ISSN 1977-0979

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 228

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

62. évfolyam
2019. július 5.


Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

VÉLEMÉNYEK

 

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

2019/C 228/01

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Az egészséggel kapcsolatos digitális jártasság – polgárbarát európai egészségügy a demográfiai változások fényében (saját kezdeményezésű vélemény)

1

 

VÉLEMÉNYEK

2019/C 228/02

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Foglalkoztatási lehetőségek a gazdaságilag inaktív személyek számára (saját kezdeményezésű vélemény)

7

2019/C 228/03

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Együttműködő oktatási rendszerek a keresletnek nem megfelelő készségkínálat elkerülése érdekében – min kell változtatni? (saját kezdeményezésű vélemény)

16

2019/C 228/04

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Ellenállóképes demokrácia a szilárd és sokszínű civil társadalom segítségével  (saját kezdeményezésű vélemény)

24

2019/C 228/05

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A fehérgalamb-út – javaslat egy az EU által vezetett globális béketeremtő stratégiára  (saját kezdeményezésű vélemény)

31

2019/C 228/06

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Európa polgárainak meghallgatása a fenntartható jövő érdekében (Nagyszeben és a további lépések)

37

2019/C 228/07

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A kohéziós politika jövője a 2020 utáni időszakban  (feltáró vélemény)

50

2019/C 228/08

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Az EU jövője: előnyök a polgárok számára és az európai értékek tiszteletben tartása  (feltáró vélemény az Európai Unió Tanácsa) román elnökségének felkérésére)

57

2019/C 228/09

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Uniós ismeretek oktatása (feltáró vélemény a román elnökség felkérésére)

68


 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG

 

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

2019/C 228/10

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek – Az európai szabványosítás 2019. évi uniós munkaprogramja  [COM(2018) 686 final]

74

2019/C 228/11

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak – Harmonizált szabványok: az átláthatóság növelése és a jogbiztonság erősítése az egységes piac teljeskörű működése érdekében  [COM(2018) 764 final]

78

2019/C 228/12

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az endokrin károsító anyagokra vonatkozó átfogó uniós keret felé (COM(2018) 734 final)

83

2019/C 228/13

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Közös közlemény az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Cselekvési terv a félretájékoztatással szemben [JOIN(2018) 36 final]

89

2019/C 228/14

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Közös közlemény az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak Az Európa és Ázsia közötti összeköttetések – Az uniós stratégia elemei  [JOIN(2018) 31 final]

95

2019/C 228/15

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Javaslat az 1303/2013/EU rendeletnek az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára elkülönített források tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre  (COM(2019) 55 final – 2019/0027 (COD))

103


HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

VÉLEMÉNYEK

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

5.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/1


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Az egészséggel kapcsolatos digitális jártasság – polgárbarát európai egészségügy a demográfiai változások fényében

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 228/01)

Előadó: Renate HEINISCH

Közgyűlési határozat:

20.9.2018

Jogalap:

az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése

saját kezdeményezésű vélemény

Illetékes szekció:

„Egységes piac, termelés és fogyasztás”szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2019.3.7.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2019.3.21.

Plenáris ülés száma:

542.

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

153/0/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) támogatja az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az egészséggel kapcsolatos digitális jártasságot az e-egészségügyi menetrend magas prioritású elemévé tegyék. Az EGSZB olyan átfogó uniós stratégia kidolgozását ajánlja, amely egyértelmű és folyamatosan nyomon követett célokat tartalmaz az egészséggel kapcsolatos jártasságra vonatkozóan. Ennek célja pedig, hogy erősíteni lehessen az emberek egészségüggyel kapcsolatos jogait, illetve hogy digitális eszközök segítségével el lehessen kerülni az egyenlőtlenségeket ezen a területen.

1.2.

Az EGSZB támogatja az IC-Health projekt (1) eredményeit; különösen figyelemre méltó az az ajánlás, hogy be kell vonni az aktív polgárokat ezekbe az erőfeszítésekbe. Ezért az EGSZB ajánlja az IC-HEALTH projekt további végrehajtását annak érdekében, hogy folytassák a már folyamatban levő online képzési programokat.

1.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a különböző generációknak eltérő megközelítésre van szükségük az egészséggel kapcsolatos digitális jártasság fejlesztéséhez, attól függően, hogy milyen digitális eszközöket használnak a mindennapjaikban. A digitális információforrások fejlesztésekor szem előtt kell tartani minden korcsoportot és kultúrkört, valamint a migránsokat és a fogyatékkal élő személyek valamennyi kategóriáját is. Az idősebb generációkhoz tartozó személyekre kell összpontosítani, akiktől egyre inkább elvárják saját jóllétük és egészségügyi ellátásuk menedzselését.

1.4.

Az EGSZB szélesebb körű erőfeszítéseket ajánl annak érdekében, hogy a gyógyszerekről és egészségügyi eszközökről szóló digitális információkat is figyelembe vegyék, valamint biztosítsák valamennyi olyan szervezet részvételét, amely hozzájárulhat a fejlesztéshez. Az EGSZB azt ajánlja, hogy kapcsolják össze egymással az Európai Gyógyszerügynökségnek (EMA), a gyógyszerügynökségek vezetőinek, valamint az Európai Bizottságnak a törekvéseit.

1.5.

Az EGSZB támogatja azt az álláspontot, miszerint az e-egészségügyi megoldásokat költséghatékony eszközökként kell használni az egészségügyi rendszerekben. A vonzó digitális eszközök növelhetik az emberek digitális média iránti nyitottságát.

1.6.

Azonban az EGSZB hangsúlyozza, hogy a digitális szolgáltatások előnyeit csak akkor lehet teljes mértékben kihasználni, ha az emberek képesek a számukra biztosított információkhoz hozzáférni, és megfelelően megérteni azokat. Az olvasási készségek és az alapvető matematikai ismeretek az egészséggel kapcsolatos jártasság elengedhetetlen előfeltételei, és ezeket az iskolai oktatás során kell elsajátítani annak érdekében, hogy megerősítsük az emberek szerepvállalási lehetőségeit.

1.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az e-egészségügyi cselekvési tervnek a teljes emberi életet lefedő, széles körű együttműködésre kell ösztönöznie. Az egészséggel kapcsolatos digitális jártassághoz helyi szinten az óvodák és az iskolák jelentik a kiindulópontot. A gyermekgondozóknak, tanároknak, szülőknek és nagyszülőknek az érintett egészségügyi dolgozók (például orvosok, szülészek, ápolók, gyógyszerészek és gondozók) közreműködésével kezdeményezéseket kell kidolgozniuk az egészséggel kapcsolatos digitális jártasság fejlesztésére. Különösen az orvosok (háziorvosok) és gyógyszerészek közötti szoros együttműködés segíthet fokozni a betegek egészséggel kapcsolatos jártasságát. Ezt a tapasztalatot fel kell használni a cselekvési terv továbbfejlesztése során. A tagállamoknak az egészséggel kapcsolatos digitális jártasság javítására irányuló cselekvési tervet kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk.

2.   Bevezetés

2.1.

A digitális információk szerepe növekszik a társadalomban. A polgárok egészséggel kapcsolatos digitális jártassága az e-egészségügy sikeres alkalmazásának alapvető eleme. Az egészséggel kapcsolatos jártasság azt jelenti, hogy az adott személy képes megfelelően keresni, megérteni, értékelni és alkalmazni egészségügyi ellátással, megelőzéssel vagy egészségfejlesztéssel kapcsolatos információkat. Ez egyrészt személyes készségeket igényel, másrészt pedig olyan támogató keretfeltételeket, mint például az információk érthető nyelvezeten történő biztosítását. Ezek jelentik az első lépéseket; az internet e célra történő használata további készségeket igényel.

2.2.

Az egészséggel kapcsolatos digitális jártasság szempontjai nagyon pragmatikus módon írhatók le: nem elsősorban arról van szó, hogy megtaláljuk az egészséggel kapcsolatos információkat, hanem inkább arról, hogy rájöjjünk, hogy hol kell keresni az információkat, hogy a talált információforrások megfelelő és hasznos információkat adnak-e, és vajon megbízhatóak-e ezek az egészséggel kapcsolatos információforrások (2).

2.3.

A „digitális egészségügyi eszközök”kifejezés a következőkre vonatkozik: olyan digitális szolgáltatások, amelyek általános egészségügyi információkat nyújtanak felhasználóknak, illetve (kezelések utánkövetésére és felügyeletére szolgáló) egészségügyi alkalmazások, az emberek otthonaikban maradását segítő eszközök (távfelügyelet idősek számára), megosztott orvosi akták, egészségügyi szakemberek által használt digitális eszközök (biztonságos üzenetküldő szolgáltatás, távorvoslás, távszakértelem) és általános digitális egészségügyi információk.

2.4.

2012-ben az Európai Bizottság közzétett egy cselekvési tervet, amely felsorolta a digitális megoldások teljeskörű használatával szemben álló akadályokat Európa egészségügyi rendszereiben. Ennek a tervnek a végrehajtása jelenleg folyamatban van, „Elektronikus egészségügyi cselekvési terv a 2012–2020 közötti időszakra – innovatív egészségügyi ellátás a 21. században” (3) címmel.

2.5.

Az elektronikus egészségügyi cselekvési terv céljait 2018. áprilisban kiegészítette „Az egészségügy és az ellátás digitális átalakításának a digitális egységes piacon való lehetővé tételéről, a polgárok szerepének erősítéséről és egy egészségesebb társadalom megteremtéséről”című közlemény (4).

2.6.

Ez a közlemény idézi az Egészségügyi helyzet az Európai Unióban című jelentést (5), és arra a következtetésre jut, hogy kizárólag az egészségügyi és ellátási rendszereink alapvető átgondolásával biztosíthatjuk azt, hogy azok továbbra is megfeleljenek céljuknak. Az egyik pillért a digitális megoldások bevezetése jelenti az egészségügyben és a gondozásban. Ezek a digitális eszközök képesek a tudományos ismereteket átültetni úgy, hogy azok segítsék a polgárok jó egészségének megőrzését.

2.7.

Az uniós finanszírozás támogatja a kutatást és az innovációt a digitális egészségügyi és ellátási megoldások területén. Ennek eszköze a Horizont 2020 program (6), valamint a köz- és a magánszféra közötti partnerségek. A digitális egységes piaci stratégia (7) végrehajtásának félidős értékelése során az Európai Bizottság felvázolta arra irányuló szándékát, hogy három területen további intézkedéseket tegyen:

a polgárok biztonságos hozzáférése saját adataikhoz és az egészségügyi adatok határon átnyúló megosztásának lehetősége;

jobb adatok a kutatás, a betegségmegelőzés, valamint a személyre szabott egészségügyi ellátás és ápolás előmozdítása érdekében;

digitális eszközök a polgárok szerepének erősítése és a személyközpontú ápolás érdekében.

Emellett arra kell ösztönözni a tagállamokat, hogy hozzanak létre mechanizmusokat a félrevezető tájékoztatást nyújtó internetes oldalak kiszűrésére és amennyire lehetséges blokkolására, illetve arra, hogy az internetes keresések során elsőként a megbízható oldalak jelenjenek meg a találatok között.

2.8.

Az európai WHO iroda a WHO-HEN-Report-57 jelentésében közzétett (8) egy nagyon átfogó áttekintést a folyamatban lévő projektekről és azok eredményéről. Következtetésükben a szerzők kijelentik, hogy az egészséggel kapcsolatos jártasság szempontjából központi jelentősége van a készségek egész életen át tartó fejlesztésének, ideértve az iskola előtti tevékenységeket, az iskolai formális oktatást és a felnőttkori tanulást is. Olyan politikai megfontolásokat ajánlanak, amelyek támogathatják a holisztikus egészségügyi jártassági szakpolitikák kidolgozását a tagállamokban, valamint a politikával összefüggő tevékenységek kidolgozását, végrehajtását és szigorú értékelését annak érdekében, hogy bemutassák az egészségügyi jártassági szakpolitikák előnyeit a polgárok és a társadalom számára.

2.9.

Kutatási stratégiáiba az Európai Bizottság olyan programokat is bevont, amelyek az egészséggel kapcsolatos digitális jártasság fejlesztését célozzák. Emellett fontos projekteket is finanszírozott a hetedik keretprogram és Horizont 2020 (9) keretében.

2.10.

Köztudott, hogy a magasabb életkorú és/vagy alacsonyabb végzettségű személyek esetén alacsonyabb az egészséggel kapcsolatos digitális jártasság. Ez befolyásolja azt, hogy milyen mértékben képesek szerepet vállalni saját egészségügyi ellátásuk menedzselésében, valamint azt, hogy mennyire képesek hozzáférni az egészséggel kapcsolatos információkhoz. Az IROHLA projekt az idősebb generációk számára biztosít megoldásokat (10). Az EGSZB (11) a digitális társadalmi befogadás számos szempontjával foglalkozott már (a rigai nyilatkozat (12) szerint).

2.11.

Az IC-Health projekt (13) hatalmas mennyiségű elemzést és forrást biztosít az egészséggel kapcsolatos digitális jártasságról. Az IC Health egy olyan projekt, amely egy sor virtuális szabadegyetem (MOOC) kidolgozására irányul, hogy segítse az európai polgárok egészséggel kapcsolatos digitális jártasságának növelését és annak jobb megértését, hogy mit jelent az egészséggel kapcsolatos digitális jártasság és hogyan használható az az egészségügyi állapot javítására. Most folyik a projekt eredményeinek összefoglalása.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

A kompetenciák és a készségek fejlesztésének kérdése egyre gyakrabban merül fel annak a felismert társadalmi kihívásnak az összefüggésében, amit a demográfiai változás jelent. Az egészségügyi és gondozási rendszereink fenntarthatóságának megőrzése érdekében gyorsan idősödő társadalmunk a képzések olyan megerősítését teszi szükségessé, amelynek révén az egészségügyi személyzet képességei megfelelnek az új igényeknek. Ezenkívül az egészségügyi kiadások optimális kezelésére is szükség van, a lakosság egésze digitális jártasságának fejlesztése mellett.

3.2.

Az EGSZB támogatja azokat a polgárok szerepének erősítésére irányuló európai bizottsági tevékenységeket, amelyek az egészségügyi rendszer átalakítására összpontosítanak. Azonban az EGSZB véleménye szerint ezzel egyidejűleg a polgárokat képessé kell tenni ezeknek a digitális eszközöknek a használatára; végre kell hajtani a tagállamokban egy, az egészséggel kapcsolatos jártasság és az egészséggel kapcsolatos digitális jártasság fejlesztésére egyaránt irányuló cselekvési tervet.

3.3.

Néhány olyan európai ország, amelyet aggasztottak az OECD-s összehasonlító vizsgálat (14) eredményei, saját vizsgálatokat végzett. Franciaországban (2004–2005-ben) mintegy 3,1 millió olyan felnőttet találtak, aki funkcionális analfabétának számított (ez a munkaképes korú lakosság 9 %-a). Egy 2011-ben az Egyesült Királyságban végzett tanulmány szerint a britek 14,9 %-a (azaz több mint 5 millió ember) funkcionális analfabéta. Egy németországi tanulmány szerint a 18 és 64 év közötti korcsoport 4,5 %-a teljesen írástudatlan (egyáltalán nem tud írni és olvasni). A funkcionális analfabétizmus a korcsoport 10 %-át érinti. A teljesen vagy funkcionálisan analfabéták száma összesen 7,5 millióra tehető (15). Ezt a tényt is figyelembe kell venni, amikor az egészséggel kapcsolatos digitális jártasságról van szó.

3.4.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy minden oktatási, kutatási és egészségügyi szakmának együtt kell működnie. Az EGSZB tagjainak szervezeteiken keresztül támogatniuk kell ezt az együttműködést. Minden erőfeszítésnek arra kell irányulnia, hogy a társadalom valamennyi rétegében nagyobb mértékben, illetve tájékozottan és releváns módon használják a digitális eszközöket.

3.5.

Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság e-egészségügyi prioritásainak további végrehajtása során hivatkozzanak az IC-Health eredményeire, hogy így jobban meg lehessen ismertetni a közvéleménnyel a 2018. áprilisi közleményben (16) közzétett e-egészségügyi megoldásokat. A Horizont 2020 Európa (17) programnak nyomon kell követnie az intézkedéseket és a projektből levonandó következtetéseket, valamint fel kell használnia a virtuális szabadegyetemekből nyert tapasztalatokat.

3.6.

Fontos, hogy az egészséggel kapcsolatos digitális jártasságra vonatkozó bármely folyamatban minden korosztály, minden kultúra képviselője és a fogyatékkal élő személyek valamennyi kategóriája részt vegyen. Az EGSZB azt tanácsolja, hogy az egészségügyi dolgozókat és az ápolást végzőket is vonják be az új digitális eszközök fejlesztésébe, hogy így az ő szükségleteikkel is foglalkozzanak, valamint hogy ezáltal ezek a csoportok is elfogadják a munkakörnyezetüket érintő változásokat. Idetartozik az ápolók képzése és továbbképzése is.

3.7.

Az EGSZB elismeri a Friends of Europe kezdeményezést, melynek célja, hogy újragondoljuk az európai egészségügyi rendszereket és ötleteket dolgozzunk ki az „egészségügyi ellátás okos beruházási (vagy tőkekivonási) döntéseire”vonatkozóan (18). Az a cél, hogy törekedjenek az egészségügyi rendszerekben a nem hatékony intézkedések feltérképezésére és megszüntetésére, így biztosítva, hogy az elérhető kiegészítő finanszírozás arra irányuljon, hogy jobb eredményeket érjenek el az egészségügyi következményekben.

3.8.

Az EGSZB támogatja a Friends of Europe arra vonatkozó koncepcióját, hogy hozzanak létre egy, az egészséges polgárok szerepét erősítő munkacsoportot az összes korcsoportban, hivatkozva az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló 2018-as európai tanácsi ajánlásokra (19). Az embereknek ismerniük kell „az egészséges elme, test és életmód”mibenlétét. Ez egy jó alap arra, hogy bevonjuk és aktivizáljuk a polgárokat. A tagállamoknak ezt átfogó prioritásnak kell tekinteniük az oktatási, egészségügyi, szociális és foglalkoztatási politikákban, valamint olyan kulcsfontosságú mechanizmusnak, amely csökkenti az egészségügyi ellátás költségeit és javítja az egészségügyi eredményeket. Egy kórház bezárása például mindig következményekkel jár, de néha szükséges lépés lehet, ha az intézmény már nem tud költséghatékonyan működni, illetve nem képes az ígért ellátás nyújtására. Automatizálással egyszerűsíthető a gondozás megszervezésének folyamata. Nemrég például három brit kórházban egy kísérlet keretében mesterséges intelligenciával működő, virtuális asszisztenseket alkalmaztak, amelyek az egészségügyi asszisztenseknél nyolcszor hatékonyabbak voltak a rutinfeladatok ellátásában és a vizsgálati eredmények kezelésében.

3.9.

A tájékozott polgárok megteszik a saját egészségük javítása érdekében szükséges lépéseket. Ez egészségesebb életmód megválasztásához, nagyobb arányú beoltottsághoz, egészséges időskorhoz, a kezelések jobb betartásához, valamint a kockázatos viselkedéseket megelőző szolgáltatások nagyobb használatához vezet. Hasznosak lehetnek tehát a digitális eszközök a terápiás oktatás terén abban, hogy a krónikus betegségben szenvedők jobban megismerjék a számukra nyújtott kezelést.

3.10.

Az EGSZB (20) már hangsúlyozta az egészséggel kapcsolatos digitális jártasság jelentőségét az oltások összefüggésében, az ilyen jártasság ugyanis lehetővé teszi az oltásokkal kapcsolatos digitális információkhoz való hozzáférést és azok feldolgozását.

3.11.

A digitális szolgáltatások különösen az alacsony képzettségű (például az olvasási gondokkal küzdő és írástudatlan) embereket, valamint a látássérült személyeket támogathatják, ha az információkat videókban vagy podcastokban biztosítják. Emellett a befogadó ország nyelvét kevéssé ismerő migránsoknak szóló programok is támogathatók ilyen módon. Megfelelő intézkedéseket és erőforrásokat kell előirányozni annak érdekében, hogy ezek a csoportok hozzáférhessenek a digitális egészségügyi eszközökhöz.

3.12.

Koruktól és állapotuktól függetlenül erősíteni kell az emberek szerepét ezeknek a digitális erőforrásoknak (weboldalaknak, alkalmazásoknak) a használatában, hogy választ találjanak a kérdéseikre és kezeljék a saját egészségügyi adataikat (pl. egészségügyi szakemberek által felügyelt receptek, digitális egészségügyi adatok, a gyógyszereikkel kapcsolatos digitális információk stb.). Az egészségügyi alapok például szisztematikusan oktathatnák az általuk biztosított személyeket. A betegbiztosítással kapcsolatos további intézkedésekkel egy EGSZB-kezdeményezés foglalkozik (21).

3.13.

Az iskolai programokat és más, gyermekekre és kamaszokra irányuló oktatási erőfeszítéseket szintén a generációk közötti párbeszéd ösztönzésére kell használni. E párbeszéd során azonosítani kell az olyan projekteket, mint például a Német Olvasási Alapítvány (22) és mások.

3.14.

Az EGSZB javasolja annak megvitatását, hogy az általános egészségügyi információkat lehet-e a munkáltatókon keresztül terjeszteni. Az emberek gyakran használnak digitális eszközöket a munkahelyükön. A munkahelyi balesetek megelőzéséről szóló képzés mára rutinná vált, és kibővülhetne az egészségügyi információkkal is.

3.15.

Az EGSZB megismétli véleményét, mely szerint nagyon fontos a betegek képzése a saját adataikhoz való hozzáféréssel és azok használatával kapcsolatban. Ezeket jelenleg – az általános adatvédelmi rendeletnek (23) megfelelően – sok esetben az egészségügyi információs rendszerekben „elzárva”tartják. Alapvető fontosságú az e-egészségüggyel kapcsolatos ismeretek beépítése az egészségügyi szakembereknek szóló képzési programokba (24).

4.   Részletes megjegyzések

4.1.   Infrastruktúra

4.1.1.

Az Európai Bizottság több programot is indított a műszaki infrastruktúra fejlesztésére és a határokon átnyúló együttműködés lehetővé tételére.

4.1.2.

Az IC-Health projekttel kapcsolatos felmérés eredményei például néhány esetben rámutattak arra, hogy az alacsonyabb képzettséggel rendelkező emberek előnyben részesíthetik a mobileszközöket a számítógépes, web-alapú forrásokkal szemben. Az EGSZB javasolja e szempontok további vizsgálatát, valamint azok figyelembevételét a jövőbeli programok alapját képező megfontolásokban.

4.2.

Az Európai Bizottság, az EMA és a gyógyszerügynökségek vezetői kezdeményeztek egy folyamatot a gyógyszerekkel kapcsolatos elektronikus termékinformációkra vonatkozó legfőbb elvek megállapítására (25). Számos tagállamban már léteznek betegbarát, a szabályozó által jóváhagyott elektronikus termékinformációkat tartalmazó adatbázisok. A gyógyszerekre vonatkozó megbízható elektronikus termékinformációk jelentőségét az EGSZB már részletezte „A digitális egészségügy felé – elektronikus tájékoztatás a gyógyászati termékek biztonságos felhasználása érdekében”című véleményben (26). Ennek a megközelítésnek és a digitális információk megbízhatóságára irányuló prioritásnak az egészségügyi eszközök terén is érvényesülnie kellene.

4.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy az eddigiekben tárgyalt források mellett ez az információ is használható az egészséggel kapcsolatos jártasság javítására. Fontolóra kell venni például a gyógyszerekre vonatkozó, szabályozó által jóváhagyott információkat. Ezek a gyógyszerekkel és kezelésekkel kapcsolatos naprakész információk folyamatos biztosításához szükségesek. Az EGSZB úgy véli, hogy ily módon biztosítható a gyógyszerek biztonságos és eredményes használata, fokozható a gyógykezelés betartása és optimalizálható a kezelés kimenetele.

4.4.   További kutatási igény

4.4.1.   Műszaki kutatás és műszaki fejlesztés

4.4.1.1.

Az EGSZB azt javasolja, hogy további köz- és magánszféra közötti partnerséggel, minden korcsoportot és mindenféle hátterű embert bevonva tárjanak fel lehetséges szinergiákat, hogy olyan vonzó digitális információforrásokat és egyéb digitális eszközt lehessen kifejleszteni, amelyek lépést tartanak a kereskedelmi digitális információforrásokkal, a közösségi médiával és a digitális szórakoztató eszközökkel, és amelyeket például az Európai Bizottság által javasolt intézkedések végrehajtása során is használni lehet. Az ilyen partnerségek működésének egy olyan chartán kell alapulnia, amely az adatok megbízhatóságáról és az összeférhetetlenség hiányáról szól.

4.4.2.   Oktatási szempontok

4.4.2.1.

A különböző társadalmi csoportok és korcsoportok különbözőképpen használják az internetet. Sokan használják a közösségi hálózatokat, az információkínálatot azonban nem. Egy kis csoport soha nem használja az internetet, semmilyen célra. A korábbi EGSZB-kezdeményezésekkel összhangban (27) a kutatást úgy kell elindítani, hogy választ adjon a következő kérdésekre:

Hogyan bátoríthatjuk a folyamatos aktív tanulást, mind az információk elérésére vonatkozóan, mind a megbízható és nem megbízható digitális források közötti megkülönböztetéssel kapcsolatban, pl. az IC-Health tömeges nyílt online kurzusainak támogatásával? Széles körű támogatást garantáló és képzést biztosító intézkedésekre van szükség a kérdéskör kezeléséhez, hiszen az uniós munkavállalók 47 %-a nem rendelkezik elegendő digitális készséggel (28).

Hogyan tehetjük hozzáférhetővé azokat a forrásokat (pl. szórakozási lehetőségeket), amelyek felkeltik az emberek érdeklődését a megbízható digitális információforrások használata iránt?

Hogyan segíthetjük a sikeres programok elterjedését? Lásd például az egészségügyi coachingon alapuló, Sophia nevű innovatív betegbiztosítási eszközt (29), amelyet Franciaországban alkalmaznak diabéteszben vagy krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegek számára. A Sophia programot betegségkezelésre irányuló amerikai, német és brit kísérletek alapján dolgozták ki (30).

Milyen szerepet tölthetnek be a különböző oktatási intézmények (egyetemek, felnőttképzési központok stb.) az olyan sokrétű készségek fejlesztésében, amelyek pl. az új technológiákkal való munkához, a közhasznú szerepvállaláshoz, valamint a szociális és műszaki ismeretek átadásához szükségesek?

Hogyan használhatók a már meglévő anyagok (pl. a szabályozó által jóváhagyott, gyógyszerekre vonatkozó információk)?

Hogyan ösztönözhetjük az egészséggel kapcsolatos jártasságról és a digitális készségekről szóló ismeretek és tapasztalatok cseréjét a generációk között?

4.4.2.2.

Az IC Health projekt a tanulás egy új megközelítését azonosította, a szórakoztató tanulást: „Annak érdekében, hogy megértsük a hozzáállásban és magatartásban bekövetkező változások folyamatát, egyértelműen szükségesek további kontrollált kísérletek azoknak a kognitív és/vagy affektív tényezőknek a feltárására, amelyek irányítják a szórakoztató tanulás hatásait”, valamint azoknak a feltételeknek az azonosítására, amelyek mellett a szórakoztató tanulás működhet vagy nem működhet.

4.4.3.

Átfogóbb stratégiára van szükség az egészségügyi ismeretek javításához:

Az ilyen ismeretekkel kapcsolatos jártasság kontextusfüggő és tartalomspecifikus. Érdemes lenne egy ezzel kapcsolatos európai stratégiát kidolgozni, hogy erősítsük az emberek egészséggel kapcsolatos jogait, szem előtt tartva azt is, hogy egész életük során fejlesszék egészséggel kapcsolatos digitális jártasságukat.

Az egészséggel kapcsolatos digitális jártasság kapcsán digitális ismeretek kombinálódnak egészségügyi ismeretekkel. Mindkét fajta ismerethez speciális oktatásra és képzésre van szükség.

Stratégia és végrehajtási terv kell ehhez.

4.4.4.

Egyforma hozzáférést kell biztosítani az internethez mindenki számára:

A digitális világ csak azok számára érhető el, akik internethozzáféréssel rendelkeznek. Hogyan szüntethető meg Európában a digitális szakadék, amely egyes régiókat, szigeteket és vidéki térségeket megfoszt az internet-hozzáféréstől, azt okozva, hogy a jövőben egyes emberek nem férnek majd hozzá a digitális egészségügyi ellátáshoz sem? Amennyiben azt szeretnénk, hogy mindenki élni tudjon az ilyen fejlesztések előnyeivel, akkor Európának és a tagállamoknak jelentős beruházásokat kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy mindenki számára biztosított legyen az internet-hozzáférés.

Számos közszolgáltatás internetalapú, ezek igénybevételéhez pedig speciális készségekre és erőforrásokra van szükség. Egy digitális szakadék növelheti az egyenlőtlenségeket az európai jóléti társadalmakban.

A környezet, a keretfeltételek, a közösségek és a városok megkönnyíthetik az emberek számára a nyílt és ingyenes internethozzáférést, hogy azok így aktívan részt vehessenek a társadalom életében.

A köz- és magánszféra közötti partnerségek támogatni tudják az ingyenes internethozzáférést mindenki számára Európában.

Az internethez való hozzáférés emberi jog egy olyan korban, amikor a kormányok ennyire nagy mértékben támaszkodnak digitális szolgáltatásokra.

Kelt Brüsszelben, 2019. március 21-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER


(1)  Ez a projekt a 727 474. számú támogatási megállapodás keretében támogatást kapott az Európai Unió Horizont 2020 kutatási és innovációs programjából.

(2)  https://ichealth.eu/wp-content/uploads/2018/10/ICH-FC_Final-Presentation_allDay.pdf.

(3)  COM(2012) 736 final.

(4)  COM(2018) 233 final.

(5)  Egészségügyi helyzet az Európai Unióban „Kísérő jelentés 2017”, https://ec.europa.eu/health/state/summary_hu.

(6)  COM(2011) 808 final.

(7)  COM(2017) 228 final.

(8)  http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0006/373614/Health-evidence-network-synthesis-WHO-HEN-Report-57.pdf?ua=1.

(9)  HL L 347., 2013.12.20., 104. o..

(10)  https://www.age-platform.eu/project/irohla.

(11)  HL C 318., 2011.10.29., 9. o.

(12)  „Az IKT az integrált társadalomért”című, Rigában (Lettország), 2006. június 11-én elfogadott uniós miniszteri nyilatkozat, 4. pont.

(13)  https://ichealth.eu/.

(14)  http://www.oecd.org/skills/piaac/newcountryspecificmaterial.htm.

(15)  https://ec.europa.eu/epale/de/blog/der-funktionale-analphabetismus-bei-erwachsenen-den-laendern-des-reichen-westens.

(16)  COM(2018) 233 final.

(17)  COM(2018) 435 final.

(18)  https://www.friendsofeurope.org/event/smart-disinvestment-choices-healthcare.

(19)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32018H0604(01)&rid=7.

(20)  HL C 440., 2018.12.6., 150. o.

(21)  HL C 434., 2017.12.15., 1. o.

(22)  https://www.stiftunglesen.de/.

(23)  HL L 119., 2016.5.4., 1. o.

(24)  HL C 271., 2013.9.19., 122. o..

(25)  https://www.ema.europa.eu/NL/events/european-medicines-agency-ema-heads-medicines-agencies-hma-european-commission-ec-workshop.

(26)  HL C 13., 2016.1.15., 14. o.

(27)  HL C 13., 2016.1.15., 14. o.

(28)  HL C 13., 2016.1.15., 161. o.

(29)  A közös betegbiztosítási felügyeleti szolgáltatás neve.

(30)  https://www.oecd.org/governance/observatory-public-sector-innovation/innovations/page/sophia.htm.


VÉLEMÉNYEK

5.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/7


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Foglalkoztatási lehetőségek a gazdaságilag inaktív személyek számára

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 228/02)

Előadó: José CUSTÓDIO LEIRIÃO (Pt-III)

Közgyűlési határozat:

2018.2.15.

Jogalap:

az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése

saját kezdeményezésű vélemény

Illetékes szekció:

„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2019.2.13.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2019.3.20.

Plenáris ülés száma:

542 .

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

99/20/6

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB megjegyzi, hogy még mindig van egy számottevő népességcsoport, amely nem dolgozik és nem jelenik meg a munkanélküliségre vonatkozó statisztikákban, ám jelentős foglalkoztathatósági és értékteremtési potenciállal rendelkezik. Felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy politikai napirendjükön kiemelt helyen kezeljék egy olyan stratégia kérdését, amelynek célja, hogy foglalkozzon a gazdaságilag inaktív helyzetben levő személyek nagy számával kapcsolatos problémával.

1.2

Mivel a gazdasági fellendülés Európában egyre gyorsulóban van, az EGSZB fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok is arra koncentrálják fellépéseiket, hogy reaktivációs politikákat és más, olyan politikákat alakítsanak ki, amelyek foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek mindenki, de elsősorban a munkaerőpiacról leginkább kiszorult, ám dolgozni kívánó és arra képes csoportok számára.

1.3

Tekintettel arra, hogy 2008-ban közzétételre került egy a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásáról szóló ajánlás (1), illetve az elaprózott megközelítés elkerülése érdekében az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság mérje fel az elért eredményeket, és szükség esetén fogadjon el egy új, átfogó stratégiát, amelyet a tagállamoknak címzett, a gazdaságilag inaktív személyek egyes alcsoportjaira vonatkozó cselekvési tervek és célkitűzések kísérnek. Ennek a stratégiának fokozott szociális innovációt és az eredmények elérésére irányuló politikákra vonatkozó konkrét részleteket kell magában foglalnia, valamint nagyobb ambíciókat kell mutatnia e népességcsoport azon tagjainak munkaerőpiaci beilleszkedése tekintetében, akik dolgozni szeretnének.

1.4

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy ösztönözze a tagállamokat aktív munkaerőpiaci politikájuk hatékonyabbá tételére, valamint annak biztosítására, hogy az állami munkaügyi hivatalok képesek legyenek célzottabb támogatást nyújtani a munkaerőpiacon részt venni kívánók számára, szem előtt tartva képességeiket és ambícióikat.

1.5

Annak biztosítása érdekében, hogy a szakpolitikák tényeken alapuljanak, az EGSZB azt is ajánlja a tagállamok számára, hogy gyűjtsék és elemezzék az erre a népességcsoportra vonatkozó információkat, beleértve az alcsoportok különböző jellemzőit, az ilyen személyek munkavégzéssel kapcsolatos motivációit, illetve az általuk végezni kívánt munka típusát és képességeiket, hogy a kínálat és a kereslet könnyebben lépjen kölcsönhatásba egymással, és segítse a gazdaságilag inaktív népesség minden egyes dolgozni kívánó alcsoportja törekvéseinek megvalósítását.

1.6

A „fogyatékkal élők” alcsoport társadalmi és foglalkoztatási helyzete kapcsán tapasztalható volt ugyan némi javulás 2011 és 2016 között, a hátrányok azonban nem szűntek meg, és továbbra is jelentős a szakadék a foglalkoztatás és az életminőség terén. Az EGSZB szerint összehangolt erőfeszítésekre van szükség, különösen a felsőoktatáshoz való hozzáférés terén, illetve speciális egészségügyi szolgáltatási feltételeket kell biztosítani a foglalkoztatási lehetőségek előmozdítása érdekében az alacsony képzettségű fogyatékkal élők számára. Az EGSZB sürgeti továbbá az uniós tagállamokat, hogy hozzanak létre egy foglalkoztatási kvótarendszert a fogyatékkal élők számára, amely a közintézményekben/állami vállalatokban, illetve magánszektorbeli vállalkozásokban alkalmazandó a foglalkoztatottak számától és az értékesítési forgalomtól függően.

1.7

Tekintettel az inaktív népesség nagyfokú heterogenitására és az előttük álló akadályok sokféleségére, a munkaerőpiacra történő (újbóli) integrálásuk olyan kihívással járó feladatot jelent, amelyet minden tagállamnak fel kell vállalnia. Az EGSZB létfontosságúnak tartja, hogy a politikai döntéshozók minden tagállamban alaposan ismerjék és megértsék ezeket az akadályokat és az egyes alcsoportok sajátosságait, szem előtt tartva a nemek közötti egyenlőség kérdését is az állami politikák és/vagy más kezdeményezések kialakításakor, hogy valóban sikeresen megoldják ezeket a kihívásokat (például az állami óvodák számának növelése révén, ami alapfeltétel ahhoz, hogy az ebbe az alcsoportba tartozók válláról levegyék a gondozási kötelezettségek terhét, hogy azok elfoglalhassák helyüket a munkaerőpiacon).

1.8

Az EGSZB továbbá létfontosságúnak tartja, hogy a tagállamok javítsák a helyi munkaügyi hivatalaik, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítási szolgálat közötti kapcsolatokat, hogy nagyobb eséllyel érjék el sikeresen ezt a népességi csoportot, ösztönözzék annak tagjait a munkaerőpiacon való részvételre, és ezt tegyék vonzóvá számukra.

1.9

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok szükség esetén a helyi közszolgálat (önkormányzatok) keretében hozzanak létre olyan sajátos tevékenységeket, amelyek révén fejleszthetőek és naprakésszé tehetőek a gazdaságilag inaktív és más, a munkaerőpiacról kiszorult népesség képességei és készségei, hogy képességeik szem előtt tartásával belépést nyerjenek a munkaerőpiacra.

1.10

Tekintettel arra, hogy a gazdaságilag inaktív népességen belül sokan képesek lennének normálisan beilleszkedni a munkaerőpiacra, az EGSZB arra buzdítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre sajátos és pozitív ösztönzőket a vállalkozások számára az ilyen gazdaságilag inaktív személyek foglalkoztatása érdekében. Ez olyan jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések bevezetésével lenne elérhető, amelyek biztosítják, hogy az Európai Szociális Alap teljes mértékben fedezze az érintettek képzését, lehetővé téve a vállalkozások számára a foglalkoztatásukat. Ugyanakkor az is alapvető fontosságú, hogy az Európai Unió ösztönözze a tagállamokat vonzó munkakörülmények, tisztességes bérek és olyan szociális biztonsági rendszerek kialakításának előmozdítására, amelyek ösztönzik az inaktív népességet a munkaerőpiacon való részvételre, valamint a jólét és a gazdasági, társadalmi és környezeti jóllét megteremtésére.

1.11

Az Európai Unió iránti bizalom és az ahhoz való tartozás érzése attól is függ, hogy az uniós intézmények mennyire képesek eredményesen előmozdítani valamennyi polgár befogadását és jóllétét, miközben tiszteletben tartják sokféleségüket.

1.12

Az EGSZB annak biztosítására kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Ipar 4.0 politikák és az új technológiák fejlesztése során tartsák szem előtt a munka világában végbemenő változásokat, és törekedjenek arra, hogy mind a munkavállalók, mind pedig a vállalatok javát szolgálják.

1.13

Az EGSZB javasolja a heti munkaidő csökkentését, kezdve a közszolgálatokkal, hogy ezáltal több munkalehetőség jöjjön létre.

2.   Bevezetés

2.1

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) fogalommeghatározása szerint gazdaságilag inaktívak azok, akik nem dolgoznak, nem keresnek munkát és/vagy munkára nem alkalmasak. E vélemény célja, hogy felhívja az Európai Bizottság és a tagállamok figyelmét ennek a háttérbe szorult, kirekesztett és a politikai döntéshozók által az aktív munkaerőpiaci politikák meghatározásakor elfeledett népességcsoportnak a sajátos szükségleteire, amely pedig tevékenysége révén részt szeretne venni a társadalomban és munkájával hozzá kíván járulni a jólét, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti jóllét megteremtéséhez.

2.2

Történnek erőfeszítések például államok, vállalkozások, munkaadói szervezetek, szakszervezetek és oktatási és képzési intézmények részéről olyan partnerségek létrehozása érdekében, amelyek célja egy inkluzív munkaerőpiac kialakítása és a készségszintek olyan kiigazítása, hogy azok lépést tartsanak a technológiai változással. Ezek az erőfeszítések azonban még nem érték el kitűzött céljaikat, amint azt a kereslet és a kínálat közötti összhangnak a munkaerőpiacon jelentős egyensúlyhiányt okozó hiánya miatt továbbra is betöltetlen több ezer álláshely mutatja. Ez az egyensúlyhiány negatívan hat a termelékenységre, a versenyképességre és a növekedési potenciálra. Ugyanakkor a foglalkoztatást gátló akadályok jöttek létre, amelyek miatt több ezer polgár kiszorult a munkaerőpiacról. Ez többek között tartós munkanélküliséget eredményezett a fiatalok körében, és minden korosztályban nagy számban vannak olyanok, akik gyenge szálakkal kapcsolódnak a munkaerőpiachoz. Ezáltal számottevő mértékben bővült a gazdaságilag inaktív népesség csoportja, amelybe a NEET kategória képviselői is beletartoznak.

2.3

Az EU-ban a 15 és 64 év közötti felnőttek több mint egynegyede inaktívnak minősül (2). Ők nem jelennek meg a hivatalos foglalkoztatási statisztikákban, és sok esetben gazdaságilag és társadalmi szempontból is a perifériára szorulnak, így pedig nem rendelkeznek forrásokkal és lehetőségekkel ahhoz, hogy teljes mértékben részt vegyenek a társadalomban. Eközben pedig túlnyomó többségük szívesen vállalna munkát (3).

3.   Általános megjegyzések

3.1

A foglalkoztatási szint növelése és a több és jobb munkahely létrehozása továbbra is az Unió kiemelt célkitűzése. Az összes tagállam támogatja az európai foglalkoztatási stratégiát, amelynek végrehajtása az EU-tagállamok és az uniós intézmények közötti szoros szakpolitikai koordinációt elősegítő éves folyamat, az európai szemeszter keretében történik (4). A politikai döntéshozók teljesen indokolt módon azokra a polgárokra koncentráltak, akik a pénzügyi válság következtében elvesztették munkahelyüket, és világos utakat próbáltak találni a munkahelyteremtéshez. Az Európai Bizottság különös figyelmet szentelt a fiatalokra irányuló kezdeményezéseknek; említhető például az „ifjúsági garancia” (2013) (5), az „ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés” (2015) (6) és „az EU új, a 2019–2027 közötti időszakra szóló ifjúsági stratégiája” (2018) (7). Egy további komoly kezdeményezés ahhoz vezetett, hogy a Tanács 2016. február 15-én ajánlást tett közzé a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról (8). Az EGSZB támogatja és üdvözli a fenti kezdeményezéseket, amelyek összhangban vannak a szociális jogok európai pillérével.

3.2

Miközben a munkaerő-kereslet és -kínálat, valamint a foglalkoztatott és az ideiglenesen munkanélküli népesség gyakran képezi vizsgálat tárgyát és különféle aktív munkaerőpiaci megfontolások és stratégiák célcsoportját, az inaktív népességet alig tanulmányozzák és vizsgálják. Az egyik első európai bizottsági dokumentum, amely kifejezetten elismeri az ilyen helyzetben lévőket, a 2008/867/EK ajánlás a tagállamoknak a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről. Ez különféle típusú stratégiákra tett javaslatot ennek a népességnek a megcélzásához, munkaerőpiaci integrációjuk megkönnyítése érdekében. 2017. áprilisban az Európai Bizottság közzétett egy európai bizottsági szolgálati munkadokumentumot (9), amely elvégezte a tagállamok nemzeti szintű aktív befogadásra vonatkozó integrált megközelítései megvalósításának értékelését. A dokumentum arra a következtetésre jutott, hogy az ajánlások végrehajtása eltérő mértékű volt a tagállamokban, a nemzeti stratégiák nagyon jelentős mértékben különböztek, a végrehajtás eredményei pedig igencsak szegényesek voltak. 2008 óta nem tudunk újabb európai bizottsági kezdeményezésről, amely ezt a sajátos népességi csoportot célozta volna. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság tegyen közzé egy új, átfogó stratégiát, amelyet a tagállamoknak címzett, a gazdaságilag inaktív személyek egyes alcsoportjaira vonatkozó cselekvési tervek és célkitűzések kísérnek.

3.3   Az inaktív népesség jellemzői

3.3.1

Az inaktívak csoportja számottevő méretű, ami azt jelenti, hogy az uniós tagállamok többségében a népesség egy jelentős része nem dolgozik és nem szerepel a munkanélküliségre vonatkozó statisztikákban sem, viszont foglalkoztathatósági potenciállal rendelkezik. Bár az EU-ban az aktív munkaerőpiaci politikák elsősorban az ideiglenesen munkanélkülivé váltakat helyezik a középpontba, az EGSZB úgy véli, hogy további erőfeszítéseket kell tenni olyan foglalkoztatáspolitikák kialakítása érdekében, amelyek kifejezetten ezt a népességcsoportot célozzák.

3.3.2

Az inaktív népesség nem homogén. Az Eurofound (10) például az alábbi négy fő alcsoportot vizsgálta: magukat tanulónak vallók (például fiatalok), háztartásbeliek, nyugdíjasok és fogyatékosok. Ezeknek a társadalom peremére szorult alcsoportoknak a jellemzői és az őket akadályozó – az egészséggel, az egyéni életúttal, a képzettségi és végzettségi szinttel, a mentorálás igényével és a szakmai gyakorlattal kapcsolatos – korlátok között jelentős eltérések mutatkoznak. A tapasztalat hiánya így a fiatalok és a háztartásbeliek leggyakoribb problémája, amely kevésbé jellemző a fogyatékkal élőkre és a munkaképes korú nyugdíjasokra. Másrészről a fogyatékkal élők és a nyugdíjasok gyakran számolnak be egészségügyi problémákról, illetve gyakran szenvednek a társadalmi kirekesztettség magas fokától (amely a tartósan munkanélküli emberekéhez hasonló). Az inaktív emberek gyakran több akadállyal is szembesülnek a munkavállalás terén. A legtöbb inaktív ember szívesen vállalna munkát valamilyen módon: ötből négyen állítják, hogy heti legalább néhány órát szeretnének dolgozni és körülbelül a felük vállalna 32 vagy több órát is (11). Ez a mutató arra enged következtetni, hogy a „gazdaságilag inaktív” személyek inkább méltányos és megfelelő típusú munkát keresnek, mint néhány (kevés) heti óraszámban végezhetőt, bár azt is jelezheti, hogy esetleg nehéz pénzügyi helyzetben vannak. Az EGSZB úgy véli, hogy ennek a munkavállalási kedvnek arra kellene sarkallnia a politikai döntéshozókat, hogy olyan szakpolitikákat és ösztönzőket alakítsanak ki, amelyek hatékonyan figyelembe veszik az egyes alcsoportok jellemzőit.

3.3.3

Tisztázni kell azt is, hogy milyen helyzetben vannak azok az inaktív személyek, akik élnek a mobilitáshoz való jogukkal. Az Európai Bizottság adatai (2014) szerint az európai népességen belül az Unión belüli mobilitási jogával élő 14,3 millió fő közül közel 3,7 millió gazdaságilag inaktív. A gazdaságilag inaktív polgárok megközelítőleg 80%-át illetik meg ugyanolyan jogok (letelepedés) és egyéb juttatások, mint azokat a gazdaságilag aktív családtagjaikat, akikkel a fogadó tagállamban élnek, és ők is ugyanolyan bánásmódra jogosultak, mint a helyi munkavállalók családtagjai. A fennmaradó 20% kapcsán azonban nem egyértelmű és átlátható, hogy mennyiben jogosultak egyes meghatározott szociális juttatások igénylésére a fogadó tagállamban. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy mielőbb vizsgálja meg ezt a hiányosságot a szociális támogatások terén, és alkosson hiánypótló jogszabályt.

4.   Háttér

4.1

Az Eurofound „Reaktiválás: Munkavállalási lehetőségek a gazdaságilag inaktív népesség számára” című jelentése (12) megjelöl néhányat az inaktív népesség négy vizsgált alcsoportja (a magát tanulónak valló személyek – például fiatalok –, háztartásbeliek, munkaképes korú nyugdíjasok és fogyatékkal élők) előtt álló legfontosabb akadályok közül. A munkatapasztalat hiánya a fiatalok és a háztartásbeliek leggyakoribb problémája, amely kevésbé jellemző a fogyatékkal élőkre és a munkaképes korú nyugdíjasokra, akik gyakran inkább egészségügyi problémákról számolnak be. A „fogyatékkal élő emberek” alcsoport körülbelül fele szenved a társadalmi kirekesztettség magas fokától. Ez számos tagállamban jellemző, ahol a gazdaságilag inaktívak többféle akadállyal szembesülnek a munkaerőpiacon, a helyzet következménye pedig az, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikák végrehajtása nagyobb kihívásokat jelent és bonyolultabb.

4.2

Másrészről nem biztos, hogy a gazdaságilag inaktívak nyilván vannak tartva a helyi munkaügyi hivataloknál, ami nagyban megnehezíti ezek számára azt, hogy megtalálják az ilyen személyeket és munkalehetőségeket kínáljanak nekik. Az EGSZB támogat minden olyan kezdeményezést, amely arra ösztönzi ezeket a személyeket, hogy jelentkezzenek a helyi munkaügyi hivataloknál. Javasolja, hogy hozzanak létre egy olyan külön közszolgálati struktúrát, amely az inaktív személyek és a helyi munkaügyi hivataloknál való regisztrációjuk nyomon követésének koordinálásáért és elősegítéséért felelős, és amely olyan intézkedéseket és vonzó programokat javasolna, amelyek megfelelnek ezen személyek sajátos szükségleteinek. Nyilvánvaló, hogy a helyi munkaügyi hivatalok előtt álló kihívások igen összetettek még a munkaerőpiacok bonyolultsága miatt is, ahol a foglalkoztatási lehetőségek még ritkák azok számára, akik régóta nincsenek jelen a munkaerőpiacon. Ez a helyzet számottevő munkát és stresszt jelent a helyi munkaügyi hivatalok dolgozói számára.

4.3

A tagállami politikai döntéshozóknak is el kell ismerniük, hogy a helyi munkaügyi hivatalok kihívásokkal szembesülnek annak során, hogy megpróbálják elérni a gazdaságilag inaktív személyeket, kezeljék összetett szükségleteiket és megértsék, milyen sokféle módon kiszolgáltatottak. Stratégiára és hozzá kapcsolódó cselekvési tervekre van szükség minden alcsoport számára ahhoz, hogy eredményesen és sikeresen munkát találhasson mindenki, aki keres és szeretne dolgozni, valamint hozzájárulni a társadalmi értékteremtéshez, illetve a társadalmi és környezeti jólléthez.

4.4

A megoldandó alapvető kihívások között említhető például:

a háztartási feladatokat ellátók (elsősorban nők) munkaerőpiaci elhelyezkedését megkönnyítő, a kiskorúak és az eltartottak ellátását célzó támogató közszolgáltatások hiánya;

a)

a gazdaságilag inaktív személyek számára biztosítani kell a továbbképzési és átképzési projektekben való részvétel lehetőségét a munkanélküliségi ellátásra való jogosultságuk fenntartása mellett;

b)

célzott és hatékony eszközökkel kell megkönnyíteni, támogatni és elősegíteni a sajátos foglalkoztatási struktúrákat és támogatásokat igénylő fogyatékossággal élők integrációját;

c)

kiemelt figyelmet kell ezenkívül fordítani más kiszolgáltatott csoportokra is, mint amilyenek a migránsok és a ROMA programhoz kapcsolódó személyek;

d)

nyilvánvaló, hogy sokan a legkülönfélébb okok miatt elveszítik motivációjukat és többé nem regisztráltatják magukat a munkaügyi hivataloknál. Emiatt az említett szolgálatoknak fel kell venniük a kapcsolatot ezekkel a személyekkel és újra fel kell éleszteniük annak a lehetőségét, hogy munkát találjanak;

e)

világos, hogy az állami munkaügyi hivatalok szintjén több és jobb erőfeszítésekre van szükség a tagállamok részéről, ám ez egyértelműen olyan feladat, amihez számos helyi munkaügyi hivatal nem rendelkezik elegendő kapacitással. Ezért megfelelő képességekkel rendelkező tisztviselőkre van szükség annak érdekében, hogy sikeresen munkát találjon mindenki, aki keres és dolgozni szeretne;

f)

bizonyos, hogy az Európai Unió szintjén találhatunk az egyes tagállamokban bevált gyakorlatokat e nehézségek megoldására, amiket az egész EU-ban alkalmazni kellene;

g)

az EU-ban egyre sürgetőbb a fizetések szintjének megélhetést biztosító növelése is.

4.5

A munkaerőpiacok is átalakulóban vannak; a strukturális munkaerőpiaci reformok nagyfokú változatosságot és új munkavégzési formákat eredményeztek. Az atipikus munkavállalók rosszabb minőségű állásokban dolgoznak, és jobban ki vannak téve a munkavállalói szegénység kockázatának (13). 2017-ben az EU-ban a munkavállalók 13,7%-a önfoglalkoztató (14), 11,3%-a ideiglenesen foglalkoztatott (15), 18,7%-a pedig részmunkaidőben foglalkoztatott volt (16). Az Európai Unió által megfelelő támogatási programokkal segített tagállamoknak fokozniuk kell az oktatásba irányuló beruházásaikat. Ezeknek a beruházásoknak magas színvonalúaknak kell lenniük és multiplikátorhatással kell járniuk a gazdaságban, megerősítve a tudományos, mérnöki, műszaki és matematikai oktatást a szociális jogok pillére által újonnan bevezetett alapvető európai értékek és jogok alapján. A gazdaságilag inaktív népességet be kell vonni, támogatni és védelmezni kell, összhangban az egyes alcsoportok sajátos szükségleteivel, hogy sikeresen kezeljék és elfogadják ezeket a változásokat. Az EGSZB egy valóban inkluzívabb munkaerőpiac létrehozását ajánlja.

4.6   A gazdaságilag inaktív népesség foglalkoztatása előtt álló akadályok

4.6.1

A munkaképes korú (15 és 64 év közötti), ám a munkaerőpiaccal semmilyen, vagy csak gyenge kapcsolatban levő lakosság számos akadállyal szembesül a foglalkoztatás terén, amelyek hátráltatják őket abban, hogy teljes mértékben részt vegyenek szakmai tevékenységekben. Ezeknek az akadályoknak a pontos és elmélyült megértése előfeltétel ahhoz, hogy megfelelő – azaz jól célzott és a különféle célcsoportok körülményeihez jól illeszkedő – intervenciós politikákat fogalmazzanak meg és hajtsanak végre a munkaerőpiacon. Az alábbiakban rámutatunk néhány, a foglalkoztatás előtt álló akadályok meghatározása során jelentkező kihívásra. Pontos és helyénvaló információkra és elemzésekre van szükség ahhoz, hogy megértsük ezeket az akadályokat. Ez azonban jelenleg gyakorlatilag lehetetlen, éspedig az alábbiak miatt:

a)

a jelenlegi, a munkaerőpiaccal kapcsolatos összesített mutatók kevés releváns információt tartalmaznak, amelyek nem kapcsolódnak egyértelműen a gazdaságilag inaktív népességhez és a megoldandó problémákhoz, valamint nagyrészt az egyénen, nem pedig a családi háttéren alapulnak;

b)

a fő hangsúly kizárólag a regisztrált munkanélküliekre helyeződik;

c)

nagyon kevés információ áll rendelkezésre az egészségi problémák, a családtagok ellátásával kapcsolatos feladatok, illetve a motivációk kapcsán.

4.6.2

A leggyakoribb típusú akadályok:

a)

friss munkatapasztalat hiánya;

b)

alacsony szintű képzettség és készségek;

c)

nagyon korlátozott vagy hiányzó munkatapasztalat;

d)

egészségügyi korlátozottság;

e)

családtag ellátásával kapcsolatos feladatok;

f)

kevés munkalehetőség;

g)

az adott személy még soha nem volt munkavállaló;

h)

koron, nemen, fogyatékosságon stb. alapuló hátrányos megkülönböztetés, valamint egyes vállalatok humánerőforrás-politikája.

4.6.3

Eszközöket kell elfogadni annak érdekében, hogy fokozódjon azok láthatósága és motivációja, akik keresnek munkát, és könnyebben érjenek el sikereket ezen a téren. Ilyen eszköz például:

a)

a pályaorientációs tanácsadás;

b)

egy az álláshirdetéseknek és munkalehetőségeknek szentelt internetes portál;

c)

tanácsadás és iránymutatás közvetlenül az érdekeltek számára;

d)

a mobilitást támogató intézkedések;

e)

szakképzési programok;

f)

esetleges támogatások a munkaadók számára.

4.7

A tagállamok gyakorta igyekeznek az egyéni körülményeket és a munkaerőpiaci nehézségeket erőteljes statisztikai eszközökkel magyarázni, amelyek adminisztratív információk felhasználásával írják le az egyes munkakeresők profilját. Ezek az eszközök hasznosak ahhoz, hogy a foglalkoztatási programokat a munkaügyi központokban nyilvántartott személyekre szabják és nekik kínálják. Az említett eszközök megbíznak az adminisztratív információ minőségében, ami ugyan jár némi előnnyel, azonban hajlamos csupán a népesség egy alcsoportjának, például a nyilvántartott munkanélkülieknek a leírására szorítkozni. Ennek következtében az ilyen információk alapján profilt alkotó kifinomult eszközök jellemzően nem használhatóak arra, hogy jobban leírják az azok foglalkoztatása előtt álló akadályokat, akik semmilyen, vagy csupán gyenge kapcsolatban vannak a munkaerőpiaccal.

4.8

A foglalkoztatás előtt álló akadályok megértése nemcsak a különféle intézmények által nyújtott szolgáltatások összehangolása miatt fontos, hanem annak azonosításához is alapvető, hogy mely csoportok élvezhetik a foglalkoztatási programok előnyeit, illetve milyen lehetőségeket tartogatnak ezek a csoportok, amelyeket általában nem tekintenek a munkakínálat és az ilyen szolgáltatásokat nyújtó intézmények „ügyfeleinek”. Emiatt az EGSZB sürgeti, hogy az Európai Bizottság (akár az OECD-vel együttműködve, akár anélkül) alkosson olyan statisztikai modelleket, amelyek szem előtt tartják a gazdaságilag inaktív népesség sajátosságait, hogy az az aktív munkaerőpiaci politikák célcsoportjává válhasson.

5.   Közös európai stratégia a technológiai változásokhoz való alkalmazkodásra és az inkluzívabb, az összes európai polgárt – köztük a gazdaságilag inaktívakat is – magában foglaló társadalom megerősítésére

5.1

Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak minden intézkedést – és nem csupán a képzéssel és a készségekkel kapcsolatosakat – arra kell fókuszálniuk, hogy jobban integrálják a munkaerőpiacra a gazdaságilag inaktívak minden alcsoportját (17). Ilyen eszköz például:

a)

elegendő magas színvonalú állami szociális ellátó szolgáltatás kialakítása a támogatásra szorulók (különösen a gyermekek és idősek) kiszolgálása érdekében, hogy levegyék a terhet azoknak a személyeknek (elsősorban nőknek) a válláról, akik dolgozni kívánnak, hogy azt gond nélkül megtehessék, miközben jelenleg a családi kötelezettségek miatt erre nincsen lehetőségük (18);

b)

a gazdaságilag inaktív népesség újraaktiválását célzó közpolitikák eredményes nyomon követése és hatásaik értékelése, például az alábbi területeken:

1.

konkrét adatok gyűjtése (az akadályok feltárása és az érvényben levő politikákkal való összevetésük),

2.

végrehajtás (a végrehajtással kapcsolatos kihívások kezelése, az érdekeltek közötti koordináció és együttműködés megkönnyítése),

3.

nyomonkövetési és értékelési politika (a rövid és hosszú távú hatások felmérése, az eredmények elemzése a foglalkoztatási valószínűségen túlmenően és a foglalkoztatás minőségére vonatkozó aspektusokat is vizsgálva, annak meghatározása, hogy mi működik jól és ez kinek az előnyeit szolgálja);

c)

az inkluzív növekedés és a jóllét fokozása a munkaerőpiac alábbi dimenzióinak fejlesztése révén: több és jobb munkahely, inkluzivitás, ellenálló képesség és rugalmasság;

d)

az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak a 3E-vel jellemezhető politikai elveket kell alkalmazniuk, amelyek:

1.

előmozdítanak egy olyan környezetet, amelyben nagy számban jelenhetnek meg színvonalas munkahelyek,

2.

elkerülik a kirekesztődést a munkaerőpiacon és védik az egyéneket a munkaerőpiaci kockázatokkal szemben,

3.

előre felkészülnek a munkaerőpiacon a jövőben esetlegesen felmerülő kockázatokra és lehetőségekre;

e)

az adott településen élő gazdaságilag inaktív népesség képzettségének megfelelő települési munkahelyek létrehozása, azaz a gazdaságilag inaktív személyek képességeivel összhangban történő munkahelyteremtés, és teljesítményük javítása megfelelő képzések révén;

f)

a (szociális partnerek közötti) szociális párbeszéd megerősítéséhez ideális környezet létrehozása minden megfelelő szinten, a szociális partnerek és a kollektív tárgyalások autonómiájának, valamint a más érintett civil társadalmi szervezetekkel való párbeszédnek (19) a tiszteletben tartásával.

5.2

A stratégia kedvezményezettjei nem lehetnek kizárólag azok, akiknek már van munkahelyük; kiemelt figyelmet kell fordítani a NEET-fiatalokra és minden más, gazdaságilag inaktív helyzetben levő személyre is, hiszen hozzájuk kettős veszély kapcsolódik: egyrészt társadalmi problémát jelentenek, másrészt pedig súlyosbítják a képzett munkaerő hiányát, ugyanis mivel nem dolgoznak, nincs lehetőségük gyakorlati tapasztalat megszerzésére és mivel nem is tanulnak, nincs lehetőségük arra sem, hogy megfelelőbb képesítéseket szerezzenek. Ezáltal pedig fennáll annak a veszélye, hogy teljesen elszakadnak a munkaerőpiactól. Ellentmondásos helyzet, hogy nem feltétlenül mindig a legképzettebb nemzedékek azok, akik a legjobban megfelelnek az adott kor munkaerőpiaca által állított igényeknek. Az Európai Unió és a tagállamok nem hagyhatják figyelmen kívül minden idők legmagasabban képzett nemzedékét.

5.3

A munkáltatók megerősítik, hogy nehezen találnak képzett munkaerőt, ami hátráltatja a potenciális növekedést és az új ipari beruházásokat, ennek következtében pedig az európai vállalatok versenyképessége tovább csökken, és egyre inkább lemaradnak (20): a napjaink igényeit kielégítő képzett munkaerő hiánya ahhoz vezethet, hogy a jövőben megszűnik a kereslet a képzett fiatal munkavállalók iránt.

5.4

Hidat kell építeni az oktatás/képzés és készségfejlesztés (21), valamint a munkaerőpiac valós jelenlegi és jövőbeli igényei között, hogy megszűnjön a napjainkban ezek között tapasztalható strukturális szakadék. Ez a következőket foglalja magában:

a)

átruházható képzések előnyben részesítése;

b)

az oktatási és képzési intézmények, a munkaadók és a szakszervezetek közötti kapcsolatok javítása;

c)

a fiatalok és más, munkanélküliség által érintett csoportok figyelmének felhívása az előttük álló foglalkoztatási lehetőségekre és az azok által állított követelményekre;

d)

partnerségek ösztönzése az oktatási és képzési intézmények, a munkaadók, az állami szektor, a szakszervezetek, illetve maguk a NEET-személyek és más gazdaságilag inaktív csoportok (köztük a migránsok (22)) között;

e)

egyedi cselekvési program kialakítása a gazdaságilag inaktívak minden egyes alcsoportja számára, ezek végrehajtásának nyomon követése és értékelése, az esetleges hibák kiigazítása;

f)

a heti munkaidő csökkentése – kezdve a közszolgálatokkal – és mindenki számára elérhető foglalkoztatási lehetőségek létrehozása.

5.5

A negyedik ipari forradalom és a digitalizáció talán az utolsó lehetőség az Európai Unió számára ahhoz, hogy beruházások, illetve megfelelő stratégiák és cselekvési tervek segítségével felzárkózzon fő versenytársaihoz, és megvalósítsa a (2000. évi) lisszaboni stratégia által célként kitűzött tudásalapú gazdaságot és teljes foglalkoztatást. Enélkül hanyatlás következik be mind a társadalom és az európai termelő infrastruktúra több szintjén, mind pedig az olyan alapvető értékek terén, amelyeket bizonyára mindannyian fenn szeretnénk tartani.

5.6

Az említett cél elérése érdekében kompromisszumra van szükség: olyan együttműködésre, amelyben részt vesz az EU összes intézménye, a tagállamok, a nemzeti és helyi szintű kormányzatok, a szakszervezetek és a munkaadói és vállalkozói szövetségek, valamint más civil társadalmi szervezetek, egyenként felvállalva a rájuk háruló felelősséget és erőfeszítéseiket arra irányítva, hogy minden polgár lehetőséget kapjon arra, hogy munkát végezzen és részt vegyen a jólét, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti jóllét megteremtésében. Összefoglalásként az EGSZB arra ösztönzi az intézményeket (legyenek európai vagy nemzeti szintűek, államiak, kormányzatiak, településiek vagy a magánszféra intézményei), hogy inkluzív közpolitikákat hajtsanak végre az elmúlt húsz évben jellemző restriktív szakpolitikák helyett, amelyek több millió gazdaságilag inaktív személy kirekesztődéséhez vezettek, hozzájárultak a civil társadalom európai intézményektől való elidegenedéséhez és veszélybe sodorták Európa jövőjét.

Kelt Brüsszelben, 2019. március 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER


(1)  A Bizottság 2008/867/EK ajánlása (2008. október 3.) a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről (HL L 307., 2008.11.18., 11. o.).

(2)  Az Eurostat 2019. januári adatai szerint 2018 harmadik negyedévében a 28 EU-tagállam 15 és 64 év közötti népességének 26%-a volt inaktív.

(3)  Eurofound (2017), Reaktiválás: Munkavállalási lehetőségek a gazdaságilag inaktív népesség számára, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg.

(4)  Lásd az Európai Bizottság az európai foglalkoztatási stratégiának szentelt honlapját.

(5)  HL C 271., 2013.9.19., 101. o.

(6)  HL C 268., 2015.8.14., 40. o.

(7)  COM(2018) 269 final, Vélemény az EU következő ifjúsági stratégiájáról, HL C 62., 2019.2.15., 142. o.

(8)  HL C 67., 2016.2.20., 1. o.

(9)  Bizottsági szolgálati munkadokumentum a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló 2008-as európai bizottsági ajánlások végrehajtásáról (SWD(2017) 257 final).

(10)  Eurofound (2017), Reaktiválás: Munkavállalási lehetőségek a gazdaságilag inaktív népesség számára, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg.

(11)  Eurofound (2017), Reaktiválás: Munkavállalási lehetőségek a gazdaságilag inaktív népesség számára, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg.

(12)  Eurofound (2017), Reaktiválás: Munkavállalási lehetőségek a gazdaságilag inaktív népesség számára, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg.

(13)  A Bizottság és a Tanács közös foglalkoztatási jelentésének tervezete, amely a következőt kíséri: a Bizottság közleménye a 2019. évi éves növekedési jelentésről (COM(2018) 761 final).

(14)  15–64 év közötti korosztály; az adat forrása az Európai Bizottság és a Tanács közös foglalkoztatási jelentésének tervezete, COM(2018) 761 final.

(15)  20–64 év közötti korosztály; az adat forrása az Eurostat, 2019. február.

(16)  20–64 év közötti korosztály; az adat forrása az Eurostat, 2019. február.

(17)  HL C 237., 2018.7.6., 1. o., HL C 125., 2017.4.21., 10. o.

(18)  HL C 129., 2018.4.11., 44. o., illetve vélemény „Nemek közötti egyenlőség az európai munkaerőpiacokon” címmel (HL C 110., 2019.3.22., 26. o.).

(19)  SOC/577 jelű vélemény „A szociális párbeszéd szerepe a digitális gazdaságbeli innováció előmozdításában” címmel (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), valamint HL C 125., 2017.4.21., 10. o.

(20)  Tanulmány: „Skills Mismatches – An Impediment to the Competitiveness of EU Businesses” [A strukturális munkaerőhiány mint az uniós vállalkozások versenyképességének egyik akadálya].

(21)  HL C 125., 2017.4.21., 10. o., SOC/588 jelű vélemény „Oktatási csomag” címmel (HL C 62., 2019.2.15., 136. o.), HL C 81., 2018.3.2., 167. o., HL C 440., 2018.12.6., 37. o., HL C 173., 2017.5.31., 45. o., HL C 173., 2017.5.31., 1. o.

(22)  SOC/574 jelű tájékoztató jelentés „A bevándorlás és az integráció elmaradásának költségei” címmel, valamint HL C 264., 2016.7.20., 19. o.


MELLÉKLET

A következő módosító indítványokat, amelyeknél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították (eljárási szabályzat 59. cikk (3) bekezdés):

5.4. pont

Az f) alpont törlendő:

5.4

Hidat kell építeni az oktatás/képzés és készségfejlesztés (1), valamint a munkaerőpiac valós jelenlegi és jövőbeli igényei között, hogy megszűnjön a napjainkban ezek között tapasztalható strukturális szakadék. Ez a következőket foglalja magában:

(…)

f) a heti munkaidő csökkentése – kezdve a közszolgálatokkal – és mindenki számára elérhető foglalkoztatási lehetőségek létrehozása.

Indokolás

A heti munkaidő csökkentése nem a megfelelő mód arra, hogy megoldjuk a foglalkoztatási lehetőségek kérdését, és nem is előremutató megközelítés. A munka világa a 21. században változóban van. A technológiai változások és az új munkaformák új alkalmakat és lehetőségeket kínálnak az inaktív személyek munkaerőpiacra történő bevonására. A SOC szekcióban folytatott vitából ráadásul kiderült, hogy negatív tapasztalatok is vannak olyan tagállamokban, ahol ilyen intézkedéseket alkalmaztak.

A szavazás eredménye:

Mellette: 42

Ellene: 63

Tartózkodott: 5

1.4. pont

A következőképpen módosítandó:

1.4.

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy ösztönözze a tagállamokat aktív munkaerőpiaci politikájuk hatékonyabbá tételére, valamint annak biztosítására, hogy az állami munkaügyi hivatalok képesek legyenek célzottabb támogatást nyújtani a munkaerőpiacon részt venni kívánók számára, szem előtt tartva képességeiket, és ambícióikat és az aktuális munkaerő-keresletet.

Indokolás

A célzott támogatás szerepe nemcsak az, hogy beszélgessünk az emberekkel képességeikről és ambícióikról, hanem az is, hogy elmagyarázzuk nekik a munkaerőpiaci helyzetet, és felhívjuk figyelmüket a legjobb képzési és átképzési lehetőségekre.

A szavazás eredménye:

Mellette: 28

Ellene: 66

Tartózkodott: 6


(1)  HL C 125., 2017.4.21., 10. o., vélemény „Oktatási csomag” címmel (HL C 62., 2019.2.15., 136. o.), HL C 81., 2018.3.2., 167. o., HL C 440., 2018.12.6., 37. o., HL C 173., 2017.5.31., 45. o., HL C 173., 2017.5.31., 1. o.


5.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/16


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Együttműködő oktatási rendszerek a keresletnek nem megfelelő készségkínálat elkerülése érdekében – min kell változtatni?

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 228/03)

Előadó: Milena ANGELOVA

Közgyűlési határozat:

15.2.2018

Jogalap:

az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése

saját kezdeményezésű vélemény

Illetékes szekció:

„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2019.2.13.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2019.3.21.

Plenáris ülés száma:

542 .

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

130/0/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB értékeli az oktatásra, képzésre és a készségek fejlesztésére és használatára az EU-ban helyezett erőteljesebb hangsúlyt, amelyet az Európai Bizottság (EB) közelmúltbeli kezdeményezéseiben is megerősített (1). Az EGSZB megjegyzi, hogy az oktatás és képzés a tagállamok alapvető hatáskörei közé tartozik, ugyanakkor hangsúlyozza e területek stratégiai fontosságát Európa jövője és a gazdasági jólét, a nagyobb kohézió és a demokratikus élet, valamint gyorsan változó világunkban a polgárok elvárásainak kezelése és a jövőre vonatkozó aggodalmaik megválaszolása szempontjából (2).

1.2.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a munkaerőpiacokon a keresletnek nem megfelelő készségkínálat által okozott jelentős strukturális problémák miatt, melyek részben technológiai és demográfiai tényezők következményei. Ezért kéri, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre célzott szakpolitikai intézkedéseket, ösztönzőkkel és a legjobb gyakorlatok tagállamoknak szóló gyűjteményével kísérve őket, hogy támogassák a tagállamokat oktatási és képzési rendszereik sikeres és támogató kiigazításának megvalósításában a kereslettel nem egyező készségkínálatnak, valamint a tehetségek eltékozlásának elkerülése érdekében.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a készségkereslet és -kínálat közötti jelenlegi és a jövőbeli eltéréseket csak akkor lehet fenntartható módon megfelelően kezelni, ha az Európai Bizottság és a tagállamok célirányos politikákat és konkrét intézkedéseket dolgoznak ki oktatási és képzési rendszereik fejlesztése és megfelelő kiigazítása érdekében, elkötelezve magukat a tehetséggondozás és a készségkínálat irányításának holisztikus rendszerei mellett. Ezért felkéri őket, hogy ezt gyorsan és hatékonyan tegyék meg. E rendszerek mindegyikét fel kell készíteni a munkaerő új gazdasági környezethez való inkluzív és folyamatos hozzáigazításának támogatására.

1.4.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza a képesítési programokkal és a szakképzéssel kapcsolatos bevált gyakorlatok terjesztését. Az oktatási és képzési folyamat valamennyi résztvevője számára az ösztönzők megfelelő kombinációját is biztosítani kell a mindenki számára rendelkezésre álló megfelelő képzéshez való jog garantálása érdekében (3). Korábbi véleményével összhangban az EGSZB hangsúlyozza az európai oktatási térség fontosságát (4). Az EGSZB szerint valamennyi oktatási és képzési szinten fejleszteni és folyamatosan javítani kell a tanárok és oktatók készségeit és kompetenciáit.

1.5.

Az EGSZB elismeri, hogy a keresletnek nem megfelelő készségkínálat egyes elemei mindig fenn fognak maradni, és az oktatási rendszerek soha sem tudják tökéletesen minden körülményre felkészíteni az embereket. Ugyanakkor a jelen tendenciái aggodalomra adnak okot, és akadályozzák a gazdasági növekedést és a munkahelyek létrejöttét, meggátolva a polgárokat abban, hogy teljes mértékben kiaknázzák kreatív potenciáljukat, a vállalkozásokat pedig abban, hogy profitáljanak az emberi erőforrások által biztosított készségek teljeskörű innovatív kapacitásaiból. Ezért a kormányoknak, a szociális partnereknek, valamint a civil társadalomnak közösen kell a probléma megoldásán dolgozniuk, és tanácsokkal és útmutatással kell szolgálniuk az embereknek, hogy a megfelelő döntéseket hozzák meg és hogy folyamatosan fejlesszék ismereteiket és készségeiket a társadalom érdekében. A készségigények jobb előrejelzéséhez és kielégítéséhez átfogó és holisztikus megközelítésekre van szükség (5).

1.6.

A készségkeresletre és -kínálatra, valamint az EU munkaerőpiacának jövőbeni szerkezetére vonatkozó megbízható előrejelzések alapvető fontosságúak a strukturális munkaerőhiány csökkentéséhez. Ezért az egyetemeknek, tudományos központoknak és egyéb kutatóintézeteknek a szociális partnerekkel és a tagállamok illetékes közigazgatási szerveivel szoros együttműködésben el kell kezdeniük dolgozni a probléma megoldásán. A CEDEFOP által az elmúlt évek során szerzett tapasztalatok rendkívül hasznosak lesznek, azonban nemzeti alapon, tagállamonként részletezve tovább kell fejleszteni azokat.

1.7.

Az oktatásra és a képzésre a kormányoknak, a vállalkozásoknak és a munkavállalóknak beruházásként kell tekinteniük. Az ilyen beruházásoknak adott adózási ösztönzők további beruházásokra buzdíthatják a munkaadókat és a munkavállalókat. A munkaadók és munkavállalók oktatással és képzéssel kapcsolatos bizonyos jogait kollektív szerződésekben lehet elismerni. A továbbképzésre és átképzésre vonatkozó bevált gyakorlatokat elő kell mozdítani az emberek újbóli foglalkoztatásának elősegítése érdekében.

1.8.

A tanulás gyakran nem formális és informális környezetben történik, például ifjúsági szervezetekben és egymástól való tanulás révén, emellett számos munkahelyi készséget nem lehet formális, iskolai tanulás keretében elsajátítani (6). Ezért az EGSZB arra biztatja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, milyen módon lehet érvényesíteni az ilyen helyzetekben szerzett releváns képesítéseket. Ennek egyik módja lehet nemzeti képesítési rendszereik kidolgozása és megfelelő alkalmazása, többek között olyan platformok alkalmazása révén, amelyek a készségszintek szabványosított értékelését adják, függetlenül a készségek megszerzésének módjától. Ez a megközelítés újabb csatornát hozna létre, amelyen jelezni lehet az egyének lehetőségeit a vállalkozások részére, különös tekintettel az idősebbekre, hangsúlyozva azokat a készségeket, amelyeket nem igazolnak formális képesítési dokumentumok, de azért értékesek lehetnek.

1.9.

Az egész életen át tartó tanulás, a továbbképzés és az átképzés az állam, a munkaadók és a munkavállalók közös felelőssége. Annak érdekében, hogy az emberek jó karriert csinálhassanak, aktívan támogatni kell őket, többek közt olyan módszerek segítségével, mint iránymutatások, tanácsadás, pályaorientáció, coaching és mentorálás, arra irányulóan, hogy hogyan hozzanak megalapozott döntést a tanulásról és képzésről, amely a munkaerőpiacon keresett készségekkel és kompetenciákkal látja el őket. A szociális partnereknek aktív szerepet kell vállalniuk, felhívva a figyelmet a releváns problémákra és lehetséges megoldásokat javasolva. Mielőtt időt és pénzt szánnak a képzésre, az embereknek tudniuk kell, mely készségek hasznosak, és hogy az oktatási és képzési programok hogyan fogják befolyásolni karrierjüket. Ezenkívül olyan képzettséget vagy képesítést szeretnének szerezni, amelyet mások elismernek.

2.   A jelen és a jövő strukturális munkaerőhiánya

2.1.

A jövő ma van – gyorsabban valósággá válik, mintsem hogy követni tudnánk vagy meg tudnánk jósolni azt. Az új üzleti modellek megjelenése jelentős kihívások elé állítja a vállalkozásokat és a közigazgatást, a munkavállalók számára pedig az jelent kihívást, hogy olyan új készségeket és kompetenciákat követel meg tőlük, amelyek legtöbbjét ma még nehéz előre jelezni, ezáltal a társadalom egészét a gyors változáshoz való mielőbbi alkalmazkodás irányába tereli. Ha azt szeretnénk, hogy sikeres legyen ez az átmenet, egységesnek kell maradnunk, készen kell állnunk az azonnali reagálásra, össze kell fognunk a jövő előrejelzése, valamint az emberek, a robotika, a mesterséges intelligencia és a digitalizáció közötti kapcsolatok jelenleg zajló forradalmi változásainak proaktív irányítása érdekében, a társadalom egésze javára.

2.2.

A keresletnek nem megfelelő készségkínálat az egyik legnagyobb kihívás, amely jelenleg veszélyezteti az EU növekedését és a fenntartható munkahelyteremtést. Egyes tanulmányok (7) szerint ennek a jelenségnek a költségei az uniós GDP 2 %-ának felelnek meg. Az Európai Bizottság szerint 70 millió európai még írni és olvasni sem tud megfelelően, ráadásul még ennél is többen vannak azok, akiknek komoly gondjaik vannak a matematikai és a digitális készségek terén. Egy nemrég készült tanulmány (8) szerint a keresletnek nem megfelelő készségekkel rendelkező munkavállalók aránya az EU-ban átlagosan mintegy 40 %, ami a Cedefop átfogó értékelésével is összhangban van. A megfelelő készségekkel rendelkező munkavállalók a vállalatok versenyképességének fő faktorát jelentik. Ezért rendkívül fontos, hogy a jelenlegi és a jövőbeli munkaerő rendelkezzen azokkal a készségekkel és kompetenciákkal, amelyek választ adnak a modern gazdaság és a munkaerőpiac változó igényeire. Senkit sem szabad hátrahagyni (9), és meg kell akadályozni a tehetségek eltékozlását. E célok eléréséhez magasan képzett tanárokra és képzési szolgáltatókra van szükség, és megfelelő támogatást kell nyújtani az egész életen át tartó tanulásban való részvételhez.

2.3.

Az EGSZB korábbi véleményeiben (10) hangsúlyozta a digitalizáció, a robotizáció, valamint az olyan új gazdasági modellek által az új készségek szükségességére gyakorolt hatást, mint az Ipar 4.0, a körforgásos gazdaság és a megosztásalapú gazdaság. Szintén kifejezte azt a véleményét, hogy az oktatás és a készségfejlesztés terén még több innovatív megoldás bevezetésére van szükség, mivel Európában az oktatási ágazat céljait és működését illetően, valamint az oktatás társadalmon belüli helyének és szerepének megértése érdekében valódi paradigmaváltásra van szükség (11). A Cedefop becslése (12) szerint az uniós munkaerő meglévő készségei egyötödével maradnak el attól, amire a munkavállalóknak a feladataik legmagasabb termelékenységi szinten történő végrehajtásához szükségük lenne. Ez az európai felnőttoktatás további ösztönzésére irányuló összehangolt fellépést tesz szükségessé.

2.4.

Az európai gazdaság fellendülése és a változó készségigények együttese miatt a munkaerő- és tehetséghiány az utóbbi tíz évben nem látott szintet ért el. Míg az uniós munkanélküliségi ráta csökken (a 2014. évi 10,11 %-ról 2018-ra 7,3 %-ra), a betöltetlen álláshelyek aránya megduplázódott (a 2009. évi 1,1 %-ról 2018-ra 2,2 %-ra nőtt) (13).

2.4.1.

Valamennyi tagállam ki van téve ennek a problémának, bár eltérő intenzitással és okokból. Egy globális felmérés (14) szerint számos tagállamban aggasztóan magas azoknak a munkaadóknak az aránya, akiknek gondot okoz munkavállalót találni. Tíz tagállam van a 45 %-os világátlag felett, közülük a legkedvezőtlenebb helyzetben Románia (81 %), Bulgária (68 %) és Görögország (61 %) van. A spektrum másik végén kisebb, de szintén jelentős problémákkal Írország (18 %), az Egyesült Királyság (19 %) és Hollandia (24 %) található.

2.4.2.

A munkaadók nagyjából harmada esetében a jelentkezők hiánya az oka annak, hogy nem tudják betölteni az üres álláshelyeket. További 20 %-uk azt jelezte, hogy a jelentkezők nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal. A vállalati digitalizáció, automatizáció és átalakulás következtében a technikai és humán készségek megfelelő keverékével rendelkező jelöltek felkutatása fontosabb, mint valaha – ugyanakkor a munkaadók 27 %-a állítja, hogy a jelentkezők nem rendelkeznek a számukra szükséges készségekkel. Globálisan a munkaadók több mint fele (56 %) szerint az írásbeli és szóbeli kommunikációs készségek a legértékesebb humán készségeik, ezt követi az együttműködés és a problémamegoldás.

2.5.

A Nemzetközi Felnőttkompetencia-értékelési Program (PIAAC) és a készségekről és munkahelyekről készített európai felmérés (ESJS) eredményei, valamint tudományos kutatások (15) egyaránt azt mutatják, hogy a kereslet és a kínálat eltérése nagy részben a túlképesítésből/túlképzésből ered. Jellemzően tízből négy felnőtt munkavállaló úgy érzi, hogy nem használja ki kellően készségeit, a felsőoktatást végzettek közel harmada pedig túlképzett az általa betöltött álláshoz. Ez egyrészt a nem hatékony erőforrás-elosztás (amely a meglévő készségállomány nem megfelelő kihasználásához vezet), másrészt a munkaerő készségei és a munkaerőpiaci kereslet közötti általános egyensúlyhiány következménye (16).

2.6.

A keresletnek nem megfelelő készségkínálat negatív hatásokkal jár a gazdaságokra és a társadalom egészére nézve. Ezek a következők:

meggátolja a polgárokat abban, hogy elégedettek legyenek foglalkozásukkal és karrierjükkel, csökkenti a megbecsültség észlelt szintjét, valamint alacsonyan tarthatja a béreket,

akadályozza a személyes növekedést és az egyéni képességek és potenciál kibontakoztatását és kihasználását,

alacsony munkatermelékenységet eredményez – egyes becslések szerint a keresletnek nem megfelelő készségkínálat miatti termelékenység-csökkenés (17) az EU-ban 0,8 euro ledolgozott óránként (18),

csökkenti a vállalatok versenyképességét a toborzási folyamat lassabbá és drágábbá tétele, valamint a képzéssel kapcsolatos többletkiadások révén,

2.7.

A gyors változások miatt mind az alacsonyan, mind pedig a magasan képzett munkaerő ki van téve a keresletnek nem megfelelő készségkínálatnak, csakúgy, mint a jellemzően magas szintű oktatást és ismereteket igénylő szakmák. A munkaadók által jelenleg leginkább keresett szakmák között a villanyszerelő, a gépész, a hegesztő, a mérnök, a sofőr, az IT-szakember, a szociális szolgáltatások szakemberei és az üzletkötő szakma szerepel.

2.8.

A TTMM-készségek és a digitális készségek egyre nélkülözhetetlenebbek a vállalatok versenyképessége és a munkavállalók termelékenységének hasznosítása szempontjából. A TTMM-készségek jelentősége túlmutat a természettudományok, a technológiai, a műszaki tudományos és a matematikai tantervek tartalmán, és lehetővé teszi a diákok és a hallgatók számára, hogy a készségek és kompetenciák szélesebb körére tegyenek szert, beleértve a rendszerben való gondolkodást és a kritikai gondolkodást. E készségek elsajátításához elengedhetetlen, hogy az emberek megfelelő alappal rendelkezzenek az alapvető és vállalkozási készségek terén. TTMM-készségeket szakoktatás és -képzés, valamint általános oktatás révén lehet szerezni. Különösen szükség van arra, hogy több nőt biztassunk a TTMM-tárgyak tanulására, megfelelően kezelve ugyanakkor a nemek közötti digitális szakadék kérdését (19). A TTMM-tárgyak népszerűsítésére különféle módokat kell találni, különös tekintettel a régiókra, mivel ezek a tantárgyak általában a nagyvárosokban összpontosulnak (20). A stratégiai digitális kompetenciákra irányuló radar hasznos eszköz ahhoz, hogy a fiatalokat szerepmodellekkel vagy mentorokkal hozza össze, akik tájékoztathatják őket a bizonyos munkákhoz szükséges kompetenciákról (21).

2.9.

Jól kidolgozott szakpolitikai intézkedésekre van szükség annak elkerüléséhez, hogy a készségkereslet és -kínálat közötti eltérés problémája tovább növekedjen. A technológiák forradalmi átalakulásának köszönhetően az üzleti modellek, a fogyasztói elvárások és a munka jellege gyakran példátlan és előre nem látható módon változik meg. Amint az EGSZB már korábban rámutatott (22), a meglévő állások közel fele automatizálható, ezért az automatizáció és a robotok jelentős hatással lesznek a munka jövőjére. Ennek következtében növekedhet a vállalkozások igényei és a munkavállalók képzettsége, készségei és kompetenciái közötti szakadék, az oktatási és képzési szolgáltatók pedig kihívásokkal szembesülnek. Ez szintén a humán és a transzverzális készségek, valamint egyéb, gyakran informális tanulás révén szerzett készségek egyre növekvő fontosságára mutat rá, és az informális oktatás és képzés elismerésével és validációjával kapcsolatos kérdéseket vet fel.

2.10.

Az Uniónak ösztönöznie és támogatnia kell a tagállamokat a növekedést akadályozó strukturális munkaerőpiaci kihívás sürgős orvoslásában, valamint a keresletnek nem megfelelő készségkínálat kezelésében, különös tekintettel a TTMM-készségekre és a digitális készségekre. A szociális partnerek fontos szerepet játszanak az új és a kialakulóban lévő foglalkozásokhoz szükséges készségek, kompetenciák és képzettségek meghatározásában, és amennyiben lehetséges, előrejelzésében (23), hogy az oktatás és a képzés jobban megfeleljen a vállalatok és a munkavállalók igényeinek. A digitalizálódás mindenki számára lehetőségeket kínál, de csak akkor, ha megfelelően történik, és ha sikerül újraértelmezni a munka és a munkaerő fogalmát (24). Szintén fontos, hogy a szociális partnerek részt vegyenek a statisztikai hivatalok és a kormányszervek által gyűjtött adatok értelmezésében, mivel a munkaadók és a szakszervezetek nélkülözhetetlen meglátásokkal szolgálhatnak, amelyeket másképpen figyelmen kívül hagynának. Az Európai Szociális Alap (ESZA) nélkülözhetetlen szerepet tölt be a kezdeményezések támogatásában, többek között a szociális partnerekkel végrehajtott együttes fellépések útján.

2.11.

A keresletnek nem megfelelő készségkínálattal kapcsolatos tudományos kutatások kimutatták, hogy jelentős eltérések vannak a keresletnek nem megfelelő készségkínálat különböző típusainak okaiban, nagyságrendjében, következményeiben és gazdasági költségében. Ezért valószínűtlen, hogy az univerzális politikák hatékonyak lennének, mivel a tagállamokat általában a probléma különböző formái sújtják. Mindazonáltal egyértelmű, hogy a keresletnek nem megfelelő készségkínálat csökkentését célzó szakpolitikai intézkedések végrehajtása jelentős hatékonyságnövekedést hozhat. Ezért az EGSZB hangsúlyozza a holisztikus tanulás fontosságát, amely tiszteletben tartja és növeli a kulturális sokszínűséget és az összetartozás érzését (25).

2.12.

Az európai készségútlevél fontos szerepet játszhat egy személy képzettségének, készségeinek és kompetenciáinak oly módon történő bemutatásában, amely megkönnyíti, hogy az adott személy megtalálja a képességeinek megfelelő munkakört.

3.   Az oktatási és képzési rendszerek előtt álló kihívások

3.1.   Általános megjegyzések

3.1.1.

Ha az EU a siker lehető legnagyobb esélyét kívánja nyújtani a polgárai számára, valamint ha szeretné megőrizni és javítani versenyképességét, ösztönöznie kell a tagállamokat, hogy olyan szakpolitikai környezetet teremtsenek, amely a karrierre összpontosító alapoktatást és szakképzést kínál, és amely további lehetőségeket biztosít az egész életen át tartó tanulásra az emberek munkával töltött életszakasza során.

3.1.2.

Számos tagállam oktatási és képzési rendszere a hosszú formális oktatásra összpontosít, amelyet a munkahelyi karrier követ. Mostanáig a tanulás és a kereset közötti kapcsolat egy egyszerű összefüggés szerint alakult: minél több formális tanulás, annál magasabb kapcsolódó jutalmak. Gazdasági tanulmányok szerint minden egyes, az oktatásban eltöltött újabb év átlagosan 8–13 %-kal magasabb keresetet jelent. Ugyanígy az is igaz, hogy az egyetemi oklevél már nem tekinthető garanciának az elhelyezkedésre a végzettség megszerzését követően. A munkáltatók ma nem csupán azt vizsgálják meg, hogy egy személy milyen szintű képzettséggel rendelkezik, hanem azt is, hogy milyen készségeket és kompetenciákat szerzett meg az oktatás során, és hogy ezek milyen mértékben relevánsak a munkaerőpiacon. Azonban az új kihívásokra tekintettel ez nem lehet ajánlatos modell a jövőben. A jövő oktatási rendszereinek az oktatást és foglalkoztatást újszerű módokon kell összekapcsolniuk, a munkaerőpiacra való belépés zökkenőmentessé tétele révén, valamint azáltal, hogy lehetővé teszik az emberek számára, hogy rugalmas módon szerezhessenek új készségeket teljes pályafutásuk során.

3.1.3.

Nem az a megfelelő válasz, hogy pusztán több oktatást és képzést kérünk – a több nem feltétlenül jelent jobbat is. Ahhoz, hogy megfelelő válasz szülessen, az oktatási és képzési rendszereknek a társadalom és a gazdaság valós igényeit kell figyelembe venniük, képesnek kell lenniük elkerülni a források hibás elosztását, továbbá az egész életen át tartó célzott tanulás lehetőségét kell nyújtaniuk az emberek számára. Az egyenlő és inkluzív foglalkoztatás előmozdítása érdekében a nemek közötti bérszakadékot megfelelő intézkedésekkel kell kezelni.

3.1.4.

Az internet szükségtelenné tette a fontos tények és részletek ismeretét és felidézését – egyetlen kattintással közvetlen kaput kínál a tudáshoz. Ez megváltoztatja a humán tudományok alapelveit, feleslegessé téve, hogy a diákok minden információt a fejükben tároljanak, ehelyett annak megtanítását teszi szükségessé, hogy hogyan tanuljanak, és hogy megértsék a szóban forgó témák alapvető fogalmi képét, hogy azután képesek legyenek felkutatni és feldolgozni az információkat egy meghatározott feladat sikeres elvégzése, illetve egy adott probléma megoldása érdekében.

3.1.5.

A technológia olyan gyorsan változik, hogy egyes tantárgyak akár már a hallgatók felsőoktatási tanulmányai alatt elavulttá válhatnak. Ez megkérdőjelezi a hagyományos tanterveket, különösen, ami az úgynevezett „alapszintű”részt illeti, és növeli a TTMM-oktatás, valamint az olyan humán készségek fejlesztésének fontosságát, mint a kritikai gondolkodás, a problémamegoldás, a közös tanulás és az együttműködés. Szintén fontos az emberek és a gépek közötti interakció kihívásának kezelése.

3.1.6.

Az új technológiák fejlődése ugyancsak komoly kihívást jelent az oktatás és a képzés gyakorlati része szempontjából, mivel a legtöbb tagállamban sok időbe kerül, míg egy-egy programot kidolgoznak és hivatalosan jóváhagynak, ami rugalmatlanná teszi őket, és gátolja a valós élet fejleményeihez történő gyors hozzáigazításukat. Ennek kezeléséhez erősebb kapcsolatra van szükség az oktatás valamennyi szintje és a munkaerőpiac között. A tantervek időben történő korszerűsítése kulcsfontosságú kihívássá válik, ami hangsúlyozza a keresletre választ adó szakképzés és tanulószerződéses gyakorlati képzések által betöltött szerepet.

3.1.7.

Minden állás esetében nélkülözhetetlen, hogy a munkavállalók rendelkezzenek bizonyos, az adott ágazattal kapcsolatos ismereteken és tapasztalaton alapuló technikai és specifikus ismeretekkel. Ugyanakkor egyre fontosabbá lesz, hogy olyan alapvető készségeknek is a birtokában legyenek, mint a kreativitás és a problémamegoldás, illetve a szociális készségek és az empátia.

3.1.8.

A megszerzett készségek elavulásának növekvő üteme alapvető fontosságúvá teszi az új készségek gyorsabb elsajátítását, és a készségek új kombinációi iránti növekvő keresletet eredményez a különböző feladattípusokat egyesítő ún. „hibrid állásokra”adott válaszul. A kódolási készségek például számos területen keresettek a technológiai ágazaton kívül is, és a bizonyítékok azt mutatják, hogy a legjobban fizető foglalkozások álláshirdetéseinek harmada-fele olyan állást hirdet, amelyhez kódolási készségek kellenek.

3.1.9.

Az új munkahelyek összetételében a közelmúltban bekövetkezett gyors változások következtében a tanulásnak mint önálló készségnek egyre nagyobb hangsúlyt kell kapnia. A kiszámíthatatlanul változó technológia és a munkakörök hibridizációja jelentette kihívásnak úgy lehet leginkább megfelelni, ha képesek vagyunk gyorsan új készségeket elsajátítani, és ha folyamatosan tanulunk. Ezt az aspektust kellő gondossággal kell kezelni, biztosítandó, hogy a hátrányos helyzetű csoportok, például a tartósan munkanélküliek, a nagyon alacsony képzettséggel rendelkezők, a fogyatékkal élők és a kisebbségek ne szoruljanak ki a munkaerőpiacról. E tekintetben fontos a szociális partnerek és az aktív munkaerőpiac-politikai döntéshozók közötti együttműködés megerősítése.

3.1.10.

A fenti cél eléréséhez fontos, hogy a tagállamok módot találjanak a fiatalok arra való ösztönzéséhez, hogy ne hagyják el az iskolát a korai szakaszokban, mivel a korai iskolaelhagyók általában az alacsony képzettséggel és alacsony fizetéssel rendelkezők közé tartoznak. A kisgyermekes anyákra külön figyelmet kell fordítani a képzés és készségeik naprakészen tartása terén a gyorsan változó szakmákban.

3.1.11.

Az EGSZB határozottan ajánlja a moduláris és online tanulás – például a nyitott oktatási források és a virtuális szabadegyetemek – szélesebb körű népszerűsítését és használatát (26).

3.2.   Középfokú oktatás

3.2.1.

Ahhoz, hogy képes legyen felvértezni a tanulókat a jövőhöz szükséges olyan alapvető készségekkel, mint a kíváncsiság, a megbízható információk felkutatása, a folyamatos tanulásra való képesség, a kreativitás, a problémamegoldás, a csapatmunka, a középfokú oktatásnak a puszta memorizálás és felmondás felől a projektalapú és a problémamegoldást előtérbe helyező megközelítés felé kell elmozdulnia.

3.2.2.

A duális szakképzési rendszer, amelynek keretében a tanulók idejük egy részét a tanteremben, másik részét egy vállalatnál töltik és különösen a tanulószerződéses gyakorlati képzés hatékony eszköz arra, hogy munkakör-specifikus és transzverzális (humán) készségeket adjunk a hallgatóknak, valamint elősegítsük az iskolából a munka világába történő sikeres átmenetet. Ezért alkalmazását jóval aktívabban kellene támogatni a tagállamokban, az előfutárok bevált gyakorlatait követve, amelyeknél is a középfokú oktatásban részt vevők harmada-fele ilyen típusú oktatásban részesül. A szakmai gyakorlat is fontos szerepet játszik abban, hogy a fiatalok gyakorlati munkatapasztalatot szerezhessenek. Szakmai gyakorlatra elsősorban az oktatási és képzési folyamat részeként kerül sor. Emellett olyan nyílt piaci szakmai gyakorlat is létezik, amelyre azt követően kerül sor, hogy az érintett befejezte az oktatást vagy képzést. A szakmai gyakorlatra vonatkozó szabályokat, valamint a szakmai gyakorlat feltételeit nemzeti szinten határozzák meg, figyelembe véve a meglévő szabályozásokat, munkaügyi kapcsolatokat és oktatási gyakorlatokat. Ezek a szabályok ihletet meríthetnek a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló tanácsi ajánlásból (27).

3.2.3.

Ugyanakkor a duális szakképzést is hozzá kell illeszteni az új realitásokhoz a tantervek időben történő korszerűsítése és egy olyan támogató tanulási környezet létrehozása révén, ahol a készségek fejleszthetőek és javíthatóak végig a karrier során.

3.2.4.

A tanárok felkészültsége és kompetenciái kulcsfontosságúak a duális szakképzés minősége, és alapvető fontosságúak a gyakorlati és az elméleti tapasztalat kombinációja szempontjából. Ezért fontos, hogy a tagállamok egy a tanárok és oktatók folyamatos képzésére szolgáló rendszert tartsanak fenn, és a szociális partnerekkel közösen arra törekedjenek, hogy megtalálják a módot a motiválásukhoz.

3.3.   Egyetemi oktatás

3.3.1.

Az EGSZB úgy látja, hogy számos tagállamban az egyetemi oktatás előtt álló legfőbb kihívás a tantervek munkaalapú képzési összetevőinek megerősítése, hogy azokat a transzverzális és témaspecifikus gyakorlati készségeket adják át a hallgatóknak, amelyekre a munkaadók igényt tartanak. Következésképpen jobban be kell vonni a szociális partnereket az oktatás és a képzés tervezésébe és lebonyolításába.

3.3.2.

Mindig szem előtt kell tartani, hogy az egyetemi oktatás önmagában nem cél. Minden munka fontos, mivel minden szakma és foglalkozás lehetővé teszi, hogy az emberek hozzájáruljanak a társadalom gazdasági és szociális fejlődéséhez, az egyetemi oktatás pedig lehetőség kell, hogy maradjon, nem pedig kötelezettség vagy az emberek minőségének bélyegzője.

3.3.3.

Az, hogy valaki az életpályája elején egyetemi diplomával rendelkezik, nem jelenti azt, hogy nem kell folyamatosan új készségeket elsajátítania, különösen mivel az életpályák egyre hosszabbak lesznek. Az egyetemeknek egy új szociális célkitűzést kell magukévá tenniük, mégpedig azt, hogy egész életen át tartó képzést nyújtsanak rugalmas tanulási formákban (távoktatás, esti tagozatok stb.), és ennek megfelelően kell módosítaniuk szervezetüket és terveiket.

3.3.4.

A szociális készségek növekvő jelentőséggel bírnak a munkahelyek széles skáláján a munkahelyi kapcsolatokban, a feladatok megosztásában és irányításában, valamint a hatékony és produktív környezet létrehozásában és fenntartásában betöltött szerepük miatt. Ezért az egyetemeknek a szakterületekre irányuló hagyományos tanterveiket ki kell egészíteniük további irányítási, kommunikációs stb. tanfolyamokkal. Az egyetemeknek emellett le kell bontaniuk az oktatási területek közötti falakat, és az interdiszciplináris megközelítésekre kell helyezniük a hangsúlyt. A magas képzettséget igénylő szakmákban végzett munka jövője szükségszerűen összefüggésben áll az interdiszciplináris készségek iránti igénnyel.

3.3.5.

A hatékony tanulási stratégiákkal kapcsolatos információ szintén személyre szabható. Könnyebben lehet hatékonyabb és eredményesebb tanulásra ösztönözni az embereket, ha jobban megértik gondolkodási folyamataikat. Az online tanulás utóbbi időben történő előretörésével a tanulási mechanizmusok ismertebbé váltak, és jobb iránymutatással tudnak szolgálni azzal kapcsolatban, hogy melyek a legjobb tanulási módok az egyén számára. Ezen megközelítések alkalmazásával a hallgatók nagyobb valószínűséggel lesznek képesek új készségeket elsajátítani később az életük során, valamint személyre szabott tartalmak nyújthatók a hallgatók számára távoktatás formájában.

3.3.6.

Tekintettel a felsőoktatás magas költségére és az azzal kapcsolatban rendelkezésre álló bizonyítékokra, hogy nem hatékonyan osztják el a forrásokat e területen, a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy vezessenek be a munkaerőpiac aktuális helyzetéről információt nyújtó nyomonkövetési rendszereket, ahogyan azt a pályakövetésre vonatkozó tanácsi ajánlás javasolja (28).

3.4.   A szakképzési rendszer

3.4.1.

Az EGSZB üdvözölte a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszerében meghatározott azon célt, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzések legalább felét a munkahelyen kell teljesíteni. A cél annak fokozatos elérése, hogy a nemzeti rendszerek sokféleségének figyelembevétele mellett a tanulószerződéses gyakorlati képzések túlnyomó részére a munkahelyen kerüljön sor (29).

3.4.2.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló célkitűzését, hogy a szakképzési rendszert első osztályú választható lehetőséggé tegye a tanulók számára. Hangsúlyozza a szakképzési rendszer és a felsőoktatás közötti átjárhatóság előmozdításának fontosságát a lehetőségek megnyitása és a szakképzéssel kapcsolatos előítéletek megszüntetése céljából (30).

3.4.3.

A tanulószerződéses gyakorlati képzések esetén a munkaadók egyértelmű felelőssége, hogy gondoskodjanak a képzés munkával kapcsolatos részéről, így a képzés szóban forgó részét a munkaerőpiaci trendekhez és a szükséges készségekhez tudják igazítani.

3.4.4.

A középfokú és a felsőfokú oktatási rendszereken kívüli szakképzésnek –mind a kezdeti, mind a folyamatos szakképzésnek – szintén van szerepe a keresletnek nem megfelelő készségkínálat kiküszöbölésében. A folyamatos átképzések és a növekvő önfoglalkoztatás világában az embereknek segítségre lesz szükségük az egyik munkáról egy másikra történő váltás során (31). Ezért a szervezési tanácsadás különböző formáit kell kidolgozni, amelyek a karrierlehetőségekről, a különböző foglalkozások és pozíciók átlagos pénzügyi feltételeiről, az egyes készségek hasznos időtartamáról stb. tájékoztatnak (32).

3.4.5.

Az olyan új technológiák, mint a virtuális és a kiterjesztett valóság, egyszerűbbé és hatékonyabbá teszik a tanulást, és gyökeresen jobbá tehetik a szakképzést, míg a nagy adathalmazokra épülő technológiák a személyre szabott képzés lehetőségét kínálják. E lehetőségek kihasználásához olcsó és azonnali összeköttetéseket biztosító platformok kialakítására és lekérhető kurzusokat kínáló könyvtárak létrehozására van szükség. Egyéb előnyeik mellett ezek a platformok a távoli régiókban élők számára megoldják a nagy távolságok problémáját is. A szakképzésnek ez az aspektusa az egyetemi oktatáshoz képest jelenleg alulfejlett, és megerősítésre vár.

3.4.6.

A vállalatokon belüli képzés egy másik módja a készségfejlesztésnek, amely emellett hozzájárul a munkavállalók jobb termelékenységéhez és szakmai fejlődésükhöz, a vállalat általános teljesítményéhez és a munkavállalók munkahelyi jóllétéhez. Az ilyen képzés továbbá motivál, és lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy előrelépjenek karrierjükben és növeljék keresetüket. A munkavállalók képzése ezért közös érdek, és a munkaadók és a munkavállalók közös felelőssége, hogy hozzájáruljanak a továbbképzéshez és az átképzéshez, ami sikeres vállalkozásokat és megfelelő készségekkel rendelkező munkaerőt eredményez.

3.4.7.

A munkavállalók képzésének szervezésére és biztosítására számos különböző nemzeti jogszabály, szabályozás és megközelítés létezik. Egyes tagállamokban a jogszabályok széles körű és erős szakképzési politikákról rendelkeznek, míg másokban a képzéseket különböző szintű kollektív szerződésekben szabályozzák, illetve a munkaadók és a munkavállalók közvetlenül állapodnak meg arról a munkahelyen. A képzéshez való hozzáférés lehetősége függhet a vállalat/munkahely méretétől is. Elő kell segíteni a hatékony munkavállalói képzéshez való hozzáférést, tiszteletben tartva eközben a rendszerek sokszínűségét és rugalmasságát, amelyek a különböző munkaügyi kapcsolatok gyakorlatai szerint változnak.

3.4.8.

A tagállamoknak és a szociális partnereknek együtt kell működniük, kihasználva a háromoldalú és kétoldalú szociális párbeszédben rejlő összes lehetőséget, a munkavállalói képzéshez való hozzáférés és az abban való részvétel javítása érdekében. Ezt oly módon kell kialakítani, hogy annak előnyeiből minden munkavállaló és vállalkozás/munkahely részesüljön az egész életen át tartó tanulás megközelítésének részeként, amely az állami és a magánszektor, valamint a kis-, közép- és nagyvállalatok és munkahelyek sokféle munkaerejének potenciális és tényleges igényeire épít.

3.4.9.

A munkaadóknak és a munkavállalóknak kollektív és egyéni megállapodások kombinációja révén közösen kell megegyezniük a munkahelyi képzés megszervezésének és lebonyolításának módjáról. Ez lehetőség szerint munkaidő alatti, illetve adott esetben (a nem a vállalattal kapcsolatos képzés esetén) munkaidőn kívüli képzést foglal magában. A munkaadóknak pozitív módon kell hozzáállniuk a munkavállalók képzéséhez. Azonban amikor a munkavállaló képzésre tart igényt, illetve képzésre jogosult, a munkaadónak jogában áll, hogy a kérést megvitassa a munkavállalóval, biztosítandó, hogy az a vállalati érdekeknek ugyancsak megfelelő módon járul hozzá a munkavállaló foglalkoztatásához.

3.4.10.

A szakképzés nem csak a munkavállalóknak szól. A nagyvállalatok többnyire szakmai képzést biztosítanak felsővezetőik részére. A kkv-kra és különösen a tradicionális és családi vállalkozásokra ugyanakkor ez nem jellemző. Ezeknek a vállalatoknak a sikere szinte teljes mértékben a tulajdonosokhoz/vezetőkhöz kapcsolódik. Ezen vállalatok teljesítménye a jogi követelményekre, a szabályozásra, a fogyasztóvédelemre, a műszaki szabványokra stb. összpontosító rövid képzésekkel, tanácsadói szolgáltatásokhoz, videókurzusokhoz való hozzáféréssel javítható.

3.4.11.

Az Európai Bizottságnak ösztönöznie kell a tagállamokat arra, hogy térképezzék fel a fejlett szakképzési rendszerekkel rendelkező uniós országokban szerzett pozitív tapasztalatokat, és mérlegeljék az ilyen cseréket megkönnyítő programok kidolgozásának lehetőségét.

Kelt Brüsszelben, 2019. március 21-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER


(1)  Új európai készségfejlesztési program, 2016, Európai oktatási térség, 2018. Az EGSZB üdvözölte a Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóság „Tervezet a készségekkel kapcsolatos ágazati együttműködésre”elnevezésű projektjét is, bár annak hatóköre meglehetősen korlátozott, valamint a különböző – pl. a 2017/001., 004., 007. és a 2016/033. és 034. számú – EASME-/COSME-projekteket.

(2)  COM(2018) 268 final.

(3)  HL C 237., 2018.7.6., 8. o.

(4)  HL C 62., 2019.2.15., 136. o.

(5)  Az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és a társadalmi befogadásért felelős főigazgatósága felismerte ezt, és az Európai Bizottság pénzügyi és egyéb támogatást nyújtott az OECD által vezetett nemzeti készségstratégia országprojektjeihez több tagállamban, köztük Portugáliában, Olaszországban, Spanyolországban, Szlovéniában és a belgiumi Flandriában. Az utóbbi években a CEDEFOP is megvalósított olyan célirányos programokat, amelyek a tagállamokat (Görögország, Bulgária, Szlovákia, Észtország, Málta) támogatják a szükséges készségek előrejelzésének és az annak megfelelő infrastruktúrának fejlesztésében: https://www.cedefop.europa.eu/en/events-and-projects/projects/assisting-eu-countries-skills-matching.

(6)  HL C 13., 2016.1.15., 49. o.

(7)  https://www.eesc.europa.eu/en/news-media/press-releases/skills-mismatches-eu-businesses-are-losing-millions-and-will-be-losing-even-more

(8)  „Skills Mismatches – An Impediment to the Competitiveness of EU Businesses”(Strukturális munkaerőhiány – Az uniós vállalkozások versenyképességének egyik akadálya), EGSZB.

(9)  HL C 62., 2019.2.15., 136. o.

(10)  HL C 237., 2018.7.6., 8. o., HL C 367., 2018.10.10., 15. o.

(11)  HL C 173., 2017.5.31., 45. o. A felnőtt munkavállalók 40 %-a úgy érzi, hogy készségeit nem teljes mértékben hasznosítja: https://www.cedefop.europa.eu/en/publications-and-resources/publications/3075.

(12)  „Insights into skill shortages and skill mismatch.”Learning from Cedefop’s European skills and jobs survey, Európai Szakképzésfejlesztési Központ (CEDEFOP), 2018. Lásd még: uniós „készségkörkép”és az Europass.

(13)  Munkanélküliségi statisztika, betöltetlen álláshelyekkel kapcsolatos statisztika, EUROSTAT.

(14)  „Solving the Talent Shortage”, ManpowerGroup Employment Outlook Survey, 2018. A tanulmány megbízhatóságát néhányan vitatják – pl. Cappelli (2014): https://www.nber.org/papers/w20382.

(15)  „Skills Mismatches – An Impediment to the Competitiveness of EU Businesses”, az IME megbízásából az EGSZB Munkaadók csoportjának kérésére készített tanulmány.

(16)  Uo.

(17)  Amennyiben minden egyéb tényező azonos.

(18)  Uo.

(19)  HL C 440., 2018.12.6., 37. o.

(20)  HL C 440., 2018.12.6., 37. o., valamint a jó gyakorlatra pl. Németországban találhatunk példákat, ahol a „MITT-készségeket”(matematika, informatika, természettudományok és technológia) „a kis kutatók háza”kezdeményezés segítségével fejlesztik: https://www.bertelsmann-stiftung.de/en/publications/publication/did/leitfaden-berufsorientierung-1/.

(21)  A BMW Foundation European Table megállapításai.

(22)  HL C 367., 2018.10.10., 15. o.

(23)  https://www.cedefop.europa.eu/en/events-and-projects/projects/big-data-analysis-online-vancancies. Lásd még: „A Munka 4.0-val kapcsolatos nemzeti stratégiák áttekintése: a szociális partnerek szerepének átfogó elemzése”, https://www.eesc.europa.eu/en/our-work/publications-other-work/publications/overview-national-strategies-work-40-coherent-analysis-role-social-partners-study.

(24)  https://twentythirty.com/how-digitization-will-affect-the-world-of-work.

(25)  HL C 62., 2019.2.15., 136. o.

(26)  Az ilyen eszközök hozzáférést nyújthatnak teljes egyetemi képzésekhez, rövidebb kurzusokhoz és szakirányokhoz, valamint „nanodegree”programokhoz; rugalmas szerkezetet biztosítanak a képzések modulokra, a modulok kurzusokra vagy még kisebb egységekre történő bontásával; lehetőséget kínálnak az idősebb munkavállalók számára, hogy életpályájuk későbbi szakaszaiban is tanuljanak; csökkentik a tanulás költségét és idejét, továbbá jobb egyensúlyt kínálnak a munka, a tanulás és a családi élet között; gyorsabban és rugalmasabban reagálnak arra az egyre növekvő munkaerőpiaci igényre, hogy az embereket a kívánt képesítésekkel és készségekkel lássák el; bizalmat teremtenek és segítik a munkaadókat abban, hogy információhoz jussanak a potenciális munkavállalókról, amennyiben ezeket az információkat nagynevű oktatási intézmények nyújtják.

(27)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52013PC0857&from=HU.

(28)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32017H1209(01)&from = HU.

(29)  HL C 262., 2018.7.25., 41. o.

(30)  https://www.ceemet.org/positionpaper/10-point-plan-competitive-industry.

(31)  HL C 434., 2017.12.15., 36. o.

(32)  https://www.bertelsmann-stiftung.de/en/publications/publication/did/leitfaden-berufsorientierung-1/.


5.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/24


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Ellenállóképes demokrácia a szilárd és sokszínű civil társadalom segítségével

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 228/04)

Előadó: Christian MOOS

Felkérés:

2018.7.12.

Jogalap:

az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése

saját kezdeményezésű vélemény

Illetékes szekció:

„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2019.3.6.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2019.3.20.

Plenáris ülés száma:

542 .

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

145/5/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Európában jelentős politikai erők – elsősorban, de nem kizárólagosan jobboldali szélsőséges mozgalmak és pártok – ássák alá a liberális demokráciát, és akarják lerombolni az Európai Uniót; némelyik már kormányra is került.

1.2.

A liberális demokrácia egyik sarokkövét jelentő plurális civil társadalom a polgári szabadságjogokra épül, amelyeket autoriter tendenciák fenyegetnek. A plurális civil társadalom kulcsszerepet tölt be abban, hogy Európában fennmaradjon a liberális demokrácia.

1.3.

A liberális demokrácia egyebek mellett megkívánja az alapvető jogok szavatolását, a független igazságszolgáltatást, a fékek és egyensúlyok rendszerének működését, valamint egy korrupciótól mentes, az általános érdekű szolgáltatásokat jól működtető közszolgálat és egy élénk civil társadalom meglétét.

1.4.

A független civil társadalom a demokratikus felügyelet alapvető eleme és a demokrácia iskolája. Emellett erősíti a társadalmi kohéziót. Ezeket a funkciókat azonban csak akkor tudja ellátni, ha ezt a társadalmi, politikai és jogi keretek engedik. A nem állami forrásokból történő finanszírozás akadályozására irányuló kísérletek korlátozzák az egyesülés szabadságát és a demokrácia működését.

1.5.

A civil társadalmat és a demokráciát számos területen támadják. Jobboldali populisták kétségbe vonják a nők emancipációja tekintetében elért eredményeket.

1.6.

A társadalom polarizálódását egy „nem civil társadalom”megjelenése is tükrözi. A populista gondolkodásmód egyre inkább visszhangra talál a nemzeti és szupranacionális intézmények elismert szereplői körében.

1.7.

Ezt az „illiberális demokrácia”felé mutató tendenciát autoriter elemek támogatják, többek között harmadik országokból, aminek nyomán Európában csökken a tömegtájékoztatás szabadsága és nő a korrupció.

1.8.

Az Unió továbbra sem rendelkezik megfelelő mechanizmussal ahhoz, hogy biztosítsa a demokrácia és a jogállamiság tényleges megőrzését a tagállamokban.

1.9.

Az EGSZB valamennyi tagállamot arra kéri, hogy tartózkodjon az „illiberális demokrácia”létrehozására irányuló kísérletektől. Amennyiben egyes tagállamok engednek a tekintélyuralomnak, az Uniónak maradéktalanul érvényesítenie kell a Szerződést.

1.10.

A liberális demokrácia ellen forduló pártokat ki kell zárni európai szintű pártcsaládjukból és európai parlamenti képviselőcsoportokból.

1.11.

Az EGSZB ismételten szorgalmazza egy demokráciaszemeszter bevezetését, melyhez a jogállamiság és az alapjogok európai ellenőrzési mechanizmusa és egy demokráciaértékelő eredménytábla is tartozik.

1.12.

Az EGSZB véleménye szerint az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkének be nem tartása esetére korrekciós jellegű gazdasági intézkedéseket kellene fontolóra venni.

1.13.

Ami az uniós költségvetésnek a jogállamisági hiányosságokkal szembeni védelmét illeti, a csökkentések nem mehetnek a támogatások civil társadalmi kedvezményezettjeinek kárára.

1.14.

Az EGSZB javasolja, hogy az új többéves pénzügyi keretben legyen elegendő rugalmasság, amely lehetővé teszi a civil társadalmi szervezetek fokozott támogatását abban az esetben, ha a nemzeti kormányok politikai okokból csökkentik vagy leállítják finanszírozásukat.

1.15.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy azoknak a civil társadalmi szervezeteknek és kezdeményezéseknek, amelyek az új többéves pénzügyi keretben uniós finanszírozásban részesülnek, egyértelműen el kell kötelezniük magukat az európai értékek mellett.

1.16.

Az EGSZB kéri az uniós jogalkotókat, hogy különösen a kisebb kezdeményezések és szervezetek tekintetében csökkentsék tovább az adminisztratív terheket.

1.17.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy ruházzon be többet a civil társadalom kapacitásának növelésébe, erősítse a határokon átnyúló együttműködési hálózatokat, és nyújtson jobb tájékoztatást a meglévő támogatási eszközökről. Az Európai Bizottságnak javaslatokat kellene tennie a szakmai tevékenység és az önkéntesség civil társadalmi tevékenységek során történő ötvözésével kapcsolatos minimumkövetelményekre.

1.18.

Az EGSZB támogatja az Európai Parlament felhívását, amely szerint javaslatot kell tenni a kölcsönös önsegélyező egyesületek, társaságok és alapítványok európai statútumának létrehozására, illetve első lépésként javasolja a hivatalos intézményközi akkreditáció alternatív rendszerének bevezetését.

1.19.

Az EGSZB szerint hasznos lenne feltárni, hogy miért nem sikerült eredményre jutni ebben az ügyben, és ezzel párhuzamosan fontolóra lehetne venni egy intézményközi engedélyt, egyféle védjegyet a nem kormányzati szervezetek számára. Az EGSZB-nek meg kellene vizsgálnia ezt a lehetőséget.

1.20.

Az EGSZB kéri a tagállamokat, hogy vezessenek be a civil társadalmi szervezeteket támogató intézkedéseket, melyek azonban nem mehetnek a közszolgáltatások és a méltányos adóztatás kárára.

1.21.

Az EGSZB kéri az uniós intézményeket a részvételi demokrácia további erősítésére.

1.22.

Az EGSZB valamennyi szereplőtől azt várja, hogy munkálkodjanak olyan európai politikákon, amelyek konkrétan javítják az emberek életét.

1.23.

A nemzeti és az európai politikai döntéshozóknak kezelniük kell az égető szociális kérdéseket, és inkluzív oktatási rendszerekkel, inkluzív növekedéssel, versenyképes és innovatív iparágakkal, jól működő munkaerőpiacokkal, méltányos és igazságos adóztatással, valamint hatékony közszolgáltatásokkal és szociális biztonsági rendszerekkel biztosítaniuk kell a társadalmi fenntarthatóságot.

1.24.

Az alapvető európai értékek védelméhez erős szociális partnerekre és sokszínű civil társadalomra van szükség.

2.   Fogalommeghatározások

2.1.

A „liberális demokráciák”olyan kormányzati rendszerek, amelyek a demokráciát alkotmányos liberalizmussal ötvözik, egyéni politikai szabadságjogok szavatolásával korlátozva a kormányzó többség hatalmát. Ezek többpártrendszerrel és plurális civil társadalommal rendelkező képviseleti demokráciák, amelyekben a fékek és egyensúlyok rendszerei – köztük a független igazságszolgáltatás – felügyeletet gyakorolnak a kormányzati szervek felett, és biztosított a tömegtájékoztatás szabadsága. Minden természetes és jogi személyre egyaránt vonatkozik a jogállamiság. A liberális demokráciák tiszteletben tartják és védik a kisebbségeket, valamint szavatolják a polgári jogokat (különös tekintettel a választójogra és a választhatóságra), a polgári szabadságjogokat (például az egyesülés szabadságát), az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat.

2.2.

A jól működő liberális demokrácia olyan politikai rendszer, amely lehetővé teszi az állami hatóságok folyamatos elszámoltatását, támogatva a polgárok és a közreműködésükkel tevékenykedő közvetítő szervek véleménynyilvánítását és részvételét a civil élet valamennyi területén.

2.3.

A képviseleti demokráciát kiegészítő „részvételi demokráciához”olyan közvetítő szervekre (szakszervezetekre, nem kormányzati szervezetekre, szakmai hálózatokra, problémaspecifikus egyesületekre stb.) van szükség, amelyek bevonják a polgárokat, és előmozdítják az európai ügyekkel kapcsolatos lakossági és állampolgári felelősségvállalást és egy méltányosabb Európa felépítését, amelyet nagyobb fokú szolidaritás és befogadás jellemez.

2.4.

Az „illiberális demokráciák”olyan politikai rendszerek, ahol választásokat tartanak, de nem áll fenn alkotmányos liberalizmus. A demokratikusan megválasztott vezetők korlátozzák a polgári jogokat, a polgári szabadságjogokat és a kisebbségek védelmét. A fékek és egyensúlyok rendszerét, a független igazságszolgáltatást és a független a tömegtájékoztatást aláássák annak érdekében, hogy a kormányzó többség abszolút szuverenitása mentes legyen az alkotmányos korlátozásoktól és ellenőrzéstől.

2.5.

A liberális demokráciák egyik kulcsfontosságú eleme a plurális „civil társadalom”, amely tiszteletben tartja a demokrácia és az alkotmányos liberalizmus elveit. Azok a polgárok, akik nyilvánosan szerepet vállalnak civil társadalmi szervezetekben vagy informális részvételi formákban, civil társadalmat alkotnak, amely közvetítőként működik az állam és az emberek között. A polgárok érdekeinek tolmácsolása, a technikai szakértelem jogalkotási folyamatok során történő biztosítása, valamint a döntéshozók elszámoltatása mellett a civil társadalom hozzájárul a közösségépítéshez, és integráló szerepet tölt be azáltal, hogy erősíti a társadalmi kohéziót, és identitást teremt. Emellett számos különféle civil társadalmi szervezet, különösen a szociális partnerek gyakorlati, nem üzleti jellegű munkát végeznek és jótékonysági vagy egyéb általános érdekű célokat szolgálnak, beleértve a kölcsönös önsegítés formáit.

2.6.

Miközben a működő liberális demokráciák kulcsa az élénk civil társadalom, annak ellenzői is vállalnak politikai szerepet különféle formális szervezetekben vagy a részvétel informális módjai révén. Ez a „nem civil társadalom”nem tartja tiszteletben a demokrácia és az alkotmányos liberalizmus elveit, hanem ehelyett az „illiberális demokrácia”koncepcióját hirdeti. Arra a célra használja a politikai részvételi jogokat, hogy megszüntesse a fékek és egyensúlyok bevett rendszerét, a jogállamiságot és a független igazságszolgáltatást, és korlátozza a tömegtájékoztatás szabadságát. Célja a polgári jogok, a polgári szabadságjogok és a kisebbségvédelem korlátozása. A társadalom integrálása és a társadalmi kohézió erősítése helyett a nem civil társadalom egy kizárólagos jellegű nacionalista társadalomfelfogást hirdet, amely számos polgárt, különösen kisebbségeket kirekeszt.

2.7.

A „populizmus”egy vékony ideológia, amely azt vallja, hogy létezik koherens akarattal rendelkező homogén nép. A populisták azt állítják, hogy ők ennek az akaratnak az egyetlen és a valódi képviselői. Miközben a populizmus nem rendelkezik egyértelmű fogalommeghatározással arra vonatkozóan, hogy mit jelent a „nép”, ellenségeket és a néppel szemben álló ellenfeleket hoz létre – értve ezalatt például az elitet –, és azt állítja, hogy ezek szembemennek a nép valódi akaratával. A populisták érzelmeket visznek a politikai vitákba annak érdekében, hogy félelmet keltsenek.

3.   Háttér

3.1.

A demokráciát napjainkban támadások érik a populizmus – főként szélsőjobboldali pártok és mozgalmak – részéről. Ezek aláássák a liberális demokráciát, az alapvető jogokat és a jogállamiságot, beleértve a kisebbségek védelmét, a kölcsönös fékeket és egyensúlyokat, valamint a politikai hatalom egyértelmű határait.

3.2.

Egyes tagállamokban ezek a csoportok mára már kormányon vannak. Mindenütt azt állítják, ők képviselik „az elittel szemben álló emberek”„tényleges”akaratát. Hamis ígéreteket tesznek, tagadnak olyan politikai kihívásokat, mint az éghajlatváltozás, és le akarják rombolni az európai projektet és annak eredményeit.

3.3.

Az EGSZB rámutat arra, hogy egyes polgárok kiábrándultságból fordulnak a populisták és a szélsőségesek felé. Nem feltétlenül támogatják a populisták politikai programjainak minden pontját. A növekvő vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség, valamint a szegénység termékeny táptalajt biztosít a jobboldali csoportok számára ahhoz, hogy a nacionalizmust hirdessék válaszként a globalizációra.

3.4.

Az autoriter jellegű és a gazdasági kihívások, köztük az egyenlőtlenség ellenére Európa még mindig a liberális demokrácia éllovasa a világban, amelyet számos, autokrata rendszerben élő ember csodál.

3.5.

A liberális demokrácia egyik sarokköve a plurális civil társadalom, amely alátámasztja valamennyi, a polgári szabadságjogokon és a jogállamiságon alapuló alkotmányos berendezkedést. Ezen elvek védelmében az EGSZB felállított egy „Alapvető jogok és jogállamiság”csoportot (FRRL), mivel véleménye szerint a nyitott civil társadalmat és a polgári szabadságjogokat jelenleg autoriter tendenciák fenyegetik. Ennek oka, hogy a szabadság és egy nyitott civil társadalom összeegyeztethetetlen az „illiberális vagy irányított demokrácia”elképzelésével.

3.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a civil társadalom kulcsszerepet tölt be abban, hogy Európában fennmaradjon a liberális demokrácia. Csak egy erős és sokszínű civil társadalom képes megvédeni a demokráciát és a szabadságot, valamint megóvni Európát a tekintélyuralom csábításaitól.

3.7.

Egy erős és plurális független civil társadalom önmagában véve érték minden demokráciában. A civil társadalmi szervezetek nélkülözhetetlen szerepet játszanak az európai értékek előmozdításában, a közösségek önszervezésének elősegítésében, valamint a polgárok közjó érdekében történő mozgósításában.

3.8.

Az EGSZB észleli azt a tendenciát, hogy kontinensszerte csökken a bizalom az EU iránt, ami egyes országokban a kisebbségekkel fennálló feszültségek fokozódásával, idegengyűlölettel, megnövekedett korrupcióval, nepotizmussal és gyenge demokratikus intézményekkel párosul. Ebben a helyzetben gyakran a nem kormányzati szervezetek jelentik az egyetlen védvonalat az európai projekt olyan alapvető értékeinek fenntartásához és előmozdításához, mint az emberi jogok tiszteletben tartása, a szabadság, a tolerancia és a szolidaritás.

3.9.

Az EUSZ 11. cikke arra kéri az uniós intézményeket, hogy tartsanak fenn kapcsolatot a civil társadalmi szereplőkkel, különösen a szervezetekkel.

3.10.

Egy adott országban az aktív szervezetek száma és a civil párbeszédben betöltött szerepük relevanciája fontos mutatónak számít, ha a kérdéses országban a demokratikus élet minőségéről van szó. Egy teljeskörűen működő demokráciához – különösen most, ebben a kiábrándultság jellemezte időszakban – elengedhetetlenek a szervezetek társadalmi és civil funkciói.

3.11.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a polgári szerepvállalás azon formái, amelyek keretében a demokrácia megszüntetése, valamint a jogállamiság kínálta garanciák és a független igazságszolgáltatás eltörlése érdekében visszaélnek a politikai részvételi jogokkal, nem részei a civil társadalomnak.

4.   A civil társadalom hozzájárulása a demokráciához

4.1.

Az uniós polgárok a demokratikus részvételhez való jogukat nemcsak aktív és passzív választójoguk révén, hanem civil társadalmi tevékenységeken keresztül is gyakorolhatják. Európai szinten fő képviseleti fórumaik az EGSZB közvetítő szervezetei, valamint a civil társadalmi szervezetek európai hálózatai, köztük a „Civil Society Europe”.

4.2.

Egy plurális demokráciának és az egyének politikai részvételének alapjait csak az egyéni szabadságjogok szavatolása vetheti meg, ideértve különösen a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, a gyülekezés és az egyesülés szabadságát, valamint ezek érvényre juttatását.

4.3.

A független igazságszolgáltatás a jogállamiság, az alapvető és emberi jogok, valamint a politikai részvételhez való jog letéteményese. Európa egyes részein azonban az igazságszolgáltatás függetlensége veszélyben forog. Lengyelországgal és Magyarországgal szemben jelenleg jogi eljárások vannak folyamatban a jogállamiság megsértése miatt (1).

4.4.

A független igazságszolgáltatás a fékek és egyensúlyok rendszerének része, amely megakadályozza, hogy a társadalom bármely szegmensét állandó jelleggel egy politikai csoport uralja. Így például a politikai döntéshozatal szabályai nem változtathatók meg olyan módon, hogy bármely személy tartósan kiszoruljon a döntéshozatali folyamatokból.

4.5.

Hasonlóképpen valamennyi, a szabadságon és a jogállamiságon alapuló alkotmányos berendezkedés esetében kulcsfontosságú az alapvető jogokat tiszteletben tartó és azoknak megfelelő, korrupciótól mentes közszolgálat, jól működő általános érdekű szolgáltatásokkal, ahol a tisztviselőknek jogukban áll megkérdőjelezni a jogellenes utasításokat.

4.6.

Egy működő liberális demokráciához emellett szükség van olyan polgárokra, akik polgári szerepvállalásuk révén hozzájárulnak egy tolerancián, megkülönböztetésmentességen, igazságosságon és szolidaritáson alapuló társadalom megteremtéséhez. Ehhez élénk civil társadalom szükséges, amelyben a polgárok önkéntesen részt vesznek civil tevékenységekben. Önkéntes munkájuk az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogokon alapul, egyidejűleg ők a Chartában kinyilvánított értékek letéteményesei.

4.7.

Liberális demokráciákban a független civil társadalom kulcsfontosságú a politikai intézmények felügyeletéhez és elszámoltatásához, valamint annak biztosításához, hogy a politikai szereplők megfelelően megindokolják döntéseiket. A döntéshozatali folyamatok kritikus nyomon követése és a politikai döntések, illetve általában véve a közpolitikák végrehajtásának értékelése által a civil társadalom átláthatóságot teremt, és szakértelmével hozzájárul a jobb kormányzáshoz.

4.8.

A civil társadalom a demokrácia iskolája, amely lehetővé teszi a politikai részvételt és az állampolgári nevelést, kiegészítve a közoktatást.

4.9.

Ezzel párhuzamosan a közoktatás is kulcsszerepet tölt be a demokratikus értékek oktatásában és az állampolgári nevelésben, mivel lehetővé teszi a fiatal polgárok számára, hogy részt vegyenek a civil társadalomban, és éljenek polgári jogaikkal és szabadságjogaikkal.

4.10.

A civil társadalom közösségépítő, integráló funkciót lát el azáltal, hogy erősíti a társadalmi kohéziót, és identitást teremt. Feladata konkrétan a polgárok képessé tétele arra, hogy éljenek jogaikkal, és ezáltal hozzájáruljanak egy polgárokból álló európai közösséghez.

4.11.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek és kezdeményezések ezeket a funkciókat csak akkor tudják ellátni, ha ezt a társadalmi, politikai és jogi keretek engedik.

5.   A jelenlegi fenyegetések

5.1.

Az EGSZB véleménye szerint szélsőséges politikai csoportok jelenleg számos területen támadják az európai civil társadalmat. Gyakorlatilag az összes tagállam választási eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy nő ezeknek a csoportoknak a támogatottsága, és hogy egyes polgárok elvesztik a demokratikus intézményekbe vetett bizalmukat.

5.2.

A politikai paletta jobb szélén populista és szélsőséges csoportok erősödnek meg és próbálják egyre sikeresebben elfogadhatóvá tenni Európában a rasszizmust és az idegengyűlöletet, valamint lerombolni a társadalmi kohéziót.

5.3.

Jobboldali populisták és szélsőségesek kétségbe vonják a nők emancipációja tekintetében elért eredményeket, reakciós családfogalmat idézve meg. Ellene vannak a nemek közötti egyenlőségnek, és támogatják a homofóbiát.

5.4.

A társadalom polarizálódását egy „nem civil társadalom”megjelenése is tükrözi. Egyre több olyan nem kormányzati szervezet és polgári részvételi forma létezik, amely a társadalom egyes részeinek kizárását pártolja. Nem osztják az EUSZ 2. cikkében foglalt európai értékeket, különös tekintettel az emberi jogokra és a jogállamiságra, és ehelyett egy alternatív, nem demokratikus politikai rend mellett szállnak síkra.

5.5.

Az internet és a közösségi média kínálta névtelenség által ösztönözve és dezinformációs kampányok által erősítve változóban van a politikai és a társadalmi vitakultúra, amely egyre durvábbá, agresszívabbá és polarizálóbbá válik. Ebben a helyzetben az Európa-párti szereplők arra irányuló erőfeszítései, hogy kommunikálják az európai értékeket a nyilvánosság felé, alapvetően nem tudták megoldani az európai projekttel kapcsolatos kommunikációs válságot.

5.6.

A mérsékelt politikusok egyre inkább átveszik a populista gondolkodásmódot, amint azt a brexit is mutatta. Az „illiberális demokrácia”képviselői egyre inkább bejutnak a nemzeti és a szupranacionális intézményekbe. Ez platformot biztosít számukra ahhoz, hogy még szélesebb körben terjesszék elképzeléseiket.

5.7.

Harmadik országok autoriter kormányai támogatják a populista és szélsőséges szereplők európai fejlődését, és finanszírozással, valamint az EU stabilitásának aláásására irányuló célzott dezinformációval ösztönzik a vitakultúra változását a hagyományos médiában és az interneten.

5.8.

Az EGSZB mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a politikai rendszerek Európában kezdenek elmozdulni az „illiberális demokrácia”irányába. Egyes országokban olyan reformokat alakítanak ki, amelyek gátolják valamennyi polgár politikai döntéshozatalban való tényleges részvételét, emellett kiüresítik a civil társadalom számára jogilag biztosított keretfeltételeket.

5.9.

Ahhoz, hogy a civil társadalom a politikai intézmények felügyelő szerveként betölthesse funkcióját, rendelkeznie kell a szükséges erőforrásokkal. A nem állami forrásokból történő finanszírozás akadályozására irányuló kísérletek korlátozzák az egyesülés szabadságát és a demokrácia működését.

5.10.

Különösen aggasztó a tömegtájékoztatás szabadságának csökkenését mutató negatív tendencia, amely az elmúlt öt évben volt megfigyelhető Európában. A független média gyenge gazdasági helyzete, a közszolgálati műsorszolgáltatók intézményi autonómiájának megszüntetése, illetve a magán médiamonopóliumok – különösen a kormánypárti politikusok által irányított médiamonopóliumok – létrejöttének lehetővé tétele veszélyezteti a negyedik hatalmi ágat.

5.11.

A politikai és az üzleti érdekek összefonódása különösen fokozza azt a veszélyt, amelyet a korrupció jelent a demokráciára nézve. Kritikusan kell tekinteni arra, hogy Európában nincs előrelépés a korrupció elleni küzdelem terén. A helyzetet súlyosbítja, hogy egyes tagállamokban jelentős romlás tapasztalható.

5.12.

Tagadhatatlan az EU értéke a liberális demokrácia tekintetében. Az egyesült Európában a jogállamiság felváltotta azt az elvet, hogy mindig az erősnek van igaza. Az Unió továbbra sem rendelkezik megfelelő mechanizmussal ahhoz, hogy biztosítsa a demokrácia és a jogállamiság tényleges megőrzését a tagállamaiban. E hiányosság ellenére, vagy éppen emiatt az EU jelenti az első védvonalat az európai liberális demokrácia számára.

6.   Ajánlások egy erős és ellenállóképes európai civil társadalom érdekében

Az EGSZB minden tagállamot arra ösztönöz, hogy tartsa tiszteletben az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében rögzített uniós értékeket, és tartózkodjon az „illiberális demokrácia”létrehozására irányuló kísérletektől. Plurális és ellenállóképes civil társadalom csak akkor tud létezni, és csak akkor tudja betölteni szerepét a demokrácia védelmében, ha a politikai szerepvállalás nem jelent veszélyt a polgárok számára. Ha azonban a tagállamok engednek a tekintélyuralomnak, az Uniónak maradéktalanul alkalmaznia kell a jelenlegi jogi eszközöket, ideértve a kötelezettségszegési eljárásokat és a 2014-es jogállamisági keretet.

6.1.

A tagállamoknak nagyon világosan meg kell mondani, hogy a demokrácia és a jogállamiság feladása az Unióban elfogadhatatlan.

6.2.

Az EGSZB felhívja a figyelmet az EUSZ 7. cikke szerinti eljárásra, amely lehetővé teszi a Tanács számára, hogy amennyiben egy tagállam súlyosan megsérti az EUSZ 2. cikkében említett értékeket, felfüggessze a Tanácsban az adott ország szavazati jogait.

6.3.

Az EGSZB megismétli azt a felhívását, amelyben az Európai Parlamenttel együtt szorgalmazta egy demokráciaszemeszter, valamint a jogállamiság és az alapjogok európai ellenőrzési mechanizmusának bevezetését (2). Az EGSZB javasolja egy demokráciaértékelő eredménytábla létrehozását, amely többek között a civil társadalom tevékenységének keretfeltételeit tükrözné, és konkrét reformajánlások megfogalmazásához vezetne.

6.4.

A demokrácia ellen forduló pártokat ki kell zárni európai szintű pártcsaládjukból és európai parlamenti képviselőcsoportjukból.

6.5.

Az EGSZB véleménye szerint fontolóra kellene venni egy olyan mechanizmust, amelyben a reformajánlások végre nem hajtása korrekciós jellegű gazdasági intézkedéseket vonhatna maga után.

6.6.

Az EGSZB helyes lépésnek tartja, ezért üdvözli az Európai Bizottság azon javaslatát, amely szorgalmazza „az uniós költségvetésnek a jogállamisággal összefüggő általános tagállami hiányosságokhoz kapcsolódó pénzügyi kockázatokkal szembeni védelmének megerősítését” (3).

6.7.

Az új mechanizmus alapján történő forrásvisszatartás nem mehet a támogatások civil társadalmi kedvezményezettjeinek kárára, akiknek közvetlenül, az EU szintjéről kell támogatásban részesülniük.

6.8.

Az EGSZB ugyanakkor kritikus azzal kapcsolatban, hogy a mechanizmus kizárólag a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásra összpontosít. Az EGSZB olyan rendelkezéseket kér, amelyek lehetővé teszik eljárások megindítását a demokrácia és a jogállamiság tekintetében felmerülő hiányosságok esetében akkor is, ha ezek nem érintik közvetlenül a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást.

6.9.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon javaslatát, amelynek értelmében új klasztert kell létrehozni a következő többéves pénzügyi keretben „Az emberekbe, a társadalmi kohézióba és az értékekbe való befektetés”elnevezéssel, így járulva hozzá az európai civil társadalom ellenálló képességének erősítéséhez. Különösen üdvözli az új Jogérvényesülés, Jogok és Értékek Alap létrehozását, amellyel kapcsolatban az EGSZB véleményt adott ki (4).

6.10.

Az EGSZB javasolja továbbá, hogy az új többéves pénzügyi keretben legyen elegendő rugalmasság, amely lehetővé teszi az Európai Bizottság számára a civil társadalmi szervezetek támogatásának növelését abban az esetben, ha a nemzeti kormányok politikai okokból csökkentik vagy leállítják finanszírozásukat. Ez a kiegészítő támogatás nem jelentheti a nemzeti finanszírozás hosszú távú helyettesítését, hanem lehetőség szerint az adott tagállam számára más területeken nyújtott támogatás ezt ellentételező csökkentésével kell járnia.

6.11.

Az EGSZB emellett hangsúlyozza, hogy azoknak a civil társadalmi szervezeteknek és kezdeményezéseknek, amelyek az új többéves pénzügyi keretben uniós finanszírozásban részesülnek, egyértelműen el kell kötelezniük magukat az EUSZ 2. cikkében rögzített európai értékek mellett. A demokrácia vagy a jogállamiság eltörlését, a rasszizmust vagy az idegengyűlöletet pártoló szervezeteket ki kell zárni a támogatásból.

6.12.

A polgárok részvételi magatartásának változására és az informális és spontán kezdeményezések növekvő számára tekintettel az EGSZB kéri az uniós jogalkotó szerveket, hogy csökkentsék tovább az EU által támogatott projektekhez szükséges pályázati, végrehajtási és elszámolási eljárásokhoz kapcsolódó adminisztratív terheket, és bocsássanak a kisebb kezdeményezések és szervezetek rendelkezésére egyedi támogató eszközöket.

6.13.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson jobb tájékoztatást a civil társadalom számára elérhető támogatási eszközökkel kapcsolatban. Ennek különösen a tagállamok távol eső régióiban tevékenykedő érdekelt feleket kell megcéloznia.

6.14.

Annak érdekében, hogy a civil társadalmi szereplők jobban eleget tegyenek a támogathatósági feltételeknek, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek, az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy ruházzon be többet a civil társadalom kapacitásának növelésébe.

6.15.

Az EGSZB javasolja, hogy hozzanak létre határokon átnyúló civil társadalmi hálózatépítési eszközöket, illetve erősítsék meg a meglévőket.

6.16.

Az EGSZB kéri a tagállamokat, hogy vezessenek be a civil társadalmi szervezeteket támogató intézkedéseket, melyek azonban nem mehetnek a közszolgáltatások és a méltányos adóztatás kárára. Például a nem kormányzati szervezetek hozzájárulási képességéhez mérten lehetővé tehetik, hogy a tagsági díjakat és a működési támogatásokat korlátozott mértékben levonják az adóalapból.

6.17.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről szóló irányelv (5) jobb végrehajtására irányulóan, hogy értékelni lehessen a szakmai életen belüli önkéntességet és polgári szerepvállalást.

6.18.

Az EGSZB támogatja az Európai Parlament Európai Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy tegyen javaslatot kölcsönös önsegélyező egyesületek, társaságok és alapítványok európai statútumának létrehozására (6). Egy kiegészítő európai jogi statútum, illetve első lépésként a hivatalos intézményközi akkreditáció alternatív rendszere segítené azokat a civil társadalmi szervezeteket, amelyek tagállamaikban már nem részesülnek kellő jogi védelemben.

6.19.

Az EGSZB szerint hasznos lenne feltárni, hogy miért nem sikerült eredményre jutni ebben az ügyben, és ezzel párhuzamosan fontolóra lehetne venni egy intézményközi engedélyt, egyféle védjegyet a nem kormányzati szervezetek számára. Az EGSZB-nek meg kellene vizsgálnia ezt a lehetőséget.

6.20.

Az EGSZB kéri az uniós intézményeket, hogy hajtsák végre az EUSZ 11. cikkének rendelkezéseit, és a képviseleti szervezetek és a civil társadalom bevonása révén uniós szinten erősítsék tovább a részvételi demokráciát, elmozdulva a konzultációtól egy tényleges párbeszéd felé.

6.21.

Annak érdekében, hogy ne csökkenjen a polgárok európai intézményekbe vetett bizalma, fontos, hogy az európai politika konkrét javulást hozzon az emberek mindennapi életébe, és hogy az emberek legyenek tudatában is ennek.

6.22.

Egy ellenállóképes civil társadalomhoz szilárd társadalmi környezetre van szükség. A nemzeti és az európai politikai döntéshozóknak gondoskodniuk kell erről, és inkluzív oktatási rendszerekkel, inkluzív növekedéssel, versenyképes és innovatív iparágakkal, jól működő munkaerőpiacokkal, méltányos és igazságos adóztatással, valamint hatékony közszolgáltatásokkal és szociális biztonsági rendszerekkel biztosítaniuk kell a társadalmi fenntarthatóságot. Ellenkező esetben a polgári elégedetlenség és a választásoktól történő távolmaradás, illetve a szélsőségek erősödése alá fogja ásni a liberális demokrácia alapjait. A szociális és a gazdasági jogok nem választhatók el a polgári és a politikai jogoktól.

6.23.

Az európai demokráciák stabilizálása szempontjából – a civil társadalmat alátámasztó pillérekként – döntő fontosságúak az erős szociális partnerek. Az alapvető európai értékek védelméhez azonban a maga sokszínűségében az egész civil társadalomra szükség van.

Kelt Brüsszelben, 2019. március 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER


(1)  Például a C-619/18. sz., Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ügy és a folyamatban lévő C-78/18. sz., Európai Bizottság kontra Magyarország ügy.

(2)  HL C 34., 2017.2.2., 8. o.

(3)  HL C 62., 2019.2.15., 173.o.

(4)  HL C 62., 2019.2.15., 178.o.

(5)  COM(2017) 253; HL C 129., 2018.4.11., 44. o.

(6)  Az Európai Parlament nyilatkozata, 2011. március 10..


5.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/31


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A fehérgalamb-út – javaslat egy az EU által vezetett globális béketeremtő stratégiára

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 228/05)

Előadó: Jane MORRICE

Közgyűlési határozat:

2018.2.15.

Jogalap:

az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése

saját kezdeményezésű vélemény

Illetékes szekció:

„Külkapcsolatok” szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2019.1.15.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2019.3.20.

Plenáris ülés száma:

542 .

A szavazás eredménye

(mellette/ellene/tartózkodott):

160/3/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Unió egy békeküldetésre épült. Elnyerte a Nobel-békedíjat, de nem ülhet a babérjain. Ehelyett a modern kor legnagyobb békeprojektjének globális vezetőként és követendő példaként el kell foglalnia az őt megillető helyet a béketeremtésben Európában és a világban egyaránt. 100 évvel az első világháború vége után, amikor Európa komoly egzisztenciális kihívásokkal néz szembe és az európai intézmények tisztújítás előtt állnak, az európai integráció történetében nem is találhatnánk megfelelőbb pillanatot arra, hogy az EU az élre álljon, és világszerte mutassa az új irányt a béketeremtésben.

1.2.

A fehérgalamb-út metaforikus ütemterv és tényleges útvonal egyben, amely kijelöli a jövőben követendő irányt. Egy új, dinamikus, az EU vezetésével megvalósuló globális béketeremtő stratégiát tartalmaz, amely a konfliktusmegelőzésre, a civil társadalom bevonására, valamint az oktatás és tájékoztatás révén biztosított hatékony kommunikációra összpontosít, illetve egy Észak-Írországból induló és Nicosiáig tartó európai békeutat is jelent, amelynek célja a polgárok fizikai értelemben történő részvétele, ily módon vonva be őket az uniós békefolyamatba és az EU céljának elérésébe.

1.3.

Ennek megvalósítása érdekében az EGSZB kéri, hogy az összes uniós külkapcsolati békeprogramban biztosítsanak sokkal több forrást a konfliktusmegelőzésre, továbbá nagyobb fokú koherenciát és kohéziót szorgalmaz a bel- és külkereskedelmi, a segélyezési, a fejlesztési és a biztonságpolitika között.

1.4.

Az EGSZB nyomatékosan javasolja, hogy erőteljesebben vonják be a civil társadalmat a döntéshozatali eljárásba a világszerte megvalósuló uniós békekezdeményezésekhez, többek között az Észak-Írországban megvalósuló uniós PEACE programhoz hasonlóan, amelyben tevékenyen közreműködtek a vállalkozások, a szakszervezetek és az önkéntes szféra is.

1.5.

Az Erasmus sikerén felbuzdulva az EGSZB határozott kommunikációs erőfeszítéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy az EU béketeremtési történetének megismertetése céljából előmozdítsák az oktatás és a tájékoztatás szerepét, elősegítsék az Unión belüli és kívüli nem kormányzati szervezetek közötti tanulást, valamint az uniós békeprojekt bel- és külföldi láthatóságának fokozása céljából létrehozzák a „FEHÉR GALAMB” védjegyet.

1.6.

A polgárok aktív részvételének biztosítása érdekében az EGSZB egy Észak-Írországból kiinduló és Nicosiáig tartó békeút létrehozását javasolja, amely két, Európa egymással átellenes oldalán található kettéosztott szigetet köt össze. Amint azt az európai kulturális utak – például a Compostela – sikere mutatja, a vándorok vagy zarándoklatként járják be ezeket az utakat, vagy pedig azért, hogy az emberi kapcsolatokon keresztül jobban megismerjék a különböző kultúrákat. A fehérgalamb-úton megérthetik azt a békeörökséget, amelyből az Európai Unió ered.

1.7.

A „fehér galamb” egy ír zarándok, Szent Kolumbán nevének fordítása, akit az európai egység védőszentjeként emlegetnek. Kolumbán egyben a motorkerékpárosok védőszentje is. A szent Írországból Franciaországon, Ausztrián és Svájcon át Olaszországig tartó eredeti útvonalát követve a fehérgalamb-út korábban háború és konfliktusok sújtotta területeken halad keresztül, így érintve többek között a nyugati frontot, Dél-Tirolt és a Balkán-félszigetet. A fehérgalamb-út az EU háborútól békéig vezető útját bemutató csúcstechnológiai történelemkönyvet is kínál, amely a tisztelet, a tolerancia és a kölcsönös megértés uniós értékei által képviselt életmódot és tanulást ösztönözve egyúttal egy virtuális utazást is jelent.

1.8.

Az EGSZB arra ösztönzi az EU-t, hogy dolgozzon ki egy új globális béketeremtő stratégiát az alábbi három tengely köré:

1. intézkedési terület – konfliktusmegelőzés, civil társadalom, koherencia

a béketeremtési források megkettőzése az összes kapcsolódó uniós szakpolitikai területen, hangsúlyt helyezve a konfliktusmegelőzésre, a megbékélésre és a kultúrák közötti párbeszédre, bel- és külföldön egyaránt előmozdítva a toleranciát és a tiszteletet,

a civil társadalom strukturált bevonása a béketeremtéshez kapcsolódó uniós külkapcsolati politikákba és programokba a döntéshozatal minden szintjén,

nagyobb fokú kohézió és koherencia az EU által a fellépési területeit alkotó országokban világszerte alkalmazott védelmi, segélyezési, kereskedelmi és konfliktusmegoldási stratégiák között,

a béketeremtéssel, az európai polgársággal, a kölcsönös tisztelettel és a toleranciával kapcsolatos elemek beépítése az Erasmus-hoz és az Európai Szolidaritási Testülethez hasonló ifjúsági programokba,

az ügynökségek és államok közötti koordináció fokozása és a tapasztalatok megosztása az alulról szerveződő helyi, nemzeti és nemzetközi állami és nem állami béketeremtő szervezetekkel.

2. intézkedési terület – tájékoztatás, képzés, kommunikáció

képzés nyújtása a közvetítés, a tárgyalás és a párbeszéd terén a helyi, nemzeti és nemzetközi szintű nem kormányzati béketeremtő szervezetek számára,

ösztönzők, amelyekkel az alap-, közép- és felsőfokú oktatásban Unió-szerte előmozdítható az európai integráció, a béketeremtés és a polgári szerepvállalás tanulása és tanítása,

európai béketeremtési központ létrehozása Belfastban és Nicosiában, valamint a fehérgalamb-út mentén található stratégiai helyszíneket összekapcsoló ismeretterjesztő csomópontok létrehozása,

a fehér galamb szimbólumnak az összes uniós békeprojekt védjegyeként való, EU általi hivatalos elismerése, és e projektek esetében az uniós támogatás nyilvánosságra hozatalára vonatkozó kötelezettség elterjesztése,

az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítésének fokozása, hogy nyilvánosságot kapjanak a fehér galamb védjegyet használó uniós békeprojektek.

3. intézkedési terület – az európai békeút

Uniós fehérgalamb-munkacsoport létrehozása, amelynek célja a következők kezdeményezése és támogatása

konzultáció helyi önkormányzatokkal, regionális testületekkel, illetve egyéb már létező útvonalak, például a nyugati frontot követő WesternFrontWay, valamint a fehérgalamb-út által összekötött múzeumok és kulturális helyszínek megvizsgálása,

szorosabb együttműködés nemzetközi szervezetekkel, például az ENSZ-szel, az UNESCO-val, az EBESZ-szel és az Európa Tanáccsal,

hálózatépítés maratonfutó, túrázó, kerékpáros és motorkerékpáros csoportokkal és más polgári kezdeményezésekkel,

a „Friends of Columbanus” csoportosulás által az Európa Tanácshoz benyújtott európai kulturális útvonalként történő hivatalos elismerés iránti kérelem támogatása, hogy az a fehérgalamb-út egyik leágazása lehessen,

az Írországot Ciprussal összekötő, egykori konfliktusövezeteken át vezető túraút kiépítéséhez szükséges logisztika előkészítése, „elágazásokat” hozva létre olyan helyekre, ahol jelentősen hozzájárultak a békéhez, így például a skandináv országokba vagy Közép- és Kelet-Európába,

pénzügyi és technikai támogatás biztosítása a fehérgalamb-út „virtuális valóságának” megteremtéséhez, amelyet szerte Európában általános iskolákban és középiskolákban használnának a jövő csúcstechnológiát képviselő történelemkönyveként,

a béketeremtés helyszíneit és csomópontjait összekötő fehérgalamb-út interaktív online változatának támogatása, beleértve a történetmesélést is, azok számára, akik nem tudnak gyalogosan végigmenni az úton.

2.   A vélemény háttere

2.1.

Az EU előtt jelenleg álló komoly kihívások az európai eszme alapjait fenyegetik. A menekült- és migrációs hullám, a pénzügyi válság, a megszorítások, a szélsőségesség, a biztonsági fenyegetések, a politikai polarizáció növekedése és a brexit hatása alapjaiban rengetik meg az Európai Uniót. Ahhoz, hogy Európában továbbra is megőrizzük a leghosszabb ideje uralkodó békét, az EU-nak meg kell tennie a szükséges válaszlépéseket. Erre a törékeny helyzetre tekintettel az EU-nak pozitív, nagyratörő, kreatív és építő jellegű intézkedésekkel kell válaszolnia és egy olyan jövőképpel kell szolgálnia, amely az európai projekt legfőbb célját, azaz a béke előmozdítását és megőrzését tükrözi.

2.2.

Az uniós békeprojekt sikerét az mutatja, hogy az európaiak új nemzedékei messzire távolodtak a háború valóságától. Azzal, hogy emlékezteti a polgárokat létrejöttének okaira, az EU egy olyan eszmét teremt újra, amely összekovácsol, emellett növeli az Unió hitelességét és megerősíti céljait. Ennek megvalósítása érdekében az Uniónak nemcsak világszerte, hanem magában Európában is fokoznia kell béketeremtő tevékenységét. Az EU az alulról szerveződő konfliktusrendezéssel, a különböző kultúrák, közösségek és országok közötti megegyezéssel és konszenzusteremtéssel kapcsolatos történetek megosztása révén bel- és külföldön egyaránt megerősítheti és előmozdíthatja a szabadság, az igazságosság, az egyenlőség, a tolerancia, a szolidaritás és a demokrácia terén vallott alapvető értékeit.

2.3.

Az Unión kívüli világnak a béke, a demokrácia és az emberi jogok világbajnokaként kell az EU-ra tekintenie. A Szíriában, Afganisztánban, Jemenben és máshol zajló konfliktusok azonban arra kényszerítenek minket, hogy kritikusan vizsgáljuk meg, hogy az EU miként válaszol a katonai fellépések nyomán kialakult humanitárius válsághelyzetekre. Ahhoz, hogy a megfogalmazott uniós célok és elvek teljesüljenek, az EU-nak erkölcsi kötelessége, hogy a földrajzi vagy gazdasági érdekeken felülemelkedve védelmezze a konfliktusokba belekeveredett ártatlan áldozatokat, különösen a gyermekeket. Az uniós források jelentősen hozzájárulhatnak a konfliktus sújtotta övezetekben élők életkörülményeinek javításához, de az eredmények korlátozottak. Azzal, hogy a konfliktusmegelőzésre összpontosít azokon a területeken, ahol veszély fenyegeti a békét és a biztonságot, valamint szorosan együttműködik a civil társadalommal, az Unió biztosíthatja a nagyobb fokú alulról szerveződő szerepvállalást és növelheti annak valószínűségét, hogy a béke tartós lesz.

2.4.

Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a békébe befektetett minden egyes euro 7 euro védelmi megtakarítást jelent, az EGSZB arra kéri az Uniót, hogy az új uniós költségvetésre (a 2021–2027-es többéves pénzügyi keretre) irányuló javaslataiban prioritásként kezelje a béketeremtést. Az Európai Bizottság által javasolt új, 10 milliárd euro összegű „európai békekeretnek” valódi, a helyi és nemzetközi civil társadalmi érdekelt feleket aktívan bevonó béketeremtési intézkedési területtel, kétirányú szakembercsere-programmal, tudástranszfer-központokkal és az általa megfogalmazott üzenet egész világ számára történő közvetítését célzó stratégiával kell rendelkeznie. Az EGSZB egyben szorgalmazza a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó 2016-os uniós globális stratégia – konfliktusmegelőzés, az emberek biztonságának előmozdítása, az instabilitás kiváltó okainak kezelése és a biztonságosabb világ megvalósításán való fáradozás – teljeskörű végrehajtását is.

3.   Háttér – megemlékezés, ünneplés, üzenetközvetítés

3.1.

Az I. világháború vége 100. évfordulójának évében az uniós polgárok nemcsak az elesettekről emlékeztek meg, hanem azon is eltűnődtek, hogy a konfliktus milyen rettenetes árat követelt. A békéhez vezető út megismerésével a politikai döntéshozók okulnak a történelemből és tanulságokkal gazdagodnak arról, hogyan vertek gyökeret a békefolyamatok. A béke kulcsfontosságú pillanataira való megemlékezéssel háborús örökségünkre és az ennek következtében elterjedt szolidaritás szellemére emlékezünk. Az elkövetkező években jeles események évfordulójára kerül majd sor: többek között 2019-ben lesz 30 éve, hogy leomlott a berlini fal, valamint hogy beköszöntött a béke Libanonban; 2020-ban lesz 25 éves a daytoni békemegállapodás; 2018-ban ünnepeltük továbbá a nagypénteki/belfasti megállapodás 20. évfordulóját, valamint a kolumbiai békemegállapodás 2. évfordulóját is. Az EU e megállapodások támogatásának hangsúlyozásával világszerte ismertté teszi erőfeszítéseinek értékét.

3.2.

A kulturális örökség európai éve nyomán az arra irányuló kísérleteket, hogy az Európa által a konfliktusokból levont tanulságokat egy magasabb cél szolgálatába állítsák, egy elengedhetetlen új kulturális elemmel kell bővíteni. Federica Mogherini, az Európai Bizottság főképviselője a kulturális diplomáciát az EU nemzetközi diplomáciai kapcsolatainak kulcsfontosságú eszközeként emelte ki. Az örökségi helyszínek védelmétől a kulturális identitások és a nyelvek támogatásáig terjedően számos példa segíti az olyan stabil politikák kidolgozását, amelyek keretében a különböző etnikai/nemzeti/vallási/nyelvi csoportok biztonságban érezhetik magukat és felkészültebbek lehetnek a békés együttműködésre. Jóllehet a külkapcsolatokban elismerik a kulturális diplomácia érdemeit, az Európán belüli növekvő polarizációra tekintettel ez az elgondolás az Unión belüli egyet nem értés kezelésére is ugyanúgy alkalmazható. Szent Kolumbán (1), a hatodik századi ír zarándok, akit az egységes Európa védőszentjének tartanak, biztosítja az örökséget, a történeti hátteret és a kulturális kapcsolatot a közös megértés és fellépés béke útján történő előmozdítására irányuló új uniós globális stratégiához. Ily módon e kezdeményezés a nevében átveszi a fehér galamb nemzetközi békeszimbólumot.

4.   A fehérgalamb-út

A társadalmi érintkezés korszerű módszereit az üzenet terjesztésének ősi módjával ötvözve a fehérgalamb-út új irányt mutat az EU számára azáltal, hogy összeköti múltját, jelenét és jövőjét.

4.1.    Vezető szerep az úton – az EU vezető szerepének kialakítása a globális béketeremtésben

Azzal, hogy világszerte aktívan támogatja stabil, igazságos, méltányos és gyarapodó társadalmak kialakulását, az EU túllép a béke előmozdításán. Ugyan az EU erőfeszítései esetleg nem mindig olyan sikeresek, mint szeretnénk, az uniós értékek előmozdítása arra ösztönzi a konfliktusoktól szenvedő országokat, hogy lépjenek túl az erőszakon. Ennek értékes példája az Észak-Írországban megvalósuló uniós PEACE program, valamint a kolumbiai békefolyamathoz nyújtott uniós támogatás. A további kötelezettségvállalási modellek közé tartozik az EU 2015-ös ifjúsági stratégiája, amelynek célja annak biztosítása, hogy az uniós országokban élő fiatalok ne marginalizálódjanak. Az EU továbbá azzal, hogy fokozza a kulturális, védelmi, segélyezési, kereskedelmi és konfliktusmegoldási stratégiái közötti koherenciát és kohéziót, valamint együttműködik nemzetközi szervezetekkel, vezető szerephez juthat a globális béketeremtésben.

4.2.    Útmutatás – tájékoztatási, képzési és kommunikációs tevékenységeken keresztül

Az EU azáltal, hogy példával jár elöl és előmozdítja alapvető értékeit, a tájékoztatási, képzési és kommunikációs stratégiákban való kreatívabb szerepvállalással mutathat utat. Az alulról szerveződő európai és Európán kívüli béketeremtők közötti tapasztalatcsere létfontosságú. A korábbi véleményekben (2) javasoltaknak megfelelően a közvetítés, a tárgyalás, a párbeszéd és a konszenzusteremtés terén képzéseket kínáló európai békeközpontok létrehozása és a civil társadalmi béketeremtőkkel való partnerségi együttműködés kialakítása alapvető jelentőséggel bír. Az EU azáltal, hogy forrásokkal jól ellátott és célzott oktatási és tájékoztatási programokon keresztül bemutatja saját munkáját, eléri, hogy jobban megismerjék a szerepét, illetve igazolja erőfeszítéseit a polgárok felé, ezáltal pedig megmutatja nekik a multikulturális szerepvállalás értékét, valamint segít helyreállítani az európai projekt eredeti céljába vetett hitüket is.

4.3.    Az út végigjárása – a mindenki számára elérhető kulturális útvonal

4.3.1.

Az Észak-Írországtól Nicosiáig vezető állandó békeúton az emberek életútjuktól függetlenül egyformán vehetnek részt fizikai és mentális erőfeszítésekben, hogy új barátságok születhessenek, és találkozhassanak másokkal, akik készek megosztani konfliktussal kapcsolatos tapasztalataikat. Szent Kolumbán nyomdokát követve ez az Európát átszelő 5 000 km hosszú kulturális útvonal kibővíti a zarándok Írországból induló és Olaszországig tartó eredeti útvonalát, hogy a háború és konfliktusok által mélységesen érintett területeken – például a nyugati fronton, Dél-Tirolon és a balkáni térségen – is áthaladjon, összekötve az út mentén élő népeket és az ott található helyszíneket. Az utazók történeteket fognak hallani a konfliktus maradandó nyomairól, de legfőképp a béketeremtési mechanizmusokról. A fehérgalamb-úton információs csomópontokat és elágazásokat is létre fognak hozni Észak-, Kelet-, Közép- és Dél-Európa irányába; ily módon a vándorok olyan útvonalakat választhatnak, hogy minél több, általuk megfelelőnek tartott helyet látogathassanak meg. A fehérgalamb-út támogatná, hogy ezek az elágazások minél messzebbre terjedjenek az EU-n belül, de azon kívül is, elismerve a fizikai és a kulturális kapcsolatokat – így például Skóciával és különösen Iona szigetével –, valamint a béketeremtő kapcsolatokat is olyan térségek irányába vezetve, mint Ukrajna vagy a Közel-Kelet. Meg lehetne találni annak a módját is, hogy ez az út összekapcsolódjon más, jól ismert útvonalakkal is, például a Szent Jakab-úttal.

4.3.2.

Ehhez egy online portál is fog kapcsolódni, amely az egyes helyszínekről audiovizuális elemekkel gazdagítva virtuális és interaktív ismeretanyaggal fog szolgálni, és azok számára, akik nem tudnak vagy nincs idejük ténylegesen végiggyalogolni a fehérgalamb-úton, ugyanazokat az elbeszélt történelmi beszámolókat fogja kínálni, amelyeket az utazás során lehet meghallgatni. A virtuális ösvény értékes oktatási eszköz lehetne a béketeremtéssel kapcsolatos iskolai oktatásban, és a releváns helyi történelmi események és az úthoz való esetleges kapcsolódási pontok alapján továbbfejleszthetné a kreativitást és a megértést, elősegítve a széles körű felelősségvállalást szerte Európában és azon kívül is. A kadétok polgári védelemmel és konfliktusmegelőzéssel kapcsolatos képzéséhez használt technológiához hasonlóval felszerelve a konfliktus és a béketeremtés virtuális valóságának élményét biztosítja. Technológiai tankönyvként ez eleget tesz a digitális kor oktatási követelményeinek és kiegészíti azokat a régi tanítási technikákat, amelyek a béketeremtők helyett a háborút kirobbantókra összpontosítanak.

5.   A béketeremtés és a civil társadalom bevonásának maximalizálását célzó új uniós költségvetés (többéves pénzügyi keret)

5.1.

Bár a béketeremtési megoldások keresése során nincsen egyszerű válasz, számos lehetőség áll rendelkezésre a stratégiák és a prioritások olyan módosítására, amely mérsékli a konfliktusok legsúlyosabb hatásait. Az uniós költségvetés megújítása értékes lehetőséget kínál erre. Ehhez meg kell valósítani az uniós béketeremtési politikák közötti „koherenciát, koordinációt és komplementaritást”, illetve ugyanezt biztosítani kell az Európai Bizottságon belül is, ahol a struktúrák bonyolultsága miatt nehézkes az Európai Külügyi Szolgálat és a többi egység közötti gyakorlati koordináció. Hasonlóképpen koherenciára van szükség a kereskedelemmel, a segélyezéssel, a biztonsággal és a fejlesztéssel kapcsolatos uniós szakpolitikák között is, valamint fel kell ismerni annak szükségét, hogy megtalálják az uniós intézmények, a tagállamok és az egyéb jelentős adományozók közötti szakpolitikai és gyakorlati érintkezési pontokat.

5.2.    Középpontban a konfliktusmegelőzés

Fontos, hogy a 2021–2027 közötti időszakban az új uniós költségvetés külső fellépést érintő területeire vonatkozó javaslatokban nagyobb hangsúlyt kapjon a béketeremtés. Ide tartozik a biztonságpolitikai költségvetés 40 %-os, azaz 4,8 milliárd euróra való emelésére, az új, 13 milliárd euro összegű védelmi alapra, a „katonai mobilitás” számára az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközön keresztül biztosított 6,5 milliárd euróra, valamint a külső tevékenységek finanszírozásának 26 %-kal, 120 milliárd euróra való emelésére irányuló javaslat. Különösen fontos megjegyezni, hogy az Európai Bizottság arra irányuló javaslata, hogy a költségvetésen kívül egy 10,5 milliárd euro összegű Európai Békekeretet hozzanak létre a nem uniós országokon belüli közös kötelezettségvállalásokra, ideális annak biztosításához, hogy az uniós intézkedés valóban a konfliktusmegelőzésre irányuljon. Az EU 2017-ben elfogadott egy rendeletet, amely a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz keretében új támogatást hozott létre a katonai szereplők kapacitásépítésének (a biztonságot és a fejlesztést szolgáló kapacitásépítés) előmozdítása céljával. Az Európai Béketeremtő Összekötő Iroda (EPLO) ismételten aggályokat vet fel ezzel, illetve a nagyobb civil társadalmi közreműködés szükségességével kapcsolatban.

5.3.    A civil társadalom bevonása – középpontban a nők és a fiatalok

Egyre inkább elfogadott tény, hogy a civil társadalom döntő szerepet játszik minden béketeremtő stratégia eredményességének és hosszú távú fenntarthatóságának biztosításában. Az alulról szerveződő szereplőkkel való együttműködés nemcsak a konfliktus alulról felfelé irányuló jobb megértését szolgálja, hanem a folyamatban való helyi szerepvállalást is azáltal, hogy segíti a „konfliktusra érzékenyebb” béketeremtés és a pozitív megerősítés előmozdítását. A 2419. sz. ENSZ-határozat – a nők szerepéről szóló 1325. sz. ENSZ-határozathoz hasonlóan – kiemeli a fiatalok szerepét a békemegállapodások megtárgyalásában és végrehajtásában. A szakszervezeti tevékenység, illetve a nagy- és kisvállalkozások szintén létfontosságú szerepet játszanak a civil társadalom mozgósításában. A kiszolgáltatott csoportok – különösen az áldozatok – szakértői figyelmet igényelnek, valamint a közösségen belüli és a munkahelyi jószomszédi kapcsolatok ugyancsak fontosak. Az EU és a civil társadalom közötti strukturált párbeszéd szintén áttörést jelentő és tartós kapcsolatokat eredményez, ahogyan azt az EGSZB az EU afrikai, ázsiai és azon túli szomszédaival fenntartott kapcsolataival is bizonyította.

5.4.    Uniós figyelemfelhívás

Tekintve, hogy a polgárok uniós béketeremtéssel kapcsolatos ismeretei korlátozottak, az új költségvetésben nagyobb hangsúlyt kell helyezni a tájékoztatási, képzési és kommunikációs stratégiákra, különösen a hagyományos és a közösségi média használatára. Jóllehet a közösségi média veszélyeivel és a demokráciákat érő esetleges fenyegetésekkel kapcsolatos aggályok valóságosak, a média nincsen kellőképpen kihasználva arra, hogy pozitív változásokat idézzen elő. A békét előmozdító újságírás, a kulturális diplomácia és a kultúrák közötti párbeszéd is több forrást érdemelne az új uniós költségvetésből. Az oktatás szintén fontos szerepet játszik, hiszen a gyermekeket és a fiatalokat arra tanítja meg, hogy ne csak „tolerálják”, hanem tiszteljék is a különbözőséget. Ezt jól példázza két észak-írországi kezdeményezés is: a Special EU Programmes Body és az Integrated Education Movement.

5.5.    A bevált gyakorlatok megosztása

Az EU-nak rengeteg megosztandó tapasztalata van, amelyeket olyan térségekben szerzett, mint Délkelet-Ázsia, a Közel-Kelet, Közép-Amerika, a Balkán-félsziget és Szubszaharai-Afrika. Ezek egy része rendkívül sikeres volt, más része kevésbé. A történelem tanulságait levonva az EU-nak tiszteletben kell tartania és népszerűsítenie kell a fellépések etikai szempontú megközelítését, amire példa a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (3). Ez a civil társadalom bevonását célzó teljeskörű részvételi folyamat ösztönzésével segít fellépni a kizsákmányolás és a korrupció ellen, és elősegíteni a megfelelő kormányzást. E tanulságoknak, legyenek jók vagy rosszak, támogatniuk kell a politikaalkotást. Jóllehet nincs univerzális megoldás, nem lehet figyelmen kívül hagyni bizonyos, a konfliktusövezetekben alkalmazható alapelveket. E tapasztalatcserét rendszeresebbé kell tenni, különösen az EU belső és külső fellépései között, amelyek mindeddig híján voltak a közös tanulással kapcsolatos módszeres megközelítésnek. Ez kihagyott lehetőséget és nagy politikai hibát jelent, amit orvosolni kell.

5.6.    A további teendők

A százéves évforduló alkalmából a háborúra emlékezés, valamint a béke és a kulturális örökség ünneplése megfelelő pillanatot jelent az Unió számára, hogy ne csupán gazdasági nagyhatalomként szerezzen ismét érdemeket a világban, hanem a béke megteremtésének, biztosításának és előmozdításának globális vezetőjeként is. Az EU azáltal, hogy a bel- és külföldi terrorfenyegetések közepette a békére összpontosít, saját tapasztalatait olyan példának tekintheti, amely sikerként könyvelhető el, de amelyet folyamatosan táplálni kell a kultúrák közötti párbeszéd, a tolerancia, a szolidaritás és a kölcsönös tisztelet előmozdítása érdekében.

A fehérgalamb-út azáltal, hogy ütemtervet biztosít egy az EU vezetésével megvalósuló globális béketeremtő stratégia megvalósításához, illetve tényleges és virtuális békeutat is létrehoz a vándorok számára, iránymutatásként szolgál, megmutatva, hogyan lehet élni, tanulni és kapcsolatokat teremteni az egyre globalizálódó világban. Az emberek, legyenek fiatalok vagy idősek, rendelkezzenek különböző társadalmi-gazdasági háttérrel, tartozzanak más generációhoz, legyen bármilyen hitük, kulturális és közösségi hátterük, érkezzenek az Unió eldugott sarkaiból és még annál is messzebbről, megismerik majd a különböző kultúrákat és hagyományokat, valamint az uniós értékek jobb megértése alapján új kapcsolatokat fognak kialakítani.

Útjelzőként a fehér galamb szimbólumot használva, a fehérgalamb-út nemcsak megemlékezne a világszerte történő uniós béketeremtésről, hanem az Unió részére új jövőképet is kínálna, és a remény üzenetét küldené az egyre nagyobb kihívásokat tartogató időkben.

A béketeremtéssel kapcsolatos politikákban ahol akarat van, ott fehérgalamb-út is van.

Kelt Brüsszelben, 2019. március 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER


(1)  Hatodik századi ír zarándok, aki az EU alapító atyja, Robert Schuman szerint „az egységes Európa megteremtésére törekvők védőszentje”.

(2)  Az EGSZB véleménye az észak-írországi békefolyamatról, 2008. október 23. (HL C 100., 2009.4.30., 100. o.).

Az EGSZB véleménye: „Az Európai Unió béketeremtő szerepe a külkapcsolatokban: bevált gyakorlatok és kilátások”, 2012. január 19. (HL C 68., 2012.3.6., 21. o.).

(3)  Amint az „Az EU számára létfontosságú behozatalok biztosítása – a jelenlegi uniós kereskedelmi és ehhez kapcsolódó politikák révén” című véleményben (2013. október 16.) is szerepel (HL C 67., 2014.3.6., 47. o.).


5.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/37


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Európa polgárainak meghallgatása a fenntartható jövő érdekében (Nagyszeben és a további lépések)

(2019/C 228/06)

Előadók: Vladimíra DRBALOVÁ

Peter SCHMIDT

Yves SOMVILLE

Elnökségi határozat:

2018. 10. 16.

Jogalap:

az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése

Elfogadás a plenáris ülésen:

2019. 03. 20.

Plenáris ülés száma:

542 .

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

217/6/8

Európa polgárainak meghallgatása a fenntartható jövő érdekében

1.   Bevezetés

1.1

Az EGSZB a tagjainak sokszínűségén keresztül hidat képez az uniós intézmények és a polgárok között, és ebben a minőségében egy ambiciózus jövőképet kíván előterjeszteni, amelyben Európa globális vezetővé válik a fenntartható fejlődés terén.

1.2

Az Európai Unió megalapítása az egyik legsikeresebb béketeremtő, szociális és gazdasági projekt Európa történelmében. A mi Európánk az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, a nemek közötti egyenlőség, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok – köztük a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak – tiszteletben tartása elvein alapul (1). Ezeknek az értékeknek a jövőben is az uniós fejlődés és szakpolitikák középpontjában kell állniuk.

1.3

A hét évtizedes európai béke és stabilitás egyedülálló és történelmi vívmány. Ezt az európai projekt és az Európai Unió felépítése tette lehetővé, amely lépésenként megteremtette Európa népeinek unióját, és egy közös cél mentén egyesítette az európai államokat. Ez magyarázza azt, hogy az EU miért olyan vonzó projekt még mindig a tagjelölt országok és az uniós szomszédságpolitikában részt vevő országok számára. Mindazonáltal Európának fel kell készülnie az új geopolitikai fejleményekre. Az EGSZB-nek szerepet kell vállalnia az arra irányuló figyelemfelhívásban, hogy a békét nem lehet mindig magától értetődőnek venni.

1.4

Az európai integráció magját az egységes piac, valamint annak valamennyi gazdasági, szociális és környezeti dimenziója adja. Ezért képesnek kell lennie arra, hogy megteremtse a fenntartható növekedést és innovációt, vonzóvá tegye a kontinenst a befektetések számára, és előmozdítsa vállalkozásainak fenntartható versenyképességét a globalizált piacokon. Fontos azonban elismerni, hogy az egységes piac pozitív hatása nem egyenlően oszlik meg, és nem minden állampolgár tudja élvezni az általa nyújtott gazdagságot.

1.5

A fenntartható növekedés azt jelenti, hogy a növekedést nemcsak a mennyiségre, hanem – valójában még inkább – a minőségre is kell alapozni, ami azt jelenti, hogy (i) nem zsákmányolják ki a környezetet és a munkaerőt; (ii) tisztességes életkörülményeket teremtenek; (iii) a gazdasági növekedést nemcsak az éves forgalom alapján mérik, hanem a vagyonállomány és annak megoszlása szerint is; (iv) a Föld erőforrásainak határain belül mindenkinek a szükségleteit kielégítik; (v) olyan gazdaságokat fejlesztenek, amelyekben gyarapodhatunk, függetlenül attól, hogy ezek a gazdaságok növekednek-e vagy sem; és (vi) egy zárt körű jövedelemáramlást biztosítanak a háztartások, vállalkozások, bankok, kormányok és a kereskedelem között, amelyek mind a szociális és ökológiai kérdéseket figyelembe vevő módon működnek. Hiányzik azonban a jelenlegi modellből, hogy közösen kezeljük, illetve irányítsuk az energiát, a nyersanyagokat, a természeti környezetet, az emberi társadalmat, a hatalmat és a jólétet. Nem veszik figyelembe a gondozók – elsősorban a nők – által végzett nem fizetett munkát, pedig nélkülük egyetlen gazdaság sem tud működni (2).

1.6

Eközben a fenntartható versenyképesség egy olyan modell, amely egyensúlyba hozza a gazdasági jólétet, a környezeti kérdéseket és a társadalmi befogadást. Ebben az összefüggésben a fenntarthatósági szempontból kiigazított globális versenyképességi mutatónak két új dimenziót kell figyelembe vennie – a környezeti és szociális dimenziót (3).

1.7

Európa lényegét a négy szabadság, nevezetesen az áruk, a polgárok, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása adja, amelyek együttesen lehetővé teszik a kereskedelmet és a gazdasági fejlődést, a foglalkoztatást, a kreativitást és innovációt, a készségek megosztását és az infrastruktúra fejlesztését a távoli területeken. A jól működő gazdasági szabadságoknak és versenyszabályoknak együtt kell járniuk az alapvető szociális jogok érvényesülésével, de nem áshatják alá e jogokat.

1.8

Mindazonáltal az EU még mindig rendkívüli belső és külső gazdasági, szociális, környezeti és politikai kihívásokkal néz szembe (4), amelyek a létét fenyegetik: az egységes piacon kialakuló protekcionizmus, szociális egyenlőtlenségek, populizmus, nacionalizmus és szélsőségesség (5), valamint a geopolitikai színtér jelentős átrendeződése és a nagy technológiai változások.

1.9

A gyorsabb ütemben változó éghajlat, az összeomló biodiverzitás, az egyéb környezeti kockázatok, valamint a sikeres politikák megvalósításának kollektív kudarca szintén alapvető fenyegetést jelentenek Európa népessége, gazdasága és ökoszisztémái számára. Éppen ezért egy erős uniós stratégiát kell kialakítanunk az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének végrehajtására. Az egyenlőbb társadalmak jobb környezeti eredményt tudnak felmutatni, és nagyobb mértékben képesek arra, hogy fenntarthatóbbá váljanak.

1.10

Egyértelműen foglalkozni kell azzal a polgárok által Európa-szerte megfogalmazott követeléssel, hogy színvonalas munkahelyekre van szükség, különösen a magas munkanélküliség, elsősorban ifjúsági munkanélküliség által sújtott vagy strukturális átalakulással szembesülő régiókban. Ez mindenkit – az intézményeket, kormányokat, szociális partnereket és más civil szervezeteket is – arra kötelez, hogy a színvonalas munkahelyek létrehozása érdekében újra meghatározza a fenntartható Európa koncepcióját.

1.11

A színvonalas munkahelyek létrehozására irányuló erőfeszítések és – például a duális rendszer keretében – a megfelelő készségek kialakítása érdekében továbbfejlesztett oktatási rendszerek összehangolásán keresztül sürgősen javítani kell a munkaerőpiachoz való hozzáférésen.

1.12

A szociális és környezeti dimenziók elválaszthatatlanok, a gazdaságnak pedig támogatnia kell a társadalmi, gazdasági és kulturális megújulást, nem utolsósorban azáltal, hogy előmozdítja és fejleszti a kulcsfontosságú készségeket és a nagyobb fokú diverzifikációt. Az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének arra kell bátorítania a magánszektort, hogy járuljon hozzá a fenntartható gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzésekhez, elősegítve ezzel a jóllét igazságos és fenntartható növekedését mindenki számára, támogatva ugyanakkor a szociális, emberi és munkavállalói jogok védelmét (6).

1.13

Minden uniós politikában teljes mértékben el kell ismerni az európai projekt kulturális dimenzióját a maga sokszínűségében. Ez együtt jár a kulturális örökség megértésével és előmozdításával, a kulturális és kreatív dimenzió oktatásba történő beépítésével, valamint a kortárs alkotás támogatásával, ami a kohézió és fejlődés egyik mozgatórugója.

1.14

A fenntarthatóság egy jövőbe tekintő folyamat, amelyet erős politikai szándéknak és a fenntartható Európai Unió kialakítása melletti elhatározásnak kell vezérelnie, ami azon alapul, hogy egy ellenállóképes és együttműködésen alapuló, erőforrás-hatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, valamint a társadalmi befogadáson alapuló jövő felé indítjuk el gazdaságainkat (7), ahol a kormányok, vállalatok, munkavállalók, polgárok és fogyasztók magatartását, intézkedéseit és döntéseit az vezérli, hogy felelős módon figyelembe veszik azok gazdasági, környezeti és szociális hatásait.

Az EGSZB mindenekelőtt egy átfogó fenntarthatósági stratégiát szorgalmaz a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtása során, amelyet egy ambiciózus uniós költségvetésnek kell biztosítania.

A versenyképesség és a fenntarthatóság nem egymással ellentétes fogalmak, mindaddig, amíg a szociális és környezeti szempontok szerves részét képezik a versenyképesség fogalommeghatározásának. A versenyképességet nem szabad csak a mennyiségen és az árképzésen keresztül meghatározni, hanem – egy teljes mértékben megvalósult és jól működő egységes piac részeként – lehetőleg figyelembe kell venni az európai értékeket, a minőséget és a fenntarthatóságot is.

Európának egy új növekedési modellre van szüksége, amely minőségében eltér attól, amit eddig követtünk: társadalmilag befogadóbbnak, környezetileg pedig fenntarthatóbbnak kell lennie, és képesnek kell lennie arra, hogy ösztönözze és végigkísérje az országainkban és társadalmainkban végbemenő digitális és ökológiai átalakulások konvergenciáját.

A fenntartható beruházás döntő fontosságú eszköz annak érdekében, hogy ösztönözzék és előmozdítsák azt a folyamatot, amely Európa vezető szerepének megerősítésére irányul egy fenntartható társadalom megvalósításában. Ösztönöznie kell a színvonalas munkahelyek létrehozását, a megújuló energiát, az oktatási rendszereket, a megfizethető és hozzáférhető környezetbarát tömegközlekedést, a környezettudatosan megtervezett digitális technológiát, a kutatást és az innovációt.

Az európai vállalatoknak vállalniuk kell szerepüket és felelősségüket, és vezetőként kell cselekedniük a világ többi része előtt, amikor egyetlen Földünk korlátait tiszteletben tartva újra meghatározzuk európai rendszerünk versenyképességét és gazdasági fenntarthatóságát.

2.   A polgárok Európája

2.1

Az európai polgárok szemében Európa egyre kevésbé megoldás, sokkal inkább probléma. A nacionalizmus és a protekcionizmus aktuális fenyegetést jelentenek. Az identitás és az értékek elvesztésével szembesülve – és mivel elhanyagolta az európai projekt kulturális dimenzióját – Európának nem sikerül válaszokat adnia a helyi és globális problémákra.

2.2

Nagyon fontos, hogy elismerjük a polgárok jogos aggályait, és ösztönözzük demokratikus részvételüket, különösen a fiatalokét. Döntő jelentőségű, hogy javítsuk és megreformáljuk az Unió meglévő részvételi mechanizmusait és konzultációs eljárásait. Az ifjúsági ügyek részei többek között a szociális jogok európai pillérének, az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének és fenntartható fejlődési céljainak.

A strukturált civil párbeszédnek a demokratikus részvétel valódi eszközévé kell válnia, az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírtaknak megfelelően (8).

Az EGSZB a szervezett civil társadalom uniós intézményi képviselőjeként továbbra is aktív szerepet fog betölteni a politikai döntéshozatali folyamatban.

További támogatást és javítást igényel az EUSZ 11. cikkének (4) bekezdésében előírt európai polgári kezdeményezés is, amely a világ első transznacionális részvételi eszköze. A maga részéről az EGSZB azért küzdött, hogy egyszerűbb és érthetőbb szabályok vonatkozzanak a kezdeményezés végrehajtására (9), és egyben közvetítőként is jár el az Európai Bizottság és a polgárok között, különösen azzal, hogy minden évben konferenciát szervez az európai polgári kezdeményezés napján, valamint segítséget és támogatást nyújt az európai polgári kezdeményezések szervezőinek.

Az ifjúságot be kell vonni, és a fiataloknak részt kellene venniük az európai politikai folyamatokban (10), előmozdítva a szélesebb körű polgári szerepvállalást, többek között a szavazáson, az önkéntességen, az ifjúsági szervezetekhez való csatlakozáson, valamint a munkahelyi demokráciában és a szociális párbeszédben való részvételen keresztül (11). Az EGSZB ösztönözni fogja a fiatalok részvételét a tevékenységeiben, és a fiatalokat megcélzó eseményeket fog kialakítani, mint amilyen a „Your Europe, Your Say!” [a Te Európád, a Te szavad] és a fiatal vállalkozók díja.

Intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy – a regionális és helyi szintet is bevonva – biztosítsák az uniós intézmények és a nemzeti kormányok döntéshozatalának nagyobb fokú elszámoltathatóságát és átláthatóságát, és így elnyerjék a polgárok támogatását, például a Tanács munkamódszereinek megreformálásával, hogy javítsák az átláthatóságot és megoldást kínáljanak azokra az elszámoltathatósági és átláthatósági problémákra, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy a jogi aktusok elfogadása előtt túl széles körben alkalmazzák a zárt háromoldalú egyeztetéseket a rendes jogalkotási eljárás első és második olvasatában (12) (13).

Intézményi mechanizmusokat kell kialakítani annak érdekében, hogy fokozzuk az EGSZB véleményei által az uniós politikák formálására és a döntéshozatali eljárásokra kifejtett hatást, például az EGSZB véleményeinek szorosabb nyomon követésén és az Európai Unió Tanácsával egy együttműködési megállapodás megkötésén keresztül többek között annak biztosítása érdekében, hogy rendszeres tájékoztatást nyújtsunk a Tanács munkacsoportjainak az EGSZB véleményeiről.

Az új társadalmi paktum szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy elnyerjük a nyilvánosság támogatását az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének végrehajtásához.

3.   Szociális Európa

3.1

Az európai szociális modellnek megbízható és méltányos védelmet kell nyújtania minden polgár számára, miközben enyhítenie kell a szegénységet, és mindenkinek lehetőséget kell biztosítania a boldogulásra. A tisztességes jövedelmeknek csökkenteniük kell a szakadékot a vagyonosok és a hátrányos helyzetűek között, és biztosítaniuk kell a jó életminőséget. Mindenkinek részesülnie kell a tisztességes munkára vonatkozó normák, az egyenlőség, a fokozott jóllét és az egészség terén mind az országokon belül és az országok között, mind pedig a nemzedékek között csökkenő egyenlőtlenségek nyújtotta előnyökből. Társadalmi befogadás és szociális védelem, színvonalas munkahelyek, nemek közötti egyenlőség, a jó minőségű, megfizethető és hozzáférhető közegészségügy és egészségügyi ellátás, hozzáférés a megfizethető és jó minőségű lakhatáshoz, környezeti igazságosság, jó minőségű közoktatás és egyenlő hozzáférés a kultúrához: ezeknek kell képezniük a nemzeti és európai politikai menetrendet vezérlő elveket.

Elengedhetetlen, hogy megszülessen egy új „társadalmi paktum”, amely igazságosabb és egyenlőbb társadalmat kínál minden polgárnak. Éppen ezért az EGSZB egy szociális cselekvési program bevezetését javasolja, hogy minden szinten átültessék az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjét.

Az EGSZB az oktatási rendszerek általános javítását szorgalmazza, valamint több beruházást kér az oktatási rendszerekbe, továbbá támogatja az egész életen át tartó tanulásra való egyetemes jogosultságot, amely lehetővé teszi az emberek számára a készségek megszerzését, az átképzést és a készségfejlesztést; fokozni kell az olyan intézményekbe, politikákba és stratégiákba történő beruházásokat, amelyek támogatják az embereket a jövőbeli munkaváltások során; emellett egy átalakító hatású és mérhető programot kell végrehajtani a nemek közötti egyenlőség elérésére. Mindezeknek az elemeknek széles körű támogatást kell kapniuk (14).

A közpolitikáknak és jogalkotási intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy minden európai polgár és lakos azonos szintű védelmet élvezzen, és gyakorolhassa alapvető jogait és szabadságait. Az Uniónak a nemek közötti egyenlőség biztosítása érdekében javítania kell politikáit és intézkedéseit, továbbá garantálnia kell, hogy minden, többszörös megkülönböztetéssel szembesülő ember egyenlő esélyekkel induljon a társadalomban.

A tagállamok eltérő fejlődésével kapcsolatos növekvő aggályokkal összefüggésben a minimálbér és a minimumjövedelem biztosítására irányuló intézkedések – az uniós szociális konvergenciafolyamat részeként – fontos elemét képezhetik a szociális védelemnek. Ez segítene tisztességes életszínvonalat elérni valamennyi országban, miközben előmozdítaná a növekedést, és segítséget nyújtana az Unión belüli konvergencia javításában, illetve a divergencia elkerülésében (15).

A fenntartható átalakulás befektetéseket követel meg a jó minőségű szolgáltatásokat kínáló, hatékony és integrált szociális védelmi rendszerek terén (16).

A szociális partnerek közötti szociális párbeszédnek és stabil kollektív tárgyalási rendszereknek mint kulcsfontosságú eszközöknek elsőbbséget kell kapniuk, hogy fel lehessen készülni az átalakulásokra és változásokra, és kezelni lehessen azokat.

A fenti intézkedéseknek elő kell segíteniük az egyenlő versenyfeltételek megteremtését az egységes piac teljes körű kiépítésének elősegítése érdekében.

4.   Fenntartható környezet

4.1

Továbbra is a környezeti kockázatok uralják az éves globális kockázatészlelési felmérés (GRPS) eredményeit. Az idén a valószínűség tekintetében három, a hatás tekintetében négy környezeti kockázat szerepelt az első öt kockázat között. A szélsőséges időjárás volt a legnagyobb aggodalomra okot adó kockázat, viszont a felmérés válaszadóit egyre jobban aggasztja a környezetvédelmi politika kudarca: „az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kudarca” Párizs után visszaesett a rangsorban, az idén azonban – a hatást tekintve – a második helyre ugrott vissza (17).

4.2

Sem élet, sem munka, sem vállalkozói tevékenység nem lesz egy halott bolygón. A biodiverzitás összeomlása és az éghajlatváltozás miatt ezért megkerülhetetlen, hogy az EU színvonalas munkahelyeket hozzon létre (18), és a munkáltatóknak, a munkavállalóknak és a civil társadalom egyéb képviselőinek is kedvező megoldást adjon. Az alkalmazkodás késleltetése, vagy az, ha egyáltalán nem teszünk intézkedést, jelentősen növelheti az éghajlatváltozás teljes költségét (19), és halálos hatása lehet a biológiai sokféleségre, azon belül pedig az emberiségre is.

4.3

Az európai klímavédelmi finanszírozási paktum tervezetéről több éve folyik a vita, és még ma is megbeszélések tárgyát képezi. Ez a paktum lehetővé tenné, hogy az EU fenntartsa vezető szerepét a fenntartható fejlődésben és az éghajlatváltozás elleni küzdelemben (20).

E stratégiának biztosítania kell, hogy legalább a Párizsi Megállapodást teljeskörűen és haladéktalanul végrehajtsák, és ennek vissza kell köszönnie abban, hogy az EU 2030-ra és 2050-re vonatkozó kibocsátáscsökkentési céljait összhangba hozzák azzal a kötelezettségvállalással, hogy a hőmérséklet-emelkedést legfeljebb 1 °C-ra korlátozzák, továbbá ambiciózus uniós éghajlat-politikai intézkedéseket vezetnek be, beleértve a fosszilis tüzelőanyagok gyors kivezetését, valamint az energiahatékonyságtól az energiafelhasználás abszolút csökkentése felé történő elmozdulást. Az EU-nak fel kell gyorsítania a lehető legnagyobb mértékben megújuló energián alapuló energiaellátást célzó igazságos és fenntartható átalakulást (21), amely ellátás környezetbarát, megfizethető, támogatja a közösségi tulajdont, nem vezet energiaszegénységhez, és nem ássa alá az európai vállalatok fenntartható versenyképességét sem a globális színtéren.

A klímavédelmi finanszírozási paktumnak ki kell terjednie az éghajlat-politika valamennyi aspektusára, például az igazságos átállásra a változások hatásainak mérséklése, valamint a károk és veszteségek ellentételezése érdekében, továbbá az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos reális politikákra.

Az EGSZB megismétli arra irányuló felhívását (22), hogy átfogó élelmiszer-politikát kell kidolgozni az Unióban, amelynek célja a fenntartható élelmiszerrendszerekből származó, egészséges étrend biztosítása, a mezőgazdaság táplálkozási és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal való összekapcsolása, továbbá olyan ellátási láncok biztosítása, amelyek az európai társadalom valamennyi szegmensében gondoskodnak a közegészségről. Elengedhetetlen, hogy a hozzáadott értéket méltányosan osszák el az élelmiszer-ellátási láncban.

A mezőgazdaság részét képezheti a megoldásnak az éghajlatváltozás mérséklése terén (körforgásos gazdaság, szén-dioxid-tárolás stb.), mivel Európa területének óriási részét fedi le. Emellett a fenntartható mezőgazdaságnak fontos szerepe van a vidéki térségek társadalmi-gazdasági szerkezetének fenntartásában.

Az Uniónak körfogásos, szén-dioxid-mentes gazdasággá kell átalakítania a lineáris gazdaságot. A körforgásos gazdaságra vonatkozó politikáknak biztosítaniuk kell a tartós, kis méretű, helyi és tiszta ciklusokat. Egyes ipari tevékenységek esetében a körforgási láncok általában nagy méretűek (23).

Közös szabványokat kell bevezetni és végrehajtani a levegő és víz megtisztulása, valamint óceánjaink védelme érdekében. Ambiciózus intézkedéseket kell végrehajtani az erdőirtás és a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása érdekében Európában és globális szinten is, továbbá annak érdekében is, hogy véget vessenek a természeti erőforrások nem fenntartható kiaknázásának, beleértve a fejlődő országokat is. Intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy az európai fogyasztás szintjét összhangba hozzuk a Föld termelési kapacitásaival, többek között elégségességi stratégiák végrehajtásán keresztül (24).

5.   Az európai vállalkozások mint a fenntarthatóság erősebb globális vezető szereplői

5.1

A vállalkozások a társadalmi és környezeti fejlődés támogatói, a fenntartható versenyképesség pedig szükséges előfeltétele annak, hogy a vállalatok betölthessék szerepüket a társadalomban. A vállalatok egyre inkább fenntartható módon működnek, hogy – sajátos körülményeik és saját erőforrásaik alapján, valamint érdekelt feleikkel együttműködve – nyomon kövessék, értékeljék és jelentsék üzleti tevékenységeik társadalmi, környezeti, fogyasztóvédelmi és emberi jogi hatásait. Európának ezért egy olyan megközelítést kell alkalmaznia politikáiban, amely összhangban van azzal a törekvésével, hogy globális vezető szerepre tegyen szert a fenntartható fejlődés terén. Már vannak éllovasok az európai vállalatok körében, azonban ambiciózusabbnak kell lenniük, és el kell terjeszteniük ezt a fenntartható gondolkodásmódot a teljes értékláncban, bátorítva különösen a kkv-kat.

5.2

Az új modellek sokasága átalakítja a termelők, forgalmazók és fogyasztók közötti viszonyt. Ezen új modellek némelyike (például a funkcionális gazdaság, a megosztáson alapuló gazdaság és a felelős finanszírozás) megpróbálja kezelni az emberek és a bolygónk előtt álló többi fontos kihívást is, amelyeknek döntő szerepe van a fenntartható fejlődésben, mint amilyen a társadalmi igazságosság, a részvételen alapuló kormányzás, valamint az erőforrások és a természeti tőke megőrzése.

A folyamatban lévő negyedik ipari forradalom radikálisan átalakítja a globális gazdaságot, különösen a gyártást és az iparhoz kapcsolódó szolgáltatásokat. Európának valódi digitális átalakulásra van szüksége, hogy visszanyerje globális fenntartható versenyképességét, és biztosítsa a fenntartható növekedést és munkahelyteremtést. Európának egy átfogó átállást kell véghezvinnie, hogy a világ legdinamikusabb digitális régiójává váljon, figyelembe véve a digitális gazdaság globális jellegét és a vállalkozások globális értékláncokba történő integrálódását.

Az Európai Unió ezen innovátorok támogatása révén olyan innovatív fenntartható gazdasági modellek vezérévé válhat, amelyek elválaszthatatlanul összekapcsolják egymással a gazdasági jólét, a jó minőségű szociális védelem és a környezeti fenntarthatóság fogalmát, és amelyek egy „európai védjegy” meghatározó elemeit adják.

Az európai vállalatoknak az innováció és a kreativitás ösztönzőinek kell maradniuk, és Európa-szerte tiszteletben kell tartaniuk a magas szintű munkaügyi, fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi normákat. Noha az intelligens szakpolitikai döntéshozatalnak és a felelősségteljes kormányzásnak nagy szerepe van a helyes keretek meghatározásában, a munkavállalóikkal közösen a vállalkozások azok, amelyek – a tudósokkal és a kutatókkal szorosan együttműködve – a társadalom szükségleteinek megfelelő innovációkat és megoldásokat szolgáltatják.

A jövőre való felkészülést segítő üzleti környezet a nyitott piacokon és a tisztességes versenyen alapszik, ahol a szociális és környezeti szempontok részét képezik a környezet meghatározásának, és amely kedvező, támogató feltételeket nyújt a vállalkozások működéséhez.

Iránymutatást és támogatást kell rendelkezésre bocsátani, hogy minden vállalat és különösen a kkv-k ki tudják használni a digitalizációt, továbbá a figyelemfelhíváson keresztül megfordítsák a technológiai és innovációs beruházások terén megfigyelhető nem megfelelő trendeket, ösztönözzék a finanszírozást, támogassák a K+F-t, és beruházzanak a megfelelő készségekbe.

6.   Szabad és tisztességes kereskedelem

6.1

Az EU kereskedelempolitikája olyan kulcstényező, amely az egész Unióban érvényesül, és valóban egyesíti valamennyi tagállamot. A kereskedelempolitika segített az EU-nak abban, hogy a partnereinek széles körével folytatott kereskedelmen keresztül növelje a jólétét. Napjainkban az EU a világkereskedelem egyik vezető ereje, több mint 30 millió munkahely kapcsolódik a nemzetközi kereskedelemhez (25), továbbá az Uniónak jelentős szerepe van a szolgáltatások kereskedelmében, és például az USA-val jelentős kereskedelmi többletet ért el az árukereskedelem terén (2018 első 11 hónapjában több mint 107,9 milliárd euró). Mindeközben az EU megtestesíti és – a kereskedelmen keresztül – előmozdítja a társadalmi befogadás és a környezetvédelem értékeit, amelyeknek létfontosságú szerepe van a fenntartható globalizáció formálásában – másképpen megfogalmazva a globalizáció olyan formájáról van szó, amely nemcsak a nagyvállalatoknak és a befektetőknek kedvez, hanem az átlagpolgároknak, a munkavállalóknak, a mezőgazdasági termelőknek, a fogyasztóknak és a kkv-knak is.

6.2

Az EU – többoldalú és kétoldalú kapcsolataiban és egyoldalúan is – egy olyan kereskedelempolitikai koncepciót kíván előmozdítani, amely összekapcsolja a piacra jutás hagyományos merkantilista megközelítését (tarifális és nem tarifális akadályok) a fenntartható fejlődési célokkal, összhangban az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel.

6.3

Az uniós kereskedelempolitika a belső tanácsadó csoportok közreműködésének köszönhetően megerősítette a civil társadalom szerepét mind a tárgyalások, mind pedig a végrehajtás szakaszában. Az EGSZB támogatja mindazoknak a szervezeteknek a professzionalizálódását, amelyek lehetővé teszik a polgárok számára, hogy jobban hallassák hangjukat a kereskedelmi megállapodások tartalmának megfogalmazása során, és nagyobb ellenőrzést gyakoroljanak azzal kapcsolatban, hogy a kereskedelmi partnerek betartják-e a „kvalitatív” kötelezettségvállalásokat és normákat (26).

Diplomáciájához és szomszédságpolitikájához hasonlóan az EU kereskedelempolitikájának is tükröznie kell az Uniónak mint a fenntarthatóság globális vezetőjének belső értékeit, és összhangban kell lennie ezekkel. Az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy fenntartsa versenyképességét, és kezelje a fő partnerekkel létrejött szövetségeit, miközben fenntartja, megerősíti és javítja a magas szintű környezeti és szociális normákon alapuló modelljét.

Az EGSZB egy ambiciózus kereskedelempolitikai menetrend kialakítását szorgalmazza három szinten, egyoldalú, kétoldalú és többoldalú szinten – ez a politika biztosítani fogja a növekedést és munkahelyteremtést az EU-ban, miközben globális szinten előmozdítja a szabályokon alapuló kereskedelempolitikát.

Egyoldalú viszonylatban az EU-nak korszerűsítenie és javítania kell az általános vámkedvezmény-rendszert (GSP) és a „fegyver kivételével mindent” (EBA) elvet, hogy ösztönözze a legkevésbé fejlett országok és a fejlődő országok fejlődését.

Kétoldalú viszonylatban az EU-nak folytatnia kell az új piacok megnyitását, és növelnie kell az üzleti lehetőségeket és a fogyasztói elégedettséget még több partner viszonylatában, miközben biztosítja a magas szintű szociális és környezeti normákat a mezőgazdaságban, az iparban és a szolgáltatások terén.

Többoldalú viszonylatban az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia a WTO reformjában, hogy elkerülje a Vitarendezési Testület Fellebbezési Testületének megbénulását. Az EGSZB nemrégiben ambiciózus és előretekintő javaslatcsomagot fogadott el ezzel a rövid és középtávú reformmal kapcsolatban (27). A kitűzött célok azt kívánják biztosítani, hogy a WTO a nemzetközi kereskedelem egyedüli őreként alapvetően hozzájáruljon a fenntartható fejlődési célok eléréséhez, fenntartsa a kereskedelmi szabályok és a nemzetközi munkaügyi normák közötti összhangot, és elősegítse a Párizsi Megállapodás keretében tett kötelezettségvállalások teljesítését.

A kereskedelemmel szembeni nyitottság hatékony piacvédelmi eszközöket követel meg, és egy működő átvilágítási mechanizmust tesz szükségessé a stratégiai uniós ágazatokban végrehajtott közvetlen külföldi befektetések tekintetében. Ez természetesen arra szolgál, hogy megvédje az Uniót és az uniós fogyasztókat, munkavállalókat és vállalatokat a tisztességtelen és kizsákmányoló kereskedelmi gyakorlatokkal szemben.

Elengedhetetlen, hogy nemzetközi szinten elmélyítsük az együttműködést az érintett szervezetekkel (OECD, ENSZ-EGB, ILO, WTO stb.) a globális kihívások, köztük az éghajlatváltozás, a szegénység, az adócsalás és adókijátszás, valamint a kibertámadások elleni hatékony fellépés érdekében.

7.   Közjavak és közszolgáltatások

7.1

A szociális jogok európai pillérének 20. alapelve szerint „Mindenkinek joga van a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz, többek között a vízellátáshoz, a szennyvízelvezetéshez, a közlekedéshez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a digitális távközléshez” (28). Ezek a szolgáltatások nem működhetnek csak a versenyre és a piacra vonatkozó közös szabályok alapján: egyedi szabályokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy minden polgár megfizethető hozzáférést kapjon ezekhez a szolgáltatásokhoz, amelyeket alapvető szolgáltatásoknak tekintenek és az Unió közös értékeiként ismernek el (29).

A közigazgatási szerveknek közbeszerzési szerződéseiken keresztül elő kell mozdítaniuk a fenntartható fejlődési célokat azzal, hogy kezdeményező módon alkalmazzák a közbeszerzésről szóló új európai jogszabályban meghatározott környezetvédelmi és szociális beszerzési kritériumokat.

Az alapvető közszolgáltatásoknak (30), mint amilyen az oktatás, az egészségügy, a gyermekgondozás, a tömegközlekedés, valamint a közjavaknak, mint amilyen a tiszta ivóvíz, a tiszta levegő és a szennyezetlen talaj stb., megfizethető áron hozzáférhetőnek kell lennie mindenki számára.

8.   Méltányos adózás

8.1

Az EU-ban az adópolitika két részből áll: a közvetlen adózásból, amely változatlanul a tagállamok kizárólagos hatáskörében van, illetve a közvetett adózásból, amely az egységes piacon belül az áruk szabad mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát érinti. A közvetlen adózással kapcsolatban azonban az Unió létrehozott néhány harmonizált szabványt a társaságok és a magánszemélyek adózására vonatkozóan, miközben a tagállamok közös intézkedéseket hoztak az adókikerülés és a kettős adóztatás megelőzésére. Az EU-nak ugyanakkor továbbra is elő kell mozdítania egy olyan méltányos adórendszert, amely megköveteli, hogy a magánszemélyek és a jogi személyek arányosan adózzanak jövedelmük és nyereségük után. Ami a közvetett adózást illeti, az EU koordinálja és harmonizálja a hozzáadottérték-adóval (héa) és a jövedéki adókkal kapcsolatos jogszabályokat. Biztosítja, hogy a belső piaci versenyt ne torzítsák az eltérő közvetettadó-mértékek és olyan rendszerek, amelyek egy-egy országban egyes vállalkozásokat tisztességtelen előnyhöz juttatnak másokkal szemben.

8.2

Az átláthatatlanság, a hátrányos megkülönböztetés, a versenytorzítás és a káros adózási gyakorlatok mind növelik a gazdasági egyenlőtlenségeket és visszafogják a beruházásokat és a munkahelyteremtést, ami társadalmi elégedetlenséghez, bizalmatlansághoz és demokratikus deficithez vezet. Ezért volna szükség egy olyan méltányos uniós adópolitikára, amely nem ellentétben, hanem összhangban áll a fenntarthatóságot célzó átfogó stratégiával. Ennek célja a gazdasági és szociális konvergencia, a társadalmi kohézió és a fenntartható fejlődésbe való beruházások előmozdítása.

A GMU szükséges reformja keretében jobban össze kellene hangolni a GMU-tagállamok adórendszereit, és a nemzetközi szervezetekben egységesen kellene képviselni az euróövezetet.

Az EGSZB támogatja a méltányos adózást, valamint az adócsalás, az adókijátszás, a pénzmosás és az adóparadicsomok pénzügyi gyakorlatai elleni küzdelmet; az uniós intézményeknek, kormányoknak és vállalkozásoknak közös célul kell kitűzniük, hogy együttműködjenek a két adókikerülés elleni irányelvhez hasonló hatékony mechanizmusok bevezetése érdekében (31).

A csalás és az adókijátszás elleni küzdelem összehangolása keretében a társasági adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni intézkedésekre is ki kell térni: az Európai Bizottság becslése szerint ez évi 50-70 milliárd euróra rúgott, mielőtt elkezdtek intézkedéseket bevezetni ellene. A be nem szedett héa összegét körülbelül évi 150 milliárd euróra becsülik.

Az EU-nak együtt kell működnie más gazdasági térségekkel ahhoz, hogy világszerte hatékonyan küzdjenek a korrupció és az adókijátszás ellen, és biztosítsák, hogy a társasági adóra vonatkozó nemzetközi szabályok egyértelműek, átláthatók, objektívek és kiszámíthatók legyenek.

A közvélemény egyre határozottabban követeli, hogy az adózást is használják a társadalmi kohézió biztosítására, a globális felmelegedés elleni küzdelemre és a fenntartható növekedés előmozdítására.

Az EGSZB hathatós és összehangolt adóügyi intézkedéseket szorgalmaz, biztosítandó, hogy a vállalatok befizessék az adóterhek igazságosan rájuk jutó részét, és hozzájáruljanak a tagállami és uniós költségvetésekhez, hogy a kormányzatok biztosítani tudják szociális jogaikat (32). Az EGSZB támogatja a közös (összevont) társaságiadó-alap (KÖTA) létrehozására vonatkozó európai bizottsági javaslatot (33).

Az internetes platformokat és egyéb digitális eszközöket használó új üzleti modellek azt eredményezték, hogy a vállalatok kevésbé hagyatkoznak a fizikai jelenlétre egy adott országban. Az EGSZB nagyon fontosnak tartja, hogy a kereskedelmi partnerekkel párbeszédet folytatva új elveket dolgozzanak ki arra vonatkozóan, hogy a vállalati nyereséget hogyan rendeljék hozzá egy uniós tagállamhoz, és hogyan adóztassák meg, valamint hogy aktívan részt vegyenek az OECD/G20 szintjén a digitalizált gazdaságra vonatkozó globális megállapodásról folyó tárgyalásokban, annak érdekében, hogy elkerüljék a kereskedelmi és adózási feszültségeket a világ nagy gazdasági szereplői között (34).

9.   Kormányzás

9.1

A fenntartható fejlődés irányába mutató átalakulás előmozdítása új kormányzási megközelítést, valamint új szabályokat és eszközöket követel meg az uniós politikák meghatározásakor és végrehajtásakor. A fenntartható fejlődéshez olyan holisztikus, minden ágazatra kiterjedő politikára van szükség, amely biztosítja a gazdasági, társadalmi és környezeti kihívások együttes kezelését.

Az Uniónak biztosítania kell, hogy minden belső és külső politikája koherens legyen, és összhangban álljon a fenntartható fejlődési célokkal, hogy megfelelően figyelembe vegye a hatékonyság, az arányosság és a fenntarthatóság elvét.

Az Európai Bizottság jobb szabályozási eszközeinek használata szintén a fenntartható fejlődésnek az európai politikákban való általános érvényesülését szolgálja. Az Európai Bizottság minden hatásvizsgálatában értékelni kell a környezeti, éghajlati, társadalmi és gazdasági hatásokat, biztosítva, hogy mindig figyelembe vegyék a fenntarthatóság szempontját. Az utólagos értékelések során mindhárom dimenziót elemezni kell egy erősen integrált megközelítés keretében is. A Szerződés rendelkezéseivel összhangban, amely a szociális kérdéseket érintő jogszabályokkal összefüggésben külön előírja ezt (a 154. cikk (2) bekezdése), konzultálni kell a szociális partnerekkel is; a szabályozás javítására irányuló eszközkészlet egy másik eleme az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal, a Régiók Bizottságával és a nemzeti parlamentekkel folytatott konzultáció, hogy eleget tegyenek az inkluzivitás követelményének, amely a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendnek is központi eleme.

A fenntartható fejlődési célokat figyelembe véve a REFIT-platformnak, valamint a hatásvizsgálatoknak és értékeléseknek elő kell segíteniük annak biztosítását, hogy a jogszabályok kedvezőek legyenek a vállalkozások és a polgárok számára. Ezeknek az eszközöknek a jövőben is fel kell használniuk minden rendelkezésre álló forrást – a civil társadalmat is – annak értékelésére, hogy a célkitűzéseinek fényében hogyan lehet javítani az uniós jogszabályok hatékonyságát és eredményességét. Ezeknek az eszközöknek hozzá kell járulniuk a fenntartható fejlődés szabályozási környezetének széles körű javításához annak minden dimenziójában, nemcsak az egyszerűsítésre és a szükségtelen akadályok csökkentésére, valamint a jogalkotási célok hatékony elérésének biztosítására törekedve (anélkül, hogy csökkentenék azok színvonalát), hanem segítséget nyújtva a meglévő jogszabályok felülvizsgálatában, értékelésében, módosításában, javításában vagy jobb végrehajtásában is.

Az európai szemeszter mint az Unió gazdaságirányítási kerete bizonyos mértékben figyelembe veszi a foglalkoztatási és szociális teljesítményt, viszont az éghajlatváltozás veszélyei és a Párizsi Megállapodásban meghatározott célok elérése felé az EU által tett haladás tekintetében gyenge, amiről a 2019-es éves növekedési jelentés is beszámolt (35). Az EGSZB szorgalmazza, hogy egy előretekintő fenntartható fejlődési stratégiát építsenek be a fenntartható fejlődési ciklusba, amely egymást kiegészítő társadalmi, gazdasági és környezeti mutatókon és célokon alapul.

A szociális párbeszédet a fejlesztési program végrehajtásának eszközeként kell elismerni. A szociális párbeszédhez támogató környezetre és valódi intézményi keretre van szükség. Ennek alapja az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyaláshoz való jog tiszteletben tartása. Az EU-nak együtt kell működnie a szociális partnerekkel a munkaügyi kapcsolatok megbízható gyakorlatainak és a zökkenőmentesen működő munkaügyi igazgatás előmozdítása érdekében.

Az Európai Uniónak meg kell erősítenie a tagállamokhoz fűződő kötelékeit, és vissza kell szereznie a polgárok bizalmát a megfelelően végrehajtott közösségvezérelt helyi fejlesztési megközelítésen keresztül, amely lehetővé teszi az integrált helyi fejlesztést, valamint a polgárok és szervezeteik bevonását a helyi közösségek szintjén. Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztésnek mint eredményes európai helyi fejlesztési eszköznek számos előnye lehet (36).

10.   A migrációs politika átfogó megközelítése

10.1

A fenntartható Európa jövőjéről folytatott vita során nem hagyhatjuk figyelmen kívül a migrációval kapcsolatos európai megközelítést. A demográfiai tendenciák azt mutatják, Európának szüksége lesz migránsokra, azok tehetségére, készségeire és vállalkozói képességeikre. A harmadik országokkal szorosan együttműködve sürgősen meg kell változtatni a migrációval kapcsolatos diskurzust és politikákat annak biztosítása érdekében, hogy tényeken alapuló racionális vitát folytassanak. A bevándorlókra és a menekültekre úgy kellene tekinteni, mint akik nem veszélyt, hanem lehetőséget jelentenek az európai gazdasági és társadalmi modell számára (37). E célból átfogó megközelítést és stratégiát kell kialakítani a migrációra vonatkozóan.

Az EU-nak olyan szakpolitikákat és intézkedéseket kell elfogadnia, amelyek támogatják a biztonságos, rendezett és szabályos bevándorlást, valamint erősítik a befogadást és a társadalmi kohéziót. Az Uniónak az ILO-val szorosabban egyeztetve kellene dolgoznia a munkaerő-migráció és az integrációs programok terén.

Az EGSZB kéri, hogy biztosítsanak biztonságos, jogszerű útvonalakat az Unió felé elinduló menekültek számára. Össze kell hangolni a tagállamok, valamint az európai és a nemzeti szereplők fellépéseit, méghozzá a közös felelősségvállalást, a menekültek tisztességes elosztását, a konvergenciát és az alapvető jogok tiszteletben tartását szem előtt tartva. A cél az, hogy több lehetőség álljon rendelkezésre a családegyesítésekhez, a migránsok EU-n belüli áthelyezéséhez és az áttelepítéshez.

Az integráció elmaradása gazdasági, társadalmi-kulturális és politikai kockázatokkal és költségekkel jár. Ezért a jövőbeni költségekkel, problémákkal és feszültségekkel szembeni legjobb biztosíték a migránsok integrációjába történő befektetés.

Az integráció kétirányú folyamat, és mind a fogadó közösségnek, mind a migránsoknak jogaik és kötelezettségeik vannak. Ezért a felelősséget meg kell osztani a két fél között. Nem méltányos és nem is fenntartható elvárni, hogy az újonnan érkezők jelentős társadalmi, kulturális és gazdasági akadályokkal szembesülve segítség nélkül integrálódjanak. A folyamat megkönnyítése érdekében a közpolitikáknak kezelniük kell az uniós társadalmak különböző csoportjaiban jelen lévő félelmeket és aggodalmakat, elkerülendő, hogy EU-ellenes és idegengyűlölő diskurzus alakuljon ki. Ennek érdekében a vonatkozó politikáknak világos, következetes és indokolt kötelezettségeket kell tartalmazniuk, ugyanakkor következetesen el kell ítélniük a bevándorlóellenes retorikát és magatartást.

A háborúk, az éghajlatváltozás és egyes harmadik országokban eluralkodó kilátástalanság folyamatos és akár a mostaninál intenzívebb menekült- és migránsáradatot eredményezhet. Az általánosságban migrációt okozó tényezők csökkentése globális kihívás. A migráció minden típusa esetében a migráció növekedésével kell számolni (ideértve a klímamenekülteket is), mivel egyre több ember kénytelen elhagyni lakóhelyét. Emiatt az EU-nak jobban fel kell készülnie a migránsok tagállamok közötti elosztására. Az EGSZB már rávilágított arra, hogy a kiegyensúlyozatlan gazdasági folyamatok hogyan növelhetik a destabilizációt e tekintetben. Ezért az EGSZB támogatja azt az álláspontot, hogy a Lisszaboni Szerződés kellően átfogó mandátumot ad a bevándorláspolitika a tekintetben történő felülvizsgálatára, hogy szabályozzák „a lakóhelyüket környezeti okok miatt elhagyni készülő személyek” jogállását.

11.   Az EU költségvetése

11.1

Az EGSZB elismeri azoknak a programoknak a magas európai hozzáadott értékét, amelyekre az Európai Bizottságnak a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatai a fő kiadásnövekedéseket összpontosítják (K+F+I, Erasmus+). Ugyanakkor az EGSZB-nek kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy ezekre a növekedésekre az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA), a kohéziós politikára és a közös agrárpolitikára (KAP) szánt források jelentős csökkentése árán kell-e sort keríteni – az uniós költségvetés csökkentését célzó erőfeszítések miatt, amelyek következtében a jelenlegi, az EU-27 bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1,16%-át kitevő költségvetés a GNI mindössze 1,11%-ára csökken a 2020 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi keretben.

11.2

Az EGSZB-nek kétségei vannak a KAP-ra vonatkozó tervezett kötelezettségvállalások javasolt csökkentését illetően. Ezek a csökkentések lehetetlenné teszik a KAP új reformja átfogó célkitűzései egyikének, a fenntartható vidékfejlesztés modelljének, valamint az élelmiszer-ágazat és a mezőgazdaság jövőjéről szóló, a közelmúltban közzétett bizottsági közleményben foglalt további célkitűzéseknek a megvalósítását.

11.3

Az EGSZB sajnálja, hogy az Európai Bizottság javaslata a jelek szerint túlságosan is a status quo fenntartására irányul, és hogy abban az Unió előtt álló új kihívások jellege és léptéke, valamint az EU törekvései és az ezek eléréséhez rendelkezésre álló erőforrások nincsenek összhangban.

11.4

Az emberek nemzeti és európai demokratikus intézményekkel szembeni bizalmatlansága olyan politikai mozgalmak kialakulásához vezet, amelyek kétségbe vonják a demokratikus értékeket és elveket, és magának az EU-nak a létjogosultságát is. Ezek a politikai mozgalmak ma már néhány uniós tagállam kormányában is helyet kaptak.

Annak érdekében, hogy szembe tudjon nézni az új és már meglévő társadalmi és környezeti prioritásokkal, az EU-nak erős uniós költségvetésre van szüksége ebben a politikailag kritikus pillanatban. Az Európai Bizottságnak a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre irányuló javaslata mérsékelt és nem elég ambiciózus. Az Európai Parlamenthez és a Régiók Európai Bizottságához hasonlóan az EGSZB is azt szorgalmazza, hogy a forrásokat a GNI 1,3%-ában rögzítsék, hogy a bevételek főként az Unió saját forrásaiból származzanak, továbbá hogy vezessék be a Mario Monti elnökletével dolgozó, saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport adóügyi javaslatait (38).

Az EGSZB véleménye szerint a forrásokat az elosztási igazságosság (justitia distributiva) kritériumával összhangban kell átcsoportosítani a tagállamokhoz, hogy helyreállítsák a gazdasági és társadalmi konvergenciának a válság által megszakított pályáját (39).

Az EGSZB a következő többéves pénzügyi keretben szükségesnek tartja a finanszírozás növelését, hogy lehetővé tegyék (i) a szociális jogok európai pilléréről szóló göteborgi nyilatkozat tagállamok általi végrehajtását annak érdekében, hogy a fenntartható fejlődéssel összefüggésben ösztönözzék a színvonalas munkahelyek létrehozását; (ii) az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének megvalósítását; valamint (iii) a Párizsi Megállapodás végrehajtását, amely előmozdítja a környezetbarát és digitalizált társadalmak felé haladó igazságos átalakulást.

Az EU-nak ambiciózus költségvetésekre van szüksége, amelyek azon politikák eszközéül szolgálnak, amelyek világos stratégiát dolgoznak ki az Unió megerősítésére szélesebb integráció és több demokrácia biztosításával, továbbá az uniós és az Unión kívüli civil szervezetek fokozottabb támogatásával, valamint azzal, hogy nagyobb támogatást nyújtanak a vállalkozásoknak a környezeti és digitális kihívások kezeléséhez, erőteljesebb szociális dimenziót biztosítanak, és jobban támogatják a vidéki életet. Az EU csak így tudja féken tartani a belső széthúzó erőket, és kezelni a külső geopolitikai kockázatokat.

Az EGSZB támogatja az arra irányuló javaslatot, hogy a tagállamok uniós pénzeszközökből való részesedését a jogállamiság elvének tiszteletben tartásához kell kötni, amely az EUSZ 2. cikke szerint az uniós értékek egyik alappillére.

12.   Kommunikáció

12.1

Megfelelő kommunikáció hiányában még a legambiciózusabb uniós politikai elképzelések és programok sem segítenek abban, hogy áthidalják az Unió és a polgárai között jelenleg húzódó szakadékot.

12.2

Az uniós szintű kezdeményezések, tevékenységek és döntések és ezek polgárok általi fogadtatása közötti összhang hiánya ahhoz az ördögi körhöz vezet, hogy a polgárok tájékozatlanok vagy rosszul tájékozottak, ami viszont a populizmus térnyerését eredményezi a tagállamok többségében. Ugyanakkor az Európa-ellenes hangulat kialakulását tapasztaljuk a lakosság bizonyos szegmenseiben, ami aláássa az európai projekt építése terén végzett folyamatos munkát.

12.3

Ezért sürgősen átfogó kommunikációs stratégiát kell kidolgozni minden uniós intézmény számára valamennyi szinten, a civil társadalom szereplőit is beleértve, hogy fellépjünk ezen információhiánnyal, valamint a szándékosan megtévesztő információkkal szemben.

12.4

A felülről építkező megközelítés elkerülése érdekében a hatékony kommunikációs politikának a tájékoztatást adók és a tájékoztatást kapók közötti valódi párbeszéd formájában kell megvalósulnia.

12.5

Az európai témákkal kapcsolatos érdemi, hiteles és szemléletes tájékoztatás elősegíti a figyelemfelhívást, és megteremti az érdeklődést az európai ügyek iránt.

12.6

Az EGSZB-nek az EU és a polgárai közötti hídként 350 tagjával elő kell segítenie ezen összehangolt intézkedéseket. Az EGSZB tagjainak sokszínűsége nagy előnyt jelent azon a téren, hogy Európában mindenhol a lehető legtöbb polgárral vegyük fel a kapcsolatot. Különös figyelmet kell fordítani a fiatalokra.

Az Uniónak jobban el kell ismernie és támogatnia kell az EGSZB által az európai polgárokhoz vezető hídként betöltött kulcsszerepet.

Az Uniónak is decentralizálnia kell a polgárokkal folytatott párbeszédet, hogy az önkormányzatok és régiók elkezdhessék a közös európai cél és identitás kibontakoztatását.

Az uniós politikáknak jobban kell reagálniuk a polgárok, a közösségek és a civil szervezetek javaslataira, indokot adva ezáltal számukra ahhoz, hogy részt vegyenek a folyamatokban.

Az EGSZB-nek az ebben a véleményben meghatározott szakpolitikai célkitűzések alapján minden évben értékelnie kell az uniós politikák végrehajtását a tagállamokban, hogy konkrét válaszokat adjon a polgároknak arról, hogy milyen hatást gyakorol az uniós tagság a mindennapi életükre.

Kelt Brüsszelben, 2019. március 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER


(1)  Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke.

(2)  A fenntartható növekedésnek ez a meghatározása Kate Raworthtől származik, aki az Oxfordi Egyetem Környezetváltozási Intézetének munkatársa. Ő alkotta meg a „doughnut economics” (fánkgazdaság) koncepcióját, a növekedésközpontú gazdaság áttörő jelentőségű alternatíváját és a 21. század új fenntartható gazdasági modelljét, amely segíthet véget vetni az egyenlőtlenségnek – https://www.kateraworth.com/doughnut/.

(3)  Ez a fogalommeghatározás Sten Thore és Ruzanna Tarverdyan fenntartható versenyképességről szóló munkáján alapul: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0040162516000664?via%3Dihub.

(4)  Az EGSZB 2017. október 18-i véleménye: „Átállás egy fenntarthatóbb európai jövőre” (HL C 81., 2018.3.2., 44. o.)

(5)  Az Európai Parlament 2018. október 25-i állásfoglalása az újfasiszta erőszak fokozódásáról Európában.

(6)  Az EGSZB 2017. december 7-i véleménye: „A kereskedelem és a beruházások fő szerepe a fenntartható fejlesztési célok teljesítése és végrehajtása terén” (HL C 129., 2018.4.11., 27. o.).

(7)  Az EGSZB 2016. szeptember 21-i véleménye: „Fenntartható fejlődés: az uniós külső és belső politikák feltérképezése” (HL C 487., 2016.12.28., 41. o.).

(8)  Az EGSZB 2012. november 14-i véleménye: „A Lisszaboni Szerződés 11. cikke (1) és (2) bekezdésének végrehajtására vonatkozó elvek, eljárások és intézkedések” (HL C 11., 2013.1.15., 8. o.).

(9)  Az EGSZB 2016. július 13-i véleménye: „Az európai polgári kezdeményezés (felülvizsgálat)” (HL C 389., 2016.10.21., 35. o.).

(10)  A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott állásfoglalás a 2016–2018-as időszakra szóló uniós ifjúsági munkatervről,

Eurochild Child Participation Strategy, 2017. április 5.,

Az ENSZ ifjúsági programja – Youth Participation in Development – Summary Guidelines for Development Partners.

(11)  Az EGSZB 2018. október 18-i véleménye: „Az Európai Bizottság közleménye: A fiatalok bevonása, összekapcsolása és felelősségvállalásának ösztönzése: az EU új ifjúsági stratégiája” (HL C 62., 2019.2.15., 142. o.).

(12)  Az EGSZB 2015. szeptember 17-i véleménye: „A Lisszaboni Szerződés javítása” (HL C 13., 2016.1.15., 183. o.).

(13)  Az EGSZB 2017. július 5-i állásfoglalása: „Az Európai Bizottság Európa jövőjéről szóló fehér könyve és kapcsolódó témák” (HL C 345., 2017.10.13. 11. o.).

(14)  A munka jövőjével foglalkozó ILO globális bizottság – Work for a brighter future, 2019. január 22.

(15)  Az EGSZB 2019. február 20-i véleménye – Az Európai Bizottság közleménye – 2019. évi éves növekedési jelentés: Egy erősebb Európáért, amely képes szembenézni a globális bizonytalansággal (HL C 190., 2019.6.5., 24. o.).

(16)  Az Európai Bizottság vitaanyaga: Fenntartható Európa 2030-ra, 2019. január 30.

(17)  The Global Risk Report 2019 jelentés a Világgazdasági Fórum számára – összefoglaló.

(18)  Az EGSZB 2017. január 25-i véleménye: „A szociális jogok európai pillére” (HL C 125., 2017.4.21., 10. o.).

(19)  Az OECD 2016. szeptember 2-i jelentése: The economic consequences of Climate Change.

(20)  Az EGSZB 2018. október 17-i véleménye: „Európai klímavédelmi finanszírozási paktum” ( HL C 62., 2019.2.15., 8. o.).

(21)  Az EGSZB 2015. július 2-i véleménye: A Párizsi Jegyzőkönyv – terv a globális éghajlatváltozás 2020 utáni kezelésére (HL C 383., 2015.11.17., 74. o.).

(22)  Az EGSZB 2017. december 6-i véleménye: „A civil társadalom hozzájárulása egy átfogó uniós élelmiszer-politika kidolgozásához” (HL C 129., 2018.4.11., 18. o.).

(23)  Az EGSZB 2016. április 27-i véleménye a körforgásos gazdaságra vonatkozó intézkedéscsomagról (HL C 264., 2016.7.20., 98. o.).

(24)  Manifesto for a Sustainable Europe for its Citizens, 2018. szeptember 28.

(25)  Az Európai Bizottság 2015. október 14-i közleménye: A mindenki számára előnyös kereskedelem.

(26)  Az EGSZB 2019. január 23-i véleménye: A belső tanácsadó csoportok szerepe a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásának nyomon követésében( HL C 159., 2019.5.10., 28. o.).

(27)  Az EGSZB 2019. január 23-i véleménye: A WTO megreformálása a világkereskedelmi fejleményekhez való alkalmazkodás érdekében (HL C 159., 2019.05.10., 15. o.).

(28)  Ezek a szolgáltatások, amelyeket az Európai Bizottság „alapvető szolgáltatásokként” ír le, és amelyek nem mind szerepelnek a 20. alapelvben, a közszolgáltatási kötelezettség alá tartozó „általános érdekű szolgáltatások” körébe tartoznak. Az „alapvető szolgáltatások” fogalmát az uniós jog nem ismeri, hanem csak a közszolgáltatásokkal (közlekedés) és az általános érdekű szolgáltatásokkal (gazdasági, nem gazdasági) foglalkozik.

(29)  Az EGSZB jelenleg dolgozik „A szociális pillér hatékonyabb végrehajtása az alapvető szolgáltatások előmozdítása révén” című saját kezdeményezésű véleményén, mely a nagyszebeni csúcstalálkozóhoz és a további munkákhoz való hozzájárulásának részét képezi.

(30)  Az EGSZB 2018. október 17-i véleménye: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) (HL C 62., 2019.2.15., 165. o.).

(31)  Az EGSZB 2017. szeptember 20-i véleménye: „A tisztességes versenyt és a gazdasági növekedést támogató adórendszer” (HL C 434., 2017.12.15., 18. o.).

(32)  Lásd a 31. lábjegyzetet.

(33)  Az EGSZB 2017. szeptember 20-i véleménye a közös (összevont) társaságiadó-alapról (HL C 434., 2017.12.15., 58. o.).

(34)  Az EGSZB 2018. július 12-i véleménye a digitális gazdaságban működő multinacionális vállalatok nyereségének megadóztatásáról (HL C 367., 2018.10.10., 73. o.).

(35)  Lásd a 22. lábjegyzetet.

(36)  Az EGSZB 2017. december 7-i véleménye: „A közösségvezérelt helyi fejlesztésre irányuló megközelítés előnyei az integrált helyi és vidékfejlesztés szempontjából” (HL C 129., 2018.4.11., 36. o.).

(37)  Az EGSZB 2018. december 12-i véleménye: „A bevándorlás és az integráció elmaradásának költségei” (HL C 110., 2019.3.22., 1. o.).

(38)  A saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport zárójelentése és ajánlásai az EU jövőbeli finanszírozásáról, 2016. december.

(39)  Az EGSZB 2018. szeptember 19-i véleménye a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL C 440., 2018.12.6., 106. o.).


MELLÉKLET

A következő módosító indítványokat, amelyeknél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították (eljárási szabályzat 39. cikk (2) bekezdés):

a)   1.5. pont

A következőképpen módosítandó:

A fenntartható növekedés azt jelenti, hogy a növekedést nemcsak a mennyiségre, hanem – valójában még inkább – a minőségre is kell alapozni, ami azt jelenti, hogy (i) nem zsákmányolják ki a környezetet és a munkaerőt; (ii) tisztességes életkörülményeket teremtenek; (iii) a gazdasági növekedést nemcsak az éves forgalom alapján mérik, hanem a vagyonállomány és annak megoszlása szerint is; (iv) a Föld erőforrásainak határain belül mindenkinek a szükségleteit kielégítik; (v) olyan gazdaságokat fejlesztenek, amelyekben gyarapodhatunk, függetlenül attól, hogy ezek a gazdaságok növekednek-e vagy sem; és (vi) egy zárt körű jövedelemáramlást biztosítanak a háztartások, vállalkozások, bankok, kormányok és a kereskedelem között, amelyek mind a szociális és ökológiai kérdéseket figyelembe vevő módon működnek. Hiányzik azonban a jelenlegi modellből, hogy közösen kezeljük, illetve irányítsuk az energiát, a nyersanyagokat, a természeti környezetet, az emberi társadalmat, a hatalmat és a jólétet. Nem veszik figyelembe a gondozók – elsősorban a nők – által végzett nem fizetett munkát, pedig nélkülük egyetlen gazdaság sem tud működni. A fenntartható növekedés fogalma olyan növekedést jelent, amely nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és környezeti megfontolásokat is magában foglal. Az elmúlt években különböző gazdasági modellek jelentek meg, például a „fánkgazdaságtan”, amelynek célja, hogy minden ember alapvető szükségletét (12 „társadalmi alappillér” szerint) bolygónk erőforrásait (melyeket a bolygó tűrőképességének 9 határvonala határoz meg) tiszteletben tartva lehessen kielégíteni. Ennek megfelelően javaslatok születtek a növekedés „GDP-n túli” mutatókkal történő mérésére.

Indokolás

A cél annak tisztázása, hogy a törölt szöveg nem a fenntartható növekedés általánosan elfogadott meghatározása, hanem a lábjegyzetben említett, Kate Raworth által bemutatott gazdasági modellre utal. Valójában a szöveg sem e „fánkmodell” alapgondolatát írja le, hanem csak ahhoz kapcsolódó előfeltételeket, jellemzőket, következményeket és mérési szempontokat vonultat fel.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

75

Ellene

:

132

Tartózkodott

:

11

b)   1.6. pont

A következőképpen módosítandó:

Eközben a fenntartható versenyképesség fogalma egy olyan modellre utal, amely egyensúlyba hozza a gazdasági jólétet, a környezeti kérdéseket és a társadalmi befogadást. Ebben az összefüggésben Ezt tükrözi például a Világgazdasági Fórum fenntarthatósági szempontból kiigazított globális versenyképességi mutatója nak két új dimenziót kell figyelembe vennie – a környezeti és szociális dimenziót.

Indokolás

A fenntarthatósági szempontból kiigazított globális versenyképességi mutató konkrétan figyelembe veszi a környezeti és a szociális dimenziót.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

64

Ellene

:

147

Tartózkodott

:

13

c)   Az 1.14. pont utáni keretes szövegrész második franciabekezdése

A következőképpen módosítandó:

A versenyképesség és a fenntarthatóság nem egymással ellentétes fogalmak, mindaddig, amíg a szociális és környezeti szempontok szerves részét képezik a termékek és szolgáltatások piaci értékelésének versenyképesség fogalommeghatározásának. A versenyképességet nem szabad csak a mennyiségen és az árképzésen keresztül meghatározni, hanem lehetőleg figyelembe kell venni az európai értékeket, a minőséget és a fenntarthatóságot is.

Indokolás

A piaci versenyképesség nem függ a fogalommeghatározástól.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

66

Ellene

:

148

Tartózkodott

:

9

d)   Az 1.14. pont utáni keretes szövegrész ötödik franciabekezdése

A következőképpen módosítandó:

Az európai vállalatoknak, munkavállalóknak, fogyasztóknak és az egész civil társadalom szereplőinek vállalniuk kell szerepüket és felelősségüket, és vezetőként kell cselekedniük a világ többi része előtt a fenntarthatóság kérdésében, amikor egyetlen Földünk korlátait tiszteletben tartva újra meghatározzuk európai rendszerünk versenyképességét és gazdasági fenntarthatóságát.

Indokolás

A civil társadalom összes szereplőjének fel kell vállalnia szerepét és felelősségeit. Ez mindenféle definíciótól függetlenül igaz.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

56

Ellene

:

138

Tartózkodott

:

9


5.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/50


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A kohéziós politika jövője a 2020 utáni időszakban

(feltáró vélemény)

(2019/C 228/07)

Előadó: Stefano MALLIA

Társelőadó: Ioannis VARDAKASTANIS

Felkérés:

Tanács – román elnökség, 2018.9.20.

Victor NEGRESCUNAK, Románia európai ügyekkel megbízott miniszterének levele

Jogalap:

az EUMSZ 304. cikke

Illetékes szekció:

„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió”szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2019.3.8.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2019.3.20.

Plenáris ülés száma:

542 .

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

71/0/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a kohéziós politika alapvető pillére annak, hogy az Uniót közelebb hozzuk polgáraihoz, és csökkentsük az uniós régiók közötti eltéréseket és az emberek közötti egyenlőtlenségeket. Az EGSZB-nek szilárd meggyőződése, hogy a kohéziós politika 2021-2027-es időszakra szóló költségvetésének csökkentésére irányuló javaslat elfogadhatatlan.

1.2.

Az EGSZB úgy gondolja, hogy szükség van egy olyan új, nagyratörő és világos európai stratégiára, amely illeszkedik az ENSZ 2030-as menetrendjéhez és annak fenntartható fejlesztési céljaihoz, és olyan erős koordinációs mechanizmussal rendelkezik, amely képes szavatolni a különböző politikai ciklusok közötti folytonosságot. A kohéziós politikának e nagyratörő stratégia szerves részét kell alkotnia, és ezért magát a kohéziós politikát úgy kell kialakítani, hogy rendelkezzen a jövő kihívásainak való megfeleléshez szükséges eszközökkel, gondolva például az éghajlatváltozásra, az új technológiák bevezetésére, a jobb versenyképesség megteremtésére és a fenntartható fejlesztés irányába történő átmenet kezelésére úgy, hogy közben minőségi munkahelyek is létrejöjjenek.

1.3.

Fontos, hogy miközben elindítjuk a kohéziós politika időtállóvá tételére irányuló, oly szükséges erőfeszítéseket, ne feledkezzünk el a jelen kihívásairól sem, amelyek továbbra is nagymértékben kihatnak a társadalomra. Itt kifejezetten az olyan társadalmi kihívásokra utalunk, mint például a kisebbségek és meghatározott etnikai csoportok marginalizálódása és megkülönböztetése vagy a családon belüli erőszak, az olyan gazdasági kihívásokra, mint a finanszírozáshoz és a továbbképzéshez való hozzáférés, valamint az olyan környezeti kihívásokra, mint a levegőszennyezés csökkentése és a hulladékok kezelése.

1.4.

Az EU kohéziós politikájának erős területi megközelítéssel kell rendelkeznie, amelynek célja, hogy a szükséges eszközök biztosításával lehetővé tegye az egyes régiók számára, hogy fenntarthatóan növeljék versenyképességüket. Az EGSZB véleménye szerint valamennyi régiónak jogosultnak kell lennie a finanszírozásra. Másrészről az EGSZB kénytelen határozottan hangot adni csalódottságának amiatt, hogy a kohéziós politikán belül gyengül a határokon átnyúló dinamika.

1.5.

Ahhoz, hogy Európa továbbléphessen a gazdasági fejlődés következő szintjére, a kohéziós politikának a beruházásokat és a politikai válaszokat illetően egyre inkább regionálisan differenciált megközelítést kell alkalmaznia. Az EGSZB úgy gondolja, hogy ez hozzájárulhat egy területi szempontból testre szabottabb megközelítéshez, amely ugyanakkor támogatná a fejlődésben a legelszigeteltebb és leggyérebben lakott térségeket (nagyon alacsony népsűrűség, szigetek, hegyvidéki térségek stb.), valamint a „népszerű”, ám kihívásokkal küzdő funkcionális városi területeket.

1.6.

Az EGSZB üdvözli az európai szemeszterrel való szorosabb kapcsolatot, és azt is kéri, hogy a strukturális reformok ösztönzésének eszközeként valósítsák meg az országspecifikus ajánlásokkal való integrálást. Az EGSZB egyúttal erősebb kapcsolatot vár az európai szintű beruházási stratégia és a tagállamok beruházási stratégiái között. Rendkívül fontos, hogy az alapok ne helyettesítsék, hanem kiegészítsék a tagállamok erőfeszítéseit. Az is alapvető, hogy a tagállamok fontolják meg a sikeresnek bizonyult projektek továbbvitelét.

1.7.

Az EGSZB úgy gondolja, hogy a szabályozási csomagnak sokkal egyszerűbbnek kell lennie, és el kell kerülnie a források mikroszintű kezelését. A bürokratikus eljárások szempontjából különbséget kell tenni a viszonylag kisméretűnek minősülő operatív programok, illetve a sokkal nagyobb programok között. Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy támogassák azt a jelenlegi jogszabályi keretek között már most is fennálló lehetőséget, hogy egyszerűsített eljárást lehessen bevezetni a kisméretű projektek forrásokhoz való hozzáférése kapcsán. Ugyanakkor arra is ösztönözné az Európai Bizottságot, hogy próbáljon feltárni olyan további lehetőségeket, amelyek révén könnyebbé válna a kisebb szereplők részvétele.

1.8.

Az EGSZB támogatja a pénzügyi eszközök használatát, ám kéri az Európai Bizottságot, hogy az ilyen eszközök megtervezésekor végezzenek alapos alkalmassági vizsgálatot azt biztosítandó, hogy ezek az eszközök valamennyi tagállam számára alkalmasak legyenek, és az eszközöket a kkv-k és a nem kormányzati szervezetek is fel tudják használni.

1.9.

A kohéziós politikát érintő fő problémák egyike az eredményes kommunikáció hiánya. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa a jelenlegi nyilvánosságra hozatali kötelezettségek felülvizsgálatát, és a digitális kommunikációs csatornák modern eszközeit figyelembe véve jelentősen javítson ezeken.

1.10.

Legfőbb ideje, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok túllépjenek az üres szólamokon a partnerség szempontjával kapcsolatban, és valóban hozzálássanak annak biztosításához, hogy a civil társadalom határozottan és érdemben részt vegyen a kohéziós politika megtervezésének és végrehajtásának valamennyi szakaszában. Ehhez fel kellene használni a sikeres partnerségekkel kapcsolatos helyi tapasztalatokat.

1.11.

Az EGSZB kiemeli, hogy uniós szinten a civil társadalmi szervezetek nincsenek strukturált módon bevonva a kohéziós politika végrehajtásának nyomonkövetési folyamatába. Ezért határozottan azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a szociális partnerek, a civil társadalmi szervezetek és az egyéb érdekelt felek részvételével hozzon létre egy európai civil társadalmi kohéziós fórumot, melynek segítségével a különböző programozási ciklusok alatt évente konzultálhat a kohéziós politika végrehajtásának helyzetéről a szociális partnerekkel és a civil társadalmi szervezetekkel.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az Unió kohéziós politikájának az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikkében (1) rögzített küldetése a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek csökkentése révén. A kohéziós politikán belül megvalósuló összes fellépés mögött továbbra is e küldetésnyilatkozatnak kell meghúzódnia, és ezt az Európai Bizottságnak meg kell erősítenie a kohéziós politika végrehajtásáért felelős tagállami hatóságokkal.

2.2.

A küszöbön álló változások, amelyeket a társadalom a globalizáció és az új és jövőbeli technológiák következtében tapasztalni kezd, olyan adaptációs folyamatot igényelnek, amelynek a mélyrehatóbb kezelését egyelőre csak kevés ország kezdte el. Mindenképpen kezelni az ilyen új és jövőbeli technológiákra épülő új gazdasági modellekre való átállást. Az EGSZB úgy véli, hogy a kohéziós politika rendelkezik az újonnan felmerülő kihívásokkal való megbirkózás segítéséhez szükséges eszközökkel, és a kohéziós politikát az egyik alapvető pillérnek tartja ahhoz, hogy az Uniót közelebb hozzuk polgáraihoz, és csökkentsük az uniós régiók közötti eltéréseket és az emberek közötti egyenlőtlenségeket.

2.3.

Az uniós költségvetés továbbra is csak kis részét képezi az európai unióbeli teljes közkiadásoknak: az EU-28 tagállamaiban a jövedelem kevesebb mint 1 %-át és a közkiadások körülbelül 2 %-át képviseli. Az uniós költségvetés mérete a 2014–2020-as időszakban az Unió bruttó nemzeti jövedelmének 0,98 %-át tette ki. A kohéziós politika részaránya az Unió teljes költségvetésén belül ezen időszak alatt körülbelül 35 %-ot tett ki (2).

2.4.

Az EGSZB-nek szilárd meggyőződése, hogy elfogadhatatlan a kohéziós politika 2021–2027-es időszakra szóló költségvetésének csökkentésére irányuló javaslat. A kohéziós politika az EU egyik legkonkrétabb politikája, amely képes jelentős közvetlen hatást gyakorolni a polgárok életére. Nem várhatjuk az emberektől, hogy támogassák a több Európát, miközben csökkentjük egy ilyen fontos szakpolitika költségvetését. Mindazonáltal rendkívül fontos, hogy ezek a beruházások ne helyettesítsék, hanem kiegészítsék a tagállamok erőfeszítéseit nemzeti és regionális szinten egyaránt.

2.5.

Az Európai Parlament hasonló felhívásaival összhangban az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2020 utáni időszakra egy erőteljes és eredményes kohéziós politikára vonatkozó menetrendet terjesszen elő és igyekezzen megvalósítani (3).

2.6.

Ugyanakkor az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy megállapodás szülessen az uniós saját források tágabb rendszeréről, biztosítva, hogy az uniós költségvetés megfelelő forrásokkal rendelkezzen ahhoz, hogy az előttünk álló időszakban képes legyen megfelelni a tágabb kihívásoknak.

2.7.

Jóllehet az általános képet tekintve a kohéziós politika viszonylag kis költségvetéssel rendelkezik, bizonyította, hogy egyértelmű hozzáadott értéket nyújt. A kohéziós politika a 2014–2020-as időszakban több mint 480 milliárd EUR összegű beruházást generál, amelynek eredményeként például 1 millió vállalkozás részesül támogatásban, 42 millió polgár jut jobb egészségügyi szolgáltatáshoz, 25 millióan részesülnek az árvíz- és tűzvédelem előnyeiből, közel 17 millió további uniós polgárt szolgálnak ki szennyvízkezelő létesítmények, 15 millió további háztartás kap széles sávú hozzáférést és 420 000 új munkahely létesült. Ezenkívül 5 millió európai vesz részt szakképzésben és egész életen át tartó tanulási programokban, valamint 6,6 millió gyermek fér hozzá új és modern iskolákhoz és gyermekgondozáshoz. Az EGSZB szerint a kohéziós politikának azokból a helyi példákból kell merítenie, amelyeknél sikeresen be tudták vonni az embereket az egyes projektekbe.

2.8.

Ráadásul több tagállamban a kohéziós politika a közberuházások fő forrásának bizonyult (4). A kohéziós politika közvetett hatásai, így a követelményeinek teljesítése érdekében (pl. az átláthatósággal, az elszámoltathatósággal vagy az esélyegyenlőséggel kapcsolatban) megvalósított javításokból eredő hatások szintén jelentős előnyökkel jártak az európaiak számára.

2.9.

Mindazonáltal jóllehet Európa rengeteget lépett előre a gazdasági, társadalmi és területi kohézió EUMSZ-ben megállapított erősítését szolgáló fellépések kialakítását és megvalósítását tekintve, az általános harmonikus fejlődés elérése terén még hosszú út áll előtte.

2.10.

A gazdasági válságot követően Európa ismét gazdasági növekedést tapasztal, különösen az alacsony jövedelmű országokban, és az egy főre jutó GDP-t tekintve végre csökkenek a regionális egyenlőtlenségek (5). A régiók közötti különbségek azonban továbbra is nagyok, és egyes esetekben nőnek. A termelékenység nagyobb a legfejlettebb országokban, és ezen országok rezilienciája, illetve globális versenyképessége messze meghaladja a kevésbé fejtett tagállamokét. Ez a helyzet eltérésekhez vezet a lakosság társadalmi hátterét illetően, így például nagyobb mértékű a szegénység, valamint eltérések mutatkoznak a kirekesztés kockázatának kitett emberek száma és helyzete vagy a szociális védelemhez és az oktatáshoz való hozzáférés és ezek minősége terén.

2.10.1.

Az EGSZB ezért úgy gondolja, hogy a kohéziós politikának a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek további csökkentése érdekében folytatnia kell az innovációra, a foglalkoztatásra, a társadalmi befogadásra, a környezetvédelemre, az inkluzív oktatásra, az egészségügyi programokra és infrastruktúrákra, a hozzáférhető csúcstechnológiára, a hatékony közlekedési hálózatokra és infrastruktúrára irányuló beruházásokat. Erre azért van szükség, hogy javítsa a munkaerőpiachoz való általános hozzáférést, és olyan egységes piacot teremtsen, amely valamennyi régióban fellendíti a növekedést, a termelékenységet és a komparatív előnyt felmutató területekre való szakosodást.

2.10.2.

Globalizálódott világunkban a vállalkozásoknak az alacsony költségű térségek vállalataival, valamint a rendkívül innovatív vállalatokkal egyaránt fel kell venniük a versenyt. Az Uniónak támogatnia kell az olyan beruházásbarát környezetet előmozdító reformokat, amelyben biztosított a vállalkozások virágzásának lehetősége úgy, hogy közben az emberek munkafeltételei is javulnak. A kohéziós alapokat arra kell felhasználni, hogy jobb keretet biztosítsanak az induló vállalkozások, a vállalkozók és az innovatív kkv-k számára, és hogy eredményesebben támogassák a családi vállalkozásokat (6), valamint előmozdítsák a sokszínűséget (nemek, fogyatékossággal élők, etnikai kisebbségek stb.), hogy ezáltal versenyképesebbé váljanak, és még inkább elköteleződjenek a társadalmi felelősségvállalás mellett.

2.11.

Továbbra is számos olyan terület van, amelynek előnyére válna az erőteljesebb területi kohézió: környezetvédelmi célok (az energiafelhasználás csökkentése és tisztább energia használata, hatékonyabb infrastruktúrák kialakítása, a szennyezés csökkentése stb.), határokon átnyúló biztonsági kérdések, oktatás, társadalmi befogadás, akadálymentesség a fogyatékossággal élő személyek számára, közlekedés, közszolgáltatások, valamint az áruk, a szolgáltatások, az emberek és a tőke szabad áramlása előtt álló egyéb akadályok.

2.11.1.

Ez az oka annak, hogy az EGSZB szerint valamennyi régiónak jogosultnak kell lennie a finanszírozásra. Az EU kohéziós politikájának egy európai beruházási stratégia szerves részét kell képeznie, erős területi megközelítéssel, amelynek célja, hogy a szükséges eszközök biztosításával lehetővé tegye az egyes régiók számára, hogy növeljék versenyképességüket. Gazdasági és szerkezeti átalakulást kell eredményeznie, amely minden egyes régióban a régió saját erősségein alapuló, ellenállóképes alapot biztosít (7).

2.12.

Az európai területi együttműködés (Interreg), amely a közös európai térség kiépítésének központi eleme, valamennyi formájában (határokon átnyúló, transznacionális, régiók közötti és a szomszédos országok felé nyitó) az európai integráció sarokköve. Segít megelőzni, hogy Európa határai akadályokká váljanak, közelebb viszi egymáshoz az európaiakat, segít a közös problémák megoldásában, megkönnyíti az elképzelések és eszközök megosztását és ösztönzi a közös célokra irányuló stratégiai kezdeményezéseket (8). Az EGSZB emiatt úgy gondolja, hogy rendkívül fontos, hogy a tagállamok folytassák a közös intézkedések végrehajtását, valamint a gyakorlatok és stratégiák cseréjét.

2.12.1.

Az EGSZB ugyanakkor sajnálja (9), hogy a kohéziós politika még mindig nem kínál átfogó megoldásokat a strukturális és állandó hátrányokkal küzdő, az EUMSZ 174. cikkében említett sajátos területek (nagyon alacsony népsűrűségű térségek, szigetek, hegyvidéki régiók stb.) előtt álló kihívásokra. Az EGSZB úgy véli, hogy egy új mechanizmust kell kialakítani, amely lehetővé teszi e területek számára, hogy eredményesen megbirkózzanak az előttük álló sajátos és összetett kihívásokkal. Ez nem maradhat a nemzeti hatóságok kizárólagos hatáskörében. Az EGSZB ezért úgy gondolja, hogy a kohéziós politikának ösztönöznie kell az Európai Bizottság, valamint a tagállamok és regionális és helyi érdekelt feleik között azzal kapcsolatban folyó együttműködést, ahogyan a különleges területeiket kezelik.

2.13.

A gyéren lakott régiókkal és a legkülső régiókkal összefüggésben az EU-nak elsődlegesen arról kell gondoskodnia, hogy szorosabbra fűzze e területek kapcsolatait a kontinentális Európával, és az ott élő polgárokban erősítse az európai projekthez való tartozás érzését. A gyéren lakott vagy a legkülső régióknak nyújtott külön támogatást a rendkívül feszített költségvetés ellenére sem szabad csökkenteni. E régióknak megfelelő pénzügyi forrásokhoz kell hozzáférniük, lehetővé téve számukra a közös európai célkitűzések megvalósítását és kompenzálva hátrányaikat, különösen a távoli fekvésükből (10) vagy a rendkívül alacsony népsűrűségből fakadó hátrányokat. Ennek megfelelően demográfiai és földrajzi tényezőket is figyelembe kell venni, amikor a források elosztásáról („berlini módszer”), illetve a tematikus koncentrációval kapcsolatos követelményekről és a társfinanszírozási arányokról ((1) legfejlettebb, (2) átmeneti és (3) legkevésbé fejlett régiók) van szó, illetve amikor ezekről döntenek. Az ilyen tényezők figyelembevételével ugyanis kompenzálni lehet a hátrányos helyzetű, gyéren lakott térségek és a legkülső régiók nehézségeit azzal, hogy megfelelő finanszírozási arányokat állapítanak meg, illetve rugalmasan csatornázzák a beruházásokat.

2.14.

A világ lakosságának immár több mint a fele városi területeken él, és ez az arány 2050-ben várhatóan eléri majd a 70 %-ot (11). Jóllehet e területek gazdasági tevékenysége rendkívül erős, nagyon fontos, hogy fenntartható, jó minőségű életteret kínáljanak polgáraik számára. Az EGSZB ezért úgy gondolja, hogy továbbra is figyelmet kell kapniuk a kohéziós politika keretében, de egyben ösztönzi a fizikai környezettel összefüggő fejlesztésüket is (többközpontú fejlesztés, város-vidék összeköttetések stb.).

3.   Határozottabb jövőkép egy világosabb, rugalmasabb és hatékonyabb keretben

3.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az ENSZ 2030-as menetrendjével és annak fenntartható fejlesztési céljaival, valamint az Unió egyéb globális kötelezettségvállalásaival, így például a nemzetközi megállapodásokkal (pl. a Párizsi Megállapodásokkal) és az ENSZ-egyezményekkel (pl. a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel) összehangolt, új, nagyratörő és világos politikai stratégiára van szükség, amely olyan erős koordinációs mechanizmussal rendelkezik, amely képes szavatolni a különböző politikai ciklusok közötti folytonosságot. Az EGSZB e tekintetben nagyon örvendetesnek tartja az Európai Bizottság 2030-ig megvalósítandó, fenntarthatóbb Európáról szóló új vitaanyagát, amely ilyen irányú vitát indít el.

3.2.

A kohéziós politikának e nagyratörő stratégia szerves részét kell alkotnia, és ezért magát a kohéziós politikát úgy kell kialakítani, hogy időtálló legyen, azaz rendelkezzen a jövő kihívásainak való megfeleléshez szükséges eszközökkel, gondolva például az éghajlatváltozásra, az új technológiák bevezetésére, a fenntartható fejlesztés megvalósítására és minőségi munkahelyek teremtésére.

3.3.

Az EGSZB a kohéziós politika időtállóvá tételére irányuló erőfeszítésekkel összhangban kéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy folytassák a források kohéziós politika keretében történő elosztására szolgáló rendszer felülvizsgálatára irányuló erőfeszítéseket, konkrétan az egyéb (a GDP-n túli) kritériumok figyelembevételével. Ezeknek a kritériumoknak olyan kérdésekhez kell kapcsolódniuk, mint az egyenlőtlenség, a migráció, a munkanélküliség és a fiatalkori munkanélküliség, a versenyképesség, az éghajlatváltozás, a munkakörülmények és a demográfia.

3.4.

Fontos, hogy miközben elindítjuk a kohéziós politika időtállóvá tételére irányuló, oly szükséges erőfeszítéseket, ne feledkezzünk meg a jelen kihívásairól sem, amelyek továbbra is nagymértékben kihatnak a társadalomra. Itt kifejezetten az olyan társadalmi kihívásokra utalunk, mint például a kisebbségek és meghatározott etnikai csoportok marginalizálódása és megkülönböztetése vagy a családon belüli erőszak, az olyan gazdasági kihívásokra, mint a finanszírozáshoz és a továbbképzéshez való hozzáférés, valamint az olyan környezeti kihívásokra, mint a levegőszennyezés csökkentése és a hulladékok kezelése.

3.5.

Az EGSZB azt is kéri az Európai Bizottságtól, hogy a fent említett stratégia kidolgozása során, az Unió stratégiai tervezésének és irányításának javítása érdekében integrálja a területi agenda (12) és a Lipcsei Charta (13) által jelenleg kezelt különféle stratégiai elemeket a megújítási folyamatba, amelyet az Unió Tanácsának leendő német elnöksége fog koordinálni.

4.   Integrált és összehangolt megvalósítás

4.1.

Az EGSZB úgy gondolja, hogy Európának (nemcsak uniós szinten, hanem a tagállamokkal és a tagállamokon belül is) dolgoznia kell adminisztratív hatásköreinek tisztázásán és egyszerűsítésén, mert így lehet meghatározni és hatékonyabban nyomon követni a felelősségeket. Ennek elvégzése után az európai kormányzatoknak erősíteniük kell az együttműködést és kapacitásaikat.

4.1.1.

Az EGSZB e tekintetben üdvözli az európai szemeszterrel (14) való szorosabb kapcsolatot, és azt is kéri, hogy a strukturális reformok ösztönzésének eszközeként integrálják ezeket az országspecifikus ajánlásokkal. Az EGSZB egyetért azzal, hogy fontos biztosítani az új, kibővített reformtámogató programmal való teljeskörű kiegészítő jelleget és koordinációt is. Az EGSZB szerint mindenképpen olyan jobb irányítási mechanizmusra van szükség, amely bevonja a regionális szintet is.

4.2.

Európának azon kell munkálkodnia, hogy egyszerűbb, rugalmasabb és eredményesebb keretet teremtsen kohéziós politikájának végrehajtásához. Az Unió egyik következő céljaként azt kell meghatározni, hogy különböző (mezőgazdasági, szociális, regionális stb.) kohéziós politikai alapjaira azonos szabálykészlet vonatkozzon, amely egyszerű megoldások felkínálásával erőteljesen ösztönzi az integrált beruházásokat. Az EGSZB azt kéri még, hogy törekedjenek nagyobb fokú szinergiára a többi finanszírozási programmal és eszközzel (Horizont 2020, Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz stb.), illetve az ilyen programok és eszközök között.

4.3.

Az egyes kulcsfontosságú kihívások különféle (társadalmi, környezeti, gazdasági stb.) vonatkozásainak integráltan történő kezelése pontosabban tükrözi a valóságos szükségleteket. Az EGSZB arra biztatja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre több alapból finanszírozott programokat.

4.4.

Az EGSZB úgy gondolja, hogy mindenképpen helyi alapú megközelítést kell bevezetni. Az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy olyan megközelítést kell ösztönözni és erősíteni, amelynek keretében bevonják a helyi szintű partnereket, hogy azonosítsák lehetőségeiket és szükségleteiket, majd a feltárt szükségletek kielégítése céljából fellépéseket indítsanak el, az összes helyi szereplő közötti partnerségben. Mint ahogyan az Európai Bizottság nagyon helyesen rámutatott: „a gazdasági fejlődés következő szintjére való továbblépés nem érhető el univerzális megoldásokból álló politikával; ehhez regionálisan differenciált beruházásokra és szakpolitikai válaszokra van szükség” (15).

4.5.

Az EGSZB szerint szociális szempontokat is (pl. egyenlőtlenségek mértéke, szegénység, migráció, iskolázottsági szint stb.) figyelembe kell venni a legfejlettebb és az átmeneti régiókra vonatkozó társfinanszírozási arányok és tematikus koncentrációval kapcsolatos követelmények meghatározásakor. Amennyiben projekt szinten figyelembe vesszük az ilyen szempontokat, akkor olyan intézkedésekre lehet költeni, amelyek a leginkább kiszolgáltatott helyzetben levő emberekre (fogyatékossággal élőkre, migránsokra vagy kísérő nélküli kiskorúakra) irányulnak, és mivel aránytalan számban fordulnak elő a legfejlettebb uniós városokban és régiókban, nem jogosultak támogatásra, vagy rendkívül magas társfinanszírozási ráták kellenek hozzájuk.

4.6.

Az EGSZB rendkívül fontosnak tartja, hogy jobban kapcsolódjanak egymáshoz a különböző területi szintek kohéziós politikával kapcsolatos különféle kezdeményezései (stratégiák és programok), mind horizontálisan (pl. transznacionális programokkal működő makroregionális stratégiák), mind vertikálisan (a különböző területi szintek között).

4.7.

Ha a továbbiakban is elsősorban különböző projektek révén kívánjuk végrehajtani a kohéziós politikát, egyszerűsítenünk kell annak a jogi környezetnek az előkészítését, amelyben e projektek megvalósítására sor kerül. A 2020 utáni egyszerűsítéssel foglalkozó magas szintű munkacsoport következtetéseivel összhangban (16) az EGSZB úgy véli, hogy a szabályozási csomagnak sokkal egyszerűbbnek kell lennie, és el kell kerülni a források mikroszintű kezelését. Jóllehet felismerjük, hogy csábító lehet a hatékonyság nagyobb mértékű központi irányítás révén történő növelése, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy álljon ellen e kísértésnek, és biztosítsa a szükséges eszközöket ahhoz, hogy több alapot lehessen decentralizáltan irányítani.

4.8.

Meg kell jegyezni, hogy a programozási időszakok kezdeti szakaszai alatt komoly nyomás alá kerülhetnek az adminisztratív kapacitások, különösen a kisebb tagállamokban és régiókban. Az EGSZB úgy véli, hogy a jogszerűség és a szabályosság magas szintű biztosítása mellett mindenképpen jelentősen csökkenteni kell a kedvezményezettek szükségtelen adminisztratív terheit (a projektkérelemtől kezdve a végső szakaszig).

4.9.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon gyakran kis (100 000 EUR alatti) projektek is nagy hatást képesek gyakorolni a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjaiban. Gyakran azonban egyúttal az a helyzet, hogy éppen ezek a csoportok szembesülnek jelentős nehézségekkel az ilyen forrásokhoz való hozzáférés során. Ennek fényében az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy támogassák azt a jelenlegi jogszabályi keretek között már most is fennálló lehetőséget, hogy egyszerűsített eljárást lehessen bevezetni a kisméretű projektek forrásokhoz való hozzáférése kapcsán. Ugyanakkor arra ösztönözné az Európai Bizottságot, hogy próbáljon feltárni olyan további lehetőségeket, amelyek révén könnyebbé válna a kisebb szereplők részvétele.

4.10.

Az EGSZB utal arra, hogy a kohéziós politika végrehajtásához egyre gyakrabban használnak pénzügyi eszközöket. Az EGSZB támogatja ezt, ám kéri az Európai Bizottságot, hogy az ilyen eszközök megtervezésekor legyen kötelező alapos alkalmassági vizsgálatot végezni azt biztosítandó, hogy az eszközök 1) valamennyi tagállam, illetve 2) a kkv-k és a nem kormányzati szervezetek számára is alkalmasak legyenek. Amennyiben olyan helyzetre derül fény, amelyben hiányzik az alkalmasság, alternatív/kompenzációs intézkedéseket kell életbe léptetni annak biztosítása céljából, hogy egyetlen tagállam vagy szervezet se kerülhessen hátrányba.

4.11.

Az EGSZB úgy véli, hogy a végrehajtás bizonyos vonatkozásainak minőségét javítandó (úgymint marketing, rendezvények technikai lehetőségei stb.) a közszektornak egyeztetnie kellene a civil társadalommal és a magánszektorral, hogy az előkészítés során kihasználja közvetlen tapasztalataikat. Nem feltétlenül helyes elvárni a közigazgatásban dolgozó, általános kérdésekkel foglalkozó munkatársaktól, hogy minden szempontot megértsenek, amellyel egy „termék”népszerűvé és egyúttal hasznossá is tehető.

4.12.

Az EGSZB úgy véli, hogy további intézkedéseket kell tenni a mutatók egész Európára kiterjedő harmonizálásával kapcsolatban. Olyan monitoringrendszert kell kialakítani, amely mind a döntéshozók, mind a tágabb értelemben vett társadalom számára könnyen hozzáférhetően ismerteti az összetett eredményeket.

4.13.

A kohéziós politika jövőjének támogatnia kell az üzleti vállalkozás és a kedvező társadalmi/környezeti hatások integrálásának új útjait is. E tekintetben alapvető az Európai Unió számára a szociális gazdaságnak nyújtott támogatás növelése.

5.   Eredményesebb általános kommunikáció

5.1.

A kohéziós politikát érintő egyik fő probléma az eredményes kommunikáció hiánya, amely túlságosan is gyakran övezi az e szakpolitika által finanszírozott projekteket. Jóllehet elismerjük az Európai Bizottság által készített különféle hatályos kommunikációs iránymutatásokat, egyértelmű, hogy ezek közel sem elégségesek. Gyakran előfordul, hogy egyáltalán nem ismert, hogy bizonyos projektek megvalósultak, és/vagy hogy ezeket az Unió finanszírozta. Ennek következtében nem vagy alig értékelik a kohéziós politikát. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa a jelenlegi nyilvánosságra hozatali kötelezettségek felülvizsgálatát, és a digitális kommunikációs csatornák modern eszközeit figyelembe véve jelentősen javítson ezeken. Több bevált gyakorlatra épülő projektet kellene felhozni gyakorlati példaként, hogy ezzel is ösztönözzük a források nagyobb mértékű felhasználását.

5.2.

Javítani kell azokat a módszereket, amelyekkel a kohéziós politika hatásait mérik bizonyos területeken, így például a társadalmi befogadás, a polgárok életminősége, a munkakörülmények, a vállalatok versenyképességének növekedése vagy a közigazgatás által nyújtott szolgáltatások bővülése terén. A hatást kommunikálni kell az uniós polgárok felé, hogy megismerhessék a politika sikereit és kudarcait.

5.3.

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság az összes érintett partnerrel – köztük a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetekkel – együttműködésben dolgozzon ki egy stratégiai kommunikációs tervet. Az EGSZB szerint úgy kell tájékoztatást nyújtani a bevált gyakorlatokról, hogy az érintettek könnyebben hozzáférhessenek ezekhez az információkhoz.

6.   Partnerség biztosítása a civil társadalmi szervezetekkel és más érdekelt felekkel

6.1.

Az EGSZB ismét megerősíti a többszintű kormányzás fontosságát, amely növeli a civil társadalmi szervezetek és egyéb érdekelt felek strukturált részvételét az alapok programozásának, végrehajtásának, értékelésének és felhasználásuk nyomon követésének folyamatában. Legfőbb ideje, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok túllépjenek az üres szólamokon e szemponttal kapcsolatban, és valóban hozzálássanak annak biztosításához, hogy a civil társadalom határozottan és érdemben részt vegyen a kohéziós politika megtervezésének és végrehajtásának valamennyi szakaszában. Ez a nemzeti hatóságok részéről nagyobb mértékű elszámoltathatósággal, valamint a források eredményesebb és értelmesebb felhasználásával jár majd.

6.2.

Az EGSZB kéri, hogy a civil társadalmi szervezetekkel és más érdekelt felekkel közvetlenül konzultálva vizsgálják felül és frissítsék az európai partnerségi magatartási kódexet (ECCP). Az EGSZB kéri továbbá, hogy tegyék kötelezővé a magatartási kódexet. Az EGSZB úgy véli, hogy az európai partnerségi magatartási kódexet minden szinten teljes mértékben be kell tartani és a teljes végrehajtását biztosító erős garanciákkal és intézkedésekkel kell megszilárdítani.

6.3.

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztés megközelítése számos előnnyel járhat és sok sikert hozhat olyan európai eszközként, amely lehetővé teszi az integrált helyi fejlesztést és a polgárok és szervezeteik helyi szinten történő részvételét (17).

6.4.

Az EGSZB a partnerség készségeinek és eredményességének megerősítése érdekében kapacitásépítési és technikai segítségnyújtási intézkedéseket kér a városi és más állami hatóságok; a civil társadalom és azt képviselő szervezetek és szervek, a környezeti partnerek és a társadalmi befogadás, az alapvető jogok, a fogyatékossággal élők jogai, a krónikus betegségben szenvedők jogai, a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség előmozdításáért felelős szervek számára. Az EGSZB szeretné továbbá, ha éves konzultációs mechanizmusok kerülnének kialakításra a releváns partnerekkel.

6.5.

Mivel a kis- és mikrovállalkozások és a civil társadalmi szervezetek általánosságban nehezen tudják kihasználni az európai alapok kínálta lehetőségeket, az EGSZB ismét azt kéri, hogy kapjanak következetes és jelentős támogatást az olyan intézkedések, melyek a szóban forgó vállalkozások és szervezetek számára javítják az információhoz való hozzáférést, coaching és mentorálási szolgáltatást nyújtanak nekik és növelik intervenciós kapacitásukat. Ennek elvégzése során a leginkább rászorulók sajátos szükségleteit is figyelembe kell venni.

Kelt Brüsszelben, 2019. március 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER


(1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikke.

(2)  COM(2017) 358 final, Vitaanyag az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről.

(3)  Lásd az Európai Parlament jelentését.

(4)  COM(2017) 358 final, Vitaanyag az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről.

(5)  Az én régióm, az én Európám, a mi jövőnk – Hetedik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról.

(6)  HL C 81., 2018.3.2., 1. o.

(7)  https://www.businesseurope.eu/sites/buseur/files/media/position_papers/ecofin/2017-06-09_eu_cohesion_policy.pdf.

(8)  HL C 440., 2018.12.6., 116. o.

(9)  HL C 209., 2017.6.30., 9. o.

(10)  HL C 161., 2013.6.6., 52. o.

(11)  http://www.un.org/en/development/desa/news/population/world-urbanization-prospects-2014.html.

(12)  https://ec.europa.eu/regional_policy/en/information/publications/communications/2011/territorial-agenda-of-the-european-union-2020.

(13)  https://ec.europa.eu/regional_policy/archive/themes/urban/leipzig_charter.pdf.

(14)  https://www.eesc.europa.eu/sites/default/files/resources/docs/qe-02-17-362-en-n.pdf és https://www.eesc.europa.eu/sites/default/files/resources/docs/qe-01-14-110-en-c.pdf.

(15)  Európai Bizottság (2017j) Competitiveness in low-income and low-growth regions: The lagging regions report [Versenyképesség az alacsony jövedelmű és alacsony növekedésű régiókban: Jelentés a lemaradó régiókról], bizottsági szolgálati munkadokumentum, SWD(2017) 132 final, Brüsszel, 2017.4.10.

(16)  http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/newsroom/pdf/simplification_proposals.pdf.

(17)  https://www.eesc.europa.eu/en/our-work/opinions-information-reports/opinions/advantages-community-led-local-development-clld-approach.


5.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/57


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Az EU jövője: előnyök a polgárok számára és az európai értékek tiszteletben tartása

(feltáró vélemény az Európai Unió Tanácsa) román elnökségének felkérésére)

(2019/C 228/08)

Előadó: Mihai IVAȘCU

Társelőadó: Stéphane BUFFETAUT

Felkérés:

a Tanács román elnöksége, 2018. 09. 20.

Jogalap:

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke

Illetékes albizottság:

„Az EU jövője: előnyök a polgárok számára és az európai értékek tiszteletben tartása”albizottság

Elfogadás a plenáris ülésen:

2019. 03. 20.

Plenáris ülés száma:

542

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

147/6/9

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

A Római Szerződés aláírása után több mint 60 évvel a tagállamoknak 2019 májusában, Nagyszebenben politikailag állást kell foglalniuk az Unió jövőjéről.

1.2

Az Unió alapját képező értékek az emberi méltóság és az emberi jogok, a demokrácia, a szabadság, a társadalmi igazságosság, az egyenlőség, a hatalmi ágak elkülönítése és a jogállamiság. Ezek az értékek továbbra sem lehetnek alku tárgyai, és ezeknek kell azt a kiinduló pontot alkotniuk, amelynek alapján sor kerül az Unió reformjára, és Nagyszebenben politikai döntés születik.

1.3

Az Európai Unió Alapjogi Chartája egyike a polgáraink jogait garantáló legfontosabb dokumentumoknak. A jelentős politikai döntéseknek, így például a Szerződések javításainak, figyelembe kell venniük e dokumentumot, és azt az új szövegbe be kell építeni.

1.4

A kontinens történetében az európai projekt hozta el a leghosszabb békeidőszakot, egy példátlan jólét és társadalmi fejlődés jellemezte régiót teremtett, megkönnyítette az emberek, az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását, és megteremtette a világ legnagyobb egységes piacát. Mindez a Föld legtöbb részéhez képest lényegesen jobb életszínvonalat, szociális jólétet és jobb lehetőségeket biztosít az európai polgárok számára.

1.5

A populista és euroszkeptikus mozgalmak olykor magától értetődőnek veszik vagy lekicsinylik ezeket és az Unió más előnyeit. Soha nem szabad elfeledkezni arról, hogy az Uniónak köszönhetjük a következőket:

a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgását;

a világ legnagyobb egységes piacát;

fokozott gazdasági konnektivitást, szabad és zökkenőmentes kereskedelmet;

közös kereskedelmi megállapodásokat, amelyeket az Unió az erősebb fél pozíciójából tárgyalt meg valamennyi tagállam számára;

a szociális jogok európai pillérén alapuló jó minőségű és emelt szintű szociális jólétet;

az európai szociális modellt;

fokozott együttműködést a hírszerzés, a katonai ügyek és a bűnüldözési tevékenység területén;

jobb környezeti normákat, levegő- és vízminőséget;

a polgárok magánélet tiszteletben tartásához való alapvető jogának védelmét a digitális környezetben;

szigorúbb egészségügyi és biztonsági szabványokat;

Unió-szerte viszonos egészségügyi ellátási rendszereket;

diszkriminációellenes szabályokat és politikákat, különös tekintettel a kisebbségekre és a nőkre;

rendkívüli oktatási lehetőségeket olyan csereprogramok révén, mint az Erasmus+;

stb.

1.6

Az Uniónak fel kell lépnie annak érdekében, hogy növelje a régiók, illetve a tagállamok közötti konvergenciát. Az egységes piac működésének javításához, valamint az egyenlőtlenség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés mértékének csökkentéséhez nagyon fontos, hogy – a fenntartható növekedésen alapulva – folyamatosan javulva mindenhol közeledjen egymáshoz az élet- és munkakörülmények szintje.

1.7

Az uniós polgároknak újra meg kell érteniük, hogy az európai szintű fellépés nem jelenti a nemzeti politikákról való lemondást, inkább annak elismerése, hogy egyes projektek jobb eredményt hoznak, ha a döntéseket közösen hozzuk meg. Az összes tagállamra és polgárra vonatkozó egyenlő szabályok és az esélyegyenlőség soha nem lehetnek alku tárgyai, az európai modellnek pedig szabadságot és szuverenitást kell szavatolnia a globalizált világban.

1.8

Az euró bevezetését prioritásként kellene kezelni az EU működésének szempontjából, mivel csak akkor bontakozhat ki az euróövezetben rejlő összes lehetőség, ha ahhoz minden tagállam csatlakozott. A megújított Európai Stabilitási Mechanizmus az erős gazdasági és monetáris unióval együtt fontosabb szerepet játszhat a politikai elszámoltathatóság és a megerősített költségvetési felelősség megvalósításában. Emellett a tagállamoknak azonnal és bátran fel kell lépniük, hogy az EU ellenállóbbá váljon arra az esetre, ha újabb gazdasági és pénzügyi válság következne be.

1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy az állandóan változó világban jelentős beruházásokra van szükség a K+F, a készségkínálat és az infrastruktúra területén, ha az EU ki akarja használni versenyelőnyét. Európának foglalkoznia kell a fogyatkozó és idősödő népesség jelentette kihívással, mivel ez hatással van a munkaerő-kínálatra. A migrációs politikákat azonban határozott befogadási és integrációs segítségnyújtási politikákkal is ki kell egészíteni, hogy elkerüljük a hatalmas szociális és társadalmi nehézségeket. Ha azt akarjuk, hogy az EU továbbra is versenyképes maradjon, akkor kezelni kell a munkaerőhiány és a készséghiány problémáját. Európának hatékonyan kezelt migrációs politikára van szüksége, hogy felkészítse a munkaerőt az új technológiák miatt szükségessé váló készségekre és közben segítse a vállalatok növekedését és fejlődését is. Az európai munkavállalók számára képzést, átképzést, továbbképzést és egész életen át tartó tanulási programokat kell biztosítani, hogy teljes mértékben részesedhessenek a technológiai változás előnyeiből.

1.10

Az utóbbi években protekcionista áramlatok törtek a felszínre, és kereskedelmi háborúk készülődnek. Az EGSZB szerint az EU-nak továbbra is támogatnia kell a szabad, tisztességes és fenntartható kereskedelmet, méghozzá olyan multilaterális rendszer, illetve kereskedelmi megállapodások keretében, amelyek tiszteletben tartják a szociális, fogyasztói és környezeti jogokat és közben segítik a vállalatok növekedését és fejlődését is. A protekcionizmus nem szolgálná a polgárok érdekeit. Emellett az Uniónak fontos szerepet kell játszania a Kereskedelmi Világszervezet megreformálásában.

1.11

A stabil gazdasági növekedést egy stabil szociális dimenzióval együtt kell elérni, míg a szociális jogok európai pillére a társadalmi kohézió egyik fő hajtóerejét jelenti. Fel kell gyorsítani ennek nemzeti szintű végrehajtását, és abba az összes érintett civil társadalmi szervezetet be kell vonni. A szociális partnerek és az egyéb civil társadalmi szervezetek az európai demokratikus projekt fontos szereplői.

1.12

Az EGSZB úgy véli, hogy minden uniós polgár számára egyenlő lehetőségeket és egyenlő bánásmódot kell biztosítani a munkaerőpiacon. A méltányos mobilitás ösztönzése mellett a polgárok számára a minőségi foglalkoztatáshoz és a tisztességes életszínvonalhoz való hozzáférést is biztosítani kell ott, ahol élnek, hogy elkerülhető legyen az elitelvándorlás és a szociális dömping.

1.13

Az uniós polgárok egyre jobban aggódnak az éghajlatváltozás és a környezeti kérdések miatt. Az EGSZB számos véleménye is rámutatott arra, hogy Európa tenni tud a fenntarthatósági célok eléréséért, és erre szükség is van. Ugyancsak alapvető az éghajlatra, a biológiai sokféleségre és a vízre vonatkozó különféle megállapodásokban vállalt kötelezettségek tiszteletben tartása. Az Unió előmozdíthatja az ökológiai átalakulást úgy, hogy közben – egy igazságos átmenet keretében – védi a társadalmi kohéziót és a mindenkire kiterjedő társadalmi befogadást is.

1.14

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Unió jövője szempontjából fontos szerepet játszanak a fiatalok oktatását és munkaerőpiaci befogadását megkönnyítő aktív programok. Az olyan programokat, mint az Erasmus+, ösztönözni kell, hogy tudással, készségekkel és kompetenciákkal készítsék fel a fiatalokat. Az EGSZB úgy véli, hogy ezek mellett más hasonló programokat kell azonnal kidolgozni, amelyek a kevesebb gazdasági erőforrással rendelkezőket támogatják. Rendkívül fontos, hogy jobban megismertessük a polgárokkal e programokat és közben mindig megláttassuk az uniós tagság által kínált közvetlen előnyt is. Ezenkívül fel lehetne és fel is kellene használni egyebek mellett az Erasmus+ programot arra, hogy megteremtsük Afrikában a felsőoktatási minőségbiztosítást, hogy ezáltal mindkét kontinensen felvértezzük a fiatalokat a megfelelő tudással, készségekkel és kompetenciákkal.

1.15

A külső biztonsági kihívások jelentősen megnövekedtek, ám ezeket az egyes tagállamok különbözőképpen érzékelik, és így különböző pénzügyi forrásokat irányoznak elő, és más nézeteket vallanak a katonai erő alkalmazását illetően. Az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak közös és koordinált választ kell adnia, érzékeltetve polgáraink számára, hogy az EU hatékonyan szavatolja a biztonságot. Az új digitális környezetben a polgárok biztonsága szempontjából ugyanilyen fontosak a kiberbűnözés megelőzését szolgáló intézkedések is.

1.16

Nagyon szomorú annak a többezer migránsnak a helyzete, aki életét is kockára téve, konfliktusok és a szegénység elől menekülve átkel a Földközi-tengeren. A politikai következmények azt a benyomást keltették, hogy az Unió nem tudja, hogyan kezeljen egy ilyen válságot. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság olyan kiegyensúlyozott, átfogó és közös migrációs politikát akar kidolgozni, amely segít majd az EU-nak abban, hogy kiaknázza a migrációban rejlő lehetőségeket, és közben kezelni is tudja a kihívásokat.

1.17

Az európai polgárok gyakran magától értetődőnek veszik az uniós tagság pozitív hatásait, vagy ezeket a nemzeti kormányoknak tulajdonítják, sok nehézségért pedig az európai intézményeket hibáztatják. Az EGSZB szerint ennek oka annak elégtelen kommunikálásában keresendő, hogy mit is nyújt az uniós tagság a polgárok számára, ezért az EU-nak és a tagállamoknak többet kellene tenniük azért, hogy jobban kommunikáljanak az európai politikákról és célkitűzésekről.

1.18

Az vezethet előre, ha több forrást biztosítunk a kommunikációra és közben minden rendelkezésre álló csatornát kihasználunk: az európai és a nemzeti csatornákat, de a szociális partnerek és más, szervezett civil társadalmi képviseleti szervek csatornáit is. A polgárokat mindig tájékoztatni kell arról, hogy milyen előnyeik származnak az uniós tagságból, soha nem feledkezve meg arról, hogy milyen volt az élet az Unió nélkül – háborúk, zavargások és gazdasági nehézségek.

1.19

Ahhoz, hogy az Unió közelebb kerüljön a polgáraihoz, folyamatosan oda kell figyelnie, és meg kell értenie, hogy melyek az európaiak legfontosabb elvárásai, és ennek megfelelő eredmények felmutatására kell törekednie. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy elő kell mozdítani és a lehető leggyakrabban használni kell a kommunikációs és együttműködési platformokat és a nyilvános konzultációt, amelyeknek valamennyi tagállamra ki kell terjedniük.

1.20

Az álhírek elleni küzdelem egy további fontos kihívás egy olyan világban, amelyben egyre fokozódó trend a félretájékoztatás, a dezinformáció és a hamis tájékoztatás Az EGSZB ezért határozott közös fellépést kér annak érdekében, hogy növeljék az emberek elemzési képességét, jobban védjék a véleménynyilvánítás szabadságát, megakadályozzák az álhírek terjesztését és a tények ellenőrzésére és hitelesítésére szolgáló eszközöket alakítsanak ki.

2.   Bevezetés

2.1

Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke szerint „az Európai Unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása”. Az Európai Unió olyan projektnek indult, amely a béke biztosítását tűzte ki célul, és amely a világ legnagyobb egységes piacává fejlődött tovább, a tőke, a termékek, a szolgáltatások szabad mozgásával, és ami a legfontosabb, a polgárok szabad mozgásával. Ez az álom két világháború hamvaiból születve öltött testet, és az egész kontinensen biztosította a fejlődést, és a történelem leghosszabb békeidőszakát indította el.

2.2

Most, 2019-ben, amely az európai választások és az Unió számára rendkívül fontos változások éve lesz, minden európai szereplőnek bizonyítania kell, hogy eltökélt aziránt, hogy biztosítsa polgáraink számára az egységet, a fellendülést és a jólétet, a demokrácia, az emberi jogok, a hatalmi ágak elválasztása, a jogállamiság és az európai szociális modell védelme révén (1).

2.3

Az Európai Unió Alapjogi Chartája (2) bizonyos politikai, szociális és gazdasági jogokat rögzít az Európai Unióban a polgárok számára. A 2000-ben ratifikált okmány egy fontos elemet vett fel, amely addig hiányzott a Szerződésekből: azt a kötelezettséget, hogy az Uniónak a Charta hét fejezetében (Méltóság, Szabadságok, Egyenlőség, Szolidaritás, A polgárok jogai, Igazságszolgáltatás, Általános rendelkezések) leírt jogokkal és értékekkel összhangban kell eljárnia és jogot alkotnia.

2.4

Annak ellenére, hogy az európai polgárok számára nyújtott előnyök nyilvánvalók, egyesek sajnos nincsenek ezeknek tudatában, sőt meg is kérdőjelezik ezeket az előnyöket, és az elmúlt néhány évben növekvő feszültség volt tapasztalható a tagállamokon belül, és eltérő nézetek hangoztak el a továbblépéssel kapcsolatban. Ez természetesen felvetett olyan kérdéseket, mint például: Mi legyen az Európai Unió jövője? Többet vagy kevesebbet kellene együtt tennünk? Hol kellene lennie az egyensúlynak a különböző együttműködési projektek között, amelyet a tagállamok készek elfogadni? Különböző politikai erők, nem utolsósorban azokban a tagállamokban, amelyek létrehozták az Uniót, megkérdőjelezik az európai integráció irányát, irányítását, sőt, még az elvét is.

2.5

Ez a politikai fordulópont egybeesik azzal, hogy nő az Unió iránti bizalom (3), az európai uniós intézmények működési módjával kapcsolatos bizalmatlanság jellemezte hosszú időszak után. A közelmúlt kihívásai, legyen szó a pénzügyi válságról és az euróövezeti válságról, a migrációs helyzetről vagy a brexitről, megmutatták, hogy mennyire ki vannak téve az uniós intézmények annak, hogy ezekért őket hibáztassák. Az euroszkeptikus mozgalmak a közelmúlt eseményeit saját programjuk népszerűsítésére használták, tekintet nélkül arra, hogy az Unió valóban hibázott-e vagy sem. Számos tagállamban hatalomra került populista pártok megkérdőjelezték az Unió előnyeit, vagy félretájékoztatnak az Unióról.

3.   Előnyök az európai polgárok számára

3.1

A gazdasági konnektivitás, a fokozott társadalmi és politikai együttműködés és a szabad mozgás megszüntették Európában a háború kilátását, és a kontinens történetének leghosszabb békeidőszakát élhetjük.

3.2

Az európai egységes piac lehetővé tette a tagállamok közötti szabad és zökkenőmentes kereskedelmet, hozzájárulva a gazdasági jólét megteremtéséhez és ahhoz, hogy az Unió a világ legmagasabb életszínvonallal rendelkező térségeinek egyike legyen. Ez azonban nem szüntette meg teljesen a szociális és területi egyenlőtlenségeket.

3.3

Az Unió mint egységes gazdasági tárgyaló nagyon befolyásos szereplővé vált a nemzetközi színtéren, amely képes stratégiai kereskedelmi megállapodásokat megtárgyalni és globális szinten befolyásolni a gazdaságpolitikát. A fokozott konnektivitás és a vállalatok működési költségeinek csökkenése révén munkahelyek jönnek létre.

3.4

A polgárok Unión belüli szabad mozgása segített a nemzetek közötti bizalmatlanság megszüntetésében, és számtalan tanulási és szakmai lehetőséget nyitott meg. A polgárok bármely tagállamban dolgozhatnak, élhetnek és nyugdíjba vonulhatnak. Teljesen megszokott, hogy egy román az Egyesült Királyságban folytat tanulmányokat, majd Belgiumban dolgozik, miközben Hollandiában él.

3.5

Az emberek profitálnak abból is, hogy létrejött a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, és így az európai nemzetek rendelkeznek a kölcsönös védelem egy formájával. Az Európai Unió olyan szintű biztonságot nyújt, amely lehetővé teszi a helyi hírszerzési szolgálatok és a bűnüldöző szervek számára, hogy jobb adatmegosztáshoz és erőforrásokhoz férjenek hozzá.

3.6

Az EU születése óta minden formájában a környezet javításán munkálkodott. Például a levegő- és vízminőség az egész kontinensen óriás mértékben javult az 1950-es évek óta, az erőfeszítések uniós szintű koordinálásának és az uniós szabályozásnak köszönhetően.

3.7

A digitális korban az Unióban nagymértékű védelmet élvez a magánélet, miután nemrégiben sor került az általános adatvédelmi rendelet elfogadására. Ez a világ egyik legerősebb adatvédelmi jogszabálya, amely védi a polgárok magánélet tiszteletben tartásához való alapvető jogát.

3.8

Az Unió rendelkezik a világ egyik legszigorúbb termék- és élelmiszer-biztonsági rendszerével. A nemzeti hatóságok a piacon talált veszélyes termékekről információt küldenek a nem élelmiszer jellegű termékek riasztási rendszerébe. Az Unió elkötelezett amellett, hogy a nem biztonságos termékeket még azt megelőzően azonosítsa, hogy azokat eladják a fogyasztóknak. Az Unióban a munkaadóknak a munka minden vonatkozásával kapcsolatban biztosítaniuk kell a munkavállalók számára az egészség- és a biztonságvédelmet.

3.9

Az uniós polgárok kölcsönös egészségügyi ellátást vehetnek igénybe, ha az Unió bármely tagállamban tartózkodnak. E jogok akkor is megilletik a polgárokat, ha rövidebb időre nyaralni utaznak vagy külföldön tanulnak, ha tartósan valamely másik uniós tagállamban tartózkodnak, vagy kifejezetten orvosi kezelés céljából utaznak egy másik uniós tagállamba.

3.10

Az Unió minden polgárának joga van ahhoz, hogy szavazzon vagy jelöltként induljon az európai parlamenti választásokon, illetve azon uniós tagállamnak az önkormányzati választásain, amelyben él, az adott ország állampolgáraival azonos feltételek mellett. Továbbá, az uniós polgárok jogosultak arra, hogy azonos feltételekkel nyerjenek felvételt, mint annak az országnak az állampolgárai, amelyben állást keresnek, és nem kérhetők arra, hogy bármilyen további követelménynek feleljenek meg.

3.11

Uniós polgárként bármely uniós országban, Izlandon, Norvégiában vagy Liechtensteinben gyorsan és egyszerűen bejegyeztethetünk társaságot, és elindíthatjuk egy meglévő uniós székhelyű vállalkozás fióktelepét. Számos különböző uniós alap és kezdeményezés áll rendelkezésre az induló vállalkozások és a kkv-k támogatására.

3.12

Az európai szociális modell segít abban, hogy az uniós népesség jelentős részének javuljanak az élet- és munkakörülményei. A szociális jogok európai pillérének nemrégiben történt bevezetése e helyzet további javítására irányul.

3.13

Az Unió a nők és a férfiak egyenlő gazdasági függetlenségének egyik élharcosa. Folyamatosan törekszik a nemek közötti egyenlőség javítására, a bérszakadék megszüntetésére, illetve hatékony diszkriminációellenes szabályok és politikák életbeléptetésére.

3.14

Az európai csatlakozási folyamat és az Unióhoz való csatlakozás kilátása életképes piacgazdaságok kiépítését ösztönözte, javított a szociális normákon és stabil demokratikus intézményeket eredményezett Európában.

3.15

Az uniós polgárok jogosultak bármely másik uniós ország diplomáciai vagy konzuli hatóságainak a védelmére, ha olyan nem uniós országban tartózkodnak, amelyben saját államuk nem rendelkezik képviselettel. E jogot az Alapjogi Charta 46. cikke rögzíti. Csak három olyan ország van, amelyben az összes tagállam rendelkezik diplomáciai képviselettel: az Egyesült Államok, Kína és Oroszország. A vészhelyzetek során az uniós tagállamoknak ugyanúgy segíteniük kell az uniós polgárok kimenekítésében, mintha saját állampolgáraik lennének. A védelem az olyan mindennapi helyzetekre is kiterjed, mint egy útlevél ellopása, súlyos baleset vagy betegség bekövetkezése.

3.16

Az Európai Unióban az oktatás nagymértékű támogatást élvez. A világhírű Erasmus+ csereprogram lehetőséget ad a diákoknak és a felsőoktatásban dolgozó tanároknak arra, hogy más országok felsőoktatásába belekóstolva javítsák készségeiket és foglalkoztatási esélyeiket, és e lehetőséggel 2014 óta több mint három millióan éltek. Ezenfelül, az elképzelések és a kultúrák cseréje közelebb hozza egymáshoz az embereket, és segít az európai identitás kialakításában.

4.   Európai értékek és alapvető jogok

4.1

Az EGSZB úgy véli, hogy polgáraink érdekeinek legjobb védelme érdekében a Szerződések bármely reformjának magában kell foglalnia az Alapjogi Charta szövegét, és egyetlen tagállamnak sem lehet lehetősége arra, hogy a Charta végrehajtásából való kívülmaradást válassza. A Lisszaboni Szerződés a Chartát jelenleg független okmányként említi, és az Egyesült Királyság és Lengyelország a kívülmaradást választotta.

4.2

Jóllehet Európa számos kihívással néz szembe, és mindig szükség van közös döntésekre, azok az értékek, amelyekre az Unió épül, és amelyeket a Szerződések rögzítenek, nem képezik alku tárgyát, és az Unió bármilyen új felépítményének a kiindulópontjaként kell szolgálniuk; ezek az értékek az emberi méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartása, a demokrácia, a szabadság, az egyenlőség, a hatalmi ágak különválasztása és a jogállamiság.

4.3

Az uniós polgárok egyenlő bánásmódban részesítése és egyenlő szabályok szerinti kezelése soha nem lehet alku tárgya, és az Unió e tekintetben jelentős és szükségtelen kompromisszumokat kötött: csak egyes tagállamok polgárainak van szüksége vízumra, ha az Egyesült Államokba akarnak látogatni, kettős élelmiszerminőségi szabványok stb. Az Uniónak arra kell törekednie, hogy egyformán védje összes polgárának az érdekeit, függetlenül azok nemzetiségétől.

4.4

Az EGSZB szerint az európai szintű fellépés nem jelenti a nemzeti érdekek feladását, és azt sem jelenti, hogy az európai és a nemzeti érdekek ütköznek egymással; egyszerűen azt jelenti, hogy egyes eredmények együtt jobban megvalósíthatók. Bármilyen irányba is indul el az Unió, fontos reformokat és az Unió irányítására vonatkozó világos szabályokat kell tervbe vennie, hogy kezelje a jelenlegi politikai feszültségeket és a növekvő sokszínűséget. Az európai módszer az, amelyik garantálja a szabadságot és a szuverenitást egy globalizált világban. Az emberek profitálnak az uniós tagságból, mert az lehetőségekkel kecsegtető jogi környezetet és mindenki számára egyforma szabályokat teremt, és szigorúan tiltja, hogy nemzetiségi alapon bármilyen megkülönböztetésre kerüljön sor.

4.5

Nagyon szomorú annak a több ezer migránsnak a helyzete, aki életét is kockára téve, konfliktusok és a szegénység elől menekülve átkel a Földközi-tengeren. A politikai következmények azt a téves benyomást keltették, hogy az Unió nem tudja, hogyan kezeljen egy ilyen válságot. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság olyan kiegyensúlyozott, átfogó és közös migrációs politikát akar kidolgozni, amely segít majd az EU-nak abban, hogy kiaknázza a migrációban rejlő lehetőségeket, és közben kezelni is tudja a kihívásokat. Az EGSZB kimondottan támogatja az arra irányuló új európai bizottsági politikát, hogy a jelenlegi demográfiai hanyatlás időszakában Európa továbbra is népszerű célpont maradjon a migránsok számára, de közben visszaszoruljon az irreguláris migráció. Ehhez azonban határozott befogadási és integrációs segítségnyújtási politikák is kellenek.

4.6

Az Unió előtt álló legnagyobb kihívás az, hogy továbbra is olyan Unió maradjon, amely biztonságot nyújt, megvédi a polgárait és megerősíti a helyzetüket. Ezért megoldást kell kínálnia azokra a problémákra, amelyek valóban aggasztják az embereket: „Az EGSZB továbbra is meg van győződve arról, hogy a jobb jövő lehetséges, és egy erősebb Unió hozzájárulhat a globalizáció és digitalizáció hatékonyabb alakításához annak érdekében, hogy jobb kilátásokat biztosítson valamennyi polgára számára” (4).

4.7

Az európai projekt alapítói felismerték, hogy annak hosszú ideig kell működnie ahhoz, hogy hasonló legitimációra tegyen szert, mint amellyel a tagállamok régóta elismert demokráciái rendelkeznek. Hosszú utat jártunk be, de bármilyen új szerződésnek több átláthatóságot és demokratikus ellenőrzést kell biztosítania, hogy a lehető legjobban legitimálja az Uniót a közvélemény szemében. Azt is el kell érni, hogy a tagállamok jobban tiszteletben tartsák az uniós jogszabályokat.

5.   Fenntartható gazdasági fejlődés

5.1

Európa a világ legnagyobb egységes piacával és második leggyakrabban használt pénznemével büszkélkedhet. A világ legnagyobb kereskedelmi hatalma, amely a világ importjának és exportjának 16,5%-át adja (5), és a fejlesztési és humanitárius segélyek legnagyobb adományozója. Részben a Horizont 2020 kezdeményezésnek – a világ legnagyobb multinacionális kutatási programjának – köszönhetően Európa az innováció egyik éllovasa. Az Egyesült Államokkal és Ázsiával folytatott verseny azonban minden eddiginél kiélezettebbnek tűnik. Egyvalami biztos: önmagában egyik tagállam sem képes kiemelkedő szerepet játszani a világban.

5.2

Az euró csaknem húsz éves, és csak akkor bontakozhat ki a benne rejlő összes lehetőség, ha az összes tagállam bevezette, és ha teljessé vált a gazdasági és monetáris unió. Ez azt jelentené, hogy mindenki elfogadná a világos szabályokat, amelyek mindenkire vonatkoznának, korszerűsítenék az európai stabilitási mechanizmust, amely fontosabb, az IMF által nemzetközi szinten betöltötthöz hasonló szerepet kapna, politikai elszámoltathatóság valósulna meg, és megerősítenék a költségvetési tanácsokat (6). Az euró bevezetésének prioritásként kell szerepelnie az EU fejlesztésében.

5.3

Az EGSZB a múltban megállapította, hogy az Unió lassan reagált a pénzügyi válságra, és hogy a gazdasági és monetáris unióban reformokra van szükség (7). Azóta folyamatos a reformra, valamint a bankunió és a tőkepiaci unió befejezésére való törekvés. Mint a múltban is (8), az EGSZB üdvözli a további piaci konszolidációt, de óva int az olyan pozíciók létrehozásától, amelyek révén túlságosan nagy döntéshozatali hatáskör koncentrálódna kis számú ember kezében. A teljessé váló gazdasági és monetáris unió az egységes pénznem új korszakát vezetné be az uniós vállalkozások és polgárok számára, amelyben jelentősen csökkennének a tranzakciós költségek, megszűnnének a devizakockázatok, javulna a kereskedelemben az árak átláthatósága és pedig csökkenne a beruházási kockázat.

5.4

Ha az EU az állandóan változó világban ki akarja használni versenyelőnyét, akkor olyan területekre kell koncentrálnia, mint a K+F, a készségkínálat és az infrastruktúra. Európának foglalkoznia kell a fogyatkozó és idősödő népesség jelentette kihívással, mivel ez hatással van a munkaerő-kínálatra. Ha azt akarjuk, hogy az EU továbbra is versenyképes maradjon, akkor kezelni kell a munkaerőhiány és a készséghiány problémáját. Európának hatékonyan kezelt migrációs politikára és egyfajta hosszú távú vízióra van szüksége, hogy felkészítse a munkaerőt az új kihívásokra és közben segítse a vállalatok növekedését és fejlődését. A migrációs politikákat azonban határozott politikákkal is ki kell egészíteni, hogy elkerüljük a hatalmas szociális és társadalmi nehézségeket.

5.5

Az EGSZB számos véleményében kérte, hogy valósuljon meg több beruházás az infrastruktúra és a közszolgáltatások területén, olyan projektek keretében, amelyek növekedést és jóllétet teremtenek a polgárok számára. Az EGSZB annak is hangot adott, hogy „támogatja a közös összevont társaságiadó-alapot (KÖTA), valamint a pénzügyi tranzakciók, az üzemanyagok és a szén-dioxid-kibocsátás megadóztatását, mely – európai szinten kivetve – egyaránt lehetővé tenné egy transznacionális adóalap meghatározását és a globális környezeti hatások ellensúlyozását” (9). Ez visszaszorítaná az adókikerülést, és biztosítaná a költségvetési politika egységességét. Az EGSZB azt is megjegyezte, hogy „Európa a növekvő, innovatív, csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások terén láthatólag erős helyzetben van, ha azonban e vállalkozásoknak jelentős tőkebefektetésre van szükségük, akkor rendszerint csődbe mennek.” (10)

5.6

Az Unió átfogó kereskedelmi megállapodásokat írt alá, amelyek célja, hogy fokozzák az áruk és szolgáltatások cseréjét, és egyszersmind védjék és javítsák a munkavállalók jogait és figyelembe vegyék a környezetvédelmi kihívásokat. Az elmúlt néhány évben azonban protekcionista áramlatok törtek felszínre, és kereskedelmi háborúk kirobbanására lehet számítani. Az EU-nak továbbra is támogatnia kell a szabad, tisztességes és fenntartható kereskedelmet, méghozzá olyan multilaterális rendszer, illetve kereskedelmi megállapodások keretében, amelyek tiszteletben tartják a szociális, fogyasztói és környezeti jogokat és közben segítik a vállalatok növekedését és fejlődését is. A protekcionizmus nem szolgálja a polgárok érdekeit. A Kereskedelmi Világszervezetnek fontos szerepet kell majd játszania, és rendkívül fontos, hogy az EU-t is bevonják annak reformjába (11). A határok lezárása és a kereskedelem akadályozása semmilyen körülmények között nem jelentheti a jövő útját.

5.7

Az éghajlatváltozással szembesülve az EGSZB többször is megfogalmazott a biológiai sokféleség és a létezésünkhöz szükséges létfontosságú erőforrások védelmének javítására vonatkozó ajánlásokat. Az EGSZB rámutat arra, hogy a biológiai sokféleség védelme éppolyan fontos, mint az éghajlatváltozás megelőzése. Az EGSZB kéri, hogy legyen e területen nagyobb a politikai akarat, és legyen következetesebb a jogalkotás, és ezért ajánlja valamennyi szükséges erőforrás gyors rendelkezésre bocsátását.

5.8

Az EGSZB szerint az éghajlatváltozással kapcsolatos politikának az igazságos átmeneten kell alapulnia, ami az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését és egyszersmind a károk és veszteségek kompenzálását célzó intézkedéseket tesz szükségessé. A körforgásos gazdasági modellt a lehető legnagyobb mértékben előnyben kell részesíteni, és javítani kell a szabályozási keretét. Ösztönözni kell a rövid ellátási láncokat, különösen az élelmiszer-ágazatban, valamint újra kell definiálni a mobilitási politikákat, hogy azok hatékonyabbak és jobban fenntarthatóak legyenek. A 2015-ös párizsi klímakonferencia részeként az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy a globális felmelegedés csökkentése érdekében megfelel bizonyos célértékeknek. Az Unió máris jelentős előrehaladást ért el, és képes erősíteni a COP 21 konferencián vállalt kötelezettségek teljesítésére irányuló közös erőfeszítéseket, és kezelni tudja a jelenlegi szükségleteket. Ugyanakkor az EGSZB utal arra, hogy több tagállamban is diák- és ifjúsági mozgalmak indultak, amelyek több intézkedést szorgalmaznak a környezetvédelem terén.

6.   Társadalmi haladás és oktatás

6.1

„Világszinten tekintve az európai társadalmak virágzó és jó anyagi körülményeket biztosító lakóhelynek számítanak. Az európai társadalmakban nyújtott szociális védelem a legmagasabb a világon, és a jólét, humán fejlődés és életminőség terén is élen járunk.” (12) Az Unióban azonban nőnek az egyenlőtlenségek, és jelentős különbségek állnak fenn a társadalmi kohézió terén, törekednünk kell tehát a tagállamok közötti különbségek csökkentésére. A jobb szociális helyzet eléréséhez és az egyenlőtlenség csökkentéséhez nagyon fontos, hogy – a fenntartható növekedésen alapulva – folyamatosan javulva mindenhol közeledjen egymáshoz az élet- és munkakörülmények szintje, és ez központi cél legyen Európa jövőjének szempontjából.

6.2

A társadalmi haladás egyik fő hajtóerejét a szociális jogok európai pillérének kell alkotnia, amely kezdeményezés az EGSZB határozott támogatását is élvezi, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend megvalósítását célzó átfogó stratégia keretében. Annak érdekében, hogy virágzó jövőt biztosítsunk polgáraink számára, az EGSZB ismét megerősíti, hogy határozottan elkötelezett minden olyan erőfeszítés mellett, amely „célja »a méltányos és valóban páneurópai munkaerőpiac«biztosítása és az »AAA minősítésű szociális Európa«megvalósítása, és arra törekszik, hogy az euróövezeten belüli megújított konvergencia iránytűjeként szolgáljon” (13). A nemzeti szintű végrehajtást fel kell gyorsítani, és tudatosítani kell, hogy a stabil gazdasági növekedést egy stabil szociális dimenzióval együtt kell megvalósítani. Az Unióval és a tagállamokkal együtt az összes érintett civil társadalmi szervezetnek is fontos szerepet kell játszania. Az EGSZB szerint az uniós polgárok jóllétének szempontjából fontos, hogy az európai szemeszter keretében az EU továbbra is nyomon kövesse, hogy milyen előrelépéseket sikerült tenni a szociális jogok európai pillérének megvalósítása terén, és ebbe be kell vonni a szociális partnereket és egyéb civil társadalmi szervezeteket is.

6.3

Ezenfelül az EGSZB megerősíti, hogy „Az Európai Uniónak a lehető legjobban ki kellene aknáznia a helyi, nemzeti és európai szinten működő szociális partnerek és egyéb civil szervezetek tapasztalatait és kapacitásait, oly módon, hogy őket és a szolgáltatások igénybevevőit az adott fél szerepkörének megfelelően bevonják az uniós finanszírozás tervezésének, végrehajtásának, nyomon követésének és értékelésének feladatába. A szociális partnerek és az egyéb civil szervezetek az európai demokratikus projekt fontos szereplői (14). Az EU-nak elő kell segítenie a kollektív tárgyalások megvalósulását és tiszteletben kell tartania a szociális partnerek autonómiáját.

6.4

A digitalizáció, az automatizálás, a mesterséges intelligencia stb. gyors és fenntartható választ igényel. Amellett, hogy sürgősen nagy beruházásokra van szükség a minőségi oktatás és a K+F területén, ahol az Unió a GDP-arányos kiadásokat tekintve lemaradt más gazdasági hatalmaktól (15), az uniós gazdaságnak olyan munkaerőre van szüksége, amely rendelkezik a megfelelő készségekkel a változó versenykörnyezet által támasztott kihívások kezelésére. Ez azt jelenti, hogy az EU, a tagállamok, a szociális partnerek és a civil társadalom egyéb releváns szervezetei mellett a munkavállalók és a munkaadók közös érdeke és felelőssége, hogy segítsék a fiatalok és a felnőttek képzését, átképzését, továbbképzését és egész életen át tartó tanulását, ami sikeres vállalkozásokat és megfelelően képzett munkaerőt eredményez majd. Az uniós gazdaság digitalizáltságának fokozását a technológiai átalakulás igazságos átmenetének keretében kell megvalósítani, biztosítva, hogy ezzel jobb élet- és munkakörülmények, azon belül is jobb munkahelyek és még inkább az egyenlőségre épülő társadalmak jöjjenek létre.

6.5

A szociális jogok európai pillérének elvei alapján alapvető a munkaerőpiacot érintő jövőbeli kihívások kezelését célzó fellépés. A technológiai fejlődés kínálta lehetőségek megragadásának ezért kéz a kézben kell járnia az ipari átalakulás és a munkaerőpiaci átalakulás kihívásainak a kezelésével. Ha nem kezeljük e kihívásokat, óriási lesz a változással szembeni ellenállás, vagy a lakosság jelentős része nem részesül majd az új technológiák kifejlesztésével járó hasznokból.

6.6

Az EGSZB már kérte, hogy minden szinten, az összes érdekelt fél küzdjön a növekvő egyenlőtlenség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen. Ennek fényében az EGSZB úgy véli, hogy – a szociális partnerek autonómiájának teljes körű tiszteletben tartása mellett – a közös elvek, szabványok, szakpolitikák és stratégiák megfelelő szintű meghatározására irányuló további erőfeszítésekre van szükség a bérek jobb közelítése és minimálbérek megállapítása vagy azok megfelelő szintre való emelése érdekében. Az is fontos, hogy mindenki jogosult legyen minimáljövedelmre. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a társadalmi kohézió és a szociális beruházások számára elkülönített pénzügyi forrásokat növelni kellene a jövőbeli kihívások kezelése érdekében (16).

6.7

Az EGSZB úgy véli, hogy minden uniós polgár számára egyenlő lehetőségeket és egyenlő bánásmódot kell biztosítani a munkaerőpiacon. A méltányos mobilitás ösztönzése mellett a polgárok számára a minőségi foglalkoztatáshoz és a tisztességes életszínvonalhoz való hozzáférést is biztosítani kell ott, ahol élnek, hogy elkerülhető legyen az elitelvándorlás és a szociális dömping.

6.8

Az Unió jövője az olyan aktív programoktól függ, amelyek megkönnyítik a fiatalok oktatását és munkaerőpiaci beilleszkedését. Az olyan programok, mint az Erasmus+ és az elődje, az Erasmus hihetetlen hatást fejtenek ki, európai identitást kovácsolnak és egyben tudással, készségekkel és kompetenciákkal vértezik fel a fiatalokat. Az Európai Bizottságnak az a szándéka, hogy megkétszerezi a finanszírozását, egyértelműen előremutató lépés, de az EGSZB 2018 októberében még több forrást kért (17). Ezt a fajta programot folytatni kell, és ki kell terjeszteni azokra a fiatalokra, akik máskülönben gazdasági problémákból fakadóan aligha juthatnának hozzá minőségi oktatáshoz és férhetnének hozzá a kultúrák közötti kapcsolatokhoz.

6.9

Mint egy korábbi véleményében kifejtette, az EGSZB úgy véli, hogy az ifjúsági „stratégiát jobban össze kell kapcsolni az olyan meglévő uniós programokkal, mint az Erasmus+, az ifjúsági garancia és az Európai Szolidaritási Testület”, és „hogy egyszersmind elő kell mozdítania a szélesebb körű polgári szerepvállalást, beleértve a szavazást, az önkéntességet, a fiatalok által vezetett nem kormányzati szervezeteket, a munkahelyi demokráciát és a társadalmi párbeszédet is”. (18) Rendkívül fontos, hogy ismertebbé tegyük e programokat, egyúttal rávilágítva arra, hogy ezek az uniós tagság által kínált közvetlen előnyt jelentenek.

6.10

Az EGSZB hangsúlyozza a szubszidiaritás és a regionális kormányzás fontosságát a kohéziós politikák megvalósítása terén. Tekintettel a jólét és a fejlettség tekintetében a különböző régiók között akár egyazon tagállamon belül is fennálló nagy különbségekre, létfontosságú, hogy a szakpolitikákat azok valósítsák meg, akik a legjobban ismerik az alapvető problémákat, és ezért a legjobb helyzetben vannak ahhoz, hogy felléphessenek. Az uniós intézményeknek továbbra is védelmet kell nyújtaniuk mindenfajta megkülönböztetéssel, a rasszizmussal, az idegengyűlölettel és az antiszemitizmussal szemben.

6.11

Az európai szociális modell egyedülálló a világon, és továbbra is ez az egyik legfontosabb előny az európai polgárok számára. Az Uniónak – a tagállamokkal együtt – olyan politikákra kell építenie, amelyek védik, óvják és előmozdítják e modellt, még jobban elősegítik a gazdasági fejlődést és a társadalmi kohéziót, annak szem előtt tartásával, hogy az alapvető jogoknak együtt kell járniuk a szociális jogokkal.

7.   Biztonság és védelem

7.1

Európa figyelemreméltóan szabad és stabil hely egy olyan világban, amelyet széthúzás és megosztottság jellemez. A 25 legbékésebb országból 15 az Unióban található. A terroristatámadások, a Földközi-tenger térségében és szubszaharai Afrikában található irányítás nélküli, instabil területek és az újjáéledő ellenséges keleti hatalmak azonban bizonyítják, hogy szilárdan fel kell lépnünk, hogy megőrizzük békénket és biztonságunkat.

7.2

Bár a belső és külső biztonsági kihívások valóban jelentősen megnövekedtek, ezeket a tagállamok különbözőképpen értékelik: nem azonos a külső fenyegetésekkel kapcsolatos felfogásuk, különböző pénzügyi forrásokat irányoznak elő biztonságra és védelemre, és más nézeteket vallanak a katonai erő alkalmazását illetően. Mivel a bennünket érintő fenyegetések közül sok transznacionális jellegű, az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamoknak és az Uniónak a lehető legszorosabban együtt kell működniük, és egy közös és összehangolt reakció irányába kell lépniük, ezzel demonstrálva szövetségeseink felé, hogy eredményesen szavatoljuk a biztonságot.

7.3

Az összehangolt védelmi erőfeszítés nemcsak hiteles „kemény hatalmat”biztosít tagállamaink számára, hanem segít abban is, hogy munkahelyek jöjjenek létre a csúcstechnológiai ágazatokban, és elősegíti az innovációt és a technológiai fejlődést. Az EGSZB sürgeti a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy támogassák e területen a közös fellépést, annak elismerése mellett, hogy már történtek lépések (19).

7.4

A kibertámadások a becslések szerint évente 400 milliárd euróba kerülnek a világgazdaságnak (20), és tényleges fenyegetést jelentenek a polgárok magánéletére és biztonságára nézve. Az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak a kiberkémkedés, a kiberterrorizmus és a kiberbűnözés minden egyéb, az európai polgárokat és vállalkozásokat célkeresztbe állító formája elleni küzdelem erősítésére kell törekednie.

8.   Kommunikáció a polgárokkal

8.1

Az európai polgárok gyakran magától értetődőnek tekintik az uniós tagság pozitív hatásait, vagy ezeket a nemzeti kormányoknak tulajdonítják, sok nehézségért pedig az európai bürokráciát és annak túlzott beavatkozásait hibáztatják. Ennek oka főként a rossz kommunikációban és az átlagpolgárral való kapcsolat hiányában keresendő, ezért az EU-nak és a tagállamoknak többet kellene tenniük azért, hogy jobban kommunikáljanak az európai politikákról és célkitűzésekről.

8.2

Az Uniónak több forrást kell biztosítania a kommunikációra, és minden rendelkezésre álló csatornát ki kell használnia: nemcsak a tagállamokon keresztül, hanem a szociális partnerek és más, szervezett civil társadalmi képviseleti szervek révén is. Az Uniónak nagyobb hangsúlyt kell helyeznie arra, hogy biztosítsa a vezetőket, csakúgy mint a polgárokat arról, hogy betölti a béke, a stabilitás és a gazdasági és társadalmi fejlődés biztosításával kapcsolatos szerepét, az üzenet eljuttatása érdekében az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén.

8.3

Az EGSZB 2012-ben rámutatott arra, hogy „a 11. cikk maradéktalan végrehajtásának szükségessége különös jelentőséggel bír abból a szempontból, hogy megerősítsük az EU demokratikus legitimitását polgárai szemében. Végül pedig Európa csupán a nagyobb fokú átláthatóság, a fokozott felelősségérzet, valamint a polgárok és a szervezett civil társadalom nagyobb mértékű tagállami és európai szintű részvétele révén kerülheti el a szélsőséges eszmék térhódítását, védelmezheti meg demokratikus értékeit, és teremthet sorsközösséget” (21).

8.4

Ha az Unió közel kíván kerülni a polgáraihoz (és ha ezt nem teszi, egészében véve megbukik), meg kell hallgatnia és meg kell értenie, hogy a polgárok ténylegesen mit akarnak, és meg kell próbálnia ennek megfelelően eredményeket elérni. Az emberek védelmet, a munkavállalók és a vállalkozások számára tisztességes szabályokat, valamint egészséges élet- és munkakörülményeket akarnak, valamint világos választ várnak a külső kihívásokra. Ennek eléréséhez Európának továbbra is a gazdasági és társadalmi fejlődés és a demokratikus stabilitás katalizátoraként kell működnie, és gondoskodnia kell arról, hogy mindenki tisztában legyen a kötelezettségvállalásával.

8.5

A félretájékoztatás, a dezinformáció és a hamis tájékoztatás számos szereplő egyre gyakrabban használt eszköze, ideértve az államokat, a lobbicsoportokat, a médiát és magánszemélyeket is. E technikák régiek, de a közösségi média fejlődése és lehetőségei lehetővé tették, hogy a jelenség széles közönséget érjen el. Az álhírek elleni fellépés legjobb módja a tények bemutatása és az emberek kritikus elemzőképességének fejlesztése. A véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságát mindig tiszteletben kell tartani, és a hazugságokkal szembeni küzdelem sem lankadhat.

8.6

Elő kell mozdítani a kommunikációs és együttműködési platformokat, és ezeknek valamennyi tagállamot magukban kell foglalniuk. Ami az egyik tagállamban beválik, egy másikban is működhet, és amit az egyik tagállam kikutatott, azt egy másikban is fel lehet használni vagy bővíteni lehet.

Kelt Brüsszelben, 2019. március 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER


(1)  HL C 110., 2019.3.22., 1. o.

(2)  HL C 326., 2012.10.26., 391. o.

(3)  Az Európai Parlament sajtóközleménye, 2018.5.23.

(4)  HL C 81., 2018.3.2., 145. o.

(5)  Az EU szakpolitikai területei – Kereskedelem.

(6)  Független költségvetési intézmények.

(7)  HL C 227., 2018.6.28., 1. o.

(8)  HL C 262., 2018.7.25., 28. o.

(9)  HL C 81., 2018.3.2., 131. o.

(10)  HL C 440., 2018.12.6., 79. o.

(11)  HL C 159., 2019.5.10., 15. o.

(12)  Vitadokumentum Európa szociális dimenziójáról.

(13)  HL C 125., 2017.4.21., 10. o.

(14)  HL C 62., 2019.2.15., 165.o.

(15)  OECD adatok, a K+F-re fordított bruttó hazai kiadások.

(16)  HL C 81., 2018.3.2., 145. o.

(17)  HL C 62., 2019.2.15., 194. o.

(18)  HL C 62., 2019.2.15., 142. o.

(19)  HL C 129., 2018.4.11., 58. o.

(20)  Kiberbiztonsági reform Európában.

(21)  HL C 11., 2013.1.15., 8. o.


MELLÉKLET

A következő módosító indítványokat, amelyeknél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították.

12. módosító indítvány

5.5. pont

A következőképpen módosítandó:

5.5

Az EGSZB számos véleményében kérte, hogy valósuljon meg több beruházás az infrastruktúra és a közszolgáltatások területén, olyan projektek keretében, amelyek növekedést és jóllétet teremtenek a polgárok számára. Az EGSZB annak is hangot adott, hogy „támogatja átfogó intézkedések, egyebek mellett a közös összevont társaságiadó-alapot (KÖTA) bevezetését az multinacionális vállalatok általi adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás (BEPS) megelőzése érdekében, valamint azt, hogy a tagállamok napi szintű, szorosabb együttműködés révén vegyék fel a küzdelmet a héacsalás ellen pénzügyi tranzakciók, az üzemanyagok és a szén-dioxid-kibocsátás megadóztatását, mely – európai szinten kivetve – egyaránt lehetővé tenné egy transznacionális adóalap meghatározását és a globális környezeti hatások ellensúlyozását (1). Ez visszaszorítaná az adókikerülést, és biztosítaná a költségvetési politika egységességét. Az EGSZB azt is megjegyezte, hogy „Európa a növekvő, innovatív, csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások terén láthatólag erős helyzetben van, ha azonban e vállalkozásoknak jelentős tőkebefektetésre van szükségük, akkor rendszerint csődbe mennek” (2).

Indokolás

A félreértések elkerülése végett meg kellene maradnunk az általános kijelentéseknél. Az EGSZB egyelőre nem folytatott vitát sem a multinacionális vállalatokra az uniós saját források részeként kivetendő adóról, sem pedig az üzemanyagok és a szén-dioxid-kibocsátás közös európai adóalapjáról, illetve megadóztatásukról. A pénzügyi tranzakciós adó csökkentené a munkavállalók nyugdíját, a Tanács keretén belül évek óta „megerősített együttműködésben”folyó munka pedig teljesen elakadt. A fenti módosító indítványhoz hasonló megállapításokat tartalmazott a „Vitaanyag az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről”(COM(2017) 358 final, 2018/C 081/18) tárgyban kidolgozott EGSZB-vélemény.

A módosító indítványt 76 szavazattal 98 ellenében, 16 tartózkodás mellett elutasították.

11. módosítás

5.6. pont

A következőképpen egészítendő ki:

5.6

Az Unió átfogó kereskedelmi megállapodásokat írt alá, például Japánnal, amelyek célja, hogy fokozzák az áruk és szolgáltatások cseréjét, és egyszersmind védjék és javítsák a munkavállalók jogait és figyelembe vegyék a környezetvédelmi kihívásokat. Az elmúlt néhány évben azonban protekcionista áramlatok törtek felszínre, és kereskedelmi háborúk kirobbanására lehet számítani. Az EU-nak továbbra is támogatnia kell a szabad, tisztességes és fenntartható kereskedelmet, méghozzá olyan multilaterális rendszer, illetve kereskedelmi megállapodások keretében, amelyek tiszteletben tartják a szociális, fogyasztói és környezeti jogokat és közben segítik a vállalatok növekedését és fejlődését is. A protekcionizmus nem szolgálja a polgárok érdekeit. A Kereskedelmi Világszervezetnek fontos szerepet kell majd játszania, és rendkívül fontos, hogy az EGSZB-t is bevonják annak reformjába (3). A határok lezárása és a kereskedelem akadályozása semmilyen körülmények között nem jelentheti a jövő útját.

Indokolás

Jobb a szöveg, ha egy konkrét példát is megemlít uniós kereskedelmi megállapodásokra, ezért utalni lehetne az EU és Japán között aláírt megállapodásra.

Az EU-Japán szabadkereskedelmi megállapodás 2019. február 1-jén lépett életbe, és ez a két fél között kötött legjelentősebb kereskedelmi egyezmény.

A megállapodás az EU és Japán összesen 640 milliós lakosságát fedi le, azaz a globális GDP majdnem egyharmadát és a világméretű kereskedelem 37%-át.

74 000 uniós vállalat exportál Japánba és 600 000 munkahely kötődik a Japánba irányuló uniós exporthoz. A megállapodás a fogyasztók szempontjából is előnyös, hiszen alacsonyabb áron elérhető nagyobb választékot tesz lehetővé. Emellett az üzenete is egyértelmű: a világ legnagyobbjai közé tartozó két gazdasági szereplő határozottan támogatja a szabad, tisztességes és szabályokon alapuló kereskedelmet.

A módosító indítványt 73 szavazattal 111 ellenében, 11 tartózkodás mellett elutasították.


(1)   HL C 81., 2018.3.2., 131. o .

(2)  HL C 440., 2018.12.6., 79. o.

(3)  HL C 159., 2019.5.10. 15. o.


5.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/68


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Uniós ismeretek oktatása

(feltáró vélemény a román elnökség felkérésére)

(2019/C 228/09)

Előadó: Tatjana BABRAUSKIENĖ

Társelőadó: Pavel TRANTINA

A Tanács román elnökségének felkérése:

2018.9.20 -i levél

Jogalap:

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke

feltáró vélemény

Elnökségi határozat:

2018.10.16.

Illetékes szekció:

„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság ”szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2019.3.6.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2019.3.21.

Plenáris ülés száma:

542 .

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

164/2/1

1.   Következtetések és ajánlások

Az EGSZB:

1.1.

úgy véli, hogy az EU életképessége nagymértékben függ az erős európai identitástól, valamint a polgároknak az Unióval való azonosulásától és ugyanakkor a nemzeti identitásuk megőrzésétől, és hogy Európa sikere az értékein, a tolerancián és a kultúrák, vallások és az örökség sokszínűsége iránti elkötelezettségen alapul. Ezért fontos, hogy a polgárok jobban megismerjék és megértsék az EU történetét és kultúráját, alapvető értékeit és jogait, alapelveit és döntéseit, valamint az uniós szintű döntéshozatali folyamatokat. Fontos ezenkívül a globális polgárság támogatása és az EU globális szerepének előmozdítása;

1.2.

hangsúlyozza, hogy a holisztikus oktatásnak, képzésnek és az egész életen át tartó tanulásnak létfontosságú szerepet kell betöltenie az európai identitásnak, a közösséghez való tartozás és az EU iránti felelősség érzésének megerősítésében, valamint a polgárok EU-val kapcsolatos döntéshozatalban való aktív részvételének ösztönzésében; hangsúlyozza továbbá, hogy mindezek hozzájárulnak a békéhez, a biztonsághoz, a szabadsághoz, a demokráciához, az egyenlőséghez, a jogállamisághoz, a szolidaritáshoz és a kölcsönös tisztelethez, a fenntartható gazdasági növekedéshez, a társadalmi befogadáshoz és a méltányossághoz, tiszteletben tartva és gazdagítva eközben a kulturális sokszínűséget. Az uniós integráció céljairól, előnyeiről és hátrányairól a tagállamokban és uniós szinten egyaránt határozottan és magabiztosan kell kommunikálni;

1.3.

hangsúlyozza, hogy a tanulás mindenhol, folyamatosan, aktív és passzív módon is történik. Ezért az EU-ról szóló oktatás nem csak a formális oktatás feladata, és nem csak a fiatalokat érinti. Támogatni kell az élet minden területére kiterjedő és az egész életen át tartó tanulást is, és külön figyelmet kell fordítani az idősebb generációkra, a számukra megfelelő tanulási módokhoz igazított információátadási eszközök segítségével.

Az uniós szintű intézmények és politikák tekintetében az EGSZB:

1.4.

kiemeli, hogy végre kell hajtani a szociális jogok európai pillérének első alapelvét, hogy a minőségi és inkluzív oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás mindenkit megillető jog legyen Európában;

1.5.

javasolja, hogy az EU-val és a sokszínű uniós identitással kapcsolatos oktatásra – az alapkészségek és kulcskompetenciák, köztük az EU-val kapcsolatos ismeretek részeként – helyezzenek nagyobb hangsúlyt, és ily módon határozzanak meg az e területre vonatkozó tanulási eredményeket (az EU-val kapcsolatos minimális ismeretek, készségek és az EU-hoz való hozzáállás). E tekintetben jobb adatokra van szükség a tagállami helyzetről – az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegye naprakésszé a témával kapcsolatos tanulmányát;

1.6.

kéri nemzeti és uniós szintű stratégiai szakpolitikai intézkedések végrehajtását az uniós ismeretek oktatásának előmozdítása érdekében, az uniós identitás és az EU-hoz való tartozás érzésének erősítése, valamint az uniós tagság konkrét előnyeinek a polgárok számára való bemutatása céljából. Elengedhetetlen az is, hogy az egyes országok megfelelően végrehajtsák a közös értékek előmozdításáról szóló tanácsi ajánlást (1) és a 2015. évi párizsi nyilatkozatot (2);

1.7.

javasolja, hogy a jövőbeni (2021–2027) megnövelt Erasmus+-költségvetés támogassa az EU-hoz tartozás érzését azáltal, hogy mindenki – különösen a különböző társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező emberek – számára biztosítja a tanulási célú mobilitást; kéri továbbá, hogy minden jövőbeni projekt helyezzen hangsúlyt az uniós ismeretek oktatására, az uniós identitás építésére, az EU-val kapcsolatos nemzedékek közötti tanulás támogatására és a valamennyi korosztálynak szóló nyelvoktatásra, valamint a felnőtteket célzó civil párbeszédre;

1.8.

üdvözli az Erasmus+ keretében zajló, immár 30. éve folytatott Jean Monnet tevékenységeket, amelyek az uniós tanulmányok területén az oktatási és kutatási kiválóság világszerte történő előmozdítására irányulnak, és kéri, hogy a program költségvetését növeljék meg, és terjesszék ki valamennyi oktatási ágazatra az uniós ismeretek oktatásának bővítése és a demokratikus polgárság erősítése érdekében;

1.9.

szorgalmazza az EU-val kapcsolatos információk uniós polgárokkal való jobb megosztását az EU és a tagállamok információs, kommunikációs és oktatási stratégiáinak támogatásával; hangsúlyozza, hogy szükség van egy a kommunikációért felelős biztosra;

1.10.

javasolja, hogy az európai és nemzeti közszolgálati média – többek között a Euronews csatorna – töltsön be stratégiai szerepet a polgároknak az EU által elért eredményekről való tájékoztatásában. A tagállamokban működő uniós tájékoztatási irodáknak, valamint az EP-képviselőknek, az EP-t képviselő egyéb szereplőknek, az EGSZB-tagoknak és az európai ügyekkel foglalkozó egyéb politikai döntéshozóknak is aktív szerepet kell vállalniuk az uniós identitás építésére irányuló nemzeti szintű folyamatok támogatásában;

1.11.

az oktatásra vonatkozó nemzeti hatáskör tiszteletben tartása mellett javasolja egy uniós szintű szakpolitikai stratégia kialakítását a tagállamok közötti együttműködésre vonatkozó ajánlások megfogalmazása céljából (például a nyitott koordinációs módszer [OMC] vagy egy magas szintű munkacsoport révén), valamint ösztönzendő az oktatási rendszereken belüli kezdeményezéseket, illetve a nemzeti és helyi szintű, az uniós ismeretek oktatásával és az uniós identitásépítéssel kapcsolatos – a szociális partnerekkel és valamennyi érdekelt féllel szoros együttműködésben végzett – tevékenységeket. A stratégiát az EU-val kapcsolatos oktatás helyzetét feltérképező naprakész tanulmányokkal kell támogatni;

1.12.

javasolja az uniós ismeretekkel kapcsolatos oktatás és az uniós identitásépítés beillesztését az Európa 2030 stratégiába és 2030-as oktatási és képzési stratégiai keretbe, valamint az európai szemeszter folyamatába (a vonatkozó országspecifikus ajánlások között), feltéve, hogy pontos, szisztematikus adatok állnak rendelkezésre;

1.13.

szorgalmazza egy központosított, hozzáférhető platform biztosítását és népszerűsítését, amely összekapcsolja a különféle jelenlegi kezdeményezéseket és portálokat, és amely az oktatási intézmények és az egyéni tanulók számára az EU-hoz és az uniós identitásépítéshez kapcsolódó tananyagot és oktatási segédanyagot nyújt az EU különböző nyelvein, különös hangsúlyt fektetve az EU alapértékeire, a demokráciára, a demokratikus döntéshozatalban való részvételre, a toleranciára és a közös megértésre.

A tagállami szintű kezdeményezések tekintetében az EGSZB:

1.14.

javasolja nemzeti stratégiák létrehozását az EU értékeiről, történetéről, eredményeiről és jelenlegi fejleményeiről szóló oktatás valamennyi oktatási ágazat tantervébe történő beépítése érdekében, elismerve az informális és a nem formális oktatás fontos szerepét is ebben a tekintetben;

1.15.

javasolja, hogy az uniós ismereteket az iskolai oktatás keretében az összes tantárgy szerves részeként, transzverzális módon oktassák, az állampolgári ismeretek, a történelem, a földrajz és a közgazdaságtan oktatása pedig térjen ki az uniós polgárságra és annak előnyeire;

1.16.

kéri, hogy valamennyi oktató szakmai alap- és továbbképzésében szerepeljen az uniós ismeretek oktatása, és arra kéri a tagállamokat, hogy támogassák a tanárok magas színvonalú, folyamatos szakmai fejlődését ebben a témában. E képzésnek ki kell terjednie az Európa Tanács által meghatározott demokratikus kulturális kompetenciákra is (3);

1.17.

javasolja kezdeményezések kidolgozását valamennyi oktató nemzetközi mobilitásának és nyelvtanulásának ösztönzése és támogatása érdekében, és egy európai díj/minősítés létrehozását, amelyet az uniós ismeretek oktatásáért és az uniós identitás építéséért ítélnének oda iskoláknak és egyéneknek;

1.18.

javasolja az érdekelt felek – köztük a szakszervezetek, munkaadói szervezetek és vállalkozások, valamint az oktatás, képzés, ifjúságügy és felnőttképzés terén tevékenykedő egyéb civil társadalmi szervezetek, mint a cserkész- és különböző ifjúsági és diákszervezetek, tanári egyesületek, szakszervezetek és szülői szervezetek – ösztönzését és hatékony támogatását annak érdekében, hogy fokozzák az uniós ismeretek elsajátítását és oktatását célzó tevékenységeiket;

1.19.

kéri a tagállamokat, hogy ösztönözzék a formális és nem formális oktatási szolgáltatók (pl. iskolák és ifjúsági szervezetek és/vagy egyetemek és közösségi alapú szervezetek) közötti partnerségeket az uniós ismeretek és általában a polgári ismeretek oktatásának biztosítása érdekében. Ezzel összefüggésben az EGSZB azt ajánlja, hogy gondoskodjanak arról, hogy az ifjúsági szervezetek részt vegyenek a tantervek kidolgozásában és annak meghatározásában, hogy miként lehet biztosítani az állampolgári ismeretek oktatását;

1.20.

tudomásul veszi a Robert Schuman által 1950. május 9-én kiadott Schuman-nyilatkozat törekvését, miszerint „Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni, [hanem] konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritás megteremtésére van szükség.” (4) Az EGSZB javasolja az Európa-nap (május 9.) vagy akár egy külön európai oktatási nap megünneplését a tagállamokban, hogy ezekből kiindulva az Unióval kapcsolatos iskolai és helyi tevékenységeket lehessen tervezni.

2.   A vélemény háttere

2.1.

Az oktatási és kulturális politikákért az elsődleges felelősség a tagállamokat terheli. Az elmúlt évek során azonban az EU jelentős kiegészítő szerepet töltött be, az oktatás és a kultúra lehetőségeinek maradéktalan kiaknázása pedig a tagállamok közös érdeke, hiszen az oktatás és a kultúra a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés és a társadalmi méltányosság mozgatórugója, és egyúttal a maga sokféleségében megmutatkozó európai identitás megtapasztalásának eszköze.

2.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy nagyon fontos az európai projektet közelebb hozni az emberekhez azáltal, hogy bővítjük a tudásukat az EU történelméről, eredményeiről és – Európa történelmének fényében – az Unió jelentőségéről, valamint az emberek mindennapi életére gyakorolt pozitív hatásáról. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy szükség van az EU alapértékeinek megértésére és népszerűsítésére, mivel ez kulcsfontosságú a kölcsönös megértéshez, a békés együttéléshez, a toleranciához és a szolidaritáshoz, valamint az EU alapelveinek megértéséhez.

2.3.

60 évvel a Római Szerződés után az EU polgárai még mindig nem alakították ki teljes mértékben uniós identitásukat. Jelenleg az uniós polgárok 93 %-a érez kötődést a hazájához, ezen belül 57 % nagyon erős kötődést érez, és 89 %-uk kötődik a „városához/községéhez/falujához”. Azonban a válaszolók mindössze 56 %-a mondta, hogy kötődést érez az EU-hoz, és csak 14 % érez „erős kötődést” (5). Ezek az adatok a közelgő EP-választások és az Európa jövőjéről szóló viták fényében igen jelentőségteljesek.

2.4.

A legutóbbi EP-választáson (2014-ben) a részvételi arány ismét a legidősebb, 55 év feletti szavazók körében volt a legmagasabb (51 %-os részvételi arány), míg a 18–24 év közötti korcsoportnak csak a 28 %-a vett részt. A részvételi arány szorosan összefügg az emberek társadalmi-gazdasági státuszával (6). A kritikus médiaműveltség hiánya, illetve a terjedő félretájékoztatás/dezinformáció is fokozza a demokratikus intézmények és az EU iránti bizalmatlanságot. Az EU-val és a demokratikus polgársággal kapcsolatos ismeretek bővítése ezért segíthet e tekintetben. Ez nem csak a formális alapszintű képzés számára jelent kihívást.

2.5.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az egyes tanulmányok (7) és kutatások (8) jelentős eltérést mutatnak ki a polgári ismeretek oktatásával kapcsolatos szakpolitikák és a gyakorlat között, és hogy a tagállamok közel fele még mindig nem adott ki a tanári alapképzésen belül a polgári ismeretek oktatására vonatkozó szabályokat vagy ajánlásokat. Noha a tanárok folyamatos szakmai továbbképzésében szerepelnek a polgári ismeretek, az iskolaigazgatók nem kapnak ezzel kapcsolatos továbbképzést.

2.6.

Egy másik, aggodalomra okot adó körülmény a polgári ismeretek oktatásának különbözősége az egyes oktatási ágazatokban. Például az iskolai szakmai alapképzésben az általános oktatáshoz viszonyítva kevésbé van jelen a polgári ismeretek oktatása. Például kevesebb tanterv létezik a polgári ismeretek oktatására, kevesebb segédanyag áll a tanárok rendelkezésére, és kevesebb ajánlás szabályozza a diákok iskolai tanácsokban való részvételét vagy az iskolai irányító testületekben való szülői képviseletet.

2.7.

Az uniós ismeretek tanulása során a demokrácia (ezen belül a részvétel, a demokratikus politika és a demokratikus társadalom) és a tolerancia (ezen belül az emberek közötti kapcsolatok, a különböző társadalmi és kulturális csoportok iránti tolerancia és az inkluzív társadalom) oktatását is a középpontba kell helyezni.

2.8.

A polgári ismeretek oktatásának általában véve egy dinamikus tanulási folyamatot (9) kell jelentenie, amely igazodik az adott körülményekhez és az egyes tanulókhoz, értékeken alapul, és ellátja a többnyire fiatal tanulókat azzal a tudással és értelmezési képességgel, készségekkel és attitűdökkel, amelyekre szükségük van egyrészt a jogaik gyakorlásához, másrészt ahhoz, hogy részt vegyenek közösségük és a társadalom életében, és empatikusan, körültekintően és a jövő generációit szem előtt tartva cselekedjenek. A polgári ismeretek oktatásával kapcsolatos mai szemlélet a hagyományos felfogástól – a polgári élet formális intézményeivel és folyamataival (mint a választásokon való részvétel) kapcsolatos tudás és ismeretek egyszerű átadása – lassan, de határozottan elmozdult egy átfogóbb szemlélet felé, amely magában foglalja a részvételt és az elköteleződést a polgári és civil társadalom iránt, valamint számos módját felsorolja annak, ahogyan a polgárok kapcsolatba léphetnek a közösségeikkel (beleértve az iskolákat) és a társadalommal, illetve alakíthatják azokat.

2.9.

Ha az a cél, hogy túllépjünk az uniós polgárság jelenlegi korlátozott, jogi fogalmán, és hogy erre a gondolatra alapozzuk és építsük azt, hogy mit jelent Európában európainak lenni, akkor a polgári ismeretek oktatására vonatkozó megközelítésünket egyértelmű európai dimenzióval kell felruházni. Ez elősegítheti az uniós polgárság többrétű, inkább politikai jellegű koncepciójának a kialakítását, amely döntő fontosságú lesz, ha az Európai Unió növelni kívánja a polgárok részvételét és hozzájárulását, valamint fokozhatja az EU mint társadalmi és politikai – és nem csupán gazdasági – unió iránti támogatást.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Rendkívül fontos, hogy az emberek megtanulják és megismerjék, hogy milyen szerepük és részvételi lehetőségeik vannak a helyi, nemzeti és uniós szintű demokratikus döntéshozatali folyamatokban, valamint hogy tisztában legyenek az intézmények vezetésével. A holisztikus oktatás, a képzés és az egész életen át tartó tanulás – különös tekintettel a demokratikus polgárságra, a közös európai értékekre és az európai identitásra – jelentősen hozzájárulhat a békéhez, a biztonsághoz, a szabadsághoz, a demokráciához, az egyenlőséghez, a jogállamisághoz, a szolidaritáshoz és a kölcsönös tisztelethez, a fenntartható növekedéshez, a társadalmi befogadáshoz és a méltányossághoz, tiszteletben tartva és gazdagítva eközben a kulturális sokszínűséget és az EU-hoz tartozás érzését.

3.2.

Az EGSZB az európai oktatási térségről szóló véleményében (10) (2018) üdvözölte, hogy a kezdeményezés nagyobb fokú inkluzivitást javasol a jövőbeni oktatási rendszerek számára, és kiemeli, hogy az EU-ról, a demokratikus értékekről, a toleranciáról és a polgárságról való tanulást – a szociális jogok európai pillére végrehajtásának részeként is – mindenkit megillető jognak kell tekinteni. E tanulásnak mindenki számára elérhetőnek kell lennie, különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokra (11), hogy minden polgár megérthesse a részvételi demokráciában játszott szerepét. Elengedhetetlen, hogy az egyes tagállamok végrehajtsák a közös értékek előmozdításáról szóló tanácsi ajánlást (12).

3.3.

Még sok tagállam politikai menetrendjében nem szerepel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló megújított tanácsi ajánlás (2018) (13) teljeskörű végrehajtása, és alapvető, hogy a különböző kompetenciák – a tanulás elsajátítása, többnyelvűség, személyes és szociális készségek, polgári kompetenciák, kulturális tudatosság és személyes véleménynyilvánítás – fejlesztése keretében javuljon az EU-val, annak konkrét előnyeivel, a demokratikus értékekkel, a toleranciával és a polgársággal kapcsolatos tanulás minősége.

3.4.

A jövőbeli, 2021–2027 közötti Erasmus+ programról szóló véleményében (14) az EGSZB elismerte, hogy az előző, 2014–2021 között futó Erasmus+ program nagyban támogatta az európai, nemzeti, regionális és helyi szintű oktatást és képzést, fejlesztette az EU-hoz tartozás érzését (az „európai identitást”, annak teljes sokszínűségében), és előmozdította a kölcsönös megértést, a demokratikus polgárságot és az európai integrációt. A következő Erasmus+ program nélkülözhetetlen e folyamatok megerősítéséhez: az összes korcsoport demokratikus folyamatokban való részvételén keresztül az inkluzivitás és a közös európai értékek támogatásához, a társadalmi integráció előmozdításához, a kultúrák közötti megértés javításához és a radikalizálódás megakadályozásához. Ehhez támogatást jelent a tanulási célú mobilitás és az együttműködés az európai polgárok, oktatási és képzési intézmények, szervezetek, érdekelt felek és tagállamok között, amely szereplők mindegyike kiemelkedő jelentőséggel bír az EU jövője szempontjából.

3.5.

Az EGSZB értékeli az Erasmus+ Jean Monnet tevékenységek részeként tett, az uniós tanulmányok területén az oktatási és kutatási kiválóság világszerte történő előmozdítására irányuló erőfeszítéseket. Az EGSZB sajnálja, hogy az e program számára javasolt költségvetés még mindig nem elegendő. Noha a program ez idáig csak az egyetemekre összpontosított, az EGSZB úgy véli, hogy költségvetését meg kellene növelni, és a programot ki kellene terjeszteni az összes oktatási ágazatra és valamennyi korcsoportra az uniós ismeretek oktatásának javítása és a demokratikus polgárság erősítése érdekében.

3.6.

Az EGSZB hangsúlyozza az EU vezetői által 2015 márciusában aláírt párizsi nyilatkozat (15) végrehajtásának fontosságát, és emlékeztet arra, hogy a tanulás minden formája révén el kell érni a kritikus gondolkodás és a médiaműveltség, a szociális és polgári készségek, a kultúrák közötti megértés és a hátrányos megkülönböztetés elleni erőfeszítések megvalósulását.

4.   A formális oktatásra vonatkozó részletes megjegyzések

4.1.

Az EGSZB ismételten kiemeli annak a jelentőségét, hogy az iskolák és közösségek révén támogassák a mindenki számára elérhető egész életen át tartó tanulás lehetőségét, hogy a polgárok elköteleződjenek a demokrácia mellett. Az inkluzív oktatási politikák akkor hajthatók végre, ha a nemzeti és az európai média, illetve a nemzeti politikai trendek támogatóak, és jó példát mutatnak a demokrácia és a tolerancia terén. Ennek magában kell foglalnia a részvételi jogot, a szociális partnerségek és a civil társadalmi párbeszéd támogatását, a szólásszabadságot, az álhírek kiküszöbölését, a kulturális sokféleség határokon belüli és kívüli tiszteletben tartása melletti inkluzív fellépést, a mindenkit megillető egyenlőség melletti kiállást, valamint a migránsok, menekültek és kisebbségek támogatását abban, hogy kulturális azonosságuk megőrzése mellett az EU és a tagállamok aktív polgárai legyenek.

4.2.

Az EU-val, a demokratikus értékekkel, a toleranciával és a polgársággal, valamint az EU-nak a világban betöltött szerepével kapcsolatos ismereteknek olyan transzverzális témát kell képezniük, amelyet nemcsak a történelem- és polgári ismeretek órákon, hanem az összes tantárgy és projekt keretében tanítanak. A tanulóknak példákon keresztül kell bemutatni a társadalmi tevékenységekben való részvételt és az önkéntességet; ehhez meg kell hívni a civil társadalom és különféle egyesületek, valamint vállalatok képviselőit, hogy mutassák be munkájukat. A tanulókat arra kell ösztönözni, hogy vegyenek részt a helyi, nemzeti és uniós szintű demokratikus döntéshozatali folyamatokban. Ezenkívül az iskolaigazgatóknak és a tanároknak együttműködő, demokratikus iskolai kultúrát kell teremteniük az iskolai tanácsok részvételével, bevonva a szülőket és a diákokat a döntéshozatalba, és biztosítaniuk kell a kollegiális irányítást.

4.3.

Az EGSZB hangsúlyozza annak a fontosságát, hogy a polgári ismeretek oktatását érintő tanári kompetenciák – a valamennyi tagállamban elérhető tanári alapképzés keretében, valamint a tanárok és iskolavezetők folyamatos szakmai továbbképzése során történő – fejlesztésére vonatkozó szabályok vagy ajánlások készüljenek (16).

4.4.

Az EGSZB szorgalmazza egy központosított, hozzáférhető platform biztosítását és népszerűsítését, amely összekapcsolja a különféle jelenlegi kezdeményezéseket és portálokat, (17) és amely az oktatási intézmények és az egyéni tanulók számára az EU-hoz és az uniós identitásépítéshez kapcsolódó tananyagot és oktatási segédanyagot nyújt az EU különböző nyelvein, különös hangsúlyt fektetve az EU alapértékeire, a demokráciára, a demokratikus döntéshozatalban való részvételre, a toleranciára és a közös megértésre. Az EU által finanszírozott különböző projektek eredményeképpen létrejövő oktatási és képzési anyagokat (18) mindenki számára elérhetővé kell tenni, jobban kell népszerűsíteni, és fel kell használni az iskolákban és az uniós ismeretek elsajátítását célzó más tevékenységek során.

5.   A nem formális oktatásra vonatkozó részletes megjegyzések

5.1.

Az EGSZB a polgári ismeretek oktatását az egész életen át tartó és az élet minden területét érintő szakpolitikai és gyakorlati keretként értelmezi. A polgári ismeretek oktatásának holisztikus megközelítése a formális és a nem formális oktatási szolgáltatók részvételét is igényli, amelyek az oktatási programjaik tartalma és fókusza, valamint a pedagógiai módszer és a részvétel megtapasztalására nyújtott lehetőségek tekintetében kiegészítik egymást.

5.2.

Számos, a nem formális tanulás keretei között biztosított tanítási program helyezi középpontba az uniós polgári ismeretek oktatását. Ez a helyzet például az ifjúsági szervezetek esetében, ahol az oktatási munka az aktív polgárságot előmozdító és a fiatalok látókörét tágító részvételi folyamat köré szerveződik. Az ifjúsági szervezetek a polgári ismereteket oktató szolgáltatókként alapvető szerepet játszanak azáltal, hogy tagjaik és a velük együttműködők számára teret biztosítanak a szocializációra, az interakcióra és a politikai és társadalmi tevékenységre.

5.3.

Az ifjúsági szervezetek a polgári ismeretek oktatásához kapcsolódó számos programot, projektet és tevékenységet szerveznek, amelyeknek gyakran európai vonatkozása is van. A tevékenységeket a szervezet megbízatása és célcsoportja alapján választják ki, és azok például a következőket foglalják magukban: önkéntesség és nemzetközi csereprogramok és rendezvények; rendszeres helyi csoporttalálkozók és -tevékenységek; iskolai csereprogramok és fogadócsalád-programok; uniós intézmények tanácskozásainak szimulálása; szimulált választások stb.

5.4.

A formális és a nem formális oktatás egymást kiegészítő jellegéből következően rendkívül fontos a formális és a nem formális oktatási szolgáltatók közötti partnerségek ösztönzése annak érdekében, hogy gyakorlatiasabb és konkrétabb tapasztalatokat tudjunk átadni a demokrácia működéséről. A döntéshozatal során a diák- és ifjúsági szervezeteket kell a középpontba állítani, és eszközöket kell biztosítani számukra a visszajelzési és nyomonkövetési mechanizmusok közvetlen támogatásához. Ezzel összefüggésben az EGSZB azt ajánlja, hogy a fiatalokat vonják be a tantervek kidolgozásáért és a polgári ismeretek oktatási módszereinek meghatározásáért felelős testületekbe.

6.   Az informális oktatásra vonatkozó részletes megjegyzések

6.1.

Az EGSZB tudatában van annak, hogy informális tanulás révén – a médián keresztül, a társakkal alkotott csoportokban folytatott beszélgetések során stb. – sok információt lehet megtudni az Unióval kapcsolatban. Összehangolt erőfeszítésre és konkrét intézkedésekre van szükség, amelyek eredményeként minden polgár kortól függetlenül teljeskörű „uniós jártasságra”tesz szert, elérve az uniós ismeretek szükséges minimális szintjét. Ennek egyebek mellett magában kell foglalnia az azzal kapcsolatos tudatosságot, hogy az uniós tagállamok társadalmi és gazdasági szempontból egymásra vannak utalva, ezért ellenállóképes európai társadalomra van szükség, amely közösen jobb gazdasági versenyképességre képes.

6.2.

Az EGSZB szorgalmazza az EU-val kapcsolatos információk uniós polgárokkal való jobb megosztását az EU és a tagállamok információs, kommunikációs és oktatási stratégiáinak támogatásával, és emlékeztet annak fontosságára, hogy az Európai Bizottság hangsúlyt helyezzen erre, többek között egy a kommunikációért felelős biztosi poszt esetleges visszaállítása révén.

6.3.

Az európai és az Európa-párti nemzeti közszolgálati médiának, többek között a Euronews csatornának stratégiai szerepet kell betöltenie az EU-val kapcsolatos pontos tájékoztatásban. A tagállamokban működő uniós tájékoztatási irodáknak – az EP-képviselők, az EP-t képviselő egyéb szereplők és az európai ügyekkel foglalkozó egyéb politikai döntéshozók támogatásával, valamint az EGSZB-tagok tevékeny részvételével – aktív szerepet kell vállalniuk az uniós identitás erősítésében.

6.4.

Az Erasmus+ sikerén felbuzdulva az EGSZB határozott kommunikációs erőfeszítéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy az EU béketeremtési történetének folytatása céljából előmozdítsák az oktatás és a tájékoztatás szerepét, elősegítsék az Unión belüli és kívüli nem kormányzati szervezetek közötti tanulást, valamint az uniós békeprojekt bel- és külföldi láthatóságának fokozása céljából létrehozzák a „fehér galamb”védjegyet.

6.5.

A jelenlegi Erasmus+-hallgatókat arra kell ösztönözni, hogy a külföldön szerzett tapasztalataikat használják fel arra, hogy társaik körében az EU követeként fellépve tájékoztatást nyújtsanak a fiatalabbak számára Európáról, az interkulturális tanulásról és arról, hogy milyen élmény egy másik kultúra megismerése.

6.6.

Az EGSZB felhívja a figyelmet saját projektjeire, például a „Te Európád, a Te szavad”(Your Europe, Your Say – YEYS) (19) elnevezésű kezdeményezésre, amely az EGSZB interaktív éves ifjúsági rendezvénye. E rendezvénynek köszönhetően minden évben az összes uniós tagállamból és tagjelölt országból 16–18 éves diákok érkeznek két napra Brüsszelbe, hogy bővítsék ismereteiket az EU-ról, és közös ötleteket és állásfoglalásokat fogalmazzanak meg, melyeket ezután továbbítanak az uniós intézményeknek.

Kelt Brüsszelben, 2019. március 21-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER


(1)  A Tanács ajánlása (2018/C 195/01) (HL C 195., 2018.6.7., 1. o.).

(2)  Párizsi nyilatkozat, 2015.3.17.

(3)  Európa Tanács (2016) „Competences for democratic culture”.

(4)  Schuman-nyilatkozat.

(5)  Európai Bizottság, Standard Eurobarométer 89., 2018. tavasz – Jelentés.

(6)  Az EU 28 tagállamában a 18 éves és idősebb lakosság körében végzett felmérés eredményei, 27 331 ember személyes megkérdezése alapján.

(7)  Az Európai Parlament jelentése az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról (2015/2138(INI)).

(8)  Eurydice, Citizenship Education at School in Europe – 2017.

(9)  Európai Ifjúsági Fórum, „Inspiring!”Az ifjúsági szervezetek hozzájárulása a polgári ismeretek oktatásához, 2016.

(10)  HL C 62., 2019.2.15., 136. o.

(11)  A „hátrányos helyzetű csoportok”az EIGE definíciójának megfelelően.

(12)  A Tanács ajánlása (2018/C 195/01).

(13)  A Tanács ajánlása (2018/C 189/01) (HL C 189., 2018.6.4., 1. o.).

(14)  HL C 62., 2019.2.15., 194. o.

(15)  Párizsi nyilatkozat, 2015.3.17.

(16)  Joint Statement on Citizenship Education & EU Common Values.

(17)  Például: eTwinning, Open Education Europe stb.

(18)  Például: https://euhrou.cz/

(19)  https://www.eesc.europa.eu/en/our-work/civil-society-citizens-participation/your-europe-your-say.


III Előkészítő jogi aktusok

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

5.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/74


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek – Az európai szabványosítás 2019. évi uniós munkaprogramja

[COM(2018) 686 final]

(2019/C 228/10)

Előadó: Elżbieta SZADZIŃSKA

Felkérés:

Európai Bizottság, 2018.12.14.

Jogalap:

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke

Illetékes szekció:

„Egységes piac, termelés és fogyasztás”szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2019.3.7.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2019.3.20.

Plenáris ülés száma:

542

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

122/0/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az Unió európai szabványosításra vonatkozó 2019. évi éves munkaprogramját, amely javítja a 2011. évi szabványosítási csomagot. Bár a szóban forgó kezdeményezés keretében végzett munka 2019-ben befejeződik, az éves program olyan területeket javasol, amelyekkel a hivatalban lévő Európai Bizottságnak a végrehajtás utolsó évében foglalkoznia kell.

1.2.

Az EGSZB minden évben véleményt dolgoz ki, hogy megfogalmazza észrevételeit és ajánlásait az Európai Bizottság éves munkaprogramjával kapcsolatban, mivel jól tudja, mennyire fontosak a szabványok az egységes piac versenyképességének növelése, az innovatív termékek és szolgáltatások fejlesztése, illetve minőségük és biztonságuk javítása szempontjából – ami pedig a fogyasztók, a munkavállalók, a vállalkozások és a környezet javát szolgálja (1). Jelen vélemény a „harmonizált szabványokról”szóló véleménnyel függ össze (2).

1.3.

Az EGSZB úgy látja, hogy az 1025/2012/EU rendelet III. mellékletében említett szervezetek aktív részvétele révén előrelépés történt az európai szabványosítási rendszer inkluzivitásának és átláthatóságának biztosítása felé. A civil társadalom képviselőinek a szabványosítási rendszerben való részvétele nem korlátozódhat uniós és nemzeti szintre. A nemzetközi szabványok kidolgozásában való részvételüket is támogatni, bővíteni és ösztönözni kell.

1.3.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság – különösen a Horizont 2020 program révén – olyan intézkedéseket hoz, melyek támogatják az érdekelt felek részvételét a szabványosítási munkákban. Ajánlja azonban, hogy erősítsék meg a jelenlegi mechanizmust, és nyújtsanak jobb tájékoztatást a meglévő lehetőségekről – annak érdekében, hogy a kis- és közepes vállalkozások ne csak a szabvány kidolgozásában, hanem az átültetésében is részt vehessenek.

1.3.2.

Az európai és a nemzetközi szabványok közötti összhang segíteni fog az uniós ipar globális értékláncban elfoglalt versenypozíciójának megerősítésében. Az EGSZB ezért támogatja az Európai Bizottság által a nemzetközi szabványosítási szervezetekkel, valamint a WTO-val és más nemzetközi fórumokkal folytatott párbeszédet. Ezzel összefüggésben az EGSZB minden olyan európai bizottsági erőfeszítést és kezdeményezést támogat, amely felgyorsítja és hatékonyabbá teszi a szabványosítási folyamatot, hogy nemzetközi szinten jobb európai szabványokat lehessen védeni és népszerűsíteni (3).

1.4.

Az európai szabványosítási rendszer az állami és magánszféra közötti partnerségen alapul. E partnerség jövőbeli alakulásának legfontosabb irányvonalait az Európai Bizottság éves munkaprogramja határozza meg. Az EGSZB reméli, hogy a partnerség az érdekelt felek minél szélesebb körére kiterjed majd.

1.5.

Az idei munkaprogramot az intézményközi párbeszéd jellemzi, és az EGSZB szerint, ha a párbeszéd a jövőben is folytatódik, ez segíteni fog az európai szabványosítási rendszer megerősítésében. Az EGSZB már a szabványosításról szóló korábbi véleményeiben is jelezte, hogy kész létrehozni egy ad hoc fórumot az érdekelt felek széles körének részvételével (4).

1.6.

A program felsorol több, a szabványosítás szempontjából fontos területet, melyek a következők: energia, körforgásos gazdaság, védelem, biztonság, belső piac, digitális egységes piac és nemzetközi együttműködés. Az EGSZB is jónak tartja, hogy ezeket a területeket választották ki.

1.7.

Az EGSZB érdeklődéssel várja a szabványosítás gazdasági és társadalmi hatásairól szóló tanulmány eredményeit. A tanulmányban az EGSZB szerint a szabványosítás közvetett (például a foglalkoztatásra gyakorolt) hatásait is figyelembe kell venni (5). Végül, a szabványosítási stratégiák és programok kidolgozása szempontjából az utólagos értékelés is fontos szerepet kell hogy kapjon.

1.8.

Az EGSZB ismét arra szólít fel, hogy szorosan kísérjék figyelemmel a legfontosabb szabványügyi szereplők arra irányuló intézkedéseit, hogy az érdekelt felek minél szélesebb köre részt vehessen az európai szabványosítási rendszerben. Az EGSZB mindenekelőtt létrehozhatna egy ad hoc fórumot az európai szabványosítási rendszer inkluzivitásának szolgálatában. Ennek a szervnek az lenne a feladata, hogy minden évben közmeghallgatást szervezzen, amelynek keretében értékelni lehet az ezen a területen elért eredményeket (6).

2.   Az Európai Bizottság javaslatai

2.1.

Az Európai Bizottság az 1025/2012/EU rendelettel összhangban közleményt tett közzé, amelyben meghatározza az európai szabványosítás 2019. évi uniós munkaprogramját.

2.2.

Az európai szabványosítás stratégiai prioritásai az uniós jogszabályok és szakpolitikák támogatása érdekében a következők:

a digitális egységes piaci stratégiát támogató fellépés,

az energiauniót és az éghajlat-politikát támogató fellépés,

a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv támogatására irányuló fellépés,

a megerősített iparon alapuló, mélyebb és méltányosabb belső piacot támogató fellépés,

az európai védelmi cselekvési tervet támogató fellépés,

az európai űrstratégiát támogató fellépés,

az európai biztonsági stratégiát támogató fellépés.

2.3.

Ezenkívül az Európai Bizottság:

folytatni fogja a nemzetközi szabványügyi szervekkel végzett munkát,

fejleszteni fogja a köz- és magánszféra közötti partnerséget, az érdekelt felek széles körének bevonásával,

tanulmányozni fogja a szabványosítás gazdasági és társadalmi hatásait.

2.4.

Az 1025/2012/EU rendelet 24. cikkének a rendelet végrehajtásáról szóló jelentés benyújtására vonatkozó (3) bekezdésével összhangban az Európai Bizottság felül fogja vizsgálni az európai szabványügyi rendszert, hogy értékelje annak teljesítményét.

2.5.

A közös szabványosítási kezdeményezés lezárása 2019-ben esedékes. Az Európai Bizottság három kategóriában fogja elemezni a közös szabványosítási kezdeményezés eredményeit:

az európai szabványosítási rendszerrel kapcsolatos figyelemfelkeltés, oktatás, valamint a rendszer megértése,

koordináció, együttműködés, átláthatóság és inkluzív jelleg,

versenyképesség és nemzetközi dimenzió.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

A 2019. évi éves munkaprogram pontosítja és kiegészíti a már megvalósuló prioritásokat. Ennek célja, hogy az európai szabványosítási rendszert hozzáigazítsa a változó nemzetközi helyzethez és a globális piac kihívásaihoz.

3.2.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a szabványosítás támogatni fogja a digitális egységes piacra vonatkozó stratégiát azáltal, hogy a dolgok internetére, a nagy adathalmazokra, a blokkláncra, az intelligens közlekedési rendszerekre és az autonóm vezetésre, az intelligens városokra, az akadálymentességre, az e-kormányzatra, az elektronikus egészségügyre és a mesterséges intelligenciára összpontosít. Ezen túlmenően, a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályoknak (azaz az általános adatvédelmi rendeletnek) megfelelően (7), az új szabványosítás kompatibilis és interoperábilis kell hogy legyen.

3.2.1.

Az EGSZB reméli, hogy az általános adatvédelmi rendelettel összhangban a digitális egységes piac minden szereplője számára szavatolni lehet személyes adatainak magas szintű védelmét és biztonságát.

3.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy ezen a területen frissíteni kell a meglévő biztonsági szabványokat és jogszabályokat, különösen a felmerülő új kockázatok fényében. Az új szabványokkal szemben elvárás lenne, hogy korlátozzák a robotoknak és a mesterséges intelligenciának az emberi életre gyakorolt negatív hatásait (8).

3.4.

A kiberbiztonsági követelményeknek biztosítaniuk kell, hogy a mesterséges intelligenciával ellátott új készülékek ne jelentsenek kockázatot a felhasználókra nézve, például ne kerülhessen sor nagyszabású kibertámadásokra, a fogyasztók nyomon követésére és hacker-támadásokra. Ennek a célnak az elérésében kulcsszerep hárul az állandó mandátummal rendelkező Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökségre (ENISA), amely különösen a kiberbiztonsági szabványokra fordíthat figyelmet (9).

3.5.

Az EGSZB támogatja a közlekedési ágazatból származó CO2-kibocsátások csökkentésére irányuló javaslatot. Az alacsonyabb kibocsátást elősegítheti egyebek mellett a személygépkocsik hatékonyabb üzemanyag- és energiafelhasználása, ami együtt járhat a felhasználók költségeinek csökkenésével is. Az automatizált járművek növekvő száma ugyanakkor harmonizált szabályozást tesz majd szükségessé, mivel ezek a járművek jelentős kockázatot hordoznak (kibertámadások, adatvédelem, felelősség baleset esetén) (10).

3.5.1.

Az EGSZB már egy korábbi véleményében is kedvezően vélekedett a harmadik mobilitási csomagról, melyet helyes lépésnek tekint a fenntartható európai mobilitás irányába (11).

3.6.

Az EGSZB szerint a gumiabroncsok címkézésére és a hajózási ágazat alternatív üzemanyagok használatával történő környezetbarátabbá tételére irányuló javaslat (12), valamint a környezetbarát tervezésre vonatkozó előírások (13) új termékkategóriákra való kiterjesztése mind segíthetnek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

3.7.

Az EGSZB támogatja a körforgásos gazdaságra vonatkozó szabványok kidolgozását, amelyek hozzá fognak járulni a fenntartható termeléshez, ezáltal pedig a természeti erőforrások megőrzéséhez (14).

3.8.

A műszaki szabványok megkönnyítik az innovatív megoldások bevezetését az iparban.

3.9.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy ha az Európai Védelmi Ügynökség és az európai szabványügyi szervezetek cselekvési tervet dolgoznak ki a védelmi terület szabványosítására, könnyebb lesz biztosítani a védelmi felszerelések nyílt és kompetitív uniós piacát (15). Hasonló munkák várhatóak az űrágazatban is (16).

3.10.

Lépéseket kell tenni az európai és a nemzetközi szabványok közötti összhang biztosítása és az európai szabványok Unión kívüli használatának előmozdítása érdekében. Az Európai Bizottságnak e célból el kell mélyítenie a szakpolitikai párbeszédet a nemzetközi szabványügyi szervekkel, illetve a kétoldalú tárgyalásokat az Európán kívüli országokkal.

3.11.

Az EGSZB helyesnek tartja és határozottan támogatja az Európai Bizottság azon szándékát, hogy bizonyítsa az inkluzív jelleg kedvező hatását a szabványosítás minőségére. A III. mellékletben említett szervezetek szabványosítási munkában való részvétele hozzáadott értéket teremt, mivel növeli a versenyképességet, és a társadalom egésze számára előnyös.

3.12.

Az EGSZB ismét arra szólít fel, hogy szorosan kísérjék figyelemmel a legfontosabb szabványügyi szereplők arra irányuló intézkedéseit, hogy az érdekelt felek minél szélesebb köre részt vehessen az európai szabványosítási rendszerben. Az EGSZB mindenekelőtt létrehozhatna egy ad hoc fórumot az európai szabványosítási rendszer inkluzivitásának szolgálatában. Ennek a szervnek az lenne a feladata, hogy minden évben közmeghallgatást szervezzen, amelynek keretében értékelni lehet az ezen a területen elért eredményeket.

Kelt Brüsszelben, 2019. március 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER


(1)  HL C 197., 2018.6.8., 17. o.; HL C 75., 2017.3.10., 40. o.; HL C 34., 2017.2.2., 86.o.; HL C 303., 2016.8.19., 81.o.

(2)  INT/879 – Harmonizált szabványok, Larghi, 2019 (lásd e Hivatalos Lap 78. oldalát).

(3)  INT/879 – Harmonizált szabványok, Larghi, 2019 (lásd e Hivatalos Lap 78. oldalát).

(4)  HL C 303., 2016.8.19., 81. o.; HL C 75., 2017.3.10., 40. o.;HL C 197., 2018.6.8., 17. o.

(5)  HL C 197., 2018.6.8., 17. o.

(6)  HL C 197., 2018.6.8., 17. o.

(7)  HL C 81., 2018.3.2., 102. o.

(8)  HL C 288., 2017.8.31., 1. o.

(9)  HL C 227., 2018.6.28., 86. o.

(10)  HL C 62., 2019.2.15., 254. o.; HL C 62., 2019.2.15., 274. o.

(11)  HL C 62., 2019.2.15., 254. o.

(12)  HL C 62., 2019.2.15., 280. o.

(13)  HL C 345., 2017.10.13., 97. o.

(14)  HL C 264., 2016.7.20., 98. o.; HL C 367., 2018.10.10., 97. o.; HL C 283., 2018.8.10., 61. o.; HL C 62., 2019.2.15., 207. o.

(15)  HL C 288., 2017.8.31., 62. o.

(16)  HL C 62., 2019.2.15. 1. o.


5.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/78


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak – Harmonizált szabványok: az átláthatóság növelése és a jogbiztonság erősítése az egységes piac teljeskörű működése érdekében

[COM(2018) 764 final]

(2019/C 228/11)

Előadó: Gerardo LARGHI

Felkérés:

Európai Bizottság, 2019.2.18.

Jogalap:

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke

Illetékes szekció:

„Egységes piac, termelés és fogyasztás”

Elfogadás a szekcióülésen:

2019.3.7.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2019.3.20.

Plenáris ülés száma:

542 .

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

125/0/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) támogatja az Európai Bizottságnak a harmonizált szabványokkal kapcsolatos közleményét, amelynek célja az átláthatóság és a jogbiztonság javítása az egységes piac hatékony működése érdekében. Az EGSZB mindenekelőtt ismételten kiáll a harmonizált szabványosítás elve mellett, amely alapvető fontosságú eszköz az egységes piac teljeskörű megvalósítása szempontjából, amennyiben növekedési lehetőséget kínál a vállalatok és a munkavállalók számára, erősíti a fogyasztói bizalmat a termékek minőségét és biztonságosságát illetően, és lehetővé teszi a környezet hatékonyabb védelmét.

1.2.

Az EGSZB szerint a harmonizált szabványosítás stratégiája akkor lehet hatékony, ha a normákat gyorsabban dolgozzák ki és teszik közzé az EU Hivatalos Lapjában, emellett megerősítik az átláthatóságon és az érdekelt felek bevonásán alapuló irányítást, továbbá globális szintű stratégiát követnek az európai normák védelme érdekében, amelytől nemcsak termelési rendszerünk és a növekedési és foglalkoztatási lehetőségeink függenek, hanem a termékek minősége és biztonságossága is.

1.3.

Az EGSZB szerint az Európai Bizottság által javasolt, a harmonizált szabványok rövidebb idő alatt történő elkészítésére vonatkozó intézkedések helyes irányt mutatnak, és teljes mértékben egyetért azokkal. Ezzel szemben az átláthatóság és az érdekelt felek bevonása terén többet is lehetne tenni, mert még napjainkban is rengeteg olyan potenciálisan érintett érdekelt fél van, akik nem vesznek részt a szabványosítás folyamatában. E behatároltság egyértelmű következményeként az EU számára nehézséget jelent az, hogy szisztematikus módon meg tudja védeni szabványait nemzetközi szinten, a Nemzetközi Szabványügyi Szervezettel (ISO) folytatott tárgyalások során.

1.4.

Az EGSZB ezért kéri, hogy növeljék meg az érdekelt felek részvételével kapcsolatos támogatást, többek között a már rendelkezésre álló pénzügyi eszközök (Horizont 2020) megerősítésével és jobb kommunikációjával. Ennek jegyében az említett finanszírozásokat a következő többéves pénzügyi keretben (2021–2027) is fenn kell tartani és lehetőség szerint növelni kell. Ugyanez a javaslat érvényes az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) III. mellékletében említett érdekelt feleknek juttatott finanszírozásra is. Emellett, a szabványosítási folyamat befogadó jellegének erősítése érdekében az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy vállalja egy olyan, több érdekelt felet megszólító éves fórum megrendezését, amely kiértékeli a már megtett előrelépéseket, valamint elősegíti a bevált gyakorlatok kicserélését a különböző termelőágazatok között.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság által már elindított, a szabványok létrehozása terén való lemaradás behozását szolgáló kezdeményezések pozitív jeleket mutatnak. Ugyanakkor rámutat arra, hogy néhány stratégiai fontosságú ágazatban, mint amilyen a digitális ágazat, továbbra is komoly a lemaradás olyan érzékeny témákat illetően, mint a blokklánc, amelyek a polgárok, a vállalkozások és a munkavállalók életének minden területére hatással vannak. Az EGSZB ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy minél konkrétabb, egyértelmű határidőket meghatározó munkaprogramokat készítsen. Emellett érdeklődéssel várja a szabványosítással kapcsolatos gazdasági-szociális hatásvizsgálat eredményét, bízva abban, hogy a vizsgálat megfelelő módon figyelembe vesz olyan közvetett szempontokat is, mint a foglalkoztatottság szintje és a munkavállalók biztonsága.

2.   Bevezetés

2.1.

A harmonizált szabványok az európai szabványok olyan speciális kategóriáját jelentik, amelyet egy szabványügyi szerv (2) dolgoz ki az Európai Bizottság felkérésére (úgynevezett „mandátum”), egy köz-magán társulás keretein belül. Az összes európai szabvány körülbelül 20 %-át dolgozzák ki az Európai Bizottság szabványosítási felkérése alapján. A harmonizált szabványok annak igazolására alkalmazhatók, hogy bizonyos, piaci forgalomba hozott termékek vagy szolgáltatások megfelelnek az alkalmazandó uniós szabályozás által előírt technikai követelményeknek.

2.2.

Az EU jogszabályaiban szereplő technikai követelmények betartása kötelező, míg a harmonizált szabványok alkalmazása általában önkéntes alapon történik. A vállalkozások, főleg a kis- és középvállalkozások számára azonban annyira bonyolult tanúsíttatni a saját alternatív szabványaikat, hogy a harmonizált szabványokat gyakorlatilag minden vállalat tiszteletben tartja és elismeri.

2.3.

Ezért – bár elméletben a harmonizált szabványok használata fakultatív – valójában e szabványok alapvető fontosságú eszközt jelentenek az egységes piac működése és fejlődése szempontjából, amennyiben vélelmezik a megfelelőséget, ami garantálja a jogbiztonságot, valamint azt, hogy többletköltségek nélkül lehet új termékeket forgalomba hozni. A harmonizált szabványok megfelelő rendszerének kifejlesztése tehát mindenki számára előnyökkel járna, növekedési lehetőséget nyújtana a vállalatok és a munkavállalók számára, garantálná a fogyasztók egészségét és biztonságát, és a körforgásos gazdaság jegyében hozzájárulna a környezet védelméhez.

2.4.

2018 márciusában az Európai Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy értékelje az egységes piac előrehaladásának helyzetét, valamint mérje fel, milyen akadályok gátolják annak teljes kialakítását. E felkérésre válaszul született a COM(2018) 772 közlemény (3). Az értékelésben nagy jelentőséget tulajdonítottak a szabványosításnak, amely kulcsfontosságú tényező a kereskedelem előtt álló technikai akadályok elhárítása szempontjából, mivel garantálja a termékek és kiegészítő szolgáltatások interoperabilitását, elősegíti innovatív termékek piacra kerülését, és megerősíti a fogyasztói bizalmat.

2.5.

A gyors technológiai fejlődés, valamint a megosztásalapú gazdaság digitalizációja és fejlődése miatt azonban a szabványosítási rendszer gyorsaságát, korszerűségét, hatékonyságát és rugalmasságát is javítani kell. Ennek fényében a harmonizált szabványok alapvető fontosságú tényezőt jelentenek. Ezenkívül az Európai Unió Bíróságának nemrég hozott ítélete (4) pontosította, hogy a harmonizált szabványok akkor is az uniós szabályozás egyenértékű részei, ha független magánszervezetek dolgozzák ki őket és használatuk továbbra is fakultatív, amiből az következik, hogy az Európai Bizottság köteles nyomon követni a folyamatot, továbbá garantálni a gyors kidolgozást és a hatékony átültetést.

2.6.

Ezért tette közzé az Európai Bizottság a jelen vizsgálat tárgyát képező közleményt, azzal a céllal, hogy áttekintse a harmonizált szabványosítás terén már megtett lépéseket és azt, hogy milyen teendőket kell még elvégezni a szabványosításról szóló 1025/2012/EU rendelet teljeskörű végrehajtásához.

3.   Az Európai Bizottság javaslatának összefoglalása

3.1.

Az Európai Bizottság javaslata négy intézkedésen alapul, amelyeket azonnal be kell vezetni annak érdekében, hogy további előrelépést lehessen elérni az inkluzivitás, a jogbiztonság és a kiszámíthatóság tekintetében, és hogy a harmonizált szabványok egységes piac számára jelentett előnyei mihamarabb megvalósuljanak.

3.2.   1. intézkedés – A fennmaradó ügyhátralék megszüntetése a lehető legrövidebb időn belül.

3.2.1.

2017-ben a REFIT-platform egyértelmű elmaradást (backlog) tárt fel a szabványosítás folyamatában, ahogyan azt a különböző érdekelt felek is már jelezték (5). Ezek az elmaradások mindenekelőtt a gazdaság digitális átalakítása kapcsán érintett ágazatokra jellemzők. Ezért az európai szabványosítási szervezetekkel egyetértésben stratégiát dolgoztak ki az elmaradás behozása érdekében.

3.3.   2. intézkedés – A harmonizált szabványokra történő hivatkozások Hivatalos Lapban történő közzétételére vonatkozó eljárások észszerűsítése.

3.3.1.

Az intézkedés az Európai Bizottság működésének átfogó felülvizsgálatán alapul. Ennek jegyében létrehoztak egy tanácsadói testületet, amelynek feladata, hogy időben azonosítsa a kidolgozás folyamatában az esetleges kritikus kérdéseket. Emellett a köz-magán társulás keretében elindítottak egy strukturált párbeszédet, valamint egy intézményközi párbeszédet a főbb európai intézmények (köztük az EGSZB) és az érdekelt felek részvételével, amelynek eredményeként megállapították, hogy 2018. december 1-től a harmonizált szabványokra vonatkozó döntéseket az Európai Bizottság gyorsított írásbeli eljárás keretében fogadja el.

3.4.

3. intézkedés – Iránymutató dokumentum kidolgozása a szabványosításra vonatkozó rendelet végrehajtásának gyakorlati szempontjaival kapcsolatban.

3.4.1.

Az iránymutató dokumentum arra szolgál majd, hogy pontosítsa a különböző szereplők szerepét és felelősségi körét a harmonizált szabványok kidolgozásának valamennyi szakaszában. Mindenekelőtt részletesen kifejti a szabványosítási felkérés azon új formájának tartalmi és eljárási vonatkozásait, amelyet az Európai Bizottság a szabványfejlesztés átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá tétele érdekében dolgoz ki. Emellett az Európai Bizottságnak és szaktanácsadóinak a szerepét is tisztázni fogja. Végezetül további iránymutatást nyújt majd annak érdekében, hogy a harmonizált szabványok értékelési eljárására az összes érintett ágazatban következetesebben és gyorsabban kerüljön sor.

3.5.   4. intézkedés – A tanácsadói rendszer folyamatos megerősítése annak érdekében, hogy a harmonizált szabványok értékelése gyors és megbízható módon történjen, lehetővé téve, hogy a szabványok idejében megjelenjenek az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

3.5.1.

Annak érdekében, hogy már a korai fázisban jobb koordinációt biztosítson az európai szabványügyi szervek által jelenleg kidolgozandó harmonizált szabványok értékelési folyamatában, az Európai Bizottság továbbra is a Közös Kutatóközpont tudományos észrevételeire fog támaszkodni, és ezzel egyidejűleg – a nemrégiben bevezetett szaktanácsadói rendszeren keresztül – megerősíti a szabványok kidolgozásáért felelős szakmai bizottságokkal való kapcsolattartást. A cél az értékelések gyorsaságának, minőségének és pontosságának maximalizálása a folyamat hatékonyságának javítása és annak biztosítása érdekében, hogy a harmonizált szabványok hivatkozási adatai a lehető leghamarabb megjelenhessenek a Hivatalos Lapban.

4.   Általános megjegyzések

4.1.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságnak a harmonizált szabványokkal kapcsolatos közleményét, amelynek célja az átláthatóság és a jogbiztonság javítása az egységes piac hatékony működése érdekében. A javaslat elemzését az EGSZB az európai szabványosítás 2019. évi uniós munkaprogramjára (6) vonatkozó INT/878 véleményével (7) párhuzamosan dolgozta ki a nyilvánvaló tartalmi hasonlóság miatt, hogy organikus, összehangolt és koherens választ tudjon adni.

4.2.

Az EGSZB ismételten teljes mértékben kiáll a harmonizált szabványosítás elve mellett, amely alapvető fontosságú eszköz az egységes piac teljeskörű megvalósítása szempontjából, amennyiben növekedési lehetőséget kínál a vállalatok és a munkavállalók számára, erősíti a fogyasztói bizalmat a termékek minőségét és biztonságosságát illetően, és lehetővé teszi a környezet hatékonyabb védelmét (8). Emellett az EGSZB úgy véli, hogy a harmonizált szabványosítással kapcsolatos stratégia nem választható el a globális szinten zajló folyamatoktól, amelyekre megfelelő választ kell adnia az európai szinten megállapított szabványok védelme formájában. Az európai szabványosítási folyamat esetleges elmaradásai vagy az európai szabványok védelmének hiánya az ISO-val folytatott tárgyalások során ahhoz vezethet, hogy a szabványainkat megkerülik, vagy hogy azok nem lesznek kompatibilisek a nemzetközi szintű szabványokkal, ami nyilvánvaló kárt okoz a vállalkozásoknak és a fogyasztóknak.

4.3.

Az EGSZB elismerését fejezi ki az Európai Bizottság kezdeményezését illetően, amely lehetővé tette az évek során a harmonizált szabványosítás terén felhalmozott elmaradás (9) egy részének behozását. Jelzi ugyanakkor, hogy bizonyos stratégiai fontosságú digitális ágazatok esetében, mint amilyen a blokklánc, csak ezekben a napokban indul el a témával foglalkozó ad hoc munkacsoport, ami jelentős elmaradásra utal. Mivel rendkívül nehéz a szabványosítás terén lépést tartani az innovációval, célszerű egyértelmű és konkrét munkaprogramot készíteni, amely meghatározza a megvalósítás pontos időpontjait és módjait.

4.4.

Az EGSZB szerint célszerű az Európai Bizottság belső folyamatainak észszerűsítése a döntéshozatali folyamatokhoz és a Hivatalos Lapban történő közzétételhez szükséges idő lerövidítése érdekében, mivel ez a harmonizált szabványosítás terén az évek során felhalmozott elmaradás egyik oka. Különösen lényeges, hogy a harmonizált szabványosítási rendszer képes legyen megfelelni a piac támasztotta új kihívásoknak, és így meg tudja akadályozni az egyes tagállamok előremenekülését, amelynek következtében a különböző nemzeti normatívák összeütközésbe kerülhetnek egymással.

4.5.

Az Európai Bizottság által feltételezett szélesebb körű egyszerűsítési folyamatban mindenképpen biztosítani kell az átláthatóságot és főleg az inkluzivitást az irányítás folyamataiban. Ez azt jelenti, hogy az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, ahogyan az már a 2018. júniusában elindított intézményközi párbeszéd esetében is történt, továbbra is teljes mértékben be kell vonni, ahogyan a többi érdekelt felet is, európai és nemzeti szinten egyaránt (10).

4.6.

Az EGSZB egyértelművé teszi, hogy a nemzeti, európai és nemzetközi szinten érdekelt felek aktív részvétele olyan tényező, amely megerősíti a szabványokat és rangot ad nekik, ezért ösztönözni és támogatni kell azt. Az érdekelt felek ugyanis még ma is csak nagy nehézségek árán tudnak részt venni a harmonizált szabványok meghatározásának folyamataiban. Az EGSZB felhívja a figyelmet az említett eszköz fontosságával és a hozzáférési módjaival kapcsolatos tájékoztatást és tudatosságot érintő problémákra, a részvételt korlátozó feltételekre, valamint a kis szervezeteket vagy vállalkozásokat sújtó, túlzottan magas költségekre.

4.7.

Ezzel kapcsolatban az EGSZB megjegyzi, hogy a H2020 program keretében biztosított, az érdekelt feleknek a szabványosítási folyamatokban való részvételének finanszírozására szolgáló alapok alig ismertek, ezért könnyebben hozzáférhetővé kellene tenni azokat, és javítani kellene a kommunikációjukat (11). Ugyanilyen fontos, hogy a jelenleg biztosított összes finanszírozást a következő többéves pénzügyi keretben (2021–2027) is fenn kell tartani és lehetőség szerint növelni kell. Ugyanez a javaslat érvényes az 1025/2012/EU rendelet III. mellékletében említett érdekelt feleknek juttatott finanszírozásra is.

4.8.

A szabványosítást támogató intézkedések hatékonyságának növelése érdekében az EGSZB javasolja, hogy a Horizont Európa programból finanszírozott projektek biztosítsák az érintettek bevonását a terjesztési tevékenységek keretében megvalósított innovációk szabványosításába.

4.9.

Korábbi véleményeivel összhangban (12) az EGSZB kéri, hogy az európai szabványosítási rendszer befogadó dimenziójának erősítése érdekében vessék alá alapos vizsgálatnak a szabványosítás legfontosabb szereplőinek erőfeszítéseit. Ennek kapcsán az EGSZB létrehozhatna egy, az európai szabványosítási rendszer inkluzivitásáról szóló ad hoc fórumot. Ez a szervezet megbízást kaphatna arra, hogy évente nyilvános meghallgatást szervezzen a megtett előrelépés kiértékelése érdekében, ami elősegítené a bevált gyakorlatok kicserélését is a különböző termelési ágazatok között.

5.   Részletes megjegyzések

5.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság által a belső folyamatok észszerűsítésére és a tanácsadók számának növelésére javasolt erőfeszítések több operatív szintet is érinthetnének, és kiterjedhetnének mind a személyzetre, mind a belső szervezetre. E jobbító célú erőfeszítések szükségesek, azonban gondoskodni kell megfelelő finanszírozásukról. Az EGSZB ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy tisztázza ezt a kérdést, egyértelművé téve, hogy az ágazat által támasztott kihívásokkal arányos mértékű forrásokat kell elkülöníteni, az 1025/2012/EU rendelet célkitűzéseivel összhangban (13).

5.2.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a szabványosítás európai kultúráját, méghozzá olyan egyedi tájékoztató kampányok segítségével, amelyek minden egyes polgárt megszólítanak az iskoláskorúaktól a politikai döntéshozókig, tükrözve a nemzetközi egyezményeket (14). Ezenkívül célszerű lenne a kkv-knek és az induló innovatív vállalkozásoknak szóló egyedi tájékoztató kampányokat kidolgozni.

5.3.

Az EGSZB reméli, hogy a társadalmi-gazdasági hatásvizsgálat kiértékelése, amely szerepel az európai szabványosítás 2019-es munkaprogramjában, ad hoc teret biztosít a harmonizált szabványok számára is, és realista módon figyelembe veszi a lehetséges hátrányokat és lehetőségeket a belső és a globális piac szempontjából egyaránt. Ez azt is maga után vonja, hogy a fent említett értékelésnek figyelembe kellene vennie a szabványosítás közvetett hatásait is, például a foglalkoztatottság szintjére és a munkavállalók biztonságára gyakorolt hatást (15).

Kelt Brüsszelben, 2019. március 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER


(1)  HL L 316., 2012.11.14., 12. o.

(2)  Az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN), az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) és az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI).

(3)  COM(2018) 772 final: Egységes piac a változó világban. Páratlan eszköz, amelyhez megújított politikai elkötelezettség szükséges.

(4)  A C-613/14. sz., „James Elliott Construction kontra Irish Asphalt Limited” ügyben hozott ítélet.

(5)  A REFIT-platform XXII.2.b. véleménye.

(6)  COM(2018) 686 final.

(7)  INT/878, Európai szabványosítás 2019-re, (lásd e Hivatalos Lap 74. oldalát).

(8)  HL C 75, 2017.3.10., 40. o.

(9)  Adat: Európai Bizottság.

(10)  HL C 34, 2017.2.2., 86. o.; HL C 75, 2017.3.10., 40. o.

(11)  A H2020 LEIT (Leadership in Enabling and Industrial Technologies) programja keretében olyan projekteket finanszíroznak, amelyek támogatják az érdekelt felek részvételét a szabványosítási folyamatban. Az egyik ilyen projekt a kétéves időtartamú, az információtechnológiai ágazat innovációinak szabványosítására szolgáló Standict.eu (www.standict.eu), amely 2 millió euro költségvetéssel rendelkezik, potenciális kedvezményezettjeinek száma pedig körülbelül 300, akiket rendszeres időközönként közzétett pályázatokon választanak ki. A LEIT 2019–2020-as munkaprogramjában szerepel egy hasonló pályázat („ICT-45-2020: Reinforcing European presence in international ICT standardisation: Standardisation Observatory and Support Facility”), amely azonban kétszer akkora, 2 helyett 4 millió euro finanszírozásban részesül, és amelynek időtartama 2 helyett 3 év.

(12)  HL C 303, 2016.8.19., 81. o.; HL C 197, 2018.6.8., 17. o.

(13)  HL C 197, 2018.6.8., 17. o.

(14)  Lásd a 10. lábjegyzetet.

(15)  Lásd a 8. lábjegyzetet.


5.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/83


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az endokrin károsító anyagokra vonatkozó átfogó uniós keret felé

(COM(2018) 734 final)

(2019/C 228/12)

Előadó: Brian CURTIS (UK/II)

Felkérés:

Európai Bizottság, 2018.12.14.

Jogalap:

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke

Elnökségi határozat:

2018.7.10.

Illetékes szekció:

„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2019.2.27.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2019.3.21.

Plenáris ülés száma:

542.

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

173/0/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az endokrin rendszert károsító anyagokról szóló európai bizottsági közleményt, amely az emberi és állati egészség jobb védelmét célozza. Az EGSZB úgy véli, hogy a valós helyzet felmérése érdekében különösen a jelenlegi szabályozás teljes, a társadalmi és gazdasági hatásokra is kiterjedő célravezetőségi vizsgálatára van szükség. A holisztikus megközelítés elengedhetetlen egy olyan hosszú távú stratégia támogatásához, amely lehetővé teszi az endokrin károsító anyagok koherens, egységes és tudományos módon történő kezelését. Az EGSZB mindemellett úgy véli, hogy ezt a stratégiát egy célokat és határidőket kitűző, gyakorlatias cselekvési tervvel kell megerősíteni.

1.2.

Az EGSZB támogatja a javaslatot, amelynek célja egy koherensebb jogszabályi keret meghatározása. E kereten belül fontos lesz az „egy anyag, egy toxikológiai hatás” elvének tiszteletben tartása, és hogy az új stratégia az elővigyázatosság elvének harmonizált alkalmazásán alapuljon, összhangban a biocid termékekre és a növényvédő szerekre vonatkozó, már elfogadott hatályos rendelkezésekkel (1). Az új stratégiát a REACH által képviselt, ágazatokat összefogó szabályozás „ernyője” alá lehet helyezni.

1.3.

Az irányítási mechanizmusnak tudományos alapúnak kell lennie, hogy a polgárok és az érdekeltek számára biztosítható legyen az átláthatóság. Ezért a közforrásból finanszírozott kutatást és a független kutatást is megfelelő költségvetéssel támogatni kell. A független kutatás különösen jóváhagyott tudományos kritériumokat és/vagy módszereket biztosíthat az európai ipari K+F tevékenység és termelés keretbe foglalásához, támogatásához és ösztönzéséhez. Az EGSZB javasolja, hogy ez a költségvetés ne legyen alacsonyabb a Horizont 2020 keretében nyújtott jelenlegi költségvetésnél. Az EGSZB elsősorban egy külön költségvetési sor megállapítását javasolja az endokrin károsító anyagok és az állati és emberi egészséget fenyegető kockázatok korai azonosítása, biztonságos alternatív anyagok meghatározása, valamint a környezet helyreállítása céljára.

1.4.

Az egyes anyagokra vagy termékekre vonatkozó tilalmak vagy korlátozások – miután azokat megalapozottan az endokrin rendszert károsító anyagnak minősítették – jelentős hatással lehetnek a vállalkozásokra és a munkahelyekre. Az EGSZB ezért javasolja, hogy az Európai Bizottság gondoskodjon a fenntarthatóbb termelésre való átállás támogatását szolgáló külön pénzügyi mechanizmusról az iparágak termelési technikáinak és mechanizmusainak javítása, illetve a munkavállalók készségeinek naprakésszé tétele érdekében.

1.5.

Az EGSZB támogatja az érdekeltek éves találkozójára irányuló javaslatot. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy az érdekeltek és az Európai Bizottság közötti párbeszédnek a valódi hatékonyság érdekében egy az információcserét és a konzultációt szolgáló állandó, strukturált rendszer szerint kell zajlania.

1.6.

Az EGSZB kéri, hogy a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról (POP-ok) szóló, az Európai Bizottság által uniós szinten megszervezendő széles körű tájékoztató kampány során, hasonló megközelítés alapján, az endokrin károsító anyagok is kerüljenek szóba. Az EGSZB megismétli a POP-anyagokat és az endokrin károsító anyagokat tartalmazó nyílt adatbank létrehozására irányuló javaslatát, hogy ezzel hasznos eszközt adjunk a vállalkozások és a fogyasztók kezébe.

1.7.

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy az endokrin károsító anyagokra vonatkozó európai stratégiának nemzetközi kiterjedésűnek kell lennie annak érdekében, hogy hatékonyan megvédje a polgárok egészségét a harmadik országokból származó, potenciálisan veszélyes termékektől. Az EGSZB ezért támogatja az Európai Bizottság javaslatát, hogy az EU vállaljon proaktívabb szerepet a világban, ezáltal támogatva az OECD-t a vizsgálatainak tökéletesítésében. Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy az Európai Uniónak két- és többoldalú kereskedelmi megállapodásokban kell előmozdítania a fenntarthatóságot és az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatos rendelkezések betartását. Ennek megfelelően az EU együttműködhetne a WHO-val és az ENSZ Környezetvédelmi Programjával egy az endokrin károsító anyagokra vonatkozó globális egyezmény aláírása érdekében – ahogy az a POP-anyagok esetében ez már megtörtént (Stockholmi Egyezmény) –, az azonosított vagy potenciális endokrin károsító anyagokat tartalmazó meglévő ENSZ-listák alapján. Ezek a kezdeményezések abból a szempontból is hasznosak lesznek, hogy egyenlő feltételeket teremtenek, és megvédik az európai termelési modellt a tisztességtelen versenytől.

1.8.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által elhatározott nyílt stratégiát, és úgy véli, hogy a szervezett civil társadalom döntő szerepet játszhat a nemzeti tájékoztató kampányok kidolgozásában. Ennek köszönhetően a lakosság szélesebb köre kaphatna tájékoztatást a polgárok egészségének védelme érdekében folytatott uniós tevékenységekről. Ezeket a kezdeményezéseket az iskoláktól kell indítani, az endokrin károsító anyagoknak való kitettség csökkentése és a biztonságos magatartás előmozdítása érdekében. Az EGSZB különösen azt ajánlja, hogy az oktatási és képzési kezdeményezéseket hangolják össze, és tekintsék egy egységes stratégia részének, az egész életen át tartó tanulást célzó megközelítés jegyében. Az ehhez kapcsolódó speciális képzéseknek kötelezőeknek és elérhetőeknek kell lenniük minden olyan európai munkavállaló számára, akinek a munkája közvetlenül vagy közvetetten az endokrin károsító anyagokhoz kapcsolódik.

2.   Bevezetés

2.1.

Az endokrin károsító anyagok szintetikus vagy természetes vegyi anyagok, amelyek módosítják az endokrin rendszer működését, következésképpen káros hatást fejtenek ki az emberi és állati egészségre, többek között az anyagcserére, a növekedésre, az alvásra és a kedélyállapotra. Endokrin károsító anyagoknak való kitettséget számos különböző forrás okozhat, például növényvédő szerekből, fémekből és adalékanyagokból származó maradványok, vagy az élelmiszerekben és kozmetikumokban lévő szennyező anyagok. Egyes endokrin károsító anyagok természetes módon jelen vannak a környezetben. Az emberek és az állatok az élelmiszerek, a por vagy a víz révén, gázok vagy a levegőben jelen lévő részecskék belélegzésével, vagy egyszerűen valamilyen anyagnak (testápoló szerek) a bőrrel való érintkezése útján kerülhetnek kapcsolatba endokrin károsító anyagokkal. Az endokrin károsító anyag által kiváltott hatások néha csak hosszú idővel az expozíció után jelentkeznek (2). Meg kell jegyezni, hogy az endokrin károsító tulajdonságokkal rendelkező termékek közé tartozhatnak bizonyos élelmiszerekben (például zöldségekben), vitaminokban és más étrend-kiegészítőkben, valamint kulcsfontosságú gyógyszerekben (pl. a rák kezelése és különösen a női fogamzásgátlás esetén) jelen lévő anyagok: az EU polgárai valószínűleg nagy mennyiségű endokrin károsító anyagnak vannak kitéve ezeken a termékeken keresztül.

2.2.

Az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatos aggodalmak az 1990-es évek óta egyre erősödnek. 1999 decemberében az Európai Bizottság elfogadta az endokrin károsító anyagokra vonatkozó közösségi stratégiát (3), amelyet azóta a kutatás, a szabályozás és a nemzetközi együttműködés területén megvalósult fellépéseknek köszönhetően mozdítottak elő. Egy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által készített átfogó tanulmány rávilágított arra a problémára, hogy az endokrin károsító anyagok milyen kiterjedt hatást gyakorolnak számos emberre és állatra, különösen a magzatokra és a várandós nőkre (koraszülés és alacsony születési súly, fejlődési rendellenességek és idegrendszeri fejlődési zavarok), a gyermekekre és a kamaszokra (a reprodukciós rendszer rendes fejlődésének és működésének megváltozása, például korai mellnövekedés a fiatal lányoknál), de a felnőttekre is (termékenység elvesztése, elhízás, rák) (4).

2.3.

Amint azt egy nemrégiben közzétett ENSZ-jelentés is felvázolta, számos mesterségesen előállított és természetes vegyi anyagról ismert, hogy hatást gyakorol a hormonszintézisre, a hormonális tevékenységre vagy az anyagcserére, de csak töredékük esetében vizsgálták meg megfelelően, hogy az endokrin rendszerrel kapcsolatos mechanizmusok révén milyen káros hatásokat válthatnak ki. A betegségek előfordulása az utóbbi évtizedekben olyan sebességgel növekedett, amely alapján kizárható, hogy a genetikai tényezők jelentenék az egyetlen valószerű magyarázatot. A környezeti és más nem genetikai tényezők, többek között a táplálkozás, az anya életkora, a vírusos betegségek és a vegyi anyagoknak való kitettség szintén szerepet játszanak, ám ezeket nem mindig könnyű azonosítani (5).

2.4.

Az endokrin károsító anyagok megértését és szabályozását illetően jelentős előrelépések történtek, és ma az EU az ilyen vegyi anyagok kezelése terén elismerten vezető szerepet játszik a világban, miközben jogszabályai azok közé tartoznak, amelyek a legnagyobb védelmet nyújtják a világon. A növényvédő szerekről és a biocid termékekről, általában a vegyi anyagokról (REACH-rendelet), az orvostechnikai eszközökről és a vízről szóló jogszabályok mára külön rendelkezéseket tartalmaznak (6). Más jogszabályok – például az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról, a kozmetikumokról, a játékokról vagy a munkahelyen dolgozók védelméről szóló jogszabályok (7) – nem tartalmaznak az endokrin károsító anyagokra vonatkozó egyedi rendelkezéseket. Az endokrin károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagok azonban a jogszabály általános követelményei alapján eseti szabályozási intézkedések hatálya alá tartoznak. A koordináció hiánya miatt azonban a jelenlegi szabályozás szétaprózott és helyenként inkoherens. (Pl. a biszfenol-A egy széles körben, több feldolgozóipari ágazatban alkalmazott nyersanyag. Kozmetikumokban és cumisüvegekben tilos felhasználni, de egyéb, az élelmiszerekkel és a takarmánnyal érintkező anyagokban és a hőpapírokban még engedélyezett a használata.)

3.   A javaslat lényegi tartalma

3.1.

A közösségi stratégia elfogadása után közel húsz évvel a közlemény megjegyzi, hogy az Európai Bizottság szándéka az, hogy a helyzet felmérése érdekében elvégezze a jelenlegi szabályozás célravezetőségi vizsgálatát. Ennek az első lépésnek kell lennie afelé, hogy az uniós szabályozást naprakésszé és koherenssé tegyük, és összehangoljuk a következő három alapvető szempont szerint: meghatározás, azonosítás és szabályozási következmények (különösen a védelmi intézkedések vonatkozásában).

3.2.

Az endokrin károsító anyagok közös meghatározása a horizontális megközelítés kiindulópontja és az új irány egyik fő eleme. A meghatározás az endokrin károsító anyagoknak a WHO által megfogalmazott definícióján alapul majd (8). A közös meghatározás az endokrin károsító anyagok azonosítását szolgáló harmonizált módszer létrehozásához szükséges.

3.3.

Az azonosítás tekintetében az Európai Bizottság három cselekvési irány megerősítésére törekszik:

az endokrin károsító anyagok azonosítására szolgáló horizontális mechanizmus,

az adatokra vonatkozó jogszabályi előírások frissítése az új endokrin károsító anyagok pontosabb azonosítása érdekében,

a kommunikáció javítása az ellátási láncban a REACH szerinti endokrin károsító anyagok tekintetében (biztonsági adatlapok).

3.4.

A harmadik szempont lényege, hogy amennyiben tudományos vizsgálatok valószínű kockázatot állapítottak meg, az elővigyázatosság elvével összhangban ugyanazokat az intézkedéseket és rendelkezéseket kell végrehajtani annak érdekében, hogy az embereket megvédjük az ártalomnak való kitettségtől. Ez maga után kell, hogy vonja az ilyen anyagok gyártásának tilalmát, és az ez alóli kivételre csak korlátozott lehetőséget kell adni. Ezért a célravezetőségi vizsgálat során különös figyelmet kell fordítani az intézkedések egységességére és erőteljességére, hogy minden polgár védelme biztosított legyen, különös tekintettel a lakosság azon veszélyeztetett csoportjaira, amelyek az endokrin rendszerük folyamatban lévő változása miatt különösen érzékenyek az endokrin károsító anyagokra, mint a magzatok, a kamaszok és a várandós nők.

3.5.

A következő jogszabályi kereten belül döntő fontosságú lesz a kutatás, mivel még több téren hiányosak az ismeretek:

az endokrin károsító anyagoknak való kitettség pontosan hogyan járul hozzá a betegségek kialakulásához,

meg lehet-e állapítani egy az endokrin károsító anyagokra vonatkozó „biztonságos küszöbértéket”, amely alatt nem jelentkeznek káros hatások,

milyen elegy okozhat „koktélhatást”, és általában hogyan működnek az „elegyek”,

hogyan tudjuk növelni a vizsgálati módszereink hatékonyságát.

3.6.

1999 óta az uniós kutatási és fejlesztési keretprogramokon belül több mint 50, az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatos projektet finanszíroztak (több mint 150 millió euro összegben (9)). További 52 millió euro kiutalására került sor a Horizont 2020 keretében. Az új projektek a Horizont Európa program keretében részesülnek majd finanszírozásban (10). Az Európai Bizottság különösen a következő kutatási irányokat javasolja:

a veszélyértékelés, a kockázatértékelés és a vegyi anyagok kezelésének további fejlesztése – többek között a koktélhatásokat illetően –, valamint a szükséges adatok összegyűjtése, megosztása és kombinációja,

aggodalomra okot adó anyagoknak a gyártás során és az életciklus végső szakaszaiban történő felszámolása; a biztonságos helyettesítő anyagok, valamint a biztonságos és költséghatékony gyártási technológiák fejlesztésének támogatása,

ökoinnováció a veszélyes anyagokból és a jelenleg aggodalomra okot adónak tartott vegyi anyagokból eredő környezetszennyezés megelőzése és orvoslása érdekében, figyelembe véve eközben a vegyi anyagok, a termékek és a hulladékok közötti kapcsolódási pontokat.

3.7.

Az új stratégia hatékonyabbá tétele érdekében az Európai Bizottság globális szinten proaktívabb szerepet szán az EU-nak, és nyílt párbeszédet szándékozik indítani az érdekeltekkel és a nyilvánossággal. Ezek a tevékenységek négy kezdeményezés köré szerveződnek:

éves rendszerességgel az endokrin károsító anyagokról szóló fórum szervezése. A fórum lehetővé teszi, hogy a tudósok, valamint a köz- és magánszférabeli érdekelt felek az Európai Bizottság munkájának támogatása érdekében kicseréljék az információkat és a bevált gyakorlatokat, azonosítsák a kihívásokat, és szinergiákat építsenek,

fokozott támogatás a releváns nemzetközi szervezetek munkája számára, különösen a szükséges támogatás biztosítása a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) számára a nemzetközileg elfogadott vizsgálati iránymutatások kidolgozásához,

annak megvizsgálása, hogy milyen lehetőségek vannak az endokrin károsító anyagoknak a vegyi anyagok meglévő nemzetközi osztályozási rendszerébe való felvételére. Ez globális megoldást nyújtana az endokrin károsító anyagok azonosítására (hasonlóan a más veszélyességi osztályok – például a mutagének, a rákkeltő anyagok és a reprodukciót károsító anyagok – esetében már létező rendszerhez),

egyablakos internetes portál az egyének, vállalkozások és érdekelt felek e témával kapcsolatos tájékoztatása céljából. Mivel Európa különböző területein eltérő szintű a tájékozottság és a tudatosság, a tagállamokat arra fogják ösztönözni, hogy dolgozzanak ki az e témával foglalkozó kampányokat, különös figyelemmel a veszélyeztetett csoportokra.

4.   Általános megjegyzések

4.1.

Az EGSZB üdvözli az endokrin károsító anyagokról szóló bizottsági közleményt. Az EGSZB úgy véli különösen, hogy a valós helyzet felmérése érdekében a jelenlegi szabályozás teljes, a társadalmi és gazdasági hatásokra is kiterjedő célravezetőségi vizsgálatára van szükség. A holisztikus megközelítés elengedhetetlen egy olyan hosszú távú stratégia (11) támogatásához, amely lehetővé teszi az endokrin károsító anyagok koherens, egységes és tudományos módon történő kezelését.

4.2.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az endokrin károsító anyagok különös aggodalomra okot adó anyagok. Ezért az EGSZB támogatja a koherens jogszabályi keret létrehozására irányuló javaslatot és az elővigyázatosság elvének harmonizált alkalmazását, a biocid termékekre és a növényvédő szerekre vonatkozó, már elfogadott hatályos rendelkezésekkel összhangban (12).

4.3.

Az EGSZB úgy véli különösen, hogy az EU számára a fő kihívást az új jogszabályi keret koherenciája fogja jelenteni, mivel több anyag – mint például a „biszfenol-A” –, amelyeket különböző ágazatokban széles körben alkalmaznak adalékanyagként, igen különböző megítélés alá esik. Ezért fontos tiszteletben tartani az „egy anyag, egy toxikológiai hatás” tudományos elvét (13). Ennek megfelelően azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján valamely anyagot endokrin károsító anyagként azonosítanak, az EU-n belül valamennyi szabályozási területen egységesnek és koherensnek kell lenniük. Így, noha lehetségesek kivételek, a szabályozási döntéseknek általánosságban koherenseknek és összehangoltaknak kell lenniük. Végül, de nem utolsósorban, az új stratégiát az egységesség érdekében a REACH által biztosított, ágazatokat összefogó szabályozás „ernyője” alá lehet helyezni.

4.4.

Az új kontextusban az irányítási mechanizmusnak tudományos alapúnak kell lennie, hogy a polgárok és az érdekeltek számára biztosítható legyen az átláthatóság. Ezért fontos, hogy megfelelő költségvetést hozzanak létre a közfinanszírozott kutatás és a független kutatás támogatására. Az EGSZB úgy véli, hogy a független kutatási adatokon alapuló jóváhagyott tudományos kritériumok és/vagy módszerek keretbe foglalhatják, támogathatják és ösztönözhetik az európai ipari K+F tevékenységet és termelést.

4.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy az egyes anyagokra vagy termékekre vonatkozó tilalom vagy korlátozások – miután azokat megalapozottan endokrin károsító anyagnak minősítették – jelentős hatással lehetnek a vállalkozásokra és a munkahelyekre. Ezért az Európai Bizottságnak a fenntarthatóbb termelésre való átállás támogatása érdekében külön pénzügyi mechanizmusról kell gondoskodnia, egyrészt a vállalkozások számára, hogy termelési technikáikat és mechanizmusaikat megújítsák, másrészt a munkavállalók számára, hogy készségeiket naprakésszé tegyék (14).

4.6.

A független kutatás nélkülözhetetlen az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatos ismereteink fejlesztéséhez és kiegészítéséhez. Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság javaslata nem határozza meg a Horizont Európa programon belül az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatos kutatásra és innovációra szánt pontos költségvetést. Az EGSZB javasolja, hogy ez a költségvetés ne legyen alacsonyabb a Horizont 2020 keretében nyújtott jelenlegi költségvetésnél.

4.7.

Az EGSZB egyetért a kutatási és innovációs beruházásokra vonatkozó bizottsági javaslattal, azonban úgy véli, hogy néhány másik terület döntő fontosságú lesz a következő években, ezért azokat finanszírozni kell:

a)

az endokrin károsító anyagok korai azonosítása. A WHO szerint több mint 800 olyan anyag létezik, amely potenciális endokrin károsító hatású (15). Tekintettel ezek széles körű használatára, fontos az adatelemzést szolgáló tudományos azonosítási technikák és mechanizmusok felgyorsításába irányuló beruházás (a meglévő adatok jobb értelmezése érdekében);

b)

biztonságos alternatív anyagok és módszerek azonosítása. Az Európai Bizottság új irányvonala számos új endokrin károsító anyag felfedezését eredményezheti. Ezen anyagok némelyike sok termelési ágazatban rendkívül hasznos, ezért fontos beruházni a biztonságos alternatív anyagok és termelési módszerek kutatásába. Az adatok hiánya nem jelenti azt, hogy egy anyag biztonságos, emiatt fontos a tudományos vizsgálatok fokozása. Törekedni kell a kiértékelt anyagok listájának bővítésére, nem csak a már behatóan megvizsgált anyagokra kell összpontosítani;

c)

a környezet helyreállítása. Miután meggyőző módon azonosítottak egy endokrin károsító anyagot, fontos, hogy az adott anyag környezetre gyakorolt hatásával összefüggésben egyedi kockázatértékelési és -kezelési eljárást alkalmazzanak annak érdekében, hogy szükség esetén (különösen az anyag tartós jelenléte miatti szükséghelyzetben) meg lehessen tervezni a környezet helyreállítását célzó meghatározott stratégiát.

4.8.

Az EGSZB támogatja az érdekeltek éves találkozójára irányuló javaslatot. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy az érdekeltek és az Európai Bizottság közötti párbeszédnek a valódi hatékonyság érdekében egy az információcserét és a konzultációt szolgáló állandó, strukturált rendszer szerint kell zajlania. Az EGSZB részt kíván venni az éves találkozón, és hozzá kíván járulni ahhoz.

4.9.

Az endokrin károsító anyagok és a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok (POP-ok) különböző anyagok, és különböző hatást fejtenek ki az emberekre és a környezetre, azonban egyaránt veszélyesek az egészségre és ismeretlenek a polgárok számára. Mivel a POP-anyagokra vonatkozó uniós stratégia és az endokrin károsító anyagokról szóló bizottsági közlemény számos ponton hasonlóságot mutat, az EGSZB a politikai és tudományos folyamat erősítése érdekében javasolja e stratégiák hasonló megközelítés alapján történő kifejlesztését. Az EGSZB NAT/719. számú, a POP-anyagokról szóló átdolgozott rendeletről szóló véleményével összhangban az EGSZB elsősorban azt kéri, hogy a POP-anyagokról szóló, az Európai Bizottság által uniós szinten megszervezendő széles körű tájékoztató kampány során fordítsanak különös figyelmet az endokrin károsító anyagokra. Az EGSZB megismétli a POP-anyagokat és az endokrin károsító anyagokat tartalmazó nyílt adatbank létrehozására irányuló javaslatát is, hogy ezzel hasznos eszközt adjunk a vállalkozások és a fogyasztók kezébe.

5.   Részletes megjegyzések

5.1.

Az EGSZB úgy látja, hogy az Európai Bizottság közleménye fontos lépés afelé, hogy egy fenntarthatóbb gyártási rendszer meghatározása révén javuljon a polgárok egészségének védelme. Az EGSZB mindemellett úgy véli, hogy ezt a stratégiát egy célokat és határidőket kitűző, gyakorlatias cselekvési tervvel kell megerősíteni.

5.2.

A másodlagos nyersanyagokra különös hangsúlyt helyező, jól megtervezett körforgásos gazdaság (16) eszköz lehet ahhoz, hogy a minimálisra csökkenjen az uniós polgárok endokrin károsító anyagoknak való kitettsége. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság javaslatát egyértelműen és szorosan össze kell kapcsolni a hetedik környezetvédelmi cselekvési programmal (17) és a fenntarthatóságot célzó többi alapvető szakpolitikai kezdeményezéssel, így a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervvel és a műanyagokkal kapcsolatos stratégiával, amely a mérgező termékek gyártásának megszüntetésére irányul. Ez egy nagyon érzékeny kérdés, különösen a koktélhatásokra tekintettel, amelyek megbetegedéseket okoznak az embereknél és károsak a környezetre.

5.3.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy határozza meg pontosabban az endokrin károsító anyagokról szóló nyilvános konzultáció megszervezésére irányuló javaslatot. Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az egyének mellett elsősorban maga a szervezett civil társadalom játszhat fontos szerepet, főként azért, mert meghatározott szaktudás és tapasztalat szükséges ahhoz, hogy hasznos, megbízható és tudományosan megalapozott tanácsokat lehessen adni (18).

5.4.

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy az endokrin károsító anyagokra vonatkozó bármely európai stratégiának nemzetközi kiterjedésűnek kell lennie, és azt nemzetközi szinten kell kidolgozni annak érdekében, hogy hatékonyan megvédje a polgárok egészségét a harmadik országokból származó, potenciálisan veszélyes termékektől. Az EGSZB ezért támogatja az Európai Bizottság javaslatát, hogy az EU vállaljon proaktívabb szerepet a világban, támogatva az OECD-t a vizsgálatainak tökéletesítésében. Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy az Európai Uniónak két- és többoldalú kereskedelmi megállapodásokban kell előmozdítania a fenntarthatóságot és az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatos rendelkezések betartását. Ennek értelmében az EU együttműködhetne a WHO-val és az ENSZ Környezetvédelmi Programjával egy az endokrin károsító anyagokra vonatkozó globális egyezmény aláírása érdekében – ahogy az a POP-anyagok esetében ez már megtörtént (Stockholmi Egyezmény) –, az azonosított vagy potenciális endokrin károsító anyagokat tartalmazó meglévő ENSZ-listák alapján (19). Ezek a kezdeményezések abból a szempontból is hasznosak lesznek, hogy egyenlő feltételeket teremtenek, és megvédik az európai termelési modellt a tisztességtelen versenytől (20).

5.5.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által elhatározott nyílt stratégiát, és úgy véli, hogy a szervezett civil társadalom döntő szerepet játszhat a nemzeti tájékoztató kampányok kidolgozásában, annak érdekében, hogy a lakosság szélesebb köre tájékoztatást kaphasson a polgárok egészségének védelme érdekében folytatott uniós tevékenységekről. A tájékoztató kampányt a hatékonyság érdekében az iskoláktól kell indítani, hogy csökkentse az endokrin károsító anyagoknak való kitettséget és előmozdítsa a biztonságos magatartást (21). Az EGSZB különösen azt ajánlja, hogy az oktatási és képzési kezdeményezéseket hangolják össze, és tekintsék egy egységes stratégia részének, az egész életen át tartó tanulást célzó megközelítés jegyében. Továbbá az EGSZB úgy véli, hogy az ehhez kapcsolódó speciális képzéseknek kötelezőeknek és elérhetőeknek kell lenniük minden olyan európai munkavállaló számára, akinek a munkája közvetlenül vagy közvetetten az endokrin károsító anyagokhoz kapcsolódik (22).

Kelt Brüsszelben, 2019. március 21-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER


(1)  Az Európai Parlament és a Tanács 528/2012/EU rendelete ( 2012. május 22. ) a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról (HL L 167., 2012.6.27., 1. o.) és az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete ( 2009. október 21. ) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).

(2)  Az ECHA honlapja: https://chemicalsinourlife.echa.europa.eu/hu/endocrine-disrupters-and-our-health. A WHO széles körben elfogadott, 2002. évi meghatározása (WHO/IPCS) szerint „Az endokrinromboló anyag olyan exogén anyag vagy keverék, amely károsítja az endokrin rendszer működését és ezáltal káros egészségi hatást gyakorol a szervezetben, annak utódaiban vagy (al)populációiban”.

(3)  COM(1999) 706.

(4)  Egészségügyi Világszervezet: State of the Science of Endocrine Disrupting Chemicals, 2012, VII-XII. oldal.

(5)  https://www.unenvironment.org/explore-topics/chemicals-waste/what-we-do/emerging-issues/scientific-knowledge-endocrine-disrupting.

(6)  A 1107/2009/EK rendelet; az 528/2012/EU rendelet; az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.); az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/745 rendelete (HL L 117., 2017.5.5., 1. o.); az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 1935/04/EK rendelete (HL L 338., 2004.11.13., 4. o.); az Európai Parlament és a Tanács 1223/2009/EK rendelete ( HL L 342., 2009.12.22., 59. o.); az Európai Parlament és a Tanács 2009/48/EK irányelve ( HL L 170., 2009.6.30., 1. o.); a Tanács 98/24/EK irányelve (HL L 131., 1998.5.5., 11. o.); az Európai Parlament és a Tanács 2004/37/EK irányelve (HL L 158., 2004.4.30., 50. o.).

(8)  „Olyan exogén anyag vagy keverék, amely károsítja az endokrin rendszer működését és ezáltal káros egészségi hatást gyakorol a szervezetben, annak utódaiban vagy (al)populációiban.”

(9)  Az Európai Bizottság adatai.

(10)  COM(2018) 435 final és COM(2018) 436 final – lásd különösen a „Globális kihívások és ipari versenyképesség” második pillérén belül az egészségügyi klasztert (javasolt költségvetés: 7,7 milliárd EUR) és „A Közös Kutatóközpont nem nukleáris közvetlen cselekvései” klasztert (javasolt költségvetés: 2,2 milliárd EUR).

(11)  Az EGSZB véleménye az ivóvízről szóló irányelvről (HL C 367., 2018.10.10., 107. o.); az EGSZB véleménye – Uniós intézkedések a környezetvédelmi megfelelés és irányítás javítására (HL C 283., 2018.8.10., 83. o.); az EGSZB véleménye – Az élelmiszer-biztonságot és az élelmiszer-ellátás biztonságát garantáló jelenlegi uniós rendszer és lehetőségek ennek javítására (HL C 268., 2015.8.14., 1. o.); az EGSZB véleménye a játékok biztonságáról (HL C 77., 2009.3.31., 8. o.); az EGSZB véleménye – A civil társadalom hozzájárulása egy átfogó uniós élelmiszer-politika kidolgozásához (HL C 129., 2018.4.11., 18. o.).

(12)  528/2012/EU rendelet; 1107/2009/EK rendelet; az EGSZB véleménye – Biocid termékek (HL C 347., 2010.12.18., 62. o.).

(13)  „Scientific principles for the identification of endocrine-disrupting chemicals: a consensus statement”, Roland Solecki, 2017. https://link.springer.com/article/10.1007/s00204-016-1866-9.

(14)  Az EGSZB véleménye a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (HL C 288., 2017.8.31., 56. o.); az EGSZB véleménye a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról (HL C 367., 2018.10.10., 93. o.).

(15)  A TEDX (az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatos adatok megosztásával foglalkozó intézet) szerint ezen a listán több mint 1 000 anyag szerepel.

(16)  Az EGSZB véleménye a vegyi anyagokkal, a termékkel és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok közötti kapcsolódási pontokról (HL C 283., 2018.8.10., 56. o.).

Az EGSZB véleménye: A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos stratégia (HL C 283., 2018.8.10., 61. o.).

(17)  1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 354., 2013.12.28., 171. o.).

(18)  Az EGSZB véleménye a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról (átdolgozás) (HL C 367., 2018.10.10., 93. o.).

(19)  2018 augusztusában az ENSZ közzétett egy listát arról a 45 vegyi anyagról vagy anyagcsoportról, amelyeket a tényleges vagy potenciális endokrin károsító anyagoknak a WHO/IPCS 2002. évi jelentése szerinti meghatározásán alapuló átfogó tudományos vizsgálatot követően tényleges vagy potenciális endokrin károsító anyagként azonosítottak. Sajnos az endokrin károsító anyagokra vonatkozó nemzetközi egyezmény híján nem lehetséges kidolgozni egy nemzetközileg elfogadott eljárást, amelynek célja az emberi és állati egészség védelme az ilyen anyagoknak való kitettséggel szemben. https://www.unenvironment.org/explore-topics/chemicals-waste/what-we-do/emerging-issues/scientific-knowledge-endocrine-disrupting.

(20)  Az EGSZB véleménye: Átállás egy fenntarthatóbb európai jövőre (HL C 81., 2018.3.2., 44. o.).

(21)  Pl.: Az endokrin károsító anyagokra vonatkozó „tízparancsolat” a polgárok számára. http://old.iss.it/inte/index.php?lang=2&id=289&tipo=29.

(22)  Az EGSZB véleménye a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról (átdolgozás) (HL C 367., 2018.10.10., 93. o.).


5.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/89


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Közös közlemény az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Cselekvési terv a félretájékoztatással szemben

[JOIN(2018) 36 final]

(2019/C 228/13)

Előadó: Ulrich SAMM

Társelőadó: Giulia BARBUCCI

Felkérés:

Európai Bizottság, 2019.3.12.

Jogalap:

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke

Illetékes szekció:

„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom”szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2019.3.5.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2019.3.20.

Plenáris ülés száma:

542 .

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

142/2/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB tudomásul veszi a kezdeményezés által a dezinformációra használt definíciót, vagyis hogy az igazolhatóan hamis vagy félrevezető információ, amely fenyegetést jelent a demokráciára, és kárt okoz a közérdeknek. A dezinformáció egy világos politikai céllal vívott hibrid háború részévé vált. Az EGSZB ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a hamis tájékoztatás mellett a nagy fokú szelektív tájékoztatás, a rágalmazás, a félelem- és a gyűlöletkeltés támadja az alapvető polgárjogokat (szabadságokat) és a kisebbségi jogokat.

1.2.

A leghatékonyabb dezinformáció mindig tartalmaz valamennyi igazságot. Ezért a minőségi információ és a tudatosság növelése érdekében minden érintett fél részéről többféle fellépésre van szükség. Emiatt az EGSZB üdvözli az összehangolt fellépésre irányuló kezdeményezést annak érdekében, hogy az EU, valamint annak intézményei és polgárai védve legyenek a dezinformációval szemben. Hangsúlyozza, hogy ezekre az intézkedésekre sürgősen szükség van, aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a cselekvési terv hatása korlátozott lehet, tekintve, hogy már közel vannak a 2019. májusi európai választások.

1.3.

Az EGSZB elismeri, hogy a dezinformáció elsődlegesen három forrásból származik: az Oroszországi Föderációból (ezt az Európai Külügyi Szolgálat dokumentumai bőségesen alátámasztják), más harmadik országok (pl. Kína és az USA) gazdasági szereplőitől és médiaorgánumaitól, valamint belső forrásokból – az Unió országaiban működő médiaorgánumoktól, illetve szélsőséges politikai mozgalmaktól és szerveződésektől. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy szélesítse ki nyomonkövetési tevékenységét és tegyen megfelelő ellenintézkedéseket.

1.4.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak sürgősen meg kell tenniük a választási rendszereik és infrastruktúrájuk integritásának megőrzéséhez szükséges intézkedéseket, és az európai választások valamennyi szakaszában gondoskodniuk kell a szóban forgó rendszerek és infrastruktúra teszteléséről.

1.5.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a dezinformációra adott átfogó válasz megköveteli a civil társadalmi szervezetek aktív részvételét is. Az EGSZB proaktívan támogatja a dezinformációval szembeni közös erőfeszítéseket, többek között véleményei, meghallgatásai, helyi szintű kommunikációs tevékenységei, valamint a professzionális kommunikációs csoportja által végzett számos sajtótevékenység révén.

1.6.

A reziliencia kialakításához a társadalom minden szegmensét be kell vonni, és mindenekelőtt javítani kell a polgárok médiaműveltségét. Az éberségre és a kritikus gondolkodásra nevelés az iskolában kezdődik, de az egész életen át újra és újra foglalkoznunk kell vele. Ezek a tevékenységek megfelelő finanszírozás biztosítását teszik szükségessé – most és az új többéves pénzügyi keretben egyaránt.

1.7.

A közös erőfeszítéseket a lehető legtöbb szereplőnek – köztük állami és magánszervezeteknek is – támogatnia kell uniós szinten, a tagállamokban, valamint a déli és keleti partnerség államaiban. A független tényellenőrzők és a minőségi újságírás kulcsfontosságú szerepet játszanak, és megfelelő finanszírozásra van szükségük, hogy szinte valós időben tevékenykedhessenek.

1.8.

Az EGSZB különösen üdvözli a Horizont 2020 és az Európai horizont keretében kutatási célokra odaítélt finanszírozást, amely révén jobban megérthetjük a dezinformáció forrásait, és a dezinformáció mögött álló szándékokat, eszközöket és célkitűzéseket.

1.9.

A stratégiai kommunikációs munkacsoport megerősítése már régóta esedékes. Az EGSZB ezért üdvözli a további munkatársak felvételére és új eszközök alkalmazására vonatkozó terveket. Tekintettel arra, hogy bizonyos országokban jelentős erőforrásokat fordítanak a hamis információk generálására, úgy tűnik, hogy az EU-nak megfelelő választ kell adnia. Ezért a stratégiai kommunikációs munkacsoport erőforrásainak tervezett növelése csak az első lépésnek tekinthető a következő években szükséges további növelés felé.

1.10.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy felül kell vizsgálni a másik két stratégiai kommunikációs munkacsoportot (Nyugat-Balkán és Dél), és sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti szakértők küldésével járuljanak hozzá a stratégiai kommunikációs munkacsoportok munkájához.

1.11.

Az EGSZB üdvözli a gyakorlati kódexet, amely a közösségimédia-platformok és hirdetők önkéntes kötelezettségvállalása a dezinformációval szembeni küzdelem érdekében, ugyanakkor kétségei vannak az ilyen önkéntes fellépések hatékonyságával kapcsolatban. Az Európai Bizottságnak mielőbb további, többek között szabályozási természetű fellépéseket, például szankciókat kellene javasolnia arra az esetre, ha a gyakorlati kódex alkalmazása továbbra sem hozna kielégítő eredményt.

1.12.

Az EGSZB sürgeti a magánvállalkozásokat, hogy kezdjék el etikátlan és felelőtlen magatartásként kezelni a dezinformációhoz hozzájáruló online platformokon történő hirdetést, és tegyenek lépéseket e magatartás megakadályozására.

2.   Bevezetés – A dezinformáció mint az Unió demokratikus rendszereit veszélyeztető fenyegetés

2.1.

E kezdeményezés összefüggésében a „dezinformáció”kifejezés olyan igazolhatóan hamis vagy félrevezető információkra utal, amelyeket gazdasági haszonszerzés vagy szándékos megtévesztés céljából állítanak elő, hoznak nyilvánosságra és terjesztenek, és amelyek kárt okozhatnak a közérdeknek. Gyakran rágalmazással, félelem- és gyűlöletkeltéssel támadják az emberi jogokat.

2.2.

A dezinformációt terjesztő személyek néha a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkoznak. Az információhoz való jog és a sajtószabadság valóban az alapjogok közé tartozik az Európai Unióban, azonban minden esetben fel kell lépnünk, amikor e joggal visszaélve dezinformációra kerül sor, amelynek célja, hogy szándékosan kárt okozzon a társadalomnak.

2.3.

A digitális technikák megkönnyítik a hamis információk létrehozását és terjesztését. Ilyen technikák például:

trolltámadások közösségimédia-profilok ellen,

internetes automata szoftverek (botok) igénybevétele,

dokumentumok meghamisítása,

videofilmek manipulálása („mélykamu”),

hamis közösségimédia-profilok.

2.4.

A dezinformációnak fontos eszközévé vált a közösségi média, egyes esetekben – mint a Cambridge Analytica esetében – olyan formában, hogy a dezinformatív tartalmat személyes adatokhoz való jogosulatlan hozzáférés és személyes adatok jogosulatlan felhasználása útján kiválasztott konkrét felhasználóknak címzik azzal a végső céllal, hogy befolyásolják a választások eredményeit, ezáltal fenyegetve a demokráciát.

A közösségi média mellett számos térségben továbbra is fontos szerepet játszanak a hagyományosabb csatornák, például a televízió, az újságok, az internetes oldalak, valamint az e-mailben és más platformokon terjesztett lánclevelek és -üzenetek. Az alkalmazott eszközök és technikák gyorsan változnak.

2.5.

A dezinformáció mögött állhatnak belső, azaz a tagállamokon belüli szereplők, valamint külső szereplők, például állami (vagy államilag finanszírozott) vagy nem állami szereplők. Jelentések szerint több mint 30 ország folyamodik dezinformációhoz és kísérel meg befolyásolni folyamatokat különböző formákban, esetenként belföldön is.

2.6.

Az Európai Külügyi Szolgálaton belül 2016-ban létrehozott, hibrid fenyegetésekkel foglalkozó uniós információs és elemzőcsoport szerint az Oroszországi Föderáció által folytatott dezinformáció ma az EU ellen irányuló legnagyobb külső fenyegetés. Orosz forrásból származó és/vagy orosz terjesztésű dezinformációról több, az Európai Unióban szervezett választás és népszavazás kapcsán beszámoltak. A szíriai háborúval, a Malaysian Airlines 17-es járata elleni kelet-ukrajnai támadással és a vegyi fegyverekkel elkövetett salisburyi támadással kapcsolatos dezinformációs kampányok jól dokumentáltak. Azonban további harmadik országok is fontos szerepet játszanak a dezinformációban, és számos EU-n belüli szereplő is szolgáltat hamis információt.

2.7.

2018-ban az EU számos kezdeményezést indított el a dezinformáció és a törvénytelen tartalmak ellen, továbbá az adatok védelmében:

Közös közlemény a reziliencia és a hibrid fenyegetések kezelésére szolgáló képességek megerősítéséről (JOIN(2018) 16),

Ajánlás az illegális online tartalom hatékony kezelésére irányuló intézkedésekről (C(2018) 1177),