Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

Ágazati kezdeményezések és az EU általános versenyképessége

(feltáró vélemény az EU Tanácsa magyar elnökségének felkérésére)

(C/2024/6871)

Előadó:

András EDELÉNYI

Társelőadó:

Guido NELISSEN

Tanácsadó:	Benjamin DENIS (a II. Csoporthoz tartozó társelőadó felkérésére)

Felkérés:	az EU Tanácsának magyar elnöksége, 2024.3.14.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szakbizottság:	Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága
Elfogadás a plenáris ülésen:	2024.9.18.
Plenáris ülésszak száma:	590.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	153/2/0

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

A versenyképességi szempontok köre a közelmúltbeli válságok és geopolitikai fejlemények miatt gyorsan változik, ami hatással van a világgazdaságra. A versenyképesség termelékenységi és hatékonysági elemeit mára a fenntarthatóság, az intelligens jelleg és a reziliencia szempontjai egészítik ki. A jövőt szolgáló megoldások kialakításához erős ipari bázisra van szükség.

1.2.

Az ágazati/vertikális politikák egyre fontosabbá válnak, iránymutatást és támogatást nyújtanak a kulcsfontosságú ökoszisztémáknak, méghozzá különböző – jogalkotási, pénzügyi és intézményi – formákban.

1.3.

Az EU versenyképességére nyomás nehezedik, különösen az energiaigényes iparágak, a tiszta technológiák és az információs technológiák terén, valamint a harmadik országok merkantilista politikái miatt. Ez a visszaesés megfordítható a versenyképesség ösztönzőinek holisztikus és összehangolt megerősítésével. E tekintetben az EGSZB arra kéri a következő Európai Bizottságot, hogy az új versenyképességi megállapodással együtt dolgozzon ki és hajtson végre egy ipari megállapodást, amely az európai szociális modell eredményein alapul.

1.4.

Ki kell teljesíteni az egységes piacot, érvényesíteni kell annak szabályait, és fel kell számolni a piaci akadályokat. A pénzügyi, kommunikációs és energiapiacokat integrálni kell és ki kell egészíteni az egészségügyi és digitális ágazatokkal, valamint a K+F+I jelentette „ötödik szabadsággal”.

1.5.

A kritikus fontosságú nyersanyagokhoz való méltányos hozzáférést fenntartható bányászat, a diverzifikáció kockázatmentesítése, a körforgásos gazdaság fejlesztése, hatékony engedélyezési eljárások és új helyettesítési módszerek – például fejlett anyagok és innovatív (bio)technológiák – kidolgozása révén kell biztosítani. Emellett az ellátási láncok biztonságának garantálása és a szűk keresztmetszetek elkerülése érdekében fel kell tárni a nem uniós országokkal való stratégiai partnerségek lehetőségeit.

1.6.

A pénzügypolitikai támogatásnak magában kell foglalnia az integráltabb finanszírozást és állami támogatást, ugyanakkor elő kell mozdítania a köz- és magánszféra közötti ökoszisztémákat, érvényre kell juttatnia a nyilvános felügyeletet és biztosítania kell a források hatékony elosztását.

1.7.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiát megfizethetővé kell tenni az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások ösztönzésével, valamint az integrált, intelligens energiarendszerekbe történő beruházások fokozásával, amihez célzott támogatási rendszereket kell biztosítani.

1.8.

A digitalizáció gyors bevezetését az infrastruktúra fejlesztésével, új technológiák bevezetésével, a szuverenitás felé való elmozdulással, a továbbképzés/képzés hangsúlyozásával és a Digitális évtized 2030 szakpolitikai program céljainak elérésével kell elősegíteni.

1.9.

Az EU emberi erőforrása kulcsfontosságú értéknek számít az európai iparban, ezért lehetővé kell tenni, hogy a munkavállalók nyomon követés, rugalmas tanulási útvonalak, társadalmi kohézió, részvételen alapuló párbeszéd és konzultáció révén alkalmazkodjanak a készségek iránti, gyorsan változó keresleti spektrumhoz. Az oktatási intézményeknek és a vállalkozásoknak együtt kell működniük olyan dinamikus tantervek kidolgozásán, amelyek megfelelnek a változó ipari igényeknek, különös figyelmet fordítva a digitális, zöld és STEM-készségek előmozdítására.

1.10.

A K+F-kiadásokat egyrészt azonos szintre kell hozni az EU versenytársaiéval, másrészt az ipari ökoszisztémák azon területeire és az innováció azon motorjaira kell irányítani, ahol a legnagyobb hozzáadott érték jöhet létre. Az erőforrások hatékony felhasználásának biztosítása és a technológiai áttörések felgyorsítása érdekében ösztönzőket kell biztosítani a határon átnyúló K+F-együttműködéshez. A támogató szabályozási környezet elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes mértékben kiaknázhassuk a K+F előnyeit a versenyképesség és a kohézió növelésére, és hogy a tehetségeket és a vállalkozásokat az EU-ban tarthassuk.

1.11.

Kulcsfontosságú szempontnak számít a harmonizált szakpolitikai környezet is, amely tartózkodik a vállalkozások, különösen a kkv-k túlterhelésétől, és helyreállítja az ipari ökoszisztémákra vonatkozó szabályozás koherenciáját. Az EGSZB kéri a versenyképességi ellenőrzés elvégzését és egy innovációs stresszteszt bevezetését.

2. A versenyképesség kihívása

2.1.

A gazdaságelmélet szerint a versenyképes vállalkozások ellenőrzésük alatt tartják a költségeiket, miközben olyan termékeket szállítanak, amelyekre igény van a piacokon. Az ilyen vállalatok a kevésbé hatékony vállalatok kárára növelik piaci részesedésüket. A versenyképes gazdaságok viszont hozzáadott értéket teremthetnek, lehetővé téve a társadalom minden tagja számára, hogy fenntartható módon járuljon hozzá a jóléthez, és élvezze annak előnyeit. A komparatív előnyök kihasználása révén a más nemzetekkel folytatott kereskedelem mindenki számára előnyös helyzeteket eredményez. A versenyképes gazdaságoknak erős ipari bázissal kell rendelkezniük, mivel az ipar kínálja a megoldásokat arra, hogy miként lehet a társadalmakat egy intelligens, fenntartható és klímasemleges jövőbe mutató módon átalakítani.

2.2.

A versenyképesség általános megítélésekor mindig a termelékenységre és a hatékonyságra kerül a hangsúly. Ez a fogalom azonban új dimenziókkal egészült ki. Elvárás, hogy a gazdaságok megfeleljenek a következő jellemzőknek: fenntartható (2050-re nettó zéró kibocsátás, az éghajlatváltozással szembeni reziliencia), intelligens (a legfontosabb nyersanyag az adat) és reziliens (a gazdasági biztonság mint új közjószág). Az EGSZB úgy véli, hogy a fenntartható versenyképesség négy dimenzióját (környezetvédelem, termelékenység, társadalmi méltányosság, gazdasági stabilitás) egyenlően kell kezelni, és ezeknek erősíteniük kell egymást.

2.3.

Az EU sokáig úgy vélte, hogy a világgazdaságot saját képére formálhatja egy szabad és tisztességes, az állami támogatások vagy a versenyellenes magatartás egyéb formái általi torzításoktól mentes, a WTO szabályain alapuló piacként. Meghiúsult azonban az EU abbéli reménye, hogy a globalizáció és a kereskedelem révén más országok is szociális piacgazdasággá és a szabályokon alapuló multilaterális rend felelős szereplőivé válnak. Az európai ipar ma világszerte egyenlőtlen versenyfeltételekkel szembesül a támogatások, az energiaárak és az éghajlat-politika, valamint a hatalomalapú gazdasági kapcsolatok szempontjából. Az európai intézmények, döntéshozatal és finanszírozás viszont továbbra is jórészt „a tegnap világára” van tervezve.

2.4.

A hármas kihívás (lásd a 2.2. pontot), amely bőséges (köz- és magán-) beruházásokat igényel és hatalmas kockázatokat rejt magában, egyre határozottabb európai iparpolitikához vezetett, uniós finanszírozással. Ez a tendencia csak erősödött azt követően, hogy az USA bevezette az infláció csökkentéséről szóló jogszabályát (IRA) – ez egy 369 milliárd USD összegű energiabiztonsági és éghajlat-politikai beruházási terv, amelyet nagyvonalú adójóváírások, fogyasztói támogatások és helyi tartalmi követelmények támasztanak alá. A „Made in China 2025” stratégia, amelynek célja, hogy Kínában stratégiai ipari (köztük zöldtechnológiai) értékláncok jöjjenek létre, sikeres kihívója Európának.

3. Ágazati politikák, beavatkozástípusok

3.1.

A vertikális ágazatok az ökoszisztémák teljes értékláncait foglalják magukban. Ezekre merőlegesen a horizontális ágazatok azokat a főbb technológiákat és/vagy módszereket képviselik, amelyek néhány vagy minden vertikális ágazat értéknöveléséhez hozzájárulnak (digitalizáció, mesterséges intelligencia stb.).

3.2.

A harmadik dimenzió az utolsó fejezetben elemzett versenyképességi ösztönzők összessége. Néhány példa a legfontosabbakra: az egységes közös piac; méltányos hozzáférés a kulcsfontosságú erőforrásokhoz (nyersanyagok, víz, energia, készségek, adatok, konnektivitás, finanszírozás); az innováció; valamint a támogató és koherens szakpolitikai és szabályozási környezet.

3.3.

A közvetlenebb ágazati iparpolitika az EU-ban különböző formákban éledt újjá, ezek között említhetők a szabályozások (a CBAM, a csipekről szóló jogszabály), a köz- és magánszféra közötti együttműködés (közös európai érdeket szolgáló fontos projektek), a koordináció és az együttműködés (ipari szövetségek, az ipari ökoszisztémák átállási pályái), a piacvédelmi eszközök megerősítése, az állami támogatási szabályok enyhítése és a közös finanszírozás (pl. InvestEU, NGEU).

4. Aktuális helyzet, jelzések

4.1.

Vannak arra utaló jelek, hogy az európai ipar versenyképessége nyomás alatt áll, 2024 februárjában ugyanis az ipari termelés 5,4 %-kal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. A csökkenés különösen markáns volt a beruházási javak (–9,5 %) és a tartós fogyasztási cikkek, köztük az autók és elektronikai cikkek (–7,2 %) ágazatában. Ezzel egyidejűleg Európában a beruházások növekedése 2023-ban 1,5 %-ra lassult, szemben a világjárvány előtti 4,5 %-os növekedéssel (2015–2019). A tiszta technológiák terén, amelyek kulcsfontosságúak az éghajlat-politikai céljaink eléréséhez, az EU nettó importőrré vált, mivel ipara a kereslet megtorpanása és/vagy a harmadik országokban az állami – pl. az elektromos járművekhez, az akkumulátorokhoz, a szél- és napenergiához adott – támogatások megléte miatt akadályokba ütközik a terjeszkedés és a versenyképesség terén.

4.2.

Az EGSZB-nek ezért szilárd meggyőződése, hogy az európai iparpolitikának továbbra is erősítenie kell az európai ipar versenyképességi ösztönzőit annak érdekében, hogy fenntartsa, helyreállítsa és fejlessze Európa ipari képességeit, miközben minőségi munkahelyeket teremt. Ezért az EGSZB arra kéri a következő Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki és hajtson végre egy ipari megállapodást, amely az európai szociális modell eredményein, azaz szilárd beruházási feltételeken, befogadó társadalmon, elkötelezett és jól képzett munkaerőn, minőségi közszolgáltatásokon, kollektív tárgyalásokon és szociális párbeszéden alapul.

5. Fő versenyképességi ösztönzők, konkrét észrevételek

5.1. Az egységes piac integrálása és megszilárdítása

5.1.1.

Az egységes piac az európai integráció és értékek sarokkövének bizonyult, amely erőteljes serkentő hatást gyakorolt a gazdasági növekedésre, a jólétre és a szolidaritásra. Ez a világjárvány és az energiaválság során is egyértelműen megmutatkozott. A nemzeti jogszabályok közelítése és a kölcsönös elismerés azonban túl lassú és bonyolult volt a piaci integrációban rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázásához.

5.1.2.

Az EU belső kereskedelmét továbbra is a nemzeti szabályozások eltérései miatti akadályok hátráltatják, ami megnehezíti az uniós ipar számára a méretgazdaságosság elérését. A belső piac kiteljesítésére továbbra sem került sor olyan ágazatokban, mint a kommunikáció (az EU-ban 34 mobilhálózati csoport van) és a védelem (az USA 30 fegyverrendszert használ, míg az EU 178-at), és az energiapiacok sincsenek kellőképpen összekapcsolva. Emellett az együttműködésen alapuló uniós közbeszerzések mértéke sem megfelelő (a kiadások kevesebb mint 20 %-át teszik ki).

5.1.3.

Az EGSZB ezért a következőket hangsúlyozza:

—	biztosítani kell a működő egységes piacot, és meg kell erősíteni annak szabadságait a szabályainak érvényesítésével, valamint a piaci akadályok felszámolásával és megelőzésével,

—	a versenypolitikának és iparpolitikának erősítenie kell egymást, hogy jobban figyelembe lehessen venni a harmadik országok stratégiai iparpolitikáit. E tekintetben az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság aktualizált jelentését a kínai gazdaság állam által előidézett torzulásairól,

—	az összekapcsoltságot módszeresen fejleszteni kell mind az anyagi erőforrásokhoz (villamos energia, olaj, gáz, vízi és közutak, vasút stb.), mind az immateriális erőforrásokhoz (internet, adatátvitel, információáramlás, hálózatok stb.) való hozzáférés és szállításuk tekintetében,

—	a világjárvány egy egészségügyi unió kialakítását is ösztönözte, míg az energiaválság az energiaunió fontosságára figyelmeztetett bennünket, annak valamennyi dimenziójával együtt,

—	a pénzügyi, kommunikációs és energiapiacok további integrációja szükséges, mivel ezek kulcsfontosságú versenyképességi tényezők,

—	szükséges a digitális egységes piac kiteljesítése például adatterek létrehozása, valamint az ipari ökoszisztémákon belüli és azok közötti adatcsere előmozdítása révén,

—	a kutatás, az innováció és az oktatás megerősítése érdekében szükség van a Letta-jelentésben javasolt „ötödik szabadság” kialakítására és megvalósítására az egységes piacon,

—	az egységes piacnak erős szociális pillérre (pl. a szociális jogok európai pillérére) is szüksége van, mivel ez is hozzájárul a versenyképességhez.

5.2. A kulcsfontosságú anyagokhoz való méltányos hozzáférés biztosítása

5.2.1.

A kritikus fontosságú nyersanyagoktól való stratégiai függőségeinek csökkentése érdekében az EU-nak olyan átfogó stratégiára van szüksége, amely a kritikus erőforrások ellátási láncainak valamennyi szakaszára kiterjed. 53 ellátási lánc esetében jelentős sérülékenység volt megállapítható. Bár az EU továbbra is meglehetősen erős a végtermékek gyártásában, öt kiemelt technológia (akkumulátorok; fotovoltaikus napenergia; adattárolás és szerverek; okostelefonok, táblagépek és laptopok; drónok) esetében a teljes ellátási lánc mentén sebezhetőség figyelhető meg, ami rávilágít az EU függőségére a végtermékek esetében is.

5.2.2.

Az alapvető ellátási láncok jövőbeli zavarainak és a függőségek puszta áttelepítésének elkerülése érdekében az EU-nak fel kell tárnia az összes alternatív beszerzési lehetőséget, és be kell ruháznia ezekbe.

5.2.3.

Az EGSZB hangsúlyozz a következőket:

—	fokozni kell az új felfedezéseket és a kulcsfontosságú ásványok zöld, fenntartható bányászatát, fokozni kell alapvető feldolgozásukat, és jelentősen növelni kell termelékenységüket, valamint növelni kell a szociális párbeszéd és az engedélyezési eljárások hatékonyságát,

—	ki kell bővíteni a körforgásos gazdaság megvalósítását, különös tekintettel a stratégiai és kritikus fontosságú nyersanyagok visszaforgatását célzó újrafeldolgozásra, beleértve mind a korszerű tervezést, mind pedig az olyan különleges területeket, mint a „hulladék- és vízbányászat”,

—	fejleszteni kell a helyettesítésre irányuló kutatást, fejlett anyagok és alternatív technológiák – pl. a biotechnológia, biogyártás – felhasználásával. Az anyagok hatékonyabb beszerzése és felhasználása szintén kiemelkedően fontos,

—

szorosan figyelemmel kell kísérni a kritikus fontosságú nyersanyagok ellátási láncait a beszerzési és ellátási láncok diverzifikálásának orientációja érdekében, valamint a kockázatcsökkentés és -kezelés céljából. Az értéklánc mentén folytatott fenntartható beszerzés és átvilágítás révén csökkenteni kell a bányászat ökológiai lábnyomát, és elő kell mozdítani az etikus gyakorlatokat és a tisztességes kereskedelmet,

—	szabadkereskedelmi megállapodások vagy ágazatspecifikus, lendületesebb partnerségek révén megállapodásokra kell törekedni a harmadik országokkal.

5.3. A beruházások előmozdítása

5.3.1.

A költségvetési politikák a világjárvány és az energiasokk idején egyaránt felpörgették a köz- és magánberuházásokat. Ez lehetővé tette az EU számára, hogy elkerülje az elhúzódó recessziót és fenntartsa a munkahelyeket, miközben a gazdasági átalakulást is támogatta. A magasabb kamatlábak, a költségvetési konszolidáció, az ideiglenes állami támogatási keret fokozatos kivezetése és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz 2026 utáni lejárta azonban megnehezíti a beruházások fenntartását.

5.3.2.

Mindazonáltal a kettős átálláshoz és az európai gazdasági rezilienciához évente 650 milliárd EUR-ra lesz szükség.

5.3.3.

A beruházások szintjének fenntartása érdekében az EGSZB a következőket javasolja:

—	a stratégiai magánberuházások kockázatmentesítését elősegítő és az alapanyaggyártó iparágak átalakítását támogató eszközök (pl. európai állami garanciák, közös európai adójóváírási rendszer) megerősítése,

—	az Innovációs Alap és a „nettó zéró” iparról szóló jogszabály megerősítése egy közös európai biztonságos eszköz létrehozása révén,

—	a nemzeti állami támogatási rendszerek európai programokkal való felváltása (vagy legalább azok európai szintű összehangolása) a negatív támogatási verseny elkerülése érdekében,

—	a hiányos tőkepiaci unió átalakítása megtakarítási és beruházási unióvá a Letta-jelentésben foglalt javaslatok szerint, mivel ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy az (alvó) európai megtakarítások termelő beruházásokká váljanak,

—

a köz- és magánszféra közötti ökoszisztémák és az ipari együttműködés előmozdítása az ipari szövetségek, a közös európai érdeket szolgáló fontos projektek, a Horizont Európa közös vállalkozásai és az ipari klaszterek továbbfejlesztése révén. A stratégiai ipari értékláncok e kiválósági hálózatai kulcsfontosságúak az európai stratégiai autonómia megőrzéséhez, illetve az uniós szakpolitikai kezdeményezéseknek és az európai vállalkozások iparstratégiáinak az összehangolásához,

—

a közbeszerzés (a GDP 14 %-a) a stratégiai európai ipari értékláncok fejlesztésének eszközévé tétele. A legalacsonyabb árú ajánlat meghatározó szerepe helyett olyan holisztikusabb megközelítésre van szükség, amelyben egyenlő figyelmet kapnak az életciklus-költségek, a szélesebb körű társadalmi, környezeti és rezilienciakritériumok, valamint a minőségi munkahelyek létrehozása,

—	vezető piacok létrehozása a fenntartható termékek számára,

—	annak biztosítása, hogy a közpénzek a közérdeket szolgálják, ennek érdekében szociális feltételrendszer és állami ellenőrzés bevezetése az állami támogatásban részesülő vállalkozások számára.

5.4. A biztonságos és megfizethető, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiához való hozzáférés biztosítása

5.4.1.

Az EU a világ legenergiahatékonyabb régiója, és ezt a versenyelőnyt meg kell őrizni. Ennek ellenére Európa strukturális versenyhátrányban van az energiaárak tekintetében, ez pedig hatással van energiaigényes, főként hagyományos iparágaira.

5.4.2.

Ha az EU dekarbonizálni akarja ezeket a stratégiai autonómiája szempontjából kulcsfontosságú iparágakat, ugyanakkor a versenyképességet is fenn kívánja tartani, akkor az EU-nak az alábbiakkal kapcsolatos szakpolitikák széles körét kell ötvöznie:

—

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia rendelkezésre állásának és megfizethetőségének biztosítása az alábbiak révén:

—

az energetikai infrastruktúra és piacok integrálása és megerősítése. Az integráció előnyei fokozódni fognak a megújuló energiaforrások növekedésével, mivel ez rugalmasságot tesz lehetővé, és csökkenti a beruházási igényeket. Az ipar ambiciózus, alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosításához jobb rendszerösszekötőkre, intelligens hálózatokra, rendszerintegrációra, keresleti rugalmasságra és tárolási megoldásokra lesz szükség,

—	hosszú távú villamosenergia-piac kialakítása az áringadozás csökkentése érdekében,

—	a gáz- és villamosenergia-árak közötti korreláció csökkentése.

—

A dekarbonizáció pénzügyi vonzerejének növelése az ipar számára az alábbiak révén:

—	a különböző alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák „technológiai készenléti szintjének” javítása K+F-támogatás nyújtásával vagy azáltal, hogy köz-magán társulásokat hoznak létre az ilyen technológiák kezdeti piaci bevezetéséhez,

—	működési és tőkekiadásokhoz (OPEX és CAPEX) nyújtott támogatási programok kidolgozása az alacsony szén-dioxid-kibocsátású megoldások üzleti megalapozása és folyamatos bővítése érdekében,

—	hatékony CBAM bevezetése (beleértve a behozatali kiskapuk kezelését, az export versenyképességének fenntartását, a downstream iparágakra gyakorolt hatás figyelembevételét),

—	szilárd szabályozási környezet biztosítása a szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és -tárolás számára.

—	Közös európai érdeket szolgáló fontos projekt létrehozása az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ipar számára.

5.5. A digitális transzformációban rejlő lehetőségek kiaknázása

5.5.1.

A jövőbeli gyártási folyamatok és üzleti modellek középpontjában a digitális technológiák állnak majd. Annak ellenére azonban, hogy az IKT-ipar számos ágazat versenyképessége szempontjából alapvető fontosságú, az EU részesedése a globális IKT-piacon a 2013. évi 21,8 %-ról 2022-ra 11,3 %-ra csökkent, és az uniós adatok 90 %-át az EU-n kívül kezelik. Ha az EU meg akarja őrizni ipari vezető szerepét, törekednie kell arra, hogy vezető szerephez jusson a kulcsfontosságú digitális technológiák és infrastruktúrák terén.

5.5.2.

Az EGSZB szerint ez a következőket jelenti:

—	a Digitális évtized 2030 szakpolitikai program céljainak megvalósítása (pl. a kkv-k 90 %-a eléri az alapszintű digitális intenzitást, a vállalkozások legalább 75 %-a felhőalapú számítástechnikai szolgáltatásokat, nagy adathalmazokat vagy mesterségesintelligencia-technológiákat használ),

—	a biztonságos és fenntartható digitális infrastruktúrákba történő jelentős beruházások támogatása: nagyon nagy kapacitású hálózatok kiépítése, valamint egy világszínvonalú európai szuper-számítástechnikai és kvantum-számítástechnikai adatinfrastruktúra kiépítése,

—	beruházás az olyan új digitális technológiákba, mint a generatív mesterséges intelligencia, a kvantum-számítástechnika, a digitális ikermodellek, a pereminformatika stb.,

—	a digitális szuverenitás javítása ipari adatterek, nyílt szabványok, tesztelési és kísérleti létesítmények létrehozása, valamint innovatív digitális ökoszisztémák fejlesztése és bővítése révén,

—	a klímasemleges, körforgásos és erőforrás-hatékony gazdaságra való átállást támogató digitális megoldások előmozdítása, például digitális termékútlevelek bevezetése az olyan termékek esetében, mint az akkumulátorok,

—	jelentős beruházás a továbbképzésbe és az átképzésbe, egyrészt a munkaerőn belüli alapvető digitális készségek növelése, másrészt a digitális szakértők iránti kereslet és kínálat közötti hatalmas szakadék áthidalása érdekében (a nemek közötti egyensúly helyreállítása mellett).

5.6. A humán tőke szerepének megerősítése

5.6.1.

Az EU-ban a szakemberhiány strukturálissá vált, ennélfogva számos gazdasági ágazatban akadályozza a növekedést. Ezért a szakképzett munkaerő rendelkezésre állása a befektetési döntések alapvető elemévé vált. Különös figyelmet kell fordítani az alacsony és közepes képzettséget igénylő (digitális eszközökkel és automatizálással helyettesített) munkahelyekre, miközben a digitális és zöld készségek iránti kereslet egyre növekedni fog. Figyelmet kell fordítani azokra az idősebb munkavállalókra, akiknél fennáll a veszély, hogy elavulnak a készségeik.

5.6.2.

A magas fokú társadalmi kohézió, valamint a magasan képzett és elkötelezett munkaerő rendelkezésre állása Európa egyik legfontosabb értéke. Ezért a munkavállalók részvétele elengedhetetlen az ipari átalakulások sikeréhez. Ehhez jól megalapozott, a műhelytől a stratégiai döntéshozatalig terjedő szociális párbeszédre van szükség. A munkavállalóknak és képviselőiknek az ipari szerkezetváltás előrejelzésével és kezelésével kapcsolatos időben történő tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció elő fogja segíteni a vállalat stratégiájával kapcsolatos közös elképzelések kialakítását, valamint a szerkezetátalakítás által érintett valamennyi munkavállaló számára az átállási pályák kialakítását.

5.6.3.

Az EGSZB ezért a következőket javasolja:

—	a készségekkel kapcsolatos információgyűjtés kiépítése, valamint a munkahelyek/készségek megszűnésének és létrehozásának nyomon követése,

—

rugalmas tanulási útvonalak (pl. duális tanulási rendszerek) kialakítása a munka világa és a (mindig lemaradásban lévő) oktatás világa között, valamint az egész életen át tartó tanulás kultúrájának megteremtése, amelyet a megszerzett kompetenciák érvényesítése vagy egyéni tanulási számlák létrehozása támogat,

—	erős ágazati készségfejlesztési partnerségek létrehozása a szociális partnerek és az összes érdekelt fél között (pl. a tanulószerződéses gyakorlati képzések számának számottevő növelése révén),

—	az uniós ipar 5.0 „emberközpontú” megközelítésének előmozdítása az ipari munkahelyek vonzerejének növelése érdekében,

—	a vállalatok „tanuló szervezetekké” alakítása, amelyek a lehető legjobban kihasználják a munkavállalók képességeit,

—	Európai munkaerőpiac létrehozása: a munkavállalói jogok hordozhatósága, az oktatási rendszerek közelítése, a kompetenciák elismerése, a munkafeltételek közelítése.

5.7. Az innováció, valamint a kutatás és fejlesztés fellendítése

5.7.1.

Az EU általános innovációs teljesítménye 2016 óta csak lassan, 8,3 %-kal nőtt, ami részben az elmúlt 2–3 év válságainak, valamint az energiaárak és az infláció emelkedésének tudható be, főként Európában. Ez negatívan érintette az innovációt és a kockázatitőke-kiadásokat, valamint az innovatív értékesítéseket. 2016 és 2023 között azonban a teljesítménynövekedés üteme Kína esetében négyszerese, Korea és Kanada esetében kétszerese, az USA és Brazília esetében másfélszerese volt az EU növekedésének.

5.7.2.

A teljes K+F-kiadás az EU-ban megragadt a GDP 2,2 %-án (cél: 3 %); miközben Kína 2,3 %-ot, az USA 3,4 %-ot, Korea pedig 4,8 %-ot ért el.

5.7.3.

Ugyanakkor a legjobban és a leggyengébben teljesítő európai szereplők közötti teljesítménybeli különbség alig csökkent (ami arra utal, hogy több koordinációval és együttműködéssel komoly előrelépésre van esély).

5.7.4.

Az „innovációs erősségek”/„innovációs értéklánc” elemzési mátrixát vizsgálva az EU erősségei az innovációs ciklus elején (alapkutatás és fejlesztés) és végén (piacosítás) koncentrálódnak. A hiányosságok az innovációknak a fejlesztés és a gyártás közötti közbenső területein tapasztalhatók, ahol a legtöbb hozzáadott érték keletkezik.

5.7.5.

Az EGSZB ezért a következőket javasolja:

—	az egységes piac ötödik szabadságának bevezetése a kutatás, az innováció és az oktatás uniós léptékű fokozása és ezáltal a szinergiák és a mérethatás kihasználása érdekében,

—	az állami K+F-finanszírozás integráltabb felhasználása a magánberuházások ösztönzésére annak érdekében, hogy mielőbb elérjük a GDP legalább 3 %-ában meghatározott célzott finanszírozási szintet,

—	körültekintő költség-haszon szempontú hatásvizsgálatok elvégzése, hogy optimalizálni lehessen az ökoszisztémák innovációs értékláncainak legnagyobb hozzáadott értéket teremtő szegmenseire irányuló beruházásokat,

—	induló innovatív vállalkozások, növekvő innovatív vállalkozások, kísérleti projektek és iparosítási műveletek irányítása és finanszírozása a tehetségek, a vállalkozások és a nyereség EU-n belül tartása érdekében,

—	az új európai innovációs menetrend végrehajtása, beleértve az állami támogatásokra vonatkozó felülvizsgált K+F+I-keretrendszert, a tőzsdei jegyzésről szóló jogszabályt, a tehetségbázist és a regionális innovációs völgyekre vonatkozó kezdeményezéseket,

—	a következő (10.) keretprogram megerősítése költségvetésének 200 milliárd EUR-ra történő növelésével (a kettős felhasználású innováció pragmatikusabb megközelítése mellett),

—	célzott erőfeszítéseket kell tenni a kkv-k innovációs potenciáljának felszabadítására, például azáltal, hogy jobban integrálják őket az innovációs hálózatokba.

5.8. A szabályozás javítása

5.8.1.

Az EU-nak egyértelműen az összehangolt és koherens magatartásra és intézkedésekre kell összpontosítania a közös, nagyszabású célok – például a zöld megállapodásban szereplő kettős átállás – elérése érdekében. Másrészt a gazdaságnak és a vállalkozói szférának olyan támogató és harmonizált szabályozási keretre van szüksége, amely versenyképes, fenntartható innovációra, beruházásokra és kereskedelemre ösztönzi a vállalkozásokat. 2017 és 2022 között azonban az európai jogalkotó összesen 850 új kötelezettséget vezetett be a vállalkozások számára. Ez több mint 5 000 oldalnyi jogszabályt (és ezenfelül még ennél is sokkal több felhatalmazáson alapuló jogi aktust) jelent, ami további terheket ró a vállalatokra. Ez a hatalmas mennyiségű jogszabály magas jelentéstételi és megfelelési költségekkel jár az európai vállalkozások és különösen a kkv-k számára. El kell kerülni az EU többszintű irányítási rendszere által előidézett szabályozásbeli átfedéseket és adminisztratív összetettséget.

5.8.2.

Az EGSZB ezért a következőket javasolja:

—	az EU valamennyi szakpolitikai és jogalkotási tevékenységét a minőségi jogalkotás elveinek kell vezérelniük, beleértve az „egy be, egy ki” elv tényleges érvényesülését, a túlzott adminisztratív terhek megszüntetését és az arányosság elvének való megfelelést,

—	a versenyképességi ellenőrzést mélyen be kell ágyazni az uniós döntéshozatali folyamatokba,

—	a minőségi jogalkotási eszköztár alapvető részeként be kell vezetni egy innovációs stressztesztet,

—	végre kell hajtani az mkkv-kra vonatkozó adatszolgáltatási követelmények tervezett 25 %-os csökkentését,

—	a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat szigorúan célzottan kell alkalmazni, mivel az ilyen típusú szabályozás bizonytalanságot okoz az üzleti környezetben,

—	a folyamattervezés javításával, a hatóságok kapacitásának és hatékonyságának növelésével le kell rövidíteni az engedélyezés átfutási idejét,

—	adott esetben fel kell gyorsítani a fontos nyilvános konzultációs eljárásokat,

—	az EU-n belüli harmonizáció megvalósítása érdekében az irányelvek helyett a rendeletek alkalmazását kell előnyben részesíteni,

—	a minőségi jogalkotási program végrehajtásának összhangban kell lennie az európai „szociális vívmányokkal”.

Kelt Brüsszelben, 2024. szeptember 18-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Oliver RÖPKE