A Régiók Európai Bizottságának állásfoglalása az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének az Európai Unió helyi és regionális önkormányzataira gyakorolt hatásáról

(2018/C 361/01)

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB),

—

tekintettel az Európai Unió (EU) és az Egyesült Királyság kormánya főtárgyalóinak az Egyesült Királyság Európai Unióból való rendezett kilépésére irányuló, az EUSZ 50. cikke szerinti tárgyalások első szakaszában elért előrehaladásról szóló, 2017. december 8-i közös jelentésére, valamint az Európai Bizottságnak a kilépésről rendelkező, 2018. február 28-i megállapodástervezetére,

—	tekintettel az Európai Tanács (az EUSZ 50. cikke szerinti) 2018. március 23-i iránymutatásaira az EU és az Egyesült Királyság közötti leendő viszonyrendszer keretére vonatkozó átfogó közös koncepcióról,

—	tekintettel az Európai Parlament 2018. március 14-i állásfoglalására az EU és az Egyesült Királyság jövőbeli kapcsolatának keretéről,

1.

üdvözli, hogy az átmeneti időszakra vonatkozó szabályok elfogadásával várhatóan nem lesznek megkülönböztetve az átmeneti időszak végéig az Egyesült Királyságba költözött uniós polgárok és a 27 uniós tagállam valamelyikébe költözött egyesült királyságbeli polgárok; üdvözli, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás értelmében az Egyesült Királyság EU-ban maradó polgárainak, valamint az Egyesült Királyságban maradó uniós polgároknak a jogai egész életükben garantálva lesznek, és biztosítékokat kér arra, hogy az uniós tagállamokban vagy az Egyesült Királyságban végbemenő jövőbeli politikai változások ne sodorhassák veszélybe ezeket a jogokat. Ide tartozik az egészségügyi ellátáshoz való jog és a társadalombiztosítási hozzájárulások kölcsönös elismerése.

2.

Üdvözli az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatokra irányuló jövőbeni keretben megvitatandó kérdésekkel kapcsolatban elért eredményeket és szorgalmazza, hogy a tárgyaló felek mihamarabb tisztázzák az együttműködést megalapozó legfontosabb szempontokat (ilyen például az együttműködés struktúrája, irányítása és hatóköre, valamint a vitarendezés, a végrehajtás és a részvétel mechanizmusai), ezzel ugyanis iránymutatásról és kiszámíthatóságról gondoskodnak a helyi és regionális önkormányzatok számára;

3.

rámutat az Írország és Észak-Írország közötti, vagyis az EU-val való szabályozási harmonizáció, az úgynevezett „védelmi klauzula” jelentőségére. Emlékeztet arra, hogy az Észak-Írország és Írország közötti határt illetően optimális, jogilag lehetséges és működőképes megoldást kell találni, és reméli, hogy a júniusi európai tanácsi csúcstalálkozón további eredményeket érnek el ezen a téren;

4.

megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság kilépése elkerülhetetlenül következményekkel fog járni, és az EU és az Egyesült Királyság közötti megállapodástól függően az újfajta kapcsolat értelmében nehezebb lehet az áruk és szolgáltatások kereskedelme, valamint az emberek és a tőke mozgása, mint a vámunióban és az egységes piacon, amelynek az Egyesült Királyság jelenleg még tagja. Pragmatizmust vár el ezért, hogy a vámunió és az egységes piac integritását tiszteletben tartva elkerüljék a negatív következményeket mindkét fél vonatkozásában;

5.

megjegyzi azonban, hogy bár számos alternatíva képzelhető el az Egyesült Királyság EU-val való jövőbeli kapcsolatának jellegét illetően, nem kap elegendő figyelmet az a kérdés, hogy milyen legyen ez a kapcsolat a helyi és regionális önkormányzatok szintjén. Hangsúlyozza, hogy számos fontos problémakör helyi és regionális szintű fellépést igényel, ezért szükség van a helyi és regionális önkormányzatok szintjén az együttműködés folytatására és a bevált gyakorlatok megosztására;

6.

emlékeztet arra, hogy a népszavazás óta az RB fórumot biztosít az Egyesült Királyság helyi és regionális önkormányzataival való folyamatos párbeszéd számára, és ezzel párhuzamosan konzultációkat folytat és elmélyült elemzést végez arról, hogy milyen hatása lesz szubnacionális szinten az Egyesült Királyság kilépésének. Ezek azt mutatják, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének gazdasági és társadalmi hatásai nagy valószínűséggel nemcsak a gazdaság különböző ágazataiban, hanem a régiók és az országok között is aszimmetrikusak lesznek: egyes régiók és tagállamok ugyanis az Egyesült Királysággal való kereskedelmi kapcsolataik jellege és mérete miatt kiszolgáltatottabb helyzetben vannak;

7.

rámutat, hogy az RB elemző munkája alapján az derül ki, hogy a régiók többségének mindeddig nem sikerült megfelelően felmérnie az Egyesült Királyság kilépésének lehetséges hatásait, különös tekintettel a tárgyalásokat és a jövőbeli kapcsolatokat övező bizonytalanságra. Megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság kilépésének hatására vonatkozó adatok hiánya elkerülhetetlenül szűkíti az eredményes felkészülés és a hatásenyhítő intézkedések alkalmazásának lehetőségeit;

8.

az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésével és annak konkrét következményeivel kapcsolatos bizonytalanság miatt mind az Egyesült Királyság, mind a 27 tagú EU összes kormányzati szintjének folytatnia kell a felkészülést az összes lehetséges kimenetelre, amint azt az Európai Tanács hangsúlyozta. Különösen fontos, hogy a regionális és helyi önkormányzatok minden eshetőségre felkészüljenek. Hangsúlyozza, hogy a döntéshozatal minden szakaszában magas szintű átláthatóságról kell gondoskodni. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a helyi és regionális önkormányzatok minden lehetséges eredményt kezelni tudjanak.

9.

további erőfeszítések megtételét kéri annak érdekében, hogy a társadalmat tájékoztassák a jövőbeli kapcsolatokban bekövetkező változásokról. Elsősorban arra mutat rá, hogy a tájékoztatás és az információk megosztása segíti a vállalkozások, különösen a kkv-k jobb felkészülését a strukturális és gazdasági kiigazításokra. Kéri a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy dolgozzanak ki sajátos, a szükségleteikhez igazított stratégiákat, hogy ahol lehet és indokolt, csökkentsék az Egyesült Királyság kilépésének hatásait;

10.

sürgeti az EU tagállamait és az uniós intézményeket, hogy biztosítsák, hogy a helyi és regionális önkormányzatok ne maradjanak magukra ezekkel a kihívásokkal szemben, és hogy egy pozitív jövőbeli kapcsolat fenntartása révén amennyire lehetséges, enyhítsék e kihívások okozta hatásokat. Ezzel összefüggésben komoly aggodalommal említi a többéves pénzügyi keretre vonatkozó aktuális európai bizottsági javaslatokat, és ismételten kifejezi abbéli meggyőződését, hogy a szilárd kohéziós politika, ezen belül pedig az európai területi együttműködési programok, például az Interreg megerősítése létfontosságú az EU helyi és regionális önkormányzatai számára ahhoz, hogy kezeljék az Egyesült Királyság kilépésének hátrányos következményeit; hangsúlyozza továbbá, hogy más uniós szakpolitikákat, például a közös agrárpolitikát és a közös halászati politikát is fel kellene használni ezeknek a negatív hatásoknak a csökkentésére, és ezt figyelembe kell venni a szóban forgó politikák jövőbeni finanszírozására vonatkozó döntések meghozatalakor; kéri, hogy az Európai Bizottság 2019. március 29. előtt vizsgálja meg, hogy szükség lehet-e egy stabilizációs alapra az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése által leghátrányosabban érintett régiók számára;

11.

megjegyzi, hogy szükség lehet még az állami támogatás szabályainak megfelelően rugalmassá tételére is ahhoz, hogy a helyi és regionális önkormányzatok képesek legyenek megbirkózni egyes sajátos kritikus helyzetekkel;

12.

emlékeztet arra, hogy miközben az Egyesült Királyság harmadik országként nem vehet majd részt az EU döntéshozatali folyamatában, az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének hatását a leghatékonyabban egy ambiciózus megállapodással lehet csökkenteni, amely valódi partnerséget irányoz elő az EU és az Egyesült Királyság között – nem kizárólag a kereskedelem és a gazdasági kapcsolatok terén –; hangsúlyozza, hogy amennyiben egy ilyen megállapodást csak akkor lehet véglegesíteni és megkötni, amikor az Egyesült Királyság már kilépett az EU-ból, akkor erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az mielőbb lezárható legyen; hangsúlyozza továbbá, hogy specifikus megállapodásokra van szükség a külpolitika és a védelmi politika terén, így gondoskodva arról, hogy megmaradjon az erre a területre, illetve a hírszerzési adatok megosztására vonatkozó együttműködés az Egyesült Királyság és az EU között.

13.

Szorgalmazza, hogy az Európai Unió kezelje prioritásként az emberek és az áruk összekapcsolását az uniós régiók között, de az EU és az Egyesült Királyság között is. Külön kiemeli a kikötők, a repülőterek, illetve a közúti és vasúthálózatok nélkülözhetetlen szerepét ennek az összekapcsolásnak a biztosításában, és szívesen látná, ha a szakpolitikák és a beruházások erre helyeznék át a hangsúlyt;

14.

emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyságnak fenn kell tartania az európai eredetmegjelölések és földrajzi jelzések védelmét, és el kell ismernie az uniós egészségügyi, növényegészségügyi és környezetvédelmi jogszabályokat, hogy el lehessen kerülni újabb exportellenőrzések bevezetését, amelyek akadályoznák a szállítást a kérdéses országba;

15.

üdvözli a kilépésről rendelkező megállapodás-tervezet negyedik részében foglalt ideiglenes megállapodást, amely egy átmeneti időszakról rendelkezik, amelynek során az Egyesült Királyság vonatkozásában és területén az uniós jog továbbra is érvényes marad. Ez nagyobb jogbiztonságot nyújt és időt hagy az EU-27 és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatokról szóló tárgyalásokra;

16.

emlékeztet arra, hogy a 27 tagú Európai Unió helyi és regionális önkormányzatainak érdeke, hogy az Egyesült Királyság harmadik országként megfelelő pénzügyi hozzájárulás mellett részt vehessen bizonyos – különösen az oktatás, a kultúra, a kutatás és az innováció terén futó – uniós programokban és a megfelelő ügynökségekben, a biztonság, a határigazgatás és a migrációkezelés terén pedig szoros kapcsolat maradjon fenn;

17.

üdvözli a kilépési megállapodás tervezetének négy alapelvét: a polgárok jelenlegi jogainak fenntartását, a 28 tagú EU által tett pénzügyi kötelezettségvállalások tiszteletben tartását, az ír sziget északi és déli fele közötti együttműködés folytatását, valamint az Észak-Írország és Írország közötti szigorú határellenőrzés elkerülését;

18.

létfontosságúnak tartja, hogy a jövőbeli partnerségi megállapodás rendelkezzen a természetes személyek mozgásának teljes körű kölcsönösségen és megkülönböztetésmentességen alapuló lehetővé tételéről az átmeneti időszak után is; a jövőbeli mobilitás biztosítása érdekében a megállapodásnak garantálnia kell a szakképesítések és egyetemi képesítések kölcsönös elismerését;

19.

kiemeli, hogy rendkívül fontos biztosítani, hogy ne jöjjön létre fizikai határ az ír szigeten, és hogy ne kerüljön veszélybe a nagypénteki megállapodás; felkéri ezért az EU-t és az Egyesült Királyságot, hogy keressenek tovább olyan megoldásokat, amelyek lehetővé teszik az áruk, a személyek és a szolgáltatások további mozgását felségterületeik között anélkül, hogy az negatívan érintené az európai vámunió és a belső piac integritását vagy Írország uniós jogrend szerinti jogait és kötelezettségeit, amelyek például az uniós polgárok és családtagjaik szabad költözködésére vonatkoznak, állampolgárságuktól függetlenül. Hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság partneri részvételével továbbra is fenn kell tartani az uniós PEACE és Interreg programot;

20.

megismétli, hogy reméli, hogy Andalúzia régió és konkrétan a Campo de Gibraltar térségében található hét településen élő több ezer munkavállaló, akik naponta járnak át Gibraltár területére dolgozni, illetve a határ két oldalán élő polgárok nem szenvednek hátrányt amiatt, hogy az Egyesült Királyság kilép az EU-ból; ebben a térségben ugyanis, különösen pedig a határon található La Línea de la Concepción városban, nagymértékű a társadalmi és gazdasági egymásrautaltság;

21.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió legkülső régiói az EU működéséről szóló Szerződés 349. cikkében meghatározott strukturális problémákkal küzdenek. Egyes ilyen régióknak a brit gazdaságtól való óriási függősége szükségessé teszi specifikus uniós védelmi intézkedések elfogadását az e régiók törékeny gazdaságára gyakorolt esetleges negatív hatás kompenzálása érdekében;

22.

felkéri a feleket, hogy kifejezetten irányozzák elő, hogy a kilépési megállapodás tervezetében említett közös testületek foglalkozzanak a területi dimenzióval. Hangsúlyozza, hogy meg fogja vizsgálni, hogy milyen forma lenne megfelelő arra, hogy az RB folytassa az együttműködést az egyesült királyságbeli helyi és regionális önkormányzatokkal az átmeneti időszakban és azt követően. Gondolhatunk itt például egy vegyes bizottságra, amely hasonlóan működne, mint az RB-nek az Unión kívüli országokkal létrehozott egyéb testületei;

23.

2020 után megfelelő szabályokat kell alkotni annak biztosítására, hogy az egyesült királyságbeli helyi és regionális önkormányzatok könnyen együttműködhessenek uniós partnereikkel makroregionális stratégiák, az Interreg és az Európai Területi Társulások keretében, illetve oly módon, hogy – például Norvégia vagy Izland jelenlegi gyakorlatához hasonlóan – részt vesznek különféle uniós együttműködési programokban;

24.

ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy bár az RB-nek nincsen hivatalos szerepe a tárgyalásokban, egyes tagjainak és az általuk képviselt önkormányzatoknak a különböző nemzeti jogi rendszerekben betöltött szerepük értelmében lehetőségük van arra, hogy hivatalos álláspontot alakítsanak ki. Következésképpen azt kéri, hogy a jövőbeli partnerségi megállapodásról szóló további tárgyalásokat átlátható és inkluzív módon bonyolítsák le, hogy a helyi és regionális önkormányzatok megfelelő módon és időben hozzászólhassanak azokhoz, és ismertethessék álláspontjukat, illetve felkészülhessenek esetleges – elsősorban gazdasági – következményekre és így megvédhessék saját közigazgatási területüket. Megismétli, hogy véleménye szerint az RB kiváló helyzetben van ahhoz, hogy intézményi mechanizmusokat tervezzen meg és hajtson végre a brit helyi önkormányzatokkal, decentralizált parlamentekkel és közgyűlésekkel való, kilépés utáni rendszeres konzultáció és kapcsolattartás ösztönzése érdekében, és egyetért a belső előkészületek megkezdésével, hogy meg lehessen előzni a kapcsolatok folyamatosságának megszakadását a kilépés miatt;

25.

hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépéséről és az Egyesült Királysággal való jövőbeli kapcsolatokról szóló tárgyalási folyamat megmutatja, milyen költségekkel és kockázatokkal jár a „nem Európa”, valamint hogy az Európai Unió mint tényleges szolidaritáson és konkrét eredményeken alapuló sors- és értékközösség milyen többletértéket jelent polgárai jólétét tekintve, a mozgás szabadságától kezdve. Ezenkívül úgy véli, hogy a tárgyalások kapcsán lehetőség nyílik az európai integráció nyitott folyamatként való kiterjesztésére, melynek célja egy igazságosabb és inkluzívabb, a közös értékeken alapuló Európai Unió megvalósítása, valamint az Európai Unió és a nemzeti, regionális és helyi szintek közötti többszintű kormányzás előmozdítása;

26.

elnökét arra kéri, hogy jelen állásfoglalást továbbítsa az Európai Bizottság főtárgyalójának, az Európai Parlament és az Európai Tanács brexit-koordinátorainak, az Egyesült Királyság kormányának, a brit decentralizált közigazgatási szervek és helyi önkormányzatok közgyűléseinek és kormányainak, valamint az Európai Unió Tanácsa bolgár elnökségének.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az uniós erdőgazdálkodási stratégia félidős felülvizsgálata

(2018/C 361/02)

Előadó: Ossi Martikainen (FI/ALDE), Lapinlahti képviselő-testületének tagja

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

I.   BEVEZETÉS

Az uniós erdőgazdálkodási stratégia alapvetései

1.

Az Európai Unióban az erdőgazdálkodási politika a tagállamok hatáskörében van.

2.

Az Európai Uniónak ugyanakkor az erdőkre és azok hasznosítására hatással lévő több területen is kizárólagos vagy a tagállamokkal megosztott hatásköre van. Ilyen különösen a közös kereskedelempolitika és agrárpolitika, a fejlesztési politika és az éghajlat-politika, a környezetvédelem, az energiaügy, a biogazdaság és a körforgásos gazdaság.

3.

A fentiek miatt uniós szinten össze kell hangolni az olyan uniós politikákat, amelyek kihatnak az erdőgazdálkodási kérdésekre, és meg kell vizsgálni, hogy az EU globális kötelezettségvállalásai hogyan hatnak az erdők fenntartható használatára. Az erdőgazdálkodási stratégiában figyelembe kell venni mind a közös célokat, mind a tagállamok sokféleségét. Amikor az EU az erdőkre hatással lévő kérdésekről tárgyal (lásd a 2. pontot) például az ENSZ-szervek vagy a Kereskedelmi Világszervezet keretében, figyelembe kell vennie a tagállamok és régióik erdőkkel kapcsolatos nézeteit. Az erdőgazdálkodási stratégia kiváló eszköz a különféle szakpolitikai területek és tagállami, illetve regionális álláspontok összeegyeztetésére. Emellett olyan új célokat és intézkedéseket is fel kell vetnie, amelyeket uniós szinten meg kell vizsgálni.

4.

Az Unióban elismernek európai szinten elfogadott fenntartható erdőgazdálkodási elveket. Ezeket az elveket – amelyek biztosítják az erdők fenntartható kezelését, és amelyekbe a „lépcsőzetes felhasználás” elvének is bele kell tartoznia – a „Forest Europe” folyamat során dolgozták ki, és a tagállami erdő- és természetvédelmi törvények, valamint a piaci alapú tanúsítványok megalkotásakor alkalmazzák.

5.

Az uniós tagállamok területének 43 %-a erdő. Ezen belül igen különböző típusú és hasznosíthatóságú erdőket (illetve erdőként nyilvántartott cserjés-bozótos területeket) találunk. Az erdők több mint 60 %-a magántulajdonban van, a többi különféle jellegű köztulajdonban. A helyi önkormányzatok is jelentős erdőtulajdonosok. Az önkormányzati tulajdon Európában a harmadik legáltalánosabb erdőtulajdonlási forma.

6.

A települések és a régiók nemcsak erdőtulajdonosok lehetnek, hanem erdőfenntartók és az erdőkre vonatkozó jogszabályok végrehajtói is, így komoly tapasztalatokkal és szaktudással rendelkeznek ezen a területen. Az önkormányzatok és a különféle regionális hatóságok számára az erdők a gazdasági, ökológiai és társadalmi szempontból fenntartható fejlődés fontos tényezői, ami már több mint egy évszázada tetten érhető egyrészt a tartósság, a stabilitás és a sokféle erdei termék fenntartható hozamának elvére épülő kezelési tervek kidolgozásában és végrehajtásában, másrészt az erdők védelmére szolgáló hatékony erdészeti jogszabályok alkalmazásában. Mindezért a helyi és regionális önkormányzatok álláspontját figyelembe kell venni az uniós erdőgazdálkodási stratégia megújításakor. Az erdőgazdálkodási kérdésekben a helyi és regionális önkormányzatok nem pusztán érintett, hanem a többi erdőtulajdonoshoz hasonlóan valódi érdekelt felek.

II.   FENNTARTHATÓ ERDŐGAZDÁLKODÁSI POLITIKA A HELYI ÉS REGIONÁLIS ÖNKORMÁNYZATOK SZEMPONTJÁBÓL

7.   Gazdasági szempontból fenntartható erdőgazdálkodási politika

7.1.

Az erdészeti ágazat az európai gazdasági növekedés 7 %-át adja, és 3,5 millió – illetve az erdeibioenergia-ágazattal együtt 4 millió – polgárt foglalkoztat. 2011-ben az uniós erdészeti termelés értéke 460 milliárd euróra rúgott. Az erdészeti tevékenységek és munkahelyek a ritkán lakott és vidéki területeken pótolhatatlanok, de közben a városok gazdasági növekedését, valamint a vidék és a városok közti együttműködést is erősítik. Az erdőgazdálkodási stratégiának a gazdasági növekedést, a foglalkoztatást és az európai beruházásokat kellene középpontba helyeznie, és fel kellene térképeznie ezek új lehetőségeit, különös figyelmet fordítva az erdészeti ágazat legkülső régiókban működő szereplői gazdasági fejlődésének támogatására.

7.2.

A régiók és a városok jelentősen előmozdíthatják a helyi faállomány gazdasági hasznosítását és a biogazdaságra való átállást. Például elsősorban az építőanyag-választás, a helyi közösségek igényeit kielégítő és a középületek fűtésére szolgáló energiatermelés, valamint másodsorban a fejlett bioüzemanyagok arányának növelése a tömegközlekedésben olyan bevethető eszközök, amelyek erősíthetik a regionális gazdaságot és a foglalkoztatást. A megújuló energiaforrásokról szóló irányelv értelmében az erdei és más forrásból származó fejlett bioüzemanyagok fejlesztése és használata fontos eleme az uniós éghajlatvédelmi politikának. Ez jelentős technológiai beruházásokat, kísérleti létesítményeket és nagyüzemi termelést igényel, valamint olyan, hosszú távra szóló szabályozási keretet, amely szilárd alapot biztosít a szükséges nagyszabású beruházásokhoz.

7.3.

Az Európában felhasznált fa nyersanyag 90 %-a Európából származik. A helyi és regionális gazdaság és foglalkoztatás szempontjából ennél is magasabb „hazai” arányra kellene törekedni, szem előtt tartva ugyanakkor a fa hasznosítási céljait és az erdőállomány fenntarthatóságát. Ehhez pedig fel kellene mérni az európai erdők olyan fafajtáiban rejlő értékeket, amelyek iránt jelenleg kicsi a piaci kereslet, és új felhasználási módok és technológiák után kellene nézni.

7.4.

Az erdőgazdálkodási stratégia felülvizsgálatát össze kell hangolni a biogazdasági stratégia reformjával. Az erdei biogazdaság és az innovációk fejlesztésekor biztosítani kell az egyes uniós politikák közti koherenciát.

7.5.

A közös agrárpolitika reformjába be kellene építeni olyan – például az erdőirtás megelőzésére, az újraerdősítésre és az erdőfelújításra, az erdőrendezésre és az erdők művelésére, a sokadrangú mezőgazdasági területek erdősítésének támogatására és az agrárerdészeti rendszerek létrehozására és helyreállítására, a külterjes állattenyésztési rendszerek szerves részét jelentő erdők megőrzésére, valamint az ágazati képzés és vállalkozás előmozdítására irányuló – eszközöket, amelyek támogatják az erdészeti ágazatot a vidéki jellegű régiókban.

7.6.

A gazdasági fenntarthatóság az erdei termékek hatékony és átlátható hasznosításától is függ, ennek kapcsán pedig olyan területről van szó, amelyen fontos szerepet játszhat az alkalmazott technológia.

7.7.

Emellett olyan rendszereket kell kifejleszteni és alkalmazni, amelyek dinamikusan integrálják az erdőállományokra vonatkozó és a térképi adatokat, ezek ugyanis jó kiindulási pontként szolgálhatnak a döntéshozatalhoz mind az erdőtulajdonosok, mind a kezelők számára.

8.   Ökológiai szempontból fenntartható erdőgazdálkodási politika

8.1.

Az európai erdők fenntartják a biológiai sokféleséget, ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, és szén-dioxidot kötnek meg a légkörből. Napjainkban az erdők az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátások mintegy 10 %-át kötik meg. Sikeres és kitartó, a regionális sajátosságokat szem előtt tartó munka révén az európai erdők akár közel 90 %-a természetes vagy természetközeli erdő lehet, amely sokféle fajnak ad otthont. A fenntartható erdőgazdálkodásra irányuló erőfeszítések a jövőben is fenntarthatóbb és egészségesebb erdőket garantálnak.

8.2.

Az erdőgazdálkodás akkor fenntartható, ha több fa nő, mint amennyit kivágnak, és ha figyelembe veszik a biológiai sokféleség követelményeit. Meg kell jegyezni, hogy Európa erdőterülete és az európai erdők növedéke az 1990-es évek óta emelkedett. A sokféleség fenntartása mellett az erdőirtás megállítása mind Európa veszélyeztetett területein, mind világszinten az ökológiai szempontból fenntartható erdőgazdálkodási politika fő céljai közé tartozik. Az erdőhasználat fenntarthatóságának elbírálásakor figyelembe kell venni, hogy az erdei ökoszisztémák sokfélék és Európa különböző területein más-más szerepet töltenek be környezetük szempontjából.

8.3.

Számos növény- és állatfaj, illetve az erdők szabadidős célú használata szempontjából is fontos, hogy az erdőgazdálkodásban figyelembe vegyék az erdei ökoszisztémák sokoldalúságát és sokféleségét.

8.4.

Az erdőgazdálkodási stratégia félidős értékelése során jobban figyelembe kellene venni az erdők sokrétű jelentőségét az éghajlat-politikában, a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek teljesítésében, a biológiai sokféleségre vonatkozó aicsi célok megvalósításában és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak elérésében, elérve, hogy az erdők fenntartható kezelését ugyanolyan fontos kérdésnek tekintsék, mint a CO2-kibocsátások csökkentésére irányuló más intézkedéseket. A régiók és a városok az erdészeti ágazatban is hatékonyabban elérhetik a közös célokat, ha a félidős értékelés konkrét, testre szabott és kipróbált intézkedési modelleket és példákat tartalmaz.

8.5.

Az erdők ökológiai állapotáról és fejlődéséről élénk vita folyik Európában, és ezek időnként helyi és regionális szintű vitákat is kiváltanak. Fontos, hogy az európai erdőkre és fenntartható fejlődésükre és az erdőgazdálkodásra irányuló kutatás megkapja a szükséges erőforrásokat, és hogy a párbeszéd megkönnyítése érdekében a hatóságok és a civil társadalom is hozzáférhessen az erdőkre vonatkozó, nyilvános/közforrásból származó, megbízható adatokhoz.

8.6.

Az erdők sokszínűségének támogatására az Unióban számos kezdeményezés született, ilyen például a Natura 2000 hálózat, a madár- és élőhelyvédelmi irányelv, a környezetbarát infrastruktúra támogatása és a 2020-ra vonatkozó, biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia. A helyi és regionális önkormányzatok is részt vesznek ezek végrehajtásában, ezért több lehetőséget kell nekik biztosítani arra, hogy befolyásolják az intézkedések tartalmát.

8.7.

Számos uniós tagállamban és régióban az erdőtüzek jelentik a legnagyobb veszélyt az erdei ökoszisztémák megőrzésére (1). Az erdőtüzek által okozott károk korlátozásának leggyorsabb és leghatékonyabb módja a helyi közösségi fellépés. Az uniós fellépésnek a szakmai képzés nyújtására kell koncentrálnia, növelve ezzel a közösségek önsegítő képességét, ideértve a tűzoltóságok és más közvédelmi szakemberek jobb felkészítését is a katasztrófákra történő kezdeti reagálásra és azok megfékezésére (2).

8.8.

Ennek kapcsán hangsúlyozni kell, hogy egyes legkülső régióknak köszönhetően az EU-ban amazonasi és szubtrópusi erdők is találhatók. Ezek a természetes erdők a tudományos kutatás, a specializáció és az innováció egyedülálló kísérleti terepét adják (példa: gyógyszerészeti kutatás és a növénykivonatok kiaknázása). A legkülső régiók biológiai sokfélesége az európai biodiverzitás közel 80 %-át képviseli, és létfontosságú a bolygó ökológiai egyensúlyához. Erre a felbecsülhetetlen értékű kincsre a helyi és regionális önkormányzatok vigyáznak, és kezeléséhez és megóvásához megfelelő támogatást kell biztosítani számukra.

9.   Társadalmi szempontból fenntartható erdőgazdálkodási politika

9.1.

Az erdők sokféle ökoszisztéma-szolgáltatást és a fán kívül különféle erdei melléktermékeket is kínálnak. A fenntartható erdőgazdálkodás ezeket a jövő polgárai számára is biztosítja. Az erdei melléktermékeknek és a rekreációs lehetőségeknek számos kedvező hatásuk van az egészségre.

9.2.

Az erdőknek jelentős társadalmi hasznuk is van, különösen az életminőség és a jóllét terén, így rendkívül fontosak a polgárok életének egyensúlyához. Ezért javasoljuk, hogy az EU támogatásával indított, állami vagy magánszektorbeli kezdeményezések révén segítsék elő új erdős területek létrehozását.

9.3.

A társadalmi szempontból fenntartható erdőgazdálkodás hosszú távú területfejlesztési tervet igényel. Az erdők használatával és védelmével kapcsolatos kérdésekben meg kell hallgatni a régiók lakosságának, az erdőtulajdonosoknak és a helyi és regionális önkormányzatoknak a véleményét.

9.4.

Az uniós erdőgazdálkodási stratégiának befolyásolnia kell az Unió globális kereskedelmi és fejlesztési politikáját: a fejlődő országokban folytatott, ökológiai szempontból fenntartható erdőgazdálkodás, a biológiai sokféleség és az erdőgazdálkodási politika társadalmi fenntarthatósága (földtulajdoni helyzet, erdőhasználati jogok, a helyi lakosok jogai) kiemelt helyet kell hogy kapjon az EU globális napirendjén.

9.5.

Az erdők fejlődésével és hasznosításával kapcsolatos kutatási adatoknak könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük a polgárok, a helyi közösségek és a regionális hatóságok számára a döntéshozatal támogatása érdekében. Ez megerősíti, hogy az európai erdőkről az Európai Bizottság által megrendelt, 2018-ban elvégzendő kutatás eredményeit széles körben terjeszteni kell, és be kell mutatni az ágazati szereplőknek és a nagyközönségnek.

9.6.

Mindez csak akkor válhat valóra, ha megmarad egy erdészeti kultúra, amelyet pedig erősíteni és gazdagítani kell: egyrészt belsőleg, az európai erdőkkel kapcsolatos tapasztalatcsere útján, illetve bevált módszerek megosztásával, másrészt pedig külsőleg, azaz a városi népesség segítségével és támogatásával, amihez pedig az kell, hogy a városi emberekkel megérttessük, hogy milyen előnyökkel járnak számukra is az erdők és az erdőgazdálkodás.

9.7.

Minden erdészeti stratégiának – a regionálisnak, a nemzetinek, de legfőképp az európainak – azt kell elsődleges kiindulópontnak tekintenie, hogy sikerüljön helyben megtartani azokat az embereket, akik lehetővé teszik az erdei erőforrások kezelését és hasznosítását.

---

(1)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: Erdészeti politika: a 20/20/20-as célkitűzések, HL C 141., 2010.5.29., 45. o.

(2)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az uniós polgári védelmi mechanizmus felülvizsgálata, (lásd e Hivatalos Lap 37. oldalát).

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) 2020 után – Befektetés Európa tengerparti közösségeibe

(2018/C 361/03)

Előadó: Alberto Núñez Feijóo (ES/EPP), Galicia régió kormányának elnöke

Szakpolitikai ajánlások

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

üdvözli ezt a vitát, amely a tengerparti Európa társadalmi, környezeti és gazdasági megerősítését, valamint a tengeri halászati ágazat, továbbá a tengerparti és tengeri területekhez, különösen a vidéki térségekhez kapcsolódó kék gazdaság fejlesztését célzó kulcsfontosságú alapról szól;

2.

örömmel veszi tudomásul, hogy az ETHA jövőjéről szóló említett vitát egy Európa tengerparti területei szempontjából kritikus időszakban indították el, mivel ezek a területek olyan fontos kihívásokkal néznek szembe, mint amilyen a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata és a brexit. Nagyra értékeli továbbá, hogy ilyen módon korrigálhatók a jelenlegi alap működésének korlátai, annak ellenére, hogy erre egy ilyen korai szakaszban és gyakorlatilag a végrehajtás után kell, hogy sor kerüljön;

3.

felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontos az európai tengeri halászati tevékenység, melynek keretében több mint 85 000 hajót üzemeltetnek, több mint 340 000 főt foglalkoztatnak a teljes termelési láncban, továbbá több mint 6 millió tonna halat és kagylót forgalmaznak a halászati és a tenyésztő tevékenységeknek köszönhetően. Kiemeli, hogy az ágazat számos olyan tengerparti régióban fejt ki társadalmi-gazdasági hatást, amelyek nagymértékben függenek ettől az ágazattól, amelyhez kulturális és néprajzi hagyományok révén is kötődnek;

4.

rámutat arra, hogy a közös halászati politika és az integrált tengerpolitika komoly befolyással van e tevékenység európai jövőjének meghatározásában, mivel ezek a politikák határozzák meg a tevékenység környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságára irányuló célkitűzéseket;

5.

elismeri, hogy a korábbi pénzügyi programok kiemelt szerepet játszottak egyrészt abban, hogy az ágazat átstrukturálása különösebb megrázkódtatások nélkül ment végbe, melynek során elismerést érdemlő, jelentős alkalmazkodási erőfeszítésekre került sor, másrészt pedig abban, hogy egy világszinten vezető és versenyképes feldolgozó ágazat jöjjön létre;

6.

figyelmeztet a közös halászati politika alkalmazásából eredő problémákra, amilyen például a visszadobások számának vagy a maximális fenntartható hozamnak (MFH) a csökkentése, továbbá a brexit által előidézett problémákra, illetve azokra az új kihívásokra, melyek nap mint nap felmerülnek a piacon és a tengeri eredetű fehérje globális termelésével összefüggésben. Fontos, hogy piacainkat egészséges és biztonságos élelmiszerekkel lássuk el, és meggátoljuk az olyan külföldi termékek behozatalát, melyek nem képezik megfelelő ellenőrzések tárgyát;

7.

rámutat arra, hogy milyen társadalmi előnyöket nyújt a halászat az Európai Unió egészében, különösen két területen: az élelmezés és az éghajlat-védelem terén. A halászat elősegíti az Európai Unió élelmiszer-önellátását, az élelmiszer-biztonsági követelményeknek megfelelő termékeket biztosít a polgárok, azaz fogyasztók számára, mindezt a halászatra vagy akvakultúra-ágazatra vonatkozó hatékony és eredményes pénzgazdálkodás szabályainak tiszteletben tartása mellett. Az RB emlékeztet arra, hogy az élelmiszer kulcsfontosságú uniós hatáskör az EUMSZ értelmében, és hogy az uniós piac a halak és tengeri eredetű élelmiszerek tekintetében importfüggő. Az RB kiemeli, hogy az élelmezés az ENSZ második fenntartható fejlesztési célja, üdvözli a „Food from the oceans” [Az óceánokból származó élelmiszerek] című jelentést, és javasolja, hogy kövessék annak ajánlásait. A hajókba és kikötőkbe történő befektetés révén a halászati ágazat elősegíti az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és a fosszilis tüzelőanyagok használatának korlátozását;

Egy sok lehetőséget rejtő és dinamikus ágazat, amely támogatást érdemel a folyamatosan változó helyzetben

8.

fontosnak tartja, hogy biztosítsák a tengeri halászati ágazat számára az ahhoz szükséges költségvetést, hogy kezelni lehessen a közös halászati politikából és az ágazatot érintő kihívásokból fakadó változásokat;

9.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az új többéves pénzügyi keret kapcsán nyújtson be egy olyan, az ETHA-ra vonatkozó javaslatot, amely kellően teljes a közös halászati politika céljainak és célkitűzéseinek elérése szempontjából, lehetővé teszi az átalakulóban lévő tengerparti közösségekbe való beruházásokat, és figyelembe veszi a halászat külső dimenzióját;

10.

kéri, hogy az ETHA célkitűzései a tengeri halászati tevékenységre, a fenntartható tengeri és édesvízi akvakultúrára és azok jelentőségére összpontosítsanak, és ne arra, hogy – amint azt már többször jelezték – kiemelten kezeljék a más tevékenységekkel való felváltását, hiszen minden tengeri tevékenységet össze lehet egymással egyeztetni. Úgy véli, hogy a halászati tevékenység megőrizheti hagyományos jellegét, és a jövőben ismét ilyen jelleget ölthet, amihez pedig fontos a halászati szakma vonzerejének növelése. Különösen pedig kéri, hogy az ETHA teljes mértékben a halászati ágazatra, valamint a fenntartható tengeri és édesvízi akvakultúrára összpontosítson, célja pedig a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósítása legyen, kiemelten kezelve a kisüzemi part menti halászat támogatását, a fiatal generációk ösztönzőkkel történő megszólítását, a halászati szakma vonzerejének növelését és az uniós part menti közösségek helyzetének fellendítését. Ezért azt kéri, hogy úgy alakítsák ki az ETHA-t, hogy az támogassa az új tevékenységi formákat és az iparág fejlődését, és hogy ezek a támogatási formák összeegyeztethetőek legyenek az állami támogatásokkal;

11.

megismétli, hogy az érdekelt felek támogatják egy tengeri és környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó európai szintű pénzügyi eszköz létrehozását, hogy hitelek és bankgaranciák formájában támogatni lehessen az új és a már működő vállalkozásokat. Üdvözli a halászatnak a 2. Juncker-terv cselekvési prioritásaiba való beépítését, és támogatja e megközelítés folytatását 2020 után;

12.

kéri, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó ETHA tartalmazza és erősítse meg a politikák területi dimenzióját, és segítse az európai tengerparti közösségeket a hagyományos tengeri iparágak diverzifikálása felé történő lehetséges átmenet során oly módon, hogy támogatja az olyan kiegészítő tevékenységekbe történő beruházásokat, mint például a helyi termékeket értékesítő haléttermek vagy a halászati ágazat környezetvédelmi, kulturális és oktatási szolgáltatásai;

13.

ragaszkodik ahhoz, hogy tartsák fenn és növeljék a helyi fejlesztéshez rendelkezésre álló eszközöket, mivel a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák sikeresnek bizonyultak a kis közösségek esetében azzal, hogy pénzügyi támogatást nyújtanak a közösségeknek szerepvállalásuk erősítéséhez és a halászati ágazaton túlmutató gazdasági diverzifikációhoz;

A jelenlegi ETHA – egy egymástól eltérő célokkal rendelkező, késlekedve alkalmazott fontos támogatás

14.

elismeri a jelenlegi ETHA fontosságát, és üdvözli, hogy azt a közös halászati politikára és az integrált tengerpolitikára alapozva két kulcsfontosságú terület köré szervezték és szakosították, kölcsönös interferenciák nélkül;

15.

azt kéri, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikkének alkalmazására is odafigyelve fogadjanak el speciális intézkedéseket és irányítási módszereket a legkülső régiók számára, méghozzá azoknak az új uniós programoknak a keretében, amelyek a halászat és a kék gazdaság egyéb ágazatainak fenntartható fejlődését hivatottak elősegíteni ezekben a régiókban. Ezeknek az intézkedéseknek egy olyan speciális eszközbe kellene beépülniük, amely magában foglalja azt a jelenleg az ETHA-ban szabályozott rendszert is, amely a legkülső régiókban a halászati és akvakultúra-termékekkel kapcsolatban felmerülő többletköltségek kompenzációjára vonatkozik.

16.

sajnálatát fejezi ki az alap késedelmes végrehajtása, továbbá a források rendelkezésre bocsátásának és az alap alkalmazásának emiatt bekövetkező jelentős késedelme miatt. Úgy véli, hogy ennek a késedelemnek az alap elhúzódó jóváhagyása, az operatív programok lassú érvényesítésének folyamata és a finanszírozhatósági szempontok nehézkes és nem egységes meghatározása az oka;

17.

szorgalmazza, hogy a késedelmek korrigálása érdekében javítsanak az ETHA végrehajtásával és az abból származó pénzösszegek felhasználásával kapcsolatos eljáráson. Kéri a pénzügyi támogatás rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos munkák felgyorsítását, hogy javítani és növelni lehessen az alap globális végrehajtásának alacsony mértékét, amely a becslések szerint 2017 novemberében 2,7 % volt;

18.

hangsúlyozza, hogy a jövőben nagyobb koherenciát kell biztosítani az olyan programozás és struktúrák kialakítása között, amelyek átmeneti eltéréseket okoznak a közös halászati politikához kapcsolódó célkitűzések és források között. Véleménye szerint a probléma abból adódik, hogy az MFH, a visszadobások csökkentése és az ezekhez hasonló célok okozta kihívások felmerülését megelőzően egyértelmű stratégiát kell kidolgozni az alapok felhasználási körének tekintetében;

19.

üdvözli, hogy jelentős gazdasági erőfeszítésekre kerül sor a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák terén, valamint üdvözli és jónak tartja, hogy forrásokat szánnak a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos intézkedésekre és a tengeri halászati struktúránk versenyképességének javítására;

Egy új egyedi horizontális alap létrehozásának fontossága

20.

megjegyzi, hogy a költségvetési eljárásban Európa nem hagyhatja figyelmen kívül a „kicsi” politikákat, például a közös halászati politikát. Hangsúlyozza, hogy az ETHA azért fontos a tengerparti közösségek számára, mert segít gazdaságaik diverzifikálásában, támogatja a halászok fenntartható halászatra való áttérését, és finanszírozást nyújt az európai partokon új munkahelyeket teremtő és az életminőséget javító projektek számára;

21.

egyetért azzal az általános igénnyel, hogy 2020 után bocsássanak az új ETHA rendelkezésére egy legalább a többéves pénzügyi keret 1 %-ának megfelelő összeget (1), hogy a halászat és az akvakultúra számára jelenleg rendelkezésre bocsátott 0,53 %-ot ilyen módon 0,47 %-kal növeljék az integrált tengerpolitika javára. Kitart amellett, hogy az Egyesült Királyságnak az Unióból való kilépésről szóló döntése ürügyén nem szabad csökkenteni az ETHA jövőbeli finanszírozását, mivel a brexit komoly kihívásokat támaszt majd a környezetvédelem, a halászat és a kereskedelem területén;

22.

hangsúlyozza, hogy olyan új célkitűzéseket kell meghatározni, amelyek hozzájárulnak a tengeri halászati tevékenységek életképességéhez és megerősítéséhez. Hangsúlyozni kell a megfelelő generációváltás előmozdítását és megvalósítását, és azt, hogy ennek érdekében kiemelten kell kezelni a képzés és a tevékenységhez való hozzáférés hajók vásárlása vagy cseréje útján történő költségvetési támogatását, mivel ez nem növeli a halászati erőkifejtést;

23.

kéri, hogy a tengerészek biztonságának és életkörülményeinek javítása a jövőbeli ETHA egyértelmű prioritása legyen a szociális jogokra vonatkozó európai pillér 20 alapelvének megvalósításában való részvétel keretében;

24.

megismétli, hogy a halászflották elöregedésével járó káros hatások elkerülése érdekében általános igény van arra, hogy támogassák és ösztönözzék az ilyen flották megújítását, hiszen a halászhajók átlagos életkora az EU-ban 22,6 év. Ezt a megújítást úgy kell támogatni, hogy elkerülhető legyen a halászati erőfeszítések növelése, és közben a fedélzeti biztonság (például tűzvédelem), illetve élet- és munkakörülmények javítására lehessen törekedni;

25.

Az ETHA-nak – széles körű innovatív beruházások (motorizáció, aerodinamika stb.) révén – segítenie kell a halászati és akvakultúra-ágazatot az EU éghajlatváltozással kapcsolatos céljainak elérésében. Az RB figyelmeztet a jelenlegi ETHA-rendeletben meghatározott korlátozó feltételekre, amelyek súlyosan korlátozzák a rendelet hatását az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére. Az ETHA-nak 2020-tól alapvető szerepet kell játszania az ágazat energiamérlegének csökkentésében.

26.

megjegyzi, hogy szinten kell tartani és legalább 10 %-kal növelni kell az adatgyűjtéshez és adatrendszerezéshez, valamint az alkalmazott kutatáshoz és az ágazat bevonásához kapcsolódó pénzügyi erőfeszítéseket, továbbá támogatni kell a halászok és a tudósok közötti kapcsolatok kiépítését;

27.

összeköti ezt az erőfeszítést a tengeri erőforrások megőrzésére irányuló intézkedések elfogadásának javításával és a legmegfelelőbb halászati erőkifejtés kiigazításával. Mindenesetre jelzi, hogy továbbra is fenn kell tartani a flotta számára a kompenzációs intézkedések támogatását az olyan környezetvédelmi intézkedésekből fakadó társadalmi-gazdasági károk miatt, mint amilyenek a tilalmi időszakok, az ideiglenes leállások és a halászati tevékenységet korlátozó egyéb intézkedések;

28.

kéri az ágazat jobb megszervezéséhez és belső kohéziójához hozzájáruló olyan intézkedések folytatását, amelyek ösztönzik az ágazat közös irányítását, és hangsúlyozzák ennek jelentőségét az előírások megfelelő meghatározása és teljesítése tekintetében (2);

29.

kéri a tanácsadó testületek erőforrásainak és feladatainak megerősítését a közös halászati politika regionalizációjának elmélyítése érdekében. Ehhez a közös halászati politika reformjába bele kell foglalni az érdekelt régiók e testületekben való teljes körű részvételét;

30.

azt kéri, hogy a feldolgozó- és a kereskedelmi ágazat továbbra is részesüljön támogatásban, hogy fokozni lehessen versenyképességüket és egyforma feltételeket lehessen biztosítani számukra. Az Uniónak el kell kerülnie az ellentmondásokat más politikákkal, például a piaci vagy az adó- és vámpolitikákkal;

31.

sürgeti, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák hasznosítása útján ösztönözzék a tengerparti gazdasági tevékenységek diverzifikációját és kiegészítését, különösen azokon a nem városi tengerparti területeken, ahol ezek jelentős mértékben hozzájárulnak a lakosság megtartásához. Ennek érdekében meg kell erősíteni a közösségvezérelt helyi fejlesztés több forrásból finanszírozott megközelítését;

32.

javasolja, hogy az ETHA támogassa a tengeri halászati gyakorlathoz kapcsolódó, illetve azon kezdeményezéseket és tevékenységeket, amelyekben közvetlen befolyást gyakorol. Ehhez európai szintű pénzügyi eszköz létrehozását javasolja (3), amely kockázati tőkét és bankgaranciákat biztosít a hitelek számára, feltéve, hogy a beruházások hozzájárulnak a tengeri halászati tevékenység, a kagylóhalászat, a tengeri és édesvízi akvakultúra és a tengeri ipari értéklánc környezeti fenntarthatóságának javításához;

33.

kéri, hogy hogy dolgozzanak ki egy fehér könyvet „A tenger az európai politikák középpontjában” címmel, mely minden egyes európai uniós politika számára tartalmaz egy tengerekkel foglalkozó ütemtervet;

A más alapokkal való összehangolás és szinergiák lehetősége

34.

hangsúlyozza, hogy a tengerparti területek társadalmi-gazdasági fejlődésének előmozdítása kapcsán lehetőség van szinergiákra és az egyéb ágazati alapokban rejlő kapacitás integrálására, mivel az ilyen alapok struktúráját nem szükséges újradefiniálni, hiszen felépítésük és célkitűzéseik révén elkerülhetők az átfedések. Ismételten kéri, hogy a régiók közötti, nemzeti és határokon átnyúló projektek (amelyek megfelelnek a kezdeményezés stratégiai keretének és az intelligens szakosodási stratégiáknak) a regionális, nemzeti és európai alapok összevonása révén, egyszerűsített keretben finanszírozhatóak legyenek, és közösségi bónuszban részesülhessenek anélkül, hogy új projektfelhívásokra kerülne sor;

35.

hangsúlyozza, hogy 2020 után meg kell erősíteni a jelenlegi európai strukturális és beruházási alapok és a hozzájuk tartozó ETHA integrált, több finanszírozási forrásra épülő megközelítését. Ehhez pedig meg kell szüntetni azokat a szabályozási különbségeket, amelyek jelenleg akadályozzák, hogy helyi szinten közösen, közösségvezérelt helyi fejlesztés révén alkalmazzák ezeket az alapokat;

36.

hangsúlyozza, hogy közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák alkalmazása révén ilyen szinergiákra lehet törekedni az EMVA keretében a nem városi tengerparti területeken megvalósuló projektek esetében, és ennek során meg lehet vizsgálni az említett alapoknak az akvakultúra összes formája területén fennálló lehetséges kapcsolódásait is, különös tekintettel a tengerparttal nem rendelkező tagállamokban folytatott édesvízi akvakultúrára, ahogyan ezek a tagállamok és régiók már többször is kifejezetten utaltak erre;

37.

úgy véli, hogy az ERFA-t fel kellene használni a tengeri halászati tevékenységekhez kapcsolódó infrastruktúrák, különösen kikötők vonatkozásában, mivel ez hozzájárul a periférikus és jelentős mértékben elszigetelt területek regionális fejlődéséhez. Javasolja, hogy az átalakuláshoz kapcsolódó egyes műveleteket a kkv-k ERFA keretében biztosított támogatására irányuló intézkedésekkel együtt hajtsák végre;

38.

kéri, hogy az Európai Szociális Alaphoz (ESZA) kapcsolódó pénzügyi támogatás felhasználásával nyújtsanak több képzést, különösen a generációváltás vonatkozásában;

39.

úgy véli, hogy az innovatív és jövőorientált cégekbe történő intelligens befektetések révén a kék gazdaság – a „kék növekedés”-ről szóló RB-vélemény ajánlásaival összhangban (4) – továbbra is kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában további munkahelyek teremtésére és a gazdasági növekedés európai szintű megvalósítására. Javasolja, hogy csökkentsék az ETHA és a Horizont 2020 közötti, a halászat, az akvakultúra és tengeri kutatások terén meglévő átfedéseket;

Egy egyszerűsített, rugalmas és a közös halászati politika szempontjából kiigazított és definiált új alap

40.

határozottan kéri az ETHA alkalmazásának jelentős egyszerűsítését, annak az Unió részéről történő általános körülhatárolását és tengeri medencék és régiók szerinti kiigazítását, amely elősegíti egy adott területen történő alkalmazását, és valamennyi hatásköri és igazgatási szinten elkerülhetővé teszi a bonyolult szabályozást. Véleménye szerint ennek az egyszerűsítésnek arra is ki kellene terjednie, hogy kevesebb és egyértelműbb követelményt és űrlapot kelljen alkalmazni a finanszírozás igényléséhez, és hangsúlyozza, hogy a pályázati eljárást egyetlen szervezetnek kell kezelnie anélkül, hogy harmadik felektől külön segítséget és tanácsadást igényelne;

41.

támogatja egy, a közös halászati politika és az ágazat körülményeihez igazított alap szorgalmazását. Emlékeztet arra, hogy a közös halászati politika célkitűzéseinek és céljainak kell meghatároznia az ETHA pénzügyi programját, nem pedig fordítva. Hangsúlyozza, hogy a kidolgozandó tevékenységeknek megfelelően ki kell igazítani az alapok rendelkezésre állását, és el kell kerülni a késedelmet a pénzeszközök kedvezményezettek számára történő kifizetésében, hogy el lehessen kerülni a gazdaságukban felmerülő feszültségeket;

42.

hangsúlyozza, hogy az alap rugalmas és megfelelő alkalmazása érdekében egyértelműen meg kell határozni a támogatható elemeket. Általános támogathatósági iránymutatásokat kell meghatározni, a támogatandó elemekre vonatkozó részleteket pedig a vízgyűjtő területeken és a régiókban kell kidolgozni. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szerkessze meg a kisüzemi part menti halászat definícióját oly módon, hogy az új kritériumokat vegyen figyelembe és megfeleljen az uniós flotta valós lehetőségeinek és sokszínűségének;

43.

úgy ítéli meg, hogy a halászativállalkozások általában jellemző kis mérete miatt a legjobb támogatási lehetőség a vissza nem térítendő közvetlen állami támogatás. Kiemeli, hogy ez a modell garantálja a pénzeszközök felhasználásának ellenőrzését, közvetlenül élénkíti a gazdaságot, ösztönzi a kezdeményezéseket, bizalmat teremt, biztosítja a finanszírozás megszerzését, egyúttal pedig a befektetések finanszírozásának garanciájaként szolgál;

44.

úgy véli, hogy kis- és közepes vállalkozásokkal együtt több együttműködésre és szinergiára, valamint kutatás- és innovációösztönző központra lenne szükség, ahol le lehetne tesztelni új innovációkat is;

45.

ismét felveti azt a vitatott kérdést, hogy célszerű-e a közvetlen pénzügyi támogatáshoz való hozzáférést sok munkavállalóval rendelkező vagy sok számlát kibocsátó vállalkozások rendelkezésére bocsátani, akár csak részben is. Úgy véli, hogy az alapnak a K+F+I, a munkaügyi normák javítása és a tengerparti vidéki területeken a hozzáadott érték megteremtése területén meglévő ösztönző képessége támogatás hiányában kihasználatlan maradhat;

46.

fontosnak tartja, hogy a tengeri halászati ágazat valamennyi területe hozzáférhessen a céloknak és a sajátosságoknak megfelelő támogatáshoz. Úgy ítéli meg, hogy az alap támogatását a teljes tengerparti területre ki kell terjeszteni, beleértve azokat a nagyvárosi központokat is, amelyek határozott tengeri halászati karakterrel és kapcsolódással bírnak, és amelyek számára biztosítani kell a lehetőséget az ETHA keretében történő támogatásra;

47.

támogatja az alap területi orientációjának megerősítését a tengeri medencékre vonatkozó stratégiák révén úgy, hogy az az európai régiók különböző körülményeihez és kihívásaihoz igazodó megoldásokat kínáljon, és elkerülje a minden problémára ugyanazt a megoldást kínáló javaslatokat;

48.

azt kéri, hogy a régiók kapjanak nagyobb szerepet és autonómiát a célkitűzések és a kiadások felhasználási körének meghatározásában. Bár jelenleg tagállami szinten kezelik az ETHA-t, vannak sikeres példák arra vonatkozóan, hogy egyes tagállamokban illetékes regionális hatóságokra bízták annak kezelését. Az ETHA-ra vonatkozó új rendeletben ezt kimondottan ösztönözni kellene. Hangsúlyozza, hogy ez az igény egyhangúlag elfogadott, továbbá kiemeli az ETHA kezelése során számos régióban szerzett pozitív tapasztalatot. Különösen hangsúlyozza ezt az alkalmazkodási igényt a legkülső régiók esetében, amelyek kapcsán még felül kellene vizsgálni és javítani kellene az ETHA támogathatóságra, társfinanszírozási arányokra és a támogatás intenzitására vonatkozó alkalmazási feltételeit is. Másrészről, a legkülső régiókban a halászati és akvakultúra-termékekkel kapcsolatos többletköltségek ellentételezésére vonatkozó tervek keretében nyújtott támogatásokat – célkitűzéseik és sajátos jellemzőik miatt – fokozni kell, és a mezőgazdasági ágazatnak nyújtott hasonló támogatásokra alkalmazottaknak megfelelő végrehajtási szabályokat kell bevezetni;

Új alap a jövő kihívásainak kezelésére

49.

reméli, hogy az új uniós tengerpolitika támogatni fogja az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére szolgáló új technológiák és egyedi megoldások kifejlesztésére irányuló erőfeszítéseket. Emlékeztet arra, hogy a tengeri ökoszisztémák működését jelenleg az éghajlatváltozás, a szennyezés és a túlhalászás veszélyezteti;

50.

hangsúlyozza az integrált tengerpolitika jelentőségét, valamint azt, hogy növelni kell az erre fordított forrásokat a tengeri környezetben a munkahelyteremtés és a jólét fokozása számára nyújtott támogatás formájában. Hangsúlyozza, hogy külön alapokra van szükség, továbbá hogy figyelembe kell venni a határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttműködést, amely kulcsfontosságú ebben az összefüggésben, különösen a tengeri területrendezés, az adatgyűjtés, továbbá a biztonság és a felügyelet megerősítése, illetve a halállomány újratelepítésére létrehozott területek kialakítása terén;

51.

szorgalmazza, hogy hozzanak létre egy európai beruházási „mechanizmust/alapot” a kék gazdaság vonatkozásában. Ez az alap – a 2. Juncker-terv tengerrel kapcsolatos alkalmazása – két kiegészítő támogatási módszerrel rendelkezhet: a strukturális projektek és a magas kockázatú projektek európai szintű közvetlen finanszírozása, valamint a regionális beruházási platformok létrehozása;

52.

rámutat a közös halászati politika és az integrált tengerpolitika külső dimenziójára, kiemelve, hogy ez igen nagy szerepet játszik abban, hogy támogatni kell az Uniónak az óceánok jobb irányításában való részvételét. Kitart amellett, hogy az egyenlő versenyfeltételeknek és óceánjaink jobb fenntarthatósága biztosításának köszönhetően ez a tevékenység képes tengeri halászati ágazatunk jobb fenntarthatóságának és versenyképességének megerősítésére;

53.

úgy véli, hogy a tengeri ágazat képes további munkahelyeket teremteni és gazdasági növekedést elérni. Rámutat arra, hogy egyes régiók már kidolgozták a tengeri gazdaság fejlesztésére vonatkozó részletes terveket, sok más régióban pedig ezek kidolgozása folyamatban van;

54.

emlékeztet arra, hogy a tengerekkel kapcsolatos kérdések egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kapnak a COP 21 és 22 következtetéseiben és a szabadkereskedelmi megállapodásokban egyaránt, és hogy az uniós tengeri vállalkozások a kék gazdaság valamennyi ágazatában, például a közlekedésben, az energiaügyben, az innovációban, a hajóépítésben, a halászatban és az akvakultúrában is erős külföldi versennyel szembesülnek. Ezért úgy véli, hogy az uniós tengeri régiók számára az optimális lehetőség egy következetes és megfelelően finanszírozott közösségi politika lenne, és ösztönzi az EU-t, hogy ruházzon be ezekbe az ágazatokba, különösen a tengeri megújuló energiaforrásokba és a tengeri biotechnológiákba, melyek esetében globális vezető szerepet tudunk szerezni;

55.

figyelmeztet arra, hogy a brexit jelentős kihívás, amely mind rövid, mind pedig hosszú távon kihat a tengeri halászati ágazatra, és ezért foglalkozni kell a régiókra gyakorolt hatásával, melyet kezelni is kell (5). Figyelmeztet arra a kedvezőtlen hatásra, amelyet ez a folyamat a halászat és a halászati termékek forgalmazása szempontjából kifejthet, és pénzügyi támogatást kér ennek csökkentése érdekében;

56.

támogatja a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák fokozottabb jelenlétét az általános pénzügyi csomagban, mivel ez az eszköz bizonyítottan hatékony a kis tengerparti közösségekben. Javasolja, hogy ezekbe építsenek bele olyan új munkamódszereket, amelyek ráirányítják a figyelmet a tengeri halászati ágazat fontos társadalmi-gazdasági szerepére és a generációváltás ösztönzése érdekében vonzóvá teszik azt a fiatalok szemében. Kiemeli azt a szerepet, amelyet a FARNET hálózat az erőfeszítések összehangolásában betölt és betölthet.

---

(1)  Amint az a CPMR Helsinkiben megtartott közgyűlésének tengerészeti ülésszakán elmondásra került. Emlékeztetni kell arra, hogy a tengeri halászati régiók és az ETHA alapjainak kedvezményezettjei nagyrészt a CPMR tagjai. Ez a megközelítés lehetőséget kínál a közös halászati politika állandó költségvetésének biztosítására, és támogatná az intézkedésnek az integrált tengerpolitika keretében történő ambiciózusabb fejlesztését.

(2)  Olyan észszerűen sikeres módszereket kell hangsúlyozni, amelyek modellként szolgálhatnak más kedvezményezettek számára. Ebben az esetben példaként szolgálhatnak Katalóniában a több érdekelt felet tömörítő hivatalos bizottságok, amelyek összefogják a halászokat, a tudósokat, a nem kormányzati szervezeteket, a közigazgatást és más szereplőket, vagy pedig a galíciai kagylógazdálkodási rendszerek.

(3)  Ezt az alapot a megkérdezett kkv-k, szövetségek és a kék gazdaság új vállalkozásainak többsége javasolta.

(4)  Az RB véleménye a következő tárgyban: „Új szakasz a kék növekedésre vonatkozó európai politikában” (NAT-VI/019).

(5)  Lásd az RB tanulmányát a brexitnek az uniós helyi és regionális önkormányzatokra gyakorolt hatásáról.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az innováció erősítése Európa régióiban: az ellenállóképes, inkluzív és fenntartható növekedés stratégiái

(2018/C 361/04)

Előadó: Mikel Irujo Amezaga (ES/EA), Navarra kormányának brüsszeli küldötte Referenciaszöveg: Az innováció erősítése Európa régióiban: az ellenállóképes, inkluzív és fenntartható növekedés stratégiái COM(2017) 376 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Az intelligens szakosodási stratégiák mint az innovációs és növekedési politikák katalizátorai

1.

Az Európai Unió változatlanul a világ legnagyobb egységes piaca; ugyanakkor más földrészeken olyan új fejlemények vannak kialakulóban, amelyek miatt kénytelenek vagyunk átértékelni innovációs és növekedési politikánkat. Európa versenyképességének javításához alapvető fontosságú az ipar modernizálása;

2.

emlékeztetni kíván arra, hogy mennyire fontos, hogy valamennyi politikai szint (uniós, regionális és helyi szint) együttműködjön, és hogy a szubnacionális szint elegendő lehetőséget és forrásokat kapjon arra, hogy felelősséget vállalhasson a saját fejlődési potenciáljáért;

3.

hangsúlyozza, hogy az intelligens szakosodási stratégiák (a továbbiakban: S3) az innovációs és növekedési politika katalizátoraiként működnek, és fontosak a kohéziós politika sikeressége szempontjából;

4.

emlékeztet arra, hogy milyen fontosak az S3 kidolgozásához az erős, hatékony és célirányos regionális szintű intézkedések, amelyekhez az uniós szint – a kapcsolódó tagállami intézkedések mellett – ösztönözheti a kedvező feltételek megteremtését;

5.

kiemeli azt is, hogy az S3 új „együttműködési kultúrát” teremtett meg a régiókon belül, mivel olyan, a kutatási és innovációs szereplők és az ipar közti együttműködésre és részvételre épülő folyamaton alapul, amely elősegíti a keresletvezérelt innovációt és a kollektív megoldásokat;

6.

rámutat, hogy az S3 katalizálta a regionális innováció valódi ökoszisztémáinak fejlesztését. A regionális innovációs ökoszisztémák jelentős hatást gyakorolnak a gazdaságra és a regionális versenyképességre, valamint a helyi igényektől függő, a polgárokhoz közel álló, kiváló minőségű innovációt biztosítanak;

7.

hangsúlyozza, hogy az S3 túlmutat az egyes régiók stratégiáin, és azt az eredményesebb innovációs politika előmozdítására és a régióközi együttműködés fejlesztésére kell felhasználni;

8.

meggyőződése, hogy az intelligens szakosodási stratégiákon alapuló régióközi együttműködés segít létrehozni és átformálni az uniós értékláncokat azzal, hogy előmozdítja a magán- és az állami szektor közötti beruházási szinergiát, hozzájárulva ezáltal az uniós gazdaság egészéhez;

A régióközi együttműködésen alapuló intelligens szakosodási stratégiák 2.0

9.

úgy véli, hogy a jövőbeli S3 2.0-nak az intelligens szakosodás kiemelt területein megvalósuló, a régiók közötti stratégiai együttműködésen, valamint a regionális ökoszisztémák közötti fenntartható kapcsolatokon kell alapulnia, amely kulcsfontosságú a régiók versenyképessége és ellenálló képessége fokozásának szempontjából. Ennek érdekében fontos volna, hogy az Interreg finanszírozhasson az intelligens szakosodási területekhez kapcsolódó tevékenységeket, például közös projekteket, demonstrációs tevékenységeket, új értékláncokat stb. Ez segítene a régióknak abban, hogy innovációs ökoszisztémáiknak európai dimenziót adjanak, támogatva az egységes piac versenyképességét;

10.

meggyőződése, hogy a régiók közötti és a határokon átnyúló dimenziónak a régiók közötti beruházási lehetőségek megteremtése révén történő erősítése elősegíti a regionális és helyi innováció terjeszkedését. A különböző régiók technológiai, ipari és humán infrastruktúrájának e régiók erősségeitől és képességeitől függő kombinációja hozzájárul a kritikus tömeg és a méretgazdaságosság létrehozásához, és ezért képes arra, hogy növelje a kutatási és innovációs rendszerek hatékonyságát;

11.

úgy véli, hogy az együttműködés és a régióközi értékláncok létrehozása hozzájárul a kombinált és összekapcsolt technológiai infrastruktúrákhoz történő könnyebb és hatékonyabb hozzáféréshez, ezáltal pedig az ipari szektorban tapasztalható technológiai kockázatok és bizonytalanság csökkentéséhez;

12.

mivel folynak a tárgyalások és a viták az új, 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről, ideje mérlegelni, hogy milyen jellegű eszközt kell az EU-nak végrehajtania ahhoz, hogy elősegítse az intelligens szakosodási stratégiákon alapuló régióközi együttműködést;

13.

úgy véli, hogy mivel a helyi szinttől egészen az európai szintig mindenhol fontos együttműködés alapján dolgozni, a következő kihívásokkal kell szembenézni: — amennyire lehetséges, egyszerűsíteni kell az alapok kezelését és fokozni kell a szinergiákat és a koherenciát egy olyan ökoszisztéma kialakítása érdekében, amely lehetővé teszi a regionális és az uniós finanszírozás közti szinergiákat; — vonzó pénzügyi eszközöket kell megvalósítani, amelyek elősegítik a régióközi együttműködési ökoszisztéma kialakulását; — alulról építkező megközelítést kell fenntartani, amely figyelembe veszi a helyi igényeket és a kapcsolódó S3-prioritásokat, fokozandó az uniós alapok közti szinergiákat;

14.

azt javasolja, hogy a következő pénzügyi időszak során az EU az Európai Bizottság és a JRC révén nyissa meg az S3 2.0 újabb, egy régióközi felfedezési folyamat kialakításán alapuló szakaszát, amelynek során a régiók megosztják egymással intelligens szakosodási stratégiáikat, és amelybe a „régióközi hármas spirálokat” is bevonják;

15.

a regionális felfedezési folyamatnak egy alulról építkező (bottom-up) folyamaton kell alapulnia, amelynek során a regionális hatóságok megosztják fejlesztési célkitűzéseiket az EU más régióival, összeállítják a régióban aktív főbb fejlesztési szereplők jegyzékét, közösen elemzik hiányosságaikat vagy kihívásaikat, és elemzéseket végeznek a rendelkezésükre álló támogatási eszközökről;

16.

véleménye szerint a régiókat arra kellene bátorítani, hogy térképezzék fel az intelligens szakosodási stratégiáikban, valamint a különböző regionális, nemzeti és uniós szintű pénzügyi és beruházási programokban (Horizont 2020, COSME stb.) szereplő regionális prioritásokat. Az említett tevékenységeket tartalmazó intelligens szakosodási stratégiákat az Európai Bizottságnak kell összegyűjtenie és arra felhasználnia, hogy elősegítse a régiók közötti együttműködést, valamint a megfelelő finanszírozási eszközök kidolgozását. Ennek a tevékenységnek hozzá kellene járulnia az alapok valamennyi (helyi, regionális, nemzeti és uniós) szinten történő lehetséges kombinációjához, amelynek célja a régióközi dimenziójú projektek támogatása;

17.

egy alulról felfelé építkező megközelítés alkalmazását javasolja, ami a régióknak lehetőséget biztosít arra, hogy S3 kapcsolattartó pontként működjenek. Ezeknek az S3 kapcsolattartó pontoknak a feladata a regionális felfedezési folyamat kidolgozása, amelynek célja a régióközi együttműködés fejlesztése, amelybe a „régióközi hármas spirálokat” is bevonják;

18.

elengedhetetlennek tartja, hogy az S3 platform megfelelő eszközökkel rendelkezzen ahhoz, hogy az intelligens szakosodási politikák végrehajtását támogató eszközöket alakítson ki; ilyen lehet például az EYE@RIS3, az ICT Monitoring Tool, a R&I Regional Viewer vagy a Digital Innovation Hubs. Emlékeztet ugyanakkor arra, hogy regionális szinten nagyobb és hatékonyabb adatgyűjtési rendszerre van szükség;

Szinergiák az uniós alapok, valamint a regionális kezdeményezések és finanszírozás között

19.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a Horizont 2020 időközi értékeléséről szóló jelentésben (1) megemlíti a más uniós finanszírozási programokkal és uniós szakpolitikákkal fennálló szinergiák fokozását, és hogy külön utal az európai strukturális és beruházási alapok, valamint az S3 között kialakítandó szinergiákra;

20.

úgy véli, hogy az S3-nak ugyanakkor tartalmaznia kell a regionális innovációs és fejlesztési politikák, valamint a pénzügyi eszközök közötti szinergiák megteremtésére, valamint az átfedések elkerülésére irányuló kettős célkitűzést. Ezért arra kell törekedni, hogy az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok), továbbá más alapok, például a jövőbeli kilencedik keretprogram, valamint a nemzeti és regionális alapok között szinergiák jöjjenek létre;

21.

véleménye szerint a kilencedik keretprogramnak tartalmaznia kell a „regionális felfedezési folyamatot”, és támogatnia kell a regionális innovációs ökoszisztémák kialakítását, megerősítését és nemzetközivé válását. Az együttműködésben végzett kutatás, az innováció és a nemzetközivé válás támogatása valódi uniós hozzáadott értéket képvisel, amelyet a következő programozási időszakban javítani kell. Ezenkívül a jövőbeli uniós K+I alapokban nagyobb figyelmet kell fordítani a kutatási és innovációs intézkedések területi szintű hatásaira;

22.

megállapítja, hogy jelentős akadályok állnak fenn, amelyek hátráltatják az EU strukturális és beruházási alapjainak régióközi és transznacionális együttműködésre való felhasználását, ilyenek például az erőforrások vagy az adminisztratív kapacitás hiánya, a bevált gyakorlatok hiányzó példái, a megvalósítás módjával kapcsolatos bizonytalanság, a módszertani referencia és keretrendszer hiánya, homályos célkitűzések, aszimmetrikus politikai hatáskörök, szabályozási akadályok és a szóban forgó munkát elősegítő pénzügyi keret hiánya;

23.

strukturált párbeszéd kialakítását javasolja az Európai Bizottság szolgálatai és a regionális innovációs ökoszisztéma szereplői között, amelynek célja a regionális innovációs ökoszisztémák és ezek régióközi együttműködésének támogatására irányuló (meglévő és új) finanszírozási politikák és eszközök életképességének biztosítása;

24.

úgy gondolja ugyanakkor, hogy el kell végezni az innovációs partnerségek (ERA-NET, JPI, ETP stb.) értékelését. A partnerségek hatékonyan tudják kezelni a széttagoltságot, elkerülhetik az erőfeszítések megkettőzését, javíthatják az innovációt, és a társadalmi kihívásokat is kezelhetik, azonban olyan tanulmányokat kell közzétenni, amelyek bizonyítják a szóban forgó partnerségek által elért hatásokat;

25.

elismeri, üdvözli és osztja az Európai Bizottság erőfeszítéseit és eredményeit, amelyeket különösen az S3 platform révén tett a tanulmányok kidolgozása, valamint a régióközi együttműködés módszertani fejlesztéseinek nyújtott támogatás terén. Ebben a tekintetben elismeri, hogy a tematikus platformok létrehozása és a régióközi együttműködési kísérleti projektek beindítása jelentős értékkel bíró eszközök;

26.

emlékeztet azonban arra, hogy a szabályozási akadályok és a pénzügyi keret hiánya továbbra is korlátozza a valódi régióközi együttműködési ökoszisztéma kialakítását. Az Élkezdeményezés tapasztalatai alapján a régiók előtt a régióközi együttműködési projektek során álló kihívások három szinten (angolul: layers) foglalhatók össze. Az első szint a demonstrációs infrastruktúra konfigurálásával kapcsolatos kezdeti tevékenységekre vonatkozik (regionális szolgáltatók hálózatainak kialakítása, szinergiák kimutatása a tevékenységek során stb.). A második szint a konkrét projektek kidolgozásán alapuló demonstrációs tevékenységek működési kiadásait tartalmazza. A harmadik és egyben utolsó szint az előző szakaszokban a régióközi együttműködés eredményeként kifejlesztett termék vagy szolgáltatás esetleges ipari gyártásával vagy piacra jutásával kapcsolatos költségeket tartalmazza, amennyiben a szóban forgó demonstrációs tevékenységek sikeresek voltak, tehát azokat jóváhagyták és hitelesítették;

27.

azt javasolja, hogy tegyenek sürgős lépéseket a megfelelő és rugalmas eseti finanszírozási eszközök létrehozása érdekében, amelyekkel támogatható a régióközi együttműködés, és amelyek az előző pontban említett három szinthez kapcsolódó szükségletekre reagálnak. Ezek az eszközök lehetnek különböző finanszírozási formák kombinációi (beleértve a hitelek és a kölcsönök, a különböző szintű köz- és magánfinanszírozás kombinálását) az alapok innovatív felhasználásával, amelyek olyan, régiók közötti együttműködési hálózatokra irányuló kísérleti projektek támogatását célozzák meg, amelyek közvetlen kapcsolatot alakítanak ki az iparral, és markáns hatást fejtenek ki: — ami a demonstrációs infrastruktúra konfigurálásával kapcsolatos tevékenységek kezdeti költségeit illeti (első szint), támogatjuk, hogy a meglévő uniós alapok a régióközi együttműködési projektek keretében egészítsék ki az innovációs infrastruktúrákra irányuló állami és magánberuházásokat. Javasolja továbbá az Interreg rugalmasabb, az ipari értékláncok létrehozását támogató felhasználását. Ezenkívül javasolja a digitális innovációs központok alkalmazási körének az egyéb ipari és technológiai területekre történő kiterjesztését; — a konkrét projektek kidolgozásán alapuló demonstrációs tevékenységek működési kiadásait illetően (második szint) azt javasolja, hogy azok az országok/régiók, amelyek úgy kívánják, forrásokat különíthessenek el egy olyan, voucherekből álló rendszer fejlesztésére, amely ösztönözheti vállalkozásaik részvételét a régióközi együttműködési projektekben. E voucherek célja a régióközi együttműködési projekt kidolgozása során felmerült költségek ellentételezése (más régiókban található demonstrációs létesítményekben tett látogatások, kiegészítő elemek vizsgálata, tanulmányok és projekttervek kidolgozása stb.). A régióközi voucherek rendszerét társfinanszírozási mechanizmusokkal (például az Európai Beruházási Alappal) lehetne kiegészíteni, aminek célja, hogy megkönnyítse a vállalatok számára a régión kívüli szolgáltatásokhoz és infrastruktúrához való hozzáférést. Az EU a katalizátor szerepét töltené be, és támogatást nyújtana a regionális irányító hatóságoknak (például a közösen jóváhagyott tanúsítási rendszerekhez vagy a régión kívüli kiadások értékeléséhez és ellenőrzéséhez); — ami a kifejlesztett termék vagy szolgáltatás esetleges ipari gyártásához vagy piacra jutásához szükséges beruházásokat vagy költségeket illeti (harmadik szint), olyan eszközök kiterjesztését javasolja, mint például az InnovFin;

28.

nagyra értékeli a strukturális alapokról szóló keretrendelet 65. cikke (1) bekezdésének és 70. cikkének a módosítását és egyszerűsítését, és meggyőződése, hogy az ERFA régióközi együttműködéshez történő igénybevétele kulcsfontosságú a jövőbeli S3 2.0 kidolgozásához. A fentiek ellenére a következő pénzügyi időszakra kedvező jogi keret kialakítását kéri, amely támogatja az alapok valamennyi (helyi, regionális, nemzeti és uniós) szinten történő szinergiáját és lehetséges kombinációját, a régióközi dimenzióval rendelkező projektek támogatása érdekében.

---

(1)  COM(2018) 2 final.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén

(2018/C 361/05)

Előadó: Tanya HRISTOVA (BG/EPP), Gabrovo polgármestere Referenciaszöveg: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén. Az Európai Bizottság hozzájárulása a 2017. november 17-i göteborgi vezetői találkozóhoz COM(2017) 673 final Javaslat tanácsi ajánlásra a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról COM(2018) 23 final

I.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

Javaslat tanácsi ajánlásra a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról

(2) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(2) Ezen értékekre alapozva az Unió országokat, közösségeket és embereket kötött össze egy egyedülálló politikai projektben, az eddigi leghosszabb ideig biztosítva a békét Európában, ami társadalmi stabilitást és gazdasági jólétet teremtett. Az, hogy a tagállamok elfogadták a Szerződésben lefektetett értékeket, olyan közös alapot teremt, amely az európai élet és identitás sajátos jellegét alkotja, és meghatározza az Unió helyét a globális színtéren.

(2) Ezen értékekre alapozva az Unió országokat, régiókat, városokat és vidéki területeket, közösségeket és embereket kötött össze egy egyedülálló politikai projektben, az eddigi leghosszabb ideig biztosítva a békét Európában, ami társadalmi stabilitást és gazdasági jólétet teremtett. Az, hogy a tagállamok elfogadták a Szerződésben lefektetett értékeket, olyan közös alapot teremt, amely az európai élet és identitás sajátos jellegét alkotja, és meghatározza az Unió helyét a globális színtéren.

Indokolás

Magától értetődő.

2. módosítás

Javaslat tanácsi ajánlásra a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról

(3) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(3) Az Unió és tagállamai számos kihívással szembesülnek, egyebek mellett a populizmussal, az idegengyűlölettel, a megosztó nacionalizmussal, a megkülönböztetéssel, az álhírek és valótlan információk terjesztésével, valamint a radikalizálódás jelenségével. Ezek a jelenségek komoly fenyegetést jelenthetnek demokráciánk alapjaira nézve, alááshatják a jogállamiságba és a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat, és gátat szabhatnak annak, hogy az európai társadalmakban és azok között kialakuljon az összetartozás érzése.

(3) Az Unió és tagállamai , valamint a helyi és regionális önkormányzatok számos kihívással szembesülnek, egyebek mellett a populizmussal, az idegengyűlölettel, a megosztó nacionalizmussal, a megkülönböztetéssel, az álhírek és valótlan információk terjesztésével, valamint a radikalizálódás jelenségével. Ezek a jelenségek komoly fenyegetést jelenthetnek demokráciánk alapjaira nézve a kormányzás minden szintjén , alááshatják a jogállamiságba és a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat, és gátat szabhatnak annak, hogy az európai társadalmakban és azok között kialakuljon az összetartozás érzése.

Indokolás

Magától értetődő.

3. módosítás

Javaslat tanácsi ajánlásra a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról

(4) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(5) A helyi és regionális önkormányzatok az európai polgárokhoz való közelségük folytán kulcsszerepet játszanak az oktatás- és kultúrpolitikákban, mivel ez a kormányzati szint áll helyi szinten a legközelebb a polgárokhoz. A helyi és regionális önkormányzatoknak ezért továbbra is létfontosságú szerepet kell betölteniük a javasolt intézkedések és reformok végrehajtásában és adaptálásában, és be kell őket vonni már a döntéshozatal korai szakaszába a hatékony és tényleges eredmények eléréséhez, valamint annak biztosítására, hogy az uniós oktatás- és kultúrpolitikák hozzáadott értéke érezhetővé váljon helyi szinten is.

Indokolás

Magától értetődő.

4. módosítás

Javaslat tanácsi ajánlásra a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról

(12) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	(13) Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell azt is, hogy az oktatási és képzési rendszerek reformjainak kialakításakor létfontosságú megvizsgálni az Unióban jelentkező készséghiányból, illetve a kereslet és a kínálat eltéréseiből eredő regionális különbségeket és társadalmi-gazdasági következményeket.

Indokolás

Magától értetődő.

5. módosítás

Javaslat tanácsi ajánlásra a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról

(13) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(13) Mindezek alapján elengedhetetlen, hogy a tagállamok több erőfeszítést tegyenek a 2015-ös párizsi nyilatkozat célkitűzéseinek további végrehajtása érdekében. Különösen fontos a társadalmi kohézió és integráció mozgatórugójának számító közös értékek további előmozdítása, a részvételt biztosító tanulási környezetek kialakításának előnyben részesítése az oktatás valamennyi szintjén, megfelelőbb képzés biztosítása a pedagógusoknak az állampolgári ismeretekkel és a sokféleséggel kapcsolatban, valamint a médiaműveltség és a kritikus gondolkodás készségének erősítése minden tanulóban.

(13) Mindezek alapján elengedhetetlen, hogy a tagállamok több erőfeszítést tegyenek a 2015-ös párizsi nyilatkozat célkitűzéseinek további végrehajtása érdekében , és biztosítsák a helyi és regionális önkormányzatok számára a helyi szintű hatékony végrehajtáshoz szükséges eszközöket . Különösen fontos a társadalmi kohézió és integráció mozgatórugójának számító közös értékek további előmozdítása, a részvételt biztosító tanulási környezetek kialakításának előnyben részesítése az oktatás valamennyi szintjén, megfelelőbb képzés biztosítása a pedagógusoknak az állampolgári ismeretekkel és a sokféleséggel kapcsolatban, valamint a médiaműveltség és a kritikus gondolkodás készségének erősítése minden tanulóban.

Indokolás

Magától értetődő.

6. módosítás

Javaslat tanácsi ajánlásra a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról

(15) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(15) Az Erasmus+ program arról tanúskodik, hogy az európai identitás megtapasztalásának leghatékonyabb módja a mobilitás és a határokon átívelő kapcsolatteremtés. Elengedhetetlen, hogy a tanulók minden kategóriája egyenlő mértékben élvezhesse a program által kínált lehetőségek előnyeit, különösen a tagállamok közötti iskolai csereprogramok révén. A leginkább az eTwinning hálózaton keresztül megvalósuló virtuális mobilitás kiváló eszköz arra, hogy a tanulók közvetlen kapcsolatba léphessenek egymással, ezért az elkövetkező években – a fizikai mobilitással ötvözve – nagyobb szerephez jut majd.

(15) Az Erasmus+ program arról tanúskodik, hogy az európai identitás megtapasztalásának leghatékonyabb módja a mobilitás és a határokon átívelő kapcsolatteremtés. Elengedhetetlen, hogy a tanulók minden kategóriája egyenlő mértékben élvezhesse a program által kínált lehetőségek előnyeit, különösen a tagállamok közötti és azokon belüli iskolai csereprogramok révén. A leginkább az eTwinning hálózaton keresztül megvalósuló virtuális mobilitás kiváló eszköz arra, hogy a tanulók és a hallgatók közvetlen kapcsolatba léphessenek egymással, ezért az elkövetkező években – a fizikai mobilitással ötvözve – nagyobb szerephez jut majd. Ezzel összefüggésben azt javasolja, hogy vezessenek be új kulturális mobilitási lehetőségeket, illetve bővítsék ki a meglévőket.

Indokolás

Magától értetődő.

7. módosítás

Javaslat tanácsi ajánlásra a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról

2. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	3.     kihasználni a helyi és regionális önkormányzatok európai polgárokhoz való közelségét és azt, hogy stratégiai szempontból a legjobb helyen vannak a területükön élő különböző kulturális csoportok sajátos igényeinek elemzésére és azok kielégítésére, továbbá ahhoz, hogy biztosítsák a hatékony kultúrák közötti párbeszéd és a közös értékek előmozdításának alapjait;

Indokolás

Magától értetődő.

8. módosítás

Javaslat tanácsi ajánlásra a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról

4. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Inkluzív oktatás biztosítása	Inkluzív oktatás biztosítása
4.   inkluzív oktatás biztosítása valamennyi tanuló számára, különösen a következők révén:	4.   inkluzív oktatás biztosítása valamennyi tanuló számára, különösen a következők révén:
a) valamennyi tanuló minőségi oktatásban való részesítése már kisgyermekkortól kezdve;	a) valamennyi tanuló minőségi oktatásban való részesítése már kisgyermekkortól kezdve , biztosítva az esélyegyenlőséget és a minőségi oktatáshoz való hozzáférést az összes tanuló számára, a nyelvi, vallási, etnikai vagy más kisebbségi háttérrel rendelkezőket is ideértve ;
b) igényeiknek megfelelő támogatás biztosítása a tanulók és a hallgatók számára, ideértve a hátrányos társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező, a bevándorló háttérrel rendelkező, a sajátos nevelési igényű és a legtehetségesebb tanulókat is;	b) igényeiknek megfelelő támogatás és útmutatás biztosítása a tanulók és a hallgatók számára, ideértve a hátrányos társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező, a bevándorló háttérrel rendelkező, a sajátos nevelési igényű és a legjobban teljesítő tanulókat is , valamint azokat a menekülteket, akik uniós polgárként integrálódni szeretnének ;
c) az oktatás különböző szintjei közötti átmenet megkönnyítése, valamint a megfelelő oktatási és pályaválasztási tanácsadás biztosításának lehetővé tétele.	c) a tanulók speciális igényeinek kezelése a földrajzi vagy demográfiai nehézségekkel küzdő uniós régiókban, a legkülső régiókban élő tanulókat is ideértve ;
	d) az oktatás különböző szintjei közötti átmenet megkönnyítése és a megfelelő oktatási és pályaválasztási tanácsadás biztosításának lehetővé tétele , valamint az összes tanuló számára egész életen át tartó támogatás és képzési lehetőségek biztosítása ;
	e) a szükséges támogatás megadása ahhoz, hogy már az általános iskolai tantervben nagyobb hangsúlyt helyezzenek a nyelvtanulásra, mivel amellett, hogy ez gyermekkorban a leghatékonyabb, a gyenge nyelvtudás az egyik fő akadálya az emberek szabad mozgásának és az európai gazdaság igényeinek megfelelő munkaerő létrejöttének;
	f) lehetőség biztosítása arra, hogy a fiatalok formális és nem formális tanulás révén új készségeket sajátítsanak el, mivel ez – a munkaerőpiaci igényekhez jobban illő készségek megszerzése révén – nemcsak a foglalkoztathatóságukat javítja, hanem lehetővé is teszi, hogy aktívabban hozzájárulhassanak a szolidaritási projektekhez, valamint Európa jövőjének alakításához[1]  (1) .

Indokolás

Még nagyobb hangsúlyt fektet a különleges oktatási igények és az esélyegyenlőség egyes szempontjaira, kiegészítve az egész életen át tartó útmutatás és képzés dimenziójával, mivel az oktatást nem szabadna korhatárhoz kötni.

9. módosítás

Javaslat tanácsi ajánlásra a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról

6. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Az oktatás európai dimenziójának előmozdítása;	Az oktatás európai dimenziójának előmozdítása;
6.   az oktatás európai dimenziójának előmozdítása a következők ösztönzése révén:	6.   az oktatás európai dimenziójának előmozdítása a következők ösztönzése révén:
a) az európai háttér és a közös örökség megértése, valamint az Unió tagállamaira jellemző sokféleség ismerete;	a) az európai háttér és a közös örökség megértése, valamint az Unió tagállamaira jellemző sokféleség, ezen belül a nemzeti szint alatti struktúrák gazdag összetételének ismerete a közös európai kulturális örökség megértésének előmozdítása érdekében ;
b) az Unió eredetének és működésének ismerete;	b) az Unió eredetének és működésének , ezen belül európai polgárokként saját jogaik ismerete;
c) a diákok és a pedagógusok részvétele az eTwinning hálózatban és az iskolák számára nyitott, határokon átívelő mobilitási programokban;	c) a diákok és a pedagógusok részvétele az eTwinning hálózatban és az iskolák számára nyitott, határokon átívelő mobilitási programokban;
d) az Európai Unióval kapcsolatos tudatosság növelését célzó, a fiatalok közvetlen bevonásán alapuló és oktatási központokban zajló helyi projektek.	d) az Európai Unióval kapcsolatos tudatosság növelését célzó, a fiatalok közvetlen bevonásán alapuló és oktatási központokban , a hozzájuk legközelebb álló kormányzati szinten, azaz helyi és regionális szinten zajló helyi projektek;
	e) egész életen át tartó tanulás, amely tartalmazza a felnőttképzést, de nem korlátozódik arra, elősegíti a folytonos érdeklődésen és a tudás és a kiválóság keresésén alapuló gondolkodásmód kialakulását, és amely már az alapfokú (vagy az azt megelőző) oktatás során elkezdhető és beépíthető az oktatás további szintjeibe;
	f) több figyelem az európai társadalom digitalizációjával kapcsolatos témáknak, hogy a tanulók megismerkedjenek a kódolási fogalmakkal, és elsajátíthassanak a kiberbiztonsággal és a médiaműveltséggel kapcsolatos készségeket;
	g) törekvés arra, hogy minden európai diákot legalább egyszeri vállalkozási tapasztalathoz juttassanak, hogy mind a formális, mind az informális oktatásban növeljék a vállalkozói, illetve projekt- és kutatásalapú tanulási gyakorlatokat .

Indokolás

Az uniós tagállamok nemzeti szint alatti struktúráinak diverzitása az EU politikai és kulturális örökségének alapvető eleme, és kulcsfontosságú referenciapont az uniós polgári jogokon alapuló aktív polgári szerepvállalás kialakításához.

10. módosítás

Javaslat tanácsi ajánlásra a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról

7. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A pedagógusok és az oktatás támogatása	A pedagógusok és az oktatás támogatása
7.   lehetővé tenni a tanárok, iskolavezetők és felsőoktatási dolgozók számára a közös értékek előmozdítását és az inkluzív oktatás megvalósítását a következőkön keresztül:	7.   lehetővé tenni a tanárok, iskolavezetők és felsőoktatási dolgozók számára a közös értékek előmozdítását és az inkluzív oktatás megvalósítását a következőkön keresztül:
a) olyan intézkedések, amelyek segítségével a tanárok, iskolavezetők és felsőoktatási dolgozók közvetíteni tudják a közös értékeket és elő tudják mozdítani az aktív polgári szerepvállalást, miközben átadják a közösséghez tartozás érzését és reagálnak a tanulók eltérő igényeire; valamint	a) olyan intézkedések, amelyek segítségével a tanárok, iskolavezetők és felsőoktatási dolgozók közvetíteni tudják a közös értékeket és elő tudják mozdítani az aktív polgári szerepvállalást, miközben átadják a közösséghez tartozás érzését és reagálnak a tanulók eltérő igényeire;
b) a csereprogramok és a társaktól való tanulással kapcsolatos programok előmozdítása, valamint iránymutatás és mentorálás biztosítása a tanárok és a felsőoktatási személyzet számára.	b) a legjobb gyakorlatok cseréje és a társaktól való tanulással kapcsolatos programok előmozdítása, valamint iránymutatás és mentorálás biztosítása a tanárok és a felsőoktatási személyzet számára , továbbá az Erasmus+ programon keresztül történő mobilitás  (1) ; valamint c) a tanárok és a szülők/gondozók közötti cserék megkönnyítésére irányuló intézkedések előmozdítása az iskola és a család/otthoni környezet közötti kapcsolatok megerősítése és az állandó párbeszéd elősegítése érdekében, amely kulcsfontosságú a tanulók iskolai környezetbe való sikeres beilleszkedése és általános szocializációjuk szempontjából.

Indokolás

—

11. módosítás

Javaslat tanácsi ajánlásra a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról

11. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	12.     annak biztosítása, hogy az EU-ban az összes közintézmény, iskola és oktatási intézmény rendelkezzen a szükséges nagy sebességű szélessávú infrastruktúrával és digitális eszközzel, különösen a földrajzi, demográfiai vagy társadalmi kihívásokkal küzdő térségekben, a digitális korban egyre növekvő oktatási és kulturális szakadék elkerülésére;

Indokolás

Magától értetődő.

12. módosítás

Javaslat tanácsi ajánlásra a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról

15. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
15.   az Oktatás és képzés 2020 keretrendszerén – többek között az Oktatási és Képzési Figyelőn – keresztül felmérje és értékelje az ajánlás nyomán végrehajtott intézkedéseket.	15.    évente, az európai szemeszter folyamatának keretében, valamint az Oktatás és képzés 2020 keretrendszerén – többek között az Oktatási és Képzési Figyelőn – keresztül felmérje és értékelje az ajánlás nyomán végrehajtott intézkedéseket.

Indokolás

Ha ezt a dimenziót beépítjük az európai szemeszter folyamatába, az lehetővé teszi a területen tett előrelépések nyomon követését és értékelését.

II.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.

támogatja az európai oktatási térséggel kapcsolatos általános elképzelést, és egyetért azzal, hogy az oktatásnak és a kultúrának nagy szerepe van abban, hogy Európa ellenállóbb legyen az egyre gyorsabb globalizáció és az aktuális geopolitikai tendenciák közepette;

2.

abban is egyetért, hogy meg kell erősíteni azoknak az alapvető értékeknek a támogatását, amelyekre az Európai Unió alapul, és amelyeket minden uniós tagállam elfogadott EU-hoz való csatlakozásakor; hangsúlyozza ebben a kontextusban a folyamatos és közös kötelezettségvállalás fontosságát ezeknek, az európai identitás alapvető elemét képező értékeknek a megőrzése érdekében, amihez a kultúrák sokféleségében gyökerező, aktív európai polgári szerepvállalásra van szükség;

3.

hangsúlyozza, hogy az oktatás és a kultúra szerteágazó hatást gyakorol az élet minden területére és különösen a társadalom megszilárdítására, ezért mindkettő az európaiak közötti kulturális integráció előmozdításának kulcsfontosságú eszköze, és így a társadalmi befogadást is elősegíti; megjegyzi, hogy a polgári szerepvállalással kapcsolatos oktatás kulcsfontosságú tényező e tekintetben, és hangsúlyozza, hogy az uniós polgári szerepvállalásra való figyelemfelkeltésnek a nyilvánosság körében elsősorban a fiatalokra kellene irányulnia (1);

4.

hangsúlyozza, hogy az oktatási és kulturális politikák alapvetően tagállami jogkörbe, illetve a tagállamok helyi és regionális önkormányzatainak hatáskörébe tartoznak, az EUMSZ 6. cikke alapján pedig az uniós fellépés csupán kiegészíti, támogatja vagy koordinálja a tagállami intézkedéseket, illetve előmozdítja az idevonatkozó regionális és területi együttműködési kezdeményezéseket. Hangsúlyozza, hogy minden idevonatkozó uniós intézkedésnek teljes mértékben indokoltnak kell lennie a szubszidiaritás és az arányosság szempontjából;

5.

kiemeli, hogy a kultúra jelentős identitásformáló szerepet játszik, ezért feladatunknak kell tekintenünk, hogy a kultúrán keresztül valamilyen európai identitást erősítsünk annak érdekében, hogy a demokratikus struktúrák legitimitását megőrizzük európai szinten, ezért támogatja a kulturális és művészi kifejezésben rejlő érték kölcsönös megismerésére és az európaiak körében való terjesztésére irányuló fellépéseket, hogy megerősítsük európai identitásunk közös kulturális elemeit;

6.

rámutat, hogy az európai polgárokhoz való közelségükből adódóan a helyi és regionális önkormányzatoknak kulcsszerepük van az oktatási és kultúrpolitikákban, és hangsúlyozza, hogy a javasolt intézkedések és reformok végrehajtásában és adaptálásában is központi szerepük lesz;

7.

úgy látja, hogy a javasolt intézkedés a jelenlegi formájában nem vet fel szubszidiaritási aggályokat, és hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani az arányosság elvét annak érdekében, hogy ne képződjenek újabb pénzügyi vagy adminisztratív terhek, ugyanakkor a következő pénzügyi keretben erős pénzügyi támogatást kell biztosítani az oktatási és kulturális örökségi politikák és programok számára;

Európai menetrend

8.

egyetért azzal, hogy a felsorolt jelentős fejlemények fontosak, rámutatva, hogy azok nem függetlenek egymástól, és kéri, hogy vizsgálják meg, milyen kölcsönös függőségi viszonyban vannak;

9.

az Európa építésére irányuló projekt megismerése és terjesztése tekintetében hangsúlyozni kell a Europe Direct hálózat jelentőségét, melynek egyik célja az uniós polgárok tájékoztatása az említett projekttel kapcsolatos elemekről;

10.

maradéktalanul támogatja, hogy a szociális jogok európai pillérébe foglalják bele az oktatáshoz való jogot mint alapvető szociális és emberi jogot (2);

Az európai identitás és a kulturális örökségtudat

11.

hangsúlyozza az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített értékek – azaz az emberi méltóság, szabadság, egyenlőség és szolidaritás – fontosságát a közérdek szempontjából, ezért fokozott inkluzivitást sürget, és kéri az európai népek szellemi és erkölcsi örökségének tiszteletben tartását, valamint a jobb együttélést előmozdító kezdeményezések érvényre juttatását;

12.

hangsúlyozza, hogy figyelmet és forrásokat kell fordítani az európai kultúra, történelem és identitás megismerésére és terjesztésére. Ezért javasolja az Európa a polgárokért program kibővítését, hogy több ilyen célú kezdeményezés kaphasson támogatást;

13.

kiemeli a polgárok uniós politikai fellépésekben való részvételének fontosságát, ahogyan azt a „Az uniós polgárokkal való kapcsolatfelvétel: egy új lehetőség” című jelentés is taglalja, hangsúlyozza a közösség fogalmának alapvető szerepét, amely felöleli az olyan helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi kontextusokat, amelyekben az egyének élnek egy közös közéleti térség kialakítása érdekében, ahol együttműködhetnek egy értékeken alapuló rendszer keretében (3). Ezért a regionális és nemzeti szinten már meglévő hovatartozás érzésének ki kell egészülnie az európai identitással és a közös értékekkel a többszintű polgárság elvének ösztönzése érdekében, ahogyan azt az Európai Unió Alapjogi Chartája és a Lisszaboni Szerződés 2. cikke is rögzíti;

14.

megismétli, hogy a kulturális örökségnek szentelt 2018-as európai év fontos a kulturális tudatosság növelése szempontjából, és hogy a kultúrának fontos szerepe van az identitás erősítésében és a felelősségvállalás támogatásában;

15.

erősebb együttműködést sürget a tagállamokkal, valamint ezek régióival és városaival egy európai jövőkép kialakítása és az uniós projektek és kezdeményezések nagyobb ismertségének ösztönzése érdekében, amit jelenleg aláás a sikerek gyakran nemzeti érdemként és a kudarcok Európa felelősségeként való hangoztatása, ahogyan azt Juncker elnök hangsúlyozta az Unió helyzetéről szóló 2016-os beszédében;

16.

egyedi intézkedéseket szorgalmaz a hagyományos európai művészetek és kézművesformák, az élő örökség és történelem megőrzésére, fejlesztésére és népszerűsítésére, továbbá olyan egyéb kulturális és művészeti kezdeményezéseket és tevékenységeket, amelyek a mai európai társadalom kultúrájának részét képezik és előmozdítják a közös identitást, mivel ezek interaktívak, ami segíti a gyakorlat általi tanulást és a kultúrában való elmélyedést;

17.

ezért kéri, hogy a kulturális örökség 2018-as európai évét építsék be az olyan stratégiai kezdeményezésekbe, amelyek a régiók kulturális fejlődését támogatják, erősítik a kölcsönös megismerést, és új lehetőségeket nyitnak a fenntartható kulturális turizmus előtt. Ezeket a kezdeményezéseket a Kreatív Európa program finanszírozhatná, így az európai kulturális örökség népszerűsítése 2018 után is támogatást kapna;

18.

kéri, hogy az Európai Örökség címet állítsák ennek az európai identitás megerősítését célzó kezdeményezésnek a szolgálatába, szorosabbra fűzve annak a régiókkal való kapcsolatait, tisztázva a címre pályázó új helyszínek kiválasztásának eljárását, ösztönözve a cím közismertté tételét, és hatékony népszerűsítési eszközökkel látva el a helyszíneket;

19.

azt javasolja, hogy vezessenek be új kulturális mobilitási lehetőségeket valamennyi régió, köztük a távolabbi fekvésű területek, például a legkülső és a szigeti régiók számára, illetve bővítsék ki a meglévőket;

20.

hangsúlyozza, hogy stratégiai szempontból a helyi és regionális önkormányzatok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy elemezzék a területükön élő népességcsoportok egyedi igényeit és reagáljanak azokra, megteremtsék a kultúrák közötti valódi párbeszéd alapjait, segítsék a közös európai kultúra megismerését, és előmozdítsák a polgárok ehhez való hozzáférését;

21.

kiemeli, hogy a kulturális örökségnek új felhasználási és alkalmazási formákat kell adni, fejleszteni kell a kulturális és kreatív iparágakat, és fontos a kulturális területek szakembereinek megfelelő képzése és szakosodása;

22.

hangsúlyozza, hogy a kultúra közelebb hozza egymáshoz a népeket, elősegítve kulturális és nyelvi kapcsolatok kialakítását. Emellett a politikai és gazdasági párbeszédet is ösztönözheti, mivel elősegíti a kölcsönös megértést, továbbá bizalmat, érdeklődést és tiszteletet teremt az államok között;

23.

hangsúlyozza, hogy az európai kultúrát és az abból fakadó értékeket át kell adni az európai fiataloknak;

Oktatás

24.

rámutat, hogy a társadalom digitalizációja az európai oktatás keretében is az EU legnagyobb horderejű átalakulást hozó vállalkozásának bizonyulhat. Többlépcsős, többdimenziós folyamatról beszélünk, amelynek nemcsak a különféle korú tanulók tantermi élményét kell fejlesztenie, hanem az oktatás valamennyi szakaszában végzett kommunikációt, értékelést, irányítást és adminisztrációt, adatgyűjtést és -elemzést;

25.

felhívja a figyelmet a digitális forrásokkal való visszaélés hatására, amely veszélyes propagandaeszközzé válhat az antidemokratikus erők kezében; ezért üdvözli az Európai Bizottság „Európai megközelítés az online félretájékoztatás kezelésére” című közleményét (4), mely átfogja az „átláthatóság, integritás, részvétel és együttműködés” négy elvét, amint az „Az uniós polgárokkal való kapcsolatfelvétel: egy új lehetőség” című jelentésben (5) szerepel;

26.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy – az Európai Bizottságot idézve – „még mindig túl sok az olyan iskola, ahol nincs nagy sebességű internetkapcsolat és nincsenek digitális berendezések”. Ezt súlyosbítja az, hogy ezeknek az iskoláknak a többsége demográfiai, földrajzi és társadalmi kihívásokkal küzdő régiókban – például szigeti, távoli és legkülső régiókban – található, és – hacsak nem teszünk sürgős intézkedéseket – inkább növeli, mintsem csökkentené az oktatási különbségeket;

27.

hangsúlyozza, hogy a digitalizáció további készség- és kompetenciakövetelményeket ró a tanárokra, és hogy az érintetteknek időben és megfelelő módon fel kell készíteniük az oktatásban dolgozó munkaerőt a személyzet szakoktatásának és -képzésének keretében; rámutat ugyanakkor, hogy ez lehetőségeket is kínálhat az innovatív tanítási módszerek és interakció tekintetében;

28.

arra is figyelmeztet, hogy a fokozódó digitalizáció a támadási felületet és az esetleges kiberfenyegetések hatásait is növeli, amit tovább súlyosbít az, hogy az iskolák kritikus és magántermészetű adatokat gyűjtenek és kezelnek;

29.

az előző pont kapcsán határozottan ajánlja, hogy a „beépített biztonság” koncepcióját mind az oktatószoftverek, mind pedig az oktatási intézmények által használt egyéb szoftverek vagy adatbázisok esetében alkalmazni kellene, emellett átlátható politikákat kellene bevezetni a személyes adatok gyűjtésére és tárolására vonatkozóan;

30.

miközben elismeri, hogy az eredeti attitűdök, értékek és az identitás nagyrészt a családban és általában véve a szélesen értelmezett otthoni környezetben alakul ki, intézkedések kialakítását szorgalmazza a szülőkkel való aktív együttműködésre, a szülők és az iskola közti kapcsolatok erősítésére és általában a „teljes iskola megközelítésre” vonatkozóan;

31.

rámutat, hogy a gyenge nyelvtudás komoly akadályt gördít a munkavállalók szabad mozgása elé, és hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulási kezdeményezések, valamint az alapozó és további folyamatos nyelvoktatási programok lehetővé teszik az uniós munkaerő és szakemberek számára, hogy jobban megfeleljen a munkaerőpiaci igényeknek;

32.

felhívja a figyelmet arra, hogy a nyelvtanulás gyermekkorban sokkal hatékonyabb, és kéri, hogy fektessenek rá nagyobb hangsúlyt az általános iskolai tantervben;

33.

azt javasolja, hogy az iskolai tantervek összeállításáért felelős kormányzati szint helyezzen nagyobb hangsúlyt a kulturális és néprajzi szempontokra, kritikai és filozófiai elemzést is nyújtva a sokszínűségen belüli egyetemes értékekről, és egészítse ki a tantervet egy az Európai Unióról szóló résszel, mely kiemeli az emberi jogok, az uniós polgársági ideál és a kozmopolitizmus szerepét az EU létrejöttében. Szorgalmazza tehát a további együttműködést a helyi szintű kulturális szereplőkkel, például a tantervek kidolgozását támogató kulturális nevelési terv és a helyi kulturális és művészeti kínálatot bemutató kulturális útvonal kialakítása érdekében;

34.

ezenkívül a társadalom digitalizációjával kapcsolatos témáknak is szenteljenek több figyelmet, hogy a tanulók megismerkedjenek a kódolási fogalmakkal, és elsajátíthassanak a kiberbiztonsággal, a közösségi hálózatokkal és a médiaműveltséggel kapcsolatos, nemcsak gyakorlati, hanem etikai, kritikai és reflexív készségeket is;

35.

támogatja azt a szándékot, hogy minden európai diákot és tanulószerződéses tanulót – adott esetben egy másik uniós tagállamban – legalább egyszeri vállalkozási tapasztalathoz juttassanak, és amellett száll síkra, hogy mind a formális, mind az informális oktatásban, s ezenfelül a vállalkozásoknál, szövetségeknél, alapítványoknál és más típusú magán- vagy közintézményeknél is növeljék a vállalkozói, illetve projekt- és kutatásalapú tanulási gyakorlatokat, serkentve a diákok vállalkozó szellemét és kreativitását. Ezért további együttműködést sürget az iskolák, a magánszféra és a harmadik szektorbeli szervezetek között, és azt kéri, hogy olyan oktatási programokat tervezzenek, amelyek arra törekednek, hogy a tanulók készségeit összehangolják a munkaerőpiac szükségleteivel;

36.

támogatja az arra irányuló intézkedéseket, hogy minden diáknak és tanulószerződéses tanulónak egyenlő esélyeket biztosítsanak és csökkentsék az egyenlőtlenségeket, és az idevonatkozó európai kezdeményezések hatékonyságának javítása érdekében azt ajánlja, hogy alaposan vizsgálják meg, mi okozza ezeket az egyenlőtlenségeket;

37.

kifejezetten utal arra, hogy az „esélyegyenlőségen is túllépő” kifejezést úgy kell érteni, mint „egyenlő esélyeket biztosít”, mint a befogadás biztosításának eszköze, amely határozott fellépést igényel. Ez a fellépés nem korlátozódhat az olyan problémák, mint az egyenlőtlenség, az alulreprezentáltság és a kirekesztés következményeinek oktatási lehetőségek kiegyensúlyozásával történő kezelésére. Ehelyett a hatóságoknak intézkedéseikkel arra kellene törekedniük, hogy megoldják a mögöttes okokat, és az érintett polgárokat és közösségeket segítsék ezek leküzdésében. Az európai polgárokhoz legközelebb álló helyi és regionális önkormányzatok számára meg kellene teremteni a lehetőséget arra, hogy megvizsgálhassanak, megtervezhessenek és végrehajthassanak ilyen intézkedéseket a helyi közösségek sajátos szükségleteinek megfelelően;

38.

hangsúlyozza, hogy az oktatási és képzési rendszerek reformjainak kialakításakor létfontosságú megvizsgálni a regionális különbségeket, lefektetni az uniós tagállamok oktatási rendszereiben az oktatás közös alapjait, és így elkerülni az Unióban jelentkező készséghiányból, illetve a kereslet és a kínálat eltéréseiből eredő társadalmi-gazdasági következményeket. Rámutat továbbá arra, hogy a helyi szintű szervezetekkel való kapcsolatok helyreállításához az EU-nak teljes mértékben el kell ismernie és ki kell aknáznia a civil társadalom képviselőinek szakismeretét (6);

39.

megismétli, hogy közös keretet kell létrehozni az informális és a nem formális oktatás elismerésére, elősegítve ezzel a megfelelő nemzeti eljárások kialakítását;

40.

határozottan támogatja az Erasmus+ program továbbfejlesztését azzal a céllal, hogy 2025-ig megduplázzák a résztvevők számát, egyrészt a hátrányos helyzetű tanulókat is bevonva, másrészt az egész életen át tartó tanulás és az oktatói mobilitás felé nyitva, ugyanakkor lakhelyüktől függetlenül minden diák számára azonos feltételek melletti mobilitást garantálva, ideértve a távoli, a szigeti és a legkülső régiókban lakó diákokat is;

41.

javasolja, hogy a félretájékoztatási kampányok és a terjedő álhírek megfékezése érdekében az európai intézményeket arra kell bátorítani, illetve olyan helyzetbe kell hozni, hogy gyorsan reagáljanak, és proaktívan, érthető módon bocsássák rendelkezésre a megfelelő adatokat. A polgárok kérdéseinek és aggályainak megválaszolását szolgáló hatékonyabb mechanizmusok végrehajtását korszerű internetes technológiák is segíthetik;

42.

felhívja a figyelmet arra, hogy ahhoz, hogy egyenlő hozzáférést biztosíthassunk az Erasmus+ forrásaihoz, minden európai polgár egyenlő hozzáféréssel kellene, hogy rendelkezzen az információkhoz és a támogatáshoz. Ezért specifikus intézkedésekre van szükség, hogy elérhessük a hátrányos helyzetű tanulókat is. Azáltal, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak lehetőséget teremtünk arra, hogy a polgárokat és a közösségeik tagjaiból álló szervezeteket segítsék a programban való részvételben, potenciálisan előmozdítjuk az Erasmus + fenntartható és hatékony módon történő bővítését;

43.

támogatja a meglévő Erasmus+ irodák adminisztratív kapacitásának bővítésére irányuló olyan tevékenységeket, mint például a rövid távú alkalmazotti csereprogramok, adminisztratív tájékoztató napok vagy egyéb, szükségesnek ítélt kezdeményezések, hogy csökkenjenek az Erasmus+ adminisztráció terén a különböző oktatási intézményekben tapasztalható kompetencia-különbségek, amelyek azt eredményezik, hogy a szóban forgó intézmények hallgatói nem pályázhatnak egyenlő esélyekkel;

44.

azt javasolja, hogy az Erasmus+ programba vegyenek fel a „közösségi tudomány” és a hozzá kapcsolódó filozófiai gondolkodás körébe tartozó tevékenységeket, mivel ezek kapcsolódnak az egész életen át tartó tanuláshoz, nagy hatású kortárs példaképeket tudnak állítani a fiatalok elé, és a humán- és társadalomtudományok, illetve a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika népszerűsítése szempontjából is fontosak;

45.

rámutat, hogy az egész életen át tartó tanulás magában foglalja a felnőttoktatást, de nem azonos azzal. A felnőttoktatás egyrészt a munka világának átalakulásából adódó oktatási igényeket elégíti ki az egyre nagyobb számú felnőtt népesség körében, másrészt egyéb ismereteket és szociális készségeket fejleszt az egész életen át tartó tanulás keretében. Egy folyton érdeklődő és a tudásra és kiválóságra törekvő beállítottságtól függ, melyet már az alsó tagozatban (vagy még előbb) ki lehet alakítani, és az oktatás összes szakaszába bele kellene építeni;

46.

tisztában van azzal, hogy az Erasmus+ program megerősítéséhez a program céljainak elérését segítő ambiciózus finanszírozásra és egyszerűbb eljárásokra van szükség. Elismeri e tekintetben, hogy az Egyesült Királyság jelenleg a program egyik fontos résztvevője, ezért azt kéri, hogy a folyamatban levő tárgyalások során tegyék lehetővé az egyesült királyságbeli régióknak és helyi önkormányzatoknak, hogy 2020 után is részt vehessenek európai együttműködési programokban, ahogy az nem uniós országok esetében már most is történik;

47.

határozottan támogatja az inkluzív és összekapcsolt felsőoktatási rendszerek kiépítésére irányuló kiemelt intézkedéseket, és kéri, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a periférikus és a legkülső régiókban működő egyetemekre és a határokon átnyúló együttműködésre. Abból a feltevésből kellene kiindulni, hogy egyik egyetem sem periférikus, és hogy minden egyetem egyúttal regionális, vagy annak is kellene lennie;

A kulcsfontosságú szakpolitikák

48.

általánosságban véve üdvözli az Európai Bizottság által előterjesztett kulcsfontosságú szakpolitikai javaslatokat, és hangsúlyozza, hogy az oktatási és kultúrpolitikai reformok kidolgozása során be kell vonni és meg kell hallgatni az egész európai társadalmat, különösen a fiatalokat;

49.

figyelmeztet arra, hogy a Euronews európai dimenziójának erősítése jó irányba mutat, de ez csak az egyik része lehet egy átfogóbb, médiával és tájékoztatással kapcsolatos szakpolitikának és stratégiának, válaszul a utóbbi idők társadalmi és geopolitikai fejleményeire.

---

(1)   [1] CDR 851/2017 – Befektetés az európai ifjúságba és az Európai Szolidaritási Testület.

(1)   COR-2017-03139 – SEDEC-VI/029: Az iskola és a felsőoktatás korszerűsítése

(1)  CDR 1319/2017.

(2)  CDR 3141/2017.

(3)  „Reaching out to EU Citizens: a new opportunity” (10. o.), Luc Van den Brande, az RB tagja és Juncker elnök különleges tanácsadója a polgárok jobb megszólítása témakörében (https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/reaching-out-to-citizens-report_en.pdf)

(4)  COM (2018) 236 final.

(5)  https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/reaching-out-to-citizens-report_en.pdf

(6)  Van den Brande, Reaching out to EU Citizens: A New Opportunity, 14. o.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A kulturális örökség mint stratégiai forrás a kohézívabb és fenntarthatóbb uniós régiók szolgálatában

(2018/C 361/06)

Előadó: Babette Winter (DE/PES), Türingia miniszterelnöki hivatalának európai ügyekért és kultúráért felelős államtitkára

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Kulturális sokszínűség és közös európai örökség

1.

megállapítja, hogy a kulturális örökség sokszínű formái értékes javakat jelentenek Európa számára: olyan eszközök, amelyek kulcsfontosságú, ösztönző szerepet tölthetnek be a kohézívabb és fenntarthatóbb uniós régiók szolgálatában, és hozzájárulhatnak az identitástudat erősítéséhez egy adott régióban és egész Európában, összhangban az Unió mottójával: „Egyesülve a sokféleségben”, valamint kiegészítik az Európai Uniónak azt a kötelezettségvállalását, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 22. cikkének értelmében tiszteletben tartja a kulturális sokféleséget;

2.

véleményében hivatkozik az Európai Bizottság (1), (2), az Európai Tanács (3) és a Régiók Európai Bizottsága (RB) (4) dokumentumaira, amelyek Európa jövőjével, valamint az európai identitás oktatás és kultúra révén történő megerősítésével foglalkoznak;

3.

hangsúlyozza az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített értékek – azaz a méltóság, szabadság, egyenlőség és szolidaritás – fontosságát a közérdek szempontjából, és ezért ezek nagyobb mértékű figyelembevételét sürgeti a kulturális örökség támogatása során;

4.

hangsúlyozza, hogy a kulturális örökség és a kulturális identitás fontos eszköz a polgárok felvilágosodás értékei által meghatározott, közös európai kulturális, filozófiai és vallási gyökerekkel kapcsolatos ismereteinek bővítéséhez és az erre irányuló figyelem felkeltéséhez (bármilyen sokszínűek is legyenek e gyökerek). A kulturális örökség és a kulturális identitás hozzájárulhat a társadalmi átalakulás és történelem jobb megértéséhez, valamint – az euroszkepticizmusra és a növekvő Európa-ellenes elhatárolódásra adott válaszként – a tolerancia és különbségek elfogadottságának növeléséhez;

5.

hangsúlyozza, hogy éppen az évszázados európai összefonódások okán kölcsönös tisztelettel kell elismerni a sokszínűséget és különbségeket, és semmiképpen sem szabad kirekesztésre vagy akár elszigetelésre felhasználni, és ezért elutasít minden olyan próbálkozást, amely az Unión belül vagy kívül a kirekesztés céljából visszaél a kulturális örökséggel;

6.

megállapítja, hogy az Eurobarométer felmérése (5) szerint az uniós polgárok egyrészt a kultúrát tekintik a legerősebb kapocsnak az Európai Unióban, megelőzve még az európai értékeket és a jogállamiságot is, ugyanakkor a megkérdezettek több mint 50 %-a nemmel felelt arra a kérdésre, hogy létezik-e közös európai kultúra (6);

7.

úgy véli, hogy ezek az eredmények csak látszólag mondanak ellent egymásnak, és sokkal inkább azt fejezik ki, hogy a közös kulturális gyökerek és kapcsolódások különféle regionális jellemzőkkel fonódnak össze, amiben az „Egyesülve a sokféleségben” uniós eszménye tükröződik;

8.

megállapítja, hogy ebből adódóan különös felelősség hárul elsősorban a regionális szintre a kultúra mint fontos társadalmi összekötő elem előmozdítása terén, ideértve a kultúra mindenkori regionális sajátosságait és az Európán belüli, de a jelenlegi Európai Unió határain túlnyúló kapcsolatépítést és cserét is – ez az, ami rögzíti az EU szerepét a földrajzi értelemben vett Európában;

9.

ezért arra biztatja az Európai Uniót, hogy a regionális és nemzeti szinten már meglévő hovatartozás érzését egészítse ki saját identitásával és közös értékeivel a többszintű polgárság elvének ösztönzése érdekében, ahogyan azt az Európai Unió Alapjogi Chartája és a Lisszaboni Szerződés 2. cikke is rögzíti;

10.

felhívja a figyelmet az UNESCO-egyezmény (7) végrehajtásáról szóló országjelentésekre, amelyhez sok – ha nem is az összes – uniós tagállam csatlakozott;

11.

megerősíti az Európai Bizottság megállapítását (8), miszerint az oktatás és a kultúra elsősorban a tagállamok nemzeti, helyi és regionális szintű hatáskörébe tartozik; Mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 6. és 167. cikke az EU hatáskörét a kultúra területén kizárólag a tagállamok által hozott intézkedések támogatására, koordinálására és kiegészítésére korlátozza, az RB támogatja az ehhez a hatáskörhöz kapcsolódó uniós kezdeményezéseket, amelyek rámutatnak e szakpolitikai terület fontos, nemzeteken átívelő és európai vetületére;

12.

üdvözli, hogy a kulturális miniszterek tanácsának „Kultúra – az EU inkluzív értéke” címmel megtartott informális ülésén, valamint a kulturális munkatervről szóló tanácsi következtetésekben (9) kiemelték a kultúrához való hozzáférésnek, a kulturális örökség megőrzésének, a művészek mobilitásának és a nagyobb mértékű állami támogatásnak a jelentőségét;

Kulturális örökség és kulturális ajánlatok az azonosságtudatért, a társadalmi kohézióért és a társadalmi fejlődésért

13.

hangsúlyozza, hogy a kulturális örökség erősítheti egy közösségi identitásnak egy adott régión belüli elismerését és ezen identitás összekapcsolását a saját hagyományokkal és történelemmel, továbbá támogathatja a régión belüli együttműködési hatások kialakulását. Ez élénkítőleg hathat az új kulturális és oktatási kezdeményezésekre, a kultúrák közötti párbeszédre és ezáltal a társadalmi aktivitásra;

14.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos hatáskörökkel rendelkeznek a kulturális párbeszéd előmozdítása terén, különösen a kulturális területen meglévő többdimenziós helyi és regionális hálózatok koordinálásán keresztül, amelyek minden fontos szereplőt bevonnak. Ebben a keretben fontos a köz- és magánszféra közötti partnerségek megerősítése;

15.

örömmel veszi tudomásul, hogy az uniós vezetők Római Nyilatkozata (10) elismerte az oktatást, a kultúrát és a fiatalokra irányuló stratégiákat, és egyetért azzal a megállapítással, hogy „az oktatás […] és a kultúra nemcsak a versenyképességet szolgálja, hanem társadalmaink befogadó jellegét és kohézióját is”;

16.

hangsúlyozza a kulturális örökség 2018-as európai évének mint fontos kezdeményezésnek a jelentőségét, és üdvözli, hogy az Európai Bizottság már bejelentette, hogy értékelést végez; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a 2018-as európai év pozitív hatásait az elkövetkező években nyomonkövetési intézkedésekkel kell erősíteni. Ennek a következő többéves pénzügyi keretben előirányzott különféle támogatási programokban is tükröződnie kell, hogy az európai kulturális örökség terjesztését 2018 után is támogassuk;

17.

emlékeztet arra, hogy a művészek mobilitása – amire a „Kreatív Európa” program is lehetőséget ad – hozzájárul az európai integráció sikertörténetéhez, és ezért szükségesnek tartja a „Kreatív Európa” program folytatását és kibővítését;

18.

meggyőződése, hogy a kulturális örökség hozzájárul a társadalmi kohézióhoz és az életminőséghez. Ez az örökség történelmi helyszínein keresztül, amelyek nemcsak a jelenleg frekventált, gyakran látogatott helyeken találhatók, hanem olyan helyszíneken és régiókban is, amelyekre most különleges kihívások várnak, fejlődési lehetőséget kínálhat, többek között jelentős munkahelyteremtési potenciálja miatt is. Ez különösen igaz a demográfiai átalakuláson áteső és a népességcsökkenés által sújtott régiókra, a legkülső régiókra, valamint a sajátos integrációs kihívásokkal szembesülő agglomerációkra;

19.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatokban alkalmazott, részvételen alapuló megközelítések alkalmasak lehetnek arra, hogy széles társadalmi bázisra helyezzék a kultúrafejlesztési elképzeléseket, és nagyobb támogatást és azonosulást biztosítsanak a kulturális beruházások tekintetében. Ez a társadalmi együttélés és a helyi kulturális örökség iránti társadalmi felelősségvállalás tartós megerősödéséhez fog vezetni;

20.

arra bátorítja a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy értékeljék és osszák meg egymással az ilyen részvételen alapuló megközelítésekkel kapcsolatos tapasztalataikat;

21.

amellett érvel, hogy a különböző szereplők folytassanak intenzívebb eszmecserét annak lehetséges koncepcióiról, hogy a könyvtárak, múzeumok és más kulturális helyszínek agoraként és „harmadik helyszínként” hogyan fejleszthetők tovább az eszmecsere és a városaink és régióink jövőjéről folyó vitákban való részvétel helyszíneivé. Ennek kapcsán hangsúlyozzuk, hogy fel lehet használni az Európai Unió általános információs hálózatait, pl. a Europe Direct hálózatot;

22.

kéri továbbá, hogy uniós szinten támogassák intenzívebben a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a különböző régiók és tagállamok kulturális intézményeinek képviselői közötti tapasztalatcserét;

23.

ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a helyi szereplők számára különösen a nyelvi korlátok képeznek akadályt, és ezek áthidalását európai szinten támogatni kell;

24.

úgy véli továbbá, hogy a következő többéves pénzügyi keretben folytatni kell a kulturális örökség infrastrukturális támogatását, külön hangsúlyt helyezve a kulturális örökség szociokulturális kohéziós erejére. Emellett erősíteni kell a kulturális örökség fenntartható kezeléséhez kapcsolódó termelési láncokat, és támogatni kell az ágazatokon átívelő, például a kulturális örökséget és az oktatást összekapcsoló együttműködési projekteket;

25.

hangsúlyozza, hogy a kultúra minden társadalmi szereplő – a helyi és regionális önkormányzatok és a tagállamok – közös feladata, ugyanakkor viszont megköveteli a specifikus magánszektorbeli finanszírozási formákat, valamint önkéntes, illetve civil tevékenységeket is;

26.

kiemeli, hogy különösen a digitalizáció – mind a kulturális örökség, mind pedig a közvetítési formák terén – a jövőre nézve fontos lehetőségeket rejt magában: a digitalizálás új hozzáférési formákat teremthet, elsősorban a fiatal nemzedékek számára, de arra is lehetőséget ad, hogy a kulturális sokszínűséggel kapcsolatos ismereteket Európa-szerte határokon átívelően terjesszék. Ráadásul a digitalizáció önmagában is transznacionális jellegű, és igen hasznos eszköz a diverzifikált és fenntartható idegenforgalom kialakításához;

27.

ezért felszólítja az összes szintet, hogy erőteljesen támogassa az Európai Digitális Könyvtárat (Europeana) mint az örökségünk nyilvános digitális terét;

28.

támogatja a Kultúra Action Europe („európai kulturális fellépés”) (11) kérését, amely annak biztosítására irányul, hogy a következő többéves pénzügyi keret legalább 1 %-át valamennyi szakpolitikai területen és támogatási programban a kultúrához rendeljék;

A kulturális örökség hatása a régiók idegenforgalmára és gazdasági fejlődésére

29.

hangsúlyozza a kulturális örökség értékét a régiók gazdasági fejlődésében, ami elsősorban az idegenforgalmon keresztül valósul meg, hiszen az összes uniós utazó 26 %-a (12) azt állítja, hogy az úti cél kiválasztásakor az egyik kulcstényező a kultúra, amely egyben a telephely megválasztásakor a munkahelyek vonzereje szempontjából is az egyik „puha” tényező;

30.

megállapítja, hogy a kulturális és kreatív ágazat több mint 3 %-kal részesedik a GDP-ből, és körülbelül ugyanekkora mértékben járul hozzá a foglalkoztatáshoz az EU-ban (13), emellett pedig egyre jelentősebb gazdasági tényező, különösen az agglomerációkban;

31.

rámutat arra, hogy a helyi és regionális hatóságok sikeresen integrálták fejlesztési stratégiáikba a kulturális és kreatív ágazatokat, és ez hozzájárult a helyi gazdaság fellendítéséhez, és elősegítette a minőségi, ágazatokat átfogó szolgáltatásokat nyújtó új vállalkozások létrejöttét is. A régiókban rejlő kreatív potenciál hatékonyabb kiaknázása érdekében kívánatosnak tartjuk a kibővített, valamint a gazdasági és kulturális szempontokon átívelő támogatási forgatókönyveket;

32.

megállapítja, hogy a kulturális műemlékek helyreállításának és megőrzésének kiemelt feladata mellett alapvető jelentősége van a kulturális létesítmények irányításának és pedagógiai közvetítő munkájának is, aminek döntő szerepe van abban, hogy egy kulturális műemlék teljes mértékben ki tudja-e bontakoztatni kultúrturisztikai, gazdasági és társadalmi hatását;

33.

hangsúlyozza, hogy a társadalom jövője számára a történelemből való tanulás terén sajátos és innovatív lehetőségeket hordoz magában az, ha a művészek kreatívan állnak hozzá a kulturális örökséghez;

34.

megállapítja, hogy a pénzügyi erőforrások hiánya mellett az is akadályozza a kulturális örökségnek egy régió stratégiai erőforrásává történő továbbfejlesztését, hogy a kulturális erőforrások részben nem láthatók, részben pedig a politika nem ismeri fel azokat;

35.

ezért üdvözli az Európai Örökség cím bevezetését, és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket a cím ismertségének növelése érdekében;

36.

kiemeli, hogy a kultúra – az olyan közszolgáltatások és infrastruktúrák után, mint a lakásépítés, a tömegközlekedés és a gyermekek iskolai képzése – döntő szerepet játszik a telephelyek vonzerejében. Az aktuális migrációs, régióközi és régión kívüli mobilitási, valamint demográfiai fejlemények fényében ennek egyre nagyobb jelentősége van a helyi és regionális fejlesztési stratégiákban ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű régiókban meg tudják tartani a munkaerőt, és egyensúlyt teremtsenek az agglomerációkban;

37.

rámutat arra, hogy a kulturális örökség – a vonzó kortárs kulturális kínálat mellett – fenntartható és elsősorban regionális szinten hatást kifejtő turisztikai tényezőt kell hogy jelentsen. Ez ugyanúgy igaz az úgynevezett „kulturális világítótornyokra”, mint az UNESCO világörökségi helyszíneire vagy az Európai Örökség címmel kitüntetett helyekre, vagy akár a sokszínű helyi kulturális örökségi helyszínekre;

38.

kiemeli, hogy a területileg széles körben eloszló kulturális örökség egy szélesebb körű idegenforgalmi kínálat révén lehetőséget ad a kulturális turizmus hatásainak átirányítására és jobb elosztására. Ezáltal tehermentesíteni lehet azokat a helyszíneket, ahol a turisták száma a kapacitások határait feszegeti, és ahol a további növekedés a kulturális örökség károsodásával járna; hangsúlyozza, hogy a kevésbé ismert kulturális örökség idegenforgalmi hasznosítása hatékony eszközt jelent az idegenforgalmi kínálat diverzifikálásához és a fenntartható fejlődés elősegítéséhez a peremterületeken, különösen akkor, ha az idegenforgalmi hasznosítás egyes projektjei összhangban állnak a szélesebb körű területfejlesztési tervekkel, és beágyazódnak a helyi szolgáltatások rendszerébe (elsősorban a fenntartható mobilitás rendszerébe). Ezt annak fényében is szem előtt kell tartani, hogy Európában bővül a kulturális turizmus, és elsősorban helyi munkahelyeket hoz létre;

A kulturális örökségben rejlő lehetőségek fejlesztéséhez és kihasználásához szükséges lépések

39.

kritikával illeti, hogy az Unió továbbfejlesztésére irányuló Európa 2020 stratégia nem vette figyelembe a kultúrát;

40.

ezért kéri, hogy – figyelembe véve az Unión belüli kohézió és számos régió gazdasági-társadalmi fejlődése szempontjából meglévő bizonyított jelentőségét – a kultúrát, valamint annak intézményeit és örökségi helyszíneit stratégiai területként vegyék számításba a következő stratégiában és a politikai tervezésben;

41.

ragaszkodik ahhoz, hogy a kultúrát és a kulturális örökséget jobban integrálják a következő többéves pénzügyi keret prioritásaiba azáltal, hogy ezeket a szempontokat általánosan érvényesítik, és egy 2 milliárd eurót meghaladó forrásellátottsági célt határoznak meg a „Kreatív Európa” utódprogramja számára;

42.

hangsúlyozza, hogy az összes tagállamot átfogó kulturális partnerségek épülnek, és ennek alapján ösztönzi a tagállamok határain átívelő tematikus kulturális útvonalak fokozottabb támogatását, többek között az Interreg-program keretében;

43.

kéri, hogy a regionális fejlesztés céljából a kulturális örökség erőforrásainak támogatása 2020 után a kohéziós politika egyik fontos eleme legyen. A széles értelemben vett kulturális örökséghez rendelt forrásokat növelni kell, és semmiképpen sem szabad csökkenteni. A tematikus koncentrációnak – amennyiben 2020 után is érvényes szabály marad – figyelembe kell vennie a tényleges kulturális helyzetet;

44.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Unió tényleges kulturális diplomáciai stratégiát vezessen be. Ehhez létfontosságú az uniós régiók – és elsősorban éppen a legkülső régiók – harmadik országokkal folytatott kommunikációjának, valamint művészeti és kulturális cserekapcsolataiknak az előmozdítása, többek között olyan intézkedések révén is, amelyek megkönnyítik a művészek és a művek harmadik országokba irányuló, illetve onnan történő mobilitását; megerősíti e tekintetben azt az Európai Bizottsághoz intézett kérését, hogy az EU külpolitikájába történő integrálása érdekében kezeljék prioritásként a kulturális diplomácia továbbfejlesztését (14);

45.

bírálóan jegyzi meg, hogy a nagyobb kulturális infrastruktúrák fejlesztése elé akadályt gördít az, hogy a strukturális és kohéziós alapok jelenlegi támogatási időszakában az Európai Bizottság 5 millió euróban maximalizálta a kulturális infrastruktúrával kapcsolatos ERFA-beruházások projektköltségvetését;

46.

ezért felszólítja az Európai Bizottságot, hogy szüntesse meg ezt az önkényes felső határt, és a programot a tartalmi kritériumok és az elérendő célok – különösen az európai hozzáadott érték – alapján alakítsa ki;

47.

újra a Nagy-Britannia kilépéséről rendelkező megállapodásról tárgyaló felekhez fordul, hogy vegyék figyelembe annak lehetséges hatásait, ha Nagy-Britannia kilép az EU oktatási, kulturális és ifjúsági programjaiból, és felszólítja a feleket, hogy találjanak megfelelő megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a nem uniós tagállamok bevonását;

48.

szükségesnek tartja, hogy a Tanács kidolgozza a 2015–2018-as időszakra szóló kulturális munkatervének folytatását és továbbfejlesztését) (15);

49.

támogatja az Európai Bizottság azon célját, hogy a kulturális örökségre vonatkozó hosszú távú uniós cselekvési tervet kíván kialakítani (16), amely állandósítja a 2018-as európai év keretében folyó tevékenységeket;

50.

felszólítja az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy a kulturális munkatervről szóló tanácsi következtetésekben meghatározott konferenciákba és a társaktól való tanuláson alapuló kezdeményezésekbe megfelelően és lényegesen nagyobb mértékben vonják be a régiók közvetlen tapasztalatokkal rendelkező képviselőit;

51.

támogatja a kulturális és kreatív ágazatok garanciaeszköze tőkeerejének növelését, és ragaszkodik ahhoz, hogy az eszköz alkalmazási köre szélesebb legyen, és integrálja a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k), mivel ez képezi le reálisan a kulturális és kreatív ágazatokat;

52.

felszólítja a tagállamokat, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) keretében a kulturális infrastruktúra, az oktatás és az együttműködés projektjeit, valamint átképzési és innovációs projekteket is fokozottabban támogassák;

53.

arra bátorítja a helyi és regionális önkormányzatokat, a LEADER-munkacsoportokban résztvevőket is, hogy a vidéki térségekben a kulturális infrastruktúrát a társadalmi kohézió fontos tényezőjeként vegyék figyelembe, olyan fenntartható mobilitási formákat biztosítva, amelyek révén a látogatók minimális környezeti hatást gyakorolva élvezhetik a tájat, például kerékpár- és gyalogutakat vagy vízi utakat;

54.

felszólítja a kulturális és kreatív ágazatok vállalkozóit is, hogy aktívan lépjenek fel a közösség és társadalom fejlődése érdekében, többek között európai szinten átvéve a vállalkozások közötti hálózatszervezés sikeres modelljeit az ágazatban tevékenykedő kkv-k támogatása érdekében, a terület történelmi-kulturális értékeinek hasznosítása céljából;

55.

ösztönzi, hogy a kulturális örökség 2018-as európai évével összefüggésben és azon túlmenően is a kulturális és kulturális örökséggel kapcsolatos cserék és önkéntes tevékenységek Európai Szolidaritási Testület keretében történő fejlesztése során szorosan működjenek együtt az Európai Fesztiválszövetséggel (EFA);

56.

azt javasolja, hogy az EU mint kiegészítő támogatást nyújtó szereplő fokozottabban a kulturális koncepciókra helyezze a hangsúlyt, különösen regionális és régióközi szinten;

57.

bírálóan jegyzi meg, hogy Európa-szerte hiányoznak az összehasonlító értékelések, és ezért felszólítja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy rendszeresen adjanak megbízásokat európai összehasonlító értékelésekre és szakmai tanulmányokra, és azok eredményeit minden szinten építsék be a politikai vitákba;

58.

elutasítja azonban a rendszeres átfogó adatgyűjtéseket és jelentéstételi kötelezettségeket, mivel azokat túl bürokratikusnak tartja;

59.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a kulturális örökséget és a kulturális alkotást lényegesen több régió határozza meg a regionális fejlődés fontos tényezőjeként, mint ahogy az az intelligens szakosodás kutatási és innovációs stratégiáiban is leképeződik;

60.

ezért kéri, hogy e tekintetben az intelligens szakosodás stratégiáira (S3) szorítkozó megközelítést meghaladva jobban tegyék lehetővé a kutatástámogatást;

61.

felszólítja azokat a régiókat, amelyek a kulturális örökségüket különösen fontos erőforrásnak tekintik, hogy ezt a S3-stratégiáikban is vegyék figyelembe;

62.

hasonlóképpen csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy a művészethez és kultúrához való hozzáférés joga, amely kulcsfontosságú a társadalmi kohézió és az inkluzivitás szempontjából, nincs rögzítve a szociális jogok európai pillérében (17);

63.

kéri, hogy az EDK digitális könyvtárat a nemzeti digitalizációs megközelítések integrálása keretében továbbra is és nagyobb mértékben támogassák. Az Europeana10 éves fennállása optimális alkalmat kínál arra, hogy a fejlesztés a következő szakaszba lépjen;

64.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy bővítse ki a díjak és kitüntetések körét, és függetlenítse azokat attól, hogy részesülnek-e uniós finanszírozásban. Az innovatív projektek kitüntetése a régiókon és tagállamokon túlmutató szélesebb körű elismerést tesz lehetővé, ösztönzi az európai cserét, és bátorítja a követőket Európa más régióiban;

65.

megismétli határozott támogatását az „Európa kulturális fővárosai (2020–2033)” kezdeményezés iránt, és e program 2033-on túli folytatását sürgeti, mivel ez még jobban tükrözné Európa kulturális gazdagságának valódi sokféleségét, és előmozdítaná egy a nyilvánosság részvételén alapuló, közös európai kulturális térség hosszú távú fejlesztését. Ezért sajnálattal látja, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, hogy az Egyesült Királyságot 2023-tól kizárja ebből a kezdeményezésből, hiszen a közös európai kulturális térség túlmutat az Európai Unió határain;

66.

azt javasolja, hogy vegyék figyelembe ezt a saját kezdeményezésű véleményt a kulturális miniszterek Tanácsának 2018. május 22–23-i ülésén, amely „az európai kulturális tartalmakra vonatkozó hosszú távú jövőképen keresztül az EU jövőjével” és annak szükségességével foglalkozik, hogy minden irányelvbe be kell építeni az európai kulturális örökséget;

67.

szorgalmazza, hogy az RB tagjai maguk is kezdeményezzenek rendszeres eszmecserét a kulturális örökségi helyszíneikkel kapcsolatos projektekről és tapasztalatokról.

---

(1)  Fehér könyv Európa jövőjéről. A 27 tagú EU útja 2025-ig: gondolatok és forgatókönyvek (COM(2017)2025).

(2)  „Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén” című közlemény az Unió állam- és kormányfőinek 2017. november 17-i, göteborgi (Svédország) csúcstalálkozóján (COM(2017) 673 final).

(3)  „Az uniós vezetők menetrendje: Megjegyzések az oktatásról és kultúráról”. Letölthető angol nyelven a következő címen: http://www.european-council.europa.eu/media/31544/en_leaders-agenda-note-on-education-and-culture.pdf

(4)  RESOL-VI/014, CdR 4785/2016 fin.

(5)  Az Eurobarométer 88. sz. általános felmérése.

(6)  Az Eurobarométer 466. sz. tematikus felmérése.

(7)  A világ kulturális és természeti örökségéről szóló egyezmény, amelyet az Általános Konferencia 17. ülésén, 1972. november 16-án fogadott el Párizsban.

(8)  COM(2017) 673 final.

(9)  A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetések a 2015–2018-as időszakra szóló kulturális munkatervről (HL C 463., 2014.12.23., 4. o.).

(10)  https://europa.eu/european-union/eu60_hu

(11)  https://cultureactioneurope.org/files/2018/03/CAE-Reflection-paper-Agenda-for-Culture-2018.pdf

(12)  Preferences of Europeans towards Tourism – Flash Eurobarometer Report 432 (2016. március):

http://ec.europa.eu/COMMFrontOffice/publicopinion/index.cfm/Survey/getSurveyDetail/instruments/FLASH/surveyKy/2065

(13)  https://ec.europa.eu/culture/policy/cultural-creative-industries_en

(14)  COR-2016-05110.

(15)  HL C 463., 2014.12.23., 4. o.

(16)  Ez jelenthetné a kulturális örökség európai évének folytatását, és a kulturális örökségről szóló konferencián lehetne erről döntést hozni.

(17)  CDR 3141/2017.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az uniós polgári védelmi mechanizmus felülvizsgálata

(2018/C 361/07)

Előadó: Adam BANASZAK (PL/ECR), Kujávia-Pomeránia vajdaság közgyűlésének alelnöke Referenciaszöveg: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozat módosításáról COM(2017) 772 final/2 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Régiók Bizottságának – Az EU katasztrófakezelésének megerősítése: rescEU – szolidaritás és felelősségvállalás COM(2017) 773 final

I.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Az 1313/2013/EU határozat a következőképpen módosul:	Az 1313/2013/EU határozat a következőképpen módosul:
(1) A 3. cikk a következőképpen módosul:	(1) A 3. cikk a következőképpen módosul:
(a) Az (1) bekezdés a következő, e) ponttal egészül ki:	(a) Az (1) bekezdés a következő, e) ponttal egészül ki:
„e) a katasztrófákra vonatkozó tudományos ismeretek rendelkezésre állásának és felhasználásának növelése.”	„e) a katasztrófákra vonatkozó tudományos ismeretek rendelkezésre állásának és felhasználásának növelése.”
(b) A (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:	(b) A (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:
„a) a katasztrófamegelőzési keret megvalósítása terén történt előrehaladás: azon tagállamok számával mérik, amelyek a Bizottság rendelkezésére bocsátották a 6. cikkben meghatározottak szerint a kockázatelemzéseiket, a kockázatkezelési képességük értékelését és katasztrófakockázat-kezelési tervezésük összefoglalóját;”	„a) a katasztrófamegelőzési keret megvalósítása terén történt előrehaladás: azon tagállamok számával mérik, amelyek a Bizottság rendelkezésére bocsátották a 6. cikkben meghatározottak szerint a kockázatelemzéseiket, a kockázatkezelési képességük értékelését és katasztrófakockázat-kezelési tervezésük összefoglalóját;”
	c) A cikk a (2) bekezdés után az alábbi, (3) bekezdéssel egészül ki: „(3)     Az uniós mechanizmus alapvetően fontos szerepet szán a katasztrófákkal – többek között az áradásokkal, a földrengésveszéllyel és az erdőtüzekkel – szembeni ellenálló képesség képzések útján történő növelésének helyi elhárító egységek, ezen belül önkéntes csoportok részvételével.”

1. cikk (3) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:	az 5. cikkben
	a) az (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:
„a) intézkedéseket hoz a katasztrófakockázatokkal kapcsolatos tudásalap bővítése és az ismeretek, a tudományos kutatások által elért eredmények, a bevált gyakorlatok és az információk – többek között a közös kockázat által érintett tagállamok közötti – megosztásának elősegítése érdekében;”	„a) intézkedéseket hoz a katasztrófakockázatokkal kapcsolatos tudásalap bővítése és az ismeretek, a tudományos kutatások által elért eredmények, a bevált gyakorlatok és az információk – többek között a közös kockázat által érintett tagállamok , valamint a helyi és regionális önkormányzatok közötti – megosztásának elősegítése érdekében;”
	b) az (1) bekezdés az f) pont után az alábbi új ponttal egészül ki: „g) legkésőbb 2018. december 31-re iránymutatásokat és beavatkozási kritériumokat dolgoz ki a lakóépületek és az infrastruktúrák földrengésbiztossá tételére vonatkozóan.”
	c) az (1) bekezdés h) pontja a következőképpen módosul: „h) előmozdítja különböző uniós alapoknak a felhasználását, amelyek segíthetik a fenntartható katasztrófamegelőzést, továbbá könnyen hozzáférhető online és nyomtatott információkat biztosít az Európai Bizottság tagállami irodáiban az ilyen finanszírozási lehetőségek elérési módjairól;”

Indokolás

A helyi és regionális önkormányzatok sok esetben nagyobb tudással rendelkeznek a katasztrófakockázatokkal kapcsolatosan, mint a nemzeti hatóságok.

Korszerű és homogén műszaki keretszabályozásra van szükség, amely az Eurocode-okkal együtt meghatározza a földrengésekkel szembeni sérülékenység besorolását és a kiemelt intézkedések kritériumait. A végrehajtási iránymutatások a meglévő épületek földrengésekkel szembeni megerősítését összekötik az energiahatékonyság növelésével.

1. cikk (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
(4) A 6. cikk a következőképpen módosul:	(4) A 6. cikk a következőképpen módosul:
a) az a) és b) pont helyébe a következő szöveg lép:	a) az a), b) és d) pont helyébe a következő szöveg lép:
„a) 2018. december 22-ig, azt követően pedig háromévente benyújtják a Bizottságnak nemzeti vagy a megfelelő szubnacionális szintű kockázatelemzéseik releváns elemeinek összefoglalóját ;	„a) az érintett helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott konzultációt követően és a sendai katasztrófakockázat-csökkentési kerettel összehangoltan nemzeti vagy megfelelő szubnacionális szintű kockázatelemzéseket készítenek, és az ezekben szereplő, a mechanizmus megfelelő működéséhez szükséges egyes információkat 2018. december 22-ig, azt követően pedig háromévente benyújtják a Bizottságnak;
b) nemzeti vagy a megfelelő szubnacionális szinten – az a) pontban említett kockázatelemzésekre építve, valamint a c) pontban említett kockázatkezelési képességük értékelését és a kockázatoknak az 5. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett áttekintését figyelembe véve – kialakítják és továbbfejlesztik a katasztrófakockázat-kezelési tervezésüket;”	b) nemzeti vagy a megfelelő szubnacionális szinten – az a) pontban említett kockázatelemzésekre építve, valamint a c) pontban említett kockázatkezelési képességük értékelését és a kockázatoknak az 5. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett áttekintését figyelembe véve – kialakítják és továbbfejlesztik a katasztrófakockázat-kezelési tervezésüket;”
	„d) önkéntes alapon részt vesznek a kockázatkezelési képesség értékelésének szakmai vizsgálatában, és stresszteszteket szerveznek a válsághelyzetek kezelésére.”
b) a szöveg a következő második és harmadik albekezdéssel egészül ki:"	b) a szöveg a következő második és harmadik albekezdéssel egészül ki:
„2019. január 31-ig, azt követően pedig háromévente a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani a kockázatkezelési tervezés vonatkozó elemeinek összefoglalását, beleértve a kiválasztott megelőzési és felkészültségi intézkedésekre vonatkozó információkat is. Ezenkívül a Bizottság előírhatja a tagállamok számára , hogy konkrét megelőzési és felkészültségi terveket nyújtsanak be, amelyek kiterjednek mind a rövid, mind a hosszú távú erőfeszítésekre. Az Uniónak a tagállamok által a katasztrófamegelőzés és a felkészültség terén elért előrelépést az európai strukturális és beruházási alapok keretébe tartozó bármely jövőbeni előzetes feltételrendszer részeként kellően figyelembe kell vennie.”	„2019. január 31-ig, azt követően pedig háromévente a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani a kockázatkezelési tervezés vonatkozó elemeinek összefoglalását, beleértve a kiválasztott megelőzési és felkészültségi intézkedésekre vonatkozó információkat is. Ezenkívül a Bizottság előírhatja a tagállamok számára , hogy az EUMSZ 346. cikke (1) bekezdésének az alapvető biztonsági érdekekkel kapcsolatos információszolgáltatásról szóló a) pontja által meghatározott korlátokon belül konkrét megelőzési és felkészültségi terveket közöljenek, és iránymutatási keretet biztosít számukra az ilyen tervek kidolgozásához, amely kiterjed mind a rövid, mind a hosszú távú erőfeszítésekre. Az Uniónak a tagállamok által a katasztrófamegelőzés és a felkészültség terén elért előrelépést az európai strukturális és beruházási alapok keretébe tartozó bármely jövőbeni előzetes feltételrendszer részeként kellően figyelembe kell vennie.”
„a Bizottság konkrét konzultációs mechanizmusokat is létrehozhat a hasonló típusú katasztrófáknak kitett tagállamok közötti megfelelő megelőzési és felkészültségi tervezés és koordináció fokozása érdekében.”	„a Bizottság konkrét konzultációs mechanizmusokat is létrehozhat a hasonló típusú katasztrófáknak kitett tagállamok közötti – továbbá regionális és helyi szinten történő – megfelelő megelőzési és felkészültségi tervezés és koordináció fokozása érdekében.”

Indokolás

A kockázatelemzéseket nem fentről lefelé irányuló módon, azaz nem a helyi/regionális önkormányzatok kikerülésével kell elkészíteni. A szubnacionális hatóságok több információval rendelkezhetnek egy adott terület kockázatairól, képviselőiket pedig aktívan be kell vonni a kockázatelemzések elkészítésébe.

1. cikk (4a) bekezdés – új pont beillesztése

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
—	A 8a. cikk a következőképpen módosul: „A Bizottság a következő felkészültségi intézkedéseket hajtja végre: a) az ERCC irányítása az érintett, meglévő nemzeti hatóságokkal, illetve helyi és regionális önkormányzatokkal egyeztetve;”

Indokolás

Alapvető fontosságú annak biztosítása és előírása, hogy az ERCC-t az érintett nemzeti és regionális szervekkel egyeztetve irányítsák annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a párhuzamos struktúrákat és a tisztázatlan telepítési eljárásokat uniós szinten.

1. cikk (6) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
(7)   A tagállamok által az európai polgári védelmi eszköztár céljaira rendelkezésre bocsátott reagálási képességek – az ERCC-n keresztül benyújtott segítségnyújtás iránti kérelem alapján – igénybe vehetők az uniós mechanizmus keretében végzett reagálási műveletekre , kivéve, ha a tagállamok olyan kivételes helyzetbe kerülnek, amely jelentős mértékben befolyásolja a nemzeti feladatok ellátását .	(7)   A tagállamok által az európai polgári védelmi eszköztár céljaira rendelkezésre bocsátott reagálási képességek – az ERCC-n keresztül benyújtott segítségnyújtás iránti kérelem alapján – a küldő tagállam döntésére vehetők igénybe az uniós mechanizmus keretében végzett reagálási műveletekre.

Indokolás

Mivel nem látható előre – sem a küldő, sem a segítséget kérő tagállam számára –, hogy milyen konkrét helyzetben van szükség segítségre, a küldő és a segítséget kérő tagállamra kell bízni annak eldöntését, hogy ténylegesen sor kerüljön-e bevetésre.

1. cikk (9) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
(9) A 13. cikk címe és (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő szöveg lép:	(9) A 13. cikk címe és (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő szöveg lép:
„Uniós polgári védelmi tudáshálózat	„Uniós polgári védelmi tudáshálózat
(1)   A Bizottság létrehozza a megfelelő polgári védelmi és katasztrófavédelmi szereplők és intézmények hálózatát, amely a Bizottsággal együtt uniós polgári védelmi tudáshálózatot képez.	(1)   A Bizottság létrehozza a megfelelő polgári védelmi és katasztrófavédelmi szereplők, intézmények , valamint önkéntes és közösségi szektorbeli szervezetek hálózatát, amely a Bizottsággal együtt uniós polgári védelmi tudáshálózatot képez.
A tudáshálózat – adott esetben az illetékes tudásközpontokkal szoros együttműködésben – a következő feladatokat látja el a képzés, a gyakorlatok, a tanulságok levonása és az ismeretek terjesztése terén:”	A tudáshálózat – adott esetben az illetékes tudásközpontokkal szoros együttműködésben – a következő feladatokat látja el a képzés, a gyakorlatok, a tanulságok levonása és az ismeretek terjesztése terén:”

Indokolás

Katasztrófák után az önkéntes és a közösségi szektor fontos szerepet játszhat a reziliencia biztosításában, azonban szerepét gyakran alábecsülik.

1. cikk (10) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
(10) A 15. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:	(10) A 15. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„(1)   Ha az Unión belül katasztrófa következik be vagy katasztrófaveszély áll fenn, az érintett tagállamok segítséget kérhetnek az ERCC-n keresztül. A kérelmet a lehető legpontosabban kell megfogalmazni. A segítségnyújtás iránti kérelem legfeljebb 90 nap elteltével jár le, kivéve, ha az ERCC számára a folyamatos vagy további segítségnyújtás szükségességét indokoló új elemeket nyújtanak be.”	„(1)   Ha az Unión belül katasztrófa következik be vagy katasztrófaveszély áll fenn, az érintett tagállamok segítséget kérhetnek az ERCC-n keresztül. A kérelmet a lehető legpontosabban kell megfogalmazni , és annak tartalmaznia kell legalább a következőket:
	a) a súlyos katasztrófa típusa, b) a katasztrófa által sújtott terület, illetve az esetlegesen veszélyeztetett területek, c) a fenyegető vagy már bekövetkezett katasztrófa következményeinek orvoslásához szükséges pénzügyi eszközök, időbeli ráfordítás és anyagi források .
	A segítségnyújtás iránti kérelem legfeljebb 90 nap elteltével jár le, kivéve, ha az ERCC számára a folyamatos vagy további segítségnyújtás szükségességét indokoló új elemeket nyújtanak be.”

Indokolás

Amennyiben a tagállamok súlyos katasztrófa esetén pontosabb információkat nyújtanak, az hatékonyabb, célzottabb és költségkímélőbb segítségnyújtást tesz lehetővé a mechanizmus keretében, valamint rövidebb idő alatt érhető el a kitűzött cél, aminek katasztrófák esetében kiemelt jelentősége van.

1. cikk (11a) bekezdés – új pont beillesztése

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

—

(11) A 16. cikk (3b) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „ajánlások haladéktalan adása, lehetőség szerint az érintett országgal és adott esetben a regionális és helyi kapcsolattartó pontokkal együttműködésben, a helyszíni szükségletek és az előre kidolgozott releváns tervek alapján, felkérve a tagállamokat bizonyos meghatározott képességeik bevetésére, és elősegítve a szükséges segítségnyújtás összehangolását;”

Indokolás

A regionális és helyi kapcsolattartó pontokkal való közvetlen kapcsolatnak köszönhetően lerövidülhet az ajánlások adásához szükséges idő és részletesebbek lehetnek az információk. Ez különösen a kiterjedt katasztrófákra érvényes, amelyek során korlátozott a nemzeti hatóságok gyors reagálási képessége.

1. cikk (14) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
(14) A 21. cikk a következőképpen módosul:	(14) A 21. cikk a következőképpen módosul:
a) Az (1) bekezdés j) pontja helyébe a következő szöveg lép: „j) a rescEU létrehozása, igazgatása és fenntartása a 12. cikkel összhangban;”	a) Az (1) bekezdés j) pontja helyébe a következő szöveg lép: „j) a rescEU létrehozása, igazgatása és fenntartása a 12. cikkel összhangban;”
[…]
	b) A bekezdés a következő n) és o) ponttal egészül ki: „n) olyan, helyi és regionális önkormányzatok és egyéb érintett szervezetek számára nyújtott tanácsadás és műhelyfoglalkozások támogatása, amelyek célja azon szakpolitikák/programok integrálása a pénzügyi eszközökkel, amelyek végrehajtása segítheti a meteorológiai jelenségek és a katasztrófák megelőzését és következményeik mérséklését; o) stressztesztek és a tagállamok által az európai polgári védelmi eszköztár rendelkezésére bocsátott reagálási képességek tanúsítására szolgáló eljárás támogatása.” […]

Indokolás

A katasztrófák megelőzése alacsonyabb költségekkel jár, mint a katasztrófákat követő helyreállítás. Ezért indokolt olyan intézkedések integrálása, amelyek a katasztrófakockázatokat közvetlenül vagy közvetve csökkentő, illetve következményeik mérséklését segítő beruházásokhoz vezethetnek.

II.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános észrevételek

1.

egyetért azzal, hogy az utóbbi idők kiterjedt katasztrófái rávilágítottak az uniós polgári védelmi mechanizmus korlátaira; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy bár szükséges a mechanizmus reformja, a fő hangsúlynak továbbra is a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség elérésének kell lennie. Ha a katasztrófákra való reagálásra összpontosítunk egy olyan időszakban, amikor a katasztrófák gyakorisága és intenzitása növekszik, azzal nem tudjuk kezelni a probléma gyökerét. Az Európai Unió szintjén a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség és az „építsd vissza jobban” (building back better) elvét minden uniós szakpolitikában és alapban érvényesíteni kell. Megismétli, hogy a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség elvének az EU beruházási politikáiban is központi szerepet kell kapnia, hogy a közpénznek köszönhetően a közösségek ellenállóbbakká váljanak a katasztrófák negatív hatásaival szemben, és biztosítva legyen az emberélet biztonsága (1);

2.

megjegyzi, hogy – ahogyan azt a 2017. májusi Eurobarométer felmérés eredményei is mutatják – a nyilvánosság támogatja azt az elképzelést, hogy az EU (polgári védelmi szerepköre révén) segítse a tagállamokban bekövetkezett katasztrófákra való reagálás koordinálását;

3.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság javaslata és közleménye az Európai Bizottság részéről a jogszabályok további egyszerűsítése és észszerűsítése irányába tett előrelépést jelentenek;

4.

egyetért az Európai Bizottság azon következtetésével, hogy az éghajlatváltozás növeli a természeti katasztrófák kockázatát; arra kéri ezért az EU intézményeit, hogy gondoskodjanak arról, hogy az EU éghajlat-politikai fellépései jobban összpontosítsanak a katasztrófakockázatok mérséklésére és egy katasztrófákkal szemben ellenállóbb Európa helyi irányítású, területi alapú és többszintű kormányzási megközelítés révén történő kiépítésére;

5.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság javaslata túlnyomórészt a reagálásra koncentrál, és hogy a mechanizmus aktiválása számos esetben ciklikus katasztrófákhoz kapcsolódik. Nyomást kell ezért helyezni a tagállamokra, hogy tegyenek megfelelő megelőző intézkedéseket azáltal, hogy fenntartják a kellő mértékű nemzeti kapacitásokat;

6.

hangsúlyozza, hogy fontos az Európai Bizottság javaslatainak összehangolása a sendai katasztrófakockázat-csökkentési kerettel, hogy az erőfeszítések összeadódhassanak, illetve hogy növeljük a kapacitáshoz nyújtott támogatást és elkerüljük az átfedéseket, mindenekelőtt a katasztrófakockázatok csökkentését célzó nemzeti és helyi stratégiák kidolgozása kapcsán;

7.

megjegyzi, hogy az uniós polgári védelmi mechanizmus fejlesztése az éghajlatváltozás következményeinek kezelését célzó intézkedések szerves részét képezi. Hangsúlyozza, hogy nagyobb szinergiákra van szükség az éghajlatváltozás kezelését célzó hálózatok és a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességgel foglalkozó hálózatok között. Hasonlóképpen erősebb szinergiákat tart szükségesnek a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége, valamint az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési stratégiájának titkársága által indított „Making Cities Resilient” (ellenállóbb városok) elnevezésű kampány között.

A helyi és regionális önkormányzatok szerepe

8.

egyetért a polgári védelem megerősítésének szükségességével a katasztrófák (részben az időjáráshoz, részben a belső biztonsághoz kapcsolódó) tendenciái fényében; hangsúlyozza azonban, hogy ennek legjobb módja az erősebb területi és a közösség szintjén irányított megközelítés lenne. Az uniós szintű intézkedéseknek a tagállamok, valamint azok helyi és regionális önkormányzatai által hozott intézkedések koordinálására és támogatására kell összpontosítaniuk. Hangsúlyozza, hogy a helyi közösségi fellépés a leggyorsabb és leghatékonyabb módja a katasztrófák okozta károk korlátozásának;

9.

felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat is vonják be a kapcsolódó programok keretében tervezett beruházások átvilágításába, és az esetleges változtatások megvitatásába;

10.

hangsúlyozza, hogy a polgári védelemről szóló jogszabályokban, illetve az uniós árvízvédelmi irányelvben előírtakhoz hasonló kockázatértékelést és kockázatkezelés tervezésére vonatkozó rendelkezéseket kell kidolgozni a helyi és regionális önkormányzatokkal partnerségben. Megjegyzi, hogy sok esetben a helyi és regionális kormányzati szintek több ismerettel rendelkeznek egy-egy kockázatról, mint a nemzeti kormányzat. Kéri, hogy dolgozzanak ki egy olyan magatartási kódexet, amely a helyi és regionális önkormányzatok e tervek előkészítésébe történő bevonását szabályozza. Hangsúlyozza továbbá, hogy a bevált gyakorlatokat helyi, regionális és nemzeti kormányzati szinten is meg kellene osztani;

11.

megismétli (2), hogy ki kellene dolgozni egy kockázatkezelési tervekre vonatkozó keretet, amelyet a tagállamok iránymutatásként használhatnának a későbbiekben. Ez a tervek tartalmának összehasonlíthatóságát is elősegítené. Megjegyzi, hogy egy uniós keret összhangban állna a szubszidiaritás elvével. Hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok számára lehetővé kell tenni, hogy saját felelősségi körükben dolgozzanak ki kockázatkezelési terveket, ugyanakkor hasznos lenne egy iránymutatást nyújtó uniós keret;

12.

javasolja, hogy az Európai Bizottság a Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központ (ERCC) irányítását az uniós mechanizmusban részt vevő tagállamok nemzeti és regionális hatóságaival együttműködésben végezze;

13.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat, valamint az önkéntes és közösségi szektor szereplőit is be kell vonni az újonnan létrehozott uniós polgári védelmi tudáshálózatba;

14.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a regionális és helyi önkormányzatokkal partnerségben dolgozzon ki egy katasztrófavédelmi felkészültségi stratégiát, amely magában foglalna egy képzési és gyakorlatprogramot, valamint egyéb elemeket, például az uniós mechanizmushoz kapcsolódó pályázati felhívást, szakértői csereprogramokat és kockázati forgatókönyvek kidolgozását;

15.

megjegyzi, hogy az uniós mechanizmust jól kell kommunikálni a regionális és helyi szereplők felé, hogy minél jobb legyen a kockázatkezelés mind az országhatáron átnyúló szinten, mind pedig az európai, nemzeti, regionális és helyi hatóságok között;

16.

hangsúlyozza az uniós mechanizmussal és a releváns helyi és regionális kockázatértékelési dokumentumokban azonosított helyi és regionális kockázatokkal kapcsolatos információkat terjesztő nemzeti és szubnacionális tájékoztató kampányok jelentőségét. Ismételten felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy az ilyen tájékoztató kampányok az iskolákat is célba vegyék;

17.

támogatja azt a felhívást, hogy az „Erasmus+” elnevezésű program létrehozásáról szóló 1288/2013/EU rendeletben meghatározott szabályokkal és elvekkel összhangban (3) alakítsanak ki egy, a polgári védelemre irányuló új Erasmus programot. Ennek az új Erasmus programnak nemzetközi dimenzióval kell rendelkeznie, és a benne való részvételt nemcsak nemzeti, hanem regionális és helyi szintű képviselők számára is lehetővé kell tenni;

Finanszírozási lehetőségek

18.

felkéri az Európai Bizottságot, a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy tegyenek több erőfeszítést a katasztrófakockázatok megelőzését és kezelését célzó egyéb uniós eszközökkel való összhang javítására. Ezt nem csupán az uniós mechanizmus és a kohéziós, a vidékfejlesztési, az egészségügyi és a kutatási szakpolitikák közötti kapcsolatok létrehozása, illetve e tevékenységek környezetvédelmi szakpolitikákba való beépítésének ösztönzése révén kell megtenni, hanem annak megvizsgálásával is, hogy miként lehetne megerősíteni ezeket a kapcsolatokat az új többéves pénzügyi keretben és az alapok felhasználására vonatkozó szabályokban;

19.

tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság fontolóra veszi, hogy a 2020 utáni időszakra mind a kohéziós politika, mind pedig az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap keretében bevezessen egy, a kockázatértékelés és a kockázatkezelés-tervezés alkalmazására vonatkozó előzetes feltételrendszert. Hangsúlyozza, hogy a kizárólag a kockázatértékelésen és a kockázatkezelés-tervezésen alapuló előzetes feltételrendszer nem fogja elősegíteni a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség elérését. A katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet az EU által finanszírozott minden egyes projekt által teljesítendő kritériumként kell meghatározni az alapok felhasználására vonatkozó szabályokban;

20.

üdvözli azt a célkitűzést, hogy a tudományos ismereteket szélesebb körben elérhetővé tegyék, valamint hogy a megelőzési intézkedések meghozatala és végrehajtása során nagyobb mértékben hagyatkozzanak a tudományos kutatások eredményeire. Hangsúlyozza, hogy a nyíltadat-politika megvalósításához, valamint annak biztosításához, hogy a kereskedelmi érdekek ne élvezhessenek elsőbbséget a közvédelemmel és a jólléttel szemben, fontos a magánszektorral való együttműködés;

21.

hangsúlyozza, hogy a közösségeket ösztönözni kell a saját maguk megsegítésére vonatkozó tervek kidolgozására, mivel gyakran sok időt vesz igénybe, hogy a külső segítségnyújtás megérkezzen. Kéri ezért, hogy az EU tegyen lépéseket a szakmai képzés terén történő segítségnyújtás érdekében, hogy növelhető legyen a közösségek önsegítő képessége, ezáltal felkészültebbé téve őket a katasztrófákra történő kezdeti reagálásra és azok megfékezésére. A közvédelemért felelős szakemberek – például a közösségi vezetők, a szociális munkások, a mentő- és tűzoltószolgálatok tagjai és az egészségügyi dolgozók – számára tartott célirányos továbbképzések és oktatások révén könnyebben megfékezhetők a katasztrófák, illetve csökkenthető a halálesetek száma a válsághelyzet során és a válság utóhatásaként (4);

22.

ismét hangsúlyozza a magánszektor szerepének fontosságát a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség elérésében és a katasztrófákat követő hatékony és időben történő helyreállításban. A magánbiztosítás például kulcsfontosságú a kockázatos magatartások kerülésének ösztönzésében, a kockázati tudatosság előmozdításában és a katasztrófát követő helyreállítás elősegítésében (5).

Az uniós eszközök elkülönített tartaléka: a rescEU

23.

tudomásul veszi a tagállamok nemzeti reagálási képességeit kiegészítő és a katasztrófákra való kollektív reagálási képességet megerősítő elkülönített eszköztartalék – a rescEU – létrehozására irányuló javaslatot. Az Európai Bizottság javaslata szerint a „rescEU” a jövőben a legfontosabb reagálási eszközzé válik majd, különösen a határokon átnyúló végrehajtás tekintetében. Sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az Európai Bizottság javaslatát nem kíséri hatásvizsgálat, ami ahhoz vezetett, hogy az Európai Bizottság nem terjesztett elő alternatív opciókat. A szubszidiaritásnak való megfelelés érdekében a „rescEU” célját és feladatait oly módon kell meghatározni, hogy a központi felelősség tagállami szinten maradjon, ugyanakkor elősegítsék az érintett tagállamok és a helyi és regionális önkormányzatok közötti együttműködés elmélyítését. Az azonnali és hatékony reagálás érdekében kulcsfontosságúak a jól képzett és jól felszerelt helyi egységek, valamint a közösségi szintű önkéntes csoportok által betöltött szerep. A tagállamoknak megfelelő finanszírozást kell biztosítaniuk a nyilvános reagálási egységek számára. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a katasztrófák kockázatának csökkentése és az általuk okozott kár minimalizálása érdekében továbbra is a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség kialakításának kell a középpontban állnia.

24.

üdvözli a jelenlegi rendszer egyszerűsítését, amely az egységes társfinanszírozási aránynak (75 %) az európai polgári védelmi eszköztárban található eszközök átalakítási, javítási, valamint szállítási és üzemeltetési költségei tekintetében történő bevezetése révén valósul meg; üdvözli továbbá azt a döntést, hogy az elszámolható költségek növelése és a társfinanszírozás mértékének 75 %-ra emelése révén enyhítik a részt vevő tagállamok pénzügyi terheit, de hangsúlyozza, hogy az új tartaléknak támogatnia kell a tagállamokat, nem pedig megszabadítani őket attól a kötelezettségüktől, hogy kifejlesszék saját mentési potenciáljukat;

25.

megjegyzi, hogy a rescEU tartalék javasolt konfigurációja olyan forrásokat foglal magában, amelyeket már kellő számban lekötöttek az összevont eszköztárhoz; támogatja ezért, hogy maradjon meg az Európai Bizottságnak az a lehetősége, hogy a tagállamokkal egyetértésben átrendezze a rescEU eszköztárat, amelyet így teljes mértékben hozzáigazíthat a feltárt kapacitáshiányokhoz;

26.

javasolja, hogy a tagállamok közintézményeinek és a magánszektor vállalatainak rescEU-ban történő részvétele önkéntes alapon történjen;

Szubszidiaritás és arányosság

27.

hangsúlyozza, hogy a polgári védelem olyan terület, amelyen az EU a tagállami intézkedések támogatása, összehangolása vagy kiegészítése érdekében lép fel. Hangsúlyozza tehát, hogy az Európai Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy az újonnan létrehozott tartalék a tagállami intézkedések támogatását, összehangolását és kiegészítését célozza, ahelyett, hogy saját forrásokkal látná el az EU-t, vagy új hatásköröket biztosítana az EU számára. Hangsúlyozza, hogy a helyi közösségek reagálási képességének javításához nyújtott támogatás és segítségnyújtás előtérbe helyezése egy olyan módját kínálhatja a katasztrófákra való hatékonyabb reagálás biztosításának, amely megfelel a szubszidiaritás elvének.

---

(1)  COR 02646/2014; CDR 5035/2016.

(2)  CDR 740/2012.

(3)  2017/0309(COD) (HL L 347., 2013.12.20, 50. o.).

(4)  CDR 02646/2014.

(5)  CDR 05035/2016; CDR 02646/2014.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről

(2018/C 361/08)

Előadó: Mark Weinmeister (DE/EPP), Európa-ügyi államtitkár, Hessen tartomány Referenciaszöveg: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás) COM(2017) 753 final

I.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

(2) preambulumbekezdés, új preambulumbekezdés beillesztése az 98/83/EK irányelv (6) preambulumbekezdése előtt

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az emberi fogyasztásra szánt víz kapcsán paraméterértékekre, illetve egészséggel kapcsolatos alapvető és a prevenciót szolgáló minőségi előírásokra vonatkozó minimumkövetelményekre van szükség, hogy olyan minimális környezetminőségi célokat lehessen meghatározni, amelyeket a többi uniós szintű előírással és intézkedéssel együttesen kell elérni. Ezzel az a cél, hogy garantáljuk az emberi fogyasztásra szánt víz fenntartható felhasználását. Ide tartoznak különösen a felszíni és felszín alatti vizek tisztaságának megőrzését biztosító vízvédelmi intézkedések.

Indokolás

Ez a preambulumbekezdés a törölt (5) és (8) preambulumbekezdés egyes részeiből tevődik össze. Fontos, hogy a környezeti kibocsátási források – azaz például a szennyvízkezelés, az ipar és a mezőgazdaság – által kifejtett hatásokat, amelyek különböző mértékben befolyásolhatják a víztestek minőségét, környezetminőségi előírások meghatározásával, a „szennyező fizet” és az elővigyázatosság elvének megfelelően szabályozzák. E károsodás mértéke szempontjából végső soron döntő jelentőségű, hogy rövid és hosszú távon milyen mértékben biztosítják az ivóvíz minőségét. A „csővégi” megoldásokat előnyben részesítő ivóvízforrás-gazdálkodást egészségügyi okokból el kell utasítani. Az „emberi fogyasztásra szánt víz” célkitűzése megfelelő stratégiákat és intézkedéseket követel meg a különböző környezeti közegekben, ami a 7. cikk előírásaiból következik. A WHO paraméterértékeinek egészségügyi értékelése preventív egészségügyi szempontú megközelítésen alapul (lásd az új (16) preambulumbekezdést is – a 98/83/EK irányelv 9. cikkének törlése), az elosztáson keresztül pedig az ivóvízellátás egészségügyi hátrányok nélkül korlátozott ideig biztosított. Egyébként az új 12. cikk is megszünteti ezt a preventív megközelítést.

2. módosítás

(5) preambulumbekezdés

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Irodája részletesen áttekintette a 98/83/EK irányelvben meghatározott paraméterek és számszerű értékek jegyzékét annak megállapítása érdekében, hogy a műszaki és tudományos fejlődés fényében szükség van-e a jegyzék kiigazítására. E vizsgálat eredményei alapján az enterális kórokozókat és a Legionella-t ellenőrizni kell, hat kémiai paramétert vagy paramétercsoportot fel kell venni e jegyzékbe, valamint három, az endokrin rendszert károsító vegyülethez elővigyázatossági referenciaértéket kell rendelni . Az új paraméterek közül három esetében az elővigyázatosság jegyében a WHO által javasoltnál szigorúbb, de elérhető számszerű értékeket kell megállapítani. Az ólom tekintetében a WHO megállapította, hogy a koncentrációt az észszerűen megvalósítható legalacsonyabb szinten kell tartani, a krómra vonatkozó érték pedig továbbra is WHO-felülvizsgálat alatt marad, ezért mindkét paraméter tekintetében tízéves átmeneti időszakot kell engedélyezni a szigorúbb értékek alkalmazása előtt.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Irodája részletesen áttekintette a 98/83/EK irányelvben meghatározott paraméterek és számszerű értékek jegyzékét annak megállapítása érdekében, hogy a műszaki és tudományos fejlődés fényében szükség van-e a jegyzék kiigazítására. E vizsgálat eredményei alapján az enterális kórokozókat és a Legionella baktériumot ellenőrizni kell, kilenc kémiai paramétert vagy paramétercsoportot fel kell venni e jegyzékbe, és ezek közül figyelembe kell venni három, az endokrin rendszert károsító vegyületet, valamint a WHO által ajánlott irányadó értékeket . Az ólom tekintetében a WHO megállapította, hogy a koncentrációt az észszerűen megvalósítható legalacsonyabb szinten kell tartani, a krómra vonatkozó érték pedig továbbra is WHO-felülvizsgálat alatt marad, ezért mindkét paraméter tekintetében tízéves átmeneti időszakot kell engedélyezni a szigorúbb értékek alkalmazása előtt.

Indokolás

Az Európai Bizottság javaslata nem határozza meg az elővigyázatossági referenciaértékek fogalmát. Az Európai Bizottság javaslata továbbá az 5. pontban („Részletes magyarázat a javaslatban szereplő paraméterekre és határértékekre vonatkozó WHO-ajánlások figyelembevételéről”) kifejti, hogy a WHO szerint a három endokrinkárosító vegyület esetében nincsenek támpontok az ivóvízzel kapcsolatos egészségügyi kockázatra, és valószínűleg nincsenek is ilyen kockázatok. Az erre a három vegyületre vonatkozó koncentrációs értékeket az Európai Bizottság nem átláthatóan határozta meg, és az tudományos alapokon nem követhető. Ezért javasolt – és az egészségügyi követelmény tekintetében (emberi fogyasztásra szánt víz) kellően megalapozott is – a WHO által javasolt irányadó értékeket paraméterértékekként meghatározni.

3. módosítás

Az új (5) preambulumbekezdés után a 98/83/EK irányelv korábbi (13) és (15) preambulumbekezdésének beillesztése

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	A paraméterértékek a rendelkezésre álló tudományos ismereteken alapulnak, rendszerint az Egészségügyi Világszervezet ivóvízminőségre vonatkozó iránymutatásait veszik alapul, továbbá figyelembe veszik az elővigyázatosság elvét is, és így magas szintű egészségvédelmet biztosítanak.

Indokolás

A paraméterértékekre vonatkozó egyértelmű kijelentések miatt ragaszkodni kell a korábbi (13) és (16) preambulumbekezdéshez. A 18. cikkel összefüggésben („Mellékletek felülvizsgálata”) a paraméterértékek vonatkozásában minden kétséget kizáróan rögzíteni kell, hogy a rendelkezésre álló tudományos ismereteket és az elővigyázatosság elvét vették alapul. Ez összefügg az új 12. cikkel és a 3. ponttal. Ennek értelmében a tagállamok a jövőben a paraméterértékek betartásának elmulasztását „automatikusan” az emberi egészséget fenyegető potenciális veszélynek tekintik. Ahogy már az 1. módosításban kifejtettük, a WHO paraméterértékeinek egészségügyi értékelése preventív egészségügyi szempontú megközelítésen alapul (lásd az új (16) preambulumbekezdést is – a 98/83/EK irányelv 9. cikkének törlése), nem pedig a közvetlen potenciális veszélyeken. Ez ellentmondásban van a WHO előírásaival.

4. módosítás

(9) preambulumbekezdés

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A veszélyértékelés során az emberi fogyasztásra szánt víz előállításához szükséges kezelés mértékének csökkentését kell szem előtt tartani, például törekedni kell az emberi fogyasztásra szánt víz kinyerésére használt víztestek szennyezését okozó tényezők mérséklésére. E célból a tagállamoknak azonosítaniuk kell az e víztesteket érintő veszélyeket és lehetséges szennyezési forrásokat, és nyomon kell követniük az általuk a veszélyértékelés alapján relevánsnak ítélt szennyező anyagokat (például mikroműanyagok, nitrátok , növényvédő szerek vagy a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján meghatározott gyógyszerek), a területen természetesen előforduló szennyező anyagokat (pl. arzén), vagy a vízszolgáltatók bejelentéseiben szereplő anyagokat (pl. egy adott paraméter értékeinek hirtelen növekedése a kezeletlen vízben). Ezeket a paramétereket az illetékes hatóságoknak jelzésként kell használniuk arra, hogy a vízszolgáltatókkal és az érdekelt felekkel együttműködve csökkentsék a víztestek terhelését, például megelőző vagy kockázatcsökkentő intézkedéseket alkalmazzanak (ideértve szükség esetén az egészségre gyakorolt hatások megismerésére irányuló kutatást), valamint biztosítsák e víztestek védelemét és a szennyezés forrásainak kezelését.

A veszélyértékelés során az emberi fogyasztásra szánt víz előállításához szükséges kezelés mértékének csökkentését kell szem előtt tartani, például törekedni kell az emberi fogyasztásra szánt víz kinyerésére használt víztestek szennyezését okozó tényezők mérséklésére. E célból a tagállamoknak azonosítaniuk kell az e víztesteket érintő veszélyeket és lehetséges szennyezési forrásokat, és nyomon kell követniük az általuk a veszélyértékelés alapján relevánsnak ítélt szennyező anyagokat (például mikroműanyagok (magas polimertartalmú, 1 nm és 5 mm közötti apró részecskék), nitráttartalom, növényvédő szerek vagy a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján meghatározott gyógyszerek), a területen természetesen előforduló szennyező anyagokat (pl. arzén), vagy a vízszolgáltatók bejelentéseiben szereplő anyagokat (pl. egy adott paraméter értékeinek hirtelen növekedése a kezeletlen vízben). Ezeket a paramétereket az illetékes hatóságoknak jelzésként kell használniuk arra, hogy a vízszolgáltatókkal és az érdekelt felekkel együttműködve csökkentsék a víztestek terhelését, például megelőző vagy kockázatcsökkentő intézkedéseket alkalmazzanak (ideértve szükség esetén az egészségre gyakorolt hatások megismerésére irányuló kutatást), valamint biztosítsák e víztestek védelemét és a szennyezés forrásainak kezelését. Ennek érdekében a tagállamoknak olyan normatív és szabályozási rendelkezésekről kell gondoskodniuk, amelyek révén a helyi és regionális önkormányzatoknak és a vízszolgáltatóknak intézkedéseket kell hozniuk a beruházási döntések hatásainak ellenőrzésére. A vízkinyeréseknek, valamint a vízbe történő kibocsátások víztestekre gyakorolt nyomásának hatását kell elsődleges kiindulópontnak tekinteni olyan egységes környezeti előrejelzési és irányítási modellek megalkotásához, amelyek segítenek értékelni, hogy – nem csak társadalmi-gazdasági szempontból – melyek a legjobb környezeti fenntarthatósági feltételek a hálózatokra és üzemekre irányuló olyan intézkedések esetében, amelyeknek célja a megfelelő integrált vízszolgáltatások biztosítása, az adott terület társadalmi-gazdasági lehetőségeinek megfelelően.

Indokolás

A mikroműanyagok olyan jelentősebb szennyezési forrást jelentenek, amellyel a tagállamoknak foglalkozni kellene. A fent javasolt definíciót a Svéd Környezetvédelmi Hivatal használja. Ezenkívül javasolt a „nitráttartalom” fogalom használata, mivel kémiailag csak „nitrátról” beszélhetünk, ebben az összefüggésben viszont a nitráttartalomra gondolnak.

5. módosítás

(11) preambulumbekezdés

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének értékelésére használt számszerű értékeket azon a ponton kell betartani, ahol az emberi fogyasztásra szánt vizet a megfelelő felhasználó rendelkezésére bocsátják;	Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének értékelésére használt számszerű értékeket azon a ponton kell betartani, ahol az emberi fogyasztásra szánt vizet a megfelelő felhasználó rendelkezésére bocsátják;
azonban az emberi fogyasztásra szánt víz minőségét befolyásolhatják a házi elosztó rendszerek. A WHO szerint az Unióban a Legionella a legveszélyesebb vízi kórokozó. A meleg vizes rendszerekben terjed, és belégzéssel fertőz, például zuhanyozás közben. Ezért egyértelműen a házi elosztó rendszerekhez kapcsolódik. Mivel észszerűtlenül magas költségekkel járna egy egyoldalú kötelezettség előírása minden magán- és nyilvános létesítmény ellenőrzésére e kórokozó tekintetében, a házi elosztási kockázatértékelés alkalmasabb e kihívás kezelésére. A házi elosztási kockázatértékelés során figyelembe kell venni az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező termékekből és anyagokból eredő lehetséges kockázatokat is. A házi elosztási kockázatértékelés során ezért többek között az elsőbbségi létesítményekre kell összpontosítani, értékelve a házi elosztó rendszerből és a kapcsolódó termékekből és anyagokból eredő kockázatokat, valamint az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termékek teljesítményét a 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti teljesítménynyilatkozat alapján . A teljesítménynyilatkozattal együtt az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. és 33. cikkében említett információkat is rendelkezésre kell bocsátani. Az értékelés alapján a tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük többek között annak biztosítása érdekében, hogy a WHO erre vonatkozó iránymutatásaival összhangban megfelelő ellenőrzési és kezelési intézkedések álljanak rendelkezésre (például megbetegedések esetén), valamint hogy az építési termékekből származó szennyeződés ne veszélyeztesse az emberi egészséget. Azonban a 305/2011/EU rendelet sérelme nélkül, amennyiben ezek az intézkedések a termékek és anyagok Unión belüli szabad mozgásának korlátozását jelentenék, a korlátozásnak kellően megalapozottnak és szigorúan arányosnak kell lennie, és nem vezethet a tagállamok közötti önkényes megkülönböztetéshez vagy a kereskedelem rejtett korlátozásához.	azonban az emberi fogyasztásra szánt víz minőségét befolyásolhatják a házi elosztó rendszerek. A WHO szerint az Unióban a Legionella a legveszélyesebb vízi kórokozó. A meleg vizes rendszerekben terjed, és belégzéssel fertőz, például zuhanyozás közben. Ezért egyértelműen a házi elosztó rendszerekhez kapcsolódik. Mivel észszerűtlenül magas költségekkel járna egy egyoldalú kötelezettség előírása minden magán- és nyilvános létesítmény ellenőrzésére e kórokozó tekintetében, a házi elosztási kockázatértékelés alkalmasabb e kihívás kezelésére. A házi elosztási kockázatértékelés során figyelembe kell venni az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező termékekből és anyagokból eredő lehetséges kockázatokat is. A házi elosztási kockázatértékelés során ezért többek között az elsőbbségi létesítményekre kell összpontosítani, értékelve a házi elosztó rendszerből és a kapcsolódó termékekből és anyagokból eredő kockázatokat, valamint ellenőrizve a termékekből és anyagokból az emberi fogyasztásra szánt vízbe kibocsátott anyagokat .

Indokolás

A termékek és anyagok tekintetében javasolt az emberi fogyasztásra szánt vízbe kibocsátott anyagok ellenőrzését nem a 305/2011/EU rendelet (építési termékekről szóló rendelet) keretében szabályozni. Az építési termékekből az ivóvízbe kerülő anyagokra vonatkozó paraméterkritériumok és paraméterértékek meghatározása egészségügyi követelményeket jelent, és az építési termékekről szóló rendelet alapján eddig nem állnak rendelkezésre – csak a teljesítménynyilatkozat alapján –harmonizált szabványok az egészségügyi követelményekre vonatkozó vizsgálati kritériumokról és teljesítményértékekről. Éppen a gyártók vonatkozásában nem lehet elkészíteni és tanúsítani besorolásokkal és osztályokkal kapcsolatos teljesítménynyilatkozatokat. Ráadásul a lehetséges CE-jelölés keretében, illetve a CE-jelöléssel ellátott, forgalomba hozott építési termékek tekintetében nem állapítható meg, hogy a teljesítménynyilatkozat alapján (pl. a mechanikus szilárdságra vonatkozóan) az anyagok ivóvízbe kerülésén keresztül az emberi egészséget fenyegető veszélyek sem merülnek fel. Az építési termékeken túl más anyagok is a vízbe kerülhetnek. Az építési termékekről szóló rendelet ezért csak bizonyos feltételek mellett alkalmas a vízbe kibocsátott anyagok ellenőrzésére, és más anyagokat is vizsgálni és szabályozni kell. A termékekből az ivóvízbe kerülő anyagok vonatkozásában viszont utólagosan ellenőrzött információk állnak rendelkezésre a 4 tagállamot átfogó, egyeztetésen alapuló rendszerben (4MS), amely kipróbált és közzétett alapot biztosít az ivóvízzel kapcsolatba kerülő anyagok és termékek Európa-szerte egységes vizsgálati és értékelési rendszeréhez. Törekedni kell arra, hogy ezeket a higiéniai követelményeket és az ezzel összefüggésben felmerülő további közvetlen követelményeket a jövőben az ivóvízről szóló uniós irányelvben rögzítsék. A 4MS-kezdeményezésben Németország mellett Franciaország, Hollandia és az Egyesült Királyság vesz részt. Lásd a 10. cikk (1) bekezdésének c) pontjára vonatkozó 13. és 14. módosítást.

6. módosítás

(12) preambulumbekezdés

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A 98/83/EK irányelvnek a kezelés, a berendezések és az anyagok minőségbiztosításával kapcsolatos rendelkezései nem jártak sikerrel az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termékek belső piacán jelentkező akadályok felszámolásában. Továbbra is nemzeti termékjóváhagyások vannak érvényben, a különböző tagállamokban eltérő követelményekkel. Ez megnehezíti és költségessé teszi a gyártók számára termékeik Unió-szerte történő forgalmazását. A technikai akadályok csak akkor szüntethetők meg, ha a 305/2011/EU rendelet alapján harmonizált műszaki előírások lépnek életbe az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termékekre vonatkozóan. Az említett rendelet lehetővé teszi az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termékekre vonatkozó értékelési módszereket harmonizáló európai szabványok kidolgozását, továbbá küszöbértékek és osztályok meghatározását az alapvető jellemzők teljesítményszintjével kapcsolatban. E célból a 2017. évi szabványosítási munkaprogramban szerepelt egy szabványosítási felkérés az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező termékek és anyagok higiéniájára és biztonságára vonatkozóan a 305/2011/EU rendeletnek megfelelően, és a szabvány kiadása 2018-ra várható. Ennek a harmonizált szabványnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetése racionális döntéshozatalt fog lehetővé tenni az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező biztonságos építési termékek forgalomba hozatala és forgalmazása kapcsán. Ennek fényében az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező berendezésekre és anyagokra vonatkozó rendelkezéseket törölni kell, és részben ezek helyébe lépnek a házi elosztási kockázat értékelésére vonatkozó rendelkezések, melyek kiegészülnek a 305/2011/EU rendelet szerinti vonatkozó harmonizált szabványokkal.

Indokolás

Mivel a termék- és vizsgálati előírások tekintetében a 305/2011/EU rendelet nem harmonizálja a termékek alapvető higiéniai és egészségi jellemzőit (I. melléklet 3e) pont) és ezáltal az emberi fogyasztásra szánt vízbe kibocsátott anyagok harmonizált teljesítményjellemzőit, így ez nem vehető alapul az emberi egészséget fenyegető veszélyek elhárításához, ezért le kell mondani a 305/2013/EU rendelet keretében történő szabályozásról (lásd a 10. cikk (1) bekezdésének c) pontját). Korábban már kudarcot vallott egy szabványharmonizációs eljárás. Megoldásként azt javasoljuk, hogy a közvetlen higiéniai követelményeket az ivóvízről szóló uniós irányelvben szabályozzák. Lásd a 10. cikk (1) bekezdésének c) pontjára vonatkozó 13. és 14. módosítást.

7. módosítás

(15) preambulumbekezdés

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Abban az esetben, ha az irányelv által meghatározott követelmények nem teljesülnek, az érintett tagállamnak haladéktalanul meg kell vizsgálnia az okokat, és minél előbb meg kell tennie a szükséges javító intézkedéseket a víz minőségének helyreállítása érdekében. Amennyiben a rendelkezésre álló víz potenciális veszélyt jelent az emberi egészségre, a vízellátást meg kell tiltani vagy a víz használatát korlátozni kell. Fontos továbbá tisztázni, hogy a mikrobiológiai és kémiai paraméterekre vonatkozó minimumkövetelmények betartásának elmulasztását a tagállamoknak automatikusan az emberi egészséget fenyegető potenciális veszélynek kell tekinteniük . Abban az esetben, ha az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének helyreállításához javító intézkedésre van szükség, a Szerződés 191. cikkének (2) bekezdésével összhangban előnyben kell részesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek a problémát annak forrásánál orvosolják.

Abban az esetben, ha az irányelv által meghatározott követelmények nem teljesülnek, az érintett tagállamnak haladéktalanul meg kell vizsgálnia az okokat, és minél előbb meg kell tennie a szükséges javító intézkedéseket a víz minőségének helyreállítása érdekében. Amennyiben a rendelkezésre álló víz potenciális veszélyt jelent az emberi egészségre, a vízellátást meg kell tiltani vagy a víz használatát korlátozni kell. Fontos továbbá tisztázni, hogy a mikrobiológiai és kémiai paraméterekre vonatkozó minimumkövetelmények betartásának elmulasztását a tagállamok egyedi esetekben az emberi egészséget fenyegető potenciális veszélynek tekinthetik . Abban az esetben, ha az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének helyreállításához javító intézkedésre van szükség, a Szerződés 191. cikkének (2) bekezdésével összhangban előnyben kell részesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek a problémát annak forrásánál orvosolják.

Indokolás

Nem javasolt automatikusan az emberi egészséget fenyegető potenciális veszélynek tekinteni a paraméterértékek túllépését. Ahogy már az 1. módosításban kifejtettük, a WHO paraméterértékeinek egészségügyi értékelése preventív egészségügyi szempontú megközelítésen alapul (lásd az új (16) preambulumbekezdést is – a 98/83/EK irányelv 9. cikkének törlése), nem pedig a közvetlen potenciális veszélyeken, ami önmagában is ellentmondásnak tekinthető. Másrészt ez nehézségeket okoz a fogyasztókkal folytatott kommunikációban, és aggodalmakat és bizalomvesztést vált ki a körükben. Ez még inkább növelheti a palackos víz fogyasztását, ami ellentétes lenne az irányelvjavaslat céljával. Javasoljuk újra beilleszteni a 98/83/EK irányelv „Eltérések” című 9. cikkét.

8. módosítás

2. cikk 3., 4., 5., 6. és 9. pont

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
3.   „vízszolgáltató”: napi átlagban legalább 10 m3 emberi fogyasztásra szánt vizet szolgáltató jogalany.	3.   „vízszolgáltató”: napi átlagban legalább 10 m3 emberi fogyasztásra szánt vizet szolgáltató elkülöníthető jogalany.
4.   „kis vízszolgáltató”: naponta 500 m3-nél kevesebb vizet szolgáltató, vagy 5 000 főnél kevesebbet kiszolgáló vízszolgáltató.	4.   „kis vízszolgáltató”: naponta 500 m3-nél kevesebb vizet szolgáltató, vagy 50 000 főnél kevesebbet kiszolgáló elkülöníthető vízszolgáltató.
5.   „ nagy vízszolgáltató”: naponta legalább 500 m3 vizet szolgáltató, vagy legalább 5 000 főt kiszolgáló vízszolgáltató.	5.   „ közepes vízszolgáltató”: naponta legalább 500 m3 vizet szolgáltató, vagy legalább 50–500 000 főt kiszolgáló elkülöníthető vízszolgáltató;
6.    „nagyon nagy vízszolgáltató”: naponta legalább 5 000  m3 vizet szolgáltató, vagy legalább 50 000 főt kiszolgáló vízszolgáltató.	6.     „nagy vízszolgáltató”: naponta legalább 1250 m3 vizet szolgáltató, vagy legalább 500 000 –1500 000 főt kiszolgáló elkülöníthető vízszolgáltató;
7.    „elsőbbségi helyszín”: a tagállamok által meghatározott olyan nagy létesítmény, ahol a vízzel kapcsolatos kockázatoknak potenciálisan kitett felhasználók száma magas, például a kórházak, egészségügyi intézmények, szálláshelyek, büntetőjogi intézmények és kempingek.	7.    „nagyon nagy vízszolgáltató”: naponta legalább 5 000  m3 vizet szolgáltató, vagy legalább 1 500 000 főt kiszolgáló elkülöníthető vízszolgáltató.
8.    „veszélyeztetett és marginalizált csoportok”: a társadalomból diszkrimináció vagy jogokhoz, erőforrásokhoz és lehetőségekhez való hozzáférés hiánya miatt kiszorult személyek, akik a társadalom többi részéhez képest kiszolgáltatottabbak az egészségük, biztonságuk, az oktatás hiánya, káros gyakorlatok vagy más veszélyek szempontjából.	8.    „elsőbbségi helyszín”: a tagállamok által meghatározott olyan nagy létesítmény, ahol a vízzel kapcsolatos kockázatoknak potenciálisan kitett felhasználók száma magas, például a kórházak, egészségügyi intézmények, szálláshelyek, büntetőjogi intézmények és kempingek.
	9.    „veszélyeztetett és marginalizált csoportok”: a társadalomból diszkrimináció vagy jogokhoz, erőforrásokhoz és lehetőségekhez való hozzáférés hiánya miatt kiszorult személyek, akik a társadalom többi részéhez képest kiszolgáltatottabbak az egészségük, biztonságuk, az oktatás hiánya, káros gyakorlatok vagy más veszélyek szempontjából.
	10.     „egyedi ellátás”: a napi átlagban 10 m3-nél kevesebb vizet szolgáltató vagy 50 személynél kevesebbet kiszolgáló szolgáltató, hacsak a vízszolgáltatás nem kereskedelmi vagy közszolgáltatáshoz kapcsolódó tevékenység keretében történik.

Indokolás

Be kell vezetni a közepes méretű, azaz 500 000–15 000 000 főt kiszolgáló vízszolgáltató kategóriáját. A 3–6. pontban javasolt az olyan vízellátást figyelembe venni, amelyek önmagukban is egységes és így elkülöníthető szolgáltató egységet képeznek. Ugyanis itt nem a szétszórtan elhelyezkedő, nem összefüggő vízellátásra gondoltak. Mivel a 3. cikk (2) bekezdésének b) pontja a napi átlagban 10 m3-nél kevesebb vizet szolgáltató vagy 50 személynél kevesebbet kiszolgáló ellátást határozza meg, a teljesség érdekében érdemes felvenni ezt a fogalommeghatározást a 2. cikkbe.

9. módosítás

5. cikk (1) bekezdés

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A tagállamok meghatározzák az I. mellékletben foglalt, az emberi fogyasztásra szánt vízre alkalmazandó paraméterek értékeit, amelyek nem lehetnek kevésbé szigorúak, mint az ott meghatározott értékek.	A tagállamok meghatározzák az I. mellékletben foglalt, az emberi fogyasztásra szánt vízre alkalmazandó paraméterek értékeit, amelyek nem lehetnek kevésbé szigorúak, mint az ott meghatározott értékek.
	Az I. melléklet C. részében felsorolt indikátor paraméterek tekintetében az értékeket csak indikatív referenciaként, a 12. cikkből eredő kötelezettségek betartása céljából lehet felhasználni.

Indokolás

A 98/83/EK irányelv I. mellékletének C. részében felsorolt indikátor paramétereket azzal az indokolással törölte az irányelvjavaslat, hogy ezek egészségügyi szempontból nem relevánsak. Viszont a szagot és az ízt a vízminőséggel szembeni olyan higiéniai követelményként kell értékelni, amely befolyásolja a (csap)vízfogyasztás elfogadottságát.

10. módosítás

7. cikk (1) bekezdés

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A tagállamok biztosítják, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz szolgáltatása, kezelése és elosztása tekintetében kockázatalapú megközelítés érvényesüljön, amely a következő elemekből áll:	A tagállamok biztosítják, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz szolgáltatása, kezelése és elosztása tekintetében a WHO ivóvízminőségre vonatkozó iránymutatásai és az EN 15975-2 szabvány szerinti megfelelő, arányos és a helyi körülményeket figyelembe vevő kockázatalapú megközelítés érvényesüljön, amely a következő elemekből áll:
a) az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használt víztestekkel kapcsolatos veszélyértékelés a 8. cikknek megfelelően,	a) az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használt víztestekkel kapcsolatos veszélyértékelés a 8. cikknek megfelelően,
b) a vízszolgáltatók által az általuk szolgáltatott víz minőségének ellenőrzésére végzett, ellátással kapcsolatos kockázatértékelés a 9. cikknek és a II. melléklet C. részének megfelelően,	b) a vízszolgáltatók által az általuk szolgáltatott víz minőségének ellenőrzésére végzett, ellátással kapcsolatos kockázatértékelés a 9. cikknek és a II. melléklet C. részének megfelelően,
c) házi elosztási kockázatértékelés a 10. cikknek megfelelően.	c) házi elosztási kockázatértékelés a 10. cikknek megfelelően.
	A tagállamok biztosítják a veszély- és kockázatértékeléssel kapcsolatos felelősségi körök egyértelmű és kiegyensúlyozott elosztását a vízszolgáltatók tekintetében, szem előtt tartva a nemzeti intézményi és jogszabályi keretet és a szubszidiaritás elvét.

Indokolás

Az elismert nemzetközi eljárásoknak megfelelő kockázatalapú megközelítés alkalmazásának biztosítása érdekében hivatkozni kell az alapul szolgáló normákra, azaz a WHO ivóvízbiztonsági tervekre vonatkozó iránymutatásaira és az EN 15975-2 szabványra (Az ivóvízellátás biztonsága – Kockázat- és válságkezelési iránymutatások).

A kockázatalapú megközelítésben az arányosság elvét kell követni. A paramétereknek a gazdasági és műszaki többletköltségek miatt megfelelőeknek kell lenniük és figyelembe kell venniük a helyi körülményeket. Semmi sem bizonyítja, hogy a javasolt gyakoriság és paraméterlista magasabb szintű egészségvédelmet fog eredményezni.

Az Európai Bizottság bevezeti a vízgyűjtő területek, az ivóvíz-előállítás és -elosztás, valamint a házon belüli berendezések kockázatalapú elemzéseit, és mozgásteret hagy a tagállamok számára ezek részletes meghatározására. A felelősségi körök elosztása továbbra is tisztázásra vár, különösen az ivóvíz-szolgáltató vállalatok szerepe kapcsán.

11. módosítás

A 8. cikk (1) bekezdése d) pontjának iv. alpontja

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

egyéb releváns szennyező anyagok, pl. mikroműanyagok és a tagállamok által az emberi tevékenységek hatásainak a 2000/60/EK irányelv 5. cikkével összhangban elvégzett vizsgálata, valamint az említett irányelv II. mellékletének 1.4. pontjával összhangban összegyűjtött, jelentős terhelésekre vonatkozó információk alapján azonosított vízgyűjtő-specifikus szennyezők.

egyéb releváns szennyező anyagok, pl. mikroműanyagok (magas polimertartalmú, 1 nm és 5 mm közötti apró részecskék) és a tagállamok által az emberi tevékenységek hatásainak a 2000/60/EK irányelv 5. cikkével összhangban elvégzett vizsgálata, valamint az említett irányelv II. mellékletének 1.4. pontjával összhangban összegyűjtött, jelentős terhelésekre vonatkozó információk alapján azonosított vízgyűjtő-specifikus szennyezők.

Indokolás

A mikroműanyagok olyan jelentősebb szennyezési forrást jelentenek, amellyel a tagállamoknak foglalkozni kellene. A fent javasolt definíciót a Svéd Környezetvédelmi Hivatal használja.

12. módosítás

8. cikk (4) bekezdés

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Azon esetekben, amikor a vízszolgáltató csökkentheti egy paraméter ellenőrzési gyakoriságát a (2) bekezdés b) pontjával összhangban, a tagállam továbbra is rendszeresen elvégzi a paraméter ellenőrzését a veszélyértékelés tárgyát képező víztestekben.	Azon esetekben, amikor a vízszolgáltató csökkentheti egy paraméter ellenőrzési gyakoriságát a (3) bekezdés b) pontjával összhangban, a tagállam továbbra is rendszeresen elvégzi a paraméter ellenőrzését a veszélyértékelés tárgyát képező víztestekben.

Indokolás

A hivatkozást pontosítani kell, és az a (3) bekezdés b) pontjának rendelkezéseit érinti.

13. módosítás

10. cikk (1) bekezdés c) pont

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
annak ellenőrzése, hogy az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termékek teljesítménye megfelelő-e a 305/2011/EU rendelet I. melléklete 3. e) pontjában az építményekre vonatkozóan előírt alapvető jellemzők tekintetében.

Indokolás

E rendelkezés törlését javasoljuk. Ennek oka, hogy a termék- és vizsgálati előírások tekintetében a 305/2011/EU rendelet nem harmonizálja a termékek alapvető higiéniai és egészségi jellemzőit (I. melléklet 3. e) pont) és ezáltal az emberi fogyasztásra szánt vízbe kibocsátott anyagok harmonizált teljesítményjellemzőit, így ez nem vehető alapul az emberi egészséget fenyegető veszélyek elhárításához. Lásd az 5. és 6. módosítást is.

14. módosítás

10. cikk (2) bekezdés c) pont

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
egyéb intézkedéseket hoznak, például a vízszolgáltatókkal együttműködésben olyan vízkezelési technikákat alkalmaznak a víz jellegének vagy tulajdonságainak megváltoztatására, amelyekkel csökken vagy megszűnik a szolgáltatott víz számszerű értékeknek való meg nem felelésének kockázata;

Indokolás

Nem valósítható meg az az intézkedés, hogy a vízszolgáltató a házi elosztó rendszerekbe szállítás előtt úgy módosítja a vizet, hogy az megfeleljen az I. melléklet C. része szerinti paraméterértékeknek. Sokkal inkább a házi elosztó rendszereket kell műszakilag és anyagilag úgy kialakítani, hogy betartsák az I. melléklet C. része szerinti paraméterértékeket.

15. módosítás

10. cikk (2) bekezdés d) pont

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
kellő tájékoztatással és tanácsokkal látják el a fogyasztókat a víz fogyasztásának és használatának feltételeiről, valamint a kockázat ismételt előfordulásának megakadályozására alkalmas intézkedésekről;	kellő tájékoztatással és tanácsokkal látják el a fogyasztókat a víz fogyasztásának és használatának feltételeiről, valamint a meg nem feleléssel kapcsolatos kockázat ismételt előfordulásának megakadályozására alkalmas intézkedésekről;

Indokolás

Pontosítás, hogy mivel kapcsolatban merül fel kockázat.

16. módosítás

13. cikk (3) bekezdés

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Függetlenül attól, hogy betartották-e a paramétereket, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy bármilyen víz emberi fogyasztásra történő szolgáltatását betiltsák, amely potenciális veszélyt jelent az emberi egészségre, vagy korlátozzák annak használatát, és az emberi egészség védelmében szükséges minden egyéb javító intézkedést megtegyenek.	Függetlenül attól, hogy betartották-e a paramétereket, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy bármilyen víz emberi fogyasztásra történő szolgáltatását betiltsák, amely potenciális veszélyt jelent az emberi egészségre, vagy korlátozzák annak használatát, és az emberi egészség védelmében szükséges minden egyéb javító intézkedést megtegyenek.
Az I. melléklet A. és B. részében a számszerű értékekre vonatkozóan előírt minimumkövetelmények betartásának elmulasztását a tagállamok automatikusan az emberi egészséget fenyegető potenciális veszélynek tekintik.

Indokolás

Túlszabályozás az a rendelkezés, amelynek értelmében a paraméterértékekre vonatkozóan előírt minimumkövetelmények betartásának elmulasztását – mint amilyen egyetlen coliform baktérium, a víz zavarossága vagy kémiai paraméterek 10 %-os túllépése – automatikusan az emberi egészséget fenyegető potenciális veszélynek tekintik. Egyrészt a WHO paraméterértékeinek egészségügyi értékelése preventív egészségügyi szempontú megközelítésen alapul (lásd az új (16) preambulumbekezdést is – a 98/83/EK irányelv 9. cikkének törlése), nem pedig a közvetlen potenciális veszélyeken. Ez ellentmondásban van a WHO előírásaival. Másrészt például a coliform baktériumok és a víz zavarossága lehetséges dekantálási szennyeződések indikátorai lehetnek. Figyelembe kell venni, hogy a paraméterértékek betartásának elmulasztásáról tájékoztatni kell a fogyasztókat. Ezekben az esetekben ez nagy valószínűséggel elbizonytalanodást, aggodalmat és bizalomvesztést vált ki az ivóvízzel kapcsolatban, és a növelheti a palackos víz fogyasztását. Mindez ellentétes az irányelv alapvető céljaival. Azt is meg kell fontolni, hogy például a műszaki adottságok miatt az egyes esetekben nem lehet mindig közvetlen intézkedéseket végrehajtani. (Lásd a 17. módosítást, amely újra beilleszti a 98/83/EK irányelv „Eltérések” című 9. cikkét.)

17. módosítás

Új cikk „Eltérések” címmel a 12. cikk után

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	xx. cikk – Eltérések (a 98/83/EK irányelv 9. cikke) (1)     A tagállamok átmeneti eltérést engedélyezhetnek az I. melléklet B. részében foglalt, vagy az 5. cikk (2) bekezdésének megfelelően meghatározott paraméterek teljesítése alól, az általuk meghatározandó maximális mértékig, feltéve, hogy az átmeneti eltérés nem jelent potenciális veszélyt az emberi egészségére, és, feltéve, hogy az adott térségben az emberi fogyasztásra szánt víz szolgáltatását más, észszerű módon nem lehet fenntartani.
	Az átmeneti eltérést a lehető legrövidebb időre kell korlátozni, ami nem haladhatja meg a három évet, s amely időszak végén meg kell vizsgálni, hogy történt-e elegendő fejlődés. Amennyiben valamely tagállam még egyszer átmeneti eltérést szándékozik engedélyezni, köteles tájékoztatni a Bizottságot vizsgálatáról a második átmeneti eltérésre vonatkozó döntést megalapozó indokokkal együtt. A második átmeneti eltérés időtartama nem haladhatja meg a három évet.
	(2)     Rendkívüli körülmények esetén az adott tagállam kérhet a Bizottságtól egy harmadik, három évet meg nem haladó időtartamra szóló átmeneti eltérést. A Bizottság három hónapon belül döntést hoz minden ilyen kérelemről.
	(3)     A fenti (1) vagy (2) bekezdésben foglaltakkal összhangban engedélyezett átmeneti eltérésekben meg kell határozni a következőket:
	a) az eltérés oka;
	b) a szóban forgó paraméter, a megelőző vonatkozó ellenőrzési eredmények, valamint az átmeneti eltérés ideje alatt megengedhető maximális érték;
	c) a földrajzi térség, a naponta szolgáltatott víz mennyisége, az érintett lakosság, illetve az, hogy az átmeneti eltérés érint-e valamilyen releváns élelmiszer-ipari vállalkozást;
	d) megfelelő ellenőrzési rendszer, szükség szerint megnövelt ellenőrzési gyakorisággal;
	e) a szükséges javító intézkedések tervének rövid összefoglalása, beleértve a munkálatok ütemtervét, a becsült költségeket és a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket;
	f) az átmeneti eltérés igényelt időtartama.
	(4)     Ha az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy a paraméter jelentéktelen mértékben nem teljesül, és ha a 8. cikk (2) bekezdésnek megfelelő javító intézkedés elegendő a probléma 30 napon belül történő orvosolására, akkor nincs szükség a fenti (3) bekezdés előírásainak alkalmazására. Ebben az esetben az illetékes hatóságoknak vagy egyéb szerveknek csak az érintett paraméter megengedett legnagyobb értékét és a probléma orvosolására rendelkezésre álló időt kell meghatározniuk.
	(5)     A 4. bekezdés alkalmazása nem lehetséges többé, ha egy adott vízellátás a megelőző 12 hónapban összesen 30 napot meghaladó ideig nem felelt meg bármelyik számszerű értéknek.
	(6)     Az e cikkben foglalt eltéréseket igénybe vevő tagállamnak biztosítania kell, hogy az átmeneti eltérés által érintett lakosságot haladéktalanul és megfelelő módon tájékoztassák az eltérésről és annak meghatározó feltételeiről. Továbbá az adott tagállam szükség szerint biztosítja a tanácsadást a lakosság egyes konkrét csoportjainak, amelyeknél az eltérés különleges kockázatot jelenthet. Amennyiben az illetékes hatóságok másként nem döntenek, ezek a kötelezettségek nem vonatkoznak a 4. bekezdésben meghatározott esetre.
	(7)     A (4) bekezdésben foglaltak szerinti eltérés kivételével, a tagállam az engedélyezett eltérésről két hónapon belül tájékoztatja a Bizottságot az érintett, átlagosan napi 500 m3-t meghaladó vagy 5 000 főnél többet ellátó vízszolgáltatásról, beleértve a (3) bekezdésben megkövetelt információkat is.
	(8)     Ez a cikk nem vonatkozik a palackokban vagy tartályokban eladásra kínált emberi fogyasztásra szánt vízre.

Indokolás

Amennyiben a paraméterértéket be nem tartása nem jelent potenciális veszélyt az egészségre, ajánlott újra beilleszteni a 98/83/EK irányelv eltérésekről szóló 9. cikkét. Ugyanis a paraméterértékek betartásának elmulasztása nem minden esetben jelent közvetlen veszélyt az egészségre, és a WHO paraméterértékeinek egészségügyi értékelése preventív egészségügyi szempontú megközelítésen alapul (lásd az új (16) preambulumbekezdést is – a 98/83/EK irányelv 9. cikkének törlése).

18. módosítás

13. cikk

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférés	Az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférés
(1)   A 2000/60/EK irányelv 9. cikkének sérelme nélkül a tagállamok megtesznek minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy javítsák az emberi fogyasztásra szánt vízhez való egyetemes hozzáférést, és előmozdítsák annak használatát területükön. Ennek keretében többek között az alábbi intézkedéseket kell meghozni:	(1)   A 2000/60/EK irányelv 9. cikkének sérelme nélkül a tagállamok megtesznek minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy javítsák az emberi fogyasztásra szánt vízhez való egyetemes hozzáférést, és előmozdítsák annak használatát területükön. Ennek keretében – a vidéki és szigeti közösségek távoli földrajzi fekvésének figyelembevételével – többek között az alábbi intézkedéseket kell meghozni:
a) azonosítani kell az emberi fogyasztásra szánt vízhez hozzá nem férő személyeket és a hozzáférésük hiányának okát (pl. veszélyeztetett és marginalizált csoporthoz tartoznak), értékelni kell az e személyek hozzáférésének javítására kínálkozó lehetőségeket, tájékoztatva őket az elosztó hálózathoz való csatlakozás lehetőségéről vagy az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférés alternatív módjairól;	a) azonosítani kell az emberi fogyasztásra szánt vízhez hozzá nem férő személyeket és a hozzáférésük hiányának okát (pl. veszélyeztetett és marginalizált csoporthoz tartoznak), értékelni kell az e személyek hozzáférésének javítására kínálkozó lehetőségeket, tájékoztatva őket az elosztó hálózathoz való csatlakozás lehetőségéről vagy az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférés alternatív módjairól;
b) a közterületeken és nyilvános helyeken telepíteni kell és karban kell tartani az emberi fogyasztásra szánt vízhez szabad hozzáférést biztosító kültéri és beltéri létesítményeket;	b) a közterületeken és nyilvános helyeken telepíteni kell és karban kell tartani az emberi fogyasztásra szánt vízhez szabad hozzáférést biztosító kültéri és beltéri létesítményeket , gondoskodva a pazarlás elkerülésére irányuló konkrét eszközök felszereléséről ;
c) ösztönözni kell az emberi fogyasztásra szánt víz használatát az alábbiak révén:	c) ösztönözni kell az emberi fogyasztásra szánt víz használatát az alábbiak révén:
i) a víz minőségével kapcsolatos lakossági tájékoztató kampányok folytatása;	i) a víz minőségével kapcsolatos lakossági tájékoztató kampányok folytatása;
ii) a közigazgatásban és a középületekben az emberi fogyasztásra szánt víz biztosításának ösztönzése;	ii) a közigazgatásban és a középületekben az emberi fogyasztásra szánt víz biztosításának ösztönzése;
iii) az emberi fogyasztásra szánt víz ingyenes biztosításának ösztönzése az éttermekben, étkezdékben és a rendezvény-vendéglátó szolgáltatások nyújtásakor.	iii) az emberi fogyasztásra szánt víz ingyenes biztosításának ösztönzése az éttermekben, étkezdékben és a rendezvény-vendéglátó szolgáltatások nyújtásakor.
(2)   Az (1) bekezdés a) pontja értelmében összegyűjtött információk alapján a tagállamok megtesznek minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a veszélyeztetett és marginalizált csoportok számára biztosítsák az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférést.	(2)   Az (1) bekezdés a) pontja értelmében összegyűjtött információk alapján a tagállamoknak az érintett helyi és regionális önkormányzatokkal közösen felül kellene vizsgálniuk minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a veszélyeztetett és marginalizált csoportok számára biztosítsák az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférést.
	Elsősorban arra kell ügyelni, hogy a helyi önkormányzatoknak beleszólásuk legyen a vízhez való hozzáférés biztosításával kapcsolatos intézkedésekbe. Lehetővé kell a magán víznyerő forrásokból származó víz felhasználását is, amennyiben az ellenőrzött módon és a minőségi követelményeket betartva történik.
Amennyiben e csoportok nem férnek hozzá emberi fogyasztásra szánt vízhez, a tagállamok haladéktalanul tájékoztatják őket az általuk használt víz minőségéről, valamint minden olyan intézkedésről, amellyel elkerülhető, hogy a víz esetleges szennyezettsége káros hatást gyakoroljon az emberi egészségre.	Amennyiben e csoportok nem férnek hozzá emberi fogyasztásra szánt vízhez, a tagállamok haladéktalanul tájékoztatják őket az általuk használt víz minőségéről, valamint minden olyan intézkedésről, amellyel elkerülhető, hogy a víz esetleges szennyezettsége káros hatást gyakoroljon az emberi egészségre.

Indokolás

Az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférés önmagában is része az általános érdekű szolgáltatásoknak. Számos tagállamban a települések a törvény erejénél fogva illetékesek abban, hogy elégséges ivóvízzel lássák el a lakosságot. Amennyiben az ivóvíz minősége és az ivóvízhez való hozzáférés kerül szóba, a tagállamok számára lehetőséget kell adni arra, hogy ezt a problematikát maguktól felülvizsgálják. Ugyanakkor a szóban forgó önkormányzatok bevonása mellett foglalkozni kell a bizonyos helyi és regionális önkormányzatok által azonosított további akadályokkal és ezek pénzügyi következményeivel, hogy a veszélyeztetett népességcsoportok számára is méltányosabb hozzáférést biztosítsunk a vízhez.

19. módosítás

I. melléklet B. rész – Paraméter: Növényvédő szerek – Megjegyzések

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
„Növényvédő szerek”: — szerves rovarölő szerek (inszekticidek), — szerves gyomirtó szerek (herbicidek), — szerves gombaölő szerek (fungicidek), — szerves féregirtó szerek (nematocidek), — szerves atkairtó szerek (akaricidek), — szerves algairtó szerek (algicidek), — szerves rágcsálóirtó szerek (rodenticidek), — szerves csigairtó szerek (szlimicidek), — egyéb hasonló termékek (többek között növekedésszabályozók) és ezek metabolitjai, bomlási és reakciótermékei az 1107/2009/EK rendelet 3. cikkének 32. pontjában szereplő meghatározás szerint.	„Növényvédő szerek”: — szerves rovarölő szerek (inszekticidek), — szerves gyomirtó szerek (herbicidek), — szerves gombaölő szerek (fungicidek), — szerves féregirtó szerek (nematocidek), — szerves atkairtó szerek (akaricidek), — szerves algairtó szerek (algicidek), — szerves rágcsálóirtó szerek (rodenticidek), — szerves csigairtó szerek (szlimicidek), — egyéb hasonló termékek (többek között növekedésszabályozók) és ezek megfelelő metabolitjai, bomlási és reakciótermékei az 1107/2009/EK rendelet 3. cikkének 32. pontjában szereplő meghatározás szerint.
A határérték minden egyes növényvédő szerre külön-külön vonatkozik.	A határérték minden egyes növényvédő szerre külön-külön vonatkozik.

Indokolás

Az 1107/2009/EK rendelet a „megfelelő” metabolitokat szabályozza, továbbá az ivóvízről szóló uniós irányelv mellékletére vonatkozó javaslat angol változata is a következőképpen fogalmaz: „[…] and their relevant metabolites […]” Érdemes a fordításba is beilleszteni a „megfelelő” kifejezést.

20. módosítás

Új I. melléklet D. rész

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	D. rész – Indikátor paraméterek A 98/83/EK irányelv I. melléklete C. részének beillesztése

Indokolás

A 98/83/EK irányelv I. mellékletének C. részében felsorolt indikátor paramétereket azzal az indokolással törölte az irányelvjavaslat, hogy ezek egészségügyi szempontból nem relevánsak. Viszont a szagot és az ízt a vízminőséggel szembeni olyan higiéniai követelményként kell értékelni, amely befolyásolja a (csap)vízfogyasztás elfogadottságát. A többi indikátor paraméter berendezésspecifikus és műszaki jellegű, így például a korrózió mértéke tekintetében vizsgálni kell a vas- és mangántartalmat és a víz zavarosságát, a fertőtlenítőszer-használat tekintetében pedig a TOC- és pH-értéket. Ajánlatos az indikátor paramétereket táblázatos formában újra felvenni az I. melléklet D. részébe. Ebből adódóan a III. melléklet B. részének 1. táblázatában a teljesítményjellemzők tekintetében figyelembe kell venni az indikátor paramétereket.

21. módosítás

Módosítási ajánlás a COM(2017) 753 final jelű európai bizottsági dokumentum 1. részéhez

14. cikk

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A nyilvánosság tájékoztatása	A nyilvánosság tájékoztatása
(1)   A tagállamok biztosítják, hogy online elérhetőek legyenek a fogyasztók számára az emberi fogyasztásra szánt vízre vonatkozó megfelelő és naprakész információk a IV. melléklettel összhangban.	(1)   A tagállamok biztosítják, hogy online elérhetőek legyenek a fogyasztók számára az emberi fogyasztásra szánt vízre vonatkozó megfelelő és naprakész információk a IV. melléklettel összhangban.
(2)   Gondoskodnak arról, hogy minden fogyasztó kérés nélkül rendszeresen, évente legalább egyszer tájékoztatást kapjon a legmegfelelőbb formában (pl. a számláján vagy intelligens alkalmazásokon keresztül) az alábbiakról:	(2)   Gondoskodnak arról, hogy minden fogyasztó kérés nélkül rendszeresen, évente legalább egyszer tájékoztatást kapjon a legmegfelelőbb formában (pl. a számláján vagy intelligens alkalmazásokon keresztül) az alábbiakról:
a) az emberi fogyasztásra szánt vízért általa fizetett köbméterenkénti vízdíj árstruktúrája, részletezve az állandó és a változó költségeket , kitérve legalább az alábbi elemek költségeire: i. vízszolgáltató által a 8. cikk (5) bekezdése szerinti veszélyértékelés céljából hozott intézkedések; ii. az emberi fogyasztásra szánt víz kezelése és elosztása; iii. a szennyvíz összegyűjtése és kezelése; iv. a 13. cikk alapján hozott intézkedések, ha a vízszolgáltató alkalmazott ilyeneket;	a) az emberi fogyasztásra szánt vízért általa fizetett köbméterenkénti vízdíj árstruktúrája, részletezve az állandó és a változó költségeket;
b) az emberi fogyasztásra szánt víz literenkénti és köbméterenkénti ára;	b) az emberi fogyasztásra szánt víz literenkénti és köbméterenkénti ára;
c) a háztartás által fogyasztott mennyiség, legalább évente vagy számlázási időszakonként és a fogyasztás alakulása az éven belül;	c) a háztartás által fogyasztott mennyiség, legalább évente vagy számlázási időszakonként és a fogyasztás alakulása az éven belül;
d) a háztartás éves vízfogyasztásának összehasonlítása az ugyanazon kategóriába tartozó háztartások átlagos fogyasztásával;	d) a háztartás éves vízfogyasztásának összehasonlítása az ugyanazon kategóriába tartozó háztartások átlagos fogyasztásával;
e) a IV. mellékletben előírt információkat tartalmazó weboldal címe.	e) a IV. mellékletben előírt információkat tartalmazó weboldal címe.
Az első albekezdés alapján nyújtandó tájékoztatás formátumát és módját a Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén határozhatja meg. E végrehajtási jogi aktusokat a 20. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.	Az első albekezdés alapján nyújtandó tájékoztatás formátumát és módját a Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén határozhatja meg. E végrehajtási jogi aktusokat a 20. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(3)   Az (1) és (2) bekezdés nincs kihatással a 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelvre.	(3)   Az (1) és (2) bekezdés nincs kihatással a 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelvre.

Indokolás

A 14. cikkben szereplő követelmények túlzóak. A háztartásoknak szánt információknak az emberi fogyasztásra szánt víz minőségére kellene koncentrálniuk. Nem kellene megadni olyan adatokat, amelyek nem kapcsolódnak az ivóvíz minőségéhez (szennyvíz, üzemi titoknak számító feldolgozási intézkedések stb.).

22. módosítás

Módosítási ajánlás a COM(2017) 753 final jelű európai bizottsági dokumentum 1. részéhez

IV. melléklet

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A NYILVÁNOSSÁG SZÁMÁRA ONLINE RENDELKEZÉSRE BOCSÁTANDÓ INFORMÁCIÓK	A NYILVÁNOSSÁG SZÁMÁRA ONLINE RENDELKEZÉSRE BOCSÁTANDÓ INFORMÁCIÓK
A következő információkat felhasználóbarát és igényre szabott módon elérhetővé kell tenni a fogyasztók számára:	A következő információkat felhasználóbarát és igényre szabott módon elérhetővé kell tenni a fogyasztók számára:
1. az illetékes vízszolgáltató megnevezése;	1. az illetékes vízszolgáltató megnevezése;
2. az I. mellékletben felsorolt paraméterekre vonatkozó legfrissebb ellenőrzési adatok, ezen belül a mintavétel gyakorisága és helyszíne a szolgáltatást igénybe vevő fogyasztó számára releváns terület vonatkozásában, továbbá az 5. cikkel összhangban meghatározott határérték. Az ellenőrzési eredmények nem lehetnek régiebbek:	2. az I. mellékletben felsorolt paraméterekre vonatkozó legfrissebb ellenőrzési adatok, ezen belül a mintavétel gyakorisága és helyszíne a szolgáltatást igénybe vevő fogyasztó számára releváns terület vonatkozásában, továbbá az 5. cikkel összhangban meghatározott határérték. Az ellenőrzési eredmények nem lehetnek régiebbek:
a) nagyon nagy vízszolgáltatók esetében egy hónapnál;	a) nagyon nagy vízszolgáltatók esetében egy hónapnál;
b) nagy vízszolgáltatók esetében hat hónapnál;	b) nagy vízszolgáltatók esetében hat hónapnál;
c) kis vízszolgáltatók esetében egy évnél;	c) kis vízszolgáltatók esetében egy évnél;
3. az 5. cikk alapján meghatározott határértékek túllépése esetén információk az emberi egészségre gyakorolt potenciális veszélyről, és ezzel kapcsolatban egészségvédelmi és fogyasztási tanácsok vagy egy ezen információkat tartalmazó weboldalra mutató link;	3. az 5. cikk alapján meghatározott határértékek túllépése esetén információk az emberi egészségre gyakorolt potenciális veszélyről, és ezzel kapcsolatban egészségvédelmi és fogyasztási tanácsok vagy egy ezen információkat tartalmazó weboldalra mutató link;
4. a releváns ellátási kockázatelemzés összefoglalása;	4. a releváns ellátási kockázatelemzés összefoglalása;
5. információk a következő indikátor paraméterekről és a hozzájuk tartozó határértékekről:	5. információk a következő indikátor paraméterekről és a hozzájuk tartozó határértékekről:
a) Szín;	a) Szín;
b) pH (Hidrogénion koncentráció);	b) pH (Hidrogénion koncentráció);
c) Vezetőképesség;	c) Vezetőképesség;
d) Vas;	d) Vas;
e) Mangán;	e) Mangán;
f) Szag;	f) Szag;
g) Íz;	g) Íz;
h) Keménység;	h) Keménység;
i) Vízben oldott ásványi anyagok, anionok/kationok — Borát BO3- — Karbonát CO3 2- — Klorid Cl- — Fluorid F- — Hidrogén-karbonát HCO3- — Nitrát NO3- — Nitrit NO2- — Foszfát PO4 3- — Szilikát SiO2 — Szulfát SO4 2- — Szulfid S2- — Alumínium Al — Ammónium NH4 + — Kalcium Ca — Magnézium Mg — Kálium K — Nátrium Na	i) Vízben oldott ásványi anyagok, anionok/kationok — Borát BO3- — Karbonát CO3 2- — Klorid Cl- — Fluorid F- — Hidrogén-karbonát HCO3- — Nitrát NO3- — Nitrit NO2- — Foszfát PO4 3- — Szilikát SiO2 — Szulfát SO4 2- — Szulfid S2- — Alumínium Al — Ammónium NH4 + — Kalcium Ca — Magnézium Mg — Kálium K — Nátrium Na
Ezek a határértékek és más nem ionizált vegyületek és mikroelemek feltüntethetők referenciaértékkel együtt és/vagy magyarázattal kiegészítve;	Ezek a határértékek és más nem ionizált vegyületek és mikroelemek feltüntethetők referenciaértékkel együtt és/vagy magyarázattal kiegészítve;
6. a fogyasztóknak szóló tanácsok arról, hogy hogyan csökkenthetik a vízfogyasztást;	6. a fogyasztóknak szóló tanácsok arról, hogy hogyan csökkenthetik a vízfogyasztást;
7. a nagyon nagy vízszolgáltatók esetében éves szintű információk a következőkről:	7. a nagyon nagy vízszolgáltatók esetében éves szintű információk a következőkről:
a) a vízellátó rendszer általános teljesítménye a hatékonyság szempontjából, ezen belül a szivárgási arányok és az energiafelhasználás a szállított víz egy köbméterére vetítve;	a) a vízszolgáltató vállalat vezetésével és irányításával kapcsolatos információk, ezen belül az igazgatótanács összetétele;
b) a vízszolgáltató vállalat vezetésével és irányításával kapcsolatos információk, ezen belül az igazgatótanács összetétele;	b) az éves szinten szolgáltatott víz mennyisége és a jellemző tendenciák;
c) az éves szinten szolgáltatott víz mennyisége és a jellemző tendenciák;	c) a fogyasztók számára a víz egy köbméteréért felszámított díj költségszerkezete, ezen belül az állandó és a változó költségek, bemutatva legalább az egy köbméternyi szolgáltatott vízre jutó energiafelhasználással kapcsolatos költségeket;
d) a fogyasztók számára a víz egy köbméteréért felszámított díj költségszerkezete, ezen belül az állandó és a változó költségek, bemutatva legalább az egy köbméternyi szolgáltatott vízre jutó energiafelhasználással kapcsolatos költségeket , a vízszolgáltatók által a 8. cikk (4) bekezdésében említett veszélyértékelés elvégzése céljából végrehajtott intézkedések költségeit, az emberi fogyasztásra szánt víz kezelésének és elosztásának költségeit, a szennyvíz összegyűjtésének és kezelésének költségeit, valamint a 13. cikk alkalmazásában végrehajtott intézkedésekkel kapcsolatos költségeket, amennyiben a vízszolgáltató megvalósított ilyeneket ;	d) a vízszolgáltató által a vízszolgáltatás pénzügyi fenntarthatóságának biztosításához (ezen belül az infrastruktúra karbantartásához) szükségesnek ítélt beruházások összege és a ténylegesen kapott vagy megtérült beruházási összegek;
e) a vízszolgáltató által a vízszolgáltatás pénzügyi fenntarthatóságának biztosításához (ezen belül az infrastruktúra karbantartásához) szükségesnek ítélt beruházások összege és a ténylegesen kapott vagy megtérült beruházási összegek;
f) az alkalmazott vízkezelő és fertőtlenítő módszerek típusai;
g) a fogyasztói panaszok összefoglalása, az azokkal kapcsolatos statisztikák, és a problémákra adott válaszok gyorsasága és megfelelősége;
8. kérésre hozzáférés biztosítása a 2. és a 3. pont szerinti információkhoz legfeljebb 10 évre visszamenőleg.	8. kérésre hozzáférés biztosítása a 2. és a 3. pont szerinti információkhoz legfeljebb 10 évre visszamenőleg.

Indokolás

Azoknak a követelményeknek, amelyek arról rendelkeznek, hogy a nagyon nagy vízszolgáltatóknak évente milyen információkat kell a fogyasztók rendelkezésére bocsátaniuk, olyan adatokra is ki kell terjedniük, hogy milyen minőségi követelmények vannak életben az emberi fogyasztásra szánt víz kapcsán, illetve átlátható módon tájékoztatniuk kell a fogyasztókat a szolgáltatott vízmennyiségről és annak költségszerkezetéről. Ennek ki kell terjednie a vízszolgáltatás biztosításával kapcsolatos beruházási költségekre is, hiszen ezek is befolyásolják a fogyasztói díjakat. Az ezen túlmenő tájékoztatási követelmények nem kapcsolódnak közvetlenül a fogyasztók számára nyújtott vízszolgáltatáshoz, a közbiztonsághoz kötődő kritikus infrastruktúraterületekkel kapcsolatos további adatokat pedig megfelelően figyelembe kellene venni. Nem kell olyan, vízszolgáltatással kapcsolatos információkat megadni a fogyasztók számára, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a biztosított vízminőséghez és vízmennyiséghez, illetve annak költségszerkezetéhez. A szennyvízkezeléssel kapcsolatos adatokat nem lehet egy az egyben az ivóvízfogyasztással kapcsolatos adatokhoz hasonlóan kezelni, az ugyanis a fogyasztók téves tájékoztatásához vezetne. Az általában a kritikus jelentőségű infrastruktúrákat és a közösség működőképességét érintő információkat nem kellene nyilvánosságra hozni, hogy el lehessen kerülni az ezzel járó káros hatásokat.

II.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános észrevételek

1.

üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, amely az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK tanácsi irányelvet dolgozza át azzal a céllal, hogy az aktuális tudományos és műszaki ismeretek figyelembevételével jó minőségű ivóvizet biztosítson a fogyasztóknak az EU tagállamaiban;

2.

támogatja az Európai Bizottság célkitűzését, hogy ellenőrzésen keresztül kívánja megvédeni az ivóvíz minőségét az emberi egészségre káros hatásoktól, és az uniós irányelvben betartandó minimumkövetelmények alapján biztosítani kívánja az ivóvízminőséget. Azonban a tagállamokra regionális és helyi szinten az ellenőrzési, elővigyázatossági és javító intézkedések keretében jelentős szerep hárul abban, hogy elérjék és biztosítsák a fogyasztók számára a irányelv keretében előírt jó vízminőséget;

3.

külön üdvözli a „Vízhez való jog” elnevezésű európai polgári kezdeményezésre válaszul kidolgozott európai bizottsági javaslatokat, amelyek célja, hogy alapvető közszolgáltatásként egyetemes hozzáférést biztosítsanak a tiszta és egészséges ivóvízhez, specifikus intézkedéseket irányozva elő a veszélyeztetett és marginalizált csoportok hozzáférésének javítására;

4.

úgy véli, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz tartós szolgáltatásához paraméterértékekre, illetve egészséggel kapcsolatos alapvető és a prevenciót szolgáló minőségi előírásokra vonatkozó minimumkövetelményekre van szükség, mivel ezek meghatározzák azokat a minimális környezetminőségi célokat, amelyek a „szennyező fizet” és az elővigyázatosság elve értelmében szükségesek. A fogyasztók szempontjából az olyan intézkedések, amelyek az Európai Unió környezetvédelmi politikájának céljaival (EUMSZ 191. cikk (2) bekezdés) és különösen az érvényes víz-keretirányelvvel összhangban elsősorban a felszíni és felszín alatti vizek tisztaságának megőrzését biztosítják, az első alapvető lépést jelentik, amelyet szükség esetén ki kell egészíteni folyamatvégi intézkedésekkel;

5.

támogatja, hogy az ivóvízforrások minőségét szorosan kapcsolják össze a víz-keretirányelv, különösen annak 7. cikkének követelményeivel. Ennek során a tagállamokban regionális és helyi szinten jelentős és támogatandó szerepe van a hatóságok és a vízszolgáltatók közötti együttműködésnek, hogy felismerjék az ivóvízforrások használatából eredő veszélyeket, azokat a „szennyező fizet” elv szerint megakadályozzák, és intézkedésekkel kezeljék. Ezt támogatni kell azzal a céllal, hogy elővigyázatosan és fenntartható módon jó minőségű ivóvizet biztosítsanak a fogyasztók számára; Az Európai Bizottság bevezeti a vízgyűjtő területek, az ivóvíz-előállítás és -elosztás, valamint a házon belüli berendezések kockázatalapú elemzéseit, és mozgásteret hagy a tagállamok számára ezek részletes meghatározására. A felelősségi körök elosztása továbbra is tisztázásra vár, különösen az ivóvíz-szolgáltató vállalatok szerepe kapcsán. Ennek lehetőség szerint tagállami szinten kell megtörténnie, hogy megfelelően figyelembe lehessen venni a nemzeti jogszabályi keretet és a szubszidiaritás elvét;

6.

egyetért az Európai Bizottság véleményével, miszerint a jó minőségű ivóvíz biztosításához mint intézkedéshez az ivóvízről szóló 98/83/EK irányelvhez képest átfogóbb és hatékonyabb módon kell kialakítani a hátrányos hatások megakadályozására irányuló kockázatalapú megközelítést. A vízszolgáltatás fő eszközeként a WHO ivóvízbiztonsági tervekre vonatkozó iránymutatásait, továbbá a DIN EN 15975 szabvány 2. részének a víztestekkel kapcsolatos veszélyértékelésre vonatkozó általános elveit, a vízellátás vízszolgáltató általi kockázatelemzését, valamint a házi elosztási kockázatértékelést veszik alapul. A kockázatértékelés és kockázatkezelés alapján a helyi/regionális adottságoktól függően hatékonyabb ivóvíz-szolgáltatásra lehet számítani, és így jó ivóvízminőség biztosítható a fogyasztók számára. A tagállamok elsődlegesen regionális és helyi szinten kötelesek biztosítani az ivóvízminőséget a fogyasztók számára. A kockázatalapú megközelítést a nemzeti adottságokhoz kell igazítani;

7.

elismeri, hogy a környezetvédelmi normák és a fenntartható területgazdálkodás meghatározó tényezői a vízkörnyezetnek és az ivóvíz minőségének. Ebben a tekintetben valamennyi kormányzati szintnek továbbra is támogatnia kellene a földterületek rekultivációjával és a diffúz szennyezés elleni küzdelemmel kapcsolatos tevékenységeket, különösen a mezőgazdasági és az erdészeti ágazatban;

8.

ahhoz, hogy ellenőrizni lehessen az ivóvízzel érintkezésbe kerülő összes anyag és vegyszer – például az elosztóhálózat csövei vagy a víztisztításban használt porított szén – minőségét, egészségügyi és higiéniai követelményeket tartalmazó keretszabályokra van szükség. Az európai keret hiánya miatt a követelmények tagállamonként eltérőek. Az irányelvre tett javaslat nem oldja meg a rendelet harmonizációjának elmaradása által jelentett problémát. Az RB fontosnak tartja, hogy az ivóvíz-irányelvet egészítsék ki egy tesztelési kerettel, hogy az ivóvíz minőségének védelme érdekében garantálva legyen az ivóvízzel érintkezésbe kerülő termékek és anyagok minősége;

9.

hangsúlyozza, hogy döntő jelentőségük van a veszély- és kockázatértékelés terén elért haladásra és eredményekre vonatkozó információk elemzésének és rendelkezésre bocsátásának, valamint a szennyezőkre vonatkozó intézkedéseknek. Az ebből eredő, az ivóvízre vonatkozó jövőbeli jelentéstételi rendszernek és a fogyasztók tájékoztatásának célirányosnak és hatékonynak kell lennie, és a jelentéstételi követelményeknek az Európai Bizottság által tervezett irányelv új követelményeihez való hozzáigazításának tükröznie kell ezt. Egyértelművé kell tenni, hogy az emberi fogyasztásra szánt összes víznek meg kell felelnie az ivóvízzel kapcsolatos minimumkövetelményeknek, és hogy az irányelv értelmében nyújtott tájékoztatás így nem vezethet versenyhez a vízszolgáltató vállalatok között, hiszen a fogyasztóknak gyakran nincs lehetőségük arra, hogy több szolgáltató közül válasszanak. A víz mint közjó nem eredményezhet versenyt;

10.

az Európai Bizottság javasolja a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás olyan – például az árakkal, a szivárgási arányokkal és szervezeti kérdésekkel kapcsolatos – információkkal való kibővítését, amelyek nem kapcsolódnak az ivóvíz minőségéhez. Az RB szerint ez nem tartozik a víz minőségére és a közegészség védelmére koncentráló ivóvíz-irányelvbe. A tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy maguk töltsék ki az egyéb témákkal kapcsolatos információkat. Az ivóvíz minőségével kapcsolatos információkat – ahogyan az jelenleg is történik – az ivóvíz-szolgáltató vállalatok honlapján kell megosztani, garantálva, hogy azok naprakészek legyenek és az adott ellátási körzetre vonatkozzanak. A fogyasztóknak nyújtott tájékoztatásnak tehát a vízminőségre és a közegészség védelmére kell koncentrálnia;

11.

aggódva jegyzi meg, hogy egy közelmúltban készült tanulmány (1) kimutatta, hogy az Európában gyűjtött csapvízminták több mint 70 %-ában és a világszerte gyűjtöttek több mint 80 %-ában a tesztek mikroműanyagok jelenlétét mutatták ki. Egyetért azzal a felhívással, hogy az Európai Bizottság vegye fontolóra tilalom bevezetését a termékekhez szándékosan hozzáadott mikroműanyagokra vonatkozóan, amelyek kiváltására működőképes alternatívák állnak rendelkezésre (2);

12.

egyetért az Európai Bizottság céljával, hogy az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférést a teljes európai lakosság számára javítani kell, és ezt a tagállamoknak kell kezdeményezniük. Az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférés fontos része az általános érdekű szolgáltatásoknak. A vízhálózaton belül már csak természettudományi és műszaki okokból sem lehet szó versenyről, magáért a vízhálózatért pedig etikai okokból sem lehet versenyezni;

13.

úgy véli, hogy mivel az alapvető szándék az, hogy a tagállamok olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek lehetővé teszik az ivóvízhez való szabad hozzáférést és annak felhasználását, valamint minden nyilvános helyen biztosítják azt, továbbá garantálják a védelemre szoruló és kirekesztett lakossági csoportok hozzáférését az ivóvízhez, ezen a ponton bizonyos esetekben/országokban felmerülhet a szubszidiaritás és arányosság elve betartásának kérdése, hiszen nemzeti/regionális/helyi szinten már kielégítő módon megvalósították ezt a célt, mivel már megfelelő szabályozások léteznek. Ezért kétséges, hogy uniós szinten mennyiben van szükség további fellépésre, illetve hogy a célok jobban megvalósíthatók-e uniós szinten;

Részletes megjegyzések

14.

rámutat arra, hogy az irányelv nem szabályozza a naponta 10 m3-nél kevesebb vizet szolgáltató vagy 50 személynél kevesebbet kiszolgáló ellátást, hacsak nem kereskedelmi vagy közszolgáltatáshoz kapcsolódó tevékenység keretében szolgáltatják. Az ilyen ellátás fogyasztói számára biztosítani kell, hogy ugyanolyan ivóvízminőségben és ugyanolyan szintű egészségvédelemben részesüljenek, mint amilyet ezen irányelv biztosít. Az alacsonyabb egészségvédelmi szint elkerülése érdekében arra kéri az Európai Bizottságot, hogy arányosan szabályozza ezeket az ellátásokat is, és biztosítson kivételeket a tagállamok számára ezen irányelv rendelkezései alól, amennyiben nem várható a határértékek túllépése;

15.

azt kéri, hogy arányos és a célnak megfelelő legyen a napi 500 köbméternél kisebb kapacitású vízszolgáltatókra vonatkozó jelentéstételi kötelezettség és ellenőrzési gyakoriság. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy amennyiben nem várható a határértékek túllépése, akkor kivételeket vezethessenek be a szabályok alól;

16.

azt szorgalmazza, hogy a 2. cikkben az irányelvben említett összes ellátási méretet határozzák meg és sorolják fel;

17.

úgy véli, hogy a paraméterértékek egészségügyi értékeléséhez egységesen a WHO ivóvízminőségi iránymutatásait kell alapul venni. A paraméterértékek a rendelkezésre álló tudományos adatokon és ismereteken alapulnak, figyelembe veszik az elővigyázatosság elvét, és olyan magas szintű egészségvédelmet biztosítanak, amely mellett az emberi fogyasztásra szánt víz egy teljes életen át nyugodtan felhasználható;

18.

felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság javaslata nem határozza meg az elővigyázatossági irányadó értékek fogalmát. A WHO ivóvízminőségi iránymutatásai viszonylatában az értékelés nem követhető és nem megalapozott, ami a fogyasztók körében bizonytalanságot okozhat az ivóvízminőséggel kapcsolatban, és hátrányosan befolyásolhatja az ivóvíz elfogadottságát;

19.

bírálja, hogy az irányelvjavaslat alacsonyabb paraméterértékeket határoz meg, mint a WHO által javasolt értékek. Ez ellentmond a más szabályozott paraméterekkel kapcsolatos megközelítésnek, ahol a WHO irányadó értékeit veszik alapul. Ez elbizonytalanítja a fogyasztókat, és aggodalmakat vált ki nemcsak az alapul vett egészségvédelmi szinttel kapcsolatban, hanem azzal kapcsolatban is, hogy mennyire fontos egy adott anyag egészségügyi vonatkozása. Mindkét tényező csak korlátozottan kommunikálható nyomon követhető módon a fogyasztók felé. Másrészt ez nehézségeket okoz a fogyasztókkal folytatott kommunikációban, és aggodalmakat és bizalomvesztést vált ki a körükben. Ez még inkább növelheti a palackos víz fogyasztását, ami ellentétes lenne az irányelvjavaslat céljával;

20.

kiemeli, hogy egyre komolyabb aggályok merülnek fel az emberi fogyasztásra szánt vízben jelen levő mikroműanyagok potenciálisan káros hatásaival kapcsolatban; bár további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megállapítsuk ezen anyagok hatásainak pontos természetét és megbízható és eredményes mérési módszereket alakítsunk ki, az RB szerint fontos lehetőséget biztosítani a tagállamok és a vízszolgáltatók számára arra, hogy amennyire csak lehetséges, nyomon kövessék a mikroműanyagok jelenlétét. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa az ezzel kapcsolatos kutatási tevékenységeket;

21.

nem ért egyet azzal a felfogással, hogy a 12. cikk (3) bekezdése szerinti paraméterértékek betartásának elmulasztása közvetlen veszélyként értékelendő. Az egészség veszélyeztetése szempontjából az egyes esetektől függően sokkal inkább az érték túllépésének mértéke a mérvadó, és az arányosság elve alapján a WHO preventív egészségügyi szempontú megközelítése – az elosztást figyelembe véve – biztosítja, hogy a paraméterértékek betartásának elmulasztása esetén az ivóvízellátás káros egészségügyi hatások nélkül korlátozott ideig biztosított legyen. Az elővigyázatosság elve fontos eleme a 98/83/EK irányelvnek, és az irányelvjavaslat a jövőben feladná ezt. A gyakorlatban a paraméterértékek betartásának elmulasztása esetén az ivóvízszolgáltató egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy azonnal és teljes mértékben hatékony intézkedéseket tegyen, illetve haladéktalanul alternatív ellátást biztosítson. A fogyasztók negatívan ítélnék meg az ivóvízminőséget, a bizalomvesztés pedig a palackos víz fogyasztásának növekedéséhez vezetne, ami ellentétes lenne az irányelvjavaslat céljával. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy újra illessze be a 98/83/EK irányelv „Eltérések” című 9. cikkét;

22.

mivel nincsenek európai és nemzeti mutatók a nyilvánosan elérhető ivóvízben található azbeszt felügyeletére vonatkozóan, a megelőzést szolgáló egészségvédelem jegyében felül kell vizsgálni az I. mellékletben található indikátor paramétereket. A mellékletben ugyanis olyan berendezésspecifikus és műszaki jellegű paraméterek szerepelnek, amelyek megakadályozzák, hogy korrozív vizek miatt esetleg azbeszt szabaduljon fel. Emellett ösztönző intézkedéseket kell bevezetni az azbesztcement csövek más megfelelő anyaggal való helyettesítésére, tekintettel a szeizmikus vagy más jelenségek miatt bekövetkező földcsuszamlások esetében fennálló kockázatokra;

23.

nem támogatja az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy az I. mellékletből töröljék az indikátor paramétereket, és ezért arra kéri, hogy a 98/83/EK irányelv I. mellékletének C. részében felsorolt indikátor paramétereket a paraméterértékekkel együtt illessze be a javaslat I. mellékletébe. Az indikátor paraméterek a szagra, ízre és előkészítési eljárásra vonatkozó higiéniai követelményeket támasztanak az ivóvízminőséggel kapcsolatban. Ha nem tartják be az indikátor paraméterek értékeit, az kihat a vízminőségre és a fogyasztók általi elfogadottságra, ami ismét csak a palackos víz fogyasztásának növekedéséhez vezethet. Ez ellentétes lenne az irányelvjavaslat céljával;

24.

nem ért egyet az Európai Bizottság javaslatával, miszerint az ivóvízzel kapcsolatba kerülő anyagokat a jövőben az építési termékekről szóló 305/2011/EU rendeletben kívánja szabályozni. Az építési termékeken túl más felhasznált anyagok is a vízbe kerülhetnek. Ezáltal a fogyasztók szempontjából csökkenne az ivóvízminőség és a magas egészségvédelmi szint. Ennek oka, hogy a 305/2011/EU rendelet mindeddig nem harmonizálta az alapvető higiéniai és egészségügyi követelményeket (I. melléklet 3. e) pont) az ivóvízzel kapcsolatba kerülő anyagok és termékek tekintetében. Még nem állnak rendelkezésre harmonizált szabványok az egészségügyi követelményekre vonatkozó vizsgálati kritériumokról és teljesítményértékekről, és éppen a gyártók vonatkozásában nem lehet elkészíteni és tanúsítással ellátni a teljesítménynyilatkozatokat. Ráadásul a CE-jelöléssel ellátott, forgalomba hozott építési termékek tekintetében nem állapítható meg, hogy a teljesítménynyilatkozat (pl. a mechanikus szilárdságra vonatkozóan) arra is kiterjed-e, hogy az anyagok ivóvízbe kerülésén keresztül az emberi egészséget fenyegető veszélyek sem merülnek fel;

25.

amellett érvel, hogy az ivóvízről szóló irányelv keretében az ivóvízzel kapcsolatba kerülő összes anyagot és terméket az ivóvízről szóló uniós irányelv követelményei szerint ellenőrizzék és szabályozzák, figyelembe véve az elővigyázatosság elvét és azt, hogy minimálisra kell csökkenteni az ilyen anyagokat. Ezt biztosítani fogja, hogy nem csökken az ivóvízminőség által garantált egészségvédelmi szint. A termékekből az ivóvízbe kerülő anyagok vonatkozásában utólagosan ellenőrzött információk állnak rendelkezésre a 4 tagállamot átfogó, egyeztetésen alapuló rendszerben (4MS), amely kipróbált és közzétett alapot biztosít az ivóvízzel kapcsolatba kerülő anyagok és termékek Európa-szerte egységes vizsgálati és értékelési rendszeréhez.

---

(1)  Az Orb MEDIA jelentése a Minnesotai Egyetem és a New York-i Állami Egyetem tanulmányai alapján, 2018. március.

(2)  Az EP ENVE bizottságának 2018. március 27-i jelentéstervezetében (2018/2035 (INI)) foglalt felszólítás megismétlése.