A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az európai szemeszter és a kohéziós politika: a strukturális reformok hosszú távú beruházásokkal való összehangolása

(2019/C 275/01)

Előadó	:	Rob Jonkman (NL/ECR), Opsterland tanácsnoka
Referenciaszöveg	:	A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak – 2019. évi növekedési jelentés: Egy erősebb Európáért, amely képes szembenézni a globális bizonytalansággal COM(2018) 770 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Bevezetés

1.

Az európai szemeszter uniós szinten a tagállamok szociál-/gazdaságpolitikája és költségvetési politikája közötti koordináció legfontosabb eszköze, amelynek keretében a tagállamok kötelesek gazdaságpolitikájukat és költségvetési politikájukat összehangolni az uniós kontextusban meghatározott országspecifikus ajánlásokkal. Az Európa 2020 stratégia itt politikai keretként szolgál az ajánlások számára. Az ajánlások révén az Európai Bizottság a tagállamokat olyan strukturális reformok végrehajtására szeretné ösztönözni, amelyek erősítik a gazdaságot, ösztönzik a munkahelyteremtést és a társadalmi befogadást, továbbá javítják a beruházási környezetet.

2.

Az ajánlások alapján a tagállamok kidolgozzák saját nemzeti befektetési stratégiájukat, amelyek az éves nemzeti reformprogramokkal együtt azoknak a prioritásként kezelt beruházási projekteknek az alapját képezik, amelyeket nemzeti és uniós forrásokkal kell támogatni. Az európai szemeszter ezáltal az egész év során uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten befolyást gyakorol a hatóságok politikai döntéshozatalára.

3.

A jelenlegi programozási időszakban (2014–2020) az EU szorosabb koordinációt alakított ki az európai szemeszter, illetve a tagállamok és a régiók kohéziós programjai között. A Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága közelmúltbeli tanulmánya azt mutatja, hogy a jelenlegi európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) az országspecifikus ajánlások mintegy 60 %-a szempontjából relevánsak.

4.

A következő programozási időszakban (2021–2027) az Európai Bizottság az országspecifikus ajánlások és a kohéziós programok közötti koordináció szorosabb összehangolására törekszik, hogy ily módon növelje a kohéziós politika által finanszírozott beavatkozások hatékonyságát, és fenntarthatóbb eredményeket érjen el. Ennek megvalósításához az európai szemeszternek nagyobb mértékben a beruházási szükségletek felmérésére kell majd összpontosítania, iránymutatásként a 2021–2027 közötti programozási időszakkal kapcsolatos döntések számára. A 2019-es országjelentések elemzése az egyes tagállamok beruházási szükségleteit vizsgálja majd, beleértve – adott esetben – az ágazati és regionális dimenziókat is. Ennek az elemzésnek alapján az országjelentéshez csatolt új mellékletben rögzítik, hogy mely beruházási szükségletek relevánsak a 2021–2027 közötti kohéziós politika számára.

5.

Az új kohéziós programot illetően az Európai Bizottság a rendelettervezetben közös rendelkezéseket javasol, hogy az országspecifikus ajánlásokat legalább két alkalommal vegyék figyelembe: a programozás kezdetekor és a félidős értékelés keretében. Ezt az értékelést 2025-re tervezik.

6.

Az Európai Bizottság a partnerségi megállapodások és az európai strukturális és beruházási alapok programjainak jóváhagyásakor is határozottan figyelembe veszi az országspecifikus ajánlásokat.

7.

Az RB sajnálattal látja, hogy a 2021-től kezdődő, új uniós finanszírozási programokra alkalmazandó rendeletekre tett javaslatainak ismertetését, valamint a 2019. májusi európai választások után kezdődő új irányítási ciklust megelőzően az Európai Bizottság az RB és az Európai Parlament ismételt kérései, valamint az Európai Számvevőszék kritikus megjegyzései ellenére mindeddig nem tett javaslatot az Európa 2020 stratégia jogutódjára. Üdvözli ugyanakkor az Európai Bizottság „Fenntartható Európa 2030-ra” című vitaanyagának 2019. január 30-i közzétételét, melynek az RB külön véleményeket szentel majd az irányítással kapcsolatos szempontok, illetve a környezetvédelmi és éghajlat-politikai célok teljesítése tekintetében. Ha Európa sikert akar elérni azzal a paradigmaváltással kapcsolatban, hogy 2030-ig fenntarthatóvá váljon, akkor teljes mértékben be kell vonnia a helyi és regionális önkormányzatokat, mivel ezek felelősek a fenntartható fejlesztési célok 65 %-ának eléréséért.

Az RB álláspontja az európai szemeszterről a kohéziós politikához kapcsolódóan

8.

A Régiók Bizottsága az európai szemeszterre, valamint a helyi és regionális önkormányzatok ebben betöltött szerepére vonatkozó, továbbá a kohéziós politikával való kapcsolatról és a szubszidiaritásról, a partnerségről és a többszintű kormányzás elvének alkalmazásáról megfogalmazott 2017. és 2018. évi korábbi véleményeire és állásfoglalásaira hivatkozik.

9.

Az RB támogatja az EU azon törekvéseit, hogy a tagállamokban reformokat hajtsanak végre a versenyképesség és a növekedés ösztönzése, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, illetve a gazdasági konvergencia erősítése, valamint a külső sokkokkal szembeni ellenálló képesség növelése érdekében, hogy mindezen keresztül javítsák az euróövezet stabilitását (1).

10.

E reformok tükrében az RB egy új stratégiai keret létrehozását kéri, amely az Európa 2020 stratégia helyébe léphet. Ez az új stratégia továbbá megfelelő alkalmat nyújt az európai szemeszter irányításának megreformálásához is, mivel a régiók és az önkormányzatok – néhány követendő példa kivételével – általában kevéssé vagy egyáltalán nem vesznek részt a nemzeti reformprogramok kidolgozásában (2). Ez megkérdőjelezi az európai szemeszter demokratikus jellegét és területi legitimitását.

11.

Az RB felhívja a figyelmet arra, hogy egyelőre túlságosan kevés történt annak érdekében, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat bevonják új stratégiai keretek létrehozásába, illetve a nemzeti reformprogramok kidolgozásába. Ezen a problémán például úgy lehetne segíteni, hogy a regionális központok hálózatának szakértelmére támaszkodnak, mely hálózat a Régiók Bizottságának koordinációja mellett 2019–2020-ban visszajelzéseket gyűjt majd össze 20 régióból az uniós szakpolitika végrehajtásával kapcsolatban.

12.

Az európai szemeszter kapcsán az RB felhívja a figyelmet arra, hogy az államigazgatás minden szintjén hiányosságok mutatkoznak mind a felelősségvállalás, mind az adminisztratív kapacitás területén, ami veszélyezteti az országspecifikus ajánlások sikeres végrehajtását. A strukturális reformok egyértelmű meghatározásának hiánya nem kedvez az európai szemeszter folyamatának. A szubszidiaritás és az arányosság elvével összhangban kizárólag strukturális reformok jöhetnek számításba, amennyiben azok a Szerződés célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából relevánsak, és az intézkedéseknek az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértékkel arányosnak, továbbá az EU hatásköréhez közvetlenül kapcsolódónak kell lenniük (3).

13.

Az RB szerint az országspecifikus ajánlásokkal kapcsolatos felelősség megerősíthető a régiók és az önkormányzatok nagyobb méretű bevonásával. Ezáltal az európai szemeszter területi dimenziót nyerhet mind analitikai szinten (az éves növekedési jelentés, a nemzeti reformprogramok és az országspecifikus ajánlások kibővítése a területi tendenciák és az uniós politikák területi hatásainak elemzésével), mind operatív szinten (a helyi és regionális önkormányzatok partnerségeken és többszintű kormányzáson alapuló, szélesebb körű és rendszerszintű bevonásával) (4).

14.

Az európai szemeszter, az országspecifikus ajánlások és a kohéziós politika közötti koordináció tekintetében az RB megállapítja, hogy a kohéziós politika alapvetően független politika, amelynek célkitűzéseit (gazdasági, társadalmi és területi kohézió) mindenkor fenn kell tartani. Ehhez figyelmet kell szentelni az országspecifikus ajánlások és a kohéziós politikai programok közötti relevancia mértékének, valamint a nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti együttműködés fontosságának mind a nemzeti reformprogramok, mind a kohéziós politikai programok vonatkozásában (5).

A helyi és regionális önkormányzatok álláspontja az európai szemeszterben és a kohéziós politikában

15.

Az RB megjegyzi, hogy az európai szemeszter és a jelenlegi kohéziós programok közötti kapcsolat ellenére még nem alakult ki uniós szintű mechanizmus a helyi és regionális önkormányzatoknak a nemzeti reformprogramok és a beruházási stratégiák előkészítésébe való strukturált bevonására. Az európai strukturális és beruházási alapok programjainak előkészítéséhez, végrehajtásához és értékeléséhez, valamint a partnerségi megállapodásokhoz, valamint az európai partnerséghez kapcsolódó európai magatartási kódex azonban már elfogadásra került. E magatartási kódex alapján a helyi és regionális önkormányzatok az Európai Bizottság és a tagállamok közvetlen partnerei a kohéziós politika megosztott irányításában.

16.

Az RB hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter keretében tett ajánlások elsősorban azokra a politikai területekre vonatkoznak, amelyekben az EU és a tagállamok megosztott hatáskörrel rendelkeznek, és az EU fellépése csupán ezek támogatására korlátozódik.

17.

Az RB hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok strukturált bevonásának az európai szemeszter állandó részévé kell válnia. Sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az éves növekedési jelentésben csak a szociális partnerek és a nemzeti parlamentek részvételére történik utalás, a helyi és regionális önkormányzatok részvételére viszont a 2018-as helyzettel ellentétben nem.

18.

Az RB rámutat, hogy ez ellentétes a szubszidiaritás (az EUSZ 5. cikkének (3) bekezdése és a 2. jegyzőkönyv), a többszintű kormányzás és a partnerség elveivel (lásd az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi és Migrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a Határigazgatási és Vízumeszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról szóló rendeletre tett javaslattervezet partnerségre és többszintű kormányzásra vonatkozó 6. cikkét – COM(2018) 375), mivel az országspecifikus ajánlások a kohéziós politika révén közvetlen hatással vannak a helyi és regionális szintű politikai döntéshozatalra, és ezáltal olyan szakpolitikai területeken rónak kötelezettségeket erre a kormányzati szintre, ahol annak joghatósága van. Ez ellentétes az Európa Tanács Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának alapelveivel is.

19.

Az RB utal a 2018. október 23-i szubszidiaritásról szóló bizottsági közleményre (6), amely többek között elismeri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok különböznek a többi érdekelt féltől, mivel ők játszanak vezető szerepet az uniós jog végrehajtásában, és hogy „a jogalkotási eljárás során a nemzeti és regionális parlamentek, valamint a helyi és regionális önkormányzatok véleményét a tagállamok számos esetben jobban tükrözhetnék”.

20.

Emellett utal az Európai Bizottság a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” megközelítéssel foglalkozó munkacsoportjának negyedik ajánlására is, amely kimondja, hogy „a tagállamok kövessék az Európai Bizottság iránymutatását és érdemben működjenek együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal nemzeti reformprogramjaik kidolgozása, valamint a strukturális reformok európai szemeszter keretében történő megtervezése és végrehajtása során, az e reformok iránti felelősségvállalás és azok végrehajtásának fokozása érdekében” (7).

21.

Az RB ezért hangsúlyozza, hogy ha meg akarjuk előzni a szubszidiaritás elvének megsértését, és biztosítani akarjuk a célzott politikai koordinációt, ennek legjobb módja a partnerség és a többszintű kormányzás elveinek fényében a helyi és regionális önkormányzatok teljeskörű és strukturális bevonása az európai szemeszterbe. Ebben az összefüggésben aggodalomra ad okot, hogy a Tanácsnak a közös rendelkezésekről szóló rendeletre vonatkozó tárgyalásai során felmerült a partnerség és a többszintű kormányzás elveinek felpuhítása, mivel ez alááshatja az európai szemeszter és a kohéziós politika közötti célzott koordinációt.

Úton az országspecifikus ajánlások és az új kohéziós programok felé 2021–2027

22.

Figyelembe véve az Európai Unió román elnökségének a Régiók Bizottsághoz intézett arra irányuló kérését, hogy az RB véleményt bocsásson ki a régiók rugalmasságának mértékéről a kohéziós politika programjai és az országspecifikus ajánlások összekapcsolása tekintetében, és arról, hogy hogyan lehetne a régiók számára jobb helyzetet biztosítani az európai szemeszterben, az RB a következőket jegyzi meg:

23.

Az RB örömmel veszi tudomásul, hogy a 2019. évi éves növekedési jelentés figyelembe veszi az európai beruházási politika regionális dimenzióját, megjegyzi azonban, hogy ez csak korlátozott mértékben érvényes.

24.

RB megjegyzi, hogy a 2019-es országjelentések most első alkalommal tartalmaznak értékelést a regionális egyenlőtlenségekről, illetve foglalják magukban a „2021 és 2027 közötti kohéziós politikai finanszírozással kapcsolatos beruházási iránymutatást” (D. melléklet) minden olyan tagállam részére, amely párbeszédet kezdeményez az Európai Bizottság és a tagállamok között a 2021–2027-es kohéziós politika programozásáról.

25.

Az RB üdvözli a 2019. évi éves növekedési jelentés nyilatkozatát, amely szerint „Európának hosszú távra kell terveznie”. Hangsúlyozza, hogy a hosszú távú célok közös halmaza megkönnyítené a szükséges kompromisszumok kialakítását a fenntartható növekedés, a kohézió, a társadalmi befogadás, a rugalmasság és a makrogazdasági stabilitás célkitűzései között. Ezáltal a tagállamok megvalósítható és társadalmilag elfogadott beruházási és strukturális reformokat fognak elérni.

26.

Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak ezért gondoskodniuk kell arról, hogy minden kormányzási szint részt vegyen az országjelentések és az országspecifikus ajánlások elkészítésében, elsősorban úgy, hogy feltérképezik a beruházások és a reformok olyan kombinációit, amelyek a legmegfelelőbbek az országok és régióik számára, és a vonatkozó szakpolitikákat a nemzeti jelentések szem előtt tartásával tervezik meg.

27.

Ebben az összefüggésben az RB megismétli azon álláspontját, hogy a helyi és regionális önkormányzatok hozzájárulása érdekében létre kell hozni egy magatartási kódexet az európai szemeszter irányításának javítása céljából (8). Fontos, hogy a helyi és regionális önkormányzatok hivatalos helyet kapjanak az európai szemeszter folyamatában, hogy az országspecifikus ajánlások a párbeszéden és horizontális koordináción keresztül megfelelő módon érvényre jussanak a kohéziós politika új programjaiba történő beruházások során.

28.

Hangsúlyozza, hogy az új kohéziós politika programjainak programozási folyamata már 2019. február 27-én megkezdődött, méghozzá az országjelentések közzétételével (9), amelyek előkészítik az országspecifikus ajánlásokat és a nemzeti reformprogramokat. Rámutat, hogy ennek következtében egyre kevesebb idő marad a helyi és regionális önkormányzatok hivatalos álláspontjának kialakítására az európai szemeszter keretén belüli politikai folyamatokban. Ez a probléma szükség esetén orvosolható a partnerségre vonatkozó jelenlegi magatartási kódex kiterjesztésével, az európai szemeszter politikai folyamatát is ideértve.

29.

A helyi és regionális önkormányzatok európai szemeszterben betöltött szerepének javítása érdekében az RB támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek keretében a helyi és regionális önkormányzatok nemzeti reformprogramokba és a befektetési stratégiákba való bevonásának jó példáit gyűjtötték össze és cserélik ki.

30.

Mivel a helyi és regionális önkormányzatok formális részvétele az európai szemeszter politikai folyamatában nem kielégítő, az új kohéziós programok programozása esetében fennáll a felülről lefelé irányuló (top-down) megközelítés veszélye, amikor a helyi és regionális szinten a választás szabadsága nem kívánatos módon korlátozott, és sérül a rugalmasság is. Ez megerősítheti a felelősségvállalás hiányát az országspecifikus ajánlások vonatkozásában, és meghiúsíthatja az új programok sikeres végrehajtását a kohéziós politika területén. Ez ellentétes az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseivel, hogy a kohéziós politikát eredményorientáltabbá tegyék, és növeljék a politika hozzáadott értékét az EU és tagállamai számára.

---

(1)  A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása – Az euróövezet gazdaságpolitikája és a 2019. évi éves növekedési jelentés (HL C 461., 2018.12.21., 1. o.).

(2)  A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása – Az euróövezet gazdaságpolitikája és a 2019. évi éves növekedési jelentés (HL C 461., 2018.12.21., 1. o.).

(3)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A strukturálisreform-támogató program és az európai beruházásstabilizáló funkció (HL C 86., 2019.3.7., 335. o.).

(4)  A Régiók Európai Bizottságának véleménye – Az európai szemeszter irányításának javítása: a helyi és regionális önkormányzatok bevonására vonatkozó magatartási kódex (HL C 306., 2017.9.15., 24. o.).

(5)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A közös rendelkezésekről szóló rendelet (HL C 86., 2019.3.7., 41. o.).

(6)  COM (2018) 703 final.

(7)  A szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” megközelítéssel foglalkozó munkacsoport jelentése: „Aktív szubszidiaritás. Új munkamódszer” (2018. július).

(8)  A Régiók Európai Bizottságának véleménye – Az európai szemeszter irányításának javítása: a helyi és regionális önkormányzatok bevonására vonatkozó magatartási kódex (HL C 306., 2017.9.15., 24. o.).

(9)  https://ec.europa.eu/info/publications/2019-european-semester-country-reports_en

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása

(2019/C 275/02)

Főelőadó	:	Ossi Martikainen (FI/ALDE) Lapinlahti képviselő-testületének tagja
Referenciadokumentum	:	A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása terén elért előrehaladás COM(2018) 811 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

üdvözli és szükségesnek tartja az erdőgazdálkodási stratégia végrehajtásáról szóló jelentést, melyet az Európai Bizottság 2018. december 7-én tett közzé. Ennek alapján az RB úgy véli, hogy az erdőgazdálkodási stratégia hasznos eszköznek bizonyult a szakpolitikai területek közötti koordinációhoz. A stratégia kiemelt területeit sikeresen választották ki, a célok tekintetében pedig általában haladást értek el. De még ennél is többet lehetne elérni, ha tagállami, regionális és helyi szinten, valamint a külkapcsolatok terén következetes fellépést folytatnának;

2.

utalva az Európai Bizottság korábbi értékeléseivel számos tekintetben egyetértő véleményére (1), arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy erősítse tovább az erdőkkel kapcsolatos politikák és intézkedések közötti koherenciát úgy, hogy jobban figyelembe lehessen venni az egész erdei értékláncot, a biológiai sokféleséget és az erdők többfunkciós szerepét. Az Erdészeti Állandó Bizottságot be kell vonni az erdőkre és az erdőkhöz közvetve kapcsolódó kérdésekre vonatkozó politikák előkészítésébe;

3.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy az erdőkkel kapcsolatos kérdések jelenlegi kezelése naprakész-e, az erőforrások pedig elegendőek-e az EU-ban, továbbá hogy e források milyen mértékű valódi hatást gyakorolnak az értékláncra, mivel az erdőknek mind a globális fenntarthatósági politikákban, mind a tagállamok és régióik szempontjából egyre nagyobb jelentősége van;

4.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak új, aktualizált erdőgazdálkodási stratégiát kellene előterjesztenie a 2020 utáni időszakra vonatkozóan, a jelenleginél is határozottabb iránymutató szereppel, melyben külön foglalkozik a telepített erdőkkel, és stratégiai feladatként kezeli az elsivatagosodás által fenyegetett területek újraerdősítését, tekintettel az erdészeti ágazatnak tulajdonított egyértelmű környezetvédelmi funkcióra. Ez egyebek mellett a költségvetés elosztási módjának és hatásainak újbóli értékelését is szükségessé teheti;

5.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a kívánt eredmények és az inkluzivitás biztosítása érdekében gondoskodjon arról, hogy a tagállamok, a régiók, valamint az erdészeti szakértők, kutatóintézetek és szervezetek megfelelő képviselettel részt vehessenek a stratégia előkészítésében;

6.

az erdőgazdálkodási stratégia végrehajtásának értékelésével, és konkrétan az európai bizottsági jelentésben foglalt, az RB hatáskörébe tartozó prioritásokkal kapcsolatban az alábbi nézeteket ismerteti:

7.   Finanszírozás és irányítás

7.1.

A helyi és regionális önkormányzatokat szorosan be kell vonni az uniós irányítású és finanszírozású erdészeti intézkedések kidolgozásába és végrehajtásába. Az erdőtulajdonosok és az erdőgazdálkodásért felelős szervek – a helyi és regionális kormányzatokat is ideértve – kulcsfontosságú szerepet játszanak az erdők fenntartható használatának, valamint a vidéki lakosság és gazdaság iránti egyértelmű elkötelezettségük erősítésében.

7.2.

A helyi és regionális önkormányzatok vezető szerepet játszhatnak abban, hogy megerősítsék az erdészeti intézkedések koherenciáját és hatékonyságát, mivel a magántulajdonban lévő erdőterület több tagállamban a társadalmi szerkezeti átalakulások következtében egyre széttagoltabb, azaz egyre több kézben van, és az erdőket sorsukra hagyják. A közös erdőgazdálkodási társulások és szövetkezetek előmozdítása, valamint az aktív erdőgazdálkodói szakma kialakítása olyan intézkedések, amelyeket az érintett önkormányzatok fontolóra vehetnének. A helyi és regionális önkormányzatoknak ezért támogatniuk kell az erdészeti ágazatban folytatott együttműködést; az állami támogatásnak a megvalósíthatósági tanulmányokra, a helyi tevékenységekre és a promóciós tevékenységekre is ki kell terjednie annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet az ágazat által kínált sokféle árura és ökoszisztéma-szolgáltatásra.

7.3.

Az erdészeti ágazatra elegendő forrásokat kell szánni a KAP és különösen a vidékfejlesztési finanszírozás keretében, mivel számos regionális és helyi szereplő használta ezeket a forrásokat az erdőgazdálkodás és a fenntartható erdőhasználat megerősítésére. Ahogyan a KAP nemzeti szinten rugalmasabbá válik, számos régióban tovább növekedhet, vagy éppen ellenkezőleg, csökkenhet az erdészeti ágazat szerepe a vidékfejlesztési intézkedésekben. Ez fontos a vidéki foglalkoztatás, a regionális gazdaságok és a fenntartható fejlődés szempontjából. Ezért most kell biztosítani, hogy a KAP-on belül a vidékfejlesztés forrásainak részeként megfelelő finanszírozás álljon rendelkezésre az erdészeti intézkedésekhez. Ahhoz, hogy a nemzeti KAP-programok éghajlati és környezeti hatásokat tudjanak kifejteni, szükség van a regionális és helyi önkormányzatok hozzájárulására, valamint a többszintű kormányzás keretében megvalósuló együttműködésre. Az erdészeti szektor finanszírozási lehetőségeit emellett meg kellene ismertetni minden kormányzati szinttel, hogy azokat teljes mértékben és megfelelő módon igénybe tudják venni.

7.4.

Az RB rámutat arra, hogy számos uniós tagállamban nagyon rossz az erdei úthálózat, és e tekintetben hangsúlyozza, hogy európai szintű tanulmányt kellene finanszírozni az erdei úthálózat értékeléséről.

7.5.

Az erdészeti ágazat az uniós kutatási és innovációs programok finanszírozásának felhasználása terén is komoly lehetőségeket kínál a korábbi – főként a KAP-hoz kapcsolódó – eszközök mellett; fontos, hogy az erdészeti ágazat a KAP mellett a Horizont, a LIFE+, az Erasmus+, a strukturális alapok és a Szolidaritási Alap célzott forrásait is fel tudja használni.

8.   Helyi és regionális gazdaságok, zöld gazdaság, foglalkoztatás

8.1.

Európában és régióiban az erdők kulcsszerepet játszanak a biogazdaság és a biológiai sokféleség fejlesztésében, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, környezetbarát gazdaságra való átállásban. A helyi és regionális önkormányzatok szerepe többek között a regionális fenntartható fejlesztési tervekhez, a biogazdasági stratégiákhoz, az oktatáshoz, az ökológiailag fenntartható építkezéshez, a hosszú élettartamú fatermékekben való szénmegkötéshez, a megújuló energia alkalmazásához, valamint az erdészeti kis és középvállalkozói tevékenység előmozdításához kapcsolódhat. Ahol ez észszerű, regionális együttműködési csoportokat kellene létrehozni az erdészeti ágazatban, melyben az erdészeti vállalatok, az erdőtulajdonosok, valamint a regionális és helyi önkormányzatok – települések, regionális hatóságok – mellett a régióbeli iskolák, egyetemek és civil szervezetek, valamint az erdőkből kikerülő nyersanyagokat és termékeket felhasználó ágazatok magánvállalkozásai is részt vennének.

8.2.

Az európai vidéki régiók sokasága szenved a népesség és a munkahelyek számának csökkenésétől. Az erdei alapú termékek felé történő elmozdulás – például az építőiparban és az energiatermelésben – a gyéren lakott területeken is munkahelyeket és adóbevételeket teremtene. Ugyanez igaz a tágabb értelemben vett zöld gazdaságra is, ahol az erdők a turizmus, a biológiai sokféleség, a szabadidős tevékenységek és a polgárok jóléte szempontjából is fontos erőforrást jelentenek. Az erdészeti szektor mint – 3,5 milliónál is több munkahellyel – az EU harmadik legnagyobb munkaadója, jelentős hatást gyakorol Európa társadalmi és területi konvergenciájára. Az erdőgazdálkodási stratégiának szem előtt kell tartania az összes erdészeti alapú termék és ökoszisztéma-szolgáltatás fejlesztését is a gazdaság fellendítése és támogatása érdekében.

8.3.

A fa és a biomassza iránti kereslet várható növekedését fenntartható erdőgazdálkodásnak kell kísérnie, melyet köztulajdonú erdők esetében az erdőgazdálkodási hatóságoknak, a magánerdők esetében magánmechanizmusok révén kell tanúsítani.

8.4.

A különböző kormányzati szinteknek együtt kell működniük: jó volna, ha az EU és a tagállamok a regionális szinten bevált gyakorlatokat és eredményeket is figyelembe vennék az erdészeti innovációkra, technológiákra és a különféle erdőhasználati módok kombinálására szánt finanszírozás elosztásakor. Így a régiók számára használhatóbb és hozzáférhetőbb finanszírozási eszközök jöhetnének létre az erdészeti ágazat fejlesztésére. Új, jól célzott intézkedésekre van szükség az erdészeti ágazatban ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk az Európa 2050-ig történő karbonsemlegessé tételére vonatkozó célt. A helyi és regionális önkormányzatok feladat- és hatáskörei tagállamról tagállamra különbözőek, ennek ellenére mindenütt olyan, átfogó és következetes stratégiai megközelítésre kell törekedni, amely integrálja a különböző szinteknek az infrastruktúrával, az informatikai rendszerekkel és az információmegosztással kapcsolatos közös céljait és szükségleteit, valamint a hatóságok feladatait, például az engedélyek kiadását és a felügyeletet. A méltányosság és a szolidaritás szempontjait kiegyensúlyozottan figyelembe véve minden tagállamnak és gazdasági ágazatnak hozzá kellene járulnia a kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez.

8.5.

Az RB úgy véli, hogy az erdőterületek fenntartható kezelésének fontosságáról szóló jobb tájékoztatás, valamint az arról szóló figyelemfelkeltő kampányok folytatása, bővítése és koordinációja, hogy az erdők milyen sokféle funkciót töltenek be, és hogy a fenntartható erdőgazdálkodásnak milyen sok előnye van gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból, az EU összes intézményi szintjének egyaránt fontos.

9.   Biológiai sokféleség, éghajlatváltozás, az erdők egészsége

9.1.

Az RB hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az erdők megfelelő kezelését, és hogy a mezőgazdasági és erdészeti politikákat integrálni kell a hidrogeológiai és az éghajlattal kapcsolatos kockázatkezelési politikákkal.

9.2.

Az RB kiemeli az Európai Bizottság azon megállapítását, hogy a biológiai sokféleséget illetően nem sikerült a kívánt fejlődést elérni, annak ellenére, hogy jelentős intézkedések történtek a különféle erdei és egyéb élőhelyek megőrzésére, többek között a Natura 2000 hálózatnak és a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelveknek köszönhetően. Az Európai Bizottságnak részletesebb értékelést kellene benyújtania arról, hogy hol sikerült eredményeket elérni, milyen eszközökre lenne szükség a kedvező fejlődés eléréséhez, valamint hogy az intézkedések az erdei élőhelyek előfordulása és gyakorisága szempontjából az egész EU-ban kiegyensúlyozottak-e, különös figyelmet fordítva a nagyobb fajgazdagságú területekre, amilyenek például a legkülső régiók. Ezenkívül finanszíroznia kellene az erdők és ökoszisztéma-szolgáltatásaik állapotának széles körű felmérésére irányuló kutatásokat, különösen az új tagállamokban. Mindennek célja a magas ökológiai értékű természeti örökség megőrzése és megszilárdítása a meglévő ökológiai hálózatok megerősítésével.

9.3.

Az erdőknek kulcsszerepük van éghajlatváltozás elleni küzdelemben, éspedig a CO2-kibocsátások megkötése, tárolása és átalakítása terén. Az éghajlati hatásokat a fenntartható erdőgazdálkodás átfogó témájaként kell kezelni, és az erdőkben rejlő lehetőségeket átfogó módon kell vizsgálni: hogyan lehet kiváltani a fosszilis tüzelőanyagokat és azok melléktermékeit, hogyan befolyásolja az erdőgazdálkodás a szénmegkötést, következésképpen milyen ösztönözés/kompenzáció adható a tulajdonosoknak, hogy fenntartható erdőgazdálkodást folytassanak, milyen veszélyek fenyegetik az erdőket az éghajlatváltozás miatt, hogyan biztosítható kiegyensúlyozott módon a helyi fafajok növekedési potenciálja és milyen mértékben lehet nem őshonos fafajokat alkalmazni kompenzáló céllal stb.

9.4.

Az RB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy teljes mértékben vonja be a régiókat és a helyi önkormányzatokat a közös kötelezettségvállalási rendelet (2) és a LULUCF-rendelet (3) végrehajtásába, a 2030-ra szóló kibocsátáscsökkentési célok kitűzésébe és az ezek elérésére irányuló konkrét kezdeményezések kidolgozásába.

9.5.

Az éghajlatváltozás és az erdei biodiverzitás csökkenése jelentős erdőterületeket tehet ki erdőtüzek, viharok, betegségek és kártevőfertőzések veszélyének. Ezekben a helyzetekben az adminisztratív döntések meghozatalakor mindig mérlegelni kell annak kockázatát, ha nem tesznek semmit. Ezekre a helyzetekre fel kell készülni egyrészt az erdészeti tervezésre és az ilyen zavarok megelőzésére vonatkozó jogszabályok naprakészen tartásával, másrészt a finanszírozás területén, hogy a forrásokat a károk megelőzésére, a vészhelyzetek kezelésére és a károsult területek gondozására, helyreállítására és újraerdősítésére, valamint a kiterjedt károsult területeket sújtó gazdasági zavarok ellensúlyozására lehessen fordítani. E tekintetben regionális szinten finanszírozni kell a potenciális kockázatokat mutató veszélytérkép elkészítését. Az aktív erdőgazdálkodás a megelőzés és a korai felismerés hasznos eszköze lehet az erdőterületek növényegészségügyi állapotának javításában.

9.6.

Jobban el kell magyarázni a társadalomnak, hogy az erdők milyen természeti tőkét és ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak a társadalom számára, és lehetőség szerint meg kell erősíteni a helyi közösségek és az erdők közötti kapcsolatokat, függetlenül attól, hogy az erdők a helyi közösségek tulajdonában vannak-e vagy sem.

9.7.

Hangsúlyozza, hogy a katasztrófakockázat-kezelés területén elsőrendűek az alulról kezdeményezett fellépések, és hogy azokat uniós eszközökkel ki kell egészíteni, ha a katasztrófa kezelése meghaladja egy tagállam képességeit. A viharok és erdőtüzek kezelése terén különösen hasznos uniós eszközök listája magában foglalja az uniós polgári védelmi mechanizmust, az EU Szolidaritási Alapját és az Európai Bizottság által finanszírozott kísérleti projekteket, melyeknek célja a katasztrófakockázat-kezelés adminisztratív és jogi akadályainak felszámolása a határokon átnyúló területeken.

9.8.

Az Európai Parlament és a legfontosabb érdekelt felek kérésének megfelelően sürgősen szükség van egy erdőirtással és erdőpusztulással kapcsolatos uniós cselekvési tervre, hogy még alaposabban fel lehessen mérni az olyan termékek és nyersanyagok Unión belüli fogyasztásának környezeti hatásait, amelyek valószínűleg hozzájárulnak az Unión kívüli erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz. Ezért az RB arra kéri az új Európai Bizottságot, hogy ezt a kérést vegye fel a politikai prioritásai közé.

10.   Nemzetközi és régióközi együttműködés az erdészeti ágazatban

10.1.

Az EU-nak folytatnia kell arra irányuló munkáját, hogy megalapozza a páneurópai és globális együttműködést és egyetértést az erdészeti ágazatban és az erdészeti termékek kereskedelmében, valamint hogy megszilárdítsa a fenntartható erdőgazdálkodás elveit a szomszédságában, külgazdasági kapcsolataiban és fejlesztési politikájában. A Forest Europe, az erdőtanúsítás, az ENSZ 2030-ra szóló erdészeti stratégiai terve és a globális erdészeti célkitűzések jól példázzák a befolyásgyakorlási lehetőségeket.

10.2.

Az EU számos fontos erdőterülete az Unió külső határain található, az erdei élőhelyek, az erdőalapú gazdaság és az erdőkre leselkedő veszélyek azonban gyakran átlépik ezeket a határokat. Fontos, hogy a határ menti régiók helyi és regionális önkormányzatai hatékonyabban használhassák ki az EU külkapcsolati programjait az erdészeti ágazatban.

10.3.

A regionális és helyi önkormányzatok képviselőit folyamatosan és szorosan be kell vonni az EU erdészeti ágazatra vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásainak előkészítésébe, végrehajtásába és nyomon követésébe, és állandó eljárásokat kell kialakítani e cél gyakorlati teljesülésének biztosítására.

10.4.

Mindenképpen elő kellene mozdítani a nemzeti és regionális együttműködést az EU-ban, hogy könnyebbé váljon a készségek cseréje és javuljon a régiók versenyképessége. Megerősített hálózatokkal ráadásul gyorsabban lehetne támogatást nyújtani a természetes bolygatások, például az erdőtüzek, viharok, aszályok és áradások kezeléséhez.

11.   Oktatás és tájékoztatás

11.1.

Ösztönözni kell a társadalmi keresletet, amely legitimálja és megerősíti az erdőknek az előttünk álló éghajlati és gazdasági kihívások leküzdésében játszott kiemelt szerepét.

11.2.

Ez csak úgy érhető el, ha példátlan erőfeszítéseket tesznek az arról történő tájékoztatásra és oktatásra, hogy az erdészeti ágazatnak szerepe van az éghajlatváltozás enyhítésében és a természeti erőforrásokra alapuló biogazdaságra való átállásban, nemcsak nemzeti és nemzetközi szintű kampányok révén, hanem a polgárokhoz közel, helyi és regionális szinten is.

11.3.

A tájékoztatási és oktatási intézkedéseknek mindenekelőtt a következő két kognitív akadály áttörésére kell irányulniuk: a fafelhasználással kapcsolatos negatív képzetek, elismerve, hogy az erdészet tudományos alapú fenntartható gazdálkodási rendszer; valamint az erdővédelem és az erdőgazdálkodás ellentétbe állítása, elfogadtatva, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás révén a kettő összeegyeztethető.

11.4.

A tájékoztató és oktató gárdában olyan erdészeti szakértőknek is részt kell venniük, akik ismerik mind a hagyományos erdészetet, mind a fenntartható erdőgazdálkodást.

---

(1)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az uniós erdőgazdálkodási stratégia félidős felülvizsgálata (HL C 361., 2018.10.5., 5. o.).

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/842 rendelete (2018. május 30.) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 26. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/841 rendelete (2018. május 30.) a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről, valamint az 525/2013/EU rendelet és az 529/2013/EU határozat (HL L 156., 2018.6.19., 1. o.), https://unfccc.int/topics/land-use/workstreams/land-use–land-use-change-and-forestry-lulucf.