1.

Bár Unió-szerte számos tagállam jó eredményeket ért el a zöld átállást támogató és a fenntartható fejlődést szolgáló tanulást előmozdító tanulási politikák és programok végrehajtása terén, e tekintetben folytatni és fokozni kell az erőfeszítéseket. A továbbiakban is ösztönözni és támogatni kell az ilyen típusú tanulást szolgáló szakpolitikát és gyakorlatot. Fel kell ismerni, hogy a fenntartható fejlődés környezeti, gazdasági és szociális pillérein átívelő, összekapcsolt tanulásra van szükség, különös figyelmet fordítva a környezeti pillérre.

2.

Az európai zöld megállapodás (1), a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia (2), az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) a 2030-ig tartó időszakra szóló „Oktatás a fenntartható fejlődésért” stratégiája és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) kapcsolódó tevékenysége (3) rávilágít, hogy az iskoláknak, a felsőoktatásnak és más oktatási és képzési intézményeknek kulcsszerepe van a tanulókkal, a szülőkkel, az oktatókkal (4) és a tág értelemben vett közösséggel a sikeres, igazságos és inkluzív zöld átálláshoz szükséges változásokról folytatott párbeszédben. „A biológiai sokféleség – sürgős fellépésre van szükség” című következtetéseiben (5) a Tanács hangsúlyozta, hogy egyéb területek mellett az oktatásba való beruházás kulcsfontosságú ahhoz, hogy a legjobb adatokat lehessen összegyűjteni és a legjobb megoldásokat lehessen megtalálni e tekintetben. Az EU ifjúsági stratégiája célként határozza meg a fenntartható zöld Európát, és azt szorgalmazza, hogy minden fiatal legyen környezetvédelmi szempontból aktív és képzett.

3.

A zöld átállást és a fenntartható fejlődést szolgáló tanulás életkortól függetlenül segíti a tanulókat abban, hogy szert tegyenek a fenntarthatóbb életvitelhez szükséges ismeretekre, készségekre és attitűdökre, megváltoztassák a fogyasztási és termelési szokásokat, egészségesebb életmódot kövessenek, valamint – egyénileg és együttesen is – hozzájáruljanak a gazdaság és a társadalom fenntarthatóbbá tételéhez. Ezenfelül az ilyen tanulás a munkaerőpiacon egyre inkább szükséges készségek és kompetenciák fejlesztéséhez is hozzájárul. Elősegíti az előttünk álló, egymással összefüggő globális kihívások megértését, ideértve az éghajlati válságot, a környezetkárosodást és a biológiai sokféleség csökkenését is, amelyek mindegyike környezeti, társadalmi, gazdasági és kulturális vetülettel is bír.

4.

Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, nevezetesen a 4.7. cél, felszólít minden tanulót arra, hogy 2030-ig tegyen szert a fenntartható fejlődés előmozdításához szükséges ismeretekre és készségekre, többek között a fenntartható fejlődéssel és a fenntartható életmódokkal, az emberi jogokkal, a nemek közötti egyenlőséggel, a béke és erőszakmentesség kultúrájának előmozdításával, a világpolgársággal, valamint a kulturális sokféleség és a kultúra fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásának elismerésével kapcsolatos oktatás révén (6).

5.

Az európai oktatási térségről szóló közlemény (7), a szociális jogok európai pillére (8), az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszere (2021–2030) (9) és az „Új EKT a kutatás és az innováció szolgálatában” című közlemény (10) arra szólít fel, hogy az oktatási és képzési politikákat és beruházásokat a jövőbeli reziliencia és jólét érdekében az inkluzív zöld és digitális átállás szolgálatába kell állítani.

6.

Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák európai referenciakeretében (11) meghatározott kulcskompetenciák célja, hogy a gyors és mélyreható változások korában Európa polgárait támogassák a személyes kiteljesedéshez és fejlődéshez, a foglalkoztathatósághoz, a társadalmi befogadáshoz, a fenntartható életmódhoz, a békés társadalomban élt sikeres élethez, az egészségtudatos életvezetéshez és az aktív polgári szerepvállaláshoz szükséges tudás, készségek és kompetenciák elsajátításában.

7.

Az európai készségfejlesztési programban (12) a Bizottság bejelentette, hogy támogatja a munkaerőpiacon hasznosítható alapvető zöld készségek fejlesztését annak érdekében, hogy kialakuljon a környezettudatos szakemberek és a környezetbarát gazdasági szereplők generációja, azáltal, hogy segíti a környezetvédelmi és éghajlati megfontolásoknak az általános képzésbe, a felsőoktatásba, a szakképzésbe, valamint a kutatásba való beépítését. Európának magasan képzett szakemberekre van szüksége a zöld átállás támogatásához és ahhoz, hogy világelső legyen a fenntartható technológiák terén.

8.

A fenntartható versenyképességet, a társadalmi méltányosságot és a rezilienciát célzó szakképzésről szóló tanácsi ajánlás (13) és az osnabrücki nyilatkozat elismeri, hogy a szakképzési ágazat a digitális és zöld átállás kulcsa.

9.

Az európai éghajlati paktum arra hívja fel az egyéneket, a közösségeket és a szervezeteket, hogy vegyenek részt az éghajlat-politikai intézkedésekben és egy zöldebb Európa megteremtésében azáltal, hogy lehetőségeket kínál a magánszemélyek és a szervezetek számára, hogy tájékozódjanak az éghajlatváltozásról, megoldásokat dolgozzanak ki és valósítsanak meg, valamint hogy kapcsolatba lépjenek másokkal e megoldások hatásának megsokszorozása érdekében. Az „Oktatás az éghajlatért” koalíció célja, hogy a diákok és a tanárok által vezetett közösségek jöjjenek létre az iskoláik, a hálózataik és más oktatási szereplők részvételével, hogy a lehető legtöbb releváns tapasztalatból tanulhassanak, és áthidalják az oktatási ágazatok, területek és szereplők közötti széttagoltságot.

10.

A digitális oktatási cselekvési terv (14) felvázolja a magas színvonalú, inkluzív és hozzáférhető európai digitális oktatás és képzés jövőképét, és hangsúlyozza, hogy a digitális technológiák jelentős mértékben elősegítik a zöld gazdaságra való átállást, ugyanakkor a digitális termékek fejlesztése és használata terén is támogatják a fenntartható magatartás felé való elmozdulást.

11.

Az új európai Bauhaus kulturális és kreatív dimenzióval egészíti ki az európai zöld megállapodást azzal a céllal, hogy bemutassa, hogy a fenntartható innováció hogyan kínál kézzelfogható, pozitív változásokat mindennapi életünkben, többek között az iskolaépületekben és más tanulási környezetekben.

12.

Az UNESCO az „Oktatás a fenntartható fejlődés szolgálatában” programja révén azon munkálkodik, hogy az oktatást és a képzést az éghajlati válságra adott nemzetközi válasz központibb és láthatóbb részévé tegye, valamint hogy megvalósítsa az összes fenntartható fejlődési célt, különösen a fenntartható fejlődést szolgáló oktatásra vonatkozó 4.7. célt. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és a Párizsi Megállapodás értelmében a Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden szempontból előmozdítják az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseket és együttműködnek azokban különösen az oktatás, a képzés, a társadalmi tudatosság, a nyilvánosság részvétele, valamint az információkhoz való nyilvános hozzáférés területén.

13.

A fiatalok körében egyre nagyobb a tudatosság azt illetően és az igény arra, hogy szerepet vállaljanak a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kérdésekben, különösen a környezettel és az éghajlattal kapcsolatos kérdésekben. A 2022 májusában közzétett Eurobarométer felmérés eredményei arról tanúskodnak, hogy az Unióban a fiatalok számára „a környezet védelme és az éghajlatváltozás elleni küzdelem” az ifjúság európai évének (2022) egyik fő prioritása. Már az OECD 2018. évi adatai (15) is azt mutatták, hogy a 15 évesek nagyon is tisztában vannak az éghajlatváltozás és a környezeti válság, valamint azok kezelésének szükségességével. Ugyanezen OECD-adatok szerint azonban sokkal kevesebb diák érzi úgy, hogy képes lenne valódi változást elérni. Az éghajlati és környezeti válság mértéke miatt a tanulók úgy érezhetik, hogy nagy a nyomás rajtuk és tehetetlenek, amit tovább súlyosbítanak a pontatlan információk és a dezinformáció.

14.

Rendkívül fontos, hogy az oktatási és képzési rendszerek és intézmények reagáljanak arra, hogy a fiatalok egyre inkább hallatják hangjukat az éghajlati és biodiverzitási válsággal kapcsolatban, és hogy bevonják a fiatalokat a zöld átállást és a fenntartható fejlődést szolgáló tanulással kapcsolatos megoldások kidolgozásába és a fenntartható jövőt szolgáló intézkedések meghozatalába. Az ifjúság európai éve (2022) fontos szerepet játszik a fiatalok szerepvállalásának további ösztönzésében.

15.

A Covid19-világjárvány rávilágított a természettel fennálló szoros kapcsolatainkra, és ismét az oktatási és képzési rendszerekre helyezte a hangsúlyt. Levontuk a tanulságokat az új oktatási és képzési lehetőségekkel kapcsolatban, ideértve a különböző (többek között online) környezetben történő vegyes tanulást, a tanulók szerepvállalását és autonómiáját, valamint a formális oktatás és a tágabb közösség közötti kapcsolatokat is. A világjárvány ezenkívül tovább súlyosbította a gyermekek, a fiatalok és a felnőttek fizikai, mentális és érzelmi jóllétével kapcsolatos, régóta fennálló aggodalmakat.

16.

Az egyes kisgyermekkori nevelési és gondozóközpontok, az iskolák, a felsőoktatási intézmények, a kutatószervezetek, a szakképzési szolgáltatók és a helyi közösségek egyre aktívabbak az éghajlati és biodiverzitási válsággal kapcsolatban. A fenntarthatóság azonban EU-szerte még nem rendszerszintű eleme az oktatásnak és a képzésnek.

17.

A szakpolitikákba, a stratégiákba és a tantervekbe számos országban beépült a fenntarthatóságot szolgáló tanulás és más hasonlóan működőképes elképzelések, például a fenntartható fejlődést szolgáló és a világpolgársággal kapcsolatos oktatás. Az oktatóknak azonban további célzott támogatásra, szakértelemre és képzési lehetőségekre van szükségük ahhoz, hogy a zöld átállás és a fenntartható fejlődés elveit beépíthessék tanítási és képzési gyakorlataikba. Gyakran úgy érzik, hogy nincsenek megfelelően felkészülve az ökológiai szorongás és az ökológiai pesszimizmus kezelésére, és annak elősegítésére, hogy a tanulók pozitívan álljanak az éghajlati és környezetvédelmi problémákhoz.

18.

A fenntarthatóságnak az összes tevékenységi területet magában foglaló, egész intézményre kiterjedő megközelítései még nem minden esetben eléggé elterjedtek. Az ilyen megközelítések magukban foglalhatják a tanítást és a tanulást; az irányítást; a kutatást és az innovációt; az infrastruktúrát, a létesítményeket és a műveleteket, és azokba be kell vonni a tanulókat, a személyzetet, a szülőket, valamint a helyi és szélesebb közösségeket.

19.

Alaposabban fel kell tárni, hogy milyen lehetőségek és alkalmak kínálkoznak az egyéb oktatási és képzési programok kiegészítésére és megerősítésére. A zöld átállást és a fenntartható fejlődést szolgáló oktatás és tanulás teljes körűen támogathatja az egészségre, a jóllétre és a befogadásra, az aktív polgári szerepvállalásra és a világpolgárságra; a szolidaritásra; a diákközpontú tanulásra; a kutatásra és az innovációra; valamint a digitális transzformációra – többek közt a mesterséges intelligenciára (16) – irányuló szakpolitikákat és programokat.

20.

Az oktatási és képzési dimenziónak a zöld átállással és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos egyéb szakpolitikákba való szisztematikus integrálása az egész életen át tartó tanulás szemléletének szempontjai szerint, támogathatja e szakpolitikák végrehajtását. Emellett összekapcsolhatja a társadalom és a gazdaság különböző ágazatait, és hatékonyan beépítheti a fenntarthatóságot az oktatásba és képzésbe.

21.

Ez az ajánlás teljes mértékben tiszteletben tartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét. Tisztában van azzal, hogy az oktatási és képzési intézmények autonómiája tagállamonként nagyon eltérő. Egyes tagállamokban az oktatási és képzési intézmények, a tanárképző intézmények, valamint a tanárok és oktatók nagy fokú autonómiával rendelkeznek. Az ajánlást a nemzeti körülményeknek megfelelően és a tagállamokkal együttműködésben kell végrehajtani,

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

1.

Európában egyre több embernek kell frissítenie és bővítenie tudását, készségeit és kompetenciáit a formális oktatás és képzés, valamint a gyorsan változó társadalom és munkaerőpiac igényei közötti szakadék áthidalása érdekében. A Covid19-világjárvány utáni helyreállítás, valamint a digitális és zöld átállás következtében egyre gyorsabb ütemben változik az, ahogyan élünk, tanulunk és dolgozunk. Az is világossá vált, hogy az embereknek felkészültebbnek kell lenniük a jelenlegi és jövőbeli kihívások kezeléséhez A világjárvány mind a fiatalok, mind a felnőttek karrierlehetőségeit befolyásolta. Emellett növelte a munkanélküliséget, és több száz millió ember fizikai, mentális és érzelmi jóllétében okozott kárt Európában.

2.

Az európai vállalkozások és munkáltatók számára az jelenti az egyik legnagyobb kihívást, hogy az uniós munkaerőpiacon nem áll rendelkezésre elegendő releváns készség. Ezzel egyidejűleg a munkavállalók példátlan változásokkal szembesülnek a munkaszervezés tekintetében. Emellett a digitális és zöld átállás következtében alapvető változás figyelhető meg a feladatprofilok és a készségigények terén. A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2021. október 15-i (EU) 2021/1868 tanácsi határozat (1) szerint a „tagállamoknak és az Uniónak […] összehangolt stratégia kialakítására kell törekedniük a foglalkoztatásra és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a jövőorientált és a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok előmozdítására vonatkozóan”. A folyamatos továbbképzés és átképzés elengedhetetlen ahhoz, hogy a munkavállalók megfelelhessenek munkahelyük igényeinek, vagy új munkahelyeken és bővülő ágazatokban, például a zöld és a digitális ágazatokban tudjanak elhelyezkedni, különösen a népesség elöregedésével összefüggésben.

3.

Személyes, szociális, kulturális és szakmai tudásuk, készségeik és kompetenciáik fejlesztése érdekében az embereknek hozzáférést kell kapniuk a különböző módokon és környezetekben nyújtott színvonalas oktatási és tanulási lehetőségekhez. Többen szorgalmazták, hogy az oktatási és képzési rendszerek váljanak rugalmasabbá, és találjanak megoldásokat arra, hogy még inkább tanulóközpontú, hozzáférhető és inkluzív tanulást biztosítsanak a tanulói profilok szélesebb köre számára. A nem formális oktatási és képzési szolgáltatók is foglalkoznak ezzel az igénnyel, mégpedig azáltal, hogy új és innovatív továbbképzési és átképzési lehetőségeket biztosítanak.

4.

Az egész életen át tartó tanulás eredményes kultúrája kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy mindenki rendelkezzen azokkal az ismeretekkel, készségekkel és kompetenciákkal, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy boldoguljon a társadalomban, a munkaerőpiacon és a magánéletben. Alapvető fontosságú, hogy az emberek egész életük során színvonalas és releváns oktatásban és képzésben, továbbképzésben és átképzésben vehessenek részt. Az egész életen át tartó tanulási lehetőségeknek az oktatási és képzési intézmények hosszú távú stratégiájának részét kell képezniük annak érdekében, hogy jobban figyelembe tudják venni a munkáltatók és a tanulók gyorsan változó igényeit. Ez lehetővé tenné, hogy a tanulók sokszínűbb csoportja vegyen részt továbbképzésben és átképzésben (beleértve ezen intézmények végzett diákjait és más felnőtt tanulókat is). A Tanács ajánlja, hogy a felsőoktatási intézmények, a szakképzési intézmények, a felnőttoktatási szolgáltatók és egyéb mikrotanúsítvány-szolgáltatók, köztük a munkáltatók együttműködjenek, és a tanulási lehetőségek kialakítása és aktualizálása során beépítsék a legfrissebb kutatási eredményeket.

5.

A mikrotanúsítványok segíthetnek igazolni a kisebb, személyre szabott tanulási tapasztalatoknak az eredményeit. Lehetővé teszik az ismeretek, készségek és kompetenciák célirányos, rugalmas megszerzését az új és újonnan felmerülő társadalmi és munkaerőpiaci igényeknek való megfelelés érdekében, továbbá lehetővé teszik az egyének számára, hogy kiküszöböljék a gyorsan változó környezetben való boldoguláshoz szükséges készségek terén tapasztalt hiányokat, ugyanakkor nem helyettesítik a hagyományos képesítéseket. Adott esetben kiegészíthetik a meglévő képesítéseket, hozzáadott értéket teremtve, azonban az iskolarendszerű oktatás és képzés keretében kínált, teljes körű, diplomát nyújtó programok alapelvének aláásása nélkül. Szolgáltatók széles köre dolgozhatna ki és bocsáthatna ki mikrotanúsítványokat különböző (formális, nem formális és informális) tanulási környezetekre vonatkozóan.

6.

Európában, bár egyre nagyobb mértékben használják a mikrotanúsítványokat, egyelőre nincs rájuk vonatkozó közös fogalommeghatározás, illetve szabvány. Ez korlátozza a mikrotanúsítványok megismerését és elterjedését, és ezáltal aláássa azt a lehetőséget, hogy a mikrotanúsítványok elősegíthessék a rugalmas tanulási pályákat és karrierlehetőségeket. Ennek az ajánlásnak a célja annak támogatása, hogy a mikrotanúsítványokkal kapcsolatban Európa-szerte bizalom alakuljon ki az érintettek körében, ideértve a szolgáltatókat és a kedvezményezetteket egyaránt.

7.

A szociális jogok európai pillérének (2) első alapelve kimondja, hogy mindenkinek joga van a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz annak érdekében, hogy olyan készségeket tartson fenn, illetve szerezzen meg, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes mértékben részt vehessen a társadalomban és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz az Európai Unió egész területén. A szociális jogok európai pillérének negyedik alapelve kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy időben személyre szabott segítséget kapjon munkavállalási vagy önfoglalkoztatási kilátásainak javításához. Idetartozik az álláskereséshez, a képzéshez és az átképzéshez nyújtott támogatás igénybevételének joga is. A szociális jogok európai pillérének megvalósítására vonatkozó cselekvési terv a mikrotanúsítványokra olyan innovatív eszközként hivatkozik, amelyek „megkönnyíthetik a rugalmas tanulási útvonalakat, és támogathatják a munkavállalókat a munkahelyükön vagy a szakmai átállás során”. A mikrotanúsítványok szerepet játszhatnak az EU 2030-ig elérendő kiemelt céljainak megvalósításában, beleértve azt a célt, hogy a felnőttek 60 %-a évente vegyen részt képzésben, és a foglalkoztatási ráta legalább 78 %-os legyen. Mindkét célt üdvözölték az uniós vezetők, a szociális partnerek és a civil társadalom a portói szociális csúcstalálkozón, ahogy később az Európai Tanács is a 2021. június 24–25-i ülésén (3).

8.

A cselekvési tervvel párhuzamosan a Bizottság elfogadta a Covid19-válságot követően a foglalkoztatás hatékony és aktív támogatásáról szóló ajánlást („EASE-ajánlás”) (4). Ez az ajánlás konkrét szakpolitikai iránymutatást nyújt a tagállamoknak ahhoz, hogy koherens szakpolitikai csomagokat dolgozzanak ki a munkahelyváltás megkönnyítése és a Covid19-válság utáni, munkahelyteremtéssel járó helyreállítás elősegítése érdekében. A szakpolitikai iránymutatás kiterjed a továbbképzési és átképzési lehetőségekre, valamint a támogatási intézkedésekre.

9.

Az európai készségfejlesztési program (5) 12 kiemelt intézkedése között szerepel a mikrotanúsítványok európai megközelítésére vonatkozó új kezdeményezés. Az új kezdeményezés célja a mikrotanúsítványok minőségének, átláthatóságának és elterjedésének támogatása Unió-szerte. A készségfejlesztési program keretében a Bizottság bejelentette az egyéni tanulási számlákra vonatkozó kezdeményezést is, amely segíthetne megszüntetni a munkaképes korú felnőttek oktatásban és képzésben való részvétele terén meglévő hiányosságokat, és lehetővé tenni az emberek számára a munkaerőpiaci átmenetek sikeres kezelését. A mikrotanúsítványok az embereknek ezen egyéni tanulási számlák működésének alátámasztásaként kínált oktatás és képzés részeként is felhasználhatók.

10.

A Bizottság az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósításáról szóló közleményében (6) bejelentette, hogy a mikrotanúsítványokkal kapcsolatos európai megközelítés kialakításán fog dolgozni annak érdekében, hogy segítse a tanulási lehetőségek bővítését, és megerősítse a felsőoktatási, valamint a szakképzési intézmények szerepét az egész életen át tartó tanulásban.

11.

A fenntartható versenyképességet, a társadalmi méltányosságot és a rezilienciát célzó szakképzésről szóló ajánlásban (7) a Tanács felhívja a Bizottságot, hogy térképezze fel a mikrotanúsítványok koncepcióját és alkalmazását.

12.

Az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről (2021–2030) szóló tanácsi állásfoglalásban (8) a mikrotanúsítványok koncepciójának és alkalmazásának feltérképezése a stratégiai keret 2. kiemelet területéhez (Egész életen át tartó tanulás és mobilitás) tartozó konkrét kérdések és intézkedések között szerepel.

13.

Az „Európai Egyetemek” kezdeményezésről – A felsőoktatás, a kutatás, az innováció és a társadalom összekapcsolása: új dimenziókat nyitunk az európai felsőoktatásban” című következtetésekben (9) a Tanács hangsúlyozza, hogy „[a] mikrotanúsítványok – bár nem térnek el a teljes diplomás programok alapelvétől és nem ássák alá azt – hozzájárulhatnak a nem hagyományos tanulókat célzó tanulási lehetőségek és az új készségek iránti munkaerőpiaci kereslet bővítéséhez, a tanulási tapasztalat rugalmasabbá és modulárisabbá tételéhez, a felsőoktatáshoz való hozzáférés elősegítéséhez, valamint a tanulók bevonásához – korábbi képesítéseiktől és hátterüktől függetlenül – az átképzési és továbbképzési lehetőségek előmozdítása, valamint a minőségi oktatás biztosítása mellett”.

14.

Az európai felsőoktatási térség oktatási miniszterei a kormányközi bolognai folyamatról szóló római közleményben (10) elkötelezték magukat aziránt, hogy segítik felsőoktatási intézményeiket abban, hogy: i. diverzifikálják tanulási kínálatukat; valamint ii. innovatívak legyenek az oktatási tartalom és az oktatási módok terén. Számos felsőoktatási intézmény kínál vagy tervez kínálni a teljes körű, diplomát nyújtó képzési programok mellett kisebb tanulási egységeket, a tanulmányi programok kidolgozására, valamint a kreditátvitellel kapcsolatos kérdések önálló szabályozására vonatkozó joguk fenntartása mellett. Ezek a kisebb egységek segíthetik a tanulókat abban, hogy életük különböző szakaszaiban fejlesszék vagy frissítsék kulturális, szakmai és transzverzális készségeiket és kompetenciáikat. A bolognai folyamat keretében folytatott együttműködés fel fogja tárni, hogyan és milyen mértékben lehet ezeket a kisebb, rugalmas tanulási egységeket – beleértve azokat is, amelyek mikrotanúsítvány megszerzéséhez vezetnek – közös eszközök alkalmazásával meghatározni, fejleszteni, végrehajtani és elismerni.

15.

Az oktatási és képzési rendszereknek igazodniuk kell a tanulók eltérő egyedi szükségleteihez, képességeihez és kapacitásaihoz. Emellett tanulási lehetőségeket kell kínálniuk mindenki számára, többek között nem formális és informális keretek között, amint azt az oktatás és képzés területén a mindenki számára elérhető oktatási siker előmozdítását célzó méltányosságról és befogadásról szóló tanácsi következtetések (11) is hangsúlyozzák. A jól megtervezett mikrotanúsítványok felhasználhatók olyan célzott intézkedések részeként, amelyek a tanulók szélesebb köre számára biztosítják a befogadást, valamint az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférést. A tanulók szélesebb köre magában foglalja a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott csoportokat (például a fogyatékossággal élőket, az időseket, az alacsony képesítésű/képzettségű személyeket, a kisebbségeket, a migráns hátterű személyeket, a menekülteket és a földrajzi és/vagy társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetük miatt kevesebb lehetőséggel rendelkező személyeket). A mikrotanúsítványok felhasználhatók a tanulóknak biztosított orientáció hatékonyabbá tételére, a tanuláshoz és képzéshez való hozzáférés megkönnyítésére, a tanulási és képzési siker elősegítésére és az iskolából a munka világába való átmenet támogatására is. A menekültek és menedékkérők számának várható növekedése szükségessé teszi olyan stratégiák kidolgozását, amelyek hatékonyan integrálják ezeket a csoportokat az oktatási, képzési és munkaügyi rendszerekbe. A mikrotanúsítványok kialakításával és kibocsátásával kapcsolatos uniós szintű iránymutatás és kölcsönös tanulás elősegítheti a befogadást, és biztosíthatja, hogy a tanulók a társadalom minden csoportjából részesülhessenek a mikrotanúsítványok előnyeiből.

16.

A mikrotanúsítványok emellett támogathatják a munkavállalók szakmai fejlődését és mobilitását, beleértve az atipikus foglalkoztatási formákban, például a platformgazdaságban (12) dolgozókat is, akik számára foglalkozási viszonyuktól függően nehézséget okozhat a képzéshez való hozzáférés (13).

17.

A mikrotanúsítványok aktív szerepet játszhatnak a digitális és zöld átállás előmozdítására irányuló uniós szakpolitikai kezdeményezések megvalósításában. A mikrotanúsítványok: i. alátámaszthatják a 2021–2027-re szóló digitális oktatási cselekvési terv (14) céljait a digitális készségekre vonatkozó rugalmas és hozzáférhető tanulási lehetőségek biztosítása érdekében; valamint ii. hozzájárulhatnak a Bizottságnak a „Digitális iránytű 2030-ig” tervében meghatározott célok eléréséhez, amely terv azt hivatott elérni, hogy 2030-ra Európa digitálisan képzett lakossággal és magasan képzett digitális szakemberekkel rendelkezzen. A mikrotanúsítványok szerepet játszhatnak az európai zöld megállapodásnak (15), azaz Európa növekedési stratégiájának megvalósításában is, amelynek célja az európai gazdaság és társadalom átalakítása és fenntarthatóbb pályára állítása.

18.

Az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszeréről, valamint az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi ajánlás (16) egységes referenciakeretet biztosít, amely segítséget nyújt az egyéneknek és a szervezeteknek abban, hogy össze tudják hasonlítani a különböző képesítési rendszereket és az e rendszerek szerinti képesítési szinteket. Az európai képesítési keretrendszer (EKKR) európai referenciakeretként a képesítések minden típusa és szintje előtt nyitva áll, és közös standard referenciaként szolgál az átláthatóság, a hordozhatóság és az összehasonlíthatóság tekintetében. Az EKKR a mikrotanúsítványok előtt is nyitva áll, feltéve hogy azok előzetesen szerepelnek a nemzeti képesítési keretrendszerekben.

19.

A nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i ajánlásban (17) a Tanács felkérte a tagállamokat, hogy 2018-ig – a nemzeti körülményekkel és sajátosságokkal összhangban és az általuk megfelelőnek ítélt módon – vezessenek be szabályozást a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítésére vonatkozóan. Az eredmények érvényesítésére vonatkozó szabályozás lehetővé teszi, hogy az emberek érvényesíttessék a nem formális és az informális tanulással megszerzett ismereteiket, készségeiket és kompetenciáikat. Az eredmények érvényesítésére vonatkozó szabályozás azt is lehetővé teszi az emberek számára, hogy teljes képesítést – vagy adott esetben részleges képesítést – szerezzenek. Az ajánlás 2020. évi értékelésében (18) a Bizottság az eredmények érvényesítése és a mikrotanúsítványok közötti kapcsolatok továbbfejlesztésére szólított fel.

20.

A készségekkel és képesítésekkel kapcsolatban nyújtott jobb szolgáltatások közös keretrendszeréről (Europass) és a 2241/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. április 18-i (EU) 2018/646 európai parlamenti és tanácsi határozat (19) megteremti az alapot az olyan webalapú eszközök biztosításához, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy a mikrotanúsítványok hordozhatóságát biztosító hitelesítési szolgáltatások révén irányítsák életpályájukat és az egész életen át tartó tanulásban való részvételüket.

21.

A mikrotanúsítványok relevanciája, fejlesztése és frissítése a következőktől függ:

22.

Ez az ajánlás teljes mértékben tiszteletben tartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét, az intézményi autonómia elvét és a tudományos élet szabadságának elvét, valamint a tagállamok azon hatáskörét, hogy a nemzeti körülményeknek megfelelően és valamennyi érintett érdekelt féllel együttműködve döntsenek az oktatás tartalmáról és megszervezéséről.

23.

Ez az ajánlás nem érinti a 2013/55/EU irányelvvel módosított, a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelvet és az abban foglalt feltétel nélküli elismerési rendszert,

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

Ez a kísérletezés, együttműködés, irányítás és partnerség fontos a mikrotanúsítványok iránti igények azonosításához, a mikrotanúsítványok közös kidolgozásához és frissítéséhez, továbbá a továbbképzésre és az átképzésre, az egész életen át tartó tanulásra, valamint a szakmai előmenetelre gyakorolt hatások felméréséhez.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

(1)

A képzett munkaerő kulcsfontosságú az Unió fenntartható versenyképességének megerősítéséhez, a Covid19-világjárványból való, munkahelyteremtő helyreállás támogatásához, valamint a társadalmilag igazságos digitális és zöld átállás biztosításához. Az embereknek lépést kell tartaniuk a munkaerőpiacok változásaival, ezt pedig a készségeik fejlesztésével tudják megtenni. Az új és jobb készségek több lehetőséget nyitnak meg, és felkészítik az embereket arra, hogy – a demográfiai változások közepette – aktív szerepet játsszanak a munkaerőpiaci átmenetek kezelésében és teljes mértékben részt vegyenek a társadalomban. Emellett a felnőttek továbbképzése és átképzése hatékony eszköz lehet a társadalmi méltányosság és a befogadás előmozdításában az igazságos átmenet érdekében.

(2)

Az Európai Unió Alapjogi Chartája (1) 14. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy mindenkinek joga van az oktatáshoz, valamint a szakképzésben és a továbbképzésben való részvételhez. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én közösen kihirdetett szociális jogok európai pillérének (2) ( a továbbiakban: a pillér) első elve kimondja, hogy mindenkinek joga van a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz annak érdekében, hogy olyan készségeket tartson, illetve szerezzen meg, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes mértékben részt vehessen a társadalomban és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz. A pillér negyedik elve a foglalkoztatás aktív támogatását érinti, hogy – munkavállalási vagy önfoglalkoztatási kilátások javítása érdekében – mindenki számára biztosított legyen az időben történő és személyre szabott segítségnyújtáshoz való jog. A pillér biztonságos és rugalmas foglalkoztatásról szóló ötödik elve hangsúlyozza, hogy a munkaviszony jellegétől és időtartamától függetlenül a munkavállalóknak joguk van a tisztességes és egyenlő bánásmódhoz a munkafeltételek, a szociális védelemben való részesülés és a képzésekben való részvétel tekintetében.

(3)

Az Európai Tanács 2021. június 25-én a 2021. május 8-i Portói Nyilatkozattal összhangban üdvözölte a szociális jogok európai pillérének megvalósítására vonatkozó cselekvési tervben foglalt, kiemelt uniós célokat, ezáltal támogatva az annak biztosítására irányuló törekvést, hogy 2030-ra az összes felnőtt legalább 60 %-a minden évben vegyen részt képzésben. A felnőttkori tanulásban való részvétel azonban az elmúlt évtizedben stagnált az Unióban, 21 tagállam pedig még a 2020-ra kitűzött uniós szintű célt sem érte el. Erre tekintettel a Tanács a felnőttkori tanulásra vonatkozó új európai cselekvési programról (2021–2030) szóló állásfoglalást (3) fogadott el annak érdekében, hogy támogassa a felnőttkori tanulásra irányuló uniós kiemelt cél terén való előrelépést. Sok felnőtt, például az atipikus foglalkoztatási formákban dolgozók, a kis- és középvállalkozások (kkv-k) alkalmazottai, a munkanélküliek, az inaktívak és az alacsony képzettségűek számára a készségfejlesztési lehetőségek túl gyakran elérhetetlenek.

(4)

A Bizottság által 2020 július 1-jén elfogadott európai készségfejlesztési program egy készségfejlesztési forradalom előidézésére szólít fel annak érdekében, hogy az ökológiai és a digitális átállás a gyors és méltányos helyreállítás lehetőségévé váljon. A Bizottság ebben többek között bejelentette, hogy meg fogja vizsgálni az egyéni tanulási számlákat mint a munkaképes korú felnőttek továbbképzését és átképzését támogató eszközt, kiegészítve ezzel a munkáltatókat, valamint az oktatási és képzési szolgáltatókat célzó egyéb intézkedéseket.

(5)

A klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósítását célzó európai zöld megállapodásban foglaltaknak megfelelően a modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdaságra való átállással összefüggésben szükség lesz a zöld átálláshoz, valamint a munkaerő továbbképzéséhez és átképzéséhez szükséges készségekre. A Bizottság az „Irány az 55 %!” című, 2021. július 14-i közleményében elismeri, hogy a zöld átállás csak akkor lehet sikeres, ha az Unió rendelkezik a versenyképesség megőrzéséhez szükséges képzett munkaerővel, és rámutat az európai készségfejlesztési program kiemelt intézkedéseire, amelyek célja, hogy felvértezzék az embereket a zöld és a digitális átálláshoz szükséges készségekkel.

(6)

A Bizottság az Európa digitális évtizedéről szóló, 2021. március 9-i közleményében elismeri a megfelelő digitális készségekkel rendelkező munkaerő hiányát, valamint azt, hogy egyenlőtlenség figyelhető meg a nemek között az információs és kommunikációs technológiai (IKT) szakemberek, valamint a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területén végzettek körében. A Bizottság a közleményben megismétli azt a célkitűzést, miszerint biztosítani kell, hogy 2030-ra az Unió lakosságának legalább 80 %-a rendelkezzen legalább alapvető digitális készségekkel, és célként javasolja, hogy szintén 2030-ra 20 millió IKT-szakembert kell foglalkoztatni, a nők és férfiak arányának konvergenciája mellett. A digitális évtizedhez vezető útról szóló, 2021. szeptember 15-i javaslatban a Bizottság javasolja egy keret létrehozását e célok elérésének előmozdítására. A 2021 és 2027 közötti időszakra szóló, 2020. szeptember 30-i digitális oktatási cselekvési terv hangsúlyozza, hogy a tanulási lehetőségek – többek között a továbbképzés és az átképzés – hozzáférhetőségének megkönnyítésére és rugalmasságuk megerősítésére technológiai eszközöket kell alkalmazni.

(7)

A Bizottság az „Új európai iparstratégia” című, 2020. március 10-i közleményében határozott fellépést sürget annak érdekében, hogy az egész életen át tartó tanulás mindenki számára valósággá váljon, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az oktatás és képzés lépést tudjon tartani a kettős átállással és segítse azt.

(8)

A Tanács a 2020. június 8-i következtetéseiben (4) felkérte a tagállamokat, hogy a nemzeti sajátosságokat figyelembe véve, valamint a szociális partnerek szerepét és autonómiáját tiszteletben tartva térképezzék fel az egész életen át tartó tanulás és az egyéni szintű készségfejlesztés céljára felhasználható köz- és magánfinanszírozás lehetséges modelljeit, mivel a fenntartható finanszírozás különös jelentőséggel bír a képzett munkaerő hiányának kezelésében, és fordítsanak különös figyelmet a kiszolgáltatott csoportokra és az alacsony képzettségű munkavállalókra, valamint felszólította a Bizottságot, hogy saját hatáskörén belül támogassa a tagállamok erre irányuló erőfeszítéseit.

(9)

A tanulásban való részvétel egyik fő akadálya az egyének elégtelen pénzügyi támogatása. A köz- és magánberuházások összességében nem elegendőek. Az Unióban a munkához kapcsolódó képzések többsége a munkáltatók támogatásával zajlik. Sok vállalat – különösen a kkv-k körében – azonban nem biztosít vagy finanszíroz képzést az alkalmazottai számára, az atipikus munkát végző személyek pedig kevésbé vagy egyáltalán nem férnek hozzá munkáltató által támogatott képzéshez. Ezek az egyenlőtlenségek alááshatják az egyének jólétét és egészségét, csökkenthetik a gazdasági versenyképességet, elszalasztott lehetőségeket eredményezhetnek, akadályozhatják az innovációt és azzal a kockázattal járnak, hogy bizonyos emberek lemaradnak a fenntarthatóbb gazdasági tevékenységekre való átállás során.

(10)

A közvetlen költségek mellett az időkorlát is fontos tényező, amely akadályozza a felnőttek képzésben való részvételét. Bár a legtöbb tagállamban létezik fizetett tanulmányi szabadság (5), a tanulmányi szabadság ismertsége és igénybevétele a munkaképes korú felnőttek körében gyakran alacsony, és e szabályok gyakran nem terjednek ki az atipikus munkavállalókra, vagy nem teszik lehetővé a felnőttek számára, hogy munkanélküli vagy alacsony gazdasági aktivitású időszakokban oktatásban és képzésben vegyenek részt.

(11)

Sok felnőtt – különösen az alacsonyan képzettek és a munkaerőpiacról leginkább kiszorultak körében – nem motivált a képzésben való részvételre. Előfordulhat, hogy nem ismerik saját készségigényeiket, vagy nem tudják, hogy rendelkezésre áll-e támogatás és képzés, és ha igen, akkor az jó minőségű-e és elismert-e a munkaerőpiacon. Ezenkívül az emberek nem biztos, hogy motiváltak lesznek egy olyan képzésben részt venni, amelyet nem velük egyeztetve választottak ki, és amely nem a saját igényeikhez igazodik.

(12)

Az Unióban új megközelítésre van szükség a továbbképzés és az átképzés tekintetében. Ennek ki kell egészítenie a meglévő eszközöket és eleget kell tennie a politikai kötelezettségvállalásoknak azáltal, hogy az egyének kezébe adja az irányítást, és minden készségszinten ellátja őket a továbbképzéshez vagy átképzéshez szükséges támogatással és eszközökkel.

(13)

A Szakképzési Tanácsadó Bizottság az egyéni tanulási számlákra vonatkozó uniós kezdeményezésről és az európai képzési kínálat megerősítéséről szóló, 2021. augusztus 16-i véleményében azzal érvel, hogy egy ilyen kezdeményezés hozzájárulna a felnőttek elköteleződésének, motivációjának és részvételének javításához az oktatásban és képzésben. A fő kihívás a készségek és a munkahelyek összehangolásának javítása, valamint a sokrétű minőségi képzési lehetőségekhez való hozzáférés biztosítása relevánsabb és célzottabb kínálat révén. A Szakképzési Tanácsadó Bizottság a véleményében kiemeli, hogy a finanszírozási mechanizmusok és a célcsoportokhoz igazított ösztönzők nemzeti szintű megválasztásának a nemzeti igényekkel és prioritásokkal összhangban kell történnie.

(14)

A fent vázolt problémák kezelésének egyik lehetséges megközelítése az, hogy az emberek közvetlen támogatást kapnak az egyéni tanulási számlákon keresztüli képzési jogosultságok révén. Ez magában foglalja egy olyan, széles körű támogató keret létrehozását is, amelyen keresztül az egyének hozzáférést kaphatnak képzési lehetőségekhez, tájékoztatáshoz, pályaorientációhoz, fizetett tanulmányi szabadsághoz és a képzési eredmények elismeréséhez. Ez a megközelítés kiegészítheti a meglévő nemzeti szintű kezdeményezéseket.

(15)

Ajánlott az egyéni képzési jogosultságok nemzeti szinten történő meghatározása, az emberek képzési igényeivel összhangban (6), valamint az egyéb meglévő eszközök figyelembevételével. A finanszírozás igények szerinti modulációja növelheti a kezdeményezés hatékonyságát. A tagállamok a nemzeti körülményektől és a változó munkaerőpiactól függően további képzési jogosultságokat állapíthatnak meg a leginkább rászoruló személyek számára. Például a zöld és digitális átállás támogatása érdekében a tagállamok kiegészíthetik az egyéni tanulási számlákat a stratégiai ágazatokban (7). A pénzügyi jogosultságok mellett a képzés relevanciája, hasznossága és elismertsége is kulcsfontosságú tényező a továbbképzésben és az átképzésben való részvétel szempontjából. Ajánlott továbbá konzultáció folytatása ezekről a kérdésekről a szociális partnerekkel és az érdekelt felekkel.

(16)

Az egyéni tanulási számláknak lehetővé kell tenniük az emberek számára, hogy egy nemzeti szinten meghatározandó időszak alatt képzési jogosultságokat halmozzanak fel és vegyenek igénybe, annak érdekében, hogy hosszabb vagy költségesebb képzésben vehessenek részt, vagy gazdasági visszaesés idején az újonnan felmerülő készségigényekre reagálva képezhessék magukat. Az egyének számára lehetővé kell tenni, hogy egyéni képzési jogosultságaikat munkaerőpiaci státuszuktól vagy foglalkoztatási viszonyuktól függetlenül és a pályamódosítások során is megőrizzék. A tagállamok felkérést kapnak arra, hogy olyan szabályokat kell állapítsanak meg a jogosultságok megszűnésére, amelyek arra ösztönzik a tanulókat, hogy teljes mértékben kiaknázzák azokat.

(17)

Ajánlott előmozdítani az egyének azon lehetőségét, hogy megőrizzék az egyéni képzési jogosultságokat olyan időszakokban, amikor más tagállamban élnek, illetve hogy akár külföldről is igénybe vegyék egyéni képzési jogosultságaikat, ha a tanulási számlájukhoz tartozó nemzeti nyilvántartásban elismert és minőségileg biztosított képzésben vennének részt. A jogosultságok tagállamok közötti hordozhatósága hosszabb távon kívánatos jellemző, amely további vizsgálatot igényel, melynek során figyelembe kell venni a nemzeti munkaerőpiacra gyakorolt lehetséges hatásokat.

(18)

Annak érdekében, hogy az egyének segítséget kapjanak a megfelelő képzési pályák azonosításában, és ezáltal nőjön tanulási motivációjuk, pályaorientációs és érvényesítési lehetőségeket kell elérhetővé tenni. Elismert képzéseket tartalmazó naprakész, állami nyilvántartásokra is szükség van erre a célra létrehozott, mindenki számára – köztük a fogyatékossággal élő személyek számára is – hozzáférhető, egységes nemzeti digitális portálokon keresztül, lehetőség szerint összekapcsolva az Europass-platformmal.

(19)

Ajánlott az egyéni tanulási számláknak az érvényesítéshez való hozzáférés céljára történő igénybevétele, beleértve a készségfelmérési lehetőségeket is. A nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlás (8) keretében végzett munka Bizottság általi közelmúltbeli értékelése jelentős előrelépést tárt fel, ugyanakkor ismertette a még fennálló kihívásokat és a javasolt megoldásokat is. Különösen fontos, hogy az egyének személyre szabott támogatást kapjanak, továbbá biztosítani kell a tanácsadó szolgálatokkal való szorosabb koordinációt, valamint a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott csoportok számára az érvényesítési kezdeményezések hatékony testre szabását. A tagállamok felkérést kapnak arra, hogy adott esetben ösztönözzék a mikrotanúsítványok kibocsátását az azonosított szükségletek alapján, összhangban az egész életen át tartó tanulást és a foglalkoztathatóságot segítő mikrotanúsítványokról szóló, 2022. június 16-i tanácsi ajánlással (9).

(20)

Ez az ajánlás támogatja a fizetett tanulmányi szabadság bevezetését. A fizetett tanulmányi szabadság megfelelő biztosítása lehetővé tenné a munkavállalók számára, hogy a képzési időszakok alatt megtartsák fizetésüket vagy helyettesítő jövedelmüket. A tagállamok felkérést kapnak arra, hogy – a nemzeti képzési lehetőségek és rendszerek figyelembevételével – párbeszédet kezdjenek a szociális partnerekkel azokról az intézkedésekről, amelyek lehetővé tennék a munkavállalók számára, hogy egyéni tanulási számláik felhasználásával munkaidőben vehessenek részt képzésekben. E tekintetben figyelembe kell venni a kkv-k és a mikrovállalkozások helyzetét is.

(21)

A szélesebb körű tájékoztatási és figyelemfelkeltő tevékenységek és kampányok kulcsfontosságúak a felnőttek tanulási lehetőségekben való részvételi arányának jelentős növeléséhez, különösen a továbbképzéssel és az átképzéssel kapcsolatban kevéssé tájékozott csoportok, például a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek körében. A közigazgatási szervek, a szociális partnerek, a civil társadalmi szervezetek és más érdekelt felek közötti együttműködés, amely azon a közös felfogáson alapul, hogy a továbbképzés és az átképzés beruházási eszköz, növelheti a tájékoztató és figyelemfelkeltő tevékenységek hatékonyságát. Az akadálymentességre fordított figyelem minden bizonnyal megkönnyítené a fogyatékossággal élő felnőttek részvételét.

(22)

Ezen ajánlás végrehajtásának támogatásához kulcsfontosságú a nemzeti szintű nyomon követés, valamint az egyéni tanulási számláknak és a támogató keretnek a folyamatos javítása. A későbbi kiigazítások vonatkozhatnak az egyéni képzési jogosultságok összegére, a prioritást élvező csoportokra vagy a támogató keret különböző elemeinek felhasználóbarát integrálására.

(23)

A megfelelő finanszírozás az egyéni tanulási számlák sikeres rendszereinek kulcsfontosságú eleme. Az egyéni tanulási számlákra vonatkozó nemzeti rendszer megkönnyíthetné a költségmegosztást a különböző finanszírozási források, például a közigazgatási szervek, a munkáltatók és a szociális partnerek által kezelt források között, annak lehetővé tétele által, hogy különböző finanszírozási források hozzájáruljanak az egyéni tanulási számlához. A kezdeményezés fenntarthatóságát, amely elengedhetetlen annak sikeréhez, a köz- és magánfinanszírozási források ötvözésének kell biztosítania a tagállamokban. A finanszírozási források ilyen ötvözése megkönnyíti a munkáltatók által a munkavállalóik számára – akár önkéntes alapon, akár kollektív szerződések eredményeként – nyújtott támogatás és kiegészítések modulálását.

(24)

A felnőttkori tanulási rendszereket támogató olyan uniós alapok, mint az Európai Szociális Alap Plusz (10), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (11) és az Igazságos Átmenet Alap (12), valamint adott esetben a Next Generation EU Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköze (13) , valamint a Technikai Támogatási Eszköz (14) révén testre szabott szakértelem támogathatják az egyéni tanulási számlák és azok támogató keretének létrehozását. A Bizottság által elősegített egymástól való tanulás szintén támogathatja a folyamatot.

(25)

Ez az ajánlás nem érinti a tagállamok kizárólagos hatáskörét és az egyes tagállamokon belüli, nemzeti, regionális és helyi szintű hatáskörmegosztást a finanszírozás, valamint a felnőttoktatási és -képzési rendszereik szervezése és tartalma tekintetében. Nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy az ezen ajánlásban ajánlottaktól eltérő vagy azoknál magasabb szintű rendelkezéseket tartsanak fenn vagy állapítsanak meg a felnőttkori tanulásra és képzésre vonatkozóan.

(26)

A tagállamoknak be kell vonniuk a reformok kialakításába a szociális partnereket és az összes érdekelt felet, köztük a civil társadalmi szervezeteket. Ez az ajánlás maradéktalanul tiszteletben tartja a szociális partnerek autonómiáját, többek között azokban az esetekben, amelyekben azok feladata a képzési rendszerek létrehozása és igazgatása.

(27)

Az ezen ajánlásban felvázolt intézkedések nem váltják fel a munkáltatók, az állami és magán foglalkoztatási szolgálatok vagy más oktatási és képzési szolgáltatók által nyújtott képzést és nem hivatottak befolyásolni azt, továbbá nem helyettesíthetik az oktatási és képzési intézményeknek nyújtott állami támogatást vagy más típusú támogatást sem. A további adminisztratív terheket a lehető legkisebbre kell csökkenteni,

1.

2.

3.

Ajánlott, hogy a határ menti ingázók és az olyan önálló vállalkozók számára, akik a jogszerű tartózkodási helyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban dolgoznak, az egyéni tanulási számlát a munkavégzésük szerinti tagállamban hozzák létre.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

—

Pályaorientációs tanácsadás és érvényesítés

12.

—

A minőségi képzések, valamint a pályaorientációs és érvényesítési lehetőségek nemzeti nyilvántartása

13.

14.

15.

16.

17.

—

Az egyéni tanulási számlákat támogató egységes nemzeti digitális portál

18.

—

Fizetett tanulmányi szabadság

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

(1)

Sürgősen csökkenteni kell az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat, különösen a tengerszint emelkedésének és az olyan szélsőséges időjárási események valószínűségének a mérséklése érdekében, amelyek már most is a világ minden régióját érintik (1), valamint a globális felmelegedés hatásaihoz kapcsolódó gazdasági és társadalmi költségek csökkentése érdekében (2). Az Unió és tagállamai részes felei az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében 2015. december 15-én elfogadott Párizsi Megállapodásnak (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás) (3), amely kötelezi a részes feleket arra, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szinthez képest jóval 2 °C alatt tartsák, és erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C-ra korlátozzák.

(2)

Az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás súlyos fenyegetést jelent, amely sürgős fellépést tesz szükségessé, amint azt legutóbb az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) a természettudományos alapokról szóló hatodik értékelő jelentése is megerősítette. A gyakoribbá váló szélsőséges éghajlati események – mint például az árvizek, hőhullámok, aszályok és erdőtüzek – egyre sűrűbben okoznak emberi szenvedést és gazdasági veszteségeket. Ezeknek a veszteségeknek az értéke az Unióban már meghaladja az évi átlagosan 12 milliárd EUR összeget (4).

Az említett veszteségek értéke évi további 175 milliárd EUR összegre rúghat, ami az uniós GDP 1,38 %-át jelenti, ha a globális felmelegedés mértéke 3 °C-kal túllépi az iparosodás előtti szintet, szemben a 2 °C-os értéknél jelentkező évi 65 milliárd EUR összegű, illetve az 1,5 °C-os értéknél jelentkező évi 36 milliárd EUR összegű veszteséggel. Ez aránytalan károkat okozna bizonyos csoportoknak, különösen a már egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévőknek és azoknak a régióknak, amelyek már jelenleg is kihívásokkal szembesülnek.

(3)

„Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i bizottsági közlemény (a továbbiakban: az európai zöld megállapodás) meghatározza azt a stratégiát, amelyet az Uniónak követnie kell ahhoz, hogy az első klímasemleges kontinenssé válhasson, és egy olyan fenntartható, méltányosabb és virágzóbb társadalommá alakulhasson át, amely tiszteletben tartja bolygónk tűrőképességének határait. A méltányos átállás szükségessége az európai zöld megállapodás szerves részét képezi, és a megállapodás hangsúlyozta, hogy az említett átállásból egyetlen ember és egyetlen térség sem maradhat ki. Az európai klímarendelet (5) meghatározza azt a kötelező uniós szintű célkitűzést, hogy 2050-ig el kell érni klímasemlegességet, valamint azt a kötelező köztes célértéket, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal kell csökkenteni az Unión belüli nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást. A 2030-ig tartó időszakra szóló 8. környezetvédelmi cselekvési program (6) célja, hogy igazságos, méltányos és inkluzív módon felgyorsítsa a klímasemleges, fenntartható, mérgező anyagoktól mentes, erőforrás-hatékony, megújuló energiaforrásokon alapuló, reziliens és versenyképes körforgásos gazdaságra való zöld átállást, valamint hogy megóvja, helyreállítsa és javítsa a környezet állapotát.

(4)

Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújára tekintettel a „REPowerEU terv” című, 2022. május 18-i bizottsági közlemény (a továbbiakban: a REPowerEU terv) a 2022. március 10-i és 11-i Versailles-i nyilatkozattal összhangban intézkedéseket határoz meg az Unió Oroszországból származó fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének fokozatos megszüntetésére, amelyre – többek között napkollektorok, szélerőművek és hőszivattyúk telepítése, valamint az ipar dekarbonizációja és a megújulóenergia-projektek gyorsabb engedélyezése révén – a gázellátás diverzifikálása és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség gyorsabb csökkentése útján kerülne sor.

(5)

A klímasemleges gazdaságra és társadalomra való átálláshoz átfogó szakpolitikai fellépésre és jelentős beruházásokra van szükség számos területen, így például az éghajlat-politika, az energia, a közlekedés, a környezetvédelem, az ipar, a kutatás és az innováció területén (7). A 2030-ra vonatkozó kötelező uniós szintű célérték teljesítése érdekében a Bizottság 2021. július 14-én előterjesztette az „Irány az 55 %!: az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének megvalósítása a klímasemlegesség elérése érdekében” című közleményt, számos kapcsolódó jogalkotási javaslattal együtt (a továbbiakban: az „Irány az 55 %!” csomag). Az „Irány az 55 %!” csomag javaslatokat tartalmaz a vonatkozó jogszabályok – többek között az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerről (a továbbiakban: EU ETS) (8), az energiaadóztatásról, az energiahatékonyságról és a megújuló energiáról szóló irányelvek, a személygépkocsikra és kisteherautókra vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírásokról szóló rendelet, a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről szóló rendelet, az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelv, valamint a jelenlegi EU ETS-n kívüli ágazatokra, nevezetesen a közlekedési és építőipari ágazatokra vonatkozó közös kötelezettségvállalási rendelet – naprakésszé tételére.

Az „Irány az 55 %!” csomag emellett új jogszabályokra irányuló javaslatokat is tartalmaz, különösen a tisztább üzemanyagok légi és tengeri közlekedési ágazatban való használatának támogatására, valamint az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus létrehozására és egy Szociális Klímaalap létrehozására vonatkozóan, amely közvetlenül kapcsolódik az épületekben és a közúti közlekedésben használt tüzelőanyagok kibocsátáskereskedelmi rendszerének javasolt bevezetéséhez. Az „Irány az 55 %!” csomag és az ahhoz társuló, a szükséges köz- és magánberuházások támogatása és ösztönzése érdekében uniós szinten hozott intézkedések célja, hogy segítsék az új piacok – például a tiszta üzemanyagok és az alacsony kibocsátású járművek piacai – növekedésének a támogatását és felgyorsítását, csökkentve ezáltal a fenntartható átállás költségeit a vállalkozások és a polgárok számára egyaránt.

(6)

Az Európai Tanács a 2019. június 20-i ülésén „A 2019–2024-es időszakra szóló új stratégiai menetrend” című menetrendjében elkötelezte magát annak biztosítása mellett, hogy a klímasemlegességre való átállás méltányos és inkluzív legyen, és senkit ne hagyjon ki a fejlődés előnyeiből. Nemzetközi szinten a tagállamok jóváhagyták az Egyesült Nemzetek Szervezetének fenntartható fejlődési céljait és megerősítették a Párizsi Megállapodást, amelyek utalnak a munkaerő igazságos átszervezésének, valamint a tisztes munka és a minőségi munkahelyek kialakításának a szükségszerűségére, továbbá arra, hogy az alkalmazkodásnak és a kapacitásépítésnek a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő módon kell megvalósulnia. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet iránymutatásai nemzetközileg elfogadott szakpolitikai keretet biztosítanak a környezeti szempontból fenntartható gazdaságok és társadalmak felé történő, mindenki számára igazságos átmenethez (9). Ezen túlmenően 54 aláíró fél (országok és szociális partnerek) – beleértve az Unió nevében az Európai Bizottságot, valamint 21 tagállamot – jóváhagyta „A szolidaritásról és a méltányos átmenetről szóló sziléziai nyilatkozat” című nyilatkozatot (10), amelyet az UNFCCC feleinek Katowicében tartott 24. konferenciáján fogadtak el. Az Unió és tíz tagállam aláírta „Az igazságos átmenet feltételeinek nemzetközi támogatása” című nyilatkozatot, amelyet az UNFCCC feleinek Glasgow-ban tartott 26. konferenciáján fogadtak el, és amelyben a felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy a nemzetileg meghatározott hozzájárulásaik elérését célzó szakpolitikáikról és intézkedéseikről szóló jelentéstétel keretében készített kétévenkénti átláthatósági jelentésekbe az igazságos átmenetre vonatkozó információkat is belefoglalnak.

(7)

A méltányosság és a szolidaritás a zöld átállásra irányuló uniós szakpolitikák meghatározó alapelvei, és szükségesek a közvélemény széles körű és tartós támogatásának elnyeréséhez. Az európai zöld megállapodás hangsúlyozza, hogy az átállásnak méltányosnak és inkluzívnak kell lennie, az embereket kell előtérbe helyeznie, és különös figyelmet kell fordítania azon régiók, iparágak, munkavállalók, háztartások és fogyasztók támogatására, akik, illetve amelyek a legnagyobb kihívásokkal néznek szembe. Ezenkívül „A méltányos átállást szolgáló erős szociális Európa”című, 2020. január 14-i bizottsági közleményben a hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodás végrehajtása biztosítani fogja Európa számára az eszközöket ahhoz, hogy jobb eredmények elérésére legyen képes a felfelé irányuló konvergencia, a társadalmi méltányosság és közös jólét terén. A globális méltányos átmenet és a fenntartható helyreállítás érdekében a világszerte biztosítandó tisztességes munkáról szóló, 2022. február 23-i bizottsági közlemény a tisztességes munka előmozdítását világszerte az igazságos átmenet és a világjárványból való inkluzív, fenntartható és reziliens helyreállítás középpontjába helyezi.

(8)

A „Cselekvési terv a szociális jogok európai pillérének megvalósítására” című, 2021. március 4-i bizottsági közlemény (11) kiemeli, hogy egységre, koordinációra és szolidaritásra van szükség ahhoz, hogy el lehessen indulni egy olyan zöldebb és digitálisabb évtized felé, amelyben az európaiak boldogulhatnak. A Bizottság a cselekvési tervben három kiemelt uniós célt javasolt 2030-ra, nevezetesen azt, hogy 2030-ra a 20–64 év közötti korú népesség legalább 78 %-ának foglalkoztatottnak kell lennie (12); hogy a felnőttek legalább 60 %-ának évente részt kell vennie képzésen (13); és hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek számát 2030-ig legalább 15 millióval csökkenteni kell (14). Ezeket a 2030-ra kitűzött kiemelt célokat az uniós vezetők az állam-, illetve kormányfők 2021. május 7-én és 8-án Portóban tartott nem hivatalos találkozóján a 2021. május 8-i portói nyilatkozatban, az Európai Tanács pedig a 2021. június 24-25-i következtetéseiben üdvözölte.

(9)

A zöld átállás – amennyiben azt megfelelő szakpolitikák kísérik (15) – 2030-ig összesen mintegy 1 millió (16), 2050-ig pedig 2 millió (17) további minőségi munkahelyet teremthet az Unióban olyan ágazatokban, mint például az építőipar, az információs és kommunikációs technológiák (IKT) vagy a megújuló energia, miközben enyhítené a középszintű képzettséget igénylő munkahelyeknek az automatizálás és a digitalizáció következtében bekövetkező tartós csökkenését. Egy pesszimista forgatókönyv szerint azonban a klímasemlegességre való zöld átállás hatásai akár 0,39 %-os GDP-csökkenést, illetve a munkahelyek akár 0,26 %-ának (18) megszűnését eredményezhetik az Unióban, ha a zöld átállást nem támogatja szakpolitikák megfelelő kombinációja.

(10)

A zöld átállásnak a vállalkozásokra és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásai ágazatonként, foglalkozásonként, régiónként és országonként eltérőek lesznek, ami az ágazatokon és az ipari ökoszisztémákon belül munkahelyváltásokat, az ágazatok és az ipari ökoszisztémák között pedig jelentős munkaerő-átcsoportosításokat fog eredményezni (19). Az érintett vállalatokban, ágazatokban és ökoszisztémákban lezajló szerkezetátalakítás és kiigazítás új üzleti modellek kidolgozását, valamint a munkaerő ágazatok és régiók közötti jelentős átcsoportosítását teszi szükségessé. Például egyes bányászati tevékenységekben vagy a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energiatermelésben, valamint a gépjárműipar egyes szegmenseiben várhatóan munkahelyek szűnnek majd meg. Ezzel szemben új munkalehetőségek várhatók a körforgásos értékmegtartási tevékenységek, valamint a fenntartható közlekedés és energiatermelés terén. A tagállamoknak ezért a szociális partnerekkel és/vagy a helyi és regionális önkormányzatokkal és érdekelt felekkel együttműködve kellően részletes megközelítéseket kell követniük, az egyes érintett régiókra és ökoszisztémákra összpontosítva.

(11)

Minőségi munkalehetőségek teremtésével mindenki számára, valamint az energia- és közlekedési szegénység enyhítését és megelőzését célzó intézkedésekkel párosulva a zöld átállás hozzájárulhat a jövedelmek növeléséhez, valamint az egyenlőtlenségek és a szegénység általános csökkentéséhez (20). Ezáltal hozzájárulhat a már meglévő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek és társadalmi kirekesztés kezeléséhez, az egészség és a jóllét javításához, valamint az egyenlőség – többek között a nemek közötti egyenlőség – előmozdításához. Különös figyelmet kell fordítani bizonyos népességcsoportokra, különösen azokra, akik már eleve kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ide tartoznak különösen az alacsony és az alacsony-közepes jövedelmű háztartások, amelyek jövedelmük nagy részét alapvető szolgáltatásokra, mint például energiára, közlekedésre és lakhatásra fordítják, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozások. A modellezés eredményei azt mutatják, hogy az, hogy a környezetvédelmi adók progresszívek vagy regresszívek-e, nagyban függ az eszköz kialakításától, ideértve például azt, hogy a jövedelemadó-csökkentések vagy más bevétel-visszaforgatási lehetőségek milyen mértékben célozzák meg az alacsonyabb jövedelműeket (21).

(12)

A körforgásos értékmegtartási tevékenységek (beleértve a javítást, az újrafelhasználást, az újragyártást és a szolgálatosodási üzleti modelleket) elősegíthetik az árukhoz és szolgáltatásokhoz való megfizethető és fenntartható hozzáférést. Emellett munkahelyeket és lehetőségeket teremtenek a készségek különböző szintjein, többek között a nők, a fogyatékossággal élő személyek és a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok számára, mégpedig az ezeken a területeken aktív szociális gazdasági szervezetek közreműködésével. A körforgásos értékmegtartási tevékenységek a körforgásos termékek előmozdítása révén jelentősen csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, miközben a létrehozott munkahelyek a fenntartandó, felújítandó vagy megosztandó termékek közelében helyezkednek el.

(13)

A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztikákban a 2019–2020-as időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló legfrissebb adatokból az derül ki, hogy az energiaszegénység az Unió lakosságának mintegy 8 %-át, azaz több mint 35 millió embert érintett, akik nem tudták megfelelően melegen tartani otthonukat, valamint hogy tagállamonként, illetve jövedelmi csoportonként jelentős eltérések tapasztalhatók (22). Az Energiaszegénységi Megfigyelőközpont – több mutató kombinációján alapuló – becslései szerint az Unióban több mint 50 millió háztartás él energiaszegénységben (23). Az energiaszegénység, amely az alacsony jövedelem, a rendelkezésre álló jövedelem energiára fordított részének magas aránya és a gyenge energiahatékonyság kombinációjából ered, egy ideje komoly kihívást jelent az Unió számára. Emellett az energiaszegénység kockázata a magas és ingadozó energiaárak miatt is növekszik, amelyek több tényezőre – többek között Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújával és az arra adott uniós szakpolitikai válaszintézkedésekkel kapcsolatos tényezőkre – vezethetők vissza. A szegénység ezen formája nemcsak az alacsony jövedelmű háztartásokat érinti, hanem számos tagállamban az alacsony-közepes jövedelmű háztartásokat is.

Az átlagosnál magasabb energiaigényű háztartások, köztük a gyermekes családok – az egyszülős családokat is beleértve –, a fogyatékossággal élő személyek és az idősek szintén jobban ki vannak téve az energiaszegénységnek (24) és annak hatásainak. A nőket – és köztük is különösen az egyedülálló szülőket és az idősebb nőket (25) – szintén nagyobb mértékben érinti az energiaszegénység. Az energiaszegénység mellett egyre inkább elismertté válik a közlekedési szegénység fogalma is, amely azt jelenti, hogy a lakosság bizonyos csoportjai nem képesek maguknak biztosítani a közlekedési szolgáltatások társadalmilag és anyagilag szükséges szintjét. Az energia- és a közlekedési szegénység enyhítésére és megelőzésére irányuló megfelelő kísérő intézkedések nélkül félő, hogy e szegénységi formák súlyosbodnak, különösen a kibocsátási költségeknek az árképzésbe történő internalizálása vagy a nagyobb hatékonyságú, alacsonyabb kibocsátású alternatívákhoz való alkalmazkodás költségei miatt.

(14)

A társadalmi méltányosság, kohézió és szolidaritás elvei szerves részét képezik a vonatkozó uniós szintű éghajlat-politikai, energetikai és környezetvédelmi kereteknek, többek között a „szennyező fizet” elv és a tagállamok közötti vállaláselosztás révén, valamint azok megjelennek az EU ETS kibocsátási egységeinek az Unión belüli szolidaritás, növekedés és összeköttetések céljából történő, bizonyos mértékű újraelosztásában, továbbá ezeknek a Modernizációs Alapban való felhasználásában, amely támogatást ad az alacsonyabb jövedelmű tagállamok energiarendszereinek korszerűsítéséhez szükséges jelentős beruházásokhoz. Ezen túlmenően az uniós energiapolitikai jogszabályok olyan eszközöket biztosítanak a tagállamok számára, amelyek révén gondoskodhatnak az energiaszegénységtől sújtott és kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartási felhasználók védelméről, anélkül hogy piaci torzulásokat okoznának. Bár ezek az eszközök hozzájárulnak a zöld átállás megkönnyítéséhez, céljuk, hogy általánosabban biztosítsák a szükséges védelmet, amint azt például „Az emelkedő energiaárak kezelése: a cselekvés és a támogatás eszköztára” című, 2021. október 13-i bizottsági közlemény és a REPowerEU terv is mutatja.

(15)

A tagállamoknak számos eszköz áll rendelkezésükre ahhoz, hogy ismertessék és összehangolják a méltányos átállás érdekében hozott intézkedéseiket. Az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (26) összhangban készített nemzeti energia- és klímatervekben (NEKT) fel kell mérni az energiaszegénységben élő háztartások számát, és fel kell vázolni az energetikai átmenet társadalmi és területi következményeinek a kezeléséhez szükséges intézkedéseket. Az (EU) 2021/1056 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (27) összhangban készített területi igazságos átmenet tervekben meg kell határozni az Igazságos Átmenet Alap keretében 2027-ig támogatásra jogosult területeket. A NextGenerationEU által finanszírozott, az (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (28) összhangban készített nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek a zöld átállás, az inkluzív növekedés, a társadalmi és területi kohézió, a reziliencia és a következő generáció kilátásainak előmozdítása érdekében reformokat és beruházásokat határoztak meg, 2026-ig terjedő végrehajtási idővel. Más programok és kezdeményezések, különösen a kohéziós politikai alapok keretében is végrehajtanak olyan intézkedéseket, melyek célja a méltányos átállás.

(16)

Az európai zöld megállapodásban és a szociális jogok európai pillérében foglalt elvekre és szakpolitikákra építve lehetőség van a szakpolitikák átfogó és horizontális módon történő kialakításának fokozására, valamint a kiadásokkal kapcsolatos erőfeszítések koherenciájának biztosítására uniós és nemzeti szinten egyaránt. „A nemzeti energia- és klímatervek uniós szintű értékelése - A zöld átmenet előmozdítása és a gazdasági helyreállítás elősegítése az integrált energia- és éghajlat-politikai tervezés révén” című, 2020. szeptember 17-i bizottsági közleményben a Bizottság – bár elismerte, hogy a végleges nemzeti energia- és klímatervek tartalmaznak bizonyos mutatókat és szakpolitikákat az energiaszegénységre vonatkozóan –, megállapította, hogy a tervek nem mindig határozzák meg egyértelműen a méltányos átálláshoz, az átképzéshez és továbbképzéshez, illetve a munkaerőpiaci kiigazítások támogatásához szükséges finanszírozási igények fontossági sorrendjét. A területi igazságos átmenet terveknek kiválasztott területekre kell összpontosítaniuk, így nem várható el, hogy a méltányos átállásra vonatkozóan nemzeti szintű átfogó stratégiát és szakpolitikákat határozzanak meg. Bár az általuk támogatott és finanszírozással is segített reformoknak és beruházásoknak az a célja, hogy tartós hatást gyakoroljanak, mind a területi igazságos átmenet tervek, mind a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek időben korlátozottak.

(17)

A klímasemlegességre való méltányos átállás, amelyet 2050-ig kell megvalósítani az Unióban, biztosítani fogja, hogy senkit ne hagyjunk hátra, ideértve különösen a zöld átállás által leginkább érintett munkavállalókat és háztartásokat, közülük is főleg a már kiszolgáltatott helyzetben lévőket. E célból a tagállamoknak az ajánlásban foglaltaknak megfelelően átfogó szakpolitikai csomagokat (29) kell bevezetniük, meg kell erősíteniük a méltányos zöld átállást előmozdító horizontális elemeket, és optimálisan kell felhasználniuk a köz- és magánfinanszírozást. A szakpolitikai csomagoknak figyelembe kell venniük azokat a személyeket és háztartásokat, akiket, illetve amelyeket a leginkább érint a zöld átállás – különösen a munkahelyek megszűnése, valamint a megváltozott munkakörülmények és/vagy a munkával kapcsolatos új feladatok révén –, valamint azokat, akiknek, illetve amelyeknek a rendelkezésre álló jövedelmét, a kiadásait és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférését a zöld átállás kedvezőtlenül érinti. A szakpolitikai csomagoknak a leginkább érintett csoportok tagjaiként elsősorban (de nem kizárólag) a kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket és háztartásokat, különösen a munkaerőpiacról – például készségeik, területi munkaerőpiaci körülményeik vagy más jellemzőik, például nemük, faji vagy etnikai származásuk, vallásuk vagy meggyőződésük, fogyatékosságuk, koruk vagy szexuális irányultságuk miatt – leginkább kiszorultakat kell figyelembe venniük. Emellett a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek és háztartások közé tartozhatnak azok, akik, illetve amelyek szegénységben és/vagy energiaszegénységben élnek, vagy akiket, illetve amelyeket szegénység és/vagy energiaszegénység fenyeget, a mobilitás akadályaival szembesülnek vagy túlzottan nagy terhet jelentenek számukra a lakhatási költségek, az egyszülős háztartásokat is beleértve, amelyek esetében a családfő gyakrabban nő, mint férfi. A szakpolitikai csomagokat a helyi körülményekhez kell igazítani, figyelembe véve az Unió legsérülékenyebb és legtávolabbi részeinek, többek között a legkülső régióknak és a szigeteknek a szükségleteit.

(18)

A minőségi foglalkoztatás aktív támogatásának a munkavállalók, az álláskeresők, a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő személyek és a zöld átállás által leginkább érintett önálló vállalkozók megsegítésére kell összpontosítania. Különösen az alulreprezentált személyeknek, mint például a nőknek, az alacsony képzettségű munkavállalóknak, a fogyatékossággal élő személyeknek, az időseknek vagy a munkaerőpiaci változásokhoz való alkalmazkodásra viszonylag kevéssé képes személyeknek van szükségük támogatásra a foglalkoztathatóságuk javításához és a munkakereséshez, összhangban a Covid19-válságot követően az (EU) 2021/402 bizottsági ajánlással (30). A korábbi szakpolitikai iránymutatásokra, különösen az említett ajánlásra, valamint az (EU) 2020/1512 (31) és az (EU) 2021/1868 tanácsi határozatra (32) építve a szakpolitikai csomagoknak ezért testre szabott intézkedéseket kell tartalmazniuk a következők érdekében: a munkaerő-felvétel és az átállást segítő ösztönzők támogatása, a vállalkozások támogatása, különösen a nők és a fogyatékossággal élő személyek esetében, valamint a minőségi munkahelyteremtés támogatása, mindenekelőtt a mikro-, kis- és középvállalkozások esetében, valamint a leginkább érintett területeken. Ezek az intézkedések – megfelelő uniós támogatással kombinálva – az olyan munkaerőpiaci kihívások kezelésében is fontos szerepet játszhatnak, mint például az ukrán menekültek beáramlásából különösen a leginkább érintett tagállamokban fakadó kihívások. Elő kell mozdítaniuk továbbá a munkakörülményekre vonatkozó meglévő szabályok hatékony végrehajtását és érvényesítését, valamint támogatniuk kell a társadalmilag felelős szerkezetátalakítást a meglévő szabályokkal és normákkal összhangban. A szociális partnerek létfontosságú szerepet töltenek be azáltal, hogy párbeszéd révén hozzájárulnak a zöld átállás foglalkoztatási és társadalmi következményeinek a kezeléséhez.

(19)

A mindenki számára elérhető minőségi és inkluzív oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás elengedhetetlen feltétele annak, hogy a munkaerő rendelkezzen a zöld átállás megvalósításához szükséges készségekkel. A méltányos átállással kapcsolatos szempontokat ezért be kell építeni a nemzeti készségfejlesztési stratégiák kidolgozásába és végrehajtásába, figyelembe véve a Bizottság által az „európai készségfejlesztési programban” (33) és az „új, aktualizált iparstratégiában” (34) tett javaslatokat. A készségfejlesztési paktum keretében létrehozott készségfejlesztési partnerségek szintén fontos hajtóerőt jelentenek majd. A munkaerőpiaccal és a készségekkel kapcsolatos naprakész információgyűjtés és előrelátás – regionális, ágazati és foglalkozási szinten is – lehetővé teszi a releváns foglalkozásspecifikus és transzverzális készségek iránti igények azonosítását és előrejelzését, ami alapul szolgálhat a tanterveknek a zöld átálláshoz szükséges készségigényekhez való igazításához is. A szakképzésnek fel kell vérteznie a fiatalokat és a felnőtteket – különös tekintettel a nőkre és az alacsony képzettségű munkavállalókra – a zöld átállással való sikeres megbirkózáshoz szükséges készségekkel a 2020/C 417/01 tanácsi ajánlással (35) összhangban.

A mindenekelőtt a fiataloknak szóló tanulószerződéses gyakorlati képzések és fizetett szakmai gyakorlatok – amelyek erős képzési elemeket tartalmaznak – segítik a munkaerőpiaci átmeneteket, különösen az éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzésekhez hozzájáruló tevékenységek, valamint a szakemberhiánnyal küzdő ágazatok felé. Elő kell mozdítani a felnőttek egész életen át tartó tanulásban való részvételének növelését a továbbképzési és átképzési igények kielégítése érdekében, többek között azáltal, hogy lehetővé teszik az egyének számára, hogy igényeikre szabott képzést keressenek, valamint – adott esetben – a zöld átálláshoz szükséges készségekkel kapcsolatos rövid, minőségbiztosított tanfolyamok révén, figyelembe véve az 2022. június 16-i tanácsi ajánlást (36), amelynek célja, hogy megkönnyítse az ilyen tanfolyamok eredményeinek értékelését és elismerését.

(20)

A zöld átállásból fakadó sajátos szükségletek fényében meg kell vizsgálni az adókedvezmény-rendszerek és a szociális védelmi rendszerek összetételét, tükrözve a „szennyező fizet” elvet, valamint annak szükségességét, hogy a kísérő politikák ne vezessenek be támogatást a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztására, ne kössék a fogyasztókat egy adott technológiához, és ne csökkentsék az épületfelújításokra és a hőenergia-rendszerek helyettesítésére irányuló ösztönzőket, továbbá ne csökkentsék az energiahatékonysági intézkedésekre irányuló ösztönzőket. A különböző szakpolitikák kombinációja támogathatja a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő háztartásokat és a zöld átállás által leginkább érintett munkavállalókat. A nemzeti és az egyedi helyzettől függően ez magában foglalhatja például az adóztatás súlypontjának a munka felől az éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzések felé történő eltolódását az energiaadó-irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatban (37) előirányzottak szerint, a munkanélküliségi rendszerek felülvizsgálatát és/vagy szükség esetén az ideiglenes és célzott közvetlen jövedelemtámogatást. A szociális védelmi rendszereket – a társadalmi befogadásra irányuló politikákat is beleértve – felül lehet vizsgálni és adott esetben ki lehet igazítani a zöld átállás fényében, mindenekelőtt a jövedelembiztonság biztosítása érdekében, különösen a munkahelyváltás során, valamint a megfelelő szociális, egészségügyi és gondozási szolgáltatások megfelelő szociális infrastruktúra révén történő biztosítása érdekében, kiváltképp a leginkább érintett területeken, például a vidéki térségekben és a távoli területeken, mint például a legkülső régiókban, a társadalmi kirekesztés megelőzése és az egészségügyi kockázatok kezelése céljából. A gyermekek társadalmi kirekesztődésének megelőzése és leküzdése érdekében a gyermekekkel kapcsolatos szociális infrastruktúrába irányuló beruházások célja annak biztosítása, hogy a rászoruló gyermekek hozzáférjenek a kulcsfontosságú szolgáltatásokhoz, amint azt az (EU) 2021/1004 tanácsi ajánlás (38) is meghatározza.

(21)

Az éghajlatváltozás visszafordíthatatlan hatásaival szembeni fizikai és pénzügyi reziliencia inkluzív módon történő kiépítése érdekében elő kell mozdítani a kockázattudatossági, kockázatcsökkentési és kockázatátruházási megoldásokat, különösen a biztosítási megoldások elérhetőbbé tétele, valamint az éghajlatváltozás fizikai hatásainak csökkentését célzó katasztrófakockázat-kezelésbe és alkalmazkodásba való beruházás révén, ezáltal csökkentve a veszteségeket és az éghajlatvédelmi rést, figyelembe véve a mikro-, kis- és középvállalkozásokat, valamint a vidéki térségeket és a távoli területeket, mint például a legkülső régiókat és a szigeteket. Az éghajlattal kapcsolatos sokkhatások hatékonyabb megelőzése, az azokra való jobb felkészülés és reagálás érdekében meg kell erősíteni a nemzeti és uniós szintű katasztrófakockázat-kezelést, a polgári védelmi rendszereket is beleértve.

(22)

Mindenkinek joga van a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz, többek között az energiához, a közlekedéshez, a vízhez, a megfelelő higiéniás létesítményekhez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a digitális kommunikációhoz, és az ilyen szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés érdekében támogatást kell nyújtani a rászorulóknak (39). Továbbá a rászorulók számára hozzáférést kell biztosítani jó minőségű szociális lakásokhoz vagy lakhatási támogatáshoz (40). Ezenkívül az alacsony és közepes jövedelmű háztartások, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók – a végső felhasználókat is beleértve –, az energiaszegénységben élő vagy annak kockázatának kitett személyek, valamint a szociális bérlakásokban élők az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazásából származó előnyökből is részesülhetnek. Az energiafogyasztók védelmén és pozíciójuk megerősítésén túl konkrét intézkedésekre van szükség az energiaszegénység kiváltó okainak a megelőzése és kezelése érdekében, különösen az energiahatékonyság javítását célzó beruházások előmozdítása révén, mindenekelőtt a szociális lakhatási ágazatban. Az energiahatékonysági irányelv (41) és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv javasolt naprakésszé tétele (42), amely a felújítás fő nem gazdasági jellegű akadályaival is foglalkozni kíván, így például a megosztott ösztönzők kérdésével, többek között a tulajdonos–bérlő viszonylatban és a társtulajdonosi struktúrákban. Ebben az összefüggésben különös figyelmet kell fordítani a nőkre és az energiaszegénység által jobban fenyegetett konkrét csoportokra, mint például a fogyatékossággal élő személyekre, az egyedülálló szülőkre, az idősekre, a gyermekekre és a faji vagy etnikai kisebbséghez tartozó személyekre.

A már meglévő és újonnan felmerülő mobilitási kihívások támogató intézkedésekkel és a szükséges infrastruktúra – mint például a közforgalmú személyszállítás – fejlesztésével kezelhetők. A fenntartható mobilitás és a különböző közlekedési módok – a magánközlekedést és a közforgalmú személyszállítást is beleértve – megfizethetősége, hozzáférhetősége és biztonsága kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy mindenki élvezhesse a zöld átállás előnyeit és részt vehessen abban. A városi mobilitás jelentős szerepet játszik ebben az összefüggésben, amint azt „A városi mobilitás új uniós keretrendszere” című, 2021. december 14-i bizottsági közlemény is tükrözi.

(23)

A szakpolitikai fellépést a méltányos átállásra irányuló, a társadalom egészére kiterjedő megközelítéssel kell támogatni, amely a politikai döntéshozatal koordinációján és az operatív kapacitások megerősítésén alapul minden szinten és minden releváns szakpolitikai területen, aktív szerepet adva a regionális és helyi önkormányzatoknak. E szakpolitikai fellépésnek továbbá a szociális partnerek valamennyi szinten és szakaszban történő bevonásán, valamint a civil társadalom és az érdekelt felek hatékony és eredményes részvételén kell alapulnia. Ez a koordináció és szerepvállalás biztosíthatja, hogy az európai zöld megállapodás méltányosságra és szolidaritásra vonatkozó elveit a kezdetektől fogva beépítsék a szakpolitikák kialakításába, végrehajtásába és nyomon követésébe, megteremtve ezzel a zöld átállást előmozdító inkluzív szakpolitikák széles körű és hosszú távú támogatásának alapját.

(24)

A méltányos és inkluzív átmenetet biztosító, megbízható szociális és munkaerőpiaci politikák bevezetésének szilárd tényeken kell alapulnia. Ezért a fogalommeghatározások, koncepciók, osztályozások és módszertanok fokozatos harmonizációja és következetessége – különösen az (EU) 2020/1563 bizottsági ajánlás (43) alapján – megkönnyíti az értékeléseket és azok összehasonlíthatóságát. További kutatási és innovációs tevékenységekkel meg lehet erősíteni a tudásalapot, amely felhasználható a szakpolitikai és nyilvános viták során. Másfelől a nagyközönséggel és a legfontosabb érdekelt felekkel – például az értékelések, valamint az előretekintési és nyomonkövetési gyakorlatok eredményeiről – folytatott eszmecserék elősegíthetik a szakpolitikai döntéshozatalt és a széles körű felelősségvállalást.

(25)

Megfelelő részletes és jó minőségű, nemekre lebontott adatokra és mutatókra van szükség, különösen az éghajlat-politikák foglalkoztatási, társadalmi és elosztási hatásainak értékeléséhez. Ilyen adatok és mutatók jelenleg nem állnak teljeskörűen rendelkezésre. Például, bár történt némi előrelépés az energiaszegénység mérése terén, a nemzeti körülményeket figyelembe véve ki lehetne dolgozni a közlekedési szegénység mérésére szolgáló mutatókat. A nyomon követést és az értékelést számos intézkedéssel meg lehet erősíteni, a mutatókra, az eredménytáblákra, valamint a kisléptékű kísérleti projektekre és a szakpolitikai kísérletekre összpontosítva. Az intézkedéseknek a meglévő eredménytáblákra, például a szociális eredménytáblára és az európai zöld megállapodás eredménytáblájára kell építeniük, illetve ezekből kell kiindulniuk, mivel ezek releváns információkat tartalmaznak a méltányos átállásra vonatkozó szakpolitikák egyes aspektusairól.

(26)

A köz- és magánfinanszírozás optimális és hatékony felhasználása, valamint az összes rendelkezésre álló forrás mozgósítása és hatékony felhasználása különösen fontos a zöld átállásból eredő jelentős beruházási igények fényében. Uniós szinten a releváns intézkedéseket az uniós költségvetés és a NextGenerationEU támogatja. Végrehajtásuk a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, az igazságos átmenet mechanizmus, ezen belül az Igazságos Átmenet Alap (IÁA), az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a Kohéziós Alap, a kohéziós célú és az európai területeknek nyújtott helyreállítási támogatás (REACT-EU), az ERASMUS+ és az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA), a LIFE program, a Horizont Európa program, a Modernizációs Alap és az Innovációs Alap (44), valamint a közös agrárpolitika (KAP) alá tartozó alapok keretében történik. Emellett a Bizottság a technikai támogatási eszközön keresztül támogatja a tagállamokat azáltal, hogy testre szabott technikai szaktanácsadást biztosít a reformok megtervezéséhez és végrehajtásához, ideértve a karbonsemlegességre való méltányos átállást előmozdító reformokat is.

(27)

Az európai szemeszter az Unió gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai koordinációs kerete. A versenyképes fenntarthatóság négy dimenziója köré szerveződve a helyreállítási szakaszban, valamint a zöld és digitális átállás előmozdításában is be fogja tölteni ezt a szerepet, támogatva a fenntartható fejlődési célok megvalósítását. Az európai szemeszter keretében a Bizottság szorosan nyomon fogja követni a társadalmi-gazdasági eredményeket és hatásokat, és adott esetben célzott országspecifikus ajánlásokat fog javasolni annak biztosítása érdekében, hogy senki ne maradjon le. Prioritást fog élvezni e tevékenységeknek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében támogatott intézkedésekkel való kiegészítő jellege. Ezen ajánlás nyomon követésére ezért adott esetben az európai szemeszter keretében kerül majd sor, saját hatáskörüknek megfelelően többek között az illetékes bizottságokon belül, megfelelő értékelések, szakpolitikai hatásértékelések és az ezen ajánlásban foglalt iránymutatás végrehajtásának állása alapján. A nyomonkövetési rendszer nem ró majd szükségtelen adminisztratív terhet a tagállamokra.

(28)

Emellett a tagállamoknak – az (EU) 2018/1999 rendelet 14. cikkével összhangban – a nemzeti energia- és klímaterveik 2023-as tervezetének és 2024-es végső aktualizálásának részeként ezen ajánlás alapján mérlegelniük kell a foglalkoztatási, társadalmi és elosztási hatásvizsgálatok és a méltányos átállással kapcsolatos szempontok általános érvényesítését az energiaunió öt dimenziójában, és tovább kell erősíteniük az e hatások kezelésére irányuló szakpolitikai intézkedéseket, különös tekintettel az energiaszegénységre.

(29)

Továbbá ezen ajánlás végrehajtásának nyomon követése építhet a – például az európai szemeszter keretében – kialakított többoldalú felügyeleti folyamatokkal összefüggésben rendelkezésre álló tényanyagra. A Tanács vagy a Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés 150., illetve 160. cikkével összhangban felkérheti a Foglalkoztatási Bizottságot és a szociális védelemmel foglalkozó bizottságot, hogy saját hatáskörükön belül – más érintett bizottságokkal, különösen a Gazdaságpolitikai Bizottsággal együttműködve – vizsgálják meg ezen ajánlás végrehajtását a Bizottság megfelelő jelentéstétele és más többoldalú felügyeleti eszközök alapján. Ennek fényében a Bizottság azon dolgozik, hogy javítsa a nemekre lebontott adatok rendelkezésre állását, aktualizálja és alkalmazza a meglévő keretrendszereket és módszertani iránymutatásokat, többek között a közlekedési és az energiaszegénység, illetve a környezeti egyenlőtlenségek mérésére, valamint a szakpolitikai intézkedések eredményességének és tényleges hatásának értékelésére vonatkozóan,

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32021M10251 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós joghoz.

—

Forgalombahozatali engedély kiadása (a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikke): Elfogadva