AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

2021.12.3.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 486/1

A Bizottság közleménye a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvnek (a 2014/52/EU irányelvvel módosított 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv) az irányelv I. melléklete 24. pontja és a II. melléklete 13. pontjának a) alpontja szerinti projektváltoztatásokra és -bővítésekre való alkalmazásáról, ideértve az ezekkel kapcsolatos fő fogalmakat és elveket is

(2021/C 486/01)

Tartalomjegyzék

Bevezetés

1.1. A rendelkezésre álló információforrások

Fő elvek és fogalommeghatározások

2.1

Környezeti hatásvizsgálat – hatókör

2.2

A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv fő vonatkozó fogalommeghatározásai és rendelkezései

2.2.1

Projekt

2.2.2

Engedély

2.2.3

A projektek felosztása

2.2.4

A projektek átfogó hatásainak vizsgálata

2.2.5

Elmaradt környezeti hatásvizsgálat pótlása

A projektek változtatásainak és bővítéseinek kezelése

3.1

Háttér

3.2

A projekt változtatásának/bővítésének fogalma

3.3

A környezeti hatásvizsgálati irányelv I. melléklete – Az I. melléklet 24. pontja szerinti projektkategória

3.3.1

I. melléklet – Küszöbértékes projektek

3.3.2

I. melléklet – Küszöbérték nélküli projektek

3.4

A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv II. melléklete – A II. melléklet 13. pontjának a) alpontja szerinti projektkategória

A környezeti hatásvizsgálati irányelv alkalmazása az atomerőművekkel kapcsolatos változtatásokra és bővítésekre

Bevezetés

4.1

Példák az atomerőművek projektkategória változtatásaihoz vagy bővítéseihez kapcsolódó munkálatokra vagy fizikai beavatkozásokra

4.2

Atomerőmű-projektek változtatásainak vagy bővítéseinek engedélyezése

4.2.1. Az élettartam meghosszabbításának (LTE) és a hosszú távú üzemeltetésnek (LTO) az egyedi esetei

4.3

Az atomerőmű-projekteket értinő változtatások vagy bővítéseknek a Doel-ítéletre figyelemmel történő értékelésére irányadó elvek

4.4

A kockázat és a környezeti hatásvizsgálat szükségességének meghatározása

4.5

Teljesítményértékelés a környezeti hatásvizsgálati irányelv nukleáris területen történő végrehajtása során

A legfontosabb pontok összegzése

1 BEVEZETÉS

Ennek az iránymutatásnak az a célja, hogy a 2014/52/EU irányelvvel az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i rendelete az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92/EU irányelv módosításáról (1) módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló a 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) (a továbbiakban: a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv, KHV-irányelv) alkalmazásának mikéntjét egyértelművé tegye az illetékes hatóságok és az érdekelt felek számára, az Európai Unió Bírósága (EUB) legújabb ítélkezési gyakorlatára figyelemmel. Az iránymutatás különösen a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv I. mellékletében és II. mellékletében felsorolt projektek változtatásaira és bővítéseire összpontosít, és külön fejezetben foglalkozik a nukleáris ágazattal.

Az irányelv I. mellékletének 24. pontja és II. melléklete 13. pontjának a) alpontja projektek változtatásaira és bővítéseire vonatkozik, és széles alkalmazási körrel rendelkezik, mivel a környezeti hatásvizsgálati irányelv hatálya alá eső valamennyi projektkategória változtatásaira kiterjed. A környezeti hatásvizsgálati irányelvnek a projektek változtatásaira és bővítéseire való helyes alkalmazása kulcsfontosságú a környezeti hatásvizsgálati irányelv teljes körű végrehajtása szempontjából.

A legújabb ítélkezési gyakorlat bizonyos példái, és különösen a Bíróságnak a Doelben (Belgium) található atomerőmű élettartamának meghosszabbításáról a C-411/17. sz. ügyben (3) hozott ítélete (a továbbiakban: Doel-ítélet) új olyan elemeket hoztak be, amelyeket az I. melléklet szerinti projektek változtatásaival kapcsolatban figyelembe kell venni, és megerősítették a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv alkalmazásának fő elveit. Általános eljárási jellegükből adódóan is, a projektváltoztatással vagy -bővítéssel kapcsolatos mindkét projektkategóriával kapcsolatban számos esetben kértek információt az alkalmazásukra vonatkozóan az illetékes nemzeti hatóságoktól és más érdekelt felektől.

A fent említett megfontolások alapján a Bizottság ezért úgy határozott, hogy kiadja ezt az iránymutatást a környezeti hatásvizsgálati irányelv szerinti érintett fogalmak és elvek ismertetése céljából, ideértve a környezeti hatásvizsgálati irányelv fogalommeghatározásait és rendelkezéseit is. A környezeti hatásvizsgálati irányelvben foglalt kötelezettségek kontextuális bemutatásával, a következetes megközelítés előmozdításával és a projektek változtatásaira és bővítéseire alkalmazandó rendelkezések keretbe foglalásával az iránymutatás célja a környezeti hatásvizsgálati irányelv végrehajtásának javítása.

Tekintettel arra, hogy számos – gyakran összetett – helyzet fordul elő a gyakorlatban, és hogy a környezeti hatásvizsgálati irányelv számos ágazatra és projekttípusra alkalmazandó, nem lehetséges a példák kimerítő felsorolása. Előfordulhat, hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak eseti alapon kell alkalmazniuk a környezeti hatásvizsgálati irányelv követelményeit, és az egyedi körülményeket figyelembe véve minden esetet értékelniük kell. A környezeti hatásvizsgálati irányelv következetes végrehajtása érdekében a Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy önkéntes alapon kezdeményezzenek teljesítményértékelési gyakorlatot a projektek változtatásai és bővítése tekintetében. Egy ilyen teljesítményértékelési gyakorlat lehetőséget kínálna a szakértelem egyesítésére és az egyes tagállamokból származó példák összehasonlítására, és fokozatosan uniós szintű közös módszertanok kidolgozásához vezethetne, és konkrét esetekben megkönnyítené a gyakorlati végrehajtást.

1.1. A rendelkezésre álló információforrások

Az uniós jog hiteles értelmezése az Európai Unió Bíróságának a kizárólagos hatáskörébe tartozik. A környezeti hatásvizsgálati irányelv gyakran képezte olyan ügyek tárgyát, amelyekkel a Bírósághoz fordultak, és ezek közül számos ügy foglalkozott az I. és II. mellékletben felsorolt egyes projektkategóriák meghatározásának, leírásának vagy körének kérdésével.

A Bíróság ítéletei olyan alapvető általános elveket tartalmaznak, amelyek hasznos iránymutatásul szolgálnak a környezeti hatásvizsgálati irányelvben felsorolt projektkategóriák értelmezéséhez, valamint más fogalmak, többek között magának a „projekt” kifejezésnek az értelmezéséhez.

Ezen iránymutatásokat tartalmazó dokumentáción kívül a Bizottság szolgálatai készítettek egy kiadványt A Bíróság ítéletei – Projektek környezeti hatásvizsgálata (4) címmel, amelyet rendszeresen aktualizálnak.

A környezeti hatásvizsgálati irányelv kifejezetten hivatkozik más nemzetközi megállapodásokra, például az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezményre (Espooi Egyezmény) (5) és a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezményre (Aarhusi Egyezmény) (6). A környezeti hatásvizsgálati irányelvet ezért az említett egyezményekkel összhangban kell értelmezni (7). Ezen túlmenően, tekintettel a környezeti hatásvizsgálati irányelv hatálya alá tartozó ágazatok széles körére, számos más, uniós szintű jogalkotási eszköz tartalmazza az I. és II. mellékletben foglalt kifejezések fogalommeghatározásait, illetve foglalkozik az I. és a II. mellékletben foglalt tevékenységekkel (8).

Ezen iránymutatás elkészítésekor a Bizottság figyelembe vette az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) keretében kidolgozott, az Espooi Egyezménynek az atomerőművek élettartamának meghosszabbítására való alkalmazhatóságáról szóló, iránymutatásokat tartalmazó dokumentációt (9).

2 FŐ ELVEK ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

2.1 Környezeti hatásvizsgálat – hatókör

A környezeti hatásvizsgálati irányelv a hatálya alá tartozó olyan köz- és magánprojektekkel kapcsolatos eljárási kötelezettségeket állapít meg, amely projektek várhatóan jelentős hatást gyakorolnak a környezetre. E projekteket engedélyeztetni kell, és az engedélyezésük előtt a környezetre gyakorolt hatásaik tekintetében vizsgálatnak kell alávetni őket.

A környezeti hatásvizsgálati irányelv hatálya alá tartozó projektek kategóriákba vannak sorolva, és az I. és II. mellékletben vannak felsorolva. Az I. mellékletben felsorolt projektek a környezetre jelentős hatást gyakorló és főszabály szerint kötelező vizsgálatnak alávetendő projektek (a környezeti hatásvizsgálati irányelv 4. cikkének (1) bekezdése). A környezeti hatásvizsgálati irányelv 2. cikkének (1) bekezdése és 4. cikkének (1) bekezdése értelmében, és a 2. cikk (4) bekezdésében említett kivételes esetektől eltérően, az irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó projektek környezeti hatásait a maguk nemében és az engedélyezés előtt szisztematikusan értékelni kell (10). Ebből következik, hogy a tagállamok e tekintetben nem rendelkeznek mérlegelési jogkörrel. Ezenkívül az I. mellékletben említett projektkategóriák többsége küszöbértékeket tartalmaz, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az alkalmazási körhöz. Ha a nemzeti jogszabályok küszöbértékeket határoznak meg az I. mellékletben szereplő olyan projektkategóriákra, amelyekre vonatkozóan az I. melléklet nem állapít meg ilyen küszöbértékeket, az korlátozná a környezeti hatásvizsgálati irányelv alkalmazási körét (11).

A II. mellékletben felsorolt projektek nem feltétlenül gyakorolnak minden esetben jelentős hatást a környezetre. Meghatározási folyamaton – közismert nevén „előszűrésen” kell átesniük – annak megállapítása érdekében, hogy várhatóan jelentős hatást gyakorolnak-e a környezetre. A környezeti hatásvizsgálati irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a valószínűsíthető jelentős környezeti hatások meghatározása történhet esetenkénti vizsgálattal, küszöbértékek vagy szempontrendszer megállapításával, vagy e módszerek kombinálásával, figyelembe véve az irányelv III. mellékletében szereplő vonatkozó kiválasztási kritériumokat (a projektek jellemzői, a projektek helyszíne, a lehetséges hatás típusa és jellemzői).

A környezeti hatásvizsgálati irányelv 2. cikkének (1) bekezdése – mint fő irányadó elv és alapvető célkitűzés – korlátozza a tagállamok mérlegelési jogkörét, különösen a II. melléklet szerinti projektek esetében, mivel előírja, hogy a projekteket hatásvizsgálatnak kell alávetni, ha többek között jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva várhatóan jelentős hatást gyakorolnak a környezetre (12).

2.2 A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv fő vonatkozó fogalommeghatározásai és rendelkezései

A következő szakasz a projektekhez és azok változtatásához vagy bővítéséhez kapcsolódó fő vonatkozó fogalommeghatározásokat és rendelkezéseket részletezi.

2.2.1 Projekt

A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja a „projekt” fogalmát a következőképpen határozza meg:

„–	épületek vagy egyéb létesítmények kivitelezése,

–	egyéb beavatkozások a természetes környezetbe és tájba, beleértve az ásványkincsek kiaknázását is.”

Fizikai munkálatok megléte

A Bíróság több alkalommal következetesen megerősítette (13), hogy a „projekt” kifejezés munkálatokra vagy fizikai beavatkozásra vonatkozik. Egy már megadott engedély meghosszabbítását (például egy repülőtér üzemeltetésére vonatkozó engedély, a C-275/09. sz., Brussels Hoofdstedelijk Gewest és társai ügy 24. pontja szerint, vagy egy hulladéklerakóra vonatkozó engedély, a C-121/11. sz., Pro-Braine és társai ügy 31. pontja szerint) a létesítményt fizikailag megváltoztató munkálatok vagy beavatkozás hiányában nem lehet az 1. cikk (2) bekezdése a) pontjának értelmében vett „projektnek” minősíteni. Ezért a munkálatok vagy a fizikai beavatkozások megléte előfeltétele annak, hogy valamely tevékenység a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv értelmében „projektnek” minősüljön.

A Doel-ítéletben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy: „A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a »projekt« kifejezés különösen a KHV-irányelv 1. cikke (2) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésére tekintettel a területet fizikailag érintő munkálatokra vagy beavatkozásokra vonatkozik” (62. pont).

Ugyanez az elv, az I. melléklet 24. pontjára és a II. melléklet 13. pontja a) alpontjára alkalmazva azt jelenti, hogy annak, hogy a meglévő projektek változtatásai vagy bővítései a környezeti hatásvizsgálati irányelv hatálya alá essenek és a projekt 1. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti fogalommeghatározásába tartozzanak, előfeltétele az eredeti projekteket fizikailag érintő munkálatok vagy beavatkozások végzése (14).

2.2.2 Engedély

A környezeti hatásvizsgálati irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja az „engedély” fogalmát a következőképpen határozza meg:

„c)	»engedély« (»development consent«): a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy hatóságok olyan döntése, amely feljogosítja a projektgazdát a projekt elvégzésére”.

Az engedély szükségessége

A Bíróság számos alkalommal hangsúlyozta, hogy „A tagállamoknak úgy kell végrehajtaniuk a környezeti hatásvizsgálati irányelvet, hogy az teljesen megfeleljen az irányelv követelményeinek, figyelemmel annak az irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből következő lényeges céljára, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében engedélyt szerezzenek és hatásvizsgálatot végezzenek” (15).

Ezért a környezeti hatásvizsgálati irányelv I. mellékletének 24. pontja és II. melléklete 13. pontjának a) alpontja értelmében vett, a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektváltoztatások és -bővítések esetében engedélyt kell szerezni.

Az engedély formája

A környezeti hatásvizsgálati irányelv az engedélyt a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy hatóságok olyan döntéseként határozza meg, amely feljogosítja a projektgazdát a projekt elvégzésére (16).

Az „engedély” kifejezés tehát aktusok széles körét (azaz határozatok, engedélyek és más engedélyezési eszközök) fedi le, a tagállamokban alkalmazandó nemzeti eljárásoktól függően. Az engedélyt nem a címe vagy az adott tagállam vonatkozó nemzeti joga szerinti elfogadási eljárása határozza meg, hanem a joghatása. Amint arra a Bíróság rámutatott, valamely döntésnek a környezeti hatásvizsgálati irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti „engedély[nek]” minősítését a nemzeti jogot az uniós joggal összhangban alkalmazva kell megtenni (17).

A környezeti hatásvizsgálati irányelv nem ír elő egységes engedélyezési eljárást (18), továbbá a környezeti hatásvizsgálati irányelv 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a környezeti hatásvizsgálat „elvégezhető a tagállamban meglévő, a projektek engedélyezésére vonatkozó eljárás részeként, vagy ennek hiányában más eljárás részeként, vagy az ezen irányelv céljainak való megfelelés céljából létrehozandó eljárások részeként.”. Ezért a tagállamok között különbségek figyelhetők meg az engedélyhez kapcsolódó terminológia tekintetében. A különböző címek (pl. építési engedély, határozat, felhatalmazás) mellett az engedély elfogadásához vezető eljárások is eltérhetnek egymástól. Az engedély például elfogadható helyi, regionális vagy nemzeti szintű közigazgatási eljárás vagy jogalkotási eljárás (19) útján, amennyiben a környezeti hatásvizsgálati irányelv vonatkozó rendelkezéseit betartják. Az engedélynek magának határozott döntésnek kell lennie, amely feljogosítja a projektgazdát a projekt elvégzésére (ugyanez az elv alkalmazandó a többlépcsős eljárások esetében, lásd a következő szakaszt).

Amennyiben a környezeti hatásvizsgálati irányelv I. mellékletének 24. pontja vagy II. melléklete 13. pontjának a) alpontja értelmében vett, a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektváltoztatásokat és -bővítéseket jogalkotási eljárással fogadják el, akkor a 2. cikk (1) bekezdésével összhangban esetükben a környezetre gyakorolt hatásaik tekintetében hatásvizsgálatot is kell végezni (20).

Ebben az összefüggésben fontos felvázolni a környezeti hatásvizsgálati irányelv értelmében vett engedély („development consent”) és a (valamely berendezés/létesítmény/telep) üzemeltetés(é)hez kapcsolódó [más értelemben vett] engedélyek („permit/license”) közötti különbséget is. A más jogalkotási eszközökben – például az ipari kibocsátásokról szóló irányelvben (21) vagy a hulladéklerakókról szóló irányelvben (22) meghatározott vagy használt utóbbi „engedélyek” („permits”) bizonyos üzemeltetési rendszerek esetében relevánsak. Másrészt a környezeti hatásvizsgálati irányelv összefüggésében értelmezett „engedély” („development consent”) kifejezés a fogalommeghatározás szerint feljogosítja a projektgazdát a projekt elvégzésére (pl. épületek vagy egyéb létesítmények kivitelezésére vagy a természetes környezetbe és tájba eszközlendő egyéb beavatkozásokra (23)). A működési engedélyek („operating permit” vagy „operating license”) – a vonatkozó jogszabály (24) alapján – többnyire egy projekt üzemeltetéséhez kapcsolódó felhatalmazáshoz kapcsolódnak, és gyakran egy többlépcsős eljárás keretében hozott előzetes döntésen alapulnak és azt hajtják végre. Az előző szakaszokban említettek szerint a működési engedély („operating permit/license”) meghosszabbítását – a létesítményt fizikailag érintő munkálatok vagy beavatkozások hiányában – el kell különíteni az „engedély” („development consent”) fogalmától (25).

Projektek változtatásai és bővítései többlépcsős eljárásokban

A projektek engedélyezése néha bonyolult közigazgatási eljárások keretében történik, amelyek különböző szakaszokat és folyamatokat foglalnak magukban. Azokban az esetekben, amikor projektváltoztatást vagy -bővítést azonosítanak (26), kulcsfontosságú annak meghatározása, hogy „mikor” kell alkalmazni a környezeti hatásvizsgálatot, és „mit” kell vizsgálni az egyes szakaszokban. A több szakaszból álló engedélyezési eljárás keretében az említett vizsgálatot főszabály szerint el kell végezni [helyesen: akkor kell elvégezni], amint meghatározható és megvizsgálható a projekt által várhatóan a környezetre gyakorolt valamennyi hatás (27).

A Doel-ítéletben a Bíróság emlékeztetett az érvényes ítélkezési gyakorlatra (28). A környezeti hatásvizsgálati irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerint az irányelv hatálya alá tartozó projektek esetében a környezeti hatásvizsgálatot „az engedély megadása előtt” kell elvégezni (82. pont). A Bíróság azt is megállapította, hogy „ha a nemzeti jog több szakaszból álló engedélyezési eljárást ír elő, valamely projekt környezeti hatásvizsgálatát főszabály szerint el kell végezni [helyesen: akkor kell elvégezni], amint meghatározható és megvizsgálható a projekt által várhatóan a környezetre gyakorolt valamennyi hatás” (85. pont).

A Bíróság utalt azokra a helyzetekre is, amikor az engedélyezési eljárás több szakaszból áll, és az egyik szakasz alaphatározat, amely meghatározza a többi végrehajtási határozat paramétereit. Ezekben az esetekben a környezeti vizsgálatnak az alaphatározathoz kell kapcsolódnia, kivéve, ha a környezetre gyakorolt hatások némelyike csak egy későbbi szakaszban válik ismertté és a végrehajtási határozatokhoz kapcsolódik. Ekkor a valamely későbbi szakaszban megismert további hatások vizsgálata elvégezhető ebben a későbbi szakaszban (29). A Bíróság szerint az „alaphatározat” az a határozat, amely meghatározza egy olyan projekt „alapvető jellemzőit”, amely határozatot egy későbbi szakaszban már nem vitatnak és nem módosítanak (30). Ilyen esetekben a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a környezeti hatásvizsgálat az alaphatározathoz kapcsolódjon.

Ezenkívül a Bíróság foglalkozott azzal is, hogy az ilyen projektek hatásait összességében szükséges vizsgálni. Amennyiben az engedélyezési eljárás több szakaszból áll – ahol az egyik szakasz az alaphatározat és a másik a végrehajtási határozat, amely nem haladhatja meg az alaphatározat által meghatározott paramétereket –, az illetékes hatóság bizonyos körülmények között köteles környezeti hatásvizsgálatot végezni adott projekt vonatkozásában még az előzetes tervre vonatkozó építési engedély megadását követően is, a fenntartott kérdések jóváhagyásának utólagos szakaszában (31). Ennek a vizsgálatnak átfogónak kell lennie, hogy a projekt minden olyan aspektusára vonatkozzon, amelyet még nem vizsgáltak, vagy amely új vizsgálatot igényel. Amint arra a Bíróság emlékeztetett, a környezeti hatásvizsgálati irányelv a projektek vagy módosításaik átfogó környezeti hatásvizsgálatát foglalja magában, amely nem korlátozódhat kizárólag maguknak a tervezett munkálatoknak a közvetlen hatásaira, anélkül, hogy számolnánk azokkal a környezeti hatásokkal, amelyek várhatóan az e munkálatok által megvalósított létesítmények használatából és üzemeltetéséből adódhatnak (32). Ez a vizsgálat attól is független, hogy a projekt határokon átnyúló jellegű-e (33).

2.2.3 A projektek felosztása

A környezeti hatásvizsgálati irányelv célja nem kerülhető meg a projektek felosztása által, és a több projekt halmozott hatása figyelembevételének elmulasztása nem járhat azzal a következménnyel, hogy a projekteket összességükben kivonják a hatásvizsgálat kötelezettsége alól, miközben azok együtt, a környezeti hatásvizsgálati irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorolnak (34). Ez különösen a szakaszokban kifejlesztett összetett projektek esetében lehet releváns, amely szakaszokhoz adott esetben egymás utáni engedélykérelmekre lehet szükség.

Amennyiben több projekt, együttesen véve a környezeti hatásvizsgálati irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorol, környezeti hatásukat összességében és kumulatív módon kell vizsgálni. A Bíróság az ítélkezési gyakorlatában szorgalmazza a környezeti hatásvizsgálati irányelv széles körű értelmezését és hangsúlyozta, hogy az irányelv „a projektek vagy módosításaik átfogó környezeti hatásvizsgálatát foglalja magában” (35).

Például a hossz tekintetében a Bíróság megállapította, hogy egy távolsági vasútvonalprojektet nem lehet csupán kevéssé jelentős [helyesen: rövidebb], egymás utáni szakaszokra osztani ahhoz, hogy mind a teljes projekt, mind az egyes útszakaszok [helyesen: vonalszakaszok] tekintetében megkerüljék az irányelv rendelkezéseit. Ha ez lehetséges lenne komoly veszélynek tennénk ki az irányelv hatékony érvényesülését, mivel az érintett hatóságoknak elegendő lenne a távolsági vasútvonalprojektet csupán kevéssé jelentős [helyesen: rövidebb], egymás utáni szakaszokra osztani ahhoz, hogy megkerüljék a szóban forgó irányelv rendelkezéseit (36).

A Bíróság továbbá hangsúlyozta, hogy annak eldöntéséhez, hogy szükséges-e a környezeti hatásvizsgálat, az ilyen halmozott figyelembevétel szükségesnek bizonyulhat annak megakadályozása céljából, hogy az uniós szabályozás célját megkerüljék valamely projekt több olyan részprojektre tagolásával, amelyek együttesen jelentős hatást gyakorolhatnak a környezetre. A nemzeti hatóságoknak kell ezen ítélkezési gyakorlat alapján megvizsgálniuk, hogy a szóban forgó projektek és a korábban végrehajtott projektek környezetre gyakorolt hatásait átfogóan kell-e vizsgálni, és milyen mértékben (37).

2.2.4 A projektek átfogó hatásainak vizsgálata

A Doel-ítélet megerősítette a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv egy másik nagyon fontos elvét, nevezetesen a projektek átfogó hatásainak vizsgálatára és az átfogó környezeti hatásvizsgálat elvégzésére irányuló kötelezettséget. Az ítélet 64–72. pontjában a Bíróság úgy vélte, hogy egy meglévő projekt bővítése céljára megállapított intézkedések (egy atomerőmű tízéves időtartamra való újraindítására vagy az atomerőmű leállításának tíz évvel történő elhalasztására irányuló intézkedések, ahogyan azok az 59. pontban ismertetésre kerülnek) nem választhatók el azoktól a korszerűsítési munkálatoktól, amelyekhez elválaszthatatlanul kapcsolódnak, ezért együtt alkotnak egyetlen projektet. A 2015. évi törvényben foglalt intézkedések (az élettartam meghosszabbítása) ugyanis nem választhatók el mesterségesen a műszaki és pénzügyi szempontból szükséges munkálatoktól. Ezek a munkálatok ismertek voltak a jogalkotó számára és a törvényhez kapcsolódtak (lásd a 67–69. pontot). Bár az elv alkalmazásának ellenőrzését a nemzeti bírákra hagyták, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az intézkedések és a munkálatok ugyanannak a projektnek a részét képezik (71. pont).

Emellett, ha egy létesítmény üzemeltetése során számos műszaki vagy üzemeltetési változtatást végeznek, megfelelően foglalkozni kell azzal, hogy a projekt összességében vett átfogó hatásait vizsgálni kell. Bár gyakori, hogy egy létesítmény folyamatos karbantartáson és számos olyan biztonsági fejlesztésen megy keresztül, amelyek külön-külön figyelembe véve nem jelentenének jelentős kockázatot a környezetre nézve, abban az esetben, ha az ilyen műveletek szorosan kapcsolódnának, hogy a környezeti hatásvizsgálati irányelv értelmében projektnek minősüljenek, a környezetre gyakorolt halmozott hatásukat összességében kell értékelni.

Ezért ha olyan elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn több kisebb változtatás között, amely bizonyítja, hogy a kisebb változtatások egy összetett (például bizonyíthatóan az atomerőmű élettartamának meghosszabbítására vagy egy létesítmény üzemeltetésének meghosszabbítására irányuló szándékkal végrehajtott) tevékenység részét képezik, ezek a környezeti hatásvizsgálati irányelv értelmében vett projektet jelenthetnek. A műszaki dokumentumok, az irányítási tervek, a beruházási tervek, a közigazgatási aktusok vagy jogszabályok, valamint a közigazgatási aktusokhoz vagy jogszabályokhoz kapcsolódó indokolások segíthetnek annak megállapításában, hogy egy sor változás elválaszthatatlanul összekapcsolódik-e, és egy ilyen összetett (bizonyíthatóan az atomerőmű élettartamának meghosszabbítására irányuló szándékkal végrehajtott) tevékenység részét képezi-e.

A felülvizsgált környezeti hatásvizsgálati irányelv tovább erősítette a projekt egésze (mind összetevői, mind hatásai tekintetében történő) figyelembevételének szükségességét (38).

2.2.5 Elmaradt környezeti hatásvizsgálat pótlása

A tagállamoknak úgy kell végrehajtaniuk a környezeti hatásvizsgálati irányelvet, hogy az teljesen megfeleljen az irányelv követelményeinek, figyelemmel annak lényeges céljára. A 2. cikk (1) bekezdése alapján egyértelmű, hogy az engedély megadása előtt a többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek engedélyezése kötelező, és esetükben hatásvizsgálatot kell végezni (39). Az irányelv ezen alapelve szerint az irányelv I. és II. mellékletében felsorolt projektek esetében, külön-külön környezeti hatásvizsgálatot vagy előszűrést kell végezni az előtt, hogy a projekt engedélyt kap.

A projektgazda ellenkező esetben „megsérti a módosított 85/337/EGK irányelvben foglalt követelményeket abban az esetben, ha elkezdi a projekttel kapcsolatos munkákat” (40).

A környezeti hatásvizsgálati irányelv nem írja elő ex post környezeti hatásvizsgálat vagy előszűrési eljárás elvégzését, és nem írja elő azok elvégzését a környezeti hatásvizsgálati irányelvnek való megfelelés elmulasztásának lehetséges jogorvoslataként. A II. mellékletben felsorolt projektek előszűrésének, illetve az I. mellékletben felsorolt projektek környezeti hatásvizsgálatának elmulasztása az uniós jog megsértésének minősül (41).

Az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított lojális együttműködés elve értelmében azonban a tagállamok kötelesek orvosolni az uniós jog megsértéséből származó következményeket. A valamely elmaradt környezeti hatásvizsgálat pótlására irányuló kötelezettség az elsődleges uniós jogban és az állandó ítélkezési gyakorlatban megállapított együttműködés elvéből fakad (42). Az illetékes hatóságoknak meg kell tehát tenniük az illetékességi hatáskörükön belül a szükséges intézkedéseket valamely elmaradt környezeti hatásvizsgálat pótlására, például azzal, hogy – a tagállamok eljárási anatómiájának [helyesen: autonómiájának] keretén belül – egy ilyen vizsgálat elvégzésének céljából egy már kiadott engedélyt bevonnak vagy felfüggesztenek (43).

A Bíróság megállapította, hogy az uniós jog nem akadályozhatja meg, hogy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok bizonyos esetekben lehetővé tegyék egyes, ugyanezen uniós jog értelmében szabálytalan műveletek vagy aktusok szabályossá tételét, és egyértelművé tette, hogy a szabályossá tétel lehetőségét azon feltételhez kellene kötni, hogy e rendezés ne biztosítson alkalmat arra, hogy az érdekeltek megkerüljék az uniós jogszabályokat, vagy kivonják azok alkalmazása alól magukat, valamint hogy kivételes jellegű maradjon (44).

Az ex post környezeti hatásvizsgálat lehetséges korrekciós intézkedés a környezeti hatásvizsgálati irányelvnek való megfelelés de facto elmaradásának orvoslására (azaz olyan helyzetekben, amelyekben az engedélyt már megadták környezeti hatásvizsgálat végzése nélkül, és vagy munkálatokat teljesítettek, vagy azok elvégzését terveznék).

A Bíróság megállapította, hogy valamely projekt befejezését és üzembe helyezését követően elvégzett vizsgálat nem korlátozódhat az e projekt környezetre gyakorolt jövőbeli hatásaira, hanem annak a projekt befejezése óta jelentkezett környezeti hatásokat is figyelembe kell vennie. A környezeti hatásvizsgálati irányelv által előírt környezeti hatásvizsgálat elmulasztása esetén ezért az uniós jog egyfelől megköveteli, hogy a tagállamok szüntessék meg az e mulasztásból eredő jogellenes következményeket, másfelől az uniós joggal nem ellentétes az, hogy az e hatások vizsgálatát az érintett projekt befejezését és üzembe helyezését követően szabályossá tegyék, feltéve hogy:

—	a szabályossá tételt megengedő nemzeti jogszabályok nem biztosítanak alkalmat az érdekeltek számára arra, hogy megkerüljék az uniós jog szabályait, vagy kivonják magukat az alkalmazásuk alól, és

—	a szabályossá tétel címén elvégzett hatásvizsgálat nemcsak a projekt környezetre gyakorolt jövőbeli hatásaira terjed ki, hanem a befejezése óta jelentkezett környezeti hatásokat is figyelembe veszi (45).

Az ex post környezeti hatásvizsgálati eljárásokat kizárólag kivételes esetekben kell alkalmazni és annak biztosítására, hogy a környezeti hatásvizsgálati irányelv céljai megvalósuljanak, még akkor is, ha az eljárást hivatalosan nem hajtották végre, és a tagállamoknak nem arra kell használniuk azokat, hogy megkerüljék a környezeti hatásvizsgálati irányelv követelményeinek alkalmazását (46).

A tagállamok azon kötelezettsége, amelynek értelmében minden szükséges intézkedést meg kell hozniuk a környezeti hatásvizsgálat elmaradása illegális következményeinek orvoslására, a projektek változtatásai és bővítései környezeti hatásvizsgálatának elmaradása esetén is érvényes.

3 A PROJEKTEK VÁLTOZTATÁSAINAK ÉS BŐVÍTÉSEINEK KEZELÉSE

3.1 Háttér

A Tanács 85/337/EGK irányelv (47) kezdetben kifejezetten nem vonatkozott a meglévő projektek változtatásaira vagy bővítéseire, a II. melléklet 12. pontjában szereplő, a következőkre vonatkozó hivatkozás kivételével: „Az I. mellékletben szereplő fejlesztési projektek módosításai és a II. mellékletben szereplő, de kizárólag vagy elsősorban új módszerek vagy termékek kifejlesztésére és tesztelésére szolgáló, és egy évnél hosszabb ideig nem működő projektek” (II. melléklet, 12. pont).

Tizenkét évvel az eredeti irányelv kihirdetése után beillesztésre került a II. melléklet 13. pontjának a) alpontja a projektek változtatására vonatkozó első projektkategóriaként, a jelenlegivel megegyező szövegezéssel. Konkrétan a Tanács 97/11/EK irányelv (48) módosította a 85/337/EGK irányelvet avégett, hogy kiegészítse azt a II. melléklet 13. pontjával: „Az I. és II. mellékletben felsorolt már engedélyezett, kivitelezett vagy kivitelezés alatt lévő projektek bármely olyan megváltoztatása vagy bővítése, amelynek jelentős ártalmas hatása van [helyesen: lehet] a környezetre” (49).

Az irányelv az I. melléklet 24. pontjával a projektváltoztatásra vonatkozó első projektkategóriával történő kiegészítés után hat év elteltével egészült ki. Az Európai Parlament és a Tanács 2003/35/EK irányelvvel (50) bevezetett módosítások, amelyek arra irányultak, hogy a közösségi jogszabályt összhangba hozzák az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseivel, egyértelművé tették, hogy a környezeti hatásvizsgálat kötelező a következő esetben: „Az e mellékletben felsorolt projektek bármilyen változtatása vagy bővítése, ha az ilyen változtatás vagy bővítés önmagában eléri az e mellékletben adott esetben meghatározott küszöbértékeket”.

Az I. melléklet 24. pontjának az irányelv szövegébe történt beillesztése óta a Bíróság csak egyetlen, ezt a projektkategóriát értelmező ítéletet hozott, nevezetesen a C-411/17. sz. ügyben.

3.2 A projekt változtatásának/bővítésének fogalma

A környezeti hatásvizsgálati irányelv nem határozza meg a „változtatás vagy bővítés” fogalmát és nem szolgál példákkal sem. A projekt típusától függ, hogy pontosan mi számít változtatásnak vagy bővítésnek. Az alábbi 3.3.1. és 3.3.2. szakasz bemutat néhány az ilyen változtatásokra vagy bővítésekre vonatkozó példát, az EUB ítélkezési gyakorlata alapján.

Az irányelv I. mellékletének 24. pontja és II. melléklete 13. pontjának a) alpontja különleges projektkategóriák, amelyek a környezeti hatásvizsgálati irányelv hatálya alá eső valamennyi projektkategória változtatásaira és bővítéseire kiterjednek, valamennyi sajátosságukkal együtt.

3.3 A környezeti hatásvizsgálati irányelv I. melléklete – Az I. melléklet 24. pontja szerinti projektkategória

I. melléklet, 24. pont – Az e mellékletben felsorolt projektek bármilyen változtatása vagy bővítése, ha az ilyen változtatás vagy bővítés önmagában eléri az e mellékletben adott esetben meghatározott küszöbértékeket.

Az I. melléklet 24. pontja kifejezetten az I. mellékletben felsorolt projektek bármely olyan változtatására vagy bővítésére utal, amely eléri az abban a mellékletben adott esetben meghatározott küszöbértékeket (51).

A Bíróság a Doel-ítéletben tovább pontosította azt a kulcsfontosságú elvet, amely az I. melléklet szerinti projektek változtatása vagy bővítése esetén a környezeti hatásvizsgálat elvégzésének kötelezettségét vonja maga után, az ilyen változtatás környezeti kockázata alapján.

A Bíróság emlékeztetett arra, hogy az irányelv mellékletében felsorolt projektek környezeti hatásvizsgálatát el kell végezni, ha azok a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva várhatóan jelentős hatást gyakorolnak a környezetre, továbbá így folytatta:

„78.

Ami a KHV-irányelv I. mellékletének 24. pontját illeti, annak megfogalmazásából és szerkezetéből az következik, hogy az a projekt olyan változtatására vagy bővítésére vonatkozik, amely a jellegénél vagy a kiterjedésénél fogva [helyesen: amely többek között a jellegénél vagy nagyságrendjénél fogva] a környezetre gyakorolt hatás tekintetében hasonló kockázatokat hordoz, mint maga a projekt.

79.

Az alapügy tárgyát képező, hatásukat tekintve a két érintett erőmű ipari villamosenergia-termelésére vonatkozó engedélynek a 2003. január 31-i törvény által korábban negyven évre korlátozott időtartamát tízéves, jelentős időszakra meghosszabbító intézkedéseket azokkal a jelentős felújítási munkálatokkal együtt, amelyeket ezen erőművek elöregedettsége és az erőműveknek a biztonsági szabályokkal való összhangba hozására vonatkozó kötelezettség szükségessé tesz, olyanoknak kell tekinteni, amelyek a környezetre gyakorolt hatásokat érintő kockázatok tekintetében hasonló nagyságrendűek, mint az említett erőművek üzembe helyezése.”

A Doel-ítélet 78. pontjában a Bíróság meghatározta azt a kulcsfontosságú elvet, amely az I. melléklet szerinti projektek változtatása vagy bővítése esetén kötelezővé teszi a környezeti hatásvizsgálat elvégzését. A vonatkozó kritériumok vizsgálata elvégzésének „meghatározója” a környezeti hatások tekintetében fennálló kockázat. Amennyiben a projekt változtatásával vagy bővítésével járó kockázat mértéke hasonló az eredeti projektkategória által hordozott kockázatéhoz, akkor a projekt a környezeti hatásvizsgálati irányelv I. mellékletének 24. pontja alá esik (52).

A szóban forgó ügyben a Bíróság a villamosenergia-termelést jelentős időszakra meghosszabbító intézkedéseket és a munkálatok nagyságrendjét egyaránt említi. Az ítélet 79. pontjában a Bíróság az atomerőművek működésének (tízéves) jelentős időszakra történő meghosszabbítását és a jelentős felújítási munkálatok (53) szükségességét említi. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a projekttel járó környezeti kockázatok hasonló nagyságrendűek, mint az említett erőművek üzembe helyezése.

Az ítélet a projektek változtatásainak vagy bővítéseinek jellegére és nagyságrendjére mint az annak vizsgálatához szükséges kritériumok nem kimerítő példáira hivatkozik, hogy a környezeti kockázatok az eredeti projekttel járó kockázatokhoz hasonló nagyságrendűek-e. Az ítélet továbbá nem utal arra sem, hogy mindkét feltételnek együttesen kell teljesülnie. Úgy tűnik, hogy a döntő elem az, hogy egy adott projekt átfogó elemzése azt mutatja, hogy az eredeti projekthez (a szóban forgó ügyben atomerőművekhez és atomreaktorokhoz) hasonló kockázatok állnak fenn. Ebből következik, hogy úgy tűnik, hogy a projekt változtatásának/bővítésének jellege és nagyságrendje nem az egyetlen lehetséges kritérium. Az sem tűnik szükségesnek, hogy a kockázatok a projekt jellegéből és nagyságrendjéből egyaránt eredjenek, amennyiben azok eredmény tekintetében az eredeti projekttel járó kockázatokhoz hasonlóak. Nem tűnik kizártnak, hogy a kockázat önmagából a projekt jellegéből vagy annak nagyságrendjéből fakadhat („amely a jellegénél vagy a kiterjedésénél fogva) [helyesen: amely többek között a jellegénél vagy a nagyságrendjénél fogva (54)]”.

3.3.1 I. melléklet – Küszöbértékes projektek

Az I. melléklet szerinti projektkategóriák több mint felére küszöbértékek vannak megállapítva. Ezért az ilyen projektek olyan változtatása vagy bővítése esetén, amely eléri vagy meghaladja ezeket a küszöbértékeket, környezeti hatásvizsgálatot kell végezni, mivel ezek a változtatások vagy bővítések az eredeti projektkategória kockázatához hasonló kockázatot jelentenek (55).

Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat alapján a meglévő projektek azon elemeinek módosítására irányuló munkálatok esetében, amelyekre az I. melléklet küszöbértékeket állapít meg, gondosan meg kell vizsgálni, hogy e küszöbértékeket milyen körülmények között érik el. A C-2/07. sz., Abraham és társai ügy esetében a Bíróság megállapította, hogy „[…]a legalább 2 100 méter hosszú kifutópályával rendelkező repülőtér módosításához kapcsolódó munkálatok így nem csak azok a munkálatok, amelyeknek a kifutópálya meghosszabbítása a céljuk, hanem minden olyan munkálat is (56) , amely e repülőtér épületeit, létesítményeit vagy felszereléseit érinti, amennyiben azok – különösen jellegükből, jelentőségükből és jellegzetességeikből adódóan – maga [helyesen: magának] a repülőtérnek a módosítását érintik. Ez különösen vonatkozik olyan munkálatokra, amelyeknek célja a repülőtér tevékenységének és a légi közlekedésnek a jelentős mértékű növelése” (36. pont) (57).

3.3.2 I. melléklet – Küszöbérték nélküli projektek

Ahogyan az I. melléklet szerinti küszöbértékes projektek esetében is, az I. melléklet szerinti, küszöbérték nélküli projektek bármely olyan változtatása vagy bővítése, amely a jellegénél vagy a kiterjedésénél fogva [helyesen: amely többek között a jellegénél vagy a nagyságrendjénél fogva] a környezetre gyakorolt hatás tekintetében hasonló kockázatokat hordoz, mint maga a projekt, az I. melléklet 24. pontja alá tartozónak kell tekinteni. Az ilyen projektek a környezeti hatásvizsgálati irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében azt az eredendő kockázatot hordozzák, hogy jelentős hatást gyakorolnak a környezetre, és ezért a 4. cikk (1) bekezdése értelmében környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni azokat (58).

A környezeti hatásvizsgálati irányelv nem jelöl meg eljárást a projekt környezeti hatásai tekintetében felmerülő kockázat szintjének megállapítására, ezért a projektgazdák és az illetékes hatóságok feladata a szóban forgó projekt elemzése. A környezeti hatásvizsgálatért felelős projektgazdák és illetékes hatóságok szempontjából az egyik fontos elem annak meghatározása, hogy a projekt változtatása vagy bővítése mely pillanatban teszi szükségessé a környezeti hatásvizsgálatot. A környezeti hatásvizsgálati szakemberek számára a környezetre gyakorolt jelentős hatások kockázatának megállapítására használható különböző módszerekről iránymutatás a tárgykijelölésről szóló iránymutatásban (59) és a környezeti hatásvizsgálati jelentés elkészítéséről szóló iránymutatásban (60) található.

A 2.2.2. szakaszban említettek szerint azonban a tagállamoknak minden esetben gondoskodniuk kell arról, hogy úgy hajtsák végre a környezeti hatásvizsgálati irányelvet, hogy az teljesen megfeleljen az irányelv követelményeinek, figyelemmel annak az irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből következő lényeges céljára, hogy az engedély megadása előtt a többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében engedélykötelezettséget alkalmazzanak és hatásvizsgálatot végezzenek (61).

Az I. melléklet 16 olyan projekttípust tartalmaz, amelyekhez nincs küszöbérték hozzárendelve, és amelyek három csoportba sorolhatók: nukleáris vonatkozású projektek (I. melléklet 2. pont b) alpont és I. melléklet 3. pont), ipari létesítmények (I. melléklet 4. pont, I. melléklet 6. pont, I. melléklet 9. pont, I. melléklet 18. pont a) alpont és I. melléklet 22. pont), valamint lineáris projektek, például távolsági vasútvonalak, autópályák és gyorsforgalmi utak építése (I. melléklet 7. pont a) alpont – távolsági vasúti forgalom (62) és I. melléklet 7. pont b) alpont).

A C-411/17. sz. ügyben a Bíróság a rendelkező rész 1. részében arra a következtetésre jutott, hogy egy üzemen kívül helyezett atomerőmű által végzett ipari villamosenergia-termelésnek a hozzávetőleg tízéves időtartamra való újraindítása, amely azzal a hatással jár, hogy az ezen erőmű leállítására és az általa végzett ipari villamosenergia-termelés befejezésére vonatkozóan a nemzeti jogalkotó által eredetileg meghatározott határidőt tíz évvel elhalasztják, valamint egy üzemelő erőmű villamosenergia-termelésének a befejezésére vonatkozóan a jogalkotó által eredetileg előírt határidőnek a szintén tíz évvel való elhalasztása – amely intézkedések az érintett erőművek tekintetében végzett, a területet fizikailag érintő jelentős (63) korszerűsítési munkálatokkal járnak – a környezeti hatásvizsgálati irányelv értelmében vett „projektet” képeznek, amely tekintetében főszabály szerint környezeti hatásvizsgálatot kell végezni ezen intézkedések elfogadását megelőzően.

Analógia útján az I. melléklet szerinti, hozzárendelt küszöbérték nélküli projektek olyan változtatásait vagy bővítéseit, amelyek többek között a jellegüknél vagy a nagyságrendjüknél fogva a környezetre gyakorolt hatás tekintetében hasonló kockázatokat hordoznak, mint maga az eredeti projekt, környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni.

3.4 A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv II. melléklete – A II. melléklet 13. pontjának a) alpontja szerinti projektkategória

II. melléklet 13. pont a) alpont – az I. vagy ebben a mellékletben felsorolt már engedélyezett, kivitelezett vagy kivitelezés alatt lévő projektek bármely olyan megváltoztatása vagy bővítése, amelynek jelentős ártalmas hatása van [helyesen: lehet] a környezetre (az I. mellékletben nem szereplő változtatás vagy bővítés).

A rendelkezés bármely olyan megváltoztatásra vagy bővítésre vonatkozik, amelynek jelentős ártalmas hatása van [helyesen: lehet] a környezetre.

Az ebbe a kategóriába tartozó projektek előzetes vizsgálatát a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 4. cikkében, IIA. mellékletében és III. mellékletében foglalt részletes követelményeknek és kritériumoknak megfelelően kell elvégezni. A 4. cikk (3) bekezdése előírja, hogy az illetékes hatóságok a környezeti hatásvizsgálat szükségességéről való döntést a releváns kritériumok mérlegelése alapján hozzák meg, azaz a projekt jellemzőinek (a teljes projekt mérete és terve), a projekt helyszínének és a lehetséges hatások típusának és jellemzőinek figyelembevételével. Ezeket a kritériumokat a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv III. melléklete sorolja fel. Az illetékes hatóságnak a projektgazda által a IIA. mellékletben foglalt részletes követelményekkel összhangban nyújtott információk alapján (ideértve a teljes projekt fizikai jellemzőinek leírását is) kell döntést hoznia arról, hogy a II. melléklet szerinti javasolt projektet alá kell-e vetni környezeti hatásvizsgálati eljárásnak vagy sem. A hatóság továbbá köteles figyelembe venni bármely egyéb releváns vizsgálatot a környezetre gyakorolt hatás tekintetében, amelyet a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvtől eltérő uniós jogszabály alapján végeztek el. Az előzetes vizsgálatra vonatkozó döntést indokolni kell, nyilvánosságra kell hozni (4. cikk (5) bekezdés) és az ítélkezési gyakorlatban megállapítottaknak megfelelően felülvizsgálatnak kell alávetni (64). Végezetül az illetékes hatóságnak a 4. cikk (6) bekezdésében meghatározott határidőn belül döntés kell hoznia arról, hogy kell-e környezeti hatásvizsgálatot végezni.

A környezeti hatásvizsgálati irányelv nem határozza meg a „jelentős ártalmas” hatások fogalmát. A „jelentős” szó általános jelentése azt írja le, hogy mennyire érzékelhetőek vagy milyen jelentősek lehetnek a hatások. Az „ártalmas” szó másrészt azt fejezi ki, hogy ezek a hatások kedvezőtlenek vagy károsak. E tekintetben a környezeti hatásvizsgálati irányelv III. mellékletében felsorolt kritériumok nyújtanak olyan általános iránymutatást, amely megfelelő keretként szolgálhat az ártalmas hatások jelentőségének meghatározásához.

Amint arra a 2.1. szakasz már rámutatott, annak meghatározása során, hogy az I. melléklet és a II. melléklet szerinti bizonyos projektek változtatásai vagy bővítései esetében kell-e vizsgálatot végezni, az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a környezeti hatásvizsgálati irányelv lényeges célját, azaz hogy az engedély megadása előtt a többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében előzetes hatásvizsgálatot végezzenek, valamint az irányelv széles hatáskörét és átfogó célját.

4 A KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLATI IRÁNYELV ALKALMAZÁSA AZ ATOMERŐMŰVEKKEL KAPCSOLATOS VÁLTOZTATÁSOKRA ÉS BŐVÍTÉSEKRE

Bevezetés

A környezeti hatásvizsgálati irányelv az atomerőműveket (65) és egyéb atomreaktorokat, ideértve az ilyen erőművek és reaktorok leszerelését és üzemen kívül helyezését is, az I. melléklete 2. pontjának b) alpontjában sorolja fel. Az I. melléklet 3. pontjának a) és b) alpontjában említett további projektkategóriák többek között a nukleáris üzemanyag termelésére vagy dúsítására szolgáló létesítményeket, illetve kiégett nukleáris üzemanyag vagy radioaktív hulladék feldolgozására, tárolására vagy ártalmatlanítására szolgáló létesítményeket foglalnak magukban. A Bíróságnak a nukleáris ágazattal kapcsolatos legutóbbi ítélkezési gyakorlatára figyelemmel e szakasz célja annak feltárása, hogy mikor és hogyan kell alkalmazni a környezeti hatásvizsgálati eljárást a meglévő nukleáris kategóriájú projektek változtatásaira vagy bővítéseire.

Ez az iránymutatás figyelembe veszi az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espooi Egyezmény keretében e területen elért legújabb fejleményeket is, és azokat a környezeti hatásvizsgálati irányelv rendelkezéseinek és az EUB legújabb ítélkezési gyakorlatának fényében mutatja be. 2020 decemberében nevezetesen az Espooi Egyezmény részes felei iránymutatást fogadtak el az Espooi Egyezménynek az atomerőművek élettartamának meghosszabbítására való alkalmazhatóságáról (66). Ezek a meghosszabbítások is minősülhetnek a környezeti hatásvizsgálati irányelv rendelkezései szerinti projektváltoztatásoknak vagy -bővítéseknek, ezért relevánsak a jelen iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció szempontjából.

Terminológia

Bár a környezeti hatásvizsgálati irányelvben és az Espooi Egyezményben használt bizonyos kifejezések nem azonosak, a fogalmak összefüggnek egymással, és az irányelvet az Espooi Egyezményre figyelemmel következetesen kell értelmezni. Például, míg a környezeti hatásvizsgálati irányelv a „projekt” fogalmát határozza meg, addig az 1991. évi Espooi Egyezmény a „tervezett tevékenység” kifejezést használja. Ami a változtatások és bővítések környezeti hatásvizsgálati irányelv szerinti fogalmát illeti, az Espooi Egyezmény új vagy tervezett tevékenységekre, valamint „valamely tevékenység bármely jelentős megváltoztatására” vonatkozik. Amint az a 3.2. szakaszban szerepel, a környezeti hatásvizsgálati irányelv nem határozza meg a meglévő projektek „változásának vagy bővítésének” fogalmát; hasonlóképpen, az Espooi Egyezmény nem határozza meg, hogy mi minősül valamely tevékenység „jelentős megváltoztatás”-ának. A terminológiai különbség ellenére hasonlóságok vannak a lényeg tekintetében.

Hasonlóképpen, a terminológia tekintetében az erőmű üzemeltetésének az eredetileg meghatározott élettartamon túli folytatására számos kifejezéssel lehet utalni, például az engedélyezési rendszertől és a szabályozási kerettől függően. Így hivatkozhatunk az üzemeltetés élettartamon túli meghosszabbítására, a folyamatos vagy hosszú távú üzemeltetésre (67) stb.

Az espooi iránymutatás pragmatikus módon használja az atomerőművek „élettartamának meghosszabbítása” kifejezést, amely a fogalom felek közötti közös értelmezésén alapul, és e tekintetben ismerteti a leggyakoribb helyzeteket. Ez az iránymutatás továbbá említi a „hosszú távú üzemeltetés” kifejezést is, amelyet az Európai Bizottság és az EUB (és más nemzetközi fórumok, például a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség [NAÜ]) általánosan használ.

A környezeti hatásvizsgálati irányelv és az Euratom-jogszabály

A környezeti hatásvizsgálati irányelv az Európai Unió működéséről szóló szerződésen (EUMSZ) alapul. Amint azt az EUB a közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatában megállapította, „az Euratom-Szerződés és az EUM-Szerződés azonos jogi kötőerővel bír, amint azt az Euratom-Szerződés 106a. cikkének (3) bekezdése is mutatja, amelynek értelmében az EU-Szerződés és az EUM-Szerződés rendelkezései nem térhetnek el az Euratom-Szerződés rendelkezéseitől. […] mivel az Euratom-Szerződés a nukleáris energia fejlesztésére irányuló ágazati szerződés, míg az EUM-Szerződés sokkal szélesebb körű célokat követ, és számos területen és ágazatban széles körű hatásköröket ruház az Unióra, az EUM-Szerződés szabályai alkalmazandók a nukleáris energia ágazatában, amennyiben az Euratom-Szerződés nem tartalmaz különös szabályokat” (68). Következésképpen az Euratom-Szerződéssel nem ellentétes az uniós jog környezetvédelmi szabályainak ezen ágazatban történő alkalmazása és az atomerőművek és egyéb atomreaktorok tekintetében alkalmazandó a környezeti hatásvizsgálati irányelv (69).

Mindenesetre az Euratom-Szerződést és a környezeti hatásvizsgálati irányelvet párhuzamosan kell alkalmazni. Az Euratom-Szerződés 37. cikke különleges rendelkezéseket tartalmaz a biztonságról és az ionizáló sugárzás elleni védelemről, ideértve a víz, a talaj vagy a légtér radioaktív szennyeződését is. A környezeti hatásvizsgálati irányelv előírja, hogy megfelelő módon azonosítani kell, le kell írni és értékelni kell a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projekteknek a lakosságra és az emberi egészségre, a biológiai sokféleségre, a földterületre, a talajra, a vizekre, a levegőre és az éghajlatra, az anyagi javakra, a kulturális örökségre és a tájra, valamint a felsorolt tényezők közötti kölcsönhatásokra gyakorolt jelentős mértékű közvetlen és közvetett hatásait.

A környezeti hatásvizsgálati irányelv rendelkezéseinek alkalmazásakor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az Euratom-Szerződésben előírt eljárások hatékony érvényesülését („effet utile”), valamint az Euratom-Szerződés alapján a Bizottságra és a tagállamokra ruházott és előírt konkrét jogokat és kötelezettségeket (70).

4.1 Példák az atomerőművek projektkategória változtatásaihoz vagy bővítéseihez kapcsolódó munkálatokra vagy fizikai beavatkozásokra

A környezeti hatásvizsgálati irányelv nem határozza meg részletesebben a „meglévő projektek változtatásai vagy bővítései” kifejezés fogalmát és nem szolgál példákkal sem azokról. Amint azt az előző szakaszokban kifejtettük, a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a munkálatok vagy egyéb fizikai beavatkozások megléte az irányelv értelmében vett projektként való meghatározás előfeltétele. Részletesebb fogalommeghatározás hiányában ez az iránymutatás szemléltető példákat azonosít és csoportosít az atomerőműveknél végzett különböző lehetséges munkálatokról vagy fizikai beavatkozásokról, amelyek a berendezések és rendszerek olyan korszerűsítését, módosítását vagy cseréjét foglalják magukban, amelyre adott erőműben sor kerülhet.

Az atomerőműbe telepített műszaki rendszerek nagyon nagy száma és igen nagy fokú összetettsége miatt nem lenne célszerű megkísérelni az összes lehetséges beavatkozás felsorolását. Az atomerőművekben végrehajtott, az erőműszerkezetek, -rendszerek és -alkatrészek módosítását vagy cseréjét eredményező munkálatok vagy fizikai beavatkozások példái ugyanakkor a következő három kategóriában foglalhatók össze:

—

Az erőmű teljesítményének/gazdaságosságának javítása

Mivel az atomerőművek építésének és üzemeltetésének oka a villamosenergia-termelés és a villamosenergia-értékesítésből származó nyereség elérése, az atomerőmű engedélyesei ösztönzöttek arra, hogy villamosenergia-termelési képességük tekintetében vagy működési költségeik csökkentése révén javítsák az erőmű teljesítményét. Az olyan erőműfejlesztések, amelyek csökkenthetik többek között a karbantartási követelményeket vagy a kézi működtetést, hozzájárulnak az üzemeltetési költségek csökkentéséhez. A termelt villamos energia mennyiségének növekedése elsősorban a reaktor villamosenergia-termelési kapacitásának növelésével vagy üzemszüneti idejének csökkentésével érhető el. A kapcsolódó erőmű-korszerűsítési projektek magukban foglalhatják a turbina, a generátor, a transzformátor, a kondenzátor felújítását vagy cseréjét; a tüzelőanyag tervezésének megváltoztatását (pl. nagyobb dúsítás) a mag hőteljesítményének növelése vagy a tüzelőanyag magban való tartózkodási idejének növelése érdekében (amely kevesebb/rövidebb töltési üzemszünetekhez vezet); a vízkémiai rendszer változtatásait (pl. a korróziós termékek képződésének csökkentése érdekében); kiválasztott kiegészítő infrastrukturális rendszerek (Balance-Of-Plant, BoP-rendszerek) felújítását a kalorikus ciklus nagyobb hatékonyságának elérése érdekében; a vezérlőrendszerek és az ember-gép interfészek (pl. a fő vezérlőterem) korszerűsítését az erőmű nagyobb megbízhatósága és rendelkezésre állása érdekében stb. Ezek a módosítások az erőmű élettartama alatt bármikor végrehajthatók.

—

Az erőmű állapotának fenntartása a rá vonatkozó műszaki előírásoknak/engedélyezési alapnak megfelelően

Az atomerőműben az erőmű állapotának a műszaki előírásoknak vagy az engedélyezési alapnak megfelelő fenntartása céljából végzett munkálatok vagy fizikai beavatkozások a rutinkarbantartástól (például pótalkatrészek beszerelésétől), a rendszerek, szerkezetek és alkatrészek jelentős felújításán át az alkatrészek cseréjéig terjedhetnek, ideértve az olyan fő alkatrészek cseréjét is, mint például a gőzgenerátorok, nyomásállóreaktortartály-fejek, a szabályozórúd-hajtási mechanizmusok vagy a reaktor belső szerkezetei. Az öregedés, kopás vagy sérülés, illetve elavulás miatt alkatrészcserére lehet szükség (pl. az elöregedő analóg irányítástechnikai rendszerek modern digitális rendszerekkel való cseréje). Ezek sok esetben azonos alkatrészekkel végrehajtandó cserék, bár némelyikük nagyobb biztonságot vagy megbízhatóságot eredményezhet a jobb tervezés vagy a korszerűbb technológia használata révén.

Az ilyen típusú munkálatok elvégzésére az atomreaktor élettartama alatt bármikor szükség lehet (71).

—

Biztonsági fejlesztések

A biztonsági fejlesztések jellemzően a nukleáris biztonság folyamatos javítására irányuló folyamat részeként azonosított kérdésekkel foglalkoznak, például időszakos biztonsági felülvizsgálat (PSR) vagy működési tapasztalatokkal kapcsolatos visszajelzések révén. Ilyen fejlesztésekre az erőmű élettartama alatt bármikor szükség lehet.

Az ilyen biztonsági fejlesztések tipikus példái közé tartozhat az atomerőmű folyamatos üzemeltetéséhez szükséges új létesítmények további alternatív építése; elektromos tápegységek/generátorok; szűrős konténmentszellőztetési rendszer (filtered containment venting, FCV-rendszer); súlyos balesetek során keletkező hidrogén kezelésére szolgáló rendszerek telepítése (pl. passzív autokatalitikus rekombinátorok és/vagy H2-égetők); erősítő/elismerő rendszerek, szerkezetek és alkatrészek a nagyobb földrengésbiztonság érdekében; további különböző maghűtőkör vagy egyéb biztonsági rendszer; alternatív végső hőelnyelő (pl. hűtőtorony) telepítése vagy kiegészítő hűtővíz-nyerési eszközök (pl. kutak) bevezetése; primerköri túlnyomásvédelmi rendszerek; fokozott árvízvédelem (például új töltések, vízelvezetés módosítása vagy hasonló munkálatok a magasabb árvízszintek kezelése érdekében); a vízkémia szabályozásának módosításai; további tűzérzékelési és -védelmi intézkedések; stb.

A munkálatok vagy fizikai beavatkozások fenti három kategóriában megállapított példái külön-külön vagy együttesen is előfordulhatnak, és eseti alapon kell mérlegelni őket a környezeti hatásvizsgálati irányelv rendelkezéseivel és az EUB ítélkezési gyakorlatával összhangban. Az adott esetben a jellegüktől vagy nagyságrendjüktől függően, ha ezek a beavatkozások a környezeti hatásvizsgálati irányelv értelmében vett „projekt” változtatásainak vagy bővítéseinek minősülnek, környezeti hatásvizsgálatot (az I. melléklet 24. pontja) vagy előszűrést (a II. melléklet 13. pontjának a) alpontja) vonhatnak maguk után; bizonyos esetekben a környezeti hatásvizsgálati irányelv hatályán kívül eshetnek. Az illetékes hatóságok feladata megvizsgálni, hogy valamely munkálat a környezeti hatásvizsgálati irányelv szerinti projektnek minősül-e, és hogy ezeket hogyan kell figyelembe venni a környezeti hatásvizsgálati irányelv elvei alapján.

4.2 Atomerőmű-projektek változtatásainak vagy bővítéseinek engedélyezése

Valamennyi atomerőműre engedélyezési rendszer vonatkozik, és megépítésük és üzemeltetésük csak az illetékes hatóság határozata alapján lehetséges. Az atomerőművek üzemeltetésének engedélyezésére vonatkozó megközelítés tagállamonként eltérő, mivel az ilyen üzemeltetésre vagy meghatározott, időben korlátozott engedélyezési időtartamra (például 10 évre) vagy határozatlan időre adnak engedélyt.

Üzembe helyezésük után az atomerőműveket az érintett illetékes hatóság/hatóságok által felügyelt teljes életciklusuk során folyamatos biztonsági értékeléseknek, nyomon követésnek (beleértve a környezetvédelmi ellenőrzést is) és ellenőrzéseknek vetik alá. Az illetékes hatóságok feladata annak ellenőrzése is, hogy az atomerőművek üzemeltetése megfelel-e a vonatkozó engedély feltételeinek, és hogy az üzemeltetők megteszik-e a szükséges intézkedéseket e megfelelés és a nukleáris biztonság biztosítása érdekében (72). A konkrét nemzeti eljárástól függően az illetékes hatóság ellenőrzése alatt álló üzemeltetőnek különböző pontokon további értékeléseket kell végeznie és értékelnie kell az atomerőművek működését, többek között időszakos biztonsági felülvizsgálatok, tematikus felülvizsgálatok (külső veszélyek, konkrét üzemeltetési tapasztalatokról szóló visszajelzések) vagy az üzemi élettartam meghosszabbítása keretében (73). Ezek a megfontolások nagy valószínűséggel magukban foglalják azt a kérdést, hogy az erőmű változatlanul (vagy jelentősebb változtatások nélkül) folytathatja-e működését; szükség van-e beavatkozásra, például a nukleáris biztonság javítására irányuló intézkedésekre a művelet folytatásához; az erőművet véglegesen le kell-e állítani (pl. ha a szükséges biztonsági fejlesztések végső soron nem valósíthatók meg, vagy ha az üzemeltető úgy ítéli meg, hogy az ilyen intézkedések végrehajtása a jövőbeli üzemeltetési stratégiája alapján nem indokolt).

Az ellenőrzések és a biztonsági értékelések teljes keretének, valamint a nukleáris biztonságról szóló irányelv szerinti folyamatos fejlesztés elvének következményeként rendszeresen sor kerül a biztonsági korszerűsítések azonosítására, és végrehajtásukat kellő időben megtervezik. A biztonsági korszerűsítések általában illeszkednek az atomerőmű üzemeltetésére feljogosító meglévő engedély feltételeihez, és megfelelnek azoknak (az atomerőmű engedélyében általában csoportosítva).

Ha a szükséges változtatások a környezeti hatásvizsgálati irányelv értelmében projektet alkotnak, és azokat egy korábbi környezeti hatásvizsgálat keretében már értékelték, ezt a vizsgálatot nem kell megismételni, kivéve, ha időközben a körülmények megváltoztak (lásd az alábbi 4.4. szakaszt).

A tagállami hatóságok feladata megvizsgálni, hogy a nemzeti jogszabályaik közül mely aktusok minősülnek az atomerőművek üzemelési élettartamának megváltoztatására vagy meghosszabbítására jogosító engedélynek, azaz olyan döntésnek, amely feljogosítja a projektgazdát a projekt elvégzésére – annak biztosítása érdekében, hogy a környezeti hatásvizsgálati irányelv rendelkezései teljesüljenek/betartásra kerüljenek (e tekintetben lásd a 2.2.2. szakaszt).

Annak meghatározásakor, hogy mi számít ilyen engedélynek, nem az elnevezés számít (pl. „licenc” vagy „engedély”), hanem inkább az üzemeltető jogai és feladatai tekintetében vett engedélyezési funkció. Például a környezeti hatásvizsgálati irányelv értelmében nem tekintendők fejlesztési engedélynek az illetékes hatóság olyan belső eljárásai vagy megfontolásai, amelyeket nem követi a munkálatok elvégzésére jogosító engedély kiadása.

4.2.1. Az élettartam meghosszabbításának (LTE) és a hosszú távú üzemeltetésnek (LTO) az egyedi esetei

Ez az iránymutatás a változtatások és bővítések valamennyi típusára vonatkozik. Az élettartam meghosszabbítása (LTE) és a hosszú távú üzemeltetés (LTO) egyedi eseteknek számít. Elméletileg mindkettő megtörténhet munkálatok végzése nélkül, azonban a gyakorlatban az EU tagállamaiban várhatóan munkálatok kísérik ezeket a tevékenységeket.

Az Espooi Egyezménynek az atomerőművek élettartamának meghosszabbítására való alkalmazhatóságáról szóló iránymutatás hasznos figyelembe veendő példákkal és tényezőkkel szolgált.

Az időszakos biztonsági felülvizsgálat példája

A projekt létezésének és a környezeti hatásvizsgálati irányelv értelmében az engedély szükségességének meghatározása céljából az üzemeltetők használhatják az aktuális eljárásokat. Az Európai Unión belüli atomerőművekre egyedi nukleáris biztonsági felülvizsgálati rendszer van érvényben a vonatkozó Euratom-jogszabálynak megfelelően, amelyet más néven időszakos felülvizsgálatnak hívnak. A Tanács 2009/71/Euratom irányelv (74) 8c. cikke előírja az üzemeltető számára, hogy „szisztematikusan és rendszeresen – legalább tízévente – újraértékelje a nukleáris létesítmény biztonságát”. Az időszakos biztonsági felülvizsgálat „célja annak biztosítása, hogy a létesítmény megfeleljen az aktuális tervezési alapnak, valamint hogy feltárjon olyan további biztonsági fejlesztési lehetőségeket, figyelembe véve az öregedéssel kapcsolatos kérdéseket, az üzemelési tapasztalatokat, a legújabb kutatási eredményeket és a nemzetközi előírások változásait”. Ezért az időszakos biztonsági felülvizsgálat egy részletes vizsgálat, amely azonosítja és értékeli az alkalmazandó érvényes biztonsági normáktól és a nemzetközileg elismert bevált gyakorlatoktól való eltérések biztonsági jelentőségét, figyelembe véve az üzemelési tapasztalatokat, a releváns kutatási eredményeket és a technológia jelenlegi állását. Ez a folyamat hozzájárul annak értékeléséhez, hogy az atomerőmű képes-e biztonságosan folytatni az üzemelést, és tovább javítani a biztonsági szintet. Az üzemeltető felülvizsgálati eredményeinek elemzése alapján az illetékes hatóság engedélyezheti például az erőmű további üzemeltetését a következő időszakos biztonsági felülvizsgálati ciklus végéig (általában 10 év).

Fontos megjegyezni, hogy jellege és célja miatt maga az időszakos biztonsági felülvizsgálat általában önmagában nem az üzemeltetési rendszer (pl. hosszú távú üzemeltetés) bővítésére vagy megváltoztatására vonatkozó döntés. Bizonyos esetekben azonban a felülvizsgálat megállapításai oda vezethetnek, hogy az illetékes hatóság határozatot bocsát ki a felülvizsgálat megállapításainak végrehajtása érdekében (például biztonsági fejlesztések végrehajtásának szükségessége az erőműben az üzemeltetésének folytatása előtt vagy folyamatos üzemeltetésével párhuzamosan). Néhány esetben továbbá időszakos biztonsági felülvizsgálatot használnak az engedély meghosszabbítására vagy megújítására irányuló döntéshozatali folyamat támogatására is, vagy az időszakos biztonsági felülvizsgálat többszakaszos döntéshozatali eljárás részét képezheti (lásd még a 2.2.2. szakaszt). Az időszakos biztonsági felülvizsgálat azonban önmagában nem igényel környezeti hatásvizsgálatot.

Amennyiben az időszakos biztonsági felülvizsgálat munkálatok majdani elvégzését eredményezi, akkor előfordulhat, hogy el kell végezni ezen munkálatokkörnyezeti hatásvizsgálatát és engedélyeztetni kell azokat, amennyiben a környezeti hatásvizsgálati irányelv I. mellékletének 24. pontja értelmében vett változásnak vagy bővítésnek minősülnek, vagy a II. melléklete 13. pontjának a) alpontja értelmében vett változásnak vagy bővítésnek minősülnek, és a tagállamok a környezeti hatásvizsgálati irányelv 2. cikkének (1) bekezdése és 4. cikkének (2) bekezdése értelmében meghatározták, hogy környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.

4.3 Az atomerőmű-projekteket értinő változtatások vagy bővítéseknek a Doel-ítéletre figyelemmel történő értékelésére irányadó elvek

Amint azt a 3.3. szakasz megállapítja, a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvet úgy kell értelmezni, hogy egy atomerőmű tízéves időtartamra való újraindítása vagy leállításának tíz évvel való elhalasztása (75) (a továbbiakban: intézkedések) – amely intézkedések az érintett erőművek tekintetében végzett, a területet fizikailag érintő, megközelítőleg 700 millió EUR-ba kerülő (76) korszerűsítési munkálatokkal járnak –a környezeti hatásvizsgálati irányelv értelmében vett „projektet” képeznek, amely tekintetében főszabály szerint környezeti hatásvizsgálatot kell végezni ezen intézkedések elfogadását megelőzően (77). E következtetés levonásához a Bíróság megállapította, hogy a munkálatok jellege (78) a szóban forgó területet fizikailag érinti, a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében, és ezért annak értékelése során, hogy az irányelv értelmében értelmében vett projektről van-e szó, az intézkedések nem választhatók el mesterségesen azoktól a munkálatoktól, amelyek ezen intézkedésekhez elválaszthatatlanul kapcsolódnak. A Bíróság ezért úgy ítélete meg, hogy az intézkedések és a munkálatok együttesen az említett rendelkezés értelmében vett, egyetlen projektet alkotnak (79).

A Doel-ítélet 78. pontja meghatározza azt a kulcsfontosságú elvet, amely az I. melléklet szerinti projektek változtatása vagy bővítése esetén kötelezővé teszi a környezeti hatásvizsgálat elvégzését. A vonatkozó kritériumok vizsgálata elvégzésének „meghatározója” a környezeti hatások tekintetében fennálló kockázat. Amennyiben a projekt változtatásával vagy bővítésével járó kockázat mértéke hasonló az eredeti projektkategória által hordozott kockázatéhoz, akkor a projekt a környezeti hatásvizsgálati irányelv I. mellékletének 24. pontja alá esik. Az ítélet szövege arra következtet, hogy a projektek változtatásainak vagy bővítéseinek jellege és nagyságrendje az annak vizsgálatához szükséges kritériumok nem kimerítő példái, hogy a környezeti kockázatok az eredeti projekttel járó kockázatokhoz hasonló mértékűek-e, és nem feltétlenül kell együttesen teljesülniük.

Az ítéletből tehát az következik, hogy azok az intézkedések, amelyek azzal a hatással járnak, hogy jelentős időtartammal meghosszabbítják az atomerőművek villamosenergia-termelésre vonatkozó engedélyeinek időtartamát, és amely intézkedések olyan jelentős felújítási munkálatokat foglalnak magukban, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak az érintett erőművek tekintetében végzett, a területet fizikailag érintő korszerűsítési/módosítási munkálatokhoz, a környezeti hatásvizsgálati irányelv I. melléklete 24. pontjának hatálya alá esnek, mivel a környezetre gyakorolt hatásuk tekintetében olyan kockázatokkal járnak, amelyek hasonló nagyságrendűek, mint az említett erőművek üzembe helyezése. Ez a helyzet különösen akkor, ha az üzemelési idő hosszú távú meghosszabbítása és a felújítási munkálatok hasonló jelentőséggel bírnak, mint a C-411/17. sz. ügy tárgyát képezők.

A fent említett irányadó elvtől eltekintve a Doel-ügyben hozott ítélet megerősítette a környezeti hatásvizsgálati irányelv egyéb fontos elveit is, amelyek az irányelvnek az atomerőművek változtatásaira és bővítéseire történő alkalmazása során is relevánsak (lásd fentebb a projekt átfogó hatásainak vizsgálatáról és a többlépcsős döntéshozatalról szóló szakaszokat).

4.4 A kockázat és a környezeti hatásvizsgálat szükségességének meghatározása

Bár a környezeti hatásvizsgálati irányelv nem határoz meg kritériumokat a projektek változtatásának vagy bővítésének minősülő munkálatok kockázatának értékelésére, és nem tartalmaz példákat olyan munkálatokra, amelyek a II. melléklet szerinti projektek változtatásának vagy bővítésének minősülnek, kritériumokat határoz meg annak eldöntéséhez, hogy alá kell-e vetni őket környezeti hatásvizsgálatnak (a környezeti hatásvizsgálati irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében említett kiválasztási kritériumok, valamint az irányelv IIA. mellékletében és III. mellékletében foglalt követelmények, a 3.4. szakaszban ismertetettek szerint). Ezek a kiválasztási kritériumok tehát felhasználhatók a lehetséges kockázat, és ezt követően a környezeti hatásvizsgálat szükségességének meghatározására. Amennyiben a munkálatok vagy fizikai beavatkozások olyan nagyságrendűek, hogy nem jelentenek a környezetre nézve hasonló kockázatot, mint maga a tevékenység, de egy már engedélyezett, kivitelezett vagy kivitelezés alatt álló atomerőmű változtatásának vagy bővítésének minősülnek és jelentős ártalmas hatásokkal járhatnak, akkor a környezeti hatásvizsgálati irányelv II. melléklete 13. pontjának a) alpontja alá tartoznak és előszűrésnek kell alávetni őket.

Ebben a tekintetben az atomerőművek élettartamának meghosszabbításáról szóló espooi iránymutatást is figyelembe kell venni. Az Espooi Egyezmény értelmében az egyik olyan paraméter, amelyet figyelembe kell venni ahhoz, hogy egy tevékenység módosítását országhatáron átterjedő hatásértékelésnek vessék alá, az a tevékenység jelentős változásnak minősítése. Az espooi iránymutatás ezért tartalmazza azon szemléltető tényezők nem kimerítő listáját (80), amelyeket az illetékes hatóságoknak adott esetben figyelembe kell venniük annak meghatározásakor, hogy az élettartam meghosszabbítása jelentős változást jelent-e. E tényezők a következők:

—	a természeti erőforrások fokozott felhasználása az eredeti engedélyben előirányzott határértékekhez képest,

—	a hulladék vagy kiégett fűtőelemek termelésének növekedése az eredeti engedélyben előirányzott határértékekhez képest,

—	az eredeti engedélyben előirányzott határértékekhez képest megnövekedett kibocsátás, beleértve a radionuklidok kibocsátását és a hűtővíz kibocsátását is,

—	a korszerűsítési munkálatok és/vagy biztonsági korszerűsítések vagy fejlesztések mértéke, különösen azok mértéke, amelyek a terület fizikai jellemzőinek jelentős megváltoztatását vagy az öregedő alkatrészek és/vagy elavulás következtében jelentős javításokat igényelnek,

—	a környező környezet változásai, például az éghajlatváltozásból eredő változások,

—	az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedések.

Egy másik fontos tényező annak vizsgálata, hogy a szóban forgó élettartam-meghosszabbítás, figyelembe véve annak sajátosságait, jelentős ártalmas, határokon átterjedő környezeti hatást okozhat-e (81).

A munkálatoknak vagy a fizikai beavatkozásoknak a környezeti tényezőkre gyakorolt lehetséges hatásai szintén kiválasztási kritériumként szolgálnak a lehetséges kockázat és a környezeti hatásvizsgálat szükségességének meghatározásához. A környezeti hatásvizsgálati irányelv 3. cikke szerint számos környezeti tényezőt (82) figyelembe kell venni, amikor egy projektet előszűrésnek vagy környezeti hatásvizsgálatnak vetnek alá. Az atomerőmű üzemelésének engedélyezése céljából elvégzendő lehetséges változtatásoktól vagy bővítésektől függően különböző környezeti tényezők lehetnek érintettek különböző mértékben és időtartamban (e célból lásd a 4.1. szakaszban ismertetett munkálatkategóriákat).

Az atomerőművek biztonsági fejlesztései és az erőmű állapotának a műszaki előírásoknak/engedélyezési alapnak megfelelő fenntartása az esetek többségében összességében kedvező környezeti hatásokat hivatott biztosítani, mivel végrehajtásuk oka a balesetek kockázatának csökkentése, a normál üzemi kibocsátások csökkentése vagy a radioaktív hulladék keletkezésének csökkentése. E fejlesztések többségét azzal a céllal végzik, hogy a környezetbe jutó sugár- vagy egyéb kibocsátások csökkenjenek az üzemszerű működés során vagy baleset vagy mindkettő esetén, és/vagy hosszú távon csökkenjen a munkavállalók által elszenvedett foglalkozási sugárterhelési dózis (83).

A fejlesztések azonban az erőmű üzemszerű működése során is járhatnak ártalmas környezeti hatásokkal, például az olyan erőforrások fokozott használata, mint a víz vagy az energia, vagy a hagyományos kibocsátások, amelyek pl. további vészhelyzeti tartalék dízelgenerátorok teszteléséből vagy alkalmankénti üzemeltetéséből fakadnak. Bizonyos körülmények között más biztonsági fejlesztések is hatással lehetnek a környezetre, például a fokozott árvízvédelmet célzó fejlesztés (pl. új gátak, vízelvezetés módosítása vagy hasonló munkálatok) árvizek esetén megváltoztathatják a vízfolyások természetes áramlását, ami hatással lehet az áradás mértékére a vízfolyás lejjebb eső szakaszán, amely adott esetben lakott területeken keresztül vagy azokhoz közel halad, vagy különleges jelentőségű területekre hathat. Továbbá nem zárható ki, hogy bizonyos biztonsági fejlesztések ártalmas környezeti hatásokkal járhatnak az építési vagy telepítési szakaszban (pl. zaj, zavaró hatás, átmenetileg megnövekedett radiológiaihulladék-keletkezés és/vagy hagyományoshulladék-keletkezés, ipari/radiológiai kibocsátások, olyan erőforrások használata, mint az építőanyagok, a víz, az energia).

Az atomreaktorokban a vízkémia szabályozásának (84) megváltoztatása legalább hat különböző szempontból fontos: az anyagok épsége, az erőmű sugárzási szintjei, lerakódások képződése, az üzemanyag-teljesítmény, a környezeti hatás és a biztonság. Az ilyen változtatások javíthatják például a biztonságot, az alkatrészek öregedésével járó degradálódását, illetve lehetővé tehetik a korrózió mértékének jobb ellenőrzését vagy csökkentését (ami javíthatja a munkavállalók által felvett radiológiai dózist és egyszerűsítheti a karbantartást is). Előfordulhat azonban, hogy egy kémiai paraméter biztonságfejlesztés céljából történő megváltoztatása valamely másik veszély vagy kockázat rovására történik, ezért óvatos egyensúlyt kell teremteni. Következésképpen noha a biztonsági fejlesztéseket azért végzik, hogy összességében kedvező környezeti hatást váltsanak ki, előfordulhat, hogy bizonyos ártalmas környezeti hatások is jelentkeznek.

Az erőműblokkok teljesítményének javításához kapcsolódó munkálatok vagy fizikai beavatkozások a biztonsági fejlesztésekhez képest nagyobb valószínűséggel gyakorolnak jelentős környezeti hatást, mind a radiológiai (például a mag megváltozott radiológiai készlete miatt), mind az egyéb hatások (például a hűtővíz-kibocsátások erősebb áramlása vagy megnövekedett hőmérséklete miatt) tekintetében.

4.5 Teljesítményértékelés a környezeti hatásvizsgálati irányelv nukleáris területen történő végrehajtása során

Több mint 20 évvel ezelőtt rendszeresen teljesítményértékelési gyakorlatokat indítottak a nukleáris biztonság területén, amelyek sikeres eredményekkel jártak a biztonsági elvek gyakorlati végrehajtásának összehangolása tekintetében. Az uniós szinten harmonizált magas szintű biztonság biztosításában betöltött kulcsfontosságú szerepüket a nukleáris biztonságról szóló irányelv (85) erősítette meg, különösen a tematikus szakértői értékelésekre vonatkozó rendelkezés révén.

Ezen iránymutatás és a környezeti hatásvizsgálati irányelv végrehajtását elő lehetne segíteni, ha a tagállamok önkéntes alapon ilyen teljesítményértékelési gyakorlatot kezdeményeznének az atomerőművek változtatásai és bővítései tekintetében. A teljesítményértékelési gyakorlat uniós szintű közös módszertanokat eredményezhet és előmozdíthatja a gyakorlati végrehajtást speciális esetekben. Például az atomerőművek változtatásainak vagy bővítéseinek mérlegelésekor és a 4.2. szakaszra figyelemmel a teljesítményértékelés releváns lehet annak vizsgálata szempontjából, hogy az üzemszerű működés során vagy balesetek esetén jellemző radiológiai kibocsátások megváltoztak-e, és hogy milyen mértékben teszi szükségessé a meglévő környezeti hatásvizsgálatok felülvizsgálatát (amennyiben sor került ilyen környezeti hatásvizsgálat elvégzésére). Egy ilyen teljesítményértékelési gyakorlat segíthet annak értékelésében is, hogy a projektek változtatásai és bővítései további hatáskockázatot eredményeznének-e a szomszédos tagállamokra nézve, és annak meghatározásában, hogy mely tagállamokra nézve eredményeznének ilyen kockázatot.

5 A LEGFONTOSABB PONTOK ÖSSZEGZÉSE

—

Amennyiben a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv I. vagy II. mellékletében felsorolt eredeti projekteket fizikailag érintő építési munkálatok vagy beavatkozások megfelelnek az irányelv I. mellékletének 24. pontja vagy II. melléklete 13. pontjának a) alpontja szerinti követelményeknek, akkor a környezeti hatásvizsgálati irányelv értelmében „projekteknek” minősülnek és előzetes vizsgálatnak vagy környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni őket.

—	A környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projekteket engedélyeztetni kell.

—

A projekteknek a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv I. mellékletének 24. pontja értelmében vett változtatása vagy -bővítése előfeltételezi, hogy a környezetre gyakorolt hatás tekintetében az eredeti projekthez hasonló kockázatok állnak fenn. E tekintetben az illetékes hatóságoknak a következő kulcsfontosságú kritériumokat kell felhasználniuk: az eredeti projektek engedélye időtartamának jelentős időszakra történő meghosszabbítása, valamint a projekteket érintő változtatások és bővítések nagyságrendjéhez elválaszthatatlanul kapcsolódó munkálatok jelentősége.

(1) HL L 124., 2014.4.25., 1. o.

(2) HL L 26., 2012.1.28., 1. o.

(3) C-411/17. sz., Inter-Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ügy, ECLI:EU:C:2019:622.

(4) https://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/EIA_rulings_web.pdfhttps://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/EIA_rulings_web.pdf (ez a dokumentum nem tükrözi a Bizottság hivatalos véleményét, nem kötelező érvényű a Bizottságra nézve, és e közlemény nem hagyja azt jóvá).

(5) HL C 104., 1992.4.24., 7. o

(6) HL L 124, 2005.5.17., 4. o

(7) E célból lásd Juliane Kokott főtanácsnok indítványát a C-411/17.sz. ügyről, 105. pont („Mivel a KHV-irányelv hivatott az egyezményeket [Espooi Egyezményt] jelentős részben végrehajtani, kívánatos azonban azt az egyezményekkel összhangban értelmezni. Ezenkívül az Unió hatásköreit a nemzetközi jog tiszteletben tartásával kell gyakorolni, vagyis az uniós másodlagos jogot főszabály szerint az Unió nemzetközi jogi kötelezettségeivel összhangban kell értelmezni.”).

(8) A különböző jogi aktusok célkitűzései eltérőek lehetnek, ami viszont befolyásolhatja a projektbesorolások körét és jelentését, valamint a körükbe tartozó fogalommeghatározásokat. Így előfordulhat, hogy az egyik irányelvben szereplő bizonyos projektbesorolás nem feltétlenül írja elő pontosan, hogy ugyanazt a projekttípust hogyan kell értelmezni egy másik irányelvvel összefüggésben. Amint azt a Bíróság megállapította (lásd például a C-227/01. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyet), az uniós jogot azon jogszabály általános rendszerének és céljának megfelelően kell értelmezni, amely a jogot tartalmazza.

(9) https://unece.org/sites/default/files/2021-02/Guidance_on_Conventions%20applicability_to_LTE%20of%20NPPs_As%20endorsed%20and%20edited.pdf

(10) E célból lásd a C-486/04. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy 45. pontját, és a C-255/05. sz. Bizottság kontra Olaszország ügy 52. pontját.

(11) Lásd a C-435/09. sz., Bizottság kontra Belgium ügy 86. és 88. pontját.

(12) C-72/95. sz., Kraaijeveld és társai ügy, 50. pont; C-2/07. sz., Abraham és társai ügy, 37. pont; C-75/08. sz. Mellor-ügy, 50. pont; C-427/07. sz., Bizottság kontra Írország ügy, 41. pont.

(13) C-2/07. sz., Abraham és társai ügy, 23. pont; C-275/09. sz., Brussels Hoofdstedelijk Gewest és társai ügy, 24. pont; C-121/11. sz., Pro-Braine és társai ügy, 31. pont.

(14) Analógia útján, C-275/09. sz., Brussels Hoofdstedelijk Gewest és társai ügy, 24. pont; C-121/11. sz., Pro-Braine és társai ügy, 32. pont.

(15) C-287/98. sz. Linster-ügy, 52. pont; C-486/04. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy, 36. pont; C-215/06. sz., Bizottság kontra Írország ügy, 49. pont; C-329/17. sz., Prenninger és társai ügy, 35. pont.

(16) Az irányelv nem írja elő további „engedély” megszerzését az említett „engedélyen” kívül, lásd a C-332/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügy 53. pontját.

(17) C-290/03. sz. Barker – Crystal Palace ügy, 40–41. pont.

(18) C-50/09. sz., Bizottság kontra Írország ügy, 73–75. pont. „[A 2. cikk (2) bekezdéséből] következik, hogy a tagállamoknak biztosított szabadság kiterjed az eljárási szabályok és a szóban forgó engedély megadása feltételeinek meghatározására. Mindazonáltal e szabadság kizárólag az említett irányelv által felállított korlátok között, és annyiban gyakorolható, amennyiben a tagállamok választása biztosítja az irányelv által rögzített célok maradéktalan tiszteletben tartását”.

(19) A további részleteket lásd a Bizottság Útmutató a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv szerinti kivételek alkalmazásához című közleményének 4. Szakaszában (EUR-Lex - 52019XC1114(02) - HU - EUR-Lex (europa.eu)).

(20) Lásd a Doel-ügyet, 103–114. pont.

(21) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.), 3. cikk (7) bekezdés – „engedély” („permit”): írásbeli felhatalmazás egy létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű egészének vagy egy részének működéséhez.

(22) A Tanács 1999/31/EK irányelve (1999. április 26.) a hulladéklerakókról (HL L 182., 1999.7.16., 1. o.).

(23) Az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében vett „engedély”-nek („development consent”) minősülés nem az elnevezéstől függ (a nemzeti gyakorlatokban például az építési engedély, a rendezési engedély, a földhasználati engedély, a (integrált) környezetvédelmi engedély, a területrendezési engedély, a helyszíni engedély kifejezéseket használják), hanem inkább attól függ, hogy teljesülnek-e az irányelvben meghatározott feltételek.

(24) Az ipari kibocsátásokról szóló irányelven kívül az engedélyezési rendszerek („permitting regimes”) például a hulladékokról szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben vagy a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK irányelvben találhatók. Engedélyezési rendszerre („licensing regime”) példa található például a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. június 12-i 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben stb.

(25) C-275/09. sz., Brussels Hoofdstedelijk Gewest és társai ügy.

(26) Az e szakasz szerinti elv az új projektekre is alkalmazandó.

(27) C-201/02. sz. Wells-ügy, 52–53. pont, 1. rendelkező rész.

(28) C-201/02. sz. Wells-ügy; C-508/03. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügy; C-290/03. sz. Barker-ügy.

(29) C-201/02. sz. Wells-ügy, és C-2/07. sz., Abraham és társai ügy.

(30) Lásd a Doel-ítélet 88. pontját: „88. Ebből következően, még ha ezen intézkedések végrehajtása szükségessé teszi is olyan további aktusok bonyolult és szabályozott eljárás keretében történő elfogadását, amelyek célja többek között a nukleáris eredetű ipari villamosenergia-termelésre alkalmazandó biztonsági szabályok betartásának a biztosítása, és még ha az említett intézkedések, amint az a 2015. június 28-i törvény indokolásából kitűnik, az AFCN előzetes jóváhagyásának a tárgyát képezik is, továbbra is igaz, hogy ezen intézkedések, amint azokat a nemzeti jogalkotó elfogadja, meghatározzák a projekt alapvető jellemzőit, és azok a továbbiakban a priori nem tárgyalhatók meg és nem vitathatók.”

(31) A C-50/09. sz. ügyben a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy „Az illetékes környezetvédelmi hatóság az említett 3. cikkben számára előírt kötelezettség teljesítése céljából nem szorítkozhat pusztán valamely projekt bizonyos tényezőkre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásainak azonosítására és leírására, hanem azokat minden egyedi esetre vonatkozóan megfelelő módon meg is kell vizsgálnia.” (37. pont). Lásd még a Bíróság C-508/03. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyet, 103–106. pont.

(32) C-2/07. sz., Abraham és társai – Liège airport ügy, 42–43. pont; C-142/07. sz. Ecologistas en Acción-CODA ügy, 39. pont.

(33) C-205/08. sz. Umweltanwalt von Kärnten ügy, 51. pont.

(34) C-392/96. sz., Bizottság kontra Írország ügy, 76. és 82. pont; C-142/07. sz. Ecologistas en Acción-CODA ügy, 44. pont; C-205/08. sz. Umweltanwalt von Kärnten ügy, 53. pont; C-2/07. sz., Abraham és társai – Liège airport ügy, 27. pont; C-275/09. sz., Brussels Hoofdstedelijk Gewest és társai ügy, 36. pont; C-244/12. sz. Salzburger Flughafen ügy, 37. pont.

(35) C-2/07. sz., Abraham és társai – Liège airport ügy, 42. pont.

(36) C-227/01. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügy, 53. pont.

(37) C-244/12. sz. Salzburger Flughafen ügy, 37. pont. Ebben az ügyben a szóban forgó projektek egy repülőtér kapcsolódó épületeinek építésére vonatkoztak (azaz tárolóhelyiségek megépítésére, valamint a járművek és a repülőgépek parkolóhelyeinek a bővítésére), amelyeket más korábban jóváhagyott projektekkel (azaz egy további terminál megépítése) együtt kellett mérlegelni.

(38) Lásd a 2014/52/EU irányelv IIA. melléklete 1. pontjának a) alpontját, III. melléklete 1. pontjának a) alpontját és IV. melléklete 1. pontjának b) alpontját, valamint (22) preambulumbekezdését („A környezet és az egészség magas fokú védelmének biztosítása érdekében a környezeti hatásvizsgálatok és az előszűrési eljárások során tekintetbe kell venni a projekt egészének hatását, ideértve adott esetben a földfelszín alatti és a mélyebben elhelyezkedő rétegekre gyakorolt hatást az építés, az üzemeltetés és adott esetben a bontás során”).

(39) C-287/98. sz. Linster-ügy, 52. pont; C-486/04. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy, 36. pont; C-215/06. sz., Bizottság kontra Írország ügy, 49. pont.

(40) C-215/06. sz., Bizottság kontra Írország ügy, 51. pont. „[…] ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdését szükségképpen akként kell értelmezni, hogy amennyiben a bejelentő elmulasztotta az előírt engedély igénylését és megszerzését, valamint – amennyiben ez követelmény – a környezeti hatásvizsgálat előzetes elvégzését, megsérti a módosított 85/337/EGK irányelvben foglalt követelményeket abban az esetben, ha elkezdi a projekttel kapcsolatos munkákat.”

(41) Környezeti hatásvizsgálat vagy előszűrés elmulasztása esetében továbbá a nemzeti bíróság feladata azonban annak vizsgálata, hogy a kártérítéshez való jog szempontjából alkalmazandó uniós jogi követelmények, különösen az állítólagos jogsértés és a bekövetkezett károk közötti közvetlen okozati összefüggés fennállta, teljesülnek-e (C-420/11. sz. Leth-ügy, 48. pont).

(42) C-201/02. sz. Wells-ügy, 66–70. pont.

(43) C-215/06. sz., Bizottság kontra Írország ügy, 59. pont, „[…] Az illetékes hatóságoknak meg kell tehát tenniük a szükséges intézkedéseket valamely elmaradt környezeti hatásvizsgálat pótlására, például azzal, hogy – a tagállamok eljárási anatómiájának [helyesen: autonómiájának] keretén belül – egy ilyen vizsgálat elvégzésének céljából egy már kiadott engedélyt bevonnak vagy felfüggesztenek”.

(44) C-215/06. sz., Bizottság kontra Írország ügy, 57. pont; C-416/10. sz., Križan és társai ügy, 87. pont; C-348/15. sz. Stadt WienerNeustadt ügy, 36. pont; C-411/17. sz., Inter-Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ügy, 174. pont.

(45) C-196/16 és C-197/16. sz., Comune di Corridonia egyesített ügyek, 35–41. és 43. pont; C-117/17. sz. Castelbellino-ügy, 30. pont, C-411/17. sz., Inter-Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ügy, 175. pont.

(46) C-215/06. sz., Bizottság kontra Írország ügy, 57. pont; C-416/10. sz., Križan és társai ügy, 87. pont; C-348/15. sz. Stadt WienerNeustadt ügy, 36. pont.

(47) A Tanács 85/337/EGK irányelve (1985. június 27.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 175., 1985.7.5., 40. o.)

(48) A Tanács 97/11/EK irányelve (1997. március 3.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK irányelv módosításáról (HL L 73., 1997.3.14., 5. o.)

(49) A II. melléklet 13. pontja a) alpontja szerinti projektkategóriának az irányelv szövegébe való beillesztésének előzményeként a Bíróság a C-72/95. sz., Kraaijeveld és társai ügyben úgy határozott, hogy az irányelv a projektek változtatásaira is alkalmazandó. A Bíróság megállapította, hogy (a 97/11/EK irányelv szerinti módosítások előtt) a 85/337/EGK irányelv II. melléklete 10. pontjának e) alpontjában említett folyócsatornázás és árvízvédelmi művek kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az nem csupán egy új töltés építését foglalja magában, hanem egy meglévő töltés módosítását is, amely magában foglalja annak áthelyezését, megerősítését és kiszélesítését, valamint a töltés cseréjét egy új töltésnek a helyszínen történő megépítése útján, függetlenül attól, hogy az új töltés erősebb-e vagy szélesebb-e a réginél, vagy ilyen munkálatok együttesét (42. pont).

(50) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/35/EK irányelve (26 May 20032003. május 26.) a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről, valamint a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 156., 2003.6.25., 17. o.)

(51) Az I. mellékletben felsorolt projektek olyan változtatásai/bővítései esetében, amelyek nem érik el a küszöbértéket, de jelentős ártalmas hatást gyakorolnak a környezetre, lásd a II. melléklet 13. pontjának a) alpontját.

(52) C-411/17. sz. ügy, 79–80. pont.

(53) A felújítás nagyságrendjéről a szóban forgó atomerőművekre szánt 700 millió EUR összegű pénzügyi keret tanúskodott, C-411/17. sz. ügy, 64. pont.

(54) Ugyanott, 78. pont.

(55) Az I. melléklet 24. pontja alapján továbbá környezeti hatásvizsgálati szükséges a következő esetekben: „az e mellékletben felsorolt projektek bármilyen változtatása vagy bővítése, ha az ilyen változtatás vagy bővítés önmagában eléri az e mellékletben adott esetben meghatározott küszöbértékeket”.

(56) A tervezett projekt a repülőtér infrastruktúrájának átalakítására, irányítótorony építésére, új kifutópálya-lehajtók és parkolóhelyek [helyesen: forgalmi előterek] építésére, valamint a kifutópályák átalakítására és kiszélesítésére irányult, azok hosszának megváltoztatása nélkül.

(57) Ezt a megközelítést a C-275/09. sz., Brussels Hoofdstedelijk Gewest és társai ügyben, valamint a C-244/12. sz. Salzburger Flughafen ügyben hozott ítélet is megerősítette.

(58) Analógia útján lásd a C-411/17. sz. Doel-ügyet, 78. pont.

(59) https://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/EIA_guidance_Scoping_final.pdf (ez a dokumentum nem tükrözi a Bizottság hivatalos véleményét, nem kötelező érvényű a Bizottságra nézve, és e közlemény nem hagyja azt jóvá).

(60) https://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/EIA_guidance_EIA_report_final.pdf (ez a dokumentum nem tükrözi a Bizottság hivatalos véleményét, nem kötelező érvényű a Bizottságra nézve, és e közlemény nem hagyja azt jóvá).

(61) C-287/98. sz. Linster-ügy, 52. pont; C-486/04. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy, 36. pont; C-215/06. sz., Bizottság kontra Írország ügy, 49. pont.

(62) Ez a kategória küszöbértékes és küszöbérték nélküli projekttípusokból áll.

(63) C-411/17. sz. Doel-ügy, 79. pont.

(64) C-570/13. sz. ügy, 44. és 50. pont.

(65) Ezen iránymutatás alkalmazásában az „atomerőmű” kifejezés egyenértékű a „ nukleáris erőmű” kifejezéssel.

(66) https://unece.org/sites/default/files/2021-02/Guidance_on_Conventions%20applicability_to_LTE%20of%20NPPs_As%20endorsed%20and%20edited.pdf

(67) Az atomerőmű hosszú távú üzemeltetése az engedélyben, az eredeti erőműtervben, a vonatkozó szabványokban vagy nemzeti előírásokban meghatározott időtartamon túli üzemeltetés. (Az atomerőművek elöregedésének kezelése és az atomerőművek hosszú távú üzemeltetésére vonatkozó program kidolgozása, NAÜ SSG-48. sz. különleges biztonsági útmutató, NAÜ 2018).

(68) Lásd a Bíróság 2020. szeptember 22-i ítéletét, Ausztria kontra Bizottság, C-594/18 P, ECLI:EU:C:2020:742, 32. pont.

(69) Lásd a Bíróság 2020. szeptember 22-i ítéletét, Ausztria kontra Bizottság, C-594/18 P, ECLI:EU:C:2020:742, 41. és 43. pont.

(70) Lásd többek között az Euratom-Szerződés „Egészségvédelem” című 3. fejezetét, valamint a Bíróság 2020. szeptember 22-i ítéletét, Ausztria kontra Bizottság, C-594/18 P, ECLI:EU:C:2020:742, 40–41. és 43. pont.

(71) Ezek a beavatkozások nem feltétlenül kapcsolódnak hosszú távú üzemeltetési (LTO-) folyamathoz, még akkor sem, ha az alkatrészek lecserélése nélkül nem lenne lehetséges a meghosszabbított üzemelési élettartam (például az atomerőművek 40 éves tervezett élettartamának lejáratát követő meghosszabbítására vonatkozó döntés nem lett volna lehetséges, ha a gőzgenerátorokat nem cserélték volna le 30 év működés után).

(72) A 2014. július 8-i 2014/87/Euratom tanácsi irányelvvel (HL L 219., 2014.7.25., 42. o.) módosított, 2009. június 25-i 2009/71/Euratom irányelv a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról (HL L 172., 2009.7.2., 18. o.). A folyamatos fejlesztésre vonatkozó követelmény általános alapelve az, hogy az üzemeltető a nemzeti biztonsági hatóságok felügyelete mellett folyamatosan végrehajtja az összes azonosított észszerű biztonsági fejlesztést. Ezt a megközelítést kiegészíti az ellenőrzés, a rendszeres egyedi biztonsági elemzés (például stresszteszt, emberi beavatkozás stb.) vagy időszakos biztonsági felülvizsgálat, amely részletesen felülvizsgálja a biztonsági esetek alapját.

(73) Az atomerőműveket eredetileg jellemzően egy meghatározott üzemi élettartamra tervezték (például 30–40 év az úgynevezett II. generációs atomerőművek esetében, amelyek jelenleg üzemelnek, és amelyek közül sok megközelíti vagy már meg is haladta eredeti tervezési élettartamát). Ezt a kezdeti élettartamot számos tényező befolyásolhatja (például az alkatrészek folyamatos karbantartása és cseréje), és gyakori, hogy az erőmű az eredeti élettartamán túl üzemel, annak szisztematikus és átfogó igazolása alapján, hogy ez biztonságos.

(74) A 2014. július 8-i 2014/87/Euratom tanácsi irányelvvel (HL L 219., 2014.7.25., 42. o.) módosított, a Tanács 2009/71/Euratom irányelve (2009. június 25.) a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról (HL L 172., 2009.7.2., 18. o.).

(75) A belga jog értelmében az atomerőműveket az ipari célból történő üzembe helyezésüktől számított 40 év elteltével le kellett állítani.

(76) Az érintett összegeket illetően érdemes emlékeztetni arra, hogy a Doel-ügyben körülbelül 700 millió EUR értékű beruházás forgott kockán. Ezen túlmenően a Bíróság hangsúlyozta, hogy a munkálatok nagyságrendje vagy jellege meghatározó.

(77) C-411/17. sz., Inter-Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ügy, ECLI:EU:C:2019:622, 94. pont.

(78) Uo., 66. pont – […] a Doel 1 és Doel 2 erőművek boltozatának a korszerűsítésére, a kiégett fűtőelemek tárolómedencéinek a felújítására, egy új szivattyútelep létesítésére, és a talapzatnak az említett erőművek árvizekkel szembeni megfelelőbb védelmét szolgáló átalakítására kell irányulniuk; […] E munkálatok nem csupán a meglévő struktúrák fejlesztését foglalják magukban, hanem három épület megépítését is, amelyek közül kettő a ventilációs rendszereknek biztosít helyet, a harmadik pedig egy tűzvédelmi berendezésnek.

(79) Uo., 71. pont.

(80) Espooi iránymutatás, II. melléklet.

(81) Espooi iránymutatás, C. rész, Élettartam-meghosszabbítás mint fő tevékenység.

(82) Lakosság és emberi egészség, biológiai sokféleség, földterület, talaj, vizek, levegő, éghajlat, anyagi javak, kulturális örökség, táj, valamint a felsorolt tényezők közötti kölcsönhatások.

(83) Meg kell jegyezni, hogy a fokozott radiológiai kibocsátással járó atomerőművek bármilyen módosítása vagy bővítése az Európai Bizottságnak az Euratom-Szerződés 37. cikke alapján történő értesítését vonná maga után, amely előírja, hogy valamennyi tagállam mindennemű radioaktívhulladék-ártalmatlanítási tervre vonatkozóan a Bizottság rendelkezésére bocsátja azokat az általános adatokat, amelyek alapján megállapítható, hogy az adott terv végrehajtása nem okozhatja-e egy másik tagállam vizeinek, talajának vagy légterének radioaktív szennyeződését.

(84) A vízkémia szabályozása elengedhetetlen az atomerőművek biztonságos működéséhez, és felhasználható a vegyi anyagok, a vegyi szennyeződések és a korrózió által az erőmű szerkezetére és alkatrészeire gyakorolt káros hatások minimalizálására az üzemelési élettartamának meghosszabbítása érdekében.

(85) A 2014. július 8-i 2014/87/Euratom tanácsi irányelvvel (HL L 219., 2014.7.25., 42. o.) módosított, 2009. június 25-i 2009/71/Euratom irányelv a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról (HL L 172., 2009.7.2., 18. o.).

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

2021.12.3.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 486/29

(EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 17. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett, egy borágazati elnevezéshez tartozó termékleírás standard módosításának jóváhagyásáról szóló értesítés közzététele

(2021/C 486/09)

Ez az értesítés (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (1) 17. cikke (5) bekezdésének megfelelően kerül közzétételre.

ÉRTESÍTÉS AZ EGYSÉGES DOKUMENTUMOT MÓDOSÍTÓ STANDARD MÓDOSÍTÁSRÓL

„Murfatlar”

PDO-RO-A0030-AM01

Az értesítés időpontja: 2021.9.14.

A JÓVÁHAGYOTT MÓDOSÍTÁS LEÍRÁSA ÉS INDOKOLÁSA

1. Új borszőlőfajták bevezetése, fő termesztési fajtákként

A termékleírás a következő borszőlőfajták felvétele érdekében módosult: Traminer roz a fehérborok esetében, és Mamaia a vörösborok esetében.

A Murfatlar OEM földrajzi területe talaj- és éghajlati viszonyainak köszönhetően – amelyeket a talajminőség és a bőséges napsugárzás határoz meg – a Traminer roz szőlőkben nagy mennyiségű cukor halmozódik fel, amely kedvez az erre a fajtára jellemző aromák minőségének.

A bor intenzíven aromás, a rózsaszirmok illatát idéző, továbbá krémes és bársonyos, különféle fűszerekre emlékeztető enyhén fűszeres ízű. Kiegyensúlyozott, szépen körvonalazódott ásványossággal jellemezhető bor, amelynek színárnyalata a sárgásfehértől a rózsaszínig változhat.

A Mamaia fajtát, amely a Statiunea de Cercetare-Dezvoltare pentru Viticultura Vinificatie Murfatlar (S.C.D.V.V. Murfatlar szőlészeti és borkészítési kutató- és fejlesztőállomás) által 1991-ben jóváhagyott újabb szőlőfajta, nagy mennyiségű cukorfelhalmozódás (210–230 g/l), közepes savasság és jó színintenzitás jellemzi.

A hőmérséklet/nedvesség/napsugárzás és a terep/talaj (a löszös szubsztrátokon elterülő karbonátos csernozjomok) kölcsönhatásának köszönhetően a Mamaia fajta aromás, bársonyos, különféle fűszerekre emlékeztető enyhén fűszeres ízű, testes bort ad.

E két fajtának a Murfatlar OEM földrajzi területén történő bevezetése gazdagítja a termékválasztékot, sokszínűbbé teszi az éghajlathoz jól alkalmazkodott honos bortermelő fajtákból a területen nyert borok előállítását, továbbá öregbíti a Murfatlar OEM területének hírnevét.

Módosult a termékleírás IV. fejezete és az egységes dokumentum 5.2. és 7. pontja.

2. Az előállítás földrajzi területének módosítása, megfelelés a közigazgatási felépítésnek

Kérelmezzük, hogy a Murfatlar OEM-mel ellátott borok előállításának körülhatárolt területe egészüljön ki Cobadin községgel és Viișoara faluval, amelyek egyaránt Konstanca megyében találhatók.

Cobadin község és Viișoara falu északon Peștera és Ciocârlia településekkel, délen pedig Chirnogeni településsel határos (a Murfatlar OEM területéhez tartozó települések).

Cobadin és Viișoara települések éghajlati viszonyai: a tenger, a só, a napsugárzás és a fényenergia (a szerves anyagok szintézisének fő forrásai) magas cukorkoncentrációt eredményeznek a szőlőben, és ezáltal a mustban is, amely testes és gazdag, ugyanakkor friss, lekerekedett és bársonyos csendes borokká érik, amelyekre a Murfatlar OEM csendes borokéhoz hasonló, összetett aroma és érzékszervi tulajdonságok jellemzők.

A szőlőültetvények napfénynek kitett területeken helyezkednek el, főként lejtőkön, amelyeknek nagyon jó a napsugárzásnak való kitettsége, a szőlőket napfény simogatja.

Cobadin és Viișoara talaj- és éghajlati viszonyai azonosak Murfatlar OEM körülhatárolt területével, és sajátosak a különféle, gyümölcsös vagy virágos aromájú, testes és az aromás fajtákra jellemző árnyalatokkal rendelkező friss, csendes borok előállításához.

A körülhatárolt földrajzi terület tekintetében Cuza Vodă falut illetően helyesbítést kell végezni, mivel az Cuza Vodă községhez tartozik és nem Castelu községhez. Ennek az az oka, hogy a regionális felosztás közigazgatási átszervezését követően Cuza Vodă falu most már egy azonos nevű községhez tartozik, amely csupán abból az egyetlen faluból áll.

Módosult a termékleírás III. fejezete és az egységes dokumentum 6. pontja.

3. A termék földrajzi területtel való kapcsolatára vonatkozó kiegészítő információk

A termékleírás kiegészült a földrajzi területtel való kapcsolatra vonatkozó információkkal. Szükséges volt részletezni a területet, a terméket, valamint a termék és a terület közötti ok-okozati összefüggést, hogy azok megfelelően legyenek bemutatva.

Módosult a termékleírás II. fejezete és az egységes dokumentum 8. pontja.

4. Egy új előállítható bortípus bevezetése – jégbor

A termékleírás kiegészült egy új típusú borral – a Murfatlar OEM alatt előállítandó jégborral: olyan csendes bor, amelyet a szőlők késői szüretelésekor jellemző nagy cukorfelhalmozódás révén nyernek, olyan fajták esetében, amelyeknek hangsúlyos az aromaprofilja, mivel a terület éghajlati viszonyai (nedvesség, túlérés) kedvezőek a késői szüretelési időszak alatti cukorfelhalmozódásnak.

A termékleírás V., VI., X. és XI. fejezete módosult, az egységes dokumentum nem változott.

5. A jégbor analitikai/érzékszervi jellemzőinek feltüntetése

Amellett, hogy a termékleírás kiegészült ezzel a csendesbortípussal, annak analitikai és érzékszervi jellemzőit is részletezték az OEM-ek esetében alkalmazandó jogszabálynak való megfelelés biztosítása érdekében.

Módosult a termékleírás XI. fejezete.

6. A szöveg kiegészítése különleges technológiai eljárásokkal bizonyos borok estében

A termékleírás kiegészült bizonyos technológiai eljárásokra (praktikákra) hivatkozó feltételekkel – a rozé borok, fehér szőlőből készült narancsszínű borok, macerálással nyert fehérborok, fehérborkészítés útján nyert vörösborok, és jégbor készítése érdekében.

Módosult a termékleírás X. fejezete, az egységes dokumentum azonban nem változott.

7. A forgalmazási feltételek egyes szempontjainak tisztázása

A jogszabályoknak való megfelelés érdekében rendszerezték/érthetőbb formában ismertették a termékleírásnak (a területen történő szőlőtermesztés tekintetében) a borcímkézési és -palackozási feltételekre vonatkozó bizonyos előírásait.

Módosult a termékleírás XII. fejezete, az egységes dokumentum azonban nem változott.

8. A termelési feltételek egyértelmű feltüntetése meg nem felelés esetén

A termékleírást módosították azon bortermelési feltételek tekintetében, amelyek meg nem felelésnek minősülhetnek. Egyértelműen feltüntették azokat a helyzeteket, amelyekben megfelelő minősítés adható.

Módosult a termékleírás XIV. fejezete, az egységes dokumentum azonban nem változott.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

1. Elnevezés

Murfatlar

2. A földrajzi árujelző típusa

OEM – oltalom alatt álló eredetmegjelölés

3. A szőlőből készült termékek kategóriái

Bor

4. A bor(ok) leírása

1. Analitikai és érzékszervi jellemzők – fehér-/rozé borok

RÖVID SZÖVEGES LEÍRÁS

A csendes Murfatlar borok testesek és krémesek; az aromás és félaromás fehér fajtákból nyert borok hangsúlyos fajtajellemzőkkel rendelkeznek, míg a vörösborok bársonyos tanninokat tartalmaznak, amelyek enyhítik a fajtákra jellemző keménységet és fanyarságot.

Kellemes, érett (sárga vagy piros) gyümölcsökben gazdag, sűrű és húsos, merészen kifejező, szinte „exhibicionista”, jól integrált savassággal és a bornak enyhén édes érzetet kölcsönző glicerines alkoholtartalommal rendelkező borok.

A csendes fehérborok sárgászöldtől aranysárgáig terjedő színűek, egzotikus gyümölcsökre, citrusfélékre, a szőlővirágok virágos aromáira, kaszált szénára, jázminra és az akácra (Robinia pseudoacacia) emlékeztető illatúak. A borok íze friss, gyümölcsös, bársonyos, és az érlelés során egyes fajták aromája összetett bukévá alakul át.

Csendes rozé borok, (visszafogott vagy intenzív) rózsaszín színűek, egzotikus gyümölcsökre és citrusfélékre emlékeztető aromákkal, friss, élénk ízű, kiegyensúlyozott, gyümölcsös utóízzel.

ÁLTALÁNOS ANALITIKAI JELLEMZŐK

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék):

15,00

Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék):

11,00

Minimális összes savtartalom:

3,5 g/l, borkősavban kifejezve

Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter):

Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l):

350

2. Analitikai és érzékszervi jellemzők – vörösborok

RÖVID SZÖVEGES LEÍRÁS

A csendes vörösborok bársonyosak, összetettek, színük a rubinvöröstől az élénkvörösig terjed. Az azonosítható aromák az érett piros gyümölcsök, az aszalt szilva és a fekete erdei gyümölcsök aromái; e testes aromák jól integrált savassággal és tanninokkal párosulnak. Az érés során a borok fűszerekre és csokoládéra emlékeztető illatárnyalatra tesznek szert.

ÁLTALÁNOS ANALITIKAI JELLEMZŐK

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék):

15,00

Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék):

11,00

Minimális összes savtartalom:

3,5 g/l, borkősavban kifejezve

Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter):

Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l):

200

3. Analitikai és érzékszervi jellemzők – jégbor

RÖVID SZÖVEGES LEÍRÁS

A fehér jégbor tiszta, kristályfényű, aranysárga színű, friss illatú; a túlérett és nedvdús, fehér húsú gyümölcsök illata, valamint a narancs, sárgabarack, kandírozott egzotikus gyümölcsök és ananász krémes íze jellemzi.

A rozé jégbor tiszta, élénk kristályfényű, rózsaszín színű, a bogyós gyümölcsök és a túlérett alma friss illata, valamint krémes íz jellemzi.

A vörös jégbor tiszta, kristályfényű, mályvapiros színű, az érett erdei gyümölcsök illata és testes krémes íz jellemzi.

ÁLTALÁNOS ANALITIKAI JELLEMZŐK

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék):

15,00

Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék):

11,00

Minimális összes savtartalom:

4,5 g/l, borkősavban kifejezve

Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter):

Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l):

350

5. Borkészítési eljárások

5.1. Különleges borkészítési eljárások

Különleges borkészítési eljárás

Fehérborok előállítása vörös fajtákból

Technológiai diverzifikáció – fehérborok előállítása vörös szőlőből: az eredmény az úgynevezett „blanc de noirs” – a vörös szőlőből történő fehérborkészítés technológiája, amely kiaknázza a vörös szőlőfajtákban rejlő finom, enyhén növényi, elegáns ízű, virágos és gyümölcsös jegyekkel jellemezhető testes borok előállítására való alkalmasságot. A borok savassága fokozza a borok frissességét, az ásványi tónus pedig összetettebbé teszi őket.

Macerálással előállított csendes fehérborok; fehér szőlőből készült rozé borok.

A Pinot Gris és Traminer Roz mályvaszínű, mályvás szürkés és szürkéskék (Pinot Gris), valamint gyöngyház rózsaszín és szürkés rózsaszín (Traminer Roz) árnyalatú héjú szőlő kristályos megjelenésű csendes borokat ad, sárgásfehértől, szalmasárgától rózsaszínig terjedő árnyalatokkal. A borkészítő választásától függően csendes fehérborok és rozé borok egyaránt előállíthatók.

Csendes narancsszínű bor fehér szőlőből – sárgás-narancssárgától borostyánsárgáig terjedő vonzó színekkel, összetett szerkezettel, friss és kifejező aromás bukéval, a diófélékre, mézre, lépre emlékeztető jegyekkel, sokkal gazdagabb tanninokban, mint a csendes fehérborok.

Az e borok előállítására szolgáló technológia eltér a csendes fehérborok előállításának szokásos technológiájától a fehérszőlő mustjának héjon történő áztatása (macerálása) miatt, amelynek időtartama a borkészítő által elérni kívánt borszínintenzitástól függ.

Különleges borkészítési eljárás

Jégbor

A terület talaj- és éghajlati viszonyai (nagy mennyiségű napsugárzás, az éjszakai és nappali hőmérséklet közötti különbség, a késői ködök, a magas páratartalom) a szőlőben nagy mennyiségű cukorfelhalmozódáshoz, sőt túléréshez vezetnek, és optimálisak a jégbortermeléshez. A bort adalékanyagok hozzáadása nélkül állítják elő, betegségtől vagy nemes rothadástól mentes egészséges szőlőből, amelyet több egymást követő napon keresztül a szőlőtőkéken hagynak megfagyni és november/december végén szüretelnek le.

Ha az éghajlati viszonyok nem teszik lehetővé a szőlőszemek természetes fagyását az ültetvény tőkéin a szemek gombásodása nélkül, akkor a szőlő kézzel leszüretelhető rekeszekbe és negatív hőmérsékleten hűtőtárolókban tárolható.

A Chardonnay, a Pinot Gris, a Riesling Italian, a Muscat Ottonel, a Tămâioasă Românească, a Traminer Roz szőlő és a piros Pinot Noir szőlő a Murfatlar OEM földrajzi területén belül közismertek nagy mennyiségű cukorfelhalmozódásuk és aromaprofiljuk miatt; e tulajdonságaiknak köszönhetően használhatók jégbor készítésére.

A szőlő kiszárításával, fagyásával és kiengedésével (amely természetesen a tőkén megy végbe vagy mesterségesen hűtőtárolókban), a szemek vizet veszítenek és a cukorkoncentrációjuk nő. A fagyasztással és a kiengedéssel a szőlő az almára, sárgabarackra, mangóra, citrusfélékre, fügére, málnára és bogyós gyümölcsökre emlékeztető jegyekre tesz szert és sokkal édesebb lesz, és megőrzi ezeket a tulajdonságait, ha fagyasztott állapotban préselik ki.

5.2. Maximális hozamok

1. a szüret idején a teljes érettség állapotában – Sauvignon, Riesling italian, Riesling de Rhin, Fetească regală, Fetească albă

hektáronként 15 000 kilogramm szőlő

2. a szüret idején a teljes érettség állapotában – Tămâioasă românească, Crâmpoșie, Columna, Traminer roz

hektáronként 15 000 kilogramm szőlő

3. a szüret idején a teljes érettség állapotában – Muscat Ottonel, Pinot noir, Syrah, Burgund mare

hektáronként 14 300 kilogramm szőlő

4. a szüret idején a teljes érettség állapotában – Chardonnay, Pinot gris

hektáronként 13 600 kilogramm szőlő

5. a szüret idején a teljes érettség állapotában – Cabernet Sauvignon

hektáronként 12 900 kilogramm szőlő

6. a szüret idején a teljes érettség állapotában – Mamaia

hektáronként 12 000 kilogramm szőlő

7. jégbor

hektáronként 6 000 kilogramm szőlő

8. a szüret idején a teljes érettség állapotában – Sauvignon, Riesling italian, Riesling de Rhin, Fetească regală, Fetească albă

105 hektoliter hektáronként

9. a szüret idején a teljes érettség állapotában – Tămâioasă românească, Crâmpoșie, Columna, Traminer roz

105 hektoliter hektáronként

10. a szüret idején a teljes érettség állapotában – Merlot, Fetească neagră

105 hektoliter hektáronként

11. a szüret idején a teljes érettség állapotában – Muscat Ottonel, Pinot noir, Syrah, Burgund mare

100 hektoliter hektáronként

12. a szüret idején a teljes érettség állapotában – Chardonnay, Pinot gris

95 hektoliter hektáronként

13. a szüret idején a teljes érettség állapotában – Cabernet Sauvignon

90 hektoliter hektáronként

14. a szüret idején a teljes érettség állapotában – Mamaia

84 hektoliter hektáronként

15. jégbor

18 hektoliter hektáronként

6. Körülhatárolt földrajzi terület

A Murfatlar ellenőrzött eredetmegjelöléssel ellátott borok termelése, kondicionálása és palackozása tekintetében körülhatárolt terület Konstanca megye következő településeit foglalja magában:

„Murfatlar” ellenőrzött eredetmegjelölés:

—	Murfatlar város – Murfatlar, Siminoc falvak;

—	Valu lui Traian község – Valu lui Traian falu;

—	Poarta Albă község – Poarta Albă, Nazarcea falvak;

—	Ovidiu Town – Ovidiu község, Poiana falu;

—	Ciocârlia község – Ciocârlia falu;

—	Cobadin község – Viișoara falu.

„Medgidia” al-eredetmegjelölés, amely adott esetben az ellenőrzött eredetmegjelölést kísérheti:

—	Medgidia város – Medgidia, Remus Opreanu, Valea Dacilor települések;

—	Castelu község – Castelu, Nisipari falvak;

—	Cuza Vodă község – Cuza Vodă falu;

—	Siliştea község – Siliştea falu;

—	Tortoman község – Tortoman falu;

—	Peștera község – Peștera, Ivrinezu Mic falvak;

—	Mircea Vodă község – Mircea Vodă, Satu Nou, Ţibrinu, Gherghina falvak;

—	Saligny község – Saligny, Ștefan Cel Mare falvak.

„Cernavodă” al-eredetmegjelölés, amely adott esetben az ellenőrzött eredetmegjelölést kísérheti:

—	Cernavodă város – Cernavodă község;

—	Seimeni község – Seimeni, Seimenii Mici falvak;

—	Rasova község – Rasova, Cochirleni.

7. Fontosabb borszőlőfajták

Burgund Mare N – Grosser burgunder, Grossburgunder, Blaufrankisch, Kékfrankos, Frankovka, Limberger

Cabernet Sauvignon N – Petit Vidure, Burdeos tinto

Chardonnay B – Gentil blanc, Pinot blanc Chardonnay

Columna B

Crâmpoșie B

Fetească albă B – Păsărească albă, Poama fetei, Mädchentraube, Leányka, Leanka

Fetească neagră N – Schwarze Mädchentraube, Poama fetei neagră, Păsărească neagră, Coada rândunicii

Fetească regală B – Königliche Mädchentraube, Königsast, Királyleányka, Dănășană, Galbenă de Ardeal

Mamaia N

Merlot N – Bigney rouge

Muscat Ottonel B – Muscat Ottonel blanc

Pinot Gris G – Affumé, Grauer Burgunder, Grauburgunder, Grauer Mönch, Pinot cendré, Pinot Grigio, Ruländer

Pinot Noir N – Blauer Spätburgunder, Burgund mic, Burgunder roter, Klävner Morillon Noir

Riesling de Rhin B – Weisser Riesling, White Riesling (fehér rizling)

Riesling italian B – Olasz Riesling, Olaszriesling (Olaszrizling), Welschriesling

Sauvignon B – Green sauvignon

Syrah N – Shiraz, Petit Syrah

Traminer Rose Rs – Rosetraminer, Savagnin Rose, Gewürztraminer

Tămâioasă românească B – Rumänische Weihrauchtraube, Tamianka

8. A kapcsolat(ok) leírása

8.1. A földrajzi területre vonatkozó részletek

A Murfatlar OEM földrajzi területe Dél-Dobrudzsa fennsíkján helyezkedik el, a Carasu-völgy két oldalán és a 44°15′-nél húzódó északi szélességi foknál. Földrajzi szempontból a Murfatlar körülhatárolt földrajzi terület Északkelet-Romániában található, a Duna és a Fekete-tenger között, a Dobrudzsai-hátság közepén.

A területet nagy mennyiségű napsugárzás éri és gazdag heliotermikus erőforrásokban, míg az átlagos csapadékmennyiség az országban itt a legkevesebb. A főként kagylós mészkőből álló, kalcium-karbonátban gazdag talaj a borok minőségét meghatározó egyik fontos tényező.

A természeti környezet által kínált valamennyi feltétel, különösen a talajtani és a heliotermikus feltételek, rendkívül kedvezőek a szőlőtermesztéshez és a kiváló minőségű termékek előállításához. A nedvességhiányt jól szervezett öntözőrendszerrel lehet kezelni.

A geológiai szubsztrát löszből és löszös üledékekből áll, amelyek a Dél-Dobrudzsai-hátság középidei és harmadidőszaki mészkövein és meszes homokkőtömbjein halmozódtak fel, továbbá diluviális-kolluviális anyagokból.

A domborzat lemezes-strukturális felépítésű, 100–130 m abszolút tengerszint feletti magasságú, elsősorban krétakori és szarmatai mészkőből áll, amely egy prekambriumi alap tetején terül el, és amelyet egy 400 méter vastagságú negyedidőszaki löszréteg borít, és kuesztatípusú, nagyon meredek (15°–30° lejtésszögű) lejtőkkel (Carasu aszimmetrikus völgyének bal oldali lejtője) vagy viszonylag szimmetrikus kanyontípusú lejtőkkel rendelkező völgyek tagolják szét, amely lejtők intenzív lejtőfolyamatoknak vannak kitéve, melyeket helyileg teraszok kialakításával és a mezőgazdaság (különösen a szőlőtermesztés) fejlesztését célzó egyéb erróziógátló humán beavatkozásokkal fékeznek meg.

Az éghajlat kontinentális, forró és száraz nyarakkal, enyhe telekkel, korán beköszönő tavaszokkal és későn érkező őszökkel jellemezhető, amely éghajlat ideális a szőlő éréséhez és túléréséhez. Romániában ez a terület az egyik legnagyobb heliotermikus potenciállal rendelkező terület, amelyet az éves szinten 130 kcal/cm2 napsugárzás, 2 220–2 300 óra napsütés és 4 200 °C pozitív hőmérséklet fejez ki.

Az alklímát főként a Duna–Fekete-tenger-csatorna befolyásolja, amely nyugat–keleti irányban keresztezi a szőlőültetvényt és visszatükrözi a napfényt, továbbá az alklímát a szomszédos területeknek továbbított termikus inercia is befolyásolja. A Duna–Fekete-tenger-csatorna lejtői, valamint a talaj és a víztömeg közötti hőmérsékletbeli különbségek légáramlások létrejöttét eredményezik, amelyek a Közép-Dobrudzsa területéről érkező szelekkel együtt fejtik ki hatásukat. Az éves átlagos napi maximumhőmérséklet télen közel 0 °C, nyáron pedig körülbelül 28 °C.

A területre jellemző talajok a sztyepp csernozjom molliszolok (karbonátos csernozjomok, típusos csernozjomok), amelyek löszös szubsztrátokon fekszenek, a tipikus és sziklás rendzinák, a regoszolok és erodiszolok a nagy fokú természetes, illetve a humán és zoogén tevékenység okozta degradációnak kitett lejtőkön.

8.2. Termékadatok

A fajtától, a borászati év sajátos adottságaitól és a szőlő szüretelésének időpontjától függően a Murfatlar oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátható különféle borok nyerhetők, a száraz boroktól kezdődően az édes borokig, ami képet ad a bortermelés minőségi sokféleségéről. A „Murfatlar” ellenőrzött eredetmegjelöléssel ellátott borok lehetnek fehér-, vörös- vagy rozé borok.

A fehérborok tiszta, fényes megjelenésűek, zöldessárga–aranysárga színűek. Ízük bársonyos, illatuk pedig az előállításukhoz használt fajtákra jellemző.

A vörösborok tiszta, fényes megjelenésűek, rubinvörösek és élénk lila színűek. Ízük testes, illatuk pedig az előállításukhoz használt fajtákra jellemző. A szüret időpontjában jellemző cukortartalomtól függően a borokon a jogszabály által megengedett hagyományos kifejezések tüntethetők fel (a teljes érettség időpontjában szüretelt, késői szüretelésű, a szőlő nemesrothadásakor szüretelt).

A Murfatlar OEM-mel ellátott bor sajátossága a szőlőmust jellemzőinek köszönhető, amelyből a bort készítik. Ezek a jellemzők a szőlőfajtákhoz kapcsolódnak, amelyek a hosszú napsütéses időszak előnyeit élvezhetik, hiszen az országban ez az egyik terület, ahol a legmagasabb a heliotermikus potenciál és ahol a csapadék mennyisége alacsony. Ezek a tényezők hozzájárulnak a szőlő jobb éréséhez, ami cukorban gazdag mustot eredményez. A tenger hatása érezhető ezen a területen. A tenger különösen előnyös ősszel, mivel hőszabályozóként működik. A Duna is kifejti hatását Cernavodănál, különösen a szomszédos ültetvényeken. A kálcium-karbonátban gazdag talaj fontos tényező, amely meghatározza a borok minőségét.

8.3. Ok-okozati összefüggések

A Murfatlar OEM területén gondosan válogatják ki a fajtákat, hogy kiváló minőségű borokat állítsanak elő. A művelésmódok célja a napfény maximális kihasználása fürtritkítással, valamint a szüretelési minőség hatékony kezelése a cukor-, sav-, és aromaszintek ellenőrzésével. Az alkalmazott borkészítési eljárások és a bortermelő szakértelme, valamint a talaj és az éghajlat együtt teszik lehetővé a minőségi borok előállítását. Az előállított borok testesek, gyümölcsösek és könnyen felismerhetők – különösen az érett gyümölcsökre, friss citrusfélékre emlékeztető aromákkal rendelkező fehérborok, a halvány rózsaszínű rozé borok és a lágy tanninokkal jellemezhető vörösborok.

Az éghajlat (frissesség és érés), a talaj (karbonátos csernozjomok és löszös szubsztrátok tetején elhelyezkedő típusos csernozjomok, a jó tápanyagegyensúly érdekében), a művelés (a fajták megválasztása, a tőkék sűrűsége, a hajtásválogatás, a szürettel kapcsolatos döntések), a borkészítési eljárások és a bortermelő szakértelme együttesen biztosítják a következőket: a fehér- és rozé borok frissességét és testes, gyümölcsös aromáját, valamint a vörösborok lágy tanninjait és testes, bársonyos aromáját.

A (sok helyütt szemmel látható) mészkő alapon fekvő száraz talajok, a markánsan kontinentális éghajlat, amelyre a nagyon forró nyarak, a hosszú őszök, valamint az egyenlőtlenül eloszló és ritka csapadék jellemző (az eső tavasszal és késő ősszel esik), de legfőképpen a bőséges hőt és fényt biztosító napsugárzás ezt a területet a nemes szőlőfajták termesztésének „paradicsomává” teszik. Bizonyos években ezek a tényezők még a szőlő túlérését is lehetővé teszik, valamint azt, hogy minőségét a nemesrothadás javítsa (Botrytis cinerea).

8.4. Az érintett emberi tényezők

A Murfatlar bor termelésének hagyományával foglalkozó írásos dokumentumok maradtak fenn a híres római költő Publius Ovidius Naso tollából, aki a Kr. u. 9. század és 17. század között száműzetésben élt Tomisban.

Vasile Pârvan megállapította, hogy „…az e területen talált számos világi és vallási műemlék olyan mitikus alakokat ábrázol, amelyek hajtásokból és szőlőből készült koszorúkkal vannak megkoronázva, és ezek Dionüszosz (Bacchus) tiszteletére utalnak”.

A középkorban a szőlőültetvények továbbra is jelentős és felbecsülhetetlen értéket képviseltek a román országok számára, a szőlőtermesztőket és a pincészeket a mezőgazdasági termelők magasabb kategóriájába tartozóknak tekintették, amint az az akkori időkből származó dokumentumokban szerepel. Ez magyarázza azt a különleges figyelmet, amelyet a nemesi udvarok szenteltek a bornak és a borkészítésnek, amelyek megbüntették azokat a szőlőtermesztőket, akik műveletlenül hagyták ültetvényeiket.

Viișoara faluban a szőlőt mintegy jutalomként telepítették újra azoknak a jó helyi lakosoknak, akik szeretettel beszéltek az előkelő szőlőtermesztői szakmáról, amelyet nem felejtettek el és amely a kommunista időszak előtt fejlődött. Így vált Viișoara ismét pontosan azzá, ami egykor volt: a szőlőültetvények között fekvő faluvá. A falunak 1926-ban adták a „Viișoara” nevet. Egészen addig a Valea Caceamac nevet viselte, amely név azokra az időkre nyúlik vissza, amikor Dobrudzsa ottomán fennhatóság alatt állt. A dialektustól függően a török névnek két lehetséges fordítása van.

Az első világháború után a román állam elrendelte az utak felújítását az ország egész területén, de különösen Dobrudzsában, amelyet leromboltak és még mindig magán hordozta a háború alatti erőszakos cselekmények okán visszamaradt súlyos sérülések nyomait. E felújítás során a Tomis városától (ma Konstanca) a Tropaeum Traiani diadalemlékig (Adamclisi) vezető római utat is helyreállították. Az új út miatt Caceamac falu lakosai 2 km-rel távolabbra költöztek kelet felé, a római út mindkét oldalán. A falu egy ideig a Satul dintre Vii néven is ismert volt (a szőlők között fekvő falu), amely kifejezésből a Viișoara új név is származik, mivel a falulakók fő foglalkozása a szőlőművelés volt.

A Murfatlar térségben 1907-ben számos szőlőfajtát, mint például Chardonnay, Pinot Gris, Pinot Noir és Muscat Ottonel, telepítettek kísérleti célokra, Gheorghe Nicoleanu és Vasile Brezeanu román bortermelők kezdeményezésére. Az eredmények rendkívüliek voltak.

Ezenkívül később őshonos román fajtákat (pl. Fetească Regală és Fetească Neagră) is telepítettek a szőlőültetvényekbe, miután a kísérleti kutatóintézetek jó minőségű szőlő termesztésére alkalmas, erőteljes hibrideket szelektáltak és fejlesztettek ki román szőlőfajták oltványaiból. A körülhatárolt földrajzi területen ezek a fajták optimális környezetre leltek a fejlődéshez, tekintve, hogy kevés a csapadék, napsütésben gazdagabbak a napok, és ezek a cukor és az aromák jobb felhalmozódását biztosítják. 1927-ben létrejött a Staţiunii de Cercetări Viticole Murfatlar borkutató és -fejlesztő állomás, ami a fajták jelentős bővülését eredményezte: Sauvignon, Muscat Ottonel, Traminer Rose, Riesling Italian, Cabernet Sauvignon és Merlot.

9. További alapvető feltételek (csomagolás, címkézés, egyéb követelmények)

A forgalmazásra vonatkozó feltételek

Jogi keret:

A nemzeti jogszabályokban

A további feltétel típusa:

A címkézésre vonatkozó kiegészítő rendelkezések

A feltétel leírása:

A „Murfatlar” oltalom alatt álló eredetmegjelölés az alábbi egyedi szőlőültetvény-megnevezések egyikével egészíthető ki, a termelők kívánsága szerint:

a)	a „Murfatlar” ellenőrzött eredetmegjelölés esetében: BASARABI, VALUL ROMAN, BISERICA VECHE, POARTA ALBĂ, SIMINOC, CIOCÂRLIA, PIATRA ROŞIE, NAZARCEA;

b)	a „Medgidia” al-eredetmegjelölés esetében: VALEA DACILOR, CETATE, MIRCEA VODĂ, SATU NOU, CUZA VODĂ, TORTOMAN, SILIŞTEA, ŢIBRINU;

c)	a „Cernavodă” al-eredetmegjelölés esetében: DEALU VIFORUL, DEALU HINOG, COCHIRLENI, RASOVA, SEIMENI.

A termékleíráshoz vezető link

https://www.onvpv.ro/sites/default/files/caiet_de_sarcini_doc_murfatlar_modif_cf_cererii_683_19.04.2021_no_track_changes_4.pdf

(1) HL L 9., 2019.1.11., 2. o.

2021.12.3.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 486/39

A (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 17. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett, egy borágazati elnevezéshez tartozó termékleírás standard módosításának jóváhagyásáról szóló értesítés közzététele

(2021/C 486/10)

Ez az értesítés a (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (1) 17. cikke (5) bekezdésének megfelelően kerül közzétételre.

ÉRTESÍTÉS AZ EGYSÉGES DOKUMENTUM STANDARD MÓDOSÍTÁSÁRÓL

„Côtes de Duras”

PDO-FR-A0165-AM01

Az értesítés időpontja: 2021.10.1.

A JÓVÁHAGYOTT MÓDOSÍTÁS LEÍRÁSA ÉS INDOKOLÁSA

1. Hivatalos földrajzi kódex

A földrajzi területen és a közvetlen szomszédságában található települések jegyzékét aktualizálták a hivatalos földrajzi kódex alapján.

A terület kiterjedése nem változik.

A módosítás az egységes dokumentum 6. és 9. pontját érinti.

2. Rozék

A rozék készítéséhez engedélyezett kiegészítő szőlőfajták jegyzéke kiegészül a sémillon B, a sauvignon B, a sauvignon gris G és a muscadelle B szőlőfajtával.

A kiegészítő szőlőfajták aránya a gazdaság szőlőfajtáinak legfeljebb 20 %-át teheti ki.

A házasításkor az összes kiegészítő szőlőfajta aránya legfeljebb 20 % lehet, amelyek közül a sauvignon B és a sauvignon gris G szőlőfajta együttesen legfeljebb 10 %-ot, a muscadelle B pedig legfeljebb 10 %-ot tehet ki.

A fehér szőlőfajták rozékhoz történő felhasználása lehetővé teszi a frissesség és az érzékszervi jellemzők biztosítását, amit bizonyos szélsőséges időjárási körülmények (különösen az érés kezdete után előforduló magas hőmérsékletek) megnehezíthetnek.

Ez nincs hatással a termék minőségére.

Ez a módosítás nem vonja maga után az egységes dokumentum módosítását.

3. Parcellánkénti átlagos maximális növényterhelés

Az ellenőrzések megkönnyítése érdekében a száraz fehérborok parcellánkénti átlagos maximális növényterhelését lefelé módosították, hogy megfeleljen a vörösborok és rozék növényterhelésének.

Ez a módosítás nem vonja maga után az egységes dokumentum módosítását.

4. Borászati szén

Bizonyos keretek között és korlátozottan bevezetésre kerül a korábban tiltott borászati szén használata: „A rozék készítésénél az adott borász által az adott évben készített rozék mennyiségének 20 %-a erejéig engedélyezett a borászati szén alkalmazása a mustok esetében.” A cél az, hogy a borászati szén felhasználása a kevésbé jó érzékszervi vagy analitikai minőségű (például oxidációs jelenségekhez kapcsolódó aroma-elváltozásokat mutató) tételekre összpontosuljon, ugyanakkor a termék jellegzetességei ne módosuljanak.

Ez a módosítás az egységes dokumentum 5.1. pontjának módosítását vonja maga után.

5. Az ellenőrző szervre vonatkozó hivatkozás

Átírták az ellenőrző szervre vonatkozó hivatkozást, hogy annak megszövegezése összhangban legyen a megjelöléshez tartozó többi termékleírással. Ez a módosítás csak szövegezésbeli módosítást jelent.

Ez a módosítás nem vonja maga után az egységes dokumentum módosítását.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

1. Elnevezés(ek)

Côtes de Duras

2. A földrajzi árujelző típusa

OEM – oltalom alatt álló eredetmegjelölés

3. A szőlőből készült termékek kategóriái

Bor

4. A bor(ok) leírása

1. Vörösborok és rozék

TÖMÖR SZÖVEGES LEÍRÁS

A vörösborok és rozék csendes, száraz borok. A palackozási szakaszban a vörösborok almasavtartalma nem haladja meg a literenkénti 0,4 grammot. A vörösborok erjeszthetőcukor-tartalma (glükóz- és fruktóztartalma) literenként legfeljebb 3 gramm.

A vörösborok és rozék térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalma az alkoholtartalom-növelést követően nem haladja meg a 13 %-ot. Az illósavtartalom és az összes kén-dioxid-tartalom értékeit az uniós jogszabályok állapítják meg. A vörösborok és rozék minimális természetes alkoholtartalma 10,5 térfogatszázalék. A vörösborokat általában a merlot N fajta simulékonysága és lekerekítettsége, valamint a kiegészítő cot N fajta, továbbá a cabernet franc N és cabernet sauvignon N fajták erősebb tanninos jegyei jellemzik. Természetes savtartalmuk korlátozása érdekében a boroknak csomagolás előtt át kell esniük a malolaktikus fermentáció folyamatán.

ÁLTALÁNOS ANALITIKAI JELLEMZŐK

Általános analitikai jellemzők
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális összes savtartalom
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (milligramm/liter)

2. Fehérborok

TÖMÖR SZÖVEGES LEÍRÁS

A csendes fehérborok lehetnek szárazak, félédesek vagy édesek.

A száraz fehérborok erjeszthetőcukor-tartalma (glükóz- és fruktóztartalma) literenként legfeljebb 3 gramm. A többi fehérbor erjeszthetőcukor-tartalma meghaladja a literenkénti 12 grammot, tényleges alkoholtartalma pedig legalább 10,5 %. Az alkoholtartalom-növelést követően a száraz fehérborok térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalma nem haladhatja meg a 13 %-ot, a többi fehérbor esetében pedig a 14 %-ot.

A száraz fehérborok minimális természetes alkoholtartalma 10,5 %, a többi fehérboré pedig 11,5 %.

Az illósavtartalom és az összes kén-dioxid-tartalom értékeit az uniós jogszabályok állapítják meg.

A száraz fehérborok esetében a fajtaválaszték és a házasításra vonatkozó szabályok két borfajta kialakulásának kedveznek: az egyik, általában sauvignon B szőlőfajtából előállított, nagyon gyümölcsös és friss, száraz fehérbor, a puszpángfa vagy a feketeribiszke-rügy illatára emlékeztető domináns aromával, a másik pedig egy összetettebb száraz fehérbor, amelyet az olyan szőlőfajták, mint a muscadelle B és a sémillon B némileg lekerekítetté és testessé tesznek. A címkén mindkét borfajta esetében fel kell tüntetni a „száraz” kifejezést.

Az édes fehérborok túlnyomó többségét sémillon B szőlőfajtából, másodsorban pedig muscadelle B szőlőfajtából állítják elő. Az édes fehérborok általában testesek és intenzívek, de nem túl nagy mértékben, érett gyümölcsökre és esetenként kandírozott gyümölcsökre emlékeztető aromával rendelkeznek. A többi szőlőfajta friss ízérzetet biztosít, így a bor az évek múlásával egyre jobbá válik.

ÁLTALÁNOS ANALITIKAI JELLEMZŐK

Általános analitikai jellemzők
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális összes savtartalom
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (milligramm/liter)

5. Borkészítési eljárások

5.1. Különleges borászati eljárások

1. Különleges borászati eljárás

A kivonáson alapuló alkoholtartalom-növelési technikák alkalmazása a vörösborok esetében 10 %-os koncentrációs mértékig engedélyezett. A kezelt tétel esetében a természetes alkoholtartalom legfeljebb 1 %-kal növelhető. A borászati felhasználásra szánt aktív szén rozék készítéséhez történő használata a mustok esetében az érintett borász által készített rozé mennyiségének 20 %-áig engedélyezett az adott szőlőtermés tekintetében. Az alkoholtartalom-növelést követően a térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalom a vörösborok, rozék és száraz fehérborok esetében nem haladhatja meg a 13 %-ot, a többi bor esetében pedig a 14 %-ot. A fenti rendelkezéseken kívül a boroknak az alkalmazott borászati eljárások tekintetében meg kell felelniük az uniós szinten, valamint a mezőgazdaságról és a tengeri halászatról szóló törvénykönyvben meghatározott kötelezettségeknek.

2. Művelésmód

A szőlőültetvényeken a minimális ültetési sűrűség hektáronként 4 000 tőke. A sorok közötti távolság legfeljebb 2,50 méter lehet. Az egyes tőkék legfeljebb 2,50 négyzetméternyi területet foglalnak el. Ez a terület a sorok közötti távolság és a tőkék egyazon soron belüli térközei szorzataként kapható meg. Ez az ültetési sűrűség hektáronként 3 300 tőkére csökkenthető a száraz fehérbor előállításához használt szőlőültetvényeken. Ebben az estben a sorok közötti távolság legfeljebb 3 méter lehet, az egy soron belüli szőlőtőkék közötti távolságnak legalább 0,85 méternek kell lennie.

A szőlőtőkék metszése a következő technikák alkalmazásával történik:

—	egyszerű vagy kettős Guyot-metszés,

—	rövidcsapos (rügyre) metszés (Royat-kordonművelés vagy legyezőművelés),

—	hosszúcsapos metszés.

A hajtásválogatást követően az egyes szőlőtőkéken legfeljebb 15 rügy lehet a sauvignon B és sauvignon G szőlőfajták esetében, a többi szőlőfajta esetében pedig 13.

A hektáronként 4 000 tőnél kisebb ültetési sűrűségű szőlőültetvények esetében a hajtásválogatást követően az egyes szőlőtőkéken legfeljebb 18 rügy lehet a sauvignon B és sauvignon G szőlőfajták esetében, a többi szőlőfajta esetében pedig 15.

Az öntözés tilos.

5.2. Maximális hozamok

1. Vörös- és rozéborok

hektáronként 66 hektoliter

2. Száraz fehérborok

hektáronként 72 hektoliter

3. Fehérborok, a száraz kivételével

hektáronként 66 hektoliter

6. Körülhatárolt földrajzi terület

A szőlő szüretelése, a borok erjesztése és készítése Lot-et-Garonne megye következő településeinek területén történik (a 2020. február 26-i hivatalos földrajzi kódex alapján): Auriac-sur-Dropt, Baleyssagues, Duras, Esclottes, Loubès-Bernac, Moustier, Pardaillan, Saint-Astier, Saint-Jean-de-Duras, Saint-Sernin, Sainte-Colombe-de-Duras, La Sauvetat-du-Dropt, Savignac-de-Duras, Soumensac és Villeneuve-de-Duras.

7. Fontosabb borszőlőfajták

Cabernet Franc N

Cabernet Sauvignon N

Chenin B

Colombard B

Mauzac B

Merlot N

Muscadelle B

Ondenc B

Sémillon B

Ugni Blanc B

8. A kapcsolat(ok) leírása

8.1. A kapcsolathoz hozzájáruló természeti tényezők leírása

Délről a Dropt völgye által határolt földrajzi terület a Bordeaux-tól 70 km-re keletre található „Entre-Deux-Mers” fennsík meghosszabbítása, félúton a Garonne és a Dordogne völgye között helyezkedik el. A földrajzi terület északi részét a Dordogne-medence és a Garonne-medence közötti vízválasztó határolja. A déli fekvésű fennsíkra jelentős hatást gyakorol nyugatról a Dousset, középen a Dourdèze, kelet felől pedig az Escourrou folyóból álló vízrajzi hálózat. A földrajzi terület Duras kanton 15 települését foglalja magában.

A tájra jellemző, hogy különböző meredekségű dombok és völgyek követik egymást. A terep egyenetlensége a molasszos felszíni kibúvások ridegségével és a mészkőalap karsztifikációjával függ össze. A lejtők középső és felső részén a kemény mészkőkibúvások kis sziklákat alkotnak, amelyek a táj szembetűnő jelenségei.

A legridegebb földtani képződményeket a lejtők alsó részén található „Fronsadais” molassz és a hegycsúcsokon található „Agenais” molassz alkotja. A lejtők középső része fehér, krétaszerű „Castillon” mészkőt tartalmaz, különböző méretű repedésekkel. Az „Agenais” molassz felett esetenként előfordulnak a fehér „Agenais” mészkőkibúvások. Ez a fehér, kemény és üreges mészkő fennsík formájában emelkedik ki Loubès-Bernac és Soumensac településeken, és elmésztelenedésből származó agyagot tartalmaz. A „Fronsadais” molasszból barna agyagtalaj, helyenként agyagos-kavicsos talaj keletkezett, amelyet a Dropt völgyének csak azon részein használnak szőlőtermesztésre, amelyek nincsenek kitéve fagyhatásnak. A „Castillon” mészkőkibúvások nagyon gyenge, nehezen művelhető rendzinatalajt hoznak létre. Az ilyen kibúvásokat borókafenyővel tarkított fenyérek uralják. Ha a talaj kissé megvastagszik, a szőlőültetvényeknek kedvező lehet a sovány és tökéletes vízelvezető képességű talaj. Az „Agenais” molassz széntelenített és gyakran nagyon kilúgozott talajt hoz létre. A területet szélerózió hatására kialakult iszap borítja, aminek következtében finom, kovás, úgynevezett „boulbènes” talaj képződik. A parcellákra osztott, 9 871 hektárnyi körülhatárolt terület a földrajzi területnek csak a felét fedi le.

Az óceáni éghajlatnak köszönhetően a csapadék éves eloszlása viszonylag egyenletes, mennyisége télen és májusban a legnagyobb. Az enyhe tavaszi hőmérsékletnek köszönhetően a szőlőtőkék korán növekedésnek indulnak. A tavasz- és az őszutó napsütéses, amit a napéjegyenlőség körüli esős időszak követ. Aquitania hagyományos szőlőfajtái természetes módon fejlődtek ezen a területen, mivel jól alkalmazkodnak a környezethez.

8.2. A kapcsolathoz hozzájáruló emberi tényezők leírása

A guyenne-i angol uralom idején, a XI. századtól a XIV. századig virágzott a duras-i borgazdaság, mivel az „Haut-Pays” elnevezésű, Bordeaux-tól feljebb elterülő és a Dordogne-n és Garonne-n keresztül kereskedelmi tevékenységet folytató valamennyi szőlőültetvényt magában foglaló területről származó borokat Angliába exportálták. Az ancien régime idején enyhítették a Bordeaux által bevezetett protekcionizmust. Az „Haut-Pays” régióból származó borok után így dupla adót („double marque”) fizettek, míg a Duras régióból származó borok után csak fele adót („demi-marque”). A XVII. században Duras hercege még arra is engedélyt kapott, hogy évente 1 000 hordó „Duras” bort helyezzenek el bordeaux-i hordókban.

A XX. század elején a „Côtes de Duras” előállítás során főként édes fehérborokra összpontosítottak, például a bergerac-i, Párizsban népszerű fehérborra. A második világháború után azonban a fogyasztók elvesztették érdeklődésüket a termék iránt, aminek következtében a helyi közösség megváltoztatta a termelést.

1924-ben létrejött a Duras kantonból származó borok védelmére szolgáló egyesület azzal a céllal, hogy biztosítsa a „Vin du canton de Duras” eredetmegjelölés elismerését. Amikor egy ügynök megtámadta az eredetmegjelölést, az ügyben az ageni polgári bíróság hozott döntést 1927. június 28-án. Az ítélet a következőket mondta ki: „Bár Duras kanton dombjainak terroirja nem kölcsönzi a borok számára a nagy borok (grand cru) jellegzetes illatát, lehetővé teszi a fogyasztók által nagy becsben tartott, első rangú borok készítését.” A bíróság a „Duras” borokat úgy határozta meg, mint „gyümölcsös és testes borok, amelyeket a származásukat jelző pecséttel láttak el”. A „Côtes de Duras” ellenőrzött eredetmegjelölést 1937. február 16-án hagyták jóvá fehér- és vörösborokra vonatkozóan. Az 1960-as évek elejére Bordeaux-ban már javában zajlott a kékszőlő-fajtákra és a sauvignon B szőlőfajtákra való átállás, és a kedvező gazdasági kilátások miatt a duras-i gazdaság is követte ezt a tendenciát. 1970-től a sauvignon B szőlőfajtából készült száraz fehérborok lettek a régió kiemelt termékei. A borkészítés során a hőmérséklet-szabályozás fejlődése – különösen a szövetkezeti beruházások révén – lehetővé tette a sauvignon B szőlőfajtából készülő, a fogyasztók által könnyen azonosítható jellegzetes aromákkal rendelkező borok előállítását.

A durasi szövetkezeti borpincészet ekkor jött létre, Gironde-ban pedig egy szomszédos pincészet borainak már 20 %-át az ellenőrzött eredetmegjelöléssel látta el. A Szakmaközi Unió 1985-ben elkezdte népszerűsíteni a borokat, 1998-ban pedig a két pincészet egyesült. Ebben az időszakban a bordeaux-i borkészítők vörösbortermeléssel kapcsolatos szaktudása a szomszédos Duras régió gazdasági szereplőinek is javára vált, és a rozék előállítása természetes módon fejlődött.

2009-ben átlagosan 65 000 hektoliter vörösbort termeltek, míg a rozé esetében ez a mennyiség 5 000 hektoliter volt. A száraz fehérbor termelése elérte a 40 000 hektolitert, míg az édes fehérborok termelése kevesebb mint 2 000 hektoliter, közvetlenül palackokba kiszerelt módon forgalmazott mennyiségre korlátozódott. A száraz fehérborok esetében a fajtaválaszték, illetve a szőlőfajták szőlőültetvényen belüli arányára és a házasításra vonatkozó szabályok két borstílus kialakulását segítették elő: az egyik, általában a kizárólag sauvignon B szőlőfajtából előállított, rendkívül gyümölcsös és friss, száraz fehérbor, a puszpángfa vagy a feketeribiszke-rügy illatára emlékeztető domináns aromával, a másik pedig egy összetettebb száraz fehérbor, amelyet az olyan szőlőfajták, mint a muscadelle B és a sémillon B némileg lekerekítetté és testessé tesznek. A címkén mindkét borfajta esetében fel kell tüntetni a „száraz” kifejezést.

A félédes fehérborok túlnyomó többségét a sémillon B szőlőfajtából, másodsorban a muscadelle B szőlőfajtából állítják elő. Ezek a borok általában lágyak, teltek és intenzívek – bár nem túlzott mértékben –, és az érett gyümölcsök, illetve néha kandírozott gyümölcsök aromáival rendelkeznek. A házasított többi szőlőfajta friss ízérzetet biztosít, így a bor az évek múlásával egyre jobbá válik.

A vörösborokat általában a merlot N fajta simulékonysága és lekerekítettsége, valamint a kiegészítő cot N fajta, továbbá a cabernet franc N és cabernet sauvignon N fajták erősebb tanninos jegyei jellemzik. Természetes savtartalmuk korlátozása érdekében a csomagolás előtt malolaktikus fermentációt kell elvégezni.

8.3. Fontos tényezők

A rozék, amelyek általában házasítással készülnek, száraz, kellemesen gyümölcsös és ínycsiklandóan friss borok. A szőlő borkészítés előtti megóvása vagy az összehúzó hatású tanninok kivonásának megakadályozása érdekében tilos bizonyos anyagok használata. A Dropt és mellékfolyóvölgyei lekerekített dombokat alakítottak ki a tájban, tovább javítva a jó tájolású lejtőket. A parcellák körülhatárolt területe tehát figyelembe veszi a topográfiai kritériumokat, és a legjobb parcellák gyakran versenyeznek a kifejlett fás kultúrákkal. Az édes fehérbor előállítását az indokolja, hogy a sémillon B szőlőfajtát óceáni éghajlaton termesztik, ahol is a kora reggeli őszi páratartalom és a napsütéses délutánok túléréshez és a Botrytis cinerea okozta nemesrothadás lehetséges kialakulásához vezetnek.

A különböző mértékben kilúgozott molasszos rétegek és a boulbènes változó agyagtartalma kedvez a sauvignon B szőlőfajta termesztésének, és elősegíti az aromapotenciál kibontakozását, ami elengedhetetlen a karakteres száraz fehérborok előállításához.

Az elmésztelenedésből származó agyag és a késői napsütéses évszak által teremtett kedvező körülmények segítik a vörös szőlőfajták érését, így a vörösborok jó tanninalapot kapnak.

A termelők a szőlőtermesztésre legalkalmasabb parcellák kiválasztásával, valamint a fehérborok esetében az erjedési hőmérsékletet szabályozó, a vörösborok esetében pedig a tannin kivonását szolgáló technikák kifejlesztése révén ki tudták aknázni a földjeikben rejlő lehetőségeket.

A XVI. század elején a „Bordeaux”-nak nevezett borok közé tartoztak a „Graves”, „Médoc”, „Blayais” stb. borok, valamint a „Pays de la nouvelle conquête” [az új hódítás földje] néven ismert régió borai. A „hódítás” az elnyomott lakosság megtérítésére utal, a területet pedig számos befolyásos egyházközség és joghatóság alkotta, mint például Montravel, Sainte-Foy vagy akár a Duras-i hercegség. I. Ferenc ösztönözte a szőlőtelepítést a Duras környéki dombokon, és a Valois udvar „nektárként” tartotta számon az innen származó élvezeti cikket.

Azóta a Duras régiót válságok sora sújtotta (háborúk, kereskedelmi korlátozások és filoxéra, az „Haut-Pays” kivételével), de a bortermelés fennmaradt és alkalmazkodott. A termelés majdnem egyenlő arányban oszlik meg a szövetkezetek és a független pincészetek között. Az agroturizmus fejlődésének köszönhetően a közvetlen értékesítés lett a legfőbb értékesítési mód, amely az értékesített mennyiség 60 %-át teszi ki. Mivel az eladások 15 %-a Észak-Európába irányul, a borok hírneve messze túlmutat Aquitanián vagy Île-de-France-on, ahol kialakult a „Duras” ellenőrzött eredetmegjelöléssel ellátott borok hírneve.

9. További alapvető feltételek (csomagolás, címkézés, egyéb követelmények)

Jogi keret:

Nemzeti jogszabályok

A további feltétel típusa:

A címkézésre vonatkozó kiegészítő rendelkezések

A feltétel leírása:

A literenként legfeljebb 3 gramm/liter erjeszthetőcukor-tartalmú (glükóz- és fruktóztartalmú) fehérborok címkéjén kötelezően feltüntetendő a „sec” [száraz] kifejezés.

A „Côtes de Duras” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott borok címkéjén feltüntethető a „Sud-Ouest” [„délnyugat”] nagyobb földrajzi egység. E nagyobb földrajzi egység szerepelhet továbbá mindenféle prospektusban és tárolóedényen. A nagyobb földrajzi egység nevének feltüntetésére használt karakterek mérete sem magasságban, sem szélességben nem haladhatja meg az oltalom alatt álló eredetmegjelölés nevét alkotó karakterek méretét.

Jogi keret:

Nemzeti jogszabályok

A további feltétel típusa:

A körülhatárolt földrajzi területen való előállítás tekintetében biztosított eltérés

A feltétel leírása:

A borok erjesztése, és készítése tekintetében biztosított eltérés kapcsán meghatározott, a földrajzi terület közvetlen szomszédságában lévő terület a következő települések területét foglalja magában a 2020. február 26-i hivatalos földrajzi kódex alapján:

—	Dordogne megye:

A következő települések teljes területe: Sadillac, Thénac.

A következő település területének egy része: Saint-Julien-Innocence-Eulalie, kizárólag Sainte-Eulalie-d’Eymet egykori település (2019. január 1-jétől Saint-Julien-Innocence-Eulalie területének volt önálló települése) területe tekintetében.

—	Gironde megye: Dieulivol, Landerrouat, Les Lèves-et-Thoumeyragues, Margueron, Monségur, Pellegrue, Riocaud, Saint-Avit-Saint-Nazaire.

—	Lot-et-Garonne megye: Lévignac-de-Guyenne, Mauvezin-sur-Gupie, Monteton, Roumagne.

A termékleíráshoz vezető link

http://info.agriculture.gouv.fr/gedei/site/bo-agri/document_administratif-918e1e36-8c05-4755-8ea3-a2acdf360f18

(1) HL L 9., 2019.1.11., 2. o..

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 486

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	64. évfolyam 2021. december 3.

	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Tanács
2021/C 486/04	Értesítés a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, a (KKBP) 2021/2125 tanácsi végrehajtási határozattal végrehajtott 2012/642/KKBP tanácsi határozatban, valamint a Fehéroroszországra vonatkozó korlátozó intézkedésekről szóló, az (EU) 2021/2124 tanácsi végrehajtási rendelettel végrehajtott 765/2006/EK tanácsi rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek részére	22
2021/C 486/05	Értesítés a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2012/642/KKBP tanácsi határozatban, illetve a Fehéroroszországra vonatkozó korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK tanácsi rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó érintettek részére	23
	Európai Bizottság
2021/C 486/06	Euroátváltási árfolyamok — 2021. december 2.	25
	A TAGÁLLAMOKTÓL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
2021/C 486/07	A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexéről (Schengeni határellenőrzési kódex) szóló (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében említett, a külső határok átlépésére meghatározott referenciaösszegek frissítése	26
2021/C 486/08	A Bizottság tájékoztatója a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 16. cikkének (4) bekezdése alapján – Menetrend szerinti légi járatok üzemeltetésére vonatkozó közszolgáltatási kötelezettség hatályon kívül helyezése ( 1 )	28

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,1339
JPY	Japán yen	127,94
DKK	Dán korona	7,4362
GBP	Angol font	0,85135
SEK	Svéd korona	10,2658
CHF	Svájci frank	1,0414
ISK	Izlandi korona	146,80
NOK	Norvég korona	10,2962
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	25,420
HUF	Magyar forint	362,44
PLN	Lengyel zloty	4,5953
RON	Román lej	4,9488
TRY	Török líra	15,2937
AUD	Ausztrál dollár	1,5975
CAD	Kanadai dollár	1,4526
HKD	Hongkongi dollár	8,8375
NZD	Új-zélandi dollár	1,6662
SGD	Szingapúri dollár	1,5501
KRW	Dél-Koreai won	1 333,57
ZAR	Dél-Afrikai rand	17,9652
CNY	Kínai renminbi	7,2297
HRK	Horvát kuna	7,5245
IDR	Indonéz rúpia	16 342,16
MYR	Maláj ringgit	4,7964
PHP	Fülöp-szigeteki peso	57,320
RUB	Orosz rubel	83,5138
THB	Thaiföldi baht	38,413
BRL	Brazil real	6,3935
MXN	Mexikói peso	24,1963
INR	Indiai rúpia	85,0520

Tartalom		Oldal
	II Közlemények
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK
	Európai Bizottság
2021/C 486/01	A Bizottság közleménye a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvnek (a 2014/52/EU irányelvvel módosított 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv) az irányelv I. melléklete 24. pontja és a II. melléklete 13. pontjának a) alpontja szerinti projektváltoztatásokra és -bővítésekre való alkalmazásáról, ideértve az ezekkel kapcsolatos fő fogalmakat és elveket is	1
2021/C 486/02	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám M.10247 – CVC / COOPER) ( 1 )	20
2021/C 486/03	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám M.10449 – KIA / ALMAVIVA) ( 1 )	21

	V Hirdetmények
	EGYÉB JOGI AKTUSOK
	Európai Bizottság
2021/C 486/09	(EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 17. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett, egy borágazati elnevezéshez tartozó termékleírás standard módosításának jóváhagyásáról szóló értesítés közzététele	29
2021/C 486/10	A (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 17. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett, egy borágazati elnevezéshez tartozó termékleírás standard módosításának jóváhagyásáról szóló értesítés közzététele	39


	(1) EGT-vonatkozású szöveg.