—

a meglévő együttműködési struktúrák és mechanizmusok a kritikus ellátást igénylő betegek megsegítése érdekében, a rendelkezésre álló kórháziágy-kapacitás felajánlásával, valamint

—

a rendelkezésre álló egészségügyi szakemberek, akik egészségügyi rendszereink gerincét alkotják, lehetővé téve számukra a más egészségügyi szakemberekkel való, határokon átívelő gyakorlati tudás- és készségmegosztást

—

összehangolja az intenzív ellátási férőhelyeket és a megfelelően képzett egészségügyi személyzetet érintő igényeket és felajánlásokat az Egészségügyi Biztonsági Bizottságon és a korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszeren (EWRS) keresztül,

—

koordinálja és társfinanszírozza a betegek és a megfelelően képzett egészségügyi szakemberekből álló csoportok határkeresztező sürgősségi szállítását, ha a tagállamok segítséget kérnek az uniós polgári védelmi mechanizmuson keresztül,

—

tisztázza a más tagállamban igénybe vett egészségügyi ellátás költségeinek visszatérítésére vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos kérdéseket a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletekkel összhangban,

—

egyértelműsíti a betegek határokon átnyúló mobilitására vonatkozó rendelkezéseket a következők kapcsán: az egészségügyi dokumentációk továbbítása, az ellátás folyamatossága és az orvosi rendelvények kölcsönös elismerése, a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelvvel összhangban,

—

arra ösztönzi a helyi, regionális és nemzeti egészségügyi hatóságokat, hogy az esetlegesen meglévő kétoldalú és regionális megállapodásaikra és kapcsolattartó pontjaikra építve segítsék enyhíteni a COVID-19-betegeket a szomszédos régióban kezelő kritikus ellátóegységekre háruló terheket,

—

arra ösztönzi a tagállamokat, illetve az ágazatspecifikus nem kormányzati szervezeteket, hogy küldjenek megfelelően képzett egészségügyi szakemberekből álló csoportokat, akár határokon túlra.

—

A tagállamok képviselőiből álló és a Bizottság elnökletével működő uniós Egészségügyi Biztonsági Bizottság (2) feladata a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekkel kapcsolatos információk megosztása és az ilyen veszélyekre való felkészültség és reagálás összehangolása.

—

A Bizottság az uniós Egészségügyi Biztonsági Bizottságon és a korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszeren keresztül elő fogja segíteni a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra irányuló segítségnyújtás iránti kérelmek koordinálását. Kérések érkezhetnek intenzív ellátási helyekre vonatkozóan, betegek kezelése vagy átszállítása kapcsán, illetve egy megfelelően képzett egészségügyi szakemberekből álló csoport iránti igény miatt.

—

A segítségnyújtásra szoruló tagállam illetékes hatósága a korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszeren keresztül értesíti a tagállamokat és az Európai Bizottságot. Az Uniótól való segítségnyújtás kérelmezésének kritériumait a nemzeti hatóságok határozzák meg.

—

A segítségnyújtást felajánló tagállamok a korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszeren keresztül tudnak válaszolni a megkeresésre. A felajánlás elfogadását követően az együttműködő tagállamok a támogatás részleteiről közvetlenül egymással és a részt vevő kórházakkal egyeztetnek.

—

A Bizottság rendszeresen frissíti a kéréseket és támogatási felajánlásokat tartalmazó összefoglaló táblázatot, és tájékoztatja a fejleményekről az Egészségügyi Biztonsági Bizottságot.

—

A Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központ (ERCC) a hét minden napján 24 órában rendelkezésre áll, és részt vesz a szükséges betegszállítás koordinálásában és társfinanszírozásában.

—

Ilyen jellegű tagállami segítségkérés esetén az ERCC a szokásos eljárásainak megfelelően aktiválja az uniós polgári védelmi mechanizmust (3).

—

Az egészségügyi ellátás költségeinek fedezését a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletek (4) szabályozzák.

—

A segítséget nyújtó szomszédos vagy más tagállambeli kórházba szállítandó betegeknek rendes körülmények között az illetékes társadalombiztosítási intézmény előzetes engedélyével kell rendelkezniük. A COVID-19-világjárványra és a vészhelyzetre való tekintettel ez az eljárás a gyakorlatban nem kivitelezhető.

—

A Bizottság felszólítja a tagállamokat, hogy pragmatikus megközelítéssel kezeljék a sürgős ellátást igénylő betegek esetét, és a népegészségügyi szükséghelyzetre tekintettel egy általános előzetes engedélyezés keretében biztosítsák a fogadó egészségügyi szolgáltatónál felmerült valamennyi költség fedezését.

—

Az illetékes tagállamnak elégséges feltételként ajánlott csupán annyit biztosítania, hogy a beteg a kórházi felvételkor dokumentummal tudja igazolni, hogy rendelkezik betegbiztosítással, lehetővé téve ugyanakkor, hogy az adott tagállamok egyéb gyakorlati intézkedésekben állapodjanak meg. Ez az iránymutatás kizárólag a COVID-19-világjárvánnyal összefüggésben alkalmazandó sürgősségi egészségügyi ellátásra vonatkozik.

—

Azokra a betegekre, akik tervezett, nem sürgős egészségügyi ellátást tudnak igénybe venni, elvben a szokásos eljárások vonatkoznak a más tagállamban nyújtott egészségügyi ellátásra (5).

—

Ilyen szolgáltatások igénybevétele esetén az érintett tagállamok megosztják egymással a betegadatlapokat és az elektronikus vényeket a MyHealth@EU rendszeren keresztül (6). A betegek másolatot kapnak egészségügyi dokumentációjukról, megkönnyítve ezáltal mind a másik tagállamban történő kezelést, mind az otthoni utókezelést.

—

Előfordulhat, hogy az egészségügyi hatóságoknak a különböző tagállamokban alkalmazott kezelési protokollok esetleges eltérései miatt további intézkedéseket kell tenniük az ellátás folyamatosságának biztosítása érdekében.

—

Ilyen esetekben a rendelvények kölcsönös elismerésének általános elve alkalmazandó, a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelvvel (7) összhangban.

—

A határokon átnyúló egészségügyi ellátással foglalkozó nemzeti kapcsolattartó pontok általános tájékoztatást tudnak adni a határokon átnyúló ellátásban részesülő betegeknek (8).

—

Az uniós polgárokra továbbra is érvényesek a szabad mozgásról szóló irányelvben (9) meghatározott szabályok. A valamely másik tagállam egészségügyi létesítményében sürgős ellátásra szoruló betegek határátlépése a belső határok ideiglenes határellenőrzése idején sem tagadható meg. A nem sürgős kezelés céljából valamely másik tagállamba utazó betegeknek ellenőrizniük kell, hogy a határellenőrzés bevezetésével lehetőségük van-e az utazásra.

—

A sürgősségi szállítási szolgáltatásoknak elsőbbséget kell élvezniük a közlekedési rendszeren belül (a „zöld sávokon” (10), a határigazgatásra vonatkozó COVID-19-iránymutatással összhangban).

—

Megfelelő biztonsági intézkedéseket kell hozni azon személyek esetében, akik a COVID-19 tekintetében közegészségügyi kockázatot jelentenek.

—

Az EU az Interreg program révén támogatja a határ menti régiók egészségügyi rendszereinek együttműködését és integrációját (pl. a francia-belga határ mentén hét olyan zónát alakítottak ki, ahol biztosított a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való szervezett hozzáférés; Alsó-Ausztria, Dél-Csehország és Dél-Morvaország veszélyhelyzeti irányító központjai között valós idejű kapcsolat működik, lehetővé téve, hogy a Healthacross kezdeményezés keretében mentőautókat küldjenek a határ túloldalára; a Felső-Rajna francia-német-svájci határon húzódó szakaszán a TRISAN projekt fogja össze az egészségügyi szakemberek készségeinek fejlesztését célzó hálózatépítési tevékenységeket.)

—

Az Interreg régiókban több olyan projekt is működik, amelyek most a világjárvány összehangoltabb megközelítését szolgálják. A Meuse-Rajna Eurégió (NL/BE/D) a Maastricht–Aachen–Liege–Hasselt térségben egy háromoldalú válságkezelési központot hozott létre (Corona munkacsoport). A Franciaország és Spanyolország közötti határ térségében mindkét ország lakosai számára határ menti egészségügyi ellátást biztosító Cerdanya Kórház (ES) a francia kórházakkal karöltve szervezi az intenzív ellátási kapacitások és a személyzet megosztását, a betegek és az egészségügyi szakemberek hozzáférését pedig a határrendészettel együttműködve biztosítja.

—

A tagállamoknak, valamint a regionális és helyi hatóságoknak az Interreg programok által kínált maximális rugalmasság alkalmazásával kell fellépniük a pandémia okozta kihívások kezelése érdekében. Sok olyan határ menti régió van, ahol nem újkeletű a szervezett együttműködés, többek között az egészségügy terén sem; ezen kereteket most teljes mértékben ki kell aknázni, segítve egymást az európai szolidaritás szellemében.

—

Kiemelten fontos, hogy a kritikus munkavállalók késedelem nélkül elérhessék úti céljukat. A tagállamoknak elő kell segíteniük az egészségügyi szakemberek zavartalan határátlépését, és lehetővé kell tenniük számukra, hogy akadálytalanul elérjenek munkahelyükre, ha az egy másik tagállam egészségügyi létesítménye (11).

—

Amennyiben segítségnyújtás iránti kérelem érkezik, a tagállamok vagy az ágazatspecifikus nem kormányzati szervezetek a határokon túlra küldhetnek megfelelően képzett egészségügyi szakemberekből álló csoportokat.

—

Nyolc európai sürgősségi segélyszolgálati csoport nemzetközi veszélyhelyzet-kezelési segítségnyújtásra történő akkreditációja van folyamatban, illetve zárult le a WHO-nál, amelyeket kérésre az uniós polgári védelmi mechanizmuson keresztül lehet bevetni. A rendelkezésre álló kapacitás jelenleg korlátozott, mivel a személyzet a legtöbb esetben már teljes mértékben foglalkoztatva van saját országában. Ugyanakkor további uniós pénzügyi támogatás révén az európai segélyszolgálati csoportok bővíthetők lennének.

—

Számos egészségügyi szakmában, például az alapképesítéssel rendelkező orvosi szakmában, egy sor szakorvosi területen, mint például a tüdőgyógyászatban, az immunológiában vagy a fertőző betegségek terén, valamint az általános ápolóknál minimális a harmonizáció a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv (12) szerint. Átmeneti vagy alkalmi szolgáltatásnyújtás esetén e szakemberek esetében elegendő lehet egy egyszerű nyilatkozat ahelyett, hogy egy fogadó tagállambeli hatósági határozatra kelljen várni. Más egészségügyi szakmák esetében kölcsönös elismerési eljárásra kerülhet sor, amennyiben az illetékes hatóságok szükségesnek tartják a képzés tartalmának összehasonlítását.

—

A szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv az Unión belül mozogni szándékozó egészségügyi szakemberekkel szemben támasztható elvárások esetében az elvárások maximumát határozza meg; a tagállamokat nem kötelezi korlátozások bevezetésére az elismerési eljárások terén, ennek megfelelően nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy egy liberálisabb megközelítést alkalmazzanak a hozzájuk érkező egészségügyi szakemberek kérdésében, legyen szó akár szolgáltatásnyújtásról, akár letelepedésről; így például elvethetik az előzetes nyilatkozattétel és a képesítések előzetes ellenőrzésének követelményét, rövidebb határidőket szabhatnak meg a kérelmek kezelésére, eltekinthetnek bizonyos szokásos dokumentumok bekérésétől, a hiteles fordítás szükségétől, vagy a kompenzációs intézkedéstől, ha a fogadó tagállam úgy látja, hogy az intézkedések nem kockáztatják a betegek biztonságát.

—

A Bizottság további iránymutatást nyújthat az egészségügyi szakemberek határokon átnyúló mobilitása szempontjából releváns szempontokról.

—

A Bizottság arra ösztönzi a tagállamok illetékes hatóságait és egészségügyi szakembereit, hogy használják a COVID19 CMSS rendszert (klinikaimenedzsment-támogató rendszer), ezzel biztosítva a súlyos COVID-19-betegek kezelésére vonatkozó ismeretek és tapasztalatok gyors megosztását az uniós és EGT-tagállambeli kórházi orvosok között. A rendszer nyújtotta webkonferencia-rendszerhez minden komplex COVID-19-esetet kezelő kórházi orvos hozzáférhet, és igénybe veheti az erre a célra létrehozott ügyfélszolgálat segítségét is az alábbi e-mail-címen: SANTE-COVID-CLINICIANS-NETWORK@ec.europa.eu.

—

Az EU a Szolidaritási Alapon (13) keresztül pénzügyi támogatást nyújt a népegészségügyi szükséghelyzet sújtotta tagállamoknak.

—

Egészségügyi kiadások támogatására az országok és a régiók a strukturális alapokat is igénybe vehetik, és a COVID-19-járványra adott összehangolt gazdasági válasz részeként a Bizottság további rugalmas forrásátcsoportosítást is lehetővé tett.

—

Az uniós költségvetésből valószínűleg hamarosan további pénzügyi eszközök állnak majd rendelkezésre a Szükséghelyzeti Támogatási Eszközön (ESI) keresztül, amennyiben a költségvetési hatóságok jóváhagyják. Az ESI-n keresztül juttatott források a határokon átnyúló együttműködést hivatottak fedezni, ezzel enyhítve a leginkább érintett uniós régiók egészségügyi rendszereire nehezedő nyomást. Ennek körében különösen a következőkre kerülhet sor: a rászoruló betegek átszállítása a szabad kapacitással rendelkező határon túli kórházakba, az egészségügyi szakemberek cseréje, külföldi betegek fogadása vagy más típusú kölcsönös segítségnyújtás, valamint ideiglenes egészségügyi létesítmények telepítése.