Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában

(2021/C 35/01)

Utolsó kiadvány

HL C 28., 2021.1.25.

Korábbi közzétételek

HL C 19., 2021.1.18.

HL C 9., 2021.1.11.

HL C 443., 2020.12.21.

HL C 433., 2020.12.14.

HL C 423., 2020.12.7.

HL C 414., 2020.11.30.

Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:

EUR-Lex: http://eur-lex.europa.eu

A Bíróság (második tanács) 2020. december 3-i ítélete – Changmao Biochemical Engineering Co. Ltd kontra Distillerie Bonollo SpA és társai

(C-461/18. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Dömping - A Kínából származó borkősav behozatalai - Az elsőfokú eljárásba beavatkozó fél által benyújtott fellebbezés - Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikke második bekezdésének második mondata - Részleges időközi felülvizsgálat - A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállásának a felülvizsgálati eljárás során való elvesztése - A végleges dömpingellenes vám módosítása - A rendes érték meghatározása - Az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (9) bekezdése - Csatlakozó fellebbezés - Az Európai Unió területén letelepedett versenytárs gyártók által indított megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatóság - Közvetlen érintettség - A valamely ítéletben foglaltak teljesítésére vonatkozó hatáskörök megosztása)

(2021/C 35/02)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Changmao Biochemical Engineering Co. Ltd (képviselők: K. Adamantopoulos dikigoros és P. Billiet advocaat)

A többi fél az eljárásban: Distillerie Bonollo SpA, Industria Chimica Valenzana (ICV) SpA, Distillerie Mazzari SpA, Caviro Distillerie Srl (képviselők: R. MacLean solicitor és A. Bochon ügyvéd), Comercial Química Sarasa SL, az Európai Unió Tanácsa (képviselők: H. Marcos Fraile és B. Driessen meghatalmazottak, segítőjük: N. Tuominen avocată), Európai Bizottság (képviselők: M. França, J.-F. Brakeland és A. Demeneix meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)

A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2018. május 3-i Distillerie Bonollo és társai kontra Tanács ítélete (T-431/12, EU:T:2018:251) rendelkező részének 2. pontját hatályon kívül helyezi annyiban, amennyiben abban az Európai Unió Törvényszéke arra kötelezte az Európai Unió Tanácsát, hogy hozza meg az ezen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

3)	A Bíróság a csatlakozó fellebbezést az ezt meghaladó részében elutasítja.

4)

A Bíróság a Changmao Biochemical Engineering Co. Ltd-t kötelezi a saját költségein felül a Distillerie Bonollo SpA, az Industria Chimica Valenzana (ICV) SpA, a Distillerie Mazzari SpA és a Caviro Distillerie Srl, valamint az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság részéről a fellebbezéssel összefüggésben felmerült költségek viselésére.

5)	A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a saját költségein felül a Distillerie Bonollo SpA, az Industria Chimica Valenzana (ICV) SpA, a Distillerie Mazzari SpA és a Caviro Distillerie Srl részéről a csatlakozó fellebbezéssel összefüggésben felmerült költségek négyötödének a viselésére.

6)	A Changmao Biochemical Engineering Co. Ltd és az Európai Unió Tanácsa maga viseli a csatlakozó fellebbezéssel összefüggésben felmerült saját költségeit.

---

(1)  HL C 341., 2018.9.24.

A Bíróság (hetedik tanács) 2020. november 26-i ítélete (a Högsta förvaltningsdomstolen [Svédország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Skatteverket kontra Sögård Fastigheter AB

(C-787/18. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - A hozzáadottérték-adó (héa) levonásainak az eredeti levonást elvégzőtől eltérő adóalany általi korrekcióját előíró nemzeti jogszabály - A valamely társaság, illetve a korábbi tulajdonos társaság által bérbe adott ingatlannak ezen előbbi társaság által magánszemélyeknek történő értékesítése - A héakötelezettségnek az ingatlan magánszemélyeknek történő értékesítésekor való megszűnése)

(2021/C 35/03)

Az eljárás nyelve: svéd

A kérdést előterjesztő bíróság

Högsta förvaltningsdomstolen

Az alapeljárás felei

Felperes: Skatteverket

Alperes: Sögård Fastigheter AB

Rendelkező rész

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely ezen irányelv 188. cikkének (2) bekezdése alapján előírja ugyan, hogy az ingatlan átruházója nem köteles az előzetesen felszámított hozzáadottérték-adó levonásának korrekcióját elvégezni, ha a vevő ezen ingatlant kizárólag adólevonásra jogosító ügyletekhez használja, azt is megköveteli a vevőtől, hogy a fennmaradó korrekciós időszakra vonatkozóan végezze el e levonás korrekcióját abban az időpontban, amikor a szóban forgó ingatlant maga egy olyan harmadik személyre ruházza át, aki azt nem ilyen ügyletek céljára használja.

---

(1)  HL C 72., 2019.2.25.

A Bíróság (nagytanács) 2020. december 1-jei ítélete (a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Federatie Nederlandse Vakbeweging kontra Van den Bosch Transporten BV, Van den Bosch Transporte GmbH, Silo-Tank Kft.

(C-815/18. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - 96/71/EK irányelv - Az 1. cikk (1) és (3) bekezdése és a 2. cikk (1) bekezdése - Munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése - Nemzetközi közúti fuvarozásban tevékenykedő járművezetők - Hatály - A „kiküldött munkavállaló” fogalma - Kabotázsműveletek - A 3. cikk (1), (3) és (8) bekezdése - EUMSZ 56. cikk - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Általánosan alkalmazandónak nyilvánított kollektív szerződések)

(2021/C 35/04)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Hoge Raad der Nederlanden

Az alapeljárás felei

Felperes: Federatie Nederlandse Vakbeweging

Alperesek: Van den Bosch Transporten BV, Van den Bosch Transporte GmbH, Silo-Tank Kft.

Rendelkező rész

1)	A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16–i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet akként kell értelmezni, hogy az alkalmazandó a közúti szállítási ágazatban nyújtott transznacionális szolgáltatásokra.

2)

A 96/71 irányelv 1. cikkének (1) és (3) bekezdését, valamint 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a munkavállaló, aki a nemzetközi közúti szállítási ágazatban járművezetői tevékenységet végez az őt foglalkoztató, valamely tagállamban letelepedett vállalkozás és egy, az érintett szokásos munkavégzésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás közötti árufuvarozásra irányuló bérleti szerződés keretében, e rendelkezések értelmében egy tagállam területére kiküldött munkavállaló, ha az általa történő munkavégzés a szóban forgó korlátozott időszak során elégséges kapcsolatot mutat e tagállam területével. Az ilyen kapcsolat fennállását olyan tényezők átfogó értékelése keretében kell meghatározni, mint az érintett munkavállaló által az említett tagállam területén végzett tevékenységek jellege, e munkavállaló tevékenységeinek minden egyes olyan tagállam területéhez való kapcsolódását jellemző intenzitás foka, amelyben tevékenykedik, valamint az említett tevékenységeknek a szállítási szolgáltatás egészén belül képviselt része. Az, hogy az egyik tagállamban letelepedett vállalkozás által egy másik tagállamban letelepedett vállalkozás rendelkezésére bocsátott nemzetközi közúti járművezető e második vállalkozás székhelyén kapja a feladataival összefüggő utasításokat, azok végrehajtását ott kezdi meg vagy fejezi be, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy e járművezetőt a 96/71 irányelv értelmében kiküldték e másik tagállam területére, amennyiben az említett járművezető általi munkavégzés egyéb tényezők alapján nem mutat elégséges kapcsolatot e tagállam területével.

3)

A 96/71 irányelv 1. cikkének (1) és (3) bekezdését, valamint 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a munkavállalók rendelkezésre bocsátására vonatkozó szerződést megkötő vállalkozások közötti, azonos csoporthoz való tartozáson alapuló kapcsolat fennállása önmagában nem releváns annak értékelése szempontjából, hogy fennáll-e munkavállalók kiküldetése.

4)

A 96/71 irányelv 1. cikkének (1) és (3) bekezdését, valamint 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon munkavállalót, aki járművezetői tevékenységet végez a közúti szállítási ágazatban, és aki az őt foglalkoztató, valamely tagállamban letelepedett vállalkozás és egy másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás között létrejött, árufuvarozásra irányuló bérleti szerződés keretében a szokásos munkavégzésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam területén kabotázsműveletet hajt végre, főszabály szerint kiküldetésben lévőnek kell tekinteni azon tagállam területén, amelyben e szállításokat végzik. A kabotázsművelet időtartama – ezen irányelv 3. cikke (3) bekezdése esetleges alkalmazásának sérelme nélkül – nem releváns tényező az ilyen kiküldetés fennállásának értékelése szempontjából

5)

A 96/71 irányelv 3. cikkének (1) és (8) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azt a kérdést, hogy valamely kollektív szerződést általánosan alkalmazandónak nyilvánítottak-e, az alkalmazandó nemzeti jog alapján kell értékelni. Az e rendelkezésekben szereplő fogalomnak megfelel az a kollektív szerződés, amelyet nem nyilvánítottak ugyan általánosan alkalmazandónak, de amelynek betartásától függ, hogy a hatálya alá tartozó vállalkozások mentesülnek-e egy, a maga részéről általánosan alkalmazandónak nyilvánított másik kollektív szerződés alkalmazása alól, és amelynek rendelkezései lényegében megegyeznek e másik kollektív szerződés rendelkezéseivel.

---

(1)  HL C 122., 2019.4.1.

A Bíróság (második tanács) 2020. november 25-i ítélete – Európai Bizottság kontra GEA Group AG

(C-823/18. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Kartellek - Az ón-, epoxidált szójaolaj és észteralapú hőstabilizátorok európai piaca - Árak rögzítése, piacok felosztása és érzékeny kereskedelmi információk cseréje - A forgalom 10 %-ának megfelelő felső korlát alkalmazása a vállalkozást alkotó jogalanyok egyikére - A jogsértést eredetileg megállapító határozatban kiszabott bírságot módosító határozat megsemmisítése - Bírságok - A „vállalkozás” fogalma - A bírság megfizetésére vonatkozó egyetemleges kötelezettség - Az egyenlő bánásmód elve - A bírság esedékességének időpontja módosítás esetén)

(2021/C 35/05)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: kezdetben T. Christoforou, P. Rossi és V. Bottka, később P. Rossi és V. Bottka meghatalmazottak)

A másik fél az eljárásban: GEA Group AG (képviselők: C. Wagner és I. du Mont Rechtsanwälte)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a Törvényszék 2018. október 18-i GEA Group kontra Bizottság ítéletét (T-640/16, EU:T:2018:700) hatályon kívül helyezi.

2)	A Bíróság a T-640/16. sz. ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.

3)	A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

---

(1)  HL C 93., 2019.3.11.

A Bíróság (ötödik tanács) 2020. december 3-i ítélete (a Tribunal Supremo [Spanyolország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Repsol Petróleo, SA kontra Administración General del Estado

(C-44/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - 2003/96/EK irányelv - Az energiatermékek és a villamos energia adóztatása - A 21. cikk (3) bekezdése - Az adóztatandó tényállás hiánya - Energiatermékeknek az előállításuk szerinti létesítményen belül való, végső energiatermékek előállítása érdekében történő felhasználása, amelynek során elkerülhetetlenül energiatermékeknek nem minősülő termékek is keletkeznek)

(2021/C 35/06)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Supremo

Az alapeljárás felei

Felperes: Repsol Petróleo, SA

Alperes: Administración General del Estado

Rendelkező rész

Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv 21. cikke (3) bekezdésének első mondatát úgy kell értelmezni, hogy amennyiben valamely, üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként való felhasználásra szánt energiatermékeket előállító létesítmény olyan energiatermékeket használ fel, amelyeket maga állított elő, és amennyiben ezen eljárás révén elkerülhetetlenül energiatermékeknek nem minősülő termékek is keletkeznek, amelyek folytán gazdasági érték jön létre, az ilyen, energiatermékeknek nem minősülő termékek előállítását eredményező felhasználásra eső rész nem tartozik az ezen rendelkezésben előírt, az energiatermékekhez kapcsolódó adóztatandó tényállás alóli kivétel hatálya alá.

---

(1)  HL C 155., 2019.5.6.

A Bíróság (ötödik tanács) 2020. november 25-i ítélete – Európai Bizottság kontra Portugál Köztársaság

(C-49/19. sz. ügy) (1)

(Tagállami kötelezettségszegés - Elektronikus hírközlés - Egyetemes szolgáltatás, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogok - 2002/22/EK irányelv - Hálózatok és szolgáltatások - 13. cikk - Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek finanszírozása - Megosztási mechanizmus - Az átláthatóság elve, a legkisebb piactorzulás elve, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve és az arányosság elve)

(2021/C 35/07)

Az eljárás nyelve: portugál

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők kezdetben: L. Nicolae, P. Costa de Oliveira és G. Braga da Cruz, később: L. Nicolae és G. Braga da Cruz meghatalmazottak)

Alperes: Portugál Köztársaság (képviselők: L. Inez Fernandes, P. Barros da Costa és J. Marques meghatalmazottak, segítőjük: D. Silva Morais, advogado)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a keresetet elutasítja.

2)	A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 112., 2019.3.25.

A Bíróság (nagytanács) 2020. november 24-i ítélete (a Bundesgerichtshof [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Wikingerhof GmbH & Co. KG kontra Booking.com BV

(C-59/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 1215/2012/EU rendelet - Joghatóság - A 7. cikk 1. pontja és 2. pontja - Különös joghatóság jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben - A versenyjog rendelkezéseivel ellentétes kereskedelmi gyakorlatok megszüntetése iránti kereset - Szerződéses rendelkezések által szabályozott kereskedelmi gyakorlatok keretében megvalósuló erőfölénnyel való visszaélésre történő hivatkozás - Booking.com online szállásfoglalási platform)

(2021/C 35/08)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes: Wikingerhof GmbH & Co. KG

Alperes: Booking.com BV

Rendelkező rész

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó a felperest és az alperest összekötő szerződéses jogviszony keretében tanúsított meghatározott magatartás abbahagyására kötelezés iránti olyan keresetre, amely azon az állításon alapul, hogy az alperes, a versenyjogot megsértve, visszaélt az erőfölényével.

---

(1)  HL C 155., 2019.5.6.

A Bíróság (negyedik tanács) 2020. december 3-i ítélete (a Tribunalul Bucureşti [Románia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Star Taxi App SRL kontra Unitatea Administrativ Teritorială Municipiul Bucureşti prin Primar General, Consiliul General al Municipiului Bucureşti

(C-62/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - EUMSZ 56. cikk - Alkalmazhatóság - Tisztán belső jogi helyzet - 2000/31/EK irányelv - A 2. cikk a) pontja - Az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatások” fogalma - A 3. cikk (2) és (4) bekezdése - 4. cikk - Alkalmazhatóság - 2006/123/EK irányelv - Szolgáltatások - III. fejezet (A szolgáltatók letelepedésének szabadsága) és IV. fejezet (A szolgáltatások szabad mozgása) - Alkalmazhatóság - 9. és 10. cikk - (EU) 2015/1535 irányelv - Az 1. cikk (1) bekezdésének e) és f) pontja - A „szolgáltatásokra vonatkozó szabály” fogalma - A „műszaki szabály” fogalma - Az 5. cikk (1) bekezdése - Az előzetes közlés hiánya - Érvényesíthetőség - A város egyik pontjáról egy másikra eljutni kívánó személyeknek az engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel egy okostelefonos alkalmazás segítségével történő összekapcsolásából álló tevékenység - Minősítés - E tevékenységet előzetes engedélyezési rendszernek alárendelő nemzeti szabályozás)

(2021/C 35/09)

Az eljárás nyelve: román

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunalul Bucureşti

Az alapeljárás felei

Felperes: Star Taxi App SRL

Alperesek: Unitatea Administrativ Teritorială Municipiul Bucureşti prin Primar General, Consiliul General al Municipiului Bucureşti

Az eljárásban részt vesz: IB, Camera Naţională a Taximetriştilor din România, D’Artex Star SRL, Auto Cobălcescu SRL, Cristaxi Service SRL

Rendelkező rész

1)

A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) 2. cikkének a) pontját, amely a műszaki szabályokkal és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozik, úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezések értelmében „információs társadalommal összefüggő szolgáltatást” képez egy olyan közvetítési szolgáltatás, amely abból áll, hogy egy okostelefonos alkalmazás segítségével díjazás ellenében összekapcsolja egymással a város egyik pontjáról a másikra eljutni szándékozó személyeket és az engedéllyel rendelkező taxisofőröket, aminek érdekében az említett szolgáltatást nyújtó fél e célból ezt megelőzően havi díj ellenében szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződést köt e sofőrökkel, de nem ő küldi át nekik a megrendeléseket, nem ő határozza meg a fuvardíjat, és nem is ő gondoskodik e díj említett személyektől való beszedéséről, hanem az utóbbiak azt közvetlenül a taxisofőrnek fizetik meg, és a szolgáltatást nyújtó fél nem végez minőség-ellenőrzést sem a járműveket, a sofőrjeiket, illetve ez utóbbiak magaviseletét illetően.

2)

A 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének f) pontját úgy kell értelmezni, hogy nem minősül az ezen utóbbi rendelkezés értelmében vett „műszaki szabálynak” a helyi hatóság olyan szabályozása, amely a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősülő azon közvetítési szolgáltatást, amelynek célja, hogy egy okostelefonos alkalmazás segítségével összekapcsolja a város egyik pontjáról a másikra eljutni szándékozó személyeket az engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel, olyan előzetes engedély beszerzéséhez köti, amely a többi diszpécserszolgáltatást nyújtó félre már korábban is vonatkozott.

3)

Az EUMSZ 56. cikket, a 2000/31 irányelv 3. cikkének (2) és (4) bekezdését, valamint a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok nem alkalmazandók az olyan jogvitákra, amelyeknek összes releváns eleme egyetlen tagállamon belülre korlátozódik. A 2000/31 irányelv 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazható az olyan tagállami szabályozásra, amely a 2000/31 irányelvnek a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjára utaló 2. cikkének a) pontja értelmében vett „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősülő azon közvetítői szolgáltatás nyújtását, amelynek célja, hogy egy okostelefonos alkalmazás segítségével díjazás ellenében összekapcsolja a város egyik pontjáról a másikra eljutni szándékozó személyeket az engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel, olyan előzetes engedély beszerzéséhez köti, amely a többi diszpécserszolgáltatást nyújtó félre már korábban is vonatkozott. A 2006/123 irányelv 9. és 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely az olyan közvetítési szolgáltatás nyújtását, amelynek célja egy okostelefonos alkalmazás segítségével díjazás ellenében a város egyik pontjáról a másikra eljutni óhajtó személyeknek az engedélyezett taxisofőrökkel való összekapcsolása, a tevékenységük gyakorlásához szükséges előzetes engedély beszerzéséhez köti, amennyiben ezen engedély megszerzésének feltételei nem felelnek meg az e cikkekben előírt követelményeknek, mivel többek között az érintett szolgáltatáshoz nem illeszkedő műszaki követelményeket írnak elő, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

---

(1)  HL C 164., 2019.5.13.

A Bíróság (hetedik tanács) 2020. december 3-i ítélete – Suzanne Saleh Thabet, Gamal Mohamed Hosni Elsayed Mubarak, Alaa Mohamed Hosni Elsayed Mubarak, Heddy Mohamed Magdy Hussein Rassekh, Khadiga Mahmoud El Gammal kontra az Európai Unió Tanácsa

(C-72/19. P. és C-145/19. P. sz. egyesített ügyek) (1)

(Fellebbezés - Az egyiptomi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések - A pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása - Azon személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó - A fellebbezők nevének fenntartása - Harmadik állam hatóságának határozata - Az Európai Unió Tanácsa annak ellenőrzésére vonatkozó kötelezettsége, hogy e határozatot a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása mellett hozták meg - Indokolási kötelezettség)

(2021/C 35/10)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

(C-72/19. P. sz. ügy)

Fellebbezők: Suzanne Saleh Thabet, Gamal Mohamed Hosni Elsayed Mubarak, Alaa Mohamed Hosni Elsayed Mubarak, Heddy Mohamed Magdy Hussein Rassekh, Khadiga Mahmoud El Gammal (képviselők: Lord Anderson QC, B. Kennelly QC, J. Pobjoy barrister, G. Martin, C. Enderby Smith és F. Holmey solicitors)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa (képviselők kezdetben: J. Kneale és V. Piessevaux, később: A. Antoniadis és V. Piessevaux meghatalmazottak)

(C-145/19. P. sz. ügy)

Fellebbezők: Gamal Mohamed Hosni Elsayed Mubarak, saját nevében és Suzanne Saleh Thabet, valamint Alaa Mohamed Hosni Elsayed Mubarak nevében eljárva, mindhárman Mohamed Hosni Elsayed Mubarak örökösei (képviselők: Lord Anderson QC, B. Kennelly QC, J. Pobjoy barrister, G. Martin, C. Enderby Smith és F. Holmey solicitors)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa (képviselők kezdetben: J. Kneale és V. Piessevaux, később: M. Balta és V. Piessevaux meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)

A Bíróság az Európai Unió Törvényszéke 2018. november 22-i Saleh Thabet és társai kontra Tanács (T-274/16 és T-275/16, nem tették közzé, EU:T:2018:826) ítéletét hatályon kívül helyezi, amennyiben azzal a Törvényszék elutasította az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/172/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. március 18-i (KKBP) 2016/411 tanácsi határozat és az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/172/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. március 21-i (KKBP) 2017/496 tanácsi határozat megsemmisítésére irányuló kereseteket.

2)	A Bíróság az Európai Unió Törvényszéke 2018. december 12-i Mubarak kontra Tanács (T-358/17, nem tették közzé, EU:T:2018:905) ítéletét hatályon kívül helyezi.

3)	A Bíróság a 2016/411 és 2017/496 határozatokat megsemmisíti, amennyiben azok érintik Suzanne Saleh Thabetet, Gamal Mohamed Hosni Elsayed Mubarakot és Alaa Mohamed Hosni Elsayed Mubarakot, valamint Heddy Mohamed Magdy Hussein Rassekhet és Khadiga Mahmoud El Gammalt.

4)

A Bíróság a 2017/496 határozatot és az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 270/2011/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. március 21-i (EU) 2017/491 tanácsi végrehajtási rendeletet, az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/172/KKBP határozat módosításáról szóló, 2018. március 21-i (KKBP) 2018/466 tanácsi határozatot és az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 270/2011/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2018. március 21-i (EU) 2018/465 tanácsi végrehajtási rendeletet a Mohamed Hosni Elsayed Mubarakot érintő részében megsemmisíti.

5)	A Bíróság az Európai Unió Tanácsát kötelezi mind az elsőfokú eljárások, mind a jelen fellebbezések miatt felmerült költségek viselésére.

---

(1)  HL C 155., 2019.5.6.

HL C 148., 2019.4.29.

A Bíróság (nagytanács) 2020. november 24-i ítélete (a Rechtbank Den Haag zittingsplaats Haarlem [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – R. N. N. S. (C-225/19), K. A. (C-226/19) kontra Minister van Buitenlandse Zaken

(C-225/19. és C-226/19. sz. egyesített ügyek) (1)

(Előzetes döntéshozatal - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - Közösségi Vízumkódex - 810/2009/EK rendelet - A 32 cikk (1) – (3) bekezdése - A vízumkérelem elutasításáról szóló határozat - VI. melléklet - Formanyomtatvány - Indokolás - A tagállamok közrendjének, belső biztonságának vagy közegészségének veszélyeztetése vagy bármely tagállam nemzetközi kapcsolatainak fenyegetése - 22. cikk - Más tagállamok központi hatóságaival folytatott előzetes egyeztetési eljárás - A vízum kiadásával szemben emelt kifogás - A vízumkérelem elutasításáról szóló határozattal szembeni jogorvoslat - A bírósági felülvizsgálat terjedelme - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke - Hatékony jogorvoslathoz való jog)

(2021/C 35/11)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank Den Haag zittingsplaats Haarlem

Az alapeljárás felei

Felperesek: R. N. N. S. (C-225/19), K. A. (C-226/19)

Alperes: Minister van Buitenlandse Zaken

Rendelkező rész

A 2013. június 26-i 610/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 32. cikkének (2) és (3) bekezdését, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkére tekintettel, akként kell értelmezni egyrészt, hogy az előírja azon tagállam számára, amely a vízum kiadásával szemben valamely másik tagállam által emelt kifogás miatt a vízum kiadásának a 610/2013 rendelettel módosított 810/2009 rendelet 32. cikke (1) bekezdése a) pontjának vi. alpontja alapján történő megtagadásáról szóló végső döntést hozta, hogy e döntésében megjelölje, melyik tagállam emelt ilyen kifogást, továbbá az e kifogáson alapuló konkrét elutasítási indokot, feltüntetve adott esetben az említett kifogás okainak lényegét, valamint azt, hogy a vízumkérelmező melyik hatósághoz fordulhat az e másik tagállamban rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről való tájékoztatásért, másrészt hogy amennyiben ugyanezen döntéssel szemben a 610/2013 rendelettel módosított 810/2009 rendelet 32. cikkének (3) bekezdése alapján jogorvoslati kérelmet nyújtanak be, az ezen utóbbi döntést meghozó tagállam bíróságai nem vizsgálhatják a valamely másik tagállam által a vízum kiadásával szemben emelt kifogás érdemi jogszerűségét.

---

(1)  HL C 187., 2019.6.3.

A Bíróság (első tanács) 2020. november 25-i ítélete (a Curtea de Apel Cluj [Románia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Banca B. SA kontra A. A. A.

(C-269/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Fogyasztóvédelem - A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek - 93/13/EGK irányelv - Valamely szerződéses feltétel tisztességtelen jellege megállapításának következményei - A tisztességtelen feltétel helyettesítése - A változó kamatláb számítási módja - Megengedhetőség - A felek felhívása tárgyalások folytatására)

(2021/C 35/12)

Az eljárás nyelve: román

A kérdést előterjesztő bíróság

Curtea de Apel Cluj

Az alapeljárás felei

Felperes: Banca B. SA

Alperes: A. A. A.

Rendelkező rész

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy miután megállapításra került, hogy tisztességtelen jellegűek az alapügyben szereplőhöz hasonló kölcsönszerződésnek a változó kamatláb rögzítési mechanizmusát meghatározó feltételei, és amennyiben e szerződés nem maradhat fenn az érintett tisztességtelen feltételek elhagyását követően, illetve az említett szerződés megszüntetése különösen hátrányos következményekkel járhat a fogyasztóra nézve, továbbá nem létezik olyan diszpozitív nemzeti jogi rendelkezés, amely az említett feltételek helyébe léphet, a nemzeti bíróság kötelessége, hogy belső jogának egészére figyelemmel tegyen meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a fogyasztó védelmet élvezzen azon különösen hátrányos következményekkel szemben, amelyeket az említett kölcsönszerződés megszüntetése válthat ki. Az alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között semmi nem képezi akadályát különösen annak, hogy a nemzeti bíróság felhívja a feleket arra, hogy tárgyaljanak a kamatláb számítása módjának meghatározásáról, feltéve hogy rögzíti e tárgyalások keretét, és azok a szerződő felek jogai és kötelezettségei közötti tényleges egyensúly helyreállítására irányulnak, különös figyelmet fordítva a fogyasztók védelmére vonatkozó és a 93/13 irányelv alapjául szolgáló célkitűzésre.

---

(1)  HL C 238., 2019.7.15.

A Bíróság (ötödik tanács) 2020. november 25-i ítélete (a Corte suprema di cassazione [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Istituto nazionale della previdenza sociale kontra WS

(C-302/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - 2011/98/EU irányelv - Az összevont engedéllyel rendelkező harmadik országbeli munkavállalók jogai - 12. cikk - Egyenlő bánásmódhoz való jog - Szociális biztonság - A családi ellátásra való jogosultság megállapításánál az összevont engedéllyel rendelkező személy azon családtagjait kizáró tagállami szabályozás, akik nem e tagállam területén rendelkeznek tartózkodási hellyel)

(2021/C 35/13)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Corte suprema di cassazione

Az alapeljárás felei

Felperes: Istituto nazionale della previdenza sociale

Alperes: WS

Rendelkező rész

A harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló, 2011. december 13-i 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében szociális biztonsági ellátáshoz való jogok meghatározása szempontjából nem veszik figyelembe az ezen irányelv 2. cikkének c) pontja szerinti összevont engedéllyel rendelkező személy azon családtagjait, akik nem e tagállam területén, hanem egy harmadik országban tartózkodnak, miközben az említett tagállam állampolgárainak harmadik országban tartózkodó családtagjait figyelembe veszik.

---

(1)  HL C 288., 2019.8.26.

A Bíróság (ötödik tanács) 2020. november 25-i ítélete (a Corte suprema di cassazione [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Istituto nazionale della previdenza sociale kontra VR

(C-303/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - 2003/109/EK irányelv - Harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállása - 11. cikk - Egyenlő bánásmódhoz való jog - Szociális biztonság - A családi ellátásra való jogosultság megállapításánál a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy azon családtagjait kizáró tagállami szabályozás, akik nem e tagállam területén rendelkeznek tartózkodási hellyel)

(2021/C 35/14)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Corte suprema di cassazione

Az alapeljárás felei

Felperes: Istituto nazionale della previdenza sociale

Alperes: VR

Rendelkező rész

A harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelv 11. cikke (1) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében szociális biztonsági ellátáshoz való jogok meghatározása szempontjából nem veszik figyelembe az ezen irányelv 2. cikkének b) pontja szerinti huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy azon családtagjait, akik nem e tagállam területén, hanem egy harmadik országban tartózkodnak, miközben az említett tagállam állampolgárainak harmadik országban tartózkodó családtagjait figyelembe veszik, ha e tagállam a 2003/109 irányelv nemzeti jogba való átültetésekor nem nyilvánította ki azon szándékát, hogy az egyenlő bánásmódtól való, ezen irányelv 11. cikkének (2) bekezdése szerinti eltéréssel kíván élni.

---

(1)  HL C 288., 2019.8.26.

A Bíróság (negyedik tanács) 2020. december 3-i ítélete (a Nejvyšší správní soud [Cseh Köztársaság] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – BONVER WIN, a.s. kontra Ministerstvo financí ČR

(C-311/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Korlátozások - Szerencsejátékok bizonyos helyeken történő szervezését tiltó nemzeti szabályozás - Az EUMSZ 56. cikk alkalmazhatósága - Határokon átnyúló elem fennállása)

(2021/C 35/15)

Az eljárás nyelve: cseh

A kérdést előterjesztő bíróság

Nejvyšší správní soud

Az alapeljárás felei

Felperes: BONVER WIN, a.s.

Alperes: Ministerstvo financí ČR

Rendelkező rész

Az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó a valamely tagállamban letelepedett olyan vállalkozás helyzetére, amely elveszítette a szerencsejátékok szervezésére vonatkozó engedélyét olyan szabályozásnak az említett tagállamban történő hatálybalépése következtében, amely meghatározza azokat a helyeket, ahol ilyen játékok szervezése megengedett, és amely megkülönböztetés nélkül alkalmazandó az e tagállam területén tevékenységet folytató valamennyi szolgáltatóra, függetlenül attól, hogy e szolgáltatók az említett tagállam állampolgárai vagy más tagállamok állampolgárai részére nyújtanak-e szolgáltatásokat, amennyiben e vállalkozás ügyfeleinek egy része a székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamból származik.

---

(1)  HL C 213., 2019.6.24.

A Bíróság (ötödik tanács) 2020. december 3-i ítélete (a Verwaltungsgericht Berlin [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Ingredion Germany GmbH kontra Bundesrepublik Deutschland

(C-320/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Környezet - 2003/87/EK irányelv - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere - A 3. cikk h) pontja - Új belépők - 10a. cikk - Kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti rendszer - 2011/278/EU határozat - A 18. cikk (1) bekezdésének c) pontja - A tüzelőanyaghoz kapcsolódó tevékenységi szint - A 18. cikk (2) bekezdésének második albekezdése - A vonatkozó kapacitásfelhasználási tényező értéke)

(2021/C 35/16)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Verwaltungsgericht Berlin

Az alapeljárás felei

Felperes: Ingredion Germany GmbH

Alperes: Bundesrepublik Deutschland

Rendelkező rész

A kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27-i 2011/278/EU bizottsági határozat 18. cikke (2) bekezdésének második albekezdését akként kell értelmezni, hogy a kibocsátási egységeknek az új belépők számára történő ingyenes kiosztása céljából a vonatkozó kapacitásfelhasználási tényező 100 %-nál alacsonyabb értékre van korlátozva.

---

(1)  HL C 246., 2019.7.22.

A Bíróság (első tanács) 2020. december 3-i ítélete – Région de Bruxelles-Capitale kontra Európai Bizottság

(C-352/19. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - 1107/2009/EK rendelet - Növényvédő szerek forgalomba hozatala - (EU) 2017/2324 végrehajtási rendelet - A glifozát hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbítása - EUMSZ 263. cikk - Regionális közigazgatási egység kereshetőségi joga - Közvetlen érintettség)

(2021/C 35/17)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Région de Bruxelles-Capitale (képviselő: A. Bailleux ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: X. Lewis, F. Castillo de la Torre, I. Naglis és F. Castilla Contreras meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság a Région de Bruxelles-Capitale-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 220., 2019.7.1.

A Bíróság (ötödik tanács) 2020. november 25-i ítélete (az ondernemingsrechtbank Antwerpen [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Belgische Vereniging van Auteurs, Componisten en Uitgevers CVBA (SABAM) kontra Weareone.World BVBA, Wecandance NV

(C-372/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Verseny - EUMSZ 102. cikk - Erőfölénnyel való visszaélés - A „tisztességtelen ár” fogalma - Közös jogkezelő szervezet - De facto monopolhelyzet - Erőfölény - Visszaélés - Zeneművek zenei fesztiválokon való előadása - A belépőjegyek értékesítéséből származó bruttó bevételen alapuló táblázat - A közös jogkezelő szervezet szolgáltatásával való észszerű kapcsolat - A közös jogkezelő szervezet zenei repertoárja ténylegesen előadott részének meghatározása)

(2021/C 35/18)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

ondernemingsrechtbank Antwerpen

Az alapeljárás felei

Felperes: Belgische Vereniging van Auteurs, Componisten en Uitgevers CVBA (SABAM)

Alperesek: Weareone.World BVBA, Wecandance NV

Rendelkező rész

Az EUMSZ 102. cikket úgy kell értelmezni, hogy nem minősül az e cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek, ha a valamely tagállamban tényleges monopóliummal rendelkező közös jogkezelő szervezet a zeneművek nyilvánossághoz közvetítésének jogát illetően olyan díjtáblázatot alkalmaz a zenei rendezvények szervezőire, amelyben:

—

egyrészt a szerzői jogdíjakat a belépőjegyek értékesítéséből származó bruttó bevételre alkalmazott díj alapján számítják ki, anélkül hogy e bevételekből le lehetne vonni a fesztivál szervezéséhez kapcsolódó összes olyan költséget, amely nem áll kapcsolatban az ott teljesített zeneművekkel, amennyiben az adott ügy összes releváns körülményére tekintettel a közös jogkezelő szervezet által az e díjtáblázat alapján ténylegesen kivetett díjak nem minősülnek túlzottnak, tekintettel többek között a művek felhasználásának jellegére és körére, az e felhasználás által generált gazdasági értékre és a közös jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatás gazdasági értékére, aminek megvizsgálása a nemzeti bíróság feladata

—

másrészt sávos átalányrendszert alkalmaznak annak érdekében, hogy meghatározzák az előadott zeneműveknek az e jogkezelő szervezet repertoárjába tartozó hányadát, amennyiben nincs más olyan módszer, amely lehetővé tenné e művek felhasználásának pontosabb azonosítását és számszerűsítését, és amely alkalmas lenne ugyanezen jogszerű cél – vagyis a szerzők, zeneszerzők és zeneműkiadók érdekeinek védelme – elérésére, anélkül hogy aránytalanul növelné a szerződések kezelésének és a védett zeneművek felhasználása ellenőrzésének költségeit; a nemzeti bíróság feladata ennek megvizsgálása az előtte folyamatban lévő konkrét ügy fényében és az ügy összes releváns körülményének figyelembevételével, ideértve az elé terjesztett adatok rendelkezésre állásának és megbízhatóságának, valamint a létező technológiai eszközöknek a figyelembevételét.

---

(1)  HL C 270., 2019.8.12.

A Bíróság (nagytanács) 2020. november 24-i ítélete (az Østre Landsret [Dánia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Viasat Broadcasting UK Ltd kontra TV2/Danmark A/S, Dán Királyság

(C-445/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Állami támogatások - Állami műsorszolgáltató társaság - Az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése - Általános gazdasági érdekű szolgáltatások - A belső piaccal összeegyeztethető támogatás - Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése - Bejelentés - Hiány - A támogatás kedvezményezettjével szemben azon időszak tekintetében fennálló kamatfizetési kötelezettség, amelynek során e támogatást jogellenesen nyújtották - A kamatok kiszámítása - Figyelembe veendő összegek)

(2021/C 35/19)

Az eljárás nyelve: dán

A kérdést előterjesztő bíróság

Østre Landsret

Az alapeljárás felei

Felperes: Viasat Broadcasting UK Ltd

Alperesek: TV2/Danmark A/S, Dán Királyság

Rendelkező rész

1)

Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságokat terhelő azon kötelezettség, hogy az e rendelkezés megsértésével végrehajtott állami támogatás kedvezményezettjét azon időszak tekintetében, amelynek során e támogatást jogellenesen nyújtották, kamatfizetésére kötelezzék, akkor is alkalmazandó, ha az Európai Bizottság a végleges határozatában az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése alapján az említett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét állapítja meg.

2)

Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságokat terhelő azon kötelezettséget, hogy az e rendelkezés megsértésével végrehajtott állami támogatás kedvezményezettjét kamatfizetésre kötelezzék azon időszak tekintetében, amelynek során e támogatást jogellenesen nyújtották, azon támogatásokra is alkalmazni kell, amelyeket e kedvezményezett a kapcsolt vállalkozásaira ruházott át, és azokra is, amelyeket egy állam által ellenőrzött vállalkozás folyósított a részére.

---

(1)  HL C 270., 2019.8.12.

A Bíróság (nagytanács) 2020. november 24-i ítélete (a Hof van beroep te Brussel [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – az AZ elleni büntetőeljárás

(C-510/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés - Európai elfogatóparancs - 2002/584/IB kerethatározat - A 6. cikk (2) bekezdése - A „végrehajtó igazságügyi hatóság” fogalma - A 27. cikk (2) bekezdése - A specialitás szabálya - A 27. cikk (3) bekezdésének g) pontja és (4) bekezdése - Eltérés - Az átadás alapjául szolgáló bűncselekménytől eltérő „másik bűncselekmény” miatt indított büntetőeljárás - A végrehajtó igazságügyi hatóság hozzájárulása - A végrehajtó tagállam ügyészségének hozzájárulása)

(2021/C 35/20)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Hof van beroep te Brussel

Az alap-büntetőeljárás résztvevője

AZ

Az eljárásban részt vesz: Openbaar Ministerie, YU, ZV

Rendelkező rész

1)

A 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 6. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „végrehajtó igazságügyi hatóság” fogalma az uniós jog önálló fogalmának minősül, amelyet úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja valamely tagállam azon hatóságait, amelyek – anélkül, hogy feltétlenül bírák vagy bíróságok lennének – részt vesznek e tagállam büntető igazságszolgáltatásában, az európai elfogatóparancs végrehajtásával együtt járó feladatok ellátásában függetlenül járnak el, és hatáskörüket olyan eljárás keretében gyakorolják, amely tiszteletben tartja a hatékony bírói jogvédelemből eredő követelményeket.

2)

A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 kerethatározat 6. cikkének (2) bekezdését, valamint 27. cikke (3) bekezdésének g) pontját és (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam ügyésze, aki – bár részt vesz az igazságszolgáltatásban – döntéshozatali hatáskörének gyakorlása keretében a végrehajtó hatalomtól származó egyedi utasításnak lehet alávetve, nem minősül az e rendelkezések értelmében vett „végrehajtó igazságügyi hatóságnak”.

---

(1)  HL C 312., 2019.9.16.

A Bíróság (tizedik tanács) 2020. december 3-i ítélete – Európai Bizottság kontra Belga Királyság

(C-767/19. sz. ügy) (1)

(Tagállami kötelezettségszegés - 2009/72/EK irányelv és 2009/73/EK irányelv - A villamos energia és a földgáz belső piaca - Egyrészt a villamosenergia-átviteli és földgázszállítási rendszerek üzemeltetésének, másrészt pedig az ellátási és termelési tevékenységeknek a tényleges szétválasztása - Független nemzeti szabályozó hatóságok létrehozatala)

(2021/C 35/21)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: O. Beynet és Y. G. Marinova meghatalmazottak)

Alperes: Belga Királyság (képviselők: L. Van den Broeck, M. Jacobs és C. Pochet meghatalmazottak, segítőjük: G. Block ügyvéd)

Rendelkező rész

1)

A Belga Királyság nem teljesítette a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből, valamint a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből eredő kötelezettségeit, mivel nem ültette át megfelelően a következő rendelkezéseket: — a 2009/72 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontját és a 2009/73 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontját; — a 2009/72 irányelv 37. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontját és a 2009/73 irányelv 41. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontját, valamint — a 2009/72 irányelv 37. cikke (6) bekezdésének a)–c) pontját és (9) bekezdését, valamint a 2009/73 irányelv 41. cikke (6) bekezdésének a)–c) pontját és (9) bekezdését

2)	A Bíróság a Belga Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 10., 2020.1.13.

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2020. november 25-i ítélete (az Okresný súd Košice I [Szlovákia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – NI, OJ, PK kontra Sociálna poisťovňa

(C-799/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - 2008/94/EK irányelv - 2. és 3. cikk - A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén - A „munkavállalók fennálló követelései” és „a munkáltató fizetésképtelensége” fogalma - Munkahelyi baleset - A munkavállaló halála - A nem vagyoni kár megtérítése - A követelés behajtása a munkáltatónál - Lehetetlenség - Garanciaintézet)

(2021/C 35/22)

Az eljárás nyelve: szlovák

A kérdést előterjesztő bíróság

Okresný súd Košice I

Az alapeljárás felei

Felperesek: NI, OJ, PK

Alperes: Sociálna poisťovňa

Rendelkező rész

1)

A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, 2008. október 22-i 2008/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy egy munkáltató nem tekinthető „fizetésképtelennek”, amennyiben vele szemben bírósági határozat által elismert kártérítéshez való jog címén végrehajtási eljárás megindítását kérték, de a követelést a végrehajtási eljárás keretében e munkáltató tényleges fizetésképtelensége folytán behajthatatlannak nyilvánították. A kérdést előterjesztő bíróságnak mindazonáltal meg kell vizsgálnia, hogy az érintett tagállam, ezen irányelv 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban, úgy határozott-e, hogy a munkavállalók ezen irányelv által előírt védelmét kiterjeszti a fizetésképtelenség ezen esetére is, amelyet az e 2. cikk (1) bekezdésében említett eljárásoktól eltérő, a nemzeti jog rendelkezései szerinti eljárásokkal állapít meg.

2)

A 2008/94/EK irányelv 1. cikkének (1) bekezdését és 3. cikkét akként kell értelmezni, hogy a munkavállaló munkahelyi baleset miatt bekövetkezett halálából eredő nem vagyoni kár címén a túlélő hozzátartozókat a munkáltató részéről megillető kártérítés kizárólag akkor tekinthető ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében „a munkavállalók munkaszerződésből vagy munkaviszonyokból származó, fennálló követelésének”, ha az a „díjazásnak” a nemzeti jog által pontosított fogalmába tartozik, amit a nemzeti bíróságnak kell meghatároznia.

---

(1)  HL C 19., 2020.1.20.

A Törvényszék (hetedik tanács) T-92/18. sz., Oliver Spieker kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2018. május 8-án hozott végzése ellen Oliver Spieker által 2018. július 12-én benyújtott fellebbezés

(C-455/18. P. sz. ügy)

(2021/C 35/23)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Oliver Spieker (képviselő: A. Schönfleisch, O. Spieker, M. Alber, N. Willich, Rechtsanwälte)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-92/18. sz. Spieker kontra EUIPO (Science for a better skin) ügyben 2018. május 8-án hozott végzését, amellyel a Törvényszék elutasította az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának 2017. december 12-i azon határozatának (R 1067/2017-4. sz. ügy) hatályon kívül helyezése iránti keresetet, amely elutasította a fellebbezőnek az EUIPO elbírálója által 2017. március 20-án hozott határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelmét;

—	helyezze hatályon kívül az alperes negyedik fellebbezési tanácsának 2017. december 12-i határozatát (R 1067/2017-4. sz. ügy);

—	az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére, a fellebbező részéről a negyedik fellebbezési tanács és a Törvényszék előtt felmerült költségeket is beleértve.

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2020. december 8-i végzésében a fellebbezést elutasította, és a pervesztes felet kötelezte a költségek viselésére.

A Törvényszék (második tanács) T-81/18. sz., Barata kontra Parlament ügyben 2020. április 2-án hozott ítélete ellen João Miguel Barata által 2020. június 11-én benyújtott fellebbezés

(C-259/20. P. sz. ügy)

(2021/C 35/24)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: João Miguel Barata (képviselők: G. Pandey avocat, D. Rovetta avocat, V. Villante avvocato)

A másik fél az eljárásban: Európai Parlament

2020. december 3-i végzésében a Bíróság (hatodik tanács) úgy határozott, hogy a fellebbezést részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, részben pedig mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani, és a fellebbezőt kötelezte saját költségeinek viselésére.

A Törvényszék (negyedik tanács) T-445/18. sz., Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2020. május 13-án hozott ítélete ellen a Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf által 2020. július 9-én benyújtott fellebbezés

(C-307/20. P. sz. ügy)

(2021/C 35/25)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf (képviselők: P. Lange, A. Auler, M. Wenz, C. Möller, Rechtsanwälte)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Peek & Cloppenburg KG, Hamburg

A Bíróság (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács) 2020. október 29-i végzésében úgy határozott, hogy a fellebbezés nem megengedhető, és hogy a fellebbező maga viseli saját költségeit.

A Törvényszék (negyedik tanács) T-535/18. sz., Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2020. május 13-án hozott ítélete ellen a Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf által 2020. július 9-én benyújtott fellebbezés

(C-308/20. P. sz. ügy)

(2021/C 35/26)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf (képviselők: P. Lange, A. Auler, M. Wenz, C. Möller, Rechtsanwälte)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Peek & Cloppenburg KG, Hamburg

A Bíróság (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács) 2020. október 29-i végzésében úgy határozott, hogy a fellebbezés nem megengedhető, és hogy a fellebbező maga viseli saját költségeit.

A Törvényszék (negyedik tanács) T-443/18. sz., Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2020. május 13-án hozott ítélete ellen a Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf által 2020. július 9-én benyújtott fellebbezés

(C-309/20. P. sz. ügy)

(2021/C 35/27)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf (képviselők: P. Lange, A. Auler, M. Wenz, C. Möller, Rechtsanwälte)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Peek & Cloppenburg KG, Hamburg

A Bíróság (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács) 2020. október 29-i végzésében úgy határozott, hogy a fellebbezés nem megengedhető, és hogy a fellebbező maga viseli saját költségeit.

A Törvényszék (negyedik tanács) T-446/18. sz., Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2020. május 13-án hozott ítélete ellen a Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf által 2020. július 10-én benyújtott fellebbezés

(C-310/20. P. sz. ügy)

(2021/C 35/28)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf (képviselők: P. Lange, A. Auler, M. Wenz, C. Möller, Rechtsanwälte)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Peek & Cloppenburg KG, Hamburg

A Bíróság (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács) 2020. október 29-i végzésében úgy határozott, hogy a fellebbezés nem megengedhető, és hogy a fellebbező maga viseli saját költségeit.

A Törvényszék (negyedik tanács) T-444/18. sz., Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2020. május 13-án hozott ítélete ellen a Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf által 2020. július 10-én benyújtott fellebbezés

(C-311/20. P. sz. ügy)

(2021/C 35/29)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf (képviselők: P. Lange, A. Auler, M. Wenz, C. Möller, Rechtsanwälte)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Peek & Cloppenburg KG, Hamburg

A Bíróság (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács) 2020. október 29-i végzésében úgy határozott, hogy a fellebbezés nem megengedhető, és hogy a fellebbező maga viseli saját költségeit.

A Törvényszék (negyedik tanács) T-534/18. sz., Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2020. május 13-án hozott ítélete ellen a Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf által 2020. július 10-én benyújtott fellebbezés

(C-312/20. P. sz. ügy)

(2021/C 35/30)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf (képviselők: P. Lange, A. Auler, M. Wenz, C. Möller, Rechtsanwälte)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Peek & Cloppenburg KG, Hamburg

A Bíróság (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács) 2020. október 29-i végzésében úgy határozott, hogy a fellebbezés nem megengedhető, és hogy a fellebbező maga viseli saját költségeit.

A Tribunal Judicial da Comarca dos Açores (Portugália) által 2020. július 16-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – VO és társai kontra SATA International – Azores Airlines, SA

(C-316/20. sz. ügy)

(2021/C 35/31)

Az eljárás nyelve: portugál

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Judicial da Comarca dos Açores

Az alapeljárás felei

Felperesek: VO, ZO, ML, NB, KE, JE, PI, VY

Alperes: SATA International – Azores Airlines, SA

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

A nyilvánosság számára közvetlenül vagy közvetetten nem elérhető csökkentett viteldíjjal történő utazás fogalma magában foglalja-e azon utasokat, akik a jegyük árának egy részét fizették meg, és a fennmaradó összeget sportverseny szponzorálása keretében a légitársaság viselte?

2020. november 26-i végzésével a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 3. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelet nem alkalmazandó a légi fuvarozó által valamely esemény szponzorálása keretében kibocsátott, kedvezményes viteldíjas jeggyel utazó utasra, amely jegy előnyeiből kizárólag bizonyos meghatározott személyek részesülnek, és amelynek kibocsátása e légi fuvarozó előzetes egyedi engedélyétől függ.

---

(1)  HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.

A Törvényszék (harmadik tanács) T-104/19. sz., Dermavita kontra EUIPO – Allergan Holdings France (JUVÉDERM) ügyben 2020. június 25-én hozott ítélete ellen a Dermavita Co. Ltd által 2020. augusztus 21-én benyújtott fellebbezés

(C-400/20. P. sz. ügy)

(2021/C 35/32)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Dermavita Co. Ltd (képviselő: D. Todorov, адвокат)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Allergan Holdings France

A Bíróság (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács) 2020. december 3-i végzésében úgy határozott, hogy a fellebbezés nem megengedhető, és hogy a fellebbező maga viseli saját költségeit.

A Törvényszék (kibővített hetedik tanács) T-778/16. és T-892/16. sz., Írország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2020. július 15-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2020. szeptember 25-én benyújtott fellebbezés

(C-465/20. P. sz. ügy)

(2021/C 35/33)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: L. Flynn, P.-J. Loewenthal és F. Tomat meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Írország, Apple Sales International (ASI), Apple Operations Europe (AOE), Luxemburgi Nagyhercegség, Lengyel Köztársaság, EFTA Felügyeleti Hatóság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—	utasítsa el a T-778/16. sz. ügyben felhozott elsőtől negyedikig terjedő és nyolcadik jogalapot, valamint a T-892/16. sz. ügyben felhozott elsőtől ötödikig terjedő, nyolcadik és tizennegyedik jogalapot;

—	az ügyet utalja vissza a Törvényszékhez a még meg nem vizsgált jogalapok értékelése érdekében, és

—	az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság két fellebbezési jogalapot hoz fel.

Első fellebbezési jogalap: a Törvényszék több szempontból tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította az előny fennállására vonatkozóan a Határozatban (1) tett elsődleges megállapítást. E fellebbezési jogalap három részből áll.

—

Először is, a megtámadott ítélet 125., 183–187., 228., 242., 243. és 249. pontjában a Törvényszék tévesen értelmezi a Határozatot, amikor arra a következtetésre jut, hogy az előny fennállásával kapcsolatos elsődleges megállapítás kizárólag azon alapult, hogy az ASI és az AOE központi irodáiban nem voltak alkalmazottak és nem volt fizikai jelenlét, a Bizottság pedig meg sem próbálta bebizonyítani, hogy az ASI és az AOE írországi fióktelepei ténylegesen olyan feladatokat láttak el, amelyek indokolták volna, hogy az Apple szellemi tulajdonnal kapcsolatos engedélyeit e fióktelepekhez allokálják. A Határozat (281)–(305) preambulumbekezdése elemzi mind a központi irodák, mind pedig az írországi fióktelepek által gyakorolt tényleges feladatokat annak alátámasztása érdekében, hogy az Apple szellemi tulajdonnal kapcsolatos engedélyeit az írországi fióktelepekhez allokálják. Eljárási szabálysértésnek minősül az, hogy a Törvényszék elmulasztotta megfelelően figyelembe venni a Határozat szerkezetét és tartalmát, valamint a központi irodák és az írországi fióktelepek által gyakorolt feladatokkal kapcsolatban a Bizottság írásbeli beadványaiban kifejtett magyarázatokat. Az, hogy a Törvényszék ezt követően, az ítélet 268–283., 286. és 287. pontjában elismerte, hogy a Határozat megvizsgálja az írországi fióktelepek által gyakorolt feladatokat annak alátámasztása kapcsán, hogy az Apple szellemi tulajdonnal kapcsolatos engedélyeit hozzájuk allokálják, olyan ellentmondásos indokolásnak minősül, amely az indokolási kötelezettség megsértésével ér fel.

—

Másodszor, a megtámadott ítélet 267., 269., 273., 274., 275., 277., 281., 283. és 298–302. pontjában a Törvényszék megsérti a különálló jogalany szerinti megközelítést és a szokásos piaci ár elvét, ami az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése megsértésének és/vagy a nemzeti jogszabályok elferdítésének minősül azáltal, hogy a Törvényszék az Apple Inc. által gyakorolt feladatokra hivatkozott annak elutasítása érdekében, hogy a Határozat az Apple szellemi tulajdonnal kapcsolatos engedélyeit az írországi fióktelepekhez allokálta. Eljárási szabálysértésnek és az indokolási kötelezettség megsértésének minősül az, hogy a Törvényszék elmulasztotta figyelembe venni a Határozat (308)–(318) preambulumbekezdésében és a Bizottság írásbeli beadványaiban annak kapcsán kifejtett magyarázatokat, hogy az Apple Inc. által gyakorolt feladatok miért irrelevánsak az ASI-n és az AOE-n belüli nyereségallokáció szempontjából.

—

Harmadszor, a megtámadott ítélet 301. és 303–309. pontjában a Törvényszék megsérti a különálló jogalany szerinti megközelítést és a szokásos piaci ár elvét, ami az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése megsértésének és/vagy a nemzeti jogszabályok elferdítésének minősül annak megállapítása által, hogy az ASI és az AOE igazgatói által végzett hivatalos cselekmények olyan feladatoknak minősülnek, amelyeket az Apple szellemi tulajdonnal kapcsolatos engedélyei vonatkozásában az ASI és az AOE központi irodái gyakorolnak. Eljárási szabálysértésnek és az indokolási kötelezettség megsértésének minősül az, hogy a Törvényszék elmulasztotta figyelembe venni a Bizottság által a Határozatban és az írásbeli beadványaiban annak kapcsán kifejtett magyarázatokat, hogy a különálló jogalany szerinti megközelítés és a szokásos piaci ár elvének alkalmazása szempontjából e cselekmények miért nem minősülnek a központi irodák által gyakorolt feladatoknak. Eljárási szabálysértésnek minősül az, hogy a Törvényszék az általa tett megállapítás alátámasztása érdekében elfogadhatatlan bizonyítékra támaszkodik.

Második fellebbezési jogalap: a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította az előny fennállására vonatkozóan a Határozatban tett másodlagos megállapítást. E fellebbezési jogalap három részből áll.

—	Először is, a megtámadott ítélet 349., 416., 434. és 435. pontjában a Törvényszék tévesen alkalmazza a jogot a bizonyítás azon megkövetelt szintjére vonatkozó szabályok alkalmazása kapcsán, amelynek a Bizottság köteles megfelelni ahhoz, hogy bizonyítsa az előny fennállását.

—

Másodszor, a megtámadott ítélet 315–481. pontjában a Törvényszék eljárási szabálysértést követ el, amikor az előny fennállásával kapcsolatos másodlagos megállapítás elutasítása érdekében olyan érvekre hivatkozik, amelyeket az elsőfokú eljárás során benyújtott beadványaikban sem Írország, sem pedig az ASI/AOE nem hozott fel.

—

Harmadszor, a megtámadott ítélet 315–481. pontjában a Törvényszék tévesen értelmezte a Határozatot, továbbá megsértette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését és/vagy elferdítette a nemzeti jogszabályokat, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a Határozat a másodlagos érvelése keretében nem támasztotta alá az előny fennállását.

---

(1)  Az Írország által az Apple-nek nyújtott SA.38373 (2014/C) (ex 2014/NN) (ex 2014/CP) számú állami támogatásról szóló, 2016. augusztus 30-i (EU) 2017/1283 bizottsági határozat (HL 2017. L 187., 1. o.).

A Cour d'appel de Mons (Belgium) által 2020. október 5-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – TP kontra Institut des Experts en Automobiles

(C-502/20. sz. ügy)

(2021/C 35/34)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour d'appel de Mons

Az alapeljárás felei

Fellebbező: TP

Ellenérdekű fél: Institut des Experts en Automobiles

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Értelmezhetők-e úgy a gépjárműszakértői szakma elismeréséről és védelméről szóló, 2007. május 15-i belga törvény – az uniós szakmai képesítések elismerése általános keretének kialakításáról szóló, 2008. február 12-i törvény rendelkezéseivel, különösen 6., 8. és 9. cikkével összefüggésben értelmezett – 5. cikke b) pontjának és 6. cikkének rendelkezései, hogy az a szolgáltatásnyújtó, aki más tagállamba helyezi át telephelyét, ezen áthelyezést követően származási országában, vagyis Belgiumban nem vehető fel az IEA átmeneti és alkalmi jellegű szolgáltatásnyújtási névjegyzékébe annak érdekében, hogy Belgiumban átmeneti és alkalmi jellegű tevékenységet folytasson[?] Összeegyeztethető-e ez az értelmezés az uniós jogban elismert letelepedési szabadsággal?

2)

Összeegyeztethető-e [a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi] irányelv (1) fent hivatkozott rendelkezéseivel a gépjárműszakértői szakma elismeréséről és védelméről szóló, 2007. május 15-i belga törvény – az uniós szakmai képesítések elismerése általános keretének kialakításáról szóló, 2008. február 12-i törvény rendelkezéseivel, különösen 6., 8. és 9. cikkével összefüggésben értelmezett – 5. cikke b) pontja és 6. cikke rendelkezéseinek azon értelmezése, amely szerint az átmeneti és alkalmi jellegű tevékenység fogalma kizárná valamely származási tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtó számára annak lehetőségét, hogy a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban szolgáltatásokat nyújtson, amennyiben e szolgáltatások, noha nem rendszeresek, de bizonyos ismétlődést mutatnak, vagy annak lehetőségét, hogy a szolgáltatásnyújtó ott bizonyos infrastruktúrával rendelkezzen?

---

(1)  HL 2005. L 255., 22. o.; helyesbítés: HL 2007. L 271., 18. o., HL 2008. L 93., 28. o., HL 2014. L 305., 115. o.

A Landesverwaltungsgericht Oberösterreich (Ausztria) által 2020. október 19-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – J. P. kontra B.d.S. L.

(C-521/20. sz. ügy)

(2021/C 35/35)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landesverwaltungsgericht Oberösterreich

Az alapeljárás felei

Felperes: J. P.

Alperes: B.d.S. L.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartájának 50. cikkét (különösen az 1999/62/EK eurómatrica-irányelvvel (1) összefüggésben), hogy az olyan – a VStG 22. § -ának (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett BStMG 20. § -ának (2) bekezdéséhez hasonló – nemzeti szabályozás, amely az útdíjfizetési kötelezettségnek az egymást követő, elkülönült útszakaszokon történő megsértése esetére halmozott eljárásokat és büntetést ír elő, akkor ütközik a többszörös eljárás alá vonás és a többszörös büntetés tilalmába, ha egyidejűleg nincs törvényi szinten rögzített, az említett büntetőeljárások lefolytatására hatáskörrel rendelkező minden hatóságra és bíróságra kiterjedő együttműködési kötelezettség, sem pedig kifejezett kötelezettség az arányosságnak a büntetések összesített mértékére vonatkozó tényleges érvényesítésére?

---

(1)  A nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló, 1999. június 17-i 1999/62/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (HL 1999. L 187., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 4. kötet, 342. o.; helyesbítés: HL 2008. L 51., 27. o.).

Az Oberster Gerichtshof (Ausztria) által 2020. október 19-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – OE kontra VY

(C-522/20. sz. ügy)

(2021/C 35/36)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberster Gerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes: OE

Alperes: VY

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Sérti-e a 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendelet (1) 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik francia bekezdése az EUMSZ 18. cikkben szereplő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét azáltal, hogy e rendelkezés a kérelmező állampolgárságától függően a 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ötödik francia bekezdéséhez képest a kérelmező rövidebb tartózkodási időtartamát írja elő a tartózkodási hely szerinti állam bíróságai joghatóságának feltételeként?

2)

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén: A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének ilyen megsértése ahhoz vezet-e, hogy a 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ötödik francia bekezdésében foglalt alapelvnek megfelelően valamennyi kérelmező esetében – állampolgárságuktól függetlenül – a 12 hónapos tartózkodási időtartam a tartózkodási helyi szerinti joghatóságra való hivatkozás feltétele, vagy valamennyi kérelmező esetében hat hónapos tartózkodási időtartam feltételéből kell kiindulni?

---

(1)  A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.; helyesbítések: HL 2013. L 82., 63. o., HL 2018. L 33., 5. o.).

A Conseil d'État (Franciaország) által 2020. október 19-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Association France Nature Environnement kontra Premier ministre és Ministre de la Transition écologique et solidaire

(C-525/20. sz. ügy)

(2021/C 35/37)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Conseil d'État

Az alapeljárás felei

Felperes: Association France Nature Environnement

Alperesek: Premier ministre és Ministre de la Transition écologique et solidaire

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 4. cikkét, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy valamely program vagy projekt engedélyezésekor figyelmen kívül hagyják azoknak a felszíni vizek állapotára kifejtett, hosszú távon következmények nélküli, rövid távú ideiglenes hatásait?

2)	Igenlő válasz esetén melyek azok a feltételek, amelyeket e programoknak és projekteknek az irányelv 4. cikke, és különösen annak (6) és (7) bekezdése értelmében teljesíteniük kell?

---

(1)  HL L 327., 1. o.

Bundesfinanzhof (Németország) által 2020. október 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Finanzamt B kontra W AG

(C-538/20. sz. ügy)

(2021/C 35/38)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesfinanzhof

Az alapeljárás felei

A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: Finanzamt B

A felülvizsgálati eljárásban ellenérdekű fél: W AG

A másik fél az eljárásban: Bundesministerium der Finanzen

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni az EK48. cikkel összefüggésben értelmezett 43. cikket (jelenleg az EUMSZ 54. cikkel összefüggésben értelmezett 49. cikket), hogy e rendelkezésekkel ellentétesek az olyan tagállami jogszabályok, amelyek megtiltják a belföldi társaságoknak, hogy az adóköteles nyereségükből levonják egy másik tagállamban található állandó telephely veszteségét, ha e társaság egyfelől kimerített e veszteségek levonására vonatkozó minden olyan lehetőséget, amelyet az ezen állandó telephely fekvése szerinti állam joga nyújt számára, másfelől pedig ezen állandó telephelyen keresztül már nem szerez bevételt, így már nincs lehetőség arra, hogy a veszteséget e tagállamban elszámolják („végleges veszteség”), akkor is, ha az érintett jogszabályok esetében a nyereségre és a veszteségre vonatkozó, a két tagállam között létrejött, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló kétoldalú egyezményen alapuló mentesítésről van szó?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni az EK 48. cikkel összefüggésben értelmezett 43. cikket (jelenleg az EUMSZ 54. cikkel összefüggésben értelmezett 49. cikket), hogy e rendelkezésekkel ellentétesek a német Gewerbesteuergesetz (az iparűzési adóról szóló törvény) azon jogszabályai is, amelyek megtiltják a belföldi társaságok számára, hogy az iparűzési tevékenységből származó adóköteles bevételükből levonják egy másik tagállamban található állandó telephelynek az első kérdésben megjelölt típusú „végleges” veszteségét?

3)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: A másik tagállamban található állandó telephely bezárása esetén fennállhat-e az első kérdésben megjelölt típusú „végleges” veszteség annak ellenére, hogy fennáll annak legalábbis elvi lehetősége, hogy a társaság ismét állandó telephelyet nyit az érintett tagállamban, amely telephely nyereségével szemben adott esetben elszámolható a korábbi veszteség?

4)

Az első és a harmadik kérdésre adandó igenlő válasz esetén: A székhely illetősége szerinti állam által elszámolandó, az első kérdésben megjelölt típusú „végleges” veszteségként jön-e tekintetbe az állandó telephely azon vesztesége, amely az állandó telephely fekvése szerinti állam joga alapján valamely következő adóévben legalább egyszer átvihető volt?

5)

Az első és a harmadik kérdésre adandó igenlő válasz esetén: Korlátozza-e összegszerűen a határokon átnyúló „végleges” veszteség elszámolására vonatkozó kötelezettséget a veszteség azon összege, amelyet a társaság az állandó telephely fekvése szerinti érintett államban elszámolhatott volna, ha ezen államban nem lenne kizárt a veszteség elszámolása?

A Landgericht Saarbrücken (Németország) által 2020. október 26-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Koch Media GmbH kontra FU

(C-559/20. sz. ügy)

(2021/C 35/39)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landgericht Saarbrücken

Az alapeljárás felei

Felperes: Koch Media GmbH

Alperes: FU

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

a) Úgy kell-e értelmezni a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („érvényesítésről szóló irányelv”) (1) 14. cikkét, hogy a jogszabály „perköltség” vagy „egyéb költség” címén magában foglalja az olyan, szükségszerűen felmerülő ügyvédi költséget is, amely azáltal keletkezik az érvényesítésről szóló irányelv 2. cikke értelmében vett szellemi tulajdonjogok jogosultja számára, hogy a jogosult peren kívül, felszólítás útján abbahagyásra kötelezés iránti igényt érvényesít a szellemi tulajdonjogokat sértő személlyel szemben? b) Az 1. a) kérdésre adott nemleges válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni az érvényesítésről szóló irányelv 13. cikkét, hogy a jogszabály az 1. a) pontban megjelölt ügyvédi költségre kártérítés címén vonatkozik?

2)

a) Úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, különösen — az érvényesítésről szóló irányelv 3., 13. és 14. cikkére, — az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 8. cikkére és — a számítógépi programok jogi védelméről szóló, 2009. április 23-i 2009/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (kodifikált változat) (3) 7. cikkére tekintettel, hogy az érvényesítésről szóló irányelv 2. cikke értelmében vett szellemi tulajdonjogok jogosultja főszabály szerint akkor is jogosult az 1. a) pontban megjelölt teljes ügyvédi költség – legalábbis e költség méltányos és érdemi részének – megtérítésére, ha — a kifogásolt jogsértést természetes személy szakmai vagy kereskedelmi tevékenysége körén kívül követte el, és — nemzeti rendelkezés erre az esetre azt írja elő, hogy az ilyen ügyvédi költség főszabály szerint csak csökkentett ügyérték alapján téríthető meg? b) A 2. a) kérdésre adott igenlő válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni a 2. a) kérdésben megjelölt uniós jogot, hogy a 2. a) pontban említett azon főszabály alóli kivétel, miszerint az 1. a) pontban megjelölt ügyvédi költségeket teljes mértékben vagy legalábbis méltányos és érdemi részében meg kell téríteni a jogosult részére, más tényezők (mint például a mű időszerűsége, a nyilvánosságra hozatal időtartama és a természetes személy által kereskedelmi vagy szakmai érdekén kívül történő jogsértés) számításba vétele mellett akkor is figyelembeveendő, ha az érvényesítésről szóló irányelv 2. cikke értelmében vett szellemi tulajdonjogok megsértése fájlmegosztással valósul meg, tehát azzal, hogy a művet ingyenes letöltésre való felkínálás útján nyilvánosan hozzáférhetővé teszik egy szabadon hozzáférhető, digitális jogok kezelése alá nem tartozó cserebörze valamennyi résztvevője számára?

---

(1)  HL 2004. L 157., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o.

(2)  HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.

(3)  HL 2009. L 111., 16. o.

A Commissione tributaria provinciale di Parma (Olaszország) által 2020. október 30-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Casa di Cura Città di Parma SpA kontra Agenzia delle Entrate

(C-573/20. sz. ügy)

(2021/C 35/40)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Commissione tributaria provinciale di Parma

Az alapeljárás felei

Felperes: Casa di Cura Città di Parma SpA

Alperes: Agenzia delle Entrate

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Van-e ellentmondás a nemzeti szabályozás és az (európai uniós) jog, pontosabban egyrészről a 633/72. sz. köztársasági elnöki rendelet 19. cikkének (5) bekezdése és 19bis. cikke (vagyis az ún. „héaarányosítási eljárás” mechanizmusát szabályozó nemzeti szabályozás), másrészről az 1977. május 17-i 77/388/EGK irányelv (1) 17. cikke (2) bekezdésének a) pontja között?

2)

[Összeegyeztethető-e az európai uniós joggal] az a nem egyenló bánásmód, amely az egészségügyi ágazatban tevékenységet végző, (a héa hatálya alá eső) „végső felhasználóknak” minősülő olasz gazdasági szereplők és az Európai Unió más tagállamaiból (Belgium, Bulgária, Németország, Görögország, Franciaország és Spanyolország) származó, az egészségügyi ágazatban tevékenységet végző („közvetítő gazdasági szereplőknek” minősülő, héalevonásra jogosult) gazdasági szereplők között áll fenn?

3)

Egyenlőtlen bánásmód áll-e fenn a héarendszer tekintetében az Európai Unió különböző tagállamai között, amennyiben az Olaszországban alkalmazott héamentesség helyett az Európai Unió más tagállamaiban (Belgium, Bulgária, Németország, Görögország, Franciaország és Spanyolország) ugyanazok az orvosi-egészségügyi szolgáltatások héakötelesek, amely okból azonos orvosi-egészségügyi szolgáltatásoknak különböző héamértékek felelnek meg, és e tény okán eltérő a levonáshoz való jog?

4)

[Összeegyeztethető-e az európai uniós joggal] az egészségügyi ágazatban tevékenységet végző olasz gazdasági szereplők (a Casa di Cura Città di Parmát is beleértve) és az Európai Unió más tagállamaiból (Belgium, Bulgária, Németország, Görögország, Franciaország és Spanyolország) származó gazdasági szereplők közötti egyenlőtlenség az egészségügyi ágazatban tevékenységet végző más gazdasági szereplőktől eltérően az ez utóbbiak által nyújtott orvosi-egészségügyi szolgáltatások héaköteles jellege és e tényből adódóan az e szolgáltatások által igényelt beszerzéseket terhelő héa levonásához/visszatérítéséhez való jog viszonylatában?

---

(1)  A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.)

A Bundesfinanzgericht (Ausztria) által 2020. november 3-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – XO kontra Finanzamt Waldviertel

(C-574/20. sz. ügy)

(2021/C 35/41)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesfinanzgericht

Az alapeljárás felei

Felperes: XO

Alperes: Finanzamt Waldviertel

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A másodlagos jog érvényességére vonatkozó első kérdés:

Érvényes-e a 465/2012 rendelettel (1) módosított 883/2004 rendelet (2) (a továbbiakban: 883/2004 rendelet vagy alaprendelet) 4. és 7. cikke?

Második kérdés:

Úgy kell-e értelmezni a 883/2004 rendelet 7. cikkét, különösen annak címét – „Mentesség a lakóhelyre vonatkozó szabályok alól” –, hogy az akadályozta a Familienlastenausgleichsgesetz 1967 (a családi kiadások támogatások útján történő fedezéséről szóló 1967. évi törvény, a továbbiakban: FLAG) 8a. § -ában, az Einkommensteuergesetz 1988 (a jövedelemadóról szóló 1988. évi törvény, a továbbiakban: EStG) 33. § -a (3) bekezdésének 2. pontjában foglalt, a családi ellátásoknak a lakóhely szerinti államban fennálló vásárlóerő-viszonyokhoz kötött indexálását szabályozó általános szabályok és a Familienbeihilfe-Kinderabsetzbetrag-EU-Anpassungsverordnung (a családi támogatás és a gyermekek után járó adójóváírás uniós indexálásáról szóló rendelet) érvényes létrejöttét annyiban, amennyiben az a családi támogatás leértékelődésével jár egyes tagállamok vonatkozásában?

Harmadik kérdés:

Úgy kell-e értelmezni a pénzbeli ellátások csökkentésének a 883/2004 rendelet 7. cikkében szabályozott tilalmát, különösen e cikk „pénzbeli ellátások nem csökkenthetők, nem módosíthatók, nem függeszthetők fel, nem vonhatók vissza vagy foglalhatók le” szövegrészét, hogy az említett rendelkezés nem akadályozta a FLAG 8a. § -ában és az EStG 33. § -a (3) bekezdésének 2. pontjában foglalt, a családi ellátásoknak a lakóhely szerinti államban fennálló vásárlóerő-viszonyokhoz kötött indexálását szabályozó rendelkezések érvényes létrejöttét, mivel fel kell értékelni a szóban forgó családi ellátásokat?

A törvénymódosítás alapjául vett szakvéleményre vonatkozó negyedik és ötödik kérdés:

Negyedik kérdés:

Úgy kell-e értelmezni és egymástól elhatárolni a 883/2004 rendelet 7. és 67. cikkét, hogy a 7. cikk a lakóhelyre vonatkozó szabály mint általános, elvont norma tagállami parlament általi megalkotásának folyamatára vonatkozik, a 67. cikk viszont konkrét egyedi esetben az egyedi, konkrét norma megalkotásának folyamatára vonatkozik, címzettje pedig közvetlenül az alaprendelet II. címe alapján illetékes intézmény?

Ötödik kérdés:

Úgy kell-e értelmezni a 883/2004 rendelet 67. cikkét, 68. cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint a 987/2009 rendelet 60. cikkének (1) bekezdését, hogy e rendelkezéseket – mint az azokat megelőző, az 1408/71 rendelet 73. és 76. cikkében, valamint az 574/72 rendelet 10. cikkében foglalt rendelkezéseket – együttesen kell alkalmazni, és azok ezért kizárólag szövegkörnyezetükben értelmezhetők, közös céljuk pedig a halmozódás tilalmának elvére tekintettel arra irányul, hogy ne vesszenek el valamely személy jogosultságai, amit az érintett tagállamoknak a 68. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt kategóriákba sorolása és elsőbbségi szabályok felállítása, valamint a különbözeti kiegészítés azon illetékes tagállam általi – adott esetben szükséges – folyósításának kifejezett előírása biztosít, amelynek jogszabályai másodlagosan alkalmazandók, és így a 883/2004 rendelet 67. cikke – a szakvéleményben foglaltaktól eltérően – nem értelmezhető elszigetelten?

Hatodik kérdés:

Úgy kell-e értelmezni a rendelet „általános hatályának” az EUMSZ 288. cikk második bekezdésében szereplő fogalmát és e rendelkezés „[t]eljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó” szövegrészét, hogy azok az illetékes intézmény indexálást előíró szabályokon alapuló egyedi szabályainak érvényes létrejöttét is megakadályozták, és az alapügyben megtámadott határozat nem rendelkezik alaki jogerővel?

Hetedik kérdés:

A rendeletek átültetésének az EUMSZ 288. cikk második bekezdése értelmében vett tilalmába ütközik-e a FLAG 53. § -a (1) bekezdésének a 2000. december 29-i Budgetbegleitgesetz (a költségvetés elfogadásáról szóló törvény, BGBl I 142/2000) szerinti eredeti változata és a FLAG 53. § -a (4) bekezdésének a 2018. december 4-i Bundesgesetz, mit dem das Familienlastenausgleichsgesetz 1967, das Einkommensteuergesetz 1988 und das Entwicklungshelfergesetz geändert werden (a [FLAG], az [EStG] és az Entwicklungshelfergesetz [a segélymunkásokról szóló törvény] módosításáról szóló szövetségi törvény; BGBl I 83/2018) szerinti eredeti változata?

Az együttesen vizsgálandó nyolcadik–tizenkettedik kérdés:

Nyolcadik kérdés:

Úgy kell-e értelmezni a belföldiekkel azonos bánásmód 883/2004 rendelet 4. cikke szerinti követelményét, illetve a hátrányos megkülönböztetés e követelmény alapjául szolgáló, az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdésében foglalt tilalmát, hogy az említett követelmény csak akkor teljesül, ha a migráns munkavállaló egyenlő bánásmódban részesül a belföldi tényállást megvalósító belföldivel, és akit ezért előre értesítenek a családi támogatásról, és akinek ezért e támogatást a FLAG 2. és 8. § -ával összefüggésben értelmezett 12. § -a alapján havonta folyamatosan előre folyósítják, vagy akkor is teljesül a belföldiekkel azonos bánásmód követelménye, ha a migráns munkavállaló ugyanolyan bánásmódban részesül, mint az belföldi, aki ugyanúgy, mint ő, a FLAG 4. § -a szerinti, nemzetközi vonatkozású tényállást valósít meg, a második esetben azonban az első esettől eltérően csak évente, a naptári év leteltét követően kapja meg az érintett naptári évre járó családi támogatást a FLAG 4. § -ának (4) bekezdése alapján?

Kilencedik kérdés:

Úgy kell-e értelmezni az egyéb összeütköző jogszabályokból adódó családi ellátásokra való jogosultságnak az elsődlegesen alkalmazandó jogszabályok által előírt összegig történő, a 883/2004 rendelet 68. cikke (2) bekezdésének második mondata szerinti felfüggesztését, hogy azzal ellentétes a halmozódást tiltó olyan tagállami szabály, mint a FLAG 4. § -ának (1)–(3) bekezdése, amely olyan alaphelyzetben, mint amilyen a jelen eljárásban, lehetővé teszi Ausztria mint elsődlegesen illetékes tagállam számára, hogy a családi támogatást csökkentse a másik tagállamban fennálló, „hasonló külföldi támogatásra” való jogosultsággal, mert már az uniós norma is megakadályozta a halmozódást, és ezért nem bír jelentőséggel a FLAG 4. § -ának (1)–(3) bekezdésében foglalt, halmozódást tiltó szabály?

Tizedik kérdés:

Úgy kell-e értelmezni az egyéb összeütköző jogszabályokból adódó családi ellátásokra való jogosultságnak az elsődlegesen alkalmazandó jogszabályok által előírt összegig történő, a 883/2004 rendelet 68. cikke (2) bekezdésének második mondatában előírt felfüggesztését, hogy az a tagállam, amelynek jogszabályai másodlagosan alkalmazandók, és amelynek az uniós jogi előírás alapján fel kell függesztenie a jogszabályaiban előírt családi ellátásokat, köteles elutasítani a migráns munkavállaló vagy a családtag vagy a tagállami jogszabályok alapján egyébként jogosult személy kérelmét, és akkor sem nyújthatja a családi ellátást az elsődlegesen alkalmazandó jogszabályok által előírt összegig, ha a tisztán tagállami megközelítés – adott esetben egy alternatív jogalap alapján – lehetővé teszi az engedélyezést?

Tizenegyedik kérdés:

A tizedik kérdésre adandó igenlő válasz esetén felmerül a kérdés, hogy az a tagállam, amelynek jogszabályai másodlagosan alkalmazandók, és amelynek az uniós jogi előírás alapján fel kell függesztenie a jogszabályaiban előírt családi ellátásokat, összeg hiányában azonban nem kell különbözeti kiegészítést nyújtania az ellátások ezt meghaladó összegére, köteles elutasítani a kérelmet azzal az indokkal, hogy a 88[3]/2004 rendelet 68. cikke (2) bekezdésének második mondata szerinti felfüggesztéssel ellentétes a családi támogatásra való jogosultság biztosítása?

Tizenkettedik kérdés:

Úgy kell-e értelmezni a 883/2004 rendelet 68. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy a migráns munkavállalók szociális biztonságával foglalkozó igazgatási bizottság E411-es formanyomtatványának 6. és 7. pontja, amelyeket azon tagállamnak kell kitöltenie, amelynek jogszabályai másodlagosan alkalmazandók, olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben szerepel, már nem elégíti ki azon tagállam információs igényét, amelynek jogszabályai elsődlegesen alkalmazandók, mert a tizedik és tizenegyedik kérdés értelmében az elsődlegesen illetékes tagállamnak szüksége van a másik tagállamtól az arra vonatkozó tájékoztatásra, hogy ez utóbbi végrehajtja a 883/2004 rendelet 68. cikke (2) bekezdésének második mondata szerinti felfüggesztést, miáltal szükségtelenné válik a kereseti küszöböket is tartalmazó tagállami jogi szabályozás vizsgálata?

Tizenharmadik kérdés:

Úgy kell-e értelmezni a Bíróság által az állandó ítélkezési gyakorlatban a lojális együttműködés EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében rögzített elve alapján kialakított jogszabályok felülvizsgálatának kötelezettségét, hogy e kötelezettséget a kérdést előterjesztő bíróság kérelme nyomán a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság, Ausztria) is teljesítheti?

Tizennegyedik kérdés:

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 267. cikk első bekezdésének a másodlagos jog érvényességének – még egy közbenső fokon eljáró kérdést előterjesztő bíróság számára is kötelező – kérdésére vonatkozó b) pontját és a kérdést előterjesztő bíróságnak az érvényesség kérdésével kapcsolatos azon kötelezettségét, hogy az uniós jog alkalmazásának elsőbbsége alapján a felülvizsgálati kérelmet nem engedélyező végzéssel elrendelt ideiglenes intézkedés révén biztosítania kell az érvényes uniós jog alkalmazását, hogy az uniós joggal ellentétesek az olyan tagállami szabályok, mint a [Bundes-Verfassungsgesetznek] (a szövetségi alkotmányról szóló törvény) a [Verwaltungsgerichtshofgesetz 1985] (a legfelsőbb közigazgatási bíróságról szóló 1985. évi törvény) 25a. § -ának (1)–(3) bekezdésével és 30a. § -ának (7) bekezdésével összefüggésben értelmezett 133. cikkének (4) és (9) bekezdése, amelyek belföldön rendkívüli felülvizsgálat formájában a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Ausztria) általi jogvédelmi felülvizsgálat lehetőségét biztosítják az alapul szolgáló közigazgatási eljárás felei számára a közigazgatási bíróság végzésével szemben?

---

(1)  A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet, valamint a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2012. május 22-i európai parlamenti és tanácsi rendelete (HL 2012. L 149., 4. o.).

(2)  A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.).

Az Oberster Gerichtshof (Ausztria) által 2020. november 4-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – CC kontra Pensionsversicherungsanstalt

(C-576/20. sz. ügy)

(2021/C 35/42)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberster Gerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes: CC

Alperes: Pensionsversicherungsanstalt

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.

Úgy kell-e értelmezni a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 44. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal már azért is ellentétes, hogy az öregségi nyugdíj nyújtása szempontjából illetékes tagállam, amelynek jogszabályi rendelkezései alapján a nyugdíj igénylője a más tagállamokban töltött gyermeknevelési időszakok kivételével egész pályafutása során munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként folytatott keresőtevékenységet, az említett gyermeknevelési időszakokat számításba vegye, mert a szóban forgó nyugdíjigénylő személy az érintett gyermekkel kapcsolatos gyermeknevelési időszak figyelembevételének az említett tagállam jogszabályi rendelkezései szerinti kezdetekor sem munkavállalóként, sem önálló vállalkozóként nem folytatott keresőtevékenységet? Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

2.

Úgy kell-e értelmezni a 987/2009 rendelet 44. cikke (2) bekezdése első mondatának első félmondatát, hogy a 883/2004/EK rendelet II. címe szerint illetékes tagállam a gyermeknevelési időszakokat a saját jogszabályai alapján általában nem veszi számításba, vagy úgy, hogy csak valamely konkrét ügyben nem veszi számításba?

---

(1)  HL 2009. L 284, 1. o.

A Landesgericht Korneuburg (Ausztria) által 2020. november 10-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – JR kontra Austrian Airlines AG

(C-589/20. sz. ügy)

(2021/C 35/43)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landesgericht Korneuburg

Az alapeljárás felei

Felperes: JR

Alperes: Austrian Airlines AG

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni az Európa Közösség által 1999. december 9-én aláírt és a 2001. április 5-i 2001/539/EK tanácsi határozattal (1) az Európai Közösség nevében jóváhagyott, Montrealban 1999. május 28-án megkötött, a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló egyezmény (kihirdette: 2005. évi VII. törvény) 17. cikkének (1) bekezdését, hogy az e rendelkezés értelmében vett „baleset” fogalom kiterjed az olyan tényállásra, amelynek esetében az utas a repülőgépből történő kiszállás során a kiszálláshoz használt mobil lépcső utolsó harmadán – megállapítható ok nélkül – elesik, és ennek során megsérül, mindamellett a sérülést nem a Bíróság 2019. december 19-i ítélete (C-532/18) (2) értelmében vett, az utasok kiszolgálására használt tárgy okozta, a lépcső nem volt hibás, és különösen nem volt csúszós sem?

2)	Úgy kell-e értelmezni a Montreali Egyezmény 20. cikkét, hogy a légifuvarozó esetleges felelőssége teljes egészében megszűnik, ha az 1. pontban ismertetetthez hasonló körülmények állnak fenn, és az utas az elesés időpontjában nem kapaszkodott a lépcső korlátjába?

---

(1)  A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló egyezménynek (Montreali Egyezmény) az Európai Közösség részéről történő megkötéséről szóló, 2001. április 5-i 2001/539/EK tanácsi határozat (HL 2001. L 194., 38. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 5. kötet, 491. o.).

(2)  ECLI:EU:C:2019:1127.

A Bundesgerichtshof (Németország) által 2020. november 11-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Reprensus GmbH kontra S-V Pavlovi Trejd EOOD

(C-591/20. sz. ügy)

(2021/C 35/44)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes és felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: Reprensus GmbH

Alperes és a felülvizsgálati eljárásban ellenérdekű fél: S-V Pavlovi Trejd EOOD

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Úgy kell-e értelmezni a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 7. cikke 1. pontjának a) alpontját és 2. pontját, hogy egy kártérítési kereset esetében fennáll a jogellenes károkozáson alapuló joghatóság, ha a felperest csalárd megtévesztéssel vették rá az adásvételi szerződés megkötésére és a vételár megfizetésére?

---

(1)  HL 2012. L 351., 1. o.

A Markkinaoikeus (Finnország) által 2020. november 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Kuluttaja-asiamies kontra MiGame Oy

(C-594/20. sz. ügy)

(2021/C 35/45)

Az eljárás nyelve: finn

A kérdést előterjesztő bíróság

Markkinaoikeus

Az alapeljárás felei

Kérelmező: Kuluttaja-asiamies

Ellenérdekű fél: MiGame Oy

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 21. cikkének első bekezdését, hogy azzal ellentétes, ha az eladó vagy szolgáltató azon telefonszámon felül, amelynek esetében legfeljebb az alapdíjat számítják fel, olyan telefonszámot is megadhat, amelyet a fogyasztó esetlegesen megkötött szerződéssel összefüggő ügyek esetében használ, és amelynek használatáért az alapdíjat meghaladó díjat számítanak fel; továbbá – amennyiben az alapdíjat meghaladó díj ellenében hívható telefonszám megadása bizonyos körülmények között összeegyeztethető a 21. cikkel – jelentőséggel bír-e az értékelés során például az alapdíjas telefonszám egyszerű megtalálhatósága, a telefonszámok felhasználási céljának kellően egyértelmű megjelölése, valamint az ügyfélszolgálat elérhetősége vagy színvonala tekintetében fennálló lényeges különbségek?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2011/83/EU irányelv 21. cikkében szereplő „alapdíj” fogalmat, hogy az eladó vagy szolgáltató a megkötött szerződésekkel összefüggő ügyek tekintetében ügyfélszolgálati telefonszámként csak szabvány földrajzi helyhez kötött vagy mobil hívószámot, illetve a fogyasztó számára díjmentes telefonszámot jelölhet meg; továbbá – amennyiben az eladó vagy szolgáltató megadhat más telefonszámot – legfeljebb milyen díjat lehet felszámítani e telefonszám használatáért annak a fogyasztónak, aki csomagajánlat formájában kötött távközlési szerződést?

---

(1)  A fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 304., 64. o.).

Az Oberster Gerichtshof (Ausztria) által 2020. november 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – UE kontra ShareWood Switzerland AG, VF

(C-595/20. sz. ügy)

(2021/C 35/46)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberster Gerichtshof

Az alapeljárás felei

Kérelmező a felülvizsgálati eljárásban: UE

Ellenérdekű fél a felülvizsgálati eljárásban: ShareWood Switzerland AG, VF

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 6. cikke (4) bekezdésének c) pontját, hogy a vállalkozás és fogyasztó között létrejött, teakfa és balzafa adásvételéről szóló olyan szerződések, amelyek célja a fák tulajdonjogának megszerzése annak érdekében, hogy azokat a megművelést követően kitermeljék és nyereségszerzési céllal értékesítsék, és amelyek e célból bérleti szerződést, valamint szolgáltatási szerződést tartalmaznak, az e rendelkezés értelmében vett „ingatlannal kapcsolatos dologi jogra vagy ingatlanbérletre vonatkozó szerződések[nek]” minősülnek?

---

(1)  HL 2008. L 177., 6. o.; helyesbítés: HL 2009. L 309., 87. o.

A Fővárosi Törvényszék (Magyarország) által 2020. november 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – DuoDecad Kft. kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

(C-596/20. sz. ügy)

(2021/C 35/47)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Fővárosi Törvényszék

Az alapeljárás felei

Felperes: DuoDecad Kft.

Alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a 2006/112 tanácsi irányelv (1) 2. cikke (1) bekezdésének c) pontját, 24. cikkének (1) bekezdését és 43. cikkét, hogy egy honlapon elérhető szolgáltatásokat a végfelhasználók felé nem a know-how-t licencbevevő, egyik uniós tagállamban (az alapügyben Portugáliában) székhellyel rendelkező társaság nyújtja, és ezáltal a másik uniós tagállamban (az alapügyben Magyarországon) székhellyel rendelkező adózótól mint alvállalkozótól a know-how technikai folyamatait támogató szolgáltatást nem vehet igénybe, hanem az adózó ezen szolgáltatásait a know-how ugyanezen másik tagállamban székhellyel rendelkező licencbeadójának nyújtja, a licencbevevőre vonatkozó alábbi körülmények mellett: (a) az első uniós tagállamban bérelt irodákkal, informatikai és egyéb irodai infrastruktúrával, saját munkavállalókkal és az elektronikus kereskedelem terén széleskörű tapasztalatokkal, valamint kiterjedt nemzetközi kapcsolattal bíró tulajdonossal, továbbá elektronikus kereskedelmi tárgyú képzettséggel rendelkező ügyvezetővel rendelkezett, (b) a honlapok működésének folyamatait rögzítő know-how-t és annak frissítéseit megkapta, azokat véleményezte, változtatásokat javasolt hozzájuk, és azokat jóváhagyta, (c) a licencbevevő részére az adózó a szolgáltatásait ezen know-how alapján nyújtotta, (d) a licencbevevő az alvállalkozói teljesítéssel kapcsolatban folyamatosan riportokat kapott (így különösen a honlapok forgalmáról és a bankszámláról történő kifizetésekről), (e) a honlapok internetes elérhetőségét biztosító domain neveket saját nevére regisztrálta, (f) a honlapokon szolgáltatásnyújtóként a licencbevevő volt feltüntetve, (g) a honlapok jóhírének megőrzése érdekében maga intézkedett, (h) a szolgáltatásnyújtáshoz szükséges közreműködői, alvállalkozói szerződéseket saját nevében, maga kötötte meg (így különösen a honlapokon történő bankkártyás fizetést biztosító bankokkal, a honlapokon elérhető tartalmat biztosító előadókkal és a tartalmat népszerűsítő webmesterekkel), (i) rendelkezett az érintett szolgáltatás végfelhasználók részére történő nyújtásából származó jövedelem fogadására szolgáló teljes rendszerrel, úgy mint bankszámlákkal, a bankszámlák feletti kizárólagos és teljes körű rendelkezési joggal, a végfelhasználók számára a szolgáltatásnyújtásról történő számlakiállítást lehetővé tevő végfelhasználói adatbázissal, és saját számlázó szoftverrel, (j) (j) fizikai ügyfélszolgálatként a honlapokon saját, első tagállambeli székhelyét tüntette fel, és (k) mind a licencbeadótól, mind pedig a know-how-ban leírt, egyes technikai folyamatok megvalósítását végző magyarországi alvállalkozóktól független társaság figyelembe véve azt a körülményt is, hogy (i) a fentieket az első tagállambeli társhatóság mint ezen objektív és harmadik személyek által ellenőrizhető körülmények igazolására alkalmas szerv is megerősítette, (ii) a honlapokról történő másik tagállambeli szolgáltatásnyújtásnak objektív akadályát képezte az, hogy másik tagállambeli társaság részére nem volt elérhető olyan pénzforgalmi szolgáltató, amely a honlapokon történő bankkártyás fizetések elfogadását biztosította volna, emiatt a honlapokon elérhető szolgáltatások nyújtását soha nem végezte másik tagállambeli társaság, sem a vizsgált időszakot megelőzően, sem azt követően, és azt, hogy (iii) a licencbevevő társaság és kapcsolt vállalkozásai a honlapok működtetéséből összességében magasabb nyereségre tettek szert, mint az első és a második tagállamban alkalmazandó áfakulcsból származó adókülönbözet mértéke?

2)

Úgy kell-e értelmezni a héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontját, 24. cikkének (1) bekezdését és 43. cikkét, hogy a valamely honlapon elérhető szolgáltatásokat a végfelhasználók felé a know-how-t licencbeadó, másik tagállamban székhellyel rendelkező társaság nyújtja, és ezáltal az adózótól mint alvállalkozótól a know-how technikai folyamatait támogató szolgáltatást vesz igénybe, és az adózó ezen szolgáltatásait nem a know-how első tagállamban székhellyel rendelkező licencbevevőjének nyújtja, ha a licencbeadó: (a) saját erőforrásai csupán egy bérelt irodából és az ügyvezetőjének a használatában lévő számítógépből álltak, (b) az ügyvezetőn és egy heti néhány órában, részmunkaidőben foglalkoztatott jogtanácsoson túl saját munkavállalókkal nem rendelkezett, (c) a know-how fejlesztésére irányuló szerződésen túl, más szerződései nem voltak, (d) a tulajdonában álló domain neveket, a licencbevevővel kötött szerződés alapján a licencbevevő társaság regisztráltatta a saját nevére, (e) harmadik felek, így különösen a végfelhasználók, a honlapokon történő bankkártyás fizetést biztosító bankok, a honlapokon elérhető tartalmat biztosító előadók és a tartalmat népszerűsítő webmesterek felé soha nem jelent meg a szóban forgó szolgáltatások nyújtójaként, (f) bizonylatokat a honlapokon elérhető szolgáltatásokkal kapcsolatban – a licencdíjról szóló számla kivételével – soha nem állított ki, és (g) a honlapokon nyújtott szolgáltatásból származó jövedelem fogadására alkalmas rendszerrel (erre szolgáló bankszámlával és más infrastruktúrával) nem rendelkezett, figyelembe véve azt is, hogy a 2015. december 17-i WebMindLicenses ítélet (C-419/14, EU:C:2015:832) értelmében önmagában nincs döntő jelentősége annak, hogy a licencbeadó társaság vezető tisztségviselője és egyedüli tagja a know-how megalkotója, továbbá, hogy ugyanezen személy befolyást vagy irányítást gyakorolt az említett know-how fejlesztésére és hasznosítására, valamint a know-how-n alapuló szolgáltatásnyújtásra, oly módon, hogy a licencbeadó társaság magánszemély ügyvezetője és tulajdonosa egyben azon alvállalkozói gazdasági társaságok, így a felperes ügyvezetője és/vagy tulajdonosa is, amelyek a szolgáltatás nyújtásában – az adott, rájuk vonatkozó feladataikat ellátva – a licencbevevő megbízásából, alvállalkozóként működnek közre?

---

(1)  A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006., L 347., 1. o.).

A Satversmes tiesa (Lettország) által 2020. november 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – AS Pilsētas zemes dienests kontra Latvijas Republikas Saeima

(C-598/20. sz. ügy)

(2021/C 35/48)

Az eljárás nyelve: lett

A kérdést előterjesztő bíróság

Satversmes tiesa

Az alapeljárás felei

Felperes: AS Pilsētas zemes dienests

A megtámadott aktust kibocsátó intézmény: Latvijas Republikas Saeima

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) 135. cikke (1) bekezdésének l) pontjában foglalt, ingatlanbérbeadási ügyletekre vonatkozóan a hozzáadottérték-adó alóli mentességet, hogy e mentesség alkalmazandó a földterületnek kényszerbérlet esetén történő bérbeadására is?

2)

Amennyiben az első kérdésre igenlő válasz adandó, vagyis a földterületnek kényszerbérlet esetén történő bérbeadása mentes a hozzáadottérték-adó alól akkor, ha minden más esetben a földterület bérbeadása hozzáadottértékadó-köteles, nem ellentétes-e az ilyen adómentesség a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv egyik elvével, nevezetesen a hozzáadottérték-adó semlegességének elvével?

---

(1)  HL 2006. L 347., 1. o.

A Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia) által 2020. november 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – UAB „Baltic Master” kontra Muitinės departamentas prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos

(C-599/20. sz. ügy)

(2021/C 35/49)

Az eljárás nyelve: litván

A kérdést előterjesztő bíróság

Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas

Az alapeljárás felei

Felperes: UAB „Baltic Master”

Alperes: Muitinės departamentas prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (1) 29. cikke (1) bekezdésének d) pontját, valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (2) 143. cikke (1) bekezdése b), e) vagy f) pontját, hogy a vevőt és az eladót egymással kapcsolatban álló személyeknek kell tekinteni akkor, ha a jelen ügyben történtekhez hasonlóan az ügyletkötés körülményei – annak ellenére, hogy nem áll rendelkezésre az üzlettársi jogviszonyt vagy ellenőrzést igazoló okirat (hivatalos adat) – objektív bizonyítékok alapján nem szokásos feltételek mellett végzett gazdasági tevékenységre, hanem olyan esetekre jellemző jegyeket mutatnak, 1) amelyekben az ügyletet kötő felek között magas fokú kölcsönös bizalmon alapuló, különösen szoros üzleti kapcsolat áll fenn, vagy 2) amelyekben az ügyletet kötő egyik fél az ügyletet kötő másik felet ellenőrzi vagy az ügyletet kötő mindkét felet harmadik fél ellenőrzi?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2913/92/EGK rendelet 31. cikkének (1) bekezdését, hogy az tiltja a vámértéknek egyetlen, az azonos származású és olyan áru vámértékére vonatkozó, nemzeti adatbázisban szereplő információ alapján történő meghatározását, amely áru ugyan nem minősül a 2454/93/EGK rendelet 142. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett hasonló árunak, de azonos TARIC-kód alá tartozik?

---

(1)  A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.).

(2)  A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL 1993. L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 16. kötet, 133. o.).

A tribunal d’arrondissement (Luxemburg) által 2020. november 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Sovim SA kontra Luxembourg Business Registers

(C-601/20. sz. ügy)

(2021/C 35/50)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal d’arrondissement

Az alapeljárás felei

Felperes: Sovim SA

Alperes: Luxembourg Business Registers

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1. kérdés:

A pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről […] szóló, (EU) 2015/849 irányelv (1) 30. cikke (5) bekezdésének első albekezdését módosító (EU) 2018/843 irányelv (2) 1. cikke (15) bekezdésének c) pontja, amennyiben előírja a tagállamok számára, hogy minden esetben tegyék hozzáférhetővé a lakosság bármely tagja számára – jogszerű érdek igazolása nélkül – a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkat, érvényes-e

a)

az emberi jogok európai egyezményének 8. cikkével összhangban értelmezett Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 7. cikke által biztosított magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog fényében, figyelemmel a 2018/843 irányelv (30) és (31) preambulumbekezdésében kimondott célokra, különösen a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre; és

b)	a Charta 8. cikke által biztosított személyes adatok védelméhez való jog fényében, amennyiben az különösen a személyes adatok jogszerű, tisztességes, az érintett számára átlátható kezelésének, az adatgyűjtés és adatkezelés célhoz kötöttségének és az adattakarékosság biztosítására irányul?

2. kérdés:

1.

A 2018/843 irányelv 1. cikke (15) bekezdésének g) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az e pont által hivatkozott kivételes körülmények, amelyek között a tagállamok részben vagy egészben felmentést adhatnak a tényleges tulajdonosra vonatkozó információkhoz való hozzáférésre vonatkozóan, amennyiben a nyilvánosság számára biztosított hozzáférés a tényleges tulajdonost aránytalan kockázatnak, a csalás, emberrablás, zsarolás, kényszerítés, zaklatás, erőszak vagy megfélemlítés kockázatának tenné ki, csak akkor állapíthatók meg, ha bizonyítást nyer a csalás, emberrablás, zsarolás, kényszerítés, zaklatás, erőszak vagy megfélemlítés aránytalan, kivételes, ténylegesen a tényleges tulajdonos személyére vonatkozó, konkrét, valós és azonnali kockázatának fennállását?

2.	Igenlő válasz esetén az így értelmezett 2018/843 irányelv 1. cikke (15) bekezdésének g) pontja érvényes-e a Charta) 7. cikke által biztosított magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog és a Charta 8. cikke által biztosított személyes adatok védelméhez való jog fényében?

3. kérdés:

(1)

A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) (a továbbiakban: általános adatvédelmi rendelet) 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját, amely előírja, hogy az adatok kezelését jogszerűen és tisztességesen, valamint az érintett számára átlátható módon kell végezni, úgy kell-e értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy a) valamely tényleges tulajdonosnak a 2018/843 irányelv 1. cikkének (15) bekezdésével módosított 2015/849 irányelv 30. cikkének megfelelően létrehozott, a tényleges tulajdonosok nyilvántartásába bejegyzett személyes adatai a nyilvánosság számára bármilyen ellenőrzés és igazolás nélkül hozzáférhetők legyenek, és anélkül, hogy az érintett személy (tényleges tulajdonos) tudomást szerezhetne arról, hogy ki fér hozzá a rá vonatkozó személyes adatokhoz; sem az, b) hogy a tényleges tulajdonosok ilyen nyilvántartását kezelő felelős személy korlátlan alkalommal és meghatározatlan személy számára hozzáférést ad a tényleges tulajdonosok személyes adataihoz?

(2)

Az általános adatvédelmi rendeletnek a célhoz kötöttséget előíró 5. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy valamely tényleges tulajdonosnak a 2018/843 irányelv 1. cikkének (15) bekezdésével módosított 2015/849 irányelv 30. cikkének megfelelően létrehozott, tényleges tulajdonosok nyilvántartásába bejegyzett személyes adatai a nyilvánosság számára hozzáférhetők anélkül, hogy ezen adatok kezeléséért felelős személy biztosítani tudná, hogy az említett adatokat kizárólag az adatgyűjtés céljára használják, vagyis lényegében a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre, amely cél betartatásáért nem a nyilvánosság a felelős szerv?

(3)

Az általános adatvédelmi rendeletnek az adattakarékosságot előíró 5. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy a 2018/843 irányelv 1. cikkének (15) bekezdésével módosított 2015/849 irányelv 30. cikkének megfelelően létrehozott, tényleges tulajdonosok nyilvántartása révén a nyilvánosság hozzáfér a tényleges tulajdonos nevén, születési évén és hónapján, állampolgárságán, lakóhelye szerinti országon, valamint a tényleges tulajdonosi érdekeltségének jellegén és mértékén kívül a születési dátumához és születési helyéhez is?

(4)

Az általános adatvédelmi rendelet 5. cikke (1) bekezdésének f) pontjával, amely előírja, hogy az adatok kezelését oly módon kell végezni, hogy biztosítva legyen a személyes adatok megfelelő biztonsága, az adatok jogosulatlan vagy jogellenes kezelésével szembeni védelmet is ideértve, biztosítva így ezen adatok integritását és bizalmas jellegét –, nem ellentétes-e, hogy a tényleges tulajdonosoknak a 2018/84[3] irányelv 1. cikkének (15) bekezdésével módosított 2015/849 irányelv 30. cikkének megfelelően létrehozott, tényleges tulajdonosok nyilvántartásában elérhető adataihoz korlátozás és feltételek nélkül, titoktartási kötelezettségvállalás nélkül hozzá lehet férni?

(5)

Az általános adatvédelmi rendelet 25. cikkének (2) bekezdését, amely biztosítja az alapértelmezett adatvédelmet, amelynek értelmében többek között a személyes adatok alapértelmezés szerint a természetes személy beavatkozása nélkül nem válhatnak hozzáférhetővé meghatározatlan számú személy számára, úgy kell-e értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a) hogy a 2018/843 irányelv 1. cikkének (15) bekezdésével módosított 2015/849 irányelv 30. cikkének megfelelően létrehozott tényleges tulajdonosok nyilvántartása nem írja elő az említett nyilvántartás honlapján történő regisztrációt a nyilvánosság azon tagjai számára, akik valamely tényleges tulajdonos személyes adataiba betekintenek; sem az, b) hogy valamely tényleges tulajdonosnak a tényleges tulajdonosok nyilvántartásába bejegyzett személyes adataiba való betekintésről nem tájékoztatják az említett tényleges tulajdonost; sem az, c) hogy a szóban forgó személyes adatok terjedelmét és hozzáférhetőségét illetően nem alkalmaznak semmilyen korlátozást az adatok kezelésének célja szempontjából?

(6)

Az általános adatvédelmi rendelet 44–50. cikkét, amelyek szigorú feltételektől teszik függővé a személyes adatoknak harmadik ország felé történő továbbítását, úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, hogy valamely tényleges tulajdonosnak a 2018/84[3] irányelv 1. cikkének (15) bekezdésével módosított 2015/849 irányelv 30. cikkének megfelelően létrehozott, tényleges tulajdonosok nyilvántartásába bejegyzett ilyen adatai bármikor hozzáférhetők a nyilvánosság számára, jogszerű érdek igazolása nélkül és e nyilvánosság földrajzi helyének korlátozása nélkül?

---

(1)  Az (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 141., 73. o.)

(2)  A pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv, valamint a 2009/138/EK és a 2013/36/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2018. L 156, 43. o.)

(3)  A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 119, 1. o.).

A Landesgericht Salzburg (Ausztria) által 2020. november 18-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – CS kontra Eurowings GmbH

(C-613/20. sz. ügy)

(2021/C 35/51)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landesgericht Salzburg

Az alapeljárás felei

Felperes: CS

Alperes: Eurowings GmbH

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)	A 261/2004/EK rendelet (1) 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „rendkívüli körülménynek” minősülhet-e egy légifuvarozó munkavállalóinak sztrájkja, amelyre vonatkozóan egy szakszervezet tett közzé felhívást bérkövetelések és/vagy szociális ellátások érvényesítése céljából?

2)

Érvényes-e ez legalábbis akkor, a) ha a leányvállalat munkavállalói szolidaritást vállalnak az anyavállalat (Lufthansa AG) elleni sztrájkfelhívással, hogy támogassák az anyavállalat légiutas kísérő személyzetének szakszervezeti követeléseit, és b) különösen akkor, ha a leányvállalatnál folytatott sztrájk az anyavállalatnál létrejött megállapodást követően „önállósul”, mivel a szakszervezet megállapítható ok nélkül fenntartja a sztrájkot, és azt még ki is terjeszti, minek során a leányvállalat légiutas kísérő személyzete eleget tesz e felhívásnak?

3)

Elegendő-e az üzemeltető légifuvarozó részéről fennálló rendkívüli körülmény bizonyításához azon állítás, hogy a követeléseknek az anyavállalat általi teljesítése ellenére a szakszervezet ok nélkül fenntartja a sztrájkfelhívást, és végül az időtartamát tekintve még ki is terjeszti, és kinek a terhére esik, ha a tényállásban ennek pontos körülményei tisztázatlanok maradnak?

4)	Ténylegesen nem befolyásolható körülménynek minősül-e az alperes leányvállalatánál 2019. október 18-án2019. október 20-ára, az 5 órától 11 óráig terjedő időtartamra bejelentett sztrájk, amelyet végül 2019. október 20-án 5 óra 30 perckor spontán módon még ki is terjesztenek 24 óráig?

5)

A helyzetnek megfelelő intézkedésnek minősül-e az, hogy alternatív menetrend készítettek, és a rendelkezésre álló légiutas kísérő személyzet hiányában kimaradó járatokat – a vízparti úti célok és a Németországon belüli és Európán belüli járatok közötti különbségtétel különös figyelembevételével – subcharter járatokkal pótolták, figyelemmel továbbá arra a tényre, hogy az e napon üzemeltetendő összesen 712 járat közül csupán 158 járatot kellett törölni?

6)	Milyen követelményeket kell támasztani az üzemeltető légifuvarozót terhelő, arra vonatkozó tényállítási kötelezettséggel szemben, hogy a műszakilag és gazdaságilag elviselhető valamennyi észszerű intézkedést megtették?

---

(1)  A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.)

A Tallinna Halduskohus (Észtország) által 2020. november 18-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – AS Lux Express Estonia kontra Majandus- ja Kommunikatsiooniministeerium

(C-614/20. sz. ügy)

(2021/C 35/52)

Az eljárás nyelve: észt

A kérdést előterjesztő bíróság

Tallinna Halduskohus

Az alapeljárás felei

Felperes: AS Lux Express Estonia

Alperes: Majandus- ja Kommunikatsiooniministeerium

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

A vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 2. cikkének e) pontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett közszolgáltatási kötelezettség előírásaként kell-e kezelni azt az esetet, hogy minden, belföldön üzletszerűen menetrend szerinti közúti, vízi és vasúti személyszállítást végző magánjogi vállalkozást egyaránt arra köteleznek, hogy az utasok meghatározott csoportját (a még nem tanköteles korú gyermekeket, a 16. életévüket még be nem töltött, fogyatékossággal élő személyeket, a 16. életévüket betöltött, súlyos fogyatékossággal élő személyeket, a jelentős mértékben látássérült személyeket, a súlyosan vagy jelentős mértékben látássérült személy kísérőit, valamint a fogyatékossággal élő személy vakvezető, illetve segítő kutyáját) díjmentesen szállítsák?

2)

Ha az 1370/2007 rendelet értelmében vett közszolgáltatási kötelezettségről van szó: Az 1370/2007 rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja alapján jogosult-e a tagállam arra, hogy nemzeti törvényben kizárja az említett kötelezettség teljesítése fejében a fuvarozónak fizetendő ellentételezést? Ha a tagállam jogosult kizárni a fuvarozónak fizetendő ellentételezést, milyen feltételek mellett teheti meg ezt?

3)

Az 1370/2007 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése alapján kizárhatók-e e rendelet alkalmazási köréből az utasok e rendelkezésben említett csoportjaitól eltérő csoportjai számára maximált díjak meghatározására vonatkozó általános szabályok? Akkor is fennáll-e az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkében foglalt, az Európai Bizottság értesítésére vonatkozó kötelezettség, ha a maximált díjak meghatározására vonatkozó általános szabályok nem írnak elő a fuvarozónak fizetendő ellentételezést?

4)	Ha az 1370/2007 rendelet nem alkalmazható a jelen ügyben: Alapozható-e az ellentételezés az Európai Unió valamely másik jogi aktusára (például az Európai Unió Alapjogi Chartájára)?

5)	Milyen feltételeknek kell megfelelnie az adott esetben a fuvarozónak nyújtandó ellentételezésnek ahhoz, hogy megfeleljen az állami támogatási szabályoknak?

---

(1)  A vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2007. L 315., 1. o.)

A Törvényszék 2020. december 9-i ítélete – Adraces kontra Bizottság

(T-714/18. sz. ügy) (1)

(„Választottbírósági kikötés - Partnerségi keretmegállapodás - Helyi Europe Direct tájékoztató központ - A megállapodás indok megjelölése nélküli megszüntetése - Jogbiztonság - A jóhiszeműség elve - Arányosság - A szerződő fél törvényes jogainak és érdekeinek tiszteletben tartása - A gondos ügyintézéshez való jog”)

(2021/C 35/53)

Az eljárás nyelve: portugál

Felek

Felperes: Adraces – Associação para o Desenvolvimento da Raia Centro-Sul (Vila Velha de Ródão, Portugália) (képviselők: G. Gentil Anastácio, D. Pirra Xarepe, J. Whyte et M. Barros Silva ügyvédek)

Alperes: Bizottság (képviselők: J. Estrada de Solà és M. Ilkova meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 272. cikken alapuló, egyrészt a COM/LIS/ED/2018–2020_1 számú partnerségi keretmegállapodás megszüntetése érvénytelenségének megállapítására, másrészt a Bizottság arra való kötelezésére irányuló kérelem, hogy a felperes e megszüntetést megelőző helyzetét állítsa vissza.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	Az Adraces – Associação para o Desenvolvimento da Raia Centro-Sult kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 54., 2019.2.11.

A Törvényszék 2020. december 9-i ítélete – Repsol kontra EUIPO – Basic (BASIC)

(T-722/18. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Törlési eljárás - BASIC európai uniós ábrás védjegy - basic és basic AG korábbi nemzeti kereskedelmi nevek - Viszonylagos kizáró okok - Valamely megjelölés helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban történő használata - A 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése és 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése és 60. cikke (1) bekezdésének c) pontja] - Részleges törlés - Egy korábbi határozat Törvényszék általi hatályon kívül helyezését követően hozott határozat - Az ügy fellebbezési tanács elé utalása - Az utalást elrendelő hatáskörének hiánya - A 216/96/EK rendelet 1d. cikke - Csatlakozó kereset”)

(2021/C 35/54)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Repsol, SA (Madrid, Spanyolország) (képviselők: J.-B. Devaureix és J. C. Erdozain López ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (képviselők: H. O’Neill és V. Ruzek meghatalmazottak)

A másik fél az eljárásban: Basic AG Lebensmittelhandel (Munich, Németország) (képviselő: D. Altenburg ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO második fellebbezési tanácsának a Basic Lebensmittelhandel és a Repsol közötti törlési eljárással kapcsolatban 2018. augusztus 22-én hozott határozata (R 178/2018-2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsának 2018. augusztus 22-i határozatát (R 178/2018-2. sz. ügy).

2)	A csatlakozó fellebbezésről már nem szükséges határozni.

3)	Az EUIPO és a Basic AG Lebensmittelhandel maga viseli saját költségeit, valamint a Repsol, SA részéről felmerült költségeket fele-fele arányban.

---

(1)  HL C 54., 2019.2.11.

A Törvényszék 2020. december 2-i ítélete – Thunus és társai kontra EBB

(T-247/19. sz. ügy) (1)

(„Közszolgálat - Az EBB személyi állománya - Díjazás - Éves illetménykiigazítás - Jogbiztonság - Jogos bizalom - A személyzettel folytatott konzultáció - Indokolási kötelezettség - Arányosság”)

(2021/C 35/55)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Vincent Thunus (Contern, Luxemburg) és a mellékletben felsorolt többi felperes (képviselő: L. Levi ügyvéd)

Alperes: Európai Beruházási Bank (képviselő: T. Gilliams, J. Klein és J. Krueck, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: P.-E. Partsch ügyvéd)

Tárgy

Az EUMSZ 270. cikken és az Európai Unió Bírósága alapokmányának 50a. cikkén alapuló, egyrészt a felperesek 2018. februári és azt követő illetményelszámolásaiban szereplő határozatok megsemmisítése iránti kérelem – amely határozatok az EBB igazgatótanácsa által hozott, az EBB valamennyi alkalmazottjára vonatkozó, a személyi állomány illetményének általános emelésével kapcsolatos új megközelítés meghatározásáról szóló 2017. július 18-i határozatot, valamint az EBB igazgatási bizottsága által hozott, a 2018. év tekintetében az illetménykiigazítási-arány 0,7 %-ban történő rögzítéséről szóló, 2018. január 30-i határozatot hajtják végre – másrészt az e határozatok miatt a felperesek által állítólag elszenvedett kár megtérítése iránti kérelem.

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	Vincent Thunus és a mellékletben felsorolt többi felperes maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Beruházási Bank (EBB) költségeit.

---

(1)  HL C 206., 2019.6.17.

A Törvényszék 2020. december 2-i ítélete – Thunus és társai kontra EBB

(T-318/19. sz. ügy) (1)

(„Közszolgálat - Az EBB személyi állománya - Díjazás - Az illetmények éves kiigazítása - Jogbiztonság - Bizalomvédelem - A személyzettel folytatott egyeztetés - Indokolási kötelezettség - Arányosság”)

(2021/C 35/56)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Vincent Thunus (Contern, Luxembourg) és a mellékletben megnevezett további felperesek (képviselő: L. Levi ügyvéd)

Alperes: Európai Beruházási Bank (képviselők: T. Gilliams, J. Klein és J. Krueck, meghatalmazottak, segítőjük: P.-E. Partsch ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 270. cikk és az Európai Unió Bírósága alapokmányának 50a. cikke alapján benyújtott kérelem, amely arra irányul, hogy a Törvényszék egyrészt semmisítse meg a 2019. februári és azt követő illetmény-elszámolásokban foglalt azon határozatokat, amelyek az EBB igazgatótanácsa 2017. július 18-i, az EBB összes alkalmazottjára vonatkozó, a személyi állomány illetményének általános emeléséhez való új megközelítést meghatározó határozatát, a 2019-re vonatkozó bérköltségvetésről szóló 2018. december 11-i igazgatótanácsi határozatot, valamint az EBB igazgatási bizottságának az éves illetménykiegészítést a 2019. évre 0,8 %-ra korlátozó 2019. január 30-i határozatát, másrészt pedig rendelje el azon vagyoni és nem vagyoni kár megtérítését, amely a felpereseket állítólag érte.

Rendelkező rész

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	Vincent Thunus és a mellékletben megnevezett további felperesek viselik saját költségeiken túlmenően az Európai Beruházási Bank (EBB) részéről felmerült költségeket.

---

(1)  HL C 246., 2019.7.22.

A Törvényszék 2020. december 9-i ítélete – Ace of spades kontra EUIPO – Krupp és Borrmann (JC JEAN CALL Champagne ROSÉ)

(T-620/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - JC JEAN CALL Champagne ROSÉ európai uniós térbeli védjegy bejelentése - Korábbi európai uniós térbeli védjegyek - Viszonylagos kizáró ok - Megjelölések hasonlósága - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja] - A jóhírnév sérelmének hiánya - A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése [jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése]”)

(2021/C 35/57)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Ace of spades Holdings LLC (New York, New York, Egyesült Államok) (képviselő: A. Gómez López ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: A. Folliard-Monguiral meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Gerhard Ernst Krupp (München, Németország) és Elmar Borrmann (Reith, Ausztria)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának az Ace of spades Holdings, valamint G. E. Krupp és E. Borrmann közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. június 26-án hozott határozata (R 1/2019-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)

A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ötödik fellebbezési tanácsának a 2019. június 26-án hozott határozatát (R 1/2019-5. sz. ügy) hatályon kívül helyezi abban a részében, amelyben az elutasította az Ace of spades Holdings LLC fellebbezését, és a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított felszólalást.

2)	A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	A felek maguk viselik saját költségeiket.

---

(1)  HL C 399., 2019.11.25.

A Törvényszék 2020. december 9-i ítélete – Ace of spades kontra EUIPO – Krupp és Borrmann (JC JEAN CALL Champagne GRANDE RÉSERVE)

(T-621/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - JC JEAN CALL Champagne GRANDE RÉSERVE európai uniós térbeli védjegy bejelentése - Korábbi európai uniós térbeli védjegyek - Viszonylagos kizáró ok - Megjelölések hasonlósága - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja] - A jóhírnév sérelmének hiánya - A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése [jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése]”)

(2021/C 35/58)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Ace of spades Holdings LLC (New York, New York, Egyesült Államok) (képviselő: A. Gómez López ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: A. Folliard-Monguiral meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Gerhard Ernst Krupp (München, Németország) és Elmar Borrmann (Reith, Ausztria)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának az Ace of spades Holdings, valamint G. E. Krupp és E. Borrmann közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. június 20-án hozott határozata (R 2/2019-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)

A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ötödik fellebbezési tanácsának a 2019. június 20-án hozott határozatát (R 2/2019-5. sz. ügy) hatályon kívül helyezi abban a részében, amelyben az elutasította az Ace of spades Holdings LLC fellebbezését, és a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított felszólalást.

2)	A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	A felek maguk viselik saját költségeiket.

---

(1)  HL C 399., 2019.11.25.

A Törvényszék 2020. december 9-i ítélete – Ace of spades kontra EUIPO – Krupp et Borrmann (JC JEAN CALL Champagne PRESTIGE)

(T-622/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - JC JEAN CALL Champagne PRESTIGE európai uniós térbeli védjegy - Korábbi európai uniós térbeli védjegyek - Viszonylagos kizáró okok - Megjelölések hasonlósága - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja] - A jóhírnév sérelmének hiánya - A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése [jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése]”)

(2021/C 35/59)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Ace of spades Holdings LLC (New York, New York, Amerikai Egyesült Államok) (képviselő: A. Gómez López ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: A. Folliard-Mongurial meghatalmazott)

A többi fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Gerhard Ernst Krupp (München, Németország), Elmar Borrmann (Reith, Ausztria)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának az Ace of spades Holding, valamint G. E. Krupp és E. Borrmann közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. június 26-án hozott határozata (R 3/2019-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)

A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ötödik fellebbezési tanácsának 2019. június 26-i határozatát (R 3/2019-5. sz. ügy) hatályon kívül helyezi abban a részében, amelyben az elutasította az Ace of spades Holdings LLC fellebbezését és a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított felszólalást.

2)	A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	Mindegyik fél maga viseli a saját költségeit.

---

(1)  HL C 399., 2019.11.25.

A Törvényszék 2020. december 9-i ítélete – GV kontra Bizottság

(T-705/19. sz. ügy) (1)

(Közszolgálat - Tisztviselők - Lelki zaklatás - Segítségnyújtás iránti kérelem - A kérelem elutasítása - Szolgálati érdek - A munkakörök egyenértékűsége - Észszerű határidő - A bizonyítékkezdemény hiánya - Felelősség)

(2021/C 35/60)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: GV (képviselő: B.-H. Vincent ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: B. Mongin, M. Brauhoff és T. Lilamand meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 270. cikken alapuló és egyrészt a Bizottság 2019. február 25-i, a felperes segítségnyújtás iránti kérelmét elutasító határozatának megsemmisítésére, másrészt a felperes e határozat következtében állítólagosan ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére irányuló kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	GV a saját költségein felül köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

---

(1)  HL C 413., 2019.12.9.

A Törvényszék 2020. december 9-i ítélete – Man and Machine kontra EUIPO – Bim Freelance (bim ready)

(T-819/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás - bim ready ábrás védjegy - BIM freelance korábbi európai uniós ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró ok - Az összetéveszthetőség hiánya - Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja - A védjegybejelentésben szereplő szolgáltatáslista korlátozása”)

(2021/C 35/61)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Man and Machine Ltd (Thame Oxfordshire, Egyesült Királyság) (képviselők: R. Peto és C. Neu ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: L. Rampini és V. Ruzek meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Bim Freelance Corp. (Miami, Florida, Egyesült Államok)

Az ügy tárgya

Az EUIPO első fellebbezési tanácsának a Bim Freelance és a Man and Machine közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. szeptember 17-én hozott határozata (R 317/2019-1. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsának 2019. szeptember 17-én hozott határozatát (R 317/2019-1. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.

2)	A Törvényszék az EUIPO-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 27., 2020.1.27.

A Törvényszék 2020. december 9-i ítélete – easyCosmetic Swiss kontra EUIPO – UWI (easycosmetic)

(T-858/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Törlési eljárás - easyCosmetic európai uniós szóvédjegy - Feltétlen kizáró ok - Leíró jelleg - A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja]”)

(2021/C 35/62)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: easyCosmetic Swiss GmbH (Baar, Svájc) (képviselők: S. Terheggen és S. Sullivan ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: A. Söder és M. Fischer meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: UWI Unternehmensberatungs- und Wirtschaftsinformations GmbH (Bad Nauheim, Németország) (képviselők: M. Krisch, T. Guttau és V. Wellens ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO második fellebbezési tanácsának az UWI és az easyCosmetic Swiss közötti törlési eljárással kapcsolatban 2019október 4-én hozott határozata (R 973/2019-2. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék az EasyCosmetic Swiss GmbH-t kötelezi a saját költségein felül az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) költségeinek viselésére.

3)	Az UWI Unternehmensberatungs- und Wirtschaftsinformations GmbH maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 45., 2020.2.10.

A Törvényszék 2020. december 9-i ítélete – Promed kontra EUIPO – Centrumelektroniki (Promed)

(T-30/20. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Törlési eljárás - Promed európai uniós szóvédjegy - Feltétlen kizáró ok - Megkülönböztető képesség hiánya - A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja]”)

(2021/C 35/63)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Promed GmbH kosmetische Erzeugnisse (Farchant, Németország) (képviselők: B. Sorg, B. Reinisch és C. Rassmann ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: H. O’Neill, V. Ruzek és S. Hanne meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Centrumelektroniki sp.j. (Tarnowskie Góry, Lengyelország) (képviselő: M. Kondrat ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának a Centrumelektroniki és a Promed kosmetische Erzeugnisse közötti törlési eljárással kapcsolatban 2019. november 7-én hozott határozata (R 614/2019-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Promed GmbH kosmetische Erzeugnissét kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 68., 2020.3.2.

A Törvényszék 2020. december 9-i ítélete – Almea kontra EUIPO – Sanacorp Pharmahandel (Almea)

(T-190/20. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - Az Almea európai uniós ábrás védjegy bejelentése - MEA korábbi nemzeti szóvédjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja]”)

(2021/C 35/64)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Almea Ltd (London, Egyesült Királyság) (képviselők: R. Furneaux és E. Humphreys Solicitors)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: J. Mrozowski, J. Crespo Carrillo és V. Ruzek meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Sanacorp Pharmahandel GmbH (Planegg, Németország) (képviselők: I.-M. Helbig, S. Rengshausen és S. Cobet-Nüse ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO második fellebbezési tanácsának a Sanacorp Pharmahandel és az Almea közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2020. január 15-én hozott határozata (R 246/2019-2. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék az Almea Ltd-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 191., 2020.6.8.

A Törvényszék 2020. december 7-i végzése – Militos Symvouleftiki kontra Bizottság

(T-536/19. sz. ügy) (1)

(„Megsemmisítés iránti kereset - Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések - Közbeszerzési eljárás - Szolgáltatások nyújtása a Bizottság görögországi képviseletének nevében végzett kommunikációs tevékenységek szervezése területén - Az ajánlati felhívás megsemmisítése - Az eljáráshoz fűződő érdek hiánya - Elfogadhatatlanság”)

(2021/C 35/65)

Az eljárás nyelve: görög

Felek

Felperes: Militos Symvouleftiki AE (Athén, Görögország) (képviselő: K. Farmakidis-Markou ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: J. Estrada de Solà és A. Katsimerou meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A Bizottság görögországi képviseletének nevében végzett kommunikációs tevékenységek szervezése területén történő szolgáltatásnyújtások tárgyú PR/2018–16/ATH ajánlati felhívás megsemmisítéséről szóló 2019. május 29-i bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2)	A Militos Symvouleftiki AE saját költségein felül viseli az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

---

(1)  HL C 357., 2019.10.21.

A Törvényszék 2020. december 4-i végzése – Agepha Pharma kontra EUIPO – Apogepha Arzneimittel (AGEPHA)

(T-792/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A felszólalás visszavonása - Okafogyottság”)

(2021/C 35/66)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Agepha Pharma s.r.o. (Senec, Szlovákia) (képviselő: D. Göbel ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: D. Walicka meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Apogepha Arzneimittel GmbH (Drezda, Németország) (képviselők: A. Marx és R. Kaase ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO második fellebbezési tanácsának az Apogepha Arzneimittel GmbH és az Agepha Pharma s.r.o. közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. augusztus 26-án hozott határozata (R 386/2019-2. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

A végzés rendelkező része

1)	A keresetről már nem szükséges határozni.

2)	A Törvényszék az Agepha Pharma s.r.o.-t és az Apogepha Arzneimittel GmbH-t kötelezi a saját költségeik, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) költségeinek fele-fele arányban való viselésére.

---

(1)  HL C 10., 2020.1.13.

A Törvényszék 2020. december 1-jei végzése – Tikal Marine Systems kontra EUIPO – Ultra Safety Systems (Tikal Tef-Gel)

(T-185/20. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Törlési eljárás - A törlési kérelem visszavonása - Okafogyottság”)

(2021/C 35/67)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Tikal Marine Systems GmbH (Norderstedt, Németország) (képviselő: M. Mahnkopf ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: P. Sipos és V. Ruzek meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Ultra Safety Systems Inc. (Mangonia Park, Florida, Amerikai Egyesült Államok) (képviselők: C. Eckhartt, A. von Mühlendahl és P. Böhner ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának az Ultra Safety Systems és a Tikal Marine Systems közötti törlési eljárással kapcsolatban 2020. január 29-én hozott határozata (R 2500/2018-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

A végzés rendelkező része

1)	A keresetről már nem szükséges határozni.

2)	A Törvényszék a Tikal Marine Systems GmbH-t és az Ultra Safety Systems Inc.-et kötelezi saját költségeiknek, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) részéről felmerült költségeknek fele-fele részben történő viselésére.

---

(1)  HL C 191., 2020.6.8.

A Törvényszék 2020. december 1-jei végzése – Tikal Marine Systems kontra EUIPO – Ultra Safety Systems (Ultra Tef-Gel)

(T-192/20. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Törlési eljárás - A törlési kérelem visszavonása - Okafogyottság”)

(2021/C 35/68)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Tikal Marine Systems GmbH (Norderstedt, Németország) (képviselő: M. Mahnkopf ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: P. Sipos és V. Ruzek meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Ultra Safety Systems Inc. (Mangonia Park, Florida, Amerikai Egyesült Államok) (képviselők: C. Eckhartt, A. von Mühlendahl és P. Böhner ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának az Ultra Safety Systems és a Tikal Marine Systems közötti törlési eljárással kapcsolatban 2020. január 29-én hozott határozata (R 2499/2018-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

A végzés rendelkező része

1)	A keresetről már nem szükséges határozni.

2)	A Törvényszék a Tikal Marine Systems GmbH-t és az Ultra Safety Systems Inc.-et kötelezi saját költségeiknek, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) részéről felmerült költségeknek fele-fele részben történő viselésére.

---

(1)  HL C 191., 2020.6.8.

2020. november 16-án benyújtott kereset – Asian Gear kontra EUIPO – Multimox (Roller)

(T-685/20. sz. ügy)

(2021/C 35/69)

A keresetlevél nyelve: német

Felek

Felperes: Asian Gear BV (Pijnacker, Hollandia) (képviselő: B. Gravendeel ügyvéd)

Alperes: Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Multimox Holding BV (Rijen, Hollandia)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott formatervezési minta jogosultja: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél

A vitatott formatervezési minta: 607 155–0002. sz. közösségi formatervezési minta

A megtámadott határozat: Az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsának 2020. szeptember 3-án hozott határozata (R 1042/2018-3. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül vagy változtassa meg a megtámadott határozatot oly módon, hogy a 607 155–0002. sz. közösségi formatervezésiminta-oltalmat nyilvánítsák semmisnek; másodlagosan:

—	hagyja helyben a törlési osztály 2018. április 30-i határozatát, és helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze az eljárás költségeinek a felperes részére történő megfizetésére.

Jogalap

—	a 6/2002/EK tanácsi rendelet 7. cikkének megsértése.

2020. november 16-án benyújtott kereset – Asian Gear kontra EUIPO – Multimox (Roller)

(T-686/20. sz. ügy)

(2021/C 35/70)

A keresetlevél nyelve: német

Felek

Felperes: Asian Gear BV (Pijnacker, Hollandia) (képviselő: B. Gravendeel ügyvéd)

Alperes: Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Multimox Holding BV (Rijen, Hollandia)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott formatervezési minta jogosultja: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél

A vitatott formatervezési minta: 607 155–0004. sz. közösségi formatervezési minta

A megtámadott határozat: az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsának 2020. szeptember 3-án hozott határozata (R 1043/2018-3. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül vagy változtassa meg a megtámadott határozatot oly módon, hogy a 607 155–0004. sz. közösségi formatervezésiminta-oltalmat nyilvánítsák semmisnek; másodlagosan:

—	hagyja helyben a törlési osztály 2018. április 30-i határozatát, és helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze az eljárás költségeinek a felperes részére történő megfizetésére.

Jogalap

—	a 6/2002/EK tanácsi rendelet 7. cikkének megsértése.

2020. november 18-án benyújtott kereset – OG kontra EBB

(T-695/20. sz. ügy)

(2021/C 35/71)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: OG (képviselők: L. Levi és M. Vandenbussche ügyvédek)

Alperes: Európai Beruházási Bank

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	állapítsa meg, hogy a jelen kereset elfogadható és megalapozott;

következésképpen

—	kötelezze az EBB-t 16 havi díjazás és 6 havi díjazásnak megfelelő végkielégítés, vagyis a 2019. október 23-i eredeti kártérítési kérelem időpontjában 317 668 euró megfizetésére, amely összeget a kifizetés napján aktualizálni kell;

—	kötelezze az EBB-t a nem vagyoni károk megtérítéseként méltányosan megállapított 50 000 euró megfizetésére;

—	amennyiben ez szükséges, semmisítse meg a kártérítési kérelmet elutasító, 2020. március 9-i keltezésű, 2020. március 10-én kézhez vett határozatot;

—	amennyiben ez szükséges, semmisítse meg a jogorvoslati kérelmet hallgatólagosan elutasító 2020. augusztus 8-i határozatot;

—	pervezető intézkedések keretében rendelje el az SSTL jelentéshez való hozzáférést;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes egyetlen jogalapra hivatkozik azon keresete alátámasztására, amely az Európai Beruházási Bank egy sor olyan eseményért való felelősségének megállapítására irányul, melyek önmagukban vagy együttesen véve bizonyítják az EBB-nek a felperes kárának és betegségének bekövetkezéséhez vezető felróható magatartását; amely jogalap a gondoskodási kötelezettség, a megfelelő ügyintézés elvének és az átláthatóság elvének EBB általi megsértésére vonatkozik, általánosabban pedig a minden munkáltatót terhelő általános elővigyázatossági és gondossági kötelezettség megsértésére.

A jelen ügyben a felperes azt állítja, hogy ha az EBB rendszeresen hozott volna hasznos biztonsági intézkedéseket az épületei tekintetében, egy gyakornok tragikus öngyilkossága elkerülhető lett volna. A felperes azt is állítja, hogy amennyiben az EBB felelősséget vállalt volna ezen öngyilkosságért és eleget tett volna az átláthatóságra, a támogatásra, a nyitottságra és segítségnyújtásra vonatkozó kötelezettségeinek az alkalmazottaival szemben, különösen azokkal szemben, akiket ezen öngyilkosság különösen lesújtott, akkor a felperes jelenleg nem volna rokkantnak nyilvánított, szenvedő alkalmazott, akinek pályafutása és érdemei többé nem léteznek a munkáltatója számára, akit ezen alkalmazott lojálisan szolgált.

A felperes azzal érvel, hogy a tények bizonyítják, hogy az EBB távolról sem járt el felelős és védelmező munkáltatóként, a felperes gyakornokának öngyilkosságát követően a felperest lejárató és hiteltelenné tevő politikát folytatott egészen a felperes fizikai és mentális összeomlásáig. 30 évnyi példás pályafutást követően a felperes úgy véli, hogy középszerű és tisztességtelen alkalmazottként bántak vele.

2020. november 27-én benyújtott kereset – Mylan Ireland kontra EMA

(T-703/20. sz. ügy)

(2021/C 35/72)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Mylan Ireland Ltd (Dublin, Írország) (képviselő: J. Krens ügyvéd)

Alperes: Európai Gyógyszerügynökség

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

állapítsa meg, hogy elfogadható és megalapozott a felperes által az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottságának azon megállapításával szemben felhozott jogellenességi kifogás, hogy a Biogen Idec Ltd Tecfidera® nevű gyógyszere „eltérő hatóanyag” minősítéssel rendelkezik, aminek következtében kiadták a „Tecfidera® – dimetil-fumarátra” vonatkozó forgalombahozatali engedély megadásáról szóló, 2014. január 30-i határozatban említett, új átfogó forgalombahozatali engedélyt;

—	semmisítse meg az EMA 2020. október 1-jei azon határozatát, amely elutasítja a felperes által a Tecfidera gyógyszer generikus változatára vonatkozóan benyújtott kérelmet;

—	az EMA-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy – tekintettel arra, hogy a jogellenességi kifogás megalapozott – a megtámadott határozat jogilag nem elfogadható, mivel az EMA tévesen állapította meg a tényeket és tévesen alkalmazta a jogot, továbbá nem tett eleget indokolási kötelezettségének, valamint a gondos és alapos értékelés elvégzésére irányuló kötelezettségének, amint azt az EUMSZ 296. cikk előírja

2.

A második, a megtámadott határozat jogszerűségét vitató jogalap, mivel az „eltérő hatóanyag” minősítést ismét meg kellett volna vizsgálni a felperes kifogásainak benyújtásakor, amire a kérelem előterjesztésének szakaszában került sor. Ily módon az EMA nem megfelelően teljesítette a kötelezettségeit, különösen a hatékony és gondos értékelés elvégzésére és az indokolásra irányuló kötelezettségét, az EUMSZ 296. cikk értelmében, ami viszont jogellenessé teszi a megtámadott határozatot.

2020. november 30-án benyújtott kereset – MiMedx Group kontra EUIPO – DIZG (Epiflex)

(T-706/20. sz. ügy)

(2021/C 35/73)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: MiMedx Group, Inc. (Marietta, Georgia, Egyesült Államok) (képviselő: J. Bogatz és Y. Stone ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: DIZG Deutsches Institut für Zell- und Gewebeersatz gGmbH (Berlin, Németország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy jogosultja: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél

A vitatott védjegy: Epiflex európai uniós szóvédjegy – 1 281 385. sz. európai uniós védjegy

Az EUIPO előtti eljárás: törlési eljárások

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2020. szeptember 25-én hozott határozata (R 133/2020-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t és az eljárásban részt vevő másik felet kötelezze a felperes részéről felmerült költségek viselésére.

Jogalapok

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 58. cikkének az (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 19. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben történő megsértése;

—	az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikkével összefüggésben értelmezett 20. cikkében foglalt egyenlőség elvének megsértése;

—	a Charta 41. cikkének (1) bekezdése szerinti megfelelő ügyintézéshez való jog megsértése;

—	a Charta 47. cikkében meghatározott tisztességes eljáráshoz való jog megsértése;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 95. cikke (2) bekezdésének az (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 19. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatával és 10. cikkének (7) bekezdésével összefüggésben történő megsértése.

2020. december 3-án benyújtott kereset – Puma kontra EUIPO – CMS (CMS Italy)

(T-711/20. sz. ügy)

(2021/C 35/74)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Puma SE (Herzogenaurach, Németország) (képviselő: P. GonzálezBueno Catalán de Ocón ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: CMS Costruzione macchine speciali SpA (Alonte, Olaszország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy jogosultja: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél

A vitatott védjegy: az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás a CMS Italy szóelemet magában foglaló ábrás védjegy tekintetében – 1 150 538. sz., az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának 2020. szeptember 24-én hozott határozata (R 2215/2019-4. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t és a CMS Costruzione macchine speciali SpA-t kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértése;

—	a jogbiztonság, az egyenlő bánásmód és a megfelelő ügyintézés elvének megsértése.

2020. december 3-án benyújtott kereset– Škoda Investement kontra EUIPO – Škoda Auto (Szárnyas nyílvesszős embléma ábrázolása)

(T-712/20. sz. ügy)

(2021/C 35/75)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Škoda Investement a.s. (Plzeň, Cseh Köztársaság) (képviselő: L. Lorenc ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Škoda Auto a.s. (Mladá Boleslav, Cseh Köztársaság)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél

A vitatott védjegy: európai uniós ábrás védjegy (Szárnyas nyílvesszős embléma ábrázolása) bejelentése – 17 991 861. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának 2020. október 6-án hozott határozata (R 284/2020-4. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	teljes egészében helyezze hatályon kívül a felszólalási osztálynak a B003083007. sz. felszólalásra vonatkozó, 2019. december 9-i határozatát;

—	utalja vissza az ügyet a felszólalási osztály elé további vizsgálat céljából valamennyi bejelentett áru és szolgáltatás tekintetében;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	Az eljárási szempontból jogellenes elsőfokú határozat joghatásainak téves értékelése.

2020. december 4-én benyújtott kereset – Degode kontra EUIPO – Leo Pharma (Skinovea)

(T-715/20. sz. ügy)

(2021/C 35/76)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: D (Petershagen, Németország) (képviselők: O. Spieker, A. Schönfleisch és N. Willich ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Leo Pharma A/S (Ballerup, Dánia)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: Skinovea európai uniós szóvédjegy – 17 898 565. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának 2020. szeptember 4-én hozott határozata (R 337/2020-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2020. december 9-én benyújtott kereset – Impresa comune Clean Sky 2 kontra NG

(T-721/20. sz. ügy)

(2021/C 35/77)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Impresa comune Clean Sky 2 (képviselők: M. Velardo avvocato és B. Mastantuono meghatalmazott)

Alperes: NG

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

kötelezze az alperest arra, hogy a 7. európai uniós keretprogram keretében kötött 632506. sz. „Wireless Flexible sensor co-operation for structural health Diagnosis/prognosis” támogatási megállapodással összefüggésben fizesse meg 141 094,80 eurónak az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletekre megállapított 3,5 %-os kamattal növelt, 2019. július 9-től a tényleges kifizetésig számított összegét;

—	az alperest kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes az alábbi jogalapra hivatkozik.

Az alperes nem teljesítette szerződéses kötelezettségeit azzal, hogy nem fizette vissza a személyi költségekre vonatkozó, a finanszírozásból nem támogathatónak minősített összeget. Következésképpen a felperes 2019. május 23-án terhelési értesítést állított ki 141 094,80 euró összegről, amelyet, a támogatási megállapodás rendelkezéseinek megfelelően, már folyósítottak az Alpha Consulting Service Srl számára. A jelen ügyben nincs semmi kétség afelől, hogy az alperes kötelezettségei abból erednek, hogy a cégjegyzékből törölt Alpha Consulting Service Srl-ben társ és e társaság felszámolója. A társaságnak a terhelési értesítés kibocsátását követő kifogásai általánosak, hiányosak és azokat nem támasztják alá bizonyítékok, tehát teljességgel megalapozatlannak tűnnek. Következésképpen a felperes jogszerűen kérheti a folyósított összeg visszatéríttetését és a késedelmi kamatok megfizetését.

2020. december 10-jén benyújtott kereset – Far Polymers és társai kontra Bizottság

(T-722/20. sz. ügy)

(2021/C 35/78)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperesek: Far Polymers Srl (Filago, Olaszország), Gamma Chimica SpA (Milánó, Olaszország), Carbochem Srl (Castiglione Olona, Olaszország), Jeniuschem Srl (Gallarate, Olaszország) (képviselők: G. Abbatescianni és E. Patti ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék nyilvánítsa elfogadhatónak a jelen keresetet, semmisítse meg a Hivatalos Lap L. 315. számában 2020. szeptember 29-én közzétett 2020/1336 bizottsági végrehajtási rendeletet, amellyel vámot vetettek ki a Kínai Népköztársaságból származó egyes polivinil-alkoholok (PVA) behozatalára.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek nyolc jogalapra hivatkoznak.

Az első jogalap a PVA uniós gazdasági ágazatának azonosítása során elkövetett jogszabálysértésen és nyilvánvaló hibán alapul, amely ágazatba a Bizottság a szabad piac szereplői mellett a kötött piac szereplőit, valamint azokat a gyártókat is bevonta, akik egyidejűleg importőrök is. Ez a hiba (a) befolyásolta az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megállapítását, amely ágazat ténylegesen egyetlen panaszossal esik egybe, b) olyan vámok kiszabásához vezetett, amelyek nem az uniós piaci szabad versenynek kedveznek, hanem csak a panaszosnak vagy harmadik országoknak, c) azt eredményezte, hogy az uniós gazdasági ágazat minden más, vámot ellenző gazdasági szereplőjének (termelők, importőrök és felhasználók) érdekeit nem megfelelő módon értékelték, (d) a rendelet nyilvánvalóan ellentétes a korábbi rendeletekkel, amelyek elégtelennek tekintették az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitását, így vámmentes kvótákat írtak elő. Ugyanezen okok miatt a megtámadott rendelet kapcsán hatáskörrel való visszaélés is felmerül.

A második jogalap azon alapul, hogy a megtámadott intézkedés ellentétes az EUMSZ 102. cikk elveivel, másodlagosan pedig nyilvánvaló hibát tartalmaz, és hatáskörrel való visszaélést valósít meg, mivel azzal jár, hogy a PVA piacán erőfölényt hoz létre a panaszos javára, amely az egyetlen olyan gyártó, amely az Unió szabad piacán tevékenykedik, és amely további gyártási kapacitásokkal rendelkezik. Az intézkedés nem veszi figyelembe a panaszos által már tanúsított versenyellenes magatartásokra vonatkozó okirati bizonyítékokat, amely panaszos megtagadta a gyenge minőségű PVA olyan áron történő értékesítését, amely figyelembe veszi az alacsonyabb előállítási költségeket.

A harmadik jogalap az intézkedés indokolását kifogásolja, amely intézkedés az EUMSZ 296. cikk megsértése miatt szabott ki vámokat, valamint nyilvánvaló hibát tartalmaz annyiban, amennyiben a Bizottság megtagadta az uniós piac magas és alacsony minőségen alapuló felosztását, jóllehet megállapította, hogy a PVA-t két különböző minőségben értékesítik, amelyek gyártási költségei, címzettjei és ára egyértelműen elkülönülnek. E minőségek nem helyettesíthetők és nem is cserélhetők fel. A piac felbontását követően a Bizottságnak ki kellett volna zárnia a gyengébb minőségű PVA-t a vám hatálya alól.

A negyedik jogalap tárgya a PVA gyártásának fő alapanyagára, a vinil-acetát monomerre (VAM) vonatkozik. A rendes értéknek a dömpingkülönbözet meghatározása céljából történő meghatározása során a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a kínai VAM áraiban nem volt torzulás, mivel ezek megfeleltek a nemzetközi piaci áraknak. Hasonlóképpen, a Bizottság a kárkülönbözet meghatározásakor nem vette figyelembe az azon kínai exportőrök által viselt alacsonyabb költségeket, akik vertikális integrációjuk révén a VAM költsége tekintetében megtakarításokat érnek el.

Az ötödik jogalap keretében azzal érvelnek, hogy a Bizottság tévesen és ellentmondásosan indokolta a megtámadott intézkedést, megsértve az EUMSZ 296. cikket azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta a metanolnak a kínai gyártók költségeinek meghatározására gyakorolt hatását, következésképpen a kárkülönbözet meghatározása során nem ismerte el az exportárak e költségtényező tekintetében történő korrigálását.

A hatodik jogalap az intézkedés azon része ellen irányul, amelyben a Bizottság a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 254. cikke alapján mentességet biztosított a kartonipar számára történő PVA-behozatal tekintetében, amennyiben e mentességet a) nem terjesztették ki más, a kartoniparral teljesen azonos helyzetben lévő végső felhasználásra; és b) csak a PVA keverékére alkalmazták az egyszerű behozatal kizárásával.

A hetedik jogalap tárgya az EUMSZ 296. cikk, valamint az alaprendelet (12) preambulumbekezdésének és 6. cikke (8) bekezdésének megsértése, amennyiben a Bizottság úgy határozott, hogy nem vesz figyelembe bizonyos érveket pusztán amiatt, hogy azokat az érdekelt felek, és nem a kínai exportőrök hozták fel. A Bizottság így önkényesen vezette be azt az elvet, hogy csak személyek bizonyos csoportjai vitathatják valamely intézkedésnek az európai intézmények általi elfogadását.

A nyolcadik, egyben utolsó jogalap az információkhoz való hozzáférést illetően az EUMSZ 296. cikk és az alaprendelet 19. cikkének megsértésén alapul. A Bizottság egy sor nem bizalmas adatot gyűjtött össze úgy, hogy azokat nem tette hozzáférhetővé az érdekelt felek számára. Ezáltal az érdekelt felek nem tudták megérteni a Bizottság indokait, amelyek a megtámadott határozat elfogadásához vezettek.