6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/1

EURÓPAI PARLAMENT

ÜLÉSSZAK: 2016–2017

2016. december 12–15-i ülések

Ezen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 387, 2017.11.16.

ELFOGADOTT SZÖVEGEK

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/2

P8_TA(2016)0485

Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2015-ben

Az Európai Parlament 2016. december 13-i állásfoglalása az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2015) (2016/2009(INI))

(2018/C 238/01)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

—	tekintettel az Európai Unió 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett és a Lisszaboni Szerződéssel 2009 decemberében hatályba lépett, 2000. december 7-i Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlés által 1948-ban elfogadott Emberi jogok egyetemes nyilatkozatára,

—	tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló ENSZ-egyezményekre és az ENSZ-egyezmények testületeinek joggyakorlatára,

—	tekintettel a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló, 2006. december 13-án, New Yorkban elfogadott, az EU által 2010. december 23-án ratifikált ENSZ-egyezményre,

—	tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény bizottsága által 2015 októberében elfogadott záró megállapításokra, Módosítás

—	tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-án, New Yorkban elfogadott ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának alábbiakról szóló általános megjegyzéseire: a származási országukon kívül tartózkodó, kísérő nélküli és hozzátartozóiktól elszakított gyermekekkel való bánásmód (6(2005), a gyermekek jogainak kisgyermekkorban való végrehajtása (7(2005)), a fogyatékos gyermekek jogai (9(2006)), a gyermekek jogai a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerben (10(2007)), a kiskorú meghallgatáshoz való joga (12(2009)), a gyermeknek az erőszak minden formájától való mentességéhez való joga (13(2011)), és a gyermek arra vonatkozó joga, hogy mindenek fölött álló érdekét elsődleges szempontnak tekintsék (14(2013)),

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW) és a Pekingi Cselekvési Platformra, 2014. február 25-i állásfoglalására a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a nők elleni erőszakról (1), 2014. február 6-i állásfoglalására a „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című bizottsági közleményről (2), valamint a Tanács 2014. június 5-i következtetéseire a nők és leányok elleni erőszak minden formájának, köztük a női nemi szervek megcsonkításának a megelőzéséről és az ellene való küzdelemről,

—	tekintettel a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi ENSZ-egyezményre és az egyezmény 1967. évi jegyzőkönyvére,

—	tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, 1990. évi nemzetközi egyezményre,

—	tekintettel az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásáról szóló, 1949. évi ENSZ-egyezményre,

—	tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának a nemzetközi határokon az emberi jogokkal kapcsolatosan javasolt alapelveire és iránymutatásaira,

—	tekintettel az ENSZ különleges előadójának az igazság, a pártatlanság, a kártalanítás és az előfordulások ismétlődésének elhárítására irányuló biztosítékok előmozdítását szorgalmazó, 2014. július 22-i jelentésére,

—	tekintettel az idősödésre vonatkozó 2002. évi madridi nemzetközi cselekvési terv regionális végrehajtási stratégiájára,

—	tekintettel az emberi jogok előmozdításával és védelmével foglalkozó nemzeti intézmények státuszáról szóló elvekre („párizsi elvek”), melyek az ENSZ Közgyűlése 48/134. sz. határozatának mellékletét képezik,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE), az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, különösen a 18766/11., és a 36030/11. sz. ügyekre, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának és Velencei Bizottságának egyezményeire, ajánlásaira, határozataira és jelentéseire,

—	tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

—	tekintettel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájára,

—	tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az európai nemzeti kisebbségek helyzetéről és jogairól szóló 1985(2014). sz. állásfoglalására,

—	tekintettel az Európa Tanács demokratikus polgársággal és emberi jogokkal kapcsolatos oktatásról szóló chartájára,

—	tekintettel az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményére,

—	tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre (3),

—	tekintettel a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló 2013. december 9-i tanácsi ajánlásra (4),

—	tekintettel a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/800 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—	tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra (6),

—	tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (7),

—	tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre (8),

—	tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és a munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (9),

—	tekintettel az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU irányelvre (10) és a Bizottság 2015. július és szeptember között tartott nyilvános konzultációjának eredményeire,

—	tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (11),

—	tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre (12),

—	tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (13),

—	tekintettel a büntetőeljárás során gyanúsított és vádolt személyeket megillető eljárási jogokról szóló irányelvekre,

—	tekintettel a 2015 decemberében elfogadott adatvédelmi csomagra,

—	tekintettel az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozásáról szóló, 2016. szeptember 14-i (EU) 2016/1624 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (14) és a 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (15) (a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv),

—	tekintettel az Európai Tanács 2002. március 15–16-i barcelonai ülésének elnökségi következtetéseire,

—	tekintettel a Tanács nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumról (2011–2020) szóló, 2011. március 7-i következtetéseire,

—	tekintettel a kisgyermekkori nevelésről és gondozásról szóló, 2011. június 15-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács európai uniós bevándorlási integrációs politikáról szóló, 2014. június 5–6-i következtetéseire,

—	tekintettel „A nők és férfiak közötti jövedelmi esélyegyenlőség: A nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése” című, 2015. június 19-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel az EU hármas elnökségének a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2015. december 7-i nyilatkozatára,

—	tekintettel az LMBTI-személyek egyenlőségéről szóló, 2016. június 16-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló cselekvési tervről szóló tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló nyilatkozatra (párizsi nyilatkozat),

—	tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2013. június 24-én elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló iránymutatásokra,

—	tekintettel az Európai Unió emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatásaira,

—	tekintettel a „Diszkrimináció az EU-ban 2015-ben” című Eurobarométer-felmérésre,

—	tekintettel a jogállamiság erősítésére irányuló új uniós keretről szóló bizottsági közleményre (COM(2014)0158), valamint a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosításáról szóló tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítását célzó intézkedéseket tartalmazó, 2015 decemberében elfogadott európai bizottsági listára,

—	tekintettel az Európai Unióban a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló 2015. évi bizottsági jelentésre (SWD(2016)0054),

—	tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó cselekvési tervről szóló bizottsági közleményre (COM(2016)0377),

—	tekintettel az Európa 2020 stratégiára, és különösen annak a szegénységre és a társadalmi kirekesztésre vonatkozó céljaira,

—	tekintettel az OECD/Európai Unió „Indicators of Immigration Integration 2015 – Settling In” (A bevándorlók integrációjára vonatkozó 2015. évi mutatók – Betelepülés) című kiadványára,

—	tekintettel a „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2013)0083) és a „Befektetés a gyermekekbe: a hátrányok körének megtörése” című 2013. február 20-i 2013/112/EU bizottsági ajánlásra,

—	tekintettel a Bizottságnak a barcelonai célkitűzésekről szóló, „A kisgyermek-gondozási szolgáltatások fejlesztése Európában a tartós és inkluzív növekedés érdekében” című 2013. május 29-i eredményjelentésére (COM(2013)0322),

—	tekintettel az emberkereskedelem felszámolására irányuló 2012–2016-os uniós stratégiára (COM(2012)0286), különösen a gyermekvédelmi rendszerekre vonatkozó iránymutatás kidolgozásának finanszírozásáról és a bevált gyakorlatok megosztásáról szóló rendelkezésekre,

—	tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleményre (COM(2011)0173), és a 2011. június 24-i európai tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel az „Előrelépések a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásában” című bizottsági közleményre (COM(2013)0454),

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló 2015. évi bizottsági jelentésre (COM(2016)0265) és az azt kísérő munkadokumentumokra,

—	tekintettel a „2013. évi jelentés az uniós polgárságról – Uniós polgárok: az Ön jogai, az Ön jövője” című bizottsági jelentésre (COM(2013)0269),

—	tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere és a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló tanácsi ajánlás végrehajtásának értékelése – 2016” című bizottsági közleményre (COM(2016)0424),

—	tekintettel a Bizottság uniós antikorrupciós jelentésére (COM(2014)0038),

—	tekintettel az európai migrációs stratégiára (COM(2015)0240),

—	tekintettel az európai biztonsági stratégiára (COM(2015)0185),

—	tekintettel az alapvető jogokról szóló éves kollokvium 2015. évi következtetéseire,

—	tekintettel a „Médiapluralizmus és demokrácia” témájával foglalkozó, alapvető jogokról szóló 2016. évi kollokviumhoz kapcsolódó nyilvános konzultáció eredményeire,

—	tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0426),

—	tekintettel az Európa Tanács Isztambuli Egyezményéhez való uniós csatlakozásról szóló bizottsági javaslatra,

—	tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása terén elért eredményekről szóló, 2013. december 12-i állásfoglalására (16),

—	tekintettel a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására (17),

—	tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló állásfoglalásaira,

—	tekintettel a kísérő nélküli kiskorúak európai uniós helyzetéről szóló 2013. szeptember 12-i állásfoglalására (18),

—	tekintettel az alapvető jogokról és az emberi jogokról szóló állásfoglalásaira, különösen legutóbbi, „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2013–2014)” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására (19),

—	tekintettel a migrációról szóló állásfoglalásaira, különösen a legutóbbi, a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló 2016. április 12-i állásfoglalására (20),

—	tekintettel a kibővített Európában a kisebbségvédelmi és diszkriminációellenes politikákról szóló 2005. június 8-i állásfoglalására (21),

—	tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására (22),

—	tekintettel a kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló, 2013. szeptember 11-i állásfoglalására (23),

—	tekintettel az Európában tapasztalható cigányellenességről és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismeréséről szóló, a nemzetközi roma nap alkalmából 2015. április 15-én elfogadott állásfoglalására (24),

—	tekintettel „Az EU Alapjogi Chartája: a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó irányadó szabályozás az EU-ban” című, 2013. május 21-i állásfoglalására (25),

—	tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2016. október 25-i állásfoglalására (26),

—	tekintettel az európai ombudsman határozatára, amelyben lezárja a hivatalból indított, Európai Bizottságra vonatkozó OJ/8/2014/AN sz. vizsgálatát,

—	tekintettel az Európai Unió Bírósága (EUB) által az EU EJEE-hez való csatlakozásáról szóló megállapodástervezettel kapcsolatban kiadott 2/2013. számú véleményre,

—

tekintettel az EUB határozataira és ítélkezési gyakorlatára, valamint a nemzeti alkotmánybíróságok azon ítélkezési gyakorlatára, amely a nemzeti jog értelmezéséhez a Chartát veszi alapul, különösen a C-83/14., a C-360/10., a C-70/10., a C-390/12., a C-199/12., a C-200/12., a C-201/12., a C-404/15., a C-659/15. és a C-362/14. sz. ügyeket,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2016. évi alapjogi jelentésére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének gyermekek jogaival kapcsolatos európai jogról szóló, 2015. évi kézikönyvére,

—	tekintettel az Alapjogi Ügynökség „Gyermekbarát igazságszolgáltatás – a szakemberek álláspontja és tapasztalatai a gyermekek polgári jogi és büntetőjogi eljárásokban való részvételével kapcsolatban 10 uniós tagállamban” című, 2015. évi tanulmányára,

—	tekintettel az Alapjogi Ügynökség „A fogyatékossággal élő gyermekek elleni erőszak: jogszabályok, szakpolitikai intézkedések és programok az EU-ban” című, 2015. évi jelentésére,

—	tekintettel az Alapjogi Ügynökség 2013. évi uniós LMBT-felmérésére, a „Transznak lenni az EU-ban – Az uniós LMBT-felmérés adatainak összehasonlító elemzése” című, 2014. évi jelentésére és „Az interszexuális személyek alapvető jogainak helyzete” című, 2015. évi stratégiai dokumentumára,

—	tekintettel az Alapjogi Ügynökség „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című jelentésére,

—	tekintettel az Alapjogi Ügynökség „Antiszemitizmus – az Európai Unióban 2004 és 2015 között rendelkezésre álló adatok áttekintése” című felmérésére,

—	tekintettel az Alapjogi Ügynökség „A szexuális irányultságon, nemi identitáson és nemi jellemzőkön alapuló megkülönböztetéssel szembeni védelem az EU-ban” című összehasonlító jogi elemzésére,

—	tekintettel az Alapjogi Ügynökség EU-MIDIS felméréseire és a romákra irányuló felméréseire,

—	tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2015. évi indexére és „A munka, a család és a magánélet összeegyeztetése az Európai Unióban: szakpolitikai felülvizsgálat” című, 2015. évi jelentésére,

—	tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének „A nőkkel szembeni szexuális erőszakra vonatkozó meglévő adatok és források meghatározása és feltérképezése az EU-ban” című tanulmányára,

—	tekintettel az EUROPOL „Emberkereskedelem az Európai Unióban” című, 2016. évi helyzetjelentésére,

—	tekintettel az Eurostat „Emberkereskedelem” című, 2015. évi jelentésére,

—

tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) „A munkával töltött idő, valamint a munka és magánélet egyensúlya az életpálya szempontjából” címűm 2013. évi tanulmányára, a „Gyermekek és eltartottak gondozása: a fiatal munkavállalók karrierjére gyakorolt hatás” című, 2013. évi tanulmányára és a „Munka és gondozás: e két tevékenység összeegyeztetését segítő intézkedések demográfiai változások idején” című, 2015. évi tanulmányára,

—	tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „A nemek közötti egyenlőség a foglalkoztatás és a munkavégzés területén – 2006/54/EK irányelv, az európai végrehajtás értékelése” című, 2015. májusi tanulmányára,

—	tekintettel a Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „Nemen és fogyatékosságon alapuló interszekcionális megkülönböztetés” című tanulmányra,

—	tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által 2016. június 16-án tartott alapjogi meghallgatásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint az Alkotmányügyi Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0345/2016),

mivel alapvetően fontos minden alapvető jog védelme; mivel az Alapjogi Charta a Szerződések szerves részévé vált; és mivel a Bizottság, az Alapjogi Ügynökség (FRA), az Európa Tanács és az ENSZ, valamint nem kormányzati szervezetek jelentései szerint az EU-ban és tagállamaiban is előfordul az alapvető jogok megsértése;

B.	mivel az Európai Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – többek között a kisebbségekhez tartozó személyek jogai – tiszteletben tartásának értékein alapuló közösség;

mivel a jogállamiság az európai liberális demokrácia gerincét képezi, és az Európai Unió egyik alapelve, amely valamennyi tagállam közös alkotmányos hagyományaiból ered, és mivel a jogállamiság tiszteletben tartása a Szerződésekben és a nemzetközi jogban lefektetett alapvető jogok és kötelezettségek védelmének előfeltétele;

mivel a jelenlegi kihívásokkal szembenézve a EU-nak és a tagállamoknak valamennyi fellépésük során fenn kell tartaniuk és be kell tartatniuk ezeket az értékeket; mivel a jogállamiság tagállami szintű végrehajtásának módja kulcsszerepet játszik a tagállamok és jogrendszereik közti kölcsönös bizalom biztosításában; mivel az EUSZ 17. cikke értelmében a Bizottságnak biztosítania kell a szerződések alkalmazását;

mivel az uniós intézmények már eljárásokat kezdeményeztek az úgynevezett „koppenhágai dilemma” feloldására; mivel a közelmúltbeli fejlemények azt mutatták, hogy a Szerződésekben foglalt elvek és értékek teljes körű és megfelelő alkalmazásának biztosítását célzó eszközöket és folyamatokat felül kell vizsgálni és integrálni kell, valamint olyan hatékony mechanizmust kell kidolgozni, amely a fennmaradó hiányosságokat pótolja, és biztosítja, hogy a Szerződésben foglalt elveket és értékeket szerte az Unióban tiszteletben tartják; mivel e mechanizmusnak bizonyítékokon kell alapulnia, objektívnek, megkülönböztetésmentesnek és azonos mérce szerint értékelőnek kell lennie, tiszteletben tartva a szubszidiaritás, a szükségesség és az arányosság elvét, és a tagállamokra és az uniós intézményekre egyaránt alkalmazandónak kell lennie, továbbá fokozatos megközelítésen kell alapulnia, és megelőző és korrekciós ággal egyaránt rendelkeznie kell;

F.	mivel az Európai Unió elkötelezte magát a médiaszabadság és -pluralizmus, valamint a tájékoztatáshoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága mint az Alapjogi Chartában és az EJEE-ben rögzített jog tiszteletben tartása mellett;

mivel a migráció az EU jelenének és jövőjének részét képezi, és egyike napjaink legnagyobb kihívásainak, mivel az Unió és tagállamai nemzetközi humanitárius felelősségét érinti, ugyanakkor demográfiai okokból lehetőségeket is jelent, és előretekintő megoldást igényel, mind a rövid és középtávú válságkezelést, mind pedig a beilleszkedést és a társadalmi befogadást célzó hosszú távú politikákat illetően;

H.	mivel a menedékjogot a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezmény (genfi egyezmény) és az ahhoz csatolt 1967. január 31-i jegyzőkönyv, valamint a Charta biztosítja;

I.	mivel a Bizottság 2015 szeptembere és decembere között 48 kötelezettségszegéssel kapcsolatban fogadott el határozatot a tagállamokkal szemben a közös európai menekültügyi rendszer nem maradéktalan átültetése és végrehajtása miatt;

J.	mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint „2015-ben legalább 3 771 ember halt meg vagy tűnt el, miközben egy biztonságos helyre próbált eljutni Európában, így az utóbbi 20 évben meghaltak vagy eltűntek teljes száma meghaladja a 30 000-et”;

mivel a terrorcselekmények jelentik az alapvető jogok és szabadságok egyik legsúlyosabb megsértését; mivel elengedhetetlen, hogy a jogállamiság keretében megfelelő eszközök álljanak rendelkezésre az uniós polgárok és lakosok védelme, valamint az ilyen jogsértésekre való egyértelmű reagálás és azok leküzdése érdekében;

L.	mivel a „Charlie Hebdo” című szatirikus folyóirat nyolc újságírójának 2015. január 7-i meggyilkolása arra irányuló kísérlet volt, hogy megtámadják az Európai Unióban a média, a véleménynyilvánítás és a művészet szabadságát;

mivel elengedhetetlen, hogy a tagállamok és az Unió által hozott valamennyi intézkedés során tiszteletben tartsák az alapvető jogokat és a polgári szabadságjogokat, ideértve a magánélethez, a szabadsághoz és biztonsághoz, a személyes adatok védelméhez, az ártatlanság vélelméhez, a védelemhez, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a véleménynyilvánítás, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát is; mivel alapvetően fontos a biztonsági intézkedések hatékony demokratikus felügyelete; mivel az európai polgárok biztonságát a jogaik és szabadságaik megőrzése mellett kell garantálni; mivel a két elv tulajdonképpen egyazon érem két oldala;

N.	mivel a Charta által elismert jogok és szabadságok bárminemű korlátozására a Charta 52. cikke értelmében az arányosság és a szükségesség elvét kell alkalmazni;

O.	mivel a tagállami hatásköröket a hírszerző szolgálatok tekintetében az EUMSZ 72. cikkével összhangban be kell tartani;

mivel az Unióban a digitális egységes piacon folytatott e-kereskedelemre vonatkozó, különösen a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (27) és különösen 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok nem állapíthatnak meg a továbbítási, tárolási és tárhelyszolgáltatást nyújtókat terhelő olyan általános kötelezettséget, amely szerint az általuk továbbított vagy tárolt információkat nyomon kellene követniük, sem olyan általános kötelezettséget, amely szerint jogellenes tevékenységre utaló tényeket vagy körülményeket kellene kivizsgálniuk;

Q.	mivel a Bizottság szerint évente 75 millió ember esik bűncselekmény áldozatául az Európai Unióban;

mivel az emberkereskedelem súlyos, gyakran a szervezett bűnözés keretei közt elkövetett bűncselekmény, amely súlyosan sérti az emberi jogokat, valamint az alapvető jogok megsértésének egyik legsúlyosabb formája, amely a nőket és a lányokat aránytalan mértékben sújtja, és amelyet a Charta kifejezetten tilt;

S.	mivel még mindig a szexuális kizsákmányolás céljából végzett emberkereskedelem a leggyakoribb; mivel az Unióban regisztrált áldozatok 76 %-a nő; mivel az EU-ban az emberkereskedelem azonosított áldozatainak és gyanúsítottjainak 70 %-a uniós állampolgár;

T.	mivel a 2011/36/EU irányelv a nemi szempontokat is figyelembe véve közös rendelkezéseket vezet be az emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények megelőzésének és áldozataik védelmének megerősítése érdekében;

U.	mivel az emberkereskedelem és az embercsempészet két teljesen különböző jelenség, amelyek ugyanakkor bizonyos esetekben kapcsolódhatnak egymáshoz;

mivel a diszkrimináció, a rasszizmus, az idegengyűlölet, a gyűlöletbeszéd és a rasszizmus, az idegengyűlölet és a valamely személy vallásával vagy meggyőződésével, életkorával, fogyatékosságával, nemi irányultságával vagy nemi identitásával szembeni előítélet által kiváltott gyűlölet-bűncselekmények fenyegetést jelentenek az EU és tagállamainak alapvető értékeire nézve; mivel egyre több gyűlöletbeszéd tapasztalható a politikai erők között, valamint az idegengyűlölet és az előítéletek egyéb formái is egyre fokozódnak a népesség jelentős rétegeiben, többek között az interneten is; mivel a diszkrimináció, a rasszizmus és az idegengyűlölet leküzdése kritikus jelentőségű a tolerancia, a sokszínűség és a kölcsönös tisztelet európai értékeinek tiszteletben tartásának biztosításához;

mivel az emberek többszörös és interszekcionális megkülönböztetésnek is ki lehetnek téve; mivel a megkülönböztetés valamely konkrét alapjával foglalkozó politikákban figyelembe kell venni egyes olyan csoportok helyzetét, amelyek többszörös megkülönböztetésnek lehetnek kitéve többek között életkoruk, fajuk, vallásuk, szexuális irányultságuk, nemük vagy fogyatékosságuk miatt;

X.	mivel a férfiak és a nők közötti egyenlőség az Unió egyik alapelve, és a nemek alapján való megkülönböztetés minden formája tilos;

mivel a nők elleni erőszak az alapvető jogok megsértése, amely kortól, iskolázottságtól, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási vagy lakóhely szerinti országtól függetlenül a társadalom valamennyi rétegét érinti; mivel a nemek közötti egyenlőtlenség és a nemi alapú sztereotípiák növelik az erőszak és a kizsákmányolás egyéb formáinak kockázatát, és gátolják a nőknek az élet minden területén való teljes részvételét;

Z.	mivel a FRA nők elleni erőszakkal kapcsolatos felmérésének adatai szerint az európai nők egyharmada tapasztalt fizikai vagy szexuális erőszakot 15 éves kora után, míg a nők egytizede szenvedte el a szexuális erőszak valamely formáját és minden huszadik nőt megerőszakoltak 15 éves korát követően;

AA.	mivel a nemi alapú erőszak és a nőkkel szembeni erőszak fölött még mindig sok helyütt gyakran „szemet hunynak”, és gyakran nem jelentik a rendőrségnek, mivel az áldozatok nem bíznak a hatóságokban; mivel e kérdésben zéró toleranciát kellene alkalmazni;

AB.	mivel a szexuális és reproduktív egészség és jogok a tagállamok hatáskörébe tartoznak; mivel ugyanakkor az Unió hozzájárulhat a bevált gyakorlatok tagállamok közötti előmozdításához;

AC.	mivel a nők anyagi, fogyatékossági és földrajzi helyzetétől függetlenül biztosítani kell az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférést, ideértve a szexuális és reproduktív egészséget is;

AD.

mivel a gyermekek jelentik a társadalmunk jövőjét, mi pedig felelősséggel tartozunk a jelenükért; mivel a Charta 14. cikkével összhangban az oktatás az egyik legjobb módja az olyan értékek átadásának, mint a béke, a tolerancia, az egymás mellett élés, az egyenlőség, az igazság és az emberi méltóság tisztelete, formális, nem formális és informális oktatási módszerek révén;

AE.	mivel a gyermek-segélyvonalak, információs szolgálatok és a hasonló eszközök hasznosnak bizonyulnak tudatosságnövelőként, áldozatkezelési és jelentési mechanizmusként a gyermekek jogainak megsértésével kapcsolatos esetekben;

AF.

mivel a gyermekek szexuális zaklatásának élő közvetítése már nem egyfajta új, kialakulófélben lévő tendencia, hanem tényleges valóság; mivel az online csábítás és a szexuális kapcsolat létesítésére történő online felhívások sérelmek kockázatának teszik ki a gyermekeket, melyek a legsúlyosabb esetekben szemérem elleni erőszakká vagy másfajta visszaélésekké is fajulhatnak, és mivel nem történik elegendő lépés a gyermekek szexuális zaklatásának oktatási programok általi megelőzése érdekében, sem pedig a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés pedofilhálózatok elleni fellépést célzó megerősítése érdekében;

AG.	mivel a magánélethez való jog és a személyes adatok védelme különösen fontos, főként a társadalom legvédtelenebb csoportját jelentő kiskorúak tekintetében;

AH.

mivel a gyermek jogairól szóló egyezmény 37. cikke és a gyermek mindenek felett álló érdeke elve értelmében a kísérő nélküli vagy a hozzátartozóiktól elszakított gyermeket – általános szabályként – nem lehet őrizetbe venni, hanem biztonságos környezetben kell elhelyezni, biztosítva számukra minden szükséges védelmet, egészségügyi ellátást és oktatást;

AI.

mivel a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az Unió egyik alapelve; mivel a kisebbségek hatékony védelmét meg kell erősíteni; mivel a populizmus és a szélsőségesség terjedésével szemben elő kell mozdítani a kisebbségekkel való békés egymás mellett élést és azok tiszteletét; mivel a kisebbségek hozzájárulnak Európa gazdagságához és sokszínűségéhez; mivel a migrációs válság bizalmatlanságot és növekvő gyűlöletet váltott ki az európai kisebbségi közösségekkel szemben;

AJ.

mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2016. évi alapjogi jelentése szerint a hátrányos megkülönböztetés és a cigányellenesség továbbra is kihívást jelent a romák hatékony integrációja tekintetében; mivel a 2015. évi, a diszkriminációról végzett Eurobarométer-felmérés szerint a hátrányos megkülönböztetés alapját leggyakrabban az etnikai hovatartozás képezi;

AK.

mivel a romáknak Európában egyénileg és csoportként is cigányellenességgel, szisztematikus előítéletekkel, rasszizmussal, intoleranciával, ellenségeskedéssel, diszkriminációval és társadalmi kirekesztéssel kell szembenézniük; mivel a roma gyermekek iskolái szegregációja a legtöbb tagállamban még mindig állandó probléma; mivel a romák munkaerőpiaci megkülönböztetése megakadályozza őket abban, hogy javítsák képességüket a szegénység ördögi köréből való kitörésre;

AL.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8., 9., 10., 19. és 21. cikkei, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata elismerik a szociális alapjogok fontosságát, ami megerősíti, hogy ezen jogok, különösen a szakszervezetek jogai, a sztrájkhoz való jog, az egyesülési jog és a gyülekezési jog esetében ugyanolyan biztosítékokat kell garantálni, mint a Charta által elismert egyéb alapjogok esetében;

AM.	mivel az európaiaknak mindössze 27 %-a ismeri az Európa-szerte egységes 112-es segélyhívószámot, és egyelőre nincs mindenkinek hozzáférése ehhez;

AN.	mivel minden tagállam köteles valamennyi személyt – az LMBTI személyeket is ideértve – megvédeni mindennemű megkülönböztetéssel és erőszakkal szemben; mivel a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló mindennemű megkülönböztetést és erőszakot el kell ítélni;

AO.	mivel a FRA terepen végzett kutatása szerint a fennálló negatív társadalmi attitűdök és sztereotípiák jelentősen akadályozzák az LMBTI személyekkel szembeni megkülönböztetés és gyűlölet-bűncselekmények kezelését;

AP.	mivel a FRA tanulmánya szerint az LMBTI alcsoportjai között a transznemű válaszadók számoltak be a legnagyobb mértékű megkülönböztetésről, erőszakról és zaklatásról;

Az alapvető jogok és a méltóság védelme

ismételten hangsúlyozza, hogy az emberi méltóság valamennyi alapvető jog sérthetetlen alapját képezi, semmilyen módon nem használható fel eszközként, és valamennyi uniós kezdeményezés során tiszteletben kell tartani és védeni kell; kéri, hogy növeljék az európai polgárok tudatosságát a valamennyi személy veleszületett méltóságával kapcsolatban, egy humánusabb és igazságosabb társadalom létrehozása érdekében;

elítéli az EU-ban az emberekkel szembeni megkülönböztetés és az erőszak minden formáját, mivel az az emberi méltóság közvetlen megsértését jelenti;

ismételten kéri az élet végén a méltóság tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés ellentétes az EU alapvető értékeivel;

hangsúlyozza, hogy az Uniónak az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdése értelmében szerződéses kötelezettsége, hogy csatlakozzék az EJEE-hez; megjegyzi, hogy ez megerősítené az Unióban az alapvető jogok védelmét, és reméli, hogy a csatlakozás jogi akadályai mielőbb elhárulnak;

Jogállamiság

hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok egyetemesek, oszthatatlanok és mindig egymást kiegészítő jellegűek, valamint hogy ezért a gazdag és sokszínű társadalmakban tisztességes egyensúlyt kell találni mindenkinek a jogai között; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az Alapjogi Charta 2. cikkében foglalt alapelvek maradéktalan érvényesítését mind az európai, mint a nemzeti jogszabályokban; felhívja a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást minden olyan esetben, amikor valamely tagállam az uniós jog végrehajtása során megsérti a Chartát;

emlékeztet arra, hogy az Uniónak a világ többi részével fenntartott kapcsolataiban hozzá kell járulnia az alapvető jogok védelméhez; felhívja az uniós intézményeket, hogy külkapcsolataikban, valamint a külső következményekkel járó belső politikáikban gondoskodjanak e jogok magas szintű védelméről;

megjegyzi, hogy alapvető fontosságú az EUSZ 2. cikkében felsorolt közös európai értékek maradéktalan tiszteletben tartásának biztosítása az európai és nemzeti jogszabályokban, a közpolitikákban és azok végrehajtása során egyaránt; úgy véli, hogy a jogállamiság biztosítása érdekében valamennyi érintett nemzeti szintű szereplőnek fokoznia kell az annak fenntartására és megerősítésére irányuló erőfeszítéseit; megállapítja, hogy a hatékony, független és pártatlan igazságszolgáltatás elengedhetetlen a jogállamiság szempontjából;

megállapítja, hogy az unós intézményekkel és a tagállamok között objektív kritériumok és a hátteret figyelembe vevő értékelések alapján folytatott rendszeres információcsere enyhítheti vagy megelőzheti a jövőben a jogállamiság kapcsán felmerülő problémákat; ismételten kéri egy, a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai uniós paktum kidolgozását, amely országspecifikus ajánlásokat tartalmazó éves jelentésekből állna; úgy véli, hogy e jelentést számos különböző forrás – többek között a FRA, az Európa Tanács vagy az ENSZ jelentéseinek – felhasználásával kellene kidolgozni, és magában kellene foglalnia, illetve ki kellene egészítenie a meglévő eszközöket, például az igazságügyi eredménytáblát, valamint fel kellene váltania a Romániára és Bulgáriára vonatkozó együttműködési és ellenőrzési mechanizmust;

üdvözli, hogy a Tanács rendszeres vitákat tart a jogállamiságról; úgy véli, hogy az uniós paktumnak a Bizottság jogállamisági keretét és a Tanács jogállamisági párbeszédét egyetlen uniós eszközbe kellene foglalnia, és hogy a Tanácsnak a vitáját az országspecifikus ajánlásokat tartalmazó éves jelentés alapján kellene lefolytatnia;

10.

emlékeztet arra, hogy az alapvető jogokat valamennyi jogalkotási javaslat hatásvizsgálatának elemévé kellene tenni;

11.

hangsúlyozza, hogy az uniós polgároknak és családjaiknak a Szerződésekben rögzített és a szabad mozgásról szóló irányelvben biztosított szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga az uniós polgárok egyik alapvető joga;

12.

elismeri, hogy a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságának védelméhez, a valamennyi vallásra és meggyőződésre vonatkozó egyenlő elbánás, valamint a vallás gyakorlásának vagy a vallás vagy meggyőződés megváltoztatása szabadságának biztosításához elengedhetetlen az állam semlegessége;

13.

rámutat, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, az információszabadság és a média szabadsága a demokrácia és a jogállamiság alapját képezik; határozottan elítéli az újságírókkal és a médiával szembeni erőszakot, kényszert és fenyegetést; kéri a tagállamokat, hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely korlátozza a média szabadságát, a kommunikációs szabadságot és az információszabadságot; kéri a Bizottságot, hogy a csatlakozási tárgyalások folyamán nagyobb hangsúlyt helyezzen ezen alapvető jogok betartására is;

14.

ismételten felhívja az Uniót és tagállamait, hogy vizsgálják meg egy, a visszaélést bejelentő személyek védelmét célzó rendszer kialakításának és az újságírói források védelme biztosításának lehetőségét;

15.

aggodalmának ad hangot egyes tagállamok börtönkörülményei miatt, amelyeket gyakran túlzsúfoltság és bántalmazás jellemez; hangsúlyozza, hogy a fogva tartottak alapvető jogait garantálni kell; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a büntető-végrehajtási és büntető igazságszolgáltatási rendszerek gyermekekre gyakorolt hatását; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa e tekintetben a tagállamokat, valamint segítse elő a fogva tartott szülők és a gyermekeik közötti kapcsolat biztosításának különböző modelljeivel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását a tagállami hatóságok között;

16.

ismételten határozottan elítéli a nemzetközi jogszabályok értelmében tiltott, kiterjesztett vallatási technikák alkalmazását, amelyek sértik többek között a szabadsághoz, a biztonsághoz, az emberhez méltó bánásmódhoz, a kínzás tilalmához, az ártatlanság vélelméhez, a tisztességes eljáráshoz, az ügyvédhez és a jog szerinti egyenlő védelemhez való jogot;

17.

ismételten kéri, hogy nyílt és átlátható vizsgálatok révén biztosítsák az elszámoltathatóságot az alapvető jogok tömeges megsértése esetén, különösen a foglyok szállításával és illegális fogva tartásával kapcsolatban;

18.

hangsúlyozza, hogy a korrupció komoly veszélyt jelent a demokráciára, a jogállamiságra, valamint az alapvető jogokra nézve; felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy lépjenek fel a rendszerszintű korrupció ellen, alakítsanak ki a korrupció elleni küzdelemre és a korrupció szankcionálására irányuló hatékony eszközöket, és rendszeresen ellenőrizzék az akár európai, akár nemzeti eredetű közpénzek felhasználását, továbbá mozdítsák elő az átláthatóságot;

19.

nyomatékosan felhívja az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el egy hatékony eszközökkel kiegészített korrupcióellenes stratégiát; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget az Európai Bizottság korrupcióellenes jelentésében foglalt ajánlásoknak; nyomatékosan kéri, hogy fokozzák a korrupció elleni rendőrségi és igazságügyi együttműködést; ebből a célból felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a függetlenség és a hatékonyság tekintetében megfelelő garanciákat nyújtva tegyék lehetővé az Európai Ügyészség mielőbbi felállítását;

Migráció, integráció és társadalmi befogadás

Integráció és társadalmi befogadás

20.

úgy véli, hogy a migránsok és nemzetközi védelemben részesülő menekültek fogadó társadalomba való társadalmi befogadása és integrációja dinamikus, többdimenziós (jogokkal és kötelezettségekkel járó) folyamat, amelynek szervesen magában kell foglalnia az Unió alapját jelentő értékek tiszteletben tartását, valamint tiszteletben kell tartania az érintettek alapvető jogait; úgy véli, hogy ez kihívást és lehetőséget is jelent, ami összehangolt erőfeszítéseket és felelősségvállalást követel meg mind a menekültek és migránsok, mind pedig a tagállamok, illetve azok helyi és regionális közigazgatása és a befogadó közösségek részéről, amelyek mind fontos szerepet játszanak;

21.

felhívja a tagállamokat, hogy mielőbb alkalmazzanak megfelelő pénzügyi erőforrásokkal ellátott integrációs politikákat, és azokat a nemzeti intézményekkel, helyi önkormányzatokkal, iskolákkal, nem kormányzati szervezetekkel, valamint a migráns- és menekültközösségekkel együttműködésben alakítsák ki; ösztönzi az integrációval kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztásának fokozását; olyan oktatási programok bevezetését kéri, amelyek figyelembe veszik a közösségek regionális és helyi sajátosságait;

22.

úgy véli, hogy az oktatáshoz való hozzáférés egyike a menekültek társadalmi és kulturális integrációja alapköveinek; kiemeli, hogy az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség elvét a társadalmi befogadásra és integrációra irányuló szakpolitikák és intézkedések kialakításakor és végrehajtásakor minden esetben biztosítani kell;

23.

ismételten hangsúlyozza, hogy a kultúrák és vallások közötti toleranciát állandó erőfeszítések és kiterjedt párbeszéd révén elő kell mozdítani, a társadalom valamennyi szereplőjének mozgósítása révén, a kormányzás valamennyi szintjén;

24.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy törekedjenek a családok egyben tartására, ami hosszú távon javítja az integrációs kilátásaikat; felhívja a tagállamokat, hogy tartsák magukat a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv végrehajtására vonatkozó bizottsági iránymutatáshoz; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenniük azért, hogy elhárítsák az ezzel kapcsolatos döntéshozatal meggyorsítása előtt álló jogi és gyakorlati akadályokat;

Migránsok és menekültek

25.

aggodalommal szemléli, hogy a migránsok és menekültek alapvető jogait számos esetben megsértik az Európai Unió külső határainál, és ismételten hangsúlyozza, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy élhessen emberi jogaival; emlékeztet arra, hogy a menedékkérés alapvető jog; arra ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő forrást a biztonságos és jogszerű útvonalak kialakítására a menedékkérők számára annak érdekében, hogy fellépjenek az emberkereskedelemmel és -csempészettel foglalkozó hálózatok üzleti modelljeivel szemben, valamint hogy megelőzzék, hogy sokan veszélyes útvonalakon induljanak el; emlékeztet arra, hogy az élet megmentése a veszélyben lévőkkel való szolidaritás megnyilvánulása, ugyanakkor jogi kötelezettség is; felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a határőrizeti fellépések és a menekültügyi eljárások során tartsák tiszteletben a nemzetközi és az uniós jogot, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartáját; rámutat arra, hogy azokat a természetes személyeket vagy nem kormányzati szervezeteket, akik vagy amelyek a szenvedőknek valódi segítséget nyújtanak, nem fenyegetheti büntetés e segítségnyújtásért;

26.

üdvözli, hogy az Európai Határ- és Parti Őrségről (EBCG) szóló, nemrégiben elfogadott rendelet külön megbízásként határozza meg az EBCG ügynökség számára, hogy támogassa a kutatási és mentési műveleteket, valamint hogy biztosítsa a rendeletben meghatározott alapvető jogi garanciákat; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő képzést a menekültügyi szakembereknek (például ügyintézőknek és tolmácsoknak) a kiszolgáltatott csoportok mielőbbi meghatározása, valamint a menedékkérelmeknek a kvalifikációs irányelvvel és az EUB vonatkozó ítélkezési gyakorlatával összhangban való elbírálása érdekében;

27.

nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak olyan fogadási feltételeket, amelyek nem fosztják meg az embereket a méltó életszínvonalhoz és a fizikai és szellemi egészséghez való alapvető joguktól, illetve amelyek összhangban állnak a meglévő alapvető jogi és menekültügyi jogszabályokkal, különös figyelmet fordítva a legkiszolgáltatottabb csoportokra; emlékeztet arra, hogy mind a nemzetközi jog, mind a Chartája arra kötelezi a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az őrizet alternatíváit; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a közös európai menekültügyi rendszer végrehajtását; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a különleges szükségletekkel bíró menedékkérők hatékony és időben történő azonosítását, a szükségleteikhez igazodó fogadási feltételek azonnali elérhetőségét és az eljárási garanciák nyújtását; emlékeztet arra, hogy az eljáráshoz való tényleges hozzáférés jogának biztosítása a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv szerves része, amely büntetőeljárások során is magában foglalja a hatékony jogorvoslathoz való jogot; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket, és biztosítsanak tájékoztatást és átláthatóságot a migránsok és menedékkérők számos tagállamban való őrizetét illetően;

28.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a 862/2007/EK rendelet felülvizsgálatára, hogy a jövőben tartalmazzon az idegenrendészeti létesítmények működésére vonatkozó, nemek szerint lebontott statisztikai adatokat annak érdekében, hogy javítsák a menekültek és a menedékkérők különleges szükségleteinek megismerését és kezelését; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy a nők és lányok elleni erőszak minden formájának felszámolása céljából dolgozzanak ki átfogó politikákat, valamint fogadjanak el egyedi intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák a menekült és menedékkérő nők és lányok védelmét és igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését; kiemeli, hogy a migráns nők az idegenrendészeti központokban és befogadóállomásokon kettős megkülönböztetéssel néznek szembe, és biztosítani kell számukra a női higiénés eszközöket és az egészségügyi ellátást;

29.

aggodalmát fejezi ki azon beszámolók miatt, miszerint a szervezett bűnözés beszivárgott a migránsok befogadására szánt források kezelésébe, és arra kéri a Bizottságot, hogy részletesen vizsgálja meg e pénzeszközök felhasználását, valamint gondoskodjon a szabálytalanságok kivizsgálásáról és a felelősök bíróság elé állításáról;

30.

kéri a tagállamokat, hogy tartózkodjanak attól, hogy politikai előnyszerzés céljából félelmet és gyűlöletet keltsenek polgáraik körében a migránsokkal és menedékkérőkkel szemben; kéri ezért a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki pozitív kampányokat annak érdekében, hogy a polgárokat hozzásegítsék az integráció megfelelőbb megközelítéséhez;

31.

fájlalja, hogy a Bizottság még mindig nem tett eleget az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2011. szeptember 14-i (28) és az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2014. január 16-i (29) európai parlamenti állásfoglalásnak, és különösen utóbbi 10. és 11. bekezdésének; hangsúlyozza, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos uniós stratégia alapjául szolgáló okok továbbra is fennállnak;

Szabadság és biztonság

32.

üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezéseit és jelentősebb fellépéseit, hogy megerősítse a tagállamok közötti biztonsági együttműködést és hatékony uniós válasszal szolgáljon az Európai Uniót érintő terrorcselekményekre és biztonsági fenyegetésekre, továbbá teljes mértékben támogatja a hatékony biztonsági unió kialakítása felé vezető intézkedéseket; nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt egymással, és javítsák az egymás közötti, illetve az Europollal és más érintett uniós ügynökségekkel való információcserét; hangsúlyozza a terrorizmus elleni küzdelemben az alapvető jogok tiszteletben tartását; szorgalmazza a terrorizmus elleni küzdelmet célzó összes meglévő intézkedés értékelését;

33.

hangsúlyozza, hogy bármely, válogatás nélküli tömeges megfigyelési rendszer súlyosan sérti a polgárok alapvető jogait; hangsúlyozza, hogy a hírszerzési szervek megfigyelési képességével kapcsolatos bármely tagállami jogalkotási javaslatnak mindenkor meg kell felelnie a Chartának és az arányosság és szükségesség elvének, továbbá a tagállamok e területre vonatkozó kizárólagos hatáskörét elismerve kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon e jogalkotási fejlemények Szerződéseknek való megfelelőségét, mivel jelentős jogi problémákat vethetnek fel;

34.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak vészhelyzetben hozott intézkedések esetén is mindenkor be kell tartaniuk a Szerződéseket és az EJEE-t; rámutat, hogy bármely eltérésnek a helyzet által szigorúan megkövetelt mértékre kell korlátozódnia, és összhangban kell állnia a nemzetközi jog értelmében az érintett tagállamra háruló kötelezettségekkel;

35.

ismételten felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a hírszerző ügynökségek tevékenységeit szabályozó jelenlegi és jövőbeli jogszabályaik és felügyeleti mechanizmusaik összhangban álljanak a Chartával és az EJEE-vel;

36.

kéri, hogy valamennyi – többek között helyi és regionális szintű – bűnüldöző ügynökség és hatóság törekedjen a radikalizmus és a terrorizmus megelőzésére, vonják be őket ezen erőfeszítésekbe, és tevékenységükhöz kapják meg a szükséges képzést és információkat; aggodalmának ad hangot politikai, vallási és/vagy terrorista mozgalmak által az újságírókkal és a médiaorgánumokkal szemben egyre gyakrabban tanúsított ellenséges magatartás miatt; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő védelmet az újságírók és médiaorgánumok számára, valamint lépjenek fel az újságírók elleni támadásokkal szemben a rendelkezésükre álló jogi eszközökkel;

37.

hangsúlyozza, hogy az áldozatokkal – köztük a terrorizmus áldozataival – szembeni megfelelő bánásmód alapvetően fontos az áldozatok emberi jogainak biztosítása szempontjából; ezzel összefüggésben határozott politikákat és mechanizmusokat szorgalmaz, amelyek figyelembe veszik az áldozatok egyéni igényeit, ideértve az áldozatokról szóló 2012/29/EU uniós irányelv végrehajtásának átfogó értékelését, amely garantálja, hogy az Unióban bűncselekmény áldozatává váló személyeket megilletnek bizonyos minimumjogok;

38.

úgy véli, hogy az uniós polgárok terrorista szervezetek általi radikalizálásának és toborzásának megakadályozását célzó átfogó politika akkor lehet sikeres, ha azt az igazságszolgáltatásban hosszú távú, proaktív deradikalizációs folyamat, oktatási és integrációs intézkedések és a kultúrák közötti párbeszéd kíséri; hangsúlyozza, hogy társadalmi befogadási és integrációs stratégiákat kell kidolgozni, amelyek fellépnek az oktatáshoz, foglalkoztatáshoz és lakhatáshoz való hozzáférést akadályozó megkülönböztetés ellen is;

39.

kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség megelőzésére irányuló erőfeszítéseikben, amelyek központjában az európai értékek, a tolerancia és a közösség előmozdításának kell állnia, megbélyegzés nélkül, továbbá kéri, hogy a tagállamok fokozzák erre irányuló erőfeszítéseiket;

40.

úgy véli, hogy a megkülönböztetés elleni jogszabályok következetes alkalmazása a radikalizálódás megelőzését célzó vagy a szélsőséges szervezetekhez tartozók deradikalizálódását lehetővé tevő stratégia eleme; emlékeztet arra, hogy az Európai Unióban a vallási közösségekkel szembeni kirekesztés és megkülönböztetés elegendő alapot szolgáltathat a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek részére, hogy olyan szélsőséges szervezetekhez csatlakozzanak, amelyek erőszakot követhetnek el;

41.

úgy véli, hogy az európai szintű korai előrejelző és gyorsreagálási rendszert meg kellene erősíteni azon személyek meghatározása céljából, amelyek komoly radikalizálódási kockázatnak vannak kitéve; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy oktatás révén elejét vegyék a radikalizálódásnak; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák az radikális csoportok nézetei és tevékenysége elleni online kezdeményezéseket, és ezt a dimenziót is építsék be az online veszélyek megelőzéséről szóló iskolai tanórákba; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak a veszélyeztetettek családjának; kéri a bevált gyakorlatok megosztását és narratívák kidolgozását az erőszakos szélsőségesség, a radikalizmus és az európai területeken történő terrorista támadások szervezőit és elkövetőit lelkesítő beszédek ellen; hangsúlyozza, hogy az illetékes nemzeti és európai hatóságok között szorosabb, határokon átnyúló együttműködésre van szükség az információcsere javítását illetően annak érdekében, hogy hatékonyabban lépjenek fel a terroristahálózatok ellen; nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják ki a meglévő együttműködési eszközöket; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a veszélyeztetett személyek, különösen a fogva tartottak radikalizálódásának megelőzése terén bevált gyakorlataikat;

42.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak olyan normákat, amelyek garantálják a Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottság (CPT) ajánlásainak és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által hozott ítéletek végrehajtását, mind az előzetes letartóztatás, mind a büntetőjogi szankciók összefüggésében;

43.

megismétli az európai elfogatóparancs felülvizsgálatáról szóló állásfoglalásában a Bizottságnak tett ajánlásokat, nevezetesen az arányossági vizsgálat bevezetésére és az alapvető jogokkal kapcsolatos kivételre vonatkozót;

Emberkereskedelem

44.

felhívja az uniós bűnüldöző szerveket, hogy fokozzák az emberkereskedelmet folytató és elősegítő bűnözői hálózatokkal szembeni erőfeszítéseiket, és tegyék intenzívebbé együttműködésüket, különös figyelmet fordítva a gyermekek elleni bűncselekményekre; hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozataival vagy potenciális áldozataival kapcsolatba kerülő különböző szolgálatokat ki kell képezni, hogy hatékonyabban ki tudják szűrni ezeket a személyeket és megfelelő támogatást tudjanak nyújtani számukra, és e képzések során az alapvető jogok tiszteletben tartására és a különösen kiszolgáltatott helyzetű személyek szükségleteire helyezve a hangsúlyt;

45.

megjegyzi, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért haladásról szóló bizottsági jelentés szerint az új technológiák lehetővé teszik a szervezett bűnözői csoportok számára, hogy sokkalta nagyobb számban érjenek el potenciális áldozatokat, mint valaha, minthogy az emberkereskedelem számos áldozatát – különösen a szexuális és a kényszermunkával történő kizsákmányolás áldozatait – online toborozzák; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket annak megelőzése és kezelése érdekében, hogy az új technológiákat eszközként használják nagyrészt nők és lányok toborzására, akik emberkereskedelem áldozataivá válnak;

46.

hangsúlyozza, hogy a gyermekek kiszolgáltatottságuk miatt az emberkereskedők kedvelt célpontjai, és hogy az emberkereskedelem áldozatává váló gyermekek személyazonosságának megállapítása és ellenőrzése egyre súlyosabb probléma; emlékeztet arra, hogy egyes tagállamok a gyermekkereskedelmet a kizsákmányolás külön formájának tekintik, míg más tagállamok a gyermek áldozatokat a felnőtt áldozatokkal együtt kezelik, ami akadályozza annak a lehetőségét, hogy átfogó hírszerzési képet alkossanak, és uniós szinten határozzák meg a legjobb nyomozási stratégiát; kéri ezért olyan eszközök létrehozását, amelyek e bűnözési jelenség közös meghatározása alapján elősegítik e gyermekek nyomon követését, valamint célzott intézkedéseket szorgalmaz a gyermekek e folyamatban való támogatására;

47.

megjegyzi, hogy a kísérő nélküli gyermekek számára a gyám kijelölése mindenek felett álló érdekük biztosításának fontos garanciája; felhívja a tagállamokat, hogy központi, regionális és helyi szinten fellépve erősítsék meg a szülői gondoskodást nélkülöző és a kísérő nélküli gyermekekre vonatkozó gyámsági rendszereket, és ezeket a rendszereket a „Gyámság a szülői felügyelet nélkül maradt gyermekek számára” című kézikönyvvel összhangban hozzák létre; megjegyzi, hogy a rendszer végrehajtása közben különös hangsúlyt kell fektetni a kísérő személyekre és arra, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekére való tekintettel a gyermeket ne válasszák el családjától vagy nem hivatalos kísérőitől;

48.

kéri a tagállamokat, hogy a szociális partnerek, a magánszektor, a szakszervezetek és a civil társadalom bevonásával tegyenek egyenlő mértékű erőfeszítéseket a mindennemű kizsákmányolás áldozatává váló személyek azonosítása, védelme és támogatása érdekében, továbbá biztosítsák az Unión belül az áldozatok védelmére irányuló döntések kölcsönös elismerését; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul és helyesen hajtsák végre az Unió emberkereskedelem elleni irányelvét – különösen annak 8. cikkét, amely felszólít arra, hogy az áldozatokat ne kezeljék bűnözőként –, továbbá a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemről szóló irányelvet, és arra bátorítja a tagállamokat és az uniós intézményeket és ügynökségeket, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelem uniós koordinátorának támogatásával és az emberkereskedelem kérdésével foglalkozó nemzeti előadók hálózatának vagy azzal egyenértékű mechanizmusok keretében erősítsék meg az emberkereskedelemmel kapcsolatos együttműködésüket, ideértve a bevált gyakorlatok cseréjét is;

49.

kéri az Európai Uniót és az Unió valamennyi tagállamát, hogy ratifikálják az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményét; hangsúlyozza, hogy a tagállamokat és a megfelelő uniós ügynökségeket, például az Europolt támogatni kell az embercsempészetet elősegítők büntetőeljárás alá vonására irányuló erőfeszítéseikben; kéri továbbá a tagállamokat, hogy nemzeti stratégiáikban és cselekvési terveikben az emberkereskedelem és a kizsákmányolás keresleti oldalával foglalkozzanak;

50.

hangsúlyozza, hogy az oktatás az emberkereskedelem és a kizsákmányolás megelőzésének a hatékony eszköze, és felhívja a tagállamokat, hogy központi, regionális és helyi szinten fellépve építsenek be megelőzési célú oktatási programokat nemzeti tanterveikbe, továbbá mozdítsák elő és érvényesítsék a megelőzési programokat és a figyelemfelkeltő tevékenységeket;

51.

emlékeztet az emberkereskedelem áldozatai által előállított áruk és szolgáltatások fogyasztásának megelőzését és elkerülését célzó intézkedések elmélyítésének szükségességére; hangsúlyozza, hogy ezeket az intézkedéseket be kell építeni az ilyen szörnyűségek elleni európai stratégiába, és ebben a vállalatoknak is szerepet kell vállalniuk;

52.

felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy ismerjék el az emberkereskedelem egyik formájaként a váltságdíj reményében folytatott és kínzást alkalmazó emberkereskedelmet; úgy véli, hogy a súlyos traumát átélő túlélőket a büntetendő emberkereskedelem egyik formájának áldozataiként kell elismerni, akiknek védelmet, ellátást és támogatást kell kapniuk (30);

A megkülönböztetés, az idegengyűlölet, a gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd elleni küzdelem

53.

aggodalmát fejezi ki az afrofóbia, a cigányellenesség, az antiszemitizmus, az iszlamofóbia és a migránsellenesség formáját öltő rasszizmus és idegengyűlölet terjedése miatt; felhívja a tagállamokat, hogy védelmezzék a gondolat, a lelkiismeret, a vallás, illetve a meggyőződés szabadságát; sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy az egyenlőségre vonatkozó szakpolitikáikat terjesszék ki a többszörös megkülönböztetésre is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a civil társadalom teljes körű bevonása és az érintett felek, például az Alapjogi Ügynökség hozzájárulásai segítségével fokozzák a bevált gyakorlatok megosztásával kapcsolatos munkát és erősítsék meg a rasszizmus, az idegengyűlölet, a homofóbia, a transzfóbia és az intolerancia egyéb formái elleni küzdelemre irányuló együttműködést;

54.

üdvözli az alapvető jogok 2015. évi kollokviumának eredményét, valamint az antiszemita és a muzulmánellenes gyűlölettel foglalkozó koordinátorok kinevezését; felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy hangolják össze és erősítsék meg az antiszemita és muzulmánellenes gyűlölet kezelését célzó politikai válaszokat, ideértve a kollokvium keretében megállapított fő fellépések haladéktalan végrehajtását is;

55.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyenlő bánásmódról javasolt 2008. évi irányelv még mindig a Tanács jóváhagyására vár; megismétli a Tanácsnak szóló felhívását, hogy a lehető leghamarabb fogadja el a javaslatra vonatkozó álláspontját; ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen konkrét előrelépéseket a megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozó menetrend terén;

56.

elítéli a rasszizmus, az idegengyűlölet, a vallási intolerancia, illetve egy személy fogyatékosságával, szexuális irányultságával, nemi identitásával vagy kisebbségi státuszával szembeni előítélet által motivált gyűlölet-bűncselekmény és gyűlöletbeszéd eseteit, amelyeket naponta követnek el az EU-ban; sajnálja, hogy bizonyos intézmények, politikai pártok és a média részéről a gyűlöletbeszédek terjedése figyelhető meg; felhívja az Uniót, hogy intézményein belül mutasson példát a gyűlöletbeszédek ellenzésével;

57.

aggódik az interneten található gyűlöletbeszéd terjedése miatt; azt ajánlja, hogy a tagállamok hozzanak létre egy egyszerű eljárást, amely lehetővé teszi a nyilvánosság számára a gyűlöletkeltő online tartalmak bejelentését; üdvözli a Bizottság jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódex kidolgozásával kapcsolatos bejelentését és ösztönzi annak követését, illetve a magánszektorral és a civil társadalommal folytatott együttműködés megerősítésére irányuló folyamatos erőfeszítéseket; emlékeztet arra, hogy az ezzel kapcsolatban hozott intézkedések nem lehetnek ellentétesek a véleménynyilvánítás szabadságával, többek között különösen a sajtószabadsággal kapcsolatos elvekkel;

58.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az áldozatok azért nem jelentik be a gyűlölet-bűncselekményeket, mert a tagállamokban nem biztosítanak megfelelő védelmet, valamint a hatóságok nem vizsgálják ki megfelelően az ilyen bűncselekményeket és nem érnek el büntetőítéletet; kéri a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki és terjesszenek a gyűlölet-bűncselekményekre és a gyűlöletbeszédre vonatkozó jelentési eszközöket és mechanizmusokat, valamint biztosítsák, hogy az állítólagos gyűlölet-bűncselekmények vagy gyűlöletbeszédek minden esetét hathatósan kivizsgálják, továbbá velük kapcsolatban büntetőeljárást és bírósági eljárást folytassanak le a nemzeti joggal összhangban, és adott esetben a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározatnak, az európai és nemzetközi emberi jogi kötelezettségeknek, valamint az EJEB vonatkozó ítélkezési gyakorlatának megfelelően, ugyanakkor biztosítsák a véleménynyilvánítás szabadságához, illetve a magánélethez és az adatvédelemhez való jogot;

59.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy több tagállam nem helyesen ültette át a 2008/913/IB kerethatározat rendelkezéseit, és felszólítja az érintett tagállamokat, hogy ezt tegyék meg, és teljes körűen hajtsák végre a rendelkezéseket, valamint a bűncselekmények áldozatairól szóló 2012/29/EU irányelvet; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon e jogi aktusok átültetését, valamint szükség esetén indítson jogsértési eljárást; megjegyzi, hogy egyes tagállamok a kerethatározat végrehajtásakor a megkülönböztetés áldozatai számára biztosított védelmet más alapokra is kiterjesztették, úgymint a szexuális irányultságra és a nemi identitásra; ösztönzi a Bizottságot, hogy a meglévő jogszabályi hézagok kitöltése céljából kezdjen párbeszédet azokkal a tagállamokkal, amelyek jogszabályai nem terjednek ki a homofób gyűlölet indítékaira;

60.

felszólítja a Bizottságot, hogy a diszkriminatív gyakorlatok és a gyűlölet-bűncselekmények megelőzése és visszaszorítása céljából támogassa képzési programok szervezését a bűnüldözési és igazságszolgáltatási hatóságok, valamint az érintett uniós ügynökségek számára; felszólítja a tagállamokat, hogy az ilyen bűncselekmények felderítéséért és a büntetőeljárásért felelős hatóságok számára biztosítsa az ahhoz szükséges gyakorlati eszközöket és készségeket, hogy be tudják azonosítani és kezelni tudják a kerethatározat által meghatározott bűncselekményeket, és hogy a sértettekkel megfelelően tudjanak együttműködni és kommunikálni;

61.

elismeri, hogy az egyenlőséggel kapcsolatos, tagállamok által gyűjtött összehasonlítható és lebontott adatok hiányában az Unióban továbbra sem ismerik el teljes terjedelmében az egyenlőtlenséget; úgy véli, hogy az ilyen adatok tagállamok általi gyűjtése elengedhetetlen az egyenlőséggel kapcsolatos uniós jog végrehajtására irányuló jelentősebb szakpolitikák kialakításához; annak elismerésére kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a tájékozott szakpolitikai döntéshozatal és a megkülönböztetés elleni intézkedések érdekében megbízható és összehasonlítható, a megkülönböztetés jellege szerint lebontott adatokra van szükség; felszólítja mindkét intézményt, hogy az egyenlőségre vonatkozóan határozzanak meg következetes, az önmeghatározáson, az uniós adatvédelmi előírásokon, valamint az érintett közösségekkel folytatott konzultáción alapuló adatgyűjtési elveket;

62.

felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy nemzeti tanterveikben erősítsék meg az emberi jogokkal kapcsolatos és az interkulturális oktatás mint a rasszizmus és az intolerancia minden más formájának megelőzésére szolgáló eszköz szerepét, és kéri a jogokkal kapcsolatos figyelemfelkeltés előmozdítását; úgy véli, hogy a emberi jogok mindenre kiterjedő oktatásának kellő mértékben ki kell terjednie az emberi jogokkal kapcsolatos múltbéli igazságtalanságok és az intézményi rasszizmus oktatására és az emlékezetre;

63.

nélkülözhetetlennek tartja, hogy valamennyi tagállam együttműködjön a nemzeti és nemzetközi igazságügyi vizsgálatokban, amelyek a felelősségek tisztázását, az igazságot, az igazságszolgáltatást, valamint a totalitárius rendszerek által az EU-ban elkövetett, az emberiség elleni bűncselekmények áldozatainak felkutatását szolgálják; felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsák az e területtel foglalkozó gyakorló jogászok számára szükséges képzést; sürgeti a Bizottságot, hogy végezze el e folyamatok jelenlegi állásának objektív értékelését a demokratikus emlékezet valamennyi uniós tagállamban való elősegítése céljából; Felhívja a figyelmet arra, hogy a demokratikus emlékezetről szóló nemzetközi ajánlások és az egyetemes joghatóság alapelveinek figyelmen kívül hagyása sérti a jogállamiság alapelveit.

A nők jogai és a nőkkel szembeni erőszak

64.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőség még nem valósult meg, hogy több területen nem történt javulás, és hogy a nők alapvető jogait továbbra is megsértik; elítéli a nők és lányok elleni erőszak – mint a családon belüli erőszak, a becsületbeli gyilkosság, a kényszerházasság, az emberkereskedelem és a női nemi szervek megcsonkítása – valamennyi formáját; úgy véli, hogy ezek a gyakorlatok semmilyen körülmények között nem lehetnek indokoltak, és büntetendőnek kell nyilvánítani és büntetni kell őket, és hogy az Uniónak és a nemzeti hatóságoknak meg kell erősíteniük együttműködésüket, nevezetesen a nőkkel szemben elkövetett erőszak valamennyi formájára vonatkozó bevált gyakorlatok cseréjének, valamint az erre vonatkozó adatok gyűjtésének és összehasonlíthatóságának a fokozása révén; úgy véli, hogy az Unióban élő minden személynek – eredeti kultúrájától és hagyományaitól függetlenül – tiszteletben kell tartania a törvényeket, valamint a nők jogait és méltóságát;

65.

sajnálja, hogy a nőket és a lányokat nem védik egyformán az erőszaktól az Unió valamennyi tagállamában; hangsúlyozza, hogy a nők és a lányok elleni erőszak leküzdéséhez több további intézkedés szükséges; felhívja az Uniót, hogy a Bizottság által 2016 márciusában elindított eljárás nyomán írja alá és ratifikálja az Isztambuli Egyezményt; emlékezteti a tagállamokat, hogy az EU Isztambuli Egyezményhez való csatlakozása nem menti fel őket azon kötelezettségük alól, hogy aláírják, ratifikálják és végrehajtsák az Egyezményt, és sürgeti őket ennek megtételére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a hatályos jogszabályokat és továbbra is kiemelt helyen foglalkozzanak a nők elleni erőszak kérdésével, mivel a nemi alapú erőszak megengedhetetlen; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be egy olyan jogi aktust, amely intézkedéseket állapít meg a nők és a lányok elleni erőszak megelőzése területén megvalósuló tagállami fellépés előmozdítására és támogatására;

66.

sürgeti a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy folytassanak célzottabb tudatosságnövelő kampányokat, előzzék meg az erőszakot, és bátorítsák a nőket, hogy jelentsék be a bűncselekményeket; sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy a bűncselekmények elkövetőit büntessék megfelelő és visszatartó módon, továbbá védjék meg az erőszak áldozatait, és az áldozatok jogairól szóló irányelvvel összhangban haladéktalanul védjék meg jogaikat; felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelvet annak érdekében, hogy az erőszak áldozataivá vált nők és lányok számára megfelelő védelmet és segítségnyújtást biztosítsanak, valamint az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről szóló 2011/36/EU irányelvet annak érdekében, hogy megvédjék a nőket és a lányokat az emberkereskedelemtől, az erőszaktól és a szexuális kizsákmányolástól; hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak áldozatai számára megfelelő kezelést és támogatást kell biztosítani a belső szabályokkal és nemzetközi kötelezettségekkel összhangban;

67.

hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak elleni hatékony küzdelem érdekében a nőkkel és a lányokkal szembeni társadalmi hozzáállás megváltoztatására van szükség; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek többet a nemi alapú sztereotípiák elleni küzdelemben, amelyek reprodukálják és erősítik a nemi szerepeket azokon a kritikus területeken, amelyeken e sztereotípiák fennmaradtak; felhívja a Bizottságot, hogy ossza meg a tagállamok nemi sztereotípiák iskolai kezelésével kapcsolatos bevált gyakorlatait; kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a rendőrség, az igazságszolgáltatási dolgozók, valamint a bírák érzékenységi szakképzéséről és minden olyan speciális szakmai képzésről, amelyre ahhoz van szükségük, hogy a további traumák elkerülése és a büntetőeljárások során az ismételt áldozattá válás elkerülése érdekében képesek legyenek megfelelően kezelni a nemi alapú erőszak kérdését; kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak hatékony segítséget a hatóságok számára a nemi alapú erőszak áldozatainak különös szükségletei azonosításában és nyújtsanak számukra különös védelmet, az áldozatok jogairól szóló irányelvvel összhangban;

68.

sürgeti a tagállamokat, hogy a nemi alapú erőszak áldozatai számára biztosítson kellő számú menedéket, valamint célzott és integrált támogatást, beleértve a traumakezelést és a tanácsadást; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden lehetséges módon támogassák a nemi alapú erőszak áldozataival foglalkozó civil társadalmi szervezeteket;

69.

sürgeti a tagállamokat, hogy kezeljék a családon belüli erőszak áldozataivá vált, fogyatékossággal élő nők helyzetét, mivel ők gyakran nem tudnak elmenekülni a visszaélésszerű kapcsolatból;

70.

mély aggodalmának ad hangot a női nemi szervek megcsonkításának továbbra is fennálló gyakorlata miatt, amely a nők és lányok elleni erőszak súlyos formája; felhívja a tagállamokat, hogy a női nemi szervek megcsonkítása ellen irányuló szakpolitikáik keretében hívják fel az összes érintett szereplő figyelmét, és összpontosítsanak a megelőzésre; sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy folytassanak egymással teljes körű együttműködést az adatgyűjtés valamint a jelenség megértése céljából, a nők és lányok ilyen jelegű megcsonkítás elleni védelmére irányuló erőfeszítéseik eredményeinek az optimalizálása érdekében;

71.

mélységesen elítéli az Unióban nyilvános helyeken gyakran elkövetett zaklatást és nemi erőszakot, továbbá úgy véli, hogy minden nőnek és lánynak az összes nyilvános helyen biztonságban kellene éreznie magát a szexuális zaklatás valamennyi formájától; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen cselekményeket megfelelően szankcionálják, az elkövetőeket bíróság elé állítsák, valamint az áldozatoknak védelmet nyújtsanak; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy növeljék erőfeszítéseiket a menekült és menedékkérő nők védelmének a biztosítása érdekében, akik különösen kiszolgáltatottak a menekülési úton az erőszaknak;

72.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemek közötti egyenlőséget a munkahelyeken; sajnálja, hogy a nők még mindig megkülönböztető munkakörülményekkel szembesülnek; hangsúlyozza a nők tudományos életben, a technológia és a műszaki tudományok terén, a vállalkozói tevékenységekben és a döntéshozatali folyamatokban való alacsony részvételi arányát mind a magán-, mind az állami szektorban, és hangsúlyozza, hogy a nemek közötti bérszakadék elfogadhatatlan megkülönböztetést jelent; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a nők politikai és gazdasági szférában való képviseletének növelésére irányuló erőfeszítéseit, javítsa a nők részvételével kapcsolatos adatgyűjtést, és a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása révén kezelje a nemek médián belüli egyenlőtlenségét;

73.

ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség csak a fizetett és fizetés nélküli munka igazságos újraelosztása révén valósítható meg; elismeri, hogy a nők és a lányok alapvető jogainak támogatását a nők gazdasági, politikai és társadalmi szerepvállalásának további elősegítése, képviseletének biztosítása és befogadása révén lehet garantálni; megjegyzi, hogy az elmúlt években megjelentek a nemek közötti egyenlőség elleni mozgalmak, amelyek a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség terén eddig elért vívmányokat kifogásolják;

74.

emlékeztet arra, hogy az időskori szegénység különösen a nők esetében különös aggodalomra ad okot, mivel a nemek között továbbra is fennálló bérkülönbség nemek közötti nyugdíjkülönbséget eredményez; kéri a tagállamokat, hogy határozzanak meg az idős nők támogatására vonatkozó megfelelő szakpolitikákat, és számolják fel a juttatásokban a nemek között fennálló különbségek strukturális okait; hangsúlyozza a minőségi közszolgáltatások kulcsfontosságú szerepét a szegénység – különösen a nőket sújtó szegénység – elleni küzdelemben;

75.

rámutat, hogy a háztartási alkalmazottak többnyire nők, és arra kéri a tagállamokat, hogy a 2014/51/EU tanácsi határozatot követően gyorsítsák fel a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló ILO-egyezmény – mint a tisztességes munkakörülmények biztosítására szolgáló legfőbb eszköz – ratifikációs és végrehajtási folyamatát;

76.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket az anyák és apák különféle szabadságokkal – azaz a szülési, az apasági, a szülői és az ápolási szabadsággal – kapcsolatos igényeinek kielégítése érdekében; konkrét fellépést szorgalmaz a szülői szabadsághoz való jogok további erősítése érdekében; tudomásul veszi az „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című bizottsági ütemtervben előirányzott gondozói szabadság bevezetésére irányuló javaslatot; várja a Bizottság további intézkedéseit a szülési szabadságra vonatkozó javaslat visszavonása után;

77.

hangsúlyozza az internet, a közösségi média és egyéb technológiák potenciális használatával kapcsolatos kockázatokat a nők ellenőrzésére, fenyegetésére és megalázására, és hangsúlyozza az ezzel kapcsolatos figyelemfelkeltő kampányok jelentőségét;

78.

felhívja a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőség hatékonyabb módon való előmozdítása céljából a szakpolitikák kialakításának valamennyi területébe és valamennyi javasolt jogszabályba illessze be a nemek közötti egyenlőség kérdését, többek között a nemi szempontú rendszeres hatásvizsgálatot az alapvető jogok érvényesülésének vizsgálata révén, és –többek között – tagjelölt országokkal folytatott párbeszéd lényeges kritériumaként;

79.

elismeri, hogy a nők szexuális és reproduktív egészsége és jogai több emberi joghoz kapcsolódnak, többek között az élethez fűződő joghoz, a kínzástól való mentességhez fűződő joghoz, az egészséghez fűződő joghoz, a magánélethez fűződő joghoz, az oktatáshoz fűződő joghoz és a megkülönböztetés tilalmához; hangsúlyozza, hogy a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani, megvédeni és érvényesíteni minden nő és lány szexuális és reproduktív egészségét és jogait, valamint a kényszertől, a megkülönböztetéstől és az erőszaktól mentes élethez való jogát; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a fogyatékossággal élő személyeket a többiekkel azonos módon megilletik alapvető jogok;

80.

felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy ismerjék el a megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez fűződő alapvető jogot; ismételten hangsúlyozza az Uniónak a témával kapcsolatos figyelemfelhívás és a bevált gyakorlatok – többek között az Unió egészségügyi stratégiája keretében, a tagállamok hatásköreinek tiszteletben tartása mellett való – népszerűsítése területén betöltött szerepét, mivel az egészség olyan alapvető emberi jog, amely nélkülözhetetlen az egyéb emberi jogok gyakorlásához. emlékeztet e tekintetben arra, hogy az uniós kül- és belpolitikák koherenciája rendkívül fontos;

81.

elismeri, hogy az életmentő szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások, ezen belül az életmentő abortusz megtagadása az emberi jogok súlyos megsértésének minősül;

82.

elítéli a béranyaság minden formáját;

Gyermekek

83.

aggodalommal állapítja meg, hogy a gyermekszegénység aránya az Unióban továbbra is magas, és nő a szegénységben élő kiskorúak száma; ismét hangsúlyozza, hogy a gyermekek jólétébe és a szegénységből való kiemelésébe történő beruházás nem pusztán erkölcsi kötelesség, hanem társadalmi és gazdasági prioritás is; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy indítsanak kifejezetten a gyermekek jólétét és egészséges fejlődését célzó programokat; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés kezelése terén a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: A hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlásának hatékony, a megfelelő erőforrásokhoz való hozzáférést támogató integrált stratégiák végrehajtása révén, amelyek lehetővé teszik a megfizethető minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon további intézkedéseket az ajánlás végrehajtásának nyomon követésére; kéri a kiskorúak egyre növekvő oktatási szegénysége elleni küzdelmet célzó szakpolitikák és programok létrehozását, az ilyen kiskorúak társadalmi befogadásának megvalósítása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a gyermekszegénység és a gyermekek társadalmi kirekesztése elleni gyermekgarancia-program létrehozását;

84.

elítéli a gyermekekkel szembeni megkülönböztetés minden formáját, és üdvözli, hogy az Európa Tanács elfogadta a 2016 és 2021 közötti időszakra vonatkozó gyermekjogi stratégiáját, amely a fogyatékos, a migrációval érintett, a roma, illetve az LMBTI és interszexuális gyermekekkel szembeni megkülönböztetés fontosságára is összpontosít; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egységesen lépjenek fel a gyermekekkel szembeni megkülönböztetés felszámolása céljából; felszólítja különösen a tagállamokat és a Bizottságot, hogy határozott prioritásként tartsák szem előtt a gyermekeket a regionális és kohéziós politikák, mint például az európai fogyatékosságügyi stratégia, a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere, illetve az Unió egyenlőségi és megkülönböztetésmentességi politikájának programozása és végrehajtása során; megismétli a roma gyermekek az egészségügyi ellátáshoz, a méltó lakhatáshoz és az oktatáshoz való egyenlő hozzáférése védelmének és elősegítésének fontosságát;

85.

sürgeti a tagállamokat, hogy folytassanak olyan nyilvános oktatási és ismeretterjesztő kampányokat, amelyek felhívják a figyelmet a gyermekek védelemhez való jogára, és a gyermekekkel való pozitív és erőszakmentes kapcsolatot mozdítanak elő;

86.

egyértelműen elítéli a gyermekek erőszakos cselekmények és bántalmazás áldozatává válásának valamennyi formáját minden szinten, az otthontól az iskolán, a köztereken át a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézményeiig; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a gyermekeknek a fizikai és pszichikai erőszak minden formájával szembeni védelmére és annak megelőzésére, beleértve a fizikai és szexuális zaklatást, a szexuális kizsákmányolást, a gyermekmunkát, a kényszerházasságot, a becsületbeli gyilkosságokat, a női nemi szervek megcsonkítását és a gyermekkatonaként való toborzást; hangsúlyozza, hogy formális rendelkezéseket kell alkalmazni a gyermekekkel szembeni testi fenyítés tiltására és szankcionálására, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy erősítse meg a tagállamok szintjén történő egymás közötti tanulást arra vonatkozóan, hogyan kezelhető a legjobban az iskolai bántalmazás, figyelembe véve a gyermekek kiszolgáltatott csoportjait;

87.

kéri, hogy hozzanak létre egy olyan többfázisú gyermekvédelmi rendszert, amely a gyermek mindenek felett álló érdeke alapján teljes mértékben tiszteletben tartja az egyes gyermekek alapvető jogait; Hangsúlyozza, hogy ennek a rendszernek a célja nem az, hogy a szülőket és gondviselőket megbüntesse, hanem hogy egyértelmű jelzésként szolgáljon arra nézve, hogy a gyermekek elleni mindennemű fizikai és érzelmi erőszak elfogadhatatlan és törvényesen büntetendő, és amelynek keretében a gyermek családjától való elválasztása azonban csak a legvégső esetben lehetséges; emlékeztet arra, hogy a gyermekek állami gondozása mindig költségesebb, mint a szegénységben élő családoknak juttatott elegendő és megfelelően célzott támogatás; megismétli a gyermek jogairól szóló új európai stratégia előterjesztése iránt a Bizottsághoz intézett kérését;

88.

kéri olyan, fiatalkorúakkal foglalkozó, gyermekbarát igazságszolgáltatási rendszerek létrehozását, amelyekben a gyermekek tisztában vannak jogaikkal és szerepükkel, akár áldozatokként, akár tanúkként, akár állítólagos elkövetőkként érintettek; kéri, hogy fogadjanak el különleges intézkedéseket mind a büntető-, mind a polgári eljárások területén annak érdekében, hogy a gyermekeket megóvják a szükségtelen stressztől, a megfélemlítéstől és az újbóli áldozattá válástól, figyelembe véve a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló (EU) 2016/800 irányelvet;

89.

kéri, hogy a 116-os vészhelyzeti forródrót Unió-szerte a nap 24 órájában, a hét minden napján elérhető legyen a gyermekek számára, és az interneten alkalmazzanak anonimizált csevegővonalakat, mivel ezek a stressznek kitett gyermekek számára sokkal kényelmesebbek, és az Unióban a hivatalos és a kisebbségi nyelveken egységes rendszerként kellene bevezetni őket; kéri a tagállamokat, hogy támogassák a gyermekek segélyvonalának szánt 116 111-os közös európai hívószámot a forródrót- és a csevegővonal-kapacitások és az európai hálózatok megerősítésével, illetve a megfelelő források rendelkezésre bocsátásával;

90.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a gyermekek védelmét a digitális világban a szexuális kizsákmányolás egyre gyakoribb olyan esetei miatt, amikor az elkövetők az interneten teremtenek kapcsolatot, és kéri a magán- és az állami szektor közötti együttműködés e tekintetben való fokozását, és különösen kéri az állami szektort, hogy vállalja közös felelősségét, és tartózkodjon a gyermekeknek címzett agresszív hirdetésektől, illetve védje meg őket a félrevezető hirdetésektől; az érintetteket arra ösztönzi, hogy kövessék a megelőzési és panasztételi mechanizmusok jó példáit az online közösségi médiában, és azokat Unió-szerte alkalmazzák; úgy véli továbbá, hogy a gyermekeket megfelelően tájékoztatni kell az internettel kapcsolatos – különösen személyes adatok megadása esetén felmerülő – esetleges kockázatokról, például tájékoztató kampányok és iskolai programok révén; hangsúlyozza, hogy meg kell tiltani a gyermekeket érintő online profilalkotást; támogatja az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv reformjának ambiciózus és eredményes megvalósulásának biztosítására irányuló erőfeszítéseket, különös tekintettel a gyermekek digitális környezetben történő védelmére; kéri a tagállamokat, hogy foglalkozzanak az internetes durvaság kérdésével;

91.

kéri a gyermekek jogainak online és kibertérben való offline védelmére vonatkozó cselekvési terv kidolgozását, és emlékeztet arra, hogy a bűnüldöző hatóságoknak a számítástechnikai bűnözés ellen folytatott küzdelemben különös figyelmet kell szentelniük a gyermekek elleni bűncselekményeknek; Hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy meg kell erősíteni az igazságszolgáltatási és rendőrségi együttműködést a tagállamok között, valamit az Europollal és annak a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központjával (EC3), a számítástechnikai bűnözés megakadályozása és az ellene való küzdelem, és különösen a gyermekek online szexuális kizsákmányolása elleni küzdelem céljából;

92.

felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelvet; kéri a nemzeti és uniós szintű bűnüldözési hatóságokat a sötét és a mély weben elkövetett bűncselekmények elleni küzdelem céljából új technológiákba való beruházásra; hangsúlyozza, hogy az Eurojust és az Europol számára megfelelő erőforrásokat kell biztosítani az áldozatok jobb azonosítása, a szexuális erőszak elkövetőinek szervezett hálózata elleni küzdelem, illetve a gyermekbántalmazással kapcsolatos anyagok online és offline kiszűrése, elemzése és továbbküldése céljából;

93.

úgy véli, hogy a befogadási politikáknak erőteljes hangsúlyt kell fektetniük a gyermekekre, mivel a gyermekek a kultúrák és társadalmak közötti kölcsönös megértés hídjai;

94.

emlékeztet arra, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért előrehaladásról szóló 2016. évi bizottsági jelentés szerint a nyilvántartott áldozatok legalább 15 %-a gyermek, és sürgeti a tagállamokat, hogy haladéktalanul tegyenek intézkedéseket az Europol azon bejelentésére reagálva, amely szerint 2015-ben legalább 10 000 gyermek tűnt el az Unióban; kéri a tagállamokat és az uniós ügynökségeket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a határokon átnyúló együttműködés, információmegosztás és a közös nyomozások és műveletek terén, hogy felléphessenek a gyermekkereskedelemmel és a határokon átnyúló szervezett bűnözéssel, a szexuális visszaéléssel és a kizsákmányolás más formáival szemben, továbbá a gyermekek védelme érdekében; kéri a tagállamokat és az európai ügynökségeket, hogy gyorsítsák meg képesített gyámok kinevezését a kísérő nélküli gyermekek mellé, és biztosítsák, hogy mindenkor figyelembe veszik a gyermek mindenek felett álló érdekét; kéri a tagállamokat, hogy a gyermekeket gyermekbarát módon vegyék nyilvántartásba és azonosítsák, illetve a nemzeti védelmi rendszerekbe való bekerülésük biztosítása révén előzzék meg eltűnésüket; ajánlja az eltűnt gyermekkel kapcsolatos meglévő eszközök megerősítését, ideértve az eltűnt gyermekek európai forródrótjait is; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben vegyék igénybe az Alapjogi Ügynökség szakértelmét a gyermekek, illetve a veszélyeztetett személyek védelmének javítására a jelenlegi menekülthelyzetben, különösen a migrációs csomópontokon; emlékeztet arra, hogy a gyermekek jogait és a gyermek mindenek felett álló érdekét valamennyi – többek között a migrációra és a menedékre vonatkozó – uniós szakpolitikában figyelembe kell venni és értékelni kell;

95.

ösztönzi a tagállamokat arra, hogy szenteljenek különös figyelmet azokra a korai iskolaelhagyás megelőzésére hivatott programokra, valamint, hogy dolgozzanak ki helyes gyakorlatokat ezen a területen, és osszák meg azokat.

A kisebbségek jogai

96.

hangsúlyozza, hogy a kisebbségeknek, amelyek Európában évszázadok óta élnek a többségi kultúrákkal együtt vagy azok mellett, továbbra is megkülönböztetéssel kell szembenézniük az Unióban; úgy véli, hogy e probléma megoldása a kisebbségek jogainak védelmére vonatkozó minimumnormák megállapításának szükségességében, továbbá a kulturális sokféleséggel és toleranciával kapcsolatos oktatásban rejlik, mivel Európa kulturális örökségének megőrzése a sokszínűséget gazdagítja;

97.

hangsúlyozza, hogy a kisebbségi közösségeknek sajátos szükségleteik vannak, és elő kell mozdítani e közösségek teljes mértékű egyenlőségét a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén; hangsúlyozza, hogy nagyon fontos a kisebbségekhez tartozó személyek alapvető jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása és előmozdítása;

98.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek a csoportok akadályokkal szembesülnek tulajdonhoz való joguk érvényesítésében, az igazságszolgáltatáshoz és más közszolgáltatásokhoz, az oktatáshoz, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférésben, továbbá kulturális jogaikat is korlátozhatják; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket az olyan aránytalan közigazgatási és jogalkotási akadályok felszámolására, amelyek európai vagy nemzeti szinten hátráltathatják a nyelvi sokszínűséget;

99.

sürgeti a Bizottságot, hogy állapítson meg szakpolitikai normát a kisebbségek védelmére, mivel e csoportok védelme része a koppenhágai kritériumoknak, amelyek a tagjelölt államokra és a tagállamokra egyaránt vonatkoznak; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a kisebbséghez tartozó személyeket nem éri hátrányos megkülönböztetés, és a vonatkozó nemzetközi normák alapján hozzanak és hajtsanak végre célzott védelmi intézkedéseket;

100.

sürgeti a tagállamokat a kisebbségek problémáinak rendezésére alkalmazott jó gyakorlatok cseréjére és a bevált megoldások alkalmazására az Európai Unió egész területén; rámutat arra a lényeges szerepre, amelyet az Unióban a regionális és helyi hatóságok játszhatnak a kisebbségek védelmében, és úgy véli, hogy a közigazgatási átszervezéseknek nem szabad rájuk negatív hatást gyakorolniuk;

101.

felhívja az Alapjogi Ügynökséget, hogy folytassa a kisebbséghez tartozás alapján való megkülönböztetésről szóló jelentéstételt, és folytassa e tekintetben az adatok gyűjtését;

102.

ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek ezt eddig nem tették meg, hogy minden további késedelem nélkül ratifikáljál a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját; emlékeztet arra is, hogy az EBESZ keretében kidolgozott elveket végre kell hajtani;

103.

sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják meg alaposan a kisebbségi jogok szempontját, biztosítsák a kisebbségi nyelvek használatához fűződő jogot, és védjék meg az Unión belüli nyelvi sokféleséget; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a regionális nyelvek oktatására és használatára vonatkozó tervét, mivel ezzel kezelhető a nyelvi megkülönböztetés az EU-ban;

104.

kéri az Uniót az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1985 (2014). számú, az európai nemzeti kisebbségek helyzetéről és jogairól szóló állásfoglalásának végrehajtását, a szubszidiaritás elvét maradéktalanul tiszteletben tartva; hangsúlyozza, hogy a tagállamokban üzemelő vészhelyzeti forródrótoknak és egyéb hivatalos segélyvonalaknak nem csak az ország hivatalos nyelvein, hanem a hívások átirányítása révén a kisebbségi nyelvein és a főbb uniós nyelveken is elérhetőeknek kell lenniük;

A fogyatékossággal élő személyek jogai

105.

üdvözli a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) végrehajtása terén az Unió által elért eredményekre vonatkozó záró észrevételeket, és felhívja az Uniót, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki ezen ajánlásokat egy arra irányuló lehetőségként, hogy a lehető leghamarabb történő hatékony és alapos végrehajtás biztosítása révén jó példával járjanak elöl;

106.

hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyeket a többiekkel azonos módon megilletik alapvető jogok, ideértve az elidegeníthetetlen méltósághoz, az egészséghez és a családhoz, a független életvitelhez, az önállósághoz és a teljes körű társadalmi integrációhoz, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréshez, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez való jogot, valamint a szavazói és fogyasztói jogokat is, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy valamennyi fogyatékossággal élő személy a szerződésekben és uniós jogszabályokban foglalt valamennyi jogát gyakorolhassa; megjegyzi, hogy a fogyatékosság emberi jogi megközelítése még nem nyert teljes támogatást, ami az Unióban a fogyatékossággal élők megkülönböztetését eredményezi, és nyomatékosan kéri az Uniót és tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy jogi keretüket a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény követelményeihez igazítsák, a fogyatékossággal élő személyeket pedig hatékonyan integrálják a társadalomba;

107.

felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiacra való tényleges bejutását szolgáló stratégiákat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fogyatékossággal élő személyek integrálását célzó intézkedésekre elkülönített uniós alapok egy részét továbbra sem erre a célra használják fel; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az alapok felhasználását, és szükség esetén tegyen intézkedést;

108.

emlékeztet arra, hogy az értelmi és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek különös akadályokkal szembesülnek alapvető jogaik érvényesülése terén, és felhívja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket e személyek a többi emberrel megegyező önállóságának és befogadásának elősegítése érdekében;

109.

megállapítja, hogy a fogyatékossággal élő nők és gyermekek aránytalan mértékben szenvednek el különböző emberi jogi jogsértéseket, többek között megfosztják őket az alapvető szolgáltatásokhoz, például az oktatáshoz és orvosi ellátáshoz való hozzáféréstől, illetve családjuktól és közösségüktől távoli intézményekben helyezik el őket, és nagyobb a kockázata, hogy erőszak, szexuális visszaélés, kizsákmányolás vagy a rossz bánásmód egyéb formáinak áldozataivá válnak; hangsúlyozza, hogy az Unió, a tagállamok, valamint a regionális és helyi hatóságok részéről átfogó és a nemi szempontokat figyelembe vevő politikai fellépésre van szükség annak biztosítására, hogy az ENSZ gyermekjogi egyezményét a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összefüggésben alaposan végrehajtsák;

110.

sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki a fogyatékossággal élő gyermekek, illetve családjuk számára támogatási szolgáltatásokat a helyi közösségekben, mozdítsák elő az intézményesítés felszámolását, és biztosítsanak számukra befogadó oktatási rendszert;

111.

sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy a 112-es segélyhívó szám fogyatékossággal élő személyek számára teljes körűen hozzáférhető legyen, illetve hogy a szám ismertsége tudatosító kampányok révén növekedjen;

112.

felhívja az Uniót, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy fokozzák a pénzügyi és emberi erőforrások elkülönítését a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 33. cikkének (2) bekezdése szerint létrehozott felügyeleti keretnek, hogy azok elláthassák feladataikat, biztosítva függetlenségüket annak szavatolása révén, hogy összetételük és működésük módja figyelembe veszi az emberi jogok védelme céljából létrehozott nemzeti intézmények működésére vonatkozó párizsi elveket;

113.

kéri a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek közéletben való tényleges részvételét és véleménynyilvánítási szabadságát; megjegyzi, hogy ezen erőfeszítéseket feliratozással, jelnyelvi tolmácsolással, Braille-írásos dokumentumokkal és könnyen olvasható formátumokkal kell támogatni; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak a fogyatékossággal élő menekültek számára hozzáférhető megoldásokat; hangsúlyozza a fogyatékossággal élő menekülteket, migránsokat és menedékkérőket fenyegető sajátos kockázatokat, ugyanis e személyeknek nem áll rendelkezésére tájékoztatás és kommunikáció hozzáférhető formában, és adott esetben olyan körülmények között vannak őrizetben, amelyek nem biztosítják a megfelelő támogatást vagy az ésszerű alkalmazkodást;

Időskorúak

114.

megjegyzi, hogy az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás emberi jogi megközelítés révén erősíthető fontos kérdések, mivel a fejlett országok előtt álló legmélyebb gazdasági és társadalmi átalakulások közé tartoznak; kéri a tagállamokat, hogy a társadalmi kirekesztés elleni szociális és gazdasági kezdeményezések révén ösztönözzék az idős személyek munkaerőpiacon való fokozott és aktív részvételét, és biztosítsanak számukra az egészségügyi szolgáltatásokhoz való gördülékeny hozzáférést;

115.

hangsúlyozza, hogy az életkoron alapuló diszkrimináció korunk társadalmaiban rendkívül elterjedt, és gyakran a megkülönböztetés más formáival, például a fajon és etnikai hovatartozáson, valláson, fogyatékosságon, egészségügyi állapoton vagy társadalmi-gazdasági helyzeten nemi identitáson vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetéssel társul; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre az idős személyek közösségi életbe való újbóli integrálását célzó intézkedéseket, az elszigeteltségük elleni küzdelem céljából;

116.

kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ időskorral foglalkozó nyitott munkacsoportjában, és fokozzák az idős személyek jogainak védelmére tett erőfeszítéseiket;

A romák jogai

117.

emlékeztet arra, hogy a roma kisebbséghez tartozókat megilleti a mozgás szabadsága, és sürgeti a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy védelmezzék ezt, és ne tervezzenek etnikai alapú telepítési politikákat; aggasztja, hogy a roma kisebbséghez tartozók több tagállamban aránytalan mértékben kényszerkitelepítés áldozatai;

118.

sajnálja, hogy a romák továbbra is cigányellenességgel és szisztematikus, sőt intézményi rasszizmussal szembesülnek, és emlékeztet arra, hogy a romáknak a foglalkoztatás, a lakhatás, az oktatás, az egészségügy területén és más egyéb területeken történő megkülönböztetése elfogadhatatlan és káros az európai társadalomra; felhívja ezért a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének végrehajtásáról szóló, 2015. évi bizottsági jelentés fényében teljes körűen és gyorsan hajtsák végre a romákkal kapcsolatos saját nemzeti stratégiáikat, és a romák elleni faji megkülönböztetés leküzdésére vezessenek be egyedi intézkedéseket, összhangban a faji egyenlőségi irányelvvel és az EJEE-vel, továbbá a rasszizmusról és idegengyűlöletről szóló kerethatározattal összhangban lépjenek fel a cigányellenességgel szemben;

119.

emlékeztet az Európai Bíróság esetjogára, amely kimondja, hogy az egyenlő bánásmód 2000/43/EK irányelv által hivatkozott elve azokra a személyekre alkalmazandó, akik anélkül, hogy bizonyos faji vagy etnikai csoporthoz tartoznának, valamelyik előbb említett okból különös hátrányt szenvednek el vagy kevésbé kedvező bánásmódban részesülnek;

120.

felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi területen – és különösen az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy vonatkozásában – helyezze előtérbe a megkülönböztetésre irányuló gyakorlatok nyomon követését, különös figyelmet fordítva arra, hogy valamennyi programot úgy hajtsák végre, hogy közvetlenül és egyértelműen mérséklődjenek a romák és a nem romák között fennálló különbségek; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy lépjen fel azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek előmozdítják vagy lehetővé teszik az intézményesített megkülönböztetést és szegregációt;

121.

elítéli a roma gyermekek iskolai szegregációjának gyakorlatát, amely rendkívül kedvezőtlenül érinti az említett gyermekek kilátásait életük folyamán; támogatja, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárásokkal lép fel e gyakorlat ellen, és felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek eredményes intézkedéseket az iskolai szegregáció felszámolására, és készítsenek terveket a roma gyermekeket célzó integrációs intézkedésekről;

122.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítsék meg a roma és a szegény közösségek befogadásának előmozdítására vonatkozó stratégiáikat, azok olyan módon történő kibővítésével, hogy 80 millió polgárra vonatkozhassanak; kéri továbbá, hogy erősítsék meg a Bizottság roma munkacsoportját és a nemzeti kapcsolattartókat, hozzanak létre regionális és helyi kapcsolattartókat, regionális roma platformokat, valamint az Európai Roma Platformmal együttműködve hozzanak létre egy online szakpolitikai fórumot; felhívja az Alapjogi Ügynökséget, hogy folytassa a romák helyzetét tükröző adatok gyűjtését, valamint dolgozzon ki, illetve javasoljon egy romaintegrációs mutatókat feltüntető eredménytáblát, amely lehetővé teszi az e téren elért előrehaladás nyomon követését; felhívja a tagállamokat, hogy augusztus 2-át jelöljék ki a roma holokauszt európai emléknapjának;

Az LMBTI-személyek jogai

123.

elítél a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló mindennemű megkülönböztetést vagy erőszakot; ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan menetrendre, amely egyenlő jogokat és lehetőségeket biztosít valamennyi polgár számára, ugyanakkor tiszteletben tartja a tagállamok hatásköreit, továbbá ösztönzi, hogy kövesse nyomon az LMBTI személyekre vonatkozó uniós jogszabályok megfelelő átültetését és végrehajtását; üdvözli e tekintetben a Bizottság által az LMBTI személyek egyenlőségének előmozdítása érdekében összeállított intézkedési listát, többek között a Bizottságnak a sztereotípiák elleni küzdelem és az LMBTI személyek jobb társadalmi elfogadottsága érdekében indított átfogó kommunikációs kampányát; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat az LMBTI személyek jogaival foglalkozó civil társadalmi szervezetekkel való szoros együttműködésre; megjegyzi, hogy az Alapjogi Ügynökség terepmunka keretében végzett kutatása szerint a köztisztviselők az LMBTI személyek egyenlőségének előmozdítását célzó nemzeti erőfeszítések fő hajtóerejét az uniós jogban és politikában látják;

124.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az LMBTI-személyeket már iskoláskoruktól kezdve bántalmazzák és zaklatják, és az életük különböző területein – többek között a munkahelyen – szenvednek hátrányos megkülönböztetést; kéri a tagállamokat, hogy összpontosítsanak különösen a sport területén tapasztalt homofóbiára, a fiatal LMBTI-személyekre és az iskolai bántalmazásra; ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy támogassák a szakszervezetek és munkáltatói szervezetek abbéli erőfeszítéseit, hogy sokféleséget és megkülönböztetésmentességet célzó politikáikban az LMBTI személyekre összpontosítsanak;

125.

emlékeztet az EJEB LMBTI-jogokra vonatkozó esetjogára; üdvözli, hogy egyre több tagállam tett már arra irányuló lépéseket, hogy hozzájáruljon az LMBTI személyek jogainak előmozdításához és jobban védje e jogokat, és új törvényes eljárásokat fogadtak el a nemek elismerésére, amelyek tiszteletben tartják e személyek alapvető jogait; felhívja a Bizottságot és ügynökségeit, hogy gyűjtsön adatokat az LMBTI személyek által tapasztalt emberijog-sértésekről, és osszák meg a tagállamokkal az e személyek alapvető jogainak védelmével kapcsolatos bevált gyakorlatokat, továbbá ösztönzi a tagállamokat, hogy tájékoztassák teljes körűen az LMBTI személyeket a jogaikról, valamint e tekintetben valósítsák meg a legjobb gyakorlatok cseréjét; elítéli azokat az orvosi beavatkozásokat, amelyek sértik a transznemű és interszexuális emberek alapvető jogait;

126.

megjegyzi, hogy a transznemű személyeket a legtöbb tagállamban még mindig mentálisan sérültnek tekintik, és kéri a tagállamokat a mentális betegségek nemzeti nyilvántartásának felülvizsgálatára, továbbá megbélyegzéstől mentes, alternatív hozzáférési modellek kialakítására, biztosítva, hogy valamennyi transznemű személy továbbra is hozzájuthasson a szükséges orvosi kezeléshez; megjegyzi, hogy a kényszersterilizáció az alapvető jogok megsértése; üdvözli, hogy nemrég több tagállam is olyan új törvényes eljárásokat fogadott el a nemek elismerésére, amelyek jobban tiszteletben tartják a transznemű személyek jogait;

127.

üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy az Egészségügyi Világszervezet által összeállított Betegségek Nemzetközi Osztályozásának (BNO) felülvizsgálata során a transznemű identitás kerüljön ki a betegségek felsorolásából; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a gyermekkori nemi variancia ne váljék a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának egy újabb tételévé;

128.

úgy véli, hogy az LMBTI személyek alapvető jogai nagyobb valószínűséggel érvényesülnek, ha ők is hozzáférhetnek olyan jogintézményekhez, mint amilyen az együttélés és a bejelentett élettársi és házastársi viszony; üdvözli, hogy e jogintézmények 18 tagállamban már szabadon hozzáférhetők, és kéri a többi tagállamot, hogy szintén vegyék fontolóra ennek megvalósítását;

129.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az egyének, párok és családok (házassággal vagy bejelentett élettársi viszonnyal, törvényes nemváltoztatással létrejött, illetve örökbefogadásról szóló igazolással és születési anyakönyvi kivonattal igazolható) családi állapotát – köztük a nemi hovatartozás jogi elismerésére – vonatkozó valamennyi dokumentum joghatásának az egész EU-ban való teljes körű kölcsönös elismerésére és szabad mozgására vonatkozóan, a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló polgárok elé gördített diszkriminatív jogi vagy közigazgatási akadályok felszámolása érdekében;

Állampolgárság

130.

súlyos aggodalommal állapítja meg, hogy az euroszkepticizmus és az erőszakos politikai nézetek kifejezése egyaránt terjed, ezért nyomatékosan kéri az Uniót és tagállamait, hogy fokozza az állampolgárok és a civil társadalmi szervezetek – különösen a fiatalok – részvételét az uniós kérdésekben annak érdekében, hogy az európaiak hangot adhassanak aggályaiknak, és véleményt nyilváníthassanak a demokratikus csatornákon keresztül;

131.

Unió-szerte szükségesnek találja a közéletben való részvétel igazgatási terhének csökkentését és az e-kormányzás előmozdítását, és kéri a polgári kezdeményezéshez hasonló mechanizmusok hatékonyságának növelését;

132.

ösztönzi az elektronikus konzultációknak a polgárok közvetlen részvételének eszközeként való kialakítását, amely lehetővé teszi a polgárok kormánnyal és közigazgatással szembeni elvárásaival kapcsolatos ismeretek összegyűjtését; szükségesnek véli az olyan eljárási nehézségek és nyelvi akadályok megszüntetését, amelyek visszavetik a polgári a döntési folyamatokban való részvételt az állami intézményekben és a kormányzás minden szintjén; hangsúlyozza, hogy szükség van az átláthatóság alkalmazására, nem csak az intézményi döntéshozatali folyamatokban, hanem a közigazgatási szolgáltatásokhoz kapcsolódó dokumentumkezelés módjainak nyomon követésében is; hangsúlyozza, hogy az ilyen szolgáltatások nyújtását elérhető digitális formában is elő kell mozdítani; hangsúlyozza a Chartával kapcsolatos ismeretterjesztés fontosságát;

133.

megállapítja, hogy a civil társadalmi szervezetek, többek között az önkéntesek, az egyházi és az ifjúsági munkavállalás kulcsfontosságú szerepet tölt be a társadalmi és polgári részvételben, és kéri az Uniót és a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy támogassák és népszerűsítsék ezek munkáját; kéri a tagállamokat és az EU-t, hogy tartsák tiszteletben a gyülekezés és az egyesülés szabadságát a Chartában foglaltak szerint;

134.

úgy véli, hogy az állampolgári ismeretek oktatása és az interkulturális párbeszéd révén a polgárok jobban megértik a társadalmi és politikai részvétel jelentőségét, míg az emberi jogokkal kapcsolatos oktatás a jogaikra vonatkozó tudatosságukat növeli és megtanítja őket mások jogainak tiszteletben tartására; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti cselekvési terveket az alapvető jogok oktatására, ideértve az alapjogi keret fejlesztéséhez való uniós hozzájárulást is, és hajtsák végre az Európa Tanács a demokratikus polgársággal és az emberi jogokkal kapcsolatos oktatásról szóló chartáját; felszólítja a regionális és helyi hatóságokat, hogy vállaljanak aktív szerepet a fent említett tevékenységben;

135.

aggodalommal állapítja meg, hogy még mindig erőfeszítésekre van szükség az Európa 2020 stratégia szegénységre és társadalmi kirekesztésre vonatkozó céljainak az eléréséhez; felhívja a tagállamokat, hogy találják meg a megfelelő szakpolitikákat, ideértve a foglalkoztatás révén történő aktivizálást, a jó minőségű szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz való hozzáférést; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy szociális és foglalkoztatási politikáik ne alkalmazzanak megkülönböztetést a háztartások mérete és összetétele alapján;

Digitális jogok

136.

emlékeztet arra, hogy minden embernek joga van a magánélet és a rájuk vonatkozó személyes adatok védelméhez, többek között a vonatkozásukban gyűjtött adatokhoz való hozzáféréshez, illetve azok kijavíttatásához hangsúlyozza, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy személyes adatai felett saját maga rendelkezzen, és különösen kizárólagos rendelkezési joga van személyes adatainak felhasználása és továbbítása felett; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak olyan intézkedéseket kell végrehajtaniuk, amelyek lehetővé teszik valamennyi állampolgár számára, hogy a véleménynyilvánítási szabadság és az információ szabadságának tiszteletben tartása mellett, illetve a vonatkozó jogszabályokkal és ítélkezési gyakorlattal összhangban eltávolíttathassa a méltóságát vagy a jó hírnevét esetlegesen sértő tartalmakat; rámutat, hogy amennyiben nem áll fenn konkrét közérdek, minden személynek jogában áll eldönteni, hogy mely adatait kívánja hozzáférhetővé tenni, jogában áll személyes adatot töröltetni, valamint rendelkezik a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való joggal, az uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban;

137.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az állampolgárok nincsenek teljes mértékben tisztában a jogaikkal és a rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségekkel; elengedhetetlennek tartja, hogy a nyilvánosság és elsősorban a gyerekek megismerjék a személyes adatok védelmének jelentőségét – többek között a kibertérben is –, valamint az őket érintő esetleges kockázatokat, különösen a gyors technológiai fejlemények és az informatikai támadások elszaporodása fényében; kéri a tagállamokat, hogy terjesszék ki a médiaműveltség oktatásával kapcsolatos törekvéseiket, és azt szervesen építsék be az iskolai tantervekbe; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket az internetes durvaság ellen, különösen ha az gyermekek konkrét csoportjait érinti;

138.

rámutat, hogy minden embernek joga van az interneten szabadon véleményt nyilvánítani és véleményét terjeszteni, a vonatkozó jogszabályokkal és ítélkezési gyakorlattal összhangban; hangsúlyozza, hogy senkit sem érhet hátrány amiatt, hogy nem vesz igénybe digitális szolgáltatásokat; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az audiovizuális szolgáltatásokról szóló uniós irányelvről folytatott nyilvános konzultáció eredményeit és vizsgálja felül az irányelvet, többek között az alapvető joghoz kapcsolódó kérdéseket illetően;

139.

emlékeztet arra, hogy meg kell vizsgálni, hogy bizonyos új technológiák – nevezetesen a drónok – milyen hatással vannak az alapvető jogokra és elsősorban a magánélethez való jogra; hangsúlyozza továbbá, hogy kihívást jelentenek az internet használatának általánossá válásának az alapvető jogokra gyakorolt következményei, különösen a személyes adatok védelme, az online zaklatás vagy az emberkereskedelem elleni küzdelem, különösen a szexuális és a kényszermunkával történő kizsákmányolás tekintetében;

140.

hangsúlyozza, hogy az Európai Szociális Charta 30. cikke értelmében tiszteletben kell tartani a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni védelemhez való jogot; kéri valamennyi tagállamot, hogy polgáraik méltó életkörülményeinek biztosítása és a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés, a szegénység és az elégtelen egészségügyi ellátás elleni eredményes küzdelem érdekében vezessenek be támogatási intézkedéseket;

o o

141.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0126.

(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0105.

(3) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

(4) HL C 378., 2013.12.24., 1. o.

(5) HL L 132., 2016.5.21., 1. o.

(6) HL L 328., 2008.12.6., 55. o.

(7) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(8) HL L 373., 2004.12.21., 37. o.

(9) HL L 204., 2006.7.26., 23. o.

(10) HL L 95., 2010.4.15., 1. o.

(11) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.

(12) HL L 335., 2011.12.17., 1. o.

(13) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.

(14) HL L 251., 2016.9.16., 1. o.

(15) HL L 180., 2013.6.29., 60. o.

(16) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0594.

(17) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0062.

(18) HL C 93., 2016.3.9., 165. o.

(19) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0286.

(20) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0102.

(21) HL C 124. E, 2006.5.25., 405. o.

(22) HL C 289., 2016.8.9., 57. o.

(23) HL C 93., 2016.3.9., 52. o.

(24) HL C 328., 2016.9.6., 4. o.

(25) HL C 55., 2016.2.12., 33. o.

(26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.

(27) HL L 178., 2000.7.17., 1. o.

(28) HL C 51. E, 2013.2.22., 101. o.

(29) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0043.

(30) Az emberkereskedelemnek ezt az új típusát a Parlament az eritreai helyzetről szóló, 2016. március 10-i állásfoglalásában már meghatározta (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0090).

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/28

P8_TA(2016)0486

A kulturális és kreatív ágazatokra vonatkozó koherens uniós politika

Az Európai Parlament 2016. december 13-i állásfoglalása a kulturális és kreatív ágazatokra vonatkozó koherens uniós szakpolitikáról (2016/2072(INI))

(2018/C 238/02)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program – Közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért” című, 2016. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2016)0381),

—	tekintettel az „Úton a prosperáló adatközpontú gazdaság felé” című, 2014. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0442),

—	tekintettel „Az európai ipar »reneszánszáért«” című, 2014. január 22-i bizottsági közleményre (COM(2014)0014),

—	tekintettel a „»Vállalkozás 2020« cselekvési terv – A vállalkozói szellem fellendítése Európában” című, 2013. január 9-i bizottsági közleményére (COM(2012)0795),

—	tekintettel az egységes digitális piacon megjelenő tartalomról szóló, 2012. december 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0789),

—	tekintettel „A kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezése az Unión belüli növekedés és foglalkoztatás érdekében” című, 2012. szeptember 26-i bizottsági közleményre (COM(2012)0537),

—	tekintettel a prémiumtermékeket előállító európai ipari ágazatok versenyképességéről szóló 2012. szeptember 26-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2012)0286),

—	tekintettel az „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” című, 2010. június 30-i bizottsági közleményre (COM(2010)0352),

—	tekintettel a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló, 2010. április 27-i bizottsági zöld könyvre (COM(2010)0183),

—	tekintettel „A kulturális és kreatív iparágak versenyképességének növelése a növekedés és a munkahelyek érdekében” című, 2015. júniusi bizottsági tanulmányra (EASME/COSME/2015/003),

—	tekintettel „A kultúra hatása a kreativitásra” című, 2009. júniusi európai bizottsági tanulmányra,

—	tekintettel a Régiók Bizottsága kulturális és kreatív ágazatok előmozdításáról szóló, 2013. május 30-i közleményére,

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Kreatív és kulturális iparágak: Európa eszközei a globális versenyben” című véleményére (1),

—

tekintettel „Az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap” című, 2015. június 25-i (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—	tekintettel a Kreatív Európa program (2014–2020) létrehozásáról és az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—	tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5) (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—	tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—	tekintettel a vállalkozások és a kis- és középvállalkozások versenyképességét segítő program (COSME) (2014–2020) létrehozásáról és az 1639/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1287/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8),

—	tekintettel a Tanács nemek közötti egyenlőségről szóló, 2016. június 16-i következtetéseire,

—	tekintettel az innovációt, a gazdasági fenntarthatóságot és a társadalmi befogadást ösztönző kulturális és kreatív összekapcsolódásokról szóló, 2015. május 27-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel „Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése – Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2012. december 10-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a kreativitás és az innováció tekintetében a kultúráról mint katalizátorról szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemzetközi kulturális kapcsolatok uniós stratégiája felé” című, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, 2016. június 8-i közös közleményére (JOIN(2016)0029),

—	tekintettel „A digitális egységes piaci intézkedéscsomag megvalósítása felé” című, 2016. január 19-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel „A kulturális örökség integrált európai megközelítése felé” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására (10);

—	tekintettel a gazdasági növekedés és foglalkoztatás érdekében az európai kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezéséről szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására (11),

—	tekintettel „A kis- és középvállalkozásokról: versenyképesség és üzleti lehetőségek” című, 2012. október 23-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel az EU külső fellépéseinek kulturális dimenzióiról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására (13),

—	tekintettel a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló 2011. május 12-i állásfoglalására (14),

—	tekintettel az európai kulturális iparágakról szóló, 2008. április 10-i állásfoglalására (15),

—	tekintettel a művészek társadalmi megítéléséről szóló 2007. június 7-i állásfoglalására (16),

—	tekintettel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005. október 20-i egyezményére,

—	tekintettel az OECD és az EUIPO „A hamisított és kalóz áruk kereskedelme – A gazdasági hatás feltérképezése” című, 2016. április 18-i jelentésére (17),

—	tekintettel az UNESCO „Cultural times”, The first global map of cultural and creative industries [Kulturális idők: a kulturális és kreatív iparágak első globális térképe] című, 2015. decemberi tanulmányára,

—	tekintettel az uniós tagállami szakértőkből álló munkacsoport „A hatékonyabb pénzügyi ökoszisztémák felé: innovatív eszközök a kulturális és kreatív ágazatok finanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítése érdekében” című, 2015. novemberi jelentésére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. és 173. cikkére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A8-0357/2016),

mivel a Bizottság „A kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezése az Unión belüli növekedés és foglalkoztatás érdekében” című, fent említett közleményében elismeri a kulturális és a kreatív iparágak (kki-k) (18) által az Unió és a tagállamok társadalmi és gazdasági fejlődésében játszott kulcsszerepet;

mivel az Uniónak növelnie kell az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést, és be kell fektetnie ennek új forrásaiba; mivel e tekintetben ki kell bontakoztatnia a kreatív és kulturális iparágakban rejlő, továbbra is nagyrészt kiaknázatlan növekedési és a munkahely-teremtési lehetőségeket, az olyan területeken gyakorolt jelentős hatásuk miatt, mint az új üzleti modellek, a kreativitás és innováció, a digitalizáció és a készségfejlesztés;

mivel a kki-k kétszeres és belső értékkel bírnak, ugyanis a művészekhez és alkotókhoz fűződő közvetlen kapcsolataik révén megőrzik és előmozdítják a kulturális és nyelvi sokféleséget és erősítik az európai, nemzeti és a regionális identitásokat, ugyanakkor fenntartják a társadalmi kohéziót és különböző értékteremtési modellekkel jelentős mértékben hozzájárulnak a kreativitáshoz, a beruházásokhoz és a foglalkoztatáshoz és a fenntartható gazdasági növekedés motorjaként működnek az Unióban és tagállamaiban;

D.	mivel az európai kultúra és művészet 3 000 éves közös kulturális örökséget jelent, tudást és értékeket közvetít, és hozzájárul az ember alkotta és a természeti világ kézzelfogható és szellemi megnyilvánulásainak a jelenlegi és leendő generációk számára való megőrzéséhez;

mivel az értékek és sajátosságok kölcsönös tiszteletén alapuló kulturális diplomácia megerősíti az európai és a harmadik országok közötti két- és többoldalú kapcsolatokat, az emberek közötti személyes kapcsolatok és együttműködés révén hidat ver a társadalmak között a kultúra és kreativitás valamennyi területén és hozzájárul egymás jobb kölcsönös megértéséhez és a közös projektekhez, ugyanakkor hajtóerőt jelent a gazdasági és társadalmi növekedés számára;

F.	mivel a kki-k az európai értékek – a kultúra, a kreativitás, a minőség, a kiválóság és a kézművesség – nagyköveteként hozzájárulnak Európa világszintű „puha hatalmához”;

mivel a kulturális és kreatív iparágak egy kettős és érzékeny ökoszisztéma középpontjában állnak a nemzetközileg versenyképes és innovatív kkv-k és induló vállalkozások nagy csoportjai között, amelyek állandóan megújítják a területet, megőrzik és előmozdítják a sokszínűséget, munkahelyeket teremtenek, de olykor törékenyek, különösen a piacokhoz és a finanszírozáshoz való hozzáférésüket illetően;

mivel az európai kulturális és kreatív ágazatok több mint 12 millió teljes munkaidős munkahelyet biztosítanak, vagyis az uniós munkaerő 7,5 %-át foglalkoztatják, emellett megközelítőleg 509 milliárd EUR hozzáadott értéket teremtenek a GDP-ben (az EU teljes bruttó hozzáadott értékének 5,3 %-a); mivel bizonyos régiókban a kulturális és kreatív iparágak a GDP lényegesen nagyobb arányát teszik ki és a helyi munkaerő nagyobb hányadát foglalkoztatják;

I.	mivel az Európai Szabadalmi Hivatal és a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal tanulmánya szerint a szellemitulajdon-intenzív iparágak biztosítják a foglalkoztatás több mint egynegyedét és az Unió gazdasági tevékenységének több mint egyharmadát;

J.	mivel az Unió GDP-jének közel 39 %-a a szellemitulajdon-intenzív ágazatokból származik, ezen belül 34 % a védjegy-, 13 % a formatervezésiminta-, 14 % a szabadalom- és 4,2 % a szerzőijog-intenzív iparágakból (19);

K.	mivel az EU-ban a kki-k 2,5-szer annyi személyt foglalkoztatnak, mint a gépjárműgyártók, és ötször annyit, mint a vegyipar;

L.	mivel a kki-k fontos szerepet játszanak az élénk és egyedi régiók létrehozásában, ami segíthet a polgárok életminőségének javításában, és fontos tényezője lehet a befelé irányuló beruházásoknak;

M.	mivel a kki-k eredői és alapvető forrásai a szerzők és az előadók;

mivel a kulturális ágazatban nem valószínű a munkahelyek kihelyezése, ugyanis egyedi kulturális, gyakran regionális és történelmi ismereteket igényel; mivel a kki-k jelentős mértékben és bármely más ágazatnál jobban hozzájárulnak a fiatalok foglalkoztatásához, és a 2008-as gazdasági válság során ezek bizonyultak a leginkább ellenállónak; mivel 2008 és 2014 között a kulturális és kreatív iparágakon belüli foglalkoztatás az Unió egész területén nőtt; elismeri az Európai Szociális Alap fontos szerepét a fiatalok foglalkoztatásának és a készségfejlesztésnek az előmozdításában;

mivel a kki-k vonzó tulajdonságokkal rendelkeznek a helyi fejlesztés szemszögéből: sokféle készséget használnak fel különböző szinteken, rendszerint szociálisan felelősek és inkluzívak, és pozitív externáliákat idéznek elő azokon a területeken, ahol elhelyezkednek; mivel nyitottságuk és a más tevékenységekkel való kölcsönhatásuk agglomerációs és klaszterhatásokat idéz elő, és rendszerint a teljes hozzáadott érték nagy arányát helyben állítják elő;

P.	mivel a rugalmasság és a mobilitás elválaszthatatlan a művészi szakmai tevékenységektől, és ezért fontos, hogy a művészi szakma kiszámíthatatlan és olykor bizonytalan jellegét a tényleges szociális védelem garanciája ellensúlyozza;

Q.	mivel a kki-kban tevékenykedik a kis- és mikrovállalkozások többsége, és mivel a kulturális és a kreatív ágazatba tartozó, 10-nél kevesebb munkavállalót foglalkoztató vállalkozások alkalmazzák a munkaerő több mint 95 %-át (20);

R.	mivel téves elképzelések léteznek a kki-k más üzletágakhoz képest nagyobb beruházási kockázatáról, többek között azért, mert szellemitulajdon-intenzív iparágakról van szó, és mert az immateriális javaik garanciaként történő felhasználása a finanszírozásukhoz nehézségekbe ütközik;

S.	mivel a kulturális és kreatív iparágak szakemberei egyre ritkábban rendelkeznek állandó munkaviszonnyal, és egyre gyakrabban tevékenykednek szabadfoglalkozásúként, hol önfoglalkoztatóként, hol munkaviszony keretében, illetve részmunkaidős vagy nem folyamatos munkaviszony keretében;

mivel a kulturális alapú kezdeményezések és iparágak többféle szerepet töltenek be a helyi és regionális fejlesztésben: hagyományosan növelik a régiók vonzerejét, biztosítják a vidéki és elszigetelt térségek társadalmi-gazdasági befogadását és fejlődését és lehetővé teszik az integrált, fenntartható városrehabilitációt;

U.	mivel a kki-k a növekedés mozgatórugójaként kulcsszerepet játszanak Európa újraiparosodásában, és stratégiai helyzetüknek köszönhetően tovagyűrűző hatást fejtenek ki más ipari ágazatok innovációjára, például az idegenforgalomban, a kiskereskedelemben és a digitális technológiákban;

V.	mivel az ikt területén a kki-k az innováció és a fejlesztés mozgatórugói Európában; mivel az ipar digitális átalakulása jó lehetőségeket kínál új üzleti modellek kialakítására és a piaci terjeszkedésre, de kihívásokat is jelent a kki-k hagyományos ágazatai számára;

W.	mivel a kreatív ágazatok a leginkább vállalkozó szellemű ágazatok közé tartoznak, és olyan átvihető készségeket fejlesztenek, mint a kreatív gondolkodás, problémamegoldás, csapatmunka és találékonyság;

X.	mivel az ipari örökségre épülő idegenforgalom, valamint az ipari múzeumok új kulturális és gazdasági perspektívákat kínálhatnak, mindenekelőtt az egykori ipari régiók számára, és életben tarthatják a hagyományos európai know-how-t;

Y.	mivel a különféle uniós finanszírozási források közül csak a Kreatív Európa és az Európai Stratégiai Beruházási Alap említi külön prioritásként a kulturális és kreatív ágazatokat;

mivel a 651/2014/EU bizottsági rendelet hatálybalépésével a kulturális örökség ágazatában (helyreállítás és megőrzés) és egyes esetekben az uniós alapokból és további regionális alapokból támogatott kulturális tevékenységek ágazatában megvalósított egyes intézkedések állami támogatásnak minősülhetnek, helyi jelentőségük, valamint nem gazdasági jellegük és a tevékenységek és az érintett kulturális intézmények nem kereskedelmi jellegű szerveződése ellenére, ami jelentős akadályokat teremt az érintett regionális hatóságoknak, és késedelmekhez vezet ezen intézkedések végrehajtásában;

AA.	mivel napjaink egymáshoz közelítő és globalizált piacain az innovatív és kutatásra épülő európai kki-k létfontosságúak a nyelvi és kulturális sokszínűség, a pluralizmus és az innovatív és jó minőségű szolgáltatások kínálatának a biztosításához;

AB.

mivel annak ellenére, hogy manapság minden korábbinál több kulturális és a kreatív tartalmat fogyasztunk és osztunk meg, különösen a felhasználók által feltöltött tartalmakat biztosító platformok és a tartalomaggregációs szolgáltatások révén, és hogy a technológiai fejlődés a terjesztési és előállítási költségek csökkenését eredményezte, a fogyasztásnövekedés a kulturális és kreatív ágazatban mégsem idézett elő bevételnövekedést, ami nagyrészt az értékláncban érvényesülő átláthatóság és a jogi egyértelműség hiányának, valamint azon nehézségeknek a következménye, amelyekkel a hagyományos ágazatok szembesülnek a digitális átalakuláshoz történő alkalmazkodáskor;

AC.

mivel a Bizottságnak sürgősen megfelelő intézkedéseket kell hoznia, hogy elősegítse a vonzó legális kínálat létrejöttét és a határokon átnyúló rendelkezésre állást az értékkülönbségek csökkentése és annak biztosítása érdekében, hogy a szerzők, alkotók, előadók és szerzőijog-tulajdonosok tisztességes díjazásban részesüljenek alkotásaikért;

AD.	mivel a kki-k a digitális technológiák előretörése miatt jelentős átalakuláson mennek keresztül, ami változásokat idéz elő a művészeti termékek előállításának feltételeiben és befolyásolja a szellemi tulajdonra vonatkozó jogot;

AE.	mivel a kki-kat továbbra is alulértékelik és nem ismerik el, különösen tekintve, hogy mennyire képesek hozzáférni indulótőkéhez és finanszírozáshoz;

AF.

mivel a Bizottság által legutóbb készíttetett tanulmány (21) a kki-k meghatározásában figyelembe veszi a kreativitásvezérelt luxusiparágakat is; mivel a divat- és a luxusiparágakban erőteljes kulturális és kreatív alapokra van szükség, ezek hozzájárulnak Európa több évszázados szakértelmének megőrzéséhez, és mások által megismételhetetlen kulturális örökségre és hagyományokra alapulnak; mivel a foglalkoztatás változásainak és a meghatározott készségek iránti igénynek a számbavételéhez meg kell erősíteni az együttműködést;

AG.

mivel a kki-kkal kapcsolatos nemzeti becsléseket nemigen lehet összehasonlítani, mivel a tagállamok továbbra is eltérő meghatározásokat alkalmaznak a kki-kra; megállapítja, hogy ezek a meghatározások a kki-k tág kategóriáit is magukban foglalják, mint például a szoftvereket, a reklámot és a marketinget, amelyek mind gazdasági szempontból, mind pedig az európai kreativitás és vállalkozó szellem példáiként nagyon sikeresek;

AH.	mivel a hamisított és kalóz áruk nemzetközi kereskedelme 2013-ban a világkereskedelem 2,5 %-át, az EU-ba irányuló behozatalnak pedig 5 %-át tette ki, ami 85 milliárd EUR-nak felel meg;

AI.

mivel az ipargazdaságban a beruházások nagyrészt tárgyi eszközökre irányultak, és ezek voltak a növekedés legfőbb hordozói, míg a jelenlegi kreatív gazdaságban az immateriális javak képezik a beruházások fő tárgyát, a legfőbb értékforrásokat és a növekedés mozgatórugóit; mivel a kki-k finanszírozását ebben az összefüggésben kell szemlélni;

AJ.	mivel annak ellenére, hogy a digitális technológia és infrastruktúra fejlesztése európai politikai prioritás, a kulturális és kreatív javak és szolgáltatások kulturális intézményeken keresztüli online terjesztése még mindig javításra szorul;

AK.

mivel a kki-k hozzájárulnak Európa mérhetetlenül nagy kulturális, történelmi és építészeti örökségének a fenntartásához és javításához; mivel a kki-k fontosak a kulturális diplomácia fejlődéséhez, az idegenforgalmi ágazat számára és a nemzeti és helyi kultúrák népszerűsítéséhez, és előmozdítják a haladást és a városok és régiók fejlődését;

Fogalommeghatározás és statisztika

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre a kulturális és a kreatív ágazat számára átfogó, egységes és hosszú távú iparági szakpolitikai keretet, az Uniót pedig arra, hogy a kki-k fejlesztését, tényleges ösztönzését, védelmét és megfelelő finanszírozását szerepeltesse stratégiai célkitűzései és átfogó prioritásai között versenyképességük fokozása, valamint annak érdekében, hogy képesek legyenek kibontakoztatni a minőségi munkahelyek létrehozását és a növekedést illetően bennük rejlő lehetőségeket;

felhívja a Bizottságot, hogy jövőbeli szakpolitikáit a kulturális és kreatív ágazatok alábbi fogalommeghatározása alapján alakítsa ki: „a kulturális és a kreatív iparágak azok az iparágak, amelyek kulturális értékekre, kulturális sokszínűségre, egyéni és/vagy közösségi kreativitásra, készségekre és tehetségre alapulnak, és különösen a szellemi tulajdonra alapuló társadalmi és gazdasági értékteremtés útján képesek innovációt előidézni, valamint vagyont és munkahelyeket teremteni; ezek a kulturális és kreatív alapokon nyugvó alábbi ágazatokat foglalják magukban: építészet, levéltárak és könyvtárak, művészeti szakmák, audiovizuális termékek (többek között filmek, televíziós műsorok, szoftverek és videojátékok, multimédia és zenei felvételek), kulturális örökség, formatervezés, kreativitásvezérelt luxusiparágak és divattervezés, fesztiválok, élő zene, előadó-művészet, könyvek és kiadói tevékenység (újságok és magazinok), rádiózás és vizuális művészet és reklám”;

felhívja a Bizottságot, hogy – figyelembe véve azt, hogy a tagállamok nemzeti besorolási rendszereket használnak a kulturális és kreatív ágazatokkal kapcsolatos tevékenységekre – határozzon meg egyedi mutatókat annak érdekében, hogy figyelemmel kísérje és elemezze egyrészt a kki-kkal kapcsolatos szakpolitikái és szabályozási javaslatai kulturális, gazdasági és társadalmi hatásait és dinamizmusát, másrészt az ágazat szerepét mint az Unióban és kapcsolódó harmadik országokban valamennyi más tevékenységi területen a növekedés és innováció motorja; ezért hangsúlyozza, hogy a hivatalos statisztikák kiegészítése és javítása érdekében a Bizottságnak alternatív adatforrásokat kell feltárnia; hangsúlyoz, hogy a kki-k gyakran komplex üzleti modell alapján működnek, amelyek kihívást jelenthetnek a hagyományos finanszírozási konstrukciók számára, és hogy szavatolni kell, hogy világosabban meg lehessen érteni a közberuházások kedvező hatásait és biztosítani kell az elemzés nagyobb mértékű magánberuházások vonzásához szükséges szintjét; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a koordináció biztosítására transznacionális szinergiák, például együttműködési projektek, mobilitási lehetőségek és vegyesvállalatok létrehozásának megkönnyítése érdekében ezen a területen;

hangsúlyozza, hogy a kultúrpolitikai vita elősegítése céljából statisztikai adatokat kell gyűjteni a kultúrával és a kulturális iparágakkal kapcsolatban és bátorítja a Bizottság és az Eurostat törekvéseit, hogy rendszeresen elemezzék és mérjék a kultúrpolitikáknak a kki-k egészére gyakorolt hatásait, vegyék fel a kki-kat éves statisztikáikba a kki-k által létrehozott érték és továbbgyűrűző hatások elemzése alapján a digitális korban és kétévente tegyenek közzé ágazati jelentést az európai kki-k helyzetének alakulásáról; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet arra, hogy meg kell erősíteni az Eurostat és a Közös Kutatóközpont szerepét;

Keretfeltételek és az innováció előmozdítása

felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be olyan keretrendszert, amely a média területén és azon túl is áthidalja a K+F, az európai kreatív tartalmak előállítása és a technológiai innováció közötti szakadékot; megállapítja, hogy egy ilyen keretrendszer előmozdítaná a kreatív és versenyképes uniós szolgáltatások előállítását és a kereskedelmi és foglalkoztatási lehetőségeket, és javítaná a kkv-k és induló vállalkozások piacra jutását, ugyanakkor előmozdítaná az európai körkép sokszínűségét és változatosságát, amely a kki-k és a technológiai innováció közötti erős szinergiákon alapul, ezáltal megerősítve az európai digitális egységes piacot;

hangsúlyozza, hogy a digitális technológia és az infrastruktúra az alkotók által biztosított tartalomra épül; megjegyzi, hogy a globális közönség közvetlen elérése a művészi és kreatív tartalmak új formáinak létrejöttét eredményezte; felhívja ezért a Bizottságot, hogy valamennyi szereplő szükségleteinek kiegyensúlyozása mellett hozzon létre olyan megfelelő jogi keretet – beleértve a szerzői jogot – a digitális korszak értéklánca számára, amely figyelembe veszi az ágazati sajátosságokat, teret ad a további innovációnak, elősegíti az átlátható szerződéses viszonyokat és a tisztességes javadalmazáshoz való jog létrejöttét, valamint a szerzők, alkotók és az alkotói folyamatban részt vevő valamennyi fél és alkotásaik jogi védelmét eredményezi, biztosítva ezzel a digitális gazdaság virágzását;

hangsúlyozza a kreatív iparág támogatására és ösztönzésére, valamint a kreativitás és a termelékenység valamennyi szinten történő előmozdítására törekvő tagállamok közös munkáját és a tudás és a bevált gyakorlatok folyamatos megosztásának fontosságát;

úgy véli, hogy a szerzői és szomszédos jogok védelme a kki-k bevételeinek központi elemét jelenti; sürgeti a Bizottságot, hogy a szerzői jog folyamatban lévő reformjára tekintettel hozzon létre a digitális korhoz igazodó, kiegyensúlyozott, a kkv-k, a nagyon kis méretű vállalatok és a mikrovállalatok, az alkotók, a jogosultak, joghasználók, szabadúszók és a fogyasztók érdekeinek egyaránt megfelelő jogi megoldásokat, többek között az iparági és fogyasztói csoportokkal létrehozott partnerség keretében annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a felelősség alól csak a ténylegesen semleges és passzív online szolgáltatók mentesülhetnek az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv és az Európai Unió Bíróságának esetjoga alapján, olyan szolgáltatások azonban nem, amelyek aktívan és az alkotók költségén vesznek részt a tartalom terjesztésében, népszerűsítésében és hasznosításában; úgy véli, hogy mivel a digitális környezet nem ismer határokat, biztosítani kell a szabályozók, bűnüldöző hatóságok és igazságügyi rendszerek közötti egységességet az Unión belül;

felhívja a figyelmet arra, hogy a jogosultak felkutatása és a szerzői jogra vonatkozó átláthatatlan szabályok adminisztratív terhet jelentenek, amely jelentős kiadásokat és rengeteg erőfeszítést is maga után von, különösen a határokon átnyúló jelleggel tevékenykedő kkv-k számára; ezért a jogviszonyok tisztázását megkönnyítendő javasolja egy közös összeurópai adatbázis létrehozását, amely az egyes ágazatok jogosultjaira vonatkozó valamennyi rendelkezésre álló információt tartalmazza;

10.

hangsúlyozza, hogy a 2014/26/EU irányelv javulásokhoz vezetett az online környezetben a zeneművekkel kapcsolatos jogviszonyok tisztázásának rendszerében; kéri a Bizottságot, hogy más ágazatokban is javítsa a közös jogkezelő szervezetek megfelelő irányítását, hatékonyságát, átláthatóságát és elszámoltathatóságát;

11.

kiemeli, hogy a kalózkodás és a hamisítás a kulturális és kreatív ágazatok és a polgárok számára egyaránt súlyos problémát jelent; hangsúlyozza, hogy ezek a tiltott tevékenységek nagymértékű bevételkiesést és munkahelyek megszűnését okozzák és olyan biztonsági és egészségi problémákat vetnek fel, amelyeket meg kell oldani; üdvözli az iparág részvételét a kalózkodás és hamisítás megszüntetésére irányuló megoldások keresésében és hangsúlyozza az ilyen tiltott tevékenységek elleni küzdelem megerősítését;

12.

rámutat arra, hogy szükség van a meglévő végrehajtási szabályok alkalmazásának Unió-szerte történő nyomon követésére és megerősítésére; ajánlja keményebb szankciók bevezetésének, illetve a nyomonkövethetőséggel kapcsolatos garanciarendszer előmozdításának megfontolását, mivel ezek visszatarthatják az elsősorban nagy mennyiségben és kereskedelmi felhasználásra dolgozó hamisítókat, illetve növelhetik a jogosultaknak járó kártérítés és ellentételezés mértékét; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy a kalózkodással és a hamisítással szemben indítsanak figyelemfelkeltő kampányokat és tárják fel az ezen illegális területet jellemző tendenciákat és hatékonyabban lépjenek fel ezekkel szemben, ugyanakkor ösztönözzék a jogosultakat és a szolgáltatókat annak biztosítására, hogy könnyen hozzá lehessen férni legális tartalmakhoz a kalózkodás visszaszorítása érdekében; hangsúlyozza végül, hogy az online hamisítás elleni küzdelembe valamennyi digitális szereplőt be kell vonni;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon hatékony intézkedéseket az online kalózkodás elleni küzdelemhez és különösen annak biztosítására, hogy az online tartalomszolgáltatók alkalmazzanak célravezető eszközöket annak érdekében, hogy szolgáltatásaikból eltávolítsák az illegális tartalmakat, ezt követően pedig tegyenek intézkedést az ilyen tartalmak újbóli megjelenésének megakadályozására;

14.

úgy véli, hogy le kell küzdeni az információk kisebb egységeken belüli megtartásával kapcsolatos gondolkodásmódot a hagyományos szakpolitikai területeken és támogatni kell a kulturális és kreatív tovagyűrűző hatásokat;

15.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a saját hatáskörükbe tartozó területeken támogassák az ágazatközi együttműködést „tanulólaboratóriumok”, kreatív központok, közösségi munkaterek, közösségi hálózati programok, kulturális és kreatív klaszterek, illetve regionális, nemzeti, európai nemzetközi szintű hálózatok létrehozásával, a kulturális és a kreatív ágazatba tartozó mikro-, kis-, közép- és nagyvállalatok, valamint nonprofit szervezetek és kereskedelmi társaságok, hagyományos kézművesek, kulturális örökséggel foglalkozó szervezetek, az idegenforgalmi ágazat, kutatóközpontok, egyetemek, befektetők és a döntéshozók közötti együttműködés előmozdítása érdekében; kéri emellett egy innovációbarát és támogató jogi környezet kialakításának támogatását az új üzleti modellek, termékek és szolgáltatások előállítók, forgalmazók és népszerűsítők közötti stratégiai partnerségek útján történő létrehozásához és kipróbálásához, továbbá az üzleti inkubátorházak tevékenységeinek támogatását;

16.

elengedhetetlennek tartja, hogy az Unió és tagállamai – meglévő jogszabályaik, normáik és megállapodásaik, köztük a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény révén – fenntartsák a kulturális és audiovizuális politikáik megőrzésének és fejlesztésének lehetőségét; kéri tehát, hogy a – többek között online – kulturális és audiovizuális tartalmú szolgáltatások kizárása egyértelműen szerepeljen az Unió és a harmadik országok közötti megállapodásokban; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a kulturális és audiovizuális szolgáltatásokat egyértelműen ki kell zárni az általános szabadkereskedelmi megállapodások tárgyalási megbízatásából, emlékeztetve, hogy a kulturális és kreatív javak kettős és belső értékkel bírnak;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő és támogassa egy olyan infrastruktúra létrehozását, fejlesztését és kiterjesztését, amely kulcsfontosságú az európai kreatív iparágak támogatásához, különösen a nagy sebességű széles sávú hálózatok vidéki és távoli területekre való kiterjesztésének biztosításához;

18.

elismeri, hogy Európa-szerte sok város és régió dolgozott ki alapos terveket a helyi kulturális és kreatív iparágak számára; felhívja a Bizottságot, hogy hasznosítsa az e stratégiákból származó bevált gyakorlatokat;

19.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kulturális örökség európai évét, 2018-at tekintsék kiemelkedő lehetőségnek az európai kiválóság növelésére a kulturális és a kreatív iparágakban és hangsúlyozzák, hogy megfelelő programozásra és finanszírozásra van szükség;

20.

felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy az európai kulturális és kreatív ágazat versenyképességének növelésével és fejlesztésével aknázza ki a kulturális diplomáciában rejlő lehetőségeket;

A kulturális és a kreatív iparágak digitalizációja

21.

hangsúlyozza, hogy a kki-k, amelyekben leginkább kkv-k tevékenykednek, folyamatosan változó környezetben működnek, ezért a piacvezérelt megoldások azonosítása és az új közönség vonzása érdekében új üzleti modelleket kell kitalálniuk és kidolgozniuk; hangsúlyozza az új ikt-technológiák, mint pl. a nagy adathalmazok, a felhőalapú számítástechnika és a dolgok internete által a gazdaság és társadalom részére kínált lehetőségeket, különösen a kreatív művek terjesztését, népszerűsítését és létrehozását illetően; hangsúlyozza azonban, hogy ahhoz, hogy a kki-k teljes mértékben kihasználhassák az új technológiákban rejlő növekedési és munkahely-teremtési lehetőséget, prioritásként kell kezelni a digitális egységes piac kiteljesítését; hangsúlyozza továbbá, hogy javítani kell a jogbiztonságot és csökkenteni kell az adminisztratív terheket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a kulturális tartalmak digitalizálását; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy „Az ipar digitalizálása” című bizottsági tervnek és az uniós végrehajtási keretnek teljes mértékben figyelembe kell vennie a kulturális és kreatív iparágak sajátosságait;

22.

úgy véli, hogy a digitális platformok szélesebb körű hozzáférést biztosítanak a kulturális és kreatív alkotásokhoz, és hogy hatalmas lehetőséget kínálnak a kulturális és kreatív ágazatok számára új üzleti modellek kialakítására; rámutat, hogy át kell gondolni, hogy a folyamat jogbiztonságát hogyan lehet fokozni, illetve hogy a jogtulajdonosok érdekeit hogyan lehet védeni; hangsúlyozza az átláthatóság és az egyenlő versenyfeltételek megteremtésének fontosságát; e tekintetben úgy véli, hogy a szerzői jogi és szellemi tulajdonjogi keretben a jogtulajdonosok védelmét úgy kell biztosítani, hogy az elismerje, értékelje és ösztönzőleg hasson az innovációra, a kreativitásra, a beruházásra és a tartalomlétrehozásra;

23.

hangsúlyozza, hogy a digitalizáció és a médiakonvergencia új lehetőségeket teremt az európai alkotásokhoz való hozzáférés, valamint terjesztésük és népszerűsítésük tekintetében, és kiemeli, hogy fontos finanszírozást biztosítani az európai kulturális örökség digitalizálásához, megőrzéséhez és online hozzáférhetőségéhez;

Munkafeltételek a kulturális és a kreatív ágazatban

24.

rámutat, hogy a kulturális és kreatív munkavállalók körében, és különösen a tömegtájékoztatási és kulturális ágazatban széles körben elterjedtek a szokásostól eltérő munkavállalási formák (a részidős vagy határozott idejű szerződések, a munkaerő-kölcsönzés, és az önálló, de a gazdaságtól függő vállalkozói jogviszony); hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni a művészek és a kulturális szakemberek mobilitása előtt álló akadályokat, és támogatja az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság kérését, amelyben felhívja az Európai Bizottságot, hogy találjon megfelelő megoldást a kulturális és kreatív ágazat munkavállalóinak az EU-n belüli mobilitásával kapcsolatos problémákra, és könnyítse meg a vízumeljárásokat a harmadik országokkal való cserék esetében;

25.

felhívja a tagállamokat, hogy a művészek EU-n belüli mobilitásának fokozása érdekében a szerződésekre, a kollektív képviseletre, a társadalombiztosításra, a betegbiztosításra, a közvetlen és közvetett adózásra és az európai szabályoknak való megfelelésre vonatkozó számos koherens és átfogó intézkedés elfogadása révén dolgozzák ki és valósítsák meg a kreatív művészi tevékenységek jogi és intézményi keretét;

26.

felhívja a figyelmet arra, hogy a nők nagy arányban vannak jelen a kreatív gazdaságban, és hangsúlyozza különösen az önfoglalkoztató és a munka világába visszatérő anyák („vállalkozó anyák”) helyzetét;

27.

hangsúlyozza, hogy tekintettel a nemek közötti átlagos uniós bérszakadékra (2014-ben 16,1 %) és nyugdíjkülönbségre (40,2 %), a nők a kulturális és a kreatív iparágakban – a bérszakadék és a nyugdíjkülönbségek, a finanszírozáshoz való hozzáférés, a sztereotípiák, a képzés és az egész életen át tartó tanulás tekintetében – ugyanolyan akadályokba ütköznek, mint más gazdasági ágazatokban;

Oktatás, készségek és képzés

28.

hangsúlyozza, hogy minden emberben megvan a kreativitás, és azt már kisgyermekkorban el kell kezdeni ápolni, hogy a kreatív tehetségek folytonos megújulása biztosított legyen; rámutat mindazonáltal, hogy a kreatív készségeket – különösen az egész életen át tartó tanulási programok révén – minden életszakaszban ösztönözni lehet; ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő, hogy az oktatás és a képzés során több ismeretet közöljenek a kulturális és kreatív iparágakról, hogy fejlesszék a médiaműveltség és a digitális készségek tanítását, és hogy fejlesszék képzési, oktatási és minősítési rendszereiket, hogy a kulturális és művészeti területen tanuló diákok átfogó képzésben részesülhessenek;

29.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kulturális és művészeti végzettségűek nem rendelkeznek átfogó – és elsősorban vállalkozói – készségekkel, valamint nincsenek elegendő ismereteik a szerzői jogról és a védelmüket szolgáló eszközökről; fontosnak tartja ezért, hogy ösztönözzék a tagállamokat és az oktatási intézményeket, hogy az oktatási programok kiigazításával pótolják ezt a hiányt, és biztosítsanak folyamatos szakmai képzést, továbbá a kreatív képzést jobban egészítsék ki a vállalkozói képzéssel, így erősítve a kreatív vállalkozók üzleti, pénzügyi, marketinges és vezetői készségeit;

30.

felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a fiatalok kreatív és újító képességeinek fejlesztése terén a tanárok számára biztosított támogatás mértékét az oktatási folyamatok modernizációja, valamint annak révén, hogy az oktatási és képzési programokat médiaműveltségi, művészeti, zenei, színházi és filmművészeti oktatással gazdagítják; sürgeti a tagállamokat, hogy mélyítsék el a kulturális örökséggel, a művészeti gyakorlattal és megnyilvánulással kapcsolatos tudást, továbbá a kreativitást és az innovációt elősegítő humán készségeket; felhívja a tagállamokat arra is, hogy támogassák az iskolák közötti együttműködést a kreativitás és újítás ösztönzése leghatékonyabb módszereinek és gyakorlatainak cseréje céljából, ezáltal segítve elő, hogy az emberek értékeljék a kreatív iparágak termékeit és szolgáltatásait;

31.

emlékeztet arra, hogy az oktatási ágazattal való partnerségek szintén hozzájárulhatnak a motiváló tanulási környezet kialakításához és a hátrányos helyzetben lévő és marginalizált közösségek integrációjához, valamint lehetőségeket kínálhatnak a hátrányos helyzetű környékeken élők számára;

32.

kiemeli a kki-kban a fiatalok foglalkoztatásával és az ipar újraélesztésével kapcsolatosan rejlő lehetőségeket, és különösen felhívja a figyelmet arra, hogy a digitális környezet egyre több lehetőséget teremt a fiatalok számára a kulturális és kreatív ágazatban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kki-kat is szerepeltessék az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésben, és biztosítsák az ágazatban a szakmai pályafutás, a vállalkozás és a képzés előmozdításához szükséges finanszírozást tanulószerződéses gyakorlati képzési rendszerek létrehozásával, valamint a mobilitás és a csere mentori és gyakornoki programok révén történő elősegítésével; e tekintetben felszólít az ifjúsági garancia által meghatározott erőforrások e célra történő hatékonyabb felhasználására;

33.

emlékeztet arra, hogy a kulturális örökség ágazatának egyik fő kihívását a hagyományos készségek és mesterségek kihalása jelenti; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a kulturális örökség, a kulturális és nyelvi sokféleség és a hagyományos tudás, valamint az európai nemzeti, regionális és helyi szakértelem megóvásáról, óvják és ösztönözzék a kulturális és a kreatív ágazathoz kötődő kézműves szakmákat, ösztönözzék és segítsék elő a know-how átadását, illetve tegyék ismét értékessé a szakképzést és a magasan képzett munkaerőt a tehetségek idevonzása érdekében, ideértve az építőiparban, illetve a restaurálás és az állagmegőrzés területén dolgozókat is; kiemeli, hogy e célból szilárd stratégiai kapcsolatokat kell ápolni a kulturális politika és a társadalmi és termelő erőforrások között;

34.

felhívja a Bizottságot, hogy a tudásátadást támogató ismeretterjesztő kampányok és szakpolitikák útján nyújtson tájékoztatást a kulturális és kreatív ágazathoz kapcsolódó kézműves és feldolgozóipari munkahelyeken kínált előmeneteli lehetőségekről, hogy az említett ágazatokban megőrizhető legyen a kézművesség és a szaktudás;

35.

ösztönzi a tagállamokat, hogy kövessék nyomon az Erasmus+ program ösztönzőit, hogy előmozdítsák a különféle területek közötti ágazatközi megközelítést a formális, nem formális és informális oktatásban, a képzésben és az egész életen át tartó tanulásban; ösztönzi a felsőoktatási és szakoktatási intézményeket keresztprogramok létrehozására a művészet és a kultúra, a természettudományok, a műszaki tudományok, a technológia, az üzlet és a vonatkozó egyéb területek között; felhív különösen a STEM- és az ikt-, valamint a művészeti és dizájn tárgyak közötti szakadék megszüntetésére a kreatív iparágakon belüli műszaki karrierek és a STEM-tárgyakkal kapcsolatos kreatív karrierek fejlesztésének támogatása érdekében, amelyek létfontosságúak az európai kulturális és kreatív ágazat növekedéséhez; hangsúlyozza, hogy támogatni kell a kiválósági központokat és kiemelten kell kezelni az ágazatban tevékenykedő – többek között harmadik országbeli – szakemberek közötti cserekapcsolatok kialakítását, valamint a kreatív tehetségek vonzását és kibontakoztatását;

36.

ösztönzi a tagállamokat, hogy – többek között művésztelepek üzleti és oktatási környezetben történő létrehozása révén – mozdítsák elő az együttműködést a kulturális és a kreatív ágazat művészeti iskolái, szakképzési szolgáltatói, egyetemei és vállalkozásai között, és az ágazat versenyképességének növelése érdekében biztosítsák a munkaerőpiaci készségkínálat és készségkereslet megfelelőbb összehangolását; ajánlja a duális oktatási rendszerekhez hasonló munkahelyi tanulási lehetőségek kialakítását;

37.

ajánlja olyan politikák megtervezését és elfogadását, amelyek az uniós polgárok – számos tagállamban még mindig kirívóan alacsony – kulturális részvételi szintjének növelésére irányulnak; hangsúlyozza, hogy ez előnyökkel járna a kreatívabb tehetségek támogatása és az uniós kulturális és kreatív termékek iránti nagyobb és erősebb kereslet biztosítása tekintetében;

38.

felhív a kulturális és a kreatív iparágaknak járó európai díjnak a kulturális és a kreatív iparágak számára alapított francia–német díj alapján történő létrehozására;

39.

kiemeli a női innovátorokban és vállalkozókban rejlő azon hatalmas lehetőséget és a fontos szerepet, amelyet betöltenek a kulturális és a kreatív iparágakban; ösztönzi a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelő pénzügyi támogatást és képzést, és kiemeli a hálózatok kialakításának és a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát;

40.

kéri a „Fiatal újítók” mobilitási programjának létrehozását a cserék és az innováció támogatása érdekében a kulturális és kreatív ágazatban;

41.

tudomásul veszi „Az új európai készségfejlesztési program: közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért” című bizottsági közleményt, és egyetért azzal a véleménnyel, hogy „gyorsan változó globális gazdaságunkban a készségek nagyban meghatározzák a versenyképességet és az innovációserkentési lehetőségeket, beruházásokat vonzanak, felgyorsítják a munkahelyteremtés és a növekedés pozitív öngerjesztő folyamatát és a társadalmi kohézió kulcsát jelentik”; szükségesnek tartja, hogy a kulcskompetenciák keretrendszere és az Európai Képesítési Rendszer felülvizsgálata során megkülönböztetett figyelmet kapjanak a kreatív készségek;

42.

ösztönzi a tagállamokat olyan kezdeményezésekre, mint például az olasz kormány által indított „Kulturális prémium” elnevezésű kezdeményezés, amely 500 EUR-t biztosít minden, Olaszországban állandó lakóhellyel rendelkező 18 éves fiatalnak, amely összeget csak „kultúrát gazdagító tevékenységekre”, például múzeumok, képtárak, régészeti és örökségi helyszínek meglátogatására, könyvekre és filmekre fordíthatnak;

Finanszírozás

43.

rámutat arra, hogy a kulturális és kreatív ágazat nem jelentéktelen részben a kultúrát támogató közfinanszírozásban részesül; rámutat ezen túlmenően arra, hogy a kultúrát támogató közfinanszírozás jelentősen hozzájárul az Európai Unió kulturális sokszínűségéhez; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy saját hatáskörükben továbbra is költségvetésük elegendő részét fordítsák a kultúra közpénzből történő támogatására;

44.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a kulturális és kreatív ágazatot támogató állami politikákat és növelni kell a kulturális költségvetést; rámutat, hogy a tagállamokban súlyos költségvetési megszorításokra került sor az állami finanszírozás terén, ami komoly fenyegetést jelent az egész európai kultúrára és az alkotómunkára nézve;

45.

megállapítja, hogy bizonyos tagállamokban sikeres a kulturális és kreatív ágazat számára bevezetett adókedvezmény-rendszer; ösztönzi ezért az összes tagállamot, hogy vezessenek be ilyen rendszereket, ám ne fogadják el a különleges adómegoldásokat – az úgynevezett adómegállapodásokat –, amelyek révén egyes vállalatok minimálisra tudják szorítani az adófizetést;

46.

megállapítja, hogy a kulturális és kreatív ágazatok valamennyi uniós finanszírozású programban részt vehetnek, részvételük azonban még mindig elmarad a lehetőségektől; kéri a Bizottságot, hogy első lépésként hozzon létre egyablakos ügyintézési lehetőséget, pl. olyan weboldalt, amelyen az érintett főigazgatóságok közvetlen kapcsolatba léphetnek a nyilvánossággal annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a kki-k különféle finanszírozási lehetőségeire, hogy a páneurópai kulturális és kreatív hálózatokon, valamint a nemzeti szervezeteken keresztül tájékoztatást nyújtsanak, hogy összegyűjtsék és népszerűsítsék a bevált gyakorlatok példáit, valamint hogy bővítsék a pénzügyi befektetőknek és intézményeknek a kulturális és a kreatív iparágak sajátosságaival és különböző kihívásaival kapcsolatos ismereteit, ez ugyanis bővítheti a kki-k finanszírozásával kapcsolatos ismereteket és a finanszírozáshoz való hozzáférési lehetőségeket;

47.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen a kulturális és kreatív iparágak számára nyújtandó uniós támogatásnak – többek között finanszírozásnak – egy átfogó és mindenre kiterjedő uniós stratégia elfogadása révén történő általános érvényesítéséért; hangsúlyozza azonban annak fontosságát, hogy tisztában kell lenni a kki-k sokszínűségével és az ebből következő egyedi igényekkel a finanszírozás és az innovációs környezet terén, ami miatt külön végrehajtási tervekre – például a Horizont 2020 és a Kreatív Európa közös keretrendszerére – van szükség; elismeri, hogy az uniós finanszírozásnak multiplikátorhatása lehet a kulturális és a kreatív iparágakra, különösen egyes régiókban;

48.

elismeri, hogy a nonprofit, szövetkezeti és szociális vállalkozások fontos szerepet játszanak a kulturális és kreatív ágazatban, és ezért felhív arra, hogy az uniós strukturális és közösségi finanszírozásban kerülni kell minden megkülönböztetést, amely korlátozhatná e struktúrák választhatóságát;

49.

rámutat, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatát és az európai programok végrehajtásáról szóló jelentéseket ugyanannak a folyamatnak két egymáshoz kapcsolódó részeként kell kezelni; megállapítja, hogy a kki-k növekedéssel, foglalkoztatással és területi kohézióval kapcsolatos szerepét és hatását – különösen a Kreatív Európa, a Horizont 2020 és a strukturális alapok (ERFA és ESZA) tekintetében – külön értékelni, és a továbbiakban is ösztönözni kell; hangsúlyozza, hogy ez a folyamat a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatához és a jövőbeli, 2020 utáni uniós program felépítéséhez szilárd és koherens alapot kell, hogy biztosítson;

50.

felhívja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikkének (4) bekezdését, és a kulturális és a kreatív iparágakat – mint a kulturális és kreatív ágazat részét – az EU finanszírozási rendszerein és programjain belül kezelje horizontális prioritásként, különösen a Horizont 2020 keretprogramban, az EaSI-ban és az európai strukturális és beruházási alapokban;

51.

felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben aknázza ki az uniós politikák közötti lehetséges szinergiákat, hogy az uniós programok – a Horizont 2020, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az Erasmus+, az EaSI, a Kreatív Európa és a COSME –, továbbá az európai strukturális és beruházási alapok értelmében rendelkezésre álló finanszírozás ténylegesen felhasználható legyen még több projekt támogatására a kki-k területén;

52.

felhívja a figyelmet arra, hogy még rengeteg tennivaló van az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) és más, a 2014 és 2020 közötti programozási időszakra előirányzott európai programok közötti hatékonyabb együttműködés kialakítása terén, különös tekintettel a közös rendelkezésekről szóló rendelet I. mellékletének 4.6. és 6.4. pontjában szereplő Erasmus+ és a Kreatív Európa programokra, jobb, uniós szintű tájékoztatás nyújtása és sokkal határozottabb tagállami és régiós szintű végrehajtás révén;

53.

felhívja a Bizottságot, hogy módosítsa és/vagy értelmezze a 651/2014/EU bizottsági rendeletet a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító állami támogatásra vonatkozó rész tekintetében – a rendelet (72) preambulumbekezdésének és a 2016. május 19-én elfogadott európai bizottsági közlemény figyelembevételével –, hogy a kulturális örökség (különösen az újjáépítés és megőrzés) és bizonyos esetekben az uniós alapok és a kiegészítő regionális alapok által támogatott kulturális tevékenységek terén bizonyos intézkedések ne tartozzanak bele az állami támogatás fogalmába;

54.

megállapítja, hogy többek között a Kreatív Európa kezdeményezés garanciaeszközével is kielégíthető a kulturális és a kreatív ágazaton belüli innovatív és fenntartható projektek hitelfinanszírozása iránti sürgető igény; emlékeztet a garanciaeszköz késedelmes beindítására; hangsúlyozza, hogy növelni kell a Kreatív Európa és a garanciaeszköz költségvetését, hogy ténylegesen támogatni lehessen az európai kulturális és kreatív alkotásokat, hogy többféle kedvezményezett juthasson finanszírozáshoz, hogy biztosított legyen az egyenlő hozzáférés, és hogy javuljon a tagállamok kulturális szereplőinek részvétele a programban;

55.

megállapítja, hogy az európai strukturális és beruházási alapoknak támogatást kell nyújtaniuk a kkv-k számára a tőkehiány leküzdésére, és jellemzően olyan projektekre kell összpontosítaniuk, amelyek az EBB szokásos műveleteivel támogatott projektekéhez képest magasabb kockázati profillal rendelkeznek (22); megállapítja, hogy 2016 szeptembere óta a – többnyire nagyobb kockázatnak kitett kkv-kből álló – kulturális és kreatív ipar, valamint az oktatás és képzés csak néhány projektje részesült finanszírozásban, és hangsúlyozza, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy részesedésük az európai strukturális és beruházási alapokból növekedjen;

56.

felhívja az EBB-t, hogy orvosolja a kki-k számára az európai strukturális és beruházási alapokból nyújtott finanszírozás hiányát a Kreatív Európához és a garanciaeszközhöz való kapcsolódás lehetőségének megvizsgálása útján, hogy a kki-k testre szabott hitelekhez juthassanak;

57.

felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az EBB-t, hogy támogassák a finanszírozás különféle – például a köz- és magánszféra közötti partnerségen alapuló – módjait annak érdekében, hogy orvosolják és pótolják a kki-k számára nyújtott finanszírozás hiányát;

58.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a beruházási környezetet, és a mikrovállalkozások és a kkv-k számára a kulturális és kreatív ágazatban rendelkezésre álló pénzügyi eszközök körét bővítsék ki új és innovatív finanszírozási rendszerekkel, például mikrohitelekkel, visszafizetendő hozzájárulásokkal, közösségi finanszírozással, magvető finanszírozással, valamint kockázatitőke-finanszírozással; megállapítja, hogy a közösségi finanszírozás és befektetés különböző modelljei a kki-k finanszírozásának stabil eszközeivé válhatnak, és így jól kiegészítik a kulturális és a kreatív iparágak számára nyújtott pénzügyi támogatás hagyományos forrásait; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is kövessék nyomon és ösztönözzék a közösségi finanszírozás piacának fejlődését, hogy vonják be a közintézményeket és használják ki jobban az intézményi közösségi finanszírozásban rejlő lehetőségeket, hogy koordinálják a különböző szabályozási megközelítéseket, hogy biztosítsanak megfelelő átláthatóságot az uniós szabályok alkalmazása tekintetében, hogy alakítsanak ki bevált gyakorlatokat, és hogy szükség esetén vegyék fontolóra új szabályozási eszköz bevezetését; rámutat mindazonáltal arra, hogy ez nem helyettesítheti a kulturális és a kreatív iparágak fenntartható köz- és magánfinanszírozását;

59.

úgy véli, hogy a kulturális és kreatív ágazatban növelni kell az állami beruházási bankok szerepét azáltal, hogy jobb hozzáférést biztosítanak a kkv-k számára a hitelhez és segítenek a vállalkozásoknak piacuk és exporttevékenységeik bővítésében;

60.

úgy ítéli meg, hogy a kki-k finanszírozási eszközökhöz való hozzáférésének javítása érdekében a biztosítékként használható immateriális javak azonosításával és értékbecslésével kapcsolatos szakértelmet is fejleszteni kell; hangsúlyozza, hogy bővíteni kell a pénzügyi befektetőknek és intézményeknek a nagyobb kockázati kitettségűnek tekintett kulturális és a kreatív iparágak sajátosságaival és különböző kihívásaival kapcsolatos ismereteit; e tekintetben üdvözli, hogy a Kreatív Európa garanciaeszközét a Bizottság kiterjesztette a pénzügyi közvetítők képzési programjaira, mivel ez megkönnyítheti, hogy a kki-k kapcsolatba lépjenek és meggyőzzék a külső befektetőket; úgy véli azonban, hogy hasznos bizonyítani e program sikerét, és pozitív értékelés esetén azt ki kell terjeszteni különböző szakpolitikai területekre;

61.

felhív e célból a szellemi tulajdonhoz tartozó eszközök protokolljainak támogatására, mivel ezek megkönnyíthetik a szellemitulajdon-jogok értékelését, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadják el a szellemitulajdon-jogok fokozottabb banki érvényesítéséhez, illetve ezek teljes értéke eszközként való elismeréséhez szükséges mechanizmusokat;

o o

62.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 13., 2016.1.15., 83. o.

(2) HL L 169., 2015.7.1., 1. o.

(3) HL L 347., 2013.12.20., 221. o.

(4) HL L 347., 2013.12.20., 104. o.

(5) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.

(6) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.

(7) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.

(8) HL L 347., 2013.12.20., 33. o.

(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0009.

(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0293.

(11) HL C 93., 2016.3.9., 95. o.

(12) HL C 68. E, 2014.3.7., 40. o.

(13) HL C 377. E, 2012.12.7., 135. o.

(14) HL C 377. E, 2012.12.7., 142. o.

(15) HL C 247. E, 2009.10.15., 25. o.

(16) HL C 125. E, 2008.5.22., 223. o.

(17) OECD/EUIPO (2016), A hamisított és kalóz áruk kereskedelme: A gazdasági hatás feltérképezése”, OECD Publishing, Párizs.

(18) A bizottsági közlemény szerint ezek a következők: építészet, archívumok és könyvtárak, művészi alkotások, audiovizuális termékek (többek között filmek, televíziós műsorok, videojátékok és multimédia), kulturális örökség, formatervezés (többek között divattervezés), fesztiválok, zene, előadó-művészet, vizuális művészet, kiadói tevékenység és rádiózás.

(19) Ipari szintű elemzési jelentés, 2013, fokozott szellemitulajdonjog-igényű iparágak: hozzájárulás a gazdasági teljesítmény és foglalkoztatás javításához az Európai Unióban, 8. o. https://euipo.europa.eu/ohimportal/documents/11370/80606/IP+Contribution+study

(20) Az Európai Bizottság EASME/COSME/2015/003. sz. tanulmánya.

(21) A tanulmányra való hivatkozást annak közzététele után be kell illeszteni. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ezen állásfoglalásban foglalt valamennyi számadat alapja ez a tanulmány.

(22) 2015/1017/EU rendelet.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/42

P8_TA(2016)0487

A nők jogai a keleti partnerség államaiban

Az Európai Parlament 2016. december 13-i állásfoglalása a nők jogairól a keleti partnerség államaiban (2016/2060(INI))

(2018/C 238/03)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére, amelyek a nemek közötti egyenlőséget azok között az elvek között említik, amelyeken az Unió alapul,

—	tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

—	tekintettel az ENSZ egyenlőségről, fejlődésről és békéről szóló Pekingi Cselekvési Platformjára (1995),

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1820. (2008), 1325. (2000) és – a nemrégiben kiadott – 2242. (2015) számú határozatára,

—	tekintettel az 1995. szeptemberi pekingi nyilatkozatra és cselekvési platformra és az 1994. szeptemberi Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferencia (kairói konferencia) cselekvési programjára, valamint az ezek felülvizsgálatáról rendezett konferenciák eredményeire,

—

tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. november 18-i közös közleményére (SWD(2015)0500),

—	tekintettel a Tanács európai szomszédságpolitikáról szóló, 2008. február 18-i, valamint az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. április 20-i és 2015. december 14-i következtetéseire,

—	tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón elfogadott együttes nyilatkozatra,

—	tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó 2013. november 28–29-i vilniusi csúcstalálkozón „Keleti partnerség: az előrevezető út” címmel elfogadott együttes nyilatkozatra,

—	tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó 2015. május 21–22-i prágai csúcstalálkozón elfogadott együttes nyilatkozatra,

—	tekintettel az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről Grúzia, Moldova és Ukrajna között létrejött társulási megállapodásokra/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekre (AA/DCFTA),

—	tekintettel az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 232/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (ENI),

—	tekintettel a Tanács az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervről (2015–2019) szóló, 2015. július 20-i következtetéseire,

—	tekintettel a Tanács a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervről (2016–2020) szóló, 2015. október 26-i következtetéseire,

—	tekintettel a Bizottság és az Unió főképviselőjének „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című, 2015. szeptember 21-i közös szolgálati munkadokumentumára,

—	tekintettel a Grúziával, Moldovával és Ukrajnával kötött társulási megállapodásokról/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekről szóló, 2016. január 21-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése a fejlesztési együttműködés keretében” című uniós cselekvési terv megújításáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel a „Gendercídium: a hiányzó nők?” című, 2013. október 8-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló korábbi állásfoglalásaira, valamint legutóbbi, 2015. július 9-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel az Európa Tanács azon projektjére, melynek célja a nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének javítása a keleti partnerség öt országában,

—	tekintettel az Európa Tanács által 2011-ben elfogadott isztambuli egyezményre,

—	tekintettel az OECD isztambuli korrupcióellenes cselekvési tervének a keleti partnerség országaira (EaP) vonatkozó országjelentéseire és eredményjelentéseire,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nemek közötti egyenlőségről szóló egyezményeire, nevezetesen az egyenlő díjazásról szóló (100. sz.) 1951. évi egyezményre, a hátrányos megkülönböztetésről (foglalkoztatás és foglalkozás) szóló (111. sz.) 1958. évi egyezményre, a családi kötelezettségekkel rendelkező munkavállalókról szóló (156. sz.) 1981. évi egyezményre és az anyaság védeleméről szóló (183. sz.) 2000. évi egyezményre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0365/2016),

mivel a prágai nyilatkozatnak megfelelően a partnerség a nemzetközi jog elvei és az alapvető értékek, így a demokrácia és a jogállamiság melletti elköteleződés és az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásán alapul; mivel a rigai nyilatkozat a nemek közötti egyenlőséget mint az „együttműködés ígéretes új területét” említi;

B.	mivel a felülvizsgált európai szomszédságpolitika fő elvei a partnerországok közötti nagyobb különbségtétel és a partnerországok nagyobb felelősségvállalása az egyes országok sajátos helyzetének figyelembevételével;

mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség része a keleti partnerségi országok alkotmányának és jogrendszerének, és az összes ország fenntartások nélkül ratifikálta az e tárgyú nemzetközi egyezmények legtöbbjét; sajnálatát fejezve ki amiatt, hogy a nők a keleti partnerség országaiban még mindig társadalmi diszkriminációnak vannak kitéve;

D.	mivel a keleti partnerség országai stratégiákat, programokat és cselekvési terveket dolgoztak ki a nők helyzetének javítására;

mivel 2015-ben a keleti partnerség államaiban 136 vezető miniszteri tisztségből csupán 17-et töltöttek be nők, a parlamentek választott képviselőinek átlagosan 16 %-a volt nő, és a legmagasabb köztisztviselői állások mindössze 17 %-át töltötték be nők; mivel az egész régióban csak három politikai pártot vezetett nő;

F.	mivel a keleti partnerség országaiban a nők munkaerőpiaci foglalkoztatásának vertikális és horizontális szegregációját továbbra is erősen rögzítik a kulturális és társadalmi normák; mivel a nők viselik a „második műszak”, a nem fizetett háztartási munka terhét is;

G.	mivel a társadalom által széleskörűen terjesztett sztereotípiák alárendelt szerepben tartják a nőket; mivel ezek a sztereotípiák a gyermekkortól kezdve alakulnak ki, és a képzés és az oktatás kiválasztásától egészen a munkaerőpiacig érezhetők;

mivel a vidéki térségekben más lehetőségek híján sok nő elfogadja a gyakran be nem jelentett és semmiféle társadalombiztosítási jogot nem biztosító, rosszul fizetett mezőgazdasági munkát; mivel a férfiak és nők között a mezőgazdaságban fennálló egyenlőtlenségek megszüntetése hozzájárulna a férfiak és nők foglalkoztatáshoz való egyenlő hozzáférésének, valamint az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás biztosításához;

mivel a nők és a férfiak a keleti partnerség országaiban gyakran szembesülnek nehézségekkel a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz és jogokhoz való hozzáférés terén, és még mindig komoly akadályok állnak a szegény nők, a migránsok, az etnikai kisebbségek és a vidéki térségekben élők előtt. mivel a keleti partnerség országaiban élő nők kevesebb mint 50 %-a használ korszerű fogamzásgátló módszereket, egyes országokban pedig kevesebb mint 20 %-uk, ennek fő okai pedig a hiányos tanácsadás, a választási lehetőségek hiánya és a fogamzásgátló-ellátás megbízhatatlansága;

mivel a nemi alapú erőszak áldozatává vált nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének súlyos hiányosságai továbbra is léteznek, különösen a nők elleni erőszak valamennyi formájának büntetendővé tételének hiánya, az efféle bűncselekmények alacsony bejelentési aránya, a nemi erőszakért kiszabott ítéletek igen kis száma és a támogató szolgáltatások állami finanszírozásának csekély volta vagy teljes hiánya;

mivel, jóllehet a keleti partnerség országai között jelentős különbségek vannak a nők elleni erőszak elterjedtsége és az efféle erőszak elfogadottsága tekintetében, az arány viszonylag magas: a hatból négy országban a nők több mint 20 %-át éri fizikai erőszak élete során; mivel – valószínűleg szintén az alacsony bejelentési arány miatt – nem áll rendelkezésre elegendő összehasonlítható adat a munkahelyi fizikai, szexuális és pszichikai erőszak elterjedtségéről; mivel az etnikai, például roma kisebbséghez tartozó nők esetében az erőszak kockázata sokkal nagyobb;

L.	mivel a keleti partnerség országai továbbra is kiindulópontjai és egyes esetekben tranzit- és célországai az emberkereskedelemnek, mely a nőkre és fiatal lányokra is kiterjed, többek között szexuális kizsákmányolás céljából;

M.	mivel az elhúzódó konfliktusok továbbra is hátráltatják a régió fejlődését, komoly hatást gyakorolva az érintett lakosok, köztük a nők és lányok életére és emberi jogaira;

N.	mivel a Kelet-Ukrajnában zajló konfliktus mélyítette a férfiakat védelmezőként és a nőket gondoskodó támogatóként beállító nemi sztereotípiákat, és korlátozta a nők részvételét és bevonását a konfliktusrendezésbe;

O.	mivel Ukrajnában több mint 1,5 millió személy – 2/3-uk nő és gyermek – vált belső menekültté a konfliktus kezdete óta, ők pedig nem férnek hozzá szabadon az egészségügyi ellátáshoz, a lakhatáshoz és a foglalkoztatáshoz;

P.	mivel Moldovában a roma lányok átlagosan kevesebb mint négy évet töltenek az iskolában, szemben a nem roma lányokkal, akik 11 évet, ennek oka pedig a korai és a gyermekházasságok, a nem tervezett terhességek és a gyermekgondozási feladatok;

Q.	mivel az Unió és tagállamai elkötelezettek a nőket és lányokat megillető emberi jogok védelme, érvényesítése és gyakorlása mellett, és határozott hangsúlyt helyeznek e jogok előmozdítására minden külkapcsolati – köztük a fejlesztési együttműködésen túlmenő – tevékenységük keretében;

mivel a nemek közötti egyenlőség továbbra is horizontális prioritása az európai szomszédságpolitikának és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköznek (ENI), és mivel a felülvizsgált európai szomszédságpolitikának magában kell foglalnia a civil társadalom fokozott támogatását és a nemek közötti egyenlőség fontosságának újbóli hangsúlyozását; mivel a keleti partnerség terén a civil társadalom nagyon fontos szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség megvalósításában;

S.	mivel több uniós program, például az Erasmus+, a COSME, a Kreatív Európa és a Horizont 2020 is nyitva áll a keleti partnerség országai előtt;

mivel a gyermekágyi halandóság csökkentéséhez alapvető fontosságú a terhesgondozás, a szakképzett személy által nyújtott szüléskísérés, szükség esetén a sürgősségi szülészeti ellátás, valamint az alapvető eszközök; mivel a keleti partnerség országai még mindig lemaradással küszködnek az összes, de különösen a legszegényebb, legtávolabbi területeken élő, illetve a marginalizált csoportokhoz (nemzeti kisebbségekhez, a migránsokhoz és a fogyatékossággal élő nőkhöz) tartozó nők elérését tekintve;

úgy véli, hogy a keleti partnerség országaiban a nők jogainak helyzetén van mit javítani; rámutat, hogy a mélyreható gazdasági változások és a bizonytalan gazdasági helyzet hátrányosan érintette a nők gazdasági helyzetét, és ez hiányosságokat eredményezett de facto egyenlőségük terén;

kiemeli, hogy az átfogó politikai stabilitás és az emberi jogok tiszteletben tartása jelentik általában a nők jogainak megerősítéséhez és helyzetüknek az adott országokban történő javításához szükséges előfeltételeket;

kijelenti, a keleti partnerség országainak azonnali lépéseket kell tenniük, hogy növeljék a társadalomban a nők és férfiak közötti egyenlőséget, köztük a nemzeti cselekvési tervek elfogadását, valamint a nemzetközi szervezetekkel és civil társadalmi érdekelt felekkel való együttműködést;

felhívja a keleti partnerség országait, hogy orvosolják a diszkrimináció elleni keretük hiányosságait, és alkalmazzák többet a nemi alapú megkülönböztetés tilalmáról rendelkező jogszabályokat, köztük a nemzetközi normákat bírósági határozatok esetében, a jogszabályok érvényesítésének növelése, valamint annak érdekében, hogy véget vessenek ezekben az országokban a nők jogai megsértésének;

megállapítja, hogy a homoszexualitás dekriminalizációjának ellenére a keleti partnerség egyes országaiban az LMBTI-személyek helyzete még mindig bizonytalan és aggasztó, a leghatározottabban elítéli az LMBTI-személyekkel szemben alkalmazott megkülönböztetés és erőszak minden formáját, és felhívja a nemzeti hatóságokat, hogy fogadjanak el a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemre irányuló szakpolitikákat;

hangsúlyozza, hogy olyan figyelemfelhívó kampányokra és intézményi változásokra van szükség, amelyek a nőkre vonatkozó súlyos, a társadalomban való részvételüket minden téren hátrányosan érintő sztereotípiák megszüntetését célozzák;

felhívja a nemzeti hatóságokat, hogy legyenek körültekintőek és határozottak, és hogy rójanak büntetést az LMBTI-személyeket – különösen a közszolgáltatásokban és a köztereken – inzultáló vagy megbélyegző személyekre;

A nők részvétele a döntéshozatali folyamatokban

sajnálattal állapítja meg, hogy a keleti partnerség országaiban a nők jelentősen és észrevehetően hiányoznak a hatalmi pozíciókból;

rámutat a keleti partnerség országainak politikai színterén továbbra is megkérdőjelezik; alkalmazott diszkriminációs gyakorlatra, amelynek megfelelően a nők hiába vívnak ki magas politikai és döntéshozói tisztséget, képességeiket és készségeiket továbbra is megkérdőjelezik;

10.

felhív a nők hatalomhoz és képviselethez való egyenlő hozzáférésének biztosítására a kormányzás és döntéshozatal minden szintjén, vezető szerepük támogatása céljából; elismeri a civil társadalmi szervezetek és a nemzetközi nem kormányzati szervezetek alapvető szerepét a pozitív reformok és a nők jogait védő intézkedések, valamint a nők politikai és gazdasági tevékenységekben való részvétele növelésének ösztönzésében; ösztönzi a bevált gyakorlatok megosztását a nők decentralizált intézményekben és a helyi hatóságokban való politikai részvételének előmozdításáról; hangsúlyozza, hogy a politikai pártok hathatós részvételével érhetők el a legjobb fenntartható eredmények, ezért hangsúlyozza az európai politikai pártok és nőszervezeteik kiemelt szerepét;

11.

felhívja a keleti partnerség országait, hogy mozdítsák elő és erősítsék a nők politikai részvételét és vezető szerepbe kerülését; hangsúlyozza, hogy előnyös lenne a nők fokozott részvétele a főbb – például a korrupció elleni és gazdasági – reformokat vezető közigazgatásban; üdvözöl minden e cél elérésére irányuló erőfeszítést, például a kötelező kvótát a jelöltlisták esetében, a női politikusok és aktivisták számára nyújtott ösztöndíjakat, képzést és támogatást, valamint a mentorprogramokat és figyelemfelkeltő kampányokat, melyek célja a nőkép megváltoztatása a médiában;

12.

kiemeli, hogy az Euronest Parlamenti Közgyűlés pozitív szerepet játszhat a nők politikai részvételének és keleti partnerségbeli láthatóságuk előmozdításában; üdvözli az Euronest Női Fórum első ülését, amelyre 2016 márciusában került sor; emellett általánosságban véve ösztönzi, hogy az Unió hozzon létre és támogasson transznacionális női politikai hálózatokat;

13.

határozottan támogatja a nők részvételét és szerepét a kormányzati és nem kormányzati korrupcióellenes szervezetekben, fellépésekben és programokban, valamint a korrupció elleni küzdelemben; nézete szerint általánosságban véve a keleti partnerség országaiban a nők politikai életben és a közigazgatás magas szintjén való részvételének növelése hozzájárulna a politikai osztály megújításához, és ezáltal a folyamatban lévő politikai átmenethez;

14.

emlékeztet rá, hogy az Unió választási megfigyelő missziói és egyéb nemzetközi választási megfigyelő missziók jelentéseikben ajánlásokat fogalmaznak meg a nők részvételéről a választási folyamatokban; felszólítja az Uniót ezen ajánlások teljes mértékű felhasználására az európai szomszédságpolitika keretében;

A nők gazdasági részvétele

15.

megállapítja, hogy a keleti partnerség országaiban a nők általában viszonylag nagy mértékben részét képezik a munkaerőnek, de gazdasági részvételük a közelmúltban visszaesett;

16.

megállapítja, hogy a nemi sztereotípiák és a nők hátrányos megkülönböztetése megakadályozza a nők jobb munkaerőpiaci integrációját, és további akadályokat képeznek a női vállalkozási tevékenységek előtt;

17.

sajnálattal állapítja meg, hogy a nőket sokkal nagyon arányban foglalkoztatják a jelentősen alacsonyabb bérezésű szolgáltató és állami ágazatokban, mint a túlnyomórészt férfiakat foglalkoztató ágazatokban, és hogy a nemek közötti bérszakadék akár 50 % is lehet, valamint hogy a nők gyakran kulturális és szociológiai akadályokba ütköznek a vezető állásokhoz való hozzáférés terén, ahogyan ez az Unióban is gyakran előfordul;

18.

sajnálattal állapítja meg, hogy magasabb szintű képzettségük ellenére a nők elsősorban az alacsony béreket kínáló ágazatokban aktívak a keleti partnerség összes országában; kéri a nők döntéshozatalba, illetve a gazdaságpolitikák végrehajtásának folyamatába való bevonását, a nők vállalatokba és vállalkozásokba való bevonását és előmozdítását célzó üzleti programok elősegítését, valamint a nők gazdasági szerepvállalását elősegítő helyi fejlesztési projektek végrehajtását; célzott megközelítést ösztönöz több női példakép biztosításához a vezetésben és a vezetői pozíciókban, hogy a fiatalabb generáció képes legyen hinni a saját vezetői képességeiben a munka valamennyi ágazatában; hangsúlyozza, hogy a nőknek aktívan részt kell vállalniuk a szakszervezetekben, és kiemeli, hogy sürgősen le kell küzdeni a nők előtt álló, munkahelyi környezetben tapasztalt jogi és strukturális diszkriminatív akadályokat az egyenlő munkáért egyenlő díjazás elv elérése és a két nem között fennálló bér- és nyugdíjkülönbségek felszámolása érdekében;

19.

megállapítja, hogy a megfizethető gyermekgondozási szolgáltatások és a szülői szabadságról szóló egyértelmű rendelkezések döntő jelentőséggel bírnak a nők munkaerőpiaci részvételének javítása szempontjából; megállapítja, hogy ezek hiánya hatással van a lányok és fiatal nők oktatáshoz és karrierfejlesztéshez való hozzáférésére, mert nekik kell gondozniuk a testvéreiket;

20.

kiemeli, hogy a leggyakrabban a nők feladata az idősek és a gondozásra szoruló személyek ellátása, és hogy a gyermekes nők gyakran akadályoztatva vannak szakmai reintegrációjukban; kiemeli, hogy a fizetés nélküli munka, mint például a gondozás és a háztartási feladatok egyenlő megosztása a férfiak és a nők között előfeltétele a nők munkaerőpiaci részvételének és gazdasági függetlenségüknek; sürgeti a nemzeti hatóságokat, hogy erősítsék tovább az idősek és a gondozásra szoruló személyek számára minőségi gondozást nyújtó létesítmények hálózatát;

21.

kiemeli, hogy a keleti partnerség egyes országaiban érvényes, a nők potenciálisan veszélyes munkakörökben történő foglalkoztatását tiltó, védelmi jogi rendelkezések szigorítják a nők hozzáférését bizonyos szakmákhoz és munkakörökhöz, és tovább korlátozzák munkaerőpiaci lehetőségeiket; ösztönzi ezen országokat az effajta előírások felülvizsgálatára;

22.

rámutat a jó minőségű oktatás és szakképzés fontosságára a nők és lányok számára munkaerőpiaci integrációjuk elősegítése szempontjából, valamint az oktatás szerepére a nők szerepét körülvevő sztereotípiák lebontása szempontjából; kiemeli a női vállalkozók célzott támogatásának és mentorálásának szükségességét, akik gyakran nem jutnak hozzá hitelhez vagy kereskedelmi hálózatokhoz, és jelentős, szabályozás okozta terhekkel szembesülnek;

23.

ösztönzi szociális gazdaság kialakítását a nők számára, a mikrohitelek mint a nők gazdasági függetlensége eszközének használatát, valamint a nők társaságokba és vállalkozásokba történő bevonását célzó üzleti programok ösztönzését; megjegyzi e tekintetben a pénzügyi támogatási eszközökkel kapcsolatos információ átláthatóságának, az információhoz való méltányos hozzáférésnek és az információ rendelkezésre állásának döntő fontosságát;

24.

az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítását kéri minden gyermek számára, ideértve a gyermekgondozás minden szintjét és a korai, alapfokú, középiskolai és az egyetemi oktatást, a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika terén is, különös figyelmet fordítva a vidéki térségekben élő lányok oktatására és képzésére a korai életkorban történő ösztönzés révén, ami a gazdasági fejlődés alapvetően fontos ágazatában segíti majd a növekedés előmozdítását; szorgalmazza valamennyi oktatási pálya megnyitását a nők számára, valamint azon szakmákét, amelyek még mindig nem elérhetők számukra; hangsúlyozza a gyermekmunka problémáját, amely megakadályozza a gyermekeket abban, hogy megfelelő oktatásban vagy szakképzésben részesüljenek, aminek a későbbiekben hatása lesz azon képességükre, hogy a munkaerőpiacon jó helyzetbe kerüljenek; támogatja a partnerországok uniós ügynökségekkel és programokkal – például a Horizont 2020, a Kreatív Európa, a COSME, az Erasmus+ programokkal – való szélesebb körű társulását;

25.

kiemeli, hogy a gyermekmunka továbbra is kritikus probléma a keleti partnerség egyes országaiban, különösen Moldovában, Grúziában és Azerbajdzsánban; kéri ezeket az országokat, hogy határozzanak meg konkrét célokat a gyermekmunka valamennyi formájának felszámolására, és biztosítsák a vonatkozó hatályos jogszabályok maradéktalan végrehajtását;

Nők elleni erőszak

26.

felhívja a figyelmet arra, hogy le kell küzdeni a családon belüli erőszak és a nemi alapú erőszak, köztük a szexuális zaklatás, a béranyaságra kényszerítés és a szexuális kizsákmányolás céljából történő emberkereskedelem problémáit a keleti partnerség országaiban, amelyeket gyakran nem jelentenek be az effajta viselkedés társadalmi elfogadása miatt;

27.

elítéli a nők ellen elkövetett nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását, többek között a tömeges nemi erőszakot, továbbá a szexuális rabszolgaságot, a prostitúciót, a nemi alapú üldöztetést, ideértve az emberkereskedelmet, valamint a szexturizmust; hangsúlyozza az Egyesült Nemzetek (ENSZ) fogalommeghatározása szerinti kényszerházasságok, ideértve a korai és gyermekházasságok elleni küzdelem szükségességét, és kéri a keleti szomszédság államait, hogy következetesen lépjenek fel a nők béranyaság révén történő kizsákmányolásának valamennyi formája ellen; felhívja a keleti partnerség államait, hogy sürgősen hajtsanak végre olyan intézkedéseket, amelyek célja az ilyen jellegű, joghatóságuk alatt vagy akár saját területükön kívül elkövetett súlyos bűncselekmények megelőzése és üldözése; hangsúlyozza, hogy elegendő finanszírozást kell biztosítani a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak elleni kezdeményezések számára, amelyek biztosítják az áldozatok és túlélők számára nyújtott eredményes szolgáltatásokhoz való hosszú távú hozzáférést, valamint hogy ezek számára megfelelő személyzetet és forrást kell biztosítani; kéri, hogy hogy munkaerőpiaci integrálásuk érdekében sürgősen tegyenek pozitív intézkedéseket – például szakképzési programok létrehozásával – az erőszak áldozatai számára, különösen ha eltartott gyermekeik vannak;

28.

felhívja a figyelmet arra, hogy a szexuális jellegű bűncselekmények és a nemi erőszak bűncselekményei a Római Statútumban háborús bűncselekménynek, az emberiesség elleni bűncselekménynek, illetve a népirtás vagy a kínzás bűntettét kimerítő cselekményeknek minősülnek; e tekintetben üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának a konfliktushelyzetben elkövetett szexuális erőszak megelőzéséről szóló, 2013. június 24-én elfogadott, 2106. sz. határozatát;

29.

hangsúlyozza, hogy hatékony védelmi mechanizmusra van szükség az emberi jogokat védő nők esetében;

30.

felszólítja a keleti partnerség országait, hogy szánjanak több erőforrást a nők elleni erőszak minden formájával szembeni küzdelemre, ideértve a jogi eszközök módosítását és az erőszak áldozatai számára nyújtott segítséget is; hangsúlyozza az intézményi változások szükségességét a nemi erőszak és az erőszak áldozatainak megbélyegzését erősítő társadalmi sztereotípiák elleni küzdelemben;

31.

hangsúlyozza az 5. fenntartható fejlesztési cél fontosságát, különös tekintettel 2. pontjára, amely a nők és lányok ellen elkövetett erőszak valamennyi formájának felszámolására szólít fel a köz- és magánéletben, továbbá hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni, hogy a keleti partnerség országaiban a nőkkel és lányokkal szembeni erőszakra vonatkozó jelenlegi jogszabályok megfelelőek-e a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak hatékony módon történő megakadályozása és felszámolása tekintetében, különös figyelmet fordítva azon jogszabályokra való igényre, amelyek az erőszak valamennyi formájára (fizikai, szexuális, pszichológiai, gazdasági), az elkövetők megfelelő szankcionálására, valamint az áldozatoknak és túlélőknek járó kompenzációra vonatkoznak;

32.

felkéri a keleti partnerség államait, hogy dolgozzanak ki olyan intézkedéseket, amelyek célja annak biztosítása, hogy az igazságszolgáltatás területének különböző szereplői vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőség szempontjait, többek között a rendőri és a többi, a nőkkel és lányokkal szembeni erőszakkal kapcsolatos bejelentésekkel és jelentésekkel foglalkozó állomány képzése révén, hogy az ilyesfajta erőszak áldozatainak meghallgatását komolyan vegyék, továbbá szorosabb együttműködést és több szakértelmet kér a rendőrség, a jogászok, az orvosok, a pszichológusok, a hatóságok és az ilyesfajta támadások áldozataival foglalkozó önkéntes szervezetek részéről;

33.

megismétli, hogy a gyermek nemén alapuló szelekció a nemi alapú erőszak súlyos formája és az emberi jogok megsértése; figyelemfelkeltő kampányok szervezésére ösztönöz a gyermek nemén alapuló szelekcióhoz kapcsolódó társadalmi attitűdök megváltoztatására, és felszólít az ezek megelőzésére és leküzdésére irányuló erőfeszítések fokozására;

34.

sürgeti a kormányokat, hogy fokozzák a feltételezett emberkereskedők elleni nyomozásra és bíróság elé állításukra, valamint az illegális munkaerő- és szexkereskedők elítélésére tett erőfeszítéseket, az érintett nők sértetlenségének az „északi modell” szerint védelme érdekében, és támogassák az áldozatok számára rehabilitációs és reintegrációs szolgáltatásokat nyújtó civil szervezeti partnereket;

35.

fokozottabb együttműködésre szólít fel egyrészről a keleti partnerség államai, másrészről az uniós ügynökségek és a tagállamok bűnüldözési szervei között az egyik legjövedelmezőbb szervezett bűncselekménynek számító emberkereskedelem elleni küzdelem és a bűnszervezetek felszámolása érdekében;

36.

ösztönzi a keleti partnerség államait, hogy a lehető legrövidebb időn belül ratifikálják a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló isztambuli egyezményt, mivel az érintett országok közül eddig egy sem tette ezt meg, és kéri a hatóságokat, hogy szigorúan kövessék nyomon a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló nemzetei stratégiák végrehajtását;

37.

kéri az oktatást és az egészséget alapvető emberi jognak tekintő pekingi cselekvési platform alkalmazását, beleértve az önkéntes családtervezéshez, a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférést, ideérve a fogamzásgátlást, a biztonságos és törvényes abortuszt, valamint a szexuális felvilágosítást;

38.

hangsúlyozza, hogy annak kockázata, hogy valaki méhnyakrákban haljon meg, tízszer magasabb a keleti partnerség országaiban, mint Nyugat-Európában, és hogy ez a rákos megbetegedés egyik legelterjedtebb fajtája a 15–44 éves nők körében, és ezért messzemenő hatásai vannak a társadalom szerkezetére; felszólít nemzeti szinten szervezett szűrő- és oltási programokra az ilyen tendenciák leküzdése érdekében;

39.

felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a keleti partnerség országaiban élő nők jogait, így a vízumhoz való hozzáférést, a jogszerű tartózkodáshoz való jogot és a szociális jogokat egyéni alapon biztosítsák, függetlenül a nők családi állapotától vagy házastársi kapcsolatától;

40.

hangsúlyozza, hogy a családegyesítési eljárásoknak egyéni jogokat kell biztosítaniuk az EU-ban lévő családjukhoz csatlakozó nők és lányok számára annak érdekében, hogy ne kelljen a férfi családtaghoz fűződő, adott esetben visszaélésszerű kapcsolattól függeniük az egészségügyhöz, oktatáshoz vagy munkához való hozzáférés terén;

A nők szerepe a konfliktusok békés megoldásában

41.

kiemeli a nők szerepét a konfliktusok megoldásában, a béketeremtésben és a konfliktusokkal kapcsolatos vészhelyzetekben, ilyen például a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek számára nyújtott humanitárius segítség; rámutat, hogy a nőket teljes mértékben be kell vonni a béketárgyalásokba, az újjáépítési erőfeszítésekbe és a politikai átmenetekbe;

42.

további erőfeszítésekre ösztönöz a konfliktusok békés megoldása érdekében, és a nők ilyen folyamatokba való fokozottabb bevonására szólít fel, az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 2242. számú határozatával összhangban;

43.

különleges védelmet kér a menedéket kérő nőknek és lányoknak, mert a nemi alapú erőszakkal szemben a nők és lányok különösen kiszolgáltatottak, és lehetséges, hogy ilyen erőszak elől menekülnek, ugyanakkor adott esetben képtelenek vagy nem hajlandóak a releváns információkat megosztani a menekültügyi státusz megállapítására vonatkozó eljárás során;

Példák a bevált gyakorlatokra

44.

hangsúlyozza a keleti partnerség más országaiban is felhasználható bevált gyakorlatok és pozitív példák megosztásának fontosságát; úgy véli, hogy a kiemelt projektek között szerepelni kell a „Nők a politikában Moldovában” elnevezésű, a svéd kormány által finanszírozott UN Women – UNDP kezdeményezésnek is, amely a nők politikai kapacitásépítését és a nők politikai folyamatokban való részvételéről szóló, figyelemfelkeltő kampányokat támogatja;

45.

üdvözli az Unió és az EBRD „Nők az üzleti életben” elnevezésű, a keleti partnerség országaiban aktív programját, amely a nők által irányított kkv-k számára biztosít hozzáférést pénzügyi és üzleti tanácsadáshoz hitelkeretek, kockázatkezelés és a nők által irányított kkv-kkal együttműködő helyi partnerbankoknak nyújtott technikai segítség, valamint üzleti tanácsadó szolgálatok, képzés és mentorálás révén;

46.

rámutat a nőknek a konfliktusmegoldásba és a békéltetésbe való fokozottabb bevonásának pozitív példáira, amilyen például a Nemzeti Békealapítvány (USA) által 1994-ben alapított és kifejlesztett Transzkaukázusi Nők Biztonsági és Békepárbeszéde, amelynek az volt a célja, hogy a kaukázusi nők a háború gyermekáldozatainak rehabilitációjához, valamint a béke- és demokráciaépítés képzéséhez hasonló projekteken dolgozhassanak;

47.

támogatja a nők szerepének megerősítésére irányuló projekteket, amelyek célja a nők önbizalmának növelése, részvételük biztosítása, valamint az életüket érintő valamennyi területen döntéshozatali jogkörük és hatáskörük kiszélesítése; külön felhívja a figyelmet a véleménynyilvánítás szabadságának szerepére a nők szerepének megerősítése terén; határozottan támogatja azokat a szerepvállalás növelését elősegítő projekteket, amelyek a nők helyi választásokon való részvételét mozdítják elő, így többek között a WiLD (Woman in Local Democracy – Nők a helyi demokráciában) projektet, amely a projekt női kedvezményezettjei 70 %-ának a megválasztását eredményezte a 2013. és 2014. évi örményországi választásokon, valamint azokat a projekteket, melyek a nők gazdaságpolitikák végrehajtásában való részvételét igyekeznek előmozdítani, mint amilyen például az ENSZ Fejlesztési Programjának jelenleg Azerbajdzsánban futó projektje, amelynek célja a nők által irányított vállalkozások létrehozásának támogatása a Masalli régióban; üdvözli az Európa Tanács a keleti partnerség öt országában a nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének javítására irányuló projektjét, amelynek célja a nők igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférése útjában álló akadályok meghatározása és ezen akadályok felszámolásának támogatása, valamint a keleti partnerség országaiban az olyan intézkedések kidolgozására vonatkozó kapacitások megerősítése, amelyek célja annak biztosítása, hogy az igazságszolgáltatás területének különböző szereplői vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőség szempontjait, többek között a jogi szakemberek képzése révén;

Uniós támogatás az európai szomszédságpolitika keretében

48.

hangsúlyozza, hogy az elmúlt öt évben az európai szomszédságpolitika keretében 103 millió eurót költöttek a nemek közötti egyenlőséget elősegítő 121 projektre és programra, amelyből 5 millió EUR-t a „Nők az üzleti életben” program kapott a keleti partnerség országaiban; elismeri, hogy az Unió jelentős támogatást nyújtott a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség terén a célok eléréséhez, ideértve a szakértői technikai segítségnyújtást és információcserét is, amely segítséget nyújt a közigazgatási reformok során, és elősegíti az alapvető értékek és politikák terén történő együttműködést;

49.

rámutat, hogy míg a nemek közötti egyenlőség az európai szomszédságpolitika és az ENI horizontális alapelve, a nemek közötti egyenlőség terén pontosabb és mérhetőbb célkitűzések elérésére kell törekedni, tekintettel többek között a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2020-as cselekvési tervre is; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika nemzeti cselekvési terveinek megvalósításához égető szükség van a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére – mint a nemek közötti egyenlőség elérését célzó stratégiára – és pozitív intézkedésekre;

50.

felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza a nemek közötti egyenlőség érvényesítését az európai szomszédságpolitika és az ENI minden szakpolitikai területén, ezáltal biztosítva a nemek közötti egyenlőség érvényesítését célzó konkrét célkitűzések kialakítását és figyelemmel kísérését;

51.

megjegyzi, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitikán belül az országspecifikus jelentéseknek a partnerekkel együtt megállapított prioritásokra kell koncentrálniuk; üdvözli, hogy a szomszédságban zajló fejlesztéseket nyomon követő rendszeres jelentések a nemek közötti egyenlőség szempontját is magukban foglalják majd;

52.

sürgeti, hogy a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség kérdései is szerepeljenek a keleti partnerség országaival a politikai és emberi jogokról folytatott rendszeres párbeszédek napirendjén, a javasolt intézkedésekkel együtt;

53.

kiemeli a parlamentáris diplomácia jelentős szerepét az összes fent említett területen, valamint a bevált gyakorlatok megosztásának szükségességét;

54.

úgy véli, hogy fontos a harmonizált adatok gyűjtése a nők helyzetére vonatkozóan a keleti partnerség országaiban; ösztönzi a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által kidolgozott mutató bevezetésének lehetőségét a keleti partnerség országaiban, az ENI által támogatott projektek részeként;

55.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az ENI-ből a helyi nőszervezeteknek és a civil társadalomnak is jusson támogatás, amely szervezetek a legjobb helyzetben vannak ahhoz, hogy elérjék a helyi lakosságot, illetve hogy növeljék a régióban a nők és lányok problémáinak tudatosítását és megoldását;

56.

ösztönzi a tagállamokat, hogy alakítsanak ki szorosabb kétoldalú és többoldalú kapcsolatokat a keleti partnerség országaival, és hogy aktívan vegyenek részt az átmeneti segítségnyújtásban, a technikai segítségnyújtásban és a tapasztalatok megosztásában; úgy véli, hogy a keleti partnerség országaihoz földrajzilag közel elhelyezkedő tagállamok fontos szerepet tölthetnek be a szorosabb kapcsolatok elősegítésében és a többi tagállam keleti partnerségekbe való bevonásában;

o o

57.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 77., 2014.3.15., 27. o.

(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0018.

(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0470.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0350.

(5) HL C 181., 2016.5.19., 21. o.

(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0272.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/51

P8_TA(2016)0490

Az EK–Üzbegisztán partnerségi és együttműködési megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztése

Az Európai Parlament 2016. december 14-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerség létrehozásáról szóló partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a kétoldalú textilkereskedelmi megállapodás lejártára tekintettel a megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (16384/1/2010 – C7-0097/2011 – 2010/0323(NLE) – 2016/2226(INI))

(2018/C 238/04)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (16384/1/2010),

—	tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv tervezetére (16388/2010),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0097/2011),

—	tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2011. december 15-i átmeneti állásfoglalására (1),

—	tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalására (2),

—

tekintettel a kényszermunka felszámolásáról szóló egyezmény (105. Egyezmény) és a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló egyezmény (182. Egyezmény) tekintetében a szakértői bizottságnak az Üzbegisztánnal kapcsolatos egyezmények és ajánlások alkalmazásáról szóló legújabb észrevételeire, amelyeket 2015-ben fogadtak el és 2016-ban tettek közzé (3);

—	tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

—	tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0330/2016),

mivel 2011 decemberében az Európai Parlament úgy határozott, hogy elhalasztja az EU és Üzbegisztán közötti, textilekre vonatkozó jegyzőkönyvvel való egyetértésre irányuló határozatát, és időközi jelentést fogad el a gyermekmunka és a kényszermunka üzbegisztáni gyapotültetvényeken történő alkalmazására vonatkozó állítások kivizsgálására;

mivel ebben az időközi jelentésben a Parlament megállapította, hogy csak akkor adja hozzájárulását, ha az üzbég hatóságok engedélyezik az ILO megfigyelőinek, hogy alapos és akadályoztatástól mentes ellenőrzést hajtsanak végre, és ennek során megerősítést nyer, hogy konkrét és jelentős eredményekkel járó reformokra került sor, melyek következtében a kényszermunka és a gyermekmunka gyakorlatának nemzeti, tartományi és helyi szinten történő tényleges eltörlése folyamatban van;

mivel a Parlament rendszeres párbeszédet folytat a Bizottsággal, az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ), az üzbég kormánnyal, az ILO-val és a civil társadalommal, hogy nyomon kövesse a fejleményeket a gyapotbetakarítás során, és nyomást gyakoroljon valamennyi érintett félre annak érdekében, hogy véget vessenek a gyermekmunka és a kényszermunka üzbegisztáni alkalmazásának;

D.	mivel 2013-ban az üzbég kormány engedélyezte az ILO-nak, hogy ellenőrizze a gyapotbetakarítást; mivel 2013-tól az ILO több alkalommal is ellenőrzést végzett, amely kezdetben a gyermekmunkára összpontosított, később azonban kiterjedt a kényszermunkára és a munkaerő-felvételi körülményekre is;

E.	mivel az ILO és az üzbég kormány közötti együttműködés fokozatosan bővült, és 2014-ben Üzbegisztán lett az első közép-ázsiai ország, amelyik a tisztességes munkára irányuló országos programban állapodott meg az ILO-val;

F.	mivel a 2015-ös gyapotbetakarítás során végzett legutóbbi ILO-vizsgálat kimutatta, hogy „a gyermekek alkalmazása a gyapotbetakarítás során ritka, szórványos és társadalmilag elfogadhatatlan lett, még ha folyamatos elővigyázatosságra van is szükség” (4);

G.	mivel az ILO szerint míg a kényszermunkával kapcsolatos tudatosság Üzbegisztánban továbbra is kezdetleges, az ILO által végzett felmérések azért azt mutatják, hogy a munkavállalók többsége önkéntes alapon vesz részt a gyapotszedésben, és van lehetőség a munka elutasítására;

H.	mivel az ILO 2016. évi üzbegisztáni gyapotbetakarításról szóló zárójelentése ez év végén válik elérhetővé;

mivel a kényszer- és gyermekmunka üzbegisztáni felszámolása egy objektív, de még mindig tartó folyamat, amely még nagyobb erőfeszítéseket tesz szükségessé, és amelyet mind az EU-nak, mind a nemzetközi közösségnek – beleértve az emberi jogi és munkajogi civil társadalmi szervezeteket – továbbra is támogatnia kell;

mivel az üzbég kormány számos cselekvési tervet fogadott el a gyapotszedésre vonatkozó felvételi eljárás megváltoztatása érdekében, és a munkáltatói szervezetekkel és szakszervezetekkel együtt előmozdította a tudatosság fokozását és visszajelzési mechanizmust alakított ki a kényszermunka és a gyermekmunka felszámolása érdekében;

mivel az NGO-k még mindig az emberi jogok megsértéséről számolnak be az országban, különösen a gyapotbetakarítás területén, ahol rámutatnak arra, hogy a diákokat és a közalkalmazottakat tömegesen kényszerítik gyapotszedésre, megsértik az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságát, nevezetesen kikérdezik a betakarításról jelentést tevő polgárokat, rendszeresen üldözik és zaklatják az emberijog-védőket és a civil társadalmi aktivistákat, valamint megakadályozzák, hogy nemzetközi jogvédő csoportok és médiaforrások működjenek az országban;

L.	mivel Iszlam Karimov elnök hirtelen halálának semmilyen hatással sem kellene lennie az üzbegisztáni gyapotföldeken dolgozók munkakörülményeinek javítására beindult folyamat folytonosságát illetően;

hangsúlyozza az üzbég kormány fellépésének fontosságát, amelynek keretében engedélyezi az ILO-nak a gyapotbetakarítás ellenőrzését, és a tisztességes munkára irányuló országos programon keresztül kibővített együttműködést folytat az ILO-val;

üdvözli a 2013 óta elért jelentős előrelépést Üzbegisztánban, többek közt a gyermekmunkát tiltó jogszabályok elfogadását, ami a gyermekmunka szinte teljes mértékű felszámolását eredményezte; ösztönzi a hatóságokat, hogy a gyermekmunka teljes körű felszámolása érdekében továbbra is folytassanak az egész országra kiterjedő tájékoztató kampányt;

értékeli, hogy az ILO-val együttműködésben az üzbég kormány törekszik a kényszermunka felszámolására is, és hogy történtek előrelépések; hangsúlyozza azonban, hogy továbbra is jellemzőek a nem önkéntes munka kifinomultabb módjai, és hogy ez összetett folyamat, amely többek között megköveteli a foglalkoztatási politikák reformját;

véleménye szerint az üzbég kormány e téren tett erőfeszítései miatt a Parlamentnek egyetértését kellene adnia az EU és Üzbegisztán közötti, textilekre vonatkozó jegyzőkönyvhöz; véleménye szerint az egyetértés pozitívan ösztönözné az üzbég kormányt arra, hogy folytassa a gyermekmunka és a kényszermunka minden egyéb formájának maradéktalan felszámolására irányuló erőfeszítéseit, valamint hogy erősítse tovább az EU-val való együttműködését;

üdvözli, hogy 2015 októberében az Üzbegisztáni Szakszervezetek Szövetsége társult tagként csatlakozott a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetséghez; kiemeli az üzbég szakszervezetek szerepét a tisztességes munkakörülmények biztosításában és a munkajogok védelmében; felszólítja az üzbég kormányt, hogy ilyen irányban működjön együtt maradéktalanul a szakszervezetekkel; arra ösztönzi az üzbég szakszervezeteket, hogy fokozzák szerepvállalásukat a kényszermunka teljes felszámolása érdekében;

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy független megfigyelők jelentései szerint a 2016. évi betakarítást megelőző munkálatok során államilag mozgósították a polgárokat, többek között kényszermunkára fogva az állami alkalmazottakat és a diákokat;

felszólítja a következő üzbég elnököt, hogy a gyapotbetakarításkor még mindig alkalmazott kényszermunka és gyermekmunka haladéktalan megszüntetésével alkosson új emberi jogi paradigmát;

felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet az üzbég helyzettel kapcsolatosan, különösen a gyermekmunka és a kényszermunka felszámolása tekintetében; úgy határoz, hogy az üzbegisztáni kényszermunka és gyermekmunka teljes felszámolása érdekében továbbra is nyomon követi az üzbegisztáni fejleményeket és rendszeres párbeszédet folytat az ILO-val, a Bizottsággal, az EKSZ-szel és a többi érintett féllel;

elismeri, hogy e cél elérése érdekében szükség van a párbeszéd és az együttműködés ötvözésére, valamint az EU-nak, az ILO-nak és a Világbanknak folyamatos nyomást kell gyakorolnia az üzbég kormányra; fenntartja magának a jogot, hogy felszólítsa a Bizottságot és a Tanácsot a partnerségi és együttműködési megállapodás 2. és 95. cikkének életbeléptetésére, hogy valamennyi szükséges általános és konkrét intézkedést meg lehessen tenni, amennyiben a gyermek- és kényszermunka felszámolása iránti kötelezettségvállalás nem teljesül;

10.

felszólítja a Bizottságot és az EU taskenti küldöttségét, hogy szakpolitikai párbeszéd és támogatási programok révén járuljon hozzá az üzbegisztáni strukturális reformokhoz, amelyek kiterjednek többek között a gyapotszedők magasabb bérezésére és a gyapotbetakarításból származó bevétel nagyobb költségvetési átláthatóságára;

11.

osztja azt a nézetet, hogy a tisztességes munkára irányuló országos programot 2016 után is folytatni kell és el kell mélyíteni, hogy fontolóra lehessen venni az üzbég gazdaság modernizációját és a foglalkoztatási politika javítását, például a munkahelyi egészségvédelem, a biztonság és a munkafelügyelet terén, egyúttal szem előtt tartva a nemek közötti egyenlőséget is; e tekintetben üdvözli az üzbég kormány 2015. november 16-i 909. sz. rendeletét, amely a mezőgazdasági ágazat munkavállalói munkakörülményeinek, foglalkoztatásának és szociális védelmének javítására irányul a 2016–2018 közötti időszakban;

12.

hangsúlyozza, hogy a reformfolyamatokra és az üzbég parlament munkájának egyszerűsítésére az EU által az elmúlt években rendelkezésre bocsátott, a jogállamiságra és az igazságszolgáltatásra összpontosító támogatásnak kézzelfogható eredményeket kell hoznia;

13.

úgy véli, hogy az Üzbegisztánnak nyújtott uniós támogatásnak az ország monokultúrás gyapottermesztéstől való függetlenítését és a kiviteltől való függőségének csökkentését is kell céloznia a gazdaság diverzifikálása révén, fokozatosan javítva a katasztrofális környezeti helyzeten, különös tekintettel arra, ami az Aral-tóból és mellékfolyóiból megmaradt;

14.

e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb nyújtsa be a ruházati szektor ellátási láncának felelősségteljes kezelésére vonatkozó kiemelt uniós kezdeményezést egy, az ellátási lánc átláthatóságának megerősítésére irányuló javaslattal együtt; emlékeztet a 2013-ban elindított fenntarthatósági paktum fontosságára és hangsúlyozza, hogy az ilyen típusú kezdeményezés a harmadik államokkal partnerségben kidolgozott új fellépések alapjául szolgálhat munka-, egészségügyi és biztonsági körülmények javítására irányuló célkitűzések teljesítése érdekében a konfekcióipar ágazatban;

15.

ösztönzi az üzbég kormányt, hogy tegyen további erőfeszítéseket a 27 alapvető GSP+ nemzetközi egyezmény ratifikálása és tényleges végrehajtása érdekében, hogy kérelmezhesse a GSP+ vámkedvezményeket;

16.

kiemeli, hogy 2009-ben és 2010-ben a Tanács megszüntette az uniós szankciókat „annak érdekében, hogy ezzel is ösztönözze az üzbég hatóságokat a jogállamiság és az emberi jogi helyzet javítását szolgáló lényeges lépések megtételére”, kijelentve továbbá, hogy „a Tanács szorosan és folyamatosan figyelemmel kíséri az üzbegisztáni emberi jogi helyzetet”, és hogy „a párbeszéd és együttműködés mélysége és minősége az üzbég reformok […] függvénye”;

17.

felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy kövesse nyomon a politikai átmenetet Üzbegisztánban, és rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet erről a folyamatról;

18.

felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), az EKSZ-t és az uniós tagállamokat, hogy az átmenetet használják ki arra, hogy az emberi jogi helyzet konkrét, mérhető javítására ösztönözzenek az elkövetkező hónapokban; hangsúlyozza, hogy a konkrét előrelépéseknek ki kell terjedniük az uniós külügyminiszterek által 2010-ben meghatározott feltételekre;

19.

rámutat, hogy az EU és Üzbegisztán közötti kereskedelem fő területét a textilipari ágazat, különösen a gyapottermelés képezi; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU-nak teljes mértékben ki kell használnia a partnerségi és együttműködési megállapodás kiterjesztését annak biztosítására, hogy az üzbég hatóságok elköteleződjenek az elnök hirtelen halálát követő átmeneti folyamat mellett, amely jobb kormányzáshoz, a jogállamiság megerősítéséhez, demokratikus reformokhoz és az emberi jogi helyzet jelentős javulásához vezet;

20.

ismét rámutat az Unió arra vonatkozó kötelezettségvállalására, hogy tovább mélyíti a kapcsolatokat Üzbegisztánnal, ami megköveteli az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását; felszólítja az üzbég kormányt, hogy biztosítson nagyobb teret a független civil társadalom számára, valamint vegye nagyobb mértékben figyelembe az üzbég és nemzetközi nem kormányzati szervezetek felvetéseit, továbbá teljesítse a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya és az ENSZ kínzás elleni egyezménye értelmében fennálló kötelezettségeit;

21.

sürgeti az üzbég hatóságokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az emberi jogok védelmével kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat; üdvözli azon javaslat bejelentését, miszerint az üzbég alkotmány 24. évfordulója alkalmából amnesztiát hirdetnek; sürgeti az üzbég hatóságokat, hogy e gesztus részeként bocsássák szabadon a politikai okokból bebörtönzött valamennyi foglyot, javítsák a foglyokkal való bánásmódot és vessenek véget a tiltakozások letörésének, a letartóztatásoknak és az elmarasztaló ítéleteknek; arra ösztönzi az üzbég kormányt, hogy fokozza a nemzetközi intézményekkel való együttműködését, többek között az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (UNHRC) tizenegy különleges eljárásában (5);

22.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok, illetve az Üzbég Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 168. E, 2013.6.14., 195. o.

(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0489.

(3) A szakértői bizottság egyezmények és ajánlások alkalmazásáról szóló jelentése, a nemzetközi munkaügyi normák alkalmazása, 2016 – III. JELENTÉS (1A. rész).

(4) A szakértői bizottság egyezmények és ajánlások alkalmazásáról szóló jelentése, a nemzetközi munkaügyi normák alkalmazása, 2016 – III. JELENTÉS (1A. rész), 218. o.

(5) A 11 különleges eljárás leírása itt olvasható: http://spinternet.ohchr.org/_Layouts/SpecialProceduresInternet/ViewCountryVisits.aspx?Lang=en&country=UZB. Az UNHRC különleges eljárásainak általános áttekintéséért lásd: http://www.ohchr.org/en/HRBodies/SP/Pages/Welcomepage.aspx

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/55

P8_TA(2016)0493

EU–Norvégia megállapodás a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről

Az Európai Parlament 2016. december 14-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (10711/2016 – C8-0332/2016 – 2016/0192(NLE) – 2016/2229(INI))

(2018/C 238/05)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10711/2016),

—	tekintettel az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás tervezetére (11692/2014),

—	tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0332/2016),

—	tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalására (1),

—	tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére,

—	tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0320/2016),

A.	mivel Dánia, Norvégia és Svédország halászai hagyományosan mindig is közösen halásztak a Kattegat és a Skagerrak területén;

mivel a megállapodás fenntartja a dán, norvég és svéd halászok történelmi halászati jogait a Kattegat és a Skagerrak területén anélkül, hogy sértené más államok halászainak jogait, miközben biztosítja azt is, hogy a szóban forgó vizeken megfelelő intézkedéseket tegyenek a halászati gazdálkodás és az állománymegőrzés területén;

mivel a megállapodás elősegíti az Unión belüli, az új közös halászati politika alapelveivel összhangban átalakított halászati gazdálkodási rendszer végrehajtását, és különösen a kirakodási kötelezettség és kötelező intézkedések bevezetését az állományok maximális fenntartható hozamot eredményező szint felett tartása érdekében;

felhívja a Bizottságot, hogy továbbítsa a Parlamentnek a megállapodás 4. cikkével összhangban tartott valamennyi konzultáció jegyzőkönyveit és következtetéseit;

felhívja a Bizottságot, hogy a megállapodás alkalmazásának utolsó évében és a megújításáról szóló tárgyalások megnyitása előtt nyújtson be a Parlamentnek és a Tanácsnak teljes körű jelentést annak végrehajtásáról;

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hogy az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikkének (2) bekezdése és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkének (10) bekezdése értelmében saját hatáskörükön belül eljárva haladéktalanul és teljes körűen tájékoztassák a Parlamentet a megállapodással és megújításával kapcsolatos eljárások valamennyi szakaszában;

hangsúlyozza, hogy bármely harmadik ország belső piachoz való hozzáférésének a kölcsönösségen kell alapulnia, valamint hogy Norvégia esetében az Unióból származó élelmiszertermékekre, többek között halászati termékekre kivetett vámoknak összhangban kell állniuk az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodással;

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak feladata annak biztosítása, hogy az Unióból származó élelmiszerekre és halászati termékekre vonatkozóan ne állapítsanak meg olyan vámokat, amelyek ellentétesek az élelmiszerek, többek között a halászati termékek területén érvényes szabadkereskedelem elveivel;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Norvég Királyság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0492.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/57

P8_TA(2016)0502

Éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos 2015. évi politikájáról

Az Európai Parlament 2016. december 14-i állásfoglalása az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről (2016/2219(INI))

(2018/C 238/06)

Az Európai Parlament

—	tekintettel az ENSZ 1945. október 24. óta hatályban lévő Alapokmányára,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire, különösen az 1966. december 16-án New Yorkban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—	tekintettel az alapvető nemzetközi emberi jogi egyezményekre, többek között a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelynek az EU részes fele,

—	tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW) (1),

—	tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i parlamenti állásfoglalásra (2),

—	tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, 1990. december 18-i nemzetközi egyezményre (3),

—	tekintettel a fejlődéshez való jogról szóló ENSZ-nyilatkozatra (4),

—	tekintettel az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra és a Közgyűlés magas szintű plenáris ülésének – más néven az őslakos népekkel foglalkozó világkonferencia – 2014. szeptember 22-i záródokumentumára (5),

—	tekintettel az 1993. június 25-én elfogadott Bécsi Nyilatkozatra és Cselekvési Programra (6),

—	tekintettel az 1995. évi Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra (7) és az 1994. évi nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD) cselekvési programjára (8), valamint ezek felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,

—	tekintettel az Egyesült Nemzeteknek a nemzeti emberi jogi intézményekre vonatkozó párizsi elveire (9),

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának az idősek jogairól szóló 25. cikkére,

—	tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 8., 21. és 23. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkére,

—	tekintettel az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) „Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című, 2016. június 28-i kiadványára (10),

—	tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokra és demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (11),

—	tekintettel a Külügyek Tanácsának 2009. december 8-i, a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló következtetéseire (12) és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló, felülvizsgált európai uniós iránymutatásokra (13),

—	tekintettel a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos cselekvési tervre (14), amely a 2015–2019 közötti időszakra szól,

—	tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó iránymutatásaira,

—	tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra (15),

—	tekintettel a Tanács által 2013. június 24-én elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó iránymutatásokra (16),

—	tekintettel az Európai Parlament parlamentközi küldöttségei számára készült, az emberi jogok és a demokrácia nem uniós országokba irányuló látogatásaik során történő előmozdításáról szóló iránymutatásokra,

—	tekintettel „Az EU 2015. évi éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban” című, a Tanács által 2016. június 20-án elfogadott dokumentumra (17),

—	tekintettel a Tanács által 2015. október 26-án elfogadott, „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” (GAPII) című cselekvési tervre (18),

—	tekintettel az LMBTI személyek egyenlőségéről szóló, 2016. június 16-i tanácsi következtetésekre (19) és a Bizottság által összeállított, az LMBTI személyek egyenlőségének előmozdítása tekintetében (2016 és 2019 között) meghozandó intézkedések listájára (20),

—	tekintettel a nemek közötti egyenlőség és a fejlesztés kapcsolatáról szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre (21),

—	tekintettel a 2015. május 13-i európai migrációs stratégiára (COM(2015)0240) és a migrációról szóló 2015. július 20-i (22), 2015. szeptember 14-i (23) és 2015. szeptember 22-i (24) tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a Tanács 2015. február 17-i (KKBP) 2015/260 határozatára az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője megbízatásának meghosszabbításáról (25),

—	tekintettel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2014. december 5-i tanácsi következtetésekre (26),

—	tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című dokumentumról szóló, 2012. május 14-i tanácsi következtetésekre (27),

—	tekintettel a Tanács által 2016. szeptember 20-án elfogadott, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú ENSZ BT-határozatok uniós végrehajtására vonatkozó átfogó megközelítés felülvizsgált európai uniós mutatóira (28),

—	tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló 2011. május 11-i isztambuli egyezményére (29),

—	tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról és a 2003/444/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra (30),

—	tekintettel a Bizottság és a főképviselő/alelnök az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló közös közleményére (JOIN(2015)0050),

—	tekintettel a 2015. november 11–12-i vallettai cselekvési tervre (31),

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2015. október 13-i határozatára (32),

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nemi erőszakról mint háborús bűncselekményről szóló, 2008. június 19-i határozatára (33),

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-i határozatára (34),

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a migránsok védelméről szóló, 2014. december 18-i határozatára (35),

—	tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásaira,

—	tekintettel az „EU–Afrika Alap: következmények a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás szempontjából” című, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására (36),

—	tekintettel „Az emberkereskedelem elleni küzdelem az uniós külkapcsolatok terén” című 2016. július 5-i állásfoglalására (37),

—	tekintettel a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalására (38),

—	tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására (39),

—	tekintettel a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett „ISIS/Dáis” általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló, 2016. február 4-i állásfoglalására (40),

—	tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására (41),

—	tekintettel az Európába irányuló migrációról és menekülthullámról szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására (42),

—	tekintettel a „nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése a fejlesztési együttműködés keretében” című uniós cselekvési terv megújításáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására (43),

—	tekintettel a halálbüntetésről szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására (44),

—	tekintettel „Az emberi jogokról és a technológiáról: megfigyelési rendszerek és hálózati behatoló rendszerek hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására (45),

—	tekintettel az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlament számára készített éves jelentéséről szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására (46),

—	tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására (47),

—	tekintettel az Irakban és Szíriában uralkodó helyzetről, valamint – a kisebbségek üldözését is beleértve – az Iszlám Állam által indított offenzíváról szóló, 2014. szeptember 18-i állásfoglalására (48),

—	tekintettel a katonai robotrepülőgépek használatáról szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására (49),

—	tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására (50), valamint az ENSZ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó különleges előadójának a kisebbségekről és a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2016. január 28-i jelentésére (51),

—	tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására (52),

—	tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására (53),

—	tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatásról: a kihívásokkal való szembenézésről és a nehézségek leküzdéséről szóló, 2011. november 17-i állásfoglalására (54),

—	tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására (55),

—	tekintettel az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (56),

—	tekintettel az „Üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó elvek: a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer végrehajtása” című jelentésre, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011. július 6-i 17/4. számú állásfoglalásában (57) támogatott,

—	tekintettel a Demokráciáért Európai Alapítvány 2015. évi éves jelentésére (58),

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0355/2016),

mivel az EUSZ 21. cikke kötelezi az Európai Uniót olyan közös kül- és biztonságpolitika kialakítására, amely az Unió létrehozását vezérlő elvekre épül, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye: ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása;

B.	mivel az EUMSZ 207. cikke előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni;

mivel az EUMSZ 3. cikke megerősíti, hogy „a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez. Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához”;

D.	mivel az emberi jogok oszthatatlanságának és egyetemességének tisztelete, előmozdítása és védelmezése az EU kül- és biztonságpolitikájának legfőbb célkitűzései között szerepelnek, amint azt a harmadik országokkal kötött valamennyi uniós megállapodásban szereplő emberi jogi záradék megállapítja;

E.	mivel az emberi jogok, a béke, valamint a biztonság és a fejlődés tiszteletben tartása szorosan kapcsolódik egymáshoz, és egymást erősítik;

mivel az emberi jogokat és a demokráciát támogató politikát érvényesíteni kell a külső dimenzióval bíró összes egyéb uniós politikában, mint például a fejlesztéspolitikában, a migrációs politikában, a biztonságpolitikában, a terrorizmus elleni politikában, a szomszédságpolitikában, a bővítési politikában és a kereskedelempolitikában, különösen az emberi jogokkal kapcsolatos feltételek teljesítése révén;

mivel az emberi jogok terén a belső és külső koherencia elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU emberi jogi politikája külföldön is hiteles legyen, és mivel az Unió belső és külső politikái közötti, valamint külső politikái közötti fokozott következetesség az Unió sikeres és hatékony emberi jogi és demokratizálási politikájának nélkülözhetetlen követelménye; mivel a fokozott következetességnek lehetővé kell tennie, hogy az Unió gyorsabb és hatékonyabb választ adjon az emberi jogok megsértésének már korai szakaszaiban; mivel a koherencia problémája különösen szembeszökő a mostani migrációs politikával összefüggésében,

mivel a szabadság, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a rendszeres és tiszta választások elve olyan értékek, amelyek a demokrácia alapvető elemeit alkotják; mivel a tiszta és szabad választásokon kívül a demokratikus rendszer ismérvei többek között az átlátható és elszámoltatható kormányzás, a jogállamiság tiszteletben tartása, a véleménynyilvánítás szabadsága, az emberi jogok tiszteletben tartása, a független igazságügyi rendszer létezése, valamint a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló nemzetközi megállapodások tiszteletben tartása;

mivel az emberi jogok fenyegetésnek vannak kitéve világszerte és mivel az emberi jogok egyetemességét számos tekintélyelvű rezsim súlyosan megkérdőjelezi; mivel világszerte számos kísérletet tesznek a civil társadalom mozgásterének csökkentésére, többek között multilaterális fórumokon; mivel az emberi jogok be nem tartása negatív következményekkel jár az egyénre, annak rokonaira és a társadalomra nézve;

J.	mivel az Unió kulcsszerepet játszott a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend elfogadásában, amelynek az a célja, hogy mindenkinek az emberi jogait érvényesítse;

mivel a Tanács 2015. július 20-án elfogadta az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos új, a 2015–2019 közötti időszakra szóló cselekvési tervet azzal a céllal, hogy lehetővé tegye az EU számára, hogy koncentráltabb, rendszeresebb és összehangoltabb módon alkalmazza emberi jogi eszközeit e kihívások leküzdésére; mivel e cselekvési tervet a 2016–2020 közötti időszakra szóló, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervvel összhangban kell végrehajtani;

mivel a főképviselő/alelnök kijelentette, hogy az emberi jogok egyik átfogó prioritását fogják adni, és iránytűként kívánja használni az emberi jogokat a harmadik országokhoz fűződő valamennyi kapcsolatában; mivel megismételte az EU amelletti elkötelezettségét is, hogy „kivétel nélkül”, a külkapcsolatok valamennyi területén előmozdítja az emberi jogokat;

mivel a hatékony multilateralizmus iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére; mivel a harmadik országokkal minden kétoldalú és multilaterális fórumon való kapcsolatfelvétel a harmadik országokban felmerülő emberi jogi kérdések tisztázásának egyik leghatékonyabb eszköze;

mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) rendes ülései, a különleges előadók kijelölése, egyetemes időszakos felülvizsgálati mechanizmusa és az egyes országokban kialakult helyzetekre vagy tematikus kérdésekre vonatkozó egyedi eljárások hozzájárulnak az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításához és tiszteletben tartásához;

O.	mivel az Unió egyik fő prioritásának tekinti a harmadik országok civil társadalmával és az emberi jogi jogvédőkkel folytatott szoros együttműködést az emberi jogok előmozdítása és az emberi jogi jogsértések kezelése során;

mivel „a helyi hatóságokról és a civil társadalomról: Európa elköteleződése a fenntartható fejlődés támogatása mellett” című, 2013. október 22-i állásfoglalásában (59) a Parlament mélységes aggodalmának ad hangot a civil társadalmi szervezetekkel szembeni fellépés okán, valamint hangsúlyozza egy olyan ellenőrzési rendszer meghatározásának fontosságát, amely lehetővé teszi az előrehaladás értékelését a követett politika és a szabályozási rendelkezések tekintetében, továbbá felhív a civil társadalmi szervezetek számára kedvező környezet előmozdítására; mivel a közelmúltban több ország fogadott el szigorú jogszabályokat a nem kormányzati szervezetekről, amelyek nemkívánatosnak nyilvánítanak külföldi szervezeteket, amennyiben úgy ítélik, hogy fenyegetést jelentenek az alkotmányos rendre, a védelemre vagy biztonságra, és mivel egyedül 2015-ben 185 környezetvédő emberi jogi aktivistát gyilkoltak meg a világon, ezek 66 %-át latin-amerikai országokban;

Q.	mivel – különösen Ázsiában, a Közel-Keleten és Afrikában – egyre több ország alkalmaz utazási tilalmat annak megakadályozására, hogy az emberijog-védők részt vehessenek nemzetközi eseményeken;

mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. és 19. cikke elismeri, hogy mindenkinek joga van a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsághoz, a véleménynyilvánítás szabadságához, amely magában foglalja a jogot, miszerint nézetei miatt senki sem zaklatható, valamint az információ kereséséhez és megismeréséhez, illetve a mindenfajta adat és gondolat bármilyen média segítésével történő, határokra való tekintet nélküli terjesztéséhez való jogot; mivel a kizárólag véleményalkotás, vallásgyakorlás és véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joguk békés gyakorlása miatt üldöztetett személyek száma jelentősen megnőtt;

mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 20. cikke elismeri, hogy mindenkinek joga van a békés gyülekezés és egyesülés szabadsághoz; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 21/16. számú határozata emlékezteti az államokat azon kötelezettségükre, hogy tartsák tiszteletben és teljes körűen védelmezzék az egyének békés gyülekezéshez és szabad egyesüléshez való jogát, online és offline egyaránt, és mivel a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadságát vallásközi és kultúraközi párbeszédek révén kell támogatni;

mivel a genfi egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyvei meghatározzák a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok alapvető szabályait és ezek alkotják az összes humanitárius fellépés magját; mivel a civilek és a lakóhelyét elhagyni kényszerült személyek konfliktusövezetekben való védelmét teljes semlegességgel és pártatlansággal kell biztosítani, valamint mivel fenn kell tartani a segélyezés függetlenségét;

U.	mivel valamely terület jogellenes megszállása a nemzetközi jog folyamatos megsértését jelenti, ami a nemzetközi humanitárius jog értelmében kiváltja a megszálló hatalom felelősségét a terület civil lakossága felé;

V.	mivel a háborús bűncselekmények és az emberiesség elleni bűncselekmények bizonyítékait nehéz megőrizni – különösen az erőszak ellen menekülők minden korábbinál nagyobb mértékű áramlásának idején; mivel a bizonyítékok megőrzése nélkülözhetetlen az elkövetők bíróság elé állításához;

W.	mivel az USA guantánamói fogolytáborának bezárására irányuló törekvések meghiúsultak és 2015-ben csak 20 fogvatartottat engedtek szabadon vagy helyeztek át;

mivel világszerte egyre több ember menekül háború, fegyveres konfliktusok vagy más megalázó körülmények elől, és mivel ezek a menekültáramlások és a migráció különböző formái jelentős kihívást jelentenek mind az Unió számára, mind globális szinten, és azonnali, hatékony és fenntartható megoldásokat igényelnek, a közös európai értékekkel összhangban; mivel a Bizottság – a vezető globális donor – által nyújtott humanitárius segély több mint 30 országban segíti a menekülteket és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülőket;

mivel a migránscsempészet, az emberkereskedelem és a munkaerő-kizsákmányolás elleni küzdelem egyaránt igényel rövid, közép- és hosszú távú válaszokat, többek között a bűnözői hálózatok felszámolását és az elkövetők bíróság elé állítását, az adatok gyűjtését és elemzését, az áldozatok védelmét és a jogellenesen tartózkodó migránsok visszatérését célzó intézkedéseket, valamint a harmadik országokkal folytatott együttműködést, továbbá az emberkereskedelem és embercsempészet áldozatai iránti keresletet és a migrációnak az embereket az embercsempészeknek kiszolgáltató kiváltói okait kezelő, hosszabb távú stratégiákat;

mivel az igazságszolgáltatás nélkülözhetetlen az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításához, és az EU és tagállamai a Nemzetközi Büntetőbíróság feltétel nélküli támogatói annak megalakulása óta, miközben előmozdítják a Római Statútum egyetemességét, és a Bíróság függetlenségének erősítése érdekében védelmezik annak sérthetetlenségét;

AA.

mivel eddig jelentős előrelépés történt a halálbüntetés eltörlése felé és számos ország eltörölte a halálbüntetést, és mivel mások jogalkotási intézkedéseket tettek e célból; mivel 2015-ben drámai módon nőtt a kivégzések száma, amelyek közel 90 %-a csupán három országban, Iránban, Pakisztánban és Szaúd-Arábiában történt; mivel Belarusz az egyetlen olyan európai ország, amely nem szüntette meg a halálbüntetést;

AB.

mivel a nemek közötti egyenlőség az egyik legfontosabb európai érték, és szerves részét képezi az EU jogi és politikai keretének, valamint központi eleme az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének; mivel az utóbbi években drasztikusan megnövekedett a nők és lányok elleni erőszak és megkülönböztetés, különösen a háborús övezetekben és az önkényuralmi rendszerekben;

AC.

mivel az UNICEF becslései szerint 250 millió gyermek él konfliktus által érintett országokban, közel 50 millió gyermek volt kénytelen erőszak, háború és az azzal járó atrocitások, terrorizmus és felkelések miatt elhagyni az otthonát vagy vándorolt határokon át, és sokan szenvednek továbbra is a megkülönböztetés, az erőszak, a kizsákmányolás, a bántalmazás, a kényszermunka, a szegénység és az alultápláltság számtalan megnyilvánulási formájától;

AD.	mivel az UNICEF szerint a világon minden kétszázadik gyermek menekült, a születési helye szerinti országon kívül élő gyermekek közel egyharmada menekült, és a menekült gyermekek száma 2005 és 2015 között megkétszereződött;

AE.

mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke elismeri, hogy minden személynek joga van a „saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz”, amelynek részeként az anyaság és a gyermekkor különleges segítségre és támogatásra jogosítanak, beleértve az orvosi ellátást; mivel minden gyerek számára garantálni kell az oktatásba való bejutást, a táplálkozást és az egészségügyi ellátás igénybevételének lehetőségét; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 26/28(36) sz. határozata felhívja az ENSZ Emberi Jogi Tanács Szociális Fórumának következő ülését, hogy az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez fűződő, mindenkit megillető joggal összefüggésben összpontosítson a gyógyszerekhez való hozzáférésre; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapokmánya rögzíti, hogy az elérhető legmagasabb szintű egészséghez való jog gyakorlása fajtól, vallástól, politikai meggyőződéstől, valamint gazdasági vagy szociális körülményektől függetlenül minden ember egyik alapvető joga;

AF.	mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően a hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk az egyik vagy mindkét szülőjétől elszakított gyermek jogait;

AG.	mivel a kisebbségek, köztük az LMBTI-személyek elleni erőszak és az, hogy ellenük törvénytelen vádeljárást indítanak, világszerte számos helyen továbbra is előfordul, továbbá elterjedt a megkülönböztetés az egészségügyi, oktatási, foglalkoztatási és más ágazatokban;

AH.

mivel továbbra is a világ számos pontján tapasztalható, hogy bizonyos magánszektorbeli szereplők által alkalmazott visszaélések a polgári és politikai, munkavállalói, valamint gazdasági, társadalmi és kulturális jogok megsértéséhez, továbbá környezeti károkhoz vezetnek; mivel szoros kapcsolat van a korrupció, az adócsalás, az illegális pénzáramlások és az emberi jogok megsértése között;

AI.

mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek minden államra és minden transznacionális és egyéb üzleti vállalkozásra alkalmazandók, méretüktől, ágazatuktól, működési helyüktől, tulajdonosi körüktől és szerkezetüktől függetlenül, de mivel a hatékony ellenőrzési és a szankcionálási mechanizmusok ezen irányelvek világszintű végrehajtása során továbbra is kihívást jelentenek; mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) sajátosságait megfelelően figyelembe kell venni és a lehetőségeikhez igazított, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó rugalmas megközelítés részévé kell tenni;

AJ.	mivel 2015. októberben a Bizottság közzétette „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű új kereskedelmi stratégiáját, amelyben céljául tűzi ki, hogy a kereskedelmet az emberi jogok harmadik országokban történő erősítésére szolgáló eszközként használja;

AK.	mivel 2015-ben az Európai Unió megkezdte a konfliktusok finanszírozására szolgáló ásványok kereskedelméről szóló jogszabállyal kapcsolatos munkát;

AL.

mivel az olyan nemzeti és nemzetközi sporteseményeket, mint az olimpiai játékokat és a labdarúgó világbajnokságot, nem volna szabad politikai célokra felhasználni, és az összes emberi jog teljes mértékű tiszteletben tartásával kell megszervezni, amint az az Olimpiai Chartában is szerepel, és az emberiség összehangolt fejlődésére kell törekedni annak érdekében, hogy elősegítsék az emberi jogok és az emberi méltóság megóvását fontosnak tartó, valamint nemzetiségen, fajon, valláson, politikai meggyőződésen, nemen, nemi identitáson, szexuális irányultságon vagy nemi jellegen alapuló megkülönböztetés nélküli békés társadalom létrejöttét;

AM.	mivel a környezeti változások aláássák a vízhez, a természeti erőforrásokhoz és az élelemhez való hozzáférés jogát;

Az emberi jogok központi helye az EU külső politikáiban

súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az emberi jogok és demokratikus értékek előmozdítása és védelme fenyegetésnek van kitéve világszerte, és hogy az emberi jogok egyetemességét a világ sok részén súlyosan megkérdőjelezik többek között tekintélyelvű rezsimek, valamint olyan terrorista csoportok, mint a Dáis;

súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos és egyre több kísérletet tesznek a civil társadalom és az emberi jogi jogvédők mozgásterének csökkentésére, hogy növekvő mértékben korlátozásra kerül a gyülekezési szabadság és a szólásszabadság, és hogy világszerte, többek közt Oroszországban, Törökországban és Kínában egyre több, a civil társadalmat elnyomó jogszabályt fogadnak el, többek között a terrorizmus elleni küzdelem ürügyén (terrorizmus elleni küzdelemre irányuló jogszabályok, szükségállapot és biztonsági intézkedések bevezetésével), mivel ennek gyakorta kedvezőtlen hatása van az emberi jogokra, valamint e jogszabályokat gyakran elnyomásra használják; emlékeztet arra, hogy az ilyen jogszabályoknak semmiképp sem szabadna csökkenteniük a civil szervezetek működésének mozgásterét; felhív e visszaélések és jogsértések egyértelmű elítélésére;

határozottan hangsúlyozza, hogy az Európai Unió elkötelezte magát egy olyan közös kül- és biztonságpolitika, valamint külügyi dimenzióval rendelkező szakpolitikák mellett, amely a demokrácia, a jogállamiság elvének, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltának, az emberi méltóság tiszteletben tartásának, az egyenlőség és a szolidaritás elvének, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és az emberi jogok nemzetközi jogában és a humanitárius jogban foglalt elvek tiszteletben tartásának előmozdítására épül; megismétli, hogy ezen elvek a KKBP-n felüli külső tevékenységeknek, többek között a fejlesztés- és humanitárius politikának is szerves részét képezik;

felhívja az összes uniós intézményt és a tagállamokat, hogy teljesítsék a demokrácia és a jogállamiság előmozdítására, az emberi jogok és alapvető szabadságok – beleértve a békés eszközök révén történő fejlődés jogát – megóvására és érvényesítésére vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, és hogy az emberi jogokat helyezzék az EU összes harmadik országgal – ideértve stratégiai partnereit is – minden szinten fennálló kapcsolatainak középpontjába;

ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy jó példával járjanak elöl és egységesen támogassák az emberi jogok oszthatatlanságát, interdependenciáját, kölcsönös kapcsolatát és egyetemességét, továbbá ratifikálják az ENSZ által elfogadott valamennyi nemzetközi emberi jogi okmányt;

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az EU hitelesen szerepeljen külkapcsolataiban, biztosítania kell a fokozott következetességet belső és külső politikái között az emberi jogok és demokratikus értékek tiszteletben tartása terén az LMBTI-személyek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó emberi jogi stratégiákkal, és az EU emberi jogi politikájának következetes és összehangolt végrehajtására kell törekednie;

felhívja a figyelmet az emberi jogok előmozdítása és demokratikus értékek elősegítése iránti hosszú távú elkötelezettségére, amelyet többek között a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díj évenkénti odaítélése, az Emberi Jogi, Demokrácia-támogatási és Választási Megfigyelő Albizottság, valamint a Demokráciáért Európai Alapítvány munkája, az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatban a havi plenáris üléseken zajló viták, illetve elfogadott állásfoglalások, továbbá a számos parlamenti küldöttség által végzett munka is tükröznek;

mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mostanság számos emberijog-védőt ér támadás; felszólítja az EU-t, és különösen a főképviselőt/alelnököt olyan politika követésére, amely következetesen és egyértelműen elítéli az emberi jogi jogvédők meggyilkolását, illetve az ellenük irányuló erőszakos cselekedetekre, üldöztetésre, fenyegetésre, megfélemlítésre, elrablásra, bebörtönzésre vagy önkényes letartóztatásra tett bármilyen kísérletet, marasztalja el az ilyen atrocitások elkövetőit vagy megengedőit, valamint, hogy fokozza nyilvános diplomáciáját, amelyben nyíltan és egyértelműen támogatja az emberijog-védőket, ideértve a multilaterális fórumokon tett tanúságtételüket is; kéri az Uniót iránymutatás közzétételére e politikával kapcsolatban, mivel konzisztensebbé teszi az Unió jelenlegi, a különböző meglévő iránymutatásokban szereplő prioritásait; ösztönzi az uniós küldöttségeket és a tagállamok diplomáciai képviseleteit, hogy továbbra is tevőlegesen támogassák az emberijog-védőket, különösen a perek rendszeres nyomon követése, a bebörtönzött emberijog-védők látogatása, valamint adott esetben az egyes esetekről szóló nyilatkozatok kiadása révén; kéri egy olyan rendszer létrehozását, amely egyértelmű referenciaértékek és mutatók felhasználásával hatékonyan nyomon követi a civil társadalom mozgásterét; megismétli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze fontos szerepet játszik a veszélyben lévő emberijog-védőknek szóló sürgős közvetlen pénzügyi és anyagi támogatás nyújtásában, valamint kiemeli a szükséghelyzeti alap fontosságát, amely lehetővé teszi az Unió küldöttségei számára, hogy közvetlen és ad hoc támogatást nyújtsanak azon jogvédők számára, akik közvetlen életveszélyben vannak;

felhívja az Uniót és a tagállamait, hogy ösztönözzék az Egyesült Nemzetek párizsi elveinek megfelelő, kellő felhatalmazással, elegendő forrásokkal és szakértelemmel rendelkező nemzeti emberi jogi intézmények létrehozását, hogy eleget tegyenek az emberi jogok védelmének és tiszteletben tartásának;

10.

felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi jogok hatékony előmozdítása érdekében, őszinte és a kölcsönös megértésen és bizalmon alapuló párbeszéd keretében fejleszteni kell az Unió és partnerei közötti parlamentközi kapcsolatokat;

Az uniós stratégiai keret és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos új cselekvési terv

11.

üdvözli az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, a 2015–2019 közötti időszakra szóló második uniós cselekvési terv elfogadását és arra ösztönzi az Uniót és a tagállamait, hogy maradéktalanul, következetesen, átláthatóan és időben hajtsák végre az abban foglalt intézkedéseket, valamint erősítsék a demokráciatámogatást; kiemeli, hogy egyetértésre és együttműködésre van szükség az Unió és a tagállamok között a cselekvési terv következetes végrehajtásának biztosítása érdekében, és ösztönzi a tagállamokat, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a cselekvési terv végrehajtásában és értékelésében; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak be kell számolniuk a cselekvési terv végrehajtásáról;

12.

hangsúlyozza, hogy az új cselekvési tervben kitűzött nagyratörő célok teljesítése érdekében az EU-nak elegendő forrást és szakértelmet kell biztosítania, mind a képviseletek és az Európai Bizottság és az EKSZ rendelkezésére bocsátott emberi erőforrások, mind a projektekhez rendelkezésre bocsátott pénzforrások tekintetében;

13.

úgy véli, hogy a szabad civil társadalom az emberi jogok és a demokratikus értékek védelmezésének és támogatásának egyik alapköve, ezért aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a civil társadalom mozgástere egyre szűkül, illetve egyre több emberi jogi jogvédőt és újságírót ér támadás világszerte; örvendetesnek tartja a civil társadalom mozgásterét fenyegető veszélyek kezelésére vonatkozó célkitűzés beépítését a cselekvési tervbe, és sürgeti az Uniót, hogy hajtsa végre a tervezett intézkedéseket, ösztönzi az uniós külső fellépésben részt vevő összes felet, hogy tárják fel és kezeljék az emberi jogok és a demokratikus szabadságok védelme terén fennálló hiányosságokat és hogy fokozzák a civil társadalommal, a parlamentekkel, a politikai pártokkal és a helyi hatóságokkal és a regionális és nemzetközi szervezetekkel a helyszínen folytatott együttműködést; felhívja a figyelmet arra, hogy a cselekvési terv nem tartalmaz a partnerországok demokratikus normáinak fejlesztésére vonatkozó külön célkitűzést; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós iránymutatásokat a demokrácia támogatására vonatkozóan;

Az EU éves jelentése

14.

üdvözli az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés tematikus részének fejlesztése, illetve tömörebbé és szabatosabbá tétele, valamint annak érdekében tett törekvéseket, hogy az szélesebb körben legyen hozzáférhető a nyilvánosság számára; megismétli azt a meggyőződését, hogy az éves jelentést objektívabb megközelítés révén kell megerősíteni, amely keretében az elért eredmények és a bevált gyakorlatok mellett a jelentés a harmadik országokban tapasztalt konkrét kihívásokat és korlátozásokat is kiemelné, valamint ajánlásokat fogalmazna meg a korrekciós intézkedésre vonatkozóan, illetve információval szolgálna az EKSZ által a kihívások leküzdése érdekében tett lépésekről; megismétli azon álláspontját, hogy az éves jelentés részét képező országjelentéseknek minél kevésbé leíró jellegűnek kellene lenniük, az emberi jogi és demokráciai szempontú országstratégiák végrehajtását kellene tükrözniük, és áttekintést kellene adniuk a helyszínen zajló uniós fellépések hatásáról;

15.

megismétli azon felhívását, hogy rendszeresen nyújtsanak be átfogó jelentéseket az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről szóló parlamenti állásfoglalásokra válaszul tett lépésekről, az elért eredményekről és az intézkedésekkel kapcsolatban levont politikai következtetésekről; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az emberi jogok megsértésének mielőbbi és megfelelő orvoslását, a jogsértések korai szakaszában is; ezzel összefüggésben örvendetesnek tartja, hogy az EKSZ az Emberi Jogi Albizottságban reagált az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteivel kapcsolatos vitákról szóló állásfoglalásokra; megismétli kérését a Bizottság és az EKSZ az emberi jogokról és a demokráciáról szóló éves jelentésről megfogalmazott parlamenti állásfoglalásra adott átfogó írásbeli válasza iránt, amely fontos szerepet játszik a Parlament által felvetett valamennyi pont rendszeres és alapos nyomon követésében és a parlamenti ellenőrzésben; megismétli az alelnök/főképviselő felé tett azon felhívását, hogy vitában vegyen részt az Európai Parlament tagjaival évente két plenáris ülésen, egyszer az EU éves jelentésének bemutatásakor, másodszor pedig a parlamenti állásfoglalásra adott válaszként;

Az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője

16.

emlékeztet az EU különleges képviselője erőteljesebb és rugalmasabb megbízatásának jelentőségére az Unió hatékonyságának, következetességének és láthatóságának növelése tekintetében az emberi jogok és a demokratikus alapelvek egész világon történő előmozdítása terén; megismétli azon kérését, hogy ez a megbízatás állandó legyen; úgy véli továbbá, hogy az EU különleges képviselőjének nyilvános felszólalási joggal és saját kezdeményezési jogkörrel kell rendelkeznie, továbbá legyen láthatóbb a nyilvánosság számára, valamint megfelelő erőforrás és szakértelem álljon rendelkezésére;

17.

hangsúlyozza a civil társadalom rendszerszintű támogatásának, valamint a velük folytatott valódi és mélyreható konzultációknak a jelentőségét az EU különleges képviselőjének a partnerországokba irányuló látogatásait megelőzően; örvendetesnek tartja ebben a tekintetben, hogy az EU különleges képviselője a harmadik országokba tett látogatásai előtt, alatt és után határozottan együttműködik az emberijog-védőkkel és a civil társadalommal – beleértve a helyi képviselőket, a fiatalokat és a gyermekeket is –, valamint a megfelelő nemzetközi szervezetekkel, és hangsúlyozza a folyamatos és minden eddiginél erőteljesebb, ezen irányvonalak mentén való együttműködés fontosságát, valamint az egyértelmű és átlátható nyomonkövetési mechanizmusok szükségességét; teljes mértékben támogatja azt, hogy az EU különleges képviselője megbízatása során a civil társadalom és az emberijog-védők mozgásterének növelését és védelmét mint kulcsfontosságú prioritást helyezi középpontba; felhívja az EU különleges képviselőjét, hogy látogatásait követően rendszeresen számoljon be a Parlamentnek; sajnálatosnak tartja, hogy az EU különleges képviselőjének munkája és befolyása csak részben értékelhető az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés áttekintése alapján, a közösségimédia-fiókján keresztül és az elérhető beszédeiből; azt is sajnálatosnak tartja, hogy nem állnak rendelkezésre sem a tevékenységeivel, terveivel kapcsolatos hivatalos információk, sem az elért eredményekről szóló jelentések vagy beszámolók;

18.

ösztönzi az EU különleges képviselőjét, hogy továbbra is rendszeresen emeljen szót az Unió emberi jogi prioritásai mellett és fokozza az Unió együttműködését az összes vonatkozó regionális és nemzetközi emberi jogi szervezettel és mechanizmussal; felhívja a Tanácsot, hogy általános elvként fogadja el azt a gyakorlatot, hogy a földrajzi területekért felelős uniós különleges képviselők megbízatásába módszeresen beépítik az EU különleges képviselőjével folytatott együttműködést;

Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák és az uniós küldöttségek szerepe

19.

örvendetesnek tartja, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák a demokráciára is kiterjednek mint a partnerországok emberi jogi és demokratikus helyzetének átfogó elemzéséhez szükséges tényezőre;

20.

megismétli, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiákat figyelembe kell venni a harmadik országokkal kapcsolatos politikai döntéshozatal minden szintjén, többek között a magas szintű politikai és emberi jogi párbeszédek, az országstratégiai dokumentumok és az éves cselekvési programok előkészítése során;

21.

megismétli, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiáknak összhangban kell lenniük az egyes országokban a konkrét helyzettől függően végrehajtandó uniós intézkedésekkel és előrehaladásra vonatkozó mérhető mutatókat és szükség esetén azok kiigazításának lehetőségét kell tartalmazniuk; rámutat az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák folyamatos értékelésének szükségességére; az uniós képviseletek, a tagállami nagykövetségek és az uniós intézmények –többek között a Parlament – közötti együttműködés, kommunikáció és információcsere további javítását kéri az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák elkészítésével és végrehajtásával kapcsolatban; ismételten kéri, hogy az Európai Parlament tagjai kapjanak hozzáférést az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiákhoz és tájékoztatást arról, hogy az Unió hogyan hajtja végre e stratégiákat, és hogy ezeket olyan formátumban tegyék közzé, amely lehetővé teszi a parlamenti képviselők számára a vizsgálat megfelelő elvégzését;

22.

hangsúlyozza, hogy a civil társadalommal kapcsolatban koherens és nyilvánvaló uniós politikát kell végrehajtani, és hogy a társadalmi diplomácia alkalmazásának világosabb megértésére van szükség; ösztönöz az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák és ütemtervek közzétételére, valamint az esetekkel kapcsolatos hatékony visszajelzés, nyomon követés kialakítására és az információmegosztásra;

23.

üdvözli emberi jogi és/vagy a nemek közötti egyenlőségért felelős kapcsolattartási pontok kijelölését minden uniós képviseletnél és emlékeztet az alelnöknek/főképviselőnek és az EKSZ-nek címzett azon ajánlására, hogy dolgozzanak ki egyértelmű működési útmutatót az emberi jogi kapcsolattartási pontok szerepe tekintetében; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogi kapcsolattartási pontok munkáját a tagállamok diplomáciai személyzete is támogassa; kéri, hogy az emberi jogi kapcsolattartási pontok munkája legyen független és politikai befolyástól, valamint a harmadik országok nemzeti hatóságai általi zaklatástól mentes, különösen az emberi jogi aktivistákkal és a civil társadalommal folytatott kapcsolataik terén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós küldöttségek minden tagja kapjon képzést az emberi jogokra vonatkozó uniós iránymutatások tartalmáról;

24.

üdvözli a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének (2014–2020) megnövelt költségvetését és egyszerűsített eljárásait, továbbá felszólít arra, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének félidei felülvizsgálatára elkülönített összeget a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig tartsák fenn; megismétli, hogy szükség van a különböző uniós finanszírozási eszközök közötti koherenciára és komplementaritásra, valamint annak biztosítására, hogy ilyen megerősítés legyen alkalmazható az emberi jogokat szolgáló valamennyi eszközre;

25.

felszólít a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze éves cselekvési programjainak évente történő elfogadására, szemben a legutóbb alkalmazott kétévenkénti (2016–2017) elfogadással, így biztosítva a változó helyzetek terén szükséges rugalmasságot és az optimális összhangot a Unió többi külső pénzügyi eszközével;

Emberi jogi párbeszédek és konzultációk

26.

megismétli, hogy támogatja a kifejezetten az emberi jogokról folyó párbeszédeket, és elismeri, hogy a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés hatékony és eredményes eszközei lehetnek, feltéve, hogy lehetővé teszik, hogy a partnerek hozzászólhassanak a lényeges kérdésekhez, jelentőségteljes politikai üzeneteket fogalmazhassanak meg és eredményorientáltak legyenek, következetes nyomon követést biztosítva és túllépve a bevált gyakorlatokkal és a kihívásokkal kapcsolatos információcserén; felkéri az Uniót, hogy a nők és a gyermekek jogaival kapcsolatos helyzetről szóló megbeszéléseket következetesen építse be minden emberi jogi párbeszédbe;

27.

elismeri annak fontosságát, hogy emberi jogi témákról párbeszédet kezdeményezzenek olyan országokkal is, ahol súlyos emberi jogi problémák vannak; hangsúlyozza azonban, hogy az EU-nak egyértelmű politikai következtetéseket kell levonnia, amennyiben ezek az emberi jogi párbeszédek nem hoznak pozitív eredményt; figyelmeztet arra, hogy a magas szintű politikai párbeszédekben ne szoruljon háttérbe az emberi jogi kérdések megvitatása;

28.

hangsúlyozza, hogy a magas szintű politikai eszmecserék során az emberi jogi kérdések megvitatását soha nem szabad más érdekeknek alárendelni; megismétli az EKSZ-hez intézett azon felhívását, hogy az emberi jogi párbeszédek fejlesztése céljából dolgozzon ki mechanizmust azok felülvizsgálatára; úgy véli, hogy amennyiben ezek a párbeszédek állandóan kudarcba fulladnak, alternatív eszközöket kell alkalmazni az emberi jogok előmozdításának támogatására az érintett országban;

29.

sürgeti az EKSZ-t, hogy rendszeresen folytasson további előkészítő párbeszédeket a civil társadalommal és helyi szinten is azzal a céllal, hogy ezek eredményeit közvetlenül foglalja bele magába az emberi jogi párbeszédbe; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alelnök/főképviselő és az EKSZ az emberi jogi párbeszéd során említse meg az emberi jogi jogvédők egyes eseteit; felhívja az EKSZ-t hogy rendszeresen kövesse nyomon az emberi jogi párbeszéd során tett kötelezettségvállalásokat és tegye rendszeressé a civil társadalmi szervezetekkel való tájékoztató jellegű találkozókat;

Az emberi jogokról szóló uniós iránymutatások

30.

üdvözli az emberi jogokról szóló uniós iránymutatásokat, amelyek értékes külpolitikai eszközei az Unió emberi jogi politikájának, mert gyakorlati útmutatást nyújtanak az uniós küldöttségek és a tagállamok diplomáciai képviseletei számára; megismétli azon felhívását, hogy további késedelem nélkül fogadjanak el a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó új uniós iránymutatásokat;

31.

határozottan hangsúlyozza, hogy az iránymutatások végrehajtását egyértelmű referenciaértékek segítségével folyamatosan értékelni kell; sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen és tegyen közzé alapos értékelést az iránymutatásoknak az összes harmadik országban működő uniós küldöttségek és tagállami diplomáciai képviseletek általi végrehajtásáról, hogy kimutassa és orvosolja a végrehajtással kapcsolatos eltéréseket és hiányosságokat; úgy véli, hogy az iránymutatások megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében az EKSZ és az uniós küldöttségek tagjai számára rendszeres és hatékony képzést kell biztosítani;

Küzdelem a megkülönböztetés valamennyi formájával szemben

32.

a leghatározottabban elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi – többek között fajra, bőrszínre, nemre, nemi irányultságra, nemi identitásra, nyelvre, kultúrára, vallásra vagy meggyőződésre, társadalmi eredetre, kasztra, születésre, életkorra, fogyatékosságra vagy bármely más körülményre alapozott – formáját; megismétli felhívását egy olyan megerősített uniós politikára és diplomáciára, amely a megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolására irányul, és igyekszik kihasználni minden alkalmat, hogy mélységes aggodalmát fejezze ki a megkülönböztetés e formái miatt; sürgeti továbbá az EU-t, hogy továbbra is mozdítsa elő valamennyi idevágó ENSZ-egyezmény – így a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény vagy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény – ratifikálását és maradéktalan végrehajtását; üdvözli az EKSZ által a megkülönböztetésmentességről szóló kézikönyv elkészítése érdekében végzett munkát;

Közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) missziók és tevékenységek

33.

emlékeztet arra, hogy az EU elkötelezte magát az emberi jogok és a nemi szempontok közös biztonság- és védelempolitikai missziókba való belefoglalása mellett, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsa nőkről, békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú határozataival, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa nemrég elfogadott 2242. számú határozatával, amely a nőket a globális kihívások leküzdésére irányuló összes erőfeszítés középpontjába helyezi; ezzel kapcsolatban ismételten felszólítja az EU-t és annak tagállamait, hogy a fenntartható megbékélés elérésében támogassa a nők rendszeres részvételét mint a béketeremtési folyamatok kulcsfontosságú összetevőjét; ezzel kapcsolatban ismételten felszólítja az EU-t és annak tagállamait, hogy a fenntartható megbékélés elérésében támogassa a nők rendszeres részvételét mint a béketeremtési folyamatok kulcsfontosságú összetevőjét;

34.

hangsúlyozza, hogy a KBVP egy olyan eszköz, amely nemcsak Európa biztonságát hivatott biztosítani, hanem az uniós külpolitikai eszközök részét is képezi, és ezért az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokon belüli előmozdításának fokozására is használni kell;

35.

további európai katonai integrációt szorgalmaz az európai fegyveres erők bevethetőségének és rugalmasságának javítása érdekében, hogy azok reagálni tudjanak a fenyegetésekre és az emberi jogok súlyos megsértésének eseteire, a népirtásra vagy az etnikai tisztogatásra; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a „védelmi felelősség” elvét meg kellene erősíteni a nemzetközi jogon és az Unió mint az értékek közösségének jogán belül, és annak – akár a saját államuk által fenyegetett – civilek védelmére irányuló kezdeményezésekhez és érdemi fellépésekhez kellene vezetnie;

36.

hangsúlyozza, hogy a migránscsempészet összefügg az emberkereskedelemmel, és súlyosan sérti az emberi jogokat; emlékeztet arra, hogy az embercsempészet elleni konkrét harc egyik eszköze az olyan KBVP-missziók elindítása, mint az Európai Uniónak a Földközi-tenger déli-középső részén folytatott katonai művelete (EUNAVFOR MED Sophia művelet); kéri az Uniót, hogy folytassa és fokozza az ilyen jellegű műveleteket;

37.

felszólítja a Külügyek Tanácsát és az alelnököt/főképviselőt, hogy kérjék, hogy az EU misszióvezetői és az EU megfelelő képviselői (a polgári műveletek misszióvezetői, az EU katonai műveleteinek parancsnoka és a különleges képviselők) nyújtsanak be jelentést a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének eseteiről és hogy mozdítsák elő a magatartási kódexet a Biztonsági Tanács népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények vagy háborús bűncselekmények elleni fellépése tekintetében, amely arra kötelezi az ENSZ tagországait, hogy támogassák a Biztonsági Tanács ilyen bűncselekmények megelőzésére vagy megszüntetésére irányuló fellépését; szorgalmazza, hogy a gyermekekkel kapcsolatba kerülő minden uniós polgári és katonai művelet során vegyék figyelembe a gyermekvédelmi politikákat;

38.

kéri, hogy az EU erősítse meg az ENSZ-szel folytatott együttműködését azzal, hogy kidolgoz egy közös biztonsági stratégiai irányvonalat egyrészt az EU új globális kül- és biztonságpolitikai stratégiája, másrészt pedig az ENSZ békefenntartási fellépéseinek és béketeremtési eszköztárának felülvizsgálata alapján; hangsúlyozza, hogy együtt kell működni az ENSZ-szel a regionális és szubregionális szervezetek által a békefenntartásban, a konfliktusok megelőzésében, a civil és katonai válságkezelésben és a konfliktuskezelésben játszott szerep és a kapacitásuk megerősítésében, és hogy tovább kell fejleszteni az ENSZ fellépéseinek a KBVP-vel történő támogatására szolgáló eljárásokat, ideértve az uniós harccsoportok bevetése révén, vagy pedig kapacitásépítési és a biztonsági ágazat reformjára irányuló kezdeményezések révén, miközben az emberi jogokat és a nemek közötti egyenlőséget előtérbe helyezik a misszió és a művelet során;

Multilaterális kapcsolatok az emberi jogok előmozdítására

39.

határozottan megismétli, hogy az 1993-as Bécsi Nyilatkozatban és Cselekvési Programban rögzítetteknek megfelelően az ENSZ égisze alatt létrejött egyezményekben biztosított valamennyi emberi jog egyetemes, oszthatatlan, egymástól függő és egymással összefüggő, és biztosítsák azok betartását; emlékeztet az Uniónak a nemzetközi jog előmozdítása és fejlesztése tekintetében az ENSZ-szel összhangban vállalt kötelezettségeire; hangsúlyozza, hogy fontos, hogy a tagállamok aláírják az ENSZ által létrehozott összes nemzetközi emberi jogi eszközt, ideértve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglaltakat, és különösen a hozzá csatolt fakultatív jegyzőkönyvet, amely meghatározza a panaszkezelési és konzultációs mechanizmusokat az EUSZ 21. cikkével összhangban;

40.

hangsúlyozza, hogy az uniós vezetésnek nyomást kell gyakorolnia az ENSZ reformjaira azzal a céllal, hogy megerősítsék a szabályokon alapuló multilaterális rendszer hatásait és teherbírását, valamint hatékonyabb emberi jogi védelmet biztosítsanak, illetve biztosítsák a nemzetközi jog előmozdítását; megismétli továbbá, hogy biztosítani kell, hogy az Unió, hitelességének javítása érdekében, aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ emberi jogi mechanizmusaiban, különösen a Harmadik Bizottságban, az ENSZ-közgyűlésben (UNGA) és az Emberi Jogi Tanácsban (EJT); támogatja az EKSZ, az EU New York-i és genfi képviselete és a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az EU emberi jogi ügyekben mutatott következetessége fokozódjon az ENSZ-ben; bátorítja az EU-t hogy fokozza a több régióra kiterjedő kezdeményezések alkalmazását, kezdeményezze és közösen támogassa az állásfoglalásokat, valamint szorosan kövesse nyomon az ENSZ időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékeléshez kapcsolódó eljárását; elítéli, hogy az Emberi Jogi Tanácsban (EJT) gyakran olyan országok foglalnak helyet, amelyek bizonyítottan súlyosan megsértették az emberi jogokat, kéri az uniós tagállamokat, hogy hozzák nyilvánosságra az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában leadott szavazatukat; ezzel kapcsolatban arra kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy szavazási mintájukban tükröződjön, hogy a jogok egyforma jelentőséggel bírnak, valamint az EJT-határozatokkal kapcsolatos szavazatukat sokkal inkább e szövegek tartalma határozza meg, ne pedig az, hogy kik a szerzők; hangsúlyozza annak fontosságát és szükségességét, hogy minden multilaterális fórumon legyen állandó uniós képviselet, és hogy az uniós tevékenységek legyenek jobban átláthatók;

41.

kéri az EU-t, hogy szenteljen különös figyelmet a keleti szomszédságában található vitatott területeknek, ahol mintegy ötmillió ember nélkülözi a valódi emberi jogi védelmet és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; kéri az Uniót, hogy az érintett államokkal folytatott kétoldalú megoldáskeresés során kiemelt helyen foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és az emberi jogok előmozdítására vonatkozó konkrét megoldások ezen államokon belüli támogatásához teljes eszköztárát vegye igénybe, valamint támogassa az ottani emberijog-védők munkáját;

A civil társadalom mozgásterének biztosítása és az emberijog-védők támogatása

42.

határozottan elítéli az ügyészek, bírák, ügyvédek, értelmiségiek, újságírók és más olyan szakmák képviselőinek megtámadását, megfélemlítését, letartóztatását, meggyilkolását, zaklatását és elnyomását, akiknek függetlensége és szakmai szabadsága elengedhetetlen a demokratikus társadalom felépítéséhez;

43.

sajnálja a környezet- és emberijog-védők ellen világszerte elkövetett támadások növekvő számát; határozottan elítéli a gyilkosaik büntetlenségét, és felszólítja az EKSZ-t, hogy álljon ki a felelősök igazságszolgáltatás elé állítására irányuló követelések mellett;

44.

határozottan elítéli, hogy nemrégiben világszerte sok ország fogadott el olyan szigorú törvényeket a nem kormányzati szervezetekről, amelyek meggyengítik a civil társadalmat, és a jogszabályok önkényes alkalmazásához vezetnek olyan szankciókkal, mint a bebörtönzés, a vagyoni eszközök befagyasztása és a hozzáférés megtiltása a nem kormányzati szervezetek személyzete számára, különösen a külföldi állami források megszerzését illetően;

45.

határozottan elítéli, hogy a hatóságok annak eszközeként adnak ki utazási tilalmat, hogy megfélemlítsék az emberijog-védőket és aktivistákat, valamint az ügyvédeket és újságírókat, valamint hogy elhallgattassák független véleményüket, és hangsúlyozza, hogy ezeket az intézkedéseket gyakran önkényesen, bírósági indoklás nélkül hozzák meg;

46.

kiemeli az uniós küldöttségek szerepét abban, hogy megerősítsék és előmozdítsák a civil társadalom által a demokráciában játszott döntő fontosságú szerepet, és hogy a civil társadalom számára ösztönző környezet jöjjön létre, hogy maximális átláthatóságot és a civil társadalmi szervezetekkel és emberijog-védőkkel való együttműködésbe való bevonást írnak elő; ezért sajnálatosnak tartja, hogy az emberi jogokra vonatkozó uniós iránymutatások elfogadása után tíz évvel még mindig nem szerepelnek az összes uniós küldöttség honlapján az emberi jogi kapcsolattartók / az emberijog-védők összekötő tisztviselőinek elérhetőségei;

47.

felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EU külügyminisztereit, hogy rendszeresen helyezzék a Külügyek Tanácsának napirendjére az EU emberijog-védők, segélymunkások, újságírók, politikai aktivisták és mások kiszabadítására tett erőfeszítéseinek megvitatását, és hogy évente szervezzék meg a Külügyek Tanácsának nyilvános ülését, amelynek napirendjén szerepeljen a civil társadalom egyre szűkülő mozgástere és az emberijog-védők bebörtönzése, valamint hogy minden alkalommal vitassák meg ezeket a kérdéseket az érintett partnerekkel, beleértve az Európai Parlamentnek az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos vitákra vonatkozó állásfoglalásaiban felvetett kérdéseket is;

48.

felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy állítsa igazságszolgáltatás elé a politikai vezetőket, ha strukturálisan visszaélnek a rendőrségi és katonai erőkkel, hogy elhallgattassák a vezető szerepükkel (és annak meghosszabbításával) szembeni tiltakozásokat;

Migránsok, menekültek, menedékkérők és belső menekültek

49.

szolidaritását fejezi ki annak a sok migránsnak és menekültnek, akik konfliktusok, kormányzási mulasztások és csempészhálózatok áldozataiként súlyos emberi jogi jogsértések áldozataivá válnak; elítéli a Földközi-tengeren bekövetkező halálesetek drámaian magas számát; rendkívül aggasztja a menekültek, irreguláris migránsok és menedékkérők ellen az EU-ba tartó útjuk során elkövetett emberi jogi visszaélések egyre növekvő száma; kiemeli, hogy a menekült, menedékkérő és a dokumentumokkal nem rendelkező migráns nők és gyermekek különösen kiszolgáltatottak a migrációs útvonalakon és magán az Unión belül is; felszólít a migrációs politikák koherenciájának javítására irányuló intézkedések mielőbbi meghozatalára, és hangsúlyozza, hogy átfogó megközelítésre van szükség a fenntartható, hosszú távú és koherens megoldások megtalálásához, amelyek nemzetközi emberi jogi normákon és elveken alapulnak, és amelyek a menekültválság alapvető okait is kezelik; hangsúlyozza a szolidaritás szükségességét a migránsok és menekültek védelme érdekében az emberi jogokon alapuló uniós politikákkal összhangban; kiemeli e tekintetben a menekültek és a migránsok közötti különbségtétel fontosságát;

50.

hangsúlyozza, hogy a konfliktusok, a háborúk, a kormányzási kudarcok, valamint az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartásának hiánya jelentik a migráció és a lakóhelyelhagyás fő okait; hangsúlyozza, hogy a fogadó országoknak garantálniuk kell a menekültek szükségleteinek megfelelő ingyenes, jó minőségű közoktatást, az egészségügyi ellátást – ideértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat –, a munkaerőpiacra való belépést és a lakhatást; hangsúlyozza, hogy a migránsok és a menekültek integrációs szándéka, valamint a megfelelő jóléti politikák az integráció kulcsát jelentik; kéri az Uniót, hogy fokozza a Libanon és Jordánia támogatásra irányuló erőfeszítéseit, amely országok minden eddiginél több menekült számára adtak menedéket, akiket egyszerre több irányból fenyeget veszély;

51.

hangsúlyozza a származási és a tranzitországokkal történő együttműködés szükségességét, mind a migrációs áramlások rendezett igazgatása, mind az emigráció hátterében meghúzódó okok kezelése érdekében; kitart amellett, hogy elsődleges fontosságú az emberkereskedelemmel foglalkozó csoportok elleni küzdelem; emlékeztet annak fontosságára, hogy az Unió ösztönözze az említett országokat, hogy ragaszkodjanak a migránsok csempészete elleni fellépésről szóló palermói jegyzőkönyvben foglaltakhoz; emlékeztet a vallettai csúcstalálkozón elfogadott kötelezettségvállalásokra;

52.

hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell dolgozni és be kell vezetni egy átfogó, egységes és jól koordinált közös európai menekültügyi rendszert, amellyel megosztható a tagállamok között a felelősség;

53.

kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy a harmadik országoknak a migráció kezelésében való együttműködés céljából kiosztott pénzeszközök tekintetében biztosítsák a teljes átláthatóságot, valamint közöljék, hogy milyen biztosítékok révén biztosítják, hogy az ilyen együttműködésből sem közvetve, sem közvetlenül nem húznak hasznot ez emberi jogi jogsértésekben érintett biztonsági, rendőrségi vagy igazságszolgáltatási rendszerek;

54.

tudomásul veszi a Bizottságnak a biztonságos származási országok uniós jegyzékére, valamint a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv módosítására irányuló közelmúltbeli javaslatát;

55.

úgy véli, hogy a visszafogadások hatékonyságának növelése és a visszaküldések európai szintű következetességének biztosítása érdekében új európai visszafogadási megállapodásokat kell elfogadni, amelyeknek elsőbbséget kell élvezniük a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú megállapodásokkal szemben;

56.

annak biztosítására kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a visszatérési irányelvet azon eljárásokat, előírásokat és alapvető emberi jogokat tiszteletben tartva hajtsák végre, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU humánusan és méltóságteljesen kezelje a hazatelepülőket a visszaküldés tilalmának elvével összhangban; sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy a származási vagy harmadik országban az emberi jogok esetleges megsértésével járó visszaküldések megelőzése érdekében szenteljenek különös figyelmet a lehetséges politikai üldöztetéshez kapcsolódó menedékjogi ügyeknek;

57.

ismételten felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy a nem uniós államokkal kötött valamennyi migrációs együttműködési és visszafogadási megállapodás feleljen meg a nemzetközi emberi jogoknak, a menekültügyi jognak és a nemzetközi tengerjognak, valamint az uniós elveknek és értékeknek; felhívja a tagállamokat, hogy a nemzetközi joggal összhangban tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának nemzetközi elvét; kéri, hogy az ellenőrzési mechanizmusokat oly módon integrálják, hogy az lehetővé tegye a nem uniós államokkal folytatott migrációs együttműködés és a határellenőrzési intézkedések emberi jogi hatásainak értékelését; kitart amellett, hogy az emberi jogokat a Frontex által végzett valamennyi tevékenységben általánosan érvényesíteni kell és nyomon kell követni; felkéri az Uniót, hogy vegyen részt aktívan a „klímamenekült” fogalmáról és ezen belül ennek lehetséges jogi meghatározásáról folyó vitában;

58.

ezenfelül egy arra vonatkozó záradékot szorgalmaz, hogy a megállapodásokat ne lehessen felfüggeszteni mindaddig, amíg a felek valóban megfelelő garanciákat biztosítanak a menedékjogi kérelmek egyenként történő megvizsgálása, és általában véve a migránsok, a menedékkérők és a menekültek emberi jogainak tiszteletben tartása tekintetében;

59.

emlékeztet arra, hogy az európai és nemzetközi felségvizeken tiszteletben kell tartani a visszaküldés tilalmának elvét, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Bírósága és a létező uniós jogszabályok is megerősítették; emlékeztet azon kötelezettségvállalásra, hogy kialakítják a legális migráció megfelelő és biztonságos csatornáit, ugyanakkor jobban védik az Unió külső határait; felszólítja az Uniót és a legfejlettebb harmadik országokat, hogy a családegyesítés elősegítése és – minden készségszintre, még a legkevésbé képzettekre vonatkozóan is – a mobilitás elősegítése érdekében kössenek partnerségi megállapodásokat a harmadik országokkal;

60.

felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben és teljes körűen hajtsák végre az elfogadott uniós menedékjogi csomagot és a közös migrációs jogszabályokat, és főleg biztosítsanak védelmet a menekültügyi eljárás során a kiszolgáltatott menedékkérők, többek között a gyermekek, a nők, az idősek és az LMBTI-személyek számára az erőszakkal és a megkülönböztetéssel szemben, továbbá a megfelelő és helyes eljárások lehetővé tétele érdekében biztosítsanak megfelelő képzést a tagállamok számára; felhívja a tagállamokat, hogy vegyenek részt az áttelepítési programokban és biztosítsanak hozzáférést a családegyesítéshez és bocsássanak ki humanitárius vízumokat; hangsúlyozza, hogy az áthelyezési kötelezettségvállalások mielőbbi végrehajtása érdekében foglalkozni kell a közigazgatási és politikai akadályokkal; tisztában van azzal, hogy meg kell valósítani a biztonságos visszatérést azon személyek számára, akiket a menedékjog iránti kérelmük egyéni értékelését követően nem minősítettek uniós védelemre jogosultnak;

61.

mélységesen aggódik amiatt, hogy egyre több a menekült gyermek, valamint a kísérő nélküli, eltűnt vagy a családjuktól elszakított gyermekek helyzete miatt; sürgeti a tagállamokat, hogy abszolút prioritásként kezeljék a kísérő nélküli kiskorúak családtagjaikkal való mielőbbi újraegyesítését; hangsúlyozza, hogy a migráció alapvető okainak kezelése szempontjából rendkívül fontos, hogy az uniós programok keretében hozzáférést biztosítsanak a gyermekek számára az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz; kéri az államokat, hogy vessenek véget annak a gyakorlatnak, hogy fogva tartják a gyermekeket, valamint minden eljárás során vegyék figyelembe a gyermekek mindenek felett való érdekét és a nemzetközi joggal összhangban biztosítsanak védelmet számukra; kiemeli annak fontosságát, hogy megfelelő erőforrásokat fordítsanak a menekült és migráns gyermekek erőszak, kizsákmányolás és bántalmazás elleni védelmére; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a kísérő nélküli kiskorúak ne tűnjenek el, és arra, hogy dolgozzon ki stratégiát annak érdekében, hogy a jövőben ne tűnjenek el kísérő nélküli migráns kiskorúak az Unió területén, valamint hogy megtalálják az eltűnt gyermekeket;

62.

elismeri, hogy a menedékkérő LMBTI-személyek gyakran további veszélyeknek vannak kitéve utazásuk során és a menedékkérelmet befogadó országba való megérkezésükkor, ami zaklatás, kirekesztés, szexuális erőszak vagy az erőszak egyéb formáiban nyilvánulhat meg; emlékeztet arra, hogy a menedékkérők számára „biztonságosnak” ítélt számos harmadik ország hátrányos megkülönböztetésben részesíti az LMBTI-személyeket vagy akár bünteti a homoszexualitást; hangsúlyozza, hogy a kiszolgáltatott csoportoknak további védelemre van szükségük, és arra kéri az államokat, hogy a nemzetközi humanitárius joggal összhangban biztosítsanak védelmet a menekült LMBTI-személyek számára;

63.

kiemeli a megelőző intézkedésekre, mégpedig az integrációs és társadalmi befogadási stratégiák kidolgozására irányuló erőfeszítések jelentőségét; hangsúlyozza, hogy a visszatérőket célzó konkrét deradikalizációs és újrabeilleszkedési programokat kell végrehajtani;

64.

felhívja a figyelmet a Szíriával határos államokban tartózkodó menekültekkel kapcsolatos problematikus helyzetre, és fontosnak tartja, hogy az EU mindent megtegyen, ami a hatáskörében eljárva megtehető annak biztosítása érdekében, hogy az ezekben az országokban tartózkodó menekültek tisztességes lakhatási feltételekhez jussanak, különös tekintettel az egészségügyi ellátásra, az oktatásra és a foglalkoztatási lehetőségekre;

65.

kiemeli a belső menekültek drámai helyzetét, különösen az Irakban és Szíriában tartózkodók magas számát, valamint Ukrajnában a belső menekültek növekvő számát, ami 2015-ben összesen 1,4 millió főt tett ki; hangsúlyozza, hogy a bizonyos régióban lévő menekültekkel kapcsolatos programoknak el kell ismerniük és figyelembe kell venniük a belső menekültek potenciális sorsát is; felhívja az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget arra, hogy a helyszínen tegyenek lépéseket e személyek helyzetének javítására, továbbá annak biztosítására, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek részére a megfelelő lakhatáshoz, az élelmiszerekhez, az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférést biztosítsák;

66.

felhívja a figyelmet arra, hogy az országokon belüli migrációt figyelő központ (IDMC) szerint csak 2015-ben 19,3 millió ember hagyta el otthonát környezeti katasztrófák következtében; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a lakóhelyelhagyások főként a déli régiókat érintik; ezért hangsúlyozza, hogy e lakóhelyelhagyások 85 %-a fejlődő országokban történik, elsősorban országon belül és régiók között;

Emberkereskedelem

67.

felhívja az Uniót, hogy külső szakpolitikáiban tegye kiemelt céllá az emberkereskedelem elleni küzdelmet, a jelenség keresleti és kínálati oldalát is megcélozva, hogy kiemelt figyelmet tudjon fordítani az áldozatok védelmére, valamint szorosabbá tudja tenni a kapcsolatot és növelni tudja az együttműködést a megfelelő szereplőkkel az emberkereskedelem elleni küzdelem terén; megismétli, hogy minden uniós tagállamnak végre kell hajtania a 2011/36/EU irányelvet és az emberkereskedelem felszámolására irányuló stratégiát;

68.

emlékeztet arra, hogy a bűnszövetkezetek kihasználják a fokozódó migrációs nyomást, a migráció biztonságos csatornáinak hiányát és a migránsok és menekültek, különösen a nők, leányok és gyermekek kiszolgáltatottságát azért, hogy csempészetnek, emberkereskedelemnek, rabszolgaságnak és szexuális kizsákmányolásnak vessék alá őket;

69.

sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet a migránsoknak és a menekülteknek az emberkereskedelem áldozataiként vagy a csempészet keretében elkövetett erőszak és visszaélések áldozataiként való azonosítására; ezzel összefüggésben szorgalmazza a határőrök képzését a pontos azonosítás biztosítása érdekében, ami alapvető szerepet játszik az áldozatokat jogszerűen megillető jogok érvényesítésében;

70.

üdvözli a Triton és Poszeidón műveletekre szánt források növelését; tudomásul veszi az EUNAVFOR MED/Sophia műveletnek a Földközi-tenger térségében az embercsempészek és emberkereskedők elleni elindítását, és támogatja az Unió külső határain a határigazgatás megerősítését;

71.

kéri a tagállamokat és az Uniót, hogy ratifikálják és hajtsák végre a migráns munkavállalók és családtagjaik jogairól szóló nemzetközi egyezményt;

A fejlesztés, a demokrácia és az emberi jogok közötti kapcsolatok

72.

súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a világ bizonyos részein terjed a mélyszegénység és az egyenlőtlen bánásmód, ami veszélyezteti az összes emberi jog gyakorlását; úgy véli, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és a fejlődéshez való jog szorosan kapcsolódik egymáshoz; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, többek között a szociális és gazdasági jogok tiszteletben tartása, a nemek közötti egyenlőség, a jó kormányzás, a demokrácia fenntartása és a jogállamiság, a béke és a biztonság előfeltétele a szegénység és az egyenlőtlenségek felszámolásának;

73.

üdvözli a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet; hangsúlyozza, hogy az EU harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködését olyan nemzetközi környezet kialakítására kell összpontosítani, amely hatékonyan szabályozza a társadalmi és gazdasági jogokat, és felszólít az ENSZ fejlődéshez való jogról szóló, 1986. évi nyilatkozatának végrehajtására; emlékeztet az EUMSZ 208. cikkében rögzített fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének kiemelt jelentőségére az emberi jogok tiszteletben tartásának elérése terén; felszólítja az Uniót annak biztosítására, hogy a szükséges iránymutatások, hatásvizsgálatok és nyomonkövetési és jelentéstételi mechanizmusok valósítsák meg a politikák fejlesztési célú koherenciáját az uniós és tagállami politikákban; úgy véli, hogy az EUMSZ 208. cikkében rögzített fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia végrehajtása, valamint egyértelműen meghatározott eredménykeretek valamennyi uniós eszközben és emberi jogi mechanizmusban, alapvető fontosságú a 2030-as menetrend betartása tekintetében, hogy biztosítani lehessen a marginalizált és kiszolgáltatott csoportok bevonását, valamint az emberi jogokon alapuló megközelítés érvényesítését; kitart amellett, hogy a jogokon alapuló megközelítés végrehajtása során valamennyi uniós külső politika és eszköz tekintetében meg kell erősíteni a koherenciát és a koordinációt; felszólítja a tagállamokat, hogy hatáskörükön belül és vállalt fejlesztési kötelezettségeiknek és a területre vonatkozó uniós politikáknak megfelelően lépjenek fel; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a jogokon alapuló megközelítésre vonatkozó eszköztár küldöttségeken belüli használatát, és adjon áttekintést a Parlament számára az értékelésről;

74.

emlékeztet arra, hogy az uniós fejlesztési politikában bevezetésre került a jogokon alapuló megközelítés, melynek célja az emberi jogi elveknek a fejlesztési célú uniós operatív tevékenységekbe történő beépítése, ideértve azokat a – mind a központi, mind a helyi szintű – megállapodásokat, melyek az emberi jogok és a fejlesztési együttműködési tevékenységek összehangolását szolgálják; szorgalmazza a jogokon alapuló megközelítésre vonatkozó eszköztár partnereink, köztük a helyi hatóságok, a civil társadalom és a magánszektor közötti jobb terjesztését, valamint végrehajtásának Bizottság általi szoros nyomon követését;

75.

úgy véli, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend valamennyi céljának és célszámának teljesítése során a mindenkit megillető emberi jogokat átfogó módon figyelembe kell venni; szorgalmazza, hogy a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozóan nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt egy inkluzív, az emberi jogokat figyelembe vevő és jogokon alapuló mutatórendszert kell kidolgozni, hogy biztosítható legyen e tekintetben a nagyfokú átláthatóság és elszámoltathatóság, annak érdekében, hogy a fejlesztésre szánt források valóban eljussanak a rászoruló emberekhez;

76.

ismételten megerősíti, hogy sürgősen megfelelően kezelni kell a szegénységgel és a hiányos táplálkozással összefüggő és elhanyagolt betegségek globális kihívását; a globális egészségre, innovációra és a gyógyszerekhez való hozzáférésre irányuló ambiciózus és hosszú távú politikai stratégia és cselekvési terv kidolgozását szorgalmazza, amely többek között a kutatásba és a fejlesztésbe fektet be annak érdekében, hogy – fajon, valláson, politikai meggyőződésen, gazdasági vagy szociális körülményeken, nemi identitáson vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül – védelmezze minden ember ahhoz való jogát, hogy az egészség és a jólét szempontjából megfelelő életszínvonalon éljen;

77.

aggodalmának ad hangot az arra irányuló próbálkozások miatt, hogy a szegénység elleni küzdelem és a fejlesztés elősegítése céljából elkülönített (és a végső célként az emberi jogok védelmére irányuló politikáknak gyakorlati érvényt szerző) forrásokat nem fejlesztéssel kapcsolatos célokra fordítsák; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatásnak a szegénység eltörlésére kell törekednie, és nem szabad egy pusztán a migráció ellenőrzésére szolgáló eszközzé válnia, továbbá emlékeztet a 16. fenntartható fejlesztési cél (béke, igazságszolgáltatás és erős intézmények) jelentőségére az emberi jogok és a tényleges demokratikus kormányzás terén teendő előrelépések szempontjából; úgy véli, hogy az európai uniós támogatások átláthatóságának és a belőlük részesülő országok számonkérhetőségének biztosítására minden fejlesztési programba be kellene iktatni egy korrupcióellenes záradékot, valamint hogy a jogállamiság megszilárdításának, a jó kormányzásnak, a költségvetési támogatást igénybe vevő intézményi kapacitásnak, a demokratikus részvételnek és a képviseleten alapuló döntéshozatalnak, a stabilitásnak, a társadalmi igazságosságnak, valamint az inkluzív és fenntartható, és így a megtermelt javak tisztességes elosztását lehetővé tevő növekedésnek valamennyi uniós külső politika kulcsfontosságú célkitűzését kell képeznie; óva int a populizmustól, szélsőségességtől és az emberi jogok megsértésének eseteit legitimizáló alkotmányos visszaélésektől;

78.

megjegyzi, hogy a növekvő humanitárius igények miatt tartós finanszírozási hiány áll fenn a humanitárius segítségnyújtás terén, valamint hogy az Élelmezési Világprogramnál is hiány áll fenn, ami az élelmiszer mennyiségének csökkentéséhez vezetett; kéri az ENSZ tagországait, az Európai Uniót és annak tagállamait, hogy legalább pénzügyi kötelezettségvállalásaikat teljesítsék; e tekintetben megjegyzi, hogy hogy az EU tagállamainak többsége a fejlesztési támogatás terén nem teljesítette a GNI (bruttó nemzeti jövedelem) 0,7 %-ában megállapított kötelezettségvállalást, de örül az EU humanitárius segítségnyújtás és polgári védelem terén tett kötelezettségvállalásainak, lévén, hogy a legtöbbet adó donorok az EU és tagállamai;

79.

üdvözli az új európai külső beruházási tervet (EEIP) és az Afrikai Alapot (Africa Trust Fund), amelyek célja, hogy Afrikában és az Unió szomszédságában felszámolják a szegénység, az egyenlőtlenségek és az irreguláris migráció alapvető okait, és hogy az emberi jogok tiszteletben tartására bátorítsanak, valamit hogy ösztönözzék a magánberuházásokat; kéri az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) ideiglenes használatát az EU-val szomszédos országokban, ez utóbbiak stabilizálásához való hozzájárulásként;

80.

üdvözli, hogy az éves uniós jelentésbe beépítettek egy 2015-ben az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló fejezetet is, és kéri, hogy ez legyen a standard eljárás az elkövetkező évek jelentései esetében is;

Kereskedelem, üzlet és emberi jogok

81.

szorgalmazza az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek gyors, hatékony és átfogó végrehajtását; sürgeti az összes ENSZ-tagállamot, köztük az EU tagállamait, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre nemzeti cselekvési terveket; úgy ítéli meg, hogy a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és az üzleti világ fontos szerepet játszik az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában;

82.

hangsúlyozza annak sürgető szükségességét, hogy folyamatosan, hatékonyan és egységesen lépjenek fel valamennyi szinten – a nemzeti, európai és nemzetközi szintet is beleértve – a nemzetközi vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélések és korrupció azonnali hatékony kezelése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy többek között a vállalkozások területen kívüli dimenziójából és magatartásából eredő jogi problémák kezelésével az ilyen vállalatok felelősségre vonhatók;

83.

felhívja az ENSZ-t, valamint az EU-t és tagállamait, hogy a multinacionális és európai vállalkozások tekintetében foglalkozzanak a földfelvásárlások és a földdel kapcsolatos jogok jogvédőinek kezelésének kérdésével, akik gyakran megtorlás áldozatai lesznek, ideértve a fenyegetéseket, zaklatást, önkényes letartóztatást, támadást és emberölést is;

84.

melegen üdvözli a vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló, kötelező ENSZ-szerződés elkészítését célzó munkát; sajnálatosnak tartja az e folyamattal kapcsolatban tanúsított hátráltató magatartást, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy konstruktívan vegyenek részt e tárgyalásokban;

85.

emlékeztet arra, hogy az államoknak és a vállalatoknak eltérő, de egymást kiegészítő szerepe van az emberi jogok védelme terén; nyomatékosan emlékeztet arra, hogy ha emberi jogi visszaélések fordulnak elő, az államoknak biztosítaniuk kell a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférést az áldozatok számára; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az emberi jogok harmadik országok általi tiszteletben tartása, köztük a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférés biztosítása az ilyen visszaélések valamennyi áldozata számára, az EU ezen országokkal fenntartott külkapcsolatainak alapvető eleme; üdvözli, hogy az EU vezető szerepet játszott a globális felelősségvállalással kapcsolatos számos kezdeményezés megvitatásában és végrehajtásában, ami együtt jár a nemzetközi emberi jogi normák előmozdításával és tiszteletben tartásával; üdvözli az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, 2016. június 20-án elfogadott tanácsi következtetéseket, illetve azok arra irányuló felhívását, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó nemzeti cselekvési tervek tartalmazzák a jogorvoslathoz való hozzáférést is;

86.

megismétli, hogy figyelmet kell fordítani az elsősorban a helyi és regionális szinten, konkrét ágazatokban tevékenykedő kkv-k sajátosságaira; alapvető fontosságúnak tartja tehát, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos uniós politikák, ideértve az ezzel kapcsolatos nemzeti cselekvési terveket is, figyelembe vegyék a kkv-k egyedi szükségleteit, valamint összhangban álljanak a „gondolkozz először kicsiben” elvvel, és elismerjék a kkv-knak a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz való informális és intuitív hozzáállását; ismét hangot ad azon véleményének, hogy ellenez minden olyan intézkedést, amelyek további adminisztratív vagy pénzügyi terhet róhatnak a kkv-kra, támogatja azonban azokat az intézkedéseket, amelyek közös fellépések végrehajtását teszik lehetővé a kkv-k számára;

87.

felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az üzleti és emberi jogokra vonatkozó szakpolitikai koherenciát minden szinten, különösen az EU kereskedelmi politikája tekintetében; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen nyújtsanak be jelentést az emberi jogok üzleti tevékenység során történő hatékony védelmének biztosítására tett lépésekről;

88.

ismételten erőteljesen felszólít emberi jogi záradékok felvételére az EU és harmadik országok között megkötött és megkötendő valamennyi nemzetközi megállapodásba, köztük a kereskedelmi és beruházási megállapodásokba; szükségesnek tartja ezenkívül, hogy a keretmegállapodások megkötését megelőzően olyan előzetes nyomon követési mechanizmust alakítsanak ki, amely a megállapodás alapvető részét képezve a megkötés feltétele is egyben, valamint hogy olyan utólagos nyomon követési mechanizmust hozzanak létre, amely az ilyen záradékok megsértése esetén lehetővé teszi a kézzelfogható fellépést, például a megállapodás emberi jogi záradékaiban előírt, megfelelő szankciókat, többek között a megállapodás (ideiglenes) felfüggesztését;

89.

olyan mechanizmusok kidolgozására szólít fel, amelyek célja annak biztosítása, hogy az emberi jogokat az államok és vállalatok tiszteletben tartsák, valamint panasztételi mechanizmusok létrehozására azon személyek számára, akik jogait kereskedelmi vagy beruházási megállapodások sértik;

90.

tudomásul veszi a Bizottságnak a kettős felhasználású termékek és technológiák ellenőrzéséről szóló 428/2009/EK rendelet módosítására irányuló, 2016. szeptember 28-i jogalkotási javaslatát (COM(2016)0616), amelynek célja, hogy megerősítse ezt az ellenőrzést, mivel egyes termékek és technológiák visszaélésszerűen felhasználhatók súlyos emberi jogi jogsértések elkövetésére;

91.

üdvözli az uniós exportellenőrzésnek a halálbüntetés, kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során felhasználható áruk tekintetében történő aktualizálásáról szóló megállapodás megkötését, és e kulcsfontosságú jogszabály érdemi és teljes végrehajtását sürgeti; arra ösztönzi az EU-t és a tagállamait, hogy hasonló jogszabályok elfogadásának megfontolására bátorítsák a harmadik országokat, valamint kezdeményezzék a kínzás és halálbüntetés során alkalmazható eszközök nemzetközi keretének előmozdítását; üdvözli a konfliktusok által érintett térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzése tekintetében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc rendszerét létrehozó rendeletre irányuló kezdeményezést; üdvözli a kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos uniós jogszabályok frissítésére irányuló bizottsági javaslatot; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok biztosításához kötött exportengedélyek a Parlament prioritásai közé tartoznak, és arra kéri a tagállamokat, hogy végre legyenek hajlandók elmozdulni egy korszerűbb, rugalmasabb és emberi jogokon alapuló exportpolitika irányába; kéri a tagállamokat, hogy a fegyverexport tekintetében szigorúbb és az emberi jogokat jobban szem előtt tartó ellenőrzéseket végezzenek, különösen, ha olyan országokról van szó, amelyek bizonyítottan erőszakos belső elnyomást folytatnak és megsértik az emberi jogokat;

92.

üdvözli „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű új bizottsági kereskedelmi stratégia elfogadását, amelynek célja, hogy az emberi jogok a kereskedelempolitikában is érvényesüljenek, valamint az Unió mint kereskedelmi tömb helyzetét arra használják, hogy a harmadik országokban előmozdítsák az emberi jogokat; hangsúlyozza, hogy ehhez biztosítani kell a kereskedelmi és külpolitikai kezdeményezések teljes következetességét és kiegészítő jellegét, ideértve a különböző főigazgatóságok, az EKSZ és a tagállami hatóságok közötti szoros együttműködést is; megjegyzi, hogy a Bizottság erősíteni tervezi az európai gazdasági diplomáciát és hangsúlyozza, hogy a kereskedelempolitikának a harmadik országokban a fenntartható növekedés biztosításához is hozzá kell járulnia; kéri a Bizottságot, hogy minden érdekelt felet vonjon be a szabályozási keretről és a vállalkozások kötelezettségeiről folytatott vitába azokban az országokban, ahol valószínűleg növekednek a magán- és állami beruházások; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy az EBB által támogatott projektek összhangban legyenek az uniós politikákkal, és azt ajánlja, hogy javítsák az EBB által támogatott projektek gazdasági, társadalmi és környezeti hatásainak értékelésére szolgáló utólagos ellenőrzéseket;

93.

üdvözli az általános vámkedvezmény-rendszerre vonatkozó új rendeletet (GSP+), amely 2014. január 1-jén lépett hatályba az Uniónak az emberi és munkajogok, a környezetvédelem és a felelősségteljes kormányzás sérülékeny harmadik országokban való előmozdítására irányuló fő kereskedelempolitikai eszközeként; üdvözli különösen azt, hogy a GSP+ keretében biztosított előnyöket eredendően és jogilag továbbra is a nemzetközi emberi jogi egyezmények végrehajtásának feltételéhez kötik; üdvözli a Bizottság első kétéves jelentését a GSP+ végrehajtásáról, és azt, hogy a Bizottság a közzététel előtt párbeszédet folytatott az Európai Parlamenttel a jelentésről; megjegyzi, hogy számos GSP+ státuszú országból jelentették az alapvető munkaügyi előírások többszöri megsértését, és sürgeti a GSP+ tényleges végrehajtásának megvalósítását; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának a GSP+ státusz megszerzéséhez szükséges egyezményeket tartalmazó listára való felvételének lehetőségét, és kéri a GSP+ státuszra pályázó, a Statútumhoz még nem csatlakozott feleket, hogy ratifikálják azt;

94.

üdvözli azt a tényt, hogy 14 ország különlegesen előnyös kereskedelmi kedvezményt kapott az új hatályos Általános Preferenciális Rendszer (GSP+) keretében, amely 2014. január 1-je óta van hatályban, valamint üdvözli a 27 nemzetközi egyezménynek (köztük az emberi jogokra és munkavállalói jogokra vonatkozó egyezményeknek) való, sokat sürgetett megfelelést is;

95.

ismételten erőteljesen felszólít átfogó, előzetes emberi jogi hatásvizsgálatok elvégzésére, amelyek nagymértékben figyelembe veszik a civil társadalom álláspontját az összes kereskedelmi és beruházási megállapodás esetén;

96.

üdvözli a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezésekről végzett hatásvizsgálatokban az emberi jogok elemzésére vonatkozó új iránymutatások (60) elfogadását, de mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU–Mianmar beruházásvédelmi megállapodásra vonatkozó fenntarthatósági hatásvizsgálat (SIA) emberi jogi vetületének minősége nem éri el a megfelelő szintet, és amiatt, hogy a Bizottság nem végzett hatásvizsgálatot az EU–Vietnam szabadkereskedelmi megállapodás tekintetében; megismétli, hogy az e három megállapodás utólagos értékelése részeként támogatja egy átfogó hatásvizsgálat elvégzését;

Sport és emberi jogok

97.

aggódik amiatt, hogy nagyszabású sportesemények megrendezését az emberi jogok tiszteletben tartása terén meglehetősen szerény reputációval bíró országokra bízták, például a 2018-as FIFA labdarúgó világbajnokság megrendezését Oroszországra, a 2022-es világbajnokságét Katarra, a 2022-es olimpiáét Pekingre, valamint aggódik az emberi jogok nagyszabású sportesemények következtében történő megsértése miatt, többek között az érintett lakossággal való előzetes egyeztetés vagy ellentételezés nélküli kényszerkilakoltatások, a kiszolgáltatott csoportok – például a gyermekek és a migráns munkavállalók – akár rabszolgasággal egyenértékű kizsákmányolása, valamint az emberi jogok ilyen szintű megsértését kifogásoló civil társadalmi szervezetek elhallgattatása miatt; kéri a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot és a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget (FIFA), hogy gyakorlataikat a sport eszméjéhez igazítsák, és vezessenek be védelmi mechanizmusokat annak érdekében, hogy a nagyszabású sporteseményekhez kapcsolódó minden emberi jogi visszaélést megelőzzenek, nyomon kövessenek, illetve ilyen visszaélések esetén jogorvoslatot biztosítsanak; egy, a sportra és az emberi jogokra vonatkozó uniós szakpolitikai keretrendszer létrehozását szorgalmazza; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy kezdeményezzenek párbeszédet a nemzeti sportszövetségekkel, a vállalati szereplőkkel és a civil társadalmi szervezetekkel az ilyen eseményeken való részvételük módjairól;

Fogyatékossággal élő személyek

98.

üdvözli az emberi jogokról és a demokráciáról szóló, 2015–2019 közötti időszakra vonatkozó cselekvési tervről szóló tanácsi közleményben foglalt új 12. és 16. célkitűzést, és különösen a 16f. alpontot, és felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezmény végrehajtását rendszeresen megemlítsék a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekben; megjegyzi, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelmet célzó erőfeszítések során figyelembe kell venni a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit; sürgeti a fogyatékossággal összefüggő projektek hatékonyságának alapos ellenőrzését, valamint a fogyatékossággal élők szervezeteinek e projektek megtervezésébe és végrehajtásába történő tényleges bevonását;

99.

felszólítja a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára tényleges mozgásszabadságot biztosítsanak a nyilvános helyeken, és ezáltal biztosítsák számukra a közéletben való egyenlő jogú részvételt;

100.

nyomatékosan sürgeti a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak az EU valamennyi külpolitikájában és külső fellépésében, különösen az EU migrációs és menekültügyi politikáiban történő érvényesítését, megfelelő választ adva különleges igényeikre, mivel ők többszörös diszkrimináció áldozatai; emlékeztet, hogy a fogyatékossággal élő nők és gyermekek többszörös diszkrimináció áldozatai, és gyakran az erőszak, a zaklatás, a bántalmazás és a kizsákmányolás nagyobb kockázatának vannak kitéve; kifejezetten támogatja azt a javaslatot, hogy valamennyi uniós fogyatékosságügyi stratégiában, többek között a külső politikákban és fellépésekben érvényesítsék a nemek közötti egyenlőség szempontjait;

101.

bátorítja az alelnököt/főképviselőt, hogy támogassa a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény azon országok általi aláírását és végrehajtását, amelyek eddig még nem tették meg; megjegyzi, hogy az Uniónak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény hatékony belső végrehajtásával példát kell mutatnia; kéri az Uniót, hogy vállaljon vezető szerepet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó inkluzív fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtásában, ami biztosítaná, hogy senkiről sem feledkeznek meg, ahogy azt a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága is ajánlotta az egyezmény uniós végrehajtásának felülvizsgálatához kapcsolódó záró megjegyzéseiben;

A nők és gyermekek jogai

102.

üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv (2016–2020) elfogadását, amely kimerítő listát tartalmaz a nők jogegyenlőséggel és társadalmi szerepvállalással kapcsolatos helyzetének javítására szolgáló fellépésekről; hangsúlyozza, hogy ezt az emberi jogokról és demokráciáról szóló cselekvési tervvel együtt kellene végrehajtani annak biztosítása érdekében, hogy elismerjék a nők és a lányok emberi jogait; üdvözli a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, a nemek egyenlőségét és a nők jogait világszerte előmozdítani hivatott dokumentum elfogadását; újólag megerősíti, hogy a nők jogai nem áldozhatók fel semmilyen vallás vagy meggyőződés általi sajátos tilalom miatt; kéri, hogy az EU fokozza támogatását a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW), a Pekingi Cselekvési Platform, a népesedésről és a fejlesztésről szóló kairói nyilatkozat és az ezzel kapcsolatos eredmények felülvizsgálata, valamint a fenntartható fejlesztési célok nyomán a nők jogaira vonatkozóan fennálló kötelezettségek végrehajtása és vállalások teljesítése iránt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne csorbuljanak a pekingi és kairói cselekvési platform vívmányai az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog, illetve a szexuális és reproduktív jogok védelme tekintetében, valamint annak biztosítását, hogy a háborúban nemi erőszak áldozataivá vált nők minden szükséges biztonságos orvosi és pszichológiai ellátást megkapjanak, ideértve az abortuszt is, ahogy azt az nemzetközi humanitárius jog is előírja; rámutat, hogy a családtervezés, az anyák egészsége, a fogamzásgátlókhoz, illetve a biztonságos terhességmegszakításhoz való teljes körű hozzáférés női életeket mentő fontos tényezők, valamint csökkentik a csecsemő- és gyermekágyi halandóságot; hangsúlyozza, hogy ezeket a politikákat a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés középpontjába kell helyezni; hangsúlyozza, hogy a nők és lányok jogainak fenntartása, az emberi méltóságuk tiszteletben tartása, a velük szembeni erőszak és megkülönböztetés felszámolása elengedhetetlen emberi jogaik érvényesítéséhez; hangsúlyozza, hogy mindenkinek joga van szabadon dönteni a szexualitásával, valamint szexuális és reproduktív egészségével kapcsolatos kérdésekről; e tekintetben elismeri a nők önálló döntéshez való elidegeníthetetlen jogát, többek között a családtervezéshez való hozzáféréssel kapcsolatban;

103.

ismételten elítéli a nőkkel és gyermekekkel szemben elkövetett bántalmazás és a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, ideértve a gyermek- és kényszerházasságokat, a női nemi szervek megcsonkítását, a kizsákmányolást és a rabszolgasorba döntést, valamint a nők ellen elkövetett nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását; úgy véli, hogy a nőkkel szembeni erőszak pszichológiai tekintetben is kifejezésre jut, és hangsúlyozza, hogy a nemekkel kapcsolatos – többek között a nők részvételét elősegítő – szempontokat be kell építeni a humanitárius segélyekbe, a szexuális és nemi alapú erőszak elleni védelemre is kiterjedő védelmi stratégiákba, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat is felölelő alapvető egészségügyi intézkedésekbe; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak nemcsak a nők elleni erőszak valamennyi formájával szemben kell szembeszegülniük, hanem az oktatáshoz való hozzáférést és a fiúk és lányok esetében a nemi sztereotípiák elleni küzdelmet is prioritásként kell kezelniük már kisgyermekkortól; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy minél hamarabb írják alá az isztambuli egyezményt az EU nők és lányok elleni erőszakkal illetve a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos belső és külső fellépései közötti koherencia biztosítása érdekében; üdvözli a Bizottság 2016. március 4-i javaslatát az Unió Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról, amely az első, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz a nőkkel szembeni erőszak megelőzése és leküzdése tárgyában; úgy véli, hogy ez hatékonyabbá és koherensebbé fogja tenni az Unió belső és külső politikáit, és növelni fogja az Unió felelősségét és szerepét a nőkkel szembeni erőszakkal és a nemi alapú erőszakkal szembeni, nemzetközi szintű fellépésben; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az egyezmény Unió részéről történő aláírása és megkötése érdekében, és egyidejűleg buzdítsák az Isztambuli Egyezmény aláírására és ratifikálására azt a 14 tagállamot, amelyek ezt még nem tették meg, továbbá biztosítsák az egyezmény megfelelő alkalmazását; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az egészségügyi szakemberek, a rendőrség tagjai, az ügyészek, a bírák, a diplomaták és a békefenntartók az Unión belül és harmadik országokban egyaránt megfelelő képzésben részesüljenek ahhoz, hogy segítsék és támogassák az erőszak áldozatait a konfliktushelyzetekben és a helyszíni műveletekben, különös tekintettel a nőkre és a gyermekekre;

104.

mélységes aggodalmát fejezi ki a menekülttáborokban és fogadó központokban élő nők és lányok emberi jogainak megsértése – többek között szexuális erőszak, valamint a nőkkel és lányokkal szembeni egyenlőtlen bánásmód jelentett esetei – miatt; sürgeti az EKSZ-t, hogy ösztönözze szigorúbb szabályok és a bevált gyakorlatok bevezetését a harmadik országokban; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok során visszaélések áldozataivá vált nőknek és gyermekeknek egészségügyi és pszichológiai ellátásra van szüksége, továbbá a menekülttáborokban, válságövezetekben, valamint a mélyszegénység által érintett területeken folytatni kell a lányok oktatását, valamint egészségügyi és élelmiszerrel történő ellátásukat;

105.

megjegyzi, hogy a nemi alapú erőszak leküzdésére irányuló intézkedéseknek foglalkozniuk kell az internetes erőszak problémájával is, beleértve a zaklatást, a bántalmazást és a megfélemlítést, és törekedniük kell a nők és lányok számára biztonságos online környezet megteremtésére;

106.

üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának nemrég hozott 2242. számú, a nőkről, a békéről és biztonságról szóló határozatának végrehajtását, mely a globális kihívások kezelésére irányuló minden erőfeszítés központi elemévé teszi a nőket, valamint szólítson fel további erőfeszítésekre a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos programoknak a békefenntartás összes különböző dimenziójába való integrálása érdekében; hangsúlyozza a nők egyenlő, teljes körű és aktív részvételének jelentőségét a konfliktusok megelőzésében és rendezésében, a béketárgyalásokon és a béketeremtési folyamatokban; kvótarendszer bevezetését javasolja annak érdekében, hogy valamennyi politikai szinten elő lehessen mozdítani a nők részvételét;

107.

mély sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a romák és különösen a roma nők továbbra is széles körű megkülönböztetéssel és cigányellenességgel szembesülnek, amelyek táplálják a hátrányos helyzet, a kirekesztés, a szegregáció és a marginalizálódás ördögi körét; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a romák emberi jogait, biztosítva számukra az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz és a szociális védelemhez való hozzáférést;

108.

rendkívül sajnálatosnak tartja a nemek közötti egyenlőség hiányát a politikai szférában, valamint a nők politikai, társadalmi és gazdasági döntéshozatalban való alulreprezentáltságát, amely aláássa az alapvető jogokat és a demokráciát; úgy véli, hogy a demokrácia kiépítése és fenntartása során a kormányoknak törekedniük kellene a nemek közötti egyenlőségre és küzdeniük kellene a társadalmon belüli nemi alapú megkülönböztetés minden formája ellen; hangsúlyozza, hogy a választási megfigyelő missziók jelentései pontos iránymutatást nyújtanak az Unió harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédéhez a nők választási folyamatban és országuk demokratikus életében való részvételének javítása érdekében;

109.

sajnálja, hogy bizonyos országok még mindig korlátozzák a nők választásokon való részvételét;

110.

sajnálja, hogy – amint azt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) „Nők a munkaerőpiacon 2016” című jelentése kimutatta – a nők továbbra is világszerte hatalmas kihívásokkal szembesülnek a tisztes munkához jutás és a munkahely megtartása terén;

111.

sajnálja, hogy az üzleti életben a nőket akadályozó üvegplafon, a nemek közötti bérszakadék és a nők vállalkozóvá válásával szembeni társadalmi visszatartó erő továbbra is globális jelenség; kezdeményezéseket sürget a nők társadalmi szerepvállalásának további növelése érdekében, különösen az önfoglalkoztatás és a kkv-k területén;

112.

emlékeztet arra, hogy az oktatáshoz, a szakképzéshez és a mikrohitelekhez való hozzáférés elengedhetetlen eszközt jelent a nők szerepének megerősítése és emberi jogaik megsértésének megakadályozása szempontjából;

113.

ösztönzi a nők szakszervezetekben és egyéb szervezetekben való tevékeny részvételét, mivel az jelentős tényező a nemek közötti egyenlőség szempontjának a munkafeltételekben való megjelenése tekintetében;

114.

ösztönzi a tagállamokat, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a fejlődő országokban kiemelten kezeljék a nők gazdasági és politikai emancipációját, segítve a vállalkozásokban, valamint a regionális és helyi fejlesztési projektek végrehajtásában való részvételüket;

115.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést az összes releváns uniós támogatás vonatkozásában;

116.

szorgalmazza a nőkbe és a fiatalokba való beruházást mint a szegénység és különösen a női szegénység leküzdésének hatékony formáját;

117.

mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy gyorsan terjedő antimikrobiális rezisztencia jelentette veszély világszinten a halálesetek legjelentősebb okává válhat, amelynek különösen a kiszolgáltatott és kevésbé fejlett országok eshetnek áldozatul; kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki egy valóban hatékony közegészségügyi stratégiát;

A gyermekek jogai

118.

ismételten megerősíti a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és annak fakultatív jegyzőkönyve egyetemes ratifikálásának és hatékony végrehajtásának sürgős szükségességét, és felkéri az EU-t, hogy rendszeresen konzultáljon az érintett helyi és nemzetközi gyermekjogi szervezetekkel, valamint a harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédeiben rendszeresen említse meg az államok arra vonatkozó kötelezettségét, hogy végrehajtsák az egyezményt; üdvözli az egyezmény Dél-Szudán és Szomália általi ratifikálását; ismételten felhívja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőségek és eszközök vannak arra, hogy az Unió csatlakozzon a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez;

119.

felkéri az EU-t, hogy folytassa az EU–UNICEF „A gyermekjogok integrálása a fejlesztési együttműködésbe” című gyermekjogi eszközrendszerének népszerűsítését külkapcsolataiban és hogy ezen a téren megfelelő képzésben részesítse az uniós képviseletek személyzetét; kiemeli a szüleik származási országától távol született, nem anyakönyvezett gyermekekkel kapcsolatos komoly problémát, valamint arra kéri az Uniót, hogy a harmadik országokkal folytatott minden politikai párbeszéd keretében vesse fel ezt a kérdést; kéri a Bizottságot, hogy a bebörtönzött szülők gyermekeinek védelmét illetően dolgozzon ki szakpolitikákat, illetve azt mozdítsa elő a nemzetközi fórumokon hátrányos megkülönböztetésük és megbélyegzésük leküzdése érdekében; hangsúlyozza, hogy továbbra is gyermekek milliói szenvednek az alultápláltságtól, és közülük nagyon soknak visszafordíthatatlan, hosszú távú következményekkel, sőt halállal kell számolnia; kéri a Bizottságot és a nemzetközi közösséget, hogy az alultápláltság hatékony kezelése érdekében a teljes élelmiszerlánc legnagyobb mértékű kihasználásával, így a köz-magán-egyéni partnerségek bevonásával, valamint minden rendelkezésre álló erőforrás, különösen a közösségi média felhasználásával vezessenek be innovatív megoldásokat, különösen a gyermekek körében;

120.

kifejti, hogy nemzetközi segítségre van szükség a továbbra is az ISIS és más terrorista vagy félkatonai szervezetek fogságában lévő nők és gyermekek felkutatásához és kiszabadításához, valamint a korábban fogva tartott személyek kezelése számára az EU-ban és világszerte különleges programok elősegítéséhez; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a terrorista csoportok gyermekeket toboroznak és hogy ezek a gyermekek terrorista és katonai tevékenységekben vesznek részt; hangsúlyozza, hogy szakpolitikák kidolgozására van szükség e gyermekek felkutatásának, kiszabadításának, rehabilitációjának és reintegrációjának irányításához; ragaszkodik ahhoz, hogy elő kell mozdítani a gyermekkatonák lefegyverzését, rehabilitációját és visszailleszkedését célzó szakpolitikákat; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy a következő öt évre vonatkozóan tegyen javaslatot egy átfogó gyermekjogi stratégiára és cselekvési tervre annak érdekében, hogy az Unió külső és belső politikáiban egyaránt elsőbbséget biztosítsanak a gyermekek jogainak, valamint előmozdítsák a gyermekek jogait, különösen a gyermekek vízhez, megfelelő higiénés körülményekhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférésének biztosítása révén, ideértve a konfliktusövezeteket és a menekülttáborokat is;

Az idősek jogai

121.

üdvözli a 2015–2019. közötti időszakra szóló, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervben foglalt 16 g. célkitűzést, amelynek célja az emberi jogokkal és az idősebbek sajátos szükségleteivel kapcsolatos tudatosság növelése; mélységesen aggódik az életkoron alapuló megkülönböztetés káros hatásai miatt; hangsúlyozza, hogy az idősebbek különös kihívásokkal néznek szembe emberi jogaik, például a szociális védelemhez és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez való jog gyakorlása során; felkéri a tagállamokat, hogy az idősödésre vonatkozó madridi nemzetközi cselekvési terv jelenlegi felülvizsgálatát kihasználva vizsgálják meg a meglévő eszközök végrehajtását és azonosítsák az esetleges hiányosságokat; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ időskorral foglalkozó nyitott munkacsoportjában, és fokozzák az idős személyek jogainak védelmére és előmozdítására tett erőfeszítéseiket, új jogi eszköz kidolgozását is megfontolva;

A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek jogai

122.

mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre gyakoribbak az LMBTI személyek elleni erőszakos cselekmények és hátrányos megkülönböztetések; határozottan elítéli a diszkriminatív jogszabályok és az emberek ellen szexuális orientációjuk, nemi identitásuk és nemi sajátosságaik miatt elkövetett erőszakos cselekmények növekvő számát, illetve azt, hogy 73 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő (többek között az LMBTI-személyek erkölcstelenség vádjával sújtása miatt), és ebből 13 országban halálbüntetéssel sújtják (61), míg 20 országban a transznemű identitás számít törvényellenesnek; mély aggodalmát fejezi ki az úgynevezett „propagandaellenes jogszabályok” miatt, amelyek korlátozni próbálják a LMBTI személyek, illetve az ő jogaikat támogató személyek véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságát; ezen államoktól az ilyen rendelkezések visszavonását kéri; határozottan elítéli, hogy a meleg méltóság menethez hasonló események és tiltakozó felvonulások esetében egyre jobban korlátozzák az LMBTI csoportok gyülekezési és egyesülési szabadságát, és hogy néhány esetben a hatóságok erőszakosan léptek fel a tiltakozókkal szemben; újólag megerősíti, hogy ezek az alapvető szabadságok döntő szerepet töltenek be a demokratikus társadalmak működésében és az ilyen jogok tiszteletben tartásának és a jogaikkal élők védelmének biztosításával kapcsolatos állami felelősségvállalásban; kéri az EKSZ-t, hogy fordítson kiemelt figyelmet fellépéseire és erősítse meg azokat olyan helyzetekben, amikor az LMBTI-személyek erőszaknak, bántalmazásnak vagy hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve, azáltal, hogy elítéli ezeket a gyakorlatokat az EU halálbüntetéssel kapcsolatos iránymutatásai és a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos uniós iránymutatás értelmében, valamint azáltal, hogy folytatja az ENSZ emberi jogi főbiztosával való együttműködést ezen a területen; hangsúlyozza, hogy fontos munkájukban támogatni az LMBTI személyek emberi jogainak védelmezőit megnövelt támogatás és az érdemi programkészítés számára több erőforrás, – többek között az EIDHR által is finanszírozott, – az LMBTI személyekkel szemben tanúsított hátrányos megkülönböztetés ellen, a lakosság körében indítandó tudatosító kampányok révén, valamint a sürgősségi asszisztencia biztosításával az ilyen jellegű támogatást igénylők részére; kéri az uniós küldöttségeket és az érintett intézményeket, hogy tevékenyen mozdítsák elő ezeket a jogokat és alapvető szabadságokat;

123.

üdvözli a Külügyek Tanácsa által 2013. június 24-én elfogadott, az LMBTI személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdításáról és védelméről szóló iránymutatást; kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédekben és a nemzetközi fórumokon az irányelvek fokozottan stratégiai és módszeresebb végrehajtását szorgalmazza – ideértve a figyelemfelhívást és az uniós személyzet számára ehhez kapcsolódó képzések nyújtását is – annak érdekében, hogy valóban foglalkozzanak az LMBTI személyek jogainak kérdésével; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy széles körben az LMBTI-személyek rendelkezésére bocsássák az emberi jogok maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokat; konkrét fellépéseket szorgalmaz az LMBTI személyek jogaival kapcsolatos uniós belső és külső politikák közötti összhang fokozása érdekében;

124.

bátorítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy továbbra is járuljanak hozzá az azonos neműek közötti házasság és polgári élettársi kapcsolat elismeréséről – mint politikai, szociális, valamint emberi és polgárjogi kérdésről – folyó gondolkodáshoz; üdvözli, hogy egyre több ország tartja tiszteletben a házasság, az élettársi kapcsolat vagy az örökbefogadás útján történő családalapításhoz való jogot a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül, továbbá felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki javaslatokat a bejegyzett élettársi kapcsolat és az azonos neműek közötti házasság Unió-szerte történő kölcsönös elismerésére vonatkozóan, ezáltal biztosítva az egyenlő bánásmódot a munkavégzés, a szabad mozgás, az adózás és a szociális biztonság terén, egyúttal oltalmazva a családok jövedelmét és a gyermekeket;

Az őslakos népek és a kisebbséghez tartozó személyek jogai

125.

mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az őslakosok különösen ki vannak téve a megkülönböztetés veszélyének, és különösen sérülékenyek a politikai, gazdasági, környezeti és munkához kapcsolódó változásokkal és zavarokkal szemben; megjegyzi, hogy a legtöbbjük a szegénységi küszöb alatt él, és kevéssé vagy egyáltalán nem jut képviselethez, nem fér hozzá a politikai döntéshozatalhoz, ami ellentétes a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezéshez való jogukkal, amelyet az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat rögzített és a fejlesztési politikáról szóló 2005. évi európai konszenzus is elismert; különösen aggasztják a beszámolók szerinti jelentős és növekvő emberi jogi visszaélések az őslakosokkal szemben, mint például az emberijog-védők üldöztetése, önkényes letartóztatása és meggyilkolása, a lakóhely elhagyására kényszerítés, a földfelvásárlások és a vállalatok jogsértései;

126.

mély aggodalommal állapítja meg, hogy az erőforrások kitermelése következtében az őslakos népek emberi jogai különösen gyakran sérülnek; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a bányászati és egyéb kitermelő ágazatokban támogassák az átláthatóságot és a jó kormányzást biztosító szigorú jogi keretek kialakítását és kezdeményezések indítását, és ezzel azt, hogy tiszteletben tartsák a helyi lakosok szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló hozzájárulásának elvét és az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatot; felszólítja az uniós küldöttségeket, hogy az emberi jogok megsértésének azonosítása és megakadályozása érdekében erősítsék tovább az őslakosokkal helyben folytatott párbeszédet;

127.

hangsúlyozza, hogy mivel a kisebbségi közösségek sajátos szükségletekkel rendelkeznek, elő kell mozdítani a kisebbséghez tartozó személyek és a többséghez tartozók közötti teljes és tényleges egyenlőséget a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet valamennyi területén; sürgeti a Bizottságot, hogy a bővítési folyamat során szorosan kövesse nyomon a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére irányuló rendelkezések végrehajtását;

A kaszton alapuló megkülönböztetés által sújtott személyek jogai

128.

elítéli a kaszthierarchiák és a kasztok szerinti megkülönböztetés elszenvedői emberi jogainak folyamatos megsértését, köztük az egyenlőség, valamint az igazságszolgáltatáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés megtagadását, a továbbra is érvényesülő szegregációt és az alapvető emberi jogok és a fejlődés elérésének kasztrendszeralapú akadályozását; mélységes aggodalmának ad hangot a dalitok ellen irányuló, kaszton alapuló erőszakos támadások, valamint a büntetlenséggel társuló intézményesített megkülönböztetés riasztó mértéke miatt; megismételi felhívását, hogy dolgozzák ki a kaszton alapuló megkülönböztetéssel szembeni uniós politikát, és felszólítja az Uniót, hogy használjon ki minden lehetőséget a kaszton alapuló megkülönböztetéssel kapcsolatos súlyos aggályainak megfogalmazására;

Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) / átmeneti igazságszolgáltatás

129.

emlékeztet a Nemzetközi Büntetőbíróság egyetemességére, és megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a munkáját; hangsúlyozza, hogy az NBB milyen fontos szerepet játszik abban, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és igazságot szolgáltassanak a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára; továbbra is éberen figyeli az NBB legitimitásának és függetlenségének aláásására irányuló törekvéseket;

130.

emlékeztet 2016. február 4-i állásfoglalására, melyben felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjait, hogy támogassák, hogy a Biztonsági Tanács a Nemzetközi Büntetőbírósághoz forduljon az úgynevezett „ISIS/Dáis” által Irakban és Szíriában keresztények (kaldeusok/szírek/asszírok), jeziditák és más vallási és etnikai kisebbségek ellen elkövetett jogsértések kivizsgálása céljából;

131.

üdvözli az Ukrajna által kiadott nyilatkozatot, amelyben elfogadta az NBB joghatóságát az országban 2014. február 20. óta elkövetett bűncselekmények tekintetében, mivel ez a nyilatkozat lehetőséget teremt az NBB ügyésze számára annak mérlegelésére, hogy a bíróság vizsgálhatja-e a fegyveres konfliktus során elkövetett visszaéléseket, még akkor is, ha Ukrajna még nem NBB-tagország;

132.

üdvözli az átmeneti igazságszolgáltatáshoz nyújtott uniós támogatásról szóló tanácsi következtetéseket, valamint az átmeneti igazságszolgáltatáshoz nyújtott támogatásra irányuló uniós szakpolitikai keretet, mivel ezzel az EU az első olyan regionális szervezet, amely ilyen politikát fogadott el; felhívja az Uniót, annak tagállamait és különleges képviselőit, hogy tevőlegesen támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot, mozdítsák elő határozatainak érvényesítését és a Római Statútumban szereplő bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége elleni harcot, és súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos elfogatóparancsot máig nem hajtottak végre; sürgeti az Uniót és annak tagállamait, hogy működjenek együtt a Bírósággal, és hogy továbbra is nyújtsanak erőteljes diplomáciai és politikai támogatást az NBB és az ENSZ közötti kapcsolatok megerősítése és kiszélesítése céljából, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsa esetében, és tegyen lépéseket a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködés megtagadásának megelőzése és az ilyen esetekre adott hatékony válaszok érdekében; ismételten felszólítja az Uniót, hogy fogadjon el közös álláspontot az agresszió bűntettéről és a kampalai módosításokról, és felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti jogszabályaikat hozzák összhangba a kampalai módosítások fogalommeghatározásaival, és fokozzák az együttműködést a Bírósággal; elítéli, hogy számos ország ellenszegül az NBB-nek, és kivonja magát annak joghatósága alól vagy ezzel fenyeget;

133.

megismétli a nemzetközi igazságszolgáltatással és nemzetközi humanitárius joggal foglalkozó uniós különleges képviselő létrehozására irányuló felhívását, hogy ezek a témák megkapják az azokat megillető kiemelt helyet és láthatóságot, és hogy ténylegesen előmozdítsák az uniós menetrendet, és az Unió külpolitikájában általánosan érvényesítsék a büntetlenség elleni küzdelem és a Nemzetközi Büntetőbíróság melletti uniós elkötelezettséget;

134.

felszólítja az Uniót és annak tagállamait, hogy biztosítsák az NBB számára a megfelelő finanszírozást és növeljék a nemzetközi bűnüldözési rendszer számára nyújtott támogatásukat, ideértve az átmeneti igazságszolgáltatást is;

Nemzetközi humanitárius jog

135.

helyteleníti, hogy nem tartják tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot, és mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy világszerte riasztó mértékben növekszik a fegyveres konfliktusokban a járulékos veszteségek, valamint a kórházak, iskolák, humanitárius konvojok és egyéb polgári célpontok elleni halálos támadások aránya; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a világ konfliktusaiban növekszik a nem állami szereplők által elkövetett cselekmények befolyása, és sürgeti, hogy az Unió vessen be minden rendelkezésére álló eszközt annak ösztönzésére, hogy az állami és nem állami szereplők megfeleljenek a nemzetközi humanitárius jognak; üdvözli az Unió és a tagállamok által a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának tett, arra irányuló ígéretet, hogy határozottan támogatják egy olyan hatékony mechanizmus létrehozását, amely a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának erősítésére irányul, és felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy számoljon be a Parlamentnek az ezen ígéret elérését szolgáló célkitűzésekről és stratégiáról; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy hívjon össze nemzetközi konferenciát a nemzetközi humanitárius jog megsértése – például a kórházak, az orvosi személyzet és a mentők elleni támadások – nyomon követésére, az ezekkel kapcsolatos adatok begyűjtésére és az ezekre vonatkozó nyilvános jelentéstételre; úgy véli, hogy ez a mechanizmus a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekre irányuló meglévő mechanizmuson alapulhatna; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy évente tegye közzé az iskolák és kórházak elleni támadások állítólagos elkövetőinek nyilvános listáját, hogy meg lehessen határozni az ilyen támadások megállításához szükséges megfelelő uniós fellépést;

136.

sajnálja, hogy hét tagállam még nem ratifikálta a kazettás lőszerekről szóló egyezményt; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák a fehér foszfor használatának globális betiltását az egyes hagyományos fegyverekről szóló egyezményhez fűzött, az ilyen fegyverek használatát betiltó új jegyzőkönyv megkötésén keresztül;

137.

felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják a fő nemzetközi humanitárius jogi aktusokat és a nemzetközi humanitárius jogra hatással bíró egyéb releváns jogi aktusokat; elismeri a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások jelentőségét, és ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy a Közel-Keleten zajló tragikus események fényében vizsgálják felül azok végrehajtását, különösen azzal összefüggésben, hogy a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogi normák súlyos megsértésének eseteiben igen elterjedt a szisztematikus büntetlenség; felszólítja az Uniót, hogy támogassa a nemzetközi humanitárius joggal és alkalmazásának bevált gyakorlataival kapcsolatos ismeretek terjesztésére irányuló kezdeményezéseket, valamint ragadja meg a rendelkezésére álló összes kétoldalú eszközt – például a politikai párbeszédet – annak tényleges előmozdítása érdekében, hogy partnerei betartsák a nemzetközi humanitárius jogot; megismétli a tagállamokhoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozat jóváhagyásával – amelynek célja, hogy segítsen véget vetni a fegyveres konfliktusokban az iskolák ellen indított katonai támadások elterjedt gyakorlatának – csatlakozzanak azokhoz a nemzetközi erőfeszítésekhez, amelyek meg kívánják akadályozni az iskolák elleni támadásokat és az iskolák fegyveres erők általi katonai felhasználását;

138.

sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy hívjon össze nemzetközi konferenciát, melyek célja hogy a nemzetközi humanitárius szabályok hatékonyabbá tétele;

139.

ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezze a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésével, különösen pedig a polgári infrastruktúra ellen irányuló szándékos támadásokkal vádolt országokkal szemben európai uniós fegyverembargó bevezetését; hangsúlyozza, hogy a fegyverek ilyen országok részére történő értékesítésének további engedélyezése a 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont megsértésének minősül; felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra guantánamói foglyok fogadását az Unióban; hangsúlyozza, hogy a lehető leghamarabb be kell zárni a Guantánamói-öbölben működő börtönt;

A gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamint a meggyőződés szabadsága

140.

az EUMSZ 10. cikkével összhangban elítéli az ideológia, vallás vagy meggyőződés miatt elkövetett összes erőszakos cselekményt, üldözést, intoleranciát és megkülönböztetést; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy világszerte folyamatosan érkeznek a hírek a vallási és világnézeti kisebbségekkel szembeni erőszakról, üldöztetésről, intoleranciáról és megkülönböztetésről; hangsúlyozza, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága mind olyan alapvető jog, amely kölcsönösen összefügg más emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, és egyaránt jelenti a hithez és a hit elutasításához való jogot, valamint bármely vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásához vagy ki nem fejezéséhez való jogot, valamint a választott meggyőződés elfogadásához, megváltoztatásához és feladásához, vagy az ahhoz való visszatéréshez való jogot, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke és az emberi jogokról szóló európai egyezmény 9. cikke rögzíti; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy vegyenek részt az istenkáromlás elleni törvények visszavonásával foglalkozó politikai vitákban; felszólítja az Uniót és tagállamait annak biztosítására, hogy a kisebbségeket világszerte tiszteletben tartsák és megvédelmezzék, ideértve a Közel-Keletet is, ahol a jazidikat, a keresztényeket, a muszlim kisebbségeket és az ateistákat üldözi a Dáis és más terrorista csoportok; helyteleníti a vallás vagy a világnézeti meggyőződés terrorista célokra történő felhasználását;

141.

támogatja az Unió azon kötelezettségvállalását, hogy a nemzetközi és regionális fórumokon, többek között az ENSZ-ben, az EBESZ-ben, az Európa Tanácsban és más regionális mechanizmusokban támogatja a vallás vagy meggyőződés szabadságához való jogot, és arra bátorítja az Uniót, hogy az ENSZ-ben továbbra is terjessze elő éves állásfoglalását a vallás vagy meggyőződés szabadságáról, és támogassa az ENSZ vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának megbízatását; ösztönzi az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy tartsanak fenn állandó párbeszédet a nem kormányzati szervezetekkel, a vallási vagy világnézeti csoportokkal és a vallási vezetőkkel;

142.

teljes mértékben támogatja azt az uniós gyakorlatot, hogy vezető szerepet vállal az Emberi Jogi Tanácsban és az ENSZ Közgyűlésében a vallás és meggyőződés szabadságával kapcsolatos tematikus állásfoglalásokban, arra bátorítja az Uniót, hogy támogassa az ENSZ vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának megbízatását, valamint sürgeti azokat az országokat, amelyek jelenleg nem fogadják el az ENSZ vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának látogatási kérését, hogy ezt tegyék meg;

143.

felszólítja az Uniót, hogy erősítse meg meglévő eszközeit, és fogadjon el további eszközöket a megbízatásába tartozó területeken, hogy világszerte biztosítsa a vallási kisebbségek tényleges védelmét;

144.

konkrét fellépést szorgalmaz a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében, kéri például az uniós alkalmazottak szisztematikus és következetes képzését mind a központokban, mind pedig a küldöttségekben, országos és helyi helyzetjelentések készítését, valamint szoros együttműködés kezdeményezését a helyi szereplőkkel, különösen vallási és világnézeti csoportok vezetőivel;

145.

mélyen aggasztja, hogy a világ egyes részein veszélybe kerül a vallási vagy világnézeti kisebbségek helyzete, és teljes vallási közösségek tűnnek vagy menekülnek el;

146.

kiemeli, hogy jelenleg a keresztények az a vallási csoport, akiket világszerte leginkább bántalmaznak és megfélemlítenek, többek között Európában is, ahol a keresztény menekültek rendszeresen vallási indíttatású üldöztetést szenvednek el, és hogy a legrégebbi keresztény közösségek némelyikét fenyegeti az a veszély, hogy teljesen eltűnnek, különösen Észak-Afrikában és a Közel-Keleten;

147.

ösztönzi a nemzetközi közösséget és az Uniót, hogy nyújtsanak védelmet a kisebbségeknek, és alakítsanak ki biztonságos övezeteket; kéri az olyan területeken élő etnikai és vallási kisebbségek elismerését, önigazgatásához való jogát és védelmét, ahol a történelem során mindig is erős jelenléttel bírtak és békésen éltek egymás mellett, például a Szindzsár-hegységben (jazidik) és a Ninivei-síkságon (káldeusok, szírek és asszírok); szorgalmazza különleges segítség nyújtását a jelenleg vagy korábban konfliktus helyszínéül szolgáló területeken található (tömeg)sírok megőrzéséhez annak érdekében, hogy a bennük található emberi maradványokat exhumálják és igazságügyi elemzésnek vessék alá, lehetővé téve az áldozatok maradványainak megfelelő elhantolását vagy a családnak való kiadását; szorgalmazza egy olyan külön alap létrehozását, amely segítséget nyújthat a bizonyítékok megőrzésére irányuló kezdeményezések finanszírozásában, az emberiesség elleni vélt bűncselekmények kivizsgálásának és azokkal kapcsolatban büntetőeljárás indításának lehetővé tétele érdekében; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy sürgősen hozzanak létre egy olyan szakértői csoportot, amelynek feladata, hogy összegyűjtsön minden bizonyítékot a vallási és etnikai kisebbségekkel szembeni valamennyi folyamatban lévő nemzetközi bűncselekményről, a népirtást is ideértve, bárhol is forduljon az elő, beleértve a tömegsírok megőrzését is a jelenlegi vagy közelmúltbeli konfliktusok területén, hogy előkészítsék a felelősök nemzetközi büntetőeljárás alá vonását;

A véleménynyilvánítás szabadsága az interneten és azon kívül, valamint az audiovizuális és egyéb médiaforrásokon keresztül

148.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok egyetemes érvényűek, és globális védelmet kell kapniuk kifejeződésük minden vetületében;

149.

hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, a média függetlensége és a pluralizmus a demokrácia felé vezető út alapvető elemei, és hogy az állami szektor átláthatóságának és elszámoltathatóságának biztosítása érdekében teret kell engedni a polgároknak és a civil társadalomnak;

150.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos országban egyre több újságírót tartóztatnak le vagy félemlítenek meg, és hangsúlyozza, hogy ezek a gyakorlatok súlyosan akadályozzák a sajtószabadságot; sürgeti az Unió és a nemzetközi közösséget a független újságírók és bloggerek védelmére, a digitális szakadék csökkentésére, valamint az információhoz és kommunikációhoz való korlátlan hozzáférés és az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés (digitális szabadság) elősegítésére;

151.

komoly aggodalmának ad hangot a nyomon követési, megfigyelési, cenzúrázási és tartalomszűrési technológiák széles körű használata és elterjedése miatt, amelyek növekvő fenyegetést jelentenek az emberi jogokért és demokráciáért küzdő aktivisták számára az autokratikus országokban;

152.

határozottan elítéli, hogy nő az emberijog-védőkkel szembeni digitális fenyegetések száma, beleértve az adatsértéseket is, amelyeket az eszközök lefoglalásán, távoli megfigyelésen és adatszivárogtatáson keresztül hajtanak végre; elítéli azt a gyakorlatot, hogy online megfigyelést és feltörést alkalmaznak olyan információk begyűjtésére, amelyeket jogi eljárásokban, rágalomhadjáratokban vagy lejáratást célzó tárgyalásokon használnak fel;

153.

határozottan elítéli az internet, a média és a felsőoktatás hatóságok általi ellenőrzését, valamint az emberijog-védők, ügyvédek és újságírók egyre gyakoribb megfélemlítését, zaklatását és önkényes letartóztatásait;

154.

elítéli a digitális kommunikáció korlátozását, ideértve azt a gyakorlatot, amikor az önkényuralmi rendszerekben honlapokat zárnak be és személyes fiókokat blokkolnak a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, valamint az ellenzék elhallgattatása és a civil társadalom elnyomása céljából; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy nyilvánosan ítéljék el az olyan rezsimeket, amelyek korlátozzák bírálóik és ellenzékük digitális kommunikációját;

155.

hangsúlyozza, hogy fontos a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok minden formájában – többek között a csatlakozási tárgyalások, a kereskedelmi tárgyalások, az emberi jogi párbeszédek és a diplomáciai kapcsolatok keretében – előmozdítani az internethez való korlátlan hozzáférést, valamint ahogy világszerte mindenki számára biztosítani kell az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos információkhoz való minél jobb hozzáférést;

156.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy terjed a gyűlöletbeszéd, különösen közösségi médiaplatformokon; felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a civil társadalmi szervezetek képviselőit a magatartási kódexekkel kapcsolatos egyeztetésekbe annak biztosítása érdekében, hogy nézeteiket figyelembe vegyék; határozottan elítéli az erőszakot vagy terrort szító, gyűlöletkeltő üzenetek terjesztését;

157.

fokozott támogatásra szólít fel a média szabadságának előmozdítása, a független újságírók, bloggerek és a visszaélést bejelentő személyek védelme, a digitális megosztottság csökkentése, valamint az információhoz és kommunikációhoz való korlátlan és az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés (digitális szabadság) elősegítése terén;

158.

felszólít azon technológiák tevékeny fejlesztésére és terjesztésére, amelyek elősegítik az emberi jogok védelmét és előmozdítják az emberek digitális jogait és szabadságjogait, valamint biztonságát és magánéletének védelmét;

159.

felhívja az Uniót, hogy alkalmazzon ingyenes és nyílt forráskódú szoftvereket, és hogy más szereplőket is ösztönözzön erre, mivel ezek a szoftverek biztonságosabbak és az emberi jogok nagyobb fokú tiszteletben tartását biztosítják;

160.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden nemzetközi fórumon, többek között az ENSZ Internetirányítási Fórumán, a G8-csoportban, a G20-csoportban, az EBESZ-ben és az Európa Tanácsban vessék fel az online véleménynyilvánítás szabadságának, a digitális szabadságoknak és a szabad és nyílt internet fontosságának kérdését;

A terrorizmus elleni küzdelem

161.

megismétli, hogy egyértelműen elítéli a terrorizmust, és hogy maradéktalanul támogatja a terrorista szervezetek, különösen pedig a regionális és a nemzetközi biztonságra nyilvánvaló veszélyt jelentő Dáis megsemmisítésére irányuló fellépéseket, és közben emlékeztet arra, hogy ezeknek a fellépéseknek mindig teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi emberi jogi normákat; támogatja a Biztonsági Tanács idegen terrorista harcosok által előidézett veszélyek elhárításáról szóló 2014. évi 2178. számú határozata, valamint az idegen terrorista harcosok beáramlásának megfékezéséről szóló madridi irányelvek végrehajtását;

162.

emlékeztet arra, hogy az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós cselekvési terv hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartását bele kell építeni a fejlesztési politikákba és a terrorizmussal kapcsolatos programokba, ideértve a digitális megfigyelési technológiákat is; kiemeli, hogy a tagállamoknak teljes körűen ki kell használniuk a rendelkezésre álló eszközöket az európai polgárok radikalizálódásának megakadályozására, és hatékony programokat kell kidolgozniuk, melyekkel szembe lehet szállni a terrorizmussal, a szélsőséges propagandával és toborzási módszerekkel, különösen az online környezetben, és meg lehet előzni a radikalizálódást; hangsúlyozza, hogy sürgősen összehangolt uniós fellépésre van szükség, és ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamoknak együtt kell működniük az érzékeny területeken, különösen az információk és hírszerzési információk megosztásában;

163.

felkéri az Uniót, hogy az ENSZ-szel közösen továbbra is lépjen fel a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben, többek között a meglévő mechanizmusok alkalmazásával a terrorista személyek és szervezetek megnevezésére, valamint világszerte erősítse meg a vagyoni eszközök befagyasztására irányuló mechanizmusokat, a jogszerű eljárásra vonatkozó nemzetközi normák és a jogállamiság megőrzése mellett; felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy haladéktalanul és célirányosan vessék fel ezeket a kérdéseket azoknak az országoknak, amelyek finanszírozzák vagy támogatják a terrorista szervezeteket, illetve amelyek lehetővé teszik polgáraik számára ugyanezt;

A halálbüntetés

164.

emlékeztet arra, hogy az Unió a zéró tolerancia elvét képviseli a halálbüntetés tekintetében, és megismétli régóta képviselt álláspontját, mely szerint ellenzi a halálbüntetést, a kínzást, továbbá a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot és büntetést minden esetben és minden körülmények között;

165.

üdvözli, hogy a halálbüntetést eltörölték a Fidzsi-szigeteken, Suriname-ban, Mongóliában, valamint az USA Nebraska államában;

166.

mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az utóbbi években bizonyos országokban újra bevezették a kivégzéseket; elítéli, hogy egyes más országok politikai vezetői is fontolgatják a halálbüntetés visszaállítását; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2015-ben világszerte nőtt a halálos ítéletek száma, különösen Kínában, Egyiptomban, Iránban, Nigériában, Pakisztánban és Szaúd-Arábiában; emlékezteti ezen országok hatóságait, hogy részes államai a gyermek jogairól szóló egyezménynek, amely tiltja a halálbüntetés kiszabását a 18 évesnél fiatalabb személyek által elkövetett bűncselekmények esetében;

167.

különösen aggasztja az, hogy egyre nagyobb számban szabnak ki halálbüntetést csoportos tárgyalásokon, ahol nem garantálják a tisztességes eljárás nemzetközi jog által megkövetelt minimális normáit;

168.

határozottan elítéli, hogy egyre gyakrabban hoznak halálos ítéletet a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények miatt, és felszólít a halálbüntetés és a törvénytelen kivégzések kizárására az ilyen jellegű bűncselekmények esetében;

169.

felhívja azon országokat, melyek eltörölték a halálbüntetést vagy régóta moratóriumot gyakorolnak azzal kapcsolatosan, hogy kötelezettségvállalásaiknak továbbra is tegyenek eleget, és ne vezessék be újból a büntetés ezen formáját; felszólítja az Uniót, hogy világszerte minden lehetséges fórumon továbbra is az együttműködés és a diplomácia révén emeljen szót a halálbüntetés eltörlése érdekében, annak biztosítására törekedve, hogy a kivégzés előtt álló minden egyes személy esetében maradéktalanul tartsák tiszteletben a tisztességes tárgyaláshoz való jogot; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a halálbüntetést még mindig alkalmazó országokban az Unió továbbra is nyomon kövesse a kivégzések körülményeit, többek között annak biztosítása érdekében, hogy a halálra ítéltek névsorát nyilvánosságra hozzák és a holttesteket átadják a családoknak;

170.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Uniónak a halálbüntetés globális eltörlésére irányuló politikája nagy nyilvánosságot kapjon és összhangban legyen a halálbüntetéssel kapcsolatos, 2013-ban felülvizsgált uniós iránymutatásokkal, valamint hogy továbbra is kiálljon a halálbüntetés eltörlése mellett; felszólítja az Uniót, hogy továbbra is törekedjen a halálbüntetés egyetemes eltörlésére, tárja fel az erre irányuló munka új formáit, valamint hogy támogassa a halálos ítéletek és kivégzések megelőzésére a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének keretein belül tett intézkedéseket; felkéri az uniós küldöttségeket, hogy folytassák az erre irányuló tájékoztató kampányok szervezését;

A kínzás és bántalmazás elleni küzdelem

171.

mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy folytatják a fogva tartott személyek kínzását és bántalmazását, többek között vallomások kicsikarása érdekében, amelyeket később olyan büntetőperekben használnak fel, amelyek nem felelnek meg a tisztességesség nemzetközi szabványainak;

172.

elítéli a társadalom eltérő nézetekkel rendelkező tagjai ellen elhallgattatásuk érdekében, illetve kiszolgáltatott csoportokkal, például etnikai, nyelvi és vallási kisebbségekkel, LMBTI-személyekkel, nőkkel, gyermekekkel, menekültekkel és migránsokkal szemben széles körben alkalmazott kínzást és bántalmazást;

173.

a leghatározottabban elítéli a Dáis és más terrorista vagy félkatonai szervezetek által elkövetett kínzást és bántalmazást; szolidaritását fejezi ki az ilyen erőszak áldozatainak családjaival és közösségeivel; elítéli a Dáis és egyéb terrorista vagy félkatonai szervezetek által folytatott, gyakorlatokat, melyek során diszkriminálják és célba veszik a kisebbségi csoportokat; felszólítja az Uniót, annak tagállamait és a nemzetközi közösséget, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a további szenvedés hatékony megelőzése érdekében, mert arra sürgősen szükség van;

174.

rendkívül aggasztónak tartja a fogvatartási körülményeket és a börtönök állapotát számos országban; elengedhetetlennek tartja a fogvatartott személyek kínzásának és bántalmazásának minden formája elleni küzdelmet, a pszichológiai kínzást is ideértve, és hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a vonatkozó nemzetközi jog tiszteletben tartása érdekében, különösen az egészségügyi ellátáshoz és a gyógyszerekhez való hozzáférés tekintetében; határozottan elítéli e jog megsértését, és úgy véli, hogy a fogvatartott személyek kezelésének megtagadása, többek között olyan betegségek esetében, mint a hepatitisz vagy a HIV-fertőzés, a veszélyben lévő személynek történő segítségnyújtás elmulasztásának tekinthető;

175.

sürgeti az EKSZ-t, hogy a törvénytelen kivégzések, a kínzás és bántalmazás széles körű alkalmazásáról a világ minden tájáról érkező jelentések fényében a párbeszéd minden szintjén és minden fórumon fokozza az Unió erőfeszítéseit a törvénytelen kivégzések, a kínzás és a bántalmazás egyéb formái elleni küzdelemben, összhangban az Unió harmadik országokra irányuló, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról szóló iránymutatással;

176.

sürgeti az EKSZ-t, hogy továbbra is rendszeresen adjon hangot a kínzással és bántalmazással kapcsolatos aggályainak az érintett országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédekben és nyilvános nyilatkozatokban, továbbá felszólítja az uniós küldöttségeket és a tagállamok helyszíni nagykövetségeit, hogy kövessék nyomon a kínzás és bántalmazás eseteit, és konkrétan lépjenek fel azok teljes körű felszámolása érdekében, továbbá hogy kövessék figyelemmel a kapcsolódó büntetőpereket, és a rendelkezésükre álló minden eszközzel segítsék az érintett személyeket;

Pilóta nélküli légi járművek

177.

súlyos aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi jogi kereten kívül használnak pilóta nélküli felfegyverzett légi járműveket; sürgeti a tagállamokat, hogy fogalmazzanak meg egyértelmű politikát és jogi álláspontot pilóta nélküli felfegyverzett légi járművekről, és megismétli a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatos közös uniós álláspont kidolgozására irányuló felhívását, amely álláspontnak biztosítania kell az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását, és kezelnie kell olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; sürgeti az Uniót, hogy tiltsa be az emberi beavatkozás nélküli támadások végrehajtására képes, teljesen önálló módon működő fegyverek fejlesztését, gyártását és használatát; felhívja az Uniót, hogy ellenezze és tiltsa be a törvénytelen és célzott kivégzések gyakorlatát, és kötelezze el magát megfelelő intézkedések meghozatala mellett – összhangban a nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségekkel –, amennyiben okkal feltételezhető, hogy a joghatósága alá tartozó egyének vagy csoportok összefüggésbe hozhatóak külföldön végrehajtott célzott kivégzésekkel; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, a tagállamokat és a Tanácsot, hogy foglalja bele a pilóta nélküli felfegyverzett légi járműveket és a teljesen önműködő fegyvereket az idevágó európai és nemzetközi leszerelési és fegyverellenőrzési mechanizmusokba, és sürgeti a tagállamokat, hogy vállaljanak szerepet ezekben az ellenőrzési mechanizmusokban, és erősítsék meg azokat; kéri az Uniót, hogy tegyen meg minden lehetséges intézkedést a fokozott átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítására a katonai robotrepülőgépek tagállamok és nem utolsósorban harmadik országok általi használata terén a használat jogalapja és a műveleti felelősség tekintetében a drónokkal végrehajtott légicsapások bíróság előtti felülvizsgálatának lehetővé tétele és annak biztosítása érdekében, hogy a drónokkal végrehajtott törvénytelen légicsapások áldozatai hozzáférjenek a hatékony jogorvoslati lehetőségekhez;

178.

hangsúlyozza az emberi beavatkozás nélkül támadások végrehajtására képes, teljesen autonóm módon működő fegyverek fejlesztésének, gyártásának és használatának uniós tilalmát; felhívja az Uniót, hogy ellenezze és tiltsa be a jogellenes célzott kivégzések gyakorlatát;

179.

felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően tájékoztassa a Parlamentet a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek polgári és katonai célból történő építésével kapcsolatos kutatási és fejlesztési projektekre használt uniós forrásokról; emberjogi hatásvizsgálatok elvégzésére szólít fel a jövőbeli drónfejlesztési projektekkel összefüggésben;

180.

hangsúlyozza, hogy a technológiáknak az emberi jogok javítására gyakorolt hatását valamennyi uniós politikában és programban érvényre kell juttatni az emberi jogok védelmének és a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás és a békés konfliktuskezelés támogatásának elősegítése érdekében;

A demokrácia és a választások támogatása, valamint a választási megfigyelő missziók

181.

emlékeztet arra, hogy a civil társadalom szabad mozgástere, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága, valamint a jogállamiság megfelelő tiszteletben tartása a tisztességes és demokratikus választások fő elemei; felszólítja az Uniót annak biztosítására, hogy a helyi nem kormányzati szervezeteknek lehetőségük legyen a választások lebonyolításának jogszerű megfigyelésére és nyomon követésére; kiemeli, hogy a korrupció veszélyezteti az emberi jogok egyenlő gyakorlását, és aláássa a demokratikus folyamatokat; úgy véli, hogy az Uniónak az Egyesült Nemzetek korrupció elleni egyezményében rögzítettek szerint a harmadik országokkal folytatott valamennyi párbeszédben hangsúlyoznia kell a feddhetetlenség, az elszámoltathatóság és a közügyek megfelelő kezelésének fontosságát; emlékeztet arra, hogy az Uniónak folytatnia kell a partnereivel szemben, különösen a szomszédságában vállalt azon kötelezettségét, hogy a nemzetközi rend megerősítésének legjobb eszközeiként és szomszédsága stabilitásának biztosítása érdekében támogatja a gazdasági, társadalmi és politikai reformokat, védelmezi az emberi jogokat és támogatja a jogállamiság megteremtését; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata alkalmat adott arra, hogy az Unió legfontosabb céljaiként nevezzék meg az egyetemes értékek védelmezését és az emberi jogok előmozdítását; emlékeztet arra, hogy a bővítés és a szomszédságpolitikák keretében az Európai Unió, a politikusok, a tudományos szakemberek, a média, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom által nyert tapasztalatok és a demokráciába való átmenetekből levont tanulságok pozitív módon járulhatnak hozzá azoknak a legjobb gyakorlatoknak az azonosításához, amelyeket világszerte fel lehetne használni az egyéb demokratizálódási folyamatok támogatására és megszilárdítására; ezzel összefüggésben üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány, valamint a civil társadalmi szervezetek támogatását célzó uniós programok, különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze munkáját;

182.

ajánlja, hogy az Unió dolgozza ki a demokratikus folyamatok átfogóbb megközelítését, mivel a választások megfigyelése csak az egyik dimenzióját képezi a hosszabb és átfogóbb ciklusnak; megismétli, hogy a politikai átmenet és a demokratizálódás csak akkor lehet fenntartható és sikeres, ha összekapcsolják azt az emberi jogok tiszteletben tartásával, a nők, fogyatékkal élők és más marginalizált csoportok demokratikus folyamatokhoz való egyenlő hozzáférésével, az igazság, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a megbékélés előmozdításával, a jogállamisággal, a gazdasági és társadalmi fejlődéssel, a mélyszegénység elleni küzdelmet célzó intézkedésekkel, valamint a demokratikus intézmények létrehozásával; hangsúlyozza, hogy a demokratizálódási folyamaton átmenő országokban az Uniónak prioritásként kell kezelnie a korrupció elleni küzdelmet, mivel ez a jelenség akadályozza a jó kormányzás védelmét és előmozdítását, táptalaja a szervezett bűnözésnek, és összekapcsolódik a választási csalással;

183.

üdvözli az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló közös közleményt, és emlékeztet arra, hogy az EUSZ rendelkezéseivel összhangban az Unió szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatainak az Unió értékeire, többek között az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartására kell épülniük; kiemeli, hogy a szomszédság stabilizálásához való hozzájárulás, valamint a demokrácia, a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok előmozdítása elválaszthatatlanok egymástól;

184.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak a szomszédos országokban továbbra is támogatnia kell a demokratikus és valóban az emberi jogokkal foglalkozó intézményeket és a civil társadalmat; örömmel említi meg ezzel összefüggésben a Demokráciáért Európai Alapítvány következetes szerepvállalását az Unió keleti és déli szomszédságában az alapvető jogok és szabadságok, valamint a demokratikus elvek előmozdítása terén;

185.

hangsúlyozza, hogy az Unió bővítési politikája a demokratikus elvek és az emberi jogok tiszteletben tartása erősítésének egyik leghatékonyabb eszköze; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban a demokratikus politikai kultúra megerősítését, a jogállamiság tiszteletben tartását, a média és a bírói kar függetlenségét, valamint a korrupció elleni küzdelmet;

186.

felszólítja az Európai Bizottságot és az EKSZ-t, hogy továbbra is teljes körűen támogassák a harmadik országokban folyó demokratizálódási folyamatokat, valamint a kormányzó és ellenzéki pártok és a civil társadalom közötti politikai párbeszédet; hangsúlyozza, hogy a demokrácia támogatásával kapcsolatos uniós szerepvállalás, valamint az érintett országokra vonatkozó emberi jogi országstratégiák részeként fontos a választási megfigyelő missziók ajánlásainak következetes nyomon követése; szorosabb koordinációra és együttműködésre szólít fel a Parlament és a Bizottság/EKSZ között, hogy biztosítsák ezen ajánlások végrehajtásának nyomon követését, valamint azon célzott pénzügyi és technikai segítségnyújtás felhasználását, amelyet az Unió fel tud ajánlani; felszólítja a Bizottságot, hogy adjon globális értékelést a választásmegfigyelési eljárásokról;

187.

felszólítja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló éves uniós jelentés földrajzi részébe építsen be egy külön fejezetet – az érintett országoknál – a választásmegfigyelő missziók keretében elfogadott ajánlások végrehajtásának kérdéséről; emlékeztet arra, hogy az EKSZ, a Bizottság és a tagállamok a cselekvési tervben kötelezettséget vállaltak arra, hogy a harmadik országokban határozottabban és következetesebben működnek együtt a választások lebonyolításáért felelős szervekkel, parlamenti intézményekkel és civil társadalmi szervezetekkel, hogy hozzájáruljanak azok szerepének növeléséhez, és ennek érdekében a demokratikus folyamatok megerősítéséhez;

188.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a választásokkal kapcsolatos munkáját – a választásmegfigyelést és segítségnyújtást – kapcsolja össze a demokratikus rendszer többi fontos szereplőjének, például a politikai pártoknak, a parlamenteknek, a helyi önkormányzatoknak, a független médiának és a civil társadalomnak nyújtott hasonló támogatással;

189.

felszólítja az Uniót, hogy folytassa munkáját az e területre vonatkozó bevált gyakorlatok meghatározásában, többek között a konfliktusmegelőzési intézkedések, a közvetítés és a párbeszéd előmozdítása tekintetében, annak érdekében, hogy egységes, rugalmas és hiteles uniós megközelítést lehessen kialakítani;

190.

elismeri az EKSZ és az uniós küldöttségek által a második generációs demokráciaelemzések elvégzésében és a demokráciával kapcsolatos cselekvési tervek terén elért haladásban végzett sikeres munkát, és felszólítja az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy a cselekvési tervek helyi szinten a demokrácia konkrét támogatásának formájában valósuljanak meg;

191.

felszólítja az EKSZ-t, hogy a demokráciaelemzések tapasztalatai alapján készítse elő ezen elemzés általános beépítését a külső fellépésekbe, és megjegyzi, hogy miközben üdvözlendő, hogy a demokrácia kérdéskörét beillesztették az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiákba, ez nem elégséges ahhoz, hogy valóban teljes körűen megismerjük a demokráciát az adott partnerországban;

o o

192.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/főképviselőnek, valamint az Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének.

(1) http://www.un.org/womenwatch/daw/cedaw/cedaw.htm

(2) HL C 289., 2016.8.9., 57. o.

(3) http://www.ohchr.org/EN/ProfessionalInterest/Pages/CMW.aspx

(4) A/RES/41/128.

(5) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/69/2

(6) http://www.ohchr.org/EN/ProfessionalInterest/Pages/Vienna.aspx

(7) http://www.un.org/womenwatch/daw/beijing/pdf/BDPfA%20E.pdf

(8) http://www.unfpa.org/sites/default/files/pub-pdf/programme_of_action_Web%20ENGLISH.pdf

(9) http://www.ohchr.org/Documents/Publications/PTS-4Rev1-NHRI_en.pdf

(10) https://europa.eu/globalstrategy/en/global-strategy-foreign-and-security-policy-european-union

(11) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11855-2012-INIT/hu/pdf

(12) https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/111817.pdf

(13) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A52009XG1215%2801%29

(14) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10897-2015-INIT/hu/pdf

(15) HL C 65., 2016.2.19., 174. o.

(16) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/foraff/137584.pdf

(17) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10255-2016-INIT/hu/pdf

(18) http://www.consilium.europa.eu/en/meetings/fac/2015/10/st13201-en15_pdf/

(19) http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2016/06/16-epsco-conclusions-lgbti-equality/

(20) http://ec.europa.eu/justice/discrimination/files/lgbti_actionlist_en.pdf

(21) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9242-2015-INIT/hu/pdf

(22) http://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2015/07/20-fac-migration-conclusions/

(23) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-12002-2015-REV-1/hu/pdf

(24) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-12098-2015-INIT/hu/pdf

(25) HL L 43., 2015.2.18., 29. o.

(26) http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=hu&f=ST%2015559%202014%20INIT

(27) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/130243.pdf

(28) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-12525-2016-INIT/hu/pdf

(29) https://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?documentId=090000168008482e

(30) HL L 76., 2011.3.22., 56. o.

(31) http://www.consilium.europa.eu/en/meetings/international-summit/2015/11/action_plan_en_pdf/

(32) http://www.securitycouncilreport.org/atf/cf/%7B65BFCF9B-6D27-4E9C-8CD3-CF6E4FF96FF9%7D/s_res_2242.pdf

(33) http://www.securitycouncilreport.org/atf/cf/%7B65BFCF9B-6D27-4E9C-8CD3-CF6E4FF96FF9%7D/CAC%20S%20RES%201820.pdf

(34) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/1325(2000)

(35) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/69/167

(36) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0337.

(37) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0300.

(38) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0201.

(39) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0102.

(40) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0051.

(41) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0470.

(42) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0317.

(43) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0350.

(44) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0348.

(45) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0288.

(46) HL C 316., 2016.8.30., 130. o.

(47) HL C 316., 2016.8.30., 178. o.

(48) HL C 234., 2016.6.28., 25. o.

(49) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0172.

(50) HL C 181., 2016.5.19., 69. o.

(51) http://www.ohchr.org/EN/HRBodies/HRC/RegularSessions/Session31/Documents/A_HRC_31_56_en.doc

(52) HL C 65., 2016.2.19., 105. o.

(53) HL C 434., 2015.12.23., 24. o.

(54) HL C 153. E, 2013.5.31., 115. o.

(55) HL C 33. E, 2013.2.5., 165. o.

(56) HL C 236. E, 2011.8.12., 69. o.

(57) A/HRC/RES/17/4.

(58) https://www.democracyendowment.eu/annual-report/

(59) HL C 208., 2016.6.10., 25. o.

(60) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/july/tradoc_153591.pdf

(61) Afganisztán, Egyesült Arab Emirátusok, Irán, Jemen, Katar, a Maldív-szigetek, Mauritánia, Nigéria, Pakisztán, Sierra Leone, Szaúd-Arábia, Szomália és Szudán.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/89

P8_TA(2016)0503

A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása (az EUSZ 36. cikke)

Az Európai Parlament 2016. december 14-i állásfoglalása a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról (2016/2036(INI))

(2018/C 238/07)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. és 36. cikkére,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

—	tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra,

—	tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által a politikai elszámoltathatóságról tett nyilatkozatra,

—	tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című, 2015. szeptember 21-i közös szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0182),

—	tekintettel Juncker elnöknek az Unió helyzetéről szóló, 2016. szeptember 14-én elhangzott beszédére,

—

tekintettel az Európai Uniónak Federica Mogherini alelnök/főképviselő által 2016. június 28-án ismertetett, kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájára, valamint az alelnök/főképviselőnek a 2016. szeptember 2-án Pozsonyban tartott informális külügyminiszteri találkozón tett javaslataira,

—	tekintettel a pozsonyi csúcsértekezlet 2016. szeptember 16-i következtetéseire,

—	tekintettel az uniós védelmi miniszterek 2016. szeptember 27-én Pozsonyban tartott informális találkozójának eredményeire,

—	tekintettel 2016. június 7-i állásfoglalására a Béketámogató műveletekről – Az EU szerepvállalása az ENSZ és az Afrikai Unió vonatkozásában (1),

—	tekintettel a weimari háromszög külügyminiszterei, Frank-Walter Steinmeier (Németország), Jean-Marc Ayrault (Franciaország), Witold Waszczykowski (Lengyelország) által Weimarban, 2016. augusztus 28-án Európa jövőjéről tett közös nyilatkozatra,

—	tekintettel a védelemmel kapcsolatos, 2016 szeptemberében tett „A KBVP megújítása” című francia-német kezdeményezésre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0360/2016),

mivel az Európai Unió példátlan belső és külső kihívásokkal néz szembe, így államközi konfliktusokkal, államok összeomlásával, terrorizmussal, hibrid fenyegetésekkel, a kiberbiztonság és az energetikai biztonság hiányával, szervezett bűnözéssel és az éghajlatváltozással; mivel az Európai Unió csak akkor tud eredményesen reagálni ezen új kihívásokra, ha struktúrái és tagállamai közös és valóban összehangolt erőfeszítések révén működnek együtt a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében;

mivel az EU-t jelenleg instabil térségek határolják, mivel a Közel-Kelet és Észak-Afrika (MENA) jelentős részén etnikai-vallási konfliktusok és kliensháborúk dúlnak, és régiószerte növekszik az olyan terrorista csoportok száma, mint az Iszlám Állam (ISIS)/Dáis és a Dzsabhat an-Nuszra; mivel az al-Kaida a MENA régióban kihasználja a biztonság hiányát, hogy megerősödjön, és mivel továbbra is töretlen a globális dzsihád iránti elkötelezettsége;

C.	mivel ezek a konfliktusok közvetlen és súlyos hatással vannak az uniós polgárok biztonságára és jóllétére, mivel egyre inkább továbbgyűrűznek az Európai Unió területére akár terrorizmus és masszív menekültáramlások, akár a társadalmaink megosztását célzó dezinformációs kampányok formájában;

mivel Európa saját területén tapasztalja meg a terrorizmus fenyegetését; mivel az európai városokban a közelmúltban az ISIS/Dáis-hoz kapcsolódó radikális dzsihádisták által elkövetett terrorista cselekmények a szóban forgó csoport átfogó stratégiájának részét képezik, kiegészítve a Szíriában, Irakban és Líbiában vívott szárazföldi háborút, az idegenforgalmat célkeresztbe állító gazdasági háborút Észak-Afrikában, valamint az online propagandát és kibertámadásokat; mivel az ilyen terrorista csoportokhoz csatlakozott uniós polgárok ezrei növekvő veszélyt jelentenek biztonságunkra belföldön és a világ más részein egyaránt;

mivel az agresszív Oroszország továbbra is megsérti szomszédai szuverenitását és függetlenségét, és nyíltan megkérdőjelezi az európai és globális békét és biztonsági rendet; mivel Oroszország jelenleg egyre autokratikusabb és agresszívabb szomszédaival szemben, mint bármikor a Szovjetunió 1991-es megszűnése óta; mivel a hivatalos orosz propaganda a Nyugatot ellenségként ábrázolja, és tevékenyen próbálja aláásni az Európai Unió egységét és a transzatlanti szövetség koherenciáját, akár dezinformációs kampányok, akár az EU-n belüli és a tagjelölt országokban működő EU-szkeptikus és fasiszta csoportok pénzügyi támogatásának biztosítása formájában;

Az EU sikertörténetének folytatása: fellépések révén történő átalakítás

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió az európai történelem egyik legnagyobb eredménye, valamint hogy az EU átalakító erejének köszönhetően az Unió polgárai és szomszédos országai – amelyek közül sok EU-tagállam lett – békében, stabilitásban és jólétben élhetnek; hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is a legnagyobb gazdasági hatalom, a legbőkezűbb donor a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési támogatás terén, továbbá a globális multilaterális diplomácia terén vezető szerepet vállal olyan területeken, mint az éghajlatváltozás, a nemzetközi igazságszolgáltatás, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása és az emberi jogok; felszólít az uniós fellépések láthatóságának fokozására ezeken a területeken;

úgy véli, hogy a jelenlegi belső ás külső válság egyben lehetőséget is jelent az EU számára, amennyiben azt az EU működésének és együttműködésének jobbá tételére használjuk; úgy véli, hogy a jelenlegi kihívások olyan reformot tesznek szükségessé, amely az EU-jobbá és demokratikusabbá teszi majd, és amelynek eredményeként az EU képes lesz megfelelni polgárai elvárásainak; emlékeztet rá, hogy az európai polgárok az EU kiemelt cselekvési területeként tekintenek a hatékony közös kül- és biztonságpolitikára, valamint hogy ez egyike azon területeknek, ahol az európai együttműködés a legnagyobb hozzáadott értéket nyújthatja; ezért kiemeli, hogy a tagállamoknak szemléletváltásra van szükségük, mivel a külpolitika és a biztonság szűklátókörű, nemzeti perspektívából való megközelítése mára már érvényét vesztette; meggyőződése, hogy egyedül egyetlen tagállam sem képes kezelni a mai kihívásokat; szilárd meggyőződése, hogy az EU sebezhetősége a nem befejezett integráció, valamint a koordináció hiányának közvetlen eredménye; hangsúlyozza, hogy a globalizáció és a multipolaritás szükségessé teszi az integrációs folyamatokat, ahogyan az Európai Unió esetében is történik; sürgeti a tagállamokat, hogy végre tegyenek tanúbizonyságot kellő szintű egységről, politikai akaratról és bízzanak egymásban annyira, hogy lehetővé váljon a rendelkezésre álló eszközök összehangolt használata érdekeink és értékeink képviseletében; megismétli, hogy az EU csak akkor lehet erős, globális szereplő és más nagyhatalmak egyenrangú partnere, ha valamennyi tagállam egy hangon szólal meg és együtt lép fel egy erős uniós kül- és biztonsági politika keretében;

üdvözli a pozsonyi csúcstalálkozón elfogadott ütemtervet és kötelezettségvállalásokat, és az ütemterv végrehajtásához konkrét kötelezettségvállalást vár a tagállamoktól;

emlékeztet arra, hogy az Unió külső politikáinak egymással és más külső dimenzióval rendelkező politikákkal koherenseknek kell lenniük, és az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében meghatározott célkitűzésekre kell törekedniük; megjegyzi, hogy mivel a KKBP egyik fő céljaként az ellenálló képesség kialakítását kell megjelölni, ez olyan, átfogó megközelítést igényel, melynek keretében a különböző ágazatok diplomáciai, biztonsági, védelmi, gazdasági, kereskedelmi, fejlesztési és humanitárius eszközök széles körének alkalmazásával, valamint az energiabiztonság tekintetében biztosított függetlenség növelésével túllépnek a kül- és biztonságpolitika hagyományos megközelítésén; úgy véli, hogy a közös kül- és biztonságpolitikának határozottabbnak, eredményesebbnek és értékközpontúbbnak kell lennie; hangsúlyozza, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája egyedülálló eszköz, amellyel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend céljaival összhangban elérhető egy működőképes és átfogó uniós megközelítés;

üdvözli „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű új bizottsági kereskedelmi stratégia elfogadását, amelynek célja, hogy az emberi jogokat a kereskedelempolitikában is megerősítse, valamint az Unió mint kereskedelmi tömb helyzetét az emberi jogok harmadik országokban való előmozdítására használja; hangsúlyozza, hogy ehhez biztosítani kell a kereskedelmi és külpolitikai kezdeményezések teljes körű konvergenciáját és kiegészítő jellegét, ideértve a különböző főigazgatóságok, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a tagállami hatóságok közötti szoros együttműködést is; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai biztosok külső tevékenységgel foglalkozó csoportja, amelynek elnöke az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, lendületet adjon az átfogó megközelítés megvalósításához; kéri, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője rendszeresen számoljon be e csoport munkájáról az Európai Parlamentnek; felkéri az EU küldöttségeit, hogy a külső fellépés valamennyi politikai területén valósítson meg közös programozást a párhuzamosságok elkerülése, a pénzeszközök megtakarítása, a hatékonyság fokozása és a lehetséges hiányosságok feltárása érdekében;

elismeri, hogy az éghajlatváltozás súlyos hatással lehet a regionális és globális stabilitásra, mivel a globális felmelegedés érinti a területre, élelmiszerre, vízre és más erőforrásokra vonatkozó vitákat, gyengíti a gazdaságokat, veszélyezteti a regionális biztonságot, és a migrációs áramlások forrása; tovább biztatja az EU-t és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy a nemzeti és az uniós katonai tervezés hogyan foglalhatna magában az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiákat, és mit lehetne megfelelő képességnek, prioritásnak és válaszlépésnek tekinteni;

felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék az Európai Unióban és azzal szomszédos országokban élő emberekhez eljutó félretájékoztatás és propagandakampányok leküzdésére való képességüket; felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, ismerjék el, hogy a folyamatban lévő információs hadviselés nemcsak külső uniós ügy, hanem belső is; sajnálja, hogy az EU képtelen az európai közvélemény számára megfelelően kommunikálni és bemutatni a közös biztonság- és védelempolitika fellépéseit, erényeit és eredményeit; sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU külső tevékenységének elszámoltathatóbbá és láthatóbbá tétele révén szüntessék meg ezt a hiányosságot;

elismeri, hogy az információs és kiberhadviselés szándékos állami és nem állami szintű kísérlet a politikai, gazdasági és a társadalmi struktúrák destabilizálására és hiteltelenné tételére; hangsúlyozza e tekintetben, hogy sürgős szükség van arra, hogy a kiberbiztonságot és a kibervédelmet az EU valamennyi belső és külső politikájába, valamint a harmadik országokkal fennálló kapcsolataiba beillesszék; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a kiber- és hibrid fenyegetésekkel és támadásokkal kapcsolatos automatikus információ-megosztási rendszert; felhívja az EU-t, hogy nemzetközi fórumokon álljon ki amellett, hogy a nyitott, globális internet alapinfrastruktúrája semleges övezet; arról is meg van győződve, hogy az EU-nak párbeszédet kell folytatnia partnereivel, és intenzívebbé kell tennie a kiberbiztonsággal, a kiberbűnözés és a kiberterrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos kapacitásépítéshez nyújtott támogatását;

emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy olyan közös kül- és biztonságpolitikát dolgoz ki, amelyet a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok egyetemessége és oszthatatlansága, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányával és a nemzetközi joggal való összhang vezérel; emlékeztet az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervre, amely kiemeli annak fontosságát, hogy az EU válságkezelési misszióiban és műveleteiben érvényesítse az emberi jogokat és a nemek közötti egyenlőséget előmozdító politikákat; emlékeztet az úgynevezett „emberi jogi záradék” fontosságára, amely a 90-es évek eleje óta a harmadik országokkal aláírt valamennyi keretmegállapodásban szerepel;

10.

emlékeztet arra, hogy a bővítési politika az Európai Unió egyik legsikeresebb politikája, amely hozzájárult a stabilitás, a demokrácia és a jólét biztosításához az európai kontinensen; megismétli ezért, hogy határozottan támogatja a bővítési folyamatot, feltéve, hogy a koppenhágai kritériumok – ideértve az integrációs kapacitást is – teljesülnek; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az együttműködést az EU és a tagjelölt és lehetséges tagjelölt országok között az olyan ügyekkel kapcsolatban, mint a migráció, a biztonság, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem; felhívja a tagjelölt országokat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést az uniós KKBP-hez/ KBVP-hez való igazodás érdekében;

11.

hangsúlyozza, hogy az EU elkötelezett egy szabályokon alapuló nemzetközi rend és az ENSZ által vezetett eredményes multilateralizmus mellett; elismeri az EU és az ENSZ között a békefenntartás és a válságkezelés terén 2003 óta fennálló stratégiai partnerséget; ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ általi békefenntartást, és működjenek együtt az ENSZ-szel a regionális szervezetek – különösen az Afrikai Unió – békefenntartási kapacitásainak megerősítésében, figyelembe véve az Afrikai Békekeretet; felhívja az uniós tagállamokat, hogy jelentősen fokozzák az ENSZ békefenntartó missziókhoz biztosított katonai és rendőri hozzájárulásukat; üdvözli az EU globális stratégiai kötelezettségvállalását Európa kollektív biztonságának sarokköve, a NATO, valamint a nemzetközi rend alapját jelentő ENSZ megerősítése iránt;

12.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válságok rávilágítanak az Egyesült Nemzetek Szervezetének korlátaira; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy minden befolyásukat vessék latba a Biztonsági Tanács megreformálása érdekében, különösen a tömeges atrocitások esetén a vétójog alkalmazásának tilalmával kapcsolatban;

13.

hangsúlyozza, hogy az alelnök/főképviselő által 2016 júniusában ismertetett uniós globális stratégia hatékony végrehajtása nem lehetséges a tagállamok erős elkötelezettsége, felelősségvállalása, politikai akarata és vezető szerepe nélkül; hangsúlyozza, hogy e stratégia végrehajtását a tagállamoknak megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokkal kell biztosítani, különösen a konfliktusmegelőzés, a biztonság és védelem kulcsfontosságú területén; hangsúlyozza az európai védelmi képességek további integrálásának gyakorlati és pénzügyi előnyeit;

14.

üdvözli egy biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási terv kialakításának szándékát; hangsúlyozza, hogy ezt a végrehajtást ki kell egészítenie egy fehér könyvre irányuló folyamatnak, amely pontosan meghatározná az ambíció nagyságát, a feladatokat, a követelményeket és a legfontosabb képességeket az európai védelem vonatkozásában; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy a tagállamokkal és a Bizottsággal szorosan együttműködve sürgősen kezdje meg egy ilyen fehér könyv összeállítását, hogy 2017-ben megszülethessenek az első eredmények;

15.

üdvözli azt a javaslatot, miszerint a stratégia végrehajtásának helyzetét évente meg kellene vizsgálni; úgy véli, hogy ezt a vizsgálatot a Parlamentben megtartandó éves vita keretében kell elvégezni, az alelnök/főképviselő által összeállított végrehajtási jelentés alapján;

16.

úgy véli, hogy a globális stratégiát rendszeresen felül kell vizsgálni és végrehajtásáról elemzést kell készíteni, párhuzamosan a választási ciklussal és az egyes új Bizottságok hivatalba lépésével, annak ellenőrzése céljából, hogy a stratégia célkitűzései és prioritásai továbbra is megfelelnek-e a kihívásoknak és fenyegetéseknek;

17.

hangsúlyozza, hogy az EU külső fellépésének a „három D”-ként (Diplomacy, Development, Defence, azaz diplomácia, fejlesztés, védelem) meghatározható három pilléren kell alapulnia;

A biztonságunkért való felelősségvállalás: megelőzés, védelem, elrettentés, reagálás

18.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak meg kell erősítenie biztonsági és védelmi képességeit, mivel globális szereplőként csak akkor fogja tudni maradéktalanul kihasználni lehetőségeit, ha egyedülálló „puha” hatalmi eszközeit „kemény” hatalmi eszközökkel ötvözi, az EU átfogó megközelítésének részként; emlékeztet rá, hogy az erősebb és közös polgári és katonai képességek kulcsfontosságúak az EU számára, hogy teljes értékű választ adhasson a válságokra, megerősíthesse partnerei ellenálló képességét és megvédhesse Európát; megjegyzi, hogy mivel a nemzetközi kapcsolatokban ismét az erőpolitika vált dominánssá, a védelmi és elrettentési képességek kulcsfontosságúak a diplomáciai tárgyalások során való érdekérvényesítésünk szempontjából; e tekintetben megismétli, hogy a közös biztonság- és védelempolitikát meg kell erősíteni és el kell mélyíteni, mivel a költségvetési megszorítások idején katonai képességeink megerősítésének egyetlen reális módja a szinergiáknak a védelmi együttműködés fokozása révén való növelése valamennyi tagállam szükségleteinek alapján és a beruházásokat célozva; úgy véli, hogy a megerősített európai biztonsági és védelmi együttműködés nagyobb hatékonysághoz, egységhez és eredményességhez vezetne, valamint hogy az EU és a tagállamai csak az ilyen mélyebb együttműködésen keresztül tudják megszerezni a szükséges technológiai és ipari képességeket;

19.

meggyőződése, hogy a már jelenleg is alulfinanszírozott uniós költségvetésre tekintettel, a közös biztonság- és védelempolitika keretében a műveletek, adminisztratív költségek, előkészítő intézkedések és kísérleti projektek vonatkozásában tett további erőfeszítésekre, a tagállamok részéről további finanszírozásra, valamint a szinergiák megerősítésére irányuló erőfeszítésekre is szükség van; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel a többéves pénzügyi keret jelenlegi felülvizsgálata/áttekintése által kínált lehetőséget a fokozódó biztonsági kihívások költségvetési szükségleteinek rendezésére; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék védelmi kiadásaikat, hogy ezáltal teljesítsék a NATO kapacitáscéljait, amelyek értelmében a védelmi kiadások minimális szintjének el kell érnie a GDP 2 %-át; rámutat arra, hogy az EU és a tagállamok tevékenységeinek jobb koordinálása és az átfedések csökkentése megtakarításokat és a pénzeszközök újraelosztását tenné lehetővé;

20.

véleménye szerint kulcsfontosságú, hogy a Lisszaboni Szerződés által rendelkezésre bocsátott eszközöket, nevezetesen az állandó strukturált együttműködést (PESCO) végre végrehajtsák; azon a véleményen van, hogy a PESCO végrehajtása során kulcsfontosságú egy olyan rugalmas, inkluzív megközelítés alkalmazása, amely a tagállamok nyitott, proaktív részvételére ösztönöz; üdvözli a Franciaország és Németország védelmi miniszterei által közösen összeállított, „A KBVP megújítása” című dokumentumot, valamint az „erősebb európai védelemre” irányuló olasz javaslatot, és teljes mértékben támogatja ezek arra irányult célkitűzését, hogy a Külügyi és Védelmi Tanács 2016. novemberi ülésén pozitív döntés szülessen a PESCO létrehozásáról; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy vállaljon vezető szerepet ebben a kezdeményezésben, valamint a KBVP megerősítésére irányuló egyéb, közelmúltbeli javaslatok vonatkozásában azzal a céllal, hogy előkészítse a Külügyi és Védelmi Tanács 2016 novemberi ülésén meghozott és az Európai Tanács 2016 decemberi ülésén meghozandó, a KBVP-vel kapcsolatos további ambiciózus döntéseket, ideértve az alábbiakat is:

—

állandó polgári-katonai parancsnokság létrehozása, ugyanolyan jelentős katonai tervezési és végrehajtási képességgel és Polgári Tervezési és Végrehajtási Szolgálattal (CPCC), amely megerősítené a stratégiai és műveleti tervezést a tervezési ciklus minden szintjén, fokozná a polgári-katonai együttműködést és javítaná az EU válságokra való gyorsreagálási képességét;

—	az EU gyorsreagálási eszközeinek megerősítése, nevezetesen a harccsoportok igénybevehetőségének javítása a 44. cikk aktiválásával és az Európai Hadtest megerősítése és KBVP-missziók és -műveletek céljára való, nagyobb mértékű felhasználása révén;

—

a KBVP-műveletek közös finanszírozásának kiterjesztése, többek közt az Athéné mechanizmus sürgős és alapos felülvizsgálata révén, amely magában foglalná a harccsoportok bejelentését és amely annak biztosításához szükséges, hogy az uniós missziókat kollektív pénzeszközökből lehessen finanszírozni, ahelyett azt az egyes részt vevő tagállamok biztosítanák, ezáltal felszámolva a tagállamok csapatainak bevetése előtt álló akadályokat;

—	a Tanács védelmi konfigurációjának létrehozása;

21.

ösztönzi a polgári KBVP-missziók uniós megközelítésének felülvizsgálatát a beavatkozások jellegétől a célkitűzésekig és az érintett emberekig annak érdekében, hogy biztosítsák ezek megfelelő kidolgozását, végrehajtását és támogatását; üdvözli a KBVP-missziók és műveletek terén elért eredményeket, azok hiányosságai ellenére; nagyobb rugalmasságot kér az EU pénzügyi szabályozásában, hogy támogassák az Unió válságokra való reagálási képességét, valamint felszólít a Lisszaboni Szerződés hatályos rendelkezéseinek végrehajtására; támogatja az induló alapok létrehozását a katonai műveletek kezdeti fázisban való sürgős finanszírozására; úgy gondolja, hogy az uniós katonai missziókra vonatkozó döntések meghozatalára szolgáló új hatékonyabb döntéshozatali folyamat révén az EU gyorsabban és erőteljesebben tudna reagálni a fenyegetésekre és válságokra, annak elismerése mellett, hogy az arra vonatkozó döntést, hogy biztosítsanak-e csapatokat ilyenfajta missziókhoz, tagállami szinten kell meghozni;

22.

ragaszkodik ahhoz, hogy bármilyen határozatot, amely az Európai Védelmi Unió felé tett lépésre irányul – beleértve a nagyobb állandó strukturált együttműködés kialakítását és a közös védelmi eszközök létrehozását – az EU-tagállamok egyhangú támogatásával kell meghozni;

23.

sajnálja, hogy a Bizottság, az EKSZ, az EDA és a tagállamok még nem hajtották végre maradéktalanul a 2013. novemberi Külügyek Tanácsa ülésből és a 2013. és 2015. évi európai tanácsi ülésekből következő feladatokat; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a belső piacért, ipar-, vállalkozás- és kkv-politikáért felelős biztost, hogy nyújtsák be a Parlamentnek a korábbi határozatok végrehajtásának értékelését, mielőtt új feladatokat tűznek ki; üdvözli az európai védelmi cselekvési tervre vonatkozó, folyamatban lévő munkálatok felgyorsítását és a Bizottságnak a védelmi együttműködés többek közt olyan területeken való ösztönzők révén történő maximalizálására irányuló erőfeszítéseit, mint a belső piaci, közbeszerzési, kutatás-, közlekedés-, űrkutatás-, kiber-, energia- és iparpolitika; tudomásul veszi a francia elnök egy európai biztonsági és védelmi alapra irányuló javaslatát, és támogatja új és innovatív finanszírozási és beruházási koncepciók többek közt az Európai Beruházási Bank és a köz- és magánszféra közötti partnerségek bevonásával történő kialakítását;

24.

megjegyzi, hogy mivel a tagállamok számára nehézséget okoz a teljesen működőképes védelmi képességek széles körének fenntartása, ezért több koordinációt szorgalmaz, és világosabb döntési lehetőségeket követel azzal kapcsolatban, hogy mely képességeket tartsák meg, hogy a tagállamok szakosodni tudjanak bizonyos képességekre; hangsúlyozza az európai védelmi kapacitások további integrációja által nyújtott gyakorlati és pénzügyi előnyöket, valamint tudomásul vesz számos jelenleg folyó, ilyen irányú kezdeményezést, amelyeket szélesebb keretek közé kellene helyezni egy intelligens ütemterv létrehozása érdekében; támogatja a „védelem európai szemeszterére” vonatkozó javaslatokat, és felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy terjesszen elő erre irányuló konkrét javaslatokat; úgy véli, hogy a tagállamok fegyveres erőinek nagyobb mértékű kompatibilitásában és integrálásában kulcsszerepe van az interoperabilitásnak; ösztönzi valamennyi tagállamot, hogy keressék a katonai erők és eszközök közös beszerzésének, karbantartásának és fenntartásának további módjait;

25.

üdvözli az Európai Védelmi Ügynökségnek a képességfejlesztés ösztönzése és koordinálása terén játszott szerepét, és felhív az Ügynökségnek annak költségvetése növelése révén történő megerősítésére; hangsúlyozza, hogy az Ügynökség személyzeti és működési költségeit az uniós költségvetésből kellene finanszírozni; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az EDA szervezeti felépítését, eljárásait és korábbi tevékenységeit;

26.

emlékeztet rá, hogy Európának fenn kell tartania egy versenyképes és innovatív ipari és technológiai bázist, amely alkalmas az előírt képességek kialakítására és fejlesztésére; emlékeztet rá, hogy egy integrált védelmi piac és az európai védelmi ipar megszilárdítása nélkülözhetetlen a méretgazdaságosság és nagyobb hatékonyság érdekében;

27.

üdvözli Juncker elnök azon javaslatát, hogy hozzanak létre egy európai védelmi alapot a kutatás és az innováció fellendítésére; üdvözli a folyamatban lévő munkát, amely a védelmi kutatásra vonatkozó előkészítő intézkedés kidolgozására irányul, és amelyet a következő többéves pénzügyi keretben egy jelentős, célzott uniós finanszírozású európai védelmi kutatási programnak kell követnie, ideértve a tagállamok által biztosított további pénzügyi forrásokat is;

28.

kéri, hogy az EU vállaljon tevékenyebb szerepet a leszerelés, a nonproliferáció és a fegyverzet-ellenőrzés terén; felhívja Tanácsot, hogy tegye lehetővé, hogy a főképviselő/alelnök aktívabb szerepet játsszon a konfliktusrendezésben és a békeépítésben;

29.

emlékeztet, hogy az EU globális stratégiája a konfliktusmegelőzésbe történő beruházásra szólít fel, ugyanakkor a valóságban mind a Bizottság, mind a Tanács az EU egyetlen konfliktusmegelőzést szolgáló eszköze (IcSP) 2017. évi költségvetésének jelentős csökkentését javasolta; hangsúlyozza, hogy a konfliktusmegelőzés, a közvetítés és a megbékélés területén meg kell kettőzni az erőfeszítéseket, tekintettel a számos biztonsági kihívásra az európai szomszédságban és azon túl;

30.

elismeri a belső és külső biztonság egyre erősödő összefüggését, és úgy véli, hogy a jelenlegi biztonsági kihívások szükségessé teszik biztonsági politikáink alapvető kritikai elemzését egy olyan, következetes és egységes politika kialakítása érdekében, amely mind a belső, mind a külső dimenziókat lefedi, ideértve az olyan aspektusokat is, mint a terrorizmus elleni küzdelem, a kiberbiztonság, az energiabiztonság, a hibrid fenyegetések, a stratégiai kommunikáció és a létfontosságú infrastruktúrák; sürgeti a tagállamok biztonsági szolgálatait, hogy fokozzák a koordinációt, az együttműködést és a hírszerzési és egyéb információk cseréjét, továbbá felhívja valamennyi tagállamot, hogy a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem során teljesítsék hírszerzési információiknak az Europollal és az Eurojusttal való megosztására vonatkozó jogi kötelezettségüket; sürgeti az EU-t, hogy erősítse tovább a harmadik országokkal való együttműködést és a hírszerzési adatok megosztását a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén, a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi jogszabályok tiszteletben tartásával; üdvözli az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség felállítását;

31.

üdvözli a NATO-EU együttműködésről szóló, a varsói csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatot; maradéktalanul támogatja a NATO és az EU közötti, a kiberbiztonság, a migráció, a stratégiai kommunikáció és a hibrid fenyegetésekre adandó válaszlépések területén folytatott elmélyített együttműködést; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy 2016 végéig terjesszen elő konkrét javaslatokat a varsói közös nyilatkozat nyomon követése céljából; meggyőződése, hogy a NATO kulcsfontosságú szerepet játszik Európa kollektív biztonsága szempontjából, ugyanakkor hangsúlyozza a megfelelő uniós reagálási képesség fenntartásának szükségességét; emlékeztet rá, hogy egy erősebb NATO és egy erősebb EU kölcsönösen erősítik és kiegészítik egymást; üdvözli az EU globális stratégiájának a NATO, mint Európa kollektív biztonságának sarokköve melletti elkötelezettségét; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a lehető legjobban ki kell használnia a rendelkezésre álló biztonsági és védelmi erőforrásokat, és el kell kerülnie a lehetséges párhuzamosságot; úgy gondolja továbbá, hogy az EU-nak és tagállamainak szorosabban együtt kell működniük a NATO-val azt biztosítandó, hogy a szövetség „intelligens védelem” kezdeményezése és az EU összevonási és megosztási kezdeményezései kiegészítsék és kölcsönösen erősítsék egymást;

32.

hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamok biztonsága oszthatatlan, valamint hogy az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének megfelelően valamennyi tagállam számára azonos biztonsági szintet kell biztosítani, és a tagállamoknak ezért egyformán gondoskodniuk kell az EU biztonságáról és abban súlyuknak megfelelően részt kell venniük, és teljesíteniük kell vállalt kötelezettségeiket; megállapítja továbbá, hogy ez a cikk azt is kimondja, hogy ez nem érinti az egyes tagállamok biztonság- és védelempolitikájának egyedi jellegét;

33.

elismeri, hogy kreatív megoldásokat kell keresni az EU és az Egyesült Királyság közötti, a KKBP/KBVP területén folytatott együttműködés vonatkozásában;

34.

létfontosságúnak tartja az európai biztonsági struktúra megerősítését, amely az 1975-ös Helsinki Záróokmányon és annak négy „kosarán” alapul, és amelyet súlyosan károsított a Krím félszigeten és Kelet-Ukrajnában végrehajtott illegális orosz katonai beavatkozás;

35.

úgy véli, hogy eljött az ideje egy az EU és Oroszország kapcsolataira vonatkozó új, realistább stratégia kialakításának, amely hiteles elrettentésen, ugyanakkor a közös érdekű területeket, így a terrorizmus elleni fellépést, a nonproliferációt és a kereskedelmet érintő párbeszéden alapul; hangsúlyozza ugyanakkor annak fontosságát, hogy többet fektessünk be az orosz civil társadalommal való együttműködésbe és annak támogatásába, megerősítve ezzel az EU–Oroszország kapcsolatok hosszú távú bázisát; hangsúlyozza, hogy az Ukrajnában folytatott további orosz agresszióra válaszul szankciókra volt szükség, és a szankciók bizonyultak a leghatékonyabb eszköznek az agressziótól való elrettentésre; emlékeztet arra, hogy a vonatkozó szankciók felfüggesztésének feltétele a minszki megállapodás maradéktalan végrehajtása; teljes mértékben támogatja, hogy az EU a Krím jogellenes annektálására és Ukrajna szándékos destabilizálására reagálva korlátozó intézkedéseket szabott meg oroszországi egyénekkel és szervezetekkel szemben, és ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-nak fenn kell tartania a további, fokozatos szankciók bevezetésének a lehetőségét, különösen a csúcstechnológiájú termékek ellen az olaj, gáz- és informatikai ágazatban, amennyiben Oroszország továbbra is megszegi a nemzetközi jogot; úgy véli, hogy az EU és Oroszország közös érdeke, hogy a két fél között jobb kapcsolat jöjjön létre, feltéve, hogy a nemzetközi jog érvényesül;

36.

felhívja az uniós tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy lépjenek fel egységesen, és küldjék az orosz kormánynak azt a világos üzenetet, hogy fellépései költségekkel és következményekkel fognak járni; követeli továbbá a jelenlegi válság enyhítését, és kitart amellett, hogy az EU-nak és tagállamainak a nemzetközi partnerekkel együtt azon kell munkálkodniuk, hogy diplomáciai, politikai, gazdasági nyomást gyakorolva elérjék, hogy az orosz kormány véget vessen agressziójának; üdvözli a NATO varsói csúcstalálkozóján erre vonatkozóan elfogadott határozatokat; hangsúlyozza Ukrajna egysége, szuverenitása és területi integritása melletti elkötelezettségét; hangsúlyozza a Krím megszállt területein tartott választások érvénytelenségét;

37.

véleménye szerint meg kell találni a módját a jelenlegi feszültségek enyhítésének és építő jellegű párbeszédbe kell kezdeni Oroszországgal a veszélyes félreértések és hibás számítások kockázatának csökkentésére irányuló intézkedések azonosítása céljából; hangsúlyozza a katonai tevékenységek fokozott kölcsönös átláthatóságának fontosságát az Oroszországgal való légi és tengeri incidensek elkerülése, valamint a lehetséges balesetek és incidensek kezelésére vonatkozó közös normák kialakítása érdekében; megítélése szerint a nem együttműködő, aktív válaszjeladó nélküli katonai repülések komoly veszélyt jelentenek a polgári légi közlekedésre nézve, és szükségesnek tartja olyan intézkedések kimódolását, amelyekkel a lehető leghamarabb felderíthetők az ilyen repülések, valamint az ilyenfajta biztonsági kockázatok megszüntetéséhez vezető nemzetközi megoldás megtalálását; úgy gondolja továbbá, hogy a közelmúltbeli iráni nukleáris megállapodás kapcsán Oroszországgal folytatott együttműködés reményt ad arra, hogy javulhatnak a kapcsolatok más területeken is, többek között a NATO-val, a feszültségek oldása érdekében, például a balti térségben, Szíriában és Ukrajnában;

38.

felhívja az EU-t, hogy fokozza a keleti partnerség tagjaival való együttműködését azok demokratikus intézményei, ellenálló képessége és függetlensége megerősítésének érdekében, többek között nagyra törő, teljes körű KBVP-missziók elindítása révén, amelyek feladataként a biztonság és a stabilitás növelését határozzák meg; felhívja az EU-t, hogy játsszon aktívabb és hatékonyabb szerepet a konfliktusrendezésben és a békeépítésben; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék az Ukrajnának nyújtott támogatást, ideértve a megfelelő védelmi rendszereket is, hogy visszatartsanak a katonai eszkalálódástól Kelet-Ukrajnában, valamint hogy alakítsák át a keleti stratégiával és kommunikációval foglalkozó uniós csoportot (East StratCom) állandó uniós struktúrává, és jobb működése érdekében biztosítsanak számára megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat; tovább támogatja ezen országok uniós törekvéseit és a reformprogramot az olyan területeken, mint a jogállamiság, a gazdaság, a közigazgatás, a korrupció elleni küzdelem és a kisebbségek védelme;

39.

emlékeztetni kíván az EU által a szomszédságában található partnereivel szembeni elkötelezettségére, valamint az EU-nak a nemzetközi rend megerősítése és szomszédsága stabilitása biztosításának legjobb eszközeként a társadalmi és politikai reform támogatása, a jogállamiság megszilárdítása, az emberi jogok védelme és a gazdasági fejlődés előmozdítása melletti kötelezettségvállalására; elismeri, hogy az EU politikáinak mellőzniük kell az univerzálisan alkalmazható megközelítést, tehát rugalmasabbnak kell lenniük és képesnek kell lenniük reagálni a keleti és déli szomszédság változó helyzetére; megjegyzi azonban, hogy a felülvizsgált Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz nem teljesítette célkitűzéseit, különösen a „többet többért” elv tekintetében; ösztönzi a „kevesebbért kevesebbet” politika fontolóra vételét azon országok vonatkozásában, amelyek visszafejlődnek a kormányzat, a demokrácia és az emberi jogok tekintetében;

40.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak stratégiai érdeke az Egyesült Államokkal és Kanadával fenntartott kapcsolatok elmélyítése, ugyanakkor az EU számára fontos a Közép- és Dél-Amerikával fenntartott kapcsolatainak megerősítése is, nemcsak a két régió közötti partnerség megerősítése, hanem a jelentős globális kihívások közös kezelése érdekében is; elismeri, hogy az EU az Egyesült Államok messze legfontosabb gazdasági partnere, és ez fordítva is igaz, miközben e két fél mindegyike kulcsfontosságú nemzetközi szövetséges mind kétoldalúan, mind a NATO-n keresztül, valamint az olyan területekkel kapcsolatban, mint az iráni nukleáris megállapodás, Szíria és Ukrajna; ösztönzi e tekintetben az EU-t és tagállamait, hogy a 2016 novemberi amerikai elnökválasztást követően is biztosítsák e kapcsolat közös értékek alapján való folytatását;

Az ellenálló képesség kialakítása és beruházás egy valóban átfogó megközelítésbe: fejlesztés, támogatás és megerősítés

41.

hangsúlyozza, hogy Európa fellépésének középpontjába a béke és stabilitás kontinensünkön, szomszédságukban és Afrikában való biztosítását kell állítani; elismeri, hogy biztonság nélkül nem lehetséges a fenntartható fejlődés megvalósítása, valamint hogy a fenntartható fejlődés a biztonság, a stabilitás, a társadalmi igazságosság és a demokrácia feltétele; úgy véli, hogy az instabilitás és a kényszerű és irreguláris migráció alapvető okait kell kezelni, nevezetesen a szegénységet, a gazdasági lehetőségek hiányát, a fegyveres konfliktusokat, a rossz kormányzást, az éghajlatváltozást, emberi jogok megsértéseit, az egyenlőtlenséget és az e kihívásokkal nem foglalkozó kereskedelmi politikákat; úgy véli, hogy a biztonság, a gazdasági és társadalmi fejlődés és a kereskedelem egyazon átfogó stratégia részét képezik, és összhangban kell lenniük a politikák fejlesztési célú koherenciájának a Lisszaboni Szerződés 208. cikkében foglalt elvével; felszólít az Afrikából való illegális pénzátutalások elleni európai és nemzetközi fellépésre (UN/G20);

42.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak különös figyelmet kell szentelnie a szomszédságában kialakult életkörülményekre, felhasználva valamennyi, rendelkezésre álló szakpolitikai eszközét, köztük a kereskedelmet, a fejlesztési támogatást, a környezetpolitikát, a diplomáciát, valamint a válságkezelési képességeit; üdvözli e tekintetben az EU új migrációs partnerségeit és a külső beruházási tervet, és kéri, hogy vonják be ezen eszközök végrehajtásába; hangsúlyozza, hogy új, az uniós értékeken és elveken alapuló megközelítést kell alkalmazni Afrikával kapcsolatosan, jobb lehetőségeket kínálva a kereskedelem, a beruházások, az energiához való hozzáférés és a gazdasági növekedés tekintetében, valamint támogatva az afrikai országokat demokratikus, átlátható és hatékony intézmények létrehozásában és az éghajlatváltozás hatásának mérséklését célzó intézkedésekben; meggyőződése, hogy az EU-nak felül kell vizsgálnia fejlesztési és kereskedelmi politikáit, annak biztosítása érdekében, hogy azok összhangban legyenek saját értékeinkkel és hozzájárulnak a szóban forgó célkitűzésekhez; felhívja az EU-t, és különösen a tagállamokat, hogy lépjenek fel a jogellenes pénzügyi átutalásokkal szemben és növeljék jelentősen a régiót érintő pénzügyi kötelezettségvállalásaikat, többek közt az Alap Afrikáért, a külső beruházási terv és az Európai Fejlesztési Alap révén; hangsúlyozza, hogy az EU fontos szerepet játszik a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend célkitűzéseinek az elérésében; úgy gondolja, hogy a magánszektor fontos szerepet játszhatna a fejlesztésben, ha olyan, jogilag kötelező keretben működik, amely meghatározza az üzleti ágazatnak az emberi, szociális és környezeti jogok tiszteletben tartására vonatkozó felelősségeit;

43.

elismeri, hogy a katasztrófák áldozatainak, a menekülteknek és más rászorulóknak az EU által nyújtott segítség vegyes eredményekhez vezetett;

44.

hangsúlyozza továbbá, hogy szükség van a terrorizmust és a radikalizálódást ösztönző, eredendő okok elleni küzdelem intenzitásának fokozására, amely főleg Nyugat-Afrikát, a Száhel-övezetet, Afrika szarvát és a Közel-Keletet érinti, és amely példátlan mértékben Európát is célba veszi; sürgeti az Európai Uniót, hogy az Egyesült Államokkal és egyéb nemzetközi szövetségeseivel összefogva tegyen összehangolt diplomáciai erőfeszítéseket annak érdekében, hogy meggyőzze partnereit a szóban forgó régióban – így Törökországot, Szaúd-Arábiát és Iránt – e globális kihívással kapcsolatos közös és jogi alapokon nyugvó stratégia kialakításának szükségességéről; tovább ösztönzi az e küzdelem során a más országokkal való együttműködésre és koordinációra irányuló erőfeszítéseket, és sürgeti a régió állami és nem állami szereplőit, hogy tartózkodjanak a felekezeti vagy etnikai alapú feszültségek további szításától; súlyos aggodalmának ad hangot a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályok súlyos megsértései miatt Jemenben, ideértve egy Szanaában, 2016. október 8-án tartott temetés lebombázását; követeli ezen ügy és a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályok egyéb megsértéseinek sürgős független és nemzetközi kivizsgálását; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy függesszenek fel minden együttműködést Jemennel mindaddig, amíg ki nem vizsgálják ezeket a jogsértéseket, és felelősségre nem vonják a felelősöket; követeli a jemeni blokád azonnal feloldását, továbbá felhívja a konfliktusban részt vevő valamennyi felet, hogy kezdjenek újra párbeszédbe, és munkálkodjanak egy fenntartható fegyverszünet elérésén; kitart amellett, hogy a konfliktus katonai úton nem oldható meg;

45.

ösztönzi, hogy az Unió, a déli szomszédság partnerállamai és különösen Afrikában a regionális kulcsszereplők közötti együttműködés felajánlása érdekében határozzanak meg a regionális kihívásokkal, például a biztonsággal, a fejlesztéssel, az energiával és a migrációs áramlások kezelésével kapcsolatos tematikus kereteket; véleménye szerint a szomszédságunk ellenálló képessége erősebb lenne, ha annak kezelése olyan regionális együttműködés keretében történne, amely révén közös válaszokat lehetne adni a többek között a migráció, a terrorizmus és a fejlesztés jelentette kihívásokra; ezért felszólítja az Uniót, hogy dolgozzon együtt maghrebi szomszédaival az Arab Maghreb Unió fellendítésén és fejlesztésén;

46.

emlékeztet rá, hogy a Száhel-övezet és más kapcsolódó földrajzi területek kiemelt jelentőségű térségek az Európai Unió biztonságának biztosítása szempontjából, és rámutat az ottani biztonsági helyzet törékenységére és a jelenlegi zavaros helyzet lehetséges következményeire; kéri az Uniót, hogy törekedjen az észak-afrikai és száhel-övezeti országokkal való együttműködés megerősítésére a száhel-szaharai régióban egyre nagyobb mértéket öltő terrorista tevékenységek elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy egyes helyeken a rendkívül nehéz életkörülmények a lakosok egy részét az iszlámista terrorizmus alternatívája felé taszíthatják; következetes, megbízható stratégia kidolgozására biztat a Száhel-övezetre vonatkozóan, amelynek célja az irányítás, valamint az állami és regionális intézmények elszámoltathatóságának és legitimitásának javítása, a biztonság növelése, a radikalizálódás, az ember-, fegyver- és kábítószer-kereskedelem kezelése, valamint a gazdasági és fejlesztési politikák megerősítése; meggyőződése, hogy a regionális és szubregionális szervezetek kapacitásainak megerősítése, különösen Afrikában, kritikus jelentőségű a konfliktusok megelőzése, a konfliktusok megoldása és a biztonsági együttműködés szempontjából; hangsúlyozza, hogy az EU-nak tényleges választ kell adnia erre a biztonsági helyzetre, nemcsak gazdasági, hanem politikai és katonai téren is;

47.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fenntartható megoldás szülessen a Szíriában zajló konfliktus lezárására, összhangban a genfi közleményben és az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2254. sz. határozatában (2015) meghatározott átmeneti folyamattal; támogatja az ENSZ által vezetett erőfeszítéseket egy a szíriai konfliktusban érintett valamennyi fél közötti, inkluzív politikai megegyezés létrehozását célzó tárgyalások elősegítésére; kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy mihamarabb készítsen elő egy Szíriára vonatkozó európai stratégiát; meggyőződése, hogy az Oroszország és az Egyesült Államok között folyó kétoldalú tárgyalások nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy tartós megoldás szülessen a szíriai válságra; felhívja az EU-t, hogy adja fel a diplomáciai marginalizálásra irányuló politikájával és érvényesítse befolyását az olyan kulcsfontosságú szereplők vonatkozásában, mint Irán, Szaúd-Arábia, Törökország, Katar és Oroszország, és biztosítsa, hogy konstruktív álláspontot foglaljanak el a kérdésben, és tartózkodjanak a helyzet további eszkalálódásának segítésétől; továbbra is sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsának összes tagját, hogy tegyenek eleget a válsággal kapcsolatos kötelességeiknek; emlékeztet rá, hogy Oroszország és más államok ismételten élnek vétójogukkal az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és úgy véli, hogy ez a gyakorlat ellentétes a Szíriában és a régióban béke és a konfliktus rendezése érdekében tett nemzetközi erőfeszítésekkel; hangsúlyozza, hogy szankciók bevezetését kell megfontolni Szíriában az emberiesség elleni bűncselekményekben részt vevő valamennyi egyénnel és szervezettel szemben; súlyos aggodalmának ad hangot a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályok valamennyi oldal általi tömeges és széles körű megsértése miatt a szíriai konfliktusban, és hangsúlyozza az ilyen visszaélésekkel való elszámoltathatóság biztosításának fontosságát; ismételten támogatásáról biztosítja Szíria szomszédjait, amely országok mérhetetlenül nagy kihívásokkal néznek szembe a sok millió menekült elhelyezése kapcsán; ismételten megerősíti, hogy teljes mértékben támogatja Irak és Szíria függetlenségét, területi sértetlenségét és szuverenitását, amennyiben valamennyi etnikai és vallási csoport jogait teljes körűen tiszteletben tartják;

48.

elismeri Törökország szerepét, amely fontos partner a szíriai konfliktus megoldásában és az ISIS/Dáis elleni harcban Szíriában és a migrációs válságban; határozottan elítéli a Törökország demokratikusan megválasztott kormánya elleni katonai puccskísérletet; ösztönzi a török kormányt, hogy védje meg az alkotmányos rendet, ugyanakkor hangsúlyozza a puccskísérletet követően az emberi jogok, a jogállamiság, a véleménynyilvánítás szabadsága és az igazságszolgáltatás és a média függetlenségének tiszteletben tartását, összhangban az Európa Tanács tagjaként vállalt kötelezettségeivel; hangsúlyozza, hogy Törökországnak szorosan együtt kell működnie az Európa Tanáccsal annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi eljárás során tiszteletben tartsák a jogállamiságot; riasztónak tartja a puccskísérlet után elindított tisztogatás megtorló jellegét és mértékét, amely súlyosan rombolja az alapvető szabadságokat és az emberi jogokat Törökországban; különösen aggasztja az erő rendőrség általi túlzott használatának és az őrizetbe vett személyekkel való rossz bánásmódnak a gyakoribbá válása, az emberi jogi visszaélések továbbra is fennálló büntetlensége és az igazságszolgáltatás függetlenségének gyengülése;

49.

rámutat arra, hogy olyan, kétállamos megoldást kell találni a közel-keleti konfliktusra, amely a 2014. júliusi tanácsi következtetésekben meghatározott paramétereken alapul, és amely az 1967-es határok alapján garantálja a biztonságos Izraelt és egy életképes palesztin államot, valamint megoldja a jogállással kapcsolatos összes tartós problémát annak érdekében, hogy véget vessen a konfliktusnak; felhívja az EU-t, hogy vállaljon felelősséget, és váljon tényleges szereplővé és segítővé a diplomáciai folyamatban; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy sürgősen tegyenek lépéseket a kétállamos megoldás életképességének megóvása és a valódi béketárgyalások irányába vezető pozitív dinamika megteremtése érdekében; felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy haladéktalanul állítsák le és vonják vissza a telepekkel kapcsolatos politikájukat; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jog valamennyi fél általi, minden körülmények közötti tiszteletben tartása továbbra is alapvető előfeltétele a méltányos és tartós béke megvalósításának; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió következetes politikát kövessen területek megszállásával vagy elcsatolásával kapcsolatos helyzetek vonatkozásában;

50.

úgy véli, hogy az emberkereskedők elleni harc csak akkor lehetséges, ha az emberi jogok alapján együttműködés jön létre a Földközi-tenger másik oldalán elhelyezkedő országokkal és Afrika egészével, és e tekintetben úgy véli, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak együtt kell működniük a nemzetközi partnerekkel, hogy kezeljék a migráció irányába ható tényezőket;

51.

határozottan támogatja a „védelmi felelősség” mint az Európai Unió és a tagállamok által a konfliktusokkal és az emberi jogokkal és fejlesztéssel kapcsolatban végzett munka fontos irányelvének megerősítését;

Az európai diplomácia ereje: tudás, kötelezettségvállalás és hatás

52.

hangsúlyozza az EU-ban mint diplomáciai szuperhatalomban rejlő hatalmas potenciált, amely a rendelkezésünkre álló eszközök széles körén, valamint a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok területén gyakorolt normatív hatalmunkon alapul; ezzel összefüggésben hangsúlyozni kívánja, hogy a koordináció terén központi szerepe van az alelnöknek/főképviselőnek, az EKSZ-nek és az Unió harmadik országokban lévő küldöttségeinek;

53.

úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a konfliktusmegelőzésre, az instabilitás kiváltó okainak kezelésére és a humánbiztonság garantálására; elismeri, hogy az erőszakos konfliktussal kapcsolatos hosszú távú kockázatokkal szembeni korai megelőző intézkedések eredményesebbek, kevesebb időt igényelnek és kevésbé költségesek, mint a békefenntartási műveletek; sürgeti az EU-t, hogy vállaljon vezető politikai szerepet a megelőző diplomáciában és a konfliktusközvetítésben; üdvözli e tekintetben a konfliktusokkal kapcsolatos uniós korai előrejelző mechanizmus, az EKSZ közvetítéstámogató csoportja és az Európai Békeintézet szerepét; kéri az uniós konfliktusmegelőzési és közvetítési kapacitások további fejlesztését; hangsúlyozza, hogy a nők konfliktusrendezési tárgyalásokban való részvétele kulcsfontosságú a nők jogainak és részvételének előmozdításához, és ez az első lépést jelenti afelé, hogy teljes mértékben bevonják őket a későbbi átmeneti folyamatokba; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy növelje a közvetítéssel, párbeszéddel, békéltetéssel és válságelhárítással kapcsolatban elkülönített pénzügyi és adminisztrációs erőforrásokat; sürgeti a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák magukat a fegyverkivitelről szóló közös uniós álláspont által megállapított normákhoz, és szüntessék be a fegyverkereskedelmet azokkal a harmadik országokkal, amelyek nem teljesítik a felsorolt kritériumokat; kitart amellett, hogy az EU tegye intenzívebbé a leszerelésre, a nonproliferációra és a fegyverzet-ellenőrzésre irányuló politikai párbeszédet és együttműködést;

54.

határozottan ösztönzi a Ciprus újraegyesítésével kapcsolatos további tárgyalásokat a gyors és sikeres lezárás elérése érdekében;

55.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak olyan eredményes kül-, biztonsági és védelmi politikát kell kidolgozniuk, amely tiszteletben tartja a nemzeti érdekeket, ugyanakkor törekszik az együttműködésre a nemzetközi partnerekkel, az ENSZ-szel, a nem kormányzati szervezetekkel, az emberijog-védőkkel és másokkal a mindannyiunk számára aggodalomra okot adó kérdésekben és a béke, a jólét és a stabilitás világszintű előmozdítása érdekében; hangsúlyozza az egyéb globális és regionális hatalmakkal való szoros együttműködés szükségességét a globális fenyegetések és kihívások leküzdésében; különösen hangsúlyozza a közös érdekeken és értékeken alapuló transzatlanti kapcsolat alapvető fontosságát; rámutat, hogy e stratégiai partnerségek felélesztése elsődleges fontosságú kell hogy legyen az Európai Unió számára, és eközben törekedni kell e partnerségek hatékony külpolitikai eszközzé történő átalakítására;

56.

úgy véli, hogy az EU-nak fokoznia és intenzívebbé kell tennie Ázsiában, ezen belül a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége tekintetében kifejtett diplomáciai erőfeszítéseit, hogy ezáltal hozzájáruljon a nagyobb stabilitás és biztonság kialakulásához azokon a konfliktus sújtotta területeken, ahol kiújultak a feszültségek, szorosan együttműködve a régióban található partnereivel és érvényesítve a nemzetközi jogot, többek közt a Dél-kínai-tengeren és az Indiai-óceánon, valamint hogy kezelje az emberi jogok védelmével és a jogállamisággal összefüggő problémákat; megjegyzi, hogy az EU-nak konstruktív kétoldalú és inkluzív többoldalú mechanizmusok révén továbbra is támogatnia kell a Kína és annak a Dél-kínai tenger körüli szomszédai, így Vietnám, Tajvan és a Fülöp-szigetek közti békés kapcsolatok kialakulását; úgy véli, hogy a nemzetközi rend struktúráinak megerősítése és megújítása nem érhető el Ázsia, és különösen Kína nélkül; hangsúlyozza, hogy Kína globális ambícióira tekintettel az EU–Kína kapcsolatnak túl kell mutatnia a gazdasági kapcsolatokon, és átfogóbbá kell válnia, és Kína ENSZ-ben betöltött szerepére, a szomszédságában kialakult regionális konfliktusokban tapasztalható befolyására és a globális kihívások kezelésében betöltött szerepvállalására kell összpontosítania;

57.

felszólítja az Európai Uniót, hogy ne feledkezzen meg teljesen a jelenleg kisebb stratégiai jelentőséggel bíró, de a jövőben esetlegesen akár gazdasági, akár emberi és katonai szempontból kulcsfontosságúvá váló övezetekről, mint Közép-Ázsia, Afrika szubszaharai térsége vagy az Északi-sarkvidék, amelyekre más nagy világhatalmak is kiemelt figyelmet fordítanak;

58.

emlékeztet Európa normatív erejének fontosságára, és felszólít az uniós kulturális és tudományos diplomácia további megerősítésére Európa erősségeinek és értékeinek határainkon túlra történő terjesztése és előmozdítása céljából; emellett rámutat a gazdasági diplomácia, többek között a szankciók erejére, amelyek az uniós politikák érvényesítésének eszközei;

59.

hangsúlyozza a parlamenti diplomácia szerepét az EU partnereivel való politikai együttműködés megerősítésében;

60.

hangsúlyozza a nemzeti parlamentek megerősített szerepének szükségességét a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásában, többek közt az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti, az uniós kül- és biztonságpolitikai ügyekben való fokozott együttműködés révén;

61.

hangsúlyozza a nem állami szereplők és a civil társadalmi szervezetek által diplomáciai szereplőként és az EU kulcsfontosságú partnereiként betöltött szerepet, és hangsúlyozza a számukra nyújtott uniós támogatás és a velük való kapcsolattartás fontosságát;

62.

hangsúlyozza a teljes mértékben kiépült Európai Külügyi Szolgálat megszilárdítása felgyorsításának szükségességét, különös tekintettel a tematikus szakértelem, a stratégiai szakpolitika-tervezés és előrejelzés, valamint a hírszerzési terület megerősítésére; fontosnak tartja, hogy a krízis sújtotta területeken működő EKSZ-képviseletek konzuli szerepet is kapjanak az uniós polgárok számára biztosított segítségnyújtás érdekében; ragaszkodik ahhoz, hogy az EKSZ-en belül, így a vezető pozíciókban is, kiegyensúlyozott arányban alkalmazzanak a tagállamok által kirendelt diplomatákat és uniós tisztviselőket;

63.

hangsúlyozza, hogy az EU külső fellépéséhez rendelkezésre álló pénzügyi eszközök nem állnak arányban az előttünk álló kihívásokkal; e tekintetben kéri, hogy a félidős felülvizsgálat összefüggésében jelentősen növeljék a többéves pénzügyi keret IV. címe alatt rendelkezésre álló forrásokat;

64.

kéri az elszámoltathatóság és átláthatóság növelését, különösen a nemzetközi megállapodásokra irányuló tárgyalásokkal kapcsolatban;

65.

mélységesen sajnálattal veszi tudomásul a korlátozott, 320 millió eurós költségvetést (a teljes uniós költségvetés 0,2 %-a) az Unió közös kül- és biztonságpolitikája céljaira, és felszólít a pénzeszközök e költségvetés végrehajtása érdekében történő, jobb kezelésére; hangsúlyozza, hogy a 2016-ra meghatározott költségvetési előirányzatok ugyanazon a szinten maradtak, mint 2015-ben, és hogy a 2016 március végén rendelkezésre álló tartalékkeret 170 millió EUR volt az Európai Unió mali KBVP-missziója számára jóváhagyott további 5 millió eurós biztonsági intézkedések és az EUBAM Líbia számára jóváhagyott 10 millió EUR mellett; aggodalmát fejezi ki a rendelkezésre álló források hiánya miatt a 2016-ban teljesítendő kötelezettségvállalásokra való tekintettel, miközben csak a 2016-ban végződő küldetések folytatására 169 millió EUR kiegészítő költségvetés van előirányozva;

66.

kiemeli, hogy a kultúra az uniós külpolitikán belül fontos szerepet tölt be a párbeszéd, a kölcsönös megértés és a tanulás előmozdításában; hangsúlyozza, hogy a célzott kulturális és oktatási politikák hozzájárulhatnak az EU kulcsfontosságú kül- és biztonságpolitikai célkitűzéseinek teljesüléséhez, valamint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelmének megerősítéséhez; ismételten hangsúlyozza, hogy a kultúrák és a vallások közötti párbeszéd szerepet játszik a szélsőségesség, a radikalizálódás és a marginalizálódás leküzdésében; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az EU külkapcsolati eszközeiben és az uniós fejlesztési tervben is érvényesítse a kulturális diplomáciát és a kultúrák közötti párbeszédet; felszólítja az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket szerte a világon, hogy a harmadik partnerországokban működő minden uniós képviseletnél nevezzenek ki egy kulturális attasét; hangsúlyozza továbbá, hogy az oktatás döntő szerepet játszik a polgárság és az interkulturális készségek megerősítésében, valamint a jobb gazdasági kilátások megteremtésében és az egészségügyi helyzet javításában; ösztönzi a Bizottság arra irányuló jelenlegi erőfeszítéseit, hogy az európai külkapcsolatokban fokozza a tudományos és kutatási együttműködés mint puha hatalmi eszköz szerepét; rámutat, hogy a tudományos kapcsolatok hogyan járulhatnak hozzá a koalícióépítéshez és a konfliktusrendezéshez, különösen az EU szomszédos országaival fennálló kapcsolatokban;

o o

67.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0249.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/101

P8_TA(2016)0504

A KAP eszközei a mezőgazdasági piacokon tapasztalt áringadozás csökkentésére

Az Európai Parlament 2016. december 14-i állásfoglalása a mezőgazdasági piacokon tapasztalható áringadozás csökkentésére szolgáló KAP-eszközökről (2016/2034(INI))

(2018/C 238/08)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió közös agrárpolitikáját meghatározó 1305/2013/EU, 1306/2013/EU, 1307/2013/EU és 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletekre,

—	tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság számára 2016 márciusában készült, „A tagállamok által a 2014–2020 közötti időszakra kidolgozott kockázatkezelési eszközök áttekintése: nemzeti és uniós keretek” című tanulmányra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0339/2016),

A.	mivel a mezőgazdasági piacok mindig is ki voltak téve a bizonytalanságnak és az áringadozásnak, és ezek az elmúlt néhány évben – a gyors egymásutánban bekövetkező keresleti, kínálati és ársokkok miatt – strukturális jellemzőivé váltak a világ és Európa mezőgazdasági piacának;

mivel a mezőgazdaságnak szembe kell néznie a világnépesség növekedése jelentette kihívással, miközben a bolygó népességének nagy része továbbra is hiányosan táplálkozik, a mezőgazdasági piacoknak a termelésben és a kereslet és a kínálat közötti egyensúlyhiányokban bekövetkező változások miatti ingadozása pedig csak fokozódni fog;

C.	mivel az éghajlatváltozás és a mezőgazdasági kártevők kedvezőtlen hatást gyakorolnak a mezőgazdaság termelési szintjeire, és az éghajlatváltozás megnyilvánulásai, mint például a szárazság és az árvizek, hozzájárulnak az árak ingadozásához;

D.	mivel a makrogazdasági feltételek – többek között olyan strukturális tényezők, mint az árfolyamok, az energia- és a műtrágyaárak, a kamatok, valamint a spekulációk a mezőgazdasági piacokon – kulcsszerepet tölthetnek be az áringadozásban;

mivel a mezőgazdasági piacok EU-n kívüli főbb globális szereplői olyan szakpolitikákat alakítanak ki, melyek célja az áringadozás csökkentése, és mivel a mezőgazdasági G20-csoport keretében – a fenntartható fejlődés összefüggésében – is születtek ilyen értelmű kötelezettségvállalások azáltal, hogy intézkedést hoztak a mezőgazdasági nyersanyagok áraiban jelentkező túlzott mértékű ingadozás élelmezésbiztonságra gyakorolt negatív hatásainak leküzdése érdekében;

mivel a világ valamennyi régiója saját termelési modellekkel rendelkezik, valamint különböző intézkedések vannak érvényben a környezet védelmét és az állatjólétet illetően, amelyeknek súlyos következményeik lehetnek a termelés költség-ár arányaira, és mivel az európai mezőgazdasági termelőknek versenyképeseknek kell lenniük a világpiacon;

G.	mivel a mezőgazdasági termékek árának ingadozását politikai döntések – például kereskedelmi embargók bevezetése – is erősíthetik;

H.	mivel az Európai Unió jelenleg nem rendelkezik valódi védőhálóval a piaci ingadozások megfékezésére, ami komoly visszatartó erő a mezőgazdasági termelők szempontjából tevékenységüknek az Unió területén való folytatását illetően;

mivel az utóbbi évtizedekben a piacok megnyitása és a gazdaság globalizációját eredményező döntések – különösen a WTO-megállapodások és a kétoldalú kereskedelmi megállapodások ösztönzésére – nagyobb piaci rugalmasságot tettek lehetővé, ugyanakkor szerepet játszottak abban is, hogy a mezőgazdaságban erősödött az áringadozás;

J.	mivel a mezőgazdasági termelők a termelési költségek folyamatos növekedését és a mezőgazdasági üzemek fokozódó eladósodását tapasztalják, és mivel az Unióban 2005 és 2010 között 2,4 millió gazdaságot számoltak fel, így számos munkahely szűnt meg a vidéki térségekben;

mivel a kereslet és a kínálat találkozási pontjaként működő mezőgazdasági piacok természetükből adódóan instabilak, és mivel a pénzügyi szereplők jelenléte tovább erősíti ezt az instabilitást, illetve a globális élelmiszer-kereslet és mezőgazdasági termékkínálat korlátozott rugalmassága hozzájárul a piaci résztvevők közötti valós vagy vélt egyenlőtlenségek hatásának fokozódásához, amely esetenként megdöbbentő hatással van a mezőgazdasági termékek árára;

mivel a globális gazdaság pénzügyiesedése és az ezzel együtt járó spekuláció befolyásolhatja a mezőgazdasági piacokat és hozzájárulhat egyensúlyhiányuk növekedéséhez és az árak ingadozásához, miközben a mezőgazdasági nyersanyagok csupán pénzügyi eszközként szolgálnak; amint azt a 2008-ban lezajlott szörnyű éhséglázadások is megerősítették, ez a túlzott pénzügyiesedés igen káros lehet, és etikailag elítélendő, ha a legszegényebbek, a legkevésbé jól táplált emberek élelmezésbiztonságát fenyegeti a világon;

M.	mivel az Európai Uniónak felelőssége hozzájárulni az európai élelmezésbiztonsághoz és az európai mezőgazdasági termelők és kertészek világpiaci versenypozíciójának megerősítéséhez;

N.	mivel a mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari ágazat fontos szerepet játszik az Unió gazdaságában, és képes hozzájárulni a fenntartható fejlődéshez;

mivel az áringadozás jelentős mértékű bizonytalanságot eredményez a termelők és a fogyasztók körében, a termelők ugyanis alacsony árak esetén úgy vélik, veszélyben van bevételük, beruházási képességük és így tevékenységük hosszú távú életképessége, a fogyasztók számára pedig a magas árak veszélybe sodorhatják arra irányuló képességüket, hogy ellássák magukat élelmiszerrel, és hozzájussanak az alapvető termékekhez, és így válsághelyzeteket teremthetnek;

mivel az áringadozás káros a mezőgazdasági tevékenység, valamint az agrár-élelmiszeripari ágazat számára, ami hátrányosan érinti a beruházásokat, a növekedést és a foglalkoztatást, és ami súlyosan káros hatással lehet a fogyasztók ellátására, az élelmezésbiztonságra és a KAP zökkenőmentes működésére;

Q.	mivel az áringadozás befolyásolja a mezőgazdasági termelők beruházási kapacitását, ezáltal a korszerűsítés, az innováció, a fiatal termelők és a generációs megújulás ellenében hat;

R.	mivel a jó minőségű élelmiszereket adó fenntartható gazdálkodás csak akkor biztosítható, ha a mezőgazdasági termelők olyan megfelelő termelői árakat kapnak, amelyek fedezik a fenntartható termelés valamennyi költségét;

mivel a „digitális forradalom” összefüggésében a piacok nagyobb átláthatósága és az információhoz kellő időben való hozzáférés hozzájárulhat – több más eszköz mellett – a piac és az árak ingadozásának korlátozásához a gazdasági szereplőknek a mezőgazdasági piacok fejleményeire való jobb és objektívebb rálátása révén, elősegítve a mezőgazdasági termelők bevételének hatékonyabb védelmét és korlátozva a mezőgazdasági piacokon zajló spekulációt;

T.	mivel a 2013-ban megreformált KAP a vidékfejlesztési politika keretében rendelkezik kockázatkezelési eszközökkel, és mivel csupán a második pillér költségvetése 2 %-ának és a KAP-költségvetés 0,4 %-ának megfelelő összeget költenek ezekre az eszközökre;

Jelenlegi helyzet és célok

úgy véli, hogy különböző okok, például a mezőgazdasági piacok instabilitása és tökéletlensége, a mezőgazdasági piacok globalizált jellege és összetettsége, a kínálat kiszámíthatatlan időjárás miatti fokozott változékonysága, a fokozott egészségügyi kockázatok, valamint az élelmiszerellátás bizonytalan egyensúlya miatt a mezőgazdasági termelők még jobban ki lesznek téve az áringadozásnak;

szükségesnek tartja, hogy mélyrehatóbb és következetesebb szakpolitikát fogadjanak el, uniós és tagállami szintű, célzott eszközökkel a többfunkciós és fenntartható mezőgazdasági termelés, valamint a méltányos és jövedelmező árak biztosítása érdekében, csökkentve különösen az áringadozásnak leginkább kitett szereplőkre ható hátrányos hatásokat;

megállapítja, hogy a mezőgazdaság különböző ágazatai eltérő mértékben vannak kitéve az áringadozásnak, valamint hogy a közpolitikai eszközök kalibrálását vagy az érintett szereplők enyhítési stratégiáit a termelés egyes ágazataihoz, valamint a mezőgazdasági termelők előtt álló valós, jelenlegi vagy jövőbeli kockázatokhoz kellene igazítani;

megállapítja, hogy míg az Európai Unió leépíti mezőgazdasága stratégiai támogatását, világpiaci versenytársai – nevezetesen az Egyesült Államok és Kína – közpénzből folyósított, igen komoly és egyre nagyobb összegeket bocsátanak rendelkezésre új kockázatpolitikai modellek kidolgozására és a mezőgazdasági termelőket az áringadozás negatív hatásaitól védő eszközökre;

rámutat, hogy az Európai Unió az egyetlen olyan mezőgazdasági szereplő, amely mezőgazdasági politikáját a termeléstől függetlenített támogatásokra alapozza, miközben a mezőgazdaság stratégiai támogatását az évek során leépíti;

megjegyzi, hogy 2014-es agrártörvényében (Farm Bill) az Egyesült Államok egyedi biztosításokat hozott létre a különböző mezőgazdasági ágazatok számára;

rámutat, hogy a KAP az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül, azonban fő céljai: a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a megfizethető árakon történő stabil és biztonságos élelmiszer-ellátás továbbra is érvényes;

kiemeli e tekintetben, hogy alapvető szükség van közös európai szakpolitikára annak az ágazatnak a tekintetében, amely gondoskodik az élelmezés- és élelmiszer-biztonságról, és amely főszerepet játszik a természeti erőforrások felhasználásában és a vidéki térségek fenntartható gazdasági és környezeti fejlődésében;

hangsúlyozza a KAP és más uniós szakpolitikák közötti szinergiák használatának fontosságát;

10.

megállapítja, hogy a KAP legutóbbi reformjai a közvetlen támogatásokat majdnem teljesen függetlenítették a termeléstől, továbbvitték a közvetlen kifizetések felé tartó konvergenciát, és nagyobb mértékben beépítették a társadalmi és különösen a környezetvédelmi megfontolásokat;

11.

aggodalommal állapítja meg, hogy az évek során a KAP költségvetési forrásai csökkennek, különösen a közös piacszervezéssel kapcsolatos fellépésre szántak, megnyitva a lehetőséget a KAP nemzeti hatáskörbe való visszahelyezésére, és aláásva az tisztességes feltételeket és egyenlő versenyfeltételeket az egységes uniós piacon;

12.

hangsúlyozza, hogy az elmúlt 10 évben az uniós mezőgazdasági termelők éves jövedelme stagnált, sőt csökkent, miközben a termelési költségek folyamatosan emelkedtek, ez pedig a mezőgazdasági üzemek számának jelentős csökkenését eredményezte, ami a vidéki térségekben sok munkahely megszűnésével fenyeget;

13.

úgy véli, hogy a Bizottságnak ki kell aknáznia az egységes közös piacszervezés keretében rendelkezésére álló teljes pénzügyi mozgásteret;

14.

sajnálattal állapítja meg, hogy az egységes közös piacszervezésnek az áringadozás káros hatása csökkentésére és a piaci zavarok kezelésére szolgáló eszközeit lassan hajtják végre;

15.

rámutat, hogy a vidékfejlesztési programok keretében nyújtott kockázatkezelési eszközök, kölcsönös befektetési alapok, jövedelemstabilizáló és biztosítási eszközök többségét egyenlőtlenül és korlátozott költségvetési támogatással hajtják végre;

16.

javasolja ezért, hogy a második pillér jelenlegi eszközeit erősítsék meg az európai mezőgazdaság versenyképességének növelése és a termelői szervezetek végrehajtási folyamatba való szoros bevonása érdekében;

17.

kéri a Bizottságot, hogy készítsen mélyreható elemzést a jelenlegi KAP második pillére alatt rendelkezésre álló eszközök alacsony mértékű igénybevételének és az egységes közös piacszervezés nem kielégítő végrehajtásának okairól, a vonatkozó rendelkezések megfelelő felülvizsgálatának céljából;

18.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi KAP-ban fontos fenntartani a termeléstől független közvetlen támogatásokat és az egységes területalapú támogatási rendszert, amely közszolgáltatásokért járó ellentételezés és a mezőgazdasági termelők jövedelmének biztosításához elengedhetetlenül szükséges elem, továbbá bizonyos szintű pénzügyi stabilitást biztosít számukra;

19.

hangsúlyozza azonban, hogy a – megfelelő és hatékony eszközöket nélkülöző – jelenlegi KAP nem kezeli megfelelően a mezőgazdasági piacokon tapasztalható nagyobb áringadozást, és nem teszi lehetővé a mezőgazdasági termelők számára sem, hogy megoldásokat dolgozzanak ki arra, hogy lépést tudjanak tartani az árváltozásokkal;

20.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen sürgős intézkedéseket a legkülső, hegyvidéki és hátrányos helyzetű régiók – ahol a termeléshez, a betakarításhoz, valamint a termékeknek a termelés helyétől távol eső forgalmazásához kapcsolódó költségek sokkal magasabbak, mint más területeken – mezőgazdasági ágazatának támogatása érdekében, és ezen régiók mezőgazdasági ágazatára vonatkozóan alkalmazzon egyedi mutatókat a biztonsági háló intézkedéseinek aktiválásához;

21.

úgy véli, hogy az Unió élelmiszer-önrendelkezése és élelmezésbiztonsága, valamint a versenyképes és fenntartható, az állampolgárok szükségleteit kielégítő mezőgazdasági ágazat fejlesztése Unió-szerte továbbra is stratégiai célja kell maradjon a KAP-nak, emellett pedig sürgősen biztosítani kell a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalát;

22.

úgy véli, hogy a fenntartható élelmiszer-termelés nem létezhet az európai mezőgazdasági termelők nélkül, akik folyamatosan ki vannak téve az áringadozásnak, és szorosan függenek a stabil piacoktól és áraktól, valamint a megfelelő közfinanszírozástól és a mezőgazdasági üzemek és családi gazdaságok versenyképességét biztosító intézkedésektől;

23.

kiemeli e tekintetben a fiatal mezőgazdasági termelők és a termelésbe újonnan bekapcsolódók szerepét az európai mezőgazdaság jövőjének biztosításában;

Javaslatok

Ágazati szervezetek és szerződéskötési rendszerek

24.

úgy véli, hogy az elsődleges termelők az élelmiszer-ellátási lánc leggyengébb tagjai, különösen az európai és tagállami szinten is egyre koncentráltabb és egyre nagyobb kiskereskedelmi ágazattal szemben, ezért számukra engedélyezni kell, hogy szövetkezetekbe, termelői szervezetekbe vagy saját egyesületekbe és ágazatközi szervezetekbe tömörüljenek;

25.

kéri a Bizottságot, hogy – összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 42. cikkével – segítse elő a szerződéskötési rendszert az uniós versenyjognak a mezőgazdasági ágazat egyedi igényeihez való igazításával, egyforma szabályokkal és végrehajtással valamennyi tagállamban; úgy véli, hogy a KAP célkitűzéseinek továbbra is a versenyszabályok felett kell állniuk, és a versenyjognak a mezőgazdasági ágazat sajátosságaihoz való hozzáigazítására irányuló bármiféle kezdeményezésnek az egységes közös piacszervezésről szóló rendeleten kell alapulnia;

26.

hangsúlyozza, hogy a termelők tárgyalóerejét meg kell erősíteni az élelmiszerláncban, egységes, átlátható, kiegyensúlyozott, és kollektív tárgyalások során kialakított szerződések révén annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők olyan helyzetbe kerüljenek, amelyben meg tudják akadályozni a tisztességtelem kereskedelmi gyakorlatokat, növekszik versenyképességük, stabilabbá válnak bevételeik, hozzáadott értéket termelnek és beruháznak az innovációba;

27.

kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan uniós jogalkotási keretet, amely tiltja az élelmiszer-ellátási láncban a mezőgazdasági piacokon áringadozást előidézni képes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat;

28.

hangsúlyozza, hogy e szerződéseknek megfelelő időtartamot kell előírniuk, és rögzíteniük kell az árakat, a fizetési határidőket és a mezőgazdasági termékek szállításával kapcsolatos egyéb feltételeket;

29.

úgy véli, hogy a különféle mezőgazdasági ágazatok termelői számára lehetővé kell tenni, hogy a szerződési feltételekről kollektíven tárgyaljanak olyan termelői szervezeteken keresztül, amelyek mérete arányos azoknak az ipari vagy forgalmazó csoportoknak a méretével, amelyekkel tárgyalnak;

30.

megjegyzi, hogy a hosszabb távra szóló, integrált ellátási láncra vonatkozó szerződések, a tőzsdén kívüli határidős ügyletek és a rögzített értékkülönbözetű szerződések kínálta lehetőségek, valamint az előállítási költségen alapuló árak meghatározott időre történő rögzítésének lehetősége eszközül szolgálhatna a termelők számára az áringadozásnak az árréseikre gyakorolt hatása kezelésében;

31.

úgy véli, hogy lehetővé kell tenni új eszközök alkalmazását a szerződéses kapcsolatokban, továbbá szerződéses mediációs eszközöket is elérhetővé kell tenni;

32.

megállapítja, hogy az ágazatközi szervezetek létrehozása elősegíti a különböző szereplők (termelők, feldolgozók és forgalmazók) közötti bizalmat és párbeszédet, valamint lehetővé teszi a hozzáadott érték létrehozását olyan közös fellépések révén, amelyek célja a mezőgazdasági termelők segítése a piacok és a termelés jobb megismerésében, a bevált gyakorlatok és a piac átláthatóságának előmozdítása, a termelési potenciál előrejelzése, a kínálatszabályozás javításának elősegítése és olyan mintaszerződések elkészítése, amelyek megfelelnek az uniós szabályozásnak;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az uniós szintű ágazatközi szervezeteket arra, hogy közösen védjék meg a termelők érdekeit a leginkább a határokon átnyúló piacokra orientált ágazatokban, így például a gyümölcs- és zöldségágazatban;

34.

elismeri az európai szövetkezeteknek a termelők egyesítését és az értékláncban elfoglalt pozíciójuk javításának elősegítését célzó törekvéseit, és úgy véli, hogy bátorítani kell őket arra, hogy játsszanak nagyobb szerepet a mezőgazdasági ágazatokban, ezzel enyhítve a túlzott piaci ingadozások hatásait;

Kockázatkezelési eszközök

35.

ajánlja az éghajlati, egészségügyi és gazdasági kockázatkezelési eszközök, nevezetesen a mezőgazdasági termelésre vonatkozó különböző kockázatbiztosítások, jövedelemstabilizáló eszközök, egyedi tartalékképzési mechanizmusok és kölcsönös biztosítási alapok további fejlesztését a piacorientált KAP keretében annak érdekében, hogy korlátozzák az áringadozás hatásait, és ösztönözzék az előretekintő mezőgazdasági gazdálkodást;

36.

kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a bevált gyakorlatok tagállamok közti cseréjét, és fejlesszen ki olyan új eszközöket, amelyek nem csupán méltányosak, hatékonyak és reaktívak, hanem megfizethetők és hozzáférhetők is a mezőgazdasági termelők számára, az áringadozással összefüggő kockázatok kezelése és annak érdekében, hogy megalapozzák a KAP jövőbeli reformjairól folytatandó vitát;

37.

hangsúlyozza, hogy ezeknek a közvetlen kifizetési rendszer mellett alkalmazott eszközöknek elegendő forrást kell biztosítani annak érdekében, hogy növeljék a mezőgazdasági termelés ellenálló képességét és csökkentsék az utólagos válságkezelés szükségességét;

38.

úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelők kezdeményezésére létrehozott kölcsönös ágazati biztosítási alapok lehetővé teszik a mezőgazdasági termelők jövedelmének bizonyos fokú stabilizálását a termékeik eladásából származó haszon változásainak függvényében;

39.

úgy véli, hogy ezeket a kölcsönös biztosítási alapok nem helyettesíthetik az uniós támogatást, és ötvözni kell őket a tagállami támogatással;

40.

kéri a Bizottságot, hogy ösztönzők alkalmazásával kezdeményezze ilyen alapok létrehozását annak biztosítása mellett, hogy bármely jövőbeli kockázatkezelési rendszer feleljen meg a tagállamok által országos szinten elfogadott biztosítási rendszereknek, és amennyiben szükséges, egészítse ki azt;

41.

úgy véli, hogy az áringadozást tagállami szinten is lehet kezelni, és felhívja a tagállamokat, hogy adójogszabályaik kialakítása során vegyék figyelembe a piaci ingadozást, és tegyék lehetővé a mezőgazdasági termelők számára adómentes egyedi tartalékképzési mechanizmusok létrehozását;

42.

úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelők a leginkább kiszolgáltatott gazdasági helyzetben lévő piaci szereplők, különösen azok, akik beruháztak mezőgazdasági üzemeik fejlesztésébe;

43.

úgy véli továbbá, hogy a beruházási lendület elvesztésének megakadályozására olyan további KAP-eszközöket kellene létrehozni, mint a hatékony készpénztámogatás vagy az elővigyázatossági megtakarítási rendszer;

44.

kiemeli, hogy a mezőgazdasági üzemek csak akkor engedhetik meg maguknak az innovációt, ha a beruházási költségek alacsonyak és vannak likvid készletek; hangsúlyozza, hogy a stabil jövedelem az egyik előfeltétele annak, hogy a mezőgazdasági termelők hitelhez jussanak;

45.

tudomásul veszi, hogy a bankszektor megmozdulásai azonnali hatással vannak a mezőgazdasági termelőkre, és hogy a mezőgazdasági üzemekre nehezedő, egyre növekvő adósság további terheket ró az ágazatra ebben az amúgy is áringadozásokkal jellemzett időszakban;

46.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a mezőgazdasági termelőket jobban tájékoztassák az Európai Beruházási Bank vidéki gazdaság támogatásában és fejlesztésében betöltött kulcsfontosságú szerepéről, és arról, hogy hogyan használhatják ki az innovatív pénzügyi eszközöket;

47.

úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelőket és szervezeteiket jobban kell tájékoztatni a gazdaságaik korszerűsítésével, fenntarthatóságával és versenyképességével kapcsolatos lehetőségekről, ugyanakkor képzést kell számukra biztosítani a kockázatkezelésről, a piaci adatokról, az árrésekről és az áringadozásról;

48.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállami hatóságokkal és a mezőgazdasági termelői csoportokkal szorosan együttműködve fogadjon el a KAP második pillére és az egységes közös piacszervezés keretében elérhető kockázatkezelési eszközök ismertségének növelését célzó tájékoztatási tervet;

49.

felhívja a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy erősítsék meg az említett szempontokat a mezőgazdasági oktatási és szakmai képzési programjukban;

50.

úgy véli, hogy a legjobb eszköz a piacok stabilizálására és az áringadozás csökkentésére a kereslet és kínálat közti jobb egyensúly biztosítása;

Mezőgazdasági piac- és árfigyelő központok

51.

úgy véli, hogy a mezőgazdasági piacoknak átláthatóknak kell lenniük, és ez leginkább úgy valósítható meg, hogy az árakról és költségekről rendelkezésre álló információkat még inkább időben és a termeléstől a forgalmazásig terjedő ellátási láncban részt vevő valamennyi érdekelt fél számára hozzáférhető és felhasználható módon teszik közzé, így korlátozva az árakkal kapcsolatos spekulációt és az áringadozást;

52.

megjegyzi azonban, hogy az árak átláthatósága önmagában nem javítja a gazdálkodók áringadozással szembeni ellenálló képességét, és a piacszervezés olyan szerkezeti hiányosságait sem oldja meg, mint például a kínálat és a kereslet közötti egyensúlyhiány;

53.

olyan európai térkép létrehozását ösztönzi, amely valós időben mutatja a mezőgazdasági termékek piaci elérhetőségét;

54.

üdvözli a piac nyomon követésére szolgáló eszközök más ágazatokra való kiterjesztését;

55.

hangsúlyozza, hogy az árképzések és -változások, valamint a kínálati trendek ismerete fontos ütőkártya a mezőgazdasági termelők kezében a szerződésekről más érdekeltekkel folyatott tárgyalások során;

56.

javasolja, hogy az egész láncra kiterjedően, a termelői ártól a végső eladási árig a különböző mezőgazdasági ágazatokban hozzák létre az európai mezőgazdasági árak megfigyelőközpontjait, melyek elvégzik a mezőgazdasági piacok ágazatonkénti dinamikus elemzését;

57.

javasolja, hogy vonják be a gazdasági szereplőket, amikor havonta vagy kéthavonta a változásokról szóló naprakész fontos adatokat, illetve rövid és középtávú előrejelzéseket készítik a szóban forgó piaci szegmensek konkrét igényeinek megfelelően;

58.

sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges forrásokat a megfigyelőközpontok számára annak érdekében, hogy ajánlásokat is tudjanak tenni, ne csupán a piaci zavarokat kövessék nyomon;

Válságmegelőzési és -kezelési eszközök

59.

véleménye szerint a KAP hagyományos válságkezelési eszköztára (állami beavatkozás és magántárolás) a globális gazdaságban már nem kellően hatékony;

60.

felhívja ezért a Bizottságot, hogy fejlesszen ki az állami és a magánszektorhoz tartozó, egymással kombinálható vagy egymást kölcsönösen kiegészítő eszközöket és testreszabott, kötelező erejű korai előrejelző mechanizmust a piac megfelelő működésének biztosítása, és a piaci válságok ellensúlyozása érdekében;

61.

úgy véli, hogy a Bizottságnak az egységes közös piacszervezés keretében rendelkezésére álló összes eszközt használnia kellene a válságok leküzdésére;

62.

sajnálattal állapítja meg, hogy – főképpen a költségvetési szabályok, különösen az évenkéntiség elve miatt – a válságtartalékot kevéssé használják ki, és az Európai Bizottságnak van mérlegelési jogköre a tartalék forrásainak felszabadítását illetően;

63.

kéri ezért, hogy a válságtartalékot a KAP költségvetésen kívül hozzák létre, és hogy a válságkezelési eszközök finanszírozására fordítsák;

64.

elvárja, hogy válságmegelőzési és irányítási eszközként anticiklikus intézkedéseket hozzanak létre, ötvözve őket a kockázatkezelési eszközökkel, amelyek révén az Unió képes beavatkozni a mezőgazdasági piacokon vis major válság esetén a jelentős árcsökkenés elkerülése érdekében;

65.

kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy hogyan lehet anticiklikus támogatások használatával az áringadozás okozta válságok megelőzését és leküzdését szolgáló mechanizmusokat kialakítani, és hogy biztosítson nagyobb rugalmasságot az éves költségvetésekben a többéves pénzügyi keret korlátain belül az anticiklikus támogatások figyelembevétele érdekében;

o o

66.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/108

P8_TA(2016)0505

A Larung Gar tibeti buddhista akadémia és Ilham Tohti ügye

Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a Larung Gar Tibeti Buddhista Akadémia és Ilham Tohti ügyéről (2016/3026(RSP))

(2018/C 238/09)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a Tibetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az arra vonatkozó tervekről szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására, hogy a kínait tegyék az oktatás fő nyelvévé (1), a „Tibetről, különös tekintettel szerzetesnők és szerzetesek önmaguk felgyújtása következtében történt halálára” című, 2011. október 27-i állásfoglalására (2), valamint a tibeti emberi jogi helyzetről szóló 2012. június 14-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel korábbi, a Kínáról, a kisebbségek jogairól és a halálbüntetés alkalmazásáról szóló, 2009. november 26-i állásfoglalására (4), valamint a kashgari helyzetről és az ottani kulturális örökségről (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Kína) szóló, 2011. március 10-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a kínai kormány és a dalai láma magas rangú képviselői között a 2002 és 2010 közötti időszakban lezajlott kilenc tárgyalási fordulóra; tekintettel a „Tibet fejlődési útját megállíthatatlan történelmi folyamat vezérli” című, Kína Tibetről szóló fehér könyvére, amelyet a Kínai Államtanács Tájékoztatási Irodája 2015. április 15-én adott ki; tekintettel a valódi autonómiáról szóló 2008. évi nyilatkozatra és 2009. évi feljegyzésre, amelyeket a 14. dalai láma képviselői terjesztettek elő,

—	tekintettel a Kínai Népköztársaság alkotmányának 36. cikkére, amely garantálja valamennyi állampolgár számára a vallási meggyőződés szabadságához való jogot, valamint 4. cikkére, amely biztosítja a „nemzeti kisebbségek” jogait,

—

tekintettel az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk által 2015. június 29-én, a 17. EU–Kína csúcstalálkozót követőn Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel közösen tartott sajtóértekezleten tett észrevételekre, melyekben kifejezte az EU aggályait „a véleménynyilvánítás szabadsága és az egyesülés szabadsága kínai helyzetével, többek között a kisebbségekhez – például a tibeti vagy az ujgur kisebbséghez – tartozó személyek helyzetével kapcsolatban”, és „arra ösztönözte Kínát, hogy kezdjen érdemi párbeszédet a dalai láma képviselőivel”,

—	tekintettel a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága által szervezett és 2015 augusztusában megtartott „Tibetről szóló hatodik munkafórumra”,

—	tekintettel az EKSZ szóvivőjének 2014. szeptember 23-i nyilatkozatára, amelyben elítélte az Ilham Tohtira, ujgur közgazdaságtan professzorra kimondott halálos ítéletet és felszólított azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására,

—	tekintettel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott, 1995-ben indított párbeszédre és a párbeszéd 2015. november 30. és december 1. között Pekingben tartott 34. fordulójára,

—	tekintettel arra, hogy 2016. október 11-én Ilham Tohti az emberi jogok védelmében folytatott tevékenységeiért elnyerte a Martin Ennals díjat, valamint 2016 szeptemberében jelölték a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díjra,

—	tekintettel a 2003-ban indított EU–Kína stratégiai partnerségre és az Európai Bizottságnak és az EKSZ-nek Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, „A Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemei” című, 2016. június 22-i közös közleményére;

—	tekintettel az 1966. december 16-án kelt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—	tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

—	tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

mivel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása és tiszteletben tartása az EU és Kína között régóta fennálló partnerség középpontjában kell hogy maradjon, összhangban az EU-nak ezen értékek külső fellépései során való fenntartására irányuló kötelezettségvállalásával, továbbá Kína kifejezett szándékával, hogy saját fejlesztési és nemzetközi együttműködésében ugyanezeket az értékeket érvényesítse;

mivel a kínai kormány fejlesztési célkitűzései között jelezte, hogy nagyobb szerepet kíván játszani a globális kihívások megválaszolásában, így a nemzetközi béke és biztonság, illetve az éghajlatváltozás tekintetében, valamint hogy növelni kívánja befolyását mind a politikai, mind a gazdasági globális kormányzás vonatkozásában, továbbá hogy elkötelezett a jogállamiság megerősítése mellett;

mivel a 2015. június 29-én tartott 17. EU–Kína csúcstalálkozó új szintre emelte a kétoldalú kapcsolatokat, és mivel az EU az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretében elkötelezte magát, hogy az emberi jogokat helyezi a harmadik országokkal, köztük a stratégiai partnereivel fenntartott kapcsolatai középpontjába; mivel a 2016. július 12–13-án tartott 18. EU–Kína csúcstalálkozó zárónyilatkozata értelmében az EU és Kína között még 2016-ban sor kerül az emberi jogi párbeszéd egy újabb fordulójára;

mivel Kína az elmúlt évtizedek során előrelépést tett a gazdasági és társadalmi jogok megvalósítása terén, tükrözve az emberek létfenntartáshoz és fejlődéshez való jogára vonatkozóan kimondott prioritásait, ugyanakkor az országnak a politikai és polgári jogok területén, valamint az emberi jogok előmozdítása vonatkozásában elért eredményei korlátozottak;

mivel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott párbeszéd 2015. december 2-án Pekingben megtartott 34. fordulóján az EU aggodalmának adott hangot a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartásával kapcsolatban, különösen Tibetben és Hszincsiangban, valamint a vallás vagy meggyőződés szabadságának tiszteletben tartását illetően; mivel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott párbeszéd 34. fordulóján megvitatták Ilham Tohti ügyét;

mivel a kínai kormány az 1980-ban alapított Larung Gar Intézetben, amely a világ legnagyobb tibeti buddhista központja, jelenleg kiterjedt bontási munkálatokat folytat az akadémia ötven százalékos csökkentése céljával, erővel kilakoltatva mintegy 4 600 lakost és lerombolva megközelítőleg 1 500 lakóépületet; mivel a kínai hatóságok szerint a bontás „korrekció és kiigazítás” végrehajtása céljából szükséges;

G.	mivel a kilakoltatott embereket arra kényszerítik, hogy úgynevezett „hazafias képzésben” vegyenek részt; mivel az Akadémián három szerzetesnő öngyilkosságot követett el, tiltakozásul a Larung Gar nagyszabású lerombolása ellen;

mivel beszámolók szerint 2009 óta rendkívül sok tibeti ember – többségükben szerzetesnők és szerzetesek – gyújtotta fel magát, tiltakozásul a Tibetben alkalmazott elnyomó kínai politikával szemben, valamint támogatva a Dalai Láma visszatérését és a vallás szabadságához való jog érvényesítését a Szecsuan tartományban található Aba/Ngaba autonóm prefektúrában és a Tibeti-fennsík más részein;

mivel Őszentsége, a Dalai Láma küldöttei megpróbálták felvenni a kapcsolatot a Kínai Népköztársasággal annak érdekében, hogy mindkét fél számára kedvező megoldás szülessen a tibeti kérdésben; mivel a tibeti válság megoldása tekintetében az elmúlt öt év folyamán nem történt előrelépés, a megbeszélések legutóbbi fordulójára ugyanis 2010-ben került sor, és a tárgyalások jelenleg is be vannak fagyasztva;

mivel Ilham Tohti ujguri közgadász professzort 2014 januárjában letartóztatták, majd 2014. szeptember 23-án életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték szeparatizmus állítólagos vádjával; mivel Tohti professzor hét volt tanítványát ugyancsak őrizetbe vették, majd három és nyolc év közötti börtönbüntetéssel sújtották őket azzal az állítólagos váddal, hogy együttműködtek a professzorral;

K.	mivel egyes állítások szerint jogszerű eljárást nem folytattak le, és különösen nem érvényesült a megfelelő védelemhez való jog;

L.	mivel Hszincsiang tartományban, ahol a muszlim vallású ujgur etnikai kisebbség zöme lakik, sorozatosan történnek etnikai zavargások és erőszaktettek; mivel Ilham Tohti mindig elutasította a szeparatizmust és az erőszakot, és az ujgur kultúra tisztelete alapján a megbékélésre törekedett;

nyomatékosan felhívja a kínai hatóságokat, hogy vessenek véget a Larung Gar lerombolásának és lakói kilakoltatásának, az emberi jogok tekintetében Kínára háruló nemzetközi kötelezettségekkel összhangban tiszteletben tartva a vallásszabadságot;

felhívja a kínai hatóságokat, hogy kezdeményezzenek párbeszédet, és a Larung Gar falai között bekövetkezett fejleményekről indítsanak építő jellegű megbeszéléseket a helyi közösséggel és annak vallási vezetőivel, valamint adjanak megnyugtató választ a túlzsúfolt vallási intézményekkel kapcsolatos aggályokra, lehetővé téve a tibetiek számára, hogy új intézményeket alapíthassanak és több létesítményt építhessenek; követeli, hogy a Larung Gar lerombolása során kilakoltatott tibetiek részesüljenek megfelelő kártérítésben és kapjanak másik lakhelyet, éspedig ott, ahol saját választásuk szerint folytatni kívánják vallási tevékenységeiket;

sajnálatát fejezi ki a barkhami középfokú népbíróság tíz tibeti személlyel szemben hozott ítéletei miatt, akiket 5 és 14 év közötti időtartamokig tartó börtönbüntetéssel sújtottak amiatt, mert Ngaba autonóm prefektúrában részt vettek Őszentsége, a Dalai Láma nyolcvanadik születésnapjának megünneplésén;

rendkívül aggasztja az emberi jogok tibeti helyzetének romlása, aminek következtében egyre több ember gyújtotta fel szándékosan magát; bírálattal illeti a katonai jelenlét fokozását a Tibeti-fennsíkon, ami csak a feszültség eszkalálódásához vezet majd a térségben; elítéli, hogy a tibeti magánháztartásokat egyre gyakrabban figyelik meg megfigyelőrendszerekkel;

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a különböző kisebbségeknek, különösen a tibetieknek és az ujguroknak egyre elnyomóbb rendszerrel kell szembenézniük, mivel egyre erősebb nyomás nehezedik a kulturális önkifejezés és a vallási meggyőződés szabadságát, valamint a szólásszabadsághoz és a véleménynyilvánításhoz, illetve a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jogot védő alkotmányos biztosítékokra, ami megkérdőjelezi, hogy Kína kinyilatkoztatott állításának megfelelően valóban elkötelezett-e a jogállamiság mellett, és eleget tesz-e nemzetközi kötelezettségeinek; kéri, hogy a hatóságok tartsák tiszteletben a fent említett szabadságokat;

aggodalmát fejezi ki a biztonságra vonatkozó törvénycsomag elfogadása és annak a Kínában élő kisebbségekre gyakorolt hatása miatt, különös tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó törvényre, amely a tibeti kultúra és vallás békés kifejezésének megbüntetéséhez vezethet, valamint a nemzetközi nem kormányzati szervezetek kezelésére vonatkozó törvényre, amely 2017. január 1-jétől lép majd hatályba, és az emberi jogok védelmével foglalkozó csoportokat a kormány szigorú ellenőrzése alá vonja, ez ugyanis felülről építkező megközelítés ahelyett, hogy a helyi és központi kormányzati szervek és a civil társadalom közötti partnerkapcsolat kapna ösztönzést;

nyomatékosan felhívja a kínai kormányt, hogy módosítsa a biztonságra vonatkozó törvény azon rendelkezéseit, amelyek szűkítik a civil társadalmi szervezetek mozgásterét és szorosabbra vonják az ellenőrzést a vallásgyakorlás módjai felett; felhívja a kínai kormányt, hogy hozzon létre és szavatoljon igazságos és biztonságos környezetet minden nem kormányzati szervezet és emberi jogi jogvédő számára, hogy az országban mindenütt szabadon folytathassák tevékenységeiket, ami nagyban kiegészíthetné az állam által nyújtott szociális szolgáltatásokat, alulról építkező megközelítést honosítana meg, és hozzájárulna a társadalmi és gazdasági, politikai és polgári jogok előmozdításához;

felhívja a kínai kormányt, hogy újítsa fel a tibeti képviselőkkel 2010-ben Kína által megszakított párbeszédet annak érdekében, hogy befogadó jellegű politikai megoldás szülessen a tibeti válságra; felszólít arra, hogy a tibeti népnek a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a vallás szabadságához fűződő jogait az alkotmányban rögzített elveknek megfelelően tartsák tiszteletben; úgy véli, hogy a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása a demokrácia és a jogállamiság kulcsfontosságú eleme és a politikai stabilitás elengedhetetlen feltétele;

határozottan elítéli Ilham Tohti bebörtönzését, akit életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek szeparatizmus állítólagos vádjával; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem folytattak le vele szemben jogszerű eljárást, és nem juthatott érvényre a megfelelő védelemhez való joga; nyomatékosan felhívja a kínai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben azt a normát, amely szerint a családtagok havonta egy alkalommal meglátogathatják az elítéltet;

10.

követeli, hogy Ilham Tohti professzort és az ő ügyével kapcsolatban fogva tartott támogatóit azonnal és feltételek nélkül bocsássák szabadon; követeli továbbá, hogy adják vissza Ilham Tohti professzornak a tanításhoz való jogát, továbbá biztosítsanak számára szabad mozgást Kínán belül, és engedélyezzék számára a külföldre utazást is;

11.

emlékeztet annak fontosságára, hogy az EU a kínai hatóságokkal folytatott minden politikai és emberi jogi megbeszélés, többek között az évente megrendezett Emberi Jogi Párbeszédek során felvesse a Kínában elkövetett emberi jogi jogsértések kérdését, különösen a tibeti kisebbség ügyét és a Hszincsiang tartományban történteket, összhangban az EU azon kötelezettségvállalásával, hogy Kínára vonatkozó megközelítésének erős, világos és egységes hangon kell megszólalnia; rámutat továbbá, hogy a folyamatban lévő reformfolyamat és egyre erőteljesebb nemzetközi szerepvállalása részeként Kína úgy döntött, hogy részese lesz a nemzetközi emberi jogi keretrendszernek, és aláírt számos nemzetközi emberi jogi szerződést, ezért felszólít a Kínával folytatott párbeszédre annak érdekében, hogy ezek a kötelezettségvállalások valóban életre keljenek;

12.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU–Kína Emberi Jogi Párbeszéd 35. fordulójára 2016 vége előtti időpontban már nem fog sor kerülni, jóllehet ebben a felek korábban megállapodtak; nyomatékosan kéri a kínai kormányt, hogy 2017 első heteiben egyezzen bele egy magas szintű párbeszéd megrendezésébe;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 99. E, 2012.4.3., 118. o.

(2) HL C 131. E, 2013.5.8., 121. o.

(3) HL C 332. E, 2013.11.15., 69. o.

(4) HL C 285. E, 2010.10.21., 80. o.

(5) HL C 199. E, 2012.7.7., 185. o.

(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0458.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/112

P8_TA(2016)0506

A rohingya kisebbség helyzete Mianmarban

Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a mianmari rohingya kisebbség helyzetéről (2016/3027(RSP))

(2018/C 238/10)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Mianmarról és a rohingya muszlimok helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2016. július 7-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájáról szóló, 2016. június 20-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájának elemei: különleges partnerség a demokráciáért, a békéért és a jólétért” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére,

—	tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a Mianmari Államszövetség Köztársasága új kormányának hivatalba lépéséről szóló nyilatkozatára,

—	tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a mianmari erőszakos események közelmúltbeli eszkalációjáról szóló, 2016. december 2-i nyilatkozatára,

—	tekintettel az EU és Mianmar közötti harmadik emberi jogi párbeszédről szóló, 2016. november 25-i közös sajtóközleményre,

—	tekintettel a Tanács hontalanságra vonatkozó, 2015. december 4-i következtetéseire,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának (OHCHR) és az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának a Rakhine állam északi részén bekövetkező egyre romló emberi jogi helyzetről szóló 2016. november 18-i, illetve 29-i legutóbbi tájékoztatóira,

—	tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának „A rohingyarohingya muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzete Mianmarban” című, 2016. június 20-i jelentésére,

—	tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a mianmari emberi jogi helyzetről szóló, 2016. március 24-i (31/24) határozatára,

—	tekintettel az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának 2016. március 18-i jelentésére,

—	tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

—	tekintettel a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi egyezményre, valamint a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. évi egyezményre,

—	tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a 2014. és 2024. közötti időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervére,

—	tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18–21. cikkére,

—	tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az 1966-os Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—	tekintettel az az ASEAN-chartára,

—	tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) emberi jogokkal foglalkozó parlamenti képviselőinek „A rohingya válság és az atrocitások kockázata Mianmarban: Kihívás az ASEAN számára és felhívás a cselekvésre” című, 2015. áprilisi jelentésére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

mivel Zeid Raad el-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2016. június 20-i jelentésében ismertette a rohindzsák ellen folyamatosan elkövetett jogsértéseket, például az állampolgárságtól való önkényes megfosztást, aminek következtében hontalanná válnak, a szabad mozgás súlyos korlátozását, az életre és a biztonságra irányuló fenyegetéseket, az egészséghez és az oktatáshoz fűződő jogok megtagadását, a kényszermunkát, szexuális erőszakot és politikai jogaik korlátozását, „amely jogsértések emberiesség elleni bűncselekményeknek minősülhetnek”; mivel Zeid Raad el-Husszein szerint a rohindzsákat számos foglalkozásból kizárják, és különleges dokumentumokra van szükségük a kórházi felvételhez, ami késedelmekhez és szüléskor csecsemők és anyjuk halálához vezetett; mivel John McKissick, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatala Cox’s Bazar bangladesi városban lévő irodájának vezetője nemrégiben hivatalosan kijelentette, hogy Mianmar „etnikai tisztogatással el kívánja távolítani területéről a muszlim rohingya kisebbséget”; mivel a rohingya kisebbség elleni emberijog-sértések kollektív büntetésnek minősülnek;

mivel 2016. október 9-én a bangladesi határ közelében fegyveresek megtámadtak három rendőrségi helyőrséget, aminek következtében kilenc rendőr életét vesztette és számos fegyver eltűnt; mivel a mianmari kormány azt állítja, hogy a fegyveresek rohingya milicisták voltak, és ennek következtében a Maungdaw körzetet „műveleti területté” nyilvánította, továbbá kijárási tilalmat és más korlátozásokat vezetett be, többek között az újságírók és a külső megfigyelőkre vonatkozóan is, akik nem mehetnek a terület közelébe;

mivel az emberi jogi szervezetek szerint a helyi források arról számolnak be, hogy a kormányerők az úgynevezett műveleti zónában súlyos emberijog-sértéseket követnek el; mivel a mianmari kormány 69 állítólagos milicistának és a biztonsági erők 17 tagjának haláláról számolt be, amely állítást nem lehet objektíven igazolni, mivel korlátozzák a területre való bejutást;

D.	mivel 2016. november 3-án egy határátkelőhely elleni második támadás során meghalt egy rendőrtiszt;

E.	mivel emberi jogi szervezetek, nevezetesen a Human Rights Watch műholdas képalkotást alkalmazva lakóházak és más típusú épületek tömeges lerombolásáról számolt be, amelyre Rakhine állam nem kormányzati szervezetek és független megfigyelők elől elzárt északi részén került sor;

mivel a mianmari kormány 2016. november 2-án és 3-án Maungdaw körzetének néhány érintett részén a kormány által felügyelt látogatást szervezett egy külföldi nagykövetekből – köztük az ENSZ állandó koordinátorából – álló kilenctagú küldöttség számára, amely megerősítette, hogy több városban leégett épületeket látott;

G.	mivel az utóbbi hetekben legalább 25 000 rohingya menekült a szomszédos Bangladesbe, és becslések szerint az erőszak Rakhine állam 30 000 lakosát kényszerítette lakóhelye elhagyására; mivel az UNHCR jelenleg több mint 56 000 rohindzsát tart nyilván Malajziában;

mivel Mianmar 2011 óta lépéseket tesz gazdaságának és politikai rendszerének reformja érdekében; mivel azonban a hadsereg továbbra is aránytalanul beavatkozik az ország ügyeibe; mivel 2015 novemberében megválasztották az új nemzeti parlamentet, és 2016 márciusában beiktatták a demokratikusan megválasztott nemzeti kormányt;

mivel válaszként az EU és a többi globális szereplő visszavonta a szankciókat, és lehetővé tette Mianmar számára a globális politikai és gazdasági struktúrákba való visszailleszkedést; mivel az EU és tagállamai fontos szerepet játszottak a reformban és a nyitási folyamatban, amelyhez többek között jelentős fejlesztési támogatásokkal, képzésekkel és technikai együttműködéssel, a nemzet egészére kiterjedő inkluzív tűzszüneti megállapodás, valamint a „fegyver kivételével mindent (EBA)” eszköz révén a kereskedelem előmozdításával járultak hozzá; mivel az EU és Mianmar évente emberi jogi párbeszédet tart;

mivel azonban számos probléma továbbra is fennáll, többek között az emberi jogokkal és különösen a muszlim rohingya kisebbség helyzetével kapcsolatban; mivel Mianmarban generációk óta több mint egymillió muszlim rohingya él, és jelenleg ez a közösség a világ egyik leginkább üldözött kisebbsége; mivel az 1982-es burmai állampolgársági törvény kihirdetése óta hivatalosan hontalannak számítanak; mivel a rohindzsák nemkívánatosak a mianmari hatóságok és a szomszédos országok számára, noha ez utóbbiak közül néhány nagyszámú menekültnek nyújt menedéket; mivel a mianmari jogi keret intézményesíti a kisebbségek elleni megkülönböztetést, a rohindzsákat ugyanis hontalanná teszi, mivel ideiglenes személyazonosító igazolványukat (fehér kártyájukat) 2015 márciusában lejártnak nyilvánították, és 2012 óta nem kaphatnak születési anyakönyvi kivonatot gyermekeik számára;

mivel a mianmari hatóságok továbbra is megtagadják a rohindzsáktól legalapvetőbb jogaikat; mivel az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó parlamenti képviselői által 2015 áprilisában közzétett jelentés szerint a jelentés megírásakor mintegy 120 000 rohingya tartózkodott még több mint 80, hazájukon belül otthonukat elhagyni kényszerült emberek számára fenntartott táborban Rakhine államban, ahol alig férnek hozzá a humanitárius segélyekhez, miközben az elmúlt években több mint 100 000 rohingya menekült el a tengeren vagy a szárazföldön keresztül más országokba, gyakran emberkereskedők segítségével, és e veszélyes utazások során számosan életüket vesztik;

mivel a jelentések szerint a mianmari fegyveres erők széles körben alkalmazzák a nemi erőszakot háborús fegyverként az etnikai kisebbségek megfélemlítése céljából, ami súlyos következményekkel jár az áldozatok számára; mivel az ENSZ-főtitkár konfliktusok során elkövetett nemi erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottja, Zainab Hawa Bangura komoly aggodalmának adott hangot ezzel kapcsolatban; mivel a nemi erőszak és a szexuális erőszak egyéb formái szerepelnek a Nemzetközi Büntetőbíróság azon listáján, amelyen a háborús bűncselekményeket, valamint az emberiesség elleni bűncselekménynek számító cselekedeteket sorolja fel; mivel különösen hangsúlyozni kell, hogy a rohingya nők többszörös megkülönböztetésnek vannak kitéve, ideértve a szexuális visszaéléseket és a kényszersterilizációt is;

mivel igen aggasztó a mianmari LMBTI közösség, köztük a rohingyák helyzete, akiket a büntető törvénykönyv gyarmati korból származó 377. szakaszának egyik rendelkezése ürügyén még mindig üldöznek, akik továbbra is önkényes letartóztatásoknak és fogva tartásnak, megfélemlítésnek és testi és szexuális bántalmazásnak vannak kitéve, és akiktől megtagadják az egészségügyi szolgáltatásokat;

mivel az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójával, Yanghee Leevel tartott találkozóján Ang Szán Szú Csí bejelentette, hogy a kormány nem fogja használni a „rohingya” kifejezést (ami a katonai diktatúra alatt gyakorolt politika folytatása), mivel az a „bengáli” szóhoz hasonlóan uszítónak számít, és helyette a „Rakhine államban élő muszlim közösség” kifejezést javasolja;

O.	mivel Mianmar egy nemzeti békekonferencia előkészítése mellett erőfeszítéseket tett a békefolyamat előmozdítására is; mivel az ország békéje, jóléte és egysége érdekében alapvető fontosságú a nemzeti tűzszünet fenntartása és az, hogy abban valamennyi etnikai fegyveres csoport részt vegyen;

rendkívüli aggodalmának ad hangot azon jelentések miatt, melyek szerint Rakhine állam északi részén erőszakos összecsapásokra került sor, és sajnálatát fejezi ki a kioltott életek, a megélhetési és lakhatási lehetőségek elvesztése, valamint az aránytalan erőszak mianmari fegyveres erők általi használata miatt; megerősíti, hogy a mianmari hatóságoknak kötelességük kivizsgálni a 2016. október 9-i támadásokat és bíróság elé állítani a felelősöket, ezt azonban az emberi jogi normákkal és kötelezettségekkel összhangban kell megtenniük;

sürgeti a katonai és biztonsági erőket, hogy haladéktalanul hagyjanak fel a rohingyák megölésével, zaklatásával és a velük szemben elkövetett nemi erőszakkal, valamint otthonaik felgyújtásával;

üdvözli a mianmari kormány bejelentését, mely szerint vizsgálóbizottságot állít fel a Rakhine államban a közelmúltban elkövetett erőszakos cselekedetek kivizsgálására; felkéri a mianmari kormányt, hogy tegye lehetővé az ENSZ és egyéb külső megfigyelők számára, hogy részt vegyenek a Rakhine állambeli Maungdaw körzetben nemrégiben történt események kivizsgálásában, ideértve az 2016. október 9-i eseményeket és a kormány azt követő fellépéseit is; hangsúlyozza, hogy a felelősöket megfelelő módon bíróság elé kell állítani, az erőszak áldozatai számára pedig megfelelő jogorvoslatot kell biztosítani;

kitart amellett, hogy ez csupán a rohingya kisebbség ellen elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos büntetlenség felszámolására irányuló szélesebb körű kötelezettségvállalás első lépése; különös felháborodásának ad hangot amiatt, hogy a jelentések szerint a rohingya kisebbség elnyomása érdekében a szexuális erőszakot a megfélemlítés eszközeként és háborús fegyverként használják, és követeli az ilyen bűncselekmények elkövetőinek bíróság elé állítását;

kéri továbbá, hogy a mianmari kormány haladéktalanul tegye lehetővé, hogy a humanitárius segélyek valamennyi konfliktustérségbe és a lakóhelyét elhagyni kényszerült valamennyi személyhez eljussanak;

követeli, hogy a mianmari kormány és polgári hatóságok haladéktalanul vessenek véget a rohingya kisebbséggel szembeni borzasztó megkülönböztetésnek és szegregációnak;

ezért felszólítja Mianmar kormányát, hogy reformálja meg az 1982. évi állampolgársági törvényt, és állítsa vissza a rohingya kisebbség állampolgárságát; sürgeti Mianmar kormányát és Rakhine állam hatóságait, hogy azonnal kezdjék meg a gyermekek születési anyakönyvezését;

felszólítja a mianmari kormányt, hogy szüntessen meg minden felesleges, diszkriminatív és aránytalan korlátozást Rakhine államban;

felszólítja a mianmari kormányt, hogy vegye fel a harcot az emberkereskedelem és a transznacionális szervezett bűnözés ellen;

10.

felszólítja a mianmari kormányt, hogy javítsa az ENSZ-szel, azon belül pedig az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával és a különeljárások megbízottjaival folytatott együttműködést; sürgeti Mianmar kormányát, hogy hajtsa végre az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a mianmari emberi jogi helyzetről szóló 31/24. sz. határozatában rögzített ajánlásokat; felszólítja a mianmari kormányt, hogy kérje fel az ENSZ emberi jogi főbiztosát arra, hogy nyisson irodát az országban, teljes körű megbízatással és megfelelő személyzettel;

11.

felszólítja a mianmari kormányt, hogy egyértelműen ítélje el a faji vagy vallási gyűlöletre való uszítás minden formáját, tegyen lépéseket a gyűlöletbeszéd felszámolása érdekében, többek között a rasszista buddhista csoportok körében, valamint vegye fel a harcot a rohingya kisebbség elleni társadalmi megkülönböztetéssel és ellenségeskedéssel; felszólítja továbbá a mianmari kormányt, hogy tartsa tiszteletben a vallás vagy meggyőződés szabadságához való egyetemes jogot;

12.

felszólítja a Szaharov-díjas Ang Szán Szú Csít, hogy a mianmari kormányban betöltött kulcsfontosságú pozícióját használja fel a rohingya kisebbség helyzetének javítására; emlékeztet Szú Csí asszony pártja szóvivőjének 2015. május 18-i nyilatkozatára, mely szerint a mianmari kormánynak vissza kell adnia az állampolgárságot a rohingya kisebbségnek;

13.

azt javasolja, hogy a rohingya menekültek beáramlásával küzdő országok kormányai működjenek szorosan együtt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával, amely rendelkezik a menekültstátusz megállapításához szükséges szakértelemmel, valamint a menekültek és a hontalan személyek védelmére irányuló felhatalmazással; sürgeti ezeket az országokat, hogy tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét, és ne szorítsák vissza a rohingya menekülteket, legalábbis addig, amíg kielégítő és méltóságteljes megoldást nem találnak a helyzetre; külön felszólítja Bangladest, hogy engedje be területére a rohingya menekülteket, ugyanakkor elismeri a Banglades által több százezer menekült befogadására eddig tett erőfeszítéseket;

14.

üdvözli az EU Mianmarra vonatkozó stratégiájáról szóló 2016. június 20-i tanácsi következtetéseket; úgy véli, hogy az Uniónak valóban stratégiai érdeke fűződik a Mianmarral folytatott kapcsolatai megerősítéséhez; úgy véli, hogy az új kormánynak történelmi lehetősége van a demokrácia megszilárdítására, valamint a béke, a nemzeti megbékélés és a jólét megteremtésére, és ez kötelessége is egyben; úgy véli, hogy az EU és Mianmar közötti kapcsolatok további mélyítésének feltételévé kell tenni az emberi jogok terén az országban elért valódi fejlődést;

15.

megismétli továbbá a tanácsi következtetésekben szereplő felhívásokat, melyek szerint hatékony demokratikus intézményeket és erős civil társadalmat kell kiépíteni, tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat és szabadságokat, és elő kell mozdítani a jó kormányzást;

16.

felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy folytassa a rendszeres kétoldalú emberi jogi párbeszédeket, valamint részletesen vitassa meg a problémás jogszabályokat és a kisebbségek, különösen a rohindzsák elleni megkülönböztetés problémáját, és e viták eredményeiről tegyen jelentést az Európai Parlament számára;

17.

felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy továbbra is támogassák Mianmar új demokratikus struktúráit, és fektessenek különös hangsúlyt az állam különböző funkcióinak javítását szolgáló szakmai együttműködésre;

18.

felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában továbbra is alaposan vizsgálják meg Mianmar ügyét, a 4. napirendi pont szerint;

19.

felszólítja az Uniót, hogy támogassa az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalát a dél- és délkelet-ázsiai régióban élő rohingya menekültek helyzetének javítására irányuló törekvéseiben;

20.

felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala 2014–2024-es, hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervét;

21.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0316.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/117

P8_TA(2016)0507

Tömegsírok Irakban

Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása az iraki tömegsírokról (2016/3028(RSP))

(2018/C 238/11)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az észak-iraki/moszuli helyzetről szóló 2016. október 27-i (1), az iraki helyzetről szóló, 2014. február 27-i (2), az Irakban és Szíriában kialakult helyzetről, az ISIS által indított offenzíváról, többek között a kisebbségek üldözéséről szóló, 2014. szeptember 18-i (3), az Irakban és Szíriában, különösen az ISIS-szel összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i (4), az ISIS/Dáis által a közelmúltban a Közel-Keleten, elsősorban az asszírok ellen végrehajtott támadásokról és emberrablásokról szóló 2015. március 12-i (5), valamint a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett „ISIS/Dáis” általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló, 2016. február 4-i (6) állásfoglalására,

—

tekintettel az EU Szíriára és Irakra, valamint a Dáis jelentette veszélyre vonatkozó regionális stratégiájáról szóló, 2016. május 23-i, az Irakról szóló, 2015. december 14-i, az EU Szíriára és Irakra, valamint az ISIS/ Dáis jelentette veszélyre vonatkozó regionális stratégiájáról szóló, 2015. március 16-i, az ISIS/Dáis által Szíriában és Irakban előidézett válságról szóló, 2014. október 20-i, az Irakról és a Szíriáról szóló, 2014. április 14-i és 2015. október 12-i, és az Irakról szóló, 2014. augusztus 15-i tanácsi következtetésekre, valamint az Európai Tanács Irakról és Szíriáról szóló 2014. augusztus 30-i következtetéseire,

—	tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Irakról és Szíriáról szóló nyilatkozataira,

—	tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa és az ENSZ iraki segítségnyújtási missziójának (UNAMI) Emberi Jogi Hivatala által 2016 augusztusában készített, „Felszólítás az elszámoltatásra és az ISIL által elkövetett atrocitások jezidita túlélői védelmére” című jelentésre,

—	tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság 1998-as Római Alapokmányára és annak a népirtás, az emberiesség elleni és háborús bűncselekmények, valamint az agresszió bűntette tekintetében a joghatóságra vonatkozó rendelkezéseire,

—	tekintettel az EU és az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra,

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2253 (2015) sz. határozatára,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

—	tekintettel azon döntésére, hogy 2016-ban Nádia Murádnak és Lámia Adzsi Bassárnak, az ISIS/Dáis által korábban fogva tartott iraki jezidita aktivistáknak adományozza a gondolatszabadságért létrehozott Szaharov-díjat,

—	tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

mivel 2014 augusztusában az ISIS/Dáis megtámadta az iraki Ninive tartomány Szindzsár városa körül élő jezidita közösséget és a beszámolók szerint több ezer embert megölt; mivel számos tömegsírt találtak, miután a kurd erők 2014 decemberében visszafoglalták a Szindzsár-hegység északi részét; mivel amikor a kurd erők 2015 november közepén visszafoglalták Szindzsár városát, további öldöklések helyszínét és nyilvánvaló tömegsírokat tártak fel;

mivel az ISIS/Dáis által módszeresen és széles körben elkövetett atrocitások a jeziditákat célozták, és kiirtásukra irányultak; mivel a nemzetközi jog, nevezetesen a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948-as ENSZ-egyezmény II. cikke értelmében az ilyen atrocitások népirtásnak minősülnek;

mivel a Parlamenthez – amely 2016. február 4-én elismerte, hogy az ISIS/Dáis népirtást követ el a keresztények és jeziditák, valamint más vallási és etnikai kisebbségek tagjai ellen – csatlakozott az Európa Tanács, az Egyesült Államok Külügyminisztériuma, az Egyesült Államok Kongresszusa, az Egyesült Királyság Parlamentje, az ausztrál parlament és más nemzeti és nemzetközi intézmények, és elismerik, hogy az ISIS/Dáis az iraki vallási és etnikai kisebbségek ellen atrocitásokat, többek között háborús bűncselekményeket, emberiesség elleni bűncselekményeket és népirtást követ el;

mivel a Ninivei-fennsík, Tal Afar és Szindzsár, valamint a tágabb régió (káldeus, szír, asszír) keresztények, jeziditák, szunnita és sííta arabok, kurdok, sabak, türkmén, kakae, szábeus-mandeus és más kisebbségek ősi lakhelye, ahol a külső erőszak és üldöztetés időszakai ellenére évszázadok óta az általános pluralizmus, a stabilitás és a közösségek közötti együttműködés szellemében éltek egészen e század elejéig, amikor az ISIS/Dáis 2014-ben elfoglalta a régió nagy részét;

mivel 2016. október 27-e óta helyezi át az ISIS/Dáis az elrabolt nőket, köztük jezidita nőket Moszul és Tel Afar városába; mivel e nők egy részét a beszámolók szerint „elosztották” az ISIS/Dáis harcosok között, míg a többieknek azt mondták, hogy az ISIS/Dáis konvojok kíséretéhez fogják őket felhasználni;

mivel az iraki és szíriai tömegsírok védelme, megőrzése és vizsgálata rendkívül fontos az ISIS/Dáis által elkövetett háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények és népirtás bizonyítékainak megőrzéséhez és összegyűjtéséhez, valamint e bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonásához; mivel az áldozatok rokonait pszichológiai és logisztikai támogatásban kell részesíteni;

mivel számos helyi szervezet dokumentálta az ISIS/Dáis jeziditákkal szembeni bűncselekményeit, ugyanakkor ebbéli lehetőségeik korlátozottak; mivel a nemzetközi emberi jogi szervezetek, például a Human Rights Watch szerint egyetlen nemzetközi igazságügyi szakértő sem folytatott vizsgálatot a területen, annak ellenére, hogy számos ország – az USA-t és Németországot is beleértve – biztosított politikai támogatásáról egy ilyen missziót;

mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa 2016. november 11-én megállapította, hogy: „az iraki helyzet ügyének a Nemzetközi Büntetőbíróság elé vitelével; az iraki bíróságok nemzetközi bűncselekmények feletti joghatósággal való felruházásával; a büntető igazságszolgáltatási rendszer reformjával, valamint a jogsértések dokumentálásával, kivizsgálásával és felelősségre vonásával kapcsolatos bírósági végrehajtói jogosultságok megerősítésével az iraki kormány biztosítani tudja az igazságszolgáltatást és az ország tartós békéjéhez szükséges alapokat. Ennek elmulasztása súlyosan veszélyeztetheti a tartós békét és biztonságot, amelyet az iraki nép olyannyira megérdemel”;

I.	mivel az iraki hadsereg az ISIS/ Dáis elleni nemzetközi koalíció, a kurd regionális kormány pesmerga erői támogatásával megkezdte a második legnagyobb iraki város, Moszul, illetve a még mindig az ISIS/Dáis által megszállt iraki területek felszabadítását;

fenntartás nélkül elítéli az ISIS/Dáis által folyamatosan elkövetett atrocitásokat, valamint a nemzetközi humanitárius és emberi jogok megsértésének kirívó eseteit; teljes megdöbbenéssel fogadja az ISIS/Dáis által elkövetett terrort bizonyító újabb tömegsírok jelenleg folyó feltárását Irakban és Szíriában; részvétéről biztosítja mindazokat, akik az ISIS/Dáis és szövetségesei által Irakban elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűnök során elvesztették családtagjaikat;

nyomatékosan felszólítja a nemzetközi közösséget, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy tekintse a népirtás újabb bizonyítékának az iraki tömegsírokról szóló beszámolókat, és állítsa az ISIS/Dáis-t a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) elé;

felszólítja az iraki hatóságokat, köztük a kurd regionális kormányt, hogy sürgősen intézkedjenek a Szindzsár-hegység körüli tömegsírok védelme érdekében – amely térség az ISIS/Dáis alóli felszabadulását követően újból megközelíthető lett –, valamint a felelősségre vonás biztosítása érdekében tegyenek meg minden lépést az ISIS/Dáis által elkövetett háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények bizonyítékainak megőrzése érdekében;

felszólítja az iraki hatóságokat, hogy kérjenek fel nemzetközi – többek között büntetőtörvényszékeken folyó eljárásokban tapasztalt – igazságügyi szakértőket az összes tömegsír feltérképezésére és a mostanra elérhetővé vált tömegsírokban talált bizonyítékok megőrzésének és vizsgálatának megsegítésére, mivel az igazságügyi szakértők nélkül folytatott exhumálások döntő fontosságú bizonyítékok megsemmisítésével járhatnak és nagyban megnehezítik a holttestek azonosítását;

felszólítja az EU-t és tagállamait, illetve a további lehetséges nemzetközi adományozókat, hogy segítsék és teljes támogatásukról biztosítsák az iraki kormányt az ahhoz szükséges emberi erőforrások és infrastruktúra megteremtésében, hogy a háborús bűnökkel, emberiesség elleni bűncselekményekkel és népirtással a jövőben foglalkozó belső és nemzetközi elszámoltathatósági eljárások során potenciálisan döntő fontosságú bizonyítékokat megőrizhessék és megvizsgálhassák;

különösen aggasztónak tartja a konfliktusban a nők és a gyermekek – különösen a jezidita nők és gyermekek – helyzetét, akik üldöztetésnek, kivégzésnek, kínzásnak, szexuális kizsákmányolásnak és egyéb borzalmaknak vannak kitéve; nyomatékosítja, hogy mindenre kiterjedő orvosi ellátást kell biztosítani különösen a nemi erőszak áldozatainak; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy szorosan működjenek együtt az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) és e célból nyújtsanak támogatást számára; felszólít a továbbra is az ISIS/Dáis fogságában lévő valamennyi nő és gyermek azonnali szabadon bocsátására;

ismételten teljes támogatásáról biztosítja az iraki hadsereget, az ISIS/ Dáis elleni nemzetközi koalíciót, a kurd regionális kormány pesmerga erőit és szövetségeseit Moszul és az ország többi részének az ISIS/Dáis alóli felszabadítására irányuló erőfeszítései során, valamint újólag hangot ad Irak függetlensége, területi integritása és szuverenitása melletti támogatásának;

emlékeztet arra, hogy az iraki hatóságoknak konkrét lépéseket kell tenniük a katonai műveletek során a polgári lakosság védelme érdekében, minden lehetséges óvintézkedés megtétele révén, amelyek célja a polgári áldozatok és az emberi jogok megsértésének elkerülése a támadások során; hangsúlyozza, hogy a műveletek során a helyszíni erőknek tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi humanitárius és emberi jogi rendelkezéseket;

támogatásáról biztosítja az Iraki Köztársaságot és népét abban, hogy elismerje a Ninivei-fennsík, Tal Afar és Szindzsár régióiban lévő, politikailag, társadalmilag és gazdaságilag életképes és fenntartható tartományt, összhangban az iraki alkotmányban is garantált regionális autonómia jogszerű megnyilvánulásaival;

10.

hangsúlyozza, hogy a Ninivei-fennsík, Tal Afar és Szindzsár lakóhelyük elhagyására kényszerített őslakos népeit – akik közül sokan Irakon belül kényszerültek új lakóhelyet keresni – megilleti a jog, hogy visszatérjenek őseik földjére, és ezt a jogot az iraki kormány politikai prioritásának kell tekinteni, amelyet támogat az Unió, annak tagállamai és a nemzetközi közösség; hangsúlyozza, hogy az Iraki Köztársaság kormánya és a regionális kurd kormány támogatásával maradéktalanul garantálni kell e népek emberi jogait – ideértve a politikai egyenlőség jogát is –, illetve tulajdonjogait, amelyeknek hatálytalanná kell tenniük bárki más tulajdonjog iránti igényét;

11.

felszólítja Irakot, hogy csatlakozzon a Nemzetközi Büntetőbírósághoz (NBB), hogy büntetőeljárás alá lehessen vonni az ISIS/Dáis által elkövetett háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények és népirtás felelőseit;

12.

felszólítja a nemzetközi közösséget, beleértve az EU tagállamait, hogy saját joghatóságain belül – többek között az egyetemes joghatóság elvének alkalmazásával – állítsa bíróság elé az ISIS/Dáis tagjait;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az iraki kormánynak és képviselőtanácsnak, valamint a kurdisztáni regionális kormánynak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0422.

(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0171.

(3) HL C 234., 2016.6.28., 25. o.

(4) HL C 310., 2016.8.25., 35. o.

(5) HL C 316., 2016.8.30., 113. o.

(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0051.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/120

P8_TA(2016)0509

A növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedések

Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló 2000/29/EK tanácsi irányelv I–V. mellékletének módosításáról szóló bizottsági végrehajtási irányelv tervezetéről (D047308/01 – 2016/3010(RSP))

(2018/C 238/12)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló 2000/29/EK tanácsi irányelv I–V. mellékletének módosításáról szóló bizottsági végrehajtási irányelv tervezetére (D047308/01,

—

tekintettel a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló, 2000. május 8-i 2000/29/EK tanácsi irányelvre (1), és különösen annak 14. cikke második bekezdésének c) és d) pontjára és 18. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 11. és 13. cikkére,

—	tekintettel a növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedésekről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel az egyes harmadik országokból származó egyes gyümölcsök tekintetében a Phyllosticta citricarpa (McAlpine) Van der Aa Unióba történő behurcolásának és Unión belüli elterjedésének megelőzését célzó intézkedések megállapításáról szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/715 bizottsági végrehajtási határozatra (4);

—	tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által 2014. január 30-án kiadott véleményre (5),

—	tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság állásfoglalási indítványára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

mivel a bizottsági végrehajtási irányelvtervezet célja a 2000/29/EK tanácsi irányelv I–V. mellékletének módosítása; mivel a növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedésekről szóló (EU) 2016/2031 rendelet annak alkalmazandóvá válásakor hatályon kívül helyezi a 2000/29/EK irányelvet és annak helyébe lép;

mivel a bizottsági végrehajtási irányelv tervezete ellentétes az (EU) 2016/2031 rendelet célkitűzéseivel abban a tekintetben, hogy veszélyezteti a bizonyos károsítókra, különösen citrusfélék fekete foltos megbetegedésére és citrusfélék xantomonászos betegségére fogékony gyümölcsök Unióba történő behurcolására vonatkozó előírásokat;

úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási irányelv tervezete nem felel meg az uniós jognak abban a tekintetben, hogy nem összeegyeztethető az (EU) 2016/2031 rendelet célkitűzésével, amely a növényekre vagy növényi termékekre ártalmas kórokozók, állatok vagy élősködő növények (a továbbiakban: károsítók) fajai, törzsei és biotípusai hordozta növény-egészségügyi kockázatok meghatározására, valamint intézkedések előírása e kockázatok elfogadható szintre való csökkentése érdekében; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy alkalmazandóvá válásának időpontjában (azaz 2019. december 14-én) az (EU) 2016/2031 rendelet hatályon kívül helyezi a 2000/29/EK irányelvet és annak helyébe lép;

felkéri a Bizottságot, hogy az alábbiaknak megfelelően változtassa meg a végrehajtási irányelv (6) tervezetét:

Változtatás 1

Végrehajtási irányelv tervezete

Melléklet – 4 a i bekezdés – 6 pont – 16.2 alpont – e pont

Végrehajtási irányelv tervezete

Változtatás

törölve

in the case of fruits destined for processing, official inspections prior to export have shown that the fruits are free from symptoms of Xanthomonas citri pv. citri and Xanthomonas citri pv. aurantifolii,

and transport and processing takes place under conditions, approved in accordance with the procedure referred to in Article 18(2).

Változtatás 2

Végrehajtási irányelv tervezete

Melléklet – 4 a i bekezdés – 7 pont – 16.4 alpont – d pont – 4a pont (új)

Végrehajtási irányelv tervezete

Változtatás

Harmadik országokból származó meghatározott gyümölcsök behozatala az Unióba

Harmadik országokból származó meghatározott gyümölcsöket a 2000/29/EK irányelv 13. cikke (1) bekezdése ii. alpontjának első albekezdésében említett olyan növény-egészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie, amely a „Kiegészítő nyilatkozat” címszó alatt az alábbi kijelentéseket tartalmazza:

i.	a 18. cikk (2) bekezdésében hivatkozott eljárásnak megfelelően elfogadott nyilatkozat arról, hogy a meghatározott gyümölcsök olyan termőhelyről származnak, amelyet a Phyllosticta citricarpa ellen a legutóbbi vegetációs időszak kezdete óta, az arra megfelelő időpontban kezeltek;

ii.	a termőhelyen megfelelő hivatalos ellenőrzést végeztek a vegetációs időszak során, és a legutóbbi vegetációs időszak kezdete óta nem mutatkoztak a Phyllosticta citricarpa tünetei a termőhelyen nevelt meghatározott gyümölcsökön;

iii.

az érkezés és a csomagoló létesítményben történő csomagolás közötti időszakon belül – lehetőség szerint a Phyllosticta citricarpa valamely lehetséges tünetét alapul véve – mintavételre került sor, melynek keretében minden 30 tonnás tételből vagy egy ilyen tétel egy részéből fajtánként legalább 600 gyümölcsöt választottak ki, a mintába felvett, tüneteket mutató minden gyümölcsöt megvizsgáltak, és a szóban forgó károsítótól mentesnek találtak;

iv.

a Citrus sinensis (L.) Osbeck „Valencia” esetében a „Kiegészítő nyilatkozat” rovatnak az a), b) és c) pontban foglaltakon kívül az alábbi kijelentést is tartalmaznia kell: sor került egy 30 tonnás mintának vagy a minta egy részének látens fertőzés tekintetében történő vizsgálatára, melynek során azt a Phyllosticta citricarpa károsítótól mentesnek találták.

Harmadik országokból származó meghatározott gyümölcsök Unión belüli ellenőrzésére vonatkozó követelmények

A harmadik országokból származó meghatározott gyümölcsöket a 2004/103/EK bizottsági irányelvben meghatározott beléptetési helyen vagy célállomáson szemrevételezéssel meg kell vizsgálni. Az említett vizsgálatok elvégzéséhez a meghatározott gyümölcsök minden 30 tonnás tételéből vagy egy ilyen tétel egy részéből fajtánként legalább 200 gyümölcsöt kell a Phyllosticta citricarpa valamely lehetséges tünete alapján kiválasztani. Ha az (1) bekezdésben említett vizsgálatok során a Phyllosticta citricarpa tüneteit észlelik, a szóban forgó károsító jelenlétét a tüneteket mutató gyümölcsök vizsgálata révén meg kell erősíteni vagy ki kell zárni. Ha a Phyllosticta citricarpa jelenléte megerősítést nyer, a mintavétel forrásául szolgáló tétel Unióba történő behozatalát meg kell tagadni.

Nyomonkövethetőségi követelmények

A nyomonkövethetőség érdekében az Unióba behozott meghatározott gyümölcsöknek teljesíteniük kell az alábbi követelményeket:

i.	a termőhelyet, a csomagoló létesítményeket, az exportőröket és a meghatározott gyümölcsök kezelésében részt vevő más gazdasági szereplőket az említett célból hivatalosan nyilvántartásba vették;

ii.	a termőhelytől az Unióba történő beléptetés helyéig való szállítás során a meghatározott gyümölcsöket a nemzeti növényvédelmi szervezet felügyelete alatt kiadott dokumentumok kísérik;

iii.	a harmadik országokból származó meghatározott gyümölcsök esetében az a) és b) pontban foglaltak teljesítésén kívül a betakarítást megelőző és követő kezelésekre vonatkozó részletes információkat megőrizték.

Változtatás 3

Végrehajtási irányelv tervezete

Melléklet – 4 a i bekezdés – 7 pont – 16.4 alpont –e pont

Végrehajtási irányelv tervezete

Változtatás

törölve

in the case of fruits destined for processing, official visual inspections prior to export have shown that the fruits are free from symptoms of Phyllosticta citricarpa (McAlpine) Van der Aa,

and a statement that the specified fruits originate in a field of production subjected to appropriate treatments against Phyllosticta citricarpa carried out at the appropriate time is included in the certificates referred to in Article 13(1)(ii) under the rubric „Additional declaration”, and transport and processing takes place under conditions, approved in accordance with the procedure referred to in Article 18(2).

Változtatás 4

Végrehajtási irányelv tervezete

Melléklet – 4 a i bekezdés – 8 pont – 16.6 alpont –d pont

Végrehajtási irányelv tervezete

Változtatás

d)	hatásos kezelésnek vetették alá a Thaumatotibia leucotretától (Meyrick) való mentesség biztosítása érdekében. A 13. cikk (1) bekezdésének ii. pontjában hivatkozott bizonyítványokon feltüntetendő kezelési adatok.

hatásos kezelésnek vetették alá a Thaumatotibia leucotretától (Meyrick) való mentesség biztosítása érdekében. A Citrus limon (L.) Osbeck. és Citrus aurantifolia (Christm.) Swingle fajtákról eltérő Citrus L. gyümölcsök esetében hivatalos nyilatkozat arról, hogy a gyümölcsöket (háromnapos előhűtést követő 24 napig tartó 0,55 oC-os) hidegkezelésnek vagy az EFSA értékelése alapján azonos hatású, a 18. cikk (2) bekezdésében hivatkozott eljárás alapján hitelesített alternatív, fenntartható és hatékony kezelésnek vetették alá a Thaumatotibia leucotretától (Meyrick) való mentesség biztosítása érdekében. A 13. cikk (1) bekezdésének ii. pontjában hivatkozott bizonyítványokon feltüntetendő kezelési adatok.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 169., 2000.7.10., 1. o.

(2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

(3) HL L 317., 2016.11.23., 4. o.

(4) HL L 125., 2016.5.13., 16. o.

(5) Tudományos szakvélemény az Európai Bizottság megbízásából (EFSA-Q-2013-00334. sz. kérdés) a Phyllosticta citricarpa (Guignardia citricarpa) EU területén fennálló kockázatáról, valamint a kockázatcsökkentési lehetőségek azonosításáról és értékeléséről. EFSA Journal 2014; 12(2):3557.

(6) A Bizottság a Parlamentnek a végrehajtási irányelv tervezetének csak az angol változatát továbbította, mivel a tervezetet más hivatalos nyelvekre nem fordították.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/125

P8_TA(2016)0510

Segítségnyújtás a talidomid áldozatainak

Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a thalidomid túlélőinek támogatásáról (2016/3029(RSP))

(2018/C 238/13)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a thalidomid hatásaival foglalkozó alapítványról szóló törvény közelgő módosítására, amelyet a német kormány felhasználhat arra, hogy a bíróság által kijelölt alapítványi rendszerek által a thalidomid túlélőiként elismert vagy ennek okán állami rendszerek által támogatott személyek számára lehetővé tegye a thalidomid hatásaival foglalkozó német alapítvány (Conterganstiftung) különleges egészségügyi alapjához való kollektív hozzáférést,

—	tekintettel a 2010. augusztus 5-i 1006/2010 spanyol királyi rendeletre, amely szabályozza a Spanyolországban az 1960–1965 közötti időszakban a thalidomid áldozatává vált emberek számára történő segélynyújtás folyamatát;

—

tekintettel a thalidomid áldozatainak hozzávetőleges számára (mintegy 2 700 Németországban (forrás: német kormány), 500 körül Olaszországban (forrás: VITA – Associazione Vittime Italiane Thalidomide), 500 az Egyesült Királyságban, 100 Svédországban (forrás: a DLA Piper tanulmánya) és 200 Spanyolországban (forrás: Avite Spanyolország)),

—

tekintettel a Heidelbergi Egyetem „Ismételten elvégzendő felmérések a thalidomid áldozatainak problémáival, különleges szükségleteivel és az általuk tapasztalt ellátási hiányosságokkal kapcsolatban (2010–2013)” című jelentésére, amely részletezi a thalidomid túlélőinek növekvő egészségügyi problémáit és különleges szükségleteit, valamint a támogatásuk terén tapasztalható hiányosságokat,

—	tekintettel a Firefly 2015. januári jelentésére, amely kiemeli a thalidomid túlélőinek fizikai és lelki állapotában bekövetkező romlást és jövőbeli szükségleteiket (1),

—	tekintettel az Észak-Rajna–Vesztfália német tartomány egészségügyi minisztériuma megbízásából 2015 májusában készült jelentésre, amely megvizsgálta a thalidomid túlélőinek életminőségét és előrejelzést adott jövőbeli szükségleteikről (2),

—	tekintettel az Európai Parlament képviselőcsoportjainak elnökei által írt nyílt levelekre, amelyek hangsúlyozzák, hogy a thalidomid túlélői krónikus elgyengüléshez vezető fájdalommal élnek és kielégítetlen szükségletektől szenvednek;

—	tekintettel a 2015. május 27-én az Európai Parlamentben, Brüsszelben tartott sajtótájékoztatóra, amelynek során valamennyi képviselőcsoport EP-képviselői hangsúlyozták, hogy a thalidomid túlélőinek támogatást kell kapniuk egészségügyi problémáik megoldásához (3),

—

tekintettel az EU 2015. szeptemberi évfordulós ünnepségeire, amelyek során megemlékeztek arról, hogy 50 év telt el az uniós polgárok védelmét célzó első európai gyógyszeripari szabályozások elfogadása óta, ami újabb elismerése annak, hogy a hatékony gyógyszeripari jogszabályok élő hagyatékai annak, hogy több ezer csecsemő halt meg, és született súlyos rendellenességekkel a terhesség során történő thalidomidfogyasztás miatt,

—	tekintettel a Bizottsághoz benyújtott kérdésre (O-000035/2016 – B8-0120/2016) és a 2016. márciusi 9-i plenáris ülésen a thalidomidról folytatott vitára,

—	tekintettel az Ince and Co. nemzetközi jogi cég 2015. március 5-i levelére, amelyben leírja, hogy a gyógyszeripari ellenőrzés hiánya és a thalidomid hatásairól szóló bizonyítékok eltusolása hogyan hatott a gyógyszer áldozatainak egészségére (4),

—	tekintettel a német szövetségi kormány 2016. júniusi nyilatkozatára arról, hogy a thalidomid túlélőiért felelősséget kell vállalni, és bürokráciától mentes támogatást kell nyújtani számukra (5),

—	tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

mivel a thalidomid nevű gyógyszert a Chemie Grünenthal GmbH biztonságos gyógyszerként forgalmazta az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején reggeli rosszullét, fejfájás, köhögés, álmatlanság és egyszerű megfázás kezelésére; mivel több ezer csecsemő halálát és születési rendellenességét okozta, amikor terhes nők szedték sok európai országban;

mivel a thalidomiddal kapcsolatos botrány időszakából származó dokumentumok, amelyeket függetlenül értékelt az Ince and Co. nemzetközi jogi cég, azt bizonyítják, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságban egyáltalán nem létezett hatékony gyógyszeripari felügyelet egyéb országoktól, mint például az USA-tól, Franciaországtól, Portugáliától és Törökországtól eltérően;

mivel egy függetlenül ellenőrzött kutatás (6) arra a sajnálatos következtetésre jutott, hogy 1970-ben a Németországi Szövetségi Köztársaság akadályozta a Chemie Grünenthal GmbH, a thalidomid német gyártója elleni bűnügyi eljárást, és következésképpen nem lehetett egyértelműen megállapítani a gyártó bűnösségét; mivel továbbá intézkedések történtek a vállalattal szembeni polgári jogi eljárás megakadályozására, amely meggátolhatta az áldozatokat abban, hogy igazságszolgáltatást keressenek vagy megfelelő pénzügyi támogatást kaphassanak aktuális és jövőbeli egészségügyi problémáikra;

mivel a közelmúltban Németországban (a Heidelbergi Egyetem jelentése és a Kölni Egyetem jelentése) és az Egyesült Királyságban (Firefly-jelentés) közzétett független jelentések arra a következtetésre jutottak, hogy a thalidomid túlélőinek nagyobb támogatásra van szükségük kielégítetlen egészségügyi szükségleteik miatt, hogy biztosítva legyen mobilitásuk és önállóan tudjanak élni, mivel szervezetük állapota gyorsan romlik fogyatékosságuk jellege és a születésük óta eltelt évek során a támogatás elmaradása miatt;

E.	felismerve, hogy – miközben Németországot különös felelősség terheli – más nemzeti kormányok is felelnek a saját thalidomid-túlélőikkel való tisztességes bánásmód biztosításáért;

F.	elismerve, hogy az Európai Parlament képviselőcsoportjainak elnökei nyílt levelekben támogatták a thalidomid túlélőinek egészségügyi szükségleteikre tekintettel való megsegítésére irányuló erőfeszítéseket;

G.	emlékeztetve a 2015 májusában Brüsszelben tartott, az Európai Parlament minden képviselőcsoportja által támogatott sajtótájékoztatóra, amely felhívta a figyelmet a thalidomid túlélőinek fennálló kielégítetlen egészségügyi problémáira;

emlékeztetve arra, hogy 2015 szeptemberében Brüsszelben a Bizottság a főleg a thalidomiddal kapcsolatos botrány miatt megszülető első uniós gyógyszeripari jogszabály elfogadásának 50. évfordulóját ünnepelte; hangsúlyozva, hogy – miközben a későbbiekben kidolgozott szabályozási struktúrák az elmúlt 50 évben segítettek megvédeni uniós polgárok millióit hasonló katasztrófáktól – a thalidomid túlélői a mai napig a gyógyszer fájdalmas és elgyengüléshez vezető következményeivel élnek;

emlékeztetve arra, hogy a strasbourgi plenáris ülésen 2016 márciusában lezajlott vitán minden képviselőcsoport EP-képviselői kiemelték, hogy sürgősen támogatni kell a thalidomid túlélőinek kielégítetlen szükségleteit, és az egészségügyért és az élelmiszer-biztonságért felelős biztos, Vytenis Andriukaitis kijelentette, hogy elismeri a thalidomid minden túlélője számára olyan megfelelő megoldás találására irányuló szándékot, amely javítaná életminőségüket;

megjegyezve, hogy most mind a lehetőség, mind az akarat fennáll az Európai Parlament és a Bizottság részéről, hogy az etikai és humanitárius normákkal összhangban helyrehozzák az elmaradó gyógyszeripari ellenőrzésből és a bizonyítékok ezt követő eltusolásából eredő hibákat, amelyek a thalidomid tragédiájához vezettek;

K.	újra megerősítve a német szövetségi kormány 2016. júniusi nyilatkozatát (7), mely szerint felelősséget kell vállalnia és pénzügyi támogatást kell nyújtania nehézkes igazgatási eljárások és hosszadalmas egyéni vizsgálatok nélkül;

L.	megjegyezve, hogy 2016 júniusában a német szövetségi kormány is elismerte, hogy Németországban módosítani kell a thalidomid hatásaival foglalkozó alapítványról szóló törvényt, ami 2017 januárja előtt megvalósítható;

megjegyezve, hogy az egész EU-ban sok túlélő gyakran nem folyamodhat támogatásért a szociális ellátás költségeinek fedezésére, ami jelenleg a thalidomid túlélőinek messze a legnagyobb aggályát képezi, akik most járnak 50-es és 60-as éveikben, így az elkövetkező években egyre gyakrabban lesz szükségük ezekre a szolgáltatásokra, mivel ápolóik, akik gyakran házastársaik vagy rokonaik, maguk is megbetegedhetnek vagy elhalálozhatnak;

sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hangolják össze a thalidomid túlélőinek hivatalos elismerésére és számukra kárpótlás nyújtására irányuló fellépéseiket és intézkedéseiket;

sürgeti a német szövetségi kormányt, hogy használja ki a thalidomid hatásaival foglalkozó alapítványról szóló törvény közelgő módosításában rejlő lehetőséget arra, hogy a bíróság által kijelölt alapítványi rendszerek által a thalidomid túlélőiként elismert vagy ennek okán állami rendszerek által támogatott személyek számára lehetővé tegye a fogyatékossággal élő személyeket támogató, a thalidomid hatásaival foglalkozó német alapítvány (Conterganstiftung für behinderte Menschen) különleges egészségügyi alapjához való kollektív hozzáférést;

kéri, hogy a thalidomid Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Olaszországban, Svédországban és más tagállamokban élő túlélői csoportos alapon csatlakozhassanak a rendszerhez, ha a thalidomid áldozatául esett személyként jóhiszeműen elismerték státuszukat saját országukban;

kéri a spanyol hatóságokat, hogy vizsgálják felül a kormány által 2010-ben elkezdett folyamatot, és könnyítsék meg a thalidomid spanyol túlélőinek megfelelő azonosítását és számukra kártérítés nyújtását nemzeti rendszerükön belül, ahogy azt a thalidomid által érintett személyek védelméről szóló, a spanyol képviselőház által 2016. november 24-én egyhangúlag elfogadott nem jogalkotási javaslat (161/000331) kimondja;

sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy európai szintű keretjegyzőkönyvet, amely szerint a thalidomid által érintett minden uniós polgár hasonló mértékű kártérítést kapna, függetlenül attól, hogy melyik tagállamból származik, és dolgozzon ki uniós programot a thalidomid áldozatainak és családjaiknak történő segítségnyújtásra és támogatásukra (beleértve pénzügyi és jóléti rendelkezéseket is);

kéri a Grünenthal vállalatot, hogy vállalja felelősségét azzal, hogy megfelelő kártérítést és gondozást nyújt a még el nem ismert áldozatoknak, felülvizsgálja az áldozatként való elismerés folyamatát, és párbeszédet kezdeményez az áldozatokkal az okozott kár helyreállítása érdekében;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak.

(1) http://www.thalidomidetrust.org/wp-content/uploads/2014/01/Firefly-report-March-2015.pdf

(2) http://www.thalidomidetrust.org/wp-content/uploads/2016/04/The-Cologne-Report.pdf

(3) http://www.fiftyyearfight.org/latest/europe-speaks-loudly-with-one-voice:-press-conference

(4) http://www.fiftyyearfight.org/images/Appendix_1._Ince_letter.pdf

(5) http://www.bmfsfj.de/BMFSFJ/kinder-und-jugend,did=225796.html

(6) http://www.fiftyyearfight.org/images/Appendix_1._Ince_letter.pdf

(7) https://www.bmfsfj.de/bmfsfj/aktuelles/alle-meldungen/leistungen-sollen-gerechter-verteilt-werden/90418?view=DEFAULT

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/128

P8_TA(2016)0511

A gyermekgyógyászati gyógyszerek

Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendeletről (2016/2902(RSP))

(2018/C 238/14)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítményekről szóló 1901/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 20-i 1902/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet),

—

tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek és Tanácsnak címzett „Jobb gyermekgyógyszerek: az elképzeléstől a megvalósításig Általános jelentés a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítményekről szóló 1901/2006/EK rendelet alkalmazásának eredményeként szerzett tapasztalatokról” című jelentésére (COM(2013)0443),

—	tekintettel a Tanács 2016. június 17-i, „A gyógyszerészeti rendszerek egyensúlyának javítása az Európai Unióban és tagállamaiban” című következtetéseire,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkára gyógyszerekhez való hozzájutással foglalkozó magas szintű munkacsoportjának „Az innováció és az egészségügyi technológiákhoz való hozzáférés előmozdítása” című, 2016 szeptemberében közzétett jelentésére,

—	tekintettel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet felülvizsgálatára vonatkozó, Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000135/2016 – B8-1818/2016),

—	tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

mivel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet jelentős hatást gyakorolt a gyermekgyógyászati célú gyógyszerek fejlesztésére, mivel a gyógyszeripari vállalatok többsége a gyógyszerek általános fejlesztésének szerves részeként tekint a gyermekgyógyászati fejlesztésre; mivel a gyermekgyógyászati kutatási projektek száma jelentősen megnőtt, és mivel a jóváhagyott gyógyszerek gyermekgyógyászati felhasználásával kapcsolatban nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre jó minőségű információ; mivel a gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatok relatív száma is nőtt;

mivel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet elősegítette a helyzet általános javulását, és több gyermekbetegség tekintetében kézzelfogható előnyöket eredményezett; mivel azonban számos területen, különösen a gyermekonkológia és az újszülött-gyógyászat területén nem sikerült elegendő előrelépést elérni;

mivel a gyermekkori rák az egyévesnél idősebb gyermekek körében továbbra is vezető halálozási ok, és mivel Európában minden évben legalább 6 000 fiatal hal meg rákban; mivel a túlélők kétharmada a meglévő kezelések következtében a kezeléssel összefüggő mellékhatásoktól (a jelentések szerint a túlélők akár 50 %-a súlyos mellékhatásoktól) szenved, és mivel folyamatosan javítani kell a gyermekkori rák túlélőinek életminőségét;

D.	mivel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet elősegítette a több érdekelt féllel folytatott párbeszédet, és fokozta az együttműködést a gyermekgyógyászati célú gyógyszerek fejlesztése terén;

E.	mivel a kiújuló gyógyíthatatlan, életveszélyes betegségekben szenvedő gyermekek kevesebb mint 10 %-a számára érhetőek el a klinikai vizsgálatok során kikísérletezett olyan új, kísérleti gyógyszerek, amelyek hasznukra válhatnának;

mivel jelentősen megnövekedett az innovatív terápiákhoz való hozzáférés, amely az életveszélyes betegségekben – például rákban – szenvedő gyermekek és serdülőkorúak életét mentheti meg, mivel ezért indokolatlan késedelem nélkül és a gyermekekkel foglalkozó megfelelő tanulmányok révén meg kell vizsgálni e terápiákat;

mivel a gyermekgyógyászati gyógyszerek nem előírásszerű használata számos terápiás területen még mindig széles körben elterjedt az EU-ban; mivel annak ellenére, hogy a gyermekpopuláció körében a nem előírásszerű gyógyszerhasználat mértékére vonatkozó vizsgálatok alkalmazási körüket és a betegpopulációt tekintve eltérőek, a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet bevezetése óta nem csökkent a gyógyszerek javallaton kívüli felírása; mivel a Parlament már kérte az Európai Gyógyszerügynökséget (EMA), hogy az orvosi igények alapján dolgozzon ki iránymutatásokat az indikáción túli/engedély nélküli gyógyszerhasználatra vonatkozóan, továbbá készítse el azon forgalombahozatali engedély nélküli gyógyszerek listáját, amelyeket annak ellenére alkalmaznak, hogy van engedéllyel rendelkező alternatívájuk;

H.	mivel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet a gyermekpopuláció sajátos terápiás igényeinek kielégítésére szabályokat állapít meg az emberi felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények fejlesztésére vonatkozóan;

I.	mivel a rosszindulatú gyermekgyógyászati daganatok esetében a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet hatálybalépése óta a jóváhagyott gyermekgyógyászati vizsgálati tervek alapján csak két célzott innovatív rákellenes gyógyszert engedélyeztek;

mivel a jelenlegi szabályozási keret értelmében eltekintenek a gyermekgyógyászati célú gyógyszerek fejlesztésére vonatkozó jogi követelménytől, amennyiben olyan, felnőttekre jellemző betegségekre fejlesztenek gyógyszereket, amelyek gyermekeknél nem fordulnak elő; mivel ez a szabályozási koncepció elégtelen azon sajátos betegségek esetében, amelyek kizárólag gyermekkorban fordulnak elő; továbbá, mivel az EMA-nak a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet 34. cikke (4) bekezdésének értelmében a halasztott intézkedésekről szóló éves benyújtott jelentések száma évről évre nő;

K.	mivel számos gyermekkori ráktípus nem fordul elő a felnőttek körében; mivel ugyanakkor a felnőttek rákos megbetegedéseinek kezelése terén hatékony gyógyszerek hatásmechanizmusa releváns lehet a gyermekeknél előforduló ráktípusok esetében is;

L.	mivel a kizárólag gyermekeknél előforduló betegségek, például a gyermekkori rák vonatkozásában a piac korlátozott ösztönzőket biztosít az egyedi gyermekgyógyászati gyógyszerek fejlesztésére;

M.	mivel a harmadik uniós egészségügyi program (2014–2020) kötelezettséget vállal az erőforrások és a szakértelem javítására a ritka betegségekben szenvedők számára;

N.	mivel az onkológiai gyógyszerek gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatainak megkezdése terén jelentős késedelmek tapasztalhatók, miután a fejlesztők előbb kivárják, hogy a gyógyszer ígéretesnek bizonyul-e a felnőtt rákos betegeknél;

O.	mivel nincs akadálya annak, hogy a vizsgálatvezetők egy ígéretes gyermekgyógyászati vizsgálatot idejekorán beszüntessenek, ha egy gyógyszer nem hoz kedvező eredményeket a felnőtt célcsoport körében;

mivel a gyermekpopulációt célzó gyógyszerek fejlesztésére szolgáló pénzügyi jutalmak és ösztönzők – például a gyermekgyógyászati felhasználásra szóló forgalomba hozatali engedély – túl későn érkeznek, és hatásuk korlátozott; mivel amellett, hogy gondoskodni kell arról, hogy a gyógyszeripari vállalatok ne használják fel helytelenül a jutalmakat és az ösztönzőket, illetve ne éljenek vissza azokkal, a jelenlegi jutalmazási rendszer esetében meg kell vizsgálni, hogyan lehetne fokozottabban ösztönözni a gyógyszeripari cégeket arra, hogy elvégezzék a gyermekgyógyászati és különösen a gyermekonkológiai célú gyógyszerek kutatását és fejlesztését;

Q.	mivel a forgalombahozatali engedélyek jogosultjai kötelesek a termékinformációkat a legfrissebb tudományos ismeretek figyelembevételével naprakésszé tenni;

mivel a gyermekgyógyászati vizsgálati terveket a szabályozó hatóságok és a gyógyszeripari cégek között folytatott bonyolult tárgyalásokat követően fogadják el, és ezek túl gyakran kivitelezhetetlenek és/vagy túl későn kezdődnek, mivel ezek középpontjában tévesen a felnőttek rákos megbetegedéseinek gyerekek körében való ritka előfordulása áll ahelyett, hogy az új gyógyszer más gyermekkori rákos megbetegedések esetén való esetleges szélesebb körű alkalmazására összpontosítanának; mivel nem mindegyik jóváhagyott gyermekgyógyászati vizsgálati terv zárul le, ugyanis az egyes hatóanyagokkal kapcsolatos kutatásokat később fel lehet függeszteni, amennyiben a kutatások a gyógyszerek biztonságossága és hatásossága tekintetében nem erősítik meg a kezdeti elképzeléseket; mivel ez idáig a jóváhagyott gyermekgyógyászati vizsgálati terveknek csupán 12 %-a zárult le;

mivel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatairól szóló 536/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egy olyan egységes kérelmezési portálról rendelkezik, amely lehetővé teszi a megbízók számára, hogy az egynél több tagállamban végzett vizsgálatokra egységes kérelmet nyújtsanak be; mivel az ilyen, határokon átnyúló vizsgálatok különösen fontosak a ritka betegségek, mint a gyermekkori rák esetében, ugyanis lehet, hogy egy országban nincs kellő számú paciens egy használható vizsgálat elvégzéséhez;

T.	mivel a gyermekgyógyászati vizsgálati tervekbe számos módosítást vezetnek be; mivel ugyanakkor a gyermekgyógyászati vizsgálati tervek széles körű módosításait megtárgyalja a gyermekgyógyászati bizottság, a kisebb hatóerejű módosítások esetében a kérdés nincs ugyanolyan egyértelműen meghatározva;

mivel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet 39. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállamoknak részletes információkat kell közölniük a Bizottsággal azokról a konkrét kötelezettségvállalásokról, amelyeket a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények kutatásának, valamint fejlesztésének és elérhetőségének elősegítésére tettek;

mivel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet 40. cikkének (1) bekezdése szerint a közösségi költségvetésben fedezetet kell biztosítani a gyermekpopulációnak szánt gyógyszerekkel kapcsolatos kutatásoknak a szabadalommal vagy kiegészítő oltalmi tanúsítvánnyal nem védett gyógyszerkészítményekkel és hatóanyagokkal kapcsolatos tanulmányok támogatása céljából;

mivel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet 50. cikke arra kötelezi a Bizottságot, hogy 2017. január 26-ig a jelentést nyújtson be a Parlamentnek és a Tanácsnak a 36., 37. és 38. cikk alkalmazásának eredményeként szerzett tapasztalatokról, és ennek tartalmaznia kell a jutalmak és ösztönzők gazdasági hatásának elemzését, valamint a rendelet által a közegészségügyre gyakorolt, becsült következmények elemzését azzal a céllal, hogy ezek alapján módosításokat javasoljon;

felszólítja a Bizottságot, hogy időben készítse el a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet 50. cikkében előírt jelentést; hangsúlyozza, hogy e jelentésnek átfogóan meg kell határoznia és mélyrehatóan elemeznie kell a gyermekpopulációt célzó gyógyszerekkel kapcsolatos innovációt jelenleg hátráltató akadályokat; kiemeli az ilyen típusú szilárd kutatási eredmények fontosságát az eredményes szakpolitikai döntéshozatal szempontjából;

sürgeti a Bizottságot, hogy e megállapítások alapján – többek között a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet jogalkotási felülvizsgálatával – vegyen fontolóra olyan változtatásokat, amelyek kellő figyelmet fordítanak a) a hatásmechanizmuson – és nem kizárólag a betegség típusán – alapuló gyermekgyógyászati fejlesztési tervekre, b) a betegségek és a gyógyszerek prioritási sorrendjének a kielégítetlen gyermekgyógyászati szükségleteket és a megvalósíthatóságot figyelembe vevő modelljeire, c) a korábban és könnyebben megvalósítható gyermekgyógyászati vizsgálati tervekre, d) a kutatásnak nagyobb lökést adó és a gyermekpopuláció igényeit hatékonyabban kiszolgáló, ugyanakkor a kutatási és fejlesztési költségek értékelését, valamint a klinikai eredmények teljes körű átláthatóságát is biztosító ösztönzőkre és e) a nem előírásszerű gyermekgyógyászati gyógyszerhasználat elkerülésére szolgáló stratégiákra, amennyiben vannak engedélyezett gyermekgyógyászati célú gyógyszerek;

az életmentés szempontjából a gyermekonkológia terén hangsúlyozza a kötelező gyermekgyógyászati fejlesztés előnyeit, amely azon alapszik, hogy a gyógyszerek hatásmechanizmusát a tumor biológiai jellemzőihez igazítják, és nem azon, hogy a gyógyszer használatát egy bizonyos típusú rákos megbetegedésre korlátozzák;

hangsúlyozza, hogy a tudományos adatok alapján fel kell állítani a gyermekgyógyászati szükségletek és a különböző vállalatoktól származó gyógyszerek prioritási sorrendjét annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló legjobb kezeléseket a gyermekek – különösen a rákbetegségben szenvedők – terápiás szükségleteihez igazítsák, és lehetővé váljon a kutatáshoz felhasznált erőforrások optimalizálása;

hangsúlyozza a határokon átnyúló vizsgálatok fontosságát számos gyermekgyógyászati és ritka betegségre irányuló kutatás szempontjából; ezért üdvözli az 536/2014/EU rendeletet, amely megkönnyíti az ilyen típusú vizsgálatok elvégzését, és felszólítja az Európai Gyógyszerügynökséget annak biztosítására, hogy a rendelet végrehajtásához szükséges infrastruktúra a lehető leghamarabb rendelkezésre álljon;

hangsúlyozza, hogy a korán elkészített gyermekgyógyászati vizsgálati tervek és az Európai Gyógyszerügynökséggel folytatott mielőbbi tudományos és szabályozási párbeszéd és együttműködés lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy optimalizálhassák a globális gyermekgyógyászati fejlesztést, és különösen, hogy még jobban megvalósítható gyermekgyógyászati vizsgálati terveket dolgozhassanak ki;

felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet módosítását annak érdekében, hogy a gyermekpopuláció körében végzett biztató vizsgálatok ne záruljanak le idő előtt a felnőtt célcsoport körében végzett vizsgálatok elégtelen eredményei miatt;

hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell vizsgálni, hogy miként lehet a különböző típusú támogatásokat és jutalmakat, a szétválasztási mechanizmusokon alapuló számos eszközt is beleértve, a gyermekkori rákos betegségek – és különösen a csak a gyermekeknél előforduló rákos megbetegedések – kezelésére szolgáló gyermekgyógyászati célú gyógyszerek kifejlesztésének ösztönzése és felgyorsítása érdekében a lehető legjobban felhasználni. úgy véli, hogy a jutalmaknak – amint a gyermekpopuláció körében történő felhasználásra elegendő tudományos indoklás, továbbá a felnőttek esetében a biztonságosságot igazoló adatok rendelkezésre állnak – ösztönözniük kell e gyógyszerek gyermekgyógyászati fejlesztésének a megkezdését, továbbá felnőttkori rákindikáció esetében nem függhetnek a bizonyított terápiás értéktől;

felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki minden olyan lehetséges jogszabályi változást, amelynek révén időközben javulhat a helyzet;

10.

felszólítja a Bizottságot, hogy a jelenleg finanszírozott projektek kritikai felülvizsgálatát követően a Horizont 2020 programban újítsa meg a magas színvonalú gyermekgyógyászati klinikai kutatásra irányuló finanszírozási rendelkezéseket;

11.

felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a gyermekgyógyászati klinikai kutatásra irányuló hálózatépítés szerepét, és gondoskodjon arról, hogy a tagállamok intézkedéseket hozzanak a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények kutatásának, valamint fejlesztésének és elérhetőségének elősegítése céljából;

12.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) HL L 378., 2006.12.27., 20. o.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/132

P8_TA(2016)0512

A Petíciós Bizottság 2015. évi tevékenysége

Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a Petíciós Bizottság 2015. évi tevékenységéről (2016/2146(INI))

(2018/C 238/15)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásainak eredményeiről szóló korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10. és 11. cikkére,

—	tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

—	tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

—	tekintettel a petíciós jog jelentőségére, valamint arra, hogy a Parlament számára fontos, hogy haladéktalanul értesüljön az európai polgárok és lakosok konkrét aggodalmairól, amint arról az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 24. és 227. cikke rendelkezik,

—	tekintettel az EUMSZ 228. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának az Európai Parlamenthez benyújtható petícióhoz való jogról szóló 44. cikkére,

—	tekintettel az EUMSZ kötelezettségszegési eljárásra vonatkozó rendelkezéseire és különösen 258. és 260. cikkére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 216. cikkének (8) bekezdésére,

—	tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A8-0366/2016),

A.	mivel a Petíciós Bizottság tevékenységéről szóló éves jelentés célja, hogy elemzést nyújtson a 2015-ben beérkezett petíciókról és a többi intézménnyel fenntartott kapcsolatokról, valamint hogy pontos képet adjon a 2015. év során elért célkitűzésekről;

mivel 2015-ben 1 431 petíció érkezett be, ami 47 %-os csökkenést jelent 2014-hez képest, melynek folyamán 2 714 petíciót nyújtottak be a Parlamenthez; mivel 943 petíciót elfogadhatónak nyilvánítottak; mivel ezekből 424 petíciót gyors vizsgálattal elbíráltak és lezártak, miután megfelelően tájékoztatták a petíció benyújtóját az őt foglalkoztató kérdésről, és mivel 519 petíció továbbra is nyitva áll a Petíciós Bizottság előtti megvitatása céljából; mivel 483 petíciót elfogadhatatlannak nyilvánítottak;

mivel a beérkezett petíciók száma az Unió teljes lakosságának lélekszámához viszonyítva szerény, ami azt mutatja, hogy a polgárok és lakosok nagy többsége sajnos még nem tud a petíciós jog létezéséről vagy arról, hogy e jog hasznos eszközként szolgálhat ahhoz, hogy az őket érintő és aggodalmaik tárgyát képező, valamint az Unió tevékenységi körébe tartozó ügyekre felhívják az európai intézmények és a tagállamok figyelmét;

mivel 2015-ben 483 petíciót nyilvánítottak elfogadhatónak, és mivel még mindig sok a félreértés az Unió tevékenységi körével kapcsolatban, amit az elfogadhatatlannak nyilvánított petíciók magas száma (33,8 %) is jelez; mivel ennek orvoslásához ösztönözni és javítani kell a kommunikációt az uniós polgárokkal, és el kell magyarázni a különböző – európai, tagállami és helyi – hatáskörök közötti különbséget;

E.	mivel minden petíciót figyelmesen, hatékonyan és átláthatóan vizsgálnak meg;

mivel a petíciók benyújtói általában az alapvető jogok védelme, társadalmaink helyzetének javítása és jövőbeli jólléte mellett elkötelezett polgárok; mivel az, hogy e polgárok milyen tapasztalatokat szereznek petíciójuk kezeléséről, jelentős hatást gyakorol az uniós intézményekről alkotott véleményük, valamint az uniós jogban elismert petíciós jog tiszteletben tartásáról kialakított képük alakulására;

G.	mivel az Európai Parlament az egyetlen olyan uniós intézmény, amelyet közvetlenül a polgárok választanak, és mivel a petíciós jog olyan eszközt ad a kezükbe, amellyel felhívhatják választott képviselőik figyelmét az őket aggasztó témákra;

H.	mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében a jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének biztosítása érdekében az uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek a lehető legátláthatóbb módon kell működniük;

mivel a petíciós jognak a részvételi demokrácia egyik döntő fontosságú elemének kell lennie, melyben hatékonyan védik valamennyi polgár jogát arra, hogy közvetlenül részt vehessen az Unió demokratikus életében; mivel a valódi demokratikus és részvételen alapuló kormányzásnak biztosítania kell a teljes átláthatóságot, az alapvető jogok hatékony védelmét és a polgárok tényleges bevonását a döntéshozatali folyamatokba; mivel a petíciókon keresztül az Európai Parlament meghallgathatja az uniós polgárokat érintő problémákat, tájékoztatást nyújthat azokkal kapcsolatban és segíthet azok megoldásában, és egyben ösztönözheti a többi uniós intézményt és a tagállami intézményeket, hogy saját hatáskörükön belül tegyenek meg minden ezzel kapcsolatos erőfeszítést; mivel az említett petíciókon keresztül lemérhető az uniós jognak az Unióban élő lakosság mindennapjaira gyakorolt hatása;

mivel a menekültekkel kapcsolatos humanitárius válság, a pénzügyi válság igen súlyos társadalmi és gazdasági hatása, valamint az idegengyűlölet és a rasszizmus Európa-szerte tapasztalható terjedése kétségbe vonja a rendszerbe, valamint az európai projekt egészébe vetett bizalmat; mivel a Petíciós Bizottság felelőssége, egyben előtte álló nagy kihívás is, hogy fenntartsa és erősítse az európai problémákról szóló párbeszédet Európa polgáraival és lakosaival;

mivel a Petíciós Bizottság tudja a legjobban bemutatni az uniós polgároknak, hogy mit tesz értük az Európai Unió, és milyen megoldásokat érhetnek el európai, tagállami vagy helyi szinten; mivel a Petíciós Bizottság az európai integráció sikereinek és előnyeinek ismertetésével és esetleges bizonyításával jelentős munkát végez;

mivel a petíciós jognak meg kell erősítenie az Európai Parlament reagálási képességét, segítve az elsősorban az uniós jogszabályok alkalmazásával és átültetésével kapcsolatos problémák megoldását; mivel a petíciók a polgárok saját tapasztalatain alapuló, első kézből származó információk értékes forrását képezik, amelyek segítenek az uniós jogszabályok nemzeti szintű és végső soron a Bizottság által a Szerződések őreként nyomon követett végrehajtásában fellelhető jogsértések és potenciális hiányosságok azonosításában; mivel az Unió hatáskörébe tartozó és az elfogadhatósági feltételeknek megfelelő petíciók alapvető eszközökként szolgálnak annak korai felismeréséhez, hogy mely tagállamok késlekednek az uniós jog átültetésével és tényleges végrehajtásával; mivel a petíciók révén az uniós polgárok panaszt tehetnek, ha az uniós jogszabályok alkalmazásának elmulasztását tapasztalják, és segíthetnek felderíteni az uniós jog megsértését;

mivel ebből következően a petíciók rendkívül fontos szerepet töltenek be a jogalkotási folyamatban, mivel hasznos és közvetlen forrásnak bizonyulnak más parlamenti bizottságok számára is a saját illetékességi körükben végzett jogalkotási munkájuk során; mivel a petíciók nem kizárólag a Petíciós Bizottság felelősségi körébe tartoznak, hanem valamennyi parlamenti bizottság megosztott felelősségének kellene lenniük;

N.	mivel a petíciók révén az uniós polgárok és lakosok jelezhetik, ha az uniós jogszabályok helytelen alkalmazását tapasztalják; mivel ily módon az uniós polgárok értékes információforrásnak bizonyulnak az uniós jog megsértésének felderítéséhez;

O.	mivel amellett, hogy megfelelő visszajelzést adnak a meglévő jogszabályok alkalmazásáról, a petíciók segíthetnek azonosítani az uniós jogon belüli joghézagokat, valamint felmérni az egyes területeken a szabályozás hiányának hatásait, ennélfogva további jogalkotási munkára késztetnek;

mivel a Petíciós Bizottság fokozottan igénybe vette a bizottságként rendelkezésére álló konkrét eszközöket, például a szóbeli választ igénylő kérdéseket és a rövid állásfoglalásokat, hogy nagyobb láthatóságot biztosítson az uniós polgárokat aggasztó kérdéseknek, illetve kérdéseket és állásfoglalásokat nyújtott be a Parlament plenáris ülésén például a jelzálogra vonatkozó spanyolországi jogszabályokról és a kockázatos spanyol pénzügyi eszközökről vagy Európában a gyermek mindenek fölött álló érdekéről;

Q.	mivel 2015 során gyorsabban és hatékonyabban kezelték a polgárok által benyújtott petíciókat, lerövidítve a petíciók benyújtóival folytatott levelezéssel kapcsolatos határidőket; mivel a titkárság figyelemre méltó erőfeszítést tett ezen előrelépés biztosítása érdekében;

mivel a petíciók benyújtói aktívan hozzájárulnak a bizottság munkájához, ugyanis első kézből származó, kiegészítő információkkal szolgálnak a bizottság tagjai, a Bizottság és a tagállamok jelenlévő képviselői számára; mivel a vitákban való részvétellel és a részletesebb információkat tartalmazó petíciók benyújtásával hozzájárulnak az Európai Parlament képviselőivel és az Európai Bizottsággal való folyamatos és konstruktív párbeszéd kialakításához; mivel 2015-ben a petíciók benyújtói közül 191-en voltak jelen és vettek részt a bizottság tanácskozásain; mivel – habár ez a szám viszonylag alacsonynak tűnik – nem szabad elfeledni, hogy a bizottság üléseit nyilvánosan közvetítik, és ez lehetővé teszi a petíciók benyújtói számára, hogy az internetes videoközvetítésen keresztül élőben, valós időben és később is követhessék a vitákat;

mivel egyedi módszert fogadtak el a gyermekek jólétével kapcsolatos petíciók elbírálásával kapcsolatban, és 2015. szeptember 17-én különleges munkacsoportot hoztak létre ebben a témakörben, melynek elnökévé Eleonora Evi képviselőnőt választották meg; hangsúlyozza, hogy a kézzelfogható eredmények elérése és a petíciók kezelésével kapcsolatos indokolatlan késedelmek elkerülése érdekében minden munkacsoportnak egyértelmű meghatalmazással kell rendelkeznie;

mivel a petíció benyújtói a petíció benyújtásával párhuzamosan gyakran a Bizottsághoz is panaszt nyújtanak be, aminek következménye kötelezettségszegési eljárás is lehet; mivel 2015-ben az Európai Parlament petíciók és kérdések útján figyelmeztette a Bizottságot azokról a hiányosságokról, amelyek bizonyos uniós jogszabályok tagállamok általi alkalmazásában és végrehajtásában merültek fel;

mivel e petíciók nyomán kifogások fogalmazódtak meg a környezetvédelem témakörében; mivel az Európai Bizottság felszólító levelet küldött Finnországnak a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló irányelv átültetése kapcsán; mivel az Európai Bizottság öt másik, környezetvédelemmel kapcsolatos esetben kétoldalú párbeszédet kezdeményezett a szóban forgó tagállamokkal; mivel ezek az esetek a palagázhoz, a farkasállomány kezeléséhez, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv helytelen alkalmazásához és a tagállami jogszabályoknak a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló irányelv előírásainak való megfelelőségéhez kapcsolódtak;

V.	mivel a polgárok petíciói érintették még az igazságszolgáltatás és az igazságügyi együttműködés témakörét, és a Bizottság az egyik petíció nyomán kétoldalú párbeszédet kezdeményezett az egyik tagállammal a tagállam által a házasságkötést követő névváltoztatásra vonatkozó korlátozásairól;

W.	mivel a Bizottság bizonyos petíciók nyomán további kétoldalú megbeszéléseket indított több tagállammal az ingatlanadóról és a diákok által fizetendő helyi lakhatási adóról;

mivel a Bizottság a nemzeti jogba való átültetésre és a nemzeti jogszabályok rendszeres megfelelőségi ellenőrzéseire alapozva igyekszik megerősíteni uniós jogszabályok alkalmazását; mivel a Bizottság bejelentette, hogy megfelelő intézkedéseket tesz, például új EU Pilot projekteket és kötelezettségszegési eljárásokat indít, amennyiben az uniós jogszabályok lehetséges megsértését észleli;

Y.	mivel a Parlament bevonása ezen eljárásokba fokozottabb ellenőrzést tesz lehetővé a hatáskörrel rendelkező uniós intézmények által végzett vizsgálati munka felett; mivel egyetlen petíciót sem zárhatnak le mindaddig, amíg a Bizottság azzal kapcsolatban vizsgálatot folytat;

mivel a Bizottság az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló éves jelentésében közzéteszi az uniós jog megsértéséhez kapcsolódó cselekvéseket és sajtóközlemények formájában tájékoztat a kötelezettségszegési eljárásokról; mivel a kötelezettségszegési eljárásokról szóló határozatok megtalálhatóak az „Europa” honlapon elérhető bizottsági adatbázisban; mivel az Európai Bizottságnak a Petíciós Bizottságban petíciókkal kapcsolatos ügyekben való közreműködéseire vonatkozó részletesebb tájékoztatás fokozná az átláthatóságot és javítaná a két intézmény közötti együttműködést;

AA.

mivel a petíciókban leggyakrabban felvetett kérdések skálája széles, kapcsolódnak például a környezetvédelemhez (különösen a szennyvízkezeléshez, a hulladékkezeléshez, a vízgyűjtő-gazdálkodáshoz, valamint a földgáz és szénhidrogének feltárásához és kitermeléséhez), a fogyasztói jogok megsértéséhez, az igazságszolgáltatás alkalmazásához (különösen a kiskorúak feletti felügyeleti joghoz), az alapvető jogokhoz (különösen a gyermekek, a fogyatékkal élők és a kisebbségek jogaihoz), a személyek szabad mozgásához, a megkülönböztetéshez, a bevándorláshoz, a foglalkoztatáshoz és az állatjóléthez;

AB.

mivel a Petíciós Bizottság 2014 végén indított portálja működik, bár még nem a végleges formájában; mivel a portál célja olyan elektronikus eszköz biztosítása az uniós polgárok és lakosok számára, amelyen keresztül petíciókat nyújthatnak be és végigkísérhetik azok elbírálását, továbbá elektronikusan aláírhatják a saját petícióikat és csatlakozhatnak más petíciót benyújtók számukra érdekes témájú petícióihoz; mivel bizonyos alapvető funkciók, például a keresőprogram hiányosságai, amelyek 2015 során és egészen a közelmúltig fennálltak, akadályozták, hogy a portál interaktív teret biztosítson a polgárok közötti információcsere számára; mivel ezt a problémát végül megoldották;

AC.

mivel ez a portál arra szolgál, hogy átláthatóbbá és interaktívabbá tegye a petíciós folyamatot, és egyúttal hatékonyabb ügymenetet biztosít a petíciók benyújtói, az európai parlamenti képviselők és a nagyközönség számára; mivel a projekt második szakasza főleg a petíciók adminisztratív kezelésének javítására irányul;

AD.

mivel a projekt további szakaszaiban bekövetkezett sorozatos késedelmek további munkaterhet idéztek elő a Petíciós Bizottság titkárságán belül, ugyanis manuálisan kellett feltölteni a vonatkozó fájlokat a különböző adatbázisokba; mivel még mindig vannak feltöltésre váró petíciók, ugyanis eddig csak a 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben beérkezett, még folyamatban lévő petíciók kerültek fel a portálra, és jelenleg is dolgoznak azon, hogy feltöltsék a 2016-ban beérkezett petíciókat;

AE.	mivel bizonyos hiányosságokat – konkrétan a keresési funkciót és a petíció benyújtójának bizalmas kezelését – már orvosoltak, és mivel az ütemezésnek megfelelően 2016 második felétől kezdve dolgoznak a szolgáltatás hasznosabbá tételén és a polgárokkal való megismertetésén;

AF.

mivel a petíciók elfogadhatósága az EUMSZ 227. cikkében megállapított feltételeken alapul; mivel az Unió tevékenységi területeire vonatkozó koncepció sokkal több a hatáskörök egyszerű felsorolásánál; mivel az elfogadhatatlanná nyilvánítás bírósági felülvizsgálat alá tartozhat, amennyiben az az említett feltételek szerint nem kellően indokolt;

AG.

mivel az uniós jogszabályok tagállamokban történő megfelelő végrehajtásának biztosításáért elsődlegesen a nemzeti bíróságok felelősek; mivel ezzel összefüggésben az Európai Bíróság előzetes döntéshozatala a nemzeti jogrendszerek rendelkezésére álló hasznos eszköz; mivel ezt az eljárást eddig szinte egyáltalán nem használták, legfeljebb néhány tagállamban, de azokban is csak csekély mértékben; mivel ezt az elsődleges felelősség semmilyen körülmények között nem gátolhatja a Bizottságot abban, hogy a Szerződések őreként proaktívabb szerepet játsszon az uniós jognak való megfelelés biztosításában; mivel a petíciók alternatív és független vizsgálati és ellenőrzési módot kínálnak az uniós jogszabályoknak való megfelelés tekintetében, és mivel e két alternatív eljárás ezért nem zárhatja ki kölcsönösen egymást;

AH.

mivel az európai polgári kezdeményezésnek olyan fontos eszköznek kell lennie, amely lehetővé teszi, hogy a polgárok közvetlenül részt vegyenek az uniós politikák kidolgozásában, és az e kezdeményezésben rejlő lehetőséget teljes mértékben ki kell aknázni, ugyanakkor biztosítani kell, hogy a polgárok teljesen tájékozottak legyenek az Unió hatáskörébe és a nemzeti hatáskörbe tartozó ügyeket illetően; mivel az európai polgári kezdeményezés és a petíciós jog közötti fő különbségekről jobban kell tájékoztatni a polgárokat; mivel a Parlamentnek különleges felelőssége van abban, hogy ez az eszköz tényleg sikeres legyen; mivel ahogyan az a 2015. február 22-i nyilvános meghallgatás felszólalásaiból is kiderült, az európai polgári kezdeményezéseket nyilvántartásba vevő szervezetek általános véleménye az, hogy a polgárok részvétele tekintetében a lehető legjobb eredmények elérése érdekében fel kell számolni az adminisztratív akadályokat;

AI.

mivel a Petíciós Bizottság úgy véli, hogy több mint három évvel a 211/2011/EU rendelet alkalmazásának kezdőnapja, 2012. április 1-je után el kell végezni a rendelet végrehajtásának értékelését annak érdekében, hogy fel lehessen tárni a hiányosságokat, és működése javításának érdekében megvalósítható, konkrét javaslatokat lehessen tenni gyors felülvizsgálatára;

AJ.

mivel 2015-ben a Petíciós Bizottság magas munkaterhelése miatt csak egy tényfeltáró látogatásra került sor a 2015-ben vizsgált petíciók vonatkozásában; mivel az Egyesült Királyságba 2015. november 5-én és 6-án szervezett, a szülők beleegyezése nélküli örökbefogadás kérdéséről szóló tényfeltáró látogatás által a küldöttség tagjai jobban megismerhették a helyzetet, mivel az ügyben érintett számos egyesült királyságbeli intézmény képviselőivel megvitathatták a kérdést;

AK.

mivel ezek a látogatások a bizottság különös előjogának minősülnek és a bizottság munkájának alapvető részét képezik, ami a petíciók benyújtóival és az érintett tagállamok hatóságaival való kapcsolattartást is magában foglalja; mivel az ilyen küldöttségek tagjai – azonos feltételek mellett – a küldöttség minden tevékenységében részt vesznek, többek között a végső jelentés kidolgozásában is;

AL.

mivel a Petíciós Bizottság felelősséggel tartozik az európai ombudsman hivatalával szemben, amelynek feladata az európai uniós intézmények és szervek részéről elkövetett hivatali visszásságok tárgyában az uniós polgárok és lakosok által benyújtott panaszok kivizsgálása, amiről a Petíciós Bizottság az európai ombudsman éves jelentése alapján ugyancsak éves jelentést készít;

AM.

mivel Emily O’Reilly európai ombudsman 2015. május 26-án benyújtotta a 2014. évre vonatkozó éves jelentését Martin Schulznak, az Európai Parlament elnökének; mivel az európai ombudsman 2015. június 23-án az intézményével fenntartott kapcsolatokért felelős Petíciós Bizottság ülésén ismertette a jelentést;

AN.

mivel a Petíciós Bizottság az Ombudsmanok Európai Hálózatának tagja, amely magában foglalja az Európai Unió tagállamainak, az uniós tagjelölt országoknak, valamint az Európai Gazdasági Térség és/vagy a schengeni térség más országainak nemzeti és a regionális ombudsmanjait, petíciós bizottságait és hasonló szerveit; mivel az Európai Parlament Petíciós Bizottsága az említett, jelenleg 36 országban 94 irodával rendelkező hálózat teljes jogú tagja;

AO.	mivel minden egyes petíciót figyelmesen megvizsgálnak, és körültekintően foglalkoznak velük, és a petíciót benyújtó minden személynek ésszerű időn belül választ kell kapnia beadványára; mivel minden petíció benyújtójának tájékoztatást kell kapnia petíciója lezárásának indokairól;

AP.	mivel minden petíciót benyújtó számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ügyét közvetlenül a Petíciós Bizottsághoz nyújtsa be;

rámutat arra, hogy a petíciós jognak meg kell erősítenie az Európai Parlament reagálási képességét, segítve az elsősorban az uniós jogszabályok átültetésével és alkalmazásával kapcsolatos problémák megoldását, ugyanis az Unió tevékenységi körébe tartozó és az elfogadhatósági feltételeknek megfelelő petíciók értékes információforrásnak bizonyulnak az uniós jogszabályok esetleges megsértésével kapcsolatos esetek azonosításához; felkéri a Bizottságot, hogy az uniós jogszabályok hatékony végrehajtásának biztosításához használja ki nagyobb mértékben a hatáskörét, például azáltal, hogy törekszik az EUMSZ 258. és 260. cikke szerinti kötelezettségszegési eljárás gyorsabb alkalmazásához;

kiemeli a Petíciós Bizottság által a polgárokat érintő problémák meghallgatása, valamint a megoldásukkal kapcsolatos segítségnyújtás vonatkozásában végzett munkát; úgy véli, hogy a petíciókon keresztül jobban lemérhető a közösségi jognak a lakosság mindennapjaira gyakorolt hatása, mivel a petíciók hidat képeznek a polgárok és az intézmények között;

hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottság számára lehetőség – és egyben nagy kihívás is –, hogy bizalmon alapuló és gyümölcsöző párbeszédet folytasson a polgárokkal, valamint megvan benne a potenciál arra, hogy közelebb hozza az intézményeket az uniós polgárokhoz; megállapítja, hogy ez minden bizonnyal elősegíti a részvételi demokrácia előmozdítását; úgy gondolja, hogy e cél elérése szempontjából elengedhetetlen a petíciókra megfelelő időben és minőségben adott válasz;

emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottság nyilvános vitáin be kell tartani a petíciók benyújtóinak állampolgársága szerinti egyenlő és arányos képviseletet; a Petíciós Bizottság európai dimenziójának erősítése érdekében elő kell mozdítani valamennyi tagállam megfelelő és igazságos képviseletét a bizottság nyilvános vitáin; hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottságnak valamennyi elfogadható petíciót azonos jelentőségűnek kell tekintenie és objektíven kell kezelnie; kiemeli, hogy a valamely tagállam választási kampányára vonatkozó petíciókat nem kellene sürgősségi eljárással kezelni;

kiemeli, hogy a petíciók fontos szerepet töltenek be a jogalkotási folyamatban is, mivel azonosítják a közösségi jogszabályok átültetésében rejlő joghézagokat és hiányosságokat, továbbá hasznos és közvetlen forrásnak bizonyulnak más parlamenti bizottságok számára is a saját illetékességi körükben végzett jogalkotási munkájuk során; örvendetesnek tartja a Petíciós Bizottság és a többi parlamenti bizottság közötti fokozott együttműködést, valamint azt, hogy a plenáris üléseken gyakrabban foglalkoznak petíciókkal kapcsolatos ügyekkel; úgy véli, hogy a petíciók nem kizárólag a Petíciós Bizottság felelősségi körébe tartoznak, hanem valamennyi parlamenti bizottság megosztott felelősségének kell lenniük; üdvözli az arra irányuló szándékot, hogy a Parlamentben valamennyi parlamenti bizottság képviselőinek részvételével létrehozzanak egy informális petíciós hálózatot, melynek célja a petíciókkal kapcsolatos munka zökkenőmentes és hatékony koordinációja; úgy véli, hogy a hálózatnak lehetővé kell tennie annak jobb megértését, hogy a petíciók milyen szerepet töltenek be a parlamenti munkában, és meg kell erősítenie a petíciók benyújtói által felvetett témákkal foglalkozó bizottságok közötti együttműködést; felkéri az illetékes parlamenti bizottságokat, hogy fordítsanak kellő figyelmet a hozzájuk továbbított petíciókra, és tegyenek erőfeszítéseket a petíciók helyes elbírálásához szükséges információk megosztására;

elismeri, hogy a Parlament fontos politikai szerepet is betölt a Bizottság végrehajtási intézkedései tekintetében azáltal, hogy ellenőrzi az uniós jog végrehajtásának nyomon követéséről szóló éves jelentéseket, és megfelelő parlamenti állásfoglalásokat fogad el; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Petíciós Bizottság által a Parlament elé terjesztett állásfoglalásokat, amelyek petíciók alapján azonosítják az uniós jog alkalmazásával és végrehajtásával kapcsolatos konkrét hiányosságokat és felhívják a Bizottságot, hogy ennek megfelelően intézkedjen és számoljon be a Parlamentnek nyomonkövetési tevékenységéről; felhívja továbbá a Tanácsot és a Parlamentet, hogy a [2013/0140(COD) eljárás] (EU) …/… rendelet elfogadása során tegyenek konkrét intézkedéseket az ecetmuslicának (Drosophila melanogaster) az Unió külső határánál történő állategészségügyi ellenőrzések alóli mentességével kapcsolatban, amint azt biokémiával foglalkozó Nobel-díjas professzorok az 1358/2011. számú petícióban javasolták;

üdvözli, hogy 2015-ben lerövidült a petíciók kezelésének időtartama, ugyanakkor fenntartja, hogy a petíciók alapos kivizsgálásának és még gyorsabb feldolgozásának garantálása és mindeközben a petíciók minőségi kezelésének biztosítása érdekében haladéktalanul több technikai és emberi erőforrást kell biztosítani a Petíciós Bizottság titkársága számára; szorgalmazza a petíciók feldolgozásának digitalizálását, nevezetesen olyan új információs és kommunikációs technológiák bevezetése révén, amelyek garantálják a hatékony és kellő időben történő kezelést és a meglévő emberi erőforrások optimális kihasználását, megőrizve mindeközben a polgárok jogát arra, hogy hagyományos postai úton is benyújthassák petícióikat;

továbbra is fontos kötelezettségnek tartja, hogy a petíció benyújtója számára alaposan meg kell indokolni az elfogadhatatlanságot, illetve a petíció megalapozatlanság miatti lezárását;

üdvözli, hogy a Bizottság részt vesz a petíciós folyamatban és elkötelezett mellette, továbbá a lehető legrövidebb időn belül válaszol a Parlament által a részére küldött új petíciókra; rámutat arra, hogy az Európai Bizottság részletes válaszokat ad, és valamennyi hatáskörébe tartozó petícióval foglalkozik; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a körülményeikben vagy hátterükben bekövetkezett változások miatt felülvizsgálat céljából a Bizottsághoz küldött petíciókra adott válaszában a Bizottság számos alkalommal nem ad hozzá új elemet; sajnálatosnak tartja azon eseteket, amikor a Bizottság alapvetően az eljárási szempontokra helyezi a hangsúlyt, és nem foglalkozik az ügy lényegi részével; emlékezteti a Bizottságot, hogy az uniós jog potenciális megsértését felvető petíciókat csak a megfelelő vizsgálat befejezését követően lehet lezárni; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy általánosságban illetékes tisztviselőket küldjön a Petíciós Bizottság üléseire, ugyanis összességében jobb minőségű a petíciók kezelése, amikor a lehető legmagasabb beosztású tisztviselők képviselik a Bizottságot a vitákon; sajnálja, hogy a Petíciós Bizottság ülésein az Európai Bizottság válaszai általában csupán a Petíciós Bizottságnak küldött hivatalos válaszban leírtakra korlátozódnak, és nem szolgálnak olyan új vagy releváns információkkal, amelyek lehetővé tennék a felmerült kérdések megoldását; megállapítja, hogy az írásbeli válaszokat komolyan veszik, és a Petíciós Bizottság által rendezett szóbeli viták során magyarázatokat fűznek hozzájuk;

10.

úgy gondolja, hogy a Bizottságnak a Szerződések őreként – és különösen környezetvédelmi kérdésekben – túl kellene lépnie az eljárásoknak való megfelelőség pusztán formai szempontú vizsgálatán, és inkább a központi probléma tényleges tartalmára kellene helyezni a hangsúlyt; emlékeztet az elővigyázatosság elvére és az uniós környezetvédelmi jogszabályok alapvető céljára, hogy megakadályozzák, hogy visszafordíthatatlan károk érjék az ökológiai szempontból érzékeny területeket, és sürgeti a Bizottságot, hogy olyan megközelítést alkalmazzon, amely lehetővé teszi hatáskörének és előjogainak előzetes alapon történő alkalmazását;

11.

nem ért egyet az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2009. évi huszonhetedik éves parlamenti jelentés egyre többször elhangzó bizottsági értelmezésével, mely szerint a Bizottságnak jogában állna lezárni azokat az aktákat, amelyekkel kapcsolatban még nem tettek hivatalos lépéseket a kötelezettségszegési eljárás irányába, illetve felfüggeszteni a nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő, még le nem zárt kötelezettségszegési eljárásokat; ismételten megerősíti a szóban forgó jelentés eredeti szellemiségét, mely azt kéri, hogy a Bizottság – hatáskörén belül – fokozza az uniós jogszabályok következetes végrehajtásának biztosítására irányuló erőfeszítéseit, a kötelezettségszegési eljárásokat a nemzeti szintű igazságügyi eljárásoktól függetlenül használva;

12.

a jövőben fokozottan ügyelni fog arra, hogy a Bizottság rendszeresen jelentést tegyen a Parlamentnek az egyes tagállamok ellen indított kötelezettségszegési eljárások alakulásáról, hogy jobb együttműködésre nyíljon lehetőség, és az érintett benyújtókat időben tájékoztassák a fejleményekről;

13.

úgy gondolja, hogy az átláthatóság érdekében, a különböző uniós intézmények közötti jóhiszemű együttműködés szellemében és az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás értelmében a Bizottságnak kérésre és szükség esetén biztosítania kell a Parlament részére az EU Pilot eljárással kapcsolatos egyedi ügyek összegzését; emlékeztet a Petíciós Bizottság korábbi, az EU Pilot eljárás és a kötelezettségszegési eljárás dokumentumaihoz való hozzáférésre vonatkozó kérelmeire, mivel a petíciók gyakran ilyen eljárások kezdeményezéséhez vezetnek; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy tájékoztassa a Petíciós Bizottságot a közvetlenül a petíciókkal kapcsolatos kötelezettségszegési eljárások fejleményeiről; hangsúlyozza, hogy teljes átláthatóságot kell biztosítani a már lezárult EU Pilot eljárásokra és kötelezettségszegési eljárásokra vonatkozó információk közzététele terén;

14.

úgy véli, hogy a petíciókkal kapcsolatos vizsgálatok eredményeként indított kötelezettségszegési eljárásokra vonatkozó szükséges információkat időben el kell juttatni a Parlament számára, különösen a Petíciós Bizottság kérésére;

15.

elengedhetetlennek tartja a nemzeti parlamentekkel és azok illetékes parlamenti bizottságaival, valamint a tagállamok kormányaival folytatott együttműködés javítását, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a petíciókat a megfelelő és illetékes hatóságok kezeljék; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az illetékes nemzeti parlamenti bizottságokkal való rendszeres találkozók formájában strukturált párbeszédet kell indítani a tagállamokkal; üdvözli, hogy a német Bundestag petíciós bizottságának küldöttsége jelen volt a Petíciós Bizottság 2015. május 4-i ülésén; reméli, hogy az ilyen párbeszéd hozzá tud járulni a visszatérő ügyek, például a Jugendamtról szóló petíciók eredményes megoldásainak megtalálására irányuló lojális párbeszédhez; ösztönzi a tagállamok, valamint az érintett helyi és/vagy regionális hatóságok képviselőinek részvételét a Petíciós Bizottság ülésein; emlékeztet annak fontosságára, hogy a Tanács és a Bizottság képviselői legyenek jelen a Petíciós Bizottság ülésein és meghallgatásain;

16.

elismeri az uniós jog tényleges alkalmazásának hatását az uniós intézmények hitelességének megerősítése szempontjából; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződésben foglalt petíciós jog az európai polgárság fogalmának fontos alkotóeleme, illetve az uniós jog alkalmazásának nyomon követésére és a lehetséges joghézagok felderítésére szolgáló valódi mérőeszköz; felszólítja a Petíciós Bizottságot, hogy szervezzen rendszeres találkozókat a nemzeti petíciós bizottságokkal annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet az európai polgároknak az Unióban és a tagállamokban felmerülő aggodalmaira, és az európai jogalkotás és végrehajtás minőségének javítása révén tovább erősítse jogaikat;

17.

megismétli a Petíciós Bizottság 2013. évi tevékenységéről szóló, 2014. március 11-i állásfoglalásában (1) tett felhívást, amely szerint meg kell erősíteni a tagállamokkal folytatott strukturált párbeszédet, például a nemzeti petíciós bizottságok vagy más illetékes hatóságok tagjaival tartandó rendszeres találkozók révén; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék tudomásul a tényfeltáró látogatásokról készített jelentésekben és a párbeszédek során megfogalmazott ajánlásokat;

18.

üdvözli, hogy 2015-ben 191 polgár közvetlenül a Petíciós Bizottsághoz nyújtotta be a petícióját; felidézi és támogatja a videokonferencia, illetve bármely olyan eszköz fokozott alkalmazását, amely abban az esetben is lehetővé teszi a petíciók benyújtói számára a Petíciós Bizottság munkájában való tevékeny részvételt, ha személyesen nem tudnak jelen lenni;

19.

megállapítja, hogy a Bizottság korlátozóan és szűken értelmezi az Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének (1) bekezdését, amely – többek között – kimondja, hogy a Charta címzettjei „a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre”; megállapítja, hogy a Charta 51. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy „a Charta az uniós jog alkalmazási körét nem terjeszti ki az Unió hatáskörein túl”; emlékeztet arra, hogy az uniós polgárok várakozásai gyakran túlmutatnak a Chartán, és arra kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg az ilyen elvárásokhoz jobban alkalmazkodó, újfajta megközelítés alkalmazását; szorgalmazza a Charta alkalmazási körének tágabb értelmezését, és azt, hogy a Charta és a szerződések jövőbeni felülvizsgálatai során újra vizsgálják meg e cikk helytállóságát; kiemeli, hogy semmi sem gátolja a tagállamokat abban, hogy nemzeti jogszabályaikban teljes körűen alkalmazzák a Charta rendelkezéseit annak érdekében, hogy polgáraik alapvető jogainak védelmét az uniós jog végrehajtásán túlmenően biztosítsák, és emlékeztet arra, hogy a tagállamokra más nemzetközi kötelezettségek is vonatkoznak;

20.

sajnálatosnak tartja, hogy a petíciók benyújtói még mindig nem kapnak elegendő információt a petíciók elfogadhatatlanná nyilvánításának okairól;

21.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság túlságosan szűken és szigorúan értelmezi az Európai Unió Alapjogi Chartájának 51. cikkét, amely szerint a „Charta rendelkezéseinek címzettjei – a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembevétele mellett – az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre”; emlékeztet arra, hogy a Charta 51. cikke miatt a polgárok elvárásai gyakran sokkal messzebbre mutatnak, mint amit a Charta jogi rendelkezései szigorúan megengednek, és éppen e cikk szűk és szigorú értelmezése miatt gyakran nem teljesülnek; kéri a Bizottságot, hogy az ilyen elvárásokhoz jobban alkalmazkodó, újfajta megközelítést alkalmazzon;

22.

sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája még mindig nem terjed ki Lengyelország és az Egyesült Királyság polgárainak védelmére;

23.

hangsúlyozza, hogy 2015 januárjában két képviselőt kineveztek a Petíciós Bizottság képviseletére a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szervezeteiben, és hogy e két képviselő 2015. augusztus 27–28-án a svájci Genfben részt vett az Európai Unió és a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság által elkészített előzetes jelentés elemzésében; kiemeli a Petíciós Bizottságnak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtása terén folyamatosan végzett fontos munkáját; tudomásul veszi, hogy 2015 rendkívül jelentős év volt, mivel először vizsgálta felül az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik szervezete az Unióban az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségek teljesülését; üdvözli azt a tényt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik bizottsága lehetőséget kapott arra, hogy a Petíciós Bizottság védelmi funkciójáról szóló valamennyi részletet meghallgassa; hangsúlyozza, hogy a Bizottság megkezdte az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogaival Foglalkozó Bizottsága záró észrevételeinek (2) beépítését a petíciók kezelésének folyamatába; üdvözli, hogy a Petíciós Bizottság által 2015. október 15-én megrendezett, „a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelme a beérkezett petíciók szemszögéből” című nyilvános meghallgatás nagy mértékben hozzáférhető volt; felhívja a figyelmet a „C” tematikus osztály megrendelésére készített, „A Petíciós Bizottságnak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtása terén betöltött védelmező szerepe” című tanulmány következtetéseinek fontosságára; fontosnak tartja, hogy a Petíciós Bizottság továbbra is rendezzen a fogyatékossággal kapcsolatos petíciókra összpontosító rendezvényeket; kéri, hogy erősítsék meg a Petíciós Bizottság és titkársága kapacitását, hogy megfelelő módon betölthesse védelmező szerepét; kéri, hogy jelöljenek ki egy tisztviselőt a fogyatékossággal kapcsolatos problémák kezelésének felelősévé; elismeri a bizottság által a fogyatékossággal kapcsolatban 2015-ben végzett jelentős nyomon követési tevékenységét olyan konkrétabb témákban, mint például a marrákesi szerződés megerősítése, a megkülönböztetés elleni irányelv korlátozásának feloldása, a fogyatékossággal élő személyek kulturális, oktatási vagy tudományos fejlődésének előmozdítására tervezett árucikkekre vonatkozó vámmentesség, illetve a családtagjaikat gondozók támogatása;

24.

sürgeti a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrákesi szerződés gyors uniós szintű megerősítését annak ellenére, hogy az Európai Unió Bírósága előtt viták vannak a hatáskörök tekintetében; emlékeztet arra, hogy a 2015. szeptemberi záró észrevételeiben az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogaival Foglalkozó Bizottsága rámutatott bizonyos hiányosságokra az Unión belül az egyezménynek való teljes megfelelés tekintetében; megállapítja, hogy az Uniónak gyorsan el kell fogadnia egy módosított európai akadálymentesítési intézkedéscsomagot, amely hatékony és hozzáférhető jogérvényesítési és panasztételi mechanizmusokat tartalmaz; rámutat arra, hogy a Bizottság feladatait le kell választani a független nyomonkövetési keretrendszerről, biztosítandó, hogy a keretrendszer rendelkezzen a feladatainak ellátásához elegendő erőforrásokkal;

25.

hangsúlyozza, hogy a polgárok által benyújtott petíciók témájuk szerint igen sokféle területre csoportosíthatók, ezek között szerepelnek az alapvető jogok, a gyermekjólét, a fogyatékossággal élő személyek jogai, a kisebbségekhez tartozó személyek jogai, a gyermekek jogai, a belső piac, a környezetvédelmi jogok, a munkaügyi viszonyok, a migrációs politikák, a kereskedelmi megállapodások, a közegészségügyi kérdések, a közlekedés, az állatok jogai és a hátrányos megkülönböztetés;

26.

sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság az állatjólét különböző aspektusaival kapcsolatos petíciókra adott válaszaiban nagyon korlátozóan értelmezi az EUMSZ 13. cikke szerinti felelősségi körét; sürgeti a Bizottságot, hogy gondolja át jelenlegi felfogását, és vizsgálja meg jobban jogalapját abban a tekintetben, hogy szerepet vállaljon az állatjogok Unió-szerte történő hatékonyabb védelmének biztosításában;

27.

hangsúlyozza a gyermekek jogaival kapcsolatos petíciók érzékeny jellegét, mivel ilyen esetekben gyors és megfelelő választ kell adni a petíciók benyújtóinak aggodalmaira, ugyanakkor védelmezni kell a gyermekek mindenek felett álló érdekét a Petíciós Bizottság által a petíciók vizsgálata folyamán esetlegesen szervezett tényfeltáró látogatások során;

28.

úgy véli, hogy a nyilvános meghallgatások szervezése fontos eszköz a polgárok által felvetett, az Unió tevékenységi körébe tartozó problémák alaposabb kivizsgálásához, valamint az Unió működésének általános aspektusai és az azzal kapcsolatos alapvető hiányosságok tekintetében; felhívja a figyelmet az európai polgári kezdeményezésről az Alkotmányügyi Bizottsággal közösen 2015. február 26-án, a petíciós jogról 2015. június 23-án, a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelméről 2015. október 15-én és az élveboncolás elleni („Stop Vivisection”) európai polgári kezdeményezésről három másik bizottsággal közösen 2015. május 11-én szervezett nyilvános meghallgatásokra, és hasznosnak tartja a határokon átnyúló örökbefogadásról a Jogi Bizottsággal együtt 2015. december 1-jén megrendezett munkaértekezletet is;

29.

úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezés a polgárok számára biztosított új politikai jog, illetve a részvételi demokrácia releváns eszköze a politikai menetrend kialakítására az Európai Unióban, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy közvetlenül és aktívan részt vegyenek az őket érintő projektekben és folyamatokban, és azon a véleményen van, hogy a legjobb eredmények elérése és a lehető legtöbb uniós polgár arra való ösztönzése érdekében, hogy részt vegyenek az európai integrációs folyamat továbbfejlesztésében, az ebben rejlő potenciált kétségkívül teljes mértékben ki kell aknázni és jelentősen növelni kell; úgy véli továbbá, hogy az Unió kiemelt célkitűzései közé kell sorolni az alapvető jogok védelmének, valamint az uniós intézmények demokratikus legitimációjának és átláthatóságának további növelését; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az európai polgári kezdeményezésről szóló 2015. október 28-i európai parlamenti állásfoglalásban (3) szereplő ajánlásokat be kell tartani, ezzel garantálva az európai polgári kezdeményezés benyújtásához való jog tényleges gyakorlását; ismételten kötelezettséget vállal arra, hogy proaktívan részt vesz a sikeres kezdeményezésekre vonatkozó nyilvános meghallgatások szervezésében; kötelezettséget vállal arra, hogy intézményi szinten elsőbbséget biztosít e részvételi folyamat hatékonysága számára, és megfelelő jogalkotási nyomon követésről is gondoskodik;

30.

sajnálja, hogy az Európai Bizottság úgy véli, hogy túlságosan korai a három éve, 2012. április 1-je óta alkalmazandó 211/2011/EU rendelet felülvizsgálata; úgy véli, hogy mélyreható értékelést kell adni a rendelet végrehajtásáról az összes fellelt hiányosság orvoslása és a hamarosan következő felülvizsgálathoz életképes megoldások felvetése céljából, annak biztosítása mellett, hogy az európai polgári kezdeményezéshez szükséges eljárások és feltételek valóban világosak, egyszerűek, könnyen alkalmazhatóak és arányosak legyenek; üdvözli a Bizottság európai polgári kezdeményezésről szóló, 2015. március 31-i jelentését és az európai ombudsman OI/9/2013/TN. sz. határozatát, és felhívja a Bizottságot, hogy az eszköz felülvizsgálata során biztosítsa, hogy az európai polgári kezdeményezés tényleges hozzájárulást jelentsen az Unió számára az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban, valamint hogy a megfelelő nyomon követés biztosítása érdekében minden megfelelő jogi intézkedést hajtsanak végre, ha egy polgári kezdeményezést sikeresen befejezettnek tekintenek; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a felderített hiányosságokra tekintettel a lehető leghamarabb tegye közzé a 211/2011/EU rendelet reformjára vonatkozó javaslatát;

31.

felhívja a figyelmet (a beérkezett petíciók alapján) a jelzálogra vonatkozó spanyolországi jogszabályokról és a kockázatos spanyol pénzügyi eszközökről szóló 2015. október 8-i állásfoglalására (4), amelyben a Parlament egy sor ajánlást fogalmazott meg a jelzálogjogra vonatkozó uniós jogszabályok helyes alkalmazásáról és banki visszaélések elleni küzdelemről; felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan felügyelje a jelzáloghitelről szóló 2014/17/EU irányelv és a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv alkalmazását az összes tagállamban, és ossza meg a bevált gyakorlatokat a pénzügyi gondokkal küzdő uniós polgárok védelmének javítása érdekében;

32.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bizonyítékok vannak az igazságszolgáltatáshoz való jog megfelelő biztosításával kapcsolatban bizonyos tagállamokban tapasztalható hiányosságokra vonatkozóan, amelyekre a petíciók feldolgozása során derült fény; úgy gondolja, hogy ez olyan lényeges kérdés, amellyel haladéktalanul foglalkozni kell az Unió megfelelő demokratikus működésének és annak garantálása érdekében, hogy az Unió polgárai és lakosai gyakorolhassák alapvető jogaikat; úgy gondolja, hogy az Uniónak az Aarhusi Egyezmény igazságszolgáltatáshoz való jogra vonatkozó pillérének a környezetvédelmi kérdésekre való alkalmazásával példát kellene mutatnia;

33.

felhívja a figyelmet a Petíciós Bizottság 2014-ben végzett tevékenységeiről (5) szóló, 2016. január 21-i, illetve az európai ombudsman 2014-ben végzett tevékenységeiről szóló éves jelentésről (6) szóló, 2016. február 25-i állásfoglalására;

34.

örvendetesnek tartja, hogy a tényfeltáró látogatásokkal kapcsolatos tevékenység visszaáll egy normális/átlagos szintre, és arra számít, hogy a következő években, egészen a jogalkotási időszak végéig teljes mértékben kiaknázzák a Petíciós Bizottság e konkrét előjogában rejlő lehetőséget; kiemeli az egyes látogatásokat követően összeállított munkadokumentumok fontosságát, és arra ösztönzi a különböző érintett hatóságokat, hogy kellőképpen vegyék figyelembe azokat; úgy gondolja, hogy rendszeres időközönként értékelni kell az ajánlások betartásának mértékét;

35.

kiemeli a Petíciós Bizottság 2015-ben végzett munkáját azzal kapcsolatban, hogy létrehozzanak egy portált a petíciók benyújtói számára, amelyen regisztrálhatnak, petíciót nyújthatnak be, kísérő dokumentumokat tölthetnek le, valamint csatlakozhatnak már elfogadhatónak nyilvánított petíciókhoz; rámutat az említett portál naprakésszé tételére, melynek során feltöltötték a 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben regisztrált petíciókat; üdvözli, hogy a kereséssel, csatlakozással és a petíció benyújtójának bizalmas kezelésével kapcsolatos funkciókat átalakították és továbbfejlesztették;

36.

emlékeztet a petíciós portállal kapcsolatos projekt még hátralévő fázisainak lezárásához szükséges intézkedésekre, melyek lezárását követően a petíció benyújtója valós időben tájékozódhat petíciója állapotáról és automatikus értesítést kaphat a feldolgozási eljárás változásairól, például az elfogadhatóvá nyilvánításról, a Bizottság válaszának beérkezéséről vagy arról, hogy petíciója felkerült a Petíciós Bizottság ülésének napirendjére, és megkapná az internetes videoközvetítésre mutató hivatkozást, és így a Petíciós Bizottság titkárságától egyértelmű és közvetlen tájékoztatáshoz jut; kiemeli, hogy a portál rendkívül fontos információforrás az uniós polgárok számára, ezért tájékoztatást kell adni a petíciók életciklusáról;

37.

felhívja a figyelmet a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról szóló 910/2014/EU rendelet elfogadására; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a 28 tagállam bármelyikéből érkező, elektronikus aláírással ellátott beadványokat a Petíciós Bizottságnak és a többi európai uniós intézménynek is el kell fogadnia;

38.

kiemeli a SOLVIT – a tagállamok között létrejött problémamegoldó hálózat – jelentős szerepét, amelyet a tagállamok és a nemzeti közigazgatásaik alá tartozó nemzeti SOLVIT-központok közreműködésével alaposan, a benne rejlő lehetőségek teljes körű kihasználásának céljával tovább kellene fejleszteni, és kéri, hogy biztosítsanak több forrást a hálózat számára, és szisztematikusabban elemezzék a SOLVIT hálózatán keresztül azonosított problémákat, mivel ez a hálózat segít hű képet adni az egységes piac zavarairól;

39.

felszólítja az Egyesült Királyságot, hogy vegye tudomásul a 2015. november 5–6-án Londonban rendezett tényfeltáró misszió jelentésében megfogalmazott és a Petíciós Bizottság által 2016. április 19-én elfogadott ajánlásokat;

40.

hangsúlyozza az európai ombudsmannal folytatott együttműködés jelentőségét, valamint az Európai Parlament részvételének fontosságát az Ombudsmanok Európai Hálózatában; üdvözli az ombudsman és a Petíciós Bizottság között az intézményi kereten belül kialakított jó kapcsolatokat; elismeri az ombudsman arra irányuló munkáját, hogy az Unióban javuljon a közigazgatás minősége, és különösen méltányolja, hogy az ombudsman az egész év folyamán rendszeresen közreműködik a Petíciós Bizottság munkájában;

41.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, petíciós bizottságaiknak és nemzeti ombudsmanjaiknak vagy hasonló illetékes szerveiknek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0204.

(2) Elfogadva az ENSZ-bizottság tizennegyedik ülésén (2015. augusztus 17. – szeptember 4.); lásd: http://tbinternet.ohchr.org/_layouts/treatybodyexternal/Download.aspx?symbolno=CRPD%2fC%2fEU%2fCO%2f1&Lang=en

(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0382.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0347.

(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0021.

(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0062.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/142

P8_TA(2016)0513

Nemzetközi légi közlekedési megállapodások

Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a nemzetközi légi közlekedési megállapodásokról (2016/2961(RSP))

(2018/C 238/16)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács 2016. március 8-i határozataira, melyek felhatalmazták a Bizottságot arra, hogy kezdje meg Kínával és Japánnal a repülésbiztonsági megállapodásokról szóló tárgyalásokat,

—	tekintettel a Tanács 2016. június 7-i határozataira, amelyek felhatalmazzák a Bizottságot arra, hogy kezdje meg a tárgyalásokat a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN), Törökországgal, Katarral és az Egyesült Arab Emírségekkel az uniós szintű légi közlekedési megállapodásokról,

—	tekintettel „Az Európai Unió légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitikája – a jövőbeli kihívások kezelése” című, 2012. szeptember 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0556),

—	tekintettel az „Európai légi közlekedési stratégia” című, 2015. december 7-i bizottsági közleményre (COM(2015)0598),

—	tekintettel a légi közlekedésről szóló, 2015. november 11-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra (2) (a továbbiakban: keretmegállapodás) és különösen annak 23–29. pontjára, valamint II. és III. mellékletére,

—	tekintettel a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, különösen a mauritiusi ügyben (C-658/11) hozott 2014. június 24-i ítéletére és a tanzániai ügyben (C-263/14) hozott 2016. június 14-i ítéletére,

—

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács között létrejött, a közös kül- és biztonságpolitikától eltérő kérdésekkel kapcsolatos tanácsi minősített adatoknak az Európai Parlament részére történő továbbításáról és ezen adatoknak az Európai Parlament általi kezeléséről szóló, 2014. március 12-i intézményközi megállapodásra (3),

—	tekintettel az Európai Parlament Elnökségének 2013. április 15-i határozatára a bizalmas információk Európai Parlament általi kezelésére irányadó szabályokról,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság elnöke és a közlekedésért felelős európai biztos között 2016. január 19-i és 2016. március 18-i levélváltás útján létrejött megállapodás szerinti, a nemzetközi légi közlekedési tárgyalásokra vonatkozó információnyújtás – többek között bizalmas információkhoz való hozzáférés – gyakorlati eljárásaira,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 218. cikkére,

—	tekintettel a nemzetközi légi közlekedési megállapodásokról a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000128/2016 – B8-1807/2016),

—	tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

mivel az európai légi közlekedési stratégiában a Bizottság javasolta, hogy kezdjenek tárgyalásokat repülésbiztonsági megállapodások megkötéséről Japánnal és Kínával, illetve uniós szintű légi közlekedési megállapodásokról Kínával, Törökországgal, Mexikóval, az Öböl menti Együttműködési Tanács hat tagállamával, Örményországgal és az ASEAN-nal;

mivel a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy megnyissa a repülésbiztonsági megállapodásokról szóló tárgyalásokat Japánnal és Kínával, valamint hogy kezdje meg az ASEAN-nal, Törökországgal, Katarral és az Egyesült Arab Emírségekkel az uniós szintű légi közlekedési megállapodásokról szóló tárgyalásokat;

C.	mivel a rendes jogalkotási eljárás hatálya alá tartozó területeket felölelő megállapodások megkötéséhez a Parlament jóváhagyása szükséges;

D.	mivel amikor a Bizottság az Unió, illetve harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek közötti megállapodásokról tárgyal, a Parlamentet „az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell”(az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdése);

E.	mivel a keretmegállapodásnak biztosítania kell az intézmények hatásköreinek és kiváltságainak a lehető leghatékonyabb és legátláthatóbb gyakorlását;

mivel a Bizottság ebben a keretmegállapodásban kötelezettséget vállalt arra, hogy tiszteletben tartja a Parlamenttel és a Tanáccsal szembeni egyenlő bánásmód elvét a jogalkotási és költségvetési ügyekben, különösen az ülésekhez való hozzáférés, valamint a hozzájárulások és egyéb információk továbbítása tekintetében;

hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a tárgyalások végén döntést tudjon hozni arról, hogy megadja-e egyetértését vagy sem, a Parlamentnek kezdettől fogva követnie kell a folyamatot; úgy ítéli meg, hogy a többi intézménynek is érdeke, hogy korai szakaszban azonosítsák és kezeljék mindazokat az aggályokat, amelyek súlyuk alapján kérdésessé tehetik a Parlament hajlandóságát egyetértésének megadására;

emlékeztet, hogy a keretmegállapodás többek között rögzíti, hogy az Európai Parlamentet a folyamatban lévő eljárásról rendelkezésre álló információ alapján és – szükség esetén – a bizalmas jelleg tiszteletben tartása mellett a kezdetektől fogva rendszeresen tájékoztatni kell a tárgyalások összes szakasza során;

elvárja a Bizottságtól, hogy tájékoztassa az illetékes bizottságot arról a szándékáról, hogy tárgyalásokat kezdeményez nemzetközi légi közlekedési megállapodások megkötéséről és módosításáról; elvárja a Bizottságtól, hogy jusson megegyezésre a Tanáccsal és a tárgyalópartnerekkel annak érdekében, hogy az Európai Parlament képviselői számára a Tanáccsal párhuzamosan és egyenrangú félként hozzáférést biztosítsanak minden releváns dokumentumhoz, beleértve a tárgyalási irányelveket és az egységes szerkezetbe foglalt szövegeket;

rámutat, hogy a fent említett információkat a keretmegállapodás 24. cikke értelmében oly módon kell továbbítani a Parlamenthez, hogy az szükség esetén véleményt tudjon nyilvánítani; határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a Parlamentnek arról, hogy a Parlament véleménye milyen módon lett figyelembe véve;

emlékeztet, hogy az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdése értelmében a Tanácsnak és a Bizottságnak kötelessége haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni a Parlamentet az eljárás valamennyi szakaszában;

elismeri, hogy amennyiben a Parlament érzékeny információkat kap a folyamatban lévő tárgyalásokról, köteles gondoskodni a teljes titoktartásról;

megállapítja, hogy eljárási szabályzata szerint a Parlament „az illetékes bizottság jelentése alapján […] ajánlásokat fogadhat el, és kérheti, hogy ezeket [a tárgyalási szakaszban lévő nemzetközi megállapodás] megkötése előtt figyelembe vegyék” (108. cikk (4) bekezdés);

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0394.

(2) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.

(3) HL C 95., 2014.4.1., 1. o.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/144

P8_TA(2016)0482

EU–Algéria-keretmegállapodás az Algéria uniós programokban való részvételét szabályozó általános elvekről ***

Az Európai Parlament 2016. december 13-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodáshoz csatolt, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság uniós programokban való részvételét szabályozó általános elvekre vonatkozó, az Európai Unió és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti keretmegállapodásról szóló jegyzőkönyv megkötésére vonatkozó tanácsi határozat tervezetéről (16152/2014 – C8-0152/2015 – 2014/0195(NLE))

(Egyetértés)

(2018/C 238/17)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (16152/2014),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodáshoz csatolt, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság uniós programokban való részvételét szabályozó általános elvekre vonatkozó, az Európai Unió és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti keretmegállapodásról szóló jegyzőkönyv tervezetére (16150/2014),

—	tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 212. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával és 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0152/2015),

—	tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0367/2016),

egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, és a tagállamok, valamint az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/145

P8_TA(2016)0483

Az Atlanti-óceán északkeleti része: mélytengeri állományok és halászat a nemzetközi vizeken ***II

Az Európai Parlament 2016. december 13-i jogalkotási állásfoglalása a mélytengeri állományoknak az Atlanti-óceán északkeleti részén történő halászatára vonatkozó egyedi feltételek és az Atlanti-óceán északkeleti részének nemzetközi vizein folytatott halászatra vonatkozó rendelkezések megállapításáról, valamint a 2347/2002/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (11625/1/2016 – C8-0427/2016 – 2012/0179(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2018/C 238/18)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (11625/1/2016 – C8-0427/2016),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. február 13-i véleményére (1),

—	tekintettel a Bizottság véleményére (COM(2016)0667),

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2012)0371) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (2),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

—	tekintettel a Halászati Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0369/2016),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogalkotási aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 133., 2013.5.9., 41. o.

(2) Elfogadott szövegek, 2013. december 10., P7_TA(2013)0539.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/146

P8_TA(2016)0484

A Parlament eljárási szabályzatának általános felülvizsgálata

Az Európai Parlament 2016. december 13-i határozata a Parlament eljárási szabályzatának általános felülvizsgálatáról (2016/2114(REG) (*1)

(2018/C 238/19)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel eljárási szabályzata 226. és 227. cikkére,

—	tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményeire (A8-0344/2016),

úgy határoz, hogy az alábbiak szerint módosítja eljárási szabályzatát;

hangsúlyozza, hogy az eljárási szabályzat ezen módosításai kellőképpen figyelembe vették a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (1) rendelkezéseit;

kéri a főtitkárt, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket a Parlament informatikai rendszereinek a módosított eljárási szabályzathoz való haladéktalan hozzáigazítása és – többek között az Unió más intézményeihez intézett írásbeli választ igénylő kérdések nyomon követésére szolgáló – megfelelő informatikai eszközök létrehozása érdekében;

úgy határoz, hogy amint az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást eltávolítják a hatályos jogszabályokból, elhagyja a 106. cikk (4) bekezdését az eljárási szabályzatból, és kéri, hogy az érintett szervezeti egységek eközben egészítsék ki az említett cikket az annak jövőbeli elhagyására utaló lábjegyzettel;

felkéri az Elnökök Értekezletét, hogy vizsgálja felül a rendes jogalkotási eljárás keretében folytatott tárgyalások magatartási kódexét annak érdekében, hogy összhangba hozza azt az e határozat eredményeként elfogadott 73–73d. cikkel;

felhívja a figyelmet az eljárási szabályzathoz csatolt mellékletek átdolgozásának szükségességére annak érdekében, hogy csak azokat a szövegeket tartalmazzák egyrészről, amelyek az érvényesség és az eljárási többségre vonatkozó szabályok tekintetében megegyeznek a szabályzat cikkeivel, másrészről a VI. mellékletet, amelyben az eljárási szabályzat végrehajtási intézkedései szerepelnek, annak ellenére, hogy e melléklet elfogadásához eltérő eljárásra és eltérő többségre van szükség; kéri a többi hatályos melléklet és a képviselők munkája szempontjából releváns további szövegek átcsoportosítását egy, az eljárási szabályzatot kísérő szabálygyűjteménybe;

rámutat arra, hogy e szabályzat módosításai az elfogadásukat követő plenáris ülés első napján lépnek hatályba, az alábbiak kivételével:

a)	a 212. cikk (1) és (2) bekezdésének – amely a parlamentközi küldöttségek összetételére vonatkozik – módosítása, amely a meglévő küldöttségek tekintetében a 2019-ben tartandó következő európai parlamenti választásokat követő első plenáris ülés megnyitásakor lép hatályba;

b)	a bizottságok összetételéről szóló 199. cikk módosítása, valamint a póttagokról szóló 200. cikk törlése, amelyek a 2019-ben tartandó következő európai parlamenti választásokat követő első plenáris ülés megnyitásakor lép hatályba.

Rámutat továbbá arra, hogy a 196. cikknek, a 197. cikk (1) bekezdésének és a 198. cikk (3) bekezdésének módosítása ellenére, a vizsgálóbizottságok és különbizottságok tagjai megválasztásának jelenlegi módja marad hatályban a 2019-ben tartandó következő európai parlamenti választásokat követő első plenáris ülés megnyitásáig.

felszólít annak megfontolására, hogy az eljárási szabályzat a belső költségvetési eljárások tekintetében további felülvizsgálat tárgyát képezze;

úgy határoz, hogy a képviselőknek legkésőbb a változások hatálybalépésétől számított hat hónapon belül ki kell igazítaniuk a pénzügyi érdekeltségeikről szóló nyilatkozatukat, hogy az tükrözze az I. melléklet 4. cikkének változásait; kéri Elnökségét és főtitkárát, hogy az említett hatálybalépéstől számított három hónapon belül hozzák meg a megfelelő intézkedéseket, hogy a képviselők ezt a kiigazítást el tudják végezni; úgy határoz, hogy az e határozat elfogadásának napján hatályban lévő eljárási szabályzat rendelkezései alapján benyújtott nyilatkozatok az említett hatálybalépést követően hat hónapig érvényesek maradnak; emellett úgy határoz, hogy ez utóbbi rendelkezések minden olyan képviselő esetében is alkalmazandók, akik ugyanezen idő alatt lépnek hivatalba;

10.

kritikával illeti a szavazáshoz fűzött indokolásokkal, a plenáris ülésen elhangzott felszólalásokkal, a parlamenti kérdésekkel, módosításokkal és állásfoglalási indítványokkal kapcsolatos, a Parlament honlapján közzétett statisztikai adatokat, amelyek célja látszólag annak igazolása– olyan platformokon, mint például a MEPRanking –, hogy melyik képviselő feltételezhetően „aktív”; felhívja Elnökségét arra, hogy hagyjon fel azzal, hogy csupán a nyers számokat ismerteti statisztikai formában, és hogy megfelelőbb kritériumokat vegyen figyelembe egy képviselő „aktívként” való meghatározása tekintetében;

11.

kéri az Alkotmányügyi Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 168a. cikket a küszöbök új meghatározásai tekintetében, és az említett cikk hatálybalépése után egy évvel vizsgálja felül a küszöbök alkalmazását az egyes cikkek tekintetében;

12.

utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Módosítás 1

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

2. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
2. cikk	2. cikk
A szabad mandátum	A szabad mandátum
Az Európai Parlament képviselői megbízatásukat szabadon gyakorolják. A képviselőket semmiféle utasítás nem köti, és nem kapnak kötött mandátumot.	Az 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikke (1) bekezdésével valamint az európai parlamenti képviselők statútumának 2. cikke (1) bekezdésével és 3 . cikke (1) bekezdésével összhangban a képviselők megbízatásukat függetlenül és szabadon gyakorolják, semmiféle utasítás nem köti őket , és nem kapnak kötött mandátumot.

Módosítás 2

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

3. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
3. cikk	3. cikk
A mandátumvizsgálat	A mandátumvizsgálat
(1) Az európai parlamenti választások után az elnök felkéri a tagállamok illetékes hatóságait, hogy késedelem nélkül értesítsék a Parlamentet a megválasztott képviselők nevéről annak érdekében, hogy a választásokat követő első ülés megnyitásakor valamennyi képviselő elfoglalhassa helyét a Parlamentben.	(1) Az európai parlamenti választások után az elnök felkéri a tagállamok illetékes hatóságait, hogy késedelem nélkül értesítsék a Parlamentet a megválasztott képviselők nevéről annak érdekében, hogy a választásokat követő első ülés megnyitásakor valamennyi képviselő elfoglalhassa helyét a Parlamentben.
Az elnök egyúttal felhívja e hatóságok figyelmét az 1976. szeptember 20-i okmány vonatkozó rendelkezéseire, és felkéri őket, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket az európai parlamenti képviselői megbízatással való bármilyen összeférhetetlenség elkerülése érdekében.	Az elnök egyúttal felhívja e hatóságok figyelmét az 1976. szeptember 20-i okmány vonatkozó rendelkezéseire, és felkéri őket, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket az európai parlamenti képviselői megbízatással való bármilyen összeférhetetlenség elkerülése érdekében.
(2) Minden képviselő, akinek a megválasztásáról értesítették a Parlamentet, parlamenti helyének elfoglalását megelőzően írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy az 1976. szeptember 20-i okmány 7. cikkének (1) vagy (2) bekezdése értelmében nincs más olyan tisztsége, amely összeférhetetlen az európai parlamenti képviselői megbízatással. A parlamenti választásokat követően ezt a nyilatkozatot – amennyiben lehetséges – a Parlament alakuló ülését megelőzően legkésőbb hat nappal meg kell tenni. A képviselői mandátum vizsgálatának befejezéséig, illetve bármely vitás ügyben történő határozat meghozataláig, és feltéve, hogy a képviselő előzőleg aláírta az említett írásbeli nyilatkozatot, a képviselő elfoglalhatja helyét a Parlamentben és szerveiben, és minden ehhez kapcsolódó jog megilleti.	(2) Minden képviselő, akinek a megválasztásáról értesítették a Parlamentet, parlamenti helyének elfoglalását megelőzően írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy az 1976. szeptember 20-i okmány 7. cikkének (1) vagy (2) bekezdése értelmében nincs más olyan tisztsége, amely összeférhetetlen az európai parlamenti képviselői megbízatással. A parlamenti választásokat követően ezt a nyilatkozatot – amennyiben lehetséges – a Parlament alakuló ülését megelőzően legkésőbb hat nappal meg kell tenni. A képviselői mandátum vizsgálatának befejezéséig, illetve bármely vitás ügyben történő határozat meghozataláig, és feltéve, hogy a képviselő előzőleg aláírta az említett írásbeli nyilatkozatot, a képviselő elfoglalhatja helyét a Parlamentben és szerveiben, és minden ehhez kapcsolódó jog megilleti.
Ha a nyilvánosság számára rendelkezésre álló forrásokból igazolható tények alapján megállapításra kerül, hogy a képviselő az európai parlamenti képviselői megbízatással az 1976. szeptember 20-i okmány 7. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében összeférhetetlen tisztséggel rendelkezik, a Parlament – az elnöke által nyújtott tájékoztatás alapján – megállapítja a képviselői hely megüresedését.	Ha a nyilvánosság számára rendelkezésre álló forrásokból igazolható tények alapján megállapításra kerül, hogy a képviselő az európai parlamenti képviselői megbízatással az 1976. szeptember 20-i okmány 7. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében összeférhetetlen tisztséggel rendelkezik, a Parlament – az elnöke által nyújtott tájékoztatás alapján – megállapítja a képviselői hely megüresedését.
(3) Az illetékes mandátumvizsgáló bizottság jelentése alapján a Parlament haladéktalanul megvizsgálja a mandátumokat, és határoz az újonnan megválasztott képviselők mandátumának érvényességéről, valamint az 1976. szeptember 20-i okmány rendelkezéseinek értelmében minden más, a Parlament hatáskörébe utalt vitáról, kivéve azokat, amelyek a nemzeti választási törvényeken alapulnak .	(3) Az illetékes bizottság jelentése alapján a Parlament haladéktalanul megvizsgálja a mandátumokat és határoz az újonnan megválasztott képviselők mandátumának érvényességéről, valamint az 1976. szeptember 20-i okmány rendelkezéseinek értelmében minden más, a Parlament hatáskörébe utalt vitáról, kivéve azokat, amelyek az említett okmány értelmében az abban említett nemzeti szabályok kizárólagos hatálya alá tartoznak .
	A bizottság jelentése a tagállamoknak a választások teljes eredményét tartalmazó hivatalos értesítésén alapul, amely tartalmazza a megválasztott jelöltek és a lehetséges helyettesek neveit a szavazási eredmények szerinti rangsorban.
	A képviselői mandátum kizárólag abban az esetben nyilvánítható érvényesnek, ha az e cikk, valamint az ezen eljárási szabályzat I. melléklete szerint szükséges írásbeli nyilatkozatokat megtették.
(4) A bizottság jelentése a tagállamoknak a választások teljes eredményét tartalmazó hivatalos értesítésén alapul, amely tartalmazza a megválasztott jelöltek és a lehetséges helyettesek neveit a szavazási eredmények szerinti rangsorban.
A képviselői mandátum kizárólag abban az esetben nyilvánítható érvényesnek, ha az e cikk, valamint az e szabályzat I. melléklete szerint szükséges írásbeli nyilatkozatokat megtették.
A képviselők mandátumának érvényességét érintő bármely vitában a Parlament az illetékes bizottság jelentése alapján bármikor határozhat.	(4) Az illetékes bizottság javaslata alapján a Parlament késedelem nélkül megvizsgálja a leköszönő képviselőket felváltó egyéni képviselők mandátumát, továbbá a képviselők mandátumának érvényességét érintő bármely vitában bármikor határozhat.
(5) Ha a képviselői mandátum az ugyanazon a listán szereplő jelöltek visszalépésének eredményeképp jött létre, a bizottság megbizonyosodik arról, hogy a visszalépésekre az 1976. szeptember 20-i okmány és a 4. cikk (3) bekezdése szellemének és betűjének megfelelően került-e sor.	(5) Ha a képviselői mandátum az ugyanazon a listán szereplő jelöltek visszalépésének eredményeképp jött létre, a bizottság megbizonyosodik arról, hogy a visszalépésekre az 1976. szeptember 20-i okmány és a 4. cikk (3) bekezdése szellemének és betűjének megfelelően került-e sor.
(6) A bizottság gondoskodik arról, hogy mind a tagállamok, mind az Unió hatóságai haladéktalanul továbbítsanak a Parlamenthez minden olyan információt, amely bármely európai parlamenti képviselő feladatainak teljesítését vagy a helyettesek rangsorolását befolyásolhatja, kinevezés esetén megjelölve a hatályba lépés időpontját.	(6) A bizottság gondoskodik arról, hogy mind a tagállamok, mind az Unió hatóságai haladéktalanul továbbítsanak a Parlamenthez minden olyan információt, amely bármely európai parlamenti képviselő megválaszthatóságát, vagy a helyettesek megválaszthatóságát vagy rangsorolását befolyásolhatja, kinevezés esetén megjelölve a hatályba lépés időpontját.
Ha a tagállamok illetékes hatóságai olyan eljárást kezdeményeznek, amely egy képviselőnek hivatalától való megfosztásával járhat, az elnök az eljárás állásáról rendszeres tájékoztatást kér. Az elnök az ügyet az illetékes bizottság elé utalja, amelynek javaslatára a Parlament az ügyben álláspontot alakíthat ki.	Ha a tagállamok illetékes hatóságai olyan eljárást kezdeményeznek, amely egy képviselőnek hivatalától való megfosztásával járhat, az elnök az eljárás állásáról rendszeres tájékoztatást kér. Az elnök az ügyet az illetékes bizottság elé utalja, amelynek javaslatára a Parlament az ügyben álláspontot alakíthat ki.

Módosítás 3

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

4. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

4. cikk

A képviselői megbízatás időtartama

(1) A képviselők megbízatása az 1976. szeptember 20-i okmányban megállapítottak szerint kezdődik és szűnik meg. A megbízatás a képviselő halálával vagy lemondásával is megszűnik.

(1) A képviselők megbízatása az 1976. szeptember 20-i okmány 5. és 13. cikkében megállapítottak szerint kezdődik és szűnik meg.

(2) A képviselők a választásokat követő első parlamenti ülés megnyitásáig maradnak hivatalban.

(3) A megbízatásáról lemondó képviselő értesíti az elnököt a lemondásról és a lemondás hatálybalépésének időpontjáról, amely nem haladhatja meg az értesítéstől számított 3 hónapot. Az értesítés a főtitkár vagy képviselője jelenlétében elkészített hivatalos jegyzőkönyv formájában történik, amelyet a főtitkár vagy képviselője, továbbá az érintett képviselő aláírnak, és haladéktalanul benyújtanak az illetékes bizottsághoz, amely a kérdést a dokumentum kézhezvételét követő első ülésén napirendre tűzi.

Ha az illetékes bizottság úgy ítéli meg, hogy a lemondás nem az 1976. szeptember 20-i okmány szellemének és betűjének megfelelően történt, erről tájékoztatja a Parlamentet , hogy az határozhasson: megállapítja-e az üresedést .

Ha az illetékes bizottság úgy ítéli meg, hogy a lemondás az 1976. szeptember 20-i okmánynak megfelelően történt, a lemondó képviselő által a hivatalos jegyzőkönyvben megjelölt időponttól kezdődő hatállyal megállapítják a képviselői hely megüresedését , valamint az elnök tájékoztatja erről a Parlamentet .

Ellenkező esetben a képviselői hely üresedését a lemondó képviselő által a hivatalos jegyzőkönyvben megjelölt időponttól kezdődő hatállyal állapítják meg. A Parlament e tárgyban nem szavaz .

Ha az illetékes bizottság úgy ítéli meg, hogy a lemondás nem az 1976. szeptember 20-i okmánynak megfelelően történt, javasolja a Parlamentnek, hogy ne állapítsa meg a képviselői hely megüresedését .

Bizonyos kivételes körülmények fennállásának esetére egyszerűsített eljárást vezettek be, különösen ha a lemondás hatálybalépése és az illetékes bizottság első ülése között egy vagy több plenáris ülést tartanak, és – mivel képviselői hely üresedését nem állapították meg – az a képviselőcsoport, amelyhez a lemondó képviselő tartozik, nem képes ezeken az üléseken a képviselő megfelelő helyettesítéséről gondoskodni. Ezen eljárás alapján az illetékes bizottság ilyen ügyekkel megbízott előadójának hatásköre van a rendelkezésnek megfelelően benyújtott bármely lemondás azonnali megvizsgálására, és abban az esetben, ha a bejelentés mérlegelésének késedelme hátránnyal járhatna, az ügyet a bizottság elnökének hatáskörébe utalja, és felkéri, hogy a (3) bekezdés szerint

—	a bizottság nevében tájékoztassa a Parlament elnökét a képviselői hely megüresedésének megállapíthatóságáról, vagy

—	hívjon össze rendkívüli bizottsági ülést az előadó által megállapított problémák megvizsgálására.

(3a) Ha az illetékes bizottságnak nincs kitűzve a következő plenáris ülést megelőzően ülése, az illetékes bizottság előadója haladéktalanul megvizsgálja a megfelelően bejelentett bármely lemondást. Ha a bejelentés megvizsgálásának késedelme hátránnyal járhatna, az előadó az ügyet a bizottság elnöke elé utalja, és felkéri, hogy a (3) bekezdés szerint:

—	a bizottság nevében tájékoztassa az elnököt a képviselői hely megüresedésének megállapíthatóságáról; vagy

—	hívjon össze rendkívüli bizottsági ülést az előadó által megállapított problémák megvizsgálására;

(4) Ha az adott tagállam illetékes hatósága valamely európai parlamenti képviselő képviselői megbízatásának megszűnéséről értesíti az elnököt a tagállam törvényi rendelkezései értelmében, akár az 1976. szeptember 20-i okmány 7. cikke ( 3 ) bekezdésének értelmében fennálló összeférhetetlenség, akár a képviselői megbízatás ezen okmány 13. cikke (3) bekezdésének értelmében történő visszavonása miatt , az elnök értesíti a Parlamentet a megbízatásnak a tagállam által bejelentett időpontban történő megszűnéséről , és felkéri a tagállamot a megüresedett képviselői hely késedelem nélküli betöltésére .

(4) Ha egy tagállam vagy az Unió illetékes hatóságai vagy az érintett képviselő az 1976. szeptember 20-i okmány 7. cikkének ( 1 ) vagy (2) bekezdése értelmében az európai parlamenti képviselői megbízatással összeférhetetlen kinevezésről vagy megválasztásról értesíti az elnököt , az elnök erről tájékoztatja a Parlamentet , amely megállapítja a képviselői helynek az összeférhetetlenség időpontjától történő megüresedését .

Ha a tagállam vagy az Unió illetékes hatóságai vagy az érintett képviselő az 1976. szeptember 20-i okmány 7. cikkének ( 1 ) vagy (2) bekezdése értelmében az európai parlamenti képviselői megbízatással összeférhetetlen kinevezésről vagy megválasztásról értesítik az elnököt , az elnök tájékoztatja a Parlamentet, amely megállapítja a képviselői hely megüresedését .

Ha a tagállam illetékes hatóságai értesítik az elnököt valamely európai parlamenti képviselő képviselői megbízatásának akár az 1976. szeptember 20-i okmány 7. cikke ( 3 ) bekezdésének megfelelő tagállami törvényi rendelkezések értelmében fennálló összeférhetetlenség miatti, akár a képviselői megbízatásnak az említett okmány 13. cikke (3) bekezdésének értelmében történő visszavonása miatti megszűnéséről , az elnök tájékoztatja a Parlamentet a megbízatásnak a tagállam által bejelentett időpontban történő megszűnéséről. Ha nem jelentenek be ilyen időpontot, a megbízatás megszűnésének időpontja a tagállam általi értesítés időpontjával azonos.

(5) A tagállam vagy az Unió hatóságai értesítik az elnököt minden olyan feladatról , amellyel egy képviselőt megbízni szándékoznak. Az elnök az illetékes bizottság hatáskörébe utalja annak vizsgálatát, hogy a javasolt feladat összeegyeztethető-e az 1976. szeptember 20-i okmány szellemével és betűjével. Az elnök tájékoztatja a Parlamentet, az érintett képviselőt és az illetékes hatóságokat a bizottság következtetéseiről.

(5) Ha a tagállam vagy az Unió hatóságai olyan feladatról értesítik az elnököt, amellyel egy képviselőt megbízni szándékoznak, az elnök az illetékes bizottság hatáskörébe utalja annak vizsgálatát, hogy a javasolt feladat összeegyeztethető-e az 1976. szeptember 20-i okmánnyal, továbbá tájékoztatja a Parlamentet, az érintett képviselőt és az érintett hatóságokat a bizottság következtetéseiről.

(6) A következők tekintendők a képviselői megbízatás megszűnése, illetve a képviselői hely megüresedése időpontjának:

—	lemondás esetén: az a nap, amelyen a lemondás bejelentéséről felvett jegyzőkönyv alapján a Parlament a képviselői hely megüresedését megállapítja;

—	az 1976. szeptember 20-i okmány 7. cikkének (1) vagy (2) bekezdése értelmében az európai parlamenti képviselői megbízatással összeférhetetlen kinevezés vagy megválasztás esetén: a tagállamok vagy az Unió illetékes hatóságai vagy az érintett képviselő által közölt időpont.

(7) Ha a Parlament a képviselői hely megüresedését megállapította, erről tájékoztatja az érintett tagállamot, és felkéri a képviselői hely késedelem nélküli betöltésére.

(7) Ha a Parlament a képviselői hely megüresedését megállapította, az elnök erről tájékoztatja az érintett tagállamot, és felkéri a képviselői hely késedelem nélküli betöltésére.

(8) Képviselői kinevezés érvényességét érintő vitában – ha a képviselő mandátumát már megvizsgálták – az ügyet az illetékes bizottsághoz utalják, amely haladéktalanul és legkésőbb a következő ülés megkezdéséig jelentést tesz a Parlamentnek.

(9) Ha a megbízatás elfogadása vagy az arról történő lemondás nyilvánvalóan tárgyi tévedésen vagy akarathibán alapul, a Parlament fenntartja a jogot, hogy a megvizsgált mandátumot érvénytelennek nyilvánítsa , illetve a képviselői hely megüresedésének megállapítását megtagadja .

(9) Ha a megbízatás elfogadása vagy az arról történő lemondás nyilvánvalóan tárgyi tévedésen vagy akarathibán alapul, a Parlament a megvizsgált mandátumot érvénytelennek nyilváníthatja , illetve megtagadhatja a képviselői hely megüresedésének megállapítását.

Módosítás 4

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

5. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
5. cikk	5. cikk
Kiváltságok és mentességek	Kiváltságok és mentességek
(1) A képviselők az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvben foglaltaknak megfelelően kiváltságokat és mentességeket élveznek .	(1) A képviselők az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvben meghatározott kiváltságokat és mentességeket élvezik .
(2) A parlamenti mentelmi jog nem a képviselők személyes kiváltsága, hanem a teljes Parlament és az egyes képviselők függetlenségének biztosítéka.	(2) A kiváltságokra és mentességekre vonatkozó hatáskörének gyakorlása során a Parlament fellép annak érdekében, hogy demokratikus jogalkotó gyűlésként megőrizze integritását és biztosítsa képviselői függetlenségét feladataik ellátása során. A parlamenti mentelmi jog nem a képviselők személyes kiváltsága, hanem a teljes Parlament és az egyes képviselők függetlenségének biztosítéka.
(3) A Parlament Elnöke a képviselők részére a megválasztásukról szóló értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul a tagállamok területén történő szabad mozgást lehetővé tevő igazolványt állít ki .	(3) Az Európai Unió a képviselő kérelmére és a Parlament elnökének jóváhagyásával európai uniós laissez-passer igazolványt állít ki a képviselő részére , amely lehetővé teszi a képviselő számára a tagállamok és az azt érvényes úti okmányként elismerő más országok területén történő szabad mozgást.
	(3a) Feladatainak ellátása céljából minden képviselőnek joga van tevékenyen részt venni a Parlament bizottságainak és küldöttségeinek munkájában ezen eljárási szabályzat rendelkezéseivel összhangban.
(4) A képviselőknek jogukban áll a Parlament vagy a bizottságok birtokában levő bármely iratba betekinteni, kivéve a személyes iratokat és számlákat, amelyekbe kizárólag az érintett képviselők tekinthetnek be. Az eljárási szabályzat VII . melléklete rendelkezik az e szabály alóli kivételekről azon dokumentumokkal kapcsolatos eljárás tekintetében, amelyekhez a nyilvános hozzáférés az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően a megtagadható.	(4) A képviselőknek jogukban áll a Parlament vagy a bizottságok birtokában levő bármely iratba betekinteni, kivéve a személyes iratokat és számlákat, amelyekbe kizárólag az érintett képviselők tekinthetnek be. Az eljárási szabályzat 210a . cikke rendelkezik az e szabály alóli kivételekről azon dokumentumokkal kapcsolatos eljárás tekintetében, amelyekhez a nyilvános hozzáférés az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően a megtagadható.
	Az Elnökség jóváhagyásával, indokolással ellátott határozattal egy képviselőtől meg lehet tagadni valamely dokumentumba való betekintést, ha az Elnökség a képviselő meghallgatása után arra a következtetésre jut, hogy a betekintés a Parlament intézményi érdekeinek vagy a közérdeknek az elfogadhatatlan sérelméhez vezetne, és hogy a betekintést a képviselő magán és személyes jellegű indítékból kéri. A képviselő az ilyen határozat ellen az arról történő értesítéstől számított egy hónapon belül írásbeli panaszt tehet. Csak az indoklással ellátott írásbeli panaszok elfogadhatók. A panaszról a Parlament a benyújtását követő ülésen, vita nélkül határoz.

Módosítás 5

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

6. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

6. cikk

A mentelmi jog felfüggesztése

(1) Hatáskörének gyakorlása során a kiváltságok és a mentességek tekintetében a Parlament fellép annak érdekében, hogy demokratikus jogalkotó gyűlésként megőrizze integritását és biztosítsa a képviselők függetlenségét feladataik teljesítése során. A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmeket az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 7., 8. és 9. cikke és az e cikkben említett elvek alapján kell értékelni.

(1) A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmeket az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 7., 8. és 9. cikke és az 5. cikk (2) bekezdésében említett elvek alapján kell értékelni.

(2) Ha egy képviselőnek tanúként vagy szakértőként kell megjelennie, nem szükséges kérni a mentelmi jog felfüggesztését, feltéve hogy

—	a képviselőnek nem olyan napon vagy időpontban kell megjelennie, amely parlamenti feladatainak teljesítését akadályozza vagy hátráltatja, vagy lehetősége van írásban, illetve olyan más formában nyilatkozatot tenni, amely parlamenti kötelezettségeinek ellátásában nem hátráltatja; továbbá

—	a képviselőnek nem olyan napon vagy időpontban kell megjelennie, amely parlamenti feladatainak teljesítését akadályozza vagy hátráltatja, vagy lehetősége van írásban, illetve olyan más formában nyilatkozatot tenni, amely parlamenti kötelezettségeinek ellátásában nem hátráltatja; továbbá

—	a képviselőt nem kötelezik arra, hogy olyan bizalmas értesülésre vonatkozó vallomást tegyen, amelyhez képviselői megbízatásának gyakorlása során jutott, és amelyet nem kíván a nyilvánosság elé tárni.

—	a képviselőt nem kötelezik arra, hogy olyan bizalmas értesülésre vonatkozó vallomást tegyen, amelyhez képviselői megbízatásának gyakorlása során jutott, és amelyet nem kíván a nyilvánosság elé tárni.

Módosítás 6

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

7. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
7. cikk	7. cikk
A kiváltságok és a mentelmi jog fenntartása	A kiváltságok és a mentelmi jog fenntartása
(1) Azokban az esetekben, amikor a tagállami hatóságok feltehetőleg megsértették egy képviselő vagy volt képviselő kiváltságait és mentességeit, határozat meghozatala iránti kérelem nyújtható be a Parlamenthez a 9. cikk (1) bekezdésének megfelelően, arra vonatkozóan, hogy ténylegesen megsértették-e ezeket a kiváltságokat és mentességeket .	(1) Azokban az esetekben, amikor a tagállami hatóságok feltehetőleg megsértették vagy meg fogják sérteni egy képviselő vagy volt képviselő kiváltságait és mentességeit, határozat meghozatala iránti kérelem nyújtható be a Parlamenthez a 9. cikk (1) bekezdésének megfelelően, arra vonatkozóan, hogy ezen kiváltságokat és mentességeket megsértették-e vagy valószínű-e, hogy meg fogják sérteni .
(2) A kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló kérelem elsősorban akkor nyújtható be, ha úgy ítélik meg, hogy a körülmények a képviselő szabad mozgására vonatkozó igazgatási vagy egyéb korlátozást jelentenek a parlamenti ülésekre való utazás vagy az onnan történő elutazás tekintetében, illetve a képviselői feladatai ellátásának keretében történő véleménynyilvánítás vagy szavazás tekintetében, illetve ha azok az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 9. cikkének hatálya alá tartoznak .	(2) A kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló kérelem elsősorban akkor nyújtható be, ha úgy ítélik meg, hogy a körülmények a képviselő szabad mozgására vonatkozó igazgatási vagy egyéb korlátozást jelentenének a parlamenti ülésekre való utazás vagy az onnan történő elutazás tekintetében, illetve a képviselői feladatai ellátásának keretében történő véleménynyilvánítás vagy szavazás tekintetében, illetve ha azok az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 9. cikkének hatálya alá tartoznának .
(3) A képviselőt megillető kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló kérelem nem fogadható el, ha ugyanazon bírósági eljárás tekintetében korábban az érintett képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére vagy fenntartására irányuló kérelmet nyújtottak be, függetlenül attól, hogy a kérelem benyújtásának időpontjában meghozták-e a határozatot.	(3) A képviselőt megillető kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló kérelem nem fogadható el, ha ugyanazon tényállás tekintetében korábban az érintett képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére vagy fenntartására irányuló kérelmet nyújtottak be, függetlenül attól, hogy a kérelem benyújtásának időpontjában meghozták-e a határozatot.
(4) A képviselőt megillető kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló kérelem nem vizsgálható meg, ha ugyanazon bírósági eljárás tekintetében korábban az érintett képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmet nyújtottak be.	(4) A képviselőt megillető kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló kérelem nem vizsgálható meg, ha ugyanazon tényállás tekintetében korábban az érintett képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmet nyújtottak be.
(5) Azokban az esetekben, amikor a képviselő kiváltságai és mentességei fenntartásának elutasításáról szóló határozatot hoztak, a képviselő új bizonyíték benyújtása mellett a határozat felülvizsgálatát kérheti. A felülvizsgálatra irányuló kérelem elfogadhatatlan, ha az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikke értelmében hozott határozat ellen eljárást indítottak, vagy ha az elnök véleménye szerint a bemutatott új bizonyíték nem eléggé megalapozott ahhoz, hogy alátámassza a felülvizsgálatot.	(5) Azokban az esetekben, amikor a képviselő kiváltságai és mentességei fenntartásának elutasításáról szóló határozatot hoztak, a képviselő kivételes esetben új bizonyíték benyújtásával a 9. cikk (1) bekezdésével összhangban a határozat felülvizsgálatát kérheti. A felülvizsgálatra irányuló kérelem elfogadhatatlan, ha az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikke értelmében hozott határozat ellen eljárást indítottak, vagy ha az elnök véleménye szerint a bemutatott új bizonyíték nem eléggé megalapozott ahhoz, hogy alátámassza a felülvizsgálatot.

Módosítás 7

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

9. cikk

Módosítás 8

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

10. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
10. cikk	törölve
A képviselői statútum végrehajtása
Az európai parlamenti képviselők statútumát és annak bármilyen módosítását a Parlament fogadja el az illetékes bizottság javaslata alapján. A 150. cikk (1) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó. Az Elnökség feladata a szabályok alkalmazása és a pénzügyi keretek megállapítása az éves költségvetés alapján.

Módosítás 9 és 314

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

11. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

11. cikk

A képviselők pénzügyi érdekeltségei , magatartási szabályok, kötelező átláthatósági nyilvántartás és a Parlamentbe való belépés

A képviselők pénzügyi érdekeltségei és magatartási szabályok

(1) A Parlament az Európai Unió működéséről szóló szerződés 232. cikkével összhangban a képviselők pénzügyi érdekeltségeire vonatkozó átláthatósági szabályokat határoz meg a képviselők többsége által elfogadott magatartási kódex formájában, amelyet mellékletként csatolni kell az eljárási szabályzathoz (1).

(1) A Parlament a képviselők pénzügyi érdekeltségeire vonatkozó átláthatósági szabályokat határoz meg a képviselők többsége által elfogadott magatartási kódex formájában, amelyet mellékletként csatolni kell ezen eljárási szabályzathoz (1).

A szabályok semmilyen módon nem hátráltathatják vagy korlátozhatják a képviselőt hivatali tevékenysége, illetve bármely ehhez kapcsolódó politikai vagy egyéb tevékenysége gyakorlásában.

A szabályok más módon nem hátráltathatják vagy korlátozhatják a képviselőt hivatali tevékenysége, illetve bármely ehhez kapcsolódó politikai vagy egyéb tevékenysége gyakorlásában.

(1a) A képviselőknek be kell vezetniük azt a következetes gyakorlatot, hogy csak az átláthatósági nyilvántartásba felvett érdekképviselőkkel tárgyalnak (1a) .

(2) A képviselők magatartását kölcsönös tiszteletnek kell jellemeznie, az Európai Unió alapvető dokumentumaiban meghatározott értékeken és elveken kell nyugodnia, meg kell őriznie a Parlament méltóságát , és nem akadályozhatja a parlamenti munka zökkenőmentességét végzését, sem pedig a nyugalmat a Parlament épületeiben. A képviselők betartják a bizalmas információk kezelésére vonatkozó parlamenti szabályokat .

(2) A képviselők magatartását kölcsönös tiszteletnek kell jellemeznie, annak a Szerződésekben és különösen az Alapjogi Chartában meghatározott értékeken és elveken kell nyugodnia, és meg kell őriznie a Parlament méltóságát. Nem akadályozhatja továbbá a parlamenti munka zökkenőmentes végzését, a biztonság és rend fenntartását a Parlament épületeiben , vagy a Parlament berendezéseinek működését .

A képviselők a parlamenti viták során nem használhatnak rágalmazó, rasszista vagy idegengyűlölő nyelvezetet vagy nem tanúsíthatnak ilyen magatartást, továbbá ezzel összefüggésben nem mutathatnak fel transzparenseket.

A képviselők betartják a bizalmas információk kezelésére vonatkozó parlamenti szabályokat.

A fenti normák és szabályok be nem tartása a 165., 166. és 167. cikknek megfelelő intézkedések alkalmazásához vezethet.

(3) E cikk alkalmazása semmilyen módon nem befolyásolhatja a parlamenti viták élénkségét, sem a képviselők szólásszabadságát.

(3) E cikk alkalmazása más módon nem befolyásolhatja a parlamenti viták élénkségét, sem a képviselők szólásszabadságát.

E cikk alkalmazása a képviselők az elsődleges jog és a képviselői statútum szerinti előjogainak teljes körű tiszteletben tartásán alapul.

E cikk alkalmazása megfelel az átláthatóság elvének és garantálja, hogy a képviselők tudomására hozzák a tárgyban hozott intézkedéseket, és egyenként tájékoztassák őket jogaikról és kötelezettségeikről.

(3a) Ha valamely képviselő alkalmazásában álló személy, illetve más olyan személy, aki a képviselő közbenjárására kapott hozzáférést a Parlament épületeihez vagy berendezéseihez, megsérti a (2) cikkben foglalt magatartási szabályokat, a 166. cikkben meghatározott szankciók adott esetben az érintett képviselővel szemben is kiszabhatók.

(4) Minden parlamenti ciklus kezdetén a quaestorok meghatározzák az egyes képviselők által akkreditálható asszisztensek (akkreditált asszisztensek) legmagasabb számát .

(4) Az egyes képviselők által akkreditálható asszisztensek legmagasabb számát a quaestorok határozzák meg .

(5) A hosszú ideig érvényes belépőkártyáknak az uniós intézmények személyzeti állományához nem tartozó személyek részére való kiállításáért a quaestorok felelnek. E belépőkártyák legfeljebb egy évig érvényesek és megújíthatók. E belépőkártyák használatának módját az Elnökség határozza meg.

E belépőkártyák kiállíthatók:

—	azon személyek részére, akik szerepelnek az átláthatósági nyilvántartásban (2) , vagy akik az abban nyilvántartott szervezetek képviselői vagy alkalmazottai; a nyilvántartásba vétel azonban nem jogosít fel automatikusan az ilyen belépőkártyára;

—	azon személyek részére, akik rendszeresen be kívánnak lépni a Parlament épületeibe, azonban nem tartoznak az átláthatósági nyilvántartás létrehozásáról szóló megállapodás (3) hatálya alá;

—	a képviselők helyi asszisztensei részére, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága tagjainak asszisztensei részére.

(6) Az átláthatósági nyilvántartásban nyilvántartott szervezetek és személyek a Parlamenttel fennálló kapcsolataik során kötelesek betartani a következőket:

—	a megállapodáshoz csatolt magatartási kódex (4) ;

—	a megállapodásban meghatározott eljárások és egyéb kötelezettségek; és

—	e cikk rendelkezései és végrehajtási rendelkezései.

(7) A quaestorok határozzák meg, hogy a magatartási kódex miként alkalmazandó a hosszú ideig érvényes belépőkártyával rendelkező, azonban a megállapodás hatálya alá nem tartozó személyekre.

(8) A belépőkártyák visszavonására a quaestorok indokolt határozata alapján a következő esetekben kerül sor:

—	az átláthatósági nyilvántartásból való törlés, kivéve, ha nyomós okok szólnak a visszavonás ellen;

—	a (6) bekezdésben foglalt kötelezettségek súlyos megszegése.

(9) Az Elnökség a főtitkár javaslatára meghozza az átláthatósági nyilvántartás megvalósításához szükséges intézkedéseket a nyilvántartás létrehozásáról szóló megállapodás rendelkezéseivel összhangban.

Az (5)–(8) bekezdés végrehajtási rendelkezéseit melléklet határozza meg (5) .

(10) A magatartási kódexet, valamint a volt képviselők jogait és kiváltságait az Elnökség határozata állapítja meg. A volt képviselőkkel szemben nem alkalmazható megkülönböztető bánásmód.

Módosítás 10

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

12. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
12. cikk	12. cikk
Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által végzett belső vizsgálatok	Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által végzett belső vizsgálatok
A Parlamentben az eljárási szabályzathoz mellékelt (6) parlamenti határozat értelmében az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodásban megállapított közös szabályokat kell alkalmazni, amelyek tartalmazzák a hivatal által végzett vizsgálatok zavartalanságának biztosításához szükséges intézkedéseket.	A csalás, a korrupció és a Közösség érdekeit sértő jogellenes tevékenységek elleni küzdelemmel kapcsolatos belső vizsgálatok feltételeiről szóló, 1999. november 18-i parlamenti határozat értelmében az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodásban megállapított közös szabályokat kell alkalmazni, amelyek tartalmazzák a hivatal által végzett vizsgálatok zavartalanságának biztosításához szükséges intézkedéseket.

Módosítás 11

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

13. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
13. cikk	13. cikk
Megfigyelők	Megfigyelők
(1) Az Európai Unióhoz való csatlakozási szerződés aláírásakor az elnök az Elnökök Értekezletének jóváhagyásával felkérheti a csatlakozó ország parlamentjét, hogy az adott országnak járó képviselői helyekkel megegyező számú, a nemzeti parlamentben képviselői tisztet betöltő megfigyelőt küldjön az Európai Parlamentbe.	(1) Az Európai Unióhoz való csatlakozási szerződés aláírásakor az elnök az Elnökök Értekezletének jóváhagyásával felkérheti a csatlakozó ország parlamentjét, hogy az adott országnak járó képviselői helyekkel megegyező számú, a nemzeti parlamentben képviselői tisztet betöltő megfigyelőt küldjön az Európai Parlamentbe.
(2) A megfigyelők a csatlakozási szerződés hatálybalépéséig részt vesznek a Parlament munkájában, és jogukban áll a bizottságok és képviselőcsoportok ülésein felszólalni. Szavazati joguk nincs, és választott tisztséget sem tölthetnek be a Parlamentben. Részvételük a Parlament munkájára jogkövetkezménnyel nem járhat.	(2) A megfigyelők a csatlakozási szerződés hatálybalépéséig részt vesznek a Parlament munkájában, és jogukban áll a bizottságok és képviselőcsoportok ülésein felszólalni. Szavazati joguk nincs, és választott tisztséget sem tölthetnek be a Parlamentben , továbbá nem láthatják el a Parlament külső képviseletét . Részvételük a Parlament munkájára jogkövetkezménnyel nem járhat.
(3) Megfigyelői tevékenységük során a Parlament létesítményei által nyújtott szolgáltatások igénybevétele és a felmerülő költségek megtérítése tekintetében ugyanabban a bánásmódban kell részesíteni őket, mint az európai parlamenti képviselőket.	(3) Megfigyelői tevékenységük során a Parlament létesítményei által nyújtott szolgáltatások igénybevétele és a felmerülő utazási és ellátási költségek megtérítése tekintetében ugyanabban a bánásmódban kell részesíteni őket, mint az európai parlamenti képviselőket.

Módosítás 12

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

14. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
14. cikk	14. cikk
Ideiglenes elnök	Ideiglenes elnök
(1) A 146. cikk (2) bekezdésében meghatározott, valamint az elnök és az Elnökség megválasztása céljából tartott bármely más ülésnapon az elnök megválasztásáig a leköszönő elnök, illetve távollétében – a rangsor szerint – valamelyik leköszönő alelnök, illetve az alelnökök távollétében a leghosszabb ideje hivatalban lévő képviselő elnököl.	(1) A 146. cikk (2) bekezdésében meghatározott, valamint az elnök és az Elnökség megválasztása céljából tartott bármely más ülésnapon az elnök megválasztásáig a leköszönő elnök, illetve távollétében – a rangsor szerint – valamelyik leköszönő alelnök, illetve az alelnökök távollétében a leghosszabb ideje hivatalban lévő képviselő elnököl.
(2) Amíg az elnöki feladatokat az (1) bekezdésnek megfelelően ideiglenesen ellátó képviselő elnököl, nem lehet olyan ügyeket megvitatni, amelyek tárgya nem az elnökválasztás vagy a mandátumok vizsgálata.	(2) Amíg az elnöki feladatokat az (1) bekezdésnek megfelelően ideiglenesen ellátó képviselő elnököl, nem lehet olyan ügyeket megvitatni, amelyek tárgya nem az elnökválasztás vagy a 3. cikk (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban a mandátumok vizsgálata . Az ő elnöklése alatt a mandátumok vizsgálatával kapcsolatosan felmerülő minden más ügyet az illetékes bizottsághoz utalnak .
Az elnöki feladatokat az (1) bekezdésnek megfelelően ideiglenesen ellátó képviselő a 3. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett jogköröket gyakorolja. Az ő elnöklése alatt a mandátumok vizsgálatával kapcsolatosan felmerülő minden más ügyet a mandátumvizsgáló bizottsághoz utalnak.

Módosítás 13 és 383

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

15. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
15. cikk	15. cikk
Jelölés és általános rendelkezések	Jelölés és általános rendelkezések
(1) Az elnököt, az alelnököket és a quaestorokat a 182. cikk rendelkezései szerint titkos szavazással választják. A jelöléshez szükséges a jelöltek beleegyezése . A jelöléshez vagy egy képviselőcsoport, vagy legalább 40 képviselő támogatása szükséges. Ha a jelölések száma nem haladja meg a betöltetlen tisztségek számát, a jelöltek közfelkiáltással is megválaszthatók.	(1) Az elnököt, ezt követően pedig az alelnököket és a quaestorokat a 182. cikk rendelkezései szerint titkos szavazással választják.
	A jelöléshez a jelölt beleegyezése , és egy képviselőcsoport vagy legalább 40 képviselő támogatása szükséges . Minden egyes szavazás előtt lehet jelölni új jelölteket.
	Ha a jelölések száma nem haladja meg a betöltetlen tisztségek számát , a jelölteket közfelkiáltással választják meg, kivéve ha a parlamenti képviselők legalább egyötöde titkos szavazást kér.
	Ha egyetlen szavazás több tisztviselő megválasztására szolgál, a szavazólap csak akkor érvényes, ha a rendelkezésre álló szavazatok legalább felét leadták.
Ha egyetlen alelnök pótlása válik szükségessé, utódja – egyetlen jelölt esetén – közfelkiáltással is megválasztható. Az elnök mérlegelési jogkörrel bír annak eldöntését illetően, hogy a megválasztásra közfelkiáltással vagy titkos szavazással kerül-e sor. A megválasztott jelölt az általa felváltott alelnök rangsorban elfoglalt helyét foglalja el.
(2) Az elnök, az alelnökök és a quaestorok megválasztása során tekintettel kell lenni a tagállamok és a politikai nézetek méltányos képviseletére .	(2) Az elnök, az alelnökök és a quaestorok megválasztása során tekintettel kell lenni a politikai nézetek méltányos képviseletére, a nemek közötti és a földrajzi egyensúlyra .

Módosítás 14

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

16. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
16. cikk	16. cikk
Az elnök megválasztása – a nyitóbeszéd	Az elnök megválasztása – a nyitóbeszéd
(1) Először az elnököt választják meg. A jelöléseket a szavazás valamennyi fordulója előtt az elnöki feladatokat a 14. cikknek megfelelően ideiglenesen ellátó képviselőnek adják át, aki ezeket kihirdeti a Parlamentben. Ha három fordulót követően egy jelölt sem nyerte el a leadott szavazatok abszolút többségét, a negyedik fordulóban az a két képviselő szerepel, akik a harmadik fordulóban a legtöbb szavazatot kapták. Szavazategyenlőség esetén az idősebb jelöltet nyilvánítják megválasztottnak.	(1) Az elnöki tisztségre való jelöléseket az elnöki feladatokat a 14. cikknek megfelelően ideiglenesen ellátó képviselőnek adják át, aki ezeket kihirdeti a Parlamentben. Ha három fordulót követően egy jelölt sem nyerte el a leadott szavazatok abszolút többségét, a negyedik fordulóban a 15. cikk (1) bekezdésétől eltérve az a két képviselő szerepel, akik a harmadik fordulóban a legtöbb szavazatot kapták. Szavazategyenlőség esetén az idősebb jelöltet nyilvánítják megválasztottnak.
(2) Amint az elnököt megválasztották, az elnöki feladatokat a 14. cikknek megfelelően ideiglenesen ellátó képviselő átadja neki az elnökséget. Kizárólag a megválasztott elnök tarthat nyitóbeszédet.	(2) Amint az elnököt megválasztották, az elnöki feladatokat a 14. cikknek megfelelően ideiglenesen ellátó képviselő átadja neki az elnökséget. Kizárólag a megválasztott elnök tarthat nyitóbeszédet.

Módosítás 15

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

17. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
17. cikk	17. cikk
Az alelnökök megválasztása	Az alelnökök megválasztása
(1) Az alelnököket ezt követően egyetlen szavazólapon választják meg. Azt a legfeljebb tizennégy jelöltet, akik az első fordulóban a leadott szavazatok abszolút többségét megszerzik, a szavazatszámok sorrendjében megválasztottnak nyilvánítják. Ha a megválasztott jelöltek száma nem éri el a betöltendő tisztségek számát, az elsővel megegyező feltételek mellett egy második fordulót tartanak a fennmaradó tisztségek betöltésére. Ha szükséges lenne harmadik forduló is, annak során relatív többség is elegendő a fennmaradó tisztségek betöltésére. Szavazategyenlőség esetén az idősebb jelölteket nyilvánítják megválasztottnak.	(1) Az alelnököket ezt követően egyetlen szavazólapon választják meg. Azt a legfeljebb tizennégy jelöltet, akik az első fordulóban a leadott szavazatok abszolút többségét megszerzik, a szavazatszámok sorrendjében megválasztottnak nyilvánítják. Ha a megválasztott jelöltek száma nem éri el a betöltendő tisztségek számát, az elsővel megegyező feltételek mellett egy második fordulót tartanak a fennmaradó tisztségek betöltésére. Ha szükséges lenne harmadik forduló is, annak során relatív többség is elegendő a fennmaradó tisztségek betöltésére. Szavazategyenlőség esetén az idősebb jelölteket nyilvánítják megválasztottnak.
Annak ellenére, hogy e cikk – a 16. cikk (1) bekezdésével ellentétben – nem rendelkezik kifejezetten az alelnökök megválasztása során a fordulók között új jelölések benyújtásáról, ez az eljárás mégis megengedhető, mert a Parlamentnek – független szerv lévén – lehetőséget kell biztosítani valamennyi felmerülő jelöltről való döntésre, különösen, mivel egy ilyen lehetőség hiánya akadályozhatná a választások zavartalan lefolyását.
(2) A 20. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel, az alelnökök rangsora megegyezik megválasztásuk sorrendjével, szavazategyenlőség esetén pedig koruk szerint alakul.	(2) A 20. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel, az alelnökök rangsora megegyezik megválasztásuk sorrendjével, szavazategyenlőség esetén pedig koruk szerint alakul.
Ha az alelnökválasztás közfelkiáltással történik, titkos szavazást kell tartani az alelnökök rangsorának meghatározására.	Ha az alelnökválasztás közfelkiáltással történik, titkos szavazást kell tartani az alelnökök rangsorának meghatározására.

Módosítás 16

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

18. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
18. cikk	18. cikk
A quaestorok megválasztása	A quaestorok megválasztása
Az alelnökök megválasztása után a Parlament öt quaestort választ.	A Parlament öt quaestort választ, ugyanazon eljárás szerint, mint amelyet az alelnökök megválasztására alkalmaznak .
A quaestorokat is ugyanazon eljárás szerint választják meg, mint az alelnököket.

Módosítás 17

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

19. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
19. cikk	19. cikk
A tisztségviselők megbízatásának időtartama	A tisztségviselők megbízatásának időtartama
(1) Az elnök, az alelnökök és a quaestorok hivatali ideje két és fél év.	(1) Az elnök, az alelnökök és a quaestorok hivatali ideje két és fél év.
Ha egy képviselő képviselőcsoportot vált, az Elnökségben vagy a Quaestorok Kollégiumában viselt bármely tisztségét megtartja a két és fél éves megbízatása hátralevő részére.	Ha egy képviselő képviselőcsoportot vált, az Elnökségben vagy a quaestorként viselt bármely tisztségét megtartja a két és fél éves megbízatása hátralevő részére.
(2) Ha e tisztségek egyike a hivatali idő lejártát megelőzően megüresedik, a helyére megválasztott képviselő ezt a tisztséget csak az elődje hivatali idejéből fennmaradó időre tölti be.	(2) Ha e tisztségek egyike a hivatali idő lejártát megelőzően megüresedik, a helyére megválasztott képviselő ezt a tisztséget csak az elődje hivatali idejéből fennmaradó időre tölti be.

Módosítás 18

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

20. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
20. cikk	20. cikk
Üresedés	Üresedés
(1) Ha az elnök, alelnök vagy quaestor pótlása válik szükségessé, utódját a fenti rendelkezések szerint kell megválasztani.	(1) Ha az elnök, alelnök vagy quaestor pótlása válik szükségessé, utódját a fenti rendelkezések szerint kell megválasztani.
Az újonnan választott alelnök az elődje rangsorban elfoglalt helyét foglalja el.	Az újonnan választott alelnök az elődje rangsorban elfoglalt helyét foglalja el.
(2) Ha az elnöki tisztség üresedik meg, az új elnök megválasztásáig az első alelnök látja el az elnöki feladatokat.	(2) Ha az elnöki tisztség üresedik meg, az új elnök megválasztásáig a rangsornak megfelelően meghatározott alelnök látja el az elnöki feladatokat.

Módosítás 19

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

22. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
22. cikk	22. cikk
Az elnök feladatai	Az elnök feladatai
(1) Az elnök a Parlament és szervei valamennyi tevékenységét az e szabályzatban megállapított feltételek szerint irányítja. Az elnök rendelkezik mindazokkal a hatáskörökkel, amelyek a Parlament üléseinek levezetéséhez, valamint az ülések szabályszerű lefolytatásának biztosításához szükségesek.	(1) Az elnök a Parlament és szervei valamennyi tevékenységét e szabályzatnak megfelelően irányítja. Az elnök rendelkezik mindazokkal a hatáskörökkel, amelyek a Parlament üléseinek levezetéséhez, valamint az ülések szabályszerű lefolytatásának biztosításához szükségesek.
E bekezdést a következőképpen kell értelmezni: az e cikkben biztosított jogkör magában foglalja, hogy az elnök elutasíthatja a túlzásba vitt indítványokat – mint például ügyrendi javaslatok, eljárási indítványok, szavazáshoz fűzött indokolások, valamint külön szavazások, részenkénti szavazások és név szerinti szavazások iránti kérelmek –, ha meggyőződése szerint nyilvánvaló céljuk és eredményük a Parlament eljárásainak tartós és súlyos obstrukciója, valamint más képviselők jogainak tartós és súlyos korlátozása.
Az e cikkben biztosított jogkörhöz hozzátartozik, hogy egyes szövegeket a szavazásra bocsátandó dokumentumban szereplő sorrendtől eltérve bocsássanak szavazásra. Ezt megelőzően, a 174. cikk (7) bekezdésének analógiájára, az elnök kérheti a Parlament hozzájárulását.
(2) Az elnök feladata az ülések megnyitása, felfüggesztése és berekesztése; döntést hoz a módosítások elfogadhatóságáról, a Tanácsnak és a Bizottságnak feltett kérdésekről, illetve arról , hogy a jelentések e szabályzattal összhangban állnak-e; biztosítja e szabályzat betartását és a rend fenntartását, megadja a szót a felszólalóknak, lezárja a vitákat, szavazásra bocsátja az ügyeket, kihirdeti a szavazás eredményét, és a bizottságokhoz utalja az őket érintő közleményeket.	(2) Az elnök feladata az ülések megnyitása, felfüggesztése és berekesztése; döntést hoz a módosítások és a szavazásra bocsátott egyéb szövegek , valamint a parlamenti kérdések elfogadhatóságáról, biztosítja e szabályzat betartását, a rend fenntartását, megadja a szót a felszólalóknak, lezárja a vitákat, szavazásra bocsátja az ügyeket és kihirdeti a szavazás eredményét, valamint a bizottságokhoz utalja az őket érintő közleményeket.
(3) Az elnök a vitában csak összegzés, illetve a felszólalók rendre utasítása céljából szólalhat fel. Ha az elnök részt kíván venni a vitában, elhagyja az elnöki széket, és azt a kérdéses tárgyról szóló vita befejezéséig nem foglalhatja el újra.	(3) Az elnök a vitában csak összegzés, illetve a felszólalók rendre utasítása céljából szólalhat fel. Ha az elnök részt kíván venni a vitában, elhagyja az elnöki széket, és azt a kérdéses tárgyról szóló vita befejezéséig nem foglalhatja el újra.
(4) A nemzetközi kapcsolatokban, ünnepi alkalmakkor, illetve igazgatási, bírósági vagy pénzügyi természetű ügyekben a Parlamentet az elnök képviseli, aki ezt a hatáskörét átruházhatja.	(4) A nemzetközi kapcsolatokban, ünnepi alkalmakkor, illetve igazgatási, bírósági vagy pénzügyi természetű ügyekben a Parlamentet az elnök képviseli, aki ezt a hatáskörét átruházhatja.
	(4a) Az elnök felel az Európai Parlament épületeinek biztonságáért és sérthetetlenségéért.

Módosítás 20

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

23. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
23. cikk	23. cikk
Az alelnökök feladatai	Az alelnökök feladatai
(1) Ha az elnök nincs jelen vagy akadályoztatva van hivatali kötelességei ellátásában, illetve ha a 22. cikk (3) bekezdésének megfelelően részt kíván venni a vitában, a 17. cikk (2) bekezdésének megfelelően az egyik alelnök helyettesíti.	(1) Ha az elnök nincs jelen vagy akadályoztatva van hivatali kötelességei ellátásában, illetve ha a 22. cikk (3) bekezdésének megfelelően részt kíván venni a vitában, a 17. cikk (2) bekezdésének megfelelően az egyik alelnök helyettesíti.
(2) Az alelnökök a 25. cikk, a 27. cikk (3) és (5) bekezdése és a 71. cikk (3) bekezdése által rájuk ruházott feladatokat is ellátják.	(2) Az alelnökök a 25. cikk, a 27. cikk (3) és (5) bekezdése és a 71. cikk (3) bekezdése által rájuk ruházott feladatokat is ellátják.
(3) Az elnök bármely feladatát átruházhatja az alelnökökre, például a Parlament képviseletét ünnepi alkalmakkor vagy eseményeken. Különösen a 130. cikk (2) bekezdése és a a II. melléklet (3) bekezdése által az elnökre ruházott hatáskörök ellátásával alelnököt bízhat meg.	(3) Az elnök bármely feladatát átruházhatja az alelnökökre, például a Parlament képviseletét ünnepi alkalmakkor vagy eseményeken. Különösen a 129. cikk és a 130. cikk (2) bekezdése által az elnökre ruházott hatáskörök ellátásával alelnököt bízhat meg.

Módosítás 21

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

25. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
25. cikk	25. cikk
Az Elnökség feladatai	Az Elnökség feladatai
(1) Az Elnökség ellátja az eljárási szabályzat által ráruházott feladatokat.	(1) Az Elnökség ellátja az eljárási szabályzat által ráruházott feladatokat.
(2) Az Elnökség a Parlament belső szervezeti felépítését, a titkárságát és szerveit érintő pénzügyi, szervezeti és igazgatási határozatokat hoz.	(2) Az Elnökség a Parlament belső szervezeti felépítését, a titkárságát és szerveit érintő pénzügyi, szervezeti és igazgatási határozatokat hoz.
(3) Az Elnökség a főtitkár vagy valamely képviselőcsoport javaslatára a képviselőket érintő ügyekben pénzügyi, szervezeti és igazgatási határozatokat hoz.	(3) Az Elnökség a főtitkár vagy valamely képviselőcsoport javaslatára a képviselőket érintő ügyekben pénzügyi, szervezeti és igazgatási határozatokat hoz.
(4) Az Elnökség határozatokat hoz az ülések lebonyolításával kapcsolatos ügyekben.	(4) Az Elnökség határozatokat hoz az ülések lebonyolításával kapcsolatos ügyekben.
Az „ülések lebonyolítása” fogalma magában foglalja a képviselők magatartását a Parlament valamennyi épületében.
(5) Az Elnökség fogadja el a 35. cikkben említett, a független képviselőket érintő rendelkezéseket.	(5) Az Elnökség fogadja el a 35. cikkben említett, a független képviselőket érintő rendelkezéseket.
(6) Az Elnökség meghatározza a Főtitkárság szervezeti felépítését, és megállapítja a tisztviselők és egyéb alkalmazottak igazgatási és pénzügyi helyzetére vonatkozó rendelkezéseket.	(6) Az Elnökség meghatározza a Főtitkárság szervezeti felépítését, és megállapítja a tisztviselők és egyéb alkalmazottak igazgatási és pénzügyi helyzetére vonatkozó rendelkezéseket.
(7) Az Elnökség elkészíti a Parlament előzetes költségvetési tervezetét.	(7) Az Elnökség elkészíti a Parlament előzetes költségvetési tervezetét.
(8) Az Elnökség a 28. cikknek megfelelően elfogadja a quaestoroknak szóló iránymutatásokat.	(8) Az Elnökség elfogadja a quaestoroknak szóló iránymutatásokat , és bizonyos feladatok elvégzésére kérheti fel őket .
(9) Az Elnökség engedélyezi a szokásostól eltérő helyen tartandó bizottsági üléseket, a meghallgatásokat és az előadók számára a tanulmány- és tényfeltáró utakat.	(9) Az Elnökség engedélyezi a munkavégzés szokásos helyétől eltérő helyen tartandó bizottsági üléseket vagy kiküldetéseket , a meghallgatásokat és az előadók számára a tanulmány- és tényfeltáró utakat.
Az ilyen ülések , illetve találkozók engedélyezésével egyidejűleg megállapításra kerülnek a nyelvhasználati szabályok annak alapján, hogy a bizottság tagjai és póttagjai mely hivatalos nyelveket használják, illetve melyeket kívánják használni .	Az ilyen ülések vagy kiküldetések engedélyezése esetén a nyelvhasználati szabályokat az Elnökség által elfogadott többnyelvűségi magatartási kódex alapján kell meghatározni. Ugyanez a szabály vonatkozik a küldöttségekre is .
Ugyanezen szabály alkalmazandó a küldöttségek esetében, ha az érintett tagok és póttagok másként nem határoznak.
(10) Az Elnökség a 222. cikk alapján kinevezi a főtitkárt.	(10) Az Elnökség a 222. cikk alapján kinevezi a főtitkárt.
(11) Az Elnökség megállapítja az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló 2004/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtási rendelkezéseit, és a rendelet végrehajtása során ellátja az eljárási szabályzat által ráruházott feladatokat.	(11) Az Elnökség megállapítja az európai szintű politikai pártokra és alapítványokra irányadó szabályok végrehajtási rendelkezéseit és finanszírozásuk szabályait.
(12) Az Elnökség szabályokat állapít meg a bizalmas információknak a Parlament és annak szervei, tisztségviselői és más képviselői által történő kezeléséről, figyelembe véve az e témákban megkötött intézményközi megállapodásokat. A szabályokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában teszik közzé és csatolják ezen eljárási szabályzathoz (7).	(12) Az Elnökség szabályokat állapít meg a bizalmas információknak a Parlament és annak szervei, tisztségviselői és más képviselői által történő kezeléséről, figyelembe véve az e témákban megkötött intézményközi megállapodásokat. Ezen szabályokat kihirdetik az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
(13) Az elnök és/vagy az Elnökség megbízhatja az Elnökség egy vagy több tagját az elnök és/vagy az Elnökség hatáskörébe tartozó általános vagy különös feladatokkal. Egyidejűleg meghatározzák e feladatok végrehajtásának módját is.	(13) Az elnök és/vagy az Elnökség megbízhatja az Elnökség egy vagy több tagját az elnök és/vagy az Elnökség hatáskörébe tartozó általános vagy különös feladatokkal. Egyidejűleg meghatározzák e feladatok végrehajtásának módját is.
(14) Az Elnökség kijelöl két alelnököt, akiket megbíz a nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartás megvalósításával.	(14) Az Elnökség kijelöl két alelnököt, akiket megbíz a nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartás megvalósításával.
Az alelnökök ezzel kapcsolatos tevékenységükről az Elnökök Értekezletének rendszeresen beszámolnak.
	(14a) Az Elnökség kijelöl egy alelnököt, akit megbíz a főbb témákról az európai civil társadalommal folytatott strukturált konzultáció végrehajtásával.
	(14b) Az Elnökség felelős a képviselői statútum alkalmazásáért és az éves költségvetés alapján megállapítja a juttatások összegét.
(15) Az új Parlament megválasztását követően a leköszönő Elnökség az új Parlament első ülésnapjáig hivatalban marad.

Módosítás 22

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

26 .cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
26. cikk	26. cikk
Az Elnökök Értekezletének összetétele	Az Elnökök Értekezletének összetétele
(1) Az Elnökök Értekezlete a Parlament elnökéből és a képviselőcsoportok elnökeiből áll. A képviselőcsoportok elnökei csoportjuk egy tagjával is képviseltethetik magukat.	(1) Az Elnökök Értekezlete a Parlament elnökéből és a képviselőcsoportok elnökeiből áll. A képviselőcsoportok elnökei csoportjuk egy tagjával is képviseltethetik magukat.
(2) A Parlament elnöke felkér egy független képviselőt , hogy vegyen részt az Elnökök Értekezletének ülésein, szavazati jog nélkül.	(2) A Parlament elnöke , miután lehetőséget adott a független képviselőknek nézeteik kifejtésére, felkéri egyiküket , hogy vegyen részt az Elnökök Értekezletének ülésein, szavazati jog nélkül.
(3) Az Elnökök Értekezlete a hozzá utalt ügyekben konszenzusra törekszik.	(3) Az Elnökök Értekezlete a hozzá utalt ügyekben konszenzusra törekszik.
Ha nem sikerül konszenzust elérni, szavazásra kerül sor, ahol a szavazatokat az egyes képviselőcsoportok létszámának megfelelően súlyozzák.	Ha nem sikerül konszenzust elérni, szavazásra kerül sor, ahol a szavazatokat az egyes képviselőcsoportok létszámának megfelelően súlyozzák.

Módosítás 23 és 387

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

27. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
27. cikk	27. cikk
Az Elnökök Értekezletének feladatai	Az Elnökök Értekezletének feladatai
(1) Az Elnökök Értekezlete az eljárási szabályzat szerint ráruházott feladatokat látja el.	(1) Az Elnökök Értekezlete az eljárási szabályzat szerint ráruházott feladatokat látja el.
(2) Az Elnökök Értekezlete határoz a parlamenti munka szervezéséről és a jogalkotás tervezésével kapcsolatos kérdésekről.	(2) Az Elnökök Értekezlete határoz a parlamenti munka szervezéséről és a jogalkotás tervezésével kapcsolatos kérdésekről.
(3) Az Elnökök Értekezlete felelős az Európai Unió más intézményeivel és szerveivel és a tagállamok nemzeti parlamentjeivel való kapcsolattartásra vonatkozó ügyekért.	(3) Az Elnökök Értekezlete felelős az Európai Unió más intézményeivel és szerveivel és a tagállamok nemzeti parlamentjeivel való kapcsolattartásra vonatkozó ügyekért. A Parlament Tanácson vagy más európai uniós intézményeken belüli, az Európai Unió fejlődésével kapcsolatos alapvető kérdésekkel foglalkozó konzultációkban (serpa folyamat) részt vevő küldöttségének megbízatására és összetételére vonatkozó döntéseket a Parlament által elfogadott vonatkozó álláspontok alapján és a Parlamenten belül képviselt politikai nézetek sokféleségét figyelembe véve kell meghozni. A nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartás végrehajtásával megbízott alelnökök e tekintetben folyatott tevékenységükről rendszeresen jelentést tesznek az Elnökök Értekezletének.
(4) Az Elnökök Értekezlete felelős a tagsággal nem rendelkező országokkal és az Unión kívüli intézményekkel és szervezetekkel való kapcsolattartásért.	(4) Az Elnökök Értekezlete felelős a tagsággal nem rendelkező országokkal és az Unión kívüli intézményekkel és szervezetekkel való kapcsolattartásért.
(5) Az Elnökök Értekezlete felelős a főbb témákról az európai civil társadalommal folytatott strukturált konzultáció megszervezéséért. Rendezhet többek között nyilvános vitákat az általános európai jelentőségű témákról az érdeklődő polgárok részvételével. Az Elnökség a konzultáció végrehajtásáért felelős alelnököt nevez ki, aki jelentést tesz az Elnökök Értekezletének.	(5) Az Elnökök Értekezlete felelős a főbb témákról az európai civil társadalommal folytatott strukturált konzultáció megszervezéséért. Rendezhet többek között nyilvános vitákat az általános európai jelentőségű témákról az érdeklődő polgárok részvételével. Az ilyen konzultáció végrehajtásáért felelős alelnök e tekintetben folyatott tevékenységéről rendszeresen jelentést tesz az Elnökök Értekezletének.
(6) Az Elnökök Értekezlete elkészíti a Parlament üléseinek napirendtervezetét.	(6) Az Elnökök Értekezlete elkészíti a Parlament üléseinek napirendtervezetét.
(7) Az Elnökök Értekezlete felelős a bizottságok, a vizsgálóbizottságok és a parlamenti vegyes bizottságok, az állandó és az eseti küldöttségek összetételéért és hatásköréért .	(7) Az Elnökök Értekezlete javaslatot tesz a Parlamentnek a bizottságok, a vizsgálóbizottságok, a parlamenti vegyes bizottságok és az állandó küldöttségek összetételére és hatáskörére. Az Elnökök Értekezlete felelős az eseti küldöttségek engedélyezéséért .
(8) Az Elnökök Értekezlete a 36. cikk értelmében határoz az ülésrendről.	(8) Az Elnökök Értekezlete a 36. cikk értelmében határoz az ülésrendről.
(9) Az Elnökök Értekezlete engedélyezi a saját kezdeményezésű jelentések elkészítését.	(9) Az Elnökök Értekezlete engedélyezi a saját kezdeményezésű jelentések elkészítését.
(10) Az Elnökök Értekezlete a képviselőcsoportokat érintő igazgatási és költségvetési javaslatokat nyújt be az Elnökségnek.	(10) Az Elnökök Értekezlete a képviselőcsoportokat érintő igazgatási és költségvetési javaslatokat nyújt be az Elnökségnek.

Módosítás 24

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

28. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
28. cikk	28. cikk
A quaestorok feladatai	A quaestorok feladatai
A quaestorok – az Elnökség által megállapított iránymutatások szerint – a képviselőket közvetlenül érintő igazgatási és pénzügyi feladatokat látnak el.	A quaestorok – az Elnökség által megállapított iránymutatások szerint – a képviselőket közvetlenül érintő igazgatási és pénzügyi feladatokat látnak el , valamint ellátnak minden egyéb rájuk ruházott feladatot .

Módosítás 25

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

29. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
29. cikk	29. cikk
A Bizottsági Elnökök Értekezlete	A Bizottsági Elnökök Értekezlete
(1) A Bizottsági Elnökök Értekezlete az összes állandó és különbizottság elnökéből áll, és elnökét maga választja meg.	(1) A Bizottsági Elnökök Értekezlete az összes állandó és különbizottság elnökéből áll, és elnökét maga választja meg.
Az elnök távollétében a korelnök vagy annak távollétében a legidősebb jelen levő képviselő látja el az értekezlet elnöki tisztét.	(1a) Az elnök távollétében a legidősebb jelen levő képviselő látja el az értekezlet elnöki tisztét.
(2) A Bizottsági Elnökök Értekezlete ajánlásokat tehet az Elnökök Értekezletének a bizottságok munkájára és az ülések napirendtervezetére vonatkozóan.	(2) A Bizottsági Elnökök Értekezlete ajánlásokat tehet az Elnökök Értekezletének a bizottságok munkájára és az ülések napirendtervezetére vonatkozóan.
(3) Az Elnökség és az Elnökök Értekezlete egyes feladatok végrehajtásával megbízhatja a Bizottsági Elnökök Értekezletét.	(3) Az Elnökség és az Elnökök Értekezlete egyes feladatok végrehajtásával megbízhatja a Bizottsági Elnökök Értekezletét.

Módosítás 26

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

30. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
30. cikk	30. cikk
A Küldöttségi Elnökök Értekezlete	A Küldöttségi Elnökök Értekezlete
(1) A Küldöttségi Elnökök Értekezlete az összes állandó parlamentközi küldöttség elnökéből áll, és elnökét maga választja meg.	(1) A Küldöttségi Elnökök Értekezlete az összes állandó parlamentközi küldöttség elnökéből áll, és elnökét maga választja meg.
Az elnök távollétében a korelnök vagy annak távollétében a legidősebb jelen levő képviselő látja el az értekezlet elnöki tisztét.	(1a) Az elnök távollétében a legidősebb jelen levő képviselő látja el az értekezlet elnöki tisztét.
(2) A Küldöttségi Elnökök Értekezlete ajánlásokat tehet az Elnökök Értekezletének a küldöttségek munkájára vonatkozóan.	(2) A Küldöttségi Elnökök Értekezlete ajánlásokat tehet az Elnökök Értekezletének a küldöttségek munkájára vonatkozóan.
(3) Az Elnökség és az Elnökök Értekezlete egyes feladatok végrehajtásával megbízhatja a Küldöttségi Elnökök Értekezletét.	(3) Az Elnökség és az Elnökök Értekezlete egyes feladatok végrehajtásával megbízhatja a Küldöttségi Elnökök Értekezletét.

Módosítás 27

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

30a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	30a. cikk
	A tisztségek betöltésének folytonossága a választási időszakban
	Az új Parlament megválasztását követően a leköszönő Parlament minden testülete és tisztségviselője az új Parlament első ülésnapjáig hivatalban marad.

Módosítás 28

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

31. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
31. cikk	31. cikk
Az Elnökség és az Elnökök Értekezlete tájékoztatási kötelezettsége	Az Elnökség és az Elnökök Értekezlete tájékoztatási kötelezettsége
(1) Az Elnökség és az Elnökök Értekezlete jegyzőkönyveit a hivatalos nyelvekre lefordítják, sokszorosítják és valamennyi parlamenti képviselőnek kiosztják, illetve a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik, kivéve ha kivételesen, titoktartási céllal, az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikkének (1)–(4) bekezdése szerint, az Elnökség vagy az Elnökök Értekezlete másként nem dönt a jegyzőkönyvekben szereplő egyes részekre vonatkozóan.	(1) Az Elnökség és az Elnökök Értekezlete jegyzőkönyveit a hivatalos nyelvekre lefordítják, valamennyi parlamenti képviselőnek kiosztják, illetve a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik, kivéve ha kivételesen, titoktartási céllal, az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikkének (1)–(4) bekezdése szerint, az Elnökség vagy az Elnökök Értekezlete másként nem dönt a jegyzőkönyvekben szereplő egyes részekre vonatkozóan.
(2) Bármely képviselő jogosult kérdést feltenni az Elnökség, az Elnökök Értekezlete és a quaestorok munkájával kapcsolatban. Az ilyen kérdéseket az elnökhöz kell írásban benyújtani, és arról a képviselőket tájékoztatni kell; a kérdéseket a benyújtástól számított harminc napon belül a Parlament honlapján a válaszokkal együtt közzé kell tenni.	(2) Bármely képviselő jogosult kérdést feltenni az Elnökség, az Elnökök Értekezlete és a quaestorok feladataival kapcsolatban. Az ilyen kérdéseket az elnökhöz kell írásban benyújtani, és arról a képviselőket tájékoztatni kell; a kérdéseket a benyújtástól számított harminc napon belül a Parlament honlapján a válaszokkal együtt közzé kell tenni.

Módosítás 29

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

32. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

32. cikk

A képviselőcsoportok megalakítása

A képviselőcsoportok létrehozása és megszűnése

(1) A képviselők politikai hovatartozásuknak megfelelően csoportokat alakíthatnak.

A Parlament alapvetően nem értékeli egy csoport tagjainak politikai hovatartozását. Azáltal, hogy e cikk alapján a képviselők egy képviselőcsoportot hoznak létre, lényegében elismerik, hogy van politikai hovatartozásuk. A Parlament kizárólag abban az esetben köteles megvizsgálni, hogy a csoportot a szabályzat szerint hozták-e létre, ha az érintett képviselők ezt a hovatartozást tagadják.

(2) Egy képviselőcsoport legalább a tagállamok egynegyedéből megválasztott képviselőkből áll. Képviselőcsoport létrehozásához legalább huszonöt képviselő szükséges.

(3) Ha egy képviselőcsoport tagjainak száma a szükséges alsó küszöb alá csökken, az elnök az Elnökök Értekezlete hozzájárulásával a Parlament következő alakuló üléséig engedélyezheti a képviselőcsoport további működését az alábbi feltételek teljesülése esetén:

(3) Ha egy képviselőcsoport tagjainak száma a szükséges alsó küszöbök egyike alá csökken, az elnök az Elnökök Értekezlete hozzájárulásával a Parlament következő alakuló üléséig engedélyezheti a képviselőcsoport további működését az alábbi feltételek teljesülése esetén:

—	a tagok továbbra is képviselik a tagállamok legalább egyötödét,

—	a tagok továbbra is képviselik a tagállamok legalább egyötödét,

—	a képviselőcsoport több mint egy éve működik.

—	a képviselőcsoport több mint egy éve működik.

Az elnök ezt az eltérést nem alkalmazza, ha elegendő bizonyíték támasztja alá a visszaélés gyanúját.

(4) Egy képviselő csak egy képviselőcsoporthoz tartozhat.

(5) Az elnököt nyilatkozatban kell értesíteni képviselőcsoport létrehozásáról. A nyilatkozatban meg kell határozni a csoport nevét, valamint tagjainak és elnökségi tagjainak nevét.

(5) Az elnököt nyilatkozatban kell értesíteni képviselőcsoport létrehozásáról. A nyilatkozatban meg kell határozni a csoport nevét, valamint tagjainak és elnökségi tagjainak nevét. A nyilatkozatot a képviselőcsoport minden tagjának alá kell írnia.

(6) A nyilatkozatot közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában .

(6) A nyilatkozatot csatolni kell azon plenáris ülés jegyzőkönyvéhez, amelynek során bejelentik a képviselőcsoport létrehozását .

(6a) Az elnök bejelenti a képviselőcsoportok létrehozását a Parlamentben. A bejelentés visszaható hatállyal bír attól az időponttól kezdve, amikor a képviselőcsoport e cikknek megfelelően értesítette az elnököt létrejöttéről.

Az elnök a Parlamentben a képviselőcsoportok megszűnését is bejelenti. E bejelentés az azt követő naptól kezdve bír joghatással, amikor a képviselőcsoport létezésének feltételei már nem teljesültek.

Módosítás 30 és 461

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

33. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
33. cikk	33. cikk
A képviselőcsoportok tevékenységei és jogi helyzete	A képviselőcsoportok tevékenységei és jogi helyzete
(1) A képviselőcsoportok feladatukat az Unió tevékenységének keretében végzik, beleértve az eljárási szabályzat által rájuk rótt feladatokat is. A képviselőcsoportok a Főtitkárság létszámtervének keretében titkársággal, valamint a szükséges technikai, műszaki feltételekkel és az e célra a Parlament költségvetésében előjegyzett előirányzatokkal rendelkeznek.	(1) A képviselőcsoportok feladatukat az Unió tevékenységének keretében végzik, beleértve az eljárási szabályzat által rájuk rótt feladatokat is. A képviselőcsoportok a Főtitkárság létszámtervének keretében titkársággal, valamint a szükséges technikai, műszaki feltételekkel és az e célra a Parlament költségvetésében előjegyzett előirányzatokkal rendelkeznek.
	(1a) Az Elnökök Értekezlete minden parlamenti ciklus kezdetén törekszik arra, hogy megállapodás szülessen olyan eljárások tekintetében, amelyek a bizottságokban és a küldöttségekben, valamint a döntéshozó testületekben tükrözik a Parlament politikai sokféleségét.
(2) E feltételek és előirányzatok biztosításával, végrehajtásával és ellenőrzésével, valamint a költségvetési végrehajtási jogkörök vonatkozó átruházásával kapcsolatos szabályokat az Elnökség állapítja meg.	(2) E feltételek és előirányzatok biztosításával, végrehajtásával és ellenőrzésével, valamint a költségvetési végrehajtási jogkörök vonatkozó átruházásával és az azok betartásának elmulasztásával kapcsolatos szabályokat az Elnökök Értekezlete esetleges javaslatának figyelembevételével az Elnökség állapítja meg.
(3) E szabályok rendelkeznek egy képviselőcsoport megszűnése esetén az adminisztratív és pénzügyi következményekről.	(3) E szabályok rendelkeznek egy képviselőcsoport megszűnése esetén az adminisztratív és pénzügyi következményekről.

Módosítás 31

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

34. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
34. cikk	34. cikk
Közös munkacsoportok	Közös munkacsoportok
(1) A parlamenti képviselők közös munkacsoportokat vagy egyéb, nem hivatalos csoportosulásokat hozhatnak létre, hogy a parlamenti bizottságok tagjainak munkájára támaszkodva nem hivatalos eszmecseréket tartsanak a különböző képviselőcsoportokat érintő kérdésekkel kapcsolatban, valamint ösztönözzék a képviselők és a civil társadalom közötti kapcsolattartást.	(1) A parlamenti képviselők közös munkacsoportokat vagy egyéb, nem hivatalos csoportosulásokat hozhatnak létre, hogy a parlamenti bizottságok tagjainak munkájára támaszkodva nem hivatalos eszmecseréket tartsanak a különböző képviselőcsoportokat érintő kérdésekkel kapcsolatban, valamint ösztönözzék a képviselők és a civil társadalom közötti kapcsolattartást.
(2) Ezek a csoportosulások nem végezhetnek olyan tevékenységet, amely a Parlament és testületei hivatalos tevékenységeivel összetéveszthető. A létrehozásukra vonatkozóan az Elnökség által elfogadott szabályok tiszteletben tartása mellett a képviselőcsoportok logisztikai támogatást nyújtva elősegíthetik tevékenységüket.	(2) E csoportosulások fellépéseinek teljesen átláthatónak kell lenniük és nem végezhetnek olyan tevékenységet, amely a Parlament és testületei hivatalos tevékenységeivel összetéveszthető. A létrehozásukra vonatkozóan az Elnökség által elfogadott szabályok tiszteletben tartása mellett a képviselőcsoportok logisztikai támogatást nyújtva elősegíthetik tevékenységüket.
A csoportosulások kötelesek nyilatkozni minden pénzbeli vagy természetbeni támogatásról (pl. titkári segítség), amely – ha azt a képviselőnek magánszemélyként ajánlják fel – az I. melléklet alapján nyilatkozattételi kötelezettség tárgyát képezi.	(3) A közös munkacsoportok évente kötelesek nyilatkozni minden pénzbeli vagy természetbeni támogatásról (pl. titkári segítség), amely – ha azt a képviselőnek magánszemélyként ajánlják fel – az I. melléklet alapján nyilatkozattételi kötelezettség tárgyát képezi.
A quaestorok nyilvántartást vezetnek a második albekezdésben említett nyilatkozatokról. A nyilvántartást közzé kell tenni a Parlament honlapján. A quaestorok megállapítják az e nyilatkozatokra vonatkozó részletes szabályokat.	(4) A quaestorok nyilvántartást vezetnek a (3) bekezdésben említett nyilatkozatokról. A nyilvántartást közzé kell tenni a Parlament honlapján. A quaestorok megállapítják az e nyilatkozatokra vonatkozó részletes szabályokat és biztosítják e cikk tényleges végrehajtását .

Módosítás 32

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II cím – cím

Hatályos szöveg	Módosítás
JOGALKOTÁSI, KÖLTSÉGVETÉSI ÉS EGYÉB ELJÁRÁSOK	JOGALKOTÁSI, KÖLTSÉGVETÉSI , MENTESÍTÉSI ÉS EGYÉB ELJÁRÁSOK

Módosítás 33

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

37. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
37. cikk	37. cikk
A Bizottság munkaprogramja	Éves program
(1) Az Európai Unió jogalkotási tervét a Parlament a Bizottsággal és a Tanáccsal együttműködve határozza meg.	(1) Az Európai Unió jogalkotási tervét a Parlament a Bizottsággal és a Tanáccsal együttműködve határozza meg.
A Parlament és a Bizottság együttműködik a Bizottság munkaprogramjának kidolgozásában – amely program a Bizottság hozzájárulása az Unió éves és többéves pénzügyi tervezéséhez –, a két intézmény által közösen megállapított és ezen eljárási szabályzathoz mellékelt (8) ütemezéssel és az eljárásokkal összhangban.	A Parlament és a Bizottság együttműködik a Bizottság munkaprogramjának kidolgozásában – amely program a Bizottság hozzájárulása az Unió éves és többéves pénzügyi tervezéséhez –, a két intézmény által közösen megállapított ütemezéssel és az eljárásokkal összhangban (8).
	(1a) A Bizottság munkaprogramjának elfogadása után a Parlament, a Tanács és a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (8a) (7) bekezdése szerint véleménycserét folytat, és együttes nyilatkozatot ad ki az éves intézményközi programról, amely rögzíti az átfogó célokat és prioritásokat.
	Az együttes nyilatkozatról a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatandó tárgyalásokat megelőzően az elnök eszmecserét folytat az Elnökök Értekezletével és a Bizottsági Elnökök Értekezletével a Parlament átfogó céljairól és prioritásairól.
	Az együttes nyilatkozat aláírását megelőzően az elnök kéri az Elnökök Értekezlete jóváhagyását.
(2) Sürgős és előre nem látható esetekben egy intézmény – saját kezdeményezésre és a Szerződésekben megállapított eljárási keretek között – a Bizottsági munkaprogramban nem javasolt jogalkotási intézkedést is indítványozhat.
(3) Az elnök továbbítja a Parlament által elfogadott állásfoglalást az Európai Unió jogalkotási eljárásaiban részt vevő többi intézménynek és a tagállamok parlamentjeinek.	(3) Az elnök minden, a jogalkotási tervezésre és prioritásokra vonatkozóan a Parlament által elfogadott állásfoglalást továbbít az Európai Unió jogalkotási eljárásaiban részt vevő többi intézménynek és a tagállamok parlamentjeinek.
Az elnök felkéri a Tanácsot, hogy nyilvánítson véleményt a Bizottság munkaprogramjáról és a Parlament állásfoglalásáról.
(4) Ha valamely intézmény nem tudja tartani a megállapított ütemezést, értesíti a többi intézményt a késedelem okáról, és új ütemezést javasol.
	(4a) Ha az Európai Bizottság valamely javaslatot vissza szándékozik vonni, az illetékes bizottság meghívja az illetékes biztost egy ülésre e szándék megvitatása érdekében. Erre az ülésre a Tanács elnöksége is meghívható. Ha az illetékes bizottság nem ért egyet a tervezett visszavonással, kérheti a Bizottságtól, hogy tegyen nyilatkozatot a Parlamentnek. A 123. cikket alkalmazni kell.

Módosítás 34

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

38. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
38. cikk	38. cikk
Az Európai Unió Alapjogi Chartájának tiszteletben tartása	Az alapvető jogok tiszteletben tartása
(1) A Parlament minden tevékenysége során teljes mértékben tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában megállapított alapvető jogokat.	(1) A Parlament minden tevékenysége során teljes mértékben tiszteletben tartja az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében elismert jogokat , szabadságokat és elveket, valamint az annak 2. cikkében rögzített értékeket .
A Parlament teljes mértékben tiszteletben tartja továbbá az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében, valamint 6. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt jogokat és elveket.
(2) Amennyiben az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább 40 képviselő azon a véleményen van, hogy egy jogalkotási aktusra irányuló javaslat vagy annak részei nem felelnek meg az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogoknak , kérésükre az ügyet a Charta értelmezésére illetékesbizottsághoz kell utalni. E bizottság véleményét a téma szerint illetékes bizottság jelentéséhez mellékelni kell .	(2) Amennyiben a téma szerint illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább 40 képviselő azon a véleményen van, hogy egy jogalkotási aktusra irányuló javaslat vagy annak részei nem felelnek meg az Európai Unió alapvető jogainak , kérésükre az ügyet az alapjogok védelme tekintetében illetékes bizottsághoz kell utalni .
	(2a) E kérést a bizottsághoz való utalás parlamenti bejelentését követő négy munkahéten belül kell előterjeszteni.
	(2b) Az alapvető jogok védelme tekintetében illetékes bizottság véleményét mellékelni kell a téma szerint illetékes bizottság jelentéséhez.

Módosítás 36

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

39. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
39. cikk	39. cikk
A jogalap vizsgálata	A jogalap vizsgálata
(1) A jogalkotási aktusra irányuló javaslatok és egyéb jogalkotási természetű dokumentumok esetében a téma szerint illetékes bizottság először a jogalapot vizsgálja meg.	(1) A kötelező erejű jogi aktusra irányuló javaslatok esetében a téma szerint illetékes bizottság először a jogalapot vizsgálja meg.
(2) Ha a bizottság a jogalap érvényességét vagy megfelelőségét vitatja, beleértve az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke szerinti vizsgálatot, kikéri a jogi ügyekben illetékes bizottság véleményét.	(2) Ha a bizottság a jogalap érvényességét vagy megfelelőségét vitatja, beleértve az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke szerinti vizsgálatot, kikéri a jogi ügyekben illetékes bizottság véleményét.
(3) A jogi ügyekben illetékes bizottság saját kezdeményezésre is foglalkozhat a jogalkotási aktusra irányuló javaslatok jogalapjára vonatkozó kérdésekkel. Ilyen esetekben a költségvetési ügyekben illetékes bizottság megfelelően tájékoztatja a téma szerint illetékes bizottságot.	(3) A jogi ügyekben illetékes bizottság saját kezdeményezésre is foglalkozhat a jogalkotási eljárás bármely szakaszában a jogalapra vonatkozó kérdésekkel. Ilyen esetekben a költségvetési ügyekben illetékes bizottság megfelelően tájékoztatja a téma szerint illetékes bizottságot.
(4) Ha a jogi ügyekben illetékes bizottság vitatja a jogalap érvényességét vagy megfelelőségét, következtetéseiről jelentést készít a Parlamentnek. A Parlament erről a jelentésről a javaslat érdemi részéről való szavazást megelőzően szavaz.	(4) Ha – adott esetben a Tanáccsal és a Bizottsággal az intézményközi szinten elfogadott szabályoknak (1a) megfelelően folytatott eszmecsere után – a jogi ügyekben illetékes bizottság vitatja a jogalap érvényességét vagy megfelelőségét, következtetéseiről jelentést készít a Parlamentnek. A 63. cikk sérelme nélkül a Parlament erről a jelentésről a javaslat érdemi részéről való szavazást megelőzően szavaz.
(5) Nem fogadhatók el azok a plenáris ülésen előterjesztett, jogalkotási aktusra irányuló javaslat jogalapjának megváltoztatását célzó módosítások, amelyeket anélkül nyújtottak be, hogy a téma szerint illetékes bizottság vagy a jogi ügyekben illetékes bizottság a jogalap érvényességét vagy megfelelőségét megvitatta volna.	(5) Nem fogadhatók el azok a plenáris ülésre előterjesztett, a jogalap megváltoztatását célzó módosítások, amelyeket anélkül nyújtottak be, hogy a téma szerint illetékes bizottság vagy a jogi ügyekben illetékes bizottság a jogalap érvényességét vagy megfelelőségét megvitatta volna.
(6) Ha a Bizottság nem járul hozzá javaslatának olyan módosításához, hogy az a Parlament által jóváhagyott jogalapnak megfeleljen, az előadó, a jogi ügyekben illetékes bizottság elnöke vagy a téma szerint illetékes bizottság elnöke javasolhatja a javaslat érdemi részéről való szavazás egy későbbi ülésnapra halasztását.

Módosítás 37

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

40. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
40. cikk	40. cikk
Jogalkotási felhatalmazás	Jogalkotási felhatalmazás és végrehajtási hatáskörrel való felruházás
(1) Az olyan jogalkotási aktusokra irányuló javaslat vizsgálatakor, amelyek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke értelmében jogalkotási felhatalmazást ad a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek különös figyelmet kell fordítania a felhatalmazás céljaira, tartalmára, alkalmazási körére és időtartamára, valamint a felhatalmazás gyakorlásának feltételeire.	(1) Az olyan jogalkotási aktusokra irányuló javaslat vizsgálatakor, amelyek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke értelmében jogalkotási felhatalmazást ad a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek különös figyelmet kell fordítania a felhatalmazás céljaira, tartalmára, alkalmazási körére és időtartamára, valamint a felhatalmazás gyakorlásának feltételeire.
	(1a) Az olyan jogalkotási aktusokra irányuló javaslat vizsgálatakor, amelyek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 291. cikke értelmében végrehajtási hatáskört ruháznak át, az Európai Parlamentnek különös figyelmet kell fordítania arra, hogy végrehajtási hatásköre gyakorlása során a Bizottság az alapul szolgáló jogi aktust nem módosíthatja vagy egészítheti ki, még annak nem alapvető elemei tekintetében sem.
(2) A téma szerint illetékes bizottság bármikor kikérheti az uniós jog értelmezése és alkalmazása terén illetékes bizottság véleményét.	(2) A téma szerint illetékes bizottság bármikor kikérheti az uniós jog értelmezése és alkalmazása terén illetékes bizottság véleményét.
(3) Az uniós jog értelmezése és alkalmazása terén illetékes bizottság saját kezdeményezésére is kérdéseket vethet fel a jogalkotási felhatalmazás vonatkozásában. Ilyen esetekben a költségvetési ügyekben illetékes bizottság megfelelően tájékoztatja a téma szerint illetékes bizottságot.	(3) Az uniós jog értelmezése és alkalmazása tekintetében illetékes bizottság saját kezdeményezésére is kérdéseket vethet fel a jogalkotási felhatalmazás és a végrehajtási hatáskörrel való felruházás vonatkozásában. Ilyen esetekben a költségvetési ügyekben illetékes bizottság megfelelően tájékoztatja a téma szerint illetékes bizottságot.

Módosítás 38

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

41. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
41. cikk	41. cikk
A pénzügyi összeegyeztethetőség vizsgálata	A pénzügyi összeegyeztethetőség vizsgálata
(1) Ha egy jogalkotási aktusra irányuló javaslatnak pénzügyi vonatkozásai vannak, a Parlament megállapítja, hogy a megfelelő anyagi források rendelkezésre állnak-e.	(1) Ha egy kötelező erejű jogi aktusra irányuló javaslatnak pénzügyi vonatkozásai vannak, a Parlament megállapítja, hogy a megfelelő anyagi források rendelkezésre állnak-e.
(2) A 47. cikk sérelme nélkül a téma szerint illetékes bizottság megvizsgálja, hogy a jogalkotási aktusra irányuló javaslat vagy bármely más jogalkotási természetű dokumentum pénzügyi szempontból összeegyeztethető-e a többéves pénzügyi kerettel .	(2) A téma szerint illetékes bizottság megvizsgálja, hogy a kötelező erejű jogi aktusra irányuló javaslat pénzügyi szempontból összeegyeztethető-e a többéves pénzügyi keretről szóló rendelettel .
(3) Ha a téma szerint illetékes bizottság módosítja az éppen vizsgált jogszabály pénzügyi dotációját, kikéri a költségvetési ügyekben illetékes bizottság véleményét.	(3) Ha a téma szerint illetékes bizottság módosítja az éppen vizsgált jogszabály pénzügyi dotációját, kikéri a költségvetési ügyekben illetékes bizottság véleményét.
(4) A költségvetési ügyekben illetékes bizottság saját kezdeményezésre is felvethet a jogalkotási aktusra irányuló javaslatok pénzügyi összeegyeztethetőségét érintő kérdéseket. Ilyen esetekben a költségvetési ügyekben illetékes bizottság megfelelően tájékoztatja a téma szerint illetékes bizottságot.	(4) A költségvetési ügyekben illetékes bizottság saját kezdeményezésre is felvethet a kötelező erejű jogi aktusra irányuló javaslatok pénzügyi összeegyeztethetőségét érintő kérdéseket. Ilyen esetekben a költségvetési ügyekben illetékes bizottság megfelelően tájékoztatja a téma szerint illetékes bizottságot.
(5) Ha a költségvetési ügyekben illetékes bizottság úgy dönt, hogy vitatja egy javaslat pénzügyi összeegyeztethetőségét, úgy következtetéseiről jelentést készít a Parlamentnek, amely szavaz róluk .	(5) Ha a költségvetési ügyekben illetékes bizottság úgy dönt, hogy vitatja egy javaslat pénzügyi összeegyeztethetőségét, úgy következtetéseiről jelentést tesz a Parlamentnek, mielőtt a Parlament szavaz a javaslatról .
(6) Összeegyeztethetetlennek nyilvánított jogszabályt a Parlament a költségvetési hatóság határozatainak függvényében fogadhat el.

Módosítás 39

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

42. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
42. cikk	42. cikk
A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartására irányuló vizsgálat	A szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartására irányuló vizsgálat
(1) A jogalkotási aktusra irányuló javaslat vizsgálatakor a Parlament különös figyelmet fordít a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartására.	(1) A jogalkotási aktusra irányuló javaslat vizsgálatakor a Parlament különös figyelmet fordít a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartására.
(2) A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásáért felelős bizottság bármely jogalkotási aktusra irányuló javaslattal kapcsolatban határozhat úgy, hogy ajánlásokat tesz a téma szerint illetékes bizottság számára.	(2) Kizárólag a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében illetékes bizottság határozhat úgy, hogy jogalkotási aktusra irányuló javaslattal kapcsolatban ajánlásokat tesz a téma szerint illetékes bizottság számára.
(3) Ha egy nemzeti parlament a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének és a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 6. cikkének megfelelően indoklással ellátott véleményt küld az elnöknek, e dokumentumot a téma szerint illetékes bizottsághoz utalják, és tájékoztatás céljából továbbítják szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásáért felelős bizottságnak.
(4) A nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló jegyzőkönyv 4. cikkében említett sürgős esetek kivételével a téma szerint illetékes bizottság nem tartja meg a zárószavazást a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 6. cikkében megállapított nyolchetes határidő lejárta előtt.	(4) A nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyv 4. cikkében említett sürgős esetek kivételével a téma szerint illetékes bizottság nem tartja meg a zárószavazást a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 6. cikkében megállapított nyolchetes határidő lejárta előtt.
	(4a) Ha egy nemzeti parlament a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően indokolt véleményt küld az elnöknek, e dokumentumot a téma szerint illetékes bizottsághoz utalják, és tájékoztatás céljából továbbítják a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében illetékes bizottságnak.
(5) Amennyiben azon indoklással ellátott vélemények, amelyek azt állítják, hogy a jogalkotási aktusra irányuló javaslat nincs összhangban a szubszidiaritás elvével, a nemzeti parlamenteknek biztosított összes szavazat legalább egyharmadát vagy – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 76. cikke alapján előterjesztett jogalkotási aktusra irányuló javaslat esetén – egynegyedét teszik ki, a Parlament mindaddig nem határoz, amíg a javaslat szerzője nem fejti ki, hogyan szándékozik a továbbiakban eljárni.	(5) Amennyiben azon indoklással ellátott vélemények, amelyek azt állítják, hogy a jogalkotási aktusra irányuló javaslat nincs összhangban a szubszidiaritás elvével, a nemzeti parlamenteknek biztosított összes szavazat legalább egyharmadát vagy – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 76. cikke alapján előterjesztett jogalkotási aktusra irányuló javaslat esetén – egynegyedét teszik ki, a Parlament mindaddig nem határoz, amíg a javaslat szerzője nem fejti ki, hogyan szándékozik a továbbiakban eljárni.
(6) Amennyiben a rendes jogalkotási eljárás keretében azon indoklással ellátott vélemények, amelyek azt állítják hogy a jogalkotási aktusra irányuló javaslat nincs összhangban a szubszidiaritás elvével, a nemzeti parlamenteknek biztosított összes szavazatnak legalább az egyszerű többségét teszik ki, a téma szerint illetékes bizottság – a nemzeti parlamentek és a Bizottság által benyújtott, indoklással ellátott vélemények figyelembevételét, valamint a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásáért felelős bizottság véleményének meghallgatását követően – azt ajánlhatja a Parlamentnek, hogy a szubszidiaritás elvének megsértése miatt utasítsa el a javaslatot, vagy benyújthat a Parlamentnek bármilyen más ajánlást, amely tartalmazhat a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával kapcsolatos módosításra irányuló javaslatokat. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásáért felelős bizottság véleményét mellékelik az ilyen ajánláshoz.	(6) Amennyiben a rendes jogalkotási eljárás keretében azon indoklással ellátott vélemények, amelyek azt állítják hogy a jogalkotási aktusra irányuló javaslat nincs összhangban a szubszidiaritás elvével, a nemzeti parlamenteknek biztosított összes szavazatnak legalább az egyszerű többségét teszik ki, a téma szerint illetékes bizottság – a nemzeti parlamentek és a Bizottság által benyújtott, indoklással ellátott vélemények figyelembevételét, valamint a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásáért felelős bizottság véleményének meghallgatását követően – azt ajánlhatja a Parlamentnek, hogy a szubszidiaritás elvének megsértése miatt utasítsa el a javaslatot, vagy benyújthat a Parlamentnek bármilyen más ajánlást, amely tartalmazhat a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával kapcsolatos módosításra irányuló javaslatokat. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásáért felelős bizottság véleményét mellékelik az ilyen ajánláshoz.
Az ajánlást vita és szavazás céljából a Parlament elé kell terjeszteni. Amennyiben a javaslat elutasítására irányuló ajánlást a leadott szavazatok többségével elfogadják, az elnök bejelenti az eljárás lezárását. Ha a Parlament nem utasítja el a javaslatot, az eljárás a Parlament által jóváhagyott ajánlások figyelembevételével folytatódik.	Az ajánlást vita és szavazás céljából a Parlament elé kell terjeszteni. Amennyiben a javaslat elutasítására irányuló ajánlást a leadott szavazatok többségével elfogadják, az elnök bejelenti az eljárás lezárását. Ha a Parlament nem utasítja el a javaslatot, az eljárás a Parlament által jóváhagyott ajánlások figyelembevételével folytatódik.

Módosítás 40

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

44. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
44. cikk	44. cikk
A Parlament képviselete a Tanács ülésein	A Parlament képviselete a Tanács ülésein
Amikor a Tanács felkéri a Parlamentet a Tanács olyan ülésén való részvételre, amelyen a Tanács jogalkotói minőségben jár el, az elnök felkéri az illetékes bizottság elnökét vagy előadóját, vagy egy másik, a bizottság által kijelölt képviselőt, hogy képviselje a Parlamentet.	Amikor a Tanács felkéri a Parlamentet a Tanács olyan ülésén való részvételre, az elnök felkéri a téma szerint illetékes bizottság elnökét vagy előadóját, vagy egy másik, a bizottság által kijelölt képviselőt, hogy képviselje a Parlamentet.

Módosítás 41

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

45. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

45. cikk

A Parlament kezdeményezési joga a Szerződések értelmében

A Parlament javaslattételi joga

Ha a Szerződések kezdeményezési jogot ruháznak a Parlamentre, az illetékes bizottság úgy határozhat, hogy saját kezdeményezésű jelentést készít.

Ha a Szerződések kezdeményezési jogot ruháznak a Parlamentre, az illetékes bizottság úgy határozhat, hogy az 52. cikkel összhangban saját kezdeményezésű jelentést készít.

A jelentés a következőket foglalja magában:

a)	állásfoglalási indítvány;

a)	állásfoglalási indítvány;

b)	adott esetben határozat vagy javaslat tervezete,

b)	javaslattervezet;

c)	indoklás, adott esetben pénzügyi kimutatással.

c)	indoklás, adott esetben pénzügyi kimutatással.

Ha egy jogszabály elfogadásához a Tanács egyetértése vagy hozzájárulása, vagy a Bizottság véleménye vagy hozzájárulása szükséges, a Parlament határozhat úgy – a jogszabályjavaslatról tartott szavazás után és az előadó javaslatára –, hogy elhalasztja a szavazást az állásfoglalási indítványról mindaddig, amíg a Tanács vagy a Bizottság ki nem fejti álláspontját.

Módosítás 42

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

46. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
46. cikk	46. cikk
Kezdeményezés az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikke alapján	A Bizottság felkérése javaslat előterjesztésére
(1) A Parlament egy az illetékes bizottság 52. cikk értelmében kidolgozott saját kezdeményezésű jelentése alapján készült állásfoglalás elfogadásával az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikke alapján felkérheti a Bizottságot megfelelő, új jogszabály elfogadására vagy a meglévő jogszabály módosítására irányuló javaslatok benyújtására. Az állásfoglalást a zárószavazáson a parlamenti képviselők többségével fogadják el. A Parlament egyúttal határidőt tűzhet az ilyen javaslatok benyújtására.	(1) A Parlament egy az illetékes bizottság 52. cikk értelmében kidolgozott saját kezdeményezésű jelentése alapján készült állásfoglalás elfogadásával az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikke alapján felkérheti a Bizottságot megfelelő, új jogszabály elfogadására vagy a meglévő jogszabály módosítására irányuló javaslatok benyújtására. Az állásfoglalást a zárószavazáson a parlamenti képviselők többségével fogadják el. A Parlament egyúttal határidőt tűzhet az ilyen javaslatok benyújtására.
(2) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikke szerinti parlamenti kezdeményezési jog keretében minden képviselő benyújthat uniós jogszabályra irányuló javaslatot.	(2) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikke szerinti parlamenti kezdeményezési jog keretében minden képviselő benyújthat uniós jogszabályra irányuló javaslatot.
Ilyen javaslatot legfeljebb tíz képviselő nyújthat be közösen . A javaslat megjelöli a jogalapot, és legfeljebb 150 szavas indokolást tartalmazhat.	Ilyen javaslatot legfeljebb tíz képviselő nyújthat be együttesen . A javaslat megjelöli az alapjául szolgáló jogalapot, és legfeljebb 150 szavas indokolást tartalmazhat.
	A javaslatot az elnök elé kell terjeszteni, aki ellenőrzi, hogy a jogi követelmények teljesülnek-e. Az elnök a javaslatot a jogalap megfelelőségével kapcsolatos véleményezésre az ilyen ellenőrzés tekintetében illetékes bizottsághoz utalhatja. Amennyiben az elnök a javaslatot elfogadhatónak nyilvánítja, azt a plenáris ülésen bejelenti, és az illetékes bizottsághoz utalja.
	Az illetékes bizottsághoz utalást megelőzően a javaslatot le kell fordítani azokra a hivatalos nyelvekre, amelyeket az említett bizottság elnöke az összefoglaló vizsgálathoz szükségesnek ítél.
	Az illetékes bizottság a további eljárásról a bizottsághoz utalást követő három hónapon belül határoz, miután lehetőséget adott a javaslat szerzőinek arra, hogy felszólaljanak a bizottság előtt.
	A jelentés címében fel kell tüntetni a javaslat előadóinak nevét.
(3) A javaslatot az elnök elé terjesztik, aki ellenőrzi, hogy a jogi követelmények teljesülnek-e. Az elnök a javaslatot a jogalap megfelelőségével kapcsolatos véleményezésre az ilyen ellenőrzésért felelős illetékes bizottsághoz utalhatja. Amennyiben az elnök a javaslatot elfogadhatónak nyilvánítja, azt a plenáris ülésen bejelenti és az illetékes bizottsághoz utalja.
Az illetékes bizottsághoz utalást megelőzően a javaslatot lefordítják azokra a hivatalos nyelvekre, amelyeket az említett bizottság elnöke az összefoglaló vizsgálathoz szükségesnek ítél.
A bizottság javasolhatja az elnöknek, hogy a 136. cikk (2) bekezdésében, (3) bekezdésében és (7) bekezdésében meghatározott szabályok és határidők szerint valamennyi képviselőnek biztosítsanak lehetőséget a javaslat aláírására.
Amennyiben az összes parlamenti képviselő többsége aláírja e javaslatot, a javaslatról szóló jelentés az Elnökök Értekezlete által engedélyezettnek minősül. A bizottság a javaslat előadóinak meghallgatását követően az 52. cikkel összhangban jelentést készít.
Amennyiben a javaslatot nem bocsátják rendelkezésre további aláírások céljából vagy azt nem írja alá az összes parlamenti képviselő többsége, az illetékes bizottság a további eljárásról a bizottsághoz utalást követő három hónapon belül és a javaslat előadóinak meghallgatását követően határoz.
A jelentés címében fel kell tüntetni a javaslat előadóinak nevét.
(4) A Parlament állásfoglalása megjelöli a megfelelő jogalapot és részletes ajánlásokat tartalmaz a szükséges javaslatok tartalmára vonatkozólag , amelyeknek tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét .	(4) A Parlament állásfoglalása megjelöli a megfelelő jogalapot és ajánlásokat tartalmaz a szükséges javaslatok tartalmára vonatkozóan.
(5) Ha egy javaslatnak pénzügyi vonatkozásai vannak, a Parlament feltünteti a szükséges pénzügyi fedezet biztosításának módját.	(5) Ha egy javaslatnak pénzügyi vonatkozásai vannak, a Parlament feltünteti a szükséges pénzügyi fedezet biztosításának módját.
(6) Az illetékes bizottság figyelemmel kíséri a Parlament külön kérelmére megalkotott jogalkotási aktusra irányuló javaslat kidolgozásának folyamatát.	(6) Az illetékes bizottság figyelemmel kíséri a Parlament külön kérelmére megalkotott uniós jogi aktusra irányuló javaslat kidolgozásának folyamatát.
	(6a) A Bizottsági Elnökök Értekezlete rendszeresen ellenőrzi, hogy a Bizottság eleget tesz-e a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (10) bekezdésének, amely szerint a Bizottságnak három hónapon belül választ kell adnia a javaslat előterjesztésére irányuló felkérésekre egy külön közlemény elfogadásával, amelyben meghatározza, milyen lépéseket szándékozik tenni. Rendszeresen beszámol ezen ellenőrzés eredményeiről az Elnökök Értekezletének.

Módosítás 43

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

47. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
47. cikk	47. cikk
A jogalkotási dokumentumok vizsgálata	A kötelező erejű jogi aktusok vizsgálata
(1) Az elnök a jogalkotási aktusra irányuló javaslatokat vagy bármely más jogalkotási természetű dokumentumot az illetékes bizottsághoz utal vizsgálatra.	(1) Az elnök a más intézményektől vagy a tagállamoktól érkezett, kötelező erejű jogi aktusokra irányuló javaslatokat az illetékes bizottsághoz utalja vizsgálatra.
Kétség esetén az elnök alkalmazhatja a 201. cikk (2) bekezdését azt megelőzően, hogy az illetékes bizottsághoz való utalást bejelentené a Parlamentben.
Ha egy javaslat szerepel a Bizottsági munkaprogramban, az illetékes bizottság határozhat a javaslat előkészítésének folyamatát figyelemmel kísérő előadó kinevezéséről.
A Tanács konzultációra vonatkozó, vagy a Bizottság vélemény iránti kérelmét az elnök az érintett javaslat vizsgálata céljából az illetékes bizottsághoz utalja.
Az első olvasatra vonatkozó, a 38–46. cikkben, az 57–63. cikkben és a 75. cikkben foglalt rendelkezések minden jogalkotási aktusra irányuló javaslatra alkalmazandók, függetlenül attól, hogy azok egy, kettő vagy három olvasatot igényelnek.
	(1a) Kétség esetén az elnök azt megelőzően, hogy az illetékes bizottsághoz való utalást bejelentené a Parlamentben, illetékességgel kapcsolatos kérdést terjeszthet az Elnökök Értekezlete elé. Az Elnökök Értekezlete a Bizottsági Elnökök Értekezletének, vagy ez utóbbi elnökének ajánlása alapján határoz, összhangban a 201a. cikk (2) bekezdésével.
	(1b) Az illetékes bizottság bármikor úgy határozhat, hogy előadót nevez ki valamely javaslat előkészítő szakaszának követésére. Ezt különösen abban az esetben fontolja meg, ha a javaslat szerepel a Bizottság munkaprogramjában.
(2) A Tanács álláspontjait az első olvasatban illetékes bizottsághoz utalják megfontolásra.
A Tanács álláspontjaira a második olvasatra vonatkozó, a 64–69. cikkben és a 76. cikkben megállapított rendelkezések alkalmazandók.
(3) A Parlament és a Tanács a második olvasatot követő egyeztetőbizottsági eljárása során a bizottsághoz történő visszautalásnak helye nincs.
Az egyeztetőbizottsági eljárásra a harmadik olvasatra vonatkozó, a 70., 71. és 72. cikkben megállapított rendelkezések alkalmazandók.
(4) A 49., 50., 53. cikk, az 59. cikk (1) és (3) bekezdése, a 60., 61. cikk és a 188. cikk nem alkalmazandó a második és a harmadik olvasatra.
(5) Ha az eljárási szabályzat második és harmadik olvasatra vonatkozó rendelkezése, és a szabályzat bármely más rendelkezése között ellentmondás van, a második és a harmadik olvasatra vonatkozó rendelkezés élvez elsőbbséget.	(5) Ha az eljárási szabályzat második és harmadik olvasatra vonatkozó rendelkezése, és a szabályzat bármely más rendelkezése között ellentmondás van, a második és a harmadik olvasatra vonatkozó rendelkezés élvez elsőbbséget.

Módosítás 44

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

47a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	47a. cikk
	A jogalkotási eljárások felgyorsítása
	Az illetékes bizottság vagy bizottságok megállapodhat(nak) egyes konkrét javaslatok tekintetében a jogalkotási eljárásoknak a Tanáccsal és a Bizottsággal összehangolt felgyorsításáról, különösen a 37. cikk (1a) bekezdése szerinti intézményközi éves programban prioritásként meghatározott javaslatok körében.

Módosítás 45

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

48- cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
48. cikk	48. cikk
A tagállami kezdeményezéseken alapuló jogalkotási eljárások	A Bizottságtól eltérő intézményektől származó vagy tagállami kezdeményezéseken alapuló jogalkotási eljárások
(1) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 76. cikke alapján valamely tagállam által benyújtott kezdeményezéssel kapcsolatban az eljárási szabályzat e cikke valamint 38–43 . cikke, 47. és 59. cikke alapján kell eljárni .	(1) A Bizottságtól eltérő intézményektől származó vagy tagállami kezdeményezések kezelése során az illetékes bizottság felkérheti az intézmények vagy a kezdeményező tagállamok képviselőit, hogy ismertessék a bizottság előtt kezdeményezésüket . A kezdeményező tagállamok képviselőit elkísérheti a Tanács elnöksége .
(2) Az illetékes bizottság felhívhatja a kezdeményező tagállamok képviselőit, hogy ismertessék a bizottság előtt kezdeményezésüket. A képviselőket elkísérheti a Tanács elnöksége.
(3) Mielőtt az illetékes bizottság szavaz, megkérdezi a Bizottságot, hogy készít-e véleményt a kezdeményezésről. Amennyiben igen , a bizottság csak a Bizottság kezdeményezéssel kapcsolatos véleményének kézhezvételét követően fogadhatja el jelentését.	(3) Mielőtt az illetékes bizottság szavaz, megkérdezi a Bizottságot, hogy készít-e véleményt a kezdeményezésről , illetve hogy szándékában áll-e rövid időn belül alternatív javaslatot előterjeszteni . Amennyiben igenlő választ kap , a bizottság csak a Bizottság kezdeményezéssel kapcsolatos véleményének vagy alternatív javaslatának kézhezvételét követően fogadhatja el jelentését.
(4) Ha egyidejűleg vagy rövid időn belül kettő vagy több, a Bizottságtól és/vagy a tagállamoktól származó olyan javaslatot nyújtanak be a Parlamenthez, amelyek jogalkotási célja megegyezik, a Parlament egy jelentésben foglalkozik velük. A jelentésben az illetékes bizottság jelzi, hogy melyik szöveghez javasol módosítást, az összes többi szövegre pedig a jogalkotási állásfoglalásban utal.	(4) Ha egyidejűleg vagy rövid időn belül kettő vagy több, a Bizottságtól és/vagy egy másik intézménytől vagy a tagállamoktól származó olyan javaslatot nyújtanak be a Parlamenthez, amelyek jogalkotási célja megegyezik, a Parlament egy jelentésben foglalkozik velük. A jelentésben az illetékes bizottság jelzi, hogy melyik szöveghez javasol módosítást, az összes többi szövegre pedig a jogalkotási állásfoglalásban utal.

Módosítás 46

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

49. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

49. cikk

A jogalkotási jelentések

(1) A bizottság által követendő eljárásra azon bizottság elnöke tesz javaslatot, amelyhez a jogalkotási aktusra irányuló javaslatot utalták.

(1) A bizottság által követendő eljárásra azon bizottság elnöke tesz javaslatot, amelyhez a kötelező erejű jogi aktusra irányuló javaslatot utalták.

(2) Az alkalmazandó eljárásról hozott határozatot követően, és ha az 50. cikket nem kell alkalmazni, a bizottság a jogalkotási aktusra irányuló javaslat tekintetében tagjai vagy állandó póttagjai közül előadót jelöl ki, ha ez a 37. cikk alapján jóváhagyott Bizottsági munkaprogram alapján még nem történt meg.

(2) Az alkalmazandó eljárásról hozott határozatot követően, és ha az 50. cikk szerinti egyszerűsített eljárást nem kell alkalmazni, a bizottság a jogalkotási aktusra irányuló javaslat tekintetében tagjai vagy állandó póttagjai közül előadót jelöl ki, ha ez a 47. cikk (1b) bekezdése alapján még nem történt meg.

(3) A bizottság jelentése a következőket tartalmazza:

a)	esetleg módosítástervezet a javaslathoz, adott esetben rövid indokolással; az indoklás az előadó feladata és nem szavaznak róla;

a)	esetleg módosítástervezet a javaslathoz, adott esetben rövid indokolással; az indoklás a szerző feladata és nem szavaznak róla;

b)	jogalkotási állásfoglalás-tervezet az 59. cikk (2) bekezdésének megfelelően;

b)	jogalkotási állásfoglalás-tervezet az 59. cikk (1c) bekezdésének megfelelően;

c)	adott esetben, pénzügyi kimutatást tartalmazó indokolás , amely a jelentés bármely pénzügyi hatásának nagyságrendjét és a többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőségét állapítja meg.

c)	adott esetben indokolás, amely szükség esetén pénzügyi kimutatást tartalmaz , amely a jelentés bármely pénzügyi hatásának nagyságrendjét és a többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőségét állapítja meg;

ca)	amennyiben rendelkezésre áll, utalás a Parlament hatásvizsgálatára.

Módosítás 47

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

50. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
50. cikk	50. cikk
Az egyszerűsített eljárás	Az egyszerűsített eljárás
(1) A jogalkotási aktusra irányuló javaslat első megvitatása után a bizottság elnöke javasolhatja annak módosítás nélküli jóváhagyását. Ha a bizottsági tagok legalább egytizede nem emel kifogást, a bizottság elnöke a javaslatot jóváhagyó jelentést nyújt be a Parlamentnek. A 150. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, valamint (2) és (4) bekezdése alkalmazandó.	(1) A jogalkotási aktusra irányuló javaslat első megvitatása után a bizottság elnöke javasolhatja annak módosítás nélküli jóváhagyását. Ha a bizottság tagjainak legalább egytizede nem emel kifogást, a javasolt eljárást jóváhagyottnak kell tekinteni. Az elnök, vagy – ha van kijelölt előadó – az előadó a javaslatot jóváhagyó jelentést nyújt be a Parlamentnek. A 150. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, valamint (2) és (4) bekezdése alkalmazandó.
(2) A bizottság elnöke ehelyett azt is javasolhatja, hogy ő vagy az előadó a bizottsági vitát figyelembe vevő módosításokat fogalmazzon meg. Ha a bizottság egyetért, e módosításokat a bizottság tagjainak elküldik. Ha a bizottság tagjainak legalább egytizede nem emel kifogást meghatározott határidőn belül, amely nem lehet az elküldéstől számított 21 napnál rövidebb, a jelentést a bizottság által elfogadottnak kell tekinteni. Ez esetben a jogalkotási állásfoglalás-tervezetet és a módosításokat a 150. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, valamint (2) és (4) bekezdése szerint, vita nélkül nyújtják be a Parlamentnek.	(2) A bizottság elnöke ehelyett azt is javasolhatja, hogy ő vagy az előadó a bizottsági vitát figyelembe vevő módosításokat fogalmazzon meg. Ha a bizottság tagjainak legalább egytizede nem emel kifogást, a javasolt eljárást jóváhagyottnak kell tekinteni és a módosításokat el kell küldeni a bizottság tagjainak.
	Ha a módosításokkal szemben a bizottság tagjainak legalább egytizede nem emel kifogást meghatározott határidőn belül, amely nem lehet az elküldéstől számított 10 munkanapnál rövidebb, a jelentést a bizottság által elfogadottnak kell tekinteni. Ez esetben a jogalkotási állásfoglalás-tervezetet és a módosításokat a 150. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, valamint (2) és (4) bekezdése szerint, vita nélkül kell benyújtani a Parlamentnek.
	Ha a bizottság tagjainak legalább egytizede kifogást emel a módosításokkal szemben, ezekről a bizottság következő ülésén szavaznak.
(3) Ha a bizottsági tagok legalább egytizede kifogást emel, a módosításokról a bizottság következő ülésén szavaznak.
(4) Az (1) bekezdés első és második mondata, a (2) bekezdés első, második és harmadik mondata és a (3) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó az 53. cikk szerinti bizottsági véleményekre.	(4) A Parlamenthez történő benyújtásra vonatkozó rendelkezések kivételével e cikk értelemszerűen alkalmazandó az 53. cikk szerinti bizottsági véleményekre.

Módosítás 48

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

51. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

51. cikk

A nem jogalkotási jelentések

(1) A bizottság nem jogalkotási jellegű jelentés készítése során a tagok vagy az állandó póttagok közül előadót jelöl ki.

(2) Az előadó feladata a bizottság jelentésének elkészítése és a bizottság nevében a Parlament elé terjesztése.

(3) A bizottság jelentése a következőket tartalmazza:

a)	állásfoglalási indítvány;

a)	állásfoglalási indítvány;

b)	adott esetben pénzügyi kimutatást tartalmazó indokolás , amely a jelentés bármely pénzügyi hatásának nagyságrendjét és a többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőségét állapítja meg;

b)	adott esetben indokolás, amely szükség esetén pénzügyi kimutatást tartalmaz , amely a jelentés bármely pénzügyi hatásának nagyságrendjét és a többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőségét állapítja meg.

c)	a 133. cikk (4) bekezdése alapján idetartozó bármely állásfoglalási indítvány szövege.

c)	a 133. cikk (4) bekezdése alapján idetartozó bármely állásfoglalási indítvány szövege.

Módosítás 49

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

52. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
52. cikk	52. cikk
Saját kezdeményezésű jelentések	Saját kezdeményezésű jelentések
(1) Ha a bizottság olyan, a hatáskörébe tartozó tárgyban kíván jelentést készíteni és állásfoglalási indítványt benyújtani a Parlamenthez , amellyel kapcsolatban sem konzultációt, sem véleménykérést nem utaltak hozzá a 201. cikk (1) bekezdése szerint , ezt csak az Elnökök Értekezlete engedélyével teheti meg. Az engedély megtagadását minden esetben indokolni kell. Ha a jelentés tárgya olyan javaslat, amelyet valamelyik képviselő a 46. cikk (2) bekezdése értelmében nyújtott be, az engedélyt csak akkor lehet megtagadni, ha a képviselői statútum 5. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkében foglalt feltételek nem teljesülnek.	(1) Ha a bizottság olyan, a hatáskörébe tartozó tárgyban kíván nem jogalkotási jelentést vagy a 45. vagy a 46. cikk szerinti jelentést készíteni , amelyet nem utaltak hozzá , ezt csak az Elnökök Értekezlete engedélyével teheti meg.
	A jelentés elkészítésének engedélyezésére irányuló , első albekezdés szerinti kérelmekről az Elnökök Értekezlete dönt, az általa meghatározandó végrehajtási rendelkezések szerint.
Az (1) bekezdés értelmében jelentés elkészítésére irányuló kérelemről az Elnökök Értekezlete dönt, az általa meghatározandó végrehajtási rendelkezések szerint. Ha egy bizottság jelentés elkészítésére irányuló kérelmet nyújt be, de illetékességét vitatják, akkor erről az Elnökök Értekezlete hat héten belül dönt, a Bizottsági Elnökök Értekezletének ajánlása, illetve ennek hiányában a Bizottsági Elnökök Értekezlete elnökének ajánlása alapján. Ha az Elnökök Értekezlete a fenti határidőn belül nem dönt, az ajánlást jóváhagyottnak kell tekinteni.
	(1a) Az engedélyezés megtagadását minden esetben indokolni kell.
	Ha a jelentés tárgya a Parlament 45. cikkben említett kezdeményezési jogkörébe tartozik, az engedélyezést csak azon az alapon lehet megtagadni, hogy a Szerződésekben foglalt feltételek nem teljesülnek.
	(1b) Az Elnökök Értekezlete a 45. cikkben és a 46. cikkben említett esetekben két hónapon belül határoz.
(2) A saját kezdeményezésű jelentésekben foglalt állásfoglalási indítványokat a Parlament a 151. cikk szerinti rövid ismertetési eljárásban vitatja meg. Az ilyen állásfoglalási indítványokhoz csak akkor fogadhatók el módosítások a plenáris ülésen történő megvitatás alkalmából, ha azokat az előadó új információ figyelembevétele céljából terjesztette elő, vagy a parlamenti képviselők legalább egytizede terjeszti elő. A képviselőcsoportok alternatív állásfoglalási indítványokat terjeszthetnek elő a 170. cikk (4) bekezdésének megfelelően. A bizottság állásfoglalási indítványára és annak összes módosítására a 176. és 180. cikk alkalmazandó. A 180. cikk alkalmazandó az alternatív állásfoglalási indítványokról szóló egyetlen szavazásra is.	(2) A Parlamenthez beterjesztett állásfoglalási indítványokat a Parlament a 151. cikk szerinti rövid ismertetési eljárásban vitatja meg. Az ilyen állásfoglalási indítványokhoz csak akkor fogadhatók el módosítások , illetve részenkénti vagy külön szavazásra irányuló kérelmek a plenáris ülésen történő megvitatás alkalmából, ha azokat az előadó új információ figyelembevétele céljából terjesztette elő, vagy a parlamenti képviselők legalább egytizede terjeszti elő. A képviselőcsoportok alternatív állásfoglalási indítványokat terjeszthetnek elő a 170. cikk (4) bekezdésének megfelelően. A bizottság állásfoglalási indítványára és annak összes módosítására a 180. cikk alkalmazandó. A 180. cikk alkalmazandó az alternatív állásfoglalási indítványokról szóló egyetlen szavazásra is.
Az első albekezdés nem alkalmazható, ha a jelentés tárgya alkalmas kiemelt plenáris vitára, ha a jelentést a 45. vagy a 46. cikkben említett kezdeményezési jog alapján készítették, vagy ha a jelentést stratégiai jelentésként engedélyezték (9) .
	(2a) A (2) bekezdés nem alkalmazandó, ha a jelentés tárgya alkalmas kiemelt plenáris vitára, ha a jelentést a 45. vagy a 46. cikkben említett kezdeményezési jog alapján készítették, vagy ha a jelentést stratégiai jelentésként engedélyezték (9a) .
(3) Ha a jelentés tárgya a 45. cikkben említett kezdeményezési jog körébe tartozik, az engedélyezést csak azon az alapon lehet megtagadni, hogy a Szerződésekben foglalt feltételek nem teljesülnek.
(4) Az Elnökök Értekezlete a 45. cikkben és a 46. cikkben meghatározott esetekben két hónapon belül határoz.

Módosítás 50

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

53. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
53. cikk	53. cikk
A bizottságok véleménye	A bizottságok véleménye
(1) Ha az a bizottság, amelyhez a kérdést először utalták egy másik bizottság véleményét is meg szeretné hallgatni, illetve ha egy másik bizottság az elsőként megbízott bizottság jelentésének tárgyában ismertetni kívánja véleményét, kérhetik a Parlament elnökét, hogy a 201. cikk (3) bekezdésével összhangban az egyik bizottságot illetékes, a másikat pedig véleménynyilvánításra felkért bizottságnak jelölje ki.	(1) Ha az a bizottság, amelyhez a kérdést először utalták egy másik bizottság véleményét is meg szeretné hallgatni, illetve ha egy másik bizottság az elsőként megbízott bizottsággal ismertetni kívánja véleményét, kérhetik a Parlament elnökét, hogy a 201. cikk (3) bekezdésével összhangban az egyik bizottságot illetékes, a másikat pedig véleménynyilvánításra felkért bizottságnak jelölje ki.
	A véleményt nyilvánító bizottság a tagjai és az állandó póttagjai közül a véleménynek előadót jelölhet ki, vagy az elnöke által küldött levélben fogalmazhatja meg véleményét.
(2) A 47. cikk (1) bekezdése szerint jogalkotási természetű dokumentumok esetén a vélemény tartalmazza a bizottsághoz utalt szöveghez tartozó módosítástervezeteket , amelyekhez adott esetben rövid indokolás tartozik. Az ilyen indokolás a vélemény előadójának felelőssége és nem szavaznak róla. Szükség esetén a véleménynyilvánításra felkért bizottság írásban röviden indokolja a vélemény egészét.	(2) Amennyiben a vélemény kötelező erejű jogi aktusra irányuló javaslatra vonatkozik, a vélemény tartalmazza a bizottsághoz utalt szöveghez tartozó módosításokat , amelyekhez adott esetben rövid indokolás tartozik. Az ilyen indokolásért annak megfogalmazója viseli a felelősséget , és nem szavaznak róla. Szükség esetén a véleménynyilvánításra felkért bizottság írásban röviden indokolja a vélemény egészét. Az ilyen rövid írásbeli indokolásért az előadó felelős.
Nem jogalkotási szövegek esetén a vélemény az illetékes bizottság által benyújtandó állásfoglalási indítvány részeire vonatkozó javaslatokat tartalmaz.	Amennyiben a vélemény nem kötelező erejű jogi aktusra irányuló javaslatra vonatkozik, a vélemény az illetékes bizottság által benyújtandó állásfoglalási indítvány részeire vonatkozó javaslatokat tartalmaz.
Az illetékes bizottság szavaz e módosításokról vagy javaslatokról.	Az illetékes bizottság szavaz e módosításokról vagy javaslatokról.
A vélemények kizárólag a véleményt nyilvánító bizottság illetékességébe tartozó ügyekkel foglalkozhatnak.	A vélemények kizárólag a véleményt nyilvánító bizottság illetékességébe tartozó ügyekkel foglalkozhatnak.
(3) Az illetékes bizottság határidőt állapít meg, amelyen belül a véleménynyilvánításra felkért bizottságnak a véleményét közölnie kell, hogy azt az illetékes bizottság figyelembe tudja venni. A bejelentett ütemezést érintő bármely változásról az illetékes bizottság a véleménynyilvánításra felkért bizottságo(ka)t haladéktalanul tájékoztatja. Az illetékes bizottság nem fogalmazza meg végleges következtetéseit e határidő lejártát megelőzően.	(3) Az illetékes bizottság határidőt állapít meg, amelyen belül a véleménynyilvánításra felkért bizottságnak a véleményét közölnie kell, hogy azt az illetékes bizottság figyelembe tudja venni. A bejelentett ütemezést érintő bármely változásról az illetékes bizottság a véleménynyilvánításra felkért bizottságo(ka)t haladéktalanul tájékoztatja. Az illetékes bizottság nem fogalmazza meg végleges következtetéseit e határidő lejártát megelőzően.
	(3a) Alternatív lehetőségként a véleményt nyilvánító bizottság úgy is határozhat, hogy véleményét olyan módosítások formájában fogalmazza meg, amelyeket elfogadásuk után közvetlenül az illetékes bizottságban terjesztenek elő. Ezeket a módosításokat az elnök vagy az előadó terjeszti elő a bizottság nevében.
	(3b) A véleményt nyilvánító bizottság az illetékes bizottság által a módosítások benyújtására kijelölt határidőn belül nyújtja be a (3a) bekezdésben említett módosításokat.
(4) Minden elfogadott véleményt mellékelnek az illetékes bizottság jelentéséhez.	(4) A véleményt nyilvánító bizottság által elfogadott valamennyi véleményt és módosítást mellékelnek az illetékes bizottság jelentéséhez.
(5) Kizárólag az illetékes bizottság terjeszthet elő módosításokat a plenáris ülésen.	(5) E cikk értelmében a véleményt nyilvánító bizottság nem terjeszthet elő a plenáris ülésen megfontolandó módosításokat.
(6) A véleménynyilvánításra felkért bizottság elnökét és a vélemény előadóját tanácsadói minőségben meghívják az illetékes bizottságnak a közös üggyel kapcsolatos üléseire.	(6) A véleménynyilvánításra felkért bizottság elnökét és a vélemény előadóját tanácsadói minőségben meghívják az illetékes bizottságnak a közös üggyel kapcsolatos üléseire.

Módosítás 51

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

54. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

54. cikk

A társbizottsági eljárás

Ha a hatáskör kérdését a 201. cikk (2) bekezdése vagy az 52 . cikk alapján az Elnökök Értekezlete elé utalták, és az Elnökök Értekezlete a VI. melléklet alapján úgy ítéli meg, hogy az ügy közel azonos mértékben két vagy több bizottság hatáskörébe tartozik, illetve hogy az ügy különböző részei két vagy több bizottság hatáskörébe tartoznak, az 53. cikk alkalmazandó az alábbi kiegészítő rendelkezésekkel:

(1) Ha a hatáskör kérdését a 201a . cikk alapján az Elnökök Értekezlete elé utalták, és az Elnökök Értekezlete a VI. melléklet alapján úgy ítéli meg, hogy az ügy közel azonos mértékben két vagy több bizottság hatáskörébe tartozik, illetve hogy az ügy különböző részei két vagy több bizottság hatáskörébe tartoznak, az 53. cikk alkalmazandó az alábbi kiegészítő rendelkezésekkel:

—	az ütemezésről az érintett bizottságok közösen állapodnak meg;

—	az ütemezésről az érintett bizottságok közösen állapodnak meg;

—	az előadó és a vélemények előadói átfogó tájékoztatást nyújtanak egymásnak, és megállapodásra törekszenek a bizottságaiknak benyújtandó szövegekről és a módosításokkal kapcsolatos álláspontjukról;

—	az előadó és a vélemények előadói átfogó tájékoztatást nyújtanak egymásnak, és megállapodásra törekszenek a bizottságaiknak benyújtandó szövegekről és a módosításokkal kapcsolatos álláspontjukról;

—

az érintett bizottsági elnökök , előadók és a vélemények előadói közösen azonosítják a szöveg azon területeit, amelyek kizárólagos vagy közös hatáskörükbe tartoznak, és megállapodnak az együttműködés pontos módjáról; a hatáskörök meghatározása kapcsán felmerülő vitás kérdések esetén az érintett bizottságok bármelyikének kérésére az ügyet az Elnökök Értekezlete elé kell terjeszteni, amely határoz a hatáskörök kérdésében, illetve dönthet úgy is, hogy az 55. cikkben említett, közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárást kell alkalmazni; a 201 . cikk (2) bekezdésének második albekezdése értelemszerűen alkalmazandó;

—

az érintett bizottsági elnököket , előadókat és a vélemények előadóit köti a jóhiszemű és kölcsönös együttműködés elve, és közösen azonosítják a szöveg azon területeit, amelyek kizárólagos vagy megosztott hatáskörükbe tartoznak, és megállapodnak az együttműködés pontos módjáról; a hatáskörök meghatározása kapcsán felmerülő vitás kérdések esetén az érintett bizottságok bármelyikének kérésére az ügyet az Elnökök Értekezlete elé kell terjeszteni, amely határoz a hatáskörök kérdésében, illetve dönthet úgy is, hogy az 55. cikkben említett, közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárást kell alkalmazni . A határozatot a 201a . cikkben rögzített eljárással és határidőn belül kell meghozni.

—

az illetékes bizottság szavazás nélkül fogad el módosításokat a társbizottságtól, ha azok olyan ügyekre vonatkoznak, amelyek a társbizottság kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Ha az illetékes bizottság és a társbizottság közös hatáskörébe tartozó ügyekre irányuló módosításokat az illetékes bizottság elutasítja , a társbizottság közvetlenül benyújthatja azokat a Parlamentnek ;

—

az illetékes bizottság szavazás nélkül fogad el módosításokat a társbizottságtól, ha azok olyan ügyekre vonatkoznak, amelyek a társbizottság kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Amennyiben az illetékes bizottság figyelmen kívül hagyja a társbizottság kizárólagos hatáskörét, a társbizottság közvetlenül a plenáris ülésre nyújthat be módosításokat. Ha az illetékes bizottság és a társbizottság megosztott hatáskörébe tartozó ügyekre irányuló módosításokat az illetékes bizottság nem fogadja el , a társbizottság közvetlenül benyújthatja azokat a plenáris ülésre ;

—	ha egyeztetőbizottsági eljárás folyik a javaslatról, a Parlament küldöttségében részt vesz minden társbizottság előadója.

—	ha egyeztetőbizottsági eljárás folyik a javaslatról, a Parlament küldöttségében részt vesz minden társbizottság előadója.

E cikk megfogalmazása a cikk hatályának nem szab határt. Az 52. cikk (1) bekezdése és a 132. cikk (1) és (2) bekezdése alapján nem jogalkotási jelentéseket érintő társbizottsági eljárásra irányuló kérelmek elfogadhatók.

Az e cikk szerinti társbizottsági eljárás nem alkalmazható az illetékes bizottság által a 99. cikk szerint elfogadandó ajánlás vonatkozásában.

Az Elnökök Értekezletének a társbizottsági eljárás alkalmazására vonatkozó döntése a szóban forgó eljárás valamennyi szakaszára vonatkozik.

Az „illetékes bizottság” jogálláshoz kapcsolódó jogokat a felelős bizottság gyakorolja. E jogok gyakorlása során tiszteletben kell tartania a társbizottság előjogait, többek között a jóhiszemű együttműködés kötelezettségét az időbeosztást illetően, és a társbizottság arra vonatkozó jogát, hogy meghatározza a Parlamentnek benyújtott, kizárólagos hatáskörébe tartozó módosításokat.

Ha a felelős bizottság figyelmen kívül hagyja a társbizottság előjogait, az általa hozott döntések továbbra is érvényesek, azonban a társbizottság – kizárólagos hatáskörének korlátai között – közvetlenül módosításokat nyújthat be a Parlamentnek.

(1a) Az e cikk szerinti eljárás nem alkalmazandó az illetékes bizottság által a 99. cikk szerint elfogadandó ajánlások vonatkozásában.

Módosítás 52

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

55. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

55. cikk

Közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárás

Közös bizottsági eljárás

(1) Ha a 201. cikk (2) bekezdése alapján hatásköri kérdést kell tárgyalnia, az Elnökök Értekezlete dönthet úgy, hogy közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárást és együttes szavazást kell alkalmazni, amennyiben:

(1) Ha a 201a. cikk alapján hatásköri kérdést kell tárgyalnia, az Elnökök Értekezlete dönthet úgy, hogy közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárást és együttes szavazást kell alkalmazni, amennyiben:

—	a VI. melléklet alapján az ügy elválaszthatatlanul több bizottság hatáskörébe tartozik, és

—	a VI. melléklet alapján az ügy elválaszthatatlanul több bizottság hatáskörébe tartozik, és

—	álláspontja szerint az ügy kiemelkedően fontos.

—	álláspontja szerint az ügy kiemelkedően fontos.

(2) Ebben az esetben az érintett előadók közös jelentéstervezetet készítenek, amelyet az illetékes bizottságok elnökeinek közös elnökletével tartott közös bizottsági üléseken vizsgálnak és szavaznak meg.

Az illetékes bizottság jogállásához kapcsolódó jogokat az érintett bizottságok az eljárás valamennyi szakaszában csak közösen eljárva gyakorolhatják. Az érintett bizottságok munkacsoportokat állíthatnak fel a bizottsági ülések és a szavazás előkészítése céljából.

(3) A rendes jogalkotási eljárás második olvasatában a Tanács álláspontját az érintett bizottságok közös ülésen vizsgálják meg, amelyre – amennyiben az említett bizottságok elnökei nem tudnak megegyezni – a tanácsi álláspont Parlamentnek történő továbbítását követő, a parlamenti szervek ülésére fenntartott első hét szerdáján kerül sor. A későbbi ülés összehívásáról való megegyezés hiányában az ülést a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnöke hívja össze. A második olvasatra vonatkozó ajánlás megszavazására közös ülésen, az érintett bizottságok előadói által elkészített közös tervezet, vagy közös tervezet hiányában az érintett bizottságokban benyújtott módosítások alapján kerül sor.

A rendes jogalkotási eljárás harmadik olvasatában az érintett bizottságok elnökei és előadói hivatalból tagjai az egyeztetőbizottságban részt vevő küldöttségnek.

E cikk alkalmazható a valamely nemzetközi megállapodás megkötésének jóváhagyására vagy elutasítására vonatkozó ajánlásnak a 108. cikk (5) bekezdése és a 99. cikk (1) bekezdése szerinti elfogadásához vezető eljárásra, feltéve hogy az e cikkben meghatározott feltételek teljesülnek.

Módosítás 53

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

56. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
56. cikk	52a. cikk
Jelentések készítése	Jelentések készítése
	(-1) Az előadó feladata a bizottság jelentésének elkészítése és a bizottság nevében a Parlament elé terjesztése.
(1) Az indokolás elkészítése az előadó felelőssége és nem szavaznak róla. Az indokolásnak azonban összhangban kell lennie az elfogadott állásfoglalási indítvány, valamint a bizottság által javasolt esetleges módosítások szövegével. Ellenkező esetben a bizottság elnöke az indokolást törölheti.	(1) Az indokolás elkészítése az előadó felelőssége és nem szavaznak róla. Az indokolásnak azonban összhangban kell lennie az elfogadott állásfoglalási indítvány, valamint a bizottság által javasolt esetleges módosítások szövegével. Ellenkező esetben a bizottság elnöke az indokolást törölheti.
(2) A jelentésben szerepel a jelentés egészéről tartott szavazás eredménye. Ezenkívül, ha a jelen levő képviselők legalább egyharmada a szavazás során kéri, a jelentés azt is feltünteti, hogy az egyes tagok hogyan szavaztak.	(2) A jelentésben szerepel a jelentés egészéről tartott szavazás eredménye , és a 208. cikk (3) bekezdésével összhangban feltünteti, hogy az egyes tagok hogyan szavaztak.
(3) Ha a bizottság véleménye nem egyhangú, a jelentésnek a kisebbségi vélemény összefoglalóját is tartalmaznia kell. A szöveg egészéről történő szavazáskor kifejtett kisebbségi véleményeket – megfogalmazóik kérelmére – egy legfeljebb 200 szavas, az indokoláshoz mellékelt írásbeli nyilatkozat tartalmazza.	(3) A szöveg egészéről történő szavazáskor kisebbségi álláspontokat lehet kifejteni, és azokat – megfogalmazóik kérelmére – egy legfeljebb 200 szavas, az indokoláshoz mellékelt írásbeli nyilatkozat tartalmazhatja.
Az e rendelkezések alkalmazásakor felmerülő vitás kérdésekben a bizottság elnöke dönt.	Az e bekezdés alkalmazásakor felmerülő vitás kérdésekben a bizottság elnöke dönt.
(4) A bizottság, elnöksége javaslatára, az előadó számára a jelentéstervezet benyújtására határidőt állapíthat meg. E határidő meghosszabbítható, illetve új előadó jelölhető ki.	(4) A bizottság, elnöke javaslatára, az előadó számára a jelentéstervezet benyújtására határidőt állapíthat meg. E határidő meghosszabbítható, illetve új előadó jelölhető ki.
(5) Ha a határidő lejárt, a bizottság megbízhatja elnökét, hogy kérje a hozzá utalt ügynek a Parlament következő ülései valamelyikének napirendjére tűzését. A vita így az érintett bizottság által készített szóbeli jelentés alapján is lefolytatható.	(5) Ha a határidő lejárt, a bizottság megbízhatja elnökét, hogy kérje a hozzá utalt ügynek a Parlament következő ülései valamelyikének napirendjére tűzését. A vita és a szavazás így az érintett bizottság által készített szóbeli jelentés alapján is lefolytatható.
	(Ez a cikk áthelyezendő az 53. cikk elé.)

Módosítás 54

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II. cím – 3. fejezet – cím

Hatályos szöveg	Módosítás
3. FEJEZET	3. FEJEZET
ELSŐ OLVASAT	RENDES JOGALKOTÁSI ELJÁRÁS

Módosítás 55

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II. cím – 3. fejezet– 1. szakasz (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	1. SZAKASZ
	ELSŐ OLVASAT

Módosítás 56

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II. cikk – 3. fejezet – 1. alcím

Hatályos szöveg	Módosítás
Bizottsági szakasz	törölve

Módosítás 57

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

57. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
57. cikk	törölve
A jogalkotási aktusra irányuló javaslat módosítása
(1) Ha a Bizottság tájékoztatja a Parlamentet, vagy az illetékes bizottság más módon értesül arról, hogy a Bizottság a javaslatát módosítani szándékozik, az illetékes bizottság elhalasztja az ügy vizsgálatát a Bizottság új javaslatának vagy módosításának kézhezvételéig.
(2) Ha a Tanács lényegesen módosítja a jogalkotási aktusra irányuló javaslatot, a 63. cikk rendelkezései alkalmazandók.

Módosítás 58

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

58. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
58. cikk	törölve
A Bizottság és a Tanács álláspontja a módosításokról
(1) Az illetékes bizottság, a jogalkotási aktusra irányuló javaslat zárószavazásra bocsátását megelőzően felkéri a Bizottságot, hogy ismertesse álláspontját a bizottság által a javaslathoz elfogadott módosításokról, a Tanácsot pedig felkéri, hogy tegye meg észrevételeit.
(2) Ha a Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy ilyen nyilatkozatot tegyen, vagy kinyilvánítja, hogy nem tudja elfogadni a bizottság által elfogadott valamennyi módosítást, a bizottság a zárószavazást elhalaszthatja.
(3) Adott esetben a Bizottság álláspontját belefoglalják a jelentésbe.

Módosítás 59

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II. cikk – 3. fejezet – 2. alcím

Hatályos szöveg	Módosítás
Plenáris szakasz	törölve

Módosítás 60

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

59. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
59. cikk	59. cikk
Az első olvasat lezárása	Szavazás a Parlamentben – első olvasat
	(-1) A Parlament elfogadhatja, módosíthatja vagy elutasíthatja a jogalkotási aktus tervezetét.
(1) A Parlament a jogalkotási aktusra irányuló javaslatot az illetékes bizottság által a 49. cikknek megfelelően elkészített jelentés alapján megvizsgálja .	(1) A Parlament először a jogalkotási aktus tervezetének azonnali elutasítására irányuló, az illetékes bizottság , valamely képviselőcsoport vagy legalább 40 képviselő által írásban benyújtott esetleges javaslatról szavaz .
	Az elutasításra irányuló javaslat elfogadása esetén az elnök felkéri a kezdeményező intézményt a jogalkotási aktus tervezetének visszavonására.
	Amennyiben a kezdeményező intézmény ennek eleget tesz, az elnök bejelenti, hogy az eljárás lezárult.
	Amennyiben a kezdeményező intézmény nem vonja vissza a jogalkotási javaslatot, az elnök bejelenti a Parlament első olvasatának lezárultát, kivéve, ha a Parlament az illetékes bizottság elnökének vagy előadójának, egy képviselőcsoportnak, vagy legalább negyven képviselőnek a javaslatára úgy határoz, hogy ismételt vizsgálat céljából visszautalja az ügyet az illetékes bizottsághoz.
	Ha nem fogadják el az elutasításra irányuló javaslatot, a Parlament az (1a)–(1c) bekezdésnek megfelelően jár el.
	(1a) Az illetékes bizottság által a 73d. cikk (4) bekezdésének megfelelően előterjesztett ideiglenes megállapodás szavazáskor elsőbbséget élvez, erről egyetlen szavazást tartanak, kivéve ha valamely képviselőcsoport vagy legalább 40 képviselő indítványára a Parlament úgy dönt, hogy a módosításokról szavaz az (1b) bekezdésnek megfelelően. Ebben az esetben a Parlament arról is dönt, hogy azonnal megtartja-e a módosításokról szóló szavazást. Ha nem azonnal tart szavazást, új határidőt tűz ki módosítások benyújtására, és a szavazásra egy későbbi ülésen kerül sor.
	Amennyiben az egyetlen szavazással elfogadják az ideiglenes megállapodást, a elnök bejelenti, hogy a Parlament első olvasata lezárult.
	Ha az egyetlen szavazás alkalmával az ideiglenes megállapodás nem kapja meg a leadott szavazatok többségét, az elnök új határidőt tűz ki a jogalkotási aktus tervezetéhez kapcsolódó módosítások benyújtására. Ezeket a módosításokat a Parlament egy későbbi ülésén kell szavazásra bocsátani az első olvasat lezárása érdekében.
	(1b) Ha nem fogadtak el elutasításra irányuló javaslatot az (1) bekezdéssel összhangban vagy ideiglenes megállapodást az (1a) bekezdéssel összhangban, szavazásra kell bocsátani a jogalkotási aktus tervezetéhez kapcsolódó módosításokat, ideértve adott esetben az ideiglenes megállapodás egyes részeit, amennyiben részenkénti vagy külön szavazásra irányuló kérelmeket, vagy egymással össze nem egyeztethető módosításokat nyújtottak be.
	A módosításokról történő szavazást megelőzően az elnök felkérheti a Bizottságot, hogy nyilvánítsa ki álláspontját, a Tanácsot pedig felkérheti, hogy tegye meg észrevételeit.
	Az e módosításokról tartott szavazást követően a Parlament a jogalkotási aktus tervezetének egészéről szavaz, annak módosított vagy változatlan formájában.
	Amennyiben – módosításokkal vagy anélkül – elfogadásra kerül a jogalkotási aktus tervezetének egésze, az elnök bejelenti az első olvasat lezárultát, kivéve, ha a Parlament az illetékes bizottság elnökének vagy előadójának, egy képviselőcsoportnak, vagy legalább negyven képviselőnek a javaslatára úgy határoz, hogy az 59a., a 73a. és a 73d. cikkel összhangban intézményközi tárgyalások céljából visszautalja az ügyet az illetékes bizottsághoz.
	Amennyiben a jogalkotási aktus tervezetének egésze – módosításokkal vagy anélkül – nem kapja meg a leadott szavazatok többségét, az elnök bejelenti az első olvasat lezárultát, kivéve, ha a Parlament az illetékes bizottság elnökének vagy előadójának, egy képviselőcsoportnak, vagy legalább negyven képviselőnek a javaslatára úgy határoz, hogy ismételt vizsgálat céljából visszautalja az ügyet az illetékes bizottsághoz.
	(1c) Miután az (1)–(1b) bekezdésnek megfelelően sor került a szavazásra, majd adott esetben ezt követően megtörténtek a szavazások a jogalkotási állásfoglalás-tervezet eljárási kérelmekkel kapcsolatos módosításairól, a jogalkotási állásfoglalás elfogadottnak tekintendő. Szükség esetén a jogalkotási állásfoglalást a 193. cikk (2) bekezdése alapján módosítani kell alapján, annak érdekében, hogy tükrözze az (1)–(1b) bekezdés szerinti szavazások eredményeit.
	A jogalkotási állásfoglalás és a Parlament álláspontjának szövegét az elnök továbbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint – ha a jogalkotási aktus tervezete tőlük származik – a kezdeményező tagállamok csoportjának, a Bíróságnak vagy az Európai Központi Banknak.
(2) A Parlament először az illetékes bizottság jelentésének alapjául szolgáló javaslathoz benyújtott módosításokról szavaz, majd a módosított vagy a változatlan formájú javaslatról, ezt követően a jogalkotási állásfoglalás-tervezet módosításairól, végül a teljes jogalkotási állásfoglalás-tervezetről, amely kizárólag az arról szóló nyilatkozatot tartalmazza, hogy a Parlament jóváhagyja vagy elutasítja a jogalkotási aktusra irányuló javaslatot, illetve ahhoz módosításokat javasol, valamint tartalmazza az esetleges eljárási kérelmeket.
A jogalkotási állásfoglalás-tervezet elfogadásával az első olvasat lezártnak tekintendő. Ha a Parlament nem fogadja el a jogalkotási állásfoglalást, a javaslatot visszautalják az illetékes bizottsághoz.
A jogalkotási eljárás során előterjesztett valamennyi jelentésnek meg kell felelnie a 39., a 47. és a 49. cikknek. Valamely bizottság által beterjesztett, nem jogalkotási állásfoglalási indítványnak összhangban kell lennie az 52., illetve a 201. cikk szerinti utalási eljárásokkal.
(3) A javaslat Parlament által jóváhagyott szövegét és a kapcsolódó állásfoglalást az elnök a Parlament álláspontjaként továbbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Módosítás 61

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

59. a cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	59a. cikk
	Az illetékes bizottságnak való visszautalás
	Amennyiben egy ügyet az 59. cikkel összhangban ismételt vizsgálat céljából vagy a 73a. és a 73d. cikkel összhangban intézményközi tárgyalások céljából visszautalnak az illetékes bizottságnak, az négy hónapon belül szóban vagy írásban jelentést tesz a Parlamentnek, amely határidőt az Elnökök Értekezlete meghosszabbíthatja.
	A bizottsághoz való visszautalást követően a felelős bizottság az eljárásról való döntésének meghozatalát megelőzően az 54. cikk értelmében köteles lehetővé tenni a társbizottság számára, hogy kiválaszthassa a kizárólagos hatáskörébe tartozó módosításokat, és különösen azt, hogy kiválassza, hogy mely módosításokat kell újra benyújtani a plenáris ülésre.
	A Parlament szabadon dönthet arról, hogy adott esetben záró vitát tartson azon illetékes bizottság jelentésének megtételét követően, amelyhez az ügyet visszautalták.
	(A két utolsó bekezdést értelmezésként kell beilleszteni.)

Módosítás 62

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

60. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
60. cikk	törölve
A Bizottság javaslatának elutasítása
(1) Ha a Bizottság javaslata nem szerzi meg a leadott szavazatok többségét, vagy ha az elutasítására irányuló indítványt fogadnak el, amelyet az illetékes bizottság vagy legalább negyven képviselő nyújthat be, az elnök a jogalkotási állásfoglalás-tervezetről történő parlamenti szavazást megelőzően a javaslat visszavonására kéri fel a Bizottságot.
(2) Ha a Bizottság visszavonja a javaslatot, az elnök az eljárást lezártnak nyilvánítja, és a Tanácsot erről tájékoztatja.
(3) Ha a Bizottság nem vonja vissza javaslatát, a Parlament az ügyet a jogalkotási állásfoglalás-tervezetről történő szavazás nélkül az illetékes bizottsághoz utalja vissza, kivéve, ha a Parlament az illetékes bizottság elnökének vagy előadójának vagy egy képviselőcsoportnak, vagy legalább negyven képviselőnek a javaslatára szavaz a jogalkotási állásfoglalásról.
Visszautalás esetén az illetékes bizottság döntést hoz a követendő eljárásról, és a Parlament által meghatározott határidőn belül, amely a két hónapot nem haladhatja meg, szóban vagy írásban jelentést tesz a Parlamentnek.
A bizottsághoz a (3) bekezdés alapján történő visszautalást követően a felelős bizottság az eljárásról való döntésének meghozatalát megelőzően köteles lehetővé tenni az 54. cikk szerinti társbizottság számára, hogy kiválaszthassa a kizárólagos hatáskörébe tartozó módosításokat, így különösen azokat, amelyeket újra be kell nyújtani a Parlamentnek.
A (3) bekezdés második albekezdésének megfelelően meghatározott határidő az illetékes bizottság jelentésének írásban való benyújtására vagy szóbeli előterjesztésére vonatkozik. E határidő nem befolyásolja a Parlamentet annak meghatározásában, hogy mikor szükséges lefolytatni a szóban forgó eljárás vizsgálatát.
(4) Ha az illetékes bizottság nem képes betartani a határidőt, a 188. cikk (1) bekezdése alapján kéri a bizottsághoz történő visszautalást. Szükség esetén a 188. cikk (5) bekezdésének megfelelően a Parlament új határidőt szabhat. Ha a bizottság kérelmét nem fogadják el, a Parlament a jogalkotási állásfoglalás-tervezetet szavazásra bocsátja.

Módosítás 63

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

61. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
61. cikk	törölve
A Bizottság javaslatát érintő módosítások elfogadása
(1) Ha a Bizottság javaslatát egészében jóváhagyják, de kizárólag az egyidejűleg elfogadott módosítások alapján, a jogalkotási állásfoglalás-tervezetről történő szavazást elhalasztják, amíg a Bizottság nem ismertette álláspontját a Parlament valamennyi módosításáról.
Ha a Bizottságnak nem áll módjában ilyen nyilatkozatot tenni a javaslatáról tartott parlamenti szavazás végén, úgy tájékoztatja a Parlament elnökét vagy az illetékes bizottságot arról, hogy mikor lesz módjában nyilatkozatot tenni; a javaslatot ennek megfelelően felveszik az ezt követő első ülés napirendjének tervezetébe.
(2) Ha a Bizottság kijelenti, hogy nem szándékozik elfogadni a Parlament összes módosítását, az illetékes bizottság előadója – vagy szükség esetén elnöke – formális javaslatot tesz a Parlamentnek arra vonatkozóan, hogy a jogalkotási állásfoglalás-tervezetről tartsanak-e szavazást. E javaslat benyújtását megelőzően az illetékes bizottság előadója vagy elnöke felkérheti a Parlament elnökét az ügy vizsgálatának felfüggesztésére.
Ha a Parlament a szavazás elhalasztása mellett dönt, az ügy ismételt vizsgálat céljából az illetékes bizottsághoz visszautaltnak tekintendő.
Ez esetben az illetékes bizottság a Parlament által meghatározott határidőn belül, amely a két hónapot nem haladhatja meg, szóban vagy írásban jelentést tesz a Parlamentnek.
Ha az illetékes bizottság nem képes betartani a határidőt, a 60. cikk (4) bekezdése szerinti eljárást kell alkalmazni.
E szakaszban kizárólag az illetékes bizottság által benyújtott, a Bizottsággal való megegyezésre irányuló módosítások fogadhatók el.
A Parlament szabadon dönthet arról, hogy adott esetben záró vitát tartson azon illetékes bizottság jelentésének megtételét követően, amelyhez az ügyet visszautalták.
(3) A (2) bekezdés alkalmazása nem zárja ki a más képviselők által a 188. cikknek megfelelően benyújtott visszautalásra irányuló kérelmet.
Az a bizottság, amelyhez az ügyet a (2) bekezdés alapján visszautalták, elsősorban köteles a visszautalás feltételei szerint, a megadott határidőn belül jelentést készíteni, és adott esetben a Bizottsággal való megegyezésre irányuló módosításokat benyújtani, nem köteles azonban a Parlament által jóváhagyott valamennyi rendelkezést újból megvizsgálni.
A bizottság azonban ezen útmutatásokon belül a visszautalás felfüggesztő hatályát tekintetbe véve nagyobb fokú szabadságot élvez, és ezért, ha szükséges, a megegyezés érdekében javasolhatja a Parlamentben jóváhagyott rendelkezések felülvizsgálatát.
Ilyen esetekben – tekintetbe véve, hogy a bizottságtól csak a megegyezésre irányuló módosítások fogadhatók el, továbbá a Parlament szuverenitásának megóvása érdekében – a (2) bekezdésben említett jelentésnek egyértelműen meg kell állapítania, hogy a javasolt módosítások elfogadása esetén mely, már jóváhagyott rendelkezések válnak tárgytalanná.

Módosítás 64

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II. cikk – 3. fejezet – 3. alcím

Hatályos szöveg	Módosítás
Nyomon követési eljárás	törölve

Módosítás 65

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

62. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

62. cikk

törölve

A Parlament álláspontjának nyomon követése

(1) A Bizottság javaslatára vonatkozó parlamenti álláspont elfogadását követő időszakban az illetékes bizottság elnöke és előadója figyelemmel kíséri a javaslat előrehaladását az eljárásban a Tanács általi elfogadásáig, elsősorban annak biztosítása érdekében, hogy a Tanács és a Bizottság megfelelően betartsa az állásponttal kapcsolatos kötelezettségvállalását a Parlament felé.

(2) Az illetékes bizottság felkérheti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vitassa meg vele az ügyet.

(3) Az illetékes bizottság, ha szükségesnek tartja, e cikk alapján a nyomon követési eljárás bármely szakaszában állásfoglalási indítványt nyújthat be, amelyben a következőket ajánlhatja a Parlamentnek:

—	hívja fel a Bizottságot a javaslat visszavonására, vagy

—	hívja fel a Bizottságot vagy a Tanácsot, hogy az ügyet a 63. cikk alapján ismételten a Parlamenthez utalja, illetve hívja fel a Bizottságot új javaslat benyújtására, vagy

—	más, általa megfelelőnek tartott intézkedésről határozzon.

Ezt az indítványt felveszik a bizottság határozatát követő ülés napirendtervezetébe.

Módosítás 66

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

63. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

63. cikk

Megismételt Parlament elé utalás

Rendes jogalkotási eljárás

(1) Az illetékes bizottság kérelme alapján az elnök felkéri a Bizottságot, hogy a javaslatot újra nyújtsa be a Parlamenthez,

(1) Az illetékes bizottság kérelme alapján az elnök felkéri a Bizottságot, hogy a javaslatot újra nyújtsa be a Parlamenthez:

—	ha a Bizottság az eredeti javaslatát, melyről a Parlament már állást foglalt, visszavonja a javaslat más szöveggel történő helyettesítése céljából, kivéve, ha erre a Parlament álláspontjának figyelembevétele érdekében kerül sor; vagy

—	ha a Bizottság lényegesen módosítja vagy módosítani szándékozik az eredeti javaslatot , kivéve, ha erre a Parlament álláspontjának figyelembevétele érdekében kerül sor; vagy

—	ha a Bizottság más szöveget léptet eredeti javaslata helyébe, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani szándékozik az eredeti javaslatát, miután a Parlament már elfogadta állásfoglalását , kivéve, ha erre a Parlament álláspontjának figyelembevétele érdekében kerül sor;

—	ha, az idő múlása vagy a körülmények megváltozása miatt, a javaslattal érintett probléma természete lényegesen megváltozik; vagy

—	ha, az idő múlása vagy a körülmények megváltozása miatt a javaslattal érintett probléma természete lényegesen megváltozik; vagy

—	ha a Parlament állásfoglalásának elfogadása óta újabb parlamenti választásokat tartottak, és az Elnökök Értekezlete kívánatosnak tekinti azt.

—	ha a Parlament állásfoglalásának elfogadása óta újabb parlamenti választásokat tartottak, és az Elnökök Értekezlete kívánatosnak tekinti azt.

(1a) Amennyiben felmerül a javaslat jogalapjának olyan módosítása, amelynek következtében a javaslatra a rendes jogalkotási eljárás már nem lenne alkalmazandó, a Parlament, a Tanács és a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (25) bekezdése értelmében erről az elnökeik vagy képviselőik útján eszmecserét folytatnak.

(2) A Parlament az illetékes bizottság kérésére felkéri a Tanácsot, hogy újra utalja a Parlament elé a Bizottság által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke szerint benyújtott javaslatot, ha a Tanács úgy kívánja módosítani a javaslat jogalapját , hogy a rendes jogalkotási eljárás a továbbiakban nem alkalmazandó.

(2) Az (1a) bekezdésben említett eszmecserét követően az elnök az illetékes bizottság kérésére felkéri a Tanácsot, hogy a kötelező erejű jogi aktus tervezetét újra utalja a Parlament elé , amennyiben a Bizottság vagy a Tanács úgy kívánja módosítani a Parlament első olvasatban kialakított álláspontjában megjelölt jogalapot , hogy a rendes jogalkotási eljárás a továbbiakban nem lenne alkalmazandó.

Egyéb eljárások

(3) Az illetékes bizottság kérésére – vagy ha a Tanács lényegesen módosítja vagy módosítani szándékozik az eredeti javaslatot, amelyről a Parlament már véleményt nyilvánított, kivéve ha erre a Parlament módosításainak beépítése érdekében kerül sor – az elnök felkéri a Tanácsot, hogy az (1) bekezdésben megállapítottakkal azonos körülmények között és azonos feltételekkel újra konzultáljon a Parlamenttel.

(4) Az elnök akkor is kérelmezi az e cikkben meghatározott körülmények között egy jogszabályra irányuló javaslatnak a Parlamenthez történő visszautalását, ha egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérelme alapján a Parlament így határoz.

Módosítás 67

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II. cím – 4. fejezet – cím

Hatályos szöveg	Módosítás
4. FEJEZET	2. SZAKASZ
MÁSODIK OLVASAT	MÁSODIK OLVASAT

Módosítás 68

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II. cikk – 4. fejezet – 1. alcím

Hatályos szöveg	Módosítás
Bizottsági szakasz	törölve

Módosítás 69

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

64. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
64. cikk	64. cikk
A Tanács álláspontjának közlése	A Tanács álláspontjának közlése
(1) A Tanács álláspontjának közlésére az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke szerint akkor kerül sor, amikor azt az elnök a Parlamentben bejelenti. Az elnök a bejelentést azután teszi meg, hogy az álláspontot magát, a Tanács jegyzőkönyveiben szereplő, az álláspont elfogadása során tett összes nyilatkozatot, az indokolást, amely a Tanácsot az álláspont elfogadásához vezette, valamint a Bizottság álláspontját tartalmazó, az Európai Unió hivatalos nyelveire megfelelően lefordított dokumentumokat kézhez kapta. Az elnök a bejelentést az e dokumentumok kézhezvételét követő ülésen teszi.	(1) A Tanács álláspontjának közlésére az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke szerint akkor kerül sor, amikor azt az elnök a Parlamentben bejelenti. Az elnök a bejelentést azután teszi meg, hogy az álláspontot magát, a Tanács jegyzőkönyveiben szereplő, az álláspont elfogadása során tett összes nyilatkozatot, az indokolást, amely a Tanácsot az álláspont elfogadásához vezette, valamint a Bizottság álláspontját tartalmazó, az Európai Unió hivatalos nyelveire megfelelően lefordított dokumentumokat kézhez kapta. Az elnök a bejelentést az e dokumentumok kézhezvételét követő ülésen teszi.
A bejelentés megtételét megelőzően az elnök – az illetékes bizottság elnökével vagy az előadóval történő konzultációt követően – megállapítja, hogy az általa megkapott szöveg valóban a Tanács első olvasatbeli álláspontja, és a 63. cikkben megfogalmazott körülmények nem állnak fenn. Ellenkező esetben az elnök az illetékes bizottsággal együtt, és ha lehetséges, a Tanáccsal egyetértésben megfelelő megoldást keres.	A bejelentés megtételét megelőzően az elnök – az illetékes bizottság elnökével vagy az előadóval történő konzultációt követően – megállapítja, hogy az általa megkapott szöveg valóban a Tanács első olvasatbeli álláspontja, és a 63. cikkben megfogalmazott körülmények nem állnak fenn. Ellenkező esetben az elnök az illetékes bizottsággal együtt, és ha lehetséges, a Tanáccsal egyetértésben megfelelő megoldást keres.
	(1a) A Tanács álláspontja a Parlamentben történő bejelentése napján automatikusan az első olvasatban illetékes bizottsághoz utaltnak tekintendő.
(2) A közlések jegyzékét az illetékes bizottság nevével együtt az ülésről készült jegyzőkönyvben közzéteszik.	(2) A közlések jegyzékét az illetékes bizottság nevével együtt az ülésről készült jegyzőkönyvben közzéteszik.

Módosítás 70

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

65. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
65. cikk	65. cikk
A határidők meghosszabbítása	A határidők meghosszabbítása
(1) Az elnök a második olvasatra megállapított határidők esetén az illetékes bizottság elnökének kérésére , illetve az egyeztetési határidők esetén a Parlament egyeztetőbizottságba delegált küldöttségének kérésére, a kérdéses határidőket az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (14) bekezdése alapján meghosszabbítja.	(1) Az elnök a második olvasatra megállapított határidőket az illetékes bizottság elnökének kérésére az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (14) bekezdése alapján meghosszabbítja.
(2) Az elnök értesíti a Parlamentet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (14) bekezdése szerinti határidő-hosszabbításról, függetlenül attól, hogy az a Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére történt.	(2) Az elnök értesíti a Parlamentet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (14) bekezdése szerinti határidő-hosszabbításról, függetlenül attól, hogy az a Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére történt.

Módosítás 71

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

66. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
66. cikk	66. cikk
Az illetékes bizottsághoz utalás és az illetékes bizottság eljárása	Eljárás az illetékes bizottságban
(1) A Tanács álláspontja a 64. cikk (1) bekezdése alapján a Parlamenttel történő közlése napján az illetékes bizottsághoz és az első olvasatban véleménynyilvánításra felkért bizottságokhoz utaltnak tekintendő.
(2) A Tanács álláspontja első pontként kerül fel az illetékes bizottság közlést követő első ülésének napirendjére. A Tanácsot felhívhatják álláspontja ismertetésére.	(2) A Tanács álláspontja elsőbbséget élvező pontként kerül fel az illetékes bizottság közlést követő első ülésének napirendjére. A Tanácsot felhívhatják álláspontja ismertetésére.
(3) Eltérő határozat hiányában a második olvasat előadója azonos az első olvasat előadójával.	(3) Eltérő határozat hiányában a második olvasat előadója azonos az első olvasat előadójával.
(4) A 69. cikk (2) , (3) és ( 5 ) bekezdésének a Parlament második olvasatára vonatkozó rendelkezései alkalmazandók az illetékes bizottságok előtti eljárásokra; elutasításra vagy módosításra irányuló javaslatot csak e bizottság tagjai vagy állandó póttagjai terjeszthetnek elő. A bizottság a leadott szavazatok többségével határoz.	(4) A 69. cikk (2) és ( 3 ) bekezdésének a tanácsi állásponthoz kapcsolódó módosítások elfogadhatóságára vonatkozó rendelkezései alkalmazandók az illetékes bizottságok előtti eljárásokra; elutasításra vagy módosításra irányuló javaslatot csak e bizottság tagjai vagy állandó póttagjai terjeszthetnek elő. A bizottság a leadott szavazatok többségével határoz.
(5) A szavazást megelőzően a bizottság felkérheti a bizottság elnökét és az előadót, hogy vitassa meg a bizottságban előterjesztett módosításokat a Tanács elnökével vagy képviselőjével és a jelen levő illetékes európai biztossal. Az előadó a vitát követően megegyezéses módosításokat terjeszthet elő.
(6) Az illetékes bizottság második olvasatra vonatkozó ajánlást nyújt be, amelyben a Tanács által elfogadott álláspont jóváhagyását, módosítását vagy elutasítását javasolja. Az ajánlás tartalmazza a javasolt határozat rövid indokolását.	(6) Az illetékes bizottság második olvasatra vonatkozó ajánlást nyújt be, amelyben a Tanács által elfogadott álláspont jóváhagyását, módosítását vagy elutasítását javasolja. Az ajánlás tartalmazza a javasolt határozat rövid indokolását.
	(6a) A 49., 50., 53. és 188. cikk nem alkalmazandó a második olvasatra.

Módosítás 72

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II. cikk – 4. fejezet – 2. alcím

Hatályos szöveg	Módosítás
Plenáris szakasz	törölve

Módosítás 73

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

67. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
67. cikk	67. cikk
A második olvasat lezárása	Benyújtás a Parlamentnek
(1) A Tanács álláspontját és – ha rendelkezésre áll – az illetékes bizottság második olvasatra vonatkozó ajánlását automatikusan azon ülés napirendtervezetére tűzik, amelynek szerdai napja a három hónapos, vagy – ha a 65. cikknek megfelelően meghosszabbították – a négy hónapos határidő lejártának napja előtt ahhoz a legközelebb esik, kivéve, ha az ügyet már egy korábbi ülésen tárgyalták.	A Tanács álláspontját és – ha rendelkezésre áll – az illetékes bizottság második olvasatra vonatkozó ajánlását automatikusan azon ülés napirendtervezetére tűzik, amelynek szerdai napja a három hónapos, vagy – ha a 65. cikknek megfelelően meghosszabbították – a négy hónapos határidő lejártának napja előtt ahhoz a legközelebb esik, kivéve, ha az ügyet már egy korábbi ülésen tárgyalták.
A parlamenti bizottságok által benyújtott második olvasatra vonatkozó ajánlások a bizottságnak a Tanács álláspontjával kapcsolatos álláspontja indokolásával egyenértékűek. E szövegekről nem szavaznak.
(2) A második olvasat akkor zárul le, amikor a Parlament jóváhagyja, elutasítja vagy módosítja a Tanács álláspontját az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkében megállapított határidőkön belül és az abban foglalt feltételekkel összhangban.

Módosítás 74

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

67a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	67a. cikk
	Szavazás a Parlamentben – második olvasat
	(1) A Parlament először a Tanács állásfoglalásának azonnali elutasítására irányuló, az illetékes bizottság, valamely képviselőcsoport vagy legalább 40 képviselő által írásban benyújtott esetleges javaslatról szavaz. E javaslat elfogadásához a parlamenti képviselők többségének szavazata szükséges.
	Amennyiben az elutasításra irányuló javaslatot elfogadják, ami a Tanács álláspontjának elutasítását eredményezi, az elnök a Parlamentben bejelenti, hogy a jogalkotási eljárás lezárult.
	Ha nem fogadják el az elutasításra irányuló javaslatot, a Parlament a (2)–(5) bekezdésnek megfelelően jár el.
	(2) Az illetékes bizottság által a 73d. cikk (4) bekezdésének megfelelően benyújtott ideiglenes megállapodás szavazáskor elsőbbséget élvez, erről egyetlen szavazást tartanak, kivéve ha valamely képviselőcsoport vagy legalább 40 képviselő indítványára a Parlament úgy dönt, hogy azonnal a módosításokról szavaz a (3) bekezdéssel összhangban.
	Amennyiben az egyetlen szavazáson a Parlament képviselői többségének szavazatával elfogadják az ideiglenes megállapodást, az elnök bejelenti, hogy lezárult a Parlament első olvasata.
	Amennyiben az egyetlen szavazáson az ideiglenes megállapodás nem kapja meg a Parlament képviselői többségének szavazatát, a Parlament a (3)–(5) bekezdéssel összhangban jár el.
	(3) Ha nem fogadtak el elutasításra irányuló javaslatot az (1) bekezdéssel összhangban, vagy ideiglenes megállapodást a (2) bekezdéssel összhangban, szavazásra kell bocsátani a Tanács álláspontjához kapcsolódó módosításokat, ideértve azokat is, amelyeket az illetékes bizottság által a 73d. cikk (4) bekezdése értelmében előterjesztett ideiglenes megállapodás tartalmazott. A Tanács álláspontjához kapcsolódó módosítások elfogadásához a parlamenti képviselők többségének szavazata szükséges.
	A módosításokról történő szavazást megelőzően az elnök felkérheti a Bizottságot, hogy nyilvánítsa ki álláspontját, a Tanácsot pedig felkérheti, hogy tegye meg észrevételeit.
	(4) Annak ellenére, hogy nem szavazta meg az (1) bekezdés értelmében a tanácsi álláspont elutasítására irányuló kezdeti javaslatot, a Parlament a módosításokról való, (2) vagy (3) bekezdésnek megfelelő szavazást követően az illetékes bizottság elnökének vagy előadójának, egy képviselőcsoportnak, vagy legalább negyven képviselőnek a javaslatára megvizsgálhat további elutasításra irányuló javaslatot is. E javaslat elfogadásához a parlamenti képviselők többségének szavazata szükséges.
	A Tanács álláspontjának elutasítása esetén az elnök a Parlamentben bejelenti, hogy a jogalkotási eljárás lezárult.
	(5) Miután az (1)–(4) bekezdésnek megfelelően sor került a szavazásra, majd ezt követően megtörténtek a szavazások a jogalkotási állásfoglalás-tervezet eljárási kérelmekkel kapcsolatos módosításairól, az elnök bejelenti, hogy lezárult a Parlament második olvasata, és hogy a jogalkotási állásfoglalás elfogadottnak tekintendő. Szükség esetén a jogalkotási állásfoglalást a 193. cikk (2) bekezdése alapján módosítani kell annak érdekében, hogy tükrözze az (1)–(4) bekezdések szerinti szavazások eredményeit vagy a 76. cikk alkalmazását.
	A jogalkotási állásfoglalás és adott esetben a Parlament álláspontjának szövegét az elnök továbbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak.
	Ha nem terjesztettek elő a Tanács álláspontjának elutasítására vagy módosítására irányuló javaslatot, az jóváhagyottnak tekintendő.

Módosítás 75

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

68. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
68. cikk	törölve
A Tanács álláspontjának elutasítása
(1) Az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő az elnök által kitűzött határidő lejártát megelőzően, írásban, a Tanács álláspontjának elutasítására irányuló javaslatot terjeszthet elő. A javaslat elfogadásához a parlamenti képviselők többségének szavazata szükséges. A Tanács álláspontjának elutasítására irányuló javaslatról a módosításokról történő szavazást megelőzően szavaznak.
(2) Tekintet nélkül arra, hogy a Parlament a Tanács álláspontjának elutasítására irányuló eredeti javaslat ellen szavazott, a Parlament az előadó ajánlására – a módosításokról történő szavazást és a 69. cikk (5) bekezdésének megfelelően a Bizottság által tett nyilatkozat meghallgatását követően – további, elutasításra irányuló javaslatot vehet fontolóra.
(3) A Tanács álláspontjának elutasítása esetén az elnök a Parlamentben bejelenti, hogy a jogalkotási eljárás lezárult.

Módosítás 76

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

69. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

69. cikk

Módosítások a Tanács álláspontjához

A Tanács álláspontjához kapcsolódó módosítások elfogadhatósága

(1) Az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő a Tanács álláspontjához módosításokat terjeszthet a Parlament elé megfontolásra.

(2) A Tanács álláspontjára vonatkozó módosítás csak abban az esetben fogadható el, ha összhangban van a 169. és a 170. cikkel, és ha az alábbiakra irányul:

a)	a Parlament első olvasata során elfogadott álláspont részleges vagy teljes visszaállítása; vagy

a)	a Parlament első olvasata során elfogadott álláspont részleges vagy teljes visszaállítása; vagy

b)	a Tanács és a Parlament közötti megegyezés elérése; vagy

b)	a Tanács és a Parlament közötti megegyezés elérése; vagy

c)	a tanácsi álláspont szövege egy olyan részének módosítása, amelyet az első olvasatkor benyújtott javaslat nem tartalmazott, vagy amely tartalmában attól eltér , és amely a 63. cikk értelmében nem jelent lényeges változtatást ; vagy

c)	a tanácsi álláspont szövege egy olyan részének módosítása, amelyet az első olvasatkor benyújtott javaslat nem tartalmazott, vagy amely tartalmában attól eltér; vagy

d)	az első olvasat óta felmerült új ténybeli vagy jogi helyzet figyelembevétele.

d)	a Parlament álláspontjának első olvasatban való elfogadása óta felmerült új ténybeli vagy jogi helyzet figyelembevétele.

Az elnök módosítást elfogadhatónak vagy elfogadhatatlannak nyilvánító határozata nem vitatható.

(3) Ha az első olvasat óta új választásokat tartottak, a 63. cikk alkalmazására azonban nem került sor, az elnök az elfogadhatóság (2) bekezdésben megállapított korlátozásainak feloldásáról határozhat.

(4) Módosítás elfogadásához a parlamenti képviselők többségének szavazata szükséges.

(5) A módosításokról történő szavazást megelőzően az elnök felkérheti a Bizottságot, hogy nyilvánítsa ki álláspontját, a Tanácsot pedig felkérheti, hogy tegye meg észrevételeit.

Módosítás 77

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II. cím – 5. fejezet – cím

Hatályos szöveg	Módosítás
5. FEJEZET	4. SZAKASZ
HARMADIK OLVASAT	EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS ÉS HARMADIK OLVASAT

Módosítás 78

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II. cím – 5. fejezet – 1. alcím

Hatályos szöveg	Módosítás
Egyeztetés	törölve

Módosítás 79

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

69b. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	69b. cikk
	A határidők meghosszabbítása
	(1) Az elnök a második olvasatra megállapított határidőket a Parlament egyeztetőbizottságba delegált küldöttségének kérésére az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (14) bekezdése alapján meghosszabbítja.
	(2) Az elnök értesíti a Parlamentet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (14) bekezdése szerinti határidő-hosszabbításról, függetlenül attól, hogy az a Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére történt.

Módosítás 80

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

71. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
71. cikk	71. cikk
A Parlament egyeztetőbizottságba delegált küldöttsége	A Parlament egyeztetőbizottságba delegált küldöttsége
(1) A Parlament egyeztetőbizottságba delegált küldöttsége a Tanács küldöttségének létszámával megegyező számú képviselőből áll.	(1) A Parlament egyeztetőbizottságba delegált küldöttsége a Tanács küldöttségének létszámával megegyező számú képviselőből áll.
(2) A küldöttség politikai összetétele megfelel a Parlament képviselőcsoportok szerinti összetételének. Az egyes képviselőcsoportokból választott képviselők pontos számát az Elnökök Értekezlete határozza meg.	(2) A küldöttség politikai összetétele megfelel a Parlament képviselőcsoportok szerinti összetételének. Az egyes képviselőcsoportokból választott képviselők pontos számát az Elnökök Értekezlete határozza meg.
(3) A képviselőcsoportok a küldöttség tagjait az egyes egyeztetésekre esetenként jelölik ki, lehetőleg az érintett bizottság tagjai közül, három tag kivételével, akiket az egymást követő küldöttségekbe tizenkét hónapos időtartamra állandó tagnak neveznek ki. A három állandó tagot a képviselőcsoportok az alelnökök közül, és legalább két különböző képviselőcsoportból nevezik ki. Az illetékes bizottság elnöke és az előadója minden esetben tagja a küldöttségnek.	(3) A képviselőcsoportok a küldöttség tagjait az egyes egyeztetésekre esetenként jelölik ki, lehetőleg az illetékes bizottság tagjai közül, három tag kivételével, akiket az egymást követő küldöttségekbe tizenkét hónapos időtartamra állandó tagnak neveznek ki. A három állandó tagot a képviselőcsoportok az alelnökök közül, és legalább két különböző képviselőcsoportból nevezik ki. Az illetékes bizottság elnöke és második olvasatbeli előadója, valamint az esetleges társbizottság(ok) előadója minden esetben tagja a küldöttségnek.
(4) A küldöttségben részt vevő képviselőcsoportok póttagokat jelölnek ki.	(4) A küldöttségben részt vevő képviselőcsoportok póttagokat jelölnek ki.
(5) A küldöttségben nem képviselt képviselőcsoportok és független képviselők a küldöttség belső előkészítő üléseire egy-egy képviselőt küldhetnek.	(5) A küldöttségben nem képviselt képviselőcsoportok a küldöttség belső előkészítő üléseire egy-egy képviselőt küldhetnek. Amennyiben a küldöttségben nincs független képviselő, egy független képviselő részt vehet a küldöttség belső előkészítő ülésein.
(6) A küldöttséget az elnök vagy a három állandó tag egyi ke vezeti.	(6) A küldöttséget az elnök vagy a három állandó tag egyi ke vezeti.
(7) A küldöttség tagjai többségének szavazatával határoz; tanácskozásai nem nyilvánosak.	(7) A küldöttség tagjai többségének szavazatával határoz; tanácskozásai nem nyilvánosak.
Az Elnökök Értekezlete az egyeztetőbizottságba delegált küldöttség munkájára vonatkozóan további eljárási iránymutatásokat állapít meg.	Az Elnökök Értekezlete az egyeztetőbizottságba delegált küldöttség munkájára vonatkozóan további eljárási iránymutatásokat állapít meg.
(8) A küldöttség az egyeztetés eredményéről jelentést tesz a Parlamentnek.	(8) A küldöttség az egyeztetés eredményéről jelentést tesz a Parlamentnek.

Módosítás 81

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II. cím – 5. fejezet – 2. alcím

Hatályos szöveg	Módosítás
Plenáris szakasz	törölve

Módosítás 82

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

72. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
72. cikk	72. cikk
Közös szövegtervezet	Közös szövegtervezet
(1) Ha az egyeztetőbizottságban közös szövegtervezetről születik megállapodás, a Parlament az ügyet a közös szövegtervezetnek az egyeztetőbizottság általi jóváhagyását követő hat – meghosszabbítás esetén nyolc – héten belül tartandó ülésének napirendjére tűzi.	(1) Ha az egyeztetőbizottságban közös szövegtervezetről születik megállapodás, a Parlament az ügyet a közös szövegtervezetnek az egyeztetőbizottság általi jóváhagyását követő hat – meghosszabbítás esetén nyolc – héten belül tartandó ülésének napirendjére tűzi.
(2) Az egyeztetőbizottságba delegált parlamenti küldöttség elnöke vagy más kijelölt tagja a közös szövegtervezetről nyilatkozatot tesz, amelyhez jelentést mellékelnek.	(2) Az egyeztetőbizottságba delegált parlamenti küldöttség elnöke vagy más kijelölt tagja a közös szövegtervezetről nyilatkozatot tesz, amelyhez jelentést mellékelnek.
(3) A közös szövegtervezethez módosítást nem lehet előterjeszteni.	(3) A közös szövegtervezethez módosítást nem lehet előterjeszteni.
(4) A közös szövegtervezet egésze egyetlen szavazás tárgya. A közös szövegtervezetet a leadott szavazatok többsége alapján hagyják jóvá.	(4) A közös szövegtervezet egésze egyetlen szavazás tárgya. A közös szövegtervezetet a leadott szavazatok többsége alapján hagyják jóvá.
(5) Ha az egyeztetőbizottságban a közös szövegtervezetre vonatkozóan nem jön létre megegyezés, az egyeztetőbizottság parlamenti küldöttségének elnöke vagy más kijelölt tagja nyilatkozatot tesz. A nyilatkozatot vita követi.	(5) Ha az egyeztetőbizottságban a közös szövegtervezetre vonatkozóan nem jön létre megegyezés, az egyeztetőbizottság parlamenti küldöttségének elnöke vagy más kijelölt tagja nyilatkozatot tesz. A nyilatkozatot vita követi.
	(5a) A Parlament és a Tanács második olvasatot követő egyeztetőbizottsági eljárása során a bizottsághoz történő visszautalásnak helye nincs.
	(5b) A 49., 50. és 53. cikk nem alkalmazandó a harmadik olvasatra.

Módosítás 83

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II. cím – 6. fejezet – cím

Hatályos szöveg	Módosítás
6. FEJEZET	5. SZAKASZ
A JOGALKOTÁSI ELJÁRÁS LEZÁRÁSA	AZ ELJÁRÁS LEZÁRÁSA

Módosítás 84

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II .cím – 3. fejezet– 3. szakasz (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	3. SZAKASZ
	INTÉZMÉNYKÖZI TÁRGYALÁSOK A RENDES JOGALKOTÁSI ELJÁRÁSOK SORÁN
	(A 3. szakaszt az egyeztetési eljárásról és a harmadik olvasatról szóló 4. szakasz elé kell beilleszteni, és tartalmaznia kell a módosított 73. cikket, valamint a 73a–73d. cikket.)

Módosítás 85

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

73. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
73. cikk	73. cikk
Intézményközi tárgyalások a jogalkotási eljárások során	Általános rendelkezések
(1) A más intézményekkel a jogalkotási eljárás során megállapodás elérése céljából folytatott tárgyalásokat az Elnökök Értekezlete által elfogadott magatartási kódex (10) figyelembevételével kell lefolytatni.	A más intézményekkel a jogalkotási eljárás során megállapodás elérése céljából folytatott tárgyalásokat csak a 73a–73c. cikkel összhangban hozott határozatot követően, vagy azt követően lehet megkezdeni, hogy a Parlament intézményközi tárgyalásokra utalta vissza az ügyet. Ezeket a tárgyalásokat az Elnökök Értekezlete által elfogadott magatartási kódex (10) figyelembevételével kell lefolytatni.
(2) Ilyen tárgyalások nem kezdhetők meg azt megelőzően, hogy az illetékes bizottság – tagjai többségének szavazatával – határozatot fogad el a tárgyalások megnyitásáról minden egyes érintett jogalkotási eljárás vonatkozásában. E határozat meghatározza a tárgyalócsoport megbízatását és összetételét. Az ilyen határozatokról értesítik az elnököt, aki rendszeresen tájékoztatja az Elnökök Értekezletét.
A megbízatást egy bizottságban elfogadott, és későbbi megfontolás céljából a Parlament elé terjesztett jelentés képezi. Kivételes jelleggel – amennyiben az illetékes bizottság kellően indokoltnak tartja, hogy a jelentés bizottság általi elfogadása előtt megkezdődjenek a tárgyalások – a megbízatás módosításokból, egyértelműen meghatározott célkitűzésekből, prioritásokból vagy iránymutatásokból is állhat.
(3) A tárgyalócsoportot az előadó vezeti, elnökségét pedig az illetékes bizottság elnöke vagy valamely, az elnök által kijelölt alelnöke látja el. A csoport magában foglalja legalább az egyes képviselőcsoportok árnyékelőadóit.
(4) Valamennyi, a Tanáccsal és a Bizottsággal tartott találkozón (a továbbiakban: háromoldalú egyeztetés) megvitatandó dokumentum megjelöli az érintett intézmények vonatkozó álláspontjait és a lehetséges kompromisszumos megoldásokat, és azokat legalább 48 órával (sürgős esetekben legalább 24 órával) a szóban forgó háromoldalú egyeztetés előtt a tárgyalócsoport rendelkezésére kell bocsátani.
A tárgyalócsoport valamennyi háromoldalú egyeztetést követően jelentést tesz az illetékes bizottságnak a soron következő bizottsági ülésen. A legutóbbi háromoldalú egyeztetés eredményeit tartalmazó dokumentumot a bizottság rendelkezésére kell bocsátani.
Amennyiben nem lehetséges a bizottsági ülés kellő időben történő összehívása, a tárgyalócsoport az adott esetnek megfelelően a bizottság elnökének, árnyékelőadóinak vagy koordinátorainak tesz jelentést.
Az illetékes bizottság a tárgyalások fejleményeire tekintettel módosíthatja a megbízatást.
(5) Ha a tárgyalások megegyezéshez vezetnek, az illetékes bizottságot erről haladéktalanul tájékoztatni kell. Az elfogadott szöveget az illetékes bizottsághoz utalják megfontolásra. Amennyiben a bizottság megszavazza, az elfogadott szöveget a megfelelő formában – a megegyezésre irányuló módosításokat is ideértve – megfontolás céljából a Parlament elé kell terjeszteni. Az elfogadott szöveg egységes szerkezetbe foglalt szövegként is előterjeszthető, feltéve hogy egyértelműen feltünteti a vizsgált jogalkotási aktusra irányuló javaslatra vonatkozó módosításokat.
(6) Amennyiben az eljárás társbizottságo(ka)t vagy közös bizottsági üléseket foglal magában, az 54. és az 55. cikk alkalmazandó a tárgyalások megnyitásáról szóló határozatra és az ilyen tárgyalások lefolytatására.
Az érintett bizottságok közötti nézetkülönbség esetén a tárgyalások megnyitásának és lefolytatásának szabályait a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnöke az említett cikkekben meghatározott elvekkel összhangban állapítja meg.

Módosítás 86

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

73a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	73a. cikk
	A Parlament első olvasatát megelőző tárgyalások
	(1) Amennyiben egy bizottság a 49. cikknek megfelelően jogalkotási jelentést fogadott el, tagjainak többségével úgy határozhat, hogy a jelentést alapul véve tárgyalásokat kezd.
	(2) A tárgyalások megkezdéséről szóló határozatot a bizottság általi elfogadást követő plenáris ülés kezdetén be kell jelenteni. A Parlamentben történt bejelentést követő nap végéig a Parlament képviselőinek együtt legalább egytizedét kitevő képviselőcsoportok vagy egyéni képviselők írásban kérhetik, hogy bocsássák szavazásra a tárgyalások megkezdéséről szóló bizottsági határozatot. A Parlament még ugyanezen a plenáris ülésen szavaz a kérelemről.
	Amennyiben nem érkezik ilyen kérelem az (1) bekezdés szerinti határidőn belül, az elnök tájékoztatja erről a Parlamentet. Amennyiben érkezik ilyen kérelem, az elnök közvetlenül a szavazás előtt szót adhat egy, a határozatot pártoló, és egy, az azt ellenző képviselőnek. E képviselők legfeljebb két percben szólalhatnak fel.
	(3) Amennyiben a Parlament elutasítja a tárgyalások megkezdéséről szóló bizottsági határozatot, a jogalkotási aktus tervezete és az illetékes bizottság jelentése felkerül a soron következő plenáris ülés napirendjére, az elnök pedig kitűzi a módosítások benyújtásának határidejét. A 59. cikk (1b) bekezdését alkalmazni kell.
	(4) A tárgyalások a (2) bekezdés első albekezdésében megállapított határidő lejárta után bármikor megkezdődhetnek, amennyiben nem nyújtottak be a tárgyalások megkezdéséről szóló határozat Parlamentben való szavazásra bocsátására irányuló kérelmet. Amennyiben ilyen kérelmet nyújtottak be, a tárgyalások bármikor megkezdődhetnek azt követően, hogy a tárgyalások megkezdéséről szóló bizottsági határozatot a Parlament jóváhagyta.

Módosítás 87

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

73b. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	73b. cikk
	A Tanács első olvasatát megelőző tárgyalások
	Amennyiben a Parlament elfogadta az első olvasatbeli álláspontját, ez az álláspont a többi intézménnyel folytatandó tárgyalásokra vonatkozó megbízatásnak minősül. Az illetékes bizottság tagjainak többségével a tárgyalások ezt követő bármely időpontban történő megkezdéséről határozhat. Az erről szóló határozatot a bizottsági szavazást követő első plenáris ülésen bejelentik a Parlamentnek, és ezt jegyzőkönyvbe is foglalják.

Módosítás 88

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

73c. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	73c. cikk
	A Parlament második olvasatát megelőző tárgyalások
	Amennyiben a Tanács első olvasatbeli álláspontját az illetékes bizottság elé utalták, a 69. cikkre is figyelemmel a Parlament első olvasatbeli álláspontja minősül a többi intézménnyel folytatandó tárgyalásokra vonatkozó megbízatásnak. Az illetékes bizottság ezt követően a tárgyalások bármikor történő megkezdéséről határozhat.
	Amennyiben a Tanács álláspontja olyan elemeket tartalmaz, amelyek nem szerepeltek a jogalkotási aktus tervezetében vagy a Parlament első olvasatbeli álláspontjában, a bizottság iránymutatásokat fogadhat el – többek között a Tanács álláspontjához fűzött módosítások formájában is – a tárgyalócsoport számára.

Módosítás 305

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

73d. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	73d. cikk
	A tárgyalások menete
	1. A Parlament tárgyalócsoportját az előadó vezeti, elnökségét pedig az illetékes bizottság elnöke vagy valamely, az illetékes bizottságelnöke által kijelölt alelnöke látja el. A csoport magában foglalja legalább a tárgyalásokban részt venni kívánó képviselőcsoportok árnyékelőadóit.
	2. A Tanáccsal és a Bizottsággal tartott találkozókon (háromoldalú egyeztetés keretében) megvitatandó dokumentumokat legalább 48 órával, sürgős esetben pedig legalább 24 órával az adott találkozó előtt köröztetni kell a tárgyalócsoporton belül.
	3. A tárgyalócsoport nevében a tárgyalócsoport elnöke és az előadó valamennyi háromoldalú egyeztetést követően jelentést tesz az illetékes bizottságnak a soron következő parlamenti bizottsági ülésen.
	Amennyiben nem lehetséges a parlamenti bizottsági ülés kellő időben történő összehívása, a tárgyalócsoport elnöke és az előadó a bizottság koordinátorainak ülésén tesz jelentést a tárgyalócsoport nevében.
	4. Ha a tárgyalások ideiglenes megállapodáshoz vezetnek, az illetékes bizottságot erről haladéktalanul tájékoztatni kell. Az utolsó háromoldalú egyeztetés eredményeit tartalmazó dokumentumokat a bizottság rendelkezésére kell bocsátani, és közzé kell tenni. Az ideiglenes megállapodást az illetékes bizottság elé kell terjeszteni, amely egyetlen szavazás keretében a leadott szavazatok többségével dönt arról. Jóváhagyás esetén az ideiglenes megállapodást megfontolás céljából a plenáris ülés elé terjesztik, egyértelműen feltüntetve a jogalkotási aktus tervezetéhez fűzött módosításokat.
	5. Az 54. és 55. cikk értelmében érintett bizottságok közötti nézetkülönbség esetén a tárgyalások megnyitásának és lefolytatásának részletes szabályait a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnöke az említett cikkekben meghatározott elvekkel összhangban állapítja meg.

Módosítás 90

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

74. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
74. cikk	törölve
Az intézményközi tárgyalásoknak a jelentés bizottság általi elfogadását megelőzően történő megnyitásáról szóló határozat elfogadása
(1) A tárgyalásoknak a jelentés bizottság általi elfogadása előtt történő megnyitásáról szóló határozatot az összes hivatalos nyelvre le kell fordítani, ki kell osztani a Parlament képviselőinek és be kell nyújtani az Elnökök Értekezletének.
Az Elnökök Értekezlete bármely képviselőcsoport kérésére határozhat úgy, hogy az ügyet vita és szavazás céljából való megfontolásra felveszi a kiosztást követő ülés napirendtervezetébe, amely esetben az elnök meghatározza a módosítások előterjesztésének határidejét.
Amennyiben az Elnökök Értekezlete nem hoz határozatot az ügynek az adott ülés napirendtervezetébe való felvételéről, az Elnök az adott ülés megnyitásakor bejelenti a tárgyalások megnyitásáról szóló határozatot.
(2) Az ügyet vita és szavazás céljából való megfontolásra felveszik a bejelentést követő ülés napirendtervezetébe, és az elnök határidőt állapít meg a módosítások előterjesztésére, amennyiben egy képviselőcsoport vagy legalább 40 képviselő ezt a bejelentéstől számított 48 órán belül kéri.
Ezektől eltérő esetben a tárgyalások megnyitásáról szóló határozat elfogadottnak tekintendő.

Módosítás 91

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

75. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
75 . cikk	63a . cikk
Megállapodás első olvasatban	Megállapodás első olvasatban
Ha az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdése alapján a Tanács értesíti a Parlamentet a Parlament álláspontja jóváhagyásáról, az elnök – a 193. cikk szerinti véglegesítés után – a plenáris ülésen bejelenti a javaslatnak a Parlament álláspontját tükröző megfogalmazásban történő elfogadását.	Ha az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdése alapján a Tanács értesíti a Parlamentet a Parlament álláspontjának jóváhagyásáról, az elnök – a 193. cikk szerinti véglegesítés után – a plenáris ülésen bejelenti a jogalkotási aktusnak a Parlament álláspontját tükröző megfogalmazásban történő elfogadását.
	(A cikk áthelyezendő az első olvasatról szóló 1. szakasz végére.)

Módosítás 92

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

76. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
76. cikk	69a. cikk
Megállapodás második olvasatban	Megállapodás második olvasatban
Ha a módosítások, illetve az elutasításra vonatkozó javaslatok előterjesztésére és szavazására kitűzött határidőn belül nem fogadtak el a 68 . és a 69. cikk alapján a Tanács álláspontjának elutasítására irányuló indítványt vagy módosítására irányuló javaslatot, az elnök a Parlamentben bejelenti a javasolt jogszabály végleges elfogadását. Az elnök a Tanács elnökével együtt aláírja a javasolt jogszabályt, és a 78. cikknek megfelelően intézkedik az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetésről.	Ha a módosítások, illetve az elutasításra vonatkozó javaslatok előterjesztésére és szavazására kitűzött határidőn belül nem terjesztettek elő a 67a . és a 69. cikk alapján a Tanács álláspontjának elutasítására vagy módosítására irányuló javaslatot, az elnök a Parlamentben bejelenti a javasolt jogszabály végleges elfogadását.
	(A cikk áthelyezendő a második olvasatról szóló 2. szakasz végére.)

Módosítás 93

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

77. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

77. cikk

törölve

A jogalkotási aktusok szövegezésére vonatkozó követelmények

(1) A Parlament és a Tanács által a rendes jogalkotási eljárással összhangban közösen elfogadott jogszabályok feltüntetik a jogszabály jellegét, számát, az elfogadás időpontját és a tárgy megjelölését.

(2) A Parlament és a Tanács által együtt elfogadott jogszabályok a következőket tartalmazzák:

a)	„az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa”;

b)	hivatkozás azokra a rendelkezésekre, amelyek alapján a jogszabályt elfogadták, melyet a „tekintettel” szó előz meg;

c)	a benyújtott javaslatokra, véleményekre és konzultációkra utaló hivatkozások;

d)	a jogszabály indokolása, melyet a „mivel” szó vezet be;

e)	„elfogadta ezt a rendelkezést” vagy „elfogadta ezt az irányelvet” vagy „elfogadta ezt a határozatot” vagy „a következőképpen határozott” kifejezés, melyet a jogszabály szövege követ.

(3) A jogszabályok cikkekre tagolódnak, amelyek adott esetben fejezeteket és szakaszokat alkothatnak.

(4) A jogszabály utolsó cikke meghatározza a hatályba lépés időpontját, ha az a kihirdetés utáni huszadik napot megelőző vagy azt követő időpont.

(5) A jogszabály utolsó cikkét a következők követik:

—	a Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő, a jogszabály alkalmazhatóságáról szóló szöveg;

—	„Kelt… (helység)” és a jogszabály elfogadásának időpontja;

—	„Az Európai Parlament részéről az elnök”, „A Tanács részéről az elnök”, és ez után a Parlament és a Tanács – a jogszabály elfogadásának időpontjában hivatalban levő – elnökének neve.

Módosítás 94

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

78. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
78. cikk	78. cikk
Az elfogadott jogszabályok aláírása	Az elfogadott jogszabályok aláírása és közzététele
Az elfogadott szövegeknek a 193. cikkel összhangban történő véglegesítését követően, és miután ellenőrizték, hogy valamennyi eljárás megfelelően lezárult, a rendes jogalkotási eljárással összhangban elfogadott szövegeket az elnök és a főtitkár aláírja , és azokat a Parlament és a Tanács főtitkárai az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszik .	Az elfogadott szövegeknek a 193. cikkel és a XVIa. melléklettel összhangban történő véglegesítését követően, és miután ellenőrizték, hogy valamennyi eljárás megfelelően lezárult, a rendes jogalkotási eljárással összhangban elfogadott aktusokat az elnök és a főtitkár aláírja.
	A Parlament és a Tanács főtitkára ezt követően gondoskodik az aktusnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről.

Módosítás 95

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II. cím – 4. fejezet (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	4. FEJEZET
	A KONZULTÁCIÓS ELJÁRÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK
	(A 78. cikk után beillesztendő.)

Módosítás 96

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

78a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	78a. cikk
	Kötelező erejű jogi aktusra irányuló módosított javaslat
	Ha a Bizottság módosítani kívánja a kötelező erejű jogi aktusra irányuló javaslatát vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, az illetékes bizottság elhalaszthatja az ügy vizsgálatát a Bizottság új javaslatának vagy módosításainak kézhezvételéig.

Módosítás 97

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

78b. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	78b. cikk
	A Bizottság álláspontja a módosításokról
	Az illetékes bizottság a kötelező erejű jogi aktusra irányuló javaslat zárószavazásra bocsátását megelőzően felkérheti a Bizottságot, hogy ismertesse álláspontját a bizottság által a javaslathoz elfogadott módosításokról.
	Adott esetben a Bizottság álláspontját belefoglalják a jelentésbe.

Módosítás 98

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

78c. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	78c. cikk
	Szavazás a Parlamentben
	Az 59. cikk (-1), (1), (1b) és (1c) bekezdését értelemszerűen kell alkalmazni.

Módosítás 99

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

78d. cikk (új)

Hatályos szöveg

Módosítás

78d. cikk

A Parlament álláspontjának nyomon követése

(1) A kötelező erejű jogi aktus tervezetére vonatkozó parlamenti álláspont elfogadását követő időszakban az illetékes bizottság elnöke és előadója figyelemmel kíséri a jogi aktus tervezetének előrehaladását az eljárásban a Tanács általi elfogadásáig, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a Tanács és a Bizottság megfelelően betartsa az állásponttal kapcsolatos kötelezettségvállalását a Parlament felé. A bizottság elnöke és az előadója rendszeresen beszámol a bizottságnak.

(2) Az illetékes bizottság felkérheti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vitassa meg vele az ügyet.

(3) Az illetékes bizottság, ha szükségesnek tartja, a nyomon követési eljárás bármely szakaszában állásfoglalási indítványt nyújthat be, amelyben a következőket ajánlhatja a Parlamentnek:

—	hívja fel a Bizottságot a javaslat visszavonására,

—	hívja fel a Bizottságot vagy a Tanácsot, hogy az ügyet a 78e. cikk alapján ismételten a Parlamenthez utalja, vagy hívja fel a Bizottságot új javaslat benyújtására, vagy

—	más, általa megfelelőnek tartott intézkedésről határozzon.

Ezt az indítványt felveszik az indítvány bizottság általi elfogadását követő plenáris ülés napirendtervezetébe.

Módosítás 100

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

78e. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	78e. cikk
	Megismételt Parlament elé utalás
	(1) Az illetékes bizottság kérésére – valamint ha a Tanács lényegesen módosítja vagy módosítani szándékozik a kötelező erejű jogi aktus tervezetét, amelyről a Parlament eredetileg kinyilvánította álláspontját, kivéve ha erre a Parlament módosításainak beépítése érdekében kerül sor – az elnök felkéri a Tanácsot, hogy a 63. cikk (1) bekezdésében megállapítottakkal azonos körülmények között és azonos feltételekkel újra konzultáljon a Parlamenttel.
	(2) Az elnök akkor is kérelmezi az e cikkben meghatározott körülmények között egy kötelező erejű jogi aktus tervezetének a Parlamenthez történő visszautalását, ha egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérelme alapján a Parlament így határoz.

Módosítás 101

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II cikk – 7. fejezet – számozás

Hatályos szöveg	Módosítás
7. FEJEZET	5. FEJEZET
ALKOTMÁNYOS ÜGYEK	ALKOTMÁNYOS ÜGYEK

Módosítás 102

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

81. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
81. cikk	81. cikk
Csatlakozási szerződések	Csatlakozási szerződések
(1) Bármely európai államnak az Európai Unióba történő felvételre irányuló kérelmét az illetékes bizottsághoz kell utalni megtárgyalásra.	(1) Bármely európai államnak az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikke szerint az Európai Unióba történő felvételre irányuló kérelmét az illetékes bizottsághoz kell utalni megtárgyalásra.
(2) A Parlament az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő javaslata alapján határozhat úgy, hogy a kérelmező állammal folytatandó tárgyalások megkezdése előtt tanácskozásra kéri fel a Bizottságot és a Tanácsot.	(2) A Parlament az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő javaslata alapján határozhat úgy, hogy a kérelmező állammal folytatandó tárgyalások megkezdése előtt tanácskozásra kéri fel a Bizottságot és a Tanácsot.
(3) A tárgyalások folyamán a Bizottság és a Tanács rendszeresen és teljes körűen – szükség esetén bizalmas formában – tájékoztatja az illetékes bizottságot a tárgyalások állásáról.	(3) Az illetékes bizottság felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy rendszeresen és teljes körűen – szükség esetén bizalmas formában – tájékoztassák őt a tárgyalások állásáról.
(4) A Parlament az illetékes bizottság jelentése alapján a tárgyalások bármely szakaszában ajánlásokat fogadhat el, és kérheti ezek figyelembevételét az Európai Unióba történő felvételt kérő állam csatlakozási szerződésének megkötése előtt.	(4) A Parlament az illetékes bizottság jelentése alapján a tárgyalások bármely szakaszában ajánlásokat fogadhat el, és kérheti ezek figyelembevételét az Európai Unióba történő felvételt kérő állam csatlakozási szerződésének megkötése előtt.
(5) A tárgyalások befejezés után, de még a megállapodás aláírása előtt a megállapodástervezetet a 99. cikkel összhangban benyújtják a Parlamenthez hozzájárulás céljából.	(5) A tárgyalások befejezése után, de még a megállapodás aláírása előtt a megállapodástervezetet a 99. cikkel összhangban be kell nyújtani a Parlamenthez hozzájárulás céljából. Az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkének megfelelően a Parlament az összes képviselő többségének szavazatával adja meg hozzájárulását.

Módosítás 103

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

83. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

83. cikk

Az alapelvek valamely tagállam általi megsértése

Az alapelvek és értékek valamely tagállam általi megsértése

(1) A Parlament az illetékes bizottság 45. és 52. cikknek megfelelően elkészített különjelentése alapján:

a)	szavazhat a Tanácsot az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedésre felhívó, indokolással ellátott javaslatról;

a)	szavazhat a Tanácsot az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedésre felhívó, indokolással ellátott javaslatról;

b)	szavazhat a Bizottságot vagy a tagállamot az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (2) bekezdése szerinti javaslat benyújtására felhívó javaslatról;

b)	szavazhat a Bizottságot vagy a tagállamot az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (2) bekezdése szerinti javaslat benyújtására felhívó javaslatról;

c)	szavazhat a Tanácsot az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (3) bekezdése szerinti, vagy – azt követően – az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (4) bekezdése szerinti intézkedésre felhívó javaslatról.

c)	szavazhat a Tanácsot az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (3) bekezdése szerinti, vagy – azt követően – az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (4) bekezdése szerinti intézkedésre felhívó javaslatról.

(2) A Tanácsnak az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján benyújtott javaslattal való egyetértésre irányuló kérelmét az érintett tagállam által benyújtott észrevételekkel együtt a Parlamentben bejelentik, és a 99. cikknek megfelelően az illetékes bizottsághoz utalják. A sürgős és indokolt eseteket kivéve a Parlament az illetékes bizottság javaslata alapján határoz.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésnek megfelelő határozatokhoz a leadott szavazatok kétharmada és egyben az összes képviselő többségének szavazata szükséges.

(3) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 354. cikke értelmében az (1) és a (2) bekezdésnek megfelelő határozatokhoz a leadott szavazatok kétharmada és egyben az összes képviselő többségének szavazata szükséges.

(4) Ha az Elnökök Értekezlete engedélyezi, az illetékes bizottság ehhez kapcsolódó állásfoglalási indítványt nyújthat be. Ez az állásfoglalási indítvány a Parlament véleményét tükrözi a tagállam által elkövetett súlyos jogsértésről, a megfelelő szankciókról és e szankciók megváltoztatásáról, illetve visszavonásáról.

(4) Ha az Elnökök Értekezlete engedélyezi, az illetékes bizottság ehhez kapcsolódó állásfoglalási indítványt nyújthat be. Ez az állásfoglalási indítvány a Parlament véleményét tükrözi a tagállam által elkövetett súlyos jogsértésről, a meghozandó megfelelő intézkedésekről és ezen intézkedések megváltoztatásáról, illetve visszavonásáról.

(5) Az illetékes bizottság biztosítja, hogy a Parlament teljes körű tájékoztatást kapjon, és szükség esetén a (3) bekezdés alapján adott egyetértéséhez kapcsolódó nyomon követési intézkedésről kikérjék véleményét. A Tanácsot felkérik, hogy nyújtson megfelelő tájékoztatást a fejleményekről. Az illetékes bizottságnak az Elnökök Értekezlete engedélyével készített javaslata alapján a Parlament a Tanácsnak szóló ajánlásokat fogadhat el.

Módosítás 104

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

84. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
84. cikk	84. cikk
A Parlament összetétele	A Parlament összetétele
A parlamenti ciklus vége előtt kellő időben a Parlament – illetékes bizottságának a 45. cikk értelmében készített jelentése alapján –javaslatot tehet összetételének módosítására. Az Európai Tanácsnak a Parlament összetételét meghatározó határozattervezetét a 99. cikk szerint kell megvizsgálni.	A parlamenti ciklus vége előtt kellő időben a Parlament – illetékes bizottságának az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikkének (2) bekezdése, valamint az eljárási szabályzat 45. és 52. cikke értelmében készített jelentése alapján –javaslatot tehet összetételének módosítására. Az Európai Tanácsnak a Parlament összetételét meghatározó határozattervezetét a 99. cikk szerint kell megvizsgálni.

Módosítás 105

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

85. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
85. cikk	85. cikk
A tagállamok közötti megerősített együttműködés	A tagállamok közötti megerősített együttműködés
(1) A tagállamok közötti megerősített együttműködés bevezetésére irányuló kérelmeket az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke szerint az elnök az illetékes bizottsághoz utalja megfontolásra. Az eljárási szabályzat 39., 41., 43., 47., 57–63. és 99. cikke megfelelően alkalmazandó.	(1) A tagállamok közötti megerősített együttműködés bevezetésére irányuló kérelmeket az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke szerint az elnök az illetékes bizottsághoz utalja megfontolásra. Az eljárási szabályzat 99. cikke alkalmazandó.
(2) Az illetékes bizottság megvizsgálja az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikkének és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 326–334. cikkének betartását.	(2) Az illetékes bizottság megvizsgálja az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikkének és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 326–334. cikkének betartását.
(3) A megerősített együttműködés keretében javasolt további jogszabályokat az együttműködés létrejöttét követően a Parlament ugyanolyan eljárások szerint kezeli, mint amelyekre nem a megerősített együttműködés alkalmazandó. A 47. cikk alkalmazandó.	(3) A megerősített együttműködés keretében javasolt további jogszabályokat az együttműködés létrejöttét követően a Parlament ugyanolyan eljárások szerint kezeli, mint amelyekre nem a megerősített együttműködés alkalmazandó. A 47. cikk alkalmazandó.

Módosítás 106

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II cikk – 8. fejezet – számozás

Hatályos szöveg	Módosítás
8. FEJEZET	6. FEJEZET
KÖLTSÉGVETÉSI ELJÁRÁSOK	KÖLTSÉGVETÉSI ELJÁRÁSOK

Módosítás 107

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

86. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
86. cikk	86. cikk
Többéves pénzügyi keret	Többéves pénzügyi keret
Ha a Tanács a Parlament egyetértését kéri a többéves pénzügyi keret megállapításáról szóló rendeletre irányuló javaslathoz, az ügyet a 99. cikkben megállapított eljárás szerint az illetékes bizottsághoz kell utalni . A Parlament egyetértéséhez képviselői többségének szavazata szükséges .	Ha a Tanács a Parlament egyetértését kéri a többéves pénzügyi keret megállapításáról szóló rendeletre irányuló javaslathoz, az ügyben a 99. cikknek megfelelően kell eljárni. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312 . cikke (2) bekezdésének megfelelően a Parlament az összes képviselő többségének szavazatával adja meg hozzájárulását .

Módosítás 108

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

86a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	86a. cikk
	Éves költségvetési eljárás
	Az illetékes bizottság határozhat bármely, a költségvetéssel kapcsolatos, megfelelőnek tartott jelentés elkészítéséről, szem előtt tartva a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (1a) mellékletét.
	Bármely más bizottság véleményt nyilváníthat az illetékes bizottság által megjelölt határidőn belül.

Módosítás 109

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

87. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

87. cikk

törölve

Munkadokumentumok

(1) A következő dokumentumokat bocsátjáka képviselők rendelkezésére:

a)	a Bizottság által benyújtott költségvetési tervezet;

b)	a költségvetési tervezetről a Tanácsban folytatott tárgyalások összefoglalója;

c)	a Tanács álláspontja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (3) bekezdése értelmében elkészített költségvetési tervezetről;

d)	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 315. cikke szerinti ideiglenes tizenkettedekről szóló határozattervezetek.

(2) E dokumentumokat az illetékes bizottsághoz kell utalni. Bármely érintett bizottság véleményt nyilváníthat.

(3) Ha más bizottság is véleményt kíván nyilvánítani, az elnök e véleményeknek az illetékes bizottsággal történő közlésére határidőt állapít meg.

Módosítás 110

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

88. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

88. cikk

A költségvetési tervezet vizsgálata – első szakasz

A Parlament költségvetési tervezetre vonatkozó álláspontja

(1) Az alábbi feltételeket figyelembe véve, bármely képviselő módosítástervezeteket terjeszthet elő a költségvetési tervezethez, illetve mellettük támogatólag felszólalhat .

(1) A képviselők egyénileg az illetékes bizottságban nyújthatnak be a költségvetési tervezetről szóló tanácsi állásponthoz kapcsolódó módosításokat .

Legalább 40 képviselő, illetve valamely bizottság vagy képviselőcsoport a plenáris üléshez nyújthat be módosításokat a tanácsi állásponthoz kapcsolódóan.

(2) A módosítástervezetek csak abban az esetben fogadhatók el, ha írásban , legalább 40 képviselő aláírásával, illetve képviselőcsoport vagy bizottság nevében kerülnek előterjesztésre, meghatározzák azt a költségvetési tételt , amelyre a tervezet vonatkozik, és biztosítják a bevételek és a kiadások közötti egyensúly fenntartását. A módosítástervezetek tartalmazzák a kérdéses költségvetési tétel magyarázatára vonatkozó valamennyi lényeges információt .

(2) A módosításokat írásban kell benyújtani és indokolni , feltüntetve a benyújtók aláírását és az érintett költségvetési sort .

A költségvetési tervezetre vonatkozó minden módosítástervezetet írásban indokolni kell.

(3) Az elnök a módosítástervezetek előterjesztésére határidőt állapít meg.

(3) Az elnök a módosítások előterjesztésére határidőt állapít meg.

(4) Az illetékes bizottság a benyújtott szövegekről parlamenti megvitatásuk előtt nyilvánít véleményt .

(4) Az illetékes bizottság a módosításokról a parlamenti megvitatásukat megelőzően szavaz .

Az illetékes bizottságban elutasított módosítástervezeteket nem kell szavazásra bocsátani a Parlamentben , kivéve , ha azt az elnök által megállapítandó határidő lejárta előtt valamely bizottság vagy legalább 40 képviselő írásban kéri; ez a határidő semmiképpen nem lehet rövidebb a szavazás kezdetét megelőző huszonnégy óránál.

(4a) Az illetékes bizottságban elutasított módosításokat csak abban az esetben kell szavazásra bocsátani a Parlamentben, ha azt az elnök által megállapítandó határidő lejárta előtt valamely bizottság vagy legalább 40 képviselő írásban kéri; ez a határidő semmiképpen nem lehet rövidebb a szavazás kezdetét megelőző huszonnégy óránál.

(5) A parlamenti költségvetési előirányzatokhoz előterjesztett, a Parlament által a költségvetési előirányzat elkészítésekor már elutasított módosítástervezetekhez hasonló módosítástervezeteket csak az illetékes bizottság kedvező véleménye esetén kell megvitatni.

(5) A parlamenti költségvetési előirányzatokhoz előterjesztett, a Parlament által a költségvetési előirányzat elkészítésekor már elutasított módosításokhoz hasonló módosításokat csak az illetékes bizottság kedvező véleménye esetén kell megvitatni.

(6) Az 59. cikk (2) bekezdésétől eltérően, a Parlament külön és egymást követő szavazást tart:

(6) A Parlament egymást követő szavazást tart:

—	valamennyi módosítástervezetről ,

—	a költségvetési tervezetről szóló tanácsi állásponthoz kapcsolódó módosításokról, szakaszonként ,

—	a költségvetési tervezet valamennyi szakaszáról;

—	a költségvetési tervezetet érintő állásfoglalási indítványról.

—	a költségvetési tervezetet érintő állásfoglalási indítványról.

A 174. cikk (4)– (8) bekezdése mindazonáltal alkalmazandó.

A 174. cikk (4)– (8a) bekezdése mindazonáltal alkalmazandó.

(7) A költségvetési tervezet azon jogcímcsoportjai, alcímei, címei és szakaszai, amelyekre vonatkozólag nem terjesztettek elő módosítástervezeteket , elfogadottnak tekintendők.

(7) A költségvetési tervezet azon jogcímcsoportjai, alcímei, címei és szakaszai, amelyekre vonatkozólag nem terjesztettek elő módosításokat , elfogadottnak tekintendők.

(8) A módosítástervezetek elfogadásához a parlamenti képviselők többségének szavazata szükséges .

(8) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikke (4) bekezdése a ) pontjának megfelelően a Parlament az összes képviselő többségének szavazatával fogadja el a módosításokat .

(9) Ha a Parlament a költségvetési tervezetet módosította, az így módosított költségvetési tervezetet az indokolásokkal együtt a Tanácshoz és a Bizottsághoz kell továbbítani.

(9) Ha a Parlament a költségvetési tervezetről szóló tanácsi álláspontot módosította, az így módosított álláspontot az indokolásokkal és a módosításokat elfogadó ülés jegyzőkönyvével együtt a Tanácshoz és a Bizottsághoz kell továbbítani.

(10) Azon ülés jegyzőkönyvét, amelyen a Parlament a költségvetés-tervezetről véleményt nyilvánított, a Tanácshoz és a Bizottsághoz továbbítják.

Módosítás 111

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

89. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
89 . cikk	95a . cikk
Háromoldalú pénzügyi megbeszélések	Intézményközi együttműködés
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatodik részének II. címében említett költségvetési eljárások keretében az elnök rendszeres üléseken vesz részt az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökeivel a Bizottság kezdeményezésére. Az elnök minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy a fent említett eljárások végrehajtásának megkönnyítése érdekében előmozdítsa az intézmények közötti konzultációkat és az intézmények álláspontjainak egyeztetését.	Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 324. cikkével összhangban, az elnök az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatodik részének II. címében említett költségvetési eljárások keretében rendszeres üléseken vesz részt az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökeivel a Bizottság kezdeményezésére. Az elnök minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy a fent említett eljárások végrehajtásának megkönnyítése érdekében előmozdítsa az intézmények közötti konzultációkat és az intézmények álláspontjainak egyeztetését.
A Parlament elnöke ezt a feladatot átruházhatja egy költségvetési ügyekben tapasztalt alelnökre vagy a költségvetési ügyekért felelős bizottság elnökére.	A Parlament elnöke ezt a feladatot átruházhatja egy költségvetési ügyekben tapasztalt alelnökre vagy a költségvetési ügyekért felelős bizottság elnökére.
	(Ez a módosított cikk áthelyezendő a költségvetési eljárásokról szóló fejezet végére, a 95. cikk mögé.)

Módosítás 112

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

91. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
91. cikk	91. cikk
A költségvetés végleges elfogadása	A költségvetés végleges elfogadása
Ha az elnök meggyőződött arról , hogy a költségvetést az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének rendelkezéseivel összhangban fogadták el, a Parlamentben bejelenti, hogy a költségvetést véglegesen elfogadták. Intézkedik a határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetéséről.	Ha az elnök úgy véli , hogy a költségvetést az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének rendelkezéseivel összhangban fogadták el, a Parlamentben bejelenti, hogy a költségvetést véglegesen elfogadták. Intézkedik a határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetéséről.

Módosítás 113

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

93. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
93. cikk	93. cikk
A Bizottság mentesítése a költségvetés végrehajtása tekintetében	A Bizottság mentesítése a költségvetés végrehajtása tekintetében
A Bizottság számára a költségvetés – az Európai Unió működéséről szóló szerződés pénzügyi rendelkezéseivel és a költségvetési rendelettel összhangban levő – végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásáról hozott határozattal kapcsolatos eljárásról szóló rendelkezéseket e szabályzathoz (11) mellékletként csatolják. E mellékletet a 227. cikk (2) bekezdése alapján fogadják el.	A Bizottság számára a költségvetés – az Európai Unió működéséről szóló szerződés pénzügyi rendelkezéseivel és a költségvetési rendelettel összhangban levő – végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásával kapcsolatos eljárásról szóló rendelkezéseket e szabályzathoz mellékletként (11) csatolják.

Módosítás 114

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

94. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

94. cikk

Egyéb mentesítési eljárások

A Bizottság számára a költségvetés végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásával kapcsolatos eljárást szabályozó rendelkezések megfelelően alkalmazandók a következőkre:

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikke értelmében a Bizottság számára a költségvetés végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásával kapcsolatos eljárást szabályozó rendelkezések megfelelően alkalmazandók a következőkre:

—	az Európai Parlament elnökének az Európai Parlament költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésére irányuló eljárás;

—	az Európai Parlament elnökének az Európai Parlament költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésére irányuló eljárás;

—	az Európai Unió egyéb intézményei és szervei – mint például a Tanács (végrehajtási tevékenységére vonatkozóan) , az Európai Unió Bírósága, a Számvevőszék, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága – költségvetésének végrehajtásáért felelős személyek mentesítési eljárása;

—	az Európai Unió egyéb intézményei és szervei – mint például a Tanács, az Európai Unió Bírósága, a Számvevőszék, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága – költségvetésének végrehajtásáért felelős személyek mentesítési eljárása;

—	a Bizottságnak az Európai Fejlesztési Alap költségvetése végrehajtására vonatkozó mentesítésére irányuló eljárás;

—	a Bizottságnak az Európai Fejlesztési Alap költségvetése végrehajtására vonatkozó mentesítésére irányuló eljárás;

—	az uniós feladatokat ellátó, jogilag független jogalanyok költségvetési irányításáért felelős szervek mentesítési eljárása, amennyiben e személyek tevékenységeire az Európai Parlament általi mentesítést igénylő jogi rendelkezések vonatkoznak.

—	az uniós feladatokat ellátó, jogilag független jogalanyok költségvetési irányításáért felelős szervek mentesítési eljárása, amennyiben e személyek tevékenységeire az Európai Parlament általi mentesítést igénylő jogi rendelkezések vonatkoznak.

Módosítás 115

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

95. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
95 . cikk	92a . cikk
A költségvetés végrehajtásának parlamenti ellenőrzése	A költségvetés végrehajtása
(1) A Parlament ellenőrzi a folyó évi költségvetés végrehajtását. E feladat végrehajtásával a költségvetésért és a költségvetési ellenőrzésért felelős bizottságokat, illetve a többi érintett bizottságot bízza meg.	(1) A Parlament ellenőrzi a folyó évi költségvetés végrehajtását. E feladat végrehajtásával a költségvetésért és a költségvetési ellenőrzésért felelős bizottságokat, illetve a többi érintett bizottságot bízza meg.
(2) A Parlament minden évben, a következő pénzügyi évre vonatkozó költségvetési tervezet első olvasatát megelőzően, megvizsgálja a folyó költségvetés végrehajtásával kapcsolatos problémákat, adott esetben az illetékes parlamenti bizottság által előterjesztett állásfoglalási indítvány alapján.	(2) A Parlament minden évben, a következő pénzügyi évre vonatkozó költségvetési tervezet olvasatát megelőzően, megvizsgálja a folyó költségvetés végrehajtásával kapcsolatos problémákat, adott esetben az illetékes parlamenti bizottság által előterjesztett állásfoglalási indítvány alapján.
	(A módosított cikk átkerül a 93. cikk elé.)

Módosítás 116

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II cikk – 9 fejezet – számozás

Hatályos szöveg	Módosítás
9. FEJEZET	7. FEJEZET
BELSŐ KÖLTSÉGVETÉSI ELJÁRÁSOK	BELSŐ KÖLTSÉGVETÉSI ELJÁRÁSOK

Módosítás 117

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

98. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
98. cikk	98. cikk
Hatáskör fizetési kötelezettségvállalás engedélyezésére és a kifizetések elrendelésére	Hatáskör fizetési kötelezettségvállalás engedélyezésére és a kifizetések elrendelésére , valamint az elszámolás jóváhagyására és a mentesítés megadására
(1) Az Elnökség által a megfelelő bizottsággal történő konzultációt követően kibocsátott belső pénzügyi szabályzat hatálya alá tartozó kiadásokat az elnök engedélyezi és rendeli el kifizetésüket, vagy intézkedik engedélyezésükről és kifizetésükről.	(1) Az Elnökség által a megfelelő bizottsággal történő konzultációt követően kibocsátott belső pénzügyi szabályzat hatálya alá tartozó kiadásokat az elnök engedélyezi és rendeli el kifizetésüket, vagy intézkedik engedélyezésükről és kifizetésükről.
(2) Az elnök az éves elszámolástervezetet az illetékes bizottsághoz utalja.	(2) Az elnök az éves elszámolástervezetet az illetékes bizottsághoz utalja.
(3) Az illetékes bizottság jelentése alapján a Parlament jóváhagyja az elszámolást, és határoz a mentesítésről.	(3) Az illetékes bizottság jelentése alapján a Parlament jóváhagyja az elszámolást, és határoz a mentesítésről.

Módosítás 118

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II cikk – 10 fejezet – számozás

Hatályos szöveg	Módosítás
10. FEJEZET	8. FEJEZET
EGYETÉRTÉSI ELJÁRÁS	EGYETÉRTÉSI ELJÁRÁS

Módosítás 119

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

99. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
99. cikk	99. cikk
Az egyetértési eljárás	Az egyetértési eljárás
(1) Ha a javasolt jogszabályhoz a Parlament egyetértését kérik , a Parlament határozatának elfogadásakor figyelembe veszi az illetékes bizottságnak a dokumentum jóváhagyására vagy elutasítására vonatkozó ajánlását. Az ajánlás tartalmaz bevezető hivatkozásokat, azonban nem tartalmaz preambulumbekezdéseket. Magában foglalhat egy rövid indokolást, amelyért az előadó felel, és amelyet nem kell szavazásra bocsátani. A 56. cikk (1) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó. A bizottságban előterjesztett módosítások csak akkor fogadhatóak el, ha az előadó által javasolt ajánlás visszavonására irányulnak.	(1) Amikor a Parlament egyetértését kérik egy kötelező erejű jogi aktusra vonatkozóan, az illetékes bizottság ajánlást fogalmaz meg a Parlament számára a javasolt jogi aktus elfogadását vagy elutasítását illetően .
	Az ajánlás tartalmaz bevezető hivatkozásokat, azonban nem tartalmazhat preambulumbekezdéseket. A bizottságban előterjesztett módosítások csak akkor fogadhatóak el, ha az előadó által javasolt ajánlás visszavonására irányulnak.
	Az ajánlást rövid indokolás kísérheti, amelynek elkészítése az előadó felelőssége, és nem szavaznak róla. Az 56. cikk (1) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.
Az illetékes bizottság nem jogalkotási állásfoglalási indítványt nyújthat be. Az állásfoglalás kidolgozásába az 53., 54. vagy 55. cikkel összefüggésben a 201. cikk (3) bekezdésének megfelelően egyéb bizottságok is bevonhatóak .	(1a) Az illetékes bizottság szükség esetén nem jogalkotási állásfoglalási indítványt tartalmazó jelentést is benyújthat, amelyben megindokolja, hogy a Parlament miért adja meg vagy tagadja meg az egyetértését, és adott esetben ajánlásokat tesz a javasolt jogi aktus végrehajtását illetően .
	(1b) Az illetékes bizottság az egyetértésre irányuló kérelmet haladéktalanul megvizsgálja. Amennyiben az illetékes bizottság az egyetértésre irányuló kérelem hozzá való benyújtásától számított hat hónapon belül nem fogadta el az ajánlását, az Elnökök Értekezlete az ügyet megfontolás céljából felveheti egy későbbi plenáris ülés napirendjére, vagy kellően indokolt esetben határozhat a hathónapos időszak meghosszabbításáról.
A Parlament egyetlen, egyetértésről szóló szavazás keretében határoz az Európai Unióról szóló szerződés vagy az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján az egyetértését igénylő jogszabályról , függetlenül attól, hogy az illetékes bizottság ajánlása jóváhagyja vagy elutasítja azt; módosítást nem lehet benyújtani . Az egyetértés elfogadásához szükséges többség az Európai Unióról szóló szerződés vagy az Európai Unió működéséről szóló szerződés azon cikkében megjelölt többség, amely a javasolt jogszabály jogalapját képezi, illetve, ha azokban nincs feltüntetve a többség mértéke, a leadott szavazatok többsége . Amennyiben nem érik el az előírt többséget, a javasolt jogalkotási aktust elutasítottnak kell tekinteni.	(1c) A Parlament egyetlen, egyetértésről szóló szavazás keretében határoz a javasolt jogi aktusról , függetlenül attól, hogy az illetékes bizottság ajánlása jóváhagyja vagy elutasítja azt; módosítást nem lehet benyújtani. Amennyiben nem érik el az előírt többséget, a javasolt jogi aktust elutasítottnak kell tekinteni.
(2) Ezen túlmenően, a nemzetközi megállapodásokra, a csatlakozási szerződésekre, az alapelvek egy tagállam által történő súlyos és tartós megsértésének megállapítására, a Parlament összetételének megállapítására, a tagállamok közötti megerősített együttműködés létrehozására vagy a többéves pénzügyi keret elfogadására a 108., 81., 83., 84., 85. és 86. cikk alkalmazandó értelemszerűen.
(3) Ha a Parlament egyetértése szükséges egy jogalkotási aktusra irányuló javaslathoz vagy tervezett nemzetközi megállapodáshoz , az illetékes bizottság időközi jelentést terjeszthet a Parlament elé a javasolt jogalkotási aktus vagy tervezett nemzetközi megállapodás módosítására vagy végrehajtására vonatkozó ajánlásokat tartalmazó állásfoglalási indítvánnyal együtt.	(3) Ha a Parlament egyetértése szükséges, az illetékes bizottság a javaslathoz bármikor időközi jelentést terjeszthet a Parlament elé a javasolt jogi aktus módosítására vagy végrehajtására vonatkozó ajánlásokat tartalmazó állásfoglalási indítvánnyal együtt.
(4) Az illetékes bizottság az egyetértésre irányuló kérelmet haladéktalanul megvizsgálja. Amennyiben az illetékes bizottság úgy határoz, hogy nem bocsát ki ajánlást, vagy az egyetértésre irányuló kérelem hozzá való benyújtásától számított hat hónapon belül nem fogad el ajánlást, az Elnökök Értekezlete a témát megfontolás céljából felveheti a következő ülés napirendjére, illetve kellően indokolt esetben határozhat a hathónapos időszak meghosszabbításáról.
Ha a Parlament egyetértése szükséges egy tervezett nemzetközi megállapodás megkötéséhez, az illetékes bizottság ajánlása alapján a Parlament határozhat úgy, hogy legfeljebb egy évre felfüggeszti az egyetértési eljárást.

Módosítás 120

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II cikk – 11 fejezet – számozás

Hatályos szöveg	Módosítás
11. FEJEZET	9. FEJEZET
EGYÉB ELJÁRÁSOK	EGYÉB ELJÁRÁSOK

Módosítás 121

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

100. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
100. cikk	100. cikk
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 140. cikke szerinti véleménynyilvánítási eljárás	Az euró bevezetése alóli mentességekről szóló vélemények kidolgozására irányuló eljárás
(1) Ha az Európai Unió működéséről szóló szerződés 140. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Tanács ajánlásairól a Parlamenttel konzultálnak, a Parlament tanácskozást tart az ajánlásoknak a Tanács által a plenáris ülésen történő ismertetését követően , az illetékes bizottság szóban vagy írásban beterjesztett, az említett ajánlások elfogadására vagy elutasítására irányuló javaslata alapján.	(1) Ha az Európai Unió működéséről szóló szerződés 140. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Parlamenttel konzultálnak, a Parlament tanácskozást tart az illetékes bizottság által készített , a javasolt jogi aktus elfogadását vagy elutasítását szorgalmazó jelentés alapján.
(2) A Parlament egyetlen közös szavazással dönt valamennyi ajánlásról , amelyekhez nem lehet módosítást benyújtani.	(2) A Parlament egyetlen szavazással dönt valamennyi javasolt jogi aktusról , amelyekhez nem lehet módosítást benyújtani.

Módosítás 122

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

102. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
102. cikk	102. cikk
Az önkéntes megállapodások vizsgálatára vonatkozó eljárások	A tervezett önkéntes megállapodások vizsgálatára vonatkozó eljárások
(1) Ha a Bizottság az önkéntes megállapodások jogalkotási alternatívaként történő alkalmazásának szándékáról tájékoztatja a Parlamentet, az illetékes bizottság az 52. cikk értelmében jelentést készíthet a szóban forgó ügy lényegéről.	(1) Ha a Bizottság az önkéntes megállapodások jogalkotási alternatívaként történő alkalmazásának szándékáról tájékoztatja a Parlamentet, az illetékes bizottság az 52. cikk értelmében jelentést készíthet a szóban forgó ügy lényegéről.
(2) Ha a Bizottság önkéntes megállapodás szándékát jelenti be, az illetékes bizottság állásfoglalási indítványt terjeszthet elő, mel yben ajánlja a kérelem elfogadását vagy elutasítását, és megállapítja ezek feltételeit.	(2) Ha a Bizottság önkéntes megállapodás szándékát jelenti be, az illetékes bizottság állásfoglalási indítványt terjeszthet elő, mel yben ajánlja a kérelem elfogadását vagy elutasítását, és megállapítja ezek feltételeit.

Módosítás 123

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

103. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
103. cikk	103. cikk
Kodifikáció	Kodifikáció
(1) Ha uniós jogszabályok kodifikációjára irányuló javaslatot nyújtanak be a Parlamentnek, a javaslatot a jogi ügyekben illetékes bizottsághoz utalják. E bizottság az intézményközi szinten elfogadott szabályok szerint (12) megvizsgálja a javaslatot annak ellenőrzése érdekében, hogy az valóban csupán kodifikációra irányul-e és nem tartalmaz-e érdemi módosításokat.	(1) Ha uniós jogszabályok kodifikációjára irányuló javaslatot nyújtanak be a Parlamentnek, a javaslatot a jogi ügyekben illetékes bizottsághoz utalják. E bizottság az intézményközi szinten elfogadott szabályok szerint (12) megvizsgálja a javaslatot annak ellenőrzése érdekében, hogy az valóban csupán kodifikációra irányul-e és nem tartalmaz-e érdemi módosításokat.
(2) Az a bizottság, amely a kodifikáció tárgyát képező jogszabályok ügyében illetékes volt – saját vagy a jogi ügyekben illetékes bizottság kérésére – véleményt adhat a kodifikáció helyénvalóságáról.	(2) Az a bizottság, amely a kodifikáció tárgyát képező jogszabályok ügyében illetékes volt – saját vagy a jogi ügyekben illetékes bizottság kérésére – véleményt adhat a kodifikáció helyénvalóságáról.
(3) A javaslat szövegéhez nem lehet módosításokat beterjeszteni.	(3) A javaslat szövegéhez nem lehet módosításokat beterjeszteni.
Az előadó kérésére azonban a jogi ügyekben illetékes bizottság elnöke jóváhagyásra benyújthat bizottságához technikai kiigazításokra vonatkozó módosításokat , azzal a feltétellel, hogy e kiigazítások szükségesek annak biztosításához, hogy a javaslat megfeleljen a kodifikáció szabályainak és nem módosítják érdemben a javaslatot.	Az előadó kérésére azonban a jogi ügyekben illetékes bizottság elnöke jóváhagyásra benyújthat bizottságához technikai kiigazításokat , azzal a feltétellel, hogy e kiigazítások szükségesek annak biztosításához, hogy a javaslat megfeleljen a kodifikáció szabályainak, és nem módosítják érdemben a javaslatot.
(4) Ha a jogi ügyekben illetékes bizottság úgy ítéli meg, hogy a javaslat nem módosítja érdemben az uniós jogszabályokat, a javaslatot továbbítja a Parlamentnek jóváhagyásra.	(4) Ha a jogi ügyekben illetékes bizottság úgy ítéli meg, hogy a javaslat nem módosítja érdemben az uniós jogszabályokat, a javaslatot továbbítja a Parlamentnek jóváhagyásra.
Ha a bizottság úgy ítéli meg, hogy a javaslat az uniós jog érdemi módosítását vonja maga után, a javaslat elutasítását indítványozza a Parlamentnek.	Ha a bizottság úgy ítéli meg, hogy a javaslat az uniós jog érdemi módosítását vonja maga után, a javaslat elutasítását indítványozza a Parlamentnek.
A Parlament mindkét esetben egyetlen szavazással, módosítások és vita nélkül határoz.	A Parlament mindkét esetben egyetlen szavazással, módosítások és vita nélkül határoz.

Módosítás 124

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

104. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
104. cikk	104. cikk
Átdolgozás	Átdolgozás
(1) Ha uniós jogszabályok átdolgozására irányuló javaslatot nyújtanak be a Parlamentnek, a javaslatot a jogi ügyekben illetékes bizottsághoz és a téma szerint illetékes bizottsághoz utalják.	(1) Ha uniós jogszabályok átdolgozására irányuló javaslatot nyújtanak be a Parlamentnek, a javaslatot a jogi ügyekben illetékes bizottsághoz és a téma szerint illetékes bizottsághoz utalják.
(2) A jogi ügyekben illetékes bizottság az intézményközi szinten elfogadott szabályok szerint (13) megvizsgálja, hogy a javaslat nem tartalmaz-e az akként megjelölteken kívüli, egyéb érdemi módosítást.	(2) A jogi ügyekben illetékes bizottság az intézményközi szinten elfogadott szabályok szerint (13) megvizsgálja, hogy a javaslat nem tartalmaz-e az akként megjelölteken kívüli, egyéb érdemi módosítást.
E vizsgálat keretében a javaslat szövegéhez nem lehet módosításokat beterjeszteni. Az átdolgozási javaslatban változatlanul maradt rendelkezésekre azonban alkalmazni kell a 103. cikk (3) bekezdésének második albekezdését.	E vizsgálat keretében a javaslat szövegéhez nem lehet módosításokat beterjeszteni. Az átdolgozási javaslatban változatlanul maradt rendelkezésekre azonban alkalmazni kell a 103. cikk (3) bekezdésének második albekezdését.
(3) Ha a jogi ügyekben illetékes bizottság úgy ítéli meg, hogy a javaslat nem tartalmaz az akként megjelölteken kívüli, egyéb más érdemi módosítást, tájékoztatja arról az illetékes bizottságot.	(3) Ha a jogi ügyekben illetékes bizottság úgy ítéli meg, hogy a javaslat nem tartalmaz az akként megjelölteken kívüli, egyéb más érdemi módosítást, tájékoztatja arról az illetékes bizottságot.
Ebben az esetben a 169. és a 170. cikkben támasztott feltételeken túl a téma szerint illetékes bizottság keretében csak azokat a módosításokat lehet elfogadni, amelyek a javaslat módosításokat tartalmazó részeire vonatkoznak.	Ebben az esetben a 169. és a 170. cikkben támasztott feltételeken túl a téma szerint illetékes bizottság keretében csak azokat a módosításokat lehet elfogadni, amelyek a javaslat módosításokat tartalmazó részeire vonatkoznak.
Ha azonban az intézményközi megállapodás 8. pontjával összhangban az illetékes bizottság módosításokat kíván benyújtani a javaslat kodifikált részeihez is, e szándékáról haladéktalanul értesítenie kell a Tanácsot és a Bizottságot, és ez utóbbinak az 58. cikk szerinti szavazást megelőzően tájékoztatnia kell a bizottságot a módosításokkal kapcsolatos álláspontjáról és arról, hogy vissza szándékozik-e vonni az átdolgozásra irányuló javaslatot .	A javaslatban változatlanul maradót részekre vonatkozó módosításokat kivételesen és eseti jelleggel a téma szerint illetékes bizottság elnöke azonban elfogadhatja, ha úgy ítéli meg, hogy a szöveg belső koherenciája vagy más elfogadható módosításokhoz való szoros kapcsolódásuk folytán erre halaszthatatlan okok miatt szükség van. Ezen okokat a módosításokhoz fűzött írásos indokolásban kell feltüntetni .
(4) Ha a jogi ügyekben illetékes bizottság úgy ítéli meg, hogy a javaslat az akként megjelölteken kívüli, egyéb érdemi módosításokat is tartalmaz, a javaslat elutasítását indítványozza a Parlamentnek, és tájékoztatja erről a téma szerint illetékes bizottságot.	(4) Ha a jogi ügyekben illetékes bizottság úgy ítéli meg, hogy a javaslat az akként megjelölteken kívüli, egyéb érdemi módosításokat is tartalmaz, a javaslat elutasítását indítványozza a Parlamentnek, és tájékoztatja erről a téma szerint illetékes bizottságot.
Ebben az esetben az elnök felkéri a Bizottságot javaslata visszavonására. Ha a Bizottság visszavonja javaslatát, az eljárást tárgytalannak nyilvánítja, és tájékoztatja erről a Tanácsot. Ha a Bizottság nem vonja vissza a javaslatát, a Parlament visszautalja a téma szerint illetékes bizottsághoz, amely rendes eljárásban megvizsgálja.	Ebben az esetben az elnök felkéri a Bizottságot javaslata visszavonására. Ha a Bizottság visszavonja javaslatát, az eljárást tárgytalannak nyilvánítja, és tájékoztatja erről a Tanácsot. Ha a Bizottság nem vonja vissza a javaslatát, a Parlament visszautalja a téma szerint illetékes bizottsághoz, amely rendes eljárásban megvizsgálja.

Módosítás 125

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II cím – 9 a fejezet (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	9A. FEJEZET
	FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ ÉS VÉGREHAJTÁSI JOGI AKTUSOK

Módosítás 126

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

105. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

105. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

(1) Amennyiben a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust továbbít a Parlamentnek, az elnök az aktust az alap-jogiaktus tekintetében illetékes bizottsághoz utalja, amely előadó kinevezéséről határozhat egy vagy több felhatalmazáson alapuló jogi aktus vizsgálata céljából.

(1) Amennyiben a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust továbbít a Parlamentnek, az elnök az aktust az alap-jogiaktus tekintetében illetékes bizottsághoz utalja, amely egy képviselője kijelöléséről határozhat egy vagy több felhatalmazáson alapuló jogi aktus vizsgálata céljából.

(2) Az elnök bejelenti a Parlamentben, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktus mely napon érkezett meg valamennyi hivatalos nyelven, valamint tájékoztatást nyújt a kifogásemelés határidejéről. Az említett határidőt ettől naptól kell számítani.

(2) A beérkezést követő plenáris ülésen az elnök bejelenti a Parlamentben, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktus mely napon érkezett meg valamennyi hivatalos nyelven, valamint tájékoztatást nyújt a kifogásemelés határidejéről. Az említett határidőt a beérkezés napjától kell számítani.

A bejelentést az illetékes bizottság nevével együtt az ülésről készült jegyzőkönyvben közzéteszik.

(3) Az illetékes bizottság az alap-jogiaktus rendelkezéseinek tiszteletben tartásával és – amennyiben azt indokoltnak ítéli meg – az összes érintett bizottsággal való konzultáció után indokolással ellátott állásfoglalási indítványt nyújthat be a Parlamentnek. Ebben az állásfoglalási indítványban ki kell térni a Parlament kifogásainak indokaira , továbbá az indítványban fel lehet kérni a Bizottságot arra , hogy nyújtson be a Parlament által megfogalmazott ajánlásokat figyelembe vevő új felhatalmazáson alapuló jogi aktust .

(3) Az illetékes bizottság az alap-jogiaktus rendelkezéseinek tiszteletben tartásával és – amennyiben azt indokoltnak ítéli meg – az összes érintett bizottsággal való konzultáció után indokolással ellátott , a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogást tartalmazó állásfoglalási indítványt nyújthat be a Parlamentnek. Amennyiben az illetékes bizottság nem nyújtott be ilyen állásfoglalási indítványt azon plenáris ülés kezdete előtt 10 munkanappal , amelynek szerdai napja az (5) bekezdésben említett határidő lejártának napja elé és ahhoz a naphoz a legközelebb esik , egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő a kérdésről állásfoglalási indítványt nyújthat be, hogy azt vegyék fel a fent említett plenáris ülés napirendjére .

(4) Amennyiben az illetékes bizottság nem nyújtott be állásfoglalási indítványt azon ülés kezdete előtt tíz munkanappal, amelynek szerdai napja az (5) bekezdésben említett határidő előttre és ahhoz a legközelebb esik, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő állásfoglalási indítványt nyújthat be a kérdésről, hogy azt vegyék fel a fent említett ülés napirendjébe.

(4a) A (3) bekezdés alapján előterjesztett bármely állásfoglalási indítványban ki kell térni a Parlament kifogásainak indokaira, továbbá az indítványban fel lehet kérni a Bizottságot arra, hogy nyújtson be új, a Parlament által megfogalmazott ajánlásokat figyelembe vevő, felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

(5) A Parlament az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkében meghatározott többséggel valamennyi előterjesztett állásfoglalási indítványról az alap-jogiaktusban meghatározott határidőn belül határoz .

(5) A Parlament az alap-jogiaktusban meghatározott határidőn belül és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének (2) bekezdésével összhangban, az összes képviselő többségével hagyja jóvá az indítványt .

Amennyiben az illetékes bizottság úgy ítéli meg, hogy az alap-jogiaktussal összhangban indokolt meghosszabbítani a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elleni kifogásemelés határidejét, az illetékes bizottság elnöke a határidő meghosszabbításáról a Parlament nevében értesíti a Tanácsot és a Bizottságot.

Amennyiben az illetékes bizottság úgy ítéli meg, hogy az alap-jogiaktus rendelkezéseivel összhangban indokolt meghosszabbítani a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elleni kifogásemelés határidejét, az illetékes bizottság elnöke a határidő meghosszabbításáról a Parlament nevében értesíti a Tanácsot és a Bizottságot.

(6) Amennyiben az illetékes bizottság azt javasolja, hogy a Parlament – az alap-jogiaktusban meghatározott határidő lejárta előtt – nyilatkozzon arról, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben nem kíván kifogást emelni:

—	erről indokolással ellátott levélben tájékoztatja a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökét, valamint ilyen értelmű ajánlást nyújt be;

—	erről indokolással ellátott levélben tájékoztatja a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökét, valamint ilyen értelmű ajánlást nyújt be;

—	amennyiben sem a Bizottsági Elnökök Értekezletének soron következő ülésén, sem – sürgősség esetén – írásbeli eljárás során nem emelnek kifogást, akkor a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnöke értesíti erről a Parlament elnökét, aki a plenáris ülést erről a legrövidebb időn belül tájékoztatja;

—	amennyiben sem a Bizottsági Elnökök Értekezletének soron következő ülésén, sem – sürgősség esetén – írásbeli eljárás során nem emelnek kifogást, akkor a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnöke értesíti erről a Parlament elnökét, aki a plenáris ülést erről a legrövidebb időn belül tájékoztatja;

—	amennyiben a plenáris ülésen történő bejelentést követő huszonnégy órán belül egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kifogást emel az ajánlás ellen, akkor az utóbbiról szavazást kell tartani;

—	amennyiben a plenáris ülésen történő bejelentést követő huszonnégy órán belül egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kifogást emel az ajánlás ellen, akkor az utóbbiról szavazást kell tartani;

—	amennyiben ugyanezen határidőn belül nem érkezik kifogás, a javasolt ajánlást elfogadottnak kell tekinteni;

—	amennyiben ugyanezen határidőn belül nem érkezik kifogás, a javasolt ajánlást elfogadottnak kell tekinteni;

—	az ilyen ajánlás elfogadását követően a felhatalmazáson alapuló jogi aktus kifogásolására irányuló indítvány nem nyújtható be.

—	az ilyen ajánlás elfogadását követően a felhatalmazáson alapuló jogi aktus kifogásolására irányuló indítvány nem nyújtható be.

(7) Az illetékes bizottság – az alap-jogiaktus rendelkezéseinek tiszteletben tartásával – saját kezdeményezéséből benyújthat olyan, indokolással ellátott állásfoglalási indítványt a Parlamentnek, amelynek célja az aktusban meghatározott felhatalmazás teljes vagy részbeni visszavonása. A Parlament az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkében meghatározott többséggel határoz .

(7) Az illetékes bizottság – az alap-jogiaktus rendelkezéseinek tiszteletben tartásával – saját kezdeményezéséből benyújthat olyan, állásfoglalási indítványt a Parlamentnek, amelynek célja az aktusban meghatározott felhatalmazás teljes vagy részbeni visszavonása , vagy a felhatalmazás hallgatólagos meghosszabbítása ellen kifogás emelése .

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke (2) bekezdésének megfelelően a hatáskörökre vonatkozó felhatalmazás visszavonásához az összes parlamenti képviselő többségének szavazata szükséges.

(8) Az elnök tájékoztatja a Tanácsot és a Bizottságot az e cikk értelmében elfogadott álláspontokról.

Módosítás 127

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

106. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

106. cikk

Végrehajtási jogi aktusok és intézkedések

(1) Amennyiben a Bizottság végrehajtási jogi aktus vagy intézkedés tervezetét továbbítja a Parlamentnek, az elnök a tervezetet az alap-jogiaktus tekintetében illetékes bizottsághoz utalja, amely előadó kinevezéséről határozhat egy vagy több végrehajtási jogi aktus vagy intézkedés tervezetének vizsgálata céljából.

(1) Amennyiben a Bizottság végrehajtási jogi aktus vagy intézkedés tervezetét továbbítja a Parlamentnek, az elnök a tervezetet az alap-jogiaktus tekintetében illetékes bizottsághoz utalja, amely határozhat úgy, hogy kijelöli egy tagját egy vagy több végrehajtási jogi aktus vagy intézkedés tervezetének vizsgálata céljából.

(2) Az illetékes bizottság benyújthat a Parlamentnek olyan, indokolással ellátott állásfoglalási indítványt, amely azt tartalmazza, hogy egy végrehajtási jogi aktus vagy intézkedés tervezete meghaladja az alap-jogiaktusban meghatározott végrehajtási hatásköröket, vagy egyéb okokból nincs összhangban az uniós jogszabályokkal.

(3) Az állásfoglalási indítvány tartalmazhat olyan kérést a Bizottsághoz, hogy vonja vissza a jogi aktust, az intézkedést vagy a jogi aktus vagy intézkedés tervezetét, illetőleg módosítsa azt a Parlament által megfogalmazott kifogások figyelembevételével, vagy nyújtson be új jogalkotási javaslatot. Az elnök az elfogadott álláspontról tájékoztatja a Tanácsot és a Bizottságot.

(3) Az állásfoglalási indítvány tartalmazhat arra irányuló kérést a Bizottsághoz, hogy vonja vissza a végrehajtási jogi aktus vagy intézkedés tervezetét, illetőleg módosítsa azt a Parlament által megfogalmazott kifogások figyelembevételével, vagy nyújtson be új jogalkotási javaslatot. Az elnök az elfogadott álláspontról tájékoztatja a Tanácsot és a Bizottságot.

(4) Ha a Bizottság által tervezett végrehajtási jogi aktusok a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999/468/EK tanácsi határozatban megállapított „ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás” körébe tartoznak, a következő további rendelkezések alkalmazandók:

az ellenőrzés ideje akkor kezdődik, amikor az intézkedések tervezetét az összes hivatalos nyelven megküldték a Parlamentnek. Az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikke (5) bekezdésének b) pontja szerinti lerövidített ellenőrzési idő esetén és az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (6) bekezdése szerinti sürgős esetekben az ellenőrzés határidejét a végrehajtási intézkedés végleges tervezetének az 1999/468/EK határozatnak megfelelően létrehozott bizottság tagjainak elküldött nyelvi változatokban az Európai Parlament általi kézhezvételétől kell számítani, kivéve, ha az illetékes bizottság elnöke kifogást emel. A 158. cikk ebben az esetben nem alkalmazható;

az ellenőrzés ideje akkor kezdődik, amikor a végrehajtási intézkedés tervezetét az összes hivatalos nyelven megküldték a Parlamentnek. Az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikke (5) bekezdésének b) pontja szerinti lerövidített ellenőrzési idő esetén és az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (6) bekezdése szerinti sürgős esetekben az ellenőrzés határidejét a végrehajtási intézkedés végleges tervezetének az 1999/468/EK határozatnak megfelelően létrehozott bizottság tagjainak elküldött nyelvi változatokban az Európai Parlament általi kézhezvételétől kell számítani, kivéve, ha az illetékes bizottság elnöke kifogást emel. A 158. cikk az előző mondatban említett két esetben nem alkalmazható;

ha a végrehajtási intézkedés tervezete az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (5) vagy (6) bekezdésén alapul, amelyek lerövidített határidőt írnak elő a Parlament általi ellenzésre, az illetékes bizottság elnöke állásfoglalási indítványt nyújthat be az intézkedés tervezetének elfogadása ellen, ha a bizottságnak nem volt lehetősége a rendelkezésre álló határidőben ülésezni;

a Parlament – képviselői többségének szavazatával – ellenezheti a végrehajtási intézkedés tervezetének elfogadását azzal az indokolással , hogy a tervezet túllépi az alap-jogiaktusban meghatározott végrehajtási hatásköröket, nem egyeztethető össze az alap-jogiaktus céljával vagy tartalmával, vagy nem tartja tiszteletben a szubszidiaritás vagy az arányosság elvét;

a Parlament – összes képviselője többségének szavazatával – állásfoglalást fogadhat el, amelyben ellenzi a végrehajtási intézkedés tervezetének elfogadását , és amelyben megjelöli , hogy a tervezet túllépi az alap-jogiaktusban meghatározott végrehajtási hatásköröket, nem egyeztethető össze az alap-jogiaktus céljával vagy tartalmával, vagy nem tartja tiszteletben a szubszidiaritás vagy az arányosság elvét;

Amennyiben az illetékes bizottság nem nyújtott be ilyen állásfoglalási indítványt azon plenáris ülés kezdete előtt tíz munkanappal, amelynek szerdai napja a végrehajtási intézkedés tervezete elfogadásának ellenzésére vonatkozó határidő lejártának napja elé és ahhoz a naphoz legközelebb esik, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő a kérdésről állásfoglalási indítványt nyújthat be, hogy azt vegyék fel a fent említett plenáris ülés napirendjére.

amennyiben a Bizottság megfelelően indokolt kérésére az illetékes bizottság indokolással ellátott levélben azt ajánlja a Bizottsági Elnökök Értekezlete elnökének, hogy a Parlament – az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (3) bekezdésének c) pontjában és/vagy 5a. cikke (4) bekezdésének e) pontjában meghatározott rendes határidő lejárta előtt – nyilatkozzon úgy, hogy nem ellenzi a javasolt intézkedést, az e szabályzat 105. cikkének (6) bekezdésében meghatározott eljárás alkalmazandó.

amennyiben az illetékes bizottság indokolással ellátott levélben azt ajánlja a Bizottsági Elnökök Értekezlete elnökének, hogy a Parlament – az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (3) bekezdésének c) pontjában és/vagy 5a. cikke (4) bekezdésének e) pontjában meghatározott rendes határidő lejárta előtt – nyilatkozzon úgy, hogy nem ellenzi a javasolt intézkedést, az e szabályzat 105. cikkének (6) bekezdésében meghatározott eljárás alkalmazandó.

Módosítás 128

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

108. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

108. cikk

Nemzetközi megállapodások

(1) Ha nemzetközi megállapodások megkötésére, megújítására vagy módosítására irányuló tárgyalásokat szándékoznak kezdeni, az illetékes bizottság úgy dönthet, hogy jelentést készít, vagy egyéb módon kíséri figyelemmel az eljárást, és erről a döntéséről tájékoztatja a Bizottsági Elnökök Értekezletét. Szükség esetén más bizottságok véleményét kérheti az 53. cikk (1) bekezdése értelmében. A 201. cikk (2) bekezdése, az 54. cikk vagy az 55. cikk megfelelően alkalmazandó.

Az illetékes bizottság, és adott esetben a társbizottság elnökei és előadói együttesen megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a Parlament azonnali, rendszeres és teljes körű tájékoztatást kapjon – adott esetben bizalmas formában –, a nemzetközi megállapodások tárgyalásának és megkötésének valamennyi szakaszában, beleértve a tárgyalási irányelv-tervezetekről és a véglegesen elfogadott tárgyalási irányelvekről, valamint a (3) bekezdésben említett információkról,

—	a Bizottságtól az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerinti kötelezettségeinek és az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás szerinti kötelezettségvállalásainak megfelelően, valamint

—	a Tanácstól az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerinti kötelezettségeinek megfelelően.

(1a) Az illetékes bizottság a lehető leghamarabb tájékozódik a Bizottságnál az (1) bekezdésben említett nemzetközi megállapodások megkötéséhez választott jogalapról. Az illetékes bizottság ezt a jogalapot a 39. cikknek megfelelően megvizsgálja.

(2) A Parlament az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő javaslatára felkérheti a Tanácsot, hogy ne engedélyezze a tárgyalások megkezdését, amíg a Parlament – az illetékes bizottság jelentése alapján – nem ismertette a javasolt tárgyalási meghatalmazással kapcsolatos álláspontját.

(3) Az illetékes bizottság a tárgyalások megkezdésének tervezett időpontjában tájékozódik a Bizottságnál az (1) bekezdésben említett nemzetközi megállapodások megkötéséhez választott jogalapról. Az illetékes bizottság a jogalapot a 39. cikknek megfelelően megvizsgálja. Ha a Bizottság a jogalap kijelölését elmulasztja, vagy ha a jogalap megfelelőségére vonatkozóan kétség merül fel, a 39. cikk alkalmazandó.

(4) A Parlament az illetékes bizottság jelentése alapján és a 134. cikknek megfelelően előterjesztett, a tárgyhoz tartozó bármely indítvány megvizsgálását követően a tárgyalások bármely szakaszában, és a tárgyalások lezárulásától a nemzetközi megállapodás megkötéséig terjedő időszakban ajánlásokat fogadhat el, és kérheti, hogy ezeket a megállapodás megkötése előtt vegyék figyelembe.

(4) A Parlament az illetékes bizottság saját kezdeményezése alapján készített jelentés alapján vagy a tárgyhoz tartozó bármely , egy képviselőcsoport vagy legalább 40 képviselő által előterjesztett javaslat megvizsgálását követően, a tárgyalások bármely szakaszában és a tárgyalások lezárulásától a nemzetközi megállapodás megkötéséig terjedő időszakban a Tanácsnak, a Bizottságnak vagy a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének címzett ajánlásokat fogadhat el, és kérheti, hogy ezeket a megállapodás megkötése előtt vegyék figyelembe.

(5) A Parlament egyetértésére vagy véleményezésére irányuló tanácsi kérelmet az elnök a 99. cikkel és a 47. cikk (1) bekezdésével összhangban az illetékes bizottsághoz utalja megfontolásra.

(6) A szavazás előtt az illetékes bizottság , valamelyik képviselőcsoport vagy a képviselők legalább egytizede javasolhatja, hogy a Parlament kérjen véleményt a Bíróságtól arról, hogy valamely nemzetközi megállapodás összeegyeztethető-e a Szerződésekkel. Ha a Parlament jóváhagyja e javaslatot, a szavazást a Bíróság véleménynyilvánításáig elnapolják (14) .

(6) Bármikor, mielőtt a Parlament egyetértésére vagy véleményezésére irányuló kérelemről szavaz, az illetékes bizottság vagy az összes parlamenti képviselő legalább egytizede javasolhatja, hogy a Parlament kérjen véleményt a Bíróságtól arról, hogy valamely nemzetközi megállapodás összeegyeztethető-e a Szerződésekkel.

Mielőtt a Parlament az említett javaslatról szavazna, az elnök kérheti a jogi ügyekben illetékes bizottság véleményét, amely következtetéseiről jelentést tesz a Parlamentnek.

Ha a Parlament jóváhagyja azt a javaslatot , hogy véleményt kérjen a Bíróságtól, az egyetértésére vagy véleményezésére irányuló kérelemről szóló szavazást a Bíróság véleménynyilvánításáig elnapolják.

(7) A Parlament az Európai Unió által kötött nemzetközi megállapodás vagy pénzügyi jegyzőkönyv megkötéséről , megújításáról vagy módosításáról egyetlen szavazás során, a leadott szavazatok többsége alapján nyilvánít véleményt vagy adja egyetértését; a megállapodás vagy a jegyzőkönyv szövegéhez módosítás nem fogadható el .

(7) Amennyiben nemzetközi megállapodás megkötéséhez , megújításához vagy módosításához kérik a Parlament egyetértését, az erről egyetlen szavazással, a 99. cikk szerint dönt .

Ha a Parlament nem ért egyet, az elnök értesíti a Tanácsot, hogy a szóban forgó megállapodás nem köthető meg, nem újítható meg vagy nem módosítható.

A 99. cikk (1b) bekezdésének sérelme nélkül, a Parlament az illetékes bizottság ajánlása alapján a határozhat úgy, hogy legfeljebb egy évre elhalasztja az egyetértési eljárásról szóló döntést.

(8) Ha a Parlament által elfogadott vélemény kedvezőtlen, az elnök felkéri a Tanácsot, hogy ne kösse meg a szóban forgó megállapodást.

(8) Amennyiben nemzetközi megállapodás megkötéséhez, megújításához vagy módosításához kérik a Parlament véleményét, a megállapodás szövegéhez módosítás nem fogadható el. A 170. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a tanácsi határozattervezethez elfogadhatók módosítások.

Ha a Parlament által elfogadott vélemény kedvezőtlen, az elnök felkéri a Tanácsot, hogy ne kösse meg a szóban forgó megállapodást.

(9) Ha a Parlament nem ért egyet egy nemzetközi megállapodással, az elnök értesíti a Tanácsot, hogy a szóban forgó megállapodás nem köthető meg.

(9a) Az illetékes bizottság, és adott esetben a társbizottságok elnökei és előadói együttesen ellenőrzik, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (10) bekezdésének megfelelően a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a Parlamentnek azonnali, rendszeres és teljes körű tájékoztatást nyújt-e – adott esetben bizalmas formában – a nemzetközi megállapodások tárgyalása előkészítésének, tárgyalásának és megkötésének valamennyi szakaszában, beleértve a tárgyalási irányelv-tervezetekről és a véglegesen elfogadott tárgyalási irányelvekről, valamint az említett megállapodások végrehajtásáról való tájékoztatást.

Módosítás 129

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

109. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
109. cikk	109. cikk
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkén alapuló eljárások nemzetközi megállapodások ideiglenes alkalmazására vagy felfüggesztésére , illetve nemzetközi megállapodással létrehozott szervben az Unió álláspontjának kialakítására	Nemzetközi megállapodások ideiglenes alkalmazása vagy alkalmazásuk felfüggesztése , illetve nemzetközi megállapodással létrehozott szervben az Unió álláspontjának kialakítása
Ha a Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás szerinti kötelezettségei alapján nemzetközi megállapodás ideiglenes alkalmazására vagy felfüggesztésére irányuló javaslattételi szándékáról tájékoztatja a Parlamentet és a Tanácsot, a Parlament előtt nyilatkozatot tesznek , amelyet vita követ. A Parlament a 108., illetve a 113. cikknek megfelelően ajánlásokat fogalmazhat meg .	Ha a Bizottság vagy az alelnök/főképviselő nemzetközi megállapodás ideiglenes alkalmazására vagy felfüggesztésére irányuló javaslattételi szándékáról tájékoztatja a Parlamentet és a Tanácsot, a Parlament meghívhatja a Tanácsot, a Bizottságot vagy a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy tegyen nyilatkozatot , amelyet vita követ. A Parlament az illetékes bizottság jelentése alapján vagy a 113. cikknek megfelelően ajánlásokat adhat ki, amelyek között szerepelhet arra irányuló kérés, hogy a Tanács ne alkalmazza ideiglenesen a megállapodást, amíg a Parlament egyetértését nem adta hozzá .
Ugyanez az eljárás alkalmazandó abban az esetben, ha a Bizottság az Unió nevében valamely nemzetközi megállapodás által létrehozott testületben elfogadásra kerülő álláspontokkal kapcsolatos javaslatról tájékoztatja a Parlamentet.	Ugyanez az eljárás alkalmazandó abban az esetben, ha a Bizottság vagy az alelnök/ főképviselő valamely nemzetközi megállapodás által létrehozott testületben elfogadásra kerülő álláspontról tájékoztatja a Parlamentet.

Módosítás 130

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

110. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
110. cikk	110. cikk
Különleges képviselők	Különleges képviselők
(1) Ha a Tanács az Európai Unióról szóló szerződés 33. cikke alapján különleges képviselőt szándékozik kinevezni, az elnök az illetékes bizottság kérelmére nyilatkozattételre és a különleges képviselő megbízatásával, céljaival, valamint szerepével és feladataival kapcsolatos egyéb kérdések megválaszolására hívja fel a Tanácsot.	(1) Ha a Tanács az Európai Unióról szóló szerződés 33. cikke alapján különleges képviselőt szándékozik kinevezni, az elnök az illetékes bizottság kérelmére nyilatkozattételre és a különleges képviselő megbízatásával, céljaival, valamint szerepével és feladataival kapcsolatos egyéb kérdések megválaszolására hívja fel a Tanácsot.
(2) A különleges képviselő kinevezése után, de hivatalba lépése előtt a jelöltet az illetékes bizottságban nyilatkozattétel és kérdések megválaszolása céljából történő megjelenésre hívhatják fel.	(2) A különleges képviselő kinevezése után, de hivatalba lépése előtt a jelöltet az illetékes bizottságban nyilatkozattétel és kérdések megválaszolása céljából történő megjelenésre hívhatják fel.
(3) A meghallgatást követő három hónapon belül a bizottság a 134. cikk alapján közvetlenül a nyilatkozattal és az adott válaszokkal kapcsolatos ajánlást javasolhat .	(3) A meghallgatást követő két hónapon belül az illetékes bizottság közvetlenül a kinevezésre vonatkozó ajánlásokat készíthet a Tanácsnak a Bizottságnak vagy a Bizottság alelnökének/ az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének .
(4) A különleges képviselőt fel kell hívni, hogy megbízatásának gyakorlati végrehajtásáról teljes körűen és rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet.	(4) A különleges képviselőt fel kell hívni, hogy megbízatásának gyakorlati végrehajtásáról teljes körűen és rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet.
(5) A Tanács által bizonyos politikai kérdésekkel kapcsolatos megbízással kinevezett különleges képviselőt – saját vagy a Parlament kezdeményezésére – felhívhatják az illetékes bizottság előtt történő nyilatkozattételre.

Módosítás 131

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

111. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
111. cikk	111. cikk
Nemzetközi képviselet	Nemzetközi képviselet
(1) Az Unió külföldi küldöttsége vezetőjének kinevezése esetén a jelöltet felhívhatják, hogy jelenjen meg a Parlament megfelelő szerve előtt, hogy nyilatkozatot tegyen és kérdésekre válaszoljon.	(1) Az Unió külföldi küldöttsége vezetőjének kinevezése esetén a jelöltet felhívhatják, hogy jelenjen meg az illetékes bizottság előtt, hogy nyilatkozatot tegyen és kérdésekre válaszoljon.
(2) Az (1) bekezdésben említett meghallgatást követő három hónapon belül, az illetékes bizottság közvetlenül a nyilatkozattal és a válaszokkal kapcsolatos állásfoglalást fogadhat el, illetve ajánlást tehet.	(2) Az (1) bekezdésben említett meghallgatást követő két hónapon belül, az illetékes bizottság közvetlenül a kinevezéssel kapcsolatos állásfoglalást fogadhat el, illetve ajánlást tehet.

Módosítás 132

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

112. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
112 . cikk	113a . cikk
Konzultáció a Parlamenttel, és a Parlament tájékoztatása a közös kül- és biztonságpolitika keretében	Konzultáció a Parlamenttel, és a Parlament tájékoztatása a közös kül- és biztonságpolitika keretében
(1) Ha a Parlamenttel az Európai Unióról szóló szerződés 36. cikke alapján konzultálnak, az ügyet az illetékes bizottsághoz utalják, amely az eljárási szabályzat 113. cikke értelmében ajánlásokat tehet .	(1) Ha a Parlamenttel az Európai Unióról szóló szerződés 36. cikke alapján konzultálnak, az ügyet az illetékes bizottsághoz utalják, amely az eljárási szabályzat 113. cikke értelmében ajánlástervezetet készíthet .
(2) Az érintett bizottságok törekednek arra, hogy a Bizottság alelnöke/az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője rendszeresen és időszerűen tájékoztassa őket az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának alakulásáról és végrehajtásáról, minden alkalommal, amikor a közös kül- és biztonságpolitika keretében kiadásokkal járó határozatot fogadnak el, és a közös kül- és biztonságpolitikai intézkedések végrehajtásával kapcsolatos minden más pénzügyi megfontolásról. Kivételesen, az alelnök/főképviselő kérésére, a bizottság az eljárás zárt ülésen történő lefolytatását rendelheti el.	(2) Az érintett bizottságok törekednek arra, hogy a Bizottság alelnöke/az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője rendszeresen és időszerűen tájékoztassa őket az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának alakulásáról és végrehajtásáról, minden alkalommal, amikor a közös kül- és biztonságpolitika keretében kiadásokkal járó határozatot fogadnak el, és a közös kül- és biztonságpolitikai intézkedések végrehajtásával kapcsolatos minden más pénzügyi megfontolásról. Kivételesen, az alelnök/főképviselő kérésére, a bizottság az eljárás zárt ülésen történő lefolytatását rendelheti el.
(3) Az alelnök/főképviselő által készített, a közös kül- és biztonságpolitika fő szempontjairól és alapvető lehetőségeiről – beleértve a közös biztonság- és védelempolitikát, valamint az Unió költségvetését érintő pénzügyi vonatkozásokat – készült konzultációs dokumentumról évente kétszer vitát tartanak. A 123. cikkben meghatározott eljárások alkalmazandók.	(3) Az alelnök/főképviselő által készített, a közös kül- és biztonságpolitika fő szempontjairól és alapvető lehetőségeiről – beleértve a közös biztonság- és védelempolitikát, valamint az Unió költségvetését érintő pénzügyi vonatkozásokat – készült konzultációs dokumentumról évente kétszer vitát tartanak. A 123. cikkben meghatározott eljárások alkalmazandók.
(Lásd a 134. cikk értelmezését is.)
(4) Az alelnök/főképviselőt a kül-, biztonság-, illetve védelmi politikát érintő valamennyi plenáris vitára meghívják.	(4) Az alelnök/főképviselőt a kül-, biztonság-, illetve védelmi politikát érintő valamennyi plenáris vitára meghívják.
	(Ezt a cikket módosított formájában a 113. cikk mögé kell helyezni, és következésképpen felvenni az újonnan létrehozott 2a. fejezetbe.)

Módosítás 133

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

III cím – 2 a fejezet – cím (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	2A. FEJEZET
	AZ UNIÓ KÜLSŐ FELLÉPÉSÉRE VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK
	(Beillesztendő a 113. cikk elé.)

Módosítás 134

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

113. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
113. cikk	113. cikk
Ajánlások a közös kül- és biztonságpolitika keretében	Az Unió külső politikáira vonatkozó ajánlások
(1) A közös kül- és biztonságpolitika tekintetében illetékes bizottság a Tanácsnak ajánlásokat fogalmazhat meg a hatáskörébe tartozó ügyekben , az Elnökök Értekezlete engedélyének megszerzését követően , illetve a 134. cikk szerinti javaslat alapján .	(1) Az illetékes bizottság ajánlásokat készíthet a Tanácsnak, a Bizottságnak vagy a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Unióról szóló szerződés V. címébe (Az Unió külső tevékenysége) tartozó tárgyban , vagy abban az esetben, ha valamely 108. cikk hatálya alá eső nemzetközi megállapodást nem utaltak a Parlament elé , vagy a Parlamentet nem tájékoztatták arról a 109. cikknek megfelelően .
(2) Sürgős esetekben az (1) bekezdésben említett engedélyt az elnök is megadhatja, és hasonlóképpen az elnök engedélyezheti az illetékes bizottság rendkívüli ülését is .	(2) Sürgős esetekben az elnök engedélyezheti az illetékes bizottság rendkívüli ülését.
(3) Az ilyen, írott szöveg formájában szavazásra bocsátandó ajánlások elfogadásának eljárása során a 158. cikk nem alkalmazandó, és szóbeli módosítások elfogadhatók .	(3) Ezen ajánlástervezetek elfogadásának eljárása során a bizottsági szakaszban írott szöveget kell szavazásra bocsátani .
A 158. cikk alkalmazásának mellőzése csak a bizottságokban és csak sürgős esetben lehetséges. Sürgősnek nem nyilvánított bizottsági üléseken, illetve a plenáris ülésen nem lehet eltérni a 158. cikk rendelkezéseitől.
A szóbeli módosítások elfogadhatóságára vonatkozó rendelkezés azt jelenti, hogy a képviselők nem kifogásolhatják a szóbeli módosítások bizottságban történő szavazásra bocsátását.
	(3a) A (2) bekezdésben említett sürgős esetekben 158. cikk alkalmazása mellőzhető a bizottsági szakaszban, és szóbeli módosítások elfogadhatók. A képviselők nem emelhetnek kifogást a szóbeli módosítások bizottságban történő szavazásra bocsátása ellen.
(4) Az így megfogalmazott ajánlásokat a következő ülés napirendjére tűzik. Sürgős esetekben az elnök határozata alapján az ajánlásokat a folyó ülés napirendjére is tűzhetik. Az ajánlásokat elfogadottnak kell tekinteni, ha az ülés kezdetét megelőzően legalább negyven képviselő írásban kifogást nem nyújt be, amely esetben a bizottság ajánlásairól történő vitát és szavazást felveszik ugyanazon ülés napirendjére. Képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő terjeszthet elő módosítást.	(4) A bizottság által megfogalmazott ajánlástervezeteket a következő plenáris ülés napirendjére tűzik. Sürgős esetekben az elnök határozata alapján az ajánlásokat a folyó plenáris ülés napirendjére is tűzhetik.
	(4a) Az ajánlásokat elfogadottnak kell tekinteni, ha a plenáris ülés kezdetét megelőzően legalább negyven képviselő írásban kifogást nem nyújt be. Kifogás benyújtása esetén a bizottság ajánlástervezetét felveszik ugyanazon ülés napirendjére. Az ajánlásokat vitára bocsátják, és a valamely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő által előterjesztett módosításokról szavazást tartanak.

Módosítás 135

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

114. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
114. cikk	114. cikk
Az emberi jogok megsértése	Az emberi jogok megsértése
Az üléseken az illetékes bizottságok emberi jogok megsértésére vonatkozó esetekben külön engedély nélkül egy-egy állásfoglalási indítványt terjeszthetnek elő ugyanazon eljárás alapján, mint amelyet a 113. cikk (4) bekezdése megállapít.	Az üléseken az illetékes bizottságok emberi jogok megsértésére vonatkozó esetekben külön engedély nélkül egy-egy állásfoglalási indítványt terjeszthetnek elő ugyanazon eljárás alapján, mint amelyet a 113. cikk (4) és (4a) bekezdése megállapít.

Módosítás 136

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

115. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
115. cikk	115. cikk
A Parlament tevékenységének átláthatósága	A Parlament tevékenységének átláthatósága
(1) A Parlament az Európai Unióról szóló szerződés 1. cikke második bekezdésének, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15. cikkének, és az Európai Unió alapjogi chartája 42. cikkének rendelkezéseivel összhangban biztosítja tevékenysége lehető legnagyobb fokú átláthatóságát.	(1) A Parlament az Európai Unióról szóló szerződés 1. cikke második bekezdésének, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15. cikkének, és az Európai Unió alapjogi chartája 42. cikkének rendelkezéseivel összhangban biztosítja tevékenysége lehető legnagyobb fokú átláthatóságát.
(2) A Parlament vitái nyilvánosak.	(2) A Parlament vitái nyilvánosak.
(3) A bizottságok ülései általában nyilvánosak. Bármely bizottság azonban, legkésőbb a szóban forgó ülés napirendjének elfogadásakor, határozhat egy ülés napirendjének nyilvános és nem nyilvános napirendi pontokra történő felosztásáról. Ha zárt ülést tartanak, a bizottság az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikke (1)–(4) bekezdésének rendelkezéseit is figyelembe véve az ülés egyes dokumentumait és jegyzőkönyvét a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teheti. A titoktartási szabályok megsértése esetén a 166. cikk alkalmazandó.	(3) A bizottságok ülései általában nyilvánosak. Bármely bizottság azonban, legkésőbb a szóban forgó ülés napirendjének elfogadásakor, határozhat egy ülés napirendjének nyilvános és nem nyilvános napirendi pontokra történő felosztásáról. Ha zárt ülést tartanak, a bizottság dönthet úgy, hogy az ülés egyes dokumentumait a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi .
(4) Az illetékes bizottság a 9. cikk szerinti mentelmi joggal kapcsolatos eljárásokra vonatkozó kérelmeket mindig zárt ülésen vizsgálja.

Módosítás 137

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

116. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
116. cikk	116. cikk
A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés	A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés
(1) Az Unió polgárainak és a tagállamok területén lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes, illetve jogi személyeknek hozzáférési joguk van a Parlament dokumentumaihoz az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15. cikkével összhangban, az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben megállapított elvekre, feltételekre és korlátozásokra is figyelemmel , és az ezen eljárási szabályzatban lévő külön rendelkezéseknek megfelelően .	(1) Az Unió polgárainak és a tagállamok területén lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes, illetve jogi személyeknek hozzáférési joguk van a Parlament dokumentumaihoz az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15. cikkével összhangban, az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben megállapított elvekre, feltételekre és korlátozásokra is figyelemmel.
A Parlament dokumentumaihoz való hozzáférést lehetőség szerint más természetes, illetve jogi személyeknek ugyanilyen módon biztosítják.	A Parlament dokumentumaihoz való hozzáférést lehetőség szerint más természetes, illetve jogi személyeknek ugyanilyen módon biztosítják.
Az 1049/2001/EK rendeletet tájékoztatás céljából az eljárási szabályzattal együtt teszik közzé (15) .
(2) A dokumentumokhoz való hozzáférés tekintetében a „Parlament dokumentumai” kifejezés alatt értendő minden, az 1049/2001/EK rendelet 3. cikke a) pontjának megfelelő tartalom, amelyet az eljárási szabályzat I. címének 2. fejezete szerinti parlamenti tisztségviselő, parlamenti irányító szerv, bizottság vagy parlamentközi küldöttség, illetve a Parlament Főtitkársága dolgozott ki vagy kapott kézhez.	(2) A dokumentumokhoz való hozzáférés tekintetében a „Parlament dokumentumai” kifejezés alatt értendő minden, az 1049/2001/EK rendelet 3. cikke a) pontjának megfelelő tartalom, amelyet az eljárási szabályzat I. címének 2. fejezete szerinti parlamenti tisztségviselő, parlamenti irányító szerv, bizottság vagy parlamentközi küldöttség, illetve a Parlament Főtitkársága dolgozott ki vagy kapott kézhez.
A képviselők által egyénileg vagy képviselőcsoportok által készített dokumentumok a dokumentumokhoz való hozzáférés tekintetében akkor a Parlament dokumentumai, ha azokat az eljárási szabályzat alapján terjesztették elő.	Az Európai Parlament képviselőinek statútumával összhangban a képviselők által egyénileg vagy képviselőcsoportok által készített dokumentumok a dokumentumokhoz való hozzáférés tekintetében csak akkor a Parlament dokumentumai, ha azokat az eljárási szabályzattal összhangban terjesztették elő.
Az Elnökség szabályokat állapít meg azzal a céllal, hogy biztosítsa a Parlament valamennyi dokumentumának archiválását.	Az Elnökség szabályokat állapít meg azzal a céllal, hogy biztosítsa a Parlament valamennyi dokumentumának archiválását.
(3) A Parlament nyilvántartást készít dokumentumairól . Jogalkotási és bizonyos egyéb dokumentumtípusok az 1049/2001/EK rendelettel összhangban közvetlenül elérhetők a nyilvántartáson keresztül. A Parlament más dokumentumaira történő hivatkozásokat lehetőség szerint bevezetik a nyilvántartásba .	(3) A Parlament elkészíti nyilvános dokumentumtárának weboldalát . Jogalkotási és bizonyos egyéb dokumentumtípusok az 1049/2001/EK rendelettel összhangban közvetlenül elérhetők a Parlament nyilvános dokumentumtárának weboldalán keresztül. A Parlament más dokumentumaira történő hivatkozásokat lehetőség szerint megjelenítik a nyilvános dokumentumtár weboldalán .
A közvetlenül elérhető dokumentumok kategóriáit az Elnökség által elfogadott jegyzékben sorolják fel, amelyet a Parlament internetes honlapján tesznek közzé. E jegyzék nem korlátozza a felsorolt kategóriák alá nem tartozó dokumentumokhoz való hozzáférés jogát; e dokumentumokat írásbeli kérelemre hozzáférhetővé teszik .	A Parlament nyilvános dokumentumtárának weboldalán közvetlenül elérhető dokumentumok kategóriáit az Elnökség által elfogadott jegyzékben sorolják fel, amelyet a Parlament nyilvános dokumentumtárának weboldalán tesznek közzé. E jegyzék nem korlátozza a felsorolt kategóriák alá nem tartozó dokumentumokhoz való hozzáférés jogát; e dokumentumokat az 1049/2001/EK rendelettel összhangban, írásbeli kérelemre hozzáférhetővé tehetik .
Az Elnökség az 1049/2001/EK rendelet szerint a hozzáférés feltételeit megállapító szabályokat fogadhat el, amelyeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában hirdetnek ki.	Az Elnökség elfogadja az 1049/2001/EK rendelet szerint a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályokat, amelyeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában hirdetnek ki.
(4) Az Elnökség kijelöli az első kérelmekért felelős szerveket (1049/2001/EK rendelet 7. cikke), és határozatot fogad el a megerősítő kérelmekre (a rendelet 8. cikke), valamint a minősített dokumentumokat érintő kérelmekre (a rendelet 9. cikke) vonatkozóan .	(4) Az Elnökség kijelöli az első kérelmek elbírálásáért felelős szerveket (1049/2001/EK rendelet 7. cikke), valamint a megerősítő kérelmekre (a rendelet 8. cikke), és a minősített dokumentumokhoz való hozzáférést érintő kérelmekre (a rendelet 9. cikke) vonatkozó határozatok elfogadásáért felelős szerveket .
(5) Az Elnökök Értekezlete az 1049/2001/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdése szerint létrehozott intézményközi bizottságba kinevezi a Parlament képviselőit.
(6) A dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó kérelmekkel kapcsolatos eljárást az egyik alelnök felügyeli.	(6) A dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó kérelmekkel kapcsolatos eljárást az egyik alelnök felügyeli.
	(6a) Az Elnökség elfogadja az 1049/2001/EK rendelet 17. cikke (1) bekezdésében említett éves jelentést.
(7) A Parlament illetékes bizottsága az Elnökségtől és más forrásokból kapott tájékoztatás alapján elkészíti az 1049/2001/EK rendelet 17. cikkében említett éves jelentést , amelyet a plenáris ülésen nyújt be .	(7) A Parlament illetékes bizottsága rendszeresen megvizsgálja a Parlament tevékenységeinek átláthatóságát, és erről következtetéseket és ajánlásokat tartalmazó jelentést terjeszt a plenáris ülés elé .
Az illetékes bizottság a más intézmények és ügynökségek által a rendelet 17. cikke értelmében elfogadott jelentéseket is megvizsgálja és értékeli .	Az illetékes bizottság a más intézmények és ügynökségek által az 1049/2001/EK rendelet 17. cikke értelmében elfogadott jelentéseket is megvizsgálhatja és értékelheti .
	(7a) Az Elnökök Értekezlete az 1049/2001/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdése szerint létrehozott intézményközi bizottságba kinevezi a Parlament képviselőit.

Módosítás 138

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

116a. cikk (új)

Hatályos szöveg

Módosítás

116a. cikk

Belépés a Parlament épületeibe

(1) A képviselők, a képviselők asszisztensei és a harmadik személyek belépőkártyáit az Elnökség által megállapított szabályok alapján állítják ki. E szabályok a belépőkártyák használatára és visszavonására is kiterjednek.

(2) Nem állítható ki belépőkártya valamely képviselő környezetéhez tartozó azon személyek számára, akik az Európai Unió politikáinak kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetekre és független személyekre vonatkozó átláthatósági nyilvántartás létrehozásáról szóló, az Európai Parlament és az Európai Bizottság között létrejött megállapodás (1a) hatálya alá tartoznak.

(3) Az átláthatósági nyilvántartásban nyilvántartott szervezetek és hosszú ideig érvényes európai parlamenti belépőkártyával rendelkező képviselőik kötelesek betartani a következőket:

—	a megállapodáshoz csatolt, a nyilvántartottakra vonatkozó magatartási kódex;

—	a megállapodásban meghatározott eljárások és egyéb kötelezettségek; és

—	az e cikket végrehajtó rendelkezések.

A hosszú ideig érvényes belépőkártyák visszavonására vagy átmeneti deaktiválására vonatkozó általános szabályok alkalmazhatóságának sérelme nélkül, és lényeges ellenérvek hiányában a főtitkár a quaestorok engedélyével visszavonja vagy deaktiválja azt a hosszú ideig érvényes belépőkártyát, amelynek birtokosát a nyilvántartottak magatartási kódexének megsértése miatt töröltek az átláthatósági nyilvántartásból, vagy amelynek birtokosáról megállapításra került, hogy súlyosan megsértette az e bekezdésben meghatározott kötelezettségeket, illetve amelynek birtokosa megfelelő indokolás nélkül megtagadta, hogy eleget tegyen valamely meghallgatáson vagy bizottsági ülésen való részvételre, illetve valamely vizsgálóbizottsággal való együttműködésre vonatkozó hivatalos idézésnek.

(4) A quaestorok határozhatják meg, hogy a (2) bekezdésben említett magatartási kódex miként alkalmazandó a hosszú ideig érvényes belépőkártyával rendelkező, azonban a megállapodás hatálya alá nem tartozó személyekre.

(5) Az Elnökség a főtitkár javaslatára meghozza az átláthatósági nyilvántartás megvalósításához szükséges intézkedéseket a nyilvántartás létrehozásáról szóló megállapodás rendelkezéseivel összhangban.

Módosítás 139

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

117. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
117. cikk	117. cikk
Az Európai Bizottság elnökének megválasztása	Az Európai Bizottság elnökének megválasztása
(1) Ha az Európai Tanács jelöltet javasol a Bizottság elnöki tisztségére, az elnök felkéri a jelöltet, hogy tegyen nyilatkozatot, és ismertesse politikai irányvonalait a Parlament előtt. A nyilatkozatot vita követi.	(1) Ha az Európai Tanács jelöltet javasol a Bizottság elnöki tisztségére, az elnök felkéri a jelöltet, hogy tegyen nyilatkozatot, és ismertesse politikai irányvonalait a Parlament előtt. A nyilatkozatot vita követi.
Az Európai Tanácsot meghívják, hogy vegyen részt a vitában.	Az Európai Tanácsot meghívják, hogy vegyen részt a vitában.
(2) A Parlament összes képviselője többségével választja meg a Bizottság elnökét.	(2) Az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (7) bekezdése szerint a Parlament összes képviselője többségével választja meg a Bizottság elnökét.
A szavazás titkos.	A szavazás titkos.
(3) Ha a jelöltet megválasztják, az elnök tájékoztatja erről a Tanácsot, és felkéri a Tanácsot, illetve a Bizottság megválasztott elnökét, hogy közös megegyezéssel tegyenek javaslatot az egyes biztosi tisztségekre vonatkozóan.	(3) Ha a jelöltet megválasztják, az elnök tájékoztatja erről a Tanácsot, és felkéri a Tanácsot, illetve a Bizottság megválasztott elnökét, hogy közös megegyezéssel tegyenek javaslatot az egyes biztosi tisztségekre vonatkozóan.
(4) Ha a jelölt nem kapja meg a szükséges többséget, a Parlament elnöke felkéri az Európai Tanácsot, hogy egy hónapon belül javasoljon új jelöltet, akit ugyanezen eljárás szerint választanak meg.	(4) Ha a jelölt nem kapja meg a szükséges többséget, a Parlament elnöke felkéri az Európai Tanácsot, hogy egy hónapon belül javasoljon új jelöltet, akit ugyanezen eljárás szerint választanak meg.

Módosítás 140

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

118. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
118. cikk	118. cikk
A Bizottság megválasztása	A Bizottság megválasztása
	(-1) Az elnök felkéri a Bizottság megválasztott elnökét, hogy tájékoztassa a Parlamentet a tárcáknak a biztosok javasolt testületében – a Bizottság megválasztott elnökének politikai irányvonalaival összhangban – való elosztásáról.
(1) Az elnök a Bizottság megválasztott elnökével folytatott konzultációt követően felkéri a Bizottság megválasztott elnöke és a Tanács által a különböző biztosi helyekre javasolt jelölteket, hogy a várható feladatkörük alapján illetékes bizottságok előtt jelenjenek meg. E meghallgatások nyilvánosak.	(1) Az elnök a Bizottság megválasztott elnökével folytatott konzultációt követően felkéri a Bizottság megválasztott elnöke és a Tanács által a különböző biztosi helyekre javasolt jelölteket, hogy a várható feladatkörük alapján illetékes bizottságok vagy szervek előtt jelenjenek meg.
	(1a) A meghallgatásokat a bizottságok végzik.
	A meghallgatás kivételes esetben lebonyolítható más formában is, ha a biztosjelöltnek elsősorban horizontális feladatai vannak, feltéve, hogy a meghallgatáson részt vesznek az illetékes bizottságok is. A meghallgatások nyilvánosak.
(2) Az elnök felkérheti a Bizottság megválasztott elnökét, hogy tájékoztassa a Parlamentet a tárcáknak a biztosok javasolt testületében – politikai irányvonalaival összhangban – való elosztásáról.
(3) A bizottság felkéri a biztosjelöltet, hogy tegyen nyilatkozatot és válaszoljon a kérdésekre. A meghallgatást úgy kell megszervezni, hogy a biztosjelöltek minden releváns információt a Parlament elé tárhassanak. A meghallgatások megszervezésével kapcsolatos előírásokat az eljárási szabályzat mellékletében (16) kell megállapítani.	(3) A bizottság felkéri a biztosjelöltet, hogy tegyen nyilatkozatot és válaszoljon a kérdésekre. A meghallgatást úgy kell megszervezni, hogy a biztosjelöltek minden releváns információt a Parlament elé tárhassanak. A meghallgatások megszervezésével kapcsolatos előírásokat az eljárási szabályzat mellékletében16 kell megállapítani.
(4) A Bizottság megválasztott elnöke a biztosok testületét és programját a Parlament ülésén mutatja be , amelyre meghívást kap az Európai Tanács elnöke és a Tanács elnöke. A nyilatkozatot vita követi.	(4) A Bizottság megválasztott elnöke meghívást kap, hogy mutassa be a biztosok testületét és programját a Parlament ülésén, amelyre meghívást kap az Európai Tanács elnöke és a Tanács elnöke. A nyilatkozatot vita követi.
(5) A vita lezárása érdekében bármely képviselőcsoport, vagy legalább negyven képviselő állásfoglalási indítványt terjeszthet be. A 123. cikk (3) , (4) és (5) bekezdése alkalmazandó .	(5) A vita lezárása érdekében bármely képviselőcsoport, vagy legalább negyven képviselő állásfoglalási indítványt terjeszthet be. A 123. cikk (3)–(5 b ) bekezdését kell alkalmazni .
Az állásfoglalási indítványról történő szavazás után a Parlament a leadott szavazatok többségével megválasztja vagy elutasítja a Bizottságot.
A szavazás név szerint történik.
A Parlament a szavazást a következő ülésnapra halaszthatja.
	(5a) Az állásfoglalási indítványról történő szavazás után a Parlament a leadott szavazatok többségével, név szerinti szavazással megválasztja vagy elutasítja a Bizottságot. A Parlament a szavazást a következő ülésnapra halaszthatja.
(6) Az elnök tájékoztatja a Tanácsot a Bizottság megválasztásáról vagy elutasításáról.	(6) Az elnök tájékoztatja a Tanácsot a Bizottság megválasztásáról vagy elutasításáról.
(7) Ha a Bizottság hivatali ideje alatt a feladatkörökben jelentős változás történik, vagy üres tárca betöltésére, vagy új tagállam csatlakozását követően új biztos kinevezésére kerül sor , az érintett biztosokat felhívják, hogy a (3) bekezdéssel összhangban jelenjenek meg a feladatkörök szerint illetékes bizottságok előtt .	(7) Ha a Bizottság hivatali ideje alatt a feladatkörökben vagy a Bizottság tagjainak összetételében jelentős változás történik , az érintett biztosokat vagy a biztosjelölteket felhívják, hogy vegyenek részt az (1a) és (3) bekezdés szerinti meghallgatáson .
	(7a) Amennyiben hivatali ideje alatt a biztos feladatköreiben vagy pénzügyi érdekeltségeiben változás történik, ezt a helyzetet a Parlamentnek a XVI. cikkel összhangban meg kell vizsgálnia.
	Amennyiben valamely biztos hivatali ideje alatt összeférhetetlenséget állapítanak meg, és a Bizottság elnöke nem hajtja végre a Parlament összeférhetetlenség megszüntetését célzó ajánlásait, a Parlament az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás (5) bekezdése szerint kérheti a Bizottság elnökét, hogy vonja meg bizalmát az érintett biztostól, és adott esetben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 245. cikkének második bekezdése szerint eljárva fossza meg az érintett biztost nyugdíjjogosultságától vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogosultságától.

Módosítás 141

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

118a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	118a. cikk
	Többéves programozás
	Az új Bizottság kinevezése után a Bizottság, a Parlament és a Tanács a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (5) bekezdése szerint véleménycserét folytat, és megállapodik a többéves programozásról szóló közös következtetésekről.
	Ennek érdekében, és a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott, a többéves programozásról szóló közös következtetések aláírásáról való tárgyalás előtt az elnök véleménycserét folytat az Elnökök Értekezletével az új parlamenti ciklus főbb politikai célkitűzéseiről és prioritásairól. E véleménycserén figyelembe veszik többek között a Bizottság megválasztott elnöke által ismertetett prioritásokat, valamint a biztosjelöltek által a 118. cikkben említett meghallgatásokon adott válaszokat.
	A közös következtetések aláírását megelőzően az elnök az Elnökök Értekezletének jóváhagyását kéri.

Módosítás 142

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

119. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
119. cikk	119. cikk
Bizalmatlansági indítvány a Bizottsággal szemben	Bizalmatlansági indítvány a Bizottsággal szemben
(1) A Parlament képviselőinek egytizede bizalmatlansági indítványt nyújthat be a Parlament elnökéhez a Bizottsággal szemben.	(1) A Parlament képviselőinek egytizede bizalmatlansági indítványt nyújthat be a Parlament elnökéhez a Bizottsággal szemben. Ha a megelőző két hónapban már szavaztak bizalmatlansági indítványról, akkor újabbat csak az összes képviselő legalább egyötöde terjeszthet elő.
(2) Az indítványon fel kell tüntetni a „bizalmatlansági indítvány” megjelölést, és indokolással kell ellátni . Az indítványt továbbítják a Bizottságnak.	(2) Az indítványon fel kell tüntetni a „bizalmatlansági indítvány” megjelölést, és ismertetni kell benne az indokokat . Az indítványt továbbítják a Bizottságnak.
(3) Az elnök a kézhezvételt követően haladéktalanul bejelenti a képviselőknek a bizalmatlansági indítvány előterjesztését.	(3) Az elnök a kézhezvételt követően haladéktalanul bejelenti a képviselőknek a bizalmatlansági indítvány előterjesztését.
(4) A bizalmatlansági indítványról szóló vita legkorábban huszonnégy órával azt követően tartható meg, hogy a képviselőket az indítvány benyújtásáról tájékoztatták.	(4) A bizalmatlansági indítványról szóló vita legkorábban huszonnégy órával azt követően tartható meg, hogy a képviselőket az indítvány benyújtásáról tájékoztatták.
(5) Az indítványról a szavazás név szerint történik, és legkorábban a vita kezdetétől számított negyvennyolc óra elteltével tartható meg.	(5) Az indítványról a szavazás név szerint történik, és legkorábban a vita kezdetétől számított negyvennyolc óra elteltével tartható meg.
(6) A vitára és a szavazásra legkésőbb az indítvány benyújtását követő ülésen kerül sor.	(6) A (4) és (5) bekezdés sérelme nélkül, a vitára és a szavazásra legkésőbb az indítvány benyújtását követő ülésen kerül sor.
(7) A bizalmatlansági indítvány elfogadásához a leadott szavazatok kétharmada és egyben az összes képviselő többségének szavazata szükséges. A szavazás eredményéről értesítik a Tanács elnökét és a Bizottság elnökét.	(7) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 234. cikkének megfelelően a bizalmatlansági indítvány elfogadásához a leadott szavazatok kétharmada és egyben az összes képviselő többségének szavazata szükséges. A szavazás eredményéről értesítik a Tanács elnökét és a Bizottság elnökét.

Módosítás 143

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

120. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
120. cikk	120. cikk
Az Európai Unió Bírósága bíráinak és főtanácsnokainak jelölése	Az Európai Unió Bírósága bíráinak és főtanácsnokainak jelölése
Illetékes bizottságának javaslatára a Parlament megválasztja jelöltjét abba a héttagú testületbe, amelynek feladata a Bíróság és a Törvényszék bíró- és főtanácsnokjelöltjei alkalmasságának vizsgálata.	Illetékes bizottságának javaslatára a Parlament megválasztja jelöltjét abba a héttagú testületbe, amelynek feladata a Bíróság és a Törvényszék bíró- és főtanácsnokjelöltjei alkalmasságának vizsgálata. Az illetékes bizottság egyszerű többségi szavazással választja ki a javasolni kívánt jelöltet. Ebből a célból a bizottság koordinátorai felállítják az előválogatott jelöltek listáját.

Módosítás 144

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

121. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
121. cikk	121. cikk
A Számvevőszék tagjainak kinevezése	A Számvevőszék tagjainak kinevezése
(1) A Számvevőszék tagságára jelölt személyeket felhívják, hogy tegyenek nyilatkozatot az illetékes bizottság előtt, és válaszoljanak a képviselők kérdéseire. A bizottság minden egyes jelölésről külön, titkos szavazással dönt.	(1) A Számvevőszék tagságára jelölt személyeket felhívják, hogy tegyenek nyilatkozatot az illetékes bizottság előtt, és válaszoljanak a képviselők kérdéseire. A bizottság minden egyes jelölésről külön, titkos szavazással dönt.
(2) Az illetékes bizottság minden egyes jelölésről önálló határozati javaslatot tartalmazó jelentés formájában ajánlást tesz a Parlamentnek, hogy a jelölést jóváhagyja-e.	(2) Az illetékes bizottság javaslatot tesz a Parlamentnek, hogy a jelölést jóváhagyja-e.
(3) A szavazást a plenáris ülésen a jelölés kézhezvételét követő két hónapon belül tartják meg, kivéve, ha a Parlament az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérelmére másként határoz. A Parlament minden egyes jelölésről titkosan szavaz, és határozatát a leadott szavazatok többségével hozza .	(3) A szavazást a plenáris ülésen a jelölés kézhezvételét követő két hónapon belül tartják meg, kivéve, ha a Parlament az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérelmére másként határoz. A Parlament minden egyes jelölésről külön, titkos szavazással dönt .
(4) Ha a Parlament által elfogadott vélemény elutasító egy jelölttel kapcsolatban, az elnök felkéri a Tanácsot, hogy a jelölést vonja vissza és új jelölést nyújtson be a Parlamenthez.	(4) Ha a Parlament által elfogadott vélemény elutasító egy jelölttel kapcsolatban, az elnök felkéri a Tanácsot, hogy a jelölést vonja vissza és új jelölést nyújtson be a Parlamenthez.

Módosítás 145

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

122. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
122. cikk	122. cikk
A Európai Központi Bank igazgatósági tagjainak kinevezése	A Európai Központi Bank igazgatósági tagjainak kinevezése
(1) Az Európai Központi Bank elnöki tisztségére jelölt személyt felhívják, hogy tegyen nyilatkozatot az illetékes bizottság előtt és válaszoljon a tagok kérdéseire.	(1) Az Európai Központi Bank elnöki, alelnöki vagy igazgatósági tagjának tisztségére jelölt személyt felhívják, hogy tegyen nyilatkozatot az illetékes bizottság előtt és válaszoljon a tagok kérdéseire.
(2) Az illetékes bizottság javaslatot tesz a Parlamentnek, hogy a jelölést jóváhagyja-e.	(2) Az illetékes bizottság javaslatot tesz a Parlamentnek, hogy a jelölést jóváhagyja-e.
(3) A szavazást a jelölés kézhezvételét követő két hónapon belül tartják meg, kivéve, ha a Parlament az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérelmére másként nem határoz.	(3) A szavazást a jelölés kézhezvételét követő két hónapon belül tartják meg, kivéve, ha a Parlament az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérelmére másként nem határoz. A Parlament minden egyes jelölésről külön, titkos szavazással dönt.
(4) Ha a Parlament által elfogadott vélemény elutasító, az elnök felkéri a Tanácsot, hogy a jelölést vonja vissza és új jelölést nyújtson be a Parlamenthez.	(4) Ha a Parlament által elfogadott vélemény elutasító egy jelöléssel kapcsolatban , az elnök kéri a jelölés visszavonását és új jelölés benyújtását .
(5) Ezen eljárás alkalmazandó az Európai Központi Bank alelnöki tisztségére, és az igazgatóság többi tagjára vonatkozó jelölés esetén is.

Módosítás 146

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

122a. cikk (új)

Hatályos szöveg

Módosítás

122a. cikk

Kinevezések a gazdaságirányítási testületekbe

(1) E cikk alkalmazandó a következő kinevezések esetében:

—	az egységes felügyeleti mechanizmus felügyeleti testületének elnöke és alelnöke;

—	az Egységes Szanálási Mechanizmus Egységes Szanálási Testületének elnöke, alelnöke és feladatukat teljes munkaidőben ellátó testületi tagjai;

—	az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság, Európai Értékpapírpiaci Hatóság, Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) elnökei és ügyvezető igazgatói; és

—	az Európai Stratégiai Beruházási Alap ügyvezető igazgatója és ügyvezető igazgatóhelyettese.

(2) Minden jelölt személyt felhívnak arra, hogy tegyen nyilatkozatot az illetékes bizottság előtt, és válaszoljon a képviselők kérdéseire.

(3) Az illetékes bizottság minden egyes kinevezési javaslatról külön ajánlást tesz a Parlamentnek.

(4) A szavazást a kinevezési javaslat kézhezvételét követő két hónapon belül tartják meg, kivéve, ha a Parlament az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérelmére másként nem határoz. A Parlament minden egyes kinevezésről külön, titkos szavazással dönt.

(5) Ha a Parlament által a kinevezési javaslattal kapcsolatban elfogadott határozat elutasító, az elnök kéri a javaslat visszavonását és új javaslat benyújtását a Parlamenthez.

Módosítás 147

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

123. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
123. cikk	123. cikk
A Bizottság, a Tanács és az Európai Tanács nyilatkozatai	A Bizottság, a Tanács és az Európai Tanács nyilatkozatai
(1) A Bizottság, a Tanács és az Európai Tanács tagjai bármikor engedélyt kérhetnek a Parlament elnökétől nyilatkozattételre. Az Európai Tanács elnöke a Tanács minden ülése után nyilatkozatot tesz. A nyilatkozat megtételének időpontját, illetve azt, hogy ezt követően teljes vitára vagy a képviselők által harminc percben feltett rövid és lényegre törő kérdésekre kerül-e sor, a Parlament elnöke határozza meg.	(1) A Bizottság, a Tanács és az Európai Tanács tagjai bármikor engedélyt kérhetnek a Parlament elnökétől nyilatkozattételre. Az Európai Tanács elnöke a Tanács minden ülése után nyilatkozatot tesz. A nyilatkozat megtételének időpontját, illetve azt, hogy ezt követően teljes vitára vagy a képviselők által harminc percben feltett rövid és lényegre törő kérdésekre kerül-e sor, a Parlament elnöke határozza meg.
(2) Ha a Parlament a nyilatkozatot és az azt követő vitát napirendjére tűzi, meghatározza, hogy a vitát állásfoglalással zárja-e le. A Parlament nem készít állásfoglalást, ha azonos tárgyú jelentés szerepel ugyanennek vagy a következő ülésnek a napirendjén, kivéve, ha az elnök rendkívüli okok miatt más javaslatot tesz. Ha a Parlament úgy határoz, hogy a vitát állásfoglalással zárja le, bármely bizottság, képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő állásfoglalási indítványt terjeszthet be.	(2) Ha a Parlament a nyilatkozatot és az azt követő vitát napirendjére tűzi, meghatározza, hogy a vitát állásfoglalással zárja-e le. A Parlament nem készít állásfoglalást, ha azonos tárgyú jelentés szerepel ugyanennek vagy a következő ülésnek a napirendjén, kivéve, ha az elnök rendkívüli okok miatt más javaslatot tesz. Ha a Parlament úgy határoz, hogy a vitát állásfoglalással zárja le, bármely bizottság, képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő állásfoglalási indítványt terjeszthet be.
(3) Az állásfoglalási indítványokról ugyanazon a napon szavaznak . Bármely kivételről az elnök határoz. A szavazáshoz indokolás fűzhető.	(3) Az állásfoglalási indítványokat a lehető legkorábbi szavazási időpontban szavazásra kell bocsátani . Bármely kivételről az elnök határoz. A szavazáshoz indokolás fűzhető.
(4) A közös állásfoglalási indítvány az aláírók által korábban benyújtott állásfoglalási indítványok helyébe lép, de ez nem vonatkozik a más bizottságok, képviselőcsoportok vagy képviselők által benyújtott állásfoglalási indítványokra.	(4) A közös állásfoglalási indítvány az aláírók által korábban benyújtott állásfoglalási indítványok helyébe lép, de ez nem vonatkozik a más bizottságok, képviselőcsoportok vagy képviselők által benyújtott állásfoglalási indítványokra.
	(4a) Amennyiben egy állásfoglalási indítványt egyértelmű többséggel rendelkező képviselőcsoportok terjesztettek elő, az elnök ezt az indítványt bocsáthatja elsőként szavazásra.
(5) Állásfoglalás elfogadása után nem lehet új indítványt szavazásra bocsátani, kivéve, ha az elnök kivételesen másképp határoz.	(5) Állásfoglalás elfogadása után nem lehet új indítványt szavazásra bocsátani, kivéve, ha az elnök kivételesen másképp határoz.
	(5a) A (2) bekezdés vagy a 135. cikk (2) bekezdése szerint előterjesztett állásfoglalási indítványt megfogalmazója vagy megfogalmazói a zárószavazás előtt visszavonhatják.
	(5b) A visszavont állásfoglalási indítványt képviselőcsoport, bizottság vagy a beterjesztésre jogosultak számával azonos számú képviselő átveheti, és azonnal újra előterjesztheti. Az (5a) bekezdés és ez a bekezdés a 105. és 106. cikk alapján előterjesztett állásfoglalásokra is alkalmazandó.

Módosítás 148

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

124. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
124. cikk	124. cikk
A Bizottság határozatainak indokolása	A Bizottság határozatainak indokolása
Az Elnökök Értekezletével folytatott tanácskozást követően az elnök felhívhatja a Bizottság elnökét, az Európai Parlamenttel való kapcsolattartásért felelős biztost vagy megállapodás szerint egy másik biztost, hogy a Bizottság minden egyes ülését követően a Parlamentnek nyilatkozatot tegyen, amelyben a főbb határozatokat megindokolja. A nyilatkozatot legalább harminc perces vita követi, amely során a képviselők rövid és lényegre törő kérdéseket tehetnek fel.	Az elnök felhívja a Bizottság elnökét, az Európai Parlamenttel való kapcsolattartásért felelős biztost vagy megállapodás szerint egy másik biztost, hogy a Bizottság minden egyes ülését követően a Parlamentnek nyilatkozatot tegyen, amelyben a főbb határozatokat megindokolja , kivéve, ha időbeli ütemezési okok vagy a tárgy viszonylagos politikai jelentősége miatt az Elnökök Értekezlete úgy dönt, hogy ez nem szükséges . A nyilatkozatot legalább harminc perces vita követi, amely során a képviselők rövid és lényegre törő kérdéseket tehetnek fel.

Módosítás 149

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

125. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
125. cikk	125. cikk
A Számvevőszék nyilatkozatai	A Számvevőszék nyilatkozatai
(1) A mentesítési eljárás keretében, illetve a Parlament költségvetési ellenőrzési tevékenységével összefüggésben a Számvevőszék elnökét felhívhatják, hogy ismertesse a Számvevőszék éves jelentésében, külön jelentéseiben vagy véleményeiben szereplő észrevételeket, illetve, hogy fűzzön magyarázatot a Számvevőszék munkaprogramjához.	(1) A mentesítési eljárás keretében, illetve a Parlament költségvetési ellenőrzési tevékenységével összefüggésben a Számvevőszék elnökét felhívhatják, hogy tegyen nyilatkozatot, amelyben ismerteti a Számvevőszék éves jelentésében, különjelentéseiben vagy véleményeiben szereplő észrevételeket, illetve magyarázatot fűz a Számvevőszék munkaprogramjához.
(2) A Parlament határozhat úgy, hogy e nyilatkozatokban felmerülő bármely kérdésről a Bizottság és a Tanács részvételével külön vitát folytat, különösen, ha a költségvetési gazdálkodásban szabálytalanságok merültek fel.	(2) A Parlament határozhat úgy, hogy e nyilatkozatokban felmerülő bármely kérdésről a Bizottság és a Tanács részvételével külön vitát folytat, különösen, ha a költségvetési gazdálkodásban szabálytalanságok merültek fel.

Módosítás 150

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

126. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
126. cikk	126. cikk
Az Európai Központi Bank nyilatkozatai	Az Európai Központi Bank nyilatkozatai
(1) Az Európai Központi Bank elnöke ismerteti a Parlamenttel a banknak a Központi Bankok Európai Rendszerének tevékenységéről, valamint az előző és a folyó év monetáris politikájáról szóló éves jelentését.	(1) Az Európai Központi Bank elnökét fel kell kérni arra, hogy ismertesse a Parlamenttel a bank éves jelentését a Központi Bankok Európai Rendszerének tevékenységéről, valamint az előző és a folyó év monetáris politikájáról .
(2) Az ismertetést általános vita követi.	(2) Az ismertetést általános vita követi.
(3) Az Európai Központi Bank elnökét évente legalább négy alkalommal meghívják az illetékes bizottság üléseire, hogy nyilatkozatot tegyen és kérdésekre válaszoljon.	(3) Az Európai Központi Bank elnökét évente legalább négy alkalommal meghívják az illetékes bizottság üléseire, hogy nyilatkozatot tegyen és kérdésekre válaszoljon.
(4) Saját kérelmükre, illetve ha a Parlament úgy kívánja, az Európai Központi Bank igazgatóságának elnökét, alelnökét és az igazgatóság többi tagját további üléseken való részvételre hívják meg.	(4) Saját kérelmükre, illetve ha a Parlament úgy kívánja, az Európai Központi Bank igazgatóságának elnökét, alelnökét és az igazgatóság többi tagját további üléseken való részvételre hívják meg.
(5) A (3) és (4) bekezdés szerinti eljárásokról szó szerinti jegyzőkönyv készül a hivatalos nyelveken .	(5) A (3) és (4) bekezdés szerinti eljárásokról szó szerinti jegyzőkönyv készül.

Módosítás 151

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

127. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
127. cikk	törölve
Ajánlás a gazdaságpolitika átfogó iránymutatásaira
(1) A Bizottságnak a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájának átfogó iránymutatásaira vonatkozó ajánlását ismertetik az illetékes bizottsággal, amely jelentést nyújt be a Parlamenthez.
(2) A Tanácsot felhívják, hogy tájékoztassa a Parlamentet ajánlása tartalmáról és az Európai Tanács álláspontjáról.

Módosítás 152

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

128. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
128. cikk	128. cikk
Szóbeli választ igénylő kérdések vitával	Szóbeli választ igénylő kérdések vitával
(1) Bármely bizottság, képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérdéseket intézhet a Tanácshoz vagy a Bizottsághoz, és kérheti, hogy azokat tűzzék a Parlament napirendjére.	(1) Bármely bizottság, képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérdéseket intézhet a Tanácshoz, a Bizottsághoz vagy a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez , és kérheti, hogy azokat tűzzék a Parlament napirendjére.
Az ilyen kérdéseket írásban nyújtják be az elnökhöz, aki a kérdéseket haladéktalanul az Elnökök Értekezletéhez utalja.	Az ilyen kérdéseket írásban nyújtják be az elnökhöz, aki a kérdéseket haladéktalanul az Elnökök Értekezletéhez utalja.
Az Elnökök Értekezlete dönt arról, hogy a kérdéseket napirendre tűzzék-e, és ha igen, milyen sorrendben . Hatályukat vesztik azok a kérdések, amelyeket nem tűznek a Parlament napirendjére a benyújtástól számított három hónapon belül.	Az Elnökök Értekezlete dönt arról, hogy a kérdéseket a 149. cikkben rögzített eljárásnak megfelelően felvegyék-e a napirendtervezetbe . Hatályukat vesztik azok a kérdések, amelyeket nem vesznek fel a Parlament napirendtervezetébe a benyújtástól számított három hónapon belül.
(2) A Bizottsághoz intézett kérdéseket legalább egy héttel, a Tanácshoz intézett kérdéseket pedig legalább három héttel azon ülés előtt kell az érintett intézményhez eljuttatni, amelynek napirendjére kívánják tűzni.	(2) A Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett kérdéseket legalább egy héttel, a Tanácshoz intézett kérdéseket pedig legalább három héttel azon ülés előtt kell az érintett címzetthez eljuttatni, amelynek napirendjére kívánják tűzni.
(3) Ha a kérdés az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkében említett területekre vonatkozik, az e cikk (2) bekezdése szerinti határidő nem alkalmazandó . A Tanácsnak ésszerű időn belül választ kell adnia a Parlament megfelelő tájékoztatása céljából.	(3) Ha a kérdés a közös biztonság- és védelempolitikára vonatkozik, a (2) bekezdés szerinti határidők nem alkalmazandók , és a választ észszerű időn belül meg kell adni a Parlament megfelelő tájékoztatása céljából.
(4) A kérdés előterjesztésére a kérdésfeltevők egyikének öt perc áll a rendelkezésére . Az érintett intézmény egy tagja válaszol.	(4) A kérdést a kérdésfeltevők egyike fejtheti ki. A kérdés címzettje válaszol.
A kérdés megfogalmazójának jogában áll, hogy a felszólalásra megadott idő egészét felhasználja.
(5) A 123. cikk (2)–(5) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.	(5) A 123. cikk állásfoglalási indítványok előterjesztésére és a róluk tartott szavazásokra vonatkozó (2)–(5b) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.

Módosítás 153

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

129. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
129. cikk	129. cikk
A kérdések órája	A kérdések órája
(1) Minden ülésen 90 perces időtartamban lehetőséget biztosítanak a Bizottsághoz intézett kérdések feltevésére, egy vagy több konkrét horizontális témakörben, melyet az ülés előtt egy hónappal az Elnökök Értekezlete határoz meg.	(1) Minden ülésen legfeljebb 90 perces időtartamban lehetőség biztosítható a Bizottsághoz intézett kérdések feltevésére, egy vagy több konkrét horizontális témakörben, melyet az ülés előtt egy hónappal az Elnökök Értekezlete határoz meg.
(2) Az Elnökök Értekezlete által meghívott biztosok szakpolitikai területének kapcsolódnia kell a konkrét horizontális témakörhöz vagy témakörökhöz, amellyel vagy amelyekkel kapcsolatban kérdéseket kapnak. A biztosok számát ülésenként kettőre kell korlátozni, a kérdések órájára választott konkrét horizontális témakör vagy témakörök függvényében egy harmadik biztos meghívásának lehetősége mellett.	(2) Az Elnökök Értekezlete által meghívott biztosok szakpolitikai területének kapcsolódnia kell a konkrét horizontális témakörhöz vagy témakörökhöz, amellyel vagy amelyekkel kapcsolatban kérdéseket kapnak. A biztosok számát ülésenként kettőre kell korlátozni, a kérdések órájára választott konkrét horizontális témakör vagy témakörök függvényében egy harmadik biztos meghívásának lehetősége mellett.
(3) A kérdések óráját a sorsolásos rendszernek megfelelően bonyolítják le, melynek részleteit az eljárási szabályzat egyik melléklete (17) rögzíti.
(4) Az Elnökök Értekezlete által megállapított iránymutatásoknak megfelelően külön időkeretet lehet biztosítani a Tanácshoz, a Bizottság elnökéhez, a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez és az eurócsoport elnökéhez intézett kérdésekre.	(4) Az Elnökök Értekezlete által megállapított iránymutatásoknak megfelelően külön időkeretet lehet biztosítani a Tanácshoz, a Bizottság elnökéhez, a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez és az eurócsoport elnökéhez intézett kérdésekre.
	(4a) A kérdések órájának időkeretét nem osztják fel előzetesen. Az elnök – amennyire lehetséges – biztosítja, hogy az eltérő politikai nézetű és különböző tagállamokból származó képviselők felváltva tehessék fel kérdéseiket.
	(4b) A képviselőnek egy perc áll rendelkezésére a kérdés megfogalmazására, a biztosnak pedig két perc a válaszadásra. A képviselő 30 másodpercben a fő kérdéshez közvetlenül kapcsolódó kiegészítő kérdést tehet fel. A biztosnak ezt követően két perc áll rendelkezésére a kiegészítő válaszra.
	A kérdéseknek és kiegészítő kérdéseknek közvetlenül kapcsolódniuk kell az (1) bekezdésnek megfelelően választott konkrét horizontális témakörhöz. A kérdések elfogadhatóságáról az elnök dönthet.

Módosítás 154

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

130. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
130. cikk	130. cikk
Írásbeli választ igénylő kérdések	Írásbeli választ igénylő kérdések
(1) Az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak vagy a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének bármely képviselő tehet fel írásbeli választ igénylő kérdéseket a mellékletben rögzített feltételeknek megfelelően (18). A kérdések tartalmáért teljes mértékben a kérdés megfogalmazója felelős.	(1) Az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak vagy a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének bármely képviselő tehet fel írásbeli választ igénylő kérdéseket a mellékletben rögzített feltételeknek megfelelően (18). A kérdések tartalmáért teljes mértékben a kérdés megfogalmazója felelős.
(2) A kérdéseket az elnöknél kell benyújtani. Ha a kérdés elfogadhatósága kétséges, az elnök dönt róla. Az elnök döntése nem kizárólag az (1) bekezdésben említett melléklet rendelkezésein, hanem általában a jelen eljárási szabályzat rendelkezésein alapul. A kérdést benyújtó képviselőt értesíteni kell az elnök döntéséről.	(2) A kérdéseket az elnöknél kell benyújtani. Ha a kérdés elfogadhatósága kétséges, az elnök dönt róla. Az elnök döntése nem kizárólag az (1) bekezdésben említett melléklet rendelkezésein, hanem általában a jelen eljárási szabályzat rendelkezésein alapul. A kérdést benyújtó képviselőt értesíteni kell az elnök döntéséről és annak indokairól .
(3) A kérdéseket elektronikus formátumban kell benyújtani. Minden képviselő havonta legfeljebb öt kérdést nyújthat be.	(3) A kérdéseket elektronikus formátumban kell benyújtani. Minden képviselő három egymást követő hónap alatt legfeljebb húsz kérdést nyújthat be.
Kivételes esetben az érintett képviselő által személyesen aláírt, papíralapú dokumentum formájában előterjesztett további kérdések nyújthatók be a Parlament főtitkárságának illetékes szervezeti egységénél.
A nyolcadik parlamenti ciklus kezdetétől számított egyéves időszak elteltével az Elnökök Értekezlete értékeli a további kérdések benyújtására vonatkozó rendszert.
A „kivételes esetben” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy a további kérdés sürgős üggyel kapcsolatos, és e kérdés előterjesztése nem várhat a következő hónapig. Ezenfelül a (3) bekezdés második albekezdése alapján előterjesztett kérdések száma nem érheti el a főszabály szerinti havi öt kérdést.
	(3a) A kérdést megfogalmazóján kívül más képviselők is támogathatják. Az ilyen kérdések csak a kérdést megfogalmazó képviselő kérdéseinek (3) bekezdés szerinti maximális számába számítanak bele, a támogató képviselőébe nem.
(4) Ha egy kérdést a megállapított határidőn belül nem lehet megválaszolni , a kérdést a megfogalmazó kérésére, az illetékes bizottság következő ülésének napirendjére tűzik . A 129. cikk értelemszerűen alkalmazandó.	(4) Ha egy kérdést címzettje a neki való továbbítást követő háromhetes (elsőbbséget élvező kérdés), illetve hathetes (elsőbbséget nem élvező kérdés) határidőn belül nem tud megválaszolni , a kérdést a megfogalmazó kérésére, az illetékes bizottság következő ülésének napirendjére lehet tűzni .
Tekintettel arra, hogy a parlamenti bizottság elnöke a 206. cikk (1) bekezdése alapján jogosult összehívni az adott bizottság ülését, a jó munkaszervezés lehetővé tétele érdekében jogosult arra is, hogy határozzon az általa összehívott ülés napirendjének tervezetéről. Ezen előjoga nem befolyásolja a 130. cikk (4) bekezdésében előírt azon kötelezettségét, hogy az írásbeli választ igénylő kérdést szerzőjének kérésére felvegye a bizottság következő ülésének napirendtervezetébe. Mindazonáltal az elnöknek mérlegelési jogkörén belül joga van ahhoz, hogy a politikai prioritásokra tekintettel javaslatot tegyen az ülés munkamenetére és eljárásrendjére (pl. vita nélküli eljárásra esetleg a további ügymenetet érintő határozat elfogadásával, vagy adott esetben ajánlás megfogalmazására a napirendi pont későbbi ülésre halasztásáról).
(5) Az azonnali választ igénylő kérdéseket, amelyekhez alapos kutatás nem szükséges (elsőbbséget élvező kérdések), a címzettekhez való továbbítást követő három héten belül kell megválaszolni. Egy képviselő havonta egy elsőbbséget élvező kérdést terjeszthet elő.	(5) Egy képviselő havonta egy elsőbbséget élvező kérdést terjeszthet elő.
Egyéb (elsőbbséget nem élvező) kérdéseket a címzettekhez való továbbítást követő hat héten belül kell megválaszolni.
(6) A kérdéseket és a válaszokat közzéteszik a Parlament honlapján.	(6) A kérdéseket és a válaszokat a kapcsolódó mellékletekkel együtt közzéteszik a Parlament honlapján.

Módosítás 295

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

130a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	130a. cikk
	Írásbeli választ igénylő kisebb interpellációk
	(1) Bármely bizottság, képviselőcsoport vagy a Parlament összes képviselőjének legalább öt százaléka írásbeli választ igénylő kérdések formájában kisebb interpellációkat intézhet a Tanácshoz, a Bizottsághoz vagy a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, amelyekben tájékoztatást kérhetnek konkrétan megjelölt kérdésekben.
	Ezeket a kérdéseket a Parlament elnökéhez kell benyújtani, aki – amennyiben a kérdések általában összhangban vannak az eljárási szabályzattal, és megfelelnek az eljárási szabályzat mellékletében (1a) meghatározott feltételeknek – felkéri a címzettet, hogy két héten belül válaszoljon. Az elnök a kérdésfeltevővel egyeztetve meghosszabbíthatja ezt a határidőt.
	(2) A kérdéseket és a válaszokat közzé kell tenni a Parlament honlapján.

Módosítás 296

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

130b. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	130b. cikk
	Írásbeli választ igénylő nagyobb interpellációk vitával
	(1) Bármely bizottság, képviselőcsoport vagy a Parlament összes képviselőjének legalább öt százaléka írásbeli választ igénylő kérdések formájában, amelyeket vita követ, nagyobb interpellációkat intézhet a Tanácshoz, a Bizottsághoz vagy a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez A kérdésekhez rövid indokolást lehet fűzni.
	Ezeket a kérdéseket a Parlament elnökéhez kell benyújtani, aki – amennyiben a kérdések általában összhangban vannak az eljárási szabályzattal, és megfelelnek az eljárási szabályzat mellékletében (1a) meghatározott feltételeknek – azonnal tájékoztatja a címzettet a kérdésről, és felkéri, hogy jelezze, megválaszolja-e a kérdést, és ha igen, mikor.
	(2) Az írásbeli válasz kézhezvételekor a nagyobb interpellációt a 149. cikkben rögzített eljárásnak megfelelően fel kell venni a Parlament napirendtervezetébe. Amennyiben egy bizottság, képviselőcsoport vagy a Parlament összes képviselőjének legalább öt százaléka azt kéri, vitát kell tartani.
	(3) Ha a címzett visszautasítja a kérdésre való válaszadást, vagy ezt három héten belül nem teszi meg, a kérdést fel kell venni a napirendtervezetbe. Amennyiben egy bizottság, képviselőcsoport vagy a Parlament összes képviselőjének legalább öt százaléka azt kéri, vitát kell tartani. A vita előtt a kérdésfeltevők egyike engedélyt kaphat arra, hogy kiegészítő indokolást fűzzön a kérdéshez.
	(4) A kérdést a kérdésfeltevők egyike fejtheti ki. Az érintett intézmény egy tagja válaszol.
	A 123. cikk állásfoglalási indítványok előterjesztésére és a róluk tartott szavazásokra vonatkozó (2)–(5) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.
	(5) A kérdéseket és a válaszokat közzé kell tenni a Parlament honlapján.

Módosítás 155

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

131. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
131. cikk	131. cikk
Írásbeli választ igénylő kérdések az Európai Központi Bankhoz	Írásbeli választ igénylő kérdések az Európai Központi Bankhoz
(1) A képviselők az eljárási szabályzat mellékletében található feltételeknek (19) megfelelően havonta legfeljebb hat írásbeli választ igénylő kérdést tehetnek fel az Európai Központi Banknak. A kérdések tartalmáért teljes mértékben a kérdés megfogalmazója felelős.	(1) A képviselők az eljárási szabályzat mellékletében található feltételeknek (19) megfelelően havonta legfeljebb hat írásbeli választ igénylő kérdést tehetnek fel az Európai Központi Banknak. A kérdések tartalmáért teljes mértékben a kérdés megfogalmazója felelős.
(2) Az ilyen kérdéseket írásban nyújtják be az illetékes bizottság elnökéhez, aki értesíti róluk az Európai Központi Bankot. Ha a kérdés elfogadhatósága kétséges, a bizottság elnöke dönt róla. A kérdést benyújtó képviselőt értesíteni kell a bizottsági elnök döntéséről.	(2) Az ilyen kérdéseket írásban nyújtják be az illetékes bizottság elnökéhez, aki értesíti róluk az Európai Központi Bankot. Ha a kérdés elfogadhatósága kétséges, a bizottság elnöke dönt róla. A kérdést benyújtó képviselőt értesíteni kell a bizottsági elnök döntéséről.
(3) A kérdéseket és a válaszokat közzéteszik a Parlament honlapján.	(3) A kérdéseket és a válaszokat közzéteszik a Parlament honlapján.
(4) Ha egy kérdésre a megadott határidőn belül nem érkezik válasz, a kérdést a megfogalmazó kérésére felveszik az illetékes bizottságnak az Európai Központi Bank elnökével tartandó következő ülése napirendjére.	(4) Ha egy kérdésre hat héten belül nem érkezik válasz, a kérdést a megfogalmazó kérésére felvehetik az illetékes bizottságnak az Európai Központi Bank elnökével tartandó következő ülése napirendjére.

Módosítás 156

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

131a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	131a. cikk
	Az egységes felügyeleti mechanizmusra és az egységes szanálási mechanizmusra vonatkozó, írásbeli választ igénylő kérdések
	(1) Az egységes felügyeleti mechanizmusra és az egységes szanálási mechanizmusra vonatkozó, írásbeli választ igénylő kérdésekre a 131. cikk (1), (2) és (3) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó. E kérdéseket le kell vonni abból a legfeljebb hat kérdésből, amelyekről a 131. cikk (1) bekezdése rendelkezik.
	(2) Ha egy kérdésre öt héten belül nem érkezik válasz, a kérdést a megfogalmazó kérésére felvehetik az illetékes bizottságnak a címzett testületének elnökével tartandó következő ülése napirendjére.

Módosítás 157

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

V cikk – 4 fejezet – cím

Hatályos szöveg	Módosítás
MÁS INTÉZMÉNYEK JELENTÉSEI	EGYÉB INTÉZMÉNYEK ÉS SZERVEK JELENTÉSEI

Módosítás 158

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

132. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
132. cikk	132. cikk
Más intézmények éves és egyéb jelentései	Egyéb intézmények vagy szervek éves és egyéb jelentései
(1) Az éves jelentésekkel és más intézmények egyéb jelentéseivel – amelyek tekintetében a Szerződések az Európai Parlamenttel folytatandó konzultációt írnak elő, illetve ahol egyéb jogi rendelkezések szerint az Európai Parlament véleménye szükséges – a plenáris üléshez benyújtott jelentés formájában foglalkoznak.	(1) Egyéb intézmények vagy szervek éves és egyéb jelentéseivel – amelyek tekintetében a Szerződések az Európai Parlamenttel folytatandó konzultációt írnak elő, illetve ahol egyéb jogi rendelkezések szerint az Európai Parlament véleménye szükséges – a plenáris üléshez benyújtott jelentés formájában foglalkoznak.
(2) Az éves jelentéseket és más intézmények egyéb jelentéseit, amelyek nem tartoznak az (1) bekezdés hatálya alá, az illetékes bizottsághoz utalják, amely az 52. cikk értelmében jelentés készítését javasolhatja.	(2) Az (1) bekezdésben nem tárgyalt más intézmények vagy szervek éves és egyéb jelentéseit az illetékes bizottsághoz utalják, amely megvizsgálja azokat, és rövid állásfoglalási indítványt nyújthat be a Parlamentnek, vagy az 52. cikk értelmében jelentés készítését javasolhatja , ha úgy véli, hogy a Parlamentnek állást kell foglalnia valamely fontos, a jelentésben szereplő kérdésben .

Módosítás 159

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

133. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

133. cikk

Állásfoglalási indítványok

(1) A képviselők az Európai Unió tevékenységi körébe tartozó ügyekben állásfoglalási indítványt terjeszthetnek elő.

Az indítvány legfeljebb 200 szóból állhat.

(1a) Az ilyen indítvány tartalma:

—	nem tartalmazhat döntést olyan ügyekről, amelyekre vonatkozóan ez az eljárási szabályzat, különösen 46. cikke, más eljárásokat és hatásköröket ír elő, vagy

—	nem foglalkozhat a Parlament előtt folyamatban lévő eljárások tárgyával.

(1b) Egy képviselő havonta nem terjeszthet elő egynél több ilyen indítványt.

(1c) Az állásfoglalási indítványt az elnöknek továbbítják, aki ellenőrzi, hogy az alkalmazandó követelmények teljesülnek-e. Amennyiben az elnök az indítványt elfogadhatónak nyilvánítja, azt a plenáris ülésen bejelenti, és az illetékes bizottsághoz utalja.

(2) Az alkalmazandó eljárásról az illetékes bizottság határoz.

(2) Az alkalmazandó eljárásról az illetékes bizottság határoz , beleértve az állásfoglalási indítvány ötvözését más állásfoglalási indítványokkal vagy jelentésekkel, vélemény elfogadásával, amely levél formájában is megfogalmazható, vagy jelentés készítésével az 52. cikknek megfelelően . Az illetékes bizottság úgy is dönthet, hogy az állásfoglalási indítványt nem követi nyomon .

A bizottság összekapcsolhatja az állásfoglalási indítványt más állásfoglalási indítványokkal vagy jelentésekkel.

A bizottság véleményt fogadhat el, amely levél formájában is megfogalmazható.

A bizottság határozhat úgy, hogy az 52. cikk értelmében jelentést készít.

(3) Az állásfoglalási indítvány megfogalmazóit tájékoztatják a bizottság és az Elnökök Értekezlete határozatairól.

(3) Az állásfoglalási indítvány megfogalmazóit tájékoztatják az elnök, a bizottság és az Elnökök Értekezlete határozatairól.

(4) A jelentés tartalmazza az állásfoglalási indítvány szövegét.

(5) Az Európai Unió más intézményeinek címzett levél formájában megfogalmazott véleményt a Parlament elnöke továbbítja.

(6) A 123. cikk (2) bekezdése, 128. cikk (5) bekezdése, illetve a 135. cikk (2) bekezdése szerint előterjesztett állásfoglalási indítványt megfogalmazói a zárószavazás előtt visszavonhatják.

(7) Az (1) bekezdés szerint előterjesztett állásfoglalási indítványt megfogalmazója, megfogalmazói vagy első aláírója visszavonhatja azt megelőzően, hogy az illetékes bizottság a (2) bekezdés szerint jelentés készítéséről határoz.

Ha az indítványt a bizottság átvette, kizárólag a bizottság jogosult – a zárószavazás megkezdéséig – az indítvány visszavonására.

(8) A visszavont állásfoglalási indítványt képviselőcsoport, bizottság vagy a beterjesztésre jogosultak számával azonos számú képviselő átveheti, és azonnal újra előterjesztheti.

A bizottságok kötelesek biztosítani, hogy az e cikk alapján előterjesztett, a megállapított feltételeknek megfelelő állásfoglalási indítványokat nyomon követik, és ezekre az indítványok alapján készült iratokban megfelelően hivatkoznak.

Módosítás 160

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

134. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
134. cikk	törölve
Ajánlások a Tanácsnak
(1) Egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő a Tanácsnak címzett ajánlási javaslatot nyújthat be az Európai Unióról szóló szerződés V. címének hatálya alá tartozó ügyekben, illetve ha a 108., illetve 109. cikk hatálya alá tartozó nemzetközi megállapodásról a Parlamenttel nem konzultáltak.
(2) Az ilyen javaslatokat az illetékes bizottsághoz utalják megfontolásra.
Adott esetben a bizottság az ügyet az e szabályzatban megállapított eljárásoknak megfelelően a Parlament elé utalja.
(3) Ha az illetékes bizottság jelentést készít, abban a Tanácsnak szóló ajánlási javaslatot nyújt be a Parlamenthez rövid indokolással és adott esetben a tanácskozásban részt vett bizottságok véleményével együtt.
E bekezdés alkalmazásához az Elnökök Értekezletének előzetes engedélye nem szükséges.
(4) A 113. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

Módosítás 161

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

135. cikk

Módosítás 162

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

136. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
136. cikk	törölve
Írásbeli nyilatkozatok
(1) Legalább három képviselőcsoport legalább tíz képviselője 200 szót meg nem haladó terjedelemben írásbeli nyilatkozatot nyújthat be, amely kizárólag olyan kérdéssel foglalkozik, amely az Európai Unió hatáskörébe tartozik. Az ilyen nyilatkozat tartalma nem lépheti át egy nyilatkozat kereteit. A nyilatkozat különösen nem hívhat fel jogalkotói fellépésre, és nem foglalhat magában határozatot olyan ügyekben, amelyeknek elfogadására konkrét eljárásokat és hatásköröket állapít meg az eljárási szabályzat, vagy amely üggyel kapcsolatban a Parlamentben eljárás van folyamatban.
(2) Az (1) bekezdésnek megfelelően a további eljárásra vonatkozó engedély minden esetben az elnök indokolással ellátott határozatától függ. Az írásbeli nyilatkozatokat a Parlament honlapján valamennyi hivatalos nyelven közzéteszik, és valamennyi képviselő számára elektronikus formában kiosztják. A nyilatkozatokat az aláírók nevével együtt elekt ronikus nyilvántartásba veszik. E nyilvántartás nyilvános, és a Parlament honlapján elérhető. Az elnök őrzi az aláírásokkal ellátott írásbeli nyilatkozatok nyomtatott példányait is.
(3) Az elektronikus nyilvántartásban szereplő nyilatkozatot bármely képviselő aláírhatja. Az aláírás a nyilatkozat nyilvántartásba vételétől számított három hónapos időtartam lejárta előtt bármikor visszavonható. Visszavonás esetén az érintett képviselő nem csatlakozhat még egyszer aláírásával a nyilatkozathoz.
(4) Ha a nyilatkozatot a nyilvántartásban való rögzítésétől számított három hónapos időszak végéig a parlamenti képviselők többsége aláírja, az elnök erről tájékoztatja a Parlamentet. Anélkül, hogy a Parlamentre nézve kötelező erejű lenne, a nyilatkozatot az aláírók nevével együtt közzé kell tenni a jegyzőkönyvben.
(5) Az eljárás a nyilatkozatnak az aláírók nevével együtt az ülés végén a címzettek részére történő továbbításával zárul le.
(6) Amennyiben azok az intézmények, amelyekhez az elfogadott nyilatkozatot intézték, a kézhezvételtől számított három hónapon belül nem tájékoztatják a Parlamentet az annak nyomán tervezett intézkedésekről, az ügyet a nyilatkozat bármely előadójának kérésére fel kell venni az illetékes bizottság következő ülésének napirendjébe.
(7) Az a több mint három hónapja nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozat, amelyet az összes parlamenti képviselő legalább fele nem írt alá, tárgytalanná válik, és e három hónapos időtartam meghosszabbítására nincs lehetőség.

Módosítás 163

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

V cím – 5a. fejezet (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	5A. FEJEZET
	KONZULTÁCIÓ EGYÉB INTÉZMÉNYEKKEL ÉS SZERVEKKEL
	(A 136. cikk után következik.)

Módosítás 164

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

137. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
137. cikk	137. cikk
Konzultáció az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal	Konzultáció az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal
(1) Ahol az Európai Unió működéséről szóló szerződés az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultációról rendelkezik, az elnök kezdeményezi a konzultációs eljárást, és erről tájékoztatja a Parlamentet.	(1) Ahol az Európai Unió működéséről szóló szerződés az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultációról rendelkezik, az elnök kezdeményezi a konzultációs eljárást, és erről tájékoztatja a Parlamentet.
(2) Általános jellegű ügyekben vagy meghatározott kérdésekben a bizottságok kikérhetik az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét.	(2) Általános jellegű ügyekben vagy meghatározott kérdésekben a bizottságok kikérhetik az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét.
A bizottság megjelöli az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számára a véleménynyilvánításra rendelkezésre álló határidőt.	A bizottság megjelöli az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számára a véleménynyilvánításra rendelkezésre álló határidőt.
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultációra irányuló kérelmet a Parlament plénuma vita nélkül hagyja jóvá .	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultációra irányuló kérelmet a legközelebbi plenáris ülésen a Parlament előtt be kell jelenteni, és elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha valamely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő a bejelentést követő 24 órán belül kéri, hogy bocsássák szavazásra .
(3) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét az illetékes bizottsághoz utalják.	(3) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét az illetékes bizottsághoz utalják.

Módosítás 165

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

138. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
138. cikk	138. cikk
Konzultáció a Régiók Bizottságával	Konzultáció a Régiók Bizottságával
(1) Ahol az Európai Unió működéséről szóló szerződés a Régiók Bizottságával való konzultációról rendelkezik, az elnök kezdeményezi a konzultációs eljárást, és erről tájékoztatja a Parlamentet.	(1) Ahol az Európai Unió működéséről szóló szerződés a Régiók Bizottságával való konzultációról rendelkezik, az elnök kezdeményezi a konzultációs eljárást, és erről tájékoztatja a Parlamentet.
(2) Általános jellegű ügyekben vagy meghatározott kérdésekben a bizottságok kikérhetik a Régiók Bizottsága véleményét.	(2) Általános jellegű ügyekben vagy meghatározott kérdésekben a bizottságok kikérhetik a Régiók Bizottsága véleményét.
A bizottság megjelöli a Régiók Bizottsága számára a véleménynyilvánításra rendelkezésre álló határidőt.	A bizottság megjelöli a Régiók Bizottsága számára a véleménynyilvánításra rendelkezésre álló határidőt.
A Régiók Bizottságával való konzultációra irányuló kérelmet a Parlament vita nélkül hagyja jóvá .	Az Régiók Bizottságával való konzultációra irányuló kérelmet a legközelebbi plenáris ülésen a Parlament előtt be kell jelenteni, és elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha valamely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő a bejelentést követő 24 órán belül kéri, hogy bocsássák szavazásra .
(3) A Régiók Bizottsága véleményét az illetékes bizottsághoz utalják.	(3) A Régiók Bizottsága véleményét az illetékes bizottsághoz utalják.

Módosítás 166

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

140. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
140. cikk	140. cikk
Intézményközi megállapodások	Intézményközi megállapodások
(1) A Parlament megállapodásokat köthet más intézményekkel a Szerződések alkalmazásával összefüggésben, illetve az eljárások tökéletesítése vagy egyértelműbbé tétele céljából.	(1) A Parlament megállapodásokat köthet más intézményekkel a Szerződések alkalmazásával összefüggésben, illetve az eljárások tökéletesítése vagy egyértelműbbé tétele céljából.
Az ilyen megállapodások együttes nyilatkozat, levélváltás, magatartási kódex vagy egyéb megfelelő okmány formáját ölthetik. A megállapodást az elnök írja alá az alkotmányos ügyekben illetékes bizottság vizsgálatát és a Parlament jóváhagyását követően. A megállapodások mellékletként csatolhatók az eljárási szabályzathoz tájékoztatás céljából.	Az ilyen megállapodások együttes nyilatkozat, levélváltás, magatartási kódex vagy egyéb megfelelő okmány formáját ölthetik. A megállapodást az elnök írja alá az alkotmányos ügyekben illetékes bizottság vizsgálatát és a Parlament jóváhagyását követően.
(2) Az ügyet a megállapodás aláírását megelőzően a 226. cikk (2)–(6) bekezdésének megfelelően az illetékes bizottsághoz utalják vizsgálatra, ha e megállapodások a fennálló eljárási jogok vagy kötelezettségek módosításával, illetve új eljárási jogok vagy kötelezettségek megállapításával járnak a képviselők és a Parlament szervei számára, vagy egyéb módon az eljárási szabályzat módosítását vagy értelmezését vonják maguk után.	(2) Az ügyet a megállapodás aláírását megelőzően a 226. cikk (2)–(6) bekezdésének megfelelően az illetékes bizottsághoz utalják vizsgálatra, ha e megállapodások a fennálló eljárási jogok vagy kötelezettségek módosításával, illetve új eljárási jogok vagy kötelezettségek megállapításával járnak a képviselők és a Parlament szervei számára, vagy egyéb módon az eljárási szabályzat módosítását vagy értelmezését vonják maguk után.

Módosítás 167

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

141. cikk

Módosítás 168

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

143. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
143. cikk	143. cikk
Európai ügyekkel foglalkozó bizottságok konferenciája (COSAC)	Az uniós ügyekre szakosodott parlamenti bizottságokból álló konferencia (COSAC)
(1) A Parlament COSAC-ba delegált küldöttségének tagjait az elnök javaslatára az Elnökök Értekezlete nevezi ki, amely a küldöttségnek megbízást is adhat. A küldöttséget az Európai Parlament nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartásért felelős alelnökeinek egyike és az intézményi kérdésekben illetékes bizottság elnöke vezeti.	(1) A Parlament COSAC-ba delegált küldöttségének tagjait az elnök javaslatára az Elnökök Értekezlete nevezi ki, amely a küldöttségnek megbízást is adhat. A küldöttséget az Európai Parlament egyik, nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartásért felelős alelnöke és az alkotmányos ügyekben illetékes bizottság elnöke vezeti.
(2) A küldöttség többi tagját a COSAC ülésén megvitatandó témák szerint választják, akik lehetőség szerint az e témákért felelős bizottságok képviselői. A küldöttség minden ülés után jelentést nyújt be.	(2) A küldöttség többi tagját a COSAC ülésén megvitatandó témák szerint választják, akik lehetőség szerint az e témákért felelős bizottságok képviselői.
(3) A Parlamenten belüli politikai erőviszonyokat megfelelően figyelembe kell venni.	(3) A Parlamenten belüli politikai erőviszonyokat megfelelően figyelembe kell venni.
	(3a) A küldöttség a COSAC minden ülése után jelentést nyújt be az Elnökök Értekezletének.

Módosítás 169

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

146. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
146. cikk	146. cikk
A Parlament összehívása	A Parlament összehívása
(1) A Parlament minden év márciusának második keddjén külön összehívás nélkül összeül , és maga határozza meg az ülésszak megszakításainak időtartamát.	(1) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 229. cikke első bekezdésének megfelelően a Parlament minden év márciusának második keddjén külön összehívás nélkül összeül . A Parlament maga határozza meg az ülésszak megszakításainak időtartamát.
(2) A Parlament ezenkívül az 1976. szeptember 20-i okmány 10. cikkének (1) bekezdésében említett időtartam elteltétől számított egy hónapos időszak lejártát követő első kedden külön összehívás nélkül összeül.	(2) A Parlament ezenkívül az 1976. szeptember 20-i okmány 10. cikkének (1) bekezdésében említett időtartam elteltétől számított egy hónapos időszak lejártát követő első kedden külön összehívás nélkül összeül.
(3) Az Elnökök Értekezlete az (1) bekezdésnek megfelelően meghatározott megszakítások időtartamát indokolással ellátott döntéssel, legalább két héttel a Parlament által az ülésszak folytatására korábban kitűzött időpont előtt megváltoztathatja; a folytatás időpontja azonban két hétnél hosszabb időre nem halasztható.	(3) Az Elnökök Értekezlete az (1) bekezdésnek megfelelően meghatározott megszakítások időtartamát indokolással ellátott döntéssel, legalább két héttel a Parlament által az ülésszak folytatására korábban kitűzött időpont előtt megváltoztathatja; a folytatás időpontja azonban két hétnél hosszabb időre nem halasztható.
(4) Az elnök kivételesen, az Elnökök Értekezletével történő konzultációt követően, a képviselők többségének kérelmére, illetve a Bizottság vagy a Tanács kérelmére is összehívja a Parlamentet.	(4) Az elnök kivételesen, az Elnökök Értekezletével történő konzultációt követően, a képviselők többségének kérelmére, illetve a Bizottság vagy a Tanács kérelmére is összehívja a Parlamentet.
Az elnök ezenkívül, kivételesen, az Elnökök Értekezletének hozzájárulásával sürgős esetekben összehívhatja a Parlamentet.	Az elnök ezenkívül, kivételesen, az Elnökök Értekezletének hozzájárulásával sürgős esetekben összehívhatja a Parlamentet.

Módosítás 170

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

148. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
148. cikk	148. cikk
A képviselők részvétele az üléseken	A képviselők részvétele az üléseken
(1) A képviselők részére az ülésnapokon aláírás céljából jelenléti ívet tesznek ki.	(1) A képviselők részére az ülésnapokon aláírás céljából jelenléti ívet tesznek ki.
(2) A jelenléti ív tanúsága szerint jelen levő képviselők nevét az ülésnapok jegyzőkönyveibe „jelenlévő”-ként feljegyzik . Az elnök által igazoltan távol lévő képviselők nevét az ülésnapok jegyzőkönyveibe „igazoltan távol lévő”-ként jegyzik fel .	(2) A jelenléti ív tanúsága szerint jelen levő képviselők nevét az ülésnapok jegyzőkönyveibe „jelenlévő”-ként rögzítik . Az elnök által igazoltan távol lévő képviselők nevét az ülésnapok jegyzőkönyveibe „igazoltan távol lévő”-ként rögzítik .

Módosítás 171

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

149. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
149. cikk	149. cikk
Napirendtervezet	Napirendtervezet
(1) Az Elnökök Értekezlete a Bizottsági Elnökök Értekezletének ajánlásai alapján az ülések előtt a 37. cikkben említett, elfogadott Bizottsági munkaprogramot figyelembe véve elkészíti a napirendtervezetet.	(1) Az Elnökök Értekezlete a Bizottsági Elnökök Értekezletének ajánlásai alapján az ülések előtt elkészíti a napirendtervezetet.
A Bizottság és a Tanács az elnök meghívására jelen lehet az Elnökök Értekezlete napirendtervezetről folytatott tanácskozásain.	A Bizottság és a Tanács az elnök meghívására jelen lehet az Elnökök Értekezlete napirendtervezetről folytatott tanácskozásain.
(2) A napirendtervezet feltüntetheti az egyes megtárgyalandó napirendi pontok szavazásra bocsátásának időpontját.	(2) A napirendtervezet feltüntetheti az egyes megtárgyalandó napirendi pontok szavazásra bocsátásának időpontját.
(3) A napirendtervezetből egy vagy két, együtt legfeljebb 60 perces időszak különíthető el a 135. cikk alapján az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértését érintő ügyekről tartandó vitára.
(4) A végleges napirendtervezetet legkésőbb három órával az ülés megkezdése előtt osztják ki a képviselőknek .	(4) A végleges napirendtervezetet legkésőbb három órával a plenáris ülés megkezdése előtt a képviselők rendelkezésére kell bocsátani .

Módosítás 172

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

150. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
150. cikk	150. cikk
Módosítás és vita nélküli eljárás a plenáris ülésen	Módosítás és vita nélküli eljárás a plenáris ülésen
(1) Az olyan jogalkotási aktusra irányuló javaslatot (első olvasat) és nem jogalkotási állásfoglalási indítványt, amelyet a bizottságban a tagok kevesebb mint egytizedének ellenszavazatával fogadtak el, módosítás nélküli szavazásra tűzik a Parlament napirendtervezetére.	(1) Amennyiben egy jelentést a bizottságban a tagok kevesebb mint egytizedének ellenszavazatával fogadtak el, azt módosítás nélküli szavazásra tűzik a Parlament napirendtervezetére.
A napirendi pontról egyetlen szavazással döntenek, kivéve, ha a végleges napirendtervezet kidolgozását megelőzően a Parlament képviselőinek egytizedét kitevő képviselőcsoportok vagy képviselők írásban kérik, hogy a napirendi pontot módosításra nyissák meg; ebben az esetben az elnök a módosítások előterjesztésére határidőt állapít meg.	A napirendi pontról egyetlen szavazással döntenek, kivéve, ha a végleges napirendtervezet kidolgozását megelőzően a Parlament képviselőinek egytizedét kitevő képviselőcsoportok vagy képviselők írásban kérik, hogy a napirendi pontot módosításra nyissák meg; ebben az esetben az elnök a módosítások előterjesztésére határidőt állapít meg.
(2) Azon szavazásra bocsátandó napirendi pontok felett, amelyeket módosítás nélkül tűztek a végleges napirendtervezetre, vitát sem nyitnak, kivéve, ha a Parlament másként nem határoz az ülés kezdetén a napirend elfogadásakor az Elnökök Értekezlete javaslata, vagy egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérésére.	(2) Azon szavazásra bocsátandó napirendi pontok felett, amelyeket módosítás nélkül tűztek a végleges napirendtervezetre, vitát sem nyitnak, kivéve, ha a Parlament másként nem határoz az ülés kezdetén a napirend elfogadásakor az Elnökök Értekezlete javaslata, vagy egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérésére.
(3) Az ülés végleges napirendtervezetének elkészítésekor az Elnökök Értekezlete javasolhatja, hogy további napirendi pontokat is módosítás vagy vita nélkül tárgyaljanak. A napirend elfogadásakor a Parlament ilyen javaslatot nem fogadhat el, ha valamely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő legalább egy órával az ülés megkezdése előtt írásban kifogást emelt az ellen.	(3) Az ülés végleges napirendtervezetének elkészítésekor az Elnökök Értekezlete javasolhatja, hogy további napirendi pontokat is módosítás vagy vita nélkül tárgyaljanak. A napirend elfogadásakor a Parlament ilyen javaslatot nem fogadhat el, ha valamely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő legalább egy órával az ülés megkezdése előtt írásban kifogást emelt az ellen.
(4) Ha egy napirendi pontban vita nélkül járnak el, az előadó vagy az illetékes bizottság elnöke legfeljebb kétperces nyilatkozatot tehet közvetlenül a szavazás előtt.	(4) Ha egy napirendi pontban vita nélkül járnak el, az előadó vagy az illetékes bizottság elnöke legfeljebb kétperces nyilatkozatot tehet közvetlenül a szavazás előtt.

Módosítás 173

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

152. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
152. cikk	149a. cikk
A napirend elfogadása és módosítása	A napirend elfogadása és módosítása
(1) Az ülések megkezdésekor a Parlament határozatot hoz a végleges napirendtervezetről . A napirendtervezethez módosításokat csak bizottság, képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő javasolhat. Az ilyen javaslatot az elnöknek legalább egy órával az ülés megkezdése előtt kézhez kell kapnia. Az elnök szót adhat a javaslat előterjesztőjének, valamint egy támogató és egy ellenző felszólalónak, legfeljebb egy-egy perc terjedelemben.	(1) A plenáris ülések megkezdésekor a Parlament elfogadja napirendjét . A végleges napirendtervezethez módosításokat csak bizottság, képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő javasolhat. Az ilyen javaslatot az elnöknek legalább egy órával az ülés megkezdése előtt kézhez kell kapnia. Az elnök szót adhat a javaslat előterjesztőjének, valamint egy ellenző felszólalónak, legfeljebb egy-egy perc terjedelemben.
(2) Az elfogadás után a napirend nem módosítható, kivéve a 154., 187–191. cikk vagy az elnök javaslata alapján.	(2) Az elfogadás után a napirend nem módosítható, kivéve a 154., 187–191. cikk vagy az elnök javaslata alapján.
Ha a napirendet módosító eljárási indítványt elutasítják, az ugyanazon az ülésen nem terjeszthető elő újból.	Ha a napirendet módosító eljárási indítványt elutasítják, az ugyanazon az ülésen nem terjeszthető elő újból.
(3) Az ülés berekesztése előtt az elnök bejelenti a következő ülés napját, időpontját és napirendjét.	(3) Az ülés berekesztése előtt az elnök bejelenti a következő ülés napját, időpontját és napirendjét.
	A cikk közvetlenül a 149. cikk mögé kerül át, mivel a napirendtervezetre vonatkozik.

Módosítás 174

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

153a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	153a. cikk
	Vita időszerű kérdésekről képviselőcsoport kérésére
	(1) Minden plenáris ülés napirendtervezetében egy vagy két, legalább hatvanperces időtartamot el kell különíteni egy az Európai Unió politikája szempontjából nagy jelentőséggel bíró, időszerű kérdésről folytatandó vitákra.
	(2) Minden képviselőcsoportnak joga van javaslatot tenni évente legalább egy ilyen vita témájára. Az Elnökök Értekezlete gondoskodik arról, hogy a képviselőcsoportok között az egymást követő tizenkét hónapban méltányosan oszoljék meg a szóban forgó jog gyakorlása.
	(3) A képviselőcsoportok a választott idászerű témát írásban benyújtják az elnöknek, mielőtt az Elnökök Értekezlete elkészítené a végleges napirendtervezetet. Teljes mértékben tiszteletben kell tartani az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében elismert jogokra, szabadságokra és elvekre, valamint az ugyanezen szerződés 2. cikkében rögzített értékekre hivatkozó 38. cikk (1) bekezdését.
	(4) Az ilyen jellegű viták időpontját az Elnökök Értekezlete határozza meg. Az elnökök értekezlete a parlamenti képviselők négyötödét képviselő többséggel úgy határozhat, hogy elutasít egy témát, amelyet valamely képviselőcsoport javasolt.
	(5) A vitát az időszerű témát előzetesen javasló képviselőcsoport képviselője vezeti be. A bevezetőt követően a felszólalási időt a 162. cikk (4) és (5) bekezdése szerint osztják fel.
	(6) A vita állásfoglalás elfogadása nélkül zárul.

Módosítás 175

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

154. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
154. cikk	154. cikk
Sürgősségi eljárás	Sürgősségi eljárás
(1) Az elnök, bizottság, képviselőcsoport, legalább negyven képviselő, a Bizottság vagy a Tanács kérheti a Parlamenttől bármely olyan javaslatról tartandó vita sürgősnek nyilvánítását, amelyről a 47. cikk (1) bekezdésének megfelelően a Parlamenttel konzultáltak . A kérelmet írásban és indokolással ellátva kell benyújtani.	(1) Az elnök, bizottság, képviselőcsoport, legalább negyven képviselő, a Bizottság vagy a Tanács kérheti a Parlamenttől bármely olyan javaslatról tartandó vita sürgősnek nyilvánítását, amelyet a 47. cikk (1) bekezdésének megfelelően a Parlamentnek benyújtottak . A kérelmet írásban és indokolással ellátva kell benyújtani.
(2) Az elnök a sürgősségi vitára irányuló kérelem kézhezvételét haladéktalanul bejelenti a Parlamentnek. A kérelemről azon ülést követő ülés kezdetén szavaznak, amelyen a bejelentést megtették, feltéve, hogy a javaslatot, amelyhez a kérelem kapcsolódik, a hivatalos nyelveken már kiosztották. Ha több azonos tárgyú sürgősségi vitára irányuló kérelmet nyújtottak be, a sürgősségi vitára irányuló kérelem jóváhagyása vagy elutasítása valamennyi azonos tárgyú kérelemre vonatkozik.	(2) Az elnök a sürgősségi vitára irányuló kérelem kézhezvételét haladéktalanul bejelenti a Parlamentnek. A kérelemről azon ülést követő ülés kezdetén szavaznak, amelyen a bejelentést megtették, feltéve, hogy a javaslatot, amelyhez a kérelem kapcsolódik, a hivatalos nyelveken már kiosztották. Ha több azonos tárgyú sürgősségi vitára irányuló kérelmet nyújtottak be, a sürgősségi vitára irányuló kérelem jóváhagyása vagy elutasítása valamennyi azonos tárgyú kérelemre vonatkozik.
(3) A szavazást megelőzően csak a kérelem előterjesztője, egy támogató és egy ellenző felszólaló, az illetékes bizottság elnöke és/vagy előadója szólalhat fel, egyenként legfeljebb háromperces terjedelemben.	(3) A szavazást megelőzően csak a kérelem előterjesztője, egy ellenző felszólaló, valamint az illetékes bizottság elnöke és/vagy előadója szólalhat fel, egyenként legfeljebb háromperces terjedelemben.
(4) A sürgősségi eljárás keretében vizsgálandó napirendi pontok elsőbbséget élveznek a napirenden szereplő más napirendi pontokkal szemben. A vita és a szavazás időpontját az elnök határozza meg.	(4) A sürgősségi eljárás keretében vizsgálandó napirendi pontok elsőbbséget élveznek a napirenden szereplő más napirendi pontokkal szemben. A vita és a szavazás időpontját az elnök határozza meg.
(5) Sürgősségi vita megtartható jelentés nélkül vagy kivételes esetben az illetékes bizottság szóbeli jelentése alapján.	(5) Sürgősségi eljárás lefolytatható jelentés nélkül vagy kivételes esetben az illetékes bizottság szóbeli jelentése alapján.
	Sürgősségi eljárás alkalmazása és intézményközi tárgyalások folytatása esetén a 73. cikk és a 73a. cikk nem alkalmazandó. A 73d. cikket értelemszerűen alkalmazni kell.

Módosítás 176

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

156. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
156. cikk	156. cikk
Határidők	Határidők
A 135. és a 154. cikkben említett sürgős eseteket kivéve, vitára vagy szavazásra kizárólag olyan szöveg bocsátható, amelyet legalább huszonnégy órával korábban kiosztottak .	A 135. és a 154. cikkben említett sürgős eseteket kivéve, vitára vagy szavazásra kizárólag olyan szöveg bocsátható, amelyet legalább huszonnégy órával korábban rendelkezésre bocsátottak .

Módosítás 177

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

157. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
157. cikk	157. cikk
Belépés az ülésterembe	Belépés az ülésterembe
(1) Az ülésterembe kizárólag a parlamenti képviselők, a Bizottság vagy a Tanács tagjai, a Parlament főtitkára, a személyzet azon tagjai, akiknek jelenléte feladataik ellátásához szükséges, valamint az Európai Unió szakértői és tisztviselői léphetnek be.	(1) Az ülésterembe kizárólag a parlamenti képviselők, a Bizottság vagy a Tanács tagjai, a Parlament főtitkára, a személyzet azon tagjai, akiknek jelenléte feladataik ellátásához szükséges, valamint az elnök által meghívott személyek léphetnek be.
(2) A karzatra kizárólag az elnök vagy a Parlament főtitkára által kiállított belépőkártyával rendelkező személyek léphetnek be.	(2) A karzatra kizárólag az elnök vagy a Parlament főtitkára által kiállított belépőkártyával rendelkező személyek léphetnek be.
(3) A karzatra beengedett közönségnek helyet kell foglalnia, és csendben kell maradnia. Minden tetszést nyilvánító vagy helytelenítését kifejező személyt a teremőrök haladéktalanul kivezetnek.	(3) A karzatra beengedett közönségnek helyet kell foglalnia, és csendben kell maradnia. Minden tetszést nyilvánító vagy helytelenítését kifejező személyt a teremőrök haladéktalanul kivezetnek.

Módosítás 178

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

158. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
158. cikk	158. cikk
Nyelvek	Nyelvek
(1) A Parlament összes dokumentumát a hivatalos nyelveken készítik el.	(1) A Parlament összes dokumentumát a hivatalos nyelveken készítik el.
(2) Minden képviselőnek jogában áll a Parlamentben az általa választott hivatalos nyelven felszólalni. A hivatalos nyelvek egyikén tartott felszólalásokat a többi hivatalos nyelvre és az Elnökség által szükségesnek ítélt más nyelvekre szinkrontolmácsok fordítják.	(2) Minden képviselőnek jogában áll a Parlamentben az általa választott hivatalos nyelven felszólalni. A hivatalos nyelvek egyikén tartott felszólalásokat a többi hivatalos nyelvre és az Elnökség által szükségesnek ítélt más nyelvekre szinkrontolmácsok fordítják.
(3) A bizottsági és küldöttségi ülések során a bizottság által használt és a bizottság vagy a küldöttség tagjai és póttagjai által kívánt hivatalos nyelvekről és e nyelvekre tolmácsolást biztosítanak.	(3) A bizottsági és küldöttségi ülések során a bizottság által használt és a bizottság vagy a küldöttség tagjai és póttagjai által kívánt hivatalos nyelvekről és e nyelvekre tolmácsolást biztosítanak.
(4) A munkavégzés szokásos helyén kívül tartott bizottsági és küldöttségi ülések során az ülésen való részvételüket megerősítő tagok nyelvére és nyelvéről tolmácsolást biztosítanak. E szabálytól kivételesen a bizottság vagy a küldöttség tagjainak megállapodása alapján el lehet térni. Egyet nem értés esetén az Elnökség dönt.	(4) A munkavégzés szokásos helyén kívül tartott bizottsági és küldöttségi ülések során az ülésen való részvételüket megerősítő tagok nyelvére és nyelvéről tolmácsolást biztosítanak. E szabálytól kivételesen el lehet térni. A szükséges rendelkezéseket az Elnökség fogadja el.
Ha a szavazás eredményének bejelentését követően a különböző nyelvű szövegváltozatok között ellentmondás mutatkozik, az elnök határoz arról, hogy a bejelentett eredmény a 184. cikk (5) bekezdése alapján érvényes-e. Ha az elnök az eredményt érvényesnek nyilvánítja, meghatározza azt is, hogy melyik nyelvi változat tekintendő elfogadottnak. Az eredeti változatot azonban nem lehet általánosságban hivatalos szövegnek tekinteni, mivel előállhat az a helyzet is, hogy valamennyi más változat eltér az eredeti szövegtől.
	(4a) A szavazás eredményének kihirdetése után az elnök dönt a különböző nyelvű szövegváltozatok közötti állítólagos ellentmondásokra vonatkozó bejelentésekről.

Módosítás 179

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

159. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
159. cikk	159. cikk
Átmeneti intézkedés	Átmeneti intézkedés
(1) A nyolcadik parlamenti ciklus (20) végéig tartó átmeneti időszakban el lehet térni a 158. cikk rendelkezéseitől, ha és amennyiben valamely hivatalos nyelven a megfelelő intézkedések ellenére nem áll rendelkezésre elegendő létszámú tolmács és fordító.	(1) A nyolcadik parlamenti ciklus (20) végéig tartó átmeneti időszakban el lehet térni a 158. cikk rendelkezéseitől, ha és amennyiben valamely hivatalos nyelven a megfelelő intézkedések ellenére nem áll rendelkezésre elegendő létszámú tolmács és fordító.
(2) Az Elnökség a főtitkár javaslatára valamennyi érintett hivatalos nyelvre vonatkozóan megállapítja az (1) bekezdés feltételeinek fennállását, és a főtitkár előrelépésekről szóló jelentése alapján félévente felülvizsgálja a határozatát. Az Elnökség határozza meg a szükséges végrehajtási rendelkezéseket.	(2) Az Elnökség a főtitkár javaslatára és a (3) bekezdésben említett rendelkezések figyelembevételével valamennyi érintett hivatalos nyelvre vonatkozóan megállapítja az (1) bekezdés feltételeinek fennállását, és a főtitkár előrelépésekről szóló jelentése alapján félévente felülvizsgálja a határozatát. Az Elnökség határozza meg a szükséges végrehajtási rendelkezéseket.
(3) A Tanács által a Szerződések alapján meghozott , a Tanács és az Európai Parlament által közösen elfogadott jogszabályok – a rendeletek kivételével – megszövegezéséről szóló, ideiglenes külön szabályok alkalmazandók.	(3) A Tanács által a Szerződések alapján meghozott jogszabályok megszövegezéséről szóló, ideiglenes külön szabályok alkalmazandók.
(4) A Parlament, az Elnökség indokolással ellátott ajánlására, bármikor határozhat e cikk idő előtti hatályon kívül helyezéséről, vagy az (1) bekezdésben megjelölt határidőn belüli meghosszabbításáról.	(4) A Parlament, az Elnökség indokolással ellátott ajánlására, bármikor határozhat e cikk idő előtti hatályon kívül helyezéséről, vagy az (1) bekezdésben megjelölt határidőn belüli meghosszabbításáról.

Módosítás 180

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

160. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
160. cikk	160. cikk
Dokumentumok kiosztása	Dokumentumok kiosztása
A Parlament vitáinak és határozatainak alapját képező dokumentumokat kinyomtatják és kiosztják a képviselőknek . E dokumentumok jegyzékét a parlamenti ülések jegyzőkönyveiben közzéteszik.	A Parlament vitáinak és határozatainak alapját képező dokumentumokat a képviselők rendelkezésére kell bocsátani .
Az első bekezdés alkalmazásának sérelme nélkül a képviselők és a képviselőcsoportok közvetlenül hozzáférhetnek az Európai Parlament belső számítógépes rendszeréhez a nem bizalmas jellegű előkészítő dokumentumok (jelentéstervezetek, ajánlástervezetek, véleménytervezetek, munkadokumentumok, bizottságban előterjesztett módosítások) megismerése céljából.	Az első bekezdés alkalmazásának sérelme nélkül a képviselők és a képviselőcsoportok közvetlenül hozzáférhetnek az Európai Parlament belső számítógépes rendszeréhez a nem bizalmas jellegű előkészítő dokumentumok (jelentéstervezetek, ajánlástervezetek, véleménytervezetek, munkadokumentumok, bizottságban előterjesztett módosítások) megismerése céljából.

Módosítás 181

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

162. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

162. cikk

Felszólalási idő felosztása és a felszólalók listája

(1) Az Elnökök Értekezlete a Parlamentnek javasolhatja az egyes viták lefolytatására a felszólalási idő felosztását. A Parlament e javaslatról vita nélkül határoz.

(2) A képviselő csak akkor szólalhat fel, ha az elnök megadja a szót. A képviselő a saját helyén szólal fel, és a felszólalást a levezető elnökhöz intézi. Ha a felszólaló eltér a tárgytól, az elnök rendreutasítja.

(3) Valamely adott vita első részéhez az elnök listát készíthet a felszólalókról, amely minden egyes hozzászólni kívánó képviselőcsoportból azok nagysága szerinti sorrendben egy vagy több felszólalót és egy független képviselőt tartalmaz.

(4) A felszólalási időt a vita e részében az alábbi feltételek szerint osztják fel:

a)	a felszólalási időt első részét a képviselőcsoportok között egyenlő arányban osztják fel;

a)	a felszólalási időt első részét a képviselőcsoportok között egyenlő arányban osztják fel;

b)	a következő részt a képviselőcsoportok között teljes taglétszámuk arányában osztják el;

b)	a következő részt a képviselőcsoportok között teljes taglétszámuk arányában osztják el;

c)	a független képviselők részére együttes felszólalási időt állapítanak meg, amely az a) és b) pontoknak megfelelően a képviselőcsoportok számára megállapított hányadon alapul.

c)	a független képviselők részére együttes felszólalási időt állapítanak meg, amely az a) és b) pontoknak megfelelően a képviselőcsoportok számára megállapított hányadon alapul.

ca)	a plenáris ülésen a felszólalási idő felosztása során figyelembe kell venni azt, hogy a fogyatékkal élő képviselőknek hosszabb időre lehet szüksége a felszólaláshoz.

(5) Ha a teljes felszólalási időt a különböző napirendi pontokra vonatkozóan együttesen osztják el, a képviselőcsoportok tájékoztatják az elnököt a részükre rendelkezésre álló idő egyes napirendi pontokra vonatkozó felosztásáról. Az elnök gondoskodik a felszólalási idő betartásáról.

(6) A vita fennmaradó részének idejét nem osztják fel előzetesen. Ehelyett az elnök közli a képviselőkkel, hogy általános szabályként legfeljebb egy percre kaphatnak szót. Az elnök – amennyire lehetséges – biztosítja, hogy az eltérő politikai nézetű és különböző tagállamokból származó felszólalók felváltva kapjanak szót.

(6) A vita fennmaradó részének idejét nem osztják fel előzetesen. Ehelyett az elnök közölheti a képviselőkkel, hogy általános szabályként legfeljebb egy percre kaphatnak szót. Az elnök – amennyire lehetséges – biztosítja, hogy az eltérő politikai nézetű és különböző tagállamokból származó felszólalók felváltva kapjanak szót.

(7) Az illetékes bizottság elnökének vagy előadójának és a képviselőcsoportoknak a csoport nevében szólni kívánó vezetőinek , illetve az őket helyettesítő felszólalóknak kérelemre elsőbbség adható .

(7) Az illetékes bizottság elnökének vagy előadójának és a képviselőcsoportoknak a csoport nevében szólni kívánó elnökei , illetve az őket helyettesítő felszólalók számára az elnök kérelemre elsőbbséget adhat .

(8) Az elnök megadhatja a szót azoknak a képviselőknek, akik egy másik képviselő felszólalása alatt kék kártya felemelésével jelzik azon szándékukat, hogy e képviselőnek fél percnél nem hosszabb , az általa mondottakkal kapcsolatos kérdést kívánnak feltenni, amennyiben a felszólaló ehhez hozzájárul, és az elnök úgy ítéli meg, hogy ez nem zavarja meg a vitát , illetve kék kártya felemelése révén feltett több, egymást követő kérdés esetén nem vezet jelentős aránytalansághoz a felszólaló képviselők képviselőcsoportonkénti megoszlásában .

(9) A következőkről egy képviselő sem beszélhet egy percet meghaladóan: az ülések jegyzőkönyve, az eljárási indítványok, a végleges napirendtervezet vagy a napirendtervezet módosítása.

(10) Egyéb fegyelmezési jogkörének sérelme nélkül az elnök az ülések vitáiról készült szószerinti jegyzőkönyvből töröltetheti azon képviselő felszólalását, akinek nem adta meg a szót, vagy aki a felszólalásra engedélyezett idő lejárta után tovább beszél.

(11) jelentésről szóló vitában a Bizottságot és a Tanácsot általában közvetlenül a jelentésnek az előadó általi előterjesztését követően kell meghallgatni. A Bizottság, a Tanács és az előadó újból szót kaphat, különösen a képviselők által tett nyilatkozatokra történő válaszadás céljából.

(11) A jelentésről szóló vitában a Bizottságot és a Tanácsot általában közvetlenül a jelentésnek az előadó általi előterjesztését követően kell meghallgatni. A Bizottság, a Tanács és az előadó újból szót kaphat, különösen a képviselők által tett nyilatkozatokra történő válaszadás céljából.

(12) Azok a képviselők, akik a vitában nem szólaltak fel, ülésenként legfeljebb egy alkalommal, legfeljebb 200 szó terjedelmű írásos nyilatkozatot nyújthatnak be, amelyet a vita szó szerinti jegyzőkönyvéhez mellékelnek.

(13) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 230. cikkének sérelme nélkül az elnök a Bizottsággal és a Tanáccsal és az Európai Tanács elnökével a felszólalási idő megfelelő felosztásáról való megegyezésre törekszik.

(13) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 230. cikkének figyelembevétele mellett az elnök a Bizottsággal és a Tanáccsal és az Európai Tanács elnökével a felszólalási idő megfelelő felosztásáról való megegyezésre törekszik.

Módosítás 182

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

164a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	164a. cikk
	Az obstrukció megakadályozása
	Az elnök hatáskörrel rendelkezik arra, hogy véget vessen az indítványok – mint például ügyrendi javaslatok, eljárási indítványok vagy szavazáshoz fűzött indokolások, valamint külön szavazások, részenkénti szavazások és név szerinti szavazások iránti kérelmek – túlzott alkalmazásának, ha meggyőződése szerint ezen indítványok vagy kérelmek nyilvánvaló célja és eredménye a Parlament eljárásainak tartós és súlyos obstrukciója, vagy a képviselők jogainak tartós és súlyos korlátozása.
	(A 3. fejezetnek az „Általános szabályok az ülések lefolytatására” című része)

Módosítás 183

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

165. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
165. cikk	165. cikk
Azonnali intézkedések	Azonnali intézkedések
(1) Az elnök az ülés megfelelő menetét akadályozó vagy a 11. cikk vonatkozó rendelkezéseibe ütköző magatartást tanúsító képviselőt rendreutasítja.	(1) Az elnök az ülés megfelelő menetét akadályozó vagy a 11. cikk vonatkozó rendelkezéseibe ütköző magatartást tanúsító képviselőt rendreutasítja.
(2) Ismételt rendzavarás esetén az elnök a képviselőt ismét rendreutasítja, és a rendreutasítás ténye bekerül az ülés jegyzőkönyvébe.	(2) Ismételt rendzavarás esetén az elnök a képviselőt ismét rendreutasítja, és a rendreutasítás ténye bekerül az ülés jegyzőkönyvébe.
(3) További vagy folytatódó rendzavarás esetén az elnök megvonhatja a rendzavarótól a szót és az ülés hátralévő részére az ülésteremből kizárhatja. Különösen súlyos rendbontás esetén az elnök második rendreutasítás nélkül is folyamodhat ez utóbbi intézkedéshez. E fegyelmi intézkedés végrehajtásáról a teremőrök, és szükség esetén a Parlament biztonsági szolgálata segítségével a főtitkár haladéktalanul gondoskodik.	(3) További vagy folytatódó rendzavarás esetén az elnök megvonhatja a rendzavarótól a szót és az ülés hátralévő részére az ülésteremből kizárhatja. Különösen súlyos rendbontás esetén az elnök második rendreutasítás nélkül is folyamodhat ez utóbbi intézkedéshez. E fegyelmi intézkedés végrehajtásáról a teremőrök, és szükség esetén a Parlament biztonsági szolgálata segítségével a főtitkár haladéktalanul gondoskodik.
(4) Ha a rendzavarás a parlamenti viták folytatását veszélyezteti, az elnök a rend helyreállítása érdekében egy meghatározott időre félbeszakítja vagy felfüggeszti az ülést. Ha az elnök nem talál meghallgatásra, elhagyhatja az elnöki széket; az ülés ezzel félbeszakad. Az ülést az elnök hívja össze újra.	(4) Ha a rendzavarás a parlamenti viták folytatását veszélyezteti, az elnök a rend helyreállítása érdekében egy meghatározott időre félbeszakítja vagy felfüggeszti az ülést. Ha az elnök nem talál meghallgatásra, elhagyhatja az elnöki széket; az ülés ezzel félbeszakad. Az ülést az elnök hívja össze újra.
	(4a) Az elnök elrendelheti az ülés élő közvetítésének megszakítását, amennyiben egy képviselő becsületsértő, rasszista vagy idegengyűlölő nyelvezetet használ vagy magatartást tanúsít.
	(4b) Az elnök határozhat úgy, hogy a parlamenti ülésről készített hang- és képfelvételekekből törli valamely képviselő felszólalásának rágalmazó, rasszista vagy idegengyűlölő nyelvezetet tartalmazó részeit.
	A határozat azonnali hatállyal érvényes. Azonban az Elnökségnek legkésőbb négy héttel a döntés után, illetve – amennyiben ebben az időszakban az Elnökség nem tart ülést – a következő ülésén meg kell azt erősítenie.
(5) Az (1)–(4) bekezdésben foglalt hatáskörök értelemszerűen megilletik a parlamenti szervek, bizottságok és küldöttségek ülésein elnöki tisztséget betöltő személyt, az eljárási szabályzatban meghatározottak szerint.	(5) Az (1)–(4b) bekezdésben foglalt hatáskörök értelemszerűen megilletik a parlamenti szervek, bizottságok és küldöttségek ülésein elnöki tisztséget betöltő személyt, az eljárási szabályzatban meghatározottak szerint.
(6) Adott esetben, a magatartási szabályok megszegésének súlyosságát figyelembe véve az ülés elnöke legkésőbb a következő ülésig vagy az érintett szerv, bizottság vagy küldöttség következő üléséig a 166. cikk végrehajtására irányuló kérelmet intézhet az elnökhöz.	(6) Adott esetben, a magatartási szabályok megszegésének súlyosságát figyelembe véve az ülés elnöke legkésőbb a következő ülésig vagy az érintett szerv, bizottság vagy küldöttség következő üléséig a 166. cikk végrehajtására irányuló kérelmet intézhet az elnökhöz.

Módosítás 184

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

166. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

166. cikk

Szankciók

(1) Rendkívül súlyos rendbontás vagy a parlamenti munka megzavarása esetén – amely sérti a 11. cikkben meghatározott elveket – az elnök az érintett képviselő meghallgatását követően a szankciót megállapító, indoklással ellátott határozatot hoz , amelyet a plenáris ülésen való bejelentés előtt közöl az érintett képviselővel és azon szervek, bizottságok és küldöttségek elnökeivel, amelyeknek a képviselő tagja .

(1) Súlyos rendbontás vagy a parlamenti munka megzavarása esetén – amely sérti a 11. cikkben meghatározott elveket – az elnök a szankciót megállapító, indoklással ellátott határozatot hoz.

Az érintett képviselőt az elnök felkéri írásos észrevételek benyújtására a határozat meghozatala előtt. Kivételes esetekben az elnök az érintett képviselő szóbeli meghallgatásáról dönthet.

A határozatról az érintett képviselőt ajánlott levél vagy sürgős esetekben kézbesítő révén értesíteni kell.

Az értesítést követően az érintett képviselővel szemben kiszabott szankciót az elnök a Parlamentben bejelenti, valamint arról tájékoztatást kapnak azon szervek, bizottságok és küldöttségek elnökei, amelyeknek a képviselő tagja.

A szankciót jogerőssé válását követően a parlamenti ciklus végéig a Parlament honlapján jól láthatóan közzé kell tenni.

(2) A megfigyelt magatartási forma értékelésekor annak súlyossága mellett – az e szabályzathoz mellékelt iránymutatások (21) alapján – figyelembe kell venni, hogy egyszeri, visszatérő vagy pedig állandó jelenségről van-e szó.

(2) A megfigyelt magatartási forma értékelésekor annak súlyossága mellett figyelembe kell venni, hogy egyszeri, visszatérő vagy pedig állandó jelenségről van-e szó.

Meg kell különböztetni egymástól a vizuális jellegű megnyilvánulásokat – amelyek abban az esetben tolerálhatók, ha nem sértők, becsületsértők, rasszisták vagy idegengyűlölők és ésszerű határok között maradnak – a bárminemű parlamenti tevékenység tevékeny megzavarásától.

(3) A megállapított szankció a következő intézkedések közül egyet vagy többet foglalhat magában:

megrovás;

b)	2– 10 nap időtartamra a napidíj megvonása;

b)	2– 30 nap időtartamra a napidíj megvonása;

a plenáris ülésen való szavazás jogának sérelme nélkül és ez esetben is a magatartási szabályok szigorú betartása mellett, egymást követő 2– 10 napig terjedő időtartamra – olyan időszakban, amikor a Parlament vagy bármely szerve, bizottsága vagy küldöttsége ülésezik – ideiglenes felfüggesztés a Parlament összes tevékenységében vagy annak egy részében való részvételtől;

a plenáris ülésen való szavazás jogának sérelme nélkül és ez esetben is a magatartási szabályok szigorú betartása mellett, 2– 30 napig terjedő időtartamra – olyan időszakban, amikor a Parlament vagy bármely szerve, bizottsága vagy küldöttsége ülésezik – ideiglenes felfüggesztés a Parlament összes tevékenységében vagy annak egy részében való részvételtől;

d)	a 21. cikknek megfelelően javaslat előterjesztése az Elnökök Értekezlete számára, amely a képviselő egy vagy több, Parlamentben betöltött megbízatásának felfüggesztésére vagy megvonására irányul.

da)	a képviselő eltiltása attól, hogy a Parlamentet parlamentközi küldöttség tagjaként, parlamentközi konferencián vagy bármilyen intézményközi fórumon képviselje, legfeljebb egyéves időtartamig.

db)	titoktartási kötelezettség megszegése esetén bizalmas vagy minősített információhoz való hozzáférés korlátozása legfeljebb egyéves időtartamig.

(3a) A (3) bekezdés b)–db) pontjában foglalt intézkedések megduplázhatóak ismételt szabályszegés esetén, illetve amennyiben a képviselő elutasítja a 165. cikk (3) bekezdése szerint hozott rendelkezés teljesítését.

(3b) Az elnök továbbá a 21. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően javaslatot nyújthat be az Elnökök Értekezletéhez, amely a képviselő egy vagy több, Parlamentben betöltött megbízatásának felfüggesztésére vagy megvonására irányul.

Módosítás 185

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

167. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
167. cikk	167. cikk
A belső fellebbezés módjai	A belső fellebbezés módjai
Az érintett képviselő belső fellebbezést nyújthat be az Elnökséghez az elnök által megállapított szankció közlését követő két héten belül. a fellebbezés a szankciót felfüggeszti. Az Elnökség legkésőbb négy héttel a fellebbezés benyújtása után a megállapított szankciót megsemmisítheti, jóváhagyhatja vagy enyhítheti , az érintett képviselő rendelkezésére álló külső jogorvoslati lehetőségek sérelme nélkül. Ha az Elnökség a megállapított határidőn belül nem határoz, a szankciót semmisnek kell tekinteni.	Az érintett képviselő belső fellebbezést nyújthat be az Elnökséghez az elnök által megállapított szankció közlését követő két héten belül , a 166. cikk (1)–(3a) bekezdésnek értelmében a fellebbezés a szankciót felfüggeszti. Az Elnökség legkésőbb négy héttel a fellebbezés benyújtása után , illetve amennyiben ebben az időszakban nem ülésezik, a következő ülésén a megállapított szankciót megsemmisítheti, jóváhagyhatja vagy módosíthatja , az érintett képviselő rendelkezésére álló külső jogorvoslati lehetőségek sérelme nélkül. Ha az Elnökség a megállapított határidőn belül nem határoz, a szankciót semmisnek kell tekinteni.

Módosítás 186

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

VII cikk – 5. fejezet – cím

Hatályos szöveg	Módosítás
HATÁROZATKÉPESSÉG ÉS SZAVAZÁS	HATÁROZATKÉPESSÉG , MÓDOSÍTÁSOK ÉS SZAVAZÁS

Módosítás 187

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

168. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
168. cikk	168. cikk
Határozatképesség	Határozatképesség
(1) A Parlament a jelen levő képviselők számára való tekintet nélkül tanácskozhat, dönthet a napirendről és jóváhagyhatja az ülések jegyzőkönyvét.	(1) A Parlament a jelen levő képviselők számára való tekintet nélkül tanácskozhat, dönthet a napirendről és jóváhagyhatja az ülések jegyzőkönyvét.
(2) A Parlament akkor határozatképes, ha az ülésteremben a képviselők egyharmada jelen van.	(2) A Parlament akkor határozatképes, ha az ülésteremben a képviselők egyharmada jelen van.
(3) Valamennyi szavazás érvényes a szavazók számára való tekintet nélkül, kivéve ha negyven képviselő által előzetesen benyújtott kérelem alapján az elnök megállapítja a szavazás időpontjában , hogy a határozatképesség nem áll fenn. Ha a szavazás azt mutatja , hogy a határozatképesség nem áll fenn, a szavazást a következő ülés napirendjére tűzik.	(3) Valamennyi szavazás érvényes a szavazók számára való tekintet nélkül, kivéve, ha negyven képviselő által előzetesen benyújtott kérelem alapján az elnök megállapítja, hogy a határozatképesség nem áll fenn. Ha a határozatképesség eléréséhez nincs jelen elegendő számú képviselő, az elnök bejelenti , hogy a határozatképesség nem áll fenn, és a szavazást a következő ülés napirendjére tűzik.
A határozatképesség megállapítására irányuló kérelmet legalább negyven képviselőnek kell benyújtani. Képviselőcsoport nevében benyújtott kérelem nem fogadható el.
A szavazás eredményének megállapításakor a (2) bekezdésnek megfelelően figyelembe kell venni az ülésteremben jelen levő valamennyi képviselőt és a (4) bekezdésnek megfelelően a határozatképesség megállapítását kérő valamennyi képviselőt. Az elektronikus szavazatszámláló rendszert nem lehet e célból igénybe venni. Az ülésterem ajtóit nem lehet bezárni.	Az elektronikus szavazatszámláló rendszer igénybe vehető a 40 képviselőben meghatározott küszöb ellenőrzésére, ugyanakkor nem vehető igénybe a határozatképesség ellenőrzésére. Az ülésterem ajtóit nem lehet bezárni.
Ha a határozatképesség eléréséhez nincs jelen elegendő számú képviselő, az elnök nem a szavazás eredményét jelenti be, hanem megállapítja, hogy a határozatképesség nem áll fenn.
A (3) bekezdés utolsó mondata csak a szavazás érdemi részére vonatkozik, az eljárási indítványokra vonatkozó szavazásra nem alkalmazandó.
(4) A határozatképesség fennállásának megállapítását kérő képviselőket a (2) bekezdés értelmében jelen levőnek kell tekinteni még akkor is, ha a továbbiakban már nem tartózkodnak az ülésteremben.	(4) A határozatképesség fennállásának megállapítását kérő képviselőknek a kérelem benyújtásának időpontjában jelen kell lenniük az ülésteremben, továbbá a (2) és (3) bekezdés értelmében jelen levőnek kell tekinteni őket még akkor is, ha a továbbiakban már nem tartózkodnak az ülésteremben.
Azoknak a képviselőknek, akik a határozatképesség megállapítását kérelmezik, e kérelem előterjesztésekor jelen kell lenniük az ülésteremben.
(5) Ha negyvennél kevesebb képviselő van jelen, az elnök megállapíthatja, hogy a határozatképesség nem áll fenn.	(5) Ha negyvennél kevesebb képviselő van jelen, az elnök megállapíthatja, hogy a határozatképesség nem áll fenn.

Módosítás 188

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

168a. cikk (új)

Hatályos szöveg

Módosítás

168a. cikk

Küszöbértékek

(1) E szabályzat alkalmazásában, eltérő rendelkezés hiányában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

a)	„alacsony érvényességi küszöbérték”: az összes parlamenti képviselő egyhuszada vagy egy képviselőcsoport;

b)	„közepes érvényességi küszöbérték”: az összes parlamenti képviselő egytizede, amely egy vagy több képviselőcsoportból vagy egyéni képviselőkből, vagy e két csoportból vegyesen tevődik össze;

c)	„magas érvényességi küszöbérték”: az összes parlamenti képviselő egyötöde, amely egy vagy több képviselőcsoportból vagy egyéni képviselőkből, vagy e két csoportból vegyesen tevődik össze;

(2) Amennyiben annak eldöntéséhez, hogy elértek-e egy alkalmazandó küszöbértéket, egy képviselő aláírása szükséges, ez kézzel írt vagy – az elektronikus aláírások parlamenti rendszere révén – a elektronikus formában is benyújtható. A megszabott időkereten belül egy képviselő visszavonhatja aláírását, ám ezt követően nem nyújthatja be újra.

(3) Amennyiben egy képviselőcsoport támogatása szükséges a küszöbérték eléréséhez, a képviselőcsoport nevében elnöke vagy az elnök által felhatalmazott személy jár el az ügyben.

(4) Valamely képviselőcsoport támogatása a következőképp számítandó a közepes és a magas küszöbérték alkalmazása esetén:

—	amennyiben egy ülés során e két típusú küszöb valamelyikére vonatkozó cikket alkalmaznak: minden képviselő, aki a támogató képviselőcsoporthoz tartozik és fizikailag jelen van;

—	egyéb esetekben: a támogató képviselőcsoporthoz tartozó minden képviselő.

Módosítás 189

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

Horizontális kiigazítás

Hatályos szöveg

Horizontális kiigazítás

A cikkek és módosítások horizontális kiigazítása a 168a. cikkben meghatározott új küszöbértékek szerint

A következő cikkekben vagy cikkekre vonatkozó módosításokban az „egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő” szöveget, annak esetleges nyelvtani módosításait is beleértve, felváltja a következő szöveg: „egy képviselőcsoport vagy legalább az alacsony érvényességi küszöbértéket elérő számú képviselő”, a szükséges nyelvtani módosításokkal együtt:

15. cikk, (1) bekezdés

38. cikk, (2) bekezdés

38a. cikk, (1) bekezdés (új)

42. cikk, (2) bekezdés, harmadik albekezdés (új)

59. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés

59. cikk, (1) bekezdés, negyedik albekezdés (új)

59. cikk, (1a) bekezdés, első albekezdés (új)

59. cikk, (1b) bekezdés, negyedik albekezdés (új)

59. cikk, (1b) bekezdés, ötödik albekezdés (új)

63. cikk, (4) és 78e. cikk (2) bekezdés

67a. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés (új) és 68. cikk (1) bekezdés

67a. cikk, (2) bekezdés első albekezdés (új)

67a. cikk, (4) bekezdés, első albekezdés (új)

69. cikk, (1) bekezdés

81. cikk, (2) bekezdés

88. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés

105. cikk, (3) és (4) bekezdés

105. cikk, (6) bekezdés, harmadik franciabekezdés

106. cikk, (4) bekezdés c) pont

108. cikk, (2) bekezdés

108. cikk, (4) bekezdés

113. cikk, (4a) bekezdés (új)

118. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés

121. cikk, (3) bekezdés

122. cikk, (3) bekezdés

122a. cikk, (4) bekezdés (új)

123. cikk, (2) bekezdés

128. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés

135. cikk, (1) bekezdés

135. cikk, (2) bekezdés

137. cikk, (2) bekezdés, harmadik albekezdés

138. cikk, (2) bekezdés, harmadik albekezdés

150. cikk, (2) bekezdés

150. cikk, (3) bekezdés

152. cikk, (1) bekezdés

153. cikk, (1) bekezdés

154. cikk, (1) bekezdés

169. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés

170. cikk, (4) bekezdés, első albekezdés

174. cikk, (5) bekezdés

174. cikk, (6) bekezdés

176. cikk, (1) bekezdés

180. cikk, (1) bekezdés

187. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés

188. cikk, (1) bekezdés, első és második albekezdés

189. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés

190. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés

190. cikk, (4) bekezdés

226. cikk, (4) bekezdés

231. cikk, (4) bekezdés

XVI. melléklet, (1c) bekezdés, hetedik albekezdés A 88. cikk (4) bekezdésében és a 113. cikk (4a) bekezdésében a „legalább negyven képviselő” szöveget, annak esetleges nyelvtani módosításait is beleértve, felváltja a következő szöveg: „valamely képviselőcsoport vagy legalább az alacsony érvényességi küszöbértéket elérő számú képviselő”, a szükséges nyelvtani módosításokkal együtt.

Az 50. cikk (1) bekezdésében és a 50. cikk (2) bekezdése első albekezdésében „a bizottsági tagok legalább egytizede” szöveget, annak esetleges nyelvtani módosításait is beleértve, felváltja a következő szöveg: „a bizottságban legalább a középső érvényességi küszöbértéket elérő számú képviselő vagy képviselőcsoport(ok)”, a szükséges nyelvtani módosításokkal együtt.

A 73a. cikk (2) bekezdésében és a 150. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében „a Parlament képviselőinek legalább egytizedét kitevő képviselőcsoportok vagy egyéni képviselők” szöveget, annak esetleges nyelvtani módosításait is beleértve, felváltja a következő szöveg: „legalább a közepes érvényességi küszöbértéket elérő számú képviselő vagy képviselőcsoport(ok)”, a szükséges nyelvtani módosításokkal együtt.

A 210a. cikk (4) bekezdésében „a bizottság három tagja” szöveget felváltja a következő szöveg: „a bizottságban legalább a közéepes érvényességi küszöbértéket elérő számú képviselő vagy képviselőcsoport(ok)”, a szükséges nyelvtani módosításokkal együtt.

C.	A 15. cikk (1) bekezdésében „a parlamenti képviselők legalább egyötöde” szöveget felváltja a következő szöveg: „a legalább a magas érvényességi küszöbértéket elérő számú képviselő vagy képviselőcsoport(ok)”, a szükséges nyelvtani módosításokkal együtt.

Az 182. cikk (2) bekezdésében és a 180a. cikk (2) bekezdésében „az összes parlamenti képviselő legalább egyötödének” szöveget, annak esetleges nyelvtani módosításait is beleértve, felváltja a következő szöveg: „a legalább a magas érvényességi küszöbértéket elérő számú képviselő vagy képviselőcsoport(ok)”, a szükséges nyelvtani módosításokkal együtt.

A 191. cikk (1) bekezdésében az „egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő” szöveget felváltja a következő szöveg: „a legalább a magas érvényességi küszöbértéket elérő számú képviselő vagy képviselőcsoport(ok)”, a szükséges nyelvtani módosításokkal együtt.

A 204. cikk (2) bekezdésének (1) albekezdésében és a 208. cikk (2) bekezdésében „a bizottsági tagok legalább egyhatoda” szöveget, annak esetleges nyelvtani módosításait is beleértve, felváltja a következő szöveg: „a bizottságban legalább a magas érvényességi küszöbértéket elérő számú képviselő vagy képviselőcsoport(ok)”, a szükséges nyelvtani módosításokkal együtt.

A 208. cikk (3) bekezdésében a „bizottsági tagok legalább egynegyede” szöveget felváltja a következő szöveg: „a bizottságban legalább a magas érvényességi küszöbértéket elérő számú képviselő vagy képviselőcsoport(ok)”, a szükséges nyelvtani módosításokkal együtt.

D.	Az érvényességi küszöbértékek horizontális kiigazítása nem befolyásolja a fenti cikkeknek és módosításoknak a küszöbértékektől eltérő okból történő elfogadását, elutasítását vagy módosítását.

(E módosítás a teljes szövegre vonatkozik. Elfogadása esetén a szövegben mindenütt el kell végezni a szükséges módosításokat.)

Módosítás 190

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

169. cikk

Módosítás 191

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

170. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

170. cikk

A módosítások elfogadhatósága

(1) Módosítás nem fogadható el, ha

(1) A saját kezdeményezésű jelentésekről szóló 52. cikk (2) bekezdésében felsorolt kiegészítő feltételek és a Tanács álláspontjához fűzött módosításokról szóló 69. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül módosítás nem fogadható el, ha:

a)	nincs közvetlen összefüggésben azzal a szöveggel, amelynek módosítására irányul;

a)	nincs közvetlen összefüggésben azzal a szöveggel, amelynek módosítására irányul;

b)	a szöveg egészének törlésére vagy felcserélésre irányul;

b)	a szöveg egészének törlésére vagy felcserélésre irányul;

c)	az érintett szöveg több önálló cikkének vagy bekezdésének módosítására irányul. E rendelkezés nem vonatkozik a megegyezéses módosításokra, illetve a szöveg egészében visszatérően előforduló megfogalmazás következetes megváltoztatására irányuló módosításokra;

c)	az érintett szöveg több önálló cikkének vagy bekezdésének módosítására irányul. E rendelkezés nem vonatkozik a megegyezéses módosításokra, illetve a szöveg egészében visszatérően előforduló megfogalmazás következetes megváltoztatására irányuló módosításokra;

ca)	uniós jogszabályok kodifikációjára irányuló javaslat módosítására irányul; mindazonáltal a 103. cikk (3) bekezdésének második albekezdése értelemszerűen alkalmazandó;

cb)	uniós jogszabályok átdolgozására irányuló javaslat olyan részének módosítására irányul, amely e javaslatokban változatlan marad; mindazonáltal a 104. cikk (2) bekezdésének második albekezdése és a 104. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdése értelemszerűen alkalmazandó;

d)	megállapítást nyer, hogy a szöveg megfogalmazása, amelyre a módosítás irányul, a hivatalos nyelvek legalább egyikén nem igényel módosítást ; ez esetben az elnök az érintettekkel együtt megfelelő nyelvi megoldást keres.

d)	kizárólag azon a nyelven szándékozik biztosítani a szöveg nyelvi helyességét vagy javítani annak terminológiai következetességét, amelyen a módosítás benyújtásra került ; ez esetben az elnök az érintettekkel együtt megfelelő nyelvi megoldást keres.

(2) A módosítás tárgytalanná válik, ha az a szövegről ugyanazon szavazás során hozott korábbi határozattal nem összeegyeztethető.

(3) A módosítások elfogadhatóságáról az elnök határoz.

Az elnöknek a (3) bekezdés alapján hozott, módosítások elfogadhatóságát érintő határozata nem kizárólag e cikk (1) és (2) bekezdésének rendelkezésein, hanem általában a szabályzat rendelkezésein alapul.

Az elnöknek a (3) bekezdés alapján hozott, módosítások elfogadhatóságát érintő határozata nem kizárólag e cikk (1) bekezdésének rendelkezésein, hanem általában a szabályzat rendelkezésein alapul.

(4) A bizottság jelentésében szereplő nem jogalkotási állásfoglalási indítványhoz egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő alternatív állásfoglalási indítványt terjeszthet elő.

Ilyen esetben a képviselőcsoport vagy az érintett képviselők nem terjeszthetnek elő módosításokat az illetékes bizottság állásfoglalási indítványához. Az alternatív állásfoglalási indítvány nem lehet hosszabb, mint a bizottság állásfoglalási indítványa; a Parlamentben módosítás nélkül bocsátják egyetlen szavazásra.

A 123. cikk (4) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó .

A 123. cikk közös állásfoglalási indítványokról szóló (4) és (4a) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó .

(4a) Kivételes esetben az elnök beleegyezésével a módosítások benyújtására vonatkozó határidő lejártát követően is előterjeszthetők módosítások, feltéve, hogy megegyezéses módosítások, vagy ha technikai probléma merült fel. Ezen módosítások elfogadhatóságáról az elnök határoz. Az elnök csak a Parlament hozzájárulását követően bocsáthat szavazásra ilyen módosításokat.

A megegyezéses módosítások elfogadhatóságának megállapításához a következő általános követelmények alkalmazhatók:

—	a megegyezéses módosítások általános szabályként olyan szövegrészekre vonatkoznak, amelyek a módosítások előterjesztésére vonatkozó határidő lejártát megelőzően módosítás tárgyát képezték;

—	a megegyezéses módosításokat általános szabályként parlamenti többséggel rendelkező képviselőcsoportok, az illetékes bizottságok elnökei vagy előadói, vagy egyéb módosítások megfogalmazói terjesztik elő;

—	a megegyezéses módosítások általános szabályként az ugyanazon részre vonatkozó módosítások visszavonásával járnak.

Megegyezéses módosítás figyelembevételét kizárólag az elnök javasolhatja. A megegyezéses módosítás szavazásra bocsátásához az elnöknek ki kell kérnie a Parlament hozzájárulását oly módon, hogy felteszi a kérdést, hogy van-e kifogás az ilyen szavazás megtartása ellen. Amennyiben kifogás merül fel, a Parlament a leadott szavazatok többségével határoz.

Módosítás 192

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

171. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

171. cikk

Szavazási eljárás

(1) A jelentésekre a következő szavazási eljárás vonatkozik:

(1) Amennyiben ezen eljárási szabályzat másképpen nem rendelkezik, a Parlamentnek benyújtott szövegekre a következő szavazási eljárás vonatkozik:

a)	először a bizottsági jelentésben vizsgált szöveghez kapcsolódó esetleges módosításokról szavaznak,

a)	először – adott esetben – a jogilag kötelező erejű jogi aktusra vonatkozó javaslat esetleges módosításairól szavaznak,

b)	ezután a teljes, esetleg módosított szövegről szavaznak,

b)	ezután – adott esetben – a teljes, esetleg módosított javaslatról szavaznak,

c)	ezután az állásfoglalási indítvány vagy a jogalkotási állásfoglalás-tervezet módosításairól szavaznak,

c)	ezután az állásfoglalási indítvány vagy a jogalkotási állásfoglalás-tervezet esetleges módosításairól szavaznak,

d)	végül az állásfoglalási indítványról vagy jogalkotási állásfoglalás-tervezetről szavaznak (zárószavazás).

d)	végül az állásfoglalási indítványról szavaznak (zárószavazás).

A Parlament a jelentésben szereplő indokolásról nem szavaz.

A Parlament jelentésben szereplő indokolásról nem szavaz.

(2) A második olvasatra a következő eljárás alkalmazandó:

a)	ha a Tanács álláspontjának elutasítására vagy módosítására vonatkozó javaslatot nem terjesztettek elő, az a 76. cikknek megfelelően jóváhagyottnak tekintendő,

b)	a Tanács álláspontjának elutasítására vonatkozó javaslatról bármely módosításról történő szavazást megelőzően szavaznak (lásd 68. cikk (1) bekezdése),

c)	ha a Tanács álláspontjához több módosítást terjesztettek elő, a 174. cikkben megállapított sorrendben szavaznak,

d)	ha a Parlament a Tanács álláspontjának módosításáról szavazást tartott, a teljes szövegről történő további szavazás csak a 68. cikk (2) bekezdésével összhangban tartható meg.

(3) A harmadik olvasatra a 72. cikkben megállapított eljárás alkalmazandó.

(4) Jogalkotási szövegekről és nem jogalkotási állásfoglalási indítványokról történő szavazás esetén először az érdemi részeket érintő szavazást tartják meg, melyet a hivatkozásokkal és a preambulumbekezdésekkel kapcsolatos szavazás követ. A korábbi szavazásoknak ellentmondó módosítások tárgytalanná válnak.

(4) Kötelező erejű jogi aktusokra irányuló javaslatokról és nem jogalkotási állásfoglalási indítványokról történő szavazás esetén először az érdemi részeket érintő szavazást tartják meg, melyet a hivatkozásokkal és a preambulumbekezdésekkel kapcsolatos szavazás követ.

(4a) A módosítás tárgytalanná válik, ha nem egyeztethető össze a szövegről ugyanazon szavazás során hozott korábbi döntésekkel.

(5) A szavazás során kizárólag az előadó kaphat szót , aki röviden kifejtheti bizottsága véleményét a szavazásra bocsátott módosításokról.

(5) A szavazás során kizárólag az előadó vagy az előadó képviseletében a bizottság elnöke kaphat szót . Felszólalásában röviden kifejtheti az illetékes bizottság véleményét a szavazásra bocsátott módosításokról.

Módosítás 193

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

172. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
172. cikk	törölve
Szavazategyenlőség
(1) A 171. cikk (1) bekezdésének b) vagy d) pontja szerinti szavazategyenlőség esetén a teljes szöveget a bizottsághoz utalják vissza. Ugyanez vonatkozik a 3. és a 9. cikk alapján történő szavazásokra, valamint a 199. és a 212. cikk alapján történő zárószavazásokra, azonban az utóbbi két cikk esetén az ügyet az Elnökök Értekezletéhez utalják vissza.
(2) Ha a napirend egészéről (152. cikk) vagy a jegyzőkönyv egészéről (192. cikk) vagy egy, a 176. cikk alapján részenkénti szavazásra bocsátott szövegről történő szavazás eredményeként szavazategyenlőség áll fenn, a szöveg elfogadottnak tekintendő.
(3) Minden más esetben, amikor szavazategyenlőség áll fenn – a minősített többséget igénylő cikkek sérelme nélkül –, a szöveg vagy a javaslat elutasítottnak tekintendő.
A 172. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben szavazategyenlőség áll fenn a 141. cikk (4) bekezdése szerinti, arra vonatkozó ajánlás tervezetéről való szavazás eredményeként, hogy a Parlament ne avatkozzon be valamely, az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban levő eljárásba, e szavazategyenlőség nem jelenti azt, hogy az illetékes bizottság a Parlament beavatkozására vonatkozó ajánlást fogadott volna el. Ilyen esetben úgy kell tekinteni, hogy az illetékes bizottság nem fogadott el ajánlást.

Módosítás 194

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

173. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
173. cikk	törölve
A szavazás alapelvei
(1) Jelentésről az illetékes bizottság ajánlása alapján szavaznak. A bizottság ezzel a feladattal az elnökét és az előadóját bízhatja meg.
(2) A bizottság ajánlást tehet valamennyi, illetve több módosítás együttes szavazásra bocsátására, elfogadására, illetve elutasítására vagy érvénytelenné nyilvánítására.
A bizottság megegyezéses módosításokat is javasolhat.
(3) Ha a bizottság módosítások együttes szavazásra bocsátására tesz ajánlást, először e módosításokat bocsátják együttes szavazásra.
(4) Ha a bizottság megegyezéses módosítást javasol, ez a javaslat a szavazáskor elsőbbséget élvez.
(5) Az olyan módosításokról, amelyekre név szerinti szavazást kértek, egyenként szavaznak.
(6) Együttes szavazás vagy megegyezéses módosítás esetén részenkénti szavazás nem tartható.

Módosítás 195

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

174. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
174. cikk	174. cikk
Módosítások szavazásra bocsátásának sorrendje	Módosítások szavazásra bocsátásának sorrendje
(1) A módosítások elsőbbséget élveznek azzal a szöveggel szemben, amelyhez kapcsolódnak, és azokról a szöveget megelőzően szavaznak.	(1) A módosítások elsőbbséget élveznek azzal a szöveggel szemben, amelyhez kapcsolódnak, és azokról a szöveget megelőzően szavaznak.
(2) Ha egy szöveg ugyanazon részéhez több, egymást kölcsönösen kizáró módosítást terjesztettek elő, az eredeti szövegtől leginkább eltérő módosítás élvez elsőbbséget, és először azt bocsátják szavazásra. Ha a módosítást elfogadják, a többi módosítás elutasítottnak tekintendő. Ha elutasítják, az elsőbbségi sorrendben következő módosítást bocsátják szavazásra, és a fennmaradó módosításokkal is hasonló módon járnak el. Ha az elsőbbség megállapításával kapcsolatban kétely merül fel, az elnök dönt. Ha az összes módosítást elutasították, az eredeti szöveg tekintendő elfogadottnak, kivéve ha az erre kitűzött határidőn belül külön szavazást kértek.	(2) Ha egy szöveg ugyanazon részéhez több, egymást kölcsönösen kizáró módosítást terjesztettek elő, az eredeti szövegtől leginkább eltérő módosítás élvez elsőbbséget, és először azt bocsátják szavazásra. Ha a módosítást elfogadják, a többi módosítás elutasítottnak tekintendő. Ha elutasítják, az elsőbbségi sorrendben következő módosítást bocsátják szavazásra, és a fennmaradó módosításokkal is hasonló módon járnak el. Ha az elsőbbség megállapításával kapcsolatban kétely merül fel, az elnök dönt. Ha az összes módosítást elutasították, az eredeti szöveg tekintendő elfogadottnak, kivéve ha az erre kitűzött határidőn belül külön szavazást kértek.
(3) Az elnök az eredeti szöveget elsőként is szavazásra bocsáthatja, illetve az eredeti szövegtől leginkább eltérő módosítás előtt az eredeti szöveghez közelebb álló módosítást is szavazásra bocsáthat.	(3) Ha azonban az elnök úgy ítéli, hogy ez megkönnyíti a szavazást, az eredeti szöveget elsőként is szavazásra bocsáthatja, illetve az eredeti szövegtől leginkább eltérő módosítás előtt az eredeti szöveghez közelebb álló módosítást is szavazásra bocsáthat.
Ha ezek bármelyike többséget szerez, az ugyanezen szöveghez előterjesztett összes többi módosítás tárgytalan.	Ha ezek bármelyike többséget szerez, a szöveg ugyanezen részéhez előterjesztett összes többi módosítás tárgytalanná válik.
(4) Kivételesen, az elnök javaslatára, a vita lezárását követően előterjesztett módosítások is szavazásra bocsáthatók, feltéve, hogy megegyezéses módosítások, illetve ha technikai probléma merült fel. Az elnök csak a Parlament hozzájárulásával bocsáthat szavazásra ilyen módosításokat.
A 170. cikk (3) bekezdése értelmében a módosítások elfogadhatóságáról az elnök határoz. E bekezdés értelmében a vita lezárását követően előterjesztett, megegyezéses módosítások esetén az elnök azok elfogadhatóságáról egyenként határoz, tekintettel a módosítások megegyezéses jellegére.
Megegyezéses módosítás figyelembevételét kizárólag az elnök javasolhatja. A megegyezéses módosítás szavazásra bocsátásához az elnöknek ki kell kérnie a Parlament hozzájárulását, mégpedig olyan módon, hogy felteszi a kérdést, hogy van-e kifogás az ilyen szavazás megtartása ellen. Ha kifogás merül fel, a Parlament a leadott szavazatok többségével határoz.
	(4a) Amennyiben megegyezéses módosításokat bocsátanak szavazásra, úgy ezek a szavazás során elsőbbséget élveznek.
	(4b) Megegyezéses módosításról részenkénti szavazás nem tartható.
(5) Ha az illetékes bizottság ahhoz a szöveghez, amelyre a jelentés vonatkozik, több módosítást is előterjesztett, azokat az elnök együttesen bocsátja szavazásra, kivéve, ha egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő külön szavazást kért, illetve ha más módosítást is előterjesztettek.	(5) Ha az illetékes bizottság ahhoz a szöveghez, amelyre a jelentés vonatkozik, több módosítást is előterjesztett, azokat az elnök együttesen bocsátja szavazásra, kivéve, ha egyes módosításokról egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő külön vagy részenkénti szavazást kért, illetve ha más , a szóban forgó módosításokkal össze nem egyeztethető módosítást is előterjesztettek.
(6) Az elnök más módosításokat is együttes szavazásra bocsáthat, ha kölcsönösen kiegészítik egymást . Ilyen esetben az elnök az (5) bekezdésben megállapított eljárást alkalmazza. Az ilyen jellegű módosítások megfogalmazói javasolhatnak együttes szavazást, ha módosításaik kölcsönösen kiegészítik egymást.	(6) Az elnök más módosításokat is együttes szavazásra bocsáthat, ha kölcsönösen kiegészítik egymást , kivéve, ha egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő külön vagy részenkénti szavazást kért. A módosítások megfogalmazói is javasolhatnak együttes szavazást, ha módosításaik kölcsönösen kiegészítik egymást.
(7) Az elnök, egy adott módosítás elfogadását, illetve elutasítását követően határozhat több más, hasonló tartalmú, illetve hasonló célú módosítás együttes szavazásra bocsátásáról. Ezt megelőzően az elnök kikérheti a Parlament hozzájárulását.	(7) Az elnök, egy adott módosítás elfogadását, illetve elutasítását követően határozhat több más, hasonló tartalmú, illetve hasonló célú módosítás együttes szavazásra bocsátásáról. Ezt megelőzően az elnök kikérheti a Parlament hozzájárulását.
Az ilyen módosítások az eredeti szöveg különböző részeire vonatkozhatnak.	Az ilyen módosítások az eredeti szöveg különböző részeire vonatkozhatnak.
(8) Ha különböző előterjesztők kettő vagy több azonos módosítást terjesztenek elő, azokat egyetlen módosításként kell szavazásra bocsátani.	(8) Ha különböző előterjesztők kettő vagy több azonos módosítást terjesztenek elő, azokat egyetlen módosításként kell szavazásra bocsátani.
	(8a) Az olyan módosításokról, amelyekre név szerinti szavazást kértek, egyenként szavaznak.

Módosítás 196

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

175. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
175. cikk	175. cikk
Plenáris ülésre benyújtott módosítások bizottsági megvitatása	Plenáris ülésre benyújtott módosítások bizottsági szűrése
Ha egy jelentéshez több mint ötven módosítást és részenkénti vagy külön szavazásra irányuló kérelmet terjesztettek elő parlamenti megfontolásra, az elnök a bizottság elnökével való konzultációt követően felkérheti az illetékes bizottságot, hogy e módosítások vagy kérelmek vizsgálata céljából ülést hívjon össze. Az olyan módosításokat, illetve részenkénti vagy külön szavazásra irányuló kérelmeket, amelyek ebben a szakaszban a bizottság tagjai legalább egytizedének támogató szavazatát nem nyerik el, nem bocsátják szavazásra a plenáris ülésen.	Ha valamely bizottság által előterjesztett szöveghez több mint ötven módosítást vagy részenkénti vagy külön szavazásra irányuló kérelmet terjesztettek elő parlamenti megfontolásra, az elnök a bizottság elnökével való konzultációt követően felkérheti a szóban forgó bizottságot, hogy e módosításokról vagy kérelmekről egyenként tartott szavazás céljából ülést hívjon össze. Az olyan módosításokat, illetve részenkénti vagy külön szavazásra irányuló kérelmeket, amelyek ebben a szakaszban a bizottság tagjai legalább egyharmadának támogató szavazatát nem nyerik el, nem bocsátják szavazásra a plenáris ülésen.

Módosítás 197

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

176. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
176. cikk	176. cikk
Részenkénti szavazás	Részenkénti szavazás
(1) Bármely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő részenkénti szavazást kérhet, ha a szavazásra bocsátandó szöveg több rendelkezést tartalmaz vagy több pontra vonatkozik, illetve több, önálló értelemmel és/vagy normatív értékkel bíró részre osztható.	(1) Bármely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő részenkénti szavazást kérhet, ha a szavazásra bocsátandó szöveg több rendelkezést tartalmaz vagy több pontra vonatkozik, illetve több, önálló értelemmel és/vagy normatív értékkel bíró részre osztható.
(2) Ha az elnök másként nem rendelkezik, a kérelmet a szavazást megelőző este kell benyújtani. A kérelemről az elnök határoz.	(2) Ha az elnök másként nem rendelkezik, a kérelmet legkésőbb a szavazást megelőző este kell benyújtani. A kérelemről az elnök határoz.

Módosítás 198 és 347

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

178. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
178. cikk	178. cikk
Szavazás	Szavazás
(1) A Parlament általában kézfelemeléssel szavaz.	(1) A Parlament általában kézfelemeléssel szavaz.
	Az elnök azonban bármikor határozhat úgy, hogy a szavazást az elektronikus szavazatszámláló rendszer segítségével tartják meg.
	(1a) A szavazást az elnök nyitja meg és zárja le.
	A szavazás elnök általi megnyitását követően a szavazás lezártnak nyilvánításáig az elnökön kívül senki nem szólalhat fel.
	(1b) A szavazásra bocsátott szöveg elfogadásának, illetve elutasításának megállapításához csak a mellette és az ellene leadott szavazatokat veszik figyelembe, kivéve azokat az eseteket, amikor a Szerződések különleges többséget írnak elő.
(2) Ha az elnök úgy határoz, hogy az eredmény kétséges, az elektronikus szavazatszámláló rendszer használatával, illetve ha nem működik, felállással illetve ülve maradással újra szavaznak.	(2) Ha az elnök úgy határoz, hogy a kézfelemeléssel történő szavazás eredménye kétséges, az elektronikus szavazatszámláló rendszer használatával, illetve ha nem működik, felállással illetve ülve maradással újra szavaznak.
	(2a) A szavazás eredményét az elnök állapítja meg és jelenti be.
(3) A szavazás eredményét feljegyzik.	(3) A szavazás eredményét feljegyzik.

Módosítás 199

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

179. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
179. cikk	179. cikk
Zárószavazás	Zárószavazás
Jelentés alapján történő döntéshozatal esetén a Parlament az egyszeri és/vagy zárószavazás során a 180. cikk (2) bekezdésének megfelelően név szerint szavaz. A módosításokról szóló szavazások csak a 180. cikk értelmében benyújtott kérelem esetén zajlanak név szerint.	Jelentés alapján történő döntéshozatal esetén a Parlament az egyszeri és/vagy zárószavazás során a 180. cikk (2) bekezdésének megfelelően név szerint szavaz.
A 179. cikk név szerinti szavazásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a 8. cikk (2) bekezdésében és a 9. cikk (3), (6) és (8) bekezdésében említett jelentésekre a képviselők mentelmi jogára vonatkozó eljárások keretében.	A 179. cikk név szerinti szavazásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a 8. cikk (2) bekezdésében és a 9. cikk (3), (6) és (8) bekezdésében említett jelentésekre a képviselők mentelmi jogára vonatkozó eljárások keretében.

Módosítás 200

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

179a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	179a. cikk
	Szavazategyenlőség
	(1) A 171. cikk (1) bekezdésének b) vagy d) pontja szerinti szavazategyenlőség esetén a teljes szöveget a bizottsághoz utalják vissza. Ez a 3. és 9. cikk alapján történő szavazásokra is alkalmazandó.
	(2) Ha egy, a 176. cikk alapján részenkénti szavazásra bocsátott szövegről történő szavazás eredményeként szavazategyenlőség áll fenn, a szöveg elfogadottnak tekintendő.
	(3) Minden más esetben, amikor szavazategyenlőség áll fenn – a minősített többséget előíró cikkek sérelme nélkül –, a szöveg vagy a javaslat elutasítottnak tekintendő.
	A 179a. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben szavazategyenlőség áll fenn a 141. cikk (4) bekezdése szerinti, arra vonatkozó ajánlástervezetről való szavazás eredményeként, hogy a Parlament ne avatkozzon be valamely, az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban levő eljárásba, e szavazategyenlőség nem jelenti a Parlament beavatkozására vonatkozó ajánlás elfogadását. Ilyen esetben úgy kell tekinteni, hogy az illetékes bizottság nem fogadott el ajánlást.
	Az elnök részt vehet a szavazásban, de döntő szavazata nincs.
	(A két utolsó albekezdést értelmezésként kell beilleszteni.

Módosítás 201

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

180. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
180. cikk	180. cikk
Név szerinti szavazás	Név szerinti szavazás
(1) A 118. cikk (5) bekezdésében, a 119. cikk (5) bekezdésében és a 179. cikkben megállapított eseteken kívül név szerint szavaznak, ha azt bármely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő írásban kéri a szavazást megelőző este, kivéve, ha az elnök más határidőt állapít meg.	(1) Az ezen eljárási szabályzatban megállapított eseteken kívül név szerint szavaznak, ha azt bármely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő írásban kéri legkésőbb a szavazást megelőző este, kivéve, ha az elnök más határidőt állapít meg.
A 180. cikk (1) bekezdésének név szerinti szavazásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a 8. cikk (2) bekezdésében és a 9. cikk (3), (6) és (8) bekezdésében említett jelentésekre a képviselők mentelmi jogára vonatkozó eljárások keretében.	A 180. cikk név szerinti szavazásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a 8. cikk (2) bekezdésében és a 9. cikk (3), (6) és (8) bekezdésében említett jelentésekre a képviselők mentelmi jogára vonatkozó eljárások keretében.
	(1a) Az egyes képviselőcsoportok plenáris ülésenként legfeljebb száz név szerinti szavazásra irányuló kérelmet nyújthatnak be.
(2) A név szerinti szavazás az elektronikus szavazatszámláló rendszer használatával történik. Ha a rendszer műszaki okok miatt nem használható, a szavazás egy, sorsolás útján kiválasztott képviselő nevével kezdve, betűrendben történik . Az elnök utolsóként adja le szavazatát.	(2) A név szerinti szavazás az elektronikus szavazatszámláló rendszer használatával történik.
	Ha a rendszer műszaki okok miatt nem használható, a szavazás egy, sorsolás útján kiválasztott képviselő nevével kezdve, betűrendben történhet . Az elnök utolsóként adja le szavazatát. A szavazás szóban történik, és a következő kifejezések használhatók: „igen”, „nem”, illetve „tartózkodom”.
A szavazás szóban történik, és a következő kifejezések használhatók „igen”, „nem”, illetve „tartózkodom”. Indítvány elfogadásának, illetve elutasításának megállapítására csak a mellette vagy ellene leadott szavazatokat veszik figyelembe. A szavazás eredményét az elnök állapítja meg és jelenti be.
A szavazás eredményét feljegyzik az ülésről készült jegyzőkönyvbe; képviselőcsoportonként, a képviselők nevének betűrendjében, annak feltüntetésével, hogy az egyes képviselők hogyan szavaztak.	(2a) A szavazás eredményét feljegyzik az ülésről készült jegyzőkönyvbe; képviselőcsoportonként, a képviselők nevének betűrendjében, annak feltüntetésével, hogy az egyes képviselők hogyan szavaztak.

Módosítás 202

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

180 a .cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	180a. cikk
	Titkos szavazás
	(1) Kinevezések esetén titkos szavazást kell tartani, a 15. cikk (1) bekezdésének és a 204. cikk (2) bekezdése második albekezdésének sérelme nélkül.
	A leadott szavazatok számának megállapításakor csak a jelöltek nevét tartalmazó szavazólapokat veszik figyelembe.
	(2) Titkos szavazást kell tartani az összes parlamenti képviselő legalább egyötödének kérelmére is. Az ilyen kérelmet a szavazás megkezdése előtt kell benyújtani.
	(3) A titkos szavazásra irányuló kérelem a név szerinti szavazásra irányuló kérelemmel szemben elsőbbséget élvez.
	(4) A titkos szavazás során leadott szavazatot kettő–nyolc, sorsolással kiválasztott képviselő számolja meg, kivéve, ha elektronikus szavazásra kerül sor.
	Az (1) bekezdés szerinti szavazás esetén a jelöltek a szavazatszámlálásban nem vehetnek részt.
	A titkos szavazásban részt vevő képviselők nevét azon ülés jegyzőkönyvébe jegyzik fel, amelyen a titkos szavazást tartották.

Módosítás 203

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

181. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
181. cikk	181. cikk
Elektronikus szavazás	Az elektronikus szavazatszámláló rendszer használata
(1) Az elnök bármikor határozhat úgy, hogy a 178., 180. és 182. cikkben jelölt szavazást az elektronikus szavazatszámláló rendszer segítségével tartják meg.
Ha az elektronikus szavazatszámláló rendszer műszaki okok miatt nem használható, a szavazást a 178. cikk, a 180. cikk (2) bekezdése, illetve a 182. cikk alapján tartják meg.
Az elektronikus szavazatszámláló rendszer használatára vonatkozó műszaki előírásokat az Elnökség határozza meg.	(1) Az elektronikus szavazatszámláló rendszer használatára vonatkozó műszaki előírásokat az Elnökség határozza meg.
(2) Elektronikus szavazás esetén kizárólag a szavazás számszerű eredményét jegyzik fel.	(2) Elektronikus szavazás esetén , amennyiben nem név szerinti szavazásról van szó, kizárólag a szavazás számszerű eredményét jegyzik fel.
Ha azonban a 180. cikk (1) bekezdésével összhangban név szerinti szavazást kértek, a szavazatokat az ülés jegyzőkönyvébe képviselőcsoportonként, a képviselők nevének betűrendjében jegyzik fel.
(3) Ha a jelen levő képviselők többsége kéri, a 180. cikk (2) bekezdésével összhangban név szerinti szavazást tartanak. Az e cikk (1) bekezdésében említett rendszer alkalmazható a többség fennállásának megállapítására.
	(3a) Az elnök bármikor határozhat az elektronikus szavazatszámláló rendszer használatáról valamely érvényességi küszöbérték ellenőrzése érdekében.

Módosítás 204

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

182. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
182. cikk	törölve
Titkos szavazás
(1) Kinevezések esetén titkos szavazást tartanak, a 15. cikk (1) bekezdésének, a 199. cikk (1) bekezdésének, és a 204. cikk (2) bekezdése második albekezdésének sérelme nélkül.
A leadott szavazatok számának megállapításakor csak a jelölt képviselők nevét tartalmazó szavazólapokat veszik figyelembe.
(2) Titkos szavazás tartható a parlamenti képviselők legalább egyötödének kérelmére is. Az ilyen kérelmet a szavazás megkezdése előtt kell benyújtani.
Ha a szavazást megelőzően a parlamenti képviselők legalább egyötöde titkos szavazásra irányuló kérelmet terjeszt elő, úgy a Parlament köteles ilyen szavazással eljárni.
(3) A titkos szavazásra irányuló kérelem a név szerinti szavazásra való kérelemmel szemben elsőbbséget élvez.
(4) A titkos szavazás során leadott szavazatot kettő–nyolc, sorsolással kiválasztott képviselő számolja meg, kivéve, ha elektronikus szavazásra kerül sor.
Az (1) bekezdés szerinti szavazás esetén a jelöltek a szavazatszámlálásban nem vehetnek részt.
A titkos szavazásban részt vevő képviselők nevét azon ülés jegyzőkönyvébe jegyzik fel, amelyen a titkos szavazást tartották.

Módosítás 205

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

182a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	182a. cikk
	A szavazás vitatása
	(1) A szavazás érvényességével kapcsolatos ügyrendi hozzászólásnak csak azt követően van helye, hogy az elnök a szavazást lezártnak nyilvánította.
	(2) A kézfelemeléssel történő szavazás eredményének kihirdetése után bármely képviselő kérheti az eredménynek az elektronikus szavazatszámláló rendszer használatával történő ellenőrzését.
	(3) A kihirdetett eredmény érvényességéről az elnök határoz. Az elnök határozata végleges.

Módosítás 206

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

183. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
183. cikk	183. cikk
A szavazás indokolása	A szavazás indokolása
(1) Az általános vita lezárását követően bármely képviselő a zárószavazáshoz legfeljebb egy perces szóbeli, illetve legfeljebb 200 szavas írásbeli indokolást fűzhet , amelyet felvesznek az ülés szó szerinti jegyzőkönyvébe .	(1) A szavazás lezárását követően a Parlament által tárgyalt napirendi pontról szóló egyszeri szavazáshoz és/vagy zárószavazáshoz bármely képviselő legfeljebb egyperces szóbeli indokolást fűzhet . Minden képviselő plenáris ülésenként három szóbeli indoklást fűzhet a szavazáshoz.
	Bármely képviselő legfeljebb 200 szavas írásbeli indokolást nyújthat be az ilyen szavazáshoz, amely közzétételre kerül a Parlament honlapján a képviselő személyes oldalán.
Bármely képviselőcsoport a szavazáshoz legfeljebb kétperces indokolást fűzhet.	Bármely képviselőcsoport a szavazáshoz legfeljebb kétperces indokolást fűzhet.
A szavazáshoz fűzött első indokolás megkezdése után a szavazás indokolására irányuló további kérelem nem fogadható el.	Az első napirendi pontról tartott szavazáshoz fűzött első indokolás megkezdése után a szavazás indokolására irányuló további kérelem nem fogadható el.
A szavazáshoz fűzött indokolás a Parlament által tárgyalt bármely kérdésről tartandó zárószavazás esetén elfogadható. E cikk alkalmazásában a „zárószavazás” kifejezés nem a szavazás típusára utal, hanem az adott napirendi pontról tartandó utolsó szavazást jelöli.	A szavazáshoz fűzött indokolás a Parlament által tárgyalt bármely napirendi pontról tartandó egyszeri és/vagy zárószavazás esetén elfogadható. E cikk alkalmazásában a „zárószavazás” kifejezés nem a szavazás típusára utal, hanem az adott napirendi pontról tartandó utolsó szavazást jelöli.
(2) Eljárási ügyekre vonatkozó szavazás esetén szavazáshoz fűzött indokolás nem fogadható el.	(2) Titkos szavazás vagy eljárási ügyekre vonatkozó szavazás esetén szavazáshoz fűzött indokolás nem fogadható el.
(3) Ha a 150. cikk alapján jogalkotási aktusra irányuló javaslatot vagy egy jelentést tűztek a Parlament napirendjére, a képviselők az (1) bekezdésnek megfelelően a szavazáshoz írásos indokolást nyújthatnak be.	(3) Ha módosítás vagy vita nélküli napirendi pontot tűztek a Parlament napirendjére, a képviselők az (1) bekezdésnek megfelelően csak írásos indokolást nyújthatnak be a szavazáshoz .
A szavazáshoz fűzött akár szóbeli, akár írásbeli indokolásnak közvetlenül a szavazásra bocsátott szövegre kell vonatkoznia.	A szavazáshoz fűzött akár szóbeli, akár írásbeli indokolásnak közvetlenül a Parlament elé terjesztett napirendi pontra kell vonatkoznia.

Módosítás 207

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

184. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
184. cikk	törölve
A szavazás vitatása
(1) A szavazást az elnök nyitja meg és zárja le.
(2) A szavazás elnök általi megnyitását követően a szavazás lezártnak nyilvánításáig az elnökön kívül senki nem szólalhat fel.
(3) A szavazás érvényességével kapcsolatos ügyrendi hozzászólásnak csak azt követően van helye, hogy az elnök a szavazást lezártnak nyilvánította.
(4) A kézfelemeléssel történő szavazás eredményének kihirdetése után bármely képviselő kérheti az eredménynek az elektronikus szavazatszámláló rendszer használatával történő ellenőrzését.
(5) A kihirdetett eredmény érvényességéről az elnök határoz. A határozat végleges.

Módosítás 208

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

VII cikk – 6. fejezet – cím

Hatályos szöveg	Módosítás
6. FEJEZET	6. FEJEZET
FÉLBESZAKÍTÓ JELLEGŰ ÉS ELJÁRÁSI INDÍTVÁNYOK	ÜGYRENDI JAVASLATOK ÉS ELJÁRÁSI INDÍTVÁNYOK

Módosítás 209

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

185. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

185. cikk

Eljárási indítványok

(1) Eljárási indítvány, azaz:

a)	előzetes kérdés (187. cikk);

a)	előzetes kérdés (187. cikk);

b)	bizottsághoz történő visszautalás (188. cikk);

b)	bizottsághoz történő visszautalás (188. cikk);

c)	vita lezárása (189. cikk);

c)	vita lezárása (189. cikk);

d)	vita és szavazás elnapolása (190. cikk);

d)	vita és szavazás elnapolása (190. cikk);

e)	ülés félbeszakítása vagy berekesztése (191. cikk)

e)	ülés félbeszakítása vagy berekesztése (191. cikk)

iránti kérelem az egyéb felszólalási kérelmekkel szemben elsőbbséget élvez.

Az ilyen indítványok előterjesztésekor az előterjesztőn kívül csak az alábbiak kaphatnak szót: az előterjesztést támogató és egy azt ellenző felszólaló, valamint az illetékes bizottság elnöke vagy előadója.

Az ilyen indítványok előterjesztésekor az előterjesztőn kívül csak az alábbiak kaphatnak szót: egy , az előterjesztést ellenző felszólaló, valamint az illetékes bizottság elnöke vagy előadója.

(2) A felszólalási idő legfeljebb egy perc.

Módosítás 210

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

186. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
186. cikk	184a. cikk
Ügyrendi javaslat	Ügyrendi javaslat
(1) A képviselő felszólalhat azzal a céllal, hogy felhívja az elnök figyelmét a Parlament eljárási szabályzatának megsértésére. A képviselőnek először meg kell jelölnie azt a cikket, amelyre hivatkozik.	(1) A képviselő felszólalhat azzal a céllal, hogy felhívja az elnök figyelmét a Parlament eljárási szabályzatának megsértésére. A képviselőnek először meg kell jelölnie azt a cikket, amelyre hivatkozik.
(2) Az ügyrendi javaslat minden más felszólalási kérelemmel szemben elsőbbséget élvez.	(2) Az ügyrendi javaslat minden más felszólalási kérelemmel vagy eljárási indítvánnyal szemben elsőbbséget élvez
(3) A felszólalási idő legfeljebb egy perc.	(3) A felszólalási idő legfeljebb egy perc.
(4) Az elnök az ügyrendi javaslatról az eljárási szabályzatnak megfelelően haladéktalanul határozatot hoz és döntését a felhívás megtételét követően haladéktalanul bejelenti. Az elnök határozatáról nincs szavazás.	(4) Az elnök az ügyrendi javaslatról az eljárási szabályzatnak megfelelően haladéktalanul határozatot hoz és döntését a felhívás megtételét követően haladéktalanul bejelenti. Az elnök határozatáról nincs szavazás.
(5) Az elnök kivételesen nyilatkozhat úgy, hogy a határozatát az ügyrendi javaslatot követően később, de mindenképp huszonnégy órán belül jelenti be. A határozat elhalasztása nem jár a vita elnapolásával. Az elnök az ügyet az illetékes bizottsághoz utalhatja.	(5) Az elnök kivételesen nyilatkozhat úgy, hogy a határozatát az ügyrendi javaslatot követően később, de mindenképp huszonnégy órán belül jelenti be. A határozat elhalasztása nem jár a vita elnapolásával. Az elnök az ügyet az illetékes bizottsághoz utalhatja.
Az ügyrendi javaslatnak a vizsgált napirendi pontra kell vonatkoznia. Ha egyéb tárgyra vonatkozik, az elnök egy másik, arra alkalmas időpontban adhatja meg a szót az ügyrendi javaslatra, például a szóban forgó napirendi pont lezárása után vagy az ülés felfüggesztése előtt.	Az ügyrendi javaslatnak a vizsgált napirendi pontra kell vonatkoznia. Ha egyéb tárgyra vonatkozik, az elnök egy másik, arra alkalmas időpontban adhatja meg a szót az ügyrendi javaslatra, például a szóban forgó napirendi pont lezárása után vagy az ülés felfüggesztése előtt.
	(A módosított cikk átkerül a 185. cikk elé.)

Módosítás 211

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

187. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
187. cikk	187. cikk
Előzetes kérdés	Előzetes kérdés
(1) Valamely napirendi pont vitájának kezdetén indítványozható a vita elutasítása a napirendi pont elfogadhatatlansága miatt. Az ilyen indítványról azonnal szavaznak.	(1) Valamely napirendi pont vitájának kezdetén egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő indítványozhatja a vita elutasítását a napirendi pont elfogadhatatlansága miatt. Az ilyen indítványról azonnal szavaznak.
Az elfogadhatatlansági indítvány benyújtásának szándékát legalább huszonnégy órával korábban be kell jelenteni az elnöknek, aki erről a Parlamentet haladéktalanul tájékoztatja.	Az elfogadhatatlansági indítvány benyújtásának szándékát legalább huszonnégy órával korábban be kell jelenteni az elnöknek, aki erről a Parlamentet haladéktalanul tájékoztatja.
(2) Ha az indítványt elfogadják, a Parlament haladéktalanul rátér a következő napirendi pontra.	(2) Ha az indítványt elfogadják, a Parlament haladéktalanul rátér a következő napirendi pontra.

Módosítás 212

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

188. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
188. cikk	188. cikk
A bizottsághoz történő visszautalás	A bizottsághoz történő visszautalás
(1) Bármely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérheti a napirend megállapításakor, illetve a vita kezdetét megelőzően a bizottsághoz történő visszautalást.	(1) Bármely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérheti a napirend megállapításakor, illetve a vita kezdetét megelőzően a bizottsághoz történő visszautalást.
A bizottsághoz történő visszautalás indítványának szándékát legalább huszonnégy órával korábban be kell jelenteni az elnöknek, aki erről haladéktalanul tájékoztatja a Parlamentet.	A bizottsághoz történő visszautalás indítványának szándékát legalább huszonnégy órával korábban be kell jelenteni az elnöknek, aki erről haladéktalanul tájékoztatja a Parlamentet.
(2) Bármely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérelmezheti a szavazást megelőzően vagy a szavazás folyamán a bizottsághoz történő visszautalást. Az ilyen indítványról azonnal szavaznak.	(2) Bármely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérelmezheti a szavazást megelőzően vagy a szavazás folyamán a bizottsághoz történő visszautalást. Az ilyen indítványról azonnal szavaznak.
(3) Kérelem ezen eljárási szakaszok mindegyikében csak egyszer nyújtható be.	(3) Kérelem ezen eljárási szakaszok mindegyikében csak egyszer nyújtható be.
(4) A bizottsághoz történő visszautalás a napirendi pont vitájának elhalasztásával jár.	(4) A bizottsághoz történő visszautalás a napirendi pont megvizsgálásának elhalasztásával jár.
(5) A Parlament a bizottság részére határidőt állapíthat meg a következtetéseiről szóló jelentése elkészítésére.	(5) A Parlament a bizottság részére határidőt állapíthat meg a következtetéseiről szóló jelentése elkészítésére.

Módosítás 213

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

190. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
190. cikk	190. cikk
Vita és szavazás elnapolása	Vita vagy szavazás elnapolása
(1) Az egyes napirendi pontok vitájának megkezdésekor bármely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő indítványozhatja a vita egy meghatározott napra és időpontra történő elnapolását. Az ilyen indítványról azonnal szavaznak.	(1) Az egyes napirendi pontok vitájának megkezdésekor bármely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő indítványozhatja a vita egy meghatározott napra és időpontra történő elnapolását. Az ilyen indítványról azonnal szavaznak.
Az elnapolás indítványozásának szándékát legalább huszonnégy órával korábban be kell jelenteni az elnöknek, aki erről a Parlamentet haladéktalanul tájékoztatja.	Az elnapolás indítványozásának szándékát legalább huszonnégy órával korábban be kell jelenteni az elnöknek, aki erről a Parlamentet haladéktalanul tájékoztatja.
(2) Az indítvány elfogadása esetén a Parlament rátér a következő napirendi pontra. Az elnapolt vitát a meghatározott napon és időpontban folytatják.	(2) Az indítvány elfogadása esetén a Parlament rátér a következő napirendi pontra. Az elnapolt vitát a meghatározott napon és időpontban folytatják.
(3) Ha az indítványt elutasítják, azt ugyanazon ülés során nem lehet újra előterjeszteni.	(3) Ha az indítványt elutasítják, azt ugyanazon ülés során nem lehet újra előterjeszteni.
(4) A szavazást megelőzően vagy a szavazás során bármely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő indítványozhatja a szavazás elnapolását. Az ilyen indítványról azonnal szavaznak.	(4) A szavazást megelőzően vagy a szavazás során bármely képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő indítványozhatja a szavazás elnapolását. Az ilyen indítványról azonnal szavaznak.
A Parlamentnek a vita későbbi ülésre történő elnapolására vonatkozó határozata meghatározza azt az ülést, amelynek napirendjére tűzik a vitát, adottnak tekintve, hogy az említett ülés napirendjét a 149. és 152. cikk szerint állítják össze.

Módosítás 214

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

191. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
191. cikk	191. cikk
Az ülés félbeszakítása vagy berekesztése	Az ülés félbeszakítása vagy berekesztése
Az elnök javaslatára, illetve egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérelmére a Parlament az ülést egy vita vagy szavazás során határozatával félbeszakíthatja vagy berekesztheti. Az ilyen javaslatról vagy kérelemről haladéktalanul szavaznak.	Az elnök javaslatára, illetve egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő kérelmére a Parlament az ülést egy vita vagy szavazás során határozatával félbeszakíthatja vagy berekesztheti. Az ilyen javaslatról vagy kérelemről haladéktalanul szavaznak.
Az ülés félbeszakítására vagy berekesztésére irányuló kérelem előterjesztése esetén az e kérelemről való szavazásra irányuló eljárást haladéktalanul meg kell kezdeni. A plenáris szavazások bejelentésének szokásos módját kell alkalmazni, és a jelenlegi gyakorlattal összhangban megfelelő időt kell hagyni a képviselőknek arra, hogy az ülésterembe eljussanak.	Az ülés félbeszakítására vagy berekesztésére irányuló kérelem előterjesztése esetén az e kérelemről való szavazásra irányuló eljárást haladéktalanul meg kell kezdeni. A plenáris szavazások bejelentésének szokásos módját kell alkalmazni, és a jelenlegi gyakorlattal összhangban megfelelő időt kell hagyni a képviselőknek arra, hogy az ülésterembe eljussanak.
A 152. cikk (2) bekezdése második albekezdésének analógiájára, a kérelem elutasítása esetén hasonló kérelem ugyanazon a napon újból nem terjeszthető elő. A 22. cikk (1) bekezdése értelmezésének megfelelően az elnök jogosult arra, hogy elutasítsa az e cikk alapján aránytalanul nagy számban előterjesztett kérelmeket.	A 149a. cikk (2) bekezdése második albekezdésének analógiájára, a kérelem elutasítása esetén hasonló kérelem ugyanazon a napon újból nem terjeszthető elő. A 164a. cikknek megfelelően az elnök jogosult arra, hogy elutasítsa az e cikk alapján aránytalanul nagy számban előterjesztett kérelmeket.

Módosítás 215

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

192. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
192. cikk	192. cikk
Jegyzőkönyv	Jegyzőkönyv
(1) Az ülésekről készült, a Parlament ügymenetének és határozatainak részleteit és a felszólalók nevét tartalmazó jegyzőkönyvet legalább fél órával a következő délutáni ülés megkezdése előtt kiosztják .	(1) Az ülésekről készült, az ügymenet részleteit, a felszólalók nevét és a Parlament határozatait – ideértve bármely módosításról tartott bármilyen szavazás eredményét – tartalmazó jegyzőkönyvet legalább fél órával a következő délutáni ülés megkezdése előtt rendelkezésre bocsátják .
A jogalkotási eljárások keretében e rendelkezés értelmében a Parlament által elfogadott valamennyi módosítás határozatnak minősül, még akkor is, ha a Bizottság vonatkozó javaslatát vagy a Tanács álláspontját végül a 60. cikk (1) bekezdésének, illetve a 68. cikk (3) bekezdésének megfelelően elutasítják.
	(1a) A Parlament vitáinak és határozatainak alapját képező dokumentumok listáját a jegyzőkönyvben közzéteszik.
(2) Az ülések délutáni időszakának megkezdésekor az elnök a korábbi ülés jegyzőkönyvét jóváhagyás végett a Parlament elé terjeszti.	(2) Az ülések délutáni időszakának megkezdésekor az elnök a korábbi ülés jegyzőkönyvét jóváhagyás végett a Parlament elé terjeszti.
(3) Ha a jegyzőkönyvvel kapcsolatban kifogás merül fel, a Parlament szükség esetén határoz a kért változtatások figyelembevételéről. A témával kapcsolatban egy-egy képviselő legfeljebb egy percre kaphat szót.	(3) Ha a jegyzőkönyvvel kapcsolatban kifogás merül fel, a Parlament szükség esetén határoz a kért változtatások figyelembevételéről. A témával kapcsolatban egy-egy képviselő legfeljebb egy percre kaphat szót.
(4) A jegyzőkönyvet az elnök és a főtitkár írja alá, és a Parlament irattárában őrzik. A jegyzőkönyvet az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszik.	(4) A jegyzőkönyvet az elnök és a főtitkár írja alá, és a Parlament irattárában őrzik. A jegyzőkönyvet az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszik.

Módosítás 216

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

194. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
194. cikk	194. cikk
Szó szerinti jegyzőkönyv	Szó szerinti jegyzőkönyv
(1) Az ülésekről többnyelvű dokumentum formájában szó szerinti jegyzőkönyvet készítenek, amelyben minden szóbeli hozzájárulás az eredeti nyelvén szerepel.	(1) Az ülésekről többnyelvű dokumentum formájában szó szerinti jegyzőkönyvet készítenek, amelyben minden szóbeli hozzájárulás az eredeti hivatalos nyelvén szerepel.
	(1a) Egyéb fegyelmezési jogkörének sérelme nélkül az elnök a szó szerinti jegyzőkönyvből töröltetheti azon képviselő felszólalását, akinek nem adta meg a szót, vagy aki a felszólalásra engedélyezett idő lejárta után tovább beszél.
(2) A felszólalók öt munkanapon belül javításokat tehetnek szóbeli hozzájárulásuk gépelt szövegében. A javításokat e határidőn belül el kell küldeni a titkárságra.	(2) A felszólalók öt munkanapon belül javításokat tehetnek szóbeli hozzájárulásuk gépelt szövegében. A javításokat e határidőn belül el kell küldeni a titkárságra.
(3) A többnyelvű szó szerinti jegyzőkönyvet az Európai Unió Hivatalos Lapjának mellékleteként teszik közzé és a Parlament irattárában őrzik.	(3) A többnyelvű szó szerinti jegyzőkönyvet az Európai Unió Hivatalos Lapjának mellékleteként teszik közzé és a Parlament irattárában őrzik.
(4) A szó szerinti jegyzőkönyv kivonatát képviselői kérésre bármely hivatalos nyelvre le kell fordítani. Szükség esetén a fordítást rövid időn belül el kell készíteni.	(4) A szó szerinti jegyzőkönyv kivonatát képviselői kérésre bármely hivatalos nyelvre le kell fordítani. Szükség esetén a fordítást rövid időn belül el kell készíteni.

Módosítás 217

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

195. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
195. cikk	195. cikk
Hang- és képfelvétel az ülésekről	Hang- és képfelvétel az ülésekről
(1) A Parlament üléseit az ülés eredeti nyelvein, illetve az összes aktív tolmácsfülkéből származó többnyelvű hanganyagot élő adásban kell közvetíteni a Parlament honlapján.	(1) A Parlament üléseit az ülés eredeti nyelvein, illetve az összes aktív tolmácsfülkéből származó többnyelvű hanganyagot élő adásban kell közvetíteni a Parlament honlapján.
(2) Az egyes ülések után haladéktalanul összeállítják és a Parlament honlapján hozzáférhetővé teszik az ülésről készített, tartalomjegyzékkel ellátott, eredeti nyelvű hang- és képfelvételeket, valamint az összes aktív tolmácsfülkéből származó többnyelvű hanganyagokat az aktuális , illetve az azt követő parlamenti ciklus teljes időtartama alatt, ezt követően pedig a Parlament irattárában őrzik őket. Ezeket a hang- és képfelvételeket össze kell kapcsolni az ülésről készített, többnyelvű, szó szerinti jegyzőkönyvvel, amint az rendelkezésre áll.	(2) Az egyes ülések után haladéktalanul összeállítják és a Parlament honlapján hozzáférhetővé teszik az ülésről készített, tartalomjegyzékkel ellátott, eredeti nyelvű hang- és képfelvételeket, valamint az összes aktív tolmácsfülkéből származó többnyelvű hanganyagokat a parlamenti ciklus hátralévő időtartama , illetve az azt követő parlamenti ciklus teljes időtartama alatt, ezt követően pedig a Parlament irattárában őrzik őket. Ezeket a hang- és képfelvételeket össze kell kapcsolni az ülésről készített, többnyelvű, szó szerinti jegyzőkönyvvel, amint az rendelkezésre áll.

Módosítás 218

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

VIII cím – 1. fejezet – cím

Hatályos szöveg	Módosítás
BIZOTTSÁGOK – LÉTREHOZÁS ÉS HATÁSKÖR	BIZOTTSÁGOK

Módosítás 219

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

196. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
196. cikk	196. cikk
Állandó bizottságok létrehozása	Állandó bizottságok létrehozása
Az Elnökök Értekezletének javaslatára a Parlament állandó bizottságokat hoz létre , amelyek hatáskörét az eljárási szabályzat mellékletében (22) határozzák meg. A bizottságok tagjait a Parlament újraválasztását követő első ülésen, majd azt követően két és fél év elteltével választják meg .	Az Elnökök Értekezletének javaslatára a Parlament állandó bizottságokat hoz létre . Ezek feladatait az eljárási szabályzat mellékletében (22) határozzák meg, amelyet a leadott szavazatok többségével fogadnak el . A bizottságok tagjait a Parlament újraválasztását követő első ülésen, majd azt követően két és fél év elteltével jelölik ki .
Az állandó bizottságok hatásköre a bizottság felállításának időpontjától eltérő időpontban is meghatározható .	Az állandó bizottságok feladatai a bizottság felállításának időpontjától eltérő időpontban is meghatározhatók .

Módosítás 220

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

197. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
197.cikk	197.cikk
Különbizottságok létrehozása	Különbizottságok
Az Elnökök Értekezletének javaslatára a Parlament bármikor felállíthat különbizottságokat, amelyek hatáskörét, összetételét és megbízatásának idejét a bizottságot létrehozó határozat meghozatalával egyidejűleg határozzák meg; a különbizottságok megbízatása nem haladhatja meg a tizenkét hónapot, kivéve, ha a Parlament a megbízatást lejártakor meghosszabbítja.	(1) Az Elnökök Értekezletének javaslatára a Parlament bármikor felállíthat különbizottságokat, amelyek feladatait, létszámát és megbízatásának idejét a bizottságot létrehozó határozat meghozatalával egyidejűleg határozzák meg.
Mivel a különbizottságok hatáskörét, összetételét és megbízatásának idejét a bizottság létrehozásával egyidejűleg határozzák meg, a Parlament a hatáskör megváltoztatásáról – sem kibővítéséről, sem szűkítéséről – később nem határozhat.
	(1a) A különbizottságok megbízatása nem haladhatja meg a tizenkét hónapot, kivéve, ha a Parlament a megbízatást lejártakor meghosszabbítja. Amennyiben a különbizottságot létrehozó parlamenti határozat másképp nem rendelkezik, megbízatásának ideje az alakuló ülés időpontjában veszi kezdetét.
	(1b) A különbizottságok nem jogosultak véleményt nyilvánítani más bizottságok részére.

Módosítás 221 és 307

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

198. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

198. cikk

Vizsgálóbizottságok

(1) A Parlament a képviselők egynegyedének kérelmére vizsgálóbizottságot állíthat fel az uniós jog állítólagos megsértése vagy az Európai Közösségek szervei, illetve intézményei, a tagállamok közigazgatási szervei vagy az uniós jog által annak alkalmazására felhatalmazott személyek által az uniós jog alkalmazása során elkövetett állítólagos hivatali visszásságok kivizsgálása céljából .

(1) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 226. cikkének és az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlását szabályozó részletes rendelkezésekről szóló, 1995. április 19-i 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozat 2. cikkének megfelelően a Parlament az összes képviselő egynegyedének kérelmére vizsgálóbizottságot állíthat fel az olyan állítólagos jogsértések vagy hivatali visszásságok kivizsgálása céljából , amelyek feltételezhetően az Európai Unió szervei, illetve intézményei, a tagállamok közigazgatási szervei vagy az uniós jog által annak alkalmazására felhatalmazott személyek által az uniós jog végrehajtása során elkövetett cselekmények .

A vizsgálóbizottság felállításáról szóló határozatot egy hónapon belül közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A Parlament ezenkívül megtesz minden szükséges intézkedést, hogy e határozat minél szélesebb körben ismertté váljon.

Sem a vizsgálatnak az összes parlamenti képviselő egynegyede által meghatározott tárgya, sem a (10) bekezdésben megállapított időtartam nem módosítható.

(1a) A vizsgálóbizottság felállításáról szóló határozatot a határozat meghozatalát követő egy hónapon belül közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(2) A vizsgálóbizottság működését e szabályzat bizottságokra vonatkozó rendelkezései szabályozzák, kivéve, ha e cikk, illetve az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak az e szabályzathoz mellékletként csatolt (23) , az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlását szabályozó részletes rendelkezésekről szóló, 1995. április 19-i határozata kifejezetten másképp rendelkezik.

(2) A vizsgálóbizottság működését a bizottságokra vonatkozó cikkek szabályozzák, kivéve, ha e cikk, illetve a 95/167/EK, Euratom, ESZAK határozat kifejezetten másképp rendelkezik.

(3) A vizsgálóbizottság felállítására irányuló kérelemben pontosan meg kell határozni a vizsgálat tárgyát, és a kérelmet részletesen indokolni kell. A Parlament az Elnökök Értekezlete javaslatára határoz a bizottság felállításáról és adott esetben – a 199. cikk rendelkezéseinek megfelelően – a bizottság összetételéről .

(4) A vizsgálóbizottság munkáját jelentéssel zárja le, amelyet legfeljebb tizenkét hónapon belül kell benyújtania. A Parlament ezen időtartamot két alkalommal három hónappal meghosszabbíthatja.

A vizsgálóbizottságban csak a rendes tagok, illetve távollétükben az állandó póttagok szavazhatnak.

(4a) A vizsgálóbizottságok nem jogosultak véleményt nyilvánítani más bizottságok részére.

(4b) A vizsgálóbizottságban az eljárás bármely szakaszában csak a rendes tagok, illetve távollétükben az állandó póttagok szavazhatnak.

(5) A vizsgálóbizottság elnököt és két alelnököt választ, és egy vagy több előadót nevez ki. A bizottság tagjaira meghatározott hatásköröket ruházhat át, illetve megbízásokat, különleges feladatokat adhat; a tagok ezekről a későbbiekben a bizottságnak részletes jelentést tesznek.

(5) A vizsgálóbizottság elnököt és alelnököket választ, és egy vagy több előadót nevez ki. A bizottság tagjaira meghatározott hatásköröket ruházhat át, illetve megbízásokat, különleges feladatokat adhat; a tagok ezekről a későbbiekben a bizottságnak részletes jelentést tesznek.

Az ülések közötti időszakban sürgős esetekben, illetve szükség esetén a bizottság hatásköreit a bizottság elnöksége gyakorolja , a következő ülésen történő megerősítés feltételével.

(5a) Az ülések közötti időszakban sürgős esetekben, illetve szükség esetén a bizottság hatásköreit a bizottság koordinátorai gyakorolják , a következő ülésen történő megerősítés feltételével.

(6) Ha a vizsgálóbizottság úgy ítéli meg, hogy valamely jogát megsértették, javaslatot tesz, hogy az elnök tegye meg a megfelelő intézkedéseket.

(7) A vizsgálóbizottság kapcsolatba léphet a (2) bekezdésben említett határozat 3. cikkében szereplő intézményekkel vagy személyekkel meghallgatás tartása, illetve dokumentumok beszerzése céljából.

Az uniós intézmények és szervek képviselőinek és tisztviselőinek utazási és szállásköltségeit ezen intézmények és szervek viselik. A vizsgálóbizottság előtt megjelenő más személyek utazási és szállásköltségeit az Európai Parlament a szakértők meghallgatására vonatkozó szabályoknak megfelelően téríti meg.

A vizsgálóbizottság előtt tanúvallomás céljából megjelenő személyt ugyanolyan jogok illetik meg, mint amelyek a származási országa bírósága előtt való tanúskodás esetén megilletnék. E jogairól a bizottság előtti nyilatkozattétel előtt tájékoztatni kell.

A nyelvhasználatot tekintve a vizsgálóbizottság a 158. cikk rendelkezéseit alkalmazza. A bizottság elnöksége azonban

(7) A nyelvhasználatot tekintve a vizsgálóbizottság a 158. cikk rendelkezéseit alkalmazza. A bizottság elnöksége azonban

—	ha titoktartási okokból szükségesnek ítéli, a tolmácsolást a tanácskozásban részt vevő személyek hivatalos nyelveire korlátozhatja,

—	ha titoktartási okokból szükségesnek ítéli, a tolmácsolást a tanácskozásban részt vevő személyek hivatalos nyelveire korlátozhatja,

—	oly módon határozhat a kézhez kapott dokumentumok fordításával kapcsolatban, amely biztosítja, hogy a bizottság hatékonyan és gyorsan végezhesse a feladatát és az ügy szükséges titkosságát és bizalmasságát tiszteletben tartsák.

—	oly módon határozhat a kézhez kapott dokumentumok fordításával kapcsolatban, amely biztosítja, hogy a bizottság hatékonyan és gyorsan végezhesse a feladatát és az ügy szükséges titkosságát és bizalmasságát tiszteletben tartsák.

(8) A vizsgálóbizottság elnöke az elnökséggel együtt gondoskodik arról, hogy a tárgyalások titkosságát és bizalmasságát tiszteletben tartsák, és erről a tagokat is megfelelően tájékoztatja.

A bizottság elnöke szintén kifejezetten utal a fent említett határozat 2. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseire. Az eljárási szabályzat VII. mellékletének A. része alkalmazandó.

(9) A továbbított titkos, illetve bizalmas iratokat olyan technikai intézkedések segítségével vizsgálják meg, amelyek biztosítják, hogy kizárólag az ügyben illetékes tagok férhessenek hozzá. Az érintett tagok ünnepélyes fogadalmat tesznek, hogy e cikknek megfelelően nem teszik más személyeknek lehetővé, hogy titkos, illetve bizalmas információhoz jussanak, és az ilyen jellegű információt kizárólag a vizsgálóbizottságnak benyújtandó jelentés elkészítéséhez használják fel. Az üléseket olyan helyiségekben tartják, amelyek kialakítása nem teszi lehetővé, hogy illetéktelen személyek az eljárást lehallgassák.

(9a) Amennyiben egy tagállami szerv vagy hatóság felelős lehet az uniós jog végrehajtása során felmerült állítólagos jogsértésekért vagy hivatali visszásságokért, a vizsgálóbizottság felkérheti az adott tagállam parlamentjét a vizsgálatban való együttműködésre.

(10) A vizsgálóbizottság , munkája befejezését követően annak eredményéről a Parlamentnek jelentést nyújt be, amely adott esetben az 56. cikkben megállapított feltételeknek megfelelően kisebbségi véleményeket is tartalmaz. A jelentést közzéteszik.

(10) A vizsgálóbizottság munkáját egy, a Parlament számára a munka eredményeiről készített jelentéssel zárja le, amelyet legkésőbb az alakuló ülését követő tizenkét hónapon belül be kell nyújtania . A Parlament ezen időtartamot két alkalommal három hónappal meghosszabbíthatja. Adott esetben a jelentés az 56. cikkben megállapított feltételeknek megfelelően kisebbségi véleményeket tartalmazhat. A jelentést közzéteszik.

A vizsgálóbizottság kérelmére a Parlament a jelentést a benyújtást követő ülésen megvitatja.

A bizottság az Európai Unió vagy a tagállamok intézményeinek, illetve szerveinek szóló ajánlástervezetet is benyújthat a Parlamentnek.

(10a) A bizottság az Európai Unió vagy a tagállamok intézményeinek, illetve szerveinek szóló ajánlástervezetet is benyújthat a Parlamentnek.

(11) Az elnök a VI. melléklet szerint illetékes bizottságot utasítja, hogy kísérje figyelemmel a vizsgálóbizottság munkájának eredményeképpen tett intézkedéseket, és adott esetben készítsen jelentést róluk. Ezenkívül megtesz minden szükséges lépést, amely biztosítja a vizsgálat eredményeként hozott döntések gyakorlati megvalósulását.

A 199. cikk (2) bekezdésével összhangban módosítás kizárólag az Elnökök Értekezletének a vizsgálóbizottság összetételét érintő javaslatához ((3) bekezdés) fűzhető.

Sem a vizsgálatnak a Parlament képviselőinek egynegyede által meghatározott tárgya ((3) bekezdés), sem a (4) bekezdésben megállapított időtartam nem módosítható.

(Az (1) bekezdés második albekezdése értelmezésként kerül beillesztésre.)

Módosítás 222

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

199. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

199. cikk

Bizottságok összetétele

(1) A bizottságok és a vizsgálóbizottságok tagjait a képviselőcsoportok és a független képviselők jelöléseinek benyújtását követően választják meg . Az Elnökök Értekezlete a Parlamentnek javaslatokat nyújt be . A bizottságok összetétele – amennyire lehetséges – tükrözi a Parlament összetételét.

(1) A bizottságok , a különbizottságok és a vizsgálóbizottságok tagjait a képviselőcsoportok és a független képviselők nevezik ki .

Az Elnökök Értekezlete határidőt állapít meg, amelyen belül a képviselőcsoportok és a független képviselők közlik az elnökkel a kinevezéseket, aki ezeket kihirdeti a Parlamentben .

Ha egy képviselő képviselőcsoportot vált, a két és fél éves megbízatása fennmaradó részére megtartja a parlamenti bizottságokban elfoglalt helyét. Ha azonban egy képviselő másik képviselőcsoportba való átülése sérti a politikai nézetek arányos képviseletét a bizottságban, az Elnökök Értekezlete az (1) bekezdés második mondatában megállapított eljárással összhangban új javaslatot nyújt be a bizottság összetételére vonatkozóan, melynek során köteles biztosítani az érintett képviselő egyéni jogait.

A bizottsági helyek képviselőcsoportok közötti elosztásának arányossága nem térhet el a legközelebbi megfelelő egész számtól. Ha egy képviselőcsoport úgy határoz, hogy nem tölti be egy bizottságban a neki járó helyeket, a szóban forgó helyek üresen maradnak, és a bizottság létszámát a megfelelő számmal csökkenteni kell. A képviselőcsoportok közötti helycserék nem megengedhetők.

(1a) A bizottságok összetétele – amennyire lehetséges – tükrözi a Parlament összetételét. A bizottsági helyek képviselőcsoportok közötti elosztásának aránya az arányos számítás eredményénél nagyobb vagy annál kisebb legközelebbi egész szám.

Amennyiben a képviselőcsoportok közt nem születik megállapodás arányos súlyukat illetően egy vagy több meghatározott bizottságban, az elnökök értekezlete hozza meg a döntést.

(1b) Ha egy képviselőcsoport úgy határoz, hogy nem tölti be egy bizottságban a neki járó helyeket, vagy elmulasztja a tagok kinevezését az Elnökök Értekezlete által megszabott határidőn belül, a szóban forgó helyek üresen maradnak. A képviselőcsoportok közötti helycserék nem megengedhetők.

(1c) Ha egy képviselő másik képviselőcsoportba való átülése sérti a bizottsági helyek (1a) bekezdésben meghatározott arányos eloszlását, és a képviselőcsoportok között nem születik olyan megállapodás, amely biztosítja az említett bekezdésben meghatározott elveknek való megfelelést, az Elnökök Értekezlete hozza meg a szükséges döntéseket.

(1d) A képviselőcsoportok és független képviselők által eldöntött kinevezések minden módosításáról tájékoztatják az elnököt, aki legkésőbb a következő ülés kezdetén bejelenti azokat a Parlamentben. Ezek a döntések a bejelentés napján lépnek hatályba.

(1e) A képviselőcsoportok és a független képviselők az egyes bizottságokba legfeljebb annyi póttagot jelölhetnek, amennyi rendes tag kinevezésére jogosultak a bizottságban. Az elnököt erről tájékoztatni kell. A póttagok jogosultak részt venni és felszólalni a bizottsági üléseken, valamint a rendes tag távollétében szavazati joggal rendelkeznek.

(1f) A rendes tag távollétében és ha állandó póttagokat nem jelöltek, illetve az állandó póttagok távollétében, a rendes tag gondoskodhat arról, hogy őt a képviselőcsoport egy másik tagja, illetve függetlenes esetében egy másik független képviselő képviselje, aki szavazásra is jogosult. Ezt a szavazás megkezdése előtt a bizottság elnökével közölni kell.

Az (1f) bekezdés utolsó mondatában megállapított előzetes bejelentést a vita lezárását, vagy azon napirendi pontról, illetve pontokról történő szavazás megkezdését megelőzően kell megtenni, amelyek tekintetében a rendes tagot helyettesíteni kell.

(2) Az Elnökök Értekezlete javaslatához kizárólag olyan módosítás fogadható el, amelyet legalább negyven képviselő nyújtott be. A Parlament az ilyen módosításokról titkosan szavaz.

(3) A képviselők az Elnökök Értekezlete javaslata alapján, a (2) bekezdés szerinti esetleges módosításnak megfelelően tekintendők megválasztottnak.

(4) Ha egy képviselőcsoport elmulasztja a vizsgálóbizottságba az (1) bekezdés szerint történő jelölések benyújtását az Elnökök Értekezlete által kitűzött határidőn belül, az Elnökök Értekezlete csak a határidőn belül közölt jelöléseket nyújtja be a Parlamentnek.

(5) Az Elnökök Értekezlete ideiglenesen, a jelölendő személyek beleegyezésével és az (1) bekezdés figyelembevételével határozhat a bizottságban megüresedett helyek betöltéséről.

(6) Minden ilyen változtatás megerősítés céljából a következő ülésen a Parlament elé kerül.

E cikknek megfelelően:

—	egy bizottság rendes vagy póttagjainak helyzete kizárólag az adott képviselőcsoportbeli tagságuktól függ;

—	ha a képviselőcsoport rendes tagjainak száma egy bizottságban megváltozik, az azon bizottságba jelölhető állandó póttagok legmagasabb száma is ennek megfelelően változik;

—	ha egy képviselő képviselőcsoportot vált, eredeti képviselőcsoportbeli tagságából eredő rendes vagy póttagságát nem tarthatja meg;

—	a bizottság tagja semmilyen körülmények között sem helyettesítheti póttagként más képviselőcsoporthoz tartozó tagtársát.

(A cikk két utolsó albekezdését értelmezésként kell beilleszteni.)

Módosítás 223

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

200. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

200. cikk

törölve

Póttagok

(1) A képviselőcsoportok és a független képviselők az egyes bizottságokba az őket képviselő rendes tagok számával azonos számú állandó póttagot jelölhetnek. Az elnököt erről tájékoztatják. Az állandó póttagok jogosultak részt venni és felszólalni a bizottsági üléseken, illetve a rendes tag távollétében szavazati joggal rendelkeznek.

A bizottság rendes tagja helyének megüresedése esetén az állandó tagnak a 199. cikk (5) bekezdésével összhangban történő átmeneti helyettesítéséig vagy ilyen átmeneti helyettesítés hiányában az új állandó tag jelöléséig helyette ideiglenesen a vele azonos képviselőcsoportba tartozó állandó póttag szavazhat. E jogosultság a Parlamentnek a bizottságok számbeli összetételéről szóló határozatán alapul, és annak biztosítására szolgál, hogy a szavazáson az érintett képviselőcsoportok ugyanannyi tagja vehessen részt, mint a hely megüresedése előtt.

(2) Ezenfelül, a rendes tag távollétében és ha állandó póttagokat nem jelöltek, illetve az állandó póttagok távollétében, a bizottság rendes tagja gondoskodhat arról, hogy őt a képviselőcsoport egy másik tagja képviselje, aki szavazásra is jogosult. A póttag nevét a szavazás megkezdése előtt a bizottság elnökével közölni kell.

A (2) bekezdés a független képviselőkre is értelemszerűen alkalmazandó.

A (2) bekezdés utolsó mondatában megállapított előzetes bejelentést a vita lezárását, vagy azon napirendi pontról, illetve pontokról történő szavazás megkezdését megelőzően kell megtenni, amelyek tekintetében a rendes tagot helyettesíteni kell.

* * *

E cikk rendelkezései két, e szöveg által egyértelműen meghatározott elvet fogalmaznak meg:

—	a képviselőcsoportnak nem lehet több állandó póttagja egy adott bizottságban, mint ahány rendes tagja van;

—	kizárólag képviselőcsoportok jogosultak állandó póttagok jelölésére, azzal az egy feltétellel, hogy erről az elnököt értesítik.

Következésképpen:

—	az állandó póttagok helyzete kizárólag az adott képviselőcsoportbeli tagságuktól függ;

—	ha a képviselőcsoport rendes tagjainak száma egy bizottságban megváltozik, az azon bizottságba jelölhető állandó póttagok legmagasabb száma is ennek megfelelően változik;

—	ha egy képviselő képviselőcsoportot vált, eredeti képviselőcsoportbeli tagságából eredő állandó póttagságát nem tarthatja meg;

—	a bizottság tagja semmilyen körülmények között sem helyettesítheti póttagként más képviselőcsoporthoz tartozó tagtársát.

Módosítás 224

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

201. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
201. cikk	201. cikk
A bizottságok feladatai	A bizottságok feladatai
(1) Az állandó bizottságok a Parlament által – vagy az ülésszak megszakításának tartama alatt az elnök által az Elnökök Értekezlete nevében – hozzájuk utalt kérdéseket vizsgálják meg. Az ideiglenes bizottságok és a vizsgálóbizottságok feladatkörét felállításukkor határozzák meg; nem jogosultak véleményt nyilvánítani más bizottságok részére.	(1) Az állandó bizottságok a Parlament által – vagy az ülésszak megszakításának tartama alatt az elnök által az Elnökök Értekezlete nevében – hozzájuk utalt kérdéseket vizsgálják meg.
(Lásd a 197. cikk értelmezését.)
(2) Ha egy állandó bizottság egy kérdés vizsgálatára vonatkozóan megállapítja illetékessége hiányát, illetve kettő vagy több állandó bizottság illetékességének összeütközése esetén az illetékesség kérdését a bizottsághoz való utalás parlamenti bejelentését követő négy munkahéten belül az Elnökök Értekezletéhez utalják.
Az Elnökök Értekezlete a Bizottsági Elnökök Értekezlete javaslatára, vagy ilyen javaslat hiányában saját elnöke javaslatára hat héten belül hoz határozatot. Ha az Elnökök Értekezlete ezen időszakon belül nem hozza meg döntését, az ajánlás elfogadottnak tekintendő.
A bizottsági elnökök megállapodást köthetnek más bizottságok elnökeivel egy napirendi pontnak egy adott bizottsághoz való utalásáról, szükség esetén az 54. cikk szerinti társbizottsági eljárásban történő engedélyezéstől függően.
(3) Ha kettő vagy több állandó bizottság illetékes a kérdés vizsgálatára, ezek egyikét illetékes bizottságnak, a többit pedig véleménynyilvánításra felkért bizottságnak nyilvánítják.	(3) Ha kettő vagy több állandó bizottság illetékes a kérdés vizsgálatára, ezek egyikét illetékes bizottságnak, a többit pedig véleménynyilvánításra felkért bizottságnak nyilvánítják.
Egy kérdést egyidejűleg azonban nem lehet háromnál több bizottsághoz utalni, kivéve, ha alapos okból az (1) bekezdésben megállapított feltételek alapján az e szabálytól való eltérés mellett döntenek.	Egy kérdést egyidejűleg azonban nem lehet háromnál több bizottsághoz utalni, kivéve, ha az (1) bekezdésben megállapított feltételek alapján az e szabálytól való eltérés mellett döntenek.
(4) Kettő vagy több bizottság vagy albizottság közösen megvitathat illetékességi körükbe tartozó ügyeket, azonban határozatot nem hozhatnak.	(4) Kettő vagy több bizottság vagy albizottság közösen megvitathat illetékességi körükbe tartozó ügyeket, azonban közös határozatot nem hozhatnak , kivéve, ha az 55. cikk alkalmazandó .
(5) A bizottságok az Elnökség hozzájárulásával egy vagy több tagjuknak tanulmánykészítési vagy tényfeltáró megbízatást adhatnak.	(5) A bizottságok a Parlament illetékes szerveinek hozzájárulásával egy vagy több tagjuknak tanulmánykészítési vagy tényfeltáró megbízatást adhatnak.

Módosítás 225

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

201 a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	201a. cikk
	Illetékességi kérdések
	(1) Ha egy állandó bizottság egy kérdés vizsgálatára vonatkozóan megállapítja illetékessége hiányát, illetve kettő vagy több állandó bizottság illetékességének ütközése esetén az illetékesség kérdését a bizottsághoz való utalás parlamenti bejelentését követő négy héten belül be kell nyújtani a Bizottsági Elnökök Értekezletéhez.
	(2) Az Elnökök Értekezlete a Bizottsági Elnökök Értekezlete javaslatára, vagy ilyen javaslat hiányában saját elnöke javaslatára a kérdés benyújtását követő hat héten belül hoz határozatot. Ha az Elnökök Értekezlete ezen időszakon belül nem hozza meg döntését, az ajánlás elfogadottnak tekintendő.
	(3) A bizottsági elnökök megállapodást köthetnek más bizottságok elnökeivel egy napirendi pontnak egy adott bizottsághoz való utalásáról, szükség esetén az 54. cikk szerinti társbizottsági eljárásban történő engedélyezéstől függően.

Módosítás 226

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

202. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
202. cikk	törölve
A mandátumvizsgáló bizottság
Az e szabályzat rendelkezéseinek megfelelően felállított bizottságok közül egy bizottság hatáskörébe tartozik a mandátumvizsgálat és a választások érvényességével kapcsolatos kifogásokról történő határozatok előkészítése.

Módosítás 227

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

203. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
203. cikk	203. cikk
Az albizottságok	Az albizottságok
(1) Bármely állandó vagy különbizottság, munkája érdekében, az Elnökök Értekezletének előzetes hozzájárulásával, kijelölhet egy vagy több albizottságot, amelyeknek ezzel egyidejűleg – a 199. cikkel összhangban – megállapítja összetételét és illetékességi körét is. Az albizottságok az őket létrehozó felállító bizottságnak tesznek jelentést.	(1) A 196. cikkel összhangban albizottságokat lehet létrehozni. Bármely állandó vagy különbizottság, munkája érdekében és az Elnökök Értekezletének előzetes hozzájárulásával, kijelölhet egy vagy több albizottságot is , amelyeknek ezzel egyidejűleg – a 199. cikkben meghatározott vonatkozó rendelkezésekkel összhangban – az anyabizottság hatáskörein belül megállapítja összetételét és illetékességi körét is. Az albizottságok az anyabizottságnak tesznek jelentést.
(2) Az albizottságok eljárása megegyezik a bizottságokéval.	(2) Az albizottságok eljárása megegyezik a bizottságokéval , kivéve, ha e szabályzat másként rendelkezik .
	(2a) Az albizottság összes rendes tagját a főbizottság tagjai közül kell kiválasztani.
(3) A póttagok az albizottsági üléseken ugyanolyan feltételek mellett vehetnek részt, mint a bizottsági üléseken.	(3) A póttagok az albizottsági üléseken ugyanolyan feltételek mellett vehetnek részt, mint a bizottsági üléseken.
(4) E rendelkezések alkalmazása során meg kell őrizni az albizottság és a létrehozó bizottság közötti kölcsönös függőséget. E célból az albizottság összes rendes tagját a főbizottság tagjai közül választják.
	(4a) Az anyabizottság elnöke bevonhatja az albizottságok elnökét a koordinátorok munkájába vagy megengedheti számukra az anyabizottságban olyan ügyekben folytatott vitákon az elnöklést, amelyekkel az adott albizottság foglalkozik, feltéve, hogy ezt az eljárási módot megvizsgálás és megállapodás céljából a bizottság elnöksége elé utalják.

Módosítás 228

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

204. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
204. cikk	204. cikk
A bizottságok elnökségei	A bizottságok elnökségei
A bizottsági tagok 199. cikk alapján történő megválasztását követő első bizottsági ülésen a bizottság elnökséget választ, amely egy elnökből és külön választási fordulók során megválasztott alelnökből áll. A megválasztandó alelnökök számát a Parlament határozza meg az Elnökök Értekezletének javaslata alapján.	(1) A bizottsági tagok 199. cikk alapján történő kinevezését követő első bizottsági ülésen a bizottság elnökséget választ, amely egy elnökből és külön választási fordulók során az adott bizottság rendes tagjai közül megválasztott alelnökből áll. A megválasztandó alelnökök számát a Parlament határozza meg az Elnökök Értekezletének javaslata alapján. A Parlament sokszínűségének minden bizottság elnökségének összetételében tükröződnie kell; nem megengedhető, hogy egy elnökség csak férfiakból vagy csak nőkből álljon, vagy hogy valamennyi alelnök ugyanabból a tagállamból származzon.
Csak a bizottság 199. cikk szerint megválasztott tagjai választhatók az adott bizottság elnökségi tagjának.
Ha a jelölések száma megegyezik a betöltendő helyek számával, a választás közfelkiáltással is történhet .	(2) Ha a jelölések száma megegyezik a betöltendő helyek számával, a választás közfelkiáltással történik . Ugyanakkor ha több jelölt is szerepel egy adott fordulóban vagy a bizottsági tagok legalább egyhatoda szavazást kér, a választás titkos szavazással történik.
Ellenkező esetben, vagy a bizottsági tagok egyhatodának kérelmére, a választást titkos szavazással tartják meg.
Egyetlen jelölt esetén a választást a leadott szavazatok abszolút többségével lehet megnyerni, amelybe a jelölt mellett és ellene leadott szavazatok számítanak.	Egyetlen jelölt esetén a választást a leadott szavazatok abszolút többségével lehet megnyerni, amelybe a jelölt mellett és ellene leadott szavazatok számítanak.
Ha több jelölt is szerepel az első fordulóban , az előző albekezdésnek megfelelően, a leadott szavazatok abszolút többségét megszerző jelöltet választják meg. A második fordulóban a legtöbb szavazatot szerző jelöltet választják meg. Szavazategyenlőség esetén az idősebb jelöltet választják meg.	Ha több jelölt is szerepel, az első fordulóban leadott szavazatok abszolút többségét megszerző jelöltet választják meg. A második fordulóban a legtöbb szavazatot szerző jelöltet választják meg. Szavazategyenlőség esetén az idősebb jelöltet választják meg.
Ha második forduló is szükséges, új jelölteket lehet nevezni.
E rendelkezés nem akadályozza meg a főbizottság elnökét abban – sőt, éppen lehetővé teszi számára –, hogy az albizottságok elnökét bevonja a bizottság elnökségének munkájába, vagy hogy megengedje számukra az olyan ügyekben folytatott vitákon az elnöklést, melyekkel az adott albizottság foglalkozik, feltéve, hogy ezt az eljárási módot teljes egészében a bizottság elnöksége elé utalják megfontolásra, és az elnökség ehhez hozzájárulását adja.
	(2a) A Parlament tisztségviselőiről szóló alábbi cikkek értelemszerűen alkalmazandóak a bizottságokra: 14. cikk (Ideiglenes elnök), 15. cikk (Jelölés és általános rendelkezések), 16. cikk (Az elnök megválasztása – a nyitóbeszéd), 19. cikk (A tisztségviselők megbízatásának időtartama) és 20. cikk (Üresedés).

Módosítás 229

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

205. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
205. cikk	205. cikk
Bizottsági koordinátorok és árnyékelőadók	Bizottsági koordinátorok
(1) A képviselőcsoportok tagjaik közül kijelölhetnek egy koordinátort.	(1) A képviselőcsoportok tagjaik közül minden egyes bizottságban kijelölhetnek egy-egy koordinátort.
(2) A bizottsági koordinátorokat szükséges esetben az elnök hívja össze a bizottság által meghozandó döntések előkészítésére, különös tekintettel az ügyrendi és az előadók kijelölésével kapcsolatos döntésekre. A bizottság felhatalmazhatja a koordinátorokat bizonyos döntések meghozatalára, ami alól kivételt képeznek a jelentések, a vélemények és a módosítások elfogadásával kapcsolatos döntések. Az alelnököket felkérhetik, hogy konzultatív szerepben részt vegyenek a bizottsági koordinátorok ülésein. A koordinátorok konszenzus kialakítására törekednek. Ha nem sikerült konszenzust kialakítani, a koordinátorok a bizottság jelentős többségét képviselő többséggel járhatnak el, figyelembe véve az egyes képviselőcsoportok egymáshoz viszonyított súlyát.	(2) A bizottsági koordinátorokat szükséges esetben a bizottság elnöke hívja össze a bizottság által meghozandó döntések előkészítésére, különös tekintettel az ügyrendi és az előadók kijelölésével kapcsolatos döntésekre. A bizottság felhatalmazhatja a koordinátorokat bizonyos döntések meghozatalára, ami alól kivételt képeznek a jelentések , az állásfoglalási indítványok , a vélemények és a módosítások elfogadásával kapcsolatos döntések.
	Az alelnököket felkérhetik, hogy konzultatív szerepben részt vegyenek a bizottsági koordinátorok ülésein.
	Ha nem sikerült konszenzust kialakítani, a koordinátorok a bizottság jelentős többségét képviselő többséggel járhatnak el, figyelembe véve az egyes képviselőcsoportok egymáshoz viszonyított súlyát.
	Az elnök a bizottságban bejelenti a koordinátorok valamennyi határozatát és ajánlását, amelyeket kifogás hiányában elfogadottnak kell tekinteni, és azokat megfelelően szerepeltetni kell a bizottsági ülés jegyzőkönyvében.
(3) A bizottsági koordinátorokat az adott bizottság elnöke hívja össze, hogy előkészítsék a biztosjelöltek meghallgatásának megszervezését. E meghallgatások után a koordinátorok ülést tartanak abból a célból, hogy a XVI. mellékletben meghatározott eljárásnak megfelelően értékeljék a jelölteket.
(4) A képviselőcsoportok minden jelentés esetében árnyékelőadót jelölhetnek ki, aki nyomon követi az adott jelentés menetét, és a képviselőcsoport nevében a bizottságon belül kompromisszumok kialakítására törekszik. Az árnyékelőadók nevét közlik az elnökkel. A bizottság a koordinátorok javaslata alapján dönthet úgy, hogy az árnyékelőadókat bevonja a rendes jogalkotási eljárásban a Tanáccsal történő megállapodás kialakításának folyamatába.
A független képviselők nem alkotnak a 32. cikk szerinti képviselőcsoportot, ezért tehát nem jelölhetnek ki koordinátorokat, akik az egyedüli olyan tagok, akik részt vehetnek a koordinátorok ülésein.	A független képviselők nem alkotnak a 32. cikk szerinti képviselőcsoportot, ezért tehát nem jelölhetnek ki koordinátorokat, akik az egyedüli olyan tagok, akik részt vehetnek a koordinátorok ülésein.
A koordinátorok üléseinek az a rendeltetése, hogy egy bizottság döntéseit előkészítsék, és kifejezett felhatalmazás hiányában nem helyettesíthetik annak üléseit. Ezért a koordinátorok ülésén hozott döntéseknek előzetes felhatalmazás tárgyát kell képezniük. Ilyen felhatalmazás hiányában a koordinátorok csak ajánlásokat fogadhatnak el, amelyekhez a bizottság utólagos formális jóváhagyására van szükség.
A független tagok tájékoztatáshoz való jogát a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megfelelően minden esetben biztosítani kell az információk továbbításával és azzal, hogy a független képviselők titkárságának egy tagja részt vesz a koordinátorok ülésein.	A független tagok tájékoztatáshoz való jogát a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megfelelően minden esetben biztosítani kell az információk továbbításával és azzal, hogy a független képviselők titkárságának egy tagja részt vesz a koordinátorok ülésein.

Módosítás 230

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

205 a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	205a. cikk
	Árnyékelőadók
	A képviselőcsoportok minden jelentés esetében árnyékelőadót jelölhetnek ki, aki nyomon követi az adott jelentés menetét, és a képviselőcsoport nevében a bizottságon belül kompromisszumok kialakítására törekszik. Az árnyékelőadók nevét közölni kell a bizottság elnökével.

Módosítás 231

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

VIII cikk – 2. fejezet – cím

Hatályos szöveg	Módosítás
2. FEJEZET	törölve
BIZOTTSÁGOK – MŰKÖDÉS

Módosítás 232

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

206. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
206. cikk	206. cikk
A bizottsági ülések	A bizottsági ülések
(1) A bizottság elnökének összehívására vagy a Parlament elnökének kérelmére tart ülést.	(1) A bizottság elnökének összehívására vagy a Parlament elnökének kérelmére tart ülést.
	Az ülés összehívásakor az elnök benyújtja az ülés napirendtervezetét. A bizottság az ülés elején határoz a napirendtervezetről.
(2) A Bizottság és a Tanács részt vehet a bizottsági üléseken a bizottság elnökének a bizottság nevében történő meghívására.	(2) A Bizottság, a Tanács és más uniós intézmények felszólalhatnak a bizottsági üléseken a bizottság elnökének a bizottság nevében történő meghívására.
A bizottság külön határozata alapján az ülésen való részvétel és felszólalás céljából bármely más személy meghívható.	A bizottság határozata alapján az ülésen való részvétel és felszólalás céljából bármely más személy meghívható.
Ennek analógiájára minden bizottság mérlegelési jogkörében határoz arról, hogy a képviselők asszisztenseinek engedélyezik-e a bizottság ülésein való részvételt.
Az illetékes bizottság – az Elnökség jóváhagyásától függően – szakértői meghallgatást szervezhet, ha úgy ítéli meg, hogy egy ilyen meghallgatás elengedhetetlen egy adott tárgyban folytatott munkája hatékony elvégzéséhez.	Az illetékes bizottság – az Elnökség jóváhagyásától függően – szakértői meghallgatást szervezhet, ha úgy ítéli meg, hogy egy ilyen meghallgatás elengedhetetlen egy adott tárgyban folytatott munkája hatékony elvégzéséhez.
A véleménynyilvánításra felkért bizottságok, ha kívánnak, jelen lehetnek a meghallgatáson.
E bekezdés rendelkezéseinek értelmezése az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás (24) (50) bekezdésének megfelelően történik.
(3) Az 53. cikk (6) bekezdésének sérelme nélkül, ha egy bizottság másképp nem határoz, a képviselők jelen lehetnek azon bizottságok ülésein, amelyeknek nem tagjai, de a tanácskozásban nem vehetnek részt.	(3) Az 53. cikk (6) bekezdésének sérelme nélkül, ha egy bizottság másképp nem határoz, azok a képviselők, akik jelen vannak a nem saját bizottságaik ülésein, a tanácskozásban nem vehetnek részt.
Az ilyen képviselőknek azonban a bizottság engedélyezheti az eljárásban tanácsadói minőségben való részvételt.	A bizottság ugyanakkor engedélyezheti e képviselők tanácsadói minőségben való részvételét az üléseiken .
	(3a) A 162. cikknek a felszólalási idő felosztására vonatkozó (2) bekezdése értelemszerűen a bizottságokra is alkalmazandó.
	(3b) Amennyiben szó szerinti jegyzőkönyv készül, arra értelemszerűen alkalmazandó a 194. cikk (1a), (2) és (4) bekezdése.

Módosítás 233

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

207. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
207. cikk	207. cikk
A bizottsági ülések jegyzőkönyve	A bizottsági ülések jegyzőkönyve
A bizottság üléseiről készült jegyzőkönyvet a bizottság valamennyi tagjának kiosztják , és a bizottsághoz jóváhagyásra benyújtják .	A bizottság üléseiről készült jegyzőkönyvet a bizottság valamennyi tagja rendelkezésére kell bocsátani , és a bizottsághoz jóváhagyásra be kell nyújtani .

Módosítás 234

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

208. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
208. cikk	208. cikk
Szavazás a bizottságban	Szavazás a bizottságban
(1) Bármely képviselő előterjeszthet módosítást a bizottságban történő vizsgálatra.	(1) A 66. cikk második olvasatról szóló (4) bekezdésének sérelme nélkül a bizottságban történő vizsgálatra előterjesztett módosításokat vagy elutasításra irányuló indítványokat minden esetben alá kell írnia az érintett bizottság egy rendes tagjának vagy póttagjának, vagy társaláíróként legalább egy ilyen tagnak .
(2) A bizottság akkor szavaz érvényesen, ha tagjainak egynegyede ténylegesen jelen van. Ha azonban a tagok egyhatoda a szavazást megelőzően kérelmezi, a szavazás csak akkor érvényes, ha a bizottság tagjainak többsége részt vesz benne.	(2) A bizottság akkor szavaz érvényesen, ha tagjainak egynegyede ténylegesen jelen van. Ha azonban a tagok egyhatoda a szavazást megelőzően kérelmezi, a szavazás csak akkor érvényes, ha tagjainak többsége részt vesz benne.
(3) A bizottságban egyszeri és/vagy zárószavazás esetén a 180. cikk (2) bekezdésének megfelelően név szerint kell szavazni. A módosításokról tartott és egyéb szavazások esetén kézfelemeléssel kell szavazni, kivéve, ha az elnök elektronikus szavazás mellett dönt, vagy ha a bizottság tagjainak egynegyede név szerinti szavazást kér.	(3) A bizottságban a jelentésről vagy véleményről való egyszeri és/vagy zárószavazás esetén a 180. cikk (2) és (2a) bekezdésének megfelelően név szerint kell szavazni. A módosításokról tartott és egyéb szavazások esetén kézfelemeléssel kell szavazni, kivéve, ha az elnök elektronikus szavazás mellett dönt, vagy ha a bizottság tagjainak egynegyede név szerinti szavazást kér.
A 208. cikk (3) bekezdésének név szerinti szavazásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a 8. cikk (2) bekezdés ében és a 9. cikk (3), (6) és (8) bekezdésében említett jelentésekre a képviselők mentelmi jogára vonatkozó eljárások keretében.	A 208. cikk (3) bekezdésének név szerinti szavazásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a 8. cikk (2) bekezdés ében és a 9. cikk (3), (6) és (8) bekezdésében említett jelentésekre a képviselők mentelmi jogára vonatkozó eljárások keretében.
(4) A bizottság elnöke részt vesz a vitában és a szavazásban, de döntő szavazata nincs.
(5) A bizottság szavazás helyett felkérheti az előadót, hogy – az előterjesztett módosítások fényében – nyújtson be a lehető legtöbb módosítást figyelembe vevő új tervezetet. A tervezethez benyújtandó módosításokra új határidőt tűznek ki.	(5) A bizottság szavazás helyett felkérheti az előadót, hogy – az előterjesztett módosítások fényében – nyújtson be a lehető legtöbb módosítást figyelembe vevő új tervezetet. A módosítások benyújtására új határidőt kell kitűzni.

Módosítás 235

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

209. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
209. cikk	209. cikk
A plenáris ülésre vonatkozó szabályok alkalmazása a bizottságokban	A plenáris ülésre vonatkozó szabályok alkalmazása a bizottságokban
A bizottsági ülésekre a 14., 15., 16., 19., 20., 38–48., 160., 162. cikk (2) és (10) bekezdése, a 165., 167., 169–172., 174., 176. cikk (1) bekezdése, a 177., 178., 181. , 182., 184–187., 190. és a 191. cikk értelemszerűen alkalmazandó .	A szavazásról, valamint a félbeszakító jellegű és eljárási indítványokról szóló alábbi cikkek értelemszerűen alkalmazandóak a bizottságokra: 164a. cikk (Az obstrukció megelőzése), 168a. cikk (Küszöbök), 169. cikk (Módosítások előterjesztése és indítványozása), 170. cikk (A módosítások elfogadhatósága), 171. cikk (Szavazási eljárás), 174. cikk (Módosítások szavazásra bocsátásának sorrendje) , 176. cikk (1) bekezdés (Részenkénti szavazás), 177. cikk (Szavazati jog), 178. cikk (Szavazás), 179a. cikk (Szavazategyenlőség), 180. cikk (2) és (2a) bekezdés (Név szerinti szavazás), 180a. cikk (Titkos szavazás), 181. cikk (Elektronikus szavazás), 182a. cikk (A szavazás megvitatása), 184a. cikk (Ügyrendi javaslatok), 190. cikk (Vita és szavazás elnapolása) és 191. cikk (Az ülés félbeszakítása vagy berekesztése) .

Módosítás 236

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

210 a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	210a. cikk
	A Parlamenthez beérkező bizalmas információk parlamenti bizottsági vizsgálatára vonatkozó eljárás
	(1) Ha a Parlamentnek jogi kötelezettsége, hogy bizalmas információként kezelje a hozzá eljuttatott információkat, az illetékes bizottság elnöke automatikusan a (3) bekezdésben megállapított bizalmas eljárást alkalmazza.
	(2) Az (1) bekezdés sérelme nélkül az eljuttatott információk „bizalmas információként” való kezelésére vonatkozó jogi kötelezettség hiányában minden bizottság jogosult a (3) bekezdésben említett bizalmas eljárás alkalmazására egy tagjának az általa megjelölt információra vagy dokumentumra vonatkozó, írásban vagy szóban tett kérelme alapján. Ilyen esetben a bizalmas eljárás alkalmazásáról szóló határozat elfogadásához a jelen lévő tagok kétharmados többsége szükséges.
	(3) Ha a bizottság elnöke bizalmas eljárás alkalmazása mellett határozott, az ülésen csak a bizottság tagjai és az elnök által előre kijelölt azon tisztviselők és szakértők vehetnek részt, akiknek jelenléte szigorú értelemben véve szükséges.
	A dokumentumokat az ülés elején ki kell osztani, majd az ülés végén össze kell gyűjteni. A dokumentumokat meg kell számozni. Semmiféle feljegyzés és fénymásolat nem készíthető.
	Az ülés jegyzőkönyve nem tehet említést a bizalmas eljárás alá vont ügy tárgyalásáról. Kizárólag az esetlegesen e tárgyban hozott határozatot lehet jegyzőkönyvbe venni.
	(4) A bizalmas eljárást alkalmazó bizottság három tagja kérheti a titoktartási kötelezettség megsértésének vizsgálatát. E kérelem a következő bizottsági ülés napirendjére tűzhető. A bizottság tagjai többségével határozhat úgy, hogy a 11. és a 166. cikk értelmében az ügyet vizsgálat céljából az elnök elé terjeszti.

Módosítás 237

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

211. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

211. cikk

A polgári kezdeményezésekkel kapcsolatos közmeghallgatások

(1) Amikor a Bizottság a 2011. február 16-i 211/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban polgári kezdeményezést tett közzé az e célra szolgáló nyilvántartásban, az Európai Parlament elnöke a Bizottsági Elnökök Értekezlete elnökének javaslatára:

a)	megbízza a VI. mellékletnek megfelelően a téma szerint illetékes jogalkotási bizottságot a 211/2011/EU rendelet 11. cikkében említett közmeghallgatás megszervezésével; a petíciók tárgyában illetékes bizottság automatikusan társul a jogalkotási bizottsághoz az 54. cikkben foglaltaknak megfelelően;

a)	megbízza a VI. mellékletnek megfelelően a téma szerint illetékes bizottságot a 211/2011/EU rendelet 11. cikkében említett közmeghallgatás megszervezésével; a petíciók tárgyában illetékes bizottság automatikusan társul az 54. cikkben foglaltaknak megfelelően;

abban az esetben, ha két vagy több, az e célra szolgáló nyilvántartásban a 211/2011/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban közzétett polgári kezdeményezés tárgya hasonló, a szervezőkkel folytatott konzultációt követően dönthet úgy, hogy közös közmeghallgatást kell szervezni, amelyen az összes érintett polgári kezdeményezéssel azonos feltételek mellett foglalkoznak.

(2) Az illetékes bizottság:

a)	megvizsgálja, hogy a Bizottság a 211/2011/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban megfelelő szinten fogadta-e a szervezőket;

a)	megvizsgálja, hogy a Bizottság a 211/2011/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban megfelelő szinten fogadta-e a szervezőket;

b)	szükség esetén a Bizottsági Elnökök Értekezletének támogatásával gondoskodik arról, hogy a Bizottság megfelelően részt vegyen a közmeghallgatás megszervezésében, és hogy a meghallgatáson megfelelő szinten képviselve legyen.

b)	szükség esetén a Bizottsági Elnökök Értekezletének támogatásával gondoskodik arról, hogy a Bizottság megfelelően részt vegyen a közmeghallgatás megszervezésében, és hogy a meghallgatáson megfelelő szinten képviselve legyen.

(3) Az illetékes bizottság elnöke a kezdeményezésnek a Bizottsághoz a 211/2011/EU rendelet 9. cikkével összhangban történő benyújtásától számított három hónapon belül egy megfelelő időpontban összehívja a közmeghallgatást.

(4) Az illetékes bizottság a Parlamentben megszervezi a közmeghallgatást, adott esetben az Unió azon más intézményeivel és szerveivel együtt, amelyek azon részt kívánnak venni. Más érdekelt feleket is meghívhat.

Az illetékes bizottság felkér egy a szervezőket képviselő csoportot, amelynek a 211/2011/EU rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében említett kapcsolattartó személyek közül legalább az egyik tagja, hogy a meghallgatáson ismertesse a kezdeményezést.

(5) A Parlament elnöke és a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnöke az e cikkben foglalt hatásköreiket átruházhatják az egyik alelnökre, illetve egy másik bizottság elnökére.

(6) Az Elnökség a Bizottsággal együtt megállapított szabályok szerint szabályokat fogad el a felmerülő költségek megtérítése vonatkozásában.

(7) Amennyiben az 54. vagy az 55. cikkben foglalt feltételek teljesülnek, e rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók. A 201. cikk is alkalmazandó.

(7) Amennyiben az 54. vagy az 55. cikkben foglalt feltételek teljesülnek, e rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók. A 201. és 201a. cikk is alkalmazandó.

A 25. cikk (9) bekezdése a polgári kezdeményezésekkel kapcsolatos közmeghallgatásokra nem alkalmazandó.

(7a) Amennyiben a Bizottság nem terjeszt elő jogi aktusra irányuló javaslatot a hozzá a 211/2011/EU rendelet 9. cikke értelmében benyújtott sikeres európai polgári kezdeményezésről tizenkét hónapon belül azt követően, hogy arról kedvező véleményt nyilvánított és közleményben jelezte az ezzel kapcsolatban meghozni kívánt intézkedéseit, az illetékes bizottság a polgári kezdeményezés szervezőivel konzultálva meghallgatást kezdeményezhet, és szükség esetén elindíthatja a 46. cikkben meghatározott eljárást, amely feljogosítja a Parlamentet arra, hogy felkérje a Bizottságot megfelelő javaslat benyújtására.

Módosítás 238

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

212. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
212. cikk	212. cikk
A Parlamentközi küldöttség létrehozása és feladatköre	A Parlamentközi küldöttség létrehozása és feladatköre
(1) Az Elnökök Értekezletének javaslata alapján a Parlament állandó parlamentközi küldöttségeket hoz létre, és feladataik figyelembevételével határoz jellegükről és tagjaik számáról. A tagokat a Parlament újraválasztását követő első vagy második ülésen, egy parlamenti ciklusra választják meg .	(1) Az Elnökök Értekezletének javaslata alapján a Parlament állandó parlamentközi küldöttségeket hoz létre, és feladataik figyelembevételével határoz jellegükről és tagjaik számáról. A tagokat a Parlament újraválasztását követő első vagy második ülésen, egy parlamenti ciklusra nevezik ki a képviselőcsoportok és a független képviselők .
(2) A küldöttség tagjait az után választják meg, hogy a jelöléseket a képviselőcsoportok és a független képviselők benyújtották az Elnökök Értekezletéhez. Az Elnökök Értekezlete a tagállamok és a politikai nézetek lehető legméltányosabb képviseletét biztosító javaslatokat nyújt be a Parlamentnek. A 199. cikk (2), (3), (5) és (6) bekezdését kell alkalmazni.	(2) A képviselőcsoportoknak biztosítaniuk kell a tagállamok, a politikai nézetek és a nemek lehető legméltányosabb képviseletét. A küldöttség tagjainak legfeljebb egyharmada rendelkezhet ugyanazon állampolgársággal. A 199. cikk értelemszerűen alkalmazandó .
(3) A küldöttségek elnökségeit a 204. cikk szerint az állandó bizottságokra megállapított eljárásnak megfelelően alakítják ki.	(3) A küldöttségek elnökségeit a 204. cikk szerint az állandó bizottságokra megállapított eljárásnak megfelelően alakítják ki.
(4) Az egyes küldöttségek általános hatáskörét a Parlament határozza meg. A Parlament e hatásköröket bármikor kiterjesztheti vagy korlátozhatja.	(4) Az egyes küldöttségek általános hatáskörét a Parlament határozza meg. A Parlament e hatásköröket bármikor kiterjesztheti vagy korlátozhatja.
(5) A küldöttségek munkájának lehetővé tételéhez szükséges végrehajtó rendelkezéseket a Küldöttségi Elnökök Értekezlete javaslata alapján az Elnökök Értekezlete fogadja el.	(5) A küldöttségek munkájának lehetővé tételéhez szükséges végrehajtó rendelkezéseket a Küldöttségi Elnökök Értekezlete javaslata alapján az Elnökök Értekezlete fogadja el.
(6) A küldöttség elnöke a küldöttség tevékenységéről a kül- és biztonságpolitikai ügyekben illetékes bizottságnak jelentést nyújt be .	(6) A küldöttség elnöke a küldöttség tevékenységéről a külpolitikai ügyekben illetékes bizottságnak rendszeresen jelentést készít .
(7) A küldöttség elnöke számára lehetőséget kell biztosítani a bizottságban való felszólalásra, ha olyan pont van napirenden, amely a küldöttség hatáskörébe tartozó területet érint. Ugyanez vonatkozik a küldöttség ülésein e bizottság elnökére vagy előadójára.	(7) A küldöttség elnöke számára lehetőséget kell biztosítani a bizottságban való felszólalásra, ha olyan pont van napirenden, amely a küldöttség hatáskörébe tartozó területet érint. Ugyanez vonatkozik a küldöttség ülésein e bizottság elnökére vagy előadójára.

Módosítás 239

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

213. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
213. cikk	214a. cikk
Együttműködés az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésével	Együttműködés az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésével
(1) A Parlament szervei – különösen a bizottságok – a munka hatékonyabbá tétele és a párhuzamos munkavégzés elkerülése céljából a közös érdekeket érintő területeken együttműködnek az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének megfelelő szerveivel.	(1) A Parlament szervei – különösen a bizottságok – a munka hatékonyabbá tétele és a párhuzamos munkavégzés elkerülése céljából a közös érdekeket érintő területeken együttműködnek az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének megfelelő szerveivel.
(2) Az e rendelkezések végrehajtásához szükséges intézkedéseket az Elnökök Értekezlete az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése hatáskörrel rendelkező szerveinek egyetértésével határozza meg.	(2) Az együttműködéshez szükséges intézkedéseket az Elnökök Értekezlete az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése hatáskörrel rendelkező szerveinek egyetértésével határozza meg.
	(A módosított cikk átkerül az 214. cikk után.)

Módosítás 240

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

214. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
214. cikk	214. cikk
A parlamenti vegyes bizottságok	A parlamenti vegyes bizottságok
(1) Az Európai Parlament parlamenti vegyes bizottságokat hozhat létre az Unióval társult államok vagy olyan államok parlamentjeivel, amelyekkel a csatlakozási tárgyalások már megkezdődtek.	(1) Az Európai Parlament parlamenti vegyes bizottságokat hozhat létre az Unióval társult államok vagy olyan államok parlamentjeivel, amelyekkel a csatlakozási tárgyalások már megkezdődtek.
Az ilyen bizottságok a résztvevő parlamentek részére ajánlásokat fogalmazhatnak meg. Az Európai Parlament esetében ezeket az ajánlásokat az illetékes bizottsághoz utalják, amely a teendőkről szóló javaslatokat terjeszt elő.	Az ilyen bizottságok a résztvevő parlamentek részére ajánlásokat fogalmazhatnak meg. Az Európai Parlament esetében ezeket az ajánlásokat az illetékes bizottsághoz utalják, amely a teendőkről szóló javaslatokat terjeszt elő.
(2) A különböző parlamenti vegyes bizottságok általános feladatkörét az Európai Parlament és a harmadik országokkal kötött megállapodások határozzák meg.	(2) A különböző parlamenti vegyes bizottságok általános feladatkörét az Európai Parlament a harmadik országokkal kötött megállapodásokkal összhangban határozza meg.
(3) A parlamenti vegyes bizottságokra a kérdéses megállapodásban megállapított eljárások vonatkoznak. Az ilyen eljárások az Európai Parlament küldöttsége és az érintett parlament küldöttsége közötti egyenlőség elvén alapulnak.	(3) A parlamenti vegyes bizottságokra a kérdéses megállapodásban megállapított eljárások vonatkoznak. Az ilyen eljárások az Európai Parlament küldöttsége és az érintett parlament küldöttsége közötti egyenlőség elvén alapulnak.
(4) A parlamenti vegyes bizottságok eljárási szabályzatukat maguk alkotják meg, és az Európai Parlament és az érintett parlament elnökségéhez nyújtják be jóváhagyás végett.	(4) A parlamenti vegyes bizottságok eljárási szabályzatukat maguk alkotják meg, és az Európai Parlament Elnökségéhez, a harmadik ország érintett parlamentjében pedig annak illetékes szervéhez nyújtják be jóváhagyás végett.
(5) Az Európai Parlament parlamenti vegyes bizottságokba delegált küldöttsége tagjainak megválasztása, és e küldöttségek elnökségének megalakítása a parlamentközi küldöttségek részére megállapított eljárás szerint történik.	(5) Az Európai Parlament parlamenti vegyes bizottságokba delegált küldöttsége tagjainak megválasztása, és e küldöttségek elnökségének megalakítása a parlamentközi küldöttségek részére megállapított eljárás szerint történik.

Módosítás 241

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

215. cikk

Módosítás 242

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

216. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
216. cikk	216. cikk
A petíciók vizsgálata	A petíciók vizsgálata
(1) Az elfogadható petíciókat az illetékes bizottság szokásos tevékenysége keretében megvizsgálja, rendes ülésen tartott vita, vagy írásbeli eljárás keretében. A petíció benyújtóit meg lehet hívni a bizottság üléseire, ha a petíciót megvitatják, illetve saját maguk is kérhetik részvételüket. Az elnök engedélyezheti a petíció benyújtóinak felszólalását.	(1) Az elfogadható petíciókat az illetékes bizottság szokásos tevékenysége keretében megvizsgálja, rendes ülésen tartott vita, vagy írásbeli eljárás keretében. A petíció benyújtóit meg lehet hívni a bizottság üléseire, ha a petíciót megvitatják, illetve saját maguk is kérhetik részvételüket. Az elnök engedélyezheti a petíció benyújtóinak felszólalását.
(2) A bizottság határozhat úgy, hogy az 52. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően saját kezdeményezésű jelentést készít egy elfogadhatónak nyilvánított petícióról , vagy egy rövid állásfoglalási indítványt terjeszt a Parlament elé, feltéve, hogy ez ellen az Elnökök Értekezlete nem emel kifogást. Ezen állásfoglalási indítványok bekerülnek a bizottsági elfogadást követően legkésőbb nyolc héten belül sorra kerülő ülés napirendtervezetébe. Hacsak az Elnökök Értekezlete nem dönt kivételesen a 151. cikk alkalmazása mellett, az állásfoglalási indítványokat egyszeri , vita nélküli szavazásra bocsátják.	(2) A bizottság határozhat úgy, hogy egy elfogadhatónak nyilvánított petícióról rövid állásfoglalási indítványt terjeszt a Parlament elé, feltéve, hogy erről előzetesen tájékoztatják a Bizottsági Elnökök Értekezletét és ez ellen az Elnökök Értekezlete nem emel kifogást. Ezen állásfoglalási indítványok bekerülnek a bizottsági elfogadást követően legkésőbb nyolc héten belül sorra kerülő plenáris ülés napirendtervezetébe. Az állásfoglalási indítványokat egyszeri szavazásra bocsátják. Az Elnökök Értekezlete javasolhatja a 151. cikk alkalmazását, ellenkező esetben az állásfoglalási indítványokat vita nélkül fogadják el.
Az 53. cikkel és a VI. melléklettel összhangban a bizottság a vizsgált kérdésben kifejezetten illetékes más bizottságok véleményét is kikérheti.
(3) Ha a jelentés különösen az uniós jog alkalmazásával vagy értelmezésével, illetve a létező jog javasolt módosításaival foglalkozik, a téma szerint illetékes bizottságot az 53. cikk (1) bekezdésével és az 54. cikk első és második franciabekezdésével összhangban be kell vonni a munkába. Az illetékes bizottság szavazás nélkül fogadja el a téma szerint illetékes bizottságtól kapott, az állásfoglalási indítvány azon részeire irányuló javaslatot, amelyek az uniós jog alkalmazásával vagy értelmezésével, illetve a létező jog javasolt módosításaival foglalkoznak. Ha az illetékes bizottság nem fogadja el e javaslatokat, a társbizottság közvetlenül előterjesztheti azokat a Parlamentnek.	(3) Ha a bizottság az 52. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően saját kezdeményezésű jelentést szándékozik készíteni egy elfogadhatónak nyilvánított petícióról, amely különösen az uniós jog alkalmazásával vagy értelmezésével, illetve a létező jog javasolt módosításaival foglalkozik, a téma szerint illetékes bizottságot az 53. és az 54. cikkel összhangban be kell vonni a munkába. Az illetékes bizottság szavazás nélkül fogadja el a téma szerint illetékes bizottságtól kapott, az állásfoglalási indítvány azon részeire irányuló javaslatot, amelyek az uniós jog alkalmazásával vagy értelmezésével, illetve a létező jog javasolt módosításaival foglalkoznak. Ha az illetékes bizottság nem fogadja el e javaslatokat, a társbizottság közvetlenül előterjesztheti azokat a Parlamentnek.
(4) Elektronikus nyilvántartást készítenek, amelyben a polgárok a petíció benyújtóját támogatásukról biztosíthatják azáltal, hogy a saját elektronikus aláírásukat az elfogadhatónak nyilvánított és a nyilvántartásba felvett petícióhoz mellékelik, vagy támogatásukat visszavonhatják.	(4) Az aláírók petíciós portálon támogatásukról biztosíthatnak egy elfogadhatónak nyilvánított petíciót vagy támogatásukat visszavonhatják; e petíciós portált a Parlament honlapján elérhetővl kell tenni .
(5) Petíciók kivizsgálása, ténymegállapítás vagy megoldások keresése céljából a bizottság szervezhet tényfeltáró látogatásokat a petíció által érintett tagállamokba vagy régiókba.
A látogatásokról a résztvevők jelentést készítenek. A jelentéseket a bizottsági jóváhagyást követően az Európai Parlament elnökének továbbítják.
A tényfeltáró látogatások és az azokról szóló jelentések kizárólagos célja a bizottság szükséges információkkal való ellátása annak érdekében, hogy tovább vizsgálhassa a petíciót. A jelentés elkészítése a látogatásban résztvevők kizárólagos felelőssége, akik konszenzusra törekednek. Konszenzus hiányában a jelentésnek tartalmaznia kell az eltérő ténymegállapításokat vagy értékeléseket. A jelentést jóváhagyásra benyújtják a bizottsághoz, amely egyetlen szavazással határoz róla, kivéve, ha adott esetben az elnök bejelenti, hogy a jelentés részeihez módosítások nyújthatók be. E jelentésekre az 56. cikk nem alkalmazandó, sem közvetlenül, sem értelemszerűen. Ha a bizottság nem hagyja jóvá a jelentést, azt nem továbbítják az Elnöknek.
(6) A bizottság felkérheti a Bizottságot, hogy nyújtson számára segítséget, különösen az uniós jog alkalmazásával és tiszteletben tartásával kapcsolatos részletes felvilágosítás, valamint a petíció tárgyával kapcsolatos valamennyi információ és dokumentum átadása révén. A Bizottság képviselőit meg kell hívni a bizottság üléseire.	(6) A bizottság felkérheti a Bizottságot, hogy nyújtson számára segítséget, különösen az uniós jog alkalmazásával és tiszteletben tartásával kapcsolatos részletes felvilágosítás, valamint a petíció tárgyával kapcsolatos valamennyi információ és dokumentum átadása révén. A Bizottság képviselőit meg kell hívni a bizottság üléseire.
(7) A bizottság kérheti, hogy az Európai Parlament elnöke intézkedésre vagy válaszadásra továbbítsa véleményét vagy ajánlását a Bizottságnak, a Tanácsnak vagy az adott tagállami hatóságnak.	(7) A bizottság kérheti, hogy az Európai Parlament elnöke intézkedésre vagy válaszadásra továbbítsa véleményét vagy ajánlását a Bizottságnak, a Tanácsnak vagy az adott tagállami hatóságnak.
(8) A bizottság félévente tájékoztatja a Parlamentet tanácskozásainak eredményéről.	(8) A bizottság évente beszámol a Parlamentnek tanácskozásainak eredményéről , és adott esetben a Parlament által hozzá utalt petíciókkal kapcsolatban a Tanács vagy a Bizottság által hozott intézkedésekről .
A bizottság tájékoztatja a Parlamentet különösen arról, hogy milyen intézkedéseket tett a Tanács vagy a Bizottság a Parlament által hozzájuk utalt petíciók kapcsán.
A petíció benyújtóját tájékoztatják a bizottság határozatáról és a határozat indokairól.
Az elfogadható petíciót megvizsgálásának befejezését követően lezártnak nyilvánítják , és erről tájékoztatják a petíció benyújtóját .	Az elfogadható petíciót megvizsgálásának befejezését követően a bizottság döntése alapján lezártnak nyilvánítják.
	(9a) A petíció benyújtóját tájékoztatni kell a bizottság valamennyi vonatkozó határozatáról és azok indokairól.
	(9b) A bizottság határozata alapján újból meg lehet nyitni egy petíciót, amennyiben a petícióval kapcsolatban új releváns tények jutnak a tudomására és a petíció benyújtója ezt kérvényezi.
	(9c) A bizottság – tagjainak többségével – útmutatást fogad el a petíciók eljárási szabályzatnak megfelelő kezelése érdekében.

Módosítás 243

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

216 a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	216a. cikk
	Tényfeltáró látogatások
	(1) Petíciók kivizsgálása, ténymegállapítás vagy megoldások keresése céljából a bizottság szervezhet tényfeltáró látogatásokat az elfogadhatónak nyilvánított és a bizottságban már megvitatott petíciók által érintett tagállamokba vagy régiókba. A tényfeltáró látogatások fő szabályként több petícióban felvetett ügyekkel foglalkoznak. A bizottsági küldöttségek Európai Unión belüli utazásaira a vonatkozó elnökségi szabályok alkalmazandók.
	(2) Az úti cél szerinti tagállamban megválasztott képviselők nem vehetnek részt a küldöttségben. E képviselők nem hivatalos minőségükben elkísérhetik a küldöttséget.
	(3) Minden látogatás után a küldöttség hivatalos tagjai jelentést készítenek a kiküldetésről. A küldöttség vezetője hangolja össze a jelentés megszövegezését, és annak tartalmát illetően a küldöttség hivatalos tagjai között – őket egyenrangúként kezelve – egyetértésre törekszik. Egyetértés hiányában a küldöttségi jelentésnek tartalmaznia kell az eltérő értékeléseket.
	A küldöttségben nem hivatalos minőségben részt vevő képviselők nem vehetnek részt a jelentés megszövegezésében.
	(4) A küldöttségi jelentést és az esetleges ajánlásokat be kell nyújtani a bizottságnak. A bizottság tagjai az ajánlásokhoz módosításokat terjeszthetnek elő, a jelentésnek a küldöttség által megállapított tényekkel kapcsolatos részeihez azonban nem.
	A bizottság először az ajánlásokhoz fűzött módosításokról szavaz, amennyiben vannak ilyenek, majd pedig a küldöttségi jelentés egészéről.
	A küldöttségi jelentést jóváhagyás esetén tájékoztatás céljából továbbítani kell a Parlament elnökének.

Módosítás 244

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

217. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
217. cikk	217. cikk
A petíciók bejelentése	A petíciók bejelentése
(1) A 215. cikk (6) bekezdésében említett nyilvántartásba vett petíciókat és az egyes petíciókkal kapcsolatban követendő eljárásokról szóló főbb határozatokat a Parlamentben bejelentik. Az ilyen bejelentéseket feljegyzik az ülésről készült jegyzőkönyvbe.	(1) A 215. cikk (6) bekezdésében említett nyilvántartásba vett petíciókat és az egyes petíciókkal kapcsolatban követendő eljárásokról szóló főbb határozatokat a Parlamentben bejelentik. Az ilyen bejelentéseket feljegyzik az ülésről készült jegyzőkönyvbe.
(2) A nyilvántartásba vett petíciók címét és szövegük összefoglalóját a vélemények szövegével és a petíciók vizsgálatával kapcsolatban továbbított legfontosabb határozatokkal együtt a nyilvánosság számára egy adatbázisban hozzáférhetővé teszik, ha ehhez a petíció benyújtója hozzájárul . A bizalmas petíciókat a Parlament irattárában őrzik, ahol a képviselők számára betekintésre rendelkezésre állnak.	(2) A nyilvántartásba vett petíciók címét és szövegük összefoglalóját a vélemények szövegével és a petíciók vizsgálatával kapcsolatban továbbított legfontosabb határozatokkal együtt a nyilvánosság számára a Parlament honlapján elérhető petíciós portálon hozzáférhetővé kell tenni .

Módosítás 245

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

218. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
218. cikk	218. cikk
Polgári kezdeményezés	Polgári kezdeményezés
Amikor a Parlament tájékoztatást kap arról, hogy a Bizottságot az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikkének (4) bekezdése alapján és a 211/2011/EU rendelettel összhangban felkérték egy jogi aktusra irányuló javaslat előterjesztésére, a petíciók tárgyában illetékes bizottság megvizsgálja, hogy mindez jellegénél fogva befolyással van-e tevékenységeire, és adott esetben értesíti erről azokat a személyeket, akik kapcsolódó ügyekben petíciót nyújtottak be.	(1) Amikor a Parlament tájékoztatást kap arról, hogy a Bizottságot az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikkének (4) bekezdése alapján és a 211/2011/EU rendelettel összhangban felkérték egy jogi aktusra irányuló javaslat előterjesztésére, a petíciók tárgyában illetékes bizottság megvizsgálja, hogy mindez jellegénél fogva befolyással van-e tevékenységeire, és adott esetben értesíti erről azokat a személyeket, akik kapcsolódó ügyekben petíciót nyújtottak be.
Azokat a javasolt polgári kezdeményezéseket, amelyeket a 211/2011/EU rendelet 4. cikkének megfelelően nyilvántartásba vettek, azonban az előírt valamennyi vonatkozó eljárás és feltétel teljesítésének hiányában nem nyújthatók be a Bizottságnak e rendelet 9. cikkével összhangban, a petíciók tárgyában illetékes bizottság megvizsgálhatja, amennyiben az ügy további vizsgálatát megfelelőnek ítéli. A 215., a 216. és a 217. cikk értelemszerűen alkalmazandó.	(2) Azokat a javasolt polgári kezdeményezéseket, amelyeket a 211/2011/EU rendelet 4. cikkének megfelelően nyilvántartásba vettek, azonban az előírt valamennyi vonatkozó eljárás és feltétel teljesítésének hiányában nem nyújthatók be a Bizottságnak e rendelet 9. cikkével összhangban, a petíciók tárgyában illetékes bizottság megvizsgálhatja, amennyiben az ügy további vizsgálatát megfelelőnek ítéli. A 215., a 216. , a 216a. és a 217. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

Módosítás 246

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

219. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
219. cikk	219. cikk
Az ombudsman megválasztása	Az ombudsman megválasztása
(1) Minden parlamenti ciklus kezdetén az elnök, közvetlenül a megválasztását követően, illetve a (8) bekezdésben említett esetekben, az ombudsman hivatalára történő jelölésre irányuló felhívást bocsát ki, és határidőt állapít meg a jelölések benyújtására. A jelölésre irányuló felhívást közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában.	(1) Minden parlamenti ciklus kezdetén, illetve az ombudsman elhalálozása, felmondása vagy felmentése esetén az elnök az ombudsman hivatalára történő jelölésre irányuló felhívást bocsát ki, és határidőt állapít meg a jelölések benyújtására. A jelölésre irányuló felhívást közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
(2) A jelölést legalább negyven képviselőnek kell támogatnia, akik legalább két tagállam állampolgárai közül kerülnek ki.	(2) A jelölést legalább negyven képviselőnek kell támogatnia, akik legalább két tagállam állampolgárai közül kerülnek ki.
Egy képviselő csak egy jelölést támogathat.	Egy képviselő csak egy jelölést támogathat.
A jelölések mindazokat a dokumentumokat tartalmazzák, amelyekből bizonyossággal megállapítható, hogy a jelölt az ombudsmanról szóló rendelkezések feltételeinek eleget tesz.	A jelölések mindazokat a dokumentumokat tartalmazzák, amelyekből bizonyossággal megállapítható, hogy a jelölt az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozat 6. cikke (2) bekezdésében foglalt feltételeknek eleget tesz.
(3) A jelöléseket az illetékes bizottsághoz továbbítják , amely a jelölteket meghallgathatja .	(3) A jelöléseket az illetékes bizottsághoz továbbítják. A jelölteket támogató képviselők teljes listáját kellő időben nyilvánosságra kell hozni.
Az ilyen meghallgatások minden képviselő számára nyilvánosak.
	(3a) Az illetékes bizottság kérheti a jelöltek meghallgathatását. Az ilyen meghallgatások minden képviselő számára nyilvánosak.
(4) Az elfogadható jelöléseket betűrendben tartalmazó jegyzéket ezt követően benyújtják a Parlamenthez szavazásra.	(4) Az elfogadható jelöléseket betűrendben tartalmazó jegyzéket ezt követően benyújtják a Parlamenthez szavazásra.
(5) A szavazás titkos, és a leadott szavazatok többségével történik.	(5) Az ombudsmant a leadott szavazatok többségével választják meg .
Ha az első két fordulót követően nem választottak meg egyetlen jelöltet sem, a továbbiakban kizárólag a második fordulóban legtöbb szavazatot szerzett két jelöltre lehet szavazni.	Ha az első két fordulót követően nem választottak meg egyetlen jelöltet sem, a továbbiakban kizárólag a második fordulóban legtöbb szavazatot szerzett két jelöltre lehet szavazni.
Szavazategyenlőség esetén az idősebb jelölt élvez elsőbbséget.	Szavazategyenlőség esetén az idősebb jelölt élvez elsőbbséget.
(6) A szavazás megkezdése előtt az elnök meggyőződik arról, hogy a Parlament képviselőinek legalább fele jelen van-e.	(6) A szavazás megkezdése előtt az elnök meggyőződik arról, hogy a Parlament képviselőinek legalább fele jelen van-e.
(7) A megválasztott személyt haladéktalanul felhívják a Bíróság előtti eskütételre.
(8) Az ombudsman hivatalát – elhalálozás vagy felmentés esetét kivéve – utóda hivatalba lépéséig látja el.	(8) Az ombudsman hivatalát – elhalálozás vagy felmentés esetét kivéve – utóda hivatalba lépéséig látja el.

Módosítás 247

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

220. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
220. cikk	220. cikk
Az ombudsman tevékenysége	Az ombudsman tevékenysége
(1) Az ombudsman feladatainak ellátását szabályozó rendelkezésekről és általános feltételekről szóló határozatot, valamint a határozatnak az ombudsman által elfogadott végrehajtási rendelkezéseit tájékoztatás céljából az eljárási szabályzathoz (25) mellékletként csatolják.
(2) Az ombudsman a fent említett határozat 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően tájékoztatja a Parlamentet a hivatali visszásságokkal kapcsolatos esetekről, amelyekről az illetékes bizottság jelentést készíthet. Az ombudsman, a fenti határozat 3. cikke (8) bekezdésének megfelelően, minden éves ülésszak végén a vizsgálatai eredményét tartalmazó jelentést nyújt be a Parlamentnek . Az illetékes bizottság ehhez jelentést készít, amelyet a Parlamenthez vitára nyújtanak be.	(2) Az illetékes bizottság megvizsgálja a 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozat 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően az ombudsman által a tudomására hozott hivatali visszásságokkal kapcsolatos eseteket, amelyekről az 52. cikk értelmében jelentést terjeszthet elő .
	Az illetékes bizottság a 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozat 3. cikke (8) bekezdésének megfelelően minden éves ülésszak végén tanulmányozza az ombudsman által benyújtott, a vizsgálatai eredményét tartalmazó jelentést , és állásfoglalási indítványt nyújthat be a Parlamentnek, amennyiben úgy véli, hogy a Parlamentnek állást kell foglalnia a jelentés valamely elemével kapcsolatban .
(3) Az ombudsman az illetékes bizottságot kérelmére tájékoztathatja, illetve az illetékes bizottság az ombudsmant annak saját kezdeményezésére meghallgathatja.	(3) Az ombudsman az illetékes bizottságot kérelmére tájékoztathatja, illetve az illetékes bizottság az ombudsmant annak saját kezdeményezésére meghallgathatja.

Módosítás 248

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

221. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
221. cikk	221. cikk
Az ombudsman felmentése	Az ombudsman felmentése
(1) A parlamenti képviselők egytizede kérheti az ombudsman felmentését, ha már nem felel meg a feladata ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelességszegést követ el.	(1) Az összes parlamenti képviselő egytizede kérheti az ombudsman felmentését, ha már nem felel meg a feladata ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelességszegést követ el. Ha a megelőző két hónapban már szavaztak egy, az ombudsman felmentésére irányuló kérelemről, akkor csak ilyen irányú kérelmet csak az összes parlamenti képviselő legalább egyötöde terjeszthet újból elő.
(2) A kérelmet az ombudsmanhoz és az illetékes bizottsághoz továbbítják, amely – ha tagjai többsége úgy határoz, hogy az indokolás megalapozott – jelentést nyújt be a Parlamenthez. Az ombudsmant – kérelmére – a jelentés szavazásra bocsátását megelőzően meghallgatják. A Parlament a vitát követően titkos szavazással határoz.	(2) A kérelmet az ombudsmanhoz és az illetékes bizottsághoz továbbítják, amely – ha tagjai többsége úgy határoz, hogy az indokolás megalapozott – jelentést nyújt be a Parlamenthez. Az ombudsmant – kérelmére – a jelentés szavazásra bocsátását megelőzően meghallgatják. A Parlament a vitát követően titkos szavazással határoz.
(3) A szavazás megkezdése előtt az elnök meggyőződik arról, hogy a parlamenti képviselők legalább fele jelen van-e.	(3) A szavazás megkezdése előtt az elnök meggyőződik arról, hogy a parlamenti képviselők legalább fele jelen van-e.
(4) Ha a szavazás eredménye az ombudsman felmentése mellett szól, és az ennek ellenére nem mond le, az elnök legkésőbb a szavazást követő ülésen az ombudsman felmentésének haladéktalan elrendelésére irányuló kérelemmel fordul a Bírósághoz.	(4) Ha a szavazás eredménye az ombudsman felmentése mellett szól, és az ennek ellenére nem mond le, az elnök legkésőbb a szavazást követő ülésen az ombudsman felmentésének haladéktalan elrendelésére irányuló kérelemmel fordul a Bírósághoz.
Az ombudsman lemondásával az eljárás megszűnik.	Az ombudsman lemondásával az eljárás megszűnik.

Módosítás 249

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

222. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
222. cikk	222. cikk
Főtitkárság	Főtitkárság
(1) A Parlament munkáját az Elnökség által kinevezett főtitkár segíti.	(1) A Parlament munkáját az Elnökség által kinevezett főtitkár segíti.
A főtitkár az Elnökség előtt ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy feladatait lelkiismeretesen és teljesen pártatlanul látja el.	A főtitkár az Elnökség előtt ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy feladatait lelkiismeretesen és teljesen pártatlanul látja el.
(2) Az Elnökség által meghatározott összetételű és szervezetű Főtitkárságot a főtitkár vezeti.	(2) Az Elnökség által meghatározott összetételű és szervezetű Főtitkárságot a főtitkár vezeti.
(3) Az Elnökség meghatározza a Főtitkárság létszámtervét, és megállapítja a tisztviselők és egyéb alkalmazottak szolgálati jogviszonyára és pénzügyi helyzetére vonatkozó rendelkezéseket.	(3) Az Elnökség meghatározza a Főtitkárság létszámtervét, és megállapítja a tisztviselők és egyéb alkalmazottak szolgálati jogviszonyára és pénzügyi helyzetére vonatkozó rendelkezéseket.
Az Elnökség meghatározza azt is, hogy az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 11–13. cikke a tisztviselők és egyéb alkalmazottak mely kategóriájára alkalmazandó részben vagy egészben.
A Parlament elnöke erről megfelelően tájékoztatja az Európai Unió illetékes intézményeit.	A Parlament elnöke erről megfelelően tájékoztatja az Európai Unió illetékes intézményeit.

Módosítás 250

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

12. cikk – cím

Hatályos szöveg	Módosítás
XII. CÍM	XII. CÍM
AZ EURÓPAI SZINTŰ POLITIKAI PÁRTOKKAL KAPCSOLATOS JOGKÖR ÉS FELELŐSSÉG	AZ EURÓPAI POLITIKAI PÁRTOKKAL ÉS EURÓPAI ALAPÍTVÁNYOKKAL KAPCSOLATOS JOGKÖR ÉS FELELŐSSÉG

Módosítás 251

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

223. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
223. cikk	törölve
Az elnök jogköre
Az elnök képviseli a Parlamentet a 22. cikk (4) bekezdése szerint az európai szintű politikai pártokkal való kapcsolattartás során.

Módosítás 252

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

223 a. cikk (új)

Hatályos szöveg	Módosítás
	223a. cikk (1a)
Az európai politikai pártokkal és európai politikai alapítványokkal kapcsolatos jogkör és felelősség	(1) Amennyiben az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom rendelet 65. cikkének (1) bekezdése értelmében a Parlament úgy határoz, hogy fenntartja magának a jogot a kiadások engedélyezésére, az Elnökségén keresztül kell fellépnie.
	Ennek alapján az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló 1141/2014/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 17., 18. és 24. cikke, 27. cikkének (3) bekezdése és 30. cikke szerinti határozatok elfogadásában az Elnökség az illetékes.
	Az e bekezdés alapján az Elnökség által elfogadott egyedi határozatokat az Elnökség nevében az elnök írja alá, és azokról az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke értelmében értesíteni kell a kérelmezőt vagy a kedvezményezettet. Az említett Szerződés 296. cikkének második bekezdése értelmében az egyedi határozatokban fel kell tüntetni az azok alapját képező indokokat.
	Az Elnökség bármikor kérheti az Elnökök Értekezletének véleményét.
	(2) A Parlament összes képviselőjének egynegyede kérelmére, amennyiben legalább három képviselőcsoportot képviselnek, a Parlament szavazást tart arról a határozatról, amelyben az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 10. cikkének (3) bekezdése értelmében felkéri az európai politikai pártokkal és európai politikai alapítványokkal foglalkozó hatóságot annak ellenőrzésére, hogy valamely, nyilvántartásba vett európai politikai párt vagy nyilvántartásba vett európai politikai alapítvány megfelel-e az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeknek.
	(3) A Parlament összes képviselőjének egynegyede kérelmére, amennyiben legalább három képviselőcsoportot képviselnek, a Parlament szavazást tart az arról szóló indokolt határozatra irányuló javaslatról, hogy az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 10. cikkének (4) bekezdése értelmében a határozatról szóló értesítés megküldésétől számított három hónapon belül kifogást emel-e az európai politikai pártokkal és európai politikai alapítványokkal foglalkozó hatóság azon határozata ellen, hogy egy európai politikai pártot vagy európai politikai alapítványt töröl a nyilvántartásból.
	Az indokolással ellátott határozatra irányuló javaslatot a illetékes bizottság terjeszti elő. Amennyiben ezt a javaslatot elutasítják, az ellentétes értelmű határozat tekintendő elfogadottnak.
	(4) Az illetékes bizottság által előterjesztett javaslat alapján az Elnökök Értekezlete az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 11. cikkének (1) bekezdése értelmében kijelöli a független kiemelkedő személyek bizottságának két tagját.

Módosítás 253

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

224. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
224. cikk	törölve
Az Elnökség jogköre
(1) Az Elnökség határoz az európai szintű politikai pártok által benyújtott támogatási igényről, valamint az előirányzatok felosztásáról a kedvezményezett politikai pártok között. Az Elnökség listát készít a kedvezményezettekről és a számukra biztosított összegekről.
(2) Az Elnökség határoz a támogatás esetleges felfüggesztéséről vagy csökkentéséről, illetve a jogalap nélkül nyújtott támogatás összegének esetleges behajtásáról.
(3) Az Elnökség a költségvetési év végét követően jóváhagyja a kedvezményezett politikai pártok tevékenységeikről szóló végleges jelentését és éves pénzügyi kimutatását.
(4) Az Elnökség a 2004/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott feltételek szerint az európai szintű politikai pártok részére javaslataik alapján technikai támogatást nyújthat. Az Elnökség átruházhatja a főtitkárra a technikai támogatásokkal kapcsolatos egyes határozatok meghozatalának jogát.
(5) A fenti bekezdésekben említett valamennyi esetben az Elnökség a főtitkár javaslata alapján jár el. Az Elnökség határozathozatala előtt, az (1) és (4) bekezdésben említett eseteket kivéve, meghallgatja az érintett politikai párt képviselőit. Az Elnökség bármikor kérheti az Elnökök Értekezletének a véleményét.
(6) Ha a Parlament – vizsgálatot követően – megállapítja, hogy valamely európai szintű politikai párt a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és szabadságjogok tiszteletben tartásának alapelvét, vagy a jogállamiság követelményeit figyelmen kívül hagyta, az Elnökség e politikai párt támogatásból történő kizárásáról határoz.

Módosítás 254

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

225. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
225. cikk	törölve
Az illetékes bizottság és a plenáris ülés jogköre
(1) A Parlament képviselőinek egynegyede kérelmére, ha legalább három képviselőcsoportot képviselnek, az elnök – az Elnökök Értekezletével folytatott eszmecserét követően – felhívja az illetékes bizottságot arra, hogy vizsgálja meg: valamely európai szintű politikai párt, különös tekintettel programjára és tevékenységére, folyamatosan tiszteletben tartja-e azokat az alapelveket, amelyeken az Európai Unió nyugszik, vagyis a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának alapelvét, illetve a jogállamiság követelményeit.
(2) Mielőtt az illetékes bizottság határozati javaslatot terjeszt a Parlament elé, meghallgatja az érintett politikai párt képviselőit, valamint a 2004/2003/EK rendelet szerint beszerzi és megvizsgálja a független személyekből összeállított bizottság véleményét.
(3) A Parlament a leadott szavazatok többségével fogadja el a határozati javaslatot arról, hogy az érintett politikai párt tiszteletben tartja-e az (1) bekezdésben foglalt alapelveket. Módosítást nem lehet benyújtani. Ha a megfelelő határozati javaslat nem nyeri el a leadott szavazatok többségét, az abban foglaltakkal ellenkező tartalmú határozat tekintendő elfogadottnak.
(4) A Parlament határozata az (1) bekezdés szerinti kérelem benyújtásának napjával lép hatályba.
(5) Az elnök képviseli a Parlamentet a független személyekből összeállított bizottságban.
(6) Az illetékes bizottság a 2004/2003/EK rendelet szerinti, e rendelet végrehajtásáról, valamint a támogatott tevékenységekről szóló jelentést terjeszt a plenáris ülés elé.

Módosítás 255

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

226. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
226. cikk	226. cikk
Az eljárási szabályzat alkalmazása	Az eljárási szabályzat alkalmazása
(1) Ha az eljárási szabályzat alkalmazása és értelmezése során kétség merül fel, az elnök az ügyet vizsgálat céljából az illetékes bizottsághoz utalhatja.	(1) Ha az eljárási szabályzat alkalmazása és értelmezése során kétség merül fel, az elnök az ügyet vizsgálat céljából az illetékes bizottsághoz utalhatja.
A bizottsági elnökök is így járhatnak el, ha a bizottság munkája során hasonló, a bizottság munkájával kapcsolatos kétség merül fel.	A bizottsági elnökök is így járhatnak el, ha a bizottság munkája során hasonló, a bizottság munkájával kapcsolatos kétség merül fel.
(2) Az illetékes bizottság határoz, hogy szükséges-e az eljárási szabályzathoz módosítást javasolni. Ebben az esetben a 227. cikknek megfelelően jár el.	(2) Az illetékes bizottság határoz, hogy szükséges-e az eljárási szabályzathoz módosítást javasolni. Ebben az esetben a 227. cikknek megfelelően jár el.
(3) Ha a bizottság úgy határoz, hogy a hatályos szabályzat rendelkezéseinek értelmezése elegendő, az értelmezést továbbítja az elnöknek, aki erről a következő ülésen tájékoztatja a Parlamentet.	(3) Ha a bizottság úgy határoz, hogy a hatályos szabályzat rendelkezéseinek értelmezése elegendő, az értelmezést továbbítja az elnöknek, aki erről a következő ülésen tájékoztatja a Parlamentet.
(4) Ha egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő a bizottság értelmezését vitatja, a kérdést a Parlamentben szavazásra bocsátják. A szöveget egyszerű többséggel fogadják el, azzal a feltétellel, hogy a parlamenti képviselők legalább egyharmada jelen van. Elutasítás esetén az ügyet visszautalják a bizottsághoz.	(4) Ha egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő a bizottság értelmezését az annak bejelentését követő 24 órás időszakon belül vitatja, a kérdést a Parlamentben szavazásra bocsátják. A szöveget egyszerű többséggel fogadják el, azzal a feltétellel, hogy az összes parlamenti képviselő legalább egyharmada jelen van. Elutasítás esetén az ügyet visszautalják a bizottsághoz.
(5) A nem vitatott, vagy a Parlament által elfogadott értelmezéseket dőlt betűvel szedve a megfelelő cikkhez vagy cikkekhez magyarázatként mellékelik.	(5) A nem vitatott, vagy a Parlament által elfogadott értelmezéseket dőlt betűvel szedve a megfelelő cikkhez vagy cikkekhez magyarázatként mellékelik.
(6) Ezen értelmezések az érintett cikkek későbbi alkalmazása és értelmezése szempontjából irányadónak számítanak.	(6) Ezen értelmezések az érintett cikkek későbbi alkalmazása és értelmezése szempontjából irányadónak számítanak.
(7) Az eljárási szabályzatot és az értelmezéseket az illetékes bizottság rendszeresen felülvizsgálja.	(7) Az eljárási szabályzatot és az értelmezéseket az illetékes bizottság rendszeresen felülvizsgálja.
(8) Ha a szabályzat meghatározott számú képviselőre jogokat ruház, ezt a számot automatikusan a képviselők létszámának növekedésével arányosan, a legközelebbi egész számra módosítják, különösen az Európai Unió egyes bővítései után.	(8) Ha a szabályzat meghatározott számú képviselőre jogokat ruház, ezt a számot automatikusan a képviselők létszámának módosításával arányosan, a legközelebbi egész számra módosítják, különösen az Európai Unió egyes bővítései után.

Módosítás 256

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

227. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
227. cikk	227. cikk
Az eljárási szabályzat módosítása	Az eljárási szabályzat módosítása
(1) E szabályzathoz és mellékleteihez minden képviselő javasolhat módosításokat, adott esetben rövid indokolással ellátva.	(1) E szabályzathoz és mellékleteihez minden képviselő javasolhat módosításokat, adott esetben rövid indokolással ellátva.
Az ilyen módosításokat lefordítják, kinyomtatják, kiosztják és az illetékes bizottsághoz utalják, amely megvizsgálja, és határoz a Parlamenthez történő benyújtásukról.	Az illetékes bizottság megvizsgálja a módosításokat , és határoz a Parlamenthez történő benyújtásukról.
A 169., 170. és 174. cikk alkalmazása során az ilyen módosítások Parlamentben történő vizsgálatakor, az e cikkekben szereplő, az „eredeti szöveg”-re vagy a „jogalkotási aktusra irányuló javaslat”-ra történő hivatkozások az éppen hatályban levő rendelkezésre való hivatkozásoknak tekintendők.	A 169., 170. és 174. cikk alkalmazása során az ilyen módosítások Parlamentben történő vizsgálatakor, az e cikkekben szereplő, az „eredeti szöveg”-re vagy a „jogalkotási aktusra irányuló javaslat”-ra történő hivatkozások az éppen hatályban levő rendelkezésre való hivatkozásoknak tekintendők.
(2) E szabályzat módosításai csak a Parlament képviselői többségének szavazatával fogadhatók el.	(2) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 232. cikkével összhangban e szabályzat módosításai csak az összes parlamenti képviselő többségének szavazatával fogadhatók el.
(3) Ha a szavazáskor másként nem rendelkeznek, e szabályzat és a hozzá kapcsolódó mellékletek módosításai az elfogadásukat követő ülés első napján lépnek hatályba.	(3) Ha a szavazáskor másként nem rendelkeznek, e szabályzat és a hozzá kapcsolódó mellékletek módosításai az elfogadásukat követő ülés első napján lépnek hatályba.

Módosítás 257

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

230. cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

230. cikk

törölve

A mellékletek rendje

Az eljárási szabályzat mellékleteit a következő négy cím alá rendezik:

a)	az e szabályzatban szereplő eljárásoknak a leadott szavazatok többségével elfogadott végrehajtási rendelkezései (VI. melléklet);

b)	az eljárási szabályzat egyes rendelkezéseinek végrehajtása során, a bennük megállapított eljárásokkal és többségi szabályokkal összhangban elfogadott rendelkezések (I., II., III., IV., V. melléklet, VII. melléklet A., C., E. és F. rész, valamint IX. melléklet A. rész);

a Szerződések alapján elfogadott, a Parlamenten belül alkalmazandó, illetve annak működésére vonatkozó intézményközi megállapodások és egyéb rendelkezések. Az ilyen rendelkezéseknek az eljárási szabályzathoz mellékletként való csatolásáról a Parlament az illetékes bizottság javaslatára, a leadott szavazatok többségével határoz (VII. melléklet B. és D. rész, VIII. melléklet, IX. melléklet B. rész, valamint X., XI., XII., XIII., XIV., XVIII., XIX. és XXI. melléklet);

d)	a Parlament illetékes szervei által elfogadott iránymutatások és magatartási kódexek (XV., XVI., XVII. és XX. melléklet).

Módosítás 258

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

231. cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
231. cikk	231. cikk
Helyesbítések	Helyesbítések
(1) Ha egy Parlament által elfogadott szövegben hibát fedeznek fel, az elnök –adott esetben – helyesbítéstervezetet utal az illetékes bizottság elé.	(1) Ha egy Parlament által elfogadott szövegben hibát fedeznek fel, az elnök –adott esetben – helyesbítéstervezetet utal az illetékes bizottság elé.
(2) Ha egy Parlament által elfogadott és más intézmények által jóváhagyott szövegben hibát fedeznek fel, akkor a szükséges helyesbítésekhez az elnök kikéri ezen intézmények jóváhagyását, mielőtt az (1) bekezdés szerint eljárna.	(2) Ha egy Parlament által elfogadott és más intézmények által jóváhagyott szövegben hibát fedeznek fel, akkor a szükséges helyesbítésekhez az elnök kikéri ezen intézmények jóváhagyását, mielőtt az (1) bekezdés szerint eljárna.
(3) Az illetékes bizottság megvizsgálja, és a Parlament elé terjeszti a helyesbítéstervezetet, ha megállapítást nyert, hogy hiba történt, amely a javasolt módon helyesbíthető.	(3) Az illetékes bizottság megvizsgálja, és a Parlament elé terjeszti a helyesbítéstervezetet, ha megállapítást nyert, hogy hiba történt, amely a javasolt módon helyesbíthető.
(4) A helyesbítést a soron következő ülésen bejelentik. A helyesbítést elfogadottnak kell tekinteni, ha a bejelentésétől számított huszonnégy órán belül sem valamelyik képviselőcsoport, sem legalább 40 képviselő nem nyújt be kérelmet szavazásra bocsátására. Ha a helyesbítést nem fogadják el, akkor visszautalják az illetékes bizottsághoz, amely módosított helyesbítést javasolhat, vagy lezárhatja az eljárást.	(4) A helyesbítést a soron következő ülésen bejelentik. A helyesbítést elfogadottnak kell tekinteni, ha a bejelentésétől számított huszonnégy órán belül sem valamelyik képviselőcsoport, sem legalább 40 képviselő nem nyújt be kérelmet szavazásra bocsátására. Ha a helyesbítést nem fogadják el, akkor visszautalják az illetékes bizottsághoz, amely módosított helyesbítést javasolhat, vagy lezárhatja az eljárást.
(5) Az elfogadott helyesbítést oly módon kell közzétenni, ahogyan a tárgyát képező szöveget. A 76., a 77. és a 78. cikk értelemszerűen alkalmazandó.	(5) Az elfogadott helyesbítést oly módon kell közzétenni, ahogyan a tárgyát képező szöveget. A 78. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

Módosítás 259

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

I. melléklet – 2 cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

2. cikk

A képviselők legfontosabb feladatai

Mandátumuk keretében az európai parlamenti képviselők

nem kötnek semmilyen harmadik természetes vagy jogi személy érdekében való fellépésre vagy szavazásra irányuló olyan megállapodást, amely sértené az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkében és az európai parlamenti képviselők statútumának 2. cikkében foglalt szavazási szabadságukat;

nem kérnek, fogadnak el vagy kapnak semmilyen közvetlen vagy közvetett anyagi ellenszolgáltatást vagy jutalmat a Parlament vagy annak valamely bizottsága elé terjesztett jogszabállyal, állásfoglalási indítvánnyal, írásbeli nyilatkozattal vagy kérdéssel kapcsolatos befolyás gyakorlásáért vagy szavazatért , és tudatosan törekszenek minden megvesztegetésre utaló helyzet elkerülésére.

nem kérnek, fogadnak el vagy kapnak semmilyen közvetlen vagy közvetett, sem pénzbeni, sem természetbeni ellenszolgáltatást vagy jutalmat a képviselő parlamenti munkája során tanúsított bizonyos magatartásért , és tudatosan törekszenek minden megvesztegetésre, korrupcióra vagy jogtalan befolyásolásra utaló helyzet elkerülésére,

ba)	nem folytatnak az uniós döntéshozatali folyamathoz közvetlenül kapcsolódó hivatalos, fizetett lobbitevékenységet.

Módosítás 260

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

I. melléklet – 4 cikk

Hatályos szöveg

Módosítás

4. cikk

A képviselői nyilatkozat

(1) Az átláthatóság érdekében a képviselők személyes felelősséget vállalnak azért, hogy az európai parlamenti választásokat követő első ülésszak végéig (vagy parlamenti ciklus közben a Parlamenthez való csatlakozásuk után 30 napon belül) pénzügyi érdekeltségeiket ismertető nyilatkozatot nyújtsanak be az elnöknek az Elnökség által a 9. cikk alapján elfogadott formanyomtatványt használva. A képviselők az egyes változásokat követő 30 napon belül értesítik az elnököt a nyilatkozatukban történt bármilyen változásról.

(1) Az átláthatóság érdekében a képviselők személyes felelősséget vállalnak azért, hogy az európai parlamenti választásokat követő első ülésszak végéig (vagy parlamenti ciklus közben a Parlamenthez való csatlakozásuk után 30 napon belül) pénzügyi érdekeltségeiket ismertető nyilatkozatot nyújtsanak be az elnöknek az Elnökség által a 9. cikk alapján elfogadott formanyomtatványt használva. A képviselők az egyes változásokat követő hónap végéig értesítik az elnököt a nyilatkozatukban történt bármilyen változásról.

(2) A pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozat az alábbi, azonosítható módon megadandó információkat tartalmazza:

a)	a képviselők foglalkozása(i) a parlamenti feladataik megkezdését megelőző három évben, valamint ezen idő alatt vállalatok, nem kormányzati szervezetek, egyesületek vagy más, jogszabályban létrehozott szervek testületeiben vagy bizottságaiban vállalt részvételük;

a)	a képviselők foglalkozása(i) a parlamenti feladataik megkezdését megelőző három évben, valamint ezen idő alatt vállalatok, nem kormányzati szervezetek, egyesületek vagy más, jogszabályban létrehozott szervek testületeiben vagy bizottságaiban vállalt részvételük;

b)	minden olyan javadalmazás, amelyet a képviselő egy másik parlamentben betöltött képviselői megbízatásért kap,

b)	minden olyan javadalmazás, amelyet a képviselő egy másik parlamentben betöltött képviselői megbízatásért kap,

c)	bármilyen olyan díjazással járó, rendszeres tevékenység, amelyet a képviselő hivatala gyakorlása mellett akár alkalmazottként, akár önfoglalkoztatóként végez,

c)	bármilyen olyan díjazással járó, rendszeres tevékenység, amelyet a képviselő hivatala gyakorlása mellett akár alkalmazottként, akár önfoglalkoztatóként végez,

d)	vállalatok, nem kormányzati szervezetek, egyesületek vagy más, jogszabályban létrehozott szervek testületeiben vagy bizottságaiban viselt, díjazott, vagy díjazással nem járó tagság vagy a képviselő által vállalt bármilyen külső, díjazott vagy díjazással nem járó tevékenység,

d)	vállalatok, nem kormányzati szervezetek, egyesületek vagy más, jogszabályban létrehozott szervek testületeiben vagy bizottságaiban viselt, díjazott, vagy díjazással nem járó tagság vagy a képviselő által vállalt bármilyen külső, díjazott vagy díjazással nem járó tevékenység,

e)	bármilyen alkalmankénti, díjazással járó külső tevékenység (írói, előadói tevékenység vagy szaktanácsadás), amennyiben a teljes díjazás összege egy naptári évben meghaladja az 5 000 eurót,

e)	bármilyen alkalmankénti, díjazással járó külső tevékenység (írói, előadói tevékenység vagy szaktanácsadás), amennyiben a képviselő összes alkalmankénti külső tevékenységéért járó teljes díjazás összege egy naptári évben meghaladja az 5 000 eurót,

f)	bármilyen tulajdonrész olyan társulásban vagy vállalatban, amely befolyást gyakorolhat a közérdekkel kapcsolatos kérdésekre, illetve amennyiben a tulajdonrész a képviselőnek jelentős befolyást biztosít az adott szervezet ügyei tekintetében,

f)	bármilyen tulajdonrész olyan társulásban vagy vállalatban, amely befolyást gyakorolhat a közérdekkel kapcsolatos kérdésekre, illetve amennyiben a tulajdonrész a képviselőnek jelentős befolyást biztosít az adott szervezet ügyei tekintetében,

g)	bármely pénzbeli, személyes vagy természetbeni juttatás, amelyet a képviselő a Parlament által biztosított juttatáson felül politikai tevékenységéért harmadik féltől kap, akinek kilétét közölnie kell,

g)	bármely pénzbeli, személyes vagy természetbeni juttatás, amelyet a képviselő a Parlament által biztosított juttatáson felül politikai tevékenységéért harmadik féltől kap, akinek kilétét közölnie kell,

h)	bármilyen egyéb pénzügyi érdekeltség, amely a képviselőt feladatainak ellátása során befolyásolhatja.

h)	bármilyen egyéb pénzügyi érdekeltség, amely a képviselőt feladatainak ellátása során befolyásolhatja.

A képviselőnek az első albekezdésben foglaltaknak megfelelően bevallott egyes tételekből származó rendszeres jövedelmeit az alábbi kategóriák egyikébe kell besorolni:

Az egyes tételek első albekezdés szerinti bevallásakor a képviselőnek adott esetben jeleznie kell, hogy azért javadalmazásban részesül-e vagy sem; az a), c), d), e) és f) tételek esetében a képviselőnek az alábbi jövedelmi kategóriák egyikét is fel kell tüntetni:

—	Javadalmazás nélkül

—	havi 1 EUR és 499 EUR között;

—	havi 500 EUR és 1 000 EUR között;

—	havi 500 EUR és 1 000 EUR között;

—	havi 1 001 EUR és 5 000 EUR között;

—	havi 1 001 EUR és 5 000 EUR között;

—	havi 5 001 EUR és 10 000 EUR között;

—	havi 5 001 EUR és 10 000 EUR között;

—	több mint 10 000 EUR havonta.

—	több mint 10 000 EUR havonta , a legközelebbi 10 000 eurós összeg megjelölésével .

A képviselőnek az első albekezdésben foglaltaknak megfelelően bevallott egyes tételekből származó minden más jövedelmét éves alapon kell kiszámítani, el kell osztani tizenkettővel, és be kell sorolni a második albekezdésben meghatározott kategóriák egyikébe.

A képviselőnek az első albekezdésben foglaltaknak megfelelően bevallott egyes tételekből származó , de nem rendszeresen kapott minden jövedelmét éves alapon kell kiszámítani, el kell osztani tizenkettővel, és be kell sorolni a második albekezdésben meghatározott kategóriák egyikébe.

(3) Az elnöknek az e cikk értelmében nyújtott tájékoztatást könnyen hozzáférhető módon közzé kell tenni a Parlament honlapján.

(4) Ha a képviselő nem nyújtja be a pénzügyi érdekeltségeiről szóló nyilatkozatot, nem választható meg a Parlament vagy annak bármely szerve tisztségviselőjének, nem nevezhető ki előadónak, illetve nem vehet részt hivatalos küldöttségben.

(4a) Amennyiben a Parlament elnöke olyan információhoz jut, amely alapján feltételezheti, hogy egy képviselő pénzügyi érdekeltségeiről szóló nyilatkozata jelentős hibát tartalmaz vagy elavult, konzultálhat a 7. cikkben hivatkozott tanácsadó bizottsággal, és adott esetben felkérheti a képviselőt a nyilatkozat 10 napon belül történő kijavítására. Az Elnökség határozhat a 4. cikk (4) bekezdésének alkalmazásáról a Parlament elnöke helyesbítési kérelmének eleget nem tevő képviselővel szemben.

(4b) Az előadók jelentésük indokolásában önkéntesen felsorolhatják azon külső érdekelteket, akikkel a jelentés témájába tartozó kérdésekben konzultáltak (1a).

Módosítás 261

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

I. melléklet – 6 cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
6. cikk	6. cikk
A volt képviselők tevékenységei	A volt képviselők tevékenységei
Az Európai Unió döntéshozatali folyamataihoz közvetlenül kapcsolódó hivatásos érdekérvényesítési vagy képviseleti tevékenységet folytató volt európai parlamenti képviselők e tevékenységük teljes időtartama alatt nem jogosultak a volt képviselőknek az Elnökség által meghatározott szabályok szerint biztosított eszközök használatára (26).	Az Európai Unió döntéshozatali folyamataihoz közvetlenül kapcsolódó hivatásos érdekérvényesítési vagy képviseleti tevékenységet folytató volt európai parlamenti képviselőknek tájékoztatniuk kell arról az Európai Parlamentet és e tevékenységük teljes időtartama alatt nem jogosultak a volt képviselőknek az Elnökség által meghatározott szabályok szerint biztosított eszközök használatára (26).

Módosítás 262

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

I. melléklet – 7 cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
7. cikk	7. cikk
A képviselők magatartásával foglalkozó tanácsadó bizottság	A képviselők magatartásával foglalkozó tanácsadó bizottság
(1) Létrejön a képviselők magatartásával foglalkozó tanácsadó bizottság (a továbbiakban: tanácsadó bizottság).	(1) Létrejön a képviselők magatartásával foglalkozó tanácsadó bizottság (a továbbiakban: tanácsadó bizottság).
(2) A tanácsadó bizottság öt tagból áll, akiket az elnök hivatali ideje kezdetén az Alkotmányügyi Bizottság és a Jogi Bizottság elnökségi tagjai és koordinátorai közül a képviselők tapasztalata és a politikai kiegyensúlyozottság figyelembevételével nevez ki.	(2) A tanácsadó bizottság öt tagból áll, akiket az elnök hivatali ideje kezdetén az Alkotmányügyi Bizottság és a Jogi Bizottság tagjai közül a képviselők tapasztalata és a politikai kiegyensúlyozottság figyelembevételével nevez ki.
A tanácsadó bizottság minden egyes tagja rotációs alapon, hat hónapig tölti be az elnöki tisztséget.	A tanácsadó bizottság minden egyes tagja rotációs alapon, hat hónapig tölti be az elnöki tisztséget.
(3) Az elnök hivatali ideje kezdetén a tanácsadó bizottságban nem képviselt képviselőcsoportok mindegyikéből egy-egy képviselőt kiválasztva tartaléktagokat is kijelöl a tanácsadó bizottságba.	(3) Az elnök hivatali ideje kezdetén a tanácsadó bizottságban nem képviselt képviselőcsoportok mindegyikéből egy-egy képviselőt kiválasztva tartaléktagokat is kijelöl a tanácsadó bizottságba.
Abban az esetben, ha egy, a tanácsadó bizottságban nem képviselt képviselőcsoportba tartozó képviselő állítólagosan megsérti e magatartási kódexet, a megfelelő tartaléktag a tanácsadó bizottság teljes jogú hatodik tagjaként foglalkozik a tárgyalt állítólagos szabálysértés ügyével.	Abban az esetben, ha egy, a tanácsadó bizottságban nem képviselt képviselőcsoportba tartozó képviselő állítólagosan megsérti e magatartási kódexet, a megfelelő tartaléktag a tanácsadó bizottság teljes jogú hatodik tagjaként foglalkozik a tárgyalt állítólagos szabálysértés ügyével.
(4) A képviselő kérésére a tanácsadó bizottság – bizalmas jelleggel – 30 naptári napon belül iránymutatást ad a képviselőnek e magatartási kódex rendelkezéseinek értelmezésével és végrehajtásával kapcsolatban Az érintett képviselő jogosult az iránymutatásban megbízni.	(4) A képviselő kérésére a tanácsadó bizottság – bizalmas jelleggel – 30 naptári napon belül iránymutatást ad a képviselőnek e magatartási kódex rendelkezéseinek értelmezésével és végrehajtásával kapcsolatban Az érintett képviselő jogosult az iránymutatásban megbízni.
A tanácsadó bizottság az elnök kérésére e magatartási kódex megsértésének állítólagos eseteit is megvizsgálja, és tanácsot ad az elnöknek a lehetséges intézkedésekkel kapcsolatban.	A tanácsadó bizottság az elnök kérésére e magatartási kódex megsértésének állítólagos eseteit is megvizsgálja, és tanácsot ad az elnöknek a lehetséges intézkedésekkel kapcsolatban.
(5) A tanácsadó bizottság az elnökkel folytatott konzultációt követően külső szakértőktől is tanácsot kérhet.	(5) A tanácsadó bizottság az elnökkel folytatott konzultációt követően külső szakértőktől is tanácsot kérhet.
(6) A tanácsadó bizottság tevékenységeiről éves jelentést tesz közzé.	(6) A tanácsadó bizottság tevékenységeiről éves jelentést tesz közzé.

Módosítás 263

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

I. melléklet – 8 cikk

Hatályos szöveg	Módosítás
8. cikk	8. cikk
Eljárás a magatartási kódex esetleges megsértése esetén	Eljárás a magatartási kódex esetleges megsértése esetén
(1) Amennyiben okkal feltételezhető, hogy valamely európai parlamenti képviselő megszeghette e magatartási kódexet, az elnök az ügyet a tanácsadó bizottság elé terjesztheti.	(1) Amennyiben okkal feltételezhető, hogy valamely európai parlamenti képviselő megszeghette e magatartási kódexet, az elnök , a nyilvánvalóan akadékoskodást jelentő esetek kivételével az ügyet a tanácsadó bizottság elé terjesztheti.
(2) A tanácsadó bizottság megvizsgálja az állítólagos szabálysértés körülményeit, és meghallgathatja az érintett képviselőt. A megállapításaiból levont következtetések alapján a bizottság ajánlást nyújt be az elnöknek a lehetséges döntésre vonatkozóan.	(2) A tanácsadó bizottság megvizsgálja az állítólagos szabálysértés körülményeit, és meghallgathatja az érintett képviselőt. A megállapításaiból levont következtetések alapján a bizottság ajánlást nyújt be az elnöknek a lehetséges döntésre vonatkozóan.
	Abban az esetben, ha a tanácsadó bizottság egy állandó tagja vagy egy póttagja állítólagosan megsértette a magatartási kódexet, az érintett állandó tag vagy póttag tartózkodik a tanácsadó bizottság ez ügyben folytatott eljárásaiban való részvételtől.
(3) Ha a tanácsadó bizottság ajánlását figyelembe véve az elnök úgy találja, hogy az érintett képviselő megszegte a magatartási kódexet, a képviselő meghallgatását követően szankciót megállapító, indokolással ellátott határozatot hoz, amelyet közöl a képviselővel.	(3) Ha a tanácsadó bizottság ajánlását figyelembe véve és miután felkérte az érintett képviselőt írásbeli észrevételek benyújtására, az elnök úgy találja, hogy az érintett képviselő megszegte a magatartási kódexet, szankciót megállapító, indokolással ellátott határozatot hoz, amelyet közöl a képviselővel.
A megállapított szankció az eljárási szabályzat 166. cikke (3) bekezdésében szereplő intézkedések közül egyet vagy többet foglalhat magában.	A megállapított szankció az eljárási szabályzat 166. cikke (3)–(3b) bekezdésében szereplő intézkedések közül egyet vagy többet foglalhat magában.
(4) Az eljárási szabályzat 167. cikkében meghatározott belső jogorvoslati lehetőségek az érintett képviselő rendelkezésére állnak.	(4) Az eljárási szabályzat 167. cikkében meghatározott belső jogorvoslati lehetőségek az érintett képviselő rendelkezésére állnak.
(5) Az eljárási szabályzat 167. cikkében előírt határidők lejártát követően a képviselővel szemben kiszabott szankciókat az elnök a plenáris ülésen kihirdeti, és azokat a parlamenti ciklus végéig a Parlament honlapján jól láthatóan közzéteszik.

Módosítás 264

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

II. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
	törölve

Módosítás 265 és 297

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

III. melléklet – cím

Hatályos szöveg	Módosítás
A 130. és 131. cikk szerinti, írásbeli választ igénylő kérdésekre vonatkozó feltételek	A 130. , 130a., 130b., 131. és 131a. cikk szerinti, írásbeli választ igénylő kérdésekre és interpellációkra vonatkozó feltételek

Módosítás 266

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

III. melléklet – 1 bekezdés

Hatályos szöveg

Módosítás

(1)	Az írásbeli választ igénylő kérdésnek:

(1)	Az írásbeli választ igénylő kérdésnek:

—	egyértelműen meg kell jelölnie a címzettet, akinek a kérdés a szokásos intézményközi csatornákon keresztül továbbítandó;

—	egyértelműen meg kell jelölnie a címzettet, akinek a kérdés a szokásos intézményközi csatornákon keresztül továbbítandó;

—	kizárólag az intézményeknek az irányadó Szerződésekben rögzített hatáskörébe és a címzett felelősségi körébe kell tartoznia , és közérdekűnek kell lennie ;

—	kizárólag a címzettnek az irányadó Szerződésekben vagy az Unió jogi aktusaiban rögzített hatáskörébe vagy az Unió tevékenységi körébe kell tartoznia;

—	közérdekűnek kell lennie;

—	tömörnek kell lennie, és érthető kérdésfeltevést kell tartalmaznia;

—	tömörnek kell lennie, és érthető kérdésfeltevést kell tartalmaznia;

—	terjedelme nem haladhatja meg a 200 szót;

—	terjedelme nem haladhatja meg a 200 szót;

—	nem szabad sértő nyelvezetet használnia;

—	nem szabad sértő nyelvezetet használnia;

—	nem szabad szigorúan személyes ügyekre vonatkoznia;

—	nem szabad szigorúan személyes ügyekre vonatkoznia;

—	nem tartalmazhat háromnál több alkérdést.

—	nem tartalmazhat háromnál több alkérdést.

Módosítás 267

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

III. melléklet – 1 a bekezdés (új)

Hatályos szöveg

Módosítás

(1a)	A Tanácshoz intézett kérdések nem foglalkozhatnak egy folyamatban lévő rendes jogalkotási eljárás tárgyával vagy a Tanács költségvetési funkcióival.

Módosítás 268

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

III. melléklet – 3 bekezdés

Hatályos szöveg

Módosítás

(3)

Ha az előző hat hónap folyamán azonos vagy hasonló kérdést már feltettek és megválaszoltak, vagy ha a kérdés csupán a Parlament valamely olyan konkrét állásfoglalásának nyomon követésével kapcsolatos tájékoztatásra irányul, amelyet a Bizottság már írásbeli nyomon követési közleményben biztosított, a Főtitkárság a korábbi kérdés és válasz másolatát eljuttatja az előterjesztőhöz. A megismételt kérdést nem továbbítják a címzettnek, kivéve, ha az elnök jelentős újabb fejlemények fényében és az előterjesztő indokolt kérésére így nem dönt.

(3)

Ha az előző hat hónap folyamán azonos vagy hasonló kérdést már feltettek és megválaszoltak, vagy ha a kérdés csupán a Parlament valamely olyan konkrét állásfoglalásának nyomon követésével kapcsolatos tájékoztatásra irányul, amelyet a Bizottság az előző hat hónapban már írásbeli nyomon követési közleményben biztosított, a Főtitkárság a korábbi kérdés és válasz vagy a nyomon követő közlemény másolatát eljuttatja az előterjesztőhöz. A megismételt kérdést nem továbbítják a címzettnek, kivéve, ha az elnök jelentős újabb fejlemények fényében és az előterjesztő indokolt kérésére így nem dönt.

Módosítás 269

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

VII. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
[…]	törölve

Módosítás 270

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

VIII. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
[…]	törölve

Módosítás 271

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

IX. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
[…]	törölve

Módosítás 272

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

X. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
[…]	törölve

Módosítás 273

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

XI. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
[…]	törölve

Módosítás 274

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

XII. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
[…]	törölve

Módosítás 275

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

XIII. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
[…]	törölve

Módosítás 276

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

XIV. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
[…]	törölve

Módosítás 277

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

XV. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
[…]	törölve

Módosítás 278

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

XVI. melléklet

Hatályos szöveg

Módosítás

A Bizottság jóváhagyására vonatkozó iránymutatások

A Bizottság jóváhagyása és a meghallgatások során tett vállalások nyomon követése

(1)	A Bizottság teljes testületének szavazással történő, Parlament általi jóváhagyására az alábbi elvek, követelmények és intézkedések vonatkoznak:

I. rész – A Parlament jóváhagyása a Bizottság teljes testületére vonatkozóan

1. cikk

a)	Az értékelés alapja

Az értékelés alapja

A Parlament értékeli a biztosjelölt általános alkalmasságát, európai elkötelezettségét és személyes függetlenségét. Értékeli továbbá jövőbeli tárcájával kapcsolatos ismereteit és kommunikációs képességeit.

(1) A Parlament értékeli a biztosjelölt általános alkalmasságát, európai elkötelezettségét és személyes függetlenségét. Értékeli továbbá jövőbeli tárcájával kapcsolatos ismereteit és kommunikációs képességeit.

A Parlament külön figyelmet fordít a nemek egyensúlyára. Kifejezheti álláspontját a tárcáknak a megválasztott elnök általi elosztásával kapcsolatban.

(2) A Parlament külön figyelmet fordít a nemek egyensúlyára. Kifejezheti álláspontját a tárcáknak a megválasztott elnök általi elosztásával kapcsolatban.

A Parlament minden olyan információra igényt tarthat, amely szükséges a biztosjelölt alkalmasságának megítéléséhez. Elvárja a pénzügyi érdekeltségekkel kapcsolatos információk teljes körű feltárását. A biztosjelöltek érdekeltségeiről szóló nyilatkozatát ellenőrzés céljából meg kell küldeni a jogi ügyekért felelős bizottságnak.

(3) A Parlament minden olyan információra igényt tarthat, amely szükséges a biztosjelölt alkalmasságának megítéléséhez. Elvárja a pénzügyi érdekeltségekkel kapcsolatos információk teljes körű feltárását. A biztosjelöltek érdekeltségeiről szóló nyilatkozatát ellenőrzés céljából meg kell küldeni a jogi ügyekért felelős bizottságnak.

A biztosjelölt pénzügyi érdekeltségeire vonatkozó nyilatkozatának a jogi ügyekért felelős bizottság általi ellenőrzése nem csak arra terjed ki, hogy a nyilatkozatot megfelelően töltötték-e ki, hanem annak értékelésére is, hogy a nyilatkozat tartalmából nem következik-e összeférhetetlenség. Ezek alapján a meghallgatásért felelős bizottság dönt arról, hogy kér-e további információt a biztosjelölttől.

1a. cikk

A pénzügyi érdekeltségről szóló nyilatkozat vizsgálata

(1) A jogi ügyekért felelős bizottság megvizsgálja a biztosjelölt pénzügyi érdekeltségeire vonatkozó nyilatkozatát és értékeli, hogy annak tartalma pontos-e, az teljes-e és hogy felmerülhet-e összeférhetetlenség.

(2) A meghallgatás illetékes bizottság általi megtartásának elengedhetetlen előfeltétele, hogy a jogi ügyekért felelős bizottság megállapítsa az összeférhetetlenség hiányát. Ilyen megerősítés hiányában a (3) bekezdés c) pontja szerinti eljárás lefolytatásáig felfüggesztik a biztosjelölt kinevezési eljárását.

(3) A következő iránymutatásokat kell alkalmazni a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatnak a jogi ügyekért felelős bizottság általi vizsgálata során:

amennyiben a pénzügyi érdekeltségi nyilatkozat vizsgálata során a parlamenti bizottság a bemutatott dokumentumok alapján megállapítja, hogy a pénzügyi érdekeltségi nyilatkozat megfelel a valóságnak, teljes és nem tartalmaz olyan információt, amely szerint meglévő vagy esetleges összeférhetetlenség áll fenn a biztosjelölt tárcájával kapcsolatosan, a parlamenti bizottság elnöke az összeférhetetlenség hiányát megállapító levelet küld a meghallgatásért felelős bizottságoknak vagy – amennyiben a hivatali idő során lefolytatott eljárásról van szó – az illetékes bizottságoknak;

amennyiben a parlamenti bizottság azt állapítja meg, hogy a biztosjelölt hiányos vagy ellentmondásos információkat közölt, illetve az információk vizsgálata további magyarázatokat tesz szükségessé, az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás alapján felkéri a biztosjelöltet a további információk indokolatlan késedelem nélküli közlésére, és ezek mérlegelése és megfelelő elemzése után hoz döntést; a jogi ügyekért felelős bizottság adott esetben határozhat úgy, hogy vitára hívja meg a biztosjelöltet;

amennyiben a parlamenti bizottság a pénzügyi érdekeltségi nyilatkozat vagy a biztosjelölt által benyújtott további információk alapján összeférhetetlenséget állapít meg, ajánlásokat dolgoz ki az összeférhetetlenség megszüntetésére; ezek az ajánlások magukban foglalhatják a szóban forgó pénzügyi érdekeltségekről való lemondást vagy a biztosjelölt tárcájának a Bizottság elnöke általi módosítását; súlyosabb esetekben, amennyiben nem lehet megoldást találni az összeférhetetlenségre, a jogi ügyekért felelős bizottság végső esetben arra a következtetésre juthat, hogy a biztosjelölt nem képes ellátni feladatát a Szerződések és a magatartási kódex értelmében; a Parlament elnöke ekkor megkérdezi az Európai Bizottság elnökét az általa megtenni szándékozott további lépésekről.

2. cikk

b)	Meghallgatások

Meghallgatások

Minden biztosjelöltet meghívnak, hogy jelenjen meg az illetékes bizottság vagy bizottságok előtt egyszeri meghallgatásra. A meghallgatások nyilvánosak.

(1) Minden biztosjelöltet meghívnak, hogy jelenjen meg az illetékes bizottság vagy bizottságok előtt egyszeri meghallgatásra.

A meghallgatásokat az Elnökök Értekezlete szervezi a Bizottsági Elnökök Értekezletének ajánlása alapján. A szervezés részleteiért az egyes bizottságok elnöke és koordinátorai felelnek. Előadók is kijelölhetők.

(2) A meghallgatásokat az Elnökök Értekezlete szervezi a Bizottsági Elnökök Értekezletének ajánlása alapján. A szervezés részleteiért az egyes bizottságok elnöke és koordinátorai felelnek. Előadók is kijelölhetők.

Vegyes tárcák esetében megfelelő intézkedésekre van szükség az illetékes bizottságok kiválasztására. Három eset lehetséges:

(3) Vegyes tárcák esetében megfelelő intézkedésekre van szükség az illetékes bizottságok kiválasztására. Három eset lehetséges:

a)	a tárcája kapcsán egy parlamenti bizottság illetékes; ebben az esetben a biztosjelöltet csak ez az egy bizottság (az illetékes bizottság) hallgatja meg;

a)	a tárcája kapcsán egy parlamenti bizottság illetékes; ebben az esetben a biztosjelöltet csak ez az egy bizottság (az illetékes bizottság) hallgatja meg;

b)	a biztosjelölt tárcája kapcsán nagyjából azonos arányban illetékes több parlamenti bizottság: ebben az esetben a biztosjelöltet az érintett bizottságok (vegyes bizottságok) együttesen hallgatják meg; és

b)	a biztosjelölt tárcája kapcsán nagyjából azonos arányban illetékes több parlamenti bizottság: ebben az esetben a biztosjelöltet az érintett bizottságok (vegyes bizottságok) együttesen hallgatják meg; és

c)	a biztosjelölt tárcája kapcsán főként egy bizottság illetékes, de kis mértékben legalább egy másik bizottság is érintett; ebben az esetben az illetékes bizottság hallgatja meg a biztosjelöltet a többi érintett bizottság (társbizottságok) részvételével.

c)	a biztosjelölt tárcája kapcsán főként egy bizottság illetékes, de kis mértékben legalább egy másik bizottság is érintett; ebben az esetben az illetékes bizottság hallgatja meg a biztosjelöltet a többi érintett bizottság (társbizottságok) részvételével.

Az intézkedésekről teljes körűen egyeztetnek a Bizottság megválasztott elnökével.

(4) Az intézkedésekről teljes körűen egyeztetnek a Bizottság megválasztott elnökével.

A bizottságok a meghallgatás előtt kellő időben írásban eljuttatják a kérdéseket a biztosjelöltekhez. Valamennyi biztosjelöltnek két, a Bizottsági Elnökök Értekezlete által megfogalmazott általános kérdést tesznek fel, amelyek közül az első a jelölt általános alkalmasságával, európai elkötelezettségével és személyes függetlenségével, a második pedig a tárca irányításával és a Parlamenttel való együttműködéssel kapcsolatos. Az illetékes bizottság három további kérdést fogalmaz meg . Vegyes bizottságok esetében az egyes bizottságok két-két kérdést fogalmazhatnak meg.

(5) A bizottságok a meghallgatás előtt kellő időben írásban eljuttatják a kérdéseket a biztosjelöltekhez. Valamennyi biztosjelöltnek két, a Bizottsági Elnökök Értekezlete által megfogalmazott általános kérdést tesznek fel, amelyek közül az első a jelölt általános alkalmasságával, európai elkötelezettségével és személyes függetlenségével, a második pedig a tárca irányításával és a Parlamenttel való együttműködéssel kapcsolatos. Az illetékes bizottság öt további kérdést terjeszt elő ; alkérdések nem nyújthatók be. Vegyes bizottságok esetében az egyes bizottságok három kérdést nyújthatnak be.

A biztosjelöltek önéletrajzait és írásbeli kérdésekre adott válaszait a meghallgatás előtt a Parlament honlapján közzé kell tenni.

A meghallgatások tervezett időtartama három óra. A meghallgatásokra olyan körülmények között és olyan feltételek mellett kerül sor, hogy a biztosjelöltek egyenlő és méltányos lehetőséget kapjanak a bemutatkozásra és véleményük kifejtésére.

(6) A meghallgatások tervezett időtartama három óra. A meghallgatásokra olyan körülmények között és olyan feltételek mellett kerül sor, hogy a biztosjelöltek egyenlő és méltányos lehetőséget kapjanak a bemutatkozásra és véleményük kifejtésére.

A biztosjelölteket felkérik, hogy tartsanak legfeljebb 15 perces szóbeli bevezetőt. A meghallgatáson feltett kérdéseket – amennyiben ez lehetséges – tárgykörönként csoportosítják . A felszólalási időt értelemszerűen a 162. cikkel összhangban osztják fel a képviselőcsoportok között. A meghallgatások lebonyolításánál az a cél, hogy pluralista politikai párbeszéd bontakozzon ki a biztosjelöltek és a képviselők között. A meghallgatás végén a biztosjelölteknek lehetőséget kapnak egy rövid záróbeszédre.

(7) A biztosjelölteket felkérik, hogy tartsanak legfeljebb 15 perces szóbeli bevezetőt. A meghallgatáson legfeljebb 25 kérdést tesznek fel – amennyiben ez lehetséges – tárgykörönként csoportosítva . Egy nyomon követési kérdést azonnal fel lehet tenni a kijelölt időkereten belül. A felszólalási időt értelemszerűen a 162. cikkel összhangban osztják fel a képviselőcsoportok között. A meghallgatások lebonyolításánál az a cél, hogy pluralista politikai párbeszéd bontakozzon ki a biztosjelöltek és a képviselők között. A meghallgatás végén a biztosjelölteknek lehetőséget kapnak egy rövid záróbeszédre.

A meghallgatásokat élőben, audiovizuálisan közvetítik. A meghallgatásokról készült, katalogizált felvételt 24 órán belül hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

(8) A meghallgatásokat élőben, audiovizuálisan közvetítik , és e közvetítés a nyilvánosság és a média számára ingyenesen elérhető . A meghallgatásokról készült, katalogizált felvételt 24 órán belül hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

3. cikk

Értékelés

Az elnök és a koordinátorok késedelem nélkül összeülnek a meghallgatás után, hogy értékeljék a biztosjelölteket. Az értékelés zárt ülésen történik. A koordinátorok nyilatkoznak arról, hogy alkalmasnak tartják-e a biztosjelölteket mind a testületi tagságra, mind pedig a kijelölt feladatok ellátására. A Bizottsági Elnökök Értekezlete az értékelés megkönnyítésére elkészít egy formanyomtatványt.

(1) Az elnök és a koordinátorok késedelem nélkül összeülnek a meghallgatás után, hogy értékeljék a biztosjelölteket. Az értékelés zárt ülésen történik. A koordinátorok nyilatkoznak arról, hogy alkalmasnak tartják-e a biztosjelölteket mind a testületi tagságra, mind pedig a kijelölt feladatok ellátására. A Bizottsági Elnökök Értekezlete az értékelés megkönnyítésére elkészít egy formanyomtatványt.

Vegyes bizottságok esetében az érintett bizottságok elnöke és koordinátorai a teljes eljárás során együttesen járnak el.

(2) Vegyes bizottságok esetében az érintett bizottságok elnöke és koordinátorai a teljes eljárás során együttesen járnak el.

Az egyes biztosjelöltekről egyetlen közös értékelő nyilatkozatot kell készíteni. Ez magában foglalja a meghallgatásban részt vevő valamennyi társbizottság véleményét.

(3) Az egyes biztosjelöltekről egyetlen közös értékelő levelet kell készíteni. Ez magában foglalja a meghallgatásban részt vevő valamennyi társbizottság véleményét.

Amennyiben a bizottságoknak értékelésük elkészítéséhez további információkra van szükségük, nevükben az elnök fordul írásban a Bizottság megválasztott elnökéhez. A koordinátoroknak utóbbi válaszát figyelembe kell venniük.

Ha a koordinátorok nem jutnak egyetértésre az értékelést illetően, vagy egy képviselőcsoport kérelmezi azt, az elnök teljes bizottsági ülést hív össze. Az elnök végső esetben titkos szavazásra bocsátja a két kérdést.

(3a) A koordinátorok az értékelés során a következő elveket alkalmazzák:

a)	Ha a koordinátorok egyhangúan elfogadják a biztosjelöltet, az elnök jóváhagyó levelet nyújt be a nevükben.

b)	Ha a koordinátorok egyhangúan elutasítják a biztosjelöltet, az elnök elutasító levelet nyújt be a nevükben.

c)	Ha a koordinátorok – a parlamenti bizottság tagságának legalább kétharmadát képviselő – többsége elfogadja a biztosjelöltet, az elnök a túlnyomó többség jóváhagyását megállapító levelet küld a nevükben. A kisebbségi véleményeket kérésre fel lehet tüntetni.

d)	Ha a biztosjelölt elfogadásához a koordinátorok nem érik el a bizottság tagságának legalább kétharmadát képviselő többséget, akkor:

—	először további írásbeli kérdéseken keresztül kiegészítő információk kérnek;

—	ha a koordinátorok ezután is elégedetlenek, egy újabb 1,5 órás meghallgatásra kérnek engedélyt az Elnökök Értekezletétől.

e)	Ha a d) pont alkalmazását követően a koordinátorok – a parlamenti bizottság tagságának legalább kétharmadát képviselő – többsége elfogadja a biztosjelöltet, az elnök a túlnyomó többség jóváhagyását megállapító levelet küld a nevükben. A kisebbségi véleményeket kérésre fel lehet tüntetni.

Ha a d) pont alkalmazását követően a biztosjelölt elfogadásához a koordinátorok még mindig nem érik el a bizottság tagságának legalább kétharmadát képviselő többséget, az bizottság elnöke bizottsági ülést hív össze és szavazásra bocsátja a 3. cikk (1) bekezdésében említett két kérdést. A bizottság elnöke benyújt egy, a bizottság értékelését tartalmazó levelet.

A bizottságok értékelő nyilatkozatait a meghallgatást követő 24 órán belül elfogadják és nyilvánosságra hozzák . A nyilatkozatot a Bizottsági Elnökök Értekezlete megvizsgálja és ezt követően továbbítja az Elnökök Értekezletének. Eszmecserét követően az Elnökök Értekezlete lezártnak nyilvánítja a meghallgatásokat, hacsak nem dönt további információk kéréséről.

(3b) A bizottságok értékelő leveleit az értékelési folyamat lezárultát követő 24 órán belül továbbítani kell . A leveleket a Bizottsági Elnökök Értekezlete megvizsgálja és ezt követően továbbítja az Elnökök Értekezletének. Eszmecserét követően az Elnökök Értekezlete lezártnak nyilvánítja a meghallgatásokat, hacsak nem dönt további információk kéréséről , és engedélyt ad az összes értékelő levél nyilvánosságra hozatalára .

4. cikk

A biztosok testületének bemutatása

A Bizottság megválasztott elnöke a biztosjelöltek teljes testületét és programjukat bemutatja a Parlament ülésén, amelyre az Európai Tanács elnöke és a Tanács elnöke meghívást kap. A bemutatást vita követi. A vita lezárása érdekében bármelyik képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő állásfoglalási indítványt terjeszthet be. A 123. cikk (3), (4) és (5) bekezdése alkalmazandó.

(1) A Bizottság megválasztott elnökét felkérik, hogy mutassa be a biztosjelöltek teljes testületét és programjukat a Parlament ülésén, amelyre az Európai Tanács elnöke és a Tanács elnöke meghívást kap. A bemutatást vita követi. A vita lezárása érdekében bármelyik képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő állásfoglalási indítványt terjeszthet be. A 123. cikk (3)–(5b) bekezdése alkalmazandó.

Az állásfoglalási indítványról szóló szavazás után a Parlament szavaz arról, hogy megadja-e jóváhagyását megválasztott elnök és a biztosjelöltek testületként való kinevezéséhez. A Parlament a leadott szavazatok többségével dönt, név szerinti szavazással. A Parlament elnapolhatja a szavazást a következő ülésig.

(2) Az állásfoglalási indítványról szóló szavazás után a Parlament szavaz arról, hogy megadja-e jóváhagyását megválasztott elnök és a biztosjelöltek testületként való kinevezéséhez. A Parlament a leadott szavazatok többségével dönt, név szerinti szavazással. A Parlament elnapolhatja a szavazást a következő ülésig.

5. cikk

A meghallgatások során tett vállalások nyomon követése

A biztosjelöltek által a meghallgatások során tett vállalásokat és megfogalmazott prioritásokat az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás IV. melléklete 1. pontjának megfelelően a Bizottsággal folytatott éves strukturált párbeszéd keretében az illetékes bizottság a biztosi megbízatás teljes ideje alatt vizsgálja.

(2) A következő szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha a Bizottság hivatali ideje alatt összetételében vagy a tárcák elosztásában lényeges változás történik:

II. rész – A biztosok testületében annak hivatali ideje alatt a tárcák lényeges átszervezése vagy a testület összetételének megváltozása

6. cikk

Üresedés

a)	Ha lemondás, felmentés vagy elhalálozás miatt szabadul fel egy tárca, a Parlament azonnal felkéri a biztosjelöltet, hogy vegyen részt az 1. pontban megállapított feltételeknek megfelelő meghallgatáson.

Ha lemondás, felmentés vagy elhalálozás miatt szabadul fel egy tárca, a Parlament azonnal felkéri a biztosjelöltet, hogy vegyen részt az I. részben megállapított feltételeknek megfelelő meghallgatáson.

7. cikk

Új tagállam csatlakozása

b)	Új tagállam csatlakozása esetén a Parlament felkéri a biztosjelöltet, hogy vegyen részt az 1. pontban megállapított feltételeknek megfelelő meghallgatáson.

Új tagállam csatlakozása esetén a Parlament felkéri a biztosjelöltet, hogy vegyen részt az I. részben megállapított feltételeknek megfelelő meghallgatáson.

8. cikk

A tárcák lényeges megváltozása

c)	A tárcák jelentős átszervezése esetén az érintett biztosokat felkérik, hogy jelenjenek meg az érintett bizottság előtt , mielőtt megkezdik új hatáskörük gyakorlását.

A Bizottság hivatali ideje alatt a tárcák jelentős átszervezése esetén az érintett biztosokat felkérik, hogy az I. részben megállapítottakkal megegyező feltételek mellett vegyenek részt a meghallgatáson , mielőtt megkezdik új hatáskörük gyakorlását.

9. cikk

Szavazás a plenáris ülésen

Az 1. pont c) pontjának nyolcadik albekezdésében megállapított eljárástól eltérve, amennyiben a plenáris ülésen történő szavazás egyetlen biztos kinevezését érinti, a szavazás titkos.

A 118. cikk (5a) bekezdésében megállapított eljárástól eltérve, amennyiben a plenáris ülésen történő szavazás egyetlen biztos kinevezését érinti, a szavazás titkos.

Módosítás 279

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

XVI a. melléklet (új)

Hatályos szöveg

Módosítás

XVIA. MELLÉKLET

A rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusok megszövegezésére vonatkozó követelmények

(1)	A jogi aktusok feltüntetik a jogszabály típusát, számát, az azt elfogadó két intézmény nevét, az aláírásuk időpontját és a tárgy megjelölését.

(2)	A jogi aktusok a következőket tartalmazzák:

a)	„az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa”;

b)	hivatkozás azokra a rendelkezésekre, amelyek alapján a jogi aktust elfogadták, amelyet a „tekintettel” szó előz meg;

c)	a benyújtott javaslatokra, elfogadott véleményekre és lefolytatott konzultációkra utaló bevezető hivatkozás;

d)	a jogi aktus indokolása, amelyet a „mivel” szó vezet be;

e)	az „elfogadta ezt a rendeletet” vagy „elfogadta ezt az irányelvet” vagy „elfogadta ezt a határozatot” kifejezést, amelyet a jogi aktus rendelkező része követ.

(3)	A jogi aktusok cikkekre tagolódnak, amelyek adott esetben részeket, címeket, fejezeteket és szakaszokat alkothatnak.

(4)	A jogi aktus utolsó cikke meghatározza a hatálybalépés időpontját, ha az a kihirdetés utáni huszadik napot megelőző vagy azt követő időpont.

(5)	A jogi aktus utolsó cikkét a következők követik:

—	a Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő, a jogszabály alkalmazhatóságáról szóló szövegrész;

—	„Kelt … -ban/ben” és a jogi aktusy aláírásának időpontja;

—	„Az Európai Parlament részéről az elnök”, „A Tanács részéről az elnök”, és ez után a Parlament és a Tanács – a jogszabály aláírásának időpontjában hivatalban levő – elnökének neve.

Módosítás 280

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

XVII. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
[…]	törölve

Módosítás 281

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

XVIII. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
[…]	törölve

Módosítás 282

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

XIX. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
[…]	törölve

Módosítás 283

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

XX. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
[…]	törölve

Módosítás 284

Az Európai Parlament eljárási szabályzata

XXI. melléklet

Hatályos szöveg	Módosítás
[…]	törölve

(*1) A Parlament módosított eljárási szabályzatának konszolidált változatát lásd: http://www.europarl.europa.eu/sides/getLastRules.do?language=HU&reference=TOC

(1) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(1) Lásd I. melléklet.

(1a) Az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti, az Európai Unió politikáinak kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetekre és független személyekre vonatkozó átláthatósági nyilvántartás létrehozásáról szóló megállapodással (HL L 277., 2014.9.19., 11. o.) létrehozott nyilvántartás.

(2) Az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti, az Európai Unió politikáinak kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetekre és független személyekre vonatkozó átláthatósági nyilvántartás létrehozásáról szóló megállapodással (lásd IX. melléklet B. része) létrehozott nyilvántartás.

(3) Lásd IX. melléklet B. része.

(4) Lásd IX. melléklet B. részében szereplő megállapodás 3. melléklete.

(5) Lásd X. melléklet A. része.

(6) Lásd XI. melléklet.

(7) Lásd VII. melléklet E. rész.

(8) Lásd XIII . melléklet .

(8) Keretmegállapodás az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról ( HL L 304., 2010.11.20., 47. o .) .

(8a) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(1a) A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás, (25) bekezdés (HL L 123., 2016.5.12., 1. o.).

(9) Lásd az Elnökök Értekezlete megfelelő határozatát az eljárási szabályzat XVII. mellékletében.

(9a) Lásd az Elnökök Értekezletének vonatkozó határozatát.

(10) Lásd XX. melléklet .

(10) A rendes jogalkotási eljárások keretében folytatott tárgyalások magatartási kódexe .

(1a) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

(11) Lásd V. melléklet.

(12) A jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodás, 4. pont (HL C 102., 1996.4.4., 2. o.).

(13) A jogi aktusok strukturáltabb átdolgozási technikáiról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodás, 9. pont (HL C 77., 2002.3.28., 1. o.).

(14) Lásd a 141. cikk értelmezését is.

(15) Lásd a XIV. mellékletet.

(1a) HL L 277., 2014.9.19., 11. o.

(16) Lásd a XVI. mellékletet.

(17) Lásd II. melléklet.

(18) Lásd III. melléklet.

(1a) Lásd III. melléklet.

(19) Lásd III. melléklet.

(20) Kiterjesztette a Parlament 2014. február 26-i határozata.

(21) Lásd XV. melléklet.

(22) Lásd VI. melléklet.

(23) Lásd VIII. melléklet.

(24) Lásd XIII. melléklet.

(25) Lásd X. melléklet.

(1a) A beillesztett 223a. cikk csak az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 2. cikkének (3) és (4) bekezdése értelmében vett európai politikai pártokra és európai politikai alapítványokra alkalmazandó. A 224. cikk a jelenlegi formájában az európai szintű politikai pártok és politikai alapítványok 2014-es, 2015-ös, 2016-os és 2017-es költségvetési évre biztosított finanszírozásával kapcsolatos aktusok és kötelezettségvállalások tekintetében továbbra is alkalmazandó marad, amelyet az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 40. cikke értelmében továbbra is az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló 2004/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szabályoz. A 225. cikk a jelenlegi formájában a 2004/2003/EK rendelet 2. cikke értelmében vett európai szintű politikai pártok és politikai alapítványok tekintetében továbbra is alkalmazandó, egészen addig, amíg azok ez utóbbi rendelet értelmében a 2014., 2015. 2016. és 2017. költségvetési évre finanszírozásban részesülnek.

(1a) Lásd az Elnökség 2016. szeptember 12-i határozatát az átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodás végrehajtásáról.

(26) Az Elnökség 1999. április 12-i határozata.

(26) Az Elnökség 1999. április 12-i határozata a volt képviselők részére biztosított eszközökről.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/393

P8_TA(2016)0488

Fizetésképtelenségi eljárások és fizetésképtelenségi szakértők ***I

Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet A. és B. mellékletében található, a fizetésképtelenségi eljárásokat és fizetésképtelenségi szakértőket tartalmazó listák felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0317 – C8-0196/2016 – 2016/0159(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

(2018/C 238/20)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0317),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 81. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0196/2016),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—	tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. november 17-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

—	tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0324/2016),

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

P8_TC1-COD(2016)0159

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. december 14-én került elfogadásra a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet A. és B. mellékletének felváltásáról szóló (EU) 2017/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/353 rendelettel.)

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/394

P8_TA(2016)0489

EK–Üzbegisztán partnerségi és együttműködési megállapodás és kétoldalú textilkereskedelem ***

Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, valamint másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerség létrehozásáról szóló partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a kétoldalú textilkereskedelmi megállapodás lejártára tekintettel a megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (16384/1/2010 – C7-0097/2011 – 2010/0323(NLE))

(Egyetértés)

(2018/C 238/21)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (16384/1/2010),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, valamint másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerség létrehozásáról szóló partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a kétoldalú textilkereskedelmi megállapodás lejártára tekintettel a megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv tervezetére (16388/2010),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontja v. alpontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0097/2011),

—	tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2011. december 15-i átmeneti állásfoglalására (1),

—	tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2016. december 14-i nem jogalkotási állásfoglalására (2),

—	tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0332/2016),

egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Üzbég Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 168. E, 2013.6.14., 195. o.

(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0490.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/395

P8_TA(2016)0491

Az EU–Kolumbia/Peru kereskedelmi megállapodás (Ecuador csatlakozása) ***

Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodáshoz csatolt, Ecuador csatlakozását figyelembe vevő jegyzőkönyvnek az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetére (07620/2016 – C8-0463/2016 – 2016/0092(NLE))

(Egyetértés)

(2018/C 238/22)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (07620/2016),

—	tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodáshoz csatolt, Ecuadornak a kereskedelmi megállapodáshoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából készült csatlakozási jegyzőkönyv tervezetére (07621/2016),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkével, 100. cikkének (2) bekezdésével, 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0463/2016),

—	tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0362/2016),

egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Ecuador, Kolumbia és Peru kormányainak és parlamentjeinek.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/396

P8_TA(2016)0492

EU–Norvégia megállapodás a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről ***

Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (10711/2016 – C8-0332/2016 – 2016/0192(NLE))

(Egyetértés)

(2018/C 238/23)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10711/2016),

—	tekintettel az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás tervezetére (11692/2014),

—	tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0332/2016),

—	tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2016. december 14-i nem jogalkotási állásfoglalására (1),

—	tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására (A8-0321/2016),

egyetért a megállapodás megkötésével;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Norvég Királyság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0493.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/397

P8_TA(2016)0494

A Grúzia és az Europol közötti operatív és stratégiai együttműködésről szóló megállapodás *

Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a Grúzia és az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) közötti operatív és stratégiai együttműködésről szóló megállapodás Europol általi megkötésének jóváhagyásáról szóló tanácsi végrehajtási határozat tervezetéről (10343/2016 – C8-0266/2016 – 2016/0810(CNS))

(Konzultáció)

(2018/C 238/24)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács tervezetére (10343/2016),

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0266/2016),

—	tekintettel az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/371/IB tanácsi határozatra (1) és különösen annak 23. cikke (2) bekezdésére,

—	tekintettel az Europolnak a partnerekkel fennálló kapcsolataira, többek közt a személyes adatok és minősített adatok cseréjére vonatkozó végrehajtási szabályok elfogadásáról szóló, 2009. november 30-i 2009/934/IB tanácsi határozatra (2) és különösen annak 5. és 6. cikkére,

—	tekintettel az Europol részéről megkötendő megállapodások által érintett harmadik államok és szervezetek jegyzékének megállapításáról szóló, 2009. november 30-i 2009/935/IB tanácsi határozatra (3),

—	tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

—	tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0343/2016),

jóváhagyja a Tanács tervezetét;

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

felszólítja a Bizottságot, hogy az új Europol-rendelet (4) alkalmazásának kezdőnapját követően értékelje az együttműködési megállapodásban foglalt rendelkezéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet és a Tanácsot ezen értékelés eredményéről, és adott esetben nyújtson be ajánlást a megállapodás nemzetközi újratárgyalása megindításának engedélyezésére vonatkozóan;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Europolnak.

(1) HL L 121., 2009.5.15., 37. o.

(2) HL L 325., 2009.12.11., 6. o.

(3) HL L 325., 2009.12.11., 12. o.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/794 rendelete (2016. május 11.) a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről (HL L 135., 2016.5.24., 53. o.).

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/398

P8_TA(2016)0495

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: EGF/2016/004 ES/Comunidad Valenciana automotive

Az Európai Parlament 2016. december 14-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Spanyolország kérelme – EGF/2016/004 ES/Comunidad Valenciana automotive) (COM(2016)0708 – C8-0454/2016 – 2016/2298(BUD))

(2018/C 238/25)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0708 – C8-0454/2016),

—	tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (EGAA-rendelet),

—	tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 12. cikkére,

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra (3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára,

—	tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

—	tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

—	tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

—	tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0379/2016),

mivel az Unió jogalkotási és költségvetési eszközöket hozott létre ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott, vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerőpiaci beilleszkedésüket;

mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60 %-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságnál, a Parlamentnél és a Tanácsnál, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják a saját vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

mivel Spanyolország „EGF/2016/004 ES/Comunidad Valenciana automotive” referenciaszámon az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be az elsősorban a Comunidad Valenciana (ES52) NUTS II szintű régióban a NACE Rev 2. rendszer alatti 29. kategóriába (Közúti jármű, pótkocsi és félpótkocsi gyártása) sorolt gazdasági ágazatban bekövetkezett elbocsátások tekintetében, és mivel az intézkedésekben 250 elbocsátott, EGAA-hozzájárulásra jogosult munkavállaló fog várhatóan részt venni;

mivel a kérelem az EGAA-rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett beavatkozási kritériumok alapján került benyújtásra, eltérve az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjától, amely az EGAA hozzájárulását ahhoz köti, hogy egy kilenc hónapos referencia-időszak alatt egy tagállam ugyanazon NUTS II szintű régiójában vagy két egymással határos NUTS II szintű régiójában található és a NACE Rev. 2. rendszer ágazati szintjén meghatározott ugyanazon gazdasági ágazatban működő vállalatoktól legalább 500 munkavállalót bocsássanak el;

mivel 2015-ben az EU 27-ben a személygépkocsi-gyártás 0,5 millió egységgel esett vissza 2006-hoz képest (a 2006-os 18,7 millió egységről 18,2 millió egységre 2015-ben), miközben világszinten a gyártás 31,1 %-kal nőtt (a 2006-os 69,2 millió egységről 90,9 millió egységre 2015-ben) (4), mindenekelőtt Kínában és más délkelet-ázsiai gazdaságokban;

egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Spanyolország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 856 800 EUR pénzügyi hozzájárulásra, ami az 1 428 000 EUR-t kitevő összes kiadás 60 %-a és 250 elbocsátott munkavállaló munkaerőpiaci újbóli beilleszkedését szolgálja;

úgy véli, hogy a kis- és középvállalkozások elbocsátott alkalmazottainak támogatása alátámasztja az 500 főnél kevesebb elbocsátással kapcsolatos kérelem jóváhagyását;

megállapítja, hogy Spanyolország 2016. június 21-én nyújtotta be az EGAA-ból való pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet, és hogy e kérelem értékelését a Bizottság 2016. november 8-án fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet;

megállapítja, hogy a közúti járművek, pótkocsik és félpótkocsik gyártásához kapcsolódó ágazatra vonatkozóan 23 EGAA-kérelem került benyújtásra, amelyek közül 13 a kereskedelemhez kapcsolódó globalizációval (5), 10 pedig a globális pénzügyi és gazdasági válsággal (6) függött össze; megjegyzi, hogy a fenti EGAA-kérelmek közül hármat Spanyolország nyújtott be (EGF/2008/002 ES Delphi, EGF/2008/004 ES Castilla y León és Aragón, valamint EGF/2010/002 ES Cataluña automotive);

megjegyzi, hogy az Unió piaci részesedésének csökkenése a gépjárműiparban egy hosszabb távú tendencia része, amelynek során az Unió 2000 és 2015 között piaci részesedésének majdnem felét elvesztette, amint azt a Bizottság megállapította a kereskedelem globalizációjával összefüggő változásokon alapuló, gépjárművekkel kapcsolatos, az EGAA igénybevételére irányuló korábbi kérelmek értékelésében;

rámutat, hogy Spanyolországban a gépjárműgyártás hanyatlása mind a vállalkozások, mind a munkahelyek számának csökkenéséhez vezetett, és a Comunidad Valenciana autonóm közösségben a 187 gépjárműipari vállalkozás közül 62 szüntette be tevékenységét a 2008–2014-es időszakban, amely 33,16 %-os csökkenést jelent;

megállapítja, hogy a Bosal S.A. 1986-ban kezdte meg működését, amikor a saguntói területet „elsőbbséget élvező újraiparosítási területté” nyilvánították a helyi nagyolvasztóból történt elbocsátásokat követően; megjegyzi, hogy a Bosal S.A. csődje és bezárása 250 álláshely megszűnéséhez vezetett, amely igen nagy számnak tekinthető ebben a városban, és komoly hatást gyakorol a helyi és regionális gazdaságra, különösen egy vidéki térségben található kisváros sajátos körülményeire tekintettel, amelyet súlyosan érintettek a gazdasági válság és a gépjárműiparban végbemenő globalizáció hatásai; emlékeztet arra, hogy jóllehet az elmúlt évben a foglalkoztatottság a javulás jeleit mutatta, a munkanélküliségi ráta Comunidad Valenciana autonóm közösségben továbbra is 20,17 % (7);

sajnálatának ad hangot a saguntói munkanélküliek számának 2007 (2 778) és 2015 (6 437) közötti növekedése és a 25,8 %-os munkanélküliségi ráta miatt, amely tovább súlyosbítja a terület már korábban is bizonytalan helyzetét;

kiemeli, hogy e kérelem által érintett elbocsátott munkavállalók 71 %-a 45 éven felüli, 78 %-át legalább 15, egymást követő évig ugyanaz a vállalkozás foglalkoztatta, 50 %-a pedig nem rendelkezik semmilyen képzettséggel; megjegyzi, hogy az elmúlt időszakban nem létesültek új üzemek a térségben; rámutat, hogy ezek a körülmények nagymértékben kiszolgáltatottá teszik az elbocsátott munkavállalókat, tekintettel az elégtelen munkahelyteremtésre, amely növeli az új elhelyezkedés nehézségeit;

10.

megjegyzi, hogy Spanyolország 12 különböző fellépést tervez, amelyek közül 6 személyre szabott szolgáltatás, például tájékoztató előadások, pályaválasztási (pályaorientációs) tanácsadás, munkaközvetítés vagy vállalkozói készség ösztönzése, 6 pedig juttatás és ösztönző a kérelem által érintett elbocsátott munkavállalók számára, úgymint a munkába járás (ingázás) vagy a lakóhely-változtatás költségeihez való hozzájárulás, továbbá foglalkoztatási támogatás; rámutat, hogy ezek a fellépések aktív munkaerőpiaci intézkedések;

11.

üdvözli Spanyolország arra irányuló döntését, hogy olyan képzési intézkedéseket kínál, amelyek szakmai, például a személyszállításhoz előírt képesítésekre fókuszálnak, valamint olyan ágazatokra vagy területekre, ahol jelenleg vagy a jövőben álláslehetőségek vannak kilátásban, például az élelmiszeripari ágazat, szakácsmesterség, foglalkozásikockázat-megelőzés, minőségellenőrzés és környezetvédelmi normák, fűtési, szellőzési és légkondicionálási projektek és ipari berendezések karbantartása; támogatja az olyan készségfejlesztő képzések kínálatát, amelyek elősegítik a munkateljesítmény javítását, mint például az információs és kommunikációs technológiák, az idegen nyelvek és a vállalatigazgatás oktatása;

12.

üdvözli, hogy a Bosal S:A (az e kérelem által érintett legtöbb munkavállalót elbocsátó vállalkozás) korábbi munkavállalóinak képviselői készek támogatni egy EGAA-finanszírozási kérelmet, továbbá hogy részt vesznek az elbocsátott munkavállalók számára felkínált intézkedések kidolgozásában; megállapítja, hogy a szociális partnereket, a releváns munkáltatói érdekképviseleti szervezetet és a saguntói helyi hatóságokat is bevonták e folyamatba;

13.

megjegyzi, hogy a jövedelemtámogatási intézkedések nem érik el a személyre szabott szolgáltatási csomag 25 %-át, így jóval az EGAA-rendeletben meghatározott, legfeljebb 35 %-os korlát alatt maradnak, és hogy ezen intézkedéseket ahhoz a feltételhez kötik, hogy a megcélzott kedvezményezettek aktívan keressenek munkát vagy vegyenek részt képzési tevékenységekben;

14.

emlékeztet, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban az EGAA által támogatott, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak;

15.

tudomásul veszi, hogy Spanyolország megerősítette, hogy a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósít támogatást; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy az éves jelentések a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését, és hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között;

16.

emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

17.

úgy véli, hogy az elfogadhatósági küszöbök terén alkalmazott eltérések gyakoribb és különösen a kkv-k javára történő használatát, a referencia-időszakok meghosszabbítását, valamint a kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtó munkavállalók érintett vállalkozáshoz való besorolásának lehetőségét eseti alapon és körültekintően kell mérlegelni, mindenképpen törekedve az EGAA költségvetésének felhasználásával kapcsolatos torzulások korlátozására; egyetért tehát a Bizottság azon határozatával, hogy támogatást biztosítsanak a Comunidad Valenciana régió 29 vállalkozásától elbocsátott 250 munkavállalónak;

18.

ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

19.

kéri a Bizottságot, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az EGAA-ügyekkel kapcsolatos dokumentumokhoz;

20.

jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

21.

utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

22.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o.

(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.

(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

(4) A Nemzetközi Gépjárműipari Szövetség (OICA) adatbázisa: http://www.oica.net/category/production-statistics/

(5) EGF/2016/004 ES Comunidad Valenciana automotive, COM(2016)0708; EGF/2007/001 FR PSA suppliers. COM(2007)0415; EGF/2007/010 PT Lisboa Alentejo. COM(2008)0094; EGF/2008/002 ES Delphi. COM(2008)0547; EGF/2008/004 ES Castilla y León Aragón. COM(2009)0150; EGF/2009/013 DE Karmann. COM(2010)0007; EGF/2012/005 SE Saab, COM(2012)0622; EGF/2012/008 IT De Tomaso; COM(2013)0469; EGF/2013/006 PL Fiat Auto Poland, COM(2014)0699; EGF/2013/012 BE Ford Genk, COM(2014)0532; EGF/2014/006 FR PSA, COM(2014)0560; EGF/2015/003 BE Ford Genk, COM(2015)0336 és EGF/2015/009 SE Volvo Trucks, COM(2016)0061.

(6) EGF/2009/007 SE Volvo, COM(2009)0602 EGF/2009/009 AT Steiermark, COM(2009)0602; EGF/2009/019 FR Renault, COM(2011)0420; EGF/2010/002 ES Cataluña automotive, COM(2010)0453; EGF/2010/004 PL Wielkopolskie, COM(2010)0616; EGF/2010/015 FR Peugeot, COM(2012)0461; EGF/2010/031 BE General Motors Belgium, COM(2011)0212; EGF/2011/003 DE Arnsberg és Düsseldorf automotive, COM(2011)0447; EGF/2011/005 PT Norte-Centro automotive, COM(2011)0664; és EGF/2015/002 DE Adam Opel, COM(2015)0342.

(7) EPA Q3 2016. http://www.ine.es/infografias/tasasepa/desktop/tasas.html?t=0&lang=es

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

Spanyolország „EGF/2016/004 ES/Comunidad Valenciana automotive” referenciaszámú kérelme nyomán az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2017/341határozattal.)

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/403

P8_TA(2016)0496

A vasúti vállalkozások elszámolásainak normalizálása ***II

Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a vasúti vállalkozások elszámolásainak normalizálására vonatkozó közös szabályokról szóló 1192/69/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (11197/1/2016 – C8-0424/2016 – 2013/0013(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2018/C 238/26)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (11197/1/2016 – C8-0424/2016),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére (1),

—	tekintettel a Régiók Bizottsága 2013. október 8-i véleményére (2),

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0026) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (3),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

—	tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0368/2016),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 327., 2013.11.12., 122. o.

(2) HL C 356., 2013.12.5., 92. o.

(3) Elfogadott szövegek, 2014. február 26., P7_TA(2014)0152.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/404

P8_TA(2016)0497

Belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások ***II

Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása az 1370/2007/EK rendeletnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (11198/1/2016 – C8-0425/2016 – 2013/0028(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2018/C 238/27)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (11198/1/2016 – C8-0425/2016),

—

tekintettel a litván parlament, a luxemburgi képviselőház, a holland szenátus és képviselőház, az osztrák szövetségi tanács és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére (1),

—	tekintettel a Régiók Bizottsága 2013. október 8-i véleményére (2),

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0028) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (3),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

—	tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0373/2016),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatot;

megállapítja, hogy a jogi aktus elfogadására a Tanács álláspontjával összhangban kerül sor;

javasolja, hogy a jogalkotási aktusra a továbbiakban mint „a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitásáról szóló van de Camp-Dijksma rendeletre” hivatkozzanak (4);

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 327., 2013.11.12., 122. o.

(2) HL C 356., 2013.12.5., 92. o.

(3) Elfogadott szövegek, 2014. február 26., P7_TA(2014)0148.

(4) A Parlament, illetve a Tanács részéről Wim van de Camp és Sharon Dijksma vezette a jogalkotási aktusról szóló tárgyalásokat.

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament nyilatkozata a személyzet átvételéről

A (14) preambulumbekezdés és a 4. cikk (4a), (4b) és (6) bekezdése értelmében a tagállamoknak maradéktalanul tiszteletben kell tartaniuk a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó 2001/23/EK irányelvet, és jogosultak az ezen irányelv alkalmazását meghaladóan az uniós joggal összhangban további, a személyzet védelmét célzó intézkedéseket hozni, például a személyzet kötelező átvételét előírni olyan esetben is, amikor a 2001/23/EK nem lenne alkalmazandó.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/406

P8_TA(2016)0498

Az egységes európai vasúti térség ***II

Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a 2012/34/EU irányelvnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása és a vasúti infrastruktúra irányítása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (11199/1/2016 – C8-0426/2016 – 2013/0029(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2018/C 238/28)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (11199/1/2016 – C8-0426/2016),

—

tekintettel a francia szenátus, a litván parlament, a luxemburgi képviselőház, a holland felsőház, a holland alsóház és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére (1),

—	tekintettel a Régiók Bizottsága 2013. október 8-i véleményére (2),

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0029) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (3),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

—	tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0371/2016),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

javasolja, hogy a jogalkotási aktusra a továbbiakban mint „a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitásáról és a vasúti infrastruktúra irányításáról szóló Sassoli–Dijksma irányelvre” hivatkozzanak (4);

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 327., 2013.11.12., 122. o.

(2) HL C 356., 2013.12.5., 92. o.

(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0147.

(4) A Parlament, illetve a Tanács részéről David-Maria Sassoli és Sharon Dijksma vezette a jogalkotási aktusról szóló tárgyalásokat.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/407

P8_TA(2016)0499

A kikötői szolgáltatások piacra jutása és a kikötők pénzügyi átláthatósága ***I

Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a kikötői szolgáltatások piacára való bejutását és a kikötők pénzügyi átláthatóságát biztosító keretrendszer létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0296 – C7-0144/2013 – 2013/0157(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

(2018/C 238/29)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0296),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 100. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0144/2013),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel a spanyol parlament alsóháza, a spanyol szenátus, a francia nemzetgyűlés, az olasz szenátus, a lett parlament, a máltai parlament, a lengyel szejm és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2.) Jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére (1),

—	tekintettel a Régiók Bizottsága 2013. november 28-i véleményére (2),

—	tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. október 5-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

—	tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

—	tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A8-0023/2016),

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot (3);

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

javasolja, hogy a jogalkotási aktusra a továbbiakban mint „a kikötői szolgáltatások nyújtását és a kikötők pénzügyi átláthatóságára vonatkozó közös szabályokat biztosító keretrendszer létrehozásáról szóló Fleckenstien–Schultz van Haegen rendeletre” hivatkozzanak (4);

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 327., 2013.11.12., 111. o.

(2) HL C 114., 2014.4.15., 57. o.

(3) Ez az álláspont lép a 2016. március 8-án elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0069).

(4) A Parlament, illetve a Tanács részéről Knut Fleckenstein és Melanie Schultz van Haegen vezette a tárgyalásokat.

P8_TC1-COD(2013)0157

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. december 14-én került elfogadásra a kikötői szolgáltatások nyújtását és a kikötők pénzügyi átláthatóságára vonatkozó közös szabályokat biztosító keretrendszer létrehozásáról szóló (EU) 2017/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/352 rendelettel.)

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/409

P8_TA(2016)0500

A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Juhan Parts

Az Európai Parlament 2016. december 14-i határozata Juhan Parts a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0445/2016 – 2016/0817(NLE))

(Konzultáció)

(2018/C 238/30)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0445/2016),

—	tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

—	tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0375/2016),

A.	mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.	mivel 2016. december 5-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

kedvezően véleményezi a Tanács Juhan Parts számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatát;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/410

P8_TA(2016)0501

A Szén- és Acélipari Kutatási Alap Kutatási Programja *

Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a Szén- és Acélipari Kutatási Alap Kutatási Programjának elfogadásáról és az e programra vonatkozó többéves technikai iránymutatásokról szóló 2008/376/EK határozat módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0075 – C8-0099/2016 – 2016/0047(NLE))

(Konzultáció)

(2018/C 238/31)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0075),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az ESZAK-Szerződés lejártának pénzügyi következményeiről és a Szén- és Acélipari Kutatási Alapról szóló (37.) jegyzőkönyv 2. cikkének második bekezdésére, amely szerint a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0099/2016),

—	tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A8-0358/2016),

jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikkének (2) bekezdésével és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkével;

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Módosítás 1

Határozatra irányuló javaslat

3 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)

A nagyobb átláthatóság, valamint a Bizottság keretei között működő szakértői csoportok munkájával való összhang biztosítása érdekében, továbbá abból a célból, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítva legyen a szak- és az érdekterületek, valamint a két nem kiegyensúlyozott képviselete, felül kell vizsgálni a tanácsadó és a technikai csoportok hatáskörére és összetételére vonatkozó szabályokat, az érintett szereplőket tájékoztatni kell az említett csoportokban folytatott tanácskozásokról, különös tekintettel a Bizottság által kijelölt szakértők típusára és az általuk gyakorolt befolyásra. Tiszteletben kell tartani azonban a bizottsági szakértői csoportok létrehozásáról és működéséről szóló horizontális szabályok megállapításáról szóló, 2016. május 30-i bizottsági határozatot és a bizottsági szakértői csoportok nyilvántartásának és összetételének ellenőrzéséről szóló európai parlamenti állásfoglalást .

Módosítás 2

Határozatra irányuló javaslat

4 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4)

Célszerű megfontolni a támogatási szabályok egyszerűsítését annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára könnyebb legyen a részvétel az RFCS-programban, valamint a kkv-tulajdonosok és más, munkabérben nem részesülő természetes személyek támogatható személyi költségeinek meghatározásával összefüggésben lehetővé tenni az „egységköltségek” alkalmazását.

(4)

Célszerű támogatni a kkv-k átfogó részvételét az RFCS-programban, többek között a támogatási szabályok egyszerűsítésével , valamint a kkv-tulajdonosok és más, munkabérben nem részesülő természetes személyek támogatható személyzeti költségeinek meghatározásával összefüggésben lehetővé tenni az „egységköltségek” alkalmazását.

Módosítás 3

Határozatra irányuló javaslat

5 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5a)

A szén- és acélipari ágazatok fontosak az európai integráció folyamatában, és kulcsszerepet játszanak az Unió átfogó ipari környezetében. Ugyanakkor ezekben az ágazatokban a munkakörülmények megerőltetők, és gyakran az ott dolgozó munkavállalók és a polgárok egészségének károsodását eredményezték. A létesítményeknek és a vállalatoknak ezért tiszteletben kell tartaniuk a szociális felelősségvállalással kapcsolatos minden jogi követelményt, végleges megoldásokat kell biztosítaniuk és a lehető legkisebbre kell csökkenteniük az átmenettel vagy a létesítmények bezárásával járó társadalmi következményeket. A lehető legszélesebb körben tanácskozni kell a szociális partnerekkel a szociális felelősségvállalással kapcsolatos kérdésekben.

Módosítás 16

Határozatra irányuló javaslat

1 cikk – 1 pont (új)

2008/376/EK határozat

3 cikk – 1 pont – g pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

-1.	A 3. cikk 1. pontjának g) alpontja törlésre kerül;

Módosítás 4

Határozatra irányuló javaslat

1 cikk – 1 a pont (új)

2008/376/EK határozat

6 cikk – 2 bekezdés – g a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

-1a.

A 6. cikk (2) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

„ga)	a bányászati műveleteknek a munkavállalók foglalkoztatására és a helyi közösségekre gyakorolt hatása;”

Módosítás 5

Határozatra irányuló javaslat

1 cikk – 1 b pont (új)

2008/376/EK határozat

6 cikk – 2 bekezdés – g b pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

-1b.

A 6. cikk (2) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

„gb)	a bányászati műveleteknek a munkavállalók egészségére és biztonságára és a helyi közösségekre gyakorolt hatása;”

Módosítás 20

Határozatra irányuló javaslat

1 cikk – 1 c pont (új)

2008/376/EK határozat

8 cikk – bevezető rész

Hatályos szöveg

Módosítás

-1c.	A 8. cikk bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A kutatásnak és technológiafejlesztésnek (KTF) célul kell kitűznie az acélgyártási folyamatok fejlesztését, tekintettel a termékminőség javítására és a termelékenység növelésére. A tervezett fejlesztésekhez szervesen hozzátartozik a kibocsátások, az energiafelhasználás és a környezeti hatások csökkentése éppúgy, mint a nyersanyag-felhasználás ésszerűsítése és az erőforrások megőrzése. A kutatási projektek a következő területek egyikére vagy közülük többre irányulnak :”

„A kutatásnak és technológiafejlesztésnek (KTF) célul kell kitűznie az acélgyártási folyamatok fejlesztését, tekintettel a termékminőség javítására és a termelékenység növelésére. A tervezett fejlesztésekhez szervesen hozzátartozik a kibocsátások, az energiafelhasználás és a környezeti hatások csökkentése éppúgy, mint a nyersanyag-felhasználás ésszerűsítése és az erőforrások megőrzése. A kutatási projektek áttörő technológiákra irányulnak a következő területek egyikén vagy közülük többön :”

Módosítás 6

Határozatra irányuló javaslat

1 cikk – 1 pont

2008/376/EK határozat

21 cikk – i a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

ia.	befejezett széntermelési és acélgyártási projektek értékelése az érintett területeken;

Módosítás 7

Határozatra irányuló javaslat

1 cikk – 2 pont

2008/376/EK határozat

22 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Minden egyes tanácsadó csoportot a mellékletben meghatározott táblázatoknak megfelelően kell összeállítani. A tanácsadó csoport tagjai a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság főigazgatója által kijelölt személyek, akik az érdekelt felek közös érdekeit képviselik. Nem egyes érdekelt feleket, hanem a különböző érdekelt szervezetek közös véleményét kell képviselniük.

Minden egyes tanácsadó csoportot a mellékletben meghatározott táblázatoknak megfelelően kell összeállítani. A tanácsadó csoport tagjai a Bizottság Kutatási és Innovációs Főigazgatóságának főigazgatója által kijelölt személyek, akik az érdekelt felek közös érdekeit képviselik. Egyénileg lépnek fel és nem egyes érdekelt feleket, hanem a különböző érdekelt szervezetek közös véleményét kell képviselniük.

Módosítás 8

Határozatra irányuló javaslat

1 cikk – 2 pont

2008/376/EK határozat

22 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
A tagoknak az érintett területen kell tevékenykedniük, és ismerniük kell az iparági prioritásokat.	A tagoknak az érintett területen kell tevékenykedniük, és ismerniük kell az iparági és ágazati prioritásokat.

Módosítás 9

Határozatra irányuló javaslat

1 cikk – 3 pont

2008/376/EK határozat

24 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
A technikai csoportok tagjait a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság főigazgatója jelöli ki személyes minőségükben.	A technikai csoportok tagjait a Bizottság Kutatási és Innovációs Főigazgatóságának főigazgatója jelöli ki személyes minőségükben.

Módosítás 15

Határozatra irányuló javaslat

1 cikk – 3 pont

2008/376/EK határozat

24 cikk – 3 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(3a) A Bizottság felhívást kap arra, hogy gondoskodjon a lehető legnagyobb mértékű átláthatóságról, beleértve a napirendek, a háttérdokumentumok, a szavazási jegyzőkönyvek és a részletes jegyzőkönyvek, valamint a különvélemények nyilvánossá tételét is, összhangban az európai ombudsman ajánlásaival;

Módosítás 10

Határozatra irányuló javaslat

1 cikk – 9 pont

2008/376/EK határozat

39. cikk

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A 18. cikkben, a 28. cikk (2) bekezdésében és a 38. cikkben említett független és magasan képzett szakértők kijelölésére vonatkozóan az 1290/2013/EU rendelet (*1) 40. cikkének rendelkezéseit analógia alapján kell alkalmazni.

A 18. cikkben, a 28. cikk (2) bekezdésében és a 38. cikkben említett független és magasan képzett szakértők kijelölésére vonatkozóan az 1290/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*2) 40. cikkének rendelkezéseit analógia alapján kell alkalmazni , a szakértői csoportok egészére nézve a bizottsági szakértői csoportok létrehozásáról és működéséről szóló horizontális szabályok megállapításáról szóló, 2016 . május 30-i bizottsági határozattal és a bizottsági szakértői csoportok nyilvántartásának és összetételének ellenőrzéséről szóló európai parlamenti állásfoglalással együtt.

(*1) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1290/2013/EU rendelete a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, valamint az 1906/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 81. o.).”

(*2) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1290/2013/EU rendelete a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, valamint az 1906/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 81. o.).”

6.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/416

P8_TA(2016)0508

Azon harmadik országok, amelyek állampolgárai vízumkötelezettség alá esnek vagy e kötelezettség alól mentesek: a felfüggesztési mechanizmus felülvizsgálata ***I

Az Európai Parlament 2016. december 15-i jogalkotási állásfoglalása a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról (a felfüggesztési mechanizmus felülvizsgálata) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0290 – C8-0176/2016 – 2016/0142(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

(2018/C 238/32)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0290),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8–0176/2016),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—	tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. december 7-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

—	tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

—	tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0235/2016),

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

P8_TC1-COD(2016)0142

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. december 15-én került elfogadásra a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról (a felfüggesztési mechanizmus felülvizsgálata) szóló (EU) 2017/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/371 rendelettel.)

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 238

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	61. évfolyam 2018. július 6.

Tartalom		Oldal

	EURÓPAI PARLAMENT ÜLÉSSZAK: 2016–2017 2016. december 12–15-i ülések Ezen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 387, 2017.11.16 . ELFOGADOTT SZÖVEGEK	1

	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
	Európai Parlament
	2016. december 13., kedd
2018/C 238/01	Az Európai Parlament 2016. december 13-i állásfoglalása az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2015) (2016/2009(INI))	2
2018/C 238/02	Az Európai Parlament 2016. december 13-i állásfoglalása a kulturális és kreatív ágazatokra vonatkozó koherens uniós szakpolitikáról (2016/2072(INI))	28
2018/C 238/03	Az Európai Parlament 2016. december 13-i állásfoglalása a nők jogairól a keleti partnerség államaiban (2016/2060(INI))	42
	2016. december 14., szerda
2018/C 238/04	Az Európai Parlament 2016. december 14-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerség létrehozásáról szóló partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a kétoldalú textilkereskedelmi megállapodás lejártára tekintettel a megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (16384/1/2010 – C7-0097/2011 – 2010/0323(NLE) – 2016/2226(INI))	51
2018/C 238/05	Az Európai Parlament 2016. december 14-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (10711/2016 – C8-0332/2016 – 2016/0192(NLE) – 2016/2229(INI))	55
2018/C 238/06	Az Európai Parlament 2016. december 14-i állásfoglalása az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről (2016/2219(INI))	57
2018/C 238/07	Az Európai Parlament 2016. december 14-i állásfoglalása a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról (2016/2036(INI))	89
2018/C 238/08	Az Európai Parlament 2016. december 14-i állásfoglalása a mezőgazdasági piacokon tapasztalható áringadozás csökkentésére szolgáló KAP-eszközökről (2016/2034(INI))	101
	2016. december 15., csütörtök
2018/C 238/09	Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a Larung Gar Tibeti Buddhista Akadémia és Ilham Tohti ügyéről (2016/3026(RSP))	108
2018/C 238/10	Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a mianmari rohingya kisebbség helyzetéről (2016/3027(RSP))	112
2018/C 238/11	Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása az iraki tömegsírokról (2016/3028(RSP))	117
2018/C 238/12	Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló 2000/29/EK tanácsi irányelv I–V. mellékletének módosításáról szóló bizottsági végrehajtási irányelv tervezetéről (D047308/01 – 2016/3010(RSP))	120
2018/C 238/13	Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a thalidomid túlélőinek támogatásáról (2016/3029(RSP))	125
2018/C 238/14	Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendeletről (2016/2902(RSP))	128
2018/C 238/15	Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a Petíciós Bizottság 2015. évi tevékenységéről (2016/2146(INI))	132
2018/C 238/16	Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a nemzetközi légi közlekedési megállapodásokról (2016/2961(RSP))	142

	III Előkészítő jogi aktusok
	EURÓPAI PARLAMENT
	2016. december 13., kedd
2018/C 238/17	Az Európai Parlament 2016. december 13-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodáshoz csatolt, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság uniós programokban való részvételét szabályozó általános elvekre vonatkozó, az Európai Unió és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti keretmegállapodásról szóló jegyzőkönyv megkötésére vonatkozó tanácsi határozat tervezetéről (16152/2014 – C8-0152/2015 – 2014/0195(NLE))	144
2018/C 238/18	Az Európai Parlament 2016. december 13-i jogalkotási állásfoglalása a mélytengeri állományoknak az Atlanti-óceán északkeleti részén történő halászatára vonatkozó egyedi feltételek és az Atlanti-óceán északkeleti részének nemzetközi vizein folytatott halászatra vonatkozó rendelkezések megállapításáról, valamint a 2347/2002/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (11625/1/2016 – C8-0427/2016 – 2012/0179(COD))	145
2018/C 238/19	Az Európai Parlament 2016. december 13-i határozata a Parlament eljárási szabályzatának általános felülvizsgálatáról (2016/2114(REG)	146
	2016. december 14., szerda
2018/C 238/20	P8_TA(2016)0488 Fizetésképtelenségi eljárások és fizetésképtelenségi szakértők ***I Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet A. és B. mellékletében található, a fizetésképtelenségi eljárásokat és fizetésképtelenségi szakértőket tartalmazó listák felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0317 – C8-0196/2016 – 2016/0159(COD)) P8_TC1-COD(2016)0159 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. december 14-én került elfogadásra a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet A. és B. mellékletének felváltásáról szóló (EU) 2017/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	393
2018/C 238/21	Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, valamint másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerség létrehozásáról szóló partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a kétoldalú textilkereskedelmi megállapodás lejártára tekintettel a megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (16384/1/2010 – C7-0097/2011 – 2010/0323(NLE))	394
2018/C 238/22	Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodáshoz csatolt, Ecuador csatlakozását figyelembe vevő jegyzőkönyvnek az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetére (07620/2016 – C8-0463/2016 – 2016/0092(NLE))	395
2018/C 238/23	Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (10711/2016 – C8-0332/2016 – 2016/0192(NLE))	396
2018/C 238/24	Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a Grúzia és az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) közötti operatív és stratégiai együttműködésről szóló megállapodás Europol általi megkötésének jóváhagyásáról szóló tanácsi végrehajtási határozat tervezetéről (10343/2016 – C8-0266/2016 – 2016/0810(CNS))	397
2018/C 238/25	Az Európai Parlament 2016. december 14-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Spanyolország kérelme – EGF/2016/004 ES/Comunidad Valenciana automotive) (COM(2016)0708 – C8-0454/2016 – 2016/2298(BUD))	398
2018/C 238/26	Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a vasúti vállalkozások elszámolásainak normalizálására vonatkozó közös szabályokról szóló 1192/69/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (11197/1/2016 – C8-0424/2016 – 2013/0013(COD))	403
2018/C 238/27	Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása az 1370/2007/EK rendeletnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (11198/1/2016 – C8-0425/2016 – 2013/0028(COD))	404
2018/C 238/28	Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a 2012/34/EU irányelvnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása és a vasúti infrastruktúra irányítása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (11199/1/2016 – C8-0426/2016 – 2013/0029(COD))	406
2018/C 238/29	P8_TA(2016)0499 A kikötői szolgáltatások piacra jutása és a kikötők pénzügyi átláthatósága ***I Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a kikötői szolgáltatások piacára való bejutását és a kikötők pénzügyi átláthatóságát biztosító keretrendszer létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0296 – C7-0144/2013 – 2013/0157(COD)) P8_TC1-COD(2013)0157 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. december 14-én került elfogadásra a kikötői szolgáltatások nyújtását és a kikötők pénzügyi átláthatóságára vonatkozó közös szabályokat biztosító keretrendszer létrehozásáról szóló (EU) 2017/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	407
2018/C 238/30	Az Európai Parlament 2016. december 14-i határozata Juhan Parts a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0445/2016 – 2016/0817(NLE))	409
2018/C 238/31	Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a Szén- és Acélipari Kutatási Alap Kutatási Programjának elfogadásáról és az e programra vonatkozó többéves technikai iránymutatásokról szóló 2008/376/EK határozat módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0075 – C8-0099/2016 – 2016/0047(NLE))	410
	2016. december 15., csütörtök
2018/C 238/32	P8_TA(2016)0508 Azon harmadik országok, amelyek állampolgárai vízumkötelezettség alá esnek vagy e kötelezettség alól mentesek: a felfüggesztési mechanizmus felülvizsgálata ***I Az Európai Parlament 2016. december 15-i jogalkotási állásfoglalása a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról (a felfüggesztési mechanizmus felülvizsgálata) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0290 – C8-0176/2016 – 2016/0142(COD)) P8_TC1-COD(2016)0142 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. december 15-én került elfogadásra a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról (a felfüggesztési mechanizmus felülvizsgálata) szóló (EU) 2017/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	416