—

a polgárok biztonságos hozzáférése saját adataikhoz és az egészségügyi adatok határon átnyúló megosztásának lehetősége;

—

jobb adatok a kutatás, a betegségmegelőzés, valamint a személyre szabott egészségügyi ellátás és ápolás előmozdítása érdekében;

—

digitális eszközök a polgárok szerepének erősítése és a személyközpontú ápolás érdekében.

—

Hogyan bátoríthatjuk a folyamatos aktív tanulást, mind az információk elérésére vonatkozóan, mind a megbízható és nem megbízható digitális források közötti megkülönböztetéssel kapcsolatban, pl. az IC-Health tömeges nyílt online kurzusainak támogatásával? Széles körű támogatást garantáló és képzést biztosító intézkedésekre van szükség a kérdéskör kezeléséhez, hiszen az uniós munkavállalók 47 %-a nem rendelkezik elegendő digitális készséggel (28).

—

Hogyan tehetjük hozzáférhetővé azokat a forrásokat (pl. szórakozási lehetőségeket), amelyek felkeltik az emberek érdeklődését a megbízható digitális információforrások használata iránt?

—

Hogyan segíthetjük a sikeres programok elterjedését? Lásd például az egészségügyi coachingon alapuló, Sophia nevű innovatív betegbiztosítási eszközt (29), amelyet Franciaországban alkalmaznak diabéteszben vagy krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegek számára. A Sophia programot betegségkezelésre irányuló amerikai, német és brit kísérletek alapján dolgozták ki (30).

—

Milyen szerepet tölthetnek be a különböző oktatási intézmények (egyetemek, felnőttképzési központok stb.) az olyan sokrétű készségek fejlesztésében, amelyek pl. az új technológiákkal való munkához, a közhasznú szerepvállaláshoz, valamint a szociális és műszaki ismeretek átadásához szükségesek?

—

Hogyan használhatók a már meglévő anyagok (pl. a szabályozó által jóváhagyott, gyógyszerekre vonatkozó információk)?

—

Hogyan ösztönözhetjük az egészséggel kapcsolatos jártasságról és a digitális készségekről szóló ismeretek és tapasztalatok cseréjét a generációk között?

—

Az ilyen ismeretekkel kapcsolatos jártasság kontextusfüggő és tartalomspecifikus. Érdemes lenne egy ezzel kapcsolatos európai stratégiát kidolgozni, hogy erősítsük az emberek egészséggel kapcsolatos jogait, szem előtt tartva azt is, hogy egész életük során fejlesszék egészséggel kapcsolatos digitális jártasságukat.

—

Az egészséggel kapcsolatos digitális jártasság kapcsán digitális ismeretek kombinálódnak egészségügyi ismeretekkel. Mindkét fajta ismerethez speciális oktatásra és képzésre van szükség.

—

Stratégia és végrehajtási terv kell ehhez.

—

A digitális világ csak azok számára érhető el, akik internethozzáféréssel rendelkeznek. Hogyan szüntethető meg Európában a digitális szakadék, amely egyes régiókat, szigeteket és vidéki térségeket megfoszt az internet-hozzáféréstől, azt okozva, hogy a jövőben egyes emberek nem férnek majd hozzá a digitális egészségügyi ellátáshoz sem? Amennyiben azt szeretnénk, hogy mindenki élni tudjon az ilyen fejlesztések előnyeivel, akkor Európának és a tagállamoknak jelentős beruházásokat kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy mindenki számára biztosított legyen az internet-hozzáférés.

—

Számos közszolgáltatás internetalapú, ezek igénybevételéhez pedig speciális készségekre és erőforrásokra van szükség. Egy digitális szakadék növelheti az egyenlőtlenségeket az európai jóléti társadalmakban.

—

A környezet, a keretfeltételek, a közösségek és a városok megkönnyíthetik az emberek számára a nyílt és ingyenes internethozzáférést, hogy azok így aktívan részt vehessenek a társadalom életében.

—

A köz- és magánszféra közötti partnerségek támogatni tudják az ingyenes internethozzáférést mindenki számára Európában.

—

Az internethez való hozzáférés emberi jog egy olyan korban, amikor a kormányok ennyire nagy mértékben támaszkodnak digitális szolgáltatásokra.

a)

a gazdaságilag inaktív személyek számára biztosítani kell a továbbképzési és átképzési projektekben való részvétel lehetőségét a munkanélküliségi ellátásra való jogosultságuk fenntartása mellett;

b)

célzott és hatékony eszközökkel kell megkönnyíteni, támogatni és elősegíteni a sajátos foglalkoztatási struktúrákat és támogatásokat igénylő fogyatékossággal élők integrációját;

c)

kiemelt figyelmet kell ezenkívül fordítani más kiszolgáltatott csoportokra is, mint amilyenek a migránsok és a ROMA programhoz kapcsolódó személyek;

d)

nyilvánvaló, hogy sokan a legkülönfélébb okok miatt elveszítik motivációjukat és többé nem regisztráltatják magukat a munkaügyi hivataloknál. Emiatt az említett szolgálatoknak fel kell venniük a kapcsolatot ezekkel a személyekkel és újra fel kell éleszteniük annak a lehetőségét, hogy munkát találjanak;

e)

világos, hogy az állami munkaügyi hivatalok szintjén több és jobb erőfeszítésekre van szükség a tagállamok részéről, ám ez egyértelműen olyan feladat, amihez számos helyi munkaügyi hivatal nem rendelkezik elegendő kapacitással. Ezért megfelelő képességekkel rendelkező tisztviselőkre van szükség annak érdekében, hogy sikeresen munkát találjon mindenki, aki keres és dolgozni szeretne;

f)

bizonyos, hogy az Európai Unió szintjén találhatunk az egyes tagállamokban bevált gyakorlatokat e nehézségek megoldására, amiket az egész EU-ban alkalmazni kellene;

g)

az EU-ban egyre sürgetőbb a fizetések szintjének megélhetést biztosító növelése is.

a)

a jelenlegi, a munkaerőpiaccal kapcsolatos összesített mutatók kevés releváns információt tartalmaznak, amelyek nem kapcsolódnak egyértelműen a gazdaságilag inaktív népességhez és a megoldandó problémákhoz, valamint nagyrészt az egyénen, nem pedig a családi háttéren alapulnak;

b)

a fő hangsúly kizárólag a regisztrált munkanélküliekre helyeződik;

c)

nagyon kevés információ áll rendelkezésre az egészségi problémák, a családtagok ellátásával kapcsolatos feladatok, illetve a motivációk kapcsán.

a)

friss munkatapasztalat hiánya;

b)

alacsony szintű képzettség és készségek;

c)

nagyon korlátozott vagy hiányzó munkatapasztalat;

d)

egészségügyi korlátozottság;

e)

családtag ellátásával kapcsolatos feladatok;

f)

kevés munkalehetőség;

g)

az adott személy még soha nem volt munkavállaló;

h)

koron, nemen, fogyatékosságon stb. alapuló hátrányos megkülönböztetés, valamint egyes vállalatok humánerőforrás-politikája.

a)

a pályaorientációs tanácsadás;

b)

egy az álláshirdetéseknek és munkalehetőségeknek szentelt internetes portál;

c)

tanácsadás és iránymutatás közvetlenül az érdekeltek számára;

d)

a mobilitást támogató intézkedések;

e)

szakképzési programok;

f)

esetleges támogatások a munkaadók számára.

a)

elegendő magas színvonalú állami szociális ellátó szolgáltatás kialakítása a támogatásra szorulók (különösen a gyermekek és idősek) kiszolgálása érdekében, hogy levegyék a terhet azoknak a személyeknek (elsősorban nőknek) a válláról, akik dolgozni kívánnak, hogy azt gond nélkül megtehessék, miközben jelenleg a családi kötelezettségek miatt erre nincsen lehetőségük (18);

b)

a gazdaságilag inaktív népesség újraaktiválását célzó közpolitikák eredményes nyomon követése és hatásaik értékelése, például az alábbi területeken:

c)

az inkluzív növekedés és a jóllét fokozása a munkaerőpiac alábbi dimenzióinak fejlesztése révén: több és jobb munkahely, inkluzivitás, ellenálló képesség és rugalmasság;

d)

az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak a 3E-vel jellemezhető politikai elveket kell alkalmazniuk, amelyek:

e)

az adott településen élő gazdaságilag inaktív népesség képzettségének megfelelő települési munkahelyek létrehozása, azaz a gazdaságilag inaktív személyek képességeivel összhangban történő munkahelyteremtés, és teljesítményük javítása megfelelő képzések révén;

f)

a (szociális partnerek közötti) szociális párbeszéd megerősítéséhez ideális környezet létrehozása minden megfelelő szinten, a szociális partnerek és a kollektív tárgyalások autonómiájának, valamint a más érintett civil társadalmi szervezetekkel való párbeszédnek (19) a tiszteletben tartásával.

a)

átruházható képzések előnyben részesítése;

b)

az oktatási és képzési intézmények, a munkaadók és a szakszervezetek közötti kapcsolatok javítása;

c)

a fiatalok és más, munkanélküliség által érintett csoportok figyelmének felhívása az előttük álló foglalkoztatási lehetőségekre és az azok által állított követelményekre;

d)

partnerségek ösztönzése az oktatási és képzési intézmények, a munkaadók, az állami szektor, a szakszervezetek, illetve maguk a NEET-személyek és más gazdaságilag inaktív csoportok (köztük a migránsok (22)) között;

e)

egyedi cselekvési program kialakítása a gazdaságilag inaktívak minden egyes alcsoportja számára, ezek végrehajtásának nyomon követése és értékelése, az esetleges hibák kiigazítása;

f)

a heti munkaidő csökkentése – kezdve a közszolgálatokkal – és mindenki számára elérhető foglalkoztatási lehetőségek létrehozása.

—

meggátolja a polgárokat abban, hogy elégedettek legyenek foglalkozásukkal és karrierjükkel, csökkenti a megbecsültség észlelt szintjét, valamint alacsonyan tarthatja a béreket,

—

akadályozza a személyes növekedést és az egyéni képességek és potenciál kibontakoztatását és kihasználását,

—

alacsony munkatermelékenységet eredményez – egyes becslések szerint a keresletnek nem megfelelő készségkínálat miatti termelékenység-csökkenés (17) az EU-ban 0,8 euro ledolgozott óránként (18),

—

csökkenti a vállalatok versenyképességét a toborzási folyamat lassabbá és drágábbá tétele, valamint a képzéssel kapcsolatos többletkiadások révén,

—

Az EGSZB mindenekelőtt egy átfogó fenntarthatósági stratégiát szorgalmaz a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtása során, amelyet egy ambiciózus uniós költségvetésnek kell biztosítania.

—

A versenyképesség és a fenntarthatóság nem egymással ellentétes fogalmak, mindaddig, amíg a szociális és környezeti szempontok szerves részét képezik a versenyképesség fogalommeghatározásának. A versenyképességet nem szabad csak a mennyiségen és az árképzésen keresztül meghatározni, hanem – egy teljes mértékben megvalósult és jól működő egységes piac részeként – lehetőleg figyelembe kell venni az európai értékeket, a minőséget és a fenntarthatóságot is.

—

Európának egy új növekedési modellre van szüksége, amely minőségében eltér attól, amit eddig követtünk: társadalmilag befogadóbbnak, környezetileg pedig fenntarthatóbbnak kell lennie, és képesnek kell lennie arra, hogy ösztönözze és végigkísérje az országainkban és társadalmainkban végbemenő digitális és ökológiai átalakulások konvergenciáját.

—

A fenntartható beruházás döntő fontosságú eszköz annak érdekében, hogy ösztönözzék és előmozdítsák azt a folyamatot, amely Európa vezető szerepének megerősítésére irányul egy fenntartható társadalom megvalósításában. Ösztönöznie kell a színvonalas munkahelyek létrehozását, a megújuló energiát, az oktatási rendszereket, a megfizethető és hozzáférhető környezetbarát tömegközlekedést, a környezettudatosan megtervezett digitális technológiát, a kutatást és az innovációt.

—

Az európai vállalatoknak vállalniuk kell szerepüket és felelősségüket, és vezetőként kell cselekedniük a világ többi része előtt, amikor egyetlen Földünk korlátait tiszteletben tartva újra meghatározzuk európai rendszerünk versenyképességét és gazdasági fenntarthatóságát.

—

A strukturált civil párbeszédnek a demokratikus részvétel valódi eszközévé kell válnia, az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírtaknak megfelelően (8).

—

Az EGSZB a szervezett civil társadalom uniós intézményi képviselőjeként továbbra is aktív szerepet fog betölteni a politikai döntéshozatali folyamatban.

—

További támogatást és javítást igényel az EUSZ 11. cikkének (4) bekezdésében előírt európai polgári kezdeményezés is, amely a világ első transznacionális részvételi eszköze. A maga részéről az EGSZB azért küzdött, hogy egyszerűbb és érthetőbb szabályok vonatkozzanak a kezdeményezés végrehajtására (9), és egyben közvetítőként is jár el az Európai Bizottság és a polgárok között, különösen azzal, hogy minden évben konferenciát szervez az európai polgári kezdeményezés napján, valamint segítséget és támogatást nyújt az európai polgári kezdeményezések szervezőinek.

—

Az ifjúságot be kell vonni, és a fiataloknak részt kellene venniük az európai politikai folyamatokban (10), előmozdítva a szélesebb körű polgári szerepvállalást, többek között a szavazáson, az önkéntességen, az ifjúsági szervezetekhez való csatlakozáson, valamint a munkahelyi demokráciában és a szociális párbeszédben való részvételen keresztül (11). Az EGSZB ösztönözni fogja a fiatalok részvételét a tevékenységeiben, és a fiatalokat megcélzó eseményeket fog kialakítani, mint amilyen a „Your Europe, Your Say!” [a Te Európád, a Te szavad] és a fiatal vállalkozók díja.

—

Intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy – a regionális és helyi szintet is bevonva – biztosítsák az uniós intézmények és a nemzeti kormányok döntéshozatalának nagyobb fokú elszámoltathatóságát és átláthatóságát, és így elnyerjék a polgárok támogatását, például a Tanács munkamódszereinek megreformálásával, hogy javítsák az átláthatóságot és megoldást kínáljanak azokra az elszámoltathatósági és átláthatósági problémákra, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy a jogi aktusok elfogadása előtt túl széles körben alkalmazzák a zárt háromoldalú egyeztetéseket a rendes jogalkotási eljárás első és második olvasatában (12) (13).

—

Intézményi mechanizmusokat kell kialakítani annak érdekében, hogy fokozzuk az EGSZB véleményei által az uniós politikák formálására és a döntéshozatali eljárásokra kifejtett hatást, például az EGSZB véleményeinek szorosabb nyomon követésén és az Európai Unió Tanácsával egy együttműködési megállapodás megkötésén keresztül többek között annak biztosítása érdekében, hogy rendszeres tájékoztatást nyújtsunk a Tanács munkacsoportjainak az EGSZB véleményeiről.

—

Az új társadalmi paktum szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy elnyerjük a nyilvánosság támogatását az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének végrehajtásához.

—

Elengedhetetlen, hogy megszülessen egy új „társadalmi paktum”, amely igazságosabb és egyenlőbb társadalmat kínál minden polgárnak. Éppen ezért az EGSZB egy szociális cselekvési program bevezetését javasolja, hogy minden szinten átültessék az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjét.

—

Az EGSZB az oktatási rendszerek általános javítását szorgalmazza, valamint több beruházást kér az oktatási rendszerekbe, továbbá támogatja az egész életen át tartó tanulásra való egyetemes jogosultságot, amely lehetővé teszi az emberek számára a készségek megszerzését, az átképzést és a készségfejlesztést; fokozni kell az olyan intézményekbe, politikákba és stratégiákba történő beruházásokat, amelyek támogatják az embereket a jövőbeli munkaváltások során; emellett egy átalakító hatású és mérhető programot kell végrehajtani a nemek közötti egyenlőség elérésére. Mindezeknek az elemeknek széles körű támogatást kell kapniuk (14).

—

A közpolitikáknak és jogalkotási intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy minden európai polgár és lakos azonos szintű védelmet élvezzen, és gyakorolhassa alapvető jogait és szabadságait. Az Uniónak a nemek közötti egyenlőség biztosítása érdekében javítania kell politikáit és intézkedéseit, továbbá garantálnia kell, hogy minden, többszörös megkülönböztetéssel szembesülő ember egyenlő esélyekkel induljon a társadalomban.

—

A tagállamok eltérő fejlődésével kapcsolatos növekvő aggályokkal összefüggésben a minimálbér és a minimumjövedelem biztosítására irányuló intézkedések – az uniós szociális konvergenciafolyamat részeként – fontos elemét képezhetik a szociális védelemnek. Ez segítene tisztességes életszínvonalat elérni valamennyi országban, miközben előmozdítaná a növekedést, és segítséget nyújtana az Unión belüli konvergencia javításában, illetve a divergencia elkerülésében (15).

—

A fenntartható átalakulás befektetéseket követel meg a jó minőségű szolgáltatásokat kínáló, hatékony és integrált szociális védelmi rendszerek terén (16).

—

A szociális partnerek közötti szociális párbeszédnek és stabil kollektív tárgyalási rendszereknek mint kulcsfontosságú eszközöknek elsőbbséget kell kapniuk, hogy fel lehessen készülni az átalakulásokra és változásokra, és kezelni lehessen azokat.

—

A fenti intézkedéseknek elő kell segíteniük az egyenlő versenyfeltételek megteremtését az egységes piac teljes körű kiépítésének elősegítése érdekében.

—

E stratégiának biztosítania kell, hogy legalább a Párizsi Megállapodást teljeskörűen és haladéktalanul végrehajtsák, és ennek vissza kell köszönnie abban, hogy az EU 2030-ra és 2050-re vonatkozó kibocsátáscsökkentési céljait összhangba hozzák azzal a kötelezettségvállalással, hogy a hőmérséklet-emelkedést legfeljebb 1 °C-ra korlátozzák, továbbá ambiciózus uniós éghajlat-politikai intézkedéseket vezetnek be, beleértve a fosszilis tüzelőanyagok gyors kivezetését, valamint az energiahatékonyságtól az energiafelhasználás abszolút csökkentése felé történő elmozdulást. Az EU-nak fel kell gyorsítania a lehető legnagyobb mértékben megújuló energián alapuló energiaellátást célzó igazságos és fenntartható átalakulást (21), amely ellátás környezetbarát, megfizethető, támogatja a közösségi tulajdont, nem vezet energiaszegénységhez, és nem ássa alá az európai vállalatok fenntartható versenyképességét sem a globális színtéren.

—

A klímavédelmi finanszírozási paktumnak ki kell terjednie az éghajlat-politika valamennyi aspektusára, például az igazságos átállásra a változások hatásainak mérséklése, valamint a károk és veszteségek ellentételezése érdekében, továbbá az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos reális politikákra.

—

Az EGSZB megismétli arra irányuló felhívását (22), hogy átfogó élelmiszer-politikát kell kidolgozni az Unióban, amelynek célja a fenntartható élelmiszerrendszerekből származó, egészséges étrend biztosítása, a mezőgazdaság táplálkozási és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal való összekapcsolása, továbbá olyan ellátási láncok biztosítása, amelyek az európai társadalom valamennyi szegmensében gondoskodnak a közegészségről. Elengedhetetlen, hogy a hozzáadott értéket méltányosan osszák el az élelmiszer-ellátási láncban.

—

A mezőgazdaság részét képezheti a megoldásnak az éghajlatváltozás mérséklése terén (körforgásos gazdaság, szén-dioxid-tárolás stb.), mivel Európa területének óriási részét fedi le. Emellett a fenntartható mezőgazdaságnak fontos szerepe van a vidéki térségek társadalmi-gazdasági szerkezetének fenntartásában.

—

Az Uniónak körfogásos, szén-dioxid-mentes gazdasággá kell átalakítania a lineáris gazdaságot. A körforgásos gazdaságra vonatkozó politikáknak biztosítaniuk kell a tartós, kis méretű, helyi és tiszta ciklusokat. Egyes ipari tevékenységek esetében a körforgási láncok általában nagy méretűek (23).

—

Közös szabványokat kell bevezetni és végrehajtani a levegő és víz megtisztulása, valamint óceánjaink védelme érdekében. Ambiciózus intézkedéseket kell végrehajtani az erdőirtás és a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása érdekében Európában és globális szinten is, továbbá annak érdekében is, hogy véget vessenek a természeti erőforrások nem fenntartható kiaknázásának, beleértve a fejlődő országokat is. Intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy az európai fogyasztás szintjét összhangba hozzuk a Föld termelési kapacitásaival, többek között elégségességi stratégiák végrehajtásán keresztül (24).

—

A folyamatban lévő negyedik ipari forradalom radikálisan átalakítja a globális gazdaságot, különösen a gyártást és az iparhoz kapcsolódó szolgáltatásokat. Európának valódi digitális átalakulásra van szüksége, hogy visszanyerje globális fenntartható versenyképességét, és biztosítsa a fenntartható növekedést és munkahelyteremtést. Európának egy átfogó átállást kell véghezvinnie, hogy a világ legdinamikusabb digitális régiójává váljon, figyelembe véve a digitális gazdaság globális jellegét és a vállalkozások globális értékláncokba történő integrálódását.

—

Az Európai Unió ezen innovátorok támogatása révén olyan innovatív fenntartható gazdasági modellek vezérévé válhat, amelyek elválaszthatatlanul összekapcsolják egymással a gazdasági jólét, a jó minőségű szociális védelem és a környezeti fenntarthatóság fogalmát, és amelyek egy „európai védjegy” meghatározó elemeit adják.

—

Az európai vállalatoknak az innováció és a kreativitás ösztönzőinek kell maradniuk, és Európa-szerte tiszteletben kell tartaniuk a magas szintű munkaügyi, fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi normákat. Noha az intelligens szakpolitikai döntéshozatalnak és a felelősségteljes kormányzásnak nagy szerepe van a helyes keretek meghatározásában, a munkavállalóikkal közösen a vállalkozások azok, amelyek – a tudósokkal és a kutatókkal szorosan együttműködve – a társadalom szükségleteinek megfelelő innovációkat és megoldásokat szolgáltatják.

—

A jövőre való felkészülést segítő üzleti környezet a nyitott piacokon és a tisztességes versenyen alapszik, ahol a szociális és környezeti szempontok részét képezik a környezet meghatározásának, és amely kedvező, támogató feltételeket nyújt a vállalkozások működéséhez.

—

Iránymutatást és támogatást kell rendelkezésre bocsátani, hogy minden vállalat és különösen a kkv-k ki tudják használni a digitalizációt, továbbá a figyelemfelhíváson keresztül megfordítsák a technológiai és innovációs beruházások terén megfigyelhető nem megfelelő trendeket, ösztönözzék a finanszírozást, támogassák a K+F-t, és beruházzanak a megfelelő készségekbe.

—

Diplomáciájához és szomszédságpolitikájához hasonlóan az EU kereskedelempolitikájának is tükröznie kell az Uniónak mint a fenntarthatóság globális vezetőjének belső értékeit, és összhangban kell lennie ezekkel. Az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy fenntartsa versenyképességét, és kezelje a fő partnerekkel létrejött szövetségeit, miközben fenntartja, megerősíti és javítja a magas szintű környezeti és szociális normákon alapuló modelljét.

—

Az EGSZB egy ambiciózus kereskedelempolitikai menetrend kialakítását szorgalmazza három szinten, egyoldalú, kétoldalú és többoldalú szinten – ez a politika biztosítani fogja a növekedést és munkahelyteremtést az EU-ban, miközben globális szinten előmozdítja a szabályokon alapuló kereskedelempolitikát.

—

Egyoldalú viszonylatban az EU-nak korszerűsítenie és javítania kell az általános vámkedvezmény-rendszert (GSP) és a „fegyver kivételével mindent” (EBA) elvet, hogy ösztönözze a legkevésbé fejlett országok és a fejlődő országok fejlődését.

—

Kétoldalú viszonylatban az EU-nak folytatnia kell az új piacok megnyitását, és növelnie kell az üzleti lehetőségeket és a fogyasztói elégedettséget még több partner viszonylatában, miközben biztosítja a magas szintű szociális és környezeti normákat a mezőgazdaságban, az iparban és a szolgáltatások terén.

—

Többoldalú viszonylatban az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia a WTO reformjában, hogy elkerülje a Vitarendezési Testület Fellebbezési Testületének megbénulását. Az EGSZB nemrégiben ambiciózus és előretekintő javaslatcsomagot fogadott el ezzel a rövid és középtávú reformmal kapcsolatban (27). A kitűzött célok azt kívánják biztosítani, hogy a WTO a nemzetközi kereskedelem egyedüli őreként alapvetően hozzájáruljon a fenntartható fejlődési célok eléréséhez, fenntartsa a kereskedelmi szabályok és a nemzetközi munkaügyi normák közötti összhangot, és elősegítse a Párizsi Megállapodás keretében tett kötelezettségvállalások teljesítését.

—

A kereskedelemmel szembeni nyitottság hatékony piacvédelmi eszközöket követel meg, és egy működő átvilágítási mechanizmust tesz szükségessé a stratégiai uniós ágazatokban végrehajtott közvetlen külföldi befektetések tekintetében. Ez természetesen arra szolgál, hogy megvédje az Uniót és az uniós fogyasztókat, munkavállalókat és vállalatokat a tisztességtelen és kizsákmányoló kereskedelmi gyakorlatokkal szemben.

—

Elengedhetetlen, hogy nemzetközi szinten elmélyítsük az együttműködést az érintett szervezetekkel (OECD, ENSZ-EGB, ILO, WTO stb.) a globális kihívások, köztük az éghajlatváltozás, a szegénység, az adócsalás és adókijátszás, valamint a kibertámadások elleni hatékony fellépés érdekében.

—

A közigazgatási szerveknek közbeszerzési szerződéseiken keresztül elő kell mozdítaniuk a fenntartható fejlődési célokat azzal, hogy kezdeményező módon alkalmazzák a közbeszerzésről szóló új európai jogszabályban meghatározott környezetvédelmi és szociális beszerzési kritériumokat.

—

Az alapvető közszolgáltatásoknak (30), mint amilyen az oktatás, az egészségügy, a gyermekgondozás, a tömegközlekedés, valamint a közjavaknak, mint amilyen a tiszta ivóvíz, a tiszta levegő és a szennyezetlen talaj stb., megfizethető áron hozzáférhetőnek kell lennie mindenki számára.

—

A GMU szükséges reformja keretében jobban össze kellene hangolni a GMU-tagállamok adórendszereit, és a nemzetközi szervezetekben egységesen kellene képviselni az euróövezetet.

—

Az EGSZB támogatja a méltányos adózást, valamint az adócsalás, az adókijátszás, a pénzmosás és az adóparadicsomok pénzügyi gyakorlatai elleni küzdelmet; az uniós intézményeknek, kormányoknak és vállalkozásoknak közös célul kell kitűzniük, hogy együttműködjenek a két adókikerülés elleni irányelvhez hasonló hatékony mechanizmusok bevezetése érdekében (31).

—

A csalás és az adókijátszás elleni küzdelem összehangolása keretében a társasági adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni intézkedésekre is ki kell térni: az Európai Bizottság becslése szerint ez évi 50-70 milliárd euróra rúgott, mielőtt elkezdtek intézkedéseket bevezetni ellene. A be nem szedett héa összegét körülbelül évi 150 milliárd euróra becsülik.

—

Az EU-nak együtt kell működnie más gazdasági térségekkel ahhoz, hogy világszerte hatékonyan küzdjenek a korrupció és az adókijátszás ellen, és biztosítsák, hogy a társasági adóra vonatkozó nemzetközi szabályok egyértelműek, átláthatók, objektívek és kiszámíthatók legyenek.

—

A közvélemény egyre határozottabban követeli, hogy az adózást is használják a társadalmi kohézió biztosítására, a globális felmelegedés elleni küzdelemre és a fenntartható növekedés előmozdítására.

—

Az EGSZB hathatós és összehangolt adóügyi intézkedéseket szorgalmaz, biztosítandó, hogy a vállalatok befizessék az adóterhek igazságosan rájuk jutó részét, és hozzájáruljanak a tagállami és uniós költségvetésekhez, hogy a kormányzatok biztosítani tudják szociális jogaikat (32). Az EGSZB támogatja a közös (összevont) társaságiadó-alap (KÖTA) létrehozására vonatkozó európai bizottsági javaslatot (33).

—

Az internetes platformokat és egyéb digitális eszközöket használó új üzleti modellek azt eredményezték, hogy a vállalatok kevésbé hagyatkoznak a fizikai jelenlétre egy adott országban. Az EGSZB nagyon fontosnak tartja, hogy a kereskedelmi partnerekkel párbeszédet folytatva új elveket dolgozzanak ki arra vonatkozóan, hogy a vállalati nyereséget hogyan rendeljék hozzá egy uniós tagállamhoz, és hogyan adóztassák meg, valamint hogy aktívan részt vegyenek az OECD/G20 szintjén a digitalizált gazdaságra vonatkozó globális megállapodásról folyó tárgyalásokban, annak érdekében, hogy elkerüljék a kereskedelmi és adózási feszültségeket a világ nagy gazdasági szereplői között (34).

—

Az Uniónak biztosítania kell, hogy minden belső és külső politikája koherens legyen, és összhangban álljon a fenntartható fejlődési célokkal, hogy megfelelően figyelembe vegye a hatékonyság, az arányosság és a fenntarthatóság elvét.

—

Az Európai Bizottság jobb szabályozási eszközeinek használata szintén a fenntartható fejlődésnek az európai politikákban való általános érvényesülését szolgálja. Az Európai Bizottság minden hatásvizsgálatában értékelni kell a környezeti, éghajlati, társadalmi és gazdasági hatásokat, biztosítva, hogy mindig figyelembe vegyék a fenntarthatóság szempontját. Az utólagos értékelések során mindhárom dimenziót elemezni kell egy erősen integrált megközelítés keretében is. A Szerződés rendelkezéseivel összhangban, amely a szociális kérdéseket érintő jogszabályokkal összefüggésben külön előírja ezt (a 154. cikk (2) bekezdése), konzultálni kell a szociális partnerekkel is; a szabályozás javítására irányuló eszközkészlet egy másik eleme az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal, a Régiók Bizottságával és a nemzeti parlamentekkel folytatott konzultáció, hogy eleget tegyenek az inkluzivitás követelményének, amely a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendnek is központi eleme.

—

A fenntartható fejlődési célokat figyelembe véve a REFIT-platformnak, valamint a hatásvizsgálatoknak és értékeléseknek elő kell segíteniük annak biztosítását, hogy a jogszabályok kedvezőek legyenek a vállalkozások és a polgárok számára. Ezeknek az eszközöknek a jövőben is fel kell használniuk minden rendelkezésre álló forrást – a civil társadalmat is – annak értékelésére, hogy a célkitűzéseinek fényében hogyan lehet javítani az uniós jogszabályok hatékonyságát és eredményességét. Ezeknek az eszközöknek hozzá kell járulniuk a fenntartható fejlődés szabályozási környezetének széles körű javításához annak minden dimenziójában, nemcsak az egyszerűsítésre és a szükségtelen akadályok csökkentésére, valamint a jogalkotási célok hatékony elérésének biztosítására törekedve (anélkül, hogy csökkentenék azok színvonalát), hanem segítséget nyújtva a meglévő jogszabályok felülvizsgálatában, értékelésében, módosításában, javításában vagy jobb végrehajtásában is.

—

Az európai szemeszter mint az Unió gazdaságirányítási kerete bizonyos mértékben figyelembe veszi a foglalkoztatási és szociális teljesítményt, viszont az éghajlatváltozás veszélyei és a Párizsi Megállapodásban meghatározott célok elérése felé az EU által tett haladás tekintetében gyenge, amiről a 2019-es éves növekedési jelentés is beszámolt (35). Az EGSZB szorgalmazza, hogy egy előretekintő fenntartható fejlődési stratégiát építsenek be a fenntartható fejlődési ciklusba, amely egymást kiegészítő társadalmi, gazdasági és környezeti mutatókon és célokon alapul.

—

A szociális párbeszédet a fejlesztési program végrehajtásának eszközeként kell elismerni. A szociális párbeszédhez támogató környezetre és valódi intézményi keretre van szükség. Ennek alapja az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyaláshoz való jog tiszteletben tartása. Az EU-nak együtt kell működnie a szociális partnerekkel a munkaügyi kapcsolatok megbízható gyakorlatainak és a zökkenőmentesen működő munkaügyi igazgatás előmozdítása érdekében.

—

Az Európai Uniónak meg kell erősítenie a tagállamokhoz fűződő kötelékeit, és vissza kell szereznie a polgárok bizalmát a megfelelően végrehajtott közösségvezérelt helyi fejlesztési megközelítésen keresztül, amely lehetővé teszi az integrált helyi fejlesztést, valamint a polgárok és szervezeteik bevonását a helyi közösségek szintjén. Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztésnek mint eredményes európai helyi fejlesztési eszköznek számos előnye lehet (36).

—

Az EU-nak olyan szakpolitikákat és intézkedéseket kell elfogadnia, amelyek támogatják a biztonságos, rendezett és szabályos bevándorlást, valamint erősítik a befogadást és a társadalmi kohéziót. Az Uniónak az ILO-val szorosabban egyeztetve kellene dolgoznia a munkaerő-migráció és az integrációs programok terén.

—

Az EGSZB kéri, hogy biztosítsanak biztonságos, jogszerű útvonalakat az Unió felé elinduló menekültek számára. Össze kell hangolni a tagállamok, valamint az európai és a nemzeti szereplők fellépéseit, méghozzá a közös felelősségvállalást, a menekültek tisztességes elosztását, a konvergenciát és az alapvető jogok tiszteletben tartását szem előtt tartva. A cél az, hogy több lehetőség álljon rendelkezésre a családegyesítésekhez, a migránsok EU-n belüli áthelyezéséhez és az áttelepítéshez.

—

Az integráció elmaradása gazdasági, társadalmi-kulturális és politikai kockázatokkal és költségekkel jár. Ezért a jövőbeni költségekkel, problémákkal és feszültségekkel szembeni legjobb biztosíték a migránsok integrációjába történő befektetés.

—

Az integráció kétirányú folyamat, és mind a fogadó közösségnek, mind a migránsoknak jogaik és kötelezettségeik vannak. Ezért a felelősséget meg kell osztani a két fél között. Nem méltányos és nem is fenntartható elvárni, hogy az újonnan érkezők jelentős társadalmi, kulturális és gazdasági akadályokkal szembesülve segítség nélkül integrálódjanak. A folyamat megkönnyítése érdekében a közpolitikáknak kezelniük kell az uniós társadalmak különböző csoportjaiban jelen lévő félelmeket és aggodalmakat, elkerülendő, hogy EU-ellenes és idegengyűlölő diskurzus alakuljon ki. Ennek érdekében a vonatkozó politikáknak világos, következetes és indokolt kötelezettségeket kell tartalmazniuk, ugyanakkor következetesen el kell ítélniük a bevándorlóellenes retorikát és magatartást.

—

A háborúk, az éghajlatváltozás és egyes harmadik országokban eluralkodó kilátástalanság folyamatos és akár a mostaninál intenzívebb menekült- és migránsáradatot eredményezhet. Az általánosságban migrációt okozó tényezők csökkentése globális kihívás. A migráció minden típusa esetében a migráció növekedésével kell számolni (ideértve a klímamenekülteket is), mivel egyre több ember kénytelen elhagyni lakóhelyét. Emiatt az EU-nak jobban fel kell készülnie a migránsok tagállamok közötti elosztására. Az EGSZB már rávilágított arra, hogy a kiegyensúlyozatlan gazdasági folyamatok hogyan növelhetik a destabilizációt e tekintetben. Ezért az EGSZB támogatja azt az álláspontot, hogy a Lisszaboni Szerződés kellően átfogó mandátumot ad a bevándorláspolitika a tekintetben történő felülvizsgálatára, hogy szabályozzák „a lakóhelyüket környezeti okok miatt elhagyni készülő személyek” jogállását.

—

Annak érdekében, hogy szembe tudjon nézni az új és már meglévő társadalmi és környezeti prioritásokkal, az EU-nak erős uniós költségvetésre van szüksége ebben a politikailag kritikus pillanatban. Az Európai Bizottságnak a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre irányuló javaslata mérsékelt és nem elég ambiciózus. Az Európai Parlamenthez és a Régiók Európai Bizottságához hasonlóan az EGSZB is azt szorgalmazza, hogy a forrásokat a GNI 1,3%-ában rögzítsék, hogy a bevételek főként az Unió saját forrásaiból származzanak, továbbá hogy vezessék be a Mario Monti elnökletével dolgozó, saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport adóügyi javaslatait (38).

—

Az EGSZB véleménye szerint a forrásokat az elosztási igazságosság (justitia distributiva) kritériumával összhangban kell átcsoportosítani a tagállamokhoz, hogy helyreállítsák a gazdasági és társadalmi konvergenciának a válság által megszakított pályáját (39).

—

Az EGSZB a következő többéves pénzügyi keretben szükségesnek tartja a finanszírozás növelését, hogy lehetővé tegyék (i) a szociális jogok európai pilléréről szóló göteborgi nyilatkozat tagállamok általi végrehajtását annak érdekében, hogy a fenntartható fejlődéssel összefüggésben ösztönözzék a színvonalas munkahelyek létrehozását; (ii) az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének megvalósítását; valamint (iii) a Párizsi Megállapodás végrehajtását, amely előmozdítja a környezetbarát és digitalizált társadalmak felé haladó igazságos átalakulást.

—

Az EU-nak ambiciózus költségvetésekre van szüksége, amelyek azon politikák eszközéül szolgálnak, amelyek világos stratégiát dolgoznak ki az Unió megerősítésére szélesebb integráció és több demokrácia biztosításával, továbbá az uniós és az Unión kívüli civil szervezetek fokozottabb támogatásával, valamint azzal, hogy nagyobb támogatást nyújtanak a vállalkozásoknak a környezeti és digitális kihívások kezeléséhez, erőteljesebb szociális dimenziót biztosítanak, és jobban támogatják a vidéki életet. Az EU csak így tudja féken tartani a belső széthúzó erőket, és kezelni a külső geopolitikai kockázatokat.

—

Az EGSZB támogatja az arra irányuló javaslatot, hogy a tagállamok uniós pénzeszközökből való részesedését a jogállamiság elvének tiszteletben tartásához kell kötni, amely az EUSZ 2. cikke szerint az uniós értékek egyik alappillére.

—

Az Uniónak jobban el kell ismernie és támogatnia kell az EGSZB által az európai polgárokhoz vezető hídként betöltött kulcsszerepet.

—

Az Uniónak is decentralizálnia kell a polgárokkal folytatott párbeszédet, hogy az önkormányzatok és régiók elkezdhessék a közös európai cél és identitás kibontakoztatását.

—

Az uniós politikáknak jobban kell reagálniuk a polgárok, a közösségek és a civil szervezetek javaslataira, indokot adva ezáltal számukra ahhoz, hogy részt vegyenek a folyamatokban.

—

Az EGSZB-nek az ebben a véleményben meghatározott szakpolitikai célkitűzések alapján minden évben értékelnie kell az uniós politikák végrehajtását a tagállamokban, hogy konkrét válaszokat adjon a polgároknak arról, hogy milyen hatást gyakorol az uniós tagság a mindennapi életükre.

—

a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgását;

—

a világ legnagyobb egységes piacát;

—

fokozott gazdasági konnektivitást, szabad és zökkenőmentes kereskedelmet;

—

közös kereskedelmi megállapodásokat, amelyeket az Unió az erősebb fél pozíciójából tárgyalt meg valamennyi tagállam számára;

—

a szociális jogok európai pillérén alapuló jó minőségű és emelt szintű szociális jólétet;

—

az európai szociális modellt;

—

fokozott együttműködést a hírszerzés, a katonai ügyek és a bűnüldözési tevékenység területén;

—

jobb környezeti normákat, levegő- és vízminőséget;

—

a polgárok magánélet tiszteletben tartásához való alapvető jogának védelmét a digitális környezetben;

—

szigorúbb egészségügyi és biztonsági szabványokat;

—

Unió-szerte viszonos egészségügyi ellátási rendszereket;

—

diszkriminációellenes szabályokat és politikákat, különös tekintettel a kisebbségekre és a nőkre;

—

rendkívüli oktatási lehetőségeket olyan csereprogramok révén, mint az Erasmus+;

—

stb.