25.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 179/1

(1)

Az euroövezeti gazdasági növekedés folytatódik, és az övezet országaiban egyre szélesebb alapokon nyugszik. A fellendülés egyre inkább a belső keresletre támaszkodik: a növekedés és a beruházásélénkülés fő hajtóereje a lakossági fogyasztás. A foglalkoztatás 2016-ban és 2017 első felében tovább nőtt. A munkanélküliségi ráta jelentősen visszaesett, ám még így is meghaladja a 2008-as szintet. Az euroövezeti fellendülést ugyanakkor mérsékelt maginfláció és bérnövekedés, nagy folyófizetésimérleg-többlet és kitartóan alacsony, de javuló beruházási ráta jellemzi. A jelek arra utalnak, hogy a visszafogott bérnövekedés hátterében az egyes gazdaságokra változatlanul jellemző munkaerőpiaci pangás, az alacsony inflációs várakozások bértárgyalásokra gyakorolt hatása és a termelékenység csekély növekedése áll. A háztartások reáljövedelme emelkedett ugyan, de több országban továbbra sem éri el a 2008-as szintet. Az egy főre jutó bruttó hazai terméket (GDP) és a munkanélküliségi rátát illetően még mindig divergencia tapasztalható az euroövezeti tagországok között. A tartós és az ifjúsági munkanélküliség aránya változatlanul magas, míg a szegénység, a társadalmi kirekesztés és az egyenlőtlenség komoly aggodalomra ad okot több tagállamban.

(2)

Az euroövezetre vonatkozó gazdasági mutatók alapján összességében indokoltnak tűnik a kereslet, a beruházás és a bérnövekedés további ösztönzése – elkerülve az inflációs nyomás kialakulásának kockázatát –, és ezzel egyidejűleg a belső és külső egyensúly helyreállításának, valamint a gazdasági és társadalmi konvergenciának az előmozdítása és a potenciális növekedés javítása. Ugyanakkor a riasztási mechanizmus keretében készült, a Bizottság által 2017. november 22-én elfogadott jelentésben megállapítottak szerint szorosan nyomon kell követni az újonnan kialakuló egyensúlyhiányokra utaló jeleket – például egyes tagállamok lakáspiacán.

(3)

Az euroövezetben továbbra is jelentős egyensúlyhiány áll fenn. Jóllehet a nettó adós országok számottevő előrelépést tettek külső egyensúlyhiányuk orvoslása terén, egyes hitelező országokban még mindig nagy a folyó fizetési mérleg többlete, ami összességében véve az aggregált kereslet hiányát mutatja. Mindennek hatására 2016-ban az euroövezeti többlet elérte a GDP 3,3 %-át, amely arány 2019-re várhatóan a GDP 2,9 %-ára fog mérséklődni. A legtöbb eladósodott tagállam nettó nemzetközi befektetési pozíciójának javulása lassú, és változatlanul jelentős erőfeszítésekre van szükség az egyensúly helyreállítása érdekében. Azoknak az országoknak a nettó nemzetközi befektetési pozíciója, amelyek folyó fizetési mérlege hosszú időn át hiányt mutatott, továbbra is erősen negatív, és ehhez rendszerint a magán- és az állami szférában felhalmozódott jelentős adósságállomány is társul, ami sebezhető pontot jelent. Ezzel egyidejűleg a nagy folyófizetésimérleg-többlettel rendelkező országok részéről is erőfeszítésekre van szükség a belső kereslet és a potenciális növekedés ösztönzése, és ezáltal az euroövezet egyensúlyának helyreállítása érdekében.

(4)

Ha növekednek a bérek és új álláshelyek jönnek létre, az az aggregált kereslet előmozdítása révén hozzájárul az euroövezeti gazdasági fellendüléshez, csökkenti az egyenlőtlenségeket, és elősegíti a magas életszínvonal biztosítását a térségben. Hatékony bérmegállapítási mechanizmusokkal kell biztosítani, hogy a bérek az ország- és szektorspecifikus feltételeknek, valamint a termelékenység változásainak megfelelően differenciálva legyenek. A következők segítenék felgyorsítani az euroövezet egyensúlyának helyreállítását: a termelékenységet fokozó strukturális reformok végrehajtása; a közkiadások minőségének és összetételének javítása a beruházások valamennyi országban való ösztönzése érdekében; a szociális partnerek szerepének tiszteletben tartásával megvalósuló bérnövekedés; és a dinamikusabb kereslet előmozdítása a nettó hitelező országokban, valamint a nettó adós országokban a fajlagos munkaköltség emelkedését kordában tartó és ezen országok versenyképességét javítani hivatott intézkedések végrehajtása.

(5)

Ahhoz, hogy biztosítani lehessen az erőteljes és fenntartható gazdasági növekedést, rendkívül fontos az euroövezeti makrogazdasági politikák – ezen belül a monetáris, fiskális és strukturális politikák – összességének következetessége és egyensúlya. Az elmúlt években a monetáris politika a hagyományostól eltérő, új eszközökkel igyekezett teljesíteni az Európai Központi Bank középtávú inflációs célját, ezáltal támogatva a növekedést és a munkahelyteremtést is. A monetáris politikai irányvonal és a gazdasági folyamatok alakulása a fiskális és a strukturális politika középpontba állítását teszi szükségessé. Az euroövezeti tagországok gazdaságainak növekedési potenciáljának támogatásához megfelelő fiskális politikákra, valamint a strukturális reformok középpontban tartására van szükség.

(6)

A nemzeti költségvetési politikák közös szabályokon alapuló, szoros összehangolása a megfelelő aggregált euroövezeti költségvetési irányvonal biztosításának és a monetáris unió zökkenőmentes működésének nélkülözhetetlen előfeltétele. A közös költségvetési szabályok nemzeti szinten az államadósság fenntarthatóságát hivatottak biztosítani, miközben gondoskodnak a makrogazdasági stabilizációhoz szükséges mozgástér megőrzéséről. A tagállami költségvetési irányvonalaknak és az aggregált euroövezeti költségvetési irányvonalnak egyensúlyt kell teremtenie egyrészt a nemzeti államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítására, másrészt a nemzeti, illetve euroövezeti szintű rövid távú makrogazdasági stabilitásra vonatkozó célkitűzés között. Az euroövezet jelenlegi, széles értelemben vett gazdasági növekedésének tükrében, azt is figyelembe véve, hogy helyenként még láthatók a válság nyomai, indokoltnak tűnik 2018-ban is fenntartani az euroövezet egészére vonatkozóan, azaz aggregált szinten a nagyjából semleges költségvetési irányvonalat. Gondoskodni kell az euroövezeti tagállamok körében a költségvetési kiigazítások megfelelő differenciálásáról, figyelembe véve a költségvetési mozgásteret és a többi országra gyakorolt továbbgyűrűző hatásokat. A gazdasági feltételek javulásával ugyanakkor felmerül a költségvetési tartalékok megújításának szükségessége, ezzel egyidejűleg azonban folytatni kell az euroövezeti tagállamok gazdaságainak növekedési potenciáljának az erősítését.

(7)

Ha a nemzeti költségvetések jelentős mértékben javulnának összetétel és gazdálkodás tekintetében, mind bevételi, mind kiadási oldalon – többek között az erőforrások tárgyieszköz- és immateriális beruházásokra való összpontosítása révén – az növelné a költségvetések növekedésre gyakorolt hatását, hosszabb távon pedig javítaná a termelékenységet. A nemzeti költségvetési keretek működésének javításával és jól kezelt kiadási felülvizsgálatokkal elősegíthető, hogy az országok hiteles és növekedésösztönző költségvetési politikát folytassanak.

(8)

Az adózási struktúra megfelelő kialakítása mind a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítása, mind az egyenlőtlenségek mérsékléséhez való hozzájárulás szempontjából kulcsfontosságú. Az adórendszerek egyszerűsítése és modernizálása, valamint az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés kezelése elengedhetetlen ahhoz, hogy az adórendszerek hatékonyabbá és méltányosabbá váljanak. Ez erőforrásokat szabadíthat fel a közberuházások, továbbá egyebek között az oktatás és az egészségügy javára, továbbá hozzájárul a beruházások összességének élénkítéséhez, a foglalkoztatás minőségének javításához és a gazdasági és társadalmi konvergenciához. Az agresszív adótervezéssel szembeni fellépés kifejezetten nélkülözhetetlen az államháztartási bevételek biztosításához, a vállalkozások közötti verseny torzulásának megakadályozásához, a társadalmi kohézió megőrzéséhez és a súlyosbodó egyenlőtlenségek leküzdéséhez. A közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) hozzájárulna az adókikerülés elleni küzdelemhez, és egyúttal fejlesztené az egységes piacot a vállalkozások javára.

(9)

A munkaerő- és termékpiacok szerkezeti és intézményi sajátosságai, valamint a közigazgatások megfelelő működése meghatározó tényezőnek számítanak egyrészt a gazdaság ellenálló képessége, másrészt az euroövezeti tagállamok konjunkturális, reál- és társadalmi konvergenciája szempontjából. Ellenálló gazdasági struktúrákkal megakadályozható, hogy a sokkok jelentős és tartós hatást gyakoroljanak a bevételre és a foglalkoztatásra az egyes tagállamokon belül és az euroövezet egészében. Következésképpen az ilyen struktúrák csökkentik a gazdasági fluktuációt, és a fenntartható és inkluzív növekedésnek kedvező gazdasági környezetet teremtenek. A strukturális reformok – különösen az országspecifikus ajánlásokban előírt intézkedések – összehangoltabb végrehajtása nyomán kedvező továbbgyűrűző hatások jelentkezhetnek a tagállamokban, és a reformok pozitív hatásai is erősödhetnek.

(10)

A munkaerőpiacok és szociális védelmi rendszerek megfelelő működése fontos alapul szolgál az inkluzív gazdasági növekedéshez, az egyenlőtlenségek mérsékléséhez és a nemzeti gazdaságok, valamint az egész euroövezet ellenálló képességének kiépítéséhez. Ezen a téren a felfelé mutató konvergencia megvalósítására törekedve a szociális jogok európai pillére – amelyet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2017. november 17-én hirdetett ki – 20 alapelvet határoz meg, amelyek három tág fejezetbe sorolhatók: i. esélyegyenlőség és hozzáférés a munkaerőpiachoz; ii. tisztességes munkafeltételek; valamint iii. szociális védelem és társadalmi befogadás.

(11)

A munkaerőpiac alkalmazkodóképességének javítását célzó reformok terén tett előrelépések dacára még mindig lényeges különbségek figyelhetők meg az euroövezeten belül, amelyek továbbra is hátráltatják a térség megfelelő működését. Jól kialakított és a szociális védelmi rendszerhez maradéktalanul illeszkedő munkaerőpiaci intézkedések elősegíthetik a munkaerőpiaci átmenetet és a reintegrációt, csökkenthetik a munkaerőpiac szegmentációját, az automatikus stabilizáció hatékony eszközévé válhatnak és előmozdíthatják az esélyegyenlőséget mindenki számára, valamint a gazdasági és társadalmi konvergenciát. Emellett megfelelően kialakított munkaidő-megoldásokkal elősegíthető a sokkok enyhítése. Személyre szabott munkakeresési támogatás, képzés és átképzés biztosításával a munkaképes munkanélküliek eredményesen és időben aktivizálhatók, ezzel egyidejűleg pedig gondoskodni kell a nem munkaképes személyek védelméről. A megjelenő új foglalkoztatási formák és új szerződéstípusok kihívásokkal járnak a munkahelybiztonság és a szociális védelem tekintetében. Ilyen körülmények között a foglalkozásvédelmi jogszabályoknak méltányos és tisztességes munkakörülményeket kell biztosítaniuk valamennyi munkavállaló számára.

(12)

A befogadó munkaerőpiacok előmozdításához, a megfelelő jövedelemtámogatás biztosításához és a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés révén a megfelelő szociális támogatás garantálásához mindenképpen jól működő szociális védelmi rendszerekre van szükség. A nyugdíjreformok, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló intézkedések ugyancsak meghatározó jelentőséggel bírnak a munkaerőpiaci részvétel ösztönzése szempontjából. A munkavállalók foglalkoztatási, ágazati és földrajzi mobilitására és a szociális védelmi rendszerekre vonatkozó szükségtelen korlátozásokat meg kell szüntetni.

(13)

A színvonalas oktatásban és képzésben való részvétel lehetőségének megteremtése az esélyegyenlőség biztosításának és a strukturális munkaerőhiány kiküszöbölésének nélkülözhetetlen eleme. Megfelelő humántőke-beruházásokat kell eszközölni olyan oktatási és képzési rendszereken keresztül, amelyek elősegítik az egész életen át tartó tanulást, és biztosítják, hogy a készségszintek megfeleljenek a jelenlegi és jövőbeli munkaerőpiaci igényeknek, mivel az ilyen beruházások hosszú távon döntő szerepet játszanak a gazdaság alkalmazkodóképességének javításában és a reálkonvergencia ösztönzésében. A készségekbe való beruházás szintén lendületet adhat az innovációnak, fokozhatja a termelékenységet és a versenyképességet, egyúttal a társadalmi befogadást és mobilitást is elősegítheti.

(14)

A versenyt élénkítő termékpiaci reformok, valamint az üzleti környezetet és az intézmények minőségét javító – köztük a szerződések érvényesítését megkönnyítő, hatékony igazságügyi rendszerre irányuló – reformok a tagállamokban és az euroövezet egészében egyaránt erősítik a gazdaság ellenálló képességét. Az egységes piacon belüli további integráció bizonyítottan a növekedés és a tagállamok közötti konvergencia fő motorja. Az egységes piac továbbra is számottevő kiaknázatlan lehetőségeket tartogat, és kiteljesítéséhez még jelentős előrelépésekre van szükség. A hatályos jogszabályok időben történő végrehajtása és jobb betartatása szintén kulcsfontosságú az egységes piac előnyeinek kiaknázásához. A jelenlegi kihívás a szolgáltatások egységes piacának megvalósítása (beleértve a pénzügyi, a digitális, az energia- és a közlekedési ágazatot). Mindazonáltal a termékpiacra is figyelmet kell fordítani a piaci szegmentáció esetleges kialakulásának elkerülése érdekében. A digitális egységes piacnak hozzá kell járulnia a jogi környezet kiteljesítéséhez, hogy felgyorsuljon a gazdasági tevékenységek digitalizációja, ami a termékpiacok jobb teljesítményének és a globális versenyképesség fokozásának nélkülözhetetlen előfeltétele. Ezért továbbra is közös cél a különféle egységes piaci stratégiák 2018-ig megvalósuló kialakítása és végrehajtása.

(15)

Az euroövezeti bankszektor a válság óta összességében véve szilárdabb alapokon nyugszik, és a banki hitelezés újra bővülésnek indult, ugyanakkor vannak még sebezhető pontok, amelyek kezelésre szorulnak. A bankok az alacsony nyereségesség problémájával küzdenek. A banki üzleti modellek kiigazításának igénye, az alacsony kamatlábbal jellemezhető környezet és az egyéb finanszírozási formák terjedéséből adódó, egyre kiélezettebb verseny változatlanul nyomást gyakorol a bankok nyereségességére. A hosszú távú fenntarthatóságukhoz tehát további erőfeszítésekre van szükség. A nemteljesítő hitelek aránya csaknem az összes, nagyobb mértékben érintett euroövezeti tagállamban stabilizálódott vagy csökkenő tendenciát mutat, ám a javulás még mindig lassú és az egyes bankok között különbségek mutatkoznak. A nemteljesítő hitelek magas aránya visszaveti a bankok hitelnyújtási képességét, a monetáris transzmissziós mechanizmust és a gazdaság alkalmazkodóképességét, ráadásul az egész bankrendszerre nézve a sebezhetőség forrásának számít. Ezért mind uniós, mind tagállami szinten foglalkozni kell a problémával, amint azt az európai nemteljesítő hitelek kezelésére vonatkozó, a 2017. július 11-i tanácsi következtetésekben meghatározott cselekvési terv (a továbbiakban: a 2017. júliusi cselekvési terv) megállapította. A bankunió kiteljesítéséről szóló, 2017. október 11-i bizottsági közleményben bejelentetteknek megfelelően a Bizottság jelenleg egy olyan átfogó intézkedéscsomag előterjesztésén dolgozik, amely egyrészt a nemteljesítő hitelek jelenlegi állományának, másrészt pedig újabb felhalmozódásuk kockázatának a csökkentésére irányul.

(16)

A gazdasági és monetáris unió (GMU) intézményi struktúrájának megerősítése szempontjából prioritásnak számít a bankunió kiteljesítése, valamint a tőkepiaci unió kiépítésének előmozdítása. A bankunió létrehozása terén lényeges előrelépések történtek, ám a folyamat még nem zárult le. A bankunió kiteljesítésének a 2016. június 17-i tanácsi következtetésekben meghatározott ütemtervével (a továbbiakban: a 2016. júniusi ütemterv) összhangban folytatni kell a munkát a bankuniónak a kockázatcsökkentés és -megosztás tekintetében való kiteljesítése érdekében, ideértve egy közös európai betétbiztosítási rendszer létrehozását, valamint az Egységes Szanálási Alap közös védőhálójának működőképessé tételét legkésőbb az alapra vonatkozóan a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (3) meghatározott átmeneti időszak végére. A Bizottság a bankunió kiteljesítéséről szóló közleményében igyekszik felvázolni, hogy miként alakítható ki megállapodás a bankunió kiteljesítéséről. Az a tény, hogy jelenleg nincs közös európai betétbiztosítási rendszer és az Egységes Szanálási Alapnak nincs közös védőhálója, akadályozza a bankuniót abban, hogy meg tudja törni a bankok és az államháztartások közötti kölcsönös függőséget. A bankoknak változatlanul erőfeszítéseket kell tenniük a további kockázatcsökkentés és a kockázatkezelés javítása érdekében. Ebben az összefüggésben döntő fontosságú, hogy mielőbb megállapodás szülessen a Bizottság által 2016 novemberében javasolt szabályozási csomagról, valamint hogy további előrelépések történjenek a nemteljesítő hitelek csökkentése terén és további előrelépésre kerüljön sor a kockázatmegosztás tekintetében a 2016. júniusi ütemtervvel összhangban.

(17)

Az Európa jövőjéről szóló, 2017. március 1-jei bizottsági fehér könyv több lehetséges forgatókönyvet is felvázolt az Unió jövőjére nézve. A Bizottság mindehhez egy vitaanyag-sorozat kidolgozásával is hozzájárult, egy, az öt elnöknek az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló, 2015. június 22-i jelentésére épülő és a GMU elmélyítéséről szóló 2017 május 31-i vitaanyagot is ideértve, továbbá javasolt a GMU kiteljesítésére vonatkozóan egy átfogó elképzelést, és sorba rendezte a GMU szerkezetének kiépítéséhez szükséges tennivalókat. A Bizottság 2017 őszén további javaslatokat terjesztett elő.

(18)

A Foglalkoztatási Bizottsággal és a szociális védelemmel foglalkozó bizottsággal konzultációra került sor ezen ajánlás foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól,

1.

2.

3.

4.

5.

25.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 179/6

25.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 179/7

25.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 179/9