1)

A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2018. október 15-i John Mills kontra EUIPO – Jerome Alexander Consulting (MINERAL MAGIC) ítéletét (T-7/17, EU:T:2018:679) hatályon kívül helyezi.

2)

A Bíróság elutasítja a John Mills Ltd által az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsának 2016. október 5-i határozatával (R 2087/2015-1. sz. ügy) szemben benyújtott keresetet.

3)

A John Mills Ltd a saját költségein felül viseli az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) részéről a jelen fellebbezéssel és a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségeket, valamint a Jerome Alexander Consulting Corp. részéről a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségeket.

1)

A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint 17. cikkének (1), (2) és (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a vegyes holdingtársaság, amelynek a leányvállalatai irányításába történő beavatkozása ismétlődő jellegű, abban az esetben is jogosult arra, hogy levonja a más társaságban való részesedésszerzés céljából végzett piackutatásra irányuló tanácsadási szolgáltatások igénybevétele után előzetesen megfizetett hozzáadottérték-adót, ha végül nem került sor e részesedésszerzésre.

2)

A 77/388 hatodik irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint 17. cikkének (1), (2) és (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a vegyes tevékenységű holding, amelynek a leányvállalatai irányításába történő beavatkozása ismétlődő jellegű, nem jogosult a hitelintézetnek a meghatározott ágazatba történő befektetés érdekében történő kötvénykibocsátás megszervezése és kialakítása címén fizetett jutalék után megfizetett hozzáadottérték-adó levonására, ha e befektetésekre végső soron nem került sor, és az e kibocsátás révén szerzett tőkét teljes mértékben a csoport anyavállalata számára bocsájtották rendelkezésre kölcsön formájában.

—

az adatkezelő a szerződés aláírása előtt bejelölte az e feltételre vonatkozó négyzetet, vagy ha

—

az említett szerződés rendelkezései alkalmasak az érintett személy azzal kapcsolatos megtévesztésére, hogy a kérdéses szerződés megkötésére az adatkezeléshez való hozzájárulás megtagadása ellenére is lehetőség van-e, vagy ha

—

ez az adatkezelő jogellenesen befolyásolja e gyűjtés és e tárolás megtiltására vonatkozó döntési szabadságot annak megkövetelésével, hogy az érintett személy a hozzájárulás megtagadása céljából az e megtagadást tartalmazó kiegészítő formanyomtatványt töltsön ki.

1)

A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv 54. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 52. cikke 6. pontjának a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy jóllehet annak hatálya kiterjed az olyan pénzforgalmi szolgáltató által nyújtandó információkra és javasolt feltételekre, amely az ilyen szolgáltatás igénybe vevőjével a közöttük létrejött keretszerződés módosítására vonatkozó, a fenti rendelkezésekkel összhangban lévő elfogadási vélelemről kíván megállapodni, nem ír elő korlátozásokat az igénybe vevő minőségével vagy az esetlegesen ilyen megállapodás tárgyát képező szerződési feltételek típusára vonatkozóan, annak sérelme nélkül azonban, hogy ha az igénybe vevő fogyasztói minőséggel rendelkezik, e feltételek tisztességtelen jellege a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv rendelkezéseire tekintettel felülvizsgálható.

2)

A 2015/2366 irányelv 4. cikkének 14. pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben meghatározott „készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek” minősül az a közeltéri kommunikációs (Near Field Communication) funkció, amellyel valamely személyre szabott, multifunkcionális bankkártya rendelkezik, és amely az e kártyához kapcsolódó bankszámla terhére kis összegű fizetések teljesítését teszi lehetővé.

3)

A 2015/2366 irányelv 63. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy egy személyre szabott, multifunkcionális bankkártya közeltéri kommunikációs (Near Field Communication) funkciójának használatával történő, kis összegű, érintéses fizetést az eltérést engedő fenti rendelkezés értelmében a szóban forgó készpénz-helyettesítő fizetési eszköz „névtelen” használatának kell tekinteni.

4)

A 2015/2366 irányelv 63. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az a pénzforgalmi szolgáltató, amely az e rendelkezésben előírt eltérésre kíván hivatkozni, nem szorítkozhat annak állítására, hogy lehetetlen az érintett fizetési eszközt letiltani vagy annak további használatát megakadályozni, ha a rendelkezésre álló műszaki ismeretek objektív állására tekintettel ennek lehetetlenségét nem lehet bizonyítani.

1)

A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)

A Bíróság Ralph Petkét kötelezi a saját költségein felül az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) részéről felmerült költségek viselésére.

1)

A 2013. december 11-i 2013/58/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 274. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az illetékes hatóság arra vonatkozó határozata, hogy az érintett biztosítótól visszavonja az engedélyt és ideiglenes felszámolót nevez ki, csak abban az esetben minősülhet az e cikk értelmében valamely „biztosító tekintetében a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatnak”, ha az e biztosító székhelye szerinti tagállam joga előírja vagy azt, hogy ezen ideiglenes felszámoló jogosult az említett biztosító eszközeinek értékesítésére és az ebből származó bevételnek e biztosító hitelezői közötti szétosztására, vagy pedig előírja azt, hogy ugyanezen biztosító engedélyének visszavonása azzal a hatással jár, hogy automatikusan megindítja a felszámolási eljárást, anélkül hogy e célból valamely külön hatóságnak formális döntést kellene hoznia.

2)

A 2013/58 irányelvvel módosított 2009/138 irányelv 274. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ha nem teljesülnek azok a feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valamely biztosító engedélyének visszavonásáról és ideiglenes felszámolójának kinevezéséről szóló határozat az e cikk értelmében vett, valamely „biztosító tekintetében a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatnak” minősüljön, az említett cikk nem írja elő a többi tagállam bíróságai számára azt a kötelezettséget, hogy az érintett biztosító székhelye szerinti tagállam jogát alkalmazzák, amely az ilyen biztosítóval szemben indult összes bírósági eljárás felfüggesztéséről rendelkezik.

1)

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 24. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy egy társasházi lakástulajdonos olyan keresetét, amely annak megtiltására irányul, hogy egy másik társasházi lakástulajdonos társasházi lakóingatlanának a társasházi alapító okiratban megállapított rendeltetését önhatalmúlag, a többi társasházi tulajdonostárs hozzájárulása nélkül megváltoztassa, az e rendelkezés értelmében vett „ingatlanon fennálló dologi jogra vonatkozó ügynek” kell tekinteni, feltéve hogy e rendeltetés nem csak az említett társasház valamennyi tulajdonostársával, de mindenkivel szemben érvényesíthető, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

2)

Az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontját akként kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha egy társasházi ingatlan társasházi alapító okiratban megállapított rendeltetése nem érvényesíthető mindenkivel szemben, az olyan keresetet, amellyel egy társasházi tulajdonostárs meg kívánja tiltani e társasház egy másik tulajdonostársa számára e rendeltetés önkényes és a többi tulajdonostárs beleegyezése nélkül történő megváltoztatását, e rendelkezés értelmében „szerződéssel kapcsolatos ügynek” kell tekinteni. Az e keresettel vitatott kötelezettség teljesítésének helye, a kérdést előterjesztő bíróság vizsgálatára is figyelemmel, az a hely, ahol az említett ingatlan található.

1)

A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)

A Bíróság Stephan Fleiget kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)

A Bíróság Bruno Gollnisch-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 167., 168., 184. és 185. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azon termékek – a jelen ügyben ingatlanok – és szolgáltatások után előzetesen felszámított hozzáadottérték-adó (héa) tekintetében, amelyeket annak érdekében szereztek be, illetve vettek igénybe, hogy azokat adóköteles tevékenységekhez használják fel, fennmarad a levonáshoz való jog, amennyiben az adóalany akaratán kívül álló okokból lemondanak az eredetileg tervezett beruházási projektekről, és hogy nem kell korrigálni e héát, ha az adóalanynak továbbra is szándékában áll az említett termékek valamely adóköteles tevékenységhez való felhasználása.

2)

A 2006/112/EK irányelvet és különösen annak 28. cikkét úgy kell értelmezni, hogy képviselet nélküli megbízási szerződés hiányában a bizományosi mechanizmus nem alkalmazandó abban az esetben, ha valamely adóalany egy épület felépítését valamely olyan másik személy igényeinek és szükségleteinek megfelelően valósítja meg, aki feltételezhetően bérbe veszi az említett épületet.

1)

Az Osztrák Köztársaság – mivel a közösségi vasutak biztonságáról, valamint a vasúttársaságok engedélyezéséről szóló 95/18/EK tanácsi irányelv és a vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról és a biztonsági tanúsítványról szóló 2001/14/EK európai parlamenti irányelv módosításáról szóló, 2004. április 29-i 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (vasútbiztonsági irányelv) 16. cikkében meghatározott biztonsági hatóságtól eltérő hatóságot jelölt ki a közösségi vasúti rendszereken mozdonyokat és vonatokat működtető mozdonyvezetők minősítéséről szóló, 2007. október 23-i 2007/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében vett „illetékes hatóságként” – nem teljesítette a 2007/59 irányelv 3. cikke a) pontjából eredő kötelezettségeit.

2)

A Bíróság az Osztrák Köztársaságot kötelezi a saját költségein felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

1)

A Belga Királyság – mivel nem tette meg a 2018. április 12-i Bizottság kontra Belgium ítéletben (C-110/17, EU:C:2018:250) foglaltak teljesítéséhez szükséges valamennyi intézkedést – nem teljesítette az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)

A Bíróság kötelezi a Belga Királyságot, hogy fizessen az Európai Bizottságnak 2 000 000 euró átalányösszeget.

3)

A Törvényszék kötelezi a Belga Királyságot, hogy fizessen az Európai Bizottságnak napi 7 500 euró kényszerítő bírságot a jelen ítélet kihirdetésének napjától a 2018. április 12-i Bizottság kontra Belgium ítéletben (C-110/17, EU:C:2018:250) foglaltak teljesítésének napjáig.

4)

A Bíróság a Belga Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

1)

Ellentétes-e a releváns uniós jogi normákkal, különösen egyfelől az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a személyek szabad mozgására vonatkozó 20. és 21. cikkével és/vagy másfelől az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó 63. és 64. cikkével – az Európai Unió négy alapvető szabadsága közül kettővel – azon nemzeti rendelkezés, amelyet a hatóságok olyan módon alkalmaznak, hogy az olyan külföldi jármű ismételt nyilvántartásba vételi kötelezettség nélkül történő használatát, amely járművet az Európai Unió egy másik tagállamában lakóhellyel rendelkező polgár alkalomszerűen és rövid időtartamra egy Belgiumban lakóhellyel rendelkező polgár rendelkezésére bocsát, attól teszik függővé, hogy ezen, Belgiumban lakóhellyel rendelkező polgár a járműben tartja-e a használatra vonatkozó magán igazolást, azaz a járművek nyilvántartásba vételéről szóló, 2001. július 20-i királyi rendelet 3. cikke 2. § -ának 6. pontja értelmében vett igazolást?

2)

Igazolják-e a közbiztonságra és más védelmi intézkedésekre vonatkozó követelmények a fent ismertetett és a Vallon régió által végrehajtott nemzeti rendelkezést, és szükséges-e a kitűzött cél eléréséhez az olyan nemzeti rendelkezés betartása, amelyet úgy értelmeznek, hogy az kötelezően előírja, hogy a jármű külföldi tulajdonosa által kiállított, a jármű használatára vonatkozó, korlátozott időtartamra szóló és az érvényesség időtartamának megjelölését tartalmazó engedélyt a járműben tartsák – az ilyen dokumentumok utólagos benyújtásának lehetősége nélkül –, vagy a cél másképpen és kevésbé szigorú és formális eszközökkel is elérhető lett volna?

1)

Ellentétes-e a releváns uniós jogi normákkal, különösen egyfelől az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a személyek szabad mozgására vonatkozó 20. és 21. cikkével és/vagy másfelől az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó 63. és 64. cikkével – az Európai Unió négy alapvető szabadsága közül kettővel – azon nemzeti rendelkezés, amelyet a hatóságok olyan módon alkalmaznak, hogy az olyan külföldi jármű ismételt nyilvántartásba vételi kötelezettség nélkül történő használatát, amely járművet az Európai Unió egy másik tagállamában lakóhellyel rendelkező polgár alkalomszerűen és rövid időtartamra egy Belgiumban lakóhellyel rendelkező polgár rendelkezésére bocsát, attól teszik függővé, hogy ezen, Belgiumban lakóhellyel rendelkező polgár a járműben tartja-e a használatra vonatkozó magán igazolást, azaz a járművek nyilvántartásba vételéről szóló, 2001. július 20-i királyi rendelet 3. cikke 2. § -ának 6. pontja értelmében vett igazolást?

2)

Igazolják-e a közbiztonságra és más védelmi intézkedésekre vonatkozó követelmények a fent ismertetett és a Vallon régió által végrehajtott nemzeti rendelkezést, és szükséges-e a kitűzött cél eléréséhez az olyan nemzeti rendelkezés betartása, amelyet úgy értelmeznek, hogy az kötelezően előírja, hogy a jármű külföldi tulajdonosa által kiállított, a jármű használatára vonatkozó, korlátozott időtartamra szóló és az érvényesség időtartamának megjelölését tartalmazó engedélyt a járműben tartsák – az ilyen dokumentumok utólagos benyújtásának lehetősége nélkül –, vagy a cél másképpen és kevésbé szigorú és formális eszközökkel is elérhető lett volna?

1)

Ellentétes-e a releváns uniós jogi normákkal, különösen egyfelől az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a személyek szabad mozgására vonatkozó 20. és 21. cikkével és/vagy másfelől az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó 63. és 64. cikkével – az Európai Unió négy alapvető szabadsága közül kettővel – azon nemzeti rendelkezés, amelyet a hatóságok olyan módon alkalmaznak, hogy az olyan külföldi jármű ismételt nyilvántartásba vételi kötelezettség nélkül történő használatát, amely járművet az Európai Unió egy másik tagállamában lakóhellyel rendelkező polgár alkalomszerűen és rövid időtartamra egy Belgiumban lakóhellyel rendelkező polgár rendelkezésére bocsát, attól teszik függővé, hogy ezen, Belgiumban lakóhellyel rendelkező polgár a járműben tartja-e a használatra vonatkozó magán igazolást, azaz a járművek nyilvántartásba vételéről szóló, 2001. július 20-i királyi rendelet 3. cikke 2. § -ának 6. pontja értelmében vett igazolást?

2)

Igazolják-e a közbiztonságra és más védelmi intézkedésekre vonatkozó követelmények a fent ismertetett és a Vallon régió által végrehajtott nemzeti rendelkezést, és szükséges-e a kitűzött cél eléréséhez az olyan nemzeti rendelkezés betartása, amelyet úgy értelmeznek, hogy az kötelezően előírja, hogy a jármű külföldi tulajdonosa által kiállított, a jármű használatára vonatkozó, korlátozott időtartamra szóló és az érvényesség időtartamának megjelölését tartalmazó engedélyt a járműben tartsák – az ilyen dokumentumok utólagos benyújtásának lehetősége nélkül –, vagy a cél másképpen és kevésbé szigorú és formális eszközökkel is elérhető lett volna?

1)

Az egyenértékűség, a tényleges érvényesülés és a hatékony érvényesülés [uniós] jogelveire is tekintettel ellentétes-e az 1999/70/EK irányelvben (az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló irányelv; a továbbiakban: irányelv) (1) foglalt keretmegállapodás – a (6) és (7) preambulumbekezdéssel és e megállapodás 4. szakaszával („A megkülönböztetés tilalmának elve”) összefüggésben értelmezett – „A visszaélés megakadályozására irányuló intézkedések” címet viselő 5. szakaszával az olyan nemzeti szabályozás – a jelen ügyben a 1. 240/2010 (240/2010. sz. törvény) 24. cikke 3. bekezdésének a) pontja és 22. cikkének 9. bekezdése –, amely lehetővé teszi, hogy az egyetemek három évre szóló és két évre meghosszabbítható, határozott időre szóló kutatói szerződéseket mennyiségi korlátozásoktól mentesen, anélkül alkalmazzanak, hogy azok megkötését és meghosszabbítását az azokat alkalmazó egyetem ideiglenes és kivételes jellegű szükségleteihez kapcsolódó objektív indokhoz kötné[,] és amely több határozott ideig tartó jogviszony azonos személlyel történő létesítésének egyetlen korlátjaként csak a tizenkét évet meg nem haladó – akár nem folyamatos –időtartamról rendelkezik?

2)

[Az uniós] jog hatékony érvényesülésére is tekintettel ellentétes-e a keretmegállapodás említett – az irányelv (6) és (7) preambulumbekezdésével és e megállapodás említett 4. szakaszával összefüggésben értelmezett – 5. szakaszával az olyan nemzeti rendelkezés (a jelen ügyben a 240/2010 törvény 24. cikke és 29. cikkének 1. bekezdése) abban a részében, amelyben az egyetemek számára esetlegesen határozatlan ideig egymást követő határozott idejű szerződések révén, a szóban forgó egyetemek rendes oktatási és kutatási szükségleteinek kielégítése céljából a kutatók kizárólag határozott időre történő felvételét korlátozásmentesen teszi lehetővé, és az ezzel kapcsolatos döntést nem köti ideiglenes és kivételes jellegű szükségletek fennállásához?

3)

Ellentétes-e ugyanezen keretmegállapodás 4. szakaszával a D.lgs. 75/2017 (75/2017 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) (az említett 3/2017. sz. miniszteri körlevéllel értelmezett) 20. cikkének 1. bekezdéséhez hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely bár elismeri, hogy – kizárólag 2017. december 31-ig legalább három év szolgálati idő megszerzése esetén – állandósíthatók az állami kutatási szervezetek határozott időre alkalmazott kutatói, az állandósítást a határozott időre alkalmazott egyetemi kutatók számára pusztán amiatt nem teszi lehetővé, hogy a 75/2017 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 22. cikkének 16. bekezdése azok munkaviszonyát – noha az törvény alapján határozott időre szóló munkaszerződésen alapul – a „közjogi szabályozással” hozta összefüggésbe annak ellenére, hogy a 240/2010 törvény 22. cikkének 9. bekezdése a kutatási szervezetek és egyetemek kutatói vonatkozásában ugyanazt a maximális időtartamra vonatkozó szabályt írja elő, amely az egyetemekkel és a kutatási szervezetekkel az azt követő 24. cikkben meghatározott szerződések vagy a 22. cikkben meghatározott kutatási munkatársi szerződések formájában fennálló, határozott ideig tartó jogviszonyokra is vonatkozik?

4)

Az említett keretmegállapodásra is tekintettel ellentétes-e az egyenértékűség, a tényleges érvényesülés és a hatékony érvényesülés uniós jogelvével, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a keretmegállapodás 4. szakaszában szereplő elvével az olyan nemzeti szabályozás (a 240/2010 törvény 24. cikke 3. bekezdésének a) pontja, valamint a D.lgs. 81/2015 [81/2015 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet] 29. cikke 2. bekezdésének d) pontja és 29. cikkének 4. bekezdése), amely – noha létezik olyan szabályozás, amely az összes köztisztviselőre és munkavállalóra alkalmazandó, amelyet legújabban a 81/2015 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet tartalmaz, és amely (2018-tól kezdődően) a határozott időre szóló munkaviszony maximális időtartamát (a meghosszabbításokat és megújításokat is beleértve) 24 hónapban korlátozza, valamint az ilyen típusú jogviszonyok közigazgatási szerv által alkalmazott személyek esetében történő alkalmazását „ideiglenes és kivételes jellegű szükségletek” fennállásához köti – lehetővé teszi, hogy az egyetemek három éves határozott időre szóló, e három éves időszakban végzett oktatási és kutatási tevékenységek kedvező értékelése esetén két évre meghosszabbítható szerződés révén anélkül vegyenek fel kutatókat, hogy az első szerződés megkötését vagy a meghosszabbítást az egyetem ilyen ideiglenes és kivételes jellegű szükségleteihez kötné, és azt is lehetővé teszi az egyetem számára, hogy az ötéves időszak lejártakor ugyanezzel vagy más személyekkel másik, az előzővel azonos típusú határozott időre szóló szerződést kössön az előző szerződéssel összefüggő ugyanezen oktatási és kutatási szükségletek kielégítése céljából?

5)

A tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elvére, valamint a korábban említett 4. szakaszra is tekintettel ellentétes-e a keretszerződés 5. szakaszával az olyan nemzeti szabályozás (a 81/2015 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 29. cikke 2. bekezdésének d) pontja és 29. cikkének 4. bekezdése, valamint a D.lgs. 165/2001 [165/2001 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet] 36. cikkének 2. és 5. bekezdése), amely (a 240/2010 törvény említett 24. cikke 3. bekezdésének a) pontja értelmében) három éves határozott időtartamra szóló és további két évre meghosszabbítható szerződéssel alkalmazott egyetemi kutatók számára nem teszi lehetővé határozatlan ideig tartó jogviszony ezt követő létesítését, mivel az olasz jogrendben nem léteznek más olyan eszközök, amelyek alkalmasak az egymást követő határozott ideig tartó jogviszonyok egyetemek általi visszaélésszerű alkalmazásának megelőzésére és szankcionálására?

1)

Ellentétes-e az EUMSZ 34. cikkel az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a párhuzamos importra vonatkozó engedély a referencia-gyógyszer forgalombahozatali engedélyének lejártát követő egy év elteltével lejár?

2)

Az EUMSZ 34. cikkre és az EUMSZ 36. cikkre tekintettel hozhat-e a nemzeti hatóság olyan megállapító határozatot, amely kizárólag a referencia-gyógyszer forgalombahozatali engedélyének lejáratától számított, törvényben meghatározott határidő lejárta alapján állapítja meg a gyógyszer párhuzamos import keretében történő forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyének a törvény erejénél fogva történő lejártát, anélkül, hogy megvizsgálná e gyógyszer engedélye lejártának okait, valamint az emberek egészségének és életének védelmére vonatkozó egyéb, az EUMSZ 36. cikkben említett feltételeket?

3)

Elegendő-e a gyógyszer párhuzamos import keretében történő forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyének lejártát kimondó, megállapító határozat meghozatalához az a tény, hogy a párhuzamos importőröket mentesítik az időszakos gyógyszerbiztonsági jelentések benyújtására vonatkozó kötelezettség alól, és ehhez kapcsolódóan az, hogy a hatóság nem rendelkezik naprakész adatokkal a farmakoterápiából eredő előnyök, illetve kockázatok tekintetében?

1.

Rendelkezik-e hatáskörrel az Európai Unió Bírósága a nemzetközi vasúti forgalomban használt infrastruktúrára vonatkozó szerződésekre alkalmazandó Egységes Szabályok (CUI, a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény [COTIF] (1) E. függeléke) értelmezésére?

2.

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

Úgy kell-e értelmezni a CUI 8. cikke 1. § -ának b) pontját, hogy az infrastruktúra-üzemeltető e rendelkezésben előírt, dologi kárért való felelőssége körébe tartoznak azon költségek is, amelyek azáltal keletkeznek a fuvarozónál, hogy a mozdonyai károsodása miatt másik, helyettesítő mozdonyokat kell bérelnie?

3.

Az első kérdésre adandó igenlő válasz és a második kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

Úgy kell-e értelmezni a CUI 4. cikkét és 19. cikkének 1. § -át, hogy a szerződő felek érvényesen terjeszthetik ki felelősségüket azáltal, hogy általános jelleggel hivatkoznak a nemzeti jogra, ha az alapján a felelősség mértéke kétségtelenül nagyobb, azonban – a CUI objektív felelősségétől eltérve – a felelősség vétkességtől függ?

1.

Ellentétes-e a 2003/88 irányelv (1) 7. cikkével és a Charta 31. cikkének (2) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozásnak, mint a BUrlG (Bundesurlaubsgesetz; a szabadságról szóló szövetségi törvény) 7. § -ának (3) bekezdése, azon értelmezése, amely szerint az olyan munkavállaló éves fizetett szabadságra való, korábban nem teljesített jogosultsága, akinél teljes keresőképességcsökkenés következett be, és aki szabadságát ugyanakkor – legalábbis részben – a keresőképessége csökkenését megelőzően igénybe vehette volna, folyamatosan fennálló tartós keresőképességcsökkenés esetén a szabadság esedékessége évének végét követő 15 hónap elteltével akkor is megszűnik, ha a munkáltató a megfelelő felhívás és tájékoztatás elmulasztásával nem tette ténylegesen lehetővé a munkavállaló számára, hogy a szabadsághoz való jogát gyakorolja?

2.

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: tartós keresőképességcsökkenés esetén az említett feltételek mellett az is kizárt-e, hogy a szabadsághoz való jog későbbi időpontban szűnjön meg?

1)

Úgy kell-e értelmezni az uniós jogot – különösen a 2008/115/EK irányelv (1) 18. cikkének (1) és (3) bekezdését –, hogy a kitoloncolás céljából történő őrizetről határozatot hozó nemzeti bíróságnak minden egyes esetben meg kell vizsgálnia e rendelkezés feltételeit, különösen azt, hogy a kivételes helyzet még fennáll-e, amennyiben a nemzeti jogalkotó a 18. cikk (1) bekezdésére hivatkozva eltér a 16. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételektől?

2)

Úgy kell-e értelmezni az uniós jogot – különösen a 2008/115/EK irányelv 16. cikkének (1) bekezdését –, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely ideiglenesen – 2022. július 1-jéig – lehetővé teszi az idegenrendészeti őrizetben lévő személyek büntetés-végrehajtási intézetben való elhelyezését annak ellenére, hogy a tagállamban különleges idegenrendészeti fogdák állnak rendelkezésre, és a 2008/115/EK irányelv 18. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szükséghelyzet ezt nem teszi szükségessé?

3)

Úgy kell-e értelmezni a 2008/115/EK irányelv 16. cikkének (1) bekezdését, hogy az idegenrendészeti őrizetben lévő személyek fogva tartását szolgáló „különleges idegenrendészeti fogda” már akkor sem áll rendelkezésre, ha:

4)

A harmadik kérdésre adott nemleges válasz esetén:

Úgy kell-e értelmezni a 2008/115/EK irányelv 16. cikkének (1) bekezdését, hogy az idegenrendészeti őrizetben lévő személyeknek „különleges idegenrendészeti fogdában” való elhelyezéséről van szó, amikor idegenrendészeti fogda céljából a büntetés-végrehajtási intézet külön részleget hoz létre, e részleg kerítéssel körülhatárolt, az idegenrendészeti őrizetben lévő személyek számára rendelkezésre álló három épülettel ellátott külön területet tart fenn, és e három épület közül egy épületben ideiglenesen kizárólag olyan fogvatartottakat helyeznek el, akik pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés-büntetésüket vagy rövid szabadságvesztés-büntetésüket töltik, amelynek során a büntetés-végrehajtási intézet ügyel az idegenrendészeti őrizetben lévő személyek és a fogvatartottak elkülönítésére, különösképp mindegyik épület saját létesítményekkel (saját ruhatárral, betegszobával, sportteremmel) rendelkezik, és az udvar / kinti terület ugyan mindegyik épületből látható, azonban mindegyik épület esetében a fogvatartottak számára saját, szögesdrót kerítéssel körbekerített terület van fenntartva, és így az épületek közvetlenül nem kapcsolódnak egymáshoz?

1.

Úgy kell-e értelmezni a kereskedő 2011/83 irányelv (1) 2. cikkének 2. pontjában meghatározott fogalmát, hogy az a személy, aki közvetítőként jár el a fogyasztó jegyvásárlása során, a 2011/83 irányelvben meghatározott kötelezettségek hatálya alá tartozó kereskedőnek, tehát az értékesítési vagy szolgáltatási szerződésben részt vevő olyan félnek tekinthető, akivel szemben a fogyasztó követeléssel léphet fel vagy keresetet indíthat?

2.

Úgy kell-e értelmezni és alkalmazni azt, a 2011/83 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében meghatározott követelményt, hogy az információt a fogyasztóval világos és közérthető nyelven közölni és a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani, hogy a fogyasztó tájékoztatásának kötelezettségét megfelelően teljesítettnek kell tekinteni, ha a közvetítő a szóban forgó információt a tiketa.lt weboldalon a fogyasztó rendelkezésére bocsátott szolgáltatásnyújtási szabályzatában azt megelőzően közli a fogyasztóval, hogy ez utóbbi a fizetés teljesítésével egyidejűleg megerősíti, hogy megismerte a közvetítő szolgáltatásnyújtási szabályzatát és vállalja, hogy az úgynevezett „click-wrap” szerződés révén, vagyis az online rendszerben egy adott jelölőnégyzet kipipálásával és adott linkre kattintással megkötendő ügylet feltételeinek részeként betartja e szabályzatot?

1.

Semmisítse meg a 96/71/EK irányelv kiküldetési szabályainak a nemzetközi (transznacionális) szállítás és a kabotázsműveletek vonatkozásában történő alkalmazását előíró követelményről szóló 2020/1057 irányelv (1) 1.cikkének 3. és 7. pontját az előbbi irányelv lényegének megváltoztatása nélkül, és a Litván Köztársaság a 2020/1057 irányelv teljes mértékben történő megsemmisítését kéri;

2.

Semmisítse meg a 2020/1054 rendelet (2) 1. cikke 6. pontjának d) alpontját annyiban, amennyiben az abban rögzített kötelezettség előírja a szállítási vállalkozások számára, hogy négy hetenként biztosítsák a járművezetők számára a tartózkodási helyükre vagy a vállalkozás működési központjába való visszatérést. Ha e rendelkezés ezen részét nem lehet megsemmisíteni, a Litván Köztársaság e jogszabály teljes mértékben történő megsemmisítését kéri;

3.

Semmisítse meg a 2020/1054 rendelet 3. cikkét annyiban, amennyiben az kimondja, hogy az 561/2006/EK rendelet módosításai a 2020/1054 rendelet kihirdetését – azaz 2020. augusztus 20-át – követő huszadik napon lép hatályba. Ha a 2020/1054 rendelet 3. cikkét nem lehet úgy megsemmisíteni, hogy az ne érintse e rendelet egyéb rendelkezéseit, a Litván Köztársaság e jogszabály teljes mértékben történő megsemmisítését kéri;

4.

Az Európai Parlamentet és a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

A 2020/1057 irányelv 1. cikkének 3. és 7. pontja, mivel az a kiküldetési szabályoknak a több államot érintő nemzetközi (transznacionális) szállítás és a kabotázsműveletek vonatkozásában történő alkalmazását előíró követelményt tartalmaz, ellentétes:

2.

A 2020/1054 rendelet 1. cikke 6. pontjának d) alpontja, amely arra kötelezi a szállítási vállalkozásokat, hogy négy hetenként biztosítsák a járművezetők számára a tartózkodási helyükre vagy a vállalkozás működési központjába való visszatérést, ellentétes

3.

A 2020/1054 rendelet 3. cikke, amely úgy határozza meg a rendelet hatálybalépésének időpontját – 2020. augusztus 20. –, hogy nem ír elő átmeneti időszakot, különösen arra tekintettel, hogy (i) az 561/2006 rendelet 8. cikke (8) bekezdésének a pihenőidőknek a járműben való tartását tiltó módosításainak és (ii) az 561/2006 rendelet 8. cikke (8a) bekezdésének a járművezetők tartózkodási helyükre való négyhetenkénti visszatérésének biztosítására irányuló kötelezettséggel kapcsolatos módosításának azonnali alkalmazása kötelező, ellentétes

1.

Semmisítse meg a 2020/1055 rendelet (1) 1. cikkének 3. pontját annyiban, amennyiben az az 1071/2009/EK rendeletbe (2) beilleszti az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontját, amely kimondja, hogy „[…] a vállalkozásnak a székhelye szerinti tagállamban […]a járműállományának tevékenységét úgy kell megszerveznie, hogy a vállalkozás rendelkezésére álló, nemzetközi fuvarozásra használt járművek az elindulást követően nyolc héten belül visszatérjenek az adott tagállam egyik működési központjába”;

2.

Semmisítse meg a 2020/1055 rendelet 2. cikke 4. pontjának a) alpontját, amely módosítja az 1072/2009/EK rendelet (3) 8. cikkét, amelybe beilleszti a (2a) bekezdést, amely kimondja, hogy „[a] fuvarozók számára nem engedélyezett, hogy ugyanazzal a gépjárművel vagy járműszerelvény esetében ugyanazon jármű gépjárművével kabotázsműveleteket hajtsanak végre ugyanabban a tagállamban az ott végzett kabotázsműveletük végét követő négy napon belül”;

3.

Az Európai Parlamentet és a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

A 2020/1055 rendelet 1. cikkének 3. pontja, mivel az az 1071/2009/EK rendeletbe beilleszti az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontját, amely kimondja, hogy „[…] a vállalkozásnak a székhelye szerinti tagállamban […]a járműállományának tevékenységét úgy kell megszerveznie, hogy a vállalkozás rendelkezésére álló, nemzetközi fuvarozásra használt járművek az elindulást követően nyolc héten belül visszatérjenek az adott tagállam egyik működési központjába”, ellentétes:

2.

A 2020/1055 rendelet 2. cikke 4. pontjának a) alpontja, amely módosítja az 1072/2009/EK rendelet 8. cikkét, amelybe beilleszti a (2a) bekezdést, amely kimondja, hogy „[a] fuvarozók számára nem engedélyezett, hogy ugyanazzal a gépjárművel vagy járműszerelvény esetében ugyanazon jármű gépjárművével kabotázsműveleteket hajtsanak végre ugyanabban a tagállamban az ott végzett kabotázsműveletük végét követő négy napon belül”, ellentétes:

—

Semmisítse meg az 561/2006/EK rendeletnek a maximális napi és heti vezetési időre, a minimum szünetekre, valamint a napi és heti pihenőidőre vonatkozó minimumkövetelmények tekintetében és a 165/2014/EU rendeletnek a menetíró készülékkel történő helymeghatározás tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1054 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 1. cikke 6. pontjának c) alpontját;

—

másodlagosan, abban az esetben, ha a Bíróság úgy határoz, hogy nem ad helyt a vitatott rendelet részleges megsemmisítése iránti jelen keresetnek, teljes egészében semmisítse meg az 561/2006/EK rendeletnek a maximális napi és heti vezetési időre, a minimum szünetekre, valamint a napi és heti pihenőidőre vonatkozó minimumkövetelmények tekintetében és a 165/2014/EU rendeletnek a menetíró készülékkel történő helymeghatározás tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1054 európai parlamenti és tanácsi rendeletet;

—

Az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 21. cikke (1) bekezdésének és 45.cikkének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (Charta) 45. cikke (1) bekezdésének megsértése.

2.

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikke (4) bekezdésében, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt 2. jegyzőkönyv 1. cikkében rögzített arányossági elv megsértése.

3.

A jogbiztonság elvének megsértése.

4.

Az EUSZ 5. cikk (4) bekezdésében, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló, az EU- és az EUM-Szerződéshez csatolt 2. jegyzőkönyv 1. cikkében rögzített arányossági elv megsértése.

5.

Az EUMSZ 18. cikk, valamint a Charta 20. és 21. cikke szerinti egyenlő bánásmód elve és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése, valamint az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése – és amennyiben a Bíróság szükségesnek tartja – az EUMSZ 95. cikk (1) bekezdése szerinti a tagállamok Szerződések előtti egyenlősége elvének megsértése.

—

semmisítse meg a közúti szállítási ágazatban dolgozó járművezetők kiküldetésére vonatkozó különös szabályoknak a 96/71/EK irányelv és a 2014/67/EU irányelv tekintetében való meghatározásáról, a 2006/22/EK irányelvnek a végrehajtási követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló 2020. július 15-i (EU) 2020/1057 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (1);

—

az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikke (4) bekezdésében, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt 2. jegyzőkönyv 1. cikkében rögzített arányossági elv megsértése.

2.

Az EUMSZ 18. cikk, valamint a Charta 20. és 21. cikke szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése, valamint az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése szerinti, a tagállamok Szerződések előtti egyenlősége elvének, továbbá – amennyiben a Bíróság szükségesnek tartja – az EUMSZ 95. cikk (1) bekezdésének megsértése.

3.

Az EUMSZ 91. cikk (1) bekezdésének megsértése.

4.

Az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésével és az EUSZ 94. cikkel együttesen értelmezett EUMSZ 91. cikk (2) bekezdésének és EUMSZ 90. cikk megsértése.

5.

Az EUMSZ 34. és az EUMSZ 35. cikknek az EUMSZ 36. cikk alapján nem igazolt megsértése, valamint az EUMSZ 91. cikkel együttesen értelmezett EUMSZ 58. cikk (1) bekezdésének vagy – másodlagosan – az EUMSZ 56. cikk megsértése.

—

semmisítse meg az 1071/2009/EK rendeletnek, az 1072/2009/EK rendeletnek és az 1024/2012/EU rendeletnek a közúti fuvarozási ágazati fejleményekre tekintettel történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1055 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) alábbi rendelkezéseit:

—

negyedlegesen, amennyiben a Bíróság álláspontja szerint a vitatott rendelet részleges megsemmisítése iránti kérelemnek nem lehet helyt adni, teljes egészében semmisítse meg az 1071/2009/EK rendeletnek, az 1072/2009/EK rendeletnek és az 1024/2012/EU rendeletnek a közúti fuvarozási ágazati fejleményekre tekintettel történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1055 európai parlamenti és tanácsi rendelet, továbbá

—

az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikke (3) bekezdésével együttesen értelmezett, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 90. cikkének, az EUMSZ 11. cikk, az Európai Unió Alapjogi Chartája 37. cikkének, az EUSZ 3. cikk (5) bekezdésének, az EUMSZ 208. cikk (2) bekezdésének és az EUMSZ 216. cikk (2) bekezdésének megsértése, valamint a párizsi megállapodás megsértése.

2.

Az EUSZ 5. cikke (4) bekezdésében, valamint a 2. jegyzőkönyv 1. cikkében rögzített arányosság elvének megsértése.

3.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének (EUMSZ 18. cikk, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 21. cikke), a tagállamok Szerződések előtti egyenlősége elvének (EUSZ 4. cikk (2) bekezdése), továbbá – amennyiben szükséges – az EUMSZ 95. cikk (1) bekezdésének megsértése.

4.

Az EUMSZ 91. cikk (1) bekezdésének megsértése.

5.

Az EUMSZ 90. cikk, az EUMSZ 91. cikk (2) bekezdésének és az EUMSZ 94. cikk, valamint az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének megsértése.

6.

Az EUMSZ 49. cikk, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 15. és 16. cikke szerinti, a foglalkozás megválasztása szabadságának és a letelepedés szabadságának megsértése.

7.

Az EUMSZ 91. cikkel együttesen értelmezett EUMSZ 58. cikk (1) bekezdésének megsértése és – másodlagosan – az EUMSZ 56. cikk megsértése.

—

semmisítse meg részlegesen az (EU) 2020/1054 rendeletet. különösen:

—

a Parlementet és a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az EUMSZ 5. cikk (4) bekezdésében rögzített arányosság elvének megsértésére alapított jogalap

Románia azt állítja, hogy az 1. cikk 6. pontjának c) alpontja szerinti intézkedés amely lényegében megtiltja, hogy a rendszeres heti pihenőidőket és a korábbi csökkentett heti pihenőidő kompenzációjaként tartott, 45 óránál hosszabb heti pihenőidőket a járműben tartsák – nem alkalmas a követett célkitűzések elérésére, különösen a közúti közlekedés biztonságának, valamint a vezetők munkafeltételeinek javítására. Ezenfelül nem szünteti meg a Bizottság által feltárt kockázatokat és akadályokat.

Ráadásul, az intézkedés nyilvánvaló alkalmatlanságára utaló adatokat és információkat elfogadásának időpontjában ismerték a társjogalkotók.

Románia továbbá azt állítja, az 1. cikk 6. pontjának d) alpontja szerinti intézkedés – amely arra vonatkozik, hogy a járművezetőknek négy egymást követő hétből álló időszakban (a 45 óránál hosszabb, a csökkentett heti pihenőidő kompenzációjaként tartott heti pihenőidő előtt, illetve két egymást követő csökkentett heti pihenőidő kompenzációjaként tartott heti pihenőidő után) vissza kell térniük a munkáltatónak a székhelye szerinti tagállamban található működési központjába vagy a járművezető lakóhelyére – nyilvánvalóan alkalmatlan, különösen az előírt új adminisztratív intézkedések, a gazdasági szereplők által viselt jelentős költségek, kereskedelmi tevékenységük korlátozása, valamint azon tény szempontjából, hogy az nem biztosítja a járművezetők megfelelő védelmét.

Ezenfelül, a hatásvizsgálat láthatóan nem vett figyelembe minden szempontot, amely összefüggésben a társjogalkotók nem vehették figyelembe a helyzet valamennyi releváns tényezőjét és körülményét.

2.

A második, a letelepedésnek az EUMSZ 49. cikkben rögzített szabadsága igazolatlan korlátozására alapított jogalap

Románia azt állítja, hogy az 1. cikk 6. pontjának d) alpontja által bevezetett intézkedés új adminisztratív kötelezettségeket von maga után az Unió földrajzi perifériáján található tagállamok gazdasági szereplői tekintetében, jelentős költségek és a kereskedelmi tevékenység korlátozása, amelyek e gazdasági szereplők elköltözéséhez vezetnek, és visszatartó hatással fognak járni a fuvarozási vállalatok e tagállamokban történő létrehozása vonatkozásában.

Ez az intézkedés tehát az EUMSZ 49. cikk értelmében vett letelepedési szabadság korlátozásának minősül. E korlátozás nem igazolt.

3.

A harmadik, az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának az EUMSZ 18. cikkben rögzített elvére alapított jogalap

Románia azt állítja, hogy az 1. cikk 6. pontjának c) alpontja szerinti intézkedés nyilvánvaló hátrányokkal jár az Unió földrajzi perifériáján található tagállamok tekintetében, különösen a parkolók és a szállások hálózatának sajátosságaira tekintettel.

Románia azt állítja továbbá, hogy a járművezetőknek az az 1. cikk 6. pontja c) alpontja értelmében vett visszatérésének biztosítása jelentős veszteségeket okoz az Unió földrajzi perifériáján található tagállamokban létrehozott társaságok tekintetében, amely veszteségek mindenesetre jelentős mértékben meghaladják a EU fuvarozási központjához közelebbi társaságok veszteségeit.

Ezenfelül, az (EU) 2020/1057 irányelvben, az (EU) 2020/1054 (1) rendeletben és az (EU) 2020/1055 (2) rendeletben előírt intézkedések (amelyek a kabotázsműveletek további korlátozására, a járműnek a székely szerinti tagállam működési központjába minden nyolc hét után való visszatérésére, valamint a rendszeres heti pihenőidőnek a járműben történő eltöltésének tilalmára vonatkoznak) egy integrált jogalkotói csomag pilléreiként kerültek kidolgozásra, amely összefüggésben kizárólag ezek halmozott hatásainak elemzése képes feltárni ezeknek a fuvarozási piacra gyakorolt tényleges hatását.

—

semmisítse meg részlegesen az (EU) 2020/1055 rendeletet. különösen

másodlagosan, kizárólag abban az esetben, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy e rendelkezések elválaszthatatlanul kapcsolódnak az (EU) 2020/1057 irányelv más rendelkezéseihez, illetve azok az említett aktus lényegére vonatkoznak, semmisítse meg teljes egészében ezen uniós jogi aktust

—

az Európai Parlamentet és a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az EUMSZ 5. cikk (4) bekezdésében rögzített arányosság elvének megsértésére alapított jogalap

Románia azt állítja, hogy az 1. cikk 3. pontja szerinti intézkedés, amely azon kötelezettségre vonatkozik, hogy a gépjárműnek nyolc héten belül vissza kell térnie az adott tagállam egyik működési központjába, nem szükséges ahhoz, hogy megerősödjön a társaság valós és tényleges jelenléte e tagállamban, és nyilvánvalóan alkalmatlan a kitűzött cél elérésére.

Ez az intézkedés olyan, gazdasági tekintetben igazolatlan és súlyos terhet jelent a gazdasági szereplők számára, amely felesleges működési költségeket okoz, és megnöveli az üres fuvarok számát, valamint a CO2 kibocsátást.

Ezenfelül Románia úgy ítéli meg, hogy a 2. cikk 4. pontjának a), b) és c) pontja szerinti intézkedés, amely a kabotázsműveletek további korlátozásait írja elő, nyilvánvalóan nem alkalmas a kitűzött célok elérésére, és nem szükséges ahhoz, hogy meg lehessen oldani azokat a feltárt problémákat, amelyek a kabotázsra vonatkozó szabályok megsértésére vonatkoznak.

Ez az intézkedés visszalépést jelent a piac liberalizációjának jelenlegi szintjéhez képest, és az egyensúly felborulásához vezethet a fuvarozó társaságok logisztikai láncainak megszervezésében, növelheti az állásidőket és az üres fuvarok számát. Az újonnan bevezetett rendelkezések megnehezítik a kabotázsra vonatkozó szabályok alkalmazását, és bonyolulttá teszik az ellenőrzési mechanizmusokat, felesleges adminisztratív jellegű többletfeladatokat róva a gazdasági szereplőkre.

E két intézkedés aránytalan a tagállamok fuvarozó vállalkozásait, és különösen az Unió földrajzi perifériáján letelepedett fuvarozó vállalkozásokat érő negatív hatásokhoz viszonyítva.

2.

A második, a letelepedésnek az EUMSZ 49. cikkben rögzített szabadsága igazolatlan korlátozására alapított jogalap

Románia azt állítja, hogy az 1. cikk 3. pontjában előírt intézkedés jelentős működési költségeket okoz az Unió földrajzi perifériáján található tagállamokban letelepedett vállalkozásoknak. Egy ilyen társaságnak az ezen államokban történő létrehozása nyereségessége és – közvetetten – vonzereje jelentősen lecsökken. Ezenfelül, a már itt letelepedett gazdasági szereplők tevékenységüket Nyugat-Európa államaiba fogják áttenni abból a célból, hogy csökkentsék azokat a negatív hatásokat, amelyeket azon kötelezettség keletkeztet, hogy minden nyolc hétben vissza kell vinni a székhely szerinti tagállam működési központjába.

Következésképpen ez az intézkedés az EUMSZ 49. cikk értelmében vett letelepedési szabadság korlátozásának minősül. E korlátozás nem igazolt

3.

A harmadik, az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának az EUMSZ 18. cikkben rögzített elvére alapított jogalap

Románia azt állítja, hogy az az intézkedés, miszerint a járműveknek minden nyolc hétben vissza kell térniük a székhely szerinti tagállam működési központjába, valamint a kabotázsra vonatkozó további korlátozások ellentétesek az Unió konvergencia-célkitűzéseivel, és protekcionista jellegűek, ami jelentős akadályt képez az előtt, hogy a nem honos gazdasági szereplők a fuvarozási piacokra léphessenek.

Ezek az intézkedések, még ha látszólag nem is hátrányosan megkülönböztetők, de facto eltérő terjedelmű hatást gyakorolnak a tagállamok szintjén, mivel jelentős és aránytalan módon érintik az Unió földrajzi perifériáján található tagállamokban letelepedett fuvarozási gazdasági szereplők gazdasági tevékenységét.

Ezenfelül, az (EU) 2020/1057 irányelvben, az (EU) 2020/1054 (1) rendeletben és az (EU) 2020/1055 (2) rendeletben előírt intézkedések (amelyek a kabotázsműveletek további korlátozására, a járműnek a székely szerinti tagállam működési központjába minden nyolc hét után való visszatérésére, valamint a rendszeres heti pihenőidőnek a járműben történő eltöltésének tilalmára vonatkoznak) egy integrált jogalkotói csomag pilléreiként kerültek kidolgozásra, amely összefüggésben kizárólag ezek halmozott hatásainak elemzése képes feltárni ezeknek a fuvarozási piacra gyakorolt tényleges hatását.

—

semmisítse meg részlegesen az (EU) 2020/1057 irányelvet, különösen 1. cikkének (3)–(6) bekezdését;

másodlagosan, kizárólag abban az esetben, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy e rendelkezések elválaszthatatlanul kapcsolódnak az (EU) 2020/1057 irányelv más rendelkezéseihez, illetve azok az említett aktus lényegére vonatkoznak, semmisítse meg teljes egészében ezen uniós jogi aktust;

—

a Parlementet és a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az EUMSZ 5. cikk (4) bekezdésében rögzített arányosság elvének megsértésére alapított jogalap

Románia azt állítja, hogy az a megoldás, hogy a közúti fuvarozás ágazatában a kiküldetéssel kapcsolatos szabályok alkalmazása tényállásának meghatározása érdekében a fuvarozási ügyletek tipológiájára történi hivatkozás, nem képezte tárgyát a Bizottság általi hatásvizsgálatnak, és azt semmiféle tudományos jelentés/tanulmány vagy adat nem támasztja alá.

A társjogalkotóknak a jelen ügyben kötelességük lettek volna hatásvizsgálatot végezni, mivel úgy módosították lényegileg a Bizottság javaslatát, hogy nem rendelkeztek elégséges olyan információval, amely lehetővé tette volna számukra az új intézkedés arányosságának vizsgálatát.

Ezenfelül, a fuvarozási ügyletek tipológiájának kritériuma bizonytalanságot kelt a fogadó tagállam és az alkalmazandó szabályozás meghatározásának vonatkozásában. Következésképpen az e kritériumra történő utalás sérti a jogbiztonságot, mivel –többek között – ellentétes az (EU) 2020/1057 irányelv kinyilvánított céljaival.

Mindemellett a közúti fuvarozás ágazatában a kiküldetésre vonatkozó szabályok a fuvarozási ügylet kritériumának fényében hatással lehet az ezen ágazatra jellemző rugalmasságra és gyorsaságra.

2.

A második, az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának az EUMSZ 18. cikkben rögzített elvére alapított jogalap

Románia azt állítja, hogy mivel a nemzetközi fuvarozások piaca objektíve centralizált/polarizált, és az Európai Unió periferikus övezetében fekvő tagállamok gazdasági szereplőinek részesedése a nemzetközi fuvarozások piacán növekedőben van, nyilvánvaló, hogy mivel elsődlegesen ezen övezetek gazdasági szereplői viselik a kiküldetéssel kapcsolatos adminisztratív és pénzügyi költségeket, és az (EU) 2020/1057 1. cikkének (1)–(6) bekezdéséhez hasonló intézkedések visszatarthatják őket az ügyletek teljesítésétől.

Ezenfelül, az (EU) 2020/1057 irányelvben, az (EU) 2020/1054 (1) rendeletben és az (EU) 2020/1055 (2) rendeletben előírt intézkedések (amelyek a kabotázsműveletek további korlátozására, a járműnek a székely szerinti tagállam működési központjába minden nyolc hét után való visszatérésére, valamint a rendszeres heti pihenőidőnek a járműben történő eltöltésének tilalmára vonatkoznak) egy integrált jogalkotói csomag pilléreiként kerültek kidolgozásra, amely összefüggésben kizárólag ezek halmozott hatásainak elemzése képes feltárni ezeknek a fuvarozási piacra gyakorolt tényleges hatását.

—

a Bíróság semmisítse meg az 1071/2009/EK rendeletnek, az 1072/2009/EK rendeletnek és az 1024/2012/EU rendeletnek a közúti fuvarozási ágazati fejleményekre tekintettel történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1055 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 1. cikkének 3. pontját abban a részében, amely az 1071/2009 rendelet 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának helyébe lép, illetve, másodlagosan, amennyiben a Bíróság úgy ítélné meg, hogy ez nem lehetséges, semmisítse meg teljes egészében az (EU) 2020/1055 rendelet 1. cikkének 3. pontját;

—

másodlagosan, amennyiben a Bíróság úgy ítélné meg, hogy nem lehet részlegesen megsemmisíteni a megtámadott rendeletet, amint az az első kereseti kérelemben szerepelt, semmisítse meg teljes egészében az 1071/2009/EK rendeletnek, az 1072/2009/EK rendeletnek és az 1024/2012/EU rendeletnek a közúti fuvarozási ágazati fejleményekre tekintettel történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1055 európai parlamenti és tanácsi rendeletet;

—

az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

—

a Bíróság semmisítse meg (.) a közúti szállítási ágazatban dolgozó járművezetők kiküldetésére vonatkozó különös szabályoknak a 96/71/EK irányelv és a 2014/67/EU irányelv tekintetében való meghatározásáról, a 2006/22/EK irányelvnek a végrehajtási követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1057 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (1), és

—

az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

—

a 2020/1054 rendelet (1) 1. cikke 6. pontjának c) pontját, valamint 2. cikkének 2. pontját, illetőleg szubszidiáriusan mindazon rendelkezéseket, amelyekkel a fenti rendelkezések elválaszthatatlan egységet alkotnak,

—

a 2020/1055 rendelet (2) 1. cikkének 3. pontját, amennyiben úgy módosítja az 1071/2009/EK rendelet 5. cikkét, hogy annak (1) bekezdésébe egy új b) pontot illeszt be, illetőleg szubszidiáriusan mindazon rendelkezéseket, amelyekkel a fenti rendelkezések elválaszthatatlan egységet alkotnak,

—

a 2020/1057 irányelv (3) 1. cikkét, illetve másodlagosan az 1. cikkének (6) bekezdését, valamint szubszidiáriusan mindazon rendelkezéseket, amelyekkel a fenti rendelkezések elválaszthatatlan egységet alkotnak,

—

valamint kötelezze az Európai Parlamentet és a Tanácsot az eljárás költségeinek viselésére.

—

Semmisítse meg az 1071/2009/EK rendeletnek, az 1072/2009/EK rendeletnek és az 1024/2012/EU rendeletnek a közúti fuvarozási ágazati fejleményekre tekintettel történő módosításáról szóló 2020. július 15-i (EU) 2020/1055 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (1) módosított, az 1071/2009 rendelet (2) 5. cikke (1) bekezdésének b) pontját és a 1072/2009 rendelet (3) 8. cikkének (2a) bekezdését.

—

Az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

—

az sérti az EUMSZ 11. cikkel együttesen értelmezett EUMSZ 91. cikk (2) bekezdést és az Európai Unió Alapjogi Chartája 37. cikkét, mivel azt a környezetei hatások vizsgálatának és a szállítási műveletekre gyakorolt komoly hatásai figyelmen kívül hagyásával fogadták el.

—

az sérti az EUSZ 5. cikk (4) bekezdését és az arányosság elvét, mivel az nem a legkevésbé korlátozó intézkedés és a környezeti és szállítási területen a költségek és a haszon figyelembevételével aránytalan kárt okoz.

—

az sérti az EUMSZ 91. cikke (2) bekezdését, tekintve, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta az intézkedésnek a szállítási műveletekre gyakorolt jelentős hatását.

—

az sérti az EUSZ 5. cikk (4) bekezdését és az arányosság elvét, tekintve, hogy korlátozza a fuvarozók azon képességét, hogy logisztikájukat megszervezzék és járműveiket zökkenőmentesen üzemeltethessék.

—

az sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 21. cikkét, valamint az egyenlő bánásmód elvét, mivel objektív igazolás nélkül hagyták figyelmen kívül egy szigetország tagállam különleges jellegét és árufuvarozási piacát.

—

semmisítse meg az 561/2006/EK rendeletnek a maximális napi és heti vezetési időre, a minimum szünetekre, valamint a napi és heti pihenőidőre vonatkozó minimumkövetelmények tekintetében és a 165/2014/EU rendeletnek a menetíró készülékkel történő helymeghatározás tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1054 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 1. cikke 6. pontjának d) alpontját;

—

az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

1.

az arányosság elvének (az EUSZ 5. cikk (4) bekezdése) azáltal történő megsértésére alapított jogalap, hogy önkényesen határozták meg azokat a helyeket, ahol a járművezetőknek el kell tölteniük a pihenőidejüket;

2.

az EUMSZ 91. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalap, mivel az egyes régiókban az életminőségre és a foglalkoztatás szintjére, valamint a közlekedési infrastruktúra működésére gyakorolt hatás figyelembevétele nélkül fogadtak el intézkedéseket;

3.

az EUMSZ 94. cikk azáltal történő megsértésére alapított jogalap, hogy a fuvarozók gazdasági helyzetének figyelembevétele nélkül fogadtak el intézkedéseket;

4.

a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalap, mivel a rendelkezés szövege pontatlan, és nem teszi lehetővé az abból eredő kötelezettségek meghatározását;

5.

az EUMSZ 11. cikknek és az Európai Unió Alapjogi Chartája 37. cikkének a környezetvédelmi követelmények figyelmen kívül hagyása általi megsértésére alapított jogalap.

—

semmisítse meg az 1071/2009/EK rendeletnek, az 1072/2009/EK rendeletnek és az 1024/2012/EU rendeletnek a közúti fuvarozási ágazati fejleményekre tekintettel történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1055 európai parlamenti és tanácsi rendelet alábbi rendelkezéseit:

—

az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az 1. cikk 3. pontja tekintetében, amely rendelkezés az 1071/2009 rendelet 5. cikkét az (1) bekezdés b) pontjával egészíti ki:

2.

Az 1. cikk 3. pontja tekintetében, amely rendelkezés az 1071/2009 rendelet 5. cikkét kiegészíti az (1) bekezdés g) pontjával:

3.

a 2. cikk 4. pontjának a) alpontja tekintetében:

4.

a 2. cikk 5. pontjának b) alpontja tekintetében:

—

semmisítse meg a közúti szállítási ágazatban dolgozó járművezetők kiküldetésére vonatkozó különös szabályoknak a 96/71/EK irányelv és a 2014/67/EU irányelv tekintetében való meghatározásáról, a 2006/22/EK irányelvnek a végrehajtási követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1057 európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 1. cikkének (3), (4), (6) és (7) bekezdését, valamint a 9. cikkének (1) bekezdését;

—

az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

1.

az arányosság elvének (az EUSZ 5. cikk (4) bekezdése) megsértésére alapított jogalap, mivel nem megfelelő kritériumokat állapítottak meg a 96/71/EK irányelv és a 2014/67/EU irányelv rendelkezéseinek a fuvarozási tevékenységre történő alkalmazására;

2.

az EUMSZ 91. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalap, mivel az egyes régiókban az életminőségre és a foglalkoztatás szintjére, valamint a közlekedési infrastruktúra működésére gyakorolt hatás figyelembevétele nélkül fogadtak el intézkedéseket;

3.

az EUMSZ 94. cikk azáltal történő megsértésére alapított jogalap, hogy a fuvarozók gazdasági helyzetének figyelembevétele nélkül fogadtak el intézkedéseket;

4.

az EUMSZ 11. cikknek és az Európai Unió Alapjogi Chartája 37. cikkének a környezetvédelmi követelmények figyelmen kívül hagyása általi megsértésére alapított jogalap.

1)

Úgy kell-e értelmezni a 2015/849 irányelv (1) 18. cikkének (1) és (3) bekezdését III. melléklete 3. pontjának b) alpontjával összefüggésben, hogy e rendelkezések i) automatikusan megkövetelik, hogy a könyvelést végző külső szolgáltató fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedéseket hozzon azon tény miatt, hogy az ügyfél nem kormányzati szervezet, és egy, az ügyfél meghatalmazásával rendelkező és általa alkalmazott személy egy korrupció tekintetében kiemelt kockázatot jelentő harmadik ország, a jelen ügyben az Oroszországi Föderáció állampolgára, aki tartózkodási engedéllyel rendelkezik Lettországban, és ii) automatikusan megkövetelik, hogy ezen ügyfél kockázati szintjét magasabbnak minősítsék?

2)

Az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén: arányosnak tekinthető-e a 2015/849 irányelv 18. cikke (1) és (3) bekezdésének említett értelmezése, hogy az arányos és ezért összeegyeztethető az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével?

3)

Úgy kell-e értelmezni a 2015/849 irányelv 18. cikkét III. melléklete 3. pontjának b) alpontjával összefüggésben, hogy az minden olyan esetben automatikus kötelezettséget ír elő a fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedések meghozatalára vonatkozóan, amikor az ügyfél üzlettársa, de nem maga az ügyfél, valamilyen módon egy, a korrupció tekintetében kiemelt kockázatot jelentő harmadik országhoz, a jelen esetben az Oroszországi Föderációhoz kapcsolódik?

4)

Úgy kell-e értelmezni a 2015/849 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontját, hogy ez utóbbi pontok azt írják elő, hogy a kötelezett szolgáltatónak az ügyfél-átvilágítási intézkedések meghozatala során az ügyféltől be kell szereznie a szóban forgó ügyfél és egy harmadik személy között létrejött szerződés másolati példányát, és ezért az említett szerződés helyszíni vizsgálata nem tekinthető elegendőnek?

5)

Úgy kell-e értelmezni a 2015/849 irányelv 14. cikkének (5) bekezdését, hogy a kötelezett szolgáltatónak még akkor is átvilágítási intézkedéseket kell alkalmaznia a meglévő üzleti ügyfelekkel szemben, ha az ügyfél körülményeiben jelentős változások nem állapíthatók meg, és a tagállamok illetékes hatósága által az új nyomon követési intézkedések meghozatalára előírt határidő még nem telt le, és a szóban forgó kötelezettséget kizárólag azon ügyfelekkel kapcsolatban kell alkalmazni, akiknek magas kockázatot tulajdonítottak?

6)

Úgy kell-e értelmezni a 2015/849 irányelv 60. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések megsértéséért közigazgatási szankciót vagy intézkedést elrendelő jogerős határozatokra vonatkozó információk közzététele során a hatáskörrel rendelkező hatóság köteles biztosítani, hogy a közzétett információk pontosan megfeleljenek a határozatban megállapított információknak?

1)

Valamely tagállam egyetlen ellenőrzési hatóságának, amikor az ellenőrzési rendelet (1) 33. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 34. cikke alapján az Európai Bizottságot értesíti és részére igazolást állít ki, az értesítés során a rendelet 14. és 15. cikke alapján a halászok által valamely halászterületen naplózott fogásmennyiségre vonatkozó adatokra kell e szorítkoznia, amennyiben alapos okból úgy véli, hogy a naplózott adatok súlyosan megbízhatatlanok, vagy az Európai Bizottság értesítésének tárgyát képező mennyiségi adatok pontosságának növelése céljából alkalmazhat észszerű és tudományosan érvényes módszereket a naplózott adatok kezelésére és igazolására?

2)

Észszerű indokból a Hatóság adott esetben jogszerűen használhat-e fel más adatokat, például halászati jogosítványokat, halászati engedélyeket, a hajómegfigyelési rendszer adatait, kirakodási nyilatkozatokat, értékesítési bizonylatokat és fuvarokmányokat?

1)

Úgy kell-e értelmezni a Bíróság ítélkezési gyakorlatában, különösen a C-118/17. sz. Dunai ügyben adott értelmezés szerint a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelv (1) 6. cikkének (1) bekezdését, hogy a hitelfelvevő fogyasztó és a bank közötti szerződéses viszonyba történő jogalkotói beavatkozás nem foszthatja meg a fogyasztókat attól a jogtól, hogy a bank által a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásával a fogyasztók rovására jogalap nélkül szerzett összes előny visszatérítéséhez való jog érvényesítése érdekében bírósági úton vitassák az eredeti szerződés vagy a törvény alapján megkötött kiegészítő megállapodás feltételeit, abban az esetben, ha a jogalkotó beavatkozása következtében a fogyasztók önként beleegyeztek az eredeti szerződéses viszony módosításába a bankok számára törvényben előírt, arra vonatkozó kötelezettség alapján, hogy a fogyasztók részére ajánlják fel e lehetőséget, és nem pedig – mint a Dunai ügyben – közvetlenül a beavatkozó törvény alapján?

2)

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén az e két személy, a hitelfelvevő és a bank, között folyamatban lévő eljárásban eljáró nemzeti bíróság – amely a Zakon o izmjeni i dopunama Zakona o potrošačkom kreditiranju (a fogyasztói hitelről szóló törvényt módosító és kiegészítő törvény) Vrhovni sud (legfelsőbb bíróság, Horvátország) által értelmezett rendelkezéseit nem tudja a 93/13 irányelv követelményeivel összhangban értelmezni – jogosult-e és/vagy köteles-e arra, hogy ezen irányelv és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. és 47. cikke alapján mellőzze e nemzeti törvénynek a Vrhovni sud (legfelsőbb bíróság) általi értelmezésnek megfelelő alkalmazását?

1)

A Törvényszék az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) fellebbezési tanácsának 2018. október 17-i A-001–2018 határozatát megsemmisíti.

2)

A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)

Az ACER maga viseli saját költségeit, valamint az Aquind Ltd részéről felmerült költségeket.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Topcart GmbH-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Topcart GmbH-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék az LG Electronics-et kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Luxembourgi Infrastrukturális és Logisztikai Hivatal által hozott, UG munkaszerződését megszüntető 2016. október 17-i határozathoz kapcsolódó vagyoni ellentételezésről már nem szükséges határozni.

2)

A Bizottság a saját költségein felül köteles viselni az UG-nál felmerült költségek felét. UG maga viseli saját költségei felét.

1)

A Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja.

2)

A Törvényszék Gáspár Norbertet kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet részben elfogadhatatlanként, részben pedig mint az annak elbírálására hatáskörrel nyilvánvalóan nem rendelkező bíróság elé terjesztettként utasítja el.

2)

A Spanyol Királyság, valamint Carles Puigdemont i Casamajó és Antoni Comín i Oliveres beavatkozás iránti kérelméről már nem szükséges határozni.

3)

A Törvényszék Jorge Buxadé Villalbát, Hermann Tertsch Del Valle-Lersundit és María Esperanza Araceli Aguilar Pinart kötelezi saját költségeiken felül az Európai Parlament részéről felmerült költségek viselésére.

4)

A Spanyol Királyság, valamint Carles Puigdemont i Casamajó és Antoni Comín i Oliveres viseli a beavatkozás iránti kérelmükkel összefüggésben felmerült költségeket.

1)

A keresetről már nem szükséges határozni annyiban, amennyiben az az Európai Parlament azon 2020. március 24-i határozatának a megsemmisítésére irányul, amelyben elutasították az Isopix SA által a „Fényképészeti szolgáltatások nyújtása – Az Európai Parlament aktuális eseményeinek és intézményi tevékenységeinek fényképes közvetítése” elnevezésű, COMM/DG/AWD/2019/854 ajánlati felhívás keretében benyújtott ajánlatot, és amelyben arról tájékoztatták az Isopix SA-t, hogy a szerződést egy másik ajánlattevőnek ítélték oda, és azon 2020. április 17-i parlamenti levél megsemmisítésére irányul, amelyben arról tájékoztatták az Isopix SA-t, hogy a COMM/DG/AWD/2019/854 közbeszerzési szerződésre vonatkozó ajánlatát elutasították azzal az indokkal, hogy az nem tett eleget a pénzügyi és gazdasági alkalmasságra vonatkozó kiválasztási kritériumoknak.

2)

A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja, mivel azt olyan bíróság előtt indították, amely nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel annak elbírálására.

3)

A Törvényszék a Parlamentet kötelezi a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

1)

A Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja.

2)

A Spanyol Királyság beavatkozási kérelméről már nem szükséges határozni.

3)

Ramón González Calvet és Joan González Calvet maguk viselik saját költségeiket, valamint kötelesek viselni az Egységes Szanálási Testület (ESZT) részéről felmerült költségeket, a Spanyol Királyság beavatkozásával kapcsolatos költségek kivételével.

4)

González Calvet, az ESZT és a Spanyol Királyság maguk viselik a Spanyol Királyság beavatkozási kérelmével kapcsolatos költségeket.

1)

A keresetről már nem szükséges határozni.

2)

A Moloko Beverage GmbH és a Nexus Liquids GmbH maguk viselik saját költségeiket, valamint fele-fele arányban az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) költségeit.

1)

A Törvényszék elnöke az 1/2003/EK tanácsi rendelet 18. cikke (3) bekezdésének és 24. cikke (1) bekezdése d) pontjának alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40628 – „A Facebook adatkezelési gyakorlatai” ügy) 2020. május 4-én hozott C(2020) 3011 final európai bizottsági határozat 1. cikkének végrehajtását felfüggeszti annyiban, amennyiben az abban előírt kötelezettség olyan dokumentumokra vonatkozik, amelyek nem kapcsolódnak a Facebook Ireland Ltd üzleti tevékenységeihez, és amelyek érzékeny személyes adatokat tartalmaznak, és amennyiben a 2) pontban említett eljárást nem foganatosították.

2)

A Facebook Ireland azonosítja az 1) pontban említett adatokat tartalmazó dokumentumokat, és azokat külön elektronikus adathordozón továbbítja a Bizottságnak. Ezeket a dokumentumokat ezt követően egy virtuális adatszobában helyezik el, amely csak a vizsgálatot végző csoport lehető legkevesebb tagja számára lesz hozzáférhető, a Facebook Ireland azonos számú ügyvédjének (virtuális vagy fizikai) jelenlétében. A vizsgálatot végző csoport tagjai megvizsgálják és kiválasztják a szóban forgó dokumentumokat, miközben lehetőséget biztosítanak a Facebook Ireland ügyvédei számára, hogy észrevételeket tegyenek azokkal kapcsolatban, mielőtt a relevánsnak ítélt dokumentumokat az ügyirathoz csatolnák. A dokumentumok minősítésével kapcsolatos nézeteltérés esetén a Facebook Ireland ügyvédjeinek jogukban áll megindokolni egyet nem értésüket. Tartós nézeteltérés esetén a Facebook Ireland választottbírósági eljárást kérhet a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának tájékoztatásért, kommunikációért és médiáért felelős igazgatójától.

3)

A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet az ezt meghaladó részében elutasítja.

4)

A Törvényszék elnöke a 2020. július 24-i Facebook Ireland kontra Bizottság végzést (T-451/20 R) visszavonja.

5)

A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

1)

A Törvényszék elnöke az 1/2003/EK tanácsi rendelet 18. cikke (3) bekezdésének és 24. cikke (1) bekezdése d) pontjának alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40684 – Facebook Marketplace ügy) 2020. május 4-én hozott C(2020) 3013 final európai bizottsági határozat 1. cikkének végrehajtását felfüggeszti annyiban, amennyiben az abban előírt kötelezettség olyan dokumentumokra vonatkozik, amelyek nem kapcsolódnak a Facebook Ireland Ltd üzleti tevékenységeihez, és amelyek érzékeny személyes adatokat tartalmaznak, és amennyiben a 2) pontban említett eljárást nem foganatosították.

2)

A Facebook Ireland azonosítja az 1) pontban említett adatokat tartalmazó dokumentumokat, és azokat külön elektronikus adathordozón továbbítja a Bizottságnak. Ezeket a dokumentumokat ezt követően egy virtuális adatszobában helyezik el, amely csak a vizsgálatot végző csoport lehető legkevesebb tagja számára lesz hozzáférhető, a Facebook Ireland azonos számú ügyvédjének (virtuális vagy fizikai) jelenlétében. A vizsgálatot végző csoport tagjai megvizsgálják és kiválasztják a szóban forgó dokumentumokat, miközben lehetőséget biztosítanak a Facebook Ireland ügyvédei számára, hogy észrevételeket tegyenek azokkal kapcsolatban, mielőtt a relevánsnak ítélt dokumentumokat az ügyirathoz csatolnák. A dokumentumok minősítésével kapcsolatos nézeteltérés esetén a Facebook Ireland ügyvédjeinek jogukban áll megindokolni egyet nem értésüket. Tartós nézeteltérés esetén a Facebook Ireland választottbírósági eljárást kérhet a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának tájékoztatásért, kommunikációért és médiáért felelős igazgatójától.

3)

A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet az ezt meghaladó részében elutasítja.

4)

A Törvényszék elnöke a 2020. július 24-i Facebook Ireland kontra Bizottság végzést (T-452/20 R) visszavonja.

5)

A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

—

semmisítse meg a Bizottság 2020. július 20-i, közvetlenül a felperesnek címzett határozatát (a továbbiakban: megtámadott határozat), amely a felperest kizárja az uniós költségvetésből és a 11. Európai Fejlesztési Alapból finanszírozott közbeszerzési eljárásokban való részvételből, illetve az uniós forrásoknak az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet (1) alapján történő felhasználása céljára való kiválasztás lehetőségéből és az Európai Fejlesztési Alapból finanszírozott forrásoknak az (EU) 2018/1877 rendelet (2) alapján történő felhasználása céljára való kiválasztás lehetőségéből; és

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a megfelelő ügyintézés elvének, a joggal való visszaélés tilalmának, a gondossági kötelezettség és a 883/2013/EU, Euratom rendelet (3) megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy az OLAF nem tájékoztatta megfelelően a felperest, megsértve ezáltal a védelemhez való jogát, a gondossági kötelezettséget és a tisztességes eljáráshoz való jogot.

3.

A harmadik, a 883/2013/EU, Euratom rendelet 7. és 9. cikkének megsértésére, a megfelelő ügyintézéshez való jog, a gondossági kötelezettség és a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésére alapított jogalap.

4.

A negyedik, az OLAF-rendelet 9. cikke (4) bekezdésének megsértésére, a tisztességes eljáráshoz való jog és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap.

5.

Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy az OLAF megsértette a 883/2013/EU, Euratom rendelet 7. cikkének (8) bekezdését és a megfelelő ügyintézés elvét.

6.

A hatodik, a 883/2013/EU, Euratom rendelet 9. cikke (1) bekezdésének és a megfelelő ügyintézéshez való jognak a megsértésére alapított jogalap.

7.

A hetedik, arra alapított jogalap, hogy az EDES testület az OLAF által megállapított tények előzetes jogi minősítése során megsértette az Alapjogi Charta 41., 47., 48. és 54. cikkét.

8.

A nyolcadik, arra alapított jogalap, hogy az OLAF végleges jelentésének kivonatos változata nem tette lehetővé, hogy az EDES testület független véleményt alkosson vagy megfelelően értékelje a felperes beadványának jelentőségét, ami sérti a megfelelő ügyintézés elvét és a költségvetési rendelet 135–143. cikkét.

9.

A kilencedik, arra alapított jogalap, hogy sem a lobbitevékenység, sem pedig a sikerdíjak nem per se jogellenesek, és ennek vélelme sérti a megfelelő ügyintézés elvét.

10.

A tizedik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat felperest érintő megállapításainak lényege téves amiatt, hogy az EDES testület és a kinevezésre jogosult hatóság (DG NEAR) eljárása sértette a felperes alapvető jogait, különösen pedig a megfelelő ügyintézés elvét és a gondossági kötelezettséget, valamint amiatt, hogy a megtámadott határozat nem tartalmazott megfelelő indokolást.

11.

A tizenegyedik, az EDES testület eljárási szabályzata 13. cikke (2) bekezdésének és a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalap.

12.

A tizenkettedik, arra alapított jogalap, hogy az EDES testületnek a végleges jelentés kivonatos változatán túl további információkkal is kellett volna rendelkeznie, ami sérti az EDES testület eljárási szabályzata 13. cikkének (2) bekezdését.

13.

A tizenharmadik, arra alapított jogalap, hogy az OLAF végleges jelentésének kivonatos változata olyannyira kivonatos, hogy az már sérti a megfelelő ügyintézés elvét, a gondossági kötelezettséget és a tisztességes eljáráshoz való jogot.

14.

A tizennegyedik, arra alapított jogalap, hogy a szankció mértékének megállapítását a 883/2013/EU, Euratom rendelet, a költségvetési rendelet és az alapvető jogelvek megsértése befolyásolta.

15.

A tizenötödik, arra alapított jogalap, hogy a végleges jelentés kivonatos változatából nem tűnik ki, hogy az egyik szakértő önéletrajza manipulált, illetve kitalált adatokat tartalmaz, és ezáltal a megtámadott határozat ezen pontja megalapozatlan, továbbá sérti a megfelelő ügyintézés elvét, a gondossági kötelezettséget és a védelemhez való jogot.

16.

A tizenhatodik, arra alapított jogalap, hogy az OLAF operatív elemzési jelentése a kitűzött céloknak nem felelt meg, megsértve ezáltal a megfelelő ügyintézés elvét és a védelemhez való jogot.

—

semmisítse meg az Európai Védelmi Ügynökség 2019. december 13-i azon határozatát, amellyel a felperest nem vették fel az alkalmas pályázók listájára;

—

semmisítse meg az EDA vezérigazgatójának a felperes által a 2019. december 13-i határozattal szemben emelt panaszát elutasító határozatát az indokoláskiegészítést felajánló részében; és

—

rendelje el a felperest ért nem vagyoni károk megtérítéseként 3 000 euró (háromezer euró) megfizetését;

—

az alperest kötelezze az összes költség viselésére, ideértve a felperesnél a jelen eljárásban felmerülő költségeket.

1.

Az első jogalap az indokolási kötelezettség lényeges eljárási követelményének megsértésére vonatkozik.

2.

A második jogalap az egyenlő bánásmód, az átláthatóság, a tárgyilagosság és a megfelelő ügyintézés elveinek megsértésére vonatkozik.

3.

A harmadik jogalap az álláshirdetés megsértésére, az indokolás jogellenességére vagy elégtelenségére és a betöltendő állás tekintetében a felperes képesítésének értékelését érintő nyilvánvaló értékelési hiba elkövetésére vonatkozik.

—

semmisítse meg az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség jogi aktusa jogszerűségének az 58/2003/EK tanácsi rendelet (1) alapján történő felülvizsgálatáról szóló, 2020. augusztus 10-i C(2020) 5515 final bizottsági végrehajtási határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság tévesen értelmezte a pályázati felhívás dokumentumait.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság tévesen utasította el a KKR European Fund IV LP-t mint a Leonine Distribution végső európai tulajdonosát.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság a határozatában tévesen támaszkodott a KKR European Fund IV LP részvényesi szerkezetére vonatkozó információk állítólagos hiányára.

4.

A negyedik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe az ügy tényállását és az 1295/2013/EU rendelet (2) (a továbbiakban: a Kreatív Európáról szóló rendelet) célkitűzéseit.

5.

Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság határozata ellentétes az alkalmazandó támogatási iránymutatások célkitűzéseivel.

6.

A hatodik, arra alapított jogalap, hogy ellentmondás van a Bizottság határozata és a Kreatív Európáról szóló rendeletben szereplő „európai alkotások” fogalma között.

7.

A hetedik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság határozata sérti az arányosság elvét.

8.

A nyolcadik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság jogellenesen nem vette figyelembe a felperes által a 2020. július 15-i levelében előterjesztett további pontosításokat.

—

semmisítse meg az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala szerződéskötésre jogosult hatóságának 2020. április 1-jei azon határozatát, amelyben nem hosszabbították meg a felperes szerződését;

—

rendelje el a felperes részére 20 000 euró kártérítés megfizetését a szerződése meghosszabbításának elmaradásáról szóló határozat következtében őt ért nem vagyoni károk megtérítéseként;

—

az alperest kötelezze a jelen eljárás összes költségének viselésére.

1.

Az első jogalap a hatáskör hiányára vonatkozik.

2.

A második jogalap lényeges eljárási követelmények azáltali megsértésére vonatkozik, hogy a vitatott határozat meghozatalát megelőző egyeztetésből kimaradt a 2019. évi értékelő jelentés.

3.

A harmadik jogalap a gondoskodási kötelezettség azáltali megsértésére vonatkozik, hogy az adminisztráció nem vette figyelembe a felperes egészségügyi problémáit, a 2019. évi értékelő jelentést és a felperes teljesítményének értékeléséhez szükséges összes jogi szempontot.

4.

A negyedik jogalap az indokolás jogellenességére és nyilvánvaló értékelési hiba elkövetésére vonatkozik.

5.

Az ötödik jogalap a pert megelőző eljárás szabálytalanságára vonatkozik, amely eljárás nem vezetett a kinevezésre jogosult hatóság 2020. július 5-i határozatának megfelelő felülvizsgálatára.

—

semmisítse meg a 2020. augusztus 18-i, 3242009492 számú, EASME által kiadott terhelési értesítőt (a továbbiakban: terhelési értesítő), amennyiben az elrendeli 55 454,44 euró megfizetését;

—

semmisítse meg az EASME által a terhelési értesítővel együtt megküldött Ref. Ares(2020)4309529 – 18/08/2020 számú levelet (a továbbiakban: levél), amennyiben az elrendeli 48 238,75 eurónak a Garancia Alaphoz való hozzájárulás felszabadítása útján történő visszafizetését;

—

semmisítse meg a terhelési értesítővel együtt megküldött levelet, amennyiben az abban kiküldött végleges pénzügyi kimutatás 210 423,11 euró összegű közvetlen személyi jellegű költséget nem elszámolhatónak minősít;

—

semmisítse meg a terhelési értesítővel együtt megküldött levelet, amennyiben az abban kiküldött végleges pénzügyi kimutatás 52 605,78 euró összegű közvetett költséget nem elszámolhatónak minősít;

—

az EASME-t, illetve a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap

Az EASME megsértette az indokolási kötelezettségét, azzal hogy nem támasztotta alá jogszerűen a terhelési értesítőben és az azzal együtt megküldött levélben foglalt követeléseket.

2.

A második, a gondos ügyintézés elvének megsértésére alapított jogalap

Az EASME megsértette a gondos ügyintézés elvét azzal, hogy:

3.

A harmadik, a nyilvánvaló értékelési hiba elkövetésére alapított jogalap

Az EASME nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a terhelési értesítővel együtt megküldött hivatkozások jegyzékében azt állapította meg, hogy a projekt alapvetően nem teljesítette az átfogó műszaki és kereskedelmi célkitűzéseket, mivel ennek megállapítása során figyelmen kívül hagyott tényeket és dokumentumokat.

4.

A negyedik, az arányosság követelményének megsértésére alapított jogalap

Az EASME megsértette az arányosság követelményét, amikor a felperes által bejelentett 804 020,75 euró összegű költségből összesen 263 028,89 euró összegű költséget nem elszámolhatónak minősített.

5.

Az ötödik, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás követelményének, különösen a gazdaságosság és hatékonyság követelményeinek a megsértésére alapított jogalap

—

semmisítse meg a 2020. február 3-i határozatot annyiban, amennyiben az a felperessel szemben megrovást ír elő;

—

adott esetben semmisítse meg a felperes 2020. április 9-i panaszát elutasító 2020. augusztus 3-i határozatot;

—

rendelje el a nem vagyoni kár megtérítését, amely ex aequo et bono5 000 euróra becsülhető;

—

rendelje el a felmerült költségek megtérítését.

1.

Az első jogalap az igazgatótanács igazgatási vizsgálatra vonatkozó 2015. január 28-i (2015–014) határozatával kapcsolatos jogellenességi kifogás.

2.

A második jogalap a védelemhez való jog megsértésén, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének és a meghallgatáshoz való jognak a megsértésén, továbbá a titoktartási kötelezettség megsértésén alapul.

3.

A harmadik jogalap a személyzeti szabályzat 12., 12a., 17. és 19. cikkének megsértésén, valamint a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén, továbbá nyilvánvaló mérlegelési hibákon alapul.

4.

A negyedik jogalap a személyzeti szabályzat fegyelmi eljárásokról szóló IX. melléklete 10. cikkének megsértésén, valamint a gondossági kötelezettség megsértésén alapul.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az alperest, a Carolina Herrera beavatkozása esetén pedig a beavatkozó felet kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben a Celler Lagravera, SLU fellebbezésének elutasításával helyben hagyta a felszólalási osztály B 3 071 125. sz. határozatát, amely a 17 948 980 Cíclic európai uniós ábrás védjeggyel szemben az árujegyzékében szereplő valamennyi áru tekintetében benyújtott felszólalásnak a 33. osztályba tartozó „borok” vonatkozásában helyt adott, és

—

az ellenérdekű felet vagy feleket kötelezze a költségek viselésére.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

helyezze hatályon kívül az EUIPO törlési osztályának 2019. szeptember 11-i 000018101 C. sz. határozatát;

—

az EUIPO-t és adott esetben a beavatkozó felet kötelezze a jelen eljárás és az EUIPO előtti eljárás során felmerült költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

egészben vagy részben semmisítse meg a Bizottság által az M.9076 – Novelis/Aleris ügyben 2020. augusztus 31-én hozott azon határozatot, amely elutasította a Novelis által az iránt előterjesztett kérelmet, hogy egy hónappal hosszabbítsák meg a Novelis/Aleris kötelezettségvállalások 49. záradéka szerinti zárási időszakot;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Első jogalap: a megtámadott határozatot a testületi felelősség elvének megsértésével a Versenypolitikai Főigazgatóság főigazgató-helyettese fogadta el a biztosok testülete helyett.

2.

Második jogalap: a felperes meghallgatáshoz való jogának megsértése.

3.

Harmadik jogalap: olyan megfelelő indokolás kifejtésének elmulasztása, amely lehetővé tette volna a felperes számára, hogy ténylegesen gyakorolja a védelemhez való jogát.

4.

Negyedik jogalap: a megtámadott határozat számos nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaz, továbbá figyelmen kívül hagyja, hogy a felperesnek jó oka volt arra, hogy meghosszabbítást kérjen. A felperes továbbá azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti az arányosság elvét, tekintettel a vele járó jogkövetkezményekre, valamint arra, hogy több olyan eszköz is rendelkezésre állt volna, amelyek kevésbé korlátozó jellegűek.

—

nyilvánítsa a jelen keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;

következésképpen

—

semmisítse meg a 2020. január 27-i határozatot annyiban, amennyiben az elutasítja a felperes 2019. szeptember 27-i kártérítési kérelmét;

—

amennyiben szükséges, semmisítse meg a 2020. augusztus 4-i határozatot annyiban, amennyiben az elutasítja a felperes 2020. április 17-i panaszát;

—

kötelezze az alperest a felperest ért nem vagyoni és vagyoni kár megtérítésére, amely károk ex aequo et bono20 000 euróra, illetve 580 889 euróra becsülhetők;

—

kötelezze az alperest valamennyi költség viselésére.

1.

Az első jogalap az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata 22a. cikkének megsértésén, az EKSZ előlegszámla-kezelőinek feladatairól és felelősségéről szóló charta 3.3 cikkének megsértésén, az EKSZ pénzügyi ellenőrzésért felelős személyzetének szakmai szabályzata 3. cikkének megsértésén, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője PROC HR(2011)008 határozata 2. cikkének megsértésén alapul.

2.

A második jogalap a gondoskodási kötelezettség megsértésén alapul. A felperes e tekintetben többek között úgy véli, hogy úgy döntöttek az áthelyezéséről, hogy nem tartották tiszteletben az álláshelyek egyenértékűsége elvét, és hogy a jelen ügy körülményeire tekintettel az áthelyezését nem indokolta szolgálati érdek.

3.

A harmadik jogalap a meghallgatáshoz való jog és az indokolási kötelezettség megsértésén, valamint a személyes adatok védelmének és a magánélet tiszteletben tartásához való jognak a megsértésén alapul.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

A 6/2002/EK tanácsi rendelet 5. cikkének és 25. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

a 6/2002/EK tanácsi rendelet 6. cikkének és 25. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

a 6/2002/EK tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megsértése;

—

a 6/2002/EK tanácsi rendelet 62. cikke második mondatának megsértése;

—

a 6/2002/EK tanácsi rendelet 62. cikke első mondatának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

A 6/2002/EK tanácsi rendelet 5. cikkének és 25. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

a 6/2002/EK tanácsi rendelet 6. cikkének és 25. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

a 6/2002/EK tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megsértése;

—

a 6/2002/EK tanácsi rendelet 62. cikke második mondatának megsértése;

—

a 6/2002/EK tanácsi rendelet 62. cikke első mondatának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

A 6/2002/EK tanácsi rendelet 5. cikkének és 25. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

a 6/2002/EK tanácsi rendelet 6. cikkének és 25. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

a 6/2002/EK tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megsértése;

—

a 6/2002/EK tanácsi rendelet 62. cikke második mondatának megsértése;

—

a 6/2002/EK tanácsi rendelet 62. cikke első mondatának megsértése.

—

semmisítse meg a Kínai Népköztársaságból származó, a Jinan Meide Castings Co., Ltd által gyártott menetelt temperöntvény és gömbgrafitos öntöttvas csőszerelvények behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak a Törvényszék T-650/17. sz. ügyben hozott ítéletét követő ismételt kivetéséről szóló, 2020. augusztus 19-i (EU) 2020/1210 bizottsági végrehajtási rendeletet (1); és

—

az Európai Bizottságot kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: alaprendelet) 10. cikke (1) bekezdésének és a visszaható hatály tilalma általános elvének a megsértésén alapul. A felperesek arra hivatkoznak, hogy az alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében, mivel a megtámadott rendelet 2020. augusztus 22-én lépett hatályba, a vámokat csak a 2020. augusztus 22-tól szabad forgalomba bocsátott termékekre lehetne alkalmazni. A megtámadott rendeletnek a vámok kivetését és beszedését 2013. május 15-től előíró rendelkezései tehát ellentétesek az alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdésével és a visszaható hatály tilalmának általános elvével.

2.

A második jogalap az uniós jogi aktusok visszaható hatályának tilalmára vonatkozó általános elvnek és a jogbiztonság általános elvének a megsértésén alapul.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott rendelet elfogadásával megsértette az EUMSZ 266. cikket, mivel nem tette meg a Törvényszék 650/17. sz. ügyben hozott ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Konkrétan a megtámadott rendelet azáltal, hogy 2013. május 15-től újra kivetette a vámokat, állítólagosan figyelmen kívül hagyta, hogy ezen ítélet teljes egészében megsemmisítette az (EU) 2017/1146 rendeletet (3) a Jinan Meide Casting Co., Ltd. (a továbbiakban: JMCC) vonatkozásában, amelynek hatásaként a JMCC-vel szemben kivetett vámokat visszaható hatállyal törölték az uniós jogrendből.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság azáltal, hogy visszaható hatállyal újra kivetette a vámokat ahelyett, hogy kevésbé korlátozó megoldásként a vámokat csupán a jövőre vonatkozóan vetette volna ki, túllépte a Törvényszék T-650/17. sz. ügyben hozott ítéletének végrehajtásához szükséges mértéket, megsértve ezzel az arányosság elvét, valamint az EUSZ 5. cikk (1) és (4) bekezdését.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott rendelet sérti a hatékony jogorvoslathoz való jogot, amely az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében előírt, általános uniós jogelv. A felperesek álláspontja szerint a behozatalukra kivetett vámok jogellenes kivetése tekintetében a leginkább elérhető hatékony jogorvoslat az volt, hogy elérjék a megsemmisítést, és ily módon a jogalap nélkül megfizetett vámok teljes visszatérítésében részesüljenek.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott rendelettel olyan időszakra vet ki vámot, amelynek vonatkozásában e vámok az Uniós Vámkódex (4) 103. cikke alapján elévültek, e cikk ugyanis az ilyen vámok beszedésére a behozatal időpontjától számított hároméves elévülési időt ír elő.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a JMCC termékei behozatalának nyilvántartásba vétele nem biztosított alapot a Bizottság számára ahhoz, hogy a jelen ügyben visszamenőleges hatállyal vámot vessen ki. A felperesek véleménye szerint a Bizottság nem rendelkezett hatáskörrel arra sem, hogy elrendelje a nyilvántartásba vételt, és a JMCC termékeinek a behozatalát az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdésével ellentétes módon vették nyilvántartásba.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot és tegye lehetővé a 17 913 910. számon bejelentett IDENTY BEAUTY európai uniós védjegy lajstromozását az árujegyzékének a 3. osztályba tartozó összes áru és szolgáltatás tekintetében;

—

a korábbi spanyol védjegy jogosultját kötelezze a költségek viselésére.

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

semmisítse meg a 2020. március 6-i C(2020) 1573 final bizottsági határozatot, amely nem emel kifogást az M.9674-Vodafone Italia / TIM / INWIT JV ügyben bejelentett, kötelezettségvállalásokkal módosított művelettel szemben, továbbá azt a belső piaccal és az EGT-Megállapodás működésével összeegyeztethetőnek nyilvánítja;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy a kötelezettségvállalások nem szolgálnak egyértelmű meghatározással vagy mennyiségi megjelöléssel azon minimális teljesítményszintet illetően, amely az elegendő szabad terület biztosítására irányuló kötelezettség teljesítéséhez szükséges, ami a kötelezettségvállalások hatékonyságának alapvető pillérét képezi.

2.

A második jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy a kötelezettségvállalások elmulasztják kifejezetten és egyértelműen megkövetelni, hogy az újonnan belépőnek a kötelezettségvállalások végrehajtásától kezdve joga legyen hozzájutni a 700 MHz-es sávot lefedő tárhelyszolgáltatásokhoz, ami nélkülözhetetlen egy versengő mobilhálózat tényleges üzemeltetéséhez.

3.

A harmadik jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy a kötelezettségvállalások nem tartalmaznak kifejezett és egyértelmű tilalmat a felekkel szemben arra vonatkozóan, hogy az újonnan belépőknek való hozzáférés biztosítására irányuló kötelezettségük teljesítéseképpen alkalmatlan területeket válasszanak ki, továbbá hogy a kötelezettségvállalások nem biztosítanak védelmet azzal szemben, hogy a felek önkényesen járjanak el annak kiválasztása során, hogy mely területekhez biztosítanak hozzáférést.

4.

A negyedik jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy a kötelezettségvállalások elégtelen és tisztázatlan eljárásról rendelkeznek a releváns területekhez való hozzáférés megszervezése tekintetében, ami azzal a következménnyel jár, hogy az újonnan belépők nem tudják ténylegesen használni a kötelezettségvállalások alapján felajánlott területeket.

—

semmisítse meg a Koreai Köztársaságból származó egyes nehéz hőpapírok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2020. október 19-i (EU) 2020/1524 bizottsági végrehajtási rendeletet a felperesre vonatkozó részében;