A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Pénzügyi szankciók a kötelezettségszegési eljárásokban

(2023/C 2/01)

1.   BEVEZETÉS – ARÁNYOS ÉS VISSZATARTÓ EREJŰ MEGKÖZELÍTÉS KIDOLGOZÁSA

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) szerint, ha a Bizottság a szerződések szerinti valamely kötelezettség nemteljesítése miatt keresetet nyújt be az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: Bíróság) egy tagállam ellen, két esetben javasolhatja a Bíróságnak, hogy pénzügyi szankciókat szabjon ki az adott tagállammal szemben:

—	a tagállam nem tette meg a Bíróság uniós jog megsértését megállapító korábbi ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket (az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése) (1),

—	a tagállam nem tett eleget valamely, jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv átültetésére elfogadott intézkedései bejelentésére vonatkozó kötelezettségének (az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése).

A Bíróság által kiszabott szankció mindkét esetben a következőkből tevődhet össze: a kötelezettségszegés folytatásának következményeként az ítélethirdetésig vagy a teljes megfelelésig – amelyik előbb bekövetkezik – érvényben lévő egyösszegű átalánybírság, és az érintett tagállamot az ítélet meghozatalát követően a kötelezettségszegés mihamarabbi megszüntetésére ösztönző napi kényszerítő bírság fizetéséből. A pénzügyi szankciók összegére a Bizottság tesz javaslatot a Bíróságnak, de mérlegelési jogkörének gyakorlása során (2) a Bíróság feladata, hogy meghatározza azokat az összegeket, amelyeket a körülményeknek megfelelőnek, illetve mind a megállapított kötelezettségszegéssel, mind pedig az érintett tagállam fizetési képességével arányosnak tart (3).

Annak lehetősége, hogy a Bíróság pénzügyi szankciókat szabjon ki a tagállamokra – és hogy a Bizottság ilyen szankciók kiszabását kérje –, az 1992-es Maastrichti Szerződésig nyúlik vissza. Az átláthatóság és az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a Bizottság 1996 óta számos közleményt és feljegyzést tett közzé, amelyekben ismerteti a pénzügyi szankciók kiszámítására vonatkozó politikáját és módszertanát (4).

Ez a közlemény áttekinti az 1996 és 2021 között elfogadott, a pénzügyi szankciókról szóló valamennyi bizottsági közleményt (ezek jegyzékét lásd a II. mellékletben). Felváltja és összegzi azok tartalmát, és szükség esetén naprakésszé teszi azokat a Bíróság legújabb ítélkezési gyakorlatának fényében. Ez különösen igaz a Bizottság által a Bíróságnak javasolt pénzügyi szankciók kiszámítása során az érintett tagállam intézményi súlyára való hivatkozás törlésére (lásd a 3.4. szakaszt).

Ez a közlemény az Euratom-Szerződéssel kapcsolatban is alkalmazandó, amennyiben annak 106a. cikke az EUMSZ 260. cikkét az említett szerződés hatálya alá tartozó kérdésekre alkalmazandóvá teszi.

2.   ÁLTALÁNOS ELVEK

Bár az EUMSZ 260. cikkében előírt szankciók kiszabásáról szóló végleges határozat a Bíróság hatáskörébe tartozik, a Bizottság központi szerepet játszik, mivel ő indítja el a keresetet a Bíróság előtt a pénzügyi szankciók összegére vonatkozó javaslattal. Az átláthatóság és az egyenlő bánásmód érdekében a Bizottság következetesen közzétette azokat a kritériumokat, amelyeket a pénzügyi szankciókra vonatkozó javaslattételkor alkalmaz.

A Bizottság úgy véli, hogy a kiszabott pénzügyi szankcióknak három alapvető kritériumon (5) kell alapulniuk:

—	a kötelezettségszegés súlyossága,

—	időtartama,

—	a pénzügyi szankció szükséges visszatartó hatásának biztosítása a kötelezettségszegés megismétlődésének elkerülése érdekében.

A szankciók hatékonyságának biztosítása érdekében olyan összegeket kell megállapítani, amelyek kellően magasak ahhoz, hogy visszatartó hatást fejtsenek ki. Teljesen szimbolikus összegek kiszabása megkérdőjelezné a kötelezettségszegési eljárások kiegészítő eszközének számító, az EUMSZ 260. cikkében szereplő szankciós mechanizmus hasznát, és ellenkezik annak legfontosabb célkitűzésével, ami az uniós jognak való teljes körű megfelelés biztosítása.

A Bizottság által a Bíróság számára javasolt szankciók esetében követelmény, hogy következetesek és a tagállamok számára előre láthatók legyenek, valamint az alkalmazott számítási módszer tekintettel legyen az arányosság és a tagállamok közötti egyenlő bánásmód elvére. Egy világos és egységes módszer azt is biztosítja, hogy a Bizottság megfelelően indokolja a Bíróságnak javasolt szankciók összegének kiszámítását (6).

A Bizottság szisztematikusan azt javasolja a Bíróságnak, hogy mind egyösszegű átalánybírságot, mind kényszerítő bírságot szabjon ki az érintett tagállamra. Ez a helyzet az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése (a Bíróság valamely korábbi ítéletében foglaltak nemteljesítése) és az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése (jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv átültetésére vonatkozó intézkedések bejelentésének elmulasztása) alapján indított keresetek esetében.

Következésképpen, amennyiben a tagállam a bírósági eljárás során orvosolja a jogsértést, a Bizottság nem vonja vissza keresetét, hanem fenntartja az egyösszegű átalánybírság kiszabására irányuló kérelmét, amely így a jogsértésnek a jogsértés orvoslásáig tartó időtartamára vonatkozik. A Bizottság ügyel arra, hogy a Bíróságot minden jellegű kiigazításról késedelem nélkül értesítse, függetlenül attól, hogy a bírósági eljárás milyen fázisban van. Hasonlóképpen jár el a Bizottság akkor is, ha az EUMSZ 260. cikkének (2) vagy az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése alapján hozott ítéletet követően az érintett tagállam eleget tesz kötelességének, ilyen esetben a kényszerítő bírság fizetésének kötelezettsége érvényét veszti.

A Bíróság által – akár egyösszegű átalánybírság, akár kényszerítő bírság formájában – elrendelt, a tagállamok által megfizetett pénzügyi szankciók az EUMSZ 311. cikke és a 2007/436/EK, Euratom határozat (7) értelmében az Unió „egyéb bevételének” minősülnek.

2.1.   Az arányosság elve

A Bíróság következetesen úgy ítélte meg, hogy a pénzügyi szankcióknak a körülményeknek megfelelőnek, illetve mind a megállapított kötelezettségszegéssel, mind pedig az érintett tagállam fizetési képességével arányosnak kell lenniük (8). A Bizottság minden egyes esetben körültekintően megvizsgálja, milyen módon lehetséges a legmesszebbmenően figyelembe venni az említett elveket az általa a Bíróságnak javasolt szankciók kiszámításához használt különböző kritériumok alkalmazásakor. A szankcióknak adott esetben kiszabásuk előtt figyelembe kell venniük a körülmények esetleges változását (9).

Számos következtetést lehet levonni az arányosság elvére, pontosabban a körülményeket figyelembe vevő szankciók javaslására vonatkozóan:

Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor helyénvaló degresszív matematikai képleten alapuló szankciókat javasolni, amely figyelembe veszi, hogy a tagállam milyen előrehaladást ért el az uniós kötelezettségek teljesítése terén. Erre példa lehet, ha egy tagállam azért sértette meg az uniós jogot, mert több illegális hulladéklerakót üzemeltet, mert egyes városai nem felelnek meg a települési szennyvíz minőségére vonatkozó standardoknak, vagy mert nem megfelelő levegőminőségi övezetekkel rendelkezik. Amennyiben matematikailag értékelhető, hogy a tagállam milyen előrehaladást ért el a pusztán „eredményalapú” kötelezettséggel jellemezhető jogsértéseknek való megfelelés terén (például a megfelelővé tett hulladéklerakók, városok vagy levegőminőségi övezetek aránya az összes százalékában kifejezve), a Bizottság degresszív képletet javasolhat a Bíróságnak (10).

Előfordulhatnak olyan helyzetek is, amikor a Bizottság azt javasolja, hogy a kiszabott büntetéseket csak az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése alapján hozott bírósági ítélet után rendszeres időközönként, például hathavonta vagy évente fizessék ki (11). Ez akkor lehet helyénvaló, ha a megfelelést csak rendszeres időközönként lehet értékelni, vagy ha a megfelelés értékelésére szolgáló módszer ellenőrzési eredmények rendelkezésre állásától függ. Ezt a vonatkozó jogszabály írhatja elő. Ezzel a cél annak biztosítása, hogy a Bizottság által javasolt szankció ténylegesen megfeleljen azon napok számának, amelyeken a jogsértés fennállt, ami néha csak bizonyos idő elteltével állapítható meg, amikor elegendő megfeleléssel kapcsolatos információ áll rendelkezésre.

2.2.   Az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdéséhez kapcsolódó elvek

Az EUMSZ 260. cikke (3) bekezdésének célja (12), hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy az uniós jogalkotó által meghatározott határidőn belül ültessék át a jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelveket (13), és ezáltal biztosítsa az uniós jogszabályok tényleges hatékonyságát. Nem csupán az uniós jogszabályok által követett általános érdekek védelméről van szó, hanem mindenekelőtt azon európai polgárok érdekeinek védelméről is, akik élvezik az ilyen jogszabályokból eredő jogokat és előnyöket. A késedelmek mindkét szempontból elfogadhatatlanok. Végső soron az uniós jog egészének hitelessége sérül, ha egy tagállam a kelleténél később ülteti át a nemzeti jogba az uniós jogszabályokat.

Ez azt jelenti, hogy az EUMSZ 260. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozó jogsértések, nevezetesen a jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvet átültető intézkedések bejelentésének elmulasztása esetén a Bírósághoz forduláshoz közvetlenül kapcsolódik az érintett tagállammal szembeni pénzügyi szankciók kiszabására irányuló kérelem. Ellentétben a kizárólag az EUMSZ 258. cikkének hatálya alá tartozó jogsértésekkel, az ilyen jogsértések esetén a pénzügyi szankciók kiszabásához nincs szükség második, külön eljárásra.

Az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a Bíróság által kiszabott pénzügyi szankció nem haladhatja meg a Bizottság által javasolt összeget.

A Bizottság következetesen úgy vélte, hogy az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdésében előírt szankciós mechanizmust főszabályként minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor egy tagállam nem teljesíti az említett rendelkezés hatálya alá tartozó valamely kötelezettségét. Minden irányelv esetében egyformán fontos biztosítani, hogy a tagállamok az irányelvekben meghatározott határidőn belül átültessék a jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelveket. A Bizottság a maga részéről 12 hónapos határidőt tűzött ki arra, hogy jogsértési ügyet terjesszen a Bíróság elé, amennyiben az irányelv átültetésének elmulasztása továbbra is fennáll.

Az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése nem alkalmazandó a nem jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelveket átültető intézkedések bejelentésének tagállam általi elmulasztására. Amennyiben a tagállam megszegi az ilyen nem jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvekkel kapcsolatos intézkedések bejelentésére vonatkozó kötelezettségét, a Bizottság ezt a jogsértést először az EUMSZ 258. cikkében előírt kötelezettségszegési eljárás keretében, a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítésének elmulasztása esetén pedig az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése alapján terjeszti a Bíróság elé. Hasonlóképpen, az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése nem alkalmazható abban az esetben sem, ha valamely tagállam az Euratom-Szerződés 31. és 32. cikke alapján elfogadott irányelveket átültető intézkedéseket mulasztja el bejelenteni. Ilyen esetekben a Bizottság ugyanazt a kettős Bíróság elé terjesztési eljárást alkalmazza, mint az EUMSZ alapján, nem jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvek esetében.

Az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése a jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv átültetésére irányuló intézkedések bejelentésének teljes vagy részleges elmulasztására egyaránt vonatkozik. Részleges mulasztás akkor fordulhat elő, ha a bejelentett átültető intézkedések nem terjednek ki az érintett tagállam teljes területére, vagy ha a bejelentés hiányos, mivel nem tartalmazza az irányelv egy részének megfelelő valamennyi átültető intézkedést.

Az átültető intézkedések bejelentésére vonatkozó, az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdésében említett tagállami kötelezettség magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy kellően egyértelmű és pontos információkat (14) nyújtsanak arról, hogy mely nemzeti rendelkezések ültetik át valamely irányelv megfelelő rendelkezéseit. Az ilyen egyértelmű és pontos információ nyújtásának elmulasztása az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése alapján szankcionálható.

A Bizottság úgy véli, hogy az átültető intézkedésekről szóló olyan bejelentések, amelyek nem tüntetik fel egyértelműen az irányelv minden egyes rendelkezése esetén, hogy melyik nemzeti rendelkezés biztosítja annak átültetését, indokolják a Bíróság elé terjesztést az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése szerint. Ezen információk hiányában a Bizottság nem tudja ellenőrizni, hogy a tagállam ténylegesen és teljes egészében átültette-e a szóban forgó irányelvet. Mindazonáltal az arányosság elvének megfelelően, ha a bejelentés magától értetődő, a Bizottság nem terjesztené az ügyet a Bíróság elé az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése szerint, még akkor sem, ha a bejelentés nem határozza meg a megfelelő tagállami átültető intézkedést a jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv minden egyes rendelkezése tekintetében. A Bizottság tehát csak akkor terjeszti az ügyet a Bíróság elé az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése szerint, ha nincs egyértelmű utalás arra, hogy a nemzeti jog mely rendelkezései ültetik át az irányelv mely rendelkezéseit. Ezeket magyarázó dokumentumok formájában kell jelezni, amelyekhez az irányelv rendelkezéseit a nemzeti jognak szisztematikusan megfeleltető megfelelési táblázat csatolható.

Az irányelvek jellemzően tartalmaznak egy olyan záradékot, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy vagy közvetlenül az irányelv átültetése érdekében elfogadott nemzeti jog rendelkezéseiben vagy azok kihirdetésekor hivatkozzanak az irányelvre (a továbbiakban: összekapcsolási záradék). Ez a kötelezettség lehetővé teszi az érintettek számára, hogy megismerjék jogaikat és kötelezettségeiket az uniós jog által szabályozott adott területen.

A Bíróság több alkalommal kimondta, hogy összekapcsolási záradék esetében konkrét átültető intézkedésre van szükség (15). Önmagában nem tekinthető konkrét átültető intézkedésnek, ha a tagállam az átültetési intézkedések Bizottság számára történő bejelentésekor már meglévő nemzeti jogszabályokra hivatkozik. Az irányelvet megelőzően kelt nemzeti jogi aktusok konkrét átültető intézkedésnek minősülhetnek, amennyiben a tagállam azokra olyan hivatalos kiadványban hivatkozik, amely egyértelműen megjelöli azokat a már meglévő törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyekről úgy ítéli meg, hogy azok révén megfelel az irányelv által előírt kötelezettségeknek. Az ilyen hivatalos kiadványt fel kell tüntetni a Bizottságnak küldött bejelentésben.

A bejelentett átültető intézkedések megfelelőségével kapcsolatos vitákat, azaz azt a kérdést, hogy az intézkedések valamely irányelv megfelelő rendelkezéseinek helyes átültetését jelentik-e, az EUMSZ 258. cikke szerinti eljárás keretében kell elbírálni.

3.   KÉNYSZERÍTŐ BÍRSÁG

A valamely tagállam által fizetett kényszerítő bírság az az összeg, amelyet elvben a késedelmi napok száma alapján határoznak meg – a különleges esetekben fennálló más hivatkozási időszak sérelme nélkül – a Bíróság EUMSZ 260. cikkének (2) vagy (3) bekezdése szerinti ítéletének kihirdetésétől az addig az időpontig tartó időszakra, amikor a tagállam véget vet a jogsértő állapotnak. A kényszerítő bírság célja, hogy az érintett tagállamot arra ösztönözze, hogy a Bíróság ítéletének meghozatalát követően a lehető leghamarabb szüntesse meg a jogsértést.

A kényszerítő bírság napi összegét a következőképpen állapítják meg:

—	az átalányösszeget megszorozzák a súlyossági együtthatóval és a mulasztás időtartamát tükröző együtthatóval,

—	a kapott eredményt megszorozzák az egyes tagállamokra külön-külön meghatározott, az érintett tagállam fizetési képességét figyelembe vevő, rögzített együtthatóval (az „n” együttható).

A következő képlet foglalja össze a kényszerítő bírság számítási módszerét:

Bn = (Ákb × Es × ET) × n ahol: Bn = kényszerítő bírság napi összege; Ákb = a kényszerítő bírsághoz használt átalányösszeg; Es = súlyossági együttható; ET= a mulasztás időtartamát tükröző együttható; n = az érintett tagállam fizetési képességét tükröző „n” együttható.

3.1.   Átalányösszeg

Az átalányösszeg az az állandó összeg, amelyet a számítás során megszoroznak az említett együtthatókkal. Kezeli a jogszerűség elvének megsértését, amely az EUMSZ 260. cikke szerint felmerülő valamennyi ügyre vonatkozik. Olyan szinten határozták meg, amellyel biztosíthatók a következők:

—	a Bizottság jelentős mérlegelési jogkört biztosít magának a súlyossági együttható alkalmazását illetően,

—	az összeg az észszerűség határain belül marad mindegyik tagállam tekintetében,

—	az összeg, miután beszorozták a súlyossági együtthatóval, elég jelentős mértékű ahhoz, hogy megfelelő nyomást gyakoroljon az érintett tagállamra.

A kényszerítő bírságra alkalmazandó átalányösszeget a I. melléklet 1. pontja határozza meg.

3.2.   A súlyossági együttható alkalmazása (1 és 20 közötti együttható)

Egy ítélet teljesítésének vagy a jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvet átültető intézkedések bejelentésének elmulasztása valamely tagállam által minden esetben súlyosnak minősül. A Bizottság két paraméter alapján határozza meg a súlyossági együtthatót, hogy a szankció összegét az ügy sajátos körülményeihez igazítsa: a jogsértés tárgyát képező vagy át nem ültetett uniós szabályok fontossága, valamint a jogsértés közérdekre és egyéni érdekekre gyakorolt hatásai.

Az alábbiakban kifejtett megfontolásokra tekintettel a jogsértés súlyosságát a Bizottság által legalább 1 és legfeljebb 20 között rögzített együttható határozza meg.

3.2.1.    Valamely ítéletben foglaltak teljesítésének elmulasztása (az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése)

3.2.1.1.   A megsértett rendelkezések jelentősége

Az uniós jog fennálló megsértése jelentőségének meghatározásához a Bizottság fokozottabban veszi figyelembe az érintett rendelkezések jellegét és hatókörét, mint a jogi normák hierarchiájában elfoglalt helyét. Például a megkülönböztetés tilalma elvének megsértését minden esetben súlyos jogsértésnek kell tekinteni, függetlenül attól, hogy a Szerződésben meghatározott elv megsértéséről, vagy valamely rendeletben vagy irányelvben szereplő elv megsértéséről van szó. A Szerződésben védett alapvető jogok és négy alapszabadság megsértését általában különösen súlyos jogsértésnek kell tekinteni, és a súlyosság mértékének megfelelő szankció kiszabását kell maga után vonnia.

Amennyiben a Bizottság az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése alapján nyújt be keresetet, súlyosbító körülménynek kell tekinteni azt a tényt, hogy a tagállam nem tesz eleget az állandó ítélkezési gyakorlat részét képező ítéletnek (például ha ez az ítélet kötelezettségszegési eljárásban vagy az előzetes döntéshozatalra utalásra válaszul hozott hasonló ítéleteket követ). Különösen ez a helyzet akkor, ha a Bíróság korábban már megállapította, hogy az érintett tagállam megsértette az uniós jog hasonló rendelkezéseit.

Hasonlóképpen súlyosbító körülménynek minősül az, ha a tagállam nem működött együtt teljes mértékben a Bizottsággal azon eljárás során, amely végén az a Bírósághoz fordult az EUMSZ 260. cikke (2) bekezdésének első albekezdése alapján.

Azt a tényt, hogy egy tagállam olyan intézkedéseket fogadott el, amelyeket a tagállam elégségesnek tart a neki felrótt jogsértés orvoslásához, a Bizottság azonban elégtelennek tart, eltérően kell kezelni, mint azt a helyzetet, amikor a tagállam egyáltalán nem tesz lépéseket a jogsértés orvoslására (mely esetben a tagállam nyilvánvalóan megsérti az EUMSZ 260. cikkének (1) bekezdését).

Végezetül enyhítő körülménynek számít, ha a végrehajtandó ítélet valóban felvet értelmezési problémákat, illetve, ha az ítélet rövid időn belüli végrehajtása különleges nehézségeket hoz magával (például azért, mert a megfelelés eléréséhez infrastruktúra megtervezésére, jóváhagyására, finanszírozására és kiépítésére van szükség).

3.2.1.2.   A jogsértés közérdekre és egyéni érdekekre gyakorolt hatásai

A jogsértések közérdekre és egyéni érdekekre kifejtett negatív hatását esetenként kell mérlegelni. A tárgyra vonatkozóan példaként a következő elemeket emelhetjük ki:

—	az Unió saját forrásainak elvesztése,

—	az EU pénzügyi érdekeinek súlyos megsértése,

—

a jogsértés Unió működésére gyakorolt hatása (például az EUMSZ 3. cikkével összefüggésben értelmezett 2. cikkének (1) bekezdésében említett kizárólagos uniós hatásköröket érintő jogsértések, valamint az olyan jogsértések, amelyek befolyásolják a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek azon képességét, hogy hozzájáruljanak az uniós jog hatékony érvényesítéséhez),

—	súlyos vagy helyrehozhatatlan kár okozása az emberi egészségre vagy a környezetre,

—	magánszemélyek és gazdasági szereplők által elszenvedett gazdasági, illetve nem gazdasági jellegű sérelmek,

—	a jogsértéssel összefüggésben felmerülő költségek összege,

—	az ítélet be nem tartásából származó esetleges gazdasági előny a tagállam számára,

—	a jogsértés viszonylagos fontossága, figyelembe véve az adott gazdasági ágazat árbevételét, illetve az ott keletkezett hozzáadott értéket,

—	a jogsértés által érintett lakosság aránya,

—	az Unió harmadik országokkal szembeni felelőssége,

—	a jogsértés jellege, azaz a jogsértés rendszerszintű vagy strukturális jellege, illetve az, hogy egy tagállam tartósan elmulasztja az uniós jog helyes alkalmazását.

Figyelembe vehető továbbá az is, hogy a jogsértés először fordul-e elő vagy többször ismétlődik.

A büntetés összegének kiszámítása során az egyéni érdekek figyelembevételét illetően a Bizottságnak nem célja, hogy az említett jogsértésből adódó károk és sérelmek elszenvedői számára kártérítést szerezzen, hiszen ilyen jellegű kártérítést a nemzeti bíróságon indított eljárások során kaphatnak. A Bizottság az említett együttható használatával azt kívánja biztosítani, hogy vegyék figyelembe a jogsértéseknek az egyénekre és a gazdasági szereplőkre gyakorolt hatását. Így például az említett hatások nem azonosak abban az esetben, ha a jogsértés a helytelen alkalmazás egy egyedi esetét érinti (egy képesítést nem ismernek el), illetve, ha a jogsértés a képesítések kölcsönös elismerésére vonatkozó irányelv átültetésének elmulasztásából származik, ami egy teljes szakmai csoport érdekeit sérti.

3.2.2.   Átültető intézkedések bejelentésének elmulasztása (az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése)

Az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése alapján benyújtott keresetek esetében a Bizottság az átültető intézkedések bejelentésének teljes elmulasztása esetén szisztematikusan 10-es súlyossági együtthatót alkalmaz. A jogállamiság tiszteletben tartásán alapuló Unióban minden jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvet egyformán fontosnak kell tekinteni, és a tagállamoknak az irányelvek által meghatározott határidőkön belül teljes mértékben át kell ültetniük azokat a nemzeti jogba.

Az átültető intézkedések bejelentésének részleges elmulasztása esetén a 10-nél alacsonyabb súlyossági együttható meghatározásakor figyelembe kell venni az átültetési hiányosság jelentőségét. Ezenkívül figyelembe lehet venni a jogsértésnek a közérdekre és az egyéni érdekekre gyakorolt hatásait (lásd a fenti 3.2.1.2. pontban kifejtett megfontolásokat).

3.3.   Az időtartamra vonatkozó együttható alkalmazása

Ami a jogsértés időtartamát tükröző kényszerítő bírság összegének kiszámítását illeti:

—	az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott keresetek esetén a figyelembe vett időtartam a Bíróság első ítéletének meghozatalától a Bizottság keresetének a Bírósághoz történő benyújtásáig eltelt időszak,

—	az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése alapján benyújtott keresetek esetén a figyelembe vett időtartam a szóban forgó irányelv átültetési határidejének lejártát követő naptól a Bizottság keresetének a Bírósághoz történő benyújtásáig eltelt időszak.

Az időtartamra vonatkozó együttható 1 és 3 közötti szorzó. Mértéke havi 0,10 az első ítélet meghozatalától vagy a szóban forgó irányelv átültetési határidejének lejártát követő naptól számítva.

A Bíróság (16) megerősítette, hogy a jogsértés időtartamát a kényszerítő bírság és az egyösszegű átalánybírság esetében egyaránt figyelembe kell venni, tekintettel arra, hogy a két szankció különböző szerepet játszik.

3.4.   A tagállam fizetési képessége

A kényszerítő bírságnak biztosítania kell, hogy a szankció arányos és visszatartó erejű legyen. A kényszerítő bírság visszatartó ereje két formában jelentkezik. A büntetésnek elég súlyosnak kell lenni ahhoz, hogy:

—	a tagállam megszüntesse a jogsértést (a büntetés tehát magasabb összeget tesz ki, mint amekkora hasznot jelent a tagállamnak a jogsértés),

—	a tagállam tartózkodjon ugyanazon jogsértés újabb elkövetésétől.

A visszatartó erőként szolgáló szankció mértéke a tagállamok fizetési képességétől függően változik. Ez a visszatartó hatás tükröződik az „n” együtthatóban, amely a definíció szerint a következők súlyozott geometriai átlaga: az érintett tagállam bruttó hazai termékének (GDP) (17) és a tagállamok GDP-je átlagának aránya, kettes súllyal, valamint az érintett tagállam népességének és a tagállamok népessége átlagának aránya, egyes súllyal. Ez az érintett tagállam többi tagállam fizetési képességéhez viszonyított fizetési képességét jelenti:

Az „n” együttható e közlemény szerinti kiszámításának módja az „n” együttható korábbi számítási módjának módosítását jelenti. A korábbi közlemények a tagállamok GDP-jét és intézményi súlyát egyaránt figyelembe vették. Ez utóbbit egy közvetett mutató alkalmazásával, legutóbb az egyes tagállamok európai parlamenti mandátumainak számával fejezték ki.

A Bíróság a Bizottság kontra Görögország (18) ügyben 2022. január 20-án hozott ítéletében megvizsgálta a tagállam fizetési képességének EUMSZ 260. cikkén alapuló pénzügyi szankciók kiszabása céljából való értékelése szempontjából relevánsnak tartott elemeket. Ebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy „[…] a Bizottság azon lehetőségének sérelme nélkül, hogy több kritériumon alapuló pénzügyi szankciókat javasoljon többek között a különböző tagállamok közötti észszerű eltérés fenntartása érdekében, a Görög Köztársaság fizetési képességének értékelésekor e tagállam GDP-jét kell elsődleges tényezőként alapul venni, anélkül hogy […] figyelembe vennék a Görög Köztársaságnak az […] intézményi súlyát” (19). A Bíróság szerint „a kellően visszatartó erejű szankciók meghatározásának célja nem szükségszerűen követeli meg az érintett tagállam Unión belüli intézményi súlyának figyelembevételét.” és „az érintett tagállam intézményi súlyának figyelembevétele nem tűnik elengedhetetlennek a kellő visszatartó erő biztosításához, továbbá ahhoz, hogy e tagállamot […] jelenlegi vagy jövőbeli magatartásának megváltoztatására bírja” (20).

A Bizottság ezért úgy határozott, hogy felülvizsgálja az „n” együttható kiszámítására szolgáló módszerét, amely jelenleg elsősorban a tagállamok GDP-jén, másodsorban pedig a népességén alapul, azaz olyan demográfiai kritériumon, amely lehetővé teszi a különböző tagállamok közötti észszerű eltérés fenntartását. Az „n” együttható számításakor a tagállamok népességének egyharmad arányban való figyelembevétele észszerű mértékben csökkenti a tagállamok „n” együtthatói közötti eltérést a kizárólag a tagállamok GDP-jén alapuló számításhoz képest. Emellett stabilitást is ad az „n” együttható értékének, mivel a népesség éves szinten valószínűleg nem változik jelentősen. Ezzel szemben egy tagállam GDP-je nagyobb éves ingadozásokat mutathat, különösen gazdasági válságok idején. Ugyanakkor, mivel a tagállamok GDP-je még mindig kétharmad súllyal számít, továbbra is ez a meghatározó tényező a fizetési képesség értékelésekor.

Az egyes tagállamokra vonatkozó „n” együtthatók a I. melléklet 3. pontjában láthatók.

4.   EGYÖSSZEGŰ ÁTALÁNYBÍRSÁG

Annak érdekében, hogy teljes mértékben figyelembe lehessen venni az egyösszegű átalánybírság visszatartó erejét, valamint az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét, a Bizottság javaslata a Bíróságnak a következőket foglalja magában:

—	egyrészt egy minimális egyösszegű átalánybírság meghatározását,

—	másrészt egy olyan számítási módszert, amelynek lényege, hogy az egy napra megállapított összeget megszorozzák a jogsértés állapotában eltöltött napok számával; ez a számítási módszer alkalmazandó, ha a számítás eredménye meghaladja a minimális egyösszegű átalánybírságot.

4.1.   Az egyösszegű átalánybírság minimális összege

Minden alkalommal, amikor a Bizottság egy ügyben az EUMSZ 260. cikke alapján a Bírósághoz fordul, javaslatot tesz legalább az egyösszegű átalánybírság minimális összegére, amelyet minden tagállam esetében az „n” együttható figyelembevételével állapított meg, és amely független a 4.2. pontban szereplő számítás eredményétől.

Ez a minimális egyösszegű átalánybírság azt az elvet tükrözi, hogy a Bíróság ítéletének való tartós meg nem felelés valamely tagállam által, illetve valamely jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv átültetésének valamely tagállam általi elmulasztása – a súlyosbító körülményektől függetlenül – sérti a jogszerűség elvét a jogállamiság által szabályozott közösségben, és hatékony szankciót tesz szükségessé. A minimális egyösszegű átalánybírság lehetővé teszi továbbá a pusztán szimbolikus jellegű összegre tett javaslatok elkerülését, amelyek nélkülöznek bármiféle visszatartó erőt, és ahelyett, hogy erősítenék a Bíróság tekintélyét, valószínűleg csak rontanák azt.

Az egyes tagállamokra vonatkozó minimális egyösszegű átalánybírságok a I. melléklet 5. pontjában láthatók.

4.2.   Az egyösszegű átalánybírság számításának módszere

Az egyösszegű átalánybírságot a kényszerítő bírság számítási módszeréhez nagyjából hasonló módon kell kiszámítani, azaz:

—	az átalányösszeget meg kell szorozni a súlyossági együtthatóval,

—	az eredményt meg kell szorozni az „n” együtthatóval,

—	az eredményt meg kell szorozni azon napok számával, amikor a jogsértés fennáll (lásd a 4.2.1. pontot).

A következő képlet foglalja össze az egyösszegű átalánybírság számítási módszerét:

EÁ = Áeá × Es × n × Tj ahol: EÁ = egyösszegű átalánybírság; Áeá = az egyösszegű átalánybírsághoz használt átalányösszeg; Es = súlyossági együttható; n = az érintett tagállam fizetési képességét tükröző „n” együttható; Tj= a jogsértés teljes időtartama napokban megadva.

Amennyiben e számítás eredménye meghaladja az érintett tagállamra vonatkozó minimális egyösszegű átalánybírságot, a Bizottság e képlet alkalmazásával meghatározott egyösszegű átalánybírságot javasol a Bíróságnak.

4.2.1.    A jogsértés teljes időtartama napokban megadva

Az egyösszegű átalánybírság kiszámításához az egy napra megállapított összeget meg kell szorozni a jogsértés teljes időtartamára vonatkozó napok számával. Ez utóbb definíciója a következő:

—	az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott keresetek esetén az első ítélet kihirdetése és a jogszerűség helyreállítása, vagy megfelelés hiányában az EUMSZ 260. cikke értelmében hozott ítélet kihirdetése között eltelt napok száma,

—	az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése alapján benyújtott keresetek esetén a szóban forgó irányelvben előírt átültetési határidő lejártát követő nap és a jogszerűség helyreállítása, vagy megfelelés hiányában az EUMSZ 260. cikke értelmében hozott ítélet kihirdetése között eltelt napok száma.

Az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott keresetek esetén az egyösszegű átalánybírság kiszámításakor figyelembe veendő időszak kezdőnapja az uniós jog érintett tagállam általi megsértését megállapító ítélet meghozatalának napja (21).

A Bíróság szerint a tagállamnak „azonnal” meg kell felelnie ennek az ítéletnek, és a teljesítésnek a „lehető legrövidebb idő alatt meg kell történnie” (22). Természetesen, mielőtt a Bizottság az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése alapján keresetet nyújtana be, elegendő időt kell hagynia a tagállam számára, hogy teljesítse az ilyen ítéletet, mely időt a szóban forgó jogsértésre tekintettel állapít meg. Mindazonáltal, amennyiben észszerű határidőt biztosítottak a tagállamnak, és nem került sor az ítélet teljes végrehajtására, a tagállamra úgy kell tekinteni, mint amely a jogsértést megállapító ítélet meghozatalától kezdődően elmulasztotta azon kötelességét, hogy a teljesítés azonnal elkezdődjön, és a lehető legrövidebb idő alatt megtörténjen.

Az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése alapján benyújtott keresetek esetén a releváns időszak kezdőnapja a szóban forgó irányelvben előírt átültetési határidő lejártát követő nap.

4.2.2.    Az egyösszegű átalánybírság számítási módszerének egyéb elemei

A Bizottság az egyösszegű átalánybírság kiszámításához ugyanazt a súlyossági együtthatót és ugyanazt a rögzített „n” együtthatót alkalmazza, amelyet a kényszerítő bírság kiszámításához alkalmaz (lásd a 3.2. és 3.4. szakaszt). A Bizottság úgy határozza meg az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése értelmében kiszabott egyösszegű átalánybírság összegét, hogy az átültetés elmulasztásának súlyosságára vonatkozó értékeléskor az átültetés mértékét is figyelembe veszi.

Az átalányösszeg az egyösszegű átalánybírság esetében alacsonyabb, mint a kényszerítő bírság esetében. Méltányosnak tűnik ugyanis, hogy a kényszerítő bírság napi összege nagyobb legyen, mint az egyösszegű átalánybírságé, mivel az EUMSZ 260. cikke értelmében hozott ítélet kihirdetését követően az érintett tagállam magatartása nagyobb kárt okoz, az ugyanis azt jelenti, hogy a jogsértés az ítéletet követően is fennáll.

Az egyösszegű átalánybírságra alkalmazandó átalányösszeget a I. melléklet 2. pontja határozza meg.

A kényszerítő bírság meghatározásától eltérően az egyösszegű átalánybírság kiszámításakor nem alkalmaznak a mulasztás időtartamát tükröző együtthatót, mivel a jogsértés időtartamát figyelembe veszik azáltal, hogy a napi összeget megszorozzák a jogsértésben eltöltött napok számával.

5.   AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGRA VONATKOZÓ ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

2020. január 31-én az Egyesült Királyság kilépett az Unióból. A 2020. február 1-jén hatályba lépett, kilépésről rendelkező megállapodás értelmében azonban az átmeneti időszak végéig (amely 2020. december 31-én járt le) továbbra is alkalmaznia kellett az uniós jogot és meg kellett felelnie annak.

Ezenkívül az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv 12. cikkének (4) bekezdése, valamint a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának ciprusi felségterületeiről szóló jegyzőkönyv 12. cikke értelmében a Bizottság és a Bíróság fenntartja a Szerződések által rájuk ruházott hatásköröket az említett jegyzőkönyvek által az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban Észak-Írország és a felségterületek tekintetében alkalmazandóvá tett uniós jog alkalmazásával kapcsolatban. A kilépésről rendelkező megállapodás 160. cikke értelmében a kilépésről rendelkező megállapodás ötödik része egyes rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása tekintetében a Bíróság megőrzi az EUMSZ 258., 260. és 267. cikke szerinti hatáskörét.

E rendelkezések értelmében a Bizottság kérheti a Bíróságtól, hogy szabjon ki pénzügyi szankciókat az Egyesült Királyságra 2020. december 31. után. Ilyen esetben a Bizottság a szóban forgó jogsértés súlyosságával, időtartamával és az Egyesült Királyság fizetési képességével arányos pénzügyi szankciókat fog javasolni. E célból a Bizottság az e közleményben a tagállamokra vonatkozóan meghatározott képletre fog támaszkodni (23).

6.   A KISZABOTT SZANKCIÓRA VONATKOZÓ FIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG ESEDÉKESSÉGÉNEK IDŐPONTJA

Amennyiben a Bíróság az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése alapján szab ki szankciót valamely tagállammal szemben, a szankció megfizetése kötelezettségének esedékessége általában megegyezik a Bíróság ítélethozatalának időpontjával.

Amennyiben a Bíróság az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése alapján szab ki szankciót valamely tagállammal szemben, az említett bekezdés úgy rendelkezik, hogy a fizetési kötelezettség „az Európai Unió Bíróságának ítéletében megállapított időpontban válik esedékessé”. Ez lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy a kötelezettség esedékességének időpontját vagy az ítélete kihirdetésének napjaként, vagy egy későbbi időpontban határozza meg. A Bíróság eddig nem élt azzal a lehetőséggel, hogy az ítélet kihirdetését követő időpontot határozzon meg.

7.   AZ ALKALMAZÁS KEZDŐNAPJA

A Bizottság az e közleményben ismertetett szabályokat és kritériumokat az e közlemény Hivatalos Lapban való közzétételét követően minden olyan esetben alkalmazza, amikor úgy határoz, hogy az ügyben az EUMSZ 260. cikke alapján keresetet nyújt be a Bírósághoz.

---

(1)  Vagy, ha a tagállam nem tette meg az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti, állami támogatásra vonatkozó határozat megsértését megállapító ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

(2)  Ez a mérlegelési jogkör korlátozott az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése alapján benyújtott keresetek esetében, amelyeknél a Bíróság nem haladhatja meg a Bizottság által meghatározott összeget.

(3)  Lásd a Bíróság következő ítéleteit: 2005. július 12., Bizottság kontra Franciaország, C-304/02, ECLI:EU:C:2005:444, 103. pont; 2006. március 14., Bizottság kontra Franciaország, C-177/04, ECLI:EU:C:2006:173, 61. pont; és 2008. január 10., Bizottság kontra Portugália, C-70/06, ECLI:EU:C:2008:3, 38. pont.

(4)  Lásd „A pénzügyi szankciókról szóló korábbi közlemények jegyzékét” a II. mellékletben.

(5)  A Bíróság következetes ítélkezési gyakorlatával érdemben jóváhagyta e kritériumokat. Lásd többek között: 2000. július 4-i ítélet, Bizottság kontra Görög Köztársaság, C-387/97, ECLI:EU:C:2000:356, 92. pont; 2021. február 25-i ítélet, Bizottság kontra Spanyolország, C-658/19, ECLI:EU:C:2021:138, 63. pont; 2020. július 16-i ítélet, Bizottság kontra Írország, C-550/18, ECLI:EU:C:2020:564, 81. pont, 2021. február 25-i ítélet, Bizottság kontra Spanyolország, C-658/19, ECLI:EU:C:2021:138, 73. pont.

(6)  Lásd: a Bíróság 2020. július 16-i ítélete, Bizottság kontra Románia, C-549/18, ECLI:EU:C:2020:563, 51. pont.

(7)  A Tanács 2007/436/EK, Euratom határozata (2007. június 7.) az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről (HL L 163., 2007.6.23., 17. o.).

(8)  A Bíróság ítélete, Bizottság kontra Spanyolország, C-658/19, ECLI:EU:C:2021:138, 63. pont; a Bíróság ítélete, Bizottság kontra Írország, C-550/18, ECLI:EU:C:2020:564, 81. pont; a Bíróság ítélete, Bizottság kontra Spanyolország, C-658/19, ECLI:EU:C:2021:138, 73. pont.

(9)  Lásd: a Bíróság 2003. november 25-i ítélete, Bizottság kontra Spanyolország, C-278/01, ECLI:EU:C:2003:635.

(10)  Lásd a C-278/01. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyet, amely a 76/160/EGK irányelvben meghatározott, fürdésre alkalmas víz minőségére vonatkozott, ahol amint azt a Bíróság tapasztalta, „a tagállamoknak különösen nehéz az irányelv teljes végrehajtását elérniük”, és ott, ahol „elképzelhető, hogy az alperes tagállam jelentősen növelje az irányelv végrehajtásának fokát, anélkül hogy rövid távon annak teljes végrehajtását elérné”. E körülmények között, ahogy azt a Bíróság kijelentette, „az olyan kényszerítő bírság, amely nem veszi figyelembe a tagállam által a kötelezettségei végrehajtásában elért esetleges eredményeket, sem a körülményeknek nem felelne meg, sem pedig a megállapított kötelezettségszegéssel nem lenne arányos”.

(11)  Lásd: a Bírósági ítélete, Bizottság kontra Spanyolország, C-278/01, 43–46. pont, és Bizottság kontra Franciaország, C-304/02, 111–112. pont.

(12)  Lásd: a Bíróság 2019. július 8-i ítélete, Bizottság kontra Belgium (C-543/17, EU:C:2019:573), amelyben a Bíróság első ízben alkalmazta az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése szerinti szankciórendszert.

(13)  Ezek a Szerződésekben előírt rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvek. Nem tartoznak ide különösen a Bizottság által az EUMSZ 290. és 291. cikke alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló és végrehajtási irányelvek, valamint az Euratom-Szerződés alapján elfogadott irányelvek.

(14)  Lásd: Bizottság kontra Belgium, C-543/17, 51. és 59. pont.

(15)  Lásd: a Bíróság 2009. október 29-i ítélete, Bizottság kontra Lengyelország (C-551/08, ECLI:EU:C:2009:683, 23. pont); a Bíróság 2015. június 11-i ítélete, Bizottság kontra Lengyelország (C-29/14, ECLI:EU:C:2015:379, 49. pont); a Bíróság 2018. október 4-i ítélete, Bizottság kontra Spanyolország (C-599/17, ECLI:EU:C:2018:813, 21. pont); és a Bíróság 2020. július 16-i ítélete., Bizottság kontra Írország (C-550/18, ECLI:EU:C:2020:564, 31. pont).

(16)  Lásd a C-304/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 84. pontját.

(17)  Forrás: Nominális GDP – Eurostat. Az Eurostat rendszeresen közzéteszi a tagállamok GDP-jére vonatkozó adatokat (nama_10_gdp).

(18)  Lásd: a Bíróság 2022. január 20-i ítélete, Bizottság kontra Görögország, C-51/20, ECLI:EU:C:2022:36.

(19)  A C-51/20. sz., Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet 116. pontja.

(20)  Lásd: Bizottság kontra Görögország, C-51/20, 113. és 115. pont.

(21)  Lásd: a Bíróság ítélete, Bizottság kontra Spanyolország, C-304/02.

(22)  Lásd: a Bíróság 2019. november 12-i ítélete, Bizottság kontra Írország, C-261/18, ECLI:EU:C:2019:955, 123. pont.

(23)  

Bejelentett összefonódás engedélyezése

(Ügyszám M.10944 – MITSUBISHI / HERE)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2023/C 2/02)

2022. december 19-én a Bizottság úgy határozott, hogy engedélyezi e bejelentett összefonódást, és a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja. E határozat a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 6. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul. A határozat teljes szövege csak angol nyelven hozzáférhető, és azután teszik majd közzé, hogy az üzleti titkokat tartalmazó részeket eltávolították belőle. A szöveg megtalálható lesz

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—	elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32022M10944 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós joghoz.

---

(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

Az Európai Központi Bank által a főbb pénzügyi operációknál alkalmazott kamatláb (1):

2,50 % 2023. január 1.

Euroátváltási árfolyamok (2)

2023. január 3.

(2023/C 2/03)

1 euro =

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,0545
JPY	Japán yen	137,93
DKK	Dán korona	7,4370
GBP	Angol font	0,88048
SEK	Svéd korona	11,1430
CHF	Svájci frank	0,9879
ISK	Izlandi korona	151,70
NOK	Norvég korona	10,5280
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	24,124
HUF	Magyar forint	403,33
PLN	Lengyel zloty	4,6831
RON	Román lej	4,9310
TRY	Török líra	19,7566
AUD	Ausztrál dollár	1,5708
CAD	Kanadai dollár	1,4414
HKD	Hongkongi dollár	8,2392
NZD	Új-zélandi dollár	1,6932
SGD	Szingapúri dollár	1,4188
KRW	Dél-Koreai won	1 346,51
ZAR	Dél-Afrikai rand	18,0190
CNY	Kínai renminbi	7,2863
IDR	Indonéz rúpia	16 471,95
MYR	Maláj ringgit	4,6439
PHP	Fülöp-szigeteki peso	59,020
RUB	Orosz rubel
THB	Thaiföldi baht	36,254
BRL	Brazil real	5,6656
MXN	Mexikói peso	20,5283
INR	Indiai rúpia	87,4095

---

(1)  Változó árfolyam esetén a kijelölt nap előtt végrehajtott legközelebbi pénzügyi operáció árfolyamát alkalmazzák, a kamatláb a legmagasabb árfolyam szerint számítandó.

(2)  Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.

A BIZOTTSÁG HATÁROZATÁNAK ÖSSZEFOGLALÓJA

(2022. január 10.)

a 139/2004/EK tanácsi rendelet 1. és 4. cikkén alapuló hatáskörének elutasításáról (1) (C.1886 – Iliad – Az EUMSZ 265. cikk alapján történő eljárásra való felkérés)

(az értesítés a C(2022)78 számú dokumentummal történt)

Csak a francia nyelvű szöveg hiteles)

(2023/C 2/04)

1.   A FELEK ÉS AZ ÜGYLET

(2)

A TF1 a Bouygues SA (a továbbiakban: Bouygues) részleges tulajdonában álló leányvállalata; a Bouygues 43,7 %-os részesedéssel rendelkezik a TF1-ben. A Bouygues az építőiparban, a távközlésben és a médiaágazatban tevékenykedik. A TF1 fő tevékenysége akár közvetlenül, akár leányvállalatain keresztül televíziós csatornák általi műsorszolgáltatás. A TF1 televíziós műsorszolgáltatóként végzett fő tevékenységéhez kapcsolódó egyéb tevékenységeket is folytat: audiovizuális és filmtartalmak előállítását, audiovizuális jogok megszerzését, reklámfelületek forgalmazását, DVD-k és zenei CD-k szerkesztését és terjesztését, műsorszolgáltatással kapcsolatos termékek fejlesztését, valamint digitális és interaktív szolgáltatások fejlesztését.

(3)

Az M6 az RTL Group SA (a továbbiakban: RTL) részleges tulajdonában álló leányvállalata; az RTL 48,26 %-os részesedéssel rendelkezik az M6-ban; az RTL 76,28 %-a a Bertelsmann SE & Co. KGaA (a továbbiakban: Bertelsmann) tulajdonában van. Az M6 fő tevékenysége akár közvetlenül, akár leányvállalatain keresztül televíziós csatornák általi műsorszolgáltatás. Ezenfelül az M6 műsorszolgáltatóként végzett fő tevékenységéhez kapcsolódó egyéb tevékenységeket is folytat: audiovizuális és filmtartalmak előállítását, audiovizuális jogok megszerzését, reklámfelületek forgalmazását, DVD-k és zenei CD-k szerkesztését és terjesztését, műsorszolgáltatással kapcsolatos termékek fejlesztését, valamint digitális szolgáltatások fejlesztését. Végül az M6 irányítja az RTL France rádiócsoportot, amely több engedéllyel rendelkezik rádióműsorok sugárzására a francia anyaországban, és e rádiószolgáltatások működtetéséhez kapcsolódó különböző tevékenységeket folytat.

(4)

[Az ügylet leírása.] Az ügyletet követően az új vállalkozás tőkéjének körülbelül 30 %-a a Bouygues, míg körülbelül 16 %-a az RTL-en keresztül a Bertelsmann tulajdonába kerül majd.

2.   A TÉNYÁLLÁS ÉS AZ ELJÁRÁS

(5)

2021. május 17-én a TF1, az M6, a Bouygues és az RTL bejelentette, hogy megállapodástervezetet kötött a TF1 és az M6 tevékenységeinek összevonására irányuló kizárólagos tárgyalások megkezdéséről. 2021. május 17-én a Bouygues és az RTL két egyetértési megállapodást írt alá. Ezeket az egyetértési megállapodásokat 2021. július 8-án a Bouygues és az RTL közötti keretmegállapodás, valamint a TF1 és az M6 közötti, üzleti kombinációról szóló megállapodás (a továbbiakban: megállapodások) aláírása követte. A Bouygues és az RTL megállapodott továbbá az ügylet lezárásakor megkötendő részvényesi megállapodás (a továbbiakban: részvényesi megállapodás) tervezetéről.

(6)

2021. október 29-én a francia versenyhatóság (Autorité de la concurrence, a továbbiakban: ADLC) kérdőívet küldött több piaci szereplőnek, köztük az Iliadnak, hogy kikérje véleményüket az ügyletről (2). A kérdőív bevezetőjében az ADLC utal arra, hogy a kérdőív a TF1 és az M6 csoport közötti, egy új vállalkozás keretében tervezett összefonódásra vonatkozik. Az új vállalkozás kizárólag a Bouygues irányítása alatt áll majd. Ennek megfelelően a piaci teszt bevezetése kimondja, hogy a szóban forgó ügylethez az ADLC jóváhagyása szükséges, amely a piaci verseny szabályozásért felelős független közigazgatási hatóság Franciaországban.

(7)

2021. november 10-én az Iliad megküldte a Bizottságnak az eljárásra irányuló felkérést (3). Az Iliad különösen azt állította, hogy az ADLC állításával ellentétben az új vállalkozás a Bouygues és a Bertelsmann közös irányítása alá fog tartozni, és ezért uniós léptékű lesz.

3.   UNIÓS LÉPTÉK

3.1.   Jogi háttér

(8)

Az összefonódás-ellenőrzési rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az uniós léptékű összefonódások értékelésére. Az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1. cikke két alternatív küszöbértéket állapít meg annak meghatározására, hogy egy összefonódás uniós léptékű-e.

(9)

Az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1. cikke (2) bekezdésének megfelelően egy összefonódás akkor uniós léptékű, ha i. az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja az 5 milliárd EUR-t; és ii. az érintett vállalkozások közül legalább két vállalkozás mindegyikének teljes uniós szintű forgalma meghaladja a 250 millió EUR-t, kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes uniós szintű forgalmának több mint kétharmadát egy tagállamban éri el.

(10)

Az az összefonódás, amely nem éri el az 1. cikk (2) bekezdésében megállapított küszöbértékeket, uniós léptékű, ha: i. az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja a 2,5 milliárd EUR-t; ii. legalább három tagállam mindegyikében az összes érintett vállalkozás összevont teljes forgalma meghaladja a 100 millió EUR-t; iii. a ii. pont alapján számításba vett legalább három tagállam mindegyikében legalább két érintett vállalkozás mindegyikének a teljes forgalma meghaladja a 25 millió EUR-t; és iv. legalább két érintett vállalkozás mindegyikének teljes uniós szintű forgalma meghaladja a 100 millió EUR-t, kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes uniós szintű forgalmának több mint kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el (az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1. cikkének (3) bekezdése).

(11)

A hatáskör meghatározása céljából érintett vállalkozások azok, amelyek az összefonódásban, vagyis egy, az összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében tárgyalt összeolvadásban vagy irányításszerzésben részt vesznek (4).

(12)

A kizárólagos irányítás megszerzésével összefüggésben az érintett vállalkozások a megszerző vállalkozás és a célvállalkozás (5).

(13)

Az újonnan alapított közös vállalkozás közös irányításának megszerzése esetén, amikor egy vállalkozás egy már létező leányvállalattal vagy (korábban kizárólagos irányítása alatt álló) üzleti tevékenységgel járul hozzá a közös vállalkozáshoz, a közös irányítást végző vállalkozások mindegyike érintett vállalkozás. Ebben az esetben a közös vállalkozás forgalma az eredeti anyavállalat forgalmának részét képezi (6).

3.2.   Forgalom

(14)

2020-ban a Bouygues forgalma világszinten 34,7 milliárd EUR, az Unióban [forgalomra utaló számadat] milliárd EUR, Franciaországban pedig [forgalomra utaló számadat] milliárd EUR volt. A Bouygues így teljes uniós szintű forgalmának több mint kétharmadát Franciaországban éri el.

(15)

2020-ban a Bertelsmann forgalma világszinten 17,3 milliárd EUR, az Unióban [forgalomra utaló számadat] milliárd EUR, Franciaországban pedig [forgalomra utaló számadat] milliárd EUR volt. Így a Bertelsmann a teljes uniós szintű forgalmának több mint kétharmadát nem Franciaországban éri el.

(16)

2020-ban az M6 forgalma világszinten 1,27 milliárd EUR, az Unióban [forgalomra utaló számadat] milliárd EUR, Franciaországban pedig [forgalomra utaló számadat] milliárd EUR volt. Az M6 így teljes uniós szintű forgalmának több mint kétharmadát Franciaországban éri el.

(17)

Függetlenül attól, hogy a Bouygues és az M6 forgalmát; vagy a Bouygues és a Bertelsmann forgalmát veszik-e figyelembe, nem kétséges, hogy az 1. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott küszöbértékeket túllépik. Ha azonban csak a Bouygues és az M6 forgalmát vennék figyelembe, az ügyletnek nem lenne uniós léptéke, mivel a Bouygues és az M6 a teljes uniós szintű forgalmuk több mint kétharmadát Franciaországban érik el. A Bouygues és a Bertelsmann forgalmát figyelembe véve az ügylet uniós léptékű lenne, mivel a Bertelsmann uniós szintű forgalmának több mint kétharmadát nem Franciaországban éri el.

(18)

Ezért meg kell határozni, hogy az ügylet mely vállalkozásokat érinti.

3.3.   Az ügylet által érintett vállalkozások

(19)

Az ADLC és a Bouygues úgy véli, hogy az új vállalkozás a Bouygues kizárólagos irányítása alatt fog állni (7). Ebben az esetben az érintett vállalkozások a Bouygues és az M6 lennének, az összefonódás pedig nem lenne uniós léptékű.

(20)

Ezzel szemben, az Iliad azzal érvel, hogy az új vállalkozás a Bouygues és a Bertelsmann közös irányítása alá fog tartozni (8). Ebben az esetben az érintett vállalkozások a Bouygues és a Bertelsmann (9) lennének, az összefonódás pedig uniós léptékű lenne.

(21)

Az ügyletben érintett vállalkozások meghatározásához először is meg kell határozni az új vállalkozás feletti irányítás jellegét.

3.3.1.   Az új vállalkozás feletti irányítás jellege

3.3.1.1.   Bevezetés az új vállalkozás irányítási struktúrájába

(22)

Az ügyletet követően az új vállalkozás tőkéjének körülbelül 30 %-a a Bouygues, míg körülbelül 16 %-a az RTL-en keresztül a Bertelsmann tulajdonába kerül majd.

(23)

Ami az új vállalkozás részvényesi közgyűlését (a továbbiakban: részvényesi közgyűlés) illeti, a részvényesi megállapodás 2.5. cikke előírja, hogy a Bouygues-nak és a Bertelsmann-nak a részvényesek közgyűlése előtt közös álláspontot kell elfogadnia valamennyi napirendi pontra vonatkozóan. Egyet nem értés esetén a Bertelsmann-nak főszabály szerint a Bouygues-gal összhangban kell szavaznia.

(24)

Az új vállalkozás igazgatótanácsa (a továbbiakban: igazgatótanács) 12 tagból áll. A Bouygues négy tagot nevezhet ki, köztük az ügyvezető igazgatót, aki az igazgatótanács elnöke (a továbbiakban: CEO) (10), és két független tagot javasolhat. A Bertelsmann két igazgatót nevezhet ki, köztük az igazgatótanács alelnökét, és [a Bertelsmann által javasolt független tagok száma] javasolhat. A részvényesi megállapodás 2.1.4. cikkével összhangban az igazgatótanács döntéseit a leadott szavazatok többségével fogadja el. Szavazategyenlőség esetén a CEO szavazata dönt. A részvényesi megállapodás 2.1.2. cikke előírja, hogy a Bouygues-nak és a Bertelsmann-nak közös álláspontot kell elfogadnia az igazgatótanács valamennyi napirendi pontjáról. Egyet nem értés esetén a Bertelsmann-nak főszabály szerint a Bouygues-gal összhangban kell szavaznia.

3.3.1.2.   Az Iliad érvei

(25)

Az Iliad azzal érvel, hogy az új vállalkozás a Bouygues és a Bertelsmann közös irányítása alá fog tartozni.

(26)

Álláspontjának alátámasztása érdekében az Iliad először is arra hivatkozik, hogy az ügylet Bouygues és Bertelsmann által tervezett szerkezete azt a következtetést támasztja alá, hogy az új vállalkozás a Bouygues és a Bertelsmann közös irányítása alatt fog állni. Az Iliad rámutat arra, hogy az ügylet megkötését követően a Bertelsmann-nak (az RTL-en keresztül) az új vállalkozás tőkéjének 16 %-a lesz a tulajdonában. A Bertelsmann tehát az új vállalkozás második legnagyobb részvényese lesz.

(27)

Az Iliad szerint a Bertelsmann így az új vállalkozás kulcsfontosságú részvényese lesz, különösen az RTL audiovizuális ágazatban szerzett szakértelme miatt. Az Iliad meglátása szerint a Thomas Rabéval, a Bertelsmann CEO-jával és Olivier Roussat-val, a Bouygues főigazgatójával készített interjúból kitűnik, hogy a Bouygues és a Bertelsmann hosszú távú partnerekként tekintenek egymásra, és közös álláspontot képviselnek a piacokról (11). Ezt ismételte meg a befektetőknek szóló beszámoló, amelyben a TF1 és az M6 azt állította, hogy az RTL továbbra is hosszú távú stratégiai részvényes marad (12). Ezenkívül az Iliad rámutat arra, hogy mivel sem a Bouygues, sem az RTL egyenként nem rendelkezik elegendő szavazati joggal ahhoz, hogy a részvényesek közgyűlésén többségben legyen, csak szavazati jogaik együttes gyakorlása biztosíthatja a többséget (13).

(28)

Másodszor, az Iliad úgy véli, hogy a Bouygues és az RTL együttes fellépéssel stratégiai partnerként fognak eljárni. A francia kereskedelmi törvénykönyv L.233–10. cikke értelmében vett együttes fellépés olyan megállapodás, amelyet személyek kötnek a szavazati jogok megszerzésére, elidegenítésére vagy gyakorlására, a vállalattal szembeni közös politika végrehajtására vagy e vállalat irányításának megszerzésére. Ezenkívül az ilyen együttes fellépés az egy vagy több vállalkozás által egy másik vállalkozás felett gyakorolt irányítás jellegének az ADLC általi értékelése során használt jelzés (14).

(29)

Harmadszor, az Iliad úgy véli, hogy a Bertelsmann különleges képviselettel fog rendelkezni az igazgatótanácsban (15). Az Iliad rámutat arra, hogy az új vállalkozás első CEO-ja Nicolas de Tavernost, az M6 igazgatótanácsának jelenlegi elnöke lesz. Az Iliad az is megjegyzi, hogy figyelembe véve a Bouygues és a Bertelsmann számára egyenként odaítélt igazgatótanácsi tagok számát (négy, illetve három), sem a Bouygues, sem a Bertelsmann nem járhat el egyedül (16).

(30)

Végül az Iliad azt állítja, hogy a Bouygues és a Bertelsmann közös stratégiát dolgoztak ki, amelyet a sajtóközlemények és a befektetőknek szóló beszámolók is alátámasztanak (17).

3.3.1.3.   Az ADLC és a Bouygues érvei

(31)

Az ADLC és a Bouygues szerint az ügylet szerkezete biztosítja, hogy a Bouygues kizárólagos irányítást gyakoroljon az új vállalkozás felett (18).

(32)

A részvényesi közgyűlést illetően a Bouygues hangsúlyozza, hogy a részvényesi megállapodás 2.5. cikke értelmében a Bouygues-nak és a Bertelsmann-nak minden közgyűlés előtt konzultálniuk kell egymással annak érdekében, hogy az egyes szavazásra bocsátott kérdésekben közös álláspontot alakítsanak ki. A Bouygues és a Bertelsmann közötti egyet nem értés esetén a Bouygues által javasolt álláspont érvényesül, és a Bertelsmann-nak a Bouygues döntésével összhangban kell szavaznia (19). A TF1 és az M6 részvényesi közgyűlésen való korábbi részvételei arányainak elemzése azt sugallja, hogy a Bouygues és a Bertelsmann együttes szavazati jogai tényleges többséget biztosítanak e vállalkozások számára a részvényesi közgyűléseken.

(33)

Ami az igazgatótanácsot illeti, a Bouygues megjegyzi, hogy a részvényesi megállapodás 2.1.1. cikke szerint az új vállalkozás igazgatótanácsa 12 tagból áll, amelyek felét a Bouygues nevezi ki, beleértve annak elnökét is, aki döntő szavazattal rendelkezik (20).

(34)

A Bouygues azt állítja, hogy a részvényesi megállapodás a Bouygues és a Bertelsmann számára – a közgyűlések előkészítéséhez hasonlóan – az igazgatótanács bármely ülését megelőzően is konzultációs időszakot ír elő (21). A Bouygues és a Bertelsmann közötti egyet nem értés esetén a Bouygues által javasolt álláspont érvényesül, és a Bertelsmann-nak a Bouygues döntésével összhangban kell szavaznia (22). A Bertelsmann csak kivételes esetekben járhat el a Bouygues álláspontjától függetlenül. Közelebbről, a részvényesi megállapodás 2.1.2. cikke úgy rendelkezik, hogy a Bertelsmann nem köteles követni a Bouygues álláspontját, ha a Bertelsmann vagy valamelyik képviselője az igazgatótanácsban úgy ítéli meg, hogy a döntés jogellenes lenne, vagy összeegyeztethetetlen lenne az új vállalkozás vállalati érdekeivel (23). Ezenkívül a 2.1.4. cikk felsorolja azokat a kérdéseket, amelyekkel kapcsolatban a Bertelsmann nem köteles szavazatát a Bouygues-hoz igazítani, de ez csak olyan kivételes döntésekre vonatkozhat, amelyek hatással lehetnek az új vállalkozás értékére (24).

(35)

Végül a Bouygues kijelenti, hogy az új vállalkozás valamennyi stratégiai döntése az irányítása alá tartozik, beleértve az üzleti tervet és a költségvetést, a beruházásokat és a vezetők kinevezését. E tekintetben a Bouygues rámutat arra, hogy az Iliad által a Bouygues és a Bertelsmann közötti közös stratégia fennállása mellett felhozott tények pusztán olyan sajtóközleményeken alapulnak, amelyek nem foglalják magukban a megállapodások és a részvényesi megállapodás teljes tartalmát (25).

3.3.1.4.   A Bizottság értékelése

(A)   Jogi háttér

(36)

Az egységes jogalkalmazásról szóló közlemény szerint közös irányítás akkor áll fenn, amikor két vagy több vállalkozás vagy személy meghatározó befolyást gyakorolhat egy másik vállalkozásra. A meghatározó befolyás alatt a Bizottság általában egy vállalkozás stratégiai üzleti magatartását meghatározó döntések blokkolására vonatkozó jogosultságot érti. Azoknak a vállalkozásoknak tehát, amelyek közös irányítást szereznek egy másik vállalkozás felett, egyezségre kell jutniuk a közös vállalat üzletpolitikájának meghatározásában, és együtt kell működniük egymással (26).

(37)

A Bizottság számos kritériumot alkalmaz a közös irányítás meglétének megállapítására.

(38)

Bár közös irányítás valósulhat meg abban az esetben, ha két anyavállalat egyenlő szavazati joggal vagy egyenlő képviselettel rendelkezik a döntéshozó testületekben, a Bizottság ezt nem tartja szükséges feltételnek. Ezért akkor is fennállhat közös irányítás, ha nem áll fenn egyenlőség a szavazatok vagy a képviselet tekintetében. Ez különösen olyan esetekre jellemző, ahol a kisebbségi részvényesek kiegészítő jogosítványokkal rendelkeznek, például az új vállalkozás stratégiai döntéseivel szembeni vétójoggal (27). Azok a vétójogok, amelyek közös irányítás gyakorlását teszik lehetővé, jellemzően az olyan kérdésekkel kapcsolatos döntésekre terjednek ki, mint a költségvetés, az üzleti terv, a nagyberuházások vagy a felső vezetés kinevezése.

(39)

A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a szavazati jogok közös gyakorlása közös irányítást eredményezhet. Így a közös irányítás konkrét vétójogok hiányában is elérhető, amikor két vagy több vállalkozás egy másik vállalkozásban kisebbségi részesedéseket szerez (28). Erre ott kerülhet sor, ahol a kisebbségi részesedések együttesen eszközül szolgálnak a célvállalkozás irányítására. Ez következhet egy erre vonatkozó, jogilag kötelező erejű megállapodásból, vagy de facto alapon is létrejöhet, különösen akkor, ha erős közös érdekek állnak fenn (29).

(40)

Végül a Bizottság más tényezőket is figyelembe vesz, többek között a döntő szavazat meglétét (30). Ahhoz, hogy a közös irányítás fennálljon, nem szabad, hogy csak egy anyavállalat rendelkezzen döntő szavazattal, mivel ez a döntő szavazattal rendelkező cég kizárólagos irányításához vezetne (31). Mindazonáltal közös irányítás valósulhat meg, ha a gyakorlatban e döntő szavazat relevanciája és hathatóssága korlátozott (32).

(B)   A Bertelsmann vétójoga az új vállalkozásban

(41)

A (22)–(24) pontban kifejtettek szerint, eltérő rendelkezés hiányában a Bertelsmann-nak a Bouygues-gal összhangban kell szavaznia mind az igazgatótanács ülésén, mind a részvényesi közgyűlésen.

(42)

A részvényesi megállapodás 2.1.4. cikke kivételes jelleggel [olyan mechanizmust ír elő, amely kivételes körülmények között lehetővé teszi a Bertelsmann számára, hogy meghatározott számú kérdésben adott javaslat ellen szavazzon] (33). A Bizottság úgy véli, hogy ez a részvényesi megállapodás 2.1.4. cikkében szereplő mechanizmus hasonló ahhoz, mintha a Bertelsmann-nak e kérdésekkel kapcsolatosan vétójoga lenne. [Részletek a részvényesi megállapodás működéséről.] Így a Bertelsmann vétójoggal rendelkezik a részvényesi megállapodás 2.1.4. cikkében felsorolt kérdésekben.

(43)

Először is a részvényesi megállapodás 2.1.4. cikke felsorolja azokat a kérdéseket, amelyek tekintetében a Bertelsmann kivételesen vétójoggal rendelkezik. Ez különösen az alapszabály módosítására, a könyvvizsgálók leváltására, az osztalékfelosztási politika bármilyen változására, az irányítási szabályok bármilyen változására, a tőkeemelésre, az adósság jelentős növekedésére, valamint az új vállalkozás bármely olyan új üzleti tevékenység iránti kötelezettségvállalására vonatkozik, amely nem tartozik a tevékenységi körébe. E vétójogokat illetően a Bizottság megjegyzi, hogy az egységes jogalkalmazásról szóló közlemény (66) pontjával összhangban ezek a kérdések nem érintik az új vállalkozás stratégiai döntéseit. A Bertelsmann vétójoga az új vállalkozás létezésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozik, és így önmagában nem ruházhat rá közös irányítást az új vállalkozás felett. Ezek a vétójogok inkább a kisebbségi részvényeseknek általában, mint a közös vállalat befektetői számára, pénzügyi érdekeik védelmében biztosított vétójogoknak felelnek meg.

(44)

A részvényesi megállapodás 2.1.4. cikke a Bertelsmann-nak bizonyos típusú beruházások tekintetében is vétójogot biztosít. A Bertelsmann különösen fenntartja a jogot arra, hogy ne kövesse a Bouygues javaslatát a következők tekintetében: i. a részvények, üzleti tevékenységek és eszközök ügyletenként [a küszöbérték összege] EUR-t meghaladó összegű befektetése, eladása vagy megszerzése; ii. az audiovizuális tartalomhoz kapcsolódó jogok megszerzése ügyletenként és évente [a küszöbérték összege] EUR-t meghaladó mértékben; iii. ügyletenként és évenként [a küszöbérték összege] EUR-t meghaladó bármely kereskedelmi forgalmazási megállapodás; iv. közös vállalkozás, partnerség vagy egyéb garancia létrehozása évente egyenként [a küszöbérték összege] EUR-t meghaladó összegben; valamint a [küszöbérték összege] EUR-t meghaladó összegű per indítása. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a részvényesi megállapodásban meghatározott küszöbértékek meghaladják a TF1 által az elmúlt 10 évben eszközölt szinte minden beruházás (és az M6 összes beruházásának) értékét (34). A Bertelsmann vétójoga tehát nem biztosít számára vétót az új vállalkozás szokásos üzletvitelével szemben. Tekintettel a megadott összegekre, ezek a vétójogok az általában a kisebbségi részvényeseket védő jogoknak felelnek meg.

(45)

A fentiekre tekintettel tehát a Bizottság úgy véli, hogy a Bertelsmann a részvényesi megállapodás 2.1.4. cikkében meghatározott vétójogok tekintetében nem gyakorol majd közös irányítást az új vállalkozás felett.

(46)

Az új vállalkozás első vezérigazgatóját a Bouygues és a Bertelsmann nevezi ki (35), és a Bouygues által kinevezett négy igazgatótanácsi tag egyike lesz. A zárolási idő (36) alatt a Bouygues – a Bertelsmann-nal folytatott megbeszéléseket követően, de anélkül, hogy ez utóbbi vétóval rendelkezne a végleges döntéssel szemben – felmentheti az új vállalkozás CEO-ját. A jövőbeli CEO-k kinevezését illetően a Bouygues-nak javaslatot kell tennie egy […] jelöltlistára […], a Bertelsmann megvétózhatja a listán szereplő jelöltek egyikét (37). A Bouygues hoz tehát végső döntést a [CEO] kiválasztásáról, kivéve, ha a Bertelsmann úgy véli, hogy komoly etikai aggályok merülnek fel a jelölttel kapcsolatban (38). […] (39). Ebből következik, hogy a zárolási idő alatt és azt követően is a Bouygues-nak lesz végső beleszólása az új vállalkozás CEO-jának kinevezésébe és felmentésébe. A Bertelsmann-nak csak […], valamint egy olyan jelölt kinevezése esetén van vétójoga, akivel kapcsolatban a Bertelsmann-nak komoly etikai aggályai merülnek fel. Ezzel szemben a Bertelsmann nem élhet vétóval a CEO felmentésével szemben. Így a Bertelsmann-nak az új vállalkozás CEO-jának kinevezése kapcsán meglévő vétójoga a konzultációhoz való joghoz hasonlít, és a kisebbségi részvényesek érdekeinek védelmére általában biztosított jogoknak felel meg. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a Bouygues haladéktalanul felmentheti az új vállalkozás első CEO-ját.

(47)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a Bertelsmann az új vállalkozás CEO-jának kinevezésében és felmentésében való részvétele tekintetében nem gyakorol majd közös irányítást az új vállalkozás felett.

(48)

Az üzleti tervet és a költségvetést illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a részvényesi megállapodás 2.2.1. cikke a költségvetés és az üzleti terv elkészítéséért felelős auditbizottságot hoz létre, amely az igazgatótanács Bouygues által kinevezett tagjából és az igazgatótanács Bertelsmann által kinevezett tagjából áll (40). [A Bouygues és a Bertelsmann megállapodnak az első üzleti tervről (41).] Ezenkívül a jövőbeli üzleti terveknek, amelyek ellen a Bertelsmann csak akkor emelhet kifogást, ha úgy ítéli meg, hogy az üzleti terv összeegyeztethetetlen az új vállalkozás vállalati érdekeivel (42), tiszteletben kell tartaniuk a Bouygues és a Bertelsmann által elfogadott bevételi, szinergia- és beruházási célokat (43). Így [a jövőbeli üzleti tervek tekintetében a Bouygues a döntő szavazata miatt az igazgatótanácsra kényszerítheti döntését] (44). Ezek a jövőbeli üzleti tervek és költségvetések az új vállalkozás stratégiai döntéseinek minősülnek.

(49)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a Bertelsmann az új vállalkozás jövőbeli üzleti terveinek és költségvetésének megvitatására és elfogadására szolgáló mechanizmus tekintetében nem gyakorol majd közös irányítást az új vállalkozás felett.

(50)

A Bizottság ezért megjegyzi, hogy nincs olyan jog, amely a Bertelsmann-nak vétót biztosítana az új vállalkozásra vonatkozó stratégiai döntések tekintetében.

(C)   A szavazati jogok közös gyakorlása

(51)

Ami a részvényesi közgyűléseket illeti, a részvényesi megállapodás 2.1.4. cikkében említett (a (43)–(45) pontban tárgyalt) kérdéseken kívül a Bertelsmann nem léphet fel a Bouygues álláspontjával szemben.

(52)

Az igazgatótanácsban azonban a részvényesi megállapodás 2.1.4. cikkében meghatározott kérdéseken és az új vállalkozás CEO-jának (a (43)–(47) pontban tárgyalt) kinevezésén kívül a Bertelsmann-nak jogában áll kifogást emelni minden olyan döntéssel szemben, amelyet a Bertelsmann jogellenesnek vagy az új vállalkozás vállalati érdekével összeegyeztethetetlennek ítél (a részvényesi megállapodás 2.1.2. cikke).

(53)

A vállalati érdek fogalmára nem vonatkoznak különleges feltételek. Ugyanakkor, amint azt a Bouygues kifejtette, i. a részvényesi megállapodás 2.1.2. pontjában előírt kivétel szokásos, és nem kifejezetten az audiovizuális ágazatra jellemző; ii. csak szélsőséges helyzetekben kívánják alkalmazni; iii. mivel célja a Bertelsmann által kinevezett igazgatók személyes polgári jogi és/vagy büntetőjogi felelősségvállalásának elkerülése (45). A Bizottság ezért úgy véli, hogy a kivétel tárgyi hatálya korlátozott.

(54)

Ebből következik, hogy a Bertelsmann a részvényesi megállapodás feltételei alapján de jure nem gyakorolhat meghatározó befolyást az új vállalkozásra. Értékelni kell azonban, hogy de facto megvalósulhat-e a szavazati jogok közös gyakorlása.

(55)

Először is, a Bertelsmann rendelkezik olyan know-how-val az audiovizuális ágazatban, amely túlmutat az új vállalkozás tevékenységein. Továbbá, még ha a Bertelsmann nem is kényszerítheti ki álláspontját, a Bouygues-nak és a Bertelsmann-nak konzultálniuk kell egymással, és meg kell próbálniuk közös szavazási álláspontot kialakítani az új vállalkozás igazgatótanácsának vagy részvényesi közgyűlésének minden egyes ülése előtt. Ezért nem zárható ki, hogy a Bouygues és a Bertelsmann egyetlen jogalanyként járhat el az új vállalkozás döntéshozó szerveiben. Emellett az új vállalkozás jövőbeli CEO-ja továbbra is számos szerepet fog betölteni a Bertelsmannon belül (46).

(56)

Ugyanakkor a Bouygues is rendelkezik know-how-val az audiovizuális ágazatban, és e tekintetben semmiképp nem függ a Bertelsmanntól. Ezenkívül a Bertelsmann nem fog jelentős üzleti kapcsolatokat fenntartani az új vállalkozással (47). Végül a Bouygues fenntartja a jogot arra, hogy felmentse a CEO-t az új vállalkozás éléről anélkül, hogy a Bertelsmann e döntéssel szemben kifogást emelhetne.

(57)

Ebből következik, hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja alá a Bouygues és a Bertelsmann közötti erős közös érdek fennállását.

(58)

Ilyen közös érdek hiányában a Bizottság úgy véli, hogy a kisebbségi részvényesek közötti mozgó szövetségek esetleges kialakulása általában kizárja a de facto közös irányítás feltételezését. A jelen ügyben lehetséges – mind az igazgatótanácsban, mind pedig a részvényesi közgyűlésen –, hogy a Bouygues más kisebbségi részvényesekhez igazodik olyan kérdésekben, amelyek tekintetében a Bertelsmann-nak érdekében állna a Bouygues ellen szavazni.

(59)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a Bouygues és a Bertelsmann közötti egyet nem értés esetén a Bertelsmann csak a zárolási időre [a zárolási időszak tartama] köteles a részesedését megtartani. Ezen időszak végén a Bertelsmann eladhatja részvényeit azzal, hogy a Bouygues számára elővásárlási jogot biztosít a részvények [részesedéseinek összege]-ra/-re vonatkozóan. A fennmaradó részesedések szabadon értékesíthetők [feltéve, hogy a vevő kiválasztása nem vet fel versenyjogi aggályokat]. Így a Bizottság úgy véli, hogy az egyet nem értés nem érintené az új vállalkozás fennmaradását.

(60)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy a megállapodások és a részvényesi megállapodás nem eredményezik a szavazati jogok de facto közös gyakorlását.

(D)   Döntő szavazat

(61)

Mindenesetre az egységes jogalkalmazásról szóló közlemény (82) pontjával összhangban ahhoz, hogy a közös irányítás fennálljon, nem szabad, hogy csak egy anyavállalat rendelkezzen döntő szavazattal, mivel ez a döntő szavazattal rendelkező cég általi kizárólagos irányításhoz vezetne.

(62)

A jelen ügyben az igazgatótanács felét a Bouygues fogja irányítani, beleértve a CEO-t (48) is, aki döntő szavazattal rendelkezik. Következésképpen a Bertelsmann szavazata nem tűnik szükségesnek ahhoz, hogy a Bouygues álláspontját az igazgatótanács elfogadja, kivéve, ha a részvényesi megállapodás 2.1.4. cikke értelmében fenntartott kérdésekről van szó (ahol a szavazatok összevonása nem lehetséges). Hasonlóképpen, a részvényesi közgyűlésen a Bertelsmann csak a részvényesi megállapodás 2.1.4. cikke értelmében fenntartott kérdésekben (ahol a szavazatok összevonása nem lehetséges) emelhet kifogást a Bouygues álláspontjával szemben.

(63)

Ezért a Bouygues döntő szavazatának eredményeként a Bertelsmann nem gyakorol közös irányítást az új vállalkozás felett.

(E)   Az új vállalkozás feletti kizárólagos irányítás

(64)

A fent bizonyítottaknak megfelelően a Bizottság megjegyzi, hogy a Bouygues-nak jogában áll kinevezni az új vállalkozás igazgatótanácsának felét. A francia kereskedelmi törvénykönyv (49) rendelkezéseinek megfelelően az új vállalkozás CEO-ja, akit a Bouygues nevez ki, szavazategyenlőség esetén döntő szavazattal rendelkezik. Így a Bouygues a döntéseit az új vállalkozás igazgatótanácsára kényszerítheti. A Bizottság megjegyzi, hogy ezek a jogok de jure kizárólagos irányítást biztosítanak a Bouygues számára az új vállalkozás felett.

(65)

Ezenkívül a részvényesi megállapodás 2.5. cikkének rendelkezései szerint és a részvényesi megállapodás 2.1.4. cikke értelmében fenntartott kérdések kivételével (amelyek nem biztosítanak közös irányítást) a Bertelsmann-nak a részvényesi közgyűléseken a Bouygues-hoz igazodva kell szavaznia. Így a Bouygues ténylegesen a szavazati jogok 46 %-a felett fog irányítást gyakorolni az új vállalkozás részvényesi közgyűlésén. A Bouygues által bemutatott historikus konszolidált statisztikák szerint ez a közgyűléseken ténylegesen képviselt szavazati jogok több mint felét teszi ki (50). Ezért a Bizottság megjegyzi, hogy a Bouygues de facto is kizárólagos irányítást gyakorol az új vállalkozás felett. Az alábbi táblázat a TF1 és az M6 részvényesi közgyűlésén 2019 óta elért részvételi arányra vonatkozó konszolidált historikus adatokat mutatja be. 1. táblázat A TF1 és az M6 konszolidált historikus részvételi adatai Év Konszolidált részvételi arány A Bouygues becsült részesedése A Bouygues részvételi aránya az összes összevont szavazathoz viszonyítva 2021 […] % 46  % [Több mint fele] % 2020 […] % 46  % [Több mint fele] % 2019 […] % 46  % [Több mint fele] % Forrás: A Bouygues válasza az információkérésre (2. RFI, 3. kérdés)

(66)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a Bouygues kizárólagos irányítást fog gyakorolni az új vállalkozás felett, mind jogilag, mind ténylegesen.

(F)   Az új vállalkozás feletti irányítás jellegére vonatkozó következtetés

(67)

A fenti okokból a Bizottság álláspontja az, hogy az új vállalkozás kizárólag a Bouygues irányítása alatt fog állni.

3.3.2.   Az ügylet által érintett vállalkozásokra vonatkozó következtetés

(68)

A Bizottság úgy véli, hogy mivel a Bouygues kizárólagos irányítást gyakorol majd az új vállalkozás felett, az ügyletben érintett vállalkozások a Bouygues (beleértve a TF1-et) mint megszerző vállalkozás és az M6 mint célvállalkozás.

3.4.   Az ügylet uniós léptékére vonatkozó következtetés

(69)

Mivel mind a Bouygues, mind az M6 forgalmának több mint kétharmadát Franciaországban éri el, a Bizottság úgy véli, hogy az ügylet nem minősül uniós léptékű összefonódásnak.

4.   KÖVETKEZTETÉS

(70)

A Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel az ügylet értékelésére.

(71)

E határozatról – a bizalmas információk és az üzleti titkok kivételével – értesíteni kell az Iliadot, és a határozatot közzé kell tenni a Hivatalos Lapban.

---

(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o. (a továbbiakban: az összefonódás-ellenőrzési rendelet). 2009. december 1-jétől kezdve az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) változásokat vezetett be, pl. a „Közösség” szó helyett az „Unió”, a „közös piac” kifejezés helyett a „belső piac” használandó. E határozat az EUMSZ terminológiáját követi.

(2)  Eljárásra irányuló felkérés, 1. melléklet.

(3)  A Bouygues 2021. november 30-án a Bizottság észrevételek megtételére irányuló kérésére válaszul (a továbbiakban: a Bouygues észrevételei) tájékoztatta a Bizottságot, hogy az eljárásra irányló felkérést az Iliad SA igazgatótanácsának elnöke írta alá, aki nem rendelkezik képviseleti jogkörrel, és ezért nem járhatott el az Iliad SA nevében és javára. (A francia polgári törvénykönyv 1156. cikkének harmadik bekezdése és 1998. cikkének második bekezdése értelmében) vett megerősítő levéllel és a Bizottságnak 2021. december 6-án küldött megismételt levéllel az Iliad megerősítette, hogy ügyvezető igazgatója szóban megbízta az Iliad igazgatótanácsának elnökét, hogy küldje meg a Bizottságnak az eljárásra irányuló felkérést (lásd ebben az értelemben az Iliad által az 1. RFI-re adott választ). Így a Bizottság úgy véli, hogy az Iliad által benyújtott, eljárásra irányuló felkérés érvényes volt.

(4)  A Bizottság helyesbített közleménye a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK tanácsi rendelet szerinti egységes jogalkalmazásról (HL C 43., 2009.2.21., 10. o.), (129) pont) (a továbbiakban: egységes jogalkalmazásról szóló közlemény).

(5)  Az egységes jogalkalmazásról szóló közlemény, (134) pont.

(6)  Az egységes jogalkalmazásról szóló közlemény, (139) pont.

(7)  Lásd: az ADLC 2021. november 30-i elemzése az összefonódás-ellenőrzési rendeletnek az ügyletre való alkalmazhatóságáról, 7. o., valamint a Bouygues észrevételei, 10. o.

(8)  Eljárásra irányuló felkérés, 1–3. oldal.

(9)  Ideértve az M6-ot is.

(10)  Az új vállalkozás első CEO-ja Nicolas de Tavernost, az M6 igazgatótanácsának jelenlegi elnöke lesz.

(11)  Eljárásra irányuló felkérés, 2. melléklet 7. pont.

(12)  Eljárásra irányuló felkérés, 2. melléklet 8. pont.

(13)  Eljárásra irányuló felkérés, 2. melléklet 10–12. pont.

(14)  Eljárásra irányuló felkérés, 2. melléklet 16–20. pont.

(15)  Eljárásra irányuló felkérés, 2. melléklet 22–23. pont.

(16)  Eljárásra irányuló felkérés, 2. melléklet 24–26. pont.

(17)  Eljárásra irányuló felkérés, 2. melléklet 27–33. pont.

(18)  Lásd: az ADLC 2021. november 30-i elemzése az összefonódás-ellenőrzési rendeletnek az ügyletre való alkalmazhatóságáról, 7. o., valamint a Bouygues észrevételei, 10. o.

(19)  A Bouygues észrevételei, 5. o.

(20)  A Bouygues észrevételei, 8. o.

(21)  A Bouygues észrevételei, 5–6. pont.

(22)  A Bouygues észrevételei, 5. o.

(23)  A Bouygues észrevételei, 6. o.

(24)  A Bouygues észrevételei, 6–9. pont.

(25)  A Bouygues észrevételei, 9. o.

(26)  Az egységes jogalkalmazásról szóló közlemény, (62) pont.

(27)  Az egységes jogalkalmazásról szóló közlemény, (65) pont.

(28)  Az egységes jogalkalmazásról szóló közlemény, (74) pont.

(29)  Az egységes jogalkalmazásról szóló közlemény, (74)–(76) pont.

(30)  Az egységes jogalkalmazásról szóló közlemény, (82) pont.

(31)  Az egységes jogalkalmazásról szóló közlemény, (82) pont.

(32)  Az egységes jogalkalmazásról szóló közlemény, (82) pont.

(33)  Ez a kötelezettség nem terjed ki a Bouygues vagy a Bertelsmann által javasolt független tagokra.

(34)  A Bouygues megerősíti, hogy ezeket a küszöbértékeket a TF1 2011 óta csak háromszor lépte túl, az M6 pedig soha. A Bouygues továbbá az információkérésre (2. RFI) adott válaszában megerősítette, hogy adott esetben a historikus adatoknak a TF1- és az M6-csoport közötti összesítése nem vezet a 2.1.4. cikkben meghatározott küszöbértékek további túllépéséhez (lásd: 2. RFI, a 2. kérdésre adott válasz és a melléklet). A Bizottság ezért úgy véli, hogy a küszöbértékek elég magasak ahhoz, hogy a Bertelsmann-nak ne biztosítsanak vétót az új vállalkozás stratégiai döntéseit illetően.

(35)  Részvényesi megállapodás, 2.3. cikk.

(36)  A részvényesi megállapodás 3.2. cikke előírja, hogy kivételes esetektől eltekintve a Bertelsmann-nak [egy meghatározott időtartam]-ig meg kell őriznie az új vállalkozásban fennálló részesedését (a továbbiakban: zárolási idő).

(37)  Részvényesi megállapodás, 2.3. cikk.

(38)  Részvényesi megállapodás, 2.1.2. cikk.

(39)  Részvényesi megállapodás, 2.3. cikk.

(40)  Részvényesi megállapodás, 2.2.1. cikk.

(41)  Részvényesi megállapodás, 2.2.1. cikk. Ezenkívül az információkérésre (2. RFI) adott válaszában a Bouygues megerősítette, hogy a megállapodások lehetővé teszik a Bouygues számára, hogy rövid időn belül módosítsa az üzleti tervet és visszavonja az első költségvetést (lásd: 2. RFI, az 5. kérdés b) pontjára adott válasz).

(42)  Részvényesi megállapodás, 2.1.2. cikk.

(43)  Részvényesi megállapodás, 2.2.1. cikk.

(44)  Lásd a (62) pontot.

(45)  Lásd: 2. RFI, az 1. kérdésre adott válasz.

(46)  Eljárásra irányuló felkérés, 2. melléklet 23. pont.

(47)  Az információkérésre (2. RFI) adott válaszában a Bouygues megerősítette, hogy az M6 és a Bertelsmann közötti, csoporton belüli kapcsolatok szándékoltan megszűnnek majd (lásd: 2. RFI, a 4. kérdés b) pontjára adott válasz). A Bouygues ugyanakkor rámutatott arra, hogy az új vállalkozás – mint bármely más piaci szereplő – piaci feltételek mellett szerezhet be tartalmakat vagy szolgáltatásokat a Bertelsmann leányvállalataitól.

(48)  Az Európai Unió Törvényszéke már kimondta, hogy az összefonódás-ellenőrzési rendelet alkalmazásában a részvényes által kinevezett független képviselők szükségszerűen figyelembe veszik az őket kinevező személy érdekeit (lásd ebben az értelemben: az Európai Unió Törvényszékének 2006. február 23-i ítélete, Cementbouw Handel & Industrie kontra Bizottság, T-282/02, 74. pont). Ellenkező bizonyíték hiányában a Bizottság úgy véli, hogy az új vállalkozás igazgatótanácsának a Bouygues által kinevezett két független tagja a Bouygues-gal összhangban fog eljárni.

(49)  A francia kereskedelmi törvénykönyv L.225–37. cikke.

(50)  Lásd: 2. RFI, a 3. kérdésre adott válasz.