ISSN 1977-0979

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 141

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

63. évfolyam
2020. április 29.


Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

 

Régiók Bizottsága

 

Az RB 138. plenáris ülése, 2020. 02. 11. – 2020. 02. 12.

2020/C 141/01

A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása – A 2020. évi éves fenntartható növekedési stratégia

1

2020/C 141/02

A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása az Európa jövőjéről szóló konferenciáról

5

2020/C 141/03

A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása az Európai Bizottság 2020. évi munkaprogramjáról

8

 

VÉLEMÉNYEK

 

Régiók Bizottsága

 

Az RB 138. plenáris ülése, 2020. 02. 11. – 2020. 02. 12.

2020/C 141/04

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az Unión belüli jogállamiság megerősítése – Intézkedési terv

15

2020/C 141/05

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – 2019. évi bővítési csomag

20

2020/C 141/06

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Régiók és városok részvétele Afrika fejlesztésében

25

2020/C 141/07

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Úton a fenntartható városrészek és kisközösségek felé környezetvédelmi politika a települési szint alatt

29

2020/C 141/08

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A képzett munkaerő elszívása az Unióban: a kihívás kezelése minden szinten

34

2020/C 141/09

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A kultúra egy ambiciózusabb Unióban: a régiók és a városok szerepe

39


HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

Régiók Bizottsága

Az RB 138. plenáris ülése, 2020. 02. 11. – 2020. 02. 12.

29.4.2020   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 141/1


A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása – A 2020. évi éves fenntartható növekedési stratégia

(2020/C 141/01)

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB)

tekintettel az Európai Bizottságnak a 2020. évi éves fenntartható növekedési stratégiáról szóló közleményére (1);

tekintettel a 2019. évi európai szemeszterről szóló és a 2020. évi éves növekedési jelentésre előretekintő, 2019. október 9-i állásfoglalására (2);

A fenntartható fejlődési célokat integráló európai szemeszter

1.

üdvözli a 2020. évi éves fenntartható növekedési stratégiát, mely kiindulópontként szolgálhat a fenntartható fejlődési célok európai szemeszterbe való integrálásához. Ez nagyobb léptékű távlatot és a tisztán gazdasági megfontolásokon túlmutató, szélesebb összefüggést biztosít az európai szemeszter számára;

2.

úgy véli, hogy ahhoz, hogy az éves fenntartható növekedési stratégiát az európai zöld megállapodás végrehajtásának szakpolitikai koordinációs eszközeként használjuk, mélyreható változásra lesz szükség a kormányzásban és az európai szemeszter folyamatának egészét kísérő gondolkodásmódban, és újra a szemeszter iránti helyi felelősségvállalást kell a figyelem középpontjába helyezni;

3.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében széles körű megközelítéssel kell kezelni a fenntartható fejlődés valamennyi dimenzióját (versenyképesség, inkluzivitás, környezet, jó kormányzás), amelyek átfogóbbak, mint a zöld megállapodás; a fenntartható fejlődési célok megvalósításához szakpolitikai koherenciára lesz szükség a kompromisszumok és az elosztással kapcsolatos kihívások kezelésében. Ez magában foglalja a tudásépítés, a tudásmegosztás és az innováció kulturális és társadalmi dimenzióinak megerősítését is. Az európai szemeszternek lehetővé kell tennie az összes kormányzati szint és az érdekelt felek számára, hogy partnerségben eljárva azonosítsák és kezeljék ezeket a kompromisszumokat, ezáltal elkerüljék a silógondolkodást és biztosítsák a koherenciát, miközben valamennyi szakpolitikai területen érvényre juttatják a fenntartható fejlődési célokat;

4.

üdvözli a bejelentést, miszerint az országjelentések és a nemzeti reformprogramok külön fejezeteket fognak tartalmazni a fenntartható fejlődési célok nyomon követésére és a kapcsolódó szakpolitikák értékelésére, és hogy az országspecifikus ajánlások foglalkozni fognak azzal, hogy az országok konkrétan hogyan járulnak hozzá a fenntartható fejlődési célok megvalósításához; megjegyzi, hogy a fenntartható fejlődési célok európai szemeszterbe történő integrálása során figyelembe kell venni a különböző területi kiindulási pontokat, és megfelelő statisztikai alapokra van szükség a fenntartható fejlődési célok regionális szintű nyomon követéséhez;

5.

egyértelmű ütemtervet, valamint egyértelmű, meghatározott határidős és mérhető célokat szorgalmaz a fenntartható fejlődési célok megvalósítása érdekében, mind a zöld megállapodásban, mind az éves fenntartható növekedési stratégiában tervezett intézkedések vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy ezeket a célokat és határidőket egy olyan vegyes, felülről lefelé és alulról felfelé irányuló folyamat keretében kell meghatározni, amelyben valamennyi kormányzati szintnek és érdekelt félnek partnerségben kell együttműködnie;

6.

egyetért az euroövezethez tartozó tagállamoknak szóló ajánlások általános irányvonalával, de megjegyzi, hogy azok csak szerény mértékben támogatják a fenntartható fejlődési célok és a zöld megállapodás ökologizációval és integrációval kapcsolatos törekvéseit, és nem helyeznek kellő hangsúlyt a kiindulási pontok tényleges területi különbségeiből eredő politikai kihívásokra;

7.

megjegyzi, hogy a fenntartható Európára vonatkozó beruházási terv célja, hogy a következő tíz évben 1 billió EUR összegű beruházást lehessen mozgósítani; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy ez a terv nagyrészt már meglévő vagy előre tervezett intézkedések, kezdeményezések és finanszírozási eszközök gyűjteményéből áll, amelyek most egy fejezet alá kerülnek; ezért attól tart, hogy ez a terv esetleg nem lesz képes mozgósítani a fenntartható fejlődési célok 2030-ig történő hatékony végrehajtásának biztosításához szükséges pénzügyi forrásokat és koordinációt Európában; ezt szem előtt tartva kéri a fenntartható fejlődésre való átálláshoz kapcsolódó tényleges költségek további értékelését, valamint finanszírozásuk részletesebb megtervezését; különös figyelmet kell fordítani a városok és régiók által vezetett köz-magán innovációs kezdeményezések ösztönzésére;

8.

hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a Stabilitási és Növekedési Paktumot annak érdekében, hogy lehetővé váljon azoknak a forrásoknak a differenciált elszámolása, amelyek a zöld megállapodás végrehajtására irányuló, minden kormányzati szinten megvalósuló állami beruházások finanszírozásához szükségesek;

9.

egyetért azzal, hogy a Szerződés célkitűzéseinek és az uniós szakpolitikáknak a végrehajtása szempontjából releváns stratégiai szakpolitikai területeken végrehajtott tagállami strukturális reformok kulcsfontosságúak az EU konvergenciája és versenyképessége szempontjából, ideértve az egységes piac elmélyítését is. Az európai szemeszter hasznos keretet biztosít e reformok előmozdításához, feltéve, hogy az uniós finanszírozásra jogosult strukturális reformok körét a szubszidiaritás elvével összhangban határozzák meg, illetve a helyi és regionális önkormányzatokat teljes jogú partnerként vonják be ebbe a folyamatba;

Az európai szemeszter területi dimenziója

10.

üdvözli, hogy a hangsúlyt a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli növekvő regionális különbségekre, valamint a növekedést és kohéziót érintő kihívásokra helyezik; felhívja a figyelmet arra, hogy az alaphelyzetbeli különbségek nagyban befolyásolják a tagállamok és régióik fenntarthatósági politikáinak kidolgozását és végrehajtását; hangsúlyozza, hogy a területi különbségeket területi hatásvizsgálatokra támaszkodó helyi alapú politikák révén kell kezelni;

11.

felhívja a figyelmet az országjelentések fokozott jelentőségére, különös tekintettel azok D. mellékletére, amelyek iránymutatással szolgálnak a regionális és helyi szintű beruházási politikákhoz, ideértve a kohéziós politika és a Méltányos Átállást Támogató Alap keretében finanszírozott intézkedéseket is; hangsúlyozza, hogy a városokat és régiókat nemzeti kormányaik előtt képviselő nemzeti szövetségek körében végzett RB-felmérés eredményei szerint a nemzeti kormányok nem vonták be kellő mértékben a helyi és regionális önkormányzatokat a D. melléklet politikai szintű előkészítésébe és megvitatásába, és hogy a D. melléklet igen gyakran nem ad pontos képet ezek beruházási igényeiről;

12.

hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter és a kohéziós politika között határozott összhangra és koordinációra van szükség a zöld megállapodás fenntarthatóságra és társadalmi befogadásra vonatkozó célkitűzéseinek megvalósításához; a fenntartható fejlődésre való átállás költségeit nem a legkiszolgáltatottabbaknak kell viselniük; ezért a Méltányos Átállást Támogató Mechanizmusnak testre szabott támogatást kell nyújtania a leginkább érintett embereknek és régióknak, különösen azoknak, amelyek nagymértékben függenek a fosszilis tüzelőanyagoktól (amilyenek például az elszigetelt energiarendszerekkel bíró régiók) és az energiaigényes iparágaktól, valamint azoknak, amelyeknek – dekarbonizációs vállalásaikat követően – az energetikai modell változtatásából eredően hátrányos szociális és gazdasági következményeket kell elszenvedniük; üdvözli továbbá a Méltányos Átállást Támogató Alap közös rendelkezéseken alapuló irányítását, valamint egyértelmű és objektív elosztási kritériumokat szorgalmaz;

Az európai szemeszter szociális dimenziója

13.

támogatja a fenntartható fejlődési célok beillesztését a fenntartható gazdasági stratégia tervezésébe, különösen mivel ezek a célok nagyrészt összhangban vannak a szociális jogok európai pillére elveinek végrehajtásával; üdvözli ezért a közelmúltban megjelent „A méltányos átállást szolgáló erős szociális Európa” című közleményt (3), és a szociális jogok európai pillérének végrehajtására vonatkozó cselekvési terv mielőbbi közzétételét szorgalmazza;

14.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy javasoljon további intézkedéseket a nemek közötti foglalkoztatási és bérszakadék csökkentése érdekében;

15.

üdvözli, hogy a legutóbbi együttes foglalkoztatási jelentésbe beépítettek egy regionális dimenziót, ami összhangban áll az RB 2019. szeptemberi „európai regionális szociális eredménytáblájával”;

16.

osztja az Európai Bizottság aggodalmát a népesség elöregedésének és más olyan demográfiai problémáknak a negatív hatásaival kapcsolatban, mint amilyen az alacsony népsűrűség, a rendkívül elszórt népesség, a fiatalok számának csökkenése, illetve az egyre alacsonyabb születésszám; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe az RB „Demográfiai változások: javaslatok az uniós régiókra gyakorolt kedvezőtlen hatások mérésére és kezelésére”, illetve „Az EU válasza a demográfiai kihívásra” című véleményeiben megfogalmazott javaslatokat;

Az európai szemeszter irányítása

17.

megjegyzi, hogy az EU növekedési modellje csak akkor járulhat hozzá sikeresen a fenntartható fejlődési célokban és a zöld megállapodásban rögzített globális célkitűzésekhez, ha biztosított a helyi és regionális önkormányzatokkal való megfelelő koordináció. Megismétli, hogy növelni kell az európai szemeszter iránti helyi felelősségvállalást, hogy az hatékonyabbá váljon az EU új és ambiciózus célja, azaz a fenntartható fejlődési célok megvalósítása tekintetében – nem utolsósorban azért, mert az OECD szerint a fenntartható fejlődési célok 169 célkitűzésének 65 %-a nem érhető el a helyi és regionális önkormányzatokkal való teljeskörű együttműködés és koordináció nélkül. Ahhoz, hogy a szemeszter teljesíteni tudja ígéreteit, minden kormányzati szintet és érdekelt felet partnerként kell bevonni, és túl kell lépni a jelenlegi gyakorlatokon, amelyek elsősorban az európai szemeszter folyamatának végső szakaszában folytatott konzultációkból állnak. Elengedhetetlen e partnerségi megközelítés mielőbbi elfogadása, hogy a fenntartható fejlődési célok megvalósítását helyi alapú célkitűzésekké és célokká lehessen alakítani a kapcsolódó időkeretek meghatározásával; ehhez nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos operatív kötelezettségvállalásokra és a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos végrehajtási folyamatok önkéntes helyi áttekintésére;

18.

hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter most iránymutatást nyújt az esb-alapok által társfinanszírozandó beruházások programozásához, valamint a javasolt, konvergenciát és versenyképességet szolgáló költségvetési eszközhöz. Figyelmeztet azonban annak kockázatára, hogy az európai szemeszter központosított, felülről lefelé irányuló megközelítése indokolatlanul korlátozza az uniós kohéziós politika decentralizált, alulról felfelé építkező megközelítését és a helyi alapú politikákat; ezenkívül szorgalmazza a kohéziós politika többéves programozási megközelítése és az európai szemeszter összhangba hozatalát;

19.

arra kéri az EU-t, hogy ugyanazon partnerségi és többszintű kormányzási elvek alapján koordinálja hatékonyan az európai szemeszter és az uniós kohéziós politika irányítási folyamatait; emlékeztet a kohéziós politika és az európai szemeszter közötti kapcsolatokról szóló véleményére; megismétli azt a javaslatát (4), hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendelet keretében létrejött európai partnerségi magatartási kódexhez hasonlóan ki kellene dolgozni egy olyan magatartási kódexet, melynek értelmében a helyi és regionális önkormányzatok teljes jogú partnerként vesznek részt az európai szemeszterben; véleménye szerint ösztönözni kell, hogy az EU által finanszírozott politikákat felhasználják a helyi és regionális önkormányzatok kapacitásépítésére, és emlékeztet a témáról nemrégiben közzétett véleményére (5); sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2018. évi strukturálisreform-támogató program végrehajtásáról szóló éves nyomonkövetési jelentés nem szolgáltat adatokat arról, hogy a helyi és regionális önkormányzatok miként használják fel a programot;

20.

hozzáteszi, hogy maguk a fenntartható fejlődési célok is megkövetelik az érdekelt felek, köztük a helyi és regionális önkormányzatok aktív bevonását. Ezért az uniós érdekelt felek fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó platformja megbízatásának lejártát követően meg kell határozni az érdekelt feleknek a fenntartható fejlődési célok végrehajtásába való – nem utolsósorban az európai szemeszteren keresztül történő – bevonásának olyan új formáit, amelyek nem kevésbé ambiciózusak;

21.

arra kéri az elnököt, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanács horvát elnökségének, valamint az Európai Tanács elnökének.

Kelt Brüsszelben, 2020. február 12-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Apostolos TZITZIKOSTAS


(1)  https://ec.europa.eu/info/publications/2020-european-semester-annual-sustainable-growth-strategy_en

(2)  https://webapi2016.cor.europa.eu/v1/documents/cor-2019-03856-00-00-res-tra-hu.docx/content

(3)  COM(2020) 14 final.

(4)  Az RB véleménye: Az európai szemeszter irányításának javítása: a helyi és regionális önkormányzatok bevonására vonatkozó magatartási kódex. Előadó: Rob Jonkman (NL/ECR). 2017. május 11-én elfogadva (HL LC 306., 2017.9.15., 24. o.). .

(5)  Az RB véleménye: A helyi és regionális önkormányzatok igazgatási kapacitásainak javítása a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó beruházások és strukturális reformok megerősítése érdekében. Előadó: Manuela Bora (IT/PES). 2019. december 4-én elfogadva (HL C 79., 2020.3.10., 25. o.).


29.4.2020   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 141/5


A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása az Európa jövőjéről szóló konferenciáról

(2020/C 141/02)

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB)

mivel:

a)

az Európai Unió demokratikus legitimitása a polgároknak az európai, nemzeti, regionális és helyi szinten megválasztott képviselőik iránti bizalmán alapul;

b)

a képviseleti demokrácia az európai projekt alapja; a 2019. évi európai választásokon való fokozott részvétel azt mutatta, hogy a polgárok komolyan érdeklődnek az európai ügyek alakítása iránt; minden kormányzati szintnek reagálnia kell az új kihívásokra, és új módszereket kell kidolgoznia a polgárok bevonására;

c)

minden évben tartanak nemzeti, regionális és helyi szinten választásokat az EU tagállamaiban, és ezek a választások lehetőséget adnak a polgárok tájékoztatására azzal kapcsolatban, hogy az európai politikák hogyan befolyásolják a kormányzás valamennyi szintjét, és ezáltal hogyan segítik elő az EU hitelességének megerősítését a polgárok szemében;

d)

a helyi és regionális önkormányzatok alapvető szerepét bizonyítja, hogy ők felelnek a közberuházások feléért, a közkiadások egyharmadáért és az adóbevételek egynegyedéért az EU-ban;

A Régiók Európai Bizottsága (RB)

1.

üdvözli az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács arra irányuló kezdeményezését, hogy létrehozzák az Európa jövőjéről szóló konferenciát, és várakozással tekint az elé, hogy hozzájárulhasson a konkrét eredmények eléréséhez és az uniós polgárok számára kézzelfogható előnyökkel járó fellépéshez;

2.

úgy véli, hogy a konferencia lehetőséget kínál azon intézkedések meghatározására, amelyekre az EU-nak szüksége van ahhoz, hogy az aktív szubszidiaritás új elvével összhangban növelje a demokratikus működés megvalósítására és javítására irányuló tevékenységét;

3.

hangsúlyozza, hogy az Unió-szerte több mint egymillió választott helyi és regionális képviselőt be kell vonni mind az uniós politikák, mind pedig az EU és polgárai közötti kapcsolat kialakításába; a folyamat láthatóságának fokozása érdekében az RB elkötelezi magát az uniós kérdésekről szóló viták regionális parlamentekben és helyi önkormányzatokban való előmozdítása mellett;

4.

üdvözli a polgárok elérése érdekében javasolt intézkedéseket, és hangsúlyozza a nyitott és mélyreható tematikus viták fontosságát; teljes mértékben támogatja azt az elképzelést, miszerint a konferencia néhány fontos elemét decentralizálni kell ahhoz, hogy az európai és nemzeti fővárosokon kívüli területek és lakosság közvetlen, aktív részvétele is megvalósuljon. Ennek érdekében az RB támogatást nyújt tagjainak a konferencia témáira összpontosító helyi rendezvények megszervezéséhez, és eszközöket dolgoz ki e viták eredményeinek és javaslatainak összegyűjtésére és a konferenciával való megismertetésére;

5.

kéri, hogy a Europe Direct központokat vonják be az Európa jövőjéről szóló konferenciába, és tekintsék őket a részvétel regionális központjainak, hatókörük, valamint amiatt is, hogy központi szerepet töltenek be az európai kérdések polgárok elé tárásában. A Europe Direct központok fontos tapasztalatokkal rendelkeznek a viták előmozdításában, ezért kulcsfontosságú pillért jelentenének annak biztosításához, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia széles körű és átfogó legyen, és különböző véleményekkel gazdagodjon;

6.

hangsúlyozza, hogy a konferencia folyamatában biztosítani kell a pluralizmust és az inkluzivitást, és teljes mértékben támogatja az Európai Parlament kétirányú megközelítésre irányuló javaslatát: a konferencia plenáris ülését intézményi szinten, valamint számos polgári agorát és kapcsolódó decentralizált tevékenységet, a kettő közötti lehető legszorosabb kapcsolat biztosítása mellett; kitart amellett, hogy a mélyreható vita ösztönzése érdekében a konferenciának és az ahhoz kapcsolódó tevékenységeknek tükrözniük kell az európai sokszínűséget;

7.

javasolja, hogy a konferencia építse be a részvételi demokrácia meglévő helyi és regionális szintű eszközeiből származó információkat a képviseleti demokrácia csatornáinak kiegészítése érdekében. Ezek közé tartoznak például a több régióban sikeresnek bizonyult polgári párbeszédek, valamint a véletlenszerűen kiválasztott és kiegyensúlyozott módon képviselt résztvevőkkel megvalósított civil fórumok. E téren értékesnek bizonyult a polgári fórumok és a szakértői fórumok kombinációja is;

8.

meggyőződése, hogy az EU-nak még a konferencia végét követően is közvetlenül együtt kell működnie polgáraival a helyi szintű párbeszéd állandó strukturált mechanizmusának létrehozása érdekében. Ehhez segítséget nyújthatnak a részvételen alapuló modellekből szerzett tapasztalatok. Ezeket az állandó mechanizmusokat aktuális kérdésekről folytatott párbeszédekkel kell kombinálni, ahol a célcsoportok változhatnak;

9.

osztja azt a nézetet, hogy az európai projekt jövőbeli irányának hangsúlyozása érdekében különös figyelmet kell fordítani a fiatalokra, és be kell vonni őket is az Európa jövőjéről szóló konferenciába, valamint hangsúlyozza, hogy a konferencia által tett valamennyi javaslatnak tekintettel kell lennie a jövő nemzedékek aggodalmaira;

10.

kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet az Európai Unió előtt álló fő kihívásokra, és alulról építkező vitát folytassanak a konferencia témáiról, többek között, de nem kizárólag a környezeti és éghajlati kihívásokról, a társadalmi igazságosságról, a fenntartható fejlődésről, a digitális átalakulásról, a migrációról, az európai értékközösségről, a gazdaságról és a munkahelyekről, a területi kohézióról, valamint az uniós politikák, folyamatok, intézmények és erőforrások változásairól, ideértve a helyi és regionális demokrácia és az önkormányzatiság szerepét is, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az EU reagálni tudjon a polgárok e kérdésekkel kapcsolatos igényeire és elvárásaira. A konferencia eredményeinek megfelelő végrehajtása érdekében nem szabad kizárni az uniós szerződések esetleges módosításait;

11.

támogatja, hogy az Európai Parlament az Európa jövőjéről szóló konferenciáról kidolgozott állásfoglalásában (P9_TA-PROV (2020)0010) kijelentette, hogy a konferencia folyamata során számos, a politikai prioritásokat tükröző tematikus polgári agorát fognak szervezni, amelyeknek legfeljebb 200–300 polgárból kell állniuk, köztük tagállamonként legalább három képviselőből, a csökkenő arányosság elvének megfelelően kiszámítva. Támogatja továbbá az Európai Parlament azon kérését, hogy a részt vevő polgárokat független tagállami szerveknek kell véletlenszerűen kiválasztaniuk az összes uniós polgár közül a fent meghatározott kritériumok alapján;

12.

meggyőződése, hogy annak érdekében, hogy a polgárok jobban támogassák az európai integrációt, és szorosabban részt vegyenek az uniós döntéshozatalban, elengedhetetlen, hogy a konferencián folytatott megbeszélések során kiemelt hangsúlyt kapjon az egyéni jogokon alapuló európai polgárság koncepciójának továbbfejlesztése a többszintű kormányzás európai rendszerében;

13.

aggodalmának ad hangot az Európai Bizottság és a Miniszterek Tanácsa által eddig kifejtett álláspontokkal kapcsolatban, amelyek nem világosak és nem ambiciózusak az Európa jövőjéről szóló konferencia hatókörével és folyamatával és különösen az Európai Unió helyi és regionális önkormányzatainak és a Régiók Bizottságának a bevonásával kapcsolatban;

14.

úgy véli, hogy a konferenciának egyértelmű célként kell kitűznie a jogalkotásra vagy az uniós szerződések módosítására irányuló konkrét javaslatok megfogalmazását, amelyeket ezt követően a 2024-es európai parlamenti választási kampány során vitatnának meg egy jövőbeli konvent előkészítése céljából;

15.

üdvözli a konferencia javasolt plenáris ülését, amely az Európai Parlament, az Európai Bizottság, az Európai Unió 27 tagállamának kormányai, a nemzeti parlamentek és a Régiók Európai Bizottsága tagjaiból áll; kéri, hogy az RB-t legalább nyolc teljes szavazati joggal rendelkező tag képviselje; úgy véli továbbá, hogy szükség van a nemzeti parlamentek második kamaráinak egyenrangú képviseletére, mivel ezek számos tagállamban a regionális önkormányzatok képviselőiből állnak;

16.

kéri, hogy a konferencia irányítóbizottsága biztosítsa a politikai és intézményi egyensúlyt a kormányzás valamennyi szintje között, és vegyen részt benne a Régiók Európai Bizottsága egy tagja, akit az RB egy, a közös titkársághoz kirendelt munkatársa segíthetne a munkájában;

17.

üdvözli az arra irányuló javaslatot, hogy az EU tagjelölt országainak helyi és regionális képviselőit is bevonják az Európa jövőjéről szóló vitákba;

18.

arra kéri az Európai Parlamentet, a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy az ezen állásfoglalásban felvázolt elveket építsék be közös nyilatkozatukba, egyúttal jelzi, hogy e nyilatkozat aláírójává kíván válni;

19.

arra kéri elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Parlament elnökének, az Európai Bizottság elnökének, az Európai Tanács elnökének és a Tanács horvát elnökségének.

Kelt Brüsszelben, 2020. február 12-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Apostolos TZITZIKOSTAS


29.4.2020   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 141/8


A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása az Európai Bizottság 2020. évi munkaprogramjáról

(2020/C 141/03)

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB)

tekintettel:

az Európai Bizottság 2020. évi munkaprogramjára (1),

az Európai Bizottság és az RB közötti, 2012. februári együttműködési jegyzőkönyvre,

az RB 2019. június 27-i, „A Régiók Európai Bizottságának javaslatai az új európai uniós jogalkotási időszakra” című állásfoglalására,

1.

ismételten kijelenti, hogy be kell vonni a helyi és regionális képviselőket és az európai polgárokat az uniós szakpolitikák kialakításába és végrehajtásába, különösen az aktív szubszidiaritás és a többszintű kormányzás megfelelő alkalmazása révén;

2.

kéri, hogy az új uniós programok időben történő elindításának biztosítása érdekében sürgősen állapodjanak meg a többéves pénzügyi keretről. Sürgeti, hogy az Európai Bizottság a költségvetési hatósággal folytatott tárgyalásokkal párhuzamosan terjesszen elő egy vészhelyzeti tervet annak elkerülése érdekében, hogy a többéves pénzügyi keret késői elfogadása esetén a programok félbe szakadjanak;

3.

újból megerősíti arra irányuló határozott felhívását, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keretet az EU-27 GNI-jének legalább 1,3 %-ában határozzák meg annak érdekében, hogy olyan költségvetést biztosítsanak, amely arányos az uniós polgárok szükségleteivel, elvárásaival és aggályaival, beleértve az európai zöld megállapodásban meghatározott új prioritásokat is;

4.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2021–2027-es időszakra szóló partnerségi megállapodások és programok előkészítése során szorosan kövesse nyomon a partnerségi magatartási kódex alkalmazását, és biztosítsa, hogy a helyi és regionális önkormányzatok bevonása teljeskörű partnerséget jelentsen. A partnerség és a többszintű kormányzás elveinek a hatékonyság és a legitimitás érdekében az európai szemeszter irányításához is inspirációt kell adniuk, annál is inkább, mivel a szemeszter iránymutatást nyújt a 2021–2027-es kohéziós politikai programok számára;

5.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy a fenntartható fejlődési célokat az RB ajánlásának megfelelően az európai szemeszterbe való integrálásuk révén valósítja meg, valamint hogy bevonta őket az európai zöld megállapodás átfogó megközelítésébe;

Az európai zöld megállapodás

6.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy következetesen vonja be a helyi és regionális önkormányzatokat az európai zöld megállapodással kapcsolatos valamennyi európai jogszabályba és kezdeményezésbe, az európai éghajlati paktumtól kezdve. Az RB ugyanakkor teljes mértékben támogatni kívánja a zöld megállapodás végrehajtását és az éghajlati paktum kidolgozását olyan összehangolt és több területet érintő intézkedések és kezdeményezések révén, amelyek célja annak biztosítása, hogy a megállapodás a többszintű kormányzásra és a területi legitimitásra épüljön, és egyetlen személy vagy régió se maradjon le;

7.

megismétli azt a felhívását, hogy az Európai Bizottság biztosítsa, hogy az éghajlattal kapcsolatos európai jogszabályok azok hatásának és előnyeinek alapos elemzésén alapuljanak, konkrét finanszírozási tervekkel kiegészítve, amelyek egyértelműen jelzik a helyi és regionális önkormányzatok szerepét, és egyértelmű időkeretet határoznak meg a klímasemlegesség elérésére vonatkozó célok felülvizsgálatára;

8.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az új uniós alkalmazkodási stratégiába foglalja bele a helyi és regionális önkormányzatok számára az alkalmazkodást célzó politikák végrehajtásához szükséges támogatást;

9.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a végleges nemzeti energia- és klímatervek 2020. júniusi értékelése során biztosítsa, hogy a tagállamokban többszintű éghajlat- és energiapolitikai párbeszédre és nyilvános konzultációra kerüljön sor a helyi és regionális önkormányzatok bevonásával. Kötelezettséget vállal arra, hogy az Európai Bizottsággal és a tagállamokkal való együttműködés érdekében létrehozza a helyi és regionális önkormányzatok, valamint az érdekelt felek fórumát, amely visszajelzést nyújthat a zöld megállapodással kapcsolatos intézkedések és kezdeményezések végrehajtásáról, valamint ajánlásokat tehet jogalkotási javaslatokra;

10.

üdvözli a „zöld esküre” vonatkozó javaslatot, amelynek kapcsán kifejezetten be kell vonni az RB-t. A kezdeményezésnek lehetővé kell tennie a) fenntarthatósági kritériumok beépítését valamennyi uniós politikába, makrogazdasági prioritásba és pénzügyi eszközbe, az európai szemeszterbe és a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretbe annak biztosítása érdekében, hogy minden jogszabály összhangban legyen a zöld megállapodás célkitűzéseivel, valamint b) az uniós jogszabályokban meglévő akadályok és következetlenségek azonosítását és megszüntetését. Az RB olyan kezdeményezéseken keresztül fog hozzájárulni ehhez a célhoz, mint például a regionális központok hálózata;

11.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is teljes mértékben támogassa az olyan meglévő sikeres kezdeményezéseket, mint a Polgármesterek Szövetsége, az uniós városfejlesztési menetrend és a „Tiszta energia az EU szigeteinek”, valamint számos további regionális, nemzeti és határokon átnyúló kezdeményezést;

12.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az intelligens ágazati integrációra vonatkozó stratégiája, egy korszerűsítési program és a tengeri megújuló energiaforrások segítségével dekarbonizálja az energiaágazatot. Ebben az összefüggésben meg kell előzni vagy ellensúlyozni kell az energiahatékonysági felújítások esetleges negatív hatásait a bérlők, a kiszolgáltatott fogyasztók és az energiaszegénység kockázatának kitett háztartások védelme érdekében. Az RB megismétli azt a kérését is, hogy dolgozzanak ki egy európai lakhatási stratégiát. Ennek a proaktív menetrendnek – a „Housing for All” európai polgári kezdeményezéshez hasonlóan – többek között ki kell terjednie az állami támogatások reformjának szempontjaira, a bérleti díjak szabályozási mechanizmusainak kérdésére, valamint a digitális platformok által a lakáspiacra gyakorolt kiszorító hatásokra;

13.

üdvözli az európai városok környezetbarátabbá tételére és a városi területek biológiai sokféleségének növelésére irányuló javaslatok beillesztését, beleértve az új „Green City Accord” kezdeményezést is. támogatja egy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, a 2020 utáni időszakra szóló ambiciózus uniós stratégia kidolgozását, valamint az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye részes feleinek 15. konferenciáján elhangzott uniós álláspont, amely szerint biztosítani kell, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat hivatalosan elismerjék kulcsfontosságú partnerekként a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlásának megállításához szükséges intézkedések kidolgozásában, végrehajtásában és nyomon követésében;

14.

üdvözli a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv kidolgozását, amelynek ambiciózusnak, határidőhöz kötöttnek és tudományosan megalapozottnak kell lennie, és amelynek elsődleges prioritását a megelőzésnek kell jelentenie, összhangban az uniós hulladékhierarchiával. Ezzel összefüggésben várakozással tekint arra a jogalkotási javaslatra, amelynek célja a tudatos fogyasztói magatartás erősítése a zöld gazdaságra való átállásra irányulóan;

15.

felhívja a figyelmet arra, hogy a méreganyagoktól mentes környezet kialakítására való törekvés során foglalkozni kell minden egymással összefüggő kihívással, és örömmel várja, hogy hozzájárulhasson a levegőre, a vízre és a talajra vonatkozó, 2021-ben elfogadandó zéró szennyezési cselekvési terv kidolgozásához;

16.

üdvözli az Európai Bizottság elkötelezettségét a vidéki térségekre irányuló új, hosszú távú jövőkép kidolgozása mellett, és az Európai Parlamenttel karöltve (2) szorgalmazza a vidéki térségekre irányuló uniós stratégia kidolgozását, valamint az európai területfejlesztés kiegyensúlyozott és átfogó megközelítését annak érdekében, hogy a vidéki térségek szükségleteit valamennyi vonatkozó európai szakpolitikában érvényesítsék, amint azt a Corkban elfogadott vidékfejlesztési nyilatkozat is említi;

17.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak fontos szerepet kell játszaniuk a jövőbeli KAP végrehajtásában és a már bejelentett, „a termelőtől a fogyasztóig” elnevezésű stratégiában, többek között a közbeszerzés zöldebbé tételével, az egészséges étrendek népszerűsítésével, az élelmiszer-pazarlással kapcsolatos figyelemfelkeltéssel és konkrét helyi intézkedések végrehajtásával. Az RB úgy véli, hogy a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia egyedülálló lehetőséget kínál a politikai koherencia növelésére és a fenntarthatóbb élelmiszer-rendszerekre való áttérés ösztönzésére, valamint a KAP környezetvédelmi dimenziójának megerősítésére. E stratégia keretében egy cselekvési tervnek számszerűsített célokat kell meghatároznia a növényvédő vegyszerek 2027-ig történő legalább 30 %-os csökkentésére és a szintetikus nitrogéntartalmú műtrágyák csökkentésére, valamint a biogazdálkodással művelt földterületek mennyiségének növelésére, a gyümölcs- és zöldségfogyasztás növelésére és az elhízás uniós arányának csökkentésére vonatkozóan;

18.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy harmonizált európai ökocímkék és közös szabványok segítségével erősítse meg a fogyasztók tájékoztatását a fenntartható fogyasztásra való átállás előmozdítása érdekében, mégpedig a zöld termékek vásárlásának megkönnyítése és a vállalatok arra való ösztönzése révén, hogy fejlesszék és javítsák fenntarthatóságukat; európai tápértékjelölési rendszer kidolgozását szorgalmazza, hogy az EU-ban élő fogyasztók egészségesebb döntéseket tudjanak hozni;

19.

kéri, hogy az Európai Bizottság dolgozzon ki egy cselekvési tervet az uniós legeltető állattartás előmozdítására;

20.

átfogó stratégiai menetrendet szorgalmaz valamennyi európai tengeri ágazat számára a tengeri iparágak dekarbonizációjának, valamint a halászat és az élelmiszer-termelés fenntartható megközelítésének támogatása, továbbá az európai tengeri régiók versenyelőnyének megőrzése érdekében;

21.

úgy véli, hogy a part menti közösségeket be kell vonni az óceáni erőforrások fenntartható kezelésére irányuló politikák kialakításába a globális kihívások helyi szintű kezelése érdekében;

22.

egy aktualizált, a 2020 utáni időszakra vonatkozó uniós erdőgazdálkodási stratégiát szorgalmaz az erdészetre hatást gyakorló politikák uniós szintű koordinációjának biztosítása, valamint az erdőirtással és erdőpusztulással kapcsolatos uniós cselekvési terv előkészítése céljából, az uniós termék- és nyersanyagfogyasztás környezeti hatásának csökkentése érdekében;

23.

támogatja a rák elleni küzdelemre irányuló európai tervet, és hangsúlyozza, hogy a megelőzés, a diagnózis és a kezelés jellemzően a betegek helyi közösségeiben történik, így a helyi és regionális önkormányzatok érdemi bevonása kulcsfontosságú e kezdeményezés sikeréhez;

24.

arra számít, hogy egy új európai gyógyszerstratégia valamennyi uniós régióban javítani fogja a gyógyszerek hozzáférhetőségét és megfizethetőségét, eljuttatja az innovációkat a betegekhez, és erősíti Európa vezető ipari pozícióját;

25.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza az együttműködést a védőoltással megelőzhető betegségek terén, és vonja be a helyi és regionális önkormányzatokat az uniós polgárokra vonatkozó közös uniós oltási könyvről/útlevélről szóló bizottsági javaslat előkészítésébe;

26.

megismétli arra irányuló felhívását, hogy az uniós jogszabályok teljes skáláján alkalmazzák azt az elvet, hogy az endokrin rendszert károsító vegyi anyagok esetében nem létezik biztonságos expozíciós határérték, és kéri a biszfenolok és ftalátok betiltását az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő valamennyi anyagban;

27.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet a fenntartható fejlődés egyik kulcsfontosságú elemeként vegye fel a munkaprogramba, és biztosítsa, hogy vegyék figyelembe a jövőbeli uniós alapokban és projektekben, valamint hogy erősítsék meg a helyi és regionális önkormányzatok kapacitásait a katasztrófakockázatok csökkentése, a katasztrófákra való felkészülés és a katasztrófavédelem terén;

28.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a „Fairosene” elnevezésű európai polgári kezdeményezéssel összhangban terjesszen elő egy olyan javaslatot az energiaadó felülvizsgálatára, amely megszünteti a fosszilis tüzelőanyagok támogatását, fenntartható egyenlő versenyfeltételeket garantál a különböző közlekedési módok számára és lehetővé teszi a megújuló energiaforrások alacsonyabb adóztatását, hogy azok a fosszilis energiahordozóknál olcsóbbá váljanak. Emellett sürgeti a Tanácsot, hogy mielőbb fogadja el a hozzáadottérték-adóra (héa) vonatkozó javasolt jogszabályt annak érdekében, hogy a tagállamok célzottabban alkalmazhassák a héakulcsokat a fokozott környezetvédelmi törekvések tükrözése érdekében;

29.

hangsúlyozza, hogy el kell kerülni az alacsonyabb szintű éghajlat-politikai ambíciókkal rendelkező nem uniós országok által támasztott tisztességtelen versenyt. Mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság a munkaprogramban nem tesz említést arról, hogy javaslatot szándékozik tenni az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusra bizonyos ágazatokban;

30.

üdvözli az Európai Bizottság fenntartható Európára irányuló, a következő évtizedben 1 billió eurót mozgósító beruházási tervének ambícióit. Sajnálattal látja azonban, hogy maga a terv a gyakorlatban kevésbé ambiciózusnak tűnik – nagyrészt a már meglévő és korábban tervezett intézkedések újracsomagolásából áll –, és nem rendelkezik további forrásokkal;

31.

üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy az állami támogatási szabályok és iránymutatások folyamatban lévő felülvizsgálatának eredményeként nagyobb rugalmasságot biztosítson a méltányos átállásban érintett régiók és a fenntarthatóságot szolgáló beruházások számára;

32.

kiemeli a kohéziós politika mint a zöld megállapodás céljainak eléréshez az uniós költségvetésben legfontosabb pénzügyi eszköz létfontosságú szerepét. Különös figyelmet kell fordítani az új Méltányos Átállást Támogató Alap és a többi alap közötti kiegészítő jelleg és összhang biztosítására is. E tekintetben megerősíti, hogy a kohéziós szövetség továbbra is figyelemmel kíséri a kohéziós politikai kezdeményezések elfogadását és végrehajtását, valamint a programozási folyamatot;

33.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy fenntartható és intelligens mobilitási stratégiát terjesszen elő a közlekedési ágazat modernizálása és környezetbarátabbá tétele érdekében; hangsúlyozza, hogy a közlekedési infrastruktúra és a kutatás finanszírozását fenntarthatósági tényezőkhöz kell kötni. Megerősíti, hogy kész együttműködni az Európai Bizottság illetékes szervezeti egységeivel olyan gyakorlati megoldások kidolgozása érdekében, amelyek ösztönzik és megkönnyítik a mobilitás dekarbonizációját az Unió városi és vidéki területein;

34.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az irányító hatóságok és a kedvezményezettek adminisztratív terheinek csökkentése érdekében minden kormányzati szinten egyszerűsítse a kohéziós politika átfogó irányítási rendszerét a finanszírozás hozzáférhetőségének és hatékonyságának javítása céljából. Ezenkívül arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a GDP mutató kiegészítéseként fogadjon el további mutatókat, például a társadalmi fejlődési indexet, hogy jobban lehessen tükrözni a régiók tényleges társadalmi-gazdasági fejlődését, és lehetővé váljon a kohéziós politikai alapok méltányosabb elosztása. Kiemeli annak fontosságát, hogy növeljék az uniós finanszírozású projektek eredményeinek láthatóságát annak érdekében, hogy jobban bemutassák az európaiak mindennapi életére gyakorolt hatásukat;

A digitális átállás kezelése

35.

felhívja a figyelmet az egységes piac területi perspektíváira, valamint arra, hogy feltétlenül elő kell mozdítani a digitális kohéziót. Ezért úgy véli, hogy a digitális innovációs központok hálózatának létrehozása megfelelő lefedettséget biztosít valamennyi régió számára;

36.

úgy véli, hogy a közösségi vagy platformgazdaságra vonatkozó hatályos uniós szabályozási keret alapos frissítést igényel. Különösen azt várja el, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály foglalkozzon a platformok státuszának és az adatokhoz való hozzáférésnek a kulcsfontosságú kérdésével, valamint pontosítsa az általános érdek kritériumait;

37.

várakozással tekint a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő helyi/regionális mutató (DESI) bevezetése elé, amelyre 2020 harmadik negyedévében kerül sor;

38.

kiemeli, hogy meg kell határozni a szélessávú kapcsolat helyi és regionális szintű fejlesztését célzó jövőbeli beruházási követelményeket, valamint javasolja, hogy az Európai Bizottsággal és az Európai Beruházási Bankkal karöltve dolgozzanak ki új finanszírozási és támogatási lehetőségeket az ikt-infrastruktúra terén a hátrányos helyzetű területek számára;

39.

támogatja az európai készségfejlesztési program végrehajtását és naprakésszé tételét, valamint a digitális oktatási cselekvési terv naprakésszé tételét;

40.

kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül a fontos kutatási és innovációs tényezőnek számító mesterséges intelligenciára és a közszolgáltatásokra vonatkozó európai uniós szabályozási keretet. A felülvizsgálatnak tükröznie kell a technológiafejlesztés emberközpontú megközelítését, és gondoskodnia kell az európai értékek és elvek tiszteletben tartásáról, biztosítva, hogy az európai polgárok továbbra is teljes mértékben ellenőrzésük alatt tudják tartani személyes adataikat;

41.

üdvözli, hogy hangsúlyt kap a „kiberbiztonság fokozása”, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az ezzel kapcsolatos gondolkodási folyamatokba vonja be a helyi és regionális önkormányzatok által működtetett rendszereket;

42.

úgy gondolja, hogy mindenképpen szükség van egy átfogó, hosszú távú európai iparstratégiára. Fontos, hogy ez a stratégia támogassa a digitális átállást és lehetővé tegye, hogy az ipar minden alkotóeleme maradéktalanul hozzájáruljon a klímasemleges és körforgásos gazdaság létrehozásához. A stratégiának a regionális ökoszisztémák megerősítésére és összekapcsolására összpontosító, helyi alapú megközelítésből kell kiindulnia;

43.

érdeklődéssel várja az egységes piac működését gátló akadályokról szóló jelentést, és reméli, hogy az világos és átfogó képet ad azokról a legsúlyosabb akadályokról, amelyek gátolják az európai vállalkozásokat – különösen a kkv-kat – és a polgárokat abban, hogy teljes mértékben kiaknázzák az egységes piacban rejlő lehetőségeket. Kéri továbbá, hogy az Európai Bizottság javasoljon intézkedéseket az azonosított akadályok felszámolására, és általánosságban egyszerűsítse az uniós szabályozási keretet. Kiemeli az intelligens szakosodás kulcsszerepét abban, hogy az olyan alapvetően fontos uniós küldetéseket, mint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az ipari átalakulás, össze lehessen kapcsolni a helyi és regionális innovációs ökoszisztémákkal, és ennek a koncepciónak a megerősítése érdekében szoros együttműködést javasol az RB, az Európai Bizottság és a Közös Kutatóközpont (JRC) között;

44.

úgy véli, hogy a jelentős „Európai horizont” programmal és számos nemzeti finanszírozási eszközzel támogatott kutatási és innovációs tevékenységeknek azt is biztosítaniuk kell, hogy egyetlen régió vagy város se maradjon ki, és a nagyvárosok és befolyásos ipari régiók ne szívják el a tehetségeket és a magas hozzáadott értéket képviselő beruházásokat Európa peremterületeiről olyan mértékben, mint napjainkban;

A társadalmi és gazdasági reformok kapcsán

45.

támogatja a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európa általános célkitűzését, és szívesen hozzájárul a szociális jogok európai pillérének teljeskörű területi végrehajtásához, valamint előmozdítja a mindenki számára biztosítandó tisztességes munkát, amely a méltányos és fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődés alapját képezi, gondolva itt többek között a platformalapú munkavégzés szabályozásával, a minimálbér megállapításával, a munkanélküliségi viszontbiztosítási rendszer tervével, az átképzés támogatásával, az ifjúsági garancia megerősítésével és a gyermekgarancia bevezetésével kapcsolatban megfogalmazott javaslatokra;

46.

kéri, hogy az Európai Bizottság vigye tovább a finn elnökségnek a „jólléti gazdasággal” kapcsolatos következtetéseit, melyek az emberek jóllétét olyan tényezőként kezelik, amely nemcsak önmagában fontos, hanem a makrogazdasági növekedés és haladás érdekében is;

47.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság létrehozta az európai szociális eredménytábla regionális dimenzióját, és kéri, hogy a jövőben fokozzák ezeket az erőfeszítéseket a tagállamokkal való szorosabb együttműködés révén;

48.

kéri, hogy dolgozzanak ki egy szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet, amely többek között javaslatot tesz a „szociális vállalkozás” átfogó jogi fogalommeghatározására, és lefekteti a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások európai statútumát;

49.

üdvözli a gazdaságirányítási keret, ezen belül a Stabilitási és Növekedési Paktum felülvizsgálatáról szóló európai bizottsági közleményt, valamint a nyilvános konzultáció megnyitását. Az uniós gazdasági kormányzás e felülvizsgálata jó lehetőséget jelent az uniós költségvetési szabályok javítására a fenntartható beruházásokra vonatkozó aranyszabály bevezetésével, beleértve a zöld megállapodás végrehajtásához szükséges, a strukturális és beruházási alapokon belül elkülönített finanszírozást is;

50.

fontosnak tartja, hogy – amint azt 2019. december 4-i véleményében is kérte – az Európai Bizottság kezelje prioritásként a helyi és regionális önkormányzatok kapacitásépítését a strukturálisreform-támogató program és a következő reformtámogató program keretében (3);

51.

hangsúlyozza, hogy folytatni kell a GMU elmélyítésére irányuló munkát, különösen a bankunió kiteljesítése révén, valamint azáltal, hogy elegendő költségvetési forrást biztosítunk a konvergenciát és versenyképességet szolgáló költségvetési eszköz (BICC) számára és további lépéseket teszünk az európai munkanélküli-járadék viszontbiztosítási rendszer irányába;

52.

ismételten kéri, hogy készüljön új közlemény a fenntartható európai turizmusról;

Európa globális szerepének erősítése

53.

üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy a WTO következő, 2020. júniusi miniszteri konferenciáját követően széles körű kezdeményezést indítson a WTO reformjára vonatkozóan. Hangsúlyozza, hogy ez az egyre erősebb protekcionizmus irányába mutató nemzetközi fejleményekre és az államilag támogatott nemzetközi vállalatokra való tekintettel is nagyon fontos. Üdvözli ezért a külföldi támogatások eszközéről szóló fehér könyvre irányuló javaslatot is;

54.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Mercosurral kötendő kereskedelmi megállapodás fenntarthatósági hatásvizsgálatáról szóló időközi jelentéstervezet azt sugallja, hogy a megállapodás leginkább az uniós feldolgozó és szolgáltatási ágazatnak kedvez, ugyanakkor a várt negatív hatások az EU mezőgazdaságát és vidéki területeit sújtják majd legkeményebben;

55.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok hozzájárulnak a jó kormányzás és a helyi demokrácia megerősítéséhez az EU szomszédságában, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy bővítse a partnerországok helyi és regionális önkormányzatainak nyújtott pénzügyi támogatási csomagot, különösen a közvetlen kapacitásépítési kezdeményezések tekintetében – összhangban a csatlakozó és a szomszédságpolitikában részt vevő régiókban működő helyi és regionális önkormányzatoknak nyújtott uniós támogatás (2010-2018) értékelésének megállapításaival;

56.

üdvözli a külkapcsolati politikában a nemek közötti egyenlőségre és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére vonatkozóan bejelentett cselekvési tervet. A terv céljainak elérését azáltal mozdítja elő, hogy a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlésében (ARLEM) központi témává emeli a nők társadalmi szerepvállalását;

57.

arra bátorítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a határokon átnyúló együttműködést az Európai Unió és a partnerországok regionális és helyi önkormányzatai között, az európai területi társulások (ETT-k), valamint az európai makroregionális stratégiák formájában is;

58.

úgy véli, hogy a bővítési folyamatnak mint uniós prioritásnak folytatódnia kell, a bővítési országok regionális és helyi önkormányzatait pedig egyre szorosabban be kell vonni a csatlakozás előkészítésébe. A csatlakozási tárgyalások módszertanának felülvizsgálata során figyelembe kell venni ezeket a kérdéseket. Konzultatív vegyes bizottságainak tevékenysége révén az RB segíteni kívánja a tagjelölt országokat abban, hogy a csatlakozást megelőzően jobban integrálódjanak a legfontosabb uniós politikákba;

59.

egyetért azzal, hogy a keleti partnerséget a jövőjéről folytatott konzultáció fényében meg kell erősíteni, és továbbra is elkötelezett amellett, hogy célkitűzéseit a fővárosokon túl és a polgárokhoz legközelebb eső kormányzati szinten is előmozdítsa;

60.

hangsúlyozza, mennyire fontosak a helyi és regionális szereplők és decentralizált együttműködési kezdeményezéseik a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a fenntartható fejlődési célok teljesítéséhez. Kéri, hogy az Európai Bizottság folyamatosan támogassa ezeket a kezdeményezéseket, és növelje ismertségüket;

61.

sajnálattal látja, hogy a 2020. évi munkaprogram nem tesz említést a déli szomszédságról. Hangsúlyozza, hogy idén ünnepeljük a Barcelonai Nyilatkozat 25. évfordulóját, és kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezt az egyedülálló lehetőséget arra, hogy javaslatot tegyen a déli szomszédságra vonatkozó megújított uniós menetrendre egy innovatív, interkulturális és befogadó földközi-tengeri közösségi régió létrehozása érdekében, amely képes szembenézni a 2030-as horizonton mutatkozó új kihívásokkal;

62.

megismétli, hogy ösztönözni kell az elektronikus távoktatási platformokat, növelni kell a polgári védelemmel kapcsolatos virtuális szabadegyetemi kurzusok elérhetőségét, és elő kell mozdítani a tudás- és kompetenciahálózatok létrehozását. Ezzel összefüggésben határozottan támogatja az uniós polgári védelmi tudáshálózat létrehozását és kiépítését;

Az európai értékek kapcsán

63.

kéri, hogy az Európai Bizottság erősítse meg a jogállamiság nyomon követésére és védelmére szolgáló, már meglévő uniós eszközöket, és lehetőség szerint dolgozzon ki egy egységes, horizontális nyomonkövetési mechanizmust a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok tekintetében. A mechanizmusnak minél több és változatosabb forrásból kellene merítenie, gondolva itt a helyi és regionális önkormányzatokra, a szervezett civil társadalomra és egyéni hozzájárulásokra is;

64.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a populizmus és a szélsőségesség elleni küzdelemben bevált gyakorlatok és tapasztalatok különböző kormányzati szintek közötti cseréjét, valamint az emberi jogok kultúrájának előmozdítását, kiegészítve azt pénzeszközökkel, szakértelemmel és gyakorlati útmutatással a nemzeti, regionális és helyi hatóságok számára, demokratikus rendszereink védelme érdekében;

65.

érdeklődéssel várja az új migrációs és menekültügyi paktumra irányuló kezdeményezést, és rámutat arra, hogy sürgősen szükség van a migrációs, integrációs és menekültügyi politikák átfogó – az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának és a szolidaritásnak az elvén nyugvó – megközelítésére. Ezzel egyidejűleg az Uniónak továbbra is erőfeszítéseket kell tennie, hogy az illegális migráció megállítása érdekében és az emberkereskedelem elleni küzdelmet szolgálva megvédje az EU külső határait;

66.

támogatja az integrációra és befogadásra vonatkozó új cselekvési terv előterjesztését, és hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok alapvető szerepét az integráció elősegítésében. Üdvözli, hogy az utóbbi időben fokozatosan nőtt a helyi önkormányzatok számára közvetlenül elérhető európai bizottsági támogatás, és kéri ennek a támogatásnak a növelését, illetve azt, hogy a helyi és regionális önkormányzatok közvetlenebb, egyszerűbb módon kaphassanak pénzeszközöket a legális migránsok és menekültek fogadásához és integrálásához. Elkötelezi magát amellett, hogy még szorosabb együttműködésre törekszik az RB, az Európai Bizottság és a „Városok és régiók az integrációért” kezdeményezésben és hálózatban részt vevő partnerek között;

67.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság szorosan együtt kíván működni a regionális és nemzeti hatóságokkal az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósítása érdekében, támogatja a határok nélküli tanulási és kutatási tér kialakításának célját, és hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a képzett munkaerő cirkulációját és a visszavándorlást;

68.

hangsúlyozza, hogy az új európai kulturális menetrend kiteljesíti és megerősíti a nemzeti és regionális identitás kiegészítőjének tekinthető európai identitást azáltal, hogy elismeri a kulturális és nyelvi sokszínűséget Európában, illetve megerősíti az európai kulturális és kreatív ágazatokat és ezeknek az Európán kívüli partnerekkel fenntartott kapcsolatait; arra is ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy támogassa az UNESCO örökségközpontú kezdeményezését az EU-ban, melynek célja, hogy a világörökség segítségével fokozza az európai vidéki területek gazdasági és társadalmi fenntarthatóságát;

69.

üdvözli a régóta várt „új biztonsági stratégiát” és a kritikus infrastruktúrák védelméről szóló irányelvet, és kéri, hogy ezekbe minden olyan kezdeményezést és stratégiát építsenek be, melyet a helyi és regionális önkormányzatok a polgári védelem területén indítottak;

Az európai demokrácia megerősítése

70.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismeri a szubnacionális kormányzati szintek szerepét az Unió demokratikus rendszerében. Az RB a maga részéről megerősíti az európai régiók és városok határozott szándékát arra, hogy teljes jogú partnerként részt vegyenek az európai demokráciában és döntéshozatalban, és hozzájáruljanak a többszintű kormányzás, az aktív szubszidiaritás és az arányosság elvének végrehajtásához;

71.

üdvözli az Európa jövőjéről szóló, hamarosan megrendezésre kerülő konferenciát. Rámutat, hogy az RB-nek a konferencia irányító testületeiben és plenáris ülésén való aktív részvétele hozzáadott értéket jelent majd a folyamatban, mivel lehetővé teszi a helyi és regionális önkormányzatok és a polgárok számára, hogy érdemi párbeszédet folytassanak az EU-val, ami konkrét javaslatokhoz vezethet az EU hatékonyságának és demokratikus működésének javítására vonatkozóan;

72.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy átlátható és hatékony módon valósítsa meg a szakpolitikákat, és biztosítsa, hogy azok kézzelfogható előnyökkel járjanak, elkerülve ugyanakkor a túlzott adminisztratív terheket. Megismétli, hogy általánosságban támogatja a minőségi jogalkotási programot, és abból indul, hogy az „egy be, egy ki” elvet nem alkalmazzák majd mechanikus módon. Örömmel várja, hogy az uniós szakpolitikák helyi szintű végrehajtásának felülvizsgálata kapcsán együttműködést alakíthasson ki az Európai Bizottsággal a regionális központok RB által létrehozott hálózatán keresztül;

73.

fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság határozott koordinációs szerepet töltsön be az uniós városfejlesztési menetrend végrehajtásában. Az RB úgy véli, hogy a megújított Lipcsei Charta újabb lépést jelent az uniós városfejlesztési menetrendnek az Európai Bizottság minőségi jogalkotási programjával és a zöld megállapodással való összekapcsolása felé;

74.

átfogó európai stratégiát szorgalmaz a demográfiai változásokkal kapcsolatban. A stratégiához az RB úgy kíván hozzájárulni, hogy elemzést készít a demográfiai változások különböző csoportokra és régiókra gyakorolt hatásáról;

75.

üdvözli az egyenlőséggel foglalkozó biztosi portfólió létrehozását. Az RB emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak a nemek közötti egyenlőség kezelésében, gondolva itt a következőkre: egyenlő munkáért egyenlő bért, az ápolási-gondozási feladatok egyenlő megosztása, megfelelően fizetett szülői és gondozói szabadság, a bérek és a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség csökkentése, a nők elleni erőszak felszámolása és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés. Ezért a fent említett területeken konkrét intézkedéseket kér a nők társadalmi szerepvállalásának növelése érdekében, kezdve a helyi és regionális szinttel;

76.

arra kéri elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Unió Tanácsa horvát és német elnökségének, valamint az Európai Tanács elnökének.

Kelt Brüsszelben, 2020. február 12-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Apostolos TZITZIKOSTAS


(1)  COM(2020) 37 final.

(2)  Az Európai Parlament 2018. október 3-i állásfoglalása a vidéki, hegyvidéki és távoli területek sajátos szükségleteinek kezeléséről.

(3)  https://webapi2016.cor.europa.eu/v1/documents/cor-2019-02043-00-01-ac-tra-hu.docx/content


VÉLEMÉNYEK

Régiók Bizottsága

Az RB 138. plenáris ülése, 2020. 02. 11. – 2020. 02. 12.

29.4.2020   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 141/15


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az Unión belüli jogállamiság megerősítése – Intézkedési terv

(2020/C 141/04)

Előadó:

Franco IACOP (IT/PES), Friuli Venezia Giulia régió regionális közgyűlésének tagja

Referenciadokumentum:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az Unión belüli jogállamiság megerősítése – Intézkedési terv – COM (2019) 343 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.

elismerését fejezi ki az Európai Bizottság javaslata iránt, amely a jogállamiságot az európai integrációs folyamatok előfeltételeként és a Szerződésekben megerősített, a tagállamok alkotmányos hagyományaiban közös, alapvető uniós értékként ismeri el; hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság által megjelölt, a jogállamiság elveinek előmozdítását, a szóban forgó elvek lehetséges megsértésének megelőzését és megsértésük esetén az arányos reagálást célzó intézkedések hatékonyan illeszkednek a jelenlegi rendszerbe;

2.

egyetért azzal, hogy a jogállamiság tiszteletben tartásának ellenőrzése – bár elsősorban az egyes tagállamok feladata – a tagállamok és az Unió közös felelőssége; az EUSZ 2. cikke szilárd jogalapot biztosít az Európai Unió intézményei részére az ellenőrzés gyakorlását illetően;

3.

hangsúlyozza továbbá, hogy a jogállamiság megerősítésében fontos szerepet tölt be a civil társadalom, valamint a helyi és regionális önkormányzatok: ez utóbbiak a demokratikus legitimitás alapvető szintjét képezik, és folyamatosan elő kell mozdítaniuk a jogállamiság kultúráját, valamint nyomon kell követniük az említett elvek tiszteletben tartását. A helyi és regionális önkormányzatok közreműködhetnek az Európai Bizottság által javasolt tájékoztató jellegű tevékenységekben, valamint információforrásként szolgálhatnak az Európai Bizottság által végzendő nyomonkövetési tevékenység során; a Régiók Európai Bizottsága (a továbbiakban: RB) pedig támogathatja és koordinálhatja a helyi és regionális önkormányzatok jogállamiság megerősítésére irányuló erőfeszítéseit, például azáltal, hogy ösztönzi őket, hogy kössenek pártok közötti megállapodásokat arról, hogy a helyi demokrácia bizonyos aspektusai nem képezhetik alku tárgyát, és ezeket az értékeket veszélyeztetésük esetén közösen fogják megvédeni;

4.

hangsúlyozza, hogy a jogállamiság tiszteletben tartását valamennyi állampolgár érdekében biztosítani kell, mivel az uniós jogrendben foglalt emberi jogok és alapvető szabadságok gyakorlásának előfeltételéről van szó; a jogállamiság tagállamokban történő megerősítése az állampolgárok számára biztosított jogok megerősítését eredményezi;

5.

meggyőződése, hogy a jogállamiság védelmének átfogó rendszeréhez a tagállamok ellenőrzésén túl az uniós intézmények nyomon követésére is szükség van; ezért úgy véli, hogy az Unió által előírt, a jogállamiság tiszteletben tartásának ellenőrzésére irányuló rendszert az Unión kívül álló mechanizmusokkal kell kiegészíteni. Az RB, bár tudatában van annak, hogy vannak leküzdendő jogi nehézségek, elismerését fejezi ki az Európai Bizottság azon törekvéseit illetően, miszerint újra kívánja indítani az EJEE-hez való csatlakozás folyamatát, amint azt az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdése előírja;

6.

üdvözli, hogy a közlemény egyértelműen rámutat a jogállamiságot jellemző elemekre, úgymint az igazságszolgáltatás függetlenségére, az alapvető jogok védelmére, a civil társadalom aktív részvételére és a médiapluralizmusra. Ezek a kulcsfontosságú elemek biztosítják a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat, az Unió megfelelő működését, az Unió és a tagállamok közötti tisztességes együttműködést, legfőképpen pedig azoknak a jogoknak a teljeskörű tiszteletben tartását, amelyeket az Európai Unió jogrendszere az uniós állampolgárok számára biztosít;

7.

hangsúlyozza, hogy a jogállamiság, az alapvető jogok és a demokrácia elveinek tiszteletben tartása szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és függő viszonyban állnak egymással, ezeket minden kormányzati szinten tiszteletben kell tartani, meg kell védeni és meg kell erősíteni: ezért az RB annak biztosítására kéri az Európai Bizottságot, hogy a jogállamiság védelmét szolgáló mechanizmusok – különös tekintettel az éves nyomonkövetési rendszerre – minden kormányzati szinten fordítsanak kiemelt figyelmet az alapvető jogok megsértésének és a tagállamok demokratikus elvektől való eltávolodásának veszélyére;

8.

emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy a jogállamisági elv tagállamok általi betartásának vizsgálatakor figyelembe kell vennie a nemzeti jogrendszerek sajátosságait és jogi hagyományait is;

9.

emlékeztet arra, hogy az Unió állampolgárainak jogában áll független és függetlenként működő bírósághoz fordulni. A tagállamok azon hatáskörének sérelme nélkül, hogy szabályozzák az igazságszolgáltatás megszervezését és működését, egyenértékűvé kell tenni a nemzeti bírósági rendszer hatékonyságára vonatkozó normákat és az uniós jogot alkalmazó bírák függetlenségének biztosítékait; az RB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is állandóan ellenőrizze az igazságszolgáltatás függetlenségének esetleges megsértéseit;

10.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy minden uniós tagállamra azonos szintű ellenőrzés vonatkozzon, további kritériumok alapján történő megkülönböztetés nélkül;

11.

kiemeli, hogy a tömegtájékoztatás szabadsága és a médiapluralizmus a jogállamiság nélkülözhetetlen összetevői; ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folyamatosan ellenőrizze, hogy a hatóságok által a médiára kifejtett esetleges befolyást, valamint hogy a tájékozódás szabadságának megsértése esetén a Szerződések által az Európai Bizottság rendelkezésére bocsátott eszközök segítségével avatkozzon közbe;

12.

megjegyzi, hogy a digitális platformok által ellenérték szolgáltatása nélkül megszerzett újságírói tartalmak veszélybe sodorják a független és minőségi újságírást, valamint az a tendencia is hasonló veszélyekkel jár, hogy az információk és a hírek a közösségi médiából származnak, így ellenőrizetlenek, számos esetben pedig meg nem erősített vagy akár teljes mértékben megalapozatlan és manipulált információkká válnak;

13.

emlékeztet arra, hogy meg kell védeni az újságírás szakmaiságát, anyagilag támogatni kell a független, minőségi médiát, el kell ismerni az oknyomozó újságírás értékét és meg kell védeni az abban tevékeny részt vállalókat, valamint támogatni kell azokat a rendszereket, amelyek segítségével meg lehet állapítani az online platformok által terjesztett hírek valódiságát. Az RB az Európai Bizottság által már elindított nyomonkövetési mechanizmusok értékének elismerését és megerősítését javasolja;

14.

hangsúlyozza, hogy a jogállamiságra nézve nemcsak az állami hatóságok jelenthetnek súlyos fenyegetést, hanem a médiában és a digitális gazdaságban tevékenykedő nagyobb magánszektorbeli gazdasági szereplők is. Az Európai Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül a digitális gazdaság által a médiapluralizmusra, a pontos és hiteles információhoz való jogra és a szabad választójogra gyakorolt potenciális fenyegetéseket. Az Európai Bizottság által javasolt éves jogállamisági jelentésben külön szakaszt lehet szentelni a nem állami szervek által elkövetett jogsértés veszélyeinek;

Felhívás az RB 2017. március 22–23-i állásfoglalásának figyelembevételére

15.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy javaslatainak megvalósítása során a lehető legnagyobb mértékben tartsa szem előtt az RB 2017. március 22–23-i, A jogállamiság helyzete az EU-ban helyi és regionális nézőpontból című állásfoglalásában felsorolt szempontokat;

16.

rámutat arra, hogy a jogállamiság elveinek tiszteletben tartásához hatékonyan fel kell lépni a korrupcióval szemben, valamint arra, hogy az uniós alapok felhasználására megfelelő és átlátható módon kell, hogy sor kerüljön; a szóban forgó finanszírozások kezelése során felmerülő csalásokat minél hamarabb jelenteni kell a bíróságok felé, és valamennyi szinten szigorúan üldözni kell;

17.

üdvözli, hogy megerősítheti a jogállamiság elveit, ha az uniós pénzeszközök rendelkezésre bocsátását az említett elvek teljeskörű tiszteletben tartásának feltételéhez kötik;

18.

hangsúlyozza, hogy a jogállamiság-ellenőrzési mechanizmusok nem jelenthetnek egyet a nemzeti, regionális és helyi közösségek szankcionálásával, és e közösségek nem érezhetik úgy, hogy ezáltal kevésbé tartoznak a közös európai otthonhoz;

19.

ennek kapcsán megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok számára fenntartott uniós finanszírozások csökkentése egyfajta szankciónak tűnhet azokon a kormányzási szinteken, amelyek nem felelnek közvetlenül az Európai Bizottság által megállapított jogállamisági elvek megsértéséért. A pénzforrások feltételezett csökkentését továbbá a kedvezményezettek, tágabb értelemben pedig a részt vevő közösségek polgárai is indokolatlan szankcióként értelmezhetik, mivel ezek nem kapcsolódnak a támogatott projektek megvalósítása során elkövetett konkrét szabálysértésekhez. Ebben az értelemben ezek az intézkedések növelhetik az Európai Unió intézményeivel szemben táplált ellenérzéseket;

20.

ebből következően úgy véli, hogy az alapok feltételhez kötött kifizetésének eszközét kizárólag súlyos és módszeres jogsértések esetén szabad használni; amennyiben az intézkedés alkalmazására kerül sor, egyértelműen és a nyilvánosság bevonásával tájékoztatni kell az érintett közösségeket a finanszírozások csökkentését előidéző hatóságok súlyos felelősségéről;

21.

úgy véli, hogy a tagállamokat azonos szintre helyező és a jogállamiság megsértésének megelőzését lehetővé tevő politikai párbeszédnek és nyomonkövetési mechanizmusoknak elsőbbséget kell élvezniük;

A jogállamiság éves nyomonkövetési rendszerének értékelése

22.

emlékeztet arra, hogy a tagállamok közötti egyenlő bánásmód elve valamennyi európai integrációs folyamat előfeltétele; ennek értelmében az RB üdvözli a valamennyi tagállamra kiterjedő éves nyomonkövetési rendszer kialakítását;

23.

hangsúlyozza, hogy egy valamennyi tagállamra kiterjedő nyomonkövetési rendszer egyértelműen jelzi, hogy az Unió célkitűzése a közös értékek védelme, nem pedig az egyes tagállamok hatásköreinek gyakorlására szolgáló állami intézmények szerveződési modelljeinek megkérdőjelezése; egy keresztirányú ellenőrzés pedig rámutat arra, hogy a jogállamiság elveitől való kisebb-nagyobb mértékű eltávolodás bármely tagállamban előfordulhat;

24.

hangsúlyozza, hogy fontos a tagállamok megfelelő részvételének biztosítása a jogállamiság helyzetének figyelemmel kísérésére szolgáló rendszer kialakításában és magában a nyomonkövetési folyamatban;

25.

ismét hangsúlyozza, hogy az éves nyomonkövetési rendszer megvalósítása az új Európai Bizottság prioritásai közé kell, hogy tartozzon. Az RB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy sürgősen tegye meg a szükséges lépéseket a finanszírozási és munkavállalói szempontú források biztosítása érdekében; hasonlóan sürgősen ki kell jelölni az egyes tagállamokban a kapcsolattartó pontokat, amelyeknek a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a civil társadalom bevonásával kell feladataikat végezniük;

26.

kiemeli, hogy a megfelelő módon történő nyomon követés érdekében fontos, hogy a paraméterek objektívek és átláthatóak legyenek; a Bíróság ítélkezési gyakorlata központi szerepet tölt be e paraméterek kidolgozásában. Az RB az igazságügyi eredménytábla kialakítása során felhasznált sémák továbbfejlesztését, a Velencei Bizottság által kidolgozott jogállamisági ellenőrzőlista (Rule of law checklist) alkalmazását és továbbfejlesztését, általánosságban véve pedig az Európa Tanács testületei tapasztalatainak beépítését javasolja;

27.

az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalásával összhangban az RB ismételten rámutat arra a lehetőségre, amely a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó, uniós szinten már meglévő értékelési eszközök összehangolásában és – amennyiben lehetséges – egyetlen nyomonkövetési mechanizmus keretében való integrálásában rejlik;

28.

rendkívül fontosnak tartja, hogy a nyomon követés a lehetséges jogsértésekkel kapcsolatos olyan jelzőrendszeren alapuljon, amely a lehető legtöbb releváns forrásból táplálkozik, ideértve a helyi és regionális önkormányzatokat, a tudományos világot, valamint magánszemélyeket és a szervezett civil társadalmat is;

29.

egyetért azzal, hogy a nyomonkövetési rendszer irányítása továbbra legyen is az Európai Bizottság feladata; mindazonáltal felveti annak a szerepnek a kérdését, amelyet az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének az éves nyomon követés során be lehetne és be kell töltenie. Az RB felhívja az Európai Bizottságot annak megfontolására, hogy az Ügynökségben rejlő potenciál teljes mértékű kiaknázásához szükség lehet az Ügynökség megbízatásának módosítására;

Konkrét javaslatok arra vonatkozóan, hogy az RB, valamint a helyi és regionális önkormányzatok hogyan vehetnének részt nagyobb mértékben az uniós jogállamiság megerősítésében

30.

javasolja az RB-nek, a helyi és regionális önkormányzatoknak, valamint a civil társadalomnak a jogállamiság kultúrájának előmozdításába történő bevonását;

31.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság által javasolt, évente megrendezésre kerülő jogállamisági esemény több regionális és állami szinten zajló párbeszéd tetőpontját kell, hogy jelentse, amelyek az uniós szintű közös eseményben teljesednek ki; az RB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a helyi és regionális önkormányzatokkal, valamint a tagállamokkal együttműködésben, az éves esemény előtt és arra felkészítendő, szervezzen regionális szintű jogállamisági találkozókat;

32.

rámutat arra, hogy az éves eseményt nem kell feltétlenül Brüsszelben megrendezni: az európai városok vagy régiók felváltva adhatnak otthont az eseménynek. Az RB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság minden évben jelöljön ki egy várost („A Jogállamiság Városa”), amely az éves eseményt vendégül látja;

33.

úgy véli, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keretben a civil társadalom és a független média számára előirányzott alapokat jelentős mértékben növelni kell. E finanszírozások egy részét a helyi médiához kell juttatni;

34.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság által javasolt támogató és nyomonkövetési tevékenységekbe az európai igazságügyi hálózatokon kívül az ügyvédi kamarákat és az ügyvédek szakmai szervezeteit is be kell vonni. Helyi szinten az ügyvédeket a jogállamisággal és az alapvető jogokkal kapcsolatos esetleges visszaélések és jogsértések ellen fellépő entitások első képviselőiként tartják számon; az ügyvédek szakmai szervezetei pedig az Unió teljes területét és az európai kormányzás valamennyi szintjét (helyi, regionális, állami és uniós szint) lefedik;

35.

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság által javasolt támogató és nyomonkövetési tevékenységekbe a helyi és regionális szinten nagy számban képviselt ombudsmanokat is be kell vonni. Ezeket a garanciaszervezeteket az információk összegyűjtésébe, valamint a jogállamiság elveinek előmozdítását célzó regionális találkozók és események szervezésébe is be kell vonni;

36.

nagyra értékeli az Európai Bizottság szándékát, amely szerint az támogatná a jogállamisággal kapcsolatos témák egyetemeken és kutatóközpontokban történő oktatását; úgy véli, hogy jelentős hozzájárulást kell biztosítani azon tagállamok kutatói számára, amelyekben a jogállamiság elvei a világosan meghatározott paraméterek alapján leginkább veszélyeztetettek. A szóban forgó elvek regionális és helyi közösségekben történő terjesztése a támogatott tevékenységek részét kell, hogy képezze: e tevékenységbe a szervezett civil társadalmat is be lehet vonni;

37.

hangsúlyozza, hogy az uniós alapok kezelése okán több ezer közigazgatási szervnek és helyi szereplőnek kell tisztában lennie az uniós szabályokkal és stratégiákkal; az RB úgy véli, hogy az uniós forrásokat kezelő helyi és regionális önkormányzatoknak a jogállamisággal kapcsolatos témákat illetően is képeznie kell a tisztviselőiket;

38.

rámutat arra, hogy az RB az uniós politikák terjesztésének és a már meglévő kezdeményezések koordinálásának tapasztalataiból kiindulva – az Európai Bizottság támogatása mellett és az EGSZB-vel együttműködésben – a tisztviselők és a helyi szereplők képzésére irányuló eseményeket szervezhetne;

39.

az RB különösen egy olyan kísérleti projekt létrehozásának mérlegelését javasolja, amelyben a helyi és regionális önkormányzatok egy meghatározott csoportjára nézve alkalmaznák a jogállamisági ellenőrzőlistát (a Velencei Bizottság által kidolgozott lista mintájára). Az intézmény rendelkezésére álló források függvényében e kezdeményezés az RB által már eddig is támogatott valamely hálózati modellen alapulhatna, úgymint a szubszidiaritás-ellenőrzési hálózaton vagy a regionális központok hálózatán; néhány város és régió önkéntes alapon, saját hatóságain és hivatalain keresztül ellenőrizhetné, hogy a jogállamiság elvei sérülnek-e vagy sem; az RB meghatározhatná az alkalmazandó paraméterek listáját, valamint koordinálhatná a helyi és regionális önkormányzatok önkéntes ellenőrző tevékenységét, míg ez utóbbiak vállalhatnák, hogy e tevékenységbe bevonják a helyi partnereket, például az egyetemeket, az ombudsmanokat, az ügyvédi kamarákat vagy a szervezett civil társadalmat.

Következtetések

40.

A fenti megfontolásokra való tekintettel az RB:

kéri az Európai Bizottságtól annak biztosítását, hogy a jogállamiság védelmét szolgáló mechanizmusok – különös tekintettel az éves nyomonkövetési rendszerre – fordítsanak kiemelt figyelmet az alapvető jogok megsértésének és a tagállamok demokratikus elvektől való eltávolodásának veszélyére;

kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is folyamatosan ellenőrizze az igazságszolgáltatás függetlenségének esetleges megsértéseit, és azt is felügyelje, hogy a hatóságok ne lehessenek befolyással a médiára;

javasolja az Európai Bizottság által már elindított, a médiát érintő nyomonkövetési mechanizmusok értékének elismerését és megerősítését;

kéri, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keretben a civil társadalom és a független média számára előirányzott alapokat jelentős mértékben növeljék, és javasolja, hogy e finanszírozások egy része a helyi független médiát illesse;

javasolja, hogy az éves jogállamisági jelentés tartalmazzon egy, a nem állami szervek, különösen a médiában és a digitális gazdaságban tevékenykedő fontos magán gazdasági szereplők által elkövetett jogsértési veszélyeknek szentelt külön szakaszt;

kéri az Uniónak az EJEE-hez való csatlakozása folyamatának újbóli elindítására vonatkozó szándék nyomon követését;

kéri, hogy az alapok csökkentését kizárólag súlyos és módszeres jogsértések esetén alkalmazzák, valamint szorgalmazza, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat ne sújtsák méltatlan szankciók kiszabásával;

kéri az Európai Bizottságot, hogy kezelje prioritásként a tagállamokat nyomon követő rendszer megvalósítását, és az új eszköz létrehozása céljából különítsen el pénzügyi és személyzeti erőforrásokat;

kéri a jelen véleményben megfogalmazott ajánlások megvalósítását, amelyek arra irányulnak, hogy a jogállamiság kultúráját előmozdító tevékenységekben nagyobb mértékben vegyen részt az RB, a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a civil társadalom.

Kelt Brüsszelben, 2020. február 12-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Apostolos TZITZIKOSTAS


29.4.2020   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 141/20


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – 2019. évi bővítési csomag

(2020/C 141/05)

Előadó:

Jaroslav HLINKA (SK/PES), Kassa-Dél polgármestere

Referenciaszöveg:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: 2019. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról

COM(2019) 260 final; SWD(2019) 215 final; SWD(2019) 216 final; SWD(2019) 217 final; SWD(2019) 218 final; SWD(2019) 219 final; SWD(2019) 220 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános észrevételek

1.

nagy érdeklődéssel veszi tudomásul az Európai Bizottságnak az EU bővítési politikájáról szóló 2019. évi közleményét, a tagjelölt országokról, Albániáról, Montenegróról, Észak-Macedóniáról, Szerbiáról és Törökországról szóló országjelentéseit, a Koszovóról (*1) szóló jelentést, valamint a Bosznia-Hercegovina európai uniós tagság iránti kérelméről szóló párhuzamos véleményt;

2.

teljes mértékben támogatja az Európai Bizottságnak azt a felismerését, hogy a bővítés az EU saját politikai, biztonsági és gazdasági érdeke, mivel az egy geostratégiai befektetés Európa egészének békéjébe, stabilitásába, biztonságába és gazdasági növekedésébe;

3.

üdvözli, hogy az EU vezetői megerősítették, hogy egyértelműen támogatják a Nyugat-Balkán európai perspektíváját, és a nyugat-balkáni partnerek a 2018. májusban, Szófiában tartott EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozón szilárd stratégiai választásukként újfent elkötelezték magukat e perspektíva mellett;

4.

üdvözli, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III) létrehozásáról szóló európai bizottsági rendeletjavaslat a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben előirányozza, hogy a támogatásnyújtás stratégiaibb és dinamikusabb módon történjen, a kulcsfontosságú prioritásokra helyezve a hangsúlyt;

5.

ezzel összefüggésben sürgeti az Európai Bizottságot, hogy folytassa a munkát a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok nemzeti kormányaival annak érdekében, hogy konkrét eszközöket dolgozzanak ki, amelyek célja a nyugat-balkáni helyi és regionális önkormányzatok ahhoz szükséges kapacitásainak építése, hogy eredményesen fel tudják használni a számukra kiutalt forrásokat, továbbá kezelje az uniós támogatással megvalósuló projektek előkészítésének és végrehajtásának társfinanszírozásához és előfinanszírozásához szükséges kapacitásaik terén fennálló strukturális hiányt;

6.

megismétli, hogy az eredményes közigazgatási reformok, ezen belül a költségvetés decentralizációja a Nyugat-Balkán országaiban alapvető fontosságúak a helyi irányítás javításához, a helyi és regionális önkormányzatok annak érdekében történő megerősítéséhez, hogy jó minőségű szolgáltatásokat fejlesszenek és nyújtsanak polgáraik együttműködésével és polgáraik számára, elengedhetetlenek továbbá a regionális együttműködésben való részvételükhöz és jó szomszédi kapcsolataikhoz, valamint a fenntartható fejlődésre és az éghajlatváltozásra vonatkozó ambiciózus európai és globális programok megvalósításához;

Országspecifikus észrevételek

7.

üdvözli az Észak-Macedónia és Görögország által 2018. júniusban aláírt történelmi preszpa-tavi megállapodást, amely egy 27 éves névvitát rendezett;

8.

üdvözli, hogy a Tanács megállapodott arról, hogy választ kell adni a 2018. júniusi tanácsi következtetésekben egyhangúlag elfogadott területeken Albánia és Észak-Macedónia által tett előrehaladásra, és meghatározta a két országgal folytatandó csatlakozási tárgyalások megnyitásához vezető utat;

9.

sajnálja, hogy Albániában a 2019. júniusi helyhatósági választásokat az ellenzék bojkottja és alacsony részvételi arány jellemezte, és megismétli, hogy a bővítési folyamat érdemeken alapul, és a demokrácia elveinek, illetve egyéb koppenhágai kritériumoknak a tiszteletben tartásától függ;

10.

komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Albániára és Észak-Macedóniára vonatkozó további tanácsi határozatokat eredetileg 2019. júniusról októberre halasztották, és mélyen csalódott amiatt, hogy az Európai Tanács 2019 októberében úgy határozott, hogy az Albániával és Észak-Macedóniával folytatandó uniós csatlakozási tárgyalások kezdetét még későbbre halasztják, hiszen mindkét ország folyamatos elkötelezettséget mutat az Európához való közeledés iránt; sajnálja továbbá, hogy ez a határozat nem az egyes tagjelölt országok előrehaladásának egyedi értékelésére épült, és arra figyelmeztet, hogy ha a két tagjelölt ország nem kap pozitív jelzéseket, annak a helyi és regionális szintre is hátrányos hatása lehet; javasolja továbbá a Tanácsnak, hogy erre a kérdésre még a 2020 májusában esedékes, zágrábi EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozó előtt találjanak kedvező megoldást;

11.

teljes mértékben támogatja az Európai Parlamentnek az Észak-Macedóniával és Albániával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló, 2019. október 24-i állásfoglalását (1), és határozottan sürgeti a Tanácsot, hogy vegye figyelembe, hogy az uniós bővítési stratégia csak úgy lehet szavahihető, ha gondoskodik motivációról, és lép, amint sikerült elérni a felek korábbi megállapodása szerinti eredményeket, továbbá szilárd és hiteles perspektívát nyújt valamennyi érintett ország számára;

12.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ha a bővítés nem folytatódik, az közvetlen hatással lehet az EU biztonságára és jólétére is, mivel az összes nyugat-balkáni országot fokozatosan olyan harmadik felek irányába terelheti, amelyek már most is megpróbálják növelni befolyásukat a régióban, ideértve – de nem kizárólagosan – Oroszországot és Kínát is;

13.

aggodalommal állapítja meg, hogy még várat magára, hogy Szerbia és Montenegró nagyobb határozottsággal lépjen fel, különösen a politikai színtér depolarizálása érdekében, többek között helyi szinten is;

14.

valamennyi politikai szereplőt és kormányzati szintet sürget Szerbiában, Montenegróban és Bosznia-Hercegovinában, hogy egymással szoros partnerségben törekedjenek az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala által a helyi választási keret javítására vonatkozóan tett ajánlások végrehajtására, és vállaljanak szerepet egy átlátható és inkluzív helyi politikai környezet megteremtésében, amely a pártok közötti vitán alapul, és mentes a politikai nyomásgyakorlástól és a politikai ellenfelek megfélemlítésétől;

15.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy a Szerbiával folytatott csatlakozási tárgyalások során térjen ki azokra az állításokra, melyek szerint Paraćin, Šabac és Čajetina településen megfélemlítették a demokratikusan megválasztott ellenzéki tisztségviselőket;

16.

megállapítja, hogy Bosznia-Hercegovina még nem teljesíti megfelelő mértékben a koppenhágai kritériumokat, és egyetért azzal, hogy a csatlakozási tárgyalásokat majd akkor kell megkezdeni, amikor az ország elérte az említett kritériumoknak való megfelelés szükséges mértékét;

17.

újfent mélységes aggodalmának és nemtetszésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy Mostarban – Bosznia-Hercegovinában egyedülálló módon – 2008 óta nem tartottak helyi önkormányzati választásokat;

18.

tekintettel Bosznia-Hercegovina uniós tagsági kérelmére, felhívja különösen a mostari helyi, illetve a bosznia-hercegovinai szövetségi szintű politikai vezetőket, hogy vessenek véget a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának 3. cikkében rögzített elvek e példátlan megsértésének, amely elvek az Európa Tanács valamennyi tagállamára, így Bosznia-Hercegovinára nézve is kötelezőek;

19.

rámutat, hogy a mostari választásokkal kapcsolatos patthelyzet megoldatlansága ténylegesen megakadályozza, hogy Bosznia-Hercegovina csatlakozzon az EU-hoz, mivel a csatlakozással sérülne az Európai Unió Alapjogi Chartájának 40. cikke, amennyiben az országban lakhellyel rendelkező uniós polgárok nem gyakorolhatnák azt a jogukat, hogy a helyi önkormányzati választásokon szavazzanak és jelöltként induljanak;

20.

emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság 2018 júliusában megerősítette, hogy Koszovó a vízumliberalizációhoz szükséges, a Tanács által jóváhagyott összes teljesítménymutatót teljesítette;

21.

üdvözli, hogy az Európai Parlament támogatja az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy a koszovói útlevéllel rendelkező személyek kapjanak vízummentességet, mint azt az Európai Parlament 2018 szeptemberében és 2019 márciusában kinyilvánította, majd az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság az új mandátum keretében 2019 szeptemberében megismételte;

22.

felkéri a Tanácsot, hogy sürgősen foglalkozzon a koszovói vízumliberalizáció kérdésével, amely a Nyugat-Balkán egyetlen olyan országa, ahol az állampolgároknak még mindig vízumra van szükségük ahhoz, hogy uniós országokba utazzanak;

23.

sajnálattal állapítja meg, hogy Törökországban folytatódik a legfontosabb emberi jogok jelentős visszaszorulása, és súlyos visszaesések tapasztalhatók a jogállamiság és az alapvető jogok területén; sajnálattal látja továbbá azt, hogy az alkotmánymódosítások hatálybalépésével a politikai rendszerben gyengültek a hatékony fékek és ellensúlyok;

24.

nyugtázza az Általános Ügyek Tanácsának 2018. júniusi következtetéseit, amelyekben megállapították, hogy a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások ténylegesen holtpontra jutottak, nem lehet fontolóra venni további fejezetek megnyitását vagy lezárását, és az EU és Törökország közötti vámunió modernizálására irányuló munka folytatása sincs beütemezve; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Törökország továbbra sem tesz eleget az EU-val való társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyve rendelkezéseinek, és nem ismeri el a Ciprusi Köztársaságot; megerősíti továbbá ebben az összefüggésben a 2018-as bővítési csomagról szóló véleményében már részletezett korábbi aggályait és ajánlásait Ciprussal kapcsolatban; sajnálattal állapítja meg továbbá, hogy annak ellenére, hogy az Európai Unió többször felszólította Törökországot, hogy szüntesse be illegális tevékenységeit a Földközi-tenger keleti térségében, Törökország tovább folytatja fúrási tevékenységét a ciprusi felségvizeken; hangsúlyozza, hogy teljes szolidaritást vállal Ciprussal az ország nemzetközi elismerését, valamint szuverenitásának és jogainak tiszteletben tartását illetően, a nemzetközi joggal összhangban;

25.

emlékeztet Varosha város az ENSZ Biztonsági Tanácsa korábbi határozataiban – köztük az 1984-es 550. számú és az 1992-es 789. számú határozatban – rögzített státuszának fontosságára, és ismét kijelenti, hogy semmiféle olyan tevékenységet nem szabad folytatni, amely nincs összhangban ezekkel a határozatokkal;

26.

súlyos aggodalmának ad hangot a török választási folyamat törvényességét és integritását illetően, mégpedig Törökország Legfelsőbb Választási Tanácsának az isztambuli önkormányzati választások megismétlését előíró határozata miatt, továbbá a török hatóságok azon határozata miatt, hogy Diyarbakır, Mardin és Van városok demokratikusan megválasztott polgármesterét városi polgármesterként működő kinevezett tartományi kormányzókkal váltották fel, és határozottan elítéli a települési képviselő-testületek tagjaira és alkalmazottaira irányuló további elnyomó intézkedéseket, amelyek nem egyeztethetők össze a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának szellemével és az abban foglalt elvekkel;

27.

elismeri, hogy Törökország továbbra is az EU kulcsfontosságú partnere a migráció és a menekültügy területén, és újfent hangot ad abbéli meggyőződésének, hogy az EU által juttatott források bizonyos hányadát a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és menekültek migrációs áramlásainak kezelésében közvetlenül részt vevő helyi és regionális önkormányzatok számára kellene elkülöníteni. Az EU–Törökország visszafogadási megállapodást valamennyi tagállam viszonylatában teljes mértékben és hatékonyan végre kell hajtani, megjegyezve, hogy a bel- és igazságügyi területen továbbra is alapvetően fontos az együttműködés valamennyi uniós tagállammal;

28.

felkéri az EU helyi és regionális önkormányzatait, hogy erősítsék tovább az együttműködést a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokbeli partnereikkel, és kísérjék őket az európai integráció elmélyítése felé vezető úton, valamint regionális és helyi szintű intézményi és adminisztratív kapacitásaik, illetve az európai értékek és elvek előmozdítására és tiszteletben tartására való képességük erősítése során;

29.

felhívja a figyelmet arra, hogy e tekintetben pótolhatatlan szerepet töltenek be a helyi és regionális önkormányzatok nemzeti szövetségei, valamint a Délkelet-Európai Önkormányzatok Szövetségeinek Hálózata (NALAS), amelyek támogathatják a helyi és regionális önkormányzatokat a közigazgatási reformok végrehajtásában, valamint a hatáskörök jobb gyakorlásához és a színvonalasabb helyi közszolgáltatások nyújtásához szükséges kapacitásaik építésében;

A helyi és regionális önkormányzatok szerepe a bővítési folyamatban

30.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió bővítésének folyamatára is vonatkoznia kell a szubszidiaritás, az arányosság és a többszintű kormányzás európai elvének;

31.

megállapítja, hogy ahhoz, hogy a bővítési folyamat inkluzív és fenntartható legyen, elengedhetetlen a szubnacionális kormányzatok részvétele; az EU nyugat-balkáni bővítésének sikere a polgárok további támogatásán és a helyi és regionális önkormányzatok annak érdekében történő szerepvállalásán fog múlni, hogy helyi szintén kifejtsék a kívánt tartós hatást, a helyi, regionális és központi kormányzatok közötti, illetve az Európai Unióval való közös partnerségben;

32.

emlékeztet arra, hogy az uniós joganyag több mint 60 %-át helyi szinten hajtják végre, ugyanakkor – a jelenlegi többéves pénzügyi keretben – az EU teljes költségvetésének szűk harmadát különítették el a kohéziós politikára, az Európai Unió valamennyi régióját és városát megcélozva;

33.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak fontos szerepet kell játszaniuk a bővítési folyamatban, nemcsak a politikai kritériumokat illetően, hanem saját területükön a gazdasági növekedés és a fenntartható fejlődés motorjaiként és a polgáraik számára jó minőségű közszolgáltatásokat biztosító szolgáltatóként;

34.

ezzel összefüggésben megállapítja, hogy az uniós nyugat-balkáni bővítési stratégia fenntartható végrehajtásához és a jövőbeli sikeres európai integrációhoz kulcsfontosságú, hogy a szubnacionális kormányzati szinteket felkészítsük erre a feladatra;

35.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy figyelembe kell venni a regionális és helyi önkormányzatok szerepét, és hogy meg kell találni azt a megfelelő egyensúlyt a központi, regionális és helyi kormányzatok között, amely a legjobban támogatja a reformok végrehajtását és a polgárok szolgáltatásokkal való ellátását;

36.

megerősíti, hogy sajnálatosnak tartja a helyi és regionális önkormányzatokra vonatkozó konkrét szakpolitikai javaslatok hiányát, mint azt a 2018. évi bővítési csomagról szóló véleményében már kifejtette;

37.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot konkrét politikákra és eszközökre, amelyekkel bevonhatók a Nyugat-Balkánon a helyi és regionális önkormányzatok annak érdekében, hogy megerősítsék a polgárokhoz legközelebbi kormányzati szintként betöltött szerepüket;

38.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy gyakorlatias eszközt a nyugat-balkáni helyi és regionális önkormányzatok hatékony kapacitásépítésének támogatására, azzal a céllal, hogy az ő helyi és regionális politikáik megfelelő képzések, a társaktól való tanulás és a régió különböző részein, illetve a hasonló EU-beli önkormányzatoknál bevált gyakorlatok kölcsönös megismerése révén összhangba kerüljenek az uniós vívmányokkal. Ennek során a helyi közigazgatást támogató eszköz, a regionális képzési program és a helyi és regionális képviselők számára rendelkezésre álló Erasmus program példáját lehetne követni;

39.

ismét sürgeti az Európai Bizottságot, hogy terjessze ki a kormányzás- és vezetésfejlesztési támogatási programra (SIGMA) vonatkozó kezdeményezést a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok szubnacionális közigazgatási szintjeire is annak érdekében, hogy ezzel decentralizált modelleket határozzon meg a közigazgatási reformokhoz, továbbá támogassa a helyi önkormányzás és a helyi közigazgatás javítását, hogy bevezethetők legyenek az uniós vívmányok;

40.

ismét arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vezessen be olyan ad hoc operatív módszereket, amelyek lehetővé teszik a TAIEX program, továbbá az ikerintézményi program felhasználását a tagállamok, valamint a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok helyi és regionális önkormányzatai közötti együttműködés érdekében;

41.

kijelenti, hogy ezen eszközök helyi és regionális szinten történő gyakorlati végrehajtásával és felhasználásával kapcsolatban kész szorosan együttműködni az új Európai Bizottsággal és különösen a szomszédságpolitikáért és a bővítésért felelős biztossal;

Jogállamiság és alapvető jogok

42.

újfent kijelenti, hogy továbbra is a koppenhágai kritériumoknak való megfelelést kell azon kulcsfontosságú tényezőnek tekinteni, amelynek alapján értékelik a tagjelölt országok felkészültségét arra, hogy uniós tagállammá váljanak, és teljes mértékben támogatja a tisztességes és szigorú feltételek alkalmazásának és az alapvető feladatok elsődlegességének elvét;

43.

nagy aggodalommal állapítja meg, hogy a legtöbb tagjelölt és potenciális tagjelölt országban továbbra is kulcsfontosságú kihívás a demokratikus intézmények megfelelő működése, valamint a jogállamiság területén elért hiteles előrelépés;

44.

ezzel összefüggésben ugyancsak aggodalommal tölti el, hogy a civil társadalmat egyre ellenségesebb környezet veszi körül ezekben az országokban, és hogy negatív fejlemények tapasztalhatók a véleménynyilvánítás szabadsága és a média függetlensége terén;

45.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a polgárokhoz való közelségükből adódóan kritikus jelentőségű szerepet játszanak az európai értékek előmozdításában és tiszteletben tartásában, és vezető szerepet játszanak a rasszizmus és a gyűlöletbeszéd elleni küzdelem, a kiszolgáltatott csoportok és kisebbségek védelme, valamint a társadalmi kohézió előmozdítása terén;

46.

mélyen meg van győződve arról, hogy a helyi és regionális önkormányzatok maguk is erőteljesebb szerepet játszhatnak a helyi politikai színtér és a közpolitikai tér kialakításában, és fel tudják vállalni a rájuk háruló felelősséget a jogállamiság és az alapvető jogok területén mutatkozó egyes hiányosságok kezelését illetően, mint azt az Európai Bizottság hangsúlyozta;

47.

kéri a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok helyi és regionális önkormányzatait, hogy a kézzelfogható eredmények elérése érdekében tegyenek többet a következő területeken:

47.1.

a civil társadalom helyi szintű működését támogató pozitív környezet megteremtése és a civil társadalmi szervezetek helyi, részvételen alapuló politikai döntéshozatalba való bevonása,

47.2.

az Európai Unió Alapjogi Chartájának szellemében a megkülönböztetés bármely alapon történő bármely formája elleni küzdelem – gondolva itt mindenekelőtt a fogyatékossággal élő személyekkel, a kiszolgáltatott csoportokkal és az etnikai kisebbségekkel, különösen a romákkal szembeni megkülönböztetésre,

47.3.

a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyek kirekesztése, marginalizálódása és megkülönböztetése elleni küzdelem, valamint az e csoportokkal szembeni gyűlöletbeszéd és erőszak elleni küzdelem,

47.4.

a nők képviseletének javítása a helyi és regionális közigazgatás valamennyi területén, és általában véve a nemek közötti egyenlőség biztosítása, valamint a nőkkel szembeni megkülönböztetés és erőszak bármely formájának megelőzése és kezelése;

48.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy ismerje el a helyi és regionális önkormányzatok szerepét az alapvető problémák helyi szinten való kezelésében, könnyítse meg kapacitásaik és készségeik fejlesztését a jogállamiság elve és az alapvető jogok terén, és támogassa őket azzal, hogy konkrét eszközöket biztosít számukra ennek a szerepnek a betöltéséhez;

A helyi és regionális önkormányzatok szerepe a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendben

49.

emlékeztet a „Fenntartható fejlődési célok: a fenntartható Európa 2030-ra történő megvalósítását célzó hosszú távú uniós stratégia alapja” című, nemrégiben közzétett véleményére, amely hangsúlyozza, hogy a 17 fenntartható fejlődési cél 169 részcéljának 65 %-a megköveteli a régiók és városok erőteljes szerepvállalását a fenntartható fejlődési célok megvalósítása terén;

50.

emlékeztet arra, hogy az a célkitűzés, hogy senki ne maradjon ki, megköveteli, hogy az összes kormányzati szint biztosítsa a kölcsönösen támogató és a kohéziót erősítő, helyi alapú politikák kialakítását és több szintet átfogó integrációját;

51.

emlékeztet arra is, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak kulcsszerepet kell játszaniuk az ENSZ éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásában rögzített célok elérésében, és hogy az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz, valamint a fenntartható beruházások és növekedés helyi lehetőségeinek megteremtéséhez rendkívül fontos a helyi szintű éghajlat-politikai fellépés;

52.

ezért meggyőződése, hogy a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége mint alulról építkező kezdeményezés olyan motor lehet, amely lehetővé teszi a nyugat-balkáni országok városai és települései számára, hogy hozzájáruljanak a Párizsi Megállapodás, a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a fenntartható fejlődési célok végrehajtásához, azok helyi sajátosságokhoz való igazítása révén;

53.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy jobban vonja be a nyugat-balkáni országokat és különösen azok helyi és regionális önkormányzatait a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége jövőbeli fejlesztésébe, valamint az olyan vonatkozó nemzeti és regionális kezdeményezésekbe, amelyekhez helyi és regionális szintű kötelezettségek kapcsolódnak, és támaszkodjon a helyi és regionális önkormányzatok nemzeti szövetségeiben és a Délkelet-Európai Önkormányzatok Szövetségeinek Hálózatában (NALAS) rejlő lehetőségekre a helyi éghajlat-politikai és energiahatékonysági tervek, a fenntartható városi mobilitási tervek és egyéb, a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend megvalósítását segítő helyi és regionális szakpolitikai eszközök meghatározásának és végrehajtásának megkönnyítése terén.

Kelt Brüsszelben, 2020. február 12-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Apostolos TZITZIKOSTAS


(*1)  Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244. (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.

(1)  2019/2883(RSP) sz. EP-állásfoglalás.


29.4.2020   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 141/25


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Régiók és városok részvétele Afrika fejlesztésében

(2020/C 141/06)

Előadó:

Robert ZEMAN (CZ/EPP), Prachatice képviselő-testületének tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Háttér

1.

emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlődés és a sikeres fejlesztési politika függ számos más kérdéstől és politikától, illetve hatással van azokra. Ilyenek például a személyes kapcsolatok, illetve a helyi közösségek és regionális önkormányzatok közti együttműködési keretek általános támogatása, a szociális és egészségügyi politikák, a migráció kezelése, a biztonság és a védelem, a gazdasági fejlődés és ezen belül a kis- és középvállalkozások támogatása, a tudáscsere, valamint a jó közigazgatás előmozdítása stb.; a helyi és regionális önkormányzatok számos ilyen kérdésben kulcsfontosságú szerepet játszanak mind az EU-ban, mind azon kívül, ezért alapvető fontosságú, hogy új ötleteket dolgozzanak ki arra vonatkozóan, hogy miként járulhatnak hozzá a fenntartható fejlődéshez, különösen Afrikában;

2.

átfogó megközelítésre szólítja fel az Európai Uniót, és hangsúlyozza, hogy a javasolt intézkedések sikere érdekében mindenképpen szoros együttműködésre van szükség az afrikai országok érintett partnereivel és a nemzetközi intézményekkel, például az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával (UNHCR) (1), illetve a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) (2);

3.

megjegyzi, hogy a gazdaság és a fejlesztés terén folytatott széles körű együttműködés az egyik eszköz az Unióba irányuló bevándorlás kiváltó okainak kezeléséhez; hangsúlyozza, hogy a migráció összetett problémájának és sokféle következményének kezelése jelentős összegű közforrás mobilizálását igényli és fogja továbbra is igényelni az EU-ban. Egy ilyen megközelítés segíthetne mérsékelni az EU-ba irányuló migráció kedvezőtlen társadalmi és biztonsági megítélését, illetve enyhíteni bizonyos, a politikai szélsőségeket tápláló feszültségeket az európai társadalmakban;

A Régiók Bizottsága eddigi munkája és véleményei

4.

ezért emlékeztet a Régiók Bizottsága által eddig elvégzett nagyon jelentős munkára és különösen a Hans Janssen, Peter Bossman és Jesús Gamallo Aller által összeállított véleményekre (3), és a következő gondolatokat javasolja megfontolásra, néhány további konkrét intézkedés mellett, az életkörülmények javítása és a fenntartható fejlődés Afrikában történő népszerűsítése érdekében, hogy csökkenjen az embereket kivándorlásra ösztönző nyomás (4);

5.

megismétli, hogy támogatja a javasolt Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközt (NDICI), amely a fenntartható fejlődés célzott támogatásának alapvető finanszírozási forrása; ismételten kéri, hogy hozzanak létre – nem csak az NDICI keretében (5) – olyan saját költségvetéssel rendelkező külön programokat, amelyek az uniós városok és régiók által a fejlődés terén végzett munkát, ezen belül pedig egy sor hosszú távú afrikai projekt végrehajtását támogatnák. Az ilyen programokat ideális esetben közvetlenül az egész Uniót képviselő európai régiók irányíthatnák, és azok lehetővé tennék, hogy az adott régió városai, önkormányzatai, vállalkozásai és nonprofit szervezetei részt vehessenek olyan projektekben, amelyek célja, hogy az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megfelelően (6) javítsák az életminőséget bizonyos földrajzi területeken;

6.

hangsúlyozza, hogy ezeket a programokat hosszú távra kell meghatározni, hogy lehetővé tegyék az összes résztvevő számára, hogy hosszú távon részt vegyen azokban;

7.

annak érdekében, hogy ösztönözzék az ilyen programokban való részvételre a régiókat és különösen azokat, amelyek még nem rendelkeznek különösebb tapasztalatokkal a fejlesztési együttműködés terén, a programokban biztosítani kellene egyfajta ösztönzőrendszert és technikai segítségnyújtást;

8.

meggyőződése, hogy ilyen egyedi programok létrehozása javíthatja az európai régiók, városok, vállalkozások, nem kormányzati szervezetek és az ezekben a régiókban élő polgárok lehetőségeit arra, hogy aktív részt vállaljanak a fenntartható fejlődés EU-n kívüli népszerűsítésében, valamint elmélyítsék a világ más részeivel, különösen az afrikai élettel kapcsolatos ismereteiket és eközben üzleti lehetőségeket is kialakítsanak;

9.

javasolja, hogy ezek a programok a régiókhoz intézett részvételi felhíváson alapuljanak, és helyezzenek különös hangsúlyt a határon átnyúló együttműködésre, hogy összevonják a tapasztalatokat, az emberi erőforrásokat és a know-how-t;

10.

felszólít arra, hogy az ilyen programok adminisztratív szempontból legyenek a lehető legegyszerűbbek;

Személyes kapcsolatok kiépítése, kapacitásépítés a hatékony fejlesztési együttműködés alapvető eszközeként

11.

emlékeztet arra, hogy az EU egyes legkülső régiói szoros történelmi kapcsolatokat ápolnak Afrikával, és tapasztalatot szereztek szomszédaik érdeklődésére számot tartó területeken, és kéri, hogy maximalizálják a határon átnyúló együttműködési lehetőségeket, minél rugalmasabban kihasználva a következő időszakban az európai területi együttműködés és a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) keretében kínálkozó lehetőségeket,

12.

alapvetően fontosnak tartja az Európai Unió települései és régiói és afrikai partnereik közötti együttműködés és szövetségek kiaknázását annak érdekében, hogy érvényesítsék a szakpolitikai koherenciára irányuló megközelítést, valamint figyelembe vegyék a regionális fejlesztéssel és együttműködéssel és az innovációval kapcsolatos ismereteket (az intelligens szakosodási stratégiával összhangban);

13.

hangsúlyozza, hogy a projektek hosszú távú fenntarthatósága szempontjából elengedhetetlen a kapacitások, valamint a polgárok közötti közvetlen kapcsolatok lehető legnagyobb mértékű megerősítése, hogy a projektekért mindkét fél felelősséget érezzen, és így nagyobb legyen az érintett városokra kifejtett hatásuk;

14.

meg van győződve arról, hogy a mobilitás és a valódi partnerkapcsolatoknak az Európai Unió és az Afrikai Unió képviselői, ezt követően pedig a régiókban és a városokban élő emberek és az önkormányzatok közötti közvetlen kapcsolatok révén történő megerősítése és bővítése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a nyilvánosság széleskörűen támogassa az ilyen jellegű projektek megvalósítását. A helyi önkormányzatok és szervek a legelismertebb és leginkább legitim politikai testületek közé tartoznak, amelyek hatékonyan hajtják végre az afrikai életminőség javítását célzó projekteket;

15.

tagjai tapasztalatainak fényében megjegyzi, hogy a politikai döntéshozók, a civil társadalom és a polgárok közötti kellően minőségi, aktív és diverzifikált személyes kapcsolatok a projektek végrehajtásának létfontosságú alapját képezik, és hosszú távon ezek alkalmasak a projektek életképességének és zökkenőmentes működésének biztosítására;

16.

úgy véli, hogy az európai uniós és afrikai átlagpolgárok életkörülményeinek magas szintű ismerete az egyik olyan fontos eszköz, amely csökkentheti az Európába irányuló irreguláris migráció iránti érdeklődést. Ezt a figyelemfelkeltést nem csak a média valósíthatja meg; a folyamatnak a lehető legnagyobb mértékben az egymás közötti kapcsolatok szintjén kell zajlania – például közvetlen információcsere a helyi és regionális önkormányzatok között, ami elősegítheti a különböző kultúrák és társadalmi-gazdasági rendszerek közötti jobb megértést és javíthatja a fejlesztési projektek végrehajtását –, ezért ezt ki kell építeni és pénzügyileg is támogatni kell azt;

17.

ösztönzi az Unió azon tagállamai városainak és régióinak, és ezek önkormányzatainak is a lehető legszélesebb körű hozzájárulását, amelyek jelenleg nem tartanak fenn intenzív fejlesztési együttműködési kapcsolatokat afrikai országokkal; az ilyen hozzájárulás az afrikai fenntartható fejlődést támogató projektek és tevékenységek szélesebb körű, változatosabb és eredményesebb végrehajtását eredményezheti, megerősítve ugyanakkor ennek az együttműködésnek a legitimitását az érintett tagállamok polgárai szemében; A kulturális és nyelvi akadályok leküzdése érdekében háromoldalú regionális és helyi partnerségek is célravezetőek lehetnek;

Az afrikai régiókkal és településekkel folytatott együttműködés átfogó megközelítése a hosszú távú siker alapjaként

18.

hangsúlyozza, hogy az európai területi önkormányzatok tapasztalatainak átadása a terület közvetlen igazgatásának részét képező napi feladatok ellátása során és egymás közötti, határon átnyúló együttműködéssel – egy olyan globális megközelítéssel kombinálva, amely nem kizárólag a fejlesztési együttműködésre összpontosít – hatékony eszköz az Afrikai Unió országaiban fennálló életkörülmények javítása során;

19.

ezért azt javasolja, hogy a bevált gyakorlatok megosztására irányuló projekteket, mint amilyen például az RB nicosiai kezdeményezése, tekintsék hasznos eszköznek az uniós és az Unión kívüli partnerek közötti közvetlen és konkrét, helyi és regionális szintű együttműködés kiépítéséhez (7);

20.

javasolja, hogy az uniós régiók által kezelt projektek törekedjenek szoros partnerségre az érintett régióbeli vállalkozásokkal, nem kormányzati szervezetekkel vagy szakértőkkel, méghozzá a településekkel és azok cégeivel, a helyszínen működő afrikai vállalatokkal, szervezetekkel és munkavállalókkal együttműködésben. Ezeknek a projekteknek a fenntartható fejlődési célokra (8) (várostervezés, vízellátás és -kezelés, hulladékgazdálkodás és -hasznosítás a körforgásos gazdaságban stb.) kell összpontosítaniuk, valamint rugalmasan és hosszú távon kell reagálniuk a közösségek igényeire;

21.

tudatában van annak, hogy a fenntartható fejlődés afrikai előmozdítására irányuló projektek végrehajtása rendkívül összetett, időigényes és gyakran kockázatos tevékenység. Ezért úgy véli, hogy olyan további eszközöket kell biztosítani, amelyek támogatják az uniós városokat és régiókat együttműködési projektjeik végrehajtásában, és amelyek a projektek fenntarthatóságára és biztonságára, valamint olyan közös fellépések ösztönzésére irányulnak, amelyek a projektek hosszú távú ösztönzésére és végrehajtásuk stabilizálására szolgálnak;

22.

javasolja, hogy a projektek, a bevált gyakorlatok megosztása és egyéb tevékenységek célja különösen a fiatalok helyzetének stabilizálása és a nők társadalmi helyzetének megerősítése legyen (9) – mind csoportként, mind egyénenként –, többek között személyközi végrehajtás révén, ezáltal lehetővé téve az egyének személyes fejlődését és a jobb jövő iránti bizalmuk megteremtését, ami fokozhatja arra való képességüket, hogy hozzájáruljanak helyi szintű környezetük fenntarthatóságához;

23.

úgy véli, hogy a kis- és középvállalkozások képezik a funkcionális, modern és stabil civil társadalom alapját, ezért az ilyen vállalkozások Afrikában történő létrehozásának előmozdítását célzó projektek mellett javasolja olyan tevékenységek megvalósítását, mint az Unión belüli munkahelyi gyakorlat, a munkavállalók cseréje, az esetleges közös európai és afrikai vállalkozások létrehozása, valamint minden egyéb olyan tevékenység, amely bővítheti a foglalkoztatást a kisvállalkozásoknál;

24.

tisztában van azzal, hogy egyrészt támogatni kell a helyi megoldásokat a foglalkoztatás, a vállalkozás, az egészségügy, a környezetvédelem és más tevékenységek területén, másrészt hozzá kell járulni a kölcsönös kereskedelem, a vállalkozói szellem és az együttműködés megerősítéséhez nemzetközi szinten;

25.

megjegyzi, hogy valamennyi tevékenység célja az egyes egyének, családok és helyi közösségek életminőségének javítása annak érdekében, hogy elősegítsék a középosztály növekedését, lévén az a stabil és egészséges társadalom gerince;

26.

tudatában van annak, hogy a fenntartható fejlődést támogató projektek sikerét elősegítik az EU, a tagállamok és azok helyi és regionális önkormányzatai tapasztalataival kapcsolatos tájékoztató tevékenységek, amelyek hasznosak lehetnek a helyi szintű partnerek számára. Fontos továbbá a helyi kapcsolattartók azonosítása, akik együttműködhetnek a projektek kidolgozásában, vagy segíthetnek a fiataloknak, az iskoláknak és az érdekképviseleti szervezeteknek megfelelő partnereket találni a tapasztalatok megosztásához, csereprogramokat találni stb.;

27.

javasolja, hogy használják ki a rendelkezésre álló kommunikációs technológiákat és a szociális hálózatokat a hivatalos uniós és azon belüli regionális forrásokból származó lehető legmegbízhatóbb információk lehető legszélesebb körű és lehető leginkább személyre szabott módon történő terjesztésére, hogy mérsékeljék a félretájékoztatás és a dezinformáció hatását mind az Európai Unióban, mind pedig az afrikai országokban;

28.

úgy véli, hogy az Európai Unió és az Afrikai Unió régiói közötti kibővített kapcsolatok és együttműködés a jövőben azt eredményezhetik, hogy javul a kapcsolatok minősége az Európai Unió és az Afrikai Unió szintjén is. Az új és erősebb, egyenrangú felek közötti partnerségi kapcsolatok lehetővé tehetik az együttműködés más fontos formáit, valamint a fokozatos gazdasági és társadalmi fejlődést, amelyek szintén hozzájárulhatnak a migrációs nyomás csökkentéséhez;

A kísérleti projektek mint az ezen vélemény elméleti feltételezéseinek gyakorlati ellenőrzése szempontjából nélkülözhetetlen elemek

29.

megerősíti azon véleményét, hogy az Európai Uniónak globálisan kell gondolkodnia és helyi szinten kell cselekednie, és úgy véli, hogy e terv alapvető megközelítésének mindig alulról felfelé kell építkeznie. Ezért ez a vélemény hangsúlyozza, hogy ki kell használni az európai regionális és helyi önkormányzatok, valamint vállalatok és szakértők tapasztalatait a tevékenységek és projektek zökkenőmentes végrehajtásának biztosítására, afrikai társaikkal együttműködve;

30.

ennek a véleménynek az a célja, hogy lehetőség szerint előmozdítsa az afrikai városok és települések társadalmának fenntartható fejlődését, ezért kéri olyan kísérleti projektek és más kapcsolódó tevékenységek lehető leghamarabb történő elindítását, amelyek elengedhetetlenek az afrikai országok számára nyújtott sikeres hosszú távú segítségnyújtáshoz, ahol erre politikai és biztonsági szempontból lehetőség van, a nemcsak az Európai Unió országaiba, hanem az Afrikán belüli irreguláris migráció iránti érdeklődés mérséklése érdekében.

Kelt Brüsszelben, 2020. február 12-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Apostolos TZITZIKOSTAS


(1)  https://www.unhcr.org/.

(2)  https://www.iom.int/.

(3)  Az RB véleményei a következő témákról: Szomszédság és a világ, előadó: Hans Janssen, 2018; Menekültügyi és Migrációs Alap, előadó: Peter Bossman, 2018; Migráció a közép-mediterrán útvonalon, előadó Hans Janssen, 2017; A harmadik országokkal kialakítandó migrációs partnerségi keret, előadó: Peter Bossman, 2017; Javaslat egy fejlesztésre vonatkozó új európai konszenzusra – A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk, előadó: Jesús Gamallo Aller, 2017; A menekültek védelme származási területeiken: új perspektíva, előadó: Hans Janssen, 2016; valamint Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig, előadó: Hans Janssen, 2015.

(4)  A Mo Ibrahim Alapítvány jelentése: https://mo.ibrahim.foundation/sites/default/files/2020-01/2019_Forum_Report_2.pdf.

(5)  Szomszédság és a világ, Hans Janssen, 2018.

(6)  Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai: https://www.undp.org/content/undp/en/home/sustainable-development-goals.html.

(7)  A nicosiai kezdeményezés: https://cor.europa.eu/hu/our-work/Pages/Libya.aspx.

(8)  Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai: https://www.undp.org/content/undp/en/home/sustainable-development-goals.html.

(9)  A Mo Ibrahim Alapítvány jelentése: https://mo.ibrahim.foundation/sites/default/files/2020-01/2019_Forum_Report_2.pdf.


29.4.2020   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 141/29


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Úton a fenntartható városrészek és kisközösségek felé környezetvédelmi politika a települési szint alatt

(2020/C 141/07)

Előadó:

Gaetano ARMAO (IT/EPP), Szicília régió alelnöke és regionális gazdasági minisztere

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

A.    A fenntartható városrészek és kisközösségek megértése

1.

értékeli az ENSZ fenntartható fejlődési céljai és különösen a fenntartható városokról és közösségekről szóló 11. számú cél integráló jellegét, amely cél szerint az emberi településeket befogadóvá, biztonságossá, ellenállóvá és fenntarthatóvá kell tenni;

2.

hangsúlyozni kívánja a demokratikus és inkluzív többszintű kormányzás kulcsszerepét az összes szint közötti partnerségben, beleértve adott esetben az települési szint alatti szinteket is, ahol különböző modellek és gazdálkodó egységek léteznek többé-kevésbé formalizált struktúrákkal, kompetenciákkal és erőforrásokkal; a többszintű kormányzásba való bevonásuk nagyon hasznos lehet a szakpolitikák kidolgozása és hatékony végrehajtása, valamint magának a demokratikus rendszernek a legitimitása szempontjából; megjegyzi, hogy ez különösen igaz az olyan területeken folytatott politikákra, amelyek a polgárok súlyos aggályait válaszolják meg, és ahol a kihívások és a politikai válaszok egyaránt mélyrehatóan érintik a polgárok életét, ilyenek például a környezetvédelmi kérdések és az éghajlatváltozás;

3.

emlékeztet arra, hogy számos olyan kezdeményezés létezik, amelynek célja a fenntartható közösségek előmozdítása, és ezek társadalmi átalakulást sürgetnek a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi egyenlőtlenségek új formáinak kezelése érdekében. Ide tartozik az uniós városfejlesztési menetrend és partnerségei, a Lipcsei Charta a fenntartható európai városokról, az Aalborgi Charta és az aalborgi kötelezettségvállalások, a baszkföldi nyilatkozat, az új városfejlesztési menetrend és még sok egyéb;

4.

az RB 2015 és 2020 közötti időszakra szóló, 1. számú prioritásával összhangban, azaz hogy „munkahelyeket és fenntartható növekedést kell teremteni a városokban és régiókban, hogy jobb életminőséget lehessen biztosítani a polgároknak”, sürgeti, hogy támogassák a fenntartható közösségek fogalmának olyan megközelítését, amely magában foglalja a szóban forgó közösségek összes területét, és azt is biztosítja, hogy a kevésbé jómódú területek is megkapják a szükséges lehetőségeket fenntartható megoldások kidolgozására;

5.

továbbra is úgy véli, hogy a fenntartható közösségek koncepciójának a szegény vagy veszélyeztetett helyzetben levő negyedek rehabilitációját kell elősegítenie a környezeti és szociális célkitűzések egyesítésével, amint azt az RB „A 7. környezetvédelmi cselekvési program és a fenntartható városok” című véleményében is kifejtette;

6.

hivatkozik az RB „Úton a 8. környezetvédelmi cselekvési program felé” című véleményére, amely szerint biztosítani kell, hogy az Unió környezetvédelmi politikája bármely típusú közösség szükségleteit szem előtt tartsa;

7.

úgy véli, hogy számos uniós és tagállami szintű környezetvédelmi politika sikeres végrehajtásának az a záloga, hogy a települési szint alatti közösségek magukénak érezzék e politikákat, és hozzájáruljanak a végrehajtásukhoz;

8.

kijelenti, hogy környezetvédelmi szempontból a települési és az az alatti szintek is fontos egyedi vonásokkal rendelkeznek. A környezetvédelmi kihívások a különböző települési szint alatti egységekben egyedi hatásokkal jelentkezhetnek; hangsúlyozza, hogy ezért fontos olyan holisztikus megközelítések kidolgozása minden egyes szinten, amelyek megfelelően figyelembe veszik az adott esetben specifikus válaszokat és hozzájárulást megkövetelő, helyi jellegű/differenciáltabb helyzeteket;

9.

elismeri, hogy a települési szint alatti közösségekkel és bevonásukkal kapcsolatos feladatok a települések alatti szintért felelős kormányzati és igazgatási szintek hatáskörébe tartoznak a tagállamokban. Az illetékes helyi és regionális önkormányzatok fontos felelősséggel viseltetnek területük egésze iránt, amit komolyan kell venni; sürgeti a szóban forgó önkormányzatokat, hogy aktívan vonják be a település alatti szinteket a környezetvédelmi politika végrehajtásába, és támogassák őket e téren, továbbá adjanak eszközöket a helyi lakosok kezébe, hogy közösségeiket fenntarthatóbbá tehessék;

10.

elismeri, hogy ezeket a közösségtípusokat sokféleképp nevezik, például tanyák, körzetek, kerületek, városnegyedek, telepek, falvak, községek, választókerületek. Ezek a kifejezések utalhatnak közigazgatási egységekre vagy közigazgatási szerep nélküli közösségekre. Ez a vélemény ezért az „önkormányzati szint alatti” és a „települési szint alatti” kifejezéseket ugyanazon értelemben használja.

11.

elismeri, hogy a kisközösségek rendkívül eltérő helyzetben lehetnek: vannak közöttük városi vagy falusi területek, sűrűn vagy ritkán lakottak, jómódúak és szegények;

12.

különösen hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a sajátos helyzetben lévő területeket, amelyek egyedi környezeti kihívásokkal szembesülnek. E területek a nagyobb központoktól való távolságuk miatt néha egyedülálló természeti adottságokkal rendelkeznek, és emiatt az ökológiai jelentőségük aránytalanul nagy lehet;

a)

a kisméretű szigetek fizikailag is elkülönülhetnek attól a településtől, amelynek a részét képezik, ez pedig akadályozza a szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a döntéshozatalban való részvételt, függővé teszi a szigetet a külső támogatástól, és a közigazgatási önállóság nem tud megerősödni. Elő kell mozdítani és ki kell bővíteni az együttműködést az RB „Szigeti régiók” régióközi csoportjával, valamint más hálózatokkal – mint például a Tiszta energia az EU szigeteinek, a European Small Islands Federation [Európai Kis Szigetek Szövetsége], a European Small Islands Network [Európai Kis Szigetek Hálózata] –, továbbá az újonnan létrehozott Mediterranean Insularity [Földközi-tengeri Szigetvilág] koncepcióhoz kapcsolódó tevékenységekkel;

b)

a ritkán lakott és alacsony népsűrűségű területek gyakran nagyon távol esnek a település többi részétől. Elő kell mozdítani és ki kell bővíteni az együttműködést a már meglévő hálózatokkal, mint például a Northern Sparsely Populated Areas [Ritkán Lakott Északi Területek] és a Southern Sparsely Populated Areas [Ritkán Lakott Déli Területek] hálózata, vagy az Euromontana;

c)

a települési szint alatti közösségek sajátos földrajzi adottságokkal rendelkező területeken, mint például a hegyvidéki területek vagy a tavi régiók;

13.

elismeri a kistelepülések fontosságát, de hangsúlyozza, hogy ez a vélemény a települési szint alatti kisközösségekre összpontosít, amelyek másféle kihívásokkal szembesülnek. A települési szint alatti közösségek nem biztos, hogy rendelkeznek i. olyan megválasztott képviselőkkel, akik az uniós környezetvédelmi jogszabályoknak való megfelelés érdekében nyomon követik a projektek környezeti hatását; ii. közösségi helyiségekkel, ahol megvitathatnák az uniós projektekben vagy tevékenységekben való részvételt, vagy az uniós szakpolitika helyi szintű végrehajtásának módját; és iii. költségvetéssel akár a minimális költségek vagy az ahhoz szükséges technikai szaktudás rendelkezésre bocsátásának fedezésére, hogy hozzáférhessenek az uniós forrásokhoz;

14.

hangsúlyozza, hogy az önkormányzati szint alatt változatos intézményi formák léteznek, például hivatalos köztestületek, a közhatóságok által szervezett vagy velük együttműködésben történő részvétel egyéb formái, továbbá helyi bizottságok és aktivistacsoportok;

15.

hangsúlyozza, hogy a település alatti szint, éppen azért, mert számos különféle szervezeti formában létezik a tagállamok területein, és szervezeti felépítése gyakran kevésbé formális, komoly lehetőségeket kínál a szerepvállalás és kommunikáció új formáinak kidolgozására irányuló, részvételen alapuló és demokratikus kísérletek számára (mint például városrészek közösségei, falusi bizottságok, interaktív műhelyek és részvételi fórumok); emlékeztet arra, hogy különösen a környezetvédelmi és éghajlat-változási tevékenységekben rengeteg potenciál rejlik a polgárok e tekintetben történő mozgósítására;

16.

elismeri azoknak a kisközösségi lakosokból álló, alulról szerveződő szervezeteknek a helyi egyesületekben és bizottságokban betöltött szerepét, amelyek egy konkrét környezetvédelmi kérdéssel vagy tágabb értelemben a fenntartható intézkedések előmozdításával foglalkoznak. Míg e csoportok erőforrásokat, szakértelmet, energiát és motivációt biztosíthatnak, a helyi és a regionális önkormányzatok azáltal játszhatnak kulcsszerepet, hogy technikai és pénzügyi támogatás, valamint rendszeres konzultációk révén cselekvőképesebbé teszik ezeket a csoportokat;

B.    A környezetvédelmi politika megerősítésének módjai a települési szint alatt

Különböző alkalmazási területek

Az alacsony kibocsátást támogató fejlesztések

17.

rámutat arra, hogy jellemzően az önkormányzati szint alatti közösségeket érintik a legközvetlenebbül az olyan környezetvédelmi kérdések, mint a levegőminőség vagy a zaj, miközben csekély a befolyásuk a közlekedéssel és a mobilitással kapcsolatos döntésekre, továbbá megállapítja, hogy ezek a problémák nem egyformán érintik az egyes területeket. Kulcsfontosságú, hogy a környezetvédelmi megfigyelő mechanizmusok a települési szint alatt szintekre is lebontsák az adatokat, mert így célzott intézkedéseket és megoldásokat lehet alkalmazni;

18.

támogatja, hogy az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatban koherens, iránymutatást nyújtó keretet alakítsanak ki a települési szint alatt, különösen a szigetek számára, megkönnyítendő a megújuló, tiszta energiára való átállásukat. Ötleteket lehetne meríteni a Szigetek Egyezményének a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetségébe történő integrációjából, és hasznosítani lehetne az olyan, már meglévő kezdeményezéseket is, mint a Tiszta energia az EU szigeteinek elnevezésű kezdeményezés és a Climate Active Neighbourhoods [Klímatudatos városrészek] régióközi projekt;

Természetalapú fejlesztések

19.

bátorítja a kisközösségek (különösen a szigeti, hegyi vagy vidéki kisközösségek) részvételét a természeti területek kezelésében, amelyek határai sokszor nem esnek egybe a települések közigazgatási határaival. Ez a részvétel növelné a helyi közösségek szerepét a környezetpolitikai döntések meghozatalában, és enyhítené a konfliktusokat többek között a földhasználattal kapcsolatos kérdésekben. Emellett még jobban tudatosítaná a védett természeti területek társadalmi-gazdasági értékeit, függetlenül attól, hogy azok beletartoznak-e a Natura 2000 hálózatba vagy sem.

20.

előmozdítja a települési szint alatti közösségek szerepét a természetalapú megoldások végrehajtásában, mint például a zöld folyosók vagy övezetek létrehozása, városi területek fásítása vagy városkörnyéki természeti területek kialakítása. Ezen erőfeszítések célja az, hogy méltányos hozzáférést biztosítsanak a természethez és annak az emberi egészség, az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás szempontjából jelentett előnyeihez, valamint nagyobb ellenálló képességet biztosítsanak az ember okozta és a természeti katasztrófákkal szemben;

A körforgásos gazdasággal kapcsolatos fejlesztések

21.

a kisközösségek számára az illetékes kormányzati szintek által nyújtott, testreszabott technikai támogatást szorgalmaz annak érdekében, hogy fenntartható szennyvíz- és hulladékgazdálkodási gyakorlatokat tudjanak bevezetni, és hulladékmentességre vonatkozó stratégiák révén kezeljék a tenger és a tengerpart szennyezésének problémáját is, továbbá az olyan meglévő kezdeményezések népszerűsítését sürgeti, mint például a városokat és régiókat a körforgásos gazdaság terén támogató OECD-projekt;

22.

ösztönzi a települési szint alatti, szociálisan innovatív gyakorlatokat támogató intézkedések kialakítását, mint például a tárgyak és eszközök helyi megosztására alakult kölcsönző csoportok vagy olyan javító-szerelő csoportok létrehozása, melyekben a tagok megjavíttathatják az egyébként kidobásra ítélt tárgyaikat, eszközeiket;

A reziliencia fejlesztése

23.

támogatja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó mikroklimatikus beavatkozások terjedését, különösen a sűrűn beépített városi területeken. Ezek között egyaránt szerepelnek alacsony költségű és összetettebb, az egész városrészre kiterjedő megoldások, mint például az épületek leválasztása a csatornahálózatról csapadékvíz hatékonyabb kezelése érdekében. Az ilyen jellegű beavatkozások a kritikus infrastruktúrára nehezedő nyomás enyhítésével növelni tudják a természeti veszélyeknek kitett, önkormányzati szint alatti területek rezilienciáját;

24.

arra ösztönzi az RB tagjait, hogy mozdítsák elő a regeneratív élelmiszertermelést, amely a települési szint alatt és magasabb szinteken is ökológiai, gazdasági és társadalmi haszonnal jár (pl. helyi iskolai vagy közösségi kertek, közösségileg támogatott mezőgazdaság vagy innovatív gazdálkodási módszerek);

25.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható turizmus növekedési lehetőséget jelent a kisközösségek számára, amint arra az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Sparsely populated and under–populated areas [Ritkán lakott és alacsony népsűrűségű területek] című tájékoztatója és az RB turizmusról (1) és kulturális örökségről (2) szóló korábbi véleményei is rámutattak;

A méltányos és emberközpontú szerepvállalással kapcsolatos fejlesztések

26.

sürgeti az EU-t, hogy ismerje el a részvételi demokrácia sokrétű és innovatív formáinak szerepét a fenntartható közösségek előmozdításában, különösen a települési szint alatt. Ezt a potenciált azáltal is lehetne erősíteni, hogy a demokratikus innováció szempontját az uniós környezetvédelmi politikák megfelelő területein vagy az uniós projekttámogatás elemeként hangsúlyozottan figyelembe veszik;

27.

felhívja a figyelmet a Helyi Agenda 21 (LA21) keretében régóta folytatott sikeres törekvésekre, amelyek kiindulópontul szolgálhatnak a települési szint alatti közösségeknek a környezetvédelmi szakpolitikába történő beemeléséhez. Az elmúlt évtizedekben az LA21-kezdeményezések segítették a helyi önkormányzatokat a helyi fenntarthatóságot célzó stratégiák és intézkedések megvalósításában a módszerek, eszközök és bevált gyakorlatok megosztása révén;

A politikai folyamatokban

Elismerés

28.

szilárdan hiszi, hogy az EU-nak környezetvédelmi politikái kialakítása és végrehajtása során figyelembe kell vennie a kisközösségek és a települési szint alatti közösségek sajátos igényeit és a környezetvédelmi politikához való hozzájárulásukat;

29.

javasolja azoknak a mechanizmusoknak az azonosítását, amelyek révén figyelembe lehet venni a települési szint alatti közösségeket érintő kérdéseket az RB-vélemények kialakításában, és e kérdésekre fel lehet hívni az uniós intézmények és szervek figyelmét, valamint szorosabb együttműködést lehet kialakítani az olyan megfelelő szervezetekkel és hálózatokkal, amelyek települési szint alatti struktúrákat kezelnek vagy képviselnek uniós szinten;

30.

arra ösztönzi az RB tagjait, hogy lépjenek kapcsolatba egyénileg a saját területükön létező, települési szint alatti közösségekkel, és tapasztalataikat vitassák meg az RB-ben, valamint építsék be azokat a munkájukba, különösen az RB-véleményekbe, a szakértői eszemecserékbe és esetleg a környezetvédelmi együttműködés technikai platformjába (a Környezetvédelmi Főigazgatóság és a Régiók Európai Bizottsága);

31.

arra törekszik, hogy az RB 2020 utáni időszakra szóló prioritásaiban kifejezetten említsék meg a települési szint alatti közösségeket;

32.

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikkével összhangban emlékeztet arra, hogy az Unió általános kötelezettséget vállalt a társadalmi, gazdasági és környezeti kohézió megerősítése iránt, mégpedig azzal a céllal, hogy csökkentse a különböző (akár szigeteken, akár a szárazföldön található) régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket, és hangsúlyozza a település alatti kormányzási szintek fontos szerepét ebben a tekintetben;

33.

javasolja, hogy mérlegeljék a Division of Powers (hatáskörmegosztás) portál kibővítését oly módon, hogy adott esetben egy további rész is szerepelne minden érintett tagállamra vonatkozóan, amely a helyi szint alatti szervezeteket foglalná magában, és amely először a környezetvédelmi és éghajlatváltozási politikában betöltött szerepüket elemezné;

34.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy egyrészt mérlegelje egy Fenntartható Városrész díj létrehozásának lehetőségét, mellyel ösztönözni lehetne a helyi közösségeket a saját környékük irányításában való részvételre, másrészt egy egyszeri vagy ismétlődő esemény szervezését a kisközösségekkel való interakció előmozdítása céljából – ilyen lehetne például a „Fenntartható falvak és városrészek európai napja”, melyet évente rendeznének meg;

A tudatosság növelése

35.

felajánlja, hogy előmozdítja a többi uniós intézmény és szerv körében az önkormányzat alatti szint helyi környezetvédelmi politikában játszott szerepének széles körű elismerését. Ennek keretében támogathatná például, hogy az önkormányzat alatti szint a jövőben jelenjen meg az uniós intézmények szakpolitikai dokumentumaiban és a már meglévő stratégiák felülvizsgált változataiban;

36.

támogatja, hogy felhívják a figyelmet az önkormányzat alatti szintre az uniós kutatási és innovációs projekteken (Horizont 2020 és Európai horizont) keresztül, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel (EEA) és az uniós kutatószolgálatokkal való együttműködés révén;

37.

elkötelezett az iránt, hogy párbeszédet folytasson az Európai Bizottsággal – többek között a környezetvédelmi együttműködés technikai platformja keretében – annak érdekében, hogy az önkormányzati szint alatti kisközösségeket kellőképpen figyelembe vegyék a specifikus uniós környezetvédelmi politikák végrehajtása során. Ennek során építeni lehetne a Környezetvédelmi Főigazgatóság és más főigazgatóságok már folyamatban lévő, arra irányuló tevékenységeire, hogy a kisközösségekre és városrészekre fókuszáló útmutató dokumentumokat és eszközöket biztosítsanak;

Kommunikáció és terjesztés

38.

egyetért azzal, hogy meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy az RB honlapján tegyék közzé a kisközösségek számára különösen releváns uniós hálózatokkal és tevékenységekkel kapcsolatos anyagokat, továbbá tájékoztatást adjanak a hálózatokról, programokról és rendezvényekről, valamint gyűjtsék a releváns észrevételeket;

39.

vállalja annak vizsgálatát, hogy a környezetvédelmi eredmények elismertségét hogyan lehetne növelni a kisközösségek szintjén, kihangsúlyozva a bevált gyakorlatokat és ösztönözve a fenntartható megoldások átvételét. Ide tartozik a már meglévő elismerési rendszerekkel és uniós szintű díjakkal való integráció lehetőségének feltérképezése, összhangban az Európa Zöld Fővárosa díj és az Európai Zöld Lomb díj, a Natura 2000 díj, a Transformative Action díj és az Európai Hulladékcsökkentési Hét díjai gyakorlataival;

40.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a környezetvédelmi jogszabályoknak a települési szint alatti közösségekben való végrehajtása szerepeljen a rendszeresen megrendezésre kerülő, uniós szintű, környezetvédelmi témájú rendezvények – mint például a Zöld Hét, az Európai Hulladékcsökkentési Hét Régiók vagy a Városok Európai Hete éves témái közt vagy programjaiban;

41.

támogatja az információs és kommunikációs technológiák adaptált használatát az önkormányzati szint alatti közösségek egymás közötti és a helyi önkormányzataikkal való kapcsolattartására, előmozdítva ezzel a demokratikus részvételt és döntéshozatalt;

Finanszírozás

42.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a települési szint alatti szereplők részt tudjanak venni az uniós finanszírozású programokban. Egyes programok már most is kínálnak finanszírozást a városrészek szintjén, mint például az URBACT városfejlesztési hálózati program, amely a fenntartható városfejlesztés témájával foglalkozó csere- és tanulási program; Ebben a tekintetben a települési szint alatti közösségek által alkalmazott személyzet megfelelő képzését sürgeti az uniós források hatékony felhasználása érdekében;

43.

úgy véli, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztés és a LEADER-akciócsoportok alkalmas eszközök a települési szint alatti közösségek mobilizálására és a hosszú távú fejlesztésbe, valamint az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításába való bevonásukra;

44.

arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy mérje fel, hogyan lehetne a legjobban biztosítani, hogy a kisközösségek hozzá tudjanak járulni a települési szint alatti fenntarthatóságot előmozdító uniós finanszírozású projektekhez, és hogyan tudnának ezekből hasznot húzni. Ezt az alábbi módon lehet elérni: (i) az útmutató dokumentumokban és kézikönyvekben kifejezetten ki kell térni a kisközösségekre; (ii) ki kell dolgozni és közzé kell tenni kifejezetten a települési szint alatti közösségeket megcélzó pályázati felhívásokat és/vagy munkaprogramokat; és (iii) egyszerűsíteni kell és általánosan érvényre kell juttatni a pénzügyi és a támogathatósági szabályokat e közösségek részvételének ösztönzése és megkönnyítése érdekében (pl. támogatások továbbadása), az EU átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása céljából (az EUMSZ 174. cikke).

Kelt Brüsszelben, 2020. február 12-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Apostolos TZITZIKOSTAS


(1)  NAT-VI/009 (HL C 185., 2017.6.9., 15. o.).

(2)  SEDEC/VI-035 (HL C 361., 2018.10.5., 31. o.).


29.4.2020   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 141/34


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A képzett munkaerő elszívása az Unióban: a kihívás kezelése minden szinten

(2020/C 141/08)

Előadó:

Emil BOC (RO/EPP), Kolozsvár polgármestere

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

hangsúlyozza, hogy a polgárok és a munkavállalók szabad mozgása – melyet az Európai Unió szerződései az alapvető szabadságok között ismernek el – a belső piac alapját jelenti. A polgárok és a munkavállalók számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon mozogjanak az EU-n belül, fontos azonban, hogy ezt saját elhatározásukból, ne pedig – többek között – a régiójukban tapasztalt szűkös gazdasági kilátások kényszere alatt tegyék;

2.

abban látja a kihívást, hogy jogi és politikai szempontból egyensúlyba hozzuk az Európai Unió két alapelvét: a munkavállalók szabad mozgását és a régiók közötti gazdasági és társadalmi konvergenciát;

3.

megállapítja, hogy a képzett munkaerő Európai Unión belüli elszívása összetett kérdés, és mind az Unió, mind a tagállamok részéről pragmatikus szakpolitikai választ szorgalmaz, melynek keretében foglalkozni kellene a képzett munkaerő elszívásának valamennyi szempontjával (pl. a képzett munkaerő felszívása, pazarlása és cirkulációja, visszavándorlás), valamint azokkal a különböző, de gyakran egymással összekapcsolódó – helyi, regionális, nemzeti és szupranacionális (uniós) – szintekkel, amelyeken intézkedésekre és megoldásokra van szükség;

4.

úgy véli, hogy a döntéshozóknak minden szinten el kell ismerniük, és a javasolt megoldásokban figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy a képzett munkaerő elszívása nemcsak egy adminisztratív vagy szakpolitikai választ igénylő technikai probléma, hanem politikai kérdés is. A jelenség, ha nem foglalkozunk vele, hosszú távon és állandó jelleggel hatással lesz az Európai Unió jövőjére, és valószínűleg gátolja majd a területi kohéziót;

5.

megállapítja, hogy a képzett munkaerő elszívását közvetlenül az uniós régiók közötti társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek váltják ki. Empirikus kutatások (1) (2) (3) számos kényszerítő és ösztönző tényezőt azonosítottak: a fogadó régiók vonzóbb munkaerőpiaccal és változatosabb álláslehetőségekkel rendelkeznek, és általában jobb életminőséget kínálnak, míg a küldő régiókban éppen ellentétes a helyzet. Többek között ezért fontos, hogy a következő többéves pénzügyi keret a küldő és fogadó régiók közötti egyensúlyhiány orvoslására összpontosítsa a forrásokat a kohéziós politika keretében;

6.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika – amelynek célja, hogy kezelje ezeket az egyensúlyzavarokat és EU-szerte közelítse a fejlődés ütemét – szorosabb kapcsolatban kell, hogy álljon a képzett munkaerő elszívása jelentette probléma megoldására irányuló intézkedésekkel. Az Európa 2020 kiemelt céljai közül kettő – a foglalkoztatottak arányának növelése és a társadalmi befogadás javítása – közvetlenül összefügg azzal a szemponttal, hogy kedvező körülményeket kell teremteni, mivel így csökkenthető a képzett munkaerő elszívása. Más Európa 2020-as célok – például az innováció és a felsőfokú oktatásban részt vevők számának növelése – potenciálisan a képzett munkaerő felszívásához és visszaáramlásához vezethetnek, mivel alkalmasak arra, hogy felkeltsék a tehetséges emberek érdeklődését, és ösztönözzék őket;

7.

megjegyzi, hogy a képzett munkaerő elszívását és a kapcsolódó jelenségeket az EU-ban a többszintű kormányzás összefüggésében kell értelmezni és értékelni. Az, hogy a többszintű kormányzás jellemzői akadályt vagy lehetőséget jelentenek-e ezen a szakpolitikai területen, nagymértékben függ attól, hogy az EU és intézményei miként látják el segítő és koordináló szerepüket a döntéshozatal és a szakpolitikai intézkedések terjesztése terén;

8.

rámutat, hogy a képzett munkaerő elszívása – bár széles körű és súlyos következményei miatt gyakran nemzeti vagy nemzetek feletti szakpolitikai problémaként van elkönyvelve –, sikeresen kezelhető szubnacionális szinten. Ebben rendkívül fontos szerep hárul a helyi és regionális önkormányzatokra, mivel a helyi közösségeket közvetlenül érintik a fiatal és képzett munkaerő elszívásának következményei: a képzett munkaerő elvesztése az Unióban mindenhol hatalmas kihívást állít a helyi közösségek elé;

9.

úgy látja, hogy legjobban a tagállami helyi önkormányzatok szintjén lehet kidolgozni és végrehajtani a képzett munkaerő elszívásával kapcsolatos intézkedéseket. A helyi közösségek viszonylag egyértelműen körülhatárolt rendszerek, ami megkönnyíti a probléma elemzését és testre szabott megoldások kidolgozását. Ráadásul a helyi önkormányzatok könnyebben tudják nyomon követni és értékelni a helyi szintű intézkedések sikerét;

10.

megjegyzi, hogy az uniós szintű intézkedések tervezésekor érdemes ezeknek a szubnacionális hatóságoknak a tapasztalatára és kapacitására támaszkodni;

11.

úgy véli, hogy a helyi önkormányzatok által a képzett munkaerő elszívásának kezelése terén szerzett közvetlen tapasztalatokból sikertörténetek és bevált gyakorlatok születhetnek, amelyek segítenék egy koherens szakpolitika uniós szintű kialakítását. A helyi és regionális önkormányzatoknak nem kell megállniuk a politikai kérdések általános és elvont meghatározásánál: ők konkrét, hatékony megoldásokat kínálhatnak. Jobban meg kell érteniük a képzett munkaerő elszívásának kezelésére irányuló erőfeszítéseket és kezdeményezéseket az általuk képviselt közösségek közigazgatási határain túl, és szerepet kell vállalniuk a regionális és régióközi együttműködésben;

12.

rámutat, hogy a küldő régiók más problémákkal szembesülnek, mint a fogadó régiók, ezért ennek megfelelően kell foglalkozni velük. Ez a különbségtétel azért fontos, mert a szupranacionális szintű intézkedéseknek mindenki számára előnyös megoldások elősegítésére vagy legalábbis arra kellene törekedniük, hogy minél ritkábban álljon elő olyan helyzet, melyben mind a küldő, mind a fogadó régió veszít (a képzett munkaerő pazarlása);

13.

felhívja a figyelmet arra, hogy a képzett munkaerő elszívása veszélybe sodorhatja az európai projekt hosszú távú fenntarthatóságát. A küldő régiók csapdába kerültek: konvergenciára van szükségük (hogy felzárkózzanak a fogadó régiókhoz), de elveszítik a képzett munkaerőt. Hosszú távon nagyon nehéz lesz átállni vagy áttérni a tudásgazdaságon és a magas hozzáadott értékű termékeken alapuló, fenntartható és versenyképes gazdasági modellre, ha az a forgatókönyv érvényesül, hogy egyre nagyobbak a küldő és fogadó régiók közötti egyenlőtlenségek, amelyek – ha nem foglalkozunk velük– csak tovább nőnek, és kialakul egy „dezintegrációs” ördögi kör. A globális versenyképességi index szerint az EU keleti és déli tagállamai jelenleg azok közé az országok közé tartoznak, amelyek a világon a legkevésbé képesek tehetségeik megtartására;

14.

felhívja a figyelmet arra, hogy bár az európai intézmények létrehoztak mechanizmusokat az egyenlőtlenségek csökkentésére, ezek a megközelítések csak részben voltak eredményesek. Mivel a képzett munkaerő elszívása egyre erősebb, és tekintve a jelenség földrajzi és gazdasági dimenzióit, másféle kezdeményezésre vagy erőfeszítésre van szükség: olyanra, amely közvetlenül azokkal a kényszerítő tényezőkkel foglalkozik, melyek a küldő régiók konkrét növekedési pályájából adódnak, mivel ez áll annak hátterében, hogy a szóban forgó régiók nem eléggé vonzóak a magasan képzett munkaerő számára;

15.

megjegyzi, hogy az oktatás és a munkaerőpiac közötti szakadék is a képzett munkaerő elszívásával kapcsolatos problémák közé tartozik. Az oktatás egyértelműen olyan terület, ahol a fejlesztések segíthetnek a képzett munkaerő elszívása negatív hatásainak mérséklésében. Fontos, hogy a helyi és regionális önkormányzatok – a nemzeti és európai hatóságokkal együttműködésben – több figyelmet fordítsanak erre. Emellett az oktatási rendszereknek figyelembe kell venniük a munkaerőpiac változó dinamikáját és növekvő diverzitását, hogy lehetővé tegyék azoknak a beruházásoknak a megtérülését, amelyeket egy országnak vagy egy régiónak a munkaerő elszívása miatt elveszett humántőkéjébe fektettek;

16.

felhívja a figyelmet egy olyan jelenségre, amelyet szorosan nyomon kell követni: azoknak a gyermekeknek a problémájáról van szó, akiket otthon hagynak a jobb munka reményében külföldre távozó szüleik. Itt a képzett munkaerő elszívásának egyik közvetlen hatásával van dolgunk, és a következmények hosszú távon jelentkeznek;

17.

kiemeli az Erasmus+, az ESF+ és a hasonló programok jelentőségét abból a szempontból, hogy a tehetséges emberek számára tudományos és szakmai lehetőségeket teremtenek, és esélyt adnak a nemzetközi kapcsolatépítésre, illetve partnerségek kialakítására – egész Európában és nem csak bizonyos regionális központokban –, valamint támogatják a szociális jogok európai pillérének gyakorlati megvalósítását. A helyes irányba tett lépésnek tekinti azt, hogy az új Európai Bizottság támogatja az Erasmus+ költségvetésének növelését;

18.

úgy véli, hogy a képzett munkaerő elszívása jelentette probléma megoldásához határozott irányításra és a nemzeti joghatóságok különféle erőfeszítéseinek összehangolására van szükség. Az a lényeg, hogy feltárjuk, konkrétan miként lehet olyan együttműködési hálózatokat építeni, amelyekkel ellenszegülhetünk a populista politikai diskurzusnak, és megerősíthetjük az európai integrációt. A további tagállami és európai uniós szintű intézkedéseknek a szubnacionális szintű erőfeszítések összehangolására és elősegítésére/támogatására kell összpontosítaniuk, konszenzust alakítva ki a képzett munkaerő elszívása elemzésének és kezelésének módjáról annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél számára előnyös helyzet jöjjön létre;

19.

hangsúlyozza, hogy a képzett munkaerő elszívása tekintetében meg kell határozni néhány stratégiai kulcskérdést, hogy a döntéshozók elkerülhessék a közpolitikai erőfeszítések felesleges megkettőzését. Ezeknek a stratégiai kérdéseknek a kialakításakor ügyelni kell arra, hogy a szakpolitikai intézkedések kézzelfogható hatást gyakoroljanak, és olyan intézkedések kapjanak támogatást, amelyek konkrét cselekvésre válthatók;

20.

ajánlja, hogy a képzett munkaerő elszívása mint jelenség minden egyes összetevőjéhez (a képzett munkaerő felszívása, pazarlása és cirkulációja, valamint a visszavándorlás) különféle típusú válaszokat határozzanak meg és alkalmazzanak. Minden ilyen területen más-más specifikus megoldásra van szükség, nagyon fontos tehát, hogy ne keressünk egyenmegoldásokat ezekre az összetevőkre. A testre szabott megoldások hiánya tág értelmű és elvont, a valós életbe nehezen átültethető kijelentésekhez/célkitűzésekhez vezethet;

21.

nagyra értékeli, hogy egyes régiók és városok már most is kreatív megoldásokat alkalmaznak a tehetségek vonzására és megőrzésére. Egyes intézkedések egyszerűen azt támogatják, hogy a tehetséges emberek az adott régióba/városba települjenek, de olyan, kifinomultabb intézkedések is vannak, melyek transznacionális vállalkozói hálózatok kiépítését célozzák. Az EU-nak támogatnia kell az olyan programokat és kezdeményezéseket, melyek célja, hogy az európai helyi és regionális önkormányzatok többet tanulhassanak egymástól;

22.

úgy véli, hogy a helyi és regionális szereplők kulcsszerepet játszanak a képzett munkaerő elszívásának kezelésében. A magasan képzett munkaerő vonzása és megtartása a kohéziós politika integrált területfejlesztési eszközeinek megfelelő felhasználásával biztosítható;

23.

javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a nemzeti és uniós hatóságok közreműködésével ösztönözzenek olyan szakpolitikákat és eszközöket, amelyekkel fejleszthetők a küldő régiók vonzerejét növelő, alternatív vállalkozásfejlesztési modellek, a helyi vállalkozói szellem és az önfoglalkoztatás;

24.

ajánlja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok – a szükségletek realisztikus értékelése alapján – kapcsolják össze régiójuk konkrét előnyeit azokkal a tehetségekkel és intézkedésekkel, amelyekre szükségük van;

25.

javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok – valamennyi érdekelt fél (közigazgatási szervek, vállalkozások, egyetemek, NGO-k stb.) részvételével – hozzanak létre helyi szövetségeket, melyek ki tudnak dolgozni és végre tudnak hajtani a képzett munkaerő elszívása ellen ható helyi intézkedéseket. Támogatni kell és meg kell szervezni, hogy az érintett szereplők rendszeresen találkozzanak. Az üléseket fórumként kell használni a helyi és kontextusfüggő megoldások megvitatására és tervezésére más helyszínek/joghatóságok sikertörténetei alapján;

26.

megjegyzi, hogy a szigorú helyi és regionális szintű stratégiai tervezési folyamatok fontos szerepet játszhatnak abban, hogy az emberi erőforrások mobilitása kölcsönhatásban legyen a közép- és hosszú távú fejlesztési tervekkel, és szilárd alapra épülhessen az együttműködés más regionális, nemzeti és európai hatóságokkal;

27.

fontosnak tartja, hogy jobban megértsük, milyen okok és akadályok tartják vissza a hazatéréstől azokat, akik korábban kivándoroltak, és miként segíthetnek a közigazgatási szervek ezeknek az akadályoknak a felszámolásában. Ez olyan átalakulást hozhat, melynek következtében a képzett munkaerő elszívását felváltja a képzett munkaerő cirkulációja és a visszavándorlás;

28.

ajánlja, hogy a szubnacionális szintű fellépéseket integrálják és hangolják össze a tagállami és uniós fellépésekkel a szubszidiaritás elvének egyidejű tiszteletben tartása mellett. A különböző szinteken tett erőfeszítések integrációja elengedhetetlen a sikeres uniós politikához. Olyan intézkedéseket és programokat kell kidolgozni, amelyek a helyi és regionális önkormányzatok fellépéseit integrálják a tagállamok és az Unió tevékenységeibe, és segítik ezek összehangolását. Ez minden olyan területre vonatkozik, amelyet érint a képzett munkaerő elszívása (oktatás, kohézió, regionális fejlesztés, digitalizáció stb.). Uniós szinten kezdeményezni kell egy olyan mechanizmust, amely kifejezetten a képzett munkaerő elszívásával kapcsolatos szakpolitikai intézkedések integrációjának és összehangolásának támogatását célozza;

29.

fontosnak tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok tisztában legyenek a jelenség léptékével, és realisztikus és komoly értékeléseket készítsenek a képzett munkaerő elszívása által érintett területek jellemzőiről. Csak úgy tudunk hatékony megoldásokat kidolgozni, ha a szakpolitikai és egyéb döntéseket tényekre alapozva hozzuk meg. Ha az egyes régiók szintjén realisztikusan értékelik a képzett munkaerő elszívásának jelenségét, ez egyfelől segíthet a hasonló vagy kapcsolódó kérdésekkel szembesülő közigazgatási szerveknek abban, hogy versengés helyett együttműködjenek, másfelől javíthatja a folyamatban lévő erőfeszítések és a meglévő erőforrások koordinációját az érdekelt felek között;

30.

úgy véli, hogy a diplomák és készségek/kompetenciák elismerésére irányuló gyors eljárások sokat segíthetnének a képzett munkaerő pazarlásának csökkentésében. Különböző uniós kezdeményezésekből kiindulva lehetséges és szükséges az adatok digitalizálása és összekapcsolása, a digitális aláírásokkal ellátott, jövőbeli Europass tanúsítványok révén is. Üdvözli továbbá az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy 2025-re megvalósuljon az európai oktatási térség, amelyben a tanulást, a felsőfokú képzést és a kutatást nem akadályozzák többé határok. Rámutat ugyanakkor annak szükségességére, hogy mechanizmusokat hozzanak létre a képzett munkaerő cirkulációjának és a visszavándorlásnak az ösztönzésére;

31.

ajánlja, hogy az Európai Bizottság fokozza a képzett munkaerő elszívása egyik legfontosabb okának tekinthető regionális egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló erőfeszítéseit. A kohéziós alapok kulcsszerepet játszanak régióinknak és az ilyen egyenlőtlenségek miatt alulmaradó területeknek a támogatásában. A képzett munkaerő elszívása egyik legfontosabb okának megszüntetéséhez nélkülözhetetlenek a testre szabott szakpolitikák és eszközök, amelyek közvetlenül orvosolják ezeket az egyenlőtlenségeket a kelet-európai/dél-európai országok és a nyugati országok között, valamint a régiók között a tagállamokon belül. Az Európai Bizottság tisztességes minimálbérre vonatkozó politikai kötelezettségvállalása (4) nagyon fontos, különösen a küldő régiókban, mivel megoldaná az életszínvonal és a munkakörülmények kérdését, és közvetlen hatást gyakorolna az életminőségre. Fontos, hogy az EU 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikája valamennyi régió számára hosszú távú beruházási politikát képviseljen, amely a gazdasági, társadalmi és regionális megosztottság felszámolására összpontosít, és összhangban van a partnerség elvével és a helyi alapú megközelítéssel. A kohéziós politikát jobban össze kell hangolni a többi uniós szakpolitikával, hogy egyenlőek legyenek a versenyfeltételek. A 2020 utáni kohéziós politika és egyéb 2020 utáni programok irányításában uniós szinten javítani kellene a különböző finanszírozási források vertikális koordinációját, hogy rövid- és középtávon koherensebb menetrendeket lehessen garantálni a különböző irányítási és tervezési szinteken (5);

32.

ajánlja, hogy helyi és regionális szinten dolgozzanak ki és hajtsanak végre realisztikus intézkedéseket a képzett munkaerő vonzására, megtartására és visszacsábítására. Az egyik legfontosabb stratégiai koncepció az életminőség: mint említettük, az életminőség javítása nagyon hatékony eszköz, ha a képzett munkaerő vonzásáról és megtartásáról van szó. Az életminőséget érdemes és fontos rendszeresen és strukturális módon mérni, hogy a mérések értékes információkat szolgáltathassanak a helyi és regionális önkormányzatoknak azokról a lehetséges területekről, amelyeken intézkedésekre van szükség;

33.

javasolja, hogy a helyi, regionális, nemzeti és uniós hatóságok összpontosítsanak a kivándorlás visszafordítását és a munkavállalók vonzását célzó funkcionális megközelítésekre (6): ezek közé tartozik a tudásalapú gazdaság kiépítése, a régiók vonzerejének növelése, a diaszpóra-stratégiák kidolgozása és a funkcionális megközelítés alkalmazása a városirányításban;

34.

javasolja, hogy a helyi, regionális, nemzeti és uniós hatóságok fordítsanak kiemelt figyelmet a képzett munkaerő elszívását erősítő strukturális tényezők felszámolására (infrastruktúra/autópályák, a szolgáltatások minősége, a technológiához való hozzáférés stb.);

35.

kiemeli, hogy helyi/regionális, nemzeti és uniós szintű realisztikus értékelésekre, együttműködésre és koordinációra támaszkodva integrált európai megközelítést kell kialakítani a képzett munkaerő elszívására vonatkozóan. Ehhez hasonlóan a képzett munkaerő elszívása szempontjából fontos területeken – amilyen például az oktatás, a digitalizáció, a kohézió és a gazdaságpolitika – különböző léptékű összehangolt politikákra van szükség;

36.

rendkívül fontosnak tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok megértsék az egyetemek és szakképzési szolgáltatók helyi fejlesztésben betöltött fontos szerepét a tudásalapú gazdaság kontextusában. A közigazgatási szerveknek partnerségeket kell kialakítaniuk az egyetemekkel, és tisztában kell lenniük azzal is, hogy támogatni kell az egyetemeket, többek között a helyi infrastruktúrába való beruházás révén. Minél szorosabban össze kell kötni az egyetemek és a közigazgatási szervek stratégiai célkitűzéseit;

37.

megjegyzi, hogy a (K+F-ben érdekelt) magánvállalkozások, a helyi önkormányzatok és az egyetemek közötti partnerségek a helyi növekedés és fejlődés fontos motorjai, melyeket bele kellene foglalni a jelenlegi Európai Bizottság arra irányuló célkitűzésébe, hogy a kis- és középvállalkozások a kkv-stratégia révén könnyebben váljanak komoly innovátorokká;

38.

aggodalmát fejezi ki annak kockázata amiatt, hogy növekedni fognak az egyenlőtlenségek a kutatási és innovációs keretprogramból nagymértékében profitáló városok és régiók és a többi város és régió között, és figyelmeztet arra, hogy nem megfelelőek azok a lépések, amelyeket a kihívásokat – ideértve a demográfiai kihívást is – kezelendő, a régiók közötti szakadék áthidalására, illetve az Európai horizont programhoz való hozzáférés mindenki számára történő előmozdítása érdekében tettek (7);

39.

úgy véli, hogy a digitális összeköttetés és az intelligens szakosodás kedvező hatással járhat, ha a képzett munkaerő elszívásának problémájáról van szó. Az intelligens fejlesztésre és szakosodásra irányuló regionális stratégiák az adott régióban meglévő vagy létrehozott versenyelőnyre összpontosíthatnak. Az új Európai Bizottságnak, amikor naprakésszé kívánja tenni a digitális oktatási cselekvési tervet, mindenképpen foglalkoznia kell a digitális összeköttetéssel és a digitális műveltség fejlesztésével;

40.

felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi önkormányzatok számos intézkedést képesek kidolgozni és végrehajtani a közösségek egyéni ellenálló képességének növelésére és fejlesztésére, különösen ha olyan gazdasági nehézségekkel szembesülnek, mint például a munkanélküliség. Az egyéni ellenálló képességet, illetve a nehéz időszakokhoz való alkalmazkodás és az ilyen időszakokból való kilábalás képességét ösztönözni lehet például az uniós készségfejlesztési program keretében támogatott továbbképzési és átképzési programokkal, a vállalkozói szellemet és a kisvállalkozásokat ösztönző intézkedésekkel, valamint az olyan diákokat és fiatalokat célzó oktatási és közösségi programokkal, akiknek szülei külföldön dolgoznak;

41.

ajánlja, hogy az Európai Bizottság – a Régiók Európai Bizottságával, az Európai Parlamenttel és az EU Miniszterek Tanácsával szorosan együttműködve – aktívan támogassa a helyi és regionális közintézményeknek a képzett munkaerő elszívása ellen ható erőfeszítéseit. Az Unió összetett politikai és közigazgatási szerv, és alaposan meg kell vizsgálni, hogy milyen feladatok hárulnak rá és milyen lehetőségei vannak, ha a képzett munkaerő elszívása jelentette problémáról van szó. Az Unió szerepéről folytatandó vitában meg kell határozni a feladatait, és fel kell térképezni az uniós szinten rendelkezésre álló legjobb eszközöket;

42.

véleménye szerint azt, hogy „a munkavállaló a külföldi tartózkodás után visszatér származási országába”, előnynek kell tekinteni a szakmai profilban, ezért láthatóvá kell tenni a foglalkoztatók számára az adott kiválasztási eljárás során.

Kelt Brüsszelben, 2020. február 12-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Apostolos TZITZIKOSTAS


(1)  Régiók Európai Bizottsága, 2018, Addressing brain drain: The local and regional dimension [A képzett munkaerő elszívásának kezelése – Helyi és regionális dimenzió].

(2)  Európai Bizottság, A Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága, „D” Igazgatóság – Munkavállalói mobilitás, 2018 Annual Report on Intra-EU Labour Mobility [2018. évi éves jelentés az EU-n belüli munkavállalói mobilitásról].

(3)  Atoyan, R., Christiansen, L., Dizioli, A., Ebeke, C., Ilahi, N., Ilyina, A., Mehrez, G., Qu, H., Raei, F., Rhee, A. és Zakharova, D., Emigration and Its Economic Impact on Eastern Europe [Az emigráció és annak gazdasági hatása Kelet-Európára], az IMF belső vitaanyaga, 2016. július.

(4)  Ursula von der Leyen, Ambiciózusabb Unió. Programom Európa számára, 9. o.

(5)  ESPON, 2019, Addressing Labour Migration Challenges in Europe [A munkaerő-migrációval összefüggő kihívások kezelése Európában], 18. o.

(6)  Ugyanott, 17–18. o.

(7)  COR-2018-03891.


29.4.2020   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 141/39


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A kultúra egy ambiciózusabb Unióban: a régiók és a városok szerepe

(2020/C 141/09)

Előadó:

Vincenzo BIANCO (IT/PES), Catania képviselő-testületének tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

szükségesnek tartja a kultúra és az európai kulturális sokféleség olyan átfogó koncepciójának megvalósítását, amely túlmutat a tárgyi örökség puszta megőrzésén és védelmén, és segít megérteni az európai társadalmat átszövő társadalmi és kulturális változásokat;

2.

tisztában van azzal a szereppel, amelyet a városok és régiók betölthetnek, ha egy pluralista és innovatív kultúraszemlélet alkalmazásával nagyobb mértékben be tudják vonni a polgárokat a kulturális növekedés folyamataiba, biztosítva számukra az aktív részvételhez szükséges eszközöket. Hangsúlyozza, hogy ennek érdekében meg kell védeni a művészi kifejezés szabadságát – amely a demokrácia egyik előfeltétele –, valamint a polgároknak azt a jogát, hogy hozzáférhessenek különböző kulturális kifejezésmódokhoz, mivel ez elengedhetetlen a társadalmi jóléthez (1). Következésképpen úgy véli, hogy a kultúra területén olyan fellépésekre van szükség, amelyek révén a művészet és a kultúra egyre alkalmasabb lesz arra, hogy szabad és független erővé váljon a társadalomban. Kéri, hogy minden kormányzati szint és az uniós intézmények is támogassák azokat az erőfeszítéseket, melyek célja, hogy a művészek egyre inkább képesek legyenek válaszolni azokra a fenyegetésekre és gyűlöletre, amelyekkel a közéletben szembesülhetnek;

3.

kéri, hogy az Európai Bizottság emelje be a kultúra témakörét a következő mandátuma során célként kitűzött politikai prioritások közé, és a Tanács a következő többéves pénzügyi keretben támogassa megfelelő források biztosítását a kulturális örökség helyi és regionális szinten történő előmozdítására, kezelésére, hasznosítására és fejlesztésére;

4.

kéri az Európai Bizottságot, hogy többek között a társadalmi-gazdasági fejlődés és a foglalkoztatottság növelése érdekében fokozza és mozdítsa elő a kulturális erőforrások hasznosítását, különösen a fiatalok számára;

Háttér: az Unió kötelezettségvállalása a kultúra helyi és regionális szinten történő előmozdítására

5.

hangsúlyozza, hogy a Szerződések arra kötelezik az Uniót, hogy tartsa tiszteletben „saját kulturális és nyelvi sokféleségét”, illetve bátorítsa a tagállamok közötti együttműködést, és integrálja „az európai népek kultúrájának és történelmének jobb megismerése és terjesztése” érdekében folytatott tevékenységeiket, „megőrizve és előmozdítva a művészeti és irodalmi alkotást, ideértve az audiovizuális ágazatot”. Emellett a Szerződések értelmében az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok kultúrával, turizmussal, oktatással, szakképzéssel, ifjúságpolitikával és sporttal kapcsolatos fellépéseinek támogatása terén, tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét;

6.

elismerését fejezi ki, amiért az Európai Bizottság úgy döntött, hogy a jelenlegi Kreatív Európa programot a továbbiakban önálló programként működteti, és így önálló pénzügyi keretet biztosít a kulturális ágazat számára, így garantálva a folyamatosságot a 2014 és 2020 közötti időszakban elért eredmények tekintetében;

7.

hangsúlyozza, hogy az új európai kulturális menetrend kiteljesíti és megerősíti az európai identitást azáltal, hogy elismeri az európai kultúrák sokszínűségét, illetve megerősíti az európai kulturális és kreatív ágazatokat és ezeknek az Európán kívüli partnerekkel fenntartott kapcsolatait;

8.

hangsúlyozza, hogy a kulturális örökség 2018-as európai évének rendezvényeire jelentős részvétel mellett került sor: több ezer olyan program zajlott szerte Európában, amelynek célja az volt, hogy támogassa Európa kulturális örökségének közös forrásként történő értelmezését és elismerését, felhívja a figyelmet a közös európai történelemre és értékekre, valamint megerősítse az európai identitást és a közös európai térhez való tartozás érzését, elősegítve ezzel a befogadást;

9.

úgy véli, hogy a kulturális örökség 2018-as európai évének általános célkitűzéseit az Európai Táj Egyezménnyel és az új európai kulturális menetrenddel összhangban jól kiegészítené a területfejlesztési célok határozott szerepeltetése olyan regionális és helyi kulturális stratégiák formájában, amelyek a fenntartható kulturális turizmus előmozdítására irányulnak;

10.

elismerését fejezi ki a kulturális javakra irányuló, 2018 decemberében ismertetett európai cselekvési keretet illetően, amelynek öt alappillére valódi változást kíván elérni abban, ahogyan az európai kulturális örökségünk megbecsüléséhez, védelméhez és népszerűsítéséhez viszonyulunk;

11.

emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság nemcsak az előző Kultúra és MEDIA programokon keresztül támogatta a kulturális ágazatot, hanem a kohéziós politikák, a COSME program és a Horizont 2020 program finanszírozása révén is, és arra is felhívja a figyelmet, hogy az Erasmus+ program, az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap is tartalmaz további támogató eszközöket;

12.

kéri az Európai Bizottságot, gondoskodjon arról, hogy a kulturális célú beruházások különböző uniós politikákba történő integrációjának elvét az európai pénzalapok programozása során is alkalmazzák. El kell ugyanis kerülni, hogy a kultúrára pusztán ágazati politikaként tekintsünk, és el kell ismerni, hogy a kultúrának a kohézió valamennyi (gazdasági, társadalmi és területi) aspektusában szerepe van. Ennek kapcsán kiemelten fontosnak tartja, hogy megerősítsük a szinergiákat a kultúra és más szakpolitikák – például a turizmus, a regionális politika, az oktatás- és ifjúságpolitika és a K+F-politika – között;

13.

kéri az Európai Bizottságot, valamint a tagállamokat és irányító hatóságaikat, hogy a kevésbé fejlett területek számára kijelölt európai források új programozása során növeljék a kultúrára szánt beruházásokat, többek között azáltal, hogy a köz- és magánszféra közötti nonprofit partnerségek és az alapvető kulturális intézmények (különösen a nyilvános könyvtárak) megerősítése révén támogatják a szétaprózott örökség „állampolgároknak való visszaadására” irányuló intézkedéseket;

14.

fontosnak tartja, hogy a Kreatív Európa és az Erasmus+ programok mintájára növekedjen a kultúrába történő beruházások száma. Megfelelő jelentőséget kell tulajdonítani a régiók és a városok integrációs folyamatokban betöltött központi szerepének a nonprofit köz- és magánszféra közötti partnerségek támogatása révén, többek között a helyes irányítási gyakorlatok ösztönzése érdekében;

15.

megjegyzi, hogy a 2020 utáni időszak kohéziós politikájára vonatkozó tárgyalások egyértelmű és félreérthetetlen kiindulópontot jelentenek egy olyan stratégia kidolgozásához, amely hasznos lehet az ambiciózus célkitűzések megvalósításában, azáltal hogy olyan, fontos európai programok (Kreatív Európa, Erasmus) meghosszabbítását veszik tervbe, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a kulturális szakpolitikákra;

A helyi és regionális önkormányzatok szerepe

16.

hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállam területén találhatóak UNESCO által jegyzett „világörökségi helyszínek”, azaz olyan területek, amelyek kulturális vagy természeti szempontból rendkívüli jelentőséggel bírnak. Az egész világon kijelölt 1 121„világörökségi helyszín” közül 381 a huszonhét uniós tagállam területén található;

17.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok területén megtalálható kulturális örökség igen szétaprózott, sok esetben nehezen hozzáférhető, és komoly problémákat jelent a megőrzésük és hasznosításuk;

18.

arra kéri az Európai Bizottságot, valamint a tagállamokat és az irányító hatóságaikat, hogy támogassák a kulturális javak védelmét és fizikai biztonságát szolgáló erőfeszítéseket, különösen azért, hogy garantálni lehessen a nehezen megközelíthető belső vagy peremterületeken található, szétaprózott kulturális örökség aktív megőrzését;

19.

fontosnak tartja a kulturális turizmust, amely népszerűsíti a kultúrában rejlő értéket, miközben nagymértékben hozzájárul a területfejlesztéshez. Ennek kapcsán rámutat, hogy a kulturális turizmust integrált módon – többek között az intelligens szakosodási stratégiák részeként – kell megközelíteni, hogy racionalizálni lehessen a helyi területekre gyakorolt hatását, és biztosítható legyen fenntarthatósága. Ezért felhívja a figyelmet az Európai Bizottság Európai Turisztikai Indikátorrendszerére (ETIS), amely segíthet abban, hogy fenntarthatósági szempontból mérjük a kulturális turisztikai célpontok teljesítményét, és kéri az ETIS rendszeres frissítését;

20.

üdvözli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok Európa-szerte egyre jobban érdeklődnek és elkötelezik magukat aziránt, hogy a tagállamokat egységes jövőkép és egységes fellépések kialakítására ösztönözzék. Bízik abban, hogy a több száz olasz polgármester és regionális vezető által aláírt és kiemelten reprezentatív egyesületek egyetértésével létrejött Agrigentói Charta elnevezésű kezdeményezést több ország is követni fogja;

21.

tudatában van annak, hogy a polgárokat nagyobb mértékben be kell vonni a kulturális növekedési folyamatokba azáltal, hogy biztosítjuk számukra a részvételhez szükséges eszközöket. Azzal is tisztában van, hogy a kultúra és a kulturális sokszínűség hozzájárulhat a fenntartható fejlődéshez, amint azt a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend (2) is elismeri, és minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a kultúra és a kulturális sokszínűség helyi és regionális szinten a fenntartható fejlődés nélkülözhetetlen tényezője legyen;

A regionális és helyi önkormányzatok legfontosabb célkitűzései

22.

arra kéri az európai régiókat és városokat, valamint a kulturális örökséggel foglalkozó regionális szervezeteket és hálózatokat, hogy a kulturális örökség népszerűsítésével és kiaknázásával kapcsolatos, szerteágazó és hatékony saját tevékenységek és stratégiai tervek kidolgozásához merítsenek ihletet a keretből;

23.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok képviselik a kormányzás azon szintjét, ahol az európai kulturális örökség megismerésére irányuló kezdeményezéseket el lehet indítani, mind az iskoláskorú, mind a felnőtt polgárok körében, gondolva itt azokra is, akik le szeretnének telepedni valamelyik uniós tagállamban;

24.

úgy véli, hogy a különféle kulturális, társadalmi és kreatív kifejezésmódok összességeként értelmezett – az előző generációk által továbbörökített és ránk hagyományozott, illetve az európai néphagyományokból és népszokásokból összetevődő – európai kulturális örökség ismerete és hasznosítása eszközként szolgál az európai polgárságnak és a polgárság társadalmi integrációt és befogadást ösztönző erejének megszilárdításához;

25.

szükségesnek véli az európai kulturális örökség megismertetését és hozzáférhetőségét elősegítő kezdeményezések európai szinten történő megerősítését, hiszen ez az örökség nélkülözhetetlen az európai polgárság megszilárdításához és az Európához tartozás érzésének előmozdításához;

26.

kiemeli a városhálózatok, a társaktól való tanulás és a testvérvárosok szerepét a polgársághoz kapcsolódó témák előmozdításában és megismertetésében, hiszen e témák – különösen az új tagállamok vonatkozásában – a társadalmi életbe való becsatlakozás és az integráció eszközeit jelentik;

27.

kéri, hogy az új, 2030-as városfejlesztési menetrend keretében növeljék a kultúrába, valamint az olyan tervekbe történő beruházásokat, melyek célja, hogy részvételen alapuló és fenntartható módon használjuk és kezeljük a kulturális örökséget, annak elhanyagolt vagy feledésbe merült elemeivel együtt. Ez az önkormányzatok innovatív kezdeményezései és a helyi szereplők által előmozdított együttműködési folyamatok fokozása révén valósítható meg;

28.

javasolja a helyi és regionális önkormányzatok közösségeik művészeti és kulturális életének előmozdításában és kiaknázásában játszott központi szerepének megerősítését, és kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok nagyobb mértékben vehessenek részt a programban. Ennek értelmében hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a költségvetési források allokációjának megfelelő egyensúlyát a fontos és nagyszabású projektek, valamint a helyi és regionális szinten – többek között kkv-k által – finanszírozott intézkedések és tevékenységek között;

29.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a kulturális fogyasztás – különösen a fiatalok körében történő – előmozdítása, az integrált, egész életen át tartó oktatási és képzési politikák kidolgozása, valamint a területi közösségek kulturális kezdeményezésekbe történő bevonásának ösztönzése révén segítse elő az állampolgárok kultúrához és emlékhelyekhez való hozzáférését;

30.

szükségesnek véli a kulturális és kreatív ágazatok támogatását, különös tekintettel egyrészről azokra a fellépésekre, amelyek a kulturális örökség ismeretéhez és hasznosításához kapcsolódva előmozdítják a minőséget, a foglalkoztatást, a digitális innovációt és a társadalmi befogadást, másrészről pedig azokra, amelyek európai dimenzióban szolgálják a képzőművészetek és az előadóművészet fejlődését;

31.

tudatában van annak, hogy a digitális technológiában rejlő lehetőségek kiaknázása a kultúra interaktív módon történő előmozdításának fontos eszköze, továbbá jelentős szerepet játszik abban, hogy a kultúra valamennyi társadalmi réteghez eljusson, különös tekintettel a fiatalokra, hiszen ők azok, akik majd megőrzik és továbbviszik a kulturális örökséget;

32.

kéri az Európai Bizottságot a földközi-tengeri térség országai közötti kulturális kapcsolatok kialakításának támogatására, többek között a kulturális diplomáciai fellépések vonatkozásában;

33.

fontosnak tartja a határokon átnyúló és régióközi kulturális együttműködést, mivel a kulturális örökség túlmutat a határokon (3). Ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak ebben, de emellett a makroregionális stratégiák kulturális komponensének végrehajtásában is fontos szerepük van;

34.

hangsúlyozza, hogy az európai kulturális örökség megismertetése és hasznosítása céljából fejleszteni kell az uniós tagállamok közigazgatási szervei közötti adat- és információcserét, valamint a tagállamok polgárokkal folytatott kommunikációját;

35.

kéri az Európai Bizottságot olyan konkrét intézkedések meghozatalára, amelyek elősegítik, hogy a polgárok ténylegesen részesei és élvezői lehessenek a tagállamok területén található európai kulturális örökségnek. Ennek érdekében különösen fontos a teljeskörű hozzáférés biztosítása az aktív részvétel előfeltételének számító információkhoz, valamint egy specifikus információs platform létrehozásának támogatása;

36.

szorgalmazza, hogy az európai városok és régiók a közigazgatási kapacitásukhoz mérten járjanak elöl olyan szociális és gazdasági innovációs modellek feltárásában, melyek a kultúrára támaszkodnak, illetve olyan kezdeményezések ösztönzésében, melyek nyitottak a civil társadalom és az egyesületek felé, és arra irányulnak, hogy bevonják a polgárokat a kultúra fejlesztésébe, illetve a tárgyi és immateriális kulturális javak megőrzésébe és kiaknázásába.

Kelt Brüsszelben, 2020. február 12-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Apostolos TZITZIKOSTAS


(1)  https://en.unesco.org/creativity/sites/creativity/files/artistic_freedom_pdf_web.pdf

(2)   https://sustainabledevelopment.un.org/post2015/transformingourworld

(3)  Lásd például az Európa Tanács kulturális útvonalait (https://www.coe.int/en/web/cultural-routes/about) vagy az UNESCO Világörökségi utazások sorozatának Európára vonatkozó részét (https://visitworldheritage.com/en/eu).