Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A bevándorlás és az integráció elmaradásának költségei

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 110/01)

Előadó:	Pavel TRANTINA
Társelőadó:	José Antonio MORENO DÍAZ

Közgyűlési határozat:	2018.2.15.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.11.7.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.12.12.
Plenáris ülés száma:	539.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	149/09/13

1.   A következtetések és az ajánlások összefoglalása

1.1

Az EGSZB véleménye szerint a bevándorlás kedvezően hat a népesség és a munkaerő növekedésére. Ha a természetes népességnövekedés negatívba fordul, a bevándorlás segíthet szinten tartani a népesség és a munkaerő összlétszámát. A bevándorlás kétségkívül nem jelent végleges megoldást az Európában tapasztalható demográfiai elöregedés következményeinek kezelésére. Ugyanakkor orvosolhatja az olyan típusú munkaerő- és szakemberhiányt is, amelynek nincs köze a demográfiai folyamatokhoz.

1.2

A bevándorlás elmaradása Európában a következőkkel járna: — A tagállamok gazdasága jelentős nehézségekkel küzdene; a munkaerőpiacok valószínűsíthetően elviselhetetlen nyomás alá kerülnének; teljes iparágak mennének csődbe; a mezőgazdasági termelés visszaesne; az építőipar nem tudna lépést tartani a kereslettel. — A demográfiai problémák még súlyosabbá válnának; a nyugdíjrendszereket nem lehetne fenntartani; az egészségügyi és ápolási ágazat összeomlana; bizonyos területek elnéptelenedése gyors tempóban folytatódna; összességében a társadalmi kohézió meggyengülne. — A legális bevándorlás teljes megtiltása törvényszerűen az illegális bevándorlási kísérletek számának megugrásához vezetne; az pedig túlzott biztonsági intézkedésekhez, túlzott elnyomáshoz és túlzott rendőri felügyelethez, ami óriási költségekkel járna; ösztönözné a feketemunka piacát, a kizsákmányolást és a modern rabszolgaságot, valamint a kétségbeesett családegyesítési kísérleteket. — A rasszizmus és az idegengyűlölet még a jelenleginél is nagyobb méreteket öltene; a korábban letelepedett, bevándorló háttérrel rendelkező személyek (beleértve a második és a harmadik generációt) a lakosság bizalmatlanságának és felháborodásának céltábláivá válnának.

1.3

Ezzel szemben a bevándorlásban a következő lehetőségek rejlenek a befogadó országok számára: a megüresedett álláshelyek és a készségek terén mutatkozó hiány betöltése, a gazdasági növekedés fenntartása és az elöregedő népességnek nyújtott szolgáltatások fennmaradása akkor, amikor helyben nincs elegendő fiatal. A nyugdíjhiány új fiatal bevándorló munkavállalók hozzájárulásaival pótolható. A bevándorlók energiát és innovációt hoznak magukkal. A befogadó országokat gazdagítja a kulturális és etnikai sokszínűség. Az elnéptelenedő területek feléleszthetők, illetve az iskolákat át lehet alakítani. A származási országok hasznot húznak a hazautalásokból (a migránsok által hazaküldött pénzeszközökből), amelyek összege meghaladja a külföldi támogatásokét. A hazatérő migránsok megtakarításokat, készségeket és nemzetközi kapcsolatokat hoznak magukkal.

1.4

A migrációban rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázásához olyan megközelítésre van szükség, amely egyebek mellett jobban hasznosítja a migráns népesség készségeit. Az EGSZB meg van győződve arról, hogy ezt megfelelő készségvalidációs politikákkal és mechanizmusokkal kell segíteni, és arra kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák ezek mihamarabbi kifejlesztését. Emellett a nem uniós országokkal fennálló, készségekre irányuló partnerségek megfelelő működtetése kölcsönösen előnyös lenne az Unió és a bevándorlók származási országai számára.

1.5

Az EU-nak olyan szakpolitikákat és intézkedéseket kell elfogadnia, amelyek támogatják a biztonságos, rendezett és szabályos bevándorlást, valamint erősítik a befogadást és a társadalmi kohéziót.

1.6

Az integráció elmaradása gazdasági, társadalmi-kulturális és politikai kockázatokkal és költségekkel jár. Ezért a jövőbeni költségekkel, problémákkal és feszültségekkel szembeni legjobb biztosíték a bevándorlók integrációjába történő befektetés. A közpolitikáknak kezelniük kell az uniós társadalmak különböző csoportjaiban jelen lévő félelmeket és aggodalmakat, elkerülendő, hogy EU-ellenes és idegengyűlölő diskurzus alakuljon ki. Ennek érdekében a vonatkozó politikáknak világos, következetes és indokolt kötelezettségeket kell róniuk magukra a bevándorlókra, ám ugyanekkor következetesen el kell ítélniük a bevándorlóellenes retorikát és magatartást.

1.7

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az integráció előmozdítása kulcsfontosságú az EU alapvető értékeinek és elveinek megerősítéséhez, amelyeknek központi elemei a sokféleség, az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség. Az integráció az egész társadalmat érinti, beleértve a befogadó országban letelepedő migránsokat, tekintet nélkül jogállásukra vagy származásukra. Ugyanakkor külön szakpolitikákra van szükség a különösen kiszolgáltatott emberek (például a menekültek) vonatkozásában, a legjobb eredményeket pedig – az univerzális megközelítéssel szemben – egy közösségi alapú és az egyedi igényekre szabott támogatással lehetne elérni. Ezért elengedhetetlen, hogy az uniós tagállamok tanuljanak egymástól, és őszintén törekedjenek egy olyan környezet előmozdítására, amelyben megvalósítható a bevándorlók integrációja, és elkerülhetőek a kockázatok.

2.   A vélemény háttere és célkitűzései

2.1

Az Európába érkező, a második világháború óta legnagyobb bevándorlási hullám aggodalmat keltett a polgárokban a további ellenőrizetlen bevándorlási hullámokkal kapcsolatban, és felhívta a figyelmet arra, hogy az illegális bevándorlás elleni küzdelemben közös megközelítésre van szükség, és hogy fontos biztosítani az EU cselekvőképességét. Az uniós tagállamok nehézségekkel küzdenek a bevándorlás kezelése, finanszírozása és kommunikálása terén, valamint az állampolgárok ezzel kapcsolatos félelmeit illetően. Míg néhány politikus a maga javára használta ki ezt a helyzetet, az EGSZB meg van győződve arról, hogy sürgősen meg kell változtatni a bevándorlással kapcsolatos narratívát, és vissza kell térni a racionális, tényeken alapuló vitához. A bevándorlókra és a menekültekre úgy kellene tekinteni, mint akik nem veszélyt, hanem lehetőséget jelentenek az európai gazdasági és társadalmi modell számára.

2.2

A migráció ellenőrzését az aktuális külügyi témák kiemelt kérdéseként kezelő jelenlegi politikák aláássák az EU helyzetét a külkapcsolatok terén, zsarolásnak téve ki az Uniót, és csökkentve hitelességét emberi jogi kérdésekben. Az EGSZB meggyőződése szerint az Uniónak és tagállamainak túl kell lépniük a jelenlegi modellen, és gondoskodniuk kell a bevándorlás olyan szabályos módjainak előmozdításáról, amelyek elősegítik a rendezett migrációt és a sikeres integrációt. A biztonságos és legális útvonalak enyhíthetik az uniós menedékjogi rendszerre nehezedő nyomást.

2.3

Ugyanakkor mindaddig, amíg az uniós piacok táplálják a munkaerő iránti keresletet, lesz bevándorlás: akár szabályos, akár másmilyen. A kereslet – legalábbis bizonyos szakmákban – növekedni fog (ápolási ágazat, háztartási munka, szociális szolgálatok, építőipar stb.) (1).

2.4

A 2017. júniusi civil társadalmi napok során Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője vitaindító beszédet tartott „A globális Európa és annak a békében és stabilitásban betöltött szerepe” címmel (2). Beszédében kiemelte, hogy Európának gazdasági és kulturális okokból szüksége van a migrációra, és javasolta, hogy az EGSZB készítsen tanulmányt vagy jelentést a migráció elmaradásának költségeiről, mivel az a benyomása, hogy az európai gazdaságoknak vannak olyan ágazatai, amelyek összeomlanának, ha egyik napról a másikra az összes bevándorló eltűnne. A jelentés a gazdasági és társadalmi szereplők véleményét tolmácsolná azzal kapcsolatban, hogy milyen lenne Európa migránsok nélkül. Ez a saját kezdeményezésű vélemény a fenti felvetés nyomán született.

2.5

A migrációnak számos arca van: lehet szabályos, irreguláris, vagy – mint az elmúlt három évben, a Szíriában és a világ más részein folyó háborúk nyomán – humanitárius jellegű. A migrációs áramlatok szintén vegyesek, és a munkaerő-migráció magában foglalhat idénymunkásokat, fizikai munkásokat vagy magasan képzetteket is. Ez a dokumentum főként az Unió által támogatott biztonságos, rendezett munkaerő-migrációra (és az ahhoz kapcsolódó családegyesítésre) összpontosít; ugyanakkor tudomásul veszi a bevándorlás egyéb formáit is, és azt is vizsgálja, hogy milyen hozzájárulás származhat az (ideiglenes) humanitárius migráció keretében érkező migránsok (menedékkérők) részéről és az irreguláris migrációból.

3.   Általános megjegyzések

3.1   Demográfia – az elöregedő lakosság és az uniós népességcsökkenés számokban

3.1.1

A 21. század elején Európának a népesség elöregedésével, az őshonos lakosság stagnálásával, sőt csökkenésével, magas munkanélküliséggel, emellett – néhány kulcsfontosságú tagállamban – lassú gazdasági növekedéssel kell szembenéznie. Ugyanakkor a bevándorlás egyik fő célpontja továbbra is Európa (3).

3.1.2

Az Európai Unió számára az egyik legnagyobb kihívás a munkaerő létszámának változása. Bár a munkaerőpiaci kínálat (a munkaerőlétszám) fejlődése nem független a munkaerőpiaci kereslettől, a jövőbeni alakulására vonatkozóan becsléseket lehet készíteni úgy, hogy egybevetjük a munkaerőpiaci részvétellel kapcsolatos különböző forgatókönyveket a 2018. évi „European Demographic Data Sheet” szerzői által megállapított népességi előrejelzésekkel (4). A jelenlegi uniós munkaerő mintegy 245 millió munkavállalót foglal magában. A jövőbeni munkaerőpiaci kínálat 2060-ig terjedő megbecslése érdekében a szerzők három forgatókönyvet határoztak meg a munkaerőpiaci részvétel tekintetében, amelyek a 214 millió munkavállalótól a 227 millión át a 245 millió munkavállalóig terjednek.

3.1.3

Más előrejelzések, például az Európai Bizottság 2017-es göteborgi szociális csúcstalálkozóra készített ismertetőjében bemutatott számítások szerint 2060-ban minden egyes időskorúra két munkaképes korú ember fog jutni. Ma ez az arány egy a négyhez. Ez kritikus kockázatokat jelent az általunk jelenleg ismert európai szociális modell fenntartására nézve.

3.1.4

Másfelől a bevándorlás kedvezően hat a népesség és a munkaerő növekedésére. Ha a természetes népességnövekedés negatívba fordul, a bevándorlás segíthet szinten tartani a népesség és a munkaerő összlétszámát. A bevándorlás emellett orvosolhatja az olyan típusú munkaerő- és szakemberhiányt is, amelynek nincs köze a demográfiai folyamatokhoz. Ugyanakkor a Hamburgi Világgazdasági Intézet (HWWI) az európai bevándorlás költségeiről és előnyeiről szóló jelentésében (5) rámutat arra, hogy a bevándorlás nem jelent végleges megoldást az Európában tapasztalható demográfiai elöregedés következményeinek kezelésére (mivel a bevándorlók is öregednek).

3.2   A harmadik országokból érkező munkaerő-bevándorlásban rejlő lehetőségek

Megállapítható, hogy a migráció a következő hatásokkal jár (6):

3.2.1

A befogadó országokra nézve: — Be lehet tölteni a megüresedett álláshelyeket és pótolni lehet a készségek terén mutatkozó hiányosságokat. — Fenn lehet tartani a gazdasági növekedést. — Fenn lehet tartani az elöregedő népességnek nyújtott szolgáltatásokat akkor, amikor helyben nincs elegendő fiatal. — A nyugdíjhiány új fiatal, adót fizető bevándorló munkavállalók hozzájárulásaival pótolható. — A bevándorlók energiát és innovációt hoznak magukkal. — A befogadó országokat gazdagítja a kulturális és etnikai sokszínűség. — Az elnéptelenedő területek feléleszthetők, ideértve a csökkenő létszámú iskolákat.

3.2.2

A származási országokra nézve: — A fejlődő országok hasznot húznak a hazautalásokból (a migránsok által hazaküldött pénzeszközökből) – amelyek összege mostanra gyakran meghaladja a külföldi támogatásokét (7) –, valamint a kulturális érintkezésből. — A munkanélküliség csökken, és a fiatal migránsok életkilátásai javulnak. — A hazatérő migránsok megtakarításokat, készségeket és nemzetközi kapcsolatokat hoznak magukkal.

4.   A bevándorlás elmaradásának költségei

4.1   A gazdasági növekedés fenntartása és a munkaerőpiaci igények kielégítése

4.1.1

Az Unión kívülről történő bevándorlás közvetlenül és közvetve is hatással van a gazdasági növekedésre: egyértelmű összefüggés látszik kirajzolódni a munkaerő bevándorlás révén történő növekedése és az összesített GDP-növekedés között. Így például Svédország az elmúlt években több ezer munkavállalási engedélyt adott ki információtechnológiai fejlesztők, gyümölcsszedők és szakácsok számára. A munkaerő-bevándorlás jelentős értéket teremt a svéd gazdaság számára: a bevándorló munkavállalókat felvevő vállalatok gyorsabban növekednek, mint a hasonló vállalatok. Éves szinten a nem az EU-ból/EGT-ből bevándorolt munkavállalók több mint 1 000 millió euróval járultak hozzá Svédország GDP-jéhez, és több mint 400 millió euróval az adóbevételekhez (8).

4.1.2

A bevándorló népesség 2004 és 2014 között 70 %-os munkaerő-növekedést generált Európában (9). Nehéz meghatározni, hogy milyen hatással járna egy ilyen mértékű munkaerőhiány az európai gazdaságra és az egyes tagállamokra. Emellett az idegen országban született lakosok rendszerint olyan piaci szegmensekbe integrálódnak, amelyek vagy gyorsan növekednek, vagy hanyatlóban vannak, nagyobb rugalmasságot biztosítva ezáltal az Unió munkaerőpiaci igényeinek kielégítéséhez.

4.1.3

Hasonlóképpen befolyásolja a bevándorló népesség az egyes országok foglalkoztatási helyzetét azáltal, hogy hozzájárul a fogyasztáshoz és a munkahelyteremtéshez. A bevándorló vállalkozók gyakran azáltal járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz, hogy felélesztik a feledésbe merült mesterségeket és szakmákat, és növekvő mértékben vesznek részt a hozzáadott értékkel bíró áruk és szolgáltatások nyújtásában (10). Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy a bevándorló vállalkozók „kreatív és innovációs képessége” erősítése érdekében hozzanak speciális intézkedéseket uniós, tagállami és helyi szinten. Ennek célja a megkülönböztetés megszüntetése és mindenki számára egyenlő feltételek teremtése, hogy így hozzá tudjanak járulni az inkluzív növekedéshez és a minőségi munkahelyek teremtéséhez (11).

4.1.4

Mivel a szociális vállalkozásokra különösen jellemző, hogy a gondozási tevékenységekkel kapcsolatos ágazatokban, a megosztásalapú gazdaságban és a körforgásos gazdaságban tevékenykednek, az EGSZB szerint ezek elősegíthetik és támogathatják az új munkahelyek létrejötte mellett az EU-n kívüli bevándorlók vállalkozó kedvét és gazdasági tevékenységekben való részvételét is (12).

4.1.5

A bevándorlás költségvetési hatásának mérése bonyolult kérdés. Az OECD állítása (13) szerint azonban összességében a bevándorlók az elmúlt ötven évben semleges költségvetési hatással jártak, azaz az általuk esetlegesen generált költségeket fedezte a beszedett adók és illetékek révén keletkezett nyereség.

4.1.6

Az Oxford Economics egyik kutatási tanulmánya (14) megállapította, hogy a migráns munkavállalók segítettek fenntartani a megfelelő munkaerő-kínálatot a 2004 és 2008 közötti gazdasági fellendülés táplálásához. Úgy tűnik, a migráns munkaerő rendelkezésre állásán múlt az, hogy bizonyos vállalkozások fennmaradtak, illetve nem kényszerültek külföldre áthelyezni a termelést (a szerzők hivatkoznak egy 600 vállalkozás körében készített felmérésre, amelyben 31 % állította, hogy a bevándorlók fontosak voltak szervezetük fennmaradásához; ez az arány az egészségügy és a szociális ellátás, valamint a mezőgazdaság ágazatában elérte az 50 %-ot).

4.1.7

Egyértelmű, hogy a bevándorlás a származási és a befogadó országok számára gazdasági szempontból egyaránt előnyös. A jelenlegi gazdasági és kereskedelmi struktúrák közepette azonban a legnagyobb hasznot a gazdag és erős országok húzzák. Emellett bár a bevándorlás lehetőségeket rejt magában arra, hogy kulturálisan összehozza egymással az embereket és elősegítse a megértést, előfordulnak súrlódások, amennyiben nem történnek erőfeszítések a helyi lakosság vagy a bevándorló közösség körében élő félreértések, előítéletek vagy mítoszok eloszlatására.

4.2   A készségekkel kapcsolatos hiány pótlása

4.2.1

Egy az EGSZB megbízásából az Institute for Market Economics (IME) által készített és 2018. július 24-én közzétett tanulmány (15) szerint az európai gazdaság termelékenysége általánosságban évente több mint 5 %-kal csökken amiatt, hogy nem állnak összhangban egymással a munkavállalók készségei és a munkaerőpiac igényei. A tanulmány rámutat arra, hogy ez ledolgozott munkaóránként 80 eurócentes veszteséget jelent. A legsúlyosabban érintett szakmák az információtechnológia és a kommunikáció, az orvoslás, és általánosabban a tudomány, a technológia és a mérnöki szakmák területe. Ez a jelenség a tanárokat, az ápolókat és a szülésznőket is érinti. A szerzők szerint a demográfiai visszaesés és a technológiai fejlemények miatt a tendencia egyre romlik. A készségekkel kapcsolatos hiányt a munkaerő-bevándorlás révén részben meg lehetne szüntetni.

4.2.2

A migrációban e téren rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázásához azonban olyan megközelítésre van szükség, amely egyebek mellett jobban hasznosítja a migráns népesség készségeit és képesítéseit. A bevándorlók többnyire túlképzettek a számukra kínált pozíciókhoz (16).

4.2.3

A szakemberhiány részben csak akkor orvosolható, ha a bevándorlók készségeit és képesítéseit validálják. Az uniós validációs mechanizmusok azonban még mindig alakulóban vannak, és a tagállamoktól függenek. Az EU készségprofil eszközét a tagállamok és a terület szereplői nem használják fel kellőképpen. Léteznek azonban nem kormányzati kezdeményezések, mint például a Bertelsmann alapítvány készségkártyái vagy online szakmai önértékelése (17).

4.2.4

A nem uniós országokkal fennálló, készségekre irányuló partnerségek megfelelő működtetése kölcsönösen előnyös lenne az Unió és a migránsok származási országai számára.

4.3   A gondozási ágazat fenntartása

4.3.1

Az egészségügyi ágazatban tapasztalható munkaerőhiány időzített bomba. Továbbra is zajlik a válság (18), és a munkaerőpiaci hiány növekedni fog, hacsak nem születnek megfelelő szakpolitikai válaszok. A gondozást az Európai Bizottság már 1994-ben is stratégiai ágazatként határozta meg. 2010-ben arra figyelmeztetett, hogy 2020-ra az egészségügyi dolgozókat tekintve a munkaerőhiány elérheti a kétmillió főt, ha nem tesznek sürgős lépéseket a tartós ápolás-gondozás terén hiányzó akár egymillió munkavállaló jelentette ellátási hiány kezelésére (19).

4.3.2

Számos tagállamban munkaerőhiány jellemzi az ápolási-gondozási szakmákat. A legális, valamint az okmányokkal nem rendelkező gondozók felvétele enyhíti a gondozás területén megmutatkozó munkaerőhiányt. Kiváltképp a dél-európai ápolási-gondozási rendszerek veszik fokozottan igénybe a házi gondozást végző munkavállalókat. Például Olaszországban a bevándorló házi gondozók a házi segítségnyújtásban dolgozók mintegy háromnegyedét teszik ki (20).

4.3.3

A közép- és kelet-európai országokra ugyancsak hatással van az ápolási-gondozási ágazat munkaerőhiánya, valamint az ápolás-gondozás iránti egyre növekvő nyugat-európai kereslet. Lengyelország például számos gondozót biztosít más országok számára, bár a hazai ápolási-gondozási munkaereje is megfogyatkozott. Erre a hiányra az nyújt megoldást, hogy Ukrajnából és más Unión kívüli országokból érkeznek munkavállalók Lengyelországba (21).

4.3.4

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a női bevándorlók fizetett munkája gazdasági szinten jelentős hozzájárulást jelent a családok és a közösségek számára, valamint arra, hogy fel kell számolni a nők és a férfiak közötti munkaerőpiaci egyenlőtlenségeket (22). A kutatás azt mutatja, hogy a női bevándorlók nagy része a szolgáltatási ágazatban vállal munkát (pl. étkeztetés, háztartási és egészségügyi munkák). Az uniós munkaerőpiacon a női bevándorlókat hátrányosan érinti a szabálytalan feltételek melletti foglalkoztatás, az alulfoglalkoztatottság és az ideiglenes szerződéssel való foglalkoztatás, és ki kell dolgozni olyan intézkedéseket, amelyek garantálják az egyenlő bánásmódot és védelmet nyújtanak a kiszolgáltatott embereknek.

4.4   A vidéki és távoli területek elnéptelenedésének kezelése

4.4.1

A vidéki, hegyvidéki és szigeti területek egyre inkább elnéptelenednek, ami lefelé irányuló gazdasági és társadalmi spirált indít el, amely egyre gyorsul, ahogy egyre több ember vándorol el a városokba. A lakosság számának csökkenésével visszaesik a közösségen belüli pénzforgalom, ez pedig károsan hat a helyi vállalkozások, üzletek és közlekedési összeköttetések életképességére, valamint az alapvető létesítmények és szolgáltatások elérhetőségére.

4.4.2

Az Unió egyes területein, például Írországban és Brandenburgban az elnéptelenedést bevándorlók letelepítésével orvosolják. A mezőgazdaság esetében például Észak-Írországban a migráns munkaerő közreműködése kulcsfontosságú volt a munkaerő-kínálat és a munkaerő elöregedése tekintetében súlyos problémákkal küzdő ágazat fennmaradásához. A migráns népesség kész elfogadni az olyan fizetéssel és körülményekkel járó munkahelyeket, amelyeket a helyi lakosság visszautasít, és kész az elnéptelenedés által nagymértékben fenyegetett falvakban élni, annak ellenére, hogy az ágazat adott esetben messzemenően szabályozatlan, és fennáll a munkaerő kizsákmányolásának kockázata (23).

4.4.3

Az Európai Unió vidékfejlesztési politikája keretében számos lehetőség áll rendelkezésre ahhoz, hogy segítséget nyújtsanak a helyi vidéki közösségek számára a bevándorlók érkezésével felmerülő feladatokhoz. Pár vidékfejlesztési szervezet rámutatott arra, hogy a vidéki területek milyen segítséget nyújthatnak a bevándorlóknak, akik érkezésükkel fel tudják élénkíteni az elnéptelenedéssel és/vagy gazdasági hanyatlással küzdő területeket. 2017-es tanulmányában az Európai Parlament hangsúlyozta, mennyire fontos támogatni a bevándorlók társadalmi befogadását és munkaerőpiaci beilleszkedését (24).

4.5   A kulturális sokszínűség kezelése

4.5.1

A migráns népesség hiánya hátrányosan hatna az uniós országok sokszínűségére, ami idegenellenes és önelégült megnyilatkozásokhoz vezethet, ez pedig ellentétes az EU vezérelveivel. Emellett elveszítenénk az olyan értékek terjesztéséhez való hozzájárulást, mint az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség, amelyek tekintetében az utóbbi években a migráns hátterű népesség láthatósága segített előrelépéseket elérni.

4.6

A fenti okokból el kell vetni az EU-ba történő bevándorlás elmaradását mint életszerűtlen, alkalmazhatatlan és rendkívül kártékony forgatókönyvet.

5.   Az integráció elmaradásával járó költségek (és felmerülésük megelőzése)

5.1

Az Európába irányuló migrációban rejlő potenciál fentiek szerinti maradéktalan kihasználása, és ugyanakkor a kapcsolódó és tartós kockázatok, valamint az elkerülhető társadalmi-gazdasági költségek minimálisra csökkentése érdekében elengedhetetlen, hogy meglegyenek a feltételek a migránsok sikeres integrációjához.

5.2

A fogalom uniós értelmezésével kapcsolatos főbb elemeket az Európai Unió bevándorlókkal kapcsolatos integrációs politikájának a Tanács által 2004-ben elfogadott közös alapelvei sorolják fel (25). A dokumentum szerint a beilleszkedés „dinamikus és kétirányú folyamat, amely a bevándorlók és a tagállamok lakossága közötti kölcsönös kompromisszumra épül”. Ez ellentmond annak a széles körben elterjedt téves felfogásnak, amely szerint a beilleszkedés egyenlő az asszimilációval – olyan egyirányú folyamat, amelynek során az egyén elhagyja nemzeti és kulturális jellemzőit, és az új lakóhelye szerinti ország jellemzőire cseréli le őket (26). Ugyanakkor, ahogyan azt a 2016-os, a harmadik országbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó cselekvési terv leszögezte, ahhoz, hogy valaki az EU-ban éljen és részt vegyen annak mindennapjaiban, elengedhetetlen az alapvető uniós értékek megértése és elsajátítása (27).

5.3

Hangsúlyozni kell, hogy az integráció a befogadó országban letelepedő valamennyi migránsra vonatkozik, tekintet nélkül jogállásukra vagy származásukra. Ugyanakkor külön szakpolitikákra van szükség a különösen kiszolgáltatott emberek (például a menekültek) vonatkozásában, a legjobb eredményeket pedig – az univerzális megközelítéssel szemben – egy közösségi alapú megközelítéssel lehetne elérni.

5.4

A foglalkoztatás az integrációs folyamat központi eleme. A tagállamok, valamint gazdasági és szociális partnerek ezért a bevándorlók munkaerőpiaci integrációját prioritásként kezelik. A bevándorló munkavállalók iránti kereslet valóban továbbra is egyike a bevándorlás alapvető mozgatórugóinak.

5.5

A fogadó állam részéről a bevándorlók integrációját meghatározó további alapvető tényezők a következők: a migrációs státusz bizonyossága és kiszámíthatósága, az állampolgárság megszerzésének lehetőségei és akadályai, a családegyesítés lehetőségei, a nyelvtanfolyamok elérhetősége, a nyelvtudással és a kulturális ismeretekkel kapcsolatos követelmények, politikai jogok, valamint az adott társadalom általános nyitottsága és az újonnan érkezettek felkarolására, támogatására és a velük való interakciókra való hajlandósága (illetve ugyanez az érkezők részéről).

5.6

Emellett a bevándorlók integrációja szorosan összefügg egy sor – számos egyéb mellett a munkahelyi biztonsággal, a lakhatással, az egészségügyi ellátással, az oktatással, a nők jogaival, az egyenlőséggel és a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos – szociális politikával is.

5.7

A meglévő politikák számszerűsítésére törekedve bevezették a migránsintegrációs szakpolitikai indexet (MIPEX), amely összehasonlítható adatokkal szolgál az uniós tagállamok és több más ország vonatkozásában (28). Ennek eredményei rávilágítanak a tagállamok közötti különbségekre és azon belül a kelet és nyugat között továbbra is meglévő szakadékra.

5.8

A „migránsok integrációjának elmaradásával” számoló forgatókönyv logikáját követve az alábbi kockázatok és/vagy költségek állapíthatók meg:

5.8.1   Gazdasági kockázatok

—	a bevándorlók kirekesztődése a hivatalos munkaerőpiacról (és a be nem jelentett munkavégzés növekedése);

—	a szociális problémák megelőzése helyett az utólagos kezelésükkel járó magasabb költségek;

—	a bevándorlók arra való képtelensége, hogy teljeskörűen kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket (ami gyakran továbbgyűrűzik a következő nemzedékekre).

5.8.2   Társadalmi-kulturális kockázatok

—	a befogadó ország értékeivel és normáival való azonosulás hiánya és azok el nem fogadása;

—	a migráns és a befogadó közösségek közötti társadalmi-kulturális különbségek mélyülése;

—	a migránsok strukturális megkülönböztetése, beleértve a szolgáltatásokhoz való megfelelő hozzáférés hiányát;

—	az idegengyűlölet és a kölcsönös bizalmatlanság fokozódása;

—	a nyelvi akadályok újratermelődése;

—	gettósodáshoz vezető térbeli szegregáció;

—	az általános társadalmi kohézió felbomlása.

5.8.3   Biztonság

—	a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények gyakoribbá válása;

—	a bűnüldözés visszaesése és a bűnözési mutatók potenciális növekedése, különösen a társadalmilag kirekesztett területeken;

—	potenciális radikalizálódás és a szélsőséges ideológiák fokozott támogatottsága (a migráns közösségek és a befogadó társadalom körében egyaránt).

5.9

A fentiekre tekintettel a jövőbeni költségekkel, problémákkal és feszültségekkel szembeni legjobb biztosíték a migránsok integrációjába történő befektetés.

5.10

A vonatkozó politikáknak világos, következetes és indokolt kötelezettségeket kell róniuk magukra a migránsokra, ám ugyanekkor következetesen el kell ítélniük a migránsellenes retorikát és magatartást.

5.11

Ezért elengedhetetlen, hogy az uniós tagállamok tanuljanak egymástól, és őszintén törekedjenek egy olyan környezet előmozdítására, amelyben megvalósítható a migránsok integrációja, és elkerülhetőek a fent megjelölt kockázatok.

5.12

Világosan le kell szögezni, hogy a migránsok kriminalizálására vagy másfajta marginalizálására irányuló, kormányzati indíttatású erőfeszítések, az etnikai nacionalizmus felszítása és az integrációs intézkedések finanszírozásának megnyirbálása (beleértve az EU által rendelkezésre bocsátott források ki nem osztását) – amint az a közelmúltban bizonyos tagállamokban tapasztalható volt – közvetlen ellentmondásban állnak a fenti célokkal, és hosszabb távon helyrehozhatatlan károkat okozhatnak.

5.13

Végül, de nem utolsósorban az integráció előmozdítása kulcsfontosságú az EU alapvető értékeinek és elveinek megerősítéséhez, amelyeknek központi elemei a sokféleség, az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség.

---

(1)  Például a 2016-ban az EU-ba érkező 4,3 millió bevándorló közül körülbelül 2,0 millió fő nem uniós ország állampolgára volt, 1,3 millió fő egy uniós tagállam polgáraként vándorolt be egy másik uniós tagállamba, 929 000 fő olyan uniós tagállamba vándorolt be, ahol állampolgársággal rendelkezett (például hazájukba visszatérő állampolgárok vagy külföldön született állampolgárok), 16 000-en pedig hontalanok voltak.

(2)  Federica Mogherini vitaindító beszéde a 2017. évi civil társadalmi napok rendezvényén.

(3)  Migration data portal.

(4)  European Demographic Data Sheet 2018.

(5)  The costs and benefits of European immigration, Econstor.

(6)  Az Embrace „The pros and cons of Migration” (Érvek a migráció mellett és ellen) című ismertetőjének következtetéseiből merítve és azok felhasználásával.

(7)  Perspectives on Global Development 2017, OECD.

(8)  DAMVAD Analytics (2016): Labour immigration contributes to Swedish economic development.

(9)  OECD (2014): „Is migration good for the economy?” Migration Policy Debates.

(10)  Rath, J., Eurofound (2011), „Promoting ethnic entrepreneurship in European cities”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg.

(11)  HL C 351., 2012.11.15., 16. o.

(12)  HL C 283., 2018.8.10., 1. o.

(13)  International Migration Outlook 2013, OECD.

(14)  Department for Employment and Learning (Foglalkoztatási és Képzési Kormányügynökség), Egyesült Királyság: The Economic, Labour Market and Skills Impacts of Migrant Workers in Northern Ireland.

(15)  EGSZB (2018): Skills Mismatches – An Impediment to the Competitiveness of EU Businesses, ISBN: 978-92-830-4159-7.

(16)  LABOUR-INT: „Integration of migrants and refugees in the labour market through a multi-stakeholder approach”.

(17)  Meine Berufserfahrung zählt.

(18)  UNI Europa UNICARE (2016).

(19)  Európai Bizottság (2013).

(20)  Az Európai Parlament Kutatószolgálata (2016).

(21)  HL C 487., 2016.12.28., 7. o.

(22)  Jelentés: „Migrant women in the EU labour force. Summary of findings”, Európai Bizottság.

(23)  Nori, M. (2017). „The shades of green: migrants' contribution to EU agriculture: context, trends, opportunities, challenges”.

(24)  „EU rural development policy and the integration of migrants”, EP.

(25)  A bevándorlási integrációs politikára vonatkozó közös európai uniós alapelvek.

(26)  A fogalmi különbségekkel kapcsolatban bővebben lásd például: Assimilation vs integration, Centre for the Study of Islam in the UK, RE Teachers Resource Area.

(27)  A harmadik országbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó cselekvési terv.

(28)  Migrant Integration Policy Index 2015: How countries are promoting integration of immigrants.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Fenntartható és inkluzív biogazdaság – új lehetőségek az európai gazdaság számára

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 110/02)

Előadó:

Mindaugas MACIULEVIČIUS

Társelőadó:

Estelle BRENTNALL

Közgyűlési határozat:	2018.2.15.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI)
Elfogadás a CCMI ülésén:	2018.9.25.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.12.12.
Plenáris ülés száma:	539.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	205/3/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A biogazdaság előmozdítására szolgáló hosszú távú, következetes és átlátható szakpolitikai és ösztönzési keretrendszer bevezetése. A számos horizontális társadalmi kihívás kezelése érdekében magas szintű politikai kötelezettségvállalásra van szükség, és az uniós szakpolitikai környezet befogadóbb lehetne az innovatív bioalapú termékekkel és a fenntartható módon előállított, az EU-ban termesztett nyersanyagokkal szemben. A pénzügyi ösztönzők vagy adózási ösztönzők segíthetnek lendületet adni a szükséges beruházásoknak, mivel e területen az EU helyett inkább a tagállamok és a régiók rendelkeznek hatáskörrel. A kkv-kat tömörítő klaszterszervezetek, valamint a fenntartható biomassza elsődleges előállítói alapvető szerepet játszanak az ellátási lánc szereplői közötti kapcsolatok kialakításában. A folyamatos és naprakész feltérképezés (1) és a biogazdaság hatásai mérésének ötvözése révén azonosíthatók a biotermelés terén jelenleg működő klaszterek, a hiányosságokat mutató területeken pedig új európai, regionális és nemzeti szintű klaszterek kialakítását elősegítő intézkedéseket kell hozni.

1.2.

A mezőgazdasági termelők, az erdőtulajdonosok és szövetkezeteik kulcsfontosságú szerepet játszanak a természeti erőforrások hatékony felhasználásának biztosításában, és hozzájárulnak a körforgásos biogazdasághoz. A mezőgazdasági termelők és a mezőgazdasági szövetkezetek igényeinek való jobb megfelelés érdekében a tanácsadási szolgáltatások, a képzés és a tudásmegosztás támogatásához egy erős többéves pénzügyi keretre, közös agrárpolitikára és európai erdőgazdálkodási stratégiára van szükség. A tudatosság növelése és a biogazdaság által az egész értéklánc számára nyújtott előnyök bemutatása érdekében konkrét példák előtérbe állítására van szükség. Ezáltal ösztönözhetők a fiatal mezőgazdasági termelők és az új piaci szereplők arra, hogy ezen a területen új vállalkozásokat indítsanak. A termelői szervezeteket és szövetkezeteket szintén támogatni kell, mivel fontos szerepet töltenek be a biomassza mobilizációjának és hozzáadott értékének az EU-ban történő növelésében. Ennélfogva az EU mezőgazdasági és erdészeti ágazatának támogatása elengedhetetlen a fenntartható biomassza-előállítás területén történő további beruházás és innováció szempontjából.

1.3.

A piacteremtés támogatása, valamint annak elősegítése, hogy a fogyasztók és a lakosság megalapozott döntést hozassanak arról, hogy mindennapi vásárlásaik révén mely termékeket és iparágakat támogatják. A bioalapú termékek tekintetében a fogyasztói tudatosság hiányának áthidalása, és a következetes és pontos üzenetek közvetítése érdekében az Európai Uniónak olyan kommunikációs stratégiát kell kialakítania, amely az értékláncon belüli összes partnerre és minden más érdekelt félre is kiterjed. Az egyik fontos első lépést a bioalapú termékekre vonatkozó egyértelmű uniós szintű előírások kidolgozása jelentette, amely egyengetheti az utat az Unióban termelt bioalapú termékek fogyasztók és közbeszerző szervek körében való elterjedésének további ösztönzését célzó piacteremtési intézkedések bevezetése előtt.

1.4.

A beruházások fenntartható pénzügyi megtérülésének biztosítása egy egyablakos alap révén. Az akadályok felszámolása és az adminisztratív terhek csökkentése, emellett pedig a fenntarthatóság biztosítása érdekében az intelligens szabályozásnak és az egész Unióra kiterjedő következetes többszintű végrehajtásnak prioritást kell élveznie. Például egy webalapú eszköz segíthetne azonosítani a rendelkezésre álló finanszírozást és azt, hogy a pályázó eleget tesz-e e mechanizmus jogosultsági kritériumainak. E rendszer a finanszírozási mechanizmus közvetlen igénybevételéhez szükséges kapcsolatokat és forrásokat is megadná. Piactérként szolgálhatna, amely információkat bocsát rendelkezésre a finanszírozásról, valamint összekapcsolja a finanszírozást keresőket a potenciális finanszírozókkal (pl. mint a közösségi finanszírozási oldalak). Emellett a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás jelenlegi többéves pénzügyi kereten túli folytatása (BBI JU 2.0) döntő fontosságú a bioalapú termékek új és meglévő értékláncainak előmozdításához és a meglévő termelőlétesítmények versenyképességének megerősítéséhez, továbbá fontos tényező a vidékfejlesztéshez, a munkahelyteremtéshez és a vállalkozások előmozdításához.

1.5.

Az EU 2020 utáni időszakra vonatkozó regionális fejlesztési politikájának elegendő finanszírozási forrást kell biztosítania a vidéki területek továbbfejlesztéséhez. A hangsúlyt elsősorban a hatékony és fenntartható vidéki biogazdasági vállalkozásokhoz szükséges infrastruktúrába és szolgáltatásokba történő beruházások támogatására kell helyezni.

1.6.

A tudományos lehetőségek kiaknázása és az innováció elterjedésének támogatása egy rugalmas, arányos és stabil jogi keret biztosításával. A kutatás döntő szerepet tölt be a biogazdaságon belüli innováció lehetővé tétele, megvalósítása és értékelése szempontjából. A kereskedelmi kiaknázás nem kizárólag a kiváló kutatástól, hanem az iparág számára történő gyors tudástranszfer biztosítását szolgáló megfelelő stratégiai, jogi és társadalmi keretrendszertől is függ. Az éllovasok számára a szabályozási kereten belül biztosítani kell az innovációhoz és a folyamat felgyorsításához szükséges teret és támogatást. Innovációs és zöld egyezségeket kell kötni az érdekelt felekkel abban az esetben, ha a szabályozás jobban támogathatná a biogazdaság egészének fejlődését, illetve ha kreatív megoldásokra van szükség. Az innováció ezenfelül az uniós biomassza-előállítás fenntarthatóságának növelésében is kulcsfontosságú szerepet játszik.

1.7.

Az utánpótlásnak és a meglévő munkavállalóknak szóló oktatási, képzési és készségfejlesztési programok előmozdítása. A biogazdaságban rejlő lehetőségek feltárása új munkahelyek teremtéséhez vezethet. Az új technológiák bevezetése azonban jelentős kihívásokkal jár a munkaszervezés és a szakképzett munkaerő iránti igény szempontjából. Következésképpen rendkívül fontos biztosítani, hogy az egyének készségeit egész életükben folyamatosan fejlesszék és korszerűsítsék. Az összes fontos érdekelt fél – biomassza-előállítók, oktatási szolgáltatók, vállalatok, szakszervezetek, állami foglalkoztatási szolgálatok és kormányok – részéről az oktatási és képzési szolgáltatások minőségének és reagálóképességének javítása érdekében megmutatkozó elkötelezettség kiemelkedően fontos a strukturális munkaerőhiánynak az oktatási rendszerek és munkaerőpiacok közötti kapcsolat megerősítése révén való csökkentéséhez. Az általános készségfejlesztési, illetve a készségkereslet és -kínálat összehangolására irányuló politikáknak azonban az intézkedések szélesebb eszköztárának szerves részét kell képezniük, amelyek magukban foglalják a foglalkoztatási, ipari, beruházási, innovációs és környezetvédelmi politikákat is.

1.8.

A biomassza-használat feltárása. A nyersanyagok iránti növekvő kereslet kielégítése érdekében a meglévő biomassza-kínálat hatékonyabb felhasználását kiemelt kérdésként kell kezelni. Emellett növelni kell a mezőgazdasági célú termőtalajok minőségét és mennyiségét, és ösztönözni kell az elhagyott, marginális és kihasználatlan földterületek használatát. A nyersanyag-előállítók – elsősorban a mezőgazdasági termelők és az erdőtulajdonosok – alapvető szerepet töltenek be a biogazdaság fejlesztésében. Szükség van a (különböző takarmányok használatához kapcsolódó) esetleges lehetőségek megismertetésére és a biomassza gyűjtésével, tárolásával és szállításával kapcsolatos infrastruktúra fejlesztésére. A fenntarthatósági jelentések rendszerének egyszerűsítése, valamint a sokoldalú biomassza-előállítás és a feldolgozási kapacitás bővítése szintén fontos szerepet játszhat. A hulladékok és maradékanyagok mint alternatív biomassza-erőforrások, valamint az európai erdők fenntartható kezelése lehetőségeket jelent a biogazdaság és a bioenergia számára. Szükség van a fenntartható hulladékáramok értékelésére, valamint a faanyagok és maradékanyagok hasznosításába történő további beruházásokra. Ezenkívül olyan technológiákat kell kifejleszteni, amelyek kezelni tudják az ilyen termékek szükségszerűen változékony természetét. Bizonyos esetekben szükség lehet arra, hogy a nemzeti politikák a hulladékok bioalapú termékekben való használatához igazodjanak.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

A biogazdaság magában foglalja a megújuló biológiai erőforrások termelését és ezen erőforrások élelmiszerekké, takarmánnyá, bioalapú termékekké és bioenergiává történő átalakítását. A biogazdaság kiterjed a mezőgazdaságra, az erdőgazdaságra, a halászatra, az élelmiszeriparra, a cellulóz- és papírgyártásra, valamint a vegyipar, a biotechnológia és az energetika bizonyos területeire. E vélemény nem foglalkozik külön a genomokat, a sejtfolyamatokat és a bioinformatikát érintő kutatásokkal. A 2012. évi uniós biogazdasági stratégia „(…) egy innovatívabb, erőforrás-hatékonyabb és versenyképesebb társadalomhoz vezető út előkészítését célozza, ahol a környezetvédelem érdekeinek megfelelő képviselete mellett nem kezelik egymástól elszigetelten az élelmezésbiztonság és a megújuló erőforrások ipari célra történő fenntartható felhasználásának kérdését”. 2017-ben az Európai Bizottság felülvizsgálta 2012-es uniós biogazdasági stratégiáját, amelynek során arra a következtetésre jutott, hogy a stratégia bizonyította célkitűzéseinek létjogosultságát, és a biogazdaság által kínált lehetőségek jelentőségét egyre inkább elismerik Európában és azon kívül is.

2.2.

Mindazonáltal, bár a 2012-es uniós biogazdasági stratégia célkitűzései továbbra is fontos szerepet töltenek be abból a szempontból, hogy meg lehessen birkózni az élelmezés- és táplálkozásbiztonság terén jelentkező kihívásokkal, valamint az azt kísérő cselekvési terv teljesítette a javasolt célkitűzéseit, a közelmúltbeli politikai fejlemények, többek között az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai és az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (COP21 kötelezettségvállalások) fényében szükségesnek tűnik az intézkedések súlypontjának áthelyezése és a stratégia hatókörének értékelése. A világ népessége 2050-re várhatóan csaknem 10 milliárdra fog növekedni, a biológiai erőforrásokat pedig hatékonyabban kell felhasználni, hiszen így egységnyi termelésre vetítve kisebb környezeti és éghajlati hatás mellett lehet biztonságos, tápláló, kiváló minőségű és megfizethető élelmiszerrel ellátni több embert, valamint – a szél-, nap- és egyéb megújuló forrásokból nyert energiát is beszámítva – elégséges megújuló biológiai anyag állhat rendelkezésre ahhoz, hogy a jelenleg fosszilis kőolajból nyert energia jelentős részét meg tudjuk termelni.

2.3.

Ebből kiindulva a fenntartható biogazdaság több területre is kiterjedő gazdasági ágazat, és a világon mindenütt a fenntartható gazdasági stratégiák központi elemét jelenti. A biogazdaság kulcsfontosságú szerepet játszhat az európai versenyképesség megőrzésében, és európai és tagállami/regionális szinten most egyaránt fontos azonosítani és kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Más harmadik országokban, köztük az USA-ban például felülről kiinduló irányítás volt tapasztalható a közel 400 milliárd USD-t generáló és közvetlen, közvetett és indukált hozzájárulások révén több mint négymillió munkahely létrejöttét támogató biogazdaság fejlődése terén (2).

2.4.

A biogazdaság olyan lehetőségeket kínál, amelyek elősegíthetik mind a szén-dioxid-kibocsátás, mind a fosszilis erőforrások behozatalától való függőség csökkentését. Az EU erdői például az Unió éves kibocsátása 10 %-ának megfelelő mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg, emellett fenntartható és állandó mennyiségű biomasszát biztosítanak a megújuló energia termeléséhez. Ezenkívül elméletben a jelenleg gyártott 100 000 vegyipari termék mindegyike előállítható megújuló nyersanyagokból. Ez nem jelenti azt, hogy mindegyiket így kellene gyártani, de elméletben ez lehetséges. Ez lehetőséget fog kínálni arra, hogy a mindennapi háztartási cikkeket helyben és megújuló forrásokból állítsák elő, emellett elő fogja segíteni a munkahelyteremtést és a növekedést is Európában, ahol a technológiai előny továbbra is jelentős marad.

2.5.

Az uniós biogazdaságon belüli nagyobb innováció útjában azonban továbbra is jelentős akadályok állnak. Az egyik nagyobb akadály a termékek költség-versenyképességéhez kapcsolódik, akár a fosszilis energiaforrások alternatíváihoz, akár a világ más részeiről származó egyenértékű termékekhez viszonyítjuk. A költség-versenyképességet számos tényező befolyásolja, többek között a technológiai érettségi szint, a munkaerőköltségek, a fosszilis tüzelőanyagokhoz nyújtott támogatások és az amortizáció, továbbá a bioalapú termékek piaci támogatottságának alacsony szintje. A versenyképesség problémáját tovább nehezíti, hogy az innovatív projektek és termelőlétesítmények nehezen jutnak finanszírozáshoz, a végső fogyasztók továbbra is gyakran kevés ismerettel rendelkeznek a bioalapú termékekről, valamint hiányoznak az ágazat előmozdításához szükséges készségek és operatív kapcsolatok. Emellett az új bioalapú projektek engedélyezésére irányuló eljárások egyre hosszadalmasabbá és nehézkesebbé válnak, ez pedig jelentős jogbizonytalanságot és pénzügyi kockázatot eredményez a gazdasági szereplők számára.

3.   Részletes megjegyzések

3.1.

Az uniós biogazdasági ágazat a becslések szerint évi 2 billió euro körüli forgalmat bonyolít és mintegy 19,5 millió főt foglalkoztat (3), akiknek a többsége a vidéki és tengerparti területeken él, a 28 uniós tagállam munkaerejének pedig körülbelül 8,5 %-át teszi ki. A bioalapú ágazat fejlődéséből a foglalkoztatás és a jövedelemtermelés növekedése formájában várhatóan Unió-szerte a mezőgazdaság, az erdőre épülő ágazatok és a vidéki közösségek profitálnak majd. A biomassza-feldolgozás és a bioalapú termékek gyártása új üzleti lehetőségeket rejt több növényi kultúra termesztését és forgalmazását illetően. A hagyományos növényi kultúrákkal, köztük a gabonanövényekkel, az olajos magvakkal, a burgonyafélékkel és a cukorrépával együtt az új növényi kultúrákat, például a zöldtakarmányt, az erdei növényi kultúrákat, a tengeri algát és a mikroalgát lehetséges jövőbeli jövedelemforrásnak tekintik a vidéki és tengerparti területeken.

3.2.

A meglévő biofinomítók immár megélhetést és gazdasági fejlődési lehetőséget biztosítanak a vidéki családok és közösségek számára. A biofinomítók – azaz a fosszilis erőforrások helyett megújuló nyersanyagokat (pl. biomasszát, melléktermékeket, társtermékeket és hulladékot) hasznosító gyárak – a biogazdaság központi elemét jelentik: vidéki és tengerparti területeken helyezkednek el, közel az általuk feldolgozott megújuló nyersanyagokhoz, az élelmiszer- és takarmánytermelés, az ipari termelés és a fakitermelés, valamint az energiatermelés metszéspontjában.

3.3.

A biofinomítók az általuk feldolgozott növény minden elemét hasznosítják, minimális hulladékot termelve. Hatékony és/vagy innovatív technológiák révén az Unióban létesített biofinomítók a termékek széles körét gyártják, többek között élelmiszert, takarmányt, vegyipari termékeket, szálakat és tüzelőanyagokat, amelyek a következő tulajdonságokat ötvözik: megújuló, újrahasználható, újrahasznosítható, komposztálható vagy biológiailag lebontható. A bioalapú termékek és összetevőik sokoldalúságának köszönhetően azokat számos módon fel lehet használni, ideértve például az akvakultúra-takarmányt, az építőipart, a kozmetikai cikkeket, a kartonpapírt, a mosó- és tisztítószereket, a tüzelőanyagokat, a kenőanyagokat, a festékeket, a papírt, a gyógyszereket, a műanyagokat és más ipari termékeket, ezáltal a fosszilis alapú összetevőket megújuló összetevőkkel helyettesítve.

3.4.

Az új biofinomítók létesítése, illetve a meglévők fejlesztése vagy bővítése egy újszerű üzemtípusba irányuló beruházást jelent. A biofinomítók tőkeigényesek, hosszú megtérülési idővel rendelkeznek, valamint ki vannak téve a technológiai és piaci kockázatoknak. Ezért fontos, hogy egyértelmű, stabil és támogató szabályozási és finanszírozási keretet biztosítsanak e beruházások Európán belüli előmozdításához. Jelenleg több különböző eszköz áll rendelkezésre, többek között a „Horizont 2020” keretprogram (az új „Horizont Európáról” szóló rendeletjavaslat egy üdvözlendő, ambiciózus innovációs és kutatási program) és a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás; az európai strukturális és beruházási alapok, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), az InnovFin, valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA); végül, de nem utolsósorban a hiteleket és garanciákat illetően pedig az Európai Beruházási Bank. Ezek igénybevétele azonban nehézségekbe ütközhet. A vállalatok számára az igényeikhez igazodó, személyre szabott, részletes tájékoztatás biztosítása céljából létrehozott egyablakos ügyintézés megoldaná e nehézségeket.

3.5.

Ezzel összefüggésben rendkívül nagy szükség arra, hogy kapcsolat jöjjön létre a civil társadalommal, valamint a mezőgazdasági termelőkkel, az erdőtulajdonosokkal és az iparral, ezzel is ösztönözve a versenyképesebb európai biogazdaság kialakításáról szóló vitát. A biogazdaság előnyeiről való tájékoztatás elősegítése elengedhetetlen ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású, megújuló energiaforrásokon alapuló gazdaság felé mutató paradigmaváltást. Ezzel összefüggésben a megbízható tanúsítási és címkézési rendszerek fontos eszközként szolgálhatnak a fenntartható és megbízható biogazdasági ágazat létrehozásához, valamint az ipari ügyfelek, a közbeszerző szervek és a fogyasztók bizalmának megerősítéséhez.

3.6.

Az EU, a tagállamok és a regionális önkormányzatok jelentősen hozzájárulhatnak a biogazdaság növekedésének elősegítéséhez azáltal, hogy ösztönzik a megújuló, intelligens és erőforrás-hatékony termékek és szolgáltatások iránti piaci keresletet. A közös agrárpolitikával kapcsolatos jövőbeli stratégiai tervekben a tagállamoknak az uniós mezőgazdasági termelők, erdőtulajdonosok és szövetkezeteik versenyképességének és hatékonyságának növelése érdekében beruházások kidolgozására és/vagy további támogatására és fenntartható megoldások előmozdítására irányuló konkrét intézkedéseket kellene megfogalmazniuk. Amennyiben lehetőség van arra, hogy fenntartható módon bioalapú termékekkel helyettesítsék azok fosszilis eredetű szénből készült alternatíváit, ezt egyrészről új jogszabályok – mint a körforgásos gazdaságról szóló csomag – kidolgozásával, másrészről az egyéb idevágó meglévő jogszabályok esetleges felülvizsgálatával lehetne lehetővé tenni azzal a céllal, hogy ösztönözzék a hagyományos, fosszilis eredetű szénből készült termékek helyileg termelt bioalapú alternatívákkal való helyettesítését. Továbbá a jelenlegi szabványosítási tevékenységek – pl. a TC411 – és tanúsítási rendszerek és/vagy az új önkéntes címkézési rendszerek – pl. a biobased% – egyaránt használhatók.

3.7.

Nemzeti és regionális szinten a közbeszerző szerveknek gyakrabban kellene hivatkozniuk az ilyen, bioalapú tartalommal kapcsolatos hiteles tanúsításra és címkézésre. 2016-ban például a NEN holland szabványügyi szerv Biobased% néven új bioalapú tanúsítási rendszert vezetett be (http://www.biobasedcontent.eu/). E rendszer meghatározza a termékekben található biomassza mennyiségét, továbbá segítséget nyújt a vállalatok számára, hogy átlátható és hiteles információt nyújtsanak a termékek bioalapú tartalmáról mind az üzleti, mind pedig a fogyasztói kommunikációs tevékenységük során. Ez az európai EN 16785-1:2015 szabványon alapul (a szilárd, folyékony és gáznemű termékek bioalapú tartalmának meghatározására szolgáló, radiokarbon-elemzésen és elemanalízisen alapuló módszer kidolgozása). A megfelelőségértékelést a NEN-nel szerződött tanúsítási szervek végzik. Most, hogy ez a tanúsítás már létezik, fontos a jelenlegi és jövőbeli uniós jogszabályokban felhívni rá a figyelmet és ösztönözni a megújuló nyersanyagok használatát.

3.8.

Az erdészeti ágazatban a tanúsítási rendszereknek fontos szerepük van a biomassza fenntartható mobilizálásának garantálásában. Például az EU erdőinek 60 %-a az erdészeti tanúsítási rendszerek elfogadását célzó program (Programme for the Endorsement of Forest Certification, PEFC) és/vagy az Erdőgondnoksági Tanács (Forest Stewardship Council, FSC) rendszere általi tanúsítással rendelkezik. Továbbá az EU erdőgazdálkodása a világszerte legmagasabb szintű környezetvédelmi szabványok szerint működik, amelyek olyan jogszabályokból erednek, mint például a fakitermelésről szóló uniós rendelet, a földhasználathoz, a földhasználat megváltozásához és az erdőgazdálkodáshoz (LULUCF) kapcsolódó szabályozás, a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv és a körforgásos gazdaságról szóló csomag.

3.9.

Következésképpen az üzleti és fogyasztói kommunikációs tevékenység javítása kulcsfontosságú. A közvélemény tudatosságának pontos, releváns és hozzáférhető információkon alapuló növelése elengedhetetlen ahhoz, hogy biztosítani lehessen az intelligens, fenntartható és inkluzív biogazdaság fejlődését, továbbá ahhoz, hogy megteremthessük a fenntartható bioalapú termékek piacát és elősegíthessük a fenntarthatóbb fogyasztást és termelést. Az ilyen figyelemfelhívó fellépésekre különösen regionális és helyi szinten van szükség, ideértve a díjak és jutalmak odaítélését, valamint a technológia és a tudomány biogazdaságon belüli szerepét bemutató kiállítások szervezését.

3.10.

Ennélfogva rendkívüli jelentőséggel bír az egyértelmű és pontos üzenetek közlése a nyilvánosság számra. Mivel a biogazdaság számos lehetőséget kínál a társadalmi kihívások kezelésére, annak átfogó gazdasági értékelés révén történő mérésére van szükség. Ezáltal információk szerezhetők a több ágazatot érintő biogazdaság méretéről, továbbá a gazdasági növekedéshez való hozzájárulásáról és az ehhez kapcsolódó munkaerő-piaci hatásokról. Ebben a tekintetben a tudományos közösségnek kiemelt szerepe van. Ez az oka annak is, hogy az EU szempontjából elengedhetetlen az interdiszciplináris és alapkutatásba történő beruházás fenntartása annak érdekében, hogy lehetőségeinek megfelelően hozzájárulhasson az élelmezés- és táplálkozásbiztonságot, a versenyképességet és a tudásalapú biogazdaságot érintő globális kutatáshoz és innovációhoz. Elengedhetetlen, hogy az EU jogalkotási pozíciója teljes mértékben a világszerte összegyűlt, aktuális tudományos bizonyítékokon és tapasztalatokon alapuljon, és hogy a szabályozási felügyeletre vonatkozó döntéshozatali folyamatok átláthatóak legyenek.

3.11.

Az iskolások és a felsőoktatásban tanulók nevelése döntő fontosságú annak érdekében, hogy egy olyan nemzedék nőhessen fel, amely látja a kihívásokat és megragadja a biogazdaság által kínált lehetőségeket. Például a körfogásosság és a globális és egyidejűleg helyi szintű fellépés elvének megtanítása, valamint a további vizsgálódás iránti érdeklődés felkeltése hozzá fog járulni az új nemzedék arra való felkészítéséhez, hogy rátaláljon a saját útjára. Az egyetemeken már kidolgoztak olyan új tananyagokat, amelyek például az élettudományokat, a műszaki tudományokat és a marketinget ötvözik. A tudományágak közötti ilyesfajta átjárás és az induló innovatív vállalkozásoknak kedvező környezet ösztönzőleg hathat a diákokra, hogy biogazdasági vállalkozókká váljanak. A szakképzést úgy kell kialakítani, hogy igazodjon az elsődleges termelésben, a gyártásban, a közlekedésben és a többi kapcsolódó ágazatban szükséges készségek tekintetében felmerülő követelményekhez. A munkavállalóknak az életük későbbi szakaszában is frissíteniük kell készségeiket és kompetenciáikat. Ezt az olyan, egész életen át tartó tanulásra vonatkozó programok támogathatják, amelyek összekapcsolják az oktatási szolgáltatást nyújtókat a termelőkkel, a munkáltatókkal és a munkavállalókkal, a kutatókkal és a feltalálókkal.

---

(1)  https://biconsortium.eu/news/mapping-european-biorefineries

(2)  Lásd az Amerikai Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) által kiadott ismertetőt: An Economic Impact Analysis of the U.S. Biobased Products Industry: 2016 Update (Az USA bioalapú iparának gazdasági hatáselemzése: 2016. évi változat): https://www.biopreferred.gov/BPResources/files/BiobasedProductsEconomicAnalysis2016FS.pdf.

(3)  Az idézett adatok forrása a Közös Kutatóközpont biogazdaságról szóló 2016-os jelentése („JRC science for policy report: 2016 Bioeconomy Report”): http://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/bitstream/JRC103138/kjna28468enn.pdf

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A nem állami szereplők éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó finanszírozáshoz való hozzájutásának megkönnyítése

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 110/03)

Előadó:

Cillian LOHAN (IE/III)

Jogalap:	az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Közgyűlési határozat:	2018.2.15.
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.11.27.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.12.12.
Plenáris ülés száma:	539.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	114/6/7

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Noha a klímafinanszírozási paktumok keretében jelentős forrásokra történt kötelezettségvállalás, az EGSZB hangsúlyozni szeretné, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem területén kisebb léptékű tevékenységet végző, nem állami szereplőknek az átalakító potenciált magukban hordozó kezdeményezések megvalósítását támogató és lehetővé tévő finanszírozáshoz való hozzáférése problémát jelent.

1.2

A klímafinanszírozás Európai Unión belüli áramlását sürgősen nyomon kell követni és fel kell térképezni. Ez meg fogja könnyíteni az éghajlatváltozás elleni küzdelem területén tevékenységet végző, nem állami szereplők hatásának felmérését, és lehetővé fogja tenni a gazdaság alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású modellre történő szélesebb körű átállásához vezető előrehaladás felmérését.

1.3

A finanszírozási források eltérőek, csakúgy, mint a finanszírozáshoz való hozzáférést igénylő, alulról építkező kezdeményezések. Ennek az eltérésnek a kezelésére nem állnak rendelkezésre mechanizmusok. Ezt egy inkluzív klímafinanszírozási fórum létrehozása révén kellene orvosolni uniós szinten.

1.4

Az EGSZB egy klímafinanszírozási fórumot javasol a fő kérdések kezelésére, amely összefogná a legfontosabb érdekelt feleket az akadályok azonosítása, a megoldások kidolgozása és a források jobb elosztására szolgáló leghatékonyabb mechanizmusok meghatározása céljából, beleértve egy olyan szolgáltatást is, amely egymáshoz rendeli a projekteket és a nekik megfelelő klímavédelmi finanszírozási forrásokat.

1.5

Létre kell hozni (majd ezt követően eredményesen meg kell ismertetni) egy mechanizmust, amellyel elérhetők a kisebb finanszírozási összegeket igénylő kezdeményezések, és amely az alábbiakat foglalja magában: — egyszerűsített kérelmezési folyamat, — egyszerűsített jelentéstételi követelmények, — hozzáigazítás, — a projektek tervezési szakaszban történő támogatása, a finanszírozás előzetes igénylése, — a kapacitásépítés, hálózatépítés, tapasztalatcsere és platformfejlesztés támogatása helyi, regionális, nemzeti és európai szinten.

1.6

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának középpontba helyezése nem vezethet az egyéb területek felelős finanszírozásának kizárásához. Valamennyi finanszírozást meg kell vizsgálni az éghajlat-politika szempontjából, annak biztosítása érdekében, hogy a meghatározott klímafinanszírozáson kívüli támogatások ne legyenek ellentétesek az éghajlat-politikai kötelezettségvállalásokkal és célkitűzésekkel. Ennek a Párizsi Megállapodás 2.1. cikkének c) bekezdése tekintetében megfelelőnek kell lennie, annak érdekében, hogy a meglévő pénzügyi források áramlása összhangban álljon az üvegházhatású gázok alacsonyabb szintű kibocsátására és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség fejlesztésére irányuló erőfeszítésekkel.

1.7

Eszköztárat és egyértelmű kommunikációs stratégiát kell kialakítani, amely minden szinten lehetővé teszi a nem állami szereplők számára, hogy megértsék a klímafinanszírozást, és hozzáférjenek ahhoz. Az eszköztárnak meg kell könnyítenie a projekt fejlesztői számára az olyan projektek tervezését, amelyek hozzájárulnak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens gazdasághoz.

2.   Bevezetés

2.1

Ennek a véleménynek az alapját a „Koalíció a Párizsi Egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében” (1) és „Az éghajlat-politikai fellépések fellendítése nem állami szereplőkkel” (2) című korábbi EGSZB-vélemények, valamint az EGSZB közelmúltbeli tanulmánya (3) képezik, mely utóbbi a nem állami szereplők éghajlat-politikai fellépésekbe történő fokozottabb bevonása előtt álló akadályokra mutatott rá.

2.2

2018-ban az EGSZB egy nem állami éghajlat-politikai fellépésekről szóló európai párbeszédet szorgalmazott az Európából kiinduló, nem állami éghajlat-politikai fellépések körének és léptékének szélesítése, illetve fokozása érdekében. Azt javasolta, hogy a párbeszéd ne csupán arra irányuljon, hogy hangsúlyozza és bemutassa a fellépéseket, hanem reagáljon a nem állami szereplők igényeire is azzal, hogy új partnerségek kialakítására ösztönöz az állami és a nem állami szereplők körében, előmozdítva az egymástól való tanulást, a képzést és a tanácsadást a nem állami szereplők között, emellett bővítve a rendelkezésre álló finanszírozást és megkönnyítve az ahhoz való hozzáférést.

2.2.1

A „nem állami szereplők” kifejezés olyan szereplőkre utal, amelyek nem részes felei az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC). Ebbe a tág fogalommeghatározásba beletartoznak a különféle vállalkozások, többek között a kis-, közép- és mikrovállalkozások, a befektetők, a szövetkezetek, a városok és a régiók, a szakszervezetek, a közösségek és a polgárok csoportjai, a vallási szervezetek, az ifjúsági csoportok és más nem kormányzati szervezetek.

2.2.2

A nem állami éghajlat-politikai fellépésekről szóló, javasolt európai párbeszédnek támogatnia kell a nem állami fellépések finanszírozáshoz való hozzáférését. Ennek a következőket kell magában foglalnia: — a finanszírozási lehetőségek feltérképezése; — tanácsadás a finanszírozható tervekről; — annak megvizsgálása, hogy a meglévő (állami és magán) finanszírozási értéklánc hogyan nyújt finanszírozást azon éghajlattal kapcsolatos beruházások számára, amelyeket a nem állami szereplők akarnak elvégezni; — annak elemzése, hogy a támogatást/finanszírozást miként lehet hatékonyan elosztani az átalakító potenciállal rendelkező, kisebb nagyságrendű projektek között; — a nem állami szereplőkkel folytatott jelenlegi párbeszéd és konzultációs eljárások elemzése azzal a céllal, hogy új technikákat és bevált eljárásokat rögzítsenek a meglévő európai és nemzetközi alapok felhasználásának javítására; — annak szorgalmazása, hogy a következő uniós többéves pénzügyi keret a nem állami szereplők magasabb szintű éghajlat-politikai törekvéseit szolgálja és ösztönözze a fellépéseiket; — az innovatív finanszírozás lehetőségeinek (egymás finanszírozása, közösségi finanszírozás, mikrofinanszírozás, zöldkötvények stb.) feltérképezése.

2.3

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását számos módon lehet értelmezni, azonban az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) a finanszírozással foglalkozó állandó bizottsága úgy határozza meg, hogy ez „olyan finanszírozás, amelynek célja a kibocsátások csökkentése, az üvegházhatást okozó gázok nyelőinek bővítése, valamint az emberi és ökológiai rendszerek negatív klímaváltozási hatásokkal szembeni sebezhetőségének csökkentése, illetve az ilyen hatásokkal szembeni rezilienciájának fenntartása és növelése”.

2.4

Ez a vélemény az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását – amely lehetővé teszi a civil társadalmi szervezetek, a települések és az önkormányzatok számára a kibocsátások csökkentéséhez és a közösségeknek az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóvá tételéhez hozzájáruló projektek, kezdeményezések és tevékenységek kidolgozásának és végrehajtásának támogatásához szükséges pénzügyi eszközökhöz való hozzájutást – az uniós tagállamok és ezeken az országokon belül az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) nem részes felei tekintetében vizsgálja.

2.5

Fontos erre a véleményre az „Éghajlati igazságosság” (4) összefüggésében egy olyan eszközként tekinteni, amely annak biztosítását célozza, hogy az éghajlat-politikai fellépések költségei ne háruljanak aránytalan módon a társadalom legszegényebb és legsérülékenyebb csoportjaira.

2.6

Egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba történő átmenet első lépéseihez, valamint az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz nyújtott finanszírozás alapvető fontosságú az igazságos átmenet biztosítása és a fellépések helyi szinten történő felgyorsítása érdekében.

2.7

A mikro- és kis projektek esetében a 2 000 és 250 000 EUR közötti összegekhez adott esetben nehéz hozzáférni. Hatékony mechanizmusokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a kisebb léptékű, közösségvezérelt fellépések ne legyenek kizárva az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának átalakító potenciáljából.

2.8

Az EU az elmúlt évtizedben sikeresen fejlesztett ki számos, az ilyen igényekre szabott finanszírozási mechanizmust, például a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét (EIDHR), az éghajlatváltozás elleni globális szövetséget (GCCA) vagy a nem kormányzati szervezetek társfinanszírozási és decentralizált együttműködési pénzügyi eszközeit, amelyekből ötletet lehet meríteni a megfelelő éghajlatváltozási eszközök kialakításához.

3.   A feltárt problémák

Kontextus

3.1

Az EGSZB határozottan elkötelezett az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje és a Párizsi Megállapodás mellett. Azonban azon a pályán, amelyen jelenleg haladunk, a hőmérséklet növekedését a legjobb esetben is csak 3 oC-ban vagy annál magasabb értékben lehetne korlátozni, ami jóval meghaladja a Párizsi Megállapodásban szereplő célszámot. A fenntarthatóság felé történő átmenet nagy erőfeszítéseket és jelentős beruházásokat igényel. A 2015–2050 közötti időszakra vonatkozó, a felmelegedést 1,5 oC-ra korlátozó folyamatokba való, energiával kapcsolatos mérséklési beruházások évi teljes átlagos összege az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 oC-os globális felmelegedés hatásairól szóló IPCC-különjelentés becslései szerint 900 milliárd USD körül van.

3.2

Bár az éghajlatváltozással szembeni fellépéshez szükséges beruházások volumene jelentős, mégsem annyira jelentős, mint az elmúlt években az összeomló pénzügyi ágazat megmentéséhez szükséges beruházás mértéke. Ebből a célból 2,5 billió EUR értékű beruházás mobilizálására került sor. A minket fenntartó ökoszisztémák potenciális összeomlására legalább ugyanilyen mértékű választ kellene adnunk.

3.3

Az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozásról folyó viták sokszor csak a konkrét, új finanszírozási keretek létrehozása körül forognak, míg a Párizsi Megállapodás arra szólít fel, hogy valamennyi pénzügyi forrás áramlása álljon összhangban az üvegházhatású gázok alacsonyabb szintű kibocsátására és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség fejlesztésére irányuló erőfeszítésekkel.

3.4

A marrákesi partnerség és a globális éghajlatvédelmi menetrend lehetőséget nyújt a nem állami szereplőknek a formális UNFCCC-folyamatba történő bevonására. A finanszírozási csomagok kidolgozása során jelenleg nem központi kérdés az EU-n belüli fellépések bevonása és a fellépéseknek a potenciális hatásuk maximalizálása érdekében történő finanszírozása.

3.5

Noha születtek eredmények a globális felmelegedés és annak hatásai elleni küzdelem finanszírozásában, ezek elégtelenek. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület legutóbbi jelentése (5) egyértelműen kimondja, hogy kritikus időszakban vagyunk, és a következő évtizedben a hatások kezelhető szintre történő csökkentése érdekében radikális fellépésekre van szükség. Politikai prioritássá kell tenni a fenntartható finanszírozást és a fenntartható gazdaságot, amelyet mindenekelőtt egyértelmű, stabil és ösztönzésre épülő jogszabályok révén kell megvalósítani.

3.6

Nem elegendő a költségvetés egy meghatározott százalékát klímafinanszírozásra elkülöníteni, ha a költségvetés másik részét az éghajlatot károsító tevékenységekre fordítják. Az éghajlatra gyakorolt hatás tekintetében valamennyi kiadást teljes egészében figyelembe kell venni. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egyik munkadokumentuma évi 5,3 billió dollárra teszi a globális szinten a fosszilis energiahordozókhoz biztosított közvetett és közvetlen támogatások összegét, ami naponként több mint 15 milliárd dollárnak felel meg. Még az évi 100 milliárd dollárból gazdálkodó, tervezett Éghajlatváltozási Alap sem tudja ellensúlyozni az ezekből a szubvenciókból eredő káros hatásokat.

3.7

Az energetikai átállást nem lehet majd időben és a Párizsi Megállapodás keretében tett európai kötelezettségvállalásokkal összhangban, sikeresen végrehajtani, ha az energiaszegénység kérdését a politika elhanyagolja. Az Európa fenntartható energetikai átállásával kapcsolatos pénzügyi és társadalmi költségek és előnyök valamennyi kormányzati szint és a piaci szereplők (beleértve a polgárokat) közötti igazságos elosztására van szükség. A Heat Roadmap Europe (6) tudományos kutatása szerint Európa a meglévő technológiákkal 2050-re 86 %-kal tudja megfizethető és költséghatékony módon csökkenteni az üvegházhatásúgáz-kibocsátását az 1990. évi szinthez képest.

3.8

A jelen véleményt megalapozó kutatás rámutatott arra, hogy nincs elég információ azzal kapcsolatban, hogy miként áramlik az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordított finanszírozás a tagállamokon belül. Nehéz megítélni, hogy az alapokat kisebb, hozzáférhető keretekre osztják-e, illetve hogy mi a finanszírozás átalakító hatása. A nyomon követésnek és a jelentéstételnek ez a hiánya homályosabbá teszi az észlelt problémát, és akadályozza a leghatékonyabb megoldások kidolgozását.

Hozzáférés a vállalkozások és a kkv-k számára

3.9

A finanszírozáshoz való hozzájutás továbbra is jelentős kihívás a nem állami szereplők valamennyi típusa, köztük a számos kihívással szembenéző kkv-k és nagyobb vállalkozások számára. Ez a kihívás nemcsak a több és további finanszírozás rendelkezésre állását, hanem a meglévő finanszírozási mechanizmusok egyértelmű voltát is érinti.

3.10

Ezenkívül szintén nehézséget jelent a „zöld beruházás” definiálása. A befektetők elsősorban a kockázattal és a megtérüléssel foglalkoznak, és nehéz számukra a javasolt projektek éghajlatra gyakorolt potenciális hatásának és a siker esélyeinek felmérése. A magánhitelezők vonakodni fognak attól, hogy a beruházási kockázatok és a kockázatmérséklési mechanizmusok, azaz a garanciák pontos ismerete nélkül finanszírozzák a projekteket.

Hozzáférés a helyi és regionális kormányzatok számára

3.11

A szubnacionális kormányzatok esetében a finanszírozáshoz való hozzáférésüket korlátozó tényezők közé tartoznak az alábbiak: alacsony hitelminősítések, a magánfinanszírozás mobilizálására irányuló kapacitás korlátozottsága amiatt, hogy nem elég nagy az alacsony szén-dioxid-kibocsátáshoz kapcsolódó infrastruktúrák beruházási piaca és nem elég vonzóak a kockázat/nyereség profilok, valamint a nemzeti kormányzatok által felállított állami korlátok a szubnacionális kormányzatok magánszektortól való hitelfelvételének lehetőségére és volumenére vonatkozóan.

Hozzáférés a közösségi kezdeményezések számára

3.12

Európában jelenleg sok ezer, éghajlatváltozással és fenntarthatósággal kapcsolatos, alulról szerveződő kezdeményezés létezik. Ezek a kezdeményezések jelentősen hozzájárulnak az EU éghajlat- és energiapolitikai, illetve fenntarthatósági célkitűzéseinek eléréséhez, azonban leginkább önkéntesekre támaszkodnak, és a fejlődésük és növekedésük fő akadálya a finanszírozás és a professzionális támogatás hiánya. Gyakran rendkívül csekély összegű finanszírozásra van szükség, amely nélkül e kezdeményezések nehezen tudnak előbbre lépni és projekteket indítani. Az ilyen kezdeményezésekben rejlő átalakító potenciál jelenleg kiaknázatlan.

3.13

Az alulról szerveződő helyi kezdeményezések számára sok esetben jelent nehézséget a hagyományos finanszírozási forrásokhoz való hozzájutás. Gyakran a megpályázható minimális finanszírozási összegek is túl magasak, és messze túllépik a kisméretű helyi kezdeményezések igényeit vagy irányítási kapacitását. A társfinanszírozásra irányuló követelmények gyakran további korlátokat hoznak létre.

3.14

A finanszírozási követelmények teljesítése, a túlzott mértékű papírmunka és a bonyolult folyamatok részét képezik a kisebb csoportok által azonosított, a finanszírozáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos problémáknak. Habár az ilyen típusú projektek/kezdeményezések egyenként kisléptékűnek számítanak, kumulatív hatásuk hatalmas lehet. A kisléptékű, közösségvezérelt programok megfelelő finanszírozással történő támogatása helyi szinten számos további kedvező hatással és előnnyel jár.

3.15

A legtöbb, ha nem az összes finanszírozás projektorientált, és nem felel meg annak az igénynek, hogy különböző szintű folyamatokat támogató erőforrásokra lenne szükség, a helyi szintű közösségi szervezéstől és kapacitásépítéstől kezdve egészen a regionális, nemzeti és európai szintű hálózatépítésig, tapasztalatcseréig és platformfejlesztésig. Az ezen a téren nyújtott finanszírozási támogatás nagymértékben segíthet abban, hogy a polgárok és a közösségek elkötelezettebben lépjenek fel az éghajlatváltozás kapcsán, és segít a projektek bővítését és a szakpolitikák fejlesztéséhez való hozzájárulást lehetővé tévő, kellő szervezettség és együttműködés megteremtésében is.

Az innovációt célzó finanszírozáshoz való hozzáférés

3.16

A korai szakaszban lévő vállalkozók szintén számos kihívás előtt állnak a finanszírozáshoz való hozzáférés, a tudás és tapasztalat hiánya, a piacokhoz való hozzáférés és az induló szakaszt követő növekedés terén. A innováció finanszírozása az éghajlati válság megoldásának kritikus eleme, azonban a finanszírozási mechanizmusok és azok végrehajtása során is ugyanilyen innovatív megközelítést kell alkalmazni. Az EIT éghajlatváltozással foglalkozó társulásához hasonló kezdeményezések célja e kihívások leküzdése az éghajlati szempontok pénzügyi piacokon belüli következetes érvényesítésével, az éghajlati kockázatokkal kapcsolatos tájékoztatás demokratizálásával és az innovatív induló vállalkozásokba irányuló befektetések támogatásával.

4.   Javasolt megoldások

4.1

Az EGSZB azt javasolja, hogy uniós szinten létre kellene hozni egy decentralizált hálózattal rendelkező klímafinanszírozási fórumot. Ez összehozná az összes érdekelt felet, és elősegítené, hogy a fórumon azonosított problémákra összehangolt választ tudjunk adni. A fórum keretében ki lehetne dolgozni az ebben a véleményben ismertetett, szükséges mechanizmusokat.

4.2

A klímafinanszírozási fórum egyik feladatának annak kell lennie, hogy párbeszédplatformként működjön, amely elősegíti a különösen ígéretes és hatékony nem állami megoldások és a magán- és intézményi befektetők összekapcsolását. A minél nagyobb hatás érdekében emellett fontos szempontként kell kezelni, hogy e megoldások mennyire bővíthetők, illetve reprodukálhatók más uniós tagállamokban és egyéb országokban. Az EGSZB a szervezett civil társadalom csoportjainak a mögötte álló, egész Európára kiterjedő hálózata révén kedvező helyzetben van ahhoz, hogy részese legyen egy klímafinanszírozási fórumnak, és képviselje az alulról szerveződő kezdeményezéseket a finanszírozáshoz jutási problémáik terén.

4.3

A hatékony kommunikáció a klímafinanszírozással kapcsolatos problémák leküzdésére irányuló bármilyen sikeres stratégia elengedhetetlen része kell hogy legyen. A kommunikációnak minden irányba működnie kell, egyértelműen azonosítania kell a közönségét, és hatékony, pontos és megfelelő nyelven kell ismertetnie a finanszírozási lehetőségeket és azok hozzáférhetőségét.

4.4

Az Európai Bizottságnak és egyéb uniós intézményeknek iránymutató dokumentumokat kell kidolgozniuk a nem állami szereplők számára, hogy azok kihasználhassák a meglévő finanszírozási mechanizmusokat. Olyan rendszerre van szükség, amely azonosítja, elemzi és összegzi az éghajlat-politikai fellépés céljára a nem állami szereplők számára rendelkezésére álló különféle finanszírozási forrásokat, és terjeszti a velük kapcsolatos információkat. Ez építhet a Régiók Bizottságánál folyó munkára, amelynek során lépéseket határozunk meg egy olyan eszköztár kialakításához, amely könnyen érthető információkat tartalmaz a helyi és regionális önkormányzatok számára az éghajlatváltozás elleni fellépésekhez elérhető finanszírozásról.

4.5

Az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez nyújtott finanszírozás áramlásának egyértelmű feltérképezése érdekében egy nyomon követési mechanizmusra van szükség, amely segít az akadályok azonosításában és az akadályok felszámolására szolgáló gyakorlati megoldásokra összpontosít. Ez az első, sürgős lépés. Egy feltérképezési folyamat a kisléptékű tevékenységet folytató nem állami szereplők finanszírozáshoz jutása előtti akadályok megértéséhez is döntő lépés lenne. A finanszírozás feltérképezése ezenkívül segítséget nyújt az olyan, pozitív éghajlat-politikai fellépések bevonása terén felmerülő hiányosságok feltárásában, amelyeknek a globális éghajlatvédelmi menetrend folyamatának részét kellene képezniük.

4.6

Az EGSZB arra kéri az EU-t, hogy járjon élen egy olyan modell bevezetésében, amely megoldásokat nyújt a nem állami szereplők hozzájárulásainak az éghajlat-politikai célok elérése érdekében történő integrálására. Az éghajlat-politika területén tevékenykedő, európai nem állami szereplők – főként a kisebbek – segítséget várnak az európai intézményektől a célzott éghajlatváltozási alapok mobilizálása terén, illetve ahhoz, hogy egyszerűbb eljárások és jelentéstételi kötelezettségek mellett, jobban hozzáférhessenek a finanszírozási forrásokhoz. Ez elősegítené számos olyan fellépés bevonását, amelyeket az éghajlatváltozás elleni küzdelemben eddig nem ismertek el. Például meg lehetne oldani, hogy egy bizonyos pénzügyi küszöbérték, mondjuk 50 000 euró alatti projektekhez csak egy egyszerűsített, egyoldalas kérelmet és egy egyoldalas jelentéstételi formanyomtatványt kelljen benyújtani.

4.7

Olyan, kisléptékű támogatások formájában nyújtott kiegészítő finanszírozásra van szükség, amelyekhez leegyszerűsített kérelmezési és jelentéstételi eljárások kapcsolódnak, és amelyek kifejezetten a helyi, alulról szerveződő, éghajlatváltozáshoz és fenntarthatósághoz kapcsolódó kezdeményezésekre irányulnak, a hozzáférést megnehezítő társfinanszírozási arányok nélkül. A finanszírozás hatásának fokozása és a finanszírozáshoz való hozzáférés elősegítése érdekében a projektek klaszterbe tömörülését lehetővé tevő mechanizmusokat lehetne kidolgozni. Ezeket az eszközöket sürgősen ki kell alakítani.

4.8

Ki kell dolgozni egy olyan támogatási mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy a projektek szakértőket vehessenek igénybe a finanszírozási kérelem benyújtását megelőző szakaszban, hogy a projekteket hatékonyan tudják kidolgozni és megfelelően tudják bemutatni.

4.9

Uniós szinten, átfogó jelleggel át kell tekinteni, hogy milyen innovatív finanszírozási mechanizmusokat kellene kidolgozni. Az egyszerű és egyértelmű forráselosztási kritériumok biztosítása érdekében a nem állami szereplőket a kezdetektől be kell vonni ebbe a párbeszédbe.

4.10

Általában véve szorosabb együttműködést kell kialakítani a meglévő éghajlatváltozási és fenntarthatósági alapok és pénzügyi programok, illetve a nem állami szereplők hálózatai között. Ez a tudásmegosztáson, a kommunikáción és a párbeszéden múlik. Egy klímafinanszírozási fórum ezt elő tudná segíteni.

4.11

Pénzügyi intézkedések révén szintén ösztönözhető a nem állami fellépés, illetve a nem állami szereplők éghajlatbarát hozzáállása. A nemzeti szintű adócsökkentések például elősegíthetik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termelést, és ösztönözhetik a nem állami szereplők részvételét az éghajlat-politikai fellépésekben.

4.12

Az EU új többéves pénzügyi keretének kidolgozása során lehetőségeket lehet teremteni arra, hogy az alulról felfelé építkező, nem állami éghajlat-politikai fellépések hozzájárulhassanak a Párizsi Megállapodás keretében tett éghajlat-politikai kötelezettségvállalások eredményes teljesítéséhez. Ennek kapcsán az EGSZB kéri, hogy legalább 40 %-kal növeljék az éghajlat-politikai célkitűzések elérését támogató uniós kiadásokat (7). Az EGSZB kéri továbbá a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának mielőbbi kivezetését, illetve azt, hogy európai forrásokból ne nyújtsanak sem közvetlen, sem közvetett (társ)finanszírozást fosszilis alapú energiákhoz.

4.13

Ki kell dolgozni egy éghajlat-politikai szempontú ellenőrzésre szolgáló eszközt annak érdekében, hogy állami kiadások ne támogathassanak olyan tevékenységeket, amelyek fokozzák az éghajlati válságot. Ennek a magánfinanszírozási programokra is vonatkoznia kell. Meghatározott források klímavédelmi finanszírozásra történő elkülönítése nem jelentheti azt, hogy a költségvetés, illetve a finanszírozás másik részét olyan tevékenységekre fordítják, amelyek az éghajlat-politikai célkitűzések elérése ellenében hatnak. A Párizsi Megállapodás 2.1. cikkének c) bekezdésében kitűzött célt meg kell valósítani.

4.14

Az EU legfőbb pénzügyi eszköze az alulról felfelé építkező helyi fejlesztés támogatására a közösségvezérelt helyi fejlesztésre (CLLD) irányuló megközelítés. Ez ideális eszköz ezeknek az alulról felfelé építkező kezdeményezéseknek a támogatására, amely lehetőséget biztosít a helyi körülményekhez igazított finanszírozások és támogatások nyújtására. 2017 decemberében az EGSZB elfogadta „A közösségvezérelt helyi fejlesztésre irányuló megközelítés előnyei az integrált helyi és vidékfejlesztés szempontjából” (8) című véleményt, amely sürgette az Európai Bizottságot, hogy tárja fel és részletesen elemezze, milyen lehetőségek vannak uniós szinten arra, hogy tartalékalapot hozzanak létre a közösségvezérelt helyi fejlesztés számára. Ettől függetlenül javasolta az Európai Bizottságnak, hogy gondoskodjon arról, hogy valamennyi tagállamnak legyen egy, a közösségvezérelt helyi fejlesztést szolgáló nemzeti alapja (CLLD-alap), amelyhez mind a négy európai strukturális és beruházási alap (EMVA, ERFA, ESZA és ETHA) hozzájárul. Ez a CLLD-struktúra a mikro- és kis projektek támogatására használt, a 2.7. pontban szorgalmazott csatornák egyike lehet.

4.15

A pénzügyi értéklánc egészének fenntarthatóbbá tétele érdekében az EGSZB támogatja a fenntartható növekedés finanszírozására irányuló, 2018 márciusában elfogadott európai bizottsági ütemtervet (9). Az EGSZB e cselekvési terv kapcsán konkrét ajánlásokat dolgozott ki a témával kapcsolatos véleményeiben (10).

---

(1)  Az EGSZB véleménye: „Koalíció a Párizsi Egyezmény kötelezettségvállalásainak teljesítése érdekében” (NAT/684) (HL C 389., 2016.10.21., 20. o.).

(2)  Az EGSZB véleménye: „Az éghajlat-politikai fellépések fellendítése nem állami szereplőkkel” (NAT/718) (HL C 227., 2018.6.28., 35. o.).

(3)  Az EGSZB tanulmánya: Toolbox for multi-stakeholder climate partnerships – A policy framework to stimulate bottom-up climate actions [Eszköztár a többoldalú éghajlat-politikai partnerségekhez – Politikai keret az alulról felfelé építkező éghajlat-politikai fellépések ösztönzéséhez].

(4)  AZ EGSZB véleménye a következő tárgyban: Éghajlati igazságosság (HL C 81., 2018.3.2., 22. o.).

(5)  Az IPCC különjelentése az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 oC-os globális felmelegedés hatásairól (2018. október).

(6)  Horizont 2020 kutatási és innovációs program, a 695989. sz. támogatási megállapodás alapján – Heat Roadmap Europe.

(7)  Az EGSZB véleménye: Európai klímavédelmi finanszírozási paktum (HL C 62., 2019.2.15., 8. o.).

(8)  Az EGSZB véleménye a közösségvezérelt helyi fejlesztésre irányuló megközelítés előnyeiről (HL L 129., 2018.4.11., 36. o.).

(9)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Cselekvési terv: A fenntartható növekedés finanszírozása.

(10)  Lásd az EGSZB véleményeit: Cselekvési terv a fenntartható finanszírozásról (HL C 62., 2019.2.15., 73. o.), Fenntartható pénzügyek: taxonómia és referenciamutatók (HL C 62., 2019.2.15., 103. o.), Intézményi befektetők és eszközkezelők fenntarthatósággal kapcsolatos kötelességei (HL C 62., 2019.2.15., 97. o.).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A roma nők helyzete

(feltáró vélemény az Európai Parlament felkérésére)

(2019/C 110/04)

Előadó:

TOPOLÁNSZKY Ákos

Felkérés	Európai Parlament, 2018.5.30.
Jogalap	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikkének (1) bekezdése
Illetékes szekció	Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen	2018.11.7.
Elfogadás a plenáris ülésen	2018.12.12.
Plenáris ülés száma	539.
A szavazás eredménye (mellette/ellene/tartózkodott)	196/2/5

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

A roma nők (és lányok) jelentős része sokszoros és interszektoriális diszkriminációnak van kitéve, mely a jogszűkösség folyamatos helyzeteit teremti számukra. A roma nők az EU legkiszolgáltatottabb kisebbségi csoportja. Ennek a helyzetnek a megszüntetése az európai demokráciák nagy adóssága és kötelezettsége.

1.2

Az EGSZB köszönetet mond azon nagyszámú roma nőnek elkötelezettségéért, akik a múltban vagy a jelenben bátran felléptek a diszkrimináció struktúrái és az intézményes erőszak ellen egy megkülönböztetés nélküli szabad európai együttélés érdekben.

1.3

A diszkriminációs okokra visszavezethető alacsony szintű szegregált oktatás felszámolását haladéktalanul el kell végezni, míg a minőségi közoktatás minden elemét a roma lányok számára is rendelkezésre kell bocsátani. A kisegítő iskolák és a minősítési eljárások rendjét szigorúan és haladéktalanul felül kell vizsgálni.

1.4

Az EGSZB azt várja a tagországoktól, hogy az elvárható etikai elvárásokhoz igazodó szolgáltatási standardokat és vonatkozó jogszabályokat sértő egészségügyi gyakorlatok megszüntetését kiemelt célként kezeljék, a jogsértő gyakorlatokat, mint pl. a kényszersterilizációt vagy az egészségügyi ellátások etnikai alapú megtagadását vagy alacsonyabb minőségű szolgáltatását bűncselekménynek minősítsék.

1.5

A diszkriminatív foglalkoztatás formáit és eszközeit a tagországoknak haladéktalanul fel kell számolni, ugyanakkor a roma nők foglalkoztatási esélyeit szolgáló komplex szakpolitikákat kell megvalósítani.

1.6

A lakhatás, valamint a közszolgáltatások minimális elfogadható standardját alapjogként, lehetőleg a tagországok alkotmányában is rögzített módon kell meghatározni, elfogadni és érvényre juttatni.

1.7

A roma embereket, köztük a nőket sújtó emberkereskedelmi és gyűlölet-bűncselekmények minden formájával szemben határozottan és megkülönböztetés mentesen kell fellépni.

1.8

A roma nők igen kevés lehetőséget kapnak a saját sorsukra vonatkozó politikák kialakításában és értékelésében. Az ilyen programokban való részvételüket megfelelő nagyságrendben kell biztosítani.

1.9

A 2020 utáni európai uniós és tagországi felzárkózási stratégiákban – a legtöbb tagország esetében ellentétben a jelenlegi gyakorlattal – a roma nők szempontjait és érdekeit kiemelt figyelemben kell részesíteni.

2.   A roma nők helyzete az Európai Unióban

2.1

A roma nők (és lányok) jelentős része sokszoros és interszektoriális diszkriminációnak van kitéve, mely a jogszűkösség folyamatos helyzeteit teremti számukra. A roma nők az EU legkiszolgáltatottabb kisebbségi csoportja. Az ilyen módon leírt helyzet a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető emberi jogok rendszerszintű sérelmének tekintendő, amely az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében (1), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában (2) megfogalmazott értékek szerinti európai gondolatot alapvetően gyengíti. Ezen a területen alig történt előrelépés az elmúlt időszakban.

2.2

Az Európi Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) annak ellenére pontos képet ad a roma nők hátrányos helyzetéről (mindenekelőtt az EU-MIDIS II (3) kutatás keretében), hogy a legtöbb tagországban nem állnak rendelkezésre etnikai és nemi szempontból lebontott adatok. A roma nőket a társadalom minden szektorában nemcsak az általános lakossághoz, hanem a roma férfiakhoz képest is hátrányosabb helyzet jellemzi.

2.3

Az EGSZB meggyőződése, hogy az előbbiekben jelzett európai gondolat pontosan annyira erős, mint amennyit abból a leggyengébbek élvezhetnek. Ezért a roma nők és lányok helyzetének és felemelkedésének elősegítése nemcsak kötelezettsége az EU intézményeinek és a tagországoknak, de egyben demokratikus berendezkedésük és jogállamiságuk érettségének tesztje is.

3.   Általános észrevételek

3.1

Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke az európai gondolat legfontosabb értékei között egyebek mellett az egyenlőséget és az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak – tiszteletben tartását sorolja fel. Ezen jogok tényleges érvényesüléséről csak akkor beszélhetünk, ha a leginkább marginalizált és diszkriminált társadalmi csoportok számára is kézzelfogható változásokat biztosít, hiszen a diszkrimináció, szegregáció és cigány-ellenesség ezen értékek nyilvánvaló elutasítását jelenti.

3.2

A roma nők nemi egyenjogúságának biztosítása gazdasági felemelkedésük, valamint a politikai, gazdasági, szociális, kulturális és civil területen nekik kijáró, alkotmányosan biztosítandó emberi jogaik és alapvető szabadságaik érvényesülésének feltétele.

3.3

Mindezek alapján az EGSZB, ahogy azt korábbi véleményeiben már kifejezte (4), támogatja az európai keretstratégia célkitűzéseit, de ugyanakkor fokozottan felhívja a figyelmet annak következetes végrehajtásának szükségességére, illetve az elért eredmények elégtelenségére.

3.4

Felhívja a figyelmet arra is, hogy a cigányellenesség a tagországok működésének majd minden szintjén tetten érhető hatósági és intézményi szinten egyaránt, mely megakadályozza a romákat abban, hogy azonos eséllyel juthassanak hozzá az állami szolgáltatásokhoz, érvényt szerezhessenek jogegyenlőségüknek és az egyenlő bánásmód követelményének, arányuk és érintettségük szerint részt vehessenek a politikai döntéshozatalban, megvédhessék magukat a diszkriminációs folyamatok következményeitől. Mindez a roma nőkre fokozottan is igaz.

3.5

Az EGSZB a roma nők ellen elkövetett rendszerszintű jogsértések feltárására olyan ún. fehér könyvek elkészítését sürgeti a roma társadalom független és hiteles szervezeteinek bevonásával, konzultációjával, majd ezek nyilvános elfogadásával, melyek történelmi megbékélést alapozhatnak meg.

3.6

Az EGSZB köszönetet mond azon nagyszámú roma nőnek elkötelezettségéért, akik a múltban vagy a jelenben bátran felléptek a diszkrimináció struktúrái és az intézményes erőszak ellen egy megkülönböztetés nélküli szabad európai együttélés érdekben.

4.   Meghatározott közpolitikai területek (5)

4.1   Oktatás

4.1.1

A szegregált oktatás mindig jogellenes, és szükségszerűen hátrányos kimeneteket eredményez. A szegregált oktatás negatív következményei halmozott mértékben érintik a roma lányokat, és zárják le társadalmi mobilitási útvonalaikat. Ezért minden jogi eszközzel, célzott közpolitikai támogatással és a szükséges járulékos költségek biztosításával meg kell valósítani a diszkriminációs okokra visszavezethető alacsony szintű, szegregált oktatás felszámolására vonatkozó uniós elvárásokat, és ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy a minőségi közoktatás minden eleme a roma lányok számára is rendelkezésre álljon. A kormányoknak gondoskodniuk kell a megfelelő emberi erőforrások, képzések és pedagógiai programok biztosításáról is.

4.1.2

A roma gyermekek nem megalapozottan történő szellemi fogyatékossá minősítése és oktatási elkülönítése az egyik legsúlyosabb jogsérelemnek és jövőjük megrablásának tekintendő, ezért szükséges az ilyen minősítések rendszeres és független szakértői intézetek által elvégzett, rendszeres felülvizsgálata. Biztostani kell a felülvizsgálati folyamat akadálytalan beindítását bármely érintett fél, elsősorban a szülő, a gyám vagy az iskola kérésére is.

4.1.3

Amennyiben felmerül a sorozatos, és különösen a rendszerszintű szegregációs célzatú vagy eredményű téves minősítés gyanúja, el kell érni, hogy a tagországok haladéktalanul legyenek kötelesek annak okait alaposan kivizsgálni, a vizsgálat eredményeit nyilvánossá tenni, azt a tagországi antiszegregációs mechanizmusokban kiértékelni, s ennek megfelelően a szükséges jogszabályalkotási és –alkalmazási lépéseket megtenni.

4.1.4

Addig is a speciális osztályok pedagógiai szintjének a mainstream oktatás szintjéhez való közelítését meg kell valósítani annak érdekében, hogy azok ne csak pedagógiai „elfekvők” legyenek.

4.1.5

Azokban az országokban, ahol a szegregált oktatás mértéke nem csökken, vagy éppen növekszik, az EGSZB az európai források korlátozására, befagyasztására, rendszerszintű probléma esetén pedig azok megvonására hív fel. Az EGSZB elvárja, hogy ugyanezen helyzetekre nézve az Európai Unió jogvédelmi mechanizmusai (7. cikk és jogállamisági mechanizmus) hatékonyan és gyorsan megvalósuljanak.

4.1.6

A roma nők számára oktatási esélyeik erősítése, valamint a korai iskolaelhagyás veszélyeinek csökkentése érdekében meg kell teremteni a második esély alapú továbbtanulási és képzési programok rendszerét annak érdekében, hogy számukra ne csak a közmunka programok, a másodlagos, a szürke és atipikus munkaerőpiaci foglalkoztatás lehetőségei maradjanak, melyek megfosztják őket a társadalmi mobilitás esélyeitől.

4.2   Egészségügy

4.2.1

A gyakran szegregátumokban vagy nehezen megközelíthető területeken élő roma nők sokszor fizikai és pszichés elutasítással, leminősítéssel, sőt néha erőszakkal találkoznak az egészségügyi ellátásban. Egészségügyi reprodukciós jogaikhoz való minőségi hozzáférésük nagyon korlátozott. Az EGSZB sürgeti, hogy a szegregált élethelyzetekben élők számára a tagországok hozzanak létre és működtessenek mobil egységeket, megfelelő felszereltséggel és kapacitásokkal. Sürgeti a szülészeti és terhesgondozási ellátások működésének felülvizsgálatát is és a szükséges korrekciók megvalósítását.

4.2.2

Az EGSZB azt várja a tagországoktól, hogy az elvárható etikai elvárásokat és vonatkozó jogszabályokat sértő egészségügyi gyakorlatok megszüntetését kiemelt célként kezeljék a tagországok, és az ilyen esetekben következetesen eljárjanak. Biztosítani kell az egészségügyi jogokhoz való hozzáférés ingyenes és könnyen elérhető jogorvoslati lehetőségeit csakúgy, mint olyan speciális, az érintettek tényleges szükségleteit tükröző ellátások beindítását, mint az egészségügyi információs pontok felállítása, egészségügyi mediátorok képzése és rendszerbe állítása, vagy a szegregátumokat is elérő közegészségügyi kezdeményezések megvalósítása.

4.2.3

Nyomatékosan szükség van arra, hogy a kormányok egyértelműen és nyilvánosan elkötelezzék magukat az egészségügyi ellátásokhoz való egyenlő hozzáférés elve, ennek tényleges megvalósítása mellett és az ezt sértő gyakorlatokkal szemben, valamint hogy e tekintetben is szemléletformáló programok induljanak be minden érintett vonatkozásában. Az egészségügyi alapbiztosítással nem rendelkező roma nők és gyermekek számára a biztosítottság feltételeit törvényi eszközökkel kell biztosítani.

4.3   Erőszakos sterilizáció

4.3.1

Számos országban, ahol a nők reproduktív jogainak rendszerszintű megsértése történt korábban, s ahol az erőszakos és beleegyezés nélküli sterilizáció tömegesen és mintegy állampolitikai eszközként működött, még a politikai bocsánatkérés és felelősségvállalás sem valósult meg. Ahol megtörtént, ott is elmaradt a jogi és anyagi elégtétel. Az EGSZB azt javasolja, hogy az európai jogalkotó tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az európai büntető-jogalkotási harmonizáció keretében ezen bűncselekmények esetében – és tekintettel tartalmi azonosságaikra, az emberiség elleni bűncselekményekhez hasonlóan – a tagországok az elévülési időt jelentősen meghosszabbítsák vagy teljességgel megszüntessék, valamint speciális jogalkotást valósítsanak meg annak érdekében, hogy az áldozatok tényleges jogi elégtételhez és pénzbeli kompenzációhoz juthassanak.

4.3.2

Ezekben az ügyekben a helyzet őszinte és teljes feltárására, valamint átláthatóságra van szükség, mely megbékélést teremthet és a jövőbeni állami-közszolgáltatási bűnelkövetést lehetetlenné teszi. Ezért az EGSZB azt is javasolja, hogy az érintett tagországokban független történészbizottságok az áldozatok és képviselőik bevonásával e tekintetben is tárják fel a múltban elkövetett bűnöket, és azt egy társadalmi megbékélési folyamat keretében jelentessék meg, ahogy ez történt Svédországban az úgynevezett Fehér könyv esetében.

4.4   Foglalkoztatás

4.4.1

A roma nők a munkaerőpiacon még a roma férfiakhoz képest is sokkal rosszabb helyzetben vannak, minden foglalkoztatási mutatójuk kritikusan alacsony.

4.4.2

Az EGSZB felhívja a tagországokat, hogy a roma nők gazdasági felemelkedése és felvértezése érdekében célzott és átfogó intézkedéseket tegyenek. A szociális vállalkozások elősegítése, a mikro-hitelezési programok biztosítása, a munkaerőpiaci ellátásokhoz való akadálytalan és diszkrimináció mentes hozzáférés különösen is fontos a szegénység és szociális kirekesztettség leküzdésében.

4.4.3

A vállalkozók fontossá váltak mint foglalkoztatási lehetőségeket kínáló szereplők és a helyi és regionális közösségek jólétének kulcsszereplői. Ez különösen igaz a roma közösségek esetében. A roma női vállalkozók és kkv-k igényeit célzó politikákban olyan intézkedésekre van szükség, amelyek nem csupán elősegítik a roma nők érvényesülését, hanem a közösségi projektekre és induló innovatív vállalkozásokra irányuló kezdeményezéseiket is támogatják. Jelenleg ez a célzott politika, mely kifejezetten a roma nőket támogatná, a legtöbb tagországban teljességgel hiányzik, ezért az EGSZB az ebben rejlő lehetőségek elkötelezett kiaknázására hív fel.

4.4.4

Bátorítja a hatóságokat a társadalom minden szintjén, hogy valósítsanak meg munkaerőpiaci tréningeket, és teremtsenek munkahelyeket, támogatott foglalkoztatási formákat a szükséges nagyságrendben. Biztosítsanak utazási, továbbtanulási és –képzési támogatásokat, valamint célzott közpolitikai eszközök alkalmazásával támogassák a munka és a családi élet összeegyeztethetőségének esélyeit és lehetőségeit a kiszolgáltatott helyzetben lévő roma nők esetében.

4.4.5

A tagországok tegyenek meg mindent a roma nők kiszolgáltatott munkaerőpiaci pozícióinak, a (kvázi) kényszer-, szürke és illegális foglalkoztatási formák felszámolására.

4.4.6

Ezekkel szemben és felismerve a roma nők munkaerőpiaci fontosságát, hozzanak létre második esély típusú foglalkoztatási programokat, biztosítsanak mediátori segítséget, valamint utazási és képzési támogatásokat számukra, ezenkívül pedig tegyenek meg mindent a munkahelyi diszkrimináció megszüntetésére és a vállalkozásokat irányítók érzékenyítésére.

4.5   Lakhatás, közszolgáltatások

4.5.1

A szegregált helyzetekben élők közül is a nők és gyermekek szenvedik el legnagyobb mértékben a szegregáció életet nyomorító következményeit. Ezért az EGSZB aláhúzza, hogy ezeken a területeken is meg kell teremteni a lakhatás, a közszolgáltatások és ellátások minimális elfogadható standardját, és azt alapjogként, lehetőleg a tagországok alkotmányában is rögzített módon érvényre kell juttatni.

4.5.2

Az EGSZB azt javasolja, hogy ezen szükségletek megteremtése (pl. vezetékesivóvíz-szolgáltatás, áramellátás, szennyvízelvezetés vagy -tisztítás, aszfaltozott útburkolat, szemétszállítás, közszolgáltatások elérhetősége stb.) legyen előfeltétele további településfejlesztési beruházások, támogatások elnyerésének és felhasználásának.

4.5.3

Az indokolatlan és jogsértő kilakoltatási folyamatokat le kell állítani, a roma nőket pedig ezen folyamatok alatt elérhető és hozzáférhető külön jogvédelemben kell részesíteni. Az erőszakos kilakoltatások traumatizált női áldozatai számára ellátásokat kell biztosítani.

4.6   Erőszak struktúráinak megszüntetése

4.6.1

A roma nők és lányok a diszkrimináció és szegregáció helyzeteiben különösen veszélyeztetettek, és könnyen erőszak-bűncselekmények áldozatává válhatnak. A kizsákmányolás és emberkereskedelem minden ismert formája aránytalan mértékben érintheti őket.

4.6.2

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az emberkereskedelem minden formája, valamint a roma nőkkel kapcsolatos erőszak alkalmazása az alapvető emberi jogok durva megsértése, melyet az Európai Unió Alapjogi Chartája kifejezetten tilt, és a tagországoknak ennek alapján kell eljárniuk (6). Ezek olyan súlyos bűncselekmények, melyek keresletvezéreltek, számos formájukban a nemzetközi szervezett bűnözés kiemelkedően jövedelmező formái, amelyek tekintetében a roma nők és gyermekek aránytalanul nagy mértékben válnak áldozattá.

4.6.3

Az EGSZB elvárja, hogy a tagországok ezen bűncselekmények állandóan változó új alakzatainak büntethetőségét nemzeti büntetőjogi rendszerükbe haladéktalanul beiktassák, és ellenük célzott és koordinált jogalkalmazási eszközöket foganatosítsanak, az erőszakkal szerzett haszon csatornáit pedig szakítsák meg és lehetőség szerint számolják fel. Tárják fel a szélesebb szocio-ökonómiai hátterét ezen elkövetéseknek, a nyomor, diszkrimináció és kiszolgáltatottság helyzeteit azonosítsák, felszámolásukra pedig a szükséges társadalompolitikai (stratégiai, jogalkotási, finanszírozási, oktatási, kutatási és más) eszközöket következetesen valósítsák meg.

4.6.4

A roma nőket érintő erőszak eredhet mind a többségi társadalomból, mind a saját közösségükből. Minden esteben az erőszak eseti és szervezett formáival szemben elkötelezetten, áldozatközpontú, genderspecifikus, a nők és gyermekek különös veszélyeztetettségét és kiemelt védelmét szem előtt tartó, valamint emberi jogi megközelítésben kell fellépni.

4.6.5

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság aláírásával az EU szerződő felévé vált az Európa Tanács nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményének, közismert nevén az Isztambuli Egyezménynek. Az EGSZB sürgeti, hogy ezt minden európai uniós tagállam tegye meg, és annak végrehajtását fenntartások nélkül, elkötelezetten kezdje meg, tekintettel a roma nők e téren való különleges kitettségének.

4.6.6

A roma nők és lányok ugyancsak aránytalan mértékben célzottai és áldozatai a gyűlölet-, és azon belül a gyűlöletbeszéd bűncselekményeknek. Létre kell hozni és hozzáférhetővé kell tenni a könnyen elérhető, alacsony küszöbű jogérvényesítés, a civil szervezetek segítségével pedig az ezen bűncselekmények feltárására vonatkozó szemléletformálás eszközrendszereit.

4.6.7

Támogatja a JUSTROM, az Európa Tanács és az Európai Bizottság közös programjának földrajzi kiterjesztését és megvalósítását a roma nők jogérvényesítéshez való hozzáférésének biztosítása érdekében.

4.6.8

Felhívja a figyelmet arra, hogy az intézményes cigányellenesség és szegregáció minden formája az erőszak-bűncselekmények egyik formájaként is leírható. Kiemeli az állami és állam által támogatott intézményes ellátások (gyermekvédelmi intézetek, szociális és egészségügyi ellátások), illetve az állami erőszakszervezetek (rendőrségi, büntető-igazságszolgáltatás és büntetésvégrehajtás intézményei) keretében történő ilyen bűncselekmények elleni védelem szükségességét, ahol a roma nők kiszolgáltatottsága különösen jellemző. Felhívja a figyelmet a könnyen és ingyenesen biztosított jogvédelem elérhetőségének fontosságára ezekben az esetekben.

4.6.9

A nemzeti és nemzetközi jogalkotásnak a kikényszerített korai házasság fogalmát az emberkereskedelem egy formájaként kell meghatároznia, és ennek megfelelően fellépnie. A kényszerített gyermekházasságok áldozatai számára az emberkereskedelmi bűncselekményekre elfogadott minden preventív és protektív eszközt és programot hozzáférhetővé kell tenni.

4.7   Bevonás és részvétel

4.7.1

A roma nők igen kevés lehetőséget kapnak saját sorsukra vonatkozó politikák kialakítására és értékelésére. Ezért az EGSZB kiemeli, hogy a „semmit rólunk nélkülünk” elve alapján a roma nők megfelelő nagyságrendű bevonása feltétlenül szükséges a velük vagy közösségeikkel összefüggő bármely program kialakításában, tervezésében, végrehajtásában és értékelésében egyaránt. Az EGSZB javaslata szerint a kifejezetten a roma nőkre irányuló programok esetében minimum többségi, a roma közösségeket érintő programok esetén minimum 30 % legyen az aktív roma nők részvételének aránya. Ki kell alakítani egy olyan értékelési rendszert, mely ezeket az arányokat megbízható módon képes mérni.

4.7.2

Az EGSZB azt javasolja, hogy ezek az arányok a kormányzati és regionális inklúziós politikákért felelős testületekben (kormányzati, regionális, megyei koordinációs tanácsok, anti-szegregációs bizottságok stb.) is ellenőrizhető módon valósuljanak meg.

4.7.3

Felhívja a kormányokat és hatóságokat, hogy tényleges és tartalmi politikai dialógust folytassanak a roma nők képviselőivel a társadalom minden szerveződési szintjén, valamint teremtsék meg ennek a dialógusnak az intézményes kereteit is. Ennek érdekében javasolja olyan jogintézmények megteremtését, mint például a nemzeti Roma Platformok női bizottságai, ahol a roma nők saját képviseletüket célzottan láthatják el, vagy független női roma ombudsmani hivatal felállítását.

4.7.4

Felhívja a figyelmet, hogy mind a jelenlegi európai keretstratégiából, mind a tagországi nemzeti romaintegrációs stratégiák (NRIS) legnagyobb részéből hiányzik, vagy azokban csak kis mértékben képviselt a roma nők nézőpontja. Mind a 2020 utáni folyamatokban, mind a következő társadalmi felzárkózási stratégiák kialakításában sokkal nagyobb mértékben kell támaszkodni a roma nők képviselőinek véleményére.

---

(1)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/en/TXT/?uri=CELEX%3A12012M%2FTXT.

(2)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/HTML/?uri=CELEX:12012P/TXT&from=hu.

(3)  http://fra.europa.eu/en/project/2015/eu-midis-ii-european-union-minorities-and-discrimination-survey/publications.

(4)  HL C 248., 2011.8.25., 16.o., HL C 67., 2014.3.6.,110. o., HL C 11, 2013.1.15., 21.o.

(5)  A roma és romák jogaiért küzdő civil szervezetek, a tudomány képviselői, nemzetközi szervezetek, valamint az EGSZB által eddig megfogalmazott számos javaslatból terjedelmi okok miatt a vélemény ezen a helyen csak azokat sorolja fel, melyeket különösen is fontosnak tekint a roma nők jogérvényesítése szempontjából.

(6)  Az EU Alapjogi Chartája 5. cikkének (3) bekezdése.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Nemek közötti egyenlőség az európai munkaerőpiacokon

(feltáró vélemény az Európai Parlament felkérésére)

(2019/C 110/05)

Előadó:

Helena DE FELIPE LEHTONEN

Felkérés:	Európai Parlament, 2018.5.3.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése
Közgyűlési határozat:	DD/MM/YYYY
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.11.7.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.12.12.
Plenáris ülés száma:	539.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	151/2/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőség növelése érdekében az EGSZB szükségesnek tartja, hogy integrált és ambiciózus európai stratégiát dolgozzanak ki a rendszerszintű és strukturális akadályok leküzdése, valamint a nemek közötti egyenlőség javítását szolgáló megfelelő szakpolitikák, intézkedések és uniós finanszírozási programok létrehozása érdekében, előmozdítva ezáltal a nők és a férfiak egyenlőbb gazdasági függetlenségét. Ez hozzájárulna a szociális jogok európai pillérének végrehajtásához is.

1.2.

A vélemény ismét felhívja a figyelmet arra, hogy további lépéseket kell tenni néhány egyértelműen meghatározott kihívással kapcsolatban, például a nemek közötti bérszakadékot és a munka és magánélet közötti egyensúlyt illetően, amelyekkel kapcsolatban az EGSZB korábban már adott ki véleményeket (1).

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a nemek közötti, tartósan fennálló bérszakadék kezelése érdekében további erőfeszítésekre van szükség. Teljes mértékben támogatja a nemek közötti bérszakadék 2030-ig történő felszámolásáért küzdő EQUAL Pay International Coalition elnevezésű kezdeményezés céljait. Sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyenlő díjazás elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről szóló 2014-es európai bizottsági ajánlást csak csekély mértékben hajtották végre, és sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket a végrehajtás fokozására.

1.4.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a díjazások átláthatóságának biztosítása fontos szerepet játszik a nemek közötti bérszakadék megszüntetésében (2). Az EGSZB a munkaerő-felvétel és a javadalmazás területére irányuló semleges megközelítés elősegítésére a nemek szempontjából semleges díjazási rendszerek alkalmazását javasolja.

1.5.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy meg kell erősíteni az oktatás és a képzés terén, valamint a munkaerőpiacon tapasztalható horizontális nemi szegregáció visszaszorítására irányuló intézkedéseket. Tudatosságnövelő kampányokat kell szervezni és egyéb intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy visszaszorítsák az oktatás, képzés és karrierválasztás terén tapasztalható nemi sztereotípiákat és szegregációt, teljes mértékben felhasználva az új technológiákat. Ha az elsősorban nőket foglalkoztató ágazatokban jobbak lennének a fizetések és a munkakörülmények, az több férfit is arra ösztönözhetne, hogy ezekben a szakmákban helyezkedjen el.

1.6.

Több erőfeszítést kell tenni a veszélyeztetett csoportokba tartozó nők munkaerő-piaci integrációjára és önrendelkezésének elősegítésére az interszekcionális megközelítés figyelembevételével (3).

1.7.

Az EGSZB értékeli, hogy az Európai Bizottság erőfeszítéseket tesz a gyermekgondozás és a tartós gondozás szorosabb nyomon követése érdekében az európai szemeszter keretében. Ennek közép- és hosszú távon is elsőrendű célnak kell maradnia. Az EGSZB támogatja, hogy új gondolkodási folyamat kezdődjön a tagállamokkal a gyermekgondozással kapcsolatos 2002-es barcelonai célkitűzésekről, hogy ambiciózusabbá tegyék azokat és más eltartottak gondozására is kiterjesszék ezt a megközelítést.

1.8.

Az EGSZB felhívja továbbá az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy vezessen be új és megfelelő mutatókat a jövőbeni európai strukturális alapokban, hogy hatékonyabban lehessen nyomon követni a különböző ápolási-gondozási szolgáltatásokhoz és a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséhez való uniós pénzügyi hozzájárulásokat.

1.9.

Az EGSZB üdvözli a 2021–2027-es többéves pénzügyi kereten belüli ESZA+-ra vonatkozó javaslatot, amelynek célja, hogy támogassa a nemek közötti egyenlőséget, és előmozdítsa a nők munkaerőpiaci részvételét a munka és a magánélet közötti egyensúly és a gyermekgondozáshoz és egyéb gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítására irányuló intézkedések révén. Ugyanakkor úgy véli, hogy az uniós finanszírozást a nemek közötti egyenlőséget jobban figyelembe véve kellene előirányozni, valamint hogy a nemek közötti egyenlőségnek önálló célkitűzésnek kellene lennie, és nem kellene azt összevonni a megkülönböztetésmentesség és a rasszizmusellenesség célkitűzéseivel.

1.10.

Az EGSZB üdvözli ezenkívül a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó InvestEU programot, amely támogatja a szociális infrastruktúrába történő beruházásokat. Az EGSZB arra kéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy határozottan támogassa ezt az új lehetőséget azért, hogy ösztönözze a gyermekgondozás (és a napközi gondozás) terén szükséges beruházásokat.

1.11.

A női vállalkozók száma alacsony, ezért ösztönözni kell a nők vállalkozói tevékenységét a digitális gazdaságban és a technológiai innovációkban rejlő óriási lehetőségek kiaknázása érdekében. Javítani kell a finanszírozáshoz való hozzáférést, és elő kell mozdítani a munkavégzési státuszok közötti átállást.

2.   Előzmények és kihívások

2.1.

Ez az EGSZB-vélemény az Európai Parlament felkérése nyomán készült, amely a „Nemek közötti egyenlőség az európai munkaerőpiacokon” témájú feltáró vélemény elkészítésére irányult. Az Európai Parlament felkérésének megfelelően ez a vélemény mérlegeli a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről szóló bizottsági ajánlásban felvázolt intézkedések hatásait, és a nemek közötti bérszakadék kezelésére irányuló további intézkedések szükségességét.

2.2.

Az EUSZ 2. cikke és 3. cikkének (3) bekezdése, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája elismeri, hogy a nemek közötti egyenlőséghez való jog az Unió egyik alapvető értéke, és így fontos feladatot jelent annak megvalósítása. A szociális jogok európai pillére a nemek közötti egyenlőséget és az egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazásra való jogosultságot az igazságos és jól működő munkaerőpiacokhoz és jóléti rendszerekhez elengedhetetlen 20 elv egyikeként rögzíti.

2.3.

Az Európai Unió és a tagállamok különböző jogalkotási és nem jogalkotási eszközök, ajánlások, szakpolitikai iránymutatások és pénzügyi támogatások révén mozdították elő a nemek közötti egyenlőséget a munkaerőpiacon. A 2016 és 2019 közötti időszakra szóló, a nemek közötti egyenlőségre irányuló stratégiai szerepvállalásában az Európai Bizottság megerősítette az elérendő elsőrendű célokat: a nők és a férfiak egyenlő gazdasági függetlensége, az egyenlő értékű munka egyenlő díjazása, egyenlőség a döntéshozatal terén, az emberi méltóság és sérthetetlenség tiszteletben tartása, a nemi alapú erőszak felszámolása, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítása az Unión kívül.

2.4.

2017-ben a nők foglalkoztatási aránya lassan, de kitartóan növekedett, lépést tartva a férfiakéval, és elérte a 66,5 %-os rekordértéket, míg a férfiak foglalkoztatási rátája 78,1 %-os volt. A nemek közötti foglalkoztatási különbség azonban 2013 óta nem változott, és továbbra is 11,5 százalékponton áll. Ráadásul valószínűleg nem sikerül teljesíteni a nők és férfiak foglalkoztatására vonatkozó, 2020-ra elérendő 75 %-os uniós célkitűzést. A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutató a 2005-ben mért 62 pontról 2012-ben 65-re, azonban 2015-ben csak 66,2-re növekedett, ami részben a gazdasági válságnak tudható be. Néhány tagállamban a gazdasági válság leküzdésére hozott intézkedések nem vették megfelelő módon figyelembe a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt negatív hatást.

2.5.

A nemek közötti egyenlőség tekintetében az európai munkaerőpiacokon elért általános előrehaladás ellenére a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak. A horizontális és vertikális szegregáció jelentősen hozzájárul a bruttó órabérekben tapasztalható, kiigazítatlan nemek közötti szakadékhoz, amely jelenleg körülbelül 16 %-os. A szakadékot mélyíti, hogy a részmunkaidős állásokban és alacsonyabb fizetéseket biztosító ágazatokban elsősorban nők dolgoznak, valamint az, hogy a nők nagyobb arányban vesznek ki hosszabb szülői szabadságot, ami a karrier megszakításához, az előrelépési lehetőségek beszűküléséhez és alacsonyabb mértékű nyugdíjjogosultsághoz vezet.

2.6.

A nemek közötti jelenlegi foglalkoztatási szakadék jelentős gazdasági és társadalmi veszteséget jelent az EU számára, amelyet évente 370 milliárd euróra becsülnek. Tekintettel a demográfiai kihívásra és a munkaképes korú népesség csökkenésére, Európának teljes mértékben ki kell használnia valamennyi nő munkaerőpiaci potenciálját, figyelembe véve a faj, az etnikai hovatartozás, a társadalmi osztály, a kor, a szexuális irányultság, a nemzetiség, a vallás, a nem, a fogyatékosság, a menekült vagy migráns státusz metszetét, amelyek különösen akadályozhatják a nők munkaerőpiaci részvételét.

2.7.

Míg a nőket túlnyomóan alacsonyabban fizetett és alacsonyabb képzettséget igénylő munkákra és olyan ágazatokban alkalmazzák, mint az egészségügy, a szociális szolgáltatások, az oktatás, a közigazgatás és a kereskedelem, addig a férfiak nagyobb arányban képviseltetik magukat a műszaki ágazatokban, az építőiparban és a szállítmányozásban. A férfiak hiánya az oktatási, egészségügyi és szociális szakmákban (az ún. „OESZ” ágazatokban) egyre jelentősebb, és ezt a példaképek hiánya és a gyakran kevésbé vonzó munkakörülmények és díjazás is tovább erősíti. Ugyanez érvényes a nőkre, akik a természettudományi, technológiai, műszaki és matematikai területek (TTMM) szakmáiban alulreprezentáltak. 2016-ban az infokommunikációs technológiákkal foglalkozó uniós szakemberek csupán 17 %-a volt nő.

2.8.

Miközben folytatódik a témába vágó uniós jogszabályok (A munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv) tanácsi megvitatása, a nők a munkahelyükön továbbra is szenvednek az „anyaságból eredő hátránytól”, így a várandós és gyermekágyas nők is, ami továbbra is számos tagállamban problémát jelent. A foglalkoztatási különbség különösen kiemelkedő az anyák és a gondozási feladatokat ellátó nők esetében. 2016-ban a nem dolgozó nők több mint 19 %-a azért volt inaktív, mert gyerekeket vagy felnőtteket kellett gondoznia. A 6 évesnél fiatalabb gyermeket nevelő nők foglalkoztatási rátája átlagosan 9 %-kal alacsonyabb, mint a gyermektelen nőké, és ez a különbség egyes országokban elérheti akár a 30 %-ot is.

2.9.

Az EGSZB-t komolyan aggasztja a nőkkel szemben elkövetett munkahelyi szexuális zaklatás mértéke, valamint az, hogy a nők ellen elkövetett internetes zaklatás is széles körben terjed. Az EGSZB emlékeztet a munkahelyi zaklatást és megkülönböztetést megtiltó 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) hatékonyabb végrehajtásának szükségességére (5).

2.10.

Az EGSZB kéri, hogy a megkülönböztetés több formájával is szembesülő nők munkaerőpiaci lehetőségeinek növelése érdekében az interszekcionális megközelítés alkalmazásának részeként hozzanak általánosan érvényesítendő, specifikus intézkedéseket a veszélyeztetett csoportokhoz tartozó nők vonatkozásában, hiszen ők a munkaerőpiachoz való hozzáférés tekintetében nagyobb nehézségekkel szembesülnek. Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy a megkülönböztetés több formájával is szembesülő nők munkaerőpiaci lehetőségeinek növelése érdekében interszekcionális megközelítést kell alkalmazni.

2.11.

A nők vállalkozói potenciálja továbbra is kiaknázatlan. A nők alkotják a teljes európai lakosság 52 %-át, de az uniós önfoglalkoztatóknak csak 34,4 %-át, az induló vállalkozások vállalkozóinak pedig csupán 30 %-át teszik ki. Az önfoglalkoztató nők rosszabb anyagi helyzetben vannak, mint az önfoglalkoztató férfiak. Az EU 28 tagállamában az önfoglalkoztató nők 76,3 %-a nem foglalkoztat alkalmazottakat, szemben a férfiak 69 %-os arányával. Így a férfiak gyakrabban alkalmazottakat is foglalkoztató vállalkozások tulajdonosai, míg a nők jellemzően alkalmazott nélküli önfoglalkoztató dolgozók, és jobban ki vannak téve az alacsony jövedelem okozta kockázatnak. A női kreativitás és vállalkozói potenciál a gazdasági növekedés és a munkahelyek nem eléggé kihasznált forrása, amelyet tovább kellene fejleszteni ahhoz, hogy sikeres vállalkozások jöjjenek létre.

2.12.

A részmunkaidős állások értékes eszközök lehetnek arra, hogy növeljék a munka és magánélet közötti egyensúlyt a férfiak és a nők körében. A nők gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben, mint a férfiak (a részmunkaidőben dolgozók több mint 70 %-át teszik ki), és e téren az alacsonyabban fizetett munkakörökben (kiskereskedelmi értékesítés, takarítás és segítő munkák) növekedés tapasztalható. Mind a nők, mind a férfiak nem önkéntes jellegű részmunkaidős foglalkoztatásának mértéke továbbra is aggasztó. A 2020-ig elérendő 75 %-os uniós célkitűzés csak egy integrált stratégia révén érhető el, amely a megfelelő szakpolitikák koherens kombinációjából, illetve olyan intézkedésekből áll, amelyek ösztönzik a munkaerőpiaci részvételt, a színvonalas munkahelyek teremtését, az egyenlő bánásmódot a foglalkoztatásban, és szorgalmazzák a gondozási feladatoknak az eltartott hozzátartozók szülei és gondozói közötti kiegyensúlyozottabb megosztását.

3.   További cselekvési területek a nemek közötti egyenlőség európai munkaerőpiacokon való eléréséhez

3.1.   A díjazások átláthatóságának biztosítása a nemek közötti bérszakadék megszüntetése érdekében

3.1.1.

A nemek közötti bérszakadék a nemek közötti munkaerőpiaci és társadalmi egyenlőség, valamint a gazdasági növekedés egyik legmakacsabb akadálya. Az EGSZB teljes mértékben támogatja az EQUAL Pay International Coalition („nemzetközi koalíció az egyenlő bérezésért” – EPIC) elnevezésű, az ILO, az ENSZ Szervezete a Nemek Közötti Egyenlőségért és a Nők Társadalmi Szerepvállalásának Növeléséért (UN Women), valamint az OECD vezetésével létrehozott világszintű kezdeményezést, amely kormányok, munkaadók, szakszervezetek és a civil társadalom részvételével azért küzd, hogy 2030-ra felszámolja a nemek közötti bérszakadékot. Az EGSZB felkéri az EU-t, hogy fokozza fellépéseit annak biztosítása érdekében, hogy 2030-ra megszűnjön az EU-ban a nemek közötti bérszakadék.

3.1.2.

Az EGSZB megismétli a nemek közötti bérszakadék leküzdésére irányuló európai cselekvési tervvel kapcsolatos ajánlásait (6). Az EGSZB elismeri továbbá, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló átdolgozott 2006/54/EK irányelv és az Európai Bizottságnak a tagállamok számára megfogalmazott, a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről szóló 2014/124/EU ajánlása kulcsfontosságúak a nemek közötti bérszakadék leküzdése szempontjából és továbbra is érvényesek. Azonban további erőfeszítésekre van szükség. A 2006/54/EK irányelv alkalmazásáról szóló 2013-as európai bizottsági jelentés arra a következtetésre jutott, hogy az egyenlő díjazásra vonatkozó rendelkezéseknek a tagállamokban történő gyakorlati alkalmazása egyike az irányelv legproblematikusabb területeinek.

3.1.3.

Az EPIC megállapította, hogy az átláthatóság hiányának jelentős szerepe van a nemek közötti bérkülönbség létezésében, és hogy a nagyobb átláthatóság segíthet csökkenteni a nemek közötti bérszakadékot. A díjazás átláthatóságának biztosítása fontos szerepet játszik a fizetések terén megnyilvánuló esetleges hátrányos megkülönböztetések leküzdésében. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fizetések átláthatóságáról szóló 2014-es európai bizottsági ajánlást csak csekély mértékben hajtották végre. Habár néhány tagállamban rendelkezésre állnak a fizetések átláthatóságának fokozására irányuló intézkedések, a tagállamok egyharmadában az ilyen intézkedések teljes mértékben hiányoznak. Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy fokozzák az ajánlás végrehajtását, például a magánszemélyek arra irányuló lehetőségének megteremtése révén, hogy információkat kérhessenek a bérszintekről, illetve bizonyos, még meghatározandó méretű vállalatok esetében tegyék lehetővé a munkaadóknak, hogy számoljanak be a fizetésekről és folytassanak bérellenőrzéseket, mivel ez elősegíti a méltányos megközelítést a munkaerő-felvétel és a javadalmazás terén. Ezenfelül figyelembe kell venni az alkalmazottak magánélete és adatai védelmének, és az általános munkaügyi kapcsolatok tiszteletben tartásának szükségességét is.

3.1.4.

Az egyenlő díjazás elvének érvényesítése, és a nemek közötti bérszakadék kezelése érdekében jobb szinergiákra van szükség a rendelkezésre álló különböző intézkedések között. Az ilyen intézkedések közül az EGSZB határozottan ösztönzi a nemek szempontjából semleges díjazási rendszerek alkalmazását, mivel ezek elősegítik a semleges megközelítést a munkaerő-felvétel és a javadalmazás területén.

3.1.5.

A szociális partnerek optimális helyzetben vannak ahhoz, hogy újra felmérjék az egyes készségek és foglalkozások értékét. E cél elérésében és a nemek közötti bérszakadék leküzdésében alapvető szerepet játszik a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás.

3.1.6.

Európai szinten a bérszakadékkal többek között az európai szemeszter foglalkozik. 2017-ben a nemek közötti bérszakadékot 9 tagállam országjelentése emelte ki. 12 tagállamnak címeztek olyan országspecifikus ajánlásokat, amelyek a gyermekgondozási létesítményekbe történő beruházásokkal és az adó- és szociális rendszerek visszatartó tényezőivel, valamint a nemek közötti bérszakadékkal kapcsolatos egyéb intézkedésekkel foglalkoztak.

3.1.7.

Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy felhívják a figyelmet a tudat alatti előítéletekre, vagy a bérszakadék munkaerő-felvétel vagy előléptetés során történő elmélyítésére. Az üzleti szervezetek általi támogatás, valamint a szociális partnerek, a hatóságok és az egyenlőséggel foglalkozó szervek megfelelő megoldások megtalálása terén történő együttműködése szintén hozzájárulhat a nemek közötti bérszakadék csökkentéséhez.

3.2.   Oktatás, szegregáció és sztereotípiák

3.2.1.

Egészen a kora gyermekkortól kezdve folyamatosan küzdeni kell az oktatásban, a képzésben és a munkaerőpiacon tapasztalható állandó horizontális szegregáció ellen, amelynek mozgatórugói a munkaerőpiaci akadályok és a sztereotípiák. Az ilyen jellegű szegregáció és a nemek közötti bérszakadék szorosan összefüggenek. Egyértelműbben rá kell mutatni arra a tendenciára, hogy egyes foglalkozásokat – beleértve a vezető beosztásokat is – alábecsülnek. Ha az elsősorban nőket foglalkoztató ágazatokban jobbak lennének a fizetések és a munkakörülmények, az több férfit is arra ösztönözhetne, hogy ezekben a szakmákban helyezkedjen el, így pedig segíthetné a foglalkoztatás terén mutatkozó nemi szegregáció kezelését.

3.2.2.

A nőknek az oktatásban elért jobb eredményeik ellenére számos akadállyal kell szembenézniük, amikor egyes férfiak uralta ágazatokban, például az ikt-ágazatban próbálnak karriert befutni. Bár vannak fiatal nők, akik úgy döntenek, hogy TTMM szakmákat tanulnak, ezt követően a nőknek mégis csupán 10 %-a helyezkedik el ezeken a területeken. Emiatt nagyobb hangsúlyt kell fektetni az oktatásbeli szegregáció és sztereotípiák leküzdésére és az ágazat nők körében történő hatékonyabb népszerűsítésére.

3.2.3.

A férfiak oktatási, egészségügyi és szociális szakmákban (OESZ-szakmákban) tapasztalt hiánya aggasztó méreteket ölt. Az EGSZB figyelemfelkeltő kampányokra és példaképek megismertetésére ösztönöz uniós és nemzeti szinten, hogy népszerűbbé válhassanak az ikt- és TTMM-szakmák a nők, illetve az OESZ-foglalkozások a férfiak körében.

3.3.   Gondozási szolgáltatások a munka és a magánélet közötti egyensúly növelése érdekében

3.3.1.

A munka, a magánélet és a családi élet összehangolása az egyik legfőbb kihívás a szülők, és az egyéb gondozási feladatokat ellátók számára. A nők aránytalanul érintettek, mivel általánosságban ők viselik az eltartott hozzátartozók gondozásának felelősségét. A munka és a magánélet közötti megfelelőbb egyensúly megteremtése kihívást jelent az egyszemélyes háztartások és a veszélyeztetett csoportokhoz tartozók számára. Az EGSZB üdvözölte a gyermeket nevelő szülők munkaerőpiaci részvételének növelésére, és számukra a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly elérésére irányuló bizottsági kezdeményezést.

3.3.2.

A szülői és egyéb gondozási felelősség megosztása fontos cél az egyenlő munkaerőpiaci részvétel szempontjából (7). Az apák jellemzően ritkán vesznek ki apasági vagy szülői szabadságot, és általában csak akkor, ha az fizetett szabadság. Elengedhetetlenül fontos olyan intézkedések végrehajtása, amelyek a családi életben való nagyobb szerepvállalásra buzdítják a férfiakat, ugyanakkor figyelembe veszik a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások részéről ennek kapcsán felmerülő esetleges költségeket és szervezeti erőfeszítéseket is.

3.3.3.

Mivel a gondozási feladatok a nők alacsony munkaerőpiaci részvételének egyik fő okát jelentik, a barcelonai célkitűzések kulcsfontosságúak, ez idáig azonban nem teljesültek kielégítően. Bizonyíthatóan pozitív korreláció mutatható ki a gyermekgondozási létesítmények és a nők foglalkoztatási rátája között. Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ilyen kevés ország érte el a barcelonai célkitűzéseket 15 évvel azok elfogadása után. Az EGSZB kéri, hogy ezeket adott esetben vizsgálják felül, ambiciózusabb célokat tűzve ki a nemek közötti egyenlőség előmozdításának ösztönzőjeként.

A gyermekgondozás és az egyéb gondozási szolgáltatások megfizethetősége és hozzáférhetősége továbbra is kihívást jelent, különösen az alacsonyabb jövedelmű családok számára. Ezért fontos a minőségi állami és magántulajdonú gondozási létesítmények megfelelő egyensúlyának biztosítása. Emellett a gyermekgondozási létesítmények nyitvatartási ideje továbbra is valós akadályt jelent a dolgozó szülők számára.

3.3.4.

Az EGSZB továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy a dolgozó szülők gyermekeinek iskolaidőn kívül működő gondozási létesítményekre van szükségük. Az ilyen létesítményeknek elérhetőknek kell lenniük olyan országokban, ahol az iskolaidő korán véget ér, és a szülők a kérdéses időszakban a felügyelet megoldása érdekében sokszor a részmunkaidős munka mellett döntenek. Több adatra van szükség ahhoz, hogy megértsük, milyen mértékű ez a strukturális probléma, és milyen hatással van a nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőségre.

3.3.5.

A növekvő gondozási ágazat, amely fontos kiaknázatlan munkahelyteremtési potenciált rejt magában, külön figyelmet igényel a tartós nemi szegregáció, valamint a sok esetben rossz munkakörülmények és alacsony fizetések miatt. Amint azt az EGSZB már kérte, megfelelő adatokat kell gyűjteni az Európában működő fizetett gondozási rendszerek és preferenciák különböző aspektusairól. Ennek magában kell foglalnia a gyorsan bővülő otthoni gondozást és a gondozottal együtt élő gondozók különleges eseteit (8), akik közül sokan az Unión belül mozognak, sokan pedig harmadik országból érkező migránsok, akik rossz munkakörülményekről és fizetésről számolnak be. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el integrált stratégiát a gondozási ágazat tekintetében.

3.3.6.

Az EGSZB értékeli, hogy az Európai Bizottság erőfeszítéseket tesz a gyermekgondozás és a tartós gondozás szorosabb nyomon követése érdekében az európai szemeszter és a tagállamoknak címzett országspecifikus ajánlások keretében.

3.4.   A nemek közötti egyenlőség finanszírozása: a többéves pénzügyi keret

3.4.1.

Az EGSZB üdvözli a 2021–2027-es többéves pénzügyi kereten belüli ESZA+-ra vonatkozó javaslatot, amelynek célja, hogy támogassa a nemek közötti egyenlőséget, az esélyegyenlőséget és a megkülönböztetésmentességet, valamint előmozdítsa a nők munkaerőpiaci részvételét a munka és a magánélet közötti egyensúly és a gyermekgondozáshoz való hozzáférés javítására irányuló intézkedések révén. Az EGSZB ösztönzi az EU intézményeit és a tagállamokat, hogy hajtsák végre az EGSZB-nek az ESZA+-ra vonatkozó ajánlását a nemek közötti egyenlőség támogatása érdekében (9).

3.4.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós finanszírozást a nemek közötti egyenlőséget jobban figyelembe véve kellene előirányozni. Az EGSZB-t aggasztja az, hogy a nemek közötti egyenlőség, a megkülönböztetésmentesség és a rasszizmusellenesség célkitűzéseit egyetlen célba vonták össze, hiszen ez rontja láthatóságukat és az egyes célkitűzésekre előirányzott összegek azonosíthatóságát. Meg kellene fontolni, hogyan lehet ezt a kérdést a legjobban kezelni.

3.4.3.

Az EGSZB hangsúlyozza a mindenki számára magas színvonalú, megfizethető és hozzáférhető gondozási szolgáltatásokba és létesítményekbe történő beruházások szükségességét. Az Európai Bizottság az ESZA+ programra irányuló javaslata a gyermekgondozásba való nagyobb arányú befektetés irányába tett előrelépés. Ezt a finanszírozást tovább kell fejleszteni az Európai Bizottság által összegyűjtendő bevált gyakorlatokra építve.

3.4.4.

Az EGSZB üdvözli továbbá a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret részét képező InvestEU programot, valamint azt, hogy a program prioritásként kezeli a szociális infrastruktúrába történő beruházások fellendítését, ami pozitív hatással lehet a nemek közötti egyenlőségre.

3.4.5.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre értékelés arra vonatkozóan, hogy a tagállamok miként használták fel az uniós pénzeszközöket a gondozási szolgáltatások nyújtásának támogatására. Ezt a tagállamok vonatkozásában megfelelő mutatóknak a jövőbeni európai strukturális alapokban, így többek között az ESZA+-ban történő bevezetése révén kell kezelni, hogy hatékonyabban lehessen nyomon követni a különböző gondozási szolgáltatásokhoz és a nemek közötti egyenlőséghez való uniós pénzügyi hozzájárulásokat.

3.5.   Adó- és szociális ellátórendszerek

3.5.1.

Rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy a nők gyakran jelentős gazdasági visszatartó erővel szembesülnek, amikor be akarnak lépni a munkaerőpiacra vagy többet akarnak dolgozni: az adó- és szociális ellátórendszerek kialakítása visszatartó erővel bírhat a második keresők számára, akik leggyakrabban nők. Ennek egyik közvetlen következménye a kevesebb (vagy nulla) hozzájárulás a nyugdíjrendszerekhez, ami később alacsonyabb nyugdíjjövedelemhez vagy akár elszegényedéshez is vezethet.

3.5.2.

Az európai szemeszter már rámutatott, hogy olyan adó- és szociális ellátórendszereket kell elfogadni, amelyekkel elkerülhetők az olyan második keresőket érő jelentős visszatartó hatások, akik munkába akarnak állni vagy többet akarnak dolgozni. A tagállami szintű fejleményeket szorosan figyelemmel kell kísérni.

3.6.   Női vállalkozói tevékenység

3.6.1.

A vállalkozói tevékenység lehetőséget teremt a nők gazdasági függetlenségének eléréséhez, mivel minőségi munkahelyeket teremt és sikeres karriereket tesz lehetővé, kiemeli a nőket a szegénységből és a társadalmi kirekesztettségből, és hozzájárul a nemek kiegyensúlyozottabb képviseletéhez a döntéshozatalban. A nők vállalkozói tevékenységét a szociális védelmi intézkedésekhez való hozzáférés és azok minőségének biztosítása (10), továbbá a vállalkozásoktatásnak az oktatásba és képzésbe történő teljeskörű integrálása révén kell támogatni.

3.6.2.

Az önfoglalkoztatás tekintetében a nők gyakrabban alkalmazott nélküli önfoglalkoztatók, akik gyakran szembesülnek dolgozói szegénységgel, míg az alkalmazottakat foglalkoztató cégtulajdonosok között több a férfi. A nők ezenkívül több strukturális akadállyal néznek szembe a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés, a sztereotípiák, és az önbizalomhiány kapcsán. Az ilyen akadályokat fel kell számolni. Az akadályok felszámolása szempontjából hasznosak lehetnek az úgynevezett mentoráló „üzleti angyalok” és az új finanszírozási formák. A meglévő hálózatokat az üzleti szervezetekben aktívabban kell előmozdítani és terjeszteni.

3.7.   Digitális gazdaság

3.7.1.

A globalizáció, a technológiai fejlődés és a demográfiai változások okozta munkaerőpiaci átalakulások új perspektívákkal szolgálnak mind az alkalmazottak, mind a vállalkozók számára. A fejlődő és növekedő ágazatok (pl. ikt, a zöld gazdaság, az ipar 4.0 vagy az e-kereskedelem) számos lehetőséget kínálnak a nők számára jól fizetett állásokban. Az EGSZB kiemelte a nemek közötti digitális szakadék problémáját is, amely számos megoldandó kihívást támaszt. Ajánlásokat fogalmazott meg továbbá az oktatási rendszerben és a munkaerőpiacon tapasztalható egyensúlyhiányok leküzdése érdekében (11).

3.7.2.

Annak biztosítása érdekében, hogy a nők és a férfiak magabiztosan tudjanak tevékenykedni a digitális gazdaságban, nemzeti szinten kell tisztázni a jogokkal, illetve a társadalombiztosítási jogosultságokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos státuszt a munkaszerződésekben és vállalkozások közötti (B2B) szerződésekben egyaránt. Az oktatásnak és a képzésnek kell azon stratégiák középpontjában állnia, amelyek népszerűsítik az ikt-, a TTMM- és a zöld karriereket a nők körében, és a nemek szempontját érvényesíteni kell a digitális egységes piaci stratégiában.

3.8.   Megerősített együttműködés valamennyi szereplő között

3.8.1.

A szociális partnerek kollektív szerződések kötésében betöltött szerepe fontos eszköz arra, hogy kezeljék a nemek közötti egyenlőség és az egyenlő díjazás számos dimenzióját az európai munkaerőpiacokon. Uniós szinten a szociális partnerek 2005-ben elfogadták a nemek közötti egyenlőség cselekvési keretét, amelyet nemzeti szintű közös cselekvések követtek a nemi szerepek kezelése, a nők döntéshozatalban való részvételének ösztönzése, a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatása és a nemek közötti bérszakadék felszámolása érdekében. 2008-ban felülvizsgálták a szülői szabadságról szóló 1996-os megállapodásukat (2010/18/EK tanácsi irányelv (12)), 2012-ben pedig eszköztárat dolgoztak ki a nemek közötti egyenlőség gyakorlatban való növelésére.

3.8.2.

A civil társadalmi szervezetek szintén hasznos módon járulhatnak hozzá a nemek közötti egyenlőség előmozdításához a munkaerőpiacon, különösen a veszélyeztetett csoportokba tartozók számára.

3.8.3.

Az EGSZB egy megújított és ambiciózus uniós szintű stratégiát szorgalmaz a nemek közötti egyenlőség elérése érdekében az európai munkaerőpiacokon, amely egységes keretet biztosít bármely jövőbeli európai foglalkoztatási stratégia, a szociális jogok európai pillére, és az ENSZ 2030-ra szóló fenntartható fejlesztési menetrendjének európai dimenziója tekintetében.

---

(1)  HL C 129, 2018.4.11., 44.o., HL C 262, 2018.7.25., 101. o.

(2)  HL C 129., 2018.4.11., 44. o..

(3)  HL C 367., 2018.10.10., 20. o.

(4)  HL L 204., 2006.7.26., 23. o.

(5)  HL C 351, 2012.11.15., 12.o., HL C 242, 2015.7.23., 9.o., HL C 367, 2018.10.10., 20.o.

(6)  HL C 262., 2018.7.25., 101. o.

(7)  HL C 129., 2018.4.11., 44. o.

(8)  HL C 487, 2016.12.28., 7. o.

(9)  Lásd az Európai Szociális Alap+ programról szóló EGSZB-véleményt (HL C 62., 2019.2.15., 165. o.).

(10)  HL C 173., 2017.5.31., 45. o.

(11)  HL C 440., 2018.12.6., 37. o.

(12)  HL L 68., 2010.3.18., 13. o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A levegőminőségre, a vízre és a hulladékra vonatkozó uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása

(feltáró vélemény)

(2019/C 110/06)

Előadó:

Arnaud SCHWARTZ

Felkérés:	Európai Parlament, 2018.5.3.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
	feltáró vélemény
Elnökségi határozat:	2018.4.17. (a felkérést megelőzően)
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.11.27.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.12.12.
Plenáris ülés száma:	539.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	117/2/6

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy a környezetvédelmi politikák végrehajtásának uniós felülvizsgálata (Environmental Implementation Review, EIR) azt a célt szolgálja, hogy olyan megalapozott áttekintést adjon az egyes tagállamok helyzetéről, amely rávilágít a környezetvédelmi uniós jog végrehajtása terén mutatkozó hiányosságokra, valamint korrekciós intézkedésekre tegyen javaslatot és – többek között a szakértők közötti kölcsönös technikai segítségnyújtás révén – támogatást nyújtson azoknak a tagállamoknak, amelyek e jog alkalmazása tekintetében lemaradásban vannak.

1.2.

Ugyanakkor az e tárgyban készített véleményében (1) az EGSZB kifejtette, hogy az EIR-ből az derül ki, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályok hiányos, széttagolt és nem egységes végrehajtása sok uniós tagállamban súlyos probléma. A hiányos végrehajtás EIR során azonosított alapvető okai mögött napjainkban és a múltban is láthatólag az húzódik meg, hogy sok tagállami kormány esetében még nincs meg a politikai akarat ahhoz, hogy politikai prioritássá tegyék a jelentős javulást, és elégséges erőforrásokat biztosítsanak (például a többéves pénzügyi kereten keresztül). Az EGSZB ezért felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós környezetvédelmi vívmányok megfelelő végrehajtása az európai polgárok érdekét szolgálja, és tényleges gazdasági és társadalmi hasznokkal jár.

1.3.

Az EGSZB a fenti véleményben (2) kifejtettek alapján arra is rámutat, hogy a környezetvédelmi intézkedések hatékony végrehajtása részben azon múlik, hogy biztosítják-e a civil társadalom – a munkáltatók, a munkavállalók és a társadalom más képviselőinek – aktív szerepvállalását. Az EGSZB ismételten felszólít arra, hogy nagyobb mértékben és strukturált módon vonják be a civil társadalmat, ami az EIR-t is erősíteni tudná. Az EGSZB szerint a nemzeti szintű civil társadalmi szervezeteknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy szakértelmükkel és rálátásukkal közreműködjenek az országjelentésekben és a strukturált párbeszédekben, valamint ezek nyomon követésében. Ezért az EGSZB továbbra is kész arra, hogy egy valóban fenntartható körforgásos gazdaság keretein belül uniós szinten megkönnyítse a civil társadalmi párbeszédet.

1.4.

Az „Uniós intézkedések a környezetvédelmi megfelelés és irányítás javítására” című véleménye (3) alapján az EGSZB a környezetvédelmi megfelelés és irányítás javítása érdekében ismételten hangsúlyozza, hogy a jelenlegi hiányosságok aláássák a polgároknak az uniós jogszabályok hatékonyságába vetett bizalmát, ezért ismét arra kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy a környezetvédelmi irányítás és a megfelelés végrehajtásának ellenőrzése érdekében teremtsék elő a további személyzet felvételéhez szükséges jelentős forrásokat.

1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egyes esetekben környezetvédelmi beruházásokra, a nagyközönség figyelmének felkeltésére, illetve erős végrehajtási láncokra is szükség van, és hogy – noha környezetvédelmi felügyelők már léteznek – Európának és tagállamainak szakosodott bírákra és ügyészekre is szüksége van.

1.6.

Az EGSZB a véleményben (4) jelzettekkel összhangban arra is felhívja a figyelmet, hogy a szabályok betartásával kapcsolatban a tagállamok és az érintettek körében végrehajtott tájékoztatási és figyelemfelkeltő intézkedések kiegészítéseként olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek az Európai Bizottság által a „szerződés őreként” végzett uniós szintű nyomon követéshez és végrehajtáshoz kapcsolódnak. A cselekvési terv (5) többek között nem foglalkozik a meg nem felelés olyan okaival, mint az opportunizmus vagy a politikai akarat hiánya. A tagállamok támogatása természetesen szükséges, az EGSZB azonban ismételten hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi megfelelés javításának stratégiája nem merülhet ki a cselekvési terv puha intézkedéseinek végrehajtásában.

1.7.

Mind az EIR, mind pedig az említett cselekvési terv kétéves ciklust követ. Ezért hangsúlyozza, hogy az EGSZB-nek aktív szerepet kellene játszania ezek tartalmának nyomon követésében és rendszeres továbbfejlesztésében, hogy az uniós környezetvédelmi politikák folyamatos javítási folyamata keretében hangot adjon a civil társadalom véleményének.

1.8.

Ezenfelül, mivel számos hiányosság a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős különböző (nemzeti, regionális és helyi) kormányzási szintek közötti együttműködés hiányából fakad, ahogy ez az Európai Bizottság által végzett különböző munkákból is kiderül, az EGSZB az EU-t is felhívja arra, hogy vonja be a civil társadalmat a végrehajtás nyomon követésébe és folyamatos fejlesztésébe.

1.9.

Az uniós polgárok véleménye szerint a környezetvédelem létfontosságú. Az európaiak többsége azonban úgy véli, hogy az Unió és a nemzeti kormányok nem tesznek eleget a környezet védelme érdekében. Ezért a Tanácsnak, a Parlamentnek és az Európai Bizottságnak szorosabban együtt kellene működniük az EGSZB-vel, hogy a polgárok elvárásainak eleget tegyenek. Ez a törekvés különösen abban nyilvánulhatna meg, hogy az EGSZB-t felkérik arra, hogy készítsen feltáró véleményt arról, hogy a civil társadalom hogyan tudna még nagyobb mértékben hozzájárulni az uniós környezetvédelmi jogszabályok kidolgozásához és végrehajtásához.

1.10.

Az EGSZB legelőször is arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ossza meg a tudomására jutott bejelentések, valamint a szervezett civil társadalommal folytatott konzultáció alapján a levegőminőségre, a vízre és a hulladékra vonatkozó uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása tekintetében tapasztalt összes hiányosságról készült tagállamonkénti EIR-listát, majd határozzon meg és alkalmazzon megoldásokat e hibák kijavítására. Az EGSZB, amennyire eszközei és szaktudása engedi, kész hozzájárulni ezek meghatározásához és részt venni az ilyen megoldások jövőbeli végrehajtásának értékelésében.

1.11.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak nemcsak jogszabályokat kellene javasolnia, hanem meg is kellene könnyítenie és támogatnia kellene a jog alkalmazását, valamint koherensebbé kellene tennie egymással a meglévő jogszabályszövegeket, és ezeket jobban össze kellene hangolnia a tudományos eredményekkel és a lakosság egészségének védelme, illetve az ökoszisztémák megfelelő működésének helyreállítása érdekében tett nemzetközi kötelezettségvállalásokkal is. Ezen ökoszisztémák nélkül nem lehet gazdasági fejlődés és nem létezhet társadalmi igazságosság. A környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása különösen fontos az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak eléréséhez és az éghajlatvédelmi megállapodások gyakorlatba való átültetéséhez. Ezért az EGSZB felhívja az illetékes hatóságok figyelmét a levegőminőségre, a vízre és a hulladékra vonatkozó uniós környezetvédelmi jogszabályok javítására vonatkozóan az ebben a véleményben bemutatott különböző példákra.

1.12.

Végül az egyszer használatos műanyagtermékekről szóló legújabb irányelvjavaslat esete alapján nyilvánvalónak tűnik, hogy a javasolt intézkedések nagyarányú elfogadottsága az óceánok műanyag-szennyezettségéről szóló tájékoztatási intézkedéseknek és médiakampányoknak köszönhető, amelyek lehetővé tették, hogy a polgárok még inkább tudatára ébredjenek ennek a problémának. Az EGSZB véleménye szerint ugyanez a helyzet számos más olyan intézkedéssel is, amelyek egészséges életkeretet biztosíthatnak az Unió lakosainak, elősegíthetik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és megállíthatják a biológiai sokféleség összeomlását. Ezzel kapcsolatban az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy szükség van arra, hogy a civil társadalom elkötelezetten részt vegyen a népművelésben, és hogy az uniós, a nemzeti és a helyi hatóságok részéről még több erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a polgárok, valamint az állami és a magánszektorbeli (különösen a kkv-nál/kki-knél működő) döntéshozók figyelmét még jobban felhívják a XXI. század ezen rendkívül fontos kihívásaira.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli, hogy az Európai Parlament (EP) a levegőminőségre, a vízre és a hulladékra vonatkozó uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásával foglalkozó, jelen feltáró véleményre irányuló felkérésében kifejezte együttműködési szándékát.

2.2.

A levegőminőségre, a vízre és a hulladékra vonatkozó uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása elsősorban az ökoszisztémák védelméhez kapcsolódó területeket érint, de új gazdasági lehetőségek és az európai polgárok egészsége szempontjából kedvező fejlődés előtt is utat nyit. Az említett végrehajtás nemcsak az irányelvek nemzeti jogba való átültetésének kérdését veti fel – ez csak az első lépés –, hanem a szükséges állami hatóságok létrehozására vagy az emberi erőforrások, a készségek és felelősségi körök, a szaktudás és a pénzügyi eszközök tekintetében meglévő eszközök rendelkezésre bocsátására is szükség van hozzá. Számos esetben (állami és/vagy magán) környezetvédelmi beruházásokra van szükség (például a víz- és a hulladékkezeléshez), más esetekben pedig a környezetre káros hatást gyakorló tevékenységeket kell szabályozni (például a levegőminőség megóvása érdekében).

2.3.

Az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának javítását valamennyi tagállamban elsődleges fontosságúnak kellene tekinteni és meg kellene erősíteni az ezekért a kérdésekért felelős állami hatóságokat. Az EGSZB-nek korábban többször is lehetősége nyílt arra, hogy véleményeiben ajánlásokat fogalmazzon meg erre vonatkozóan, illetve még tágabb körben a levegőminőségre, a vízre és a hulladékra vonatkozó uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtására vonatkozóan. Az EGSZB e vélemények tanulmányozását javasolja, legyen szó akár a levegőről (6), a vízről (7) vagy a hulladékokról (8) szóló véleményéről.

2.4.

Azt is ki kell emelni, hogy ezeken a tematikus véleményeken túl az EGSZB általánosabb témájú véleményei is tartalmaznak olyan ajánlásokat, amelyek eleget tehetnek a jelenlegi felkérésnek, például az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról (9) vagy a környezetvédelmi megfelelés és az irányítás jelenlegi végrehajtásáról (10), valamint a fogyasztók kollektív érdekeinek védelméről (11) szóló vélemények, a stratégiai jellegű vélemények (12), de az Európai Unió földrajzi keretén túlmutató és többek között a fenntartható fejlesztési célokkal (13), a szabadkereskedelmi megállapodásokkal (14) vagy az éghajlattal (15) foglalkozó vélemények is.

2.5.

A már meglévő jog végrehajtásán túl, amely előmozdítja a szabad és torzulásmentes versenynek kedvező és a polgárok – akár termelők, akár fogyasztók – bizalmára érdemes egységes piac megvalósítását, és amely képes érvényesíteni a lakosság és a környezete védelmével kapcsolatos magas minőségi és biztonsági előírásokat, elengedhetetlenül fontos, hogy megoldásokat keressünk a jelenlegi jogszabályok hiányosságainak megszüntetésére és ezzel egyidejűleg biztosítsuk, hogy a kétoldalú vagy többoldalú kereskedelmi tárgyalások keretében az Unió szisztematikusan a szociális és környezetvédelmi jogszabályaival egyenértékű feltételeket érjen el az importált termékekre vonatkozóan.

2.6.

E tekintetben tehát az ebben a feltáró véleményben felsorolt észrevételeket, ajánlásokat és következtetéseket nem kockázatnak kell tekinteni, hanem lehetőségnek arra, hogy tevékenységeink irányát úgy határozzuk meg, hogy abból olyan előnyöket, akár versenyelőnyöket vagy együttműködési előnyöket kovácsoljunk, amelyek gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontból hasznosak és életképesek.

2.7.

Végül emlékeztetünk arra, hogy – mind a levegő, mind a víz, mind a hulladék kapcsán – el kell kerülni azt, hogy a tagállamok között különbségek legyenek az uniós jog alkalmazása tekintetében, máskülönben fennáll a veszélye, hogy versenytorzulások, környezeti és társadalmi egyenlőtlenségek, mi több, mesterséges határok alakulnak ki, amelyek gátolják a közös és természetüknél fogva határokon átnyúló erőforrások kezelését. A meglévő és a jövőbeli intézkedések megerősítése érdekében a környezetvédelmi adókkal kapcsolatos adóharmonizációhoz is eszközöket és erőforrásokat kell biztosítani, és eleget kell tenni annak az igénynek, hogy a meglévő eszközöket sokkal inkább a fedezni kívánt externáliákhoz kell igazítani. A környezetvédelmi politikák többé nem szolgálhatnak kiigazítási változóként, hanem az emberi, kisipari, mezőgazdasági és ipari tevékenységek stratégiai reorientációjának fontos mozgatórugójává kell válniuk az Unióban, és továbbgyűrűzve azokban a régiókban is érvényesülniük kell, ahol az Unió politikai és kereskedelmi partnerei találhatók.

3.   Részletes megjegyzések

3.1.   A levegőminőségre vonatkozó uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása

A vízzel, a természettel és a hulladékkal együtt a levegőminőség területe az egyik olyan terület, ahol a jogsértési eljárások száma a legmagasabb. 2018. májusban az Európai Bizottság jogérvényesítési lépéseket tett azzal a hat tagállammal szemben, amelyek megszegték a levegőminőségre vonatkozó uniós jogszabályokat, és ügyüket az Európai Unió Bírósága elé utalta (16). Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság jelenleg a levegőminőségre vonatkozó irányelv célravezetőségi vizsgálatát végzi, felmérve, hogy a környezeti levegőminőségre vonatkozó irányelvek a 2008–2018-as időszakban milyen eredményt hoztak. Elsősorban a kültéri levegő minőségére vonatkozó jogszabályok végrehajtásának javítása érdekében teendő erőfeszítések azok, amelyek hozzájárulnának a fenntartható városokra vonatkozó, 11. fenntartható fejlesztési célhoz.

A levegőminőséggel kapcsolatban emlékeztetünk arra is, hogy a levegőszennyezés három területre gyakorol hatást:

1.

az egészségre, tekintve, hogy a beltéri és a kültéri levegőszennyezés továbbra is az egyik legnagyobb kockázatot jelenti az Európai Unióban (17) és máshol is. Világviszonylatban (18) ez jelenti a legfőbb egészségügyi és környezeti kockázatot, amely évi 6,5 millió korai elhalálozást okoz és nagy költséget jelent a társadalom, az egészségügyi rendszerek, a gazdaság és mindazok számára, akik egészségére kihat. Az Európai Számvevőszék által a levegőszennyezésről készített legfrissebb jelentés szerint Európában évente mintegy 400 000-re tehető az ezzel összefüggő korai elhalálozások száma, és a jelentés megjegyzi, hogy az európai polgárok egészségvédelme továbbra sem kellő mértékű, az uniós fellépés pedig nem érte el a kívánt hatást;

2.	a biológiai sokféleségre (a növénytermesztésre, az erdőkre stb. gyakorolt hatások);

3.	az épített környezetre és természetesen a történelmi épületekre, amelyek az idegenforgalmi tevékenységekhez is kapcsolódnak.

3.1.1.   Beltéri levegő

a)

A beltéri levegő minőségének javítása érdekében a fogyasztót címkézés segítségével tájékoztatni kellene a vásárolt termékek kibocsátási értékeiről, legyen szó például építési anyagokról, dísztárgyakról, lakberendezési tárgyakról vagy akár háztartási eszközökről. Ehhez a tagállami jogszabályok összehasonlítását követően az Uniónak a jelenlegi legjobb gyakorlatokon alapuló, koherens keretet kellene kialakítania.

b)	Az épületek építési és átadási szakasza után a szellőztetés karbantartására és minőségének rendszeres ellenőrzésére vonatkozó kötelezettséget kellene bevezetni. Az épületek ezen hosszú távú nyomon követése természetesen egészségügyi, de energetikai szempontból is kedvező hatást gyakorol majd.

c)	A legyengült vagy fejlődésben lévő légzőrendszerrel rendelkező és jobb minőségű levegőt igénylő, veszélyeztetett népesség védelme érdekében ilyen irányú cselekvési terveket is be kellene vezetni a nyilvános létesítményekben és különösen a kisgyermekeket fogadó létesítményekben.

d)

Végül célszerű lenne harmonizálni a légtisztítással kapcsolatos gyakorlatokat. Az Uniónak kritériumokat kellene meghatároznia ezek hatékonyságának és ártalmatlanságának méréséhez, többek között a jelenlegi viszonylagos szabályozatlanságból eredő kereskedelmi, mi több, egészségügyi kihágások elkerülése érdekében.

3.1.2.   Kültéri levegő

a)

A jobb levegőminőség, valamint a polgárok és az uniós intézmények közötti bizalom erősítése érdekében nemcsak arra van szükség, hogy a jelenlegi szabályozást komolyabban végrehajtsák és a be nem tartását szigorúbban büntessék, hanem arra is, hogy az uniós irányelvekben megállapított előírásokban végre figyelembe vegyék az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásait, amennyiben ezek jobban védik a lakosság egészségét.

b)

Jelenleg csak a (mikrométer skálán) PM10 és PM2,5 nagyságú finom szálló port felügyelik. Egészségügyi szempontból azonban egyes ultrafinom (nanométer skálán mérhető) részecskék sokkal nagyobb hatást gyakorolnak az egészségre, mivel sokkal mélyebben hatolnak be az emberi testbe és felhalmozódhatnak a létfontosságú szervekben. Az uniós jogszabályoknak tehát figyelembe kellene venniük ezt a tényt és az ilyen részecskék felügyeletét is elő kellene írniuk annak érdekében, hogy fokozatosan ezek mennyisége is csökkenjen a levegőben.

c)

Ugyanígy kellene eljárni a policiklikus aromás szénhidrogénekkel (PAH) és a különféle olyan, egyéb szennyező anyagokkal, amelyeket még nem követnek nyomon, többek között a hulladékégetőkkel, a hajón szállítással, a szárazföldi járművekkel, munkagépekkel stb. kapcsolatos szennyező anyagokkal is, már csak azért is, mert a tudományos ismeretek és a műszaki kapacitások folyamatos fejlődésének köszönhetően már most is jobb egészség- és ökoszisztéma-védelmet lehetne elérni.

d)

Ezért a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv (19) rendkívül fontos ahhoz, hogy a tagállamok csökkentsék légszennyezőanyag-kibocsátásaikat. Az irányelv azonban a szubszidiaritás elvének megfelelően csak tájékoztató mértékeket javasol ahhoz, hogy a tagállamok megfelelhessenek a kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásoknak. Az irányelv rugalmas végrehajtásának lehetősége túlságosan meggyengíti ezt a jogszabályt.

e)	További javítási lehetőség rejlik abban, hogy az irányelv nem határoz meg célt a metánkibocsátás csökkentésére vonatkozóan, holott ez a légszennyező anyag nagy jelentőséggel bír, tekintve hogy ózonelőanyag és nagyon erőteljes üvegházhatású gáz.

f)

A különböző uniós jogszabályok harmonizációjának biztosítása érdekében a közös agrárpolitikának (KAP) célokat kellene bevezetnie a mezőgazdasági ágazatból származó légszennyezésre vonatkozóan. Például 95 %-ban ez az ágazat felel a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelvvel érintett szennyező anyag, az ammónia kibocsátásáért. A KAP-nak megfelelő eszközöket kell biztosítania ahhoz, hogy a tagállamok teljesíteni tudják az ezzel kapcsolatos kibocsátás-csökkentési céljaikat.

g)

Végül emlékeztetünk arra, hogy a szennyező anyagok mennyiségének mérése jelenleg a tömegük alapján történik (μg/m3-ben), holott a tudományos összejöveteleken a toxikológusok már több éve hangsúlyozzák, hogy ezeket jobb lenne részecskeszámban mérni. Egy ilyen megközelítésnek már csak azért is több értelme lenne, mert minket az általunk belélegzett ultrafinom részecskék érdekelnek (20).

3.2.   A vízre vonatkozó uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása

A víz kérdésével kapcsolatban először is azt kell kiemelni, hogy a vonatkozó víz-keretirányelv összességében kielégítő, a végrehajtása viszont már nem az, és a tagállamok többségének nem sikerült elérnie a 2015-re várt kiváló ökológiai állapotot. A szerződéses konstrukció általános kudarcba fulladása miatt ugyanez igaz a Natura 2000-re is. Az egyrészt a talajműködéssel, másrészt az egyes szennyező anyagok terjedésével és egymásrahatásával kapcsolatos tudományos eredményeknek köszönhetően különféle javítások végezhetők el és különféle újdonságokat lehet bevezetni. Később még visszatérünk erre a kérdésre. A vízre vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásában történő előrelépés hozzájárulna a tiszta vízre és a csatornázásra vonatkozó 6. fenntartható fejlesztési célhoz kapcsolódó több célszám eléréséhez.

A vízzel kapcsolatos egyik legkritikusabb területet a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv végrehajtása jelenti, amelynek tiszteletben tartása az irányítási és a finanszírozási problémák együttes hatására tagállamonként nagyban változó mértékű. Bár az Európai Bizottság jelentős erőfeszítéseket tett a jelenlegi mandátuma keretében, továbbra is jelentős mértékű finanszírozásra van szükség ezen a területen, és az irányítással kapcsolatban is vannak még megoldandó problémák. A szilárd hulladékok kezelésével kapcsolatos bevált tapasztalatokra építve új módokat kell találni arra, hogy a gyártókat felelőssé tegyük az olyan, kiegészítő szennyvízkezelés finanszírozásáért, amely az új szennyező anyagok – például gyógyszerek és mikroműanyagok – kiszűrését célozza.

3.2.1.   Felszíni vizek

a)

A felszíni vizek helyzetének javítása, továbbá a környezetvédelmi jog és a környezetvédelmi irányítás visszafejlődésének elkerülése érdekében is célszerű lenne egyes fogalmakat, például az ökológiai folytonosság, a vízfolyás és a vizes élőhelyek fogalmát meghatározni. Elengedhetetlenül fontos például, hogy a vizes élőhelyeket meghatározó szabályokat uniós szinten pontosítsák, mivel tudvalévő, hogy a védelem kizárólag célszemléletű megközelítése túl összetett ahhoz, hogy megfelelően átültethető legyen a nemzeti jogba, legalábbis egyes tagállamokban.

b)	Ugyanígy hasznos lenne az is, ha olyan egyértelmű és az erre a területre vonatkozó jog végrehajtásában érintett valamennyi szereplő által osztott, egységes keret állna rendelkezésre, amely alapján elvégezhetők az értékelések.

c)

Legyen szó akár a nanorészecskékről, például a textiliparból vagy az agrár-élelmiszeriparból származó nanorészecskékről, vagy az endokrin károsító anyagokról, például a gyógyszeriparból vagy a mezőgazdaságból származó ilyen anyagokról, ezek környezetbe bocsátását már a forrásnál csökkenteni kell és felső határétékeket kell meghatározni a felszíni és a felszín alatti vizekben való előfordulásukra vonatkozóan, tekintettel arra, hogy milyen hatást gyakorolnak az ökoszisztémákra és különösen az embereket is magukban foglaló táplálkozási láncokra. Ezért végre biztosítani kellene az ahhoz szükséges eszközöket, hogy idővel az ilyen anyagok, a már felügyelt különféle anyagok és ezek bomlási melléktermékei közötti koktélhatásra vonatkozó küszöbértékeket is meg lehessen határozni.

3.2.2.   Felszín alatti vizek

a)

A vízre vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatban a különböző fogyasztói kategóriákkal összefüggő költségek megtérülésére, az externáliák internalizálására és a költségeknek megfelelő árazásra vonatkozó – a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló irányelvben (21) meghatározott – rendelkezések se nem eléggé kényszerítőek, se nem kellően pontosak ahhoz, hogy megfelelő hatást váltsanak ki.

b)

Az éghajlatváltozás hatására a felszín alatti vizek utánpótlása már csak azért is problematikus lehet, mert egyes helyeken a városfejlesztési vagy mezőgazdasági gyakorlatok a talajlezárás miatt a vízkörforgás nem kívánatos megszakadásához vagy túlságosan gyenge biológiai aktivitáshoz vezetnek, ami inkább a víz elszivárgását, az eróziót és a földcsuszamlásokat segíti elő, semmint a víz természetes beszivárgását, tisztulását és tárolását. Annak érdekében, hogy ezek a jelenségek ne váljanak még súlyosabbá, az Uniónak végre jogszabályt kellene elfogadnia az élő talajokról, amely abból a szempontból is előnyös lenne, hogy az ökoszisztémák, az emberi fogyasztás, valamint a mezőgazdasági és ipari tevékenységek számára rendelkezésre álló víz minőségi és mennyiségi problémáit egyaránt megoldaná.

c)

Figyelembe véve, hogy a párologtatás révén mekkora szerepet játszanak az esők kialakulásában, valamint a víz megszűrésében, tisztításában és a talajban vagy felszín alatti vízrétegben való tárolásában, nagyobb figyelmet kellene fordítanunk az erdőkre és a sövényekre, de kisebb mértékben az állandó legelőkre és a hosszú távon bolygatás nélkül művelt földekre is, és amennyire csak lehet, biztosítanunk kell, hogy ezek Európa egész területén megtalálhatók legyenek és eloszlásuk arányos legyen, annál is inkább, mert a többi élőlény számára, köztük a növénytermesztést segítő számos állat számára is nem elhanyagolható mértékű segítséget jelentenek az egyre gyakrabban előforduló kánikulával és egyéb szélsőséges időjárási eseményekkel szemben.

3.2.3.   A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló irányelv.

A víz-keretirányelv jobb végrehajtása céljából módosítani kellene az irányelv szövegének egyes – fentebb már részben említett – aspektusait a következő pontokkal kapcsolatban:

a)	A vízre vonatkozóan a preambulumban szereplő „a víz nem szokásos kereskedelmi termék” kitételt „a víz nem kereskedelmi termék” kitételre kellene cserélni.

b)	Az európai vizek állapotára való tekintettel a megelőzés és az elővigyázatosság elvének alkalmazása következtében minden mentességet – például a 4. cikk (5) bekezdésében vagy a 7. cikk (4) bekezdésében meghatározott mentességet – meg kell szüntetni.

c)	A vizek állapota miatt minden olyan projekt esetében környezeti hatásvizsgálatot kell megkövetelni, amely veszélyeztetheti a vizet vagy a vízi környezetet. Ezért tehát meg kell szüntetni az „egyszerűsített értékelést” (16. cikk).

d)

Felül kell vizsgálni a „szennyező fizet” elvet, különösen annak részletes végrehajtási szabályait az alábbiak révén: — a 9. cikk átdolgozása: „A tagállamok figyelembe veszik a vízszolgáltatások megtérülésének elvét, beleértve a környezeti és a vízkészletekkel összefüggő költségeket, tekintettel a III. melléklet szerint elvégzett gazdasági elemzésekre és különösen a szennyező fizet elvének megfelelően” szöveg helyébe „A tagállamok az emberi tevékenységek hatásával összefüggő közvetlen és közvetett költségek megtérülésének elvét a szennyező fizet elvvel összhangban alkalmazzák a vízre” szövegnek kell lépnie; — a 9. cikk (4) bekezdésében említett kivételek megszüntetése; — minden olyan ágazat felvétele, a három ágazat pontos megjelölésével (mezőgazdaság, ipar, háztartások), amelyekre vonatkozóan a tagállamoknak a költségek externalizálásának megszüntetésére irányuló szabályokat kell megállapítaniuk. E folyamat végrehajtásának módozatait ágazatonként egy éves jelentésben kell pontosan ismertetni.

e)	A „biztosítja, hogy” típusú megfogalmazásokat is tényleges kötelezettségre kell cserélni (például a 11. cikk (5) bekezdésében vagy a 14. cikk (1) bekezdésében).

f)

Úgyszintén szükségesnek tartjuk a szennyező anyagokra vonatkozó küszöbértékek csökkentését, más irányelvekkel (például a nitrátokról, a vegyi anyagokról stb. szóló irányelvekkel) kombinálva is, és frissíteni kell az elsőbbségi anyagokat (azokat ki kell egészíteni például a perfluorozott vegyületekkel, a nanotechnológiákkal stb.).

g)	Javítani kell a nyilvánosság részvételét (14. cikk), elsősorban a tervezéssel kapcsolatban. Ezt a részvételt az alap- és kiegészítő intézkedési programokra, valamint minden előzetes adminisztratív ellenőrzésre is ki kell terjeszteni.

h)	A jogvitákkal kapcsolatos részt (23. cikk) ki kellene egészíteni azzal, hogy az Aarhusi Egyezmény értelmében a tagállamoknak olyan szabályokat és eljárásokat kell bevezetniük, amelyek elősegítik, hogy a nyilvánosság betekintést nyerjen a vízzel kapcsolatos jogvitákba.

3.3.   A hulladékra vonatkozó uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása

A nemrégiben elfogadott hulladékokról szóló jogszabály hátterében lévő hatásvizsgálat több problémát is feltárt a végrehajtással kapcsolatban: jogi/szabályozási problémákat, valamint az irányításhoz és a figyelemfelkeltéshez kötődő kérdéseket. A hulladékokról szóló keretirányelv végrehajtásának hiányosságai gyakran a gazdasági eszközök – például az újrafeldolgozást a hulladéklerakásnál vonzóbb alternatívává tevő eszközök – hiányából fakadnak. Ugyanakkor ezeknek a gazdasági eszközöknek a biztosítása problémát okozhat az önkormányzatoknak. A helyi önkormányzatok ugyanis gyakran nem rendelkeznek elegendő kapacitással az uniós intézkedések és eszközök helyi szintű végrehajtásához, ami irányításbeli probléma. A jogérvényesítés szintén nagy probléma több tagállamban. Az EGSZB elismeri, hogy az Európai Bizottság az utóbbi években a tagállamokkal együtt sokat tett a végrehajtás ilyen jellegű hiányosságainak megszüntetéséért. Például technikai segítséget nyújtott és egyedi iránymutatásokat dolgozott ki a megváltoztatandó területekről a 2012-ben és 2015-ben elvégzett két megfelelést elősegítő tevékenység keretében.

A hulladékokról szóló újonnan elfogadott jogalkotási javaslatok várhatóan megoldanak majd néhány, a végrehajtással kapcsolatos problémát és hozzájárulnak a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó, 12. fenntartható fejlesztési cél eléréséhez, de az irányítással és a jogérvényesítéssel kapcsolatos kérdéseket nemzeti szinten kell megoldani. Az EGSZB az Európai Bizottsággal együtt felállította a körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformját, amely máris jelentős eredményeket ért el, megkönnyítve a különböző érdekelteknél kialakult szaktudás és bevált gyakorlatok összegyűjtését, cseréjét és terjesztését. Ez a platform fontos eszköz, amely megérdemli, hogy szélesebb körben vegyék igénybe, elősegítendő az EU e területet érintő jogszabályainak végrehajtását.

3.3.1.   A hulladékképződés megelőzése

a)

A hulladékpolitika (22) legutóbbi felülvizsgálata jó alkalmat ad arra, hogy nagy erőkkel támogassuk azokat az intézkedéseket, amelyek alkalmasak a szükségleteink forrásnál történő csökkentésére (a nyersanyag- és a másodlagosnyersanyag-szükségleteket is beleértve), valamint a jövőbeli hulladékképződés csökkentésére, különösen az ökoszisztémákra és az emberi egészségre veszélyes hulladékok esetében, ami azt jelenti, hogy meg kell vizsgálni szükségleteinket és termékeinket, ezek előállítási módját, azt, hogy hogyan lehet meghosszabbítani az élettartamukat, majd ezeket hogyan lehet átalakítani a lehető legkevesebb anyagi veszteséggel, mivel ez általában kihat a környezetre, az energiaszuverenitásra és a gazdasági fenntarthatóságra.

b)	Ahhoz, hogy „hulladékok” helyett inkább „fenntartható anyagokról” és körforgásos gazdaságról beszélhessünk, már a termékek tervezésekor ki kell küszöbölni az olyan összetevőket, amelyek toxicitása vagy veszélyessége bonyolulttá teheti a jövőbeli újrahasznosításukat.

c)	A csomagolás tekintetében a józanságnak kellene dominálnia, és a lehető legnagyobb mértékben, fokozatosan és – a versenytorzulások elkerülése érdekében – kötelező jelleggel fejleszteni kellene a különböző – meglévő és még kialakítandó – betétdíjas és újrafelhasználási rendszereket.

d)

A hulladékképződés megelőzéséhez arra is szükség van, hogy társadalmaink képesek legyenek újrafelhasználni és megjavítani a termékeket. Ehhez ambiciózus uniós jogszabályokra van szükség, amelyek inkább kötelezően elérendő célokat határoznak meg ahelyett, hogy mindössze önkéntes alapon elvégzendő mérésekre korlátozódnának.

e)	Ahhoz, hogy a gazdasági növekedés függetlenné váljon a természeti erőforrások fogyasztásától és az ebből eredő környezeti hatásoktól, az Uniónak ambiciózusabb célokat kell kitűznie, hogy termelési rendszereinkben nagyobb legyen az erőforráshasználat hatékonysága.

3.3.2.   Hulladékgazdálkodás

a)

A lakosság – mind a termelők, mind a fogyasztók – bizalmának elnyerése és megőrzése érdekében szükség van arra, hogy a körforgásos gazdaság – a legújabb tudományos ismeretek rendszeres figyelembevétele mellett – megvédje magát minden olyan jövőbeli – többek között egészségügyi – botránytól, amely az újrahasznosított anyagokban (például bróm vagy endokrin károsító anyagok) vagy a környezetben (nanoanyagok vagy mikroműanyagok) koncentráltan vagy elszórtan lévő szennyező anyagokkal összefüggésben keletkezhet.

b)

Egy ilyen eljárás hitelességét és hatékonyságát növeli majd, ha az anyagok újrahasznosítási arányának javítása érdekében már az anyagok előállítási szakaszában bevezetik az összetevők nyomonkövethetőségét, és a lehető legnagyobb mértékű átláthatóságot biztosítják egészen addig, amíg a fogyasztóhoz nem kerülnek.

c)

Az Európai Unióban az újrahasznosított anyagokra vagy az új nyersanyagokra is azonos szintű egészségvédelemnek és környezetvédelemnek kell vonatkoznia. Az újrahasznosítható anyagok következtében nem állandósulhat az, hogy nagyobb koncentrációban használnak veszélyes anyagokat. Következésképpen amikor a REACH-rendelet (23) keretében a vegyi anyagokra vonatkozóan korlátozást állapítanak meg vagy határértékeket rögzítenek, az Európai Vegyianyag-ügynökségnek az újrahasznosított anyagokra vonatkozóan is ugyanezeket az értékeket kell rögzítenie. Az ezeknek a határértékeknek nem megfelelő anyagokat ki kell vonni, vagy újrafelhasználás vagy újrahasznosítás céljából nem engedélyezettnek kell nyilvánítani.

d)	Az okostelefonokra és az egyéb elektromos és elektronikus termékekre alkalmazandó ökotervezésen túl az is fontos, hogy az Unió érdemi hulladékgazdálkodási politikát alakítson ki és hajtson végre a területén, és ne hagyja, hogy a hulladékokat külföldre vigyék.

e)

Az életciklus-elemzésből kitűnik, hogy minden újrahasznosítási lehetőség kedvezőbb, mint a hulladékégetés (mindenekelőtt az előállításhoz már felhasznált, ún. „szürke energia” miatt, például a műanyagok esetében). Ez alól kivételt jelent egyes speciális esetekben a fa, valamint bizonyos veszélyes hulladékok/anyagok is. A hulladékégetésnek, csakúgy, mint a hulladéklerakásnak fokozatosan meg kell szűnnie, és ezzel kapcsolatban ambiciózus célokat kell kitűzni.

---

(1)  A környezetvédelmi politikák végrehajtásának uniós felülvizsgálatáról szóló vélemény (HL C 345., 2017.10.13., 114. o.).

(2)  Lásd az 1. lábjegyzetet.

(3)  Az „Uniós intézkedések a környezetvédelmi megfelelés és irányítás javítására” című vélemény (HL C 283., 2018.8.10., 83. o.).

(4)  Lásd a 3. lábjegyzetet.

(5)  COM(2018) 10 final.

(6)  „A Tiszta levegőt Európának” programról (HL C 451., 2014.12.16., 134. o.) és „Az EU azbesztmentesítése” témáról szóló vélemény (HL C 251., 2015.7.31., 13. o.).

(7)  A „Cselekvési terv a természetért, az emberekért és a gazdaságért” című (HL C 129., 2018.4.11., 90. o.); a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című (HL C 209., 2017.6.30., 60. o.) és az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló vélemény (HL C 367., 2018.10.10., 107. o.).

(8)  A veszélyes anyagokra vonatkozó korlátozásokról (RoHS) (HL C 345., 2017.10.13., 110. o.); a vegyi anyagokkal, a termékkel és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok közötti kapcsolódási pontok kezelésének lehetőségeiről (HL C 283., 2018.8.10., 56. o.); a műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégiáról (amely a hajókról származó hulladékok kezelését is magában foglalja) (HL C 283., 2018.8.10., 61. o.,); „A hulladék energetikai hasznosításának szerepe a körforgásos gazdaságban” című (HL C 345., 2017.10.13., 102. o).; a körforgásos gazdasági intézkedéscsomagról szóló vélemény (HL C 264., 2016.7.20., 98. o.).

(9)  A környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló vélemény (HL C 129., 2018.4.11., 65. o.).

(10)  Lásd az 1. és a 3. lábjegyzetet.

(11)  Az Új megállapodás a fogyasztói érdekekért című vélemény (HL C 440., 2018.12.6., 66. o.).

(12)  Az „Átállás egy fenntarthatóbb európai jövőre – stratégia 2050-ig” című (HL C 81., 2018.3.2., 44. o.) és az „Új fenntartható gazdasági modellek” című (HL C 81., 2018.3.2., 57. o.) vélemény.

(13)  „A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend – Az Európai Unió mint a globális fenntartható fejlődés elkötelezett támogatója” című, 2016. október 20-án elfogadott vélemény (HL C 34., 2017.2.2., 58. o.) és „A kereskedelem és a beruházások fő szerepe a fenntartható fejlesztési célok teljesítése és végrehajtása terén” című vélemény (HL C 129., 2018.4.11., 27. o.).

(14)  „A kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek az uniós szabadkereskedelmi megállapodásokban” című vélemény (HL C 227., 2018.6.28., 27. o.).

(15)  A „Párizsi Jegyzőkönyv – terv a globális éghajlatváltozás 2020 utáni kezelésére” című vélemény (HL C 383., 2015.11.17., 74. o.) és az „Éghajlati igazságosság” című vélemény (HL C 81., 2018.3.2., 22. o.).

(16)  http://europa.eu/rapid/press-release_IP-18-3450_hu.htm.

(17)  Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint.

(18)  A WHO szerint.

(19)  A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv.

(20)  https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0048969711005730?via%3Dihub

(21)  Víz-keretirányelv.

(22)  http://ec.europa.eu/environment/waste/target_review.htm.

(23)  REACH-rendelet – Az Európai Parlament és Tanács 1907/2006/EK rendelete (HL L 396., 2006.12.30., 1. o., módosítva: HL L 136., 2007.5.29., 3. o.).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A 21. század kihívásainak megfelelő európai kiskereskedelmi ágazat

(COM(2018) 219 final)

(2019/C 110/07)

Előadó:	Ronny LANNOO
Társelőadó:	Gerardo LARGHI

Felkérés:	Európai Bizottság, 2018.6.18.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.11.21.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.12.12.
Plenáris ülés száma:	539.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	171/3/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az Európai Bizottságnak a kiskereskedelmi ágazat korszerűsítésére irányuló közleményét. Az EGSZB újfent hangsúlyozza a kiskereskedelmi ágazat gazdasági és társadalmi jelentőségét az összes érdekelt fél és a társadalom egésze szempontjából (1). Az EGSZB rámutat arra, hogy már korábbi véleményeiben is javasolta egy olyan nyitott gazdasági környezet megteremtését, amelynek célja a tisztességes verseny biztosítása, valamint a nagy, közepes és kis méretű kiskereskedők és a mikro-kiskereskedők pozitív egymás melletti működése és a közöttük folyó együttműködést lehetővé tevő feltételek kialakítása.

1.2.

A kiskereskedelmi ágazat sokszínűségének védelme és előmozdítása döntő szerepet játszik a fogyasztói szükségletek kielégítésében, valamint az európai termelési rendszer védelmében és előmozdításában. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy egyensúlyt kell teremteni a közleményben nagyon világosan felvázolt, a nagy kiskereskedelmi vállalkozásoknak kedvező intézkedések, valamint a mikro- és kisvállalkozások igényeit teljesítő megfelelő intézkedések között.

1.3.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság javaslata túlságosan az „árra” mint a fogyasztók számára legérdekesebb elemre összpontosít, olyan kulcsfontosságú szempontok kárára, mint a tájékoztatás, a termékminőség, a személyre szabás, a közelség, a mobilitás, a körforgásos gazdaság és a tartósság, a pénzért kapott érték, valamint a vásárlás előtt vagy után kapott szolgáltatások. Az Európai Bizottságnak valamennyi fél érdekében megfelelően védenie kell a termékek diverzifikálását.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a letelepedés szabadságát az arányosság elvével összhangban kell kezelni, és hogy az összes érintett érdekelt fél igényeivel a legjobban a nemzeti, regionális és helyi szinten elindított egyeztetés keretében lehet foglalkozni.

1.5.

Az EGSZB elsősorban úgy véli, hogy a letelepedés szabadsága előtt álló néhány akadály és egyes működési korlátozások, amelyek most is jelen vannak néhány tagállamban, akadályozzák az új vállalkozások letelepedését, viszont a teljeskörű liberalizáció nem feltétlenül biztosítja a nagyvállalatok, a kisvállalkozások és a családi vállalkozások közötti szükséges egyensúlyt.

1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a boltok nyitvatartási idejére és a munkaidőre vonatkozó nemzeti szabályozások döntő fontosságúak abból a szempontból, hogy biztosítják az egyenlő versenyfeltételeket a különböző méretű vállalkozások között, és mindenekelőtt garantálják a megfelelő szociális védelmet mind az alkalmazottak, mind pedig az önfoglalkoztatók számára, figyelembe véve a fogyasztói szokásokban bekövetkezett változásokat is.

1.7.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy a nemzeti és szubnacionális szinten kezdeményezett egyeztetés a legjobb módszer a nyitvatartási idő és a nyitvatartási napok meghatározására, továbbá arra, hogy összeegyeztessék a fogyasztók azon igényeit, hogy hozzáférjenek bizonyos termékekhez és szolgáltatásokhoz, valamint néhány vállalkozás azon kérését, hogy vasárnap és ünnepnapokon is nyitva tarthassanak, miközben biztosítják a munka és a családi élet közötti egyensúlyt mind a vállalkozók, mind pedig a munkavállalók számára, és időt tartanak fenn a képzés számára is.

1.8.

Az EGSZB rámutat arra is, hogy a szociális pillérrel összhangban az ágazat minden munkavállalója számára garantálni kell a tisztességes javadalmazást és a munka minőségét, legyen szó online vagy offline munkahelyekről. Felhívja a figyelmet különösen az online vállalkozásoknak dolgozó munkavállalók ezreinek munkaszerződésére, akikre még mindig nem terjed ki a kollektív tárgyalás mechanizmusa, valamint az olyan, nagy kiskereskedelmi üzleteknél alkalmazott szerződésekre, amelyeket kizárólag a nagyobb hétvégi vásárlói forgalom kielégítését szem előtt tartva alakítottak ki (és az alkalmi szerződések terjedéséhez vezetnek), illetve amelyek nem túlóraként számolják el a hétvégi és éjszakai munkát. Végezetül az EGSZB véleménye szerint a kis- és mikrovállalkozásokat is bevonó hatékony szociális párbeszéd a vállalkozásoknak jobb fejlődési lehetőségeket, a munkavállalóknak pedig jobb garanciákat biztosítana.

1.9.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy hosszú távon ösztönözni és támogatni kell az innovációt a kiskereskedelmi ágazatban, ahogy a munkaadók és munkavállalók egész életen át tartó tanulását és a termékek népszerűsítését is. Ugyanakkor úgy véli, hogy az Európai Bizottság javaslatával párhuzamosan egy ütemtervet is ki kell dolgozni, amely a digitális átalakulással összefüggésben végigkíséri ezt a folyamatot, és megfelelő finanszírozás mellett a kkv-kat képviselő szervezetekkel együttműködve külön hangsúlyt helyez a kis- és mikrovállalkozásokra.

1.10.

Az EGSZB szorgalmazza, hogy a hatóságok valamennyi szinten szoros együttműködést folytassanak az érdekelt felekkel annak érdekében, hogy egy konkrét cselekvési tervet dolgozzanak ki a 21. századi európai kiskereskedelem jövőjéről (azaz többek között a tájékoztatást, képzést, finanszírozást és a bevált gyakorlatokat illetően).

2.   Az Európai Bizottság dokumentumának lényegi tartalma

2.1.

A közleménynek az a célja, hogy a bevált gyakorlatok azonosítása révén hozzájáruljon a kiskereskedelmi ágazatban rejlő lehetőségeknek az EU gazdasága számára történő elérhetővé tételéhez. Ezért az uniós intézményeknek és a tagállamoknak is erőfeszítéseket kell tenniük az ágazat versenyképességének támogatása érdekében most, amikor az e-kereskedelem gyors növekedése és a fogyasztói szokások változása folyamatosan átalakítja azt.

2.2.

Az egységes piac megvalósítása érdekében tehát megfelelő intézkedéseket kell hozni valamennyi szinten. Az uniós kiskereskedelmi ágazat termelékenysége elmarad más ágazatokhoz képest. Ez annak tudható be, hogy minden szinten túlburjánzott az adóügyi szabályozás, és késik a digitális piac irányába tartó átalakulás.

2.3.

A kiskereskedők számos korlátozással szembesülnek az üzletek létesítése és az üzleti tevékenység során. Számos ilyen korlátozást jogos közpolitikai okok indokolnak. Ezek azonban akadályokat is állíthatnak az induló innovatív vállalkozások és a termelékenység útjába.

2.4.

Az új kereskedelmi üzletek megnyitása alapvető eleme az ágazat életképességének. Fontos, hogy olyan piacra jutási stratégiákat lehessen követni, amelyek összekapcsolják az online és offline jelenlétet. Az egyszerű, átlátható és hatékony létesítési eljárások lehetővé teszik a kiskereskedelmi szektor termelékenységének fejlesztését.

2.5.

Az Európai Bizottság azt ajánlja a tagállamoknak, hogy szükség esetén vizsgálják felül és korszerűsítsék szabályozási kereteiket, és adott esetben merítsenek ihletet a más tagállamokban már kidolgozott bevált gyakorlatokból.

2.6.

A működési korlátozások főként a fizikai értékesítési ponttal rendelkező kiskereskedőket érintik. A hatóságoknak az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében értékelniük kell ezeknek a korlátozásoknak az egyensúlyát, arányosságát és hatékonyságát.

2.7.

A megfelelési költségek a kiskereskedők éves árbevételének 0,4–6 %-át teszik ki. A mikrovállalkozások számára ez különösen súlyos terhet jelent. A kiskereskedelmi ágazat fejlődésének előmozdítása a fogyasztói érdekek érvényesülése érdekében széles körű megközelítést igényel: a szabályozási kereteket a többcsatornás környezetnek való megfelelést biztosítva kell egyszerűsíteni, valamint csökkenteni kell a túlzott terhekkel járó és költséges intézkedéseket, továbbá a kereskedők számára az ezen szabályoknak való megfelelés érdekében előírt eljárásokat.

3.   Általános észrevételek

3.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az Európai Bizottság kísérletét, hogy a digitalizációval és az e-kereskedelemmel kapcsolatos új kihívások kezelése érdekében megpróbálja korszerűsíteni a kiskereskedelmi ágazatot.

3.2.

Korábbi véleményeiben, különösen az európai kiskereskedelmi cselekvési tervről szóló INT/682. számú véleményében (2) az EGSZB már javasolta egy olyan nyitott gazdasági környezet megteremtését, amelynek célja a tisztességes verseny biztosítása az azonos méretű gazdálkodó egységek között. Az Uniónak különösen a sokszínűséget, az online, illetve offline működő nagy, közepes és kis méretű kiskereskedők és a mikro-kiskereskedők pozitív egymás melletti működését és a közöttük folyó együttműködést lehetővé tevő feltételeket kell kialakítania. A sokszínűség előmozdítása kitűnő válasz a fogyasztók különböző igényeinek kielégítésére, ugyanakkor védi és támogatja az európai termelési rendszert is.

3.3.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság javaslata túlságosan az „árra” mint a fogyasztók számára legérdekesebb elemre összpontosít, miközben a legfontosabb cél a fogyasztók pontos tájékoztatása kellene, hogy legyen (fogyasztói tudatosság). A fogyasztók számára azt kellene lehetővé tenni, hogy egy termék vásárlásakor szabadon figyelembe vehessenek más elemeket is, mint például a minőség, a testre szabás, a tartósság, a fogyasztói mobilitás, a közelség, a pénzért kapott érték, valamint a vásárlás előtt vagy után nyújtott szolgáltatások, a körforgásos gazdaságra gyakorolt hatás és a környezetvédelmi kritériumok. A termékek diverzifikálása hozzáadott értéket jelent az EU termelő és kiskereskedelmi ágazatai számára, ezért azt az Európai Bizottságnak megfelelően védenie kell (3).

3.4.

Az EGSZB szerint az Európai Bizottság megközelítése a nagy kiskereskedelmi vállalkozásoknak kedvez, és fontosnak tartja, hogy egyensúlyba hozza ezt a kis- és mikrovállalkozások igényeivel. Az EGSZB véleménye szerint garantálni kell különösen a nagyvállalatok és a mikro- és családi vállalkozások egymás melletti működését.

3.5.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a letelepedés szabadsága előtt álló néhány akadály és a néhány tagállamban bevezetett egyes működési korlátozások gátolhatják az új vállalkozások letelepedését és növekedését. Úgy véli azonban, hogy a letelepedés jogának teljeskörű liberalizálása nem lenne gyógyír erre. Emellett ezzel összefüggésben tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét, továbbá nemzeti, regionális és helyi szinten megállapodásokat kell elérni, hogy megfelelő válaszokat adjanak a helyi igényekre, valamint az összes érdekelt fél igényeire.

3.6.

Az EGSZB nem ért egyet azzal, hogy az Európai Bizottság negatívan értelmezi a Visser-ítéletet. Az EGSZB számára ez az ügy megerősíti a jogalkotó szolgáltatási irányelvvel kapcsolatos célját: kodifikálja az Európai Unió Bíróságának a letelepedés szabadságával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát, és csak néhány követelményt, például a gazdasági szükséglettel kapcsolatos teszteket tiltja meg, miközben elismeri, hogy „a városi környezet védelmének […] célja […] területi korlátozás igazolására alkalmas, közérdeken alapuló nyomós indoknak minősülhet”. Fontos, hogy egyensúlyt teremtsünk az ilyen szükségletek között az arányosság és szubszidiaritás elvének megfelelően.

3.7.

Ebben az összefüggésben még többet lehet tenni az egységes európai piac összekovácsolásának folyamatában, a vállalkozások elindításával kapcsolatos eljárások egyszerűsítése, valamint a szóban forgó eljárások átláthatóvá és egységessé tétele érdekében, tiszteletben tartva eközben a területi szinten a szubszidiaritás elvével összhangban bevezetett legitim korlátozásokat.

3.8.

Az EGSZB kiemelten fontosnak tartja néhány sajátos gazdasági környezet megőrzését és megvédését, különösen ha ezek a nemzeti történelmi és művészeti örökség megőrzéséhez, szociálpolitikai célkitűzésekhez és kulturális politikai célkitűzésekhez kapcsolódnak; egy eltérő megközelítés romboló hatást fejthet ki a helyi közösségekre és a fogyasztókra (4).

3.9.

Összességében az EGSZB úgy véli, hogy a határokon átnyúló bővülést, növekedést és az e-kereskedelmet komoly lehetőségnek kell tekinteni, a vállalkozásokat pedig szervezeteikkel összehangolva támogatni kell ebben a folyamatban, mindez azonban – összhangban a fogyasztók elsődleges érdekével (több csatornán folyó értékesítés és szolgáltatás) – nem tekinthető kötelezettségnek vagy az összes vállalkozás egyetlen növekedési útjának. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy hosszú távon ösztönözzék és fenntartsák az innovációs folyamatokat, a képzéseket és a termékek promócióját, beleértve a kis- és mikrovállalkozások és a képviseleti szervezeteik megfelelő finanszírozással való támogatását is.

3.10.

Egy hatékony kiskereskedelmi politikának meg kell találnia az egyensúlyt a jövedelmezőség és a székhely hatékonysága között. A (közép- és) hosszú távú megfontolásokat különösen a fizikai értékesítési ponttal rendelkező üzletek, valamint ezeknek a meglévő és lehetséges jövőbeli fejleményekhez fűződő viszonya (lakhatás, elérhető szolgáltatások stb. és ezáltal a városközpontokat és városrészeket érő hatások) szempontjából kell figyelembe venni. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak az érintett nemzeti és regionális szervezetekkel együttműködve ki kellene egészítenie a javaslatát, strukturális intézkedéseket vezetve be azzal a céllal, hogy bevonják a helyi közösségeket és városközpontokat érintő területfejlesztési tényezőket (turisztikai területek, helyi területrendezés, építési szabályzatok, feltételek stb.).

3.11.

Az EGSZB úgy véli, hogy a boltok nyitvatartási idejére és a munkaidőre vonatkozó nemzeti szabályozások – az új technológiai megoldásokkal összhangban – döntő szerepet játszanak abban, hogy biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket a különböző méretű vállalkozások között, garantálják a megfelelő szociális védelmet mind az alkalmazottak, mind pedig az önfoglalkoztatók számára, és mindenekelőtt alapvető fontosságú eszközök az önfoglalkoztatók és a foglalkoztatottak szociális védelmében.

3.12.

Az EGSZB megismétli, hogy az érintett szervezetekkel a nemzeti és szubnacionális szinten történő egyeztetés a legjobb módszer a nyitvatartási idő és a nyitvatartási napok meghatározására. Valóban döntő fontosságú, hogy összeegyeztessék a fogyasztók azon igényéit, hogy hozzáférjenek bizonyos termékekhez és szolgáltatásokhoz, valamint néhány vállalkozás azon kérését, hogy vasárnap és ünnepnapokon is nyitva tarthassanak, továbbá hogy megvédjék a mikrovállalkozások tulajdonosainak és munkavállalóiknak a többi érdekét, amely egyben biztosítja a munka és a családi élet közötti egyensúlyt, és időt tart fenn a képzés számára is.

3.13.

Az EGSZB rámutat arra is, hogy a szociális pillérrel összhangban az ágazat minden munkavállalója számára garantálni kell a tisztességes javadalmazást és a munka minőségét, legyen szó online vagy offline munkahelyekről. Felhívja a figyelmet különösen az online vállalkozásoknak dolgozó munkavállalók ezreinek munkaszerződésére, akikre még mindig nem terjed ki a kollektív tárgyalás mechanizmusa, valamint az olyan, nagy kiskereskedelmi üzleteknél alkalmazott szerződésekre, amelyeket kizárólag a nagyobb hétvégi vásárlói forgalom kielégítését szem előtt tartva alakítottak ki (és az alkalmi szerződések terjedéséhez vezetnek), illetve amelyek nem túlóraként számolják el a hétvégi és éjszakai munkát. Végezetül az EGSZB véleménye szerint a kis- és mikrovállalkozásokat is bevonó hatékony szociális párbeszéd a vállalkozásoknak jobb fejlődési lehetőségeket, a munkavállalóknak pedig jobb garanciákat biztosítana.

3.14.

Az EGSZB üdvözli azt az ajánlást, hogy a közigazgatási szerveknek elő kell mozdítaniuk a digitális technológiák kisvállalkozások általi bevezetését. Ez azonban nem lehet az egyetlen opció. A hagyományos üzletek továbbra is kulcsfontosságú elemek nem csak az Unión belüli növekedés, hanem a társadalmi kohézió szempontjából is, különösen a helyi közösségekben és az olyan fogyasztók körében, akik nem tartoznak a digitális generációhoz. Emiatt az online és offline kereskedelemnek egymás mellett kell léteznie. Ezzel összefüggésben az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az Európai Bizottság alábecsüli azokat a nehézségeket, amelyekkel a kis- és mikrovállalkozások szembesülnek, amikor részt akarnak venni az e-kereskedelemben, és profitálni akarnak abból.

3.15.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy jó minőségű képzést kell nyújtani azoknak a munkáltatóknak, akik részt akarnak venni az e-kereskedelemben. Ugyanakkor az EGSZB úgy látja, hogy a helyzet ennél sokkal összetettebb, és a kkv-k, különösen a kis- és mikrovállalkozások több kihívással is szembesülnek, mint például: a) a belső szervezeti felépítésük megváltoztatása és alkalmazkodása; b) idegennyelv-ismerete; c) a jogi és közigazgatási információk megszerzése és megértése; d) hatékony és versenyképes kiszállítási rendszer létrehozása; e) az adó- és szociális dömping leküzdése uniós szinten (héacsalás, hamisítás stb.). Emiatt az EGSZB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok támogassák a kkv-kat és szervezeteiket az e-kereskedelemre való átállásuk során, egy olyan széles körű megközelítést alkalmazva, amely a sikeres online vállalkozások létrehozásához szükséges valamennyi feltételt figyelembe veszi.

3.16.

Az EGSZB úgy véli, hogy az e-kereskedelem fontos lehetőség lehet számos kkv számára. Emellett az EGSZB rámutat arra, hogy az Európai Bizottság nemrégiben tette közzé a digitális piacon a platformok és az üzleti felhasználók közötti kapcsolatok szabályozására irányuló első javaslatát. Ez az intézkedés az átláthatóságra összpontosít, azonban nem foglalkozik néhány gyakori visszaélésszerű gyakorlattal, amelyek akadályozzák a tisztességes versenyt (pl. árparitási klauzulák, adódömping, eltérő adózás stb.) a kereskedelmi felhasználók és a nagy online platformok között (5). Ezért az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a digitális piacon folyó tisztességes verseny tekintetében teremtsen egyenlő versenyfeltételeket.

3.17.

Az EGSZB szerint különböző intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy megteremtsék a szükséges feltételeket a kiskereskedelmi ágazat és különösen a kkv-k és mikrovállalkozások mint a legnagyobb nettó munkahelyteremtők számára, valamint hogy kezeljék a strukturális munkaerőhiányt, erősítsék a készségigények azonosítását és előrejelzését, beleértve az iránymutatást is, a munkaerőpiaci szükségletek szerint javítsák az oktatás és képzés eredményeit, ideértve a szakoktatás és -képzés előmozdítását is, a kereslet és a kínálat jobb összehangolása érdekében javítsák a keretfeltételeket, valamint hogy jobban támogassák a kkv-k és a mikrovállalkozások képzési szükségleteit.

3.18.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság figyelmet fordít különösen a kisvállalkozások megfelelési költségeire, továbbá hogy rámutat arra, hogy nem ismerik kellően az ágazat sajátosságait.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon a városközpontok kiüresedésének egyre növekvő problémájával, és ennek társadalmi és környezeti következményeivel. A nagy- és kisvárosok élhetősége nem utolsó sorban számos kis- és mikrovállalkozás (helyi üzletek) túlélésétől függ, amelyek számos fogyasztó igényeit elégítik ki, de fennáll a kockázata, hogy a nagy üzletláncok növekvő koncentrációja elnyomja őket.

4.2.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy sehol sem említették meg a fenntartható kiskereskedelmi ágazatot, valamint a kis üzletek és a mikro-kiskereskedők által ebben a folyamatban betöltött szerepet. Viszont egy kedvezőbb keretrendszerre lenne szükség ahhoz, hogy tudatosítsák bennük a fenntartható döntések és a versenyképesség közötti kapcsolatot, és testre szabott tájékoztatást és technikai segítségnyújtást adjanak nekik, valamint rendelkezésükre bocsássák a javítható területek megvalósításához szükséges hitelkonstrukciókat. Figyelembe véve a kis üzletek és a mikro-kiskereskedők pozícióját, amely gyenge ahhoz, hogy befolyásolni tudják a fogyasztókat és a termelőket, nem kényszeríthetnek rájuk döntéseket.

4.3.

A közlemény nem fordít figyelmet a vállalkozások közötti szerződéses viszonyokban meglévő súrlódásokra, például a kiegyensúlyozatlan franchise szerződésekre, a fizetési késedelmekre és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra. Különösen a nagy kiskereskedelmi üzletek kezében koncentrálódó egyre növekvő hatalom jelent súlyos kihívásokat Európában (6). E torzult verseny kezelése és a versenyképesség fenntartása érdekében mindkét kérdéssel foglalkozni kellett volna a közleményben.

4.4.

Az EGSZB az „Új megállapodás a fogyasztói érdekekért” című véleményében már korábban megfogalmazott álláspontjának megfelelően azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy határozzon meg és vezessen be egy hatékony vitarendezési eljárási rendszert, amellyel kezelhetőek a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésből és versenytorzító gyakorlatokból eredő helyzetek.

---

(1)  Forgalom 2016-ban: 9 864 468,4 millió euro, vállalkozások száma (2015-ben):6 205 080; termelési érték (2015-ben): 2 687 115 millió euro. 2016-ban 33 399 447 személyt foglalkoztattak ebben az ágazatban, ebből 27 892 082 alkalmazott volt.

(2)  HL C 327., 2013.11.12., 20. o.

(3)  HL C 440., 2018.12.6., 165. o.

(4)  Lásd a 2. lábjegyzetet.

(5)  HL C 440., 2018.12.06., 177. o.

(6)  Lásd a 3. lábjegyzetet.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – 2017. évi jelentés a versenypolitikáról

(COM(2018) 482 final)

(2019/C 110/08)

Előadó:

Baiba MILTOVIČA

Felkérés:	Európai Bizottság, 2018.9.5.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.11.21.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.12.12.
Plenáris ülés száma:	539.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	188/1/9

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli az egy átfogó bizottsági szolgálati munkadokumentummal is kiegészített 2017. évi jelentés lényegre törő stílusát és tematikus súlypontját. Az eredményes és megfelelően érvényesített versenypolitika a fenntartható piacgazdaság alapja. Egyenlő versenyfeltételeket biztosíthat az áruk és szolgáltatások előállítóinak, biztonságot nyújthat a fogyasztóknak, ösztönözheti a versenyt, és olyan alapvető társadalmi célokat valósíthat meg, mint például a fogyasztók választási szabadsága, vagy olyan politikai célokat, mint az európai polgárok jólléte vagy az európai piaci integráció előmozdítása. A harmadik országokat illetően fontos szerepet játszik a kedvező üzleti, környezeti és szociális dinamikák támogatásában a nemzetközi kereskedelemben.

1.2.

A 2017. évi jelentés nagy hangsúlyt helyez a megfelelésre és az érvényesítésre, és példákat ad az Európai Bizottság által hozott határozott intézkedésekre. Gyakran előfordul, hogy a nagyvállalatok piaci erőfölénnyel való potenciális visszaélése hátrányos helyzetbe hozza a fogyasztókat és a kis- és középvállalkozásokat, ezért a versenyellenes gyakorlatokat kezelő intézkedések különösen örvendetesek.

1.3.

Az uniós piacokon folyó versenyellenes tevékenységek fokozódása miatt a nemzeti versenyhatóságok egyre inkább a versenyjog elsődleges végrehajtóivá válnak. Az ECN+ irányelv, amely a nemzeti versenyhatóságok számára lehetővé teszi eredményességük növelését, erősíti a nemzeti kapacitásokat e téren.

1.4.

Létfontosságú a nemzeti versenyhatóságok autonómiájának megerősítése és a megfelelő erőforrások biztosítása. A tényleges függetlenség, a szakértelem és a képzés mind szükségesek az eredményes munkához, és az ECN+ irányelvet szorosan nyomon kell követni, hogy ez meg is valósuljon. A versenyellenes magatartás kiküszöbölése érdekében ösztönözni kellene a megelőző intézkedéseket, és növelni kell a szankciókat, hogy azok hatékony visszatartó erőt képviseljenek.

1.5.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságot a versenyszabályok magánjogi érvényre juttatásának terén, és úgy véli, hogy a kollektív kereseteket valamennyi tagállam jogrendszerének meg kellene könnyítenie. Az Európai Bizottságnak folytatnia kellene a versenyjog megsértése esetén alkalmazott kollektív jogorvoslati mechanizmusok eredményességének nyomon követését a különböző tagállamokban, és szükség esetén további intézkedéseket kellene tennie. Ebben a tekintetben kiábrándító az Európai Bizottság képviseleti keresetekre vonatkozó javaslata, amelyet az „Új megállapodás a fogyasztói érdekekért” című javaslat tartalmaz.

1.6.

A jogbérletre vonatkozóan további javaslatokat kellene mérlegelni, amelyeket a csoportmentességi rendeletbe (1) kellene felvenni a kereskedelmi és szerződéses egyensúlynak a jogbérletbe vevő és a jogbérletbe adó közötti helyreállítása érdekében.

1.7.

Ahol a helyi önkormányzatok jelentős mértékben fejtenek ki olyan kvázi kereskedelmi tevékenységeket, amelyek a tisztességtelen versenyt lehetővé tevő állami támogatásban is részesülhetnek, ezeket tanulmányozni kellene annak eldöntése érdekében, hogy szükséges-e az állami támogatásra vonatkozó szabályok kiigazítása vagy egyéb eszközök bevezetése.

1.8.

Ami a visszaélések bejelentéséről szóló irányelvet illeti, azt ajánljuk, hogy annak átültetése és alkalmazása során a nemzeti jog biztosítsa, hogy a visszaélést bejelentő személyek bármikor a szakszervezeti képviselőkhöz fordulhassanak, és hogy a visszaélést bejelentő személy minden körülmények között teljeskörű védelmet élvezzen.

1.9.

Azokon a területeken, ahol ez alkalmazandó a versenyjogi jogszabályok érvényesítésére, az energiaszabályozók gyakorlatainak az Európai Bizottság által a CEER-rel és az ACER-rel karöltve elvégzendő részletes, valamennyi tagállamra kiterjedő elemzése segíthet azoknak az intézkedéseknek az azonosításában, amelyekkel megszüntethetők a fogyasztókat továbbra is megkárosító versenykorlátozó gyakorlatok.

1.10.

Az élelmiszerelosztási lánc működésének új felülvizsgálata a jövőbeli versenypolitikai jelentésekben korrekciós intézkedéseket azonosíthat és javasolhat a domináns helyzetben lévő kiskereskedők által gyakorolt piaci erőfölény folyamatos – és adott esetben helyteleníthető – kihasználása ellen.

1.11.

Számos különféle versenyellenes gyakorlat létezik és jön létre folyamatosan a digitális gazdaságon belül. Az EGSZB aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem fordítanak megfelelő forrásokat e gyorsan fejlődő és pénzügyileg aktív ágazat ellenőrzésére, és sürgeti, hogy erről külön rendelkezzenek a többéves pénzügyi keretben.

1.12.

Számos olyan tényező van, amely kívül esik a versenypolitika közvetlen hatályán, azonban aggodalomra ad okot a versenytorzulásokat illetően. Ilyenek többek között: jelentős különbségek a tagállamok között a társasági adózási politikákat illetően, általánosan csak szociális dömpingnek nevezett foglalkoztatási gyakorlatok, a „haknigazdaságban” kialakuló gyakorlatok, valamint a körforgásos gazdasággal, illetve a globális gazdasági fenntarthatósággal kapcsolatos kérdések. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy teljes hatáskörét és kapacitását latba vetve mindent tegyen meg annak biztosítása érdekében, hogy lehetőség szerint szorosan kísérjék figyelemmel, tárják fel és orvosolják azokat a szürke zónákat, ahol versenyellenes magatartás tapasztalható.

1.13.

A versenyjog az uniós vívmányok egyik legrégebbi részét képezi, azonban nem tud mindig megfelelni századunk kihívásainak. Különösen a piaci és a társadalmi-környezeti szférák mesterséges szétválasztása profitálhatna az uniós versenyjog olyan átfogó és szisztematikus felülvizsgálatából, amely figyelembe vesz gazdasági, környezeti és társadalmi szempontokat is.

2.   A versenypolitikáról szóló 2017. évi jelentés lényegi tartalma

2.1.

Az egységes piac a versenypolitikán nyugszik, amelyet a Római Szerződés óta alkalmaznak, és amely a mai Európai Unió alapja. A versenypolitika keretét olyan rendelkezések határozzák meg, mint például az EUMSZ 101. és 102. cikke, amelyek tisztázzák annak tartalmát és hatályát.

2.2.

2017-ben a fogyasztók és az európai ipar javát szolgáló konkrét intézkedések történtek néhány kulcsfontosságú területen, így a digitális gazdaságban, az energetikában, a gyógyszeriparban és az agrokémiai ágazatban, a hálózatos iparágakban és pénzügyi piacokon. Ez az összefoglaló kiemeli a jelentés fő pontjait, amely maga is a számos gazdasági ágazatban végzett kiterjedt munka összefoglalása.

2.3.

A szakpolitika alapján szabályokat kell alkotni, a szabályokat pedig be kell tartatni. Az Európai Bizottság a Nemzetközi Versenyügyi Hálózat alapító tagja, és a versennyel foglalkozó nemzetközi fórumokon – ideértve az OECD-t, az UNCTAD-ot, a WTO-t és a Világbankot – is tevékeny szerepet vállal. Az Európai Bizottság szorosan együttműködik a nemzeti versenyhatóságokkal, és egy irányelv (2) formájában új szabályokra tett javaslatot, hogy az uniós trösztellenes szabályok hatékonyabb alkalmazása érdekében megerősítse a tagállami versenyhatóságok helyzetét.

2.4.

Fontos, hogy azon magánszemélyek számára, akik tudnak valamilyen kartell vagy az antitrösztszabályokkal kapcsolatos más típusú jogsértés létezéséről vagy működéséről, rendelkezésre álljanak a megfelelő eszközök, amelyekkel fény deríthető e gyakorlatokra. Egy új, a visszaélések bejelentésére szolgáló anonim eszközt vezettek be, amely megkönnyíti ezt, és amelyet azóta aktívan használnak.

2.5.

A kisebb és kevésbé problematikus állami támogatási intézkedések bejelentésére vonatkozó követelményeket egyszerűsítették, és mentességeket vezettek be, valamint 24 tagállam csatlakozott a támogatás-átláthatósági modulhoz, amely az állami támogatásokra vonatkozó információkat szolgáltat.

2.6.

A koncentrált piacokon szigorúan alkalmazták a versenyjogi szabályokat. A gyógyszeripari ágazatban sor került az Európai Bizottság első, túlárazási gyakorlatokkal kapcsolatos aggályokat érintő vizsgálatára. Több, az agrokémiai ágazatban végbement egyesülést vizsgáltak meg, a cementiparban pedig megtiltottak egy egyesülést, amely csökkentette volna a versenyt.

2.7.

Az energetikai ágazatban az állami támogatással és a kapacitásmechanizmussal kapcsolatos jogérvényesítési intézkedések indultak, valamint folytatódott a Gazprom közép- és kelet-európai üzleti gyakorlatainak vizsgálata, és előzetesen megállapították az uniós antitrösztszabályok megsértését.

2.8.

A közlekedésben vizsgálták a légi közlekedési ágazat felvásárlásait, továbbá Litvániában versenyellenes intézkedéseket tártak fel a vasúti közlekedésben, ami bírságokhoz és jogorvoslati intézkedésekhez vezetett; az ágazat számára Görögországban és Bulgáriában nyújtott állami támogatást pedig jóváhagyták. A Scaniával szemben kartellellenes intézkedést hoztak a közúti árufuvarozás tekintetében, és a gépjármű-alkatrészek ágazatában több vállalatot súlyos bírsággal sújtottak.

2.9.

A csoportmentességi rendelet kikötőkre és repülőterekre való kiterjesztése megkönnyítette a megfelelő állami támogatás nyújtását.

2.10.

A Deutsche Börse és a London Stock Exchange Group között tervezett összefonódást érintő európai bizottsági vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az összefonódás monopóliumot teremtett volna, és ezért azt megtiltották.

2.11.

Megjegyzendő, hogy az uniós versenypolitikának konstruktívan és kreatívan kell majd reagálnia az Egyesült Királyság Unióból való kilépésére. Amint azt az Európai Tanács leszögezte, a jövőbeni kereskedelmi megállapodásnak mindenképpen garantálnia kell az egyenlő versenyfeltételeket, különösen a verseny és az állami támogatás vonatkozásában.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB üdvözli a 2017. évi jelentést, amely számos példával támasztja alá, hogy az Európai Bizottság a fogyasztók jóllétének az előmozdítását és a fogyasztókat érő kár megelőzését állítja a középpontba. E megközelítés hatására nemcsak az egységes piac integrációja erősödik, hanem a gazdasági fejlődés és a kapcsolódó szociálpolitikai célkitűzések elérése is.

3.2.

A tavalyi évben az EGSZB véleményei gyakran felhívták a figyelmet a versenypolitika eredményes alkalmazásának fontosságára. Az eredményes versenystruktúra fenntartása mellett a fogyasztók jóllétére és jólétére vonatkozó teljesítménymutatók teszik indokolttá a kizsákmányolás, a versenykorlátozó gyakorlatok és a versenykorlátozó megállapodások kezelését. A legjobb gazdasági gyakorlat ösztönzésével a határozott versenypolitika elősegíti egyrészt az európai vállalkozások megerősödését a versengő világpiacokon, másrészt az alapját képező szociális célkitűzések előmozdítását.

3.3.   A gépjárműipar kibocsátásai

3.3.1.

Az EGSZB a környezetvédelmi megfelelés és irányítás javítását célzó uniós intézkedésekről szóló véleményében (3) megállapította, hogy sajnálatos módon a környezetvédelmi megfelelést és az irányítást biztosító mechanizmusok végrehajtásának elmaradása is felelős a tisztességtelen versenyért és a gazdasági károkért. Az EGSZB megjegyzi, hogy az erős versenypolitikához alapvető a jogállamiság betartása és az annak való megfelelés.

3.3.2.

Ezzel összefüggésben az EGSZB értékeli, hogy a BMW-t, a Daimlert, a Volkswagent, az Audit és a Porschét érintő lehetséges kartellre irányuló előzetes európai bizottsági vizsgálat eredményeképpen, amelynek célja annak megállapítása, hogy a vállalatok korlátozták-e a szelektív redukciós katalizátorrendszerek és a részecskeszűrők fejlesztését, potenciálisan korlátozva ezzel a környezetbarátabb technológiák bevezetését, a versenyellenes ügyekkel foglalkozó csoport hivatalos vizsgálatot indított el.

3.4.   Kollektív jogorvoslati mechanizmusok

3.4.1.

Az EGSZB tudomásul veszi a trösztellenes kártérítési keresetekről szóló irányelv (4) végső átültetését, amely részben kezeli a kollektív keresetekre vonatkozó jogi mechanizmus problémáját. Ugyanakkor a Versenypolitikai Főigazgatóság által 2009-ben kidolgozott irányelvjavaslat visszavonása az „Új megállapodás a fogyasztói érdekekért” csomagba nemrég felvett javaslattal együtt azt jelzi, hogy nincsen meg a politikai szándék arra, hogy jelentős lépéseket tegyenek egy valóban hatékony európai szintű képviseleti kereseti rendszer meghatározása felé. Az EGSZB ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy folytassa a versenyjog megsértése esetén alkalmazott kollektív jogorvoslati mechanizmusok eredményességének a nyomon követését a különböző tagállamokban, és szükség esetén tegyen további intézkedéseket.

3.5.   Jogbérlet a kiskereskedelemben

3.5.1.

Az EGSZB megállapítja, hogy egyre súlyosbodik a jogbérleti szerződésekkel kapcsolatos probléma a kiskereskedelmi ágazatban, amelynek súlyos versenyjogi következményei is lehetnek. Például Hollandiában a HEMA nevű jogbérletbe adó és több jogbérletbe vevő között jelentős vita támadt a hatályos szerződésekkel és az internetes eladásokból származó bevételek részarányával kapcsolatban, amelynek következtében jogbérleti szerződéseket szüntettek meg. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy elemezze ezt a helyzetet, és terjesszen elő a jogbérletre vonatkozó további javaslatokat, amelyeket a jogbérletbe vevők és a jogbérletbe adó közötti kereskedelmi és szerződéses egyensúly helyreállítása érdekében fel lehetne venni a csoportmentességi rendeletbe.

3.6.   Támogatások helyi önkormányzati szinten

3.6.1.

A helyi önkormányzatok sok tagállamban kereskedelmi tevékenységek kialakításához folyamodnak, és ehhez köztulajdonban lévő erőforrásokat vagy létesítményeket használnak fel. Ez tisztességtelen versenyhez vezethet, ha ehhez még támogatás is párosul. Az étkeztetési ágazatban és az idegenforgalomban tevékenykedő kkv-knak olyan tevékenységekkel kell versenyezniük – például a sportklubok, szabadidős központok stb. étkezdéiben –, amelyek támogatásban részesülnek. A helyi önkormányzatok vagy a tulajdonosai e kluboknak és egyesületeknek, vagy közforrásokat biztosítanak számukra, E klubok gyakran mentesülnek a héa megfizetése alól is, és társadalmi támogatást is élveznek, például önkéntes munka formájában. Ezek a kvázi kereskedelmi tevékenységek (a forgalom és a nyereség szempontjából) gyakran rendes gazdasági vállalkozásként szerveződnek. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel ezt a jelenséget, és vizsgálja meg, hogy ki lehetne-e igazítani az állami támogatásra vonatkozó szabályokat, vagy ki lehetne-e dolgozni uniós szinten olyan egyéb eszközöket, amelyek szabályoznák e helyi tevékenységeket, amelyeket egyes esetekben akár uniós forrásokkal is támogatnak.

3.7.   Az állami támogatásokkal kapcsolatos tájékoztatás

3.7.1.

A támogatás-átláthatósági modul rendelkezésre állása és használata különösen örvendetes, mivel lehetővé teszi az érdekelt felek (az Európai Bizottság, a versenytársak és a szélesebb nyilvánosság) számára, hogy meggyőződjenek arról, hogy az állami támogatás megfelel-e a szabályoknak. A mai napig mintegy 30 000 támogatási döntést tettek közzé.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.   Az ECN+ irányelv

4.1.1.

Az EGSZB számára bátorító a jelentésben a jogérvényesítésre helyezett hangsúly, és megragadja ezt az alkalmat, hogy ismét hangot adjon nézeteinek (5) az ECN+ irányelvvel (6) kapcsolatban, amely eredményességük növelése érdekében megerősíti a nemzeti versenyhatóságokat.

4.1.2.

Az EGSZB már korábban kifejtette azt az álláspontját, hogy e területen eredményesebb lenne jogalkotási eszközként rendeletet alkalmazni, ugyanakkor elismeri az arányosság szükségességét is. Ezen túlmenően a versenypolitikának garantálnia kell az esélyegyenlőséget, és a nemzeti versenyhatóságok rendelkezésére kell állniuk a titkos kartellek kezeléséhez szükséges jogi intézkedéseknek és eszközöknek.

4.1.3.

Noha az ECN+ irányelvnek garantálnia kell a jogérvényesítéshez szükséges függetlenséget, erőforrásokat és hatékony eszközkészletet, továbbra is felmerülnek kérdések a nemzeti versenyhatóságok önállóságával és kapacitásaival kapcsolatban. A tényleges függetlenség, a szakértelem és a képzés mind fontosak az eredményes munkához. A versenyellenes magatartás kiküszöbölése érdekében ösztönözni kell a megelőző intézkedéseket, és növelni kell a szankciókat, hogy azok hatékony visszatartó erőt képviseljenek. A nemzeti versenyhatóságokat fel kell jogosítani arra is, hogy saját jogon pert indítsanak.

4.2.   A visszaélést bejelentő személyek védelme

4.2.1.

További munkát kell végezni a nyilvánosság versenyszabályokról való tájékoztatása érdekében is. Ez növelni fogja a jogsértések bejelentésére rendelkezésre álló új eszközök, például a visszaélések bejelentésére szolgáló eszköz eredményességét. Jóllehet az EGSZB biztatónak tartja, hogy ez az eszköz rendszeres használatban van, több aggálya is van a javasolt irányelvvel (7) kapcsolatban, amelynek célja a visszaélést bejelentő személyek védelmének megerősítése.

4.2.2.

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét az ezen irányelvről szóló véleményére (8), amelyben azt ajánlja, hogy az irányelv hatálya ne korlátozódjon az uniós jog betartására, hanem terjedjen ki a nemzeti jognak való megfelelésre is.

4.2.3.

Az is fontos, hogy utaljanak a munkavállalói jogok felvételére, valamint hogy a szakszervezeti képviselőket és nem kormányzati szervezeteket is megemlítsék példaként a jogi személyekre. Fontos, hogy a visszaélést bejelentő személyek a folyamat bármely szakaszában a szakszervezeti képviselőkhöz fordulhassanak.

4.3.   A digitális gazdaság

4.3.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy 2017 végén elfogadták a fogyasztóvédelem terén folyó együttműködésről szóló új rendeletet (9), amely minden bizonnyal biztosítani fogja a fogyasztóvédelmi hálózatok közötti jobb koordinációt a határokon átnyúló versenyellenes gyakorlatokkal szembeni intézkedések érvényre juttatása érdekében. A rendelet például területi alapú tartalomkorlátozási gyakorlatokat azonosít az e-kereskedelmi ágazatban, amely – jellegénél fogva – határokon átnyúló tevékenység. Az Európai Fogyasztói Központok sok éve dolgoznak ezen a problémán, és összegyűjtik a határokon átnyúló példákat és gyakorlatokat. Az Európai Versenyhatóságok Hálózatával és a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózattal immár összehangoltabb jogérvényesítési intézkedésre lehet számítani.

4.3.2.

A digitális gazdaság gyorsan fejlődő területén folyamatosan és nagy számban jönnek létre a versenyellenes gyakorlatok egyéb típusai. Például kifinomult algoritmusok alkalmazásával módosíthatják az árakat a különböző online forrásokból gyűjtött személyes adatok alapján, és ez a vállalatoknak segít abban is, hogy összehangolják áraikat az interneten. Az Európai Bizottság számára megfelelő költségvetési forrásokat kell biztosítani ezeknek a gyakorlatoknak az ellenőrzése és kiküszöbölése érdekében.

4.4.

Az EGSZB úgy gondolja, hogy a nemzeti versenyhatóságok és a fogyasztói szervezetek közötti jobb együttműködés mindkét fél számára előnyös lenne, különösen mivel a nemzeti fogyasztói szervezetek nagyon jó helyzetben vannak ahhoz, hogy tájékoztatni tudják a vélt jogsértésekről a nemzeti versenyhatóságokat. Konkrétan a saját panaszkezelési tevékenységük során szerzett hasznos adatokkal láthatják el a hatóságokat.

4.5.

Az energiaunió ösztönözheti azt a jelenleg zajló folyamatot, amelynek keretében tisztességes versenyt igyekeznek megvalósítani az uniós energetikai ágazatban, amely még mindig olyan terület, ahol tág tartományban eltér a fogyasztók és az ipar tekintetében alkalmazott árképzés, és ahol a piaci választék korlátozott lehet. Az EGSZB úgy gondolja, hogy a tagállamonként jelentősen eltérő szabályozási gyakorlatok részletes elemzése alapot teremt majd az eltérések megoldását célzó építő jellegű párbeszédhez, és ezt a nemzeti versenyhatóságoknak, a nemzeti energiaszabályozóknak és az Európai Bizottságnak együtt kell elvégezniük. Ez fényt deríthet a választék hiányára és a versenykorlátozó gyakorlatokra, például a távfűtési rendszerek esetében.

4.6.

Az élelmiszer-kiskereskedelmi ágazatban folyamatos probléma a piaci erő nem helyénvaló alkalmazása. Az Európai Bizottság felveti azt a kérdést, hogy a nagy kiskereskedelmi láncok túlságosan erős alkupozícióhoz (a szállítóikkal folytatott kétoldalú tárgyalások során) és vásárlóerőhöz jutottak-e (összességében a piacon) annak köszönhetően, hogy szállítóik vevőjeként és (a saját márkás termékek révén) versenytársaként kettős szerepet töltenek be (10). Az EGSZB fellépést sürget az e témával foglalkozó, nemrégiben készült véleményével összhangban (11), és megismétli azt az ajánlását, hogy az Európai Bizottság a jövőbeli versenypolitikai jelentésekben kísérje figyelemmel az élelmiszer-forgalmazási lánc működését.

4.7.   Versenyjog és a szélesebb körű közérdek

4.7.1.

A piaci torzulásoknak számos oka lehet, amelyek kívül esnek a versenypolitika szigorú értelemben vett hatályán. Itt többek között a következőkről van szó: jelentős különbségek a tagállamok között a társasági adózási politikákat illetően, általánosan csak szociális dömpingnek nevezett foglalkoztatási gyakorlatok, a „haknigazdaságban” kialakuló gyakorlatok, valamint a körforgásos gazdasággal, illetve a globális gazdasági fenntarthatósággal kapcsolatos kérdések.

4.7.2.

A 20. század közepének gazdasági szempontjain alapuló versenyjogot most úgy kell átalakítani, hogy az megfeleljen a 21. század kihívásainak. A piaci és a társadalmi-környezeti szférák mesterséges szétválasztásával járó problémák megoldása érdekében az uniós versenyjog olyan átfogó és szisztematikus felülvizsgálatát kell elkezdeni, amely figyelembe vesz gazdasági, környezeti és társadalmi szempontokat is.

4.7.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy – a szerződésekben foglalt jelenlegi kötelezettségvállalásokon túl – az EU által a fenntartható fejlődési célokkal és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodással kapcsolatban vállalt kötelezettségeket közérdekű célokként kellene figyelembe venni a versenyjog alkalmazásában a fogyasztói érdekkel kapcsolatos célok mellett.

4.7.4.

El kell ismerni a piaci koncentrációk által a fogyasztók és termelők jövőbeli nemzedékeire gyakorolt hatásokat. Szükség van a káros hosszú távú hatásokra vonatkozó különböző számítási modellek értékelésére, például ahogyan ez már meg is valósul a közbeszerzés területén az életciklusköltség-elemzés révén.

4.8.

Az EGSZB több friss véleményében (12) kérte, hogy erősítsék meg a tisztességes adóztatással kapcsolatban az Európai Bizottság által tett (multinacionális vállalatokat és magánszemélyeket érintő) intézkedéseket, mivel továbbra is sok a megoldatlan probléma. Ezen intézkedések közé tartozik az adócsalás, az adóparadicsomok, az agresszív adótervezés és a tagállamok közötti tisztességtelen adóverseny elleni küzdelem.

4.9.

Konkrétabban: folyamatosan jelentős piaci torzuláshoz vezetnek a tagállamok tág határok között eltérő nemzeti társaságiadó-rendszerei, amelyeken belül a társaságiadó-kulcsok 9 % és 35 % között szóródnak, sőt, egyes országokban bizonyos kategóriákban, például a szellemitulajdon-jogok területén még ennél is alacsonyabb adókulcsok is vannak. Minthogy az adópolitika nemzeti hatáskörbe tartozik, az uniós versenypolitika számára mindig küzdelmes lesz, hogy mérsékelje az okozott torzulásokat.

4.10.

Az adókikerülés elleni fellépésről szóló irányelv, amelyet a tagállami jogszabályok útján 2019. január 1-jétől kell alkalmazni, szabályokat állapít meg az olyan adókikerülési gyakorlatokkal szemben, amelyek közvetlenül károsítják a belső piac működését, és olyan elemeket tartalmaz, amelyek minden bizonnyal segíteni fognak a nemzeti megközelítések egyes eltéréseinek az elkerülésében, ami pedig üdvözlendő.

---

(1)  330/2010/EU bizottsági rendelet (HL L 102., 2010.4.23., 1. o.).

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32010R0330.

(2)  http://ec.europa.eu/competition/antitrust/proposed_directive_hu.pdf.

(3)  HL C 283., 2018.8.10., 69. o.

(4)  A 2014/104/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv a trösztellenes kártérítési keresetekről (HL L 349., 2014.12.5., 1. o.).

(5)  HL C 345., 2017.10.13., 70. o.

(6)  Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogalkalmazás és a belső piac megfelelő működésének biztosítása céljából történő megerősítéséről (COM(2017) 142 final).

(7)  Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről, COM(2018) 218 final.

(8)  EGSZB-vélemény a következő tárgyban: A visszaélést bejelentő személyek védelmének uniós szintű megerősítése. Előadó: Franca Salis-Madinier (HL C 62., 2019.2.15., 155. o.).

(9)  (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 345., 2017.12.27., 1. o.).

(10)  Bizottsági szolgálati munkadokumentum, SWD(2018) 349 final.

(11)  HL C 283., 2018.8.10., 69. o.

(12)  HL C 262., 2018.7.25., 1.o.; HL C 197., 2018.6.8., 29. o.; HL C 81., 2018.3.2., 29.o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

Javaslat tanácsi rendeletre az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1588 tanácsi rendelet módosításáról

(COM(2018) 398 final – 2018/0222 (NLE))

(2019/C 110/09)

Előadó:

Jorge PEGADO LIZ

Felkérés:	Európai Bizottság, 2018.7.12.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.11.21.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.12.12.
Plenáris ülés száma:	539.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	205/3/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1588 tanácsi rendeletet módosító tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (COM(2018) 398 final). A javaslat célja mindössze az, hogy két új támogatási fajtának a felhatalmazó rendeletbe (2015. július 13-i (EU) 2015/1588 tanácsi rendelet (1)) való belefoglalásával felhatalmazza az Európai Bizottságot arra, hogy csoportmentességeket fogadjon el.

1.2.

Az EGSZB a számos új, többek között a következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos javaslat keretében szükségesnek és helyénvalónak tartja ezt a javaslatot, ugyanis az több, az említett új kezdeményezésekben tervbe vett intézkedés hatékony működéséhez is alapvető. A javaslat döntő mértékben járul hozzá ahhoz, hogy az Európai Bizottságnak határozott szerepe legyen a pénzügyileg támogatott projektek kiválasztásában a közös uniós érdekkel összhangban, és hogy a közpénzből származó támogatás átlátható módon egészítse ki a magánberuházást.

1.3.

Az EGSZB tehát egyetért ezzel az új európai bizottsági javaslattal és támogatja azt. Emellett célszerűnek tartja, hogy az érintett feleket arra ösztönözzék, hogy tartsák szem előtt a bevált gyakorlatok kódexében foglalt iránymutatásokat.

2.   Az Európai Bizottság javaslata

2.1.

2018. június 6-án az Európai Bizottság javaslatot terjesztett elő az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1588 tanácsi rendeletet módosító rendeletre (2). Ezzel együtt egy sor további, többek között a következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos új javaslatot (3) is közzétett.

2.2.

Mivel a javaslat célja, hogy javítsa a kölcsönhatást egyes, például a COSME, a Horizont Európa vagy a Digitális Európa program keretében futó uniós finanszírozási programok, az új InvestEU Alap, valamint az európai területi együttműködés előmozdítása és az állami támogatási szabályok között, várhatóan lehetővé teszi majd célzott módosítások végrehajtását a hatályos állami támogatási szabályokban, hogy a tagállami közfinanszírozás – ideértve a nemzeti szinten kezelt európai strukturális és beruházási alapokból nyújtott finanszírozást is – és a központilag, az Európai Bizottság által kezelt uniós alapok minél zökkenőmentesebben legyenek kombinálhatóak, anélkül, hogy ez torzítaná a versenyt az uniós piacon.

2.3.

A javaslat célja tehát mindössze az, hogy két új támogatási fajtának a felhatalmazó rendeletbe (2015. július 13-i (EU) 2015/1588 rendelet) való belefoglalásával felhatalmazza az Európai Bizottságot arra, hogy egyértelmű összeegyeztethetőségi kritériumok megállapítása alapján csoportmentességeket fogadjon el, biztosítva, hogy a versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás korlátozott legyen. A csoportmentességek elfogadásával lehetővé válna, hogy egyértelműen megállapított előzetes összeegyeztethetőségi feltételek alapján jelentősen egyszerűsödjenek az igazgatási eljárások a tagállamok és az Európai Bizottság számára.

2.4.

Összefoglalva tehát az Európai Bizottság az alábbi két ponttal javasolja kiegészíteni az (EU) 2015/1588 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját: „xv. uniós központi irányítású finanszírozási eszközökön vagy költségvetési garanciákon keresztül nyújtott vagy ezek által támogatott finanszírozás, amennyiben a támogatás állami forrásokon keresztül nyújtott kiegészítő finanszírozás formáját ölti; xvi. az uniós európai területi együttműködés programjai által támogatott projektek.”

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB az Európai Bizottság új programkezdeményezéseit a közelmúltban elfogadott több véleményben is támogatta, például az alábbi témájúakban: a) InvestEU (4); b) Horizont Európa (5); c) A mesterséges intelligencia Európa szolgálatában (6); d) Megújított európai kutatási és innovációs menetrend (7); e) Az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap (8); f) A 2021–2027 közötti európai területi együttműködésről szóló rendelet (9) (ECO/464); g) Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (10) (TEN/672); h) A TEN-T projektek megvalósítása (11) (TEN/669); i) Összekapcsolt és automatizált mobilitás (12) (TEN/673); j) Digitális Európa program (13) (TEN/677).

3.2.

Az Európai Bizottságnak ez a javaslata szükséges több, az említett új kezdeményezésekben tervbe vett intézkedés hatékony működéséhez is, amelyek listája csupán tájékoztató jelleggel került közzétételre, ugyanis a társjogalkotók közötti megbeszélések még folyamatban vannak. A javaslat ezenkívül döntő mértékben járul hozzá ahhoz, hogy az Európai Bizottságnak határozott szerepe legyen a pénzügyileg támogatott projektek és programok kiválasztásában a közös uniós érdekkel összhangban, és hogy a közpénzből származó támogatás átlátható módon egészítse ki a magánberuházást.

3.3.

A „Versenyszabályok” című fejezetben a 107., a 108. és a 109. cikk az EU alaptörvényének (az EUMSZ-nek) az állami támogatások jogi keretét meghatározó rendelkezése.

3.4.

Ennek végrehajtása érdekében a 2015. július 13-i (EU) 2015/1588 rendelet előírta az EUMSZ 107. és 108. cikkének alkalmazását a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira, köztük az állami beruházásokra és garanciákra.

3.5.

A rendeletet ki kell igazítani úgy, hogy az európai bizottsági javaslatban kifejtett és az EGSZB által támogatott célkitűzések végrehajthatóak legyenek.

3.6.

Az EGSZB egyetért az (EU) 2015/1588 rendeletnek az európai bizottsági javaslatban foglaltak szerinti módosításával, ugyanis a javasolt elemeket az említett célok eléréséhez létfontosságúnak tartja.

3.7.

Az EGSZB méltányolja továbbá, hogy az Európai Bizottság a vizsgált javaslat közzététele után néhány nappal közzétette „Az állami támogatások ellenőrzési eljárásainak lefolytatására alkalmazott bevált gyakorlatok kódexét” (14), amely hatályon kívül helyezi a 2009-es kódexet (15) és integrálja az egyszerűsített eljárásról szóló közleményt.

3.8.

Az EGSZB üdvözli ezt a kezdeményezést, amelynek célja a korszerűsített állami támogatási szabályok – amelyek közül néhány a vizsgált javaslatban is szerepel – lehető legnagyobb mértékű kihasználása, valamint hogy iránymutatást nyújtson a tagállamoknak, a támogatás kedvezményezettjeinek és más érdekelteknek az állami támogatási eljárások gyakorlati működéséről, illetve „hogy az állami támogatási eljárásokat a lehető legátláthatóbb, legegyszerűbb, legegyértelműbb, legkiszámíthatóbb módon és kellő időben lehessen lefolytatni”.

3.9.

A bevált gyakorlatok 2018-as kódexe nem ad kimerítő áttekintést és nem hoz létre új jogokat. Leírja az eljárást és iránymutatást nyújt annak kapcsán. A szöveg szerint a kódexet a korábban elfogadott összes többi dokumentummal együtt kell olvasni.

3.10.

Alapvető célkitűzése az, hogy segítse az érdekeltek együttműködését az Európai Bizottsággal az ellenőrzések során, valamint hogy érthetőbbé tegye az eljárást a vállalkozások és a tagállamok számára.

3.11.

Ezenkívül javítja az állami támogatásokkal kapcsolatos panaszok kezelésének eljárását azzal, hogy már a panaszbejelentő űrlap benyújtásakor kötelezi a panasztevőket a támogatásnyújtás által érintett érdekek bizonyítására, és indikatív határidőket állapít meg a panaszok kezelésére.

---

(1)  HL L 248., 2015.9.24., 1. o.

(2)  COM(2018) 398 final.

(3)  COM(2018) 321 final, 2018. április 2.

(4)  ECO/474 (HL C 62., 2019.2.15., 131. o.).

(5)  INT/858 (HL C 62., 2019.2.15., 33. o.).

(6)  HL C 440., 2018.12.6., 51. o.

(7)  HL C 440., 2018.12.6., 73. o.

(8)  ECO/462 (HL C 62., 2019.2.15., 90. o.).

(9)  HL C 440., 2018.12.6., 116. o.

(10)  HL C 440., 2018.12.6., 191. o.

(11)  TEN/669 (HL C 62., 2019.2.15., 269. o.).

(12)  TEN/673 (HL C 62., 2019.2.15., 274. o.).

(13)  TEN/677 (HL C 62., 2019.2.15., 292. o.).

(14)  Az Európai Bizottság 2018. július 16-i, C(2018) 4412 final jelű közleménye.

(15)  HL C 136., 2009.6.16., 13. o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Uniónak az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegéhez történő csatlakozását követő fellépéséről

(COM(2018) 365 final – 2018/0189 (COD))

(2019/C 110/10)

Előadó:

Arnold PUECH d’ALISSAC

Felkérés:	Európai Parlament, 2018.9.10. Tanács, 2018.10.17.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.11.21.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.12.12.
Plenáris ülés száma:	539.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	208/1/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A földrajzi jelzések egyedülálló és értékes erőforrást jelentenek az uniós termelők számára az egyre liberalizáltabb és versengőbb globális piacon.

1.2.

Az Európai Bizottságnak mindig annak érdekében kell eljárnia, hogy megvédje azokat a termelési modelleket és minőségvédelmi rendszereket, amelyeket a fogyasztókra és a termelőkre nézve is előnyös gazdasági, illetve környezeti fenntarthatóságuk miatt világszerte elismernek.

1.3.

Az árujelzőknek tehát az a különlegessége, hogy a termék helyi dimenziójára fektetik a hangsúlyt és ezáltal a kulturális vonatkozásokat és a helyi know-how-t, a területet és annak agroökológiai különlegességeit domborítják ki. Ezeket a jellegzetességeket meg kell védeni.

1.4.

Globális szinten jelentős elmozdulás figyelhető meg a hivatalos minőség- és eredetazonosító jelzések fejlődése terén.

1.5.

Az EGSZB kiemeli ezt a pozitív aspektust, és üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a Genfi Megállapodás és az ahhoz kapcsolódó joggyakorlatok keretein belül nemzetközi szinten biztosítsa a lajstromba vett eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmát, továbbá elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy kísérletet tegyünk a minőségjelzések nemzetközi szintű oltalmát biztosító, összehangolt keret létrehozására. Alapvető fontosságúnak tartja azonban, hogy egy olyan átfogó megközelítés irányába tegyünk lépéseket, amelynek célja, hogy egészében véve megvédje és előmozdítsa a minőségjelzések rendszerét.

1.6.

Olyan rendszerre kell javaslatot tenni, amely biztosítja a méltányos bánásmódot az összes olyan európai termelő számára, aki nemzetközi szinten is szeretné elismertetni földrajzi jelzését.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy a büntetések és az egyenlőtlen bánásmód elkerülése érdekében meg kell védeni az ilyen, már lajstromozott és európai szinten oltalom alatt álló földrajzi jelzések révén szerzett jogokat.

2.   A rendeletjavaslat

2.1.

Az Európai Bizottság e javaslatának célja egy olyan jogi keret biztosítása, melynek révén az Unió ténylegesen is részt vehet a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) keretében az eredetmegjelölésekkel és a földrajzi jelzésekkel foglalkozó Lisszaboni Unióban, amint az Unió a genfi szöveg szerződő felévé válik.

2.2.

A genfi szöveg szerint valamennyi szerződő fél köteles a saját területén, a saját jogrendszerének és joggyakorlatának keretein belül biztosítani a lajstromba vett eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmát. Ennek megfelelően egy lajstromba vett eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés mindegyik szerződő félnél oltalom alatt áll, amennyiben a szerződő fél azt el nem utasítja.

2.3.

Amint az Európai Unió a genfi szöveg szerződő felévé válik, az Európai Bizottság javasolja, hogy a lisszaboni rendszer szerinti oltalom érdekében nyújtsák be az uniós földrajzi árujelzőket tartalmazó listát (ehhez a tagállamok megegyezése szükséges). Az Uniónak a Lisszaboni Unióhoz történő csatlakozását követően az Unióban oltalom alatt álló és lajstromozott további földrajzi árujelzők nemzetközi lajstromozásának bejelentésére az Európai Bizottság kezdeményezésére, illetve valamely érintett tagállam vagy termelői csoport kérésére kerülhet sor.

2.4.

Megfelelő eljárásokat kell bevezetni, amelyek lehetővé teszik az Európai Bizottság számára a szerződő fél harmadik országokból származó és nemzetközi lajstromba vett eredetmegjelölések és földrajzi jelzések értékelését. A szerződő fél harmadik országokból származó és nemzetközi lajstromba vett eredetmegjelölések és földrajzi jelzések Unió általi érvényesítése a genfi szöveg III. fejezetével összhangban történik.

2.5.

A szöveg különösen azt írja elő valamennyi szerződő fél számára, hogy hatékony jogorvoslati eszközöket bocsásson rendelkezésre a lajstromozott eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmához (lásd a Lisszaboni Megállapodás genfi szövegének 14. cikkét) (1).

2.6.

Hét uniós tagállam tagja a Lisszaboni Uniónak, és így elfogadta a harmadik országokból származó elnevezések oltalmát. Ahhoz, hogy e tagállamok rendelkezzenek az Uniónak a Lisszaboni Unióhoz történő csatlakozása előtt vállalt nemzetközi kötelezettségeik teljesítésére szolgáló eszközökkel, olyan átmeneti rendelkezéseket kell bevezetni, amelyek hatása csak nemzeti szinten jelentkezik, és nem befolyásolják az Unión belüli vagy a nemzetközi kereskedelmet.

2.7.

A genfi szöveg és a Közös Végrehajtási Szabályzat értelmében az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés nemzetközi lajstromba vétele iránti kérelem benyújtásáért fizetendő díjat az a tagállam viseli, amelyből az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés származik (lásd a Lisszaboni Megállapodás genfi szövegének 11. cikkét) (2).

2.8.

A mezőgazdasági termékeket illetően az Unió a földrajzi árujelzők oltalmát biztosító egységes és részletes rendszereket dolgozott ki. E rendszerek révén az érintett termékek oltalom alatt álló elnevezései egyetlen bejelentési eljárás alapján az egész EU-ban széles körű oltalmat élveznek. A javaslat összhangban áll a földrajzi árujelzők oltalmának kétoldalú, regionális és többoldalú megállapodások révén történő elősegítésére és megerősítésére irányuló általános uniós politikával.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a genfi szöveg és az ahhoz kapcsolódó joggyakorlatok keretein belül nemzetközi szinten biztosítsa a lajstromba vett eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmát. A folyamatosan növekvő mértékű globalizációval jellemzett környezetben – különösen az agrár-élelmiszeripari áruk kereskedelme tekintetében – elengedhetetlenül fontos, hogy kísérletet tegyünk a minőségjelzések nemzetközi szintű oltalmát biztosító, összehangolt keret létrehozására.

3.2.

Az Európai Bizottságnak mindig annak érdekében kell eljárnia, hogy megvédje azokat a termelési modelleket és minőségvédelmi rendszereket, amelyeket a fogyasztók egészségére gyakorolt jótékony hatásai és gazdasági, illetve környezeti fenntarthatósága miatt is világszerte elismernek.

3.3.

A földrajzi jelzések egyedülálló és értékes erőforrást (az agrár-élelmiszeripar eladásainak 5,7 %-a, azaz több mint 54 milliárd euro 2010-ben) (3) jelentenek az uniós termelők számára az egyre liberalizáltabb globális piacon. A minőségi verseny érdekében tett erőfeszítések azonban hasztalanná válnak, ha a minőségi termékeinket megkülönböztető legfőbb eszközt, a földrajzi jelzéseket nem részesítjük kellő védelemben a nemzetközi versenytársakkal szemben.

3.4.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a földrajzi jelzések megkülönböztető jegyek, amelyek lehetővé teszik, hogy egy termék kitűnjön a konkurens termékek közül, és hogy a fogyasztó tájékoztatást kapjon annak származásáról. A védjegyekkel ellentétben a földrajzi jelzés azt a célt szolgálja, hogy kiemelje a termék és a származási területe közötti kapcsolatot, az árujelzőknek tehát az a különlegessége, hogy a termék helyi dimenziójára fektetik a hangsúlyt és ezáltal a kulturális vonatkozásokat és a helyi know-how-t, a területet és annak agroökológiai különlegességeit domborítják ki. Ezeket a jellegzetességeket meg kell védeni.

3.5.

Az EGSZB már 2008-ban, a földrajzi jelzésekről és eredetmegjelölésekről szóló véleményében (4) kiemelte, hogy „az európai társadalomban […] megfigyelhető, hogy folyamatosan növekszik a fogyasztóknak az élelmiszerek és mezőgazdasági termékek jellegzetességeivel kapcsolatos tudatossága. Ennek következtében növekszik a kereslet a minőségi termékek iránt”. Ez a kijelentés ma érvényesebb, mint valaha, hiszen az európai fogyasztó egyre inkább a helyi, regionális vagy egy adott országra jellemző, minőségi termékeket keresi, amelyek minősége és hírneve, egyéb jellemzői mellett, alapvetően földrajzi eredetéhez köthető (5).

3.6.

A francia Gazdasági, Szociális és Környezetvédelmi Tanács közelmúltban készített, „Az élelmiszerek hivatalos minőség- és eredetjelzései” című véleménye szerint globális szinten jelentős elmozdulás figyelhető meg a hivatalos minőség- és eredetazonosító jelzések fejlődése terén. A földrajzi jelzések azért fejlődnek, mert a fogyasztók egyre növekvő igényét elégítik ki, és ezzel együtt felértékelik az adott területhez kapcsolódó történelmet, örökséget és hagyományos szaktudást is.

3.7.

Az EGSZB emlékeztetni kíván arra, hogy a FAO (6) szerint megfigyelhető, hogy a földrajzi jelzések a termék fajtájától, a származási régiótól vagy a lajstromozás időtartamától függetlenül nagyon kedvező hatást gyakorolnak az árakra.

3.8.

A földrajzi jelzések oltalmával kapcsolatos szempontok minden létrejött vagy tárgyalás alatt álló kétoldalú megállapodásban egyre inkább a középpontba kerülnek. Az EGSZB kiemeli ezt a pozitív aspektust. Alapvető fontosságúnak tartja azonban, hogy egy olyan átfogó megközelítés irányába tegyünk lépéseket, amelynek célja, hogy egészében véve megvédje és előmozdítsa a minőségjelzések rendszerét.

3.9.

Ehhez az EGSZB szerint újra át kell gondolni a pozitív lista uniós szintű bevezetésére irányuló javaslatot, amely nincs összhangban azzal a követelménnyel, hogy a földrajzi jelzések rendszerének átfogó védelmét kell biztosítani. Olyan rendszerre kell ugyanis javaslatot tenni, amely biztosítja a méltányos bánásmódot az összes olyan európai termelő számára, aki nemzetközi szinten is szeretné elismertetni földrajzi jelzését. Ez azért is fontos lenne, mert a kiválasztott kritériumok nem vesznek figyelembe más, az Európai Unió egyes területeinek gazdasági fejlődése szempontjából fontos társadalmi-gazdasági kritériumokat. Gyakori eset, hogy egy egész helyi gazdaság épül a földrajzi jelzésekre, amely munkahelyeket teremt, más gazdasági ágazatokra, pl. az idegenforgalomra is rendkívül nagy mértékben kihat és a környezetvédelem szempontjából is előnyös a terület fejlesztésére és foglalkoztatására nézve.

3.10.

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság vegye figyelembe az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli új kapcsolatok következményeit és azt, hogy egy pozitív lista meghatározása milyen hatást gyakorolhat a folyamatban lévő tárgyalásokra, amelyek során a teljes uniós minőségbiztosítási rendszer védelmét kellene alapul venni. Az Egyesült Királyságnak kilépése után is tiszteletben kell tartania azokat a földrajzi jelzéseket, amelyeket egy eddig általa is élvezett rendszer biztosít.

3.11.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az európai agrár-élelmiszeripari ágazatra nagyon nagy veszélyt jelent a termékhamisítás. Az Európai Bizottság által nemrégiben közzétett jelentés (7) megerősíti, hogy a leggyakrabban hamisított termékek az agrár-élelmiszeripari termékek.

3.12.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy mostanáig már hét uniós ország csatlakozott a Lisszaboni Megállapodáshoz (Bulgária, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Cseh Köztársaság és Szlovákia), és hogy az említett megállapodásban több mint 1 000 olyan lajstromozott földrajzi jelzés szerepel, amelyek esetében az oltalom alatt álló eredetmegjelölések (OEM) és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések (OFJ) nemzetközi oltalmát egyetlen lajstromozási eljárással biztosítják.

3.13.

Az EGSZB úgy véli, hogy a büntetések és az egyenlőtlen bánásmód elkerülése érdekében meg kell védeni az ilyen, már lajstromozott és európai szinten oltalom alatt álló földrajzi jelzések révén szerzett jogokat.

3.14.

Végezetül felhívja a figyelmet egy 2012-es tanulmányra, amely jelenleg az egyetlen olyan munka az Unióban, amely a földrajzi jelzések kereskedelmi értékével foglalkozik (8). Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a földrajzi jelzések értékének aránya („value premium rate”) alapvetően nem változott azóta.

---

(1)  http://www.wipo.int/edocs/pubdocs/fr/wipo_pub_239.pdf.

(2)  Ugyanott.

(3)  Lásd: AGRI-2011-EVAL-04. sz. ajánlati felhívás.

(4)  HL C 204., 2008.8.9., 57. o.

(5)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32012R1151.

(6)  Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete.

(7)  https://ec.europa.eu/taxation_customs/sites/taxation/files/report_on_eu_customs_enforcement_of_ipr_2017_en.pdf (jelenleg csak angolul áll rendelkezésre).

(8)  https://ec.europa.eu/agriculture/external-studies/value-gi_en (jelenleg csak angol nyelven érhető el).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Módosított javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendelet, az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról szóló 1094/2010/EU rendelet; az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról szóló 1095/2010/EU rendelet, az európai kockázatitőke-alapokról szóló 345/2013/EU rendelet, az európai szociális vállalkozási alapokról szóló 346/2013/EU rendelet, a pénzügyi eszközök piacairól szóló 600/2014/EU rendelet; az európai hosszú távú befektetési alapról szóló (EU) 2015/760 rendelet; a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről szóló (EU) 2016/1011 rendelet, az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló (EU) 2017/1129 rendelet, valamint a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv módosításáról

(COM(2018) 646 final – 2017/0230 (COD))

(2019/C 110/11)

Előadó:

Petr ZAHRADNÍK

Felkérés:	Európai Parlament, 2018.10.4. az Európai Unió Tanácsa, 2018.11.12.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.12.12.
Plenáris ülés száma:	539.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	121/0/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság rugalmasan reagál a bankokban és pénzügyi intézményekben feltárt problémákra, és hogy ugyanilyen rugalmasan fogad el kiegészítő intézkedéseket a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése érdekében.

1.2.

Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy ennek a kiemelten veszélyes problémának az eredményes kezeléséhez a felügyeleti hatóságok közötti együttműködés megerősítése és kapcsolataik hatékonyságának növelése mellett szükség van az egyéb érintett testületek tevékenységeivel való koordinációra is.

1.3.

Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy a technológiai és kommunikációs lehetőségek nemcsak a betétesek és a befektetők érdekeit szolgáló innovatív pénzügyi termékek létrehozását teszik lehetővé, hanem nagy kísértést is jelentenek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás terén tevékenykedő bűnelkövetők számára. Az EGSZB ezért kéri, hogy az elfogadásra kerülő megoldások a lehető legnagyobb mértékben a jövőbeli kockázatok felszámolását célozzák.

1.4.

Rámutat továbbá arra is, hogy ez a probléma egyre nagyobb jelentőséggel bír a harmadik országok kapcsán, a fokozódó geopolitikai, biztonsági és politikai kockázatok kontextusában, illetve hangsúlyozza, hogy az EU-nak minél jobban fel kell készülnie a pénzmosási gyakorlatok és a terrorizmus finanszírozásának megszüntetésére, valamint a pénzügyi piacával és intézményeivel való visszaélések felszámolására.

1.5.

Az EGSZB tudatában van annak, hogy a jogalkotási javaslatban előterjesztett intézkedések bár fontos, ám csupán részleges lépéseket jelentenek a koordináció, a szervezés és a kompetenciák terén, amelyekhez a probléma sikeres megoldása érdekében további intézkedéscsomagoknak kell társulniuk. Az EGSZB ugyanakkor egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a választott megoldás végrehajthatósága és életképessége érdekében indokolt fokozatosan eljárni, elkerülendő, hogy kialakuljon az érvényben levő rendszer stabilitását és funkcionalitását fenyegető jelentős mértékű zavar.

1.6.

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a felügyeleti hatóságok hatásköreinek kiegyenlítése keretében kiegyensúlyozott kapcsolatot kell teremteni az új, megerősített hatáskörökkel rendelkező Európai Bankhatóság (EBH) és a nemzeti felügyeleti hatóságok között, hogy minden érintett szereplő optimálisan használja ki kapacitásait arra, hogy a választott módon oldják meg a problémát.

1.7.

Az EGSZB kiemeli, hogy a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos belső és külső kommunikáció a javasolt intézkedések végrehajtásához kiemelkedő jelentőséggel bír. A belső kommunikáció kapcsán létfontosságú az illetékes felügyeleti hatóságok közötti információáramlás optimalizálása és védelme; a külső kommunikáció kapcsán pedig a kihívást az érdekelt felek tájékoztatása és figyelmük felkeltése jelenti, hiszen ez a megelőzés egyik formája, amely egyben felkészít az ilyen bűncselekmények előfordulásának a lehetőségére.

1.8.

Az EGSZB felteszi a kérdést, hogy milyen alapon jelentik ki, hogy a bankszektor van a leginkább kitéve az olyan bűnözési célú visszaéléseknek, mint amilyen a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás, és így miért az EBH pozíciója és hatáskörei kerülnek megerősítésre, nem pedig az Unió másik két felügyeleti hatóságáé.

1.9.

Az EGSZB értékelné, ha pontosabban meg lennének határozva az EBH és a többi – uniós, tagállami vagy különösen harmadik országbeli – felügyeleti hatóság között a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem terén folytatott együttműködésre és közös fellépésre vonatkozó új viszonyok részletei.

2.   A javaslat általános háttere és a legfontosabb tárgyi elemek

2.1.

2011 óta új pénzügyi felügyeleti rendszer van érvényben az EU-ban, amely döntő mértékben járult hozzá a pénzügyi piac stabilizálásához és a felmerülő kockázatok minimalizálásához. Segítette az uniós pénzügypiaci szabályok harmonizációját és az azok felügyeletével kapcsolatos tevékenységek egymáshoz való közelítését. A technológiai és pénzügyi innovációk terén azóta tapasztalható fejlődés következtében azonban tovább bővült azoknak a bűncselekményeknek a köre, amelyek visszaélnek a pénzügyi ágazattal annak érdekében, hogy bűnös tevékenységeket folytassanak és legalizálják az azokból származó hasznot. Ez a két típusú tevékenység nyilvánvalóan nem kívánt és elítélendő a társadalom részéről, emellett pedig torzítják a pénzügyi piacok funkcionális jellegét és hatékonyságát, hiszen elsődleges céljuk nem az olyan előnyök maximalizálása, amelyek az egyes eszközök felhasználásának és értékelésének objektív lehetőségéből erednek, hanem az, hogy mindenfajta nyilvánosságra hozatalt elfedjenek, elrejtsenek vagy elkerüljenek; az ilyen folyamatok összefüggésben állnak azzal a ténnyel, hogy a pénzügyi források felhasználása nem automatikusan optimális.

2.2.

A javasolt intézkedések célja tehát nemcsak az, hogy megelőzzék vagy korlátozzák az olyan lehetőségek kialakulását, amelyek teret adnak bűncselekmények elkövetésére vagy azok eredményének legalizálására, hanem az is, hogy fenntartsák azoknak a pénzügyi intézményeknek a megfelelő állapotát, amelyekkel visszaélnek az ilyen bűncselekmények során, és garantálják stabilitásukat és biztonságosságukat az ügyfelek és a befektetők számára. Ennek során korlátozó tényező a politikai és a hírnévvel kapcsolatos kockázat, amely mind az egyes tagállamokat, mind pedig az Európai Unió egészét terheli.

2.3.

Mivel jelenleg a pénzügyi piacok nemzetközi jellegűek és minden eddiginél szorosabban kapcsolódnak össze egymással, a vizsgált javaslat szempontjából kiemelten fontos egy olyan rendszer létrehozása, amely nemzetközi kontextusban is teljesíti küldetését. Az empirikus elemzések ugyanis kimutatják, hogy az említett bűncselekményeket egyre gyakrabban követik el határokon átnyúló módon, például harmadik országok intézményeinek bevonásával. Az ilyen bűncselekmények elleni fellépés, bármilyen megfelelő is, ha csupán egyetlen tagállam szintjén kerül végrehajtásra, nem elegendő ahhoz, hogy véglegesen garantálva legyen az erőfeszítés sikeressége. Ezért van nagy jelentősége a pénzmosás terén a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti, illetve ugyanígy a nemzeti pénzügyi felügyeleti szervek és az ezen a téren felelős uniós szervek közötti, továbbá különösen a harmadik országok felügyeleti hatóságaival való eredményes közös fellépésnek.

2.4.

A jelen vélemény tárgyát képező javasolt intézkedés csupán részben felel meg az említett cél elérésének. A sikeresség felméréséhez mindenképpen biztosítani kell az intézkedés összhangját más, összességükben egy olyan szisztematikus és koherens megközelítést alkotó elemekkel, amely a lehető legnagyobb mértékben akadályozza a bűnözőket abban, hogy bűncselekményeket kövessenek el.

2.5.

A vizsgált javaslat lényegében az alábbiakat célozza: — a szakértelem és a rendelkezésre álló erőforrások felhasználásának optimalizálása a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás teljes pénzügyi piacon történő megelőzéséhez kapcsolódó feladatoknak az Európai Bankhatóságnál történő centralizációja révén; — az Európai Bankhatóságra bízott, pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatok hatókörének és tartalmának pontosítása; — a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatok végrehajtásához szükséges eszközök megerősítése; — az Európai Bankhatóság koordinációs szerepének megerősítése a nemzetközi pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekben.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem nemcsak azért lesz egyre fontosabb, mert a technológiai változások és a pénzügyi innovációk egyre gyorsabban jelennek meg, hanem a közelmúltban feltárt számos ügy miatt is, amelyekben az EU több tagállamában visszaéltek a bank- és pénzügyi rendszerrel az ilyen bűncselekmények elkövetése érdekében. Ebben az összefüggésben szintén jelentősnek tekinthető a megnövekedett geopolitikai kockázat, ideértve a terrorista tevékenységeket is.

3.2.

Az EGSZB-t aggasztja a fent említett probléma súlyosbodása, mivel ezek a bűncselekmények és az azokból származó haszonnak a pénzügyi ágazat segítségével történő legalizálására irányuló kísérletek nemcsak az EU-n belül fordulnak elő határokon átnyúló módon, hanem harmadik országokra kiterjedő bűncselekmények keretében is. Az EGSZB nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság javaslata aktív elkötelezettséget jelent a problémakör megoldása mellett.

3.3.

Az EGSZB megjegyzi ennek kapcsán, hogy jóllehet a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét 2017-ben felülvizsgálták (1), és arról az EGSZB is közzétett egy véleményt (2), melyet a 2018. február 15-i plenáris ülésén fogadott el, új információk és körülmények alapján módosítani kellett a javaslatot a hatékonyságot növelő további elemek hozzáadásával. Az EGSZB említett véleménye azonban továbbra is érvényes és helytálló. Az EGSZB ugyanakkor értékeli az Európai Bizottság reakciójának rugalmasságát az EU számos országában kirobbant bankbotrányok kapcsán. Ezek az ügyek megerősítették, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetői képesek visszaélni mind a technológiai és kommunikációs eszközökkel, mind pedig a hatályos jogszabályokkal.

3.4.

Ennek során pedig rámutatnak a pénzmosással kapcsolatos uniós keret hiányosságaira. Az EGSZB megjegyzi, hogy a javaslatban megjelenő új elemek lényegében technikai és szervezeti jellegűek, ám a jelenlegi helyzet kiterjedtebb és átfogóbb megoldást igényel. Az EGSZB hozzáteszi, hogy a vizsgált javaslat az EBH hatásköreinek bővítésével kapcsolatos kérdések szűk körére, a Bankhatóság által a nemzeti felügyeleti hatóságokkal a pénzmosás elleni küzdelem terén folytatott együttműködésre, illetve bizonyos mértékben és egyes speciális esetekben a felettük gyakorolt ellenőrzésre vonatkozik. A vizsgált javaslat nem foglalkozik továbbá a pénzügyi elemző szolgálatok és osztályok tevékenységével. A javaslat általában a tevékenységekre és az eljárásokra irányul, és semmilyen módon nem foglalkozik a pénzmosás elleni küzdelem konkrét tartalmával.

3.5.

Az EGSZB figyelmeztetőleg rámutat arra, hogy a pénzmosás lehetővé teszi olyan tevékenységekből származó haszon legalizálását, amelyek jogellenesnek és büntethetőnek tekinthetőek, ám amelyek ugyanakkor azt eredményezik, hogy a források irracionális módon kerülnek elosztásra, hiszen ezeknek a műveleteknek a célja nem a haszonszerzés, hanem az, hogy rejtve maradjanak és legalizálják a befektetett forrásokat vagy pedig olyan helyre utalják át azokat, ahol további bűncselekmények kerülnek elkövetésre. Az EGSZB megjegyzi és rámutat, hogy az ismertetett naprakésszé tétel nem foglalkozik a jelenlegi feltételek mellett történő pénzmosás hátterét adó új trendek és körülmények elemzésével sem. Az ilyen tisztességtelen gyakorlatok felszámolása kapcsán a javaslat szigorúan és célzott módon egyes meghatározott területekre fókuszál. Kiemelkedik az EBH szerepének megerősítése az európai felügyeleti szervek között a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás problémakörének megoldása keretében, valamint az EBH megerősített együttműködése és kommunikációja a főként a bank- vagy pénzpiaci felügyeleti szervek közé tartozó nemzeti felügyeleti hatóságokkal a pénzmosás elleni küzdelemhez kapcsolódó ügyekben.

3.6.

Az EGSZB ebben az összefüggésben létfontosságúnak tartja a hatáskörök megfelelő felosztását az EBH és a nemzeti hatóságok között, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett. Mindenképpen elkerülhetetlen, jogos és indokolt az EBH hatásköreinek megerősítése a határokon átnyúló ügyek kapcsán. Az EGSZB azonban hozzáteszi, hogy a tisztán nemzeti szintű ügyek megoldásához az EBH nem képes teljeskörűen eljárni: egyes hatásköröket a nemzeti szintű hatóságoknál kell hagyni.

3.7.

Mivel a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás témája teljességgel meghatározó a stabil gazdasági és pénzügyi környezet EU-n belüli biztosításához, az EGSZB felveti, hogy nem lenne-e indokolt külön szervet létrehozni az EU végrehajtó ágán – például az ezzel a területtel foglalkozó új főigazgatóságon – belül. E téma jelentősége az új Európai Bizottság 2019 őszén történő megalakulásával tovább nő.

3.8.

Az EGSZB tudni szeretné továbbá, hogy mi a jogi alapja annak a javaslatnak, hogy az EBH töltsön be középponti szerepet ennek a problémának a megoldásában. Vajon ez azt jelenti, hogy az Európai Bizottság szerint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás terén a legnagyobb mozgástér az EU-ban a bankszektorban biztosított?

3.9.

Az EGSZB helyesli, hogy a vizsgált javaslat hatékony kommunikációt valósít meg a tárgyalt problémakör kapcsán. Ennek a kommunikációnak pedig nemcsak azt kellene céloznia, hogy hatékonyan közvetítse az információt a részt vevő felügyeleti szervek között (belső kommunikáció), hanem megfelelő szinten tájékoztatnia kell a nyilvánosságot is (a pénzügyi ágazat ügyfeleit és a nagyközönséget).

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Az EGSZB azt kéri, hogy a javaslat nagyon pontosan határozza meg azokat a területeket és viszonyokat, amelyekben az EBH domináns szerepet tölt be a többi uniós felügyeleti szervhez képest a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem terén. Ehhez a pénzügyi piac egésze vonatkozásában átfogóbb mandátumra van szükség.

4.2.

Ugyanebben a szellemben az EGSZB kéri annak pontosítását, hogy mely feltételek teszik lehetővé az EBH számára, hogy felügyelje a nemzeti felügyeleti szervek eljárásait vagy közvetlenül és egyénileg határozatokat címezzen a pénzügyi ágazatbeli szereplőkhöz.

4.3.

Az EGSZB-t ugyanakkor komolyan érdeklik a harmadik országok felügyeleti szerveivel való közös fellépések feltételei.

4.4.

Az EGSZB kéri továbbá annak egyértelművé tételét, hogy miként kellene megtörténnie a pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos, a nemzeti hatóságok által biztosított fontos információk központosításának olyan esetekben, amikor a források „titkosnak” vagy „szigorúan titkosnak” minősülnek, illetve miként biztosítják e források védelmét.

---

(1)  Lásd az eredeti jogalkotási javaslatot, a 2017. szeptember 20-i COM(2017) 536 final jelű dokumentumot. E keret célja az európai felügyeleti szervek kapacitásainak megerősítése volt a pénzügyi felügyelet összhangjának és hatékonyságának biztosítása érdekében, ám nem foglalkozott külön az ilyen szervek pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos mandátumának megerősítésével.

(2)  HL C 227., 2018.6.28., 63. o.