Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában

(2018/C 364/01)

Utolsó kiadvány

HL C 352., 2018.10.1.

Korábbi közzétételek

HL C 341., 2018.9.24

HL C 328., 2018.9.17.

HL C 319., 2018.9.10.

HL C 311., 2018.9.3.

HL C 301., 2018.8.27.

HL C 294., 2018.8.20.

Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:

EUR-Lex: http://eur-lex.europa.eu

A Tribunal Superior de Justicia de Galicia (Spanyolország) által 2018. június 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Jörg Paul Konrad Fritz Bode kontra Instituto Nacional de la Seguridad Social y Tesorería General de la Seguridad Social

(C-428/18. sz. ügy)

(2018/C 364/02)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Superior de Justicia de Galicia

Az alapeljárás felei

Felperes: Jörg Paul Konrad Fritz Bode

Alperes: Instituto Nacional de la Seguridad Social y Tesorería General de la Seguridad Social

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Az EUMSZ 48. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az előrehozott öregségi nyugdíj megszerzésének feltételeként előírja, hogy a kifizetendő nyugdíj összege az érintett személyt ugyanezen nemzeti jogszabály alapján megillető nyugdíjminimum összegénél magasabb legyen, a „kifizetendő nyugdíjat” pedig úgy értelmezi, hogy az csak az illetékes államtól (jelen esetben Spanyolországtól) járó tényleges nyugdíj, és nem számítja bele azt a tényleges nyugdíjat, amelyet más tagállamtól vagy tagállamoktól azonos típusú másik ellátás címén kaphatott?

A Törvényszék (hatodik tanács) T-626/16. sz., Mylène Troszczynski kontra Parlament ügyben 2018. május 16-án hozott ítélete ellen Mylène Troszczynski által 2018. július 13-án benyújtott fellebbezés

(C-462/18. sz. ügy)

(2018/C 364/03)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Mylène Troszczynski (képviselő: F. Wagner ügyvéd)

A másik/többi fél az eljárásban: Európai Parlament

A fellebbező kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2018. május 16-i T-626/16. sz. ügyben hozott ítéletét.

Következésképpen:

—

semmisítse meg az Európai Parlament főtitkárának „az Európai Parlament tagjainak statútumára vonatkozó végrehajtási intézkedésekről” szóló módosított 2008. május 19-i és július 9-i, 2009/C 159/01 európai parlamenti elnökségi határozat 68. cikke alapján meghozott, 56 554,00 euró összegben fennálló követelést megállapító 2016. június 23-i határozatát;

—

semmisítse meg a 2016. június 30-án kézhez vett 2016–888. sz. terhelési értesítést, amely a fellebbezőt arról tájékoztatja, hogy a Főtitkár 2016. június 23-i határozatának alapján vele szemben fennálló követelést állapítottak meg, „a parlamenti támogatásként jogtalanul felvett összegek visszatérítéseként, a tagok statútumára vonatkozó végrehajtási szabályzat 68. cikkének és a költségvetési rendelet 78, 79 és 80. cikkeinek alkalmazása alapján”;

—

a jogszabályoknak megfelelően rendelkezzen a vizsgálat bármilyen befejezése előtt a megtámadott határozatban tett megalapozatlan vádakból eredően a fellebbezőnek okozott károk, a róla kialakult képet ért sérelem, a személyes és szakmai életében okozott jelentős zavar megtérítéseként neki fizetendő összegről;

—	a jogszabályoknak megfelelően rendelkezzen a fellebbezőnek fizetendő eljárási költségekről;

—	a Parlamentet kötelezze az összes költség viselésére;

—	az ügy érdemének elbírálását megelőzően szólítsa fel a Parlamentet az igazgatási ügyiratok és az OLAF őt érintő iratainak bemutatására.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az első jogalap téves jogalkalmazáson és lényeges alakszerűségek megsértésén alapul. Egyrészt a Törvényszéknek a benyújtandó bizonyítékok jellegét és számát tisztázó Bilde és Montel ügyekben hozott ítéletei új ténynek minősülnek, amely az eljárás írásbeli szakaszának lezárását követően merült fel. Az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdésében előírt feltételek teljesültek. Másrészt a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy nem vizsgálhat más tényállási elemeket, csak amelyeket a főtitkár elé terjesztettek. A jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó eljárás korlátlan bírósági felülvizsgálatra irányuló jogorvoslati eljáráshoz hasonlatos, melyben a jogvita helyes értelmezéséhez szükséges minden iratot be lehet nyújtani, akár az eljárás során is.

A második jogalap a védelemhez való jog és lényeges alakszerűségek Törvényszék általi megsértésén alapul. Egyrészt a Törvényszék nem tett lehetővé tisztességes és kontradiktórius vitát, mivel a Parlamentet nem kötelezte az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. és 42. cikkének tiszteletben tartására. A Parlamentnek rendelkezésére állnak az igazgatási ügyiratok és az OLAF fellebbezőre vonatkozó iratai, melyekből előnyt kovácsolhat magának, de rejtve maradnak a fellebbező számára. Másrészt a Törvényszék értékelési hibát követett el, amikor szabályosnak tekintette a fellebbező főtitkár általi személyes meghallgatásának hiányát.

A harmadik jogalap téves jogalkalmazásra, a tények és bizonyítékok téves jogi minősítésére, hátrányos megkülönböztetésre fumus persecutionis-ra, a bizalomvédelem és a jogszerűség elvének megsértésére és hatáskörrel való visszaélésre vonatkozik. Először is a benyújtott iratok kritikus elemzésének hiánya az indokolás elégtelenségének minősül. Másodszor sérülnek az asszisztensek politikai jogai. Harmadszor, a jogalap nélküli gazdagodás terén a bizonyítási terhet az adminisztráció viseli, amelynek bizonyítékokkal kell alátámasztani az állítások megkérdőjelezését. Negyedszer a Parlament elnöke és főtitkára hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a Front national képviselőivel szemben. Végül az igazgatási ügyiratok és az OLAF iratai benyújtásának megtagadása megkérdőjelezi a bizalomvédelem elvét, a jogszerűség elvét és hatáskörrel való visszaélésnek minősül.

A Cour de cassation (Franciaország) által 2018. július 26-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – UB kontra VA, Tiger SCI, WZ, UB felszámolójaként, Banque patrimoine et immobilier SA

(C-493/18. sz. ügy)

(2018/C 364/04)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour de cassation

Az alapeljárás felei

Felperes: UB

Alperesek: VA, Tiger SCI, WZ, UB felszámolójaként, Banque patrimoine et immobilier SA

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból származik-e, illetve szorosan ahhoz kapcsolódik-e a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam bírósága által kijelölt felszámoló keresete, amely annak megállapítására irányul, hogy ebben az eljárásban nem lehet hivatkozni az adós valamely másik tagállamban található ingatlanaira bejegyzett jelzálogokra, valamint ezen ingatlanoknak az ezen államban történő értékesítéseire e vagyontárgyaknak az adós vagyonába történő visszahelyezése érdekében?

2)

Igenlő válasz esetében: azon tagállam bíróságai, amelynek területén a fizetésképtelenségi eljárást megindították, kizárólagos joghatósággal rendelkeznek-e a felszámoló e keresetének elbírálására, vagy ellenkezőleg, csak az ingatlanok elhelyezkedése szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal e tekintetben, vagy e különböző bíróságok között párhuzamos joghatóság áll fenn, és ha igen, milyen feltételek mellett?

3)

Az a határozat, amellyel a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam bírósága felhatalmazza a felszámolót arra, hogy egy másik tagállamban keresetet indítson – amely főszabály szerint az eljárást megindító bíróság joghatósága alá tartozik – járhat-e azzal a hatással, hogy megalapozza e másik állam joghatóságát, miközben – többek között – ez a határozat az [1346/2000] rendelet (1) 25. cikkének (1) bekezdése szerinti, fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására vonatkozó határozatnak minősülhet, és ennélfogva ugyanezen szöveg alapján minden további alaki követelmény nélkül elismerhető?

---

(1)  A fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelet (HL 2000. L 160., 1. o.; magyar nyelvű külökiadás 19. kötet, 1. fejezet, 191. o.; helyesbítés: HL 2006. L 234., 43. o.)

Az Administrativen sad Sofia-grad (Bulgária) által 2018. július 30-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – BT kontra Balgarska narodna banka

(C-501/18. sz. ügy)

(2018/C 364/05)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Administrativen sad Sofia-grad

Az alapeljárás felei

Felperes: BT

Alperes: Balgarska narodna banka

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Az következik-e az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés uniós jogi elvéből, hogy a nemzeti bíróság köteles a keresetet hivatalból az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettség teljesítésének a tagállam általi elmulasztása miatt indítottnak tekinteni, ha a kereset tárgyát az uniós jog megsértésével valamely tagállami hatóság által okozott károkért fennálló szerződésen kívüli tagállami felelősség képezi, és — az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését nem jelölték meg kifejezetten jogalapként a keresetlevélben, a kereset indokolásából azonban kiderül, hogy az uniós jogi rendelkezések megsértésével okozott kárral kapcsolatos igény érvényesítésére irányul; — a kártérítési igényt a közigazgatási jogkör gyakorlása során okozott károkért az alábbi feltételek mellett fennálló objektív állami felelősségre vonatkozó nemzeti rendelkezésre alapozták: valamely hatóság vagy alkalmazott jogi aktusának, cselekményének vagy mulasztásának jogellenessége a közigazgatási jogkör gyakorlása során vagy azzal összefüggésben; vagyoni vagy nem vagyoni kár keletkezése; direkt és közvetlen okozati összefüggés a kár és a hatóság jogellenes magatartása között; — a tagállam joga szerint a bíróságnak a kereset alapjául szolgáló körülmények alapján hivatalból kell meghatároznia az igazságügyi hatóságok tevékenységéért fennálló állami felelősség jogalapját?

2)

Az következik-e az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) (27) preambulumbekezdéséből, hogy a rendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján kiadott, az uniós jognak a biztosított betétek adott hitelintézet betétesei részére történő kifizetésének határidejével összefüggésben valamely tagállam központi bankja által elkövetett megsértését megállapító ajánlás az alapeljárásbelihez hasonló körülmények között: — jogot biztosít az adott hitelintézet betéteseinek ahhoz, hogy valamely nemzeti bíróság előtt az ajánlásra hivatkozzanak az uniós jog említett megsértésén alapuló kártérítési kereset alátámasztása érdekében, figyelembe véve az Európai Bankhatóság uniós jog megsértésének megállapítására vonatkozó kifejezett hatáskörét, és tekintettel arra, hogy a betétesek nem címzettjei az ajánlásnak, és nem is lehetnek azok, és az ajánlás nem jár közvetlen jogkövetkezményekkel rájuk nézve; — azon feltétellel érvényes, hogy a megsértett rendelkezés egyértelmű és feltétel nélküli kötelezettségeket határoz meg, figyelembe véve, hogy a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelv (2) tizenkettedik és tizenharmadik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikke 3. pontjának i. alpontja nem tartalmazza az ahhoz szükséges összes elemet, hogy egyértelmű és feltétel nélküli kötelezettséget rójon a tagállamokra, és nem biztosít közvetlen jogot a betétesek számára, valamint azon tényre tekintettel, hogy az említett irányelv csak minimumharmonizációt ír elő, amely nem foglalja magában azokat a támpontokat, amelyek alapján a betétek befagyasztását meg kell állapítani, és hogy az ajánlást nem támasztották alá más egyértelmű és feltétel nélküli uniós jogi rendelkezésekkel e támpontok – mégpedig többek között a likviditás hiányának értékelése és a kifizetés valószínűségének hiánya; korai beavatkozási intézkedések elrendelésének és a hitelintézet üzleti tevékenysége folytatásának kötelezettsége – tekintetében; — a tárgyra, a betétbiztosításra és az Európai Bankhatóság azon hatáskörére tekintettel, hogy az 1093/2010/EU rendelet 26. cikkének (2) bekezdése alapján a betétbiztosítási rendszerrel kapcsolatos ajánlásokat adhat ki, a nemzeti központi bankra érvényes, amely nem áll kapcsolatban a nemzeti betétbiztosítási rendszerrel, és nem minősül az említett rendelet 4. cikke 2. pontjának iii. alpontja szerinti illetékes hatóságnak?

3)

Az alapügy szempontjából releváns uniós jog jelenleg hatályos rendelkezéseire is figyelemmel az következik-e az Európai Unió Bíróságának 2004. október 12-i Paul és társai ítéletéből (C-222/02, EU:C:2004:606, 38., 39., 43. és 49–51. pont), 1996. március 5-i Brasserie du pêcheur és Factortame ítéletéből (C-46/93 és C-48/93, EU:C:1996:79, 42. és 51. pont), 2000. június 15-i Dorsch Consult kontra Tanács és Bizottság ítéletéből (C-237/98 P, EU:C:2000:321, 19. pont) és 1971. december 2-i Zuckerfabrik Schöppenstedt kontra Tanács ítéletéből (5/71, EU:C:1971:116, 11. pont), hogy: A) a 94/19 irányelv rendelkezései, különösen az irányelv 7. cikkének (6) bekezdése, jogot biztosítanak a betéteseknek ahhoz, hogy valamely tagállammal szemben kártérítési igényt érvényesítsenek a betéteiket kezelő hitelintézet felett gyakorolt elégtelen felügyelet miatt, és a betétek biztosított összegére korlátozódik-e ez a jog, vagy tágan kell értelmezni az említett rendelkezésben szereplő „kártalanítási jog” fogalmát? B) a valamely tagállam központi bankja által valamely hitelintézet reorganizációja céljából elrendelt – az alapügyben szereplőkhöz hasonló és különösen a 2001/24/EK irányelv (3) 2. cikkének hetedik francia bekezdésében előírt – felügyeleti intézkedések, köztük a kifizetések felfüggesztése, a betétes tulajdonhoz való jogába való nem igazolható és aránytalan beavatkozását jelentik, amely az uniós jog megsértésével okozott károkért fennálló szerződésen kívüli felelősséget alapoz meg, ha a hitelintézetekről szóló törvény 116. cikkének (5) bekezdésére, valamint a bankok fizetésképtelenségéről szóló törvény 4. cikke (2) bekezdésének 1. pontjára és 94. cikke (1) bekezdésének 4. pontjára tekintettel az adott tagállam joga azt írja elő, hogy az intézkedések időtartamára szerződéses kamatot kell felszámítani, és a betétek biztosított összegét meghaladó követeléseket ki kell elégíteni az általános fizetésképtelenségi eljárásban, valamint hogy kamat fizethető? C) az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozó felügyeleti hatáskörök valamely tagállam központi bankja általi gyakorlásával összefüggő cselekménnyel és mulasztással okozott károkért fennálló szerződésen kívüli felelősségnek valamely tagállam nemzeti jogában előírt feltételei nem lehetnek ellentétesek e felelősség uniós jog szerinti feltételeivel és elveivel, mégpedig konkrétan: a kártérítési kereset megsemmisítés iránti keresettől való függetlenségének elvével és azon nemzeti jogi feltétel megállapított elfogadhatatlanságával, hogy a kártérítési követelés alapját képező jogi aktust vagy mulasztást előbb meg kell semmisíteni, illetve szüntetni; az azon hatóságok vagy alkalmazottak felróhatóságára vonatkozó nemzeti jogi feltétel elfogadhatatlanságával, amelyek, illetve akik magatartása miatt kártérítést követelnek; a vagyoni kár megtérítése iránti keresetekre vonatkozó azon feltétellel, hogy a felperesnek a keresetindítás időpontjában tényleges és bizonyos kára kell, hogy fennálljon? D) a kártérítési kereset megsemmisítés iránti keresettől való függetlenségének uniós jogi elve alapján teljesülnie kell a hatóság megfelelő magatartása jogellenessége feltételének, amely egyenértékű a tagállam nemzeti jogának azon feltételével, hogy a kártérítési követelés alapját képező jogi aktust vagy mulasztást, mégpedig a valamely hitelintézet reorganizációjára irányuló intézkedéseket, meg kell semmisíteni, illetve szüntetni, figyelembe véve az alapügy körülményeit, valamint az alábbiakat: — hogy ezen intézkedések címzettje nem a valamely hitelintézet betétesének minősülő felperes, valamint hogy a felperes a nemzeti jog és a nemzeti ítélkezési gyakorlat alapján nem kérheti az ezen intézkedéseket elrendelő egyes határozatok megsemmisítését, és hogy e határozatok jogerőre emelkedtek; — hogy az uniós jog, e területen konkrétan a 2001/24 irányelv, nem kötelezi kifejezetten a tagállamokat arra, hogy minden hitelező számára biztosítsák a felügyeleti intézkedések megtámadásának az intézkedések érvényességének megállapíttatására irányuló lehetőségét; — hogy valamely tagállam joga nem szabályozza a hatóságok vagy alkalmazottak jogszerű magatartásával okozott károkért fennálló szerződésen kívüli felelősséget? E) hogy abban az esetben, ha olyan értelmezés születik, hogy a hatóság magatartása jogellenességének feltétele az alapügy körülményei között nem alkalmazható, alkalmazhatók-e a valamely hitelintézet betétesei által valamely tagállam központi bankjának cselekménye vagy mulasztása miatt kártérítés iránt, különösen pedig a határidőn túl kifizetett biztosított betétek utáni kamatok megfizetése, valamint a biztosított összeget meghaladó betétek kifizetése mint az EUMSZ 63–65. és EUMSZ 120. cikk, az EUSZ 3. cikk és az Európai Unió [Alapjogi Chartája 17. cikkének megsértése miatti kártalanítás iránt indított keresetekre az Európai Unió Bírósága által a károkért fennálló szerződésen kívüli felelősséggel kapcsolatban megállapított feltételek: — mégpedig – ha e károkat valamely hatóság jogszerű magatartása okozta – konkrétan az alábbi három együttes feltétel: tényleges kár fennállása, okozati összefüggés e kár és az érintett aktus között, valamint a kár rendkívüli és különleges jellege, különösen a biztosított betétek határidőn túli kifizetése miatti kamatok megfizetése iránti keresetek esetében, vagy — a gazdaságpolitika területén különösen a „csak a magánszemélyek védelmét szolgáló magasabb szintű jogi norma kellően súlyos megsértése esetén” feltétele mindenekelőtt a betétesek által a biztosított összeget meghaladó betétek kifizetése mint kártérítés iránt indított keresetek esetében, amelyekre a nemzeti jog által előírt eljárás alkalmazandó, figyelembe véve azt a tág mérlegelési jogkört, amellyel a tagállamok az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének b) pontjával és a 2001/24 irányelv szerinti intézkedésekkel összefüggésben rendelkeznek, és ha a hitelintézettel és a kártérítést követelő személlyel kapcsolatos körülmények egyetlen tagállamhoz kapcsolódnak, de valamennyi betétesre ugyanazok a rendelkezések és a törvény előtti egyenlőség alkotmányos elve vonatkoznak?

4)

Az következik-e a 94/19 irányelv 1. cikke 3. pontjának i. alpontjával és 7. cikkének (6) bekezdésével összefüggésben értelmezett 10. cikkének (1) bekezdéséből, valamint az Európai Unió Bíróságának 2016. december 21-i Vervloet és társai ítéletében (C-76/15, EU:C:2016:975, 82–84. pont) szereplő jogi fejtegetésekből, hogy az irányelv rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak azok a betétesek, — akiknek betétei a hitelintézet kifizetéseinek felfüggesztése és a banki ügyletek végzésére vonatkozó engedélyének visszavonása közötti időszakban nem voltak szerződések és jogszabályi rendelkezések alapján kifizetendők, és az egyes betétesek nem juttatták kifejezésre, hogy kérik a kifizetést, — akik olyan feltételbe egyeztek bele, amely azt írja elő, hogy a betéteket a biztosított összeg erejéig a tagállam jogában szabályozott eljárásban kell kifizetni, konkrétan többek között a betéteket kezelő hitelintézet engedélyének visszavonását követően, és e feltétel teljesül, valamint — a betétszerződés említett feltétele a tagállam joga alapján a jogi szabályozás erejével bír a szerződő felek között?

Az következik-e az említett irányelv rendelkezéseiből vagy más uniós jogi rendelkezésekből, hogy a nemzeti bíróság nem veheti figyelembe a betétszerződés ilyen feltételét, és a betétes által a betétek biztosított összegének határidőn túli kifizetése miatti kamatok megfizetése iránt az említett szerződés alapján indított keresetet nem vizsgálhatja az uniós jog megsértésével okozott károkért fennálló szerződésen kívüli felelősségre vonatkozó feltételek és a 94/19 irányelv 7. cikkének (6) bekezdése alapján?

---

(1)  Az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2010. L 331., 12. o.)

(2)  A betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1994. L 135., 5. o; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 252. o.)

(3)  A hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. április 4-i 2001/24/EK irányelv (HL 2001. L 125., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 15. o.)

A Conseil d’État (Franciaország) által 2018. július 30-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – COPEBI SCA kontra Établissement national des produits de l'agriculture et de la mer (FranceAgriMer)

(C-505/18. sz. ügy)

(2018/C 364/06)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Conseil d’État

Az alapeljárás felei

Felperes: COPEBI SCA

Alperes: Établissement national des produits de l'agriculture et de la mer (FranceAgriMer)

Másik fél: Ministre de l’Agriculture et de l’Alimentation

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni a Franciaország által a gyümölcs- és zöldségágazatban végrehajtott „kampánytervekről” szóló, 2009. január 28-i 2009/402/EK bizottsági határozatot (1) [C 29/05 (ex NN 57/05)], hogy az kiterjed a gyümölcs-, a zöldség- és kertészeti ágazattal foglalkozó országos szakmaközi hivatal (ONIFLHOR) által a bigarreaucseresznye-ipari mezőgazdasági bizottság (CEBI) részére folyósított, és az e bizottság tagjainak minősülő termelői csoportok által az édescseresznyeipari-termelők részére nyújtott támogatásokra, miközben a CEBI nem szerepel a 2009. január 28-i határozat 15. pontjában említett nyolc mezőgazdasági bizottság között, és a szóban forgó támogatásokat a határozat 24–28. pontjában bemutatott finanszírozási mechanizmustól eltérően kizárólag az ONIFLHOR által nyújtott támogatásokból, és nem a termelők szakmai hozzájárulásnak nevezett önkéntes hozzájárulásaiból finanszírozták?

---

(1)  HL 2009. L 127., 11. o.

A Supreme Court (Írország) által 2018. augusztus 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Minister for Justice and Equality kontra OG

(C-508/18. sz. ügy)

(2018/C 364/07)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Supreme Court

Az alapeljárás felei

Felperes: Minister for Justice and Equality

Alperes: OG

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)	Az ügyész végrehajtó hatalomtól való függetlenségét az adott nemzeti jogrendszer alapján betöltött szerepével összhangban kell-e megítélni? Amennyiben nem, úgy milyen szempontok vannak, amelyek alapján a végrehajtó hatalomtól való függetlenségről dönteni kell?

2)	A kerethatározat (1) 6. cikkének (1) bekezdése értelmében ahhoz, hogy igazságügyi hatóságnak minősüljön, kellőképpen független-e a végrehajtó hatalomtól az az ügyészség, amely a nemzeti jog értelmében irányítható vagy utasítható közvetlenül vagy közvetetten az igazságügyi minisztérium részéről?

3)	Amennyiben igen, szükséges-e, hogy az ügyészség működésében is független legyen a végrehajtó hatalomtól és melyek azok a szempontok, amelyek alapján e működésbeli függetlenségről dönteni kell?

4)

Ha a végrehajtói hatalomtól független, igazságügyi hatóságnak minősül-e a kerethatározat 6. cikk (1) bekezdése értelmében az az ügyészség, amelynek szerepe arra korlátozódik, hogy nyomozásokat kezdeményezzen és folytasson le és biztosítsa azt, hogy a nyomozásokat tárgyilagosan és jogszerűen folytassák le, vádat emeljen, végrehajtsa a bírósági határozatokat, képviselje a vádat a bűncselekmények esetében és nem ad ki nemzeti elfogatóparancsokat, továbbá nem végezhet igazságszolgáltatási feladatokat?

5)	Igazságügyi hatóságnak minősül-e az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i tanácsi kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a lübecki ügyészség?

---

(1)  Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.).

A Supreme Court (Írország) által 2018. augusztus 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Minister for Justice and Equality kontra PF

(C-509/18. sz. ügy)

(2018/C 364/08)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Supreme Court

Az alapeljárás felei

Felperes: Minister for Justice and Equality

Alperes: PF

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Azon kritériumok alapján kell-e eldönteni, hogy [a kerethatározat] (1) 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a kibocsátó igazságügyi hatóságként kijelölt ügyész az e rendelkezésben szereplő önálló értelmezése szerint igazságügyi hatóságnak minősül-e, hogy 1) az ügyész független a végrehajtó hatalomtól és 2) saját jogrendszerében úgy tekintik, hogy igazságszolgáltatást végez vagy részt vesz az igazságszolgáltatásban?

2)	Amennyiben nem, melyek azok a kritériumok, amelyek alapján valamely nemzeti bíróságnak el kell döntenie, hogy az az ügyész, akit a kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése alapján kibocsátó igazságügyi hatóságként kijelöltek, igazságügyi hatóságnak minősül-e a 6. cikk (1) bekezdése szerint?

3)

Amennyiben a kritériumok magukban foglalnak egy olyan követelményt, miszerint az ügyésznek igazságszolgáltatást kell végeznie vagy részt kell vennie az igazságszolgáltatásban, e követelményt a saját jogrendszerében betöltött szerepe alapján kell-e meghatározni, vagy bizonyos objektív kritériumok alapján? Amennyiben objektív kritériumok alapján, akkor melyek ezek a kritériumok?

4)	A Litván Köztársaság ügyésze igazságügyi hatóság-e az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002. évi kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdésében szereplő fogalom önálló értelmezése szerint?

---

(1)  Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.).

A Conseil d'État (Franciaország) által 2018. augusztus 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Fédération des fabricants de cigares kontra Premier ministre, Ministre des Solidarités et de la Santé

(C-517/18. sz. ügy)

(2018/C 364/09)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Conseil d'État

Az alapeljárás felei

Felperes: Fédération des fabricants de cigares

Alperes: Premier ministre, Ministre des Solidarités et de la Santé

Másik fél: Société nationale d’exploitation industrielle des tabacs et allumettes (SEITA)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.

A 2014. április 3-i 2014/40/EU parlamenti és tanácsi irányelv (1) 13. cikke (1) és (3) bekezdésének rendelkezéseit úgy kell-e értelmezni, hogy a csomagolási egységeken, a gyűjtőcsomagokon és a dohánytermékeken az egyes tulajdonságokra utaló márkanevek használatát azok közismert jellegétől függetlenül megtiltják?

2.

Az irányelv 13. cikke (1) és (3) bekezdésének értelmezésétől függően e rendelkezések, amennyiben alkalmazandók a kereskedelmi nevekre és védjegyekre, tiszteletben tartják-e a tulajdonhoz való jogot, a véleménynyilvánítás szabadságát, a vállalkozás szabadságát, valamint az arányosság és a jogbiztonság elvét?

3.

Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén, az irányelv 13. cikke (1) és (3) bekezdésének az irányelv 24. cikkének (2) bekezdésének rendelkezéseivel összefüggésben történő értelmezése tiszteletben tartja-e a tulajdonhoz való jogot, a véleménynyilvánítás és a vállalkozás szabadságát, valamint az arányosság elvét?

---

(1)  A tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 127., 1. o.).

A Törvényszék 2018. július 19-i ítélete – Simpson kontra Tanács

(T-646/16. P. sz. ügy) (1)

((„Fellebbezés - Közszolgálat - Tisztviselők - Magasabb besorolási fokozatba lépés - Besorolási fokozatba történő besorolás - Az érintett AD 9 besorolási fokozatba való besorolását egy AD 9 besorolási fokozatra vonatkozó nyílt versenyvizsga sikeres teljesítését követően mellőző határozat - A Törvényszék általi visszautalást követően a kereset első fokon történő elutasítása - Az első fokon a határozatot elfogadó tanács összetétele - Valamely bíró Közszolgálati Törvényszékre való kinevezésére irányuló eljárás - Jogszabállyal létrehozott bíróság - Törvényes bíróhoz való jog”))

(2018/C 364/10)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Eric Simpson (Brüsszel, Belgium) (képviselő: M. Velardo ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa (képviselők: M. Bauer és E. Rebasti, meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) a Simpson kontra Tanács ügyben (F-142/11 RENV, EU:F:2016:136) 2016. június 24-én hozott végzése ellen benyújtott és az e végzés hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) a Simpson kontra Tanács ügyben (F-142/11 RENV) 2016. június 24-én hozott végzését megsemmisíti.

2)	A Törvényszék az ügyet a Törvényszéknek a jelen fellebbezést elbíráló tanácsától eltérő tanácsa elé utalja.

3)	A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

---

(1)  HL C 419., 2016.11.14.

A Törvényszék 2018. július 19-i ítélete – HG kontra Bizottság

(T-693/16. P. sz. ügy) (1)

((„Fellebbezés - Közszolgálat - Tisztviselők - Harmadik országba történő beosztás - Szolgálati lakás adminisztráció általi rendelkezésre bocsátása - Fegyelmi intézkedés - A kereset első fokon történő elutasítása - Az elsőfokú ítéletet meghozó ítélkező testület összetétele - Valamely bíró Közszolgálati Törvényszékre való kinevezésére irányuló eljárás - Jogszabállyal létrehozott bíróság - Törvényes bíróhoz való jog”))

(2018/C 364/11)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: HG (képviselő: L. Levi ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők kezdetben: G. Berscheid és C. Berardis-Kayser, később: G. Berscheid és T. Bohr meghatalmazottak, segítőjük: A. Dal Ferro ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) 2016. július 19-i HG kontra Bizottság ítélete (F-149/15, EU:F:2016:155) ellen benyújtott és annak hatályon kívül helyezésre irányuló fellebbezés.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) 2016. július 19-i HG kontra Bizottság ítéletét (F-149/15).

2)	A Törvényszék az ügyet a Törvényszéknek a jelen fellebbezést elbíráló tanácsától eltérő tanácsa elé utalja.

3)	A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

---

(1)  HL C 441., 2016.11.28.

2018. június 19-én benyújtott kereset – Gollnisch kontra Parlament

(T-375/18. sz. ügy)

(2018/C 364/12)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Bruno Gollnisch (Villiers-le-Mahieu, Franciaország) (képviselő: B. Bonnefoy-Claudet ügyvéd)

Alperes: Európai Parlament

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	állapítsa meg a Japánnal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnöke 2018. március 20-án közölt határozatának szabálytalanságát;

—	semmisítse meg e határozatot;

—	teljes egészében semmisítse meg az Európai Parlament elnöke, valamint az Európai Parlament főtitkára által a 2018. május 2-án hozzájuk benyújtott panaszokkal kapcsolatban hozott hallgatólagos elutasító határozatot;

—	vonassa vissza a fenti aktusok alapján meghozott aktusokat és megtett intézkedéseket;

—	ítéljen meg a felperesnek 1 euró összeget azon nem vagyoni kár megtérítéseként, amely a parlamenti útból való kizárása, valamint azon kártérítés meg nem fizetése folytán érte őt, amelyhez joga lett volna;

—	ítéljen meg neki 3 500 euró összeget is a jelen kereset előkészítésével összefüggésben felmerülő kiadásai jogcímén;

—	az Európai Parlamentet kötelezze valamennyi költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.	Első jogalap: a küldöttségek munkáját és az európai parlamenti képviselők Európai Unión kívüli kiküldetéseit szabályozó végrehajtási rendelkezések megsértése.

2.	Második jogalap: a hatékony jogorvoslathoz és a megfelelő ügyintézéshez való jog megsértése.

2018. július 3-án benyújtott kereset – SFIE-PE kontra Parlament

(T-401/18. sz. ügy)

(2018/C 364/13)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Syndicat des fonctionnaires internationaux et européens – Section du Parlement européen (SFIE-PE) (Brüsszel, Belgium) (képviselő: L. Levi ügyvéd)

Alperes: Európai Parlament

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	nyilvánítsa a jelen keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;

—

következésképpen: — semmisítse meg a tolmácsok 2018. július 3-i igénybevételéről szóló, 2018. július 2-i határozatot, valamint a tolmácsok 2018. július 4-i, 5-i, 10-i és 11-i igénybevételéről szóló későbbi határozatokat; — kötelezze az alperest a méltányossági alapon 10 000 euróban meghatározott nem vagyoni kár megtérítésére; — az alperest kötelezze valamennyi költség megtérítésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, a Charta 28. és 27. cikkében, illetve az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (a munkavállalói képviseletről szóló európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozat) (HL 2002. L 80., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 219. o.) irányelvben megfogalmazott, továbbá az Európai Parlament és az intézmény személyi állományának szakszervezetei vagy szakmai szervezetei között 1990. július 12-én létrejött keret-megállapodásban kifejtett és végrehajtott kollektív fellépéshez való jog, valamint a tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jog megsértésére, valamint a Charta 41. cikkében foglalt gondos ügyintézéshez való jog megsértésére alapított jogalap.

2.	A második, a jogi aktus kibocsátója hatáskörének hiányára és a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalap.

3.	A harmadik, a Charta 47. cikkében foglalt, hatékony jogorvoslathoz való jogra alapított jogalap.

2018. július 3-án benyújtott kereset – Aquino és társai kontra Parlament

(T-402/18. sz. ügy)

(2018/C 364/14)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Roberto Aquino (Brüsszel, Belgium) és további 30 felperes (képviselő: L. Levi ügyvéd)

Alperes: Európai Parlament

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—	nyilvánítsa a jelen keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;

—

következésképpen: — semmisítse meg a tolmácsok 2018. július 3-i igénybevételéről szóló, 2018. július 2-i határozatot, valamint a tolmácsok 2018. július 4-i, 5-i, 10-i és 11-i igénybevételéről szóló későbbi határozatokat; — kötelezze az alperest a méltányossági alapon 10 000 euróban meghatározott nem vagyoni kár megtérítésére; — az alperest kötelezze valamennyi költség megtérítésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak, amelyek lényegében azonosak a T-401/18. sz. SFIE-PE kontra Parlament ügyben hivatkozott jogalapokkal vagy hasonlóak ahhoz.

2018. július 6-án benyújtott kereset – RATP kontra Bizottság

(T-422/18. sz. ügy)

(2018/C 364/15)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Régie autonome des transports parisiens (RATP) (Párizs, Franciaország) (képviselők: E. Morgan de Rivery, P. Delelis és C. Lavin ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg a Bizottság 2018. március 5-i azon határozatát, amely az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján hozzáférést engedett a GestDem 2017/7530. számon nyilvántartásba vett, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemmel érintett dokumentumokhoz; valamint

—	mindenesetre a Bizottságot kötelezze az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság megsértette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.) 4. cikkének (4) bekezdését, valamint a Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó – a Bizottság eljárási szabályzata mellékletét képező – szabályzatának (C(2000) 3614, HL 2000. L 308., 26. o.) az 1049/2001 rendelet alkalmazásának részletes szabályait tartalmazó szakasza 5. cikke (3) bekezdésének b) pontját, valamint 5. cikkének (6) bekezdését, mivel a felperes tájékoztatása nélkül egyáltalán nem közölhette volna a vitatott dokumentumokat.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézésnek az Alapjogi Charta 41. cikke (1) bekezdésében rögzített elvét, a vonatkozó ítélkezési gyakorlatban kifejtett gondossági kötelezettségét, és következésképpen az 1049/2001 rendeletnek az e rendelet 1. cikke c) pontja szerinti azon célját, hogy „elősegítse a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos helyes igazgatási gyakorlatot”.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság megsértette az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első, második és harmadik francia bekezdését, mivel megtagadta a kivételek alkalmazását, jóllehet a felperes hivatkozott ezekre. E jogalap három részből áll: — az első, arra alapított rész, hogy a Bizottság megsértette az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdését, mivel szándékosan megtagadta a dokumentumok bizalmas jellege általános vélelmének alkalmazását; — a második, arra alapított rész, hogy a Bizottság megsértette az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdését, mivel megtagadta a bírósági eljárások befolyásolásának figyelembevételét, amit a dokumentumok közlése megvalósított; — a harmadik, arra alapított rész, hogy a Bizottság megsértette az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdését, az emberi jogok európai egyezményének 8. cikkét, az Alapjogi Charta 7. cikkét, valamint az EUMSZ 339. cikket, mivel nem vette figyelembe a felperes kereskedelmi, pénzügyi és stratégiai érdekeit.

4.

A negyedik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság megsértette a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 8., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 102. o.) 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját, valamint 8. cikkét, mivel megtagadta a vitatott dokumentumokat készítő természetes személy személyazonosságának elfedését.

5.

Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk alapján rá háruló indokolási kötelezettséget, mivel sem a dokumentumok megküldése előtt, sem azt követően nem tájékoztatta a felperest azokról az indokokról, amelyek igazolták volna az említett dokumentumok megküldésére irányuló szándékát.

2018. július 13-án benyújtott kereset – Tilly-Sabco kontra Bizottság

(T-437/18. sz. ügy)

(2018/C 364/16)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Tilly-Sabco (Guerlesquin, Franciaország) (képviselők: R. Milchior és S. Charbonnel ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	nyilvánítsa a baromfihús-ágazatban alkalmazandó export-visszatérítések megállapításáról szóló, 2013. július 18-i 689/2013/EU végrehajtási rendelet (HL 2013. L 196., 13. o) szerinti kártérítési keresetét elfogadhatónak;

—	állapítsa meg, hogy a Bizottság a felperessel szemben 3 238 000 eurós főösszeg megfizetésére köteles, amelyből:

—	2 848 000 euró a 2013. július 19. és december 31. közötti időszak során megvalósított eladások címén elmaradt visszatérítéseknek felel meg;

—	390 000 eurós visszatérítési összeg pedig az elmaradt haszonra vonatkozik, amely a PMO-nak ugyanezen időszak alatt szánt 3 550 tonna további eladás megvalósításának elmaradásához kapcsolódik;

—	a Bizottságot kötelezze 3 238 000 eurós főösszeg megfizetésére,

—

amelyet értékeljenek újra a 2017. szeptember 20-től a jelen ítélet kihirdetésének napjáig az Eurostat (az Európai Unió Statisztikai Hivatala) által e társaság székhelye szerinti tagállamban az érintett időszakra vonatkozóan megállapított éves inflációs rátának megfelelő kompenzációs kamatok fényében;

—	amelyet növeljenek a jelen ítélet kihirdetésének napjától kezdve a kártérítés teljes kifizetéséig késedelmi kamatokkal, amelynek a mértéke az Európai Központi Bank (EKB) által az irányadó refinanszírozási műveletekre megállapított kamat két százalékponttal növelt értéke.

—	engedélyezze a felperesnek, hogy beadványát és kérelmeit kiigazítsa abban az esetben, ha a jelen kereset tárgyában folyamatban lévő eljárás írásbeli szakaszának a vége előtt a Bizottság a 689/2013 rendelet helyébe lépő végrehajtási rendeletet fogadna el;

—	a Bizottságot kötelezze a jelen keresettel összefüggésben felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik, amelyek a kártérítési kereset három érdemi feltételének felelnek meg, amelyek halmozottan teljesülnek a jelen ügyben, vagyis a felrótt magatartás jogellenességének megfelelő káresemény, a kár, valamint a káresemény és a kár közötti okozati viszony fennállása.

Először is felperes úgy véli, hogy Bíróság által a 2017. szeptember 20-i Tilly-Sabco kontra Bizottság ítéletével (C-183/16 P, EU:C:2017:704) megsemmisített, a baromfihús-ágazatban alkalmazandó export-visszatérítések megállapításáról szóló, 2013. július 18-i 689/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2013. L 196., 13. o.) Bizottság általi elfogadása az uniós jog olyan megsértésének minősül, amely elegendő a kellően súlyos jogsértés fennállásának a megállapításához.

Másodszor a felperes azon a véleményen van, hogy a Bizottság a fagyasztott baromfi EU területén kívül található bizonyos országokba történő értékesítése utáni visszatérítések összegét nullában megállapító aktusa jogellenes elfogadásával kellően súlyos jogsértést követett el, amely olyan káreseménynek minősül, amely a felperes tekintetében tényleges és biztos kárt eredményezett. E kár a felperes szerint abból áll, hogy 2013. december 31-ig nem részesült visszatérítésekben.

Harmadszor a felperes társaság megállapítja, hogy megalapozottan követel kártérítést a visszatérítések 2013. július 19. és 2013. december 31. közötti időszakban történő jogellenes felfüggesztése miatti tényleges kárért. A Bizottság vétkes magatartása így meghatározó oka az általa állítólagosan elszenvedett kárnak, és ezért közvetlen kapcsolat áll fenn e vétkesség és az említett kár között.

2018. július 31-én benyújtott kereset – Lotte kontra EUIPO – Générale Biscuit-Glico France (PEPERO original)

(T-459/18. sz. ügy)

(2018/C 364/17)

A keresetlevél nyelve: francia

Felek

Felperes: Lotte Corp. (Szöul, Dél-Korea) (képviselő: G. Ringeisen ügyvéd)

Alperes: Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Générale Biscuit-Glico France (Clamart, Franciaország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy jogosultja: a felperes

A vitatott védjegy: a piros, barna, sárga, fehér színű, PEPERO original európai uniós ábrás védjegy

Az EUIPO előtti eljárás: törlési eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO első fellebbezési tanácsának 2018. május 11-én hozott határozata (R 913/2017-1. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	nyilvánítsa elfogadhatónak a jelen keresetet;

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az törölte a LOTTE nevű társaság 7 413 651. sz. európai uniós védjegyét, és őt arra kötelezte, hogy térítse meg a Générale Biscuit-Glico France nevű társaság által megfizetett díjakat és illetékeket;

—	az EUIPO-t és a Générale Biscuit-Glico France-ot kötelezze az egyes eljárásokban való jogi képviseletért járó munkadíjaknak a LOTTE nevű társaság részére történő megtérítésére;

—	az EUIPO-t és a Générale Biscuit-Glico France-ot kötelezze a (jelen) eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 64. cikkének megsértése;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 60. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértése, a rendelet 8. cikkének (5) bekezdésével összefüggésben;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 94. cikkének megsértése.

2018. július 31-én benyújtott kereset – Telenet kontra Bizottság

(T-470/18. sz. ügy)

(2018/C 364/18)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Telenet (Mechelen, Belgium) (képviselők: Y. Desmedt és E. Monard ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	a megtámadott jogi aktust teljes egészében helyezze hatályon kívül; és

—	a Bizottságot kötelezze az eljárás összes költségének viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset a 2002/21/EK irányelv (1) 7. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott BE/2018/2073: Helyhez kötött helyi hozzáférés nagykereskedelmi biztosítása, BE/2018/2074: Központi hozzáférés helyhez kötött nagykereskedelmi biztosítása tömegpiaci termékekhez Belgiumban és BE/2018/2075: nagykereskedelmi televíziós műsorszolgáltatás Belgiumban ügyre vonatkozó, 2018. május 25-i C(2018) 3410 final bizottsági határozat ellen irányul.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a 2002/21/EK irányelv 7. cikkének (4) bekezdését, és visszaélt a hatáskörével azáltal, hogy nem indította meg a Phase II vizsgálatot. — A felperes ebben a tekintetben előterjeszti, hogy a Bizottság több fenntartást is megfogalmazott a belga nemzeti szabályozó hatóság piacra vonatkozó meghatározásával kapcsolatban. — A felperes azt állítja továbbá, hogy a 2002/21/EK irányelv 7. cikkének (4) bekezdése alapján a Bizottság köteles Phase II felülvizsgálatot indítani, ha a javasolt szabályozási intézkedéssel kapcsolatban komoly kétségei vannak.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem indokolta meg azt a megállapítását, amely szerint a piacra vonatkozó választott meghatározás szabályozási szempontból nem vezet más eredményhez. — Ebben a tekintetben a felperes azt állítja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Phase II vizsgálatot megindításának mellőzése mellett is dönthet, mivel a piacra vonatkozó meghatározás, amelyet a Bizottság megfelelőbbnek ítélt, szabályozási szempontból állítólag ugyanahhoz az eredményhez vezet. A piacra vonatkozó megfelelő meghatározások szükségszerűen megváltoztatták volna a felperes jogi álláspontját.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem tett eleget a 2002/21/EK irányelv szerinti eljárási biztosítékoknak. — Ebben a tekintetben a felperes azt állítja, hogy a belga nemzeti szabályozó hatóság által a Bizottsághoz benyújtott intézkedéstervezet nem képezte nyilvános konzultáció tárgyát, amint azt a 2002/21/EK irányelv 6. cikke és 16. cikkének (6) bekezdése előírja. — A felperes azt állítja továbbá, hogy a Bizottság megsértette az eljárási követelményeket azáltal, hogy egy olyan javaslathoz fűzött észrevételeket, amely nem képezte nyilvános konzultáció tárgyát.

---

(1)  Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (HL 2002. L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.).

2018. augusztus 2-án benyújtott kereset – WV kontra EKSZ

(T-471/18. sz. ügy)

(2018/C 364/19)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: WV (képviselő: É. Boigelot ügyvéd)

Alperes: Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ)

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a [bizalmas] (1) által 2017. november 27-én hozott, „eeas.ba.hr.3(2017)6459331” hivatkozási számú határozatot, amely 72 naptári napra járó összeget vont le a felperes illetményéből;

—	amennyiben szükséges, semmisítse meg a felperes 2018. január 3-i panaszának nyomán hozott 2018. május 2-i kifejezett elutasító határozatot („eeas.ba.hr.3/ED/ld(2018)2309062”);

—	határozzon úgy, hogy e megsemmisítést követően a felperes számára visszatérítendő összegeket 5 %-os – vagy a Törvényszék által meghatározott egyéb – mértékű, a különböző levonások időpontjának függvényében a tényleges visszatérítés napjára számított éves kamattal kell növelni;

—	az Európai Unió Törvényszéke eljárási szabályzatának 134. cikke alapján az alperest kötelezze az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes egyetlen, a tisztviselők személyzeti szabályzata 1e. cikkének (2) bekezdésére, 12., 12a.,, 21., 25., 26., 55. és 60. cikkére, a gondoskodási kötelezettségre, a megfelelő ügyintézés elvére, a személyzeti szabályzat IX. melléklete 1. és 2. cikkének és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai és parlamenti tanácsi rendelet (HL 2001. L 8., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 102. o.) megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. A felperes a bizalomvédelem és a fegyveregyenlőség elvének nyilvánvaló megsértésén túl többek között az Alapjogi Charta 41., 47. és 52. cikkének, az emberi jogok európai egyezményének megsértésére, a védelemhez való jog és az EUMSZ 296. cikk megsértésére, valamint a joggal és az eljárással való visszaélésre is hivatkozik. A felperes végül azon elv megsértését is felhozza, amely alapján az adminisztráció csak jogilag megengedhető, azaz nyilvánvaló ténybeli vagy jogi értékelési hibát nem tartalmazó releváns indokok alapján hozhat határozatot, továbbá az arányosság, a kontradiktórius eljárás és a jogbiztonság elvének és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001, L 145, 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) elvének megsértésére hivatkozik.

---

(1)  Kitakart bizalmas adatok.

2018. augusztus 10-én benyújtott kereset – XF kontra Bizottság

(T-482/18. sz. ügy)

(2018/C 364/20)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: XF (képviselő: J.-N. Louis ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2017. október 2-i határozatot, amellyel megtagadták a felperessel szemben elköltözése és munkavállalásának az EKSZ székhelyén való megkezdése alkalmával igényelt beilleszkedési támogatást;

—	a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes egyetlen jogalapra hivatkozik, amely a személyzeti szabályzat 20. cikkének és VII. melléklete 5. cikkének a megsértésén alapul.

2018. augusztus 22-én benyújtott kereset – Currency One kontra EUIPO – Cinkciarz.pl (CINKCIARZ)

(T-501/18. sz. ügy)

(2018/C 364/21)

A keresetlevél nyelve: lengyel

Felek

Felperes: Currency One S. A. (Poznań, Lengyelország) (képviselő: P. Szmidt ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Cinkciarz.pl sp. z o.o. (Zielona Góra, Lengyelország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy jogosultja: a fellebbezési tanács előtti eljárásban résztvevő másik fél

A vitatott védjegy: CINKCIARZ európai uniós szóvédjegy – 13 678 991. sz. európai uniós védjegy

Az EUIPO előtti eljárás: megszűnés megállapítása iránti eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának 2018. június 18-án hozott határozata (R 2598/2017-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére, ideértve a fellebbezési tanács előtti költségek viselését is.

Jogalap

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjával összefüggésben értelmezett 59. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértése.