(1)

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én közösen kihirdetett szociális jogok európai pillére (2) (a továbbiakban: a pillér) számos elvet határoz meg a méltányos alapon és jól működő munkaerőpiacok és jóléti rendszerek alátámasztására. A pillér magában foglalja a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz való jogra vonatkozó első elvet, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó második elvet, az esélyegyenlőségre vonatkozó harmadik elvet, a foglalkoztatás aktív támogatására vonatkozó negyedik elvet, a biztonságos és rugalmas foglalkoztatásra vonatkozó ötödik elvet, valamint a gyermekek, a fogyatékossággal élő személyek és a hajléktalanok szociális védelmére és társadalmi befogadására, valamint az alapvető szolgáltatásokhoz, az egészségügyi ellátáshoz és a tartós ápoláshoz-gondozáshoz való hozzáférésre vonatkozó 11. és 16–20. elvet.

(2)

2021 júniusában az Európai Tanács a portói nyilatkozattal összhangban üdvözölte az EU 2030-ra kitűzött, a szociális jogok európai pillérének megvalósítására irányuló cselekvési tervben (3) rögzített kiemelt céljait. Az említett célok a következők elérésére irányulnak: legalább 78 %-os foglalkoztatási ráta, a felnőttek legalább 60 %-ának részvétele évente képzésben, és a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett emberek számának legalább 15 millióval való csökkenése (ezen belül a gyermekeké legalább öt millióval). A tagállamok ezután mindhárom területen nemzeti célokat határoztak meg e közös célok elérésének elősegítése érdekében.

(3)

Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben előrelépés történt a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése terén, 2021-ben 95,4 millió ember továbbra is ki volt téve ezek kockázatának. Számos tagállamban nőtt a (gyakorlatilag) aktív kereső nélküli háztartásokban élők elszegényedésének kockázata, valamint súlyosbodott a szegénység mélysége és időtartama. A minőségi és fenntartható foglalkoztatás kulcsfontosságú e probléma enyhítéséhez. A szociális gazdaság működési módjának, intézkedéseinek és kitűzött céljainak köszönhetően a szociális gazdaság kulcsszerepet játszik a társadalmi befogadás és a munkaerőpiachoz való egyenlő hozzáférés javításában. Ennélfogva hozzájárul a pillér sikeres végrehajtásához.

(4)

A szociális gazdaság szervezetei minőségi munkahelyeket teremthetnek és tarthatnak fenn; hozzájárulnak a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi és munkaerőpiaci befogadásához, valamint a mindenki számára biztosított esélyegyenlőséghez. Ez összhangban van az inkluzív helyreállítás keretével, amint azt az (EU) 2022/2296 tanácsi határozatban (4) meghatározott, a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások is kiemelik. A szociális gazdaság szervezetei ösztönözhetik a fenntartható gazdasági és ipari fejlődést, és előmozdíthatják a polgárok aktív társadalmi részvételét. Az Unió jóléti rendszereihez is jelentős mértékben hozzájárulnak azáltal, hogy kiegészítik a közszolgáltatásokat, újjáélesztik az Unió vidéki és elnéptelenedett területeit, és fontos szerepet játszanak a nemzetközi fejlesztési politikában.

(5)

A Bizottság 2021. december 9-én a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet (5) fogadott el. Az említett cselekvési terv hozzájárul a Bizottságnak az „emberközpontú gazdaság” kiépítésére vonatkozó prioritásához, és összhangban áll az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdításáról szóló 2015. évi tanácsi következtetésekkel (6). Az említett cselekvési tervben a Bizottság uniós és nemzeti szinten egyaránt végrehajtandó konkrét intézkedéseket terjesztett elő. Az intézkedések célja a szociális innováció fokozása, a szociális gazdaság fejlődésének támogatása, valamint társadalmi és gazdasági átalakító erejének növelése. Az intézkedések arra összpontosítanak, hogy megteremtsék a szociális gazdaság virágzásához szükséges megfelelő feltételeket, lehetőségeket teremtsenek a szociális gazdaság szervezetei, többek között a vállalatok és a szervezetek egyéb formái számára az induláshoz és a növekedéshez, és biztosítsák, hogy a szociális gazdaság és az abban rejlő lehetőségek láthatóbbak legyenek. Az Európai Parlament 2022. július 6-án kelt állásfoglalásában (7) üdvözölte az említett cselekvési tervet.

(6)

Egyesült Nemzetek Szervezete 2023. április 18-án határozatot fogadott el a szociális és szolidáris gazdaságnak a fenntartható fejlődés érdekében történő előmozdításáról, amely határozat meghatározza a szociális és szolidáris gazdaság globális fogalmát, valamint a szociális és szolidáris gazdaság globális szintű fejlesztésének támogatására szolgáló ütemtervet. Más nemzetközi szervezetek is elfogadtak a szociális gazdaság fejlesztésére irányuló stratégiákat, így például a következőket: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által 2022. június 10-én, a 110. Nemzetközi Munkaügyi Konferenciáján elfogadott, a tisztességes munkáról, valamint a szociális és szolidáris gazdaságról szóló állásfoglalás; a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2022. június 10-én elfogadott, a szociális és szolidáris gazdaságról és a szociális innovációról szóló ajánlása.

(7)

A szociális gazdaság – amelyet néhány tagállamban szolidáris gazdaságnak vagy szociális és szolidáris gazdaságnak is neveznek – különböző üzleti és szervezeti modellel rendelkező, olyan szervezetek széles skáláját foglalja magában, amelyek a nyereséggel szemben társadalmi célokat helyeznek előtérbe, ideértve szociális és környezetvédelmi célokat is. A szociális gazdaság szervezetei és azok meghatározásai kis mértékben eltérhetnek a tagállamok között, valamint különböző jogi formát ölthetnek, illetve jogállással rendelkezhetnek, így például lehetnek szövetkezetek, biztosító egyesületek, egyesületek, alapítványok és szociális vállalkozások is. Közös alapelvük, hogy nyereségük egészét vagy túlnyomó részét társadalmi vagy környezetvédelmi céljaik megvalósításába, valamint a demokratikus vagy participatív kormányzásba forgatják vissza. A szociális gazdaság szervezetei által alkalmazott konkrét irányítási és vezetési forma a szervezetek jellegétől, méretétől és működési környezetétől függően változik. A demokratikus vagy participatív kormányzás elve tehát különböző formákat ölt, a tagoknak az irányítási folyamatokban való közvetlen részvételétől kezdve a tagoknak vagy partnereknek az egymástól elkülönülő irányítási és vezetési funkciókba való reprezentatív bevonásáig. Például a szövetkezetekben, a biztosító egyesületekben és az egyesületekben ez az elv gyakran az „egy személy, egy szavazat” formáját ölti. A szociális gazdaság szervezeteinek döntéshozatali folyamatait ellenőrzési rendszerek és a szervezetben részt vevő különböző szereplők – többek között a vezetők, a partnerek, az alkalmazottak és a kedvezményezettek – közötti kapcsolatok jellemzik. Az említett különböző szereplők összefogásával a szociális gazdaság szervezetei a részvétel, az elszámoltathatóság és az átláthatóság kultúrájára összpontosító és egy közös cél elérésére irányuló, több érdekelt fél együttműködésével tett erőfeszítéseket mozdítanak elő.

(8)

A szociális gazdaság szervezetei gyakran olyan gazdasági lehetőségek megteremtésére törekednek, amelyek előmozdítják a társadalmi befogadást és a hátrányos helyzetű csoportok – köztük a fogyatékossággal élő személyek és a mentális egészségi problémákkal küzdő személyek – munkaerőpiaci integrációját. A munkaerőpiaci integrációval foglalkozó szociális vállalkozások olyan típusú szociális vállalkozások, amelyek arra összpontosítanak, hogy segítsék az említett csoportokat a társadalomba és a munkába való beilleszkedésben azáltal, hogy inkluzív és rugalmas munkakörülményeket biztosító munkahelyeket teremtenek a készségek különböző szintjein. Például a migráns munkavállalóknak nyújtott nyelvi támogatás, valamint a fogyatékossággal élő személyek számára kialakított feladatok és munkakörnyezet kiutat jelenthetnek számukra a szegénységből és a társadalmi kirekesztettségből. Az említett munkalehetőségek ugródeszkaként szolgálhatnak a munkaerőpiac más ágazatai felé, segítve a tartósan munkanélküliek és más, a munkaerőpiacra való belépés során nehézségekkel szembesülő személyek foglalkoztatását gátló akadályok leküzdését.

(9)

A szociális gazdaság keretében létrejövő új vállalatok a munkahelyteremtés és a pozitív társadalmi változások hatékony eszközei lehetnek. A szociális gazdaság lehetőséget biztosíthat egyes alulreprezentált csoportoknak, így például a nőknek és a fiataloknak arra, hogy belépjenek a munkaerőpiacra, vagy szociális vállalkozásokat hozzanak létre. A Global Entrepreneurship Monitor szerint a világ szociális vállalkozóinak nagyjából 55 %-a férfi és 45 %-a nő, míg az önálló vállalkozások esetében a férfiak száma általában kétszerese a nőkének. A fiatalok szociális vállalkozáshoz való hozzáállásáról szóló közelmúltbeli Eurobarométer felmérés szerint a fiatalok nagyra értékelik a szociális és környezetvédelmi célok, valamint a participatív vezetés fontosságát. A tagállamok megvizsgálhatnák a potenciális vállalkozókat visszatartó tényezők minimalizálásának módjait, így például annak biztosítását, hogy továbbra is hozzáférjenek a megfelelő szociális biztonsági védelemhez. Egyes tagállamok csökkentették a társadalombiztosítási járulékokat, hogy ezzel arra ösztönözzék a szociális gazdaság szervezeteit, hogy munkaerőt vegyenek fel. A kis- és családi vállalkozások fennmaradásának biztosításához, valamint a munkahelyek – például szerkezetátalakítás esetében történő – megszűnésének megakadályozásához egy olyan támogató keret biztosítása is hozzájárulhat, amely lehetővé teszi a vállalkozások munkavállalókra történő átruházását abból a célból, hogy azok munkavállalói szövetkezeteket, vagy egyéb releváns, a munkavállalók által tulajdonolt szociális gazdasági modelleket hozzanak létre. A tagállamok olyan intézkedéseket is végrehajthatnak, amelyek megkönnyítik a hagyományos vállalkozások számára azt, hogy szociális gazdasági szervezetekké alakuljanak át.

(10)

A szociális gazdaság szervezetei a fiatalok, különösen az oktatásban, foglalkoztatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok (NEET-fiatalok) befogadását is támogatják. Ezek a szervezetek a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről szóló, 2018. március 15-i tanácsi ajánlásban (8) említett képzési és készségfejlesztési programokat és tanulószerződéses gyakorlati képzéseket, valamint foglalkoztatási lehetőségeket biztosítanak. Ennélfogva hozzájárulnak az „Út a munka világába – Az ifjúsági garancia megerősítése” című, 2020. október 30-i tanácsi ajánlásban (9) és az egész életen át tartó tanulást és a foglalkoztathatóságot célzó mikrotanúsítványokra vonatkozó európai megközelítésről szóló, 2022. június 16-i tanácsi ajánlásban (10) említett ifjúsági garancia által meghatározott célokhoz. Az uniós finanszírozás, így például az (EU) 2021/1057 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (11) létrehozott Európai Szociális Alap Plusz program támogathatja a szociális gazdaság szervezeteit ebben a szerepben. E célból a tagállamokban sikeres együttműködési kezdeményezésekre került sor az állami foglalkoztatási szolgálatok és a szociális gazdaság szervezetei között (12). Az említett kezdeményezések keretében a szociális gazdaság szervezetei fontos szerepet játszanak a segítségre szoruló személyek azonosításában, valamint olyan, testre szabott tervek kidolgozásában, amelyek segítik őket a társadalmi és foglalkozási beilleszkedésben, beleértve a képzési és munkalehetőségeket is.

(11)

A szociális gazdaság szervezetei előmozdíthatják a méltányos munkafeltételeket azáltal, hogy bevonják a munkavállalókat az irányításba és a döntéshozatalba. A szociális párbeszéd előmozdítása a szociális gazdaságban javíthatja a munkavállalók munkakörülményeit. A tagállamok támogathatják a szociális gazdaság ezen aspektusát és építhetnek arra, továbbá felhasználhatják annak know-how-ját azáltal, hogy bevonják a szociális gazdaság szervezeteit az aktív munkaerőpiaci szakpolitikák kialakításába és végrehajtásába (13). A tagállamok ezenfelül feltérképezhetnek olyan lehetőségeket, amelyekkel megkönnyíthető a szociális gazdaság munkáltatóinak a szociális párbeszédben való részvétele.

(12)

A szociális gazdaság azáltal járul hozzá a Bizottság által elfogadott, az egyenlőségközpontú Unióról szóló stratégiákhoz, hogy – például szociális és gondozási szolgáltatások (többek között gyermekgondozás, egészségügyi ellátás és tartós ápolás-gondozás), szociális lakhatás, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekek és fiatalok támogatása révén – előmozdítja a hátrányos helyzetű és alulreprezentált csoportok társadalmi befogadását. A szociális gazdaság szervezetei elősegítik az egyenlőtlenségek – így például a nemek közötti foglalkoztatási különbség – csökkentését, egyrészt a nők nagy arányban történő közvetlen foglalkoztatásával, másrészt olyan gondozási szolgáltatások nyújtásával, amelyek lehetővé teszik a többségükben női gondozók számára a munkaerőpiacra való belépést. A szociális gazdaság a közszféra fontos partnereként értékes hozzájárulást nyújthat a bentlakásos, otthoni és intézményen kívüli gondozási szolgáltatások megtervezéséhez és nyújtásához. Partnerségi kezdeményezések révén a hatóságok és a szociális gazdaság szervezetei magas színvonalú, hozzáférhető és megfizethető gondozási szolgáltatásokat nyújthatnak.

(13)

A szakképzési rendszerek kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy az embereket felvértezzék a munkavégzéshez, a személyes fejlődéshez és a polgári szerepvállaláshoz szükséges készségekkel. Elősegítik az olyan, képzett munkaerő biztosítását is, amely hozzájárulhat a méltányos zöld és digitális kettős átálláshoz. A szociális gazdaság szervezetei munkalehetőségeket, munkahelyi képzést, valamint az egyének és a helyi gazdaság igényeihez igazított munkaalapú tanulási programokat biztosítanak. Hozzájárulhatnak az egyéni tanulási számlák mint olyan eszközök bevezetéséhez, amelyek lehetővé tehetik az egyéni tanulási számlákról szóló, 2022. június 16-i tanácsi ajánlásban (14) meghatározott célkitűzések elérését. A szociális gazdaság szervezetei azáltal is hozzájárulhatnak a jelenleg tapasztalható, nemek közötti digitális szakadék megszüntetéséhez, hogy célzott támogatást nyújtanak a nők digitális készségeinek megerősítéséhez. Ennélfogva hozzájárulhatnak ahhoz, hogy olyan, képzett és alkalmazkodóképes munkaerő álljon rendelkezésre, amely képes reagálni a munkaerőpiaci változásokra, potenciálisan megkönnyítve a munkahelyváltást, és enyhítve a munkaerőhiányt, ezáltal hozzájárulva az általános gazdasági növekedéshez. A tagállamok kiaknázhatják ezen potenciált a készségekkel kapcsolatos információgyűjtés, a képzés megkönnyítése és az oktatási tantervek kidolgozása során.

(14)

A kettős átállás és a demográfiai változások jelentette kihívásokat regionális és helyi szinten kell kezelni a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósítása érdekében. A szociális gazdaság szervezetei általában alulról építkező módon, a közösségekhez, a polgárokhoz és az előttük álló problémákhoz közel működnek, gyakran szociális innovátorként tevékenykednek, és olyan megoldásokat találnak, amelyek kiterjeszthetők vagy átvehetők, valamint hozzájárulnak a rendszerszintű változásokhoz. A szociális gazdaság az Unió stratégiai autonómiájához is hozzájárulhat azáltal, hogy olyan stratégiai ágazatokban hoz létre vállalkozásokat, amelyek a helyi közösségek érdekeit és szükségleteit szolgálják. A szociális gazdaság például továbbképzési lehetőségeket kínálhat a jelentős változásokon áteső ágazatokban tevékenykedő, alacsony iskolai végzettségű munkavállalóknak, és megfizethető alapvető javakat biztosíthat az alacsony jövedelmű csoportok számára. A kisebb foglalkoztatási és oktatási kínálattal rendelkező távoli és vidéki területeken a szociális gazdaság szervezetei égetően szükséges lehetőségeket biztosíthatnak, vonzóbbá téve az említett térségeket. Az Unió szociális gazdasági ökoszisztémáinak fejlesztése ezért hozzájárul a népesség elöregedése, az elnéptelenedés és más demográfiai tendenciák következményeinek az enyhítéséhez, valamint a helyi gazdasági és ipari fejlődés előmozdításához, többek között a vidéki és távoli területeken, valamint az Unió legkülső régióiban is, így például a mezőgazdaságban, az ökológiai élelmiszer-termelésben és a kék gazdaságban.

(15)

A közösségvezérelt helyi fejlesztésnek és a szociális innováció számára kedvező ökoszisztémáknak az előmozdítása megerősíti a szociális gazdaságot, és az európai zöld megállapodással (15), valamint a zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari tervvel (16) összhangban elősegíti a klímasemleges gazdaságra való átállást. Tekintettel arra, hogy a szociális gazdaság fontos szerepet játszik a körforgásos gazdaság fejlődésében, valamint a megújuló energia polgárok által irányított, a megújulóenergia-szövetkezeteken és más energiaközösségeken keresztül megvalósuló termelésében és elosztásában, az újrahasználatra, a javításra és az újrafeldolgozásra vonatkozó horizontális és koherens iparpolitikai intézkedések kidolgozása előmozdíthatja a másodlagos nyersanyagok működő piacát, optimalizálhatja a szociális gazdaság hozzájárulását a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervben (17) meghatározott célkitűzésekhez, és fokozhatja az Unió nettó zéró iparának versenyképességét. A szociális gazdaság digitális területen működő szervezetei bizonyították, hogy képessé tudják tenni a polgárokat és a vállalkozásokat arra, hogy részt vegyenek az inkluzív és emberközpontú digitális átállásban, és aktív szerepet játsszanak az (EU) 2022/2481 európai parlamenti és tanácsi határozattal (18) létrehozott Digitális évtized 2030 szakpolitikai program és a digitális évtizedben érvényre juttatandó digitális jogokról és elvekről szóló európai nyilatkozat (19) célkitűzéseinek és céljainak elérésében. A zöld és digitális társadalomra való ezen kettős átállás rezilienciájának fokozása érdekében a Bizottság 2021 májusában aktualizálta uniós iparstratégiáját. A stratégia meghatározza a 14 ipari ökoszisztéma, köztük a „proximitásalapú és szociális gazdaság” ökoszisztémája előtt álló kihívásokat, amely ökoszisztéma számára – közös munka eredményeként – kidolgozásra került egy átállási pálya.

(16)

Ahhoz, hogy ki lehessen aknázni azon lehetőségeket, amelyeket a szociális gazdaság a munkaerőpiachoz való hozzáférés, a társadalmi befogadás, a készségfejlesztés, a területi kohézió, a gazdasági demokrácia, a klímasemlegesség és a fenntartható gazdasági fejlődés támogatása terén magában rejt, támogató keretre van szükség. Mivel a szociális gazdaság valamennyi gazdasági ágazatban jelen lehet, és arra horizontális és ágazati politikák és rendelkezések is hatással vannak, a támogató keretnek tekintettel kell lennie a szociális gazdaság sajátosságaira és azon további akadályokra, amelyekkel a szociális gazdaság szervezetei a fejlődésük során szembesülnek, és amelyek korlátozzák mozgásterüket abban, hogy a hagyományos vállalkozások mellett működjenek. A szociális gazdaság szervezetei elsősorban nem a hatékonyságnövelés és a nyereség maximalizálására törekednek, hanem elsődlegesen arra törekednek, hogy pozitív társadalmi hatásokat idézzenek elő. Olyan támogató intézkedéseket, valamint kedvező pénzügyi, igazgatási és jogi környezetet igényelnek, amelyek figyelembe veszik üzleti modelljeik sajátosságait az irányítás, a nyereségfelosztás, a munkafeltételek és a hatás tekintetében. Az említett intézkedések például lehetővé teszik e szervezetek számára, hogy kevésbé termelékeny munkavállalókat alkalmazzanak, vagy elérhető áron nyújtsanak szociális szolgáltatásokat. A támogató keretek kialakításához átfogó stratégiákra van szükség. Ez magában foglalhatja szabályozási intézkedések elfogadását, illetve szakpolitikák és kezdeményezések végrehajtását vagy kiigazítását a szociális gazdaság szociális és környezetvédelmi célokhoz való hozzájárulásának támogatása, valamint gazdasági és ipari értékének növelése érdekében. Az említett stratégiáknak nyomon kell követniük a kezdeményezések terén elért előrehaladást és mérniük kell a kezdeményezések hatékonyságát, szükség esetén kiigazításokat és javításokat kell végrehajtaniuk, és végső soron hatékonyabb és hatásosabb eredményeket kell elérniük az ágazatban. Előfordulhat, hogy a stratégiákat az egyes tagállamok intézményi felépítésétől és körülményeitől függően, különböző (nemzeti, regionális és helyi) kormányzati szinteken kell elfogadni. A régiók, városok és más szubnacionális szintek olyan szociális gazdasági stratégiákat fogadhatnának el, amelyek egyértelműen kapcsolódnak a regionális fejlesztési célkitűzésekhez és prioritásokhoz, maximalizálva a kölcsönös előnyöket.

(17)

A szociális gazdasági stratégiák sikeres kidolgozása és végrehajtása szempontjából alapvetően fontos bevonni a szociális gazdaság érdekelt feleit és megkönnyíteni a leginkább kiszolgáltatott személyek részvételét. Több tagállam már létrehozott magas szintű csoportokat, amelyek elősegítik a hatóságok és a szociális gazdaság szervezetei közötti párbeszédet (ilyen például a szociális és szolidáris gazdasággal foglalkozó francia főtanács, a szociális gazdaság fejlesztéséért felelős spanyol tanács, a szociális gazdaságért felelős portugál nemzeti tanács és a harmadik szektorral foglalkozó olasz nemzeti tanács). A szociális gazdaság érdekképviseleti hálózatai a kollektív fellépés platformjai is lehetnek, megkönnyíthetik az együttműködést és az információmegosztást, valamint lehetőségeket teremthetnek a kapacitásépítésre és a társaktól való tanulásra.

(18)

A közszférából származó pénzügyi támogatás fontos szerepet játszhat a szociális gazdaság szervezeteinek indulásában és fejlődésében. A szociális gazdaság szervezetei általában nagyobb nehézségekkel szembesülnek a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés terén, mint más vállalkozások. Például a szociális vállalkozások finanszírozási piacainak elemzése – a kedvező fejlemények ellenére – arra mutatott rá, hogy az unióbeli szociális vállalkozásoknak nyújtott finanszírozás iránti kereslet és kínálat között továbbra is aránytalanság mutatkozik, mind a hitelhez, mind a saját tőkéhez való hozzáférés tekintetében. Mivel a szociális gazdaság szervezeteinek célja, hogy pozitív társadalmi vagy környezeti hatásokat idézzenek elő, és a nyereséget legfeljebb korlátozott mértékben oszthatják szét finanszírozóik és tulajdonosaik között, általában nem jelentenek megfelelő lehetőséget a jelentős pénzügyi hozamra törekvő befektetők számára. Az e kérdés kezelésére rendelkezésre álló támogatási intézkedések általában hiányosak, és hatékonyságuk tekintetében pedig jelentősen eltérnek egymástól. Az intézkedések a – többek között vissza nem térítendő – támogatásoktól a tanácsadási és kapacitásépítési szolgáltatásokig terjednek, és gyakran inkubátorok biztosítják őket. Ezért továbbra is bőven van mit javítani azon a téren, hogy a szociális gazdaság szervezetei életciklusuk különböző szakaszaiban testre szabott finanszírozásban részesüljenek, és hasznos lehet a magánfinanszírozás és más kiegészítő intézkedések mozgósításának további támogatása a szociális gazdaság szervezetei finanszírozáshoz való hozzáférésének javítása érdekében. Ilyen megközelítés például az egyéni megtakarítók vagy a munkáltató által finanszírozott nyugdíj- vagy megtakarítási konstrukciókban részt vevő munkavállalók számára azon lehetőség biztosítása, hogy olyan megtakarítási konstrukciót válasszanak, amely megtakarításaik egy részét szociális vállalkozásba fekteti be (20).

(19)

Az Unió számos finanszírozási lehetőséget biztosít a szociális gazdaság támogatására. Az Európai Szociális Alap Plusz, az (EU) 2021/1058 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (21) létrehozott Európai Regionális Fejlesztési Alap, az (EU) 2021/1056 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (22) létrehozott Igazságos Átmenet Alap, az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (23) létrehozott Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, az (EU) 2021/690 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (24) létrehozott Egységes piac program, az (EU) 2021/523 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (25) létrehozott InvestEU program és adott esetben az (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (26) létrehozott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz mind nyújtanak finanszírozást.

Az Unió a fi-compass platformon keresztül tanácsadási támogatást is nyújt a kohéziós politikai alapok pénzügyi eszközeinek megtervezéséhez. A tagállamok – beleértve a regionális és helyi hatóságokat is – jobban kihasználhatnák az említett lehetőségeket azáltal, hogy a szociális gazdaságra vonatkozó egyedi intézkedéseket fogadnak el. A technikai támogatás (27) olyan további uniós eszköz, amely javítja a tagállamok azon képességét, hogy a szociális gazdaság megerősítésére irányuló szakpolitikákat dolgozzanak ki és hajtsanak végre.

(20)

Az áruk és szolgáltatások biztosítása, valamint a hatóságokkal és a hagyományos vállalkozásokkal való együttműködés döntő fontosságú a szociális gazdaság fejlődése és a bevételtermelés szempontjából, továbbá annak elősegítése érdekében, hogy a szociális gazdaság szervezetei pénzügyileg önellátóvá váljanak. Az uniós és nemzeti közbeszerzési szabályok és stratégiák által biztosított rugalmasságnak köszönhetően, az ajánlatkérő szervek a közbeszerzést stratégiaibb módon is alkalmazhatják azáltal, hogy innovatív, zöld és szociális kritériumokat határoznak meg, végső soron hozzájárulva a fenntarthatóbb, inkluzívabb és versenyképesebb gazdasághoz. A legtöbb pályázatot azonban továbbra is kizárólag az ár alapján ítélik oda. Mivel a szociális gazdaság szervezetei társadalmi és kollektív előnyöket kívánnak biztosítani, és nem arra törekednek, hogy a lehető legalacsonyabb áron nyújtsanak szolgáltatásokat, kisebb eséllyel vesznek részt a rendes közbeszerzési eljárásokban, annak ellenére, hogy átfogóbb hozzáadott értéket biztosíthatnak a közbeszerzési folyamathoz. A szociális gazdaság szervezetei üzleti kapacitásának növelése terén is vannak még lehetőségek, többek között a hagyományos üzleti értékláncokba való szisztematikusabb integráció, valamint a velük való olyan partnerségek révén, amelyek lehetővé teszik a közbeszerzéseken való közös részvételt és új piaci lehetőségek teremtését.

(21)

Olyan esetekben, amikor a piac önmagában nem képes biztosítani a kielégítő munkaerőpiaci hozzáférést és a társadalmi befogadást, a hatóságok gyakran nem használják ki a lehető legoptimálisabban az állami támogatási szabályok adta, meglévő mozgásteret annak érdekében, hogy támogassák a szociális gazdaságot, hanem az általános, csekély mértékű foglalkoztatási küszöb alatti szintet megcélzó intézkedésekre szorítkoznak, és nem élnek a 651/2014/EU bizottsági rendelet (28) (az általános csoportmentességi rendelet) szerinti intézkedések – így például regionális támogatás, kockázatfinanszírozási támogatás vagy a hátrányos helyzetű munkavállalók felvételéhez nyújtott támogatás – megállapításának lehetőségével. Ami a csekély összegű támogatásokat illeti, azok jelenlegi felső határa 200 000 EUR egy hároméves időszakon belül, azonban a jelenlegi szabályok 2023. december 31-én hatályukat fogják veszíteni, és jelenleg átdolgozás alatt állnak. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályok szintén lehetővé teszik az állami támogatások engedélyezését, de a közszférabeli szervezetek gyakran nem használják ki teljes mértékben az említett lehetőségeket, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek munkaerőpiaci integrációja terén nyújtott szociális szolgáltatások esetében. A hatóságoknak először azt kell megvizsgálniuk, hogy egy intézkedés a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül-e.

(22)

Az adópolitika ugyancsak jelentős szerepet játszhat a szociális gazdaság előmozdításában és annak biztosításában, hogy a szociális gazdaság szervezetei képesek legyenek a hagyományos vállalkozások mellett működni, ami által méltányosabb üzleti környezet jönne létre, és ami ugyanakkor hozzájárulna a társadalmi befogadáshoz és a foglalkoztatáshoz való jobb hozzáféréshez is. Néhány tagállam olyan adózási keretet hozott létre, amely ösztönzi az ágazat fejlődését, ideértve a szociális gazdaság igényeihez igazított adókedvezményeket is, ugyanakkor nem hagyja figyelmen kívül a szociális gazdaság sokféleségét és megelőzi a szétaprózódást. Több tagállamban továbbra is adminisztratív akadályok állnak fenn a tagállamok határain átnyúló közhasznú adományok terén. A szociális gazdaság közhasznú szervezetei számára nyújtott adományokra vonatkozó, jól megtervezett adóösztönzők – a Szerződés megkülönböztetésmentességi elvével összhangban – akár uniós határokon átnyúlóan is ösztönözhetik az e szervezetek számára nyújtott finanszírozást. Emlékeztetni kell arra is, hogy bizonyos, a szociális gazdaság szervezetei által gyakran értékesített termékek és szolgáltatások a 2006/112/EK tanácsi irányelv (29) 98. cikkével és III. mellékletével összhangban kedvezményes héamértékben részesülhetnek.

(23)

A társadalmi hatások mérésének és kezelésének folyamatai különösen fontosak a szociális gazdaság szervezetei számára, mivel lehetővé teszik számukra, hogy megértsék és kommunikálják hatásukat, és hozzáférjenek a hatásorientált finanszírozáshoz. A társadalmi hatások mérése magában foglalja egy adott beavatkozás vagy kezdeményezés társadalmi hatásának mérésére szolgáló mérőszámok és eszközök használatát. A társadalmi hatásmenedzsment magában foglalja azon rendszerek, folyamatok és képességek kiépítését, amelyekre egy szervezetnek szüksége van ahhoz, hogy proaktívan kezelje és növelje hatását. A rendelkezésre álló keretek és eszközök széles köre azonban kihívást jelenthet, különösen a kevesebb forrással rendelkező szervezetek számára. Az állami beruházások szociális hatásainak nyomon követése lehetővé teszi a nyilvánosság általi ellenőrzést, alátámaszthatja annak megindokolását, hogy miért használják az adófizetők pénzét a szociális gazdaság szervezeteinek vagy tevékenységeinek a támogatására, és segíthet megakadályozni a szociális jelleg tettetését (a hatás túlértékelését vagy a hatással kapcsolatos valótlan állításokat). E tekintetben hasznosak lehetnek a társadalmi hatások mérésére és kezelésére irányuló, jól átgondolt, arányos és az egyes szervezetek igényeihez igazított megközelítések. Azoknak szabványos módszereken és mutatókon, valamint olyan tényezőkön kell alapulniuk, mint a méret, a fejlettségi szint és a szervezetek sokfélesége. A társadalmi hatás mérésére és kezelésére szolgáló módszereknek az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival való összekapcsolása hasznos keretként szolgálhat a hatások kimutatásához.

(24)

Az elmúlt évtizedben javult a szociális gazdaság nemzeti és regionális szintű láthatósága és elismertsége az Unióban. Az ágazatban rejlő potenciál azonban számos ragállamban továbbra is kiaknázatlan. A tagállamok közötti koordináció és információcsere hiánya állandósítja a szociális gazdaság fejlődésében mutatkozó különbségeket, ezért a tagállamok számára egyértelműen előnyökkel járhat a legjobb gyakorlatok elsajátítása és megosztása. A közvélemény ugyancsak korlátozott ismeretekkel rendelkezik a szociális gazdaságról és annak pozitív hozzájárulásáról. Ez akadályozhatja a szociális gazdaságot támogató szakpolitikák és piaci lehetőségek kialakítását. A szabályozás – miközben biztosítja, hogy az új jogszabályok megfeleljenek a szociális gazdaság szervezetei igényeinek – növelheti a tudatosságot és nagyobb legitimitást biztosíthat számukra, megkönnyítve a finanszírozáshoz és a piacokhoz való hozzáférést. A nemzeti hatóságok és érdekelt felek számos kezdeményezést, többek között a szociális gazdasággal összefüggő konkrét jogi formákkal, jelölésekkel és jogállásokkal (30) kapcsolatos kezdeményezéseket és nagyszabású kommunikációs kampányokat indítottak a szociális gazdaság megértésének és láthatóságának javítása érdekében. A további sikeres reformok közé tartozik a szociális gazdasággal foglalkozó külön miniszteri egységek létrehozása, valamint az érdekelt felek és a hatóságok közötti fokozott párbeszéd. A szociális gazdaság láthatóságának növelése elengedhetetlen a társadalomra gyakorolt pozitív hatásának teljes mértékű elismeréséhez, amint azt a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv is hangsúlyozza a szociális gazdasággal foglalkozó portál elindításával.

(25)

A pontos adatok és statisztikák kulcsfontosságúak a szociális gazdaság üzleti modelljeinek jobb megértéséhez és a tényeken alapuló szakpolitikai döntések meghozatalához. Hiányoznak azonban a szociális gazdaságra vonatkozó megbízható adatok, beleértve az annak gazdasági hozzáadott értékére és teljesítményére vonatkozó adatokat is. A meglévő adatok gyakran hiányosak és nehezen összehasonlíthatók. Például – az uniós költségvetésből rendelkezésre álló pénzügyi támogatás ellenére – csupán néhány tagállam bővítette ki nemzeti számviteli rendszerét azzal a céllal, hogy gyűjtse a szociális gazdaságra vonatkozó (így például a szatellitszámlákon található) kiegészítő adatokat. A szociális gazdaság általában nem képezi részét a vállalkozások szerkezeti statisztikáinak, például amikor a statisztikák nyereségorientált vállalkozások által előállított gazdasági adatokra épülnek, és a szociális gazdaság hagyományos szervezetei csak a maradék kategóriákba tartoznak. A szociális gazdaság méretére, munkaerejére, fejlődésére és kihívásaira vonatkozó alapvető statisztikák rendelkezésre bocsátásával a bevezetett stratégiák és intézkedések hatékonyabbak lennének, és igazodnának az ágazatban előforduló különböző helyzetekhez.

(26)

A szociális gazdaság előmozdítása – tágabb értelemben – kritikus fontosságú lehet az Egyesült Nemzetek Szervezete fenntartható fejlődési céljainak elérése szempontjából,