pénzeszközeinek átadásával).

(43)

Abban az esetben, ha a DEPB-engedélyt a vizsgálati időszak előtt adták ki, és a vizsgálati időszak folyamán az együttműködő exportáló termelő az alkalmazandó vám megfizetése nélkül áru importálására használta, a gazdasági előny az elengedett összes importvám (a SAD-ot is beleértve) alapján a szóban forgó DEPB-engedély hitelegyenlegéből levonva került kiszámításra. Az vámok ellensúlyozására használt meglévő engedélyek helyébe kiadott kiegészítő engedélyeket, melyek a megnövekedett DEPB-hitelek következtében kerültek kiadásra, szintén figyelembe vették az India kormánya által elengedett bevételek összegének megállapításánál.

(44)

Abban az esetben, ha a DEPB-engedély a vizsgálati időszak előtt került kiadásra, és a vizsgálati időszak folyamán lett átruházva (értékesítve), megállapították, hogy ezen engedélyek a névértéküket meghaladó áron kerültek értékesítésre. Ez a díj az ilyen engedélyek által engedélyezett SAD alóli kiegészítő mentességgel magyarázható, ahogy a fentiekből is kitűnik. Az ezen engedélyek felvásárlói által importált termékek ismerete nélkül nem lehetséges az India kormánya részéről elengedett összes bevétel összegének megállapítása. Azonban óvatos becslések szerint, ennek az összegnek legalább az engedély eladási árával megegyezőnek kell lennie, mivel gazdasági szempontból nincs értelme az engedélyt a valós értékénél többért értékesíteni. Ennek következtében a gazdasági előny az engedély eladási ára alapján került kiszámításra.

(45)

Ahogy a (26) preambulumbekezdésben megállapításra került, a DEPB-programból eredő gazdasági előny az exportált késztermék értékén alapul, és nem a szállított, exportált, termelt vagy előállított mennyiség alapján kerül odaítélésre. Ezért az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdése értelmében a vizsgálati időszak során a támogatás kiszámított összegét a teljes exportárbevétel alapján osztották el. A gazdasági előny kiszámításakor az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontja értelmében a támogatásra való jogosultság megszerzése során szükségszerűen felmerülő díjak levonásra kerültek.

(46)

A vállalatok igényt tartottak arra, hogy a szakemberek számára kifizetett, valamint az értékesítési jutalék kifizetése és egyéb kiadások során felmerülő költségek kerüljenek levonásra a DEPB-programból eredő gazdasági előny kiszámításakor. Ebben a vonatkozásban megjegyzendő, hogy harmadik fél igénybevétele engedélyek vétele és értékesítése céljából tisztán kereskedelmi döntés, mely nem módosítja az engedélyekben biztosított hitel összegét. Mindenesetre az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontja értelmében csak a támogatásra való jogosultság megszerzése során szükségszerűen felmerülő költségek kerülnek levonásra. Mivel a fentiekben említett költségek nem szükségszerűen a támogatásra való jogosultság megszerzése során merülnek fel, az igényt elutasították.

(47)

A vállalatok azt is kijelentették, hogy a DEPB-engedélyükből eredő gazdasági előny egyéb bevételeket eredményezett, és így növekedett az általános adókötelezettségük, különösképpen a vállalati jövedelemadójuk. Ennélfogva igényt tartottak rá, hogy a DEPB-programból eredő gazdasági előnyből levonásra kerüljön a jelenleg fizetendő jövedelemadó összege.

(48)

Az a tény, hogy egy vállalat milyen módon használja fel a támogatási rendszer által ráruházott gazdasági előnyt, jelen esetben vagy olyan engedély felhasználásával, mely lehetővé tette az importvám ellensúlyozását, vagy pedig az engedélyek értékesítésével, különböző kihatással lehet a vállalat adózási helyzetére. Nem a vizsgálatot folytató hatóság feladata, hogy megvizsgálja, milyen hatással lehet egy ilyen gazdasági előny a vállalat adózási helyzetére. Ebből kifolyólag az igényt elutasították.

(49)

Mindkét együttműködő vállalat a vizsgálati időszak folyamán gazdasági előnyt szerzett e program keretében, és 14.5 % és 20.4 % közötti támogatásban részesült.

(50)

Az EPCG-programot 1992. április 1-jén jelentették be. A vizsgálati időszak alatt a programot a 28/97. számú és a 1997. április 1-jén hatályba lépő 29/97. számú vámhatósági értesítés szabályozta. A program részleteit a 2002/2007. Export és importpolitika 5. fejezete, valamint az Eljárási kézikönyv 5. fejezete tartalmazza.

(51)

A programban gyártó-exportőrök (azaz minden olyan indiai gyártó, aki exportál) vagy kereskedő-exportőrök (azaz kereskedők) vehetnek részt, ahol a „megkötés” a gyártók támogatása.

(52)

A program gazdasági előnyeinek kihasználása érdekében a vállalatnak be kell nyújtania az illetékes hatóságokhoz az importálandó tőkejavak típusára és értékére vonatkozó részletes adatokat. Attól függően, hogy a vállalat milyen szintű exportkötelezettséget kész vállalni, csökkentett vagy nulla behozatali vámtétel mellett importálhat tőkejavakat. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált tőkejavaket az exportálandó áruk előállítására kell használni. Az exportőr kérelmére engedélyt bocsátanak ki, amely preferenciális vámtételek mellett teszi lehetővé az importot. Az engedély megszerzéséhez kérelmezési díjat kell fizetni.

(53)

Az EPCG-engedély tulajdonosa hazailag is hozzájuthat a tőkejavakhoz. Ilyen esetben a tőkejavak hazai gyártója élhet az ilyen tőkejavak gyártásához szükséges alaktrészek vámmentes importja adta gazdasági előnnyel. Másik lehetőségként a hazai gyártó igényelheti a vélhető exportra szóló kedvezményt az EPCG-engedély tulajdonosának tőkejavakkel történő ellátását illetően.

(54)

Az EPCG-programban való részvétel érdekében exportkötelezettséget kell vállalni. Az exportkötelezettséget a tőkejavak felhasználásával gyártott vagy előállított áruk exportálásával kell teljesíteni, és ezen exportok értékének meg kell haladnia ugyanazon terméknek a vállalat által az előző három engedélyezett évben elért átlagos exportszintjét.

(55)

A közemúltban változás következett be a program feltételeiben az exportkötelezettség kiszámítását illetően. Az új szabályok értelmében a vállalatoknak nyolc év áll rendelkezésére az exportkötelezettség teljesítéséhez (az exportok összegének az importált tőkejavak teljes vámmentes értékének legalább hatszorosának kell lennie). Ez a változás azonban nem módosítja a program alapvető működését.

(56)

Az exportőr által fizetett csökkentett vagy nulla behozatali vámtétel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulása, mivel a máskülöben befolyó bevétel el van engedve, és a rendes körülmények között megfizetendő behozatali vámtételek csökkentésével vagy elengedésével a kedvezményezett gazdasági előnyben részesül. Az engedélyt kizárólag exportáruk iránti kötelezettségvállalással lehet megszerezni. Az EPCG-program olyan támogatás, amely az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében jogliag az exportteljesítménytől függ, és vélhetően specifikus, ezáltal kiegyenlíthető.

(57)

A vállalatok gazdasági előnyét az importált tőkejavakra kiszabott vám kifizetetlen összegei alapján számították ki olyan időszakra, amely az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az érintett termék iparágában az ilyen tőkejavak normális értékcsökkentési időszakát tükrözi. A bevett gyakorlat szerint a vizsgálati időszak alatti gazdasági előny nagyságát kamat hozzáadásával kiigazították a vizsgálati időszak alatt annak érdekében, hogy a gazdasági előny értékét időtállóan tükrözze, és ezáltal meghatározza a program teljes gazdasági előnyét a kedvezményezett számára. Tekintettel a támogatás egyszeri támogatáshoz hasonló természetére, a vizsgálati időszak alatt a vállalatspecifikus kereskedelmi kamatot tartották megfelelőnek. Az (53) preambulumbekezdésben leírtak szerint az EPCG-programból származó gazdasági előny az exportált késztermékek megnövekedett értékétől függ, és nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek szerint ítélik meg. Ebből adódóan az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a támogatás összegét a vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomhoz mérten osztották el.

(58)

A vizsgálati időszak alatt mindkét együttműködő exportőr részesült az EPCG-program nyújtotta gazdasági előnyből, és 0,1-0,3 %-os támogatást kaptak.

(59)

Az ALS-program 1977-78 óta működik. A program részleteit a Export és Importpolitika 4.1.1.- 4.1.7. bekezdése, valamint az Eljárási kézikönyv 4. fejezete tartalmazza.

(60)

Előzetes engedélyeket exportőrök, gyártó-exportőrök vagy kereskedő-exportőrők vehetnek igénybe, ahol a „megkötés” a gyártó(k) támogatása az exportálandó áruk előállításához felhasználandó anyagok vámmentes importja érdekében.

(61)

A program által engedélyezett importok mennyiségét az exportált késztermékek mennyiségének százalékaként határozzák meg. Az előzetes engedélyek az engedélyezett importok egységeit mennyiségük és értékük alapján mérik. Mindkét esetben a megengedett vámmentes vásárlások meghatározására használt arányszámokat a SION alapján a legtöbb termékre vonatkozóan megállapítják, beleértve az érintett terméket is. Az előzetes engedélyekben meghatározott felhasználandó anyagok olyan elemek, amelyeket a vonatkozó késztermék előállításához használnak.

(62)

Előzetes engedélyeket a következő esetekben lehet kiadni:

(63)

Az ellenőrzés folyamán megállapításra került, hogy egy gyártó-exportáló csak a fenti i) pontban említett ALS-eket (fizikai exportok) használta a vizsgálati időszak alatt. Ezért jelen vizsgálat keretein belül nem szükséges a fent említett ii), iii) és iv) kategóriák kiegyenlíthetőségének megállapítása.

(64)

Kizárólag az exportáló vállalatok kapnak olyan engedélyt, amelyek az importokra kiszabott vámok összegeinek kiegyenlítésére használhatók. Ebben a tekintetben a program az exportteljesítménytől függ.

(65)

A fentiek szerint megállapításra került, hogy az ASL-t a „fizikai exportok” tekintetében a vizsgálati időszak alatt egy vizsgált vállalat használta. A vállalat az ASL-t az exportált termékek felhasználandó anyagainak vámmentes importjaira használta.

(66)

Az indiai kormány kijelentette, hogy az ALS mennyiségi alapú program, és az engedély értelmében engedélyezett felhasználandó anyagok az exportok mennyiségeire vonatkoznak. Azt is javasolták, hogy bármilyen felhasználandó anyagot is importálnak az ALS keretén belül, ugyanazokat az felhasználandó anyagokat kell használni az exportálandó termékek gyártásához vagy a már exportált termékekhez használt felhasználandó anyag-készletek utántöltéséhez. Az indiai kormány szerint az importált felhasználandó anyagokat az exportőrnek kell felhasználnia, és ilyen felhasználandó anyagok nem értékesíthetők illetve nem szállíthatók át.

(67)

Megfelelő rendszer vagy eljárás azonban nem volt annak megerősítésére, hogy az exportált áruk előállítási folyamatában felhasználták-e az felhasználandó anyagokat, és ha igen, melyeket. A rendszer csak azt mutatja, hogy a vámmentesen importált árukat felhasználták az előállítási folyamatban függetlenül az áruk rendeltetési helyétől (hazai vagy exportpiac).

(68)

Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezése a) pontjának ii) alpontja kivételt említ többek között a vámkedvezmény és helyettesítő vámkedvezmény-rendszerek alól, amelyek igazodnak az alaprendelet I. mellékletének i) tételében, II. mellékletében (vámkedvezmény meghatározása és szabályai) és III. mellékletében (meghatározás és a helyettesítő vámkedvezmény szabályai) meghatározott szigorú szabályokhoz.

(69)

Megfelelő rendszer vagy eljárás hiányában annak megerősítésére, hogy mely felhasználandó anyagokat alkalmazták az exportálandó termék előállítási folyamatában, vagy hogy az alaprendelet I. melléklete i) tételének, II. és III. mellékletének értelmében történt-e importvám-többletfizetés, az ALS nem tekinthető engedélyezett vámkedvezmény vagy helyettesítő vámkedvezmény-rendszernek az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése a) pontjának ii) alpontja értelmében.

(70)

Mivel a fenti kivétel a (67) preambulumbekezdésben hivatkozott vámkedvezmény és helyettesítő vámkedvezmény-rendszerek támogatási meghatározásához nem alkalmazandó, nincs szó többlet-visszautalásról, és a kiegyenlíthető gazdasági előny a rendesen minden importra kivetett teljes vám visszautalása.

(71)

A vállalat gazdasági előnyét a vizsgálati időszak alatt használt engedélyekkel megadott hitel összege alapján számították ki. A (60) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az ALS keretén belüli gazdasági előny egyarát függ az exportált késztermékek mennyiségétől és értékétől. Ebből adódóan az alapszerződés 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a támogatás összegét a vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomhoz mérten osztották el. A gazdasági előny kiszámításakor az alapszerződés 7. cikkének (1) bekezdése a) pontja értelmében a támogatás megszerzéséhez szükséges díjakat levonták. Ilyen alapon a szerzett támogatás 0,2 % volt.

(72)

Beigazolódott, hogy egyik exportáló termelő sem található sem az EPZ-ben, sem pedig az EOU-ban. Ennek megfelelően a jelen vizsgálat szempontjából nem volt szükség további elemzésre.

(73)

A jövedelemadó-mentesség jogi alapja az 1961-es jövedelemadó törvény. A törvény, amelyet a pénzügyi törvény évente módosít, meghatározza az adók beszedésének alapját , valamint a különféle igényelhető mentességeket/levonásokat. A cégek által igényelhető mentességek között szerepelnek a törvény 10A, 10B és 80HHC szakaszában foglaltak, amelyek jövedelemadó-mentességet biztosítanak az exporteladásokból származó haszonra.

(74)

Az indiai kormány kijelentette, hogy 2003. március 31-től a jövedelemadó-mentesség eltörlésre került, és ezt bizonyítékokkal támasztotta alá. Amíg a program a vizsgálati időszak alatt gazdasági előnyt jelenthetett volna az érintett exportőrök számára, ez után az időpont után a program nem jár gazdasági előnnyel az exportáló vállalatokra nézve. Ilyen körülmények között, és az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében nem szükséges létrehozni a jövedelemadó-mentesség kiegyenlíthetőségét.

(75)

Az alaprendelet rendelkezéseinek megfelelően a kiegyenlíthető támogatások összege ad valorem kifejezve 14,6% és 20,9% a vizsgált exportáló termelőkre vonatkozóan. Mivel Indiával a teljes együttműködés szintje magas volt (az Indiából származó érintett termékek a Közösségbe történő exportjainak 100 %-a), az összes többi vállalatra a maradék támogatási árrést a legnagyobb egyedi árréssel, azaz 20,9 %-kal rendelkező vállalat szintjén határozták meg.

(76)

A Közösségen belül a hasonló terméket az SGL AG („SGL”) és az UCAR SA („UCAR”) több leányvállalata, úgy mint az UCAR SNC, az UCAR Electrodos Ibérica SL és a Graftech SpA gyártja, amelyek nevében a panaszt benyújtásra került. Az SGL és az UCAR termelőüzemei Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban találhatók.

(77)

A két panaszos közösségi termelőn, azaz az SGL-en és az UCAR-on túlmenően a hasonló terméket az 1999-es vizsgálati időszak alatt a Közösségben két másik termelő is gyártotta. E két másik termelő egyike fizetésképtelenné vált, és a német csődtörvény értelmében bírósági védelemhez kellett folyamodnia. Ez utóbbi vállalat 2002 novemberétől felfüggesztette a hasonló termék gyártását. Ez a két vállalat a panasszal kapcsolatban kifejezte támogatását, de a Bizottság felkérését a vizsgálatban való aktív közreműködésére vonatkozóan elutasította. A Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében a közösségi termelést a fent említett négy termelő biztosítja.

(78)

A két panaszos közösségi termelő megfelelően válaszolt a kérdőívre, és a vizsgálat során maximálisan együttműködött. A vizsgálati időszak alatt a közösségi termelés több mint 80 %-át képviselték.

(79)

Az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése és 10. cikkének (8) bekezdése értelmében ők alkotják a közösségi iparágat, és a továbbiakban „közösségi iparág”-ként történik rájuk hivatkozás.

(80)

Mivel az érintett terméknek csak két indiai exportáló termelője van, és mivel a közösségi iparág szintén csak két gyártóból áll, az Indiából származó érintett termék Közösségbe történő importjaival vagy a közösségi iparággal kapcsolatos adatokat indexálni kellett az alaprendelet 29. cikkében rögzített titoktartási szabályok betartása végett.

(81)

A közösségi fogyasztás a közösségi iparág közösségi piacon értékesített mennyiségei, a hozzáférhető legpontosabb bizonyítékok szerint más közösségi gyártók közösségi piacon értékesített mennyiségei, a két együttműködő indiai exportáló termelő közösségi piacon értékesített mennyiségei, az SGL együttműködéséből szerzett, Lengyelországból importált értékesített mennyiségek és a Közösségbe irányuló egyéb importok Eurostat által biztosított, szükség esetén megfelelően hozzáigazított adatai alapján került megállapításra.

(82)

Mindezek alapján az érintett termék közösségi fogyasztása 1999 és a vizsgálati időszak között 9 %-kal növekedett. Pontosabban szemléltetve 1999 és 2000 között 14 %-kal növekedett, 2001-ben 7 százalékponttal csökkent, 2002-ben további 1 százalékponttal csökkent, majd a vizsgálati időszakban 3 százalékponttal emelkedett. Mivel az érintett terméket elsősorban az elektroacél-iparban alkalmazzák, a fogyasztás mértékének alakulását kifejezetten ezen iparág gazdasági tendenciájához kell viszonyítani, amely 2000-ben erőteljesen felgyorsult, majd 2001-től kezdődően csökkenni kezdett.

(83)

Az Indiából származó érintett termék Közösségbe irányuló importjainak mennyisége 1999 és a vizsgálati időszak között 76 %-kal növekedett. Pontosabban szemléltetve 1999 és 2000 között az Indiából származó importok 45 %-kal, majd 2001-ben további 31 %-kal emelkedtek valamint 2002-ben és a vizsgálati időszak alatt ezen a szinten csaknem stagnáltak.

(84)

Az érintett országban az exportőrök piaci részesedése az érintett időszak alatt 3,4 százalékponttal (61 %-kal) növekedett, hogy a vizsgálati időszak alatt elérje a 8-10 %-os szintet. Először 1999 és 2000 között 1,5 százalékponttal, 2001-ben további 2 százalékponttal emelkedett, valamint 2002-ben és a vizsgálati időszak alatt ezen a szinten viszonylag állandó maradt. 1999-től a vizsgálati időszakig az érintett országból származó importok és piaci részesedések növekedése a fogyasztás 9 %-os növekedésével esett egybe.

(85)

1999 és a vizsgálati időszak között az Indiából származó érintett termék importjainak átlagos ára 2000-ben 2 %-kal, 2001-ben 8 százalékponttal növekedett, majd 2002-ben 9 százalékponttal csökkent, és ezen a szinten a vizsgálati időszak alatt stagnált. A vizsgálati időszak alatt az Indiából származó érintett termék átlagos importára 1 %-kal magasabb volt, mint 1999-ben.

(86)

Az említett termék összehasonlítható változatait összevetették az exportáló termelők és a közösségi iparág Közösségben használatos átlagos eladási áraira vonatkozóan. Ennek érdekében a közösségi iparág nem kapcsolódó vásárlóknak kiszabott, kedvezményektől és adóktól mentes gyártelepi árait összehasonlították az indiai exportáló termelők CIF közösségi határparitáson számított áraival, amelyeket megfelelően hozzáigazítottak a behozatal utáni költségekhez. Az összehasonlítás kimutatta, hogy a vizsgálati időszak alatt a Közösségben értékesített Indiából származó érintett termék ára 6,5-12,2 %-kal alacsonyabb volt a közösségi iparág árainál.

(87)

Hangsúlyozni kell, hogy ezek az árkülönbözetek nem adnak teljes képet a támogatott importoknak a közösségi ipar áraira irányuló hatásáról, mivel árleszorítás és árszuppresszió egyaránt tapasztalható volt — mint ahogy látható a vizsgálati időszak alatt a közösségi iparág által elért viszonylag alacsony nyereségen —, miközben támogatás nélkül jóval magasabb nyereséget várhatott volna.

(88)

Az alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság megvizsgált minden olyan vonatkozó gazdasági tényezőt és mutatót, amely befolyásolta a közösségi iparág helyzetét.

(89)

Bizonyos kármutatók helyes értékelése érdekében szükség volt az UCAR-ra vonatkozó néhány adat megfelelő összevonására az UCAR közösségi termelési leányvállalatainak adataival (lásd (76) preambulumbekezdést).

(90)

A Bizottság különös figyelmet fordított a két panaszos közösségi termelő korábbi versenyellenes magatartásából adódó kármutatók minden lehetséges következményére. A Bizottság nevezetesen biztosította, hogy a kárfelmérés kiindulópontja (1999) mentes volt minden versenyellenes gyakorlattól (lásd (121), (122), (125) preambulumbekezdést alább). Ezen túlmenően a közösségi iparág költségei és nyereségessége meghatározása során a Bizottság egyértelműen kérte és igazolta, hogy a versenyhatóságok által kirótt büntetésekkel kapcsolatos kifizetések közvetlen költsége, vagy az abból származó bármilyen közvetett költség (beleértve a finanszírozási költségeket) egyértelműen ki volt zárva annak érdekében, hogy a nyereséget úgy állapítsa meg, hogy az ne tartalmazzon semmilyen ilyen jellegű különleges kiadást.

(91)

A közösségi iparág termelése 2000-ben 14 %-kal növekedett, 2001-ben 16 százalékponttal, majd 2002-ben további 4 százalékponttal csökkent, és a vizsgálati időszak alatt 5 százalékponttal emelkedett. A 2000-ben tapasztalt ugrásszerű növekedés a jó gazdasági légkörnek volt köszönhető, amely abban az évben egyben növekedő kapacitás-kihasználtsági arányt is eredményezett.

(92)

2000-ben a termelési kapacitás kb. 2 %-kal csökkent, és 2001-ben ezen a szinten maradt. 2002-ben és a vizsgálati időszak alatt a termelési kapacitás 5 illetve 2 százalékponttal tovább csökkent. A vizsgálati időszak alatt a termelési kapacitás 9 %-kal alacsonyabb volt, mint 1999-ben, elsősorban az egyik közösségi termelőüzem működésének ideiglenes felfüggesztése eredményeként, amely az egész vizsgálati időszak alatt érvényben volt.

(93)

A kapacitás-kihasználtság 1999-ben 70 %-os szintről indult, majd 2000-ben 81 %-ra emelkedett az erős kereslet hatására, különösképpen az elektroacél-iparban. 2001-ben és 2002-ben 70%-os szintre esett vissza, majd a vizsgálati időszak alatt 76 %-ra emelkedett.

(94)

A vizsgálat kimutatta, hogy a fent említett üzem működésének felfüggesztése mögött álló gazdasági problémák hátterében számos ok áll, amelyek közül a két legjelentősebb a következő: i) az országban az elektromos áram árával együtt járó magas termelési költségek, és ii) az Indiából származó támogatott importokból adódó verseny. Mivel az egyik okot a másiktól igen nehéz elkülöníteni, a Bizottság megvizsgálta, hogy mi lehetett volna a kapacitás és a kapacitás-kihasználtság tendenciája 2002-ben és a vizsgálati időszakban, ha az üzem működését nem függesztették volna fel. A termelés mértéke változatlan maradt a szimulációban, mivel az adott közösségi termelő más termelőüzemei a hiány pótlása érdekében növelték termelékenységüket. Az alábbi táblázatból látható, hogy ha az üzem működését nem függesztették volna fel, akkor mind a termelési kapacitás, mind a kapacitás-kihasználtság a teljes közösségi iparágban az 1999-es szinthez nagyon közel lett volna a vizsgálati időszakban.

(95)

A vizsgálati időszak alatt a késztermékek leltárai a közösségi iparág teljes termelési mennyiségének kb. 3 %-át tették ki. A közösségi iparág zárókészleteinek szintje az érintett időszakban általánosan növekedett, és a vizsgálati időszakban az 1999-es érték kb. ötszöröse volt. A vizsgálat azonban azt mutatja, hogy a leltározott tételek alakulása nem tekinthető a közösségi iparág gazdasági helyzetének különösen releváns mutatójának, mivel a közösségi termelők általában rendelésre termelnek, ezért a készletek rendszerint olyan áruk, amelyek vásárlók részére feladásra várnak.

(96)

A közösségi iparág saját termékeinek eladásai a nem kapcsolódó vásárlók részére a közösségi piacon 1999 és a vizsgálati időszak között 1 %-kal visszaesett. Pontosabban szemléltetve 2000-ben 16 %-kal ugrásszerűen megnőttek, 2001-ben 17 százalékponttal, majd 2002-ben újabb 5 százalékponttal csökkentek, később a vizsgálati időszak alatt újra emelkedtek 5 százalékponttal. Az értékesített mennyiség alakulása jól tükrözi az elektroacél-iparban a gazdasági tendenciát, amely a 2000-es fellendülés után 2001-ben és 2002-ben csökkenő irányba mozdult.

(97)

2000-ben csekély kezdeti 1 százalékpontos növekedés után 2002-ig a közösségi iparág piaci részesedése jelentősen csökkent. A közösségi iparág 2001-ben 6,5 százalékpont piaci részesedést, majd 2002-ben újabb 2,8 százalékpontot veszített, miután a vizsgálati időszak alatt 1,9 százalékpontot visszaszerzett. Az 1999-es értékkel összehasonlítva a vizsgálati időszakban a közösségi iparág piaci részesedése 6,3 százalékponttal, avagy a mutatók tekintetében 9 %-kal alacsonyabb volt.

(98)

1999 és a vizsgálati időszak között, amikor a közösségi fogyasztás 9 %-kal növekedett, a közösségi iparág értékesített mennyisége a közösségi piacon 1 %-kal visszaesett. Fent is látható, hogy a közösségi iparág 6,3 százalékpontot vesztett piaci részesedéséből, miközben ugyanazon időszak alatt a támogatott importok 3,4 százalékponttal növelték piaci részesedésüket.

(99)

1999 és a vizsgálati időszak között a közösségi iparág foglalkoztatási szintje kb. 17 %-kal csökkent. A munkaerő 2000-ben 1 %-kal, 2001-ben pedig 5 százalékponttal visszaesett. 2002-ben és a vizsgálati időszakban 9, illetve 3 százalékpontos visszaesés következett be, amelynek legfőbb oka az egyik közösségi termelői üzem működésének felfüggesztése, valamint a munkaerő egy részének átcsoportosítása nyereségesebb üzletágakba.