2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A digitális átalakulás lehetőségei a kiskereskedelmi vállalkozások számára és előnyei az európai fogyasztók számára

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 152/01)

Előadó:

Felipe MEDINA MARTÍN

Közgyűlési határozat:	2021.3.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.18.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.9.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	190/1/4

1. Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli, hogy az Európai Bizottság az uniós iparpolitikai stratégia nemrégiben előterjesztett felülvizsgálatában a kiskereskedelmi ágazatot az európai fellendülés stratégiai ökoszisztémájának tekinti. Az EGSZB úgy véli, hogy az ökoszisztéma-megközelítés megfelelő keretet biztosít, amely egyrészt tükrözi az egységes piacon működő ágazatok és vállalkozások közötti összetett kapcsolatokat az adott értékláncokban, másrészt pedig azt, hogy támogatni kell őket a digitális és fenntarthatósági átállás sikeres kiaknázásában és a helyreállítási stratégiához való hozzájárulásban. Az EGSZB elismeri a kiskereskedelmi vállalatok által a zöld és digitális átállás támogatása érdekében elindított olyan kezdeményezések fontosságát, sokféleségét és nagyságrendjét, amelyek a fogyasztók új igényeire és szükségleteire történő reagálás érdekében új technológiákba ruháznak be.

1.2

Az európai kiskereskedelmi ágazat – a legnagyobb magánszférabeli munkáltató Európában – a digitális transzformáció kellős közepén tart. A folyamatot a Covid19-világjárvány drasztikusan felgyorsította. A digitális transzformáció alapjaiban változtatja meg a kiskereskedelmi üzleti modelleket, de a vásárlókkal való kapcsolattartást is, és a legsikeresebb vállalkozások zökkenőmentesen integrálják omnicsatornákba az online és az offline környezetet. Az EGSZB megállapította, hogy a Covid19 előtt a kiskereskedők kétharmada nem folytatott online tevékenységet, és hogy a világjárvány megmutatta, hogy az omnicsatornákra vonatkozó stratégia mennyire fontos számos vállalat, különösen – de nem csak – a kkv-k túlélése szempontjából.

1.3

Az EGSZB kiemeli, hogy a kiskereskedelmi ágazat előtt álló egyik legnagyobb kihívás az, hogy az online térben nincsenek egyenlő versenyfeltételek a harmadik országbeli kereskedőkkel szemben; ez tisztességtelen verseny elé állítja az uniós székhelyű kereskedőket, akik megfelelnek a fogyasztóknak értékesített termékek biztonságosságát és a fogyasztói jogok tiszteletben tartását előíró uniós szabályoknak.

1.4

Az EGSZB egyetért azzal, hogy Európában szilárd, ambiciózus digitális politikára van szükség ahhoz, hogy a kiskereskedelmi ágazat ki tudja használni a digitális innovációban rejlő lehetőségeket Európa versenyképességének fokozására. A zöld átállás felvállalása lehetőséget kínál a kiskereskedelmi ágazat számára, hogy egyúttal segítse a fogyasztókat a fenntarthatóbb fogyasztási döntések meghozatalában. Az EGSZB kiemeli, hogy a valódi egységes piac és a hatékony és eredményes határokon átnyúló jogszabályok léte lehetővé teszi a kis- és nagykereskedelmi szektor számára, hogy reagáljon a fogyasztói igényekre, és egy globálisan versenyképes, digitálisabb környezetben versenyezzen.

1.5

Az EGSZB támogatja a kiskereskedelmi és a nagykereskedelmi ágazat szociális partnerei által az európai kereskedelmi paktumban megfogalmazott közös nyilatkozatot, amely szerint az EU célzott támogatási intézkedések bevezetésével, valamint a digitális és a zöld átállás felgyorsításával segítheti az ágazat hosszú távú rezilienciájának javítását, és elismeri a kiskereskedelmi üzletek szerepét a városközpontok és a vidéki közösségek életben tartásában. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne kialakítani egy olyan, a helyreállítási tervekre alapuló integrált helyreállítási és iparpolitikai stratégiát, amely tükrözi a szolgáltatások és a feldolgozóipar egymást erősítő szerepét a növekedés előmozdításában és az uniós gazdaság hatékony működésében, valamint támogatja a kiskereskedelmi szektor digitalizációját, különös tekintettel a kkv-kra.

1.6

Az EGSZB sürgeti az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tervezzék újra a foglalkoztatást és a készségeket támogató intézkedéseket, és az új munkahelyekhez igazodó jobb szakképzés és oktatás, az egyéni tanuláshoz és a szociális gazdaság ágazatának nyújtott támogatás, valamint tanulási számlák révén ruházzanak be a jövő kiskereskedelmi munkavállalóinak készségeibe, és támogassák a vállalatokat olyan módon, hogy azok a digitális technológiák használatára irányuló képzéssel meg tudják tartani munkaerejük nagy részét. Az átképzés mások számára lehetővé teheti, hogy egyéb ágazatokban kapjanak munkalehetőséget. Az EGSZB egyetért azzal, hogy a mesterséges intelligencia és a robotika bővíteni és növelni fogja a gazdaság digitalizációjának a munkaerőpiacokra gyakorolt hatásait, és hozzájárulhat a gazdasági és társadalmi fejlődéshez is.

2. Bevezetés

2.1

A kiskereskedelmi ágazat, amely kiskereskedelmi üzleteket (B2C) és nagykereskedelmi vállalatokat (B2B) foglal magában, a legnagyobb magánszférabeli munkáltató Európában, mivel ebbe az ágazatba tartozik minden hetedik munkahely és minden negyedik európai vállalat. A kiskereskedők és a nagykereskedők jelentik a kapcsolatot a termelők és a gyártók, valamint az Európai Unió (EU) 450 millió fogyasztója között.

2.2

A kiskereskedelem a fogyasztói igények által vezérelt ágazat. A fogyasztók számára élelmiszereket és nem élelmiszer jellegű termékeket értékesítő online és hagyományos üzletek változatos ágazatáról van szó, amely üzletek gyorsan olvadnak össze egy a fogyasztókat célzó omnicsatornás üzleti modellé. Az ebben az ágazatban működő vállalkozások 99 %-a kkv, amelyek megpróbálnak eligazodni az egységes piacon, igyekeznek túlélni egy rendkívül versengő piacon, rugalmasságot kínálnak az innovációhoz és a kísérletezéshez, és azt csinálják, amihez a legjobban értenek: kiszolgálják az ügyfeleiket.

2.3

Az európai kiskereskedelmi ágazat a digitális transzformáció kellős közepén tart. A Covid19-világjárvány drámai mértékben felgyorsította ezt az átalakulást. Számos fogyasztónak online kellett megvásárolnia a nem élelmiszer jellegű termékeket, mert a boltok bezártak. Az élelmiszerüzletek gyakran nyitva tudtak maradni, de szigorú korlátozások vonatkoztak rájuk, amelyek a fogyasztók és az alkalmazottak biztonságának megőrzése érdekében magas költségekkel jártak. Sok olyan kiskereskedőnek, amely korábban nem rendelkezett online webáruházzal, el kellett kezdenie az online termékértékesítést, hogy a lezárások alatt ismét el tudja érni az ügyfeleket. Gyakran az online piacterek jelentették a kkv-k számára az egyetlen lehetőséget a gyors online megjelenésre, és ez a tendencia a közeljövőben várhatóan tovább fog erősödni.

2.4

Ugyanakkor a zöld átállás lehetőséget jelent a kiskereskedelem számára, mivel az ágazat ezáltal újragondolhatja az üzleti modelleket, alternatív termékeket kínálhat, valamint támogathatja a fenntarthatóbb életmódot és ebbe az irányba ösztönözheti az embereket. Így tehát egyszerre reagál a társadalmi változásokra, és elő is idézi azokat. A fenntarthatóbb alternatívák iránti növekvő fogyasztói kereslet és az ezeket előíró szabályozói követelmények mellett a zöld átállás lehetőséget kínál arra is, hogy újragondoljuk, hogyan állítja elő, gyártja, értékesíti, használja és selejtezi le a társadalom a termékeket.

3. Digitális transzformáció

3.1

A digitális transzformáció alapjaiban változtatja meg a kiskereskedelmi üzleti modelleket: módosítja az ügyfelekkel való kapcsolattartást, a marketinget, magát az ellátási láncot, az ellátási láncon keresztül áramló információkat és még sok minden mást. Az ágazat hagyományosan a termékek viszonteladójaként működik, de egyre inkább a viszonteladás köré szerveződő támogató szolgáltatások együttesévé alakul, emellett pedig az adatok egyik vezető előállítója és feldolgozója, valamint a mesterséges intelligencia (MI) fontos felhasználója is. Ez elengedhetetlen a fogyasztói kereslet kielégítéséhez és a relevánsabb, személyre szabott kínálat biztosításához.

3.2

Míg sokan még mindig online és offline értékesítési csatornákról beszélnek, a legsikeresebb vállalkozások zökkenőmentesen integrálják omnicsatornákba az online és az offline környezetet, ezáltal egyetlen felhasználói élményt kínálva a fogyasztóknak. Ez hozzájárul a különböző üzleti modellek közötti verseny fokozódásához, és nagyobb választékot és átláthatóságot teremt a fogyasztók, a munkahelyek és a növekedés szempontjából.

3.3

A kiskereskedelmi ágazat előtt álló egyik legnagyobb kihívás az, hogy az online térben nincsenek egyenlő versenyfeltételek a harmadik országbeli kereskedőkkel szemben. Ezeknek a kérdéseknek a némelyikével már foglalkoznak különféle európai bizottsági kezdeményezések. A médiában rendszeresen jelennek meg olyan beszámolók, amelyek szerint egyes harmadik országbeli kereskedők által online értékesített nem uniós termékek nem felelnek meg az uniós szabályoknak, nem biztonságosak vagy akár veszélyesek. Mindez tisztességtelen verseny elé állítja az uniós székhelyű kereskedőket, akik megfelelnek a fogyasztók számára értékesített termékek biztonságosságát és a fogyasztói jogok tiszteletben tartását előíró uniós szabályoknak. A problémát a hiányos piacfelügyelet és vámellenőrzés, valamint a jogkövető kereskedőket sújtó magas megfelelési költségek súlyosbítják. A fogyasztók nehezen tudnak ellenállni az alacsonyabb árak kísértésének. Egy 2020-as tanulmány szerint a határokon átnyúló vásárlást végző uniós fogyasztók közel 70 %-a vásárolt Kínából származó termékeket – ez az arány 2014-ben még 15 % volt (1).

3.4

A kiskereskedők és a nagykereskedők folyamatosan újítanak, alkalmazkodnak és kísérleteznek, hogy új termékeket, szolgáltatásokat és üzleti modelleket fedezzenek fel, és így lépést tartsanak a vásárlói kereslettel. A Covid19 előtt három kiskereskedőből kettő nem folytatott online tevékenységet, a világjárvány pedig rámutatott, hogy mennyire fontosak az omnicsatornák számos vállalat, különösen – de nem csak – a kiskereskedő és nagykereskedő kkv-k számára.

3.5

A digitális innováció javítja Európa globális versenyképességét. Minden második európai fogyasztó már vásárol online, és évente 424 milliárd EUR-t költ (2), de az online vásárlások aránya terméktípusonként jelentősen eltér; jelenleg a vevőknek csak 15 %-a bonyolít le határokon átnyúló vásárlásokat, a kkv-knak pedig csak a 7 %-a értékesít saját országán kívül. Európában szilárd, ambiciózus digitális politikára van szükség ahhoz, hogy az ágazat ki tudja használni ezeket a lehetőségeket, és biztosítani tudja, hogy minden vállalat részévé váljon a folyamatnak, javuljanak a munkavállalók munkakörülményei, és a fogyasztók Európa-szerte egyértelműen érzékeljék a kiskereskedelem digitalizációs folyamatából fakadó előnyöket, eközben pedig fennmaradjon a fogyasztóvédelem magas szintje valamennyi értékesítési csatornában.

4. Zöld átállás

4.1

A Covid19-válság rámutatott a fenntartható termékek és üzletviteli módok iránti megnövekedett fogyasztói igényre. A kiskereskedők és a nagykereskedők alapvető fontosságú kapcsolódási pontot jelentettek a végső felhasználókkal, és kulcsszerepet játszottak a fenntarthatóbb, újrahasznosítható és/vagy újrafelhasználható termékek és csomagolások iránti kereslet előrejelzésében és ösztönzésében. A kiskereskedők és a nagykereskedők már évek óta aktívan ösztönözték a fenntartható fogyasztást, valamint csökkentették működésük és ellátási láncaik CO2-kibocsátását. Ebben a magas fix költségekkel és alacsony haszonkulccsal rendelkező ágazatban azonban kihívásokkal kellett szembenézniük ezen átállás előmozdítása során.

4.2

A kiskereskedelmi ágazat jelentősen hozzájárul a hulladékgyűjtéshez és -újrahasznosításhoz. A kiterjesztett gyártói felelősség rendszerei egy adott hulladékáram mennyiségén alapulnak, amelyet egy vállalat forgalomba hoz azon a piacon, ahol jelen van. Ez a felelősség nem ilyen egyértelmű olyankor, amikor az EU-ban fizikailag telephellyel nem rendelkező kereskedők hoznak be termékeket az uniós piacra, vagy amikor a fogyasztók ezt közvetlen behozatal útján teszik. Ezekben az esetekben a hulladékáramba kerülő termékhulladékot az európai kiskereskedők költségén hasznosítják újra vagy távolítják el. Ez magában foglalja a harmadik országbeli gazdasági szereplők által előállított hulladékot is, akik nem fizetnek semmit. Megerősített együttműködésre van szükség az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaira vonatkozó rendszerek és az EU-n kívül letelepedett online eladók között, valamint lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy ezek a vállalatok tisztában legyenek a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek szerinti kötelezettségeikkel. Az újrahasznosítási folyamatokkal és költségekkel kapcsolatos fogyasztói ismeretek is döntő fontosságúak az online vásárlás hatásainak átláthatóbbá tételéhez.

5. Készségek

5.1

Az EGSZB támogatja az európai kereskedelmi paktumot szorgalmazó, április 8-i közös nyilatkozatot (3), amelyet a kis- és nagykereskedelmi ágazat szociális partnerei, a UNI-Europa és a EuroCommerce adtak ki. Ez rávilágított a Covid19-válság által a kiskereskedők és nagykereskedők életképességére gyakorolt példátlan hatásra, valamint az általuk foglalkoztatott munkaerő rezilienciájára. A szociális partnerség hagyománya és az ágazaton belül a – gyakran kollektív szerződésekben rögzített – testre szabott munkafeltételek elterjedtsége lehetővé tette a vállalatok számára, hogy hatékonyan kezeljék az „új normákhoz” való hirtelen és radikális alkalmazkodást. A szociális partnerek egy „európai kereskedelmi paktumot” javasoltak az uniós és a kormányzati hatóságoknak, hogy célzott támogatási intézkedésekkel, valamint a digitális és zöld átállás felgyorsításával segítsék az ágazat hosszú távú rezilienciájának javítását.

5.2

A McKinsey Global Institute legutóbbi jelentése (4) szerint a Covid19 és az automatizálás együttesen több mint 5 millió munkahelyet sodor veszélybe a kis- és nagykereskedelemben. Ez sok nő és fiatal foglalkoztatását érintheti. A gazdaság stabilizálása mellett az EU-nak és a tagállamoknak be kell ruházniuk ezeknek a munkavállalóknak a készségeibe, például jobb szakképzés és oktatás, egyéni tanulási számlák és átképzés révén. A célzott továbbképzés lehetővé tenné, hogy az ágazat megtartsa a munkaerő nagyobb részét azáltal, hogy kiképzi őket a digitális technológiák használatára, míg mások az átképzésnek köszönhetően más ágazatokban kaphatnának munkalehetőséget.

5.3

Az uniós foglalkoztatási és készségtámogatási intézkedéseket ezért át kell alakítani annak érdekében, hogy az ágazat szerkezetátalakításához szükséges finanszírozáshoz könnyen és gyorsan hozzá lehessen férni, és kezelni lehessen a Covid19 által okozott felgyorsult piaci változások miatt módosuló készségigényeket. A helyreállítási terveket fel kell használni arra, hogy a kis- és a nagykereskedelmi munkavállalók készségeit ugyanúgy fejlesszék, mint a közszférában dolgozókéit.

6. Iparpolitikai stratégia – kiskereskedelmi ökoszisztéma

6.1

Az Európai Bizottság által nemrégiben közzétett aktualizált iparpolitikai stratégia (5) új középponti elemét alkotják az alapvető ökoszisztémák, köztük a kiskereskedelem és az agrár-élelmiszeripar. A kis- és nagykereskedők létfontosságú szerepet játszanak az európai gazdaságban és számos más ökoszisztéma, például a logisztikai ágazat működésében. A digitális és a zöld átállásnak elő kell segítenie a Covid19 utáni helyreállítást, a kiskereskedőket és a nagykereskedőket pedig számos ökoszisztéma – például az online kereskedelem és a logisztika – fontos részeként kell elismerni. A logisztika az online kereskedelem elengedhetetlen ipari eleme, amely szimbiotikus, mivel a két alrendszer egyike sem tudja a másik hozzájárulása nélkül folytatni üzleti tevékenységét. Ezért közérdek, hogy a logisztikai ágazat a munkavállalóknak, a fogyasztóknak és a környezetnek megfelelően fejlődjön.

6.2

Az Európai Bizottság elismerte, hogy a kis- és nagykereskedelmi ökoszisztéma az egyik legsúlyosabban érintett ágazat, és a második helyen áll a beruházási támogatási igények tekintetében. A kis- és nagykereskedők nagy forgalom mellett, magas fix költségekkel és alacsony árréssel (1–3 %) működnek, ami azt jelenti, hogy különösen érzékenyek a likviditáshiányra. 2020 májusában a világjárvány első hullámához kapcsolódó becsült veszteségek a nem élelmiszer jellegű kiskereskedelemben elérték az éves forgalom 16–20 %-át (250–320 milliárd EUR). A kis- és nagykereskedelmi ökoszisztémában számos vállalkozás szenvedett el drasztikus veszteségeket a rájuk kiszabott közvetlen vagy közvetett kormányzati korlátozások miatt, például mivel ügyfeleikre kijárási vagy más mobilitási korlátozások vonatkoztak. Az online működő vállalkozások mérsékelni tudták a veszteségek egy részét, de csak nagyon korlátozott mértékben. Az online értékesítés jelentősen nőtt, és várhatóan tovább fog növekedni, ahogy a fogyasztók egyre több tapasztalatot szereznek az online vásárlással kapcsolatban.

6.3

Az ökoszisztéma-megközelítés megfelelő keretet biztosít, amely egyrészt tükrözi az egységes piacon működő ágazatok és vállalkozások közötti összetett kapcsolatokat az adott értékláncokban, másrészt pedig azt, hogy támogatni kell őket a digitális és fenntarthatósági átállás sikeres kiaknázásában és a helyreállítási stratégiához való hozzájárulásban. Mivel a magánfogyasztás az EU GDP-jének több mint 50 %-át teszi ki, a kiskereskedők és a nagykereskedők biztosítják a gyártók hozzáférését a fogyasztói és szakmai piacokhoz; a vevők megvásárolhatják, amire szükségük van, és mindez folytonos és létfontosságú ellátási láncot alkot.

7. A kiskereskedelem szerepe a városközpontok és vidéki közösségek életben tartásában

7.1

A kiskereskedők hosszú évek során bizalmi kapcsolatot építettek ki az európai fogyasztókkal, és magas minőségű termékeket kínálnak nekik versenyképes áron, folyamatosan arra törekedve, hogy új hatékonysági előnyöket teremtsenek és adjanak tovább a fogyasztók vásárlóerejének növelése érdekében. A kiskereskedők környezetbarát termékeket hoznak létre, amelyek segítik a fenntartható fogyasztást, de ennél többre van szükség.

7.2

A kiskereskedelmi üzleteknek központi szerepe van a városközpontok és vidéki közösségek életben tartásában is. Ez arra is felhívja a figyelmet, hogy a hagyományos üzlethelyiségek mennyire relevánsak a társadalom számára, és mennyire azok lesznek a jövőben is. A kiskereskedelmi üzletek postaként, bankként és gyógyszertárként is szolgálhatnak, és segíthetnek az élénk helyi közösségek megőrzésében. A bevásárlóutcák üres üzlethelyiségei óhatatlanul vandalizmusba és bűnözésbe torkolló lassú hanyatlásra ítélik a városokat, egy falusi bolt pedig élő vidéki közösséggé változtathat egy csökkenő népességű vidéki térséget.

7.3

Az európai kiskereskedőknek képesnek kell lenniük arra, hogy növeljék és felgyorsítsák az automatizálásba, a fogyasztói interfészbe és a mesterséges intelligenciába történő beruházásaikat, hogy versenyképesek maradhassanak. Az ilyen beruházások és az online értékesítés bővítésének támogatása, különösen pedig a kkv-k és a kisvárosok központjaiban működő kiskereskedők online működésének segítése átalakítaná a helyi közösségeket, valamint lényegi hatással lenne számos olyan kiskereskedelmi vállalat túlélésére és ellenálló képességére is, amelyek intenzív – és egyre inkább globális – versennyel néznek szembe.

8. Egyenlő versenyfeltételek az európai kiskereskedelemben

8.1

Az Európai Unió a maga 450 millió fogyasztójával digitális belső piacként hatalmas potenciállal rendelkezik. Az európai digitális egységes piaci stratégia célja az uniós tagállamok közötti, határokon átnyúló e-kereskedelem ösztönzése volt. Az Unión belüli határokon átnyúló e-kereskedelem azonban nem nőtt olyan gyorsan, mint a harmadik országokból érkező e-kereskedelem. A digitális szolgáltatások európai piaca egyértelműen elmarad az USA-tól és Kínától, különösen a globális piacon való jelenlétet illetően, és ez tükröződik az egyes nem uniós országokból, különösen Kínából az európai fogyasztóknak történő online értékesítés robbanásszerű növekedésében is. Az évek során azt láttuk, hogy egyre több innovatív digitális formátum és technológia jön létre a szóban forgó országokban. Az EU-nak és tagállamainak fokozniuk kell erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy egy olyan megfelelő keretet teremtsenek, amelyben a vállalatok versenyezhetnek, innoválhatnak, kiszolgálhatják ügyfeleiket és biztosíthatják a fogyasztóvédelmet. Ennek a legjobb módja az, ha biztosítjuk, hogy az EU vonzóbb befektetési és vállalkozási helyszín legyen, mint a világ más részei.

8.2

Az online értékesítés a kiskereskedelmi piac leggyorsabban növekvő része, és bár az offline értékesítéshez képest még mindig viszonylag korlátozott mértékű, számos nem élelmiszer jellegű ágazatban kezd nagyon jelentőssé válni. Immár nem a kiskereskedők jelentik az egyetlen csatornát a vásárlók felé: a gyártók is elkezdtek e-kereskedelem útján értékesíteni, és más módokon is közvetlen kapcsolatba lépnek a fogyasztókkal. A méretgazdaságosság és a folyamatok széles körű gépesítése, valamint a hálózati hatások és az, hogy szinte korlátlan termékválasztékot képesek kínálni, a nagy online szereplők és platformok előnyére váltak, amelyek növekvő piaci részesedése közelít a helyi üzletek hagyományos kapuőri szerepéhez.

8.3

Minden, az EU-ban értékesített árunak meg kell felelnie az uniós szabályoknak, és ezt az uniós fogyasztóknak értékesítő összes kereskedőnek biztosítania kell. A közvetlen behozatal új kihívásokat jelent az uniós jogszabályok betartatása terén, egészségügyi és biztonsági kockázatokkal jár az európai fogyasztók számára, és tisztességtelen versenynek teszi ki az uniós kereskedőket. Az EU határozott üzenetet fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy a vállalat székhelyétől függetlenül az Unióban értékesített áruknak – értéküktől függetlenül – meg kell felelniük a szabályoknak. Többek között a digitális szolgáltatásokról szóló javasolt jogszabály, az általános termékbiztonsági irányelv felülvizsgálata, a piacfelügyeleti rendelet és más uniós jogszabályok megfelelő végrehajtása és érvényesítése is fontos szerepet fog játszani.

8.4

Alapvető fontosságú, hogy az egységes piac és ez az ágazat megfelelően működjön, mivel ez teszi lehetővé, hogy a kis- és nagykereskedelem reagáljon a fogyasztói igényekre, és versenyezzen egy globális szinten versengő és egyre inkább digitális környezetben. Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós szintű fellépés rendkívül fontos a belső piac további széttagolódásának megakadályozása, a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó új, gyakran protekcionista nemzeti szabályok bevezetésének elkerülése, valamint az uniós jog eltérő végrehajtásának és értelmezésének megakadályozása érdekében.

9. Mesterséges intelligencia a kiskereskedelemben és a nagykereskedelemben

9.1

A kiskereskedők és a nagykereskedők már évek óta alkalmazzák az automatizálást olyan területeken, mint a szállítás, a rendelés és a készletgazdálkodás, illetve a fogyasztókkal való kapcsolattartás. A mesterséges intelligencia segítségével az automatizálás sokkal kifinomultabbá vált, ami jobb információkat és nagyobb hatékonyságot tesz lehetővé. A mesterséges intelligencia sokféleképpen befolyásolja a kiskereskedelmi és a nagykereskedelmi ágazatot. Itt említhető az ügyfelekkel folytatott kapcsolattartás javítása, a csomagkézbesítés felgyorsítása, az ügyfelek viselkedésének előrejelzése, a készletek optimalizálása, a csalások felderítése és az ágazat fenntarthatóbbá tétele.

9.2

A mesterséges intelligencia terjedése a kiskereskedelemben évről évre erőteljesen gyorsul. 2016-ban a kiskereskedők mindössze 4 %-a használt MI-technológiákat, míg 2017-ben ez az arány 17 %-ra, 2018-ban pedig 28 %-ra nőtt. Nem meglepő módon leginkább a 10 milliárd dolláros vagy annál nagyobb éves forgalommal rendelkező nagy kiskereskedők és nagykereskedők alkalmazzák ezt a technológiát. A mesterséges intelligenciát a kiskereskedők az autóipar (19 %), az elektronikai és háztartási eszközök (25 %), a barkácsolás (26 %), az élelmiszerek (29 %) és a ruházat és lábbelik (33 %) területén, valamint a több kategóriát érintő (42 %) területeken használják.

9.3

Ahogy azt az EGSZB a mesterséges intelligenciáról szóló véleményében (6) kifejtette, a mesterséges intelligencia és a robotika bővíteni és növelni fogja a gazdaság digitalizációjának a munkaerőpiacokra gyakorolt hatásait, és hozzájárulhat a gazdasági és társadalmi fejlődéshez is. Az elmúlt években a mesterséges intelligencia a vállalkozások, a döntéshozók és a társadalom figyelmének középpontjába került. A mesterséges intelligencia végtelen lehetőségeket kínál a kis- és nagykereskedelmi vállalatok számára az operatív növekedéshez, az ellátási láncok javításához, a döntéshozatalhoz, a fogyasztói igények megértéséhez és az ügyfélélmény javításához. Ez csak néhány ok a sok közül, amiért oly sok kiskereskedő és nagykereskedő vizsgálja a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségeket, és fektet be azokba.

9.4

Számos MI-alkalmazásnak nincs hatása az egyénekre. Az orvosi diagnózishoz használt mesterséges intelligencia és a raktárban a polcok beolvasásához használt mesterséges intelligencia hasonló technológiák, amelyek komplex adathalmazok alapján hoznak döntéseket – de alapvetően eltérő kockázatokat hordoznak, és eltérő biztosítékokat igényelnek. A mesterséges intelligencia esetében olyan szabályozásra van szükség, amely foglalkozik az MI-rendszerek használatával járó különböző kockázati szintekkel, garantálva a fogyasztók biztonságát és a rendszerek iránti bizalmukat.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) E-commerce in Europe 2020 [E-kereskedelem Európában 2020-ban]

(2) https://www.eurocommerce.eu/about-us/the-narratives.aspx

(3) 2020. 04. 08. – EuroCommerce_UniEuropa_statement.pdf

(4) The future of work in Europe [A munka jövője Európában] (mckinsey.com)

(5) COM(2020) 102 final; Közlemény a 2020. évi iparstratégia frissítéséről.pdf (europa.eu)

(6) HL C 440., 2018.12.6., 1. o.

2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/7

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A GDP-n túli mutatók a sikeres helyreállítás és a fenntartható és reziliens uniós gazdaság érdekében

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 152/02)

Előadó:

Petru Sorin DANDEA

Közgyűlési határozat:	2021.3.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.23.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	209/2/7

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB szerint elkerülhetetlen, hogy egy olyan gazdasági rendszerről, amelyben a növekedés volt a fő mozgatórugó, egy olyan modellre térjünk át, amelyben a fenntartható fejlődésen van a hangsúly. Tekintettel arra, hogy ez az átalakulás igen összetett és óriási kihívásokkal jár, az új mutatókkal kapcsolatban ebben a véleményben szereplő javaslatok csak egy példát jelentenek a szociális, a gazdasági vagy a környezetvédelmi területen alkalmazható mérőeszközök lehetséges megközelítésére.

1.2.

Az EGSZB egy sor mutató kidolgozását javasolja a politikai döntéshozók jobb tájékoztatása érdekében, akik így képesek lesznek a körforgásos gazdaság fejlesztését célzó szakpolitikák előmozdítására. Tartós fogyasztási cikkek esetében például a természeti erőforrásból származó anyagtartalomra vonatkozó adatok az átlagos használati idővel és az említett anyagok lehetséges hasznosíthatósági arányával összevetve releváns információkat nyújthatnak a politikai döntéshozók számára arról, hogy miért érdemes az újrahasznosítási ágazatba beruházni.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy érdemes lenne kidolgozni egy tömör, „a GDP-n túl” jellegű eredménytáblát, amelyet azután bele lehetne építeni az európai zöld megállapodás eredménytáblájába. A ZOE nevű német intézet által kidolgozott „EU Doughnut by 2030” modellt is fel lehetne használni ennek az eredménytáblának az összeállításához. A tábla fontos szerepet kaphat az európai kormányzási folyamatban annak okán, hogy segít értékelni az elért eredményeket és meghatározni az európai szemeszter célkitűzéseinek eléréséhez szükséges fellépéseket. Az EGSZB úgy véli, hogy az európai kormányzási folyamatnak új, a polgárok jóllétére összpontosító perspektívát kellene követnie.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamoknak prioritásként az ENSZ által javasolt mutatók némelyikét kellene alkalmazniuk, nemzeti sajátosságaik függvényében, és arra ösztönzi őket, hogy használják fel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek a jóllét és a boldogulás mérésének javítására vonatkozó jelentéseiben megfogalmazott javaslatokat.

1.5.

Az EGSZB egyetért azzal az európai szociális partnerek által a portói csúcstalálkozón kifejtett véleménnyel, hogy a javasolt 14 mutató megfelelő egy, a GDP-t kiegészítő eredménytábla összeállításához, amely felhasználható olyan politikák kialakításához, amelyek támogatnak egy a fenntartható növekedésen alapuló modellt.

1.6.

Az összetartó társadalomba, a fenntartható fejlődésbe, a humán és társadalmi tőkébe, valamint az életminőségbe való beruházás elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy lehetőségeket teremtsünk a modern vállalkozások számára, előmozdítva a jövőben a foglalkoztatást, a jólétet és a fenntartható növekedést. Ezért az EGSZB úgy véli, hogy a GDP-n túli mutatóknak nemcsak a nyomon követés és a mérés eszközeivé kell válniuk, hanem információt is kell szolgáltatniuk a szakpolitikák kidolgozásához, a kommunikáció javításához és a célok meghatározásának ösztönzéséhez.

1.7.

Az Európai Bizottság nemrégiben közleményt (1) terjesztett elő azzal a céllal, hogy a finanszírozást a fenntartható tevékenységek felé irányítsa. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság e kezdeményezését, és úgy véli, hogy szükség van egy olyan mutatókészlet kidolgozására, amellyel egyrészt nyomon követhető a finanszírozás „zöldebbé tételének” folyamata, másrészt kimutatható a gazdasági ágazatok környezetbarátabbá válásának mértéke. Ezek a mutatók a politikai döntéshozók számára jobb iránymutatást nyújtanának a fenntartható tevékenységek állami ösztönzőinek tervezéséhez. Ezenfelül a tagállamok kormányai számára fontos nyomonkövetési eszközt is jelenthetnek. Ilyen nyomon követésre azért van szükség, mert szabályoznunk kell, hogy milyen gyorsan tereljük át a beruházásokat a fenntartható ágazatokba. Ha ugyanis túl lassan fektetünk be, fennáll a veszélye, hogy még azelőtt kimerítjük a rendelkezésre álló erőforrásokat, hogy az alternatív megoldások napvilágot látnának. Ez árrobbanáshoz vezetne, ami drámai hatással lenne a gazdasági rendszerre. Ha viszont túl gyorsan fektetünk be, fennáll a veszélye, hogy számos ágazatot megfosztunk a beruházásoktól, és ezáltal lelassítjuk a gazdasági tevékenységet, amely a beruházásokhoz szükséges erőforrásokat állítja elő.

1.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem területén ezenkívül felül kell vizsgálni a meglévő mutatókat annak érdekében, hogy jobban nyomon lehessen követni az elért előrelépéseket. Vannak olyan mutatók, amelyek nem tükrözik teljes mértékben az egyes gazdasági tevékenységek által a környezetre gyakorolt negatív hatásokat. Ugyanígy másokat azért kellene kiigazítani, hogy jobban tükrözzék az Európai Unió célkitűzéseit.

1.9.

A gazdasági rendszer digitalizálása és környezetbarátabbá tétele a különböző ágazatok jelentős átszervezését igényli. Annak érdekében, hogy ezek a változások a lehető legalacsonyabb társadalmi költséggel valósuljanak meg, olyan munkaerő-védelmi szakpolitikákat kell bevezetni, amelyek közép- és hosszú távon biztosítják a szükséges munka igazságos elosztását az aktív népességen belül. Az európai szociális partnerek javaslatával összhangban az EGSZB úgy véli továbbá, hogy mutatókat kell kidolgozni a kollektív tárgyalásra vonatkozóan is, hiszen az általánosságban védi a munkavállalókat, de a szakképzési programokban is képes biztosítani és előmozdítani a munkavállalók mobilitásának szavatolásához szükséges intézkedéseket, ami a gazdaság átalakulása által támasztott kihívásokra tekintettel elengedhetetlen. Hasonlóképpen, az elérhető munka teljes gazdaságon belüli igazságos elosztása intelligens munkaidő-szervezési programokkal valósítható meg; ezekről a szociális partnerek tárgyalhatnak.

1.10.

A gazdasági rendszer jelentős átalakítása csak a társadalom egészének támogatásával valósítható meg. Az EGSZB úgy véli, hogy új, Eurobarométer-típusú felmérésekre van szükség ahhoz, hogy nyomon lehessen követni, hogyan érzékeli a társadalom a gazdasági modell változását.

1.11.

A tagállamoknak és az Európai Bizottságnak támogatniuk kell a jóllét jobb mérésére és a gazdasági tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának elemzésére irányuló kezdeményezések fejlesztését is, mint amilyen például az, amelyet a „fánk-közgazdaságtan” (Doughnut Economics) néven ismert mutatórendszert kidolgozó ZOE nevű német kutatóintézet fejlesztett ki.

2. Bevezetés

2.1.

Világszerte továbbra is a bruttó hazai termék (GDP) az elsődleges makrogazdasági mutató, amelyet a gazdasági tevékenység számszerűsítésére használnak. Széles körben elterjedt azonban az a nézet, hogy nem tükrözi sem a társadalom jóllétének és fejlettségének valódi szintjét, sem az egyes gazdasági tevékenységek környezetre gyakorolt negatív hatásait.

2.2.

Így – bár már maguk a GDP koncepciójának megalkotói is tisztában voltak annak korlátaival –, az 1990-es években egyre nagyobb teret nyertek a „GDP-n túl” témaköréről szóló viták. Ezért felmerült az igény olyan megfelelő mutatók iránt, amelyek képesek kezelni a 21. század globális kihívásait, például az éghajlatváltozást, a szegénységet, az erőforrások kimerülését, az egészséget és az életminőséget. „A GDP-n túl” című (2), az Európai Bizottság, az Európai Parlament, a Római Klub, az OECD és a WWF által 2007-ben szervezett magas szintű konferencia fontos lépés volt az e területeken tett előrehaladás mérésére legalkalmasabb mutatók megtalálása felé, amelyek a legjobban integrálhatók a döntéshozatali folyamatba, és amelyekről nyilvános vitát lehetne folytatni. Ezt követően a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás mérésével foglalkozó bizottság, amelynek elnöke Joseph E. Stiglitz, Amartya Sen és Jean-Paul Fitoussi, valamint e bizottság végleges jelentése (3) hangsúlyozta a GDP további korlátait (kétségeknek adva hangot a termelékenység mérésének módját illetően és amiatt, hogy a humán tőkét nem veszik figyelembe).

2.3.

Az elmúlt években számos új prioritás merült fel az európai döntéshozók számára, mint például a digitális és környezeti átalakulás, valamint a társadalmi megfontolások előtérbe helyezése számos szakpolitikai területen. Továbbá, bár a COVID-19 járvány kétségtelenül súlyos és negatív hatással lesz az európai gazdaságra, fontos, hogy ne feledkezzünk meg arról sem, hogy más kihívások, például az éghajlatváltozás, a növekvő egyenlőtlenségek és a lassú termelékenységnövekedés, nem szűntek meg. Az összetartó társadalomba, a fenntartható fejlődésbe, a humán és társadalmi tőkébe, valamint az életminőségbe való beruházás elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy lehetőségeket teremtsünk a modern vállalkozások számára, előmozdítva a jövőben a foglalkoztatást, a jólétet és a fenntartható növekedést. Ezért a GDP-n túli mutatóknak nemcsak a nyomon követés és a mérés eszközeivé kell válniuk, hanem információt is kell szolgáltatniuk a szakpolitikák kidolgozásához, a kommunikáció javításához és a célok meghatározásának ösztönzéséhez.

2.4.

Ezzel a saját kezdeményezésű véleménnyel az EGSZB értékes hozzájárulást kíván nyújtani annak meghatározásához, hogy milyen jólléti és fejlődési mutatókat kell figyelembe venni a klasszikus gazdasági mutatók kiegészítéseként. A vélemény rámutat a hiányzó adatokra is, és felvázolja, hogyan lehetne ezeket a mutatókat jobban integrálni az európai és nemzeti szintű politikai döntéshozatali folyamatokba annak érdekében, hogy az EU megerősödve kerüljön ki a jelenlegi válságból, miközben ellenállóbbá válik a jövőbeli sokkhatásokkal szemben.

2.5.

Minden bizonnyal még soha nem volt ilyen égető szükség olyan mutatók kidolgozására, amelyek lehetővé teszik a bolygó összes lakosának jóllétét biztosítani képes, fenntartható gazdaság globális modelljének kialakítására irányuló politikák megtervezését és végrehajtását. A jelenlegi gazdasági modell, amely a rendszer stabilitásához fő mozgatórugónak tekintett örökös növekedésen alapul, nem tartható fenn többé egy korlátozott erőforrásokkal rendelkező bolygón.

2.6.

Az Európai Bizottság júniusban vitaanyagot (4) tett közzé, amelyben megerősítette, hogy a GDP-t kiegészítő mutatókat kell kidolgozni annak érdekében, hogy jobban nyomon lehessen követni az európai zöld megállapodás előmozdítására irányuló politikák végrehajtásának köszönhetően a társadalomban és a gazdaságban végbemenő átalakulást. A dokumentum bemutatja továbbá, hogy egyes tagállamok milyen erőfeszítéseket tettek az elmúlt években a jóllét és a gazdasági tevékenységek környezeti hatásainak nyomon követésére szolgáló kiegészítő eszközök kialakítására.

2.7.

Globális szinten számos olyan kezdeményezés létezik, amelynek célja olyan mutatók kidolgozása, amelyek egyrészt lehetőséget adnak a politikai döntéshozóknak arra, hogy a fenntarthatóságot előmozdító politikákat dolgozzanak ki és hajtsanak végre, másrészt pedig jobb tájékoztatást nyújtanak a gazdasági modell átalakításának folyamatáról. Az egyik ilyen figyelemre méltó kezdeményezés az „EU Doughnut by 2030” (5), amely egy új koncepció a meglévő eredménytáblák és 30 kiválasztott mutató szakpolitikai összegzésének bemutatására annak érdekében, hogy elősegítse a szakpolitikák hatékonyabb kialakítását, illetve azt is, hogy a közvélemény jobban megértse a gazdasági rendszer átalakításának szükségességét.

3. Általános és részletes megjegyzések

3.1.

A „GDP-n túl” témájáról folytatott vita jelentős reakciókat váltott ki az intézmények, a kutatók és a politikai döntéshozók részéről. Ezért az OECD, az ENSZ, az Európai Bizottság és az Eurostat is javaslatokat tett a jóllét és a boldogulás jobb egyéni, kollektív vagy nemzeti szintű mérésére szolgáló mutatókra. 2015-ben az ENSZ elfogadta a fenntartható fejlődési célokat, amelyekhez 169 célt és 200 mutatót határozott meg. 2018-ban az OECD magas szintű szakértői csoportja két jelentést (6) tett közzé, amelyekben a jóllét hatékonyabb mérését ajánlotta a meglévő mutatók javítása vagy újak bevezetése révén. Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamoknak prioritásként az ENSZ által javasolt mutatók némelyikét kellene alkalmazniuk, nemzeti sajátosságaik függvényében, és arra ösztönzi őket, hogy használják fel a jóllét és a boldogulás mérésének javítására vonatkozó OECD-jelentésekben megfogalmazott javaslatokat.

3.2.

A közelmúltban az európai szociális partnerek, nevezetesen a BusinessEurope, az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ), az Állami és Közszolgáltatási Vállalatok Európai Központja (SGI Europe) és az Európai Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (UEAPME) közös dokumentumot (7) írtak alá, amelyben a GDP-t kiegészítő mutatók használatát ajánlották szociális, gazdasági és környezetvédelmi területen. Az EGSZB egyetért az európai szociális partnerek azon véleményével, hogy a javasolt 14 mutató megfelelő egy, a GDP-t kiegészítő eredménytábla összeállításához, amely felhasználható olyan politikák kialakításához, amelyek támogatnak egy a fenntartható növekedésen alapuló modellt.

3.3.

Az EGSZB már 2011 óta részt vesz a „GDP-n túl” témájáról folytatott európai szintű vitában. Egy sor véleményt (8) dolgozott ki, amelyekben új mutatókat javasolt a jóllét és a boldogulás mérésére, és felméréseket végzett, hogy alaposabban feltárja azokat a tényezőket, amelyek az európai polgárok számára a minőségi és tartalmas élet érzését adják. Az EGSZB szükségesnek tartja olyan új mutatók kidolgozását, amelyek nemcsak az alkalmazkodásra és az átalakulásra való képesség szempontjából mérik a gazdasági rezilienciát, hanem figyelembe veszik a „senki ne maradjon le” elvet is.

3.4.

Ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, hogy a jövő nemzedékeire olyan bolygót hagyunk, amelynek állapota a jelenleginél legalábbis nem rosszabb, újra kell gondolnunk a természeti erőforrások ellenőrizetlen kiaknázásán alapuló gazdasági modellt. Tény, hogy a körforgásos gazdaság, amely egyre nagyobb érdeklődésre tart számot, biztosítja a természeti erőforrások észszerűbb felhasználását. Az EGSZB továbbá egy sor mutató kidolgozását javasolja a politikai döntéshozók jobb tájékoztatása érdekében, akik így képesek lesznek az ezen ágazat fejlesztését célzó szakpolitikák előmozdítására. Ha például bizonyos tartós fogyasztási cikkek esetében feltüntetik, hogy mennyi természeti erőforrásból származó anyagot tartalmaznak, és ezt kiegészítik az átlagos használati idejükkel és az említett anyagok lehetséges hasznosíthatósági arányával, akkor a politikai döntéshozók számára releváns információkat lehet nyújtani arról, hogy miért érdemes az újrahasznosítási ágazatba beruházni.

3.5.

3.6.

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy minden egyes mutató kapcsán határozzanak meg célkitűzéseket. Ezáltal fel tudnák használni a „céltól való távolság” koncepcióját arra, hogy jobban nyomon kövessék és jobban megértsék az elért eredményeket.

3.7.

Az éghajlatváltozással kapcsolatban az Európai Unió ambiciózus célt tűzött ki, vagyis azt, hogy a légkörbe kibocsátott szén-dioxid tekintetében 2050-re el kell érni a semlegességet. Ez többek között azt jelenti, hogy a beruházásokat olyan gazdasági tevékenységekre kell átirányítani, amelyeknek nincs hatása a környezetre. Az Európai Bizottság nemrégiben közleményt (9) terjesztett elő azzal a céllal, hogy a finanszírozást a fenntartható tevékenységek felé irányítsa. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság e kezdeményezését, és úgy véli, hogy szükség van egy olyan mutatókészlet kidolgozására, amellyel egyrészt nyomon követhető a finanszírozás „zöldebbé tételének” folyamata, másrészt kimutatható a gazdasági ágazatok környezetbarátabbá válásának mértéke. Ezek a mutatók a politikai döntéshozók számára jobb iránymutatást nyújtanának a fenntartható tevékenységek állami ösztönzőinek tervezéséhez. Ezenfelül a tagállamok kormányai számára fontos nyomonkövetési eszközt is jelenthetnek. Ilyen nyomon követésre azért van szükség, mert szabályoznunk kell, hogy milyen gyorsan tereljük át a beruházásokat a fenntartható ágazatokba. Ha ugyanis túl lassan fektetünk be, fennáll a veszélye, hogy még azelőtt kimerítjük a rendelkezésre álló erőforrásokat, hogy az alternatív megoldások napvilágot látnának, és ez árrobbanáshoz vezetne, ami drámai hatással lenne a gazdasági rendszerre. Ha viszont ezt túl gyorsan tesszük, fennáll a veszélye, hogy számos ágazatot megfosztunk a szükséges beruházásoktól, és ezáltal lelassítjuk a gazdasági tevékenységet, amely a beruházásokhoz szükséges erőforrásokat állítja elő.

3.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem területén ezenkívül felül kell vizsgálni a meglévő mutatókat annak érdekében, hogy jobban nyomon lehessen követni az elért előrelépéseket. Erre példa az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mutatója. Egyes ágazatok, például a légi közlekedés kibocsátásai nem szerepelnek az Eurostat által kidolgozott mutatóban. Ugyanígy számos mutatót ki kellene igazítani annak érdekében, hogy jobban tükrözzék az Európai Unió célkitűzéseit.

3.9.

A gazdasági rendszer digitalizálása és környezetbarátabbá tétele a különböző ágazatok jelentős átszervezését igényli, mind a GDP-hez, mind a foglalkoztatáshoz való hozzájárulásuk tekintetében. Annak érdekében, hogy ezek a változások a lehető legalacsonyabb társadalmi költséggel valósuljanak meg, olyan munkaerő-védelmi szakpolitikákat kell bevezetni, amelyek közép- és hosszú távon biztosítják a szükséges munka igazságos elosztását az aktív népességen belül. Az európai szociális partnerek javaslatával összhangban az EGSZB úgy véli továbbá, hogy mutatókat kell kidolgozni a kollektív tárgyalásra vonatkozóan is, hiszen az általánosságban védi a munkavállalókat, de a szakképzési programokban is képes biztosítani és előmozdítani a munkavállalók mobilitásának szavatolásához szükséges intézkedéseket, ami a gazdaság átalakulása által támasztott kihívásokra tekintettel elengedhetetlen. Hasonlóképpen, az elérhető munka teljes gazdaságon belüli igazságos elosztása intelligens munkaidő-szervezési programokkal valósítható meg; ezekről a szociális partnerek tárgyalhatnak.

3.10.

A gazdasági rendszer jelentős átalakítása csak a társadalom egészének támogatásával valósítható meg. Ezért elengedhetetlen, hogy e nehéz folyamat során a statisztikai mutatók mellett olyan felmérések és statisztikai kutatások is a politikai döntéshozók rendelkezésére álljanak, amelyek segítségével ellenőrizni tudják a változások társadalmi megértésének és elfogadásának szintjét. Az EGSZB úgy véli, hogy új, Eurobarométer-típusú felmérésekre van szükség ahhoz, hogy nyomon lehessen követni, hogyan érzékeli a társadalom a gazdasági modell változását. A tagállamoknak és az Európai Bizottságnak támogatniuk kell a jóllét jobb mérésére és a gazdasági tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának elemzésére irányuló kezdeményezések fejlesztését is, mint például az „EU Doughnut by 2030” mutatórendszert kidolgozó ZOE nevű német kutatóintézet munkáját (10).

3.11.

Az EGSZB szerint elkerülhetetlen, hogy egy olyan gazdasági rendszerről, amelyben a növekedés volt a fő mozgatórugó, egy olyan modellre térjünk át, amelyben a fenntartható fejlődésen van a hangsúly. Tekintettel arra, hogy ez az átalakulás igen összetett és óriási kihívásokkal jár, az új mutatókkal kapcsolatban ebben a véleményben szereplő javaslatok természetesen csak egy példát jelentenek a szociális, a gazdasági vagy a környezetvédelmi területen alkalmazható mérőeszközök lehetséges megközelítésére.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) COM (2021) 188 final, Uniós taxonómia, a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolás, a fenntarthatósági preferenciák és a vagyonkezelői kötelezettségek: a finanszírozási forrásoknak az európai zöld megállapodás felé történő irányítása (HL C 517., 2021.12.22., 72. o.).

(2) „A GDP-n túl” című konferencia összefoglalója – https://ec.europa.eu/environment/beyond_gdp/proceedings/bgdp_proceedings_summary_notes.pdf (angol nyelvű).

(3) Az Európai Bizottság jelentése a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás méréséről (angol nyelvű) https://ec.europa.eu/eurostat/documents/8131721/8131772/Stiglitz-Sen-Fitoussi-Commission-report.pdf

(4) . https://ec.europa.eu/info/publications/economic-policy-making-beyond-gdp-introduction_en

(5) https://zoe-institut.de/en/publication/a-compass-towards-2030

(6) OECD (2018), Beyond GDP: Measuring what counts for economic and social performance (A GDP-n túl: a gazdasági és társadalmi teljesítmény szempontjából fontos tényezők mérése) OECD Publishing, Párizs – https://doi.org/10.1787/9789264307292-en

OECD (2018), For Good Measure: Advancing Research on Well-Being Metrics Beyond GDP (A jó mértékegységért: a jóllét GDP-n túli mérőszámaival kapcsolatos kutatás elősegítése), OECD Publishing, Párizs – https://www.oecd-ilibrary.org/economics/for-good-measure_9789264307278-en

(7) https://est.etuc.org/wp-content/uploads/2021/05/FINAL-BEYOND-GDP-SOCIAL-PARTNERS-EU.pdf

(8) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A GDP-n innen és túl – a civil társadalom bevonása a kiegészítő mutatók kidolgozásának folyamatába (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 181., 2012.6.21., 14. o.).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A gazdaságpolitikai koordináció erősítése a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében – az európai uniós gazdasági irányítás megszilárdításának eszközei (COM(2010) 367 végleges)(HL C 107., 2011.4.6., 7. o.).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A GDP-n túl – a fenntartható fejlődés mércéi (HL C 100., 2009.4.30., 53. o.).

(9) COM (2021) 188 final, Uniós taxonómia, a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolás, a fenntarthatósági preferenciák és a vagyonkezelői kötelezettségek: a finanszírozási forrásoknak az európai zöld megállapodás felé történő irányítása (HL C 517., 2021.12.22., 72. o.).

(10) A ZOE intézet jelentése: A Compass towards 2030 (Iránytű 2030-ig) (https://zoe-institut.de/en/publication/a-compass-towards-2030/).

MELLÉKLET

Az „EU Doughnut by 2030” modell első elemzése és ismertetése

2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/13

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A társasági adók szerepe a vállalatirányításban

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 152/03)

Előadó:

Krister ANDERSSON

Közgyűlési határozat:	2021.3.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
	állásfoglalás
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió”
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.23.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	223/4/11

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a magánszektornak a helyreállítási tervre és a Next Generation EU-ra adott válasza kulcsfontosságú lesz a zöldebb és digitalizált gazdaság kialakítása és hatékony megvalósítása során. A közpolitikáknak ezért biztosítaniuk kell a megfelelő ösztönzőket. A gazdaságpolitikáknak, különösen az adópolitikáknak és a vállalatirányítást befolyásoló politikáknak biztosítaniuk kell az eredményes döntéshozatali folyamatot és a források hatékony elosztását, így segítve elő a társadalmi célok elérését.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a fenntartható, zöld és digitalizált gazdaság létrehozása érdekében kezelni kell a hitelfinanszírozás adóelőnyét az adózásban.

1.3.

Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék semlegesebbé adórendszerüket a hitelből és saját tőkéből végzett finanszírozással kapcsolatban. Ez ösztönözné a finanszírozási források diverzifikációját, és ellenállóbbá tenné az európai gazdaságot.

1.4.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság olyan intézkedések előterjesztésére irányuló kezdeményezéseit, amelyek 2022 első negyedévéig kezelik a társaságiadó-rendszerekben a hitelfinanszírozás adóelőnyét.

1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az új vállalkozások és a zöldebb és digitalizált beruházási lehetőségeket kereső befektetők számára elengedhetetlen a jól működő tőkepiac. Az EGSZB ezért további lépéseket sürget a tőkepiaci unió (CMU) megvalósítása felé.

1.6.

Az új, zöld technológiákba való beruházásokat magas kockázatúnak tartják, ezért gyakran finanszírozzák saját tőkével. Az osztalékok hozzájárulnak a piac likviditásának növeléséhez – még akkor is, ha ez túl rövid távúnak tekinthető –, és fontos finanszírozási forrást jelentenek.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy a tőkepiacok és a magánforrások döntő szerepet játszhatnak a vállalatok fenntartható, zöldebb és digitalizált gazdaság felé vezető átállásának ösztönzésében. Az európai jogalkotó minden, az adózással, a társasági joggal és a vállalatirányítással kapcsolatos szakpolitikai intézkedésének erősítenie kell ezt a szerepet.

1.8.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az európai irányelvek és rendeletek által befolyásolt nemzeti társasági jog az egyes tagállamok igazságszolgáltatási rendszerének szerves részét képezi, ami a jogokat és az elszámoltathatóságot a jogi struktúra megfelelő szintjeihez rendeli. Az igazgatótanácsok összetételére vonatkozó szabályoknak országspecifikusnak kell lenniük, és lehetővé kell tenniük, hogy a tulajdonosok hozzák meg a döntéseket.

1.9.

Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy a szén-dioxid-szint hatékony csökkentésének elérését célzó erőfeszítések harmonizációja érdekében tegyen konkrét kezdeményezéseket arra, hogy a tagállamokban hasonló szén-dioxid-adókat vezessenek be. Ideális esetben egységes feltételek jönnének létre az EU egységes piacán a megadóztatandó kibocsátások/csökkentések, valamint a konkrét adózási módszerek és mértékek tekintetében, hogy azonos hatást lehessen gyakorolni a légkörben lévő szén-dioxid-szintre.

1.10.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak különösképpen átfogó és szimmetrikus környezetvédelmi adópolitikát kell elfogadniuk a szén-dioxid globális felmelegedésre gyakorolt hatása miatt. Pozitív és negatív kulcsokat egyaránt tartalmazó adók bevezetésére van szükség. A szén-dioxid-adókból származó bevételeket a szén-dioxid mennyiségének csökkentését szolgáló technológiák ösztönzésének finanszírozására kell használni helyi, regionális és nemzeti szinten.

1.11.

Az EGSZB megjegyzi, hogy miközben az erdészeti termékek értékesítésekor a tulajdonosnak jövedelemadót kell fizetnie, el kell ismerni, hogy a fák ültetése és az erdők növekedése csökkenti a légkör szén-dioxid-tartalmát, ezért ezt a globális felmelegedés szimmetrikus adózási megközelítése alapján negatív szén-dioxid-adóval kell ösztönözni. Ez fontos intézkedés lenne az éghajlatpolitikai célkitűzések eléréséhez.

1.12.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egyetemes megállapodásra és az OECD/G20-csoport adócsomagjának globálisan összehangolt végrehajtására van szükség. Az európai gazdaság digitalizációjának előmozdítása érdekében fontos, hogy az egyoldalú európai szabályok ne akadályozzák meg az új üzleti modellek további átvételét.

2. Bevezető

2.1.

A Covid19-világjárvány alatt az európai gazdaságot egyszerre érte kínálati sokk, az ellátási láncokban bekövetkező zavarok miatt, és keresleti sokk, amelyet a fogyasztói kereslet csökkenése okozott. Ennek eredményeként az európai vállalatok beruházásai jelentősen csökkentek a világjárvány idején, miközben a bankbetétek állománya összességében növekedett.

2.2.

A helyreállítás azonban egyre nagyobb lendületet vesz, és jó úton halad. Az európai gazdaságnak az Európai Bizottság által meghatározott, a fenntarthatóbb, környezetbarátabb és digitalizált gazdaság elérésére irányuló célkitűzéseivel összhangban történő átalakítása érdekében a beruházásoknak támogatniuk kell a környezetvédelmi célokat, a digitalizáció pedig a termelékenység növeléséhez járul hozzá, figyelembe véve a munkaerőpiac átalakulását. A környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi célkitűzések eléréséhez magán- és állami kezdeményezésekre egyaránt szükség van.

2.3.

Az EU hosszú távú költségvetése, beleértve a helyreállítási tervet és a Next Generation EU eszközeit, Európa történelmének legnagyobb állami ösztönző csomagját hajtja végre.

2.4.

A magánszektor válasza kulcsfontosságú lesz a zöldebb és digitalizált gazdaság kialakítása és hatékony megvalósítása során. A közpolitikáknak ezért biztosítaniuk kell a megfelelő ösztönzőket. A gazdaságpolitikáknak, különösen az adópolitikáknak és a vállalatirányítást befolyásoló politikáknak biztosítaniuk kell az eredményes döntéshozatali folyamatot és a források hatékony elosztását.

2.4.1.

A Covid19-világjárványra való reagálás keretében a tagállamok számára kiutalt források tekintetében kulcsfontosságú mutatókat kell meghatározni annak megértésére, hogy a befektetett pénzt hogyan költik el az egyes tagállamokban (1).

2.5.

A nemzetközi adózási környezet az elmúlt száz évben története legnagyobb változásain ment keresztül. A legnagyobb vállalatok némelyikének adóköteles nyeresége a székhely szerinti országból abba az országba kerül át, ahol az értékesítés, valamint a termékek kiszállítása és a szolgáltatásnyújtás történik. Továbbá az OECD átfogó keretrendszerében mintegy 136 ország állapodott meg legalább 15 %-os globális tényleges társaságiadó-kulcsról. Fontos változás az is, hogy Európában a héát a rendeltetési helyen alapuló megközelítés szerint kell kivetni.

3. A megfelelő ösztönzők jelentősége

3.1.

A környezetvédelmi célok eléréséhez a vállalkozásoknak, a háztartásoknak és a befektetőknek megfelelő ösztönzőket kell biztosítani, a kínálat szűkösségét és a külső hatásokat tükröző árak formájában. A gazdasági vagy társadalmi célkitűzéseket meghatározó gazdaságpolitikákat tükrözniük kell azoknak az áraknak, amelyekkel a magán- és az állami befektetők szembesülnek a piacon.

3.2.

A társaságiadó-rendszerek azonban a hitelből történő finanszírozást kedvezőbben kezelik, mint a saját tőkéből történőt, mivel a kamatok levonhatók az adóból, míg a saját tőkéből történő finanszírozás költségei nem. Ez megnövekedett tőkeáttételt (adósságszintet) eredményez, és ezáltal növeli a vállalkozások sebezhetőséget gazdasági nehézségek idején.

3.3.

A fenntartható, zöld és digitalizált gazdaság megteremtése érdekében foglalkozni kell a hitelfinanszírozás adóelőnyével. Az osztalékok, amelyek kettős adóztatás alá esnek (először vállalati, majd részvényesi szinten), nemcsak azért fontosak, mert egyes nyugdíjasok számára jövedelmet biztosítanak és kutatóintézeteket finanszíroznak, hanem finanszírozási forrást jelentenek például zöldmezős beruházásokhoz is.

3.4.

Az új, környezetbarátabb beruházási projektek finanszírozása magas szintű kockázattal jár. Ezért ehhez a sajáttőke-finanszírozást részesítik előnyben. A magánszektor zöld és digitális beruházásokban való részvételének fokozása szempontjából kulcsfontosságú terület az új beruházási célú tőkeforrások előtt álló akadályok megszüntetése.

3.5.

Az új vállalkozások és a zöldebb és digitalizált beruházási lehetőségeket kereső befektetők számára elengedhetetlen a jól működő tőkepiac. A sikeres végeredmény érdekében elengedhetetlen a rendelkezésre álló tőke. Az osztalékok segítik növelni a piac likviditását.

3.6.

A fenntarthatóság már most is piacvezérelt versenyképességi tényező, amely kulcsfontosságú ahhoz, hogy a vállalatok képesek legyenek ügyfeleket, alkalmazottakat és befektetőket vonzani. A fenntarthatóság figyelembevétele kedvező hatással jár a vállalatok hosszú távú fennmaradásának szempontjából. A szabályozási eszközöket úgy kell kialakítani, hogy azok támogassák e célok megvalósítását, összhangban a vállalkozások működésének alapelveivel.

3.7.

Az osztalékpolitikába ugyan nem szabad beavatkozni, és indokolatlanul befolyásolni az igazgatótanácsok összetételét vagy a vezetők vállalattal szembeni felelősségének érvényesítését, azonban megfelelő ösztönzőkre van szükség a zöldebb gazdaság érdekében. A vállalatirányításnak szem előtt kell tartania a vállalatok társadalmi felelősségét, a vonatkozó európai irányelveket és az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásait.

3.8.

A globális felmelegedés mindannyiunk problémája, és a vállalatoknak megfelelő piaci árat kell fizetniük a károsanyag-kibocsátásért és a légkörben lévő szén-dioxid csökkentéséért. Ez nemcsak a szén-dioxid-kibocsátás után fizetendő adókat jelenti, hanem a légkörben lévő szén-dioxid csökkentésére irányuló tevékenységek támogatását is.

3.9.

Egy másik fontos terület a zöldebb és digitalizált gazdaság célkitűzéseinek eléréséhez az egyre inkább digitalizált cégek adózása. Globális, konszenzuson alapuló megoldásra van szükség, és az év vége előtt várhatóan egy átfogó megállapodásra kerül sor. A digitális szolgáltatásokra kivetett adók nem sérthetik az innovációt, és nem akadályozhatják a digitális technológiákba történő beruházásokat.

4. A hitelfinanszírozás adóelőnye a társasági adózásban

4.1.

A társasági adórendszerekben a hitelfinanszírozás adóelőnye hatással van a társadalmi-gazdasági költségekre, valamint a vállalatok tőkeáttételére és a vállalatirányításra. Az adósságfinanszírozásra való túlzott támaszkodás alááshatja az Európai Bizottság célkitűzéseinek elérését, mivel a vállalatok pénzügyileg sebezhetővé válnak, és az új és kockázatos környezetbarát beruházási projektek indításának lehetősége is csökken. Így csökken az osztalékfizetési képesség, ami pedig meghatározó a befektetők új projektekbe irányuló beruházásokkal kapcsolatos döntéseiben.

4.2.

A jelenlegi adószabályok lehetővé teszik a hitelek után fizetett kamat levonását az adóalapból, míg a tőkekifizetések esetében nem ez a helyzet. A tőkekifizetések két részből állnak: osztalékfizetés és tőkenyereség. Ezek a nemzeti szabályok egyértelműen előnyösebbé teszik a hitelből történő finanszírozást, mint a saját tőkéből történőt.

4.3.

Egy olyan célzott kedvezmény, amelynek célja, hogy a vállalatok a saját tőkéből finanszírozott beruházások esetében is hasonló adóügyi elbánásban részesüljenek, mint amilyenben jelenleg a hitelből finanszírozott beruházások esetében, csökkentheti a vállalatok sebezhetőségét, és alkalmas eszköz lehet a fenntartható, zöldebb és digitális beruházások előmozdítására.

4.4.

Érdemes megjegyezni, hogy ha az előírt társasági adókulcsok emelkednek, a vállalat számára gazdaságilag előnyösebb hitelből beruházni, ami arra ösztönzi a vállalatokat, hogy a korábbinál is jobban összpontosítsanak a hitelből történő finanszírozásra. A magasabb inflációs ráta és a magasabb kamatlábak hasonló hatást gyakorolnának, azaz jobban ösztönöznének a hitelből történő finanszírozásra.

4.5.

4.6.

A közös összevont társaságiadó-alapról szóló, felülvizsgált irányelvre tett 2016-os javaslatban bevezetésre került a növekedési és beruházási kedvezmény (AGI) a hitel és a saját tőke közötti egyenlőtlenség csökkentése, valamint a K+F-be történő befektetések előmozdítása érdekében. Az AGI-t úgy biztosítanák, hogy a saját tőke növekedésével, bizonyos feltételek mellett, csökkenthető lenne az adóalap (2).

4.7.

Az Európai Bizottság bejelentette, hogy 2022 első negyedévében terjeszti elő a hitelfinanszírozás adóelőnyének csökkentésére vonatkozó irányelv tervezetét (3). Az EGSZB érdeklődéssel várja, hogy a részletes javaslat elkészüljön, és észrevételeket fűzhessen hozzá.

5. Vállalatirányítás a társasági jogban

5.1.

Az adók mellett a jogszabályok is növelhetik vagy csökkenthetik a más eszközökkel létrehozott ösztönzők hatását. A tulajdonjogra és a pénzeszközök befektetők és a vállalati vezetőség által történő felhasználására vonatkozó közvetlen szabályozás megnehezítheti bizonyos kívánt célok elérését.

5.2.

Fontos egy jól működő gazdaság számára, hogy megfelelő szabályokkal és előírásokkal rendelkezzen a vállalkozások és a piacok működését illetően. A részvényeseknek felelősségre kell vonniuk a vezetőséget, ha az eszközöket személyes haszonszerzésre és nem a vállalkozás értékének növelésére használják (4). Számos jogszabály, és a vállalati magatartásra vonatkozó piaci kódexekről szóló kiterjedt tagállami megállapodások szabályozzák az elfogadható vállalati magatartást az adócsalás, az adókikerülés és a pénzmosás (5) elleni küzdelem terén. Amint az európai zöld megállapodásban és az Európai Bizottság (Covid19 utáni) helyreállítási tervéről szóló közleményében is elhangzott, fontos, hogy a fenntarthatóság beépítésre kerüljön a vállalatirányítási keretbe. Az Európai Bizottság nyilvános konzultációt szervezett, hogy összegyűjtse az érdekelt felek véleményét egy a fenntartható vállalatirányításról szóló lehetséges kezdeményezéssel kapcsolatban (6).

5.3.

Az EGSZB osztja azt az elképzelést, hogy a jövőben zöldebb, digitalizált európai gazdaságra van szükség, amelyet méltányosság, növekedés és eredményes adóztatás jellemez, és ezáltal olyan környezet jön létre, amely kedvez a beruházásoknak és a munkahelyteremtő növekedésnek. A beruházások átirányítása érdekében rendkívül fontos, hogy az új zöld gazdaság számára rendelkezésre álljon a szükséges tőke. A befektethető alapok rendelkezésre állása, a szabályok kiszámíthatósága és a jogállamiság fenntartása fontos tényező az európai gazdaság sikeres átalakulásához.

5.4.

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság nézetét, miszerint a vállalatoknak hozzá kell járulniuk egy zöldebb, fenntartható és digitalizált gazdaság megvalósításához, és ennek során a hosszú távú célokra, valamint az országok és a polgárok közötti igazságos elosztásra kell összpontosítaniuk.

5.5.

Az EGSZB szilárd meggyőződése, hogy a vállalati tevékenységek feletti végső ellenőrzést és az ezért való elszámoltathatóságot a részvényeseknek kell vállalniuk. A vállalat tulajdonosait felelősségre kell vonni. A tagállamok vállalatirányítási kódexeinek és társasági törvényeinek jelenlegi rendszere valóban a részvényesekre támaszkodik, akik a vállalat tulajdonosaiként végső soron a társaság igazgatótanácsának kinevezésével gyakorolják az ellenőrzést a társaság stratégiái és prioritásai felett. Ez az elszámoltathatóság azt jelenti, hogy a részvényesek felelősek a vállalat pénzügyeiért és magatartásáért, és veszíteniük kell tőkéjükből, ha a vállalat veszteséges. Egy ilyen jól megalapozott alapelvet nem szabad megváltoztatni vagy aláásni.

5.6.

A hosszú távú célkitűzéseket és a pozitív társadalmi hatásokat a vállalatoknak természetesen kellőképpen figyelembe kell venniük a napi működésük és a beruházási döntéseik során egyaránt. Ezt világszerte egyre inkább megkövetelik a piaci normák, a termelést szabályozó ágazati szabályok és a befektetők, akik gyakran környezeti, társadalmi és irányítási szabványokat várnak el a vállalatoktól (7).

5.7.

Az európai irányelvek és rendeletek által befolyásolt nemzeti társasági jog az egyes tagállamok igazságszolgáltatási rendszerének szerves részét képezi, ami a jogokat és az elszámoltathatóságot a jogi struktúra megfelelő szintjeihez rendeli. Az igazgatótanácsok összetételére vonatkozó szabályoknak is országspecifikusnak kell lenniük. Az uniós irányításnak és ajánlásoknak biztosítaniuk kell a tisztességes versenyt és a vállalatok működésével kapcsolatos valós értékeket.

5.8.

Annak érdekében, hogy elősegítsék a magánforrásoknak az Európai Bizottság prioritásaihoz szükséges szerepét, alapvető fontosságú, hogy a tőke ne maradjon bezárva a vállalatokban, és hogy könnyen be lehessen fektetni az EU által meghatározott kulcsfontosságú szektorokba.

5.9.

Különösen az új beruházások számára alapvető az EU jól működő tőkepiacának megteremtése. Az EGSZB ezért további lépéseket sürget a tőkepiaci unió (CMU) megvalósítása felé (8).

5.10.

A tőkepiac likviditása fontos a beruházások megvalósítása érdekében. Az osztalékfizetések, még akkor is, ha ez túl rövid távúnak tekinthető, növelik a zöld és a digitális szektorban az új befektetésekhez rendelkezésre álló forrásokat (9). Ezért amennyiben befektetésre kerülnek – akár új vállalkozásokba, akár magába az osztalékot fizető cégbe –, döntő fontosságúak a jól működő tőkepiac szempontjából. Ha osztalékot fizetnek egy befektetőnek, a befektető bármikor dönthet úgy, hogy újra befektet a már meglévő, vagy egy másik vállalatba. Ha azonban a nyereséget felhalmozzák, a befektetőnek részvényeket kell értékesítenie, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy új vállalkozásokba fektethessen be. A régi vállalatok és befektetők számára előnyös lehet, ha a megtartott tőke felértékelődik, ám ez nem fog új forrásokat elérhetővé tenni új vállalkozások vagy zöldmezős beruházások számára.

5.11.

Az osztalékfizetések lehetőséget adnak a befektetőknek arra, hogy folyamatosan fejlesszék befektetési stratégiájukat, hozzájárulva a zöld, fenntartható, etikus és digitális projektekhez. Ez már számos esetben megfigyelhető volt a tőkepiacokon és a magántőke területén (például az elektromos autók akkumulátorainak gyártásába vagy a szénmentes acélgyártásba történő befektetések).

5.12.

Teljeskörűen biztosítani kell, hogy az új vállalkozások növekedhessenek, és a régi, működő vállalatok részvényeseinek kifizetett osztalékokból finanszírozhassák őket, ezáltal lehetővé téve a tőke újraelosztását, összhangban az Európai Bizottság prioritásaival. Fontolóra lehetne venni adókedvezmények nyújtását új, környezetbarát beruházásokhoz.

5.13.

Az EGSZB úgy véli, hogy a tőkepiacok és a magánforrások döntő szerepet játszhatnak a vállalatok fenntartható, zöldebb és digitalizált gazdaság felé vezető átállásának ösztönzésében. Az európai jogalkotó minden, a társasági joggal és vállalatirányítással kapcsolatos szakpolitikai intézkedésének erősítenie kell ezt a szerepet.

6. Ösztönzők a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére

6.1.

Az európai gazdaság átalakításának támogatása, és az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzések elérése érdekében adókat kell alkalmazni (10). Fontos, hogy a vállalkozások és a háztartások ugyanolyan ösztönzőkkel szembesüljenek, hogy a légköri szén-dioxid-kibocsátás csökkentése a lehető legalacsonyabb költséggel valósuljon meg.

6.2.

6.3.

A tagállamoknak különösképpen átfogó és szimmetrikus környezetvédelmi adópolitikát kell elfogadniuk a szén-dioxid globális felmelegedésre gyakorolt hatása miatt. Pozitív és negatív kulcsokat egyaránt tartalmazó adók bevezetésére van szükség. A szén-dioxid-adókból származó bevételeket a szén-dioxid mennyiségének csökkentését szolgáló technológiák ösztönzésének finanszírozására kell használni helyi, regionális és nemzeti szinten.

6.4.

Miközben az erdészeti termékek értékesítésekor a tulajdonosnak jövedelemadót kell fizetnie, el kell ismerni, hogy a fák ültetése és az erdők növekedése csökkenti a légkör szén-dioxid-tartalmát, ezért ezt a globális felmelegedés szimmetrikus adózási megközelítése alapján negatív szén-dioxid-adóval kell ösztönözni. Ez fontos intézkedés lenne az éghajlatpolitikai célkitűzések eléréséhez.

6.5.

Ideális esetben világszerte egységes feltételek jönnének létre a megadóztatandó kibocsátások/csökkentések, valamint a konkrét adózási módszerek és mértékek tekintetében, hogy azonos hatást lehessen gyakorolni a légkörben lévő szén-dioxid-szintre.

7. A digitalizációt gátló tényezők elkerülése

7.1.

Az adatok felhasználása és az új üzleti modellek szükségessé tették az adóbevételek országok közötti elosztására vonatkozó nemzetközi adózási elvek felülvizsgálatát. Fontos, hogy globális konszenzusra jussunk és azt végre is hajtsuk (11).

7.2.

Az adócsomag legalább 15 %-os globális tényleges társaságiadó-kulcsot javasol. Az OECD/G20-megállapodás célja, hogy korlátozza az adóversenyt, különösen azon országok részéről, ahol az adókulcsok nem érik el a küszöbértéket, és kimondja, hogy a többoldalú egyezmény előírja valamennyi fél számára, hogy minden vállalat tekintetében szüntessék meg a digitális szolgáltatásokra kivetett valamennyi adót és más hasonló intézkedést, és vállaljanak kötelezettséget arra, hogy a jövőben nem vezetnek be ilyen intézkedéseket. Az, hogy mi értendő más hasonló intézkedés alatt, a többoldalú egyezmény és a hozzá fűzött indokolás elfogadása keretében kerül véglegesen és részletesen meghatározásra (12).

7.3.

Az EGSZB fontosnak tartja az európai gazdaság további digitalizálását elősegítő, megfelelő szabályok bevezetését annak érdekében, hogy elérhessük a zöldebb és nagyobb mértékben digitalizált gazdaság célkitűzését.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) Az eredményesség érdekében a pénzt költséghatékony módon kell előteremteni, és megfelelő célokra kell elkölteni a tagállamokban, olyan beruházásokhoz járulva hozzá, amelyek az átcsoportosítások nélkül nem jöttek volna létre.

(2) Az adóalapból a növekedési és beruházási kedvezmény sajáttőke-alapjának növekedése után számított, meghatározott hozammal megegyező összeg lenne levonható. A meghatározott hozam megegyezne az euróövezet 10 éves referencia-államkötvényének az adott adóévet megelőző év decemberében mért, két százalékpontos kockázati prémiummal megnövelt hozamával. Lásd a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvet, COM(2016) 685 final, 2016/0337 (CNS) (2016).

(3) A hitelfinanszírozás adóelőnyét csökkentő támogatás (DEBRA), A 21. század társasági adózásáról szóló közlemény, COM(2021) 251 final.

(4) Meg kell tiltani, hogy a vállalati pénzeszközöket a vezetők a vállalati célkitűzésekhez nem kapcsolódó luxuskiadások finanszírozására használják fel.

(5) Lásd az EGSZB véleményét: Az adócsalás, az adókikerülés és a pénzmosás elleni küzdelem (HL C 429., 2020.12.11., 6. o.).

(6) Konzultáció a fenntartható vállalatirányításról 2020. október 26. és 2021. február 8. között.

(7) Ezek a követelmények olyan környezeti, társadalmi és vállalatirányítási tényezőkre vonatkoznak, amelyeket figyelembe vesznek egy vállalatba történő befektetés során. Bár eredetük több évtizedes múltra tekint vissza, az utóbbi időben a társadalmilag felelős befektetés referenciájává váltak.

(8) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: Tőkepiaci unió a polgárok és a vállalkozások számára (új cselekvési terv) (HL C 155., 2021.4.30., 20. o.).

(9) Számos kutató kétségbe vonta, hogy az osztalékpolitika rövid távú-e, lásd például Martin Carlsson-Wall és mtsai: Corporate Governance and Short-Termism: An in-depth Analysis of Swedish data, Stockholm School of Economics, 2021. A 2000 és 2019 közötti időszakban 786 vállalkozás és 7 389 pénzügyi év vizsgálatán alapuló tapasztalatok nem mutatják semmi jelét a rövid távú pénzügyi szemléletnek.

(10) Lásd az EGSZB véleményét: Adózási mechanizmusok a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére (HL C 364., 2020.10.28., 21. o.).

(11) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: A 21. század társasági adózása (ECO/558).

(12) Az OECD/G20 adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos projektje: Statement on a Two-Pillar Solution to Address the Tax Challenges Arising from the Digitalisation of the Economy [Nyilatkozat a gazdaság digitalizálásából eredő adókihívások kezelésére szolgáló kétpilléres megoldásról], 2021. október 8., 7. o.

2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/19

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Önkéntesek – Az Európa jövőjét építő polgárok

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 152/04)

Előadó:

Krzysztof PATER

Közgyűlési határozat:	2021.3.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.24.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	214/3/4

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európa jövőjéről szóló viták során a politikai döntéshozóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy Európa jövőjét nemcsak a politikusok és az intézmények – többek között civil társadalmi szervezetek–, hanem azon polgárok milliói is alakítják, akik a civil társadalmi szervezeteken belül és kívül, önkéntesként, a szolidaritás jegyében tevékenykedve, nap mint nap a közjónak szentelik idejüket és energiájukat.

1.2.

Az önkéntességben – mind egyénileg, mind szervezett módon (hivatalos és nem hivatalos keretek között egyaránt) – európai uniós polgárok milliói vesznek részt, másokért vállalt szolidaritásból. Ez a mozgalom mind uniós, mind tagállami szinten szisztematikus és átgondolt támogatást igényel, mivel a társadalmi fejlődésre gyakorolt hatása sokszorosan meghaladja az esetleges költségeket. Az EGSZB szeretne az elkövetkező években ennek támogatása terén olyan kedvező minőségi változásokat látni, amelyek jobban tükrözik, mennyire értékesek az önkéntesek Európa jövője szempontjából.

1.3.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket arra irányulóan, hogy 2025 az önkéntesek európai éve legyen, ami az alábbiakat jelentené:

—	egyfajta tisztelgés az önkéntesek milliói előtt, akik jelentős társadalmi szerepvállalásukról tettek tanúbizonyságot, különösen az elmúlt hónapokban a világjárvány hatásainak leküzdéséért végzett munkájukkal,

—

az önkéntesség gondolatának további előmozdítása a tagállamok társadalmaiban, több ember ösztönzése önkéntes tevékenységekre, valamint annak bemutatása, hogy olyan inkluzív, egyetemes tevékenységről van szó, amely életkortól és társadalmi hovatartozástól, illetve háttértől függetlenül minden ember előtt egyformán nyitva áll,

—	lehetőség arra, hogy a tagállamok hatóságai megoszthassák egymással az önkéntes tevékenységet támogató jogi és politikai eszközökkel kapcsolatos tapasztalatokat és szakértelmet,

—	az Európai Bizottság ösztönzése arra, hogy bővítse a programok körét, és új, minden korosztály önkénteseit célzó programokat hozzon létre,

—	az Európa és polgárai jövője szempontjából kritikus fontosságú projektek megértésének elősegítése, objektív adatok és tények szolgáltatása, valamint a hamis és torzított információk elleni küzdelem.

1.4.

Az önkéntesek tevékenysége valós gazdasági értékkel bír (sok országban a GDP több mint 2 %-át teszi ki); számos társadalmi területen önkéntesekre van szükség az emberek alapvető szükségleteinek – többek között biztonságának – biztosításához; az önkéntesek döntő szerepet játszanak az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósításában; és az önkéntesek minden társadalmi és korcsoportban jelen vannak. Az EGSZB ezért úgy véli, indokolatlan lenne kizárólag a fiatalokra korlátozni az európai uniós szintű és finanszírozású önkéntes programok támogatását.

1.5.

Egy 2013-ban elfogadott véleményt (1) követően az EGSZB ismételten kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen döntő fontosságú lépéseket olyan részletes szabályok megalkotására irányulóan, amelyek valamennyi tagállamra kiterjedő, összehasonlítható adatgyűjtést tesznek lehetővé az önkéntes tevékenységre vonatkozóan, és hangsúlyozza, hogy megbízható adatok hiányában semmilyen területen nem lehet hatékony szakpolitikát alkotni.

2. Az önkéntesség fogalma

2.1.

Az „önkéntesség” fogalmának nincs hivatalos uniós meghatározása, de általánosságban úgy értelmezik, hogy magában foglal minden olyan formális vagy nem formális önkéntes tevékenységet, amelyet egy személy saját elhatározásából és anyagi haszonszerzés nélkül végez, és amely hozzájárul a közjóhoz.

2.2.

Az önkéntes munkának a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által 2011-ben közzétett, az önkéntes munka méréséről szóló kézikönyve szerinti definíciója az önkéntesség általános értelmezésének felel meg. Itt ugyanis az önkéntes munka „a nem kötelezően és nem fizetség ellenében végzett munkát jelenti, vagyis arra az időre utal, melyet az egyén fizetetlenül szán olyan tevékenységekre, melyeket valamilyen szervezeten keresztül vagy közvetlenül a saját háztartásához nem tartozó személyek érdekében végez” (2). Ez a meghatározás használható a különféle kulturális és jogi rendszerekben végzett nemzetközi összehasonlító kutatásokban a (gyakran közvetett önkéntes munkának nevezett) formális önkéntesség és (az ILO által „közvetlen önkéntes munkaként” (3) emlegetett) informális önkéntesség mérésére. Az EGSZB rámutat, hogy a Munkaügyi Statisztikusok 19. ILO Nemzetközi Konferenciája által 2013 októberében elfogadott, a munka, a foglalkoztatás és a munkaerő kihasználatlanságára vonatkozó statisztikákról szóló állásfoglalásnak (4) köszönhetően (amely új definíciót tartalmaz a munkáról, különbséget téve a fizetett és a nem fizetett munka között, valamint módosítja a munkával kapcsolatos adatok gyűjtését) javulni fog a mérhetőség az önkéntes munka vonatkozásában, amely elkülönül a nem fizetett munka más formáitól, például a saját háztartásban élő személyek gondozásától.

2.3.

Az önkéntességről készült elemzések nagyon gyakran a formális és az informális önkéntesség megkülönböztetésén alapulnak. A formális önkéntességben – amely a szervezeti keretek között végzett tevékenységeket foglalja magában – az emberek szervezett (strukturált) szervezeteken, például nem kormányzati szervezeteken, klubokon vagy közintézményeken keresztül vesznek részt. Az informális önkéntesség az egyének által a saját háztartásukon vagy közeli családjukon kívül álló, más embereknek nyújtott, de nem hivatalos szervezet keretében végzett, nem fizetett segítséget jelent. Az EGSZB sajnálja, hogy egyes európai uniós tagállamokban gyakran sem a segítségüket felajánló személyek, sem a tevékenységeik kedvezményezettjei, sem pedig az önkéntességre vonatkozó jogi keretek nem ismerik el önkéntes tevékenységként az informális önkéntességet. Ez az egyik oka annak, hogy jelenleg alábecsülik az önkéntesek szerepét.

2.4.

Az önkéntes munkára sor kerülhet alkalmi jelleggel, egy esemény vagy katasztrófa kivédése kapcsán, például egy tűzvész vagy árvíz után. Az önkéntesség folyamatosabb elkötelezettséget is jelenthet. Érinthet „emberekkel kapcsolatos” ágazatokat, például a szociális szolgáltatások, az egészségügy, az oktatás, a sport stb. területén, de környezetvédelmi és infrastrukturális projekteket is, mint például a természeti erőforrások védelme és helyreállítása vagy a közkertek fenntartása. Ilyen kontextusokban alkalmi jellegű önkéntesség is előfordulhat, de ezeket az ágazatokat inkább rendszeresen dolgozó önkéntesek támogatják.

2.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az európai önkéntesség jogi kereteinek támogatniuk kell a minőségi önkéntességet, és nem szabad szükségtelen akadályokat gördíteniük az önkéntesség elé. Mindenképpen meg kell felelni az olyan követelményeknek, mint az önkéntes biztosítás, az önkéntes megállapodások megléte és a bűnügyi nyilvántartás ellenőrzése, szem előtt tartva a minőség és a hozzáférés irányadó elveit.

2.6.

Az EGSZB 2013-as véleményében rámutatott, hogy „[a]z önkéntességről jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet elvégezni az Európai Bizottság, az Európai Parlament, a Tanács és az EGSZB dokumentumaiban kért elemzéseket. Egyelőre nincs lehetőség arra, hogy megbízhatóan nyomon kövessük az önkéntesség gazdasági jelentőségét, vagy hozzájárulását az uniós szintű politikákhoz. Nem lehet megállapítani, hogy az emberek összességében mennyi időt szánnak önkéntes munkára és ennek mi a pénzbeli értéke, így az sem becsülhető meg, hogy az általános gazdasági mutatók, például a nemzeti foglalkoztatottság (az adott nemzetgazdaságban dolgozó emberek száma) vagy a GDP szempontjából mekkora részt képvisel az önkéntesség.” Az EGSZB előkészítő munkát is szorgalmazott, amely az elképzelések szerint az ILO keretjavaslata alapján az EU-ban végzett kutatásra vonatkozó részletes szabályok kidolgozásához vezetne. Az EGSZB sajnálja, hogy azóta sem történt előrelépés az európai önkéntesség értékének mérésére szolgáló közös rendszer létrehozása terén. Az EGSZB ezért ismételten kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen határozott lépéseket az EGSZB-ajánlások végrehajtására irányulóan, hangsúlyozva, hogy megbízható adatok nélkül semmilyen területen nem lehet hatékony politikát folytatni.

2.6.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy komoly előnyökkel járna az olyan hatékonyabb adatgyűjtés, amely túlmutat a GDP-n és a gazdasági értéken, és ennek jegyében figyelembe venné például azt, hogy az önkéntesek mennyi időt szentelnek az ilyen tevékenységnek, milyen korúak, neműek, mik a tevékenységi területeik és milyen hozzáadott értéket jelentenek a társadalom számára. Figyelembe lehetne tehát venni például az egészséggel és a jóléttel, az életminőséggel és a társadalmi kohézióval kapcsolatos mutatókat.

2.6.2.

Csupán néhány nemzeti statisztikai intézet kezdeményezett és végzett kutatást az önkéntes munkáról az ILO módszertana alapján, és Lengyelország az egyetlen olyan ország, amelynek nemzeti statisztikai intézete kétszer is – 2011-ben és 2016-ban – végzett már ilyen kutatást, illetve tervez még egyet 2022 elejére. A 2011-es tanulmány (5) az önkéntes munka értékét a GDP mintegy 2,8 %-ára, a 2016-os tanulmány (6) pedig a GDP mintegy 1,2 %-ára becsülte. Ez a jelentős eltérés a módszertan bizonyos változásaiból eredt. Ezek egyike az volt, hogy míg 2011-ben a kérdések kitértek a válaszadó által egy másik háztartásban élő családtagok javára végzett önkéntes tevékenységre is, 2016-ban ezt a tevékenységet nem vették figyelembe. A másik az volt, hogy a 2011. évi kérdések a 2010-es év egészére vonatkoztak, míg 2016-ban csak az első negyedévben, a felmérést közvetlenül megelőző négyhetes időszakban vállalt önkéntességet vették figyelembe. Ez a példa világosan mutatja, hogy az Eurostat által kezdeményezett uniós szintű közös módszertan kidolgozása nélkül lehetetlen lenne összehasonlítható adatokhoz jutni.

2.7.

Az önkéntesség – a szolidaritás egyik leglátványosabb megnyilvánulásaként – az egyének, a közösségek, a környezet, a gazdaság és a társadalom egésze számára értéket képvisel. Elősegíti és megkönnyíti a társadalmi befogadást, társadalmi tőkét épít, és átalakító hatást gyakorol a társadalomra. Egy elkötelezett önkéntesekkel bíró, virágzó civil társadalom kialakítása kreatív és innovatív megoldásokat kínálhat a közös kihívásokra. Az önkéntesség hozzájárul a gazdasági növekedéshez, és mint ilyen, mind a gazdasági, mind a társadalmi tőke tekintetében konkrét és célzott mérésre érdemes. Emellett egyre nagyobb szerepet játszik a környezetvédelemben, és számos önkéntes számára kulcsfontosságú tanulási forrást is jelent. Ezt szem előtt tartva a közpolitikáknak – bár közvetlenül az önkéntesek támogatására irányulnak – tükrözniük kell azt is, hogy az önkéntességet támogató infrastruktúrára is szükség van, elegendő és megfelelő finanszírozást biztosítva a támogatási intézkedésekhez, például a képzési és biztosítási költségekhez.

3. Európai uniós szintű önkéntes tevékenységek

3.1.

Az EGSZB sajnálja, hogy az önkéntesség európai évének (2011) vége óta az önkéntesség fokozatosan lekerül az európai napirendről. A hivatalos dokumentumokban csak szórványosan – az uniós segítségnyújtási önkéntesek programja és az Európai Szolidaritási Testület létrehozása során, valamint az „Európa a polgárokért” program kiemelt témájaként – jelent meg.

3.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az önkéntességgel kapcsolatban csak korlátozott kutatást végeztek a tagállamokban. Azok az önkéntesség különböző aspektusaival foglalkoztak (ideértve például az önkéntes munkában való részvétel szintjét, a résztvevők demográfiai profilját és indíttatását). Ezek a kutatások nem használhatók arra, hogy az EU egészére kiterjedő elemzés készüljön belőlük, mivel nem egységesek a módszertani megközelítéseik, így még az önkéntesség meghatározásának köre is eltér, és a kutatási dátumok is különbözőek. A GHK tanácsadó cég által az Európai Bizottság felkérésére 2010-ben készített jelentés (7) – noha az adatok összehasonlíthatósága tekintetében korlátozott – továbbra is a legfrissebb rendelkezésre álló, átfogó és értékelhető adatforrásnak számít.

3.2.1.

A GHK-jelentés szerint a 15 év feletti uniós polgárok 22–23 %-a vesz részt önkéntes tevékenységben, és azt olyan tevékenységként határozzák meg, amelyet egy személy szabad akaratából, főként nem kormányzati szervezeten belül, nonprofit cél érdekében végez.

3.2.2.

A jelentés ugyanakkor rámutatott, hogy a módszertani különbségek miatt az eredmények között gyakran akár 30–40 százalékpontos eltérés is lehet.

3.3.

Az Eurostat jövedelmekről és életkörülményekről szóló éves felmérését 2015-ben kiegészítő, a társadalmi részvételre és a kulturális eseményeken való részvételre, valamint az anyagi deprivációra vonatkozó 2015. évi ad hoc modul (8) tartalmazott néhány kérdést az önkéntes tevékenységekre vonatkozóan. Az említett felmérésből származó adatok alapján készült becslések szerint az uniós polgárok mintegy 18,9 %-a vett részt formális önkéntes tevékenységben és mintegy 22,5 %-a informális önkéntes tevékenységben, ami a GHK-jelentésben bemutatottakhoz hasonló szintű uniós polgári részvétel.

3.4.

A 2015 áprilisában közzétett „Európai ifjúság” című Eurobarométer gyorsfelmérés (9) a 15–30 év közötti fiatal uniós polgárok aktivitásáról rendelkezésre álló, legfrissebb adatokat tartalmazza. Az EGSZB megjegyzi, hogy az ebben a tanulmányban a fiatalokra vonatkozó adatok és az összes felnőtt uniós polgárra vonatkozó, más tanulmányokból származó adatok közötti hasonlóságok egyértelműen azt mutatják, hogy minden korosztály egyforma mértékben részt vesz az önkéntességben.

3.4.1.

Az európai ifjúsági felmérés szerint az EU-ban a fiatalok 25 %-a vett részt szervezett önkéntes tevékenységben az elmúlt 12 hónapban, de ez az arány jelentősen eltér az egyes országok között (10 % és 42 % között mozog).

3.4.2.

Ugyanez a kérdőív azt is megállapítja, hogy „a fiatalok által végzett önkéntes tevékenységek két fő területre összpontosulnak: jótékonysági, humanitárius és fejlesztési segítségnyújtás (44 %), valamint oktatás, képzés és sport (40 %).” Ezek egyúttal a fiatalok által leggyakrabban végzett önkéntes tevékenységeket is jelentik a tagállamok mindegyikében.

3.4.3.

A válaszadók 93 %-a nyilatkozta, hogy még soha nem dolgozott önkéntesként külföldön.

3.4.4.

Az új Európai Szolidaritási Testületnek, amely immár kiterjed a humanitárius segítségnyújtási helyzetekben vállalt önkéntes munkára is (amelyet korábban az EU Segítségnyújtási Önkéntesszolgálata fedett le), kellően erősnek és széles illetékességi körrel rendelkezőnek kell lennie ahhoz, hogy növelje a fiatalok körében az önkéntes tevékenységet, különösen más országokban, a programon belül és azon kívül is. Biztosítani kell az e cél eléréséhez szükséges forrásokat. Meg kell vizsgálni azt a lehetőséget is, hogy a programot kiterjesszék a 30 év felettiek önkéntes szerepvállalásának támogatására is, vagy pedig további uniós forrásokat kell biztosítani egy párhuzamos program kidolgozásához, életkori korlátozás nélkül.

3.5.

2021 januárjában az Európai Bizottság közzétette az idősödésről szóló zöld könyvét, amely kiemelte, hogy az idősek nagy száma továbbra is aktív és értékes hozzájárulást tesz a társadalomhoz és a gazdasághoz: a 65–74 évesek 20 %-a vesz részt formális önkéntes munkában, és – amennyire egészségi állapotuk engedi – a 75 év felettiek is szerepet vállalnak.

3.6.

2020 szeptemberében az Európai Unió Tanácsa közzétette végleges következtetéseit „az időskorúak emberi jogairól, részvételéről és jóllétéről a digitalizáció korában” (10), amelyben többek között arra kérte az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg egy, az „aktív évek utáni részvétel és önkéntesség” témakörével foglalkozó digitális platform létrehozását.

3.6.1.

Egy ilyen platform tájékoztathatná az időseket a saját országuktól eltérő országokban kínálkozó önkéntességi lehetőségekről. Emellett arról is tájékoztatást nyújthatna a helyi közigazgatási szervek és egyéb szereplők számára, hogy hogyan vonják be az időseket az önkéntességbe, valamint útmutatással és információval szolgálna mindazoknak, akik Európa-szerte szeretnének az idősek számára megfelelő önkéntes lehetőségeket találni.

3.6.2.

Az EGSZB határozottan támogatja egy ilyen platform létrehozását, amely a meglévő platformok integrálásával biztosítaná a párhuzamos munka elkerülését, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az idősek önkéntes tevékenysége mind a tevékenységük által támogatottak, mind maguk az önkéntesek számára fontos szerepet játszik, hiszen lehetővé teszi számukra, hogy a foglalkoztatás keretein kívül is aktívak maradjanak, illetve nagyon kedvezően hat mentális egészségükre és fizikai állapotukra.

3.6.3.

Az EGSZB rámutat, hogy a fiatalokra irányuló Európai Szolidaritási Testületnek és az idősebb önkéntesek támogatására javasolt platformnak egy olyan átfogóbb és több területet érintő, európai önkéntességi politika alapját kell képeznie, amely minden korosztályban elősegíti a szolidaritást és a felelősségvállalást azok között és azok számára, akik a szolidaritás és az európai értékek jegyében, szabadon tesznek Európa jövőjéért.

3.6.4.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy ez a platform fokozatosan vonja be az önkéntesek szélesebb korcsoportjait, és történjenek fokozott erőfeszítések a határokon átnyúló önkéntesség előtt álló akadályok mérséklésére irányulóan, ideértve például az állami ellátásokhoz és támogatási rendszerekhez való jogok és a tartózkodási jogok elvesztését, valamint a kapcsolódó, például a mobiltelefon- és internethozzáférésre vonatkozó szerződésekről szóló rendelkezéseket.

3.7.

Európa-szerte számos önkéntes vesz részt olyan tevékenységekben, amelyek összhangban vannak az Európai Bizottság régóta fennálló uniós projektjeivel (Európa jövője szempontjából döntő fontosságú projektekkel, például a védőoltásokkal, a digitalizációval, az éghajlatváltozással, a pénzügyi reformokkal, a nukleáris vitákkal, a munkaügyi reformokkal stb. kapcsolatban). Mivel a polgároknak tényszerű és elfogulatlan képet kell kapniuk az uniós intézmények kulcsfontosságú javaslatairól, mielőtt támogatni tudnák azokat, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy aktívan támogassa az önkéntesek által végzett tevékenységeket, amelyek segíthetnek megnyerni a polgárok támogatását a kulcsfontosságú uniós projekteknek, többek között a hamis és torzított információk kockázatának csökkentése révén.

3.8.

Az átalányfinanszírozással és az egyösszegű kifizetésekkel finanszírozott projektek elterjedésével lehetővé kellene válnia, hogy az önkéntesek hozzájárulását az uniós támogatások társfinanszírozásaként ismerjék el. Ez azonban a gyakorlatban nem működik jól, mivel az önkéntesek időráfordítása általában nem szerepeltethető a szervezeti elszámolásokban. Ezenkívül számos, uniós támogatásokat kezelő ügynökség megköveteli, hogy a kifizetési bizonylatokat az átalány- és egyösszegű kifizetések teljes összegéről nyújtsák be, ami ellentétes a finanszírozási megközelítés mint számítási módszer szándékával és szellemével. Az EGSZB ismételten hangot ad a 2006-ban (11) és 2013-ban (12) elfogadott véleményeiben megfogalmazott kéréseinek, és sajnálja, hogy azok teljeskörű végrehajtására még mindig nem került sor. Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európa Tanács finanszírozási programjai valóban rendelkeznek egy olyan mechanizmussal, amely lehetővé teszi az önkéntes tevékenységgel töltött idő beszámítását a támogatások társfinanszírozására.

3.9.

Az EGSZB határozottan támogatja az Európai Önkéntesközpont által az önkéntesség 2011-es európai évének hagyatékaként 2013-ban indított Európai Önkéntesség Fővárosa versenyt (13), amely a helyi önkéntességi politikákat és gyakorlatokat európai kontextussal, valamint európai értékekkel és politikai keretekkel kapcsolja össze. Az EGSZB kéri, hogy valamennyi uniós intézmény ösztönözze és támogassa a kezdeményezést, de a szubnacionális szint is kapjon külön hangsúlyt, hogy ezáltal a polgárok közelebb kerülhessenek az uniós döntéshozókhoz, továbbá hogy ezzel is jelezni lehessen a szolidaritáson alapuló tevékenységek és az Európa jövőjéhez hozzájáruló aktív polgárok uniós szintű támogatását. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy aktívan támogassa a helyi szintű önkéntes tevékenységeket támogató közpolitikák bevált gyakorlatainak terjesztését, különösen az európai önkéntesség fővárosa pályázatra jelentkező és nyertes települések példáinak felhasználásával.

4. Az önkéntes tevékenységben mutatkozó tendenciák

4.1.

Az EGSZB rámutat, hogy a most zajló demográfiai változások hatással lesznek az önkéntesek tevékenységére az elkövetkező években.

4.1.1.

Európában öregszik a népesség, és csökken a születések száma. Ez azt jelenti, hogy nagyobb számban és hosszabb ideig állnak rendelkezésre képzett önkéntesek, de egyúttal több idős ember szorul önkéntesek támogatására, mivel egyre tovább élünk. A csökkenő születési arányszámok miatt azonban nem biztos, hogy lesznek fiatalabb önkéntesek, és több, felnőtt és idősebb önkénteseket tömörítő projektre lesz igény.

4.1.2.

Európa népessége egyre sokszínűbb és egyre gyorsabban változik, és egyre nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség a társadalmi befogadás biztosításához. A tagállamok nem képesek mindezt az államháztartásból finanszírozni, és még ha rendelkeznének is a forrásokkal, ennél a kérdésnél nem csak a pénzről van szó. A valódi befogadáshoz emberibb és szolidárisabb megközelítésre van szükség. Ehhez olyan önkéntesek kellenek, akik az egymás iránti szolidaritástól vezérelve cselekednek. Több erőfeszítés kell az elmagányosodás elleni küzdelemhez és szociális szolgáltatások nyújtásához egy olyan korban, amikor a családok egyre inkább szétszóródnak az országok és a kontinens különböző pontjain. Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós, tagállami és helyi szintű közigazgatási szerveknek fel kell készülniük erre, és a folyamatnak az önkéntes tevékenységek kiterjesztéséhez szükséges kedvező feltételek megteremtésére is ki kell terjednie.

4.1.3.

A tagállamokban kevesebb adót szednek be, csökkennek az állami költségvetések, a szolgáltatások iránti igény viszont ezzel egyidejűleg megnövekedett. A növekvő egyenlőtlenség és szegénység miatt fokozódnak a szükségletek a lakosság körében, ám ennek ellentmondva csökken a civil társadalmi szervezetek finanszírozása, pedig azok – az önkéntesek támogatásával – sokat tehetnének az egyes polgárok és családok helyzetének javításáért. Az EGSZB szerint jobb egyensúlyt kell teremteni.

4.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az életmódban és a társadalmi elismeréssel járó tevékenységtípusokban bekövetkező folyamatos változások, illetve a fiatalabb generációk számára szakmailag hasznos új készségek elsajátításának igénye azt eredményezheti, hogy a polgárok önkéntesség iránti érdeklődése nem felel meg az önkéntes lehetőségek valós kínálatának, és ezért az önkéntesség szintje a nagy „kereslet és kínálat” ellenére is csökkenhet. Ezt a jelenséget folyamatosan nyomon kell követni, hogy a közpolitikák kiigazítása kellő időben megtörténhessen.

4.3.

Széles körben elmozdulás látható a hagyományos, rendszeres, hosszú távú, tervezett és hosszabb távú kötelezettségvállalásokon alapuló önkéntességtől az alkalmi jellegű önkéntesség felé. Sok olyan önkéntes van, aki kész akár egy egyszeri esemény erejéig alkalmi tevékenységet vállalni, ám a hosszú távú személyes elkötelezettség vállalásától elzárkózik. Ez a tendencia tükröződik az ún. „önkéntességi turizmus” térnyerésében is, amikor az emberek valamilyen önkéntes tevékenység céljából utaznak valahova, vagy nyaralásuk során vállalnak önkéntes munkát. Figyelni kell arra, hogy az ilyen fajta önkéntesség valódi társadalmi szükségletek kielégítésére irányuljon. Amennyiben az önkéntesség nagyobb kárt okoz, mint amennyi haszonnal jár, például gyermekgondozási vagy más kiszolgáltatott személyek megsegítését célzó intézményi környezetben (például árvaházakban), akkor meg kell tiltani az ilyen tevékenységet.

4.4.

Egy másik, az utóbbi években megfigyelhető tendencia az olyan közvetítők megjelenése, mint a jólléti vagy oktatási intézmények, az egyházi szervezetek, a családi önkéntesség szervezői, a helyi önkéntes központok vagy a munkavállalói (vállalati) önkéntesség. Ezek a szervek segítenek az önkénteseknek helyszínt találni a tevékenységükhöz, megkeresve azokat a szervezeteket, amelyek közvetlenül elhelyezik az önkénteseket. Ez segítséget nyújt azoknak, akik az önkéntes tevékenységük megkezdéséhez keresnek lehetőséget. Ugyanakkor fennáll annak a veszélye, hogy e közvetítők tevékenységei hátrányosan hathatnak az önkéntesség társadalmi megítélésére – különösen ha például a tevékenységük kereskedelmi jellegűvé válik.

4.5.

Az online kapacitás és a közösségi média fejlődése az ad hoc önkéntes munkákra való szerveződést is megkönnyíti az emberek számára. Az emberek ugyanis könnyebben és gyorsabban kezdhetnek bármilyen önkéntes tevékenységbe azáltal, hogy az online platformok összekapcsolják egymással a keresletet és a kínálatot. Az új technológiák gyors fejlődésének köszönhetően az önkéntesség új formái terjednek el; ilyen például az online önkéntesség, amely nem függ konkrét időponttól és helyszíntől, és amely minden olyan helyen elvégezhető, ahol az önkéntes online hozzáféréssel és internetcsatlakozást lehetővé tevő eszközzel rendelkezik.

4.5.1.

Az EGSZB azonban felhívja a figyelmet, hogy ügyelni kell arra, hogy az online hozzáféréssel nem rendelkezőket se zárjuk ki az önkéntességből.

4.5.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tagállamok önkéntességre vonatkozó jogi kereteinek lépést kell tartaniuk ezzel a változással, és biztosítaniuk kell – például az adatvédelem tekintetében –, hogy a kiszolgáltatott személyek továbbra is védelmet élvezzenek, és az önkéntesek megfelelő képzésben részesüljenek, még akkor is, ha informális és ad hoc módon végzik önkéntes tevékenységüket. A politikai döntéshozóknak nem szabad azt gondolniuk, hogy amikor az emberek számára adott az online önszerveződés lehetősége, akkor ne lenne szükség finanszírozást biztosítani az önkéntességet támogató és infrastrukturális szervezetek számára.

4.6.

Az EGSZB úgy látja, hogy a munkavállalói önkéntesség keretében több ágazatközi együttműködésre lenne szükség a szociális partnerek között. A legnagyobb hatás elérése érdekében a munkáltatóknak és a munkavállalóknak ahelyett, hogy közvetlenül maguk próbálnának önkéntes programokat megvalósítani, inkább olyan civil társadalmi szervezetekkel kellene együttműködniük, amelyek szakértői az általuk támogatni kívánt területnek és/vagy ügynek.

4.7.

Az EGSZB elismeri, hogy az „önkéntességi turizmus” növekvő iparág Európában, amelyet az önkéntesség, a potenciális önkéntesek és a helyi közösségek integritásának védelme érdekében szabályozni kell.

4.8.

Az Eurobarométer felmérésében (14) részt vevő fiatalok 54 %-a mondta azt, hogy önkéntes tevékenységei során semmilyen költsége nem merült fel, míg 28 %-uk jelezte, hogy felmerültek költségei, de semmilyen pénzügyi hozzájárulást nem kapott, 16 %-uk pedig azt, hogy felmerültek költségei és kapott is hozzájárulást ezekhez a költségekhez. A kedvezményezetteknek, illetve az önkéntes tevékenységek koordinátorainak figyelembe kell venniük ezeket az adatokat, hogy a költségek ne váljanak olyan tényezővé, amely korlátozza a fiatalok részvételét. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az önkéntesek számára még a kisebb költségeket is meg kell téríteni, a tagállamok nemzeti és helyi hatóságaitól pedig azt várja, hogy ezt a megközelítést anélkül érvényesítsék és támogassák, hogy az az önkéntesek vagy az érintett szervezetek számára kedvezőtlen adóvonzatokkal járna.

4.9.

Európa-szerte eltérések mutatkoznak a jogi keretek, valamint az önkéntesekre és kedvezményezettjeikre vonatkozó jogi és biztonsági követelmények terén. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy mindenki biztonsága és haszna érdekében lépéseket kell tenni a rendszer észszerűbbé tételére irányulóan. Minden ország biztosítási piacán elérhetővé kell tenni az önkéntesek felelősségbiztosítását, és a költségek fedezésére kormányzati és/vagy alapítványi támogatást kellene biztosítani. Minden tagállamban kötelezővé kellene tenni az erkölcsi bizonyítványt a gyermekekkel vagy kiszolgáltatott személyekkel önkéntes munkát végző személyek számára, és azt a potenciális önkéntesek számára könnyen és olcsón hozzáférhetővé kellene tenni. Az EGSZB minden tagállamtól ezeknek a megoldásoknak az alkalmazását kéri, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy támogassa a legjobb gyakorlatokat ezen a területen. Ezek a tevékenységek a határokon átnyúló önkéntességet is elő fogják mozdítani.

4.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy minél fiatalabb korban ismerhetik meg az emberek az önkéntességet, annál valószínűbb, hogy társadalmilag elkötelezett felnőttekké válnak, akik kiveszik a részüket Európa jövőjének jobbá tételéből. Ösztönözni kellene az olyan kezdeményezéseket, mint az iskolai szolgálati tanulási programok és a családi önkéntesség. Szükség esetén ki kell igazítani a jogi kereteket oly módon, hogy a fiatalabbak és a gyermekek számára is lehetővé tegyék az önkéntes munkát. Az ifjúsági szervezetek nagyon fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban, ezért megfelelő és elégséges támogatást kell kapniuk a hatóságoktól.

5. Az önkéntesek szerepe a közösségben

5.1.

Az önkéntesek kétségkívül jelentős gazdasági, környezeti és társadalmi értéket teremtenek. A nonprofit szervezetekben az önkéntesek gyakran nélkülözhetetlenek a feladatok hatékony ellátásához, mivel e szervezetek egyik legfontosabb erőforrását jelentik. A külvilág gyakran e szervezetek tevékenységének szimbólumaként tekint rájuk. Sokan vannak, főként a fiatalok körében, akik különleges dologként tekintenek az önkéntességre. Gyakran ez az első olyan tevékenység, amelynek során képessé válnak arra, hogy valódi társadalmi szükségletekre reagáljanak, és gyorsan láthatják az elkötelezett állampolgárként végrehajtott tetteik hatását, ami jelentősen csökkenti a társadalmi kirekesztés kockázatát.

5.2.

Sok esetben láthatjuk, hogy jogilag egyre nehezebbé válik a polgárok számára, hogy közös ügyek köré szerveződjenek, és önkéntesként szolgálják a társadalmat anélkül, hogy személyes haszonra törekednének. Biztosítani kellene az egyesülési jogokat, valamint a civil társadalmi szervezetek állami finanszírozását és támogatását. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek állami finanszírozása nemcsak a működésükhöz és a társadalomban betöltött szerepükhöz járul hozzá nagymértékben, hanem a függetlenségük megőrzéséhez és ahhoz is, hogy képesek legyenek olyan belső demokratikus folyamatokat biztosítani, amelyek lehetővé teszik, hogy tagjaik kívánságait külső beavatkozás nélkül ismerjék el és képviseljék.

5.2.1.

A jól működő civil társadalom az egészséges demokrácia jele, és nagyban hozzájárul az életminőséghez, a békéhez és a stabilitáshoz. A részvételi demokrácia nem jelent fenyegetést a képviseleti demokráciára, hanem kiegészíti azt.

5.2.2.

Az önkéntesek tevékenységét koordináló szervezetek estében a közfinanszírozás sokkal nagyobb előnyöket hozhat a társadalom számára: olyan előnyöket, amelyek – egy sajátos tőkeáttételi mechanizmus révén – valódi gazdasági értékkel bírnak.

5.3.

Az európai emberek egyre inkább hajlamosak inkább olyan rövid távú önkéntes tevékenységekre vállalkozni – például önkéntes munkát vállalni egy fesztiválon vagy koncerten –, amelyek gyakran egyértelmű személyes haszonnal járnak ahelyett, hogy egy beazonosított társadalmi szükséglet kezelésére hosszú távú elkötelezettséget vállalnának. Az EGSZB azt szeretné, ha a politikai döntéshozók többet tennének annak érdekében, hogy az önkéntesség mint társadalmi tőke hozzáadott értékét népszerűsítsék, és az ne csupán személyes lehetőségként vagy a humánerőforrás-költségek megtakarításának mechanizmusaként jelenjen meg. A közigazgatási szerveknek segíteniük kell az önkénteseket és a tevékenységüket támogató szervezeteket abban, hogy jobban megmutathassák értékeiket és hatásukat, hogy vonzók maradhassanak az önkéntesek számára, hiszen a polgárok egyre több lehetőség közül választhatnak a szabadidejük felhasználása terén.

5.4.

A Covid19-világjárvány idején – mind a közintézmények vagy szervezetek által koordinált strukturált tevékenységek, mind a spontán, segítő szándék által vezérelt, egyéni ad hoc tevékenységek esetében – számos politikai döntéshozó és átlagpolgár láthatta az önkéntességben rejlő különleges lehetőségeket és annak valós hatását. Az EGSZB tisztelettel adózott annak a több százezer önkéntesnek Európa-szerte, akik 2020-ban a világjárvány miatt rászoruló embereket segítették, és ennek jegyében olyan szervezeteknek és magánszemélyeknek ítélte oda a civil szolidaritási díját (15), amelyek a Covid19-világjárvány hatásaihoz kapcsolódó önkéntes tevékenységet végeznek.

5.5.

A kevésbé rendszeres munkaidőben dolgozók és a kevésbé stabil munkával rendelkezők nehezebben tudnak hosszú távú kötelezettséget vállalni az önkéntesség mellett. Azok a bolti dolgozók például, akiket csak 24 órával előre értesítenek arról, hogy éppen dolgozniuk kell, rendkívül nehezen tudnak önkéntes munkát vállalni. Ugyanez vonatkozik például számos ügyeletben dolgozó munkavállalóra is. Az EGSZB rámutat arra, hogy az önkéntes szervezeteket szakértelemmel, többek között bevált gyakorlatokkal kell támogatni, hogy kiépíthessék azt a többletkapacitást, amely a potenciális önkéntesek változó kínálatának menedzseléséhez és az új önkénteskoordinálási módszerek kialakításához szükséges.

5.6.

Az orvosi javallatra végzett önkéntes tevékenység/szociális tevékenységekben való részvétel (úgynevezett „szociális gyógyszerfelírás”„social prescribing” (16)) egy olyan eszköz, amely – a gyógyszerek felírása nélkül vagy a gyógyszerek felírása mellett – a rossz egészségi állapot orvoslására szolgál. Az önkéntesség egyre hatékonyabb és elterjedtebb részét képezi a „szociális gyógyszerfelírási” rendszereknek. Kutatások bizonyítják, hogy az önkéntesség pozitív hatással van a mentális egészségre, és hogy előnyös az orvosi javallatra végzett önkéntes tevékenységekben való részvétel. Az EGSZB úgy véli, hogy a Covid19-világjárványból való kilábalás részeként Európában szélesebb körben kellene alkalmazni az önkéntességet orvosi terápiás gyakorlatként, és gondosan nyomon kellene követni annak hatását. Biztosítani kell, hogy a szociális tevékenységekben való terápiás részvétel keretében önkéntes gyakorlatot kínáló szervezetek tiszteletben tartsák az etikai elveket és a nagy hatású, szükségletorientált, hozzáadott értéket teremtő, önkéntes alapú tevékenységekre vonatkozó minőségi iránymutatásokat.

5.7.

Figyelembe véve az önkéntesség európai évének (2011) pozitív hatásait, az önkéntesség fejlesztéséhez szükséges jogi és társadalmi keret megteremtésének fokozott igényét, valamint az önkéntesek és a potenciális önkéntesek magatartásában bekövetkezett jelentős változásokat, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket arra irányulóan, hogy 2025-öt az önkéntesek európai évévé nyilvánítsák.

5.7.1.

Az önkéntesek európai éve méltó tisztelgés lenne az önkénteseknek a Covid19-válság idején tett erőfeszítései és az általuk kifejtett hatás előtt, és rámutatna, mennyire nagy hatással bírnak és mennyire fontos szerepet töltenek be a szolidaritáson, tiszteleten, egyenlőségen és közös értékeken alapuló Európa helyreállításában és jövőjében.

5.7.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság által koordinált intézkedéscsomag – figyelembe véve az EGSZB javaslatait – lendületet adna a tagállamoknak az önkéntes tevékenységek átfogó támogatásához, és hogy az önkéntesek által végzett tevékenységek kérdése nem alkalmi, hanem állandó eleme lesz az európai politikának.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) ECO/343 – Statisztikai eszközök az önkéntesség mérésére (HL C 170., 2014.6.5., 11. o.).

(2) https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---dgreports/---stat/documents/publication/wcms_162119.pdf

(3) Indicator Description: Volunteer Work. ILO.

(4) ILO International Conference of Labour Statisticians Resolution.

(5) Lengyelországi statisztikák – Önkéntesség, 2011.

(6) Lengyelországi statisztikák – Önkéntesség, 2016.

(7) Volunteering in the European Union [Önkéntesség az Európai Unióban], a GHK jelentése, 2010.

(8) Az EU-SILC társadalmi részvételre és kulturális eseményeken való részvételre, valamint az anyagi deprivációra vonatkozó 2015. évi modulja.

(9) 408.sz. Eurobarométer gyorsfelmérés – Európai ifjúság.

(10) A Tanács következtetései, 2020. október 9..

(11) SOC/243 – Az önkéntes tevékenység: szerepe az európai társadalomban és kihatásai (HL C 325., 2006.12.30., 46. o.).

(12) ECO/343 – Statisztikai eszközök az önkéntesség mérésére (HL C 170., 2014.6.5., 11. o.).

(13) Európai Önkéntes Fővárosa.

(14) 408.sz. Eurobarométer gyorsfelmérés – Európai ifjúság.

(15) Az EGSZB civil szolidaritási díja.

(16) The Healing Power of Social Prescribing and Policy Statement on Volunteering & Social Prescribing – CEV 2019.

2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/27

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan garantálható a tisztességes munka a fiatalok számára, és hogyan biztosítható a NEET-fiatalok bevonása a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek megfelelő kidolgozása révén?

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 152/05)

Előadó:

Nicoletta MERLO

Közgyűlési határozat:	2021.3.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.24.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	152/13/48

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket, hiszen ezek a változás, valamint a fenntartható növekedésbe és a színvonalas munkahelyek létrehozására irányuló beruházások ösztönzésére szolgáló példátlan lehetőségek, amelyeket inkluzív kormányzás révén ki kell használni. Ehhez párbeszédre, nyitottságra és átláthatóságra van szükség.

1.2.

Az EGSZB sajnálattal veszi tudomásul, hogy egyes tagállamokban a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek kidolgozása során nem folytattak érdemi és célzott konzultációt a szociális partnerekkel és az érdekelt felekkel. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vezessen be olyan intézkedéseket, amelyek garantálják a szociális partnerek, a szervezett civil társadalom és az ifjúsági szervezetek strukturált és érdemi bevonását a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásába és nyomon követésébe. A szociális párbeszéd nemzeti szintű védelme és megerősítése kulcsfontosságú annak biztosítása érdekében, hogy a közpénzeket megfelelően, az inkluzív helyreállításra fordítsák.

1.3.

Az EGSZB javasolja, hogy értékeljék és rendszerezzék a nemzeti szinten bevált módszerek gyűjtését. A szociális partnerekkel és ifjúsági szervezetekkel – erre szakosodott bizottságokon és szociális párbeszéden keresztül – folytatott konzultáció ugyanis kiváló eredményeket hozott nemzeti szinten az ifjúságpolitikák terén, illetve a fiatalok számára minőségi munkahelyeket és karrierlehetőségeket teremtő intézkedések tekintetében.

1.4.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy már a korai iskolai oktatás keretében biztosítsanak színvonalas és inkluzív útmutatást és tanácsadást minden fiatal, de különösen a fogyatékossággal élő fiatalok számára annak érdekében, hogy több információhoz jussanak a továbbtanulási, majd a munkaerőpiac zöld és digitális átállásával összefüggésben rendelkezésükre álló karrierlehetőségekről.

1.5.

Az EGSZB üdvözli a szakképzés mint az innovációs gyakorlatok, a STEM-készségek, az egész életen át tartó tanulás és a hatékony munkaerő-közvetítés motorja szerepének és profiljának előmozdítására és népszerűsítésére irányuló intézkedéseket, mivel ezek kulcsfontosságúak a meglévő készséghiány áthidalásához. Fontos továbbá a készségek értékelésének fejlesztése, hogy előzetesen proaktívan azonosítani lehessen azokat a készségeket, amelyekre a jövőbeli munkaerőpiacokon szükség lesz. Megfelelő intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy a szakképzés a fogyatékossággal élők számára is hozzáférhető legyen. Ezen intézkedéseknek az egyéni képességek elismerésén kell alapulniuk, és lehetővé kell tenniük valamennyi polgár számára, hogy megszerezzék a személyes fejlődésük szempontjából hasznos szakmai készségeket, ugyanakkor a szakképesítést igénylő betöltetlen munkakörök kapcsán ki kell elégíteniük a vállalatok sajátos igényeit is.

1.6.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy vezessenek be személyre szabott támogatást a célcsoportok, különösen a NEET-fiatalok számára. E támogatásnak lehetővé kell tennie, hogy holisztikusan kezeljék a munkaerőpiaci integrációhoz kapcsolódó összes kérdést – például a lakhatást, a közlekedést és az egészségügyet.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy célzott beruházások és szükség esetén reformok révén mindenképpen garantálni kell, hogy az aktív munkaerőpiaci intézkedések kulcsszereplőinek számító állami foglalkoztatási szolgálatok hatékonyak és megfelelőek legyenek, hogy így mindenkit – különösen a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévő és a munkaerőpiacoktól legtávolabb került személyeket – támogatni lehessen álláskeresése vagy esetleges pályamódosítása során.

1.8.

Az EGSZB sajnálja, hogy nem sikerült maradéktalanul kiaknázni a növekvő ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem legfontosabb szakpolitikai eszközének számító ifjúsági garanciában rejlő lehetőségeket. Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy fokozzák a megerősített ifjúsági garancia végrehajtását célzó erőfeszítéseiket, ideértve a munkaerőpiaci integrációt elősegítő színvonalas képzéseket is, az Európai Bizottságtól pedig azt kéri, hogy adjon áttekintést arról, hogy milyen lépések történtek a megerősített ifjúsági garanciáról szóló tanácsi ajánlások nemzeti szinten történő végrehajtása és a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekkel való hatékony szinergiák biztosítása érdekében.

1.9.

Az EGSZB üdvözli a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben foglalt azon rendelkezéseket, amelyek támogatják a színvonalas képzést, ideértve a tanulószerződéses gyakorlati képzéseket vagy szakmai gyakorlatokat is, mivel ezek hatékony eszközök a korai iskolai lemorzsolódás csökkentésére, és biztosíthatják a fiatalok (és mások) jobb munkaerőpiaci beilleszkedését. Kéri továbbá a tagállamokat, hogy hajtsák végre a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről szóló tanácsi ajánlást (1). Az EGSZB azonban kéri a fizetés nélküli szakmai gyakorlatok betiltását. A szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló tanácsi ajánlás közelgő felülvizsgálata során minden gyakornok számára tisztességes díjazást kell biztosítani. Az EGSZB javasolja továbbá a színvonalas szakmai gyakorlatok európai kertrendszerének kidolgozását, hogy garantálják az ilyen jellegű tanulási tapasztalatok oktatási értékét.

1.10.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy vegyék igénybe a helyreállítási alapokat a minőségi munkahelyek létrehozását és szükség esetén a fiatalok továbbképzését célzó beruházásokhoz, külön szem előtt tartva a határozatlan idejű munkaszerződéseket és a tisztességes munkafeltételeket, amelyek csökkentik a bizonytalanság kockázatát. Ezenkívül az EGSZB hangsúlyozza, hogy fel kell számolni a szociális biztonság hiányát, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy megfelelően hajtsák végre a szociális védelemhez való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlást (2), valamint minden munkaformát illetően vezessenek be egy olyan korszerű rendszert, amely képes a jövőbeli nyugdíjasok számára megfelelő jövedelmet biztosítani, különös tekintettel azokra, akik nem rendelkeznek folyamatos munkaviszonnyal.

1.11.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy a munkahelyek bizonytalanságának elkerülése érdekében a foglalkoztatási támogatásokat határozatlan idejű szerződésekhez vagy stabilizációs programokhoz kössék. Ezenkívül a foglalkoztatási ösztönzők hatékonyak lehetnek a „hátrányos helyzetű” álláskeresők foglalkoztatási lehetőségeinek megteremtésében, valamint az elbocsátott munkavállalók átcsoportosításában, elősegítve az új ágazatokra és szakmákra való áttérésüket.

1.12.

Az EGSZB úgy véli, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a mentális egészség és a pszichoszociális zavarok kérdésére, különösen a fiatalok körében. Ennek érdekében megelőzés és figyelemfelhívás révén korlátozni kell a mentális egészséggel kapcsolatos problémákhoz fűződő megbélyegzést – az ezzel kapcsolatos munkát már az iskolákban el kell kezdeni, továbbá ki kell terjeszteni a vállalatokra is –, valamint megfelelő finanszírozást kell biztosítani az érintett szolgáltatóknak.

1.13.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a munka világában továbbra is fennálló nemi egyenlőtlenségek miatt a fiatal nők még inkább kiszolgáltatottak a Covid19 gazdasági következményeivel szemben. Az EGSZB üdvözli az egyes tagállamok által a nők foglalkoztatásának és vállalkozásának ösztönzésére és előmozdítására, a megfelelő szociális infrastruktúrába való beruházásokra és a gyermekgondozási rendszerek, különösen a korai gyermekgondozás és -nevelés reformjára irányuló intézkedéseket, és kéri, hogy a nők, különösen a fiatal anyák teljes foglalkoztatottságának támogatása érdekében uniós szinten is fokozzák ezeket a bevált gyakorlatokat.

2. Háttér

2.1.

A Covid19-világjárvány óriási hatással volt társadalmainkra és gazdaságainkra, és ez a hatás még mindig fennáll. Az Európai Unió jelentős lépéseket tett a helyreállítás érdekében: a tagállamok a válság leküzdése érdekében most először a megszorítások helyett az európai szolidaritást és konvergenciát választották.

2.2.

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (a továbbiakban: eszköz) – amely a Next Generation EU legnagyobb eleme – 672,5 milliárd EUR vissza nem térítendő támogatást és kölcsönt biztosít a tagországok által vállalt reformok és beruházások támogatására. E példátlan összeg célja a Covid19-világjárvány gazdasági és társadalmi hatásainak enyhítése, valamint az európai gazdaságok és társadalmak fenntarthatóbbá és ellenállóbbá tétele és annak biztosítása, hogy felkészültebbek legyenek a zöld és digitális átállással kapcsolatos kihívásokra és lehetőségekre.

2.3.

A megállapodás értelmében a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek a kiadások legalább 37 %-át az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzések, 20 %-át pedig a digitális átállás támogatására kell fordítaniuk. Ezenkívül minden beruházásnak és reformnak tiszteletben kell tartania a jelentős károkozás elkerülését célzó elvet, biztosítva, hogy ne károsodjon jelentősen a környezet. A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek az európai szemeszter szerinti országspecifikus ajánlásokban meghatározott releváns kihívások hatékony kezeléséhez is hozzá kell járulniuk; itt azonban nem állapítottak meg alsó küszöbértéket, illetve nem hoztak létre eljárást a különböző prioritásokra, például a fiatalokra fordított kiadások nyomon követésével kapcsolatban.

2.4.

A különböző szinteken és minden olyan szakpolitikai területen, amely közvetlenül vagy közvetve befolyásolja a foglalkoztatást és a munkaerőpiacot, kulcsfontosságú a szociális partnerek időben történő és érdemi bevonása az európai szemeszter folyamatába a szakpolitikák kialakításában való részvétel javítása érdekében, beleértve a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben szereplő intézkedéseket is. A szociális párbeszéd a sikeres és tisztességes politikai döntéshozatal hajtóereje, amennyiben képes hatékony megoldásokat előterjeszteni és adott esetben tükrözni a kollektív tárgyalások folyamatban lévő szakpolitikai változásait és reformjait.

2.5.

Az eszköz kiegészíti a fiatalokat célzó egyéb tevékenységeket (3), és szorosan illeszkedik az Európai Bizottság 2019–2024-es időszakra vonatkozó prioritásaihoz, amelyek egyértelműen kimondják, hogy az Uniónak vonzóbb befektetési környezetet és növekedést kell teremtenie, amely minőségi munkahelyeket eredményez, különösen a fiatalok és a kisvállalkozások számára (4). Az Európai Bizottság új ALMA-programja (5) (Aim, Learn, Master, Achieve), egy olyan új, a NEET-fiatalokat célzó – Erasmushoz hasonló – gyakornoki program, amely a más tagállamokban élő európai fiatalok számára nyújt rövid távú munkatapasztalatot. Ez a program pozitív eredményekkel járhat, ha gondoskodnak arról, hogy minőséggel kapcsolatos szabványok védjék a kedvezményezetteket – ilyen például a szociális védelem, az útmutatás és a felügyelet, valamint a tisztességes bérek.

2.6.

Január 22-én az Európai Bizottság közzétette azokat az új iránymutatásokat, amelyeket az uniós tagállamoknak a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveik kidolgozása során követniük kell ahhoz, hogy hozzáférjenek az úgynevezett Helyreállítási Alaphoz. Az iránymutatásokból kiderül, hogy a fiatalok érdekeit szolgáló közpolitikák már nem csupán a tervek „horizontális” célkitűzései közé tartoznak, azaz más fő célkitűzések megvalósítása során figyelembe veendő szempontok, hanem a Next Generation EU előfeltételévé és abszolút prioritásává váltak, és nem egyszerűen átfogó prioritásként, hanem egész pillérként kell szerepelniük.

2.7.

Az uniós országoknak 2021. április 30-ig kellett volna hivatalosan benyújtaniuk nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervüket. Az Európai Bizottság azonban meghosszabbította a határidőt és beleegyezett, hogy az országok 2022 közepéig nyújthassák be terveiket. 2021. október 15-én a benyújtott tervek száma 26 volt.

2.8.

Az eszköz egy generációnként egyszer rendelkezésre álló lehetőség a tagállamok számára, amely nemcsak a közegészségügyi válság leküzdésére, hanem a digitális és karbonszegény gazdaságra való kettős átállás folytatására, az erős szociális jólét megteremtésére és a kohézió előmozdítására is szolgál. Valóban lehetőséget kínál arra, hogy kézzelfogható változásokat hozzon a fiatal munkavállalók számára, és megakadályozza, hogy olyan „elveszett” generációvá váljanak, amelynek nem jutnak méltányos lehetőségek a jövő Európájában. Mindazonáltal nagy szükség van inkluzív kormányzásra nemzeti és európai szinten, ahol a társadalmi párbeszédnek és a civil társadalom bevonásának jelentős és érezhető hatása van.

2.9.

A Covid19-válság tovább növelte az egyenlőtlenségeket, a munkavállalók, különösen a fiatal munkavállalók pedig még nagyobb hátrányba kerültek. Ezzel a saját kezdeményezésű véleményével az EGSZB – az egyes tagállamok által benyújtott nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben szereplő generációs intézkedések elemzése alapján, és így azonosítva a bevált gyakorlatokat és a hiányosságokat – ajánlásokat kíván kidolgozni arra vonatkozóan, hogy miként garantálható a tisztességes munka a fiatalok számára, és miként biztosítható a NEET-fiatalok bevonása a projektek végrehajtásával.

3. Általános megjegyzések

3.1.

Az európai fiatalok a világjárvány által a legsúlyosabban érintett személyek közé tartoznak: iskolákat, egyetemeket és közösségi tereket zártak be, megfosztva a fiatalokat az oktatástól, a kultúrától és a társas kapcsolatoktól; minden hatodik fiatal elvesztette állását a Covid19 gazdasági következményei miatt (6); 2021 augusztusában a fiatalok munkanélküliségi rátája 16,5 % volt az Unióban (7); számos országban a fiatalokat különösen súlyosan érintette a válság, ami a munkanélküliségi ráta emelkedését idézte elő – hogy csak néhány példát említsünk: Spanyolország (40,5 %), Olaszország (29,7 %), Bulgária (18,3 %) és Franciaország (19,6 %). Emellett a munkanélküli fiatalok egy bizonyos százalékát nem veszik figyelembe a hivatalos adatokban, mivel vagy nem folyamodnak munkanélküli ellátásért, vagy nem jelentkeznek munkaközvetítő ügynökségeknél, hanem színlelt önálló vállalkozóként keresik kenyerüket, illetve platformalapú munkavégzésből vagy a párhuzamos gazdaságból élnek. Ezért feltételezhető, hogy a valós adatok még rosszabbak is lehetnek, mint az Eurostat által közölt adatok.

3.2.

Ezenkívül a Covid19-válság tovább súlyosbította a NEET-fiatalok helyzetét. A NEET-fiatalok száma Európában – különösen olyan országokban, mint Olaszország, Görögország, Bulgária és Románia – kritikus, és ismét emelkedik az iskolai lemorzsolódások, a megfelelő útmutatás hiánya, a munkahelyek elvesztése és a munkalehetőségek hiánya miatt. A legkiszolgáltatottabb helyzetben levő fiatalok e kategóriája esetében nagyobb a marginalizáció, a szegénység és a foglalkoztatásból való tartós kirekesztés kockázata.

3.3.

A nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülők csoportja (NEET) egy átfogó kategória, amely heterogén népességet ölel fel, beleértve a munkanélkülieket, az iskolából lemorzsolódottakat, mindazokat a csüggedt egyetemi diplomásokat, akik még mindig nem találtak munkát, és a többi olyan fiatalt, akik különböző okokból inaktívak. A munkanélküliek mindössze a NEET-fiatalok tágabb kategóriájának egy alcsoportját jelentik, és a munkanélküliek és a NEET-fiatalok csoportja közötti átfedés időben és országonként eltérő (8).

3.4.

A NEET-fiatalok magas száma nagy veszteséget jelent gazdaságaink és társadalmaink számára. Az érintettek által érzett kiábrándultság vagy kirekesztettség egyúttal demokratikus társadalmaink stabilitása szempontjából is óriási politikai kockázatot jelent. Az oktatási és szociális rendszerek képtelenek megelőzni a jelenséget, illetve csökkenteni a NEET-fiatalok számát, ami arra utal, hogy az esélyegyenlőséget Európa-szerte előmozdító, széles körben támogatott, hatékony szakpolitikák kudarcot vallottak.

3.5.

A jelenlegi válság különösen a nem hagyományos és változatos típusú foglalkoztatási formákban (9) (alkalmi munka, utalványalapú foglalkoztatás, platformalapú munkavégzés, haknimunka és kollaboratív foglalkoztatás stb.) dolgozókat érinti (10), és sajnos az ilyen módon foglalkoztatott munkavállalók kategóriájában túlsúlyban vannak a fiatalok. Az ilyen munkahelyeket alacsony fizetés, szabálytalan munkaidő, elégtelen állásbiztonság és elégtelen szociális védelem (fizetett szabadság, nyugdíj, betegszabadság stb.) vagy annak teljes hiánya jellemezheti. Az ilyen munkát végzők gyakran nem jogosultak munkanélküli ellátásra vagy a kormányok által alkalmazott csökkentett munkaidejű foglalkoztatásra (11). Ilyen típusú munka leginkább a Covid19-világjárvány által különösen érintett ágazatokat és iparágakat jellemzi, például a turizmust, a nagykereskedelmet, a kiskereskedelmet, a szálloda- és élelmiszeripart (12). Másrészt az új munkavégzési formák lehetőséget jelenthetnek a vidéki vagy távoli területeken élő fiatalok, a fogyatékossággal élő fiatalok, a diákok és a fiatal szülők számára, ezért mindenképpen garantálni kell a tisztességes béreket és a szociális biztonságot.

3.6.

A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben azonosítani kell és figyelembe kell venni a foglalkoztatás olyan mellékes akadályait, mint a mobilitás, a digitális jártasság, az egészségi állapot és a bizonytalan életkörülmények, beleértve a lakhatás vagy a társadalombiztosítás hiányát is. Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamok minőségi és mennyiségi szempontból nyomon követhetnék a fiatalok munkaerőpiaci integrációjának ezen akadályait, és a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben konkrét javaslatokat tehetnének ezek orvoslására.

4. Részletes megjegyzések

4.1.

A Covid19 utáni helyreállításra lehetőségként kellene tekinteni. A gazdaságot és a munkaerőpiacot egyaránt nagy megrázkódtatás érte.

4.2.

A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek példátlan lehetőséget jelentenek a változás ösztönzésére és támogatására, amelyet inkluzív kormányzással kell felhasználni. Ehhez párbeszédre, nyitottságra és átláthatóságra van szükség. A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek keretében finanszírozott intézkedésekbe be kell vonni a helyi hatóságokat, a szociális partnereket és a civil társadalmat, többek között az ifjúsági szervezeteket annak érdekében, hogy olyan részvételi kormányzás jöjjön létre, amely konszenzust, bizalmat és igazságérzetet hozhat a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek vonatkozásában.

4.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a szociális partnerekkel, a civil társadalommal és különösen az ifjúsági szervezetekkel való folyamatos konzultációt a fiatal munkavállalókra és a NEET-fiatalokra szabott intézkedések tervezésekor, végrehajtásakor és nyomon követése során, hogy a fiatalabb generáció szemszögéből értékelni lehessen, hogy a szakpolitikák megfelelnek-e, illetve mennyire felelnek meg az oktatási és karrierlehetőségeknek, valamint biztosítják-e, illetve milyen mértékben biztosítják a munkaerőpiacra való zökkenőmentes belépést.

4.4.

Az EGSZB üdvözli a tagállamok eddigi kezdeményezéseit, amelyek a közpolitika generációs hatásainak felmérését célozzák: ilyen például Ausztriában „az ifjúsági szempontú ellenőrzésről szóló”, 2013 óta hatályos törvény (13), amely szerint minden új jogalkotási és szabályozási javaslatot értékelni kell a gyermekekre és fiatalokra gyakorolt lehetséges következmények szempontjából, többek között a nemzeti ifjúsági szervezet bevonásával, Olaszországban pedig a COVIGE (14), az Ifjúságpolitikai Minisztérium által nemrégiben létrehozott bizottság, amely közigazgatási vezetőkből és egyéb szereplőkből, egyetemi tanárokból és ifjúságpolitikai szakértőkből áll, beleértve a nemzeti ifjúsági szervezet képviselőit is, és amelynek célja minden közpolitika generációs hatásának előzetes és utólagos felmérése konkrét mutatók és modellek, valamint más uniós országok legjobb gyakorlataival való összehasonlítás révén.

4.5.

Az EGSZB azt javasolja a tagállamoknak, hogy hozzanak hasonló intézkedéseket, vagy ténylegesen és generációs szempontból kövessék nyomon az elfogadandó és már jóváhagyott szakpolitikákat, biztosítva a fiatalok megfelelő bevonását a konzultációba.

4.6.

A Cedefop által végzett kutatás (15) azt jósolja, hogy 2022-ig az EU-ban csaknem 7 millió munkahely fog megszűnni, illetve nem létrejönni a Covid19-világjárvány következtében, miközben egyes ágazatokban (16), például az egészségügyben, a tudomány és az innováció, az információtechnológia és a digitális kommunikáció terén jelentős növekedési és munkahelyteremtési lehetőségekkel lehet majd számolni. A világjárvány az olyan ágazatokon és szakmákon belüli munkahelyeknek kedvezett, amelyek elég rugalmasak ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a közösségi távolságtartás és a távmunka jelentette új normákhoz. Ezek valószínűleg a világjárvány után is fennmaradnak, megváltoztatva a munka jellegét, amely hagyományosan fizikai helyet igényelt (17).

4.7.

Egy OECD-jelentés (18) szerint a világjárvány a gyermekek és fiatalok tanulási hozzáállását is befolyásolhatja. A rendszeres iskolai tanulmányok megszakításai miatt sok gyermek a vártnál kisebb előrelépést ért el a készségfejlesztésben. Rövid távon a világjárvány az iskolai lemorzsolódás növekedéséhez vezethet, míg közép- és hosszú távon az elkötelezettség csökkenése azt eredményezheti, hogy a diákok jelenlegi generációja mélyreható szerkezeti változások idején nem tud pozitív tanulási attitűdöket kialakítani, jóllehet szükségessé válik, hogy az egyének egész életük során frissítsék készségeiket. Ezenkívül a jelentés feltárja, hogy mik lehetnek a nemek között az oktatási lehetőségek terén fennálló egyenlőtlenség okai. A jelentés szerint sürgősen növelni kell az egész életen át tartó tanulásba irányuló beruházásokat, hogy az egyének alkalmazkodni tudjanak és ellenállóvá váljanak a külső sokkhatásokkal szemben.

4.8.

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a munkának a globalizáció és a Covid19-világjárvány következményei által alakított, gyorsan változó világában kulcsfontosságú a strukturális munkaerőhiány megelőzése. Ezt a kompetenciákra és a humán készségekre összpontosítva lehet megvalósítani, megfelelő forrásokat befektetve az oktatásba és a tanácsadásba, az oktatás és a munka világa közötti jobb kapcsolat és átmenet előmozdításába – többek között olyan eszközök népszerűsítésével, mint az iskolapadból a munkahelyre való bekerülés, a gyakornoki programok és tanulószerződéses gyakorlati képzések –, valamint az egész életen át tartó tanulás programjainak előmozdításába. Ehhez minden kulcsfontosságú érdekelt fél bevonására szükség van, továbbá a kiszolgáltatott csoportokra, különösen a fiatalokra, a NEET-fiatalokra és azokra kell összpontosítani, akiknek a munkahelyét a leginkább veszélyezteti az átalakulás. A megfelelő szakpolitikai válasz egy olyan integrált aktív munkaerőpiaci intézkedéscsomag, amelyet az inkluzív és fenntartható helyreállítás előmozdítása érdekében összekapcsolnak az állami foglalkoztatási szolgálatokkal és a képzési rendszerekkel.

4.9.

Az érdekelt felek széles körben egyetértenek abban, hogy a pályaválasztási tanácsadás még soha nem volt ilyen fontos, mint most, különösen azon fiatalok esetében, akik a középiskola befejezésével valószínűleg munkát keresnek majd. Az EGSZB csatlakozik azokhoz, akik határozott beruházásokat szorgalmaznak a pályaválasztási tanácsadás terén (19), hiszen bizonyított, hogy a pályaválasztási tanácsadás értékes szerepet játszik a diákok olyan munkaerőpiacra való felkészítésében, amely gyorsan változik, és elképzelhető, hogy nem is felel meg az elvárásaiknak vagy a korábban megszerzett készségeiknek.

4.10.

A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben horizontális jelleggel hivatkoznak a fiatalokra a szakképzés kapcsán. A munkaalapú képzés és tanulás, például a tanulószerződéses gyakorlati képzések és a szakmai gyakorlatok, amelyek rendszerint kritikus belépési pontok a fiatalok számára, szintén komoly károkat szenvedtek a válság során, jóllehet ezek mértéke ágazatonként és régiónként jelentősen eltér. Az EGSZB mindig is szorgalmazta a szakképzés korszerűsítését, ezért üdvözli, hogy a gyakorlati készségek oktatása – például a munkához kapcsolódó képzési és tanulmányi szerződések formájában – és a távoktatás bővítése érdekében nemzeti szinten alternatív megoldásokat keresnek és népszerűsítenek. Néhány ország új szakpolitikai intézkedéseket is elfogadott annak biztosítására, hogy a műszaki és szakképzési rendszerek jobban fel legyenek készítve a jövőbeli sokkokra (20).

4.11.

A tájékoztatási stratégiák a helyreállítási tervek kulcsfontosságú részei, és az ifjúsági szolgáltatók és az állami foglalkoztatási szolgálatok esetében célzott befektetést igényelnek. A legújabb adatok szerint a NEET-fiatalok közel fele nem ismeri a rendelkezésükre álló kormányzati támogatói intézkedéseket. (21).

4.12.

A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek keretében meg kell erősíteni az ifjúsági szolgáltatókat, és ösztönözni kell az ifjúsági szolgáltatók és az állami foglalkoztatási szolgálatok (áfsz-ek) közötti horizontális együttműködést. A hatékony és eredményes állami foglalkoztatási szolgálatok fontos szerepet játszanak a munkavállalás terén akadályokba ütköző emberek támogatásában és a zökkenőmentes munkahelyváltás biztosításában, de a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő NEET-fiatalok eléréséhez az állami foglalkoztatási szolgálatok és a különböző helyi szereplők – az egyesületektől és oktatási intézményektől a mentálhigiénés kérdésekben képzett szaktanácsadókig – között együttműködésre van szükség. Ez hatékony és megfelelő információ- és adatcserét igényel, és azt jelenti, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatok üzemeltetőinek és tanácsadóinak több időt kell fordítaniuk e partnerségek kezelésére (22).

4.13.

Az Unióban az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem fő eszköze továbbra is a – legutóbb az ESZA+ által finanszírozott – ifjúsági garancia, amely esetében a források legalább 12 %-át kötelezően azokba a tagállamokba kell eljuttatni, ahol az uniós átlagnál (23) magasabb a NEET-fiatalok aránya. A program megerősítésének módjáról szóló, 2020 októberében elfogadott tanácsi ajánlás (24) egy sor intézkedést tartalmaz a program keretében kínált szolgáltatások minőségének a szavatolására, a tájékoztatás javítására és az eredmények nyomon követésének a megerősítésére. A cél, hogy így könnyebb legyen magának a programnak az értékelése. A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek ezért számba kell venniük az ifjúsági garancia nemzeti végrehajtási terveit, és kapcsolatokat kell kialakítaniuk a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekkel. Ennek elmulasztása elszalasztott lehetőségeket jelent, és olyan intézkedések kialakításával járhat, amelyek nem fognak megoldást nyújtani a NEET-fiatalok számára.

4.14.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az ifjúsági garancia nemzeti végrehajtási terveinek legutóbbi frissítésére 2014-ben került sor, és hogy eddig nem minden uniós tagállam kezdte meg nemzeti ifjúsági stratégiájának frissítését a megerősített ifjúsági garancia figyelembevétele érdekében (25). A tagállamoknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket, fel kell használniuk a levont tanulságokat, és stratégiailag mozgósítaniuk kell az uniós forrásokat annak érdekében, hogy ez az eszköz valóban hatékony és működőképes legyen.

4.15.

A fiatal munkavállalókra összpontosítva egyedi helyreállítási intézkedéseket kell kidolgozni, hogy minőségi munkahelyek létrehozásával fel lehessen venni a harcot az ifjúsági munkanélküliséggel és a fiatalok körében jellemző bizonytalan munkával (26) szemben, valamint védelmet lehessen nyújtani azoknak a munkavállalóknak (27), akik nem rendelkeznek megfelelő társadalombiztosítással. Ezenkívül egyedi intézkedéseket kellene fontolóra venni a fiatal egyéni vállalkozók tekintetében, hogy támogatni lehessen a fiatal vállalkozókat és az induló innovatív vállalkozásokat, valamint növelni lehessen a számukat.

4.16.

A világjárvány idején a szociális védelmi rendszerekben végrehajtott tagállami változtatásokkal kapcsolatos kutatások (28) szerint a legtöbb tagállam könnyebben elérhetővé tette a munkavállalók számára a jövedelemtámogatási intézkedéseket, például a csökkentett munkaidős foglalkoztatási programokat, a munkanélküli ellátást és a hasonló intézkedéseket, különösen az összeg növelésével, a jogosultsági feltételek enyhítésével és időtartamuk meghosszabbításával. Bár ezek az intézkedések nem kifejezetten a fiatalokat célozzák, támogatják azokat a fiatalokat, akik nagyobb valószínűséggel válnak munkanélkülivé, és akik foglalkoztatás hiányában gyakran ki vannak zárva a szociális védelem köréből, így például a munkanélküli ellátásból.

4.17.

A fenti okok miatt és figyelembe véve azt a tényt, hogy az összes változtatás ideiglenes jellegű, ráadásul közülük sok már meg is szűnt, így a fiatalok ismét a szociális védelem hiányával szembesülnek, az EGSZB úgy véli, hogy létfontosságú, hogy a döntéshozók egy egyetemes szociális védelmi rendszer kialakítására összpontosítsanak annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi (hagyományos és nem hagyományos, fiatal és felnőtt) munkavállaló egyformán részesüljön szociális védelemben. E hiányosságok kezelése biztosítaná a fiatalok szegénységgel, valamint a jövőbeli munkaerőpiaci sokkhatásokkal szembeni védelmét.

4.18.

Az EGSZB a fiatalok szociális biztonsággal kapcsolatos támogatását is fontosnak tartja, ezért arra ösztönöz minden tagállamot, hogy megfelelően hajtsa végre a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló tanácsi ajánlást (29), amely azt javasolja a tagállamoknak, hogy minden foglalkoztatási formában biztosítsák az emberek számára a megfelelő szociális védelemhez való hozzáférést.

4.19.

További erőfeszítéseket kell tenni a foglalkoztatás biztonságának és a munka minőségének a dinamikus munkaerőpiacon történő összeegyeztetése érdekében, a szociális párbeszéd megerősítése pedig kulcsfontosságú a hatékony intézkedések meghatározása szempontjából. Bevált gyakorlatokat találunk például a következő országokban: 1) Portugália, ahol a kormány rendszeres konzultációt folytat a szociális partnerekkel és az ifjúsági szervezetekkel. Az olyan intézkedések, mint például a NEET-fiatalokra vonatkozó kvóta a sok szakmai gyakorlati helyet kínáló vállalatok esetében, illetve a határozott idejű szerződések esetén alkalmazott csökkentett foglalkoztatási támogatás (30) mind hozzájárult az ifjúsági foglalkoztatás fellendítéséhez az országban. 2) Spanyolország, ahol a társadalmi párbeszéd eredményeként a társadalombiztosítást kiterjesztették a szakmai gyakorlatokra is (31).

4.20.

A bizonytalanság, az aggodalom és a szorongás, amely depresszióhoz vezethet, a válság kezdetén megugrott a fiatalok körében, és néhány országban tovább nő. Az oktatási intézmények ideiglenes bezárása, valamint a társadalmi, kulturális és sporttevékenységek átmeneti tilalma meggyengítette azokat a közösségi kapcsolatokat, amelyek elősegítik a megfelelő mentális egészség megőrzését. Az iskolákban és egyetemeken nyújtott mentálhigiénés támogatások sok országban szenvedtek súlyos zavarokat, és a fiatalok egyre gyakrabban használnak más platformokat, például telefonvonalakat és ifjúsági központokat a támogatás igénybevételére. A mentálhigiénés szolgáltatások telekonzultációkat és távellátási formákat is kínálnak a szolgáltatások folytonosságának a fenntartása érdekében. Ugyanakkor e szolgáltatások nyújtóit is súlyosan érintették a lezárások, és sokan nem tudták folytatni tevékenységüket a pénzügyi és emberi erőforrások hiánya miatt. Az EGSZB rendkívül fontosnak tartja, hogy fenntarthatóbb finanszírozással támogassák ezt az ágazatot, amely nagymértékben függ az önkéntességtől és a projektfinanszírozástól, és amely a válság idején társadalmi szövetünk döntő elemének bizonyult.

4.21.

Van még tennivaló a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek nemi dimenziójának kezelése terén is, különösen a NEET-fiatalok esetében, akik aránya általában magasabb a fiatal nők, mint a fiatal férfiak körében. 2020-ban a nők aránya a NEET-fiatalok körében a férfiak arányának átlagosan 1,3-szorosa volt, míg az inaktív NEET-fiatalok esetében a nők aránya 1,7-szer volt magasabb. Ez az arány különösen magas a kelet-európai országokban (Bulgária, Románia, Magyarország, Cseh Köztársaság, Szlovákia és Lengyelország) és Olaszországban (32). Ezekben az országokban a NEET-fiatalok többsége családi kötelezettségek miatt tartozik ebbe a csoportba, vagy pedig azért, mert fogyatékossággal él. A fiatal nők nagyobb arányban fordítanak időt a gyermekek és más családtagok gondozására. A fiatal nők csaknem háromszor annyi időt fordítanak fizetés nélküli gondozásra és háztartási munkára, mint a fiatal férfiak. Az EGSZB üdvözli az egyes tagállamok által a nők foglalkoztatásának és vállalkozásának ösztönzésére és előmozdítására, a megfelelő szociális infrastruktúrába való beruházásokra és a gyermekgondozási rendszerek, különösen a korai gyermekgondozás és nevelés reformjára irányuló intézkedéseket, és kéri, hogy a nők, különösen a fiatal anyák teljes foglalkoztatottságának támogatása érdekében uniós szinten is fokozzák e bevált gyakorlatot. Kéri továbbá, hogy alakítsanak ki egy megfelelő mutatókat tartalmazó, stabil rendszert az előrelépések és a nemek közötti egyenlőségre a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben elkülönített és felhasznált források éves szintű nyomon követésére.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) A Tanács 2018. március 15-i ajánlása a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről (HL C 153., 2018.5.2., 1. o.).

(2) A Tanács ajánlása a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről. (HL C 387., 2019.11.15., 1. o.).

(3) Az EU ifjúsági stratégiája (2018) (HL C 456., 2018.12.18., 1. o); Az ifjúsági foglalkoztatást támogató intézkedéscsomag (2020) (HL C 372., 2020.11.4., 1. o.); Út a munka világába – Az ifjúsági garancia megerősítése (2020); ALMA (2021); Az ifjúság európai éve (várhatóan 2022-ben).

(4) https://ec.europa.eu/info/strategy/priorities-2019-2024_hu.

(5) https://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=1549&langId=hu.

(6) Fiatalok alatt általában a 15 és 29 év közöttieket értik.

(7) Eurostat.

(8) Konle-Seidl, R. és Picarella, F. (2021), Youth in Europe: Effects of COVID-19 on their economic and social situation, Európai Parlament, Luxembourg.

(9) https://www.eurofound.europa.eu/topic/non-standard-employment.

(10) https://www.eurofound.europa.eu/publications/blog/new-forms-of-employment-in-europe-how-new-is-new.

(11) Eurofound (2021), COVID-19: Implications for employment and working life, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.

(12) Spasova S., Bouget D., Ghailani, D. és Vanhercke B. (2017), Access to social protection for people working on non-standard contracts and as self-employed in Europe.

(13) https://national-policies.eacea.ec.europa.eu/youthwiki/chapters/austria/54-young-peoples-participation-in-policy-making.

(14) https://www.giovani.gov.it/it/comunicazione/notizie/comitato-per-la-valutazione-dell-impatto-generazionale-delle-politiche-pubbliche/.

(15) https://www.cedefop.europa.eu/en/news-and-press/news/coronavirus-impact-jobs-eu-sectors-and-occupations-skills-forecast-analysis.

(16) https://ec.europa.eu/eures/public/four-job-sectors-high-demand-result-covid-19-pandemic-2021-02-19_hu.

(17) Cedefop skills and jobs forecast.

(18) https://www.oecd.org/skills/covid-19-pandemic-highlights-urgent-need-to-scale-up-investment-in-lifelong-learning-for-all-says-oecd.htm.

(19) https://www.oecd.org/education/career-readiness/Investing%20in%20Career%20Guidance_en.pdf.

(20) Skills development in the time of COVID-19: Taking stock of the initial responses in technical and vocational education and training, Nemzetközi Munkaügyi Hivatal – Genf: ILO, 2021.

(21) Moxon, D., Bacalso, C, és Șerban, A. (2021), Beyond the pandemic: The impact of COVID-19 on young people in Europe, Brüsszel, Európai Ifjúsági Fórum.

(22) PES partnership management, Eamonn Davern (2020. szeptember).

(23) https://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=1549&langId=hu.

(24) A Tanács ajánlása az „Út a munka világába – Az ifjúsági garancia megerősítése” témájában és az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i tanácsi ajánlás felváltásáról (HL C 372., 2020.11.4., 1. o.).

(25) Konle-Seidl, R. és Picarella, F. (2021), Youth in Europe: Effects of COVID-19 on their economic and social situation, Európai Parlament, Luxembourg.

(26) Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról (2016/2221(INI)) (HL C 334., 2018.9.19., 88. o.).

(27) Nemzetközi Munkaügyi Hivatal. World Social Protection Report 2020–22: Social Protection at the Crossroads – in Pursuit of a Better Future. Genf: ILO, 2021.

(28) Európai Szakszervezeti Intézet (2021), Non-standard workers and the self-employed in the EU: Social protection during the Covid-19 pandemic.

(29) A Tanács 2019. november 8-i ajánlása a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről (HL C 387., 2019.11.15., 1. o.).

(30) https://www.iefp.pt/apoios-a-contratacao.

(31) 121/000066. Törvénytervezet a nyugdíjak vásárlóerejének garantálásáról és az állami nyugdíjrendszer pénzügyi és társadalmi fenntarthatóságát erősítő egyéb intézkedésekről (congreso.es).

(32) https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Statistics_on_young_people_neither_in_employment_nor_in_education_or_training.

MELLÉKLET

Az alábbi, a vita során elutasított módosító indítványoknál a támogató szavazatok száma elérte az összes leadott szavazat számának legalább egynegyedét (Esz. 59. cikk (3) bekezdés):

3. MÓDOSÍTÓ INDÍTVÁNY

Előterjesztő:

HOŠTÁK Martin

POTTIER Jean-Michel

VADÁSZ Borbála

SOC/689 – Tisztességes munka a fiatalok számára és a NEET-fiatalok bevonása a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek révén

4.17. pont

A következőképpen módosítandó:

Szekcióvélemény

Módosítás

A fenti okok miatt és figyelembe véve azt a tényt, hogy az összes változtatás ideiglenes jellegű, ráadásul közülük sok már meg is szűnt, így a fiatalok ismét a szociális védelem hiányával szembesülnek, az EGSZB úgy véli, hogy létfontosságú, hogy a döntéshozók szilárd és eredményes szociális védelmi rendszerek kialakítására összpontosítsanak annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi munkavállaló megfelelő módon részesüljön szociális védelemben. E hiányosságok kezelése biztosítaná a fiatalok szegénységgel, valamint a jövőbeli munkaerőpiaci sokkhatásokkal szembeni védelmét.

Indokolás

Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket fel lehetne használni a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló ajánlás végrehajtására irányuló tagállami törekvések és erőfeszítések fokozására és támogatására, tiszteletben tartva a tagállamok társadalmi-gazdasági feltételeit és gyakorlatait. Egy egyetemes szociális védelmi rendszer szorgalmazása nem egyeztethető össze e vélemény céljával.

A szavazás eredménye:

Mellette:	74
Ellene:	101
Tartózkodott:	19

4. MÓDOSÍTÓ INDÍTVÁNY

Előterjesztő:

HOŠTÁK Martin

POTTIER Jean-Michel

VADÁSZ Borbála

SOC/689 – Tisztességes munka a fiatalok számára és a NEET-fiatalok bevonása a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek révén

1.9. pont

A következőképpen módosítandó:

Szekcióvélemény

Módosítás

Az EGSZB üdvözli a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben foglalt azon rendelkezéseket, amelyek támogatják a színvonalas tanulószerződéses gyakorlati képzéseket vagy szakmai gyakorlatokat, mivel ezek hatékony eszközök a korai iskolai lemorzsolódás csökkentésére, és biztosíthatják a fiatalok (és mások) jobb munkaerőpiaci beilleszkedését. Kéri továbbá a tagállamokat, hogy hajtsák végre a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről szóló tanácsi ajánlást (1) . Az EGSZB azonban kéri, hogy a színvonalas szakmai gyakorlatok keretrendszerének közelgő felülvizsgálata során tiltsák be a fizetés nélküli szakmai gyakorlatot, és biztosítsanak tisztességes díjazást minden gyakornok számára .

—	hogy hajtsák végre a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről szóló tanácsi ajánlást (1),

—

hogy a színvonalas szakmai gyakorlatok keretrendszerének közelgő felülvizsgálatát használják ki arra, hogy a tisztességtelen gyakorlatok elkerülése érdekében – a tagállamokkal együttműködve és különösen a Foglalkoztatási Bizottságon keresztül, a szociális partnerekkel konzultálva – mérjék fel, hogy miként kerülnek alkalmazásra a munkafeltételekre és a képzési célkitűzésekre vonatkozó ajánlások, valamint hogy a gyakornok foglalkoztatója biztosít-e juttatást vagy kompenzációt a gyakornok számára.

Indokolás

Javasoljuk a szöveg két részre bontását, és azt, hogy ne keverjük össze a tanulószerződéses gyakorlati képzést és a szakmai gyakorlatot.

Az első rész a tanulószerződéses gyakorlati képzésről szól. Az erre vonatkozó uniós keret jól működik, és nincs szó a felülvizsgálatáról. A második rész a szakmai gyakorlatok keretrendszerének felülvizsgálatához kapcsolódik, ami lehetőséget jelenthet a tagállami végrehajtás és eredmények ellenőrzésére.

A szavazás eredménye:

Mellette:	69
Ellene:	112
Tartózkodott:	15

5. MÓDOSÍTÓ INDÍTVÁNY

Előterjesztő:

HOŠTÁK Martin

POTTIER Jean-Michel

VADÁSZ Borbála

SOC/689 – Tisztességes munka a fiatalok számára és a NEET-fiatalok bevonása a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek révén

1.11. pont

A következőképpen módosítandó:

Szekcióvélemény

Módosítás

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy a munkahelyek bizonytalanságának elkerülése érdekében a foglalkoztatási támogatásokat határozatlan idejű vagy olyan szerződésekhez kössék , amelyek ilyen szerződésekhez vezető karrierkilátások részét képezik . Ezenkívül a foglalkoztatási ösztönzők hatékonyak lehetnek a „hátrányos helyzetű” álláskeresők foglalkoztatási lehetőségeinek megteremtését célzó munkáltatói képzési törekvések kiegészítésében , valamint az elbocsátott munkavállalók átcsoportosításában, elősegítve az új ágazatokra és szakmákra való áttérésüket.

Indokolás

A foglalkoztatási támogatás segíthet a fiataloknak munkahelyet találni, a munkáltatóknak pedig elérni a potenciális munkavállalókat. Ugyanakkor mindkét félnek rugalmasságra van szüksége ahhoz, hogy olyan képzési és karriertervet dolgozzanak ki, amely stabilabb szerződési formát eredményez. Ez utóbbi a készségektől, a teljesítménytől, az elkötelezettségtől és más objektív kritériumoktól is függ. A munkaerő-felvételi támogatások a duális munkaszerződések olyan formáira is kiterjednek, amelyek a képzés és a szakmai előmenetel részét képezik. Ezért az álláskeresők – különösen a NEET-fiatalok – integrációjának előmozdítása érdekében az ajánlást a fenntartható foglalkoztatással kapcsolatos feltételességre kell összpontosítani.

A szavazás eredménye:

Mellette:	69
Ellene:	120
Tartózkodott:	16

A szekcióvélemény alábbi pontja a Közgyűlés által elfogadott módosító indítványnak megfelelően módosult, ugyanakkor a leadott szavazatok több mint egynegyede az alábbi szöveg megtartását támogatta (eljárási szabályzat 43. cikk (2) bekezdés):

2. MÓDOSÍTÓ INDÍTVÁNY

Előterjesztő:

BABRAUSKIENĖ Tatjana

SOC/689 – Tisztességes munka a fiatalok számára és a NEET-fiatalok bevonása a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek révén

1.9. pont

A következőképpen módosítandó:

Szekcióvélemény

Módosítás

Az EGSZB üdvözli a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben foglalt azon rendelkezéseket, amelyek támogatják a színvonalas tanulószerződéses gyakorlati képzéseket vagy szakmai gyakorlatokat, mivel ezek hatékony eszközök a korai iskolai lemorzsolódás csökkentésére, és biztosíthatják a fiatalok (és mások) jobb munkaerőpiaci beilleszkedését. Kéri továbbá a tagállamokat, hogy hajtsák végre a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről szóló tanácsi ajánlást (1). Az EGSZB azonban kéri , hogy a színvonalas szakmai gyakorlatok keretrendszerének közelgő felülvizsgálata során tiltsák be a fizetés nélküli szakmai gyakorlatot, és biztosítsanak tisztességes díjazást minden gyakornok számára.

Az EGSZB üdvözli a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben foglalt azon rendelkezéseket, amelyek támogatják a színvonalas képzést, ideértve a tanulószerződéses gyakorlati képzéseket vagy szakmai gyakorlatokat is , mivel ezek hatékony eszközök a korai iskolai lemorzsolódás csökkentésére, és biztosíthatják a fiatalok (és mások) jobb munkaerőpiaci beilleszkedését. Kéri továbbá a tagállamokat, hogy hajtsák végre a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről szóló tanácsi ajánlást (1). Az EGSZB azonban kéri a fizetés nélküli szakmai gyakorlatok betiltását. A szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló tanácsi ajánlás közelgő felülvizsgálata során minden gyakornok számára tisztességes díjazást kell biztosítani . Az EGSZB javasolja továbbá a színvonalas szakmai gyakorlatok európai kertrendszerének kidolgozását, hogy garantálják az ilyen jellegű tanulási tapasztalatok oktatási értékét.

A szavazás eredménye:

Mellette:	127
Ellene:	62
Tartózkodott:	8

(1) A Tanács 2018. március 15-i ajánlása a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről.

2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/38

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Atipikus foglalkoztatás és platform-szövetkezetek az ipar digitális átalakulásában

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 152/06)

Előadó:	Giuseppe GUERINI
Társelőadó:	Erwin DE DEYN

Közgyűlési határozat:	2021.3.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI)
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.10.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	219/0/10

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

A digitális platformgazdaság gyorsan terjedő jelenség, amely túlmutat az Európai Unió határain. Ennek a jelenségnek a növekedésével azok a formák is megszaporodtak, amelyek révén munkaviszony jön létre az ezen platformokon keresztül foglalkoztatott személyek számára. Önfoglalkoztatás, szakaszos együttműködési kapcsolatok, egyéni munkaszerződések. Ebben az összefüggésben a munkavállalók között létrejött szövetkezetek érdekes eszközei lehetnek a digitális platformok foglalkoztatási feltételeinek stabilabbá tételének.

1.2.

Mivel fontos területről van szó, az EGSZB hasznosnak és szükségesnek tartja, hogy az Európai Unió és a tagállamok koordinálják a megfelelő szabályozás végrehajtását annak érdekében, hogy biztosítsák az egyensúlyt az innovációs igények és a digitálisplatform-munkavállalók jogainak védelme között, ahogyan azt a digitális szolgáltatásokról és a digitális piacokról szóló jogszabályra vonatkozó rendelettervezetekben a fogyasztók és a felhasználók esetében teszik.

1.3.

A digitális platformok olyan új vállalkozási formák kialakulását is elősegítik, amelyek sok ember számára bővíthetik az aktív részvétel lehetőségeinek körét az új digitális piacokon. E vállalkozási formák közül különösen a szövetkezeti forma hasznos, mivel előmozdítja a digitális platformok irányításában való inkluzív részvételt.

1.4.

A szövetkezeti forma tulajdonképpen lehetővé teszi az olyan önfoglalkoztatók által létrehozott vállalkozások fejlődését, akik meg kívánják őrizni önállóságukat és kreativitásukat, ugyanakkor javítanák jövedelmüket, munkafeltételeiket és a szociális védelemhez való hozzáférésüket, elkerülve a nem szokványos munkavégzési formákat.

1.5.

Az EGSZB megállapítja, hogy a szövetkezeti forma ötvözni tudja a digitális platformok jellemzőit a szövetkezeti munkavégzés szerkezeti modelljével, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy ha a körülmények megkívánják, a foglalkoztatott tagok munkavállalói státusza fennmaradjon, valamennyi olyan védelemmel együtt, amelyet a kollektív szerződések biztosítanak a munkavállalók számára.

1.6.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, az EU tagállamait és a szociális párbeszédben részt vevő érdekelt feleket, hogy hozzanak létre olyan kezdeményezéseket, amelyek olyan platform-szövetkezetek kialakítására irányulnak, amelyek az új technológiákat felhasználva szövetkezetekbe tömörítik a fiatal munkavállalókat és vállalkozókat, és ezáltal előmozdítják a vállalkozói szellemet.

1.7.

E kezdeményezések hatékony végrehajtásához valamennyi érdekelt fél bevonására szükség van. Ezért a szociális párbeszéd kulcsfontosságú lehet, és az EGSZB kész hozzájárulni a platform-szövetkezetek előmozdításához.

1.8.

A digitális platformok nem ismernek szárazföldi határokat. Ezenkívül európai területünkön a származási ország elve érvényesül. Ezek a kezdeményezések csak akkor lehetnek sikeresek, ha meg tudunk állapodni e kérdések közös megközelítésében és végrehajtásának kezelésében. Az EGSZB felhívja a figyelmet a belső piac széttöredezettségének veszélyére, amely egyaránt káros a platformok és munkavállalóik számára.

1.9.

Az EGSZB hasznosnak tartja, hogy a digitális átállásra vonatkozó európai stratégia végrehajtása olyan kezdeményezésekre is kiterjed, amelyek támogatják a digitális platformok irányításával foglalkozó szövetkezetek létrehozását, ami előmozdítaná a digitális szolgáltatások, az adatok és a technológiai infrastruktúrák kollektív tulajdonjogát is, ezáltal lehetővé téve a gazdaság nagyobb mértékű diverzifikációját és a gazdasági demokrácia terjedését.

1.10.

Az EGSZB szerint a szövetkezetek mint olyan személyek autonóm szervezetei, akik önként tömörültek abból a célból, hogy egy demokratikus és részvételi szervezet keretében elégítsék ki közös társadalmi, gazdasági és kulturális szükségleteiket, érdekes megoldást kínálnak a digitális platformok irányításával és demokratikus ellenőrzésével kapcsolatos problémákra.

1.11.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a platform-munkavállalókra vonatkozó szabályozási javaslatainak kidolgozása során olyan megközelítést alkalmazzon, amely figyelembe veszi az innovációt és nyitott arra, valamint támogatja a vállalkozások versenyképességét anélkül, hogy szem elől tévesztené az érintett munkavállalók jogainak védelmét. Különösen arról van szó, hogy a digitális platformokon dolgozókat képezni kell, hogy jobban megértsék és ellenőrizzék a foglalkoztatásukat szabályozó algoritmusok működését.

2. Bevezetés és előzmények

2.1.

A gazdaság és a vállalkozások gyors átalakulásának folyamatában a digitalizáció fontos stratégiai szerepet játszik, ugyanis minden ágazatban elterjedt, és a termékek és szolgáltatások értékláncának teljes ciklusára hatással van, legyen bár szó nagyvállalatokról vagy kis- és mikrovállalkozásokról. Ami az új lehetőségeket és az új kihívásokat illeti, a következmények a munka világára nézve jelentősek, mind tartalmi szempontból, mind pedig a változások gyorsasága miatt.

2.2.

A gyors digitalizáció eredményeként a munkavégzési módok és a vállalkozások szervezésének új formái jelennek meg. A platformalapú munkavégzés többek között olyan új és rugalmas megoldásokat igényel, amelyeket a jelenlegi jogi keretek nem mindig tudnak szabályozni.

2.3.

A folyamatban lévő gyors átalakulás rávilágított a jogbiztonság terén tapasztalható hiányosságokra, ezért a „szociális párbeszéd” és a kollektív tárgyalások fontos keretet jelentenek a platformmunkára vonatkozó új szabályok megtárgyalásához. Számos tagállam lépéseket tett a platformmunkások foglalkoztatási státuszának tisztázására. Ebben az értelemben az Európai Bizottság szabályozási kezdeményezésének olyan megállapodásokat kellene előmozdítania, amelyek lépést tartanak a munkaerőpiac változásaival, ugyanakkor biztosítják a munkavállalók szociális védelméhez szükséges garanciákat.

2.4.

Bár a „digitális platformok” jelensége sokféle modellt takar – pl. közösségi hálózatok, e-kereskedelmi weboldalak, pénzügyi közvetítést, illetve erőforrásokhoz és adatokhoz való hozzáférést és azok kezelését biztosító weboldalak – ebben a véleményben kifejezetten a foglalkoztatással kapcsolatos szempontokat vizsgáljuk és különösen az alkalmazásokon vagy weboldalakon keresztül működő vállalatokra összpontosítunk. Különösen a szövetkezeti formában működő digitális platformok egyedi modelljét vesszük górcső alá.

2.5.

Az Európai Bizottság egy konzultáció keretében vizsgálja a platformmunkások foglalkoztatási feltételeire gyakorolt hatást. A konzultáció első szakaszát február 24-én nyitották meg, a második pedig 2021. június 15-tőlszeptember 15-ig tartott. A konzultációk keretében az Európai Bizottság arra kérte a szociális partnereket, hogy jelezzék, szükségesnek tartják-e jogalkotási intézkedések bevezetését. A konzultáció hét beavatkozási területet határoz meg: 1. foglalkoztatási státusz, 2. munkafeltételek, 3. szociális védelemhez való hozzáférés, 4. képviselethez és kollektív tárgyalásokhoz való hozzáférés, 5. határokon átnyúló dimenzió, 6. algoritmikus irányítás, 7. egész életen át tartó tanulás és szakmai lehetőségek a platformokon dolgozó emberek számára.

2.6.

A digitális platformok egyfajta „virtuális teret” hoznak létre, amelyben olyan interakciók és cserék zajlanak, amelyek jócskán meghaladják a kereslet és a kínálat puszta találkozását, egyre kifinomultabb módon képesek ellenőrizni és befolyásolni a munkavállalókat, a beszállítókat és a felhasználókat, miközben új szolgáltatásokat kínálnak az ügyfeleknek, és új foglalkoztatási lehetőségeket biztosítanak. Ezt profilalkotó rendszerekkel és széles körű adatfelhasználással lehet elérni, mesterségesintelligencia-rendszerek és a platformok irányítói által meghatározott algoritmusok alkalmazásával.

2.7.

Kifinomult marketingpolitikával, amely a platformokon tevékenykedő személyekben azt az illúziót kelti, hogy egy horizontális partneri folyamat főszereplői, a platformok találkozási terekként tüntetik fel és definiálják magukat, ahol a kapcsolatok közvetlenek és közvetítés nélkül jönnek létre. Valójában azonban a platformok sohasem teljesen decentralizáltak és nem is semlegesek.

2.8.

Az igazság az, hogy a platformon közvetítők révén tevékenykednek a szereplők, jól kialakított, bár gyakran nem nyilvánvaló hierarchiákon belül. Jóllehet vannak olyan átfogó uniós és nemzeti jogszabályok, amelyek a foglalkoztatás különböző formáira terjednek ki, ezek a szabályozási keretek nem mindig alkalmazhatók könnyen a platformokra. Ösztönözni kell a tájékoztatást, a szociális párbeszédet és az egymástól való tanulást a digitális platformok szilárd és fenntartható fejlődésének elősegítése és támogatása érdekében, hogy fokozható legyen a digitális piaci szereplők közötti együttműködés és bizalom. A szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások jobban tudják szabályozni a gyorsan változó helyzeteket, mint az elhamarkodott jogalkotási intézkedések, amelyek akadályozhatják az innovációt.

2.9.

Egyértelmű azonban, hogy a jó szabályozásnak mozgásteret kell biztosítania a digitális technológiákból adódó jelentős innovációknak és az ilyen új munkaszervezési formákban dolgozó munkavállalók jogai elismerésének. A változásokkal kapcsolatos fellépés azt jelenti, hogy aktívan irányt szabunk a fejlődési modellnek, amelyben – véleményünk szerint – kiemelt figyelmet kell fordítani a környezetre és a társadalomra.

2.10.

A világszerte zajló digitális átalakulással összefüggésben minden szinten fontolóra kell venni olyan intézkedéseket, amelyekkel támogatni lehet a fenntartható digitális átállást, ehhez pedig megfelelő és egyértelmű, a digitális piac és különösen a platformpiac különböző szereplőire irányuló európai szabályozási keretet kell kidolgozni. Az európai intézmények több szempontból is foglalkozni kezdtek ezzel a témával (1), az EGSZB pedig már számos véleményt elfogadott adózási kérdésekről (2), a digitális piac szabályozásáról (3) és foglalkoztatási kérdésekről (4).

2.11.

Most, amikor általában változóban vannak a munkafeltételek, egyre többen kerülnek olyan helyzetbe, hogy digitális platformokon keresztül önálló vállalkozóként nyújthatnak szolgáltatásokat, ahogy erre az Európai Bizottság 2021 januárjában közzétett hatásvizsgálata is rámutat (5). A megfelelő szabályozási keret hiánya oda vezethet, hogy nem korrekt formákban valósul meg az önfoglalkoztatás. Önfoglalkoztatásnak ugyanis csak azt a munkát nevezhetjük, amely teljesíti az alábbi kritériumokat: autonómia, a felek szabad akaratból való részvételének kifejezésre juttatása, önrendelkezés a munkaszervezés során és függetlenség.

2.12.

Az Európai Bizottság elemzése azt mutatja, hogy a digitális platformokon dolgozó személyek nem feltétlenül rendelkeznek megfelelő információkkal és ismeretekkel arról, hogy hogyan alkalmazzák az algoritmusokat bizonyos olyan döntések meghozatalához, amelyek hatással lehetnek munkakörülményeikre. A megértés és a tájékoztatás hiánya problémás lehet, különösen a digitális felügyelet és az adatkezelés összefüggésében, amikor az algoritmikus tervezés és irányítás befolyásolja a munkakörülményeket. Ezért alapvető fontosságú a szociális párbeszéd.

2.13.

Mind a vállalatoknak, mind a munkavállalóknak szükségük van a platformokon dolgozókra alkalmazandó munkaszerződésekkel kapcsolatos tudatosságra és jogbiztonságra, amelyek garantálják a tisztességes bérfeltételeket, valamint a szociális védelemhez és a kollektív tárgyalásokhoz való hozzáférést. Ugyanilyen egyértelműségre van szükség a vállalkozók és az önfoglalkoztatók képesítési kritériumai tekintetében is. Ezekről a szempontokról az EGSZB egyértelműen kifejtette nézeteit A platformgazdaságban végzett munka méltányos feltételei című, SOC 645/2021. sz. véleményében, amelyet az EU Tanácsa német elnökségének felkérésére 2020 második félévében készített.

2.14.

A digitálisplatform-alapú gazdaság keretében, amint azt maga az Európai Bizottság is elismeri, a szövetkezeteknek sikerült olyan modelleket létrehozniuk, amelyek lehetővé teszik a vállalkozói szellem, a szociális jogok és a megfelelő munkakörülmények eredményes ötvözését (6).

3. Általános megjegyzések

3.1.

A gazdaság és a társadalmi élet digitalizálását kísérő erőteljes és gyors átalakulások új igényeket támasztanak a rugalmasságot és az alkalmazkodási sebességet illetően, ami az autonóm munkaformák megválasztásának lehetőségeit is kibővíti. Ugyanakkor ezek az átalakulások alkalmanként fragmentáltabb és jobban lebontott új munkavégzési formákat is jelentenek, ami nemcsak fázisokra bontott folyamatként jelentkezik (mint a klasszikus gyári futószalagok esetében), hanem térben és időben bontott folyamatként is. Ez gyakran megzavarja az e folyamatok egyes szakaszaiban részt vevő személyek munkaidejének és magánéletre fordított idejének elkülönítését.

3.2.

Ezek a szempontok egy összetett jelenség részét képezik, amely olyan, magas képzettséget igénylő szakmákat is érint, ahol a gyártási folyamat egyes részeire megbízási szerződést kötnek önálló vállalkozókkal vagy „szabadfoglalkozásúakkal”. Gondolhatunk itt például a számítógép-programozók, az adatelemzők és az alkalmazásfejlesztők világára, vagy az egyre inkább decentralizált kiegészítő szolgáltatást nyújtókra.

3.3.

A Covid19-válság rámutatott, hogy sok tagállamban továbbra is kihívást jelent azoknak a nemzeti és uniós szabályoknak a megfelelő alkalmazása és érvényesítése, amelyek elismerik az úgynevezett „atipikus szerződéssel” (7) foglalkoztatott munkavállalók védelmének szükségességét.

3.4.

A digitális platformoknak mint munkaerő-felvételi eszközöknek a megjelenése sok esetben oda vezetett, hogy önfoglalkoztatóként kötöttek szerződést a munkavállalóval, akkor is, ha azok valójában nem autonóm és független módon dolgoznak. Ez a megközelítés egyes esetekben inkább a munkaerőköltségek visszaszorításának szükségességéből, mintsem a munkaszervezés autonómiájának optimalizálása iránti igényből fakadt. Így különböző európai országokban egyre szaporodnak a bíróság elé vitt jogviták is. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy egy ilyen gyorsan változó jelenséget nem lehet bírósági eszközökkel és jogvitákkal szabályozni. Inkább olyan megvalósítható megoldásokat kell találni, amelyek megfelelően ragadják meg és értelmezik a folyamatban lévő mély változásokat.

3.5.

Ebben az összefüggésben a szövetkezeti forma lehetővé teszi az olyan önfoglalkoztatók által létrehozott vállalkozások (például a független munkavállalók szövetkezetei) fejlődését, akik meg kívánják őrizni önállóságukat és kreativitásukat, ugyanakkor javítanák jövedelmüket, munkafeltételeiket és a szociális védelemhez való hozzáférésüket. Ezenkívül a klasszikusabb szövetkezeti forma (a munkaszövetkezet) ötvözheti a digitális platformok jellemzőit a szövetkezeti munkaszervezési modellel, amelyet demokratikus struktúra és a munkavállalók számára nemzeti munkaszerződésekben biztosított védelem jellemez.

3.6.

A platformszövetkezet egy szövetkezeti formában, demokratikusan irányított, a részt vevő érdekelt felek bevonásával létrehozott társaság, amely egy informatikai infrastruktúrán és azonos interfészt használó protokollokon keresztül összeköti a különböző, vezetékes és mobil eszközöket, így szervezve meg az áruk és szolgáltatások előállítását és cseréjét.

3.7.

Mint minden szövetkezet esetében, a platformszövetkezetek tulajdonosai és irányítói is azok a személyek, akik a leginkább függnek a szövetkezetektől, vagyis a dolgozók, a felhasználók és más érdekelt felek. A tagi jogviszonnyal rendelkező munkavállalók természetesen megfelelő szerződéses keretek között dolgoznak, függetlenül attól, hogy munkavállalók vagy önfoglalkoztatók.

3.8.

A szövetkezeti modell amellett, hogy a társasági formát és a szereplők közötti kapcsolatot meghatározza, döntően befolyásolja a működési algoritmus döntéshozatali folyamatait is, többek között azáltal, hogy „semleges közvetítőként működve jobban elosztják a hasznokat a gyártók/szolgáltatók között, és bevonják az irányításba, a döntéshozatalba és a hasznok elosztásába a polgárokat/fogyasztókat”, ahogy azt a közelmúltban az EGSZB NAT/794. sz. véleménye megállapította (8).

3.9.

Ebből a szempontból az új vállalkozások létrejöttének ösztönzése, amelyek ezeket a munkavállalókat szövetkezetekbe tömörítik, segíthet új vállalkozási formák kialakításában. A tömörülés azért előnyös az érintettek számára, mert így bővülnek az üzleti lehetőségek (egymás között, de kifelé is), ugyanakkor megoszlanak a költségek és a haszon. Gyakran, ha a nemzeti jogszabályok megengedik, e szövetkezetek lehetővé teszik a tagságukba tartozó önálló vállalkozók számára, hogy hozzáférjenek a meglévő szociális védelmi rendszerekhez.

3.10.

A vállalkozószellem, a vállalkozói készségek, az önálló vállalkozás a növekedés alapvető eszközei közé tartoznak; azonban egyedül, különösen fiatalon nem könnyű vállalkozást alapítani. Ezért észszerű fejleszteni azokat a szövetkezeti formákat, amelyek az új technológiáknak köszönhetően támogatni tudják a vállalkozói szellemet azáltal, hogy a fiatal munkavállalókat szövetkezetbe tömörítik, függetlenül attól, hogy erre milyen jogviszonyban (munkavállalóként vagy önfoglalkoztatóként) kerül sor.

3.11.

Úgy tűnik, hogy a hagyományos foglalkoztatási formákkal összhangban kialakított munkaügyi szabályok és társadalombiztosítási rendszerek immár nem képesek kielégíteni az atipikus szerződések alapján dolgozó munkavállalók igényeit, akiknek ezzel együtt szociális védelemre és a kollektív tárgyalások megfelelő formáira van szükségük. A munkahelyek átalakításával és digitalizálásával járó számos kihívás arra ösztönözte a szövetkezeteket, hogy reagáljanak a munkavállalók azon igényeire, amelyeket a jelenlegi intézményi rendelkezések nem elégítenek ki, ugyanakkor törekedjenek a munkavállalók önmegvalósításának ösztönzésére azáltal, hogy tulajdonosi részvételre buzdítják őket.

3.12.

Azokra a munkavállalókra vonatkozóan, akik garantálni kívánják saját önállóságukat (és így nem tartoznak a „kényszervállalkozók” körébe), új együttműködési modellek jelentek meg a közelmúltban, az új munkaformák jelentős növekedésére reagálva. Ezek az új szövetkezeti formák kiváló eszközt jelenthetnek a vállalkozói készségek jobb terjedésének, valamint a költségek és a haszon kölcsönös megosztásának az ösztönzésére. Az új technológiáknak köszönhetően az új gazdaság bizonyos formái – például az úgynevezett platformgazdaság – a szövetkezetet eszközként használhatják arra, hogy sok önfoglalkoztatót a platformok tulajdonosává tegyenek, amivel elébe mehetnek a szétaprózódás tendenciájának (9).

3.13.

A platformszövetkezetek alapgondolata egyértelmű: az interneten alapuló új vállalkozási modellek és online platformok kombinálhatók a szövetkezeti modellel olyan módon, hogy tulajdonjogot és irányítási jogot biztosítanak ugyanazoknak a személyeknek, akik online platformokat használnak és ezek keretében dolgoznak. Ezek az innovatív vállalkozási formák bővíthetik a minőségi foglalkoztatást a platformgazdaságban, és több részvételi lehetőséget biztosítanak a digitális gazdaságban.

3.14.

A szövetkezeti formában működő digitális platformok ezzel olyan „vállalkozási modellt” hoznak létre, amely digitális technológiákat, weboldalakat és elosztott mobilalkalmazásokat használ, és működését egy demokratikus döntéshozatali folyamatra és az érdekelt felek közös szerepvállalására alapozza.

3.15.

A digitális platformok keretében szerveződő szövetkezeti jogi forma így jól alkalmazkodik az adatcserével és adatmegosztással foglalkozó ügynökségek szerkezetéhez is, aminek egyre több vállalat – különösen kkv – veheti hasznát. Ez utóbbiak ugyanis nehezebben tudnak közvetítőket találni az adatkezeléshez és az adatmegosztáshoz, így viszont lehetővé válik számukra például, hogy megtartsák a szóban forgó struktúrák irányítását.

3.16.

Ezzel a lehetőséggel az Európai Bizottság is foglalkozott: az európai adatkormányzásról szóló, 2020. november 25-én benyújtott rendeletjavaslat (adatkormányzási rendelet) 9. cikkében kifejezetten rendelkezik az „adatszövetkezetek szolgáltatásai” megszervezésének lehetőségéről, ahogy azt az EGSZB is hangsúlyozta INT/921. sz. véleményében (10).

3.17.

A digitális gazdaságról szóló, 2019. évi jelentésében az ENSZ (11), valamint nemrégiben egy ILO-jelentés (12) is határozottan utal arra a szerepre, amelyet a szövetkezetek a digitális gazdaság demokratizálásában játszhatnak.

3.18.

Fontos, hogy a platformokon keresztül dolgozók számára biztosítsuk azokat az eszközöket, amelyekkel irányítani tudják karrierjüket, és amelyekkel elérhetővé válik számukra a szakmai fejlődés és a készségfejlesztés. Amint azt az Európai Bizottság megjegyezte, a digitális platformokon dolgozó és/vagy szolgáltatásokat nyújtó személyek foglalkoztatási státuszától függetlenül folyamatos képzéssel és átképzéssel, valamint a szociális védelemhez és különösen a munkahelyi egészségvédelemhez és biztonsághoz való hozzáférés biztosításával kell támogatni őket.

3.19.

A digitális platformok modellje, akár kooperatív formában is, alkalmazható a távoktatási ajánlatok fejlesztésére és hozzáférhetőségének javítására, ami megkönnyítheti a személyre szabott tanulást.

3.20.

A digitalizációhoz szükséges eszközök kiterjedt használata nemcsak a munka, hanem a mindennapi élet számos területén is széles körű képzési kapacitást igényel az alapvető digitális készségek terén. A szociális párbeszéd szereplőinek és az európai intézményeknek ösztönözniük kell az e téren bevált gyakorlatok cseréjét a kölcsönös tanulás előmozdítása és a gazdaság digitalizációjában rejlő lehetőségekkel kapcsolatos tudatosság növelése érdekében. Az alkalmazott munkavállalók továbbképzését elsősorban a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások keretében kell előmozdítani.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) https://www.eurofound.europa.eu/data/platform-economy/dossiers

(2) Az EGSZB véleménye (kiegészítő vélemény) (HL C 364., 2020.10.28., 62. o.).

(3) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: A digitális piacokról szóló jogszabály (HL C 286., 2021.7.16., 64. o.).

(4) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Irányelv a munkafeltételekről (HL C 283., 2018.8.10., 39. o.).

(5) Bevezető hatásvizsgálat – Kollektív szerződések önfoglalkoztatóknak – az uniós versenyszabályok alkalmazási köre (2021. január 6.). Lásd: https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/12483-Kollektiv-szerzodesek-onfoglalkoztatoknak-az-unios-versenyszabalyok-alkalmazasi-kore_hu

(6) Jellegzetes példái ennek a CoopCycle szövetséghez tartozó szövetkezetek. Olyan kerékpáros futárok szövetkezeteiről van szó, akik szövetkezetükkel tagi jogviszonyban is álló munkavállalók, és ahol a más-más városokban működő szövetkezetek közösen használják azt a szoftvert, amelynek segítségével a munkavállalók, a beszállítók és a felhasználók között tranzakciók jöhetnek létre, valamint a kereslet és a kínálat találkozhat: https://coopcycle.org/en/

(7) Az atipikus munka olyan fogalom, amely egyre nagyobb politikai figyelmet kap, különösen az elmúlt évtizedekben. Lásd pl. az All for one témájával foglalkozó tanulmányt: https://cecop.coop/works/cecop-report-all-for-one-reponse-of-worker-owned-cooperatives-to-non-standard-employment.

(8) Az EGSZB véleménye: Digitalizáció és fenntarthatóság – a jelenlegi helyzet és a szükséges fellépések a civil társadalom szemszögéből (HL C 429., 2020.12.11., 187. o.).

(9) https://cecop.coop/works/cecop-report-all-for-one-reponse-of-worker-owned-cooperatives-to-non-standard-employment

(10) Az EGSZB véleménye az adatkormányzásról (HL C 286., 2021.7.16., 38. o.).

(11) https://unctad.org/system/files/official-document/der2019_en.pdf

(12) https://www.ilo.org/global/research/global-reports/weso/2021/lang--en/index.htm

2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/44

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan tudják az eei-k (európai erőforrás- és energiaigényes iparágak) kihasználni az uniós helyreállítási terv előnyeit a dekarbonizációra és a digitalizációra való, társadalmilag elfogadható átállás során?

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 152/07)

Előadó:	Andrés BARCELÓ DELGADO
Társelőadó:	Enrico GIBELLIERI

Közgyűlési határozat:	2021.3.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI)
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.10.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	151/0/4

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az uniós helyreállítási eszköznek és a kapcsolódó nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek hozzá kell járulniuk az uniós erőforrás- és energiaigényes iparágak igazságos átállásához. Minőségi munkahelyek létrehozásához és fenntartásához kell vezetniük ezekben az iparágakban, be kell vonniuk a szociális partnereket a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásába, és – az át- és továbbképzések révén – támogatniuk kell a munkaerőpiaci átmeneteket.

1.2.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot és a többi uniós intézményt, hogy biztosítsanak egyenlő versenyfeltételeket az egységes piacon belül annak elkerülése érdekében. hogy az egyes tagállamok megközelítésétől függően kiegyenlítetlen előnyökhöz jussanak az iparágak.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy az ipari átállás nem valósulhat meg energetikai átállás nélkül. Ehhez kulcsfontosságú lesz, hogy elegendő, megfizethető, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás álljon rendelkezésre, amely lehetővé teszi az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ipari termelést. Az uniós jogalkotóknak és a tagállamoknak egyensúlyt kell teremteniük az energetikai vektorok rendelkezésre állása és azok költségei között annak érdekében, hogy az eei-k (európai erőforrás- és energiaigényes iparágak) ipari átállása megvalósulhasson, és azok a nemzetközi színtéren versenyképesek lehessenek. Ezenkívül a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében – az EU 2030-ra és 2050-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzéseinek és az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak való megfelelés mellett – a technológiasemlegesség is kulcsfontosságú lesz.

1.4.

Az automatizáció és a digitalizáció ennek az átalakulási folyamatnak a horizontális alapjai közé tartozik az ipari átállás során. Nem szabad azonban félreérteni a digitalizáció erőforrás- és energiaigényes iparágakban (eei-k) betöltött szerepét: nem önmagáért való végcélként, hanem csupán eszközként kell tekinteni arra.

1.5.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekről szóló, tagállamok számára kidolgozott iránymutatásában meghatározott hét kiemelt területet, valamint annak igényét, hogy a teljes költségvetés legalább 37 %-át az éghajlatbarát beruházások és legalább 20 %-át a digitalizáció területén megvalósuló intézkedésekre fordítsák. Arra ösztönzi az uniós intézményeket, hogy az említett követelmények teljesítése érdekében szorosan kövessék nyomon az előirányzott források felhasználását.

1.6.

Az erőforrás- és energiaigényes iparágakhoz tartozó vállalkozások ipari átállásához szükséges idő hosszabb, mint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) időtartama. Az EGSZB arra ösztönzi az uniós intézményeket, hogy vegyék ezt figyelembe, és hozzanak létre új, megfelelő pénzügyi eszközöket és szabályozásokat annak érdekében, hogy 2026 utánra teljes mértékben megvalósuljon az alacsony szén-dioxid-kibocsátású iparra való átállás.

1.7.

Mivel az erőforrás- és energiaigényes iparágakhoz tartozó vállalkozásoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a K+F+I tevékenységekre, az EGSZB sürgeti az uniós intézményeket, hogy hozzanak külön intézkedéseket azon kihívások kezelésére, amelyekkel az erőforrás- és energiaigényes iparágakhoz tartozó vállalkozások a szén-dioxid-semleges ipar felé vezető úton szembesülnek.

1.8.

A szén-dioxid-semleges társadalom 2050-ig történő megvalósításához szükséges energiahatékonyság – jelentős mértékben – az épületek felújítása révén lesz biztosított. Az EGSZB támogatja azokat a munkálatokat és projekteket, amelyek a homlokzatok és tetők – vagyis az épület teljes burkolata – és a berendezések felújítása révén az épületek energiahatékonyságának javítására irányulnak.

1.9.

Az EGSZB határozottan támogatja egy olyan saját uniós felhőrendszer kifejlesztését, amely technológiai függetlenséget biztosítana az EU számára.

1.10.

A tehetséggondozás kulcsfontosságú az uniós iparban a sikeres ipari átalakulás megvalósításához. Az Európai Bizottságnak ezért nyomon kell követnie, hogy az új készségek fejlesztésére kidolgozott programok és tevékenységek hozzájárulnak-e a sikeres átalakuláshoz ezen a téren.

2. Háttér-információk

2.1.

A Covid19-világjárvány nemcsak világméretű egészségügyi vészhelyzetet, hanem gazdasági és társadalmi válságot is eredményezett. Ez a súlyos helyzet jelentős politikai intézkedések végrehajtására kényszerítette az európai politikai döntéshozókat az összes európai tagállam gazdaságának stabilizálása érdekében.

2.2.

Az Európai Unió számos mechanizmust hozott létre a NextGenerationEU program (NGEU) keretében azzal a céllal, hogy az eddigi legnagyobb ösztönző csomaggal támogassa a tagállamokat abban, hogy megerősödve kerüljenek ki a válságból. Hosszú távú költségvetésében 1,8 billió eurót biztosít, amelyet különféle, modernizációra, kutatásra, éghajlatvédelmi átállásra és a szociális védelemre összpontosító eszközökön keresztül fog felhasználni.

2.3.

A NextGenerationEU eszközeinek egyike a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, amely a Covid19-világjárvány által okozott közvetlen gazdasági és társadalmi károk helyreállítására, valamint a szén-dioxid-mentes és digitális társadalomra való „kettős átállás” előmozdítására összpontosít.

2.4.

Az eszköz összesen 672,5 milliárd euróból áll, amelyet kölcsönök (360 milliárd euro) és támogatások (312,5 milliárd euro) formájában osztanak szét, és amely a tagállamok által végrehajtandó, fenntartható fellendülésre irányuló reformok és beruházások támogatására fog szolgálni.

2.5.

A pénzügyi keretösszeg szétosztására a tagállamok nemzeti reformprogramjainak keretén belül kerül sor, amelyek – az EU 2021-es éves fenntartható növekedési stratégiájához való hozzájárulás érdekében – szükséges reformokat és beruházásokat tartalmaznak, valamint az európai szemeszter irányítási keretének részeként megfogalmazott, országspecifikus tanácsi ajánlásokat is tükrözik.

2.6.

Az Európai Bizottság meghatározta, melyek azok a fő kiemelt területek, amelyeken az egyes tagállamoknak konkrét cselekvési irányvonalakat kell meghatározniuk:

1.	MEGÚJULÁS – tiszta technológiák és megújuló energiaforrások;

2.	KORSZERŰSÍTÉS – az épületek energiahatékonysága;

3.	TÖLTÉS – fenntartható közlekedés és töltőállomások;

4.	KAPCSOLÓDÁS – gyors széles sávú szolgáltatások kiépítése;

5.	MODERNIZÁLÁS – a közigazgatás digitalizációja;

6.	KAPACITÁSBŐVÍTÉS – adatfelhő-kapacitások és fenntartható processzorok;

7.	ÁTKÉPZÉS és TOVÁBBKÉPZÉS – a digitális készségek támogatására irányuló oktatás és képzés.

A fő kiemelt területeket úgy határozták meg, hogy a vállalt intézkedések jelentősen hozzájáruljanak az EU zöld és digitális átállásához.

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz a tagállamok által támogatott fejlesztési területeken keresztül – az európai szemeszter országspecifikus ajánlásaihoz igazodva – megfelelő mozgásteret biztosít a világjárvány okozta gazdasági helyzet által sújtott szervezetek számára. Különösen az olyan gazdasági ágazatokat fogja segíteni – ideértve például a az erőforrás- és energiaigényes iparágakat – amelyek már eddig is nehéz helyzetben voltak (a súlyos szabályozási terhek és az egyes harmadik országok tevékenysége miatti tisztességtelen verseny következtében), és amelyeket a jelenlegi körülmények súlyosan érintettek.

2.7.

Az EU ipari stratégiájára és az annak a 2021-es, aktualizált változatára épülő helyreállítási stratégia hozzájárul az európai zöld megállapodás célkitűzésének, a 2050-re teljesítendő klímasemlegességi célkitűzésnek és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ig történő csökkentésére vonatkozó, felülvizsgált célkitűzésnek a megvalósításához. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kulcsszerepet fog játszani azon beruházások kezelésében, amelyeket az erőforrás- és energiaigényes iparágak e célok elérése érdekében hajtanak végre. Az EU helyreállását lehetővé tevő, erősebb egységes piac kiépítéséhez szükséges erőfeszítéseket az EU, a tagállamok, a szociális partnerek, az ipar és más érdekelt felek közötti, erős partnerségeknek kell támogatniuk. A helyreállítási stratégia megerősíti az igazságos átmenet mechanizmust is, amely támogatja az eei-kre támaszkodó és strukturális átalakuláson áteső régiókat.

3. Általános megjegyzések

3.1.

Az EU helyreállítási terve a szén-dioxid-mentes és digitalizált gazdaságra való fenntartható átállás egyik kulcsfontosságú alkotóeleme, és rávilágít arra, hogy az EU kettős átállásra való törekvése során a politikai kötelezettségvállalás és/vagy az aranyszabályok mellett politikai felelősségvállalásra is szükség van. Az EGSZB egyetért a javasolt fő kiemelt területekkel, amelyek – az uniós jogszabályokban meghatározott, 2030-ra (az üvegházhatású gázok [ÜHG-k] kibocsátásának az 1990-es szinthez képesti legalább 55 %-os csökkentése) és 2050-re (nettó zéró ÜHG-kibocsátás) vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzés elérésének biztosítása mellett – az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérése szempontjából legfontosabb területekre összpontosítják a beruházásokat.

3.2.

A világjárvány olyan közös útvonal kialakítását tette szükségessé, amelyen a szabályok meghatározása globálisan történik, és azokat valamennyi régió egységes módon alkalmazza, megelőzve azokat az esetleges kockázatokat, amelyek az erőforrások eltérő elosztása miatti széttagoltságból eredhetnek. A világjárvány miatt kialakult válság és a fenntartható, reziliens és rugalmas gazdaságra való átállás szükségessége nagyszerű lehetőséget kínálhat arra, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosító szabályok kerüljenek meghatározásra az EU-ban.

3.3.

Megfelelően fel kell mérni ezért az erőforrás- és energiaigényes iparágak jelenlegi bizonytalan helyzetét, valamint azt, hogy milyen hatása lehet e körülmények folyamatos fennállásának az európai gazdaság egészére nézve. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az erőforrás- és energiaigényes iparágak hozzájárulnak az Európai Unió bruttó hazai termékéhez (GDP), továbbá vezető szerepet játszanak az innováció terén, magas színvonalú munkahelyeket teremtenek és a társadalom egészének hosszú távú jólétét is elősegítik. Az erős közszolgáltatás biztosításához a magánszektorból érkező ösztönzésre van szükség. Az EGSZB ugyanakkor aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány már jóváhagyott nemzeti reformprogram esetében pontatlanság mutatkozik az erőforrás- és energiaigényes iparágakat illetően, mivel a beruházásokat időnként más gazdasági ágazatokhoz irányítják át.

3.4.

Figyelembe veendő továbbá, hogy az erőforrás- és energiaigényes iparágak lendületet adhatnak a K+F számára, hiszen ez az a kulcsfontosságú terület, ahol az innováció kikerül a laboratóriumból, és ipari léptékűvé válik.

3.5.

Az erőforrás- és energiaigényes iparágak potenciálisan az egyik legnagyobb hozzájárulást adhatják az ipari átálláshoz, amely alacsony szén-dioxid-kibocsátást fog biztosítani Európában. Az iparnak fokoznia kell erőfeszítéseit az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termelési folyamatok kifejlesztésére és bevezetésére, továbbá azok összetett ellátási láncok mentén történő szorgalmazására irányulóan. Ez olyan belső és külső munkát jelent, amely nélkül nehéz lenne elérni a Párizsi Megállapodásban meghatározott létfontosságú, ugyanakkor nagyratörő célokat és az EU által meghatározott célkitűzéseket.

3.6.

Az automatizáció és a digitalizáció kulcsfontosságú szerepet fog játszani ezen ipari átállás megvalósításban. Nem szabad viszont összekevernünk a fogalmakat: az átalakulás a cél, a digitalizáció pedig egy eszköz. A digitális megoldások megvalósítása észszerűsíteni fogja az emberek gondolkodását, döntéshozatalát és teljesítményét: jóllehet a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköznek előtérbe kell helyeznie a digitalizációt, a hangsúlyt arra kell fektetni, hogy hogyan közelíthetjük meg hatékonyabban az előttünk álló kihívásokat ezen eszközök segítségével.

3.7.

A digitális átalakuláshoz az szükséges, hogy a kísérleti vagy laboratóriumi léptékben bevált technológiák ipari mértékűvé váljanak. Éppen ezért szükséges, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek a kutatásra, a fejlesztésre és az innovációra összpontosítsanak. A beruházásoknak azokra a technológiákra kell irányulniuk, amelyek esetében már a korai szakaszban kézzelfogható az innovatív megoldások mérhetősége, megvalósíthatósága és megbízhatósága az értékláncok felsőbb részein, és mindeközben a fenntarthatósági célokkal is összhangban állnak. Be kell tervezni továbbá egy átállási időszakot, amely alatt az innovatív megoldások ipari léptékűvé alakulhatnak.

3.8.

Annak érdekében, hogy ezt a helyzetet hatékonyan lehessen kezelni, az átállásnak a megszerzett szakértelemre, a már rendelkezésre álló erőforrásokra és az esetleges szinergiákra kell összpontosítania. Az átalakulás innovációt, találmányokat, tervezést, építést és tulajdonképpen fejlesztést foglal magában, de ez önmagában nem feltétlenül jelent új alkotásokat.

3.9.

Az EGSZB tisztában van vele, milyen beruházásokat igényel ez az átállás. Sem a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, sem pedig a NextGenerationEU program nem tekinthető csodaszernek. Ahhoz, hogy az erőforrás- és energiaigényes iparágak – a kettős átállás teljesítése érdekében – átalakuljanak, számos további finanszírozási forrást (pl. állami támogatás, közös európai érdeket szolgáló fontos projektek, az uniós költségvetés új saját forrásai, az EU jövőbeli, kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevételei, magánberuházások stb.) mozgósító, hatalmas beruházási tervre van szükség. Ahhoz tehát, hogy a karbonsemleges gazdasági modellre való átálláshoz szükséges, hatalmas befektetéseket mozgósítani lehessen, elengedhetetlen az ipar- és energiapolitikáknak az éghajlat-politikával való összehangolása.

3.10.

Az EGSZB szerint törekedni kellene arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében az erőforrás- és energiaigényes iparágak átalakítására nyújtott támogatásokat a meglévő köz- és magánfinanszírozási programokkal – például a SPIRE programmal vagy a „tiszta acél” partnerséggel – is összehangolják. Az ipari szövetségeket platformként kellene használni a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből finanszírozott projektek és a meglévő uniós programok közötti hosszú távú szinergiák előmozdítására, hogy az erőforrás- és energiaigényes iparágak átalakulása felgyorsuljon.

3.11.

Megállapították, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön keresztül nyújtott pénzügyi támogatást ambiciózus adóreformnak kell kísérnie. Ezt össze kell hangolni az OECD-megállapodással annak biztosítása érdekében, hogy a rendkívül nyereséges vállalatokra 2023-tól 15 %-os tényleges társaságiadó-kulcs vonatkozzon.

3.12.

A vállalatoknak nyújtott támogatások folyósításának fő célja az uniós ipar nemzetközi versenyképességének megőrzése az EU szociális, gazdasági és környezetvédelmi normáinak tiszteletben tartása mellett, annak biztosítása érdekében, hogy a kettős átállás az európai polgárok javát szolgálja.

3.13.

A fent említettek szerint az EU helyreállítása terve tehát kulcsfontosságú lesz az erőforrás- és energiaigényes iparágak átalakulása szempontjából, és a kettős átállás tekintetében más gazdasági ágazatok átalakulásához is hozzá fog járulni. Egy ilyen széles körű átalakulás – különösen a humán tőkével kapcsolatos kérdések terén – hosszú távú alkalmazkodást igényel, és átmeneti időszakokat is szükségessé tesz. Az EGSZB határozottan javasolja a beruházási mechanizmusok 2026 utánra való kiterjesztését, és hogy határozzanak meg szoros és egyértelmű kapcsolódási pontokat az egyes mechanizmusok között.

4. Részletes megjegyzések

Az EGSZB kéri a tagállamokat és az ipari szereplőket, hogy az Európai Bizottság által meghatározott fő kiemelt területeken olyan beruházásokat és reformokat javasoljanak, amelyek a kitűzött végső célok elérése szempontjából a legnagyobb átalakító hatással járnak. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a kettős átállással kapcsolatos célok kapcsán felmerülő költségeknek a társadalom egésze számára megfizethetőknek kell lenniük.

4.1. MEGÚJULÁS – tiszta technológiák és megújuló energia

4.1.1.

Az ipari átállás nem valósulhat meg energetikai átállás nélkül. Az ipar dekarbonizációja közvetlenül attól függ, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ipari termeléshez elegendő mennyiségben rendelkezésre áll-e megfizethető, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás. A dekarbonizált energia megfelelő mennyiségű és megbízható előállításának biztosítása kulcsfontosságú lesz az éghajlat-politikai és digitális célok eléréséhez. Hasonlóképpen, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia eddig példátlan mennyiségének szállításához, tárolásához és elosztásához szükséges infrastruktúra fejlesztése vagy kialakítása is hatalmas beruházásokat igényel. A nemzeti helyreállítási tervek és különösen a javasolt reformok végrehajtása során arra kell törekedni, hogy versenyképes, stabil és kiszámítható energiaárakat biztosítsunk, és korlátozzuk a magas energiaárak inflációra gyakorolt hatását, hiszen ez veszélyeztetheti az eei-k és általában a társadalom helyreállítását.

4.1.2.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a nemzeti helyreállítási tervek végrehajtása során elengedhetetlen a technológiai semlegesség: minden alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiát (megújuló energia, zöld hidrogén, fúziós reaktor stb.) be kell vonni ebbe az átállásba, amennyiben azok a 2030-ra és 2050-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésekkel, valamint az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban vannak. Egyetlen technológiát sem szabad előzetesen vagy önkényesen kizárni. Az erőforrás-elosztás kritériumainak arra kell összpontosítaniuk, hogy – függetlenül magától a technológiától – versenyképes energiaárak legyenek biztosítottak a végfelhasználók számára.

4.1.3.

Ehhez nemcsak a különféle, versenyképes megújuló energiaforrások kombinálása lehet megfontolandó, hanem azoknak a szén-dioxid-leválasztási, -tárolási és -felhasználási technológiákkal való kombinálása is, és a különböző tagállamok közötti energiahálózatok összekapcsolásának szerepéről sem feledkezhetünk meg. Megfelelő, homogén szabályozásra van szükség ahhoz, hogy a beruházások üzleti modellje kialakulhasson, és e technológiák bevezetése lehetővé váljon.

4.1.4.

A megfizethető energetikai és a technológiai megoldások elérhetősége mellett az energiahatékonyság is kellő figyelmet igényel. Az EU hosszú távú kibocsátáscsökkentési stratégiájában minden, a 2050-re teljesítendő klímasemlegességi célkitűzések eléréséhez meghatározott forgatókönyv fontos szerepet tulajdonít az energiamegtakarításnak (1). A fokozottan körforgásos gazdaságra való átállás szintén fontos szerepet játszik az erőforrás- és energiaigényes iparágak energia- és erőforrás-felhasználásának csökkentésében.

4.1.5.

Ami a fent említett tisztességtelen verseny kockázatát illeti – és a kibocsátásáthelyezésekkel járó esetleges kockázatok megelőzése és mérséklése céljából – ezt megfelelően kezelni kell a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében. Fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül azokat az intézkedéseket vagy rendszereket, amelyek a kibocsátás csökkentésében működőképesnek bizonyultak, hanem szükség esetén inkább erősítsük meg őket további vagy kiegészítő (nem alternatív) mechanizmusokkal.

4.1.6.

Értékelve mindazon lehetséges kulcstényezőket, amelyekkel a MEGÚJULÁS kiemelt területen foglalkozni kell majd, a legfőbb kétség az, hogy az EU hogyan lesz képes biztosítani azt a példátlan mennyiségű energiát, amelyre a társadalomnak szüksége lenne.

4.2. KORSZERŰSÍTÉS – az épületek energiahatékonysága

4.2.1.

A meglévő és új épületek energiahatékonyságának javítása érdekében a fenntartható átálláshoz hozzájáruló, intelligens anyagokra és berendezésekre lesz szükség. Intelligens anyagok alatt zöld anyagokat, illetve az előállításukhoz használt, fenntartható gyártási folyamatokat értünk.

4.2.2.

Az EGSZB bízik benne, hogy – az Európai Bizottság által meghatározott célokhoz való holisztikus hozzájárulás érdekében – az intelligens anyagok (és a hozzájuk kapcsolódó fenntartható gyártási folyamatok) szorgalmazására a szokásosnál nagyobb hangsúly kerül majd. A berendezésekről sem szabad megfeledkezni: csupán az épületburkolatra összpontosítva nem érhetünk el energiahatékonyságot; a berendezéseket és rendszereket is megfelelően fel kell mérni, fel kell újítani és össze kell kapcsolni. Ez az intelligens anyagok piacának fellendüléséhez vezethet, amihez a közbeszerzési eljárások jelenthetnek gyakorlati kiindulópontot.

4.3. TÖLTÉS – fenntartható közlekedés és töltőállomások

4.3.1.

Az európai stratégiának nagy erőfeszítésekre van szüksége ahhoz, hogy egyértelmű ütemtervet határozhasson meg a nehezen villamosítható ágazatok (közúti távolsági és tehergépjármű-közlekedés, légi közlekedés, tengeri közlekedés stb.) dekarbonizációjához.

4.3.2.

A megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokra vonatkozó stratégia, valamint a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok értékláncának szövetsége elő fogja segíteni a légi és tengeri közlekedési ágazat széntelenítését, és ezzel egyidejűleg a közúti közlekedés – egyéb alternatívák mellett – villamosítással történő dekarbonizációjára irányuló erőfeszítéseket is kiegészíti. Így mindenki számára biztosítható lesz a megfizethető mobilitás. A közlekedés dekarbonizációjának életciklus- és költség-haszon elemzés alapján kell történnie oly módon, hogy elsőként a legnagyobb hatású közlekedési módokat váltsák ki, és ennek során – az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, fenntartható üzemanyagok révén – az alacsony jövedelmű felhasználók számára is elegendő átmeneti időszakot kell biztosítani.

4.4. KAPCSOLÓDÁS – gyors széles sávú szolgáltatások kiépítése

4.4.1.

Az EGSZB tisztában van vele, hogy az automatizációnak és a digitalizációnak nagy jelentősége van az előttünk álló ipari átalakulásban, mivel ezek az átalakulási folyamat alapvető elemeit jelentik.

4.4.2.

Elegendő erőforrásnak kell rendelkezésre állnia az ipar számára ahhoz, hogy a rendszerek automatizációja jobbá válhasson. Digitális eszközökkel minőségi információk biztosíthatók a döntéshozatali folyamatok hatékonyabbá tétele érdekében.

4.4.3.

Ehhez nemcsak a technológiába, de a munkavállalók és általában a társadalom digitális készségeire irányuló képzésekbe, a digitális gondolkodásmód elfogadásába, valamint a kiberbiztonságot garantáló, megfelelő szabályozás és eszközök biztosításába is be kell fektetni.

4.5. MODERNIZÁLÁS – a közigazgatás digitalizációja

4.5.1.

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy az iparágra nehezedő, gyakran túlzott adminisztratív terheket a közigazgatás digitalizációja révén kellene felszámolni. Ennek a digitális átállásnak azonban olyan valódi költség-haszon elemzésen kell alapulnia, amely során az erőforrások technikai kritériumok alapján, megfelelően kerülnek elosztásra (ezt az elemzést magán a célkitűzésen túl is kell figyelembe kell venni).

4.6. KAPACITÁSBŐVÍTÉS – adatfelhő-kapacitások és fenntartható processzorok

4.6.1.

A megfelelő adatkezelés fordulópontot jelent a pontos döntéshozatal, az üzleti intelligencia fejlesztése, a hatékony problémamegoldás és az erőforrások optimalizálása terén, amelyek mind kulcsfontosságúak a sikeres átállás biztosításához. Elegendő forrást kell elkülöníteni ahhoz, hogy minden típusú szervezetet be lehessen vonni e kezdeményezés megvalósításába, és méltányos átállást elősegítő, méltányos adatforrásokat lehessen garantálni.

4.6.2.

Ami a stratégiai függetlenséget illeti, az EU-nak saját felhőkapacitásokat kell kifejlesztenie technológiai szuverenitása érdekében, hogy elkerülje a harmadik országoktól való technológiai függőséget.

4.7. ÁTKÉPZÉS és TOVÁBBKÉPZÉS – a digitális készségek támogatására irányuló oktatás és képzés

4.7.1.

Az előttünk álló átállás csak akkor lesz lehetséges, ha a jelenlegi és a jövőbeli társadalom szükségletein és elvárásain, valamint az igazságos átmenet koncepcióján fog alapulni.

4.7.2.

Az Európai Unióban a humán tőkénk a legfőbb versenyelőnyünk. Európában nincsenek nyersanyagaink, a világon nekünk a legmagasabb az életszínvonalunk, és meglehetősen szigorú a szabályozási keretünk: ez azt jelenti, hogy a humán tőkéből és a gazdag sokszínűségből eredő, magas fokú termelékenység jelenti a legnagyobb előnyünket.

4.7.3.

A képességfejlesztés és a kulcskompetenciák meghatározására irányuló projektek alapvető fontosságúak lesznek egy olyan hatékony ipari átállás biztosításához, amely az egyenlőségre összpontosít és senkit sem hagy hátra. Éppen ezért a társadalom minden szintjén (a jelenlegi aktív dolgozóktól a leendő munkavállalókig) szorgalmazni kell azokat a képzéseket, amelyek az újonnan megjelenő kihívásokkal kapcsolatosak.

4.7.4.

Az innovatív gondolkodás kulcsfontosságú lesz a jövőbeli döntéshozatali folyamatokban. Ezeknek a készségeknek a képzési programok részét kell képezniük. Ráadásul a közeljövőben óriási igény lesz a digitális készségekre. Az emberi erőforrásoknak ezen rések betöltésére kell összpontosítaniuk, hogy e cél szempontjából is megfelelő dolgozókat tömörítő, versenyképes szervezeteket biztosítsanak.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) https://knowledge4policy.ec.europa.eu/publication/depth-analysis-support-com2018-773-clean-planet-all-european-strategic-long-term-vision_en.

2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/50

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A strukturális és ágazati változásokra való felkészülés és az ipari kultúrák átalakítása – a helyreállítás és a reziliencia új határai felé Európa különböző részein

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 152/08)

Előadó:	Norbert KLUGE
Társelőadó:	Dirk JARRÉ

Közgyűlési határozat:	2021.3.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI)
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.10.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	143/1/2

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

A szén-dioxid-kibocsátás legalább 55 %-os csökkentése 2030-ig: ez az az „igazságos átmenethez” kapcsolódó, kötelező érvényű, nagy kihívást jelentő cél, amelyet az EU és a tagállami kormányok szakpolitikai intézkedései révén, valamint a vállalatok segítségével kell megvalósítani, azokban a régiókban, ahol az európai polgárok élnek és dolgoznak. Ehhez a törekvéshez most közös erőfeszítésekre van szükség a gazdasági és társadalmi életre gyakorolt hatások előrejelzése, valamint a megfelelő stratégiák és intézkedések feltérképezése érdekében.

1.2.

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az EU aktualizált iparstratégiája és az Európai Bizottság által előterjesztett „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag támogatni fogja az „igazságos átmenetet”. Ebben a tekintetben az EGSZB üdvözli a szociális hátrányok ellensúlyozását célzó új Szociális Klímaalapot a csomag részeként. A Covid19 arra is rámutatott, hogy gyorsabban kell haladnunk a fenntarthatóbb, digitálisabb és szilárdabb társadalmi, gazdasági és ipari modellre való átállás során. Az EGSZB különösen azt emeli ki, hogy a regionális különbségek és a társadalmi egyenlőtlenségek fontos szerepet játszanak ebben.

1.3.

Mindezek a kérdések már szerepelnek a szakpolitikai menetrendben (pl. zöld megállapodás, körforgásos gazdaság, igazságos átmenet, strukturális programok stb.), de nem foglalkoznak velük integrált módon. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy vegyék figyelembe a különböző szakpolitikai területek, nemzetek és régiók tapasztalatait, mégpedig azok különbségeire és sajátosságaira is tekintettel.

1.4.

Előfeltételt jelent az egyenlő versenyfeltételek kialakítása a gazdasági versenyben. Ennek során figyelembe kell venni a szociális partnerek közötti szociális párbeszédet és az együttműködést célzó civil párbeszédet. Ennek elő kell segítenie olyan uniós élenjárók létrehozását, amelyek pedig erősíthetik az EU gazdasági szuverenitását.

1.5.

Nincs zöld megállapodás integrált „társadalmi megállapodás” nélkül (1). Az EGSZB ezért a szociális jogok európai pillére végrehajtásának megerősítését szorgalmazza (2). A pillér az EU és tagállamai iránytűjének tekinthető az ipari szerkezetváltás társadalmi hatásainak enyhítésében. Elsősorban a szociális párbeszéden és a kollektív szerződéseken alapul, amelyek a vállalatok döntéseinek alapját képezik, ahol a munkavállalók kellően tájékozottak, és ahol érdekeiket konzultáció, és adott esetben a vállalat felügyeletében és irányításában való részvétel révén veszik figyelembe.

1.6.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a gazdasági és környezetvédelmi sikereket elsősorban ott kell elérni és megvalósítani, ahol az emberek élnek. Itt kell előrejelezni és közösen alakítani az éghajlatvédelemből fakadó kihívásokat. Itt születnek új ötletek, amelyeket ipari szinten globálisan versenyképes termékekké és szolgáltatásokká alakítanak át.

1.7.

Az EU frissített iparstratégiájában meghatározott és az EU ipari fóruma által megvitatott „átállási pályák” támogatást és iránymutatást nyújtanak az uniós polgárok számára. A regionális szintű egyedi kiindulási pontok azonban rendkívül eltérőek, és az átfogó cél eléréséhez különböző stratégiákra van szükség. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az uniós iparstratégia keretének meghatározása és értékelése során fordítson különös figyelmet ezekre a különböző követelményekre annak érdekében, hogy rugalmasan lehessen reagálni a regionális és ágazati igényekre.

1.8.

A szubszidiaritásra abból a szempontból kell tekinteni, hogy erős erőforrást tud teremteni az „igazságos átmenethez”. A régiók és a nagyvárosi területek ismerik legjobban a saját problémáikat és lehetőségeiket. Ezért az EGSZB elismeri, hogy az európai iparpolitika uniós szinten közösen elfogadott kötelező erejű célkitűzéseit és elveit világosan meg kell határozni. Fontos szem előtt tartani, hogy a régiókban és nagyvárosi területeken történő végrehajtásnak a szubszidiaritás elvén kell alapulnia.

1.9.

Az éghajlati, társadalmi és környezetvédelmi célok elérését tekintve rendkívül eltérőek az egyes helyzetek és kapacitások. Míg egyes iparágak és vállalatok könnyebben megvalósíthatják a célt, másoknak nehezebb lehet a továbblépés. A gyengébb régiók és egyes iparágak ezért különleges figyelmet és egyedi támogatást igényelnek. Mivel az átfogó cél a teljes értékláncra vonatkozik, fontos, hogy először a gyorsabb hatásokra és a messzebbre ható változásokra koncentráljunk.

1.10.

Az EGSZB megjegyzi, hogy ez az elv, amely révén a vállalatok visszanyerhetik gazdasági és fenntarthatósági versenyképességüket elkötelezett vállalkozók és vezetők, valamint jól képzett munkavállalók segítségével. Fontos szerep jut ebben a kkv-knak. A humán tőkére épülő menetrend a vállalatok sikeres átállásának egyik előfeltétele.

1.11.

A tagállamoknak az Európai Unió logisztikai és pénzügyi támogatásával meg kell erősíteniük a strukturális és folyamatorientált közberuházásokat olyan általános érdekű szolgáltatások révén, amelyek az ipari és társadalmi fejlődést lehetővé tevő feltételek folyamatos javítására irányulnak, növelve a környezeti, technológiai, gazdasági és társadalmi kihívások hatékony kezeléséhez szükséges regionális és helyi szintű kapacitásokat.

1.12.

Az EGSZB amellett foglal állást, hogy az uniós iparstratégiának előre kell jeleznie és ellensúlyoznia kell a növekvő szegénységet és egyenlőtlenséget, mivel a zöld megállapodást integrált „társadalmi megállapodásnak” kell kísérnie. Ezért a forrásokat oda kell irányítani, ahol ezekre a legnagyobb szükség van. Az átfogó uniós fenntarthatósági politikának még inkább arra kell törekednie, hogy az emberek és a régiók javára növelje az igazságosságot és a gazdaságban való részvételt (3). Európában a civil életnek és munka világának a befogadó és fenntartható növekedésen, a tisztességes munkán és a társadalmi igazságosságon alapuló fenntarthatóság megteremtésének követelményét kell szem előtt tartania (4).

1.13.

Az EGSZB támogatja a körforgásos gazdaságra való átállást, amely véget vet a nem megújuló erőforrások pazarló felhasználásának és csökkenti a nemzetközi függőségeket. Ennek az EU iparstratégiájában is központi helyen kell állnia. Következésképpen úgy kell módosítani a keretfeltételeket, hogy versenyelőnyt teremtsenek a körforgásos gazdaság elveit követő vállalkozások számára.

2. Az igazságos átmenet mint lehetőség az ipar fellendülésére és növekedésére

2.1.

A zöld megállapodás egyértelmű és politikailag kötelező érvényű célt tűz ki: 2030-ra Európában 55 %-kal kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Ezt az Európai Bizottság által 2021. július 14-én előterjesztett „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag fogalmazta meg. További értelmezésre itt nincs lehetőség. A tisztességes nemzetközi kereskedelmi rendszernek biztosítania kell, hogy a vállalkozások globálisan versenyképesek maradhassanak, ugyanakkor megfeleljenek a zöld megállapodás céljainak. Ennek része az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó, határokon átnyúló és transzkontinentális rendszer is. Mindez arra ösztönzi a kereskedelmi partnereket, hogy belépjenek a bolygónk tűrőképességének határait tiszteletben tartó nemzetek klubjába.

2.2.

Az Unión kívüli, gyenge környezetvédelmi szabályozásokkal rendelkező országok miatt megnő a viszonylag erős környezetvédelmi szabályozással rendelkező EU-ra nehezedő nyomás. Ezek a globális kölcsönhatások nem vezethetnek környezeti dömpinghez.

2.3.

A globális helyzet olyan új fenntartható technológiák kidolgozását indíthatja el, amelyek Európa erősségeire támaszkodnak, például arra, hogy képes fokozatos és radikális innovációt megvalósítani, és így a világpiacokat olyan termékekkel ellátni, amelyek a hagyományos kompetenciákat új problémák megoldására használják fel. Ehhez a változások jellegének és mértékének gondos és előrelátó előrejelzésére, valamint a köz- és szociális szolgáltatások jelentős növelésére van szükség, hogy kezelni lehessen az olyan társadalmi problémákat, mint a szegénység és a hajléktalanság lehetséges növekedése, a fogyatékkal élők és a kisebbségek kirekesztése, a nők esélyeinek csökkenése és a munkaerőpiacra való visszatérést elősegítő képzések visszaszorulása.

2.4.

Egy statikus elemzés arra a következtetésre juthat, hogy az európai zöld megállapodás szerinti fellépés – rövid távon – költségelőnyhöz juttatja a kevésbé ambiciózus éghajlati célokkal rendelkező országokban lévő versenytársakat a már átalakulóban lévő európai vállalatokkal szemben. Egy dinamikus szemlélet azt hangsúlyozná, hogy a vállalatok ösztönzőket kapnak a fokozatos innovációra a termelési rendszereik energiahatékonyabbá tételével, valamint a megújuló energiaforrásokra való áttérésre és a megfelelő innovációk bevezetésére. Bár az EU egyértelműen az élen jár a klímaválság elleni hatékony küzdelemben, a megújuló anyagok gyors felhasználásához a körforgásos gazdaság ambiciózusabb megvalósítása és a kritikus fontosságú nyersanyagok terén megvalósuló reziliencia szükséges. Az ebből eredő átállás csak akkor fog működni, ha kellő figyelmet fordítunk e folyamat szociális dimenziójára. A Párizsi Éghajlatvédelmi Megállapodás igazságos átmenetre vonatkozó elvei és az ILO igazságos átmenetre vonatkozó iránymutatásai (5) adnak útmutatást e tekintetben. Az igazságos átmenet elvei így iránytűként szolgálnak a helyreállítási intézkedésekhez, mivel valamennyi érdekelt fél egyértelmű felelősségévé teszik az emberi és a szociális jogok, a demokratikus értékek és a jogállamiság tiszteletben tartását, azzal a szándékkal, hogy senki se maradjon le.

2.5.

Végül, de nem utolsósorban, az ilyen léptékű változások és a korábbi átalakulások tanulságai azt sugallják, hogy a politikusok, a közigazgatás, a szociális partnerek, a civil társadalmi szervezetek, a vállalatok és a nyilvánosság tagjainak bevonásával közös alkotási folyamatra van szükség az EU-ban és a vállalatokon belül, minden irányítási szinten. Az Európában élő emberekben rejlő, eddig kiaknázatlan kreativitás és innovációs potenciál becsatornázása fogja megteremteni az előttünk álló kihívások megválaszolásához szükséges megoldásokat. Az ötletek sokfélesége felbecsülhetetlen értékű innovációs forrás a gazdaság minden ágazatában, és jelentősen elő fogja mozdítani a műszaki-tudományos fejlődést.

2.6.

A múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a sikeres és tartós gazdasági és társadalmi változásoknak akkor van a legnagyobb esélyük a megvalósításra, ha a célokat világosan megfogalmazzák, az átalakulási folyamatban részt vevő különböző szereplők felelősségét pontos stratégiában határozzák meg, és a társadalom főbb erői elfogadják, megerősítik és támogatják az egész projektet. Következésképpen a politikai erőknek, a gazdasági érdekelt feleknek és a civil társadalomnak együtt kell fellépniük a hatékony szociális párbeszéden, kollektív megállapodásokon és kölcsönös információmegosztáson, a konzultáción és a döntéshozatalban és a közös alkotási folyamatokban való tényleges részvételen alapuló rendszerben.

2.7.

A szociális partnerek közötti és a civil érdekelt feleket bevonó civil párbeszéd különösen fontos szerepet játszhat a társadalmi, ökológiai és gazdasági érdekek egyensúlyát célzó projektekben. Ezért elengedhetetlen a szociális jogok európai pillérének konkrét végrehajtása.

3. A régiók a munka, az élet és a társadalmi-gazdasági változásokra való felkészülés fő helyszínei – nem csupán ökoszisztémák

3.1.

A Covid19-világjárvány eltérő hatást gyakorolt a különböző ökoszisztémákra, amint azt az Európai Bizottság az új uniós iparstratégiáról szóló közleményében is elismeri. Emellett tovább gyorsította a digitalizáció és a dekarbonizáció irányába mutató, meglévő tendenciákat, növelve a régiók közötti széttagoltság elmélyülésének kockázatát, mivel a gazdasági jólét és az iparágak átalakításába való beruházáshoz szükséges erőforrások szintje eltérő. Ezért alapvető fontosságú, hogy az ipari fórum és a tervezett átállási pályák kapcsán figyelembe vegyék ezeket a különböző hatásokat.

3.2.

Az európai civil társadalom érdeke az, hogy az ipari átalakulás által érintett régiók polgárai számára megfelelő munkahelyi és jövedelmi kilátásokat teremtsen. Ehhez meg kell értenünk a különböző régiók eltérő kiinduló helyzetét, és azt, hogy a meglévő ipari kompetenciákból hogyan lehet pozitív kölcsönhatásokat generálni. Ebben fontos szerepet játszik a globálisan jelentős értékláncokba történő integráció, különösen pedig a szóban forgó értékláncokhoz hozzájáruló különböző szempontok. Az Európai Bizottság ökoszisztéma-megközelítése makropolitikai szemléleten alapul, amely az összes iparágat globálisan osztályozza. Ez a megközelítés nem veszi figyelembe az eltérő helyzeteket vagy a különböző ökoszisztémákban fennálló kölcsönös függőségeket. Aligha tud igazságot tenni a különböző régiókban felmerülő igények sokfélesége között, és ki kell egészíteni egy regionális politikai perspektívával.

3.3.

Az Európai Bizottság jelenleg olyan fő teljesítménymutatókon dolgozik, amelyek az EU iparstratégiájának sikerét hivatottak bemutatni (6). Jelenleg az Európai Bizottság elsősorban a gazdasági növekedésre összpontosít, és figyelmen kívül hagyja az európai zöld megállapodásban meghatározott célokat, a körforgásos gazdaságra való átállás által megkövetelt változásokat és az átalakulási folyamat társadalmi dimenzióját. Rendkívül fontos, hogy az EU iparstratégiája egyértelműen elismerje és értékelje a regionális szinten rendelkezésre álló ipari készségek, lehetőségek és kompetenciák értékét. Ezt megfelelően figyelembe kell venni. Különben, ha ilyen szűk körűen csak a gazdasági növekedésre és az ahhoz kapcsolódó intézkedésekre és eszközökre összpontosítunk, akkor ez a klímacélok és az ipari átalakulással kapcsolatos lehetőségek elmulasztásához vezethet, továbbá veszélyeztetheti a körforgásos gazdaságot.

3.4.

Az iparstratégia és a szakpolitikák kialakítása során mindezen előfeltevések alapján figyelembe kell venni a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot. A szakpolitikai intézkedéseknek és az egyes helyzetekhez igazodó különféle pályáknak rugalmasnak kell lenniük, és a régión belül vagy a más régiókkal és országokkal folytatott cserék révén a régió rendelkezésére álló összes kompetenciát alapul kell venniük. Fontos stratégiai forrásként nyitottságra van szükség annak megállapításához, hogy mi hiányzik, és mire van azonnal szükség.

3.5.

Az éghajlatvédelmi célú ipari szerkezetváltás súlyos társadalmi problémákat fog okozni, ha a zöld megállapodás céljait a hátralévő rövid idő alatt kívánjuk elérni. A környezeti szempontból káros erőforrások fogyasztása olyan kérdés, amellyel foglalkozni kell és meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy szociális és társadalmi szempontból igazságos megoldást találjunk.

3.6.

A körforgásos gazdaság pozitívan járul hozzá az ipari szerkezetváltáshoz a régiókon belül, valamint az ellátási és értékláncok mentén is. Bár a legnagyobb hozzáadott érték a legfejlettebb iparágakkal rendelkező régiókban található, a kevésbé tudásalapú és energiaigényesebb gazdasággal rendelkező helyeken olyan anyagokat állítanak elő és dolgoznak fel, amelyek bekerülnek a körforgásos gazdaságba. A gyengébb régiók egyértelműen nagyobb előnyt kovácsolhatnak a körforgásos gazdaságból, és jelentős szereplőkké válhatnak ezen a területen.

3.7.

Az ipari szerkezetváltás regionális szintű sikerének előtérbe helyezése egyértelműen szükségessé teszi az erős összekapcsolódást, a szoros együttműködést és a kompetenciák megosztását más régiókkal, akár az uniós tagállamok nemzeti határain is túllépve. Kölcsönhatások átfogó rendszeréről van szó, amely egyértelműen magában foglalja a helyi kkv-k és a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalatok közötti kölcsönhatást.

3.8.

A meglévő regionális ipari kompetenciák önmagukban nem teljesen hatékonyak a társadalmi-ökológiai változások összefüggésében. Ezeket azonban tovább kell és lehet fejleszteni a tudásba, a felszerelésbe és a személyzetbe való beruházás révén, és a megváltozott körülmények között is termelékennyé kell és lehet tenni őket. Mindez új termékek, szolgáltatások, technológiák és lehetőségek létrehozását fogja szolgálni, ami gazdaságilag stabil vállalatokat és vonzó munkahelyeket biztosít a régiókban. Az európai iparstratégiának pontosan erre a célra kell törekednie.

3.9.

Egy régiót széles körben meghatároznak ipari struktúrái, vállalatai, munkaereje, polgárainak kompetenciái, K+F képességei, valamint a vállalatok által gyártott vagy feldolgozott konkrét termékek. Az ipari kompetenciák történelmi okokból kifolyólag igen különböző sajátosságokkal rendelkeznek.

Az ellátási és értékláncok Európa-szerte nagyon eltérő regionális hatásokat fejtenek ki. A globális kontextus ugyanolyan fontos, mint az Európán belüli szerveződés, de eltérő hatásai vannak. Az Ipar 4.0 és a digitalizáció, valamint az információs és kommunikációs technológiák jelentős, de nagyon eltérő hatással lesznek az európai iparágakra és általában a gazdaságokra. Ebben az értelemben az innovációs és fejlesztési alapok még inkább központi szerepet fognak játszani a regionális különbségek csökkentésében.

3.10.

Az ipari szerkezetváltást előmozdító szolgáltatók, köztük az induló innovatív vállalkozások és a kkv-k még kevésbé központi régiók esetén is összekapcsolhatók ügyfeleikkel, és ilyen helyeken is létrehozhatók vonzó munkahelyek. A tudásalapú vállalatok az értékláncokhoz nyújtott hozzájárulásukat a vevőkhöz való közelségüktől nagymértékben függetlenül tudják megvalósítani. Ráadásul a nagyobb üzemek gépeit gyakran távolról is irányítani lehet.

3.11.

Az Európai Bizottság ökoszisztéma-megközelítése nem terjed ki minden releváns szintre és szempontra. Egyértelműen annak fontosságát hangsúlyozza, hogy az átállás fejleményeit regionális perspektívából is meg kell vizsgálni, és hogy a vállalatoknak – beleértve a szociális gazdaságban tevékenykedőket is – kell az egész politikai művelet alapját képeznie. Fontos rámutatni arra, hogy ez hogyan kapcsolódik az értékláncokhoz, és hogy az egyes ökoszisztémák különböző összetevői hogyan felelnek meg más ökoszisztémák összetevőinek.

4. Lehetséges átállási pályák a társadalmi-gazdasági és ipari fejlődés holisztikus megközelítése alapján

4.1.

Bár az innovációt széles körben az új technológiákhoz vagy a tudományos kutatásban elért áttörésekhez kötik, arra is van lehetőség, hogy a meglévő kompetenciákat jobb vagy új termékek és szolgáltatások alapjaként használják fel. Az új technológiák összefonódnak a meglévő hagyományos technológiákkal. További egyértelmű példák vannak a jól bevált hagyományos gyártási módok és a fokozatos innováció, valamint az iparágak korszerűsítése közötti kapcsolatra: a repülőgépiparból származó új és könnyebb anyagok felhasználása a járművekben, a könnyebb járműipari anyagok használata, valamint a biotechnológia alkalmazása új orvosi műszerek vagy szolgáltatások tervezésében.

4.2.

A fejlett ikt-infrastruktúrák az új lehetőségek bevezetésének mozgatórugói, és segítenek olyan innovatív és fenntartható megoldások létrehozásában, amelyek a regionális sajátosságokhoz kapcsolódnak. A 3D nyomtatók használata például lehetőséget nyújt arra, hogy egy terméket egy helyen fejlesszenek ki és tervezzenek meg, és ott tegyék fizikailag elérhetővé, ahol szükség van rá, több különböző helyszínen. Ez segít csökkenteni a szállítással kapcsolatos környezeti hatásokat.

4.3.

A szociális gazdaság koncepciói fontos szerepet játszhatnak a társadalmi-gazdasági változásokban azáltal, hogy új tanulási, megélhetési és foglalkoztatási lehetőségeket, valamint alternatív szolgáltatási és támogatási infrastruktúrákat teremtenek a helyi közösségekben, különösen a hátrányos helyzetű csoportok és a veszélyeztetett személyek számára. Az általános érdekű közszolgáltatásokkal együtt e koncepciókban jelentős potenciál rejlik azt illetően, hogy kompetensen és hatékonyan készítsék fel a társadalmi és gazdasági szereplőket az innováció és a változás követelményeire és következményeire, különösen regionális szinten.

4.4.

Az állami struktúráknak nagy felelősségük van abban, hogy megteremtsék a változást és a fejlődést lehetővé tevő feltételeket azáltal, hogy valamennyi gazdasági szereplő számára hozzáférhető általános érdekű szolgáltatásokat nyújtanak.

4.5.

Ez is része a közérdekű szolgáltatások terén szükséges előrelépésnek. E körbe tartozik például a munkaerő szükséges készségfejlesztését biztosító továbbképzési ügynökségek megszervezése, a munkavállalók kompetenciáinak javítása céljából, valamint a vállalatok segítése abban, hogy lépést tartsanak az innovációval és a változásokkal. Következésképpen a képzett munkavállalók is jobban megvetik majd a lábukat a régióban, és hozzájárulnak a folyamatban lévő – és ökológiai – szerkezetváltás alakításához.

4.6.

Az energiaintenzív iparágak esetében számos közös megoldás létezik a dekarbonizációra, és így megvan a lehetőség a közös beruházásokra (pl. tiszta hidrogén, szén-dioxid-leválasztás és -tárolás). A nagyobb fokú körforgásos jelleg és az ipari szimbiózis szintén fontos szempontok az ipar dekarbonizációjában és abban, hogy fokozottan termelékeny, hatékony vállalatokkal készüljünk fel a jövőre.

5. A regionális munkaerőpiacok jelentősége abban, hogy a fenntartható gyártó és szolgáltató vállalatok tisztességes munkahelyeket biztosítsanak

5.1.

Fel kell ismerni és részletes elemzést kell készíteni arról, hogy milyen alapvető kompetenciákkal bírnak a régiók, a vállalatok és ezek gazdasági teljesítménye az iparágakban és a munkaerő terén. Ez a szerep magában foglalja az infrastruktúrát, a helyszínt, az erőforrás-ellátottságot, a vállalkozói szellemet és az intézményi felépítést is. Ez fontos a magasan képzett munkaerő rendelkezésre állásához, valamint annak előrejelzéséhez, hogy a jövőben milyen készségekre lesz szükség a készséghiányok elkerüléséhez (pl. mérnökök).

5.2.

Az egyetemekkel – beleértve az alkalmazott tudományokra szakosodott egyetemeket is – és a kutatóintézetekkel folytatott együttműködések fontos szerepet játszhatnak olyan új ipari lehetőségek megteremtésében, amelyek új munkahelyeket eredményezhetnek a már működő vállalkozásoknál, a multinacionális vállalatoknál, a kkv-knál és az induló innovatív vállalkozásoknál.

5.3.

Humán szinten azok a régiók vannak előnyös helyzetben, amelyek könnyen befogadják és integrálják az újonnan érkezőket a jól működő társadalmi-gazdasági struktúrákba.

5.4.

Azok a régiók, ahol a képzett munkaerő mélyen be van ágyazódva a társadalmi-gazdasági struktúrákba, és ott otthon érzi magát, a hatékony formális és informális kompetenciahálózatokon alapuló, magas hozzáadott értékű és dinamikus iparágak és vállalatok otthonává is válhatnak. Következésképpen a munkaerő jelentős mértékben hozzájárul egy régió innovatív ipari kompetenciáinak meghatározásához, és alapvetően segíti a korszerűsítési és átalakulási folyamatokat.

5.5.

A munkavállalók készségei és egyedi kompetenciái, valamint azok folyamatos fejlesztése alapot nyújthatnak az átszervezéshez és az üzleti modellek megváltoztatásához, beleértve a jövőbeli növekedést és az új piacokat is. Ha nem ismerik fel és használják ki a regionális fejlesztési lehetőségeket, az gyakran a munkavállalók folyamatos elvándorlásához vezet, ami mindig gyengíti a régiók azon képességeit és kompetenciáit, amelyek az európai zöld megállapodás által teremtett lehetőségek fejlesztéséhez és megragadásához szükségesek.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) Az EGSZB „Nincs zöld megállapodás társadalmi megállapodás nélkül” című véleménye, elfogadva 2021. június 9–10-én (HL C 341., 2021.8.24., 23. o.).

(2) Elsősorban a három kiemelt célra utalunk: a 20–64 éves népesség legalább 78 %-ának foglalkoztatottnak kell lennie; az összes felnőtt legalább 60 %-ának évente képzésben kell részesülnie; a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett személyek számát legalább 15 millióval csökkenteni kell.

(3) Az EGSZB javaslatai a Covid19-válság utáni újjáépítésről és helyreállításról, 2020. június 11. (HL C 311., 2020.9.18., 1. o.).

(4) Az EGSZB 2021. június 9-i állásfoglalása az Európai Bizottság 2022. évi munkaprogramjáról, 2021. június 9. (HL C 341., 2021.8.24., 1. o.).

(5) https://www.ilo.org/global/topics/green-jobs/publications/WCMS_432859/lang--en/index.htm

(6) Lásd az INT/935 jelű EGSZB-véleményt a következő tárgyban: „Az új iparstratégia frissítése” (2021) (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/56

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A demokrácia és a jogállamiság közös értékein alapuló, erős transzatlanti partnerség a globális kihívások kezelése és a nemzetközi rend fenntartása érdekében

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 152/09)

Előadó:	Christian MOOS
Társelőadó:	Peter CLEVER

Közgyűlési határozat:	2021.3.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Jogalap:	az eljárási szabályzat 35. cikke
	állásfoglalás
Illetékes szekció:	„Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.17.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.9.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	211/3/5

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az olyan világrend, ahol a jog, és nem az erősebb joga uralkodik, valamint a demokrácia és a jogállamiság elválaszthatatlanul összekapcsolódik egymással.

1.2.

A demokrácia és a jogállamiság nem létezhet egy pluralista, független és élénk civil társadalom – többek között autonóm szociális partnerek – bevonása nélkül. Ezért olyan fontos, hogy a gyakorlatban is megvalósuljanak ennek a transzatlanti civil társadalomról szóló véleménynek az ajánlásai, különösen az, amelyik egy transzatlanti platform előmozdítását szorgalmazza.

1.3.

Az EU-n belül törékenyebbé vált egyes tagállamok demokratikus berendezkedése.

1.4.

Az elmúlt két évtizedben bekövetkezett geopolitikai változások komoly károkat okoztak a multilaterális világrendben, és jelentősen gyengítettek fontos nemzetközi szervezeteket. Különösen Kína, de Oroszország és régiós szinten Törökország is különös kihívásokat támaszt, amelyeket Európa csak egy ismét megerősített transzatlanti partnerségben tud kezelni, de ugyanígy az USA is rá van utalva demokratikus szövetségeseire – különösen Európára – a világban.

1.5.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) támogatja a demokráciák szövetségének elképzelését, és önkritikusan elismeri, hogy sürgősen fokozni kell az erőfeszítéseket az egyetemes értékek és jogok védelmében. Az EU-nak és az USA-nak együtt kell a demokrácia, a béke és a biztonság, illetve a jogállamiság és az emberi jogok alapját képeznie a világon.

1.6.

Az amerikai erők és szövetségeseik Afganisztánból való elhamarkodott kivonása a maga szörnyű valójában mutatja, hogy a szabad világ mennyire rá van utalva az USA biztonsági garanciájára.

1.7.

Az Európai Uniónak egységesen kell fellépnie a kül- és biztonságpolitika területén, és a stratégiai cselekvőképesség jegyében át kell gondolnia a „stratégiai autonómia” többértelmű koncepcióját.

1.8.

Európa nem tarthat egyenlő távolságot a világ nagyhatalmaitól. Az Európai Uniónak az USA-val közösen és a demokráciák szövetségének keretében meg kell védenie a liberális világrendet és az „együttműködésen alapuló megfékezés stratégiáját” kell követnie Kínával szemben.

1.9.

A páneurópai biztonsági architektúra egyik alappillére az EBESZ, amelyet ebbéli minőségében meg kell erősíteni az Oroszországgal folytatandó párbeszédhez. Az Északi Áramlat 2. projektjét mindaddig jegelni kell, amíg Oroszország Ukrajnában nemzetközi jogot sért, mert különben Moszkvának további eszközök kerülnek a kezébe, amelyekkel nyomást gyakorolhat a kelet-európai államokra.

1.10.

Az európai biztonsági architektúrát a NATO-val közösen meg kell erősíteni; emellett az értékekről is párbeszédet kell folytatni a NATO-n belül.

1.11.

Tovább kell erősíteni a transzatlanti civil társadalmi együttműködést. Ennek keretében különösen fontos a polgárok jogairól, a dezinformációval szembeni felkészültségről, a média szabadságáról, az éghajlatvédelemről, a szociális jogokról és a fogyasztóvédelemről, valamint a demokrácia támogatásáról szóló közös párbeszéd, amelyet az EU-ban az EGSZB garantál. Hosszú távon a transzatlanti partnerségből egyfajta transzatlanti integráció lehet.

2. Jogállamiság és szabad világrend

2.1.

Az EGSZB meglátása szerint a szabad világrend és a belső jogállami és demokratikus berendezkedés elválaszthatatlanul összefügg egymással. Amennyiben a jogállami–demokratikus szereplők nem tudnak kellően érvényesülni az autoriter vagy totalitárius berendezkedésű szereplőkhöz képest, a szabad világrend nem tartható fenn. Megfordítva pedig amennyiben a szabályokon alapuló szabad kereskedelem helyébe a merkantilizmus és a protekcionizmus lép, akkor belül is lendületet nyernek azok az erők, amelyek megkérdőjelezik a szabadságon és jogállamiságon alapuló demokráciát.

2.2.

Az EGSZB véleménye szerint a társadalmi igazságosság és az esélyegyenlőség, a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség vonatkozásában a szabad világrend jelenti a szabályokon alapuló, méltányos és fenntartható kereskedelemnek, valamint a párizsi éghajlati célok és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai elérésének az előfeltételét. Egy olyan világrend, amelynek alapját az erősebb joga, az elzárkózás, az önellátásra való törekvés és a hatalmi hierarchiából kiinduló kereskedelmi kapcsolatok képezik, nem eredményezhet gazdaságilag tartósan sikeres, kreatív és innovatív vállalkozásokat, és nem is képes megerősíteni ezeket, de nem képes ambiciózus környezetvédelmi és szociálpolitikai célok megvalósítására sem.

2.3.

Az EGSZB ezért szorgalmazza, hogy erősítsék meg az államok közötti, az ENSZ és szakosított szervezetei keretén belüli együttműködés alapvető szabályait, és üdvözli a demokráciák szövetségének ötletét, mivel voltaképpen a második világháború után csak az USA hathatós demokratikus fellépésének köszönhetően tudtak létrejönni a nemzetközi intézmények, és jövőjük is csak egy, a világra nyitott és demokratikus USA-val együtt van.

2.4.

Az EGSZB önkritikusan megállapítja, hogy a hidegháború végét követően nemcsak az európai politika, hanem a szervezett európai civil társadalom is túlságosan hosszú ideig feltételezte, hogy tartósan biztosított a demokrácia és a jogállamiság garantált egyetemes értékeinek érvényesülése. A világon azonban vannak olyan erős szereplők, akik – bár a nemzetközi jog szerint magukra nézve is kötelezőnek fogadták el ezeket az értékeket – a gyakorlatban alapvetően figyelmen kívül hagyják azokat. A saját értékalapú rend megőrzése nem magától értetődő.

2.5.

A demokratikus-jogállami berendezkedésű államok és államszövetségek alapjául szolgáló értékek meghatározzák a multilaterális rendet, amely mellett az EU – jóllehet korlátozott saját befolyással – továbbra is kiáll. Az értékek olyan tényezőkben gyökereznek, mint a világi és az egyházi hatalom elválasztása, a Magna Charta, a habeas corpus, valamint az ENSZ Közgyűlése által elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Ezek a liberális demokrácia és a jogállamiság alapfeltételei. Az EU és az USA, valamint a baráti liberális demokráciák osztják ezeket az értékeket. Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 30. cikke kifejezetten kimondja: „A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az valamely állam, valamely csoport, vagy valamely egyén részére bármilyen jogot adna arra, hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok megsemmisítésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen.”

2.6.

A liberális demokráciák közös vonása, hogy létük elválaszthatatlanul összekapcsolódik a plurális, független és élénk civil társadalommal.

3. A transzatlanti kapcsolatok jelentősége Európa világban elfoglalt helye szempontjából

3.1.

Az elmúlt két évtizedben bekövetkezett geopolitikai változások komoly károkat okoztak a szabad világrendben, és jelentősen gyengítettek fontos nemzetközi szervezeteket. A meghatározó hatóerő a Kínai Népköztársaság egyre agresszívebben fellépő hatalmi elitje és az USA veszélyesen növekvő elszigetelődése volt.

3.2.

Saját társadalmi feszültségei és a kihívás globális dimenziója miatt az USA nem tudja egyedül megőrizni a szabad világrendet. Az Egyesült Államok lakossága komoly szkepticizmussal szemléli a világ távoli részein megvalósuló költséges katonai műveleteket. Afganisztán példája brutális módon világít rá arra, hogy a liberális demokráciáknak sürgősen új, hiteles stratégiát kell felmutatniuk, és az Egyesült Államok tehermentesítése érdekében nagyobb európai szerepvállalásra van szükség. Ez nem korlátozódhat pusztán a katonai képességekre, bár azok elengedhetetlenek.

3.3.

Az USA 2011-ben kiábrándultan fordult el a destabilizálódott Közel-Kelettől. Az így keletkezett légüres térbe nyomult be elsőként az „Iszlám Állam”. Amikor Irakban és Szíriában szinte teljesen szétzúzták az Iszlám Államot, akkor elsősorban Oroszország töltötte be az így keletkezett űrt. Ugyanabban a sorsdöntő évben nyilatkozta Hillary Clinton akkori amerikai külügyminiszter, hogy a politika jövőjét Ázsiában fogják eldönteni, nem Afganisztánban vagy Irakban. Európa és a Közel-Kelet az amerikai érdekek és az amerikai stratégia perifériájára szorult. Afganisztán tekintetében úgy tűnik, hogy Biden elnök vezetése alatt is folytatódik ez a politika, amely veszélyes Európa stabilitására és biztonságára.

3.4.

Európa továbbra sem áll az Egyesült Államok külpolitikájának középpontjában. Az Egyesült Államok a teljes figyelmét és erőforrásait Kínára fordítja, amely szakadatlanul, sőt a világjárvány következtében talán még gyorsabban növekszik. Emellett ismét nehézzé vált a helyzet Latin-Amerikában, amelyet önkényuralom és korrupció mellett az államok teljes kudarca jellemez. Latin-Amerika már csak az ottani menekültáramlatok miatt is közelebb áll az Egyesült Államokhoz, mint Európa vagy Afrika. Afrika – a világon a leggyorsabb ütemben növekvő népességével – alig kap figyelmet Amerika részéről, miközben a szomszédos Európa érdeklődne ugyan, de a kontinensen rendkívül aktív Kínával ellentétben semmiféle stratégiával nem rendelkezik.

3.5.

Kínában folytatódott az 1980-as évek végén Teng Hsziao-ping által elindított gyors gazdasági felívelés, és Hszi Csin-ping hivatalba lépése óta az ország egyre öntudatosabban fogalmazza meg igényét, hogy új világhatalommá kíván válni. Az ország a külvilág irányába békésen megnyilvánuló, fejlődő diktatúrából egy Ázsiában katonailag fölényeskedő, sőt akár fenyegetőleg fellépő, az országon belül pedig (újra) totalitárius berendezkedésű rendőrállammá vált. Kínát illetően az EU nem rendelkezik egyértelmű stratégiával. A Tanács német elnöksége alatt az Unió politikailag szorgalmazott és keresztülnyomott egy olyan kétoldalú beruházási megállapodást, amely Kínát túlságosan kevéssé köti (ideértve az alapvető jogok, például az egyesülési szabadság érvényesítését), az európai érdekeket pedig a legjobb esetben is csak felületesen szolgálja. Az EGSZB-t nagyon aggasztja, hogy ennek milyen következményei lehetnek, különösen a dezinformáció és a befolyásolás tekintetében, mivel a megállapodás a hír-, média- és szórakoztatási ágazatot is nagyban megnyitja a kínai beruházások előtt.

3.5.1.

Kína masszív fegyverkezést folytat. Az immár nyíltan agresszív új világhatalom egyre erőteljesebben fenyeget még Tajvan esetleges megszállásával is, igyekszik ellenőrzése alá vonni a világgazdaság szempontjából központi jelentőségű tengeri kereskedelmi útvonalakat, a saját nemzetközi jogi kötelezettségvállalásaival is szembemenve rombolja a demokráciát és a szabadságot Hongkongban, emellett tömegesen és nehezen elképzelhető brutalitással nyomja el a muszlim lakosságot az észak-nyugati tartományaiban. Ez utóbbi nem akadályozza meg a Kínai Kommunista Pártot abban, hogy az afgán összeomlás pillanatában azonnal jó kapcsolatokat kínáljon a tálibok számára. A Hindukus hegységben bekövetkezett totális nyugati vereség ugyanis megerősíti a Kínai Kommunista Pártot abban, hogy olyan világrendre törekedjen, amely ugyan multilaterálisnak mondható, de semmiképp nem szabad. Az eddig pozitív csengésű multilateralizmus koncepciója ezáltal átértékelődik.

3.5.2.

Európában gazdaságilag és politikailag is szembetűnő tényezővé vált a kínai befolyás. Peking kitartóan folytatja a Selyemút projektjét, lépésről lépésre foglal el stratégiai pozíciókat, és csupán a felületes szemlélő számára nagyvonalúnak tűnő, a valóságban viszont az érintetteket kiszolgáltatott helyzetbe hozó hitelszerződésekkel politikai függőségbe taszítja Afrika és Ázsia egyes országait. Emellett Peking már Délkelet-Európában is ellenőrzést szerzett fontos infrastruktúrák felett. Példa erre az Európai Unión belül a pireuszi kikötő Görögországban, illetve a montenegrói autópálya-építés és az 5G-s hálózat kiépítése.

3.5.3.

Az európai gazdaság egyes részei, különösen német konszernek mostanra fenyegető mértékben váltak függővé a kínai piactól, amely először egyfajta kiterjesztett gyártósorként kínálkozott az európai ipar számára anélkül, hogy ténylegesen megnyílna előtte. Jogosan gondolja át néhány konszern a beszállítói láncát, amely túlságosan egyoldalú és végső soron a kínai vezetők önkényességétől függ.

3.5.4.

A kínai piacokhoz való hozzáférés Kína WTO-hoz való csatlakozását követően továbbra is nehéz, vagy akár lehetetlen. Méltányosságról és viszonosságról még messze nem beszélhetünk. Az ország torzítja a globális versenyt azáltal, hogy támogatásokat nyújt, és makacsul megtagadja többletkapacitásainak leépítését. A Kínai Kommunista Párt által uralt állam kezdettől fogva szisztematikus ipari kémkedést folytatott, és közös vállalkozások révén tudástranszfert kényszerített ki. Mostanra Kína már csak azon külföldi beruházók előtt nyílik meg, amelyek know-how-jára szüksége van, és a kínai vállalatokat versenytorzító módon továbbra is minden kockázattal szemben bebiztosítja. Mindez nem egyeztethető össze a kölcsönösen nyitott és tisztességes piacszervezéssel.

3.6.

Sajnos Vlagyimir Putyin müncheni biztonságpolitikai konferencián 2007-ben elmondott emlékezetes beszéde óta Oroszország egyre nagyobb léptekkel távolodik a Nyugattal való együttműködéstől. Moszkva már korán a nyomásgyakorlás eszközeként kezdte használni azt, hogy a szomszédai függnek a földgázszállítmányoktól. Ahol ez már nem volt elegendő, és a korábbi szovjet köztársaságok túlságosan közeledtek az Európai Unióhoz és ezáltal a Nyugathoz, vagy nagyobb önállóságra törekedtek, a moszkvai vezetés a határvidékén, illetve a Szovjetunió egykori hatalmi övezetében leplezett és nyílt háborúkat indított, és a Krím esetében a nemzetközi joggal ellentétesen és saját szerződéses vállalásaival szembemenve ukrán területet annektált. A Kreml vezetői brutálisan kihasználták saját céljaikra a 2011-es rövid arab tavasz utáni instabilitást. Ezen túlmenően kiberháborúkat indítanak liberális demokráciákkal szemben, célzott dezinformációs kampányokat folytatnak, szélsőséges mozgalmakat és pártokat támogatnak, és bizonyítottan befolyásolják ezen országokban a választásokat, így különösen a brexit-kampányt és a 2016-os amerikai elnökválasztást. Világszerte üldözik az őket bírálókat és támadásokat követnek el ellenük – akár az Európai Unióban is.

3.7.

Törökország Recep Tayyip Erdoğan uralma alatt – a menekültügyi egyezmény ellenére – politikailag nemcsak az Európai Uniótól távolodott el messzire, hanem egyre inkább a demokratikus berendezkedésű államok alapvető egységétől is, ami miatt az ország egyre problematikusabb NATO-partnerré válik. A Földközi-tenger keleti részén, a görög szigetek körül célzottan keltett feszültségek, a ciprusi partoknál végzett fúrások, valamint Törökországnak a kurdok lakta észak-szíriai területeken és a líbiai háborúban betöltött szerepe miatt az ország egyre jobban eltávolodik az Európai Uniótól. A nők erőszakkal szembeni védelméről szóló isztambuli egyezmény felmondása aggodalmat keltő politikai jelzés. Noha az eleve nehezen és legfeljebb nagyon hosszú távon elképzelhető uniós csatlakozás egyre távolabbra került, most újra vannak arra irányuló törekvések, hogy korszerűsítsék a vámegyezményt, a vízumliberalizációs lépések előfeltételeként teljesítsék az ismert mérföldköveket, továbbra is folytassanak magas szintű konzultációkat, valamint erősítsék a civil társadalmon belüli kapcsolatokat. Érdemes megjegyezni, hogy a közelmúltban végzett felmérések tanúsága szerint a török közvélemény nagyon is Európa-párti. A fenti törekvések azonban nem vihetők végbe, amíg a török államvezetés a kívánt enyhülést és közeledést nem támasztja alá tartósan hathatós tettekkel.

3.8.

Ezek a különösen Európa számára releváns fejlemények – az egyre agresszívabb putyini revizionizmus, a neooszmán álmokat dédelgető török elnök Európától való elfordulása, a rend felbomlása a Közel- és Távol-Kelet jelentős részében, valamint Európa Kínával való, egyre egyoldalúbb gazdasági összefonódása – bő egy évtizeden belül következtek be. Mindez azzal párhuzamosan történt, hogy Európa veszített jelentőségéből az USA politikájában, és a 2002-ben kezdődött „terrorellenes háború” nyomán kölcsönös politikai elidegenedés volt tapasztalható. Mégis mindig is az USA és az EU voltak és lesznek továbbra is messze a legszorosabb partnerek – politikai, kulturális és gazdasági szempontból egyaránt. Az EU sokat tud kínálni ebben a transzatlanti partnerségben, amely alapvető fontosságú a szabad világrend szempontjából.

3.9.

Az USA körülbelül 2010-ig aktívan részt vett a demokrácia előmozdításában az új uniós tagállamokban. 2010-re az Egyesült Államok nézőpontjából úgy tűnt, hogy Közép-Kelet-Európa átalakuló országai stabil piacgazdaságú demokráciákká fejlődtek, annak ellenére, hogy – különösen Délkelet-Európában – továbbra is fennállnak korrupciós problémák. Miután azonban 2010-ben Orbán Viktor korábbi magyar miniszterelnök ismét hatalomra került, az országban elindult egy folyamat az „illiberális demokrácia” irányába. Magyarország volt az első olyan uniós ország, amely több okból is erre az útra tért. Néhány évvel később Lengyelország is elindult az önkényuralmi demokrácia felé vezető úton, ahol a kormány befolyása miatt sérül a médiapluralizmus és a média szabadsága, valamint az igazságszolgáltatás függetlensége. Eltérő intenzitással ugyan, de más uniós országokban is megfigyelhetők ebbe az irányba mutató tendenciák, ami egyre inkább feszültségekhez vezet az Egyesült Államokkal is.

3.10.

Számos uniós tagállamban jelenleg már nem biztosított a demokratikus rend stabilitása. Egyes kormányok olyan autoriter kormányzási modellek és módszerek felé orientálódnak, amelyek semmiképpen nem egyeztethetők össze az EU alapvető értékeivel. Ehhez jönnek még harmadik országok jelentős befolyásszerzési kísérletei, amelyek Európa destabilizálását célozzák.

3.11.

A NATO egyes európai tagállamai – köztük a népességét és gazdasági teljesítőképességét tekintve legnagyobb uniós tagállam, Németország – sok éven át nem ruháztak be eleget a védelmi képességeikbe, ezáltal nem teljesítették a szövetségen belüli kötelezettségeiket, és Brüsszelben valójában azt az irányvonalat támogatták, hogy egyenlő távolságot kell tartani a 21. század nagyhatalmaitól. Az az „elképzelés”, amely egyidejűleg akarta az USA-t biztonsági partnernek, Oroszországot nyersanyagforrásnak, Kínát gazdasági eldorádónak, Európát pedig morális szuperhatalomnak látni anélkül, hogy saját kül- és biztonságpolitikai képességeket kellene fejleszteni, hogy a meghatározott érdekeket meg lehessen védeni és szükség esetén a stabilitást határozottan elő is lehessen mozdítani, szemmel láthatólag se nem hatásos, se nem időtálló. Európa részben önmagát gyengíti, amikor tétovázva reagál a szabad világrenddel, a demokráciával és a jogállamisággal szembeni egyes támadásokra, amelyek esetében egyértelműségre van szükség. Ezzel sebezhetővé teszi magát és teret nyit harmadik országok befolyása előtt – többek között a Nyugat-Balkánon, amelynek a jövőben az EU szerves részévé kell válnia.

3.12.

Úgy tűnik, hogy az EU tartja magát a Trump-időszak alatt kialakított koncepcióhoz, amelyet Brüsszelben „stratégiai autonómiának” neveznek, és amely legalábbis nem egyértelmű. A kül- és biztonságpolitikában a stratégiai autonómia nem állna összhangban az erős transzatlanti partnerség szellemével. Az Európai Unióban továbbra is számos politikus álmodozik egyenlő távolságtartásról, amely az USA, Oroszország és Kína tekintetében lenne alkalmazandó. A lakosság körében – és a szervezett civil társadalom egyes szereplői közül is – sokan gondolkodnak ugyanígy. Európa viszont sokkal közelebb van az Egyesült Államokhoz, mint Kínához vagy Oroszországhoz. Képtelenség egyenlő távolságot tartani ezektől a nagyhatalmaktól.

3.13.

Az EU-nak és az USA-nak együtt kell a demokrácia, a béke és a biztonság, illetve a jogállamiság és az emberi jogok alapját képeznie a világon. Afganisztánban azonban teljes kudarcot vallottak. Az amerikai katonai erők és európai szövetségeseik Afganisztánból való elhamarkodott kivonása a maga szörnyű valójában mutatja, hogy a szabad világ és ezzel Európa mennyire rá van utalva az USA hatalmi érdekérvényesítő képességére. Ebben a helyzetben az EU-ról az derül ki, hogy riasztó stratégiai hiányosságok jellemzik, és nem rendelkezik közös kül- és biztonságpolitikával.

4. Intézkedésekre irányuló ajánlások

4.1.

Az Európai Uniónak élnie kellene Biden amerikai elnök javaslatával a demokráciák szövetségének létrehozásával kapcsolatban, és támogatnia kellene azt, megerősítve az USA-t abban, hogy ismét határozottan töltsön be vezető szerepet az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság érvényesítése érdekében.

4.2.

A demokráciák szövetségében való részvétel feltételéül kellene szabni, hogy tagjainak jogállami és demokratikus berendezkedését illetően nem állhatnak fenn megkérdőjelezhetetlen kétségek.

4.3.

Az Európai Uniónak a világ demokráciáival és az USA-val vállvetve, erős és hiteles világhatalomként kellene követnie az „együttműködésen alapuló megfékezés stratégiáját (1)” Kínával szemben. Kína együttműködésen alapuló megfékezése azt jelenti, hogy – a hidegháború alatti feltartóztatással szemben – a demokráciák szövetsége tiszteletben tartja és védelmezi Kína jogos érdekeit, egyidejűleg azonban diplomáciailag egyértelműen és keményen reagál, ha – mint az ujgurok esetében – súlyos emberi jogi jogsértésekre kerül sor, vagy ha – mint Hongkong esetében – Kína akár az általa megkötött nemzetközi szerződéseket is megsérti. Ezeknek az értékeknek tükröződniük kell az EU és Kína közötti beruházási megállapodás kezelésében is, és az EU-nak mindaddig fel kellene függesztenie ezt a megállapodást, amíg továbbra is súlyosan sérülnek az emberi jogok, és nem érvényesítik az olyan alapvető jogokat, mint az egyesülés szabadsága.

4.4.

A páneurópai biztonsági architektúra egyik tartópillére az EBESZ. Azt különösen az Oroszországgal folytatandó párbeszéd érdekében meg kellene erősíteni, hogy el lehessen kerülni a nyílt és a befagyott konfliktusok (például a Dnyeszter-melléki konfliktus) további eszkalálódását, és a nemzetközi jogrend elismerésének feltétele mellett le lehessen fektetni a jövőbeli újbóli közeledés alapjait. A nemzetközi joggal ellentétes hatalmi politika eredményeit nem szabad elismerni – sem Ukrajnában, sem Fehéroroszországban, sem máshol. Ennek teljes mértékben összhangban kell lennie a közös transzatlanti stratégiával és a demokráciák szövetségének politikájával.

4.5.

Az Európai Uniónak mindaddig fel kellene függesztenie az „Északi Áramlat 2” már majdnem elkészült projektjét, amíg meg nem oldódik az ukrajnai konfliktus, és amíg a nemzetközi jogrendbe ütköző egyéb alapvető jogsértések történnek, ideértve például – mint a Navalnij-ügyben – a demokratikus ellenzék üldöztetéssel és letartóztatásokkal történő önkényes elnyomását. Az EU energiaellátása tekintetében következetesen meg kell valósítani a zöld megállapodás céljait, és diverzifikálni kell az energiaforrásokat. Az egykori szovjet befolyási övezetben fekvő uniós tagállamok Oroszországgal kötött földgázszerződésekkel kapcsolatos jogos érdekeit teljes mértékben figyelembe kell venni.

4.6.

Noha a NATO- és az uniós tagság nem fedi egymást egy az egyben, ez az a katonai szövetség, amely biztosítja az észak-amerikai és az európai demokráciák biztonságát. Az európai országok számára a semlegesség csak a NATO árnyékában és ezáltal ténylegesen is csak annak védőernyője alatt lehetséges. Ezért az uniós államoknak olyan közös biztonságpolitikai struktúrákról kell megegyezniük, amelyek összeegyeztethetőek az észak-atlanti szövetség megszilárdításával, illetve tartósan erősítik azt.

4.7.

A NATO-tagsággal rendelkező uniós tagállamoknak tartaniuk kell magukat a szövetségben meghatározott hozzájárulásokhoz és kötelezettségvállalásokhoz, így konkrétan a kétszázalékos célértékhez is, amelyet a 2014. évi walesi NATO-csúcson erősítettek meg. A NATO nem azonos a javasolt „demokráciák szövetségével”, amely a csendes-óceáni térségre is kiterjed. Emellett vannak és mindig is voltak nem demokratikus berendezkedésű tagjai. Mindazonáltal a NATO-nak is el kell mélyítenie és pontosabban kell irányítania az értékeiről szóló belső vitafolyamatát. A demokrácia és a jogállamiság figyelmen kívül hagyása a NATO szövetségén belül sem maradhat következmények nélkül. A jövőbeni biztonságpolitikai veszélyek már nem csupán a terrorista erők aszimmetrikus fenyegetéseiben rejlenek, hanem különösen a nemzetközi jogrend megkérdőjelezésében is, amely jogrend elválaszthatatlanul összekapcsolódik a benne részt vevő államok szabadságon alapuló és demokratikus berendezkedésével.

4.8.

Henry Kissinger nem ok nélkül kérdezte meg, hogy mi Európa telefonszáma. Az EU-nak erőteljesebben össze kell hangolnia kül- és biztonságpolitikáját, amelyet hosszabb távon az Európai Parlament és egy általa ellenőrzött és felhatalmazott végrehajtó hatalom kezébe kell adnia. A Tanácsban a kül- és biztonságpolitikai kérdésekről minősített többséggel kell dönteni. Az uniós tagállamoknak fel kell ismerniük, hogy a nem egységes fellépés teljességgel megfosztja őket a hatékonyan érvényesíthető szuverenitástól. Utóbbi csak a szuverenitás összevonásával és az eszközök megosztásával érhető el.

4.9.

Az Uniónak át kell gondolnia a „stratégiai autonómia” koncepcióját, mivel az legalábbis félreérthető. Az EU politikailag és katonailag egyaránt nagyon távol áll az autonómiától. Egy szükségszerűen szabad, tisztességes és fenntartható kereskedelmen nyugvó multilaterális rendben az autonómia nem is kívánatos. A stratégiai autonómia nem jelentheti a többi hatalomtól való egyenlő távolságot. Az USA mint egyértelműen demokratikus berendezkedésű jogállam továbbra is Európa nélkülözhetetlen gazdasági és biztonsági partnere, amely az esetleg felmerülő érdekellentétek ellenére a fontos részletkérdésekben osztja az Európa által vallott alapvető értékeket. Míg Peking kifejezetten méltatja a stratégiai autonómia homályos európai koncepcióját, számos transzatlanti partner reakciói egyértelműen azt mutatják, hogy vagy elutasítják, vagy kétértelműnek tekintik azt. A kétértelműség azonban megmérgez minden stratégiai partnerséget.

4.10.

Stratégiai autonómia helyett az Európai Uniónak a stratégiai cselekvőképesség célját kell követnie. Az EU jelenleg az „asszertivitás” fogalmával operál, amely ebbe az irányba mutat. Ennek során azonban búcsút kell intenie azoknak a szuperlatívuszoknak, amelyek legalább a lisszaboni stratégia óta jellemzik tízéves terveit. Eddig az EU egyetlen lényegi célt sem volt képes elérni az ezek keretében meghatározottak közül. Nagyobb szerénységet kellene tanúsítania, és egyidejűleg határozottabban és proaktívabban kellene fellépnie. Azt, hogy az EU cselekvőképes, vagy hogy érvényesíteni tudja az érdekeit, nem lehet egyszerűen csak kijelenteni vagy eldönteni – ezt tényekkel kell tudni igazolni.

4.11.

A kétoldalú kereskedelmi és beruházási megállapodásokat az EGSZB véleménye szerint úgy kellene kialakítani, hogy azok a megújított világkereskedelmi rendszerbe illeszkedjenek. Nem állhatnak egy szabad multilaterális világrend útjába, hanem éppen hogy szavatolniuk és előmozdítaniuk kell az ilyen világrendet. A transzatlanti partnerségnek egy megújult világkereskedelmi rend alapját is kell képeznie. Az EU-nak és az USA-nak közös felelősséget és vezető szerepet kell vállalniuk a WTO-ban, és ki kell állniuk a többoldalú kapcsolatok hatékony modellje és egy olyan modern kereskedelmi menetrend mellett, amely környezetvédelmi és szociális szempontokat is figyelembe vesz.

4.12.

A jogon és a békén alapuló nemzetközi rend fenntartásának döntő előfeltétele a megbízható transzatlanti partnerség. Minden olyan kísérlet, amely mindezt az USA-val történő szoros együttműködéstől elszakadva próbálná megvédeni, bukásra van ítélve, mert Európának egymagában nincs meg a kellő súlya egy olyan hierarchián alapuló hatalmi rend megakadályozásához, amelynek középpontjában Kína állna.

4.13.

Az EU az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal, Kanadával, Japánnal, Dél-Koreával, Ausztráliával és a világ más, liberális berendezkedésű államaival közösen tudja az Unión belül is biztosítani a demokráciát és a jogállamiságot, valamint hozzájárulni a helyreállításukhoz ott, ahol azok csorbát szenvedtek.

4.14.

Az Európai Uniónak szorgalmaznia és támogatnia kellene a szervezett civil társadalom – észak-amerikai és európai kapcsolattartó pontokkal rendelkező – transzatlanti platformjának a kialakítását, ahogy azt az EGSZB tagjai a nem uniós államok, köztük az Egyesült Királyság bevonásával is kezdeményezték. A közös értékeket ugyanis csak egy élénk civil társadalom tudja vonzóvá tenni és megvédeni.

4.14.1.

Minél előbb kezdeményezni kellene egy transzatlanti párbeszédre irányuló fórumot a demokrácia jövőjéről, valamint közös párbeszédet a jogállamiságról. A közös transzatlanti politikai napirenden kiemelkedő helyet kell elfoglalnia annak, hogy közösen előmozdítsuk a demokráciát Európában, az USA-ban és más baráti államokban.

4.14.2.

A transzatlanti civil társadalomnak közös párbeszédet kellene kezdenie a polgári jogokról, hogy ezáltal növelje a tudatosságot a nem megfelelő irányú fejleményekkel kapcsolatban, és a bevált gyakorlatok példái alapján az Atlanti-óceán mindkét partján hatással legyen a politikára.

4.14.3.

Különös jelentőséget kellene tulajdonítani a civil társadalom transzatlanti párbeszédének a dezinformációval szembeni jobb reziliencia érdekében. Ehhez kapcsolódóan közös erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a liberális demokráciákban megvédjék a médiaszabadságot, illetve helyreállítsák ott, ahol az bármilyen okból sérült, mivel a médiaszabadság a demokrácia és a jogállamiság egyik tartópillére és a közös transzatlanti értékek közvetlen folyománya.

4.14.4.

A civil társadalom transzatlanti párbeszédének keretében ugyancsak foglalkozni kellene az éghajlatvédelemmel és a globális felmelegedés lelassítására irányuló együttes erőfeszítésekkel, hogy közösen azonosítani lehessen a fenntartható, technológiasemleges megoldásokat.

4.14.5.

Az Atlanti-óceán két partjának civil társadalmai közötti közös párbeszéd további elengedhetetlen témája az éghajlat-politika és a digitalizáció összefüggésében felmerülő új társadalmi kérdés. Az, hogy miként lehet világszerte biztosítani a szociális jogokat, valamint javítani az esélyeket és a hozzáférést – ideértve mindenekelőtt az önálló vállalkozók és a munkavállalók jogait is –, olyan kérdés, amelyre sürgősen közös választ kell adni, különös tekintettel a liberális intézmények jövőjére és a szabad világrend stabilitására.

4.14.6.

A jövőbeli kereskedelmi megállapodásokra és a megerősített multilaterális rend iránti törekvésre figyelemmel meg kellene erősíteni a transzatlanti párbeszéd már meglévő formáit és adott esetben újakat is ki kellene alakítani. Ennek kapcsán komoly szerep hárul a közelmúltban létrehozott Transzatlanti Kereskedelmi és Technológiai Tanácsra, amelynek viszont teljesen átlátható módon kell működnie.

4.15.

Európának ebből ki kell vennie a részét, több terhet kell viselnie, valamint vállalnia kell a rá eső felelősséget. Ehhez mindenekelőtt túl kell lépnie azon, hogy a kül- és biztonságpolitika terén egymástól eltérő nézeteket hangoztat, és fel kell hagynia a hipermoralizmus és az opportunizmus közötti ingadozással. Az Európai Uniónak világos stratégiával kell támogatnia a jog uralmát a nemzetközi kapcsolatokban, egységesen kell fellépnie a kül- és biztonságpolitika területén, valamint tevékenyen hozzá kell járulnia a multilaterális rend stabilizálásához.

4.16.

Hosszú távon tovább kellene fejleszteni a transzatlanti partnerséget egyfajta gazdasági integráció irányába, amely Kanadára, az Egyesült Királyságra és más olyan európai országokra is kiterjedne, amelyek nem vagy még nem tagjai az EU-nak. Ennek fontos előfeltételei a civil társadalom nagyon sokféle szereplőjével folytatott párbeszéd transzatlanti fórumai (amilyen Európában az EGSZB), illetve az egyes parlamentek között elmélyített párbeszéd is.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) Christian Moos és Peter Clever: »China »kooperativ eindämmen««, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2021. április 30.

2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/63

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az élelmiszer-vállalkozási stratégiák és tevékenységek összehangolása a fenntartható fejlődési célkitűzésekkel a Covid19 utáni fenntartható helyreállítás érdekében

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 152/10)

Előadó:	Andreas THURNER
Társelőadó:	Peter SCHMIDT

Közgyűlési határozat:	2021.3.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.25.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.9.
Plenáris ülés száma:	564.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	209/0/02

1. Következtetések és ajánlások

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB):

1.1.

elismeri, hogy az élelmiszer-vállalkozások az ellátási lánc egészében (beleértve az európai mezőgazdasági termelőket és halászokat, szövetkezeteket, agrár-élelmiszeripari vállalkozásokat, kiskereskedőket és nagykereskedőket és más vállalatokat) eleve arra törekszenek, hogy előrelépést érjenek el a fenntarthatóság terén, és hogy az európai zöld megállapodással összhangban egészséges és fenntartható termékeket kínáljanak a fogyasztóknak. Mindazonáltal a fenntartható fejlődési célok megvalósítása érdekében még többet kell tenni;

1.2.

hangsúlyozza, hogy szükség van egy olyan innovációt támogató keretrendszerre, amely megfelelő eszközökkel és megoldásokkal segíti a gazdasági szereplőket a fenntarthatóbb üzleti gyakorlatokra való áttérésben. Meg kell szüntetni az innováció előtt álló akadályokat;

1.3.

megállapítja, hogy a gazdasági szereplők manapság gyakran inkább bonyolultnak és terhesnek, mintsem lehetőségként élik meg a fenntarthatósági követelményeket, ezért ennek megváltoztatása érdekében egy könnyebben érthető nyelvezet („fenntarthatósági nyelvhasználat”) kidolgozását ajánlja;

1.4.

úgy véli, hogy az élelmiszer-veszteség és élelmiszer-pazarlás csökkentése, a fenntartható beszerzés, a jobb csomagolási és logisztikai rendszerek, a körforgásos és erőforrás-hatékony élelmiszerláncok, valamint a biogazdasági megoldások hatékony belépési pontokat jelentenek a nagyobb fenntarthatóság felé;

1.5.

hangsúlyozza a fogyasztó fontos szerepét ebben az összefüggésben. Az átlátható élelmiszer-címkézési gyakorlatokkal kombinált tájékoztatási és nevelési intézkedések lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy a fenntarthatóbb opciót válasszák (1). Az Európai Bizottságnak olyan intézkedéseket is be kell vezetnie, amelyek támogatják az egészséges és fenntartható módon előállított, feldolgozott és forgalmazott élelmiszerek megfizethetőségét;

1.6.

üdvözli a felelős üzleti és marketinggyakorlatokra vonatkozó uniós magatartási kódexet. A legtöbb érintett fél általánosságban értékes folyamatnak tartja az önkéntes kódex kidolgozását, amely közelebb hozta egymáshoz az élelmiszer-ellátási lánc partnereit. A kezdeményezés kiindulópontot jelent, és továbbra is a felelős és fenntartható üzleti gyakorlatok együttműködési platformjaként kell szolgálnia. Az EGSZB külön

—	rámutat az önkéntes megközelítés korlátaira, és a fenntarthatóságra való gyors áttérés biztosítása érdekében szabályozás és jogszabályok elfogadását szorgalmazza,

—	javasolja, hogy a magatartási kódexet erősítsék meg a szociális dimenzió, a kollektív tárgyalások és a szociális védelem tekintetében. A szociális partnereket be kell vonni a folyamatba,

—

hangsúlyozza, hogy a magatartási kódex gyakorlati alkalmazásához megbízható felülvizsgálati folyamatra van szükség, és hogy nyomon kell követni, hogy az egyes kötelezettségvállalások és az ambiciózus célokkal kapcsolatos ígéretek teljesülnek-e, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy csak az valósul meg, amit mérnek és ellenőriznek. Összességében a civil társadalom (társadalmi párbeszéd) nagyobb mértékű bevonása is döntő fontosságú lesz a sikerhez,

—

tudomásul veszi, hogy eddig főként a nagyobb és multinacionális vállalatok írták alá a magatartási kódexet, és hangsúlyozza, hogy különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára kedvező környezetre van szükség, amely támogatja és megkönnyíti a fenntartható fejlődési célok menetrendje iránti erőteljesebb elköteleződést. Bár a nagyobb vállalatok gyakran rendelkeznek saját fenntarthatósági részleggel, a kkv-k a jelek szerint gyakran csak korlátozott erőforrásokkal és kapacitásokkal rendelkeznek a fenntarthatóságnak a vállalkozásukba való integrálására;

1.7.

kiemeli, hogy a tagállamok számára fontos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló uniós irányelv és az egyéb támogatási politikák mielőbbi végrehajtása a fenntarthatóbb és rugalmasabb élelmiszerrendszerek előmozdítása érdekében (2);

1.8.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy keretjogszabályokat dolgozzon ki a fenntartható uniós élelmiszerrendszerre vonatkozóan, és hogy a fenntarthatóságot valamennyi élelmiszerrel kapcsolatos szakpolitikában szerepeltesse (3). A hitelesség és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében egyértelműen szabályozásra, valamint bizonyos szintű szabványosításra és harmonizációra van szükség;

1.9.

újfent arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a különböző ágazati politikák (többek között az éghajlat-politika, a környezetvédelem, a kereskedelem, a verseny) közötti szakpolitikai koherenciát (4). Ez megkönnyítené az élelmiszeripari vállalkozók számára, hogy fenntartható üzleti döntéseket hozzanak. A jogszabályi keretnek valóban egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania;

1.10.

megismétli azt az ajánlását, hogy vizsgálják meg egy több érdekelt felet tömörítő és többszintű európai élelmiszer-politikai tanács létrehozásának lehetőségét, amely többek között megkönnyítené a civil társadalom részvételét a magatartási kódex nyomon követésében;

1.11.

rámutat arra, hogy a fenntarthatóság három fő pilléren nyugszik, méghozzá gazdasági, környezeti és társadalmi pilléren. Az eltérő keretfeltételek miatt el kell ismerni, hogy az egyenmegoldást alkalmazó megközelítés nem fog működni. A keretszabályozásnak ezért lehetővé kell tennie és meg kell könnyítenie a személyre szabott megoldásokat, például önértékelési és teljesítményértékelési mechanizmusok révén;

1.12.

szabályokon, iránymutatáson és ösztönzőkön alapuló, könnyen érthető keretrendszert ajánl. A fenntartható finanszírozásról szóló, jelenleg kidolgozás alatt álló szabályozás (taxonómia) nem lehet túlságosan bonyolult.

2. Bevezető

2.1.

A „termelőtől a fogyasztóig” stratégia (5) az európai zöld megállapodás lényegi eleme. Átfogó módon foglalkozik a fenntartható élelmiszerrendszerek kihívásaival, felismerve az egészséges emberek, az egészséges társadalmak és az egészséges bolygó közötti elválaszthatatlan kapcsolatokat. A stratégia az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérésére irányuló európai bizottsági menetrend központi eleme is. Az EGSZB évek óta élen jár az átfogó uniós élelmiszerpolitika előmozdításában. Az első olyan európai intézmény volt, amely holisztikus megközelítést sürgetett (6), és ezzel előkészítette az utat „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia számára.

2.2.

A „termelőtől a fogyasztóig” stratégia elismeri, hogy az általuk előállított élelmiszertípusok, a beszállítók megválasztása, az előállítási módszerek, valamint a csomagolási, szállítási és forgalmazási gyakorlataik révén az élelmiszer-feldolgozók, az élelmiszer-szolgáltatók és a kiskereskedők szerepet játszanak a piac alakításában és a fogyasztók táplálkozással kapcsolatos döntéseinek befolyásolásában. Ennek előmozdítása érdekében az Európai Bizottság kidolgozott egy felelős üzleti és marketinggyakorlatokra vonatkozó uniós magatartási kódexet (7), amelyhez ellenőrzési keretrendszer is készült, és amelyet 2021. július 5-én indított el.

2.3.

Nemzetközi szinten az ENSZ főtitkára által 2021 szeptemberében összehívott, az élelmezési rendszerekről szóló ENSZ-csúcstalálkozó (8) megadta az alaphangot a fenntartható élelmezési rendszerek fontossága tekintetében az elkövetkező évekre. Célja, hogy merész új intézkedéseket indítson el a világ élelmiszertermelésének és -fogyasztásának átalakítása érdekében.

2.4.

Az élelmiszeripari vállalkozások érdemben hozzá tudnak járulni a fenntarthatóbb, igazságosabb és biztonságosabb élelmiszerrendszerekhez megteremtéséhez azzal, hogy a fenntartható fejlődési célokkal és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodással összhangban működnek. Számos élelmiszeripari vállalkozás vezetője már fontos lépéseket tett ebbe az irányba, de sokkal többre van szükség. A szükséges változások összetettek, és közös, holisztikus, együttműködő és kooperatív hosszú távú stratégiákat igényelnek, amelyekben az élelmiszerlánc valamennyi szereplője, valamint a járulékos ágazatok is részt vesznek.

2.5.

Az európai halászati és agrár-élelmiszeripari vállalatok és a mezőgazdasági termelők eleve arra törekednek, hogy előrelépést érjenek el a fenntarthatóság terén, és hogy az európai zöld megállapodással összhangban olyan termékeket kínáljanak a fogyasztóknak, amelyek hozzájárulnak az egészséges és fenntartható táplálkozáshoz. Ahhoz, hogy ez az átállás eredményeket hozzon, beruházásra és bizonyos esetekben időre van szükség. A célok kitűzése után a vállalatok számára rugalmasságot kell biztosítani, hogy hozzájárulhassanak a célok eléréséhez, anélkül, hogy azokat megkérdőjeleznék. A szükséges zöld átállásnak továbbá összeegyeztethetőnek kell lennie az európai polgárok gazdasági helyzetével, különösen a Covid19-válságot követően.

2.6.

A Közös Kutatóközpont (9) nemrégiben közzétett jelentése más, nemrégiben készült tanulmányokkal együtt arra a következtetésre jutott, hogy a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiában meghatározott célok megvalósítása jelentős hatást gyakorolna az uniós mezőgazdasági termelésre. Ezek a megállapítások kiemelik, hogy a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia keretében tett jogalkotási javaslatok részeként megbízható, előzetes tudományos hatásvizsgálatokra van szükség, amelyek a fenntarthatóság gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziójára egyaránt kiterjednek. A megfelelő keretrendszer (beleértve többek között a finanszírozáshoz való hozzáférést, az innovációt és a digitalizációt) kulcsfontosságú lesz a mezőgazdasági termelők támogatásához a „termelőtől a fogyasztóig” célkitűzések elérése érdekében.

3. A legfontosabb cselekvési területek

3.1. Az innováció előmozdítása és a kkv-k innovációhoz való könnyebb hozzáférésének az elősegítése

3.1.1.

A kutatás és az innováció hasznos lehet az inputok és a nyersanyagok (pl. precíziós gazdálkodás és új tenyésztési technikák, illetve az agro-ökológiai gyakorlatok jobb alkalmazása révén történő) fenntarthatóbb felhasználása, a fenntarthatóbb belső folyamatok (pl. megújuló energiaforrások alkalmazása az élelmiszerek előállítása, átalakítása vagy szállítása során) és az externáliák csökkentése (pl. fenntartható csomagolás révén) szempontjából. Innovációra nemcsak a környezetvédelmi problémák terén van szükség, hanem szociális szempontból is (egészségügy, nemek közötti egyenlőség, gyermek- és kényszermunka, munkahelyi egészségvédelem és biztonság, egyesülési szabadság és kollektív tárgyalások, tisztességes megélhetést biztosító bérek és jövedelem). Az innovációra azért is szükség van, hogy észszerű időn belül tisztességes megtérülési rátát érhessünk el (10).

3.1.2.

A technológiai innováció mellett a szervezeti és társadalmi innováció is kulcsfontosságú a fenntarthatóbb vállalkozások számára (a szervezeti struktúrák és a belső folyamatok átalakítása például azáltal, hogy nagyobb figyelmet fordítanak a megkülönböztetés elleni és a méltányossági szakpolitikákra), valamint az érdekelt felekkel való új kapcsolatok kialakítása érdekében (például a digitális marketing előnyeinek kihasználása). A szóban forgó innováció előmozdítása érdekében kulcsfontosságú a digitalizáció és a belső szervezeti kultúra növelése. A fenntarthatóságot a szervezeti és irányítási folyamatokba is integrálni kell.

3.1.3.

Az élelmiszeripari vállalkozások gyakran széttagoltak és kicsik, horizontálisan és vertikálisan pedig nem integrálódtak. Ezért nehezen férnek hozzá az innovációs ökoszisztémához. A hozzáféréshez a vízügyi, logisztikai és digitális infrastruktúrába történő állami beruházásokra, valamint több K+F forrásra van szükség, így tudják a kis- és középvállalkozások is teljes mértékben kihasználni innovációs lehetőségeiket.

3.1.4.

Ezen túlmenően a vállalkozások és az innovációs központok közötti kapcsolat megkönnyítésére és a közös alkotás előmozdítására szolgáló új mechanizmusok (pl. élő laboratóriumok és világítótornyok), valamint a vállalkozások és a kutatási és innovációs központok közötti összekötő szerepet betöltő új szakmai szereplők (pl. innovációs brókerek) létfontosságúak. A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek, az európai strukturális és beruházási alapok mutatói és a fenntartható fejlődési célok mutatói közötti szoros kapcsolat kulcsfontosságú az ilyen beruházások előmozdítása szempontjából, és a jövőben is prioritást kell élveznie.

3.1.5.

A magánszektor, az intézmények, a felsőoktatási intézmények és az innovációs központok közötti partnerségek, a szélesebb körű közös alkotás és a pénzügyi intézmények nagyobb hangsúlya eredményes innovációs ökoszisztémákhoz vezethet. Az ilyen partnerségek hasznosak lehetnek a helyalapú innováció előmozdításában is, ami különösen ígéretes az élelmiszerrendszerekben, mivel a fogyasztók az élelmiszertermelés és -átalakítás helyi kontextushoz és kultúrához való kötődésére helyezik a hangsúlyt. Az innovatív, sikeres vállalatok értékes példái lehetnek az új fenntartható megoldásoknak, és elősegíthetik a bevált gyakorlatok terjesztését a szereplők között.

3.2. A körforgásos és erőforrás-hatékony élelmiszerláncok előmozdítása és a biogazdaság megerősítése

3.2.1.

Az optimalizált körforgásos és erőforrás-hatékony élelmiszerláncok jelentős szerepet fognak játszani a fenntarthatóbb élelmiszerrendszerekre való átállásban. Számos belépési pont van, ilyen a természeti erőforrások hatékony felhasználása, a hulladék mennyiségének korlátozása, az újrahasznosítható, újrafelhasználható és komposztálható csomagolás vagy az egyszer használatos műanyagok elkerülése, hogy csak néhányat említsünk. A körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformja (11) megfelelő hálózatot biztosít az inspiráció, valamint az innovatív ötletek és megoldások számára ezen a területen.

3.2.2.

A körforgásos biogazdaság mindenki számára előnyös megközelítés (12). A biomassza hasznosítása és újrafelhasználása fenntarthatóbbá teszi a termelést, és új üzleti és jövedelemszerzési lehetőségeket teremthet a gazdálkodók, a halászat és az egész élelmiszerrendszer számára. Ezért nagy figyelmet kell fordítani a biomassza teljes gazdálkodási ciklusára (termelés, feldolgozás, felértékelés és újrafelhasználás, az orvosi területhez, az anyagokhoz, a biofinomítókhoz és az energiához kapcsolódó, több kimenetet biztosító termelési láncok létrehozása, a kimenetek piacának megteremtése). Ez számos szereplőt érint, köztük nemcsak a gazdálkodókat és a halászokat, az élelmiszer-feldolgozókat és a kiskereskedőket, hanem a polgárokat, a helyi önkormányzatokat, az erdészeket, a hulladékgazdálkodási vállalatokat, a komposztálókat, a technológusokat, az innovátorokat és az energetikai vállalatokat is.

3.3. Fenntartható beszerzés

3.3.1.

A vezető élelmiszerláncoknak továbbra is ösztönözniük kell, hogy a beszállítók környezetileg, társadalmilag és gazdaságilag fenntartható gyakorlatokat alkalmazzanak. Ehhez hasznos lehet az átvilágítási megközelítés. A vezető vállalatoknak élen kell járniuk, el kell fogadniuk a fenntartható beszerzésre vonatkozó politikai kötelezettségvállalást, és be kell építeniük azt irányítási rendszerükbe (13). Fel kell mérniük a beszerzési láncuk tényleges és potenciális hatását is, és meg kell határozniuk a kapcsolódó célkitűzéseket. E célból módszertant (többek között mutatókat, mérőszámokat és célokat) kell elfogadniuk az értéklánc teljesítményének mérésére, és biztosítaniuk kell, hogy az összhangban legyen a nemzetközileg elismert szabványokkal. Megfelelően nyilvánosságra kell hozniuk a tervezett célokat és az elért eredményeket is.

3.3.2.

Az Európai Bizottság Európában és nemzetközi szinten is elkötelezte magát a fenntartható élelmiszerrendszerek előmozdítása iránt. Ez csak akkor érhető el, ha a jogszabályi keret valóban egyenlő versenyfeltételeket biztosít a fenntartható élelmiszereket előállító uniós vállalkozások és a harmadik országbeli vállalatok számára az erős, rugalmas és fenntartható termelés lehetővé tétele érdekében. Az EU kereskedelempolitikájának biztosítania kell, hogy az importált termékek a társadalmi és környezeti fenntarthatóság tekintetében Európa magas szintű normáihoz igazodnak. A kereskedelmi megállapodások fontos szerepet játszanak a belső piac és az import közötti egyenlő versenyfeltételek biztosításában, az európai fenntartható élelmiszertermelők versenyképességének megőrzésében (14) és a tisztességes jövedelem garantálásában.

3.4. A jól megtervezett ellátási láncok szerepe:- a csomagolási és logisztikai rendszerek javítása a klímasemlegességi célok elérése érdekében

3.4.1.

A nagyrészt globális ellátási láncok összefüggésében a helyi beszerzés – amelyre többek között diverzifikált beszállítókon keresztül kerül sor – fontos az élelmiszer-értékláncok környezeti hatásainak csökkentése szempontjából, nem utolsósorban a logisztika tekintetében, és elősegíti a helyi gazdaságok fejlődését. A Covid19-világjárvány következményeként a helyi élelmiszereket egyre inkább a minőség szinonimájának tekintik, a fogyasztók pedig egyre inkább erre a szempontra összpontosítanak. Ezenkívül az importált és a helyben előállított élelmiszerek közötti megfelelő egyensúly megtalálása eredményes stratégiának tűnik a szilárdabb és reziliensebb élelmiszerrendszerek eléréséhez.

3.4.2.

A fenntartható csomagolás lényege a biológiailag lebomló és újrafelhasználható anyagok használata, és elősegíti a fogyasztók körében az újrahasznosítást. A vegyipar új felfedezései és ezeknek az üzleti gyakorlatba való beépítése innovatív megoldásokkal szolgál a környezeti problémákra. Már léteznek biológiailag teljesen lebomló és komposztálható bioműanyagok, amelyeket mezőgazdasági biomasszából állítanak elő, és amelyek teljesen körforgásos folyamatot hoznak létre. Néha a biológiailag lebomló anyagok hozzájárulnak a hosszabb eltarthatósághoz is, ami még nagyobb hozzáadott értéket eredményez.

3.4.3.

Az élelmiszerláncból származó közvetett kibocsátások csökkentése az alacsony környezeti terhelésű logisztikai járművekre való áttéréssel, hatékonyabb, jobban szervezett és adott esetben rövidebb ellátási láncok kialakításával, a helyi élelmiszerboltok megerősítésével, a digitalizáció szélesebb körű elterjedésével és a logisztikai infrastruktúra javításával is elérhető.

3.5. Az oktatás és az átlátható címkézés előmozdítása

3.5.1.

A közigazgatási szervek, a vállalkozások és a fogyasztók felelősségteljesebb fogyasztása, valamint a fenntartható és egészséges táplálkozás, például a mediterrán étrend iránti fokozott figyelme kulcsfontosságú a fenntarthatóbb élelmiszerrendszerek megvalósításához (15). Az ökológiai összefüggések és az „élelmiszerek értékének” jobb megértéséről is szó van: az élelmiszer-veszteség és -pazarlás hatása, a regionális gazdasági körök szerepe, a szállítási logisztika, a stratégiai élelmiszer-önellátás jelentősége stb.

3.5.2.

Az oktatási rendszerek alapvető fontosságúak az említett változások előmozdítása szempontjából (16). Az élelmiszeripari vállalatok is jelentős szerepet játszhatnak, ha elkötelezik magukat aziránt, hogy a fogyasztókat és különösen a gyermekeket a fenntartható élelmiszertermelés és -fogyasztás fontosságára oktatják. Folytatniuk kell a fenntarthatóbb és egészségesebb termékekre irányába tett erőfeszítéseiket (17). Emellett felelős magatartási kódexeket kell elfogadniuk a marketinggyakorlatok tekintetében. Az élelmiszeripari vállalatok címkékkel, marketingkampányokkal, a közösségi médiában, a vállalati étkezdékben és a vállalati kommunikációs politika útján is népszerűsíthetik az egészséges és fenntartható életmódot. A címkézési gyakorlatoknak ki kell emelniük, hogy az egyes termékek mennyiben járulnak hozzá az egészséges és fenntartható étrendhez. Ebben az összefüggésben egy, az élelmiszerek címkézésére vonatkozó átlátható keret segítené a fogyasztókat abban, hogy tájékozott és fenntarthatóbb vásárlási döntéseket hozzanak.

3.6. A pénzügyek újragondolása

3.6.1.

Az élelmiszerrendszereket a pénzügyi intézményeknek az ágazat sajátosságainak megfelelő szempontból kell elemezniük. Az élelmiszeripari vállalkozásokat nem lehet ugyanolyan kritériumok szerint kezelni, mint a többi ágazatot, ahogyan ez hosszú időn keresztül történt, mivel a hitelhez és a beruházások megtérüléséhez való hozzáférés nem tükrözi a hosszú távú fenntarthatósági kritériumokat. Ez különösen akkor fontos, ha figyelembe vesszük az élelmiszeripari vállalkozások átlagos méretét és a fenntarthatóság növekvő jelentőségét. A kkv-k számára nehezebb a finanszírozáshoz való hozzáférés és a fenntarthatóság terén elért eredményekről való beszámolás.

3.6.2.

A kkv-k fenntartható pénzügyeivel kapcsolatban ki kell emelni, hogy a bürokratikus és bonyolult technikai taxonómiai szűrési kritériumok akadályozhatják a vállalatokat – különösen a kkv-kat – abban, hogy a fenntarthatóság útját válasszák vagy ezen továbbhaladjanak.

3.7. A kisvállalkozások megcélzása

3.7.1.

Az elszámoltathatósági keretek és a nyomonkövetési mechanizmusok általában jól alkalmazhatók a nagyvállalatok esetében. Ez a fenntarthatóság területén is így van.

3.7.2.

Az európai élelmiszer-rendszerek azonban főként kkv-kból állnak. Ezért ad hoc támogatásra van szükség ahhoz, hogy segítsük az élelmiszeripari vállalatokat az átállási szakaszban. A támogatás magában foglalja az önértékelési eszközök bevezetését, a vállalatok közötti hálózatépítés előmozdítását, a vállalkozói szellemmel és a fenntarthatósággal foglalkozó oktatási programokat, a gyakorlati közösségek létrehozását, a bevált gyakorlatok népszerűsítését, az innovációs ökoszisztémákhoz való könnyebb hozzáférést, a nagyobb méretűvé válást elősegítő adóügyi és pénzügyi ösztönzőket, valamint a piacokhoz és a piaci információkhoz való könnyebb hozzáférést.

3.7.3.

A többek között az informatikai hardver- és szoftvertechnológiákkal kapcsolatos támogatás és iránymutatás elősegítheti a kkv-k fejlődését és konszolidációját az ellátási láncban, valamint a fenntartható fejlődési célok jobb integrálását a stratégiáikba.

3.8. Összehasonlító teljesítményértékelés: önértékelés, nyomon követés, elkötelezettség, párbeszéd

3.8.1.

Az önértékelési eszközök minden vállalat számára kulcsfontosságúak a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendhez való igazodáshoz. Ezeknek az eszközöknek bármilyen méretű vállalatot támogatniuk kell, anélkül, hogy a legkisebb vállalatokat szankcionálnák.

3.8.2.

A nagyobb vállalatok esetében átfogóbb és szabványosítottabb megközelítésekre van szükség, amelyek lehetővé teszik az összehasonlítást. A kisebb vállalatok számára ad hoc támogatást kell biztosítani. Az ágazat sajátosságai miatt alapvető fontosságú az élelmiszerrendszer különböző szereplői (vállalkozások, intézmények, befektetők, fogyasztók, innovátorok, befektetők) közötti szoros párbeszéd.

3.9. A polgárok bevonása

3.9.1.

Tekintettel az élelmiszerek társadalmi szerepére és a környezeti és társadalmi fenntarthatóságra gyakorolt hatására, az európai, nemzeti és regionális politikáknak, valamint a vállalkozások stratégiáinak a meghatározásakor konzultálni kell a polgárokkal. A polgárok bevonása különösen fontos helyi szinten, hogy az élelmiszereket szorosan be lehessen kapcsolni a városok és régiók életébe (18). A helyi élelmiszer-politikák is hozzájárulnak ehhez, mivel holisztikusan közelíthetik meg az élelmiszereket, kihasználva a helyi sajátosságokat és ösztönözve a közös alkotási kezdeményezéseket.

3.9.2.

A LEADER (19) példája azt mutatja, hogy e tekintetben hatékony a helyi akciócsoportok hozzájárulása. Az élelmiszer-politikai tanácsok létrehozása egy újabb példa arra, hogy a polgárok bevonása fenntarthatóbb megoldásokhoz vezet.

4. A „fenntarthatósági nyelvhasználat” (20) – a megfelelő nyelvezet megtalálása a fenntarthatóságról való párbeszédhez a fenntartható fejlődési célok élelmiszeripari megvalósítása során

4.1.

A fogyasztók, a közvélemény, a szabályozó hatóságok, a befektetők, a politikai döntéshozók és a civil társadalom azt kérik az élelmiszeripari vállalatoktól, hogy javítsák teljesítményüket a fenntarthatóság tekintetében. A fenntarthatóság a vállalkozások számára is jó piaci lehetőséget jelent. Ezért az a kérdés, hogy hogyan lehet az élelmiszeripart összehangolni a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrenddel és a párizsi megállapodással, nem pedig az, hogy egyáltalán össze kell-e ezeket hangolni.

4.2.

A teljesítményt azonban még így sem könnyű értékelni, mivel az élelmiszeriparban nem létezik egyetlen átfogó fenntarthatósági mutató. Ráadásul egyenmegoldások nincsenek, mivel az alágazatok között különbségek vannak, és a vállalat mérete is számít, ha a fenntarthatósággal kapcsolatos hivatalos megközelítést alkalmazzuk. Ennek következtében a kisebb vállalatok gyakran inkább az új adminisztratív terhek lehetséges forrását látják a fenntarthatóságban, nem pedig a lehetőséget.

4.3.

Mivel nehéz a fenntartható fejlődési célokkal való összhang pontos mérőszámait megtalálni, a jelenlegi szakaszban az értékelések inkább a végrehajtott folyamatok átfogó jellegére és a nyilvánosságra hozatal mértékére, mintsem a konkrét eredményekre összpontosítanak. Az önértékelés mindenesetre segít a vállalatnak megtalálni azokat a területeket, ahol javítani lehet mind a fenntartható fejlődési célokhoz való igazodást, mind pedig a tervezési rendszereket. Emellett segít a fenntarthatósági kultúra elterjesztésében is a vállalaton belül.

4.4.

A célkitűzések megtervezése után az élelmiszeripari vállalkozásoknak rövid és hosszú távon elérendő koherens mutatókat, mérőszámokat és konkrét fenntarthatósági célokat kell meghatározniuk, és meg kell határozniuk az eredmények közzétételére vonatkozó eljárásokat. Az elszámoltathatósági keretek közötti különbségek miatt azonban a célok kitűzése és a kapcsolódó mérési folyamatok még mindig nem könnyen összehasonlíthatóak.

4.5.

Különösen a kkv-k esetében konstruktív önértékeléseket kell elvégezni, azzal a céllal, hogy az emberek megismerkedjenek a „fenntarthatósági nyelvhasználattal”, és nem referenciaértékeket kell meghatározni.

4.6.

A vállalatoknak rugalmas fenntarthatósági mérőszámokat és célokat is be kell építeniük irányítási és vezetési rendszereikbe. A fenntarthatósági célokra való hivatkozás nélkül a költségvetési ciklusokban a kulcsfontosságú teljesítménymutatók (KPI-k), a nyomonkövetési mechanizmusok és a pályák tekintetében nagyon nehéz javítani a fenntarthatósági teljesítményt. Az ilyen jellegű integráció nem könnyű feladat, különösen a kkv-k számára. Ugyanakkor alkalmat ad arra is, hogy felülvizsgáljuk és megerősítsük ezeket a rendszereket.

4.7.

A fenntarthatóság terén sikeresen tevékenykedő vállalatoknak népszerűsíteniük kell bevált gyakorlataikat. Ez segít megmutatni, hogy egy élelmiszeripari vállalat és különösen egy kkv számára megvalósítható és nyereséges is lehet a fenntarthatóság, és más vállalkozásokat is arra ösztönözhet, hogy kövessék példájukat. Ugyanakkor ez a tevékenység nagyfokú láthatóságot és értékes piaci lehetőségeket biztosíthat egy vállalat számára.

4.8.

A Sustainable Development Solutions Network (SDSN) Fixing the Business of Food kezdeményezése (21) a legelterjedtebb globális fenntarthatósági szabványok, keretrendszerek és kezdeményezések pontos elemzése után egy olyan elemzési keretet határozott meg, amely egy vállalat fenntartható fejlődési célokkal való összhangjának négy pillérén alapul. A pillérek a következők:

—	az egészséges és fenntartható táplálkozást elősegítő termékek és stratégiák,

—	fenntartható üzleti tevékenységek és belső folyamatok,

—	fenntartható ellátási és értékláncok,

—	megfelelő vállalati polgárság.

4.9.

Az egyes pillérek több különböző témakörre oszlanak. Ezek a témák egy iteratív folyamat eredményeként születtek, amely magában foglalta a legnagyobb globális élelmiszeripari vállalkozások fenntarthatósági jelentéseivel kapcsolatos kutatást, a nagy-, közép- és kisvállalkozásokkal és szövetségekkel folytatott több interakciót (interjúk, műhelyértekezletek és felmérések formájában), valamint a fenntarthatóságot érintő bevált gyakorlatok elemzését.

4.10.

A keretrendszer alapján létrejött egy olyan önértékelési eszköz, amelyet a vállalatok a fejlesztendő területek azonosítására használhatnak.

4.11.

A Fixing the Business of Food kezdeményezés egy olyan digitális platform alapját is képezi, amely kiemeli a bevált gyakorlatokat. A négy pilléren alapuló keretrendszer konkrét példákat mutat be a kifejezetten az élelmiszeripari vállalkozások számára kiválasztott, a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendhez igazodó célkitűzésekre, célokra, mutatókra és mérőszámokra. Továbbá segíthet a vállalkozásoknak a fő teljesítménymutatóik meghatározásában, a befektetőknek az élelmiszeripari vállalkozások által tett intézkedések és előrelépések nyomon követésében, a fenntarthatósági jelentések elkészítőinek pedig a jelentéseik kidolgozásában. Tekintettel az egyes alágazatok sajátosságaira, a keretrendszert a mezőgazdasági kisvállalkozások, az akvakultúra- és a bortermelők igényeihez igazították.

5. Az élelmiszeripari vállalkozások fenntartható fejlődési célokhoz való igazodásának szakpolitikai kerete

5.1.

Az EGSZB üdvözli a felelős üzleti és forgalmazási gyakorlatokra vonatkozó uniós magatartási kódexet, amely fontos eleme „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia végrehajtásának. A legtöbb érintett fél az önkéntes kódex kidolgozását összességében értékes folyamatnak tartja, amely közelebb hozta egymáshoz az élelmiszer-ellátási lánc partnereit. A kezdeményezés kiindulópontot jelent, és továbbra is a felelős és fenntartható üzleti gyakorlatok együttműködési platformjaként kell szolgálnia.

5.2.

Az EGSZB azonban – a vállalatok és az érdekelt felek visszajelzései alapján is – rámutat az önkéntes megközelítés korlátaira, és hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóságra való gyors áttérés érdekében szabályozásra és jogszabályokra van szükség. Ez magában foglalja a versenyszabályok felülvizsgálatát is, hogy még inkább előmozdítható legyen az együttműködés és a fenntarthatóság az ellátási lánc egészében.

5.3.

Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy a magatartási kódex hiányosságokat mutat a szociális dimenzió tekintetében, és sajnálja, hogy a kollektív tárgyalásokról sem tesz említést. A szociális párbeszéd nagyon fontos, és a szociális partnereket az egész lánc mentén be kell vonni a folyamatba. A fenntarthatósághoz vezető útnak pozitív hatással kell lennie a bérekre és a munkakörülményekre is.

5.4.

A kódexből hiányoznak az egészséges és fenntartható élelmiszerek megfizethetőségének növelését célzó intézkedések is. Az egészséges és fenntartható élelmiszerek megfizethetősége segítené a fogyasztókat az egészséges és fenntartható étrend bevezetésében.

5.5.

A magatartási kódexből hiányzik a kötelezettségvállalások relevanciájának, végrehajtásának és hatásának értékelésére szolgáló szilárd ellenőrzési mechanizmus. A magatartási kódex helyszíni végrehajtása céljából megbízható felülvizsgálati folyamatot kell bevezetni, hogy nyomon lehessen követni, hogy az egyes kötelezettségvállalások és az ambiciózus célokra vonatkozó ígéretek teljesülnek-e vagy sem. A tapasztalatok szerint csak az valósul meg, amit mérnek és ellenőriznek. Összességében a civil társadalom (szociális párbeszéd) erőteljesebb bevonása is döntő fontosságú lesz a sikerhez. Az EGSZB által korábbi véleményeiben (22) javasolt, több érdekelt fél részvételével és több szinten működő Európai Élelmiszerpolitikai Tanács többek között megkönnyíthetné a civil társadalom részvételét a magatartási kódex nyomon követésében.

5.6.

Eddig főként a nagyobb multinacionális vállalatok csatlakoztak a magatartási kódexhez. Olyan támogató környezetet kell teremteni, amely elősegíti a szorosabb összefonódást a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos menetrenddel, hogy a kkv-k prioritássá váljanak az EU élelmiszer-politikájában. Bár a nagyobb vállalatok gyakran rendelkeznek saját fenntarthatósági részleggel, a kkv-k a jelek szerint gyakran csak korlátozott erőforrásokkal és kapacitásokkal rendelkeznek a fenntarthatóságnak a vállalkozásukba való integrálására.

5.7.

Az EGSZB emlékeztet korábbi véleményeinek következtetéseire, amelyekben méltányosabb élelmiszer-ellátási láncot sürget és elismeri, hogy az élelmiszer-ellátási lánc Európa-szerte kivételesen jól működik, és minden polgár számára minden nap kiváló minőségű élelmiszerekhez való hozzáférést biztosít. A fenntarthatóbb és rugalmasabb élelmiszerrendszerek előmozdítása érdekében a tagállamoknak minél előbb végre kell hajtaniuk a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló uniós irányelvet, illetve egyéb támogatási politikákat. (23)

5.8.

Az Európai Bizottság – „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiában foglaltaknak megfelelően – a közelmúltban fogadta el a fenntartható uniós élelmiszerrendszerre irányuló keretszabályozásra vonatkozó ütemtervet, valamint a fenntarthatóságnak az összes élelmiszerrel kapcsolatos politikába való integrálására irányuló ütemtervet (24). Az EGSZB üdvözli ezt az előremutató kezdeményezést, mivel a hitelesség és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében egyértelműen szükség van szabályozásra, valamint bizonyos szintű szabványosításra és harmonizációra, és rámutat az átfogó uniós élelmiszerpolitika előmozdítására vonatkozó ajánlására.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) Az EGSZB véleménye: „Az egészséges és fenntartható étrendek népszerűsítése az EU-ban” (HL C 190., 2019.6.5., 9. o.).

(2) Az EGSZB véleménye: Egy méltányos élelmiszer-ellátási lánc felé (HL C 517., 2021.12.22., 38. o.).

(3) Fenntartható uniós élelmiszerrendszer – új kezdeményezés.

(4) Az EGSZB véleménye: „A fenntartható fogyasztásra vonatkozó uniós stratégia felé” (HL C 429., 2020.12.11., 51. o.).

(5) A „termelőtől a fogyasztóig” stratégia.

(6) Az EGSZB véleménye: „A civil társadalom hozzájárulása egy átfogó uniós élelmiszer-politika kidolgozásához” (HL C 129., 2018.4.11., 18. o.).

(7) Felelősségteljes üzleti és marketinggyakorlatokra vonatkozó magatartási kódex.

(8) Az ENSZ élelmezési rendszerekről szóló csúcstalálkozója.

(9) Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának jelentése, „Modelling environmental and climate ambition in the agricultural sector with the CAPRI model” [A mezőgazdasági ágazat környezetvédelmi és éghajlat-politikai törekvéseinek modellezése a CAPRI modell segítségével].

(10) Az innovációra vonatkozó jó példák közé tartoznak a következők: az Irritec Corporate, az intelligens öntözési ágazat egyik világelső vállalata; a Micronizzazione Innovativa SRL, egy induló innovatív vállalkozás, amely a vízvisszatartást és a növények gyors növekedését elősegítő innovatív terméket állít elő; az Igloo, egy induló innovatív vállalkozás, amely a mezőgazdaságot támogató új technológiák (hidroponika) kifejlesztésére összpontosít; és az Agrorobotica, amely a precíziós mezőgazdasággal foglalkozik.

(11) A körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformja.

(12) EGSZB-vélemény: „Biogazdaság – hozzájárulás az EU klímavédelmi és energetikai célkitűzéseihez, valamint az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlesztési céljaihoz” (HL C 440., 2018.12.6., 45. o.).

(13) A bevált gyakorlatok példái közé tartozik az Unilever, amely belső szabályzatot fogad el a beszállítói fenntartható beszerzés biztosítására.

(14) „Ahhoz, hogy az átfogó európai élelmiszerpolitika valóban releváns legyen az európai fogyasztók számára, elengedhetetlen, hogy az EU-ban fenntartható módon előállított élelmiszerek versenyképesek legyenek. Ez azt jelenti, hogy az európai agrár-élelmiszeripari ágazat olyan árakon képes élelmiszert szállítani a fogyasztóknak, amelyek tartalmazzák az olyan kritériumokkal kapcsolatos többletköltségeket, mint a fenntarthatóság, az állatjólét, az élelmiszerbiztonság és a táplálkozás, ugyanakkor tisztességes jövedelmet biztosítanak a termelőknek, és biztosítják, hogy az ágazat a fogyasztók túlnyomó többsége által preferált opció maradjon.” Vélemény: A civil társadalom hozzájárulása egy átfogó uniós élelmiszer-politika kidolgozásához, 5.8. pont (HL C 129., 2018.4.11., 18. o.).

(15) Az EGSZB véleménye: „Az egészséges és fenntartható étrendek népszerűsítése az EU-ban” (HL C 190., 2019.6.5., 9. o.).

(16) Az EGSZB véleménye: „Az egészséges és fenntartható étrendek népszerűsítése az EU-ban” (HL C 190., 2019.6.5., 9. o.).

(17) Az EGSZB véleménye: „Az egészséges és fenntartható étrendek népszerűsítése az EU-ban” (HL C 190., 2019.6.5., 9. o.).

(18) Az EGSZB véleménye: „A civil társadalom hozzájárulása egy átfogó uniós élelmiszer-politika kidolgozásához” (HL C 129., 2018.4.11., 18. o.) és „A »termelőtől a fogyasztóig« stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” (HL C 429., 2020.12.11., 268. o.).

(19) https://enrd.ec.europa.eu/leader-clld_en

(20) A „fenntarthatósági nyelvhasználat” (Grammar of Sustainability) egy Elliot M. Tretter által a Shadows of a Sunbelt City című könyvében megalkotott kifejezés.

(21) Fixing the business of food [Az élelmiszer-üzletág megerősítése].

(22) Az EGSZB véleménye: „A civil társadalom hozzájárulása egy átfogó uniós élelmiszer-politika kidolgozásához” (HL C 129., 2018.4.11., 18. o.) és „A »termelőtől a fogyasztóig« stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” (HL C 429., 2020.12.11., 268. o.).

(23) Az EGSZB véleménye: Egy méltányos élelmiszer-ellátási lánc felé (HL C 517., 2021.12.22., 38. o.).

(24) Fenntartható uniós élelmiszerrendszer – új kezdeményezés.

2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/72

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az Európai Bizottság iránymutatása a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódex megerősítéséről

[COM(2021) 262 final]

(2022/C 152/11)

Előadó:

Thierry LIBAERT

Felkérés:	Európai Bizottság, 2021.7.1.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.18.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.9.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	198/3/6

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) elismeri a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódex megerősítéséről szóló iránymutatással kapcsolatos útmutató színvonalát, valamint az Európai Bizottság eltökéltségét, hogy folyamatosan javítsa a dezinformáció visszaszorítására tett intézkedéseit.

1.2.

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy legyen szüntelenül résen, nehogy a dezinformáció elleni küzdelem ürügyül szolgálhasson a polgári szabadságjogok, különösen a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozásához.

1.3.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a dezinformáció elleni fellépések legyenek kiemelt prioritások, és inkább a dezinformáció térnyerését igyekezzenek visszaszorítani, semhogy csak a tartalmát moderálják. A megelőzőbb és harciasabb hozzáállást támogatja ezért, amihez pedig több erőforrásra, különösen hatáskörökre van szükség.

1.4.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság hangsúlyt helyez a dezinformációval történő bevételszerzés elleni küzdelemre. Azt ajánlja, hogy az online reklám szereplőinek önkéntes kötelezettségvállalásain kívül az Európai Bizottság vegyen fontolóra kötelezőbb érvényű gazdasági, jogi vagy pénzügyi eszközöket is.

1.5.

Az EGSZB azt javasolja, hogy szakadatlanul és határozottan folytassák a tárgyalásokat a digitális platformokkal, leginkább azért, hogy tisztázzák és továbbfejlesszék az információkezelés módszereit. Ez a Facebookra kiemelten vonatkozik, különösen mivel az EU lakosságának 78 %-a, tehát több mint 300 millió európai polgár Facebook-felhasználó.

1.6.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy összpontosítsanak több eszközt a nagyközönség által kevésbé ismert kis platformokra, amelyeken néha sokkal átláthatatlanabb az információáramlás.

1.7.

Az EGSZB azt javasolja, hogy továbbra is törekedjenek a dezinformáció elleni küzdelem összehangolására. A kérdést túl sokáig kezelték széttagoltan, ezt a jelenséget pedig csupán közös fellépéssel lehetne felszámolni.

1.8.

Az EGSZB fontosnak tart valamilyen európai médiatudatossági tervet, azzal a megjegyzéssel, hogy a tagállamok hatáskörébe tartozik az, hogy milyen tartalmat közvetítenek a médiában. Demokráciáink elengedhetetlen feltétele, hogy mindenki, főleg a gyerekek, különbséget tudjanak tenni igaz és hamis információ között.

1.9.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a dezinformáció elleni küzdelem kérdését tágítsák ki minden érintett és a küzdelemben esetleg szerepet kapó félre. Gondolunk itt például a kutatókra és az összes civil társadalmi szervezetre.

1.10.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a dezinformáció elleni fellépések ne irányuljanak túlságosan az angol nyelvű tartalmakra, különösen az Oroszországgal szomszédos országokban.

1.11.

Ezeknek az intézkedéseknek biztosítaniuk kell a fogyatékossággal élő személyek, köztük az álhírekkel szemben különösen kiszolgáltatott érzékszervi, pszichoszociális és értelmi fogyatékossággal élő személyek számára a hozzáférést, csakúgy mint megértésüket.

1.12.

Az EGSZB jövőorientáltabb és előrelátóbb hozzáállást javasol, amelynek köszönhetően számolni lehet a dezinformáció esetleges új módozataival. A mélykamuk (deep fakes) terjesztésére szolgáló technológiai kapacitás megmutatta, milyen rendkívüli gyorsasággal terjed el egy-egy új kockázat.

1.13.

Konkrétabban, az EGSZB meg van győződve arról, hogy a dezinformáció veszélyt jelent a demokráciáinkra és az Európai Unióra. A dezinformáció térhódítása azonban nem csupán a közösségi hálózatokban rejlő lehetőségek következménye, hanem a hivatalos közlemények iránti bizalmatlanság egyik tünete is. Az EGSZB javasolja azon alkalmak gyarapítását, ahol az összes érdekelt fél eszmét cserélhet és párbeszédet folytathat egymással a dezinformáció mélyebb okainak felderítése és hatékonyabb visszaszorítása érdekében.

2. Általános megjegyzések

2.1.

A Covid19-válság kíméletlenül megmutatta, hogy a dezinformáció milyen veszélyek és kihívások elé állítja társadalmainkat. Az „infodémia” – a világjárványról szóló hamis, pontatlan vagy félrevezető információk gyors terjedése – jelentős kockázatot jelentett a személyes egészségre, a közegészségügyi rendszerekre, a hatékony válságkezelésre, a gazdaságra és a társadalmi kohézióra. A Covid19 elleni oltásról szóló viták jól szemléltették a dezinformáció olykor szélsőséges egészségügyi következményeit. Az eddigi jelentős erőfeszítések ellenére sürgősen fokoznunk kell a dezinformáció visszaszorítása érdekében tett fellépéseinket (1).

2.2.

2018-ban az Európai Bizottság közleményt adott ki a dezinformációval szembeni cselekvési tervről, amelynek célja az EU kapacitásának és együttműködésének megerősítése a dezinformáció elleni küzdelemben. Kiadott továbbá egy Európai megközelítés az online félretájékoztatás kezelésére (2) című dokumentumot is, amely számos, a dezinformáció elleni küzdelmet és az uniós értékek védelmének biztosítását szolgáló eszközt mutat be.

2.3.

A dezinformáció kezelésére vonatkozó uniós megközelítés kezdettől fogva (3) két tengelyre épült. Az egyik a véleménynyilvánítás szabadságának és az EU Alapjogi Chartája által biztosított egyéb jogoknak és szabadságoknak a védelme. E jogokkal és szabadságokkal összhangban az uniós stratégia célja az online környezet és szereplőinek átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá tétele, a tartalommoderálási gyakorlatok átláthatóbbá tétele, a polgárok felelősségvállalásának elősegítése és a nyílt demokratikus vita előmozdítása (4).

2.4.

A második tengely azokra a veszélyekre, főleg a választásokkor fenyegető külső veszélyekre összpontosít, amelyek alááshatják demokráciáinkat. A szervezett és tervezett intézményes dezinformációs tevékenység elleni fellépés egyre fontosabb célját követi a 2015 márciusában létrehozott keleti stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoport is.

2.5.

A dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódex (5) olyan önszabályozási eszköz, az uniós erőfeszítések egyik központi eleme, amelynek révén közösen lehet dolgozni a magánszféra szereplőivel a digitális dezinformáció csökkentésén. A 2018 októbere óta hatályos kódex aláírói között jelenleg megtalálhatók az EU-ban működő főbb online platformok, valamint az európai reklámágazatot képviselő főbb szakmai szövetségek is.

2.6.

A 2018-ban közzétett gyakorlati kódex több számottevő eredmény elérését segítette elő. Az egyik leghasznosabb a Covid19-világjárvány elején valósult meg, amikor az online platformokat arra indította, hogy tegyék láthatóbbá a megbízható forrásból származó információkat. Külön figyelmeztetésekkel tudatosította a hamis információk kibocsátóit is. A Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció kezeléséről szóló európai bizottsági közlemény létrehozott egy nyomonkövetési és jelentéstételi programot is az aláíró platformok Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció elleni intézkedéseiről.

2.7.

Mindazonáltal a gyakorlati kódex 2020-as európai bizottsági értékelése (6) jelentős hiányosságokat tárt fel. Ezek közé tartozik a kódex következetlen és hiányos alkalmazása a különböző platformokon és tagállamokban, a kódex önszabályozó jellegéből adódó korlátok, valamint a kódex kötelezettségvállalásai által lefedett területekben mutatkozó hiányosságok.

2.8.

2020-ban az Európai Bizottság bemutatta az európai demokráciára vonatkozó cselekvési tervét, amely további intézkedéseket határoz meg a dezinformáció elleni küzdelemhez, például az online platformokra a dezinformáció visszaszorításának terén háruló kötelezettségek és felelősség kapcsán.

2.9.

Az Európai Bizottság ezután végrehajtott egy Covid19 nyomonkövetési és jelentéstételi programot, létrehozta (2020 júniusában) a Digitális Média Európai Megfigyelőközpontját (EDMO), majd pályázatot írt ki, hogy jobban megismerhesse a dezinformációs gyakorlatokban tetten érhető érdekelt feleket, eszközöket, célpontokat és módszereket.

2.10.

A dezinformáció elleni küzdelem fokozása érdekében a digitális szolgáltatásokról szóló európai bizottsági jogszabályjavaslat (7) magatartási kódexek révén társszabályozási keretet határoz meg a dezinformációval kapcsolatos rendszerszintű kockázatok kezelésére.

2.11.

2021. június 3-án az Európai Számvevőszék (8) elégtelennek ítélte az Európai Unió stratégiáját, bár a 2021. május 26-i megerősített cselekvési tervet nem vette figyelembe. Úgy vélte, hogy bár az Európai Bizottság terve jól van kidolgozva, nem teljes, mivel például a riasztási eszközre és az online platformok kötelezettségeire nem tér ki.

2.12.

2021. július 29-én az Európai Bizottság és a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódexet aláíró digitális platformok közös felhívásban kértek fel további érdekelt feleket arra, hogy csatlakozzanak a kódexhez.

3. Az Európai Bizottság javaslatai

3.1.

Az Európai Bizottság folyamatosan tökéletesíti a dezinformáció elleni küzdelemmel kapcsolatos stratégiáját. A fellépések megerősítéséről szóló új útmutató számos olyan megközelítést említ, amelyet érdemes megvizsgálni.

3.2.

A dezinformáció elleni fellépések fokozásáról szóló útmutató az Európai Bizottságnak a kódex nyomon követése és értékelése során szerzett eddigi tapasztalatain, valamint a 2019. évi választásokról szóló európai bizottsági jelentésen alapul. Ezenkívül hozzájárul az Európai Tanács 2020. decemberi következtetéseire adott európai bizottsági válaszhoz is. Az útmutatóval kapcsolatos észrevételek összegyűjtése érdekében az Európai Bizottság több érdekelt fél részvételével tartott megbeszéléseket, valamint egy workshopot szervezett a tagállamok számára.

3.3.

Az iránymutatás szerint javítani kell az Európai Unió tagállamai által végzett jelentéstétel minőségén és részletességén.

3.4.

Az iránymutatás megállapítja, hogy a dezinformáció elleni küzdelem irányításához teljesítménymutatókra van szükség.

3.5.

Az iránymutatás elismeri, hogy az EU tagállamai között nincs megfelelő információmegosztás az információk ellenőrzésével kapcsolatban. Ezért az egyik államban hamisnak elismert információk egy másikban tovább keringhetnek.

3.6.

Az iránymutatás megjegyzi, hogy a dezinformáció elleni küzdelmet erőteljesen a dezinformációval történő bevételszerzésre kell összpontosítani, ami reklámoknak a digitális térben, például a Google Ads-ben való célzott elhelyezése révén történik.

3.7.

A kódex erősen hangsúlyozza a politikai reklám kérdését. A politikai reklám kibocsátójának kiléte túl gyakran marad homályban, ezért a közvetített reklámok átláthatóságán javítani kell. Mindez összhangban van a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály javaslataival is (9) (30. cikk). Az Európai Bizottság új jogalkotási aktusra tesz javaslatot a politikai hirdetések átláthatóságának növelése érdekében.

4. Részletes megjegyzések

4.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság minőségi munkáját a dezinformáció elleni küzdelem terén, és főleg azt, hogy fokozatosan erősíti az intézkedéseit.

4.2.

Az EGSZB megállapítja, hogy a dezinformáció elleni küzdelem soha nem tekinthet el a véleménynyilvánítási szabadság védelmének követelményétől.

4.3.

Az összes érdekelt fél közötti tárgyalások strukturálása már megkezdődött, többek között a tudományos világhoz intézett széleskörű felhívással. Az EGSZB elismeri, hogy az online reklám ágazatára nagyobb hangsúlyt kellett fektetni, és ezt most figyelembe is vették.

4.4.

Az EGSZB lényegében azt kifogásolja a dezinformációs gyakorlatok elleni kódex megerősítésére irányuló iránymutatásban, hogy az túlságosan is a tartalmakra és azok moderálására összpontosít, és nem eléggé a terjesztésükben érdekelt felekre. A tartalmak folyamatosan változnak, a használt platformok átalakulnak, a fő érdekelt felek viszont alapvetően ugyanazok maradnak, mint ahogy a motivációk sem változnak. Inkább a megelőzésre kell összpontosítani, mint az orvoslásra; az Európai Bizottságnak inkább az okokra kellene koncentrálnia, mint a következményekre.

4.5.

Az egynéhány ideológus, szekta vagy fanatikus alakja mögött a dezinformáció hihetetlenül jövedelmező üzlete sejlik fel. Az európai vállalkozások több mint 400 millió eurót költenek el tudtukon kívül dezinformációs weboldalakon (10). Mivel közismert, hogy a dezinformáció legfőbb forrásait anyagi érdekek mozgatják, például az, hogy keresőoptimalizálással komoly összegekhez lehet jutni online reklámokból, amint különleges státuszokkal is, amelyekkel állami támogatásért tudnak folyamodni, az Európai Bizottságnak olyan gazdasági és pénzügyi eszközöket kellene ösztönöznie, amelyekkel már csírájában el lehetne fojtani a dezinformációt.

4.6.

Az EGSZB megállapítja, hogy számos platform nem teszi kellően közzé dezinformációkezelési módszereit, ami az összes európai érdekelt felet hátrányosan érinti a dezinformációs gyakorlatok elleni küzdelmükben. Ezzel szemben az EGSZB üdvözli, hogy egyes platformok (például a YouTube) a jelek szerint komolyan veszi a problémát.

4.7.

A fő platformok (Facebook, Twitter) hatalma nem fedheti el, hogy a leghatékonyabb dezinformáció a nagyközönség által kevésbé ismert eszközökön tömörül, mint a VKontakte, a Rumble, az Odysee, a Gab és a Parler. Ezeknek a kisebb platformoknak a látogatottsága is alacsonyabb, viszont terület, kor vagy más besorolás alapján könnyebben meg tudnak célozni sajátos csoportokat. Ezeknek a platformoknak az anyagi hátterük sincs meg ahhoz, hogy az általuk terjesztett dezinformáció ellen küzdjenek, vagy nem is érdekeltek ebben, ezért a véleménynyilvánítás szabadságával takaróznak. A dezinformáció sokszor bizalmasabb platformokról származik, és csak utána ér el gyorsan szélesebb körű nézettséget (11).

4.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós fellépés túl széttagolt, és nincs összehangolva. A struktúrák túlságosan elkülönülnek, főleg ami a két fő szervezetet, az EDMO-t és az európai stratégiai kommunikációs munkacsoportot illeti. Az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportjához (ERGA) társuló állandó munkacsoport létrehozása várhatóan megkönnyíti majd az információcserét. Az EGSZB azonban attól tart, hogy a jelenség nagyságrendjéhez képest az intézkedési lehetőségei nem lesznek elég hatékonyak.

4.9.

Sürgető a tagállamok közötti jobb együttműködés. Ugyanakkor az EU-nak figyelembe kell vennie, hogy a tömegtájékoztatás szabadsága, amely nem választható el a véleménynyilvánítás szabadságától, jelenleg több tagállamban is veszélyben van. Ugyanez vonatkozik e tagállamok igazságszolgáltatási rendszereire is. Ez minden valószínűség szerint megnehezíti, hogy ezek az országok eredményesen és az uniós értékekkel, konkrétabban a jogállamiság elveivel összhangban tudjanak együttműködni például a tényellenőrzés (fact checking) terén. Bármilyen dezinformáció elleni intézkedés igen jelentős következményekkel járhat az alapvető emberi jogokra nézve, amelyeket az összes tagállamban biztosítani és védelmezni kell.

4.10.

Az Európai Uniónak kiterjedtebb hatáskörre van szüksége ahhoz, hogy ténylegesen fel tudjon lépni a dezinformáció ellen, amelyet egyes nem uniós országok – elsősorban Oroszország említhető, de Kína is – kormányainak hatáskörébe tartozó ellenséges erők rendszeresen terjesztenek. Ennek a veszélynek az elhárításához nem lesz elég csupán magatartási kódexeket kidolgozni. A nemzeti hatóságoknak több támogatásra van szükségük a hírszerző szolgálatok részéről, és helyénvaló lenne, hogy a kormányok megosszák az ismereteiket, számolva egyes fentebb említett tagállamok nehézségeivel is.

4.11.

4.12.

A civil társadalom nincsen eléggé bevonva. Az Európai Bizottság által említett cselekvőképes tárgyalópartnerek zöme a platformokra, a tömegtájékoztatásra, a kutatókra és a tényellenőrzőkre összpontosul. A vállalkozásoknak – éppen mivel sok pénzt vagy a jó hírüket veszíthetik el a dezinformációs gyakorlatok miatt –, a szakszervezeteknek, valamint az egyesületeknek fontosabb szerepet kell kapniuk a dezinformáció visszaszorításában. A civil társadalmi szervezeteknek jelentős a legitimitásuk, amit mozgósítani lehet a dezinformáció elleni küzdelemben.

4.13.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a dezinformáció elleni küzdelem nagy része angol nyelvű tartalmakat céloz meg. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a legtöbb platform angolszász területen jött létre. Mivel egyes tagállamok különösen érintettek (Csehország, Lengyelország, balti államok), örvendetes volna határozottabban fellépni a nem angol nyelvű tartalmak ellen is.

4.14.

Összességében az EGSZB megelőzőbb és előrelátóbb intézkedéseket szorgalmaz. Mivel állandóan újabb és újabb hálózatok jelennek meg (Clubhouse), a dezinformáció egyre kifinomultabb eszközökkel dolgozik (mélykamu, deep fakes), egyes alkalmazások pedig a platform és a magánüzenet-küldő szolgáltatás határán mozognak (Telegram), ezért az intézkedésekkel már az új kockázattípus észlelésekor közbe kell lépni.

4.15.

Mint azt az Európai Számvevőszék is sajnálatosnak tartotta a 2021. június 3-i jelentésében, uniós szinten nincs még olyan médiatudatossági terv, amelyre támaszkodva a civil társadalom jobban értelmezhetné a hagyományos vagy online médiában közölt információkat. Ezt a tagállamok hatáskörébe tartozó tervet már a legkisebb kortól alkalmazni kell, hogy a gyerekek is képesek legyenek korán kiszűrni, hogy a kapott információk közül melyek igazak és melyek hamisak.

4.16.

Az EGSZB megjegyzi, hogy számos (főleg audiovizuális) médiaszolgáltató túl gyakran szerepeltet olyan személyiségeket, akik állításaik hihetőségének növelése érdekében tudományos szakértőnek állítják be magukat. Fölöttébb javasolt jobban ellenőrizni azon személyek tudományos végzettségeinek valós voltát, akik meghívott szakértőkként kapnak szót a médiában.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) Közös közlemény: A Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció kezelése – lássuk a valós tényeket [JOIN(2020) 8 final].

(2) Közlemény: Európai megközelítés az online félretájékoztatás kezelésére [COM(2018) 236 final].

(3) Cselekvési terv a félretájékoztatással szemben [JOIN(2018) 36 final].

(4) Míg az online platformok általános szerződési feltételei kiterjedhetnek a káros, de nem jogellenes tartalmakra is, ha a dezinformáció jogellenes tartalomnak minősül (pl. gyűlöletbeszéd vagy terrorista tartalom), akkor a vonatkozó jogszabályi jogorvoslati lehetőségek alkalmazandók.

(5) https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/code-practice-disinformation.

(6) SWD(2020) 180 final.

(7) COM(2020) 825 final.

(8) Európai Számvevőszék, 09/2021. sz. különjelentés: „Az Uniót érintő dezinformáció: korlátozottan, de továbbra is árt” (HL C 215., 2021.6.7., 6. o.).

(9) COM(2020) 825 final. Európai Bizottság. „A digitális szolgáltatások egységes piacáról szóló rendeletre irányuló javaslat”, 2020. december 15.

(10) Claudia Cohen: „Des marques financent, malgré elles, la désinformation”, Le Figaro, 2021. augusztus 5.

(11) Institute for public relations, Combating foreign disinformation on social media, Rand corporation, 2021. július 28.

2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/77

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – 2020. évi jelentés a versenypolitikáról

(COM(2021) 373 final)

(2022/C 152/12)

Előadó:

Giuseppe GUERINI

Felkérés:	Európai Bizottság, 2021.10.28.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.18.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	225/0/7

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az uniós versenypolitikát hozzá kell igazítani a gyors társadalmi és gazdasági változásokhoz, és ezért át kell alakítani. Elengedhetetlen a szabályozási keret és a végrehajtási prioritások folyamatos kiigazítása azok naprakészen tartása érdekében.

1.2.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság által az állami támogatások terén biztosított rugalmasságnak köszönhetően az európai gazdaság, jelentős állami támogatásokra támaszkodva, képes megbirkózni a Covid19-válsággal.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak sikerült megfelelő kompromisszumot találnia az állami támogatásokra vonatkozó szabályok rugalmasabbá tételének példátlan sürgőssége, valamint a minimális szabályozási keret és az Európai Bizottság által végzett általános ellenőrzés egyidejű szükségessége között. Két utóbbi célja, hogy korlátozza a belső piacon a túlzott egyenlőtlenségeket, melyek abból fakadnak, hogy a tagállamok eltérő mértékben képesek nemzeti gazdaságaik támogatása érdekében pénzügyileg beavatkozni.

1.4.

Az EUMSZ 101. cikkében foglalt antitröszszabályok és a világjárvány okozta válság közötti kapcsolatra hivatkozva az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság gyorsan elfogadott egy közleményt, amelynek célja a világjárvány idején az alapvető termékek és szolgáltatások ellátási hiányának csökkentését célzó üzleti együttműködési projektek előmozdítása. Ez jó példa volt arra, hogy a horizontális együttműködési megállapodásokra vonatkozó európai bizottsági iránymutatásokat gyorsan és hasznosan hozzáigazították a 2020 során kialakult sajátos társadalmi, gazdasági és egészségügyi kontextushoz.

1.5.

Az EGSZB azt is örvendetesnek tartja, hogy az Európai Versenyhatóságok Hálózata (ECN), amelyen keresztül a nemzeti versenyhatóságok és a Versenypolitikai Főigazgatóság tevékenységét koordinálják, közös álláspontot tudott képviselni a versenyszabályok alkalmazásával kapcsolatban a koronavírus okozta egészségügyi válság idején, hogy elkerülhető legyen az esetleges opportunista és kizsákmányoló magatartás, amely válság idején különösen káros.

1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a digitális piacokon folyó versenyre vonatkozó jogalkotási javaslatai nagyon hasznosak, mivel olyan harmonizált szabályokat teremtenek, amelyek alkalmasak arra, hogy bizalmat keltsenek a polgárok, a fogyasztók és a kkv-k (különösen a mikrovállalkozások) körében egyrészt a piacok versenystruktúrájának megfelelő védelme, másrészt a személyes adatok védelme tekintetében. Ezeket az adatokat és felhasználásukat egyrészt az egyének és szabadságaik védelmével összefüggésben, másrészt pedig döntő stratégiai jelentőségű versenytényezőként kell értelmezni.

1.7.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság hajlandó tisztázni a versenyszabályok alkalmazhatóságát a digitális gazdaságban és a platformokon részt vevő szolgáltatók által folytatott kollektív tárgyalásokra, hiszen azok nem mindig tartoznak a munkajog által hagyományosan kidolgozott foglalkoztatási kategóriákba. Ennek tisztázására azért van szükség, hogy el lehessen kerülni a szolgáltatók számára a versenyjog alkalmazásából eredő esetleges kedvezőtlen következményeket.

1.8.

Hivatkozva az Európai Unió Bíróságának a Tercas-ügyben hozott ítéletére, az EGSZB emlékeztet arra, hogy a magánforrásokból finanszírozott, az állam domináns befolyásának nem kitett bankgarancia-rendszereket az európai állami támogatási szabályok alól mentesítettnek kell tekinteni, mivel ezek nem jelentenek állami beavatkozást a gazdaságba, hanem inkább a hitelintézetek közötti kölcsönös szolidaritás saját és nem állami források bevonásával megvalósuló magánrendszerének kifejeződései.

1.9.

Az EGSZB reméli, hogy az Európai Bizottság össze tudja hangolni versenypolitikáját az európai vállalkozások számára stratégiai szempontból releváns egyéb politikákkal, például a nemzetközi kereskedelmi politikákkal. Ez pozitív fejlemény lenne, mivel a harmadik országbeli vállalatok gyakran versenyelőnnyel rendelkeznek az európai vállalkozásokkal szemben, ami a tisztességtelen állami támogatásokból, valamint az uniós Szerződésekben és jogszabályokban rögzített értékekkel és elvekkel összeegyeztethetetlen termelési modellek elfogadásából ered.

2. Bevezetés

2.1.

Az Európai Bizottság 2020-ra vonatkozó, 50. éves versenypolitikai jelentése nagy hangsúlyt helyez a Covid19-vírus által okozott globális világjárvány társadalmi és gazdasági hatásainak megfékezésére tett kezdeményezésekre.

2.2.

Ez az Európai Parlament megújulását és a brexit befejezését követő első jelentés a versenypolitikáról, és a Von der Leyen elnök vezette Európai Bizottság által közzétett első jelentés is.

2.3.

Az évek során az uniós versenyszabályok alkalmazása döntően hozzájárult az EU alapító szerződéseiben előirányzott szociális piacgazdaság megvalósításához, amely a növekedés és a versenyképesség európai értékeit a méltányosság és a szolidaritás ugyanilyen fontos értékeivel ötvözi egy olyan egységes piacon, amely egyszerre versenyképes és befogadó.

2.4.

Az elmúlt évek gyors és váratlan változásai az egészségügy, a társadalom, a technológia és a gazdaság területén kiemelik egy olyan versenypolitika fontosságát, amely folyamatosan képes megújulni és a változásoknak megfelelően fejlődni, valamint a szabályozási keretet és a végrehajtási prioritásokat úgy igazítani, hogy azok relevánsak maradjanak.

2.5.

A 2020-as év során a történelem egyik legsúlyosabb globális válságának voltunk tanúi, és ma már láthatjuk, hogy többek között az EU beavatkozásának és reagálási képességének köszönhetően az európai vállalkozások és polgárok szembe tudtak nézni a példátlan válsággal, mert az Európai Bizottság állami támogatások terén biztosított rugalmasságnak köszönhetően állami szinten jelentős állami támogatásra számíthattak. A versenypolitika tehát figyelemre méltó mértékben képes volt alkalmazkodni a váratlan és szélsőséges vészhelyzeti körülményekhez.

2.6.

Az EU képes volt arra is, hogy megfelelő erőforrás-gazdálkodási tervet dolgozzon ki ahhoz, hogy a nemzeti gazdaságokat a szilárd alapokon nyugvó helyreállítás és a piacokba vetett bizalom visszaállításának irányába mozdítsa el. Ez a terv ötvözte az államoknak juttatott forrásokat a túlzott piaci torzulások és a gazdasági forgatókönyvre gyakorolt káros hatások elkerülését célzó gondos nyomon követéssel.

2.7.

Annak biztosítása érdekében, hogy a versenypolitika továbbra is hatékony maradjon és reagáljon a változó társadalmi-gazdasági környezetre, az EGSZB üdvözli az antitrösztszabályok érvényesítésének megerősítését, amelyet a 2014-es versenyirányelv elfogadását követően az Európai Bizottság jelentése is kiemelt.

2.8.

Az EGSZB támogatja továbbá az Európai Bizottság folyamatban lévő értékelését az általános gazdasági érdekű szolgáltatások ágazatára alkalmazandó állami támogatási szabályok lehetséges kiigazításáról, különös tekintettel a területi szintű társadalmi kohézió szempontjából létfontosságú egészségügyi és szociális szolgáltatásokra.

2.9.

Az EGSZB reméli, hogy az Európai Bizottság össze tudja hangolni versenypolitikáját és az állami támogatási szabályok érvényesítését az európai vállalkozások számára releváns egyéb politikákkal, például a nemzetközi kereskedelmi politikákkal. Ez különösen hasznos lehet, mivel a harmadik országbeli vállalatok gyakran versenyelőnnyel rendelkeznek az európai vállalkozásokkal szemben, ami a tisztességtelen állami támogatásokból, valamint az uniós Szerződésekben rögzített értékekkel és fenntarthatósági elvekkel összeegyeztethetetlen termelési modellek elfogadásából ered.

3. Versenypolitika és pandémiás válsághelyzet

3.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság a Covid19 okozta vészhelyzetet követően rugalmasan kezelte az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat, és ideiglenes keretrendszert hagyott jóvá (2020. március), amelyet 2021 januárjáig ötször, a világjárvány okozta válság alakulásának megfelelően a kellő időben frissítettek.

3.2.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság mindenekelőtt tisztázta, hogy mely intézkedések hozhatók meg a meglévő szabályok alapján előzetes bejelentés nélkül, miközben ideiglenes és rugalmas szabályozási keretet vezetett be, amely lehetővé tette, hogy egyszerűsített eljárási keretek között példa nélküli állami támogatásokat nyújtsanak.

3.3.

E jogi keret alapján az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága (DG COMP) a pandémiás vészhelyzetnek megfelelően nagyon rövid időn belül jelentős számú nemzeti támogatási programot engedélyezett, ami rendkívüli működési kapacitásról tanúskodik.

3.4.

3.5.

Az ideiglenes keret által szabályozott vállalkozásoknak nyújtott támogatási intézkedések sokfélesége – többek között a közvetlen támogatások, a bankkölcsönökre vonatkozó állami garanciák, a támogatott hitelek és a vállalkozások tőketámogatása –, valamint a megengedett támogatási felső határok jelentős összege – mindenekelőtt az Európai Bizottság által legutóbb 2021 januárjában végrehajtott kiigazítás eredményeként – megfelelőnek bizonyultak a válság kezelésére, és jelentős minőségi változást mutattak a 2008-as pénzügyi válságot követően elfogadott előző ideiglenes kerethez képest.

3.6.

A gazdaságba történő állami beavatkozás és az állami támogatásokra vonatkozó szabályok közötti kapcsolatra utalva az EGSZB hangsúlyozza, hogy a versenyszabályok fontos szerepet játszhatnak annak biztosításában is, hogy a tagállamok a rendelkezésükre bocsátott európai források felhasználásával a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket megfelelően és torzításmentesen hajtsák végre.

3.7.

Az EUMSZ 101. cikkében foglalt antitröszszabályok és a világjárvány okozta válság közötti kapcsolatra hivatkozva az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság gyorsan elfogadott egy közleményt, amelynek célja a világjárvány idején az alapvető termékek és szolgáltatások ellátási hiányának csökkentését célzó üzleti együttműködési projektek előmozdítása a horizontális együttműködési megállapodásokra vonatkozó hagyományos iránymutatások 2020 során kialakult sajátos társadalmi, gazdasági és egészségügyi kontextusához való hozzáigazításával.

3.8.

Ugyanakkor az Európai Bizottság által 2020 áprilisában jóváhagyott végrehajtási rendeletek, amelyek célja a versenyszabályok alkalmazásának átmeneti enyhítése a Covid19-világjárvány által leginkább érintett mezőgazdasági ágazatokban, különösen hasznosnak tekinthetők. Az ilyen rendeletek lehetővé tették a mezőgazdasági termelők és a szakmaközi szervezetek számára, hogy bizonyos mezőgazdasági ágazatok stabilizálása érdekében ideiglenes kollektív intézkedéseket vezessenek be.

3.9.

A 2020. évi versenypolitikai jelentés ismerteti az összefonódás-ellenőrzés területén végzett tevékenységet is: 361 ügyletet jelentettek be és 352 határozatot fogadtak el, amelyek közül 18 eset alapos beavatkozást eredményezett. Ez azt jelenti, hogy a 2020-ban bejelentett összes ügylet 76 %-át egyszerűsített eljárás keretében hagyták jóvá az első szakaszban, rávilágítva ezzel az eljárási szabályok hatékony működésére, amelyek különösen hasznosak a jelenleg forgalomban lévő jelentős likvid tőke által elősegített fúziós és felvásárlási tevékenységek globális szintű újraindulása miatt.

3.10.

Végezetül az EGSZB nagyon fontosnak tartja, hogy az Európai Versenyhatóságok Hálózata (ECN), amelyen keresztül a nemzeti versenyhatóságok és a Versenypolitikai Főigazgatóság tevékenységét koordinálják, határozott közös álláspontot tudott képviselni a versenyszabályok alkalmazásával kapcsolatban a koronavírus okozta egészségügyi válság idején, hogy elkerülhető legyen az esetleges opportunista és kizsákmányoló magatartás, amely válság idején különösen elítélendő és káros.

4. Digitális átállás és verseny

4.1.

A digitális átállás és az új információs és kommunikációs technológiák gazdaságának fejlődése a verseny tekintetében új és fontos kérdéseket vet fel. Ezért az EGSZB fontosnak tartja, hogy az európai intézmények megfelelő szabályozással lépjenek fel ezzel kapcsolatban.

4.2.

Az EGSZB már véleményezte az Európai Bizottság által elfogadott három fő jogalkotási javaslatot, amelyek a digitális gazdasággal kapcsolatos szabályozási intézkedéseket javasolnak: a nyitott és tisztességes digitális piacokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (a digitális piacokról szóló jogszabály) (1); a digitális szolgáltatások egységes piacáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály) (2); és az európai adatkormányzásról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (az adatkormányzásról szóló jogszabály) (3).

4.3.

Az EGSZB által ebben a tárgyban megalkotott három vélemény közös témája az, hogy az Európai Uniónak harmonizált szabályokkal kell rendelkeznie, amelyek alkalmasak arra, hogy bizalmat keltsenek a polgárok, a fogyasztók és a kkv-k (különösen a mikrovállalkozások) körében egyrészt a piacok versenystruktúrájának megfelelő védelme, másrészt a személyes adatok védelme tekintetében. Ezeket az adatokat és felhasználásukat kétféleképpen kell értelmezni, azaz egyrészt az egyének és szabadságaik védelmével összefüggésben, másrészt pedig döntő stratégiai jelentőségű versenytényezőként.

4.4.

Ebből a szempontból a megfelelően versenyképes és ténylegesen nyitott piacok alapvető fontosságúak ahhoz, hogy elkerülhető legyen a piaci erőfölénnyel való visszaélés a „kapuőrként” működő digitális platformok részéről az új és jövőbeli digitális vállalkozások fejlődésének biztosítása érdekében, ami az innovációt, a növekedést és végső soron a fogyasztói jólétet szolgálja.

4.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság által 2020-ban előterjesztett jogalkotási javaslatok megfelelő kiindulópontot jelentenek egy olyan jogi keret felépítéséhez, amelyet az évek során az ágazati szabályozás és a versenyszabályok folyamatos aktualizálásával tökéletesíteni kell, hogy tükrözze a digitális gazdaság fejlődésével fokozatosan kialakuló piaci struktúrát.

4.6.

E tekintetben alapvető fontosságú, hogy a digitális piacokon tevékenykedő különböző szereplők számára egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak a hozzáférés és a versenyképesség tekintetében, mind az egységes piac jobb működésének lehetővé tétele, mind a fogyasztók és az európai vállalkozások védelméért a versenytorzulások elkerülése érdekében, ugyanakkor a digitális gazdaságra alkalmazandó szabályozási keret társadalmi hatásainak megfelelő és nagyobb mértékű figyelembevétele mellett.

4.7.

Ezt szem előtt tartva az EGSZB különösen üdvözli az Európai Bizottság jelentésének azt a passzusát, amely szerint „[a] szociális piacgazdaság az EU alapja, amelyet az uniós versenypolitika támaszt alá. Az egyének és a vállalkozások akkor virágoznak, amikor a gazdaság központjában ők állnak” (30. oldal), és felszólít arra, hogy ezt az elvet a versenypolitika végrehajtása során elemző és értékelő szempontból is érvényesítsék a gyakorlatban.

5. Verseny és kollektív tárgyalás

5.1.

Ugyanakkor azonban, amint az jól ismert, a szolgáltatók munkakörülményeivel kapcsolatos lehetséges problémák is felmerülnek, akik számára előnyös lehet a szerveződés és a kollektív fellépés lehetősége. Ugyanakkor azonban, amint az jól ismert, a szolgáltatók munkakörülményeivel kapcsolatos lehetséges problémák is felmerülnek, akik számára előnyös lehet a szerveződés és a kollektív fellépés lehetősége.

5.2.

Az EGSZB ezért nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság hajlandó hatékonyan tisztázni a versenyszabályok alkalmazhatóságát a digitális gazdaságban és a platformokon részt vevő szolgáltatók által folytatott kollektív tárgyalásokra, hiszen azok nem mindig tartoznak a munkajog által hagyományosan kidolgozott foglalkoztatási kategóriákba.

5.3.

Míg a Bíróság ítélkezési gyakorlata már régóta tisztázta, hogy a versenyszabályok nem alkalmazhatók a munkavállalók és a vállalatok közötti kollektív tárgyalásokra, még mindig számos bizonytalanság van azzal kapcsolatban, hogy a versenyszabályok „alkalmazandók-e” és „milyen mértékben” az önálló vállalkozókat érintő kollektív tárgyalásokra.

5.4.

Ezért hasznos nagyobb jogbiztonságot és kiszámíthatóságot elérni ezen a területen, hogy megszűnjenek a szabályozási bizonytalanságok, amelyek alacsony hatékonysághoz, valamint megfelelési költségekhez vezethetnek. Ezzel egy időben figyelembe kell venni a szolgáltatók hatékony szerveződés iránti érdekét, amivel jobb feltételeket és védettebb környezetet biztosíthatnak tevékenységük végzéséhez.

6. Verseny, éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzések

6.1.

Az EU éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos ambiciózus menetrendje és az európai zöld megállapodás által támogatott stratégiai menetrend valószínűleg nem valósítható meg a versenypolitikák és különösen az állami támogatásokra, az ösztönző rendszerekre és a zöld innovációra szánt finanszírozásra vonatkozó szabályok megfelelő kiigazítása nélkül.

6.2.

A versenypolitika tehát aktívan hozzájárulhat az EU éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzéseinek megvalósításához. Az Európai Bizottság jelentése – különösen az állami támogatások ellenőrzésével kapcsolatban – számos intézkedést ismertet, amelyek révén az Európai Bizottság értékelte és engedélyezte a körforgásos gazdaság, a megújuló energiák és az energiahatékonyság előmozdítását célzó állami intézkedéseket, amelyekkel kapcsolatban az EGSZB elégedettségét és támogatását fejezi ki.

6.3.

Az EGSZB ezért támogatja ezt a megközelítést, ugyanakkor azt ajánlja, hogy a különböző intézkedések értékelésénél vegyék figyelembe azok társadalmi hatását is. Sok esetben a körforgásos gazdaságba és a megújuló energiákba történő beruházások valójában lehetőséget jelentenek új munkahelyek létrehozására akár a leggyengébb és legkiszolgáltatottabb csoportok bevonására alkalmas eszközök révén is.

6.4.

A megújuló energia témájával kapcsolatban szeretnénk megemlíteni az európai irányelvek által támogatott energiaközösségek és megújulóenergia-közösségek szerepét ebben az ágazatban, amelyek horizontális hálózatok létrehozásával – gyakran szövetkezeti formában – elősegítik a polgárok közvetlen részvételét a megújuló forrásokból is előállított energia termelésében és megosztásában.

6.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy ezeknek a szereplőknek a bevonása hasznos az energiapiacokhoz hozzáférő szereplők körének kiszélesítése szempontjából, ami kettős funkciót tölt be: biztosítja az üzleti pluralizmust és növeli a versenyt az energia- és megújulóenergia-piacokon.

7. Verseny és bankszektor

7.1.

A versenyről szóló 2020-as jelentés megállapítja, hogy nem voltak újabb esetek, ahol a bankok és pénzügyi intézmények részesültek volna állami támogatásban. Az Európai Bizottság arra is rámutat, hogy kiterjesztett néhány meglévő nemzeti támogatási rendszert, amelyek alapján a tagállamok szükség esetén beavatkozhatnak a kis hitelintézetek nehézségeinek vagy válsághelyzeteinek rendezett kezelése érdekében.

7.2.

Az EGSZB emlékeztet a helyi és területi bankok fontosságára a bankszektorban a megfelelő üzleti biodiverzitás hordozóiként és a peremterületek háztartásaihoz és vállalkozásaihoz közel álló piaci szereplőkként, és üdvözli az Európai Bizottság által előkészített rendszerek kiterjesztését arra az esetre, ha a megtakarítók és a gazdasági és pénzügyi keretbe vetett bizalom védelme érdekében szükségessé válik a különböző méretű banki szervezetek piacról való rendezett kilépésének kezelése.

7.3.

Hivatkozva az Európai Unió Bíróságának a Tercas-ügyben hozott ítéletére, amely hasonló következtetésekkel erősíti meg az elsőfokú ítéletet, az EGSZB emlékeztet arra, hogy a magánforrásokból finanszírozott, az állam domináns befolyásának nem kitett bankgarancia-rendszereket az európai állami támogatási szabályok alól mentesítettnek kell tekinteni.

7.4.

Az ilyen garanciarendszerek valójában nem jelentenek állami beavatkozást a gazdaságba, hanem inkább a hitelintézetek közötti kölcsönös szolidaritás és a saját forrásokon keresztül történő önszerveződés magánrendszerének kifejeződései, amelyek célja a betétesek és a megtakarítók bankrendszerbe vetett bizalmának védelme még konkrét válságok esetén is.

8. Verseny és adórendszerek

8.1.

A különböző jogviták kimenetele, amelyeket az Európai Bizottság az EU Bírósága előtt folytatott a szelektív adókedvezményekkel és az EUMSZ 107. cikkének eredetileg nem megfelelő nemzeti adómegállapítási határozatokkal kapcsolatban, hangsúlyozza az Európai Bizottság azon jogos törekvését, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel – beleértve az állami támogatásokról szóló szabályok végrehajtására vonatkozó határozatokat is – valóban harmonizált adófegyelmet biztosítson Európában.

8.2.

Ezeknek, az európai bíróságok előtt hozott határozatoknak vegyes eredményei azonban hangsúlyozzák, hogy az Európai Bizottság által e tekintetben 2021 elején jóváhagyott konkrét cselekvési terv végrehajtása, majd a belső piac védelme és konszolidációja érdekében jóváhagyott megfelelő adóügyi jogalkotási kezdeményezések révén nagyobb hatékonyságot és harmonizációt kell elérni az európai adószabályok terén.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) HL C 286., 2021.7.16., 64. o.

(2) HL C 286., 2021.7.16., 70. o.

(3) HL C 286., 2021.7.16., 38. o.

2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/82

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a rádióberendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról szóló 2014/53/EU irányelv módosításáról

(COM(2021) 547 final – 2021/0291 (COD))

(2022/C 152/13)

Előadó:

Christophe LEFÈVRE

Felkérés:	Az Európai Unió Tanácsa, 2021.9.30. Európai Parlament, 2021.10.4.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.18.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	231/0/6

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) tudomásul vette az Európai Bizottság javaslatát az USB-C szabvány gyorsított elrendelésére, ami a mobiltelefonok és hasonló eszközök töltőaljzatainak következetes és egységes szabványa.

1.2.

2009-től, újabban pedig 2014-től kezdve az újabb önkéntes kezdeményezések nem felelnek meg teljes mértékben az Európai Unió célkitűzéseinek: csökkenteni az elektronikus hulladékot, megkönnyíteni a fogyasztói használatot és elkerülni az újratöltő eszközök piacának széttagoltságát. 2018-ban még 11 000 tonnára becsülték a kidobott töltőkből származó elektronikus hulladék mennyiségét.

1.3.

Ezért az Európai Parlament 2020 januárjában megszavazott egy állásfoglalást (1) kötelezőbb erejű jogszabály kidolgozására vonatkozóan, amellyel az EGSZB teljes mértékben egyetért.

1.4.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja az Európai Bizottságnak az Európai Parlament kérésére kidolgozott irányelvtervezetét.

1.5.

Az EGSZB szeretne az európai bizottsági tervnél tovább menni, és azt javasolja, hogy ezt a mobiltelefonokra és hasonló készülékekre vonatkozó előírást terjesszék ki az összes elektromos, elektronikus, összekapcsolt, újratölthető rádiókészülékre és a laptoptöltőkre is: ez azt is jelenti, hogy a mobil eszközt egy 65 W-os USB-C típusú számítógéptöltővel is újra lehessen tölteni, ne csak 2,1 W-ossal, az utazóknak pedig ne kelljen több különböző töltőt magukkal vinniük.

1.6.

Az EGSZB megállapította, hogy a mobileszközök töltésére használt alacsony teljesítményű (2,1 W-os) USB-aljzatok egyre szélesebb körben állnak a felhasználók rendelkezésére kábellel vagy anélkül a buszokon, repülőgépeken, bevásárlóközpontokban, konferenciatermekben és más forgalmas helyeken. Ezek teljesítménye nem mindig elegendő egyes, az irányelvben is előírt készülékek újratöltésére.

1.7.

A rövid út vagy kevés idő alatti gyors újratöltés és az USB-C-kábel felhasználók közötti kölcsönözhetősége érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy ezeken a helyeken a későbbiekben ultragyors töltőket szereljenek fel. Ez megfelel az Európai Bizottság egyik felmérésében megfogalmazott egyik igénynek.

1.8.

Az EGSZB megállapítja, hogy az akkumulátorok élettartama korlátozott lehet a készülékhez képest. Egységes szabványokat javasol a számítógépekben, táblagépekben vagy mobiltelefonokban használható akkumulátorok számára, vagyis ha az akkumulátor idejekorán meghibásodik, akkor anélkül lehessen azt kicserélni, hogy az egész készülék helyett újat kelljen vásárolni.

1.9.

Az EGSZB hangsúlyozni szeretné, hogy a fenntartható fejlődés az elektronikai cikkek gyártóinak felelőssége is, ezért azt kéri, hogy a gyártók biztosítsák az alacsony költségű akkumulátorcserét, és azt, hogy a technikai megvalósíthatóság ne ösztönözze a teljes készülék cseréjét, amennyiben elég benne csupán az akkumulátort kicserélni.

1.10.

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy javasolja a gyártóknak: ne akarják kijátszani a jogszabályokat az elektromos feszültség vagy az áramerősség megváltoztatásával, csak hogy az adott márka töltőjét kelljen használni, mert ez szembemegy az irányelv célkitűzéseivel.

1.11.

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek, hogy a jogalkotási folyamat lezárulásakor már biztosítsák a nyilvánosság széles körű felvilágosítását, és tájékoztassák a fogyasztókat, hogy a jövőben csak USB-C-interfésszel felszerelt készülékeket vásároljanak.

2. A vélemény háttere

2.1.

A Bizottság 2009 óta keresi a megoldást a mobiltelefonok és hasonló készülékek töltőinterfészeinek piacán tapasztalható széttagoltság csökkentésére. Az eddigi kezdeményezések azonban csak olyan önkéntes rendszereket eredményeztek (2), amelyek jogilag nem kötelező erejűek, így nem biztosítják a következetes és egységes alkalmazást.

2.2.

A közelmúlt önkéntes kezdeményezései révén nem sikerült teljes mértékben teljesíteni az elektronikus hulladékok (e-hulladék) csökkentésére, a fogyasztói kényelem biztosítására és a töltőkészülékek piaci szétaprózódásának elkerülésére irányuló uniós szakpolitikai célkitűzéseket.

2.3.

A harmonizáció hiánya ezen a területen jelentős különbségeket eredményezhet a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései, illetve gyakorlatai között, amelyek a mobiltelefonok és a hasonló kategóriákba vagy csoportokba tartozó rádióberendezések és töltőeszközeik közötti interoperabilitásra és a rádióberendezések töltőeszköz nélküli értékesítésére irányulnak.

2.4.

Következésképpen uniós fellépésre van szükség az interoperabilitás egységes szintjének előmozdítása és a rádióberendezések töltési jellemzőit illetően a végfelhasználók számára történő információszolgáltatás érdekében.

2.5.

2020. januári állásfoglalásában (3) az Európai Parlament a mobiltelefonok töltőinek egységesítésére vonatkozó szabvány mielőbbi elfogadását szorgalmazta a belső piac további széttagolódásának elkerülése érdekében.

2.6.

A becslések szerint a mobiltelefon-töltőkből 2018-ban mintegy 11 000 tonna e-hulladék keletkezett, és az életciklussal összefüggő kibocsátás mintegy 600 kt CO2-nek felelt meg.

2.7.

Az Unió elkötelezett amellett, hogy olyan kezdeményezések, mint a 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (4), legutóbb pedig az európai zöld megállapodás bevezetése révén a tiszta, körforgásos gazdaságra való átállással ösztönözze az erőforrások hatékony felhasználását. Ezen irányelv célja a rádióberendezésekből származó e-hulladék mennyiségének visszaszorítása, valamint a nyersanyag-kitermelés és a töltők előállításához, szállításához, illetve ártalmatlanításához kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, ezáltal a körforgásos gazdaság előmozdítása.

2.8.

A javaslat a töltési kommunikációs protokollokra, a rádióberendezések egyes kategóriáinak vagy csoportjainak töltőinterfészére (azaz töltőaljzatára), valamint a végfelhasználóknak a szóban forgó rádióberendezések ezen kategóriáinak vagy csoportjainak töltési jellemzőiről nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó követelményekkel szeretné kiegészíteni a 2014/53/EU irányelvet (5).

2.9.

A javaslat előírja, hogy a mobiltelefonoknak és a hasonló rádióberendezéseknek (táblagépek, digitális fényképezőgépek, fejhallgatók és mikrofonos fejhallgatók, hordozható játékkonzolok és hordozható hangfalak), amennyiben azok alkalmasak a vezetékes töltésre, rendelkezniük kell az USB-C típusú csatlakozóval, és amennyiben töltésükhöz 5 V-nál magasabb feszültség vagy 3 A-nél nagyobb áramerősség vagy 15 W-nál nagyobb teljesítmény is szükséges, úgy az említett készülékeknek támogatniuk kell az USB-teljesítményátviteli töltési protokollt.

2.10.

Az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhatna el a nem vezetékes újratöltés további technológiáinak jövőbeli számbavételére.

3. Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB megállapítja, hogy az Európai Bizottság 12 éve hatást gyakorol a telefontöltő-szabványok egységesítése érdekében, eleget téve a nehezen újrahasznosítható hulladék csökkentése, valamint a fenntarthatóság követelményeinek.

3.2.

Az EGSZB megjegyzi, hogy egységes töltő híján minden telefonkészülék mellé rendszeresen eladnak egy töltőt meg egy táp-/adatkábelt, holott a fogyasztó választhatná azt is, hogy csak magát a készüléket vásárolja meg.

3.3.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja az Európai Bizottságnak az Európai Parlament kérésére kidolgozott irányelvtervezetét.

3.4.

Egyértelmű, hogy a sajátos töltők árusítása a gyártók, főleg a mobiltelefon-gyártók bevételének jelentős részét teszi ki: biztosítani kell tehát, hogy ezek a gyártók ne módosítsák rendszeresen az elektronikai szabványokat (feszültségszint, szükséges teljesítmény stb.), csak hogy ezáltal elősegítsék az univerzális modell helyett a saját márkájú töltők, sőt adatátviteli kábelek további árusítását. Teszik ezt ahelyett, hogy a már megvásárolt töltő újra felhasználható lenne. Ezzel akadályozzák a tényleges alkalmazást, amely az e-hulladék felhalmozódását igyekszik csökkenteni.

3.5.

4. Részletes megjegyzések

4.1.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a gazdasági ágazat segíthesse elő a mobiltelefonok ultragyors feltöltését erős töltők, például egy egyszerű 65 W-os USB-C kimenettel rendelkező laptoptöltő segítségével a 2,1 W-os helyett.

4.2.

Az EGSZB megállapítja, hogy a mobilok töltésére használt USB-aljzatok egyre szélesebb körben állnak a felhasználók rendelkezésére kábellel vagy anélkül a buszokon, repülőgépeken, a bevásárlóközpontokban, konferenciatermekben és más forgalmas helyeken. Ezek eleve alacsony hatásfokú (2,1 W) aljzatok, ez a teljesítmény pedig már nem elegendő az irányelvben is előírt egyes készülékek újratöltésére. A rövid út vagy kevés idő alatti gyors újratöltés és az USB-C-kábel felhasználók közötti kölcsönözhetősége érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy ezeken a helyeken a későbbiekben ultragyors töltőket szereljenek fel. Ez megfelel az Európai Bizottság egyik felmérésében megfogalmazott egyik igénynek.

4.3.

Az EGSZB azt javasolja, hogy ne csak a mobilokra, hanem a laptopokra is vonatkozzon a követelmény, miszerint egyetlen USB-C típusú töltőt kell keresni, bár a töltési és teljesítményszintet elektronikusan össze kell hangolni. Környezetvédelmi és gazdasági okokból, valamint hogy az utazóknak ne kelljen számos töltőt magukkal vinniük, az irányelvben előírt kötelezettséget a laptopokra is ki kell terjeszteni, ha pedig ennek technológiai akadálya van, azt megfelelően meg kell indokolni.

4.4.

Az EGSZB megállapítja, hogy az akkumulátorok élettartama korlátozott lehet a készülékhez képest. Egységes szabványt javasol a számítógépekben, táblagépekben vagy mobiltelefonokban használható akkumulátorok számára, vagyis ha az akkumulátor idejekorán meghibásodik, akkor lehessen azt könnyen és olcsón kicserélni anélkül, hogy az egész készülék helyett újat kelljen vásárolni. Az EGSZB hangsúlyozni szeretné, hogy a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés az elektronikai cikkek gyártóinak a felelőssége is.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) Az Európai Parlament 2020. január 30-i állásfoglalása a hordozható rádióberendezésekhez használható egységes töltőről (2019/2983(RSP)) (HL C 331., 2021.8.17., 2. o.).

(2) https://ec.europa.eu/docsroom/documents/2417/attachments/1/translations

(3) HL C 331., 2021.8.17., 2. o.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/19/EU irányelve (2012. július 4.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (HL L 197., 2012.7.24., 38. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/53/EU irányelve (2014. április 16.) a rádióberendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról és az 1999/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 153., 2014.5.22., 62. o.).

2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/85

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az (EU) 2017/746 rendeletnek az egyes in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre vonatkozó átmeneti rendelkezések vonatkozásában és a házon belüli eszközökre vonatkozó követelmények késleltetett alkalmazása tekintetében történő módosításáról

(COM(2021) 627 final – 2021/0323 (COD))

(2022/C 152/14)

Előadó:

Christophe LEFÈVRE

Felkérés:	Európai Parlament, 2021.10.18. Tanács, 2021.10.22.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke, valamint 168. cikke (4) bekezdésének c) pontja
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	206/0/4

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) figyelembe véve a SARS-CoV-2 világjárvány (Covid19) által teremtett rendkívüli körülményeket és annak az (EU) 2017/746 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) hatálya alá tartozó különböző területekre gyakorolt hatását, támogatja az Európai Bizottság javaslatát, amely megítélése szerint megfelelő és szükséges ahhoz, hogy a közegészség és az ágazat gazdasági érdekei magas szintű védelmet élvezzenek.

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az egészség kiemelt prioritás Európa polgárai számára, és megismétli, hogy az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök döntő szerepet játszanak a betegségek megelőzésében, diagnosztizálásában és kezelésében (2). Alapvető fontosságúak az egészségünk, a betegségben szenvedők és fogyatékossággal élők életminősége és kezelése szempontjából, különösen egy globális világjárvány esetén.

1.3.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Parlament és az egészségügyi Miniszterek Tanácsa (EPSCO) 2021. június 15-i ülésén aggodalmuknak adtak hangot a rendkívül kritikus helyzet miatt, és felszólították az Európai Bizottságot, hogy sürgősen nyújtson be jogalkotási javaslatot az új szabályozási keretre való áttérés megkönnyítése és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök uniós piacon való rendelkezésre állásának biztosítása érdekében.

1.4.

Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy a polgárokat biztosítsuk e tesztek megbízhatóságáról. Csökkenteni kell a „hamis pozitív”, illetve a „hamis negatív” eredmények arányát. A forgalomba hozott in vitro diagnosztikai eszközöknek csupán 8 %-a tartozik a 98/79/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) szerint bejelentett szervezetek általi ellenőrzés hatálya alá, szemben a rendelettervezetben említett, az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre vonatkozó 80 %-os célkitűzéssel.

1.5.

Az EGSZB ezért teljes mértékben támogatja, hogy mihamarabb növeljék az in vitro diagnosztikai eszközök tanúsítására elérhető kapacitást.

1.6.

Az EGSZB azt is ajánlja, hogy e vizsgálatok pozitív eredményeit speciális orvosi felülvizsgálatnak vessék alá, különösen akkor, ha az eszközök esetleg szabadon hozzáférhetővé válnak.

1.7.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az alkalmazás egy évvel történő elhalasztása nem oldaná meg az (EU) 2017/746 rendelet végrehajtásával kapcsolatos problémákat, és hogy az új rendelet követelményeit fokozatosan, hosszabb idő alatt kellene bevezetni, elsőbbséget biztosítva a nagy kockázatú in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközöknek. Ehhez módosítani kell a rendelet átmeneti rendelkezésekről szóló 110. cikkét, és a magasabb kockázatú osztályba sorolt eszközökre rövidebb időszakot kell előírni, mint az alacsonyabb kockázatú eszközökre. Ugyanakkor a bejelentett szervezet által a 98/79/EK irányelv alapján kiadott tanúsítványok hatálya alá tartozó eszközökre vonatkozó jelenlegi átmeneti időszakot egy évvel, 2025. május 26-ig meg kell hosszabbítani.

1.8.

Az EGSZB ezért támogatja az Európai Bizottság alábbi javaslatait:

—	az átmeneti időszak meghosszabbítása a 98/79/EK irányelv alapján kiadott tanúsítvány hatálya alá tartozó eszközökre vonatkozóan;

—	egyéni átmeneti időszakok bevezetése azon eszközökre vonatkozóan, amelyeket a bejelentett szervezetek bevonásával első alkalommal kell megfelelőségértékelésnek alávetni;

—	átmeneti időszak bevezetése az ugyanazon egészségügyi létesítményben gyártott és használt eszközökre vonatkozó követelményekre vonatkozóan.

2. Az Európai Bizottság javaslata

2.1.

Az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló 98/79/EK irányelv (4) helyébe 2022. május 26-tól az (EU) 2017/746 rendelet (5) lép, amely új szabályozási keretet hoz létre az ilyen eszközökre (HIV-tesztek, terhességi tesztek vagy SARS-CoV-2 tesztek) (6).

2.2.

Az új rendelet célja, hogy biztosítsa a belső piac megfelelő működését, valamint a közegészség, a betegek és a felhasználók magas szintű védelmét, figyelembe véve az ágazatban tevékenykedő kkv-k nagy számát.

2.3.

Az egyik fő változás a független megfelelőségértékelő szervezetek bevonása. Az új rendelet értelmében az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök mintegy 80 %-a a bejelentett szervezetek ellenőrzése alá kerül (szemben a jelenlegi 8 %-kal). Ez azt jelenti, hogy a gyártóknak egy bejelentett szervezethez kell fordulniuk, és egy körülbelül egy éves eljárás lezárultát követően be kell szerezniük egy vagy több tanúsítványt.

2.4.

Az (EU) 2017/746 rendelet 110. cikke átmeneti rendelkezéseket határoz meg azokra az eszközökre, amelyek tanúsítványát egy bejelentett szervezet a 98/79/EK irányelv szerint, még 2022. május 26. előtt adta ki.

2.5.

A Covid19-világjárvány megmutatta, hogy szükség van az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre vonatkozó szabályozási keretre az Unióban, de további, illetve új kihívásokat is teremtett az (EU) 2017/746 rendelet végrehajtása tekintetében.

2.6.

Ezért jelentős kiegészítő forrásokra volt szükség a tagállamok illetékes hatóságaitól, az egészségügyi létesítményektől, a bejelentett szervezetektől, a gyártóktól és más gazdasági szereplőktől a létfontosságú diagnosztikai orvostechnikai eszközök elérhetőségének növelése érdekében.

2.7.

Ezért az a tény, hogy a jelenleg kijelölt hat bejelentett szervezet csak három országban (Németországban, Franciaországban és Hollandiában) található, különösen megnehezíti a más tagállamokban letelepedett kkv-k helyzetét. Emellett az utazási korlátozások akadályozták és továbbra is akadályozzák, hogy a bejelentett szervezetek kellően elvégezhessék a megfelelőségértékeléseket.

2.8.

Ezért e javaslat céljai a következők:

—	a meglévő átmeneti időszak meghosszabbítása a 98/79/EK irányelv alapján kiadott tanúsítvány hatálya alá tartozó eszközökre vonatkozóan,

—	egyéni átmeneti időszakok bevezetése azon eszközökre vonatkozóan, amelyeket a bejelentett szervezetek bevonásával első alkalommal kell megfelelőségértékelésnek alávetni az (EU) 2017/746 rendeletnek megfelelően,

—

átmeneti időszak bevezetése az ugyanazon egészségügyi létesítményben gyártott és használt eszközökre vonatkozó követelményekre vonatkozóan. Ezáltal az egészségügyi intézményeknek több idejük lesz arra, hogy megfeleljenek az új követelményeknek, és biztosítja, hogy a gyakran – különösen a ritka betegségeknél – nélkülözhetetlen házon belüli teszteket tovább lehessen fejleszteni a klinikai laboratóriumokban.

3. Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB megismétli a jelenleg hatályos (EU) 2017/746 rendeletről szóló véleményében (7) megfogalmazott álláspontját, amely szerint „az egészség kiemelt prioritás Európa polgárai számára”, és „az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök döntő szerepet játszanak a betegségek megelőzésében, diagnosztizálásában és kezelésében”. Alapvető fontosságúak az egészségünk, a betegségben szenvedők és fogyatékossággal élők életminősége és kezelése szempontjából, különösen egy világjárvány idején.

3.2.

Ezzel összefüggésben az EGSZB jóváhagyását adta a meglévő szabályozási rendszer átdolgozásához, amely megerősítette a forgalomba hozatal előtti jóváhagyási eljárásokat, illetve különösen a forgalomba hozatal utáni felügyeletet. Ez a megközelítés megfelel a polgárok betegbiztonsággal és hatékonysággal kapcsolatos igényeinek.

3.3.

Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy jelentős innovációs képessége és a magas képzettséget igénylő munkahelyek miatt ez az ágazat az európai gazdaság fontos részét képezi. Ezért elengedhetetlen, hogy a lehető legmagasabb szintű egészségvédelem biztosítása mellett figyelembe vegyük az ágazat érdekeit is, amelyben a gyártók 80 %-a kis-, közép- és mikrovállalkozás.

3.4.

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy a Covid19-válság olyan rendkívüli körülményeket teremtett, amelyek hatással vannak az (EU) 2017/746 rendelet hatálya alá tartozó különböző területekre.

3.5.

A válság komoly és példátlan kihívás elé állította a tagállamok egészségügyi rendszereit, és komoly terhet rótt valamennyi érintett szereplőre (egészségügyi intézményekre, egészségügyi szakemberekre, betegekre és gazdasági szereplőkre).

3.6.

Az EGSZB ezért elismeri, hogy mindezen érdekelt felek, akik elengedhetetlen szerepet töltenek be az egészségügyi rendszerek működésében, nem fogják tudni a rendelet helyes végrehajtását és alkalmazását az eredetileg tervezett időpontokban biztosítani.

3.7.

3.8.

Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy a polgárokat biztosítsuk e tesztek megbízhatóságáról. Csökkenteni kell a „hamis pozitív”, illetve a „hamis negatív” eredmények arányát. A forgalomba hozott in vitro diagnosztikai eszközöknek csupán 8 %-a tartozik a 98/79/EK irányelv szerint bejelentett szervezetek általi ellenőrzés hatálya alá, szemben a rendelettervezetben említett, az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre vonatkozó 80 %-os célkitűzéssel.

3.9.

Az EGSZB ezért teljes mértékben támogatja, hogy mihamarabb növeljék az in vitro diagnosztikai eszközök tanúsítására elérhető kapacitást.

3.10.

Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy e vizsgálatok pozitív eredményeit speciális orvosi felülvizsgálatnak vessék alá, különösen akkor, ha az eszközök esetleg szabadon hozzáférhetővé válnak.

3.11.

3.12.

Az EGSZB ezért támogatja az Európai Bizottság alábbi javaslatait:

—	az átmeneti időszak meghosszabbítása a 98/79/EK irányelv alapján kiadott tanúsítvány hatálya alá tartozó eszközökre vonatkozóan,

—	egyéni átmeneti időszakok bevezetése azon eszközökre vonatkozóan, amelyeket a bejelentett szervezetek bevonásával első alkalommal kell megfelelőségértékelésnek alávetni,

—	átmeneti időszak bevezetése az ugyanazon egészségügyi létesítményben gyártott és használt eszközökre vonatkozó követelményekre vonatkozóan.

3.13.

Ezek a rendelkezéseket az EGSZB észszerűnek tartja ahhoz, hogy biztosítsuk a belső piac megfelelő működését, a közegészség és a betegbiztonság magas szintű védelmét, a jogbiztonságot, valamint az esetleges piaci zavarok elkerülését.

3.14.

Végezetül az EGSZB hangsúlyozza – amint azt már az (EU) 2017/746 rendeletről szóló véleményében is tette –, hogy a civil társadalmat szorosabban be kellene vonni az e területre vonatkozó szabályozási keret megalkotásába, és ismételten javasolja egy olyan „tanácsadó bizottság” létrehozását, amely az európai szinten szervezetbe tömörült legitim érdekcsoportok képviselőiből állna. Ez a bizottság párhuzamosan lépne fel az orvostechnikai eszközökkel foglalkozó koordinációs csoporttal, és együttműködne vele, tanácsokat adva az Európai Bizottság és a tagállamok számára az orvostechnológiához, illetve a jogszabályok végrehajtásához kapcsolódó különféle kérdésekben.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG

(1) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/746 rendelete (2017. április 5.) az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről, valamint a 98/79/EK irányelv és a 2010/227/EU bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 117., 2017.5.5., 1. o.).

(2) Az EGSZB véleménye: (HL C 133., 2013.5.9., 52. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 98/79/EK irányelve (1998. október 27.) az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről (HL L 331., 1998.12.7., 1. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 98/79/EK irányelve (1998. október 27.) az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről (HL L 331., 1998.12.7., 1. o.). Az EGSZB véleménye (HL C 18., 1996.1.22., 12. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/746 rendelete (2017. április 5.) az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről (HL L 117., 2017.5.5., 176. o.). Az EGSZB véleménye (HL C 133., 2013.5.9., 52. o.).

(6) Az Európai Bizottság szerint az orvosi döntések mintegy 70 %-át in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök alkalmazása révén hozzák meg.

(7) Az EGSZB véleménye (HL C 133., 2013.5.9., 52. o.).

2022.4.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 152/89

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről

(COM(2021) 420 final – 2021/0239 (COD))

Javaslat európai parlamenti és a tanácsi rendeletre a pénzátutalásokat és egyes kriptoeszköz-átutalásokat kísérő adatokról (átdolgozás)

(COM(2021) 422 final – 2021/0241 (COD))

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzése érdekében a tagállamok által létrehozandó mechanizmusokról és az (EU) 2015/849 irányelv hatályon kívül helyezéséről

(COM(2021) 423 final – 2021/0250 (COD))

(2022/C 152/15)

Előadó:	Javier DOZ ORRIT
Társelőadó:	Benjamin RIZZO

Felkérés:	Európai Parlament, 2021.10.4. Tanács, 2021.10.8.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. és 304. cikke
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.23.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	230/7/0

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Bizottság (2019) és az Európai Számvevőszék (2021) jelentései, tudományos tanulmányok, legújabban pedig a Pandóra-iratok és más hasonló közzétételek rávilágítanak arra, hogy milyen komoly mértékű a pénzmosás jelensége az EU-ban. A jelenlegi európai jogszabályok a koordináció hiányosságai és a nemzeti eltérések miatt nagyrészt elégtelenek.

1.2.

Az EGSZB határozottan támogatja a pénzmosás elleni küzdelemről szóló jogalkotási csomagot, különösen az új, közvetlen felügyeleti hatáskörrel rendelkező európai Pénzmosás Elleni Küzdelem Hatósága (AMLA) létrehozását és kialakítását. E hatóság számára elegendő forrást kell biztosítani ahhoz, hogy központi szerepet tölthessen be egy integrált európai felügyeleti és hírszerzési rendszerben.

1.3.

Az EGSZB egyetért a pénzmosás elleni küzdelemről szóló első rendelet, illetve a pénzmosás elleni küzdelemről szóló hatodik irányelv közötti tartalommegosztással (a magánintézmények felügyelete, illetve a nemzeti felügyeletek és pénzügyi információs egységek koordinációja), valamint mindkét aktusban a nemzeti jogszabályok harmonizálását és az információk rögzítésének és továbbításának automatizálását célzó rendelkezésekkel.

1.4.

A pénzmosás és az ahhoz kapcsolódó alapbűncselekmények elleni eredményes küzdelemhez kulturális változásra, valamint a szervezett civil társadalom érdemi szerepvállalására van szükség. Az EGSZB megismétli a demokráciáink etikai és politikai elveit sértő és a közjavakat fenyegető magatartás elleni küzdelemről szóló európai paktumra vonatkozó javaslatát. Javasolja továbbá egy civil társadalmi tanácsadó szerv létrehozását az AMLA-n belül vagy az Európai Bizottság keretében, az AMLA részvételével.

1.5.

Az EGSZB azt javasolja, hogy sürgősen hajtsák végre a kriptoeszközökről szóló, a pénzmosás elleni jogalkotási csomag részét alkotó rendeletet. A kriptoeszközök piacairól szóló rendeletre irányuló európai bizottsági javaslat (1) előrelépést jelent az általános szabályozás felé, és sürgősen hatályba kell lépnie, de nem helyettesíti az e pénzügyi termékekkel kapcsolatos pénzügyi és bűnügyi kockázatokkal szembeni védelemhez szükséges összes eszközt.

1.6.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne alkalmazni a jogalkotási csomagot a pénzügyi rendszeren kívüli pénzmosási csatornákra: a műalkotások és a nagy értékű eszközök piacára; a szabadkikötőkre, a vámraktárakra és a különleges gazdasági övezetekre; bizonyos kereskedelmi ügyletekre, ingatlanbefektetésekre, szerencsejátékokra stb. Úgy véli, hogy ezeken a területeken új európai jogszabályokra lesz szükség.

1.7.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Europol kapjon kiterjedtebb hatáskört és elegendő forrást a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása és a nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelemhez, valamint a nemzeti rendőri erők koordinálásához ezeken a területeken. A mielőbb felállítandó Európai Ügyészség hatékony koordinációja, az Europol, valamint az új AMLA lehet a jogalkotási csomag gyakorlati sikerének kulcsa.

1.8.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a pénzmosás bűncselekményére közös meghatározást tartalmazó (EU) 2018/1673 európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) valamennyi tagállam általi sürgős átültetését, valamint egy irányelv elfogadását a kapcsolódó bűncselekmények közös meghatározásáról, amelyben e bűncselekményekhez kötődő szankciók bizonyos keretek között kellene, hogy mozogjanak.

1.9.

Az EGSZB mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU-ban számos fedőcég működik, amelyek kulcsszerepet játszanak a pénzmosásban és az adókikerülésben. Javasolja, hogy a jelenleg felelős hatóságok, illetve a jövőbeni integrált felügyeleti rendszer hozzon létre egyedi programokat ezen – egyes ügyvédi irodák, tanácsadó cégek vagy adótanácsadók által kezelt – társaságok ellenőrzésére annak érdekében, hogy azonosítsák tényleges tulajdonosaikat és az ügyleteikért felelős személyeket, és kivizsgálják az általuk esetlegesen elkövetett bűncselekményeket.

1.10.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen lehetőség van arra, hogy az AMLA még 2026 előtt teljes mértékben működőképes legyen, beleértve a közvetlen felügyeletet is. Az EGSZB mindenesetre arra kéri az összes érintett intézményt, hogy a meglévő jogszabályok eredményesebb végrehajtása érdekében addig is szorosabban működjenek együtt.

1.11.

Az EGSZB szükségesnek tartja egy új, reális és a valóságnak megfelelő jegyzék összeállítását a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országokról, amelyben a pénzmosást segítők is szerepelnek. Javasolja továbbá, hogy az Európai Bizottság vezessen be egy olyan szabályt, amely szerint a pénzügyi bűncselekményekben vagy pénzmosásban részt vevő vállalkozásokat és magánszemélyeket ki kell zárni a közbeszerzési eljárásokból.

1.12.

Az EGSZB kéri az EU-t és a nemzeti kormányokat, hogy védjék meg a gazdasági és politikai korrupciót leleplező újságírók, munkavállalók és köztisztviselők életét és testi épségét; emellett elfogadhatatlannak tartja az (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) átültetésének késedelmét.

2. Az Európai Bizottság javaslata és háttér

2.1.

2019 júliusában az Európai Bizottság bemutatta a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemről (AML/CFT) szóló értékelését. A közlemény és a négy értékelés (4) rávilágított a hatályos jogszabályok végrehajtásának súlyos hiányosságaira és a tagállamok közötti eltérésekre a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem területén.

2.2.

E problémák kezelése érdekében az Európai Bizottság 2020. május 7-én közzétett egy, a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó cselekvési tervet (5), amelyről nyilvános konzultációt indított. A terv hat pillérre épül, melyek a következők: a hatályos uniós keret hatékony végrehajtása, egységes uniós szabálykönyv, uniós szintű felügyelet, a pénzügyi információs egységek támogatása és együttműködése, a büntetőjogi rendelkezések hatékonyabb érvényesítése, valamint az EU szerepének megerősítése a világban. Az EGSZB az adócsalás, az adókikerülés és a pénzmosás elleni küzdelemről szóló véleményében (6) jelezte, hogy támogatja a tervet, valamint annak sürgős kidolgozását és végrehajtását.

2.3.

A Tanács és az Európai Parlament jóváhagyását és a konzultációt követően az Európai Bizottság a 2021. július 20-i jogalkotási csomagban bontotta ki a terv jogalkotási javaslatait. A csomag a következő javaslatokat tartalmazza:

—	rendelet a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó európai hatóság létrehozásáról (7),

—	a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem egységes szabálykönyve, amely tartalmazza a jogszabályok egy részét (8),

—	a fennmaradó jogszabályok egy részét felülvizsgáló új, hatodik irányelv (9), valamint

—	a pénzátutalásokról szóló rendelet kriptoeszközökre kiterjedő reformja (10).

2.4.

A jogalkotási csomag középpontjában egy új uniós hatóság (AMLA) létrehozása áll, amely közvetlen felügyeleti hatáskörrel rendelkezik, és megerősíti a nemzeti hatóságokkal való koordinációs és együttműködési hatásköröket, biztosítva ennek révén, hogy a magánszektor megfelelően és következetesen alkalmazza az uniós szabályokat. Kiemelt feladatai a következők:

—	a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet szolgáló egységes, integrált felügyeleti rendszer létrehozása a nemzeti hatóságokkal,

—	egyes sok uniós tagállamban működő, igen veszélyeztetett pénzügyi intézmények közvetlen felügyelete; a pénzmosás elleni hatóság szankcionálási hatáskört kap e „kiválasztott kötelezett szolgáltatók” tekintetében,

—

az egyéb pénzügyi és nem pénzügyi intézményekért, valamint az uniós szabályok alkalmazásáért felelős nemzeti felügyeletek felügyelete és koordinálása, továbbá a magas szintű felügyeleti standardok és módszerek biztosítása érdekében egy, több vagy valamennyi pénzügyi felügyelet néhány vagy összes tevékenységének rendszeres értékelése, beleértve eszközeik és erőforrásaik értékelését is,

—	a pénzügyi információs egységek közötti együttműködés előmozdítása és támogatása, valamint a határokon átnyúló kommunikáció és közös elemzés megkönnyítése.

2.5.

Az AMLA irányítását egy elnök, egy öt tagú ügyvezető testület és egy két tagsági struktúrával és hatáskörtípussal rendelkező igazgatótanács látja el, amely felügyeletként és pénzügyi információs egységként is működik; tagságát a nemzeti felügyeleti és hírszerzési ügynökségek vezetői alkotják, akik az integrált európai felügyeleti és pénzügyi információs rendszert irányítják. Az Európai Bizottság egy tagja az AMLA irányító testületeinek tagja lesz. Az igazgatótanácsban megfigyelőként részt vesznek az Európai Bankhatóság (EBH) és az Európai Központi Bank (EKB) képviselői; a két intézmény pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos hatásköreit és eszközeit (központi adatbázis, FiU.net) az új hatóság veszi át. Az AMLA 2024-ben kezdi meg tevékenységét, és valamennyi tisztség betöltését követően 2026-ban kezdi meg a közvetlen felügyeletet.

2.6.

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemről szóló első uniós rendelet kiterjeszti a kötelezett szolgáltatók körét a kriptoeszköz-szolgáltatókra, a közösségi finanszírozási platformokra és a migrációs szolgáltatókra (amelyek megkönnyítik az tartózkodási engedély vagy egyes esetekben az állampolgárság megszerzését a befektetők számára). Megerősíti és pontosítja az átvilágítási intézkedéseket és ellenőrzéseket. A harmadik országokra és a politikai közszereplőkre vonatkozóan felülvizsgált követelményeket tartalmaz. Tisztázza emellett a tényleges tulajdonlásra vonatkozó követelményeket is, és új követelmények bevezetésével csökkenti annak kockázatát, hogy bűnözők köztes rétegek mögé rejtőzhessenek. Intézkedéseket vezet be a bemutatóra szóló instrumentumokkal való visszaélés ellen, a készpénzhasználat 10 000 eurós felső határának megállapítása mellett.

2.7.

A magánszektor szabályozásával ellentétben a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni hatodik irányelv a megfelelő intézményrendszerre és annak az egyes tagállamokban való adaptálására összpontosít. A javaslat tisztázza a pénzügyi információs egységek hatásköreit, feladatait és az információkhoz való hozzáférését, megteremti a közös elemzések keretét, és jogalapot biztosít a FIU.net rendszerhez. Megerősíti a felügyeletek intézkedési hatáskörét, és javítja a felügyeletek és más hatóságok közötti együttműködési mechanizmusokat. Rendelkezik a bankszámla-nyilvántartások összekapcsolásáról.

2.8.

A pénzátutalásokról és egyes kriptoeszköz-átutalásokról szóló javasolt rendelet a pénzátutalásokról szóló (EU) 2015/847 európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) átdolgozása, amelynek célja, hogy a kriptoeszközök átutalására vonatkozó nyomonkövethetőségi és azonosítási követelmények hasonlóak legyenek a pénzeszközökre vonatkozókhoz. Ugyanakkor a kriptoeszköz-szolgáltatókra is vonatkoznak majd a pénzmosás elleni rendelet más pénzügyi szereplőkre előírt követelményei.

3. Általános megjegyzések

3.1.

Az első pénzmosás elleni irányelvet 1991-ben fogadták el. Azóta négy másik pénzmosás elleni irányelvet és több tucat kiegészítő irányelvet fogadtak el, amelyek a pénzügyi rendszerre, illetve a kapcsolódó bűncselekményekre vonatkoznak. Az uniós hatóságok által prioritásként kezelt törekvés mindeddig nyilvánvalóan nem hozott kielégítő eredményeket.

3.2.

Ezzel kapcsolatban általános az egyetértés; ezt mutatják az Európai Bizottság 2019. évi értékelései, az Európai Parlament 2019. márciusi és 2020. júliusi állásfoglalásai (12), a Számvevőszék 2021. júniusi, „A bankszektoron belüli pénzmosás elleni küzdelemre irányuló uniós fellépések széttagoltak, végrehajtásuk pedig nem megfelelő” (13) című jelentése, valamint a szakértői, tudományos és agytröszt-elemzések túlnyomó többsége, mindenekelőtt a CEPS-ECRI munkacsoport jelentése (14) is.

3.3.

A becslések szerint a pénzmosás mértéke az EU-27 GDP-jének 1 %-a (Europol és Európai Bizottság) és 1,3 %-a (Számvevőszék), azaz évi 140–208 milliárd EUR között van. Ennél is fontosabb, hogy az Europol szerint a visszanyert összeg ennek csupán mintegy 1 %-át teszi ki. Az elmúlt években számos olyan pénzmosási botrány fordult elő, amely nagy pénzintézeteket érintett, és kiemelendő, hogy közülük sokra nem derült volna fény az európai jogszabályok alkalmazása vagy a felügyeletek beavatkozása nélkül. Más szóval az Európai Bizottság és az Európai Parlament erőfeszítései és legjobb szándékai ellenére nem javultak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén elért eredmények.

3.4.

Az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) által közzétett Pandóra-iratok ismételten rávilágítottak a pénzmosás és az ahhoz kapcsolódó bűncselekmények problémájának mértékére, valamint az adóparadicsomok alapvető szerepére e bűncselekmények elősegítésében. Ezért nehezen érthető, hogy az iratokban leggyakrabban említett joghatóság nem szerepel a nem együttműködő országok és területek uniós jegyzékében, ahogy az is, hogy a Gazdasági és Pénzügyi Tanács nemrég törölt a jegyzékből egy másik joghatóságot, amelynek jogszabályai lehetetlenné teszik a társaságok és a számlák valódi tulajdonosainak azonosítását.

3.5.

Az EGSZB felhívja az uniós intézmények és a nemzeti kormányok figyelmét arra, hogy a gazdasági és politikai korrupcióról beszámoló újságírók, munkavállalók és köztisztviselők élete és testi épsége komoly védelemre szorul. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos tagállam nem kezdte meg az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló (EU) 2019/1937 irányelv átültetési eljárásait, és nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, hogy 2021 végéig gondoskodjon annak sürgős átültetéséről.

3.6.

Az EU pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni politikájának hibái és hiányosságai több okra vezethetők vissza, amelyek hatásai összeadódnak: i. a hatáskörök széttagoltsága az EU és a tagállamok intézményei között; ii. egy uniós pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni felügyelet hiánya; iii. az EU illetékes szervei rendelkezésére álló eszközök korlátozott volta; iv. a nem megfelelő koordináció mind a megelőzési kezdeményezések, mind az azonosított kockázatok elleni fellépés terén, illetve a késlekedés ezek végrehajtásában; v. a felügyeletek és a pénzügyi információs egységek működésének hiányosságai számos országban; vi. az irányelvek átültetése jelentős késéssel történt, és számottevő eltérésekkel járt a tagállamok között, ami az Európai Bizottság által indított közigazgatási és bírósági eljárásokhoz vezetett; vii. számos országban nem tudatosult megfelelően a pénzmosás és az ahhoz kapcsolódó bűncselekmények elleni határozott küzdelem fontossága; viii. a bűncselekmények – elsőként maga a pénzmosás – és a hozzájuk kapcsolódó szankciók – eltérő büntető törvénykönyvbeli meghatározásaiból eredő különbségek; ix. az ide kapcsolódó alapbűncselekményeket felderítő nyomozás elégtelensége, különösen harmadik országokban; valamint x. egyes uniós kormányok arra irányuló politikai szándékának hiánya, hogy bevezessék és alkalmazzák az európai normákat. Az e tényezőkből eredő földrajzi és ágazati különbségek segítik a pénzügyi bűnözőket abban, hogy a legalkalmasabb hálózatokat alakítsák ki illegális kereskedelmük számára.

3.7.

Egyes esetekben az uniós intézmények közötti együttműködést nem tartották szükségesnek. Ez mondható el az Európai Bizottság és az EBH közötti együttműködésről az uniós jog megsértéseinek kivizsgálása során, amelynek kapcsán a Számvevőszék megállapította, hogy a folyamat „nem eredményes” (15). Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) Európai Bizottsággal való együttműködése sem volt mindig eredményes a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem kapcsán „kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok” jegyzékének összeállításakor (16). Az Európai Bizottság 2019-es jegyzékét, amelyet az Európai Parlament is támogatott, a Tanács végül elutasította, a 2020 májusában elfogadott jegyzék pedig a FATF jegyzékének egy adaptált változata, amely jelentős hiányosságokat mutat.

4. Az EGSZB véleménye

4.1.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja az Európai Bizottság jogalkotási csomagját, mivel úgy véli, hogy annak helyes és gyors végrehajtása nagymértékben elősegítheti az előző részben röviden leírt, tarthatatlan helyzet visszafordítását. Különösen támogatja az AMLA létrehozását és kialakítását, amely a közvetlen felügyeleti hatáskörének gyakorlása során az európai pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem felügyeleti (és hírszerzési) rendszerének központi elemévé válik, és amely igazgatótanácsában integrálja a nemzeti felügyeleteket és pénzügyi információs egységeket, valamint megfigyelőként a többi érintett uniós intézményt is.

4.2.

Az EGSZB egyetért az első rendelet és a hatodik irányelv közötti tartalommegosztással, valamint mindkét aktusban a nemzeti jogszabályok egységesítésére és a nemzeti pénzügyi információs egységek és felügyeletek működésének megkönnyítésére vonatkozó rendelkezésekkel olyan kulcsfontosságú területeken, mint a nyilvántartások és jelentések, valamint a gyanús ügyleteknek az ilyen ügyletekre és az egyéb gyanús tevékenységekre vonatkozó bejelentések alapján, szabványosított technikákkal történő kivizsgálása. Az egyik legfontosabb jelenlegi probléma megoldása érdekében kiemelten fontos, hogy a hatóságok a lehető legrövidebb időn belül teljesítsék különböző kötelezettségeiket. Az EGSZB úgy véli, hogy a javasolt jogszabály megfelel az európai adatvédelmi keretnek, és tiszteletben tartja az egyének és a vállalkozások jogait, amelyeket végső soron az Európai Unió Bírósága fog védeni.

4.3.

Az EGSZB kéri a nemzeti kormányokat és az európai civil társadalmi szervezeteket, hogy támogassák e jogalkotási csomag elfogadását és megfelelő végrehajtását. Sem az EU, sem az egyes tagállamok nem engedhetik meg maguknak a jelenlegi helyzet fenntartását, különösen most, amikor a Covid19-világjárvány egészségügyi, gazdasági és társadalmi következményei ellen, valamint a gazdaság helyreállítása érdekében folytatott küzdelem megköveteli a tagállamoktól és az EU-tól, hogy jelentősen növeljék a közszférabeli forrásokat. A CEPS-ECRI jelentése a következőket állapítja meg: „A pénzmosás megállítására, vagy legalábbis jelentős csökkentésére való törekvés erkölcsi kötelesség minden demokratikus társadalomban, ahol minden polgár szabad és egyenlő a törvény előtt, egy tisztességes együttműködési rendszerben […] Az egyértelműség hiánya, a késlekedés és a rossz hatékonyság csak tovább ösztönzi a pénzmosást” (17).

4.4.

Az EGSZB tudatában van a köz- és magánszféra közötti partnerségek jelentőségének ezen a területen. Egyes országokban a kutatási kapacitás nagyrészt a magánszektorban található (18). Az EGSZB kéri az uniós intézményeket, hogy a jogalkotási csomag végrehajtásakor tegyenek meg minden tőlük telhetőt a nemzeti felügyeleti intézmények és pénzügyi információs egységek fejlesztésének előmozdítása érdekében, ugyanakkor kéri azt is, hogy a lehető legnagyobb mértékben segítsék elő a köz- és magánszféra közötti partnerségeket ezen a területen.

4.5.

A gazdasági és adóbűncselekmények elleni eredményesebb küzdelemhez valószínűleg sok országban kulturális változásra és a civil társadalom nagyobb mértékű bevonására van szükség. Az adóbűncselekmények, az adókikerülés és a pénzmosás elleni európai paktumra irányuló EGSZB-javaslatot részben ez motiválta (19). Az EP ugyanezen megfontolásból támogatja „a közbizalom helyreállítását, a méltányos és átlátható adórendszerek biztosítását és az adózás igazságosságát” (20). Ennek érdekében az EGSZB javasolja, hogy az AMLA szervezetén belül vagy egy, az Európai Bizottság keretébe tartozó szervként, amelyben az AMLA is részt vesz, jöjjön létre egy civil társadalmi konzultatív testület (21), hogy a civil szervezetek és maga az EGSZB is aktívabban, saját tapasztalatok és javaslatok megosztásával vehessen részt a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben. Az uniós intézményeknek és a szervezett civil társadalomnak együtt kell működniük annak érdekében, hogy tájékoztassák az európai polgárokat a pénzmosásnak és az ahhoz kapcsolódó bűncselekményeknek a közjavakra gyakorolt rendkívül káros hatásáról, valamint a demokrácia alapját képező igazságosság és méltányosság elveiről.

4.6.

Az Europol és más szakértők szerint a Covid19-világjárvány kitörése óta a pénzmosás és az ahhoz kapcsolódó bűncselekmények, különösen az elektronikus úton, valamint a kriptovaluták és más kriptoeszközök használatával elkövetett bűncselekmények száma növekszik (22). Az EGSZB ezért úgy véli, hogy mindenképpen indokolt egy olyan rendelet elfogadása, amely a többi ügylethez hasonlóan kezeli ezeket, és kötelezővé teszi a tényleges tulajdonosok azonosítását. A kriptoeszközök piacairól szóló rendeletre irányuló javaslat (23) előrelépést jelent az általános szabályozás felé, és sürgősen hatályba kell lépnie, de helyettesíti az e pénzügyi termékekkel kapcsolatos pénzügyi kockázatokkal és bűncselekményekkel szembeni védelemhez szükséges összes eszközt.

4.7.

Az EGSZB, az Európai Parlament és más intézmények kiemelték annak kockázatát, hogy az EU-ban több százezer fedőcég működik (24), amelyeket egyes ügyvédi irodák, tanácsadó cégek és adótanácsadók legalizálnak és irányítanak, és amelyek többségét pénzmosásra és más kapcsolódó alapbűncselekményekre, valamint adókikerülésre használják fel. Ezeken a cégeken hatalmas mennyiségű tőke áramlik keresztül. A meglévő illetékes hatóságoknak és az új európai felügyeleti rendszernek olyan egyedi programokat kell létrehozniuk, amelyek végrehajtják az e társaságok tényleges tulajdonosainak, valamint az ügyleteik kezdeményezőinek és kedvezményezettjeinek azonosítására vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy büntetőeljárást lehessen folytatni azon gazdasági és pénzügyi bűncselekmények esetében, amelyeket számos ilyen társaság elkövet. El kell érni, hogy egyik tagállamban se legyen bejegyezhető olyan vállalkozás, illetve bármilyen más típusú szervezet, amelyet pénzmosási vagy terrorizmusfinanszírozási műveletekhez használhatnak, ha a végső tulajdonosai nem ismertek vagy ilyen tevékenységekhez köthetők.

4.8.

Az EGSZB szerint nagy szükség van arra, hogy a tagállamok mielőbb befejezzék az (EU) 2018/1673 irányelv átültetését, amely közös meghatározást nyújt a pénzmosás bűncselekményére. Az EGSZB egy új irányelv kidolgozását javasolja, amely közös meghatározásokat ír elő a kapcsolódó bűncselekményekre a tagállami jogszabályokban, és rögzíti azt, hogy e bűncselekményekhez kötődő szankciók bizonyos keretek között mozogjanak. Az EUMSZ 83. cikke kifejezetten megemlíti a pénzmosást és az ahhoz kapcsolódó, határokon átnyúló bűncselekményeket azon bűncselekmények között, amelyek meghatározása és szankcionálása európai minimumszabályok révén harmonizálható.

4.9.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen lehetőség van arra, hogy az AMLA még 2026 előtt teljes mértékben működőképes legyen, beleértve a közvetlen felügyeletet is. Az EGSZB mindenesetre kéri az Európai Bizottságot és a többi érintett intézményt, hogy addig is erősítsék meg együttműködésüket annak érdekében, hogy az EP és a Számvevőszék észrevételei nyomán hatékonyabban hajtsák végre a meglévő jogszabályokat. Ez különösen az EBH-ra és annak új pénzmosás elleni bizottságára, valamint az EKB-ra és az Europolra vonatkozik. Az EGSZB kéri továbbá az Európai Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és az Europolt, hogy mielőbb végezzenek új elemzést azokról a harmadik országokról, amelyek valószínűleg bekerülnek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben nem együttműködők új uniós jegyzékébe.

4.10.

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy az Európai Ügyészség nagy szerepet kaphat a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben, és felhívja az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy további késedelem nélkül mozdítsák elő a szervezet teljeskörű létrehozását. Sajnálatát fejezi ki ami

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 152

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	65. évfolyam 2022. április 6.

	III Előkészítő jogi aktusok
	Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
	Az EGSZB 565. plenáris ülése – INTERACTIO, 2021.12.8.–2021.12.9.
2022/C 152/11	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az Európai Bizottság iránymutatása a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódex megerősítéséről [COM(2021) 262 final]	72
2022/C 152/12	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – 2020. évi jelentés a versenypolitikáról (COM(2021) 373 final)	77
2022/C 152/13	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a rádióberendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról szóló 2014/53/EU irányelv módosításáról (COM(2021) 547 final – 2021/0291 (COD))	82
2022/C 152/14	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az (EU) 2017/746 rendeletnek az egyes in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre vonatkozó átmeneti rendelkezések vonatkozásában és a házon belüli eszközökre vonatkozó követelmények késleltetett alkalmazása tekintetében történő módosításáról (COM(2021) 627 final – 2021/0323 (COD))	85
2022/C 152/15	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről (COM(2021) 420 final – 2021/0239 (COD)) – Javaslat európai parlamenti és a tanácsi rendeletre a pénzátutalásokat és egyes kriptoeszköz-átutalásokat kísérő adatokról (átdolgozás) (COM(2021) 422 final – 2021/0241 (COD)) – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzése érdekében a tagállamok által létrehozandó mechanizmusokról és az (EU) 2015/849 irányelv hatályon kívül helyezéséről (COM(2021) 423 final – 2021/0250 (COD))	89
2022/C 152/16	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A fenntartható gazdaságra való átállás finanszírozási stratégiája (COM(2021) 390 final)	97
2022/C 152/17	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat a zöldkötvényekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (COM(2021) 391 final – 2021/0191 (COD))	105
2022/C 152/18	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 575/2013/EU rendeletnek és a 2014/59/EU irányelvnek a több pontból kiinduló szanálási stratégiával rendelkező globálisan rendszerszinten jelentős intézménycsoportok prudenciális kezelése, valamint a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelménynek való megfelelés szempontjából figyelembe vehető instrumentumok közvetett jegyzésére vonatkozó módszertan tekintetében történő módosításáról (COM(2021) 665 final – 2021/0343 (COD))	111
2022/C 152/19	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A Covid19-világjárványból levont korai tanulságok (COM(2021) 380 final)	116
2022/C 152/20	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az ifjúság európai évéről (2022) (COM(2021) 634 final – 2021/0328(COD))	122
2022/C 152/21	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek és a 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a megújuló energia előmozdítása tekintetében történő módosításáról, valamint az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (COM(2021) 557 final – 2021/0218 (COD))	127
2022/C 152/22	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az energiahatékonyságról (átdolgozás) (COM(2021) 558 final – 2021/0203 (COD))	134
2022/C 152/23	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről, valamint a 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (COM(2021) 559 final – 2021/0223 (COD)); A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának gyors kiépítését támogató kiegészítő intézkedések ismertetését célzó, stratégiai megvalósítási terv (COM(2021) 560 final)	138
2022/C 152/24	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a megújuló és alacsony kibocsátású tüzelőanyagok tengeri közlekedésben való alkalmazásáról, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról (COM(2021) 562 final – 2021/0210 (COD))	145
2022/C 152/25	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2003/87/EK irányelvnek a légi közlekedésnek az uniós gazdaság egészére vonatkozó kibocsátáscsökkentési célhoz való hozzájárulása tekintetében történő módosításáról és egy piaci alapú globális intézkedés megfelelő végrehajtásáról (COM(2021) 552 final)	152
2022/C 152/26	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Szociális Klímaalap létrehozásáról (COM(2021) 568 final – 2021/0206 (COD))	158
2022/C 152/27	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Unió területére történő jogellenes belépéssel összefüggésben az emberkereskedelmet vagy migránscsempészést elősegítő vagy abban részt vevő fuvarozókkal szembeni intézkedésekről (COM(2021) 753 – 2021/0387 (COD))	166
2022/C 152/28	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A 2030-ig tartó időszakra szóló új uniós erdőgazdálkodási stratégia (COM(2021) 572 final)	169
2022/C 152/29	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelv, az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről szóló (EU) 2015/1814 határozat és az (EU) 2015/757 rendelet módosításáról (COM(2021) 551 final – 2021/0211 (COD)) valamint Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az (EU) 2015/1814 határozatnak a 2030-ig az uniós üvegházhatásúgázkibocsátás-kereskedelmi rendszerhez tartozó piaci stabilizációs tartalékba helyezendő kibocsátási egységek mennyisége tekintetében történő módosításáról (COM(2021) 571 final – 2021/0202 (COD))	175
2022/C 152/30	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus létrehozásáról (COM(2021) 564 final – 2021/0214 (COD))	181
2022/C 152/31	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról szóló (EU) 2018/842 rendelet módosításáról (COM(2021) 555 final – 2021/0200 (COD))	189
2022/C 152/32	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az (EU) 2018/841 rendeletnek a hatály, a megfelelési szabályok egyszerűsítése, a 2030-ra vonatkozó tagállami célértékek meghatározása, továbbá a földhasználati, erdőgazdálkodási és mezőgazdasági ágazat klímasemlegességének 2035-ig történő közös megvalósítására irányuló kötelezettségvállalás tekintetében, valamint az (EU) 2018/1999 rendeletnek az ellenőrzés, a jelentéstétel, az előrehaladásra vonatkozó nyomon követés és a felülvizsgálat javítása tekintetében történő módosításáról (COM(2021) 554 final)	192
2022/C 152/33	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló (EU) 2019/1021 európai parlamenti és tanácsi rendelet IV. és V. mellékletének módosításáról (COM(2021) 656 final – 2021/0340 (COD))	197

Tartalom		Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	VÉLEMÉNYEK
	Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
	Az EGSZB 565. plenáris ülése – INTERACTIO, 2021.12.8.–2021.12.9.
2022/C 152/01	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A digitális átalakulás lehetőségei a kiskereskedelmi vállalkozások számára és előnyei az európai fogyasztók számára (saját kezdeményezésű vélemény)	1
2022/C 152/02	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A GDP-n túli mutatók a sikeres helyreállítás és a fenntartható és reziliens uniós gazdaság érdekében (saját kezdeményezésű vélemény)	7
2022/C 152/03	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A társasági adók szerepe a vállalatirányításban (saját kezdeményezésű vélemény)	13
2022/C 152/04	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Önkéntesek – Az Európa jövőjét építő polgárok (saját kezdeményezésű vélemény)	19
2022/C 152/05	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan garantálható a tisztességes munka a fiatalok számára, és hogyan biztosítható a NEET-fiatalok bevonása a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek megfelelő kidolgozása révén? (saját kezdeményezésű vélemény)	27
2022/C 152/06	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Atipikus foglalkoztatás és platform-szövetkezetek az ipar digitális átalakulásában (saját kezdeményezésű vélemény)	38
2022/C 152/07	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan tudják az eei-k (európai erőforrás- és energiaigényes iparágak) kihasználni az uniós helyreállítási terv előnyeit a dekarbonizációra és a digitalizációra való, társadalmilag elfogadható átállás során? (saját kezdeményezésű vélemény)	44
2022/C 152/08	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A strukturális és ágazati változásokra való felkészülés és az ipari kultúrák átalakítása – a helyreállítás és a reziliencia új határai felé Európa különböző részein (saját kezdeményezésű vélemény)	50
2022/C 152/09	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A demokrácia és a jogállamiság közös értékein alapuló, erős transzatlanti partnerség a globális kihívások kezelése és a nemzetközi rend fenntartása érdekében (saját kezdeményezésű vélemény)	56
2022/C 152/10	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az élelmiszer-vállalkozási stratégiák és tevékenységek összehangolása a fenntartható fejlődési célkitűzésekkel a Covid19 utáni fenntartható helyreállítás érdekében (saját kezdeményezésű vélemény)	63