11.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 369/2

P8_TA(2017)0485

EU–Kazahsztán megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás (állásfoglalás)

Az Európai Parlament 2017. december 12-i nem jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12409/2016 – C8-0469/2016 – 2016/0166(NLE) – 2017/2035(INI))

(2018/C 369/01)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12409/2016),

—	tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás tervezetére (09452/2015),

—

tekintettel a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 31. cikkének (1) bekezdésével és 37. cikkével, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkével, 100. cikkének (2) bekezdésével, 207. cikkével és 209. cikkével, valamint különösen 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0469/2016),

—	tekintettel a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás (MPEM) Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) jelenlétében történő, 2015. december 21-i, asztanai aláírására,

—	tekintettel az MPEM részeinek az EU kizárólagos hatáskörében történő alkalmazására 2016. május 1-jétől kezdődően,

—	tekintettel az 1995. január 23-án aláírt EU–Kazahsztán partnerségi és együttműködési megállapodás (PEM) 1999. július 1-jei hatálybalépése óta való folyamatos végrehajtására,

—	tekintettel az Európai Parlament 2012. november 22-i, a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett ajánlásokat tartalmazó, az EU és Kazahsztán közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalásokról szóló állásfoglalására (1),

—	tekintettel a Kazahsztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, beleértve a 2016. március 10-i (2), a 2013. április 18-i (3), a 2012. március 15-i (4) és a „Jevgenyij Zsovtisz ügyéről Kazahsztánban” című, 2009. szeptember 17-i állásfoglalást (5),

—	tekintettel a Közép-Ázsiára vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásának állapotáról szóló 2011. december 15-i állásfoglalására (6) és az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájának végrehajtásáról és felülvizsgálatáról szóló 2016. április 13-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel a Nemzetközi Tudományos és Technológiai Központ tevékenységeinek folytatásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2017. január 19-i jogalkotási állásfoglalására (8),

—	tekintettel a határozattervezetről szóló 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalására (9),

—	tekintettel a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiáról szóló 2015. június 22-i és 2017. június 19-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel az EU Közép-Ázsiára vonatkozó, 2007-ben elfogadott stratégiája végrehajtásában elért eredményekről szóló, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a bizottsági szolgálatok által 2015. január 13-án kiadott negyedik jelentésre,

—	tekintettel az EU és Kazahsztán közötti éves emberi jogi párbeszédre,

—	tekintettel a különféle EU–Közép-Ázsia találkozókra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (2) bekezdésére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0335/2017),

mivel az MPEM-nek köszönhetően a két fél közötti politikai és gazdasági kapcsolatoknak észrevehetően mélyülniük és erősödniük kell, a felek közötti különbségek és a sajátos politikai, gazdasági és szociális körülmények tiszteletben tartása és figyelembevétele mellett, Kazahsztán és az EU lakosságát egyaránt szolgálva;

mivel az MPEM (1. cikk) megerősítheti olyan lényeges elemek megvalósulásának kereteit, mint például a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a piacgazdaság tiszteletben tartása, amiről már a PME is rendelkezett, feltéve, hogy valamennyi rendelkezés végrehajtása tekintetében egyértelmű referenciaértékeken és határidőkön alapuló, szigorú és hatékony ellenőrzési mechanizmusokat alkalmaznak; mivel új lényeges elemként a megállapodásba került a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozása (11. cikk);

C.	mivel Kazahsztán az első olyan közép-ázsiai ország, amely MPEM-et írt alá az EU-val; mivel az MPEM – amint valamennyi tagállam és az Európai Parlament jóváhagyja – az 1999-es PEM helyébe lép, és mivel az MPEM szövegét 2015. július 15-én közzétették;

mivel az MPEM új együttműködési területek széles skáláját határozza meg, melyek nem csupán az EU politikai és gazdasági érdekeit szolgálják, hanem Kazahsztánt is támogatják a modernizáció általa megcélzott következő szakaszában, egyidejűleg biztosítva az együttműködést a globális kihívások megválaszolása terén, különösen, ami az összes polgár számára biztosított fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődést, a kulturális sokszínűség megőrzését, a környezet védelmét és az éghajlatváltozás Párizsi Megállapodás előírásainak megfelelő kezelését, valamint a békefenntartást és a regionális együttműködést illeti;

E.	mivel 2016 májusától ideiglenesen alkalmazzák az MPEM kétharmadát;

F.	mivel az Európai Parlament hatáskörének keretein belül készen áll arra, hogy tevékenyen részt vegyen a Kazahsztánnal folytatott együttműködés konkrét területeinek, így többek között a parlamenti kapcsolatoknak a kidolgozásában és tartalommal való megtöltésében;

G.	mivel Kazahsztán 2016. január 1-jén csatlakozott a WTO-hoz;

H.	mivel Kazahsztán 2012 márciusában csatlakozott a Jog a Demokráciáért Európai Bizottsághoz (Velencei Bizottság);

Az EU és Kazahsztán közötti kapcsolatokra és az MPEM-re vonatkozó általános rendelkezések

hangsúlyozza, hogy az EU és Kazahsztán közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok javításának az egyetemes értékek – különösen a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása – iránti közös elkötelezettségen és közös érdekeken kell alapulnia;

megállapítja, hogy Kazahsztán következetesen közeledik az EU-hoz; hangsúlyozza, hogy az ország jelentős mértékben hozzájárult a 2019-ben alapos felülvizsgálatra kerülő EU–Közép-Ázsia stratégia végrehajtásához;

üdvözli, hogy az MPEM szilárd alapot teremt a kapcsolatok elmélyítéséhez; megállapítja, hogy Kazahsztán az első olyan közép-ázsiai partner, amellyel az EU MPEM-et tárgyalt meg és írt alá; úgy véli, hogy ez az újgenerációs megállapodás megfelelő modellként szolgálhat, melyet a jövőben a régió más országaira is alkalmazni lehet;

üdvözli, hogy a megállapodás az együttműködés fokozására és az EU és Kazahsztán közötti gazdasági kapcsolatok jelentős mértékű fellendítésére törekszik különféle problematikus és közös érdekű területeken, úgymint demokrácia, jogállamiság, emberi jogok és alapvető szabadságjogok, fenntartható fejlődés, kül- és biztonságpolitika, kereskedelem, jogérvényesülés, szabadság és biztonság, valamint további 29 kulcsfontosságú szakpolitikai területen, úgymint gazdasági és pénzügyi együttműködés, energia, közlekedés, környezetvédelem és éghajlatváltozás, foglalkoztatás és szociális ügyek, kultúra, oktatás és kutatás; ösztönzi mindkét felet kötelezettségvállalásaik tevékeny megvalósítására;

elvárja, hogy az MPEM előmozdítsa a jogállamiságot, az összes polgár általi demokratikus részvételt, a politikai színtér sokféleségét, az igazságszolgáltatás működését, függetlenségét és pártatlanságát, fokozza az átláthatóságot és a kormány elszámoltathatóságát, javítsa a munkaügyi törvényeket az ILO követelményeivel összhangban, több üzleti lehetőséget teremtsen a kis- és középvállalkozások számára, előmozdítsa a fenntartható környezetfejlesztést, a vízgazdálkodást és az egyéb erőforrásokkal való gazdálkodást, így például a hatékony energiafelhasználást és a megújuló energiaforrások fejlesztését;

hangsúlyozza az EU és Kazahsztán közötti MPEM-ről szóló, 2012. november 22-i parlamenti ajánlások jelentőségét és folyamatos érvényességét;

emlékeztet arra, hogy a Parlament kihangsúlyozta, hogy az MPEM-re vonatkozó tárgyalások előrehaladását a politikai reformok előrehaladásához és az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság, a jó kormányzás és a demokratizálódás terén elért tényleges előrelépéshez kell kötni, mely téren hasznos volna a Velencei Bizottság ajánlásainak végrehajtása; komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a békés gyülekezés és egyesülés szabadsága továbbra is korlátokba ütközik; sürgeti az országot a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2015. januári, kazahsztáni látogatása nyomán készített eredményjelentésében tett ajánlásainak teljes körű végrehajtására;

hangsúlyozza, hogy a további lépéseknek a „többet többért” elv alkalmazására kell alapulniuk;

üdvözli, hogy az MPEM bevezette egy vízumkönnyítési megállapodás megtárgyalásának lehetőségét az EU és Kazahsztán között, valamint ezzel párhuzamosan a visszafogadásra vonatkozó különleges kötelezettségeket szabályozó megállapodás megtárgyalásának lehetőségét; hangsúlyozza a cserekapcsolatok megerősítésének jelentőségét, különösen az ifjúság körében és tudományos szinten, és ezzel összefüggésben felhív az Erasmus+ program jelentős kiterjesztésére Kazahsztánban;

10.

ismételten felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy:

—	biztosítsák, hogy mindkét fél betartsa az MPEM lényeges elemeit, mivel ennek elmulasztása vitarendezéshez (278. cikk) vagy súlyos jogsértés esetén felfüggesztéshez (279. cikk) vezetne;

—	határozzon meg referenciaértékeket és határidőket az MPEM végrehajtására;

—	hozzon létre átfogó ellenőrzési mechanizmust a Parlament és az EKSZ között, amint az MPEM teljes körűen hatályba lép, beleértve a 2012. november 22-i állásfoglalásában rögzített elemeket;

11.

emlékeztet rá, hogy az alelnök/főképviselő, a Tanács és a Bizottság még mindig csak részben tartják be az EUMSZ 218. cikke (10) bekezdését és a Bíróság vonatkozó ítéleteit a Parlament összes tárgyalási dokumentumhoz és kapcsolódó információkhoz való azonnali és teljes körű hozzáférése tekintetében;

12.

kéri az EU és Kazahsztán közötti parlamenti együttműködési bizottságot, hogy frissítse eljárási szabályzatát annak érdekében, hogy biztosítsa a demokratikus felügyeletet a már hatályba lépett, ideiglenesen alkalmazott területek tekintetében, éljen előjogával, és fogadjon el ajánlásokat, valamint készüljön fel az egész MPEM ellenőrzésére, amint az teljes körűen hatályba lép;

Politikai párbeszéd és együttműködés, demokrácia, jogállamiság, jó kormányzás és alapvető szabadságjogok

13.

javasolja, hogy az EU a Kazahsztánnal folytatott politikai párbeszédében következetesen helyezze előtérbe a jogállamiság, a demokrácia, az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok kérdéseit;

14.

felhívja Kazahsztánt az esetenként erőszakos társadalmi megmozdulások fényében, hogy tegyen proaktív és konkrét lépéseket a „Kazahsztán 2050” program végrehajtásakor a politikai, demokratikus és társadalmi reformok tekintetében, így többek között egyértelműen válassza szét a végrehajtó és a törvényhozói hatalmat, és vezessen be további fékeket és ellensúlyokat az alkotmányos rendszeren belül, összhangban az országnak az ENSZ, az EBESZ és Európa Tanács különböző eszközei értelmében meglévő nemzetközi kötelezettségeivel; ismételten kifejezi meggyőződését, hogy a Kazahsztán által megcélzott újfajta, erőteljesen a tudományra összpontosító növekedés nem tűnik megvalósíthatónak magas szintű oktatás, a lakosság többségének a lényeges modern szolgáltatásokhoz való hozzáférése, befogadó szociálpolitika, valamint a szociális kapcsolatok rendezett rendszere nélkül, különösen a gazdaság terén; üdvözli a „100 lépéses programot,” amelyet az országban megvalósítandó sürgős reformok megkezdésére irányuló kísérletnek tart;

15.

üdvözli az alkotmányos és közigazgatási reformok területén nemrégiben bekövetkezett pozitív fejleményeket és a civil társadalmi konzultációs fórum létrehozását; súlyos aggodalmát fejezi ki ugyanakkor a civil társadalmi szervezetekkel és azok tevékenységeivel foglalkozó, 2015-ben hatályba lépett büntető és közigazgatási törvénykönyvek korlátozó hatásai miatt;

16.

felszólítja Kazahsztánt, hogy teljeskörűen hajtsa végre a 2016. március 20-i választások kapcsán az EBESZ és Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala nemzetközi megfigyelő missziója által tett ajánlásokat, amelyek szerint az országnak még mindig sok a teendője a demokratikus választásokra vonatkozó EBESZ-kötelezettségvállalások teljesítése terén; sürgeti a kazah hatóságokat, hogy ne korlátozzák a független jelöltek tevékenységeit; továbbá felszólít a polgárok választójogának tiszteletben tartására;

17.

üdvözli Kazahsztán Velencei Bizottsággal folytatott együttműködését, és felhív a bizottság vonatkozó ajánlásainak teljes körű végrehajtására, különösen a demokratikus és az igazságügyi reformok terén;

18.

üdvözli a jelenlegi igazgatási reformokat és további reformokat javasol, biztosítandó a ténylegesen független és pártatlan igazságszolgáltatást, továbbá hatékonyabb erőfeszítéseket ajánl a korrupció ellen valamennyi szinten folytatott küzdelem tekintetében; felszólít ugyanakkor a megerősített irányításra és reformra egy valóban független, korrupciómentes, a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jogot tiszteletben tartó igazságszolgáltatással, továbbá fokozottabb és hatékonyabb erőfeszítéseket sürget a korrupció, a szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben; felszólít a legfontosabb szociális ágazatok fejlesztésére, modernizálására és az azokba irányuló befektetésekre; hangsúlyozza, hogy az ország hosszú távú stabilitásához több figyelmet kell szentelni a periférikus régiók és a főbb városokon kívüli területek gazdasági és társadalmi fejlődésére;

19.

nyugtázza a civil társadalmi párbeszédre szolgáló platformok meglétét; ismételten aggodalmának ad hangot a nem kormányzati szervezetekről szóló szabályozás miatt, amely aláássa függetlenségüket és működőképességüket; emlékeztet arra, hogy Kazahsztán fenntartható jövője szempontjából fontos egy aktív és független civil társadalom megléte; sürgeti a kazah hatóságokat, hogy minden körülmények között biztosítsák, hogy a kazahsztáni emberi jogi aktivisták és nem kormányzati szervezetek megtorlástól és bármiféle korlátozástól mentesen végezhessék legitim emberi jogi tevékenységüket, és ezáltal hozzájárulhassanak a társadalom fenntartható fejlődéséhez és a demokrácia megerősítéséhez; úgy véli, hogy az MPEM magában foglalja a valódi civil társadalom fejlődésének fokozott támogatását is, és felszólítja a kazah hatóságokat, hogy ennek megfelelően lépjenek fel, illetve a Bizottságot, hogy fokozza a független nem kormányzati szervezetek fellépésének megerősítésére és megszilárdítására irányuló programokat;

20.

felszólít, hogy szüntessék be a független újságírók, civil társadalmi aktivisták, szakszervezeti vezetők, emberijog-védők, a politikai ellenzék és más, véleményüknek hangot adó személyek igazságügyi üldözését, zaklatását és bebörtönzését, amely jelenség az elmúlt években erősödött, és amely annak megtorlásául szolgál, hogy e személyek gyakorolják a véleménynyilvánítás szabadságát és más alapvető szabadságjogaikat; felszólít a jelenleg börtönben lévő aktivisták és politikai foglyok teljes rehabilitációjára és azonnali szabadon bocsátására, valamint a mások mozgásával szembeni korlátozások feloldására; szorgalmazza, hogy vessenek véget az Interpol kiadatási eljárásaival való visszaélésnek, valamint a külföldi politikai ellenzék zaklatásának;

21.

üdvözli Vlagyimir Kozlov prominens kazah aktivista és az Alga! ellenzéki párt vezetője 2016. augusztusi feltételes szabadságra bocsátását;

22.

aggodalmának ad hangot a médiaszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési és egyesülési szabadság, valamint a vallásszabadság korlátozása miatt, amelyre többek között korlátozó szabályozás, nyomásgyakorlás, cenzúra és az aktivisták elleni büntetőeljárások révén kerül sor; rámutat arra, hogy a független média, a bloggerek és az egyes polgárok szólásszabadsága egyetemes érték, amelyet fenn kell tartani; ajánlja, hogy Kazahsztán az Európa Tanács normáit alkalmazza a jogrendszerében; tudomásul veszi Kazahsztánnak az ország nemzetközi tekintélyének javítása érdekében tett erőfeszítéseit, amelyet az asztanai EXPO-2017 legutóbbi megnyitása is jelzett; rámutat mindazonáltal arra, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek ellentmond az eltérő véleményekkel szemben az elmúlt hónapokban mutatott szigorú fellépés és a civil társadalom elnyomása;

23.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemrégiben elfogadott büntető törvénykönyv és büntető eljárási törvénykönyv néhány rendelkezése korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát; ösztönzi Kazahsztánt e rendelkezések felülvizsgálatára, különösen, ami a rágalmazás bűncselekménnyé nyilvánítását illeti;

24.

hangsúlyozza, hogy a tömegtájékoztatás és a véleménynyilvánítás szabadsága elengedhetetlen a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok létrehozásához és megszilárdításához; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyre ellenségesebb a független médiaorgánumokat övező légkör; aggodalmának ad hangot a médiára vonatkozó jogszabálytervezet miatt, amelynek célja az újságírókat az információik állami hatóságokkal való ellenőriztetésére kötelező szabályok végrehajtása; sürgeti a kazah hatóságokat, hogy a jogszabálytervezetből vonják vissza az ilyen módosításokat, és az oknyomozás és a tudósítás során biztosítsanak teljes függetlenséget az újságírók számára; felszólítja továbbá a kazah hatóságokat, hogy tartózkodjanak az állammal szemben kritikus online és offline médiához való hozzáférés helyi és külföldről történő korlátozásától; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a rágalmazás továbbra is bűncselekménynek minősül Kazahsztánban, és hangsúlyozza, hogy ez a véleménynyilvánítás szabadságának fényében egyre súlyosabb problémát okoz az országban; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos becsületsértési pert indítottak többek között egyébként is rendszeresen blokkolt hírcsatornák, illetve más, a kormányzati politikát kedvezőtlen színben feltüntető weboldalakkal szemben olyan állami tisztviselők és más nyilvános szereplők, akik különleges védelemben részesülnek, és erkölcsi kártérítésül jelentős összegeket követelnek állítólagos korrupciós vádak, kötelességszegés vagy egyéb, nekik nem tetsző kérdések miatt;

25.

sürgeti a médiaszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési és egyesülési szabadság, valamint a vallásszabadság terén tapasztalható negatív trendek visszafordítását; ajánlja, hogy Kazahsztán az Európa Tanács normáit alkalmazza a törvényeiben; ezzel összefüggésben tudomásul veszi, hogy 2016-tól minden kazahsztáni nem kormányzati szervezet köteles bejegyeztetni magát a hatóságoknál, és a tevékenységéről évente tájékoztatást nyújtani, ami bekerül a nem kormányzati szervezetek kormányzati adatbázisába; hangsúlyozza, hogy ezt a lépést fel lehetne használni az átláthatóság ebben az ágazatban való fokozására; azonban aggodalommal tölti el, hogy az új követelmények gyarapítják a nem kormányzati ágazat már amúgy is szigorú beszámolási kötelezettségeit az állam felé, ugyanakkor az átláthatósági politikát a nonprofit és a nem kormányzati szektor tekintetében aránytalanul alkalmazzák, mivel az semmilyen más jogi személyre sem alkalmazandó; aggódik amiatt, hogy a be nem jegyzett egyesületekben való részvétel büntetendő, és hogy ha az új adatbázis számára nem szolgáltatnak információt, vagy ha „helytelen” információt szolgáltatnak, akkor az a szervezetek számára szankciókat vonhat maga után; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a bejegyzett egyesületek tevékenysége a bíróságok által felfüggeszthető vagy megszüntethető, ha a nemzeti jog bármilyen csekély megsértésére is sor kerül;

26.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a terrorizmus elleni, nemrégiben elfogadott törvények – beleértve a terrorizmussal gyanúsítottaktól az állampolgárság megvonását javasló törvényt – a békés és legitim politikai ellenzék elnyomásához vezethetnek; sürgeti a kazah hatóságokat, hogy ne éljenek ezzel a szabályozással, mivel az korlátozhatja a szólásszabadságot, a vallás vagy meggyőződés szabadságát és a független igazságszolgáltatást, és az ellenzéki tevékenységek betiltásához vezethet;

27.

tudomásul veszi, hogy a Kazahsztánról szóló, 2016 nyarán elfogadott záró megjegyzéseiben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága aggályait fejezte ki a büntető törvénykönyv 174. cikkének tágan megfogalmazott rendelkezései miatt, amelyek tiltják társadalmi, nemzeti vagy egyéb ellentétek „szítását”, valamint a 274. cikk miatt, amely tiltja a „tudottan hamis információk terjesztését” és ezek használatát a véleménynyilvánítás szabadságának és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya által védett egyéb jogok indokolatlan korlátozására; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos civil társadalmi aktivistát és újságírót vádoltak meg és börtönöztek be a büntető törvénykönyv fenti cikkei alapján; megjegyzi, hogy ide tartozik Maksz Bokajev és Talgat Ajan is, akik 5 éves börtönbüntetésüket töltik a 2016 tavaszán a kazahsztáni földreformról szóló békés tüntetésekben játszott szerepük miatt; sürgeti a kazahsztáni kormányt, hogy valamennyi ilyen fogva tartottat engedjen szabadon, és ejtse az ellenük felhozott vádakat;

28.

felhívja Kazahsztánt a 2014-es szakszervezeti törvény és a 2015-ös munkaügyi törvény felülvizsgálatára és az ILO normáihoz való hozzáigazítására; emlékezteti Kazahsztánt, hogy teljes mértékben köteles megfelelni az ILO normák alkalmazásával foglalkozó bizottsága (2017-es, 2016-os és 2015-ös) következtetéseinek;

29.

elítéli, hogy 2017 januárjában bírósági végzéssel megszüntették a Kazahsztáni Független Szakszervezetek Szövetségét (CITUK), mivel állítólag nem erősítette meg a 2014-es, korlátozó szakszervezeti törvény szerinti jogállását; emlékezteti a kazah hatóságokat, hogy független és pártatlan igazságügyi rendszert kell garantálni, és a független szakszervezetek – például a CITUK és annak tagjai – létezésének és működésének előmozdítása révén valódi szociális párbeszédet kell lehetővé tenni; hivatkozik az ILO normák alkalmazásával foglalkozó bizottságának a kazahsztáni helyzetről szóló 2017-es következtetéseire; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egy bíróság 2017. július 25-én sikkasztás és a szakszervezeti alapok felhasználásával kapcsolatos csalásban bűnösnek találta Larisza Harkovát, a CITUK elnökét, amely vádakat politikai indíttatásúnak tartanak; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a bíróság önkényesen négy éves időtartamra korlátozta Harkova mozgásszabadságát, 100 óra közmunka kiszabása és az állami szervezetekben vezető pozíciótól való, öt évre szóló eltiltás mellett; felszólítja Kazahsztánt, hogy semmisítse meg az ítéletet és ejtse e vádakat;

30.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2017 áprilisában és májusában két másik szakszervezeti vezetőt, Nurbek Kusakbajevet és Amin Jeleuszinovot két és fél, illetve két év szabadságvesztésre ítélték szintén politikai indíttatásúnak tekinthető vádak alapján; megjegyzi, hogy a három szakszervezeti vezetővel szemben hozott ítéletek csapást mértek a független szakszervezetek tevékenységére az országban;

31.

rámutat Kazahsztán etnikai és vallási sokszínűségére, és hangsúlyozza a kisebbségek és a kisebbségi jogok védelmének szükségességét, különösen, ami a nyelvhasználatot, a vallás vagy meggyőződés szabadságát, a megkülönböztetésmentességet és az esélyegyenlőséget illeti; üdvözli Kazahsztán különböző közösségeinek békés egymás mellett élését;

32.

felszólít az EU és Kazahsztán közötti éves emberi jogi párbeszéd alapos felülvizsgálatára annak hatékonyabbá és eredményorientáltabbá tétele érdekében; felhívja a kazah hatóságokat, hogy aktívan vegyen részt a párbeszédben és minden egyéb fórumon, hogy kézzelfogható előrehaladást érjenek el az ország emberi jogi helyzetében, különös figyelmet fordítva az egyes esetekre; emlékeztet arra, hogy garantálni kell a civil társadalom bevonását e párbeszédekbe és konzultációkba;

33.

hangsúlyozza az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (UNHRC) egyetemes időszakos felülvizsgálati mechanizmusában való folyamatos részvétel szükségességét, különösen annak ajánlásai hatékony végrehajtásának céljából;

34.

ragaszkodik ahhoz, hogy Kazahsztán megfeleljen az Egyesült Nemzetek Szervezetének Kínzás Elleni Bizottsága ajánlásainak, valamint az ENSZ kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges jelentéstevője 2009-es ajánlásainak;

35.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az UNHCR felszólítása ellenére Kazahsztán eddig elutasította a 2011-es zanaozeni események független nemzetközi kivizsgálását;

36.

üdvözli, hogy az ország az Európa Tanács több egyezményéhez is csatlakozni kíván;

37.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Kazahsztán se nem részes fele, sem pedig aláíró állama a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának, és felszólítja annak aláírására és az ahhoz való csatlakozásra;

Nemzetközi kapcsolatok, regionális együttműködés és globális kihívások

38.

üdvözli Kazahsztán együttműködő hozzáállását a nemzetközi kapcsolatok terén, amivel regionális és globális szinten is jelentősen hozzájárul a békéhez és a stabilitáshoz, például az iráni nukleáris megállapodásról szóló tárgyalások előmozdítása, a szíriai háború befejezésének átfogó megoldása céljából az asztanai felek közötti tárgyalások elősegítése, az ukrajnai konfliktus tekintetében tett diplomáciai erőfeszítései és az ázsiai párbeszédről és bizalomépítő intézkedésekről szóló konferencia kezdeményezése révén; ösztönzi Kazahsztánt, hogy a nemzetközi színtéren folytassa konstruktív szerepvállalását; e tekintetben üdvözli, hogy Kazahsztán felszólított a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása és a leszerelés révén a fegyveres konfliktusok fokozatos felszámolására, és egyetemes nyilatkozat megalkotását kezdeményezte a nukleáris fegyverektől mentes szabad világért; különösen üdvözli Kazahsztán azon döntését, hogy nem csatlakozik az uniós mezőgazdasági termékekre kivetett orosz importtilalomhoz, és ezt az ország EU-val folytatott párbeszéd és együttműködés fokozására irányuló szándékának konkrét és biztató jeleként ítéli meg;

39.

rámutat Kazahsztán geostratégiai jelentőségére, és elismeri az ország többirányú külpolitikáját, amelynek baráti és kiszámítható kapcsolatok kiépítése érdekében kiemelt része jószomszédi kapcsolatok kiépítése és fenntartása Oroszországgal, Kínával, a vele határos közép-ázsiai államokkal és más partnerekkel, beleértve az USA-t és az EU-t;

40.

elismeri, hogy Kazahsztán fontos szerepet tölt be a a kül- és biztonságpolitikában, nem utolsósorban azért, mert következetesen részt vesz a globális nukleáris leszerelés és biztonság előmozdításában, és 2017–2018-ban nem állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának;

41.

elismeri a Dáis és más, az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerint terrorista szervezetek által Kazahsztánnal szemben támasztott biztonsági kihívásokat; rámutat, hogy a Közel-Keleten a külföldi harcosok között sok a kazah állampolgár; elismeri, hogy a jelenleg zajló afganisztáni konfliktus miatt Kazahsztán tovább destabilizálódhat, többek között vallási szélsőségesség, kábítószer-kereskedelem és terrorizmus révén; szorosabb együttműködésre szólít fel az erőszakos szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelem terén, és rámutat, hogy a radikalizációt kiváltó okok kezelésének kell elsőbbséget élveznie; megjegyzi, hogy az MPEM 13. cikke a terrorizmusellenes intézkedésekre összpontosít, és döntő szerepet játszik különösen a jelenlegi nemzetközi környezetben;

42.

megjegyzi, hogy Kazahsztán tagja az összes főbb regionális szervezetnek; úgy véli, hogy kellő kiindulási alapot teremt a közép-ázsiai régió biztonsági helyzetének stabilizálását célzó közös tevékenységekhez és a globális kihívások többoldalú megoldásainak megtalálásához Kazahsztán nemrégiben kivívott nemzetközi profilja, amely annak köszönhető, hogy olyan változatos nemzetközi szervezetekben elnökölt, mint az EBESZ, az Iszlám Együttműködési Szervezet (OIC), a Független Államok Közössége, a Sanghaji Együttműködési Szervezet és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy Kazahsztán egyértelmű nyilatkozatokat tett arról, hogy az eurázsiai gazdasági uniós (EAEU) tagsága nem fogja érinteni az EU-val fenntartott kapcsolatainak megerősítését;

43.

javasolja, hogy az EU folytassa a közép-ázsiai regionális együttműködés támogatását, különös tekintettel a jogállamiságra, bizalomépítő intézkedésekre, a víz- és erőforrás-gazdálkodásra, a határigazgatásra, valamint a stabilitásra és biztonságra; e tekintetben támogatja Kazahsztán jószomszédi kapcsolatok előmozdítására, valamint arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a stabilitást garantáló tényezővé váljon a régióban; felszólít a vízgazdálkodás, az energiaellátás és a biztonsági kérdések fenntartható, minden érdeket kielégítő közép-ázsiai rendezésére;

44.

elismeri, hogy Kazahsztán vezető szerepet tölt be a közép-ázsiai régióban; sürgeti Kazahsztánt, hogy használja fel ezt a pozíciót a regionális szomszédokkal való pozitív kapcsolattartáshoz és tegyen lépéseket a regionális együttműködés felé;

Fenntartható fejlődés, energia és környezet

45.

üdvözli Kazahsztán 2017 januárjában bejelentett harmadik modernizációs stratégiáját, amelynek célja, hogy az ország bekerüljön a világ 30 legfejlettebb országa közé;

46.

üdvözli a nyersanyagoktól és az energetikai együttműködésről szóló megerősített fejezetet, amely nagyban hozzájárulhat az EU energiabiztonságához; emlékeztet arra, hogy Kazahsztán fontos szerepet játszik az EU energiaellátójaként; felszólítja az EU-t, hogy aktívabb energiaügyi együttműködést folytasson és fokozza a párbeszédet Kazahsztánnal és más közép-ázsiai országokkal az EU energiabiztonságának megerősítése érdekében;

47.

üdvözli az éghajlatváltozással kapcsolatos együttműködésről szóló fejezetnek az MPEM-be történő felvételét; felszólítja az EU-t, hogy továbbra is működjön együtt Kazahsztán kormányával, segítséget nyújtva számára az innovatív és fenntartható környezeti és ökológiai politikák azonosításában és fejlesztésében; emlékeztet arra, hogy Kazahsztánt nagymértékben érintik a világ két legpusztítóbb ember okozta környezeti katasztrófájának következményei, nevezetesen az Aral-tó kiszáradása és a szovjet időkben Szemelyben/Szemipalatyinszkban végzett nukleáris kísérletek; felszólítja a Bizottságot, hogy az Aral-tó megmentését célzó nemzetközi alap cselekvési programjának keretében technikai és pénzügyi téren egyaránt fokozza a kazah hatóságoknak nyújtott segítséget az Aral-tó medencéjében a vízgazdálkodás és vízvédelem jelentős javítása érdekében, valamint dolgozzon ki hatékony cselekvési tervet az egykori nukleáris övezet megtisztítása érdekében; üdvözli Kazahsztán részvételét a „Zöld Híd” elnevezésű önkéntes partnerségi programban; úgy véli, hogy a program stabil és hosszú távú alapot teremt majd a zöld beruházásoknak, az új technológiák átadásának és az innovációknak, valamint a szén-dioxid-mentes társadalomba való átmenetnek;

48.

hangsúlyozza a környezeti szempontból fenntartható fejlődés elvei alkalmazásának szükségességét Kazahsztánban a kitermelés és az ország jelentős természeti erőforrásainak feldolgozása tekintetében; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy az ország megfelel a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) normáinak;

Kereskedelem és gazdaság

49.

emlékeztet arra, hogy az EU az ország első számú kereskedelmi és beruházási partnere, valamint arra, hogy Kazahsztán az EU fő kereskedelmi partnere Közép-Ázsiában; reméli, hogy e kapcsolatok tovább erősödnek; megjegyzi, hogy Kazahsztán EU-ba irányuló exportjának 80 %-át az olaj és földgáz teszi ki; ismételten hangsúlyozza az ország EU-val folytatott kereskedelme nagyobb diverzifikációjának fontosságát; rámutat arra, hogy a kereskedelem és az emberi jogok pozitívan erősíthetik egymást, amennyiben adott a jogállami környezet; emlékeztet arra, hogy az üzleti közösségnek komoly szerepe van az emberi jogok, a demokrácia és a vállalati társadalmi felelősségvállalás pozitív ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy a globális értékláncok hozzájárulnak a legfontosabb nemzetközi munkajogi, környezetvédelmi, társadalmi és emberi jogi normák előmozdításához, beleértve a munkahelyi egészségügyi és biztonsági szabályokat, az oktatási lehetőségeket, a pártatlan intézményeket és a korrupció csökkentését is;

50.

üdvözli, hogy Kazahsztán 2016. január 1-jén csatlakozott a WTO-hoz, ami elősegítette az ország gazdasági és igazgatási modernizációját; megjegyzi, hogy Kazahsztán gazdasága nagymértékben a nyersanyagok és a szénhidrogének kitermelésén és exportján alapul; reméli, hogy a gyakorlatban teljes mértékben végrehajtásra kerül az az ambiciózus program, amely a gazdaság diverzifikálására – ebben az EU is fontos szerepet tölthet be – és az ország megreformálására irányul, és amely magában foglalja többek között a közigazgatás professzionalizálását és korrupcióellenes intézkedések bevezetését; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa Kazahsztánt gazdasága környezetbaráttá és fenntarthatóvá tételében;

51.

tudomásul veszi Kazahsztán amelletti elkötelezettségét, hogy közvetlen befektetések formájában teljeskörűen liberalizálja a tőke mozgását, és sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az MPEM kereskedelmi és üzleti fejezete nem tartalmaz korrupcióellenes rendelkezéseket; úgy véli, hogy a pénzmosás kockázata növelésének elkerülése érdekében különös figyelmet kell szentelni a vállalatirányítás és a korrupció kérdésének a megállapodás végrehajtásának nyomon követése során;

52.

üdvözli, hogy az MPEM alkalmazásának első évében Kazahsztán elkötelezettnek mutatkozott a megállapodás és a WTO szerinti kötelezettségeinek teljesítése iránt; felhívja Kazahsztánt, hogy teljesítse az MPEM szerinti, a szellemitulajdon-jogokkal kapcsolatos kötelezettségeit, egy regionális jogkimerülési rendszer alapján;

53.

felhívja Kazahsztánt, hogy annak elkerülése érdekében, hogy drága ellentételezéseket kelljen fizetnie a WTO-s kereskedelmi partnereknek, a behozatali vámját teljes egészében igazítsa a WTO és az MPEM szerinti kötelezettségekhez, attól függetlenül, hogy részt vesz-e az Eurázsiai Gazdasági Unióban;

54.

felhívja Kazahsztánt, hogy csatlakozzon a kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszerhez (TRACES) a hatékony egészségügyi és növényegészségügyi ellenőrzések lehetővé tétele érdekében, és hogy használja fel az EU és Kazahsztán közötti kétoldalú egészségügyi és növényegészségügyi bizonyítványokat;

55.

tudomásul veszi az MPEM-ben a közbeszerzésre vonatkozóan rögzített általános ötéves átmeneti időszakot, és az építőipari tevékenységre vonatkozóan rögzített nyolcéves átmeneti időszakot, és várakozással tekint a kereskedelem fokozódására, amint ezen időszakok véget érnek; megjegyzi, hogy a közbeszerzés lényeges közpolitikai eszköz Kazahsztán számára;

o o

56.

(1) HL C 419., 2015.12.16., 159. o.

(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0083.

(3) HL C 45., 2016.2.5., 85. o.

(4) HL C 251. E, 2013.8.31., 93. o.

(5) HL C 224. E, 2010.8.19., 30. o.

(6) HL C 168. E, 2013.6.14., 91. o.

(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0121.

(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0007.

(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0484.

11.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 369/11

P8_TA(2017)0487

Az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentés: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában

Az Európai Parlament 2017. december 12-i állásfoglalása az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésről: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában (2017/2069(INI))

(2018/C 369/02)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel „A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. január 24-i, az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentésre (COM(2017)0030),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 25. cikke alapján készült 2017. január 24-i bizottsági jelentésre a hatékony uniós polgárság irányába történő 2013–2016 közötti előrehaladásról (COM(2017)0032,

—	tekintettel az uniós polgárságról szóló, a Bizottság által lefolytatott 2015. évi nyilvános konzultáció eredményeire, valamint az Eurobarométer választójogról és uniós polgárságról szóló 2015. évi felméréseinek eredményeire,

—	tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 6. és 9-12. cikkére és az EUMSZ 18–25. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11., 21. és 39-46. cikkére,

—	tekintettel a jogállamiság tiszteletben tartásának az EUSZ 2. cikkében rögzített elvére,

—	tekintettel az EUSZ 3. cikkének (2) bekezdésére, amely kimondja a személyek szabad mozgáshoz való jogát,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikkében foglalt petíciós jogra,

—	tekintettel az EUMSZ 165. cikkére,

—	tekintettel az EUMSZ 227. cikkében foglalt petíciós jogra,

—	tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

—	tekintettel a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

—	tekintettel a Tanácsnak az egységes piaci stratégiáról szóló 2016. február 29-i következtetéseire (1), és különösen a SOLVIT központok 2015. szeptember 18-án Lisszabonban tartott informális ülésének eredményeiről szóló dokumentumra (2),

—	tekintettel 2014. március 12-i állásfoglalására az uniós polgárságról szóló 2013. évi jelentésről: Uniós polgárok: az Ön jogai, az Ön jövője (3),

—	tekintettel az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló 2016. április 12-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel „Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2014. évi jelentés” című, 2016. október 6-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel a Bizottságnak szóló, az örökbefogadások határokon átnyúló aspektusaira vonatkozó ajánlásokat tartalmazó 2017. február 2-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel 2017. március 2-i állásfoglalására (7) az „Európa a polgárokért” program végrehajtásáról,

—	tekintettel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (átdolgozás) (COM(2016)0411),

—	tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére a bizottság gyermekjóléti kérdésekkel foglalkozó munkacsoportjának tevékenységeiről (8), és különösen annak következtetéseire,

—	tekintettel a Petíciós Bizottság 2015. évi tevékenységeiről szóló 2016. december 15-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel a Petíciós Bizottságnak, illetve az Alkotmányügyi Bizottságnak az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló bizottsági jelentésre vonatkozó 2017. március 23-i véleményére (10), illetve 2017. június 1-jei véleményére (11),

—

tekintettel a Petíciós Bizottság által 2016-ban és 2017-ben szervezett nyilvános meghallgatásokra, és különösen a LIBE, a PETI és az EMPL bizottságok által közösen szervezett, „Az uniós polgárok helyzete és jogai az Egyesült Királyságban” című, 2017. május 11-i nyilvános meghallgatásra; „Az uniós polgárok belső piacon történő szabad mozgásának és munkavállalásának akadályai” című, 2016. október 11-i nyilvános meghallgatásra; „A megkülönböztetés elleni küzdelem és a kisebbségek védelme” című, 2017. május 4-i nyilvános meghallgatásra; „Az uniós polgárság a gyakorlatban” címmel, az Európai Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatósága és az Európai Parlament LIBE, PETI, AFCO és JURI bizottságai által közösen szervezett, 2016. március 15-i nyilvános meghallgatásra; a LIBE és a PETI bizottság által közösen szervezett, hontalanságról szóló 2017. június 29-i együttes meghallgatásra,

—

tekintettel a Petíciós Bizottság „Az Európai Unió Alapjogi Chartája hatókörének kibővítése (51. cikk?)” című 2016. február 23-i meghallgatására, az „Átláthatóság és információszabadság az uniós intézményekben” című 2016. június 21-i meghallgatására, „A polgárok európai integrációba vetett bizalmának helyreállítása” című 2017. június 22-i meghallgatására, valamint a jelenlegi jogalkotási ciklus korábbi szakaszában szervezett, a petíciós jogról (2015. június 23.) és az európai polgári kezdeményezésről (2015. február 26.) szóló meghallgatásaira,

—

tekintettel a Parlament „C” Tematikus Főosztálya által a Petíciós Bizottság kérésére 2016-ban és 2017-ben megrendelt tanulmányokra: „Az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga előtt álló akadályok”, „A beérkező petíciókban felmerülő megkülönböztetés(ek)”, „A brexit hatása a petíciós jog és a Petíciós Bizottság hatásköre, feladatai és tevékenysége szempontjából” és „A Petíciós Bizottság védelmező szerepe a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásával összefüggésben”,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8-0385/2017),

A.	mivel az uniós polgárság fogalmát és az ahhoz kapcsolódó jogokat a Maastrichti Szerződés vezette be 1992-ben, majd azokat továbbfejlesztette a 2009. decemberben hatályba lépett Lisszaboni Szerződés, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája is;

B.	mivel az állampolgári jogok gyakorlásának előfeltétele valamennyi emberi jog szavatolása és megléte, különös tekintettel a gazdasági, szociális és kulturális jogokra;

C.	mivel az Európai Unióról szóló-szerződésben rögzített célkitűzések – mint a teljes foglalkoztatottság és a társadalmi haladás – elérésének holisztikus megközelítése alapvető fontosságú az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok és szabadságok valódi gyakorlásához;

mivel az uniós polgárság alapfeltétele a valamely tagállamban szerzett állampolgárság, amelyet a nemzeti törvények szabályoznak; mivel ugyanakkor e jogintézményből olyan jogok és kötelezettségek erednek, amelyeket az uniós jog határoz meg a tagállamoktól függetlenül; mivel a fenti okok miatt ugyanakkor az is igaz, hogy e jogok és kötelezettségek indokolatlanul nem korlátozhatók a tagállamok részéről, az állami szint alatti hatóságaikat is beleértve; mivel a tagállami állampolgárság megadása tekintetében a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk az uniós jogelveket, például az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvét, amelyek alaposan ki vannak dolgozva az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában; mivel a Szerződések értelmében az uniós intézmények számára minden egyes uniós polgár egyformán fontos;

E.	mivel az uniós polgárok bíznak abban, hogy a tagállamok – az állami szint alatti hatóságaikat is beleértve – a közösségi jogot és a nemzeti jogszabályaikat egyaránt alkalmazzák, ami elengedhetetlen feltétele az őket megillető uniós polgárságból eredő valamennyi jog tényleges gyakorlásának;

F.	mivel az uniós polgárság érvényesítése szorosan kapcsolódik az uniós szintű demokrácia minőségi javulásához, az alapvető jogok és szabadságok tényleges gyakorlásához, valamint a polgároknak az Unió demokratikus életében való részvételének lehetőségéhez;

G.	mivel egy tagállam határainak bármiféle egyoldalú módosítása sérti legalább az EUSZ 2. cikkét, 3. cikkének (2) bekezdését és 4. cikkének (2) bekezdését, amellett, hogy veszélyezteti az uniós polgárságból eredő jogok összességének gyakorlását;

mivel a Lisszaboni Szerződés megerősítette az uniós polgársággal járó elidegeníthetetlen jogokat és garanciákat, többek között az Unión belüli szabad mozgást, munkavállalást és tanulmányok folytatását, az európai politikai életben való részvétel lehetőségét, az egyenlőség előmozdítását, a sokféleség tiszteletben tartását és a hátrányos megkülönböztetés – kivált az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés – elleni védelmet; mivel az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog egyre elterjedtebb gyakorlása az elmúlt évtizedekben azzal a következménnyel járt, hogy különböző nemzetiségű családtagokból álló, gyakran gyermekekkel is rendelkező vegyes családok jelentek meg; mivel bár ez kedvező trend az uniós polgárság önálló intézményként történő megszilárdulása szempontjából, egyúttal sajátos igényeket is támaszt, és kihívásokat jelent különböző területeken, többek között jogi szempontból;

mivel az Egyesült Királyság Európai Unióból való, küszöbön álló kiválása („brexit”) rávilágított az uniós polgársággal járó jogok jelentőségére és azok kulcsfontosságú szerepére az uniós polgárok millióinak mindennapi életében, és EU-szerte ráébresztette az embereket, hogy a brexittel bizonyos jogoktól mindkét oldalon eleshetnek az érintettek, különös tekintettel az Egyesült Királyságban élő 3 millió uniós polgárra és az Egyesült Királyságnak az Unióban élő 1,2 millió állampolgárára;

J.	mivel az Egyesült Királyságban bekövetkezett fejleményeket követően a humanitárius menekültválság, a nagyfokú munkanélküliség és szegénység, valamint az idegengyűlölet és a rasszizmus Európai Unión belüli erősödése megrendítette az uniós rendszerbe és az európai integráció egészébe vetett bizalmat;

mivel a szabad mozgáshoz való jog és annak gyakorlása központi jelentőséggel bír az uniós polgárság nyújtotta jogok között, és kiegészíti az uniós belső piacon élvezett egyéb szabadságokat; mivel a szabad mozgás – mely az uniós polgárok körében általában véve is az EU legismertebb és legnépszerűbb vívmányának számít a béke szavatolása után – az európai fiatalok számára különösen nagy jelentőséggel bír;

L.	mivel számos beérkezett petíció alapján több tagállam megsértette a szabad mozgáshoz való jogot és annak gyakorlását azzal, hogy európai polgárokat kiutasítottak a területükről, vagy kiutasítással fenyegettek meg;

mivel a petíciók, valamint a Bizottsághoz eljuttatott és a SOLVIT-hálózaton keresztül benyújtott panaszok azt mutatják, hogy az uniós polgárok jelentős nehézségekkel szembesülnek az alapvető jogok és szabadságok gyakorlásában a nagymértékű gazdasági és foglalkoztatási problémák miatt, amelyeket tovább fokoztak a tagállamokban tapasztalható adminisztratív terhek és bürokrácia, valamint a tagállami hatóságok általi félretájékoztatás és/vagy e hatóságok együttműködő készségének hiánya;

mivel a nemen, fajon, bőrszínen, etnikai vagy társadalmi származáson, genetikai tulajdonságokon, nyelven, valláson vagy személyes meggyőződésen, politikai vagy más nézeteken, nemzeti kisebbséghez tartozáson, vagyoni helyzeten, születésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalma, melyet az EU Alapjogi Chartájának 21. cikke is rögzít, az uniós polgárság elsődleges elve; mivel ez egyúttal a szabad mozgás tényleges gyakorlásához is nélkülözhetetlen, amint az a petíciókból kiderül;

mivel a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az Európai Unió egyik alapértéke a Szerződésekben foglaltakkal összhangban; mivel az EU polgárainak körülbelül 8 %-a nemzeti kisebbségekhez tartozik, és körülbelül 10 %-uk regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél; mivel a kisebbségek tényleges védelmét meg kell erősíteni;

P.	mivel a polgárok jogainak és a demokratikus intézményeknek a megerősítése magában foglalja a megkülönböztetés és a nemek közötti egyenlőtlenség elleni küzdelmet, összhangban a fenntartható fejlesztési célokkal;

Q.	mivel a nők alulreprezentáltak a döntéshozatali pozíciókban, különösen a politikai életben és a vállalatok igazgatótanácsában, ami akadályozza a képességfejlesztést, és gyengíti a nők részvételét az Unió demokratikus életében;

R.	mivel a nők politikai döntéshozatalban való részvételét és vezető szerepét továbbra is különböző akadályok nehezítik, például a nemi sztereotípiák, valamint a közelmúltbeli gazdasági válság következményei és negatív hatása a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos ügyekre;

S.	mivel Unió-szerte továbbra is jelentős különbségek vannak a nemi alapú erőszak és családon belüli erőszak áldozatainak védelme terén a határokon átnyúló családi vitákban;

mivel a nőket Unió-szerte érő megkülönböztetés akadálya az egyenlőségnek; mivel a nők továbbra is alulreprezentáltak mind szavazóként, mind vezető pozíciókban, úgy a választott tisztségekben, a közszolgálatban, a tudományos életben és a médiában, ahogy a magánszektorban is; mivel a nők széles körben szembesülnek halmozott megkülönböztetéssel, és a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel küzdők között is aránytalanul magas a nők száma, mindez pedig akadályozza, hogy maradéktalanul élhessenek állampolgári jogaikkal;

mivel az Európai Parlamenthez intézett petícióhoz való jog – amelyet az EUMSZ 20. és 227. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikke is rögzít – az uniós polgárság egyik alappillére, mely közismertség tekintetében a második helyen áll az uniós polgársággal járó jogok közül, és amelynek összeköttetést kell biztosítania a polgárok és az uniós intézmények között egy nyílt, demokratikus és átlátható eljárás keretében;

V.	mivel az uniós polgárok alapvető jogait biztosítani lehetne az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezését érintő új megközelítés révén;

mivel az Európai Parlament közvetlenül képviseli az európai polgárokat, akiknek demokratikus joguk, hogy induljanak és szavazzanak az európai választásokon, még akkor is, ha egy másik tagállamban élnek; mivel nem minden tagállam segíti és mozdítja elő egyformán a szabad mozgási jogával élve más tagállamban letelepedett uniós polgárok azon jogának gyakorlását, hogy lakóhelyükön szavazhassanak az európai és helyhatósági választásokon; mivel különböző petíciók azt mutatják, hogy bürokratikus akadályok és adminisztratív vagy egyéb jellegű hiányosságok megnehezítik a más tagállamban élő polgárok számára, hogy a származási országuk nemzeti vagy regionális választásain gyakorolhassák szavazati jogukat; mivel egyes polgároknak csorbul ez a demokratikus joga, így például a fogyatékossággal élő személyeknek azon tagállamokban, amelyek ratifikálták ugyan a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, de nem tettek eleget azon kötelezettségüknek, hogy választási jogszabályaikat kiigazítva lehetővé tegyék a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy éljenek szavazati jogukkal;

mivel a polgároknak jogukban áll, hogy valamennyi tagállam uniós polgáraival összefogva európai polgári kezdeményezést (ECI) indítsanak vagy támogassanak, amely révén elvileg lehetőségük nyílik befolyásolni az EU jogalkotási napirendjét; mivel az ECI a közvetlen demokrácia fontos eszköze, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy tevőleg részt vegyenek az európai politikák és jogszabályok alakításában; mivel az ECI-nek átláthatónak és eredményesnek kell lennie; mivel e joggal eddig a vártnál kevesebb alkalommal éltek;

mivel a schengeni térség létrehozása és a schengeni vívmányok uniós keretrendszerbe foglalása nagymértékben fokozta az EU-n belüli mozgás szabadságát, és az európai integrációs folyamat egyik legnagyobb eredményének tekinthető; mivel az Európai Unió Tanácsa 2011. június 9-i 9166/3/11. és 9167/3/11. számú következtetésében Bulgária és Románia esetében megerősítette az értékelési folyamat sikeres lezárását, valamint a schengeni térséghez való csatlakozáshoz szükséges technikai felkészültségüket;

mivel a biztonság az egyik legfontosabb kérdés az uniós polgárok számára; mivel az EU-nak el kell érnie, hogy polgárai érezzék, hogy szabadságukat megvédik és biztonságukat garantálják az EU területén, miközben biztosítja, hogy polgárai szabadságát és jogait is tiszteletben tartsák és megvédjék; mivel a terrorizmus globális fenyegetést jelent, amelyet az európai polgárok biztonságának garantálása érdekében helyi, nemzeti és uniós szinten is hatékonyan kezelni kell;

AA.

mivel a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről szóló, 2015. április 20-i (EU) 2015/637 tanácsi irányelv (12) elfogadásához vezető javaslatot kísérő bizottsági hatásvizsgálat (SEC(2011)1556) szerint csaknem hétmillió uniós polgár utazik vagy él olyan Unión kívüli országokban, ahol a saját országa nem rendelkezik nagykövetséggel vagy konzulátussal; mivel a képviselettel nem rendelkező uniós polgárok száma 2020-ra várhatóan legalább 10 millió főre nő; mivel az olyan nem uniós ország területén élő uniós polgárok, ahol a származásuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételekkel jogosultak bármely másik tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni, mint az adott tagállam állampolgárai;

tudomásul veszi a Bizottság uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentését, amely tartalmazza az egyes tevékenységi területek következő évekre vonatkozó új prioritásait; emlékeztet arra, hogy az uniós jogszabályok helyes alkalmazása a tagállamok és az uniós intézmények megosztott felelőssége; kiemeli e tekintetben azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a Bizottságnak mint a Szerződések őrének kell betöltenie az EUMSZ 258–260. cikkének végrehajtása során; szükségesnek tartja, hogy a prioritások hatékony választ adjanak a polgárok aggályaira, és úgy véli, hogy a következő három évben pontosan meghatározott és konkrét vállalásokra és intézkedésekre van szükség; sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az uniós jogszabályok érvényesítésére vonatkozó szakpolitika végrehajtásának ütemét valamennyi elérhető eszköz és mechanizmus igénybevétele révén;

megjegyzi, hogy a petíciós jog, az európai ombudsmanhoz fordulás joga és a dokumentumokhoz és nyilvántartásokhoz való hozzáférés joga az uniós polgárság létfontosságú és kézzel fogható elemei, és fokozzák a döntéshozatal átláthatóságát; ezért kifejezi azon óhaját, hogy az uniós polgárságról szóló bizottsági jelentés ezeket a jogokat kulcsfontosságú elemekként szerepeltesse és mozdítsa elő, és szenteljen nekik megfelelő figyelmet;

kiemeli, hogy könnyebbé vált a petíciós jog hatékony gyakorlása a petíciók Európai Parlament általi javított feldolgozásának, valamint annak köszönhetően, hogy 2014 végén működésbe lépett a Petíciós Bizottság internetes portálja, amely lehetővé teszi petíciók egyszerű benyújtását és hatékonyabb feldolgozását, amint azt a Petíciós Bizottság megfelelő éves jelentései máshol említik; felszólít a projekt következő lépéseinek terv szerinti, késedelem nélküli végrehajtására, mivel ez lehetővé teszi a petíciók benyújtói és támogatói számára a petíciós eljárás sokkal interaktívabb nyomon követését;

hangsúlyozza, hogy a polgári jogok sikeres gyakorlásának előfeltétele, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített valamennyi jogot és szabadságot; felhívja a figyelmet arra, hogy a demokratikus és részvételen alapuló kormányzás, a lehető legmagasabb szintű átláthatóság és valamennyi polgár közvetlen bevonása a döntéshozatali folyamatokba mind megerősíti az uniós polgárságot; felszólítja a tagállamokat, hogy jobban tájékoztassák az uniós polgárokat jogaikról és kötelezettségeikről, és segítsék elő e jogok egyenlő hozzáférhetőségét és tiszteletben tartását úgy a polgárok származási országában, mint az összes többi tagállamban; rámutat, hogy egyes tagállamok önkéntesen kívül maradnak az uniós szerződések egyes részeiből, ami de facto különbségekhez vezet a polgárok jogai tekintetében;

határozott sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a mai napig – csaknem egy évtizede – nem történt jelentős előrelépés az uniós szintű megkülönböztetésellenes irányelv elfogadása terén; felszólítja az összes uniós intézményt és a tagállamokat, hogy a lehető legsürgősebben indítsák újra az erre irányuló tárgyalásokat; tudomásul veszi a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy aktívan támogatja e tárgyalások lefolytatását;

úgy véli, hogy fokozni kell a megkülönböztetés elleni uniós politikák hatékonyságát és fel kell számolni a fennmaradó akadályokat; javasolja, hogy a Bizottság tegye naprakésszé az első két megkülönböztetésellenes irányelvet, nevezetesen a 2000/43/EK és a 2000/78/EK tanácsi irányelveket annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek a Szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartája hatályos szövegével;

kéri egy olyan hatékony jogalkotási keret, valamint uniós és tagállami szintű összehangolt intézkedések alkalmazását, amelyek magas szintű szociális védelmet, valamint stabil és megfelelően jövedelmező munkahelyeket biztosítanak; úgy véli, hogy ez a fajta megközelítés létfontosságú az uniós polgársághoz kapcsolódó alapvető jogok és szabadságok megerősítésében;

hangsúlyozza, hogy az uniós és tagállami szintű megszorító intézkedések felerősítették a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket, súlyosan korlátozva az uniós polgársághoz kapcsolódó alapvető jogok és szabadságok tényleges gyakorlását;

emlékeztet a 2017. szeptember 14-én elfogadott módosításokra (13), valamint újra hangsúlyozza a termékekhez és szolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférés követelményeire, többek között a különböző szállítási módokra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló átfogó irányelvről szóló állásfoglalását és a Bizottság erről szóló javaslatát (COM(2015)0615); javasolja a jogalkotóknak, hogy gyorsítsák fel az európai akadálymentesítési intézkedéscsomag elfogadására irányuló tevékenységeiket; üdvözli a marrákesi szerződésnek az uniós szerzői jogban való végrehajtására vonatkozó intézményközi megállapodást, melyet a Petíciós Bizottság 2011 óta szorgalmazott, és ismételten kéri, hogy az Unió és tagállamai mihamarabb ratifikálják a marrákesi szerződést; felszólítja valamennyi tagállamot, hogy ratifikálja a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (UNCRPD), és írja alá a hozzá csatolt jegyzőkönyvet; támogatja a kölcsönösen elismert európai uniós fogyatékossági igazolvány használatának minél több tagállamra történő kiterjesztését; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a fogyatékossággal élő és funkcióképességükben korlátozott személyek mobilitását az EU-ban; hangsúlyozza, hogy folytatni kell az uniós honlapok akadálymentesítését a fogyatékossággal élő személyek számára;

10.

felkéri a Bizottságot, hogy tegyen aktívabb lépéseket az LMBTI személyekkel szembeni megkülönböztetés és a homofóbia elleni küzdelem terén, a nemzeti és európai szinten végrehajtandó konkrét intézkedések meghatározása révén; ezzel egyidejűleg kéri az uniós intézményeket, hogy szorosan kövessék nyomon az LMBTI-személyek jogainak érvényesülését, és mozdítsák elő az EU-ban az LMBTI-személyek és családtagjaik határokon átnyúló jogainak elismerését;

11.

emlékeztet arra, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőség kizárólag a nemek közötti esélyegyenlőség valamennyi uniós politikában való stratégiai érvényesítése révén érhető el, ideértve a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” végrehajtását; felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi tagállamban segítse elő a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférést; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés és a nőkre vonatkozó – a nemi sztereotípiákat erősítő – diszkriminatív kijelentések EU-ban történő felszámolása érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy be kell ruházni az állampolgári ismeretek és a nemek közötti egyenlőség oktatásába Európa-szerte; felhívja a figyelmet a bérek és a nyugdíjak terén az Unióban a nemek között fennálló egyenlőtlenségre, amely aláássa több millió nő gazdasági autonómiáját; hangsúlyozza a fiatalok, különösen a nők és a lányok politikai részvételének fontosságát, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek többet a részvételük ösztönzése érdekében;

12.

üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy az EU írja alá az Isztambuli Egyezményt, és zárja le a csatlakozási folyamatot; sajnálja ugyanakkor, hogy a két területre, nevezetesen a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos kérdésekre, illetve a menedékjogra és a visszaküldés tilalmára való korlátozás jogbizonytalanságot szül az Unió csatlakozásának hatókörét illetően; sürgeti a tagállamokat az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával és végrehajtásával kapcsolatos tárgyalások felgyorsítására; felhívja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy mielőbb ratifikálják az egyezményt, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be irányelvre irányuló javaslatot a nők elleni erőszak felszámolása tárgyában; örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság előterjesztette a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló csomagot, és kéri az összes intézményt, hogy a lehető leghamarabb döntsön ezekről az intézkedésekről; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a nők vezető beosztásokba való bejutását és ottani képviseletét, valamint hozzanak konkrét intézkedéseket – például megfelelő stratégiák révén – az interszekcionális többszörös megkülönböztetést elszenvedő, kiszolgáltatott emberek helyzetének javítására, annak érdekében, hogy ezek a polgárok is gyakorolni tudják állampolgári jogaikat; felszólítja a Tanácsot, hogy fokozza erőfeszítéseit a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv előtt álló akadályok elhárítása érdekében; megismétli a Bizottsághoz szóló felhívását, hogy közlemény formájában fogadja el a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2019 közötti időszakra szóló stratégiai szerepvállalását;

13.

emlékeztet arra, hogy a hagyományos kisebbségek évszázadokon keresztül együtt léteztek a többségi kultúrákkal az európai kontinensen; hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek figyelemfelhívó rendezvények, szemináriumok és állásfoglalások előmozdítása, valamint az intézményeken belül konkrét igazgatási intézkedések megtétele révén aktívabb szerepet kell vállalniuk a kisebbségek védelme terén; véleménye szerint az EU-nak magas szintű elvárásokat kell támasztania a kisebbségek védelme terén, kezdve a nemzetközi jogi eszközökben rögzített olyan standardokkal, mint az Európa Tanács által megfogalmazottak, és ezeket az elvárásokat szigorúan be kell építeni a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat az EU egészében garantáló jogi keretbe; ösztönzi valamennyi azon tagállamot, amely ezt még nem tette meg, hogy további késedelem nélkül ratifikálja a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezményt és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, valamint jóhiszeműen hajtsák végre a Szerződéseket; emlékeztet arra is, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) keretében kidolgozott elveket végre kell hajtani; elítél minden olyan retorikát, amely az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetésre ösztönöz; arra ösztönzi a tagállami kormányokat, hogy keressenek tartós megoldásokat, és mozdítsák elő a nyelvi sokszínűség kultúráját valamennyi tagállamban és az EU egészében, a hivatalos uniós nyelvek kereteit túllépve, mivel mind a Szerződések, mind az Európai Unió Alapjogi Chartája tartalmaznak hivatkozásokat a nemzeti kisebbségek védelmére és a nyelv alapján történő hátrányos megkülönböztetésre;

14.

mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nagyon sok európai roma válik diszkriminatív anyakönyvezés áldozatává, akik ezért nem rendelkeznek személyazonosító okmányokkal, a tartózkodási helyük szerinti országokban nem jutnak hozzá alapvető szolgáltatásokhoz, és következésképp az Unióban sem tudnak élni semmilyen jogukkal; felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul hozzanak ezzel kapcsolatban kiigazító intézkedéseket, hogy lehetővé tegyék az érintettek számára alapvető emberi jogaik és az uniós polgárság által biztosított jogaik gyakorlását; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje és kövesse nyomon a tagállami helyzetet és kezdeményezze az olyan személyek azonosítását és védelmét, akik nem rendelkeznek elismert állampolgársággal és személyazonosító okmányokkal;

15.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő konkrét intézkedéseket a szabad mozgás előtt álló akadályok felszámolására az Európai Parlamentnek az uniós polgárok szabad mozgása és a belső piacon történő munkavállalása előtt álló akadályokról szóló, 2017. március 15-i állásfoglalása (14) és a gyermek mindenek felett álló érdekének az Európai Parlamentnek címzett petíciók alapján történő uniós védelméről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalása (15) nyomán;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen ellenőrizze a 2004/38/EK irányelv tagállamokban történő alkalmazását, és hozza meg a megfelelő intézkedéseket ahhoz, hogy felszámolja a szabad mozgást korlátozó esetleges akadályokat; üdvözli az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogára vonatkozó e-tanulási eszközt, amely abban segíti a helyi közigazgatási szerveket, hogy jobban megértsék a szabad mozgással járó jogokat és kötelezettségeket;

17.

nyugtázza a Bizottság azon törekvését, hogy több tájékoztató és segítségnyújtó felület – például a Europe Direct hálózat, az „Európa Önökért” portál és az e-igazságszolgáltatási portál – rendelkezésre bocsátásával hozzáférhetőbbé tegye az Európai Unióval és az általa a polgárokra ruházott jogokkal kapcsolatos információkat, hogy megkönnyítse az uniós polgároknak az őket megillető jogok gyakorlásával kapcsolatos tájékozódást; elismeri a Bizottságnak az egységes digitális ügyfélkapura vonatkozó javaslatát annak érdekében, hogy egyszerű online hozzáférést biztosítsanak a polgároknak a tájékoztatáshoz, a segítségnyújtáshoz és a problémamegoldási szolgáltatásokhoz a jogaik egységes piacon belüli gyakorlásával kapcsolatban;

18.

kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a SOLVIT-hálózatot a szolgálatai és a nemzeti központok közötti együttműködés javítása révén annak érdekében, hogy jobban nyomon lehessen követni a megoldatlan és ismétlődő ügyeket, és szorosabban össze lehessen hangolni a különböző uniós jogérvényesítési eszközöket, mint az EU Pilot és a CHAP; ezzel egyidejűleg felkéri a tagállamokat, hogy népszerűsítsék a SOLVIT hálózatot és annak szolgáltatásait, valamint az egyéb jogorvoslati és állampolgári részvételi mechanizmusokat az uniós polgárok körében, mind uniós szinten (a Parlament Petíciós Bizottsága, az európai ombudsman és az európai polgári kezdeményezések stb.), mind nemzeti szinten (regionális vagy helyi ombudsman, petíciós bizottságok, valamint jogalkotási célú lakossági kezdeményezések stb.);

19.

támogatja a Bizottságnak az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésben tett, arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy uniós szintű tájékoztató és figyelemfelhívó kampányt rendezzen az uniós polgársággal járó jogokról annak érdekében, hogy segítsék a polgárokat az őket megillető jogok jobb megértésében; rámutat, hogy a polgárok számára hozzáférést kell biztosítani valamennyi, az európai polgárság tényleges megerősítéséhez szükséges információhoz, valamint hogy ezt az információt világos és érthető módon kell ismertetni annak érdekében, hogy a polgárok a szükséges információk birtokában dönthessenek a Szerződésben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogaik gyakorlása kérdésében; ajánlja az átláthatóság és a proaktív konzuli segítségnyújtás leginkább célravezető eszközökként való előmozdítását, valamint az újonnan érkezők letelepedésének megkönnyítéséhez szükséges információk megfelelő közzétételét;

20.

emlékeztet rá, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a szociális biztonsági rendszerek összehangolása és a szakmai képesítések más tagállamokban való elismerése olyan területek, ahol az uniós polgárok gyakran nehézségekbe ütköznek, és határozott jogérvényesítésre szólítja fel a Bizottságot ezen helyzetek orvoslása érdekében;

21.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a polgárok körében egyre nő a politikával kapcsolatos elégedetlenség; hangsúlyozza, hogy prioritásként kell kezelni az idegengyűlölettel, a rasszizmussal, a megkülönböztetéssel és a gyűlöletbeszéddel szembeni küzdelmet;

22.

elismeri, hogy az európai választásokon való részvétel növelésére irányuló fellépés az Unió és a tagállamok közös felelőssége; ösztönzi az utóbbiakat a demokratikus részvétel előmozdítására azáltal, hogy különböző csatornákon keresztül és közérthető nyelven megfelelőbben tájékoztatják a polgárokat a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon való indulási és szavazati jogukról, illetve hogy felszámolják a részvételük előtt álló akadályokat, így a gazdasági, társadalmi vagy nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetést, a tisztességtelen gyakorlatokat vagy a korrupciót; sürgeti a tagállamokat, hogy számolják fel a fogyatékossággal élő polgárok előtt álló hozzáférési akadályokat, és hogy könnyítsék meg a szavazást minden választás során a szavazókörzetüktől távol élő, dolgozó vagy tanuló állampolgárok számára például elektronikus azonosítási és szavazási módozatok bevezetésével;

23.

úgy véli, hogy a választási törvény reformja lehetőséget kínálhatna az Unió demokratikusabbá tételére; felhívja a figyelmet arra, hogy sok ezer európai polgár osztja ezt a nézetet; emlékeztet rá, hogy az európai szintű politikai pártok láthatóságának növelésével ösztönözni kell az európai választásokon való részvételt, valamint hogy az európai parlamenti választások európai jellegének megerősítése az EU és tagállamai közös feladata; ösztönzi a Tanácsot, hogy a fent említett jogszabály felülvizsgálata alkalmával illesszen be a nemek közötti egyenlőséget érvényesítő és a nemek szempontjából kiegyensúlyozott listákat; kéri a Bizottságot, hogy kezelje a szavazati jog európai és helyhatósági választásokon való gyakorlására vonatkozó panaszokat, dolgozzon ki konkrét cselekvési tervet az elektronikus szavazás európai parlamenti választásokon a lehető legkorábbi időpontban történő bevezetésére, valamint hogy tegye a rendszert nyitottabbá valamennyi uniós polgár számára; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent az uniós tagállamokban élő, hontalan státuszú személyek a fogadó tagállam állampolgárságának felvételére való ösztönzésére, hogy e személyek teljes körű európai uniós polgári jogokkal rendelkezzenek; úgy véli, hogy azon uniós polgárok számára, akik másik uniós tagállamba költöznek és ott lakóhellyel rendelkeznek, biztosítani kell, hogy gyakorolhassák a származási országuk nemzeti választásán történő szavazáshoz való jogukat; felhívja azon tagállamokat, amelyek más tagállamban tartósan élő állampolgáraikat megfosztják választójoguktól, hogy e polgáraik számára könnyítsenek a feltételeken és tartsák fenn a nemzeti választáson történő szavazáshoz való jogukat; sürgeti a Bizottságot, hogy hozza meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékossággal élő személyek bármifajta hátrányos megkülönböztetés nélkül élhessenek szavazati jogukkal; támogatja az európai személyi igazolvány a nemzeti azonosító okmányok kiegészítéseként való bevezetésének lehetőségét;

24.

tudomásul veszi a Bizottságnak az európai polgári kezdeményezésről szóló legfrissebb közleményét (COM(2017)0482), amely javasolja a 2011. február 16-i 211/2011/EU rendelet működésének javítása céljából történő felülvizsgálatát; reméli, hogy a rendelet felülvizsgálata eredményeként olyan, az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó eszköz jön létre, amely átláthatóbb, hatékonyabb és fokozottan felhasználóbarát, ugyanakkor biztosítja a polgárok demokratikus és szélesebb körű részvételét az európai vitában és a menetrend meghatározásában; hangsúlyozza a Parlament jövőbeli jelentős jogalkotási szerepét és a Bizottsággal való jó együttműködés fontosságát a rendelet felülvizsgálata során; felszólítja a Bizottságot, hogy a foglaljon bele az európai polgári kezdeményezés jogi elfogadhatóságára vonatkozó feltételek, a bejegyzési előírások és a vizsgálati eljárások felülvizsgálatát célzó rendelkezéseket;

25.

úgy véli, hogy az uniós polgárság érdekében a Bizottságnak fel kell lépnie az európai kulturális dimenzió megerősítése érdekében; szorgalmazza, hogy az „Európa a polgárokért” program finanszírozzon innovatívabb és rendszerszintű hatást elérni képes projekteket; javasolja az „Ismerjük meg Európát” program az „Európa a polgárokért” program mellett, illetve azt kiegészítve történő kialakítását;

26.

az uniós polgárság és annak gyakorlása megerősítése céljából javasolja, hogy a Bizottság ösztönözze európai kérdésekért felelős települési tisztviselők helyi önkormányzatok általi kijelölését, mivel ez a szint van a legközelebb a polgárokhoz;

27.

javasolja, hogy a Bizottság valamennyi székhelyén – a tagállami képviseleteket is beleértve – hozzon létre érkeztetési nyilvántartást, hogy a polgárok személyesen és megfelelő garanciák mellett fordulhassanak írásban bármely uniós intézményhez;

28.

javasolja, hogy a Bizottság az egyetemes szolgáltatási kötelezettség alá tartozó postai szolgáltatásokkal együttműködve vezessen be olyan üzenetküldő rendszert, amelynek keretében biztosított a dátum és a feladó mellett a tartalom igazolása is, hogy a polgárok személyes eljárás nélkül fordulhassanak igazolt módon írásban az európai intézményekhez;

29.

hangot ad azon meggyőződésének, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 11. cikkében rögzített, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való alapvető jog, a szabad média és a társadalomban, valamint a médiában a különböző véleményekhez való hozzáférés az egészséges demokrácia elengedhetetlen elemei, és ezért az uniós tagság alkotmányi alapját képezik az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 6. cikkében foglaltak szerint; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meghatározott uniós szakpolitikára van szükség az Európa-ellenes propaganda és a félretájékoztatás kezelése, valamint az állami közmédia kormányoktól való függetlenségének elősegítése érdekében; azt javasolja, hogy valamennyi tagállam közmédiájában szánjanak adott, minimális időt az uniós ügyekkel foglalkozó tartalmaknak; azt javasolja, hogy az uniós intézmények folytassák valamennyi tagállamban és valamennyi hivatalos nyelven sugárzott európai televíziós csatornák létrehozását, valamint a polgárok médiaműveltségének már a korai évektől kezdődő fejlesztését; támogatja a sajtó- és multimédiás termékek terjesztését az Unió valamennyi hivatalos nyelvén; e tekintetben hangsúlyozza, hogy szükség van az európai újságírók nagyobb mértékű tájékoztatására;

30.

kitart amellett, hogy a nyelvi sokszínűség és az átláthatóság kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a polgárok közelebb kerüljenek az EU-hoz, és részt vegyenek annak tevékenységeiben; megjegyzi, hogy az európai ombudsman által 2016-ban lezárt vizsgálatok tárgyának 30 %-át a dokumentumokhoz való hozzáférés teszi ki, ezért ajánlja a dokumentumokhoz való hozzáférés jogának előmozdítását és a lehető legtöbb dokumentum valamennyi hivatalos uniós nyelvre történő lefordítását; támogatja a polgárokkal folytatott párbeszéd fokozását és nyilvános viták ösztönzését annak érdekében, hogy az uniós polgárok jobban megértsék, milyen hatást gyakorol az Unió a mindennapi életükre, és lehetőséget kapjanak a véleménycserében való részvételre különböző célközönségek számára készült televíziós programok keretein belül; felszólít a visszaélések bejelentésére vonatkozó horizontális irányelv létrehozására, amely megfelelő csatornákat és eljárásokat határoz meg az esetek bejelentésére;

31.

támogatja a közszolgáltatási kultúra előmozdítását az EU és a nemzeti intézmények között, és úgy véli, hogy az EU-nak jó példával kell elöl járnia a legmagasabb szintű igazgatási és átláthatósági normák alkalmazásában, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkével összhangban; javasolja, hogy a tagállamokban működő helyi uniós kirendeltségeket alakítsák át egyablakos ügyintézési pontokká, melyek átfogó szolgáltatásokat kínálnak az uniós polgárok számára, a bürokrácia, illetve a bürokrácia az uniós polgársággal járó jogok gyakorlását akadályozó hatásainak csökkentése érdekében; kiemeli az egyszeri adatszolgáltatás elvéhez kapcsolódó projekt fontosságát, amely leveszi azokat a szükségtelen terheket az európai vállalkozások válláról, melyek miatt a határokon átnyúló tevékenységeik során kénytelenek ugyanazokat az adatokat és dokumentumokat ismételten benyújtani a különböző hatóságoknak;

32.

hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető oktatás létfontosságú szerepet játszik a jövőbeli polgárok jogaikról való tájékoztatásában; hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ program révén elő kell mozdítani a transzverzális készségek fejlesztését, amelyek növelik az interkulturális megértést és az aktív részvételt a különböző társadalmakban; ösztönzi a tagállamokat, hogy iskolai kerettanterveikben biztosítsanak nagyobb teret az állampolgári ismeretek oktatásának, különös tekintettel az uniós polgárságra és az uniós ügyekre, és a tanárképzést ennek megfelelően módosítsák; emlékeztet rá, hogy támogatást kell nyújtani az oktatóknak és nevelőknek abban, hogy az uniós jogokról és polgárságról szóló információk az általuk nyújtott oktatás szerves részévé váljanak; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az online platformok további népszerűsítésének és fejlesztésének szükségességét, annak érdekében, hogy az oktatás területén dolgozó szakemberek hozzáférhessenek olyan, innovatív többnyelvű oktatási anyagokhoz, amelyek segítik őket abban, hogy ösztönzést és motivációt adjanak a diákoknak az Unióval kapcsolatos tudnivalók elsajátításához; sürgeti a Bizottságot, hogy indítson el egy olyan, az európai polgársággal kapcsolatos oktatásra vonatkozó stratégiát, amely ajánlott iránymutatásokat foglal magában olyan tanterv kidolgozására, amelynek részét képezhetnék uniós intézményekbe tett látogatások;

33.

emlékeztet rá, hogy az uniós jog jelen állása szerint egy tagállam az Unióból való kiválása állampolgárainak uniós polgárságtól való megfosztását vonja maga után; sajnálja, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépése lesz az első olyan alkalom az EU történetében, hogy a polgárok elveszítik az uniós szerződések révén megszerzett jogaikat; hangsúlyozza, e jogok elvesztése várhatóan súlyos hatással lesz mindennapi életükre; hangsúlyozza, hogy bármely megállapodásnak az egyenlőség, a szimmetria, a tisztességes bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvén, valamint az uniós jog integritásának maradéktalan tiszteletben tartásán kell alapulnia, beleértve az Európai Unió Alapjogi Chartáját és annak végrehajtási keretét; sürgeti a tárgyaló feleket, hogy kezeljék kiemelten az érintett polgárok ügyét és szavatolják jogaikat; felhívja a tárgyaló feleket, hogy az Egyesült Királyság kilépését követően a lehető legnagyobb mértékben tartsák fenn az összes származékos szociális, gazdasági és családi jogot, és különösen az egészségügyi ellátásra vonatkozó jogokat;

34.

javasolja, hogy május 9-ét nyilvánítsák európai munkaszüneti nappá az európai családhoz tartozás európai tudatának megerősítése érdekében;

35.

sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy nemzeti jogszabályaik kellően világosak és részletesek legyenek, garantálva a polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz való jogának tiszteletben tartását, továbbá hogy biztosítsák az illetékes nemzeti hatóságok ezzel kapcsolatos megfelelő képzését, valamint hogy kellő pontossággal juttassanak el helytálló információkat az érdekelt felekhez, valamint ösztönözzék a jó együttműködést és a gyors információcserét az egyéb nemzeti hatóságokkal, különösen a határokon átnyúló biztosítási és öregséginyugdíj-ügyek esetében; hatékonyabb együttműködésre szólít fel a befogadó tagállamok és az érintett konzulátusok között, ami biztosítja a megfelelő segítségnyújtási hálózatot és a méltányos bánásmódot a határokon átnyúló esetekben, különösen a gyermek feletti felügyeletet érintő ügyekben; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az örökbefogadást engedélyező határozatok határokon átnyúló elismeréséről;

36.

felhívja az Európai Unió Tanácsát és az Európai Tanácsot, hogy tegyék lehetővé a szükséges technikai kritériumoknak megfelelő valamennyi ország számára a schengeni térséghez történő csatlakozást, hogy ezáltal az uniós polgárok gyakorolhassák a határellenőrzések által nem akadályozott szabad mozgáshoz való jogukat;

37.

emlékeztet rá, hogy a biztonságra vonatkozó uniós jogszabályoknak naprakésznek, hatékonynak és eredményesnek kell lenniük a biztonságot veszélyeztető változó fenyegetések megelőzése, felderítése és az azokra adott válaszok tekintetében; felszólít az európai biztonsági stratégia sürgős végrehajtására, a meglevő vonatkozó uniós jogi eszközök jobb érvényesítésére, valamint a tagállamok és az uniós ügynökségek közötti információcsere és koordináció hatékonyabbá tételére; üdvözli a Bizottság a tagállamok közötti biztonsági együttműködés megerősítésére irányuló kezdeményezéseit; hangsúlyozza az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartásának fontosságát a terrorizmus elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok hatékony védelméhez kulcsfontosságú a biztonság területén végrehajtott belső és külső uniós fellépés harmonizációja;

38.

felhívja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy fokozzák a valós és hatékony, a terrorfenyegetés valamennyi dimenzióját kezelő biztonsági unió kidolgozására irányuló erőfeszítéseiket;

39.

véleménye szerint a deradikalizációnak és a radikalizálódás megelőzésének abszolút prioritást kell élveznie az EU-ban, és határozottan fellép az oktatást, az önkéntes és kulturális tevékenységet és az ifjúsági munkát célzó egyedi, ágazatokon átívelő programok és a deradikalizációs programok az intézményekben, helyi közösségekben, civil társadalomban, vallási közösségekben és regionális önkormányzatokban való megerősítése érdekében; véleménye szerint e téren az átfogó szakpolitikát az igazságügyi szférában hosszú távra szóló proaktív deradikalizációs folyamatokkal kell kiegészíteni; hangsúlyozza a társadalmi befogadással kapcsolatos stratégiák és a diszkrimináció elleni küzdelmet szolgáló politikák kidolgozásának szükségességét; felhívja a tagállamokat a radikalizálódás holisztikus kezelésére és arra, hogy hasznosítsák a Bizottság kezdeményezésére létrehozott uniós radikalizálódástudatossági hálózat tapasztalatait; hangsúlyozza, hogy a radikalizálódás megelőzését az uniós programok, például az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020 vagy az „Európa a polgárokért” program által finanszírozott fellépések révén is lehet támogatni;

40.

felhív az (EU) 2015/637 irányelv teljes és tényleges végrehajtására az uniós polgárok konzuli védelmének biztosítása érdekében olyan harmadik országokban, amelyekben tagállamaik nem rendelkeznek képviselettel;

41.

felhívja a Bizottságot, hogy az uniós sürgősségi úti okmány vonatkozásában tegyen javaslatot egy új, biztonságosabb formátumra az EU-n kívül élő, képviselettel nem rendelkező azon uniós polgárok számára, akiknek az útlevelét ellopták, az elveszett, megsemmisült vagy átmenetileg nem áll rendelkezésre, ezáltal biztosítva e polgárok biztonságos hazautazását;

42.

hangsúlyozza, hogy a bűncselekmények és a terrorizmus áldozatai számára az egész EU-ban megkülönböztetés nélkül megfelelő szintű jogokat kell garantálni, továbbá tisztelettel és méltó módon kell velük bánni, és egyéni szükségleteikhez és családjuk szükségleteihez mérten is meg kell kapniuk a megfelelő támogatást; hangsúlyozza, hogy egyre több az olyan európai polgár, aki nem a saját hazájában szenvedett el terrortámadást, ezért sürgősen felszólít arra, hogy a tagállamokban dolgozzanak ki olyan eljárásmódokat, amelyek révén a terrorizmus elleni küzdelemről szóló (EU) 2017/541 irányelvvel összhangban terrortámadás esetén segítik az adott tagállamban nem állampolgár uniós állampolgárokat; hangsúlyozza a terrorizmus áldozatainak védelméről szóló külön irányelv szükségességét;

43.

sajnálatának ad hangot a határokon átnyúló polgári vagy szociális ügyek – mint például családi jog, vagy nyugdíjak – tekintetében fennálló akadályok kapcsán, amelyek számos polgárt akadályoznak abban, hogy maradéktalanul éljenek az uniós polgársággal járó előnyökkel;

44.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a különélés vagy válás esetén a szülők és a gyermekek rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek nem minden tagállamban azonosak, aminek következtében több száz európai szülő vette fel a kapcsolatot a Petíciós Bizottsággal azt szorgalmazva, hogy rendkívül korlátozott hatásköre ellenére tanúsítson aktívabb magatartást ezen a területen;

45.

kéri a tagállamok közötti együttműködés megerősítését a nemi alapú erőszak áldozatai védelmének biztosítására, valamint annak érdekében, hogy a határon átnyúló családjogi viták esetében a gyermek mindenek felett álló érdekét vegyék figyelembe;

46.

üdvözli a fiatal európai polgárok érdekeit szolgáló Európai Szolidaritási Testület létrehozását, és kéri e kezdeményezés megfelelő finanszírozását, hogy a minőségi munkahelyeket ne helyettesítsék nem fizetett önkéntes tevékenységgel;

47.

felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be koordinációs és együttműködési intézkedéseket a kettős adóztatás és az adózás terén tapasztalható megkülönböztetés problémáinak határokon átnyúló összefüggésben való hatékony kezelése, valamint a határokon átnyúló munkavállalói mobilitás realitásainak jobb figyelembevétele érdekében; úgy ítéli meg, hogy a kettős adózással kapcsolatos kérdéseket nem rendezik kielégítő módon, amennyiben ezeket kétoldalú adóegyezmények vagy a tagállamok egyoldalú fellépései révén kezelik, és hogy ezek esetében összehangolt és jól időzített, uniós szintű fellépésre volna szükség;

48.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) 6622/16. sz. tanácsi dokumentum.

(2) 14268/15. sz. tanácsi dokumentum.

(3) HL C 378., 2017.11.9., 146. o.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0106.

(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0385.

(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0013.

(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0063.

(8) PE 601.177v04-00.

(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0512.

(10) PE 597.698v03-00. Lásd még az A8-0265/2017 jelentést.

(11) PE 603.107v02-00. Lásd még az A8-0265/2017 jelentést.

(12) HL L 106., 2015.4.24., 1. o.

(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0347.

(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0083.

(15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0142.

11.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 369/22

P8_TA(2017)0488

A digitális kereskedelmi stratégia felé

Az Európai Parlament 2017. december 12-i állásfoglalása: a digitális kereskedelmi stratégia felé (2017/2065(INI))

(2018/C 369/03)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkének (3) bekezdésére és 218. cikkére,

—	tekintettel a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményre (GATS),

—	tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) információtechnológiai megállapodására (ITA),

—	tekintettel a WTO e-kereskedelemre vonatkozó munkaprogramjára,

—	tekintettel a G7-csoport IKT-minisztereinek 2016. április 29–30-án Takamacuban (Kagava) rendezett ülésén kiadott közös nyilatkozatára,

—	tekintettel az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) digitális gazdaságról szóló, 2016. évi cancúni miniszteri nyilatkozatára,

—	tekintettel az Internetirányítási Fórumon belüli, kereskedelemmel foglalkozó dinamikus koalícióra,

—	tekintettel a harmadik országokkal folyamatban lévő, uniós kereskedelmi tárgyalásokra,

—	tekintettel az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodásra vonatkozóan a Bizottság által 2017. július 6-én bejelentett elvi megállapodásra,

—	tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (1),

—

tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet (általános adatvédelmi rendelet) hatályon kívül helyezéséről szóló 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2);

—	tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i közleményére (COM(2015)0497),

—	tekintettel a Bizottság „Az európai ipar digitalizálása” című, 2016. április 19-i közleményére (COM(2016)0180),

—	tekintettel a Bizottság „Európai számításifelhő-kezdeményezés – versenyképes adatközpontú és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában” című, 2016. április 19-i közleményére (COM(2016)0178),

—	tekintettel a Bizottságnak a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló, 2017. június 23-i jelentésére (COM(2017)0338),

—	tekintettel a Bizottság „Az európai adatközpontú gazdaság kiépítése” című, 2017. január 10-i közleményére (COM(2017)0009),

—

tekintettel a Bizottságnak az elektronikus kommunikáció során a magánélet tiszteletben tartásáról és a személyes adatok védelméről, valamint a 2002/58/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (az adatvédelemről és az elektronikus kommunikációkról szóló rendelet) irányuló javaslatára (COM(2017)0010),

—	tekintettel a Bizottságnak a nem személyes adatok Európai Unióban való szabad áramlásának keretéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2017. szeptember 13-i javaslatára (COM(2017)0495),

—	tekintettel a Bizottságnak a „Digitalizálva fejlesztés: a digitális technológiáknak és szolgáltatásoknak az uniós fejlesztéspolitikában való érvényesítése” című, 2017. május 2-i szolgálati munkadokumentumára (SWD(2017)0157),

—	tekintettel a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel az Európai Bizottsághoz intézett, a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásra (TiSA) irányuló tárgyalásokról szóló európai parlamenti ajánlásokat tartalmazó, 2016. február 3-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel az Európai Bizottsághoz intézett, a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre (TTIP) irányuló tárgyalásokról szóló európai parlamenti ajánlásokat tartalmazó, 2015. július 8-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra és a 17 fenntartható fejlesztési célra,

—	tekintettel a WTO Buenos Airesben, Argentínában 2017. december 10–13-án tartandó következő miniszteri konferenciájára, ahol valószínűleg az e-kereskedelemről lesz szó,

—	tekintettel az ENSZ Nemzetközi Távközlési Egyesületének a fejlődő országokat támogató kezdeményezéseire (ITU-D),

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—	tekintettel az EU Alapjogi Chartája 8. cikkének (1) bekezdésére és az EUMSZ 16. cikkének (1) bekezdésére,

—	tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—

tekintettel a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságához való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges ENSZ-előadónak a digitális korban a véleménynyilvánítás szabadságáról és a magánszektorról (A/HRC/32/38), valamint a digitális hozzáférést biztosító szolgáltatók szerepéről (A/HRC/35/22) szóló jelentéseire,

—	tekintettel az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatásokra, amelyet a Külügyek Tanácsa 2014. május 12-én fogadott el,

—	tekintettel az Európa Tanács egyezményére a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről (az Európa Tanács Szerződéseinek Tára 108.) és annak kiegészítő jegyzőkönyvére,

—	tekintettel a transzatlanti adatáramlásokról szóló 2016. május 26-i állásfoglalására (6);

—

tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek, Tanácsnak, Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és Régiók Bizottságának címzett, a „Mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégia végrehajtásáról, a globalizáció előnyünkre fordítása érdekében kialakítandó progresszív kereskedelempolitikáról szóló jelentésére (COM(2017)0491)

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0384/2017),

mivel a technológiai fejlődés, a nyílt internethez való hozzáférés és a gazdaság digitalizálása a növekedés motorjai, mivel lehetővé teszik a vállalkozásoknak, különösen az induló innovatív vállalkozásoknak, a mikrovállalkozásoknak és a kkv-knak, hogy új lehetőségeket teremtsenek a fejlesztésre, rendelésre, termelésre, értékesítésre vagy a termékek szállítására, és hogy minden eddiginél gyorsabb ütemben és alacsonyabb költségek mellett érjék el a fogyasztókat az egész világon; mivel a kialakulóban lévő technológiák, mint például a megosztott könyvelési technológia, képesek arra, hogy a nemzetközi szerződések átláthatóságának javításával és az értékátadás felgyorsításával bővítsék a digitális kereskedelmet; mivel a fizikai áruk kereskedelmét felváltotta az egyre nagyobb mennyiségű digitális tartalom határokon átnyúló átadása, ami néha elmossa az áruk és szolgáltatások közötti különbségtételt;

B.	mivel az adatgyűjtés, az adatok összesítése és a határokon átnyúló adattovábbítás képessége az innováció, a termelékenység és a gazdasági versenyképesség fő mozgatórugójává válhat;

mivel gazdaságaink és a nemzetközi kereskedelem globalizációja és digitalizálása lehetővé tette a vállalkozások növekedését, és gazdasági lehetőségeket teremtett az állampolgárok számára; mivel a hagyományos iparágak digitalizálása hatással van az ellátási láncokra, a gyártási és szolgáltatási modellekre, ami munkahelyeket teremthet az új ágazatokban, azonban a jelenlegi munkahelyek megszűnéséhez és bizonytalan munkafeltételekhez is vezethet, hiszen a hagyományosan emberek által végzett feladatok közül egyre többet automatizálnak vagy telepítenek külföldre, illetve mindkettőt megteszik egyszerre; e tekintetben hangsúlyozza, hogy ezekkel kapcsolatban olyan megfelelő szociális kísérő intézkedéseket kell elfogadni, amelyek az egész társadalom javát szolgálják, mint például a szilárd oktatási és képzési politika, az aktív munkaerő-piaci intézkedések és a digitális szakadék áthidalását szolgáló intézkedések;

mivel a digitális gazdaságnak szabályokon alapuló keretrendszert, többek között korszerű kereskedelmi szabályokat igényel, amelyek képesek összehangolni a piac gyors változásait a fogyasztók jogaival, megteremtve a szakpolitikai környezetet, és teret engedve az új szabályozási kezdeményezéseknek, amelyekre a kormányoknak az emberi jogok védelme és erősítése érdekében van szükségük;

mivel a szabad, nyílt és biztonságos internethez való hozzáférés előfeltétele a szabályokon alapuló kereskedelemnek és a digitális gazdaság fejlődésének; mivel a hálózatsemlegesség elvének a digitális kereskedelemmel kapcsolatos uniós stratégia központi elemét kell képeznie, hogy az online véleménynyilvánítás szabadságának biztosítása mellett lehetővé tegyék a tisztességes versenyt és az innovációt a digitális gazdaságban;

F.	mivel az infrastrukturális befektetés és a készségekhez való hozzáférés továbbra is az internetkapcsolat és ezáltal a digitális kereskedelem előtt álló fő kihívások;

mivel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai hangsúlyozzák, hogy a fejlődés elősegítéséhez alapvetően fontos a legkevésbé fejlett országok lakossága számára az egyetemes és megfizethető internet-hozzáférés biztosítása legkésőbb 2020-ig, mivel a digitális gazdaság fejlődése a munkahelyteremtés és a növekedés egyik motorja lehet, hiszen az e-kereskedelem lehetőséget teremt a kis exportőrök számának, az export volumenének és az export diverzifikálásának növelésére;

mivel a nők vállalkozóként és munkavállalóként előnyt kovácsolhatnak a globális piacokhoz való hozzáférésből, fogyasztóként pedig az alacsonyabb árakból, azonban még mindig sok olyan kihívás és egyenlőtlenség van, amelyek megakadályozzák a nők globális gazdaságban való részvételét, mivel az alacsony és közepes jövedelmű országokban sok nőnek még mindig nincs internet-hozzáférése;

I.	mivel az e-kereskedelem a fejlődő országokban is fellendülőben van;

mivel a kormányok szerte a világban digitális protekcionizmust hirdetnek, korlátokat állítva fel a piaci hozzáférés akadályozására vagy tisztességtelen előnyöket biztosítva a honi vállalatok számára; mivel a harmadik országokban a nemzeti (kiber)biztonság nevében hozott számos átfogó intézkedés egyre negatívabb hatást gyakorolt az IKT-termékekkel folytatott kereskedelemre;

mivel a külföldi vállalatok jelenleg sokkal nagyobb hozzáférést kapnak az európai piachoz, mint az európaiak a harmadik országokban; mivel sok kereskedelmi partnerünk egyre nagyobb mértékben zárja le hazai piacát, és digitális protekcionizmust hirdet; mivel az Uniónak digitális kereskedelmi stratégiáját a viszonosság, a tisztességes verseny, az intelligens szabályozás és az átláthatóság elveihez kell kötnie, hogy helyreállítsa a fogyasztói bizalmat, a vállalkozások számára pedig az egyenlő versenyfeltételeket;

L.	mivel a területi alapú tartalomkorlátozást el kell törölni, és a belső piacon a jövőben nem fordulhat elő a fogyasztó állampolgárságán, tartózkodási helyén vagy telephelyén alapuló indokolatlan megkülönböztetés semmilyen formája;

mivel azokat az alapelemeket, amelyek védik a nyílt internetet az Unió digitális egységes piacán – beleértve olyan elveket, mint a tisztességes verseny, a hálózatsemlegesség és a közvetítői felelősség védelme – érvényesíteni kell minden kereskedelmi tárgyalás során; mivel a digitális kereskedelem globális dimenziója miatt a szabályokon alapuló többoldalú keretrendszer tárgyalásának természetes fóruma a WTO; mivel a WTO 2017 decemberi miniszteri konferenciája platformot kínál egy ilyen folyamat elindításához;

mivel az Uniót köti az Alapjogi Charta – többek között annak a személyes adatok védelméhez való jogról szóló 8. cikke –, valamint az EUMSZ ugyanezen alapvető jogról szóló 16. cikke, továbbá az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke; mivel a magánélet tiszteletben tartásához való jog egyetemes emberi jog; mivel a szigorú adatvédelmi normák segítik erősíteni az európai polgárok digitális gazdaságba vetett bizalmát, ezzel elősegítve a digitális kereskedelem fejlődését; mivel a digitális korszakban a szigorú adatvédelmi normák előmozdításának – különösen a különleges adatok tekintetében – és a nemzetközi kereskedelem elősegítésének együtt kell járnia a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadsága, az e-kereskedelem és a titkosítás támogatása érdekében, valamint a digitális protekcionizmus, a tömeges megfigyelés, kiberkémkedés és az online cenzúra elutasítása érdekében;

O.	mivel a digitális kereskedelemnek védelmeznie kell a vadon élő veszélyeztetett fajokat, és mivel az online piactereknek pedig meg kell tiltaniuk a vadon élő fajok és az ezekből készült termékek értékesítését a platformjaikon;

mivel a magánvállalkozások egyre több szabályt és szabványt vezetnek be a digitális gazdaságban, amelyek közvetlen hatással vannak az állampolgárokra és a fogyasztókra, valamint a belföldi és a nemzetközi kereskedelemre, ugyanakkor felgyorsítják a vállalkozások és fogyasztók védelmét szolgáló technológiai megoldások fejlesztését;

mivel az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással szembeni ajánlásai és az a közös összevont társaságiadó-alapra vonatkozó uniós tervek rámutattak arra, hogy több – köztük a digitális gazdaság által kiváltott – adóügyi kihívással foglalkozni kell; mivel az adókat ott kell megfizetni, ahol a nyereség keletkezik; mivel a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások adóalapjának kiszámítására vonatkozó átláthatóbb, hatékonyabb és tisztességesebb rendszernek meg kell akadályoznia a nyereségátcsoportosítást és az adókikerülést; mivel a digitális gazdaságban egységes uniós megközelítésre van szükség az összes vállalkozás méltányos és eredményes adózásának megvalósítása és az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében; emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak tartalmazniuk kell a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó záradékot, amely megerősíti a felek elkötelezettségét az adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelem terén elfogadott nemzetközi normák végrehajtása mellett;

R.	mivel az OECD szerint az Unióba importált áruk akár 5 %-a is hamisított áru lehet, ami miatt jelentős számú munkahely szűnik meg, és jelentős adóbevételek esnek ki;

S.	mivel az érzékeny ágazatok, például az audiovizuális szolgáltatások, valamint az alapvető jogok, például a személyes adatok védelme, nem képezhetik kereskedelmi tárgyalások tárgyát;

T.	mivel a digitális kereskedelemnek a multinacionális vállalkozásokén kívül a kkv-k és az induló vállalkozások növekedésének elősegítésére is törekednie kell;

U.	mivel Mexikó teljesíti az Európa Tanács adatvédelemről szóló, 108. számú egyezményéhez való csatlakozás feltételeit;

V.	mivel a személyes adatok védelme a kereskedelmi megállapodások tárgyalásakor nem képezheti alku tárgyát, és mivel az adatvédelem soha nem is szerepelt a kereskedelmi tárgyalásokra vonatkozó uniós meghatalmazásokban;

mivel a kereskedelmi megállapodások felhasználhatók a digitális jogok javításának ösztönzéséhez; mivel a hálózatsemlegességre, a kényszerített, indokolatlan adatlokalizációs követelmények tilalmára, az adatbiztonságra, az adatkezelés és adattárolás biztonságára, a titkosításra és a közvetítői felelősségre vonatkozó rendelkezések beillesztése a kereskedelmi megállapodásokba különösen a szólásszabadság védelmét erősítheti;

hangsúlyozza, hogy az Uniónak mint értékközösségnek és a világ legnagyobb szolgáltatásexportőrének normákat kell meghatároznia a nemzetközi szabályok és a digitális kereskedelmi áramlásokról szóló megállapodások terén az alábbi három elemre támaszkodva: (1) digitális áruk és szolgáltatások piacra jutásának biztosítása a harmadik országokban, (2) annak biztosítása, hogy a kereskedelmi szabályok kézzelfogható előnyöket teremtsenek a fogyasztók számára, és (3) az alapvető jogok tiszteletben tartásának biztosítása és előmozdítása;

hangsúlyozza, hogy bár az egységes digitális piacra irányuló stratégia számos, a digitális kereskedelem előtt álló nehézséggel foglalkozik, az európai vállalkozások továbbra is jelentős globális akadályokkal szembesülnek, így nem átlátható szabályozásokkal, kormányzati beavatkozásokkal vagy jogosulatlan adatlokalizációval és adattárolással; rámutat, hogy az egységes digitális piacra irányuló stratégia néhány kulcsfontosságú eleme – így az európai számításifelhő-kezdeményezés és a szerzői jogok reformja – nemzetközi dimenzióval is rendelkezik, és az európai digitális stratégia is foglalkozhat velük;

hangsúlyozza, hogy a lehetséges negatív társadalmi és fejlesztési hatások minimalizálása érdekében a digitális szakadékot át kell hidalni; e tekintetben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy előmozdítsák a nők részvételét a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területén, hogy felszámolják az egész életen át tartó tanulás előtt álló akadályokat, és hogy az új technológiákhoz való hozzáférés és azok használata terén megszüntessék a nemek közötti különbségeket; felszólítja a Bizottságot, hogy még jobban tárja fel, hogy miképpen kapcsolódik össze a jelenlegi kereskedelempolitika és a nemek közötti egyenlőség, és a kereskedelempolitika hogyan tudja előmozdítani a nők gazdasági emancipációját;

megjegyzi, hogy a digitális gazdaság hálózati hatása lehetővé teszi, hogy egyetlen vagy néhány vállalkozás nagy piaci részesedéssel rendelkezzen, ami túlzott piaci koncentrációhoz vezethet; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kereskedelmi megállapodások keretében előmozdítsák a tisztességes és tényleges versenyt, különösen a digitális szolgáltatók – például az online platformok – és a felhasználók – például a mikrovállalkozások, a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások – között, valamint előmozdítsák a fogyasztói választás lehetőségét, csökkentsék a tranzakciós költségeket, biztosítsák az összes piaci szereplővel szembeni megkülönböztetésmentes bánásmódot, és elkerüljék a piacot torzító erőfölény kialakulását; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a hálózatsemlegességnek mint a digitális kereskedelmi stratégia kulcselemének fontosságát; úgy véli, hogy a digitális kereskedelmi stratégiát megerősített és hatékony nemzetközi versenypolitikai kerettel kell kiegészíteni, amely magában foglalja a versenyhatóságok között fokozottabb együttműködést, ahogy azt is, hogy a kereskedelmi megállapodások szigorú versenyjogi fejezeteket tartalmaznak; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a vállalkozások és társaságok betartsák a versenyszabályokat, és hogy a fogyasztók érdekeinek kárára ne alkalmazzanak megkülönböztetést a versenytársakkal szemben;

hangsúlyozza, hogy a biztonságos széles sávú internetkapcsolathoz és a digitális fizetési módokhoz való hozzáférés, a hatékony fogyasztóvédelem, különösen a határokon átnyúló online értékesítés terén alkalmazható jogorvoslati mechanizmusok, valamint a kiszámítható vámeljárások alapvető elemei a digitális kereskedelem, a fenntartható fejlődés és az inkluzív növekedés támogatásának;

úgy véli, hogy a kereskedelmi megállapodásokban elő kell írni a fogyasztóvédelmi hivatalok közötti megerősített együttműködést, és üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek a fogyasztói bizalmat javító intézkedéseket szorgalmazzák a kereskedelmi tárgyalások során, mint amilyenek az elektronikus aláírásokra és szerződésekre, valamint a nem kívánt kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó előírások; hangsúlyozza, hogy a fogyasztók jogait védelmezni kell, és ezeket a jogokat semmilyen esetben sem szabad fellazítani;

hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban a kkv-k teszik ki a vállalkozások többségét, és ők foglalkoztatják a gyártó és szolgáltató szektor munkavállalóinak többségét; emlékeztet arra, hogy a határokon átnyúló e-kereskedelem elősegítése közvetlen hatást gyakorolhat a megélhetés javítására, a magasabb életszínvonal előmozdítására és a gazdasági fejlődés fellendítésére;

emlékeztet rá, hogy a kereskedelmi megállapodásokban semmi sem akadályozhatja meg az Uniót és tagállamait saját adatvédelmi szabályaik fenntartásában, javításában és alkalmazásában; emlékeztet rá, hogy a kereskedelmi megállapodásokban alkalmazott általános szabályok nélkül a személyes adatok akkor továbbíthatók harmadik országokba, ha teljesülnek – most és a jövőben – a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) IV. fejezetében és az (EU) 2016/679 rendelet V. fejezetében rögzített követelmények; elismeri, hogy a megfelelőségi határozatok, köztük a részleges és ágazatspecifikus megfelelőségi határozatok alapvető mechanizmusát képezik a személyes adatok Unióból harmadik országba történő átadásának; megjegyzi, hogy az Unió 20 legnagyobb kereskedelmi partnere közül mindössze néggyel kapcsolatban hozott megfelelőségi határozatot; hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani, különösen megfelelőségi párbeszéd révén, az adatok harmadik országokból az Unióba történő átadását;

felszólítja a Bizottságot, hogy sorolja előre és gyorsítsa fel a megfelelőségi határozatok meghozatalát, feltéve, hogy ezek a harmadik országok nemzeti jogukban vagy nemzetközi kötelezettségvállalásaik alapján olyan védelmi szintet biztosítanak, amely „alapvetően egyenértékű” az Unióban biztosított védelemmel; felhívja a Bizottságot, hogy – a nemzeti felügyeleti hatóságok hatásköreit és a Parlament véleményét teljes mértékben tiszteletben tartva – fogadjon el és tegyen közzé e határozatok meghozatalára irányuló, naprakész és részletes kötelező eljárásokat;

10.

emlékeztet rá, hogy az adatok elérésére, összegyűjtésére, kezelésére és határokon átnyúló továbbítására való képesség egyre fontosabbá válik minden olyan típusú vállalkozás számára, amely nemzetközi szinten árut és szolgáltatást értékesít; megjegyzi, hogy ez mind a személyes, mind a nem személyes adatokra is érvényes, és magában foglalja a gépek közötti kommunikációt is;

11.

sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a határokon átlépő adattovábbításra vonatkozó szabályozást, amely maradéktalanul megfelel az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó jelenlegi és jövőbeli uniós szabályozásnak; kéri továbbá a Bizottságot, hogy az uniós kereskedelmi megállapodásokba foglaljon bele olyan horizontális rendelkezést, amely teljes mértékben fenntartja az érintett félnek a személyes adatok és a magánélet védelméhez való jogát, azzal a feltétellel, hogy e jog nem használható fel a határokon átlépő adattovábbításra vonatkozó szabályok megkerülésére a személyes adatok védelmétől eltérő indokkal; úgy véli, hogy ezeknek a szabályoknak és rendelkezéseknek valamennyi, harmadik országgal újonnan és nemrégiben elindított kereskedelmi tárgyalás részét kell képezniük; hangsúlyozza, hogy minden ezzel kapcsolatos előírást ki kell vonni a beruházásvédelemmel foglalkozó minden jövőbeli fejezet alkalmazási köréből;

12.

felszólítja a Bizottságot, hogy szigorúan tiltsa meg az indokolatlan adatlokalizációs követelmények szabadkereskedelmi megállapodásokba történő belefoglalását; úgy véli, hogy az efféle követelmények megszüntetését kiemelt prioritássá kell tenni, és hangsúlyozza, hogy be kell tartani a vonatkozó adatvédelmi jogszabályokat; sajnálatát fejezi ki az arra tett kísérletek miatt, hogy az ilyen követelményeket a kereskedelem nem tarifális akadályaként és a digitális protekcionizmus egyik formájaként alkalmazzák; úgy véli, hogy az ilyen protekcionizmus súlyosan korlátozza az európai vállalkozások üzletei lehetőségeit harmadik országok piacain, és aláássa a digitális kereskedelem hatékonyságából eredő előnyöket;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjessze elő a határokon átlépő adattovábbításról, az indokolatlan adatlokalizációs követelményekről és a kereskedelmi tárgyalások során alkalmazandó adatvédelmi biztosítékokról szóló álláspontját, a Parlament álláspontjával összhangban, annak érdekében, hogy ezeket minden új és újonnan indított tárgyalásnak részévé tegyék, és az Uniót ne lehessen háttérbe szorítani a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások során;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy annak érdekében, hogy az európai vállalkozások méltányos és kiszámítható környezetben működhessenek, lépjen fel a harmadik országok olyan intézkedései ellen, mint például a helyi termékek vásárlására irányuló szabályok, a helyi tartalmakra vonatkozó követelmények vagy a kikényszerített technológiatranszfer, amennyiben azokat a digitális szakadék áthidalására irányuló, ENSZ által irányított programok vagy a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásaihoz kapcsolódó kivételek nem indokolják;

15.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak két- és többoldalú szinten továbbra is erőfeszítéseket kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik országok ugyanolyan nyitottan álljanak a külföldi beruházásokhoz, mint ahogyan azt az Unió teszi, és hogy egyenlő versenyfeltételeket tartsanak fenn az uniós szereplők számára; üdvözli az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések felülvizsgálati keretének létrehozásáról szóló rendeletre irányuló uniós javaslatot, és támogatja annak célkitűzéseit, miszerint jobban kell védeni a kritikus infrastruktúrákat és technológiákat;

16.

hangsúlyozza, hogy a digitális kereskedelmi stratégiának teljes mértékben összhangban kell lennie a hálózatsemlegesség elvével, és védelmeznie kell az internetforgalom egyenlő, megkülönböztetés, korlátozás és beavatkozás nélküli kezelését, függetlenül annak feladójától, címzettjétől, típusától, tartalmától, az eszköztől, a szolgáltatástól vagy az alkalmazástól; emlékeztet rá továbbá, hogy a forgalomkezelési intézkedések csak kivételes esetekben lehetnek megengedettek, amikor feltétlenül szükségesek, és csak addig, amíg a jogi követelmények teljesítéséhez, a hálózat integritásának és biztonságának megőrzéséhez és a közelgő hálózati torlódás megakadályozásához szükségesek;

17.

kiemeli, hogy a megfelelő lefedettséggel, minőséggel és biztonsággal rendelkező, valamint a hálózatsemlegességet támogató infrastruktúra kiépítése és az ahhoz való hozzáférés – különösen a vidéki, hegyvidéki és távoli területeken – döntő fontosságú az európai ipar digitalizálása és az e-kormányzás fejlesztése szempontjából;

18.

rendkívül sajnálatosnak tartja azokat a harmadik országbeli gyakorlatokat, amelyek a piacra jutás feltételéül a vállalatok által értékesíteni kívánt szoftver forráskódjának közlését és állami hatóságoknak való átadását szabják; úgy véli, hogy aránytalan intézkedés a piaci hozzáférés érdekében ilyen általános követelményt támasztani; felszólítja a Bizottságot, hogy tiltsa meg, hogy a szabadkereskedelmi megállapodást aláíró kormányok ilyen tevékenységet folytassanak; hangsúlyozza, hogy a fentiek nem akadályozhatják meg az állami hatóságokat abban, hogy előmozdítsák a szoftverek átláthatóságát, ingyenes és nyílt forráskódú szoftvereken keresztül ösztönözzék a forráskódok közzétételét, és nyílt hozzáférésű adatokra vonatkozó engedélyek révén megosszák az adatokat;

19.

emlékeztet arra, hogy bizonyos esetekben követelménnyé kell tenni a helyi jelenlétet, hogy biztosítsák a hatékony prudenciális és szabályozási felügyelet, valamint a végrehajtást; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy az 1. módozatban a szabályozási arbitrázs elkerülése érdekében tegyen korlátozott kötelezettségvállalásokat;

20.

úgy véli, hogy a digitális kereskedelmet még inkább elő kell segíteni a közbeszerzési politikákban, többek között a távoli szolgáltatásnyújtás lehetőségeinek kihasználása révén, annak érdekében, hogy az európai vállalatok, és különösen a kkv-k számára is tisztességes hozzáférést biztosítson a köz- és magánbeszerzéshez;

21.

megjegyzi, hogy a digitális kereskedelemre vonatkozó szabályok nem zárhatják ki a fejlődésnek kedvező technológiaátadási követelményeket;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy tiltsa meg a harmadik országok hatóságainak, hogy – mint a termékek adott országban történő gyártásának, értékesítésének vagy forgalmazásának előfeltételét – megköveteljék a bennük használt (titkosítási) technológia részleteinek közlését vagy átadását;

23.

megjegyzi, hogy az Unió tudásalapú gazdaságának előfeltétele a szellemitulajdon-jogok és a kutatás-fejlesztésbe történő beruházások védelme, és hogy a nemzetközi együttműködés kulcsfontosságú a hamisított áruk kereskedelme elleni küzdelemben; ezért arra bátorítja a Bizottságot, hogy szorgalmazza a nemzetközi szabványok, például a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló WTO-megállapodás és a WIPO internetről szóló szerződéseinek globális végrehajtását; emlékeztet rá, hogy Unió-szerte online és offline jogvédelemre van szükség ahhoz, hogy új alkotások jöjjenek létre, hiszen ez fogja ösztönözni a befektetéseket, és ez vezet el a további innovációkhoz; hangsúlyozza azonban, hogy a kereskedelmi megállapodások nem arra valók, hogy a jogtulajdonosok a szellemi tulajdon védettségi szintjét a szerzői jogok érvényesítésére vonatkozó erőteljesebb hatáskörök révén növeljék; hangsúlyozza, hogy a gyógyszerekhez való harmadik országokbeli hozzáférést nem szabad a szellemi tulajdon védelme alapján veszélyeztetni; hangsúlyozza, hogy a hamisított áruk kereskedelme miatt a szellemi tulajdont érintő jogsértések merőben különböző megközelítésére van szükség a digitális gazdaságban;

24.

figyelmezteti a Bizottságot, hogy kövesse szoros figyelemmel az ICANN (Bejegyzett Nevek és Számok Internetszervezete) gTLD programját, amely kiterjeszti a domain-neveket több ezer nemzetközi szabadnévre, és garantálja, hogy a szabad és nyílt internet melletti kötelezettségvállalásával összhangban garantálja a jogosultak védelmét, különösen a földrajzi jelzésekkel kapcsolatban;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodások révén vegye elejét annak, hogy a felek külföldi tőkét érintő korlátozásokat állapítsanak meg, a meglévő szolgáltatók számára határozzon meg a versenyt elősegítő nagykereskedelmi hozzáférési szabályokat, határozzon meg átlátható és megkülönböztetésmentes szabályokat és díjakat az engedélyekre, valamint garantálja a hozzáférést a távközlési infrastruktúrák utolsó szakaszához az uniós távközlési szolgáltatók exportpiacain; emlékeztet arra, hogy a szabályokon alapuló verseny jobb minőségű szolgáltatásokat és alacsonyabb árakat eredményez a távközlési szektorban;

26.

felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is tegyen erőfeszítéseket az e-kereskedelemre vonatkozó kötelező erejű, többoldalú szabályok kidolgozására a WTO keretében, és továbbra is a konkrét és reális megvalósítandó eredményekre összpontosítson;

27.

felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen indítsa újra a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásra (TiSA) irányuló tárgyalásokat a Parlament által elfogadott ajánlásokkal összhangban; osztja azt a véleményt, hogy az Uniónak meg kell ragadnia a lehetőséget, hogy vezető szerepet vállaljon a legkorszerűbb globális digitális szabványok meghatározásában;

28.

emlékeztet rá, hogy a WTO tagjai 1998 óta moratóriumot tartanak fenn az elektronikus továbbításra vonatkozó vámtételek tekintetében; hangsúlyozza, hogy ezek a tarifák szükségtelen többletköltségeket okoznának a vállalkozások és a fogyasztók számára egyaránt; felhívja a Bizottságot, hogy a moratóriumot alakítsa át az elektronikus továbbításra vonatkozó vámtételeket tiltó, állandó megállapodássá, figyelemmel a 3D nyomtatás területét érintő szempontok gondos elemzésére is;

29.

tudomásul veszi a WTO által az e-kereskedelemre vonatkozó munkaprogram előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseket; felkéri a Bizottságot, hogy törekedjen az információtechnológiai WTO-megállapodás több termékre és több WTO-tagra való további kiterjesztésére, és tudomásul veszi a Buenos Airesben 2017 decemberében tartandó WTO miniszteri konferenciát; kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb konzultáljon az európai vállalkozásokkal és a tagállamokkal az e-kereskedelemről és más, a konferencia keretében elfogadandó egyéb kérdésekről szóló álláspontjáról az egységes európai álláspont biztosítása érdekében;

30.

felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodásokat használja fel az IKT-szabványok interoperabilitásának előmozdítására, ami a fogyasztók és gyártók érdekeit egyaránt szolgálná, nevezetesen a dolgok internete biztonságának, az ötödik generációs hálózatnak (5G) és a kiberbiztonságnak az összefüggésében, nem kerülve meg eközben az érdekeltek legitim többoldalú irányítási fórumait, amelyek jól szolgálják a nyílt internetet;

31.

támogatja a Bizottságnak a digitális egységes piac érdekében kialakított IKT-szabványosítási prioritásokról szóló, 2016. április 19-i közleményét (COM(2016)0176); hangsúlyozza, hogy jóllehet az IKT-szabványosításnak továbbra is elsősorban az ipar által vezéreltnek, önkéntesnek és közös megegyezés által motiváltnak kell lennie, és az átláthatóság, nyitottság, pártatlanság, egyetértés, hatékonyság, relevancia és következetesség elvén kell alapulnia, az IKT-szabványosítás egyértelműbb prioritási rendszere és a magas szintű politikai támogatás elő fogja mozdítani a versenyképességet; megjegyzi, hogy ennek a folyamatnak az európai szabványosítási rendszer eszközeit kell igénybe vennie, valamint mind európai uniós, mind nemzetközi szinten az érdekelt felek széles körét be kell vonnia annak érdekében, hogy biztosítsa a továbbfejlesztett szabványosítási folyamatok kialakítását, a közös szabványosítási kezdeményezéssel összhangban; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a kulcsfontosságú 5G-technológiák és hálózat-architektúrák céljából kialakítandó globális ipari szabványok európai vezetés alatt történő létrehozását, legfőképpen az uniós és nemzetközi szabványosítási testületek szintjén létrejött 5G-s köz- és magánszféra partnerségek (5G PPP) eredményeinek felhasználásával;

32.

hangsúlyozza a digitális berendezésekre és szolgáltatásokra vonatkozó nemzetközi szabványok fontosságát, különösen a kiberbiztonság területén; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon annak biztosításán, hogy alapvető kiberbiztonsági intézkedéseket vezessenek be a dolgok internete termékei és a felhőalapú szolgáltatások tekintetében;

33.

úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani azon növekvő számú fogyasztóra, aki az interneten ad és vesz árukat, és aki az online vásárolt árukkal kapcsolatos megterhelő vámügyi eljárásokkal szembesül; emlékeztet rá, hogy egyszerűsített, adó- és vámmentes vámkezelést kell előírni az online megvásárolt és használat nélkül visszaküldött árucikkekre; emlékeztet rá, hogy a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló WTO-megállapodás célja a vámeljárások felgyorsítása, valamint elszámoltathatóságuk és átláthatóságuk javítása; hangsúlyozza, hogy az online regisztráción és tájékoztatáson keresztül digitalizálni kell a váminformációs rendszert és a vámigazgatást, aminek elő kell segítenie a határokon a vámkezelést, valamint a csalások felderítésére irányuló együttműködést, a korrupció ellen tett erőfeszítéseket és a vámokkal kapcsolatban az árak átláthatóságát; úgy véli, hogy hasznos lenne a fogyasztók számára az olyan eszközök szélesebb körű alkalmazása, mint az online vitarendezés;

34.

felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodások aláíróit ösztönözze arra, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások távközlési fejezeteiben fogadjanak el a nemzetközi barangolási díjak és a nemzetközi hívások és üzenetek díjai átláthatóvá, méltányossá, észszerűvé és fogyasztóközpontúvá tételére vonatkozó rendelkezéseket; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa azokat a szakpolitikákat, amelyek előmozdítják a barangolási szolgáltatások költségközpontú kiskereskedelmi díját az árak csökkentésének és az átláthatóság elősegítésének céljából, valamint a tisztességtelen, vagy legalábbis a felhasználók számára negatív kereskedelmi gyakorlatok elkerülésének érdekében;

35.

elismeri, hogy az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvben (2000/31/EK) szereplő elvek hozzájárultak a digitális gazdaság fejlődéséhez, mert kedvező feltételeket teremtettek az innovációnak, valamint biztosították a szólásszabadságot és a vállalkozás szabadságát; emlékeztet rá, hogy a Bizottságot a kereskedelmi tárgyalások során kötik az uniós vívmányok;

36.

felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós fejlesztéspolitikában érvényesítse még inkább a digitális technológiákat és szolgáltatásokat, ahogyan azt a „Digitalizálva fejlesztés” menetrendje is vázolja; felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodásokat használja ki a digitális jogok javítása és előmozdítása érdekében; elismeri, hogy a világon az összes háztartásnak mindössze 53,6 %-a rendelkezik internet-hozzáféréssel; sajnálattal állapítja meg, hogy még mindig jelentős a digitális szakadék; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a digitális infrastruktúrába eszközölt beruházásokat a globális dél országaiban, többek között a köz- és magánszféra partnerségek ösztönzése révén, tiszteletben tartva ugyanakkor a fejlesztéshatékonysági alapelveket; ezzel összefüggésben tudomásul veszi az ENSZ ITU-D kezdeményezésének hozzájárulását a telekommunikáció és az IKT-berendezések és -hálózatok létrehozásához, fejlesztéséhez és javításához; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy gondoskodjon róla, hogy a fejlődő országokban a széles sávú infrastruktúrába eszközölt beruházásoknak legyen feltétele a szabad, nyílt és biztonságos internet tiszteletben tartása, amelyhez teljes mértékben járuljanak is hozzá, valamint dolgozzon ki megfelelő megoldásokat a mobil internethozzáférés előmozdítására; hangsúlyozza, hogy ezek a beruházások rendkívül fontosak a helyi mikrovállalkozások és kkv-k számára, különösen a fejlődő országokban, hogy lehetőségük legyen digitálisan kommunikálni a multinacionális vállalatokkal, és hozzá tudjanak férni a globális értékláncokhoz; emlékeztet arra, hogy a határokon átnyúló e-kereskedelem elősegítése közvetlen hatást gyakorolhat a megélhetés javítására, a magasabb életszínvonal előmozdítására és a gazdasági fejlődés fellendítésére; emlékeztet rá, hogy ezek a törekvések hozzájárulhatnak a nemek közötti egyenlőséghez, hiszen e vállalatok nagy része nők tulajdonában van, illetve nők működtetik; ismételten hangsúlyozza, hogy a digitális kereskedelem a közigazgatások számára is hasznos forrás lehet, és hozzájárulhat az e-kormányzás fejlődéséhez;

37.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy minden digitális kereskedelmi stratégia teljes mértékben összhangban legyen a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével, és törekedjen különösen arra, hogy előmozdítsa és lehetővé tegye az induló innovatív vállalkozások, valamint a mikrovállalkozások és a kkv-k határokon átnyúló e-kereskedelmi tevékenységét, emlékeztetve arra, hogy ez hozzájárulhat a nemek közötti egyenlőséghez;

38.

úgy véli, hogy a digitális kérdéseknek kiemeltebb szerepet kell kapniuk az Unió kereskedelemösztönző támogatásában, hogy az elősegítse az e-kereskedelem növekedését az innovációra és infrastruktúrára irányuló támogatás növelésén és a finanszírozáshoz való hozzáférésen, azaz a mikrofinanszírozási kezdeményezéseken keresztül, továbbá a fejlődő országok e-kereskedelmi vállalkozásai online láthatóságának növelése terén nyújtott támogatáson, a platformokhoz való hozzáférés elősegítésén, az e-fizetési megoldások elérhetőségének támogatásán, valamint a költséghatékony logisztikai és kézbesítési szolgáltatásokhoz való hozzáférésen keresztül;

39.

hangsúlyozza, hogy a digitális kereskedelmi stratégiának és kísérő intézkedéseinek is teljes mértékben összhangban kell lenniük a fenntartható fejlődésre irányuló, 2030-ig tartó időszakra szóló menetrenddel, és hozzá kell járulniuk megvalósításához; megjegyzi, hogy e tekintetben különösen fontos a 4. fenntartható fejlesztési cél – megfelelő minőségű, ingyenes és méltányos alap- és középfokú oktatás biztosítása minden lány és fiú számára –, az 5. fenntartható fejlesztési cél – a nemek közötti egyenlőség elérése és valamennyi nő és lány emancipációja –, a 8.10. fenntartható fejlesztési cél – az inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés előmozdítása, különösen a hazai pénzügyi intézmények kapacitásainak megerősítésén és a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésen keresztül –, a 9.1. fenntartható fejlesztési cél – a megbízható és ellenállóképes infrastruktúra fejlesztése, hangsúlyt helyezve a mindenkit megillető igazságos hozzáférésre –, valamint a 9.3. fenntartható fejlesztési cél, amely különösen a fejlődő országok kisvállalkozásainak a pénzügyi szolgáltatásokhoz, köztük a megfizethető hitelhez való hozzáférésével, valamint e vállalkozások értékláncokba és piacokba történő integrálásával foglalkozik;

40.

kötelezettséget vállal arra, hogy 5 évente aktualizálja digitális kereskedelmi stratégiáját;

41.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az EKSZ-nek.

(1) HL L 178., 2000.7.17., 1. o.

(2) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.

(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0299.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0041.

(5) HL C 265., 2017.8.11., 35. o.

(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0233.

(7) HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

11.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 369/36

P8_TA(2017)0492

Éves jelentés a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról

Az Európai Parlament 2017. december 13-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről (2017/2123(INI))

(2018/C 369/05)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Lisszaboni Szerződésre,

—	tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i, 2015. június 26-i, 2016. december 15-i és 2017. június 22-i következtetéseire,

—	tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre (KKBP),

—	tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a fegyverexportra vonatkozó, 2008/944/KKBP sz. közös álláspont végrehajtásáról szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló 2013. november 25-i, 2014. november 18-i, 2015. május 18-i, 2016. június 27-i, 2016. november 14-i és 2017. május 18-i tanácsi következtetésekre, valamint az EU globális stratégiájáról szóló, 2017. július 17-i tanácsi következtetésekre (KBVP),

—	tekintettel a 2017. július 13-án Párizsban tartott 19. francia-német miniszteri tanácsi ülésre,

—	tekintettel a védelmi miniszterek nem hivatalos találkozójára, és a külügyminiszterek nem hivatalos találkozójára (Gymnich), amelyet 2017. szeptember 6. és 9. között tartottak Tallinnban,

—	tekintettel az uniós védelmi miniszterek 2011. november 30-i találkozójára,

—	tekintettel az EU katonai struktúráival kapcsolatos jelenlegi helyzetről és a kilátásokról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel az európai védelmi unióról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2016. november 23-i állásfoglalására (a Tanács közös kül- és biztonságpolitikáról szóló, az Európai Parlament számára készített éves jelentése alapján készült) (5),

—	tekintettel „a közös biztonság- és védelmi politika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségek” című, 2017. március 16-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel a 2018. évi költségvetés tervezetéről folytatandó háromoldalú egyeztetésre vonatkozó megbízatásról szóló, 2017. július 5-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án bemutatott, „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című dokumentumra,

—	tekintettel az alelnök/főképviselő által 2016. november 14-én ismertetett, biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervre,

—	tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai védelmi cselekvési tervről szóló, 2016. november 30-i közleményére (COM(2016)0950),

—	tekintettel az Európai Tanács és a Bizottság elnökei és a NATO főtitkára 2016. július 8-i együttes nyilatkozatára, a NATO és az EU Tanácsa által 2016. december 6-án támogatott közös javaslatokra, valamint az azok végrehajtásáról szóló, 2017. június 14-én elfogadott helyzetjelentésre;

—	tekintettel a 2016. szeptember 16-i pozsonyi nyilatkozatra,

—	tekintettel a Bizottság által 2017. június 7-én az „Európa, amely védelmet nyújt: a Bizottság vitát kezdeményez a biztonsági és védelmi unió felé való elmozdulásról” című sajtóközleményben bemutatott új védelmi csomagra;

—	tekintettel az európai védelem jövőjéről szóló, 2017. június 7-i vitaanyagra,

—

tekintettel a 2016 júniusában készült 85.1 Eurobarométer-felmérésre, amely szerint a megkérdezett uniós polgárok fele elégtelennek tartja az EU fellépését, és kétharmaduk jelentősebb uniós szerepvállalást szeretne a tagállamoknak a biztonság- és védelempolitikai ügyekben való kötelezettségvállalása révén,

—

tekintettel a Tanács 2017. július 17-i válságkezelési koncepciójára, amelynek keretében új civil KBVP-missziót küldene Irakba, valamint a (KKBP) 2017/1425, az Európai Unió Mopti és Ségou maliban található régiók területére vonatkozó stabilizációs fellépéséről szóló tanácsi határozatra (2017. augusztus 4.),

—	tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2017. április 3-án elfogadott, a közös bizonság- és védelempolitikával kapcsolatos képzésekről szóló uniós politikára,

—	tekintettel az Európai Unió nevében az EGT Vegyes Bizottságban az EGT-megállapodás 31. jegyzőkönyvének módosításával kapcsolatosan képviselendő álláspontról (az Unió védelmi célú kutatásra irányuló előkészítő intézkedése) szóló 2017. október 23-i tanácsi határozatra,

—	tekintettel az állandó strukturált együttműködésről (PESCO) szóló 2017. november 13-i értesítésre,

—	tekintettel a Bizottság és az alelnök/főképviselő által az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2017. november 10-i, „a katonai mobilitás javítása az Európai Unióban” című közös közleményre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0351/2017),

Az Unió stratégiai környezete

hangsúlyozza, hogy a szabályokon alapuló nemzetközi rend és a nyugati demokráciák által védett értékek, valamint az a béke, jólét és szabadság, amelyeket a második világháború utáni rend garantál, és amelyek az Európai Unió alapját képezik, korábban soha nem tapasztalt hagyományos és hibrid kihívásokkal szembesülnek, mivel a társadalmi, gazdasági, technológiai és geopolitikai tendenciák rámutatnak arra, hogy a világ népessége egyre sebezhetőbb a közös és összehangolt választ igénylő sokk- és stresszhatásokkal, például államok közötti konfliktusokkal, természeti katasztrófákkal, szélsőséges időjárási eseményekkel, vízgazdálkodási válságokkal, államok összeomlásával és kibertámadásokkal szemben; emlékeztet arra, hogy a biztonság az európai polgárok számára kulcsfontosságú kérdés; kijelenti, hogy az Unió külső fellépését az EU működéséről szóló szerződés 21. cikkében szereplő értékeknek és elveknek kell vezérelniük;

hangsúlyozza, hogy egyedül egyetlen tagállam sem képes kezelni azokat az összetett biztonsági kihívásokat, amelyekkel ma nézünk szembe, és hogy annak érdekében, hogy az EU reagálni tudjon a belső és külső kihívásokra, nagyobb erőfeszítést kell tennie a konkrét, erős együttműködés felé a közös kül- és biztonságpolitika és a közös biztonság- és védelempolitika területén, hatékony globális szereplőnek kell lennie, ami egységes véleménynyilvánítást és közös cselekvést jelent, valamint erőforrásait a stratégiai prioritásokra kell összpontosítania; úgy véli, hogy az instabilitás kiváltó okait kell kezelni, vagyis a szegénységet, az egyre növekvő egyenlőtlenséget, a rossz kormányzást, az államok összeomlását és az éghajlatváltozást;

sajnálatosnak tartja, hogy a transznacionális terrorista és bűnszervezetek mérete és létszáma egyre nagyobb, amit elősegíthet az ISIS/Dáis veresége és harcosainak menekülése, és egyre nagyobb az instabilitás tőlünk délre és a Közel-Keleten, mivel az államok, például Líbia instabilitása és szétesése miatt jelentős területek kerülnek ki a kormányzati ellenőrzés alól, és ezek a területek sebezhetőek a külső erőkkel szemben; hangsúlyozza, hogy továbbra is aggodalommal tölti el a terrorista fenyegetés határokon átnyúló dimenziója a Száhel övezetben; mély aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nukleáris és ballisztikus rakétákkal kapcsolatos folyamatos tevékenysége fokozta a feszültséget a régióban és azon túl, és egyértelműen fenyegeti a nemzetközi békét és biztonságot;

hangsúlyozza, hogy keleten tovább folytatódik Oroszország Ukrajna elleni háborúja, nem hajtották végre a minszki megállapodásokat, ami nélkül a konfliktus nem oldható meg, továbbra is fennáll a Krím jogellenes annektálása és militarizálása, a területre való belépést megakadályozó rendszerekkel; rendkívül aggasztónak tartja, hogy Oroszország nemzetközi felügyelet nélkül végzett túlzott gyakorlatai és katonai tevékenységei, a hibrid taktikák, köztük a kiberterrorizmus, az álhírek és a dezinformációs kampányok, valamint a gazdasági és energiapolitikai zsarolás destabilizálják a keleti partnerség országait és a Nyugat-Balkánt, továbbá a nyugati demokráciákat is célba vették, fokozva a belső feszültséget; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU-t körülvevő biztonsági környezet az elkövetkező években is rendkívül kiszámíthatatlan marad; ismételten hangsúlyozza a Nyugat-Balkán stratégiai fontosságát az EU biztonsága és stabilitása szempontjából, valamint azt, hogy összpontosítani és erősíteni kell az EU e régió iránti politikai kötelezettségvállalását, beleértve a közös biztonság- és védelempolitikai missziók megbízatásának megerősítését; határozottan úgy véli, hogy az EU sebezhetőségének felszámolása érdekében nagyobb integrációra és koordinációra van szükség;

elítéli a terrorista fenyegetést, amely gyorsan terjed Európán belül és annak határain túl egyaránt; úgy véli, hogy a katonai szinten adott elégtelen válasz elkerülhetetlenül a belső biztonsági fenyegetések fokozódásához vezet; sürgeti egy európai antidzsihádista paktum létrehozását, amely hatékonyan tudja kezelni ezeket a fenyegetéseket;

úgy véli, hogy ma a terrorizmus az uniós polgárok biztonságát érintő legfontosabb kihívások egyike, amely gyors, stabil és összehangolt cselekvést követel meg belső és külső szinten egyaránt a további terrortámadások megelőzése és a kiváltó okok megszüntetése érdekében; különösen is rámutat arra, hogy meg kell előzni a radikalizálódást, meg kell akadályozni, hogy a terrorista szervezetek pénzügyi erőforrásokhoz jussanak, kezelni kell a terrorista propagandát, valamint – többek között automatizált eltávolítási szolgáltatással – meg kell akadályozni, hogy az internetet és a közösségi oldalakat erre a célra használják, végül pedig javítani kell a hírszerzési információk megosztását a tagállamok, valamint harmadik országok, a NATO és egyéb releváns partnerszervezetek között; úgy véli, hogy a közös biztonság- és védelempolitikai missziók megbízatásának magában kellene foglalnia a terrorizmus elleni küzdelmet is, hogy következetesebb módon hozzájáruljanak a deradikalizációs programokhoz, ami kifejezetten vonatkozik az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójára és az Európai Unió bosznia-hercegovinai katonai műveletére, amely országokba jelentős számban térnek vissza harcosok külföldről;

rendkívül aggasztónak tartja, hogy egyre nagyobb a halálos terrorista fenyegetés a Száhel övezetben, és hogy az kiterjed Közép-Afrikára, valamint hogy Keleten instabil a helyzet (Szíria, Irak, Palesztina); felszólítja az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy a közös biztonság- és védelempolitika missziói végrehajtási megbízatást kapjanak, és hogy döntő és határozott módon lépjenek fel;

úgy véli, hogy a jelenleg uniós bővítési politikát figyelembe véve egy széles körű és igazságos feltételrendszeren alapuló, hiteles csatlakozási folyamat továbbra is a biztonság előmozdításának fontos eszköze, mivel fokozza a délkelet-európai országok ellenálló képességét;

úgy véli, hogy éppen egy kihívást jelentő biztonsági környezetben, amikor az EU és a NATO együttműködésük kiszélesítésére és elmélyítésére törekszik, a brexit következtében az EU elveszíti katonai képességeinek egy részét, továbbá előfordulhat, hogy az EU és az Egyesült Királyság többé nem számíthatnak egymás szakértelmére; megjegyzi, hogy a brexit új lendületet adhat olyan kezdeményezéseknek, amelyek régen elakadtak, és utat engedhet új javaslatoknak; hangsúlyozza az EU és a brexit utáni Egyesült Királyság közötti szoros védelmi együttműködés folytatásának fontosságát, beleértve többek között a hírszerzési információk megosztását és a terrorizmus elleni fellépést; úgy véli, hogy az Egyesült Királyság számára is biztosítani kell a lehetőséget, hogy részt vegyen a KBVP-missziókban az új EU–Egyesült Királyság védelmi együttműködési kapcsolat keretében;

10.

üdvözli, hogy az Egyesült Államok ismételten kiállt az európai biztonság mellett; hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is szilárdan elkötelezett a közös értékeken és érdekeken alapuló transzatlanti közösség mellett; ugyanakkor meg van győződve arról, hogy szükség van egy elszámoltatható és magabiztos KKBP-re, és hogy az EU-nak ezzel összefüggésben magabiztos külpolitikai szereplővé kell válnia;

Intézményi keret

11.

határozottan úgy véli, hogy az EU-nak szükség esetén erőteljesen fel kell lépnie saját jövőjének alakítása érdekében, mivel a belső és a külső biztonság egyre szorosabban összefügg, és ennek közvetlen hatása van minden európai polgárra; figyelmeztet, hogy a közös megközelítés hiánya következtében az EU fellépése koordinálatlan és széttöredezett lehet, sok párhuzamosságot és nem hatékony lépést tehet lehetővé, aminek eredményeként az Unió és tagállamai sebezhetővé válhatnak; úgy véli, hogy az EU-nak képesnek kell lennie a belső és külső biztonsággal kapcsolatos eszközök teljes spektruma mentén hatékonyan cselekedni, egészen az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésében említett szintig; hangsúlyozza, hogy az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdésében említett közös uniós védelempolitika kialakításának az a célja, hogy létrejöjjön a közös védelem, és hogy az Unió stratégiai önállósággal rendelkezzen a béke és a előmozdítása érdekében Európán belül és a világban; hangsúlyozza az európai védelmi képességek további integrálásának gyakorlati és pénzügyi előnyeit;

12.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni az egyre komolyabb kihívásokkal, az EU-nak a rendelkezésére álló politikai eszközök teljes tárházát alkalmaznia kell a puha eszközöktől a kemény eszközökig, a rövid távú intézkedésektől a hosszú távú szakpolitikákig a klasszikus külpolitika területén, ideértve továbbá a bilaterális és multilaterális diplomáciai erőfeszítéseket, a fejlesztési együttműködést, a polgári és gazdasági eszközöket, a válsághelyzeti támogatást, a válságmegelőzést és a konfliktusok utáni stratégiákat, de a béketeremtést és -fenntartást is, összhangban az EUSZ 43. cikkének (1) bekezdésében leírt polgári és katonai eszközökkel; úgy véli, hogy a KBVP-t arra az elvre kell építeni, hogy az európai biztonságot pusztán a katonai eszközökre támaszkodva nem lehet garantálni; úgy véli, hogy az EU külpolitikai lépéseinek magukban kellene foglalniuk egy értékelést arra vonatkozóan, hogy e lépések hogyan hatnak a humán biztonság és az emberi jogok javításával, valamint a nemzetközi jog erősítésével és a fenntartható béke előmozdításával kapcsolatos emberközpontú uniós stratégiai érdekekre; hangsúlyozza, hogy az Európai Külügyi Szolgálatnak növelnie kell a kapacitását, hogy hatékonyabban tudja megjósolni a válságokat, és már keletkezésük pillanatában fel tudjon lépni a biztonságot érintő kihívásokkal szemben; hangsúlyozza, hogy koherensebb és összehangoltabb interakcióra van szükség a katonai, polgári, fejlesztési és humanitárius szereplők között;

13.

üdvözli az erősebb európai védelem kialakítása terén az EU globális kül- és biztonságpolitikai stratégiájának 2016. júniusi elfogadása óta tett látható előrelépést; üdvözli különösen az Európai Védelmi Alap elindítását, a védelmi kutatásra vonatkozó előkészítő intézkedés megerősítésére tett javaslatot és az európai védelmi ipar fejlesztési programjáról előterjesztett jogalkotási javaslatot; felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék jövőbeni pénzügyi hozzájárulásukat az EU költségvetéséhez az Európai Védelmi Alappal kapcsolatban felmerülő, az EU-t érintő összes további költség fedezése érdekében;

14.

üdvözli az EFTA csatlakozását a védelmi kutatásra vonatkozó előkészítő intézkedéshez, és különösen üdvözli a 2017-es évre szóló 585 000 eurós norvég hozzájárulást; szeretné, hogy Norvégia továbbra is részt vehessen a védelmi vonatkozású vagy a védelem tárgykörébe tartozó uniós finanszírozású programokban;

15.

felkéri a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy valamennyi szakaszban haladéktalanul és teljes körűen tájékoztassa a Parlamentet a védelmi vonatkozású vagy a védelem területét érintő nemzetközi megállapodások megkötéséről vagy módosításáról; úgy véli, hogy a harmadik országok pénzügyi hozzájárulásai jelentős költségvetési kihatásokkal járnak az Unióra nézve, mivel egy harmadik ország a hozzájárulása mértékét jóval meghaladóan sértheti az Unió pénzügyi érdekeit azzal, hogy visszatartja a szükséges kiviteli engedélyeket; hangsúlyozza, hogy amennyiben harmadik felek járulnak hozzá védelmi vonatkozású vagy a védelem területét érintő uniós finanszírozású programokhoz, a Parlament elvárja a Bizottságtól és az alelnöktől/főképviselőtől, hogy a javaslattételt megelőzően értékeljék a részvétel által az Unió stratégiai politikáira és érdekeire gyakorolt hatásokat, és tájékoztassák a Parlamentet az értékelés eredményeiről;

16.

kiemeli, hogy a Bizottság és egyre több tagállam is elkötelezte magát az európai védelmi unió elindítása mellett, és hogy ez európai polgárok körében is erőteljes támogatást élvez; hangsúlyozza, hogy ez megfelel az uniós polgárok és az Európai Parlament kérésének, amelynek többek között a korábbi állásfoglalásaiban számos alkalommal megfogalmazott felhívásain keresztül adott hangot; felhívja a figyelmet arra, hogy az erősebb európai védelmi integráció eredményként nőni fog a hatékonyság, kiküszöbölhetők a párhuzamosságok, és csökkenthetők a költségek; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy egy valódi európai védelmi unió létrehozása folyamatos politikai akaratot és elhatározást követel meg; sürgeti a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat egy közös és önálló európai védelem mellett, és törekedjenek annak biztosítására, hogy nemzeti védelmi költségvetésük tíz éven belül elérje GDP-jük legalább 2 %-át;

17.

meggyőződése, hogy az Unió csak akkor tud jobban eleget tenni katonai feladatainak, ha jelentősen növelik a hatékonyságot a katonai képességeket generáló folyamat minden területét illetően; emlékeztet arra, hogy az EU-28 védelemre fordított kiadása 40 %-a az Egyesült Államok ugyanilyen célú kiadásának, azonban csak 15 %-át képes generálni annak a kapacitásnak, amelyet az Egyesült Államok a folyamatból előállít, ami nagyon komoly hatékonysági problémára utal;

18.

felkéri az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy a Parlament által a 2016. november 22-i, 2016. november 23-i és 2017. március 16-i állásfoglalásokban megfogalmazott kérésnek megfelelően tegyenek lépéseket egy uniós biztonsági és védelmi fehér könyv közzététele érdekében a legközelebbi többéves pénzügyi keret előkészítésével összefüggésben; úgy véli, hogy az európai védelmi unió létrehozása, az Unió stratégiai irányvonalának összekapcsolása a kapacitásépítéshez való uniós hozzájárulásokkal, valamint a védelmi célú európai intézményi keret kialakítása mind olyan elemek, amelyeket intézményközi megállapodással kell alátámasztani; hangsúlyozza, hogy az összes érdekelt fél átfogó és megbízható munkája révén fokozható a védelmi kiadások hatóköre és hatékonysága; kéri, hogy a semleges államok, így Ausztria és Svédország is kapjanak komoly szerepet e folyamatban az egyes uniós tagállamok semlegességének megkérdőjelezése nélkül;

19.

hangsúlyozza, hogy a stratégiai környezet és a stratégiai célkitűzések leírása mellett az EU biztonsági és védelmi fehér könyvének az uniós képességfejlesztési terv formájában azonosítania kell a szükséges és a rendelkezésre álló kapacitásokat, illetve a kapacitáshiányokat a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozóan, valamint tartalmaznia kell egy általános koncepciót a többéves pénzügyi keret időszakában és hosszú távon tervezett tagállami és uniós lépésekről;

20.

üdvözli az újonnan kinyilvánított politikai akaratot a közös biztonság- és védelempolitika hatékonyságának javítására; támogatja azokat a kísérleteket, amelyek a tagállamok közötti kooperáció működőképessé tételével a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál teljes kiaknázására irányulnak, és megteremtik a működési szempontból releváns képességeket az EUSZ 43. cikke (1) bekezdésében szereplő feladatok teljesítéséhez, a következők révén:

a)	az induló alap mielőbbi létrehozása a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően, a műveletek gyors végrehajtásának lehetővé tétele érdekében;

b)	állandó strukturált együttműködés létrehozása azon katonai területekre vonatkozóan, amelyekre a közös biztonság- és védelempolitikai feladatok végrehajtásához szükség van (például állandó jelleggel összevont katonai egységek),

c)	az Athéné kormányközi közös finanszírozási mechanizmus megreformálása azon tagállamok közötti szolidaritás működőképessé tétele érdekében, amelyek csak anyagilag, illetve amelyek csak csapatokkal tudnak hozzájárulni a közös biztonság- és védelempolitikai műveletekhez,

d)	a képességek összevonásának és megosztásának rendszeres gyakorlattá tétele, és előrelépés a 28 vezérkari főnök által 2011-ben benyújtott 300 javaslat többségének végrehajtása terén,

e)	a nemzeti erőforrások egyesítése a kutatás, a fejlesztés, a közbeszerzés, a karbantartás és a képzés tekintetében,

f)	koordinált nemzeti védelmi tervezés (koordinált éves védelmi szemle – CARD), a jelenlegi terveknek megfelelően,

g)	a katonai tanúsítás közös szabályainak és az utánpótlás biztonságára vonatkozó közös politikának a bevezetése,

h)	a Bizottság részéről a belső piaci szabályok betartatása a 2009-es védelmi közbeszerzési irányelvvel összhangban, a nemzeti védelmi közbeszerzési projektekre vonatkozóan;

21.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a következő többéves pénzügyi keretben külön programot javasol a védelmi célú kutatásra, saját költségvetéssel és saját szabályokkal; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak további forrásokat kell e program rendelkezésére bocsátaniuk, anélkül, hogy az a kutatást, technológiai fejlődést és innovációt finanszírozó meglévő keretprogramokat érintené, ahogyan azt a Parlament a 2017. július 5-i állásfoglalásában szorgalmazta; ismételten felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a tagállamok által vagy adott esetben az iparral közösen indított védelmi kutatási és fejlesztési programokban való uniós részvételt, az EUMSZ 185. és 187. cikkének megfelelően;

22.

üdvözli az európai védelmi ipari fejlesztési programra irányuló bizottsági javaslatot; hangsúlyozza, hogy a tagállamok védelmi téren hozott intézkedéseinek támogatására, koordinálására vagy kiegészítésére irányuló bármely uniós fellépésnek azt kell célul kitűznie, hogy hozzájáruljon a többek között az EUMSZ 2. cikkének (4) bekezdésében említett közös védelmi politika fokozatos kialakításához, valamint hogy kiterjedjen a közös fejlesztésre, a standardizációra, a tanúsításra és a karbantartásra, amelyek révén kooperatív programok és az interoperabilitás magasabb szintje valósíthatók meg; sürgeti a Bizottságot az új védelmi ipari fejlesztési program széles körű megismertetésére, és különösen a kis- és középvállalkozások határokon átívelő projektekben való részvételének ösztönzésére;

23.

úgy véli, hogy a tagállamok által lebonyolított fegyver-, lőszer- és védelmi vonatkozású áru- és szolgáltatáskivitel szerves részét képezi az EU kül-, biztonság- és védelempolitikájának;

24.

sürgeti a Tanácsot, hogy az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdésével összhangban tegyen konkrét lépéseket az európai fegyveres erők harmonizációja és standardizációja felé, megkönnyítendő a fegyveres erők állományának egy új európai védelmi unió égisze alatt történő együttműködését, ami újabb lépést jelentene a közös uniós védelmi politika fokozatos kialakításában;

25.

hangsúlyozza, hogy a Szerződés által biztosított összes lehetőség használata javítaná a védelmi ipar versenyképességét és működését az egységes piacon, és tovább serkentené a védelmi együttműködést a következők révén: pozitív ösztönzők, olyan projektek megcélozása, amelyeket a tagállamok nem képesek vállalni, a felesleges párhuzamosságok megszüntetése és a közpénzek hatékonyabb felhasználásának támogatása; úgy véli, hogy e stratégiai együttműködési programok nagy eséllyel kettős felhasználású technológiákat eredményeznek, amelyek további hozzáadott értéket biztosítanak a tagállamok számára; hangsúlyozza az európai képességek és az integrált védelmi piaci fejlesztésének fontosságát;

26.

sürgeti pontos és kötelező erejű iránymutatás létrehozását, amely jól definiált keretet biztosít az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének jövőbeli beindításához és végrehajtásához;

27.

felkéri a Bizottságot, a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy az Európai Parlamenttel közösen kezdjenek intézményközi párbeszédet a közös védelmi politika fokozatos kialakításáról; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben teljes jogú uniós védelmi költségvetést kell létrehozni, amely kiterjed a közös biztonság- és védelempolitika összes belső vonatkozására, és hogy az ennek végrehajtására szolgáló doktrínát a Lisszaboni Szerződés keretén belül kell kidolgozni; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az Athéné mechanizmust a közös költségnek tekintett műveletek körének kiszélesítése és a közös biztonság- és védelempolitika missziókban és műveletekben való részvétel serkentése érdekében;

28.

jelzi, hogy ezt az új védelmi költségvetést új forrásokból kell finanszírozni a következő többéves pénzügyi keretben;

29.

úgy véli, hogy a közös biztonság- és védelempolitikára vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatal lehetne demokratikusabb és átláthatóbb; javasolja ezért, hogy Biztonsági és Védelmi Politikai Albizottságát alakítsák teljes jogú parlamenti bizottsággá, lehetővé téve ezáltal, hogy nagyobb vizsgálati és elszámoltathatósági jogot kapjon a közös biztonság- és védelempolitikával kapcsolatban, és prominens szerepet töltsön be annak végrehajtásában, különösen a biztonsághoz és a védelemhez kapcsolódó jogi aktusok vizsgálata révén;

30.

sajnálatát fejezi ki az európai biztonsági és hírszerzési szolgálatok közötti együttműködés és információmegosztás hiánya miatt; úgy véli, hogy a hírszerzési szolgálatok közötti szorosabb együttműködés segítené a terrorizmus elleni harcot; ezzel összefüggésben felszólít egy teljes jogú európai hírszerzési rendszer létrehozására;

Állandó strukturált együttműködés

31.

üdvözli, az állandó strukturált együttműködésről (PESCO) szóló értesítést, valamint az állandó strukturált együttműködés annak alapján tervezett aktiválását, hogy a tagállamok készek kötelező érvényű kötelezettségvállalásra a KBVP keretein belül, végrehajtva ezáltal egy ambiciózus és befogadó állandó strukturált együttműködést, és kéri, hogy a Tanács mihamarabb hozza létre azt; hangsúlyozza, hogy a részvétel tekintetében kívánatos inkluzív jellegnek nem szabad aláásnia sem a KBVP melletti teljes elkötelezettséget, sem a részt vevő tagállamok ambícióinak magas szintjét; rámutat arra, hogy a részvételre vonatkozóan egyértelmű kritériumokat kell szabni, meghagyva a lehetőséget más tagállamok számára, hogy egy későbbi időpontban csatlakozzanak; rámutat, hogy az állandó strukturált együttműködés keretében végzett tevékenységeket mindig tökéletesen össze kell hangolni a KBVP-vel;

32.

hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködésnek az uniós kereten belül kell kialakulnia, és hatékony uniós támogatásban kell részesülnie, a tagállamok védelmi hatáskörének teljes tiszteletben tartása mellett; ismételten kéri, hogy az uniós költségvetés nyújtson megfelelő támogatást az állandó strukturált együttműködésnek; úgy véli, hogy az állandó strukturált együttműködés keretében kötelezettségként kell előírni a KBVP alá tartozó valamennyi uniós ügynökségben és szervben, köztük az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskolában való részvételt; ismételten kijelenti, hogy az uniós harccsoportok rendszerét a felülvizsgált Athéné mechanizmus keretében közös költségnek kell tekinteni;

33.

hangsúlyozza, hogy meg kell könnyíteni az adminisztratív eljárásokat, amelyek szükségtelenül lelassítják a KBVP-missziókhoz szükséges erők generálását és gyors reagálású erőknek az Unión belüli, határokat átlépő mozgását; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy, az egész EU-ra kiterjedő rendszert a védelmi erők állománya, valamint a KBVP céljait szolgáló berendezések és ellátmányok gyors mozgásának koordinálására, arra az esetre, ha valamely tagállam a szolidaritási záradékra hivatkozik, és ha az ENSZ alapokmányának 51. cikkével összhangban valamennyi tagállam köteles a rendelkezésére álló összes eszközzel segítséget nyújtani; üdvözli ezzel összefüggésben a katonai mobilitás javításáról szóló közleményt; felkéri a Bizottságot, hogy 2018 márciusáig terjesszen az Európai Parlament és a tagállamok elé egy lényegi cselekvési tervet, amely teljes mértékben összhangban áll a NATO-n belül zajló erőfeszítésekkel;

34.

követeli egy teljes jogú EU polgári-katonai stratégiai főhadiszállás létrehozását az állandó strukturált együttműködés keretein belül, amely a már meglévő Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálatból, a Polgári Tervezési és Végrehajtási Szolgálatból és a Válságkezelési és Tervezési Igazgatóságból állna, továbbá kéri, hogy biztosítsanak egy olyan platformot, amely egységesített működési támogatást nyújt az egész tervezési folyamat során, a kezdeti politikai koncepcióktól a részletes tervekig;

35.

bátorítja az állandó strukturált együttműködésben részt vevő tagállamokat, hogy hozzanak létre egy, a nemzeti hadseregek osztagaiból álló állandó „integrált európai haderőt”, és bocsássák azt az Unió rendelkezésére, hogy az végre tudja hajtani a közös biztonság- és védelempolitikát az EUSZ 42. cikke (3) bekezdésének megfelelően;

36.

úgy véli, hogy az európai védelmi unió egyik első építőköve egy közös kibervédelmi politika kell legyen; bátorítja az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzon ki javaslatokat egy uniós kibervédelmi egység létrehozására, az állandó strukturált együttműködés keretén belül;

Védelmi Főigazgatóság

37.

kéri, hogy az alelnökkel/főképviselővel szorosan együttműködve értékeljék egy, a Bizottságon belüli Védelmi Főigazgatóság (DG Defence) létrehozásának lehetőségét, amely a tagállamok védelmi téren hozott intézkedéseinek támogatására, koordinálására vagy kiegészítésére irányuló unió fellépéseket irányítaná, az EUMSZ 2. cikkének megfelelően;

38.

úgy véli, hogy a javasolt Védelmi Főigazgatóságnak kell felelősnek lennie azért, hogy biztosított legyen a határok átjárhatósága a csapatok és a felszerelések szabad mozgása számára, ami szükséges előfeltétele a megfelelő szintű stratégiai autonómia, valamint az interoperabilitás, az ellátásbiztonság, a szabványosítás és a katonai tanúsítással kapcsolatos megállapodások biztosításának, amelyek nélkülözhetetlenek a következőkhöz: a KBVP és az állandó strukturált együttműködés alá tartozó programokhoz való uniós hozzájárulások; az uniós támogatásban részesülő védelmi kutatások; az Unió stratégiai autonómiája; Európa védelmi iparának versenyképessége (beleértve az európai védelmi ellátási láncot alkotó kkv-ket és a közepes piaci tőkeértékű vállalkozásokat); valamint a védelem tárgykörébe tartozó intézményközi megállapodások, ideértve az uniós biztonsági és védelmi fehér könyvet is; hangsúlyozza, hogy a javasolt Védelmi Főigazgatóságnak hozzá kell járulnia a különböző szereplők feladatai közötti koordináció javításához, a politikai koherencia és következetesség fokozása érdekében;

39.

hangsúlyozza, hogy a javasolt Védelmi Főigazgatóságnak az Európai Védelmi Ügynökséggel karöltve kell dolgoznia; úgy véli, hogy az Európai Védelmi Ügynökségnek kell lennie az európai fegyverzet- és képességfejlesztési politika alá tartozó uniós fellépések végrehajtó ügynökségének a Lisszaboni Szerződés által előírt esetekben; ismételten felszólítja a Tanácsot annak biztosítására, hogy az Európai Védelmi Ügynökség adminisztrációs és működési költségeit az Uniós költségvetés fedezze; megjegyzi, hogy az Európai Védelmi Ügynökség szerepkörének és felelősségeinek bővülését a költségvetés növekedésének is követnie kellene, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy a Védelmi Főigazgatóság esetleges létrehozásának és a KBVP hatékonyabbá tételére irányuló, megújult erőfeszítéseknek nem szabad a bürokratikus struktúrák növekedéséhez vagy megkettőzéséhez vezetniük;

Koordinált stratégiai és éves védelmi szemlék

40.

üdvözli az EU képességfejlesztési tervének stratégiai felülvizsgálatát, amely várhatóan 2018 tavaszán fejeződik be; hangsúlyozza, hogy a képességfejlesztési terv lehetővé teszi majd a tagállamok közötti együttműködés fokozását a képességek terén meglévő hiányosságok orvoslása vonatkozásában, az Európai Védelmi Ügynökség keretében;

41.

üdvözli a koordinált éves védelmi szemle eljárásának létrehozását; úgy véli, hogy a koordinált éves védelmi szemlének hatékony módon hozzá kell járulnia a nemzeti fegyveres erők beruházásainak és képességeinek szabványosításához és összehangolásához, biztosítva az Unió stratégiai és operatív autonómiáját és koherenciáját, valamint lehetővé téve, hogy a tagállamok közösen hatékonyabban tudjanak befektetni a védelem terén; üdvözli a 2017-re javasolt kísérleti szakaszt;

42.

bátorítja a tagállamokat, hogy térképezzék fel a védelmi erőforrások közös beszerzésének lehetőségét;

43.

hangsúlyozza, hogy a koordinált éves védelmi szemlének az EU biztonsági és védelmi fehér könyvén és a közös védelmi politikán kell alapulnia, és a KBVP-vel kapcsolatos képességek teljes spektrumát fel kell ölelnie, különös tekintettel az állandó strukturált együttműködésben részt vevő tagállamok képességeire; úgy véli, hogy a koordinált éves védelmi szemlének egy sor konkrét javaslattal kell szolgálnia a hiányosságok orvoslása, illetve azon területek azonosítása tekintetében, ahol célszerű lenne az uniós fellépés, hogy ezeket figyelembe lehessen venni a soron következő év uniós költségvetésének tervezésekor; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és az Uniós Védelmi Ügynökségnek közösen kell dolgozniuk az éves munkaprogramok kialakítása terén a javasolt Európai Védelmi Alap képességekkel és kutatással kapcsolatos keretein belül; rámutat, hogy az Európai Védelmi Ügynökségnek nemcsak a program kialakítása terén van kiemelt szerepe, hanem a képességfejlesztési keretből finanszírozott projektek kezelése terén is;

44.

hangsúlyozza, hogy szorosan össze kell hangolni a KBVP-vel kapcsolatos összes tevékenységet, különösen a koordinált éves védelmi szemlét, az állandó strukturált együttműködést és az Európai Védelmi Alapot;

45.

úgy véli, hogy a Bizottságnak szem előtt kell tartania a koordinált éves védelmi szemle eredményeit, és olyan intézményközi megállapodást kell kezdeményeznie, amely meghatározza a későbbi uniós fellépések hatáskörét és forrásait; úgy véli, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak az intézményközi megállapodás alapján kell saját hatáskörben meghozniuk a döntéseket az említett fellépések engedélyezéséről; védelmi témájú parlamentközi együttműködést szorgalmaz a koordinált éves védelmi szemle felülvizsgálata céljából, valamint kéri, hogy ezt követően rendszeresen fejlesszék a védelmi képességeket;

A KBVP missziói és műveletei

46.

köszönetet mond annak a több mint hatezer nőnek és férfinak, akik jól és hűségesen szolgáltak az Unió polgári és katonai misszióinak keretében három kontinensen; nagyra értékeli ezeket a missziókat, amelyek Európa közös hozzájárulását jelentik a világ békéjéhez és stabilitásához; sajnálatát fejezi ki azonban azzal kapcsolatban, hogy a missziók hatékonyságát továbbra is veszélyeztethetik a strukturális gyengeségek, a tagállamok egyenlőtlen hozzájárulása, és a működési környezetre való alkalmatlanság, valamint sajnálatosnak tartja a KBVP-missziók megbízatásának korlátozásait; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy tényleges hatékonyságra van szükség, ami csakis a megfelelő katonai felszerelések biztosítása révén érhető el, továbbá sürgeti a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy ennek érdekében éljenek az EUSZ 41. cikkének (2) bekezdése által kínált lehetőségekkel; üdvözli, hogy a tagállamok védelmi kiadásain belül nőtt az említett missziókra szánt támogatás; úgy véli, ezt a tendenciát folytatni kell, meg kell erősíteni, és uniós szinten koordinálni kell; kéri, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítható legyen a KBVP-missziók személyzete által felhalmozott tudás és tapasztalat értékelése, és annak a jövőbeli KBVP-missziók tervezése során történő figyelembevétele;

47.

üdvözli a KBVP-ről szóló első éves jelentés alelnök/főképviselő általi közzétételét; úgy véli azonban, hogy ez a jelentés nem lehet pusztán mennyiségi jellegű, amely statisztikai adatokkal és részletes információkkal írja le az eredményeket, hanem a jövőben annak kiértékelésére is összpontosítania kell, hogy milyen politikai hatást gyakorolnak a KBVP fellépései polgáraink biztonságára;

48.

felszólítja a főképviselőt/alelnököt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a KBVP misszióit és műveleteit inkább az EU globális stratégiájának prioritásaihoz, valamint a helyi és regionális realitásokhoz igazítsák;

49.

meggyőződése, hogy továbbra is szükséges hozzájárulni a válságkezeléshez és -megelőzéshez, valamint hogy segítséget kell nyújtani az iraki újjáépítéshez és stabilizációhoz; üdvözli a Tanács közelmúltbeli határozatát, amelynek értelmében egy új polgári KVBP-missziót indít az iraki biztonsági ágazat reformjának támogatása céljából, és arra számít, hogy az EU át fogja venni a nemzetközi vezető szerepet ezen a területen, beleértve a terrorizmus elleni harcot és a polgári újjáépítést; felhívja az EU-t arra, hogy ez alkalommal biztosítson jobb koordinációt a részt vevő tagállamok, valamint a regionális és helyi szereplők között;

50.

üdvözli az Európai Uniónak a Földközi-tenger déli-középső részén folytatott katonai műveletét, és kéri az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy növeljék a biztonság szempontjából fontos helyi szereplőinek nyújtott támogatást a Földközi-tenger déli partján;

51.

elvárja az alelnöktől/főképviselőtől és a Tanácstól, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Líbia déli határain jelen lévő, a biztonság szempontjából fontos helyi szereplőkkel, és a megbízatás megújítása alkalmából indítsák újra az Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő misszióját; felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy álljanak elő friss ötletekkel a Száhel övezet biztonsági problémáinak megoldását illetően, összekapcsolva azt az Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő missziójához annak átfogó és integrált megközelítésében, támogatva a német-francia kezdeményezést; üdvözli a 2017. augusztus 4-i tanácsi határozatot az Európai Unió Mopti és Ségou régiók (Mali) területére vonatkozó stabilizációs fellépéséről; ennek kapcsán felszólítja az alelnököt/főképviselőt arra, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy ez az intézkedés hogyan érinti a KBVP régióbeli misszióit és műveleteit;

52.

üdvözli az Európai Unió bosznia-hercegovinai katonai műveletének sikerét a katonai végállapot elérését illetően, aggasztónak tartja azonban, hogy a politikai végállapot elérése még nem sikerült;

53.

üdvözli az állandó uniós műveleti parancsnokság (Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálat (MPCC)) magjának közelmúltbeli létrehozását, ahogyan azt a Parlament a 2013. szeptember 12-i állásfoglalásában is kérte, mivel ez az előfeltétele a közös műveletek hatékony tervezésének, irányításának és ellenőrzésének; felkéri a tagállamokat, hogy lássák el azt megfelelő személyzettel, hogy képes legyen betölteni a szerepét, és adjanak neki katonai KBVP-műveletek tervezésével és irányításával kapcsolatos feladatokat, mint amilyen az Európai Unió bosznia-hercegovinai katonai művelete;

54.

úgy véli, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépésnek következtében felül kell vizsgálni az az EU NAVFOR Szomália (Atalanta művelet) parancsnokságával kapcsolatos döntést; hangsúlyozza a művelet sikerét, amelynek köszönhetően 2014 óta egyetlen hajót sem állítottak meg kalózok; üdvözli, hogy a műveletet 2018-ig meghosszabbították

55.

megjegyzi, hogy a polgári KBVP-missziók álláshelyeinek csak75 %-a van betöltve; sajnálatát fejezi ki ezzel összefüggésben amiatt, hogy az EU személyzeti szabályzata, amely jobb körülményeket és védelmet nyújtana a missziók munkatársainak, nem vonatkozik a missziók alkalmazásában álló állományra, annak ellenére, hogy a finanszírozásuk az uniós költségvetésből történik; úgy véli, ez akadályozza a missziók hatékonyságát; sürgeti a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az üres álláshelyek gyors betöltéséről valamennyi misszió esetében;

56.

üdvözli a KBVP-vel kapcsolatos képzésekről szóló uniós politika elfogadását, valamint a KBVP-struktúrákba illeszkedő, központi képzési intézmény, az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskola szerepének fontosságát; felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelő pénzügyi, személyzeti és infrastrukturális erőforrásokat az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskola számára;

57.

sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok nem képesek gyorsan rendelkezésre bocsátani a polgári KBVP-missziók előkészítéséhez és felállításához szükséges személyzetet; üdvözli ezzel összefüggésben az EKSZ és a Bizottság szolgálatai által közösen kidolgozott javaslatot, hogy alkalmazzanak többrétű megközelítést annak érdekében, hogy tovább lehessen gyorsítani a polgári KBVP-missziók telepítését;

58.

bátorítja azokat a további erőfeszítéseket, amelyek a polgári és a polgári-katonai missziók finanszírozásának felgyorsítására, valamint a döntéshozatali eljárások és a végrehajtás egyszerűsítésére szolgálnak; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján, a költségvetési rendelet 210. cikkével összhangban specifikus közbeszerzési szabályokat kellene bevezetnie a KBVP keretében történő válságkezelési intézkedésekre vonatkozóan, megkönnyítendő a műveletek gyors és rugalmas lebonyolítását;

59.

üdvözli a missziótámogatási platform 2016-os létrehozását; sajnálatát fejezi ki annak korlátozott mérete és hatóköre miatt, és ismételten előrelépésre szólít fel egy közös szolgáltató központ felé, amely egyetlen helyről nyújtaná az összes központi missziós támogatási szolgáltatást, így tovább javítva a hatékonyságot;

60.

sürgeti az EKSZ-t és a Tanácsot, hogy fokozzák a kiberbiztonság javítására irányuló erőfeszítéseiket, különösen a KBVP-missziókkal összefüggésben, többek között a fenyegetések enyhítése érdekében hozott uniós és tagállami szintű intézkedések útján, például a következők révén: az ellenálló képesség növelése az oktatás, a képzés és a gyakorlatok segítségével, valamint az uniós kibervédelmi oktatás és képzés rendszerének észszerűsítése;

61.

úgy véli, hogy az EU és tagállamai korábban soha nem tapasztalt fenyegetéssel néznek szembe az államilag támogatott kibertámadások, valamint a kiberbűnözés és terrorizmus formájában; úgy véli, hogy a kibertámadások jellegüknél fogva olyan fenyegetést jelentenek, amely uniós szintű választ tesz szükségessé; bátorítja a tagállamokat, hogy egy másik tagállamot ért kibertámadás esetén nyújtsanak kölcsönösen segítséget egymásnak;

62.

kéri a tagállamokat, hogy a katonai KBVP-missziók esetében alkalmazzák a terhek teljes körű megosztását a közös finanszírozás fokozatos növelésével a teljes közös finanszírozásig, aminek képessé kell tennie és ösztönöznie kell a tagállamokat arra, hogy felajánlják képességeiket és erőiket, vagy csak anyagi támogatásukat; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az Athéné mechanizmus felülvizsgálatának, valamint a katonai KBVP-műveletek finanszírozásával összefüggő összes költség fedezésének fontosságát;

63.

sürgeti a Tanácsot, hogy cselekedjen az EUSZ 41. cikke (3) bekezdésével összhangban, és haladéktalanul hozzon határozatot, amellyel induló alapot hoz létre az EUSZ 42. cikke (1) bekezdésében, valamint 43. cikkében említett feladatokat ellátó katonai műveletek kezdeti fázisainak sürgős finanszírozására; sürgeti a Tanácsot, hogy oldja meg a hibrid missziók finanszírozásával kapcsolatos jelenlegi problémákat; kéri, hogy az EU költségvetési szabályai rugalmasabbak legyenek, hogy ezáltal az Unió jobban tudjon reagálni a válságokra, és végre tudja hajtani a Lisszaboni Szerződés meglévő rendelkezéseit;

EU–NATO együttműködés

64.

úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetben az EU és a NATO stratégiai partnersége alapvető fontosságú az Unió és a szomszédos országok előtt álló biztonsági kihívások kezelése szempontjából; úgy véli, hogy az EU–NATO közös nyilatkozat és annak végrehajtási intézkedései magasabb szintre emelhetik az együttműködést és az egymást kiegészítő jelleget, és a stratégiai partnerség új és lényegi szakaszát jelzik; üdvözli a 42 közös javaslatot amelyek közül 10 kifejezetten a hibrid típusú fenyegetésekkel szembeni ellenállást hivatott erősíteni, és amelyek célja a két szervezet közötti együttműködés és koordináció erősítése; megjegyzi, hogy ez a munka a teljes nyitottság és átláthatóság szellemében fog folytatódni, a két szervezet döntéshozatali autonómiájának és eljárásainak teljes tiszteletben tartásával, és az elfogadás és a kölcsönösség elvein fog alapulni, az egyes tagállamok egyedi karakterű biztonság- és védelempolitikájának sérelme nélkül; méltatja az együttműködést a kibrefenyegetésekkel szembeni küzdelem, a stratégiai kommunikáció fejlesztése, illetve a tengeri tevékenységek és a közös gyakorlatok koordinációja terén, továbbá rámutat az EU Sophia nevű művelete, valamint a NATO Sea Guardian nevű művelete közötti kiváló együttműködésre és egymást kiegészítő jellegére; üdvözli továbbá a két szervezet által készített első közös végrehajtási jelentést, amelyet 2017 júniusában tettek közzé, üdvözli a közös javaslatok végrehajtása terén történt előrelépést, és további előrelépésre hív fel; hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is szilárdan elkötelezett a közös értékeken és érdekeken alapuló transzatlanti közösség mellett;

65.

megjegyzi, hogy az erősebb EU és az erősebb NATO kölcsönösen erősítik egymást; úgy véli, hogy a tagállamoknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket az európai védelmi unión belül és a biztonságot garantáló önálló regionális szereplőként egyaránt, adott esetben kiegészítő szerepet játszva a NATO-n belül; megjegyzi, hogy az EU globális stratégiájának megfelelően az EU-nak hozzá kell járulnia a következőkhöz: a) válaszadás a külső konfliktusokra és válságokra; b) a partnerek kapacitásainak kiépítése; és c) az EU és az uniós polgárok védelme; üdvözli a globális stratégia végrehajtására irányuló folyamatban lévő kezdeményezéseket a biztonság és a védelem területén, melyek célja az, hogy erősebbé tegyék az EU és a NATO közötti kapcsolatot, és hogy képessé tegyék az uniós tagállamokat arra, hogy együtt vegyenek részt a védelemkutatásban és a védelmi képességek fejlesztésében; úgy véli, hogy Európa biztonsága és védelme egyre inkább e két szervezettől függ majd, saját hatáskörükön belül; szorgalmazza az együttműködés javítására irányuló erőfeszítéseket a hibrid fenyegetések elleni fellépés révén (például a Hibrid Fenyegetések Elleni Küzdelem Európai Kiválósági Központja bevonásával), valamint az információk és a hírszerzési adatok cseréje tekintetében;

66.

hangsúlyozza, hogy nemcsak az uniós tagállamok, a kulcsfontosságú partnerek és a NATO között fontos a kiberbiztonság terén való együttműködés és integráció, hanem a társadalom különböző szereplői között is;

KBVP partnerségek

67.

hangsúlyozza, hogy az EU értékeit elfogadó országokkal való partnerségek és együttműködések hozzájárulnak a KBVP hatékonyságához és hatásához; üdvözli ezzel összefüggésben Albánia, Ausztrália, Kanada, Chile, Kolumbia, Grúzia, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Moldova, Montenegró, Új-Zéland, Norvégia, Szerbia, Svájc, Törökország, Ukrajna és az Egyesült Államok hozzájárulását;

68.

üdvözli az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti beszerzési és keresztkiszolgálási megállapodás 2016. december 7-i aláírását; felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy ez a megállapodás milyen módon javította a KBVP-missziók állományának körülményeit és védelmét;

69.

felhívja a főképviselőt/alelnököt és a tagállamokat, hogy hozzanak létre uniós katonai attaséi pozíciókat az EU-küldöttségekben, hozzájárulva az Unió stratégiai célkitűzéseinek végrehajtásához;

70.

üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy vizsgálják felül a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló európai uniós eszközt a biztonságot és a fejlesztést támogató kapacitásépítés elnevezésű kezdeményezés keretében végrehajtott fellépések támogatása céljából, ami lehetővé teszi majd, hogy az EU finanszírozni tudja a partnerországok kapacitásépítését és rezilienciáját, és segíthesse képességeik erősítését; bátorítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy haladéktalanul hajtsák végre a biztonságot és a fejlesztést szolgáló kapacitásépítés nevű kezdeményezést, fokozzák a KBVP-missziók hatékonyságát és fenntarthatóságát, és biztosítsanak rugalmasabb és egységesebb uniós megközelítést, amely hasznosítja a polgári-katonai szinergiákat;

o o

71.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, a NATO főtitkárának, az űripar és a biztonság és védelem területén működő uniós ügynökségeknek, valamint a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0493.

(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0344.

(3) HL C 93., 2016.3.9., 144. o.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0435.

(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0440.

(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0092.

(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0302.

11.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 369/47

P8_TA(2017)0493

A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentés

Az Európai Parlament 2017. december 13-i állásfoglalása Éves jelentés a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról (2017/2121(INI))

(2018/C 369/06)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 21. és 36. cikkére,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

—	tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra,

—	tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által a politikai elszámoltathatóságról tett nyilatkozatra,

—	tekintettel az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájáról szóló 2016-os közleményére és a Bizottság és az EKSZ „Az ellenálló képesség stratégiai megközelítése az EU külső tevékenységeiben” című, 2017-es közös közleményére,

—	tekintettel az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájában rögzített fő elvekre, különösen az államok szuverenitására és területi integritására, valamint a határok sérthetetlenségére vonatkozóakra, mely elveket minden részes államnak ugyanúgy tiszteletben kell tartania,

—	tekintettel a Bizottság és az alelnök/főképviselő 2011. december 12-i„Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – Egy hatékonyabb megközelítés felé” című közös közleményére (COM(2011)0886),

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0350/2017),

Bevezetés

meggyőződése, hogy egyedül egyetlen tagállam sem képes kezelni a mai kihívásokat; hangsúlyozza, hogy a közös uniós fellépés jelenti a leghatékonyabb megoldást Európa érdekeinek megóvására, értékeinek fenntartására és arra, hogy világszerte egységes és befolyásos globális szereplőként lépjen fel, és megvédje polgárait és tagállamait a biztonságukat fenyegető növekvő veszélyekkel szemben, többek között a globális digitális szférában; aggodalmát fejezi ki az EU biztonsági szerkezete miatt, amely továbbra is törékeny és széttagolt a naponta érkező állandó, új kihívásokkal szemben, és amelyben a „hibrid béke” csalódást keltő realitássá vált; sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket azon uniós polgárok kívánságainak teljesítése érdekében, akik több alkalommal is hangsúlyozták, hogy az alapvető értékeken és az emberi jogokon alapuló uniós kül- és biztonságpolitika az összes uniós szakpolitika közül a legfontosabb és a legszükségesebb; véleménye szerint itt a legfőbb ideje annak, hogy a tagállamok végrehajtsák a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) eszközeit, jogi eszközeit és szakpolitikáit, hogy az EU választ tudjon adni a külső konfliktusokra és válságokra, kiépítse a partnerek kapacitásait, és megvédje az Európai Uniót;

emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy olyan közös kül- és biztonságpolitikát dolgoz ki, amelyet a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága, valamint az ENSZ Alapokmányával és a nemzetközi joggal való összhang vezérel; úgy ítéli meg, hogy – annak érdekében, hogy az emberi jogok és a demokrácia világszintű előmozdítására tett kötelezettségvállalásnak megfeleljenek – az EU-nak és tagállamainak egységes hangon kell megszólalniuk, és biztosítaniuk kell, hogy üzenetüket meghallják;

véleménye szerint annak érdekében, hogy az EU sikeresen megbirkózzon az előtte álló kihívásokkal – különös tekintettel a biztonsági fenyegetésekre – olyan aktív, hiteles és értékek alapján fellépő globális szereplőnek kell lennie, amely képes cselekedni és eredményes párbeszédet folytatni más globális szereplőkkel, ami azt jelenti, hogy egységes hangon kell megszólalnia, együttesen kell fellépnie és erőforrásait a stratégiai prioritásokra kell összpontosítania;

emlékeztet arra, hogy az Unió külső politikáinak koherenseknek kell lenniük egymással és más, külső dimenzióval rendelkező szakpolitikákkal, és az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében meghatározott célkitűzésekre kell törekedniük;

úgy véli, hogy a polgárok elvárásainak teljesítése érdekében az Európai Uniónak az alábbi mérföldköveteket kell megvalósítania:

—	az EU-n belüli jelentős fenyegetések és kihívások értékelésének összehangolása, valamint ezek kezelésének közös megközelítése, különös figyelmet fordítva a potenciálisan a terrorista csoportokhoz való csatlakozást eredményező radikalizálódás megelőzésére,

—	az európai projekt és annak külső fellépésének megerősítése és mélyítése többek között a közös kül- és biztonságpolitika területén – beleértve az információs hadviselést – az uniós együttműködés és kapacitások fokozása révén;

—

együttműködés a tagállamok, partnerek és a béke védelmét célzó nemzetközi szervezetek és intézmények között pontosan meghatározott és körültekintően megválasztott feltételek mellett a szabályokon alapuló globális politikai és gazdasági rend megerősítése érdekében, beleértve az emberi jogok védelmét, valamint együttműködés a partnerekkel vezető szerep betöltése érdekében a megbékélés, a béketeremtés, a békefenntartás és szükség esetén a békekikényszerítés terén;

A jelentős fenyegetések és kihívások értékelésének összehangolása: a jelenlegi politikai és biztonsági környezet kezelése

kiemeli, hogy az EU stabilitásának alapvető feltételei az uniós polgárok biztonságának és az EU területi integritásának biztosítása, a szomszédság stabilizálása – különösen a Nyugat-Balkánon, előtérbe helyezve az EU láthatóságának növelését e régióban –, egy szabályokon alapuló, együttműködő nemzetközi politikai és gazdasági rend megőrzését célzó reformok előmozdítása, a fegyveres konfliktusok kiváltó okainak kezelése és a konfliktusmegelőzést és a békés konfliktusmegoldást támogató politikák elősegítése, valamint az emberi jogok védelme iránt elkötelezett pluralista demokráciákkal folytatott párbeszéd; felhív az uniós társadalmi diplomácia megerősítésére és az EU által végrehajtott projektek láthatóságának növelésére;

véleménye szerint az egyre több konfliktussal terhelt és egyre bizonytalanabb nemzetközi környezetben kizárólag a hatékony multilateralizmus, a közös, puha hatalom és a hiteles kemény hatalom ötvözése képes szembeszállni a főbb biztonsági kihívásokkal, nevezetesen a tömegpusztító fegyverek elterjedésével, az európai biztonsági rend megsértésével, a terrorizmussal, a keleti és a déli szomszédság konfliktusaival, a kiszervezett háborúkkal, a hibrid és az informatikai hadviseléssel, beleértve a digitális agressziót, valamint az energiabiztonság hiányával; rámutat, hogy e kihívásokhoz tartozik a menekültügyi válság és annak humanitárius dimenziója, Észak-Korea kihívó és agresszív magatartása, a nemzetközi jog Oroszország általi megsértése és Kína növekvő hadereje, melyekre kizárólag erős diplomáciai válasz adható;

véleménye szerint elsősorban a közös stratégiai prioritások és elképzelések meghatározása képezi a hatékonyabb közös kül- és biztonságpolitika alapját; úgy véli, hogy a főként a bukott vagy instabil államok miatt egyre nagyobb instabilitás és a kényszerű és irreguláris migráció alapvető okait kell kezelni, nevezetesen a szegénységet, a gazdasági lehetőségek és az oktatáshoz való hozzáférés hiányát, a társadalmi kirekesztést, a fegyveres konfliktusokat, a nem demokratikus és rossz kormányzást, a korrupciót, az éghajlatváltozást, a növekvő szektarianizmust, a radikalizálódás veszélyét és a szélsőséges ideológiák terjedését; emlékeztet arra, hogy a vallettai csúcstalálkozón elfogadott cselekvési terv a származási, tranzit- és célországok közös felelősségvállalását szorgalmazta; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy felszámolják a csempészhálózatok gazdasági modelljét;

hangsúlyozza, hogy fel kell lépni az autokrata és nepotista tendenciákkal szemben, fokozni kell a demokratikus erők támogatását, erősíteni kell az iszlám terrorizmus elleni küzdelmet a déli szomszédságban, valamint a szomszédaink és a partnereink szomszédai körében, továbbá fel kell lépni az olyan csoportokkal szemben, amelyek arra bátorítják az uniós polgárokat, hogy harcoljanak a szélsőséges ügyeikért; emlékeztet arra, hogy a Száhel-övezet és a többi ahhoz kapcsolódó földrajzi térség kiemelt régiónak számít az Európai Unió biztonságának garantálása szempontjából; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak, az USA-nak és egyéb nemzetközi partnereknek összehangolt diplomáciai erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy együttműködjenek a régióbeli partnereikkel – így Törökországgal, a Perzsa-öböl menti államokkal és Iránnal – azzal összefüggésben, hogy a vallási szélsőségességgel és a terrorizmussal szemben egyértelmű álláspontot kell kialakítani, és közös stratégiát kell kidolgozni e globális kihívás kezelésével kapcsolatban, összhangban az ENSZ szintjén a nemzetközi jog és az egyetemes értékek fenntartása mellett kinyilvánított kötelezettségvállalással; úgy véli, hogy a diplomáciai erőfeszítéseket az EU rendelkezésére álló egyéb eszközök széles körével kell kiegészíteni, többek között a politikai, szociális és gazdasági feltételeket javító olyan eszközökkel, amelyek elősegítik a béke megteremtését és fenntartását;

10.

úgy véli, hogy az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemnek együtt kell járnia az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartásával; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fel kell lépnie a radikalizálódás és a terrorizmus állami támogatóival szemben, és el kell ítélnie azokat, különösen akkor, ha ez a támogatás olyan szervezetekhez kerül, amelyek terrorszervezetként szerepelnek az EU jegyzékében; hangsúlyozza a terrorizmus elleni küzdelem terén tapasztalt partnereinkkel való együttműködés megerősítésének jelentőségét;

11.

hangsúlyozza, hogy a szíriai válság tartós megoldását csak az ENSZ által elfogadott meglévő keretben lehet megvalósítani, és annak inkluzív, Szíria által vezetett, minden releváns szereplő bevonásával elért politikai megállapodáson kell alapulnia; továbbra is sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsának összes tagját, hogy tegyenek eleget a válsággal kapcsolatos kötelességeiknek; támogatja az ENSZ-főtitkár szíriai különmegbízottjának a tűzszünetet biztosító államokhoz intézett azon felhívását, hogy sürgősen tegyenek erőfeszítéseket a tűzszüneti megállapodás fenntartására;

12.

üdvözli a Szíriára vonatkozóan 2017 áprilisban elfogadott uniós stratégiát, amely kiterjeszti a szankciókat olyan személyekre, akik vegyi fegyverek fejlesztésében és bevetésében vállalnak szerepet; ösztönzi a szankciók kiterjesztését azokra is, akik az emberi jogok megsértéséért felelősek; hangsúlyozza, hogy felelősségre kell vonni mindazokat, akik megsértik a nemzetközi jogot; ismételten felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a partnerekkel együttműködésben vizsgálják meg a szíriai háborús bűncselekményekkel foglalkozó bíróság létrehozásának lehetőségét, a Nemzetközi Büntetőbírósághoz történő sikeres beterjesztéstől függően; hangsúlyozza, hogy az EU-nak bizonyítania kell teljes elkötelezettségét Szíria konfliktus utáni helyreállítása mellett;

13.

felszólítja valamennyi érintett felet Líbiában és Líbián kívül, hogy támogassák a 2015. december 17-én aláírt líbiai politikai megállapodást és az annak nyomán létrejött elnöki tanácsot, amely az egyetlen olyan hatóság, amelyet a nemzetközi közösség és az ENSZ elismer; hangsúlyozza, hogy a líbiai válság megoldása előfeltétele a földközi-tengeri térség stabilitásának; hangsúlyozza a déli szomszédság fontosságát és azt, hogy meg kell teremteni a béke, a jólét, a stabilitás és az integráció euro-mediterrán térségét; hangsúlyozza, hogy határozottan támogatja az izraeli-palesztin konfliktus kétállami megoldását, egy független, demokratikus, életképes és területileg összefüggő palesztin állammal, amely békében és biztonságban él egy biztonságos Izrael Állam mellett; hangsúlyozza a megszállt és elcsatolt területek helyzetével kapcsolatos koherens uniós politika biztosításának jelentőségét;

14.

üdvözli az EU 3+3 és Irán között létrejött átfogó közös cselekvési terv valamennyi fél általi folyamatos sikeres végrehajtását; hangsúlyozza, hogy e megállapodás valamennyi fél általi további teljes körű végrehajtása kulcsfontosságú a nonproliferációra és konfliktusmegoldásra irányuló globális erőfeszítések szempontjából a Közel-Keleten; hangsúlyozza, hogy az átfogó közös cselekvési terv az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatával szentesített többoldalú megállapodás, amelyet egyoldalúan nem lehet módosítani; hangsúlyozza az iráni ballisztikusrakéta-program által jelentett biztonsági kockázatot, és hangsúlyozza, hogy teljes mértékben végre kell hajtani az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2231 (2015) határozatát, amely felhívja Iránt, hogy ne végezzen nukleáris fegyverek hordozására képes ballisztikus rakétákkal kapcsolatos tevékenységeket, illetve ilyen ballisztikusrakéta-technológiát alkalmazó kilövéseket;

15.

megjegyzi, hogy az USA pénzügyminisztériuma hivatalosan frissítette a „különös megjelölésű állampolgárok” nevű, a terrorizmus elleni küzdelmet szolgáló listáját, amelyen immár rajta van az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC);

16.

mély aggodalmának ad hangot a Jemenben zajló humanitárius katasztrófa miatt; ismételten hangsúlyozza, hogy az elhúzódó jemeni konfliktusra nem lehet katonai megoldást kínálni, és támogatja az EU és az ENSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elérjék a tűzszünetet, és megteremtsék a béketárgyalások alapjait; úgy véli, hogy az EU-nak cselekednie kell annak érdekében, hogy biztosítsa az etnikai-vallási kisebbségek Közel-Keleten – különösen Irakban és Szíriában – való fennmaradását;

17.

elítéli, hogy Oroszország rendszeresen él vétójogával az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és úgy véli, hogy ez aláássa a Szíria, szélesebb értelemben véve pedig az Európai Unió déli szomszédsága tekintetében a béke és a konfliktusmegoldás érdekében tett nemzetközi erőfeszítéseket;

18.

elismeri, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a legális migráció és mobilitás lehetővé tételére, többek között kétoldalú szinten, a kontinenseken belüli és azok közötti, megfelelően irányított mobilitás előmozdítása, valamint a migráció jogszerű csatornáit ösztönző szakpolitikák elősegítése révén, egyidejűleg fellépve a kiszolgáltatott embereket kihasználó illegális hálózatokkal szemben; hangsúlyozza az egyes tagállamok által ezen a téren tett erőfeszítéseket, és alapvetőnek tartja az Európába való legális és biztonságos bejutási útvonalak megerősítését; e tekintetben sajnálja, hogy nincs valódi, kiegyensúlyozott és hiteles európai migrációs és menekültügyi politika, amire a Földközi-tenger medencéjében jelenleg zajló válság is rámutat, és felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy ennek megfelelően járjanak el;

19.

határozottan úgy véli, hogy az EU és a keleti szomszédai közötti kapcsolatok terén új megközelítésre van szükség; meggyőződése, hogy az EU-hoz közelíteni kívánó országok támogatásának az uniós külpolitika kiemelt prioritásának kell lennie; úgy véli, hogy az orosz személyekkel és gazdálkodó egységekkel szembeni szankciók meghosszabbítása a minszki megállapodások végrehajtása kudarcának elkerülhetetlen következménye, és továbbra is úgy látja, hogy a megállapodások mindegyik fél általi végrehajtása képezi a kelet-ukrajnai konfliktus tartós politikai megoldásának alapjait;

20.

hangsúlyozza, hogy az Oroszországhoz fűződő, nagyobb együttműködésen alapuló kapcsolatoknak az a feltétele, hogy Oroszország teljes körűen tiszteletben tartsa az európai biztonsági rendet és a nemzetközi jogot; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU hagyja nyitva a további fokozatos szankciók lehetőségét, ha Oroszország továbbra is megsérti a nemzetközi jogot; hangsúlyozza elkötelezettségét Ukrajna és a keleti partnerség összes többi országának függetlensége, szuverenitása és területi integritása iránt, az országok nemzetközileg elismert határainak megfelelően; hangsúlyozza, hogy Oroszország 2014. március 21-i döntése a Krím Oroszországi Föderációhoz való csatolásáról a nemzetközi jog alapján továbbra is jogellenes, és elítéli az orosz hatóságok ezt követő döntését, mely szerint valamennyi krími lakosra orosz útlevelet kényszerített; felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy töltsenek be aktívabb és hatékonyabb szerepet az elhúzódó és befagyasztott konfliktusok megoldásában;

21.

sajnálja, hogy Oroszország többször is megsértette a nemzetközi jogot, és hibrid hadviselést folytat; elismeri ugyanakkor az Oroszországgal folytatott indokolt és koherens szelektív együttműködés és párbeszéd lehetőségét a közös érdeklődésre számot tartó területeken az elszámoltathatóság és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani és ösztönözni kell a globális válságok megoldása terén való jövőbeni együttműködés lehetőségét, amennyiben az EU közvetett és közvetlen érdekei ezt kívánják, vagy lehetőség nyílik az uniós értékek előmozdítására;

22.

úgy véli, hogy mind az EU-nak, mind pedig Oroszországnak a kapcsolatok normalizálására van szüksége, és hogy a jövőbeni EU–Oroszország stratégiának mindenképpen hangsúlyoznia kell az EU keleti partnerei felé fennálló kötelezettségvállalást és támogatást; hangsúlyozza, hogy az EU-nak nyitva kellene tartania az Oroszországgal való kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok elmélyítésének lehetőségét, amennyiben Oroszország betartja a nemzetközi jogot és az általa aláírt megállapodásokat, és felhagy a szomszédai és Európa irányába tanúsított egyre rámenősebb magatartásával;

23.

megismétli, hogy a szuverenitás, a függetlenség és a viták békés rendezése az európai biztonsági rend kulcsfontosságú elvei, amelyek valamennyi államra vonatkoznak; ezért fenntartás nélkül elítéli Oroszország ukrajnai agresszióját, beleértve a Krím jogellenes annektálását és az Oroszország által támogatott kelet-ukrajnai konfliktust; felhívja az EU-t, annak tagállamait és a nemzetközi közösséget, hogy követeljék, hogy Oroszország hagyjon fel az agresszióval, és engedje szabadon az összes politikai foglyot; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy vállaljon aktívabb és hatékonyabb szerepet a konfliktus megoldásában, és támogasson minden olyan erőfeszítést, amely Ukrajna egységességét, szuverenitását és területi integritását tiszteletben tartó, tartós és békés megoldás kialakítását célozza, különösen egy békeépítő és -fenntartó misszió Ukrajna egész területén való bevetése révén, az ukrán hatóságok jóváhagyásával;

24.

ismételten hangsúlyozza, hogy a Nyugat-Balkánra újból stratégiai hangsúlyt kell fektetni, elismerve annak szükségességét, hogy az EU fenntartsa törekvéseit a régióban, mivel ez újabb lendületet adna az EU koppenhágai kritériumokon alapuló, hiteles bővítési politikájának, és megerősítené a jogállamiságot és az állami intézmények ellenálló képességét; úgy véli, hogy a Nyugat-Balkán stabilitásának továbbra is fő prioritást kell képeznie; további erőfeszítéseket sürget a régió társadalmi-gazdasági és politikai feltételeinek javítása érdekében; meggyőződése, hogy az európai integráció és a regionális megbékélés a legmegfelelőbb módja a destabilizáló külföldi beavatkozás és befolyás, a nagy szalafista és wahhabista hálózatok támogatása és külföldi harcosok toborzása, a szervezett bűnözés, az államok közötti jelentős viták, a félretájékoztatás és a hibrid fenyegetések következtében kialakuló veszélyek kezelésének; hangsúlyozza a rendkívül eredményes politikai társadalmak régióban való kialakítása iránti elkötelezettség fenntartásának szükségességét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nyugat-balkáni országok igazodjanak az uniós kül- és biztonságpolitikához, függetlenül attól, hogy előrehaladnak az uniós integrációs folyamatban; ösztönzi a vonatkozó fejezet megnyitását az összes nyugat-balkáni tagjelölt ország esetében;

25.

ismételten hangsúlyozza, hogy amint az összes ilyen kritérium teljesül, az EU kapui megnyílnak a tagság előtt; üdvözli a berlini folyamat és a trieszti csúcstalálkozó során nemrégiben tett erőfeszítéseket, hogy további lendületet adjanak a nyugat-balkáni országok uniós tagsághoz történő felzárkózásának; megismétli, hogy különös figyelmet és támogatást kell biztosítani az alapvető fontosságú intézményi és politikai reformok végrehajtásának a Nyugat-Balkánon, és felhívja a Bizottságot, hogy gondolja újra azt a lehetőséget, hogy további forrásokat rendel az Előcsatlakozási Támogatási Eszközhöz (IPA), amely e reformok végrehajtása támogatásának egyik legfontosabb eszköze;

26.

emlékeztet rá, hogy az európai szomszédságpolitika (ENP) felülvizsgálata felszólít a szomszédos harmadik országok bevonására; kéri szomszédaink szomszédainak erőteljesebb támogatását közös értékek és érdekek alapján, a globális problémák és a közös kihívások kezelése érdekében; hangsúlyozza a nők, a kiszolgáltatott társadalmi csoportok és a kisebbségek társadalmi szerepvállalása és védelme előmozdításának szükségességét, különösen Afrikában, ahol szoros együttműködésre van szükség az európai és a helyi kkv-k között, a civil társadalommal partnerségben, és támogatni kell a demokratikus, átlátható és hatékony intézmények kialakítását, valamint a szabályokon alapuló globális rendet;

27.

úgy véli, hogy a nemzetközi együttműködési és fejlesztési politikák alapvető eszközök e célok elérésében, és sürgeti az uniós támogatás átláthatóbb, jobb, hatékonyabb és eredményesebb elosztását és felhasználását, valamint erősebb szinergiák kialakítását más nemzetközi szervezetekkel; hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az Afrikában felmerülő főbb biztonsági fenyegetésekkel a terrorcsoportok okozta terrorfenyegetések felszámolása, az egyének toborzása megelőzésének biztosítása, a radikális ideológiákkal szembeni fellépés, valamint az energiabiztonság környezetbarát és fenntartható energiaforrások – hálózaton kívüli megoldások egyidejű előmozdítása melletti – alkalmazása révén történő kezelése érdekében;

28.

határozottan elítéli a hivatalban lévő elnökök minden olyan próbálkozását, amelyek arra irányulnak, hogy a választójogi törvényeket és különösen az alkotmányt megsértve, kijátszva vagy jogellenesen módosítva továbbra is hatalomban maradjanak; hasonlóképpen elítéli a hivatali időre vonatkozó korlátok megkerülésére vagy eltörlésére irányuló stratégiákat; sürgeti a kormányokat, hogy tegyenek intézkedéseket a teljes választási folyamat átláthatóságának és tisztaságának biztosítása érdekében, és tegyenek meg minden szükséges lépést a csalás vagy bármely jogellenes gyakorlat elkövetésének megelőzésére; e tekintetben aggodalmának ad hangot a politikai válságok, valamint az ezzel kapcsolatban kibontakozó erőszak és az emberi jogok és alapvető szabadságok megsértése miatt, különösen a Nagy-tavak térségében; ismételten kifejezi meggyőződését, hogy erős választási megfigyelő missziókat és szükség esetén pénzügyi, technikai és logisztikai támogatást kell biztosítani a tisztességes, hiteles és demokratikus választási eljárások elérése érdekében;

29.

következetes, megbízható stratégia kidolgozására biztat a Száhel-övezetre vonatkozóan, célul kitűzve az irányítás, valamint az állami és regionális intézmények elszámoltathatóságának és legitimitásának javítását, a biztonság növelését, a radikalizálódás, az ember-, fegyver- és kábítószer-kereskedelem kezelését, valamint a gazdasági és fejlesztési politikák megerősítését;

30.

ismételten hangsúlyozza az EU és Ázsia közötti kapcsolatokra vonatkozó stratégia frissítésének szükségességét; ezzel összefüggésben támogatja az Ázsia–Európa találkozók keretében folytatott együttműködés erősítését, beleértve annak parlamenti dimenzióját; ösztönzi a szorosabb regionális együttműködést és a bizalomépítő intézkedéseket Dél-Ázsiában, az India és Pakisztán közötti feszültségek csökkentése érdekében; javasolja az uniós békeközvetítés támogatásának fenntartását az afgánok által vezetett és felvállalt békefolyamatban; hangsúlyozza, hogy az ázsiai és csendes-óceáni térség békéje, stabilitása és jóléte alapvető fontosságú az EU és tagállamai számára; alapvető fontosságúnak és sürgetőnek tartja az Északkelet-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia frissítését, tekintettel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) folyamatos katonai kapacitásépítésére, valamint agresszív és felelőtlen magatartására; elítéli a KNDK kísérleteit és provokációit, valamint azt, hogy a KNDK többszörösen megsértette az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatait és nemzetközi kötelezettségeit; sürgeti, hogy az EU éljen diplomáciai erejével, és gyakoroljon nyomást a KNDK-ra, meggyőzve annak vezetőit a tömegpusztító fegyverekről való lemondásról; felhív az összes diplomáciai eszköz – beleértve a szankciókat – felhasználására a válság eszkalálódásának megakadályozása érdekében; felszólít a Koreai-félsziget visszafordíthatatlan és békés nukleáris leszerelésére, valamint minden vonatkozó ENSZ biztonsági tanácsi határozat teljes körű végrehajtására;

31.

hangsúlyozza, hogy az ázsiai és csendes-óceáni térség békéje, stabilitása és jóléte alapvető fontosságú az EU és tagállamai számára; felszólítja az érintett feleket, hogy békés eszközökkel oldják meg a problémákat, valamint hogy tartózkodjanak a status quo egyoldalú megváltoztatásától – ideértve a Kelet- és Dél-kínai tengert, valamint a Tajvani-szorost is – a regionális biztonság megőrzése érdekében; ismételten hangsúlyozza szilárd támogatását Tajvan jelentőségteljes részvétele mellett az érintett nemzetközi szervezetekben és tevékenységekben;

32.

emlékeztet arra, hogy Latin-Amerika közös értékekben, elvekben, valamint a hatékony multilateralizmusba vetett bizalomban is osztozik az EU-val, és úgy véli, hogy az EU és Latin-Amerika közötti partnerség fontos, és megerősítésre szorul a jelentős globális kihívások közös kezelése érdekében; súlyos aggodalmát fejezi ki a Venezuelában az igazságszolgáltatási szervek és a demokratikusan megválasztott ellenzék tagjai, valamint a civil társadalmi vezetők ellen elkövetett támadásokkal kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása, a korrupció elleni küzdelem, valamint a demokrácia, az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok tiszteletben tartása terén elért előrelépés a Latin-Amerikával és a Karib-térséggel való mélyebb integráció és együttműködés sarokköve;

33.

ismételten hangsúlyozza a kolumbiaiak jövője és a régió stabilizálása szempontjából döntő jelentőségű kolumbiai békefolyamat iránti támogatását; követeli, hogy a FARC valamennyi eszközét – beleértve a kábítószer-kereskedelemből származó vagyont – a konfliktus áldozatainak kártérítésére használják;

Az európai projekt megerősítése és mélyítése az uniós képességek erősítése révén

34.

sürgeti a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy ahol csak lehetséges és releváns, fogadjanak el átfogó uniós megközelítést, és úgy véli, hogy az EU külső tevékenysége terén következetes és strukturált módon koherens, összehangolt fellépésre van szükség az uniós szakpolitikák tekintetében az EU kollektív erejének kihasználása érdekében, figyelembe véve és végrehajtva az ENSZ fenntartható fejlesztési céljait, különösen ami a humanitárius segítségnyújtást, a mezőgazdaságot, a fejlesztést, a kereskedelmet, az energiapolitikát, az éghajlat-politikát, a tudományt, a kibervédelmet és a biztonságot illeti; úgy véli, hogy az energiabiztonság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a klímadiplomácia továbbra is fontos kiegészítő szerepet tölt be az EU közös kül- és biztonságpolitikájában, és hogy azokkal egy átfogó megközelítés keretében foglalkozni kell, és véleménye szerint tovább kellene fejleszteni az energiauniót;

35.

elismeri, hogy az éghajlatváltozás súlyos hatásokkal lehet a regionális és globális stabilitásra, mivel a globális felmelegedés vitákat vált ki a területtel, élelmiszerrel, vízzel és más erőforrásokkal kapcsolatban, gyengíti a gazdaságokat, veszélyezteti a regionális biztonságot, és a migrációs áramlások forrása; tovább biztatja az EU-t és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy a nemzeti és az uniós katonai tervezés hogyan foglalhatna magában az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiákat, és mit lehetne megfelelő képességnek, prioritásnak és válaszlépésnek tekinteni;

36.

hangsúlyozza, hogy az európai védelmi együttműködés jövőjét jelentősen befolyásolja az Egyesült Királyság azon döntése, hogy kilép az EU-ból, és felhív az EU és az Egyesült Királyság mint jelentős nemzetközi partnerek közötti együttműködés folytatására az európai biztonság fenntartása érdekében; hangsúlyozza, hogy az egyesült államokbeli elnökválasztás bizonytalanságot teremtett a transzatlanti partnerségben, és kiemeli, hogy az uniós védelem tekintetében ellensúlyra és stratégiai önállóságra van szükség;

37.

úgy véli, hogy a közös kül- és biztonságpolitika határozottabbá, hatékonyabbá és értékalapúvá tétele érdekében az EU-nak növelnie kell az energiabiztonságát, azonnal csökkentve és középtávon megszüntetve az önkényuralmi rendszerek által szállított olajtól és gáztól való jelenlegi függőségét;

38.

hangsúlyozza, hogy a KKBP esetében jelenleg alkalmazott döntéshozatali eljárás – amely a Tanácsban elérendő egyhangúságon alapul – képezi az EU eredményes és megfelelő idejű külső fellépésének fő akadályát; véleménye szerint a KKBP esetében minősített többségi szavazást kellene alkalmazni; úgy véli, hogy az uniós intézményeknek javítaniuk kell azon képességüket, hogy előre tudják jelezni a konfliktusokat és a válságokat, például a szakpolitikáinak rövid és hosszú távú hatásvizsgálata révén, a problémák kiváltó okainak kezelése érdekében; úgy véli, hogy az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy gyorsabban és hatékonyabban reagáljon a kialakulóban lévő válságokra, és elsődlegesen polgári eszközök révén nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a konfliktusok korai megelőzésére; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a Parlament védelmi felelősség vállalására vonatkozó ajánlásait; hangsúlyozza, hogy fokozni kell az együttműködést a tagállamok, a partnerországok és a nemzetközi szervezetek között, és kiemeli az eredményes információcsere és a megelőző intézkedések összehangolásának jelentőségét;

39.

felszólítja az alelnököt/főképviselőt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy az EU még inkább képes legyen kezelni a hibrid és kiberfenyegetéseket, fokozzák az EU és partnerországai hamis hírek és félretájékoztatás elleni fellépésre vonatkozó képességeit, dolgozzanak ki egyértelmű kritériumokat a hamis hírek beazonosításának elősegítésére, valamint hogy fordítsanak több forrást arra, hogy a stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoport teljes értékű egységgé váljon az EKSZ-ben; ezzel összefüggésben felszólít az átfogó, közös kockázat- és sebezhetőségelemzések készítésével kapcsolatos képességek és módszerek fejlesztésére és az EU ellenálló képességének és stratégiai kommunikációs képességeinek megerősítésére; kiemeli az online és nyomtatott független média szerepét a kulturális sokféleség és a kultúrák közötti kompetenciák elősegítésében, valamint azt, hogy erősíteni kell azokat mint hiteles információforrásokat, különösen az EU-ban és szomszédságában, és hangsúlyozza, hogy még inkább elő kell mozdítani a közös uniós TV- és rádióállomásokat; felhívja a Bizottságot az EKSZ-szel és a tagállamokkal való együttműködés fokozására e téren;

40.

véleménye szerint Európa ereje abban rejlik, hogy képes megerősíteni az értékek és kultúrák sokszínűségét tisztelő európaiakat összekötő közösségét; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az EU fontos szerepet tölt be a demokrácia, a szabadság, a jogállamiság, az emberi jogok és az esélyegyenlőség előmozdítójaként, és értékeit továbbra is elő kell mozdítania az EU-n kívül; emlékeztet, hogy a KKBP elválaszthatatlan részét képező emberi jogoknak a külső politikák központi feltételrendszerét kell alkotniuk, továbbá hogy e politikáknak következetesnek és elveken alapulónak kell lenniük; hangsúlyozza, hogy a kulturális diplomáciának jelentős szerepet kell betöltenie az EU külső tevékenységeiben, és sürgeti a Bizottságot, hogy terjessze ki az Erasmus + programot és mozdítsa elő egy ambiciózus tudományos diplomácia kialakítását; felszólít az UNESCO-val és a Világörökségi Bizottsággal, valamint a nem állami szereplőkkel és a civil szervezetekkel mint az EU kulcsfontosságú partnereivel való szorosabb koordinációra;

41.

emlékeztet arra, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 2008. június 19-i 1820 (2008) sz. határozata megerősíti, hogy a nemi erőszak és a szexuális erőszak háborús bűncselekménynek, emberiesség elleni bűncselekménynek vagy népirtás bűntettét megvalósító tényezőnek minősülhet, és hogy a fegyveres konfliktusokban a nőknek humanitárius védelmet kell kapniuk;

42.

úgy véli, hogy egy erős védelmi ipar fejlesztése megerősíti az EU technológiai függetlenségét; felszólít a kiberbiztonság javításához szükséges ipari és technológiai források fejlesztésére, többek között a kiberbiztonsági termékeket tömörítő egységes piac előmozdítása révén; felszólít, hogy az EU intézményeiben jelentősen növeljék meg a pénzügyi és emberi erőforrások rendelkezésre állását az EU kiberbiztonsági és kibervédelmi kapacitásának növelése érdekében; hangsúlyozza a kibervédelem külső tevékenységekben és közös kül- és biztonságpolitikában való általános érvényesítésének szükségességét, valamint azt, hogy javítani kell a kiberbűnözés beazonosításának képességét;

43.

megállapítja, hogy az uniós tagállamok és egyéb nyugati országok elleni információs és kiberhadviselés szándékos kísérlet a politikai, gazdasági és a társadalmi struktúrák destabilizálására és hiteltelenné tételére; emlékeztet, hogy a Szövetség 5. cikke garantálja a NATO-tagsággal is rendelkező uniós tagállamok biztonságát; felhív az uniós tagállamok, az uniós intézmények, a NATO, az Egyesült Államok és egyéb hiteles partnerek közötti szorosabb együttműködésre a kibervédelem terén;

44.

kiemeli a független média szerepét a kulturális sokféleség és a kultúrák közötti kompetenciák elősegítésében, valamint azt, hogy erősíteni kell azokat mint hiteles információforrásokat, különösen az EU-ban és szomszédságában, továbbá fokozni kell az EU hamis hírek és félretájékoztatás elleni fellépésre vonatkozó képességeit; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy uniós szinten fokozni kell az ellenálló képességet az efféle információk interneten való terjesztésével szemben; felhívja a Bizottságot az EKSZ-szel való együttműködés fokozására e téren;

45.

úgy véli, hogy Európának tovább kellene fokoznia a közös védelmi együttműködést közös érdekeinek, elveinek és stratégiai autonómiájának védelme érdekében; hangsúlyozza a külső és a belső biztonság közötti kapcsolat jelentőségét, az erőforrások jobb felhasználását és a kockázatellenőrzést Európa perifériáján; emlékeztet arra, hogy a biztonság és a fejlődés közötti kapcsolat olyan alapelv, amely alapul szolgál az Unió megközelítéséhez a külső válságok és konfliktusok tekintetében; felszólítja a tagállamokat, hogy éljenek a Lisszaboni Szerződésben rejlő összes lehetőséggel a közös biztonság- és védelempolitika tekintetében (KBVP), valamint e tekintetben üdvözli a biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervet; ösztönzi a polgári KBVP-missziók uniós megközelítésének felülvizsgálatát, mely azt célozza, hogy biztosítsák ezek megfelelő kidolgozását, végrehajtását és támogatását; úgy véli, hogy teljes mértékben ki kellene használni az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) képességeit, az állandó strukturált együttműködést (PESCO) és az uniós harccsoportokat; sürgeti a tagállamokat, hogy ennek érdekében biztosítsanak további forrásokat;

46.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak eredményes kül-, és biztonságpolitikát kell kidolgozniuk, és együtt kell működniük a NATO-val és más nemzetközi partnerekkel, az ENSZ-szel, a nem kormányzati szervezetekkel, az emberijog-védőkkel és másokkal a mindannyiunk számára aggodalomra okot adó kérdésekben és a béke, a jólét és a stabilitás világszintű előmozdítása érdekében; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy tudatosítsák az ambiciózus, eredményes és strukturált KBVP végrehajtásának sürgősségét, és hogy ehhez politikai elkötelezettség járuljon; sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU külső tevékenységének elszámoltathatóbbá és láthatóbbá tétele révén foglalkozzanak az EU kommunikációs problémáival; felszólítja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a védelem tekintetében dolgozzanak ki konkrét megoldásokat az uniós globális stratégia és a Bizottságnak az EU védelmi kutatásának és kapacitásfejlesztésének javítását célzó terve nyomán;

47.

felszólítja a Bizottságot, hogy a soron következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatában részletesen foglalkozzon a fokozódó biztonsági kihívásokkal; úgy véli, hogy a KKBP költségvetése volumenének és rugalmasságának meg kell felelnie az uniós polgárok EU biztonságszolgáltató szerepével kapcsolatos elvárásainak; kitart amellett, hogy a biztonság területén globális szemléletre van szükség az uniós politika és eszközök tekintetében, ideértve a javasolt Európai Védelmi Alappal való eredményes koordinációt is; felszólítja a tagállamokat, hogy tűzzék ki célként a GDP 2 %-ának megfelelő védelmi kiadások elérését, és védelmi költségvetésük 20 %-át fordítsák az EDA révén szükségesnek ítélt felszerelésekre; emellett rámutat arra, hogy minden új politikát új forrásokból származó finanszírozással kell támogatni; megjegyzi, hogy több tagállam számára nehézséget okoz a teljesen működőképes védelmi képességek nagyon széles körének fenntartása, főként a pénzügyi korlátok miatt; ezért nagyobb együttműködésre és koordinációra szólít fel a fenntartandó képességek tekintetében, hogy a tagállamok szakosodhassanak bizonyos képességekre, és hatékonyabban költhessék el forrásaikat; úgy véli, hogy a tagállamok fegyveres erőinek kompatibilitásában és integrálásában kulcsszerepe van az interoperabilitásnak; emlékeztet arra, hogy a KKBP-vel kapcsolatos előirányzatok a 4. fejezet 2016-os kötelezettségvállalásainak 3,6 %-át, és a teljes uniós költségvetés 0,2 %-át tették ki; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy KKBP fejezetének mérete és kihasználatlansága, valamint a fejezetből történt rendszeres átcsoportosítások azt mutatják, hogy továbbra is hiányzik az arra irányuló törekvés, hogy az EU globális szereplőként lépjen fel;

48.

megállapítja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsán belüli akadályok gátolják a nemzetközi közösség fellépését és megakadályozzák a válságok rendezését; ismételten kéri, hogy a tagállamok támogassák a Biztonsági Tanács összetételének és működésének reformját;

Együttműködés koalíciókon belül és a biztonság megteremtését célzó intézményekkel

49.

hangsúlyozza, hogy az EU stratégiai érdeke, hogy megőrizze és elmélyítése a transzatlanti kapcsolatokat, a közös értékek, a nemzetközi jog és a multilateralizmus tiszteletben tartására alapozva; felhívja az EU-t, hogy folytassa stratégiai autonómiájának megerősítését, és hozzon létre saját képességeket az EU-ra hatást gyakorló regionális és nemzetközi konfliktusok megfelelőbb kezelése érdekében; úgy véli, hogy az EU-nak és az USA-nak arra kellene összpontosítaniuk, hogy a transzatlanti struktúrákat hozzáigazítsák a jelen kihívásaihoz, úgymint az emberi jogok védelme, az éghajlatváltozás kezelése, nemzetközi terrorizmus és a korrupció elleni küzdelem, a radikalizálódás és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megelőzése, valamint harmadik országok EU és NATO destabilizálására irányuló erőfeszítéseinek ellensúlyozása; hangsúlyozza továbbá az EU és az USA közötti kétoldalú és a NATO-n keresztül folytatott folyamatos együttműködés fontosságát a közös kérdésekben; emlékeztet, hogy az EU és az USA egymás legfontosabb partnerei, és hogy az egyoldalú kezdeményezések csak gyengítik a transzatlanti partnerséget; úgy véli, hogy Európának tovább kell fokoznia a „bűvös szövetséget” az állami és a magánszféra között, és meg kellene erősítenie a stratégiai kapcsolatot az USA-val; felhívja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy az amerikai kormánnyal folytatott párbeszédük során következetesen vessék fel az USA területen kívüli szankcióinak kérdését;

50.

határozottan támogatja a 2016. évi varsói csúcstalálkozó nyilatkozatát, különösen annak az EU–NATO-együttműködésre vonatkozó részét, valamint üdvözli a NATO és az EU közötti, számos területen történő megerősített együttműködésről szóló határozatokat, valamint az egyesült államokbeli, kanadai és egyéb többnemzetiségű erőknek az EU keleti részére történő helyezését;

51.

felhív a hírszerzési információk tagállamok közötti fokozott megosztására, a hírszerzési információk intézmények közötti fokozott megosztására, valamint az EU, a tagállamok és a NATO közötti koordináció erősítésére, és ragaszkodik ahhoz, hogy e szereplők továbbra is egymást kiegészítve a lehető legszorosabban együttműködjenek, az alapvető uniós értékek és normák teljes körű tiszteletben tartása mellett; elismeri, hogy az információcsere és az összehangolt fellépés az EU, annak tagállamai és a NATO között eredményeket hoz olyan területeken, mint a terrorizmus, a hibrid veszélyek megválaszolása, a helyzetismeret, a rezilienciaépítés, a stratégiai kommunikáció, a kiberbiztonság és az EU partnereihez képesti kapacitásépítés; úgy véli, hogy a koordináció és az együttműködés erősítésére van szükség más meglévő többoldalú szervezetekkel – pl. az Európai Hadtesttel – az EU biztonságának fokozása érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy a stratégiai partnerségek felélesztésének elsődleges fontosságúnak kell lennie az EU számára;

52.

hangsúlyozza a Parlament szerepét abban, hogy az európai polgárok elvárásaival összhangban részt vegyen a valódi közös külpolitika formálásában; felhívja a Tanácsot, hogy a Parlamenttel együttműködésben lépjen fel a külpolitikai döntéshozatal főbb szakaszaiban;

53.

elismeri az alelnök/főképviselő munkáját, és felhívja annak folyamatos biztosítására, hogy a jövőben az éves jelentések legyenek tömörebbek és előretekintők, és összpontosítsanak a következő év legfontosabb prioritásaira és az előző évben indított kezdeményezések – és többek közt azok pénzügyi vonzatai – értékelésére, átfogó áttekintést nyújtva az EU teljesítményére vonatkozóan;

o o

54.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamoknak.

11.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 369/56

P8_TA(2017)0494

2016. évi éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról

Az Európai Parlament 2017. december 13-i állásfoglalása az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló, 2016. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról (2017/2122(INI))

(2018/C 369/07)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és jogi eszközeire,

—	tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

—	tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (1) (CEDAW),

—	tekintettel a CEDAW a nők elleni erőszakról szóló 12., 19. és 35. számú, a dolgozó migráns nőkről szóló 26. számú, valamint a nők menekültstátuszának, menedékjogának, állampolgárságának és hontalanságának nemi dimenziójáról szóló 32. számú általános ajánlásaira,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 2014. december 18-i 69/167. számú, valamennyi migránst – migrációs jogállásától függetlenül – megillető emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről és előmozdításáról szóló határozatára (2),

—	tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló 1990. december 18-i nemzetközi egyezményre (3),

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325., 1820., 1888., 1889., 1960., 2106., 2122. és 2242. sz. határozatára,

—	tekintettel a menekültek jogállásáról szóló 1951-es egyezményre, annak 1967. évi jegyzőkönyvére (4), valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 43. és 97. sz. egyezményére,

—	tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre (5),

—	tekintettel a menekültekről és migránsokról szóló, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által 2016. szeptember 19-én elfogadott New York-i nyilatkozatra (6),

—	tekintettel az ENSZ 17 fenntartható fejlesztési céljára és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amelynek célja, hogy békét és jólétet biztosítson a Föld népei számára (7),

—	tekintettel a nők elleni és a családon belüli erőszak elleni küzdelemről szóló, 2011. április 12-i, az EU által 2017. június 13-án aláírt isztambuli egyezményre (8),

—	tekintettel az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó, 1976-ban elfogadott és 2011-ben felülvizsgált iránymutatásaira (9),

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 8., 21. és 23. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkére,

—	tekintettel az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos, a Tanács által 2012. június 25-án elfogadott európai uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (10),

—	tekintettel a 2015–2019 közötti időszakra szóló, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott cselekvési tervre (11),

—

tekintettel a Bizottságnak és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési terv 2017 júniusában esedékes félidős felülvizsgálatára című közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2017)0254,

—

tekintettel a Bizottságnak és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: a nők és lányok életének átalakítása az EU külkapcsolatai révén (2016–2020)” című, 2015-ben elfogadott közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2015)0182),

—

tekintettel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó, Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án előterjesztett globális stratégiára (12), valamint e stratégia végrehajtásáról szóló első, 2017-ben előterjesztett, „A közös jövőképtől a közös fellépésig: az EU globális stratégiájának végrehajtása” című jelentésre (13),

—	tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról és a 2003/444/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra (14),

—	tekintettel a 2015. május 13-i európai migrációs stratégiára (COM(2015)0240) és a 2016. június 7-i, az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret létrehozásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2016)0385),

—	tekintettel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2007-ben elfogadott és 2017-ben felülvizsgált uniós iránymutatásokra (15),

—

tekintettel a Tanács és a tagállamok képviselői által a Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság közös ülésén tett, „Az új európai konszenzus a fejlődésről: a mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című, a Tanács, a Parlament és a Bizottság által 2017. június 7-én elfogadott közös nyilatkozatra (16),

—	tekintettel az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló, 2014-ben elfogadott európai emberi jogi iránymutatásokra (17),

—

tekintettel az online és offline véleménynyilvánítás szabadságának az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 19. cikkében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. cikkében, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 11. cikkében rögzített védelmére,

—	tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, 2013-ban elfogadott európai uniós iránymutatásokra (18),

—

tekintettel a vallás- és lelkiismereti szabadságnak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 18. cikkében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkében, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló 1982-es nyilatkozatban, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 9. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 10. cikkében rögzített nemzetközi védelmére,

—	tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, megkülönböztetésről és erőszakról szóló, 2011. február 21-én elfogadott tanácsi következtetésekre, (19),

—	tekintettel a halálbüntetésről szóló, 2013-ban elfogadott európai uniós iránymutatásokra (20),

—	tekintettel „Az EU harmadik országokkal szemben folytatott, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról” című, 2001-ben elfogadott és 2012-ban felülvizsgált európai uniós iránymutatásokra (21),

—

tekintettel a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló ENSZ-jegyzőkönyvre (22), valamint az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményre;

—	tekintettel a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítésére és védelmére vonatkozó, 2013-ban elfogadott uniós iránymutatásokra (23),

—	tekintettel a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekről szóló, 2001-ben elfogadott és 2009-ben módosított európai uniós iránymutatásokra (24)

—	tekintettel a nemzetközi humanitárius jognak való megfelelés előmozdításáról szóló, 2005-ben elfogadott és 2009-ben módosított európai uniós iránymutatásokra (25),

—	tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló, 2008-ban elfogadott európai uniós iránymutatásokra (26),

—	tekintettel a fegyveres konfliktusok körülményei közé került gyermekekről szóló, 2003-ben elfogadott és 2008-ban módosított európai uniós iránymutatásokra (27),

—

tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (28),

—	tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2005 júniusában elfogadott és 2008 decemberében felülvizsgált európai uniós iránymutatásokra (29),

—	tekintettel az EU 2015-ös éves jelentésére (30) az emberi jogokról és a demokrácia helyzetéről a világban,

—	tekintettel „A fegyverexportra vonatkozó, 2008/944/KKBP sz. közös álláspont végrehajtása” című, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására (31),

—	tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2015. évi éves jelentésről és az Európai Unió e téren 2015-ben folytatott politikájáról szóló, 2016. december 14-i állásfoglalására (32), valamint az e tárgyban elfogadott korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel a harmadik országokban az emberi jogok és a migráció helyzetéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására (33),

—	tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására (34),

—	tekintettel „Az emberkereskedelem elleni küzdelem az uniós külkapcsolatok terén” című, 2016. július 5-i állásfoglalására (35),

—	tekintettel az EJT ülésein 2016-ban képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2016. január 21-i állásfoglalására (36),

—	tekintettel a jemeni humanitárius helyzetről szóló 2016. február 25-i állásfoglalására (37), amelyben felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezze a Szaúd-Arábiával szembeni európai uniós fegyverembargó bevezetését,

—	tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos állásfoglalásaira,

—	tekintettel a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjra, amelyet 2016-ban Nádia Murád Beszi Taha és Lámia Adzsi Bassár kapott meg,

—

tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására (38), az ENSZ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó különleges előadójának a kisebbségekről, a kasztok szerinti és az öröklött státusz szerinti más megkülönböztető rendszerekről szóló, 2016. január 28-i jelentésére (39), valamint az ENSZ származás szerinti megkülönböztetésre vonatkozó iránymutatási eszközére,

—	tekintettel „A Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatás: a kihívásokkal való szembenézés és a nehézségek leküzdése” című, 2011. november 17-i állásfoglalására (40),

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0365/2017),

mivel az EUSZ 21. cikke kötelezi az EU-t olyan közös kül- és biztonságpolitika kialakítására, amelyek létrehozását vezérelték, és amelyeket a világban mindenütt előmozdítani kíván: a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elvek tiszteletben tartása; mivel az Unió csatlakozni fog az emberi jogok európai egyezményéhez;

B.	mivel a világban jelenleg az emberi jogok és alapvető szabadságok oly sok helyütt tapasztalható megsértése – többek között az emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűnök és népirtás – miatt az egész nemzetközi közösség részéről határozott erőfeszítésekre van szükség;

mivel az emberi jogok tiszteletben tartása és előmozdítása, valamint oszthatatlanságának és egyetemességének megvédelmezése a közös kül- és biztonságpolitika sarokkövét képezi; mivel a Parlamentnek a közös kül- és biztonságpolitika ellenőrzésében betöltött szerepéből fakadóan joga van ahhoz, hogy megfelelően tájékoztassák és konzultáljanak vele e politika fő vonatkozásai és az e téren hozott érdemleges döntések tekintetében (az EUSZ 36. cikke);

mivel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó, a Tanács által 2016 júniusában elfogadott globális stratégia is megerősíti, hogy az emberi jogokat minden szakpolitikai ágazatban és az intézményben, többek között a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó politikában is rendszerszerűen érvényre kell juttatni;

mivel az Unió belső és külső politikái közötti, valamint maguk e külső politikák közötti fokozott következetesség az Unió sikeres és hatékony emberi jogi politikájának alapvető követelménye; mivel a fokozott következetességnek lehetővé kell tennie, hogy az EU gyorsabban reagáljon az emberi jogok megsértésére, már azok elkövetésének korai szakaszában, és egyes esetekben megelőzze és meghiúsítsa azok elkövetését, többek között a nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó politika és a kereskedelempolitika terén is;

mivel a hatékony multilateralizmus iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, és abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére;

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni; mivel a kereskedelem és az emberi jogok a harmadik országokban kölcsönösen hatnak egymásra, és mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetében jelenleg vita tárgyát képező vállalati felelősség rendszerében, valamint a globális értékláncok keretében az üzleti közösségnek komoly szerepet kell játszania az emberi jogok, a demokrácia és a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításában és pozitív ösztönzésében; mivel a jó kormányzás és a közérdek érdekében cselekvő hatóságok fontos szerepet játszanak az üzleti magatartás kialakításában; mivel az EU részt vesz az emberi jogokra és a vállalkozások felelősségvállalására vonatkozó, kötelező jogi erővel bíró szerződés kidolgozására irányuló erőfeszítésekben;

H.	mivel a legkiszolgáltatottabb csoportok – többek között az etnikai csoportok és a vallási kisebbségek, a fogyatékossággal élő emberek, az LGBTI-közösség, a nők, a gyermekek, a menedékjogot kérők és a migránsok – emberi jogainak védelme kiemelt figyelmet érdemel;

mivel a gyermekek és a nők a háborús övezetekben és az önkényuralmi rendszerekben különösen ki vannak téve fenyegetéseknek, hátrányos megkülönböztetésnek és erőszaknak; mivel a nemek közötti egyenlőség az egyik legfontosabb európai érték, és az EU jogi és politikai keretének szerves részét képezi; mivel a nők és lányok elleni erőszak és hátrányos megkülönböztetés az elmúlt években nőtt;

mivel a tagállamok viselik a végső felelősséget azért, hogy a nemzetközi emberi jogi szerződések és egyezmények életbe léptetése és végrehajtása révén biztosítsák valamennyi emberi jog védelmét, miközben feltárják az emberi jogi jogsértéseket, és hatékony jogorvoslatot biztosítanak az áldozatok számára;

K.	mivel a legsúlyosabb emberi jogi jogsértések, azaz háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények vagy népirtás elkövetői egyre gyakrabban állami és nem állami szereplők;

mivel a gondolatszabadságot, a lelkiismereti szabadságot és a vallásszabadságot – ideértve a hívő vagy laikus magatartást, a vallás gyakorlását vagy nem gyakorlását, illetve valamely vallás felvételének, elhagyásának vagy megváltoztatásának szabad megválasztását – a világon mindenütt, és minden körülmények között fenntartások nélkül szavatolni kell, különösen vallás- és kultúraközi párbeszéd révén; mivel az istenkáromlást bűncselekménnyé nyilvánító törvények széles körben elterjedtek, és egyes államok büntetésekkel sújtják, amelyek skálája a börtönbüntetéstől a korbácsolásig, sőt a halálos ítéletig terjed;

mivel a vélemény és a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési és egyesülési szabadság, valamint a rendszeres, átlátható és tisztességes választások a demokrácia alapvető elemei; mivel bizonytalan, válság sújtotta vagy elnyomó társadalmakban a választások olykor széles körű erőszak kiváltó okait jelentik;

N.	mivel az emberi jogi aggályok kezelése szempontjából az egyik leghatékonyabb eszköz a harmadik országok megszólítása minden lehetséges két- és többoldalú fórumon;

O.	mivel az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokban való előmozdítása érdekében megfelelő forrásokat kell rendelkezésre bocsátani, és e forrásokat a lehető leghatékonyabb módon fel is kell használni;

P.	mivel az ivóvízhez és a szennyvíz-elvezetési szolgáltatásokhoz való hozzáférés alapvető emberi jog, és e hozzáférés korlátozása egyes régiókban a geopolitikai feszültségek egyik forrása;

Q.	mivel a tiltott fosztogatás és vandalizmus egyre nagyobb fenyegetést jelent a kulturális örökség részét képező helyszínekre, különösen a Közel-Keleten;

mivel az oktatás kulcsszerepet játszik az emberi jogi visszaélések és a konfliktusok megelőzésében, és hozzájárul ahhoz, hogy a polgárok demokratikus rendszerekben, fokozottan részt vegyenek a döntéshozatali folyamatokban; mivel a tagállamoknak támogatniuk kell az emberi jogokat, a kölcsönös tiszteletet és a sokszínűséget előmozdító oktatási intézményeket; mivel az egyre gyarapodó kommunikációs csatornák fontos eszközt jelentenek, amelyek módot adnak arra az emberi jogi jogsértések leleplezésére, valamint tájékoztatást és segítséget közvetíthetnek harmadik országokban élő emberek, az emberi jogi jogsértések áldozatai és potenciális áldozatai számára; mivel az átfogó és kategorizált adatok gyűjtése alapvető jelentőséggel bír az emberi jogok megoltalmazása szempontjából, különösen a leginkább kiszolgáltatott, marginalizálódott és a perifériára szorulás által fenyegetett csoportok esetében; mivel többek között megfelelő mutatók alkalmazása is hozzájárulhat annak értékeléséhez, hogy a tagállamok milyen mértékben teljesítették nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségeiket;

Általános megfontolások

mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok háttérbe szorulnak, és továbbra is fenyegetésnek vannak kitéve világszerte; emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy előmozdítja az emberi jogok egyetemességét és oszthatatlanságát, az alapvető szabadságokat és értékeket, valamint a demokratikus alapelveket, amelyek helyzetét a világon mindenütt javítani kell;

ismételten hangot ad azon határozott meggyőződésének, hogy az EU-nak és tagállamainak aktívan törekedniük kell az emberi jogok és a demokrácia érvényre juttatására, kölcsönösen megerősítve az EU alapját képező elveket valamennyi uniós politikában, többek között a külső dimenzióval rendelkező politikákban is, mint amilyen például a fejlesztéspolitika, a migrációs politika, a biztonságpolitika, a terrorizmus elleni politika, a bővítési politika és a kereskedelempolitika; ismételten felhívja a figyelmet ezzel kapcsolatban annak rendkívüli fontosságára, hogy fokozni kell az összhangot az EU belső és külső politikái között, és jobban össze kell hangolni a tagállamok külpolitikáit; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok világszerte egyre összetettebbek, ezért integrált, egységesített és szigorú nemzetközi megközelítés és együttműködés szükséges; emlékeztet arra a célkitűzésre, hogy az EU hiteles és legitim nemzetközi szereplőként fokozni kívánja nemzetközi befolyását, ehhez azonban képesnek kell lennie arra, hogy az emberi jogokat és a demokráciát az alapító szerződésekben rögzített kötelezettségvállalásaival összhangban a határain túl is előmozdítsa;

hangsúlyozza a megerősített együttműködés jelentőségét a Bizottság, a Tanács, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), az Európai Parlament és az uniós küldöttségek között annak érdekében, hogy következetesen és egységesen lehessen fellépni az emberi jogok és a demokratikus elvek védelmében; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy szilárd elkötelezettséget kell vállalni ezen értékek nemzetközi fórumokon, többek között időben megvalósított uniós szintű egyeztetés és a tárgyalások során követett aktív megközelítés révén történő előmozdítása mellett; bátorítja ezzel összefüggésben az EU-t, hogy kezdeményezzen és támogatásában részesítsen ENSZ-határozatokat, valamint az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusa keretében fokozza a több régióra kiterjedő kezdeményezések végrehajtását;

üdvözli, hogy a Parlament plenáris ülések keretében 2016-ben is rendszeresen megvitatta a jogállamiság és a demokratikus alapelvek kérdéseit és az emberi jogok megsértésének eseteit, véleményét különböző parlamenti állásfoglalásokban kifejezésre juttatta, és ilyen témákat a parlamenti bizottságok és a parlamentközi küldöttségek ülésein is felvetett;

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Emberi Jogi Albizottság (DROI) szoros munkakapcsolatokat tart fenn az EKSZ-szel, egyéb uniós intézményekkel, a civil társadalommal, a többoldalú emberi jogi intézményekkel és az EU emberi jogi különleges képviselőjével;

emlékeztet arra, hogy 2016-ban az Emberi Jogi Albizottság három jelentést készített, éspedig az emberi jogok és a migráció helyzetéről harmadik országokban, a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem szempontjainak érvényre juttatásáról az EU külső kapcsolataiban; felhívja a Bizottságot, hogy foganatosítson kézzelfogható intézkedéseket e saját kezdeményezésű jelentések nyomon követése érdekében;

megjegyzi, hogy 2016-ban a DROI albizottság számos missziót küldött különböző országokba azzal a céllal, hogy információt gyűjtsenek és cseréljenek helyi kormányzati és az emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szereplőkkel, ismertetve az Európai Parlament álláspontját, valamint bátorítva az emberi jogok védelmének és az emberi jogok tiszteletben tartásának javítását;

Az emberi jogi kihívások kezelése

súlyos aggodalmának ad hangot a vallási kisebbségek elleni támadások miatt, amelyeket gyakran nem állami szereplők követnek el, például az ISIS/DÁIS; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy sok országban az áttérés megakadályozásáról és az istenkáromlásról szóló törvényeket hoztak és hajtanak végre, súlyosan korlátozva, sőt teljesen megakadályozva a vallási kisebbségekhez tartozó és ateista világnézetű embereket a vallás és a meggyőződés szabadságához fűződő jogaik gyakorlásában; intézkedéseket kér az istenkáromlás elleni törvények áldozatául eső vallási kisebbségek, nem hívők és ateisták védelmében, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy vegyenek részt az ilyen törvények hatályon kívül helyezéséről folytatott politikai vitákban; felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy növeljék a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadsága tiszteletben tartásának fokozására irányuló erőfeszítéseiket, valamint hogy harmadik országokkal való kapcsolataik során mozdítsák elő a kultúrák és a vallások közti párbeszédet; konkrét fellépést kér a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtása érdekében, többek közt a központban és a küldöttségekben dolgozó uniós alkalmazottak szisztematikus és következetes képzésének biztosítása révén; teljes mértékben támogatja azt a gyakorlatot, hogy az EU vezető szerepet vállal a vallás és a meggyőződés szabadságáról az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában (EJT) és az ENSZ Közgyűlésében (UNGA) hozott tematikus határozatok előkészítésében; maradéktalanul támogatja Ján Figel, a vallás vagy meggyőződés szabadságának az Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős különleges képviselő munkáját;

megismétli, hogy a véleménynyilvánítás online és offline szabadsága minden demokratikus társadalom kulcsfontosságú eleme, mivel a pluralizmus kultúráját táplálja, amely lehetővé teszi, hogy a polgárok elszámoltassák kormányaikat és döntéshozóikat, és támogatja a jogállamiság tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy az online vagy offline véleménynyilvánítás szabadságának – többek között az online tartalom eltávolításában megnyilvánuló – korlátozására csak kivételes körülmények között kerülhet sor, és ha azt törvény rendeli el és célja jogszerű; hangsúlyozza ezért, hogy az EU-nak fokoznia kell a véleménynyilvánítás szabadságának külső politikái és eszközei révén való előmozdítására irányuló erőfeszítéseit; ismételten felhívja az Európai Uniót és annak tagállamait, hogy fokozottan kövessék nyomon a véleménynyilvánítás szabadsága és a média korlátozásának valamennyi formáját a harmadik országokban, késedelem nélkül és szisztematikusan ítéljék el ezeket a korlátozásokat, valamint használják fel a rendelkezésükre álló összes diplomáciai és egyéb eszközt e korlátozások feloldására; fontosnak tartja az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtását, valamint ezen iránymutatások hatásának rendszeres nyomon követését; elítéli, hogy 2016-ban sok újságírót és bloggert gyilkoltak meg és börtönöztek be, és felhívja az EU-t, hogy biztosítson hathatós védelmet az újságírók és bloggerek számára; üdvözli a 2016-ben indított új európai kezdeményezést a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR), amely különös figyelmet fordít arra, hogy megfelelően felkészítse az EU küldöttségeit és a harmadik országokbeli médiaszereplőket az iránymutatás megfelelő alkalmazására; hangsúlyozza a gyűlöletbeszéd és az erőszakra uszítás leleplezésének és elítélésének jelentőségét, akár az interneten, akár bárhol másutt kerül ezekre sor, mivel fenyegetést jelentenek a jogállamiságra és az emberi jogok által védett értékekre nézve;

10.

mélyen aggasztja, hogy a civil társadalmi – többek között a hit alapján működő – szervezetek világszerte egyre több támadásnak vannak kitéve, ami többek között abban is megnyilvánul, hogy a világ minden részében egyre több elnyomó jogszabályt fogadnak el, olykor a terrorizmus elleni küzdelmet használva fel ürügyül; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom mozgásterének csökkenése globális jelenség; emlékeztet rá, hogy a független civil társadalom kulcsfontosságú szerepet játszik az emberi jogok védelmében és előmozdításában, valamint a demokratikus társadalmak működésében, többek között azáltal, hogy előmozdítja az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a hatalmi ágak különválasztását; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy folyamatosan kövessék nyomon az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértéseinek eseteit, ideértve a civil társadalmi szervezetekre és tevékenységeikre vonatkozó tiltások és korlátozások különböző formáit, és tegyék szóvá ezeket az ügyeket, például az olyan jogszabályokat, amelyek célja, hogy szűkítsék a civil társadalom mozgásterét, illetve előmozdítsák az önkényuralmi kormányok által szponzorált nem kormányzati szervezeteket (a kormányzati szervezésű nem kormányzati szervezeteket); felhívja továbbá az EU-t, tagállamait és az uniós küldöttségeket, hogy használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt, így az emberi jogi párbeszédet, a politikai párbeszédet és a nyilvános diplomáciát is annak érdekében, hogy rendszeresen felvessék a veszélyben lévő emberi jogi jogvédők és civil társadalmi aktivisták egyedi eseteit, különösen az önkényes indokokkal és/vagy politikai meggyőződésükre vagy társadalmi szerepvállalásukra tekintettel fogva tartott vagy bebörtönzött személyek ügyeit, és egyhangúan ítéljék el az emberi jogi jogvédők, közöttük a környezetvédelemmel foglalkozó aktivisták elnyomását, zaklatását és meggyilkolását; kéri olyan rendszer létrehozását, amely a civil társadalom működését lehetővé tevő és számára kedvező jogi környezet biztosítása érdekében egyértelmű referenciaértékek és mutatók alapján hatékonyan nyomon követi a civil társadalom mozgásterét;

11.

bátorítja az uniós küldöttségeket és a tagállamok diplomáciai személyzetét, hogy továbbra is tevőlegesen támogassák az emberi jogi jogvédőket a perek rendszeres nyomon követése, a fogvatartott aktivisták látogatása, valamint adott esetben az egyes esetekről szóló nyilatkozatok kiadása révén; kiemeli a „csendes diplomácia” eszközeinek fontosságát e tekintetben; üdvözli, hogy az EU 2016-ban több, mint 50 országgal kezdeményezett párbeszédet és konzultációkat emberijog-védőkkel kapcsolatos esetekben; hangsúlyozza, hogy az EIDHR sürgősségi alapja támogatásával több mint 250 emberijog-védőt támogatott uniós szinten 2016-ban, ami 2015-hez képest 30 %-os növekedést jelent; üdvözli az az emberijog-védőket célzó, a civil társadalom által megteremtett új uniós mechanizmus („ProtectDefenders.eu”) létrejöttét és működését, amely létfontosságú segítséget nyújtott igen sok emberi jogi jogvédő számára; nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a program folytatását 2018 októbere után is, és növelje képességeit annak érdekében, hogy még több támogatást nyújthasson az emberi jogok védelmezőinek világszerte;

12.

rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a kínzás, más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és a halálbüntetés alkalmazása sok országban továbbra is folytatódik szerte a világon, és felhívja az EU-t, hogy fokozza erőfeszítéseit ezek felszámolása érdekében; üdvözli e tekintetben a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazására felhasználható bizonyos áruk kereskedelmére vonatkozó uniós jogszabályok felülvizsgálatát; nyomatékosan kéri az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozott diplomáciai erőfeszítések és a témakör közvéleményben való rendszeresebb tudatosítása révén vegyenek részt a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés, többek között a halálbüntetés elleni küzdelemben; felhívja a figyelmet ezzel összefüggésben ara, hogy egyes börtönökben a fogvatartottak körülményei aggodalomra adnak okot, például egészségügyi problémák nem kerülnek kezelésre, és ajánlja, hogy az EKSZ, az uniós küldöttségek és a tagállamok maradéktalanul használjanak ki minden meglévő eszközt, többek között a kínzással kapcsolatos uniós iránymutatásokat is; üdvözli, hogy 2016. decemberében az ENSZ Közgyűlése 117 ország támogatásával határozatot fogadott el a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról; tudomásul veszi, hogy 2016-ban az előző évhez képest csökkent a világban végrehajtott kivégzések száma, ugyanakkor azonban komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a kivégzések száma még így is magasabb az előző évtized átlagánál; hangsúlyozza, hogy az áldozatok gyakran a társadalmi berendezkedést bíráló személyek és kiszolgáltatott helyzetű csoportok tagjai; felhívja az országokat azon gyakorlat folytatására, hogy előbb moratóriumot vezetnek be, majd eltörlik a halálbüntetést;

13.

elismeri, hogy a modern információs és kommunikációs technológiák az egész világon potenciálisan rendkívül fontos szerepet töltenek be az emberi jogok támogatásában, védelmében, valamint a jogorvoslatban, és felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy saját információs csatornáikon keresztül is szisztematikusan ismételjék a Parlament által különböző emberi jogi kérdésekben elfoglalt álláspontot, és tegyenek az EU közös erőfeszítéseinek hatékonyságáért és láthatóságáért; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bizonyos kettős felhasználású kiberfelügyeleti technológiákat egyre gyakrabban használnak fel politikusok, aktivisták és újságírók ellen; üdvözli ezzel összefüggésben az uniós intézményekben jelenleg folyó munkát, amelynek célja a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK rendelet (41) frissítése; határozottan elítéli, hogy nő az emberijog-védőkkel szembeni digitális fenyegetések száma, beleértve az adatsértéseket is, amelyeket az eszközök lefoglalásán, távoli megfigyelésen és adatszivárogtatáson keresztül hajtanak végre; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy online platformok a terrorista tartalmak és propaganda eltávolítása keretében törlik felületeikről a potenciális háborús bűnökkel kapcsolatos videóbizonyítékokat;

14.

aggodalmát fejezi ki a jogállamiság növekvő mértékű online privatizációja miatt, a világhálón ugyanis magánvállalkozások a demokratikus jogszabályokkal ellentétes szolgáltatói feltételeik alapján dönthetnek alapvető jogok, például a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásáról;

15.

felhívja a Bizottságot olyan bejelentési-cselekvési irányelv elfogadására, amely növeli az eltávolítási eljárások átláthatóságát és arányosságát, és egyúttal hatékony jogorvoslati lehetőségeket bocsát azon felhasználók rendelkezésére, akiknek tartalmát tévesen távolítják el;

16.

elítéli a nők ellen elkövetett nemi erőszakot, többek között a tömeges nemi erőszakot, a szexuális rabszolgaságot, a kényszerprostitúciót és a nemi alapú üldöztetést (ideértve az emberkereskedelmet), valamint a szexturizmust és a fizikai, szexuális és pszichológiai erőszak háborús fegyverként alkalmazott minden más formáját; felhívja a figyelmet arra, hogy a szexuális jellegű bűncselekmények és a nemi erőszak bűncselekményei a Római Statútumban háborús bűncselekménynek, az emberiesség elleni bűncselekménynek, illetve a népirtás vagy a kínzás bűntettét kimerítő cselekményeknek minősülnek; hangsúlyozza a nőket megillető, többek között szexuális és reproduktív jogok jogalkotás, oktatás és a civil társadalmi szervezetek támogatása révén történő védelmének fontosságát; üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv (2016–2020) elfogadását, amely kimerítő listát állít fel a nők jogegyenlőségével és társadalmi szerepvállalásával kapcsolatos helyzetének javítására szolgáló intézkedésekről; hangsúlyozza e határozat hatékony végrehajtásának fontosságát; üdvözli továbbá a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, a nemek egyenlőségét és a nők jogait világszerte előmozdítani hivatott dokumentum elfogadását; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy miden tagállam ratifikálja és hatékonyan végrehajtsa az isztambuli egyezményt; rámutat, hogy az oktatás a nőkkel és gyermekekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés és erőszak leküzdésének legjobb eszköze, kéri a Bizottságot, az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozzák a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) értelmében a nőket megillető jogokkal kapcsolatos kötelezettségek és kötelezettségvállalások teljesítésére irányuló erőfeszítéseiket, és harmadik országokat is bátorítsanak erre; úgy véli, hogy az EU-nak folytatnia kell a nők támogatásának általános érvényesítését a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) műveleteiben, a konfliktus-megelőzés és a konfliktust követő újjáépítés során; ismételten kiemeli az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú határozatának jelentőségét; hangsúlyozza a nők rendszeres, egyenlő, teljes körű és aktív részvételének fontosságát a konfliktusok megelőzésében és rendezésében, az emberi jogok és demokratikus reformok előmozdításában, valamint a békefenntartó műveletekben, a humanitárius segítségnyújtásban és a konfliktus utáni – tartós és stabil politikai megoldásokhoz vezető – újjáépítési és demokratikus átállási folyamatokban; emlékeztet arra, hogy a 2016. évi Szaharov-díjat 2016-ban Nádia Murád Beszi Taha és Lámia Adzsi Bassár, az ISIS/Dáis által elkövetett szexuális rabszolgaság túlélői kapták meg;

17.

hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető egészségügyi ellátás, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok egyetemes tiszteletben tartása, illetve az ezekhez való hozzáférés, a családtervezés, valamint a megfelelő női egészségügyi termékekhez és az anya-, terhes- és újszülöttgondozási egészségügyi ellátáshoz és a biztonságos terhességmegszakítási szolgáltatásokhoz való hozzáférés fontos tényezők a nők életének megmentésében, és hozzájárulnak a nagy kockázatú szülések elkerüléséhez, valamint a csecsemő- és kisgyermekkori halálozás csökkentéséhez; elfogadhatatlannak tartja, hogy a nők és lányok teste, különösen ami a szexuális és reproduktív egészségüket és jogaikat illeti, még mindig ideológiai csatározások tárgyát képezi; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy ismerjék el a nők és lányok testi integritáshoz és önálló döntéshozatalhoz való elidegeníthetetlen jogát, továbbá elítéli a nők szexuális és reproduktív jogaival szembeni gyakori visszaéléseket, beleértve a családtervezési szolgáltatásokhoz, a fogamzásgátlókhoz, valamint a biztonságos és legális terhességmegszakítási szolgáltatásokhoz való hozzáférésük megtagadását;

18.

határozottan elítéli az általános tilalmi szabály visszaállítását és kiterjesztését, illetve annak a nők és lányok globális egészségügyi ellátására és jogaira gyakorolt hatását; megismétli az Unió és a tagállamok számára tett felhívását, hogy töltsék be az USA által hagyott pénzügyi űrt a szexuális és reproduktív egészség és jogok terén, mind nemzeti, mind uniós fejlesztési támogatások felhasználásával;

19.

emlékeztet arra, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió és tagállamai alapvető elve, a nemek közötti egyenlőség érvényesítése pedig az Unió fő célkitűzéseinek egyike, amelyet a Szerződések is rögzítenek; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítését az EU egyik alapelveként építse be valamennyi uniós jogszabályba, iránymutatásba, fellépésbe és finanszírozásba, külön hangsúlyt fektetve az EU külkapcsolati politikájára; kiemeli, hogy erősíteni kell az uniós küldöttségek és a társadalmi nemek kérdéséért felelős EKSZ-főtanácsadó szerepét azáltal, hogy külön költségvetést biztosítanak a hatáskörébe tartozó terület számára;

20.

felhívja az EKSZ-t, hogy gondoskodjon róla, hogy az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága 61. ülésszakán született eredmények beépüljenek szakpolitikájába, és új lendületet adjanak a nők gazdasági szerepvállalása előmozdításának a munka változó világában a nemek közötti egyenlőtlenségek elleni fellépés során;

21.

megjegyzi, hogy a nők szerepvállalása pozitív módon járul hozzá az inkluzív, igazságos és békés társadalom megvalósításához és a fenntartható fejlődéshez; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséget és a nők szerepvállalását a fenntartható fejlesztési célok mindegyike kifejezetten előtérbe helyezi, és hogy további erőfeszítéseket kell tenni a nők jogai maradéktalan érvényre juttatása, valamint a nők gazdasági és társadalmi szerepvállalását, valamint a döntéshozatali folyamatokban való részvételüket előmozdító szakpolitikák hatékony megvalósítása érdekében; kiemeli, hogy különös figyelmet kell fordítani az őslakos nők szerepvállalására;

22.

rámutat, hogy a nőket ösztönözni kell saját szakszervezetekben való részvételre, és nem szabad őket hátrányosan megkülönböztetni, amikor finanszírozást igényelnek vállalkozásaik számára;

23.

felszólítja az EU-t, hogy támogassa mindazokat a női szervezeteket, amelyek napi szinten foglalkoznak a humanitárius válságokat és konfliktusokat elszenvedő nők támogatásával;

24.

ismételten kifejezésre juttatja, hogy a gyermekek számára jogi védelmet kell biztosítani, ezért sürgősen meg kell valósítani a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRC) és annak fakultatív jegyzőkönyve egyetemes ratifikálását és hatékony végrehajtását; hangsúlyozza, hogy a gyermekek gyakran sajátos jogsértések áldozatai, akiket például a gyermekházasság vagy a női nemi szerv megcsonkítása fenyeget, és ezért fokozott védelemre van szükségük; hangsúlyozza, hogy a gyermekmunka, a gyermekek toborzása fegyveres konfliktusokban, valamint a korai és kényszerházasságok egyes országokban továbbra is égető problémát jelentenek; kéri, hogy az EU rendszeresen konzultáljon a gyermekek jogait védő érdemleges helyi és nemzetközi szervezetekkel, és harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédei során emlékeztesse a részes államokat az egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeikre; üdvözli az Európa Tanács 2016 és 2021 közötti időszakra szóló gyermekjogi stratégiáját; felkéri az EU-t, hogy folytassa az EU–UNICEF „A gyermekjogok integrálása a fejlesztési együttműködésbe” című gyermekjogi eszközrendszerének népszerűsítését külkapcsolataiban és hogy ezen a téren megfelelő képzésben részesítse az uniós képviseletek személyzetét; ismételten kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az elkövetkező öt évben követendő átfogó gyermekjogi stratégiára és cselekvési tervre annak érdekében, hogy a gyermekek jogainak érvényre juttatása kiemelt figyelmet kapjon az EU külső politikáiban, valamint üdvözli, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszköz keretében 2016-ban forrásokat bocsátottak rendelkezésre azzal a céllal, hogy támogassák az ENSZ ügynökségek által a gyermekek jogainak érvényre juttatása érdekében foganatosított intézkedéseket azzal a céllal, hogy a rászoruló gyermekek a lehető leghatékonyabb segítségben részesüljenek, különösen az egészségügyi rendszerekhez, az oktatáshoz, a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés tekintetében; felszólít a hontalan gyermekek, különösen a szülők származási országától eltérő országban született gyermekek és a migráns gyermekek helyzetével kapcsolatos probléma sürgős megoldására;

25.

a leghatározottabban elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi – többek között fajra, bőrszínre, vallásra, nemre, nemi irányultságra, nemi jellegre, nyelvre, kultúrára, társadalmi eredetre, kasztra, születésre, életkorra, fogyatékosságra vagy bármely más körülményre alapozott – formáját; hangsúlyozza, hogy az EU-nak az emberi jogi és politikai párbeszéd, az uniós küldöttségek munkája és a nyilvános diplomácia révén fokoznia kell a hátrányos megkülönböztetés, a rasszizmus, idegengyűlölet és az intolerancia más formáinak felszámolására irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-nak továbbra is elő kell mozdítania az ezen ügyet támogató valamennyi ENSZ-egyezmény megerősítését és maradéktalan végrehajtását;

26.

ismételten hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem személyek kizsákmányolás céljából való toborzása, szállítása, átadása, rejtegetése vagy fogadása fenyegetéssel, erőszakkal vagy egyéb kényszer alkalmazásával, emberrablással, csalással, megtévesztéssel, hatalommal vagy a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés révén, illetve anyagi ellenszolgáltatásnak vagy előnyöknek valamely személy felett ellenőrzést gyakorló személy beleegyezésének megszerzése érdekében történő nyújtásával vagy elfogadásával; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy hozzanak intézkedéseket a személyek, különösen nők és gyermekek kizsákmányolásának bármely formáját erősítő és emberkereskedelemhez vezető kereslet visszaszorítására, fenntartva az emberi jogokon alapuló és az áldozatokra összpontosító megközelítést; ismételten emlékeztet arra, hogy valamennyi tagállamnak végre kell hajtania az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégiát és az ugyanezzel foglalkozó 2011/36/EU irányelvet (42); mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a migránsok és menekültek rendkívül ki vannak szolgáltatva a kizsákmányolás, embercsempészet és emberkereskedelem veszélyének; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az emberkereskedelem és a migránsokkal folytatott embercsempészet fogalmai közötti különbségtételt;

27.

elítéli a kaszthierarchiák és a kasztok szerinti megkülönböztetés elszenvedőivel szemben elkövetett, folytatódó emberi jogi jogsértéseket, köztük az egyenlőség, valamint az igazságszolgáltatáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés megtagadását, a továbbra is érvényesülő szegregációt és az alapvető emberi jogok és a fejlődés elérésének kasztrendszeralapú akadályozását; megismétli felhívását, amely szerint a kaszton alapuló megkülönböztetéssel szemben uniós politikát kell kidolgozni, és felhívja az EU-t minden lehetőség felhasználására annak kifejezése érdekében, hogy rendkívül aggasztónak tartja ezt az emberi jogi visszaélést; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és támogassák az ENSZ keretében és küldöttségi szinten ezzel kapcsolatosan tett kezdeményezéseket, végrehajtva és nyomon követve a 2030-ig megvalósítandó fenntartható fejlesztési célokat, nyomon követve a származás szerinti megkülönböztetésre vonatkozó új ENSZ-iránymutatást, valamint támogatva az ENSZ a kasztokon alapuló megkülönböztetés problémájával foglalkozó emberi jogi mechanizmusaiban megfogalmazott ajánlások tagállamokban történő végrehajtását;

28.

mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kisebbségek még mindig fokozottan ki vannak téve a megkülönböztetés veszélyének, és különösen sérülékenyek a politikai, gazdasági, környezeti és munkához kapcsolódó változásokkal és zavarokkal szemben; megjegyzi, hogy számos kisebbség csak kevéssé vagy egyáltalán nem fér hozzá a politikai képviselethez és súlyos szegénységben él; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fokoznia kell erőfeszítéseit annak érdekében, hogy felszámolja a kisebbségekkel szemben elkövetett súlyos emberi jogi jogsértéseket; hangsúlyozza, hogy a kisebbségi közösségeknek sajátos szükségleteik vannak, és elő kell mozdítani e közösségek jogait és teljes mértékű egyenlőségét a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén;

29.

üdvözli a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRPD) ratifikálását, és megismétli annak fontosságát, hogy mind a tagállamok, mind pedig az uniós intézmények ratifikálják és hatékonyan végrehajtsák azt; hangsúlyozza, hogy a fogyatékosság nem csökkenti az emberi méltóságát, így az államoknak kötelességük védelmet nyújtani számukra; különösen hangsúlyozza, hogy hitelesen be kell építeni az általános hozzáférhetőség elvét és a fogyatékossággal élő személyek jogait az EU valamennyi vonatkozó szakpolitikájába, többek között a fejlesztési együttműködés terén, és kiemeli e kérdés előíró és horizontális jellegét; felhívja az EU-t, hogy a fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet építse be külső fellépésébe és fejlesztési támogatási politikáiba; üdvözli ezzel összefüggésben a fogyatékossággal élők jogainak a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzusba való belefoglalását;

30.

megismétli, hogy támogatja emberi jogi záradékok beillesztését az EU és harmadik országok között kötött nemzetközi megállapodásokba, ideértve a kereskedelmi és befektetési megállapodásokat is; emlékeztet rá, hogy valamennyi emberi jogot egyenértékűként, oszthatatlanként, egymástól függőként és egymáshoz kapcsolódóként kell kezelni; felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyan és rendszeresen kövesse nyomon e záradékok végrehajtását, és időközönként nyújtson be jelentéseket a Parlamentnek az emberi jogok tiszteletben tartásáról a partnerországokban; felkéri a Bizottságot, hogy alkalmazzon strukturáltabb és stratégiai jellegű megközelítést az emberi jogi párbeszédek vonatkozásában a jövőbeni megállapodások keretén belül; kedvezően ítéli meg a GSP+ preferenciarendszert, amelyet az emberi jogokról szóló és munkaügyi normákat előíró 27 különösen fontosabb nemzetközi egyezmény tényleges végrehajtását ösztönző eszköznek tekint; szorgalmazza a GSP+ tényleges végrehajtásárát, és elvárja, hogy a Bizottság visszajelzést adjon a Parlamentnek és a Tanácsnak a rendszer ratifikálásának állásáról és a rendszer keretében elért eredményekről; ismételten hangsúlyozza az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek megfelelő végrehajtásának jelentőségét;

31.

ismételten leszögezi, hogy az európai vállalkozások tevékenységeinek harmadik országokban is maradéktalanul meg kell felelniük a nemzetközi emberi jogi szabályoknak, továbbá felkéri az EU-t és tagállamait, hogy gondoskodjanak ennek teljesüléséről; ismételten megerősíti emellett a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításának fontosságát, valamint annak jelentőségét, hogy az európai vállalkozások játsszanak vezető szerepet az üzleti magatartással és az emberi jogok kölcsönhatásaival kapcsolatos nemzetközi normák előmozdításában, hangsúlyozva, hogy a jogvédő szervezetek és a vállalkozások közötti együttműködés lehetőséget nyújtana a helyi szereplőknek és fejlesztené a civil társadalmat; elismeri, hogy a globális értékláncok hozzájárulhatnak az alapvető nemzetközi munkaügyi, környezetvédelmi és szociális normák javításához, továbbá lehetőséget és kihívást jelentenek a fenntartható fejlődés és az emberi jogok előmozdítása tekintetében, különösen a fejlődő országokban; felhívja az EU-t, hogy játsszon aktívabb szerepet a globális értékláncok megfelelő, tisztességes, átlátható és fenntartható kezelésének elérésében és az emberi jogokra gyakorolt negatív hatások – köztük a munkavállalói jogok megsértése –enyhítésében; rámutat azonban, hogy a vállalkozásokhoz kapcsolódó emberi jogi visszaélések esetén garantálni kell, hogy az áldozatok hozzáférjenek a jogorvoslati lehetőségekhez; sürgeti a Bizottságot, hogy garantálja, hogy az EBB által támogatott projektek megfeleljenek az EU emberi jogi politikájának és vállalásainak; megjegyzi, hogy a tárgyalások jelenleg is zajlanak egy kötelező érvényű szerződésről a nemzetközi vállalatok és más üzleti vállalkozások emberi jogi kötelezettségeiről; ösztönzi az EU-t, hogy konstruktívan vegyen részt e tárgyalásokban;

32.

felhívja az EU-t és tagállamait, hogy minden politikai tekintélyüket latba véve törekedjenek a tömeggyilkosságnak, háborús bűnnek vagy az emberiesség elleni bűncselekménynek tekinthető mindennemű cselekmény megelőzésére, ha pedig ilyen cselekmények mégis előfordulnak, akkor reagáljanak azokra hatékonyan és összehangolt módon, minden szükséges erőforrást mozgósítva az elkövetők – például az egyetemes joghatóság elvének alkalmazása révén történő – bíróság elé állítása, valamint az áldozatok segítése, illetve a stabilizációs és megbékélési folyamatok támogatása érdekében; felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy hozzon létre eszközöket – mint amilyen például az uniós korai előrejelző rendszer –, amelyekkel az erőszakos konfliktusok keletkezésének, megismétlődésének és kibontakozásának megelőzése érdekében a lehető legkisebbre csökkenthető a figyelmeztetés és a reakció közötti időtartam;

33.

felszólítja az EU-t, hogy biztosítson támogatást azoknak a szervezeteknek (többek között nem kormányzati szerveknek, nyílt oknyomozó szervezeteknek, valamint a civil társadalomnak), amelyek gyűjtik, megőrzik és védik a bűncselekmények digitális és más jellegű bizonyítékait, annak érdekében, hogy nemzetközi büntetőeljárás alá lehessen helyezni az elkövetőket;

34.

súlyos aggodalmát fejezi ki a kulturális örökségi helyszínek szíriai, iraki, jemeni és líbiai elpusztításával kapcsolatban; megjegyzi, hogy a világ 38 veszélyeztetett kulturális örökségi helyszíne közül 22 a Közel-Keleten található; támogatja a „Kulturális örökség kezdeményezés” tevékenységét, és annak a Szíriában és Irakban folytatott, a régészeti és kulturális örökség megsemmisítésével kapcsolatos tényfeltáró tevékenységét;

35.

üdvözli, hogy az EU is támogatja az ENSZ által létrehozott nemzetközi, pártatlan és független mechanizmust (IIIM), amelynek célja a Szíriában elkövetett súlyos bűncselekmények vizsgálata; hangsúlyozza, hogy fontos lenne, hogy Irakban is létrehozzanak egy hasonló független mechanizmust; felhívja az EU-t és azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy pénzügyileg is járuljanak hozzá az IIIM munkájához;

36.

határozottan elítéli az állami szereplők, valamint a nem állami szereplők által elkövetett gyalázatos bűncselekményeket és emberi jogi jogsértéseket; elborzasztja az elkövetett bűncselekmények széles skálája: a gyilkosságok, a kínzás, a háborús fegyverként alkalmazott nemi erőszak, a rabszolgaságra kényszerítés, a szexuális rabszolgaság, a gyermekkatonák toborzása, az erőszakos vallási áttérítések, valamint a vallási kisebbségek módszeres „felszámolása” és legyilkolása; emlékeztet rá, hogy az ISIS/Dáis által ellenőrzött területeken élő vallási kisebbségek által elszenvedett helyzetet az Európai Parlament az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalásában (43) népirtásnak minősítette; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak támogatniuk kell a nem állami csoportok – mint például az „ISIS/Dáis” – tagjai ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság által folytatott büntetőeljárást, kérve az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot ruházza fel joghatósággal vagy biztosítsa, hogy egy ad-hoc igazságszolgáltatási fórum által, vagy az egyetemes joghatóság elve alapján igazságot szolgáltassanak;

37.

ismételten teljes körű támogatásáról biztosítja a Nemzetközi Büntetőbíróságot, a Római Statútumot, az ügyészi hivatalt, az ügyész „proprio motu” hatásköreit, valamint az új vizsgálatok indítása tekintetében elért haladást, ezek ugyanis az atrocitásokkal járó bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége ellen vívott küzdelem lényeges eszközei; felkéri az összes tagállamot, hogy ratifikálják az agresszió bűntettéről szóló kampalai módosításokat, és vegyék fel az „atrocitásokkal járó bűncselekményeket” az EU hatáskörébe eső bűncselekmények listájára; elítéli a Nemzetközi Büntetőbíróság legitimitásának vagy függetlenségének aláásására irányuló valamennyi kísérletet, és kéri az Uniót és tagállamait, hogy folyamatosan működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálatainak és határozatainak támogatása érdekében, hogy véget vessenek a nemzetközi bűncselekmények büntetlenségének, a Nemzetközi Büntetőbíróság által körözött személyek letartóztatása vonatkozásában is; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy folyamatosan támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálatait és határozatait, valamint tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő, hogy egyes országok ne működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, valamint reagáljanak megfelelően, ha ez mégis megtörténik, továbbá biztosítsanak megfelelő finanszírozást e célra; üdvözli az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság 2016. július 6-án Brüsszelben tartott találkozóját, amely a 2. EU–Nemzetközi Büntetőbíróság kerekasztal találkozó előkészítése keretében lehetővé teszi a Nemzetközi Büntetőbíróság és az uniós intézmények érintett személyzete számára, hogy azonosítsák a fellépés közös területeit, információkat cseréljenek és javítsák együttműködésüket; mély sajnálattal veszi tudomásul a Római Statútumból való kilépésről szóló közelmúltbeli bejelentéseket, amelyek megnehezítik az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését, ezért határozottan elítélendők; úgy véli, hogy a Bizottságnak, az EKSZ-nek és a tagállamoknak továbbra is a Római Statútum ratifikálására és alkalmazására kell ösztönözniük a harmadik országokat; ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy nevezzen ki a nemzetközi humanitárius joggal és nemzetközi igazságszolgáltatással foglalkozó uniós különleges képviselőt, akinek megbízatásába tartozik, hogy az EU teljes külpolitikájában előmozdítsa, általánosan érvényesítse és képviselje az EU büntetlenség elleni küzdelem és a Nemzetközi Büntetőbíróság melletti elkötelezettségét; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ elszámoltathatósági mechanizmusait, és az ENSZ többoldalú fórumain, többek között az Emberi Jogi Tanácsban szavazzanak meg minden, az elszámoltathatóságra vonatkozó határozatot;

38.

sürgeti az EU-t, hogy a demokrácia megszilárdításának alapvető pilléreként két- és többoldalú szinten egyaránt fokozza a jogállamiságnak és az igazságszolgáltatás függetlenségének előmozdítására irányuló erőfeszítéseit; bátorítja az EU-t, hogy a harmadik országokban folyó jogalkotási és intézményi reformfolyamatok tekintetében biztosított segítségnyújtással világszerte támogassa a méltányos közigazgatást és igazságszolgáltatást; bátorítja továbbá az uniós küldöttségeket és a tagállamok nagykövetségeit, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének előmozdítása céljából rendszeresen kövessék nyomon a bírósági eljárásokat;

39.

súlyos aggodalommal és szolidaritással figyeli, hogy egyre több migráns, menekült és menedékkérő, köztük egyre több nő válik a konfliktusok, az erőszak, az üldöztetés, a kormányzási mulasztások, a szegénység, az irreguláris migráció, illetve az emberkereskedő és embercsempésző hálózatok áldozataivá; hangsúlyozza, hogy sürgősen ténylegesen kezelni kell a migrációs áramlások kiváltó okait és hosszú távú megoldásokat kell találni az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartásával, és ezért foglalkozni kell a menekültválság külső dimenziójával is, többek között fenntartható megoldásokat találva az EU szomszédságában kialakult konfliktusokra például azon érintett harmadik országokkal folytatott együttműködés és partnerkapcsolatok fejlesztésével, biztosítva a nemzetközi jog és az emberi jogok ezen országokban való érvényesülését; súlyos aggodalmának ad hangot a migráns gyermekek, és köztük az eltűnt, kísérő nélküli migráns gyermekek ellen elkövetett erőszak miatt, és áttelepítési, családegyesítési rendszereket, valamint humanitárius folyosókat szorgalmaz; rendkívül aggasztónak tartja a belső menekültek szenvedését és növekvő számát, továbbá kéri biztonságos hazajutásukat, áttelepítésüket vagy helyi integrációjukat; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak humanitárius támogatást az oktatás, a lakhatás és az egészségügy területén és más humanitárius területeken a menekültek hazájához legközelebb, és ezzel segítsék elő a visszatérési politikák megfelelő végrehajtását; hangsúlyozza a migráció átfogó, emberi jogokon alapuló megközelítésének szükségességét, és felhívja az Európai Uniót, hogy továbbra is működjön együtt az ENSZ-szel, a regionális szervezetekkel, kormányokkal és nem kormányzati szervezetekkel; kéri a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a közös uniós menekültügyi csomagot és a közös migrációs jogszabályokat, különösen a kiszolgáltatott menedékkérők védelme tekintetében, hangsúlyozza, hogy a biztonságos ország és a biztonságos származási ország elve nem képezheti akadályát a menedékjog iránti kérelmek egyéni vizsgálatának; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy az EU külpolitikája ne váljon a „migrációkezelés” eszközévé; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy a harmadik országoknak a migráció kezelésében való együttműködés céljából odaítélt pénzeszközök tekintetében biztosítsák a teljes átláthatóságot, valamint garantálják, hogy az ilyen együttműködés ne kedvezzen az emberi jogok megsértésében érintett struktúráknak, hanem járjon együtt az említett országokban tapasztalható emberi jogi helyzet javulásával;

40.

úgy véli, hogy a fejlesztési együttműködésnek együtt kell járnia az emberi jogok és demokratikus alapelvek, például a jogállamiság és a jó kormányzás előmozdításával; ebben az összefüggésben emlékeztet az ENSZ nyilatkozatára, miszerint az emberi jogokon alapuló megközelítés nélkül nem lehet maradéktalanul megvalósítani a fejlesztési célokat; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU elkötelezetten támogatja a partnerországokat, figyelembe véve fejlettségi helyzetüket, valamint az emberi jogok és a demokrácia vonatkozásában elért eredményeiket;

41.

rámutat, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye által fenyegetett személyek aránya magasabb a nők körében, és arra kéri a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet szolgáló intézkedései terén, fejlesztési politikáinak részeként.

42.

emlékeztet rá, hogy a 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont második kritériuma kötelezi a tagállamokat, hogy minden fegyverkiviteli engedély megadása előtt megvizsgálják a célország emberi jogi viszonyait; emlékeztet ezzel összefüggésben a Bizottság által az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervben a biztonsági erőkkel és az EU emberi jogi politikájának végrehajtásával kapcsolatban vállalt kötelezettségre, amely magában foglalja gondossági politika kidolgozását és végrehajtását is e terén;

43.

megismétli a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatos közös uniós álláspont kidolgozására irányuló felhívását, támogatva az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását, és kezelve az olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; sürgeti az EU-t, hogy tiltsa be az emberi beavatkozás nélküli támadások végrehajtására képes, teljesen önálló módon működő fegyverek fejlesztését, gyártását és használatát;

44.

úgy véli, hogy az Uniónak folytatnia kell arra irányuló erőfeszítéseit, hogy növelje az LMBTI-személyek emberi jogait, összhangban az e témára vonatkozó uniós iránymutatásokkal; felszólít az iránymutatások teljes körű végrehajtására, többek között a harmadik országokban dolgozó uniós alkalmazottak képzése révén; sajnálatosnak tartja, hogy 72 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő, és ebből 13 országban halálbüntetéssel sújtják, és úgy véli, hogy az emberek ellen szexuális orientációjuk alapján folytatott erőszakos gyakorlatok és az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények, például identitásuk nyilvános vállalásának kikényszerítése, gyűlölet-bűncselekmények, online és offline gyűlöltbeszéd és nevelő célzatú nemi erőszak nem maradhatnak büntetlenül; tudomásul veszi, hogy egyes országokban jogszabály született az azonos neműek házasságáról és élettársi kapcsolatáról, valamint szorgalmazza ezek szélesebb körű elismerését; elítéli a nők és kisebbségi csoportokhoz tartozó személyek testi integritásának megsértését; felszólítja az államokat, hogy helyezzék törvényen kívül e gyakorlatokat, lépjenek fel az elkövetőkkel szemben, és támogassák az áldozatokat;

45.

megerősíti, hogy alapvető fontosságú a korrupció valamennyi formája elleni küzdelem, hogy garantálható legyen a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása; határozottan elítéli az ilyen gyakorlatokkal szembeni megengedő hozzáállást;

46.

emlékeztet arra, hogy a korrupció fenyegetést jelent az emberi jogok egyenlő érvényesülésére és aláássa a demokratikus folyamatokat, így a jogállamiságot és tisztességes igazságszolgáltatást; véleménye szerint az Európai Uniónak a harmadik országokkal folytatott párbeszéd valamennyi platformján hangsúlyoznia kell a közügyek, az államháztartás és a köztulajdon sérthetetlenségének, elszámoltathatóságának, valamint megfelelő igazgatásának fontosságát, az ENSZ korrupció elleni egyezményében (UNCAC) foglalt előírásoknak megfelelően; javasolja, hogy az EU szakértelmével következetesebben és szisztematikusabban támogassa a harmadik országokat a korrupció kezelésére irányuló erőfeszítéseikben, független és hatékony korrupcióellenes intézményeket hozva létre és szilárdítva meg; felhívja többek között a Bizottságot, hogy a harmadik államokkal kötendő minden jövőbeli kereskedelmi megállapodás keretében tárgyaljon a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó rendelkezésekről;

47.

hangsúlyozza az államok és más kötelezettségviselő szereplők alapvető kötelezettségeit és felelősségét az éghajlatváltozás mérséklése, az emberi jogokra gyakorolt negatív hatások megelőzése és a politikai koherencia megerősítése szempontjából annak biztosítása érdekében, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és az alkalmazkodásra irányuló erőfeszítések kellően ambiciózusak és megkülönböztetésmentesek legyenek, és egyébként is megfeleljenek az emberi jogi kötelezettségeknek; hangsúlyozza, hogy az ENSZ becslései szerint 2050-re sok környezeti menekülttel kell számolnunk; hangsúlyozza a kereskedelmi politikák, a környezeti politikák és a fejlesztéspolitikák közötti kapcsolatot, továbbá az említett politikák által az emberi jogok tiszteletben tartására adott esetben gyakorolt kedvező és kedvezőtlen hatásokat; üdvözli a nemzetközi eltökéltséget a környezeti és természeti katasztrófákkal kapcsolatos kérdések és az éghajlatváltozás emberi jogi megfontolásokba történő integrálását illetően;

48.

hangsúlyozza, hogy az elmúlt években jelentősen nőttek a nagyarányú földszerzési jelenségek a fejlődő országokban; úgy véli, hogy az erőforrások kiaknázása és kisajátítása elleni küzdelmet prioritásként kell kezelni; elítéli a nagyarányú földszerzéshez és a természeti erőforrások megkülönböztetés nélküli kiaknázásához hasonló gyakorlatokat; kéri az Európai Bizottság sürgős fellépését annak nyomon követése érdekében, amit az Európai Parlament a témával kapcsolatos számos korábbi állásfoglalásában kért;

49.

kiemeli annak fontosságát, hogy biztosítani kell az emberi jogok, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz – például a vízhez vagy a csatornázáshoz – való hozzáférés beépítését a szociális, oktatási, egészségügyi és biztonsági politikákba;

50.

felszólítja a nemzetközi szervezeteket, a nemzeti kormányokat, a nem kormányzati szerveket és az egyéneket, hogy egymással együttműködve dolgozzanak ki megfelelő szabályozási keretet annak biztosítása érdekében, hogy a világon mindenki hozzájusson a minimálisan szükséges vízmennyiséghez; hangsúlyozza, hogy a víz nem kereskedelmi árucikk, hanem a fejlődés és a fenntarthatóság lételeme, és hogy a víz privatizálása nem mentesíti az államokat emberi jogi kötelezettségeik alól; felhívja azon országokat, amelyekben a víz feszültség vagy konfliktus forrása, hogy másokkal együttműködve dolgozzanak ki vízmegosztási terveket, hogy mindenki jól járjon, és régiójuk fenntartható és békés fejlődésnek indulhasson;

A demokrácia támogatásával kapcsolatos kihívások és tevékenységek

51.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak továbbra is aktívan támogatnia kell az emberi jogokat demokratikusan és hatékonyan védő intézményeket és a civil társadalmat a demokratikus folyamat előmozdítására irányuló erőfeszítéseik során; üdvözli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze világszerte felbecsülhetetlen támogatást nyújt a civil társadalmi szervezeteknek, valamint rámutat, hogy továbbra is ez az EU legfontosabb eszköze az emberi jogi külpolitikájának megvalósításában; üdvözli ezenfelül a Demokráciáért Európai Alapítvány következetes erőfeszítéseit, amelyek célja, hogy előmozdítsák a demokráciát, valamint az alapvető jogok és a szabadságjogok tiszteletben tartását az EU keleti és déli szomszédságában;

52.

emlékeztet arra, hogy a demokratikus átalakulásról a bővítési és szomszédsági politika keretében nyert tapasztalatok és tanulságok pozitív hozzájárulhatnak azon legjobb gyakorlatok azonosításához, amelyeket világszinten is fel lehetne használni a demokratizálódási folyamatok támogatására és megszilárdítására;

53.

ezzel összefüggésben ismételten kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós iránymutatásokat a demokrácia támogatására vonatkozóan;

54.

javasolja, hogy az EU fokozza a demokratikus folyamatok átfogóbb megközelítésének kialakítására irányuló erőfeszítéseit – a szabad és tisztességes választások e folyamatnak csupán egyik dimenzióját képezik –, hozzájárulva a demokratikus intézmények és a választási folyamatokba vetett közbizalom megerősítéséhez világszerte;

55.

üdvözli, hogy az EU 2016-ban nyolc választási megfigyelő missziót (EOM) és nyolc választási szakértői missziót (EEM) indított a világ számos országába; felhívja a figyelmet arra, hogy az EU 2015 óta 17 választási megfigyelő missziót és 23 választási szakértői missziót küldött; megismétli, hogy kedvezően ítéli meg a választási folyamatok vonatkozásában nyújtott uniós támogatást, valamint a választási megfigyelőknek biztosított uniós támogatást és választási segítségnyújtást; üdvözli és teljes mértékben támogatja a Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoport (DEG) e tekintetben végzett munkáját;

56.

emlékeztet a választási megfigyelő missziók által készített jelentések és ajánlások megfelelő nyomon követésének fontosságára, melynek révén fokozható a hatásuk és az érintett országok demokratikus normái tekintetében nyújtott uniós támogatás;

57.

üdvözli, hogy a Bizottság, az EKSZ és a tagállamok az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó jelenlegi uniós cselekvési terv keretében kötelezettséget vállaltak arra, hogy a harmadik országokban határozottabban és következetesebben működnek együtt a választások lebonyolításáért felelős szervekkel, parlamenti intézményekkel és civil társadalmi szervezetekkel, hozzájárulva azok szerepének növeléséhez és ezáltal a demokratikus folyamatok megerősítéséhez;

58.

hangsúlyozza, hogy a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok jelenlegi politikai fejleményeinek fényében az Unió bővítési politikája a demokratikus elveket és az emberi jogok tiszteletben tartását célzó erőfeszítések egyik leghatékonyabb eszköze; felszólítja a Bizottságot, hogy még határozottabban támogassa ezekben az országokban a demokratikus politikai kultúra megerősítését, a jogállamiság tiszteletben tartását, a média és az igazságszolgáltatás függetlenségét, valamint a korrupció elleni küzdelmet; hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitikának továbbra is középpontba kell helyeznie az emberi jogok és a demokratikus alapelvek védelmét, aktív előmozdítását és megvalósítását; megismétli, hogy az emberi jogok és a demokrácia védelme, aktív támogatása és megvalósítása mind a partnerországok, mind az EU érdekében áll; hangsúlyozza továbbá, hogy az Uniónak folytatnia kell azt a partnereivel, különösen a szomszédságában található partnereivel szemben vállalt kötelezettségét, hogy a nemzetközi rend megerősítésének és szomszédságában a stabilitás biztosításának legjobb eszközeiként támogatja a gazdasági, társadalmi és politikai reformokat, védelmezi az emberi jogokat és segíti a jogállamiság megteremtését; emlékeztet rá, hogy az „Unió a Mediterrán Térségért” kezdeményezés képes és köteles is irányt szabni a térségben zajló politikai párbeszédnek, valamint tenni az emberi jogok és a demokrácia helyzetének előmozdításáért a régióban; emlékeztet rá, hogy az EU-hoz csatlakozni kívánó országoknak teljes körűen garantálniuk kell az emberi jogok biztosítását, valamint szigorúan teljesíteniük kell a koppenhágai kritériumokat, és ezek figyelmen kívül hagyása a tárgyalások felfüggesztéséhez vezethet;

59.

hangsúlyozza, hogy a békeépítés magában foglalja a konfliktusok megelőzését és visszaszorítását, a politikai, társadalmi-gazdasági és biztonsági intézmények ellenálló képességének erősítését, és ezzel a hosszú távon is fenntartható béke és fejlődés alapjainak lehelyezését; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok előmozdítása elengedhetetlen a békéhez;

Uniós politikák által közvetített átfogó és következetes emberi jogi és demokráciatámogatási megközelítés

60.

megjegyzi, hogy elfogadásra került az EU 2016-os éves jelentése az emberi jogokról és a demokrácia helyzetéről a világban; úgy ítéli meg, hogy az éves jelentés elengedhetetlen eszköze az emberi jogok és a demokrácia egész világon tapasztalható helyzetével kapcsolatos uniós politika vizsgálatának, az arról szóló tájékoztatásnak és vitának és ez az eszköz azért is hasznos, mert átfogó áttekintést nyújt az EU prioritásairól, erőfeszítéseiről és kihívásairól e területen, és segít további hatékony módszereket találni ezek megoldására;

61.

határozottan megismétli az alelnöknek/főképviselőnek szóló meghívását, amely szerint évente két alkalommal plenáris ülésen vegyen részt az európai parlamenti képviselőkkel folytatott közös vitán, egyszer az éves jelentés előterjesztésekor, egyszer pedig az arra a saját jelentésében adott válasz keretében; ismét hangsúlyozza a folyamatos intézményközi párbeszéd fontosságát, különösen az Európai Parlament emberi jogokkal kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásainak utánkövetésének terén; emlékeztet arra, hogy az írásbeli válaszok az intézményközi kapcsolatokban is fontos szerepet játszanak, mivel lehetővé teszik a Parlament által felvetett minden kérdés rendszeres és mélyreható nyomon követését, és ezáltal hozzájárulnak a hatékony koordináció erősítéséhez; felkéri az alelnököt/főképviselőt, valamint az EKSZ-t, hogy válaszoljanak érdemben az írásbeli kérdésekre, és a lehető legmagasabb szinten vessék fel az emberi jogok kérdését az érintett országokkal folytatott párbeszéd során;

62.

elismerését fejezi ki az EKSZ-nek és a Bizottságnak az Unió által 2016-ben az emberi jogok és a demokrácia területén végzett tevékenységekről szóló kimerítő jelentésük miatt; mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés jelenlegi formáját javítani lehetne, hogy jobb áttekintést adjon az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatban harmadik országokban zajló uniós fellépések konkrét hatásáról;

63.

megismétli azon álláspontját, hogy az uniós stratégiai keret és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos első cselekvési terv 2012. évi elfogadása fontos mérföldkövet jelentett abban a folyamatban, amelynek során az EU az emberi jogokat és a demokráciát külső kapcsolatai középpontjába helyezi; üdvözli, hogy a Tanács 2015 júliusában új cselekvési tervet fogadott el az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatban a 2015–2019 közötti időszakra, és 2017-re ütemezte ennek félidős felülvizsgálatát; felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t, a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a jelenlegi cselekvési terv hatékony és következetes végrehajtását, többek között a civil társadalmi szervezetekkel való tényleges együttműködés révén; hangsúlyozza, hogy a tagállamok készítsenek jelentést a cselekvési terv végrehajtásáról; felhívja a figyelmet különösen a hatékonyság növelésének, valamint az emberi jogok és a demokrácia világszintű tiszteletben tartásának előmozdítására irányuló eszközök által elért helyi hatás lehető legnagyobbra növelésének fontosságára;

64.

ismételten kifejezésre juttatja, hogy az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos ütemterv átfogó és következetes előmozdítása érdekében szilárd egyetértésre és megerősített együttműködésre van szükség a tagállamok és az uniós intézmények között, valamint ténylegesen együtt kell működni a helyi, országos és nemzetközi szintű civil társadalmi szervezetekkel; határozottan hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nagyobb részt kell vállalniuk a cselekvési terv és az uniós stratégiai keret végrehajtásából, és ennek jegyében kell fellépniük az emberi jogok és a demokrácia kétoldalú és multilaterális kapcsolatokban való előmozdítása során;

65.

elismeri Sztavrosz Lambrinidisz, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselője kulcsfontosságú szerepét abban, hogy az EU szerepe láthatóbbá és hatékonyabbá váljon az emberi jogok és a demokratikus alapelvek világszintű védelmében és előmozdításában, továbbá hangsúlyozza e különleges képviselő szerepének jelentőségét az EU emberi jogi politikája következetes és koherens végrehajtásának előmozdítása szempontjából is; üdvözli az Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője megbízatásának 2019. február 28-ig történő meghosszabbítását, és megismétli felhívását, amely szerint e megbízatást állandóvá kell tenni; e tekintetben javasolja, hogy a különleges képviselőt ruházzák fel saját kezdeményezési jogkörrel, munkája legyen láthatóbb a nyilvánosság előtt, és kapjon megfelelő személyzetet és pénzügyi forrásokat annak érdekében, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújthassa; továbbá javasolja, hogy a különleges képviselő tegye átláthatóbbá tevékenységeit, illetve terveit, eredményjelentéseit és értékeléseit;

66.

megjegyzi, hogy az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének munkája és befolyása csak részben értékelhető az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés áttekintése alapján, közösségimédia-fiókján keresztül és az elérhető beszédeiből;

67.

teljes mértékben támogatja az emberi jogi országstratégiákat, amelyek az uniós fellépést az egyes országok sajátos helyzetéhez és igényeihez igazítják; megismétli azt a kérését, hogy az európai parlamenti képviselők számára hozzáférést kell biztosítani e stratégia tartalmához; határozottan hangsúlyozza, hogy az országspecifikus emberi jogi stratégiákat figyelembe kell venni az egyes harmadik országokkal kapcsolatos politikai döntéshozatal valamennyi szintjén; megismétli, hogy az országspecifikus emberi jogi stratégiáknak összhangban kell lenniük az egyes országokban a konkrét helyzettől függően végrehajtandó uniós intézkedésekkel, és az előrehaladásra vonatkozó mérhető mutatókat kell tartalmazniuk, a szükség szerinti kiigazítás lehetőségével együtt;

68.

üdvözli, hogy valamennyi uniós küldöttségbe és KBVP-misszióba kijelöltek az emberi jogokkal és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartót; emlékeztet az alelnöknek/főképviselőnek és az EKSZ-nek címzett ajánlására, amely szerint egyértelmű működési irányvonalakat kell kidolgozni a küldöttségek kapcsolattartói által betöltött szerepre vonatkozóan annak érdekében, hogy e kapcsolattartók egyre jobban, hatékonyan, igazi emberi jogi tanácsadóként végezhessék munkájukat;

69.

elismeri, hogy az emberi jogok előmozdítása és védelme terén a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés hatékony eszköze lehet; üdvözli, hogy egyre több országgal kezdődik emberi jogi párbeszéd; üdvözli és továbbra is bátorítja a civil társadalom bevonását az előkészítő párbeszédekbe; ismételten felhív az emberi jogi párbeszédek működését nyomon követő és felülvizsgáló átfogó mechanizmus kidolgozására;

70.

emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy az emberi jogokat és a demokráciát a harmadik országokkal folytatott kapcsolatainak középpontjába helyezi; hangsúlyozza ezért, hogy az emberi jogok és a demokratikus elvek, köztük a nemzetközi megállapodások emberi jogi feltételességi záradékainak érvényre juttatását támogatni kell a külső dimenzióval bíró valamennyi uniós politikában, így például a bővítési és a szomszédságpolitikában, a közös biztonság- és védelempolitikában, valamint a környezetvédelmi, fejlesztési, biztonsági, terrorizmus elleni, kereskedelmi, bel- és igazságügyi politikákban;

71.

emlékeztet rá, hogy a szankciók a közös kül- és biztonságpolitika alapvető eszközét jelentik; arra biztatja a Tanácsot, hogy a közös kül- és biztonságpolitika céljainak elérése érdekében ne habozzon bevezetni az uniós jogszabályok által engedélyezett szankciókat, különösen, ha az emberi jogok védelméről, valamint a demokrácia megerősítéséről és támogatásáról van szó, biztosítva, hogy azok ne legyenek hatással a civil lakosságra; rámutat annak fontosságára, hogy ezek a szankciók az emberi jogi jogsértéseket elkövető hivatalos személyeket célozzák, és ezzel büntetést nyerjenek az általuk elkövetett bűncselekmények és visszaélések;

72.

tudomásul veszi a Bizottság azon kötelezettségvállalásának teljesítésére irányuló erőfeszítéseit, hogy a jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok, végrehajtási intézkedések és kereskedelmi és beruházási megállapodások hatásvizsgálata során az emberi jogi rendelkezések végrehajtását is megvizsgálja; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy javítsa a hatásvizsgálatok minőségét és átfogó jellegét, és ezzel biztosítsa az emberi jogi kérdések rendszeres figyelembevételét a jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok szövegében;

73.

ismételten kifejezésre juttatja, hogy osztatlanul támogatja az EU szilárd elkötelezettségét az emberi jogok és demokratikus alapelvek előmozdítása mellett, együttműködve az ENSZ-szel és szakosított intézményeivel, az Európa Tanáccsal, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD), valamint regionális szervezetekkel, például a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN), a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetséggel (SAARC), az Afrikai Unióval, az Arab Ligával és más szervezetekkel, összhangban az EUSZ 21. és 22. cikkével;

74.

hangsúlyozza, hogy az új cselekvési tervben kitűzött nagyratörő célok teljesítése érdekében az EU-nak elegendő erőforrást és szakértelmet kell biztosítania, mind a képviseletek és a központ rendelkezésére bocsátott emberi erőforrások, mind az elérhető pénzügyi források tekintetében;

75.

ismételten hangsúlyozza továbbá annak rendkívüli fontosságát, hogy az EU aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusában, különösen az ENSZ-közgyűlés Harmadik Bizottságában és az Emberi Jogi Tanácsban; nagyra értékeli az EKSZ, az EU New York-i és genfi képviselete és a tagállamok erőfeszítéseit, amelyek célja az EU következetes fellépésének fokozása az ENSZ szintjén kezelt emberi jogi kérdésekben; ösztönzi az EU-t, hogy hallassa nagyobb erővel a hangját, többek között a több régióra kiterjedő, egyre gyakrabban alkalmazott kezdeményezések megerősítése és társfinaszírozása, valamint az állásfoglalásokban betöltött vezető szerep felvállalása révén; hangsúlyozza, hogy az uniós vezetésnek szorgalmaznia kell az ENSZ reformját azzal a céllal, hogy erősödjön a szabályokon alapuló multilaterális rendszer hatásfoka és teherbírása, hatékonyabb legyen az emberi jogok védelme és jobban érvényesüljön a nemzetközi jog;

o o

76.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 70. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az EU küldöttségvezetőinek.

(1) http://www.ohchr.org/Documents/ProfessionalInterest/cedaw.pdf

(2) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/69/167

(3) https://treaties.un.org/doc/source/docs/A_RES_45_158-E.pdf

(4) http://www.unhcr.org/3b66c2aa10

(5) http://www.ohchr.org/Documents/Publications/GuidingPrinciplesBusinessHR_EN.pdf

(6) http://www.un.org/en/development/desa/population/migration/generalassembly/ docs/globalcompact/A_RES_71_1.pdf

(7) https://sustainabledevelopment.un.org/post2015/transformingourworld

(8) https://www.coe.int/en/web/conventions/full-list/-/conventions/rms/090000168008482e

(9) http://www.oecd.org/corporate/mne/oecdguidelinesformultinationalenterprises.htm

(10) https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/ foraff/131181.pdf

(11) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10897-2015-INIT/hu/pdf

(12) http://europa.eu/globalstrategy/sites/globalstrategy/files/regions/files/ eugs_review_web_0.pdf

(13) http://europa.eu/globalstrategy/sites/globalstrategy/files/full_brochure_year_1.pdf

(14) HL L 76., 2011.3.22., 56. o.

(15) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_guidelines_rights_of_child_0.pdf

(16) https://ec.europa.eu/europeaid/sites/devco/files/european-consensus-on-development-final-20170626_en.pdf

(17) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_human_rights_guidelines_ on_freedom_of_expression_online_and_offline_en.pdf

(18) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/137585.pdf

(19) http://www.ceceurope.org/wp-content/uploads/2015/08/CofEU_119404.pdf

(20) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/guidelines_death_penalty_st08416_en.pdf

(21) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/20120626_guidelines_en.pdf

(22) https://www.osce.org/odihr/19223?download=true

(23) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/137584.pdf

(24) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_guidelines_on_human_rights_dialogues_ with_third_countries.pdf

(25) HL C 303., 2009.12.15., 12. o.

(26) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/16173_08_en.pdf

(27) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/10019_08_en.pdf

(28) HL L 130., 2017.5.19., 1. o.

(29) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_guidelines_hrd_en.pdf

(30) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10255-2016-INIT/hu/pdf

(31) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0344.

(32) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0502.

(33) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0404.

(34) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0405.

(35) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0300.

(36) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0020.

(37) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0066.

(38) HL C 181., 2016.5.19., 69. o.

(39) http://www.ohchr.org/EN/HRBodies/HRC/RegularSessions/Session31/ Documents/A_HRC_31_56_en.doc

(40) HL C 153. E, 2013.5.31., 115. o.

(41) HL L 134., 2009.5.29., 1. o.

(42) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.

(43) HL C 310., 2016.8.25., 35. o.

11.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 369/79

P8_TA(2017)0498

Salvador: a vetélés miatt bíróság elé állított nők ügye

Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása Salvadorról: a vetélés miatt büntetőeljárás alá helyezett nőkről (2017/3003(RSP))

(2018/C 369/10)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 8., 19., 157. és 216. cikkére, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjára,

—	tekintettel az EU–CELAC (Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége) nemekről szóló, 2015–2017-es cselekvési tervének 7. fejezetére,

—	tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) rendkívüli ülésein elfogadott záródokumentumokra,

—	tekintettel az EU hármas elnökségének Észtország, Bulgária és Ausztria által tett, a férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló, 2017. július 19-i nyilatkozatára,

—	tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című, 2015. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2016. december 14-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a fejlődő országokban a reproduktív és szexuális egészséget és jogokat szolgáló politikák és intézkedések céljaira nyújtott támogatásról szóló, 2003. július 15-i 1567/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—	tekintettel az ENSZ ötödik millenniumi fejlesztési céljára – az anyák egészségének javítása,

—	tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. évi ENSZ-egyezményre,

—	tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottság által 2017 februárjában Salvadorban a nők jogairól végzett vizsgálatra és annak végső következtetéseire,

—	tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 6., 24. és 39. cikkére,

—	tekintettel a kínzás elleni egyezményre, amelynek Salvador 1996 óta részes fele,

—

tekintettel a Salvadori Köztársaság alkotmányának 144. cikkére, amely szerint a más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött nemzetközi szerződések a köztársaság jogának részét képezik, és azokban az esetekben, amikor ellentmondás van a köztársaság joga és a szerződés között, a szerződés élvez elsőbbséget,

—	tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: a lányok életének átalakítása az EU külső fellépésein keresztül (2016–2020)” című keretre,

—	tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

—	tekintettel a jogszabályokban és a gyakorlatban a nőkkel szemben alkalmazott diszkrimináció kérdésével foglalkozó ENSZ-munkacsoport 2015. május 11-i nyilatkozatára,

—	tekintettel a nők elleni erőszak megelőzéséről, büntetéséről és felszámolásáról szóló 1994-es Amerika-közi egyezményre (Belém do Pará-i Egyezmény),

—	tekintettel a salvadori 520. törvényerejű rendeletre („a nők erőszakmentes életéről szóló különleges átfogó törvény”),

—	tekintettel a salvadori büntető törvénykönyv 133., 135. és 136. cikkére,

—	tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának, Zeid Raad el-Husszeinnek 2017. november 17-én, salvadori kiküldetése végén elhangzott nyilatkozatára,

—	tekintettel a Salvadori Köztársaság alkotmányának 1. cikkére,

—

tekintettel az egyenlőségről, a méltányosságról és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöböléséről szóló 2016. évi, a nők erőszakmentest életéről szóló 2012. évi, illetve a gyermekek és serdülők átfogó védelméről (LEPINA) szóló 2009. áprilisi salvadori törvényekre, amelyek felhatalmazzák az oktatási minisztériumot, hogy biztosítsa a nemekről és a reproduktív egészségről szóló oktatást, valamint kezelje a nők oktatási rendszeren belüli hátrányos megkülönböztetését,

—	tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

mivel a nemek közötti egyenlőség az EU egyik alapértéke; mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a Szerződésekben és az Európai Alapjogi Chartában is rögzített alapvető jog, és azt a jogalkotásban, a gyakorlatban, az ítélkezési gyakorlatban és a mindennapi életben egyaránt maradéktalanul tiszteletben kell tartani, elő kell mozdítani és érvényre kell juttatni;

B.	mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottság salvadori nők jogairól végzett vizsgálatának 36. és 37. záró észrevétele felszólítja Salvadort a terhességmegszakítást büntető jogszabályok hatályon kívül helyezésére;

mivel 2000 óta Salvadorban legalább 120 nő ellen indult büntetőeljárás terhességmegszakítás vagy emberölés miatt, miután terhességük utolsó hónapjaiban elhalt a magzat, és közülük 26 nőt emberölésért, 23 nőt abortusz miatt elítéltek, és az elítéltek mindannyian rendkívül hosszú idejű börtönbüntetést kaptak, noha a nemzetközi normák szerint nem követtek el bűncselekményt; mivel e nők többsége fiatal, szegény, iskolázatlan és távoli közösségekből származik; mivel jelenleg két büntetőeljárás zajlik; mivel miután az érintett nők börtönben töltötték az elmúlt tíz évet, Teodora del Carmen Vásquez ügyét 2017. december 13-án megvizsgálta a másodfokú fellebbviteli bíróság és a fellebezését elutasították, Evelyn Beatriz Hernandez Cruz ítéletét pedig 2017 októberében helybenhagyták;

D.	mivel a „Las 17” nevű csoport azokból a legsúlyosabb ítéletekkel büntetett nőkből állt, akiket 2000 és 2011 között évtizedes börtönbüntetésekre ítéltek; mivel többet közülük szabadon engedtek, miután a bíróságok megsemmisítették az előző ítéleteket;

mivel Salvadorban súlyos problémát jelent a nemi alapú erőszak, és az adatok szerint három óránként szexuális támadás ér egy nőt, a szexuális erőszak gyakori következménye a nem kívánt terhesség, valamint a nőgyilkosságok megdöbbentő száma, amelyeknek mindössze 5 %-a képezte bírósági eljárás tárgyát;

mivel minden hatóság, köztük a kórházak és klinikák közalkalmazottai kötelesek jelenteni a sürgősségi szülészeti beavatkozáson átesett betegeket, ami sérti az orvosi titoktartáshoz fűződő jogot és olyan környezetet teremt, amelyben megbélyegzik a nőket; mivel a betegekkel kapcsolatos jelentési kötelezettség következtében azok a nők, akiknek terhessége alatt súlyos komplikáció lép fel, a büntetőeljárástól és a börtöntől való félelmükben úgy döntenek, hogy nem kérnek egészségügyi ellátást; mivel a jelentéstétel elmulasztása generális bűncselekménynek számít;

mivel Salvadorban megdöbbentően magas a nők és lányok ellen elkövetett nemi alapú gyilkosságok száma; mivel 2015-ben és 2016-ban 1 097 nőt, és 2017 januárja és júniusa között 201 nőt gyilkoltak meg; mivel a békéért küzdő salvadori nőszervezet (ORMUSA) szerint a salvadori nemzeti polgári rendőrség tavaly 3 947 szexuális támadásról szóló panaszt vett nyilvántartásba, amelyek közül 1 049 szexuális erőszaknak minősült, ideértve a családon belüli eseteket is, és az áldozatok között 1 873 kiskorú vagy cselekvőképtelennek minősített személy volt;

H.	mivel Salvadorban magas a serdülőkorú terhességek aránya, amelyet az iskolai szexuális oktatás hiánya is okoz; mivel a serdülőkori terhességek elsősorban szexuális bántalmazás és erőszak következményei; mivel az egészségügyi minisztérium szerint 2015-ben 1 445 10–14 éves korú lány esett teherbe;

mivel 1998-ban Salvador bűncselekménnyé nyilvánította a művi terhességmegszakítást a körülményekre való tekintet nélkül olyan esetekben is, amikor a terhesség következtében a nő vagy lány életét veszélyeztető komplikációk léphetnek fel, továbbá szexuális erőszak, vérfertőzés vagy életképtelen magzat esetén is; mivel továbbá 1999-ben alkotmánymódosítást fogadtak el, amely „a fogamzás pillanatától” emberi lénynek ismeri el az embriót; mivel ezért bárki, aki művi terhességmegszakítást végez vagy magának vetélést okoz akár a magzati szakaszt megelőzően is, büntetőeljárás alá vonható és kettőtől nyolc évig terjedő börtönbüntetésre ítélhető, de az ügyészek sok esetben minősített emberölésre súlyosbítják a vádat, amely 50 évig terjedő börtönbüntetéssel jár; mivel a nemzetgyűlésben 2016 októbere óta blokkolják azt a jogszabályt, amely a fenti körülményekre tekintettel lehetőséget biztosít a terhességmegszakítás engedélyezésére, de jelenleg zajlik a vita az előrelépés érdekében;

J.	mivel Salvador vallási, kulturális és egyéb okok miatt továbbra is megtagadja a nők és a lányok hozzáférését a biztonságos és jogszerű abortuszhoz, ezáltal megsérti az egészséghez, az élethez, valamint a testi és lelki épséghez való jogukat;

mivel az Oktatási Minisztérium a közelmúltban olyan anyagokat készített, amelyek révén a szexuális és reproduktív egészség a nemzeti tanterv részét képezi, de bizonyos erők ellenállása miatt – annak ellenére, hogy a nők 42 %-a 20 éves kora előtt teherbe esik – a végső szerkesztett változat inkább a szexuális önmegtartóztatásra helyezi a hangsúlyt;

mivel Latin-Amerikában a gyermekágyi halálozás kockázata négyszer nagyobb a 16 év alatti serdülőkorúak körében; mivel a szülés utáni fisztula eseteinek 65 %-a a serdülőkori terhességekhez kapcsolódik, ami súlyos következményekkel jár az érintettek életére nézve, így többek között komoly egészségügyi problémákhoz és társadalmi kirekesztéshez vezethet; mivel a korai terhesség a születendő gyermekre nézve is veszélyes, hiszen az ilyen újszülöttek körében az átlagnál 50 %-kal magasabb a halálozási arány; mivel a régióban élő nők mintegy 40 %-a vált nemi erőszak áldozatává; mivel a Latin-Amerikában végrehajtott abortuszok 95 %-a nem biztonságos;

mivel az Egészségügyi Minisztérium beszámolói szerint 2011 és 2015 között 14 nő halt meg az abortuszhoz kapcsolódó szövődmények miatt, 13 nő halt meg az ektópiás terhesség és 63 nő az abortuszt szabályozó jelenlegi jogszabályok mellett; mivel öngyilkosság okozza a 10 és 19 év közötti terhes nők halálának 57 %-át; mivel sok nő fél orvosi segítséget kérni, amikor terhességhez kapcsolódó szövődményekben szenved, ami még több halálesethez vezet, pedig meg lehetne akadályozni ezeket; mivel ez különösen a legkevesebb gazdasági erőforrással rendelkező nőkre vonatkozik, akik nem férhetnek hozzá a szexuális és reproduktív egészségügyi és jogi szolgáltatásokhoz;

mivel a Human Rights Watch és az Amnesty International rámutatott, hogy a vetélést vagy halvaszülést átélt nőket Salvadorban gyakran azzal vádolják meg, hogy abortuszt hajtottak végre rajtuk; mivel ilyen esetekben a nőket gyakran az orvosi személyzet jelenti fel, ezt követően még a kórházban letartóztatják őket;

O.	mivel az ENSZ szakértői figyelmeztettek arra, hogy a salvadori hatóságok határozata a nők és lányok élethez, egészséghez, testi és lelki sérthetetlenséghez való jogának súlyos megsértését eredményezi, és ezáltal veszélyezteti gazdasági és társadalmi lehetőségeiket;

mivel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága 2015 márciusában felkérte Salvadort, hogy vizsgálja felül és módosítsa az abortuszra vonatkozó szabályozását annak biztosítása érdekében, hogy a szabályozás összeegyeztethető legyen egyéb jogokkal, például az egészséghez és az élethez való joggal; mivel a nőkkel szemben elkövetett fizikai, szexuális és lelki erőszak az emberi jogok megsértésének minősül;

mivel Salvador aktívan részt vett az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 61. ülésszakán; mivel minden félnek folytatnia kell az ENSZ Pekingi Cselekvési Platformjának előmozdítását többek között az oktatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférés mint alapvető emberi jog, valamint a szexuális és reproduktív jogok tekintetében;

mivel az ENSZ szerződés-ellenőrző szervei – ideértve az Emberi Jogi Bizottságot és a Nőkkel Szembeni Megkülönböztetés Felszámolásával Foglalkozó Bizottságot – számos latin-amerikai országot felszólítottak arra, hogy vezessenek be kivételeket az abortuszra vonatkozó korlátozó jogszabályok alól azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a terhesség veszélyezteti a nő életét vagy egészségét, amikor a magzatnak súlyos fejlődési rendellenessége van, valamint amikor a terhesség nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében jött létre;

mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein aggodalmát fejezte ki a nők és a lányok salvadori helyzetével kapcsolatban, miután 2017 novemberében látogatást tett az országban; mivel felszólította Salvadort, hogy vezessen be moratóriumot a büntető törvénykönyv 133. cikkének alkalmazására, és vizsgálja felül az abortusszal kapcsolatos bűncselekmények miatt fogva tartott nők ügyét;

mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény, a gyermekek jogairól szóló egyezmény és az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága (CESCR) egyértelműen elismerte, hogy összefüggés van a nem biztonságos illegális abortusz és a gyermekágyi halandóság magas aránya között; mivel a kínzás elleni egyezmény kimondja, hogy azok az államok, amelyek az abortuszt minden körülmények között tiltják, olyan körülményeknek teszik ki a nőket és a lányokat, amelyek között megalázásban és kegyetlen bánásmódban lesz részük;

U.	mivel az ENSZ időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésében 10 ajánlást tett a salvadori államnak, hogy az abortusszal kapcsolatos szabályozását a nemzetközi emberi jogi normákhoz igazítsa, és amelyek mindegyikét elutasította a kormány;

mivel a börtönbüntetésüket töltő nőkkel való bánásmódról és a női elkövetőkkel szembeni, szabadságelvonással nem járó intézkedésekről szóló ENSZ-szabályok (a bangkoki szabályok) szerint a gyermekgondozási kötelezettséggel rendelkező és a terhes nőkre – lehetőség szerint és adott esetben – szabadságvesztéssel nem járó büntetést kell kiszabni;

W.	mivel a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés révén a nem tervezett terhességek megelőzése és a serdülőkorú anyák számának csökkentése a fenntartható fejlesztési célok egyik célkitűzése;

mély aggodalmát fejezi ki a lányok és a nők emberi jogainak – beleértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat is – Salvadorban tapasztalható helyzete miatt, és elítéli a nők elleni erőszak minden formáját; emlékeztet arra, hogy az erőszak a nők és a lányok emberi jogainak és méltóságának súlyos megsértését jelenti; hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának 7. cikke (amelyet Salvador 2016. március 3-án ratifikált) a kényszerterhességet az emberiesség elleni bűncselekményként és a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak egyik formájaként határozza meg, ami a nők és a lányok emberi jogainak és méltóságának súlyos megsértését jelenti;

határozottan elutasítja a halvaszülést vagy vetélést átélt nők és lányok elítélését és bebörtönzését, és felhív azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukra; úgy véli, hogy ilyen ítéletek alapján senkit sem szabad bebörtönözni;

elítéli a nők ellen az abortusz miatt indított büntetőeljárást, az előzetes letartóztatásban töltött hosszú időszakot és az abortuszhoz folyamodó nőkre kivetett aránytalan büntetőjogi szankciókat, valamint a nők azt követő bebörtönzését, hogy gondozásra szorulva kórházba kerültek, mivel az egészségügyi személyzet a hatóságoknak feljelentette őket attól tartva, hogy őket büntetik majd meg;

elítéli, hogy a büntető törvénykönyv 133., 135. és 136. cikke szerint az abortusz abszolút büntethető, valamint azt, hogy súlyos és hátrányosan megkülönböztető hatása van a nőkre nézve, akik kénytelenek az abortusz nem biztonságos módszereihez folyamodni, súlyos kockázatot vállalva ezáltal az egészségükre és életükre nézve; felszólítja Salvador nemzetgyűlését, hogy kövesse az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein ajánlásait, valamint a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménnyel foglalkozó bizottságnak a büntető törvénykönyv alkalmazásával kapcsolatos moratórium bevezetésére vonatkozó ajánlását;

felszólítja Salvadort, hogy biztosítsa a nők és a lányok számára a biztonságos és jogszerű abortuszhoz való hozzáférést; e tekintetben felszólítja Salvador nemzetgyűlését, hogy támogassa a büntető törvénykönyv 133., 135. és 136. cikkének reformját bevezető törvénytervezetet az abortusz büntetendőségének eltörlése érdekében, legalább azokban az esetekben, amikor a terhesség kockázatot jelent a várandós nő vagy lány életére vagy testi és lelki egészségére, vagy ha a magzatnak súlyos vagy végzetes fejlődési rendellenessége van, illetve ha a terhesség nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében jött létre;

felszólítja a salvadori hatóságokat, hogy vezessenek be moratóriumot a jelenlegi törvény végrehajtása tekintetében, és hogy vizsgálják felül a vetéléssel, halvaszüléssel vagy abortusszal kapcsolatos bűncselekményekkel vádolt nők fogva tartását, szabadlábra helyezésük biztosításának céljával, illetve az abortusszal kapcsolatos eljárásokban megfelelő tárgyalások biztosításáért, hogy a megvádolt nők szabadlábon várhassák ki a tárgyalást, illetve az egészségügyi alkalmazottak szakmai titoktartásának és a paciensek adatai bizalmas kezelésének garantálásáért; elítél minden, az abortuszt kérő nők és lányok elleni, továbbá az őket ebben segítő egészségügyi szakemberek és mások elleni büntető intézkedést, és az ilyen intézkedések eltörlésére szólít fel;

emlékeztet, hogy a salvadori kormánynak kötelessége védeni polgárai jogait és fenntartani a jogállamiságot az ártatlanság vélelmének elvére, vagyis konkrétan arra való tekintettel, hogy a bíróság elé állított egyéneket ártatlannak kell tekinteni mindaddig, amíg bűnösségük be nem bizonyosodik, illetve hogy a bizonyítás terhe az ügyészi hatóságokra hárul, nem pedig a vádlott egyénre – összhangban a Római Statútummal, amelyet a Salvadori Köztársaság is ratifikált; felszólítja a salvadori hatóságokat, hogy az állami tisztviselőket, köztük az igazságszolgáltatásban dolgozókat is részesítsék nemekkel kapcsolatos képzésben; felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy finanszírozzák és támogassák az ilyen próbálkozásokat;

elítéli a börtönökben uralkodó embertelen körülményeket, mint amilyen a kínzás, a fogvatartottak magánzárkába zárása és a családi látogatások felfüggesztése; felhívja a salvadori kormányt a kínzás elleni egyezményhez csatolt fakultatív jegyzőkönyv aláírására, a valamennyi börtönben és fogva tartásra szolgáló létesítményben a kínzás, illetve az embertelen és megalázó bánásmód megakadályozásának eszközeként; kéri, hogy a független nemzetközi szervezetek hozzáférhessenek a fogva tartásra szolgáló létesítményekhez; sürgeti a salvadori hatóságokat, hogy javítsanak a bebörtönzött nők körülményein, többek között engedélyezve higiéniai termékekhez jutásukat, és így tiszteletben tartva alapvető emberi jogaikat;

emlékezteti a kormányt és az igazságszolgáltatást, hogy kötelesek betartani minden egyén számára az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférés és a tisztességes tárgyalást biztosító elvek nemzetközi normáit, és hogy a bűnösséget csak konkrét és elegendő bizonyíték felmutatása után lehet megállapítani; kéri, hogy a kormány bocsásson rendelkezésre elegendő közpénzt mindazok jogi képviseletére, akik ezt nem engedhetik meg maguknak;

10.

kéri az igazságügyi rendszert, hogy gondoskodjék Teodora del Carmen Vásquez és Evelyn Beatriz Hernandez Cruz számára a tisztességes tárgyalásról, annak minden biztosítékával együtt, és helyezze hatályon kívül az ügyükben hozott ítéleteket; szolidaritását fejezi ki a „Las 17” mozgalommal, a vetélés, halvaszülés és más szülészeti komplikációk miatt a 40 évet is elérő börtönbüntetéssel jogtalanul sújtott nőkkel; szolidaritását fejezi ki minden hasonló alapon üldözött, vagy „minősített emberölés” vádjával elítélt salvadori nővel; kéri az illetékes hatóságokat, hogy minden ügyet vizsgáljanak felül a kegyelem megadásának céljával;

11.

mélységes aggodalmának ad hangot a gyermekek terhességének magas száma miatt Salvadorban; sürgeti a salvadori hatóságokat, hogy teljesítsék nemzetközi kötelezettségeiket és védjék az emberi jogokat azáltal, hogy biztosítják minden lány hozzáférését valamennyi lehetséges információhoz és orvosi szolgáltatáshoz a nemi erőszak következtében bekövetkezett, súlyosan veszélyeztetett terhességek kezelését illetően;

12.

sajnálatosnak tartja, hogy a nők és lányok teste, különös tekintettel a szexuális egészségükre és a reproduktív jogaikra, továbbra is ideológiai csatározások tárgyát képezi, és felszólítja Salvadort, hogy ismerje el a nők és lányok elidegeníthetetlen jogát a testi épséghez és az önálló döntéshozatalhoz, többek között az önkéntes családtervezéshez való hozzáférés, valamint a biztonságos és jogszerű abortusz vonatkozásában; úgy véli, hogy a terápiás célú abortuszra és a nemi erőszak és vérfertőzés következményeként kialakult terhességet követő abortuszra vonatkozó általános tiltás, valamint a nemi erőszak eseteiben az ingyenes egészségügyi ellátás megtagadása egyenértékű a kínzással;

13.

elismerésének ad hangot „a nők erőszakmentes életéről szóló különleges átfogó törvény” elfogadása kapcsán, amit a salvadori jogalkotói közgyűlés nőtagjainak egységes, pártközi szavazása előzött meg, és emlékezteti a salvadori hatóságokat, hogy e törvényt teljes körűen végre kell hajtani, különös tekintettel a nők és lányok erőszakkal szembeni védelme iránti elkötelezettségre;

14.

üdvözli Salvador szexuális és reproduktív egészségre vonatkozó, új szakpolitikájának közelmúltbeli kidolgozását és a „Ciudad Mujer” nevű új programot, amely országszerte 1,5 millió nő számára fejlesztett ki szolgáltatásokat, különösen az ismeretterjesztés és a szexuális és reproduktív egészségre, illetve jogokra vonatkozó információszolgáltatás révén; támogatja a program törekvését, és sürgeti a salvadori kormányt, hogy gondoskodjék a korszerű fogamzásgátlási tájékoztatáshoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésről, illetve hogy tegyen erőfeszítéseket az állami iskolákban az átfogó szexuális oktatásért;

15.

sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel munkáját, annak lehetővé tétele érdekében, hogy az EU ratifikálhassa és végrehajthassa az Isztambuli Egyezményt, a gyermekek, nők és lányok elleni erőszakkal kapcsolatos belső és külső uniós fellépések közti koherencia biztosítása érdekében;

16.

felszólítja a Tanácsot, hogy a biztonságos és törvényes abortusz kérdését vegye fel a nők és lányok elleni nemi erőszakra és erőszakra vonatkozó uniós iránymutatásokba; kiemeli a tényt, hogy az egészséghez – különösen a szexuális és reproduktív egészséghez – való általános hozzáférés, valamint az ehhez kapcsolódó jogok alapvető emberi jogok;

17.

kéri az EU-CELAC állam- és kormányfőit, hogy bővítsék ki az EU-CELAC cselekvési terv nemi alapú erőszakról szóló fejezetét, olyan fellépések és végrehajtó intézkedések egyértelmű ütemtervének megállapítása érdekében, melyek célja a kellő gondosság biztosítása a nőkkel szembeni valamennyi erőszakos cselekmény megelőzése, kivizsgálása és szankcionálása, valamint az áldozatok megfelelő kártalanítása;

18.

üdvözli az európai uniós küldöttség Salvadorban azért tett erőfeszítéseit, hogy a nemzeti hatóságokkal a nők jogairól, többek között az abortusz bűncselekménnyé nyilvánításáról tárgyalásba kezdjen; ragaszkodik ahhoz, hogy ez a kérdés fő prioritás legyen, és felszólítja az EKSZ-t, hogy rendszeresen számoljon be a Parlamentnek az e téren kifejtett tevékenységéről; ragaszkodik, hogy az EU-küldöttség minden megfelelő támogatást adjon meg a jelenleg abortusszal kapcsolatos törvénysértés miatt börtönben levő nőknek, többek között rendszeres látogatások, a hozzátartozók támogatása és jogi segítségnyújtás felkínálása útján is;

19.

emlékezteti az EU-t „Az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nemek egyenlőségéhez, valamint a nők szerepvállalásához (2016–2020)” című dokumentum keretei között vállalt kötelezettségeire; kéri az EKSZ-t, hogy kövesse szoros figyelemmel a helyszíni felülvizsgálati eseteket, és kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai fejlesztési együttműködés az emberi jogokon alapuljon, különös hangsúlyt helyezve a nemek közötti egyenlőségre és a nők és lányok elleni szexuális erőszak valamennyi formája elleni fellépésre; felhívja az uniós tagállamokat és intézményeket, hogy növeljék Salvadorban a nők és lányok – különösen szexuális és reproduktív egészségügyi – jogaiért és a családtervezésért kampányoló helyi emberi jogi jogvédőknek és nem kormányzati szervezeteknek nyújtott támogatást, többek között finanszírozás formájában is;

20.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a salvadori hatóságoknak, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalának, a Közép-amerikai Parlamentnek, a Latin-amerikai Parlamentnek, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek és az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0502.

(2) HL L 224., 2003.9.6., 1. o.

11.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 369/85

P8_TA(2017)0499

Az afganisztáni helyzet

Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása az afganisztáni helyzetről (2017/2932(RSP))

(2018/C 369/11)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Afganisztánnal foglalkozó, 2016. október 5-i, az Európai Unió társelnökletével megtartott brüsszeli nemzetközi konferencia eredményeire,

—

tekintettel az Afganisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az Afganisztánról, elsősorban a Zábul tartományban elkövetett gyilkosságokról szóló, 2015. november 26-i (1) és az EU és Afganisztán közötti partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalásokról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel a Tanács Afganisztánra vonatkozó, 2017. október 16-i következtetéseire,

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének az afganisztáni helyzetről szóló, 2016. szeptember 14-i nyilatkozatára,

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2210 (2015) és 2344 (2017) sz. határozataira és az ENSZ afganisztáni segítségnyújtási missziójának (UNAMA) megbízatására,

—	tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Afganisztánra vonatkozó uniós stratégia elemeiről szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, 2017. július 24-i közös közleményére (JOIN(2017)0031),

—	tekintettel a Human Rights Watch (HRW) „Kényszerítés Pakisztán részéről az ENSZ bűnrészességével: afgán menekültek tömeges kitoloncolása” című, 2017. február 13-i jelentésére,

—	tekintettel az USA Afganisztán újjáépítéséért felelős különleges főfelügyelőjének (SIGAR) az Egyesült Államok Kongresszusához intézett, 2017. január 30-i negyedéves jelentésére,

—	tekintettel a 2016. október 3-án aláírt EU–Afganisztán közös migrációügyi koncepcióra (JWF),

—	tekintettel az Európai Unió és Afganisztán közötti, 2017. február 18-án aláírt partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra,

—	tekintettel az ENSZ-nek az Afganisztánban a konfliktussal összefüggésben fogva tartott személyekkel való bánásmódról szóló, 2017. áprilisi jelentésére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

mivel az Európai Unió és tagállamai 2001 óta együttműködnek Afganisztánnal és a tágabb értelemben vett nemzetközi közösséggel a terrorizmus és a szélsőségek elleni küzdelem érdekében, egyszersmind a fenntartható békére és fejlődésre is törekedve; mivel a lázadók és a terroristák által kifejtett fokozódó nyomás, a nehézségekkel küzdő gazdaság és a politikai élet instabilitása veszélybe sodorja e célokat és a már elért jelentős eredményeket;

mivel az Unió és tagállamai 2002 óta több milliárd eurónyi humanitárius és fejlesztési segélyt és segítséget nyújtottak Afganisztán számára; mivel az EU Afganisztán legnagyobb fejlesztési együttműködési partnere, és az Afganisztánról szóló, 2017 októberében megrendezett brüsszeli nemzetközi konferencián az Afganisztánnak a 2017 és 2020 közötti időszakra felajánlott összesen 13,6 milliárd euróból várhatóan akár 5 milliárd eurót fog biztosítani;

C.	mivel a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság és a jó kormányzás biztosítása az afganisztáni átmenet során és az átalakulás évtizedében (2015–2024) elengedhetetlen a stabil és virágzó állam megteremtéséhez;

mivel a 2001 óta eltelt 15 évben jelentősen nőtt az életszínvonal, minthogy az alapvető egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférés és a nők szerepvállalásának növelése révén az egy főre jutó GDP az ötszörösére emelkedett, a várható átlagos élettartam pedig 15 évvel nőtt; az USA Afganisztán újjáépítéséért felelős különleges főfelügyelője (SIGAR) szerint a Talibán 2001-es összeomlása óta az általános iskolákba járók száma egymillió diákról (akiknek többsége fiú volt) 2015-re csaknem kilencmillióra emelkedett, és az összes diák között a lányok aránya becslések szerint 39 %;

mivel 2017. július 24-én a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője közös közleményt adott ki az Afganisztánra vonatkozó uniós stratégiáról, mivel az EU az Afganisztánban való előrelépés szempontjából kulcsfontosságú négy prioritási területe: a) a béke, a stabilitás és a regionális biztonság előmozdítása; b) a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok megerősítése, valamint a jó kormányzás és a nők társadalmi szerepvállalásának ösztönzése; c) a gazdasági és a humán fejlődés támogatása; d) a migrációval kapcsolatos kihívások kezelése;

F.	mivel a 2014-es elnökválasztási válságot követően a nemzeti egységkormány reformmenetrendjének előrehaladása megtorpant, ami a politikai helyzet fokozódó instabilitását vonta maga után; mivel Afganisztánban a munkanélküliség aránya 39 %, és a lakosság több mint 39 %-a szegénységben él;

G.	mivel a széles körben elterjedt korrupció, a meggyökeresedett klientúrarendszerek és a politikailag széttagolt afgán kormány reformok továbbvitelére való képtelensége az előrelépés hátráltatásának vagy a múltbeli eredmények visszafordításának kockázatát hordozza;

mivel az ENSZ 2002-ben létrehozott afganisztáni segítségnyújtási missziója (UNAMA) támogatja az afgán kormányt a béke megteremtéséért, az emberi jogok védelméért és a jó kormányzásért folytatott küzdelmében; mivel megbízatását évente megújítja az ENSZ Biztonsági Tanácsa, és nemrég egyhangúlag meghosszabbították a 2018. évre;

mivel ugyan az elmúlt években sikerült elérni bizonyos társadalmi-gazdasági és politikai eredményeket, az újra erőre kapó Talibán, az al-Kaida és az újonnan alakult Iszlám Állam (IS) – ezen belül annak alakulóban lévő afganisztáni helyi szárnya, a Horászáni Iszlám Állam (ISKP) – jelenléte együttesen azzal fenyeget, hogy az instabilitás nagyobb kiterjedésű konfliktusba csap át; mivel az UNAMA közelmúltbeli jelentése szerint a halálos áldozatok dokumentált száma 2009 óta a legmagasabbra emelkedett: 2016-ban 11 318 polgári személy vesztette életét, míg 2017. januártól szeptemberig ez a szám már 8019 volt; mivel mindez az Európába irányuló migráció fokozódásához is vezetett;

mivel az Egyesült Államok új afganisztáni és dél-ázsiai stratégiája értelmében a 8400 katonából álló jelenlegi amerikai kontingenshez további 4000 katona csatlakozik majd; mivel az Egyesült Államok új stratégiája megköveteli Pakisztántól, hogy hagyjon fel a terroristák rejtegetésével és támogatásával, és a térség stabilizálásának elősegítésére nagyobb szerepvállalást kér az Indiai Köztársaságtól; mivel a NATO által vezetett Határozott Támogatás misszió csapatlétszámát a jelenlegi 13 000 főről 16 000 főre növeli; mivel az Egyesült Államok új stratégiáját egy feltételalapú megközelítésnek megfelelően alakítják majd ki, amelynek értelmében a diplomáciai és gazdasági megállapodásokat a katonai erőfeszítés keretébe építik be;

mivel Afganisztánnak az okmányokkal rendelkező vagy nem rendelkező – többnyire Pakisztánból érkező –, hazatelepülő afgán állampolgárok számának példa nélküli növekedésével kell megküzdenie; mivel Iránban mintegy kétmillió, okmányokkal nem rendelkező afgán és egymillió menekültstátuszú afgán él, és tér onnan vissza Afganisztánba; mivel az ENSZ belső menekültek emberi jogaival foglalkozó különleges előadója szerint Afganisztánban a konfliktus miatt több mint 1,8 millió belső menekült van, az ország más területeire menekülő biztonságot keresők száma 2016-ban csúcsot döntött: 650 ezren voltak, ami naponta átlagosan 1 500 személyt jelent; mivel 2016 második félévében a Pakisztánból visszatérő afgán menekültek száma tízéves csúcsot ért el, a 2015. évi 55 000 főről 370 000 főre emelkedett;

mivel az Indiai Köztársaság a térségen belül Afganisztán legnagyobb donora, amely mintegy 3 milliárd dollár segítséget nyújtott a tálib kormány 2001-es elűzése óta; mivel e segítségnyújtás többek között 200-nál több afganisztáni iskola építését, több mint 1 000 afgán diák ösztöndíját és nagyjából 16 000 afgán indiai tanulmányait finanszírozta; mivel India szintén segítséget nyújtott a kritikus infrastruktúra, például mintegy 4 000 km afganisztáni közút – különösen a Zarandzs–Dilaram országút –, a szalmai duzzasztógát, villamos távvezetékek, valamint az afgán parlament épületének megépítéséhez;

mivel az Afganisztánon belüli instabilitás Iránra és a tágabb térség egészére nézve negatív gazdasági és biztonsági következményekkel jár; mivel az afgán gazdaság nagymértékben függ a máktermeléstől, amely az elmúlt években jelentősen bővült, emiatt pedig a szomszédos Iránban ugrásszerűen megnőtt a kábítószer-fogyasztás; mivel a tálibok e tiltott kábítószer-kereskedelmet használják fel műveleteik finanszírozására; mivel e kereskedelem korlátozása és a gazdasági alternatívák felkutatása Irán és Afganisztán számára kölcsönösen előnyös lenne; mivel az Afganisztánból származó ópium az Unióban elérhető heroin fő forrása; mivel az Iránnal és más szomszédos országokkal, például Tádzsikisztánnal, Türkmenisztánnal és Üzbegisztánnal való együttműködés szükséges az ópiátok orosz és európai piacokra való beáramlásának további korlátozásához;

mivel az új infrastruktúra dimenziója Afganisztán jövője szempontjából alapvető jelentőségű annak lehetővé tétele érdekében, hogy a világ egyik legszegényebb országa előtt teljesen új gazdasági és társadalmi lehetőségek nyíljanak meg; mivel egy új nemzeti infrastrukturális fejlesztési program az új Selyemút keretében pozitív és bővülő regionális beruházásokat vonz majd a helyszínre;

mivel jelentések szerint Afganisztán 1–3 milliárd USD értékű feltáratlan ásványkinccsel rendelkezik; mivel az illegális bányászat jelentős problémát jelent, amely azzal a kockázattal jár, hogy az afgán fejlődés egyik potenciális hajtóereje konfliktus és instabilitás forrásává válik; mivel a bányászat a tálibok második legnagyobb bevételi forrása;

elismeri, hogy a hosszú ideje tartó és jelentős nemzetközi erőfeszítések ellenére Afganisztán továbbra is súlyos konfliktussal küszködik, amely komolyan akadályozza gazdasági és társadalmi fejlődését; emlékeztet arra, hogy Afganisztánt közel 40 éven át konfliktus és háború sújtotta; ismételten hangsúlyozza, hogy az Európai Unió célja a béke, a stabilitás és a regionális biztonság előmozdítása, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok megerősítése, a jó kormányzás és a nők szélesebb körű társadalmi szerepvállalásának előmozdítása, valamint a gazdasági és humán fejlődés támogatása és a migrációval kapcsolatos kihívások kezelése;

emlékeztet rá, hogy Afganisztán az elmúlt 15 évben előrelépést tett politikai, biztonsági, gazdasági és fejlesztési szempontból; rámutat, hogy az egy főre eső GDP ötszörösére nőtt, a várható élettartam csaknem 15 évvel nőtt, valamint 2001-hez képest jelentősen növekedett az iskolába járó lányok száma, mai jelenleg az összesen 8–9 millió gyermek mintegy 40 %-ának felel meg; hangsúlyozza, hogy a fentiekből semmi sem valósulhatott volna meg az afgán lakosság elhivatottsága, a nemzetközti közösség kötelezettségvállalása, valamint pénzalapok, know-how és személyzet a helyszínen történő biztosítása nélkül; hangsúlyozza, hogy az elért eredményeken alapuló helyzet rendkívül törékeny és visszafordítható; hangsúlyozza, hogy az előrelépéshez további reformokra, a szomszédokkal kialakított stabil kapcsolatokra és a biztonság és stabilitás szükséges szintjének folyamatos biztosítására van szükség;

elismeri a nemzetközi közösség erőfeszítéseit és tisztelettel adózik áldozathozatalai előtt, amelyek biztonságot teremtettek Afganisztánban a több mint egy évtizedig tartó Tartós Szabadság hadművelet és az afganisztáni ISAF-misszió időtartama alatt, amelynek során közel 3 500 szolgálatot teljesítő személy halt meg; üdvözli a 39 nemzetet tömörítő NATO által vezetett és 2015. január 1-je óta működő Határozott Támogatás missziót, amely arra kapott megbízást, hogy kiképezze, tanácsokkal lássa el és támogassa az afgán biztonsági erőket és intézményeket; üdvözli az ANSF által hozott jelentős áldozatokat, amely a lázadók elleni harc során minden évben súlyos veszteségeket szenved; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi közösség 2020-ig évente mintegy 1 milliárd dollárral járul hozzá az ANSF finanszírozásához;

üdvözli az afgán kormány azon kötelezettségvállalását, hogy egy politikai, társadalmi és gazdasági értelemben biztonságos környezetre összpontosító nemzeti stratégiát követ, amely lehetővé teszi a békés, biztonságos és fenntartható Afganisztán megteremtését, amint az az Afganisztánról szóló, brüsszeli miniszteri konferencia 2016. október 5-i következtetéseiben is szerepel; kéri a miniszterelnöki tisztség afgán alkotmányban való rögzítését Afganisztán nagyobb mértékű politikai stabilitásának lehetővé tétele érdekében; felhívja az afgán kormányt, hogy 2018-ban biztosítson átlátható választási folyamatot; felhívja Asráf Gáni afgán elnököt, hogy a jogok és szabadságok védelme melletti határozott nyilvános kötelezettségvállalásához párosítsa a védelmükre irányuló jogszabályok gyors és szilárd végrehajtását;

hangsúlyozza, hogy az egyetlen járható út az afgánok által irányított és felvállalt békefolyamat, amely feltétel nélkül bevonja a civil társadalom egészét és a konfliktusban érintett valamennyi felet; emlékezteti az afgán kormányt arra, hogy a fejlődés lehetővé tétele, valamint a béke és a stabilitás előmozdítása érdekében meg kell szüntetni a politikai belharcokat; kéri az Uniót, hogy tevékenyen támogassa a korábbi lázadók afgán irányítású lefegyverzését, leszerelését és a társadalomba történő visszailleszkedését célzó programot;

hangsúlyozza Afganisztán a regionális stabilitásban betöltött szerepének fontosságát; hangsúlyozza, hogy a térség egészének békéje és stabilitása szempontjából létfontosságú, hogy Afganisztán biztonságos, stabil és virágzó ország legyen; ezzel összefüggésben megismétli a regionális partnerek, így a közép-ázsiai országok, Irán, Kína, India és Pakisztán jelentőségét; ösztönzi a fenti országokat, hogy építő jelleggel működjenek együtt a tényleges, előfeltételek nélküli, eredményorientált tárgyalási folyamat előmozdításán; tudomásul veszi az Egyesült Államok, Kína, Afganisztán és Pakisztán részvételével 2015 decemberében létrejött négyoldalú koordinációs csoport tevékenységeit;

rendkívüli aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a 2014-es elnökválasztás utáni politikai megállapodás ellenére Afganisztán biztonsági helyzete romlott, és a terrorista támadások száma megsokszorozódott; riasztónak tartja a Talibán jelenlegi területi terjeszkedését és az IS, illetve az al-Kaida terrorista csoportok közelmúltbeli megerősödését; rámutat, hogy az Egyesült Államok SIGAR-ja szerint 2016 januárja és novembere között az afgán erők 6 785 tagját ölték meg és további 11 777 sebesült meg, valamint hogy az UNAMA 2016-ban az előző évhez képest szintén 3 %-os növekedésről számolt be a polgári áldozatok számában (3 498 fő meghaltak, 7 920 fő pedig megsebesült); sajnálatának ad hangot a romló biztonsági helyzet miatt, ami lehetővé teszi, hogy bűnszervezetek afgán és külföldi állampolgárokat – köztük humanitárius és segélyszervezetek munkatársait – raboljanak el;

mélységes aggodalmának ad hangot az Iszlám Állam megjelenésével kapcsolatban, amely a legújabb szereplő az egyre törékenyebb afganisztáni biztonsági helyzetet létrehozó szervezetek sorában; hangsúlyozza, hogy a szervezet az ország keleti részén található központján (Nangarhar) kívül az üzbegisztáni Iszlám Mozgalom (IMU) segítségével megkísérli az ország északi részén is megerősíteni jelenlétét; rámutat, hogy amennyiben ez a törekvés sikerrel jár, olyan környezet jön létre, ahol az ISIS iraki és szíriai katonai vereségeit követően az e két országból kiszorult külföldi harcosok és aktivisták menedéket találhatnak;

hangsúlyozza a tényleges belső megbékélési folyamat fontosságát; hangsúlyozza a radikalizáció, a szélsőségesség és a terrorista szervezetek számára való toborzás elleni fellépés szükségességét; hangsúlyozza, hogy a terrorizmus és a terrorizmusfinanszírozás elleni fellépés kulcsfontosságú egy olyan környezet létrehozásához, amely elősegíti a béke létrejöttét Afganisztánban;

10.

figyelmeztet arra, hogy az afgán nemzeti védelmi és biztonsági erők, illetve a nemzeti rendőrségi erők gyenge képességei továbbra is az Afganisztán biztonságát és újjáépítését veszélyeztető egyik legsúlyosabb problémát jelentik; üdvözli, hogy az Unió továbbra is összpontosít az afgán nők szerepének és jogainak megerősítésére, és elismeri, hogy szükség van női rendőrök kiképzésére; üdvözli az Indiai Köztársaság azon kötelezettségvállalását, hogy 2015 decemberében az afgán hadseregnek szánt védelmi berendezések beszerzésében és több ezer főnyi afgán biztonsági erő katonai kiképzésében segítséget nyújt Afganisztánnak, ami jelentősen hozzájárult az ország katonai képességeinek javításában, összhangban a NATO által vezetett, 2015 januárjában indított „Resolute Support” misszió azon céljaival, hogy képzéssel, tanácsadással és segítségnyújtással támogassák az afgán biztonsági erőket; biztatónak tartja az elvégzett munkát és az Indiai Köztársaság és Afganisztán közötti, infrastrukturális projektekkel és a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos együttműködést;

11.

úgy véli, hogy az afgán kormányzati intézményeken belüli korrupció elleni küzdelmet állandó jelleggel kiemelten kell kezelni, figyelemmel azokra a közvetlen negatív hatásokra, amelyeket a korrupció az ország kormányzásának minőségére gyakorol; felhívja az afgán kormányt, hogy növelje a politikai befogadókészséget, fokozza az elszámoltathatóságot, és tevékenyen lépjen fel a korrupció és a nepotizmus kultúrája ellen; örömmel veszi tudomásul e tekintetben különösen a korrupcióellenes igazságügyi központ 2016. júniusi létrehozását; tudomásul veszi továbbá az UNAMA arra vonatkozó felhívását, hogy a nemzetközi közösség továbbra is támogassa és segítse az afgán kormány korrupcióellenes erőfeszítéseit;

12.

felhívja Afganisztán kormányát és regionális partnereit, különösen Iránt, hogy küzdjenek a tiltott kábítószer-kereskedelem és az illegális bányászat ellen, és hangolják össze tevékenységüket ezeknek a térség stabilitását romboló, illegális gyakorlatoknak a felszámolása érdekében; emlékezteti valamennyi felet arra, hogy a régióban ezek a terrorista szervezetek fő finanszírozási forrásai; elismeri, hogy bármely további bányászati fejlesztésnek a fenntarthatóság szolgálatában kell állnia, a széles körű lakosság javát kell szolgálnia, és összhangban kell állnia a nemzetközi normákkal; elítéli a hadurak által folytatott elnyomást, a tiltott kábítószer-kereskedelmet, a nagyarányú földszerzést, a törvénytelen elkobzásokat és zsarolásokat; emlékeztet arra, hogy az ópium termelése és illegális kereskedelme Afganisztánban katasztrofális hatással van a helyi lakosságra és az ország általános biztonságára;

13.

üdvözli, hogy Afganisztán csatlakozott a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezéshez; nyomatékosan felhívja az afgán kormányt, hogy a bányászati ágazatban növelje az átláthatóságot és írjon elő szigorú rendelkezéseket az engedélyek és az ellenőrzés tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy a nyersanyag-kitermelő iparág fenntartható legyen; arra ösztönzi a kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit az alapvető fontosságú állami erőforrások, például a földterület és az ásványi nyersanyagok védelme érdekében, hogy a bűnöző és lázadó hálózatok ne aknázhassák ki ezeket;

14.

támogatja Afganisztán lakosságát, és kitart amellett, hogy a konfliktusban érintett valamennyi félnek tiszteletben kell tartania a nemzetközi humanitárius jogot, valamint a társadalom valamennyi tagjának – különösen a helyzet által aránytalanul nagy mértékben érintett kisebbségek, nők és gyermekek – jogait; nyomatékosan felszólítja az afgán hatóságokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2011. január 30-án, Kabulban aláírt, a „bacsa bázi” gyakorlatával kapcsolatos és a szexuális visszaélés áldozatává vált gyermekek rehabilitációját lehetővé tevő ENSZ–Afganisztán cselekvési tervet; elítéli a kórházak és egészségügyi központok, iskolák és humanitárius tevékenységek elleni támadásokat; a leghatározottabban elítéli, hogy a Talibán, az IS és az al-Kaida az emberi jogokat továbbra sem tartja tiszteletben, és barbár erőszakot alkalmaz Afganisztán lakosságával szemben; felhívja a figyelmet a korábbi háborús bűnösök – különösen a Hizb-i-Iszlámi alapítója, az Egyesült Államok által 2003-ban terroristának nyilvánított és az IS afganisztáni jelenlétének fokozódásával kapcsolatba hozott Gulbuddin Hekmatjar – visszatéréséhez kapcsolódó kockázatra;

15.

riasztónak tartja a nőkkel szembeni erőszak újbóli fellángolását, valamint az afganisztáni Talibán által ellenőrzött területeken a nők jogainak semmibe vételét és lakhatási feltételeik romlását; ismételten felszólítja az afgán parlamentet és az afgán kormányt, hogy vonjanak vissza minden olyan jogszabályt, amely a nők számára hátrányos megkülönböztetést jelentő elemeket tartalmaz, hiszen ezek sértik az Afganisztán által aláírt nemzetközi szerződéseket; üdvözli, hogy az EU Afganisztánnak nyújtott támogatásában kiemelt szerepet kapott a nők társadalmi szerepvállalásának és a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének kérdése, különösen pedig azt, hogy az uniós programok 53 %-ában a nemek közötti egyenlőség jelentős célkitűzésként jelenik meg; teljes mértékben támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325 (2000). számú, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló határozatának maradéktalan végrehajtását, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának növelésére és a nőkkel szemben elkövetett erőszak leküzdésére irányuló egyéb intézkedések foganatosítását;

16.

felhívja a regionális partnerállamok, többek között a közép-ázsiai országok, Irán, India, Oroszország és Pakisztán kormányait, hogy munkálkodjanak együtt az afganisztáni békerendezés, a folyamatos társadalmi-gazdasági fejlődés és a belső biztonság fokozása érdekében, illetve a biztonsággal és a terrorral kapcsolatos problémák megoldása céljából, és ösztönzi a hírszerzési információk megosztását és az együttműködést a terroristák és szélsőségesek elleni, a határ mindkét oldalán megvalósítandó fellépés érdekében; nyomatékosan felszólítja a térség valamennyi afgán szereplőjét, hogy fenntartások nélkül kötelezze el magát a terrorizmus elleni küzdelemben való átlátható együttműködés mellett;

17.

megismétli, hogy nemzetközi közösségnek továbbra is folytatnia kell afganisztáni szerepvállalását és hozzá kell járulnia az ország újjáépítéséhez, a gazdaság fejlesztéséhez és a terrorizmus elleni küzdelemhez; üdvözli az Unió és tagállamai által a brüsszeli konferencián megerősített pénzügyi kötelezettségvállalásokat; kéri különösen azon kezdeményezések támogatását, amelyek a belső menekültek és a visszatérő menekültek elsődleges szükségleteinek kielégítését célozzák;

18.

elismeri, hogy az Unió és tagállamai kötelesek tiszteletben tartani a nemzetközi védelemhez való jogot és részt venni az UNHCR áttelepítési programjaiban; hangsúlyozza, hogy a biztonságos és legális úton történő menedékkéréshez való jog és képesség kritikus a menedékkérők körében bekövetkező halálesetek megelőzése szempontjából;

19.

üdvözli az EU és Afganisztán közötti informális visszafogadási egyezmény közös koncepciójának következtetéseit; sajnálatának ad hangot a megállapodás következtetései feletti parlamentáris ellenőrzés és demokratikus felügyelet hiánya miatt; felhívja a régió kormányait, hogy tartózkodjanak az afgánok visszatoloncolásától; rámutat arra, hogy ez közvetlenül sérti a nemzetközi humanitárius jogot, és hogy az ilyen elbánásban részesülő menekültek számának növekedése csak a terrorista csoportokat erősíti, és fokozza a régió instabilitását; hangsúlyozza, hogy az Afganisztánba történő visszatoloncolások komoly veszélybe sodorják a visszatérők életét, különösen az egyedül, közösségi háló, család és barátok nélkül lévőket, akiknek kevés esélyük van a túlélésre; hangsúlyozza, hogy harmadik országokban az uniós támogatást és együttműködést a fejlesztés és a növekedés szükségleteihez kell igazítani, valamint a szegénység enyhítésére – sőt, ha lehetséges, a felszámolására – kell törekedni, nem pedig arra ösztönözni harmadik országokat, hogy fogadják vissza az illegális migránsokat, hogy erőszakkal akadályozzák meg újabb migránsok útra kelését vagy hogy vessenek gátak az Európába irányuló bevándorlási áramlásoknak (az Európai Parlament 2017. április 5-i, a menekült- és migránsáramlatok kezeléséről és az EU külső tevékenységének szerepéről szóló állásfoglalása (3);

20.

tudomásul veszi a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészének arra vonatkozó döntését, hogy vizsgálatot indít az Afganisztánban 2003 óta lehetségesen elkövetett, emberiesség elleni bűncselekmények ügyében,

21.

felhívja az afgán hatóságokat, hogy enyhítsenek minden halálbüntetésen, és a halálbüntetés végleges eltörlésének szándékával első lépésként vezessenek be a moratóriumot a kivégzésekre; sürgeti az afgán kormányt, hogy teljes mértékben hajtsa végre a kínzás felszámolására vonatkozó nemzeti tervét, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelentések szerint Afganisztánban a konfliktussal összefüggésben fogva tartott személyeket valamennyi érintett fél kínozza és rossz bánásmódban részesíti;

22.

mélységes aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy 2016-ban több, mint 600 000 személy hagyta el lakóhelyét, és ezzel jelentősen növekedett a lakóhelyüket az országon belül elhagyni kényszerültek száma, ami súlyos humanitárius válság kialakulásához vezethet; ösztönzi valamennyi érintett felet, hogy gondoskodjon ezekről a kiszolgáltatott afgán emberekről, és felhívja az afgán kormányt, hogy nyújtson segítséget az afgán társadalomba való visszailleszkedésükhöz; hangsúlyozza, hogy az afgán hatóságok, az ENSZ ügynökségei és más humanitárius ügynökségek becslései szerint 2017 végére meghaladja a 9,3 milliót azoknak a száma, akik humanitárius segítségre szorulnak;

23.

üdvözli az Európai Unió és Afganisztán közötti partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodás 2017. december 1-jei ideiglenes hatályba lépését, ez ugyanis a két fél közötti kapcsolatok első jogilag kötelező erejű keretét képezi; bátorítja továbbá az uniós tagállamokat, hogy mielőbb erősítsék meg a megállapodást annak érdekében, hogy az teljes körűen hatályba léphessen;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Afganisztán kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 366., 2017.10.27., 129. o.

(2) HL C 65., 2016.2.19., 133. o.

(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0124.

11.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 369/91

P8_TA(2017)0500

A rohindzsák helyzete

Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása a rohindzsák helyzetéről (2017/2973(RSP))

(2018/C 369/12)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Mianmarról és a rohindzsa muszlimok helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2017. szeptember 14-i (1), a 2016. július 7-i (2), a 2016. december 15-i (3), valamint a Dél- és Délkelet-Ázsiában tapasztalható hontalanságról szóló, 2017. június 13-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel a Tanács Mianmarról/Burmáról szóló, 2017. október 16-i következtetéseire,

—	tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2017. november 19-én a bangladesi Cox’s Bazarban tett nyilatkozatra,

—

tekintettel az alelnöknek/főképviselőnek a Rakhajn államban tapasztalható helyzetről szóló, 2017. szeptember 6-i nyilatkozatára, az alelnöknek/főképviselőnek a mianmari Rakhajn államban és a bangladesi határvidéken bekövetkezett legújabb fejleményekről szóló, 2017. szeptember 11-i nyilatkozatára, az alelnöknek/főképviselőnek az Európai Unió nevében Mianmarról/Burmáról tett, 2017. november 20-i nyilatkozatára és az alelnöknek/főképviselőnek a mianmari és a bangladesi kormány közötti, a hazatelepítésre vonatkozó kétoldalú megállapodás aláírásáról szóló, 2017. november 23-i nyilatkozatára,

—	tekintettel a Hrisztosz Sztilijanídisz humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős uniós biztos által Rakhajn állam északi részén 2017 májusában tett látogatásra,

—	tekintettel a Bizottság és a főképviselő/alelnök „Az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájának elemei: különleges partnerség a demokráciáért, a békéért és a jólétért” című, 2016. június 1-jei, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére (JOIN(2016)0024),

—	tekintettel az EU és Mianmar közötti harmadik emberi jogi párbeszédről szóló, 2016. november 25-i közös sajtóközleményre,

—	tekintettel a Tanács hontalanságra vonatkozó, 2015. december 4-i következtetéseire,

—	tekintettel a Mianmar és Banglades között a rohindzsák Bangladesből Mianmarba való hazatelepítéséről létrejött, 2017. november 23-án aláírt egyetértési megállapodásra,

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2017. november 6-i elnökségi nyilatkozatára a Rakhajn államban dúló erőszakról,

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlésének harmadik bizottsága által 2017. november 16-án jóváhagyott, a mianmari emberi jogi helyzetről szóló állásfoglalás-tervezetre,

—	tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának „A rohindzsa muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzete Mianmarban” című, 2016. június 20-i jelentésére és az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának 2016. március 18-i jelentésére,

—	tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a mianmari Rakhajn államban élő muzulmán rohindzsa és egyéb kisebbségek emberi jogi helyzetével foglalkozó, 27. rendkívüli ülésszakára,

—	tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

—	tekintettel a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi egyezményre, valamint a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. évi egyezményre,

—	tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a 2014–2024-es időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervére,

—	tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—	tekintettel a tanácsadó bizottság Rakhajn államról szóló végleges jelentésére,

—	tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az 1966-os Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—	tekintettel az ASEAN-chartára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

mivel a Mianmarban található Rakhajn állam megközelítőleg egymillió – főként a muszlim kisebbséghez tartozó – rohindzsának ad otthont, akik elnyomásnak és folyamatos súlyos emberi jogi jogsértéseknek vannak kitéve, többek között az életüket és biztonságukat érő fenyegetések, az egészséghez és az oktatáshoz való jog megtagadása, az alultápláltság és az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, a kényszermunka, a szexuális erőszak és politikai jogaik korlátozása révén;

mivel a mintegy egymillió rohindzsa a világ leginkább üldöztetésnek kitett kisebbségei között van, és az 1982-es mianmari állampolgársági törvény értelmében nem lehetnek teljes jogú állampolgárok, és ezért hontalanokká váltak; mivel a rohindzsa nép főként táborokban, a szabad mozgásuk szigorú korlátozása mellett kénytelen élni, Rakhajn állam határain belül és kívül;

C.	mivel a biztonsági erők elleni legutóbbi, 2017. augusztusi támadások a mianmari fegyveres erőkből erősen eltúlzott reakciókat váltottak ki, és a fegyveres erők súlyosan megsértették a rohindzsák emberi jogait;

mivel 2017 augusztusa óta több mint 646 000 rohindzsa menekült biztonságba a szomszédos Bangladesbe, ahol megrázó körülmények között él; mivel a bangladesi rohindzsa menekültek száma 2017 végéig várhatóan meghaladja majd az egymillió főt; mivel több tucat ember meghalt útközben, köztük nők és gyermekek, és mivel több mint 400 000 ember szorul egészségügyi ellátásra és élelmezési segélyre; mivel a gyilkosságot, a nemi erőszakot, a rohindzsák kínzását és falvaik felgyújtását eszközként használják a rohindzsák társadalmi szerkezetének tartós rombolására, valamint a lakosság traumatizálására;

E.	mivel a Mianmar és Banglades közötti határt militarizálták, és az átlépés megakadályozására aknákat telepítettek;

F.	mivel az ENSZ ügynökségei szerint a humanitárius szervezetek továbbra is rendkívül nehezen tudnak bejutni a területre, hogy többek között élelmet, vizet és gyógyszereket szállítsanak a rohindzsáknak;

mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein 2017. szeptember 10-én bejelentette, hogy a mianmari helyzet „az etnikai tisztogatás iskolapéldájának tűnik”, 2017. december 5-én pedig kijelentette, hogy nem zárható ki a muzulmán rohindzsák ellen a mianmari állami erők által elkövetett népirtás lehetősége; mivel az Amnesty International a Rakhajn állambeli kisebbségek helyzetét „apartheid”-ként jellemzi, és mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elítélte a Mianmarban „nagy valószínűséggel elkövetett, emberiesség elleni bűncselekményeket”;

H.	mivel az UNHCR, az OCHA, az IOM, az Európai Unió és Kuvait kormánya részvételével Genfben 2017. október 23-án tartott adományozói konferencián összesen 344 millió dollár értékben vállaltak segítségnyújtást, amely összegnek több mint a felét az EU ajánlotta fel;

mivel Mianmar és Banglades kormánya jogilag nem kötelező erejű egyetértési megállapodást írt alá, amely a Bangladesbe menekült rohindzsa menekültek biztonságos hazatérését hivatott biztosítani; mivel az alelnök/főképviselő az egyetértési megállapodás aláírását fontos lépésnek nevezte, amely korunk egyik legsúlyosabb humanitárius és emberi jogi válságának kezelésére irányul; mivel nem tisztázott, hogy hány potenciális hazatelepített rohindzsát fognak táborokban és ideiglenes szálláshelyeken elhelyezni; mivel a megfelelő biztonság és a biztonságos lakhatás helyreállításának, illetve állampolgári jogaik elismerésének nincsen egyértelmű határideje;

határozottan elítéli a Rakhajn államban zajló folyamatos erőszakot és gyilkosságokat, az erőszak rendszeres alkalmazását, az életek kioltását, az életfeltételek és a menedékek lerombolását; mélységes aggodalmának ad hangot a humanitárius és emberi jogi helyzet miatt, valamint együttérzését és teljes támogatását fejezi ki a rohindzsa népnek; emlékeztet, hogy az emberi jogi normáknak és kötelezettségeknek megfelelően a mianmari hatóságoknak megkülönböztetés nélkül kötelessége megvédeni az összes polgárt a visszaélésektől, kivizsgálni a súlyos, emberi jogi jogsértéseket, és bíróság elé állítani a felelősöket;

felszólítja a mianmari biztonsági erőket, hogy haladéktalan szüntessék be az erőszakot: a rohindzsák megölését, zaklatását és a velük szemben elkövetett nemi erőszakot, valamint otthonaik lerombolását;

sürgeti a mianmari hatóságokat, hogy a nemzetközi segélyszervezetekkel, az Európai Unióval és az ENSZ-szel együttműködve tegyék lehetővé a nemzetközi humanitárius szervek, többek között a kiszolgáltatott csoportokhoz, mint például gyermekekhez, idősekhez és a nemi erőszak áldozataihoz induló célzott támogatás akadálytalan és azonnali eljutását Rakhajn államba és a környező területekre; sürgeti a kormányt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2106 (2013) sz. állásfoglalásával összhangban hajtson végre intézkedéseket a nemi erőszak eseteinek megelőzésére és megszüntetésére;

felhívja a mianmari hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a független megfigyelők, különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2017. márciusban létrehozott ENSZ tényfeltáró küldöttség bejutását a valamennyi fél által elkövetett állítólagos súlyos emberi jogi jogsértések független és pártatlan kivizsgálása érdekében; sürgeti valamennyi felet annak biztosítására, hogy az emberi jogok megsértésének esetei ne maradjanak büntetlenül; emlékeztet arra, hogy amennyiben az emberi jogok megsértésére van bizonyíték, az érintett egyéneket tisztességes eljárás keretében független civil bíróságok előtt kell felelősségre vonni, a halálbüntetés kiszabása nélkül; sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsának folyamatos fellépését, többek között azt, hogy forduljanak a Nemzetközi Büntetőbírósághoz, amennyiben Mianmar nem képes vagy nem hajlandó büntetőeljárást indítani vagy arra, hogy saját maga forduljon a Nemzetközi Büntetőbírósághoz;

felszólítja a mianmari kormányt, hogy biztosítsa, hogy a belföldi és a nemzetközi médiaszervezetek teljes körűen és akadálytalanul bejuthassanak Rakhajn államba, továbbá garantálja a média munkatársai számára a biztonságot és a védelmet;

megismétli a mianmari kormányhoz intézett felhívását, hogy azonnal szüntesse be a gyalogsági aknák használatát, valamint távolítson el minden már telepített – többek között az ország bangladesi határára nemrég telepített – aknát; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy ezzel kapcsolatban nyújtson technikai segítséget; elismeri Banglades erőfeszítéseit, amelyeket az egyik vele szomszédos országban zajló humanitárius válság közepette tesz; üdvözli, hogy Banglades védelmet nyújtott a Mianmarból menekülő rohindzsák számára, és ösztönzi Bangladest, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával együttműködve továbbra is nyújtson támogatást; felszólítja Bangladest, hogy még inkább könnyítse meg a nemzetközi nem kormányzati szervezetek humanitárius műveleteit a bürokratikus terhek, regisztrációs eljárás és a mozgásra vonatkozó korlátozások egyszerűsítésével;

tudomásul veszi a Mianmar és Banglades által elfogadott, hazatelepítéséről szóló egyetértési megállapodást; sürgeti a feleket, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben azt, hogy a rohindzsák önként, biztonságos és méltó módon, mindennemű megkülönböztetéstől mentesen és az ENSZ teljes körű felügyelete mellett térhessenek vissza származási helyükre; ragaszkodik ahhoz, hogy a mianmari hatóságok nyújtsanak hiteles biztosítékokat arra, hogy a visszatérőket nem fogják üldözni, illetve etnikai vagy vallási alapon elkülönített táborokba kényszeríteni, és biztosítsák az emberi jogi szervek általi független és pártatlan felügyeletet; megerősíti a visszaküldés tilalmának elvét, valamint megismétli az UNHCR 2017. november 24-i azon értékelését, hogy „jelenleg a mianmari Rakhajn államban uralkodó körülmények nem teszik lehetővé a biztonságos és tartós visszatérést”; sürgeti az Uniót, hogy egy kormányközi csúcstalálkozó révén az ENSZ-szel együtt álljon a nemzetközi erőfeszítések élére; javasolja, hogy ez a csúcstalálkozó kövesse nyomon a rohindzsák hazatelepítési folyamatának előrehaladását és állampolgári jogaik helyreállítását, és kezdeményezze az emberiesség elleni bűncselekmények független kivizsgálását;

felhívja az Uniót és tagállamait, hogy növeljék a menekültek elszállásolásához adott pénzügyi és anyagi támogatásukat, ugyanakkor biztosítsák, hogy a támogatást ne a menekültek és a visszatérők számára elfogadhatatlan megoldásokra fordítsák; felhívja a nemzetközi szereplőket, hogy hozzanak létre pénzügyi támogatást, amely a megfelelő és jobb szolgáltatásokhoz való hozzáférés révén fenntartható választ ad a lakóhelyüket elhagyni kényszerült rohindzsák és a befogadó közösségek szükségleteire; különösen felhívja a figyelmet arra, hogy sürgősen szükség van összesen körülbelül 10 millió USD összegű finanszírozásra, hogy szakorvosi és mentális egészséggel kapcsolatos szolgáltatásokat tudjanak nyújtani a szexuális erőszak és nemi alapú erőszak áldozataivá vált személyeknek; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a rohindzsák ellen elkövetett szexuális erőszak és egyéb bűncselekmények mértékének teljes körű kivizsgálását;

mélységes aggodalmának ad hangot a rohindzsa lányokkal és asszonyokkal való emberkereskedelemről szóló jelentések kapcsán, és sürgeti mindkét ország hatóságait, hogy működjenek együtt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával és emberi jogi szervezetekkel, hogy véget vessenek az emberkereskedelemnek, és védelmet nyújtsanak az érintett nők és lányok számára;

10.

sürgeti a mianmari kormányt, hogy foglalkozzon hosszú ideje tartó és rendszerszintű megkülönböztetés kérdésével; hangsúlyozza, hogy a kiváltó okok kezelése nélkül lehetetlen a rohindzsák szenvedésének megszüntetése; e tekintetben megjegyzi, hogy a kisebbségek jogfosztása Mianmarban túlmutat a rohindzsákon, és a többek között Kacsin és Sán államokban élő más etnikai csoportokat is sújtja;

11.

üdvözli az államtanácsos kérésére megalakult, a Rakhajn állammal foglalkozó tanácsadó bizottság végleges jelentését; határozottan bátorítja a mianmari hatóságokat, hogy minél hamarabb nevezzenek ki végrehajtó szervet, hogy teljes mértékben eleget tegyen Kofi Annan ajánlásainak; bátorítja az EU-t, az ENSZ-t és a többi nemzetközi szereplőt, hogy támogassák a folyamatot;

12.

hangsúlyozza a tanácsadó bizottság azon ajánlását, hogy az állampolgárságra vonatkozó jogszabályokat össze kell hangolni a nemzetközi normákkal és azokkal a szerződésekkel, amelyeknek Mianmar részes fele; sürgeti a mianmari kormányt, hogy módosítsa az állampolgársági törvényt, és a rohindzsa lakosok számára gondoskodjon a jog által elismert állampolgársági papírokról annak érdekében, hogy elfogadják őket mint etnikai kisebbséget, és tiszteletben tartsák az önmeghatározáshoz való jogukat; sürgeti a kormányt, hogy olyan személyi igazolványokat állítson ki, amelyeken nincs feltüntetve a vallási hovatartozás;

13.

ragaszkodik a mianmari rohindzsa lakosság szegregálásának felszámolásához; kéri, hogy oldják fel a rohindzsákra vonatkozó kijárási tilalmat, és csak a szükséges ellenőrzési pontokat tartsák meg, a többit bontsák le; sürgeti Mianmar kormányát, hogy gondoskodjék arról, hogy a rohindzsa lakosok szabadon utazhassanak Rakhajn államban és az ország többi részében, és különösen arról, hogy fennmaradjanak egészségügyi ellátáshoz, élelmiszerhez, oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való hozzáférési jogaik;

14.

felhív minden szereplőt, hogy támogassák a hatékony demokratikus intézmények és az erős civil társadalom kiépítését, az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartását, valamint a jó kormányzás, a jogállamiság és egy független és pártatlan bírói kar előmozdítását;

15.

felhívja az Uniót és tagállamait, hogy sürgősen fogadjanak el célzott büntető szankciókat a katonaság és a biztonsági szolgálatok kötelékébe tartozó azon személyek ellen, akik felelősek a széleskörű emberi jogi jogsértések állandósításáért Mianmarban;

16.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem tudott határozott intézkedésekről megállapodni, és felhívja az Uniót és tagállamait, hogy fokozzák az érdemi fellépést akadályozókra, többek között Kínára és Oroszországra helyezett nyomást;

17.

felhívja az Uniót és tagállamait, hogy terjesszék ki a Mianmar elleni jelenlegi fegyverembargót; felhívja továbbá az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vezessen be átfogó fegyverembargót Mianmarral szemben, szüntesse meg minden fegyver, lőszer és egyéb katonai és biztonsági felszerelés közvetlen és közvetett szállítását, eladását vagy átadását, beleértve a tranzitot és az átrakodást, továbbá a képzés biztosítását és egyéb katonai vagy biztonsági támogatást;

18.

felhívja a mianmari kormányt, és többek között Ang Szán Szú Csí államtanácsost, hogy egyértelműen ítélje el a faji vagy vallási gyűlöletre való uszítás minden formáját, valamint vegye fel a harcot a rohindzsa kisebbség elleni társadalmi megkülönböztetéssel és ellenségeskedéssel szemben, továbbá hogy tartsa tiszteletben a vallás vagy meggyőződés szabadságához való egyetemes jogot;

19.

felhívja az ASEAN-t és a regionális kormányokat, hogy továbbra is lépjenek fel és gyakoroljanak nyomást a mianmari kormányra és az ország katonaságára annak érdekében, hogy hagyjanak fel a jogok megsértésével, és nyújtsanak védelmet a Rakhajn államban és egész Mianmarban élő valamennyi civilnek;

20.

emlékeztet arra, hogy a Szaharov-díjat többek között az emberi jogok és a kisebbségi jogok védelmezőinek, valamint a nemzetközi jogot tiszteletben tartóknak adományozzák; felhívja a figyelmet arra, hogy meg kell fontolni a Szaharov-díj visszavonását, amennyiben a kitüntetett megsérti azokat a feltételeket, amelyekért a díjat odaadományozták;

21.

arra bátorítja a fő nemzetközi és regionális szereplőket, különösen Kínát, hogy a rendelkezésükre álló valamennyi kétoldalú, többoldalú és regionális fórumon követeljék az atrocitások megszüntetését és egy békés megoldás kialakítását;

22.

felhívja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy gyakoroljon jóval nagyobb nyomást a mianmari hatóságokra és biztonsági szolgálatokra a rohindzsákkal szemben állandósított erőszak és hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében, és az ENSZ, az ASEAN, a regionális kormányok és Kína együttműködésével vessenek véget a mianmari szegregációnak;

23.

kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy tájékoztassa a Parlamentet az uniós küldöttség által az ASEM külügyminiszteri találkozóján Nepjidában, 2017. november 21-én tett lépésekről; sürgeti az EU és Mianmar közötti emberi jogi párbeszéd újbóli felélénkítését a rohindzsa közösséggel kapcsolatos kérdések kezelése céljából;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen következmények érvényesíthetők a Mianmar által élvezett kereskedelmi kedvezményekkel összefüggésben, többek között fontolja meg a fegyver kivételével mindent elvre vonatkozó rendelkezésben meghatározott mechanizmusok szerinti vizsgálat indítását;

25.

felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az UNHCR 2014–2024-es időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervét;

26.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar kormányának és parlamentjének, Banglades kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0351.

(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0316.

(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0506.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0247.

11.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 369/96

P8_TA(2017)0501

A gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló irányelv végrehajtása

Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról (2015/2129(INI))

(2018/C 369/13)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 6. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikkének (2) bekezdésére és 83. cikkének (1) bekezdésére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 7., 8., 24., 47. 48. és 52. cikkére,

—	tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

—	tekintettel az Európa Tanács a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló, 2007. október 25-i egyezményére,

—	tekintettel az Európa Tanács kiberbűnözésről szóló, 2001. november 23-i egyezményére,

—	tekintettel az Európa Tanács által elfogadott, a 2016–2021-es időszakra szóló gyermekjogi stratégiára,

—	tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre (1),

—	tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—	tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélésről szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Bizottság a gyermekbarát internet európai stratégiájáról szóló 2012. május 2-i közleményére (COM(2012)0196), valamint a Bizottság 2016. június 6-i, „Az internetet és egyéb kommunikációs technológiákat használó gyermekek védelmére irányuló többéves uniós program végső értékelése (biztonságosabb internet)” című jelentésére (COM(2016)0364),

—

tekintettel a Bizottság 2016. december 16-i jelentésére, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megfeleljenek a 2011/93/EU irányelvnek (COM(2016)0871), valamint a Bizottság 2016. december 16-i jelentésére, amelyben értékeli a 2011/93/EU irányelv 25. cikkében említett intézkedések végrehajtását (COM(2016)0872),

—	tekintettel az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettségről készített 2016. évi Europol-értékelésre (iOACTA),

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló, „A bírósági eljárásokban áldozatként, tanúként vagy peres félként érintett gyermekek álláspontja és tapasztalatai kilenc uniós tagállamban” című 2017. február 27-i jelentésére,

—	tekintettel „A migráns gyermekek védelme” című, 2017. április 12-i bizottsági közleményre (COM(2017)0211),

—	tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

—	tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0368/2017),

mivel a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés és a gyermekek szexuális kizsákmányolása súlyosan sérti az alapvető jogokat, különösen a gyermekeknek a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló, 1989. évi egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzít;

B.	mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájával és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló egyezményével összhangban az e bűncselekmények elleni küzdelem bármely intézkedésének végrehajtása során az elsődleges szempontnak a gyermek mindenek felett álló érdekének kell lennie;

mivel a 2011/93/EU irányelv átfogó jogi eszköz, amely büntető anyagi jogi és a büntető eljárásjogi, a közigazgatási és szakpolitikai intézkedésekkel, az áldozatok megsegítésére és védelmével kapcsolatos – többek között közigazgatási – rendelkezéseket tartalmaz, és amelynek végrehajtásához a különböző ágazatok szereplőinek – például a bűnüldöző szervek, a bírói kar, a kiskorúak védelme terén aktív szerepet játszó szülői- és családegyesületek, a nem kormányzati szervezetek, az internetes szolgáltatók és mások – szoros bevonására van szükség;

mivel a Bizottság végrehajtási jelentése nem tartalmaz semmilyen statisztikát a gyermekek szexuális bántalmazását tartalmazó vagy terjesztő weboldalak eltávolítására és zárolására vonatkozóan, különösen a tartalom eltávolításának gyorsaságáról, arról, hogy a bűnüldöző szervek milyen gyakorisággal követik nyomon a jelentéseket, a folyamatban levő vizsgálatokba történő beavatkozások elkerülése érdekében szükséges késedelmes lekapcsolásokról vagy a tárolt adatok a bíróságok vagy bűnüldöző szervek általi tényleges használatának gyakoriságáról;

E.	mivel a gyermekek szexuális bántalmazásának felderítésére és az elkövetőkkel szembeni büntetőeljárás lefolytatására irányuló egyik fő kihívás az áldozatok bejelentéseinek hiánya; mivel a fiúk esetében kevésbé valószínű a bántalmazások bejelentése;

F.	mivel a szexuális bántalmazás vagy kizsákmányolás áldozatává vált gyermekek többszörös és tartós fizikai és/vagy lelki traumától szenvednek, amelyek akár felnőttkorukig is elkísérik őket;

mivel a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés és kizsákmányolás egyre gyakoribb jelenség, és az interneten a bűnözés újabb formái – mint például a bosszúpornográfia és a szexuális zsarolás – vannak kialakulóban, amelyekkel szemben a tagállamoknak konkrét intézkedésekkel kell felvenniük a harcot;

mivel a bűnüldöző hatóságok a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést ábrázoló anyagokat cserélő fájlcserélő és magánhálózatok által támasztott új kihívásokkal szembesülnek; mivel minden lány és fiú figyelmét korán kell felhívni a biztonság megőrzésére, valamint annak fontosságára, hogy tiszteljék mások méltóságát és magánéletét a digitális korban;

mivel a migráns gyerekek – főleg a lányok, de a fiúk jelentős hányada is (5) – különösen ki vannak téve szexuális bántalmazásnak és kizsákmányolásnak, mivel az Európába vezető úton vagy oda érkezve emberkereskedők, embercsempészek, kábítószer-kereskedők, prostitúciós hálózatok, valamint más személyek vagy hálózatok kezébe kerülhetnek, akik kihasználják sebezhetőségüket;

J.	mivel a szexturizmus jelentős számú kiskorú gyermeket, elsősorban lányokat, de a fiúk jelentős hányadát is érinti;

K.	mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának való megfelelés érdekében a 2011/93/EU irányelv (47) preambulumbekezdésében az internetes honlapok blokkolására és eltávolítására vonatkozó intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az irányelv 25. cikkében felsorolt biztosítékokat;

L.	mivel szisztematikus felülvizsgálat és metaanalízis megállapította, hogy a fogyatékkal élő gyermekek nem fogyatékos társaikhoz képest háromszor nagyobb valószínűséggel szenvednek el fizikai vagy szexuális erőszakot;

M.	mivel a „gyermekpornográfia” kifejezés használata nem alkalmas a 2011/93/EU irányelv 5. cikkében és 2. cikkének c) pontjában foglalt bűncselekmények meghatározására, és hátrányosan érintheti a kiskorú áldozatokat;

Főbb következtetések és ajánlások

egyértelműen elítéli a gyermekek szexuális bántalmazásának vagy kizsákmányolásának minden formáját, valamint a gyermekek erőszakos és visszaélésszerű viktimizációját minden szinten; üdvözli, hogy az Európa Tanács elfogadta a gyermekek jogairól szóló stratégiáját (2016–2021); felszólítja az összes uniós intézményt és tagállamot, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket a fizikai és pszichológiai erőszak minden formájának megakadályozása érdekében, beleértve a fizikai és szexuális bántalmazást és a szexuális kizsákmányolást, és védje meg ezektől a gyermekeket; felszólítja az összes uniós intézményt és tagállamot, hogy tegyenek egységes és hatékony lépéseket a szexuális zaklatás és kizsákmányolás felszámolására és általában a gyermekek elleni összes szexuális bűncselekmény felszámolására; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tekintsék prioritásnak a gyermekek védelmét az olyan politikák meghatározása és végrehajtása során, amelyek negatív hatással lehetnek rájuk;

úgy véli, hogy a 2011/93/EU irányelv szilárd és átfogó jogi keretet képez a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemhez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok jelentős késedelmet szenvednek az irányelv átültetése és végrehajtása terén, különösen azon rendelkezések tekintetében, amelyek a megelőzésre, felderítésre és büntetőeljárás alá vonásra, valamint az áldozatok védelmére és támogatására vonatkoznak, továbbá amiatt, hogy az irányelvben rejlő összes lehetőséget még aknázták ki; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az irányelv teljes körű és helyes átültetése érdekében; ezért felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a gyermekáldozatok védelme és segítése, valamint a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés elleni zéró tolerancia biztosítása érdekében a jogi átültetés hatékony végrehajtás formájában történjék;

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tudta a 2011/93/EU irányelv 28. cikkében meghatározott határidőn belül végrehajtási jelentéseit benyújtani, és hogy a Bizottság által benyújtott két értékelő jelentés csak a tagállamok nemzeti jogába történő átültetést írja le, és nem értékelte teljes mértékben az irányelv teljesítését; kéri a tagállamokat, hogy működjenek együtt és juttassák el a Bizottsághoz az irányelv végrehajtásával kapcsolatos összes vonatkozó információt, ideértve a statisztikákat is;

úgy véli, hogy a gyermekekkel szemben elkövetett ilyen bűncselekményekre a „gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató anyag” kifejezés megfelelőbb, mint a „gyermekpornográfia”; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a „gyermekpornográfia” helyett fogadják el a „gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató anyag” kifejezést; hangsúlyozza azonban, hogy az új terminológia semmilyen módon nem korlátozhatja a 2011/93/EU irányelv 5. cikke és 5 cikke c) pontja által a „gyermekpornográfia” kategóriájába sorolt bűncselekmények körét;

sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság végrehajtási jelentése nem említi meg, hogy értékelte-e az INHOPE rendszer hatékonyságát, amikor jelentéseket küld harmadik országbeli partnereknek;

sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem gyűjtött adatokat az alkalmazott zárolás típusairól; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyes országokban nem tettek közzé adatokat a zárolási listán szereplő weboldalak számáról; sajnálatosnak tartja, hogy a biztonsági módszerek – mint például a titkosítás – használatának értékelése nem történt meg annak biztosítása érdekében, hogy a zárolási listák ne szivároghassanak ki és ezáltal komoly kontraproduktív hatást fejtsenek ki; üdvözli, hogy miután a Bizottság 2011-ben a kötelező zárolást támogatta, ezt követően ezzel az állásponttal egyértelműen felhagyott;

Büntető anyagi jog (az irányelv 3., 4. és 5. cikke)

tudomásul veszi, hogy a 2011/93/EU irányelv büntető anyagi jogi rendelkezéseit a tagállamok átültették; mindazonáltal aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok még nem ültették át teljesen a szexuális kizsákmányolással kapcsolatos bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseket (4. cikk), az arra vonatkozó rendelkezéseket, amikor a szexuális visszaéléssel kapcsolatos bűncselekményeket a gyermekkel kapcsolatban álló, elismert bizalmi vagy hatalmi helyzettel vagy befolyással rendelkező személy követte el (3. cikk (5) bekezdés i) pont) vagy a gyermek különösen kiszolgáltatott helyzetével visszaélő személy követte el (3. cikk (5) bekezdés ii) pont), továbbá a jogi személyek felelősségére vonatkozóakat (12. cikk);

különösen úgy véli, hogy a tagállamoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük a gyermek elleni szexuális visszaéléseket elkövetők, valamint a gyermekek szexuális kizsákmányolását és szexuális bántalmazását segítő, támogató vagy felbujtó egyének vagy jogi személyek büntetlensége elleni küzdelem terén; úgy véli, hogy rendkívül fontos, hogy a tagállamok biztosítsák a természetes és a jogi személyek felelősségre vonását abban az esetben, ha a jogi személy egyik tagjával szembeni ellenőrzés vagy felügyelet hiánya tette lehetővé vagy könnyítette meg bűncselekmények elkövetését;

különösen aggódik az internetes dimenzió gyermekekre jelentett veszélyei és kockázatai, különösen a gyermekek interneten keresztül történő toborzása, az online csábítás és a felbujtás egyéb formái miatt; úgy véli, hogy ezért megoldásokat kell találni az ilyen veszélyes gyakorlatok azonosítására, bejelentésére és vizsgálatára; hangsúlyozza, hogy szükség van a gyermekek online védelmének fokozására, és ezzel egy időben az online környezet veszélyeiről tájékoztató programok indítására;

10.

emlékezteti a Bizottságot, hogy az online tartalomakra vonatkozó korlátozásokat jogszabályban kell rögzíteni, jól megfogalmazott, arányos, legitim módon és egyértelmű cél érdekében;

11.

aggasztónak tartja a gyermekek szexuális kizsákmányolását bemutató élő internetes közvetítések számának növekedését, amelyekben az agresszorok rendkívül ügyesnek és innovatívnak bizonyulnak a technológiai vívmányok felhasználásában; ezért minden tagállamnak törekednie kell az olyan innovatív műszaki megoldások kiépítésére, amelyek felderítik és zárolják az ilyen tartalmakhoz való hozzáférést és ugyanakkor korlátozzák az ilyen szolgáltatások megfizetését;

12.

hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az online bűnözés új formáival, például a bosszúpornóval és a szexuális zsarolással, amely sok fiatalt, különösen a serdülőkorú lányokat érinti; felhívja a tagállamok bűnüldöző és igazságügyi hatóságait, hogy konkrét intézkedéseket fogadjanak el a bűncselekmények ezen új formája ellen, továbbá felszólítja az internetszolgáltatókat, a forródrótokat, a nem kormányzati szervezeteket és az összes érintett szervet, hogy vegyék ki részüket a közös felelősségvállalásból, ugyanakkor törekedjenek e bűncselekmények leküzdésére megoldást találni, ideértve a rendelkezésre álló technológiák jobb felhasználását és új technológiák kifejlesztését az online bűncselekményeket elkövetők azonosításának megkönnyítése érdekében;

13.

ismételten felhívja a figyelmet az egyének azon jogára, hogy döntsenek személyes adataik sorsáról, különösen a személyes adatok felhasználásának, nyilvánosságra hozatalának kizárólagos jogára, valamint a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jogra, amely a méltóságot veszélyeztető tartalmak azonnali eltávolítására való lehetőségként van meghatározva;

14.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy azok a tagállamok, amelyek még nem tették meg, az online csábításon túl a gyermekek interneten történő zaklatását vagy csalogatását is tegyék büntethetővé; emlékeztet arra, hogy az interneten történő zaklatás az, amikor egy felnőtt személy az interneten azért kommunikál egy kiskorúval vagy egy általa kiskorúnak vélt személlyel, hogy később bűncselekményt kövessen el ellene;

15.

sajnálatosnak tartja, hogy a vonatkozó esetekben nem állnak rendelkezésre statisztikák a berendezések lefoglalására használt büntetőjogi eljárások alkalmazására vonatkozóan;

Nyomozás és büntetőeljárás

16.

megjegyzi, hogy számos tagállam még nem teljesítette a bűncselekmények elkövetőinek az áldozat nagykorúvá válását követő megfelelő időben történő bíróság elé állítására vonatkozó követelményt; arra ösztönzi ezért a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a jogszabály által előírt időkorlát – amelyen belül e bűncselekményeket jelenteni lehet és amelyek ügyében büntetőeljárást lehet megindítani – kellő hosszúságú legyen, és legalább akkor kezdődjön, amikor a gyermekáldozat nagykorúvá vált, hogy biztosítva legyen, hogy a bűncselekmény ügyében le lehessen folytatni a büntetőeljárást;

17.

hangsúlyozza, hogy fontos a 17. cikk végrehajtása, hogy a tagállamok kötelesek legyenek biztosítani, hogy joghatóságuk kiterjedjen azokra a helyzetekre, amikor a bűncselekményeket a területükről elért informatikai és kommunikációs technológia (ikt) segítségével követték el, függetlenül attól, hogy az a területükön található-e; hangsúlyozza, hogy az igazságügy- és belügyminiszterek 2016. január 26-i nem hivatalos találkozóján elhangzottaknak megfelelően konkrét elemeket kell kidolgozni a számítógépes bűnözésre vonatkozó joghatósággal kapcsolatos közös uniós megközelítés érdekében;

18.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2011/93/EU irányelvben felsorolt bűncselekményeket nem tartalmazzák a tagállamok nemzeti jogszabályai a területen kívüli joghatóság tekintetében; sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamok garantálják, hogy a külföldön elkövetett szexuális bűncselekmények esetében a sértett panasztétele nélkül is lefolytatják a büntetőeljárást; felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyan kezeljék ezeket a hiányosságokat;

19.

felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokat a bűnüldöző és igazságügyi szervek számára a gyermekek szexuális bántalmazásának és kizsákmányolásának leküzdésére, beleértve a rendőrség és a nyomozók speciális képzését is; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok növeljék az áldozatok azonosítására szánt forrásokat, és sürgeti, hogy az a kilenc tagállam, amely még nem ültette át a 2011/93/EU irányelv 15. cikkének az áldozatok azonosítására vonatkozó (4) bekezdését, hogy ezt haladéktalanul tegye meg, és ezt a rendelkezést a megfelelő eszközökkel és erőforrásokkal ellátott különleges nyomozócsoportok felállításával hajtsa végre;

20.

sajnálatosnak tartja, hogy a gyermekek szexuális bántalmazása és különösen a kizsákmányolás területén elkövetett bűncselekmények számáról pontos statisztikák és adatok még mindig hiányoznak a be nem jelentett esetek magas aránya, az elkövetés új formái, valamint a különböző tagállamokban alkalmazott meghatározások és módszertanok közötti eltérések miatt;

21.

hangsúlyozza, hogy a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés eseteinek felderítése és büntetőeljárás alá vonása során a bűnüldöző és igazságügyi hatóságok előtt álló nehézségek többek között abból erednek, hogy a nyomozások sokszor határokon átnyúló dimenzióval rendelkeznek vagy digitális bizonyítékoktól függenek; a technológiai fejlődés gyors ütemének követése érdekében rámutat különösen a digitális nyomozási technikák korszerűsítésének szükségességére;

22.

felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a bűnüldöző hatóságaik közötti együttműködést, többek között a közös nyomozócsoportok fokozott alkalmazása révén; sürgeti a hatóságokat, hogy ismerjék el, hogy a forródrót-szolgálatokra és az iparra való támaszkodás kontraproduktív lehet, és csak a gyermekek szexuális bántalmazása elleni küzdelem kiszervezését szolgálja;

23.

felszólítja a tagállamokat, hogy a 2011/93/EU irányelv rendelkezéseit időtálló módon alkalmazzák; sürgeti az ipart és az internetszolgáltatókat, hogy a legkorszerűbb technológiát alkalmazzák, és olyan innovatív megoldásokba fektessenek be, amelyek növelik az elkövetők azonosításának és büntető eljárás alá vonásának lehetőségét, valamint az online bűnözői hálózatok felszámolását és az áldozatok védelmét;

24.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az internetszolgáltatók a szolgáltatói szintű hálózati címfordító technológiákat (NAT CGN) alkalmazzák, amelyek lehetővé teszik, hogy több felhasználónak egyidejűleg azonos legyen az IP-címe, ami veszélyezteti az online biztonságot és felelősség megállapítását; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az internetszolgáltatókat és a hálózatüzemeltetőket az egy IP-címre jutó felhasználók számának korlátozásához szükséges intézkedések meghozatalára, a CGN-technológiák alkalmazásának fokozatos megszüntetésére és a 6-os verziószámú internetprotokoll-címek (IPv6) legújabb generációjának mihamarabbi alkalmazásához szükséges beruházások elvégzésére;

25.

felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a rendőrségi és igazságügyi együttműködést, valamint arra, hogy teljes mértékben használják ki az Europol – különösen az AP Twins és a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ keretében – és az Eurojust kínálta uniós együttműködés meglévő eszközeit, ezáltal biztosítva az elkövetők és lehetséges segítőik sikeres felderítését és bíróság elé állítását; hangsúlyozza, hogy az Europol és az Eurojust számára e tekintetben biztosítani kell a feladataik ellátásához szükséges megfelelő erőforrásokat, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat;

26.

felhívja a tagállamokat, hogy különösen az emberkereskedelemnek, az embercsempészetnek és a szexuális kizsákmányolásnak kitett migráns gyermekek – főként a lányok, de fiúk is – kereskedelme és csempészete terén fokozzák a rendőrségi és igazságügyi együttműködést; az eltűnt gyermekek felkutatása, valamint az adatbázisok közötti átjárhatóság érdekében a hatóságok közötti fokozott együttműködésre és gyors információcserére hív fel; felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el valamennyi érintett szereplőt bevonó holisztikus megközelítést, és fokozzák az együttműködést a bűnüldöző hatóságokkal, a szociális szolgálatokkal és a civil társadalommal; elismeri a civil társadalomnak a kiszolgáltatott gyermekek azonosításában játszott fontos szerepét, tekintettel arra, hogy a migráns gyermekek nincsenek bizalommal a bűnüldöző hatóságok iránt;

27.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a gyermek-szexturizmus leküzdése és az elkövetők és segítőik bíróság elé állítása érdekében fokozzák erőfeszítéseiket, figyelembe véve valamennyi érintett szereplő felelősségét;

28.

úgy véli, hogy a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy építsék ki a szexturizmus elleni küzdelemre szakosodott nemzetközi hálózatot, amellyel olyan kormányzati politikák párosulhatnának, mint például a veszélyes térségekben levő családok és gyermekek megsegítésére összpontosító finanszírozási programok;

Megelőzés (az irányelv 22., 23. és 24. cikke)

29.

felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be hatékony megelőző és intervenciós programokat, többek között a gyermekekkel kapcsolatba kerülő hivatalos nevelők, a szülői egyesületek és az érintettek számára szervezett rendszeres képzési programokat, hogy jobban fel lehessen mérni a bűncselekmények elkövetésének kockázatát;

30.

sürgeti a tagállamokat, hogy a gyermekek és a kiskorúak védelmével foglalkozó szülők egyesületével, valamint az érintett civil társadalmi szervezetekkel együttműködve tegyék meg a megfelelő intézkedéseket, például a figyelem felkeltését, megelőző kampányokat, a hatóságok, a szülők, a tanárok, a gyermekek és a kiskorúak számára nyújtott képzést és külön oktatási programokat, a médiaműveltség, az online biztonság és a családi értékek (például a kölcsönös felelősség, a tisztelet és a gondoskodás), az emberi méltóság, az önbecsülés, az erőszakmentesség, és általánosságban a gyermekek jogainak a szexuális bántalmazás és a szexuális kizsákmányolás minden formája elleni védelme érdekében;

31.

felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy többlépcsős gyermekvédelmi rendszert a gyermek legfőbb érdeke és alapvető jogainak teljes tiszteletben tartása mellett annak érdekében, hogy egyértelmű üzenetet fogalmazzanak meg arról, hogy a gyermekek fizikai, szexuális és érzelmi bántalmazásának minden formája elfogadhatatlan, és törvény által büntetendő;

32.

ösztönzi a tagállamokat, hogy minden érdekelt féllel, köztük a tanárokkal, az oktatókkal, a bűnüldöző hatóságokkal, osszák meg a csábítás és a gyermekek online biztonságára leselkedő veszélyek egyéb formáinak témájában az oktatási anyagok és a képzési programok bevált gyakorlatait; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre ambiciózus oktatási programokat mind a szülők, mind pedig a fiatalok számára, amelyek révén megismerhetik az internettel összefüggő veszélyeket és arra bátorítják őket, hogy elsősorban a gyermekek számára létrehozott forróvonalakon keresztül bejelentsék az olyan cselekményeket, amelyeknek tanúi vagy áldozatai voltak; rendkívül fontosnak tartja, hogy a szülőket iránymutatásokkal lássák e, hogy fel tudják mérni azokat a kockázatokat, amelyekkel gyermekük szembesülhet, és felismerjék az esetleges online szexuális zaklatás korai jeleit; felhívja a szolgáltatókat, hogy fokozzák az internethasználatban különösen a gyermekek számára rejlő kockázatokkal kapcsolatos tudatosság fokozására irányuló erőfeszítéseiket interaktív eszközök és tájékoztató anyagok kidolgozása révén;

33.

sürgeti a tagállamokat, hogy jogszabályaikban vezessék be a gyermekekhez kapcsolódó tevékenységekre vagy álláshelyekre jelentkező vagy önkénteskedni kívánó személyek bűnügyi előéletének kötelező kivizsgálását, és hogy rendszeresen osszák meg az információkat a gyermekekre veszélyt jelentő személyekről;

34.

felszólítja a tagállamokat a gyermekekkel szemben szexuális bűncselekményeket elkövetők információinak megosztására, hogy megakadályozzák, hogy a szexuális bűncselekményeket elkövetők észrevétlenül az egyik tagállamból egy másikba költözhessenek gyermekekkel vagy gyermekgondozási intézményekben való munkavégzés vagy önkénteskedés céljából; ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák a büntetőítéletekre és eltiltásokra vonatkozó információmegosztást, és biztosítsák az elkövetőkről a nemzeti nyilvántartáson belüli rendszeres és koherens adatgyűjtést; sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék a 2011/93/EU irányelv 22. cikke szerinti kötelezettségeiket, és biztosítsanak hatékony, tudományos szempontból felülvizsgált bűnmegelőzési programokat és intézkedéseket azok számára, akik attól tartanak, hogy a gyermekeket szexuálisan bántalmazni fogják és az irányelv 3–7. cikkében említett egyéb bűncselekményeket fogják elkövetni;

35.

megjegyzi, hogy egyes tagállamok erre a célra operatív rendszert és a gyermekek szexuális bántalmazásának kivizsgálására szolgáló igazságügyi képességeket fejlesztettek ki; megjegyzi azonban, hogy a tagállamok többségének nincs speciális nyomozati szolgálata, sem pedig pénzügyi eszközei olyan bűnügyi szakértői eszközök beszerzésére, mint az online nyomozás lehetővé tételére szolgáló speciális szoftver; javasolja ezért, hogy az EU támogassa ezeket a szolgáltatásokat azáltal, hogy szükség esetén biztosítja a megfelelő pénzeszközöket;

36.

megállapítja, hogy a gyermekekkel szembeni szexuális visszaéléseket és a gyermekek szexuális kizsákmányolását az esetek többségében ritkán jelzik a bűnüldöző hatóságoknak; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő lépéseket a visszaélések gyermekek általi bátrabb és gyakoribb bejelentése érdekében, és vegyék fontolóra rendszeres közvetlen bejelentési mechanizmusok létrehozását;

37.

felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki vagy erősítsék meg a gyermek-segélyvonalakat, amelyek segítséget és támogatást nyújtanak a szexuális visszaélések vagy kizsákmányolás áldozatául eső gyermekeknek, és amelyek biztosítják a gyermekek meghallgatáshoz való alapvető jogát; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a segélyvonalak 24 órás rendelkezésre állását, hozzáférhetőségüket különböző kommunikációs eszközökkel, titkosságukat, költségmentességüket nemcsak a gyermek, hanem a segélyvonalak számára is, a nemzeti gyermekvédelmi rendszereken belüli egyértelmű helyzetüket, és garantálják e segélyvonalak strukturális és hosszú távú finanszírozását;

Az áldozatok segítése és védelme (az irányelv 18., 19. és 20. cikke)

38.

felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a bűncselekmények áldozatainak jogairól szóló 2012/29/EU irányelvet, és hozzanak konkrét intézkedéseket a gyermekáldozatok védelmére, és osszák meg a bevált gyakorlatokat annak biztosítására, hogy a gyermekek megfelelő segítséget és támogatást kapjanak a teljes büntetőeljárás során és azt követően is;

39.

üdvözli, hogy a gyermekek védelme érdekében néhány tagállamban – például a Barnhuset Svédországban – bevált gyakorlatokat fogadtak el; felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekek másodlagos viktimizációjának elkerülése érdekében helyezzenek hangsúlyt a jogi segély, valamint a pszichológiai támogatás és segítség nyújtására; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy regionális és nemzeti szinten is indítsanak figyelemfelkeltő kampányokat a kiskorú áldozatok támogatása és a közvélemény kultúrájának megváltoztatása érdekében, hogy elkerüljék az áldozathibáztatást, ami további megrázkódtatásokat okozhat a visszaélések kiskorú áldozatainak;

Eltávolítás és zárolás (25. cikk)

40.

üdvözli, hogy a tagállamok jogszabályokat és közigazgatási intézkedéseket léptettek életbe a területükön üzemeltetett, gyermekkel való szexuális visszaélést bemutató anyagokat tartalmazó internetes oldalak eltávolítására; felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2011/93/EU irányelv 25. cikkét, és biztosítsanak elsőbbséget a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést ábrázoló anyagok megfelelő biztosítékok melletti gyors eltávolításának; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamoknak csak a fele illesztett jogszabályaiba olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a területükön üzemeltetett ilyen weboldalak felhasználói esetében hozzáférésüket zárolják; emlékeztet arra, hogy a gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató anyagok terjesztése elleni küzdelemben az eltávolítási intézkedések a zárolásnál hatékonyabbak, mivel ez utóbbinál a tartalom nem kerül törlésre;

41.

sajnálatát és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy – ugyan a Bizottság megemlíti, hogy néhány tagállamban nincsenek funkcionális „értesítési és eltávolítási” eljárások – tizenhat évvel a 2000/31/EK irányelv (az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) hatályba lépése után nem jelezte, hogy intézkedéseket fog tenni annak érdekében, hogy az uniós jogot betartsák a tagállamok;

42.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy összegyűjtse az ahhoz szükséges információkat, hogy meg lehessen állapítani milyen eljárásokat alkalmaznak az olyan tagállamokban, ahol nincsen funkcionális értesítési–eltávolítási eljárás és nincsenek érvényben büntetőjogi intézkedések, és indítson kötelezettségszegési eljárást a tagállamok ellen, amennyiben úgy találja, hogy nem tartják be a 2000/31/EK irányelvben ezzel kapcsolatosan megállapított kötelezettségeket;

43.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem értékelte a zárolási listák biztonságát és a zároláshoz használt technológiákat azokban az országokban, amelyek végrehajtották az intézkedéseket, a biztonsági intézkedéseket, például a zárolási listák tárolásához és közléshez szükséges titkosítást, és hogy nem végezte el az intézkedés hatékonyságának érdemi elemzését;

44.

megjegyzi, hogy a 2011/93/EU irányelv nem írja elő a kötelező zárolást; elismeri, hogy a zárolás nem megbízható és nem is az egyetlen technológia; hatékony igazságügyi és bűnüldözési intézkedések keretében javasolja a gyermekekkel való visszaélést, a gyermekek kizsákmányolását és a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést ábrázoló anyagok forrásnál történő eltávolítását;

45.

sürgeti a tagállamokat, hogy az internetes iparággal együttműködve gyorsítsák fel a még mindig túl hosszadalmas értesítési–eltávolítási eljárásokat, és az online iparággal, az Eropollal és az Eurojusttal közösen hozzanak létre partnerségeket annak megakadályozására, hogy a hálózatokat és rendszereket feltörve és az ezekkel való visszaélés révén gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést ábrázoló anyagokat terjesszenek;

46.

felszólítja a tagállamokat, hogy abban az esetben, ha a tartalom harmadik országokból üzemeltetett weboldalakon érhető el, a tartalom gyors eltávolítása érdekében fokozzák együttműködésüket az adott harmadik országokkal és az Interpollal;

47.

ajánlja, hogy a gyermekkel való szexuális visszaélést bemutató anyagot tartalmazó weboldalak feketelistáját rendszeresen aktualizálják az illetékes hatóságok és küldjék meg az internetszolgáltatók számára a túlblokkolás elkerülése és az arányosság biztosítása érdekében; ajánlja emellett az ilyen weboldalak feketelistáinak megosztását a tagállamok között, az Europollal és annak Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központjával, valamint az Interpollal; e tekintetben úgy véli, hogy alkalmazni lehetne az automatikus képfelismerést magában foglaló újonnan kifejlesztett kivonatolási (hashing) technológiát; hangsúlyozza, hogy minden alkalmazott technológiát szigorúan meg kell vizsgálni a hackelés, a visszaélés vagy a kontraproduktív hatások kiküszöbölése, vagy legalábbis minimálisra csökkentése érdekében;

48.

ösztönzi, hogy az INHOPE-hálózat tagjaival együttműködve hozzon létre biztonságos névtelen bejelentési mechanizmust a Deep Web hálózatokról, például a TOR hálózaton található Dark Net hálózatról, és biztosítson a sajtószervek által a vissszaéléseket bejelentők számára biztosítotthoz hasonló, magas szintű anonimitást annak érdekében, hogy lehetővé váljon az ilyen hálózatokat használók számára, hogy a gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatos anyagokról szóló információt megosszák vagy bejelentsék;

49.

sürgeti a tagállamokat, hogy kötelezzék az internetszolgáltatókat az infrastruktúrájukban észlelt, gyermekpornográfiával kapcsolatos anyagok bűnüldöző hatóságoknak és nemzeti hatóságoknak történő proaktív jelentésére; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) keretében nyújtott finanszírozását, hogy a forródrót-szolgálatok az illegális internetes tartalom kezelésére vonatkozó megbízatásuk teljesítéséhez a megfelelő forrásokkal rendelkezhessenek;

50.

elismeri, hogy a civil társadalmi szervezetek – például az INHOPE Network of Hotlines, többek között az egyesült királyságbeli Internet Watch Foundation is – aktív és támogató szerepet töltenek a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést interneten ábrázoló anyagokkal szembeni küzdelem terén; sürgeti a Bizottságot, hogy az INHOPE-pal együttműködve állapítsa meg és hajtsa végre a legjobb gyakorlatokat, különös tekintettel a statisztikai jelentésekre és a bűnüldözési szervekkel való hatékony együttműködésre; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy hozzanak létre ilyen forródrótokat, és úgy véli, hogy engedélyezni kell számukra, hogy proaktív módon a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló online tartalmak után kutassanak;

51.

sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy haladéktalanul fogadjanak el biztonságos és a gyermekek iránt érzékeny jelentéstételi és tanácsadási mechanizmusokat, például a telefonos segélyvonalakat vagy az e-mail címmel rendelkező internetes forróvonalakat, vagy táblagépen vagy okostelefonon használható alkalmazásokat, amelyeken az internetes felhasználók – akár névtelenül – bejelenthetik, ha gyermekpornográfiát találtak online, és amelyek képesek gyorsan értékelni ezt a bejelentett tartalmat, és adott esetben az értesítési-eltávolítási eljárásokat alkalmazni, illetve a területükön kívül tárolt tartalmat is eltávolítani; a forródrót-szolgálatok egyértelmű elismerését és megerősítését kéri, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy megfelelő költségvetéssel és szakképzettséggel rendelkező szakemberekkel rendelkezzenek; úgy véli, hogy ezeknek a forródrót-szolgálatoknak a nyilvánosságtól kapott bejelentéseken kívül lehetővé kell tenni, hogy az interneten proaktív módon keressék a gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató anyagokat;

52.

hangsúlyozza, hogy szükség van uniós szintű tájékoztatási programok elősegítésére és támogatására, amelyek lehetővé teszik a nyilvánosság számára, hogy az interneten található illegális vagy gyermekekre káros tartalmakra felhívják az illetékes hatóságok figyelmét;

53.

felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy a tagállamok megfelelnek-e az irányelvben foglaltaknak, lebontott és összehasonlítható adatokat szolgáltatva a tagállamoknak a gyermekek offline és online szexuális zaklatásának és kizsákmányolásának megelőzése és leküzdése terén végzett teljesítményével kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogóbb jelentést az irányelv végrehajtásáról kiegészítő információkat és statisztikákat tartalmazva a gyermekek szexuális bántalmazásával foglalkozó weboldalak eltávolításáról és zárolásáról, statisztikát a jogellenes tartalom 72 órán túli eltávolításának üteméről, valamint a bejelentett bűncselekmények bűnüldöző hatóságok általi nyomon követéséről, az eltávolításban tapasztalható késedelmekről, amelyek a folyamatban lévő nyomozások megzavarásának elkerülése érdekében alakulnak ki, a tárolt adatok bírósági és bűnüldöző hatóságok általi felhasználásáról, valamint a forródrót-szolgálatok által végrehajtott intézkedésekről, miután tájékoztatták a bűnüldöző hatóságokat a tárhelyszolgáltatókkal való kapcsolatfelvételről; utasítja illetékes bizottságát, hogy tartson meghallgatást az irányelv végrehajtásának helyzetéről, és esetlegesen vegye fontolóra egy kiegészítő jelentés elfogadását az irányelv végrehajtásának nyomon követéséről;

o o

54.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 335., 2011.12.17., 1. o.

(2) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.

(3) HL C 289., 2016.8.9., 57. o.

(4) HL C 316., 2016.8.30., 109. o.

(5) Tanulmányok igazolják, hogy a fiúknak különösen nehézséget okoz a szexuális bántalmazás nyilvánosságra hozatala, többek között a férfiakkal szemben támasztott társadalmi elvárásokkal kapcsolatos okok miatt is. Lásd például az Európai Parlament Kutatószolgálata Utólagos Hatásvizsgálatok Osztályának tanulmányát, PE 598.614, 16.oldal, valamint Schaefer, G.A., Mundt, I.A,,Ahlers, C.J., és Bahls, C. „A gyermekek szexuális bántalmazása és az áldozatok pszichológiai károsodása: az áldozatok által kezdeményezett online tanulmány eredményei” című cikkét a Journal of Child Sex Abuse 21. kötet, 2012., 3. szám, 343–360. oldalán.

11.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 369/105

P8_TA(2017)0502

A Petíciós Bizottság 2016. évi tanácskozásai

Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása a Petíciós Bizottság 2016-os év során folytatott tanácskozásairól (2017/2222(INI))

(2018/C 369/14)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásainak eredményeiről szóló korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel az európai ombudsman 2016. évi éves jelentésére,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10. és 11. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 24. és 227. cikkére,

—	tekintettel az EUMSZ 228. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának az Európai Parlamenthez benyújtható petícióhoz való jogról szóló 44. cikkére,

—	tekintettel az EUMSZ kötelezettségszegési eljárásra vonatkozó rendelkezéseire és különösen 258. és 260. cikkére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 216. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A8-0387/2017),

A.	mivel 2016-ban 1 569 petíció érkezett (a 2015-ben kapott 1 431-hez viszonyítva), amelyekből 1 110 (vagyis 70,8 %-uk) minősült elfogadhatónak;

B.	mivel 2016-ban a Parlament petíciós portáljának 6 132 felhasználója támogatott egy vagy több petíciót (2015-ben számuk 902 volt), és mivel a petíciónként és látogatónként kapott támogatások száma 2016-ban 18 810 volt a 2015-ös 1 329-hez képest;

mivel a beérkezett petíciók száma az EU összlakosságához viszonyítva szerény; mivel ez a szám jelzi, hogy az uniós polgárok egy része tudatában van petíciós jogának, és él is vele, és a petíciós eljáráson keresztül várja, hogy felhívja az uniós intézmények figyelmét azokra az ügyekre, amelyek miatt aggódik, és amelyek az EU hatáskörébe tartoznak; mivel azonban nagyobb erőfeszítésekre van szükség a petíciós jog ismertségének növelése és népszerűsítése érdekében;

mivel a petíciós jog lehetővé teszi az uniós polgárok és lakosok számára, hogy közvetlenül az intézményhez nyújtsanak be hivatalos kérelmet, és ezért ezt a jogot megfelelően védeni és érvényesíteni kell, mivel ez a jog elengedhetetlen annak biztosításához, hogy az uniós polgárok és lakosok aktívan részt vegyenek az Európai Unió tevékenységeiben;

E.	mivel az Európai Parlament már régóta az élen jár a petíciós eljárás nemzetközi fejlesztésében, és jelenleg is Európa legnyíltabb és legátláthatóbb rendszerével rendelkezik, amely többek között lehetővé teszi a petíciók benyújtóinak teljes részvételét az EU tevékenységében;

mivel a bizottságnak az európai polgárok szerepvállalásának erősítésében játszott szerepe egyike azon alapvető jellemzőknek, amelyek hozzájárulnak a Parlamentről alkotott kép és az intézmény tekintélyének erősítéséhez a választók szemében azáltal, hogy lehetővé teszik az uniós jog tagállamok és az egyéb uniós intézmények általi végrehajtásának számonkérését és jobb ellenőrzését;

G.	mivel az aktív részvétel kizárólag olyan demokratikus és átlátható folyamat alapján lehetséges minden uniós intézmény esetében, amely lehetővé teszi a Parlament és a Petíciós Bizottság számára, hogy polgárbarát és érdemi munkát végezzenek;

mivel a petíciók benyújtói és támogatói olyan elkötelezett polgárok, akik cserébe elvárják az uniós intézményektől, hogy hozzáadott értéket képviselve foglaljanak állást aggályaik rendezésében; mivel a petíciókkal kapcsolatos megfelelő fellépés elmulasztása vélhetően a polgárok frusztrációjához és az Unió felé irányuló elégedetlenségéhez vezet;

I.	mivel a polgárok gyakran végső lehetőségként fordulnak a Petíciós Bizottsághoz, miután az aggályaikat más szervezetek és intézmények nem voltak képesek sikeresen megoldani regionális és nemzeti szinten;

J.	mivel a petíciók lehetővé teszik a Parlament számára, hogy meghallgassa az uniós polgárokat érintő problémákat és segítséget nyújtson azok megoldásához, és mivel az uniós jognak a lakosság mindennapjaira gyakorolt hatását célszerű a petíciókon keresztül értékelni;

mivel az állampolgárok döntéshozatalban való közvetlen részvételének növekedése és a döntéshozatal minőségének javulása uniós szinten kizárólag akkor lehetséges, ha az olyan demokratikus irányításon alapul, amely képes biztosítani az átláthatóságot és az alapvető jogok hatékony védelmét, valamint az uniós polgárok kéréseinek az EU politikai napirendjére való felvételét;

L.	mivel a petíciók egyebek mellett értékes információforrást jelentenek abból a szempontból, hogy feltárják az uniós jogszabályok megsértését és az uniós jognak a valamennyi polgárt megillető alapvető jogok teljes körű védelmére irányuló célkitűzéssel kapcsolatos hiányosságait és következetlenségeit;

mivel a petíciók fontos információk széles skáláját nyújtják különböző területeken, amelyeket más parlamenti bizottságok jól hasznosíthatnak, többek között jogalkotási tevékenységeikkel összefüggésben is; mivel a petíciók benyújtásához való alapvető jognak a petíciók kielégítő elbírálása révén történő teljes körű biztosítása a Parlament egészének feladata;

mivel minden egyes petíciót körültekintően kell megvizsgálni és kezelni, és mivel minden egyes petíció benyújtójának joga van arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében rögzített, megfelelő ügyintézéshez való joggal összhangban egy olyan első választ kapjon a Petíciós Bizottságtól, amely az általa felvetett problémákkal teljes körűen foglalkozik; mivel gyakran a petíciók első vizsgálata eredményeként a megoldás megtalálására irányuló további nyomon követő intézkedésként ezt követően információcserére és válaszadásra vagy a Bizottsággal és a nemzeti hatóságokkal folytatott párbeszédre van szükség;

mmivel a petíciók (az EUMSZ 227. cikke és a Parlament eljárási szabályzata 215. cikke szerinti) elfogadhatósági feltételei kimondják, hogy a petícióknak eleget kell tenniük az elfogadhatóságra vonatkozó formai feltételeknek, vagyis annak, hogy egy európai uniós állampolgár vagy lakos benyújtó személyt egy, az Európai Unió tevékenységi területéhez tartozó ügy érintsen; mivel az elfogadott értelmezés szerint ezek a tevékenységi területek messze meghaladják az EU kizárólagos hatásköreinek halmazát; mivel 459 petíciót nyilvánítottak elfogadhatatlannak azért, mert nem feleltek meg a formai követelményeknek;

P.	mivel a Petíciós Bizottság hatékony munkájának biztosításához a megalapozatlan vagy elfogadhatatlan petíciókat le kell zárni és indokolást kell adni a petíció benyújtói számára; mivel a petíciók kezelését szabályozó eljárásnak mindig a petíciókat benyújtók legjobb érdekeit kell figyelembe vennie;

mivel a petíciós eljárás sajátos, interaktív jellegének, valamint a polgárok eljárásban betöltött alapvető szerepének köszönhetően minden beadvány egyedi, és kizárja az előre megállapított időkereteket; mivel ezek az eljárások különleges rugalmasságot és közönségkapcsolati készségeket igényelnek az igazgatás részéről;

mivel jelentős számú petíció megtárgyalására nyilvánosan kerül sor a Petíciós Bizottság ülésein; mivel a petíciók benyújtóinak joguk van petíciójuk ismertetéséhez, és gyakran teljes mértékben részt vesznek a vitákon, ezáltal aktívan hozzájárulva a bizottság munkájához; mivel 2016-ban 201 petíció benyújtói voltak jelen a bizottság tanácskozásain, és 61-en felszólalásukkal aktívan részt is vettek a tanácskozásokon;

S.	mivel a polgárok által a petíciókban és a bizottsági üléseken nyújtott információk – a Bizottság, a tagállamok vagy más szervek szaktudásával kiegészítve – alapvető fontosságúak a bizottság munkája során;

mivel a petíciókban 2016-ban felvetett fő témák a belső piacra (különösen a szolgáltatások nyújtására és az emberek szabad mozgására), az alapvető jogokra (különösen a gyermekek, valamint a fogyatékkal élők jogaira), szociális ügyekre (munkakörülményekre), környezeti kérdésekre (szennyvízkezelés, szennyezés és környezetvédelem), valamint a brexit sajátos kérdésére (szerzett jogok elvesztése és a népszavazás felhatalmazása) vonatkoztak;

mivel a Parlament 2014 végén indított petíciós portálja működik; mivel 2016-ban 1 067 petíciót nyújtottak be a portálon keresztül (az összes petíció 68 %-át), összevetve a 2015-ben így benyújtott 992-vel; mivel technikai javításokra is sor került, többek között a keresőfunkció javítására, ami a felhasználóknak és a portál kezelőinek egyaránt előnyére vált; mivel a petíciók összefoglalását röviddel elfogadásuk után feltöltik az oldalra; mivel felülvizsgálták a bizalmas dokumentumokra vonatkozó beállításokat, és bevezették a gyakran ismételt kérdések (GYIK) fórumát is; mivel egy új migrációs eszköz segítségével feltöltésre kerültek a 2015-ös és 2016-os petíciók összefoglalói is; mivel lefuttattak egy keresőprogram-optimalizálási folyamatot; mivel nagy számú, felhasználók által kezdeményezett egyéni segítségkérést sikeresen kezeltek; mivel folyamatban vannak a projekt további szakaszai, amelyek többek között lehetővé teszik az olyan szolgáltatásokat, mint az automatikus elektronikus értesítések küldését a bizottsági ülések napirendjére felkerülő petíciókról és a kapcsolódó internetes közvetítés linkjéről, valamint a kapcsolódó viták jegyzőkönyveinek és videóinak későbbi feltöltését a petíciók benyújtói és támogatói számára;

mivel az európai polgári kezdeményezés fontos eszköz annak érdekében, hogy erősödjön a polgárok részvétele az EU döntéshozatali folyamatában, amelyet maradéktalanul ki kell aknázni a polgárok uniós intézmények iránti bizalmának növelése, valamint egy valódi és befogadó Európai Unió felépítésének előmozdítása érdekében; mivel az európai polgári kezdeményezésről szóló hatályos 211/2011/EU rendelet felülvizsgálatára irányuló, a Bizottság által 2017. szeptember 13-án előterjesztett jogalkotási javaslat (COM(2017)0482) elindította a felülvizsgálat nagyon is szükséges folyamatát annak érdekében, hogy ez az eszköz hozzáférhetőbbé és hasznosabbá váljon az uniós polgárok számára.

mivel négy, a Parlament eljárási szabályzatának 216a. cikke szerinti tényfeltáró látogatás lett tervbe véve, mivel a tényfeltáró látogatások a Petíciós Bizottság alapvető eszközei közé tartoznak, hiszen egyedi lehetőséget nyújtanak az összetett kérdésekben a különböző érdekelt felektől való információgyűjtésre, egyúttal elősegítik, hogy a Parlament munkája kézzelfogható módon láthatóvá váljon a polgárok körében Európa különböző területein; mivel két tényfeltáró látogatásra sor került – az egyikre Spanyolországban, miután uniós polgárok több petíciót is benyújtottak a vízről szóló keretirányelv feltételezett megsértése miatt, a másikra pedig Szlovákiában, a fogyatékos személyek számára létrehozott hosszú távú bentlakásos otthonokban az európai uniós strukturális alapok felhasználása kapcsán; mivel a két másik (Írországba, illetve Olaszországba) tervezett tényfeltáró látogatást elhalasztották;

X.	mivel a Petíciós Bizottság felelősséggel tartozik az európai ombudsman hivatala felé, amelynek feladata az uniós polgárok által az európai intézményekben elkövetett esetleges adminisztratív visszásságokkal kapcsolatban benyújtott panaszok kivizsgálása;

Y.	mivel Emily O’Reilly európai ombudsman a Petíciós Bizottság 2016. június 20-i ülésén ismertette 2015. évi éves jelentését, és mivel a Petíciós Bizottság éves jelentése viszont részben az ombudsman éves jelentésén alapszik;

mivel a Petíciós Bizottság tagja az Ombudsmanok Európai Hálózatának, amelynek az európai ombudsman, illetve a tagállamok, a tagjelölt országok és az Európai Gazdasági Térség más országainak nemzeti és regionális ombudsmanjai, valamint egyéb szervei is tagjai, és amely az európai uniós jog és szakpolitikák területén az információcsere előmozdítására és a bevált gyakorlatok megosztására törekszik;

AA.	mivel a beérkezett petíciók közül 147 (ebből 2016-ban 120) az Egyesült Királyságban az Európai Unióból való kilépésről tartott népszavazás által felvetett – elsősorban a polgárok jogaival kapcsolatos – ügyekre vonatkozott;

AB.	mivel a Petíciós Bizottság 2016-ban elfogadott és azóta végrehajtott iránymutatásainak köszönhetően a bizottság munkája, illetve a petíciók feldolgozása egyértelműbb és strukturáltabb;

AC.	mivel a Parlament eljárási szabályzatának (a 2016. decemberi plenáris ülésen elfogadott) átdolgozása a petíciós eljárással kapcsolatban is változásokat és pontosításokat eredményezett;

AD.

mivel a környezeti hatásvizsgálatokkal összefüggő petíciók kezelésének pusztán formalista megközelítése veszélyezteti az uniós környezetvédelmi jog végrehajtását a tagállamokban, valamint az Európai Bizottság hitelességét is, amelynek hatékony felügyeletet kellene gyakorolnia az állampolgárok alapvető jogainak teljes körű biztosítása érdekében;

rávilágít arra, hogy a Petíciós Bizottságnak jelentős szerepe van olyan kapcsolattartó pontként, ahol az uniós polgárok és lakosok benyújthatják panaszaikat az uniós jogszabályok tagállamokban történő alkalmazásakor felmerülő jogsértésekkel és hiányosságokkal kapcsolatban, továbbá az uniós szabályozásban meglévő hézagokkal és következetlenségekkel kapcsolatban; kiemeli, hogy teljes mértékben biztosítani kell a felmerült kérdések időben történő alapos, nem részlehajló és pártatlan kezelését az intézmények részéről;

elismeri, hogy a petíciók első kézből származó fontos információforrást jelentenek nemcsak az uniós jog tagállamok általi alkalmazása során elkövetett jogsértések és hiányosságok feltárása, hanem az uniós jogszabályok esetleges joghézagainak feltárása és a polgárok új, elfogadható jogszabályokkal vagy a hatályos jogalkotási szövegek javításával kapcsolatos javaslatainak megismerése szempontjából is;

emlékeztet arra, hogy a petíciók lehetőséget biztosítanak a Parlament és a többi uniós intézmény számára, hogy újra felvegyék a kapcsolatot az uniós polgárokkal, akiket az uniós jog alkalmazása különféle igazgatási szinteken érint; úgy véli, hogy az átláthatóság, az állampolgárok közvetlen bevonása, az alapvető jogok teljes körű védelme, a uniós intézmények válaszadásának a felmerülő problémák kezelése és megoldása szempontjából történő egyértelmű javítása, továbbá az uniós jog alkalmazásához kapcsolódó ügyekben az Európai Unió intézményei és egyéb szervei, illetve a nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti fokozott együttműködés biztosítására való képesség alapvető eszközök az uniós döntéshozatali folyamat demokratikus legitimitásának és elszámoltathatóságának megerősítésére;

megerősíti, hogy a petíciók hatékony kezelése próbára teszi és végső soron megerősíti a Bizottság és a Parlament képességét az uniós jogszabályok nem megfelelő átültetésével vagy alkalmazásával kapcsolatos problémákra való reagálásra, valamint azok megoldására; tudomásul veszi, hogy a Bizottság prioritásnak tekinti az uniós jog végrehajtását, hogy annak előnyeit a polgárok a mindennapjaik során élvezhessék;

kéri az átláthatósági elvekkel összhangban a petíciók benyújtói és támogatói státuszának és jogainak egyértelmű elkülönítését;

továbbra is különös kötelezettségének tekinti annak biztosítását, hogy az elfogadhatatlan vagy nem megalapozott petíciók elfogadhatatlannak nyilvánítása vagy lezárása ne szenvedjen aránytalanul hosszú késedelmet; ehhez kapcsolódóan rámutat arra, hogy a petíció benyújtója számára alaposan meg kell indokolni az elfogadhatatlanságot, valamint a petíció megalapozatlanság miatti lezárását;

elismeri az uniós jog tényleges alkalmazásának hatását az uniós intézmények hitelességének megerősítése szempontjából; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződésben foglalt petíciós jog az európai polgárság fogalmának fontos alkotóeleme, illetve az uniós jog alkalmazásának nyomon követésére és a lehetséges joghézagok felderítésére szolgáló valódi mérőeszköz; felszólítja a Petíciós Bizottságot, hogy szervezzen a fontos petíciókkal foglalkozó rendszeres találkozókat a megfelelő nemzeti környezetben működő partnereivel annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet az európai polgároknak az Unióban és a tagállamokban felmerülő aggályaira, és az európai jogalkotás és végrehajtás minőségének javítása révén tovább erősítse jogaikat; felszólítja nemzeti és európai szinten a hatóságokat, hogy vállaljanak határozott kötelezettséget a petíciók kezelésének és megoldásának prioritásként való kezelésében;

emlékezteti a Bizottságot, hogy a petíciók egyedi lehetőséget kínálnak azon esetek jelzésére, amelyekben az uniós jogot nem tartották tiszteletben, valamint arra, hogy ezeket az Európai Parlament politikai ellenőrzése mellett kivizsgálják; emlékezteti a Bizottságot, hogy a Petíciós Bizottság segítségkéréseit megfelelően nyomon kell követni, és megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy az európai polgárok által megfogalmazott aggályok megfelelő és átlátható kezelésének biztosítása érdekében javítsa válaszai minőségét – a bizottsági ülések alatt adott válaszokat is beleértve – azok tartalma és mélysége tekintetében egyaránt; rámutat arra, hogy a petíciókban jelzett problémák kezelésének módja döntő hatást gyakorol az polgárokra, az uniós jogban foglalt petíciós jog tiszteletben tartására, valamint az európai intézményekről alkotott véleményükre; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság tárja fel a tagállami hatóságokkal való együttműködés erősítésének eszközeit az uniós jog végrehajtásával és betartásával összefüggő kérdések terén;

véleménye szerint az a tény, hogy az uniós jogszabályok tagállamokban történő megfelelő végrehajtásának biztosítása elsődlegesen a nemzeti bíróságok feladata, nem zárja ki, hogy a Bizottság a Szerződések őreként proaktívabb szerepet vállaljon az uniós jogszabályoknak való megfelelés biztosítása terén, különös tekintettel a környezet és a közegészség védelmével összefüggő ügyekre, ahol az elővigyázatosság elvének elsőbbséget kell élveznie;

10.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Tanács és a Bizottság lehető legmagasabb rangú képviselői jelen legyenek a Petíciós Bizottság ülésein és meghallgatásain, amennyiben a megvitatott kérdések megkívánják az említett intézmények részvételét;

11.

felszólítja a Bizottság Petíciós Bizottság ülésein megjelenő tisztviselőit, hogy legyenek készek megfelelő párbeszédet folytatni a petíciók benyújtóival, és ne szorítkozzanak pusztán az ülés előtt elkészített és kiküldött válasz felolvasására;

12.

kéri a telekonferencia szolgáltatások kivitelezhetőségének megvizsgálását; bátorítja az új audiovizuális technológiák használatát, hogy a petíciók benyújtói a valós idejű részvétellel nagyobb szerepet játszhassanak a bizottság munkájában petícióik megvitatása során;

13.

nem ért egyet az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló huszonhetedik éves jelentésben (2009) a Bizottság által kifejtett, ismételten hangoztatott értelmezéssel, amely szerint a Bizottságnak állítólag jogában állna lezárni azokat az aktákat, amelyekkel kapcsolatban még nem tettek kötelezettségszegési eljárásra irányuló hivatalos lépéseket, valamint felfüggeszteni a nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő, még le nem zárt kötelezettségszegési eljárásokat; emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottság éves tevékenységéről szóló, 2016. december 15-én elfogadott állásfoglalása (1) 11. bekezdésében a Parlament megerősítette, hogy nem ért egyet az említett jelentés eredeti megközelítésével, amint azt 2011. szeptember 14-i állásfoglalásában (2) – különösen annak 1., 23. és 32. bekezdésében – kifejtette, és felszólította a Bizottságot, hogy lehetőségeihez mérten biztosítsa az uniós jogszabályok egységes végrehajtását, és a nemzeti szinten zajló bírósági eljárásoktól függetlenül alkalmazza a kötelezettségszegési mechanizmusokat;

14.

a Bizottságnak az európai uniós jog alkalmazásának 2016. évi ellenőrzéséről szóló 2017. július 6-i éves jelentésére (COM(2017)0370) utalva aggodalommal veszi tudomásul a lezáratlan kötelezettségszegési eljárások jelentős, 21 %-os növekedését az előző évhez képest; felszólítja a Bizottságot, hogy a Parlament felhívásai nyomán ossza meg a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárások állásával kapcsolatos információkat; hangsúlyozza a petíciók fontos szerepét a hibásan végrehajtott vagy késedelmesen átültetett európai jogszabályok azonosítása terén; emlékezteti a Bizottságot, hogy a Petíciós Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy időben és felelősségteljes módon megválaszolja a polgárok elvárásait, és egyúttal biztosítja az uniós jogszabályok demokratikus ellenőrzését és megfelelő alkalmazását;

15.

kéri a Bizottságot, hogy biztosítson pontos statisztikát azon petíciók pontos számára vonatkozóan, amelyek EU Pilot vagy kötelezettségszegési eljárás kezdeményezéséhez vezettek; kéri továbbá, hogy a strukturált párbeszéd előmozdítása és a jogviták rendezésére fordított idő csökkentése érdekében nyújtsanak be jelentéseket a Parlamentnek a folyamatban lévő eljárásokkal összefüggő ügyekről, és küldjék meg a számára az EU Pilot és a kötelezettségszegési eljárások során kicserélt dokumentumokat, amint az eljárások az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát alkalmazva lezárultak; felkéri a Bizottságot, hogy a fenti jelentéseket vitassa meg a Petíciós Bizottsággal, proaktívan bevonva a jogalkalmazásért és a jogszabályok egyszerűsítéséért felelős alelnököt;

16.

sürgeti a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként betöltött szerepéből származó hatásköreit megfelelően használja fel, hiszen e szerepkör a polgárok és a jogalkotók szempontjából elengedhetetlen az EU megfelelő működéséhez; kéri a kötelezettségszegési eljárások mielőbbi lefolytatását, hogy véget vessenek azoknak a helyzeteknek, amelyekben az uniós jogot nem tartották tiszteletben;

17.

úgy véli, hogy elengedhetetlen a többi parlamenti bizottsággal való együttműködés; utal e tekintetben a Petíciós Bizottság iránymutatásainak elfogadására, amely iránymutatások kimondják egy petíciós hálózat más bizottságokkal való kiépítésének elvét; üdvözli egy ilyen hálózatra vonatkozó iránymutatások elfogadását; felhívja a figyelmet arra a kérdőívre, amelyet valamennyi bizottságnak megküldtek azzal a céllal, hogy jobban megértsék a vélemény- vagy tájékoztatáskérés céljából nekik továbbított petíciókkal kapcsolatos eljárásaikat; elégedettséggel állapítja meg, hogy a hálózat első hálózat ülésére a személyzet szintjén 2016-ban, a képviselők szintjén pedig 2017-ben két alkalommal került sor; pozitívan értékeli a Petíciós Bizottság és más bizottságok közötti együttműködés eredményeit, valamint a szakpolitikai területek tematikus felosztását az egyes érintett bizottságokban, ami lehetővé teszi a más bizottságoknak küldött petíciók jobb nyomon követését; kéri a Petíciós Bizottság hálózatának megerősítését a petíciók észszerűsítése céljából a folyamatban lévő jogalkotási munka vonatkozásában; javasolja, hogy az európai parlamenti képviselők személyzete kapjon konkrét iránymutatást a petíciós joggal kapcsolatban, hogy jobban segíthessék az eljárás iránt érdeklődő választópolgárokat;

18.

sajnálja, hogy az Alapjogi Charta rendelkezései csak annyiban kötik a tagállamokat, amennyiben az Unió jogát hajtják végre; megismétli, hogy számos polgár tartja ezt a végrehajtást érthetetlennek és elégtelennek; sajnálja, hogy az Európai Unió Bírósága óvatosan értelmezte az Alapjogi Charta 51. cikkét, ugyanakkor lehetővé tette a Charta hatályának kiterjesztését az európai uniós jogot végrehajtó, valamint az európai uniós rendelkezések hatékony alkalmazását biztosító nemzeti rendelkezésekre is; úgy véli, hogy a legtöbb uniós polgár Chartában foglalt jogokkal kapcsolatos várakozásai messze meghaladják azok jelenlegi hatályát; hangsúlyozza, hogy az 51. cikk túlságosan szűk vagy nem koherens értelmezése elidegeníti a polgárokat az Uniótól; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy az 51. cikk hatályának értelmezése a lehető legkoherensebb és legszélesebb körű legyen; üdvözli, hogy az Alapjogi Ügynökség olyan interaktív eszközt vezetett be, amely egyszerű hozzáférést biztosít ahhoz az információhoz, hogy melyik tagállamban melyik hatósághoz lehet alapjogi ügyekkel fordulni;

19.

tudomásul veszi a petíciók benyújtói által jogaik jövőbeli helyzetével összefüggésben kifejezett aggodalmat az Egyesült Királyságban az Európai Unióból való kilépésről tartott népszavazás nyomán, amely az Egyesült Királyságot érintő petíciók magas számában is megnyilvánult; emlékeztet 2017. április 5-i állásfoglalására (3), amelyben az Európai Parlament kiemeli, hogy a kilépési egyezményt csak a Parlament hozzájárulásával és az Egyesült Királyságban élő vagy korábban ott élt EU-27 tagállami polgárokkal, illetve az EU-27 tagállamokban élő vagy korábban ott élt egyesült királyságbeli polgárokkal szembeni tisztességes bánásmód követelményének teljesítse esetén lehet megkötni, és véleménye szerint a tárgyalások során az ő érdekeiknek teljes mértékben érvényesülniük kell; rámutat a legalább 15 évig az EU más országaiban élő egyesült királyságbeli állampolgárok szavazati jogával és választójogának elvesztésével kapcsolatos megoldatlan kérdésekre; emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottság aktív szerepet játszott az uniós és brit polgárok jogainak megvédésében azáltal, hogy hozzászólt az ország EU-ból való kilépésének bejelentését követően az Egyesült Királysággal folyamatban lévő tárgyalások jelenlegi állásáról szóló 2017. április 5-i és a 2017. október 3-i parlamenti állásfoglalásokhoz (4), továbbá megbízást adott a brexit petíciós jogra, a Petíciós Bizottság hatásköreire, feladataira és tevékenységeire gyakorolt hatásával foglalkozó tanulmány elkészítésére, és a Petíciós Bizottság 2017. június 21-i ülésén megvizsgálta a brexittel és a polgárok jogaival foglalkozó petíciókat; támogatja a Bizottság azon elkötelezettségét, hogy teljes mértékben biztosítsa az Egyesült Királyságban élő európai polgárok jogait a brexit-tárgyalások idején és az Unióból való kilépés után, és felszólítja a Bizottságot, hogy teljes körűen garantálja az Európai Unió más területein élő brit polgárok szerzett jogait annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok sorsa ne váljon alku tárgyává, illetve jogaik ne csorbuljanak a tárgyalások következtében;

20.

rámutat a Petíciós Bizottság által a fogyatékossággal összefüggő ügyekben benyújtott petíciókkal kapcsolatban folyamatosan végzett fontos munkára, és hangsúlyozza a bizottság szándékát, hogy továbbra is támogatja a fogyatékossággal élők jogainak erősítse érdekében tett erőfeszítéseket; felszólítja az európai intézményeket, hogy mutassanak példát e téren, és gondoskodjanak arról, hogy a nemzeti hatóságok által hozott végrehajtási intézkedések maradéktalanul és következetesen eleget tegyenek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek (CRPD); hangsúlyozza, hogy 2016. szeptember 22. és 23. között tényfeltáró látogatást tartott Szlovákiában a fogyatékossággal élő személyek intézményeibe történő beruházások felhasználásának kérdésével kapcsolatos információgyűjtés céljából, és javasolta a Bizottságnak, hogy vizsgálja meg az aktuális helyzetet; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy javuljon a fogyatékossággal élő személyek politikai részvétele, különösen a következő európai választásokra való felkészülés során, valamint hogy a CRPD 12. és 29. cikkével összhangban elismerjék minden fogyatékossággal élő személy szavazáshoz való jogát;

21.

ismételten méltatja a bizottság munkáját a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló 2013-as marrákesi szerződés ratifikálása és gördülékeny végrehajtása érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a marrákesi szerződés ratifikálásáról szóló, 2016. február 3-i rövid állásfoglalása (5) jelentőségét, amely gyors reagálást sürgetett valamennyi érintett fél részéről a régóta fennálló és akadályokat jelentő helyzet megszüntetése érdekében az uniós szintű ratifikálás előmozdítása céljából; rámutat, hogy a Parlament és a Tanács között megállapodás született a Bizottságnak a marrákesi szerződés végrehajtásáról szóló jogalkotási javaslataival (COM(2016)0595 és COM(2016)0596) kapcsolatban, amelyek kötelező erejűvé váltak (6);

22.

felhívja a figyelmet két éves jelentésre: a bizottság összes tevékenységéről szóló 2015-ös éves jelentésre (7) és az európai ombudsman 2015-ös munkájáról szóló éves jelentésre (8), valamint a bizottság által kiadott több véleményekre, például az örökbefogadás határon átnyúló elismeréséről (9), a gyógyszerekhez való hozzájutás javításának uniós lehetőségeiről (10), a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról (különös tekintettel az ENSZ CRPD-bizottságának záró észrevételeire) (11), az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2014. évi jelentésről (12), valamint az alapvető jogok 2015-ös európai unióbeli helyzetéről (13) szóló véleményre;

23.

rámutat, hogy a bizottság támogatja az európai polgári kezdeményezést; tudomásul veszi a Bizottságnak a rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslatát azzal a céllal, hogy növelje annak jelentőségét a demokratikus részvétel eszközeként; sajnálja, hogy a Bizottság elmulasztotta az európai polgári kezdeményezésről szóló közelmúltbeli nem jogalkotási állásfoglaláson végzett munka, különösen a Petíciós Bizottság véleményének megfelelő figyelembevételét, ezáltal az intézményközi megállapodást sem tartotta be maradéktalanul; sürgeti a Bizottságot, hogy a közelgő jogalkotási eljárás során vegye figyelembe a Petíciós Bizottság véleményét annak érdekében, hogy az európai polgári kezdeményezés révén elérje az uniós polgárok teljes körű és tényleges bevonását az EU döntéshozatali folyamatába;

24.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem gyakorolta eltökélten ellenőrzési jogkörét annak biztosítása érdekében, hogy ne kerüljenek az egységes piacra olyan levegőszennyező, dízelmotoros személygépjárművek, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a NO2 határértékeket meghaladó légköri kibocsátásához, és nem felelnek meg a személygépjárművek és könnyű haszongépjárművek típusjóváhagyására és kibocsátására vonatkozó uniós szabályoknak; rámutat arra, hogy ez a szempont szerves részét képezi azon polgárok aggodalmainak, akik azért gyakorolták petíciós jogukat, hogy kérjék az emberi egészség, a környezet, valamint a fogyasztók jogainak hatékony védelmét;

25.

hangsúlyozza, hogy a polgárok demokratikus jogainak lehető legmagasabb szintű védelme érdekében szabállyá kell tenni az uniós intézmények átláthatóságát és a dokumentumaikhoz való nyilvános hozzáférést; úgy véli, hogy mielőbb elő kell terjeszteni az 1049/2001/EK rendelet ilyen irányú módosítását;

26.

hangsúlyozza a Parlament európai ombudsmannal folytatott erőteljes együttműködését, valamint részvételét az Ombudsmanok Európai Hálózatában; kiemeli az ombudsman és a Petíciós Bizottság között az intézményi kereteken belül kialakított kiváló kapcsolatokat; különösen méltányolja, hogy az ombudsman az egész év folyamán rendszeresen közreműködik a Petíciós Bizottság munkájában; kiemeli az ombudsman kulcsfontosságú szerepét a döntéshozatal és az uniós szintű igazgatás javításának elősegítésében, amelyet a lehető leghamarabb teljesen átláthatóvá, pártatlanná és alkalmassá kell tenni arra, hogy hatékonyan és eredményesen érvényesüljön az állampolgárok jogainak védelme; támogatja a jelenlegi ombudsman munkáját a hatáskörébe tartozó különböző szakterületeken, a saját kezdeményezésű és a stratégiai vizsgálatokat is beleértve, amelyek a megfelelő ügyintézés mellett az Unió jobb demokratikus működése szempontjából is előnyösek; üdvözli az európai ombudsman kezdeményezéseit a hálózat potenciáljának jobb kiaknázására, illetve láthatóságának fokozására;

27.

üdvözli az európai ombudsman hivatala által 2016-ban alapított, jó ügyintézésért adományozott díjat, amelynek célja, hogy elismerje az uniós intézmények, ügynökségek és szervek személyzetének azon tagjait, akik napi feladataik ellátása során elkötelezetten dolgoznak a jó közigazgatás előmozdításán; kéri a helyes hivatali magatartás jelenleg hatályos kódexének olyan jogilag kötelező erejű rendeletté történő átalakítását, amely egyéb szempontok mellett konkrét rendelkezéseket tartalmaz az összeférhetetlenségek megelőzésére az uniós intézmények, ügynökségek és szervek minden szintjén;

28.

hangsúlyozza a benyújtott petíciókban felvetett ügyek sokféleségét a belső piactól az igazságszolgáltatáson, az energiaügyön és a közlekedésen át az alapvető jogokig, az egészségügyig, a környezetvédelmi jogig, a fogyatékosságig és az állatjólétig, valamint a brexit polgárokat érintő különböző következményeiig; kiemeli a 2016-ban beérkezett petíciók számában (1 569) tapasztalt 10 %-os növekedést, és felhívja az európai intézményeket, hogy biztosítsanak elegendő létszámú személyzetet a petíciók kezeléséért felelős szolgálatokat, különösen a Petíciós Bizottság titkárságát;

29.

felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon átfogó elemzés készítéséről a tagállamok által elvégzett környezeti hatásvizsgálatok uniós jogszabályoknak való megfeleléséről azon infrastrukturális projektek engedélyezése kapcsán, amelyekkel összefüggésben a polgárok petíciókban jelezték az emberi egészségre és a környezetre vonatkozó súlyos kockázatokat; kitart ezen elemzések és a Bizottság ezekből származó proaktív, előzetes alapon végrehajtott esetleges fellépéseinek fontossága mellett a környezet visszafordíthatatlan pusztulásának az elővigyázatosság elvével összhangban történő megelőzése érdekében;

30.

felhívja a figyelmet a gyermekjóléti hatóságok gyakorlatairól – különösen a határokon átnyúló vonatkozású ügyekről – szóló petíciók nagy számára; elismeri a bizottság gyermekjóléti kérdésekkel foglalkozó munkacsoportjának munkáját; felhívja a figyelmet a 2016 márciusában „A gyermek mindenek felett álló érdekének (határokon átnyúló) védelme Európában” címmel elfogadott rövid állásfoglalási indítványra; tudomásul veszi a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló Brüsszel IIa. rendelet átdolgozására irányuló javaslatot, és megállapítja, hogy a meglévő nehézségek megoldása érdekében alaposan meg kell vizsgálni a petíciókban felvetett számos kérdést, például a tagországok illetékes hatóságai által a határokon átnyúló vonatkozású, gyermekeket érintő határozatokban alkalmazott eljárásokra és gyakorlatra vonatkozó, valamint a gyermekek szülők általi jogellenes külföldre vitelét követő visszaviteli eljárások hatékonyságával kapcsolatos kérdéseket;

31.

kiemeli az állatjólétre vonatkozó petíciók állandó és magas számát, és ismételten sajnálatát fejezi ki az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó európai uniós stratégia (2012–2015) végrehajtása során felhalmozódott késedelem miatt; elengedhetetlennek tartja egy új, uniós szintű stratégia elindítását az összes meglévő hiányosság áthidalására és az állatok jólétének teljes körű és tényleges biztosítására egy olyan egyértelmű és átfogó jogi keret révén, amely maradéktalanul megfelel az EUMSZ 13. cikkében foglalt követelményeknek;

32.

sajnálatosnak tartja, hogy a 0747/2016. számú petíció nyomán nem történt jelentős előrelépés az állampolgársággal nem rendelkező észtországi és lettországi lakosok választójoga ügyében; hangsúlyozza, hogy a szükségtelen késedelmek bizalmatlanságot gerjeszthetnek az európai intézmények iránt;

33.

hangsúlyozza a SOLVIT hálózat fontos szerepét, amely lehetővé teszi a polgárok és a vállalkozások számára, hogy hangot adjanak aggályaiknak az európai uniós jog más tagállambeli hatóságok általi esetleges megsértésével kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot és magukat a tagállamokat, hogy népszerűsítsék a SOLVIT-ot, hogy az hasznosabb és láthatóbb legyen a polgárok számára; e tekintetben üdvözli a SOLVIT-hálózat megerősítésére irányuló cselekvési tervet, amelyet a Bizottság 2017. májusában hozott nyilvánosságra; felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb hajtsa végre ezt a cselekvési tervet, és számoljon be a Parlamentnek annak eredményeiről;

34.

rámutat a petíciós webportálon eszközölt javításokra; kiemeli a webportál további technikai tökéletesítésének szükségességét, annak biztosítása érdekében, hogy a Petíciós Bizottság teljes mértékben felkészüljön a váratlan helyzetek, például a benyújtott petíciók számában tapasztalható ugrásszerű növekedés kezelésére; úgy véli, hogy a petíciós eljárás zökkenőmentes működése érdekében elengedhetetlen a folyamatos technikai fejlesztés és a megerősített műszaki kapacitás; hangsúlyozza a portál fontosságát, amely könnyen hozzáférhető kommunikációs átjárót biztosít a polgárok és petíciók benyújtói, valamint a mobileszköz-használók és a fogyatékossággal élő személyek számára; várakozással tekint a projekt hátralévő szakaszainak gyors végrehajtása elé, amelyek fokozott interaktív élményt és több valós idejű információt nyújtanak a petíciók benyújtói és támogatói számára;

35.

koncentráltabb és aktívabb sajtó- és kommunikációs szolgáltatást, valamint aktívabb jelenlétet szorgalmaz a közösségi médiában, ami lehetővé tenné, hogy a bizottság gyorsabban reagáljon a közvélemény aggályaira;

36.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, petíciós bizottságainak és nemzeti ombudsmanjainak vagy hasonló illetékes szerveinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0512.

(2) HL C 51. E, 2013.2.22., 66. o.

(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0102.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0361.

(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0037.

(6) HL L 242., 2017.9.20., 1. és 6. o.

(7) A 2016. november 30-án elfogadott vélemény.

(8) A 2016. november 11-én elfogadott vélemény.

(9) A 2016. április 21-én elfogadott vélemény.

(10) A 2016. november 15-én elfogadott vélemény.

(11) A 2016. április 27-én elfogadott vélemény.

(12) A 2016. április 22-én elfogadott vélemény.

(13) A 2016. október 12-én elfogadott vélemény.

11.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 369/114

P8_TA(2017)0503

Az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiája

Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiájáról (2016/2327(INI))

(2018/C 369/15)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

—	tekintettel „Az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiája” című, 2016. július 20-i bizottsági közleményre (COM(2016)0501),

—	tekintettel az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című, 2011. március 28-i bizottsági fehér könyvre (COM(2011)0144),

—	tekintettel a Kiotói Jegyzőkönyv elfogadását követően közzétett „Közlekedés és szén-dioxid – közösségi módszer kidolgozása” (COM(1998)0204) című, 1998. március 31-i bizottsági közleményre, amelyet nem követtek megfelelő intézkedések,

—	tekintettel „A közlekedésről szóló 2011-es fehér könyv végrehajtása: számvetés és a fenntartható mobilitás felé vezető út” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „Az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiája” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett 2016. július 20-i bizottsági közleményről szóló, 2017. február 23-i véleményére,

—	tekintettel a tiszta és energiahatékony közúti járművek használatának előmozdításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—	tekintettel a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról szóló, 2009. április 23-i 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4) és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási követelményeknek a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós integrált megközelítés keretében történő meghatározásáról szóló, 2011. május 11-i 510/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—	tekintettel az új személygépkocsik forgalmazása alkalmával a tüzelőanyag-fogyasztásról és CO2-kibocsátásról szóló vásárlói információk rendelkezésre állásáról szóló, 1999. december 13-i 1999/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel a nehéz tehergépjárművek kibocsátásai (EURO VI) tekintetében a gépjárművek és motorok típusjóváhagyásáról, a járművek javítására és karbantartására vonatkozó információkhoz való hozzáférésről, a 715/2007/EK rendelet és a 2007/46/EK irányelv módosításáról, valamint a 80/1269/EGK, a 2005/55/EK és a 2005/78/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. június 18-i 595/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—	a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomon követéséről, jelentéséről és hitelesítéséről, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról szóló, 2015. április 29-i (EU) 2015/757 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8),

—	tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (9),

—	tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (10),

—	tekintettel a benzin és dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (11),

—	tekintettel a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv módosításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1513 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (12),

—	tekintettel a Bizottság „Az együttműködő, intelligens közlekedési rendszerek európai stratégiája – mérföldkő az együttműködő, összekapcsolt és automatizált mobilitás megvalósítása felé” című, 2016. november 30-i közleményére (COM(2016)0766),

—	tekintettel az EU-n belüli interoperábilis kooperatív intelligens közlekedési rendszerek elindításának főtervére,

—	tekintettel a gépjárművek és pótkocsijuk időszakos műszaki vizsgálatára vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 96/96/EK tanácsi irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról szóló, 1999. május 26-i 1999/52/EK bizottsági irányelvre (13),

—

tekintettel a Közösségen belüli elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatóságáról szóló, 2004. április 29-i 2004/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (14) és az európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatás és műszaki elemei meghatározásáról szóló, 2009. október 6-i 2009/750/EK bizottsági határozatra (15),

—	tekintettel a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló, 2010. szeptember 22-i 913/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (16),

—	tekintettel a tagállamok közötti kombinált árufuvarozás egyes típusaira vonatkozó közös szabályok megállapításáról szóló, 1992. december 7-i 92/106/EGK tanácsi irányelvre (17),

—	tekintettel az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól és az 561/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. október 21-i 1073/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (18),

—	tekintettel az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló, 2014. október 22-i 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (19),

—	tekintettel a hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményekről szóló, 2000. november 27-i 2000/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (20),

—	tekintettel az Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) közgyűlése 2016-ban Montrealban tartott 39. ülésének eredményeire,

—	tekintettel a 2009. október 21-i 2009/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (21) módosított, a hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményekről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (22),

—	tekintettel a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel foglalkozó parlamenti vizsgálóbizottság a bizottság munkájának eredményéről szóló jelentésére (A8-0049/2017),

—	tekintettel a fenntartható városi mobilitásról szóló, 2015. december 2-i állásfoglalására (23),

—	tekintettel a megújuló energiáról szóló eredményjelentésről szóló, 2016. június 23-i állásfoglalására (24),

—	tekintettel az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről és a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. december 14-i (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (25),

—	tekintettel a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásmérés vizsgálatát követően a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett 2017. április 4-i ajánlására (26),

—	tekintettel a típusjóváhagyás és a piacfelügyelet átdolgozására vonatkozó, 2017. április 4-én elfogadott intézményközi tárgyalási megbízására (27),

—	tekintettel a körforgásos gazdaságról szóló, a Bizottság által 2015. december 2-án elfogadott csomagra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0356/2017),

mivel a Párizsi Megállapodásban – amelyet az Unió 2016. november 4-én ratifikált, és amely ugyanezen a napon lépett hatályba – mind a 151 részes fél elkötelezte magát amellett, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodást megelőző szinthez képest jóval 2 oC alatt tartja, és erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az iparosodás előtti szinthez viszonyított hőmérséklet-emelkedés 1,5 oC-ra korlátozódjon;

mivel a közúti forgalom teszi ki a közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás több mint 70 %-át és a légszennyezés jelentős részét, és elsősorban ezen a területen van szükség fellépésre, miközben a közlekedés valamennyi ágazatában fokozni kell az erőfeszítéseket a kibocsátás csökkentése érdekében;

C.	mivel a földgáz (például a sűrített földgáz (CNG) és a cseppfolyósított földgáz (LNG)), de különösen a biometán, a szintetikus metángáz és a cseppfolyósított propán-bután gáz (LPG) elsősorban a hajózás és a nehéz tehergépjárművek tekintetében segítheti a közlekedési ágazat dekarbonizációját;

mivel a Bizottság 2011-es fehér könyvében azt a célt tűzi ki, hogy 2050-ig az 1990-es szinthez képest legalább 60 %-kal csökkenteni kell a közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátást; mivel a Párizsi Megállapodás tiszteletben tartásához az évszázad közepére drasztikusan csökkenteni kell a közlekedésből származó ÜHG-kibocsátást;

E.	mivel a gépjárműgyártók számára a kibocsátás csökkentésére vonatkozó megbízható hosszú távú lefutási görbe biztosíthatja a tervezés új technológiákba való beruházásokhoz szükséges biztonságát;

F.	mivel a közlekedési ágazat hosszú távú dekarbonizációja érdekében szükség van a megújuló energiaforrások különböző közlekedési módok szerint diverzifikált, széleskörű használatára;

mivel az elektromos – magán vagy közösségi – közlekedési rendszerek a CO2-kibocsátások csökkentése, valamint a szennyező anyagok és a zaj fenntartható módon történő megszüntetése révén elősegíthetik a városi mobilitással összefüggő legfőbb problémák kezelését; mivel az elektromos járművek fenntarthatósága függ a megújuló villamos energia felhasználásától is;

mivel a közlekedés a felelős az EU-ban az üvegházhatásúgáz-kibocsátás több mint 25 %-áért, amelyből a közúti közlekedés több mint 70 %-ot tesz ki; mivel a városi területeken a levegőszennyezés fő oka a közlekedés; mivel a levegőszennyezés az Unióban évente 400 000 ember idő előtti halálát (28) okozza, és az általa generált, egészséggel kapcsolatos uniós költségek 330 és 940 milliárd EUR (29) közötti összegre becsülhetők, ami az uniós GDP 3–9 %-ának felel meg; mivel különösen a lebegő részecskék és a nitrogén-oxidok káros hatást gyakorolnak az emberek egészségére;

I.	mivel a közlekedési ágazat a legkevésbé szén-dioxid-mentes ágazat, amelynek energiaszükséglete még mindig 94 %-ban a fosszilis tüzelőanyagoktól függ; mivel üvegházhatásúgáz-kibocsátása az Unió összes CO2-kibocsátásának mintegy negyedét teszi ki és ez az érték folyamatosan emelkedik;

mivel az utasszállítás és a teherfuvarozás fejlődése erősen függ a különböző közlekedési módok hatékony használatától, és az európai közlekedési politikának ezért a hatékony komodalitáson kell alapulnia, melynek keretében lehetőség szerint előnyben kell részesíteni a leginkább energiahatékony és fenntartható közlekedési módok alkalmazását;

mivel a modális váltás a különböző közlekedési módok közötti optimális egyensúlyhoz vezet majd, biztosítja a közlekedési módokon belüli és azok közötti átjárhatóságot, támogatja a fenntarthatóbb közlekedési és logisztikai láncokat, továbbá elősegíti a forgalom zökkenőmentes áramlását a közlekedési módok és csomópontok között;

L.	mivel az Eurobarométer 406. sz. különjelentése (2013) szerint az európai polgárok mintegy 50 %-a használja autóját minden nap, miközben csak 16 %-uk használ tömegközlekedést és csak 12 %-uk kerékpárt;

M.	mivel a tengeri közlekedésben használt bunkerolaj egyike a legszennyezőbb üzemanyagoknak, ami azt jelenti, hogy ennek az ágazatnak bőséges tere van arra, hogy más meghajtási rendszerek népszerűsítése és beépítése révén csökkentse kibocsátásait;

N.	mivel az egészség és a környezet védelmét közös társadalmi problémaként és felelősségként kell kezelni, amellyel kapcsolatban valamennyi érdekelt félnek fontos szerepet kell betöltenie;

O.	mivel a hetedik közösségi környezetvédelmi cselekvési program egyértelműen elismeri a közlekedés szerepét az Unió 2050-es jövőképének („jólét bolygónk felélése nélkül”) megvalósításában;

P.	mivel a bioüzemanyagokról szóló irányelv 2003-as elfogadása óta többször módosult a jogszabályi keret; mivel a jogszabályi megközelítés bizonyos mértékű stabilitására van szükség ahhoz, hogy a fejlett bioüzemanyagokba való beruházás vonzóbbá váljon;

Q.	mivel a körforgásos gazdaságra való átállás azzal is jár, hogy a fogyasztók egyre inkább szolgáltatások igénybevevőivé válnak, és az ezen új üzleti modellekre való áttérés jelentős hatással lehet a közlekedési ágazatban az erőforrás-hatékonyságra;

R.	mivel több mint 100 millió európai az 55 decibelben (dB) meghatározott uniós küszöbérték feletti zajszintnek van kitéve, ideértve azt a mintegy 32 millió embert, akik „nagyon hangos” – 65 dB-t meghaladó – zajszintnek vannak kitéve;

mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az egyedül a közúti forgalomból származó zaj közvetlenül a levegőszennyezés mögött a második legkárosabb környezeti ártalomkeltő Európában, és mivel legalább évi 9 000 korai elhalálozás tudható be a közlekedésből származó zaj okozta szívbetegségnek;

T.	mivel a WHO finom szálló pornak (PM 2,5) való humán kitettségre vonatkozó iránymutatásainak alkalmazása mintegy 22 hónappal növelné a polgárok átlagos élettartamát, és évente mintegy 31 milliárd eurós megtakarítást eredményezne;

üdvözli „Az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiája” című bizottsági közleményt, és egyetért azzal, hogy az alacsony kibocsátású mobilitásra való átállás elengedhetetlen a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és körforgásos gazdaságra való általánosabb szintű átálláshoz; felhívja a Bizottságot és a tagállamok illetékes hatóságait, hogy teljes mértékben vegyenek részt a stratégiában;

hangsúlyozza, hogy a Párizsi Megállapodás tiszteletben tartásához a közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásoknak az évszázad közepére közel nullára kell csökkenniük, és a levegőt szennyező anyagok közlekedésből származó kibocsátását is haladéktalanul drasztikusan csökkenteni kell, hogy legalább a WHO közegészségügyi iránymutatásai késlekedés nélkül teljesüljenek;

megállapítja, hogy az alacsony kibocsátású mobilitásra való átállás nemcsak a közegészségügy és a környezet szempontjából előnyös, hanem egyúttal óriási kihívásokat támaszt, illetve lehetőségeket kínál a személygépjármű-gyártók, a vasúti, tengeri és repüléstechnikai járművek gyártói, a beszállítók, valamint az innovatív energetikai, szállítási és logisztikai szolgáltatók – különösen a kkv-k – számára; hangsúlyozza, hogy az ÜHG-kibocsátások a közlekedési ágazatban való hatékony csökkentése érdekében megfelelően támogatni kell az új technológiák, illetve a nagyvállalatok, a kkv-k és az induló vállalkozások közti innovatív partnerségeket ösztönző üzleti modellek költséghatékony megközelítés alapján történő előmozdítását;

elismeri, hogy jelentősen meg kell változtatni a közlekedési keresletgazdálkodást és a területfejlesztést a multimodális megközelítésre való szükséges átállás érdekében; megismétli, hogy a közlekedésre fontos szolgáltatásként, és nem önmagáért való célként kell tekinteni; ezért támogatja a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) megvalósítását; megismétli, hogy a fenntartható, körforgásos és alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési ágazatra való átállás a szolgáltatások igénybevevői erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos tudatosságának növekedését vonja maga után; úgy véli, hogy a közlekedők viselkedésének a fenntarthatóbb közlekedési módokra való áttérést eredményező megváltozása szempontjából az egyik legfontosabb tényező egy olyan, megfizethető, jól kialakított és multimodális tömegközlekedési rendszer megléte, amely lefedi a városi csomópontokat és biztosítja az összeköttetést a vidéki térségekkel;

emlékeztet arra, hogy a közlekedésről szóló 2011-es fehér könyv vonatkozásában az Európai Parlament hangsúlyozta, hogy az európai fenntartható mobilitásra irányuló politikának a szakpolitika eszközök széles körére kell építenie annak érdekében, hogy a legkevésbé szennyező és leginkább energiahatékony közlekedési módokra való áttérés költséghatékony módon valósuljon meg; rámutat arra, hogy szükség van a közlekedési módok közötti egyensúly megváltoztatására annak érdekében, hogy a mobilitás megszabaduljon a jelenlegi közlekedési rendszer káros hatásaitól, amilyen például a torlódás, a légszennyezés, a zaj, a balesetek és az éghajlatváltozás; e tekintetben elismeri, hogy a modális váltásra vonatkozó politika eddig nem ért el kielégítő eredményeket;

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy töltsön be vezető szerepet a fenntarthatóbb és hatékonyabb közlekedésre vonatkozó harmonizált, globális szintű intézkedések tekintetében;

felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a meglévő jogszabályok teljes körű végrehajtását, és szükség esetén javasoljon további konkrét, a közlekedési ágazatot érintő intézkedéseket a közösen elfogadott, éghajlattal kapcsolatos és valamennyi közlekedési módra, így a városi mobilitásra is kiterjedő uniós célkitűzések a közlekedési ágazat versenyképességét nem veszélyeztető módon való megvalósítása érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az olyan technológiák piaci elterjedését, amelyek a járművek hatékonyságának növelése révén járulnak hozzá az alacsony kibocsátású mobilitáshoz, ugyanakkor továbbra is biztonságosak; a Párizsi Megállapodásban előírtaknak való megfelelés összefüggésében felkéri a Bizottságot, hogy ismertesse 2011-es fehér könyvének aktualizált változatát;

meggyőződése, hogy a fenntarthatóság értékelésénél figyelembe kellene venni a járművek és a szükséges infrastruktúra teljes ökológiai lábnyomát a gyártástól a használaton át az ártalmatlanításig, és ezért csak és kizárólag egy technológiasemleges energiaszerkezet vezethet reális és ténylegesen fenntartható megoldásokhoz;

megjegyzi, hogy a fenntartható közlekedésre való áttéréshez az érdekelt felek – a civil társadalom, a fogyasztók, a szociális partnerek, a kkv-k, az innovatív induló vállalkozások, a globális szinten működő nagyvállalatok, valamint a kormányzat minden szintjén tevékenykedő politikusok és hivatalos szervek – rendszerszintű fellépése szükséges;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy a kibocsátások teljes élettartamra vetített elszámolását ösztönző tényezők beépítésével ismerje el a beágyazott kibocsátások növekvő jelentőségét;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el a teljes élettartam alatti – többek között az energiaellátásból, a gyártásból és az ártalmatlanításból is származó – kibocsátások mérésének növekvő fontosságát, olyan holisztikus javaslatok előterjesztésével, amelyek az optimális megoldások felé terelik a gyártókat, annak biztosítása érdekében, hogy a láncban feljebb és lejjebb bekövetkező kibocsátások ne emésszék fel a járművek jobb üzemeltetési energiafogyasztásából eredő előnyöket;

12.

felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen vezessen be CO2-kibocsátási normákat a közúti forgalomra vonatkozóan, illetve fejlessze tovább azokat, mivel a költséghatékony gépjármű-kibocsátási normák jelentik minden valószínűséggel a leghatékonyabb megoldást az energiahatékonyság javítására az Unióban a 2030-ig tartó időszakban;

13.

emlékeztet arra, hogy az energiahatékonyság tekintendő a legjobb alternatív energiaforrásnak, és ennek megfelelően az energiahatékonyság költséghatékony módon történő javítására és az energiaszükségletek csökkentésére irányuló valamennyi intézkedést kiemelten kell kezelni, elő kell mozdítani és megfelelő módon be kell építeni a közlekedéspolitikába és az európai éghajlat-politikába;

A közlekedési rendszer optimalizálása

A hatékonyság javítása

14.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az Unió különböző régiói közti összeköttetést, az Unió további távoli, hátrányos helyzetű és határrégiói tekintetében is; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Unió légi összeköttetéssel kapcsolatos megközelítését és mérje fel egy összeköttetési mutató kidolgozásának lehetőségét, figyelembe véve az egyéb közlekedési módokkal való kölcsönhatást is; hangsúlyozza, hogy ezt a fenntartható alternatívákba való beruházásokkal és azok előmozdításával kell összekapcsolni;

15.

határozottan ösztönzi a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az egységes európai égbolt végrehajtását, mivel a jelenlegi töredezettség hosszabb repülési időket, késéseket, nagyobb üzemanyag-fogyasztást és fokozott szén-dioxid-kibocsátást eredményez; rámutat, hogy hozzájárulna a kibocsátások 10 %-os csökkentéshez;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy tartsa ébren az innovációra törekvést azáltal, hogy támogatja a fotovoltaikus energia légi közlekedési ágazatban történő használatára (például a Solar Impulse 2) és az alternatív megújuló folyékony üzemanyagokra vonatkozó kutatásokat;

Méltányos és hatékony árképzés

17.

úgy véli, hogy „a fogyasztó fizet” és „a szennyező fizet” elveket jobban tükröző, egyértelműbb árjelzések valamennyi közlekedési mód tekintetében elengedhetetlenek ahhoz, hogy tisztességes és egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak a különböző közlekedési módoknak Európában; rámutat, hogy a meglévő szakpolitikákat újra kell értékelni ebből a szempontból;

18.

úgy véli, hogy minden egyes közlekedési módnak fedeznie kell a határköltségeit, mind az infrastruktúra elhasználódását („a fogyasztó fizet”), mind pedig a külső költségeket, például az okozott zaj- és légszennyezést („a szennyező fizet”); úgy véli, hogy e két elv az egész Unió területén történő alkalmazása hozzájárul a közlekedési módokra vonatkozó díjszabások között jelenleg fennálló egyenetlenségek kezeléséhez;

19.

hangsúlyozza, hogy a közlekedési díjszabásra vonatkozó jogszabályok nem teremthetnek tisztességtelen versenyt a fenntarthatóbb közlekedési módok, például a vasúti közlekedés hátrányára, és sürgeti a Bizottságot, hogy a tisztességes verseny biztosítása érdekében terjesszen elő javaslatot ezzel kapcsolatban;

20.

üdvözli a Bizottságnak az interoperábilis elektronikus útdíjszedési rendszerekre vonatkozó szabványok létrehozására irányuló erőfeszítéseit és az euromatrica-irányelv közelgő felülvizsgálatát, amelybe bele kellene foglalni a távolságalapú úthasználatidíj-rendszereket és a díjak szén-dioxid kibocsátáson alapuló differenciálását, valamint az aktualizált európai kibocsátási normákon alapuló differenciálás lehetőségét; úgy véli, hogy a távolságalapú úthasználatidíj-rendszerek kiterjesztése valamennyi személy- és könnyű tehergépjárműre alkalmazandó, ugyanakkor valamilyen formában rugalmasságot kell biztosítani a távoli és gyéren lakott területek számára;

21.

hangsúlyozza, hogy a közlekedésben történő modális váltáshoz a multimodalitás és a tömegközlekedés előmozdítása és az ezekbe a területekbe történő beruházás szükséges;

22.

felkéri a Bizottságot, hogy a valós vezetési feltételek melletti kibocsátással kapcsolatos adatok figyelembevételével sürgősen tegye naprakésszé a „közlekedésből eredő külső költségekről szóló kézikönyvét”;

23.

hangsúlyozza, hogy a légi közlekedés a külső költségek internalizálásától legtávolabb eső közlekedési mód, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy teljesítse a Párizsi Megállapodásban foglaltakat és a légi közlekedés vonatkozásában vizsgálja meg a kerozin megadóztatására vonatkozó harmonizált nemzetközi intézkedések meghozatalának és a repülőjegyek héamentessége megszüntetésének lehetőségeit;

Logisztika és digitalizálás

24.

elismeri, hogy a logisztika az ellátási lánc integrációjára, a multimodális közlekedésre, a szállítások összevonására és a fordított logisztikára irányuló környezetbarát együttműködési stratégiák révén döntő szerepet játszhat a közlekedés szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésében; úgy véli, hogy a digitális technológiák az említett célkitűzések szempontjából meghatározó tényezők;

25.

úgy véli, hogy az intelligens közlekedési rendszerek, a konvojok és az önvezető és összekapcsolt járművek komolyan hozzájárulhatnak mind az egyéni, mind a kereskedelmi közúti, vasúti, tengeri és légi közlekedés hatékonyságának javításához;

26.

elismeri, hogy a hálózatba kapcsolt gépjárművek technológiája nemcsak javítja a közúti közlekedés biztonságát, hanem jelentős környezeti hatásokat eredményez, és megjegyzi, hogy az 5G hálózat nagy kapacitásigényének kielégítéséhez és a rövid késleltetési idő biztosításához sűrű hálózati infrastruktúra szükséges ahhoz, hogy a hálózatba kapcsolt és önvezető járművek üzemeltetésének lehetőségét a városi környezetben zajló mobilitás javítása érdekében jobban ki lehessen használni; elismeri, hogy az európai iparban megfigyelhető széles körű digitalizálási folyamattal összhangban sok vállalkozásnak mobilitással kell alátámasztania az átalakulási stratégiáját, nagy lehetőséget kínálva a kkv-k és kezdő vállalkozások számára a közlekedési ágazatban, és úgy véli, hogy ezt támogatni kell;

27.

hangsúlyozza, hogy a tömegközlekedés a mobilitást szolgáltatásként felfogó koncepció részeként hatalmas lehetőségeket kínál a forgalom volumenének és az ahhoz kapcsolódó kibocsátások csökkentésére, és felhívja a Bizottságot, hogy a közlekedési módok és rendszerek közötti akadályok megszüntetése és a tömegközlekedési rendszerek használatának ösztönzése érdekében támogassa ezen rendszerek digitalizálását és összekapcsolását; ugyanakkor úgy véli, hogy a hozott intézkedéseknek az érintett, akár városi, akár vidéki területekhez kell igazodnia, mivel a vidéki területeken nehezebben megvalósítható a gazdasági életképesség; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki konkrét kezdeményezéseket a közlekedés hatékonyabbá tételére vidéki környezetben és a nehezen megközelíthető területeken, figyelembe véve a közszolgáltatási kötelezettségeket is;

28.

támogatja a hatékonyabb és még inkább környezetbarát intermodális közlekedési szolgáltatások és az intelligens mobilitás megvalósítását célzó, a mobilitás irányítására irányuló kezdeményezéseket, amelyek alapvető szerepet játszhatnak a mobilitás mint szolgáltatás és a szinkronizált intermodalitás („szinkronmodalitás”) elgondolásának előmozdításában; úgy véli, hogy a mobilitás mint szolgáltatás további előmozdítása érdekében a jövőbeli rendelet megalkotásakor megfelelő figyelmet kell fordítani az intelligens közlekedésirányítási rendszerek (ITS) hozzájárulására, az IKT-kapacitások fejlesztésére, a rendszerek átjárhatóságára, a szolgáltatások közös használatára és az integrált multimodális jegyértékesítésre;

29.

megjegyzi, hogy a városi tehergépjárművek aránytalanul nagy mértékben járulnak hozzá a levegő- és zajszennyezéshez, és kedvezőtlenül hatnak a forgalmi torlódásokra; ezért felszólít a városi területeken belüli ellátási lánc megfelelőbb optimalizálására; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a kibocsátásmentes, könnyű haszongépjárművek, a kibocsátásmentes autóbuszok, hulladékszállító járművek, taxik és teherbiciklik használatát az „utolsó kilométer” logisztikában;

30.

kiemeli a súlycsökkentésből, valamint a meglévő infrastruktúra hatékonyabb használatából, többek között a jobb forgalomelosztásból és a fejlettebb intermodális megoldásokból származó lehetséges előnyöket;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy a digitális egységes piacra vonatkozó szabályozási keretben hangsúlyozza a biztonságosabb, intelligensebb és környezetkímélőbb közúti közlekedési módokban rejlő lehetőségeket, valamint hogy – az innovációt támogató gazdaság fellendítésének és az új üzleti lehetőségek európai IKT-vállalkozások számára való megnyitásának részeként – mozdítsa elő a járművek egymás közötti, valamint a járművek és a közút közötti kommunikációt szolgáló berendezésekre vonatkozó projekteket;

32.

hangsúlyozza az optimális hátországi összeköttetésekbe történő beruházások fontosságát annak érdekében, hogy a multimodális összeköttetések, a fenntartható vasúti közlekedés, a belvízi hajózás, a valós idejű szállítási adatok és informatikai alkalmazások transzeurópai közlekedési hálózatok folyosói mentén történő használatának ösztönzése révén csökkenteni lehessen a hátországba történő szállítás ökológiai lábnyomát;

33.

meggyőződése, hogy a mobilitás irányítására vonatkozó kezdeményezések régiókban és városokban, intézményekben és az iparban való előmozdítása jelentős lehetőségeket kínál a tekintetben, hogy csökkentheti a polgárok utazási igényét mind a távolság, mind pedig a sebesség tekintetében;

34.

kéri a tagállamokat, hogy támogassák az elektromos járművek és az alternatív fejlett bioüzemanyaggal működő járművek fokozottabb használatát ösztönző kísérleti projekteket;

35.

hangsúlyozza, hogy holisztikus uniós megközelítésre van szükség a közlekedés gyors digitalizálásának lehetővé tétele érdekében, ami a közlekedés jobb tervezésével és a mobilitásra mint szolgáltatásra tekintő megközelítésre való átállással jelentősen hozzájárul majd a hatékonyság növeléséhez, továbbá jelentős hatással lesz a társadalomra;

36.

úgy véli, hogy a közlekedés jobb tervezése, a digitalizáció és a logisztika jobb alkalmazása olyan terület, ahol óriási a kibocsátáscsökkentés lehetősége, és hogy számos olcsó és könnyen kivitelezhető intézkedést lehetne rövid időn belül hozni, amelyek mérhető hatást eredményeznének, mint például a forgalom és a terhelés optimalizálása, valamint az e-fuvarozás; ezért felhívja a Bizottságot ilyen intézkedések azonosítására, illetve ezek jegyzékének összeállítására jövőbeli előmozdításuk érdekében; kéri egy koherens jogalkotási keret és normák megalkotását, amelyek lehetővé teszik innovatív logisztikai és közlekedési megoldások európai szintű alkalmazását;

37.

támogatja a Bizottságot és a fuvarozókat, hogy dolgozzanak ki olyan projekteket, amelyek kiadványok, információk, foglalási és jegykibocsátási rendszerek révén összehasonlítható és következetes tájékoztatást biztosítanak a különböző közlekedési módok szénlábnyomairól;

38.

hangsúlyozza, hogy az e-Freight és az intelligens közlekedési rendszerek átjárhatóságának megvalósítása érdekében feltétlenül szükség van az IKT-ra vonatkozó szabványosítási politika piaci és politikai fejleményekhez való hozzáigazítására;

39.

kiemeli az interoperabilitás fontosságát a nehézgépjárművek kibocsátásának csökkentésében, mind a városi, mind a városon kívüli forgalomban;

Alacsony kibocsátású alternatív energia

40.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható energiaforrásból származó elektromos közlekedési megoldások jelentős lehetőségeket tartogatnak a közlekedés dekarbonizálására; úgy véli azonban, hogy e technológia optimalizálása és az infrastruktúrák nagy léptékű kiépítése csak 2030 után várható; további technológiai innovációkra szólít fel;

41.

üdvözli az alternatív üzemanyaggal működő gépjárművek megújuló energiával és/vagy fenntartható, alternatív üzemanyaggal való ellátását célzó átfogó és interoperábilis infrastruktúra kiépítésére és biztosítására irányuló erőfeszítéseket; felhívja a Bizottságot e tekintetben, hogy egyeztessen a tagállamokkal az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló 2014/94/EU irányelv vonatkozó rendelkezései és az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv (EU) …/… irányelvvel (2016/0381(COD) eljárás) módosított 8. cikke maradéktalan átültetésének biztosítása érdekében;

42.

felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el ambiciózus cselekvési tervet az elektromos járművek piaci bevezetésére, és adjon ki a tagállamok számára irányadó ajánlásokat annak érdekében, hogy a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járművek vonatkozásában vezessenek be adóügyi ösztönzőket; hangsúlyozza, hogy a töltő és újratöltő infrastruktúra– többek között a magán- és középületekben való – az épületek energiahatékonyságáról szóló (2010/31/EU) irányelvnek megfelelő rendelkezésre állása és hozzáférhetősége, valamint az elektromos járművek versenyképessége alapvetően szükséges ahhoz, hogy nőjön a fogyasztók körében a járművek elfogadottsága; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy az elektromos járművek számára előállított villamos energia fenntartható energiaforrásokból származzon; e tekintetben egy, az újgenerációs akkumulátorokkal kapcsolatos hosszú távú európai kezdeményezés elindítására és a szükséges infrastruktúra kialakítására szólít fel az alacsony kibocsátású energiaforrásokra és járművekre vonatkozó, fenntartható gyártási előírások alkalmazásának ösztönzése érdekében;

43.

felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb nyújtsa be a „Tiszta energiák a közlekedésben” irányelv (2014/94/EU) egyes tagállamokban való végrehajtására vonatkozó értékelését és lépjen fel azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek még nem nyújtották be a nemzeti stratégiájukat;

44.

úgy véli, hogy a közúti közlekedés éghajlatra gyakorolt hatásai mérséklésének egyik leghatékonyabb módja az lenne, ha köteleznék az üzemanyag-forgalmazókat, hogy csökkentsék a megújuló energiaforrásokból, a hidrogénből, a fenntartható és fejlett bioüzemanyagok, szintetikus üzemanyagok vagy egyéb alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok (pl. a CNG, az LNG) révén előállított energia által okozott üvegházhatásúgáz-kibocsátást;

45.

emlékezteti a Bizottságot arra, hogy mennyire sürgős, hogy – az egész társadalom fenntartható energiaátmenetét célzó kézzelfogható intézkedések meghozatala érdekében – azokat a gazdasági ösztönzőket, amelyek továbbra is a fosszilis energiaforrásokat támogatják, átirányítsa az alternatív, fenntartható energetikai formák felé;

46.

a megújuló energiaforrásokról szóló átdolgozott irányelvben javasoltaknál a közlekedési ágazatban alkalmazott megújuló energiaforrásokra vonatkozó ambiciózusabb megközelítést sürget a közlekedési ágazat hosszú távú szén-dioxid-mentesítése érdekében;

47.

sürgeti a fenntartható alternatív üzemanyagok használatát célzó konkrét ösztönzők bevezetését az olyan közlekedési módok vonatkozásában, amelyek esetében a folyékony üzemanyagoknak jelenleg nincsenek alternatívái; úgy véli, hogy ezeket az ösztönzőket tükröznie kellene a megújuló energiaforrásokról szóló új irányelvnek, valamint az integrált nemzeti energiaügyi és éghajlat-politikai terveknek az energiaunió irányításáról szóló rendeletre irányuló javaslatnak megfelelően;

48.

emlékeztet arra, hogy az európai közlekedés 94 %-a kőolajtermékekre támaszkodik, és úgy véli, hogy a belföldi fenntartható bioüzemanyagok csökkentik a fosszilis tüzelőanyagok behozatalától való függőséget és ezáltal erősítik az EU energiabiztonságát;

49.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen és közvetett támogatásának legkésőbb 2020-ig történő fokozatos megszüntetésére;

50.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a cseppfolyósított földgázban a mobilitás, a gazdaság és a foglalkoztatás fenntarthatóvá tétele terén rejlő lehetőséget (30);

51.

hangsúlyozza azt a szerepet, amelyet a földgáz (pl. a sűrített földgáz – CNG és a cseppfolyósított földgáz – LNG), és különösen a biometán, a szintetikus metángáz és az LPG játszhatna a közlekedési ágazat (különösen a hajózás, a nehézgépjárművek és a városi buszok) dekarbonizációjára való átmenet során;

52.

a megújuló energiaforrásokról szóló átdolgozott irányelvben javasoltaknál szigorúbb határértékeket sürget az első generációs bioüzemanyagok 2030-ig történő fokozatos leépítése és a közlekedési ágazat hosszú távú dekarbonizációja érdekében; e tekintetben kéri, hogy a Bizottság tegyen különbséget az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából magas hatékonyságú és a közvetett földhasználat-változás tekintetében alacsony kockázatú bioüzemanyagok és az e kritériumoknak meg nem felelő üzemanyagok között, továbbá mielőbb hozzon intézkedéseket az erdőirtást vagy a tőzeglápok használatát ösztönző alapanyagoknak – köztük a pálmaolajnak – a bioüzemanyagok összetevőjeként való mielőbbi megszüntetésére; hangsúlyozza stabil és kiszámítható jogi környezet fontosságát, amely a fejlett bioüzemanyagokba való beruházás vonzóbbá tételéhez megfelelően figyelembe veszi a beruházási ciklusokat; tudomásul veszi az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából magas hatékonyságú és a közvetett földhasználat-változás tekintetében alacsony kockázatú bioüzemanyagokon alapuló uniós mezőgazdasági termelés éghajlatra gyakorolt kedvező hatásait, elsősorban a harmadik országokból származó állati fehérjék tömeges behozatalával összefüggő kibocsátások csökkentése szempontjából;

53.

ösztönzi a Bizottságot, hogy az innováció és a piaci terjedés ösztönzése érdekében dolgozzon ki objektív kritériumokat a fejlett bioüzemanyagok elismerésére;

54.

hangsúlyozza, hogy fontos elérni a közlekedési ágazat hosszú távú dekarbonizációját, és felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából magas hatékonyságú azon fejlett bioüzemanyagok nagyobb mértékű piaci térhódítását, amelyek megfelelnek a hulladékhierarchia elvének, és amelyek a körforgásos gazdaság részeként tiszteletben tartják a szigorú környezeti és társadalmi fenntarthatósági kritériumokat, hogy tovább csökkentsék a fosszilis üzemanyagok használatát és az üvegházhatású gázok kibocsátását; üdvözli a Bizottság javaslatát, melynek célja a bioüzemanyagok esetében az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó követelmények megerősítése, azt biztosítandó, hogy azok továbbra is hozzájáruljanak az uniós éghajlat-politikai célok eléréséhez; hangsúlyozza a bioenergia használatából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások és -elnyelések – a javasolt földhasználatra, földhasználat-megváltoztatásra és erdőgazdálkodásra (LULUCF) vonatkozó rendelet (COM(2016)0479) szerinti – megbízható és hiteles elszámolásának fontosságát;

55.

hangsúlyozza, hogy – a javasolt közös kötelezettségvállalási rendelet (COM(2016)0482) értelmében – csak a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő élelmiszernövény-alapú bioüzemanyagok számíthatók bele a tagállamok éghajlat-politikai célkitűzéseibe;

56.

kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a megújuló energiaforrásokból előállított hidrogéntechnológiával kapcsolatos fejleményeket, és készítsen megvalósíthatósági tanulmányt a hidrogénnek az európai közlekedési rendszerben betöltött szerepével és lehetőségeivel kapcsolatban;

57.

hangsúlyozza, hogy a többlet megújuló energiaforrásokból – különösen a termelési csúcsidőszakban a másként fel nem használt nap- és szélenergiából – származó (folyékony és gáz halmazállapotú) szintetikus üzemanyagok életciklus szempontjából hozzájárulhatnak a meglévő gépjárműparkok üvegházhatásúgáz-kibocsátásának a csökkentéséhez, növelve egyúttal a megújuló energiaforrásokból származó hozamot;

58.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a körforgásos gazdaság, az Unió kibocsátási és éghajlat-politikája, valamint a megújuló energiával kapcsolatos célkitűzések keretében növelje és teljes körűen támogassa a zöld biogáz trágyafeldolgozás révén történő előállítását;

59.

üdvözli azt a tényt, hogy az uniós vállalkozások a világ élvonalában járnak a szintetikus üzemanyagokkal kapcsolatos technológiák terén, amiről úgy véli, hogy lehetőséget biztosít a gazdasági növekedés és a magas minőségű foglalkoztatás megerősítéséhez az EU-ban; ezért hangsúlyozza egy olyan keret létrehozásának a fontosságát, amely ösztönzi az ilyen technológiák további fejlesztését és kiépítését;

60.

úgy véli, hogy a származási garanciák előmozdítása a megújuló energiaforrások használatának jelentős növekedését eredményezheti a közlekedési ágazatban;

61.

megjegyzi, hogy a fenntartható energiával kapcsolatos uniós megközelítésnek technológiasemlegesnek kell lennie, valamint az uniós fenntarthatósági politikák céljának az éghajlatváltozást okozó és egészségkárosító kibocsátások csökkentésére kell irányulnia;

62.

kéri a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a Közös Kutatóközpont (JRC) által biztosított lehetőségeket a közlekedési ágazatot érintő tiszta energiával kapcsolatos kutatás folytatására;

63.

üdvözli a Horizont 2020 kutatási, fejlesztési és innovációs keretprogram keretében a tiszta közlekedés és a fenntartható energia tekintetében nyújtott támogatást, valamint kéri, hogy e támogatást a következő többéves pénzügyi keretben is biztosítsák;

64.

hangsúlyozza a kutatás és fejlesztés fontosságát az alacsony kibocsátású mobilitással kapcsolatos technológiai kihívások kezelésében; sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is biztosítson jelentős támogatást az olyan kutatási programoknak, mint a CleanSky és a SESAR („Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatás);

Közlekedési infrastruktúra és beruházás

65.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az éghajlat-politikához, a levegőminőséghez és az egyéb külső költségek minimálisra csökkentéséhez hozzájáruló közlekedési projektek uniós társfinanszírozását az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) és a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) keretében;

66.

úgy véli, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) projektjei kulcsfontosságúak az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiája szempontjából, és sajnálja, hogy annak költségvetéséből az ESBA-t finanszírozták; ezért azt kéri, hogy a CEF költségvetését állítsák helyre, és megismétli, hogy az ESBA II-t más forrásból kell finanszírozni; véleménye szerint azt is kerülni kell, hogy a CEF-re jogosult projekteket az ESBA keretében finanszírozzák;

67.

kiemeli az ESBA sikeres felhasználásának, illetve az ESBA és az esb-alapok összekapcsolásának jelentőségét; úgy véli, hogy a tagállamoknak többet kell beruházniuk vasútrendszereikbe, valamint a vasúti projektek esetében törekedniük kell a kohéziós alapok felhasználási arányának növelésére;

68.

felhívja a figyelmet az infrastruktúra-hálózat jó állapotban és kiváló minőségben való fenntartásának fontosságára, mivel ez megkönnyíti a forgalom haladását, illetve lehetővé teszi a járműtorlódás, és ennélfogva a szén-dioxid és egyéb szennyezőanyagok kibocsátása mértékének csökkentését is;

69.

sürgeti a Bizottságot, hogy bocsásson több forrást a városok rendelkezésére, hogy közösen pályázzanak olyan infrastruktúrák vagy technológiák megszerzésére, amelyek hozzájárulnának a városi közlekedés szén-dioxid-mentesítéséhez és a közúti járművek levegőszennyezésének csökkentéséhez; megjegyzi, hogy ez magában foglalná többek között az elektromos járművek nyilvános töltőállomásait, a közös gépkocsi- vagy kerékpár-használati rendszereket, valamint a tömegközlekedés fejlesztését is;

70.

hangsúlyozza azoknak a pénzügyi támogatásokra irányuló intézkedéseknek a fontosságát, amelyek célja az ágazat megújítása és a környezetnek az infrastrukturális munkák során történő védelme;

A polgárok és döntéshozók ösztönzése a magatartásuk megváltoztatására

71.

arra ösztönzi a városokat, hogy építsenek be ÜHG-kibocsátási célkitűzéseket és a tiszta levegő elérésére irányuló stratégiákat a fenntartható városi mobilitási terveikbe, és felszólítja a Bizottságot, hogy kezelje kiemelten azoknak a városi mobilitási projekteknek az uniós társfinanszírozását, amelyek hozzájárulnak e célok eléréséhez, többek közt azoknak az innovációknak a támogatása révén, amelyek megteremtik a városok számára ennek lehetőségét;

72.

úgy véli, hogy a kibocsátások csökkentésére és a közlekedés hatékonyságának javítására az egyik legeredményesebb módszer a tömegközlekedés ösztönzése; fontosnak tartja a tömegközlekedési szolgáltatások szerepének megerősítését; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és ösztönözzék az állami hatóságokat, de a magánflottákat is, a tisztább és kevésbé szennyező járművek vásárlására;

73.

hangsúlyozza a zöld közbeszerzés által kínált lehetőségeket a fenntarthatóbb közlekedés, különösen a(z elő)városi buszjáratok szempontjából;

74.

felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg azon élenjáró városok hálózatát, amelyek a várostervezés során kiemelt helyen kezelik a fenntartható mobilitást, így a gyaloglást, a kerékpározást, illetve a tömegközlekedés, a gépkocsimegosztás és a közös gépkocsihasználat megerősítését, valamint hogy tegye lehetővé a helyi, regionális és nemzeti hatóságok számára az ÜHG-kibocsátás csökkentésével és a tiszta levegő elérésére irányuló stratégiákkal kapcsolatos legjobb gyakorlataik megosztását; emellett felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat, hogy az éghajlat-politikai célok elérésének elősegítése érdekében teljes mértékben integrálják a közlekedési, lakáspolitikai és a földhasználat tervezésével kapcsolatos igényeket és eljárásokat;

75.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – figyelembe véve, hogy a könnyűgépjárművek európai normái nem tükrözik a valós vezetési feltételek melletti kibocsátást – vizsgálják meg a kibocsátási határértékeket valós vezetési feltételek mellett is teljesítő ultraalacsony kibocsátású járművekre (ULEV) vonatkozó címke vagy norma bevezetésének előnyeit;

76.

úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a nem motorizált közlekedési formák integrálásának és vonzerejének fokozására, amelynek köszönhetően átfogóan csökkenne az egyéni közlekedési formák vonzereje;

77.

felhívja a Bizottságot, hogy a vidéki és távoli területeken élő lakosság közlekedési igényeit foglalja bele az alacsony kibocsátású mobilitásra vonatkozó stratégiáiba;

78.

minden állami szervezetet arra ösztönöz, hogy közbeszerzéseikbe építsenek be fenntarthatósági kritériumokat;

79.

támogatja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat az EuroVelo kerékpárhálózat a TEN-T vasúthálózatokkal való összekapcsolására, illetve az e hálózatokba való integrálására irányuló beruházások növelésében;

80.

hangsúlyozza, hogy már régóta esedékes az általános biztonságról szóló rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslat, és felhívja a Bizottságot, hogy azt 2017 végéig tegye közzé; úgy véli, hogy az „intelligens sebességszabályozással” kapcsolatos technológia már kiforrott és sok életet megmenthet, ezért valamennyi jármű tekintetében haladéktalanul be kell vezetni; hangsúlyozza, hogy a tehergépkocsik esetében a „közvetlen rálátás” nagyon hatékony megoldást jelent a veszélyeztetett úthasználókkal való balesetek elkerülése szempontjából, és e tekintetben a javaslatnak kötelező előírásokat kell tartalmaznia;

Ágazatspecifikus kereslet

Motorkerékpárok, személygépkocsik és tehergépjárművek

81.

felszólítja a Bizottságot, hogy a Parlament által 2013-ban két jogalkotási aktusra (31) vonatkozó eljárásban is kifejezett álláspontjával – amelyet a Bizottság ezekhez kapcsolódó, a 2025-ös célokról szóló nyilatkozatai (32) is megerősítettek – összhangban terjesszen elő javaslatot a személygépkocsikra és könnyű haszongépjárművekre 2025-ig alkalmazandó előírások vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy a gépjárműflottákra vonatkozó átlagos előírásokat a könnyűgépjárművekre vonatkozó, világszinten harmonizált új vizsgálati eljárás (WLTP) alapján kell kiszámítani, és ezeknek az EU 2030-as éghajlat- és energiapolitikai keretében megadott hosszú távú kibocsátáscsökkentési pályát és a Párizsi Megállapodás hosszú távú célkitűzéseit kell tükrözniük;

82.

üdvözli az új WLTP bevezetését; hangsúlyozza azonban, hogy a kutatás azon eredménye fényében, miszerint az új WLTP laboratóriumi vizsgálati ciklus még mindig körülbelül 20 %-ban el fog térni a valós vezetési feltételek melletti kibocsátástól, és megmarad a vizsgálatok optimalizálásának és manipulálásának a lehetősége, a WLTP kiegészítéseképpen a CO2-kibocsátásra vonatkozó célzott, a valós vezetési feltételek melletti kibocsátás mérésére szolgáló utólagos módszertant kell kidolgozni; megjegyzi, hogy e módszertan a járművekben már meglévő mérőberendezéseken, például az üzemanyagfogyasztás-mérőkön alapulhatna; megjegyzi továbbá, hogy e célból továbbá megbízható adatok gyűjtése érdekében standard megközelítést kell kidolgozni az üzemanyag-fogyasztási értékek gyűjtése, tárolása, felhasználása és közlése tekintetében, maximálisan kihasználva a személygépkocsikban már meglévő érzékelőket, a magánélet védelmére vonatkozó szabályok maradéktalan tiszteletben tartása mellett; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg a közlekedési ágazatból származó CO2-kibocsátások csökkentésére szolgáló további megoldásokat, és különösen vegye jobban figyelembe a súlykönnyítés hozzájárulását a járművekből származó CO2-kibocsátások közvetlen csökkentéséhez;

83.

emlékeztet arra, hogy ahhoz, hogy az RDE-tesztek hatékonynak bizonyuljanak a laboratóriumban és az autóúton mért kibocsátás közötti eltérések csökkentésére, a vizsgálati és értékelési eljárások feltételeit nagyon körültekintően kell meghatározni, és azoknak a vezetési körülmények széles skálájára kell kiterjedniük, beleértve a különböző hőmérsékleteket, a motor terhelését, a jármű sebességét, a tengerszint feletti magasságot, az úttípust és az Unióban történő vezetés során előforduló egyéb paramétereket;

84.

harmonizált, kötelező és átlátható uniós címkézési rendszer gyors elfogadását szorgalmazza, amelynek révén a fogyasztók a forgalomba hozott személygépkocsik üzemanyag-fogyasztására, élettartamára, valamint CO2- és légszennyezőanyag-kibocsátására vonatkozóan pontos, megbízható és összehasonlítható adatokhoz jutnának; felszólít a személygépkocsik címkézéséről szóló (1999/94/EK) irányelv felülvizsgálatára, amelyet oly módon lehetne módosítani, hogy magában foglalja az egyéb légszennyező anyagokra – többek között az NOx-ra és a légszennyező részecskékre – vonatkozó tájékoztatás kötelező előírását;

85.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a „Tiszta energiák a közlekedésben” irányelvet (2014/94/EU), és terjesszen elő egy rendeletre irányuló javaslatot a 2025 után forgalomba hozandó gépjárműpark CO2-kibocsátási normáiról, azzal a céllal, hogy fokozatosan megszüntesse a CO2-kibocsátó új járművek forgalomba helyezését;

86.

felszólítja a Bizottságot, hogy a kibocsátásmentes gépkocsik részarányára vonatkozóan vezessen be a gyártók számára minimális célkitűzést;

87.

hangsúlyozza, hogy az európai gazdaság számára előnyökkel járna az olyan járművekre való korai áttérés, amelyek az életciklus-értékelés eredményei alapján a legcsekélyebb hatással vannak az éghajlatra; hangsúlyozza, hogy ez az áttérés biztosítani fogja, hogy az európai autógyártók a globális színtéren továbbra is versenyképesek maradjanak, a meglévő munkahelyek biztosítása mellett új munkahelyeket is teremtve;

88.

arra számít, hogy egyre nagyobb mértékben fogják finanszírozni a villanymotorok akkumulátorainak gyártásával, kezelésével és ártalmatlanításával kapcsolatos technológiai kutatást, annak biztosítása érdekében, hogy azok környezetvédelmi szempontból még inkább fenntarthatóak legyenek;

89.

megállapítja, hogy a Bizottság több kötelezettségszegési eljárást indított azon tagállamok ellen, amelyek megsértették a levegőminőségről szóló 2008/50/EK irányelvet azzal, hogy folyamatosan túllépik a NO2-re és a PM10-re vonatkozó határértékeket; sürgeti a Bizottságot, hogy ellenőrzési jogát gyakorolva előzze meg az olyan dízelüzemű gépjárművek forgalombahozatalát, amelyek jelentősen hozzájárulnak a NO2 és a PM10 légkörbe való kikerüléséhez, és amelyek nem felelnek meg a személygépjárművek és könnyű haszongépjárművek típusjóváhagyására és kibocsátásaira vonatkozó uniós szabályoknak;

90.

hangsúlyozza a kkv-k az alkatrész- és járműgyártásban való részvétele előmozdításának szükségességét, egyenlő versenyfeltételeket biztosítva a közlekedési piacon és ösztönözve a kutatást és innovációt;

91.

felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni CO2-rendelet a közúti CO2-kibocsátások csökkentésére szolgáló összes technológiai lehetőséget a lehető legnagyobb mértékben vegye figyelembe; megállapítja, hogy a rendeletben különösen figyelembe kell venni a legújabb alternatív üzemanyagok kínálta lehetőségeket (pl. elektro-üzemanyagok, szintetikus üzemanyagok, gáznemű és folyékony üzemanyagok előállítása villamos energia segítségével);

Nehéz tehergépjárművek

92.

megállapítja, hogy amennyiben nem hoznak további intézkedéseket 2030-ig, a nehézgépjárművek felelnek majd a közúti közlekedés összes CO2-kibocsátásának 40 %-áért; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy 2017 végéig terjesszen elő javaslatot a nehézgépjárművek tanúsításáról, ellenőrzéséről és jelentéstételükről, 2018-ig pedig a 2025-re kitűzött nagyra törő CO2-szabványokról, a rendelkezésre álló legjobb adatok alapján; üdvözli a jármű energiafogyasztását kiszámító, az árufuvarozás hatékonyágát mérő szimulációs eszközt (VECTO), és hangsúlyozza, hogy a továbbiakban is biztosítani kell az átlátható, reális és naprakész nyomon követési adatokhoz való hozzáférést;

93.

felhívja a Bizottságot, hogy egy összehasonlító tanulmány alapján kezdjen el kidolgozni egy európai stratégiát az alacsony kibocsátású tehergépkocsikra vonatkozóan, az energiahatékony és kibocsátásmentes buszok és tehergépjárművek piaci elterjedésének elősegítése érdekében; rámutat, hogy már vannak kibocsátásmentes közúti áruszállítással foglalkozó tagállami kezdeményezések;

94.

úgy véli, hogy a nehézgépjárművek, például az elektromos és LNG-meghajtású nehézgépjárművek esetében támogatni kell a tiszta motorok egyre terjedő használatát, és ehhez fontos és stratégiai jelentőségű infrastrukturális eszközökre van szükség;

95.

felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan ösztönzőket, illetve tegye lehetővé a tagállamok számára olyan ösztönzők bevezetését, amelyek elősegítik az alacsony vagy zéró kibocsátású járművek tranzitját, valamint ezek forgalmának előnyben részesítését a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T) mentén;

96.

hangsúlyozza, hogy az alacsony kibocsátású és kibocsátásmentes városi buszok segíthetnének jelentősen csökkenteni a városi területeken a szennyező anyagok kibocsátását; ezért felszólít a kibocsátásmentes városi buszok az európai zöld közbeszerzési kritériumok a tiszta járművekről szóló (2009/33/EK), jelenleg felülvizsgálat alatt álló irányelvbe való beillesztése révén történő bevezetésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg és mozdítsák elő a rendelkezésre álló uniós források, így például az esb-alapok megfelelő intézkedések támogatására való felhasználását;

97.

hangsúlyozza, hogy fontos megfelelő feltételeket teremteni az alacsony kibocsátású alternatív energiaforrások közlekedési célú felhasználásának ösztönzéséhez, és megjegyzi, hogy ez azzal segíthető elő, ha az ipar számára világos és hosszú távú keretet biztosítanak, amely alapján beruházhatnak az tüzelőanyagok szén-dioxid-mentesítésébe és más új technológiákba; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítését a lehetséges rendelkezésre álló megoldások tekintetében, amely az alacsony kibocsátású közúti áruszállításra vonatkozó stratégia alapjául szolgálhatna;

98.

támogatja a Bizottságnak a tiszta buszok platformjával kapcsolatos tervét, amely a tisztább járművek gyors elterjedésének előmozdítása céljából összefogná a buszok üzemeltetőit, a helyi hatóságokat, a buszgyártókat és az energiaszolgáltatókat, és arra kéri a Bizottságot, hogy a tömegközlekedés környezeti szempontból fenntartható formájaként népszerűsítse a buszokat;

99.

tudomásul veszi, hogy számos, a meglévő technológiákon alapuló új technológia ás innováció létezik, amely jelentős környezeti előnyökkel szolgálhat, mint például a jobb abroncsok, a fejlettebb kenőanyagok, a hatékonyabb hajtóművek és a hibrid motorok, és Európának e tekintetben arra kell törekednie, hogy technológiai téren vezető szerepet töltsön be; annak tanulmányozására kéri a Bizottságot, hogy e technológiák milyen szerepet töltenek be a hatékonyság és a környezeti teljesítmény javításában;

100.

hangsúlyozza az Unión belüli levegőminőség javításának és a környezeti levegő minőségére vonatkozó uniós határértékek betartásának, valamint a WHO által ajánlott szintek elérésének fontosságát; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és karbantartási információk elérhetőségéről szóló 715/2007/EK rendelet I. mellékletében meghatározott kibocsátási határértékeket, és adott esetben terjesszen elő javaslatot a rendelet hatálya alá tartozó összes könnyű haszongépjárműre 2025-ig alkalmazandó, új, technológiasemleges, Euro 7 kibocsátási határértékekre;

101.

hangsúlyozza, hogy a kibocsátáscsökkentési és levegőminőségi célértékek olyan intézkedéseket követelnek meg, amelyek a régebbi járműveket is érintik, és emlékeztet e tekintetben arra, hogy a régebbi járműparkból származó kibocsátások és szennyező anyagok csökkentésének a leggyorsabb és legköltséghatékonyabb módja az utólagos felszerelés, mivel a fejlett dízel kipufogógáz-utókezelő rendszerek módszeres beszerelése lehetővé teszi a régebbi nehézgépjárművek – például buszok és kamionok – számára, hogy környezetbarát módon működjenek, és megfeleljenek akár a legszigorúbb kibocsátási követelményeknek is, és elérjék az NOx, NO2 és lebegő részecskék kibocsátásának maximális csökkentését; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő közös uniós irányelveket a tagállamok arra való ösztönzése érdekében, hogy teljes mértékben használják ki az utólagos felszerelési megoldások lehetőségeit, és biztosítsa a közlekedési rendszer dekarbonizációjára irányuló uniós pénzügyi eszközök keretében való támogathatóságot is;

Típusjóváhagyás és piacfelügyelet

102.

erős és megbízható uniós felügyeleti közreműködéssel és ellenőrzési rendszerrel átfogóbb és összehangoltabb uniós szintű típusjóváhagyási és piacfelügyeleti rendszerre szólít fel a dízelbotrány nyomán feltárt hiányosságok és jogi kiskapuk orvoslása érdekében; hangsúlyozza a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslat (COM(2016)0031) mielőbbi elfogadásának a fontosságát; e tekintetben emlékeztet a Parlament ezzel kapcsolatos, 2017. április 4-én elfogadott tárgyalási mandátumára; megerősíti, hogy a fent említett rendelet jövőbeni elfogadása következetes és átláthatóbb módon biztosít egyenlő versenyfeltételeket a gépjárműgyártási ágazat valamennyi érdekelt fele számára, valamint hatékony szabályokat hoz létre a fogyasztók védelme, valamint az új típusjóváhagyási és piacfelügyeleti keret teljes körű végrehajtása érdekében;

103.

üdvözli a kibocsátáscsökkentő segédstratégiák és a hatástalanító berendezések alkalmazásának vizsgálatára vonatkozó iránymutatást, amelyet a Bizottság 2017. január 26-án tett közzé a tagállamoknak és az illetékes hatóságoknak a hatástalanító berendezések felderítésében való támogatása céljából;

104.

sajnálatosnak tartja, hogy a NOx-kibocsátások tekintetében magas megfelelési tényezőket fogadtak el, amelyek joghézagként működve lehetővé teszik többek között a 2020 utáni időszakban forgalomba hozott gépjárművek túlzott kibocsátását; sürgeti a Bizottságot, hogy 2017-ben vizsgálja felül – a 2. valós kibocsátás (RDE) csomag rendelkezéseinek megfelelően – a NOx-kibocsátások RDE vizsgálatával kapcsolatos megfelelési tényezőt, majd a technológiai fejlődésnek megfelelően évente vizsgálja azt felül, hogy legkésőbb 2021-ig lecsökkentse 1-re;

105.

kéri, hogy haladéktalanul fogadják el a valós vezetési feltételek melletti kibocsátásról (RDE) szóló negyedik csomagot, amely kiegészíti az új típusjóváhagyási eljárás szabályozási keretét, és kéri e keret mielőbbi alkalmazását;

Vasút

106.

határozottan támogatja a Bizottságnak a hiányzó, határokon átnyúló, regionális szintű vasúti összeköttetésekre vonatkozó új pályázati felhívásait és üdvözli az éghajlati hatás minimalizálására vagy csökkentésére irányuló megközelítést; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is vegye figyelembe ezeket a projekteket és írjon ki pályázati felhívásokat az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz valamint a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló 913/2010/EU rendelet módosítása keretében, hogy jobban figyelembe vegyék a vasúti szállítás különböző típusainak tényleges hatékonyságát a közlekedési ágazat energiahatékonyságára gyakorolt hatásuk tekintetében;

107.

támogatja azt, hogy a Bizottság prioritásként kezelje a vasúti infrastruktúrákba való beruházásokat, különös tekintettel a hiányzó szakaszokra és a határokon átnyúló összeköttetésekre; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a vasút az áruszállítás tekintetében stabil, hatékony és fenntartható szállítási forma;

108.

a különböző közlekedési módok közötti interoperabilitás erősítésével támogatja a közúti közlekedésről a vasúti közlekedésre való áttérést (Shift2Rail);

109.

a kombinált szállításról szóló irányelvre vonatkozó nagyratörő javaslatok előterjesztésére szólít fel, amelyek jobban elősegítik a hatékony árufuvarozást és ösztönzik a vasútra, valamint a belvízi útvonalakra történő modális váltást, a 2011. évi fehér könyvnek a közlekedési rendszer versenyképessé és erőforrás-hatékonnyá tételéhez szükséges tíz céljában meghatározott, 2030-ra és 2050-re vonatkozó, modális váltással kapcsolatos célkitűzések elérése érdekében;

110.

kéri a tagállamokat, a Bizottságot és a vasúti érdekelt feleket, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést a Shift2Rail közös vállalkozás megvalósításához annak érdekében, hogy előmozdítsák a fejlett technológiáknak a vasúti termékekkel kapcsolatos innovatív megoldások esetében való alkalmazását, fokozzák a vasúti közlekedés vonzerejét és megerősítsék az európai vasúti ágazat helyzetét;

111.

kéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul, mindenre kiterjedően és ténylegesen hajtsák végre a 2012/34/EU irányelvet, az (EU) 2015/909 bizottsági végrehajtási rendeletet és a 4. vasúti csomagot annak érdekében, hogy a pályahasználati díjak esetében olyan versenyfeltételeket biztosítsanak, amelyek a szállítási módok között tisztességes versenyt tesznek lehetővé;

112.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a vasúti személyszállítás más közlekedési módokhoz képest jelentkező (pl. az adózással, pályahasználati díjakkal, közvetlen és közvetett támogatásokkal kapcsolatos) hátrányait és teremtsen egyenlő versenyfeltételeket;

113.

ismét kiemeli a különféle közlekedési módok közötti átjárhatóság és a más közlekedési módokkal való összehangolás, a nagyobb fokú megbízhatóság és zajcsökkentés, valamint az akadálymentes multimodális közlekedés fontosságát;

114.

hangsúlyozza a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló 913/2010/EU rendelet teljes körű, hatékony és egységes végrehajtásának szükségességét, ami az árufuvarozás és az ágazat számára egyaránt előnyös;

Légi közlekedés

115.

arra kéri a Bizottságot, hogy tegye hatékonyabbá a légi közlekedést, többek között az egységes európai égbolt tagállamok általi mielőbbi megvalósításának biztosítása révén, aktívan részt vállalva a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) munkájában ambiciózus nemzetközi CO2-kibocsátási szabványok kialakítása érdekében, megfelelő finanszírozást biztosítva az új generációs európai légiforgalmi szolgáltatási rendszer (SESAR) megvalósítását célzó közös vállalkozás és a Tiszta Égbolt közös technológiai kezdeményezések számára;

116.

emlékeztet arra, hogy az EU egységes piacának a légtér is a része, és hogy az uniós légtér nem eléggé hatékony kihasználásából, valamint a nemzeti gyakorlatok eltéréseiből fakadó (például az operatív eljárásokkal, az adókkal, az illetékekkel stb. kapcsolatos) minden széttöredezettség hosszabb repülési időkhöz, késésekhez, több üzemanyag elégetéséhez és nagyobb mértékű CO2-kibocsátáshoz vezet azon túlmenően, hogy negatívan hat a piac többi részére, és aláássa az EU versenyképességét;

117.

hangsúlyozza, hogy a légi közlekedési ágazatnak megfelelő, méltányos és hatékony módon kell hozzájárulnia a 2030-as éghajlat-politikai célkitűzések és a Párizsi Megállapodás célkitűzései megvalósításához, és ily módon az éghajlat-politika fenntartható fejlesztési céljainak az eléréséhez;

118.

tudomásul veszi az ICAO-közgyűlésnek 39. ülésén hozott, a nemzetközi légi közlekedés tekintetében a globális piaci alapú intézkedések (MBM) rendszere kidolgozására irányuló határozatot; kéri a Bizottságot, hogy értékelje a határozatot, ideértve az államok önkéntes kötelezettségvállalásait és fenntartásait, és kísérje figyelemmel a határozat végrehajtása terén elért előrehaladást, ideértve a nemzetközi és nemzeti szintű végrehajtást és a globális piaci alapú intézkedésekben önkéntesen részt venni szándékozó 67 államban történő végrehajtást; kéri a Bizottságot, hogy időben végezzen értékelést a szén-dioxid-semleges növekedést előíró rendszer rendelkezéseinek fenntarthatóságáról annak érdekében, hogy a légiközlekedési ágazaton belül a Párizsi Megállapodásban foglalt célkitűzésekkel összhangban megakadályozza a kibocsátás növekedését; megjegyzi, hogy az ICAO-rendszert előreláthatóan háromévente felülvizsgálják, ami lehetőséget biztosít a rendszer még ambiciózusabbá és stabilabbá tételéhez;

119.

tudomásul veszi a 2003/87/EK irányelvnek a légi közlekedési tevékenységekre vonatkozó hatály jelenlegi korlátozásainak folytatása és egy globális piaci alapú intézkedés 2021-től történő végrehajtásának előkészítése céljából történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2017. február 3-i bizottsági javaslatot (COM(2017)0054), amely azt javasolja, hogy folytatódjon az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer légi közlekedésre vonatkozó korlátozott földrajzi hatálya; kéri a Bizottságot, hogy végezzen további értékelést, és vizsgálja felül az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert a 2020 utáni időszakra, amint pontosabb képet kap a globális piaci alapú intézkedések végrehajtásáról;

120.

hangsúlyozza, hogy mennyire fontos az üzemanyag-takarékosság és a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében arra ösztönözni a légitársaságokat, hogy a jobb és rövidebb útvonalakat használják, és ne a hosszabbakat válasszák, csak hogy elkerüljék a magasabb költséggel járó légtereket;

121.

kiemeli annak fontosságát, hogy továbbra is támogassák a kutatásokat ebben az ágazatban azzal a céllal, hogy többek között köz-magán társulások kialakítása révén felgyorsítsák a fenntartható légi közlekedés fejlődését szolgáló beruházásokat, elősegítve a könnyebb légi járművek tervezését, a digitális és műholdas technológia használatát a repült útvonalak hatékonyabb kezelésének támogatására, az alternatív és új generációs üzemanyagok előállítását és használatát, figyelembe véve mindenekelőtt azt, hogy ebben az ágazatban nem létezik sok alternatíva a hagyományos folyékony üzemanyagokra;

122.

felhívja a Bizottságot, hogy az ÜHG-kibocsátás légi közlekedésen belüli csökkentése érdekében keressen új lehetőségeket a megújuló repülőgép-üzemanyagok használatának támogatására;

123.

felkéri a tagállamokat és a légiközlekedési ágazatot, hogy ösztönözzék az olyan intelligens kezdeményezések előmozdítására irányuló további intézkedések kidolgozását, amelyek célja, hogy a légiközlekedési ágazatban csökkenjen a kibocsátás a repülőterekről és a repülőterekre való, illetve a repülőtereken belüli közlekedést illetően;

Tengeri közlekedés

124.

megállapítja, hogy a nemzetközi tengeri közlekedésből származó kibocsátások csökkentésére a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) szintjén erőfeszítésekre került sor, és ezért ösztönzi az IMO-t, hogy haladéktalanul fogadjon el az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó egyértelmű célértékeket és intézkedéseket; hangsúlyozza azonban, hogy az IMO égisze alatt működő hasonló rendszer hiányában az uniós kikötők, valamint az ezekből induló és oda irányuló hajók tevékenységéből eredő szén-dioxid-kibocsátásnak 2023-tól az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer tárgyát kell képeznie; sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg a földgázhoz, LPG-hez és hidrogénhez hasonló alternatív üzemanyagok használatának az előmozdításához szükséges feltételeket, és mozdítsa elő a megújuló technológiák (pl. vitorlák, elemek, nappanelek, szélturbinák) integrálását a tengeri közlekedési ágazatba; hangsúlyozza e tekintetben, hogy tagállami és uniós szinten mérlegelni kell pénzügyi eszközök a zöld flottákba történő beruházások felgyorsítása érdekében történő alkalmazását;

125.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi hajózás által előidézett üvegházhatásúgáz-kibocsátás azzal a céllal való világméretű hatékony csökkentésének biztosítása érdekében, hogy teljesítsék a COP21 keretében elfogadott Párizsi Megállapodásban foglalt „jóval 20C alatti” célértéket, valamint a hajók kialakítását és a működési hatékonyságot érintő jelenlegi piaci akadályok kezelése céljából az uniós nyomon követési, jelentéstételi és hitelesítési rendszert következetesen módosítani kell rendszerének a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) közelmúltban elfogadott adatgyűjtési rendszerével való összehangolása érdekében, továbbra is fenntartva ugyanakkor az átláthatóságot, az ellenőrzést és a valós szállítási tevékenységekkel kapcsolatos adatok gyűjtését;

126.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy teljes körűen átültessék és végrehajtsák az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló 2014/94/EU irányelvet, ideértve az LNG üzemanyagtöltő állomások TEN-T folyosók mentén és tengeri kikötőkben való létrehozását is; úgy véli, hogy tekintettel a hosszú távú nemzetközi éghajlat- és energiapolitikai célokra, az LNG árufuvarozásban való szélesebb körű használata hozzájárulhatna az alacsony kibocsátású mobilitás megvalósításához;

127.

úgy véli, hogy szükség van egy fekete-tengeri európai makrorégió létrehozására, az ezen régióban végbemenő határokon átnyúló együttműködésből származó lehetőségek kihasználására;

128.

hangsúlyozza, hogy az innovatív pénzügyi megoldások és az Európai Beruházási Bank (EIB) által rendelkezésre bocsátott uniós beruházási támogatási keretek igénybevétele hasznos eszközként szolgál ahhoz, hogy segítséget nyújtsanak a hajótulajdonosoknak az ÜHG-kibocsátás csökkentését célzó fellépések kezdeti költségeinek átvállalásában/fedezésében;

129.

üdvözli az IMO által a kéntartalom tekintetében nemrégiben elfogadott 0,5 %-os globális határértéket, ami globális szinten várhatóan 250 000 ember idő előtti halálát fogja megelőzni;

130.

támogatja további kénkibocsátás-ellenőrzési és NOx-kibocsátás-ellenőrzési területek Európa-szerte történő létrehozását;

131.

emlékeztet arra, hogy a tengeri közlekedés által okozott koromkibocsátás csökkentése – különösen az Északi-sarkvidéken – létfontosságú a globális felmelegedés visszaszorításához;

132.

kiemeli azt a fontos szerepet, amelyet a kombinált szállítás játszhat a kibocsátások csökkentése terén; tudomásul veszi a kombinált szállításról szóló irányelv korszerűsítésére irányuló bizottsági javaslatokat (COM(2017)0648), amelyek ösztönzőleg hathatnak a vasúti és belvízi teherszállítás felé történő elmozdulásra;

Belvízi hajózás

133.

úgy véli, hogy további intézkedésekre van szükség az éghajlatbarát és hatékony belvízi szállítási ágazat biztosításához; újból kiemeli az ágazati innovációra irányuló pénzügyi támogató intézkedések fontosságát, melyek célja a hajók energiahatékonyságának növelése és a környezetnek az infrastrukturális munkák során történő védelme;

134.

kéri a Bizottságot, hogy 2018-ban terjessze elő a folyami információs szolgáltatásokról (RIS) (33) szóló irányelv felülvizsgálatát az RIS a belvízi hajózás szén-dioxid-kibocsátásának csökkentését célzó használatának előmozdítása érdekében, valamint hogy hozzon létre uniós szintű jogalapot a határon átnyúló adatcseréhez, lehetővé téve a határon átnyúló RIS átfogó megvalósítását és az egyéb közlekedési módokkal való digitális integrációját;

135.

hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell és ki kell használni az európai folyami szállítást, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson pénzügyi támogatást az elsüllyedt hajók megtisztításához, tekintettel a műveletek magas költségeire, és figyelembe véve a regionális fejlesztés perspektíváját, valamint a folyami hajózás és a belső piaci szállítási műveletek bővülését;

136.

ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek a szél- és napenergia hasznosítására, valamint a belvízi hajók esetében a környezetbarát motorok és üzemanyagok használatára vonatkoznak, többek között bemutatva az e téren élenjárók bevált gyakorlatait és támogatva a tiszta belvízi útvonalak a selejtezési alap és ESBA/EBB meglévő eszközei általi finanszírozását;

137.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi piaci igényeket tekintve uniós, nemzeti és regionális szinten erőteljes támogatásra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a TEN-T törzshálózaton belül elegendő belföldi kikötőt lássanak el alternatív energetikai infrastruktúrával és nyilvánosan hozzáférhető üzemanyagtöltő és tároló állomásokkal a megfelelő távolságon belüli belvízi hajózás tekintetében;

o o

138.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 316., 2017.9.22., 155. o.

(2) HL L 120., 2009.5.15., 5. o.

(3) HL L 348., 2013.12.20., 1. o.

(4) HL L 140., 2009.6.5., 1. o.

(5) HL L 145., 2011.5.31., 1. o.

(6) HL L 12., 2000.1.18., 16. o.

(7) HL L 188., 2009.7.18., 1. o.

(8) HL L 123., 2015.5.19., 55. o.

(9) HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(10) HL L 140., 2009.6.5., 16. o.

(11) HL L 350., 1998.12.28., 58. o.

(12) HL L 239., 2015.9.15., 1. o.

(13) HL L 142., 1999.6.5., 26. o.

(14) HL L 166., 2004.4.30., 124. o.

(15) HL L 268., 2009.10.13., 11. o.

(16) HL L 276., 2010.10.20., 22. o.

(17) HL L 368., 1992.12.17., 38. o.

(18) HL L 300., 2009.11.14., 88. o.

(19) HL L 307., 2014.10.28., 1. o.

(20) HL L 332., 2000.12.28., 81. o.

(21) HL L 280., 2009.10.27., 52. o.

(22) HL L 255., 2005.9.30., 11. o.

(23) HL C 399., 2017.11.24., 10. o.

(24) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0292.

(25) HL L 344., 2016.12.17., 1. o.

(26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0100.

(27) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0097.

(28) https://www.eea.europa.eu/soer-2015/europe/air

(29) https://www.eea.europa.eu/publications/air-quality-in-europe-2015/download

(30) Az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalása a cseppfolyósított földgázra és a földgáztárolásra vonatkozó uniós stratégiáról (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0406).

(31) HL L 103., 2014.4.5., 15. o.; HL L 84., 2014.3.20., 38. o.

(32) Lásd az 5584/14-es és a 6642/14-es tanácsi dokumentumokat.

(33) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/44/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a közösségi belvízi közlekedésre vonatkozó harmonizált folyami információs szolgáltatásokról (RIS) (HL L 255., 2005.9.30., 152. o.).

11.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 369/132

P8_TA(2017)0491

Ajánlástervezet a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással foglalkozó vizsgálatot követően

Az Európai Parlament 2017. december 13-i ajánlása a Tanácshoz és a Bizottsághoz a pénzmosással, az adókikerüléssel és az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően (2016/3044(RSP))

(2018/C 369/16)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 116. és 226. cikkére,

—	tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről szóló 1995. április 19-i 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és határozatra (1),

—

tekintettel a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás, tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságok kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság felállítására, hatáskörére, létszámára és megbízatásának időtartamára vonatkozó 2016. június 8-i határozatára (2),

—	tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i (3) és 2016. július 6-i (4) állásfoglalásaira,

—	tekintettel a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2015. december 16-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel a határokon átnyúló tevékenységekhez kapcsolódó és a belső piacot érintő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokról szóló, 2017. június 26-i bizottsági jelentésre (COM(2017)0340),

—	tekintettel az uniós pénzügyi információs egységek platformjának (EU FIU-platform) feltérképezésére és az EU pénzügyi információs egységeinek hatásköréről és az információk megszerzésével és cseréjével kapcsolatos akadályokkal foglalkozó, 2016. december 15-i hiányelemzésre,

—	tekintettel a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság ajánlástervezetére,

—	tekintettel a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság végleges jelentésére (A8-0357/2017),

—	tekintettel eljárási szabályzata 198. cikkének (12) bekezdésére,

1. Általános rész

aggodalommal állapítja meg, hogy a panamai dokumentumok megrendítették a polgárok bizalmát pénzügyi és adózási rendszereinkben; hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú a polgárok bizalmának helyreállítása, valamint a méltányos és átlátható adórendszerek és az adózási és szociális igazságosság biztosítása; felhívja e célból az Európai Uniót és tagállamait jogi eszközeik megfelelő végrehajtására és megerősítésére annak érdekébe, hogy a hangsúly az üzleti titokról a nagyobb átláthatóságra, a hatékonyabb kölcsönös együttműködésre, az információcserére és a pénzmosás elleni küzdelemre tevődjön át, valamint felhívja a tagállamokat, hogy az igazságosabb adóztatás biztosítása és a reálgazdaságba való befektetés érdekében egyszerűsítsék adórendszereiket;

hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti tisztességtelen verseny korlátozása érdekében sürgősen újra meg kell határozni az európai adózási modellt;

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament vizsgálóbizottsága számos ügyben feltárta a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértését és annak alkalmazása során elkövetett hivatali visszásságokat állapított meg, és komoly aggályainak ad hangot -a pénzmosás elleni harmadik irányelvnek (AMLD III.) (6) a pénzügyi információs egységek közötti együttműködéssel kapcsolatos megsértésének esetei miatt; nyomatékosan felhívja a Bizottságot és a tagállamokat egyaránt, hogy fokozzák erőfeszítéseiket, kötelezettségvállalásaikat és együttműködésüket, valamint növeljék a felügyelet és a végrehajtás javítására elkülönített pénzügyi és emberi erőforrásaikat, nem csupán a jogellenes gyakorlatok, mint például a pénzmosás, az adókikerülés és az adócsalás megelőzése és hatékonyabb leküzdése érdekében, hanem az adott esetben ugyan legális, de a törvény szellemével mégis ellentétes adókijátszás és agresszív adótervezés megelőzése és leküzdése céljával is; emlékeztet a vádalap kiszámíthatósága biztosításának elvére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden törvénysértés elnyerje méltó büntetését; ragaszkodik ahhoz, hogy az e tekintetben teendő erőfeszítések költséghatékonyak legyenek;

felhívja a tagállamokat, hogy megfelelően vizsgálják ki a pénzmosási esetekről és gyanús tranzakciókról érkező bejelentéseket, mihelyt azok a hatóságok tudomására jutnak;

emlékeztet a gyanús ügyletekkel kapcsolatos bejelentésekre vonatkozó uniós keretre, és hangsúlyozza, hogy szorosabbra kell vonni az együttműködést az uniós és a nem uniós pénzügyi információs egységek között; kéri az európai szervek, különösen az Europol és az Eurojust vizsgálati hatásköreinek szélesítését a pénzmosási ügyekben;

emlékeztet arra, hogy a végső tényleges tulajdonosok megfelelő ellenőrzése elengedhetetlen ahhoz, hogy el lehessen kerülni postafiókcégek pénzmosásra való felhasználását (miként erre az „azerbajdzsáni pénzmosoda” esete is rámutatott); felhív továbbá a pénzmosás elleni európai irányelv hatékony végrehajtására és alkalmazására;

kéri a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a kínálati oldalon az adóügyi határozatok és adókedvezmények vagy ad hoc szabályok reklámozásával és felkínálásával megvalósított agresszív adótervezés gyakorlatától;

felszólít minden olyan adójoghatóságot, amely az OECD adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni ajánlásait már átültette vagy át fogja ültetni a nemzeti jogba, hogy az ajánlásoknak ne csak a betűjét, hanem a szellemét is juttassa érvényre; emlékeztet arra, hogy az átláthatóság az adókikerülés, különösen az agresszív adótervezés elleni küzdelem egyik fontos eszköze;

sajnálatosnak tartja, hogy az adócsalásra és a pénzmosás elleni küzdelemre vonatkozó hatályos szabályozásban mind uniós, mind nemzeti szinten még mindig sok a joghézag, és úgy véli, hogy sürgősen szükséges a meglévő jogszabályok szigorú végrehajtása és további megerősítésük; üdvözli, hogy a panamai dokumentumok nyilvánosságra hozatala óta fokozott erőfeszítések és előrelépések történtek inkluzív stratégiák bevezetésére irányuló új jogalkotási javaslatok előterjesztése terén, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban a politikai akarat hiányában nincs előrelépés a tényleges változásokat lehetővé tevő reform és végrehajtás terén;

10.

sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács szintjén egyes tagállamok gyakran blokkolják az adópolitikai kérdéseket; megismétli a TAXE1 bizottság figyelmeztetéseit, miszerint ha minden tagállam vétójogot kap adóügyekben, akkor ez azt jelenti, hogy a Tanácson belüli egyhangúság kevésbé ösztönzi a tagállamokat arra, hogy a fennálló helyzet fenntartásától elmozduljanak az inkább együttműködésen alapuló megoldás felé; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy alkalmazza az EUMSZ 116. cikkében meghatározott eljárást, amely lehetővé teszi az egyhangúsági követelmény megváltoztatását olyan esetekben, amelyekben a Bizottság megállapítja, hogy a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közötti különbségek torzítják a verseny feltételeit a belső piacon;

11.

megjegyzi, hogy az adókikerülés, az adókijátszás és a pénzmosás továbbra is globális jelenségek, ezért uniós és globális szintű kölcsönös támogatás és megerősített együttműködés alapján, átfogó, világos és következetes módon kell fellépni velük szemben; sürgeti a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet az adókikerülés, az adókijátszás és a pénzmosás elleni globális küzdelemben;

12.

aggodalommal állapítja meg az adóparadicsomok elleni fellépést célzó nagyra törő és konkrét intézkedések hiányát; e tekintetben felhívja a figyelmet arra, hogy az átláthatóság növelése önmagában nem lesz elegendő e probléma megoldására; ezért hangsúlyozza, hogy sürgősen elő kell mozdítani a nemzetközi együttműködést, valamint a fejlett és a fejlődő országokat egyaránt bevonó, többoldalú megközelítés kialakítását;

13.

felszólítja a tagállamokat és az uniós intézményeket arra, hogy az adóparadicsomok felszámolását célzó menetrend és közös cselekvési terv kidolgozása céljából támogassák és mozdítsák elő egy ENSZ-szintű kormányközi csúcstalálkozó megszervezését;

14.

hangsúlyozza, hogy meg kell határozni a digitális üzleti vállalkozások fogalmát annak érdekében, hogy maradéktalanul figyelembe lehessen venni az üzleti élet digitalizálódását, biztosítva, hogy egy adott tagállamban fizikai létesítménnyel nem rendelkező, de ott jövedelmet szerző társaságok ugyanolyan kezelésben részesüljenek, mint a fizikai üzleti létesítményekkel rendelkező vállalatok; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy a digitális vállalkozásokat vonják be az adókikerüléssel és adózással kapcsolatos valamennyi uniós intézkedésbe;

15.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy legyenek proaktívak, ne csak a médiában megjelenő leleplezéseket követően kezeljék e kérdéseket prioritással; emlékeztet arra, hogy az átláthatóság nem vonatkozhat egy adott ágazatra;

16.

hangsúlyozza, hogy gondosan ügyelni kell annak biztosítására, hogy a brexit egyrészt ne idézzen elő adóversenyt elő a többi 27 tagállam között a jelenleg az Egyesült Királyságban működő bizonyos iparágak és szolgáltatások bevonzására irányuló törekvések következtében, másrészt ne vezessen az adócsalás ellen folytatott küzdelem keretében tett erőfeszítések lanyhulásához sem az Egyesült Királyság részéről, ideértve tengerentúli és kapcsolt területeit is; felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy ezt a dimenziót megfelelően figyelembe kell venni a brexit második szakaszában, amikor az Egyesült Királysággal megkötendő partnerségekről vagy kereskedelmi megállapodásokról tárgyalnak;

17.

sajnálja a Bizottság azon döntését, hogy többé nem készíti el a valamennyi tagállamra kiterjedő kétéves korrupcióellenes jelentését; megjegyzi, hogy a Bizottság a korrupcióellenes ellenőrzést az európai szemeszter folyamatában fogja elvégezni; úgy véli, hogy ebben a folyamatban az egyéb gazdasági és pénzügyek túlzottan beárnyékolhatják a korrupció elleni küzdelmet; felszólítja a Bizottságot, hogy mutasson példát, és folytassa a jelentés közzétételét, valamint kötelezze el magát egy hitelesebb és átfogóbb korrupcióellenes stratégia mellett;

18.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat hatásértékelés elvégzésére arról a lehetőségről, hogy a nem együttműködő joghatóságok közös uniós jegyzékében szereplő joghatóságokban vagy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben stratégiai hiányosságokkal rendelkező országok uniós listáján szereplő országokban uniós állampolgárok és uniós társaságok tulajdonában ne lehessenek pénzügyi számláik és postafiókcégek – még „tényleges tulajdonosi” formában sem –, illetve az ilyen pénzügyi számlákat és postafiókcégeket legalább nyilvántartásba kelljen venni;

2. Adókijátszás és adókikerülés

2.1 Offshore struktúrák

19.

hangsúlyozza, hogy sürgősen közös nemzetközi meghatározást kell adni arra, hogy mi tekintendő „offshore pénzügyi központnak”, „adóparadicsomnak”, „banktitok-adójogrendszernek”, „nem együttműködő adójogrendszernek” és „a pénzmosás szempontjából kiemelt kockázatot jelentő országnak”; felszólít arra – az uniós feketelista azonnali közzétételének sérelme nélkül –, hogy e meghatározások tekintetében szülessen nemzetközi szintű konszenzus; hangsúlyozza, hogy e meghatározások egyértelmű és objektív kritériumok megállapítását teszik szükségessé;

20.

emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a visszaélés elleni általános szabály (GAAR) az adópolitikában elvi jelenőséggel bír, és bátorítja az adóhatóságokat, hogy következetesen használják fel ezt az elvet az adócsalás és az adókijátszás céljaira létrehozott struktúrák elkerülésére;

21.

úgy véli, hogy a fokozott nemzetközi együttműködés előmozdítása érdekében e fogalommeghatározások jogi objektivitásának fenntartása és alkalmazásuk ugyancsak döntő fontossággal bír, mivel előfordulhat, hogy egyes adójogrendszerek hivatalosan csatlakoznak ugyan nemzetközi megállapodás tárgyát képező normákhoz, de a gyakorlatban nem alkalmazzák azokat; hangsúlyozza, hogy e meghatározások nem képezhetik politikai elfogultság tárgyát, és a jegyzékre felvett adójogrendszereket olyan intézkedések foganatosítására kell ösztönöznie, amelynek célja, hogy lekerüljenek a listáról;

22.

emlékeztet arra, hogy a nemzetközileg elfogadott szabályok melletti elkötelezettség az első lépés, azonban csak e szabályok megfelelő végrehajtása és a valós és tényleges erőfeszítések fogják mérsékelni a kockázati tényezőket, és csak ezek vezetnek el a pénzmosás, adócsalás és az adókijátszás sikeres leküzdéséhez;

23.

emlékeztet arra, hogy a vámszabad területeket és szabadkikötőket nem szabad csalárd módon az adóparadicsomok által kínált előnyökhöz hasonló előnyökre törekedve, illetve pénzmosás céljából a nemzetközi átláthatósági szabályok megkerülésére felhasználni; felkéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon az Európai Unióban működő szabadkikötők ügyével;

24.

felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot annak biztosítása érdekében, hogy azokra az offshore struktúrákra, amelyek tényleges tulajdonos(ai) a tagállamokban van(nak), ugyanazok az ellenőrzési és beszámoló-közzétételi követelmények vonatkozzanak, mint amelyek a tényleges tulajdonos tartózkodási helye szerinti európai joghatóságban alkalmazandók;

25.

úgy véli, hogy az EU-nak meg kellene tiltania az adóparadicsomokban letelepedett jogi konstrukciókkal való kereskedelmi kapcsolatokat, amennyiben a végső kedvezményezett nem azonosítható;

26.

felszólítja a Bizottságot, hogy évente tegyen közzé nyilvános jelentést az uniós alapok felhasználásáról, valamint az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) offshore struktúrák felé teljesített pénzátutalásairól, amely tartalmazza a leállított projektek számát és jellegét, a projektek leállításának indoklását, valamint az annak biztosítása érdekében hozott követő intézkedéseket, hogy az uniós forrásokat sem közvetlenül, sem közvetve ne használhassák fel adókikerülés és adócsalás elősegítésére;

2.1.1. A nem együttműködő adójogrendszerek közös uniós listája

27.

üdvözli, hogy a Bizottság vezető szerepet tölt be a nem együttműködő adójogrendszerek közös uniós listájára vonatkozó kritériumok meghatározásában; sajnálja, hogy ez a folyamat túlságosan sok időt vesz igénybe; felhívja a Tanácsot, hogy az említett listára való felvétel kritériumait ne enyhítse, hanem éppen ellenkezőleg, e tekintetében törekedjen ambiciózusabb szint elérésére; nyomatékosan kéri a Bizottság által javasolt kritériumok figyelembevételét – többek között, de nem kizárólag azt, hogy a társaságiadó-hiány a -nullához- közelítsen –, és hangsúlyozza e kritériumok jelentőségét a lista hatékonysága és az önkényesség elkerülése szempontjából; úgy véli, hogy az átláthatósági kritériumot teljes körűen alkalmazni kell, és e kritériumoknak megfelelően figyelembe kell venniük a végrehajtás és az alkalmazás szempontjait is; felhívja a Tanácsot, hogy a lista hatékonyságának és hitelességének biztosítása érdekében vezessen be erős, arányos és elrettentő hatású közös szankciókat a listára felvett országokkal szemben, és hangsúlyozza, hogy minden egyes ország értékelését átlátható módon kell elvégezni; kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a lista jövőbeni frissítése érdekében léptessenek életbe átlátható és objektív felülvizsgálati mechanizmust, amelybe a Parlamentet is bevonják; emlékeztet arra, hogy egy ilyen lista célja a rajta szereplő joghatóságok pénzmosással és az adócsalás megkönnyítésével kapcsolatos magatartásának megváltoztatása;

28.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nem együttműködő adóhatóságok Tanács által jóváhagyott és közzétett uniós jegyzékén kizárólag EU-n kívüli adójoghatóságok szerepelnek, azok az országok pedig nem, amelyek az EU-n belül rendszeresen előmozdították és lehetővé tették a káros adózási gyakorlatokat, és nem felelnek meg a tisztességes adózás kritériumainak; hangsúlyozza, hogy ugyanazon uniós kritériumok szerinti átvilágítást alkalmazva legalább négy uniós tagállamot fel kellett volna venni a listára, amint ezt az Oxfam által végzett szimuláció kimutatta; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós tagállamok „a priori” kizárása az ellenőrzés alól az egész folyamat legitimitását, hitelességét és hatékonyságát károsítja;

29.

véleménye szerint mihelyt elkészül a nem együttműködő adójogrendszerek uniós listája, az Európai Bizottságnak kísérő jogszabályra kell javaslatot tennie, amely harmonizált kötelezettségeket határoz meg minden tagállam adóhatósága számára, hogy évente tegyenek közzé adatokat, amelyek tartalmazzák az egyes tagállamokból a listán szereplő minden egyes országba teljesített pénzátutalások teljes értékét és rendeltetését;

30.

szorgalmazza, hogy a szankciókat azokra a vállalatokra, bankokra, számviteli és jogi cégekre és adótanácsadókra is alkalmazzák, amelyek bizonyítottan érintettek a nem együttműködő joghatóságokban folyó illegális, jogellenes és káros gyakorlatokban, vagy e joghatóságok jogi eszközeit felhasználva bizonyítottan közreműködtek illegális, jogellenes és káros vállalati adózási konstrukciók kialakításában;

31.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több uniós polgár, jogalany és politikai közszereplő is szerepel a panamai dokumentumokban; bátorítja a tagállamokat annak tisztázására, hogy az állítólagos eseteket megfelelően kivizsgálták-e, és ha igen, akkor valóban kimerítették-e a nemzeti jog megsértését; hangsúlyozza, hogy hasonló ügyekben sajnálatos módon számos alkalommal előfordult, hogy polgárok, jogalanyok és politikai közszereplő polgárok nem voltak hajlandók együttműködni és információkat megadni az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó európai parlamenti vizsgálóbizottság kérésére, jóllehet e tájékoztatás a bizottság által kitűzött célok elérése szempontjából hasznos lett volna;

32.

megjegyzi, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) a közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó legfrissebb adatai szerint Luxemburg és Hollandia külföldi befektetésállománya együttvéve meghaladja az Egyesült Államokéit, és e külföldi beruházások túlnyomó többsége lényeges gazdasági tevékenységet nem folytató, különleges célú gazdasági egységet érint, Írország külföldi befektetései pedig meghaladják Németországéit és Franciaországéit; rámutat, hogy a máltai Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai szerint Máltán a külföldi beruházások 1 474 %-kal haladják meg az ország gazdaságának méretét; megjegyzi, hogy az Amszterdami Egyetem által végzett kutatások szerint az adóparadicsomokba irányuló összes vállalati befektetés 23 %-a Hollandián keresztül történt; úgy véli, hogy ezek az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy egyes tagállamok a túlzott nyereségátcsoportosítást más tagállamok kárára megkönnyítik;

33.

kéri a Bizottságot, hogy 2018 végéig terjesszen elő jelentést, amelyben értékeli a tagállamok olyan adórendszereit és kapcsolódó adójoghatóságait, régióit és más igazgatási struktúráit, amelyek elősegítik az adókikerülést és az adócsalást, és potenciálisan káros hatást gyakorolnak az egységes piacra;

2.1.2. A pénzmosás szempontjából kiemelt -kockázatot jelentő harmadik országok uniós jegyzéke

34.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság mindmáig nem végezte el a pénzmosási irányelvben előírt független értékelést, azonosítva a stratégiai hiányosságaik miatt kiemelt -kockázatot jelentő harmadik országokat, hanem ehelyett egyedül a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) által készített jegyzékére támaszkodik, amely csoportnak a Bizottság csak az egyik tagja; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem elégítette ki megfelelő módon a Parlament e tekintetben támasztott igényeit;

35.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a saját listája felállítására irányuló munkát, és tegyen jelentést a Parlamentnek ütemterve végrehajtásáról, különösen tekintettel arra a kötelezettségvállalására, hogy növelni fogja a munkacsoport pénzügyi bűncselekmények megelőzéséhez szükséges forrásait;

36.

véleménye szerint elsődleges fontosságú, hogy az EU e téren ambiciózusabb célokat tűzzön ki, mint a FATF; hangsúlyozza e tekintetben, hogy további befektetés szükséges az emberi és pénzügyi erőforrásokba, illetve megosztásukat a Bizottságon belül az átvilágítási eljárás megerősítése érdekében optimalizálni kell;

37.

véleménye szerint e lista célja, hogy hozzájáruljon a rajta szereplő adójoghatóságok pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos magatartásának megváltozásához, és elvegye más országok kedvét hasonló, potenciális politikák követésétől;

38.

felszólítja a Bizottságot, hogy a következetesség és a kiegészítő jelleg biztosítása érdekében legyen a központi intézménye mind a nagy kockázatot jelentő harmadik országok pénzmosás elleni listájának, mind pedig az adóparadicsomok európai listája felülvizsgálatának;

2.2 Egyéb adóügyi jogszabályok

39.

üdvözli az elmúlt két évben a LuxLeaks botrányra adott válaszként elfogadott új jogszabályokat; üdvözli, hogy az EU elkötelezte magát az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó projektje mellett; felszólítja a tagállamokat, hogy gyorsan ültessék át az uniós jogszabályokat saját jogrendszereikbe, és biztosítsák végrehajtásukat;

40.

felhív nagyra törő, nyilvános, országonkénti jelentéstétel bevezetésére a multinacionális vállalatok adóügyi átláthatóságának és állami ellenőrzésének javítása érdekében, ez ugyanis lehetővé tenné, hogy a szélesebb nyilvánosság tájékoztatást kapjon az e vállalatok által realizált nyereségekről, kapott támogatásokról és a működésük helye szerinti adójogrendszerekben befizetett adókról; sürgeti a Tanácsot, hogy érjen el közös megállapodást a többi uniós intézménnyel megindítandó tárgyalásokra vonatkozó javaslatról annak érdekében, hogy országonkénti jelentéstételt fogadjanak el, amely az egyik legfontosabb eszköz ahhoz, hogy a vállalatokkal kapcsolatos adózási információk átláthatóbbak legyenek minden polgár számára;

41.

hangsúlyozza, hogy a nyilvános országonkénti jelentéstétel lehetővé teszi a befektetők és a részvényesek számára, hogy figyelembe vegyék a vállalatok adózási politikáját, amikor felszólalnak a részvényesek közgyűlésén, és befektetési döntéseket hoznak;

42.

emlékeztet arra, hogy az adózási információk a vállalatok pénzügyi beszámolóinak alapvető elemét kell, hogy képezzék;

43.

nyomatékosan kéri a Tanácsot, hogy mielőbb jusson nagyra törő megállapodásra a közös konszolidált társaságiadó-alappal kapcsolatos mindkét lépésről; felhívja a figyelmet arra, hogy a cégek és a tagállamok igazgatóságai által viselt költségek csökkentése mellett ez megoldaná a transzferárképzés kérdését, és igazságosabb versenyt biztosítana az egységes piacon; hangsúlyozza, hogy az adóalapok harmonizációja jelenti a legjobb megoldást annak érdekében, hogy jogi eszközökkel fel lehessen számolni az adóoptimalizálást és az agresszív adótervezést; emlékeztet arra, hogy az „állandó telephely” új, kötelező erejű meghatározására van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az adózás ott történjen, ahol a tevékenységet végzik, és ahol a gazdasági érték keletkezik; hangsúlyozza, hogy ezt kötelező erejű minimumkritériumoknak kell kísérnie annak meghatározására, hogy a gazdasági tevékenység során keletkezett-e adóztatható jövedelem valamely tagállamban, a „postafiókcégek” problémájának elkerülése végett, különösen a digitális gazdaság által okozott kihívásokkal kapcsolatban;

44.

bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tagállamok közötti adóverseny elhárítása érdekében induljanak el a jóval ambiciózusabb adózási reformok felé;

45.

hangsúlyozza, hogy az egységes adózás csak akkor tud véget vetni a nyereségátcsoportosításnak, ha azt globálisan vezetik be, és hogy a közös összevont társaságiadó-alap uniós szintű bevezetése olyan helyzet létrejöttének kockázatával jár, amelyben az uniós tagállamoknak a világ többi részével szembeni veszteségei állandósulhatnak, ahogy az is, hogy néhány tagállam kizsákmányolja a világ többi részét; megjegyzi, hogy a csak az Unióra összpontosító megközelítés megszüntetheti ugyan az Unión belüli nyereségátcsoportosítás ösztönzőit, de megnyitja a kaput a nyereség Unión kívülre történő átcsoportosítását célzó újabb ösztönzők és lehetőségek előtt is;

46.

megismétli ajánlását, hogy biztosítani kell a feltételes adómegállapításokra vonatkozó automatikus információcsere kiterjesztését minden feltételes adómegállapításra, a Bizottságnak pedig az európai versenyjogi szabályok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében hozzáféréssel kell rendelkeznie minden érdemleges információhoz (7);

47.

felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjesszen elő jogalkotási javaslatot a közigazgatási együttműködési irányelv (DAC) (8) felülvizsgálatára az uniós tagállamok közötti adóügyi együttműködés fokozása érdekében azáltal, hogy adóügyekben kötelezővé teszi a válaszadást a csoportos megkeresésekre, hogy a határokon átnyúló adócsalást elkövetők elleni büntetőeljárás érdekében egy európai ország minden szükséges információt átadhasson másoknak; emlékeztet a DAC módosítására irányuló javaslatára a tagállamok adóellenőrzéssel kapcsolatos koordinációjának javítása érdekében (9);

48.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogszabályok szerint a törvénytelen adóügyi támogatások kedvezményezettjeitől visszakövetelt és behajtott adók azt az országot illetik meg, amely a támogatást adta, nem pedig azokat az országokat, amelyek kárt szenvedtek adóalapjuknak a torz adórendszerek következtében keletkező eróziója miatt; felhívja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki megfelelő módszereket az érintett tagállamok jövedelemkiesésének számszerűsítése és megfelelő visszatérítési eljárások bevezetése tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy a be nem fizetett adókat a behajtásukat követően azok a tagállamok kapják meg, amelyek gazdaságában a gazdasági tevékenységre ténylegesen sor került;

49.

úgy véli, hogy az adóügyi reformoknak mindig lehetővé kell tennie az ellenőrzést a polgárok részéről, valamint hozzáférést, információt és képzést kell biztosítani a civil társadalom számára, hogy tevékenyen részt vegyenek e politikák alakításában, ami jelenleg nem általános gyakorlat;

50.

hangsúlyozza, hogy nemzeti és uniós szinten egyszerűsíteni kell az adójogszabályokat, és azokat oly módon kell kidolgozni, hogy minden polgár számára érthetők legyenek, elkerülve az adókikerülésre törekvő körök számára kedvező bonyolultságot;

51.

felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtsa be a közbeszerzésről szóló 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) felülvizsgálatát, amely a közigazgatás és az adóparadicsomokat igénybe vevő vállalatok közötti együttműködés megakadályozására szolgáló intézkedéseket is tartalmaz;

52.

felszólítja a Bizottságot, hogy nyilvános jelentés formájában kezdje meg a társasági adózással kapcsolatos magatartási kódexszel foglalkozó csoport 19 éve folyó munkájának átfogó értékelését, és figyelmét összpontosítsa a határokon átnyúló káros társaságiadó-rendszerek megelőzése tekintetében elért eredményekre; kéri, hogy a megállapítások alapján kerüljön sor a magatartási kódexszel foglalkozó csoport munkáját átláthatóbbá és hatékonyabbá tevő reformra, tekintettel arra, hogy a csoportnak központi szerepet kell játszania az Unió e téren foganatosítandó, javítási célzatú intézkedéseinek sikerében; kéri, hogy a Parlamentet ruházzák fel a csoport ellenőrzésének és elszámoltatásának hatáskörével;

53.

felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen jegyzéket azon káros rendszerekről, amelyek tekintetében a meghozandó intézkedésekről a magatartási kódexszel foglalkozó csoport eddig nem tudott megállapodni, és tegye közzé ezt a listát; felszólítja a Bizottságot, hogy 2020-ig értékelje a nexus-módszernek megfelelő szabadalmi adókedvezmények hatását, és lehetőség szerint számszerűsítse az innovációra és az elmaradt adóbevételekre gyakorolt hatásukat;

54.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több uniós tagállam is szerepel a panamai dokumentumokban; felhívja a Bizottságot, hogy az adóhatóságokkal együttműködve kezdjen széles körű értékelést a tagállamokban hozozz káros és versenytorzító adóügyi intézkedésekről, valamint a bevezetett ellenintézkedésekről, továbbá állapítsa meg az ilyen káros intézkedések más adóhatóságokra -továbbgyűrűző hatásait; kéri hatékony ellenőrzési mechanizmus bevezetését, amelynek célja a tagállamok átvilágítása annak megállapítása érdekében, hogy esetleg nem vezetnek-e be új káros adóügyi intézkedéseket;

55.

kéri a Bizottságot jogalkotási javaslat előterjesztésére, amely a cégszékhely határokon átnyúló áthelyezésével és átadásával foglalkozik, és egyértelmű szabályokat állapít meg valamely társaság fő székhelyének az EU-n belüli átadására vonatkozóan, többek között a postafiókcégekkel szembeni fellépés érdekében is;

56.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy vessenek véget az adózási célú székhelyáthelyezés gyakorlatának, amikor is egy multinacionális vállalkozást megvásárol egy adóparadicsomban székhellyel rendelkező kisebb vállalkozás, és székhelyét áthelyezi ez utóbbi székhelyére, hogy központjának „áthelyezésével” csökkenjen az egyesült vállalkozások összes adóterhe, amit az „eredmény” átcsoportosítása követ az adóalapot csökkentő kifizetések révén az adóparadicsomok irányába (például kölcsönök, díjak és szolgáltatások formájában), aminek célja a multinacionális vállalkozás hazai nyeresége után fizetendő adó elkerülése;

57.

hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani az egyre gyakrabban használt káros adózási gyakorlatokra, például a szabadalmi adókedvezményekkel, származékos termékekkel, swapügyletekkel stb. való visszaélésekre, amelyeket adókikerülés céljából alkalmaznak;

58.

üdvözli a Bizottság állami támogatásokra vonatkozó 2016. augusztusi megállapításait, miszerint Írország jogellenes módon 13 milliárd EUR indokolatlan adókedvezményt biztosított az Apple-nek; megkérdőjelezi az ír kormány azon döntését, hogy fellebbez e határozattal szemben, mert nem kívánja behajtani a tartozás összegét;

59.

felszólítja a tagállamokat, hogy tárják fel és számolják fel az adóamnesztia minden olyan formáját, amelynek következménye pénzmosás és adókijátszás lehet, és amely megakadályozhatná a nemzeti hatóságokat abban, hogy felhasználják a pénzügyi bűncselekmények kivizsgálása céljából szolgáltatott adatokat;

60.

aggodalmának ad hangot az Egyesült Államok (USA) kormányának azon szándéka miatt, hogy elő kívánja mozdítani a nagyvállalatok adókedvezményeit és a pénzügyi deregulációt; felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel az USA javasolt, Blueprint néven ismert adóreformot és az adóamnesztia bevezetésének lehetőségét az USA-ban, amely lehetővé kívánja tenni a technológiai nagyvállalatok nyereségének hazatelepítését nagyon alacsony adómérték mellett;

61.

felhívja a tagállamokat, hogy a hatékony adóbeszedés és a káros adózási gyakorlatokkal szembeni fellépés biztosítása érdekében elegendő emberi erőforrással erősítsék meg adóhatóságaikat, mivel a forráshiány és a leépítések, valamint a megfelelő képzés, technikai eszközök és vizsgálati hatáskör hiánya egyes tagállamok adóhatóságait komolyan hátráltatja;

62.

megjegyzi, hogy az EU-ban alkalmazott adókikerülési rendszerek egyike az úgynevezett ír kettős struktúra, amelyet 2020-ig ki fognak vezetni; felhívja a tagállamokat a kettős adóztatásról szóló egyezményeik átvilágítására annak biztosítása érdekében, hogy az adókikerülési rendszerek ne használhassák ki a nemzetközi adóügyi eltéréseket;

63.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre megbízható és elfogulatlan statisztikai kimutatások az adókikerülés és az adókijátszás nagyságrendjéről; hangsúlyozza, hogy megfelelő és átlátható módszereket kell kidolgozni az említett jelenségek kiterjedésének, továbbá az országok államháztartására, gazdasági tevékenységeire és közberuházásaira gyakorolt hatásaik számszerűsítésére;

64.

felhívja a Bizottságot arra, hogy a jogbiztonság valamennyi érintett szereplő számára történő biztosítása érdekében bocsásson ki iránymutatást, amelyben egyértelmű különbséget tesz aközött, hogy az adókikerülés és az adókijátszás gyakorlatainak összefüggésrendszerében mi az, ami jogellenes, és mi az, ami jogszerű, még ha a törvény szellemének ellentmond is; felszólítja a tagállamokat és a harmadik országokat annak biztosítására, hogy az adókat kijátszó jogalanyokra és köztes szereplőkre kiszabott bírságokat és pénzügyi szankciókat ne lehessen leírni az adóból;

65.

hangsúlyozza, hogy a felelős adózási stratégia követését a vállalati társadalmi felelősségvállalás egyik pillérének kell tekinteni, és hogy az adókijátszás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés gyakorlatai nem egyeztethetők össze a vállalati társadalmi felelősségvállalással; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy ezt az elemet illessze be vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó frissített uniós stratégiába;

66.

felhívja a vállalatokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás szerves részeként maradéktalanul tegyenek eleget adófizetési kötelezettségeiknek;

67.

ismételten emlékeztet a TAXE2 bizottság felhívására, hogy a Bizottság szervezeti rendszerén belül létre kell hozni az uniós adópolitika koherenciájával és koordinációjával foglalkozó új központot, amely uniós szinten értékeli és ellenőrzi a tagállamok adópolitikáját és biztosítja, hogy a tagállamok ne vezessenek be káros adóügyi intézkedéseket; ajánlja, hogy az uniós adópolitika koherenciájával és koordinációjával foglalkozó ilyen központnak a nemzeti adóhatóságok közötti együttműködés (többek között képzések és a legjobb gyakorlatok cseréje révén történő) biztosításán és megerősítésén túlmenően jogában álljon annak ellenőrzése is, hogy a tagállamok tiszteletben tartják-e a nem együttműködő adójogrendszerek közös uniós listáját;

68.

megismétli a Parlament ajánlásait (11), miszerint olyan ellenintézkedéseket kell foganatosítani, amelyeket az Unió és a tagállamok mint az egyes állami testületek, bankok és finanszírozási programok részvényesei és finanszírozói alkalmazhatnak azokra a vállalatokra, amelyek adóparadicsomokat vesznek igénybe annak érdekében, hogy agresszív adótervezési rendszereket vezessenek be, és amelyek emiatt nem felelnek meg az Unió jó adóügyi kormányzással kapcsolatos normáinak;

69.

megismétli az Bizottsághoz intézett felhívását, hogy módosítsa az európai jogszabályokat, beleértve az Európai Beruházási Bank (EBB) alapokmányát, az Európai Stratégiai Beruházási Alapról (ESBA) szóló rendeletet, a közös agrárpolitikáról (KAP) szóló négy rendeletet, valamint az európai strukturális és beruházási alapokról szóló öt rendeletet (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Kohéziós Alap, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, Európai Tengerügyi és Halászati Alap), annak megtiltása érdekében, hogy az uniós finanszírozás olyan végső kedvezményezettekhez vagy pénzügyi köztes szereplőkhöz kerüljön, amelyekről bebizonyosodott, hogy érintettek az adókijátszásban vagy az agresszív adótervezésben;

70.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzák létre az európai vállalkozások kötelező, szabványosított és nyilvános nyilvántartását, hogy aktuális és hiteles információkat kapjanak a vállalatokról, és az EU-ban működő vállalatokra vonatkozó összehasonlítható és megbízható információkhoz való határokon átnyúló hozzáférésen keresztül átláthatóságot teremtsenek;

71.

javasolja, hogy a Bizottság értékelje a labdarúgók határokon átnyúló átigazolásai által a tagállamok bevételeinek behajtására gyakorolt hatást, és terjesszen elő javaslatot olyan intézkedésekre – többek között az ilyen átigazolásokat megkönnyítő közvetítőkre vonatkozóan is –, amelyet megfelelőnek tart a jelentős bevételkiesés megelőzésére;

72.

felszólítja a Bizottságot, hogy ne kössön kereskedelmi megállapodásokat olyan joghatóságokkal, amelyeket az EU adóparadicsomként határozott meg;

2.3. Információcsere

73.

sajnálatosnak tartja, hogy a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv (DAC) rendelkezéseit nem hajtották végre eredményesen – jóllehet ezek a panamai dokumentumok nyilvánosságra hozatalának időpontjában hatályban voltak –, és hogy a csere tárgyát képező információk és megállapítások mennyisége alacsony volt; emlékeztet arra, hogy az adók behajtása során megvalósítandó kölcsönös segítségnyújtás és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében az adóhatóságok közötti automatikus információcsere a tagállamok számára kulcsfontosságú; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a tagállamok közötti adóügyi együttműködés további javítására azáltal, hogy adóügyekben kötelezővé teszi a válaszadást a csoportos megkeresésekre, hogy a határokon átnyúló adócsalást elkövetők elleni büntetőeljárás érdekében az egyik európai ország minden szükséges információt átadhasson a többinek;

74.

mélyen aggasztja, hogy az elmúlt években nőtt a tagállamok által a multinacionális vállalatok számára megadott feltételes adómegállapítások száma, annak ellenére, hogy a LuxLeaks botrány társadalmi felháborodást váltott ki;

75.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak az adatvédelmi jogszabályokkal összhangban hozzáféréssel kell rendelkeznie a közigazgatási együttműködési irányelv keretében kicserélt minden információhoz annak érdekében, hogy megfelelően nyomon követhesse az irányelv alkalmazását és végrehajtását; hangsúlyozza, hogy ezeket az információkat egy központi nyilvántartásban a Bizottságnak kell tárolnia, mivel a versenyképesség terén a Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik;

76.

kéri az információk hatékonyabb cseréjét, kezelését és felhasználását, és sürgeti a közös jelentéstételi standardokra vonatkozó rendelkezések hatékony és következetes végrehajtását, a szakértői értékelési rendszer keretében alkalmazott megnevezéstől és megszégyenítéstől a szankcióra épülő rendszer felé mozdulva el; felhívja a figyelmet arra, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a részt vevő aláíró államok közötti információcsere során viszonosságnak kell érvényesülnie; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a részt vevő fejlődő országokat e standardok végrehajtásában; hangsúlyozza, hogy az országoknak nem csupán a közös adatszolgáltatási standardok mellett kell elkötelezniük magukat, hanem a rendszer végrehajtása és a kiváló minőségű adatok rendelkezésére bocsátása mellett is; rámutat arra, hogy a jelenlegi közös jelentéstételi standardnak is vannak gyengeségei, és üdvözli, hogy az OECD dolgozik a standard pontosításán annak hatékonyabbá tétele érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy járuljon hozzá a joghézagok megszüntetéséhez;

77.

szorgalmazza a nyilvános kereskedelmi nyilvántartások, a tényleges tulajdonosokra vonatkozó nyilvánosan elérhető nyilvántartások és a nyilvános országonkénti jelentéstétel javítását annak érdekében, hogy áthidalják azokat a korlátozásokat, amelyeket az OECD az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás megakadályozására szolgáló, adózási egyezményekkel összefüggő intézkedések végrehajtásáról szóló, 2017. júniusi többoldalú egyezménye vezetett be, amely lehetőséget ad az országoknak a partnerek kiválasztására, lehetővé téve ezzel a gyakorlatban a kétoldalú kapcsolatokat;

78.

hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló jellegű, potenciálisan agresszív adótervezési rendszerekre vonatkozó kötelező automatikus információcserét (6. közigazgatási együttműködési irányelv) nemcsak az adóhatóságok számára kell elérhetővé tenni;

79.

felhívja a Bizottságot, hogy az EU és a nemzetközileg elfogadott normákhoz nem csatlakozott harmadik országok közötti információcsere során biztosítsa a viszonosságot; hangsúlyozza, hogy hathatós szankciókat kell kiszabni az európai ügyfelekkel rendelkező, de az automatikus információcserére vonatkozó előírásoknak nem megfelelő pénzintézetekre; úgy véli, hogy az EU és a harmadik országok közötti lehetséges konfliktusok megoldása érdekében egy vitarendezési mechanizmust kell beépíteni ebbe a javaslatba; emlékeztet arra az ajánlására, hogy forrásadót vagy hasonló hatású intézkedést kell bevezetni annak érdekében, hogy a nyereség ne hagyhassa el adózatlanul az EU-t;

80.

úgy ítéli meg, hogy az adóhatóságoknak való információszolgáltatásra kötelezettek körének meg kell egyeznie a pénzmosás elleni irányelvben felsoroltakkal, konkrétabban az alábbiakkal:

1)	hitelintézetek;

2)	pénzügyi intézmények;

a szakmai tevékenységük gyakorlása keretében eljáró alábbi természetes vagy jogi személyek:

a)	könyvvizsgálók, külső könyvelők és adótanácsadók;

közjegyzők és más független jogi hivatás képviselői, ha azok akár az ügyfelük nevében vagy javára bármilyen pénzügyi vagy tulajdoni ügyletben járnak el, vagy ügyfelüknek az alábbiakra vonatkozó ügyletek tervezésében vagy végrehajtásában nyújtanak segítséget:

i.	ingatlan vagy üzleti részesedés adásvétele;

ii.	az ügyfél pénzének, értékpapírjainak vagy más vagyoni eszközeinek kezelése;

iii.	bankszámlák, megtakarítási vagy értékpapírszámlák megnyitása vagy kezelése;

iv.	társaságok létesítéséhez, működtetéséhez vagy vezetéséhez szükséges hozzájárulások megszervezése;

v.	bizalmi vagyonkezelési konstrukciók, társaságok, alapítványok vagy hasonló konstrukciók létesítése, működtetése vagy vezetése;

c)	az a) vagy b) pont hatálya alá nem tartozó, bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltatók;

d)	ingatlanügynökök;

e)	árukkal kereskedő más természetes vagy jogi személyek, amennyiben legalább 10 000 EUR összegű készpénzfizetést teljesítenek vagy kapnak, attól függetlenül, hogy az ügyletre egyetlen műveletben vagy több, összetartozónak tűnő műveletben kerül-e sor;

f)	szerencsejáték-szervezők;

3. Pénzmosás

3.1. Pénzmosás elleni jogszabályok

81.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak hatékonyan és következetesen végre kell hajtaniuk a pénzmosás elleni irányelv rendelkezéseit, felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a jogszabályok megfelelő végrehajtását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsa a meglévő ellenőrzési rendszereket, és bocsásson megfelelő forrásokat a rendelkezésükre; felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzügyi bűncselekmények megelőzése érdekében rendeljen több erőforrást munkacsoportjához;

82.

hangsúlyozza, hogy az uniós pénzmosás elleni negyedik irányelv jogi keretének teljes mértékben meg kell tiltania a bemutatóra szóló anonim részvényeket, mivel bebizonyosodott, hogy ha e részvények megfelelő nyilvántartásba vétele nem történik meg, akkor hasznos eszközt kínálnak a pénzmosás nemzetközi rendszereinek létrehozásához; felhívja a tagállamokat a 2017. június 26-án hatályba lépett 4. pénzmosási irányelv megfelelő végrehajtására és alkalmazására; felszólítja a Bizottságot az irányelv megfelelő végrehajtásának és alkalmazásának nyomon követésére;

83.

felszólítja a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást azon tagállamokkal szemben, amelyek a panamai dokumentumok és egyéb kiszivárogtatások bizonyítékai alapján nem felelnek meg az uniós jognak;

84.

felszólít a társaságok, alapítványok, bizalmi vagyonkezelők és egyéb vagyonkezelők tényleges tulajdonosait tartalmazó, rendszeresen frissített, szabványosított, nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartások létrehozására, amelyekben szerepelnek a kereskedelmi és nem kereskedelmi bizalmi vagyonkezelők annak meghiúsítása érdekében, hogy a végső tényleges tulajdonosok megőrizhessék anonimitásukat; kéri, hogy a tényleges tulajdonos fogalommeghatározásában csökkentsék a részvényekre vonatkozó küszöbértéket; úgy véli, hogy az EU-nak és tagállamainak vezető szerepet kell vállalniuk a végső tényleges tulajdonosokra vonatkozó átláthatósági előírásoknak a nemzetközi fórumokon történő előmozdításában;

85.

hangsúlyozza a francia pénzügyi információs egységek képviselőinek a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság előtt tett felhívását, amely szerint a Pénzügyi Akció Munkacsoport pénzügyi felügyeletre vonatkozó 26. ajánlásával összhangban európai szinten kifejezetten elő kell írni, hogy az illetékes felügyeleti hatóság által ellátott felügyelet visszanyúlhat egészen a csoport anyavállalatáig;

86.

felszólítja a Bizottságot, hogy felügyelje a nyilvánosan elérhető ingatlan-nyilvántartások létrehozását;

87.

szorgalmazza a tényleges tulajdonosok azonosítását, akik közé tartoznak mindazon természetes személyek, akik valamely jogi entitás végső tulajdonosai, vagy afölött végső irányítást gyakorolnak legalább egy részvény vagy az azzal egyenértékű, az adott entitásban megszerzett minimális részesedési egység közvetlen vagy közvetett tulajdonosaként – beleértve a bemutatóra szóló részvények birtoklását is –, illetve más módon gyakorolt irányítás révén, amennyiben ez a jogi személy nem a szabályozott piacon jegyzett olyan társaság, amelyre az uniós jognak megfelelő adatközlési követelmények vagy azokkal egyenértékű, a tulajdonosi információk megfelelő szintű átláthatóságát garantáló nemzetközi standardok vonatkoznak;

88.

megjegyzi, hogy az ilyen, első látásra legitim tranzakciók következtében bankszámlákon elhelyezett illegális összegek jogszerűvé válnak; hangsúlyozza ezért, hogy a pénzmosás elleni szabályokat új illegális tevékenységek felbukkanásának megelőzése érdekében ki kell terjeszteni az ingatlanpiacra is;

89.

hangsúlyozza, hogy javítani kell az ügyfél-átvilágítási ellenőrzések végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy az ügyfelek fogyasztói profiljához kapcsolódó megfelelő kockázatelemzés kerüljön elvégzésre; hangsúlyozza, hogy az ügyfél-átvilágítási kötelezettségnek még kiszervezés esetén is a kötelezett jogalany felelősségének kell lennie; kéri e felelősség egyértelmű meghatározását és olyan rendelkezés előírását, amelynek értelmében büntetések alkalmazandók, ha kiszervezés esetén hanyagság történik vagy összeférhetetlenség áll fenn; úgy véli továbbá, hogy a kötelezett szolgáltatók körét ki kell terjeszteni számos más ingatlanügynökségre is annak biztosítása érdekében, hogy az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket a szabályozott és a jelenleg még nem szabályozott szereplőkre egyaránt alkalmazzák; kéri az ügyfél-átvilágítások uniós szintű harmonizálását, a megfelelőségük garantálása érdekében megfelelő formát adva ezeknek az eljárásoknak;

90.

úgy véli, hogy a pénzmosást, az adókijátszást és az adócsalást büntető szankcióknak szigorúbbnak és nagyobb elrettentő hatásúnak kellene lenniük, és hogy a tagállamoknak kockázatalapú megközelítést kellene alkalmazniuk, amikor a forrásokat ilyen jogellenes gyakorlatok felszámolására fordítják; üdvözli ezzel összefüggésben a Bizottságnak a pénzmosással szembeni büntetőjogi fellépésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatát (COM(2016)0826); felszólítja a tagállamokat annak megvizsgálására, hogy a rendkívül súlyos adócsalás eseteiben nem volna-e célszerű betiltani a vádalku lehetőségét; megjegyzi ugyanakkor, hogy ezzel párhuzamosan az EU-nak és a tagállamoknak a kötelezett szolgáltatók minden kategóriájára ösztönzőket kell kidolgozniuk, amelyek elriasztják őket az ilyen cselekményekben való részvételtől, és azt megfosztják jövedelmező jellegétől; felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a pénzmosás elévülésére vonatkozó előírást annak elkerülése érdekében, hogy az illetékes hatóságok időben történő fellépésének elmaradása következtében e cselekmények elévüljenek;

91.

felhív európai szintű, hatékony ellenőrzési mechanizmus bevezetésére, amely eléri a kapcsolatban álló joghatóságokat is, mivel a Pénzügyi Akció Munkacsoport kölcsönös felülvizsgálatait és rendszeres kölcsönös értékeléseit könnyen meghiúsíthatja a politika vagy más szereplők hallgatólagos jóváhagyása;

92.

hangsúlyozza, hogy meg kell állapodni a „politikai közszereplő” fogalmának közös, uniós szintű értelmezése és meghatározása tekintetében;

93.

felhív az „adózási bűncselekmények” fogalmának uniós szinten összehangolt meghatározására, valamint egy különálló büntetőjogi eszköz létrehozására, amelyet az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése vagy végső soron az EUMSZ 116. cikke alapján fogadnak el, ha a tagállamok nem tudnak megállapodni a belső piaci versenyfeltételek torzulásának megszüntetéséről; felszólít a „pénzmosási alapbűncselekmények” fogalmának uniós szinten összehangolt meghatározására, valamint azoknak a mentességeknek a szűkítésére, amelyek alapján a tagállamok elutasíthatják az együttműködést és az információcserét; emlékeztet a pénzmosás elleni negyedik és ötödik irányelv felülvizsgálatával kapcsolatos álláspontjára, miszerint az adózási bűncselekményeket külön kell választani attól a követelménytől, hogy szabadságvesztéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel legyen büntethető;

94.

aggodalmát fejezi ki olyan programok lefolytatása miatt, amelyek során az EU-ban állandó lakhellyel nem rendelkező személyek kaptak állampolgárságot, amely programokat „aranyvízum-programoknak” vagy „harmadik országbeli állampolgárokat célzó befektetői programoknak” is hívnak, mert ezek során harmadik országbeli állampolgárok pénzügyi ellentételezés fejében kaptak uniós állampolgárságot anélkül, hogy megfelelő – vagy egyáltalán bármilyen – átvilágításon estek volna át; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy amikor a tagállamok ilyen programok keretében állampolgárságot adnak, eleget tesznek-e a pénzmosási irányelv és a kapcsolódó egyéb uniós jogszabályok előírásainak;

95.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vegye komolyan a negyedik pénzmosás elleni irányelv (AMLD IV) (COM(2016)0450) ambiciózus felülvizsgálatát, amelyről a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága és Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (12)2017. február 28-án szavazott, és amely számos joghézagot bezár, és jelentős mértékben megerősíti a jelenlegi pénzmosás elleni jogszabályokat például azzal, hogy szigorítja a tényleges tulajdonos fogalmának meghatározását, továbbá nem engedi meg, hogy felsővezetőket, kinevezett igazgatókat és más meghatalmazott köztes szereplőket jelöljenek meg tényleges tulajdonosként, kivéve, ha megfelelnek a kritériumokat, valamint azzal, hogy teljes hozzáférést biztosít a nyilvánosság számára a vállalatok és vagyonkezelők tényleges tulajdonosainak nyilvántartásához, és hatékonyabb szankcionálási mechanizmust hajt végre a pénzmosás elleni irányelv megsértése esetén; ezért sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a folyamatban lévő háromoldalú tárgyalások során ne gyengítsék meg a Parlament határozott javaslatát;

96.

felszólít arra, hogy az új technológiákkal és pénzügyi termékekkel, például a származtatott ügyletekkel, a csereügyletekkel és a virtuális valutákkal kapcsolatban újonnan felmerülő kockázatok kapjanak fokozott politikai és szabályozási figyelmet (13);

97.

felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy miként lehetne kiaknázni az új technológiák, például az egységes digitális személyazonosítók által kínált potenciális lehetőségeket a súlyos pénzügyi bűncselekmények azonosításának megkönnyítésére, biztosítva eközben az alapvető jogok, közöttük a magánélethez való jog tiszteletben tartását;

98.

felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja meg az e-szerencsejátékok, a virtuális pénznemek, a kriptovaluták, a blokklánc-technológia és a FinTech technológiák pénzmosással és adóbűncselekményekkel kapcsolatos vonatkozásait; felhívja továbbá a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy milyen intézkedésekkel – többek között jogalkotási úton – lehetne e tevékenységeket szabályozási keretbe foglalni annak érdekében, hogy egyre kevesebb eszköz legyen felhasználható pénzmosásra;

99.

nyomatékosan kéri, hogy kobozzák el a bűncselekményekből származó vagyonokat; kéri ennek érdekében a vagyoni eszközök befagyasztását és vagyonelkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről szóló rendelet mihamarabbi elfogadását, a bűncselekményből származó vagyontárgyak elkobzásával kapcsolatos, határokon átnyúló fellépés megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a Bizottság által javasolt jogi eszköz a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett lehetővé teszi majd a jobb együttműködést és az ilyen határozatok könnyebb elismerését;

100.

kiemeli, hogy lépéseket kell tenni azért is, hogy összehangolják a nemzeti stratégiákat az európai ügynökségek és szervek – például az Europol, az Eurojust és az OLAF – stratégiáival; nyomatékosan kéri, hogy az együttműködés elősegítése érdekében számolják fel az információcsere útjában álló jogi akadályokat;

101.

üdvözli Portugália kormányának a bemutatóra szóló részvények kibocsátásának tilalmára és a jelenlegi ilyen részvények nominális értékpapírokra való átváltására vonatkozó közelmúltbeli döntését, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy ugyanilyen hatású uniós szintű jogszabályra;

102.

az uniós hitelintézetek igazgatótanácsi tagjai és részvényesei alkalmasságának és szabályszerű magatartásának illetékes hatóságok általi sokkal szigorúbb ellenőrzésére szólít fel; véleménye szerint olyan feltételeknek kell bevezetni, amelyek lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára mind a részvényesek, mind az igazgatótanács tagjai értékelési kritériumainak folyamatosan felügyeletét, jelenleg ugyanis ezek rendkívül megnehezítik a már elfogadott jóváhagyás visszavonását; úgy véli továbbá, hogy a felvásárlások kifogásolásával összefüggésben az ütemezést és a rugalmasságot szélesíteni kell, különösen, ha ez szükséges ahhoz, hogy az illetékes hatóságok saját maguk vizsgálhassák meg a harmadik országokban történt eseményekre vonatkozó és politikai közszereplőkkel kapcsolatos információkat;

3.2. Pénzügyi információs egységek

103.

úgy véli, hogy az európai pénzügyi információs egységek jogállásának és működésének összehangolása révén meg kell erősíteni az információcserét; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a pénzügyi információs egységek platformján indítson el egy projektet azon információforrások azonosítására, amelyekhez a pénzügyi információs egységek jelenleg hozzáférnek; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatást arról, hogyan biztosítsák az európai pénzügyi információs egységek hatás- és jogköreinek erősebb konvergenciáját a pénzügyi információs egységek által megszerezhető és egymás között cserélhető pénzügyi, igazgatási és bűnüldözési információk minimális közös körének és tartalmának azonosításával; úgy véli, hogy az iránymutatásnak a pénzügyi információs egységek stratégiai elemzési feladatai közös értelmezésének magyarázatait is magában kell foglalnia;

104.

úgy véli, hogy a hatékonyság fokozása érdekében minden európai pénzügyi információs egységnek korlátlan és közvetlen hozzáféréssel kell rendelkeznie kötelezett egységektől és nyilvántartásokból származó, és a feladataikhoz kapcsolódó minden információhoz; biztosítani kell továbbá, hogy a pénzügyi információs egységek egy másik uniós pénzügyi információs egység kérése alapján is hozzájuthassanak ehhez az információhoz, és megoszthassák azt a kérelmező pénzügyi információs egységgel.

105.

javasolja, hogy a pénzügyi információs egységek közötti információcsere előmozdítása érdekében a tagállamok a pénzmosási irányelv végrehajtása során vonják vissza azt a követelményt, hogy a pénzügyi információs egységeknek tanúsítványt kell beszerezniük harmadik féltől, hogy hírszerzési célokból információt oszthassanak meg egy másik pénzügyi információs egységgel; felkéri a Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatást a pénzmosási irányelv általános rendelkezéseiről, különösen a más pénzügyi információs egységekkel való „spontán és gyors” információcsere szükségességéről;

106.

rámutat arra, hogy a kommunikáció fokozására van szükség nemcsak a releváns nemzeti szintű illetékes hatóságok között, hanem a különböző tagállamokban működő pénzügyi információs egységek között is; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre uniós teljesítményértékelési rendszert a begyűjtendő és megosztandó információk egységesítése, valamint a pénzügyi információs egységek közötti együttműködés fokozása szolgálatában; rámutat, hogy ennek magában kell foglalnia a FIU.net megerősítését nemcsak az Europol közreműködésével, hanem magán az Europolon belül is, különös tekintettel a pénzügyi információs egységek közötti információáramlásról, ezek tevékenységéről és az általuk végzett elemzések eredményeiről szóló információk és statisztikák kinyerésének lehetővé tételére, valamint a pénzmosás és az adócsalás felszámolása tekintetében az Eurojust rendelkezésére álló hatáskörök és erőforrások gyarapítására is; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy a vizsgálati kapacitások, valamint a gyanús ügyletekre vonatkozóan beérkező egyre több bejelentés megfelelő feldolgozására és kiaknázására irányuló együttműködés megerősítése érdekében gyarapítsák a pénzügyi információs egységek emberi, pénzügyi és technikai erőforrásait;

107.

megjegyzi, hogy a pénzügyi információs egységek által egymásnak eljuttatott információk felhasználására vonatkozó szabályozást felül kell vizsgálni, és uniós és globális szinten is egységesíteni kell, hogy ezeket az információkat fel lehessen használni az adóbűncselekmények elleni küzdelemben, illetve bizonyíték képzése céljával;

108.

kitart amellett, hogy a pénzügyi információs egységek vezetői tisztségeibe történő kinevezéseknek függetlennek kell lenniük és szakmai képesítéseken kell alapulniuk, és hogy a kiválasztási folyamatot átláthatóvá kell tenni és felügyelet alá kell vonni; hangsúlyozza, hogy az adócsalásra és a pénzmosásra vonatkozó szabályok végrehajtásával megbízott intézmények függetlenségét közös szabályokkal kell biztosítani, valamint szavatolni kell a pénzügyi információs egységek jelentéseinek nyomon követését végző bűnüldöző szervek teljes függetlenségét is;

109.

felszólítja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy ezt a kötelezettséget minden tagállamban kellően betartják-e;

110.

megismétli a pénzmosás elleni ötödik irányelvre (AMLD V.) vonatkozó álláspontját, miszerint európai pénzügyi információs egységet kell létrehozni, valamint hatékony és összehangolt információcsere-rendszert és központi adatbázisokat kell biztosítani; hangsúlyozza, hogy a tagállamok pénzügyi információs egységeit támogatni kell, különösen a határokon átnyúló esetekben;

111.

rendkívül fontosnak tartja, hogy az illetékes hatóságok ne várják meg, amíg az adótanácsadók és adófizetők által használt digitális technológiák miatt szükségessé váló feladatok túlterhelik őket; úgy véli, hogy az illetékes hatóságoknak ezért saját eszköztárat és nyomozási kapacitásokat kell kiépíteniük; úgy véli, hogy ez lehetőséget kínál az illetékes hatóságoknak, hogy új megoldásokat keressenek a forráselosztás gyakori problémájára, illetve arra, hogy segítsék egymás közötti együttműködésük javítását;

4. Köztes szereplők

112.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a köztes szereplőket jelenleg egyenlőtlen módon szabályozzák az EU-ban; kéri a Tanácsot, hogy mielőbb vitassa meg és fogadja el a határokon átnyúló, bejelentendő megállapodásokkal összefüggésben az adózás területén kötelező automatikus információcserére vonatkozó bizottsági javaslatot (COM(2017)0335), amelynek célja a köztes szereplők jelentéstételi kötelezettségeinek megerősítése; bátorítja a tagállamokat annak fontolóra vételére, hogy milyen lehetséges előnyük származhat az irányelv hatályának tisztán belföldi esetekre történő kiterjesztéséből;

113.

hangsúlyozza, hogy e javaslat szükséges ahhoz, hogy az ilyen gyakorlatokban részt vevő köztes szereplőkre vonatkozó jogszabályok kidolgozása révén fel lehessen számolni az agresszív adótervezést potenciálisan lehetővé tevő „kiskapukat”;

114.

megjegyzi, hogy a vagyonkezelés meglehetősen szabályozatlan módon történik, és hogy az egyenlő versenyfeltételek létrehozása és e szakma jobb szabályozása és meghatározása érdekében kötelező nemzetközi szabályokat és normákat kell létrehozni; felszólítja e tekintetben a Bizottságot, hogy minden érdemleges nemzetközi fórumon kezdeményezze ilyen normák és szabályok megteremtését;

115.

elismeri, hogy az önszerveződés és az önszabályozás tekintetében felügyeletet kell gyakorolni; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy szükség van-e uniós szintű célzott intézkedésekre, megvizsgálva többek között új jogszabályok kidolgozásának lehetőségét annak biztosítása érdekében, hogy a kötelezett jogalanyok önszabályozása megfelelő felügyelet alá kerüljön, például különálló és független nemzeti szabályozó/felügyeleti szerv formájában;

116.

felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és felügyeleti szervekkel együttműködésben adjon ki iránymutatást annak érdekében, hogy egységesítsék a kötelezett szolgáltatók beszámoló formátumát az információk feldolgozásának és pénzügyi információs egységek közötti cseréjének megkönnyítésére;

117.

felszólít az adóügyi köztes szereplők ösztönzőkkel történő szabályozására annak érdekében, hogy tartózkodjanak az adócsalástól és adókikerüléstől, valamint az abból hasznot húzó személyek fedezésétől;

118.

hangsúlyozza, hogy ha a köztes szereplő székhelye az EU-n kívül található, az érintett adófizető köteles legyen potenciálisan agresszív adótervezési rendszereit a végrehajtásuk előtt közvetlenül megküldeni hazája adóhatóságainak annak érdekében, hogy ez utóbbiak a megfelelő intézkedések meghozatalával kezelni tudják az adózási kockázatokat;

119.

úgy véli, hogy a köztes szereplők szerepének szigorúbb szabályozása előnyös lenne az egész ágazat számára, mivel a becsületes köztes szereplők többé nem lennének hátrányban a tisztességtelen verseny miatt, és így elválna a búza az ocsútól;

120.

felszólít arra, hogy mind uniós, mind tagállami szinten sújtsák szigorúbb, hatékonyabb, nagyobb visszatartó erővel bíró és arányosabb szankciókkal azokat a bankokat és köztes szereplőket, amelyek és akik tudatosan, szándékosan és rendszeresen közreműködnek jogellenes adózási vagy pénzmosási rendszerekben; hangsúlyozza, hogy e szankciókat ne csupán magukkal a társaságokkal, hanem az azok vezető posztjait betöltő személyekkel és a rendszerekért felelős igazgatósági tagokkal szemben is alkalmazni kell; hangsúlyozza, hogy a komoly büntetések alapvető fontosságúak, és úgy véli, hogy a nyilvános megszégyenítés elriaszthatná a köztes szereplőket a kötelezettségeik alóli kibújástól, és a jogszabályoknak való megfelelésre ösztönözné őket;

121.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az átláthatatlan tényleges tulajdonosi rendszerek kockázatainak leginkább kitett (a pénzmosási kockázatokról szóló bizottsági értékelésben meghatározott) ágazatokat hatékonyan felügyelik és ellenőrzik; felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak iránymutatást az adótanácsadókat, ellenőröket, külső könyvvizsgálókat, jegyzőket és egyéb független jogi szakembereket érintő ügyletekből eredő kockázati tényezőkről;

122.

kéri a pénzmosásra, az adókikerülésre és az adócsalásra vonatkozó szabályok jobb végrehajtását, elriasztva e gyakorlatoktól a nyilvános láthatóság – különösen az adóügyi és pénzmosási szakmai tanácsadókat is érintő végrehajtási intézkedésekre vonatkozó állami statisztikák javítása – révén;

123.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell az EU-ban adózási szakemberként működő köztes szereplők nemzeti tanúsítási rendszereinek ellenőrzését, felügyeletét és koordinációját; kéri a tagállamokat, hogy vonják vissza az engedélyeket, ha bebizonyosodik, hogy a köztes szereplő aktívan határokon átnyúló adókikerülést, illegális adótervezést és pénzmosást segített elő vagy tett lehetővé;

124.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamok illetékes hatóságai betartották-e az uniós jogban (például a IV. tőkekövetelmény-irányelvben) már elrendelt, a köztes szereplőkre vonatkozó engedélyezési eljárásokat;

125.

kéri, hogy a jogászszakma oly módon igazítsa ki munkamódszereit, hogy a jogi képviselő és ügyfele közötti kiváltságon alapuló elv ne gátolja a gyanús ügyletek vagy más, potenciálisan illegális tevékenységek bejelentését – az Európai Unió Alapjogi Chartája által szavatolt jogoknak és a büntetőjog általános elveinek sérelme nélkül –, illetve hogy ugyanezt a célt követve javítsa meglévő módszertanát;

126.

felhívja a tagállamokat intézkedések bevezetésére annak megakadályozása érdekében, hogy az EU-ban bejegyzett köztes szereplők aktív tevékenységet folytassanak a nem együttműködő joghatóságok közös uniós jegyzékében szereplő joghatóságokban vagy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben stratégiai hiányosságokkal rendelkező országok uniós listáján szereplő országokban, például oly módon, hogy az ilyen szereplőket kizárják a közbeszerzési eljárásokból; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen hatásértékelést olyan tilalom bevezetésének lehetősége tekintetében, amelynek értelmében az EU-ban bejegyzett köztes szereplők nem folytathatnak aktív tevékenységet nem együttműködő joghatóságok közös uniós jegyzékében szereplő joghatóságokban vagy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben stratégiai hiányosságokkal rendelkező országok uniós listáján szereplő országokban;

127.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi együttműködés javítása érdekében globális szinten össze kell hangolni a pénzügyi ellenőrzési és számviteli követelményeket, hogy visszatartsák a számviteli és könyvvizsgálati vállalatokat az illegális adókonstrukciókban való közreműködéstől; úgy véli ezzel kapcsolatban, hogy a nemzetközi számviteli standardok jobb végrehajtását hatékony eszköznek kell tekinteni;

4.1. Bankok

128.

minden tagállamot ösztönöz arra, hogy a negyedik pénzmosási irányelvben (AMLD IV) ajánlottak szerint hozzanak létre a bankszámla-nyilvántartási rendszereket vagy elektronikus adatvisszanyerési rendszereket, ami biztosítaná a pénzügyi információs egységek és az illetékes hatóságok számára a bankszámlákkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférést; javasolja a jogi vagy természetes személyekhez köthető valamennyi bankszámlát tartalmazó nemzeti bankszámla-nyilvántartások egységesítésének és összekapcsolásának fontolóra vételét azzal a céllal, hogy azok könnyen hozzáférhetőek legyenek az illetékes hatóságok és a pénzügyi információs egységek számára;

129.

javasolja, hogy a bankszámla-nyilvántartás rögzítsen és tegyen közzé statisztikákat adóparadicsomokkal és a pénzmosás szempontjából kiemelt kockázatot jelentő országokkal való ügyletekre vonatkozóan, és az adatokat bontsa le kapcsolt felek és nem kapcsolt felek közötti ügyletek, valamint tagállamok szerint;

130.

elismeri, hogy a tényfeltárások szerint a bankok négy széles körű tevékenységben vettek részt, nevezetesen az offshore struktúrák biztosításában és irányításában, a bankszámlák offshore szervezetek számára történő nyújtásában, egyéb pénzügyi termékek biztosításában és levelező bankok biztosításában (14); hangsúlyozza a levelező bankokra vonatkozó szabályok tisztázásának és megszigorításának fontosságát az offshore kategóriájú, illetve együttműködést megtagadó joghatóságokba irányuló átutalásokkal kapcsolatban, kötelezővé téve a tevékenységek beszüntetését, amennyiben a felek nem adják át a tulajdonosi körre vonatkozó információkat;

131.

kéri a bankokkal szemben hatékony szankciók szigorú alkalmazását, elrendelve azon pénzintézetek banki engedélyének felfüggesztését vagy visszavonását, amelyekről bebizonyosodott, hogy részt vettek pénzmosás, adókikerülés vagy agresszív adótervezés előmozdításában vagy lehetővé tételében;

132.

hangsúlyozza az anyabankok és fiókvállalataik közötti jobb koordináció jelentőségét mind az EU-n belül, mind harmadik országokkal, biztosítva a belső magatartási kódexek és a pénzmosás elleni jogszabályok maradéktalan tiszteletben tartását;

133.

hangsúlyozza, hogy a pénzmosás elleni szabályok teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében a nemzeti bankfelügyeletnek rendszeres jelleggel és szúrópróbaszerűen egyaránt ellenőrzéseket kellene végeznie;

134.

felhív az Európai Központi Bank és az Európai Bankhatóság (EBH) hatásköreinek kibővítésére annak érdekében, hogy rendszeres (előre bejelentett vagy figyelmeztetés nélküli) megfelelési ellenőrzéseket végezhessenek az uniós bankszektorban bárhol és bármikor, a jelenlegi rendszerben ugyanis csupán akkor végezhetnek ellenőrzést, ha egy adott eset már vizsgálat alatt áll vagy nyilvánosságra került;

135.

felszólít annak elemzésére, hogy kivitelezhető-e az, hogy a felügyeleti hatóságok engedélyt kapjanak arra, hogy banki vizsgálatot végezzenek abban az esetben, ha egy számlatulajdonos neve nem ismert;

136.

üdvözli az uniós pénzügyi rendszer kockázatainak és sebezhető pontjainak meglévő elemzését; hangsúlyozza mindazon új technológiák és pénzügyi termékek azonosításának fontosságát, amelyek potenciálisan felhasználhatók a pénzmosás eszközeként; kéri, hogy ezen elemzés alapján a pénzmosás elleni rendelkezések épüljenek be minden új javaslatba, amelyek tárgyát ilyen új technológiák, többek között pénzügyi technológia (FinTech) képezi;

137.

kéri, hogy a holland példát követve a banki ágazat önkéntes kötelezettségvállalás keretében tegyen esküt, hogy nem üzletel adóparadicsomokkal;

4.2. Jogászok

138.

rámutat, hogy a szakmai titoktartás nem használható fel jogellenes gyakorlatok védelme és leplezése szándékával, és nem sértheti a törvény szellemét, nyomatékosan kéri, hogy a jogi képviselő és ügyfele közötti kiváltságon alapuló elv ne nehezítse meg a gyanús ügyletek vagy más, potenciálisan illegális tevékenységek bejelentését, az Európai Unió Alapjogi Chartája által szavatolt jogoknak és a büntetőjog általános elveinek sérelme nélkül; felszólítja a tagállamokat, hogy adjanak ki iránymutatást az ügyvédi titoktartási kötelezettség értelmezéséről és alkalmazásáról, és húzzanak egyértelmű választóvonalat a hagyományos jogi tanácsadás és a pénzügyi szereplőként eljáró jogászok között;

139.

hangsúlyozza, hogy az a jogász, aki konkrét védelmi vagy jogi képviseleti vagy jogi tanácsadási feladatát meghaladó területen végez tevékenységet, a közrend megóvásához kapcsolódó bizonyos körülmények között kötelezhető arra, hogy a tudomására jutott bizonyos információkat közöljön a hatóságokkal;

140.

hangsúlyozza, hogy az ügyfeleik számára tanácsot adó jogászoknak jogi társfelelősséget kell viselniük, ha bűncselekménynek minősülő adókikerülési tervet, agresszív adótervezést vagy pénzmosáshoz vezető rendszereket alakítanak ki; emlékeztet arra, hogy rendszeresen, büntetőjogi és fegyelmi szankciókkal egyaránt sújtani kell azokat, akik csalásban bűnrészességet vállalnak;

4.3. Számvitel

141.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi együttműködés javítása érdekében globális szinten össze kell hangolni a pénzügyi ellenőrzési és számviteli követelményeket, tiszteletben tartva egyúttal a demokratikus legitimitásra, az átláthatóságra, az elszámoltathatóságra és az integritásra vonatkozó európai előírásokat, és elriasztva a számviteli és könyvvizsgálati vállalatokat, valamint az egyéni tanácsadókat attól, hogy adókikerülést, agresszív adótervezést vagy pénzmosást segítsenek elő; kéri a közelmúltban elfogadott ellenőrzési csomag (15) megfelelő végrehajtását, valamint felkéri az Európai Könyvvizsgáló-felügyeleti Szervek Bizottságát mint a nemzeti ellenőrző szervek együttműködésének új keretét, hogy az Unióban mindenütt erősítse meg az ellenőrzési- felügyeletet; úgy véli ezzel kapcsolatban, hogy a nemzetközi számviteli standardok jobb végrehajtását az átláthatóságra és elszámoltathatóságra vonatkozó uniós előírások tiszteletben tartását biztosító egyik hatékony eszköznek kell tekinteni;

142.

megjegyzi, hogy a vállalatcsoportok létrehozásához szükséges ellenőrzés jelenlegi uniós meghatározását kell alkalmazni azokra a számviteli cégekre, amelyek a név, marketing, szakmai normák, ügyfelek, támogatási szolgáltatások, pénzügyek vagy szakmai felelősségbiztosítási megállapodások megosztását biztosító, jogilag végrehajtható szerződéses megállapodások által összekapcsolt vállalatok hálózatának tagjai az éves pénzügyi kimutatásokról szóló 2013/34/EU irányelvben (16) előirányzottaknak megfelelően;

143.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő a valamennyi tanácsadó szolgáltatásra alkalmazandó jogalkotási javaslatot a számviteli cégek és a pénzügyi vagy adózási szolgáltatók különválasztásával kapcsolatban, beleértve az adótanácsadók összeférhetetlenségére vonatkozó uniós rendszert is, hogy ne adhassanak tanácsokat az adóhatóságoknak és adófizetőknek, továbbá megakadályozzák az egyéb összeférhetetlenségeket;

4.4. Bizalmi vagyonkezelők, egyéb vagyonkezelők és hasonló jogi konstrukciók

144.

határozottan elítéli a bizalmi vagyonkezelők, az egyéb vagyonkezelők és a hasonló jogi konstrukciók visszaélésszerű, pénzmosásra történő felhasználását; felszólít ezért arra, hogy világos szabályok segítsék a tényleges tulajdonosok egyértelmű azonosítását, ideértve a bizalmi vagyonkezelők arra irányuló kötelezettségét, hogy írásos formában is létezzenek, és legyenek nyilvántartásba véve abban a tagállamban, ahol a bizalmi vagyonkezelőt létrehozták, igazgatják vagy működtetik;

145.

felszólít a tényleges tulajdonokat tartalmazó szabványosított, rendszeresen frissített, nyilvánosan hozzáférhető, egymással összekapcsolt uniós szintű nyilvántartások létrehozására, amelyekben szerepelnek a kereskedelmi és nem kereskedelmi bizalmi vagyonkezelők, az egyéb vagyonkezelők, az alapítványok és a hasonló jogi konstrukciók valamennyi egységei;

146.

a bizalmi vagyonkezelők uniós nyilvántartása az alábbiakban foglalja magában:

a)	a vagyonkezelők és ezek neve és címe, továbbá minden olyan jogalany neve és címe, amelynek utasításai alapján eljárnak;

b)	a vagyonkezelési meghatalmazás;

c)	az összes szándéknyilatkozat;

d)	a vagyonrendelő neve és címe;

e)	a végrehajtó neve és az általa követett utasítások;

f)	a bizalmi vagyonkezelő éves beszámolói;

g)	az összes vagyonmegosztás és -folyósítás részletei valamennyi kedvezményezett nevével és címével együtt;

h)	a meghatalmazott köztes szereplők és ezek neve és címe;

147.

felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy szabadkikötők vagy hajóengedélyek milyen mértékben használhatók fel adókijátszás céljaira, valamint arra, hogy adott esetben terjesszen elő megfelelő javaslatot az ezzel összefüggő kockázatok mérséklése érdekében;

5. Harmadik országbeli vonatkozások

148.

hangsúlyozza, hogy az adózás és a pénzmosás elleni küzdelem nemzetközi jellegű, ezért e területeken fokozni kell a globális együttműködést az ENSZ égisze alatt; hangsúlyozza, hogy csak az együttműködésen alapuló, összehangolt és globális válaszok biztosítanak hatékony megoldásokat, és felhívja az Uniót, hogy legyen az igazságos globális adórendszer létrehozására irányuló munka mozgatórugója; hangsúlyozza, hogy bármilyen nemzetközi szintű uniós fellépés csak akkor lesz hatékony és hitelt érdemlő, ha egyik uniós tagállam vagy tengerentúli ország vagy terület sem viselkedik vállalati adóparadicsomként vagy titkosságot biztosító joghatóságként;

149.

aggodalommal jegyzi meg a fedőcégek száma és az adóügyi határozatok, bizonyos harmadik országbeli adójogrendszerek és uniós tagállamok közötti magas korrelációt; üdvözli az uniós tagállamok között az adómegállapításaikra vonatkozó információk automatikus cseréjét; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy egyes tagállamok vagy bizonyos „adóparadicsomaik”„szóbeli adómegállapításokat” alkalmaznak e kötelezettség megkerülése céljából; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg alaposabban ezt a gyakorlatot;

150.

. hangsúlyozza, hogy az EU-nak újra kell tárgyalnia a Svájccal kötött kereskedelmi, gazdasági és egyéb érdemleges kétoldalú megállapodásait annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek az EU adócsalás elleni politikájával, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos jogszabályaival, felszámolva a svájci felügyeleti rendszer súlyos hiányosságait, amelyek miatt lehetséges a belső banktitok politikájának folytatása, offshore struktúrák létrehozása szerte a világon, az adócsalás, a bűncselekménynek nem minősülő adókijátszás, a gyenge felügyelet, a kötelezett szolgáltatók nem megfelelő önszabályozása, valamint a visszaélést bejelentő személyek erőszakos üldöztetése és megfélemlítése;

151.

úgy véli, hogy harmadik országokkal kötendő adómegállapodásokra vonatkozó tárgyalások során az EU-nak a Bizottságon keresztül szerves egységként kellene fellépnie, szakítva az optimális eredményeket elérni nem képes kétoldalú tárgyalások jelenlegi gyakorlatával; véleménye szerint az EU-nak ugyanezt a megközelítést kell követnie a jövőbeli szabadkereskedelmi, partnerségi és együttműködési megállapodásokra vonatkozó tárgyalások során is, amelyek a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó kikötéseket, átláthatósági követelményeket, valamint pénzmosás elleni rendelkezéseket tartalmaznak;

152.

hangsúlyozza a közös összevont társaságiadó-alap adókikerülés elleni rendelkezései megerősítésének fontosságát, a harmadik országbeli adójoghatóságokba irányuló, és ezáltal az uniós vállalatiadó-alapot csökkentő transzferárképzés elkerülése végett;

153.

úgy véli különösen, hogy a jövőben megtárgyalandó kereskedelmi vagy partnerségi megállapodásoknak vagy a meglévő megállapodások felülvizsgálatának tartalmaznia kell az adózás feltételességére vonatkozó, kötelező jogi erejű záradékot, ami magában foglalja többek között az OECD adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó cselekvési tervében foglalt nemzetközi standardoknak és a Pénzügyi Akció Munkacsoport ajánlásainak való megfelelést;

154.

kéri, hogy a jövőbeli kereskedelmi vagy partnerségi megállapodások „Befektetések” vagy „Pénzügyi szolgáltatások” fejezeteit a pozitív listák elve alapján tárgyalják, hogy kizárólag a kereskedelmi fejlődéshez szükséges pénzügyi szektorok, a reálgazdaság és a háztartások részesüljenek az Unió és az érintett harmadik felek közötti megállapodásnak köszönhető könnyítésből és liberalizációból fakadó előnyökben;

155.

felszólít az adóhatóságok közötti információcsere tekintetében kötött valamennyi nemzetközi megállapodás szigorú végrehajtását biztosító intézkedésekre annak érdekében, hogy minden adójogrendszer megfelelően végrehajtsa a rendelkezéseket, valamint kéri a végrehajtás elmulasztásának szankcionálására szolgáló hatékony, visszatartó erejű, automatikus eljárások alkalmazását;

156.

hangsúlyozza a teljes hatékony viszonosság fontosságát a külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló megállapodás (FATCA) és más hasonló megállapodások keretében;

157.

felhívja az érintett tagállamokat, hogy használják ki az adott országokkal fenntartott közvetlen kapcsolataikban rejlő lehetőségeket arra, hogy nyomást gyakoroljanak azok tengerentúli országaira és területeire (17), valamint a legkülső régiókra (18), amelyek nem tartják tiszteletben az adóügyi együttműködés, az átláthatóság, valamint a pénzmosás elleni küzdelem terén nemzetközi előírásokban előírt kötelezettségeiket; úgy véli, hogy az átláthatóságra és a gondosságra vonatkozó uniós követelményeket hatékonyan be kell tartani e területeken;

158.

hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni az „offshore adójoghatóság”, a „tengerentúli ország” és a „legkülső régió” fogalmait, mivel mindegyikük más-más jogrendszerekre, gyakorlatokra és eljárásokra vonatkozik; hangsúlyozza, hogy az adócsalás és az adókijátszás valamennyi formájával fel kell venni a küzdelmet, függetlenül attól, hogy milyen helyszínen kerül ezekre sor; megjegyzi, hogy a legkülső régiókban jelenleg hatályos eljárások az uniós jogszabályokat alkalmazzák és megfelelnek mind az uniós, mind a nemzetközi normáknak, státuszuk azonban különleges, miként azt az EUMSZ 349. cikke meghatározta és az Európai Bíróság a C132/14. számú ítéletében (19) megerősítette;

159.

véleménye szerint a magánjellegű és egyéb adatok védelmére vonatkozó jogszabályokat nem szabad felhasználni a törvény maradéktalan végrehajtásának kijátszására törekvő személyek védőpajzsául;

160.

felhív a pénzmosás, az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelemre irányuló csúcstalálkozó megszervezésére annak érdekében, hogy megszűnjön a titoktartás a pénzügyi ágazatban, javuljon a nemzetközi együttműködés, valamint hogy a globális előírások betartására kényszerítő nyomás nehezedjen minden harmadik országra (és különösen pénzügyi központjaikra), kéri továbbá a Bizottságot, hogy kezdeményezze ilyen csúcstalálkozó megtartását;

161.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy elemezze a globális bevételek és kiadások közötti kapcsolatot, valamint azt, hogy milyen hatása lenne egy magas adónak, amelyet az alacsony adómértéket alkalmazó harmadik országokból érkező tőke hazatelepítésére vetnének ki; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy értékeljék az Egyesült Államok halasztott adófizetésre, illetve az új vezetés által meghirdetett esetleges adóügyi amnesztiára vonatkozó adószabályait, továbbá a nemzetközi együttműködés lehetséges meggyengülését;

162.

hangsúlyozza a harmadik országbeli és uniós pénzügyi információs egységek közötti fokozottabb kétoldalú információcsere fontosságát;

163.

emlékeztet arra, hogy a belföldi erőforrás-mobilizációt segítő támogatás összege még mindig alacsony, és sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a fejlődő országokat az adókikerülés elleni küzdelemben, továbbá növelje a nemzeti adóhatóságaiknak nyújtott pénzügyi és technikai segítségnyújtást az addisz-abebai cselekvési program kötelezettségvállalásaival összhangban;

Fejlődő országok

164.

felszólítja az EU-t, hogy vegye figyelembe a fejlődő országok sajátos jogi viszonyait és azokból fakadó kiszolgáltatottságát, például az adócsalás, az adókikerülés és a pénzmosás elleni küzdelemmel foglalkozó hatóságok kapacitáshiányát; hangsúlyozza, hogy megfelelően átállási időszakot kell biztosítani azon fejlődő országok számára, amelyek nem rendelkeznek kellő kapacitással az előírt információk összegyűjtésére, kezelésére és megosztására;

165.

kiemeli, hogy az adókikerülés kezelésére szolgáló intézkedések és politikák megtervezésekor nemzeti, uniós és nemzetközi szinten külön figyelmet kell fordítani a fejlődő országok és különösen a legkevésbé fejlett országok helyzetére, amelyeket rendszerint a leginkább érint a vállalatok adókikerülése, és amelyek nagyon szűk adóalappal rendelkeznek, és amelyek esetében alacsony az adók GDP-hez viszonyított aránya; hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseknek és politikáknak hozzá kell járulniuk az ezen országok területén előállított hozzáadott értékkel arányos állami bevételek termeléséhez, lehetővé téve az érintett országok számára, hogy megfelelő módon finanszírozhassák a fejlesztési stratégiájukat;

166.

kéri, hogy az Európai Bizottság járjon közben az Afrikai Uniónál annak érdekében, hogy a jogellenes pénzmozgások elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket feltüntessék az Afrikai Uniónak a korrupció megelőzéséről és a korrupció elleni küzdelemről szóló egyezményében;

167.

felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy erősítsék meg e területen a fejlesztési politikai koherenciát, és ismételten felszólít hatásértékelés készítésére arról, hogy a nemzeti és uniós adópolitikák a megkötött adóügyi és gazdasági partnerségi megállapodásokkal összefüggésben milyen továbbgyűrűző hatásokat gyakorolnak a fejlődő országokra;

168.

felhívja a tagállamokat a fejlődő országokkal szembeni méltányos bánásmódra az ilyen adóügyi egyezményekről folytatott tárgyalások során, figyelembe véve azok sajátos helyzetét és biztosítva az adóztatási jogok méltányos eloszlását a származási ország és az illetőség szerinti ország között; felszólít e tekintetben az ENSZ minta-adóegyezményének való csatlakozásra, valamint a szerződések tárgyalása során az átláthatóság biztosítására;

169.

kéri a fejlődő országoknak a korrupcióval szemben vívott küzdelmük és a jogellenes pénzmozgásokat elősegítő banktitok felszámolása terén nyújtott nemzetközi támogatás növelését; hangsúlyozza, hogy a jogellenes pénzmozgások elleni küzdelemhez szoros nemzetközi együttműködésre, valamint a fejlett és a fejlődő országok összehangolt fellépésére van szükség a magánszektorral és a civil társadalommal partnerségben; hangsúlyozza, hogy a partnerországokban részt kell venni az adóhatóságok kapacitásainak megerősítésében és a tudásátadásban;

170.

kéri, hogy a hivatalos fejlesztési támogatást nagyobb mértékben összpontosítsák egy megfelelő szabályozási keret bevezetésére, valamint az adóhatóságok és a jogellenes pénzmozgások elleni küzdelemmel foglalkozó intézmények megerősítésére; kéri, hogy ez a támogatás az erőforrás-gazdálkodással, a pénzügyi információkkal és a korrupcióellenes szabályozással kapcsolatos technikai szakértelem biztosításában öltsön formát;

171.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az OECD jelenlegi adóügyi bizottsága nem elég befogadó; emlékeztet arra, hogy álláspontja szerint az ENSZ keretében létre kell hozni egy jól felszerelt és megfelelő további erőforrásokkal rendelkező globális szervezetet (20) annak biztosítása érdekében, hogy minden ország egyenlő feltételekkel vehessen részt a globális adópolitikák kidolgozásában és reformjában;

172.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ahhoz, hogy ne nem együttműködő jogrendszerekként titulálják őket, a fejlődő országoknak fizetniük kell, hogy az OECD adózási ügyekkel kapcsolatos átláthatósággal és információcserével foglalkozó világfórumán résztvevőknek tekintsék őket, ahol az országokat a gyakorlataik értékelésének vetik alá olyan referenciamutatókkal szemben, amelyek meghatározásában nem közreműködhettek teljes körű résztvevőként;

173.

hangsúlyozza, hogy a regionális szervezetek és a regionális együttműködés a szubszidiaritás és a komplementaritás elvének tiszteletben tartása mellett kulcsszerepet játszanak a transznacionális adóellenőrzési tevékenységekben; felszólít egy, a kettős adózás elkerülésére, és ennek következtében a visszaélés elkerüléséhez segítséget nyújtó, modell értékű adóügyi megállapodás közös kidolgozására; emlékeztet arra, hogy ennek keretében a különböző hírszerző szolgálatok közötti együttműködés és információcsere alapvető fontosságú;

174.

emlékeztet arra, hogy az adóparadicsomok kifosztják a világ és különösen a fejlődő országok természeti erőforrásait; felhívja az EU-t, hogy támogassa a fejlődő országokat a korrupció, a bűncselekmények, az adócsalás és a pénzmosás elleni küzdelemben; kéri, hogy az Európai Bizottság segítse ezeket az országokat abban, hogy együttműködés és információcsere révén küzdjenek az adóalap-erózió és a nyereségek adóparadicsomokba és a banktitkot őrző bankokba történő átvitele ellen; kéri, hogy mindegyik ország csatlakozzon a bankszámlákkal kapcsolatos automatikus információcserére vonatkozó közös globális normákhoz;

175.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az EU és az AKCS-országok közötti kapcsolatokról szóló, a 2020 utáni időszakra vonatkozó jövőbeli megállapodásokba építsen be az adókikerülés, az adócsalás és a pénzmosás elleni küzdelemre vonatkozó rendelkezéseket;

176.

kéri, hogy az Európai Bizottság a válságövezetekből származó ásványkincsekre vonatkozó európai jogszabályok keretében haladéktalanul állapítson meg kísérő intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseknek integrált megközelítést kell bevezetniük, amelynek célja az ásványkincsek származási országaival folytatott folyamatos párbeszéd megerősítése, a kellő gondosságra és az átláthatóságra vonatkozóan az OECD útmutatójában meghatározott nemzetközi szabványok előmozdítása érdekében;

177.

úgy véli, hogy a nemzetközi közösségnek, a parlamenteket is beleértve, minden szükséges intézkedést meg kell hoznia a hatékony és átlátható adó- és kereskedelmi politikák bevezetése érdekében; kéri, hogy növeljék az OECD, a G20, a G8, a G77, az AU, a világbank, a Nemzetközi Valutaalap (FMI) és az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) által nemzetközi szinten kifejtett tevékenységek koherenciáját és koordinációját;

6. A visszaélést bejelentő személyek

178.

attól tart, hogy a visszaélést bejelentő személyeknek a banktitok megtartását célzó büntetőeljárás alá vonása visszatartó erővel lehet a visszaélések feltárására; hangsúlyozza, hogy a védelem céljául azt kell kitűzni, hogy megoltalmazza a közérdekből cselekvő személyeket és kiküszöbölje a visszaélést bejelentő személyek elhallgattatását, figyelembe véve ugyanakkor a vállalatok törvényes jogait;

179.

kéri a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül alaposan vizsgálja meg a további uniós szintű fellépés lehetséges jogalapját, és adott esetben nyújtson be a közszférára és a magánszektorra egyaránt kiterjedő átfogó jogalkotási javaslatot, többek között a visszaélést bejelentő személyeket támogató eszközök tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül hathatós védelemben és megfelelő pénzügyi támogatásban részesüljenek; úgy vélekedik, hogy a bejelentőknek lehetőséggel kell rendelkezniük rá, hogy névtelenül bejelentést tehessenek vagy panaszt nyújthassanak be – kiemelt eljárás során – az érintett szervezet belső jelentéstételi mechanizmusa révén vagy az illetékes hatóságoknál, továbbá a választott bejelentési csatornától függetlenül védelemben kell részesülniük;

180.

javasolja, hogy a Bizottság tanulmányozza a visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó, a világon más országokban már működő programok bevált gyakorlatait, és folytasson le nyilvános konzultációt, hogy meghallgathassa az érdekelt felek véleményét a bejelentési mechanizmusokról;

181.

hangsúlyozza az oknyomozó újságírás szerepét, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy javaslata ugyanolyan védelmet nyújtson az oknyomozó újságíróknak, mint a visszaélést bejelentő személyeknek;

182.

úgy véli, hogy a munkaadókat ösztönözni kell belső bejelentési eljárások bevezetésére, és hogy minden szervezeti egységen belül meg kell bízni egy személyt a bejelentések fogadásával; úgy véli, hogy a munkavállalók képviselőit be kell vonni a fent nevezett ügyintéző kinevezésébe; javasolja, hogy az uniós intézmények azzal mutassanak példát, hogy a lehető legrövidebb időn belül belső keretet vezetnek be a visszaélést bejelentő személyek védelmére;

183.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a munkavállalók és más személyek figyelmét felhívják a visszaélést bejelentő személyek által betöltött pozitív szerepre és az ilyen személyek védelmét szolgáló, már meglévő jogi keretekre; bátorítja a tagállamokat, hogy folytassanak le figyelemfelkeltő kampányokat; úgy véli, hogy védelmi intézkedéseket kell bevezetni a visszaélést bejelentő személyekkel szemben hozott megtorló és destabilizáló hatású gyakorlatok ellen, valamint teljes körű kompenzációt kell nyújtani bármely általuk elszenvedett kárért;

184.

felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki olyan eszközöket, amelyek biztosítják különösen a visszaélést bejelentő személyekkel szemben alkalmazott indokolatlan büntetőeljárás, gazdasági szankciók vagy diszkrimináció elleni védelmét, és szorgalmazza, hogy ehhez kapcsolódóan hozzanak létre egy általános alapot, amely megfelelő anyagi támogatást nyújt a visszaélést bejelentő, és ennek következtében egzisztenciális fenyegetettségnek kitett polgárok számára, és amelyet a behajtott források, illetve a kirótt bírságok egy részének elkülönítése révén finanszíroznák;

7. Intézményközi együttműködés

7.1. Együttműködés a pénzmosási, adókikerülési és adókijátszási ügyek vizsgálóbizottságával (PANA)

185.

ismételten kifejezésre juttatja, hogy tiszteletben kell tartani az uniós intézmények közötti lojális együttműködés elvét;

186.

úgy véli, hogy az uniós intézmények közötti információcserét javítani kell, különösen az érdemleges információk vizsgálóbizottságok rendelkezésére bocsátása tekintetében;

187.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács, a magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) és egyes tagállamok vajmi kevés hajlandóságot mutatnak a PANA bizottság által kifejezésre juttatott együttműködési kérelmek kielégítésére; úgy véli, hogy a tagállamok határozottabb kötelezettségvállalása kulcsfontosságú az erők egyesítése és a jobb eredmények elérése szempontjából; úgy határoz, hogy rendszeres meghallgatásokkal nyomon követi majd a magatartási kódexszel foglalkozó csoport tevékenységét és előrehaladását; felszólítja a Bizottságot, hogy az EUMSZ 116. cikke alapján terjesszen elő jogalkotási javaslatot 2018 közepéig, amennyiben a tagállamok addig nem fogadják el a magatartási kódexszel foglalkozó csoport megbízatásának reformját;

188.

kifogásolja, hogy maguk az időközben nyilvánosságra hozott dokumentumok is csak részben állnak vizsgálóbizottsága rendelkezésére;

189.

emlékeztet arra, hogy 2015 decemberében az ECOFIN Tanács felkérte az adóztatással foglalkozó magas szintű munkacsoportot, hogy vonja le a következtetéseket az általános irányítási, átláthatósági és munkamódszerek javításának szükségességéről, és a holland elnökség alatt véglegesítse a magatartási kódexszel foglalkozó munkacsoport reformját; emlékeztet arra, hogy 2016 márciusában az ECOFIN Tanács felkérte a magas szintű munkacsoportot, hogy vizsgálja felül az általános irányítási, átláthatósági és munkamódszereket, különös tekintettel a döntéshozatali folyamat hatékonyságára, többek között a széles körű konszenzusra vonatkozó 2017-es szabály alkalmazásával kapcsolatban is; érdeklődéssel várja ezen erőfeszítések eredményeit;

7.2. Az Európai Parlament vizsgálati joga

190.

hangsúlyozza, hogy az európai parlamenti vizsgálóbizottságok működésére vonatkozó jelenlegi belső jogi keret elavult, és nem képes biztosítani a feltételeket ahhoz, hogy az Európai Parlament hatékonyan gyakorolhassa vizsgálati jogát;

191.

hangsúlyozza, hogy a szükséges hatáskörök hiánya és a dokumentumokhoz való hozzáférés korlátozása jelentős mértékben akadályozta és késleltette a vizsgálati munkát (tekintettel a vizsgálat ideiglenes jellegére), és lehetetlenné tette az uniós jog állítólagos megsértéseinek maradéktalan kivizsgálását;

192.

megjegyzi, hogy több, nemrégiben létrejött vizsgálóbizottság és különbizottság (köztük a PANA bizottság) számára a Bizottság és a Tanács néhány esetben nem biztosította a kért dokumentumokat, míg más esetekben a kért dokumentumokat csak nagy késedelemmel bocsátotta rendelkezésre; elszámoltathatósági mechanizmus bevezetésére szólít fel annak érdekében, hogy biztosított legyen azon dokumentumok azonnali és garantált továbbítása a Parlamenthez, amelyeket a vizsgálóbizottság vagy különbizottság kért és amelyekhez jogosult hozzáférni;

193.

úgy véli, hogy a vizsgálati jog a Parlament egyik létfontosságú hatásköre; felszólítja az uniós intézményeket, hogy a z EUMSZ 226. cikke alapján erősítsék meg az Európai Parlament vizsgálati jogát; határozott meggyőződése, hogy az érdekeket képviselő személyek beidézésének lehetősége és a kapcsolódó dokumentumokhoz való hozzáférés létfontosságú a parlamenti vizsgálóbizottságok megfelelő működése szempontjából;

194.

kiemeli, hogy alapvető fontosságú a vezetők demokratikus ellenőrzéséhez, hogy a Parlamentet olyan vizsgálati joggal ruházzák fel, amely hasonlít az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeinek hatásköreihez; meggyőződése, hogy ezen demokratikus felügyeleti szerep ellátásához a Parlamentnek megfelelő hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy tanúkat idézzen be, tanúkat kötelezzen megjelenésre, valamint dokumentumok bemutatását írja elő; meggyőződése, hogy ezen jogok gyakorlásához a tagállamoknak el kell fogadniuk azt, hogy szankciókat léptetnek életbe azon személyekkel szemben, akik nem jelennek meg vagy nem mutatják be a kért dokumentumokat a nemzeti parlamenti vizsgálatokra vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban; ismételten kifejezésre juttatja, hogy támogatja az e kérdésre vonatkozó 2012-es jelentésben kifejtett álláspontot (21);

195.

az a szándéka, hogy az Egyesült Államok Kongresszusának példáját követve állandó vizsgálóbizottságot állít fel;

196.

felkéri a Parlament képviselőcsoportjait, hogy még a jelenlegi jogalkotási ciklus folyamán állítsanak fel ideiglenes különbizottságot, amelynek feladata a PANA bizottság munkájának nyomon követése és a közelmúltban napvilágra került Paradise-iratok állításainak kivizsgálása;

197.

kéri a főtitkárt, hogy – bármely más megfelelő intézkedés sérelme nélkül – a Parlament eljárási szabályzata 116a. cikkének (3) bekezdésével összhangban vonja vissza a hosszú távra érvényes belépőkártyát minden olyan vállalkozástól, amely megtagadja, hogy eleget tegyen valamely vizsgálóbizottság előtti megjelenésre felszólító hivatalos idézésnek;

198.

felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen javítsák a magatartási kódexszel foglalkozó csoport munkamódszereinek átláthatóságát, elszámoltathatóságát és hatékonyságát;

199.

felkéri a magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy készítsen éves jelentést, amelyben azonosítja és ismerteti a tagállamok által alkalmazott leginkább káros adózási gyakorlatokat és a meghozott intézkedéseket;

200.

kéri a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport szükséges reformjának végrehajtását, amely biztosítja a teljes körű átláthatóságot és valamennyi uniós intézmény és a civil társadalom bevonását; kéri, hogy egy ilyen reform határozza meg újra a magatartási kódexszel foglalkozó csoport irányítási struktúráját és átláthatóságát, ideértve annak felhatalmazását és eljárási szabályzatát is, továbbá a döntéshozatali folyamatokat és a tagállamok által elfogadott, káros adózási gyakorlatok azonosítására vonatkozó kritériumokat;

7.3. Egyéb intézmények

201.

üdvözli és a helyes úton tett első lépésnek tekinti az egységes független Európai Ügyészség (EPPO) felállítását, és felszólítja az összes uniós tagállamot, hogy csatlakozzon a kezdeményezéshez;

202.

felszólít a Bizottság végrehajtási hatásköreinek megerősítésére annak érdekében, hogy biztosítsa az uniós jogszabályok hatékony és következetes végrehajtását a tagállamokban, valamint a Parlament ellenőrzési hatáskörének megerősítését;

203.

szorgalmazza, hogy a Bizottság szervezeti rendszerén belül jöjjön létre az uniós adópolitika koherenciájával és koordinációjával foglalkozó új központ azzal a rendeltetéssel, hogy felszámolja az illetékes hatóságok közötti együttműködés rendszerszintű hiányosságait az EU-ban;

204.

felszólít a FIU.net együttműködés jelentős megerősítésére az Europol keretén belül, és javasolja a tevékenységek összekapcsolását a létrehozni javasolt, az uniós adópolitika koherenciájával és koordinációjával foglalkozó új központ tevékenységeivel egy „adóügyi Europol” létrehozásának reményében, amely egyaránt képes a tagállami adópolitikák összehangolására és a tagállami hatóságok megerősítésére az illegális nemzetközi adózási rendszerek felkutatása és leleplezése tekintetében;

205.

kéri a tagállamokat, hogy a Szerződések reformja során támogassák, hogy az adópolitikával kapcsolatos határozatokat a Tanácsban minősített többséggel és a rendes jogalkotási eljárás keretében lehessen elfogadni;

o o

206.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást és a vizsgálóbizottság végleges jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 113., 1995.5.19., 1. o.

(2) HL L 166., 2016.6.24., 10. o.

(3) HL C 366., 2017.10.27., 51. o.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0310.

(5) HL C 399., 2017.11.24., 74. o.

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/60/EK irányelve (2005. október 26.) a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.).

(7) Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről; A4. ajánlás.

(8) A Tanács 2011/16/EU 2011. február 15-i irányelve az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).

(9) Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről; B5. ajánlás.

(10) HL L 94., 2014.3.28., 65. o.

(11) Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről; C3. ajánlás.

(12) Lásd az A8-0056/2017-es jelentést.

(13) A PANA bizottság által szervezett 2017. január 24-i meghallgatás Brooke Harrington és más szakértők részvételével.

(14) „The Panama Papers: Breaking the Story of How the World’s Rich and Powerful Hide their Money”(A panamai dokumentumok, avagy miként rejtik el pénzüket a világ gazdag és hatalommal rendelkező szereplői?), Obermayer and Obermaier, 2016.

(15) Az Európai Parlament és a Tanács2014/56/EU irányelve (2014. április 16.) az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módosításáról (HL L 158., 2014.5.27., 196. o.) és az Európai Parlament és a Tanács 537/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatára vonatkozó egyedi követelményekről és a 2005/909/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2014.5.27., 77. o.).

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

(17) Grönland, Új-Kaledónia és fennhatóságai, Francia Polinézia, Francia déli és antarktiszi területek, Wallis és Futuna, Mayotte, Saint Pierre és Miquelon, Aruba, Holland Antillák (Bonaire, Curacao, Saba, Sint Eustatius, Sint Maarten), Anguilla, Kajmán-szigetek, Falkland-szigetek, Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, Montserrat, Pitcairn-szigetek, Szent Ilona és a hozzá tartozó területek, Brit antarktiszi területek, Brit indiai-óceáni terület, Turks- és Caicos-szigetek, Brit Virgin-szigetek és Bermuda.

(18) Legkülső régiók: a Kanári-szigetek, Réunion, Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Mayotte, Saint-Martin, az Azori-szigetek és Madeira.

(19) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:62014CJ0132&from=HU

(20) Az Európai Parlament 2016. július 6-i állásfoglalása a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0310.).

(21) HL C 264. E, 2013.9.13., 41. o.

11.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 369/156

P8_TA(2017)0495

Hong Kong, 20 évvel az átadást követően

Az Európai Parlament 2017. december 13-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez 20 évvel az átadást követően Hongkongról (2017/2204(INI))

(2018/C 369/17)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület (Hongkong KKT) 1990. április 4-én elfogadott és 1997. július 1-jén hatályba lépett alaptörvényére,

—	tekintettel az Egyesült Királyság kormánya és a Kínai Népköztársaság kormánya 1984. december 19-i, a hongkongi kérdésről szóló együttes nyilatkozatára, amely „kínai–brit együttes nyilatkozat” néven is ismert,

—

tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének közös jelentéseire: a Hongkong Különleges Közigazgatási Területről szóló 2017. április 26-i, , 2016-ra vonatkozó éves jelentésre (JOIN(2017)0016), a Hongkong Különleges Közigazgatási Területről szóló 2016. április 25-i, 2015-re vonatkozó éves jelentésre (JOIN(2016)0010), valamint a Hongkong Különleges Közigazgatási Területről szóló 2015. április 24-i, 2014-re vonatkozó éves jelentésre (JOIN(2015)0012),

—

tekintettel a Bizottság és az alelnök/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2016. június 22-i, a Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemeiről szóló közös közleményére (JOIN (2016)0030), a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: a felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című 2015. október 14-i közleményére, a mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló közleményére (COM(2015)0497), valamint a Tanács 2016. július 18-i, a Kínára vonatkozó uniós stratégiáról szóló következtetéseire,

—	tekintettel az EU „Egy Kína” elnevezésű politikájára,

—	tekintettel az EU és a Hongkong különleges közigazgatási terület között 1999-ben létrejött vámügyi együttműködési megállapodásra (1),

—	tekintettel arra, hogy a Hongkong különleges közigazgatási terület útlevelével rendelkező személyeknek joguk van vízummentesen belépni a schengeni területre (2) és az Európai Unió többi területére, és viszont,

—	tekintettel az EU és Kína között 1995-ben útjára indított emberi jogi párbeszédre,

—

tekintettel a Hongkongról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a Gui Minhai, a Kínában bebörtönzött kiadó ügyéről szóló 2016. november 24-i állásfoglalására (3), a Hongkongban eltűnt könyvkiadói munkatársak ügyéről 2016. február 4-i állásfoglalására (4), az emberi jogok Tibetben és Hongkongban tapasztalható helyzetéről szóló 2005. december 15-i állásfoglalására (5), a Hongkong Különleges Közigazgatási Területről a Bizottság a Tanács és az Európai Parlament számára készített harmadik és negyedik éves jelentéséről szóló 2003. április 8-i állásfoglalására (6), a Hongkongról szóló 2002. december 19-i állásfoglalására (7), a Hongkong Különleges Közigazgatási Területről a Bizottság által készített első és második éves jelentésről szóló 2000. október 26-i állásfoglalására (8), az Európai Unió és Hongkong 1997 utáni viszonyáról a Bizottság által a Tanácshoz intézett közleményről szóló 1998. október 8-i állásfoglalására (9), valamint a hongkongi helyzetről szóló 1997. április 10-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel a Kínáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen az EU és Kína kapcsolatairól szóló 2015. december 16-i (11) és 2013. március 14-i (12) állásfoglalására,

—	tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0382/2017),

A.	mivel a Hongkong feletti fennhatóságot az Egyesült Királyság 1997. július 1-jén átruházta a Kínai Népköztársaságra (KNK);

B.	mivel az 1984-es kínai–brit együttes nyilatkozat szavatolta, és a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület (Hongkong KKT) alaptörvénye kimondta, hogy Hongkong a fennhatóság átadását követően 50 évig megtartja a végrehajtó hatalom, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás függetlenségét;

C.	mivel az EU és az Európai Parlament továbbra is erősen támogatják az „egy ország, két rendszer” elvet, valamint Hongkong Kína fennhatósága alatti nagyfokú autonómiáját;

D.	mivel az EU és Hongkong 2005 óta éves rendszerességgel magas szintű, úgynevezett strukturált párbeszédeket folytat egymással; mivel 2016. november 17-én, Brüsszelben sor került a tizedik éves strukturált párbeszédre;

mivel az EU és Hongkong közötti kétoldalú kapcsolatok továbbra is erősödnek; mivel az EU Hongkong második legnagyobb kereskedelmi partnere (a szárazföldi Kína mögött), Hongkong pedig az EU 14. legnagyobb árukereskedelmi partnere és meghatározó szolgáltatáskereskedelmi partnere; mivel a jövőbeni kétoldalú kapcsolatokban építeni kell arra, hogy Hongkongnak a gazdaság további diverzifikációjára, az „új selyemúthoz” történő szoros kapcsolódásra és a Gyöngy-folyó torkolatvidékével kialakítandó nagyobb integrációra van szüksége; mivel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) szerint Hongkong a közvetlen külföldi befektetések második legnagyobb célpiaca;

F.	mivel Hongkong védelmi ügyei és külügyei a KNK kormányának hatáskörébe tartoznak;

G.	mivel az alaptörvény értelmében a Hongkong Különleges Közigazgatási Területnek joga van megszervezni saját külgazdasági kapcsolatait, illetve nemzetközi szervezetek tagjává válni;

mivel a polgári jogokról, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogokról és nemzetközi emberi jogokról szóló meglévő megállapodások 1997. július 1-jét követően is érvényben maradtak; mivel a KNK szintén aláírt és ratifikált a fenti jogokat szavatoló nemzetközi megállapodásokat, és ezzel elismerte az emberi jogok fontosságát és egyetemlegességét; mivel Kína fórumokat alakított ki az EU-val és más nemzetközi partnerekkel a jogállamisággal kapcsolatos témákban folytatott párbeszédre;

mivel Hongkong több mint 20 nemzetközi szervezetnek tagja vagy társult tagja, ideértve a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO), a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködést (APEC), az Interpolt, a Nemzetközi Fizetések Bankját (BIS), az Ázsiai Fejlesztési Bankot (ADB), az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankot (AIIB), a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, a Nemzetközi Kereskedelmi Kamarát és a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét;

J.	mivel Hongkong a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) részes fele;

K.	mivel az alaptörvényben előírt rendelkezések védelmet biztosítanak az emberi jogok és az egyéni szabadságok számára;

L.	mivel az alaptörvény 27. cikke garantálja a szólás-, sajtó- és közzétételi szabadságot, az egyesülési, a gyülekezési, a felvonulási és a tüntetési szabadságot;

M.	mivel az alaptörvény 45. és 68. cikke kimondja, hogy a Jogalkotási Tanács legfőbb vezetőjét és minden tagját általános választáson kell megválasztani;

mivel a KNK Államtanácsa 2014. június 10-én fehér könyvet adott ki az „egy ország, két rendszer” politikájának Hongkongban történő alkalmazásáról, amelyben kiemelte, hogy Hongkong Különleges Közigazgatási Terület önállósága végső soron a Kínai Népköztársaság központi kormányának jóváhagyásától függ;

O.	mivel Hongkong hagyományosan nyitott társadalma egyengette az utat egy vérbeli, független civil társadalom kibontakozása előtt, amely tevékenyen és építő módon részt vesz a Hongkong KKT közéletében;

mivel a hongkongi civil társadalom felkeltette a közvélemény érdeklődését a polgári és politikai jogok, a vallás, az egészségügy, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, a nők politikai szerepvállalása, a háztartási dolgozók jogai, az LMBTI-személyek jogai, valamint a tudományos és a kulturális élettel kapcsolatos szabadságok iránt;

mivel Hongkong egészséges, életerős többpártrendszerrel rendelkezik; mivel Hongkong lakossága hosszú évek során számos tömeges tüntetésnek lehetett szemtanúja, amelyek a demokrácia és az alaptörvény maradéktalan végrehajtása mellett szálltak síkra (mint például az úgynevezett Esernyő Mozgalom), valamint szót emeltek a média szabadsága és többek között a Hongkongban eltűnt könyvkiadói munkatársak ügyében;

mivel az utóbbi húsz év folyamán több újságíró és médiamunkás, akik gyakran a demokráciát támogató és a rendszerrel szemben kritikus nézeteket juttattak kifejezésre, kénytelen volt állásáról lemondani vagy kevésbé érzékeny témákra váltani, és olykor még erőszakos fenyegetést is el kellett szenvedniük;

mivel 2015 végén a „Mighty Current” könyvkiadó és könyvesbolt négy hongkongi és egy nem hongkongi lakos munkatársa eltűnt, mivel hónapokkal később olyan információk láttak napvilágot, miszerint a szárazföldi Kína területén, ismeretlen helyszínen tartják fogva őket, és mivel egyikük szabadon bocsátása után arról számolt be, hogy a vétkességét beismerő vallomást kényszer hatása alatt tette;

T.	mivel az elmúlt öt évben egyre erősebb öncenzúra figyelhető meg a hongkongi médiában a szárazföldi Kínával kapcsolatos témákban, amit a Hongkongi Újságírók Egyesülete által készített felmérések és jelentések is megerősítenek;

U.	mivel Hongkongban a magas szintű oktatás széles skáláját kínálja és tudományos élete is színvonalas, azonban a tudományos élet szabadságát veszély fenyegeti a kínai központi kormány sorozatos beavatkozása miatt, különösen ami az egyetemi tanácsi kinevezéseket illeti;

V.	mivel a Hongkongi Egyetem közvélemény-kutatási programja keretében rendszeresen végzett felmérés szerint tartós visszaesés látható a Kínával való azonosulás terén;

mivel 2017 januárjában a Hongkongi Környezetvédelmi Hivatal közzétette a Hongkongra vonatkozó, 2030-ig szóló, több ágazatra kiterjedő éghajlat-politikai cselekvési tervet, amely a Párizsi Megállapodás nyomán új szén-dioxid-kibocsátási célértékeket ír elő, mégpedig a szén-dioxid-intenzitás kétharmad résszel, illetve az abszolút szén-dioxid-kibocsátás egyharmad résszel való csökkentését 2030-ra a 2005-ös kiindulási értékekhez viszonyítva;

X.	tekintettel a hongkongi kikötőnek a KKN és a nemzetközi kereskedelem szempontjából betöltött fontos szerepére;

a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:

határozottan közölje a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület és a Kínai Népköztársaság hatóságaival, hogy miként az uniós részvétel egyik sarokköve a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület alaptörvényét maradéktalanul tiszteletben tartó uniós „egy Kína” politika, ugyanúgy az „egy ország, két rendszer” elv is kulcsfontosságú mozzanat az EU-val fenntartott kapcsolataik jelenlegi és jövőbeli alakulása és szélesítése szempontjából, és hogy a Hongkong belügyeibe való beavatkozás aláaknázhatja ezt az elvet, ezért kerülendő;

b)	ítélje el a KNK Hongkong belügyeibe való állandó beavatkozását, amely veszélyeztetheti az „egy ország, két rendszer” modell hosszú távú életképességét;

erősítse a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület kormányával folytatott kétoldalú párbeszédet, nem utolsósorban az EU és Hongkong közötti éves strukturált párbeszéd révén számos különféle témában és szakpolitikai területen, mint amilyen a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, a kereskedelem, a beruházások, a pénzügyi szolgáltatások, a vámügyek, a környezet, az éghajlatváltozás, a kutatás és az oktatás, továbbá támogassa az „egy ország, két rendszer” elv alkalmazását, és gondoskodjon arról, hogy a főképviselő/alelnök és a Bizottság továbbra is évente tegyenek jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak Hongkong helyzetének alakulásáról;

ismerje el, hogy Hongkong hosszú idő alatt nyitott társadalommá fejlődött, amely biztosítja polgárai számára az emberi jogokat, a szabadságokat, a színvonalas közegészségügyi ellátást, a biztonság magas fokát, az átláthatóságot, az igazságszolgáltatás megbízhatóságát, továbbá ismerje el, hogy Hongkongban jogállamiság uralkodik és a korrupció mértéke alacsony, és hogy a Hongkongban élő emberek jogos elvárása, hogy a továbbiakban is folytatódjon kialakult életmódjuk és érvényesüljenek a magas fokú autonómia keretében megszilárdult jogok és értékek;

e)	hangsúlyozza, hogy Hongkong autonómiájának tiszteletben tartása elengedhetetlen mind Hongkong további pozitív fejlődéséhez, mind pedig a szárazföldi Kínával fenntartott kedvező kapcsolataihoz, valamint a szárazföldi Kína és Tajvan közötti párbeszéd újrakezdéséhez;

vállaljon kötelezettséget Hongkong autonómiájának, virágzásának, valamint az ott élő emberek jogainak és szabadságainak megkérdőjelezhetetlen támogatása mellett, valamint juttassa kifejezésre, hogy határozottan támogatja a nemzetközi előírásokkal és a hongkongi alaptörvénnyel összhangban álló politikai reformfolyamat megindítását, amely szavatolja majd a legmagasabb rangú tisztségek megválasztására irányuló szavazáson való részvétel és jelölés jogát a Hongkong Különleges Közigazgatási Területen élő emberek számára, és kifejezésre juttatja a hongkongi közvélemény túlnyomó részének akaratát;

szólítsa fel ezzel összefüggésben Hongkong és a KNK kormányait, hogy kötelezettségvállalásukat fenntartva adjanak újabb lendületet egy olyan reformhoz, amelynek köszönhetően a hongkongi jogalkotási tanács legfőbb vezetőjét és tagjait a jövőben általános választáson választják meg, egy demokratikus, tisztességes, nyílt és átlátható választási rendszer megteremtése érdekében;

h)	találja meg a hongkongi demokrácia és többpártrendszer megszilárdításának módjait, és juttassa kifejezésre aggodalmát amiatt, hogy az ellenzéki pártokat egyre gyakrabban éri zaklatás, és a demokráciát pártoló számos csoport nem kerülhetett be a cégjegyzékbe;

üdvözölje, hogy 2016-ban, a legutóbbi a Jogalkotási Tanács megválasztásakor a szavazáson kiemelkedően magas volt a részvétel, de ugyanakkor fejezze ki sajnálatát is amiatt, hogy 2016-ban ugyanezen választások alkalmával a hongkongi hatóságok nem voltak hajlandók engedélyezni egy függetlenségi programot hirdető politikai párt bejegyzését, valamint hat olyan jelölt indulását érvénytelenítették, akik Hongkong autonómiájának növelésére törekedtek volna;

j)	ítélje el, hogy a demokrácia előmozdításán fáradozó politikusok fenyegetéseknek, többek között elrablásnak és fizikai erőszaknak vannak kitéve, amit több jogalkotó is megerősített;

üdvözölje, hogy óvadék ellenében szabadon bocsátották a demokráciáért küzdő mozgalom három vezetője, Joshua Wong-ot, Alex Chow-t és Nathan Law-t, akiket a közelmúltban hat és nyolc hónap közötti börtönbüntetésre ítéltek „törvénytelen gyülekezés” vádjával, miután tavaly szabadságelvonással nem járó büntető intézkedésekkel sújtották, például közérdekű munkára kötelezték őket azért, mert békés tiltakozásokon vettek részt; nyomatékosan hívja fel a hongkongi Legfelsőbb Bíróságot arra, hogy Wong, Law és Chow urak ügyeit a nemzetközi emberi jog szerint Hongkongra is érvényes kötelezettségekkel összhangban bírálja el, és nyomatékosan kéri a hongkongi kormány a közrendről szóló rendelet felülvizsgálatára annak érdekében, hogy az összhangba kerüljön a nemzetközi emberi jogi normákkal;

hívja fel Kína figyelmét arra, hogy bár a hongkongi alaptörvényt, a kínai-brit együttes nyilatkozatot és az „egy ország, két rendszer” elvét a felek széles körben tiszteletben tartják, mégis egyre nagyobbak és elterjedtebbek a kételyek Hongkong autonómiájának a megállapodásban rögzített „magas szintjét” vagy érvényességét illetően, illetve egyre többen vonják kétségbe a kínai-brit együttes nyilatkozat szellemének megvalósulását;

juttassa kifejezésre mély aggodalmát amiatt, hogy az Országos Népi Gyűlés állandó bizottsága az alaptörvényre vonatkozóan (felkérésre vagy anélkül) értelmezéseket bocsát ki a bírósági ítélethozatalt megelőzően, ezáltal azt sugallja, hogy a demokratikusan megválasztott bírákat meg kell fosztani jogaiktól, és aláássa a szóban forgó egyedi esetekben az igazságszolgáltatás maradéktalan függetlenségébe vetett bizalmat; emlékeztessen arra, hogy a fő vitarendezési eszköz a hongkongi bírósági rendszer és a rendes bírósági eljárás kell hogy legyen;

n)	hangsúlyozza, hogy az öt eltűnt könyvesbolti munkatárs esetének kezelése sajnálatos kérdéseket vetett fel a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület alaptörvényben rögzített autonómiájával, valamint a szárazföldi Kína bűnüldöző szerveinek Hongkongban játszott tisztázatlan szerepével kapcsolatban;

o)	juttassa kifejezésre aggodalmát azon állítások miatt, amelyek szerint Kína bűnüldöző szervei Hongkongban tevékenykednek, ami sértené az alaptörvényt, illetve összeegyeztethetetlen volna az „egy ország – két rendszer” elvvel;

hangsúlyozza, hogy az információszabadság és a szólásszabadság általánosságban érvényre jut, ugyanakkor fejezze ki aggodalmát amiatt, hogy a hongkongi sajtószabadság helyzete folyamatosan romlik, és mind a nyomtatott, mind az internetes sajtóra egyre nagyobb nyomás nehezedik, nő az öncenzúra – különösen a szárazföldi Kínát vagy a hongkongi kormányt érintő kényes témák esetében –, és szinte minden számottevő könyvkereskedés tulajdonjogát monopolizálták, így az érzékeny politikai kérdéseket tárgyaló könyvek értékesítése egyre szorosabb ellenőrzés alá kerül t ;

q)	folytassa a Hongkong KKT kormányával számos politikai területen, többek között az „egy ország, két rendszer” elv érvényesítése kapcsán folytatott kétoldalú párbeszédet,

juttassa ismételten kifejezésre, hogy az alaptörvény jogcímén bevezetendő egyetlen új jogszabály – így az alaptörvény 23. cikke alapján indítványozható bármely jogszabály, például adott esetben a nemzetbiztonsági törvény – sem zavarhatja a hongkongi igazságszolgáltatás függetlenségét és kizárólagos joghatóságát, nem akadályozhatja a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerinti kötelezettségek teljesítését, és nem korlátozhatja a szabadságokat, közöttük a sajtó, a média, az egyesülés, a gyülekezés, a tüntetés, a szakszervezet-alakítás, a sztrájk, a tudományos kutatás, valamint a kulturális és a művészi kifejezés szabadságát, továbbá nem használható fel emberi jogi aktivisták és a kormányt bíráló személyek jogainak korlátozására;

nyújtson be a közeljövőben javaslatokat a Parlamentnek a hongkongi hatóságokkal való együttműködés fejlesztésére az adózási átláthatóság területén, beleértve az automatikus információcserét, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet, valamint az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos csomagjában (OECD BEPS) szorgalmazott intézkedések végrehajtását;

t)	ösztönözze és támogassa a regionális szinten koordinált, demokráciáért küzdő mozgalmakat mint a demokráciával és emberi jogi ügyekkel kapcsolatos ázsiai együttműködés erősítésének fontos eszközeit;

u)	nyomatékosan kérje fel Hongkong kormányát arra, hogy tegyen hatékonyabb intézkedéseket az adókijátszás és az adócsalás ellen, és intézkedjen azon társaságok megfigyeléséről és szankcionálásáról, amelyek hongkongi leányvállalataik útján elősegítik az adókijátszást és az adócsalást;

találja meg, milyen módokon nyújthat segítséget a hongkongi civil társadalom és különösen az egyetemes értékeket védelmező, az emberi jogokat előmozdító, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségét és a sajtószabadságot támogató szervezetek számára; hangsúlyozza, hogy a vita eszközei csak erőszakmentes tüntetések és a párbeszéd lehetnek;

w)	javasolja a hongkongi jogalkotási tanácsnak, hogy alaposan vizsgálja meg a nagysebességű vasútra vonatkozó jövőbeli jogszabályokat, a civil társadalmi szervezetekkel és Hongkong polgáraival egyeztetve;

bátorítsa a hongkongi felsőoktatási/tudományos intézményeket arra, hogy tartsák fenn tanterveik/kutatási programjaik igényességét, és továbbra is őrizzék meg a tudományos élet szabadságát, ugyanakkor fejezze ki aggodalmát ezzel összefüggésben az egyetemi tanácsok kinevezésére irányuló eljárás és az iskolai tantervek megváltoztatására irányuló külső beavatkozások miatt, amelyek alááshatják a felsőoktatási intézmények függetlenségét; ösztönözze az európai és a hongkongi felsőoktatási/tudományos intézmények közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését;

y)	szólítson fel a hátrányos megkülönböztetést tiltó törvény mielőbbi elfogadására;

z)	emlékeztessen arra, hogy Hongkong társadalmára és lakosságára jelentős befolyással van a bevándorlás, ezen belül a menekültáramlás, és szólítsa fel Hongkong kormányát, hogy menekültpolitikáját hozza összhangba a nemzetközi előírásokkal, különösen, ha kísérő nélküli kiskorúakról van szó;

aa)	mutasson rá arra, hogy bár a nemrégiben végzett felmérések szerint Hongkong számos lakosa szeretne kivándorolni, sajnálatos lenne, ha Hongkong nem volna képes megtartani legkiválóbb polgárait, az pedig nyugtalanító, ha ilyen sok ember (különösen fiatal) veszítené el a jövőbe vetett hitét;

ab)

fejezze ki aggodalmát, hogy az ENSZ Észak-Koreával foglalkozó szakértői bizottsága azt állapította meg jelentéseiben, hogy Hongkong egyike azon két, üzleti tevékenységeket szabályozó joghatóságnak, amelyekben a legnagyobb arányban vannak jelen észak-koreai hátterű fedőcégek; emlékeztessen arra, hogy az Észak-Koreával közös, nemzetközi ügyletek bonyolítása az ENSZ Biztonsági Tanácsának legutóbbi 2388 (2017) számú határozatába ütközik, és sürgesse Hongkong hatóságait, hogy fordítsanak figyelmet az ENSZ Észak-Koreával foglalkozó szakértői bizottsága által felvetett aggályokra;

ac)

hívja fel a hongkongi hatóságok figyelmét arra, hogy egy tanulmány szerint Hongkongban az elmúlt években a települési hulladék 80 %-kal nőtt, ami a lakosság növekedésének több, mint a kétszerese, és támogassa Hongkongot egy hatékony hulladékcsökkentési politika megvalósításában, előmozdítva az újrahasznosítást és a körforgásos gazdaság egyéb formáit, valamint tudatosító kampányokat folytatva a felelősségteljes fogyasztás elterjesztése érdekében;

ad)	nyomatékosan hívja fel a Kínai Népköztársaság figyelmét arra, hogy Hongkong önállóságának maradéktalan tiszteletben tartása mélyreható demokratikus folyamat mintájául szolgálhat Kínában is, és előkészítheti a kínai társadalom fokozatos liberalizálását és megnyitását;

ae)	juttassa hangsúlyosan kifejezésre, hogy az EU elkötelezett a hongkongi demokrácia, így a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, az alapvető jogok és szabadságok, az átláthatóság, valamint az információszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának megerősítése mellett;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint tájékoztatásképpen a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület kormányának és a Kínai Népköztársaság kormányának.

(1) HL L 151., 1999.6.18., 20. o.

(2) HL L 81., 2001.3.21., 1. o.

(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0444.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0045.

(5) HL C 286. E, 2006.11.23., 523. o.

(6) HL C 64. E, 2004.3.12., 130. o.

(7) HL C 31. E, 2004.2.5., 261. o.

(8) HL C 197., 2001.7.12., 387. o.

(9) HL C 328., 1998.10.26., 186. o.

(10) HL C 132., 1997.4.28., 222. o.

(11) HL C 399., 2017.11.24., 92. o.

(12) HL C 36., 2016.1.29., 126. o.

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 369

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	61. évfolyam 2018. október 11.

	II Közlemények
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK
	Európai Parlament
	2017. december 12., kedd
2018/C 369/18	Az Európai Parlament 2017. december 12-i határozata az Eleonora Forenza kiváltságainak és mentességeinek fenntartására irányuló kérelemről (2017/2199(IMM))	162
2018/C 369/19	Az Európai Parlament 2017. december 12-i határozata az Ingeborg Gräßle mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2017/2220(IMM))	164

	III Előkészítő jogi aktusok
	EURÓPAI PARLAMENT
	2017. december 12., kedd
2018/C 369/20	Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (11382/2/2017 – C8-0358/2017 – 2015/0289(COD))	166
2018/C 369/21	P8_TA(2017)0476 Egyes rendeletek módosítása a mezőgazdaság és vidékfejlesztés területén ***I Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, valamint az 1305/2013/EU, az 1306/2013/EU, az 1307/2013/EU, az 1308/2013/EU és a 652/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0605 – C8-0404/2017 – 2016/0282B(COD)) P8_TC1-COD(2016)0282B Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2017. december 12-én került elfogadásra az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013/EU, a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló 1306/2013/EU, a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 1307/2013/EU, a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU és az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 652/2014/EU rendelet módosításáról szóló (EU) …/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	167
2018/C 369/22	P8_TA(2017)0477 Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS): A légi közlekedési tevékenységekre vonatkozó hatály jelenlegi korlátozásainak folytatása és egy globális piaci alapú intézkedés 2021-től történő végrehajtásának előkészítése ***I Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása a 2003/87/EK irányelvnek a légi közlekedési tevékenységekre vonatkozó hatály jelenlegi korlátozásainak folytatása és egy globális piaci alapú intézkedés 2021-től történő végrehajtásának előkészítése céljából történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0054 – C8-0028/2017 – 2017/0017(COD)) P8_TC1-COD(2017)0017 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. december 12-én került elfogadásra a 2003/87/EK irányelvnek a hatály légiközlekedési tevékenységekre vonatkozó jelenlegi korlátozásainak fenntartása és egy piaci alapú globális intézkedés 2021-től történő bevezetésének előkészítése céljából történő módosításáról szóló (EU) …/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	172
2018/C 369/23	P8_TA(2017)0478 Az Európai Stratégiai Beruházási Alap időtartamának meghosszabbítása ***I Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az 1316/2013/EU rendeletnek és az (EU) 2015/1017 rendeletnek az Európai Stratégiai Beruházási Alap időtartamának meghosszabbítása, továbbá az említett alapot és az Európai Beruházási Tanácsadó Platformot érintő technikai javítások bevezetése tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0597 – C8-0375/2016 – 2016/0276(COD)) P8_TC1-COD(2016)0276 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. december 12-én került elfogadásra az 1316/2013/EU és az (EU) 2015/1017 rendeletnek az Európai Stratégiai Beruházási Alap időbeli hatályának meghosszabbítása, továbbá az említett alapot és az Európai Beruházási Tanácsadó Platformot érintő technikai javítások bevezetése tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2017/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	174
2018/C 369/24	P8_TA(2017)0481 Az USA-ból származó egyes termékek behozatalára vonatkozó vámok ***I Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az Amerikai Egyesült Államokból származó egyes termékek behozatalára vonatkozó kiegészítő vámokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2017)0361 – C8-0226/2017 – 2014/0175(COD)) P8_TC1-COD(2014)0175 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. december 12-én került elfogadásra az Amerikai Egyesült Államokból származó egyes termékek behozatalára vonatkozó kiegészítő vámokról szóló (EU) …/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (kodifikált szöveg)	176
2018/C 369/25	Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (13419/2016 – C8-0100/2017 – 2006/0058(NLE))	177
2018/C 369/26	Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Svájci Államszövetség közötti, az uniós és a svájci kibocsátáskereskedelmi rendszer összekapcsolásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (13076/2017 – C8-0415/2017 – 2017/0193(NLE))	178
2018/C 369/27	Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12409/2016 – C8-0469/2016 – 2016/0166(NLE))	179
2018/C 369/28	Az Európai Parlament 2017. december 12-i határozata az Egységes Szanálási Testület elnöke hivatali idejének meghosszabbításáról szóló bizottsági javaslatról (N8-0092/2017 – C8-0425/2017 – 2017/0901(NLE))	180
	2017. december 13., szerda
2018/C 369/29	Az Európai Parlament határozata a pénzügyi eszközök piacairól szóló 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet bizonyos származtatott termékekre alkalmazandó kereskedési kötelezettségre vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében kiegészítő 2017. november 17-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzéséről (C(2017)07684 – 2017/2979(DEA))	181

Tartalom		Oldal

	EURÓPAI PARLAMENT ÜLÉSSZAK: 2017–2018 2017. december 11–14-i ülések Ezen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 178., 2018.5.24 . ELFOGADOTT SZÖVEGEK	1

	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
	Európai Parlament
	2017. december 12., kedd
2018/C 369/01	Az Európai Parlament 2017. december 12-i nem jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12409/2016 – C8-0469/2016 – 2016/0166(NLE) – 2017/2035(INI))	2
2018/C 369/02	Az Európai Parlament 2017. december 12-i állásfoglalása az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésről: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában (2017/2069(INI))	11
2018/C 369/03	Az Európai Parlament 2017. december 12-i állásfoglalása: a digitális kereskedelmi stratégia felé (2017/2065(INI))	22
	2017. december 13., szerda
2018/C 369/04	Az Európai Parlament 2017. december 13-i állásfoglalása az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások jelenlegi állásáról (2017/2964(RSP))	32
2018/C 369/05	Az Európai Parlament 2017. december 13-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről (2017/2123(INI))	36
2018/C 369/06	Az Európai Parlament 2017. december 13-i állásfoglalása Éves jelentés a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról (2017/2121(INI))	47
2018/C 369/07	Az Európai Parlament 2017. december 13-i állásfoglalása az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló, 2016. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról (2017/2122(INI))	56
	2017. december 14., csütörtök
2018/C 369/08	Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása a véleményilvánítás szabadságáról Vietnamban, nevezetesen Nguyen Van Hoa esetéről (2017/3001(RSP))	73
2018/C 369/09	Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása Kambodzsáról: nevezetesen a CNRP párt feloszlatásáról (2017/3002(RSP))	76
2018/C 369/10	Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása Salvadorról: a vetélés miatt büntetőeljárás alá helyezett nőkről (2017/3003(RSP))	79
2018/C 369/11	Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása az afganisztáni helyzetről (2017/2932(RSP))	85
2018/C 369/12	Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása a rohindzsák helyzetéről (2017/2973(RSP))	91
2018/C 369/13	Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról (2015/2129(INI))	96
2018/C 369/14	Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása a Petíciós Bizottság 2016-os év során folytatott tanácskozásairól (2017/2222(INI))	105
2018/C 369/15	Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiájáról (2016/2327(INI))	114
	AJÁNLÁSOK
	Európai Parlament
	2017. december 13., szerda
2018/C 369/16	Az Európai Parlament 2017. december 13-i ajánlása a Tanácshoz és a Bizottsághoz a pénzmosással, az adókikerüléssel és az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően (2016/3044(RSP))	132
2018/C 369/17	Az Európai Parlament 2017. december 13-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez 20 évvel az átadást követően Hongkongról (2017/2204(INI))	156