—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és az Európai Unió alapjogi chartájára,

—

tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című, 2011. április 5-i bizottsági közleményre (COM(2011)0173) és az azt követő végrehajtási és értékelési jelentésekre,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre,

—

tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának a romák mint a megkülönböztetéssel szembeni speciális védelmet igénylő csoport elismerésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára,

—

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a romák és utazók befogadásának előmozdításáról szóló 2153 (2017). számú állásfoglalására,

—

tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel a Tanács 2013. december 9-i ajánlására a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről (2), valamint a Tanács 2016. december 8-i, a romaintegrációs folyamat felgyorsításáról szóló és 2016. október 13-i, az Európai Számvevőszék 14/2016. sz. különjelentéséről szóló következtetéseire,

—

tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB kerethatározatra (3),

—

tekintettel „A romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjai: a cigányellenességgel szembeni küzdelem” című, 2017. október 25-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a „Nemzetközi roma nap – cigányellenesség Európában és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismerése” című, 2015. április 15-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének az alapvető jogokról szóló 2016. évi jelentésére, valamint az ügynökség EU-MIDIS I és II felméréseire, továbbá a romákkal foglalkozó más egyéb felmérésekre és jelentésekre,

—

tekintettel a 2017. április 3-án nyilvántartásba vett „Minority Safepack” európai polgári kezdeményezésre,

—

tekintettel a roma civil társadalom, nem kormányzati szervezetek és kutatóintézetek vonatkozó jelentéseire és ajánlásaira,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a cigányellenesség (6) a rasszizmus egy speciális fajtája, faji felsőbbrendűségen alapuló ideológia, az emberi méltóságtól való megfosztás és a történelmi megkülönböztetés által táplált intézményes rasszizmus egy formája, amely többek között erőszak, gyűlöletbeszéd, kizsákmányolás, megbélyegzés és a hátrányos megkülönböztetés legkirívóbb fajtája formájában nyilvánul meg (7);

B.

mivel Európában a romákat (8) továbbra is megfosztják alapvető emberi jogaiktól;

C.

mivel a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020-ig meghatározott uniós keretrendszerének értékeléséből levont tanulságokról szóló bizottsági jelentés (COM(2018)0785) megállapításai hangsúlyozzák, „hogy a keretrendszer kulcsfontosságú szerepet játszik a romák integrációjának elősegítésére irányuló, uniós és nemzeti eszközök és struktúrák kialakításában, »a romák kirekesztésének megszüntetésére« vonatkozó törekvést azonban még nem koronázta siker”;

D.

mivel a Bizottság által végzett értékelés rámutat arra, hogy a befogadási stratégiáknak egyszerre többféle célt kell elérniük, átfogó megközelítést alkalmazva és a cigányellenesség elleni küzdelemre fokozottabban koncentrálva; mivel a négy romaintegrációs cél (oktatás, lakhatás, foglalkoztatás és egészségügy) mellett konkrét megkülönböztetésmentességi célt és a romák integrációjára vonatkozó célokat kell kitűzni;

E.

mivel a romák integrációja terén elért haladás korlátozott; mivel a korai iskolaelhagyás és a koragyermekkori nevelés terén ugyan történt előrelépés, ugyanakkor az iskolai szegregáció tekintetében romlás következett be; mivel a romák saját megítélésük szerinti egészségi állapota javult, de az orvosi ellátás továbbra is korlátozott; mivel a legtöbb tagállamban a munkaerőpiacra való belépés terén nem figyelhető meg javulás, sőt, a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő roma fiatalok aránya még növekedett is; mivel a lakhatással kapcsolatosan komoly aggodalmak fogalmazódtak meg, és a szegénység tekintetében rendkívül csekély előrehaladás történt; mivel a cigányellenesség és ennek megnyilvánulásai, például az – online és offline – elkövetett gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd, továbbra is súlyos aggodalomra adnak okot; mivel az uniós fellépésről azt tartották, hogy politikai, irányítási és pénzügyi téren fontos hozzáadott értéket teremt a nemzeti romaügyi politikák és azok végrehajtása számára;

F.

mivel az értékelés a keretrendszer kezdeti kialakításának hiányosságairól és a végrehajtás során tapasztalt korlátozott hatékonyságáról számol be;

G.

mivel az értékelés rámutat arra, hogy szükség van a romák emancipációjának és részvételének célirányos intézkedések révén történő biztosítására; mivel a romák és a nem kormányzati szervezetek felelősségvállalása és kapacitásépítése kulcsfontosságú;

H.

mivel az értékelés azt mutatja, hogy az uniós keretrendszer nem fordított kellő figyelmet a romák különleges csoportjaira, a halmozott és interszekcionális megkülönböztetést kezelni kell, valamint a stratégiákban a nemek közötti egyenlőség szempontjainak és a gyermekközpontú megközelítésnek kell érvényesülniük;

I.

mivel a jelenlegi uniós keretrendszerből hiányoznak az egyértelmű célok és a mérhető célértékek; mivel nincs elegendő minőségi és mennyiségi ellenőrzési eljárás, ugyanakkor az országspecifikus ajánlások nem kötelező erejűek; mivel a keretrendszer kialakítása, a romákkal kapcsolatos intézkedések, programok és projektek végrehajtása, ellenőrzése és értékelése során a romák és a roma közösségek csekély mértékű részvétele jelentette probléma kezelése érdekében nem történt elegendő erőfeszítés;

J.

mivel a mainstream programok többségében nem vesznek részt a romák, és mivel a strukturális alapok alá tartozó célzott intézkedések nyomán nem következett be a leginkább hátrányos helyzetben lévő romák életében fenntartható pozitív változás;

K.

mivel a tagállamok egyértelmű felelőssége, hogy korrekciós intézkedéseket hozzanak a roma közösség tagjaival szemben folytatott megkülönböztető gyakorlatok ellen;

L.

mivel a romák életének és boldogulási esélyeinek javítása szempontjából rendkívül fontos a romák és nem romák közötti bizalom kiépítése; mivel a bizalom a társadalom egésze számára alapvető fontosságú;

1.

2.

3.

4.

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 9., 10., 11., 12., 21. és 23. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 9., 10., 15., 18., 20., 21., 22., 23., 24., 26., 45., 46., 47., 48., 153. és 165. cikkére,

—

tekintettel az EUSZ 10. és 11. cikkére, valamint a 10. cikk (3) bekezdésére, amely kimondja, hogy „minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében”,

—

tekintettel az EUSZ 3. cikkének (2) bekezdésére, amely kimondja a személyek szabad mozgáshoz való jogát,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel a 2020–2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretre,

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó „Európa a polgárokért” program létrehozásáról szóló, 2014. április 14-i 390/2014/EU tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES), a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról, valamint a 492/2011/EU és az 1296/2013/EU rendeletek módosításáról szóló, 2016. április 13-i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (7),

—

tekintettel az uniós ideiglenes úti okmány létrehozásáról, valamint a 96/409/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi irányelvjavaslatra (COM(2018)0358),

—

tekintettel a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről és a 95/553/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. április 20-i (EU) 2015/637 tanácsi irányelvre (8),

—

tekintettel a Bizottság által előterjesztett, a Jogok és értékek program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0383),

—

tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv jobb átültetéséhez és alkalmazásához nyújtott iránymutatásról szóló, 2009. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0313),

—

tekintettel „A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. január 24-i, az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentésre (COM(2017)0030),

—

tekintettel az európai parlamenti választásokkal összefüggésben a választási együttműködési hálózatokról, az online átláthatóságról, a kiberbiztonsági eseményekkel szembeni védelemről és a félretájékoztatási kampányok elleni küzdelemről szóló, 2018. szeptember 12-i bizottsági ajánlásra (C(2018)5949);

—

tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az európai polgári kezdeményezésről szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására (10), valamint az európai polgári kezdeményezésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2017)0482),

—

tekintettel a megvásárolható uniós állampolgárságról szóló, 2014. január 16-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló 2016. április 12-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó „Európa a polgárokért” programot létrehozó 2014. április 14-i 390/2014/EU tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. március 2-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel az uniós polgárok szabad mozgása és belső piacon történő munkavállalása előtt álló akadályokról szóló, 2017. március 15-i állásfoglalására (14);

—

tekintettel a Régiók Bizottságának „Az uniós polgárság erősítése: Az uniós polgárok választójogainak támogatása” című, 2013. január 31-i véleményére,

—

tekintettel a Parlament „C” Tematikus Főosztálya által 2016-ben közzétett, „Az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga előtt álló akadályok” című tanulmányra,

—

tekintettel az Alapjogi Ügynökség „Az uniós polgárok jogainak megvalósítása: a mozgás szabadságát és a kapcsolódó jogokat végrehajtó nemzeti bíróságok” című, 2018. évi jelentésére,

—

tekintettel az Eurobarométer 89/2018. sz. felmérésének eredményeire,

—

tekintettel az Európai Parlament összetételéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel az 1976. szeptember 20-i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz csatolt, az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosításáról szóló tanácsi határozat tervezetéről (a „választási okmány”) szóló, 2018. július 4-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokra vonatkozó keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2018. február 7-i határozatára (17),

—

tekintettel a 2021–2027. évi többéves pénzügyi keretről és saját forrásokról szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel a „2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret – A Parlament álláspontja a megállapodás érdekében” című 2018. november 14-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „Szabad és tisztességes európai választások biztosítása” című, 2018. szeptember 12-i közleményére (COM(2018)0637),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i, a saját kezdeményezésű jelentések készítésének engedélyezési eljárásáról szóló határozata 1. cikke (1) bekezdésének (e) pontjára és 3. mellékletére,

—

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0041/2019),

A.

mivel az uniós polgárság fogalmát és az ahhoz kapcsolódó jogokat a Maastrichti Szerződés vezette be 1992-ben, majd azokat továbbfejlesztette a 2009. decemberében hatályba lépett, de csak részben végrehajtott Lisszaboni Szerződés;

B.

mivel az Unió alapját képező – az EUSZ 2. és 6. cikkében kiemelt – jogok, értékek és alapelvek az európai projekt középpontjába helyezték a polgárt; mivel az Európa jövőjéről szóló vita ezért annak végiggondolására is késztet, hogy mi is a közös identitásunk erőssége;

C.

mivel az uniós intézmények és a döntéshozatali folyamatok átláthatóságának, integritásának és elszámoltathatóságának az EUSZ 10. és 11. cikkéből, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkéből eredő elvei a polgárság fogalmának lényegi elemeit képezik, amelyek elengedhetetlenek az Unió egésze hitelességének és megbízhatóságának kiépítéséhez és megerősítéséhez; mivel számos uniós szakpolitikai területen az eseti és kormányközi megállapodások és eszközök alkalmazása, valamint az informális döntéshozatali szervekhez folyamodás révén megkerülik a rendes jogalkotási eljárást és csökkentik annak intézményesítettségét, így fennáll annak a veszélye, hogy súlyosan sérülnek a fent említett elvek;

D.

mivel az EU-nak nehézséget okozott a jelentős társadalmi-gazdasági hatással járó számos válság, melyek olyan populista és nacionalista ideológiák kialakulását eredményezték, amelyek kizárólagos identitáson és az európai értékekkel ellentétes, felsőbbrendűségüket hirdető kritériumokon alapulnak;

E.

mivel a különböző válságok nem kielégítő kezelése növelte a polgárok csalódottságát az uniós integrációs projekt egyes eredményeit illetően; mivel alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a polgárok dédelgetett kiváltságnak tekintsék az uniós polgárságot, többek között az uniós projektbe vetett bizalom helyreállítása, a polgárok valamennyi jogának – többek között a polgári, politikai és szociális jogok – kiemelt előmozdítása, az Unión belüli demokrácia minőségének javítása, az alapvető jogok és szabadságok gyakorlati érvényesítése, valamint minden polgár számára az Unió demokratikus életében való részvétel lehetőségének biztosítása révén, egyúttal nagyobb mértékben bevonva a civil társadalmat a döntéshozatali és végrehajtási folyamatokba;

F.

mivel az európai polgári kezdeményezés jelenlegi felülvizsgálata a hatékonyság javítására, valamint a részvételi demokrácia és az aktív polgári szerepvállalás fokozására irányul;

G.

mivel az uniós polgárság alapfeltétele a valamely tagállamban szerzett állampolgárság, amelyet a nemzeti törvények szabályoznak; mivel ugyanakkor az uniós polgárságból eredő jogokat és kötelezettségeket az uniós jog határozza meg, és azok nem függnek a tagállamoktól, ezért ezeket nem korlátozhatják indokolatlanul;

H.

mivel a tagállami állampolgárság megadása tekintetében a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk az uniós jogelveket, például az arányosság, a jogállamiság és a megkülönböztetésmentesség elvét, amelyek alaposan ki vannak dolgozva az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában;

I.

mivel a brexit lehetősége rávilágított az uniós polgársághoz fűződő jogok fontosságára, különösen a fiatal európaiak körében, valamint az uniós polgárok millióinak életében betöltött szerepükre, és az Európai Unión belül is ráírányította a figyelmet arra, hogy milyen következményekkel járhat mindkét oldalon e jogok elvesztése;

J.

mivel az európai parlamenti választások átlagos részvételi aránya 2014-ben 42,6 % volt; mivel a legfrissebb, 2018 májusában publikált Eurobarométer-felmérés szerint a megkérdezett európaiak mindössze 19 %-a tudta a következő európai választások dátumát;

K.

mivel az uniós polgárok szinte egyáltalán nem ismerik a Europe Direct irodákat, annak ellenére, hogy azok fő szerepe a tájékoztatás;

L.

mivel EU-szerte több mint 400 Europe Direct információs központ működik, amelyek hozzájárulnak a polgárok közvetlen érdeklődésére számot tartó európai uniós politikákról szóló bizottsági kommunikációhoz, és céljuk, hogy helyi és regionális szinten bevonják ebbe a polgárokat;

M.

mivel a polgárság fogalma meghatározza a polgárok és a politikai közösség közötti kapcsolatot, beleértve a jogaikat, kötelezettségeiket és felelősségeiket; mivel az EUMSZ 20. cikke értelmében az EU polgárai választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;

N.

mivel az európai polgárok közvetlenül képviseltetik magukat az Európai Parlamentben, és az uniós intézményeknek egyenlő figyelmet kell szentelniük minden polgárnak; mivel az EUMSZ 8. cikke kimondja, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”, és ezzel létrehozza a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét;

O.

mivel az Európai Unió Bírósága (EUB) számos esetben megállapította, hogy az uniós polgárságból eredő jogokra egy tagállam állampolgárai is hivatkozhatnak ugyanezen államban (20);

P.

mivel több tagállam úgynevezett „aranyvízumprogramokat” és állampolgárság megszerzésére irányuló befektetői rendszereket kínál;

Q.

mivel a mozgás szabadsága lehetővé teszi az uniós polgárok számára, hogy más uniós országokba utazzanak, ott tanulmányokat vagy üzleti tevékenységet folytassanak, munkát vállaljanak és letelepedjenek; mivel több mint 16 millió európai polgár gyakorolja a valamely másik tagállambeli tartózkodáshoz való jogát;

R.

mivel a szabad mozgáshoz való jog központi jelentőséggel bír az uniós polgárság nyújtotta jogok között, és kiegészíti az uniós belső piacon élvezett egyéb szabadságokat; mivel az európai fiataloknak különösen fontos a mozgás szabadsága, amelyet az európai béke biztosítása után az EU legpozitívabb vívmányának tekintenek;

S.

mivel a 2004/38/EK irányelv végrehajtása során gyakorlati nehézségek merültek fel, és az európaiak számára még mindig nehézséget okoz egy másik tagállamba való költözés vagy letelepedés az állampolgárság, a belépés és a tartózkodás követelményei alapján történő hátrányos megkülönböztetés miatt; mivel a Bíróságnak kiterjedt ítélkezési gyakorlata áll rendelkezésre, amely a szabad mozgáshoz való jogával élő uniós polgárokra vonatkozó kulcsfontosságú fogalmak értelmezésére irányul;

T.

mivel a konzuli védelemhez való jogot az EUMSZ 20. és 23. cikke garantálja, ezért az olyan harmadik országban tartózkodó uniós polgárok, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételek mellett jogosultak bármely más tagállam által nyújtott védelemre, mint az adott tagállam állampolgárai; mivel az olyan tagállamokból származó európai polgárok is érintve lehetnek vészhelyzetekben, természeti katasztrófákban vagy például terrortámadásokhoz hasonló eseményekben, amelyek nem rendelkeznek képviselettel az érintett harmadik országban;

U.

mivel a Bizottság az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésben kötelezettséget vállalt arra, hogy uniós szintű tájékoztató és figyelemfelhívó kampányt szervez az uniós polgárságról annak érdekében, hogy segítse a polgárokat az őket megillető jogok jobb megértésében; mivel a tagállamoknak és a civil társadalomnak is részt kell vállalniuk az uniós polgárok jogaikról és kötelezettségeikről való jobb tájékoztatásával kapcsolatos feladatokban;

V.

mivel az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentés szerint 2012 óta az emberek növekvő számban számolnak be különböző, őket érintő megkülönböztető gyakorlatokról;

W.

mivel a schengeni térség létrehozása és a schengeni vívmányok uniós keretrendszerbe foglalása nagymértékben fokozta az EU-n belüli mozgás szabadságát, és az európai integrációs folyamat egyik legnagyobb eredményének tekinthető;

X.

mivel az európai polgárság bevezetése az európai projekt egyik vívmánya, amely még rengeteg kiaknázatlan lehetőséget rejt magában; hangsúlyozza, hogy ez egy egyedi konstrukció, amely világszerte páratlan;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

—

tekintettel a Szerződések megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseire, különösen pedig az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 20. cikkére, 42. cikkének (6) bekezdésére, 44., 45. és 46. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82., 83., 86., 87., 187., 188., 326., 327., 328., 329., 330., 331., 332., 333. és 334. cikkére,

—

tekintettel a Szerződéseknek a differenciált integráció egyéb létező formáira vonatkozó rendelkezéseire, különösen pedig az EUMSZ 136., 137. és 138. cikkére az euróövezetbe tartozó tagállamokra vonatkozó különleges rendelkezésekről,

—

tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésre,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkével létrehozott állandó strukturált együttműködésről szóló 10. jegyzőkönyvre, az eurócsoportról szóló 14. jegyzőkönyvre és az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló 19. jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az euróövezet költségvetési kapacitásáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségekről szóló, 2017. március 16-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a differenciált integrációról szóló, 2019. január 17-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a Bizottság 2017. március 1-jei fehér könyvére (COM(2017)2025) és az azt követő öt vitaanyagra (COM(2017)0206), COM(2017)0240, COM(2017)0291, COM(2017)0315, COM(2017)0358),

—

tekintettel a 2017. március 25-i Római Nyilatkozatra,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

—

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0038/2019),

A.

mivel az Uniónak különös érdeke fűződik ahhoz, hogy az európai projekt előmozdítása és a polgárok életének megkönnyítése érdekében egyes, nem kizárólagos uniós hatáskörbe tartozó területeken megerősítse az együttműködést;

B.

mivel az EUSZ 20. cikkének (2) bekezdése értelmében a megerősített együttműködés végső eszköznek tekintendő, amennyiben az Unió egésze észszerű határidőn belül nem képes elérni az együttműködés célkitűzéseit;

C.

mivel a megerősített együttműködést nem a tagállamokat kirekesztő vagy megosztó eszköznek kell tekinteni, hanem gyakorlatias megoldásnak az európai integráció előmozdítására;

D.

mivel egyes szakpolitikai területek érzékeny jellege megnehezíti a rendes jogalkotási eljárás követését, nemcsak az egyhangúsági követelmény miatt, hanem a Tanácson belül kialakult azon gyakorlat miatt is, hogy mindig konszenzusra törekedjenek a tagállamok között, még akkor is, ha a határozathozatalhoz elegendő lenne a minősített többség;

E.

mivel a pénzügyi tranzakciós adó kivételével a megerősített együttműködés valamennyi létező esetét a Tanács elfogadhatta volna minősített többségi szavazással, amennyiben az egyhangúság helyett ez lett volna az alkalmazandó szabály;

F.

mivel számos esetben léteznek olyan tagállamok alcsoportjai, amelyek kétoldalú vagy többoldalú együttműködést folytatnak egymás között a Szerződés keretein kívül, például olyan területeken, mint a védelem; mivel a gazdasági és monetáris válság gyors döntéshozatalra és az egyhangúsági követelmény megszüntetésére kényszerítő nyomása bizonyos területeken olyan kormányközi eszközök uniós jogi kereten kívüli elfogadásához vezetett, mint az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) és a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (Szerződés a stabilitásról, a koordinációról és a kormányzásról (SKKSZ) vagy a költségvetési paktum);

G.

mivel a megerősített együttműködés olyan eljárás, amelyben legalább kilenc tagállamnak valamely területen lehetősége nyílik magasabb szintű együttműködés kialakítására az EU struktúráin belül, de a többi tagállam bevonása nélkül; mivel a megerősített együttműködés a benne részt vevő tagállamoknak lehetővé teszi egy közös cél vagy kezdeményezés végrehajtását, illetve tárgyalások zsákutcába jutásának vagy – egyhangúság követelménye esetén – másik tagállam vagy tagállamok általi blokkolásának meghaladását; mivel az EUSZ 20. cikke (4) bekezdésének értelmében a megerősített együttműködés keretében elfogadott jogi aktusok csak az abban részt vevő tagállamokat kötelezik; mivel a megerősített együttműködés azokra a területekre korlátozódik, amelyeken az EU nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel;

H.

mivel az EUMSZ 328. cikkének (1) bekezdése alapján a Bizottságnak és a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy elősegítsék a lehető legnagyobb számú tagállam részvételét;

I.

mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a megerősített együttműködés kielégítő eredményeket hozott a házasság felbontásával kapcsolatos jogban (6), és érdekes kilátásokat kínál a vagyonjogi szabályok (7), az egységes európai szabadalom és az Európai Ügyészség tekintetében;

J.

mivel a megerősített együttműködéssel kapcsolatos kezdeti tapasztalatok rávilágítottak az e koncepció alkalmazásával kapcsolatos nehézségekre, tekintettel a Szerződésekben a gyakorlati végrehajtásra vonatkozóan rendelkezésre álló korlátozott rendelkezésekre, valamint az uniós intézmények által végzett megfelelő nyomon követés hiányára;

K.

mivel az uniós tagállamokban és az Unión kívül használt különböző szövetségi modellek elemzése során kiderült, hogy a szövetségi szint alatti egységek gyakran használnak rugalmas együttműködési mechanizmusokat a közös érdekű területeken;

L.

mivel olyan áthidaló klauzulák alkalmazása nélkül, amelyek lehetővé teszik, hogy a Tanács az egyhangú szavazásról átálljon a minősített többségi szavazásra, valamint a Szerződések alapos reformja hiányában a jövőben valószínűnek tűnik, hogy a tagállamoknak egyre gyakrabban kell a megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazniuk a közös problémák megoldása és a közös célok elérése érdekében;

M.

mivel a megerősített együttműködés zökkenőmentes alkalmazása érdekében fontos összeállítani a megoldandó kérdések listáját, valamint ütemtervet készíteni a megerősített együttműködés Szerződések betűjének és szellemének megfelelő, hatékony működése céljából;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

—

tekintettel a Szerződésnek az Európai Parlament Európai Bizottság feletti politikai felügyeletére vonatkozó rendelkezéseire és különösen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 14., 17. és 25. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 121., 159., 161., 175., 190., 225., 226., 230., 233., 234., 249., 290., 291., 319. és 325. cikkeire,

—

tekintettel az EUSZ 17. cikkére, amely megbízza a Bizottságot az Unió általános érdekeinek előmozdításával, valamint monopóliumot biztosít számára ahhoz, hogy „ennek érdekében” kezdeményezéseket tegyen,

—

tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra,

—

tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. évi intézményközi megállapodásra, valamint a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2013. évi intézményközi megállapodásra,

—

tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2018. február 7-i határozatára és különösen annak (2) és (8) bekezdésére, amely újólag megerősíti, hogy a csúcsjelöltállítási (Spitzenkandidaten-) eljárás a Szerződésekben előírt intézményközi egyensúlyt tükröző alkotmányos és politikai gyakorlat (3)

—

tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről és a 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2014. április 16-i jogalkotási állásfoglalására (4), valamint a jelenleg zajló intézményközi tárgyalásokra;

—

tekintettel az európai ombudsmannak az új főtitkár Bizottság általi kinevezéséről szóló 488/2018/KR és 514/2018/KR egyesített panaszokkal kapcsolatos ülésekről és a dokumentumok vizsgálatáról szóló jelentésére, valamint az említett ügyekkel kapcsolatos ajánlásaira,

—

tekintettel eljárási szabályzatára, többek között annak 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezletének a saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

—

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0033/2019),

A.

mivel az Unió Szerződésekben rögzített intézményi kerete az Unió egyik jogalkotási szerveként a Parlamentre ruházza a Bizottság feletti politikai felügyelet felelősségét;

B.

mivel a Bizottság felelősségre vonása céljából számos eszköz áll a Parlament rendelkezésére, például a bizalmatlansági indítvány (az EUSZ 17. és az EUMSZ 234. cikke), annak a lehetősége, hogy megkérje a Bizottság elnökét, hogy vonja meg bizalmát a Bizottság valamely tagjától (a Parlament eljárási szabályzata 118. cikkének (10) bekezdése), a vizsgálati jog (az EUMSZ 226. cikke), a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok feletti ellenőrzés hatásköre (az EUMSZ 290. és 291. cikke), a szóbeli vagy írásbeli választ igénylő kérdések feltevésének joga (az EUMSZ 230. cikkének (2) bekezdése), valamint az arra irányuló jog, hogy valamilyen jogszerűségi kérdésben (az EUMSZ 263. cikke) vagy a Bizottság mulasztása esetén jogi eljárást indítson a Bizottság ellen;

C.

mivel ezen lehetőségek mellett a Parlament széles eszköztárral rendelkezik a felügyelet gyakorlására, és ezek segítségével proaktív módon alakíthatja az európai politikai menetrendet;

D.

mivel a költségvetés az Európai Unió legfontosabb eszköze a célkitűzéseinek és stratégiáinak megvalósításában, és ezért a költségvetési ellenőrzés rendkívül fontos;

E.

mivel a Spitzenkandidaten-eljárás tükrözi a Parlament és a Bizottság közötti intézményközi egyensúlyt, és így jelentős mértékben megszilárdította és megerősítette a két intézmény közötti köteléket, és ezzel a Bizottság nagyobb mértékű átpolitizálódásához vezetett, aminek együtt kell járnia azzal, hogy a Parlament fokozottabban ellenőrzi a Bizottság végrehajtó funkcióit;

F.

mivel az EUSZ 17. cikke szerint a Bizottság elnökét az uniós állam- és kormányfők javaslata alapján és az európai választások eredményeit, valamint a Parlamenttel folytatott konzultációkat figyelembe véve a Parlament választja meg; mivel az EUSZ 17. cikke arról is rendelkezik, hogy ugyanezt az eljárást kell követni abban az esetben is, ha a Parlament elutasítja a javasolt jelöltet, a Parlamenttel való konzultációt is beleértve;

G.

mivel a biztosi testület beiktatását megelőzően valamennyi biztosjelöltnek meghallgatáson kell átesnie, és mivel a Parlament a mandátuma ideje alatt felülvizsgálhatja a biztosjelöltek által e meghallgatás során kifejtett kötelezettségvállalásokat és prioritásokat, beleértve annak értékelését is, hogy személyes hátterük alkalmassá teszi-e őket a hivatal által támasztott követelményeknek való megfelelésre;

H.

mivel a Szerződések feljogosítják a Parlamentet arra, hogy a Bizottság egésze elleni bizalmatlansági indítványról szavazzon, egyetlen biztostól azonban nem tudja megvonni a bizalmat;

I.

mivel a biztosok testületének kollektív felelőssége ellenére a Parlamentnek biztosítania kellene az egyes biztosok egyéni munkája feletti hatékony politikai felügyeletet;

J.

mivel a Bizottság új főtitkárának közelmúltbeli kinevezése komoly aggályokat vetett fel a vezető bizottsági tisztviselők szerepével és politikai befolyásával kapcsolatban;

K.

mivel 2019-ben a Bizottság új elnöke és az új biztosok kinevezésekor a Bizottság főtitkári posztjának betöltésére új, a szabályoknak megfelelő eljárást kell lefolytatni;

L.

mivel a Bizottságnak a Szerződésben rögzített kötelezettsége, hogy rendszeresen jelentést tegyen a Parlamentnek: az Unió általános tevékenységéről évente (az EUMSZ 249. cikke); a megkülönböztetésmentességre és az uniós polgárságra vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról háromévente (az EUMSZ 25. cikke); a gazdaságpolitika többoldalú felügyeletének eredményeiről (az EUMSZ 121. cikkének (5) bekezdése); a szociálpolitika terén elért eredményekről háromévente (az EUMSZ 159. és 160. cikke); a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérése tekintetében elért eredményekről háromévente (az EUMSZ 175. cikke); az Unió kutatási tevékenységeiről évente (az EUMSZ 190. cikke); a csalás elleni küzdelemről évente (az EUMSZ 325. cikke); valamint a harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel folytatott tárgyalások esetén (az EUMSZ 207. cikke);

M.

mivel továbbá a másodlagos jog tekintetében a Bizottság feladata, hogy vizsgáljon felül és értékeljen különböző irányelveket és rendeleteket, és számoljon be megállapításairól;

N.

mivel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás elfogadásával a Parlament további lehetőséget kapott a Bizottság által a bizottsági munkaprogramban évente javasolt jogalkotási menetrend alakítására;

O.

mivel a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta a Parlament valódi társjogalkotóvá vált a költségvetés területén, és feladatává vált, hogy mentesítést adjon a Bizottságnak az uniós költségvetés végrehajtása tekintetében;

P.

mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a Parlament kiterjesztette befolyását az Unió külső politikáinak felügyelete tekintetében, ugyanis egyetértési hatáskört kapott a nemzetközi megállapodások megkötésével kapcsolatban, és ezért az ilyen megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások valamennyi szakaszában a Bizottságnak haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatnia kell a Parlamentet (az EUMSZ 218. és az EUSZ 50. cikke);

Q.

mivel az Európai Unióból való kilépésről az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások körülményei az átláthatóság és a Parlament bevonása tekintetében példaértékűek voltak;

R.

mivel a Parlament ellenőrzési jogainak terjedelme rendkívül eltérő a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok között; mivel a Parlamentnek jogában áll megvétózni egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust és/vagy visszavonni a felhatalmazást, a végrehajtási aktusokkal kapcsolatos hatásköre azonban sokkal kisebb horderejű;

S.

mivel az Unió jelenlegi intézményi szerkezetéből adódóan és amiatt, hogy a Szerződésekből hiányzik a végrehajtó hatalom pontos fogalommeghatározása, az uniós végrehajtó hatalom koncepciója rendkívül bonyolult, és az európai, nemzeti és regionális szintekre tagozódik;

T.

mivel az Európai Parlament és a nemzeti és regionális parlamentek közötti, az alkotmányos hatásköreikkel összhangban álló és az EUSZ 10. cikke (2) bekezdésének megfelelő szorosabb együttműködés kulcsfontosságú ahhoz, hogy az európai jogalkotás végrehajtása tekintetében kezelni lehessen a végrehajtó funkciók parlamenti ellenőrzésének kérdését;

U.

mivel az átláthatóság, valamint a Parlamentnek az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalásokba való erőteljes bevonása pozitív hatással volt e tárgyalások kimenetelére, megteremtve a bizalom és az egység légkörét, és ennek inspirálóan kell hatnia a jövőbeli nemzetközi tárgyalások gyakorlatában;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 7., 9., 10., 11., 21., 23. és 49. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 9., 10., 11., 12., 15., 16., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 24. cikkére, 67. cikkének (1) bekezdésére, valamint 258., 263., 267. és 352. cikkére,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlatára,

—

tekintettel az Európa Tanács és az Európai Unió közötti egyetértési megállapodásra,

—

tekintettel a Velencei Bizottság véleményére és a jogállamiság kritériumait tartalmazó listájára,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—

tekintettel az Európa Tanács nőkkel a szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére (isztambuli egyezmény), valamint az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel „Az alapjogi charta tiszteletben tartása a Bizottság jogalkotási javaslataiban: a rendszeres és szigorú ellenőrzés módszertana” című, 2007. március 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az alapvető jogok Európai Unióban kialakult helyzetéről szóló éves állásfoglalásaira,

—

tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az uniós intézmények átláthatóságáról, elszámoltathatóságáról és feddhetetlenségéről szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendeletre (7),

—

tekintettel „Az alapjogi charta tiszteletben tartása a Bizottság jogalkotási javaslataiban: a rendszeres és szigorú ellenőrzés módszertana” című, 2005. április 27-i bizottsági közleményre (COM(2005)0172),

—

tekintettel az Alapjogi Chartának való megfelelés rendszeres és szigorú ellenőrzésére alkalmazott módszertan gyakorlati működéséről szóló, 2009. április 29-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0205),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló, 2010. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2010)0573),

—

tekintettel az alapvető jogoknak a bizottsági hatásvizsgálatok végzése során történő figyelembe vételére vonatkozó gyakorlati útmutatásról szóló, 2011. május 6-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0567),

—

tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2011. december 12-i, „Emberi jogok és demokrácia az európai unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére (COM(2011)0886),

—

tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, 2012. június 25-i uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

—

tekintettel a Tanács előkészítő szerveinek az alapvető jogoknak való megfelelés szempontjából történő vizsgálatához szükséges módszertani lépésekről szóló, 2015. január 20-i tanácsi iránymutatásokra,

—

tekintettel a tanácsi előkészítő szervek számára készült, „Az alapvető jogoknak való megfelelés” című iránymutatásokra,

—

tekintettel a Tanács elnökségének „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának a nemzeti szakpolitikai keretek közötti alkalmazása” című, 2016. május 13-i szemináriumi jelentésére,

—

tekintettel a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezésekre irányuló hatásvizsgálatokban az emberi jogi hatások elemzésére vonatkozó, 2015. május 19-i bizottsági irányelvekre,

—

tekintettel a Bizottság az EU Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló éves jelentésére,

—

tekintettel a Bizottság Éves Alapjogi Kollokviumaira,

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) a Ledra Advertising Ltd kontra Európai Bizottság és Európai Központi Bank (EKB) C-8/15 P – C-10/15 P sz. egyesített ügyekben 2016. szeptember 20-án hozott ítéletére (8),

—

tekintettel az EUB C-569/16. és C-570/16. sz. Stadt Wuppertal kontra Maria Elisabeth Bauer és Volker Willmeroth kontra Martina Broßonn egyesített ügyekben 2018. november 6-án hozott ítéletére (9),

—

tekintettel az EUB-nek az Európai Unió az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról szóló, 2014. december 18-i 2/13. sz. véleményére (10),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) „Kihívások és lehetőségek az Alapjogi Charta megvalósítása kapcsán” című, 2018. szeptember 24-i 4/2018 sz. véleményére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének az alapvető jogokról szóló éves jelentéseire,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának a jog és a politikai döntéshozatal területén való, nemzeti szintű alkalmazása – Iránymutatás” című, 2018. októberi kézikönyvére,

—

tekintettel a minőségi jogalkotás eszköztárára, különösen a 28. számú eszközre („Alapvető jogok és emberi jogok”),

—

tekintettel eljárási szabályzata 38. cikkére,

—

tekintettel az Európa Tanács főtitkárának a szociális jogok európai pillérének létrehozására irányuló uniós kezdeményezésről szóló, 2016. december 2-i véleményére,

—

tekintettel a COSAC holland küldöttségének az EU átláthatóságáról szóló, „Tárjuk ki a zárt ajtókat: az EU átláthatóbbá tétele a polgárok számára” című, 2017 novemberi dokumentumára, valamint a COSAC-küldöttségeknek az uniós intézményekhez címzett, az Unión belüli szakpolitikai döntéshozatal átláthatóságáról szóló 2017. december 20-i levelére,

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által 2016. november 22-én, 2016. február 15-én, illetve 2016. január 12-én közzétett „Az Alapjogi Charta végrehajtása az EU intézményi keretében”, „Az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezése: a Charta szűkebb vagy tágabb alkalmazása a nemzeti intézkedésekre” és „Az Európai Szociális Charta az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtása kapcsán” című tanulmányokra (11),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete a saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

—

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0051/2019),

A.

mivel a Lisszaboni Szerződés az uniós jogi kereten belül elsődleges jogi státusszal ruházta fel az Európai Unió Alapjogi Chartáját (a továbbiakban: a Charta), amely így a Szerződésekével azonos jogi kötőerővel rendelkezik;

B.

mivel ez a jelentés nem a Chartában foglalt, személyhez fűződő jogok mindegyikének értékelését végzi el, hanem inkább a Chartának, mint az elsődleges jog eszközének végrehajtását elemzi;

C.

mivel a szociális rendelkezések kulcsfontosságú részét jelentik a Chartának és az Unió jogi felépítésének; mivel fontos annak biztosítása, hogy az alapvető jogokat az Unió egészében tiszteletben tartsák, illetve rá kell mutatni e jogok jelentőségére;

D.

mivel az EUB szerint a Charta által elismert alapvető jogok az uniós jogi struktúra központi elemét képezik, és e jogok tiszteletben tartása bármely uniós jogi aktus jogszerűségének szükséges előfeltétele;

E.

mivel a Charta a nemzetközi emberi jogi normákkal és 51. cikkével összhangban mind a negatív (jogsértés tilalma), mind pozitív (aktív előmozdítás) kötelezettségeket magában foglal, amelyeknek egyaránt teljesülniük kell annak érdekében, hogy a Charta rendelkezései teljes mértékben működőképesek legyenek;

F.

mivel a Charta 51. cikke meghatározza a Charta hatályát a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében, figyelembe véve a tagállamok és az Unió hatásköreit, valamint tiszteletben tartva a Szerződésekben az Unióra ruházott hatáskörök határait;

G.

mivel a Charta 51. cikkének (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a Charta az uniós jog alkalmazási körét nem terjeszti ki az Unió hatáskörein túl, továbbá nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az Unió számára, és nem módosítja a Szerződésekben meghatározott hatásköröket és feladatokat;

H.

mivel az Unió intézményeit, szerveit, hivatalait és ügynökségeit folyamatosan köti a Charta, még akkor is, ha azok az uniós jogi kereten kívül járnak el;

I.

mivel a 51. cikk értelmében a Charta rendelkezései csak az uniós jog végrehajtása tekintetében kötik a tagállamokat; mivel azonban egy ilyen követelmény bizonytalan határai megnehezítik annak eldöntését, hogy konkrétan alkalmazni kell-e a Chartát, és ha igen, hogyan;

J.

mivel eddig nem használták ki megfelelően a Chartában lefektetett szociális és gazdasági jogokban rejlő lehetőségeket; mivel, emlékeztetve az Európa Tanács főtitkárának véleményére, a szociális jogok tiszteletben tartása nem csupán etikai kötelesség és jogi kötelezettség, hanem gazdasági szükségesség is;

K.

mivel az EUSZ 6. cikke azt is hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok, ahogyan azokat az EJEE biztosítja, az uniós jogrend részét képezik, mint annak általános elvei;

L.

mivel az (EUMSZ 151. cikke hivatkozik az alapvető szociális jogokra, amint azokat az Európai Szociális Charta meghatározza;

M.

mivel a Parlament 2016. november 22-én készített, „Az Alapjogi Charta végrehajtása az Unió intézményi keretében” (12) című tanulmánya többek között megvizsgálja a Charta relevanciáját az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM-Szerződés) keretében, valamint az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság által végzett tevékenységeket illetően; mivel az Unió gazdasági kormányzásában kevés figyelmet fordítanak a Chartában rögzített szociális jogokra; mivel ezeket a jogokat valódi alapjogoknak kell tekinteni;

N.

mivel az esélyegyenlőség, valamint a munkaerőpiachoz, a tisztességes munkakörülményekhez, a szociális védelemhez és a társadalmi befogadáshoz való hozzáférés területén a szociális jogok európai pillérében rögzített, az új és hatékonyabb jogok polgárok számára való biztosítása melletti elköteleződés tovább erősíti a Chartában foglalt jogokat;

O.

mivel a nemek közötti egyenlőség elve az EU alapvető értéke, amelyet az uniós szerződések és a Charta is rögzít; mivel az EUMSZ 8. cikke kimondja, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”, és ezzel létrehozza a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét;

P.

mivel az uniós jogalkotási és döntéshozatali folyamatok átláthatósága a megfelelő ügyintézéshez való jog szükségszerű következménye, amint azt a Charta 41. cikke meghatározza, valamint alapvető előfeltétele annak, hogy a polgárok képesek legyenek a Charta uniós intézmények általi végrehajtásának értékelésére és megfelelő nyomon követésére;

Q.

mivel a Chartában foglalt – a polgári és a politikai jogoktól a társadalmi, gazdasági és harmadik generációs jogokig ívelő – jogok széles körének uniós intézmények, szervek és ügynökségek általi előmozdítása fontos lendületet adna az európai közszféra kialakításához, és kézzelfoghatóvá tenné az európai polgárság fogalmát, valamint az EU Szerződésekben rögzített részvételi dimenzióját;

R.

mivel az FRA „A jogorvoslathoz való hozzáférés javítása az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségének területén uniós szinten” (13) című, valamint „Kihívások és lehetőségek az Alapjogi Charta végrehajtása kapcsán” (14) című véleményeiben számos ajánlást fogalmazott meg a Charta hatékony végrehajtása tekintetében;

S.

mivel a Charta 24. cikke meghatározza a gyermekek jogait, arra kötelezve a hatóságokat és a magánintézményeket, hogy a gyermek mindenek fölött álló érdekét tekintsék az elsődleges szempontnak;

T.

mivel a Charta 14. cikke hangsúlyozza minden gyermek jogát az ingyenes oktatáshoz;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

—

tekintettel a Bizottságnak címzett, a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról szóló ajánlásokat tartalmazó, 2017. február 16-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az európai ipar digitalizálásáról szóló, 2017. június 1-jei állásfoglalására (2),

—

tekintettel az autonóm fegyverrendszerekről szóló, 2018. szeptember 12-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a digitális korban a nyelvek közötti egyenlőségről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Digitális Európa programnak a 2021–2027 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló, 2018. június 6-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0434),

—

tekintettel az európai nagy teljesítményű számítástechnika közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2018. szeptember 28-i (EU) 2018/1488 tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményeire (A8-0019/2019),

A.

mivel az átlátható és az etikai szempontokat is figyelembe vevő mesterséges intelligencia és a robotika lehetőséget kínál életünk gazdagítására és képességeink bővítésére, mind egyénként, mind pedig a közjó érdekében;

B.

mivel a mesterséges intelligencia gyors ütemben fejlődik, és évek óta szerepet játszik mindennapi életünkben; mivel a mesterséges intelligencia és a robotika fellendíti az innovációt, ami új üzleti modelleket eredményez, és alapvető szerepet játszik társadalmaink átalakításában és gazdaságaink digitalizálásában számos ágazatban, például az iparban, az egészségügyben, az építőiparban és a közlekedésben;

C.

mivel a robotika emberi rendszerekbe történő egyre nagyobb mértékű integrációja határozott szakpolitikai iránymutatást igényel arra vonatkozóan, hogy a társadalom számára miként maximalizálhatók az előnyök és minimalizálhatók a kockázatok, illetve biztosítható a mesterséges intelligencia biztonságos és méltányos fejlesztése;

D.

mivel a mesterséges intelligencia a 21. század egyik stratégiai technológiája mind világszerte, mind Európában, és kedvező változást hoz az európai gazdaság számára, biztosítva az innovációt, a termelékenységet, a versenyképességet és a jólétet;

E.

mivel az ipari robotok mintegy negyedét és a világ összes szolgáltató robotjának felét európai vállalatok állítják elő, ezért az Uniónak már most is jelentős eszközök állnak rendelkezésére európai iparpolitikájának megalapozásához;

F.

mivel a mesterséges intelligencia és a robotika több iparágat is átformálhat és nagyobb termelési hatékonysághoz vezethet, emellett pedig globális szinten versenyképesebbé teszi az európai ipart és kkv-kat; mivel a nagy adathalmazok, valamint a tesztelési és kísérleti létesítmények rendelkezésre állása nagy jelentőséggel bír a mesterséges intelligencia fejlesztése szempontjából;

G.

mivel egy közös megközelítés elősegíti a mesterségesintelligencia-technológiák fejlődését a társadalom javára, emellett fellép az e technológiák jelentette kihívásokkal szemben az innováció előmozdítása, a mesterséges intelligencián alapuló termékek és szolgáltatások minőségének javítása, a fogyasztói tapasztalatok és a mesterségesintelligenca-technológiák és robotika iránti bizalom javítása, valamint a belső piac széttagolódásának elkerülése érdekében;

H.

mivel a számítástechnikai teljesítmény terén az Uniónak az élvonalban kell maradnia, és ennek lehetőségeket kell teremtenie az EU ellátási ágazata számára, növelve annak hatékonyságát annak érdekében, hogy a technológiai fejlesztésekből keresletorientált és alkalmazásvezérelt termékek és szolgáltatások jöhessenek létre, amelyek ezáltal nagy léptékben és újszerű módokon is felhasználásra kerülnek a mesterséges intelligencia segítségével;

I.

mivel sürgősen szükség van egy összehangolt, európai szintű megközelítésre, hogy az Unió fel tudja venni a versenyt a harmadik országok, különösen az USA és Kína által eszközölt tömeges beruházásokkal szemben;

J.

mivel 2018. április 25-én (6) a Bizottság vállalta, hogy javaslatot tesz a mesterséges intelligencia európai szintű megközelítésére egy mesterséges intelligenciára vonatkozó iránymutatás-tervezet kidolgozása révén, együttműködve a mesterségesintelligencia-szövetség (mesterséges intelligenciával foglalkozó szakértőket tömörítő csoport) érdekelt feleivel azzal a céllal, hogy erősítse a mesterséges intelligencián alapuló alkalmazásokat és vállalkozásokat Európában;

K.

mivel a meglévő szabályokat és folyamatokat felül kell vizsgálni és szükség esetén módosítani kell a mesterséges intelligencia és a robotika figyelembevétele érdekében;

L.

mivel a mesterséges intelligenciára vonatkozó európai keretet az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogok, különösen az adatvédelemre, a magánélet védelmére és a biztonságra vonatkozó elvek maradéktalan tiszteletben tartásával kell kidolgozni;

M.

mivel a mesterséges intelligencia területén történő fejlesztéseket olyan módon lehet és kell kialakítani, hogy megőrizhető legyen az egyén méltósága, autonómiája és önrendelkezési joga;

N.

mivel a Bizottságnak címzett, a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról szóló ajánlásokat tartalmazó, 2017. február 16-i állásfoglalásában a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a robotika, többek között az autonóm rendszerek és az intelligens autonóm robotok fejlesztésére vonatkozó koherens jogi keretre;

O.

mivel a mesterséges intelligencia és a robotika fejlődésének a társadalom egészére ki kell terjednie; mivel azonban 2017-ben a vidéki térségek nagy része ki volt zárva a mesterséges intelligencia előnyeiből, mert a háztartások 8 %-a nem csatlakozott helyhez kötött hálózathoz, 53 %-a pedig nem rendelkezett újgenerációs hozzáférési technológiával (VDSL, Cable Docsis 3.0 vagy FTTP);

P.

mivel a mesterséges intelligencián alapuló szolgáltatások és termékek fejlesztése szükségessé teszi a konnektivitást, valamint az adatok szabad áramlását és Unión belüli hozzáférhetőségét; mivel a fejlett adatbányászati technikák termékekben és szolgáltatásokban történő alkalmazása hozzájárulhat a döntéshozatal minőségének és ezáltal a fogyasztók választási lehetőségeinek javításához, valamint az üzleti teljesítmény fokozásához;

Q.

mivel az intelligens termékek és szolgáltatások terén tapasztalható technológiai fejlődés hasznára válhat a rendelkezésre álló információk mennyiségén, minőségén és elérhetőségén alapuló tudásalapú gazdaságnak, és ezáltal segítheti a fogyasztói igényekhez való alkalmazkodást;

R.

mivel a kiberbiztonság létfontosságú annak biztosításához, hogy az adatokat ne lehessen rossz szándékkal meghamisítani, sem azokkal visszaélni oly módon, hogy a mesterséges intelligencia működése kárt okozzon a lakosság vagy a vállalatok számára, ami aláásná az iparág és a fogyasztók mesterséges intelligenciába vetett bizalmát; mivel a mesterséges intelligencia fejlődésével egyre nagyobb mértékben támaszkodnak e rendszerekre az intézkedések és döntések meghozatalában, ami pedig magas szintű kiberrezilienciát tesz szükségessé az Unióban a kiberbiztonság megsértése és hiányosságai elleni védelem érdekében;

S.

mivel az automatizálás felé mutató tendencia megköveteli, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazásainak kidolgozásában és kereskedelmi forgalmazásában érintettek már kezdettől fogva beépítsék a biztonságot és az etikai szempontokat, elismerve, hogy készeknek kell lenniük jogi felelősséget vállalni az általuk előállított technológia minőségéért;

T.

mivel a mesterségesintelligencia-technológia fejlesztéséhez szükséges megbízható ökorendszer kiépítését az adatpolitikai architektúrára kell alapozni; mivel ez magában foglalja a zökkenőmentes és egyszerűsített adatgyűjtést és -kezelést biztosító programok létrehozását az oktatási célú kutatás számára, lehetővé téve a mesterséges intelligencia fejlesztését több területen is, mégpedig az orvosi, a pénzügyi, a biológiai, az energetikai, az ipari és a vegyipari ágazatban vagy a közszférában; mivel az adatvezérelt mesterségesintelligencia-ökorendszer magában foglalhat olyan páneurópai kezdeményezéseket is, amelyek nyílt szabványokon, a tanúsítványok kölcsönös elismerésén és az interoperabilitással kapcsolatos átlátható szabályokon alapulnak;

U.

mivel a mesterséges intelligencia használata önmagában nem biztosítja az igazságosságot vagy a méltányosságot, hiszen az adatok gyűjtésének és az algoritmus megírásának módjában elfogultság nyilvánulhat meg, amely a társadalomban meglévő elfogultságból fakadhat; mivel az adatminőségnek az algoritmusok tervezésével és az állandó újraértékelési folyamatokkal együtt ki kell küszöbölnie az elfogultságot;

V.

mivel a mesterséges intelligenciát és a robotikát emberközpontú módon kell fejleszteni és alkalmazni azzal a céllal, hogy támogassák az embereket a munkában és otthon; mivel a mesterséges intelligencia annak megakadályozására is szolgálhat, hogy az embereknek veszélyes munkát kelljen végezniük;

W.

mivel az automatizált és algoritmikus döntéshozatal továbbfejlesztése és egyre elterjedtebb használata kétségkívül hatást gyakorol mind az egyének (például üzletemberek vagy internethasználók), mind pedig a közigazgatási, igazságszolgáltatási vagy egyéb közhatóságok azon választásaira, amelyek végleges fogyasztói, üzleti vagy hatósági döntésükhöz vezetnek; mivel az automatizált és algoritmikus döntéshozatali folyamatba biztosítékokat kell beépíteni, és lehetővé kell tenni az emberi felügyeletet és ellenőrzést;

X.

mivel a gépi tanulás egyúttal kihívásokat eredményez a megkülönböztetésmentesség, a megfelelő folyamat, az átláthatóság és az érthetőség biztosításában a döntéshozatali folyamatok során;

Y.

mivel a mesterséges intelligencia jelentős eszköz a globális társadalmi kihívások kezelésében, és mivel a tagállamoknak ezért közpolitikájuk útján elő kell mozdítaniuk a beruházásokat, finanszírozást kell biztosítaniuk a K+F számára, és el kell hárítaniuk a mesterséges intelligencia fejlesztése és elfogadása útjában álló akadályokat;

Z.

mivel a kereskedelmi mesterségesintelligencia-platformok a teszteléstől a valós alkalmazások irányába mozdultak el az egészségügy, a környezetvédelem, az energetika és a közlekedés területén; mivel valamennyi fő webes platform és nagy adathalmazt használó alkalmazás a gépi tanulási technikákra épül;

AA.

mivel az európai kutatók és vállalkozások a blokklánccal kapcsolatos témák széles körével foglalkoznak: ellátási láncok, kormányzati szolgáltatások, finanszírozás, a dolgok internete, egészségügy, média, intelligens városok, energetika és közlekedés; mivel Európa meghatározó szereplő olyan fontos, blokklánccal kapcsolatos területeken, mint a mesterséges intelligencia; mivel a blokklánc fontos szerepet játszhat az európai innováció erősítésében;

AB.

mivel a kiberbiztonsági technológiák, mint a digitális azonosító, a kriptográfia vagy a behatolásérzékelés, valamint ezek alkalmazása olyan területeken, mint a pénzügy, az ipar 4.0, az energetika, a közlekedés, az egészségügy vagy az e-kormányzat, alapvető szerepet játszanak a polgárok, a közigazgatási szervek és a vállalkozások által végzett online tevékenységek és tranzakciók biztonsága és az azokba vetett bizalom fenntartása szempontjából;

AC.

mivel a szöveg- és adatbányászat a mesterséges intelligencia és a gépi tanulási alkalmazások alapjául szolgál, és elengedhetetlen a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások számára, lehetővé téve, hogy nagy adatmennyiséghez férjenek hozzá a mesterségesintelligencia-algoritmusok oktatása érdekében;

AD.

mivel a mesterséges intelligencia nagyon energiaigényes lehet; mivel ennek fényében fontos, hogy a mesterséges intelligencia használata olyan módon fejlődjön, amely összhangban van az EU meglévő energiahatékonysági és a körforgásos gazdasággal kapcsolatos céljaival;

AE.

mivel a mesterséges intelligenciának teljes mértékben támogatnia kell minden európai nyelvet, hogy valamennyi európai egyenlő esélyekkel élvezhesse a mesterséges intelligencia korszerű fejlesztéseit a többnyelvű európai információs társadalmon belül;

AF.

mivel a csúcstechnológiával összefonódott iparágak és szolgáltatások területén a mesterséges intelligencia az Európa növekedését eredményező legújabb technológiák kiaknázása révén kulcsfontosságú előmozdítója annak, hogy Európa „start-up kontinenssé” váljon, különösen az egészségügyi technológia, az egészségügyi szolgáltatások és programok, a gyógyszerek felfedezése, a robotsebészet és a robottal segített műtéti beavatkozások, a krónikus betegségek kezelése, az orvosi képalkotás és adatrögzítés, valamint a fenntartható környezet és a biztonságos élelmiszer-termelés biztosítása területén; mivel Európa jelenleg lemaradásban van Észak-Amerikához és Ázsiához képest a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatás és szabadalmak terén;

AG.

mivel a mesterséges intelligencián alapuló technológiák fejlesztése javíthatja a krónikus betegséggel és a fogyatékossággal élő személyek életminőségét, és az egészségügyi ellátás nyújtása során az egészségügyi technológiák pontosabbá és hatékonyabbá tételével olyan társadalmi kihívásokat kezelhet, mint például a népességünk elöregedése;

AH.

mivel a mesterséges intelligencia és a robotika számos területen alkalmazható az orvosi ellátásban, ilyen például az orvosi kartonok és adatok kezelése, ismétlődő feladatok elvégzése (vizsgálatok, röntgenképek, CT-képek kiértékelése, adatbevitel), kezelési terv kialakítása, digitális konzultáció (például orvosi konzultáció a személyes kórtörténet és általános orvosi ismeretek alapján), virtuális nővérek, gyógyszerelés, gyógyszerfejlesztés, precíziós orvoslás (mivel a genetika és a genomika a mutációkat és a DNS-ben tárolt információk és a betegségek közötti kapcsolatokat keresi), az egészségi állapot figyelése, az egészségügyi ellátórendszer elemzése stb.;

AI.

mivel a hozzáférhetőség nem a mindenki számára azonos szolgáltatások és készülékek biztosítását jelenti; mivel a mesterséges intelligencia és a robotika hozzáférhetőségének alapja az inkluzív tervezés és kialakítás; mivel a kialakítás kiindulópontját a felhasználók szükségleteinek, kívánságainak és tapasztalatainak kell képeznie;

AJ.

mivel komoly etikai, pszichológiai és jogi aggályok merülnek fel a robotok autonómiája, alkalmazásuk során az emberi empátia nyilvánvaló hiánya és az orvos-beteg kapcsolatra gyakorolt hatásuk kapcsán, amelyekkel eddig uniós szinten nem foglalkoztak megfelelően, különösen a betegek személyes adatainak védelme, a felelősség és a létrejövő új gazdasági kapcsolatok és munkaviszonyok tekintetében; mivel az autonómia mint olyan teljes mértékben csak emberi tulajdonságként tartható számon; mivel a mesterséges intelligencia alkalmazásához szilárd jogi és etikai keretekre van szükség;

AK.

mivel különösen a mesterséges intelligencia egészségügyi alkalmazásának minden esetben „az ember működteti a gépet” felelősségi elven kell alapulnia;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

64.

65.

66.

67.

68.

69.

70.

71.

72.

73.

74.

75.

76.

77.

78.

79.

80.

81.

82.

83.

84.

85.

86.

87.

88.

89.

90.

91.

92.

93.

94.

95.

96.

97.

98.

99.

100.

101.

102.

103.

104.

105.

106.

107.

108.

109.

110.

111.

112.

113.

114.

115.

116.

117.

118.

119.

120.

121.

122.

123.

124.

125.

126.

127.

128.