(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Belgiumot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

mivel Belgium pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Belgiumnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–3. ajánlás tükröz.

(3)

A Belgiumra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Belgium által elért eredményeket.

(4)

Belgium 2018. április 27-én benyújtotta a 2018. évi nemzeti reformprogramját és a 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Belgium jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik és az adósságszabály hatálya alá tartozik. A 2018. évi stabilitási program szerint a kormány az államháztartási egyenleget fokozatosan, a 2017-ben a GDP 1,0 %-át kitevő hiányról 2021-re a GDP 0,1 %-ának megfelelő többletre tervezi javítani. A középtávú költségvetési cél – azaz a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési pozíció – a tervek szerint 2020-ra teljesül majd. Ugyanakkor az újraszámított strukturális egyenleg (6) még mindig 0,2 %-os hiányt vetít előre 2020-ra. Miután 2014-ben a GDP csaknem 107 %-ának megfelelő értéken tetőzött, majd 2017-re a GDP mintegy 103 %-ára csökkent, a GDP-arányos államadósság a 2018. évi stabilitási program szerint 2021-re várhatóan 94,6 %-ra csökken. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor 2019-től kezdődően a tervezett hiánycélok eléréséhez szükséges intézkedések nincsenek kidolgozva, ami a Bizottság 2018. tavaszi – változatlan politikát feltételező – előrejelzése szerint hozzájárul a strukturális egyenleg 2019-re előre jelzett romlásához.

(7)

A Bizottság 2018. május 23-án az EUMSZ 126. cikkének (3) bekezdése alapján jelentést adott ki, mivel Belgium 2017-ben nem közelített kellő mértékben az adósságcsökkentési referenciaértéknek való megfeleléshez. Az összes releváns tényező értékelését követően, mivel jelenleg nem áll rendelkezésre kellően megalapozott bizonyíték arra vonatkozóan, hogy 2017-ben, valamint a 2016. és 2017. évet együttesen vizsgálva jelentős eltérés állt-e fenn Belgiumban, a jelentés nem tudta egyértelműen megállapítani, hogy a Szerződésben és az 1467/97/EK tanácsi rendeletben (7) meghatározott adósságkritériumnak eleget tettek-e. A Bizottság a 2019. tavaszán közlendő 2018. évi utólagos adatok alapján újraértékeli az adósságcsökkentési referenciaértéknek való megfelelést.

(8)

A 2018. évi stabilitási program szerint a biztonsággal kapcsolatos intézkedéseknek 2017-ben jelentős volt a költségvetési vonzata, és a 2018. évi stabilitási program megfelelően dokumentálja e költségvetési többletkiadások mértékét és természetét. A Bizottság szerint a biztonsággal kapcsolatos intézkedésekkel összefüggésben figyelembe vehető többletkiadások mértéke 2017-ben a GDP 0,02 %-ának felelt meg. Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget adnak e többletkiadások figyelembevételére, mivel a terrorfenyegetettség súlyossága kivételes helyzetet teremt, ami jelentős hatással van a belga államháztartásra, és a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való átmeneti eltérés engedélyezése nem veszélyeztetné a fenntarthatóságot. Ennek megfelelően a Bizottság e többletköltségek figyelembevétele érdekében csökkentette a középtávú költségvetési cél eléréséhez 2017-ben szükséges kiigazítás mértékét.

(9)

A Tanács 2017. július 11-i ajánlása szerint Belgiumnak biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (8) nominális növekedési rátája 2018-ban ne haladja meg az 1,6 %-ot, ami a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. Ezzel egyidejűleg a Tanács az ajánlásban azt is megállapította, hogy a 2018. évi költségvetésiterv-javaslat, majd a 2018-as költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni azt a célt, amely egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozik, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig a belga államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. A belga gazdasági fellendülés erejére vonatkozó, Belgium 2018. évi költségvetésiterv-javaslatának véleményezése keretében elvégzett értékelése alapján – a fenntarthatósággal kapcsolatos kihívások megfelelő megjelenítése mellett – a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy e tekintetben nem szükséges további elemeket figyelembe venni. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján 2018-ban, valamint a 2017. és 2018. évet együttesen vizsgálva is fennáll a középtávú költségvetési cél teljesítéséhez szükséges kiigazítási pályától való jelentős eltérés kockázata.

(10)

2019-ben, tekintettel Belgium 60 % feletti GDP-arányos államadósság-rátájára és a 0,4 %-os előre vetített kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg az 1,8 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott, a követelményekre vonatkozó kiigazítási mátrixból eredő, a GDP 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a kockázata, hogy az ország 2019-ben, valamint a 2018–2019-es kétéves időszakban jelentősen el fog térni ettől a követelménytől. Az előrejelzés szerint Belgium várhatóan 2018-ban és 2019-ben sem fog megfelelni az adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2018-tól kezdődően meg kell hozni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében. Az esetleges extraprofitnak az adósságráta további csökkentése érdekében történő felhasználása prudens megközelítést tükrözne.

(11)

Az államháztartás fenntarthatósága továbbra is kihívást jelent. A 2015-ben bevezetett nyugdíjreform jelentős lépést jelentett az idősödés hosszú távú kockázatainak kezelése terén, ám az idősödésről szóló 2018. évi jelentés a korábban vártnál nagyobb növekedést vetít előre az idősödéssel összefüggő hosszú távú kiadások tekintetében, mind a nyugdíjkiadásoknál, mind a tartós ápolás-gondozás kiadásainál. A nyugdíjkiadások az előrejelzések szerint 2070-re a GDP 2,9 %-ának megfelelő mértékben nőnek, míg a jelentés előző frissített változatánál 2060-ra a GDP 1,3 %-ának megfelelő növekedéssel (és uniós szinten a kiadások átlagosan a GDP 0,1 %-ának megfelelő mértékű csökkenésével) számoltak. Ezzel összefüggésben a kormány által meghirdetett reformprogram teljeskörű végrehajtása hozzájárulhat az említett kockázatok kezeléséhez. Ezen túlmenően az előrejelzések szerint a tartós ápolás-gondozás kiadási is növekedni fognak; ezek jelenleg a GDP 2,3 %-át teszik ki és ezzel már most is meghaladják az uniós átlagot, 2070-re pedig az előrejelzések szerint elérik a GDP 4,0 %-ának megfelelő szintet. A tartós ápolás-gondozás szervezeti struktúrája elaprózottságának csökkentésével – mely elaprózottság a hatáskörök különböző közigazgatási szintek közötti megosztására vezethető vissza – potenciálisan növelni lehetne a kiadások hatékonyságát ezen a területen.

(12)

A költségvetés hatékony koordinációja alapvető fontosságú egy olyan szövetségi berendezkedésű tagállamban, mint Belgium, ahol a kiadásokkal kapcsolatos döntések jelentős részét szubnacionális kormányzatok hatáskörébe utalták. A belső koordináció javítása, valamint a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (a „költségvetési paktum”) költségvetési rendelkezéseinek átültetése érdekében a szövetségi, a regionális és a települési kormányzatok 2013-ban együttműködési megállapodást kötöttek azzal a céllal, hogy összevont és önálló többéves költségvetési pályákat jelöljenek ki, amelyek nyomon követését a Pénzügyi Államtanácsra bízták. Pozitív fejlemény, hogy megállapodás született a 2020-ig elérendő egyedi költségvetési célokról. Ugyanakkor továbbra sem született hivatalos megállapodás a kormányzat egyes szintjein elérendő éves költségvetési célokról. Előrelépés történt a Pénzügyi Államtanács függetlenségével kapcsolatos megfelelő biztosítékok kialakítása terén.

(13)

Adott a lehetőség arra, hogy a költségvetési konszolidáció keretében nagyobb szerepet kapjon a kiadások korlátozása. A GDP százalékos arányában kifejezve a közkiadások meghaladják az euroövezeti átlagot. A növekedést hosszú távon ösztönző hatása ellenére a közberuházások mértéke európai összehasonlításban alacsony, különösen a közkiadások teljes összegéhez viszonyítva. Nem csupán arról van szó, hogy alacsony a közszektorbeli tőkeállomány, hanem a közszektorhoz tartozó infrastruktúra is leromlott. A kiadások felülvizsgálata hozzájárulhat a kiadások intelligensebb allokációjához és a növekedésbarát konszolidáció támogatásához. Regionális szinten csak Flandria tervezi, hogy a költségvetési eljárásba beépíti a kiadások felülvizsgálatára épülő megközelítést. Másrészt Belgiumban jelenleg – az egészségügyi kiadásokra vonatkozó felső korláton kívül – egyetlen kormányzati szintet sem kötnek nemzeti kiadási szabályok. Ezzel szemben szerte az Unióban egyre több helyen fogadnak el ilyen szabályokat, és ezek hiánya gátolja a kiadási alapú költségvetési konszolidációt. Ezenkívül a belga betétbiztosítási rendszerbe érkező hozzájárulásokat nem fektetik alacsony kockázatú eszközök elkülönített portfóliójába.

(14)

Az adósságoknak és az eszközöknek a belga háztartások közötti eloszlása sebezhetőséget rejt magában, jóllehet a belga háztartások vagyoni helyzete összességében kedvező. A háztartások nettó jövedelménél tartósan gyorsabban emelkedő lakásárak a háztartások egyre növekvő eladósodottságával együtt sérülékenyebbé tették a háztartások pénzügyi helyzetét. 2018 áprilisában egy elsősorban a bankszektor ellenálló képességére összpontosító makroprudenciális intézkedést vezettek be a lakóingatlan-szektorhoz kapcsolódó rendszerszintű kockázatok növekedésének kezelése érdekében. A jövőben tovább kell fejleszteni a makroprudenciális döntéshozatali folyamat nemzeti keretét, hogy a makroprudenciális hatóság képes legyen időben bevezetni a makroprudenciális eszközöket. Úgy tűnik, hogy a lakásárak jelenleg némileg túlértékeltek.

(15)

Amint azt az euroövezetre vonatkozó ajánlás jelzi, az agresszív adótervezés elleni küzdelem elengedhetetlen a vállalkozások közötti verseny torzulásának megakadályozásához, az adófizetők méltányos kezeléséhez és az államháztartás védelméhez. Az adófizetők agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között átgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák részéről. Az eszközállományon alapuló korábbi fiktív kamatlevonási rendszert egy növekményi rendszer váltotta fel. Az új rendszer, amely szintén a közös társaságiadó-alapban javasolt növekedési és beruházási engedményhez tartozó inkrementális alapra épül, az ötéves átlag alapján számított többlettőkére korlátozódik. E változás célja, hogy hozzájáruljon a társaságiadó-reform költségvetési semlegességéhez, ugyanakkor kezelje a rendszer agresszív adótervezés keretében történő lehetséges használatát, de mégis segítse az adósság-/tőkefinanszírozás eltérő megítélésének kezelését. Bár korábban aggodalomra adott okot a visszaélések elleni egyes szabályok hiánya, jelenleg folyamatban van a visszaélések elleni keret megújítása, ez pedig pozitív fejlemény. A reformot szorosan nyomon kell követni annak biztosítása érdekében, hogy az új szabályok valóban a visszaélések valamennyi releváns formájával foglalkozzanak. A közelmúltbeli egyeztetések alapján a Bizottság folytatni fogja az adófizetők agresszív adótervezési stratégiái elleni küzdelem jegyében folytatott konstruktív párbeszédet.

(16)

Az elmúlt időszak gazdasági növekedése sok új munkahelyeket teremtett. A foglalkoztatás erőteljesen növekedett 2017-ben, a munkanélküliségi ráta pedig a válság előtti szinthez közelít. Mindazonáltal a 20–64 éves népesség foglalkoztatási rátája tekintetében (2017-ben 68,5 %) Belgium nem halad afelé, hogy elérje az Európa 2020 stratégia 73,2 %-os célkitűzését. Korlátozott haladás történt a hátrányos helyzetű csoportok munkaerőpiaci részvétele terén, mivel az inaktivitás és a munkanélküliség nagyrészt az alacsony képzettségűek, a migráns háttérrel rendelkező személyek és az idősebb munkavállalók körében koncentrálódik, ami arra utal, hogy mind strukturális, mind csoportspecifikus tényezők akadályozzák a munkaerőpiaci integrációt. A munkaképes korú népességen belül nagy részt képviselő migráns háttérrel rendelkező személyek továbbra is kedvezőtlen munkaerőpiaci eredményekkel szembesülnek, és így jelentős kihasználatlan munkaerőpiaci potenciált jelentenek. 2016-ban az Unión kívüli születésű személyek foglalkoztatási rátája 49,1 % volt, ami több mint 20 százalékponttal alacsonyabb a belgiumi születésű munkavállalók foglalkoztatási rátájánál (a különbség a nők esetében még markánsabb volt). Az aktivizálási intézkedések segíthetnek a hátrányos helyzetű személyeken, ám vannak arra utaló bizonyítékok, hogy ezek az intézkedések nem egyformán hatékonyak valamennyi népességcsoport esetében. Bár hoztak néhány intézkedést az újonnan érkezők integrációjának elősegítése és a megkülönböztetés leküzdése érdekében, továbbra is hiányzik az arra irányuló koordináció a szakpolitikai területek és politikai szintek között, hogy javítani lehessen a migráns háttérrel rendelkező személyek munkaerőpiaci integrációját. Továbbra is jelentős regionális különbségek tapasztalhatók a munkaerőpiaci teljesítmény terén.

(17)

A munka adóékének csökkentésére irányuló erőfeszítések ellenére egyes csoportok – így például az átlagbért kereső egyszemélyes háztartások és a második keresők – esetében továbbra is sok, a munkától visszatartó tényező érvényesül. A korábbi intézkedések ellenére az átlagbért kereső egyszemélyes háztartások adóéke 2016-ban továbbra is a legmagasabbak közé számított az Unióban. Az alacsony keresetűek esetében a munkanélküliségi csapda (az átlagbér 67 %-a az egyszemélyes háztartások esetében) ugyancsak a legmagasabbak közé tartozik az Unióban. A magas adók továbbra is sok második keresőt – főként nőket – tartanak vissza a munkától.

(18)

A betöltetlen álláshelyek aránya a legmagasabbak között van az Unióban, ami jelentős strukturális munkaerőhiányt jelez, amelynek hátterében többek között az alacsony mobilitás és különösen a kétnyelvű brüsszeli régió esetében a nem megfelelő nyelvi készségek állnak. Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel alacsony. Az élethosszig tartó folyamatos tanulás iránti fokozottabb elkötelezettség a munkavállalók és a munkáltatók részéről fontos ahhoz, hogy az emberek képesek legyenek a pályamódosítások kezelésére.

(19)

Az iskolai reformoknak mind a flamand, mind a francia nyelvű közösségek általi bevezetése révén némi haladás történt a minőségi oktatásban és szakképzésben való részvételt érintő esélyegyenlőség terén. Mindazonáltal a nemzetközi összehasonlításban elért jó átlagos teljesítmény ellenére továbbra is régóta fennálló, jelentős oktatási egyenlőtlenségek tapasztalhatók. A 15 éves tanulók oktatási eredményei a társadalmi-gazdasági háttértől és a migráns státusztól függően jelentős eltéréseket mutatnak. Aggodalomra adnak okot a flamand és a francia nyelvű közösségek közötti teljesítménybeli különbségek, csakúgy, mint az a tény, hogy a természettudományok, az olvasás és a matematika terén legjobban teljesítők között a hátrányos helyzetű csoportok alulreprezentáltak. Az iskolák közötti jelentős teljesítménybeli különbségek egyenlőtlen oktatási lehetőségekkel párosulnak. Bár a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya magas, a minőségi oktatáshoz való hozzáférés terén egyenlőtlenségek, szakemberhiány és regionális különbségek tapasztalhatók. A természettudományok, a műszaki területek és a matematika területén végzettek aránya az egyik legalacsonyabb az Unióban, és e területeken a szakemberhiány jelentős akadályt jelenthet a növekedés és az innováció szempontjából. A tanárok hiánya aggodalomra ad okot, a tanárképzést érintő reformok azonban lassan valósulnak meg. A tanárok folyamatos szakmai továbbképzésén módosítani kell. Mind a flamand, mind a francia nyelvű közösségek megkezdték oktatási rendszereik átfogó reformját, melynek végrehajtását a következő évtizedben és azon túl tervezik. 2017 végén azonban Flandria úgy döntött, hogy elhalasztja egyes kulcsfontosságú intézkedések hatálybalépését. A reformok és intézkedések hatása nagyban függ azok eredményes végrehajtásától és nyomon követésétől.

(20)

A szolgáltatások korlátozó szabályozási keretének kezelésére irányulóan csak mérsékelt reformok születtek. Flandria bizonyos kézműipari szakmák tekintetében eltörölte a cégalapításra vonatkozó jogszabályt. Egyes szellemi szabadfoglalkozások esetében azonban továbbra is korlátozó szabályozás érvényesül. Ennek eredményeként ezekben az ágazatokban a verseny visszafogott, alacsony a piacra lépő új vállalkozások aránya. Az építőiparban az építési piachoz való hozzáférésre vonatkozó horizontális engedélyezési rendszerek működnek, és az elmúlt években elfogadott intézkedések ellenére az építési engedélyek továbbra is összetettek. A belga építőiparban a lemorzsolódási arányok számottevően alacsonyabbak az uniós átlagnál, ami azt jelezheti, hogy az ágazatban nincs kellő verseny. Ennek hatása fontos infrastrukturális projektek teljesítésén is érződik. Jelentős korlátozások vannak a vasúti és közúti árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatások terén is. A belga gazdaság alacsony termelékenységnövekedését főként a szolgáltatási ágazat alacsony termelékenységnövekedése okozza. A szabályozási korlátozások kedvezőtlen továbbgyűrűző hatásokat gyakorolnak az érintett szolgáltatások igénybevevőire is, különösen a feldolgozóiparra. A kulcsfontosságú szolgáltatási ágazatok mélyreható szerkezeti reformja elősegítené a termelékenység növekedését, ami elengedhetetlen a jövőbeli növekedés és az államháztartás fenntarthatóságának biztosításához.

(21)

Korlátozott haladás történt a kiskereskedelmi ágazat működésének javítása terén is. A közelmúltbeli reformok ellenére a szabályozási korlátozások továbbra is lerontják a szektor teljesítményét, és visszatartólag hatnak a beruházásokra. Számos termékkategória esetében az árak továbbra is magasabbak, mint a szomszédos országokban. Több erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy az üzleti környezet jobban ösztönözze a versenyt és beruházásbarátabb legyen, aminek révén a fogyasztók alacsonyabb árakon kínált termékek szélesebb választékából választhatnának. 2018 áprilisában a Bizottság bevált módszereket javasolt a tagállamoknak, hogy irányt mutasson a kiskereskedelmi ágazat reformjaihoz.

(22)

Az elmúlt években végrehajtott reformok és a közelmúltban hozott, hatásaikat tekintve még nem értékelt intézkedések ellenére a vállalkozói teljesítmény Belgiumban továbbra is alacsony. Az üzleti dinamika alacsony fokú, a vállalkozásindítási arány a legalacsonyabbak közé tartozik Európában, jóval alacsonyabb, mint az uniós átlag, és ehhez alacsony vállalkozás-megszüntetési arány társul. Emellett a vállalkozások változatlanul jelentős adminisztratív teherrel szembesülnek, amelyet bonyolult eljárások és a szabályozási biztonság alacsony szintje jellemez.

(23)

A digitális közszolgáltatások terén Belgium átlagos teljesítményt nyújt. A digitális gazdaság fejlesztése terén elért általános jó helyezése ellenére a digitális közszolgáltatások tekintetében csak átlagosan teljesít. Belgium szövetségi struktúrája sajátos kihívásokat támaszt a koherens és országos e-kormányzati szolgáltatások létrehozása szempontjából. A nem feltétlenül interoperábilis rendszerek eltérő megoldásai súrlódási veszteséget okoznak. Az igazságszolgáltatási rendszert illetően továbbra is súlyos gondok vannak, különösen a késedelmes intézkedések, a digitalizáció, valamint a bírósági adatok megbízhatósága, összehasonlíthatósága és egységessége tekintetében. A bizonyos bírósági szolgáltatások digitalizálására irányuló kezdeményezéseknek – például az elektronikus postafiókok vagy elektronikus irattárak – a bíróságok mindegyikében történő bevezetése késedelmet szenved. Amíg azonban az egységes kódolási rendszert nem alkalmazzák valamennyi bíróságon, a bírósági eljárások hatékonyságára vonatkozó adatok továbbra is korlátozott megbízhatóságot és összehasonlíthatóságot fognak biztosítani.

(24)

A közelmúltbeli reformok ellenére a belga adórendszer továbbra is összetett. A társasági adó reformja alacsonyabb jogszabályban megállapított adókulcsokat fog eredményezni, és hozzájárul a rendszer egyszerűsítéséhez. Mindazonáltal számos mentesség és torzító kedvezmény továbbra is fennáll, amint azt az adókedvezmények teljes összegének emelkedő tendenciája is mutatja. Jobban ki lehetne használni az adóterheknek a növekedést kevésbé visszafogó adóbázisokra történő áthelyezésére kínálkozó lehetőséget. A környezeti adókból származó bevételek még mindig a legalacsonyabbak közé tartoznak az Unióban. Jelentős potenciál van a „zöld” adók irányába való elmozdulásra, amelynek keretében többek között foglalkozni kellene a céges autók kedvező adóügyi megítélésével, amely hozzájárul a légszennyezettséghez, a forgalmi torlódásokhoz és az üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz.

(25)

Korlátozott haladás tapasztalható a forgalmi torlódások kezelése terén. A mobilitásra negatívan hat az infrastruktúrába való közberuházások elégtelensége, a torzító hatású adókedvezmények és a verseny hiánya az árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatások terén, ami jelentős zsúfoltságot okoz és hátráltatja a termelékenység növekedését. A közúti forgalmi torlódások évről évre súlyosabb helyzetet eredményeznek, elriasztják a külföldi beruházásokat, és magas társadalmi, gazdasági és környezeti költségekkel járnak. A legsürgetőbb kihívást a vasúti és közúti közlekedési infrastruktúra kiépítése és korszerűsítése jelenti, különösen Antwerpen és Brüsszel körül, illetve az említett két városban. Jelentős korlátozások vannak a vasúti és közúti árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatások terén is. A hatóságok ösztönözhetik a meglévő infrastruktúra hatékonyabb kihasználását és az egyéni közlekedési módok helyett a közösségi és alacsony kibocsátású alternatívákra való modális váltást.

(26)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a belga gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot és a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Belgiumnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Belgium fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(27)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (9) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács 2018. március 22-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Bulgáriát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)

A Bulgáriára vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (3) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Bulgária által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2018. március 7-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Bulgáriában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A pénzügyi szektorbeli sebezhetőségek összekapcsolódnak a vállalatok jelentős eladósodottságával és nemteljesítő hitelállományával, amihez hiányos munkaerőpiaci kiigazítás jellemezte helyzet társul.

(3)

Bulgária 2018. április 19-én benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor. Bulgária 2018. évi nemzeti reformprogramja mind rövid, mind középtávú kötelezettségvállalásokat tartalmaz, és kitér a 2018. évi országjelentésben szereplő kihívásokra is. Különösen a banki és nem banki felügyelet megerősítésére, a fizetésképtelenségi keret javítására és a 2016. évi stressztesztekben azonosított fennmaradó hiányosságok csökkentésére irányuló intézkedéseket jelent be. Vannak az adóbeszedés megerősítésére és az árnyékgazdasággal szembeni fellépésre, az aktív munkaerőpiaci politikák célzottságának javítására, a szociális védelem növelésére, valamint az egészségügyi és oktatási ágazatban jelentkező különböző kihívások kezelésére irányuló intézkedések is. Összességében a 2018. évi nemzeti reformprogram hatékony végrehajtása elősegítené az egyensúlyhiányok kiigazítását.

(4)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Bulgária jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2018. évi konvergenciaprogramjában a kormány a 2017. évi 0,9 %-os GDP-arányos államháztartási többletből kiindulva 2018-ban kiegyensúlyozott költségvetésre, 2019-ben pedig 0,3 %-os, 2020-ban 0,5 %-os, 2021-ben 0,2 %-os GDP-arányos többletre törekszik. A középtávú költségvetési cél – a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiány – a tervek szerint a programidőszak egésze során továbbra is biztonsággal teljesül. A 2018. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság-ráta a 2017-es 25,4 %-os értékről 2021-re várhatóan fokozatosan 19,4 %-ra csökken. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg várhatóan többletben marad, de a 2017-ben a GDP 0,9 %-ának megfelelő értékről 2018-ban a GDP 0,5 %-ára csökken, 2019-ben pedig ugyanazon a szinten marad. A strukturális egyenleg így várhatóan mindkét évben a középtávú költségvetési cél felett marad. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Bulgária az előrejelzések szerint 2018-ban és 2019-ben meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(6)

A költségvetési politika hatékonyságának növelése rendkívül fontos. Az adószabályok betartása és az adóbevételek javulnak, de inkább a jobb gazdasági kilátások, mint az adóhatóság és az adóbegyűjtés fejlődésének eredményeként. Néhány ágazatban nagyon alacsony a költségvetési források felhasználásának hatékonysága. E tekintetben fontos az államháztartási gazdálkodás reformja, és a jelenlegi gazdasági és költségvetési feltételek különösen kedvezőek az ilyen reformokhoz. Az állami tulajdonban lévő vállalatok gazdasági teljesítménye gyenge a régió többi országával és a magánszektorral összehasonlítva, egyben bizonytalanságot és kockázatot jelent az államháztartás számára, mivel az ilyen vállalatok hátralékai függő kötelezettségeket képeznek. Összességében az állami tulajdonú vállalatok vállalatirányítása továbbra is kihívást jelent, és nem felel meg a nemzetközi normáknak. Ezen túlmenően az e területen végrehajtott reformok nagyon fontosak az üzleti környezet szempontjából.

(7)

A fennmaradó gyenge pontok ellenére a pénzügyi szektor stabilitása tovább javult. A nemteljesítő vállalati hitelek még mindig jelentősek, bár csökkentek. A tőkepufferek átlagosan kényelmesek, így teret biztosítanak a mérleg megtisztításához. Jelentős előrelépés történt a pénzügyi szektor felügyeletének javítása terén, de néhány fontos intézkedést még teljes mértékben végre kell hajtani. A kapcsolt felek okozta kitettségekkel kapcsolatos fennmaradó kockázatok csökkentése és az eszközértékelés javítása kulcsfontosságú a mérlegek további megerősítéséhez, valamint a bankok és biztosítótársaságok stressztűrő képességének növeléséhez.

(8)

A fizetésképtelenségi keretrendszer alacsony hatékonysága lassítja a magánszektor eladósodottságának csökkenését és a nemteljesítő hitelek szanálását. Az eljárások hosszadalmasak és a visszafizetési ráta alacsony. A működőképes keret egyes elemei még mindig hiányoznak, különösen az adósságkibocsátásra, valamint a vállalkozóknak csődöt követően észszerű határidőn belül második esély biztosítására vonatkozó szabályok tekintetében. Az adatgyűjtés és a megfelelő nyomonkövetési eszközök hiánya nem teszi lehetővé a régebbi vagy új eljárások hatékonyságának értékelését, ideértve a vállalkozások szerkezetátalakítására vonatkozókat is.

(9)

A be nem jelentett munkavégzés szintje továbbra is magas, ami jelentős hatással van a költségvetési bevételekre, a munkafeltételekre és a nyugdíjba vonulás utáni jövedelem megfelelőségére. Bulgária a közelmúltban számos intézkedést tett a helyzet javítására. Ezek közé tartoznak az egynapos mezőgazdasági szerződések, a költségvetési és a munkaügyi hatóságok közötti együttműködés javítása, valamint a munkavállalókat érintő negatív következményekkel kapcsolatos tudatosság növelése. Ezek hatékonysága a végrehajtás eredményességétől függ. A formális gazdaságra való áttérés felgyorsítása elengedhetetlen az inkluzív növekedés eléréséhez és a tisztességes munkafeltételek biztosításához mindenki számára.

(10)

A munkaerőpiac fejlődött, de továbbra is fennállnak kihívások. A foglalkoztatási ráta elérte a válság előtti szintet, és a munkanélküliségi ráta az uniós átlag alatt van. A pozitív munkaerőpiaci fejlemények azonban nem egyformán kedveznek a munkaképes korú népesség egészének. A tartósan munkanélküli személyek, az inaktív fiatalok, a romák, valamint a szegényebb régiókban és a vidéki térségekben élők továbbra is jelentős nehézségekkel szembesülnek a foglalkoztatás területére való belépéskor és újbóli belépéskor. Az elöregedés és a csökkenő népesség az uniós átlag alatti aktivitási rátával párosulva munkaerő- és készséghiányhoz vezet, ezáltal gyengítve a gazdaság hosszú távú kilátásait. Ezért indokolt lenne a továbbképzésre és képzésre való fokozott összpontosítás. A munkaerőpiaci részvételt és a foglalkoztathatóságot hatékony tájékoztatási intézkedések, aktív munkaerőpiaci politikák és szociális szolgáltatások ötvözésével lehetne elősegíteni.

(11)

A jövedelem és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés (oktatás, egészségügy és lakhatás) terén jelenlevő egyenlőtlenségek, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázata továbbra is a legmagasabbak között vannak az EU-ban. 2016-ban a lakosság kétötöde volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának, míg a háztartások leggazdagabb 20 %-ának jövedelme majdnem nyolcszorosa volt a legszegényebb 20 %-ának. A szociális védelemre – így az általános minimáljövedelmi rendszerre – fordított kiadások alacsonyak, és annak lefedettsége és megfelelősége, valamint a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentésére gyakorolt hatása mérsékelt. Hiányzik a juttatások szintjének felülvizsgálatára szolgáló objektív mechanizmus. A szociális ellátások és a minimálnyugdíjak megfelelőségének közelmúltbeli javulása ellenére a szociális védelmi rendszer nem nyújt megfelelő mértékű támogatást a leginkább kiszolgáltatott vagy hátrányos helyzetű csoportok – például a romák, a gyermekek, az idősek, a fogyatékossággal élők és a vidéki térségekben élők – számára. A szociális szolgáltatások nyújtása továbbra is gyenge, és a munkaerőpiaci és egyéb szolgáltatásokkal való integrációjuk hiányos.

(12)

A minimálbér meghatározása világos és átlátható mechanizmus nélkül történik, és az elmúlt hat évben több mint kétszeresére nőtt a minimálbérért dolgozó munkavállalók aránya. Egy ilyen mechanizmus hiánya kockázatot jelenthet a foglalkoztatás és a versenyképesség támogatása közötti megfelelő egyensúlynak a munkából származó jövedelmek megőrzése melletti megvalósítására vonatkozó célkitűzés teljesítése szempontjából. Emellett bizonytalansághoz vezet, ami hátrányosan befolyásolhatja az üzleti feltételek kiszámíthatóságát. A kormány javaslatokat terjesztett elő a minimálbér-megállapítási mechanizmusra vonatkozóan, amely ezt a hiányosságot orvosolja. A szociális partnerek azonban nem értenek egyet a kérdésben. Továbbá a kormány a költségvetési előrejelzésében 2020-ig minimálbér-emeléseket szerepeltetett. 2018-ban Bulgária megerősítette a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárásról szóló egyezményét. Ez jó alapot jelenthet egy objektív mechanizmus kialakításához.

(13)

Továbbra is jelentős kihívást jelent az egészségügyi ellátáshoz való korlátozott hozzáférés, amelynek okai az állami kiadások alacsony szintje, a korlátozott erőforrások egyenlőtlen eloszlása és az alacsony egészségbiztosítási lefedettség. A közkiadások alacsony szintjét magas magánkiadásoknak kell ellensúlyozniuk, főként a betegek által fizetett közvetlen térítések formájában. Az egészségbiztosítás nélküli bolgárok aránya magas az uniós tagállamok többségében fennálló arányhoz képest. Továbbra is problémát jelentenek az orvosok eloszlásában mutatkozó területi különbségek, valamint az ápolók alacsony létszáma. Pozitív fejlemény, hogy a Bulgáriát elhagyó orvosok száma a közelmúltban csökkent. E hiányosságok kezelésére a nemzeti egészségügyi stratégiához hasonló intézkedéseket kell alkalmazni.

(14)

Az oktatási rendszer korszerűsítését célzó közelmúltbeli intézkedések ellenére az oktatási eredmények gyengék, és erősen befolyásolja őket a társadalmi-gazdasági helyzet. A hátrányos helyzetű, különösen a roma családokból származó gyerekek nem részesülnek egyenlő lehetőségekben. A korai iskolaelhagyás magas szintje negatív következményekkel jár a jövőbeli foglalkoztathatóságra és a munkaerőpiaci teljesítményre nézve. Az etnikailag vegyes óvodák, iskolák és osztályok kialakítása továbbra is kihívást jelent a minőségi inkluzív többségi oktatás biztosítása tekintetében. A tantervi reform célja az oktatási eredmények és a digitális készségek javítása. A digitális készségek szintje azonban még mindig a legalacsonyabbak között van az Unióban, és eltér a különböző társadalmi-gazdasági csoportok esetében. A közelmúltban hozott intézkedések ellenére továbbra sem megfelelő a szakképzés munkaerőpiaci relevanciája. A felsőoktatási reform folyamatban van, de kihívást jelent a szakemberhiány kezelése, mivel a diplomások profiljai kiegyensúlyozatlanok ágazatok szerint. A felnőttkori tanulásban való részvétel szintje a továbbképzés szükségessége ellenére nagyon alacsony. A tanári kar nagymértékű elöregedésével összefüggésben megkezdődtek a jövőbeli hiányok kezelésére szolgáló intézkedések. A közelmúltbeli javulás ellenére a tanárképzési programok további fejlesztésre szorulnak.

(15)

A nemzeti közbeszerzési stratégiában foglalt számos intézkedés már bevezetésre került. A nemzeti hatóságoknak azonban nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a hatékony végrehajtás biztosítása érdekében. Üzleti és nem kormányzati szervezetek szerint az általános közbeszerzési helyzet már javulni kezdett. Az átláthatóság és a korrupció tekintetében azonban továbbra is vannak okok az aggodalomra. A közvetlen odaítélések fokozott használata és azon eljárások magas száma, amikor csak egyetlen pályázó indul, jelentős akadályokat gördíthet a rendszer átláthatósága és hatékonysága elé. Folyamatban van a Közbeszerzési Ügynökség új ellenőrzési funkcióinak első független értékelése. Rendszeres frissítésre lenne szükség az ügynökség ellenőrzési funkcióinak további optimalizálása érdekében. Az igazgatási kapacitással kapcsolatban – többek között önkormányzati szinten – fennmaradó problémák további erőfeszítéseket tesznek szükségessé a szakmai színvonal javítása és a szabványosítás terén, továbbá komolyan meg kell fontolni a központi közbeszerzési szervek kínálta lehetőségeket. A kereslet aggregálása javíthatja az egészségügyi beszerzési rendszer hatékonyságát és gazdaságosabbá teheti azt. A fontos közprojektekhez kapcsolódó késedelmek megelőzéséhez szükséges megoldás megtalálása további mérlegelést igényel.

(16)

A kutatási, fejlesztési és innovációs rendszer strukturális hiányosságai és nagy fokú széttagoltsága korlátozzák annak a termelékenységhez és növekedéshez való hozzájárulását. Továbbra is az alacsonyabb technológiai szegmensek uralják a gyártást, az innováció pedig nagyon alacsony szintű. A kutatásra és fejlesztésre fordított állami, illetve üzleti kiadások szintje különösen alacsony. A reformok lassúsága akadályozza az innováció-orientált rendszer irányába történő elmozdulást. Bár számos egyetem és kutatóintézet létezik, közülük csak néhány ér el magas színvonalú tudományos eredményeket. A kutatás kereskedelmi hasznosítása terén továbbra is jelentősek a hiányosságok. A kutatásfinanszírozási rendszerből hiányzik a versenyeztetés, a nemzetközi értékelés és a kutatóintézetek teljesítményalapú finanszírozása. Gyenge a köz- és magánszféra közötti együttműködés a kutatás-fejlesztés terén. A „Sofia Tech Park” kiemelt kezdeményezés még mindig számos kihívással néz szembe, többek között: nem hatékony az irányítás, a gazdálkodás instabil, kihasználatlan a tudományos infrastruktúra és hiányzik a kormány hosszú távú pénzügyi elkötelezettsége. A strukturális átalakulás, valamint a hatékony kormányzás és az állami kutatási és innovációs források stabil szintje együttesen maximalizálhatja a termelékenységre és a növekedésre gyakorolt hatást, és támogathatja a gazdaság átállását a magasabb hozzáadott értékű tevékenységekre, összhangban az intelligens szakosodási stratégiával.

(17)

Az üzleti környezet további javításra szorul. Bár számos reformot fogadtak el, gyakorlati végrehajtásuk lassú. A vállalkozásokat továbbra is aggasztja a korrupció, az intézményi hiányosságok és az elégtelen munkaerő-kínálat. A közigazgatási reform és az e-kormányzat terén lassú az előrehaladás. A nagyobb átláthatóság, a világosabb szabályok és a hosszú távú kilátások kedvezően hatnának a közszektor irányítására. Emellett tovább fejlődhet a szociális párbeszéd szerepe, amihez szükség esetén az állami hatóságok is hozzájárulhatnak. Az infrastruktúra hiányosságai megmutatkoznak a közlekedési ágazat alacsony hatékonyságában és teljesítményében. A vasúti személyszállítási piacot hátráltatja a tényleges verseny hiánya. Nem került sor célirányos és hatékony intézkedések bevezetésére a levegőszennyezés csökkentésére.

(18)

2017-ben Bulgária folytatta az igazságszolgáltatás reformjára, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén fennálló hiányosságok kezelésére irányuló erőfeszítéseit. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács új tagjainak megválasztása megerősítette a 2015-ben és 2016-ban végrehajtott alkotmányos és jogalkotási reformok pozitív hatását. Reformokra került sor a büntető törvénykönyvben a magas szintű korrupciós ügyekben folyó büntetőeljárások javítása érdekében, további reformok pedig mérlegelés tárgyát képezik. 2018 elején törvényt fogadtak el egy új, egységes korrupcióellenes hatóság létrehozásáról, hogy hatékonyabb legyen a magas szintű korrupció megelőzése és növekedjen a visszatartó erő. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében a Bizottság folytatja a bolgár igazságügyi reform, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem figyelemmel kísérését. Ezek a területek nem szerepelnek a Bulgáriának címzett országspecifikus ajánlásokban, azonban fontosak ahhoz, hogy Bulgáriában pozitív üzleti környezet alakuljon ki.

(19)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte Bulgária gazdaságpolitikáját, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi konvergenciaprogramot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Bulgáriának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak azoknak Bulgária fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(20)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi konvergenciaprogramot, és azt a véleményt fogalmazta meg (5), hogy Bulgária várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(21)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi nemzeti reformprogramot és a 2018. évi konvergenciaprogramot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 2. és 3. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben a Cseh Köztársaságot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor.

(2)

A Cseh Köztársaságra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (3) és az előző években elfogadott ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán a Cseh Köztársaság által elért eredményeket.

(3)

A Cseh Köztársaság 2018. április 30-án benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

A Cseh Köztársaság jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2018. évi konvergenciaprogramjában a kormány költségvetési többletet tervez a 2018 és 2021 közötti időszakra. A középtávú költségvetési cél – a GDP 1,0 %-ának megfelelő strukturális hiány – a programidőszak egésze során biztonsággal teljesül. A 2018. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság 2021-re várhatóan fokozatosan 29,9 %-ra mérséklődik. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Az állami beruházások várható élénkülését és a közszférabeli bérek további növekedését figyelembe véve a költségvetési célok elérésének kockázatai nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2018-ban várhatóan a GDP 0,9 %-ára, 2019-ben pedig a GDP 0,2 %-ára csökken, és így továbbra is meghaladja a középtávú költségvetési célt. Összességében a Tanács véleménye szerint a Cseh Köztársaság 2018-ban és 2019-ben az előrejelzések szerint meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(6)

Hosszú távon a költségvetési fenntarthatósággal kapcsolatban továbbra is fennállnak bizonyos közepes kockázatok a Cseh Köztársaság esetében. Miközben az elöregedés költségei kihívást jelentenek az egészségügyi ellátás és a tartós ápolás-gondozás rendszere számára is, különös figyelmet igényelnek a nyugdíjrendszer változásai. Az elöregedéssel kapcsolatos kiadások aktualizált előrejelzései az idősödésről szóló 2015. évi jelentésben jelzettnél nagyobb növekedést mutatnak. A nyugdíjkiadások a 2016. évi 8,2 %-ról 2070-re várhatóan a GDP 10,9 %-ára emelkednek. A nyugdíjkiadások várhatóan magasabb növekedése főként a törvényben előírt nyugdíjkorhatár felső határának 65 évre történő korlátozását tükrözi. A törvényes nyugdíjkorhatár várható élettartamnak megfelelő kiigazítása nem automatikus; ehelyett a felső határt 2019-től a kormány ötévente felülvizsgálja. Mivel a felső határ kiigazítása a kormány mérlegelési jogkörébe tartozik, a jelenlegi nyugdíjkiadási előrejelzések nem veszik figyelembe a nyugdíjkorhatárnak ezeket a módosításait. Nagyvonalúbb lett továbbá a nyugdíjindexálás: a reálbér-növekedés 50 %-át veszi alapul, a korábbi 33 %-hoz képest. E változások 2070-ig a GDP 2 százalékpontjával növelik a kiadásokat. A jelenleg tárgyalt további változások – például az alapnyugdíj összegének és az idősebb nyugdíjasok nyugdíjának emelése – szintén rontják a fenntarthatósági mutatókat. Az egészségügyi ellátásra fordított állami kiadások hosszú távon az előrejelzések szerint a GDP 1,1 százalékpontjával emelkednek, ami meghaladja az Unió becsült átlagos 0,9 százalékpontos növekedését. Ebben az összefüggésben vannak arra utaló jelek, hogy a járóbeteg-ellátás és a fekvőbeteg-ellátás terén nem hatékony az erőforrások felhasználása.

(7)

A felelősségteljes költségvetési gazdálkodásra vonatkozó, 2017 eleje óta hatályos új törvény jelentősen megerősítette a Cseh Köztársaság költségvetési keretrendszerét, és létrehozta a független költségvetési tanácsot. A független ellenőrzésekről szóló törvénytervezet esetében, amelynek elfogadásával a Cseh Köztársaság teljesítené a 2011/85/EU tanácsi irányelv (5) még hiányzó átültetését, jelenleg a szolgálatközi véleményezési eljárás zajlik.

(8)

A Cseh Nemzeti Bank ajánlást tehet a jelzálog-hitelezés makroprudenciális korlátozására, de szankcionálási jogköre korlátozott, mivel nem rendelkezik hivatalos felhatalmazással a korlátok betartatására. Míg a cseh bankok bizonyos aggregált szintek tekintetében megfelelnek a korlátoknak, nem tartották be teljes mértékben a Cseh Nemzeti Bank 2016. évi iránymutatásait. Kötelező erejű, jogszabályban rögzített korlátokkal valószínűleg növelni lehetne a megfelelés szintjét a cseh bankok körében, biztosítva ezáltal a pénzügyi stabilitást, és csökkentve a hitelfelvevők kockázatait. A Parlament 2018-ban várhatóan megvitatja a Cseh Nemzeti Bankról szóló törvényt módosító jogalkotási javaslatot.

(9)

A Cseh Köztársaság továbbra is kihívásokkal néz szembe a közbeszerzés átláthatóságának és hatékonyságának javítása, valamint a korrupció megelőzése terén. Bár történtek bizonyos lépések a közbeszerzési keret javítása érdekében, a verseny szintje továbbra is aggodalomra ad okot, mivel az összes közbeszerzési pályázat közel fele esetében egyetlen ajánlattevő részvételével folytatják le az eljárást. Ugyanakkor az elektronikus eljárások kötelező alkalmazásának törvénybe foglalása növelheti az átláthatóságot és a hatékonyságot. A cseh hatóságok továbbfejlesztették a cseh piacot a magánplatformok mellett kiszolgáló állami tulajdonú e-közbeszerzési platformot, az ún. „Nemzeti elektronikus eszköz”-t, amelynek működése ezáltal várhatóan felhasználóbarátabbá és megbízhatóbbá válik. A közpénzek jobb ár-érték-arányú felhasználása érdekében továbbra is sokat lehet még tenni az adminisztratív akadályok megszüntetése, valamint az összevont és stratégiai közbeszerzés lehetőségeinek kiaknázása terén. Mind a központi, mind a helyi hatóságok célzott kezdeményezéseket indítottak a közbeszerzési eljárásokban részt vevő személyzet képzése érdekében. Mindazonáltal a közös közbeszerzési intézkedések kialakítása és a kellő szakértelem biztosítása továbbra is komoly kihívást jelent bizonyos területeken. Emellett a korrupció és a vesztegetési ügyek mind a vállalkozások, mind a nyilvánosság körében aggodalomra adnak okot. Noha a korrupcióellenes stratégia számos jelentős reformját elfogadták, egyes területek továbbra is az intézkedések hatókörén kívül maradtak.

(10)

Míg az e-kormányzat teljesítménye továbbra is az uniós átlag alatt marad, a szóban forgó szolgáltatások hozzáférhetőségének és rendelkezésre állásának biztosítása érdekében sor került bizonyos ezekre vonatkozó jogalkotási intézkedések elfogadására. Egyes nagyszabású kezdeményezéseket várhatóan 2018-ban vezetnek be, de sikerük attól függ, hogy a hatóságok mennyire képesek ezeket ismertté tenni, és felhasználóbarát megoldásokat kínálni.

(11)

A beruházásokat egyes adminisztratív és szabályozási terhek hátráltatják. Ezek a terhek főként az építési engedélyekkel és az adózás bonyolultságával kapcsolatosak. Elismerést érdemel ugyanakkor, hogy a hatóságok elfogadták az építési törvény módosítását, amely egyszerűsíti az építési engedélyezési eljárást azáltal, hogy a környezeti hatásvizsgálatot immár tartalmazza az övezeti besorolásra vonatkozó határozat vagy a közös övezeti besorolási és építési engedély. Ugyanakkor továbbra sem egyértelmű, hogy ez a nagy infrastrukturális projektek esetében is egyszerűsítené-e az eljárásokat, mivel ebbe a közös engedélyezési rendszerbe számos egyéb engedélyt nem vontak be. A közlekedési infrastruktúra építését szabályozó törvény módosítását jelenleg tárgyalja a Parlament. Jóllehet az adóbehajtás javítása érdekében történek változások az adórendszerben, az adószabályozás és az adókulcsok kérdése kiemeltebb helyre került az üzleti tevékenység szempontjából problematikus területek listáján. Az új kormány jelezte, hogy az átláthatóság növelése és az adórendszer egyszerűsítése érdekében lehetséges, hogy változtatásokra kerül majd sor, utalva a jövedelemadó-jogszabályok korszerűsítésére irányuló, folyamatban lévő munkára is. A megfelelési költségek kismértékben emelkedtek, és továbbra is az uniós átlag felett vannak. Bár a héa-ellenőrzési nyilatkozat további adóbevételeket eredményez, növelte az adókövetelményeknek való megfelelés időigényét. Annak ellenére, hogy jelentősen csökkent az adójogszabályoknak való megfeleléshez szükséges idő, a Cseh Köztársaság ezen adata még mindig az egyik legmagasabb az Európai Unióban. Emellett az újonnan bevezetett kedvezményes hozzáadottértékadó-kulcsok növelhetik a héarendszer összetettségét, különösen a kis- és középvállalkozások tekintetében.

(12)

Míg a cseh gazdaság a tudásintenzív tevékenységek felé mozdul el, számos szűk keresztmetszet akadályozza egy jól teljesítő kutatási és innovációs rendszer kialakítását. A magánszféra K+F-beruházásainak növekedése elsősorban a közvetlen külföldi beruházásoknak köszönhető. A hazai vállalkozások K+F-kiadásai az elmúlt két évben csökkentek. A jelentős állami K+F-beruházások ellenére a Cseh Köztársaság az állami finanszírozású tudományos bázis minősége tekintetében alulteljesít. Szakpolitikai intézkedéseket fogadtak el az egyetemek és a vállalkozások közötti kapcsolatok kiépítése és az állami finanszírozású tudományos szféra teljesítményének javítása érdekében, de az eddigi eredmények korlátozott mértékűek, és a reformokat még nem hajtották végre teljes mértékben. Emellett a kutatási és innovációs rendszer irányítása továbbra is széttagolt.

(13)

Tekintettel a cseh munkaerőpiac egyre hangsúlyosabb szűk keresztmetszeteire, a minőségi inkluzív oktatás és képzés elsődleges fontosságú. Az oktatási teljesítményt továbbra is erősen befolyásolja a diákok társadalmi-gazdasági háttere. A inkluzív oktatást célzó intézkedések végrehajtása még nem történt meg teljes mértékben, különösen a roma gyermekek esetében nem. A képzett tanárok hiánya – a demográfiai előrejelzésekre is tekintettel – azt jelzi, hogy a jövőben nagyobb kihívást jelenthet a tanárok felvétele és megtartása. A Parlament nem fogadta el a tanárok számára tervezett új szakmai életpályamodellt, amely összekapcsolta volna a folyamatos szakmai továbbképzést, az előmenetelt és fizetéseket. A tanárok fizetése továbbra is alacsonyabb, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkező más munkavállalóké, bár a következő években további pedagógusi béremelések várhatók. A tanári szakma ezért továbbra is viszonylag kevéssé vonzó a tehetséges fiatalok számára. Az oktatás inkluzívabbá tételére irányuló – 2016-ban az Európai Szociális Alap támogatásával bevezetett – reform sikere a megfelelő és fenntartható nemzeti finanszírozás rendelkezésre állásától, a tanárok és tanárasszisztensek képzésétől, valamint az inkluzív oktatás előnyeivel kapcsolatos tudatosság növelésétől függ majd.

(14)

A Cseh Köztársaságban a munkaerőpiac jó teljesítményt nyújt. A foglalkoztatás az elmúlt hat évben folyamatosan nőtt, a munkanélküliség pedig jelentősen csökkent. A nők, az alacsony képzettségűek és a fogyatékossággal élők foglalkoztatásában rejlő lehetőségek mindazonáltal továbbra is jelentős mértékben kihasználatlanok. A munkaerőhiány tükrében ezért egyértelműen szükség van a munkaerőpiaci részvételük növelésére. A szülői szabadságot rugalmasabbá tevő közelmúltbeli intézkedések és a gyermekgondozási létesítmények számának emelkedése ellenére a nemek közötti foglalkoztatási és bérszakadék továbbra is jelentős. A nők foglalkoztatási rátája jelentősen elmarad a férfiakétól. Az anyaság még mindig jelentős hatást gyakorol a munkaerőpiaci részvételre, ami a megfizethető gyermekgondozási szolgáltatások szűkösségével, a hosszú szülői szabadsággal, a rugalmas munkafeltételek szűk körű alkalmazásával és a hosszú távú ellátást biztosító létesítmények hiányával is összefügg. 2016-ban a háromévesnél fiatalabb gyermekek mindössze 4,7 %-a járt bölcsődébe. Bár a népesség kis hányadát teszik ki, az alacsony képzettségűek foglalkoztatási rátája jóval elmarad a közepesen és magasan képzettek foglalkoztatási rátájától. A fogyatékossággal élők foglalkoztatási rátája az uniós átlag alatt van, annak ellenére, hogy a munkanélküliség még soha nem volt ilyen alacsony, és hiányok mutatkoznak a munkaerőpiacon, ami pedig ösztönzést jelenthetne a fogyatékossággal élők jelentette potenciál kihasználására. A korlátozott kapacitások miatt az állami foglalkoztatási szolgálatok jelenleg nem tudnak személyre szabott, folyamatos támogatást nyújtani az álláskeresők számára. Az állami foglalkoztatási szolgálat bevonási és aktiválási kapacitásainak növelése hatékony és jól irányzott aktív munkaerőpiaci intézkedésekkel és személyre szabott szolgáltatásokkal kiegészülve hozzájárulna e csoportok részvételének növeléséhez. A munkaerőpiacra való bejutás javítható lenne a digitális készségekre is kiterjedő továbbképzési kezdeményezések révén.

(15)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte a Cseh Köztársaság gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és azt közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi konvergenciaprogramot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években a Cseh Köztársaságnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak ezeknek a Cseh Köztársaság fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(16)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi konvergenciaprogramot, és azt a véleményt (6) fogalmazta meg, hogy a Cseh Köztársaság várhatóan megfelel majd a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

1.

2.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács 2018. március 22-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Dániát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor.

(2)

A Dániára vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (3) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Dánia által elért eredményeket.

(3)

Dánia 2018. április 24-én benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Dánia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2018. évi konvergenciaprogramja értelmében a kormány 2018-ban a GDP 0,7 %-ának megfelelő államháztartási hiány elérésére, valamint arra törekszik, hogy a programidőszak egésze során, 2025-ig továbbra is teljesítse a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiányként meghatározott középtávú költségvetési célt. A 2018. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság-ráta 2018-ban várhatóan 35,6 %-ra esik vissza, majd 2020-ban tovább csökken 34,2 %-ra, 2025-re pedig megközelítőleg 40 %-ra emelkedik. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv a programidőszak egésze során megalapozott. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2018-ban várhatóan a GDP 0,3 %-ának, 2019-ben pedig a GDP 0,9 %-ának megfelelő többletet ér majd el, vagyis valamennyivel a 2018. évi konvergenciaprogramban foglalt célérték felett lesz, és meghaladja a középtávú költségvetési célt. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Dánia az előrejelzések szerint 2018-ban és 2019-ben meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(6)

Dánia fenntartható növekedésének előfeltétele a demográfiai kihívások idején a megfelelő munkaerő-kínálat biztosítása és a bizonyos ágazatokban kialakulóban lévő munkaerőhiány kezelése. A szakoktatásban és -képzésben való részvétel fokozását és a tanulmányaikat befejezők arányának növelését célzó reformok, valamint a digitális készségek eredményesebb fejlesztésére irányuló intézkedések valószínűleg megnövelik majd a szakképzett munkavállalók számát. Ezen túlmenően e tekintetben előnyösek lennének a perifériára szorult és hátrányos helyzetű csoportok eredményesebb munkaerőpiaci bevonását célzó intézkedések. Ez az alacsony végzettséggel rendelkező fiatalokra, a csökkent munkaképességű és fogyatékkal élő, valamint a migráns háttérrel rendelkező személyekre vonatkozik. A közelmúltbeli, munkaerőpiaci integrációt célzó intézkedések lassan indultak be, de láthatóan javítanak az újonnan érkezett menekültek helyzetén. A migráns háttérrel rendelkező gyermekek oktatási rendszerbe való integrációja továbbra is kulcsfontosságú kihívást jelent, mivel átlagosan alacsonyabb tanulmányi eredményt érnek el a többi gyermekhez viszonyítva.

(7)

A termelékenység gyors növekedése alapvető fontosságú a gazdasági növekedés elősegítéséhez, a Dániát jellemző viszonylag magas szintű jólét fenntartásához és az ország versenyképességének biztosításához. Jóllehet Dánia termelékenységi szintje a többi tagállamhoz képest magas, a termelékenységnövekedés hosszabb ideje lassuló pályán mozog. A termelékenység növekedését több különböző tényező is hátráltathatja (amelyeket a dán versenyképességi testület és versenyhatóság is azonosított). Különösen a belföldre irányuló szolgáltatásokat jellemzi a termelékenység lassú növekedése; a kormány 2017-ben csak korlátozott intézkedéseket hozott a verseny fokozása érdekében, és bizonyos részek, például a jelzálogbankok nincsenek kitéve a külső versenynek. Nincs nagy versengés a belföldre irányuló szolgáltatások több ágazatában (pl. a kiskereskedelem, a pénzügy, a közműszolgáltatások, a közlekedés és a gyógyszer-nagykereskedelem terén), ami még mindig visszafogja a termelékenységet, a beruházásokat és a munkahelyteremtést.

(8)

Az elmúlt években tapasztalt jelentős lakásár-növekedést követően egyre nagyobb a túlértékelés kockázata, különösen a legfontosabb városi területeken. Az Európai Rendszerkockázati Testület figyelmeztetést adott ki nyolc uniós tagállam, köztük Dánia részére a lakóingatlan-szektorban mutatkozó középtávú sérülékenységekkel összefüggésben, amelyek oka a lakásárak növekedésének és a háztartások magas adósságszintjének kombinációjában keresendő. A háztartások 2017-ben tovább csökkentették adósságukat, ám az adósságszint még mindig a legmagasabbak között van az Unióban (a GDP százalékában), és a Bizottság becslése szerint meghaladja az alapvető gazdasági tényezők és a prudenciális küszöbértékek által indokolt szintet. Ezenfelül a jövedelemszinthez képest rendkívül magas szintű jelzáloghitelek aránya 2013 óta jelentős mértékben megnövekedett, különösen Koppenhágában és környékén. A dán hatóságok több új makroprudenciális intézkedést fogadtak el a célból, hogy tovább korlátozzák a kockázatos hitelfelvételt (ezen intézkedések 2018-tól, illetve 2020-tól lépnek hatályba), valamint (2021-től életbe lépő) ingatlanadó-reformot vezettek be a lakásárakban tapasztalt regionális egyenlőtlenségek kezelésére. Mindazonáltal a jövedelemszinthez képest rendkívül magas hitelarány, a magas adósságállománynak a magas kamatlábbal szembeni érzékenysége és a potenciálisan túlértékelt lakásárak kombinációja növeli az árkorrekció kockázatát, ami árthat a reálgazdaságnak és a bankszektornak.

(9)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a dán gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi konvergenciaprogramot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Dániának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Dánia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(10)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi konvergenciaprogramot, és azt a véleményt fogalmazta meg (5), hogy Dánia várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

1.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Németországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Németország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Németországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1. és 2. ajánlás tükröz.

(3)

2018. március 7-én közzétették a Németországra vonatkozó 2018. évi országjelentést. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Németország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, melynek eredményeit szintén 2018. március 7-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Németországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Mindenekelőtt a tartósan magas folyófizetésimérleg-többlet határokon átnyúló jelentőséggel bír, és a megtakarításokhoz képest visszafogott beruházásokat tükrözi mind a magán-, mind az állami szektorban. A nagyrészt Unión kívüli országokkal szemben kialakult többlet 2016 óta némileg szűkült, és a következő években várhatóan fokozatosan csökkenni fog a belső kereslet jövőbeli élénkülése következtében, bár az előrejelzés időszakában példátlanul magas szinten marad. Miközben jelenleg a növekedés mozgatórugójává egyre inkább a belföldi kereslet válik, a GDP-arányos fogyasztás és beruházás – a kedvező ciklikus és finanszírozási feltételek, valamint az infrastrukturális beruházási igények ellenére – egyaránt visszafogott maradt, miközben az utóbbi számára van költségvetési mozgástér. Bár a közberuházások élénkítése érdekében számos intézkedésre került sor, ezek az erőfeszítések egyelőre nem eredményeztek tartósan növekvő tendenciát a közberuházások GDP-hez viszonyított arányát illetően. Emellett korlátozott volt a más területekre irányuló ajánlások végrehajtása terén elért haladás is.

(4)

Németország 2018. április 30-án benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját, 2018. április 19-én pedig 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

(7)

2015 és 2017 között a közberuházások reálértelemben erősen növekedtek. Ez a tendencia tükrözi a kormány beruházásélénkítésre irányuló erőfeszítéseit. A közberuházások bővülnek, de a GDP-hez viszonyítva még mindig mérsékeltek, és a helyi önkormányzatok szintjén jelentős (a becslések szerint a GDP 4 %-ának megfelelő) beruházási hátralék áll fenn. A közszektorbeli tőkeállomány a GDP-hez viszonyítva még mindig csökkenőben van az önkormányzati szinten negatív nettó beruházásszint következtében (2010 és 2016 között évente körülbelül 6 milliárd EUR). Az önkormányzati szintű beruházási hátralék felszámolása a következő évtizedben évente a GDP 0,3 %-ának megfelelő mértékű további közberuházást tenne szükségessé. A beruházásoknak a kormányzati szektor tőkeállományához viszonyított (százalékos) aránya és a közberuházásoknak a közkiadásokhoz viszonyított (százalékos) aránya az euroövezeti átlag alatt van. 2017-ben kezdte meg működését az a szolgáltató ügynökség, amelynek feladata a közberuházások támogatása az önkormányzatok szintjén, de további erőfeszítésekre van szükség a beruházási hátralék kezeléséhez. A kedvező költségvetési helyzetre tekintettel ez azt jelzi, hogy a kormányzat minden szintjén, különösen regionális és önkormányzati szinten lehetőség van a beruházások növelésére.

(8)

Az oktatásra fordított közkiadások 2016-ban változatlanul a GDP 4,2 %-át tették ki, ami a 4,7 %-os uniós átlag alatt marad. 2016-ban az oktatási és kutatási kiadások a GDP 9,0 %-ának megfelelő mértékűek maradtak, így nem érték el a GDP 10 %-ában megállapított nemzeti célkitűzést. Ez a becslések szerint körülbelül 33 milliárd EUR összegű beruházási résnek felel meg. Miközben az oktatási kiadások reálértéken növekedtek, továbbra is jelentős a beruházási hátralék. Ugyanakkor a növekvő diáklétszám, a tanárhiány és a kisgyermekkori nevelés és gondozás további bővítése megfelelő közfinanszírozást tesz szükségessé. Németország potenciális növekedése szempontjából alapvető fontosságú, hogy növelje az oktatásra, kutatásra és innovációra fordított kiadásokat.

(9)

A német gazdaság digitalizálása lassan halad, és az ország jelentős kihívásokkal néz szembe. A gyors internetszolgáltatás (legfeljebb 30 Mbit-es új generációs hozzáférés) rendelkezésre állását illetően egyértelmű digitális szakadék van a városi és vidéki területek között (a vidéki területeken csak 54 %-os a lefedettség). Németország lemaradásban van a nagyon nagy kapacitású széles sávú (> 100 Mbit) szolgáltatások terén. Az ország területének csak kis részén (7,3 %) van kiépítve a nagy teljesítményű üvegszálas hálózat, szemben a 26,8 %-os uniós átlaggal. Ehelyett a szolgáltatók részéről előnyben részesített technológiai megoldás továbbra is a meglévő rézkábel-hálózatok korszerűsítése (vektorizálás). Számos szolgáltatás támaszkodik a nagyon nagy sebességű hálózati összekapcsoltságra, és 2017-ben a német vállalkozások 25,3 %-a vélte úgy, hogy az általa használt internetkapcsolat túl lassú a tényleges üzleti igényeihez képest. Az ilyen hálózati összekapcsoltság hiánya visszafogja a beruházásokat, különösen a kis- és középvállalkozások esetében, amelyek közül sok vidéki vagy városkörnyéki területen működik. A digitális közszolgáltatások és az elektronikus egészségügy teljesítménye is messze elmarad az uniós átlagtól.

(10)

A vállalkozások kutatás-fejlesztési beruházásai növekednek, és Németország közel áll ahhoz, hogy elérje az Európa 2020 stratégia szerinti, kutatás-fejlesztési intenzitásra vonatkozó célkitűzését. A beruházások azonban egyre nagyobb mértékben a nagyvállalatoknál, valamint a csúcstechnológiát és a közepesen fejlett technológiát alkalmazó gyártási ágazatokban koncentrálódnak, míg a kis- és középvállalkozások hozzájárulása csökken. Számos intézkedésre került sor a vállalkozói tevékenység megerősítése érdekében, különösen a magánszektor kockázatitőke-befektetéseinek bevonása révén. Németország kockázatitőke-piaca azonban továbbra is fejletlenebb az innováció terén nemzetközi vezető szerepet játszó országokénál.

(11)

Bár a közelmúltban megfigyelhető volt némi javulás, Németország adórendszere továbbra sem hatékony, különösen azért, mert összetett és torzítja a döntéshozatalt, például a beruházások, a finanszírozás és a munkaerőpiaci részvétel tekintetében. A bevételnövelést Németország viszonylag nagymértékben a közvetlen adókra alapozza. Lenne lehetőség a torzító közvetlen adók csökkentésére, valamint el lehetne mozdulni a vagyon-, örökösödési és fogyasztási adók kevésbé torzító hatású adófajtái felé. 2015-ben uniós összehasonlításban Németországban a hatodik legmagasabb volt az adók és a társadalombiztosítási járulékok szintje. A tőkeköltség és a régiónként eltérő tényleges átlagos társaságiadó-kulcs a legmagasabbak között van az Unióban (nemzeti szinten összesítve 28,2 %, szemben a 20,9 %-os uniós átlaggal). A társasági adó, a helyi iparűzési adó és a szolidaritási különadó együttes alkalmazása miatt a társasági adózás rendszere összetett, jelentős adminisztratív költségekkel jár és torzítja a beruházások szintjét és helyét. Emellett a társasági adó torzítja a finanszírozási döntéseket a hitelfinanszírozás pozitív adóügyi megkülönböztetése révén. Ez a torzító hatás a hetedik legnagyobb az Unióban. A részvények tőkeköltségeinek csökkentése megerősíthetné a magánszektorbeli beruházásokat és a viszonylag fejletlen kockázatitőke-piacot. Emellett a veszteségelhatárolásra vonatkozó előírások továbbra is viszonylag szigorúak: egy adott évben ez az összeg legfeljebb az adóköteles jövedelem 60 %-a lehet.

(12)

A németországi szabályozás változatlanul rendkívül szigorú, különösen ami az üzleti szolgáltatásokat, a szabályozott szakmákat és a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás adminisztratív formaságait illeti. A fő korlátozások többek között a jogi formára és a részesedésekre vonatkoznak. A piaci lemorzsolódási ráta a fő üzleti szolgáltatási ágazatokban, például a jogi, könyvviteli, építészi és mérnöki tevékenységek terén az uniós átlag alatt van, ugyanakkor ezekben az ágazatokban a bruttó működési ráta átlag feletti, ami alacsonyabb versenynyomásra utal. A szolgáltatások köztes inputként betöltött szerepe miatt a szolgáltatásokra vonatkozó kevésbé korlátozó szabályozás növeli a termelékenységet a főként downstream szolgáltatásokat nyújtó ágazatokban.

(13)

Németország munkaerőpiacának teljesítménye nagyon jó. A munkanélküliség 2017 negyedik negyedévében minden eddiginél alacsonyabb szintre, 3,6 %-ra esett vissza, és a foglalkoztatás elérte a 79,8 %-ot. Az ifjúsági munkanélküliség (2017-ben 6,8 %) a legalacsonyabbak között van az Unióban. Németországban egyre nagyobb hiány van szakképzett munkaerőből, míg egyes csoportok munkaerőpiaci potenciálja változatlanul kihasználatlan. A részmunkaidőben dolgozók, különösen a nők, valamint a migráns háttérrel rendelkezők és a gondozási feladatokat ellátók aránya a legmagasabbak között van az Unióban. A nők esetében a legfontosabb tényezők közé tartozik, hogy nem kapnak ösztönzést hosszabb munkaidő vállalására, és ehhez a megfelelő gyermekgondozási létesítmények és az egész napos oktatási létesítmények hiánya társul. Az egyedi adózási szabályok, különösen a második keresők és az alacsony keresetűek esetében, valamint a legfeljebb 450 EUR-s fizetéssel járó úgynevezett miniállásokból eredő bezártsági hatás szintén nem ösztönöz hosszabb munkaidő vállalására. Németországban az egyik legmagasabb az alacsony keresetűek adóéke, és ez leginkább a nőket érinti. A részmunkaidőben foglalkoztatott nők nagy aránya mellett uniós összehasonlításban a részmunkaidős foglalkoztatásban az egyik legszélesebb a nemek közötti szakadék (37,5 % a 23,1 %-os uniós átlaggal szemben). Ez hozzájárul a Németországra jellemző rendkívül nagy nemek közötti bérkülönbséghez.

(14)

A nominális bérnövekedés 2017-ben mérsékelt maradt (2,4 %) a minden eddiginél alacsonyabb munkanélküliség és a betöltetlen álláshelyek nagy aránya ellenére. Ez a viszonylag visszafogott arány részben a szolgáltatások terén jellemző lassú termelékenységnövekedéssel, egyes ágazatokban a kollektív szerződések csekély mértékű elterjedésével és a strukturális munkanélküliség csökkenésével magyarázható. Az infláció megugrásának hatása korlátozott volt, a reálbér-növekedés a 2016-os 1,8 %-ról 2017-ben 0,7 %-ra esett vissza. A 2018 elején kötött kollektív szerződések a bérnövekedés bizonyos mértékű gyorsulását eredményezhetik; e fejleményeket érdemes figyelemmel kísérni. Az alacsony keresetűek aránya továbbra is magas, és az alacsonyabb fizetési decilishez tartozók esetében növelni kell a ledolgozott munkaórák számát. A megnövekedett bevándorlás nem akadályozta meg a bérnövekedést az alacsonyabb jövedelmű szegmensekben. A kötelező általános minimálbér 2015. évi bevezetése, majd 2017. évi emelése növelte a béreket a jövedelemeloszlás alsó régióiban. A béremelés mellett a szociális partnerek a bértárgyalások jelenlegi fordulójában a rugalmas munkaidőre összpontosítanak.

(15)

Németország összességében szilárd szociális védelmi rendszerrel rendelkezik. Azonban a szegénységi küszöb alatt élők aránya a teljes népességhez viszonyítva 2015-ig folyamatosan nőtt, majd ez a tendencia 2016-ban enyhén javulni kezdett. 2015-ben megkezdődött a jövedelmi egyenlőtlenség csökkenése is, csekély csökkenést mutatva a jövedelmi ötödök arányában (S80/S20), ami a szegényebb háztartások jövedelmi helyzetének javulásával magyarázható. A dolgozói szegénység közelmúltbeli, 2016-os javulása szintén mérsékelt volt, és csak a férfiak esetében volt megfigyelhető.

(16)

Németországnak javítania kell az idősebb munkavállalók munkaerőpiaci kötődését, ami növelné az időskori jövedelmet, élénkítené a potenciális kibocsátást, és hozzájárulna a szűk munkaerőpiachoz való alkalmazkodáshoz, valamint csökkentené az időskori előtakarékosság szükségességét. A költségvetési fenntarthatósági kockázatok jelenleg csekélyek, nagyrészt a viszonylag magas elsődleges többletnek köszönhetően. Ennek ellenére az idősödésről szóló 2018. évi jelentés szerint Németországban várhatóan az egyik legmagasabb lesz a nyugdíjkiadások növekedése 2070-ig. A szegénységi küszöb alatt élő idősek (azaz 65 év felettiek) aránya 2016-ban 17,6 % volt, ami a 14,7 %-os uniós átlag felett van. Az első pillért jelentő kötelező nyugdíjrendszerben folyósított nyugdíjak megfelelőségének jövőbeli romlása várhatóan növeli az időskori szegénység kockázatát, különösen az alacsony keresetűek, az atipikus szerződésekkel rendelkezők, valamint azok esetében, akik korábban megszakították munkaviszonyukat. A nemek közötti nyugdíjszakadék a legszélesebbek között van az Unióban. Ugyanakkor, miközben a 60 és 64 év közötti munkavállalók foglalkoztatási rátája (2017-ben 58,4 %) a legmagasabbak között volt az Unióban, a 65 és 69 év közötti korosztály esetében a foglalkoztatási ráta (16,1 %) a többi tagállaméval összevetve a középső harmadban van.

(17)

A társadalmi-gazdasági háttér továbbra is jelentős mértékben meghatározza az oktatási eredményeket és a munkaerőpiaci integrációt. A 2015. évi nemzetközi tanulói teljesítménymérés (PISA-felmérés) szerint ez azt eredményezi, hogy a természettudományok tekintetében a legalacsonyabb és a legmagasabb társadalmi kvartilis között három iskolaévnek megfelelő teljesítménykülönbség van. A tagállami adatok arra utalnak, hogy az alapfokú oktatás tekintetében is erős a korreláció. A migráns háttérrel rendelkező tanulók esetében sajátos kihívásokat kell kezelni. A Németországban született tanulókkal összehasonlítva a migráns hátterű diákok esetében sokkal valószínűbb, hogy az alapkészségek terén alulteljesítenek, nagyobb köztük a korai iskolaelhagyók és az egyetemi oktatásból lemorzsolódók aránya. Emellett a migráns háttérrel rendelkezők munkaerőpiaci kapacitása nincs teljes mértékben kihasználva. 2017-ben a (20 és 64 év közötti) nem uniós állampolgárok foglalkoztatási rátája több mint 27 százalékponttal alacsonyabb volt, mint a német állampolgárok esetében (a nem uniós állampolgár nők körében pedig közel 33 százalékponttal alacsonyabb). A munkavállalók jövőbeli munkaerőpiaci teljesítménye szempontjából aggodalomra ad okot az alkalmazottak felnőttoktatásban való részvételének aránya, különösen az olyan alacsony képzettségű felnőttek esetében, akik nem rendelkeznek alapvető olvasási és írási készségekkel (7,5 millió fő).

(18)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a német gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Németországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Németország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(19)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (7) fogalmazta meg, hogy Németország várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(20)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi nemzeti reformprogramot és a 2018. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1. és 2. ajánlás tükrözi,

1.

2.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A jelentés kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács 2018. március 22-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Észtországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Észtország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Észtországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljes körűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet különösen az alábbi 1. ajánlás tükröz.

(3)

Az Észtországra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Észtország által elért eredményeket. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Észtországban nem áll fenn makrogazdasági egyensúlyhiány.

(4)

Észtország 2018. április 26-án benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Észtország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A kormány azt vetíti előre, hogy az államháztartási egyenleg a GDP 0,3 %-ának megfelelő 2017. évi hiányról 2018-ban a GDP 0,2 %-ának, 2019-ben pedig a GDP 0,5 %-ának megfelelő többletet fog elérni. Ezt követően kiegyensúlyozott költségvetés irányába történik elmozdulás. A kormány középtávú költségvetési célja a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány. A 2018. évi stabilitási program szerint az újraszámított (6) strukturális egyenlegnek a GDP arányában kifejezett szintje a becslések szerint a 2018. évi 0,8 %-os hiányról 2019-ben 0,4 %-ra csökken, ezt követően pedig mérsékelt marad a hiányszint. A GDP-arányos államadósság az előrejelzés szerint 2018-ban és 2019-ben 9 % alatt marad, majd 2022-re 5,3 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista. A bevételbecsléseket érintő negatív kockázatok elsősorban néhány nem pontosan meghatározott és a programidőszakba tartozó összes évre kiható intézkedéshez kapcsolódnak.

(7)

2018-ra vonatkozóan az ajánlás szerint Észtországnak továbbra is teljesítenie kell a középtávú költségvetési célját. Ez alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások (7) nominális növekedési rátája legfeljebb 6,1 % lehet, ami azt jelenti, hogy a strukturális egyenlegnek a GDP 0,2 %-ának megfelelő mértékű romlása megengedett. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2018-ban némi eltérés lesz az említett követelménytől. 2019-ben, tekintettel Észtországnak a GDP 2,7 %-ának megfelelő előre vetített kibocsátási résére és a becsült potenciális növekedési ráta alatti előre vetített GDP-növekedésre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg a 4,1 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott követelménymátrix által előírt, a GDP 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján változatlan szakpolitikai irányvonal esetén fennáll a kockázata annak, hogy Észtország 2019-ben, illetve együttvéve 2018 és 2019 során némileg eltér az előírt követelménytől. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Észtországnak készen kell állnia a további intézkedések meghozatalára, hogy 2018-ban és 2019-ben is biztosítsa a követelményeknek való megfelelést.

(8)

A jobb szolgáltatásnyújtással alátámasztott, megfelelőbb szociális biztonsági háló biztosítása továbbra is jelentős kihívás marad Észtország számára. Észtország az európai uniós átlagnál (a GDP mintegy 28 %-ánál) kevesebbet (a GDP mintegy 16 %-át) költ a szociális védelemre. A szociális transzfereknek a szegénység csökkentésére gyakorolt hatása javul, de továbbra is gyenge és még mindig nem éri el az európai uniós átlagot. Észtországban továbbra is magas a szegénységi ráta, különösen a fogyatékkal élők, az aktív kereső nélküli háztartások és az idősebbek, elsősorban az egyedül élők körében. A jövedelmi egyenlőtlenség a közelmúltbeli javulás ellenére továbbra is magasabb (2016-ban 5,6 %) az európai uniós átlagnál (2016-ban 5,2 %). Újabb lépések megtételére kerül sor annak érdekében, hogy a nagyobb családok megfelelő családtámogatásban részesüljenek, ami tovább csökkenti a relatív szegénységet a gyermekek körében. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás szintjét megemelték a munkába való visszatérést ösztönző intézkedések kíséretében. A 115 EUR összegű nyugdíjkiegészítésnek az alacsony összegű nyugdíjjal rendelkező és egyedül élő személyek részére történő kifizetése volt az első lépés e csoport rendkívül magas szegénységi rátájának kezelése terén. A fogyatékkal és a fogyaték nélkül élők között a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett személyek arányában tapasztalt különbség (2016-ban 20,9 %) szintén magasabb volt az uniós átlagnál (10,1 %). A tartós ápolási-gondozási szolgáltatások finanszírozása nem áll összhangban az elöregedő népesség szükségleteivel. A folyamatban lévő közigazgatási reformnak a magas színvonalú szolgáltatásnyújtásra gyakorolt hatása még nem látható.

(9)

A nemek közötti 25,3 %-os bérszakadék továbbra is az egyik legmagasabb az EU-ban, bár csökkenő tendenciát mutat. A szülői szabadságot és a szociális ellátórendszert érintő közelmúltbeli változások előmozdítják a munka és a magánélet közötti egyensúlyt. E változások várhatóan ösztönzőt jelentenek a nők számára, hogy korábban visszatérjenek a munka világába és ezáltal hozzájáruljanak az Észtországban jellemző, nemek közötti bérkülönbség csökkentéséhez. A változtatásokat 2018 és 2020 között fogják végrehajtani. A szülői szabadságok rendszerére vonatkozó reform második szakaszáról szóló javaslat jelenleg tárgyalás alatt áll. Továbbra is lényeges ebben az összefüggésben és azon túl is a szociális partnerekkel való kapcsolattartás és kapacitásuk megerősítése, a rendkívül alacsony tagsági arányok fényében. A nemek közötti egyenlőségről szóló törvénynek a bérek átláthatóságának javítása érdekében javasolt módosításai még elfogadás előtt állnak, és elfogadásukat követően is csupán a közszektorbeli intézményekre lesznek alkalmazandók. A nemek közötti bérkülönbségek elemzését célzó eszköz kifejlesztésére várhatóan nem kerül sor 2019 előtt.

(10)

Észtország termelékenységének lassú növekedése a kutatás, a technológia és az innováció mérsékelt teljesítményének tudható be. 2016-ban az észt vállalatok kevesebb mint 0,5 %-a számolt be kutatási tevékenységekről, a vállalkozások kutatási és fejlesztési intenzitása pedig a GDP-nek csupán 0,7 %-át teszi ki, ami az 1,3 %-os uniós átlag fele. Ezen túlmenően az elmúlt években számottevő mértékben csökkent az innovációt mérő több mutató is, például az új termékeket és folyamatokat létrehozó vagy a vállalkozáson belül innovációs tevékenységet folytató kis- és középvállalkozások esetében. Jóllehet az ország gazdaságában előfordulnak magas hozzáadott értéket képviselő és tudásintenzív tevékenységek, a vállalkozások kutatási és fejlesztési intenzitása, a tudomány és az üzleti élet kapcsolata, valamint a vállalatok innovációs és technológiai kapacitása továbbra is csekély mértékű. A kutatásra, technológiára és innovációra fordított közkiadások hagyományosan az uniós átlag felett álltak. Problémákat vet fel ugyanakkor, hogy az állami kutatások terén nem megfelelően határozzák meg a prioritásokat. Észtország több intézkedést is hozott a gazdaság kutatási és innovációs teljesítményének ösztönzésére, de továbbra is kihívást jelent ezek hatásának maximalizálása.

(11)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte az észt gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Észtországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Észtország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(12)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (8) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

2.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács 2018. március 22-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Írországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2018. március 22-én hagyott jóvá. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Írország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Írországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1. és 2. ajánlás tükröz.

(3)

2018. március 7-én közzétették az Írországra vonatkozó 2018. évi országjelentést. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Írország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, melynek eredményeit szintén 2018. március 7-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Írországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Különösen a magánszektor és az állami szektor nagy adósságállománya és a számottevő nettó külső kötelezettségállomány eredményez sérülékenységet. A javulás azonban jelentős. Az elmúlt években tapasztalható ütemes termelékenységnövekedés nyomán javult a versenyképesség és pozitívvá vált a folyó fizetési mérleg, ami a magas nettó külföldi kötelezettségállomány gyors csökkenését eredményezte. Az erős gazdasági növekedés továbbra is támogatólag hat a magánszektor hitelállomány-leépítésére. A magánszektor adósságállománya azonban továbbra is magas, bár a multinacionális vállalkozások tevékenységének jelentős hatását figyelembe kell venni a vállalati adósságállomány értékelésekor, míg a háztartások adósságállománya nagyjából összhangban van a gazdasági fundamentumokkal. Az államadósság várhatóan csökkenő pályán marad, és a költségvetési hiány mértéke egyre közelebb kerül az egyensúlyi helyzethez. Az ingatlanárak gyors ütemben nőnek (bár valószínűleg alulértékelt szintekről), ami ugyancsak erősíti a háztartások mérlegét. A bankokat megfelelően feltőkésítették, és nyereségességük fokozatosan javul. A nemteljesítő hitelek állománya csökken, bár továbbra is magas. E sérülékenységek kezelésére történtek szakpolitikai intézkedések, de néhányuk esetében időbe fog telni a várt hatások kialakulása.

(4)

Írország 2018. április 18-án benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját, 2018. április 30-án pedig 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Írország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik. A kormány a 2018. évi stabilitási programjában azt vetíti előre, hogy a GDP-arányos államháztartási hiány 2018-ban enyhe javulás következtében 0,2 %-ra csökken, majd ezt követően fokozatosan tovább csökkenve 2021-ben a GDP 0,4 %-ának megfelelő többletbe fordul át. A középtávú költségvetési célt – azaz a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális hiányt – várhatóan 2019-től érik el. A stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2018-ban várhatóan 66 %-ra esik vissza, majd további csökkenést követően 2021-ben 58,7 %-ot ér el. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor 2019-től kezdődően a tervezett hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(7)

A Tanács 2017. július 11-i ajánlásai szerint Írországnak biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2018-ban ne haladja meg a 2,4 %-ot, ami a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Tanács ugyanakkor megállapította, hogy fontolóra kell venni egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítását, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig az ír államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2018-ban, valamint 2017-ben és 2018-ban együttesen számítva Írország némileg eltér a javasolt költségvetési kiigazítástól.

(8)

2019-ben Írország várhatóan eléri középtávú költségvetési célját. Ezzel összhangban van a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája (6), amely nem haladja meg a 5,3 %-ot (7), és amely a GDP 0,1 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2019-ben várhatóan a GDP 0,4 %-ának megfelelő hiányt mutat majd, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. Az előrejelzés szerint Írország 2018-ban megfelel az átmeneti adósságszabálynak, 2019-ben pedig meg fog felelni az adósságszabálynak. Összességében a Tanács úgy véli, hogy Írországnak készen kell állnia arra, hogy további intézkedéseket tegyen 2018-ban a megfelelés érdekében, 2019-ben pedig megfelel majd a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek. Tekintettel a GDP és a belföldi kibocsátás írországi mérésének különbségére és a GDP-arányos államadósság-rátára ezzel összefüggésben gyakorolt hatásra, az ír gazdasági ciklus jelenlegi feltételeire és a megnövekedett külső kockázatokra, tanácsos lenne a többletbevételeket az államadósság arányának további csökkentésére használni.

(9)

A kibocsátás erőteljes növekedése nyomán tovább javult az államháztartás helyzete, bár továbbra is fennállnak a bevételek ingadozásával kapcsolatos kockázatok, és maradt még tennivaló annak érdekében, hogy a bevételek ellenállóbbak legyenek a gazdasági ingadozásokkal és sokkhatásokkal szemben. Az adókiadások körének és számának korlátozása, illetve az adóalap kiszélesítése javítaná a bevételek stabilitását a gazdaság ingadozásaival szemben. Egyes nemrégiben elfogadott adóügyi intézkedések azonban főként csökkentésekre és kedvezményekre irányultak, és feltehetően csak tovább fokozták az erősen prociklikus bevételi forrásokra való támaszkodást. Ezen túlmenően Írország további lépéseket tehet annak érdekében, hogy az adórendszert a környezetvédelmi célkitűzések támogatásának szolgálatába állítsa.

(10)

Amint azt az euroövezetre vonatkozó 2018. évi ajánlás jelzi, az agresszív adótervezési stratégiák elleni küzdelem elengedhetetlen a vállalkozások közötti verseny torzulásának megelőzéséhez, az adózók méltányos kezeléséhez és az államháztartás védelméhez. Az adózók agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között továbbgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák szintjén. Az osztalék- és jogdíjfizetések magas GDP-arányos szintje azt sugallja, hogy az ország adózási szabályait kihasználják azok a vállalkozások, amelyek agresszív adótervezést folytatnak. Az Írországban működő vállalkozások által külföldre irányuló (azaz az uniós adóügyi illetőségű adóalanyok által harmadik országbeli adóügyi illetőségű adóalanyok számára teljesített) osztalék- és jogdíjfizetésekre vonatkozó forrásadó korlátozott alkalmazása miatt e kifizetések teljes mértékben adózatlanok maradhatnak, amennyiben azok a kedvezményezett országában, illetve területén sem adókötelesek. Az Írország és más országok közötti kétoldalú adóügyi egyezmények egyes rendelkezéseit továbbá felhasználhatják a vállalkozások arra, hogy kibújjanak az Írország által 2015-ben bevezetett új adóügyi illetőségi szabályok alól, ezért indokolt ezt a kérdést tovább vizsgálni. A bejelentett adóreformok kialakítása szempontjából fontos lesz az Írország által a társasági adótörvényről szóló független felülvizsgálatot követően folytatott konzultáció eredménye. A Bizottság nyugtázza a közelmúltban bejelentett vagy elfogadott pozitív lépéseket (azaz a belföldi agresszív adótervezés kezelésére tett lépéseket és a nem együttműködő országok, illetve területek jegyzékében szereplő országokkal, illetve területekkel szemben hozott védintézkedéseket). A közelmúltban folytatott eszmecsere alapján a Bizottság továbbra is konstruktív párbeszédet folytat majd az adózók agresszív adótervezési stratégiái elleni küzdelem érdekében.

(11)

Nem szűntek meg a költségvetés hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos, az elöregedés költségeivel összefüggő kockázatok. Írország bevezetett néhány jelentős hatékonysági intézkedést, így például a gyógyszeriparral kötött költségmegtakarítási megállapodást, egy pénzügyi igazgatási rendszert és a tevékenységalapú finanszírozást. Intézkedéseket hoztak az egészségügyi alapellátás elérhetőségének javítására is. Az ír egészségügyi rendszer azonban költséges és számos kihívással néz szembe, amelyeket súlyosbít a népesség gyors elöregedése. Emellett az alapellátás és a kórházon kívüli ellátás még nem képes enyhíteni a kórházak kapacitására és költségeire nehezedő nyomást. Az egyetemes egészségügyi ellátásra való tervezett átálláshoz többéves költségvetés-tervezésre és a kiadások hatékonyabb ellenőrzésére van szükség. Az átalakításnak emellett figyelembe kell vennie az egészségügyi ágazat hatékonyságának és eredményességének átfogó kiadási felülvizsgálata során tett megállapításokat. Emellett meg kell fontolni az alapellátás kapuőri – a túlterhelt írországi kórházakat tehermentesítő – szerepének megerősítését. Az állami nyugdíjkiadások visszafogását célzó számos reform ellenére a nyugdíjrendszer összesített hiánya várhatóan jelentősen növekedni fog hosszú távon. A nyugdíjreformra vonatkozóan előterjesztett ütemterv kellő időben történő végrehajtása kulcsfontosságú az ír nyugdíjrendszer költségvetési fenntarthatóságának megerősítéséhez.

(12)

A gazdasági visszaesést követő években lecsökkent a beruházások szintje, ami máig érezteti hatását abban, hogy nem áll kellő mennyiségben rendelkezésre megfelelő infrastruktúra a közlekedés, a tiszta energia, a vízszolgáltatás, a lakhatás és a távközlési szolgáltatások területén. A növekvő kereslettel párosulva a tartósan szűkös kínálat továbbra is fűti az ingatlanárak növekedését. Bár az árak 2016-ban nem tűntek túlértékeltnek, az ingatlanok megfizethetősége aggodalomra ad okot. Ha kezeletlenek maradnak, a lakóingatlan-kínálatot korlátozó tényezők hozzájárulhatnak az egyensúlytalanságok kialakulásához. A területrendezéssel párosulva az infrastruktúra fejlesztése döntő fontosságú eleme a megfelelő lakáskínálat kialakításának, a magánberuházások ösztönzésének, a termelékenység növelésének és a kiegyensúlyozott regionális gazdasági fejlődésnek. Emellett a tiszta energiákat, a tiszta tömegközlekedést és a vízgazdálkodást támogató infrastrukturális beruházások, valamint a megújuló energiával és a körforgásos gazdasággal kapcsolatos fokozott erőfeszítések alapvető fontosságúak lesznek Írország számára az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és környezeti hatásokkal szemben ellenálló gazdaság felé való átmenet sikeres végrehajtása szempontjából. A 2018–2027 közötti időszakra vonatkozó nemzeti fejlesztési terv és a nemzeti tervezési keret – melyek az „Írország 2040 stratégia” részét képezik – az érdekelt felekkel szoros együttműködésben történő végrehajtásukat követően a megfelelő irányba tett határozott lépések lesznek.

(13)

Az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló jelenlegi erőfeszítések nem teszik lehetővé Írország számára, hogy az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött éghajlatvédelmi célokat belföldön megvalósítsa. Csak korlátozott előrelépés történt a gazdaság kulcsfontosságú részei – a mezőgazdaság, a közúti közlekedés és a lakossági szektor – dekarbonizációjában. Ez szükségessé teszi, hogy az erőfeszítés-megosztási határozatnak való megfelelés érdekében Írország igénybe vegye a rendelkezésre álló rugalmassági lehetőségeket, így például kibocsátási egységeket vásároljon más tagállamoktól. A 2017-ben közzétett nemzeti előrejelzések kiemelik a szükséges további erőfeszítések mértékét: a jelenlegi szakpolitikák alapján a tagállamok számára a 2013–2020 közötti időszakra vonatkozó, kötelező éves üvegházhatásúgáz-kibocsátási célértékeket meghatározó erőfeszítés-megosztási határozat szerinti kibocsátások 2025-ig várhatóan növekednek, majd a 2005. évi kibocsátásnál valamivel alacsonyabb szinten stabilizálódnak. Írország nemrégiben nemzeti éghajlatváltozás-mérséklési tervet fogadott el, amely tartalmazza az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás ütemtervét és az energiaszektorban fennálló tartós kihívások kezelésére irányuló koherens keretrendszert. Jelen állapotában ugyanakkor a terv kevés konkrét új éghajlatváltozás-mérséklési intézkedést tartalmaz. A nemzeti tervezési keretnek ugyancsak van éghajlat-változási összetevője, arra a felismerésre alapozva, hogy a megfelelő területrendezés az éghajlatváltozás mérséklésének kritikus tényezője, tekintettel arra, hogy Írország nagy részén kicsi a népsűrűség, és a néhány kiterjedtebb városi terület mindegyike jelentős forgalmi és tömegközlekedési problémákkal küzd. Végül pedig: a 2018–2027 közötti időszakra vonatkozó nemzeti fejlesztési terv és annak hatékony végrehajtása döntő szerepet fog játszani a gazdaság dekarbonizációjában. A terv voltaképpen meghatározza majd, hogy milyen mértékben mobilizálandók további eszközök az energiaágazat dekarbonizációjához, a megújuló energiaforrások kiaknázásához, valamint a tömegközlekedés és az energiahatékonyság javításához.

(14)

Továbbra is kihívást jelent Írországban az inkluzív növekedés biztosítása. A munkanélküliségi ráta 2017-ben 6,7 %-ra csökkent, de egyes csoportok továbbra is elszigeteltek a munkaerőpiactól, és kirekesztettek a társadalomból. A szociális védőháló és az adórendszer rendkívül hatékonyan segíti elő a szegénység és az egyenlőtlenségek megfékezését, és Írország intézkedéseket tett a foglalkoztatás ösztönzése érdekében azáltal, hogy fokozatosan szünteti meg a juttatásokat és a kiegészítő kifizetéseket. A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek tartósan magas aránya összefügg azzal, hogy magas az alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők aránya (2016-ban ez az arány 18,2 % volt, ami a legmagasabb érték az Unióban, és csaknem kétszerese a 10,5 %-os uniós átlagnak). Ez különösen az egyszülős háztartások esetében gyakori probléma. A nem dolgozó lakosság közel háromnegyede inaktív. 2016-ban a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya a teljes lakosság és a gyermekek körében egyaránt csökkent némileg, de még mindig meghaladja az uniós átlagot. Szükséges ezért, hogy Írország befejezze a munkanélküli háztartások helyzetének javítását célzó cselekvési terv végrehajtását, többek között a munkaerőpiacról leginkább kiszorultak részére nyújtott integrált támogatás fejlesztésével. A szociális lakások kínálatát az ambiciózus célok teljesítése és a jelentős kereslet kielégítése érdekében folyamatosan nyomon kell követni.

(15)

A megfizethető, egész napos, minőségi gyermekgondozás biztosítása továbbra is kihívást jelent. Az OECD szerint Írországban a gyermekgondozási költségek 2015-ben a bérekhez viszonyítva a legmagasabbak voltak az EU-ban a gyermeküket egyedül nevelő szülők esetében és a második legmagasabbak a párok esetében. A magas gyermekgondozási költségek akadályozzák a fizetett foglalkoztatáshoz való hozzáférést, különösen az alacsony jövedelmű háztartások, így többek között az egyedülálló szülők esetében. Ez kedvezőtlen hatással van a nők foglalkoztatási arányára, amely 2016-ban az uniós átlag közelében, 65,4 %-on állt. A Parlamentben hamarosan lezárul az egységes megfizethető gyermekgondozási rendszerről szóló törvényről folyó egyeztetés. Kezd azonban nyilvánvalóvá válni, hogy a végrehajtás késedelmes lesz. Intézkedések születtek a minőségi gyermekgondozás előmozdítása érdekében is, különösen olyan kezdeményezések révén, amelyek célja a személyzet szakképzettségének jelentős javítása volt.

(16)

2016-ban az alacsony, a közepes és a magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók foglalkoztatási rátái közötti különbségek a legmagasabbak között voltak az Unióban, és az alacsony képzettségű munkaerő foglalkoztatási rátája 10 százalékponttal elmarad a gazdasági válság előtti szinttől. Ennek következményeként és a gazdasági tevékenységben bekövetkezett változással összefüggésben több területen is egyre nyilvánvalóbb a strukturális munkaerőhiány és a szakemberhiány. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni következésképpen a továbbképzési és átképzési politikákra és intézkedésekre. Írországban különösen alacsony szintű a foglalkoztatott alacsony képzettségű munkaerő egész életen át tartó tanulásban való részvétele, ami kiszolgáltatottá teszi ezeket a munkavállalókat a munkaerőpiaci kereslet változásaival szemben. Írországban összességében az egyik legalacsonyabb az Unióban a digitális készségek szintje, ami éles ellentétben áll azzal, hogy milyen sokan szereznek diplomát a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területén. A fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási rátája is itt az egyik legalacsonyabb az Unióban.

(17)

Írországban a termelékenységnövekedés motorját elsősorban a multinacionális vállalatok jelentik. Ezek termelékenysége és a belföldi vállalkozások – elsősorban kkv-k – termelékenységi mutatói között egyre nagyobb a különbség. Egyes multinacionális cégek magas nemzetközi mobilitása és a jelenlegi bizonytalanságok hosszú távon kockázatot jelenthetnek az ír gazdaság fenntarthatósága és ellenálló képessége szempontjából. Közelmúltban végzett kutatások megállapították, hogy az ír tulajdonban lévő vállalkozások a termelékenység növekedése, az innováció és az exportteljesítmény tekintetében keveset profitálnak a multinacionális vállalatok jelenlétéből fakadó továbbgyűrűző hatásokból. A kutatási és fejlesztési tevékenységet végző ír cégekre azonban kedvező hatást gyakorolnak a multinacionális vállalatok tevékenységéből eredő továbbgyűrűző hatások. A K+F tevékenység ösztönzését célzó állami intézkedések és az ír kkv-k rendelkezésére álló szakképzett munkaerőbázis növelése elősegítenék az új technológiák elterjedését a hazai vállalkozások körében. Ezenkívül, amint azt már több alkalommal jelezte az ír Nemzeti Versenyképességi Tanács, az ír vállalkozások versenyképességének biztosításához korlátozni kellene egyes inputköltségek, különösen a jogi költségek növekedését. A jogi szolgáltatások piacának korlátozó jellegű szabályozása továbbra is kihívást jelent, akadályozza a versenyt, és növeli a jogi szolgáltatások igénybevételének költségeit. Ez a magasabb perköltségeken keresztül főként a kisvállalkozásokat érinti. A jogi szolgáltatások szabályozásáról szóló új törvény végrehajtási szabályait még nem alkották meg. A végrehajtási szabályok elfogadásának előfeltételét jelentő nyilvános konzultációk lefolytatása jelentős késésben van.

(18)

Jóllehet Írország pénzügyi ágazata a fenntartható fellendülés felé halad, a korábbi időszakból örökölt problémák továbbra is korlátokat képeznek. Bár Írország további haladást ért el a nemteljesítő hitelek csökkentése terén, ezek aránya a teljes bruttó hitelállományban (2017 szeptemberében 11,2 %) még mindig a legmagasabbak között van az Unióban. A túlzott eladósodottság, a piaci koncentráció és a megnövekedett bizonytalanság egyes exportágazatokban visszafogja a kkv-k hitelkeresletét, amely így továbbra is mérsékelt maradt. Alapvető fontosságú a hosszú ideje fennálló fizetési hátralékok csökkentése, amelyek közül a több mint két éve késedelmes hitelek aránya 2017-ben körülbelül 60 %-ot tett ki a késedelmes jelzáloghitelek teljes állományában. A hosszú ideje fennálló fizetési hátralékok csökkentése a túlzott eladósodottság kezeléséhez is hozzájárulhat; utóbbi csökkenti a vállalatok, különösen a kkv-k hajlandóságát arra, hogy produktívabb célokra használják fel a hiteleket. A lakóingatlanra bejegyzett jelzálog fizetési hátralékairól és a lefoglalásokról szóló, 2017 negyedik negyedévére vonatkozó jelentésében az Ír Központi Bank megjegyezte, hogy az átstrukturált jelzáloghitelek közel 87 %-a esetében teljesülnek a megállapodások feltételei, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy az ideiglenes fizetéscsökkentéssel járó átstrukturálások esetében különösen gyakran fordul elő ismételt nemteljesítés. Az utolsó lehetőségként alkalmazott lefoglalások és leírások működőképességét javíthatná és kiegészíthetné egy olyan szigorú fogyasztóvédelmi keretrendszer, amely hozzájárulna ahhoz, hogy a másodpiaci hitelértékesítés terén tapasztalt kedvező fejlemények és a hitel átütemezésére kialakított megoldások tartósan megmaradjanak.

(19)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Írország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és azt közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Írországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Írország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(20)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (8) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

(21)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi nemzeti reformprogramot és a 2018. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–3. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Spanyolországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Spanyolország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Spanyolországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–3. ajánlás tükröz.

(3)

A Spanyolországra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Spanyolország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2018. március 7-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Spanyolországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Változatlanul sebezhetőséget okoz és határokon átnyúló jelentőséggel bír az állami és a magánszektor nagymértékű külső és belső adósságállománya a magas munkanélküliség összefüggésében. A 2013 óta többletet mutató folyó fizetési mérlegnek köszönhetően a külső egyensúly helyreállítása jól halad, amelyet alátámasztanak a kereskedelmi teljesítmény javítását szolgáló strukturális intézkedések. A nettó külső kötelezettségállomány azonban így is számottevő. A magánszektor adósságállománya is csökken a kedvező növekedési feltételek mellett, de a hitelállomány-leépítéssel tovább kell haladni. A jól működő pénzügyi szektor elősegíti a gazdasági tevékenységet. A nominális GDP erőteljes növekedése ellenére az államadósság GDP-hez viszonyított aránya csupán lassú ütemben csökken. A munkanélküliségi ráta továbbra is jelentős mértékben esett vissza, de még mindig nagyon magas, és a nagy fokú munkaerőpiaci szegmentáció gátolja a munkatermelékenység gyorsabb növekedését. A 2012 és 2015 közötti erőteljes reformlendületet követően az ajánlások végrehajtása terén korlátozottabb előrelépés történt. A jelenlegi gazdasági helyzet lehetőséget biztosít arra, hogy a spanyol gazdaság ellenállóképességének növelése és a termelékenység növekedésének fokozása céljából az ország kezelje a függőben lévő reformszükségleteket.

(4)

Spanyolország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágához tartozik. Spanyolország a 2018. évi stabilitási programja alapján – a Spanyolországnak a túlzott hiány helyzetének orvoslásához szükségesnek ítélt mértékű hiánycsökkentésre irányuló intézkedések meghozatalára való felszólításáról szóló, (EU) 2017/984 tanácsi határozatnak megfelelően – 2018-ra tervezi kiigazítani a túlzott hiányt (5). Az államháztartási egyenleg a tervek szerint tovább javul, és 2021-re a GDP 0,1 %-át kitevő többletet fog elérni. A 2018. évi stabilitási program tartalmazza a parlamentnek 2018. április 3-án benyújtott költségvetési tervezetben foglalt valamennyi intézkedést, valamint a 2018. április végén bejelentett kiegészítő intézkedéseket. A strukturális költségvetési egyensúlyként meghatározott középtávú költségvetési célt a 2018. évi stabilitási program időhorizontján belül nem tervezik elérni. A 2018. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2018-ban várhatóan 97,0 %-ra, 2019-ben 95,2 %-ra, majd 2021-ben 89,1 %-ra csökken. A 2018. évi stabilitási program makrogazdasági feltételezései megalapozottak. Összességében az államháztartási hiányra vonatkozó célok tervezett elérése továbbra is az erős gazdasági kilátásokra és a nominális GDP-nél kisebb mértékben növekvő kormányzati kiadásokra támaszkodik. A költségvetési célok elérését fenyegető kockázatok a bevételeknek a Bizottság 2018. tavaszi előrejelzéséhez képest erőteljesebb növekedéséhez és a kiadások nagyobb mértékű visszafogásához, valamint további függő kötelezettségek lehetséges megjelenéséhez kapcsolódnak.

(5)

A Tanács az (EU) 2017/984 határozatában felszólította Spanyolországot, hogy 2018-ra szüntesse meg a túlzott hiányt, és mindenekelőtt biztosítsa, hogy a költségvetési hiány 2016-ban a GDP 4,6 %-ára, 2017-ben a GDP 3,1 %-ára, 2018-ban pedig a GDP 2,2 %-ára csökkenjen. A Tanács megítélése szerint az államháztartási egyenleg említett javulása összhangban állt a Bizottság 2016. tavaszi aktualizált előrejelzésével, amely szerint a strukturális egyenleg 2016-ban GDP-arányosan 0,4 %-kal romlik, 2017-ben és 2018-ban pedig egyaránt 0,5 %-kal javul. Spanyolország az (EU) 2017/984 tanácsi határozatban foglalt előírásoknak megfelelően 2017-ben a GDP 3,1 %-ának megfelelő államháztartási hiányt ért el. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2018-ban a GDP 2,6 %-ára csökken, ami a GDP 0,4 %-ával meghaladja a 2018. évi stabilitási programban szereplő és a Tanács által meghatározott államháztartási hiánycélt. A 2018. évi stabilitási programhoz képest a Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése szerint a kormányzati bevételek kisebb mértékben emelkednek, és némileg magasabb kiadások keletkeznek. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése szerint a strukturális egyenleg a parlamentnek 2018. április 3-án benyújtott, 2018. évi költségvetési törvénytervezetben foglalt hiánynövelő intézkedések fényében 2018-ban várhatóan a GDP 0,3 %-ával romlik és 2019-ben csak kis mértékben fog javulni. Ezért a költségvetési kiigazítás 2018-ban, csakúgy mint a 2016 és 2018 közötti időszakra összesítve várhatóan nem lesz elégséges. Jóllehet a gazdasági expanzió támogatja a hiány csökkentését, ezt az előnyt nem használják fel az államháztartás strukturális megerősítésére. Ennek megfelelően Spanyolország 2018. évi aktualizált költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményében a Bizottság megállapítja, hogy a terv nagy vonalakban megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek, mivel a Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése szerint a túlzott hiány kiigazítása időben megtörténik, de expanzív.

(6)

2019 vonatkozásában, amennyiben megvalósul a túlzott hiány időben történő és tartós korrekciója, úgy Spanyolország a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik majd. Tekintettel Spanyolország 60 % feletti GDP-arányos államadósság-rátájára és a GDP-arányosan 2,3 %-os előre vetített pozitív kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások (6) nominális növekedési rátájának legalább 0,3 %-kal kell csökkennie, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási követelménymátrix által előírt, a GDP 1,0 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. Ugyanakkor vannak arra utaló jelek, hogy a gazdaság kihasználatlan kapacitását alábecsülik. 2019-ben továbbra is Spanyolországban várható az egyik legmagasabb munkanélküliségi ráta az Unióban, amely – különösen a magánszektorban – visszafogja a bérnyomást, az infláció pedig várhatóan jóval 2 % alatt marad. Ez azt jelenti, hogy továbbra is megmarad a munkaerőpiaci pangás. Ezen túlmenően, még ha a kibocsátási rés valószerűségére vonatkozó bizottsági értékelés nem is tartja a közösen megállapított módszertanon alapuló, kibocsátási résre vonatkozó becsléseket valószínűtlennek, Spanyolország tekintetében a reális kibocsátási rés meglehetősen széles tartományát jelzi. Ennek alapján helyénvalónak tűnik a GDP 0,65 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazítás, amely a nettó elsődleges államháztartási kiadások 0,6 %-os maximális növekedési rátájának felel meg. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján változatlan szakpolitikai irányvonal esetén fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben jelentős lesz az eltérés az előírt költségvetési kiigazítási követelménytől. Ezenkívül Spanyolország 2019-ben várhatóan nem tesz eleget az átmeneti adósságszabály követelményeinek. Összességében a Tanács úgy véli, hogy Spanyolországnak készen kell állnia arra, hogy további intézkedéseket tegyen 2018-ban a megfelelés érdekében, valamint, hogy 2019-ben meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében. Az esetleges többletbevételeknek az adósságráta további csökkentése érdekében történő felhasználása prudens megközelítést tükrözne.

(7)

Emellett az (EU) 2017/984 határozatban a Tanács arra is felszólította Spanyolországot, hogy hozzon intézkedéseket költségvetési keretrendszerének javítására annak érdekében, hogy növelje a költségvetési céloktól való eltérések megelőzésére és korrekciójára szolgáló mechanizmusok automatizmusát, valamint erősítse meg a stabilitási törvény kiadási szabályának a költségvetési konszolidációhoz való hozzájárulását. A 2018. évi stabilitási program azonban nem számol be a hazai kiadási szabály megerősítésére irányuló tervekről. Olyan intézkedésekről sem tesz említést, amelyek törvényi úton fokoznák a korrekciós és prevenciós mechanizmusok automatizmusát. A Tanács arra is felszólította Spanyolországot, hogy tegyen intézkedéseket a közbeszerzési szakpolitikai keret javítása érdekében. Spanyolország 2017 novemberében haladást ért el a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó új törvény elfogadása terén. Az új jogszabályok azonban csak akkor javíthatják a közbeszerzés hatékonyságát és átláthatóságát, ha azokat az új irányítási struktúra létrehozásával és a közbeszerzési eljárások ellenőrzési mechanizmusainak megerősítésével gyorsan és ambiciózusan hajtják végre valamennyi kormányzati szinten. Mindenekelőtt a közeljövőben elfogadásra kerülő nemzeti közbeszerzési stratégiának meg kell határoznia az új struktúrák keretében elvégzendő előzetes és utólagos ellenőrzéseket. 2017 júniusában a kormány megbízta a független költségvetési hatóságot, hogy egyes közszektorbeli támogatásokra vonatkozóan hajtsa végre a közkiadások felülvizsgálatát. A Bizottság nyomon követi a felülvizsgálat végrehajtását, amely várhatóan 2019 elejére készül el.

(8)

Spanyolország 2018. április 27-én benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(10)

Spanyolországban továbbra is erőteljes ütemben nőtt a foglalkoztatás, amit a korábbi munkaerőpiaci reformok hatása és a bércsökkentés is alátámaszt. A munkanélküliségi ráta továbbra is csökken, azonban még mindig jelentős mértékben meghaladja az országban a válság előtt uralkodó szintet, és a legmagasabbak között van az Unióban. Ily módon számottevő a kiaknázatlan készségek mértéke, különösen a fiatal munkanélküliek körében. A több mint egy éve munkaviszonyban nem lévő munkanélküliek aránya csökken, de továbbra is ők teszik ki az összes munkanélküli 44,5 %-át. Spanyolország számos szakpolitikai kezdeményezést elfogadott, amelyek célja a tartósan munkanélküli személyek egyéni támogatásának kiterjesztése, valamint a fiatalok munkaerőpiacra való belépésének és foglalkoztathatóságának javítása, elsősorban az ifjúsági garancia kedvezményezettjei számának növelése révén. Ezen intézkedések hatékonysága a regionális állami foglalkoztatási és szociális szolgálatok azon, csak lassú ütemben javuló képességétől függ, hogy tudnak-e személyre szabott támogatást nyújtani az álláskeresőknek. Lehetőség van a munkáltatókkal való szorosabb együttműködésre is, mégpedig a foglalkoztatási szolgálatok által kezelt betöltendő álláshelyek arányának növelése, az álláskeresők eredményesebb profilalkotása, valamint a munkáltatók készségeinek és a munkaadók igényeinek jobb megfeleltetése révén. Mindemellett fenn kell tartani a foglalkoztatási és szociális szolgálatok közötti koordináció javítására irányuló erőfeszítéseket, amelyeknek köszönhetően 2017-ben sikerült némi haladást elérni.

(11)

A határozott idejű szerződéssel rendelkező munkavállalók aránya a legmagasabbak között van az Unióban, és e munkavállalók többnyire a fiatalok és az alacsony képzettségűek köréből kerülnek ki. A határozott idejű szerződések gyakran rövid távra szólnak, és ritkán szolgálnak ugródeszkaként az állandó foglalkoztatás irányába. Széles körben – többek között a szezonális vagy ciklikus tevékenységeket kevésbé igénylő ágazatokban is – elterjedt használatuk hátráltathatja a termelékenység gyorsabb növekedését, és gyakran a szociális ellátásokra való alacsonyabb jogosultságokkal és a szegénység magasabb kockázatával párosul. Míg a határozatlan idejű munkaszerződések az elmúlt két évben a foglalkoztatás nettó növekedésének százalékos arányában növekedtek, további intézkedésekre van szükség a határozott idejű munkaszerződések határozatlan időre történő alakításának ösztönzéséhez. A munkaerő-felvétel ösztönzését szolgáló rendszer továbbra is töredezett, és nem célozza hatékonyan a határozatlan idejű munkaviszony népszerűsítését. Spanyolország tervet fogadott el annak érdekében, hogy csökkentse a közszférában a határozott idejű munkaszerződések alkalmazásának mértékét. E terv végrehajtása csak most kezdődik, és a 2019-re kitűzött 8 %-os cél eléréséhez fel kell gyorsulnia. A munkaügyi felügyelőségek nagyobb kapacitással és hatékonysággal küzdenek a határozott idejű munkaszerződésekkel való visszaélés ellen, aminek következtében egyre több határozott idejű munkaszerződést határozatlan idejűvé alakítottak át. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem tántorítja el a munkáltatókat attól, hogy továbbra is széles körben használják a határozott idejű szerződéseket. A foglalkoztatás minőségének megvitatása céljából 2017 elején létrehozott háromoldalú kerekasztal még nem tett konkrét javaslatokat. A szociális partnereket az elmúlt időszakban jobban bevonták a szakpolitika kialakításába, de ez még tovább javítható.

(12)

A gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés hozzájárul egyfelől ahhoz, hogy egyre kevesebben legyenek kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának, de arányuk még így is az uniós átlag felett marad, másfelől pedig hozzájárul a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez. Az aktív keresők körében tapasztalt szegénység különösen az ideiglenes vagy részmunkaidős szerződéssel rendelkező tagokból álló háztartásokban jellemző. A gyermekek szegénységi rátája – bár csökkenő tendenciát mutat – továbbra is nagyon magas. A nyugdíjon kívüli szociális transzfereknek a szegénység csökkentésére gyakorolt hatása az uniós átlag alatt van és csökkenő tendenciát mutat. A garantált jövedelmi rendszereket az egyes régiók között a hozzáférés terén fennálló nagy különbségek jellemzik, valamint az, hogy a nemzeti rendszer több alrendszerre oszlik, amelyek az álláskeresők eltérő kategóriáit célozzák, és különböző közigazgatási szervek irányítása alatt állnak. Ennek következtében számos rászoruló nem részesül támogatásban. A nemzeti és regionális garantált jövedelmi rendszerek hatékonyságát értékelő közelmúltbeli tanulmányt követően még mindig nem került sor cselekvési terv elfogadására. Az egyetemes társadalombiztosítási kártya rendszerének elindítása átláthatóbbá teszi a szociális ellátásokat, és megkönnyíti a részvételt a kapcsolódó aktivizálási intézkedésekben, bár nem foglalkozik közvetlenül a meglévő rendszerek gyengeségeivel. A családi ellátások hatékonysága is alacsony, a lefedettség pedig egyenetlen. A spanyol nyugdíjrendszer fontos szerepet játszik az idős emberek életminőségének fenntartásában, és ily módon a fiatalabb generációkhoz viszonyítva esetükben jóval kisebb a szegénység kockázata. A jelenlegi nyugdíjak a bérekhez viszonyítva a legmagasabbak között vannak az Unióban. Az idősödésről szóló, a közeljövőben megjelenő 2018. évi jelentés és a nyugdíjak megfelelőségéről szóló jelentés (8) előrejelzései szerint a 2011. és 2013. évi reformok hosszú távon hozzájárultak a nyugdíjak fenntarthatóságának és viszonylagos megfelelőségének biztosításához. A nyugdíjak növekedése azonban, csakúgy, mint a 2018. évi költségvetési tervezet elfogadási folyamata során javasolt fenntarthatósági tényező elhalasztása, megkérdőjelezi az említett reformok iránti elkötelezettséget. Ugyanakkor nem kezelik a jövőbeli nyugdíjasok jövedelmének megfelelőségével kapcsolatos fő kihívást, ami elsősorban a magas munkanélküliségi rátához és a munkaerőpiac szegmentációjához kapcsolódik.

(13)

A spanyol cégek innovációs kapacitását jellemző gyengeségek kezelése javíthatná termelékenységüket. Az innovációs teljesítményt és a termelékenység növekedését gátolja a kutatásba és fejlesztésbe történő beruházások tartósan visszafogott szintje, ami miatt nem valószínű, hogy teljesíthető az Európa 2020 stratégia 2 %-os nemzeti kutatási és fejlesztési intenzitási célértéke. Ezt a tendenciát erősíti a kutatásra és fejlesztésre szánt állami költségvetés alacsony és csökkenő végrehajtási aránya. Bár a nemzeti kutatási és innovációs politika irányítását részben az új állami kutatási ügynökség racionalizálta, a szakpolitikák kialakítása, végrehajtása és értékelése terén zajló nemzeti-regionális koordináció továbbra is gyenge. A támogatási programok és szakpolitikák hatékonyságának szisztematikus értékelésére szolgáló értékelési kultúra kialakítása lehetővé tenné a szakpolitikák megismertetését és szinergiákat teremtene a kormányzati szintek között.

(14)

A spanyol vállalkozások korlátozott innovációs kapacitása a készségkereslet és -kínálat közötti összhang hiányával is magyarázható, amely negatívan befolyásolja a termelékenységnövekedés hosszú távú potenciálját. Spanyolországban a munka világában széles körben elterjedt az alul- és a túlképzettség problémája. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen javult a helyzet, a korai iskolaelhagyók aránya jóval meghaladja az uniós átlagot. Az oktatási eredményekhez hasonlóan e téren is jelentős különbségek mutatkoznak a régiók között, ami befolyásolhatja az esélyegyenlőséget. Az ezen egyenlőtlenségek kezelésére irányuló célzott programok eddig csak korlátozott hatást értek el. Az oktatási rendszer mélyreható reformjára irányuló nemzeti szociális és politikai paktum még tárgyalási szakaszban van. Támogatni kell a tanárok szakmai fejlődését a határozott idejű munkaszerződések számának csökkentése és a képzésükhöz szükséges erőforrások növelése révén. Mindezzel párhuzamosan a felsőfokú végzettséggel rendelkezők különösen nehezen találnak megfelelő, stabil munkahelyeket a munkaerőpiacon. Az oktatás és az üzleti élet közötti szorosabb együttműködés elősegítheti a fiatal diplomások munkaerőpiacra való bejutását, miközben biztosítja a vállalkozások számára az innovációs kapacitásuk növeléséhez szükséges készségeket is. Ebben az összefüggésben az új nemzeti digitális stratégiára irányuló javaslat elismeri a digitális készségek javításának szükségességét. A kihívások az információs és kommunikációs technológiák terén jártas szakemberek alacsony számához, valamint az oktatási rendszer digitális készségek fejlesztésében játszott szerepének előmozdításához kapcsolódnak. A munkavállalók digitális készségek terén történő átképzése azt is lehetővé tenné, hogy a spanyol vállalkozások versenyképesek maradjanak az egyre inkább digitalizált gazdaságban.

(15)

Az üzleti környezetben tapasztalt szabályozási különbségek szintén szerepet játszanak a termelékenység korlátozott mértékű növekedésében. A jelenlegi körülmények között az üzleti környezetben tapasztalt szabályozási különbségek és korlátozások hozzájárulnak a magas árrések fenntartásához, a vállalatok és a munkavállalók földrajzi mobilitásának csökkentéséhez és a termelékenység növekedésének fékezéséhez. Az e kihívás megoldását célzó, a piac egységességéről szóló törvényt csak részben hajtották végre. Javítani kell a törvény regionális és helyi szintű végrehajtásának nyomon követését, és meg kell erősíteni az ágazati konferenciák szerepét. Az említett törvény bevezette azt az elvet, hogy bizonyos követelményeknek a terület egy részén való megfelelés lehetővé tenné a vállalkozások számára, hogy az egész területen működjenek. Az Alkotmánybíróság számos 2017-ben kihirdetett ítéletben kimondta, hogy ez az elv semmis abban az esetben, ha a gazdasági tevékenységhez való hozzáférésre vagy annak gyakorlására vonatkozó közös vagy egyenértékű minimumszabályok hiányoznak. Ezen ítéletek fényében a következetes közös vagy egyenértékű szabványok létrehozása a teljes területen hozzájárulhat a szóban forgó törvény célkitűzéseinek megvalósításához. Emellett a végrehajtás minden szakaszában javítani kell a kormányzat különböző szintjei közötti együttműködést, hogy hatékonyabban lehessen kezelni a széttagoltság vállalkozásokra gyakorolt káros hatásait. Fel kell gyorsítani a minőségi jogalkotással foglalkozó bizottság munkáját, amelyet azért hoztak létre, hogy a jogszabályokat összhangba hozzák a szolgáltatásokra vonatkozó uniós vívmányokkal. Az egyes szabályozott szakmákat, például az építőmérnököket és építészeket érintő korlátozásokra a 2017 januárjában elfogadott szolgáltatási csomag is rámutatott, és ezek kezelésére eddig nem hoztak konkrét intézkedéseket.

(16)

Általánosságban elmondható, hogy az intézmények minőségének javítása fokozhatja a spanyol gazdaság iránti bizalmat, és felerősítheti a termelékenység növekedésének fokozására elfogadott intézkedésekből származó előnyöket. Előrelépés történt a politikai pártok finanszírozásának átláthatósága, valamint a vagyonnyilatkozatok és az összeférhetetlenség közzététele terén. Az üzleti környezet hasznára váltak a korrupció elleni küzdelem terén elért eredmények is, bár ezen a területen továbbra is maradtak fenn aggályok. Az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének megítélése a polgárok és a vállalkozások körében is javult. Folyamatban vannak az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának további javítására irányuló erőfeszítések, és tovább kell vinni kell azokat. Bár e tág területen történt némi előrelépés, a kormányzat valamennyi szintjén továbbra is kihívást jelent az intézményekbe vetett bizalom erősítése.

(17)

A közlekedési, energia- és vízgazdálkodási infrastruktúra további fejlesztése előmozdítaná a területi kohéziót, a közös piacba való eredményesebb integrációt és a termelékenység növelését. A határokon átnyúló közlekedési és energiahálózatok, valamint a vízgazdálkodási infrastruktúra terén még nem valósult meg elegendő beruházás. Eredményesebben ki lehetne használni a személy- és teherszállítási vasúti infrastruktúrákat. A Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban meglévő különböző nyomtávok kritikus akadályt jelentenek a vasúti összeköttetés javítása szempontjából, bár a közelmúltban elkészültek a nemzetközileg elterjedt szabványos nyomtávot használó új szakaszok. Hiányosságok tapasztalhatók az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger partvidékén található fő kikötők és a szárazföldi ipari területek közötti tehervasúti összeköttetések terén is. Az elégtelen összeköttetés akadályozza továbbá a szorosabb integrációt az Unió villamosenergia- és gázpiacain. További infrastrukturális beruházásokra van szükség a vízgazdálkodás javítása érdekében, például a szennyvízkezelés, a hálózatokban való szivárgás csökkentése és a vízellátás javítása érdekében. Ez környezeti, gazdasági és társadalmi előnyökkel járna Spanyolország számára.

(18)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a spanyol gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Spanyolországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Spanyolország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(19)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (9) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(20)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi nemzeti reformprogramot és a 2018. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–3. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Franciaországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Franciaország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Franciaországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1. és 2. ajánlás tükröz.

(3)

A Franciaországra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Franciaország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, melynek eredményeit szintén 2018. március 7-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Franciaországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A kockázatok forrása különösen az államadósság magas szintje és az alacsony termelékenységnövekedéssel összefüggő gyenge versenyképességi dinamika. Különösen fontos kockázati tényező, hogy a francia gazdaságot érő negatív hatás a francia gazdaság méretéből kifolyólag továbbgyűrűzik a gazdasági és monetáris unió egészére.

(4)

Franciaország 2018. április 25-én benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

A túlzott hiány időben történő és tartós korrekcióját, valamint a túlzotthiány-eljárás megszüntetéséről szóló (EU) 2018/924 tanácsi határozatot (6) követően, Franciaország a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik. A 2018. évi stabilitási programja szerint a kormány az államháztartás egyenleget fokozatosan, a 2017-es – 2,6 %-ról 2022-re a GDP + 0,3 %-ára tervezi javítani. A középtávú költségvetési cél – a GDP 0,4 %-ának megfelelő strukturális hiány – várhatóan nem valósul meg a 2018. évi stabilitási program időszakában. A 2018. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság-ráta a 2017-es 97,0 %-os értékről 2022-re várhatóan 89,2 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor 2019-től kezdődően a kitűzött államháztartási többletcélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(7)

A Tanács 2017. július 11-i ajánlásai szerint Franciaországnak biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges (7) államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2018-ban ne haladja meg az 1,2 %-ot, ami a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Tanács ugyanakkor megállapította, hogy a 2018. évi költségvetésiterv-javaslat értékelése és ezt követően a 2018. évi költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni azt a célt, amely egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozik, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig az államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. Miután a Bizottság Franciaország 2018. évi költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményének keretében értékelte a franciaországi fellendülés erősségét, megfelelően figyelembe véve Franciaország fenntarthatósági kihívásait, megállapította, hogy e tekintetben nem kell további elemeket figyelembe venni. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2018-ban jelentős mértékű lesz az eltérés lesz a középtávú költségvetési célhoz vezető, ajánlott kiigazítási pályától.

(8)

2019-ben, tekintettel Franciaország 60 % feletti GDP-arányos államadósság-rátájára és a 0,6 %-os előre vetített kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg az 1,4 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott, a követelményekre vonatkozó kiigazítási mátrixból eredő, a GDP 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján változatlan szakpolitikai irányvonal esetén fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben és 2018–2019-ben együttesen is jelentős lesz az eltérés ettől a követelménytől. Az előrejelzés szerint Franciaország várhatóan 2018-ban és 2019-ben sem fog megfelelni az átmeneti adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2018-tól meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében. Fontos lenne a rendkívüli bevételeknek az államadósság-ráta további csökkentésére való felhasználása.

(9)

A franciaországi közkiadások szintje uniós összehasonlításban a legmagasabb. Az előrejelzések szerint a kiadási ráta 2018-ban eléri a GDP 56,0 %-át, ami 10,6 százalékponttal magasabb az uniós átlagnál. Bár a konszolidációs stratégiának elsősorban a kamatlábak elmúlt években tapasztalt csökkenése és az állami beruházások visszafogása kedvezett, a kedvező kamatkörnyezet középtávon valószínűleg megszűnik, és a termelőberuházások visszaesése a jövőbeli gazdasági potenciált veszélyeztetheti. A 2014 óta végrehajtott kiadási oldali felülvizsgálatok nem hoztak jelentős megtakarításokat, és a megfelelő nyomon követés és a politikai felelősségvállalás hiánya miatt csak korlátozottan járultak hozzá a hatékonyabb államháztartási struktúra kialakításához. A legutóbbi kiadási felülvizsgálatot megszüntették, és azt az Action Publique 2022 nevű program váltja fel, amelynek elveit a kormány által 2017 októberében adott megbízás tartalmazza. Az Action Publique 2022 irányítóbizottsága a tervek szerint 2018 nyara előtt jelentést készít, és elemzi a meghozandó intézkedéseket. Mindamellett konkrét intézkedésekre vonatkozó javaslatok még nem hangzottak el, és a program keretében csak 2020-tól várhatóak új megtakarítások. A jelenlegi költségvetési konszolidációs szükségletek rövid és középtávú teljesítési szempontjából előnyös lenne a kiadáscsökkentő intézkedések gyors végrehajtása.

(10)

Jelenleg 37 különböző nyugdíjrendszer létezik Franciaországban. Ezek különböző munkavállalói csoportokra vonatkoznak, és különböző szabályok szerint működnek. A szabályok fokozatos egységesítése javítaná a rendszer átláthatóságát, növelné a nemzedékek közötti méltányosságot, és elősegítené a munkaerő mobilitását. A nyugdíjszámítási szabályok harmonizálása hozzájárulna a közkiadások jobb ellenőrzéséhez is. Noha a már elfogadott nyugdíjreformok hosszú távon várhatóan csökkenteni fogják az állami nyugdíjkiadások arányát, egy egyszerűbb és hatékonyabb nyugdíjrendszer további megtakarításokat eredményezne, és középtávon enyhítené az államháztartás fenntarthatósági kockázatait. A La Fondation pour la recherche sur les administrations et les politiques publiques (iFRAP) által nemrégiben készített tanulmány szerint a különböző állami és magánszektorbeli nyugdíjrendszerek összehangolása 2022-ig több mint 5 milliárd EUR állami kiadásmegtakarítást eredményezne.

(11)

A munkanélküliségi ráta a 2015. évi 10,4 %-ról 2017-re 9,4 %-ra csökkent, és az előrejelzések szerint az elkövetkező években tovább mérséklődik, miközben a foglalkoztatási ráta 2017-ben 70,6 %-ra nőtt. A fiatalok, az alacsony képzettségű munkavállalók és a migráns háttérrel rendelkezők (az első és második generációs bevándorlók) munkaerőpiaci lehetőségei azonban továbbra is viszonylag kedvezőtlenek. 2017-ben az EU-n kívül született személyek (20–64 éves korcsoport) foglalkoztatási rátája mindössze 55,6 % volt, ami 17,0 százalékponttal alacsonyabb, mint a Franciaországban születetteké. A leghátrányosabb helyzetű területek (Quartiers de la politique de la ville) lakosai, többek között a migráns háttérrel rendelkező személyek, továbbra is nehézségekkel néznek szembe a munkaerőpiacon. A szakpolitikai intézkedések ellenére a társadalmi-gazdasági és a migráns háttér viszonylag jelentős hatást gyakorol az oktatási teljesítményre, és akadályozza a munkaerőpiaci integrációt. Bizonyíték van arra is, hogy a munkaerőpiacon diszkriminatív gyakorlatok léteznek. A munkaerőpiaci esélyegyenlőség előmozdítása szempontjából kulcsfontosságú a foglalkoztatás hatékony és aktív támogatása, beleértve a nyelvi képzést, az intenzív foglalkoztatási tanácsadást, a munkaerő-felvételhez nyújtott támogatást, valamint a diszkriminatív gyakorlatok elleni erőteljesebb fellépést.

(12)

A munkáról, a szociális párbeszéd korszerűsítéséről és a szakmai életpálya biztosításáról szóló 2016. évi törvény célja, hogy javítsa a vállalkozások gazdasági ciklusokhoz való alkalmazkodásának képességét, és csökkentse a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak arányát. Bár a határozatlan idejű munkaszerződések száma emelkedik, a munkaerőpiac szegmentálódása továbbra is problémát jelent, és a jövőben ösztönözni kell a határozatlan időre szóló foglalkoztatási formák fokozottabb használatát. Ebben az összefüggésben fontos a jelenleg folyó, nagyszabású reformprogram végrehajtásának befejezése. Ebbe a programba tartozik a közelmúltban elfogadott munkajogi reform, a munkanélküli ellátás rendszerének tervezett átalakítása, valamint a szakoktatási és szakképzési rendszer reformja a szakmai gyakorlat rendszerének korszerűsítésével egyetemben.

(13)

A munkát terhelő adóék csökkentésére irányuló intézkedések fokozatos bevezetése 2013 óta javította ugyan Franciaország versenyképességét, de annak korábban bekövetkezett romlását még nem sikerült teljes mértékben helyreállítani. Az átlagbérrel számolva 2016-ban az uniós tagállamok közül továbbra is Franciaországban volt az egyik legmagasabb a munkaadók társadalombiztosítási járulékainak aránya a teljes munkaerőköltségben. A munkaerőköltségek csökkentésére irányuló meglévő szakpolitikai intézkedéseket 2019-től várhatóan megerősíti, hogy a versenyképességi és foglalkoztatási adókedvezményt (CICE) a bejelentett tervek szerint felváltja a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulékok általános csökkentése és – az alacsonyan képzettek foglalkoztatásának ösztönzése érdekében – további kedvezmények bevezetése az alacsonyabb bérsávokban.

(14)

2013 óta a francia minimálbér a vonatkozó indexálási szabályok szerint alakul, eseti emelések nélkül. Ennek eredményeként a gyenge infláció és a visszafogott bérnövekedés közepette a minimálbér a referenciabéreknél lassabban nőtt (2017-ben 1,23 %-kal, szemben az átlagbér 1,31 %-os növekedésével). Noha a minimálbér az átlagbérhez képest nemzetközi összehasonlításban magas, a minimálbérhez kapcsolódó munkaerőköltséget jelentősen csökkentette a társadalombiztosítási járulékok csökkentése. A kormány fokozni fogja és 2019-től állandósítja a járulékok e csökkentéseit. Jóllehet a minimálbér indexálása fontos a munkavállalók vásárlóerejének megőrzése szempontjából, a jelenlegi indexálási mechanizmus (amely egyedi jellegű az Unióban) a konjunkturális változásoknak megfelelően korlátozhatja a bérkiigazításokat, ami negatív következményekkel járhat a versenyképesség szempontjából. Független szakértők csoportja minden évben megvizsgálja a franciaországi minimálbért, és nem kötelező erejű véleményeket fogalmaz meg annak alakulásáról. 2017-ben a csoport javasolta az indexálási szabály felülvizsgálatát, például azt, hogy az indexálást korlátozzák az inflációkövető indexálásra.

(15)

A jelenlegi szakmai alapképzési rendszer nem támogatja kellőképpen a munkaerőpiaci integrációt, különösen azért nem, mert a hallgatók jelentős arányát korlátozott foglalkoztatási kilátásokat kínáló szakmák felé irányítja. Ezen túlmenően a szakoktatásban és szakképzésben részt vevő francia tanulók oktatási eredményei sokkal rosszabbak az uniós átlagnál, míg az általános oktatásban Franciaország az uniós átlagnál sokkal jobban teljesít. Ebben az összefüggésben a fiatalok foglalkoztatásának támogatása és az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében elengedhetetlen a jobb foglalkoztatási kilátásokat kínáló tanulószerződéses gyakorlati képzés támogatása, valamint az iskolai eredmények javítása. Fontos ugyanakkor az alacsony képzettségű munkavállalók és álláskeresők folyamatos képzéshez való hozzáférésének javítása és a magasabb képesítések elérésének előmozdítása, megfelelő képzési iránymutatással alátámasztva. E kihívásokat tükrözve és biztosítandó különösen a rendszer irányításának javítását, a szakképzés munkaerőpiaci relevanciáját, minőségét, a képzéshez való hozzáférést és a sikeres munkaerőpiaci átmenetet, a kormány 2018. április 27-én törvénytervezetet terjesztett elő a tanulószerződéses gyakorlati képzés és a folyamatos szakoktatási és szakképzési rendszer reformjáról. Emellett a 2018. évi nemzeti reformprogram megerősíti a kormány szándékát egy 14 milliárd EUR összegű, készségekre vonatkozó beruházási terv végrehajtására és az iskolai alapképzés ezt kiegészítő reformjának megkezdésére.

(16)

A szociális védelmi rendszer összességében megfelelő eredményeket tud felmutatni. A transzferek utáni jövedelmi egyenlőtlenségek az uniós átlag alatt vannak, és a közelmúltbeli növekedés ellenére a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők száma továbbra is viszonylag alacsony. Ugyanakkor egyes csoportok – így az egyszülős családok, az Unión kívül születettek és a hátrányos helyzetű városi térségekben élő emberek – jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának. Továbbra is kihívást jelent a megfelelő lakhatás biztosítása a szegénységben élők számára. A közelmúltbeli javulás ellenére szociális lakások néhány területen továbbra is szűkösen állnak rendelkezésre.

(17)

A vállalkozásokra nehezedő adóteher csökkentését és a termelőberuházások előmozdítását célzó, folyamatban lévő reformok ellenére a francia adórendszer továbbra is bonyolult, és az adókiadások, a rossz hatékonyságú adók és a termelésre nehezedő adóterhek akadályozzák egy jól működő üzleti környezet kialakítását. Az adókiadások (adójóváírás, adómentességek, adókedvezmények) magas száma további terhet jelent a vállalkozások, különösen a kkv-k számára, mivel növeli a megfelelési költségeket és bizonytalanságokat okoz. Ugyanez az adóhatóság ellenőrzési költségeit is növeli. A 2018. évi költségvetési törvény szerint az adókiadások száma és értéke tovább nő, és a tervek szerint 2018-ban eléri a 99,8 milliárd EUR-t (a GDP 4,2 %-a), szemben a 2017. évi 93 milliárd EUR-val. Ezenkívül mintegy 192 alacsony bevételt (kevesebb mint évi 150 millió EUR-t) generáló adó létezik, de 2014 óta közülük alig néhányat szüntettek meg (8). Franciaországban ugyanakkor uniós összehasonlításban (9) nagyon magasak a termelési adók, azaz azok a főként a tőke és a munkaerő után fizetendő adók, amelyek megfizetésére a vállalkozások a termelő tevékenység végzése okán, gazdasági teljesítményüktől függetlenül kötelezettek (2016-ban a GDP 3,1 %-át tette ki az ilyen jellegű adókból származó bevétel).

(18)

A piaci szolgáltatások a hozzáadott érték több mint 50 %-át képviselték, a munkavállalók 40 %-át foglalkoztatták, és a feldolgozóipari export hozzáadott értékének 20 %-át adták 2016-ban. Annak ellenére azonban, hogy a szolgáltatások piacán jellemző piaci verseny mértéke az egész gazdaságra hatással van, azt továbbra is jó néhány szabályozási előírás és adminisztratív teher hátráltatja, amelyek a vállalkozások növekedési képességét is kedvezőtlenül érintik. A szolgáltatások terén végrehajtott reformok jelentős gazdasági hatással járhatnak, amennyiben kellően ambiciózusak, és maradéktalanul végrehajtják őket. A reformerőfeszítések rangsorolásakor kiemelten fontos figyelembe venni a szolgáltató ágazat gazdasági jelentőségét és teljesítményét. Egy mutatókon alapuló megközelítés számos üzleti szolgáltatást (építészeti és építőmérnöki tevékenységek, jogi, számviteli, ügyviteli és támogató szolgáltatások), a kiskereskedelmet, a vendéglátást és az egészségügyet emelt ki olyan szolgáltatási területként, ahol sürgős reformokra lenne szükség. A szakmai szolgáltatások területén a növekedésről, a tevékenységről és az egyenlő gazdasági lehetőségekről szóló, 2015. augusztus 6-i úgynevezett Macron-törvény csak néhány – többnyire jogi – szakma tekintetében enyhítette az eddigi korlátozásokat. A szakmai szolgáltatásokkal kapcsolatban további reformokra lenne még lehetőség. A további reformok a belépésre és tevékenység gyakorlására vonatkozó, túlzottnak tekintett korlátozásokat célozhatják (pl. fenntartott tevékenységek, a szavazati jogokra és a részesedésekre vonatkozó korlátozások, multidiszciplináris korlátozások, létszámstoppal kapcsolatos korlátozások). A vállalatok növekedését akadályozó főbb tényezők kezelésére irányuló reform kiterjedhet a vállalkozások méretével összefüggő szabályozási kritériumokkal kapcsolatos küszöbhatások megszüntetésére és a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentésére. Végül Franciaország gyors széles sávú hálózattal való lefedettségének javítása növelné a digitális gazdaság előnyeiből nyerhető hasznot.

(19)

Az európai innovációs eredménytábla szerint Franciaország innovációs teljesítménye a viszonylag nagy összegű állami támogatás ellenére elmarad az innovációban élen járó uniós tagállamokétól. Az állami támogatási rendszerek – például a kutatásra és fejlesztésre nyújtott adójóváírás (Crédit d'Impôt Recherche) – hatékonyságának javítása különösképpen elősegítheti a jobb innovációs teljesítményt. E tekintetben a folyamatban lévő értékelések eredményeit is figyelembe kell venni az innováció állami támogatási rendszerének kialakítása során. Továbbra is kihívást jelent az állami kutatási szféra és a vállalkozások közötti tudástranszfer, ami korlátozza a kutatási eredmények kereskedelmi hasznosítását. Más uniós országokkal összehasonlítva Franciaország alacsony teljesítményt nyújt mind az állami-magán közös kutatási publikációk, mind a magánvállalkozások által finanszírozott állami K+F beruházások terén. A tudományos intézmények és az ipar közötti transzfermechanizmusok megerősíthetők lennének a partnerségben végzett kutatásokra vonatkozó szabályok egyszerűsítése és a kutatók mobilitásának ösztönzése által.

(20)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte Franciaország gazdaságpolitikáját, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Franciaországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak azoknak Franciaország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(21)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (10) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

(22)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi nemzeti reformprogramot és a 2018. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–3. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács 2018. március 22-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Horvátországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)

A Horvátországra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (3) és az előző években Horvátországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Horvátország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2018. március 7-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy bár csökkent, de Horvátországban továbbra is túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Sebezhetőség kapcsolódik a nagyrészt külföldi pénznemben denominált állam-, magán- és külső adósság még mindig magas szintjéhez. A nemteljesítő hitelek szintje változatlanul magas, különösképpen a nem pénzügyi vállalatok esetében. A potenciális növekedés Horvátországban továbbra sem ér el olyan szintet, amely tartós kiigazítást tenne lehetővé, és összességében szerény előrelépés volt tapasztalható a krónikusan alacsony munkaerő-kihasználást és a termelékenység lassú növekedését kezelni hivatott szakpolitikai intézkedések végrehajtása terén. A versenyképességet és a befektetéseket változatlanul visszaveti a korlátozó jellegű üzleti környezet, a közigazgatás széttöredezettsége pedig gyengíti a közszolgáltatások hatékonyságát.

(3)

Horvátország 2018. április 26-án benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Horvátország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. A 2017. évi 0,8 %-os GDP-arányos államháztartási többletből kiindulva a 2018. évi konvergenciaprogram azzal számol, hogy az államháztartási egyenleg 2018-ban a GDP 0,5 %-ának megfelelő hiányt fog mutatni, majd fokozatosan javulva 2021-re a GDP 0,5 %-át kitevő többletet fog elérni. A középtávú költségvetési célt – a GDP 1,75 %-ának megfelelő strukturális hiányt – a tervek szerint Horvátország továbbra is, a programidőszak egésze során túlteljesíti. A 2018. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság-ráta a 2017. évi 78,0 %-ról 2018-ban várhatóan 75,1 %-ra csökken, majd folyamatosan csökkenve 2021-re 65,9 %-ra esik vissza. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A tervezett költségvetési célok mindazonáltal óvatosnak tűnnek. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése a GDP 0,7 %-át, illetve 0,8 %-át kitevő államháztartási egyenleget vetít előre 2018-ra, illetve 2019-re.

(6)

A 2017. július 11-i tanácsi ajánlás szerint Horvátországnak 2018-ban is teljesítenie kell középtávú költségvetési célját. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2018-ban várhatóan a GDP – 0,3 %-ának, 2019-ben pedig a GDP – 0,6 %-ának felel majd meg, ami továbbra is a középtávú költségvetési célt meghaladó mértéket jelent. Az előrejelzés szerint Horvátország 2018-ban és 2019-ben meg fog felelni az adósságszabálynak. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Horvátország az előrejelzések szerint 2018-ban és 2019-ben meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(7)

Régóta esedékes azoknak a jogszabályoknak a – tervekben már szereplő – elfogadása, amelyek elengedhetetlenek a horvátországi költségvetési keretrendszer fejlesztéséhez. Kialakítási hibái miatt a számszerűsített költségvetési szabály érdemben nem használható költségvetés-politikai tervezésre, a költségvetés-politikai bizottság független szervként betöltött szerepe pedig továbbra is gyenge. A horvátországi államadósság még mindig magas szintje és árfolyamkockázatokkal szembeni kitettsége következtében a hatékony és eredményes adósságkezelési gyakorlatok továbbra is alapvető fontossággal bírnak. 2017-ben megerősítésre került az adósságkezelési funkció, továbbá elkészült egy adósságkezelési, rendszeresen frissítendő stratégia is. Az immár jogszabályba foglalt ingatlanadó bevezetését későbbi időpontra halasztották, anélkül, hogy jelezték volna, hogy egyáltalán sor kerül-e a végrehajtására, és ha igen, akkor mikor. Emiatt Horvátország esetében a rendszeres ingatlanadókból származó bevételek alacsony részarányt képviselnek. A rendszeres ingatlanadó mozgásteret teremtene ahhoz, hogy a bevételbeszedés összességében növekedésbarátabbá váljon, és emellett egy állandó jellegű, olyan bevételi forrást jelentene a helyi önkormányzatok számára, amellyel tervezni tudnak.

(8)

2017-ben folytatódott a horvátországi munkaerőpiac élénkülése. A foglalkoztatási és aktivitási ráták ugyanakkor még mindig jóval elmaradnak az uniós átlagtól, ami korlátok közé szorítja a potenciális növekedést. Jelenleg a törvényben előírt nyugdíjkorhatár a nők esetében 62 év, a férfiak esetében pedig 65 év. A törvényben előírt nyugdíjkorhatár közelítése és emelése lassan valósul meg, a nyugdíjkorhatár várhatóan majd csak 2038-ban éri el mindkét nem esetében a 67 évet. Ezenkívül az idősebb munkavállalók számára számos lehetőség adott a korai nyugdíjba vonuláshoz, és a nyugdíjrendszer több olyan speciális nyugdíjkonstrukciót tartalmaz, amely kedvezőbb nyugdíjba vonulási feltételeket biztosít. A nők alacsony munkaerőpiaci részvételében a nőkre háruló gondozási feladatok is közrejátszanak. A munkával töltött életszakasz átlagos időtartama ebből adódóan rövid, ami arra utal, hogy a nyugdíjak jelenlegi és jövőbeli megfelelősége alacsony, valamint hogy fennáll az időskori szegénység kockázata. A munkával töltött életszakasz meghosszabbításának ösztönzésére bejelentett intézkedések végrehajtása még várat magára.

(9)

Jóllehet Horvátországban kiépült a szociális párbeszéd rendszere, a szakpolitikák előkészítési szakaszában a hatóságok és az érdekelt felek közötti tényleges együttműködés korlátozott mértékű, és eddig többnyire a kormányzat intézkedéstervezeteinek írásos véleményezésére korlátozódott. Ezenkívül a szakszervezeti oldal fragmentáltsága nem teszi lehetővé, hogy a szakszervezetek teljes kapacitással részt vegyenek a szociális párbeszédben.

(10)

A közelmúlt kedvező fejleményei ellenére még mindig magas a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek lakosságon belüli aránya, és e tekintetben országszerte jelentős területi különbségek figyelhetők meg. A leginkább érintett csoportoknak az idősek, az alacsony képzettségűek és a fogyatékossággal élők számítanak. A szociális védelmi rendszer a hatékonyság és a méltányosság szempontjából egyaránt hiányosságokkal küzd. A szociális ellátás korlátozott kapacitással rendelkezik a szegénység csökkentésére. Az intézményközi koordináció hiánya, továbbá a szegényebb önkormányzatok szerényebb pénzügyi kapacitása miatt a szociális ellátás biztosításában egyenlőtlenségek mutatkoznak.

(11)

Horvátország az uniós átlag alatt teljesít az oktatási beruházások, a kisgyermekkori nevelés és gondozás, az alapkészségek, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők tekintetében, valamint az oktatási rendszer keretében zajló szakoktatás és -képzés munkaerőpiaci relevanciája terén. Az oktatási, tudományos és technológiai stratégiában körvonalazott reformok közül Horvátország többnek is megkezdte a végrehajtását. Az iskolaitanterv-reform – amennyiben teljeskörűen és a stratégiában szereplő többi intézkedéssel összhangban kerül megvalósításra – valószínűsíthetően kedvező hatással lesz a horvátországi oktatás minőségére. A szakoktatási és -képzési programok munkaerőpiaci relevanciája a jelek szerint mérsékelt, amit az is érzékeltet, hogy a regisztrált munkanélküliek táborán belül a szakoktatási és szakképzési programot végzettek részaránya meghaladja az 50 %-ot. A készségigények pontosabb azonosításához javítani kell a közszférabeli szervezetek és a munkáltatók közötti koordinációt. A munkaerőpiaci integráció megkönnyítésére létrehozott felnőttoktatási rendszerre a szolgáltatók nagy száma és országon belüli egyenlőtlen eloszlása, valamint a nem megfelelően kiértékelt tanulási programok jellemzőek. Az aktív munkaerőpiaci intézkedések részeként kínált felnőttképzési és oktatási programokban kritikusan alacsony a részvétel.

(12)

A horvátországi közigazgatás területi széttagoltsága, valamint a hatáskörök különböző kormányzati szintek közötti szétaprózása gyengíti a közszolgáltatások és a közkiadások hatékonyságát. A kis méretű helyi önkormányzatok közül számos nem rendelkezik a decentralizált feladatok ellátásához szükséges pénzügyi és közigazgatási kapacitásokkal. A közigazgatás hatékonyságmutatói uniós átlag alatti teljesítményről tanúskodnak, ami hátráltatja a szakpolitikák kialakítását és végrehajtását, valamint az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyabb felhasználását. A központi kormányzat helyi hivatalai számának tervezett csökkentését és az állami ügynökségek rendszerének egyszerűsítését ismételten későbbi időpontra halasztották. A közigazgatás és a közszolgáltatások terén a bérmegállapítási keretek nem állnak összhangban, ami megakadályozza, hogy mindenki egyenlő bánásmódban részesüljön és a kormányzat ellenőrzést gyakoroljon a közszektorbeli bértömeg felett. A keretek közötti összhang megteremtését célzó, tervezett szabályozást elhalasztották 2018 közepére. A hatóságok megtették az első lépéseket, hogy a szolgáltatásnyújtás hatékonysága és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés javítása érdekében egyes feladatokat integráljanak a kórházak között. Az egészségügyi rendszer finanszírozási modellje azonban nem hatékony és végeredményben – különösen a fekvőbeteg-szakellátás esetében – adóssághalmozáshoz vezet.

(13)

Az állami tulajdonú vállalatok fenntartják erős gazdasági jelenlétüket. A hatékonyabb irányításukat célzó intézkedések tekintetében az előrehaladás lassú volt, és az állami tulajdonú vállalatok változatlanul alacsony termelékenységgel és jövedelmezőséggel működnek. Az állami vagyon kezelésére és értékesítésére irányadó új szabályozást fogadtak el.

(14)

2017 novemberében lezárult a Horvát Újjáépítési és Fejlesztési Bank független eszközminőség-felülvizsgálata. Mivel a bank fontos szerepet tölt be az uniós pénzügyi eszközök és az európai beruházási terv végrehajtása tekintetében, és emellett egyre nagyobb mértékben vesz részt a közvetlen hitelnyújtásban, a felülvizsgálat megállapításait fel kell használni a bank felügyeleti és szabályozási keretének, valamint irányításának megerősítésére.

(15)

Az adminisztratív terhek és az adó jellegű járulékok változatlanul hatással vannak az üzleti környezetre. Az adminisztratív terhek csökkentése töretlenül, de visszafogott ütemben halad előre. Az adó jellegű járulékok mérséklése korlátozott volt, az átláthatóság pedig alacsony, mivel a nyilvántartás rendszeres frissítése elmaradt és a tervezett csökkentésekhez nem végeztek hatásvizsgálatot.

(16)

A 2015 és 2020 közötti időszakra szóló korrupcióellenes stratégiában megfogalmazott célkitűzések megvalósításához teljes mértékben végre kell hajtani a 2017–2018. évekre vonatkozó korrupcióellenes cselekvési tervet. Több kulcsfontosságú elem még fejlesztésre szorul, különösen a vagyon- és összeférhetetlenségi nyilatkozattétel, a visszaélések bejelentésére szolgáló csatornákkal kapcsolatos tudatosságnövelés, valamint – az állami tulajdonú szervezetek házon belüli szerződéskötéseinek nagy részaránya miatt a korrupcióval szemben továbbra is védtelen – közbeszerzések során felmerülő kockázatok hatékony ellenőrzése.

(17)

Az áru- és szolgáltatáspiacok korlátozó jellegű szabályozása, különösképpen a rendkívüli mértékben szabályozott szakmák magas száma akadályozza a versenyt. A szabályozási terhek enyhítése lassú ütemben haladt, aminek hátterében az állt, hogy az érdekcsoportok részéről komoly ellenállás mutatkozott.

(18)

A hosszadalmas bírósági eljárások és a tetemes ügyhátralék továbbra is hatást gyakorol az igazságszolgáltatási rendszer – és következésképpen az üzleti környezet – minőségére és hatékonyságára. Az ügyhátralék csökkenésében nem a gyorsabb ítélethozatal, hanem elsősorban az újonnan beérkező ügyek alacsonyabb száma játszott szerepet. A kedvező fejlemények ellenére a peres és fizetésképtelenségi eljárások esetében az elektronikus kapcsolattartás továbbra sem terjedt el kellő mértékben.

(19)

Horvátország intelligens szakosodási stratégiájának köszönhetően folyamatban van néhány, kifejezetten a nemzeti tudományos és innovációs rendszer megújítását célzó kezdeményezés kialakítása. A tudományos és innovációs tevékenységek támogatását illetően úgy tűnik, hogy hiányzik a szakpolitikai hatáskörök közötti összhang, ami gyengíti a szakpolitikai stratégia végrehajtását. Hasonló a helyzet a nagyobb egyetemekkel is: irányítási struktúrájuk erősen tagolt, adminisztratív szabályaik pedig merevek. A kutatóintézetek és az üzleti szféra közötti együttműködés gyenge. A bevezetett kutatási és innovációs politikák hatását nem követik nyomon és értékelik szisztematikus módon, ez pedig meggátolja a prioritások megfelelő meghatározását. A felsőoktatási rendszer hasznát látná a minőség javítására és a munkaerőpiaci relevancia fokozására irányuló ösztönzők alkalmazásának.

(20)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte Horvátország gazdaságpolitikáját, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi konvergenciaprogramot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Horvátországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak azoknak Horvátország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(21)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi konvergenciaprogramot, és azt a véleményt (5) fogalmazta meg, hogy Horvátország várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(22)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi nemzeti reformprogramot és a 2018. évi konvergenciaprogramot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.

4.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Olaszországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Olaszország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Olaszországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–4. ajánlás tükröz.

(3)

Az Olaszországra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Olaszország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2018. március 7-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Olaszországban túlzott mértékű makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A magas államadósság és a termelékenység tartósan gyenge alakulása határokon átnyúló dimenziójú kockázatok kialakulásához vezethet egy olyan környezetben, amelyet a nemteljesítő hitelek magas, jóllehet csökkenő aránya, valamint magas, de csökkenő tendenciát mutató munkanélküliségi ráta jellemez. Különösen nagy szükség van olyan intézkedések meghozatalára, amelyek csökkentik az olasz gazdaságra és a gazdasági és monetáris unióra gyakorolt negatív hatások kockázatát, tekintettel az olasz gazdaság méretére és határokon átnyúló jelentőségére.

(4)

Olaszország 2018. május 16-án benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Olaszország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. A leköszönő kormány által benyújtott 2018. évi stabilitási program a változatlan politikát feltételező forgatókönyvön alapul. Az olasz hatóságok előrejelzései szerint az államháztartási hiány a 2017. évi 2,3 %-ról 2018-ban a GDP 1,6 %-ának, majd 2019-ben a GDP 0,8 %-ának megfelelő mértékűre fog javulni, 2020-ra pedig a költségvetés pozíciója nagyjából kiegyensúlyozott lesz. A strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési pozícióként meghatározott középtávú költségvetési célt 2020-ra tervezik elérni, és a tervek szerint 2021-ben is tartják majd, ugyanakkor az újraszámított (6) strukturális egyenleg mindkét évre kismértékű (a GDP 0,2 %-ának megfelelő) hiányt mutat. A GDP-arányos államadósság – miután 2017-ben kismértékben, a 2016-os 132,0 %-os értékről a GDP 131,8 %-ának megfelelő értékre csökkent – a 2018. évi stabilitási program előrejelzései szerint 2018-ban a GDP egy százalékpontjának megfelelő mértékben, 130,8 %-ra fog csökkenni, 2021-re pedig – részben a 2018 és 2020 között várható éves 0,3 %-os tervezett privatizációs bevételeknek köszönhetően – már eléri majd a 122,0 %-os szintet. A privatizációs célok azonban az elmúlt években nem teljesültek teljes mértékben. Változatlan politikát feltételezve, a Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése szerint 2019-ben a reál-GDP növekedése alacsonyabb, a deficit pedig magasabb lesz, mint a 2018. évi stabilitási programban becsült. A Bizottság előrejelzése ugyanakkor nem tartalmazza a 2019. évi költségvetési célok elérése érdekében „biztonsági intézkedésként” előirányzott héaemelést (a GDP 0,7 %-a).

(7)

A Bizottság 2018. május 23-án az EUMSZ 126. cikkének (3) bekezdése szerint elkészített jelentést adott ki, mivel Olaszország 2016-ban és 2017-ben nyilvánvalóan nem felelt meg az adósságszabálynak. A Bizottság a jelentésben az összes releváns tényező értékelését követően arra a következtetésre jutott, hogy a Szerződésben és az 1467/97/EK tanácsi rendeletben (7) meghatározott adósságkritérium jelenleg teljesültnek tekintendő, és ezért a túlzott hiány esetén követendő eljárás megindítása nem indokolt, különös tekintettel arra, hogy Olaszország 2017-ben utólagosan megfelelt a prevenciós ág követelményeinek. A Bizottság a 2019. tavaszán bejelentendő 2018. évi utólagos adatok alapján újraértékeli a megfelelést.

(8)

A 2018. évi stabilitási program szerint a rendkívüli menekültbeáramlás és a szeizmikus kockázatokkal kapcsolatos védintézkedések jelentős költségvetési hatást gyakorolnak, és a program megfelelően bemutatja ezen költségvetési többletkiadások mértékét és jellegét. A Bizottság szerint a 2017-ben figyelembe vehető többletkiadások a rendkívüli menekültbeáramlással kapcsolatban a GDP 0,16 %-át, a szeizmikus kockázatokkal kapcsolatos védintézkedéseket illetően pedig a GDP 0,19 %-át tették ki. Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget adnak e többletkiadások figyelembevételére, mivel a menekültbeáramlás és a szeizmikus kockázatok rendkívüli események, ezek jelentős hatással vannak az olasz államháztartásra, és a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való átmeneti eltérés engedélyezése nem veszélyeztetné a fenntarthatóságot. Ennek megfelelően a Bizottság e többletköltségek figyelembevétele érdekében csökkentette a középtávú költségvetési cél eléréséhez 2017-ben szükséges kiigazítás mértékét.

(9)

A Tanács 2017. július 11-i ajánlása szerint Olaszországnak biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (8) 2018-ban legalább 0,2 %-kal csökkenjenek nominálisan, ami a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. Ezzel egyidejűleg a Tanács az ajánlásban azt is megállapította, hogy a 2018. évi költségvetésiterv-javaslat, majd a 2018-as költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni azt a célt, amely egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozik, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig az államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. A Bizottság – miután az Olaszország 2018. évi költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményének keretében az ország fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásainak megfelelő figyelembevétele mellett értékelte az olaszországi gazdasági fellendülés erejét – arra a következtetésre jutott, hogy 2018-ra a GDP legalább 0,3 %-ának megfelelő strukturális kiigazítást kell elérni, egy éven belül minden további eltérés nélkül. Ez a nettó elsődleges államháztartási kiadások legfeljebb 0,5 %-os növekedésének felel meg. Ezt az átfogó értékelésben figyelembe véve, a Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján 2018-ban fennáll a középtávú költségvetési célhoz vezető ajánlott kiigazítási pályától való jelentős eltérés kockázata.

(10)

2019-ben, tekintettel Olaszország 60 % feletti GDP-arányos államadósság-rátájára és a 0,5 %os előre vetített kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg a 0,1 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott követelménymátrix által előírt, a GDP 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a kockázata, hogy az ország 2019-ben, valamint a 2018–2019-es kétéves időszakban jelentősen el fog térni ettől a követelménytől. Az előrejelzés szerint Olaszország várhatóan 2018-ban és 2019-ben sem fog megfelelni az adósságszabálynak. Sőt, a GDP 130 %-a körüli államadósság mértékéből az következik, hogy jelentős forrásokat kell előirányozni az adósságszolgálati kiadások fedezésére a növekedést jobban segítő elemek – így az oktatás, az innováció vagy az infrastruktúra – rovására. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2018-tól kezdődően meg kell hozni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében. Az esetleges többletbevételeknek az adósságráta további csökkentése érdekében történő felhasználása prudens megközelítést tükrözne.

(11)

Olaszország öregségi nyugdíjakkal kapcsolatos kiadásai, amelyek a GDP mintegy 15 %-át teszik ki, jelenleg a legmagasabbak között vannak az Unióban. A népesség elöregedéséből fakadó implicit kötelezettségeket a korábbi nyugdíjreformok csökkentették, ami Olaszország hosszú távú fenntarthatóságát részben azáltal javítja, hogy a nyugdíjkorhatárt fokozatosan a várható élettartamhoz igazítják. Ugyanakkor mind a 2017. évi, mind a 2018. évi költségvetés olyan rendelkezéseket tartalmazott, amelyek részben visszafordították ezeket a reformokat. Olaszországban a 65 éven felüli népesség aránya nagyobb az uniós átlagnál. Az előrejelzések szerint ez az arány idővel tovább fog növekedni, ami a teljes függőségi ráta romlását jelzi. A nyugdíjkiadások így középtávon az előrejelzések szerint emelkedni fognak. Az öregségi nyugdíjak állami kiadásokban képviselt magas aránya egyúttal más szociális kiadások, többek között a szegénység elleni küzdelem, valamint a növekedést elősegítő kiadási tételek, például az oktatás visszafogását is eredményezi, mely utóbbi aránya a 2000-es évek eleje óta csökken a kiadások között. Jelentős megtakarításokat lehetne elérni azáltal, ha Olaszország a méltányosság és az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett beavatkozna a járulékfizetésekkel nem fedezett magas nyugdíjjogosultságok ügyében.

(12)

Az olasz adórendszer jelentős terheket ró a tőkére és a munkaerőre, ami hátrányosan hat a gazdasági növekedésre. A célzott adóügyi ösztönzők közelmúltbeli kiterjesztése ellenére a termelési tényezőkre nehezedő adóteher továbbra is az egyik legmagasabb az Unióban, ami a beruházásokat és a foglalkoztatást egyaránt hátráltatja. Van még tér ennek költségvetési szempontból semleges módon történő csökkentésére, olyan adóbázisok (pl. ingatlanadó, fogyasztásra kivetett adók) felé történő elmozdulás révén, amelyek kevésbé hatnak kedvezőtlenül a növekedésre. Az első lakóingatlanra kivetett rendszeres ingatlanadót 2015-ben hatályon kívül helyezték, többek között a gazdagabb háztartások esetében is. Ezen túlmenően, az ingatlan-nyilvántartásban szereplő értékek elavultak, miközben ezek aktuális piaci értékekhez való igazítása még várat magára. Jóllehet kiugróan magas – különösen a csökkentett héakulcsok esetében – az adókiadások száma és mértéke, azok további egyszerűsítését újból elhalasztották annak ellenére, hogy ezt az olasz jogszabályok előírják. Arra is lehetőség van, hogy az adószabályok bonyolultságának csökkentésével és az adózási fegyelem általános növelésével csökkentsék a szabályokat betartó vállalkozásokra és háztartásokra nehezedő terheket. Pozitív lépés e tekintetben, hogy 2019-től valamennyi magánszektorbeli ügyletre kiterjesztették a kötelező elektronikus számlázást. Ugyanakkor a készpénzkifizetések az újabb szabályok szerint magasabb összegig engedélyezettek, ami visszavetheti az elektronikus kifizetések alkalmazását, melynek kötelező jellege javíthatja az adózási fegyelmet. Olaszország Nemzeti Statisztikai Intézetének becslése szerint 2015-ben az árnyékgazdaság a GDP mintegy 12,6 %-át tette ki, de nem terveznek stratégiai intézkedéseket e kihívás kezelésére. A teljes foglalkoztatás mintegy 15,9 %-a részben vagy teljes egészében be nem jelentett munkavégzés, melynek aránya egyes ágazatokban megközelíti az 50 %-ot.

(13)

A beruházások a válság alatt erősen visszaestek, és még mindig nem érték el a 2007. évi szintet. A 2017. évi növekedése ellenére a beruházások szintje továbbra is alacsony más uniós tagállamokhoz képest. A magánberuházási aktivitás – strukturális okok miatt – különösen gyenge. Ezen okok közé tartozik a kevésbé kedvező üzleti környezet, a kevésbé fejlett tőkepiacok okozta pénzügyi korlátok, a banki hitelezés megroppanása, valamint – egyebek mellett az egész életen át tartó tanulás korlátozott elterjedtsége és az elitelvándorlás miatt – a magasan képzett munkaerő hiánya. Az immateriális javak, például a K+F, az innováció és a munkavállalók képzése elengedhetetlenek a termelékenység növeléséhez és a gazdasági növekedéshez, és más tényezők mellett az országok közötti termelékenységi különbségek forrásai. Az ilyen javakba történő beruházások azonban továbbra is az uniós átlag alatt maradnak. Ennek oka a mikrovállalkozások nagy száma, a tudásintenzív ágazatokra történő szakosodás hiánya, valamint a digitalizálás és a digitális készségek nem megfelelő szintje. Ugyanakkor a kutatásra és fejlesztésre fordított közkiadások összességében csökkentek. Az olasz kkv-k finanszírozása továbbra is nagymértékben a bankszektortól függ, miközben a hitelnyújtás visszafogott maradt, annak ellenére, hogy a forrásköltségek történelmi mélyponton vannak. A K+F beruházások, az innovatív vállalkozásokra vonatkozó legújabb szakpolitikai ösztönzők kihasználása és az oktatás minősége tekintetében ugyanakkor jelentősek a regionális különbségek. A „Növekedés finanszírozása” és az „Ipar/Vállalkozás 4.0” nevű kezdeményezések keretében bevezetett különböző iparpolitikai intézkedések közelmúltbeli értékelése alapján célszerűnek tűnik hosszú távú szakpolitikai keretet kialakítani azon beruházások támogatására, amelyek képesek megerősíteni az innovációt támogató különböző tényezőket, mint például a hitelek rendelkezésre állását, az erős kutatási bázist, a magas szintű oktatást és a megfelelő készségeket. Helyénvalónak tűnik a regionális ipari és oktatási rendszerek meglévő eltéréseinek figyelembevétele is.

(14)

Az olasz igazságszolgáltatási rendszer hatékonysága csak csekély mértékben javult az elmúlt évek során, és az eljárások elhúzódása – különösen az igazságszolgáltatás felsőbb szintjein – továbbra is aggodalomra ad okot. 2016-ban például a polgári és kereskedelmi peres ügyek megoldásához szükséges idő minden fokon továbbra is az egyik legmagasabb volt az Unióban. A Legfelsőbb Semmítőszék (Corte suprema di Cassazione) ügyhátraléka tovább nőtt, és az egy főre jutó ügyhátralék itt az egyik legmagasabb az Unióban. Az olasz parlamentben két éve húzódik annak a jogszabálynak az elfogadása, amely a polgári peres eljárás szabályainak egyszerűsítését célozza és amely erőteljesebb rendelkezésekkel próbál eltántorítani a zaklató jellegű jogvitáktól. Ezenkívül a peres ügyek számának visszafogása és az eljárási fegyelem megerősítése érdekében elfogadott intézkedések közül az egyszerűsített eljárás (rito sommario) nem vált a fellebbviteli bíróságok alapeljárásává, a fellebbezés elfogadhatatlanságára vonatkozó szűrő használata másodfokon pedig továbbra is következetlen és szűk körű; mindezek eredményeként elmaradt a beérkező ügyek számának várt csökkenése. Sőt, 2016-ban az új polgári peres ügyek száma mind első, mind másodfokon nőtt, részben a fellebbviteli ügyek egyre növekvő aránya miatt. 2016-ban a semmítőszéki fellebbezéseket növekvő arányban nyilvánították elfogadhatatlannak, megerősítve a közelmúltban tapasztalt emelkedő tendenciát. A Legfelsőbb Semmítőszék ügykezelési képességét hátrányosan érintette a hozzá beérkező nem büntetőügyek – azon belül is mindenekelőtt az adóügyek – számának jelentős növekedése (ami alááshatja e bíróság szerepét). Az eljárási szabályok megfelelő végrehajtása – ideértve a perekkel való visszaélések ellen hozott szabályokat is – a hatékony és eredményes igazságszolgáltatáshoz is hozzájárulhat.

(15)

A korrupció továbbra is az egyik legnagyobb kihívás Olaszország számára az üzleti környezet és a közbeszerzés terén. Korrupcióellenes szabályainak javítása keretében Olaszország felülvizsgálta az elévülési szabályokat, a visszaélést bejelentő személyek védelmét kiterjesztette a magánszektorban alkalmazottakra, a magánfelek közötti korrupció bűncselekményét pedig pontosabban hozzáigazította a nemzetközi előírásokhoz. Jóllehet az elévülési szabályok elfogadott reformja a bűnösséget megállapító elsőfokú ítéletet követően az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjának ajánlásával ellentétben nem állítja meg az elévülési időszakot, csökkentheti a magasabb fokon az ügyvédek által időhúzás céljából folytatott, visszaélésszerű büntetőjogi pereskedések gyakoriságát. Ily módon enyhítheti azt a régi aggályt, miszerint a korrupciós ügyek a bűnösséget megállapító elsőfokú ítélet megszületését követően könnyen elévülhetnek. A korrupció visszaszorítása javítható lenne a büntető igazságszolgáltatás hatékonyságának növelésével. 2014-ben az uniós tagállamok közül Olaszországban volt a legmagasabb az újonnan megkezdett és folyamatban lévő büntetőügyek száma másod- és harmadfokon, részben a semmítőszéki fellebbezések rendkívül magas aránya miatt. Ennek eredményeként a büntetőeljárások Olaszországban a leghosszabbak közé számítanak. A visszaélésszerű pereskedés megakadályozása és a gyorsított eljárások ösztönzése hatékonyabbá tehetné a büntető igazságszolgáltatást és a korrupció elleni küzdelmet. Emellett a nemzeti korrupcióellenes hatóság kulcsfontosságú szerepet játszik az új korrupcióellenes keretrendszer végrehajtásában.

(16)

Az olasz közigazgatás minőségének növelése pozitív hatással lenne az üzleti környezetre, a beruházásokra és a vállalkozások azon képességére, hogy ki tudják használni az innovációs lehetőségeket. A közigazgatási szervek vállalkozásokkal szembeni hozzáállásában mutatkozó jelentős regionális különbségek arra utalnak, hogy egyes területeken a vállalkozók nagyobb akadályokkal szembesülnek az üzleti tevékenységek során. Olaszország 2015-ben átfogó kerettörvényt fogadott el a közigazgatás reformjáról, amely a közigazgatás hatékonyságát volt hivatott javítani az egész olasz gazdaság javára. 2017 végére a reform végrehajtása befejeződött, és most a reform alkalmazására van szükség, különösen azokban a régiókban, ahol a legalacsonyabb teljesítmény. Az állami tulajdonban lévő vállalkozásokat illetően a reform célja, hogy szorosabb harmonizációt biztosítson az állami tulajdonban lévő vállalkozásokra és a magántulajdonban lévő vállalkozásokra vonatkozó szabályok között. A kitűzött célok a következők: az állami tulajdonban lévő vállalkozások racionalizálása összeolvadás, a nem nyereséges vállalkozások konszolidálása és privatizáció révén; a fennmaradó vállalkozások hatékonyságának növelése; valamint a nem alapvető fontosságú területen működő, állami tulajdonban lévő vállalkozások jövőbeli térnyerésének a megelőzése. Az új keretrendszer végrehajtása kulcsfontosságú e célkitűzések elérése szempontjából. A helyi közszolgáltatások emellett védettek a piaci versenytől, ami kihat hatékonyságukra, szolgáltatásaik színvonalára, és a fogyasztók elégedetlenségéhez vezet. A 2015. évi közigazgatási reform a helyi közszolgáltatások irányításának új keretét is előirányozta. Mindazonáltal az Alkotmánybíróság 2016 novemberében kimondta, hogy egyes törvényerejű rendeletek elfogadási eljárása alkotmányellenes volt. Ezek közé tartozott a helyi közszolgáltatásokra vonatkozó törvényerejű rendelet is. Mivel a törvényerejű rendelet határideje 2016 novemberében lejárt, új jogalkotási kezdeményezésre van szükség.

(17)

Az üzleti környezet javítása megkönnyítené a vállalkozói tevékenységet, míg a verseny jobb keretfeltételei kedveznének az erőforrások hatékonyabb elosztásának és a termelékenység növelésének. A 2015. évi éves versenyjogi törvényt 2017. augusztusban fogadták el, és azt megfelelően végre is kell hajtani. Bizonyos ágazatokban – például a szakmai szolgáltatások terén, a helyi tömegközlekedésben, a vasúti és a kiskereskedelmi ágazatban – azonban továbbra is jelentős akadályok fékezik a versenyt. A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések és a közjavakhoz való hozzáférésre vonatkozó koncessziók kompetitívebb odaítélési eljárása kedvezően befolyásolná a szolgáltatások minőségét. A közbeszerzés területén a közelmúltbeli reformok hatása a reformok kellő időben történő kiteljesítésén, az e-közbeszerzésre és az összesítésre vonatkozó tervek következetes alkalmazásán és a szakpolitikai koordinációért felelős központi összesítő szerv (Cabina di regia per gli appalti pubblici) tényleges működésbe helyezésén múlik.

(18)

Az olasz bankok iránti piaci bizalom növekedett azt követően, hogy 2017-ben intézkedések történtek több gyengébb bank esetében. A javuló gazdasági feltételeknek és felügyeleti nyomásgyakorlásnak köszönhetően előrelépés történt a nemteljesítő hitelek csökkentése terén, bár ezek múltból megmaradt állománya továbbra is magas. Ez korlátozza a bankok nyereségességét, valamint belső tőketermelő képességüket. A pénzügyi stabilitás további erősítése és a reálgazdaságnak való hitelezés bővítése érdekében fenn kell tartani a nemteljesítő hitelek csökkentésének ütemét, egyebek mellett a másodlagos piac elmélyítése révén. Támogatni kell a bankok mérlegének további kiigazítását és konszolidációját, többek között a kisebb és másodvonalbeli bankok esetében. Ide tartozik a bankok strukturálisan gyenge jövedelmezőségének javítása a költségek átfogó csökkentése és az üzleti modellek optimalizálása révén.

(19)

Jóllehet a különböző vállalatirányítási reformok végrehajtása folyamatban van, a nagy szövetkezeti bankok és a kisebb takarékszövetkezetek reformjának maradéktalan végrehajtása tovább erősítené a bankszektor egészének egészségét. A fizetésképtelenségi és kényszerértékesítési keretek továbbra sem támogatják kellően a nemteljesítő hitelek gyors leépítését és átstrukturálását. A fizetésképtelenségi reformhoz szükséges jogalkotási intézkedések gyors elfogadása és végrehajtása elősegítené a strukturális gyengeségek kezelését. A bankok általi biztosítékérvényesítés meggyorsítása érdekében 2016-ban elfogadott intézkedéseket még mindig nem alkalmazzák. A biztosítékok peren kívüli érvényesítésére vonatkozó keretrendszer még mindig nem alkalmazható teljes mértékben a háztartásokra, és a vállalatokra is csak nemrég óta alkalmazható.

(20)

Az utóbbi években elfogadott több szakpolitikai intézkedésnek köszönhető eredmények ellenére a forráshoz jutás problémája továbbra is jelentős mértékben akadályozza a beruházásokat és a növekedést, különösen a kis- és középvállalkozások esetében. A vállalatok finanszírozása túlnyomórészt bankhitelalapú maradt, miközben a tőkepiac más uniós tagállamokhoz képest kevéssé fejlett. A kis- és középvállalkozások körében az uniós átlaghoz képest különösen alacsony a sajáttőke-bevonás aránya. A tőkefinanszírozás után járó kedvezmény bevezetése fontos reformintézkedést jelentett, de a referenciaráta mértéke az intézkedés bevezetése óta csökkent, és emiatt az intézkedés előnyös hatása is gyengült. A piaci alapú forráshoz jutás bővítése elengedhetetlen lenne a vállalatok finanszírozási forrásainak diverzifikálásához, és ezáltal ahhoz, hogy ösztönözni lehessen a beruházásokat és a növekedést.

(21)

A munkaerőpiaci intézmények jelentős reformon estek át az elmúlt években. A munkaerőpiaci feltételek tovább javulnak, a foglalkoztatottak száma 2017-ben 1,2 %-kal, több mint 23 millióra nőtt, és így elérte a válság előtti szintet. A 20 és 64 év közötti korú személyek foglalkoztatási rátája tavaly több mint 62 %-ra emelkedett, bár ez a növekedés jórészt az ideiglenes álláshelyeknek volt köszönhető. Ez azonban még mindig jóval alacsonyabb az uniós átlagnál. A munkanélküliségi ráta 2017-ben 11,2 %-ra esett vissza, jóllehet a teljes ledolgozott munkaórák száma még mindig sokkal alacsonyabb, mint a recesszió előtt volt. A tartós és az ifjúsági munkanélküliség szintje javult, de továbbra is magas, ami kockázatot jelent a társadalmi kohézióra és a gazdasági növekedésre nézve. A nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya 2017-ben 20,1 % volt, tág és folyamatosan fennálló regionális különbségek mellett; ez az arány még mindig a legmagasabbak között van az Unióban.

(22)

A vállalati vagy területi szintű béralkuk szerepe részben a kisvállalkozások magas aránya miatt korlátozott maradt. Ez megakadályozhatja, hogy a bérek gyorsan alkalmazkodjanak a helyi gazdasági feltételekhez. 2018. február végén a Confindustria és a három fő olasz szakszervezet (CGIL, Cisl és UIL) keretmegállapodást írt alá, amelyben megerősítették a vállalati béralkuk szerepét azáltal, hogy a szociális partnerek tárgyaláson való képviseletére vonatkozó szabályok pontosításával növelték a jogbiztonságot. Olaszország 2017-ben megerősítette a termelékenységhez kapcsolódó, vállalati béralkuk keretében elfogadott béremelésekre vonatkozó adókedvezményeket, azonban ezek eredményességét nehéz értékelni. Bár a kollektív megállapodások száma nő, csupán kis hányadukat kötik a fő szakszervezetek és munkáltatói szervezetek.

(23)

Az aktív munkaerőpiaci politikák foglalkoztatási törvény által felvázolt reformja 2017-ben nem haladt előre kellő mértékben. A képzés és az átképzés különösen fontos az olasz munkaerőpiac növekvő rugalmassága és a határozott idejű szerződések növekvő aránya fényében. Az általánosan kötelező szolgáltatási normák bevezetése még várat magára, miközben a foglalkoztatási szolgálatok létszámhiánnyal küzdenek, és felügyeletük sem megfelelő, jóllehet a 2018-as évre vonatkozó új költségvetési törvény további pénzügyi és humán erőforrásokat irányzott elő a régiókban működő állami foglalkoztatási szolgálatok számára. A foglalkoztatási szolgálatoknál dolgozók számának növelése és annak biztosítása, hogy az alkalmazottak a foglalkoztatási szolgáltatások és a szociális szolgáltatások tekintetében is megfelelően képzettek legyenek, kulcsfontosságú a 2018-ban bevezetett szegénységellenes programnak és a rászoruló fiatalok időben történő elhelyezkedését és képzését támogató ifjúsági garanciának a megfelelő végrehajtása szempontjából is.

(24)

Bár emelkedik, a nők munkaerőpiaci részvétele továbbra is az egyik legalacsonyabb az Unióban. A közelmúltban bevezetett intézkedések hatását, amelyek központi eleme a szülés után fizetett, nem rászorultsági alapon járó készpénzjuttatás, nem értékelték az olasz hatóságok. A tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy ezek a készpénztranszferek nem növelik hatékonyan a nők munkaerőpiaci részvételét. Ezen túlmenően valószínűtlen, hogy elősegítik az elmúlt 20 évben nagyon alacsony szinten stagnáló születések számának növekedését. Hiányzik a családi élet és a munkavállalás összeegyeztetésére irányuló átfogó stratégia. Ezek a hiányosságok a szülői szabadság nemek közötti kiegyensúlyozott kialakításának, a rugalmas munkafeltételeknek, valamint a megfelelő, megfizethető és minőségi gyermekgondozási és gondozási szolgáltatásoknak a hiányában tükröződnek.

(25)

A humántőke és a készségek növelésére irányuló intézkedések bevezetése elősegítené a foglalkoztathatóság javítását és a jövőbeli munkaerőpiaci igények kielégítését. Az általános iskolai oktatás minősége általában javul, de a régiók között e téren is jelentős különbségek vannak. A végzettség nélküli iskolaelhagyás aránya továbbra is az uniós átlag fölött van, különösen a külföldön született tanulók körében (30,1 %, szemben a 19,4 %-os uniós átlaggal). Az oktatási reform végrehajtása nagyjából jó úton halad, a szakképzés állapota pedig javul. A felsőoktatás súlyosan alulfinanszírozott, mivel a GDP kevesebb mint 0,4 %-át költi az állam e célra; a lemorzsolódási arányok magasak, a tanulmányi időszakok pedig hosszúak. Ennek következtében az iskolai végzettség szintje az egyik legalacsonyabb az EU-ban (26,9 % a 30 és 34 év közötti korú népesség körében). A felnőttoktatási programokban részt vevők aránya növekedőben van, de még mindig a legalacsonyabbak között számít az Unióban, különösen az alacsonyan képzett felnőttek esetében. Elő kell segíteni a továbbképzést és az átképzést, miközben a munkáltatókat arra kell ösztönözni, hogy több tanulási lehetőséget biztosítsanak a munkavállalók számára. Döntő fontosságú lesz az 2017 októberében elindított nemzeti „készségstratégia” végrehajtása.

(26)

Az uniós trenddel ellentétben a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya tovább nőtt, és 2016-ban 30 % volt, jóval meghaladva az uniós átlagot. Ez különösen a gyermekeket, az alkalmi munkavállalókat és a migránsokat érinti. A jövedelmi egyenlőtlenségek magasak és növekednek. 2016-ban a háztartások leggazdagabb 20 %-a 6,3-szor magasabb jövedelemmel rendelkezett, mint a legszegényebb 20 %. Ez az arány még ennél is magasabb a munkaképes korú lakosság körében, mivel náluk nem érvényesül a nyugdíjak újraelosztó hatása. A szociálpolitika jelentős lépése volt a szegénység elleni küzdelmet célzó új, állandó rendszer (Reddito di Inclusione) bevezetése. A rendszer, amely egyetemleges transzfereket biztosít bizonyos szegénységi feltételeknek megfelelő rászorulók számára, várhatóan növelni fogja a jelenleg csekély hatással járó szociális ellátások szegénységre gyakorolt hatását. Ez a rendszer szilárd irányítási mechanizmusra épül, és következetes értékelés tárgya lesz. Fontos eleme továbbá az is, hogy a létszámhiánnyal küzdő olasz szociális szolgálatok személyi állományának jelentős növelését irányozza elő. A szociális szolgálatok és az állami foglalkoztatási szolgálatok közötti szorosabb együttműködés és a megfelelő forrásellátottság kulcsfontosságú lesz a reform zökkenőmentes végrehajtása szempontjából. A szociális kiadások észszerűsítésének első lépéseként a program kiterjed a korábbi munkanélküli-segélyezési rendszerre (ASDI). Olaszország egészségügyi rendszere egyetemes lefedettséget biztosít, és a lakosság egészségi állapota összességében véve jó; mindazonáltal önbevalláson alapuló felmérések szerint az orvosi ellátás iránti, ki nem elégített igények magasak, és a régiók között az egészségügyi ellátás szervezése és minősége terén továbbra is különbségek vannak. Olaszország bizonyos erőfeszítéseket tett az egészségügyi ellátáshoz való megfelelő hozzáférés biztosítására – például felülvizsgálta és kibővítette a kötelező minimális ellátási szolgáltatáscsomagot.

(27)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte az olasz gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Olaszországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Olaszország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(28)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (9) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

(29)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi nemzeti reformprogramot és a 2018. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.

4.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács 2018. március 22-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Ciprust azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2018. március 22-én hagyott jóvá. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Ciprus pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Ciprusnak gondoskodnia kell arról, hogy teljes körűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1., 3. és 5. ajánlás tükröz.

(3)

A Ciprusra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Ciprus által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2018. március 7-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Ciprus esetében túlzott mértékű makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Különösen az elengedhetetlen, hogy az ország kezelje a magán- és a közszektor nagy fokú eladósodottsága és a magas külső adósságállomány formájában jelentkező nagymértékű egyensúlyhiányt, valamint a nemteljesítő hitelek magas szintjét.

(4)

Ciprus 2018. április 19-én benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját, 2018. április 30-án pedig 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Ciprus jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik, és az adósságszabály hatálya alatt van. A 2018. évi stabilitási programjában a kormány 2018-ra nominális értelemben 1,7 %-os, a programidőszak egészére pedig kevéssel 2,0 %-os GDP-arányos költségvetési többletet tervez. A középtávú költségvetési célt, azaz a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési pozíció a tervek szerint 2018–2021-re teljesül. A 2018. évi stabilitási program szerint miután a GDP-arányos államadósság a 2017-ben 97,5 %-ra csökkent, 2018-ban várhatóan 105,6 %-ra növekszik és ezután folyamatosan csökken, 2021-re elérve a 88 %-ot. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A stabilitási programban bemutatott makrogazdasági feltételezésekkel összefüggő kockázatok lefelé mutatnak, elsősorban a pénzügyi szektorbeli nemteljesítő hitelek felhalmozott állományához kapcsolódóan.

(7)

2017. július 11-i tanácsi ajánlás szerint Ciprusnak 2018-ban tartania kell a középtávú költségvetési célt. Ez 2018-ban összhangban van a nettó elsődleges államháztartási kiadások (6) legfeljebb 1,9 %-os nominális növekedésével, ami a strukturális egyenleg 0,4 %-os GDP-arányos megengedett romlásának felel meg. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg várhatóan 2018-ban a GDP 0,8 %-ának, 2019-ben pedig a GDP 0,5 %-ának megfelelő többletet mutat majd, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. Ciprus az előrejelzés szerint 2018-ban megfelel az átmeneti adósságszabálynak, 2019-ben pedig az adósságszabálynak. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Ciprus várhatóan 2018-ban és 2019-ben meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek. Ugyanakkor rövid és középtávon szorosan nyomon kell követni a kiadások alakulását, különösen a bevételek stabilitását veszélyeztető lehetséges jövőbeli kockázatok fényében.

(8)

Az e-kormányzati szolgáltatások, a szabályozás minősége és a személyzet mobilitása érdekében tett közelmúltbéli erőfeszítések ellenére továbbra is kihívást jelent a közigazgatás alacsony hatékonysága, ami kihat az üzleti környezetre. A kérdés kezelésére irányuló kulcsfontosságú jogalkotási javaslatok továbbra is függőben vannak. Ezek közé tartoznak többek között a kormány és a helyi közigazgatás reformjáról szóló törvénytervezetek. Az állami tulajdonban lévő vállalkozások irányítási keretének hiányosságai hozzájárulhatnak az állami függő kötelezettségek felhalmozódásához, és hátráltathatják a kulcsfontosságú közüzemi szolgáltatásokba – például a távközlésbe és az energiába – irányuló beruházási kapacitást. Ciprus költségvetési konszolidációjának jelentős tényezője volt a közszféra béreinek visszafogása. A közszféra béreinek növekedését korlátozó jelenlegi kollektív szerződés ugyanakkor 2018-ban lejár, ám továbbra sincsen tartósabb megoldás.

(9)

A nemzeti korrupcióellenes stratégia és cselekvési terv elfogadására 2017. decemberében került sor. A meglévő korrupcióellenes szerv továbbra sem rendelkezik megfelelő forrásokkal, de a kormány fontolóra vette egy új független ügynökség létrehozását. Különféle jogalkotási kezdeményezések, mint például a visszaélést bejelentő személyek védelmére, a lobbitevékenységre és a vagyonnyilatkozatokra vonatkozó törvénytervezetek jelenleg parlamenti ellenőrzés alatt állnak, és elfogadásuk esetén hozzájárulnak a nemzeti korrupcióellenes keret megerősítéséhez is.

(10)

Amint azt az euroövezetre vonatkozó 2018. évi ajánlás jelzi, az agresszív adótervezési stratégiák elleni küzdelem elengedhetetlen a vállalkozások közötti verseny torzulásának megakadályozásához, az adófizetők méltányos kezeléséhez és az államháztartás védelméhez. Az adófizetők agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között átgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák szintjén. Az osztalék- és kamatkifizetések magas GDP-arányos szintje azt sugallja, hogy Ciprus adózási szabályait olyan vállalatok használják ki, amelyek agresszív adótervezést folytatnak. A Cipruson működő vállalkozások által külföldre (azaz az Unióban rezidens adóalanyok által harmadik országban rezidens adóalanyok számára) utalt osztalék-, kamat- és sok esetben jogdíjfizetésekre vonatkozó forrásadó hiánya, miatt e kifizetések teljes mértékben adózatlanok maradhatnak, amennyiben azok a kedvezményezett országában, illetve területén sem adókötelesek. Az ilyen adók hiánya, valamint a társasági adóügyi illetékesség szabályai megkönnyíthetik az agresszív adótervezést. Noha a fiktívkamat-levonási rendszer segít csökkenteni az idegen finanszírozás előnyben részesítését, a visszaélés elleni hatékony szabályok hiánya esetén az ilyen rendszer adóelkerülésre is használható. A Bizottság tudomásul veszi a közelmúltbeli bejelentett vagy elfogadott pozitív lépéseket (azaz a társasági adóügyi illetőség szabályainak bejelentett felülvizsgálatát, a transzferárazási rendelkezések tervezett módosításait). A közelmúltban folytatott eszmecsere alapján a Bizottság továbbra is konstruktív párbeszédet folytat majd az adófizetők agresszív adótervezési stratégiái elleni küzdelem érdekében.

(11)

Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai továbbra is befolyásolják a szerződésérvényesítést és a polgári és kereskedelmi ügyek gyors megoldását. A nehézkes polgári eljárások és a bírósági határozatok gyenge végrehajtása miatt a bankok kevésbé ösztönzöttek arra, hogy a fizetésképtelenségi és kényszerértékesítési keretek alkalmazásával csökkentsék a nemteljesítő hitelállományt. Számos reform indult az igazságszolgáltatási rendszer legkritikusabb problémáinak, különösen a bíróságok alacsony digitalizáltságának és a bírák egész életen át tartó képzése hiányának kezelésére.

(12)

Az új fizetésképtelenségi és kényszerértékesítési keretek alkalmazása továbbra is korlátozott, aláásva a nemteljesítő hitelek csökkentésére irányuló erőfeszítéseket. Az érdekelt felekből álló munkacsoport jött létre a keretrendszerek végrehajtásának és teljesítményének felülvizsgálatára. Hoztak néhány közigazgatási intézkedést a tulajdoni lapok kibocsátása terén felhalmozódott ügyhátralék csökkentése érdekében. Az ügyhátralék azonban továbbra is magas, és az ingatlanügyletek rendszerének elégtelenségeire (azaz a tulajdoni lapok kibocsátására és átruházására) még mindig nincs strukturális megoldás.

(13)

A nemteljesítő hitelek magas aránya továbbra is a bankszektor fő sebezhetőségét jelenti és hatást gyakorol a hitelkínálatra. A bankok továbbra is akadályokba ütköznek a nemteljesítő hitelfelvevőkkel szembeni követeléseik érvényesítése terén, és az alacsony visszafizetési fegyelem továbbra is problémát jelent. 2017-ben csökkent a nemteljesítő hitelek mértéke a leírások és az adósság-eszköz csereügyletek révén végrehajtott adósságátalakításnak köszönhetően, bár ez a csökkenés nem egyenletesen oszlik meg az egyes bankok között. Továbbra is bizonytalanság övezi a bankok csökkentésre vonatkozó terveinek fenntarthatóságát, mivel továbbra is magas hitelek esetében az újbóli fizetésképtelenség és átstrukturálás, és növekszik a bankok ingatlanpiacnak való közvetlen kitettsége. Ezek a tényezők rámutatnak arra, hogy sürgősen végre kell hajtani egy átfogóbb stratégiát, amelynek célja a bankok mérlegének megtisztítása, figyelembe véve a kiszolgáltatott csoportokat érintő társadalmi következményeket, valamint a visszafizetési fegyelem megerősítésére irányuló körültekintően megtervezett ösztönzőket. E stratégia részeként jogalkotási módosítások szükségesek a követelések hatékony érvényesítése és a hitelek értékesítésének megkönnyítése érdekében, ideértve a hitelfelvevők védelmét és az elektronikus árverés bevezetését. Ezenfelül továbbra is gyenge a biztosítási- és nyugdíjalapok felügyeletének irányítása és igazgatási kapacitása. A kormány 2018 folyamán jogalkotási javaslatokat kíván előterjeszteni e probléma megoldása érdekében.

(14)

A gazdasági növekedésre irányuló cselekvési terv végrehajtása némi előrelépést eredményezett a stratégiai beruházások, a vállalkozói készség és a minőségi jogalkotás terén. Néhány fontos reform azonban megtorpant, különösen a beruházási projektekre irányuló engedélyek kiadása tekintetében. A biztosítékeszközökre vonatkozó követelmények bizonyos mértékű javulásának köszönhetően javult a forráshoz jutás, de ez továbbra is kulcsfontosságú kérdés, különösen a kis- és középvállalkozások esetében. A pénzügyi támogatási intézkedések alapját főként a vissza nem térítendő támogatások jelentik. A ciprusi vállalkozások szempontjából továbbra is marginálisnak tekinthetők az olyan alternatív finanszírozási források, mint például a kockázati tőke, a sajáttőke-bevonás és a közösségi finanszírozás. A termelékenységet fokozó külföldi befektetések vonzását célzó privatizációs erőfeszítések sok esetben szünetelnek, és csupán néhány privatizációs projekt (pl. a larnacai kikötő) esetében tapasztalható fokozatos haladás.

(15)

A foglalkoztatás és a munkanélküliség gyorsan csökken, bár továbbra is magas a fiatalok és a tartósan munkanélküli személyek körében. Folytatódnak az állami foglalkoztatási szolgálatok igazgatási kapacitásai javítására irányuló erőfeszítések. Ugyanakkor továbbra is kihívást jelent a munkáltatók számára történő szolgáltatásnyújtás, a fogyasztók kategorizálásának biztosítása, valamint – többek között a garantált minimumjövedelemben részesülők esetében – a személyre szabott útmutatás és az aktivizálás. A nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (15 és 24 év közötti) fiatalok aránya még mindig az egyik legmagasabb az EU-ban. Kevés a fiatalokat célzó tájékoztatási intézkedés, valamint az időszerű és testre szabott segítségnyújtás, amit az is mutat, hogy az ilyen aktivizálási programokban kevés fiatal vesz részt.

(16)

Az oktatási ágazat korszerűsítése haladt, de továbbra is fontos kihívásokkal kell szembenézni. A közelmúltbeli pozitív fejlemények közé tartozik az iskolai tantervek alapos felülvizsgálata és a tanárok új kinevezési rendszerének megvalósítása. A ciprusi oktatási kiadások az uniós átlag felett vannak, ami komoly elkötelezettséget mutat az oktatás, a képzés és az egész életen át tartó tanulás iránt. Az oktatási eredmények azonban továbbra is gyengék és a korai iskolaelhagyás, noha jóval az uniós átlag alatt van, jelentősen növekedett. A szakoktatásban és -képzésben való részvétel alacsony, a tanárértékelési rendszer reformja még folyamatban van, és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők jelentős része továbbra is olyan szakmákban dolgozik, amelyek nem feltétlenül igényelnek egyetemi végzettséget.

(17)

Ciprus komoly előrehaladást ért el az egészségügy terén a nemzeti egészségügyi rendszer létrehozását célzó jogszabályok elfogadása révén. Az új rendszer célja, hogy javítsa az egészségügyi ellátás igénybevételének lehetőségét, bevezesse az egyetemes egészségügyi ellátást, csökkentse a hálapénz előfordulását és növelje az ellátás hatékonyságát a közszférában. A rendszer 2020-as teljes körű működésbe lépése előtt jelentős végrehajtási kihívásokkal kell megküzdeni és komoly beruházási igényeket kell kielégíteni. Folytatni kell az erőfeszítéseket a lehetséges költségtúllépések elkerülése és az egészségügyi szolgáltatók – így az alapellátás – modernizálása és hatékonyságának javítása érdekében, bevezetve az e-egészségügyet és létrehozva a Nemzeti Gyógyszerszervezetet. A tartós ápolás-gondozás szintje alacsony, és továbbra is kihívást jelent a népesség elöregedése miatt.

(18)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a ciprusi gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Ciprusnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Ciprus fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(19)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és azt a véleményt fogalmazta meg (7), hogy Ciprus várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(20)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi nemzeti reformprogramot és a 2018. évi konvergenciaprogramot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.

4.

5.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács 2018. március 22-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Lettországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Lettország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Lettországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1. és 2. ajánlás tükröz.

(3)

A Lettországra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Lettország által elért eredményeket.

(4)

Lettország 2018. április 11-én benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját, 2018. április 16-án pedig 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Lettország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A 2018. évi stabilitási program szerint az államháztartási egyenleg GDP-arányos hiánya a 2017-es 0,5 %-ról 2018-ra 0,9 %-ra romlik, 2019-ben ehhez képest változatlan marad, majd 2020-ban és 2021-ben 0,4 %-ra javul. Ez a pálya várhatóan összhangban van a strukturális értelemben a GDP 1 %-ának megfelelő hiányban meghatározott középtávú költségvetési céllal és a nyugdíjreform, valamint az egészségügyi ágazatra vonatkozóan a strukturális reformokról szóló rendelkezés alapján engedélyezett eltérésekkel. Az újraszámított (6) strukturális egyenlegnek a GDP arányában kifejezett hiánya a becslések szerint a 2017. évi – 1,2 %-ról 2018-ban – 1,7 %-ra nő, majd 2019-ben – 1,5 %-ra csökken. A 2018. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság-ráta a 2017-es 40,1 %-ról 2021-re 36 %-ra csökken. A 2018. évi stabilitási program GDP-növekedési előrejelzései a Bizottság előrejelzéséhez képest 2018 tekintetében kifejezetten optimistának, 2019 vonatkozásában pedig megalapozottnak tűnnek. A költségvetési pozíciót érintő kockázatok lefelé mutatnak, mivel az adózási fegyelem javítására irányuló intézkedések hozadéka tekintetében az előrejelzés optimista.

(7)

A 2017. július 11-i tanácsi ajánlás szerint Lettországnak 2018-ban teljesítenie kell középtávú költségvetési célját, figyelembe véve a rendszerszintű nyugdíjreform végrehajtásával és a strukturális reformok végrehajtásával összefüggésben engedélyezett átmeneti eltérést. Ez 2018-ban összhangban van a nettó elsődleges államháztartási kiadások (7) legfeljebb 6,0 %-os nominális növekedési rátájával, ami a strukturális egyenleg 0,3 %-os GDP-arányos megengedett romlásának felel meg. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2018-ban jelentős mértékű lesz az eltérés a középtávú költségvetési céltól. Mindamellett a vártnál kedvezőbb 2017-es eredmények miatt 2018-ban e kockázatok csökkenhetnek. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján ugyanakkor a megbízhatóságvizsgáló eszköz azt jelzi, hogy a kibocsátási rés közösen megállapított módszertan szerinti becslését jelentős bizonytalanság övezi. Amennyiben ez megerősítést nyer, e tényezőket a Bizottság figyelembe fogja venni a 2018-ra vonatkozó 2019. tavaszi utólagos értékelés során.

(8)

2019-ben Lettországnak el kell érnie középtávú költségvetési célkitűzését, figyelembe véve az egészségügyi ágazati strukturális reform végrehajtásához kapcsolódóan a 2017–2019-es időszakra nyújtott átmeneti engedményt. Ez alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2019-ben legfeljebb 4,3 % lehet, ami azt jelenti, hogy a strukturális egyenlegnek a GDP 0,4 %-ával kell javulnia. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben és 2018–2019-ben együttesen is jelentős lesz az eltérés ettől a követelménytől. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2018-tól meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében.

(9)

Lettországban magas a jövedelmi egyenlőtlenség mértéke. A háztartások leggazdagabb 20 %-a jövedelmének a legszegényebb 20 % jövedelméhez viszonyított aránya a 2017. évi 6,3-es értékkel a legnagyobbak között volt az Unióban, ami az adó- és támogatási rendszeren keresztül végrehajtott alacsony újraelosztásra mutat. Lettország adórendszerét átalakították, és a személyi jövedelemadó progresszivitása fokozódott; az alacsony keresetűek adóéke azonban továbbra is viszonylag magas, és visszafogja a formális foglalkoztatást. Az adóreform alig haladt valamelyest az adózásnak a növekedést kevésbé visszafogó forrásokra történő átcsoportosítása és az adóbevételek GDP-n belüli arányának növelésére irányuló szakpolitikai célkitűzés teljesítése tekintetében. Az adóbevételek GDP-n belüli alacsony aránya korlátozza a közszolgáltatások fenntartható megvalósításához és a társadalmi befogadáshoz szükséges forrásokat. Az ingatlantulajdon és a tőke megadóztatásában rejlő lehetőségeket más uniós országokhoz képest nem használják ki kellőképpen. Jóllehet van némi előrelépés az adókijátszás elleni küzdelem terén, az adójogszabályoknak való megfelelés továbbra is komoly kihívást jelent.

(10)

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek magas aránya a szociális biztonsági háló gyengeségeit tükrözi, valamint a minimáljövedelem, a nyugdíjak és a fogyatékkal élők bevonása terén jelentkező kihívásokra utal. A fogyatékkal élők és az idősek szegénységi rátája az elmúlt években nőtt, és a legmagasabbak között van az Unióban. A 2014-ben bejelentett minimáljövedelem-reformot nem hajtották végre, ami negatívan érinti a legszegényebb háztartásokat. A szociális segélyek megfelelősége csak kis mértékben nőtt, és továbbra is alacsony. Az öregségi nyugdíjak minimális összege 2006 óta nem emelkedett. A súlyosan elégtelen lakáskörülmények között élő emberek aránya az Unióban a legmagasabbak között van, a szociális lakások kínálata pedig szűkös.

(11)

A munkaerőpiacon a kedvezőtlen demográfiai fejlemények és a kivándorlás okoznak szűk keresztmetszeteket. Miközben a foglalkoztatás növekedését gátolja a mind szűkösebb munkaerő-kínálat, a foglalkoztatási lehetőségek az egyes régiók és képzettségi szintek között eltérőek. Előrelépés történt a szakoktatás és a szakképzés tantervi reformja terén, amelynek célja az oktatás hozzáigazítása a korszerű készségekkel kapcsolatos követelményekhez. További erőfeszítésekre van azonban szükség a reform teljes körű végrehajtásához, valamint az alapszintű szakoktatásban és szakképzésben és továbbképzésben való részvétel növeléséhez. A szociális partnerek és a vállalatok bevonásával megkezdődött a munkaalapú tanulás új megközelítésének végrehajtása. A programba ugyanakkor kevés hallgató iratkozott be. A felnőttek tanulásban való részvétele csak kis mértékben nőtt, és a munkanélküliek aktív munkaerőpiaci intézkedésekben való részvétele alacsonyabb, mint a többi tagállamban. Ez az alacsonyan képzettek körében tapasztalható magas munkanélküliségi ráta összefüggésében aggodalomra ad okot. Tágabb összefüggésben a szociális partnerek kapacitásának erősítése fontos szerepet játszik szerepvállalásuk előmozdításában.

(12)

Az egészségügyi rendszerben reformokra került sor. Az egészségügyi ellátás forrásainak növelése az éves szolgáltatási határértékekhez és a hosszú várakozási időkhöz kapcsolódó hozzáférési korlátok kezelését célozza. Az egészségügyi ellátás állami finanszírozása azonban továbbra is jóval az uniós átlag alatt van, és a hatékonyságnövelő intézkedések végrehajtása – ideértve a hatékony megelőző intézkedéseket, a kórházi ágazat racionalizálását, az alapellátás megerősítését és a minőségirányítás javítását – még várat magára. Az egészségügy terén elért eredmények viszonylag gyengék, és a mindenki számára megfizethető egészségügyi ellátáshoz kellő időben történő hozzáférés gondot jelent. A betegek által fizetett közvetlen térítések magas aránya és az egészségügyi szolgáltatások két kosár („teljes” és „minimum”) közötti megosztása csökkenti egyes csoportok hozzáférését, és gyenge egészségügyi eredményekhez vezet.

(13)

A szabályozás minőségében tapasztalt hiányosságok és a közigazgatás alacsony fokú hatékonysága és eredményessége kedvezőtlenül befolyásolják az üzleti környezetet. 2017-ben a kormány az állami szektor karcsúsítására és professzionálisabbá tételére irányuló nagyívű reformtervet fogadott el, amelynek célja a hatékonyság javítása létszámleépítéssel és a támogatási funkciók központosításával, továbbá a teljesítmény szempontjának nagyobb érvényesítése a fizetések meghatározásánál és az átláthatóság fokozása. E terv azonban a központi igazgatásra korlátozódik, noha jelentős mértékben lehetne fokozni a hatékonyságot a helyi önkormányzatok szintjén is. Az állami tulajdonban lévő vállalatok, amelyek a gazdaság jelentős hányadát képviselik, kormányzati szinten koordináltak. Miközben a központi kormányzat tulajdonában levő vállalatok központosított vállalatirányítás alatt állnak, ez a mechanizmus nem vonatkozik a kikötőkre és az önkormányzati tulajdonú vállalkozásokra.

(14)

A korrupció továbbra is a lett üzleti környezet negatív eleme, az összeférhetetlenség megelőzését szolgáló rendszer pedig változatlanul merev és formális. A visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló jogszabály elfogadásának csúszása károsan hat a közigazgatás elszámoltathatóságára és hatékonyságára. A fizetésképtelenségi folyamat szabályozása terén jelentős javulás történt az elmúlt években, ami korlátozza a visszaélések lehetőségét. Az Igazságügyi Tanács mindazonáltal egyes esetek felülvizsgálata által ösztönözte a korábban e téren elkövetett visszaélésekkel kapcsolatos vádak kivizsgálását. Javasolta a bírák kvalifikációs értékelésének javítását és a kiszabható szankciók felülvizsgálatát.

(15)

A nem lettországi illetőségű ügyfeleket kiszolgáló lett bankok jelentős mértékben ki vannak téve a pénzmosásban való részvétel kockázatának. Ez kihívást jelent a lett pénzügyi rendszer integritása szempontjából, ronthatja annak hírnevét, és kedvezőtlenül érintheti a beruházásokat és a gazdasági növekedést. A pénzmosás elleni keretrendszert nemrégiben megerősítették, de a tartós javuláshoz folyamatos erőfeszítéseket kell tenni. Lettország a közelmúltban törvényt fogadott el annak érdekében, hogy jelentősen korlátozza a lett pénzügyi szektor pénzmosásnak való kitettségét. A törvény megerősíti a pénzügyi intézmények és a bűnüldöző szervek közötti információcserét, és korlátozza a postafiókcégekkel való ügyletkötés lehetőségét. A törvény hatásait és hatékonyságát figyelemmel kell kísérni.

(16)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Lettország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és azt közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Lettországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette ezeknek nemcsak Lettország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(17)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (8) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Litvániát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Litvánia pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Litvániának gondoskodnia kell arról, hogy teljes körűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet különösen az alábbi 1. ajánlás tükröz.

(3)

A Litvániára vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Litvánia által elért eredményeket.

(4)

Litvánia 2018. április 26-án benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját, 2018. április 30-án pedig 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Litvánia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A 2018. évi stabilitási program szerint a kormány a 2018–2020-as időszakban a GDP 0,6 %-ának megfelelő államháztartási többletet kíván fenntartani, amely 2021-re a GDP 0,3 %-ának megfelelő többletre csökkenne. A középtávú költségvetési cél – a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiány – a tervek szerint a programidőszak egésze során teljesül. 2016-ban és 2017-ben Litvánia emellett a rendszerszintű nyugdíjreform és a strukturális reformok végrehajtásához kapcsolódóan átmeneti eltérést kapott. Ezek az eltérések három évre vonatkoznak. A 2018. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság a 2017-es 39,7 %-os értékről 2021-re várhatóan 35,3 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor 2019-től kezdődően a kitűzött államháztartási többletcélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(7)

A 2017. július 11-i, 2017-re vonatkozó tanácsi ajánlás szerint Litvániának 2018-ban továbbra is teljesítenie kell középtávú költségvetési célját, figyelembe véve a rendszerszintű nyugdíjreform végrehajtásával és a strukturális reformok végrehajtásával összefüggésben engedélyezett átmeneti eltérést. Ez alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások (6) nominális növekedési rátája 2018-ban legfeljebb 6,4 % lehet, ami azt jelenti, hogy a strukturális egyenlegnek a GDP 0,6 %-ának megfelelő mértékű romlása megengedett. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése szerint Litvánia strukturális hiánya 2018-ban a GDP 0,7 %-át, 2019-ben pedig 0,6 %-át teszi majd ki. A strukturális egyenleg így várhatóan mindkét évben a középtávú költségvetési cél felett marad. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Litvánia az előrejelzések szerint 2018-ban és 2019-ben meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(8)

A környezetvédelmi adóból és a rendszeres ingatlanadóból származó bevételek továbbra is az uniós átlag alatt vannak. Litvánia végrehajtotta az ingatlanadó rendszerének reformját, és ennek keretében progresszív elemet vezetett be a rendszerbe, továbbá megszüntette a fűtési célra használt szén és koksz jövedékiadó-mentességét. Tovább lehetne azonban szélesíteni az adóalapot olyan forrásokkal, amelyek kevésbé fogják vissza a növekedést. Noha Litvániában az elmúlt években javult az adóbeszedés hatékonysága, a héabevétel-kiesés még mindig a legmagasabbak között van az Unióban. Litvánia további lépéseket tesz az adócsalás elleni küzdelem és az adózási fegyelem javítására, és a közelmúltban végrehajtott intézkedések első pozitív eredményei már érzékelhetők. Az adózási fegyelem javítása tovább növelné a költségvetési bevételeket, és hozzájárulna a méltányosabb adórendszer kialakításához.

(9)

A nyugdíjakat a bérköltségek növekedéséhez kötő új nyugdíjindexálási képlet 2018. évi bevezetésével az állami nyugdíjkiadások aránya a GDP-ben az előrejelzések szerint 2040 végéig változatlan marad. Ez biztosítaná a litván nyugdíjrendszer hosszú távú költségvetési fenntarthatóságát. Ez azonban nagyrészt a járadékráta visszaesésével magyarázható, mivel a teljes bértömeg az előrejelzések szerint a munkaképes korú népesség gyors fogyása miatt lassabban nő majd a béreknél. Ez aggályokat vet fel a nyugdíjak megfelelősége szempontjából, különös tekintettel arra, hogy a litván nyugdíjak már jelenleg is a legalacsonyabbak között vannak az Unióban. Az sem egyértelmű, hogy ez a reform hogyan fog működni a gyakorlatban, mivel a kormány jogilag köteles intézkedéseket javasolni a helyettesítési ráta csökkenése esetén. Ha a helyettesítési ráta változatlan maradna, a teljes nyugdíjkiadás GDP-hez viszonyított aránya csaknem 45 %-kal nőne a 2040-es évek végéig, ami komoly államháztartási terhet jelentene. Ezért fontos a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos jogi bizonytalanságok tisztázása, valamint a rendszer hosszú távú költségvetési fenntarthatóságának biztosítása a nyugdíjak megfelelőségének kezelése mellett.

(10)

A munkaerőpiac gyorsan szűkül, egyrészt az erőteljes gazdasági növekedés, másrészt a kedvezőtlen demográfiai fejlemények és a kivándorlás miatt, ami máris a szakképzett munkaerő hiányához vezetett. Ebben a helyzetben olyan oktatási és képzési rendszerre van szükség, amely mindenki számára képes biztosítani a megfelelő készségeket. Jóllehet az elmúlt év során megkezdett reformok a helyes irányba tett lépéseknek tekinthetők, fontos, hogy Litvánia az oktatási és képzési rendszer eredményeinek javítása érdekében végre is hajtsa e reformokat. A litván felsőoktatás-finanszírozási és akkreditációs szabályok hozzájárulnak a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának növeléséhez, ám aggályok merültek fel a felsőoktatás minősége, széttagoltsága és a munkaerőpiaci kereslethez való alkalmazkodása tekintetében. A folyamatban lévő egyetemi konszolidáció, amennyiben azt kiegészíti az akkreditációs és finanszírozási szabályok változása, segíthet a jelenlegi kihívások kezelésében. Ezen túlmenően, a tartós demográfiai nyomás hatással van az oktatási rendszer hatékonyságára, és még inkább sürgetővé teszi a minőségi és inkluzív oktatáshoz való, egyenlő esélyekkel történő hozzáférést. A litván tanulók alapkészségek terén produkált átlag alatti eredményeit javítandó reformokra van szükség a pedagógusi alapképzésben, illetve a pedagógusi életpályarendszer és munkafeltételek terén, melyeket más, minőségcentrikus reformokkal kell kiegészíteni.

(11)

A felnőttkori oktatásban részt vevők alacsony aránya azt mutatja, hogy Litvániában a felnőttképzés rendszere továbbra is fejletlen, és nem teszi lehetővé, hogy a gazdaság hasznot húzhasson a továbbképzés, az innováció és a hátrányos helyzetűek (például az idősebb, munkanélküli vagy inaktív felnőttek) munkaerőpiaci integrációja kínálta előnyökből. Az infrastrukturális beruházások ellenére a szakoktatási és -képzési tanterv tartalma gyakran elavult; javítani kell emellett a helyi és regionális munkaerőpiacok igényeihez való igazodást is. A munkaalapú tanulás rendszerének kialakítása még mindig gyerekcipőben jár, és tovább bővítendő. Az aktív munkaerőpiaci intézkedések jelentősebb képzési kínálatot nyújtanak, amely azonban még tovább szélesíthető. A közelmúltban az e területen megvalósított reformok és intézkedések mindeddig nem jártak jelentős eredménnyel. Tágabb összefüggésben a szociális partnerek kapacitásának erősítése fontos szerepet játszik szerepvállalásuk előmozdításában.

(12)

Továbbra is fennállnak kihívások az egészségügyi eredmények terén, és ezek negatív hatással vannak a termelékenységre, a gazdasági versenyképességre és az életminőségre. Mivel az egészségügyi ellátórendszer túlzottan kórházközpontú, tovább kell erősíteni az alapellátást. Az egészségügyi ellátás hatékonyságának javítása érdekében mindenekelőtt az erőforrások további észszerűsítésére, valamint a kórházi és az alapellátás minőségének javítására van szükség. A betegségmegelőzési és egészségfejlesztési politikáknak határozottabban és gyorsan vissza kell szorítaniuk a kockázatos magatartásmódokat. E szakpolitikák hatóköre azonban továbbra is szűk, az ágazatok közötti együttműködés kialakulatlan, és az elszámoltathatóság az eredmények tekintetében nem kellően integrált helyhatósági szinten. A betegek által közvetlenül fizetett térítések jelentős aránya, az egészségügyi kiadások alacsony szintje és a források rossz hatékonyságú allokációja korlátozzák az egészségügyi rendszer hatékonyságát.

(13)

Litvánia számára továbbra is jelentős kihívást jelent a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők magas aránya és a növekvő jövedelmi egyenlőtlenség, amelyek rontják a gazdasági növekedési kilátásokat. E tényezők emellett veszélyeztetik a társadalmi kohéziót, és erősíthetik a kivándorlást. A folyamatos gazdasági növekedés ellenére az idősek, a fogyatékkal élők, a gyermekek, az egyszülős háztartások és a munkanélküliek nagymértékben ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztődés veszélyének. A litván adó- és szociális ellátórendszer korrekciós hatása az egyik legalacsonyabb az Unióban. Bár történt néhány jelentős lépés a szegénység és a jövedelmi egyenlőtlenség elleni küzdelemben, az országnak még hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy felzárkózzon az uniós szegénységi és jövedelmi egyenlőtlenségi átlagokhoz. Az alacsony jövedelműeket terhelő viszonylag magas adóék nem ösztönzi e réteg munkavégzését, és növeli a szegénység és az egyenlőtlenség kockázatát. A munkaerőpiaci részvétel ösztönzése – különösen a kiszolgáltatott csoportokhoz tartozók és az alacsony jövedelműek esetében –, valamint az adórendszer és a szociális ellátórendszer korrekciós hatásának növelése hatékonyabb adóbehajtás mellett hozzájárulhat a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentéséhez. Az ilyen intézkedések a társadalmi méltányosságot is növelhetik.

(14)

2017-ben, a 2012 óta tartó visszafogott növekedés után lendületet kapott a termelékenység növekedése, ami enyhítette a költség-versenyképességre nehezedő nyomást. Ez a javulás azonban főként a magánszektor termelékenységnövekedésének az eredménye; az állami beruházások hatékonyságának javítása terén csak korlátozott előrelépés történt. Továbbra is alacsony az állami K+F kiadások hatékonysága és alacsony mértékű az együttműködés az ipari és a tudományos szféra között. Emellett 2016-ban jelentősen visszaesett az állami K+F beruházások szintje. A kutatási és innovációs politika szétaprózott koordinálása és irányítása rontja a hatékonyságot, és meggátolja, hogy a vállalkozások teljes mértékben kihasználhassák a különböző támogatási rendszerek nyújtotta lehetőségeket. Elősegítheti a rendelkezésre álló források jobb felhasználását az állami kutatási ágazat szervezeti rendszerére és finanszírozására irányuló, megkezdett reformok folytatása.

(15)

Litvánia eredményeket ért el korrupcióellenes keretrendszerének megerősítése terén azáltal, hogy elfogadta a lobbitevékenységre és a visszaélést bejelentő, a köz- és magánszektorban dolgozó személyek védelmére egyaránt vonatkozó jogszabályokat. E jogszabályok végrehajtása azonban továbbra is kihívást jelent. Az egészségügyi korrupció továbbra is aggodalomra ad okot, annak ellenére, hogy a kormány „tiszta kezek” programja említésre méltó eredményeket ért el.

(16)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a litván gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Litvániának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Litvánia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(17)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és azt a véleményt fogalmazta meg (7), hogy Litvánia az előrejelzések szerint meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

1.

2.

3.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Luxemburgot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Luxemburg pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Luxemburgnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–2. ajánlás tükröz.

(3)

A Luxemburgra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Luxemburg által elért eredményeket.

(4)

Luxemburg 2018. április 30-án benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Luxemburg jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2018. évi stabilitási programjában a kormány azt tervezi, hogy az államháztartási többlet a 2017. évi 1,5 %-ról 2018-ban a GDP 1,1 %-ára csökken, majd egyenletesen növekedve 2022-re eléri a GDP 2,4 %-ának megfelelő szintet. A középtávú költségvetési cél – a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – a programidőszak egésze során továbbra is biztonsággal teljesül. A 2018. évi stabilitási program értelmében a GDP-arányos államadósság várhatóan jóval a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték alatt marad. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv a 2020-ig tartó időszak tekintetében optimista, az azt követő időszak vonatkozásában megalapozott. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2018-ban várhatóan a GDP 0,8 %-ának, 2019-ben pedig a GDP 0,3 %-ának megfelelő többletet mutat majd, ami – különösen 2019 tekintetében – alacsonyabb a 2018. évi stabilitási programban jelzettnél, azonban még mindig meghaladja a középtávú költségvetési célt. Összességében a Tanács véleménye szerint Luxemburg 2018-ban és 2019-ben várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(7)

A luxemburgi gazdaság továbbra is egészségesen növekszik, és a 2009. évi globális recesszió óta jobban teljesít az euróövezeti átlagnál. A gazdasági növekedés fő hajtóereje változatlanul a pénzügyi szektor, amely továbbra is stabil és jövedelmező. Ez mind a szolgáltatások egyenlegében, mind a folyó fizetési mérleg egyenlegében mutatkozó jelentős többletben tükröződik. A külföld reál-GDP növekedéshez való relatív hozzájárulása 2013–2016-ban átlagosan 61 %-ot tett ki az ismétlődő negatív külkereskedelmi mérleg ellenére. Luxemburg a külföld nettó hitelezője, és 2016 végén a bruttó külső eszközök és kötelezettségek értéke elérte a 10,5 billió EUR-t. A nemzeti hatóságok makroprudenciális és felügyeleti intézkedéseket hajtottak végre, és az érintett pénzügyi közvetítők alkalmazkodnak a változó nemzeti és uniós szakpolitikai kerethez.

(8)

Amint azt az euroövezetre vonatkozó ajánlás jelzi, az agresszív adótervezési stratégiák elleni küzdelem elengedhetetlen a vállalkozások közötti verseny torzulásának megakadályozásához, az adófizetők méltányos kezeléséhez és az államháztartás védelméhez. Az adófizetők agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között továbbgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák szintjén. Az ország pénzügyi szektorának mérete ellenére az osztalék-, kamat- és jogdíjfizetések magas GDP-arányos szintje azt sugallja, hogy az ország adózási szabályait olyan vállalatok használják, amelyek agresszív adótervezést folytatnak. A közvetlen külföldi befektetések tulajdonosai többségükben „különleges célú gazdasági egységek”. A külföldre (azaz az Unióban rezidens adóalanyok által harmadik országban rezidens adóalanyok számára) utalt kamat- és jogdíjfizetésekre vonatkozó forrásadó hiánya és az osztalékfizetésekre kivetett forrásadó alóli, bizonyos körülmények között járó mentesség miatt e kifizetések teljes mértékben adózatlanok maradhatnak, amennyiben a kedvezményezett joghatóságában nem adókötelesek. A Bizottság nyugtázza a Luxemburg által tett pozitív lépéseket (például a szabadalmi adókedvezményekre vonatkozó, a nemzetközi szabályoknak megfelelő szabályozás elfogadását). A luxemburgi hatóságokkal folytatott közelmúltbeli egyeztetések alapján a Bizottság folytatni fogja az adófizetők agresszív adótervezési stratégiái elleni küzdelem jegyében folytatott konstruktív párbeszédet.

(9)

A luxemburgi hatóságok több évtizede aktívan törekednek a gazdaság diverzifikálására, egyes kiválasztott ágazatok, például az információs és kommunikációs technológiai ágazat és az űripar fejlesztése révén. Tekintettel az országban jellemző magas munkaerőköltségekre, a nagyobb hozzáadott értéket előállító tevékenységek lehetőséget kínálnak az alternatív növekedési források kibontakoztatására. A luxemburgi gazdaság sikeres diverzifikálása tehát nagymértékben azoktól a szektoroktól függ, amelyek kevésbé érzékenyek a munkaerőköltség szintjére. Ezek főként a kutatáson és az innováción alapulnak, amelyek jellemzően technológia- és tudásintenzív ágazatok. Ezt a stratégiát nemrégiben megerősítették. E prioritást élvező ágazatok fejlesztése érdekében nagyszabású állami beruházási projektek, köztük K+F projektek, valamint piaci szabályozási intézkedések végrehajtása folyik. Luxemburg 2000 és 2016 között ötszörösére növelte az állami K+F kiadásait, melyek így elérték a GDP 0,60 %-át. Ezek a beruházások jól teljesítő közfinanszírozású kutatási rendszer gyors kiépítését tették lehetővé Luxemburgban. Ugyanakkor, míg az állami K+F beruházások szintje meghaladja az euróövezeti átlagot, a magánszektor K+F beruházásai és az innovációs teljesítmény az európai innovációs eredménytábla szerint tovább csökkent. A luxemburgi gazdaság szerkezete részben magyarázza a nemzetközi összehasonlításban visszafogottabb üzleti K+F tevékenységet, ugyanis a luxemburgi GDP nagy részét adó ágazatokban (szolgáltatások és különösen a pénzügyi szektor) hagyományosan alacsonyabbak a K+F beruházások. Mindazonáltal ez a tendencia Luxemburgban markánsabb az uniós átlaghoz képest, és az üzleti szféra K+F intenzitása 2016-ban a GDP 0,64 %-ára csökkent, a 2000. évi 1,5 %-ról. A magánberuházások csökkenő tendenciája azt jelzi, hogy ezen a területen továbbra is akadályok állnak fenn. Ez azt is jelzi, hogy a K+F terén tett állami erőfeszítések az üzleti beruházásokra nem gyakorolnak tőkeáttételi hatást. Következésképpen a közfinanszírozású kutatási kapacitások kiépítését jobban kell integrálni az innovációs ökoszisztéma átfogó megközelítésébe. 2017-ben új törvényt fogadtak el a kutatási, fejlesztési és innovációs támogatási programok megújítására, amely szélesíti a rendelkezésre álló állami támogatások körét.

(10)

Luxemburg várhatóan nem teljesíti az üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésére irányuló 2020. évi célkitűzését. A légszennyezés és csúcsidőszakban a forgalmi torlódások komoly problémát jelentenek az ország számára, ami súlyosbítja a nitrogén-dioxid-koncentrációt és az üvegházhatásúgáz-kibocsátást. 2015-ben az ÜHG-kibocsátás több mint fele a közlekedési ágazatból származott. A gépkocsihasználat magas szintje és a határ menti ingázók számának növekedése egyebek mellett elsősorban a közlekedési üzemanyagok alacsony adójának, a cégautók nagy számának és a magas lakásáraknak a következménye. A közlekedési üzemanyagok adókulcsa az egyik legalacsonyabb az Unióban, és ösztönzőleg hat a megnövekedett üzemanyag-fogyasztásra, beleértve a határokon átnyúló értékesítést is. Mindazonáltal a közelmúltban hozott intézkedések ösztönözték a fenntarthatóbb mobilitás kialakítását, különösen a 2016. évi adóreform révén, de a tömegközlekedésbe való jelentős beruházások útján is. A legsürgetőbb kihívások mindenekelőtt a vasúti infrastruktúra bővítésével és korszerűsítésével kapcsolatosak.

(11)

Luxemburg továbbra is elkötelezett az üzleti szolgáltatási ágazat szabályozási korlátainak leépítése mellett. A közelmúltbeli intézkedések különösen az építészi és mérnöki szakmákra összpontosítottak, és az e két szakmát érintő korlátozások további csökkentése érdekében további reformokat jelentettek be. Emellett a 2017. márciusban elfogadott úgynevezett salátatörvény a közigazgatást egyszerűsítő intézkedéseket vezetett be (lehetővé téve a közigazgatási eljárások horizontális átvilágítását). Az üzleti szolgáltatások ágazatában továbbra is szabályozási akadályokkal kell számolni. Korlátozások forrása lehet a más tagállamokból származó szolgáltatók egyenértékű biztosítási fedezetét lehetővé tevő, biztosításszakmai követelményekre vonatkozó egyedi egyenértékűségi eljárás hiánya. Az ügyvédi szakmát kiemelten érinti az uniós átlaghoz képest erősen korlátozó jellegű szabályozás. A zárt szakmai tevékenységek széles körűek, és kiterjednek az ügyvédek vagy más szolgáltatók jogi tanácsadási szolgáltatására, különösen az online szolgáltatások esetében. Az egyéb korlátozások közé tartoznak a jogi formára és a részesedésekre vonatkozó követelmények, az összeférhetetlenségi szabályok és a multidiszciplináris korlátozások.

(12)

Az elöregedéssel kapcsolatos költségek előre jelzett növekedése miatt továbbra is aggodalomra ad okot az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága. Az eltartott időskorú népesség aránya 2070-ig az előrejelzések szerint jelentős mértékben nőni fog, és a szociális biztonsági főfelügyelőség 2016-os előrejelzései szerint a nyugdíjrendszer működési egyenlege 2023-ra deficites lesz. Mindazonáltal a nyugdíjrendszer múltbeli és jelenlegi többlete, valamint a felhalmozott tartalékok további 20 évig megőriznék a rendszer életképességét. Az idősödésről szóló 2018. évi jelentés szerint a népesség elöregedésével összefüggő költségek 2016 és 2070 között várhatóan a GDP 13 százalékával, a fenntarthatósági küszöböket meghaladó mértékben emelkednek, ami különösen a nyugdíjaknak tudható be (a GDP 8.9 százaléka). A tartós ápolással kapcsolatos kiadások GDP-hez viszonyított aránya az egyik legmagasabb az EU-ban. A 2017-ben elfogadott reform ellenére az előrejelzés szerint a jelenlegi szint 2070-ig további 3 százalékponttal fog növekedni.

(13)

Az idősek foglalkoztatási rátája továbbra is különösen alacsony, és további intézkedésekre van szükség foglalkoztathatóságuk és munkaerőpiaci lehetőségeik javítása érdekében. Ez az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása szempontjából is fontos. Továbbra is széles körben elterjedtek a munkavállalókat a munkaerőpiac korai elhagyására ösztönző korengedményes nyugdíjrendszerek; így az újonnan kiutalt nyugdíjak 59,2 %-a korengedményes öregségi nyugdíj. 2017 decemberében elfogadták a korkedvezményes nyugdíjrendszerek egyikét megszüntető törvényt, ám ennek az átlagos tényleges nyugdíjbavonulási életkorra és a kiadásokra gyakorolt nettó hatása bizonytalan, mivel a törvény egyúttal megkönnyíti más korkedvezményes nyugdíjrendszerek feltételeit. Ez a gyenge munkaerőpiaci eredmény részben a munkavállalás ellen ható pénzügyi tényezők következménye, amelyek viszonylag erőteljesek e csoport esetében. Az idősebb munkavállalók foglalkoztatásának ösztönzéséhez átfogó stratégiára van szükség, beleértve az olyan intézkedéseket is, amelyek segítik a munkavállalókat abban, hogy hosszabb ideig aktívak maradjanak. Továbbra sem került még sor az „életkor-paktum” elfogadására – e jogszabálytervezetet 2014 áprilisában terjesztették a Parlament elé, és célja a 150-nél több főt foglalkoztató cégek ösztönzése az idősebb munkavállalók megtartására. Ami az oktatást illeti, Luxemburgnak kitüntetett figyelmet kell fordítania a hallgatók társadalmi-gazdasági hátterének az oktatási eredményekre gyakorolt erős hatására. Ez a rendkívül speciális készségek iránti erős kereslet kezelése szempontjából is fontos.

(14)

Az ingatlanárak tovább emelkednek. Ez alááshatja Luxemburg azon képességét, hogy szakképzett munkaerőt vonzzon be és tartson meg, mivel ezek nagy része nem luxemburgi állampolgár. A lakásárak emelkedését a kínálat és kereslet közötti alapvető eltérés magyarázza. A kínálati oldalon a telekhiány és a telek- vagy lakóingatlan-értékesítés elégtelen ösztönzése akadályozza az új lakások építését. További erőfeszítésre van szükség a lakásberuházások ösztönzése érdekében, az ingatlanértékesítést előmozdító ösztönzők növelésével, az építési engedélyek odaítéléséhez szükséges adminisztratív eljárások egyszerűsítésével és megfizethető szociális lakások biztosításával. A közelmúltban elfogadott, az ingatlanértékesítésből származó tőkenyereségre vonatkozó új adószabályok és a szociális lakásprogram aktualizálása valószínűleg nem járul hozzá az ingatlankínálat növeléséhez, tekintettel a folyamatosan áremelkedést mutató ingatlanpiaci trendre. A keresleti oldalról az erőteljes népességnövekedés és a foglalkoztatás növekedése nyomják felfelé az árakat. A lakáspiaci helyzet a forgalmi torlódások és a környezetszennyezés problémáját is súlyosbítja. Emellett az ingatlanárak emelkedése hatással van a háztartások eladósodottságára, ami aggályokat vet fel a háztartások adósságának fenntarthatóságával kapcsolatban. A háztartások eladósodottsága az elmúlt 10 évben gyorsan nőtt, és 2016-ban elérte a nettó jövedelem 165 %-át, ami az ingatlanár-inflációt tükrözi, tekintve hogy a háztartások adósságának mintegy 80 %-a jelzáloghitelekből származik. Luxemburg már bevezetett a pénzügyi stabilitásra nézve jelentős potenciális kockázatok csökkentését szolgáló makroprudenciális intézkedéseket. A nemzeti rendszerkockázati bizottság javaslatai alapján a kormány emellett nemrégiben törvénytervezetet terjesztett elő a háztartások növekvő eladósodottságának megállítására, amely keretet biztosít a hitelfelvétel-alapú intézkedésekhez, mindazonáltal ezt a tervezetet a Parlamentnek még jóvá kell hagynia.

(15)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a luxemburgi gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Luxemburgnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Luxemburg fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(16)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (6) fogalmazta meg, hogy Luxemburg az előrejelzések szerint meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

1.

2.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács 2018. március 22-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Magyarországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)

A Magyarországra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (2) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Magyarország által elért eredményeket.

(3)

Magyarország 2018. április 30-án benyújtotta a 2018. évi nemzeti reformprogramját és a 2018. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Magyarország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik és az adósságszabály hatálya alá tartozik. 2018. évi konvergenciaprogramjában a kormány azt vetíti előre, hogy a GDP-arányos államháztartási hiány a 2017-es 2,0 %-ról 2018-ban 2,4 %-ra nő, majd 2022-re fokozatosan 0,5 %-ra javul. A középtávú költségvetési cél – a GDP 1,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – a tervek szerint 2020-ra teljesül. Az újraszámított strukturális egyenleg (4) alapján a középtávú költségvetési célt 2022-re érné el Magyarország. A konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság 2022 végére fokozatosan némileg 60 % alá csökken. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista, ami a hiánycélok megvalósítása tekintetében figyelemreméltó kockázatot hordoz.

(6)

A 2018. évi konvergenciaprogram szerint a biztonsággal kapcsolatos intézkedéseknek 2017-ben jelentős volt a költségvetési vonzata, és a 2018. évi konvergenciaprogram megfelelően dokumentálja e költségvetési többletkiadások mértékét és természetét. A Bizottság szerint a biztonsággal kapcsolatos intézkedésekkel összefüggésben figyelembe vehető többletkiadások mértéke 2017-ben a GDP 0,17 %-ának felelt meg. Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget adnak e többletkiadások figyelembevételére, mivel a terrorfenyegetettség súlyossága kivételes helyzetet teremt, ami jelentős hatással van a magyar államháztartásra, és a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való átmeneti eltérés engedélyezése nem veszélyeztetné a fenntarthatóságot. Ennek megfelelően a Bizottság e többletköltségek figyelembevétele érdekében csökkentette a középtávú költségvetési cél eléréséhez 2017-ben szükséges kiigazítás mértékét.

(7)

A Tanács 2016. július 12-i ajánlása szerint Magyarországnak 2017-ben a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves költségvetési kiigazítást kellett végrehajtania, amennyiben ennél kisebb kiigazítás nem volt elegendő a középtávú költségvetési célnak való megfeleléshez. A 2017. évi eredményadatok alapján Magyarország jelentősen eltért a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától. Az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdésével és az 1466/97/EK rendelet 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság 2018. május 23-án figyelmeztetést adott ki Magyarország számára, mely szerint 2017-ben jelentős eltérés volt megfigyelhető a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától. Ezt követő, 2018. június 22-én elfogadott ajánlásában (5) a Tanács megerősítette, hogy Magyarországnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (6) nominális növekedési rátája 2018-ban ne haladja meg a 2,8 %-ot, ami a GDP 1 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy Magyarország eltér az ajánlott kiigazítástól.

(8)

2019-ben, tekintettel Magyarország 60 % feletti GDP-arányos államadósság-rátájára és a 2,3 %-os előre vetített kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg a 3,9 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott, a követelményekre vonatkozó kiigazítási mátrixból eredő, a GDP 0,75 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben jelentős lesz az eltérés ettől a követelménytől. Összességében a Tanács úgy véli, hogy tekintettel a költségvetési kilátások számottevő romlására, 2018-tól jelentős további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében, összhangban a 2018. június 22-én Magyarországnak címzett, a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való jelentős, megfigyelhető eltérés korrekcióját célzó ajánlással.

(9)

Az általános foglalkoztatási ráta jelentős mértékben javult, és a kedvező gazdasági konjunktúra lehetőséget biztosít különösen a munkanélküliek munkaerőpiaci reintegrációjára. A nemek közötti foglalkoztatottsági szakadék nagy, különösen a 25–39 év közötti korcsoportban, amit részben az igénybe vehető minőségi gyermekgondozási lehetőségek szűkössége magyaráz. A 3 év alatti gyermekek gyermekgondozásban való részvétele tekintetében Magyarország jóval a barcelonai célérték és az uniós átlag alatt van. Bár a közmunkaprogram továbbra is a legfontosabb aktív munkaerőpiaci intézkedés, a résztvevők számának jelentős csökkenése kedvező fejleményt jelent. Ugyanakkor a program továbbra sem eléggé célzott, és a munkaerőpiaci helyzethez képest továbbra is csak korlátozott mértékben segíti elő, hogy résztvevői visszailleszkedjenek a nyílt munkaerőpiacra. A továbbképzést és az átképzést célzó aktív munkaerőpiaci intézkedések kialakulatlanok.

(10)

A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya 2016-ban 26,3 %-ra csökkent, de még mindig meghaladja az uniós átlagot. A gyermekek általában jobban ki vannak téve a szegénység veszélyének, mint más korcsoportok. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás összege az egyszemélyes háztartások esetében nem éri el a szegénységi küszöb 50 %-át, ami az egyik legalacsonyabb az Unióban. Az álláskeresési járadék megfelelősége igen alacsony: folyósításának három hónapos maximális időtartama a legrövidebb az Unióban, és csak mintegy negyede az elhelyezkedéshez szükséges átlagos időtartamnak. Ezen túlmenően a járadék összege a legalacsonyabbak között van az Unióban.

(11)

A szociális párbeszéd struktúrái és folyamatai továbbra is kialakulatlanok, és nem teszik lehetővé a szociális partnerek érdemi részvételét a szakpolitikák kialakításában és végrehajtásában. Az érdekelt felek bevonása terén tapasztalható hiányosságok és a korlátozott átláthatóság rontja a szakpolitikai döntéshozatal megalapozottságát és minőségét, ami bizonytalanságot teremt a befektetők számára, és lassítja a konvergenciát.

(12)

Magyarország több intézkedést hajtott végre az adórendszer fejlesztése érdekében, de néhány probléma továbbra is fennáll. A munka adóéke ugyan csökkent, ám uniós összehasonlításban még mindig magas – különösen egyes alacsony jövedelmű csoportok esetében. Az adórendszer összetettsége, illetve a torzító hatású ágazati különadók fenntartása továbbra is probléma. A vállalkozások közötti verseny torzulásának megakadályozásához, az adófizetők méltányos kezeléséhez és az államháztartás védelméhez feltétlenül szükség olyan intézkedésekre, amelyekkel akadályozható az agresszív adótervezés. Az adófizetők agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között átgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák részéről. Magyarország és a külföld között meglehetősen nagy tőkeforgalom zajlik különleges célú gazdasági egységeken keresztül, amelyek nem kötődnek a reálgazdasághoz. A Magyarországon működő vállalkozások által külföldre (azaz az Unióban rezidens adóalanyok által harmadik országban rezidens adóalanyok számára) utalt osztalék-, kamat- és jogdíjfizetésekre vonatkozó forrásadó hiánya, miatt e kifizetések teljes mértékben adózatlanok maradhatnak, amennyiben azok a kedvezményezett országában, illetve területén sem adókötelesek. A Bizottság tudomásul veszi, hogy Magyarország elismeri, hogy a külföldre történő kifizetések visszaélésszerű alkalmazása agresszív adótervezéshez vezethet. A közelmúltban folytatott eszmecsere alapján a Bizottság továbbra is konstruktív párbeszédet folytat majd az adófizetők agresszív adótervezési stratégiái elleni küzdelem érdekében.

(13)

A szolgáltatások – és különösen a kiskereskedelem – területét érintő szabályozási korlátok befolyásolják az ágazat teljesítményét, és gátolják az erőforrások hatékony újraelosztását, a termelékenységet és az innovációt. Állandó tendencia, hogy bizonyos szolgáltatások ellátását kifejezetten e célra létrehozott, állami tulajdonban lévő vállalatokra bízzák, aminek a szabad verseny látja kárát. A jogi keret kiszámíthatatlansága további problémát jelent, különösen a kiskereskedelmi ágazatban, amelynek szabályozását az elmúlt években gyakran módosították. A jogszabályjavaslatok gyakran az árbevételhez vagy az üzletmérethez vannak szabva, így alapvetően a külföldi kiskereskedelmi láncokat érintik. Ez növeli a bizonytalanságot a tulajdonosok körében, és elriaszthatja a befektetéseket. A verseny számára kedvező, stabil szabályozási környezet kialakítására van szükség. A szabályozott szakmákra vonatkozó előírások jelentősen korlátozóak Magyarországon, különösen az olyan kulcsfontosságú szakmák tekintetében, mint például a könyvvitel és a jogi szolgáltatások.

(14)

A korrupció megelőzése és büntetőeljárás alá vonása terén hozott intézkedések továbbra sem kielégítőek. Több mutató is azt jelzi, hogy a korrupciónak való kitettség Magyarországon az elmúlt években növekedett, és a korrupció kockázata negatív hatással lehet az ország növekedési potenciáljára. Az ügyészség működése döntő fontosságú a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem szempontjából, és bár úgy tűnik, hogy a hétköznapi korrupció elleni küzdelmet célzó intézkedések bizonyos sikerrel jártak, nem helyeződik kellő hangsúly a magas szintű ügyek kivizsgálásának megkezdésére. Az átláthatóság korlátozottsága és az információkhoz való hozzáférés korlátozása ugyancsak akadályozza a korrupció megelőzését célzó intézkedéseket. Fontos intézkedések történtek a közbeszerzés tekintetében, de még van tér a pályáztatási folyamatok esetében a verseny és az átláthatóság további javítására. Ezt többek között az elektronikus közbeszerzési rendszerből nyert adatoknak a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételével lehetne megvalósítani.

(15)

Az alapkészségekkel kapcsolatos oktatási eredmények jóval az uniós átlag alatt vannak, különösen a hátrányos társadalmi-gazdasági hátterű gyerekek esetében. Korán eldől, hogy tanulók a különféle, rendkívül eltérő oktatási eredményeket produkáló és foglalkoztatási pályákat kínáló iskolatípusok között melyikbe kerülnek. A hátrányos helyzetű gyermekek, köztük a roma gyerekek, nagy arányban szakközépiskolákba járnak, ahol az alapvető készségeket tipikusan alacsonyabb szinten sajátítják el, magas a lemorzsolódás, és a végzettek átlagosan alacsonyabb béreket kapnak. A korai iskolaelhagyók aránya átlagosan 12,4 %-ra emelkedett, és különösen magas a romák körében. Ezek a kihívások különösen sürgetőek a minőségi és inkluzív oktatás kontextusában. A jelentkezők számának csökkenése és a magas lemorzsolódási arányok tovább korlátozzák a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát, miközben napjainkban a magasan képzett munkaerő iránti kereslet egyre nő.

(16)

A közegészségügy javítására irányuló, folyamatban lévő erőfeszítések ellenére továbbra is rosszak az egészségügyi eredmények, és ezt tovább súlyosbítja az egészségtelen életmód; mindez negatív hatással van a humán tőkére. Az egészségügyi kiadások alacsony szintje és a rossz hatékonyságú forrásallokáció korlátozzák a magyar egészségügyi rendszer teljesítményét. A betegek által közvetlenül fizetett térítések magas arányával együtt ez rontja annak lehetőségét, hogy az állampolgárok időben megfizethető és minőségi megelőzési, illetve gyógyítási célú egészségügyi ellátáshoz jussanak. Az egészségügyi dolgozók hiánya szintén akadályozza az ellátáshoz jutást, bár a legutóbbi fizetésemelések enyhítették ezt a problémát. Reformtörekvések zajlanak a kórházi ellátás túlságosan nagy arányú igénybevételének csökkentésére is, amit főként az okoz, hogy az alapellátást nyújtók nincsenek megfelelően felszerelve arra, hogy hatékony szűrőként működhessenek. A kórházi erőforrások felhasználásának további racionalizálása és az alapellátás megerősítését célzó beruházások lehetővé tennék az egészségügyi ellátáshoz jutás terén fennálló egyenlőtlenségek csökkentését, a hatékonyság növelését és az egészségügyi eredmények tényleges javítását.

(17)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a magyar gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi konvergenciaprogramot és a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Magyarországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak azoknak Magyarország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(18)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a 2018. évi konvergenciaprogramot, és arról alkotott véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Máltát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (2) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Málta pénzneme az euró, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Máltának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euróövezeti gazdaságpolitikára vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi ajánlások és különösen az 1. ajánlás tükröz. A Máltára vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (3) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Málta által elért eredményeket.

(3)

Málta 2018. április 13-án benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Málta jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2018. évi stabilitási programjában a kormány a 2018 és 2021 közötti időszakra költségvetési többlet fenntartását tervezi. A középtávú költségvetési cél – a GDP-hez viszonyítva kiegyensúlyozott költségvetési pozíció – a programidőszak egésze során továbbra is pozitív különbözettel teljesül. A stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság mértéke várhatóan a Szerződésben rögzített, a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték alatt marad, majd a GDP 50,8 %-át kitevő 2017-es szintről 2021-ig fokozatosan mintegy 36 %-ra csökken. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2018–2019-re vonatkozóan megalapozott, a 2020–2021-as időszakra vonatkozóan pedig optimista. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg várhatóan 2018-ban a GDP 0,6 %-ának, 2019-ben pedig a GDP 1,1 %-ának megfelelő többletet mutat majd, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Málta az előrejelzések szerint 2018-ban és 2019-ben meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek. Ugyanakkor rövid és középtávon szorosan nyomon kell követni a kiadások alakulását, különösen a bevételek stabilitását veszélyeztető lehetséges jövőbeli kockázatok fényében.

(6)

Amint azt az euróövezetre vonatkozó 2018. évi ajánlás jelzi, az agresszív adótervezési stratégiák elleni küzdelem elengedhetetlen a vállalkozások közötti verseny torzulásának megelőzéséhez, az adózók méltányos kezeléséhez és az államháztartás védelméhez. Az adózók agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között átgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák részéről. A Máltán működő vállalkozások által külföldre (azaz az Unióban adóilletőséggel rendelkező adóalanyok által harmadik országbeli adóilletőségű adóalanyok számára) utalt osztalék-, kamat- és jogdíjfizetésekre vonatkozó forrásadó hiánya miatt e kifizetések teljes mértékben adózatlanok maradhatnak, amennyiben a kedvezményezett országában nem adókötelesek. Míg Málta új fiktívkamat-levonási rendszere segít csökkenteni az idegen finanszírozás előnyben részesítését, a visszaélés elleni szabályok elégtelensége – a viszonylag magas adókulcs és a részvényalapú rendszer mellett – lehetőséget biztosíthat az adókikerülésre. A Málta és más tagállamok közötti kétoldalú adóügyi egyezmények egyes rendelkezéseit, valamint a máltai adórendszert, amelyben az adóügyileg máltai illetőségű, de nem ott székhellyel nem rendelkező társaságok csak a Máltán keletkezett vagy oda átutalt jövedelmük után adóznak, a vállalkozások adókikerülési gyakorlatok folytatására használhatják. A Bizottság nyugtázza, hogy Málta elkötelezetten küzd az adófizetők agresszív adótervezése ellen. A közelmúltban folytatott eszmecsere alapján a Bizottság továbbra is konstruktív párbeszédet folytat majd az adófizetők agresszív adótervezési stratégiái elleni küzdelem érdekében.

(7)

A máltai államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása továbbra is kihívást jelent. Ez teljes mértékben az elöregedéshez kapcsolódó – például az egészségügyi ellátással és tartós ápolással-gondozással, valamint a nyugdíjakkal kapcsolatos – költségek költségvetési hatásának tudható be. A nyugdíjrendszer a fenntarthatóság megvalósításának és a megfelelő nyugdíjjövedelmek biztosításának kettős kihívásával szembesül. A nyugdíjkiadások hosszú távú fenntarthatóságának kilátásai javultak, főként annak köszönhetően, hogy kedvezőbbé váltak a Málta hosszú távú növekedési potenciáljával kapcsolatos becslések. Ugyanakkor a 2016. évi költségvetésben bevezetett intézkedések csak korlátozott hatást gyakoroltak a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának biztosítására, amely ezért továbbra is fontos kihívást jelent. Emellett a nyugdíjak megfelelőségének javítása érdekében elfogadott intézkedések ellenére a nemek között a nyugdíjjogosultság tekintetében fennálló különbség továbbra is jelentős. Az egészségügyi rendszer teljesítménye javult, a várakozási idők csökkentek. Ugyanakkor továbbra is kihívást okoz az erőforrások és tevékenységek átcsoportosítása a kórházi ellátásból az alapellátásba. Az alapellátás intézményi kialakítása mind a kórházi, mind a sürgősségi ellátást nyomás alatt tartja. A kórházi és az alapellátás koordinálása nem megfelelő, és a sürgősségi ellátás kihasználása továbbra sem hatékony. Az innovatív gyógyszerekhez való hozzáférés továbbra is kihívás, költségvetési szempontból is. Intézkedések történtek a tartós ápolás-gondozás iránti növekvő kereslet kielégítésére, így a közösségi alapú és otthoni gondozás ösztönzésére.

(8)

A határokon átnyúló együttműködés javítása terén némi előrelépés történt. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a máltai pénzügyi felügyeleti hatóság továbbra sem rendelkezik elegendő személyi állománnyal ahhoz, hogy képes legyen a kiterjedt, határokon átnyúló pénzügyi rendszer felügyeletére, különösen a nem banki szegmensben. Hasonlóképpen, míg a szolgáltatási ágazat (különösen az online szerencsejáték ágazat) jelentős mértékben hozzájárult az ország tartós gazdasági növekedéséhez, ugyanez kihívásokat jelenthet a pénzügyi rendszer integritása szempontjából, és szükségessé teszi egy pénzmosás elleni, szigorú keretrendszer kialakítását. Málta nemrégiben ültette át a 4. pénzmosási irányelvet; a végrehajtás eredményességét még értékelni kell. Emellett az irányelv nemzeti jogba történő átültetését követően a máltai hatóságok nemrégiben integrált stratégiát terjesztettek elő a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem érdekében. Más fellépések mellett sor került a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel foglalkozó nemzeti koordinációs bizottság létrehozására, amely a kormány és más érintett nemzeti hatóságok képviselőiből áll. Ugyanakkor továbbra is kihívást jelent a közelmúltban elfogadott szabályozási keret megfelelő végrehajtásának és hatékony ellenőrzésének biztosítása.

(9)

Az erős gazdasági növekedés, valamint a nők munkavállalását és a munkavállalók továbbképzését támogató reformok közepette tovább javultak a máltai munkaerőpiaci eredmények. Továbbra is probléma azonban a nemek közötti jelentős foglalkoztatási különbség, valamint a 30 évesnél idősebb nők és fogyatékossággal élő személyek alacsony munkaerőpiaci részvétele. Az apasági szabadság és a szülői szabadság rendszere továbbra is viszonylag kidolgozatlan; ennek megerősítése fontos lenne a nemek közötti kiegyensúlyozott gyermekgondozás lehetőségének biztosítása és a nők munkavállalásának fokozottabb elősegítése szempontjából. A munkaerőhiány nő, a készségkereslet és -kínálat közötti eltérés továbbra is fennáll. A máltai munkaerő jelentős része még mindig alacsony képzettségű, és Málta a munkaerő- és szakemberhiány kezelésében egyre nagyobb mértékben támaszkodik a külföldi munkaerőre. A munkaerőpiac, a készségek és a társadalmi befogadás terén jelenleg végrehajtott szakpolitikai kezdeményezések várhatóan tovább folytatódnak, ám ezeket ki kell egészíteni eredményalapú nyomon követéssel és értékeléssel.

(10)

A korai iskolaelhagyók aránya 2017-ben 18,6 % volt, ami az előző évhez képest alig javult, és továbbra is a legmagasabb az Unióban. A fogyatékossággal élő személyek körében is Máltán a legmagasabb, 50 %-os a korai iskolaelhagyók aránya, ami az uniós átlag kétszerese. A tanulási eredmények erősen függnek a társadalmi-gazdasági háttértől, az iskola típusától és a fogyatékossági státusztól. A leggyengébben és a legjobban teljesítő iskolákba járók természettudományi tárgyakban elért teljesítménye közötti különbség az Unióban a legmagasabbak között van, és 1,5-szerese az OECD-átlagnak. A matematika, a természettudományok és az olvasás terén gyengén teljesítők aránya a negyedik legmagasabb az Unióban. Az oktatás minőségének javítása, valamint az oktatási eredmények társadalmi csoportok és különböző iskolatípusok közötti egyenlőtlenségeinek csökkentése céljából átfogó megközelítésre van szükség.

(11)

Az erőteljes gazdasági növekedés fokozta az infrastruktúrára és a természeti erőforrásokra nehezedő nyomást. A közúti közlekedési ágazat jelentős infrastrukturális és hosszú távú fenntarthatósági kihívásokkal néz szembe. Az elégtelen közlekedési infrastruktúra és a forgalmi torlódások költségei akadályt jelentenek a beruházások tekintetében. A növekvő forgalom és a járművek számának növekedése fokozza az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és negatívan befolyásolja a levegő minőségét. Ez a máltai gazdaság fontos pillérét, a turizmust is kedvezőtlenül befolyásolhatja. Ezért az infrastruktúra fejlesztésének igénye kéz a kézben jár a környezetbarát közlekedési megoldások támogatásának szükségességével. 2016-ban a kormány elfogadta a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó nemzeti közlekedési stratégiát és a 2025-ig érvényes operatív közlekedési főtervet. Azt is bejelentette, hogy 700 millió EUR-s projektet indít a közúthálózat fejlesztésére. Ezek az intézkedések együttesen várhatóan csaknem 20 %-kal csökkentik a forgalmi torlódások gazdasági költségeit. A gazdasági aktivitás fokozódása súlyosbítja az infrastrukturális szűk keresztmetszetek hatását, és még nagyobb nyomás alá helyezi a környezeti erőforrásokat. A terv ezenkívül nem határoz meg világos célt a közlekedés okozta üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére, és nem irányoz elő a bejelentett intézkedések végrehajtásának hatékony nyomon követését biztosító rendszert (egy ötéves felülvizsgálati cikluson kívül). Ezért fontos, hogy Málta az előrehaladás rendszeres nyomon követése mellett célkitűzéseket határozzon meg és intézkedéseket hajtson végre annak érdekében, hogy 2025-ig jelentősen csökkenjen a forgalmi torlódás és a közlekedésből származó üvegházhatásgáz-kibocsátás.

(12)

Az ország méretéből és szigetország helyzetéből adódó kihívások különösen fontossá teszik a körforgásos gazdaság irányába történő elmozdulást. Az intelligens beruházások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy csökkenjen a sziget sérülékeny természeti erőforrásaira gyakorolt nyomás. Amennyiben nem kezelik őket, az építési és bontási hulladékok ártalmatlanításával kapcsolatos nehézségek például a környezet minőségének és az ország turisztikai vonzerejének csökkenéséhez vezethetnek. Bár az ökoinnovációs teljesítmény (ökoinnovációs index) tekintetében Málta továbbra is az uniós sereghajtók között van (a 2013-as 18. helyről 2016-ban a 26. helyre csúszott vissza), rendelkezik azzal a potenciállal, hogy beruházásokat mozgósítson az építőipar erőforrás- és energiahatékonyságát, valamint a hulladék és szennyvíz kezelését javító innovatív megoldások kialakítására és bevezetésére. Javítani kell mindenekelőtt a hulladékgazdálkodást, bővíteni kell az építési és bontási hulladékokat újrafeldolgozó létesítményekbe eszközölt beruházásokat, valamint javítani kell az építési és bontási hulladékok illegális lerakókban történő elhelyezésének vagy tengeren történő ártalmatlanításának megakadályozását célzó ellenőrzéseket.

(13)

Az igazságszolgáltatási rendszer hatékonysága továbbra is kívánnivalókat hagy maga után, és a jó minőségű üzleti környezet biztosítása érdekében meg kell erősíteni a korrupcióellenes jogi és intézményi kereteket. A korrupcióellenes keret irányításának hiányosságai kedvezőtlenül befolyásolhatják az üzleti klímát, és kedvezőtlen hatást gyakorolnak a beruházásokra. Tovább kell javítani Málta korrupcióellenes erőfeszítéseinek hatékonyságát, különösen a korrupció kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása tekintetében. Az irányítási keret javítása elengedhetetlen ahhoz, hogy Málta megőrizze nemzetközi befektetési célpontként kivívott jó hírnevét és vonzerejét.

(14)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a máltai gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Máltának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Málta fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(15)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (5) fogalmazta meg, hogy Málta az előrejelzések szerint meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

1.

2.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács 2018. március 22-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Hollandiát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Hollandia pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Hollandiának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–2. ajánlás tükröz.

(3)

A Hollandiára vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Hollandia által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, melynek eredményeit szintén 2018. március 7-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Hollandiában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Az euroövezeti tagállamok közül Hollandiában a legnagyobb a GDP-arányos folyófizetésimérleg-többlet hároméves átlaga. A többlet az optimálistól elmaradó forráselosztásra, valamint a növekedés és a jólét fokozásának kiaknázatlan lehetőségeire utal. A magánadósság magas, különös tekintettel a háztartások jelzálogtartozásának állományára és a multinacionális vállalkozások adósságállományára. A háztartások hosszú lejáratú adóssággal terhelt mérlege megnöveli a pénzügyi sokkokkal szembeni sebezhetőséget.

(4)

Hollandia 2018. április 30-án benyújtotta a 2018. évi nemzeti reformprogramját, 2018. április 26-án pedig a 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Hollandia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A 2018. évi stabilitási programja szerint a kormány az államháztartási többletet a 2017-es 1,1 %-ról 2021-re a GDP 0,3 %-ára tervezi csökkenteni. A középtávú költségvetési cél – a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – a programidőszak egésze során továbbra is teljesül. A 2018. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság-ráta 2021-re várhatóan 44,0 %-ra mérséklődik. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg a 2017-ben a GDP 0,5 %-át kitevő többletről 2018-ban várhatóan a GDP 0,1 %-ának, 2019-ben pedig a GDP 0,3 %-ának megfelelő hiányra csökken, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. Az államadósság az előrejelzés szerint stabil csökkenő pályán, így a Szerződésben meghatározott referenciaérték alatt marad. Összességében a Tanács véleménye szerint Hollandia 2018-ban és 2019-ben az előrejelzések szerint meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek. A középtávú célkitűzés tiszteletben tartása mellett ugyanakkor fel lehetne használni a költségvetési és strukturális politikát a kutatásra, a fejlesztésre és az innovációra irányuló köz- és magánberuházások fokozására.

(7)

Hollandia hatékony kutatási és fejlesztési ágazattal rendelkezik, és az ország jól teljesítő oktatási rendszere és tudományos háttere szilárd alapot teremt az innovációs és növekedési kapacitás oktatási és kutatási és fejlesztési tevékenységek révén történő előmozdításához. A kormány jelentős mértékű további beruházásokról tett bejelentést, amelyek elősegíthetik a köz- és a magánszférabeli kutatási és fejlesztési intenzitás stabilizálását. Továbbra is bizonytalan, hogy Hollandia teljesíti-e az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit, és különösen a kutatási és fejlesztési, valamint a megújuló energiaforrásokba történő beruházásokat.

(8)

A háztartások nagymértékű eladósodottságának kezelése során kulcsfontosságú kihívást jelent a lakáspiaci helyzet, ahol az évtizedek során kialakult merev rendszer és a torzító ösztönzők formálják az ingatlanfinanszírozási és ágazati megtakarítási mintákat. 2012 óta már számos szakpolitikai intézkedést végrehajtottak, amelyek részben kezelik e problémát. 2017-ben a kormány bejelentette az arra vonatkozó terveket, hogy 2020-tól kezdődően felgyorsítja a jelzáloghitel-kamatok adóból való leírhatóságának csökkentését. A bérlakáspiacon a jól működő középszegmens hiánya azonban arra ösztönzi a háztartásokat, hogy a lakásbérlés helyett inkább vásároljanak, így magas a jövedelemarányos eladósodottság aránya, és már fiatalon megtapasztalják a pénzügyi sebezhetőséget. A holland szociálislakás-ágazat az egyik legnagyobb az Unióban, ám a lakásokban nem mindig a ténylegesen rászorulók élnek. A magas jövedelemmel rendelkező háztartások is a szociálislakás-ágazatban maradnak, tekintve, hogy a szociálislakás-szövetkezetek nem emelik a bérleti díjat olyan ütemben, ahogy azt a törvény lehetővé teszi. Jóllehet a kormány bejelentette, hogy szándékában áll támogatni a megfizethető lakások kínálatát a magánbérlemények piacán, e támogatásra vonatkozóan még nem közöltek konkrét terveket.

(9)

Amint azt az euroövezetre vonatkozó ajánlás jelzi, az agresszív adótervezési stratégiák elleni küzdelem elengedhetetlen a vállalkozások közötti verseny torzulásának megakadályozásához, az adófizetők méltányos kezeléséhez és az államháztartás védelméhez. Az adófizetők agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között átgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák szintjén. A Hollandián keresztül megvalósult osztalék-, jogdíj- és kamatfizetések magas szintje azt sugallja, hogy az ország adózási szabályait olyan vállalatok használják, amelyek agresszív adótervezést folytatnak. A közvetlen külföldi befektetések állományának tulajdonosai döntő többségben „különleges célú gazdasági egységek”. A külföldre (azaz az Unióban rezidens adóalanyok által harmadik országban rezidens adóalanyok számára) utalt jogdíj- és kamatfizetésekre vonatkozó forrásadó hiánya miatt e kifizetések teljes mértékben adózatlanok maradhatnak, amennyiben azok a kedvezményezett országában, illetve területén sem adókötelesek. A visszaélés elleni szabályok hiánya, különösen a hibrid jogalanyok esetében, szintén elősegítheti az agresszív adótervezést. A Bizottság elismeri Hollandiának az adózási reformprogramban meghatározott, az agresszív adótervezési stratégiák elleni küzdelem iránti elkötelezettségét, ideértve a visszaélés vagy alacsony adómértéket alkalmazó joghatóságoknak tett kifizetések esetén a jogdíj-, kamat- és osztalékfizetésekre kivetett forrásadókat is, ami pozitív lépés az agresszív adótervezés csökkenése irányában. E programot mielőbb végre kell hajtani és szorosan nyomon kell követni. A holland hatóságokkal folytatott közelmúltbeli egyeztetések alapján a Bizottság folytatni fogja az adófizetők agresszív adótervezési stratégiái elleni küzdelem jegyében folytatott konstruktív párbeszédet.

(10)

Az alacsony munkanélküliségi ráta és a betöltetlen álláshelyek magas aránya ellenére a nominális bérnövekedés 2017-ben 1,5 %-os, tehát mérsékelt volt. Ez nem éri el az infláció, a termelékenység és a munkanélküliség alapján várható szintet. A mérsékelt bérnövekedés részben a termelékenység lassú növekedésével, a fennmaradó munkaerőpiaci pangással és a munkaerőpiac fokozott szegmentációjával hozható összefüggésbe. 2017-ben a kormány több költségvetési intézkedést is elfogadott, amelyek csökkentik a munkát terhelő adókat és amelyek célja, hogy növekedjen a háztartások rendelkezésére álló nettó jövedelem a munkaviszonyban lévő személyek esetében. Fellendítené a belföldi keresletet és hozzájárulna az euroövezetben az egyensúly helyreállításához a háztartások rendelkezésre álló nettó jövedelmének azon feltételek megteremtése révén való további növelése, amelyek előmozdítják a bérnövekedést és a nyugdíjrendszer második pillérének megreformálását, hogy azt még átláthatóbbá, a különböző generációk számára méltányosabbá és a sokkhatásokkal szemben ellenállóbbá tegyék.

(11)

A foglalkoztatás terén a közelmúltban tapasztalt növekedés nagymértékben annak tulajdonítható, hogy nőtt a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak, valamint az önfoglalkoztatók száma. A határozott idejű szerződések nagy és növekvő arányának, valamint az alkalmazottak nélküli önfoglalkoztatás gyors bővülésének hátterében az állhat, hogy nagy különbségek mutatkoznak az alkalmazandó munkaügyi és munkavédelmi szabályok terén, valamint az adózás és a társadalombiztosítás jogi szabályozása is eltéréseket mutat. Jóllehet hoztak néhány intézkedést, és továbbiakról a közelmúltban történt bejelentés, egyes ilyen tényezők pénzügyi szempontból továbbra is az önfoglalkoztatóként való munkavégzésre ösztönzik az alkalmazottakat, vagy a határozott idejű szerződéssel való foglalkoztatásuknak kedveznek. Ezen túlmenően a színlelt önfoglalkoztatás kezelésére irányuló intézkedések végrehajtását 2020-ig felfüggesztették. Az önfoglalkoztató vállalkozók körében gyakoribb, hogy nem rendelkeznek megfelelő rokkantsági, munkanélküliségi és öregségi biztosítással. Ez hosszú távon hatással lehet a szociális biztonsági rendszer fenntarthatóságára.

(12)

Az összességében jól teljesítő munkaerőpiac ellenére jelentős mértékű a kihasználatlan munkaerőpiaci potenciál. Mindenekelőtt a részmunkaidőben foglalkoztatott nők magas aránya és a migráns háttérrel rendelkező személyek foglalkoztatási helyzete jelent továbbra is fontos kihívást. Az Unión kívül született migránsok foglalkoztatási rátája 20,6 százalékponttal alacsonyabb a Hollandiában születettekénél, és még nagyobb a különbség az Unión kívül született nők viszonylatában.

(13)

A háztartások megtakarítási rátájának az utóbbi évekbeli emelkedése részben a nyugdíjrendszer második pillérében elért nagyobb megtakarításnak köszönhető (kötelező kiegészítő magánnyugdíjrendszerek), amelyhez hozzájárult a szabályozási környezet. Az indexálásra és a pénzügyi pufferekre vonatkozóan elfogadott szabályokon (pénzügyi értékelési keret) túlmutató, generáción belüli és generációk közötti megfelelő költség- és kockázatelosztás hozzájárulna ahhoz, hogy a háztartások pénzügyi eszközeiket a növekedést fokozottan ösztönző módon használják fel. A kormány megerősítette, hogy alapjaiban meg kívánja reformálni a második nyugdíjpillért, hogy javuljon a lefedettség, és a rendszer átláthatóbbá, rugalmasabbá és biztosításmatematikai szempontból méltányosabbá váljon. A költségvetési fenntarthatóság tekintetében az idősödésről szóló 2018. évi jelentés szerint a tartós ápolás-gondozás kiadásainak előre jelzett, 2070-re a GDP 3,5 %-áról 6,0 %-ára való növekedése hosszú távon közepes kockázatot jelent a költségvetési fenntarthatóságra nézve.

(14)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Hollandia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és azt közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot és a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Hollandiának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Hollandia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(15)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (6) fogalmazta meg, hogy Hollandia várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(16)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi nemzeti reformprogramot és a 2018. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1. és 2. ajánlás tükrözi,

1.

2.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Ausztriát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (2) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Ausztria pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Ausztriának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–2. ajánlás tükröz.

(3)

Az Ausztriára vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (3) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Ausztria által elért eredményeket.

(4)

Ausztria 2018. április 25-én benyújtotta a 2018. évi nemzeti reformprogramját, 2018. március 21-én pedig a 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Ausztria jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. A 2018. évi stabilitási program szerint a kormány arra számít, hogy az államháztartási egyenleg a GDP 0,7 %-ának megfelelő 2017. évi hiányról 2022-re a GDP 0,4 %-ának megfelelő többletre fog változni. A program előrejelzése szerint a 2017-től kezdődően a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiányként meghatározott középtávú költségvetési cél 2019-ben teljesülni fog. A stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság a 2017-es 78,1 %-os értékről 2022-re várhatóan fokozatosan 62,2 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2018 tekintetében optimista, az azt követő időszak tekintetében megalapozott. A középtávú költségvetési tervezésnél figyelembe vett fő kockázatok a 2020-tól tervezett diszkrecionális szakpolitikai intézkedések, mint például a személyi jövedelemadó bejelentett reformja, amelynek nettó költségvetési hatásait még nem ismertették teljeskörűen.

(7)

A stabilitási program szerint a rendkívüli menekültbeáramlás és a biztonsággal kapcsolatos intézkedések jelentős költségvetési hatást gyakorolnak, és a program megfelelően bemutatja ezen költségvetési többletkiadások mértékét és jellegét. A Bizottság szerint a rendkívüli menekültbeáramlással összefüggésben a figyelembe vehető többletkiadások mértéke 2017-ben a GDP 0,03 %-ának felelt meg, míg a biztonsággal kapcsolatos intézkedésekkel összefüggésben többletkiadás nem merült fel. Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget adnak e többletkiadások figyelembevételére, mivel a menekültek beáramlása és a terrorfenyegetettség olyan rendkívüli eseménynek számít, amely jelentős hatást gyakorol az osztrák államháztartásra, és a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való átmeneti eltérés engedélyezése nem veszélyeztetné a fenntarthatóságot. Ennek megfelelően, a menekültekkel kapcsolatos többletkiadásokat figyelembe véve csökkentették a középtávú költségvetési célhoz előírt 2017. évi kiigazítás mértékét.

(8)

A 2017. július 11-i tanácsi ajánlás szerint Ausztriának biztosítania kell, hogy a középtávú költségvetési céltól való eltérés 2018-ban a rendkívüli menekültbeáramlás és a biztonsági vonatkozású intézkedések költségvetési hatásához kapcsolódó engedményre korlátozódjon. Ennek alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2018-ban legfeljebb 3,3 % lehet, ami azt jelenti, hogy a strukturális egyenlegnek a GDP 0,2 %-ának megfelelő mértékű romlása megengedett. A jóváhagyott engedményeket figyelembe véve a Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése az előírt mértéktől való valamelyes eltérés kockázatát mutatja 2018 tekintetében, illetve a 2017. és a 2018. évet együtt vizsgálva.

(9)

A rendkívüli eseményekhez kapcsolódó, átmeneti eltérést megalapozó engedményt is figyelembe véve 2019-ben Ausztriának teljesítenie kell a középtávú költségvetési célját. Ennek megfelelően a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája legfeljebb 2,9 % lehet, ami azt jelenti, hogy a strukturális egyenleg a GDP 0,3 %-ának megfelelő mértékben javul. Változatlan szakpolitikát feltételezve a Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése szerint a 2018-as és a 2019-es összesített eltérés miatt fennáll a kockázata annak, hogy Ausztria 2019-ben jelentősen eltér az előírt követelménytől. Ugyanakkor az előrejelzés szerint 2019-ben Ausztria a GDP 0,1 %-ának megfelelő mértékű távolságra lesz a középtávú költségvetési céljától. Emellett Ausztria várhatóan 2018-ban és 2019-ben is meg fog felelni az adósságszabálynak. Összességében a Tanács úgy véli, hogy Ausztriának készen kell állnia arra, hogy 2018-ban további intézkedéseket hozzon a megfelelés érdekében, valamint, hogy 2019-ben meghozza a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében.

(10)

Az idősödésről szóló 2018. évi jelentés szerint a nyugdíjak, az egészségügyi ellátás és a tartós ápolás-gondozás kiadásainak előre jelzett növekedése közép- és hosszú távon közepes kockázatot jelent a költségvetési fenntarthatóságára nézve. Ausztriában a nyugdíjakra fordított közkiadások mértéke meghaladja az uniós átlagot (2016-ban a GDP 13,8 %-a szemben a 11,2 %-os átlaggal) és ez a mérték 2070-re várhatóan tovább (a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékben) növekszik (szemben a GDP -0,2 %-ának megfelelő átlaggal). A közelmúltban végrehajtott reformok sikeresen ösztönözték a későbbi nyugdíjba vonulást. Mindazonáltal, ha nem kerül sor a törvényes nyugdíjkorhatár emelésére, akkor a nyugdíjjogosultságoknak a munkával töltött hosszabb életszakasz alatti további felhalmozódása nem javítja a hosszú távú fenntarthatóságot. A nőkre vonatkozó 60 éves törvényes nyugdíjkorhatár a legalacsonyabbak között van az Unióban. A nők törvényes nyugdíjkorhatára csak fokozatosan, 2024-től kezdődően változik, és csak 2033-tól lesz összehangolva a férfiakra vonatkozó törvényes nyugdíjkorhatárral. Összességében elmondható, hogy a törvényes nyugdíjkorhatár emelése és a korai nyugdíjba vonulás korlátozása előmozdítaná a nyugdíjak fenntarthatóságát a népességelöregedés által jellemezhető demográfiai környezetben.

(11)

Az egészségügyi közkiadások mértéke meghaladja az uniós átlagot (2016-ban a GDP 7 %-a szemben az átlag 6,8 %-kal) és várhatóan az uniós átlagot meghaladó (a GDP 1,3 %-ának megfelelő) mértékben fog nőni (szemben a GDP 0,9 %-ának megfelelő átlaggal), ami 2070-re az egészségügyi közkiadások mértékét a GDP 8,3 %-ára növelné. A tartós ápolás-gondozásra fordított kiadások az előrejelzések szerint 2070-re a GDP 1,9 %-áról 3,8 %-ára emelkednek. A kiadási plafon bevezetésével és a területi pénzügyi kiegyenlítésről szóló 2017. évi törvénnyel, továbbá az alapellátás megerősítésére, valamint a kórházi ágazatra való támaszkodás csökkentésére irányuló reformmal megkezdődött a fenntarthatósági kérdés kezelése. Az egészségbiztosító kirendeltségeinek tartósan magas száma azt jelzi, hogy további megtakarításokat lehetne elérni az irányítás és az adminisztratív költségek terén. Emellett a közbeszerzések hatékonyságának növelése (pl. az uniós szintű pályáztatás, az ártól eltérő más odaítélési szempontok alkalmazása vagy a régiók tendereinek összevonása) révén javulna a minőség és a költséghatékonyság. A tartós ápolás-gondozás területén az olyan közelmúltbeli szakpolitikai intézkedések, mint például a tartós fekvőbeteg-ellátás finanszírozása céljából az érintett személyek magánvagyona igénybevételének megszüntetéséről hozott döntés, várhatóan növelni, és nem korlátozni fogja a kiadásokat.

(12)

A feladatorientált finanszírozás bevezetése, a kormányzati szintek közötti transzferek elosztásának egyszerűsítése és a szövetségi tartományokhoz rendelt saját bevételi forrás révén a területi pénzügyi kiegyenlítésről szóló 2017. évi törvény hozzájárult a különböző kormányzati szintek közötti költségvetési kapcsolatok észszerűsítéséhez. A reformtörekvések ellenére azonban a költségvetési keret továbbra is átláthatatlan, és változatlanul jelentős egyensúlytalanságok vannak a kiadási és a bevételteremtési feladatkörök között, ami nem igazán ösztönzi a hatékonyság növelését a szubnacionális szinteken.

(13)

A 2016. évi adóreform ellenére a munka adóterhe továbbra is magas és idővel fokozatosan emelkedni fog, ha az adósávokat nem indexálják az inflációhoz. A magasabb keresetűek relatíve jobban jártak a reformmal, mint az alacsonyabb keresetűek, és az alacsony keresetűek adóterhe továbbra is magas. Az adóreform másrészt kedvezőbb volt a férfiak, mint a nők számára. A növekedés szempontjából kevésbé káros bevételi forrásokat – például a rendszeres ingatlanadókat – nem használják ki kellő mértékben, főként a nagyrészt elavult adóbázis miatt. Ausztriában alacsonyak a rendszeres ingatlanadókból származó bevételek, összegük a GDP 0,2 %-ának megfelelő mértékű, míg az uniós átlag a GDP 1,6 %-a. Az adótehernek a munkáról a növekedés szempontjából kevésbé káros bevételi források felé történő átterelése segíthet e probléma megoldásában.

(14)

A munkaerőpiac jól teljesít, ugyanakkor egyes csoportok (például a nők és a migráns háttérrel rendelkezők) számára továbbra is kihívásokat tartogat. Bár a nők foglalkoztatottsági rátája összességében magas, a teljes munkaidős foglalkoztatás tekintetében a munkaerőpiaci eredmények változatlanul meglehetősen gyengék. A nők (20–64 éves korcsoport) részmunkaidős foglalkoztatásának aránya – 2017-ben 47,9 % – továbbra is az egyik legmagasabb az Unióban (az uniós átlag 31,1 %). A formális gyermekgondozási struktúrákhoz való hozzáférést érintő problémák – melyek különösen a városi területeken kívül eső térségeket érintik – hozzájárulnak ehhez a jelenséghez. A részmunkaidős foglalkoztatásban részt vevő nők magas aránya – amely nagyrészt abból fakad, hogy a nők látnak el olyan fontos, fizetéssel nem járó feladatokat, mint a gyermekgondozás vagy a rokonok ellátása – és az alacsonyabb órabérek miatt a nemek közötti bérkülönbség tartósan magas. Ez utóbbi közvetlen hatást gyakorol a nők által szerezhető nyugdíjjogosultságokra, ami pedig jelentős egyenlőtlenségeket eredményez a nemek között a nyugdíjak terén.

(15)

A hátrányos helyzetű diákok tanulási eredményei nem javultak. Továbbra is jelentős eltérés van a migráns hátterű és a nem migráns hátterű diákok teljesítménye között. Egy 2016-ban elvégzett országos felmérés megerősítette, hogy német nyelvből a 8. osztályos tanulók körülbelül egynegyede nem vagy csak részben teljesíti az oktatási normákat. Egy közelmúltbeli nemzetközi felmérés szintén megerősítette, hogy az alacsonyabb társadalmi-gazdasági vagy migráns háttérrel rendelkezők esetében egyre nagyobb a lemaradás az olvasási készség terén. A Nemzetközi tanulói teljesítménymérés (PISA) 2012-es és 2015-ös eredményeit összevetve megállapítható, hogy a gyengén teljesítők aránya mindhárom vizsgált területen, azaz a matematika, az olvasás és a természettudományok terén is nőtt. Az osztrák születésű tanulók teljesítménye majdnem három évnyi iskolai oktatásnak megfelelő mértékben felülmúlja az első generációs migránsokét.

(16)

Jóllehet Ausztriában magas a termelékenység, a termelékenység növekedése az Ausztria által az elmúlt években tett jelentős erőfeszítések, például a kutatásba és fejlesztésbe való beruházás és a start-up vállalkozások működési környezetének javítása ellenére is csak visszafogott volt. A termelékenységnövekedést támogató többi mozgatórugó a vállalkozások digitális átalakulásához, a vállalatok növekedéséhez és a szolgáltatási szektorban zajló versenyhez kapcsolódik. Ausztriában jelentős hozzáférési korlátok és korlátozó szabályok érvényesülnek az üzleti szolgáltatások és a szabályozott szakmák gyakorlása tekintetében. Ide tartoznak a részesedésekre vonatkozó egyes előírások, a fenntartott tevékenységek kiterjedt köre és az interdiszciplináris korlátozások. A terhek csökkentésére irányuló további erőfeszítések és a kereskedelmi engedélyekről szóló osztrák szabályozás (Gewerbeordnung) tervezett értékelése fontos eszközök e kérdés kezelésében.

(17)

A szolgáltatási szektorban a verseny fokozása előmozdítaná a digitális technológiák és üzleti modellek terjesztése tekintetében – különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások körében – Ausztriában jelentkező kihívások kezelését. E vállalkozások digitalizálása különösen fontos Ausztriában, mivel ezek alkotják az osztrák gazdaság gerincét. Kulcsfontosságúak az olyan kezdeményezések, mint a „KMU Digital” és az „AT:net”, csakúgy, mint a digitális ütemterv (Digital Roadmap Austria) végrehajtása. Kihívást jelent továbbá a vállalkozások, és különösen a rendkívül innovatív vállalkozások bővítése. A vállalkozások későbbi szakaszbeli – például kockázati tőke formájában történő – finanszírozása és a nyilvános tőkepiacokhoz való hozzáférés szűk keresztmetszetet jelentenek. A gyorsan növekvő vállalkozások alapvető fontosságúak az új technológiák és üzleti modellek – ideértve a digitális technológiákat is – terjesztésében, és így a termelékenység növelésében.

(18)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte az osztrák gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Ausztriának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Ausztria fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(19)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

2.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Lengyelországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)

A Lengyelországra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (3) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Lengyelország által elért eredményeket.

(3)

Lengyelország 2018. április 26-án benyújtotta a 2018. évi nemzeti reformprogramját és a 2018. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Lengyelország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A 2018. évi konvergenciaprogram szerint a kormány az államháztartási egyenleget a GDP 1,7 %-ának megfelelő 2017-es hiányról 2021-re fokozatosan a GDP 0,7 %-ára tervezi leszorítani. A középtávú költségvetési cél – a GDP 1,0 %-ának megfelelő strukturális hiány – a konvergenciaprogram időhorizontján belül, azaz 2021-ig, várhatóan nem teljesül. Az újraszámított strukturális egyenleg (5) 1,3 %-os hiány vetít előre 2021-re. A 2018. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság a 2017-es 50,6 %-ról 2018-ban 50,4 %-ra, majd 2021-ig 46,0 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2018 tekintetében óvatos, az azt követő időszak tekintetében megalapozott.

(6)

A Tanács 2017. július 11-i ajánlásai szerint Lengyelországnak biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadás (6) nominális növekedési rátája 2018-ban ne haladja meg a 3,7 %-ot, ami a GDP 0,5 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Tanács ugyanakkor megállapította, hogy a 2018. évi költségvetésiterv-javaslat értékelése és ezt követően a 2018. évi költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni azt a célt, amely egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozik, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig az államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. A Bizottság minőségi értékelést végzett a lengyel gazdaság helyzetének stabilitásáról, és kellő figyelmet fordított a fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásokra is. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy nem kell további elemeket figyelembe venni. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2018-ban jelentős mértékű eltérés lesz az ajánlott kiigazítástól.

(7)

2019-ben, tekintettel a GDP 1,5 %-át kitevő, előre vetített lengyelországi kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadás nominális növekedési rátája nem haladhatja meg a 4,2 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott, a követelményekre vonatkozó kiigazítási mátrixból eredő, a GDP 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben jelentős lesz az eltérés ettől a követelménytől. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2018-tól kezdődően meg kell hozni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében.

(8)

Közép- és hosszú távon Lengyelország számos területen – különösen a népesség elöregedésével összefüggésben – szembesül kiadási nyomással, ami új mechanizmusokat tesz szükségessé a költségvetési források felhasználása hatékonyságának és eredményességének értékelése, valamint az erőforrások újraelosztásának megkönnyítése érdekében. Mindezt szem előtt tartva a kormány megkezdte a költségvetési folyamat reformjára irányuló munkát, különösen a középtávú költségvetési keretrendszer megerősítése és a közkiadások felülvizsgálatának a költségvetési folyamatba való beépítése tekintetében. Lengyelország az egyetlen olyan tagállam, amelynek nincs teljes jogú, független költségvetési tanácsa, és a rendelkezésre álló információk szerint nem is tervezi annak létrehozását, bár rendelkezik néhány olyan független intézménnyel, amelyek részben ellátják egy költségvetési tanács tipikus feladatait. A 2018. évi országjelentés megállapítja, hogy Lengyelország nem tett előrelépést a kedvezményes héakulcs kiterjedt alkalmazásának korlátozása terén. A lengyel pénzügyminisztérium azonban jelenleg dolgozik azon, hogy egyszerűsítse az alkalmazandó adókulcsok árukhoz és szolgáltatásokhoz való rendelésének módját.

(9)

A lengyel munkaerőpiac az elmúlt években erős teljesítményt mutatott, a foglalkoztatási ráta pedig tovább nőtt. Egyes csoportok – különösen a nők, az alacsony képzettségűek és az idősebbek – részvétele azonban a többi tagállamhoz képest alacsony maradt. Számos közelmúltbeli szakpolitikai intézkedés a munkavállalási kedv csökkentése irányában hatott, különösen a nők és az idősebbek esetében. A lengyel szociális védelmi rendszer nem kellően ösztönöz a munkavállalásra. Bár a gyermekek után járó ellátás csökkentette a szegénységet és az egyenlőtlenséget, máris negatív hatással volt a szülők – főként a nők – munkaerőpiaci részvételére, mivel az összege és a rászorultság korlátozott vizsgálata következtében a munkavállalási kedv növelésére irányuló, más szociális ellátásokba épített ösztönzők ellen hat. A nők munkaerőpiaci részvételének további akadálya, hogy az Unióban továbbra is Lengyelországban az egyik legalacsonyabb a formális gyermekgondozásban részt vevő, háromévesnél fiatalabb gyermekek száma. A tartós ápolás-gondozást biztosító személyek számára nyújtott korlátozott támogatás akadályozza, hogy e személyek belépjenek a munkaerőpiacra. A törvényben előírt nyugdíjkorhatár csökkentése az idősebb munkavállalók egy részét a munkaerőpiac elhagyására ösztönözte. A nem uniós országokból érkező migráció segíti a munkaerő iránti növekvő kereslet kielégítését.

(10)

A munkaerőpiaci részvétel és az innovációs kapacitás bővítésének másik útja a diákok és a felnőttek felvértezése azokkal a megfelelő készségekkel és kompetenciákkal, amelyek a gyorsan változó munkaerőpiacon elősegítik a foglalkoztatást. A felnőttek oktatásban és képzésben való részvételének aránya jóval alacsonyabb az uniós átlagnál. Ez pedig – karöltve a digitális készségek, valamint az írás-olvasási és a számolási készségek terén fennálló hiányosságokkal, különösen a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező felnőttek körében – gátolja a foglalkoztathatóságot. Egyelőre nem ismert, hogy a közelmúltban bevezetett, illetve a tervezett szakpolitikai intézkedések, például a közoktatás, a szakképzés és a felsőoktatás rendszerének változásai milyen hatást gyakorolnak majd a készségszintekre.

(11)

Lengyelország további intézkedéseket hozott a munkaerőpiac szegmentációjának kezelése érdekében azáltal, hogy korlátozta az ideiglenes foglalkoztatással való visszaélések lehetőségét, növelte a társadalombiztosítási járulékokat egyes atipikus foglalkoztatási formák esetében, és egyes ilyen szerződések esetében minimálórabért vezetett be. A határozatlan idejű szerződések száma és aránya 2016 vége óta nő, ugyanakkor a határozott időre szóló szerződések aránya továbbra is a legmagasabbak között van az Unióban. Elképzelhető, hogy a munka törvénykönyvének reformja a duális munkaerőpiacra vonatkozó további jogszabályi változásokat is tartalmazni fog. Potenciális problémaforrást jelentenek az önfoglalkoztatók és az atipikus foglalkoztatási formák keretében foglalkoztatottak szociális védelmi jogosultságai, különösen a jövőbeli nyugdíjak megfelelősége szempontjából. 2015 óta számos intézkedést vezettek be az önfoglalkoztatók és az atipikus szerződésekkel foglalkoztatottak szociális védelmének javítása érdekében.

(12)

Az elmúlt években nőtt az átlagos nyugdíjbavonulási életkor, ami a korábbi reformoknak, például a korkedvezményes nyugdíjazási lehetőségek visszavonásának és a törvényben előírt nyugdíjkorhatár fokozatos emelésének az eredménye. A tényleges nyugdíjbavonulási életkor további emelkedése elengedhetetlen a gazdasági növekedés középtávú fenntartásához, valamint a nyugdíjrendszer megfelelőségének és költségvetési fenntarthatóságának biztosításához. Ezzel ellentétes irányba mutat ugyanakkor az a közelmúltbeli lépés, amely a törvényes nyugdíjkorhatárt a nők esetében 60 évre, a férfiak esetében pedig 65 évre csökkentette. Ugyanakkor a rendes bíróságok bíráinak nyugdíjkorhatárát – nemtől függetlenül – 65 évben állapították meg, ami összhangban van a Bizottság kérésével. A mezőgazdaságban jellemző alacsony munkaerő-mobilitás és rejtett munkanélküliség egyik oka a mezőgazdasági termelők speciális társadalombiztosítási rendszere, amelynek költségei a GDP közel 1 %-át teszik ki.

(13)

A lengyel egészségügyi eredmények javítása érdekében javítani kell az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést és az ellátórendszer hatékonyságát. Az egészségügyi ellátással kapcsolatos, önbevallás alapján mért kielégítetlen szükségletek az Unióban a legmagasabbak között vannak, és bizonyos beavatkozások esetében a várakozási idő különösen hosszú. A kórházi ágyak száma viszonylag magas, földrajzi eloszlása pedig nem optimális. A járóbeteg-ellátás és az alapellátás általában fejletlen; a rendszer arra ösztönzi az orvosokat, hogy a vizsgálatokat és a kezelést a szakellátást nyújtó intézményekben végeztessék el. E problémák megoldása különösen nagy kihívást jelent, mivel az állami finanszírozás szintje, valamint egyes szakterületeken az orvosok és ápolók száma Lengyelországban jóval az uniós átlag alatt van. 2017-ben erőfeszítések történtek az egészségügyi erőforrások hatékonyabb elosztására, de ezen intézkedések hatása meg nem érzékelhető.

(14)

A gazdaság innovációs kapacitásának növelése alapvető fontosságú ahhoz, hogy Lengyelország a globális értékláncban előbbre léphessen, és ezáltal fenntarthassa az életszínvonal javításának lehetőségét. Ehhez több fronton végrehajtott, több éven át tartó fokozatos szakpolitikai intézkedések szükségesek. A legfontosabb szakpolitikai területek közé tartozik a szabályozási környezetbe vetett bizalom kiépítése, a vállalkozások k+f kiadásainak növelésére irányuló ösztönzők, a tudományos bázis megerősítése többek között a felsőoktatás reformja révén, valamint a vállalkozások és a kutatási intézmények közötti fokozott információcsere és szoros együttműködés ösztönzése. Ez utóbbi keretében kedvező feltételeket kell biztosítani a közpénzekből finanszírozott és támogatott kutatási eredmények kereskedelmi hasznosítása számára. E területeken már számos szakpolitikai intézkedést végrehajtottak, és a kormány további lépéseket tervez.

(15)

A gyorsan változó szabályozás, valamint számos kulcsfontosságú jogszabály esetében a nyilvánossággal és a szociális partnerekkel folytatott konzultációk korlátozott alkalmazása rontja a jogalkotás minőségét, és egyre nagyobb bizonytalanságot jelent a vállalkozások számára. E tekintetben alapvető fontosságú a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása is. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság 2017 decemberében indokolással ellátott javaslatot nyújtott be a Tanácsnak, amelyben javasolta annak megállapítását, hogy Lengyelországban egyértelműen fennáll a jogállamiság súlyos megsértésének kockázata. A jogbiztonság, valamint a szabályozói, adó- és más politikák és az intézmények minőségébe és kiszámíthatóságába vetett bizalom lényeges tényezők, amelyek hozzájárulhatnak a beruházások arányának növeléséhez. A megalapozott előzetes és utólagos hatásvizsgálatok, valamint a nyilvánossággal és a szociális partnerekkel folytatott, körültekintően megtervezett és végrehajtott konzultációk segíthetnek a jogalkotás minőségének javításában, a későbbi jogszabály-módosítások szükségességének csökkentésében, és ily módon növelhetik a szabályozási környezet kiszámíthatóságát. Ez hozzájárulhat az új jogszabályok esetleges rövid távú negatív mellékhatásainak – például az adószabályozások változásaiból eredő adminisztratív terhek ideiglenes növekedésének – mérsékléséhez is.

(16)

A közúthálózat az uniós finanszírozásnak köszönhetően gyorsan fejlődött, de a halálos közúti balesetek aránya továbbra is a legmagasabbak között van az Unióban. Emellett a városokban egyre nagyobb problémákat okoz a mobilitás: a személygépkocsik számának növekedése és a gépjármű-állomány magas életkora miatt gyakoriak a torlódások, és magas a légszennyezés. A közösségi, alacsony kibocsátású és aktív közlekedési módok használatának jelenlegi ösztönzői nem elegendőek e kihívások kezeléséhez. Az uniós társfinanszírozású vasúti projektek végrehajtását továbbra is jelentős szűk keresztmetszetek hátráltatják, főként az építőipari ágazat korlátozott kapacitása és a vasúti infrastruktúrát működtető szervezet intézményi gyengeségei miatt. Habár a kormány a vonatkozó stratégiai dokumentum aktualizálását tervezi, jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő információ a 2023 utáni időszakra és valamennyi közlekedési módra vonatkozó hosszú távú közlekedésihálózat-fejlesztési stratégiai elképzeléseket illetően. Az említett dokumentumban egyértelműen meg kell határozni és ki kell jelölni az egyes szereplők feladatait. Ezenkívül, az elmúlt években végrehajtott beruházások ellenére, továbbra is szűk keresztmetszetek és hiányosságok állnak fenn az energiahálózatok és az energetikai infrastruktúra terén.

(17)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a lengyel gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi konvergenciaprogramot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Lengyelországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Lengyelország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(18)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi konvergenciaprogramot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Portugáliát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Portugália pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Portugáliának gondoskodnia kell arról, hogy teljes körűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–3. ajánlás tükröz.

(3)

A Portugáliára vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Portugália által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, melynek eredményeit szintén 2018. március 7-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Portugáliában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Mindenekelőtt a jelentős nettó külső kötelezettségállomány, a magán- és az állami szektor adóssága és a nemteljesítő hitelek magas aránya az alacsony termelékenység összefüggésében sebezhetővé teszi az országot. A nettó külső kötelezettségállomány kiigazításához prudens folyófizetésimérleg-egyenlegre és a versenyképességi előnyök fenntartására van szükség. A magánszektor adósságának aránya a korábbi magas szintekhez képest tovább csökken a nominális növekedés beindulása és a némileg negatív hiteláramlás következtében, a GDP-arányos államadósság pedig az előrejelzés szerint csökkenő pályára állt, összefüggésben a tartós hitelállomány-leépítési igénnyel. A pénzügyi szektort érintő beavatkozások segítettek a stabilitási kockázatok visszafogásában, bár a bankokra továbbra is hátrányosan hat az alacsony nyereségesség és a nemteljesítő hitelek nagy – bár csökkenő – állománya. A versenyképességgel, a hitelállomány-leépítéssel és a potenciális növekedéssel kapcsolatos kilátások javulása szempontjából kulcsfontosságú az erőteljesebb termelékenységnövekedés. A munkanélküliség több éve gyors ütemben csökken. Továbbra is vannak szakpolitikai hiányosságok, mindenekelőtt a nemteljesítő hitelek állományának csökkentésére és az üzleti környezet javítására előirányzott intézkedések végrehajtása terén. Több reformterv, többek között a munkaerőpiaci szegmentáció megszüntetésére irányuló intézkedések és az államháztartás fenntarthatóságának javítását célzó fiskális-strukturális reformok elfogadását és végrehajtását nyomon kell majd követni.

(4)

Portugália 2018. április 27-én benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor. A 2018. évi stabilitási program a GDP-arányos államadósság stabil csökkenését vetíti előre. Portugália 2018. évi nemzeti reformprogramja mind rövid, mind középtávú kötelezettségvállalásokat tartalmaz, és kitér a 2018. évi országjelentésben szereplő kihívásokra is. Mindenekelőtt olyan, a képesítések és az innováció területére irányuló intézkedéseket jelent be, amelyek fellendíthetik a termelékenységet és növelhetik a portugál export értékét. A nemteljesítő hitelek csökkentésére irányuló stratégia, valamint a vállalati tőkeellátottság ösztönzésére irányuló intézkedések hozzájárulnak a portugál gazdaság eladósodottságának csökkentéséhez és a bankok mérlegének megtisztításához. Összességében a benyújtott programok hatékony végrehajtása elősegítené az egyensúlyhiányok megszüntetését.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Portugália jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik. 2018. évi stabilitási programjában a kormány azt vetíti előre, hogy a GDP-arányos államháztartási hiány 2018-ban és 2019-ben 0,7 %, illetve 0,2 % lesz, majd további javulás után 2021-ben a GDP 1,4 %-ának megfelelő többletbe fordul át. Ezek a tervek nem veszik figyelembe a 2019 utáni banktámogatási intézkedések esetleges hiánynövelő hatását. A középtávú költségvetési cél – a GDP 0,25 %-ának megfelelő strukturális többlet – a tervek szerint 2020-ban fog megvalósulni. A 2018. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2018-ban várhatóan 122,2 %, 2019-ben pedig 118,4 % lesz, majd 2021-ben 107,3 %-ra csökken. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2018-ra megalapozott, a következő évek tekintetében viszont optimista. Ugyanakkor 2018-tól kezdődően a kitűzött hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(7)

Portugália 2018. évi stabilitási programja szerint a 2017. évi nagy kiterjedésű erdőtüzekkel összefüggő intézkedések költségvetési hatása jelentős volt, és a program megfelelő bizonyítékokkal támasztja alá e költségvetési többletkiadások mértékét és jellegét. A 2018. évi stabilitási program kitér konkrétan arra, hogy a 2018. évi költségvetés a GDP mintegy 0,07 %-ának megfelelő mértékű rendkívüli kiadásokat tartalmaz az erdőtüzek megakadályozását célzó megelőző intézkedésekkel összefüggésben. A 2018. évi stabilitási program meghatározza a veszélyhelyzet kezeléséhez kapcsolódó, egyszerinek minősülő kiadásokat, továbbá a megelőzéshez kapcsolódó kiadásokat. E kiadások integrált jellege, valamint a kiadások 2017. évi nagy kiterjedésű erdőtüzekkel való közvetlen kapcsolata miatt az erdőtüzek megelőzésére fordított kiadások egyedi kezelése a rendkívüli eseményekre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának tekinthető. A Bizottság szerint a megelőző intézkedésekkel összefüggésben figyelembe vehető többletkiadások mértéke 2018-ban a GDP 0,07 %-ának felel meg. Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget adnak e többletkiadások figyelembevételére, mivel az előre nem látható, nagy kiterjedésű erdőtüzek rendkívüli eseménynek minősülnek, a portugál államháztartásra gyakorolt hatásuk jelentős, és a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való átmeneti eltérés engedélyezése nem veszélyeztetné a fenntarthatóságot. A figyelembe vehető összegekre is kiterjedő végső értékelésre a portugál hatóságok által megadott, 2018-ra vonatkozó tényadatok alapján, 2019 tavaszán kerül majd sor.

(8)

A Tanács 2017. július 11-i ajánlása szerint Portugáliának biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája (6) 2018-ban ne haladja meg a 0,1 %-ot, ami a GDP legalább 0,6 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. Ugyanakkor megállapításra került, hogy a 2018-ra vonatkozó költségvetésiterv-javaslat értékelése, majd azt követően a 2018. évi költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni, hogy a cél egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítása, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig az államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. Miután a Bizottság Portugália 2018. évi költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményének keretében értékelte a portugáliai fellendülés erősségét, megfelelően figyelembe véve az ország fenntarthatósági kihívásait, ebben az összefüggésben nem kell további elemeket figyelembe venni. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2018-ban, valamint 2017-ben és 2018-ban együttesen számítva jelentős lesz az eltérés a javasolt költségvetési kiigazítástól.

(9)

2019-ben, tekintettel Portugália 60 % feletti GDP-arányos államadósság-rátájára és a GDP 1,3 %-át kitevő előre vetített kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg a 0,7 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott, a követelményekre vonatkozó kiigazítási mátrixból eredő, a GDP 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. Változatlan szakpolitikai irányvonalat feltételezve fennáll annak a kockázata, hogy az ország 2019-ben, valamint a 2018–2019-es kétéves időszakban jelentősen el fog térni ettől a követelménytől. Ugyanakkor az előrejelzés szerint Portugália várhatóan 2018-ban és 2019-ben meg fog felelni az átmeneti adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2018-tól kezdődően meg kell hozni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében. Tanácsos lenne a többletbevételeket az államadósság-ráta további csökkentésére felhasználni.

(10)

Az államadósság fenntarthatóságának biztosítása a fenntartható költségvetési konszolidációtól függ, amelyet az államháztartás hatékonyabb bevételbeszedés és kiadásellenőrzés révén elért strukturális javításával kell megvalósítani. A kiadások ellenőrzésének megerősítése érdekében kulcsfontosságú a kötelezettségvállalások ellenőrzésére vonatkozó törvény hatékony végrehajtása, a költségvetési kerettörvény szigorú és időben történő végrehajtása, valamint a kiadások folyamatos felülvizsgálata és az észszerűsítési erőfeszítések végrehajtása. A költségvetési tervezés és végrehajtás továbbra is komoly kihívást jelent, különösen az egészségügyi ágazatban, ahol a késedelmes fizetések (hátralékok) továbbra is nagyon magasak, ami a számviteli ellenőrzési és irányítási gyakorlatok hiányosságaira is rámutat. A fenntartható költségvetési konszolidáció érdekében foglalkozni kell az elöregedéshez kapcsolódó magas és növekvő költségekkel. Középtávon nagyobb költségvetési kockázatok elsősorban a nyugdíjak finanszírozásának költségeihez fognak kapcsolódni, míg az egészségügy költségei hosszú távon növelik majd a nyomást. A nyugdíjrendszer középtávú fenntarthatóságának javítására irányuló lépések az elöregedéssel kapcsolatos egészségügyi költségek kezelésére irányuló átfogó stratégiával együtt hozzájárulhatnak e kockázatok kezeléséhez.

(11)

Hasonlóképpen, a kiadások ellenőrzése, az adósságok kezelése és az állami vállalatok általános pénzügyi fenntarthatóságának javítása jelentősen hozzájárulhat az államháztartás strukturális javulásához. Bár az állami vállalatok nettó összjövedelme továbbra is negatív, működési eredményeik az elmúlt években általában javultak, kivéve az e tekintetben romlást mutató egészségügyi ágazatot. Az állami vállalatok államháztartáson belüli teljes nem konszolidált adósságállománya szintén magas maradt, 2017 végén a GDP 18,3 %-ának felelt meg. Folyamatban van az állami vállalatok nyomon követésének javítását célzó intézkedések bevezetése, de hatásuk még nem érzékelhető. Az állami vállalatokra vonatkozó adósságkezelési és feltőkésítési terv folyamatban levő végrehajtása valószínűleg csökkenti az eladósodást és a kamatköltségeket, de a korlátozott mértékű költségvetési átcsoportosítások kiszámítható és átlátható keretének biztosítása révén tovább erősíthetők a jó irányba ható ösztönzők.

(12)

A javuló gazdasági teljesítménynek köszönhetően folytatódik a portugál munkaerőpiac élénkülése. 2017-ben több mint 150 000 új munkahely jött létre a gazdaságban, és a foglalkoztatási ráta (a 20–64 éves korosztályban) 73,4 %-ra nőtt, vagyis visszatért a válság előtti szintre. A munkanélküliségi ráta jelentősen visszaesett, és most az euróövezeti átlag alatt van. A tartós munkanélküliségi ráta szintén gyorsan csökkent, de még mindig viszonylag magas. A folyamatban lévő aktív munkaerőpiaci intézkedéseken, a társadalombiztosítási járulékokra vonatkozó mentességeken és az állami foglalkoztatási szolgálat keretében az álláskeresőknek nyújtott személyre szabott támogatáson kívül Portugália 2018-ban az egyablakos foglalkoztatási ügyintézést is bevezeti. Ez fontos szerepet játszhat abban, hogy az aktivizálási intézkedések az érintettek szélesebb körére terjedjenek ki. A szegénységi és egyenlőtlenségi mutatók is tovább javultak. A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya közeledik az uniós átlaghoz, és a népesség legszegényebb 20 %-ának jövedelemhányada 2015 óta nőtt. A jövedelmi egyenlőtlenség szintje azonban még mindig magas. Emellett a szociális transzferek (a nyugdíjakat ide nem értve) nem járulnak hozzá hatékonyan a lakosság szegénységből való kiemeléséhez, a minimálbérrendszer megfelelősége (bár javult) továbbra is korlátozott, és a lakhatás megfizetése egyre nagyobb kihívást jelent az alacsony jövedelmű háztartások számára.

(13)

Annak ellenére, hogy 2017-ben jelentősen nőtt a határozatlan idejű munkaszerződések száma, az ideiglenesen foglalkoztatottak aránya stabilan 22 % maradt, ami még mindig az egyik legmagasabb az Unióban. 2017-ben az ideiglenesen foglalkoztatottak mintegy 82 %-a nem önként választotta ezt a típusú foglalkoztatást. Miközben egyre több munkavállaló válik ideiglenes foglalkoztatottból állandó munkavállalóvá, a munkanélküliek esetében az a legáltalánosabb, hogy határozott idejű munkaszerződéssel találnak munkát maguknak. Emellett a válság idején nőtt az ideiglenes és állandó foglalkoztatottak közötti (már amúgy is széles) bérszakadék. Az állandó munkahelyek létrehozásának előmozdítására irányuló intézkedések (pl. a Contrato-Emprego) és a veszélyeztetett csoportokhoz tartozók foglalkoztatása esetén biztosított társadalombiztosítási járulékfizetés alóli mentesség hatékonynak bizonyult, de mindezek hatóköre korlátozott. A foglalkoztatásvédelmi jogszabályok és a nehézkes bírósági eljárások néhány eleme továbbra is akadályozhatja a határozatlan idejű munkaszerződéssel való munkaerő-felvételt. Jelenleg azonban nem tervezik az elbocsátásra vonatkozó jogi keret felülvizsgálatát. A kormány intézkedéseket tervez a munkaerőpiaci szegmentáció kezelésére a szociális partnerekkel folytatandó háromoldalú megbeszélések révén.

(14)

A felnőtt munkaerő általános készségszintje uniós összehasonlításban továbbra is a legalacsonyabbak között van, és az ország innovációs potenciáljának, valamint versenyképességének gátját jelenti. Ez vonatkozik a digitális készségekre is: 2017-ben a 16 és 74 év közötti korosztálynak csupán 50 %-a rendelkezett alapvető vagy az alapvetőt meghaladó digitális készségekkel (szemben az 57 %-os uniós átlaggal). Ezzel összefüggésben programok elindítására került sor (ilyen mindenekelőtt a Qualifica és a digitális készségekkel kapcsolatos nemzeti kezdeményezés, az Incode 2030), de az, hogy hatékonyan tudják-e fejleszteni a munkavállalók alapvető (számolási, írás-olvasási és digitális) készségeit és végső soron növelni a termelékenységet, a készségek elismerésén túl a kínált képzés kiterjedtségétől és minőségétől is függ. Bár vannak bizonyítékok arra, hogy a legutóbbi (2014 óta összesítve 18,3 %-os) minimálbér-emelés nem befolyásolta hátrányosan az alacsony képzettségű munkavállalók foglalkoztatási rátáját, de az, hogy 2017 harmadik negyedévében jelentősen, 20,4 %-ig nőtt az érintett munkavállalók aránya, növekvő bérnyomást eredményezett. Ez azzal a kockázattal jár, hogy csökken a képzésből fakadó bérnövekmény, különösen az alacsony és közepes képzettségű munkavállalók viszonylatában, így az alacsony képzettségűek nem kapnak kellő ösztönzést ahhoz, hogy befektessenek az oktatásba és képzésbe. A kormány a szociális partnerekkel együttműködve szorosan nyomon követi a minimálbér alakulását.

(15)

A korai iskolaelhagyók aránya továbbra is meghaladja az uniós átlagot, de hosszú távon csökkenő tendenciát mutat, részben az oktatási siker ösztönzésére és a lemorzsolódók arányának csökkentésére irányuló intézkedések végrehajtásának köszönhetően. Tovább javulnak az oktatási eredmények, de az esélyegyenlőséggel kapcsolatban aggályok merülnek fel, mivel az alsó és a felső társadalmi-gazdasági kvartilist tekintve jelentősen eltér a gyengén teljesítők aránya. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 30–34 év közötti korosztályban a 2016. évi 34,6 %-ról 2017-ben 33,9 %-ra csökkent, ami messze elmarad a 2020-ra kitűzött 40 %-os nemzeti célkitűzéstől. Annak ellenére, hogy a tudományos, mérnöki, műszaki és matematikai végzettségűek foglalkoztathatósága magas, nem jelentős az e területeken elhelyezkedő diplomások aránya.

(16)

Bár az utóbbi években fejlődött a portugál kutatási és innovációs rendszer, különösen a humán erőforrások és a tudományos eredmények nagyságrendje és minősége tekintetében, továbbra is jelentős szűk keresztmetszetek mutatkoznak a tudományos szféra és a vállalkozások közötti együttműködési kultúra megteremtése és az azt támogató feltételek kialakítása terén. Ilyen szűk keresztmetszetet jelentenek a tudás- és technológiatranszfert, valamint a kutatási eredmények piaci hasznosítását korlátozó tényezők, továbbá azok a kutatói életpályamodellek, amelyek nem ösztönzik kellőképpen a kutatókat arra, hogy feltárják az ún. „vállalkozói kutatás” és az iparral való együttműködés lehetőségeit. A szellemi tulajdonnal kapcsolatos tájékoztatás megerősítése és a fogalom egyértelműsítése a tudományos szektor és az üzleti élet közötti kapcsolatokban hozzájárulhat a szerződéses célkitűzések megvalósításához szükséges idő lerövidítéséhez, a tudományos ismeretek pénzre váltásához és gazdasági potenciáljuk erősítéséhez.

(17)

A nemteljesítő eszközök állományának gyorsabb csökkentésére irányuló átfogó stratégia végrehajtása folyamatban van. Ennek köszönhetően sikerült a 2016-os 17,2 %-ról 2017 negyedik negyedévére 13,3 %-ra csökkenteni a bruttó hitelállományban a nemteljesítő hitelek arányát. A nemteljesítő vállalati hitelek különösen aggodalomkeltőek, mivel a nemteljesítő hitelek teljes állományának mintegy kétharmadát teszik ki; a nemteljesítő vállalati hitelek aránya továbbra is magas, a bruttó hitelállomány 25,2 %-a. Az értékvesztett eszközök szanálása elengedhetetlen az új beruházásokhoz és a fenntartható növekedéshez szükséges hitelkínálati kapacitások felszabadításához. A fizetésképtelen vállalkozásokra vonatkozó eljárások, valamint az értékvesztett eszközök felvételére alkalmas másodlagos piacok szűkössége azonban továbbra is komoly akadályt jelent a nemteljesítő hitelek arányának csökkentése szempontjából. Bár a tőkeállomány bővülése a költségek csökkentésére irányuló erőfeszítésekkel és bizonyos, a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos pozitív közelmúltbeli fejleményekkel együtt javítja a pénzügyi ágazatbeli kilátásokat, a nyereségesség továbbra is alacsony, az állampapírokkal szembeni kitettség számottevő és a tőketartalékok nem elegendőek.

(18)

A finanszírozáshoz jutás továbbra is komoly kihívás a portugál gazdaságban. A finanszírozáshoz való stabil hozzájutás és ezen belül különösen a részvénytőke-bevonás az egyik legnagyobb kihívás a portugál vállalkozások számára, amihez hozzájárul a hitelállomány-leépítési nyomás is. Relatív értelemben az alternatív finanszírozási források változatlanul csekély jelentőségűek. Az utóbbi években új programok és hitelkeretek bevezetésére került sor, az üzleti környezet további egyszerűsítésével együtt, de további előrelépésre van szükség. Ugyanakkor a nemteljesítő hitelek és a vállalati adósság állománya továbbra is magas, bár csökkenőben van, és a tőkeallokáció termelékenyebb vállalkozások felé való elmozdulása előnyös lenne a beruházási környezet szempontjából.

(19)

Annak ellenére, hogy történt előrelépés a polgárok és vállalkozások mindennapi életét megkönnyítő, egyszerre több területre kiterjedő adminisztratív egyszerűsítés terén, az ágazatspecifikus szabályozási és adminisztratív akadályok továbbra is gátolják a beruházást és az erőforrások hatékony elosztását. Ebben a tekintetben a sürgős ágazatspecifikus reformok közé tartozik az eljárási munkafolyamatok átalakítása a döntéshozatali határidők lerövidítésével, a hallgatólagos jóváhagyási eljárás alkalmazhatóságának bővítése, valamint a számos dokumentum benyújtását igénylő engedélyezési eljárások felváltása az úgynevezett felelősségvállaló nyilatkozattal. Az építőipari ágazatot terhelő adminisztratív költségeket arányba kell állítani a tényleges költségekkel. Bár továbbra is korlátozott a verseny a közbeszerzés területén, a felülvizsgált közbeszerzési kódex célja az átláthatóság és a verseny előmozdítása, valamint a közbeszerzések jobb kezelése. Nyomon kell követni az új szabályok végrehajtását, így többek között a szerződések közvetlen odaítélésének alkalmazására vonatkozó szigorúbb szabályok hatását is. Bár a portugál igazságszolgáltatási rendszer hatékonysága változatlanul javul, továbbra is kihívást jelent a közigazgatási bíróságokon folytatott eljárások hossza. Emellett a vállalkozások továbbra is aggályosnak tartják a korrupciót és az átláthatóság hiányát. Bár folytatódott az előrelépés a korrupció megszüntetése terén, a közintézményeken belül a feddhetetlenség javítására irányuló erőfeszítések eredményei eddig nem kielégítőek.

(20)

A pénzügyi támogatási program óta kevés szabályozási reformra került sor, és a program keretében elfogadott reformok megtorpantak, sőt visszafordításukra is volt példa. Számos szakmai szolgáltatást nem nyújthatnak vállalatcsoportok. Egyes szakmai üzleti szolgáltatások, mindenekelőtt a jogi szolgáltatások esetében a végrehajtási szabályok kevésbé ambiciózusak bizonyos meghatározó pontok tekintetében – így például a jogi forma, a részesedés, az irányítás, a reklám és a multidiszciplináris gyakorlatok kapcsán –, mint a kerettörvény. Az építőipari szolgáltatók engedélyezésének és nyilvántartásba vételének reformja nem egészült ki a szerelési és épületgépészeti szolgáltatások ellenőrzésének enyhítésével.

(21)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a portugál gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Portugáliának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak mindezeknek a Portugália fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(22)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

(23)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi nemzeti reformprogramot és a 2018. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–3. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Romániát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)

A Romániára vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (2) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Románia által elért eredményeket.

(3)

Románia 2018. május 10-én benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját, 2018. május 14-én pedig a 2018. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Románia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2018. évi konvergenciaprogramjában a kormány 2018-ban a GDP 2,95 %-ának megfelelő államháztartási hiányt tervez, amely ezt követően fokozatos csökkenés eredményeként 2021-ben a GDP 1,45 %-ának felel majd meg. A középtávú költségvetési cél – a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiány – a programidőszak végéig, vagyis 2021-ig várhatóan nem teljesül. Az újraszámított strukturális egyenleg 2021-ben várhatóan eléri a -2,1 %-ot. A 2018. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság-ráta 2021-re várhatóan 40 % alatt marad. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista. Emellett a kitűzött hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(6)

2017. június 16-án a Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 121. cikke (4) bekezdésének megfelelően úgy határozott, hogy Romániában 2016-ban a középtávú céltól való jelentős megfigyelhető eltérés következett be. Tekintettel a megállapított jelentős eltérésre, a Tanács 2017. június 16-i ajánlásai szerint Romániának meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (4) nominális növekedési rátája 2017-ben ne haladja meg a 3,3 %-ot, ami a GDP 0,5 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. 2017. december 5-én a Tanács megállapította, hogy Románia a neki címzett 2017. június 16-i tanácsi ajánlás nyomán nem tett eredményes intézkedéseket, és felülvizsgált ajánlást bocsátott ki. Az új ajánlásban a Tanács felkérte Romániát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2018-ban ne haladja meg a 3,3 %-ot, ami a GDP 0,8 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. 2018. június 22-én a Tanács (5) megállapította, hogy Románia a neki címzett 2017. december 5-i tanácsi ajánlás nyomán nem tett eredményes intézkedéseket. Ezen túlmenően a 2017. évi eredményadatok alapján Románia 2017-ben jelentősen eltért az ajánlott kiigazítástól.

Az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdésével és az 1466/97/EK tanácsi rendelet 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság 2018. május 23-án figyelmeztetést adott ki Románia számára, mely szerint 2017-ben jelentős eltérés volt megfigyelhető a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától. Ezt követően, 2018. június 22-én a Tanács (6) újabb ajánlást fogadott el, amelyben megerősítette, hogy Romániának meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2018-ban ne haladja meg a 3,3 %-ot, ami a GDP 0,8 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2018-ben eltérés lesz ettől az ajánlástól.

(7)

A 2019. év tekintetében a Tanács 2018. június 22-én ajánlotta, hogy Románia tegye meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája ne haladja meg az 5,1 %-ot, ami a GDP 0,8 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben eltérés lesz ettől a követelménytől. Emellett a Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése 2018-ra a GDP 3,4 %-ának, 2019-re pedig a GDP 3,8 %-ának megfelelő költségvetési hiányt vetít előre, ami meghaladja a Szerződésben a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértéket. Összességében a Tanács véleménye szerint – tekintettel a költségvetési kilátások számottevő romlására – 2018-tól jelentős további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében, összhangban a 2018. június 22-én Romániának címzett, a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való jelentős, megfigyelhető eltérés korrekcióját célzó ajánlással.

(8)

Románia költségvetési tervezése rendszeresen figyelmen kívül hagyja költségvetési keretének előírásait, pedig a felelősségteljes költségvetés-politikai döntéshozatal követelmény. A költségvetési paktumot Románia felelősségteljes költségvetési gazdálkodásról szóló törvénye ülteti át a nemzeti jogba. Az ebben foglalt szabályok megfelelően kidolgozottak, de a gyakorlatban ismétlődően figyelmen kívül hagyják őket. 2016-ban a strukturális hiány a középtávú költségvetési cél fölé emelkedett, és ezzel Románia megszegte a hiányra vonatkozó szabályt. Mind a 2017. évi, mind pedig a 2018. évi költségvetés a GDP közel 3 %-át kitevő államháztartási hiányt irányzott elő, ami a strukturális egyenleg – szabályokkal szembemenő – romlását jelenti. A 2017-ben végrehajtott két költségvetési módosítás nem felelt meg azoknak a szabályoknak, amelyek a folyó költségvetési év során az államháztartási hiány és az elsődleges hiány felső határa növekedésének, valamint a személyi állomány és az államháztartási kiadások növekedésének tilalmára vonatkoznak. Továbbá, csakúgy mint a korábbi években, 2017-ben a frissített költségvetési stratégiát jóval a jogszabályban előírt határidő lejárta után küldték meg a parlamentnek, így nem biztosítottak hosszabb távú perspektívát a költségvetési tervezéshez.

(9)

Az adózási fegyelem továbbra is gyenge, különösen a hozzáadottérték-adó tekintetében. Az elmúlt évben Románia korlátozott mértékű előrelépést tett az adózási fegyelem és az adóbehajtás megerősítésére irányuló ismételt országspecifikus ajánlás végrehajtásában. A hozzáadottérték-adó tekintetében az elméletileg várható és a ténylegesen beszedett bevételek közötti különbség továbbra is nagyon magas. A megfelelés javítása érdekében a hatóságok bevezették a megosztott befizetések lehetőségét. Ez nem kötelező, kivéve a fizetésképtelen társaságok és a jelentős fennálló héa-kötelezettségekkel rendelkező adófizetők esetében. Az intézkedés azonban még nem hozott jelentős eredményeket. Az adóhatóság informatikai rendszeréhez kapcsolódó elektronikus pénztárgépek gyakorlati bevezetése még nem történt meg.

(10)

A pénzügyi szektor egészsége tovább javult, de bizonyos fejlemények nyomon követésére van szükség. A bankszektor tőkeerős, és eszközminősége javult. Ugyanakkor szoros nyomon követést tesz indokolttá számos olyan, folyamatban lévő jogalkotási kezdeményezés, amely hátrányosan érintheti a nemteljesítő hitelek elidegenítését, a hiteleket és a beruházásokat. Az előre finanszírozott második pillérbe tartozó nyugdíjalapokhoz való hozzájárulások közelmúltbeli csökkentése enyhítette a rövid távú költségvetési aggályokat, azonban negatív hatással lehet a tőkepiacok fejlődésére.

(11)

A munkaerőpiac a foglalkoztatás növekedésének köszönhetően, valamint a munkaerő-állománynak a népesség elöregedése és a kivándorlás miatti csökkenése következtében szűkült. Románia ugyanakkor jelentős kihasználatlan munkaerő-potenciállal rendelkezik; számos csoport, mint például a fiatalok, a romák, a tartósan munkanélküli személyek és a fogyatékossággal élő személyek nehézségekkel szembesülnek a munkavállalás tekintetében. Az elmúlt évben Románia kevés előrelépést tett a munkaerőpiactól legtávolabb rekedt csoportokra összpontosító célzott aktivizálási politikák és integrált közszolgáltatások megerősítésére irányuló országspecifikus ajánlás tekintetében. A mobilitási programok fokozott pénzügyi ösztönzése ellenére az aktív munkaerőpiaci intézkedésekben való részvétel továbbra is nagyon alacsony maradt, az adminisztratív terhek pedig magasak. A helyi érdekű közmunkaprogramok kevéssé járultak hozzá a megfelelő készségek biztosítása és a rendes foglalkoztatásra való áttérés támogatásához. A tartósan munkanélküli személyek és a szociális ellátások kedvezményezettjei tekintetében nincs esetkezelés. Az állami foglalkoztatási szolgálatok és a szociális és oktatási szolgáltatók, illetve a külső szolgáltatók közötti együttműködés korlátozott.

(12)

A szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázata nagyon magas. Különösen érintettek a gyermekes családok, a fogyatékossággal élő személyek, a romák és a vidéki lakosság. A jövedelmi egyenlőtlenség továbbra is nagy, többek között azért, mert az adókedvezmények rendszere gyenge hatást gyakorol a piaci jövedelmi egyenlőtlenség enyhítésére. A szociális referenciaindexet – amely a legfontosabb szociális ellátások számításának alapját képezi – 2008 óta nem frissítették. A tervek szerint 2018-ban hatályba lépő, a pénzügyi felzárkózást elősegítő minimumjövedelemről szóló törvény megnövelte volna a szociális támogatás kiterjedtségét és megfelelőségét. Ennek hatálybalépését azonban több mint egy évvel elhalasztották. A nők alacsonyabb nyugdíjkorhatára alacsonyabb nyugdíjjogosultságokat von maga után, súlyosbítva az időskori szegénységet és a nemek közötti foglalkoztatottsági különbséget.

(13)

A szociális partnerek bevonása a gazdasági és szociális reformok kialakításába és végrehajtásába nagyon korlátozott. A szociális partnerek véleményét gyakran nem veszik figyelembe, még akkor sem, ha egymáshoz közelítenek. Románia kollektív tárgyalási kerete nem segíti elő az ágazati kapcsolatok jól működő rendszerét. A szociális párbeszédről elmondható, hogy kollektív tárgyalásokra alig kerül sor, különösen ágazati szinten, a szakszervezeteknek és a munkáltatói szervezeteknek pedig kevés tagja van. A hatékonyabb szociális párbeszéd útjában álló legfontosabb akadályok között említhetők a magas reprezentativitási küszöbértékek és az ágazatok homályos meghatározása. A keret javítását célzó jogszabályi módosítások terén eddig kevés előrelépés történt.

(14)

Az elmúlt néhány évben a minimálbért többször is – eseti mérlegelés alapján – megemelték. 2015 óta a nettó minimálbér több mint 60 %-kal nőtt. 2017-ben a munkavállalók mintegy 30 %-a dolgozott minimálbérért, ami erősen szűkített béreloszlást jelent. A minimálbér-emelésekre vonatkozó objektív mechanizmusra irányuló javaslatot a szociális partnerek jóváhagyták, de a kormány nem alkalmazta.

(15)

A készségkínálat nem tart lépést a gazdaság igényeivel. Az alapkészségek és a digitális készségek alacsony szintje kedvezőtlen hatással van a versenyképességre, a foglalkoztatásra és a konvergenciára. A felnőttképzésben való részvétel rendkívül kis mértékű. Még nem áll rendelkezésre olyan mechanizmus, amely az aktív munkaerőpiaci politikákat összehangolja a szükséges készségekkel, továbbá a készségek iránti jövőbeli igények előrejelzésére és az új technológiák várható hatásának becslésére gyenge a kapacitás. A szakképzést továbbra is jobb lehetőség hiányában választják, és nem igazodik kellőképpen a munkaerőpiaci igényekhez, valamint a regionális vagy ágazati szakosodási stratégiákhoz.

(16)

Az oktatási rendszer gyenge teljesítménye hozzájárul a jelentős mértékű esélyegyenlőtlenséghez és rontja Románia hosszú távú növekedési kilátásait. A minőségi inkluzív többségi oktatás biztosítása és az ahhoz való hozzáférés kihívást jelent, különösen a romák és a vidéki térségekben élő gyermekek számára. Még ki kell dolgozni az iskolai szegregáció kezelésére szolgáló nyomonkövetési módszertant. Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya csökken, de még mindig magas. A lemorzsolódás veszélyének kitett gyermekek azonosítására szolgáló korai előrejelző mechanizmus kidolgozása folyamatban van, de nem kap elegendő hangsúlyt a minőségi oktatás. Annak ellenére, hogy hoztak bizonyos intézkedéseket, az iskolai és a felsőoktatási minőségbiztosítás kihívásokkal néz szembe. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya nagyon alacsony. Az oktatásba való beruházások szintje viszonylag alacsony, és a hátrányos helyzetű iskolák nem részesülnek megfelelő támogatásban.

(17)

A lakosság egészségi állapota javult, de továbbra is elmarad az uniós normáktól. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés továbbra is kihívást jelent, ami negatív hatással van a gyermekek fejlődésére, a munkaerő foglalkoztathatóságára és az egészséges öregedésre. Az alacsony finanszírozás és az erőforrások nem hatékony felhasználása korlátozza az egészségügyi rendszer hatékonyságát, miközben jelentős az orvos- és ápolóhiány. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést korlátozza a hálapénz elterjedt gyakorlata és az egészségügyi infrastruktúrától való távolság. Románia némi előrelépést tett a hálapénz visszaszorítására irányuló országspecifikus ajánlás nyomán, továbbá folyamatban van egy nyomonkövetési mechanizmus bevezetése, amelynek tényleges hatását még értékelni kell. A járóbeteg-szakellátásra való áttérésre vonatkozó országspecifikus ajánlás teljesítése terén eddig korlátozott előrelépés történt. A nemzeti egészségügyi stratégia folyamatban lévő végrehajtását akadályozza a prioritások változása és a beruházások nem megfelelő tervezése.

(18)

A szakpolitikák tervezése, végrehajtása és nyomon követése terén továbbra is gyenge a stratégiai tervezés, a nyilvános konzultációs folyamat és a szabályozás hatásvizsgálata. Mindez rontja a szabályozás minőségét és kiszámíthatóságát. Emellett a jogszabályok gyakori változásai, mint például az adótörvény módosításai, megterhelik az üzleti környezetet. Az érdekelt felek bevonása a reformok kialakításába és végrehajtásába gyenge, és annak ellenére, hogy a releváns intézményi struktúrák rendelkezésre állnak, valódi párbeszédre ritkán kerül sor. Az a mechanizmus, amely a nyilvános konzultációk során az érdekelt felek véleményének kezelésére szolgál, nem biztosítja a megfelelő nyomon követést. Konkrét közelmúltbeli példa erre annak a szociális partnerek által elfogadott, a minimálbér növelésére irányuló objektív mechanizmusra irányuló javaslatnak a figyelmen kívül hagyása, amely választ jelentett volna az országspecifikus ajánlásra. A közigazgatási reformok terén nem sikerült kézzelfogható eredményeket elérni. A közigazgatás humánerőforrás-menedzsmentjére vonatkozó jogszabályok elfogadása késik. A kormányzati főtitkárság korlátozott szerepet játszik a szakpolitikai tervezés minőségellenőrzésében.

(19)

Románia növekedési kilátásait korlátozza az infrastruktúra rossz minősége, többek között a közlekedési, a hulladék- és a szennyvízágazatban. Az állami beruházásokat alacsony hatékonyság jellemzi, különösen a projektek előkészítése és rangsorolása során. A közúti, vasúti és vízi infrastruktúra általános állapota és megbízhatósága továbbra is gyenge, a közlekedési ágazat reformja pedig nagyon lassan halad. A hulladékgazdálkodási reform előrehaladása lassú, míg a szilárdhulladék- és szennyvízágazat egyaránt kihívásokkal néz szembe. A közlekedési főterv és a nemzeti hulladékgazdálkodási terv célja, hogy stabil ütemtervet biztosítson a beruházások számára, és erősítse az igazgatási kapacitást az ágazatokban, azonban a projektelőkészítés stratégiai tervezéssel való összehangolása eddig korlátozott volt. Románia korlátozott haladást ért el azon országspecifikus ajánlások végrehajtása terén, amelyek az állami beruházások vonatkozásában a projektek rangsorolásának és előkészítésének megerősítésére vonatkoztak.

(20)

A hatékony és átlátható közbeszerzés továbbra is kulcsszerepet játszik a Románia előtt álló fontos szakpolitikai kihívások kezelésében, ideértve a hatékony állami kiadásokat, a korrupció elleni küzdelmet, továbbá az innováció, valamint a fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítását. Románia némi előrelépést tett a közbeszerzési stratégia végrehajtására vonatkozó országspecifikus ajánlás végrehajtása terén, a tervet azonban még nem hajtották végre teljes mértékben. Ugyanakkor a közbeszerzés hatékonyságának és stratégiai alkalmazásának fokozása, a hatékony ellenőrzés és a csalás elleni küzdelem továbbra is kihívást jelent. A meghozott intézkedések fenntarthatóságának és a reformok visszafordíthatatlanságának biztosításához folyamatos nyomon követésre van szükség. A közbeszerzéssel kapcsolatos hatékonysági és átláthatósági kihívások különösen a iași-i, cluj-i és craiovai regionális kórházakba történő nagy egészségügyi infrastrukturális beruházásokat érintik.

(21)

Az állami tulajdonban lévő vállalatok kulcsszerepet játszanak a kritikus infrastrukturális ágazatokban, így például az energia és a vasúti közlekedés terén. Működési és pénzügyi teljesítményük azonban gyengébb, mint a magánszektorbeli megfelelőiké. Az állami tulajdonban lévő vállalatok vállalatirányítását a közelmúltban jelentősen meggyengítették, visszafordítva a 2015. és 2016. évi országspecifikus ajánlások nyomán elért haladást. Nem csupán az új jogszabály végrehajtása bizonytalan, de jelenleg is történnek olyan kísérletek, amelyek számos vállalatot kivonnának a hatálya alól. Emellett késik az állami tulajdonú vállalatokra vonatkozó pénzügyi adatok közzététele. Ennek következtében sérültek az állami források hatékony felhasználásának előmozdításához szükséges kulcsfeltételek, és megnyílt az út a torzult beruházási döntések előtt. 2018 februárjában az alkotmánybíróság felszólította a parlamentet, hogy vizsgálja felül a fenti mentességeket.

(22)

Az elmúlt év fejleményei nagymértékben megkérdőjelezték azt, hogy visszafordíthatatlannak és fenntarthatónak tekinthetők-e a Románia által az igazságszolgáltatási rendszer reformja és a magas szinten elkövetett korrupció kezelése terén elért jelentős eredmények. Az igazságszolgáltatás függetlensége veszélyben van, nyomást gyakorolnak az igazságszolgáltatási intézményekre és a korrupció elleni küzdelem jogi keretére, miközben a fennmaradó kihívások kezelése továbbra is akadályokba ütközik. A korrupció megelőzése és leküzdése érdekében további intézkedéseket kidolgozó, a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti korrupcióellenes stratégia végrehajtása szakértői szinten folyik, azonban kézzelfoghatóbb politikai támogatásra van szükség, mivel a közszektort érintő korrupciós és irányítási kérdések továbbra is minden szinten jelen vannak, és az üzleti környezet szempontjából az egyik legfőbb kihívást jelentik.

(23)

Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében a Bizottság folytatja a romániai igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem nyomon követését. Ezek a területek ezért nem szerepelnek a Romániának címzett országspecifikus ajánlásokban, azonban fontosak ahhoz, hogy az országban pozitív társadalmi-gazdasági környezet alakuljon ki.

(24)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a román gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi konvergenciaprogramot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Romániának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Románia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(25)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi konvergenciaprogramot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Szlovéniát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Szlovénia pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Szlovéniának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet különösen az alábbi 1. ajánlás tükröz.

(3)

A Szlovéniára vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Szlovénia által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, melynek eredményeit szintén 2018. március 7-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Szlovéniában nem áll fenn makrogazdasági egyensúlyhiány.

(4)

Szlovénia 2018. április 13-án benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját, 2018. április 26-án pedig 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Szlovénia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik. A 2018. évi stabilitási programot ügyvivő kormány nyújtotta be, és a program a változatlan politika feltételezésén alapul. Ennek megfelelően a kormány azzal számol, hogy a GDP-arányos államháztartási többlet 2018-ban 0,4 %-ra nő, majd 2021-re a GDP 0,9 %-ának megfelelő szintet fog elérni. Változatlan politikát feltételezve a középtávú költségvetési cél – a GDP 0,25 %-ának megfelelő többlet – várhatóan nem valósul meg 2021-re. A 2018. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság-ráta 2018-ban várhatóan 69,3 %-ra esik vissza, majd tovább csökken, és 2021-ben 58,3 %-os értéket fog mutatni. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott.

(7)

A Tanács 2017. július 11-i ajánlásai szerint Szlovéniának biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (6) nominális növekedési rátája 2018-ban ne haladja meg a 0,6 %-ot, ami a GDP 1,0 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Tanács ugyanakkor megállapította, hogy a 2018. évi költségvetésiterv-javaslat értékelése és ezt követően a 2018. évi költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozó célt, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig az államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. A Bizottság – miután a Szlovénia 2018. évi költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményének keretében az ország fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásainak megfelelő figyelembevétele mellett értékelte a szlovén gazdasági fellendülés erejét – arra a következtetésre jutott, hogy 2018-ra a GDP legalább 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítást kell elérni, egy éven belül minden további eltérés nélkül. Ennek megfelelően a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg az 1,5 %-ot. Ezt az átfogó értékelésben figyelembe véve, a Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján 2018-ban fennáll a középtávú költségvetési célhoz vezető ajánlott kiigazítási pályától való jelentős eltérés kockázata.

(8)

2019-ben, tekintettel Szlovénia 60 % feletti GDP-arányos államadósság-rátájára és a GDP 4,1 %-át kitevő előre vetített pozitív kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg a 2,2 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott, a követelményekre vonatkozó kiigazítási mátrixból eredő, a GDP 1,0 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. Ugyanakkor azzal, hogy 2019-ben 2 %-os infláció várható, az alulfoglalkoztatottság magasabb a válság előtti szintnél, illetve hogy a válság éveiben tapasztalt markáns visszaesést követően megkezdődött a beruházások élénkülése, határozott jelek utalnak arra, hogy alábecsülik a gazdaság kihasználatlan kapacitásait. Emellett a megbízhatóságvizsgáló eszköz is azt jelzi, hogy a kibocsátási rés közösen megállapított módszertan szerinti becslését jelentős bizonytalanság övezi. Mindezek alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások legfeljebb 3,1 %-os emelkedésének megfelelő, a GDP 0,65 %-át kitevő éves strukturális kiigazítás tűnik megfelelőnek. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a veszélye, hogy az ország 2019-ben, valamint a 2018-as és a 2019-es évet együtt nézve jelentősen el fog térni ettől a követelménytől. Az előrejelzés szerint Szlovénia 2018-ban megfelel az átmeneti adósságszabálynak, 2019-ben pedig meg fog felelni az adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2018-tól kezdődően meg kell hozni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében.

(9)

A kormány ismertette az egészségügyi rendszer átalakítására irányuló javaslatait. A reform központi elemének, valamint az egészségügyi rendszer hosszú távú finanszírozása biztosítékának számító, egészségügyi ellátásról és egészségbiztosításról szóló törvénytervezetet egyeztetés céljából 2017 decemberében a gazdasági és szociális tanács elé terjesztették, de a törvénytervezetet a választások előtt már nem fogadták el, aminek következtében a jövőbeli elfogadását bizonytalanság övezi. Folyamatban van a tartós ápolásról-gondozásról szóló törvénytervezet kidolgozása, amelynek jóvoltából a tartós ápolás-gondozás a társadalombiztosítás intézményének többi rendszerét (egészségügyi ellátás, szociális ellátás és nyugdíjbiztosítás) kiegészítve a szociális biztonság új pillérévé válhat. Továbbra is bizonytalanság övezi, hogy Szlovénia a jövőben milyen módon fogja javítani az ellátás költséghatékonyságát, minőségét, illetve az ellátáshoz való hozzáférést. 2017-ben elfogadásra kerültek a gyakorló orvosokról szóló törvényt, az egészségügyi szolgáltatásokról szóló törvényt, a betegek jogairól szóló törvényt, valamint a közegészségügyi intézmények pénzügyi stabilitását biztosító intervenciós intézkedések megállapításáról szóló törvényt módosító javaslatok, amelyeket a hozzáférés és a minőségi ellátás biztosítása érdekében immár végre kell hajtani. Szlovénia megtette az első lépéseket a nemzeti egészségügyi ellátásra vonatkozó, a 2016 és 2025 közötti időszakra szóló terv végrehajtása terén. Fokozatosan bevezetésre kerül a családorvosi járóbeteg-ellátást nyújtó klinikák intézménye, a tervek szerint 2020-ra létrejön az egészségügyi technológiaértékelés rendszere, a nyomon követést pedig országszerte e-egészségügyi megoldások fogják segíteni. Ezenkívül az egészségügy terén lebonyolított közbeszerzések megfelelőbb koordinációjával járó előnyök jóvoltából a közbeszerzések várhatóan költséghatékonyabbá válnak.

(10)

2017 júliusában a gazdasági és szociális tanács egyhangúlag elfogadta a „Kiindulási pontok a Szlovén Köztársaság nyugdíj- és rokkantbiztosítási rendszerének korszerűsítéséhez” című dokumentumot. A dokumentum több intézkedést is felvázol arra vonatkozóan, hogy miként érhetők el megfelelő nyugdíjak, illetve alakítható ki egy fenntartható és átlátható nyugdíjrendszer. Továbbra sincs azonban konkrét cselekvési terv a szóban forgó intézkedések elfogadásához, és bár a szociális partnerek és a kormány között megegyezés született a reform 2020-ig történő elfogadásáról, a reform bevezetési időszakának meghatározása még várat magára. A következő kihívások várnak még megoldásra: a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának és megfelelőségének biztosítása a törvényben előírt nyugdíjkorhatár kiigazítása, valamint a későbbi nyugdíjba vonulás előmozdítása révén; a kiegészítő nyugdíjkonstrukciók körének kiterjesztése; a szakmai életpálya irányváltásainak megfelelő kezelése, valamint az időskori szegénység kockázatának csökkentése.

(11)

A gazdasági növekedés folytatódott, a munkaerőpiaci és a szociális tendenciák pedig tovább javultak. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett személyek aránya csökkent, de a mutató az idősek és mindenekelőtt a nők esetében változatlanul meghaladja az uniós átlagot. Folytatódott a foglalkoztatás bővülése, a munkanélküliség pedig tovább csökkent. Ugyanakkor a szakképzést igénylő foglalkozások közül több esetében is a munkaerőhiány jelei mutatkoznak. A tartós munkanélküliség változatlanul meghaladja a válság előtti szintet, és a munkanélküliségen belüli részaránya még mindig megközelíti az 50 %-ot. Különösen az idősebb munkavállalók helyzete problémás továbbra is, hiszen aktivitási és foglalkoztatási rátáik uniós összehasonlításban változatlanul a legalacsonyabbak közé tartoznak. Szlovéniában gyors ütemű a társadalom elöregedése, ami egyúttal azt is jelenti, hogy egyre csökken a munkaképes korú népesség és a munkaerő-kínálat. E tendenciára reagálva a kormány kidolgozta a „Tevékeny időskor stratégiáját”, de konkrét cselekvési tervek továbbra sincsenek.

(12)

A népesség elöregedése rávilágít arra, hogy növelni kell a felnőttképzésben való részvételt, amely egyébiránt 2010 óta csökken; az alacsony iskolai végzettségű, illetve az idősebb munkavállalók különösen alacsony arányban vesznek részt a felnőttképzésben. Az egész életen át tartó tanulással együtt járó készségfejlesztés javítaná az elhelyezkedési esélyeket, különösképpen az alacsony iskolai végzettségű, illetve az idősebb munkavállalók számára. Az alacsony iskolai végzettségű munkavállalók foglalkoztatási rátája javult, de továbbra is elmarad a válság előtti szintektől és az uniós átlagtól. Az aktív munkaerőpiaci szakpolitikák értékelése arról tanúskodik, hogy a legtöbb program eredményes, de az e területre fordított kiadások mértéke, csakúgy mint a munkanélküliek programrészvételi aránya továbbra is alacsony. Jóllehet a 2013. évi munkaerőpiaci reform egyértelműen hozzájárult egyes kiszolgáltatott csoportok foglalkoztatásba való belépéséhez, az ideiglenes foglalkoztatás változatlanul problematikus.

(13)

Szlovénia intézkedéseket hozott az országban működő cégek finanszírozási lehetőségeinek javítására, valamint a banki hitelek alternatívájaként szolgáló eszközök biztosítására. A banki hitelektől való függőség ezzel együtt továbbra is nehézséget jelent a finanszírozás szempontjából, különösen a kis- és középvállalkozások esetében, amelyek növekedésének változatlanul gátat szab a forráshoz jutás problémája. A jelenlegi intézkedések egyelőre – különösen ami az innovatív cégeket illeti – nem járultak hozzá a finanszírozás javulásához. Szlovéniában alacsony a nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások száma, és e cégek növekedését nem támogatják kellő mértékben. A kockázati tőke – a sajáttőke-bevonás egyik formájaként – növekszik, de igen alacsony szintről. Az innovatív vállalkozások számára segítséget jelentene továbbá a hatékonyabb közszférabeli kutatás is, amely jelenleg akadályokba ütközik egyfelől a teljesítményalapú finanszírozás hiánya, másfelől pedig amiatt, hogy kihívást jelent a hazai és külföldi tehetségek ágazatba vonzása. A magánberuházások szintje Szlovéniában még mindig viszonylag alacsony a hasonló országokéhoz képest, ami a beruházások keretfeltételeinek további javítása érdekében célirányos intézkedéseket tesz szükségessé, különösképpen a komoly termelékenységnövelési potenciállal rendelkező területeken.

(14)

A még mindig jelentős mértékű szabályozási és adminisztratív terhek visszatartó erővel hatnak az üzleti tevékenységekre. Szlovéniában a bürokrácia számít az üzleti tevékenységet hátráltató egyik legsúlyosabb problémának. Jóllehet ennek hátterében elsősorban a zavaros és bonyolult adóügyi eljárások állnak, a probléma nem csak e területre korlátozódik, hiszen a kereskedelmi ügyek esetében közel egy évet kell várni a bírósági meghallgatásra. Szlovénia kialakította az adminisztratív terhek csökkentését elősegítő eszközt, amelynek immár végrehajtását is megkezdte. A végrehajtás egy tekintélyes része még nem került megvalósításra.

(15)

Hasonló a helyzet a szolgáltatási ágazatok adott körét érintő korlátozó jellegű szabályozással is, amelynek kezelésével Szlovénia csak a közelmúltban kezdett el foglalkozni. Szlovénia reformok útján liberalizálta az építészekkel és az építőmérnökökkel szemben támasztott szakmai követelményeket, a Bizottság szolgálatai által feltárt többi probléma tekintetében azonban az ország nem tett előrelépést. A reformok a versenyképes szolgáltatási inputoktól függő szlovéniai feldolgozóipari vállalkozások számára is hozadékkal járnának.

(16)

A hatékony közbeszerzés alapvető fontosságú a szlovéniai egészségügyi szektoron belüli költségellenőrzés és minőség javításához. A központosított beszerzéseknek, illetve az összevont beszerzések egyéb formáinak – például a kórházak közös beszerzéseinek – a kiterjesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy versenyképes árakon jó minőségű és innovatív termékek kerüljenek megrendelésre.

(17)

Szlovéniában problémát jelent, hogy a közbeszerzések nem hatékonyak. Az ajánlattevők közötti verseny aránylag gyenge, ahogy azt az egyes pályázati felhívásokra benyújtott ajánlatok alacsony száma és a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások magas aránya is jelzi. Ez utóbbi az átláthatóságot is csökkenti. A közbeszerzésekben közreműködő szereplők professzionalizálódása szerény mértékű, és kevés biztosíték áll rendelkezésre a korrupciónak és az ajánlattevők összejátszásának a kiszűrésére. Kiemelendő, hogy a Nemzeti Felülvizsgálati Bizottság függetlensége korlátozott, ami a testülettagok kinevezési eljárására vezethető vissza. Miközben a hatóságok becslése szerint a gazdasági bűnözés és a korrupció az elmúlt években komoly károkat okozott, a korrupcióellenes reformok némelyike még mindig függőben van.

(18)

Szlovéniában az állam gazdasági szerepvállalása – különösképpen a pénzügyi szektorban – továbbra is jelentős. A korábban közzétett privatizációs tervek végrehajtása lassú ütemben valósult meg. A privatizáció folytatása hosszú távon megerősítené a vállalkozások életképességét és csökkentené az államháztartást fenyegető kockázatokat.

(19)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a szlovén gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Szlovéniának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Szlovénia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(20)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

1.

2.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Szlovákiát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Szlovákia pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Szlovákiának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet különösen az alábbi 1. ajánlás tükröz.

(3)

A Szlovákiára vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Szlovákia által elért eredményeket.

(4)

Szlovákia 2018. április 25-én benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Szlovákia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2018. évi stabilitási programja értelmében a kormány arra törekszik, hogy 2018-ban 0,8 %-ra javítsa a GDP-arányos államháztartási hiányt, 2021-re pedig fokozatosan 0,0 %-os szintet érjen el. A középtávú költségvetési cél – a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – várhatóan 2020-ra teljesül. A 2018. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság-ráta a 2018-as 49,3 %-os értékről 2021-re várhatóan 43,3 %-ra csökken. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor a 2019-től kezdődő időszakra kitűzött hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek teljesen kidolgozva. A költségvetés magában foglal egy költségvetési tartalékoknak nevezett, nem meghatározott kiadási kategóriát, amely nem elhanyagolható hányadot képvisel (a GDP 0,7 %-a), és ad hoc műveletekhez használható fel, csökkentve ezáltal a költségvetés végrehajtásának kiszámíthatóságát.

(7)

A Tanács 2017. július 11-i ajánlásai szerint Szlovákiának biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (6) nominális növekedési rátája 2018-ban ne haladja meg a 2,9 %-ot, ami a GDP 0,5 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Tanács ugyanakkor megállapította, hogy a 2018. évi költségvetésiterv-javaslat értékelése és ezt követően a 2018. évi költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozó célt, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig az államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. Miután a Bizottság értékelte a szlovákiai fellendülés erősségét, kellő figyelmet fordítva Szlovákia fenntarthatósági kihívásaira, e tekintetben további elemeket nem kell figyelembe venni. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2018-ban jelentős lesz az eltérés ettől az ajánlástól.

(8)

2019-ben, tekintettel a GDP 1,2 %-át kitevő, előre vetített szlovákiai kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg a 4,1 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott követelménymátrix által előírt, a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. Változatlan szakpolitikai irányvonalat feltételezve a 2018-as és a 2019-es összesített eltérés miatt fennáll a kockázata annak, hogy Szlovákia 2019-ben jelentősen eltér az előírt követelménytől. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2018-tól meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében.

(9)

Szlovákia államháztartása hosszú távon továbbra is kockázatokkal szembesül. Az egészségügyi kiadások továbbra is kockázatot jelentenek az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága szempontjából, mivel a szlovákiai egészségügyi ellátás költséghatékonyságának növelése továbbra is kihívást jelent. Hosszú távon az egészségügyi közkiadások az előrejelzések szerint a GDP 1,2 százalékával nőnek, ami meghaladja a becsült uniós 0,9 százalékos átlagot. A nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága fokozatosan javult, főként a nyugdíjkorhatár automatikus növekedése miatt, ami hosszú távon csökkentette az elöregedéssel kapcsolatos kiadások előre jelzett növekedését.

(10)

Bár történtek lépések az egészségügyi rendszer költséghatékonyságának javítása érdekében, különösen a „pénzért értéket” kiadási felülvizsgálat révén, az erőforrások felhasználásának racionalizálásában továbbra is jelentős potenciál rejlik. A szolgáltatások racionalizálását, a jobb kórházi erőforrás-gazdálkodást és a hatékonyabb ellátási rendszert lehetővé tevő, széles körű egészségügyi reformterv tekintetében nem történt előrelépés. A kórházi szolgáltatások igénybevétele továbbra is magas, a krónikus betegségek esetében magas a kórházi ápolás aránya, a kórházakban uniós átlag feletti az elbocsátási arány, a kórházi ágyak kihasználtsági aránya pedig viszonylag alacsony. Miközben az alapellátási ágazat megerősítése enyhítheti a kórházakra nehezedő nagy terhet, a rendszer a háziorvosok hiánya miatt is szenved, amit tovább súlyosbít egyenlőtlen földrajzi eloszlásuk. A háziorvosi állomány korösszetétele szintén aggodalomra ad okot a jövőbeli ellátás tekintetében. Végül az egészségügyi rendszer költséghatékonyságának fokozására irányuló számos rendelkezés, mint például a diagnózishoz kapcsolódó csoportos fizetési rendszer teljes körű bevezetése, valamint az e-egészségügyi rendszer hatékony működőképessé tétele még mindig a fejlesztési szakaszban van. E rendelkezések tekintetében valószínűleg további késedelmek és végrehajtási kihívások fognak jelentkezni a jövőben.

(11)

A gyors gazdasági növekedés következtében a költségvetési bevételek növekednek, valamint folyamatban vannak az adózási fegyelem javítására és Szlovákia magas héabevétel-kiesésének csökkentésére irányuló erőfeszítések. Míg a kutatást és fejlesztést elősegítő fiskális ösztönzők növekedtek, az ingatlanadó továbbra is gyenge bevételi forrást jelent. A kiadások felülvizsgálatára irányuló gördülő program az állami kiadások valamennyi kulcsfontosságú területe tekintetében hatékony és szigorú eszköznek bizonyul az államháztartási kiadások költséghatékonyságának javítására.

(12)

A munkaerőpiac pozitív fejlődése folytatódik, amit a növekvő foglalkoztatás és a munkanélküliség minden eddiginél alacsonyabb szintje jellemez. Mindazonáltal a tartós munkanélküliség szintje továbbra is az egyik legmagasabb az Unióban, ami különösen a hátrányos helyzetű csoportokat, mint például az alacsony képzettségűeket, a fiatalokat és a marginalizált romákat érinti. A munkaerőpiaci feltételek javulása következtében a gazdaság egyes ágazataiban már megmutatkozott a szakképzett munkaerő hiánya. A munkaerőpiacon markáns regionális különbségek mutatkoznak, a magasabb munkanélküliség Kelet-Szlovákiában összpontosul, míg a munkaerőhiány az ország nyugati részére koncentrálódik. Szlovákia megkezdte a tartósan munkanélküli személyek integrációjára vonatkozó cselekvési tervének végrehajtását, amelyet az Európai Szociális Alap támogat. A terv mindenekelőtt személyre szabott szolgáltatásokat, szociális tanácsadást és új alapvető profilalkotási rendszert vezet be. A végrehajtás azonban még nem eredményezett jelentős strukturális javulást. Az állami foglalkoztatási szolgálatok ügyforgalma enyhítése tekintetében továbbra is hiányosságok mutatkoznak a magánpartnerekkel és a nem kormányzati szervezetekkel kialakított együttműködés terén, míg a személyre szabott tanácsadás korai szakaszban van. Emellett a tartósan munkanélküli személyek hozzávetőleges szegmentálása nem segíti elő az aktivizálási intézkedések érvényesítését. A képzési és átképzési programokat megerősítették, de azok még mindig elégtelenek, és továbbra is korlátozott a tartósan munkanélküliek és a hátrányos helyzetű csoportok megszólítása. Emellett a felnőttek tanulásban való részvétele még mindig nagyon alacsony és a hátrányos helyzetű csoportok számára a második esélyt nyújtó oktatás is kevéssé fejlett. A munkanélküli ellátásra való jogosultság feltételei szigorúak, a munkanélküli ellátás pedig rövid időtartamra szól. Ez alacsony lefedettséget eredményez a munkanélküli ellátásban részesülő, rövid távon munkanélküliek körében.

(13)

A nemek közötti foglalkoztatottsági különbség és a nemek közötti bérszakadék jóval meghaladja az uniós átlagot. A szülőképes korú nők alacsony foglalkoztatási rátája azt tükrözi, hogy a férfiak ritkán veszik igénybe a hosszú szülői szabadságot, a rugalmas munkaidő-beosztás kevéssé alkalmazott, és hogy a gyermekgondozási létesítmények kevésbé megfizethetők és hozzáférhetők. Különösen alacsony a gyermekgondozásban részt vevő, háromévesnél fiatalabb gyermekek száma.

(14)

Az oktatási rendszer nem járul hozzá kellőképpen Szlovákia társadalmi-gazdasági fejlődéséhez, és minden szinten alulfinanszírozott. Sürgető kihívást jelent az oktatási eredmények minősége, a romák inkluzív többségi oktatásban való részvétele, valamint a társadalmilag és gazdaságilag hátrányos helyzetű tanulók oktatásba és képzésbe történő hatékony integrációja. Az oktatási eredmények és az alapvető készségek szintje a nemzetközi szabványok szerint továbbra is gyenge, és nagyban függ a diákok társadalmi-gazdasági hátterétől. A korai iskolaelhagyók aránya alacsony, azonban növekszik, és a lemorzsolódás mértéke tekintetében jelentősek a regionális különbségek. Annak ellenére, hogy a tervek szerint a tanári fizetések 2020-ig évente 6 %-kal emelkednek, a tanári szakma még mindig nem vonzó, részben a korlátozott alapképzés és szakmai fejlődési lehetőségek miatt. A roma tanulók inkluzív többségi oktatásban való részvételének növelését célzó intézkedések végrehajtása rendkívül gyenge a nem megfelelő pénzügyi támogatás és felügyelet, valamint a tanárok interkulturális kérdésekkel kapcsolatos képzésének elégtelensége miatt.

(15)

A közigazgatásra továbbra is teherként nehezednek a gyenge minisztériumközi együttműködésből és a közszolgálat nem megfelelő politikai semlegességéből eredő hatékonysági problémák és szűk keresztmetszetek. A közszolgálati törvény végrehajtása, ha lassan is, de megkezdődött, mindazonáltal a humánerőforrás-gazdálkodás javítására gyakorolt hatása még nem látható. Az uniós források kezelése tekintetében az igazgatási kapacitás és hatékonyság továbbra is korlátozott, és továbbra is magas a – részben a politikai ciklushoz kapcsolódó – személyzeti fluktuáció. Erre azonban megoldást nyújt a miniszterelnök-helyettesi hivatal koordináló szerepének megerősítése, amely stabilizáló tényezőként hat a folytonosságra és az intézményi szakértelemre a végrehajtó szervezeteken belül.

(16)

Az európai strukturális és beruházási alapok kulcsszerepet játszanak Szlovákiában a versenyképesség, a növekedés és a foglalkoztatás javításával kapcsolatos fontos kihívások kezelésében. Szlovákia 2017-ben 26 millió EUR összegű kutatási és innovációs finanszírozást veszített el, főként a kiválasztási kritériumok alkalmazásának és az értékelők kiválasztásának problémái miatt, amit az elvégzett ellenőrzések is megerősítettek. Ha nem hoznak intézkedéseket a végrehajtás felgyorsítása érdekében, magas annak a kockázata, hogy a forrásallokáció egy másik része elvész. Míg a projektkiválasztási arány mára meghaladta a jelenlegi programozási időszakra előirányzott teljes összeg felét, a helyszíni végrehajtás eredményeként csak az allokáció 11 %-át fizették ki a kedvezményezetteknek.

(17)

A közigazgatás alacsony hatékonysága más ágazatokra is kiterjed, ideértve az energiaágazatot és a környezetvédelmet is. Az újrafeldolgozási arány nagyon alacsony és a levegő minősége továbbra is viszonylag gyenge. A fenntartható erdőgazdálkodás egyre nagyobb kihívást jelent. Az energiaágazatot a túlszabályozás sújtja, az energiapolitika pedig nem áll teljes mértékben összhangban az Unió éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseivel.

(18)

Szlovákia fontos lépéseket tett a jól működő közbeszerzési rendszer megvalósítása felé. Erőfeszítések történtek a minőségre vonatkozó odaítélési kritériumok bevezetésére. A közbeszerzési eljárások lefolytatásához szükséges kötelező elektronikus eszközöket 2018 októberétől kell alkalmazni. Az ország átfogó, bár nem optimális hatékonyságú előzetes ellenőrzéseket végzett az európai strukturális és beruházási alapokból finanszírozott valamennyi projekt tekintetében. Mindazonáltal a belső ellenőrzések, az átláthatóság, a digitalizálás, a professzionalizálás, valamint a stratégiai és környezeti szempontból fenntartható közbeszerzés területén még nem sikerült kielégítő teljesítményt elérni. Ez tükröződik Szlovákia versenyellenes gyakorlatokkal kapcsolatos pontszámaiban, amelyek némi javulás ellenére bizonyos mértékig az uniós átlag felett maradnak. Ráadásul még mindig csak korlátozott jelei vannak a korrupció elleni küzdelem iránti elkötelezettségnek. A vállalkozások több mint fele úgy érzékeli, hogy a nemzeti hatóságok által irányított közbeszerzések terén széles körű a korrupció.

(19)

A korrupció, az összetett adminisztratív eljárások, a túlzott és gyorsan változó üzleti szabályozás, valamint a számos szabályozó szerv irányításával kapcsolatos aggályok súlyosan befolyásolják Szlovákia üzleti környezetének minőségét. Míg Szlovákia néhány területen a nemzetközi összehasonlításban kissé háttérbe szorult, számos intézkedést azonosított az üzleti környezet minőségének javítására és a beruházások fellendítésére. Szlovákia megerősítette a szabályozás hatásvizsgálatára vonatkozó keretét is, amelynek használatát az elmúlt években kiterjesztette. Végezetül nemrégiben elfogadták a minőségi jogalkotásra vonatkozó, RIA 2020 (Regulatory Impact Assessment; szabályozási hatásvizsgálat) elnevezésű új stratégiát. Az üzleti szolgáltatások ágazatában továbbra is az uniós átlagnál szigorúbb korlátozások vannak érvényben az építészek, mérnökök, adótanácsadók, ügyvédek, szabadalmi ügynökök, ingatlanügynökök és idegenvezetők esetében. A Bizottság a 2017. január 10-i, a szakmai szolgáltatások szabályozására vonatkozó reformajánlásokra vonatkozó közleményében ajánlásokat fogalmazott meg a szabályozási akadályok megszüntetésével kapcsolatban. Szlovákia azonban nem számolt be előrelépésről a szóban forgó korlátozások megszüntetését illetően.

(20)

Összességében nem történt előrelépés a korrupció elleni küzdelem fokozása terén. A korrupcióérzékelés továbbra is magas, és az ilyen bűncselekményekre vonatkozó büntetőeljárások száma tovább csökkent. A korrupció megítélése tovább romlott egy oknyomozó újságíró meggyilkolása, valamint az általa feltárt magas szintű korrupciós ügyek széles köre miatt. A magas szintű büntetőügyek aránya rendkívül alacsony. A rendőrség és az ügyészi kar elszámoltathatóságának hiánya nem megoldott, és akadályozza a korrupció elleni küzdelmet és a kényes korrupciós ügyek kivizsgálását.

(21)

A hatékonyság bizonyos javulása ellenére továbbra is kihívást jelent Szlovákia számára az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának javítása, beleértve a függetlenséget is. Továbbra is aggályok merülnek fel a bírói kar függetlenségével kapcsolatban, beleértve a bírák kinevezési eljárásait a bírói kar valamennyi szintjén.

(22)

Bár az innováció fellendítése ösztönözheti a versenyképességet és elősegítheti a tudásalapú gazdaságra való átállást, Szlovákia innovációs kapacitása továbbra is mérsékelt, az üzleti kutatás és fejlesztés intenzitása pedig igen alacsony (2016-ban a GDP 0,40 %-a). Jóllehet Szlovákia csúcstechnológiát és közepesen fejlett technológiát előállító gyártási ágazata nagy méretű, az erőfölényben lévő multinacionális vállalatok eddig csak korlátozott érdeklődést mutattak a kutatási és fejlesztési tevékenységek végrehajtása terén, a házon belüli innovációs tevékenységet folytató kis- és középvállalkozások aránya pedig Szlovákiában 2016-ban (13,9 %) jóval alacsonyabb volt, mint az Unió egészében (28,8 %).

(23)

Az európai strukturális és beruházási alapok felhasználásának köszönhetően 2009 és 2015 között jelentősen nőttek a kutatási és innovációs célú állami beruházások. E beruházások teljes potenciálját a szlovák kutatási környezet hiányosságai miatt nem sikerült kiaknázni. Annak ellenére, hogy a miniszterelnök-helyettesi hivatal szerepe a kutatás, fejlesztés és innováció koordinációja vonatkozásában megerősödött, az e területen folytatott szakpolitika átfogó irányítása gyenge. A reformok rendszeres elhalasztását eredményezi a rendszer széttagoltsága és a gyenge irányítási keret, amely – a gyakran rosszul koordinált – számos minisztérium és végrehajtó ügynökség között oszlik meg. Csak lassan haladnak a tudástranszfer ösztönzésére, az ipari kutatási kapacitások megerősítésére, valamint a vállalkozások és a tudományos körök közötti együttműködés javítására irányuló intézkedések.

(24)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a szlovák gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Szlovákiának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Szlovákia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(25)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.

(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Finnországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Finnország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Finnországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 3. ajánlás tükröz.

(3)

A Finnországra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Finnország által elért eredményeket.

(4)

Finnország 2018. április 13-án benyújtotta a 2018. évi nemzeti reformprogramját és a 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Finnország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik, és az országra nézve érvényben van az adósságszabály. 2018. évi stabilitási programja értelmében a kormány 2018-ban az előző évihez képest változatlan, -0,6 %-os GDP-arányos államháztartási egyenleg elérésére törekszik. A kormány szerint az egyenleg az előrejelzések szerint 2019-ben javulni fog, és azt követően, 2020–2021-ben, némi többletet ér el. Finnország 2017-ben túlteljesítette a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékű strukturális hiányként meghatározott középtávú költségvetési célt. Az újraszámított strukturális hiány (6) azonban az előrejelzések szerint valamivel nagyobb, a GDP 0,6 %-a lesz 2018–2019-ben, majd ezt követően csökken. A GDP-arányos államadósság 2015-ben 63,6 %-on tetőzött, majd 2017-ben 61,4 %-ra csökkent. A 2018. évi stabilitási program alapján az adósságráta tovább csökken, és 2021-ben eléri a GDP 56,7 %-át. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv lényegében megalapozottnak tűnik. A költségvetési előrejelzéseket övező fő kockázatok a szociális és egészségügyi szolgáltatások tervezett reformjának a vártnál potenciálisan magasabb előzetes költségeihez kapcsolódnak.

(7)

A 2018. évi stabilitási program emlékeztet arra, hogy a rendkívüli menekült-beáramláshoz kapcsolódó költségek növekedtek, és ennek költségvetési vonzata 2015–2016-ban jelentős volt. A 2017. évi stabilitási program 2017-re azt jelezte előre, hogy a költségek a GDP 0,15 %-ának megfelelő mértékben csökkennek majd. Ezt a számadatot a 2018. évi stabilitási program nem erősítette meg, ezért a Bizottság nem vette figyelembe. Emellett 2017-ben Finnország a középtávú költségvetési cél eléréséhez szükséges kiigazítási pályától a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékű átmeneti eltérést kapott a jelentős strukturális reformok, különösen a 2017. évi nyugdíjreform és a versenyképességi paktum figyelembevétele érdekében, és ez pozitív hatást gyakorolt az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára. Finnország 2017-ben továbbá GDP-arányosan 0,1 %-nak megfelelő átmeneti eltérést kapott az Unió által társfinanszírozott projektekre fordított nemzeti beruházási kiadások figyelembevétele céljából. Az utóbbi esetében a jogosultság egyik feltétele, hogy a közberuházások összesített értéke ne csökkenjen. A 2017. évi eredményadatok a közberuházások 2017. évi csökkenésére utaltak az előző évhez viszonyítva, míg a becslések szerint az uniós alapokhoz kapcsolódó beruházások stabilak maradtak. Következésképpen Finnország 2017-ben már nem jogosult a GDP 0,1 %-ának megfelelő mértékű átmeneti eltérésre az Unió által társfinanszírozott projektekhez kapcsolódó nemzeti beruházási kiadásokkal összefüggésben. A középtávú költségvetési cél felé vezető kiigazítási pályától való fennmaradó átmeneti eltérések átvihetők, így hároméves időtartamot érintenek. Ezért a rendkívüli eseményekre és a strukturális reformra vonatkozó rendelkezések alapján az átmeneti eltérés 2018-ban a GDP 0,67 %-ának, 2019-ben pedig 0,5 %-ának felel meg.

(8)

A Tanács azt ajánlotta Finnországnak, hogy gondoskodjon arról, hogy a középtávú költségvetési céltól való eltérés 2018-ban a rendkívüli események költségvetési vonzatához kapcsolódó (2016-ban biztosított) engedményre, valamint a strukturális reformok és a beruházások végrehajtásához kapcsolódó (2017-ben biztosított) engedményre korlátozódjon. Ennek alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2018-ban legfeljebb 1,9 % lehet, ami azt jelenti, hogy a strukturális egyenlegnek a GDP 0,1 %-ának megfelelő mértékű romlása megengedett. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy Finnország 2018-ban némileg el fog térni a javasolt költségvetési kiigazítástól. A vártnál jobb 2017-es eredménynek köszönhetően azonban a középtávú költségvetési céltól való távolság a jelenlegi előrejelzések szerint kisebb lesz, mint a rendkívüli eseményekhez és a strukturális reformokhoz kapcsolódó rendelkezések alapján kapott engedmények mértéke. Megerősítés esetén ezt a Bizottság figyelembe fogja venni a 2018-ra vonatkozó utólagos értékelés során.

(9)

2019-ben, a Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján Finnországnak biztosítania kell, hogy a középtávú költségvetési céltól való eltérés 2019-ben a strukturális reformok végrehajtásával összefüggő költségvetési hatásokhoz kapcsolódó (2017-ben biztosított) átmeneti engedményre korlátozódjon. Ennek alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája legfeljebb 2,9 % lehet, ami azt jelenti, hogy a strukturális egyenlegnek a GDP 0,2 %-ának megfelelő mértékű romlása megengedett. Változatlan politikát feltételezve Finnország teljesíti a 2019-re vonatkozó követelményt. Finnország az előrejelzés szerint mind 2018-ban, mind pedig 2019-ben megfelel az adósságcsökkentési referenciaértéknek is. Összességében a Tanács úgy véli, hogy Finnországnak készen kell állnia arra, hogy további intézkedéseket tegyen 2018-ban a megfelelés érdekében, 2019-ben viszont az előrejelzés szerint megfelel majd a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(10)

Az előrejelzés szerint a népesség elöregedése és a munkavállalók számának csökkenése miatt a nyugdíjakra, az egészségügyre és a tartós ápolás-gondozásra fordított kiadások a GDP arányában a 2016-os 22 %-ról 2030-ra várhatóan 24 %-ra fognak emelkedni. A parlamentben jelenleg vita tárgyát képező közigazgatási reform és a szociális és egészségügyi szolgáltatásokra irányuló reform célja a kiadások csökkentése ezen a területen. Az egyéb célkitűzések a következők lennének: az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása a betegek számára, valamint a várakozási idő csökkentése, különösen a kedvezőtlenebb adottságú vagy távoli területeken. Az önbevallások alapján a kielégítetlen egészségügyi szükségletek aránya meghaladja az uniós átlagot. Különösen az aktív népességhez nem tartozók kerülnek szembe nehézségekkel a szükséges orvosi ellátáshoz való hozzájutás terén. 2020-tól a regionális közigazgatás újonnan kialakított szintjéhez, a megyékhez fog tartozni a finnországi szociális és egészségügyi szolgáltatások kezelése. A reform a források összevonásával teszi majd lehetővé azok hatékonyabb felhasználását megyei szinten. A digitális és elektronikus szolgáltatások fokozott igénybevétele a várakozások szerint szintén növelni fogja a termelékenységet. Végül pedig: a tervek szerint a szociális és elsődleges egészségügyi szolgáltatások mind állami, mind magántulajdonú szociális és egészségügyi központokban elérhetők lennének. Így a betegek választási lehetőségei bővülnének, a szolgáltatók közötti versenytől pedig költségmegtakarítások várhatók. Az említett ambiciózus célkitűzések megvalósítása függ a reform végrehajtási szakaszában hozott döntésektől is.

(11)

2017-ben a teljes munkaképes korú népesség (20 és 64 év közöttiek) foglalkoztatási rátája 74 % volt, ami viszonylag alacsony a skandináv országokkal összehasonlítva. Alacsonyabb volt a munkaerőpiaci részvételi arány is, különösen a nők, az alacsony képzettségű férfiak, valamint a migráns háttérrel rendelkező személyek körében. A strukturális munkanélküliség aránya 2017-ben magas volt (a teljes munkaerő mintegy 7,5 %-a). A finn hatóságok által elfogadott legújabb intézkedések ellenére a foglalkoztatás bővülésével összefüggésben továbbra is vannak kihívások, több ösztönzőre van szükség a munkavállaláshoz, és aktívabb munkaerőpiaci szakpolitikát kell alkalmazni.

(12)

Az inaktivitás és a munkanélküliségi csapdák továbbra is akadályt jelentenek a munkaerő szélesebb körű kihasználása szempontjából. Az ellátórendszer maga, illetve az általa biztosított különféle típusú juttatások kombinálása jelentős inaktivitási csapda forrása. E csapda lényeges elemét jelenti a szociális segélyezés és a lakhatási segély. Ezeket és más juttatásokat a jövedelem emelkedésével rendkívül gyorsan megszüntetik, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a munkavállalás esetleg nem kellően kifizetődő alternatíva. Úgy tűnik, hogy a juttatási szabályok összetettsége és az adminisztratív gyakorlatok együttesen jelentős munkanélküliségi csapdákat, illetőleg bürokratikus csapdákat eredményeznek. A juttatások mértéke körüli bizonytalanság és a visszaállításukhoz szükséges idő csökkenti a rövid távú vagy a részmunkaidős munkavállalás vonzerejét. Végül pedig: a lakásépítés közelmúltbeli fellendülése ellenére a növekedés központját jelentő területeken a megfizethető lakások hiánya további akadályt jelenthet a munkaerő mobilitása szempontjából. Az alapjövedelem kísérleti bevezetése, amelynek első eredményei 2019-ben várhatók, valószínűleg némi információt nyújt majd a szociális biztonsági rendszer átalakításához. Feltérképezték, hogy hogyan reformálható meg a szülői szabadság rendszere a szülőképes korú nők foglalkoztatási rátájának megnövelése és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében. Jelenleg készítik elő a valós idejű jövedelmi nyilvántartást, ami lehetőséget adhat a közszolgáltatások hatékonyságának javítására, és a juttatások szintjének kiegyenlítésére.

(13)

Változóban vannak a bérmegállapítási gyakorlatok, előtérbe kerülnek az ágazati és helyi szintű kollektív tárgyalások. Mivel a vállalkozások gyakran nagyon eltérő korlátokkal kerülnek szembe, ez lehetővé tenné a vállalkozások közötti nagyobb bérkülönbségeket, biztosítva, hogy a reálbérek növekedése összhangban legyen a termelékenység javulásával, miközben elősegíti, hogy jobb foglalkoztatási eredmények szülessenek. A legutóbbi, 2017 végén és 2018 elején megkötött bérmegállapodások alapján a szervezetbe tömörülő munkaadóknak több lehetőségük van a helyi bértárgyalások folytatására. A nem szervezett munkaadók esetében néhány akadály továbbra is fennáll. Már vannak pozitív eredmények, mivel a legutóbbi bértárgyalások jelenlegi állása arra utal, hogy az eredmény nagyjából semleges hatást gyakorol majd a költség-versenyképességre. A gyakorlatban a bérmegállapodások hivatalos koordinációjának hiánya ellenére úgy tűnik, hogy kialakulóban van a finn modell, amely alapján a nem kereskedelemképes szektor béremelkedése összekapcsolódik a kereskedelemképes ágazatban elfogadott emelésekkel.

(14)

Mivel az aktivitás és a foglalkoztatás fokozatosan visszatér a válság előtti szintre, valószínűleg a munkanélküliek és az inaktívak alacsonyabb foglalkoztathatósága válik a jelentős problémává, ami lelassíthatja a munkaerőpiac élénkülését, aláásva a finn jóléti társadalom hosszú távú fenntarthatóságát. A helyzet megfelelő és integrált aktivizálási és rehabilitációs szolgáltatásokat tesz szükségessé a munkanélküliek és az inaktív népesség számára. Ugyanakkor az állami foglalkoztatási szolgálatokra – különösen a tanácsadási tevékenységekre – fordított források az uniós átlag alatt vannak. A munkanélküliek – különösen az alacsonyabb foglalkoztatási kilátásokkal rendelkezők – számára biztosított szolgáltatásokat több különálló szolgáltató nyújtja. Az integráció vagy a jobb koordináció segítené a zökkenőmentes szolgáltatási lánc kialakulását (egyablakos ügyintézés a munkanélküliek/inaktív személyek számára). További intézkedésekre van szükség az inaktív népesség – különösen a 25–49 éves korosztály és a migráns hátterű személyek – munkaerőpiacra való visszatérésének biztosításához. A migráns népesség részben ellensúlyozhatná a munkaképes korú népesség létszámának jelenlegi csökkenését, feltéve hogy jól integrálódik a munkaerőpiacba és a finn társadalomba. Végül: a munkaerőhiány növekszik, ami valószínűleg tükrözi a gazdaság jelenlegi strukturális változásait, például a népesség elöregedését. Ez arra utal, hogy a foglalkoztatási mobilitás lehetővé tétele és a strukturális munkaerőhiány enyhítése érdekében folytatni kell a felnőttoktatásba és -szakképzésbe való beruházást.

(15)

A kormány intézkedéseket hajtott végre a vállalkozói lét és az induló vállalkozások támogatására, és javította a hitelek és exportgaranciák kis- és középvállalkozások számára való rendelkezésre állását. A munkanélkülieknek immár lehetőségük van arra, hogy vállalkozásindítás esetén az első hónapokban munkanélküli-ellátásban részesüljenek. Ez a program a legnagyobb valószínűséggel akkor lesz sikeres, ha képzéssel és személyre szabott tanácsadással kapcsolódik össze, bár rövid időtartama korlátozhatja a hatását. Emellett a vállalkozók és az önfoglalkoztatók szociális védelme terén továbbra is hiányosságok tapasztalhatók, és Finnországban az önfoglalkoztatók körében az alkalmazottként dolgozókhoz képest nagyobb a szegénység kockázata.

(16)

A háztartások adósságállománya továbbra is rekordszintű (2016-ban a GDP 67 %-a volt). Az adósságok nagy része változó kamatozású, ami kockázatot jelent, ha középtávon emelkednek a kamatok. A fogyasztói hitelek aránya gyorsan növekszik, és a hitelnyújtás egyre nagyobb részét külföldi bankok, hitelintézetektől eltérő egyéb pénzügyi intézmények, valamint kisösszegű és személyközi hitelezéssel foglalkozó vállalkozások végzik. A finn pénzügyi felügyeleti hatóság több különböző intézkedést is elfogadott a háztartások eladósodottságának visszafogása érdekében. Rövid távon nem várható azonban aktív hitelállomány-leépítés, különösen mivel a kamatlábak továbbra is alacsonyak, és a fogyasztói bizalom erős. Az átfogó hitelnyilvántartás hiánya (amely rögzítené mind a pozitív, mind a negatív adatokat a hitelfelvevőkről) megakadályozhatja, hogy a bankok egyértelmű képet kapjanak a háztartások általános eladósodottságáról.

(17)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Finnország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és azt közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Finnországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette ezeknek nemcsak Finnország költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikájának a fenntarthatósága szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(18)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.