ISSN 1977-0979

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 176

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

61. évfolyam
2018. május 23.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

 

Régiók Bizottsága

 

Az RB 127. plenáris ülése, 2018.1.31. – 2018.2.1.

2018/C 176/01

A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása – Az Európai Bizottság 2018. évi éves növekedési jelentése

1

2018/C 176/02

A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása az esb-alapokra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendelet strukturális reformok támogatása tekintetében történő módosításáról

5

2018/C 176/03

A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása - Az Európai Bizottság javaslata tanácsi határozatra a jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról

8

 

VÉLEMÉNYEK

 

Régiók Bizottsága

 

Az RB 127. plenáris ülése, 2018.1.31. – 2018.2.1.

2018/C 176/04

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A COSME program 2020 utáni jövője: helyi és regionális nézőpont

10

2018/C 176/05

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A legkülső régiókra vonatkozó megújított uniós stratégia teljeskörű végrehajtása felé

15

2018/C 176/06

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Erasmus helyi és regionális képviselők számára

21

2018/C 176/07

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A konfliktust okozó fajokkal való együttélés elősegítése az uniós természetvédelmi irányelvek keretén belül

25

2018/C 176/08

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Digitális egységes piac: félidős értékelés

29

2018/C 176/09

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Vitaanyag az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről

34

2018/C 176/10

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Integrált területi beruházások – kihívás az EU 2020 utáni kohéziós politikája számára

40


 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

 

Az RB 127. plenáris ülése, 2018.1.31. – 2018.2.1.

2018/C 176/11

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Kezdeményezés a nyugat-mediterrán térség kék gazdaságának fenntartható fejlesztésére

46

2018/C 176/12

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A 2020 utáni egyszerűsítéssel foglalkozó magas szintű munkacsoport végső következtetései és ajánlásai

51

2018/C 176/13

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Európa mozgásban: a közúti fuvarozás munkaügyi vonatkozásai

57

2018/C 176/14

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Európa mozgásban: a gördülékeny mobilitás előmozdítása

66


HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

Régiók Bizottsága

Az RB 127. plenáris ülése, 2018.1.31. – 2018.2.1.

23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/1


A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása – Az Európai Bizottság 2018. évi éves növekedési jelentése

(2018/C 176/01)

Előterjesztő: az EPP, a PES, az ALDE, az EA és az ECR politikai csoport

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB),

tekintettel az Európai Bizottságnak a 2018. évi éves növekedési jelentésről szóló közleményére (1) és a 2018-as európai szemeszter kezdetére,

tekintettel a 2017. évi európai szemeszterről szóló és a 2018. évi éves növekedési jelentésre előretekintő, 2017. október 11-i állásfoglalására,

tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló, 2017. október 26-i európai parlamenti állásfoglalásra (2),

1.

úgy véli, hogy az uniós gazdaságban megfigyelhető relatív makrogazdasági fellendülés ellenére nem dőlhetünk elégedetten hátra, hiszen a munkanélküliségi ráták Európa számos régiójában továbbra is túl magasak, mindenekelőtt a fiatalok körében, és a beruházások sok évi kiesése jelentős gátja az EU versenyképességének és kohéziójának;

2.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az uniós versenyképesség és kohézió alacsony szintje, valamint a banki stabilitási kockázatok miatt a gazdasági és monetáris unió 2025-ig történő elmélyítéséről szóló RB-véleményben (3) vázoltak szerint kezelni kell a gazdasági és monetáris unió strukturális hiányosságait, még mielőtt egy újabb válság köszöntene be;

3.

üdvözli, hogy az éves növekedési jelentésben jelentős hangsúlyt kapott a szociális jogok európai pillére;

4.

egyetért azzal, hogy az éves növekedési jelentés kiemelten a hosszú távú növekedésre koncentrál, ezért sajnálja, hogy a jelentés nem hozza összhangba a rövid távra szóló útmutatásokat az EU fenntartható növekedésre és munkahelyteremtésre vonatkozó hosszú távú céljaival, az országspecifikus ajánlásokban pedig jobban figyelembe kellene venni az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének céljait;

5.

sajnálja, hogy az éves növekedési jelentés nem tesz említést a helyi és regionális önkormányzatok beruházásokban játszott szerepéről; emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok az EU-beli közberuházások több mint feléért felelősek; sürgeti a tagállamokat, hogy számolják fel a helyi és regionális szintű magán- és közberuházásokat hátráltató jelenlegi akadályokat; sajnálja, hogy a 2018. évi éves növekedési jelentés nem folytatja a 2016. évi jelentés nyomán haladva a beruházások előtt álló akadályok elemzését;

6.

meg van győződve arról, hogy az európai szemeszter hatékonyabbá tételének, helyi elfogadottsága növelésének elengedhetetlen feltétele a helyi és regionális önkormányzatok partnerekként való strukturált bevonása a folyamatba, figyelembe véve az egyes uniós tagállamokban kialakult, kormányzati szintek közötti tényleges hatalommegosztási és felelősségmegosztási gyakorlatot. Az RB megismétli ezért azt a felhívását, hogy dolgozzanak ki magatartási kódexet a helyi és regionális önkormányzatok európai szemeszterbe való bevonására (4), és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy aktívan vegyen részt egy ilyen kódex előmozdításában; ajánlja továbbá, hogy a következő éves növekedési jelentés tartalmazzon egy külön fejezetet a régiók helyzetéről és foglalkozzon a helyi és regionális önkormányzatok szerepével, továbbá szólítsa fel a tagállamokat, hogy nemzeti reformprogramjaikban ők is hasonlóan járjanak el;

7.

azt ajánlja, hogy a tagállamok közvetlenül vonják be a régiók saját hatáskörét gyakorló szerveket a nemzeti reformprogramokba és az európai szemeszter folyamatába, és ne feledjék, hogy a régiók nem szankcionálhatók amiatt, ha egyes célok kizárólag az állam hibájából nem kerültek elérésre;

8.

úgy véli, hogy az országspecifikus ajánlásokban kiemeltebb helyet kellene kapniuk a demográfiai változásokhoz kapcsolódó kérdéseknek, mivel ezek a változások a területi és társadalmi kohézió egyre meghatározóbb elemei lesznek;

9.

hangsúlyozza, hogy az európai strukturális és beruházási alapok az EU fő eszközei a gazdasági, társadalmi és területi kohézió Szerződésben foglalt céljának elérésére, és ennek így is kell maradnia; az operatív programok keretében megkövetelt programozás nélkülözhetetlen eszköznek bizonyult a régiók gazdasági helyzetének és reformigényeik felméréséhez;

10.

szintén ellenzi a kohéziós politikának az „európai szemeszter” alá rendelését, mivel a kohéziós politika saját, az európai szerződésekben rögzített legitimitással bír. Ezenkívül, ha e kapcsolatot a kohéziós politika nemzeti reformprogramokba történő bevonásával próbálnánk meg megerősíteni, úgy az utóbbiakat – uniós szintről indulva – úgy kell átalakítani, hogy megmaradjon a területi dimenzió, valamint a partnerségi és decentralizált megközelítés (5).

11.

megállapítja, hogy az adminisztratív kapacitások erősítésének szükségessége mellett az esb-alapokról szóló szabályok tényleges egyszerűsítésére is szükség van, mivel azok kedvezőtlen hatással vannak e kapacitásokra, valamint az alapok irányításáért felelős személyzeti struktúrák hatékonyságára és eredményességére;

12.

üdvözli az ESBA által az aktivált beruházások volumene tekintetében eddig elért eredményeket; továbbra is aggasztja azonban az ESBA vonatkozásában az addicionalitás bizonytalansága és a földrajzi lefedettség kiegyensúlyozatlansága; kiemeli, hogy – ahogyan azt egy, az RB által nemrégiben kezdeményezett tanulmány (6) is kimutatta – az adminisztratív kapacitások hiánya, a hosszú távú beruházásokat finanszírozó források hiánya és a nehézkes szabályozások még mindig akadályozzák, hogy a helyi és regionális önkormányzatok ESBA-forrásokat vegyenek igénybe;

13.

tudomásul veszi az Európai Bizottság azon vállalását, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) részvételével külön kezdeményezést indítson, többek között az Európai Beruházási Tanácsadó Platform tanácsadási támogatásával, a legkülső régiók számára, hogy jobban igénybe tudják venni az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA);

14.

emlékeztet arra, hogy az RB támogatta a kereskedelem további liberalizálására irányuló kezdeményezéseket, de fontosnak tartja, hogy minden új kezdeményezést kötelező hatásvizsgálatok előzzenek meg, amelyek még időben azonosítják és számszerűsítik az európai régiókra gyakorolt esetleges aszimmetrikus hatásokat, lehetővé téve a gyors közpolitikai reagálást. Szeretné emellett, ha az EU piacvédelmi eszközei gyors és hatékony eszközként működnének a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megszüntetése érdekében;

15.

egyetért azzal, hogy az európai ipar jövője attól függ, hogy Európa képes lesz-e arra, hogy minőségi termelésbe és új technológiákba ruházzon be, és megfelelően kezelje a digitalizáció és a dekarbonizáció jelentette kihívásokat és lehetőségeket, valamint hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a kkv-k technológiai korszerűsítésébe és a munkavállalók szakmai továbbképzésébe történő beruházásokra; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az iparpolitikai stratégiáról szóló közleményből kiindulva és a regionális ökoszisztémák ipari modernizációban betöltött központi szerepét figyelembe véve dolgozzon ki az európai ipar jövőjére vonatkozóan egy ambiciózusabb, átfogó jövőképet, amely középtávra tekint és erőteljes területi dimenzióval rendelkezik;

16.

hangsúlyozza, hogy az éves növekedési jelentésben szereplő strukturális reformok csak úgy felelhetnek meg a szubszidiaritás elvének és nyújthatnak a versenyképesség tekintetében európai többletértéket, ha olyan szakpolitikai területekre összpontosulnak, amelyek az EU hatáskörébe tartoznak;

17.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a régiók és a városok támogatást kapjanak vállalkozói ökoszisztémáik erősítésében és összekapcsolásában, hozzájárulva ahhoz, hogy a kkv-k jobban integrálódjanak a régiókon átívelő, európai és globális értékláncokba; egyetért ezért az Európai Bizottság azon céljával, hogy elő kell mozdítani az értékláncok mentén a kkv-k határokon átnyúló hozzáférését és együttműködését; erre különösen szükség van a tartós területi hátrányokkal küzdő régiókban, mivel e hátrányok megnehezítik a vállalatok nemzetközi piacra jutásának lehetőségét;

18.

emlékeztet arra, hogy mennyire fontos a vállalkozásbarát közigazgatási és szabályozási környezet, amely megkönnyíti a vállalatok, különösen a növekvő innovatív vállalkozások számára a finanszírozáshoz való hozzáférést, a határon átnyúló forrásszerzést és azt, hogy teljes mértékben ki tudják használni az európai kockázatitőke-piac lehetőségeit;

19.

hangsúlyozza, hogy a közigazgatásban helyi és regionális szinten sok esetben jelentkező adminisztratív kapacitáshiány akadályozza a strukturális reformok végrehajtását és a beruházási hiány felszámolásához szükséges hosszú távú beruházásokat; megismétli, hogy az Európai Bizottságnak egységes stratégiai dokumentumot kellene kidolgoznia, amely valamennyi, az EU által finanszírozott, kapacitásfejlesztést célzó technikai segítségnyújtási programot koordinálja, a strukturálisreform-támogató programot is beleértve;

20.

ismételten kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok által az esb-alapok keretében megvalósított beruházásokat egyetlen uniós tagországban se vegyék figyelembe a deficit és az adósságplafon kiszámításánál; ellenzi azokat a makrogazdasági feltételrendszereket, amelyek lényegében olyan politikai döntésekért büntetnék a régiókat és városokat, amelyek felett nincs ellenőrzésük;

21.

egyetért azzal, hogy az eljövendő nemzedékek érdekében biztosítani kell az államháztartások stabilitását, és csökkenteni kell az államadósságok magas szintjét; hangsúlyozza, hogy a különböző kormányzati szinteken történő, hatékony közberuházásokra vonatkozó OECD-alapelvek fényében javítani kell a közkiadások összetételét; szerepet vállal az ilyen szabályok végrehajtásának ellenőrzésében; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a fiskális decentralizáció előmozdítására EU-szerte, ami – a rendelkezésre álló adatok alapján – javítaná az állami kiadások hatékonyságát (7);

22.

egyetért azzal, hogy az uniós szinten rendelkezésre álló eszközöket hatékony módon kell felhasználni, különösen az európai strukturális és beruházási alapok és a kohéziós politika keretében, ugyanakkor úgy véli, hogy javítani kell a teljesítménymérési keret működését, és el kell kerülni a jelenlegi túlságos rugalmatlanságot;

23.

hangsúlyozza, hogy a közbeszerzések jelentős hányadát helyi és regionális önkormányzatok folytatják le, ezért a közbeszerzési csomag (8) keretében a közigazgatási kapacitás javítását célzó erőfeszítéseket a helyi és regionális önkormányzatokra kell koncentrálni;

24.

kiemeli, hogy az uniós városok és régiók infrastrukturális beruházásaihoz kapcsolódó finanszírozási, irányítási és szabályozási kihívások témájában a közelmúltban végzett közös OECD–RB felmérés (9) során a válaszadók 66 %-a állította, hogy nehézséget jelentett számára az uniós közbeszerzési irányelvek bonyolultsága, és 61 % nyilatkozott úgy, hogy problémát okozna a szerződés-odaítélési eljárásokhoz esetlegesen kapcsolódó bírósági jogvita költsége és időigénye;

25.

sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket az adórendszer eladósodásra ösztönző elemeinek visszaszorítására és az agresszív adótervezés leküzdésére; hangsúlyozza, hogy a közös összevont társaságiadó-alap (KÖTA) kidolgozása terén jelenleg végzett munka, a visszaélések elleni, kötelező jogi erejű intézkedések, valamint az adózási átláthatóság fokozása igen fontosak; üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy olyan szabályokat állapítson meg, amelyek lehetővé teszik a multinacionális vállalatok által a digitális gazdaságban termelt nyereség adóztatását;

26.

üdvözli az arra irányuló felhívást, hogy helyezzék jobban a középpontba a védelmi jellegű közkiadások összetételének és hatékonyságának kérdését; hangsúlyozza, hogy ezeknek a kiadásoknak – többek közt az észszerűsítés és a különféle méretű vállalatok határokon átnyúló együttműködésének ösztönzése révén – hozzá kell járulniuk az EU védelmi ipara jelenlegi szétforgácsoltságának csökkentéséhez;

27.

megjegyzi, hogy a 2017-re szóló országspecifikus ajánlások 76 %-a strukturális reformokat érint, amelyeknek differenciált területi hatásuk lehet, és amelyek az egyes kormányzati szintek közötti jelenlegi hatáskörmegosztás alapján csak a helyi és regionális önkormányzatokkal partnerségben vihetők véghez;

28.

üdvözli a 2018. évi éves növekedési jelentésnek azt a kijelentését, hogy az erősebb és hatékonyabb közintézmények alapvetően fontosak a beruházásokat és a növekedést előmozdító, ellenállóképes gazdasági struktúrák kiépítéséhez, és azt, hogy a jelentés elismeri, hogy a strukturális reformoknak figyelembe kell venniük a régiókra gyakorolt elosztási hatásokat;

29.

arra kéri az elnököt, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanács bolgár elnökségének, valamint az Európai Tanács elnökének.

Kelt Brüsszelben, 2018. február 1-jén.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ


(1)  COM(2017) 690 final.

(2)  http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P8-TA-2017-0418&language=HU&ring=A8-2017-0310.

(3)  Elfogadva 2017. november 30-án, előadó: Christophe Rouillon (FR/PES).

(4)  Lásd az RB véleményét a következő tárgyban: „Az európai szemeszter irányításának javítása: a helyi és regionális önkormányzatok bevonására vonatkozó magatartási kódex”, 2017. május 11.

(5)  Lásd az RB véleményét a következő tárgyban: A kohéziós politika jövője 2020 után – „Erős és hatékony európai kohéziós politika 2020 után”, 2017. május 12.

(6)  http://cor.europa.eu/en/documentation/studies/Documents/Implementation-EFSI/implementation_EFSI_pdf.pdf.

(7)  Lásd a „Fiscal Federalism 2016 – Making Decentralisation Work” című OECD-jelentést is.

(8)  COM(2017) 572.

(9)  Megjelenés alatt.


23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/5


A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása az esb-alapokra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendelet strukturális reformok támogatása tekintetében történő módosításáról

(2018/C 176/02)

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB),

tekintettel a közös rendelkezésekről szóló 1303/2013/EU rendelet módosításáról szóló rendeletre irányuló, 2017. december 6-i európai bizottsági javaslatra (1);

tekintettel a következőkre:

i)

a közös stratégiai kerethez tartozó alapokról szóló általános rendeletre irányuló európai bizottsági javaslattal kapcsolatos RB-vélemény (2012. május 4.), amely hangsúlyozza, hogy a területi önkormányzatokat nem büntethetik azért, mert egyes tagállamok nem tartják tiszteletben – mindenekelőtt a nemzeti költségvetési hiánnyal kapcsolatos – kötelezettségvállalásaikat;

ii)

„A 2017–2020-as időszakra vonatkozó strukturálisreform-támogató program” című RB-vélemény (2016. április 8.), amelyben az RB nem értett egyet azzal, hogy a kohéziós politikát az európai szemeszter hatálya alá vonják, mivel a kohéziós politika önálló, az európai szerződésekben rögzített jogalappal rendelkezik;

iii)

„A kohéziós politika jövője 2020 után »Erős és hatékony európai kohéziós politika 2020 után«” című RB-vélemény” (2017. május 12.), amelyen a #CohesionAlliance alapul, és amely hangsúlyozta, hogy a kohéziós politika nemzeti reformprogramokba történő bevonását – uniós szintről indulva – úgy kell átalakítani, hogy megmaradjon a területi dimenzió, valamint a partnerségi és decentralizált megközelítés;

iv)

„Az európai szemeszter irányításának javítása: a helyi és regionális önkormányzatok bevonására vonatkozó magatartási kódex” című RB-vélemény (2017. május 11.), amely a hatáskörök és kompetenciák tagállami kormányzati szinteken történő jelenlegi megosztására való tekintettel a helyi és regionális önkormányzatok partnerként történő strukturális bevonását szorgalmazta az európai szemeszterbe, a szemeszter hatékonyabbá tétele és a helyi szintű felelősségvállalás erősítése érdekében;

v)

a „Vitaanyag a gazdasági és monetáris unió 2025-ig történő elmélyítéséről” című RB-vélemény (2017. december 1.), amely egy olyan konvergencia-stratégiát támogatott, amely kiegészítené a meglévő európai szakpolitikákat a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése érdekében;

1.

felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása valamennyi uniós szakpolitika célkitűzése (az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke), és egyben a Szerződésben rögzített, valódi szakpolitikát testesít meg (174–177. cikk);

2.

rámutat arra, hogy a kohéziós politika – az Európai Unióról szóló szerződésben rögzített meghatározás szerint – nem ír elő kötelezettséget a tagállamok általános strukturális reformjainak finanszírozására;

3.

hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvének való megfelelés érdekében meg kell határozni az európai finanszírozási támogatásra jogosult „strukturális reformok” fogalmát és hatályát. Az RB megjegyzi annak fontosságát, hogy ez egy európai többletérték-elemzés alapján történjen, mivel az 1997. júliusi 1466/97/EK tanácsi rendelet 2a. cikke, amelyre a jelenlegi javaslat hivatkozik, túlzottan tág értelmezést enged meg a „strukturális reformok” fogalmának;

4.

elutasítja a szubszidiaritás elvének való megfelelés indoklásaként felhozott érveket, mivel a közös rendelkezésekről szóló rendelet révén általános jogi keretet nyerő európai strukturális és beruházási alapokon keresztül megvalósított kohéziós politika célja nem az, hogy strukturális reformokat támogasson a tagállamokban, hanem az, hogy csökkentse a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradását;

5.

aggodalommal jegyzi meg, hogy az a javaslat, hogy a strukturális reformok támogatását közvetlen irányítás alá vonják, és ne határozzanak meg társfinanszírozási követelményeket e kiadás tekintetében, arra utal, hogy a kohéziós politikát újra nemzeti hatáskörbe helyezik, megsértve a társfinanszírozás és a megosztott irányítás elveit, amelyekre e politika épül. Ezek az elvek kulcsfontosságúak a felelősségvállalás ösztönzéséhez, a jó kormányzás érvényesítéséhez és a kohéziós politika élénkítő hatásának maximalizálásához;

6.

hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzás elve, amelynek jogalapja a közös rendelkezésekről szóló rendelet 5. cikkében található, összehangolt fellépést követel meg, különösen a különböző kormányzati szintek között, amelyet a szubszidiaritás és az arányosság elveinek megfelelően – többek között operatív és intézményi együttműködés útján – hajtanak végre a partnerségi megállapodások és programok elkészítése és végrehajtása tekintetében. Az esb-alapokból származó források nemzeti reformok finanszírozásának céljára történő felhasználása ezért összehangolt fellépést követelne meg a különböző kormányzati szintek között, amit az Európai Bizottság javaslata nem tesz lehetővé;

7.

aggodalommal jegyzi meg, hogy egy olyan „készpénzt reformokért” rendszer létrehozása, mint amilyet az Európai Bizottság jelenleg javasol, ellentétes volna a partnerség és a többszintű kormányzás elveivel, és nem mozdítaná elő az uniós szempontból fontos strukturális reformok iránti helyi és regionális szintű felelősségvállalás ösztönzését, mivel e reformok többségéhez a helyi és regionális önkormányzatok bevonására van szükség;

8.

ellentmondást lát az esb-alapokból származó források „általános strukturális reformok” céljára történő tagállami felhasználása és a tematikus koncentrációnak a közös rendelkezésekről szóló rendelet 18. cikkében meghatározott kötelezettsége között;

9.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság a közös rendelkezésekről szóló rendelet módosítását javasolja és azt, hogy az esb-alapok eredményességi tartalékát egy olyan, reformok végrehajtását elősegítő eszköz finanszírozására használják fel, amelyre még javaslatot sem tett, és melynek részleteit még nem határozták meg;

10.

hangsúlyozza, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet 20-22. cikkében foglaltak szerint az esb-alapok eredményességi tartalékának célja kizárólag az olyan programok és prioritások támogatása, amelyek teljesítették a rájuk vonatkozó részcélokat, továbbá ösztönzők biztosítása a sikeres irányítás és végrehajtás számára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szóban forgó ösztönzők javasolt csökkentése visszatartja majd a sikeres régiókat és irányító hatóságokat, és ezért nem ért egyet az Európai Bizottság azon javaslatával, hogy az eredményességi tartalékot részben – akár önkéntes alapon is – egyéb célokra fordítsák. Ha a Tanács és az Európai Parlament jóváhagyja az Európai Bizottság javaslatát, kellően rögzíteni kell az önkéntes alapú végrehajtást, hogy a régióknak és településeknek megadjuk a lehetőséget az esb-alapokhoz tartozó programok jelenlegi kialakításának módosítására;

11.

úgy véli, hogy a részvételi záradékok és egy adott uniós rendszerben való önkéntes részvétel addig nem alkalmazhatók érvként annak kinyilvánítására, hogy a javaslat nem releváns szubszidiaritási szempontból, amíg ez a rendszer olyan uniós finanszírozást irányoz elő, amely a szerződésekben rögzített, az összes tagállam számára fontos célok megvalósítására irányul, hiszen bármilyen uniós finanszírozást az uniós szerződésekben rögzített célokra való tekintettel kell odaítélni, és e finanszírozásnak olyan jogalappal kell rendelkeznie, amely közvetlenül az elérni kívánt célkitűzésekre vonatkozik;

12.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendeletnek a jelenlegi programozási időszak e végrehajtási szakaszában, a 2019-re tervezett eredményességi felülvizsgálat (21. cikk) lefolytatását megelőzően eszközölt módosítása jogbizonytalansághoz és további késedelmekhez vezethet a jelenlegi esb-programok végrehajtását illetően;

13.

szintén aggodalmának ad hangot a reformok végrehajtását elősegítő új eszköz ütemezését illetően, mivel a javasolt „kísérleti szakasz” eredményei nem épülhetnek be az új többéves pénzügyi keretről szóló európai bizottsági javaslatba, amely 2018 májusában kerül majd bemutatásra. Ha a kísérleti szakaszra még csak a következőkben tesznek javaslatot és a jogalkotók csak azután fogadják el, és ha az 2018-ban indulna el, teljesítményéről és eredményeiről rendkívül nehéz lesz 2018. május előtt adatokat gyűjteni. Ez esetben egy a reformok végrehajtását elősegítő, 2020 után alkalmazandó eszközre tett javaslat nem támaszkodhat korábbi tapasztalatokra;

14.

megjegyzi, hogy azt az elvet, hogy esb-alapokat a kohéziós politika célkitűzéseitől független strukturális reformok finanszírozására használjanak, már a strukturálisreform-támogató program bevezette, bár e program pénzügyi keretösszegét az ERFA technikai segítségnyújtási keretéből vonják le, és a tagállamok ezt kiegészíthetik az operatív programok technikai segítségnyújtási keretéből. Hangsúlyozza, hogy a GMU-csomag most megerősíti ezt az aggasztó precedenst, olyan következményekkel, melyek megkérdőjelezik a kohéziós politika alapjait;

15.

ezért elutasítja az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendeletet az eredményességi tartalék tagállamokban zajló strukturális reformok támogatása céljából történő felhasználása tekintetében módosítsák. Az RB készen áll arra, hogy teljes mértékben éljen azzal az előjogával, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 8. cikke alapján az Európai Unió Bírósága előtt panaszt emel a jogalkotási aktus ellen;

16.

a 2020 utáni többéves pénzügyi keretet és programozási időszakot illetően nyitott a kohéziós politika, az uniós szempontból fontos strukturális reformok és az európai szemeszter közötti kapcsolatok részletes megvitatására. Ezek a kapcsolatok egy gazdasági, szociális és fenntartható kormányzással kapcsolatos, az Európa 2020 stratégiából építkező, átfogó uniós stratégia részét kellene, hogy képezzék. Az RB úgy véli, hogy ehhez szükséges előfeltétel a helyi és regionális önkormányzatoknak egy ilyen stratégia valamennyi szakaszába történő, teljeskörű bevonása, ahogyan ezt az RB magatartási kódexe is részletezi;

17.

arra kéri az elnököt, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanács bolgár elnökségének, valamint az Európai Tanács elnökének.

Kelt Brüsszelben, 2018. február 1-jén.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ


(1)  COM(2017) 826 final.


23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/8


A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása - Az Európai Bizottság javaslata tanácsi határozatra a jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról

(2018/C 176/03)

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB),

tekintettel az Európai Bizottság 2017. december 20-i javaslatára, hogy a Tanács fogadjon el határozatot az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (1) bekezdése értelmében,

tekintettel „A jogállamiság helyzete az EU-ban helyi és regionális nézőpontból” című, 2017. március 23-i állásfoglalására,

tekintettel a „Helyi és regionális önkormányzatok – a jogállamiság és az alapjogok többszintű védelme az EU-ban” című, 2015. február 12-én elfogadott véleményére,

tekintettel az Európai Parlamentnek a jogállamiság és a demokrácia Lengyelországban tapasztalható helyzetéről szóló 2017. november 15-i állásfoglalására,

tekintettel a Velencei Bizottság 2017. december 8–9-i véleményére a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanácsról szóló törvény és a Legfelsőbb Bíróságról szóló törvény köztársasági elnök által javasolt módosításáról szóló törvénytervezetekről és a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvényről,

1.

ismételten hitet tesz az Európai Unió alapját jelentő, közös alapvető értékek mellett, melyek között szerepel a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása. Ezt az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke, az EU Alapjogi Chartája és az emberi jogok európai egyezménye (EJEE) is lefekteti;

2.

úgy véli, hogy e közös értékek a tagállamok közötti, a tagállamok és az uniós intézmények közötti és az egyes kormányzati szintek közötti kölcsönös bizalom alapját képezik;

3.

hangsúlyozza, hogy a jogállamiság alapelveinek többsége – jogszerűség, az alapvető jogok tiszteletben tartása, törvény előtti egyenlőség, a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezés szabadsága, átláthatóság, elszámoltathatóság, a hatalmi ágak szétválasztása, demokratikus és pluralisztikus jogszabályalkotás, jogbiztonság, a végrehajtó hatalom önkényes lépéseinek tilalma, független és pártatlan bíróságok, hatékony bírósági felülvizsgálat – közvetlenül és szorosan kapcsolódik a helyi és regionális önkormányzatok működéséhez, és elengedhetetlen ahhoz, hogy az önkormányzatok aktívan részt vegyenek az európai integrációs folyamatban;

4.

ezért támogatja az Európai Bizottság 2017. december 20-i javaslatát, hogy a Tanács fogadjon el határozatot az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (1) bekezdése értelmében, mivel megállapítást nyert annak egyértelmű veszélye, hogy a jogállamiság súlyosan sérül a Lengyel Köztársaságban;

5.

elvárja, hogy a lengyel kormány és az Európai Bizottság 2018. március 20. előtt konstruktív párbeszédet indítson a helyzet megoldásáról, különösen azért, hogy az ne lehessen káros hatással az uniós döntéshozatali folyamatra, ezen belül az Európai Bizottság által a 2020 utáni programozási időszakra vonatkozóan előterjesztendő javaslatokra;

6.

elutasít bármilyen politikai utólagos feltételrendszert, amely azt jelentené, hogy a helyi és regionális önkormányzatok látnák a nemzeti kormányok által folytatott politikák kárát, felfüggesztve a városok és a régiók uniós finanszírozását. A kohéziós politikát európai szinten nem szabad olyan feltételrendszerekkel terhelni, amelyek betartására a helyi és regionális szintnek és az egyéb kedvezményezetteknek semmiféle befolyásuk nincs. Az RB ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a partnerségi megállapodásokban már vannak olyan rendelkezések, amelyek értelmében a finanszírozás felfüggeszthető, ha a helyi és regionális önkormányzatok megsértik a jogállamiságot. aggályainak ad hangot abban a tekintetben, hogy a városok és régiók uniós finanszírozáshoz való hozzáférésére vonatkozó potenciális politikai feltételrendszerek megfelelnek-e az arányosság elvének;

7.

hangsúlyozza továbbá, hogy ha egy tagállam ellen kötelezettségszegési eljárást indítanak az Európai Bíróságon, akkor a Bíróság úgy határozhat, hogy a bírságokat a központi kormányzatnak kell kifizetnie;

8.

arra kéri az elnököt, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanács bolgár elnökségének, valamint az Európai Tanács elnökének.

Kelt Brüsszelben, 2018. február 1-jén.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ


VÉLEMÉNYEK

Régiók Bizottsága

Az RB 127. plenáris ülése, 2018.1.31. – 2018.2.1.

23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/10


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A COSME program 2020 utáni jövője: helyi és regionális nézőpont

(2018/C 176/04)

Előadó:

Robert Sorin Negoiţă (RO/PES), Bukarest III. kerületének polgármestere

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítson kiszámítható és stabil kkv-támogatási keretet 2020 után azáltal, hogy a COSME számára egy megújított és megerősített utódprogramot hoz létre, figyelembe véve a különféle uniós térségekben működő sokféle típusú kkv-k igényeit;

2.

rámutat, hogy számos uniós térségben mind a vállalkozások, mind pedig a pénzügyi közvetítők ismeretei hiányosak a COSME program keretében rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket illetően. Javasolja ezért az elérhető eszközökkel kapcsolatos tájékoztató és népszerűsítő intézkedések megerősítését az EU minden táján;

3.

rámutat, hogy elegendő erőforrást kell fordítani arra, hogy a különböző térségekben működő kisvállalkozások minél szélesebb köre számára könnyebbé váljon a finanszírozáshoz jutás; véleménye szerint a pénzügyi közvetítők és a regionális és helyi szintű szereplők közötti, a már létező garancia- és sajáttőke-finanszírozási eszközöket kiegészítő célzott pénzügyi eszközök együttes alkalmazására vonatkozó köz- és magánszférabeli partnerségek előmozdítása segítheti a fenntartható növekedés és a foglalkoztatás hosszú távú céljának elérését;

4.

elismerően nyilatkozik az Enterprise Europe Network (EEN) kezdeményezésről, és élénken támogatja annak folytatását, kiterjesztését és továbbfejlesztését a COSME utódprogramja keretében; rámutat, hogy az EEN lefedettsége és ismertsége különösen egyes országokban, vidéki és távol eső régiókban, valamint alacsony népsűrűségű térségekben nem elegendő mértékű; azt javasolja ezért, hogy az EEN-kapcsolattartók hálózatát terjesszék ki úgy, hogy minél nagyobb területet fedjen le;

5.

javasolja, hogy a COSME utódprogramjának keretében kezeljék prioritásként az olyan célkitűzéseket, mint a vállalkozói szellem népszerűsítése minden ágazatban és a térségek különféle típusaiban, például a kevésbé fejlett régiókban, a peremterületeken és az elővárosi területeken, vagy a regionális vállalkozói ökoszisztémák megerősítése az ökoszisztémák feltérképezésének támogatásával és a haladóbb és a felzárkózó régiók összekapcsolásával;

6.

úgy véli, hogy a következő programozási időszakban javítani kell a kkv-kat támogató különféle uniós eszközök átláthatóságát és a köztük fennálló szinergiákat; arra kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy a párhuzamos struktúrák kialakításának elkerülése érdekében egyértelműen határolja körül a kkv-kat és a vállalkozókat támogató egyes eszközök funkcióját és hatókörét, valamint biztosítsa, hogy a kedvezményezettek és a pénzügyi közvetítők könnyen hozzáférhessenek az elérhető eszközökkel kapcsolatos információk teljes köréhez;

7.

úgy véli hogy mivel a COSME hitelgarancia-eszköze iránti várható kereslet olyannyira nagy, hogy esetleg még az ESBA 2.0 keretében biztosított hitelgarancia-eszközök megnövelt finanszírozása sem lesz elegendő, további források biztosítását kell fontolóra venni a COSME program számára (1);

8.

véleménye szerint fontos lenne felülvizsgálni az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló európai bizottsági közleményt. A közleményben meghatározott minimumdíj jelenlegi szintje ugyanis meglehetősen magas a hitelek aktuális kamatlábaihoz képest;

9.

ajánlja, hogy a COSME hitelgarancia-eszköz keretében kibocsátott részleges hitelkockázati védelmet nyújtó pénzügyi eszközök legfeljebb 80 %-ig biztosítsanak hitelkockázati védelmet. E garancia nélkül a kkv-k gyakran bele sem fognának a projektekbe, ami nem optimális befektetési környezetet eredményezne. A garanciák úgy kerültek kialakításra, hogy hatékonyan megfeleljenek a kkv-k üzleti modelljeinek, lehetővé téve számukra a hosszú távú, fenntartható növekedést;

10.

úgy véli, hogy fontos pontosítani, hogy a COSME program révén történő finanszírozás más uniós alapokkal kombinálható;

11.

meglátása szerint a 150 000 eurós hitelküszöböt, amely fölött ellenőrizni kell, hogy a vállalkozások nem támogathatók-e a Horizont 2020 program keretében, 500 000 euróra kellene emelni. Ezzel párhuzamosan csökkenteni kellene a hitelek 1 évben meghatározott minimális lejáratát, és a maximális lejárati időt 10 év fölé kellene növelni;

12.

megjegyzi, hogy a növekvőben lévő ágazatok vállalkozóival kapcsolatban – akiknek kockázati tőkére van szükségük, de szeretnék megőrizni a saját vállalkozásuk feletti ellenőrzést – fontos volt kiemelni, hogy az informális befektetők („üzleti angyalok”) nem jelenthetnek megoldást, ezért fontolóra kellene venni a kockázati finanszírozás egyéb formáinak, például a mezzanine finanszírozásnak a megerősítését;

13.

úgy véli, hogy a COSME program támogatását, melyet az Európai Beruházási Alapon (EBA) keresztül nyújt a magán pénzügyi közvetítők számára, ki lehetne egészíteni regionális pénzügyi befektetési alapok által nyújtott támogatással. Ezeket az alapokat regionális hatóságok vagy regionális fejlesztési ügynökségek kezelhetnék. Több régió is összefoghatna az általános befektetési alapok létrehozásához;

14.

véleménye szerint az üzleti környezet támogatása érdekében eredményes koordinációra van szükség az üzleti környezettel kapcsolatos helyi, regionális, nemzeti és európai szintű programok között, illetve az összes tagállamban egységesíteni kellene az üzleti környezetre vonatkozó szabályokat;

15.

úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a helyi és regionális önkormányzatok által a vállalkozói kedv és a kis- és középméretű induló vállalkozások ösztönzése érdekében tett intézkedésekre, valamint hogy fel kell lépni a helyi és regionális önkormányzatok által az üzleti környezet támogatásában és a köz-magán partnerségek fejlesztésében betöltött szerep erősítésének érdekében;

A kkv-k és a vállalkozók támogatása 2020 után

16.

rámutat, hogy a kkv-k, az induló és a növekvő innovatív vállalkozások Európa fő motorját alkotják a növekedés és a munkahelyteremtés, valamint a stabil, helyi szintű foglalkoztatás generálása terén, ezáltal pedig megerősítik működési térségük társadalmi és gazdasági szövetét;

17.

hangsúlyozza, hogy egy következetes, hatékony és eredményorientált európai kkv-politika részeként a kkv-k, az induló és a növekvő innovatív vállalkozások célzott támogatásával meg kell erősíteni az európai vállalkozói ökoszisztémákat;

18.

rámutat, hogy ezt a támogatási keretet ki kell egészíteni egy olyan mechanizmussal, amely biztosítja, hogy a többszintű és többszereplős kormányzás elvei beépítésre kerüljenek az uniós kkv-politika minden területébe; megismétli ezért azt a kkv-kra vonatkozó intelligens szabályozásról szóló véleményében (2) megfogalmazott kérését, hogy hivatalosan és szisztematikusan vonják be az uniós kkv-politika fő irányítási eszközét jelentő kkv-követek hálózatába a regionális és helyi kkv-követeket;

Finanszírozáshoz jutás

19.

hangsúlyozza, hogy a COSME költségvetésének zömét a kkv-k finanszírozáshoz jutásának megkönnyítésére fordítják; úgy véli, hogy a jövőbeli kkv-támogatási programnak továbbra is annak a kiemelt célkitűzésnek az elérésére kell törekednie, hogy megszüntesse a kkv-k finanszírozása terén a szakadékot;

20.

kéri azonban, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet annak biztosítására, hogy a COSME utódprogramja foglalkozzon a különféle uniós térségekben működő kkv-k teljes körének finanszírozási igényeivel – ideértve a hagyományos kkv-kat, az egyéni vállalkozókat, a mikrovállalkozásokat, valamint a nagy növekedési potenciállal rendelkező induló és növekvő vállalkozásokat is;

21.

úgy véli, hogy a COSME utódprogramjának szem előtt kell tartania a jelenlegi, válság utáni helyzetet, amelyben a munkahelyteremtés még mindig elmarad a GDP terén tapasztalható fellendüléstől, és különös figyelmet kell fordítania a kkv-kban és mikrovállalkozásokban való munkahelyteremtés támogatására;

22.

rámutat, hogy elegendő forrást kell szentelni annak, hogy a különféle térségekben működő vállalkozások minél szélesebb köre (ideértve a hagyományos kkv-kat, a mikrovállalkozásokat, a szövetkezeteket és a szociális gazdaság vállalkozásait is) a vállalkozás fejlődésének különböző szakaszaiban könnyebben jusson finanszírozáshoz;

23.

rámutat, hogy számos potenciális vállalkozó nem rendelkezik a vállalkozásalapításhoz szükséges összes információval és alapvető üzleti készséggel; javasolja, hogy támogassák ezeket a potenciális vállalkozókat a korai szakaszban történő segítségnyújtással, célzott, az igényekhez igazított képzést biztosítva a vállalkozás beindítása előtt;

24.

megismétli azt a kkv-kra vonatkozó intelligens szabályozásról szóló véleményében (3) tett javaslatát, hogy hozzanak létre egy európai „végy fel egyet” rendszert azzal a céllal, hogy pénzügyi ösztönzőkkel és rugalmas szabályokkal ösztönözzék az első munkavállaló felvételét az egyéni vállalkozók vagy mikrovállalkozások esetében. Egy ilyen rendszer támogatása történhetne a COSME programon keresztül;

25.

megjegyzi, hogy a hitelgarancia-eszköz továbbra is létfontosságú eszköz a kkv-k finanszírozáshoz jutásának segítésében; kéri, hogy a COSME utódprogramja keretében biztosított garanciaeszközt lássák el megfelelő erőforrásokkal a kkv-k finanszírozási igényeinek kezeléséhez; úgy véli, hogy egy ilyen eszköznek nem kellene megkötéseket tartalmaznia, hanem nyitottnak kell maradnia a különféle vállalattípusok számára; véleménye szerint a garanciaintézmények megerősítése és a kölcsönzési láncokba történő bevonásuk segítheti a kkv-k könnyebb finanszírozáshoz jutását; javasolja ezért, hogy a COSME utódprogramjában a garanciaeszközök megtervezésekor és kivitelezésekor vonják be a garanciaintézményeket;

26.

rámutat, hogy a kockázati tőke a kockázatfinanszírozás más formáival együtt hajlamos főként a városi és a nagyvárosi területek felé irányulni, és hogy a jelenleg a COSME Növekedésösztönző Tőkefinanszírozási Eszközének keretében működő pénzügyi közvetítők korlátozott száma és beszűkült ágazati irányultsága korlátot jelenthet az indulási és növekedési fázisban levő vállalkozások számára abban, hogy hozzáférjenek a Növekedésösztönző Tőkefinanszírozási Eszköz finanszírozásához;

27.

javasolja ezért annak megvizsgálását, hogy a jelenlegi, tisztán keresletvezérelt megközelítést miként lehetne a COSME utódprogramjának keretében kiegészíteni egy, a források közös kezelésén alapuló kockázatitőke-eszközzel, amelyben részt vehetnének a regionális és helyi önkormányzatok, a fejlesztési ügynökségek és bankok is, hogy a kockázati tőke az EU térségeiben kiegyensúlyozottabb módon álljon rendelkezésre;

28.

úgy véli, hogy az alternatív finanszírozási formák, mint amilyen a közösségi finanszírozás, a közösségi beruházás és a személyközi hitelezés, hasznos eszközök lehetnek a finanszírozáshoz jutás javításában és az innovatív vállalkozások támogatásában; javasolja, hogy a COSME utódprogramja hozzon létre egyértelmű keretet a pénzügyi eszközök alternatív finanszírozási módokon keresztül történő végrehajtásához;

29.

javasolja szakértői csoport létrehozását az alternatív finanszírozás témájában, amelyben részt vennének regionális és helyi szintű szakértők is, és amely ötleteket és iránymutatást adna egy ilyen keret kialakításához és annak biztosításához, hogy az választ adjon a különböző helyi és regionális vállalkozói ökoszisztémákban működő vállalkozók, induló és növekvő innovatív vállalkozások különféle igényeire;

Piacra jutás

30.

úgy véli, hogy az európai kkv-k nemzetközivé válását segítő uniós szintű fellépéseknek lehetőségük van arra – és ez kötelességük is –, hogy valódi értéktöbbletet biztosítsanak a határokon túl terjeszkedni kívánó európai kkv-k számára; rámutat, hogy ezeknek a fellépéseknek ki kell egészíteniük a helyi, regionális és nemzeti szinten létező kezdeményezéseket, hogy elkerüljék az átfedéseket és átfogó és konzisztens intézkedéscsomagot alakítsanak ki;

31.

ennek kapcsán üdvözli a COSME program keretében társfinanszírozott Enterprise Europe Network (EEN) kezdeményezést, amely tanácsadási szolgáltatásokat nyújt az európai kkv-k számára a nemzeti és uniós határokon túli terjeszkedés, valamint az innováció előmozdítása és a fejlesztés terén, ideértve a finanszírozáshoz jutást is; élénken támogatja e kezdeményezés folytatását, kibővítését és továbbfejlesztését a jelenlegi COSME program utódjának keretében, a brexit figyelembevételével;

32.

hangsúlyozza az EEN-kapcsolattartó pontok határozott regionális és helyi dimenzióját. Ezeket nagyrészt regionális fejlesztési, vállalkozói és innovációs ügynökségek, regionális kereskedelmi és iparkamarák, klaszterek és egyetemek alkotják, amelyek mélyen a helyi környezetben gyökereznek és szoros kapcsolatban állnak a helyi kkv-kkal;

33.

rámutat, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet töltenek be a térségükben működő kkv-k támogatásában, hogy azok megbirkózzanak a versennyel, kijussanak külföldi piacokra, illetve az EU-n belül és azon túl is új üzleti partnereket találjanak;

34.

kiemeli, hogy a COSME utódprogramjának biztosítania kell, hogy az EEN továbbra is szorosan kapcsolódjon a helyi és regionális vállalkozói ökoszisztémákhoz, és hogy szoros együttműködés alakuljon ki a helyi és regionális szintű érdekcsoportokkal, köztük a helyi és regionális önkormányzatokkal;

A vállalkozói szellem ösztönzése

35.

üdvözli a jelenlegi COSME program keretében finanszírozott Erasmus fiatal vállalkozóknak program koncepcióját és eredményeit, és javasolja annak folytatását az utódprogram keretében is;

36.

javasolja, hogy az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokat érintő kezdeményezésben előirányzott tanácsadói hálózatot az EEN-szolgáltatások részeként egészítsék ki a vállalkozások növekedésével foglalkozó regionális és helyi facilitátorok hálózatával. Ők képezhetnék a régióközi növekedési partnerségek alapját is, partnerkeresési szolgáltatásokat nyújtva, és előmozdítva a régióközi együttműködést és a határokon átnyúló beruházásokat;

37.

azt ajánlja, hogy a határokon átnyúló közbeszerzésben való részvétel és a határokon átnyúló üzletitranszfer-lehetőségek terén erősítsék meg az EEN tanácsadói és tájékoztató szolgáltatásait;

38.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a 2020 utáni következő többéves pénzügyi keretben megfelelő mértékű támogatást biztosítsunk a kkv-k számára azáltal, hogy erősítjük a komplementaritást, és elkerüljük az Európai Bizottság és az EBB/EBA által rendelkezésre bocsátott különféle kkv-finanszírozási eszközök közötti átfedéseket.

A COSME a többi uniós program összefüggésében

39.

rámutat, hogy a jelenleg a COSME program számára előirányzott pénzügyi eszközök – amelyek az uniós költségvetés kevesebb, mint 0,3 %-át teszik ki – nem tükrözik a kkv-k és vállalkozók által a növekedés és munkahelyteremtés terén betöltött létfontosságú szerepet; elismeri azonban, hogy a kkv-k finanszírozáshoz jutásának segítésére más uniós programok is biztosítanak előirányzatokat;

40.

tekintettel arra, hogy az esb-alapok jelenlegi 3. tematikus célkitűzése (A kkv-k versenyképessége) keretében jelentős költségvetést szánnak a kkv-k támogatására, fenntartja, hogy a COSME utódprogramja és az esb-alapok közötti koordináció létfontosságú; az említett eszközök közötti jobb koordináció biztosítása érdekében ezért javasolja egy kkv-irányítócsoport létrehozását a megfelelő európai bizottsági szolgálatok és az RB mint a helyi és regionális önkormányzatok európai szintű intézményi képviselője részvételével;

41.

egyablakos ügyintézési pontok bevezetését javasolja, amelyek információt nyújtanának és hozzáférést biztosítanának minden, a különféle uniós alapok és programok keretében a kkv-k és a vállalkozók rendelkezésére álló eszközhöz; úgy véli, hogy helyi szinten az Enterprise Europe Network egy kibővített és feljavított változata betölthetné ezt a szerepet;

42.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegye egyszerűbbé az egyedi programok finanszírozási eszközeihez való hozzáférést és a COSME vagy egy utódprogramja által biztosított támogatás vegyítését más alapokból és programokból származó forrásokkal; megismétli a kkv-kra vonatkozó intelligens szabályozásról szóló véleményében (4) kifejezett aggodalmát azon fennakadások miatt, amelyek az uniós ágazati politikák terén alkalmazott inkoherens követelmények és ellentmondó fogalommeghatározások következtében alakulnak ki.

Kelt Brüsszelben, 2018. január 31-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ


(1)  Lásd például: Ewa Chomowicz: EU budget post-Brexit. Confronting reality, exploring viable solutions. („Az EU költségvetése a brexitet követően – Szembenézés a valósággal, életképes megoldások keresése”), Brüsszel, Európai Politikai Központ [online változat], 5–6. és 25–26. o., 2017. március; Jörg Haas & Eulalia Rubio: Brexit and the EU budget. Threat or opportunity? („Brexit és az EU költségvetése. Veszély vagy lehetőség?”), Berlin, Jacques Delors Intézet, 8–18. o., 2017. január.

(2)  Az RB véleménye: A kkv-kra vonatkozó intelligens szabályozás (előadó: Christian Buchmann (AT/EPP), ECON-VI/020), 8. pont.

(3)  Az RB véleménye: A kkv-kra vonatkozó intelligens szabályozás (előadó: Christian Buchmann (AT/EPP), ECON-VI/020), 48. pont.

(4)  Az RB véleménye: A kkv-kra vonatkozó intelligens szabályozás (előadó: Christian Buchmann (AT/EPP), ECON-VI/020), 14. pont.


23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/15


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A legkülső régiókra vonatkozó megújított uniós stratégia teljeskörű végrehajtása felé

(2018/C 176/05)

Előadó:

Fernando Clavijo Batlle (ES/ADLE) a Kanári-szigetek kormányának elnöke

Referenciadokumentum:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak – Megerősített és megújított stratégiai partnerség az EU legkülső régióival

COM(2017) 623 final

SZAKPOLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

emlékeztet arra, hogy a Karib-térségben, az Indiai-óceán és az Atlanti-óceán térségében található nyolc szigetből és szigetcsoportból, valamint az Amazonas vidékén található elszigetelt területből álló legkülső régiók hat francia tengerentúli közösséget (Guyana, Guadeloupe, Martinique, Mayotte, Réunion és Saint-Martin), két portugál autonóm régiót (Azori-szigetek és Madeira) és egy spanyol autonóm közösséget (Kanári-szigetek) foglalnak magukban, amelyek mind az EUMSZ 349. cikkében megállapított sajátos hátrányokkal küzdenek, amely hátrányok állandósága és együttes hatása megnehezíti gazdasági és társadalmi fejlődésüket;

2.

elismeri ökoszisztémáik rendkívüli gazdaságát, a megújuló energiák fejlesztésével kapcsolatos potenciáljukat, valamint a tengeri, környezetvédelmi kutatásban, űrkutatásban megvalósított, illetve csillagászati, vulkanológiai, oceanográfiai, mezőgazdasági kutatási tevékenységeiket, továbbá a fenntartható idegenforgalmi tevékenységüket és gazdag kulturális örökségüket;

3.

hangsúlyozza, hogy az e régiókat – amelyek Európa legkülső határai – sújtó kihívások ellenére lehetőségeket kínálnak a vállalkozásfejlesztésre olyan ágazatokban, mint például a kék, a zöld, a fehér és az ezüst gazdaság („silver economy”), valamint a körforgásos gazdaságra való áttérésre, mindamellett jelentős növekedési és munkahelyteremtési potenciállal is rendelkeznek;

4.

üdvözli az EU-nak a legkülső régiókkal kapcsolatos megújított elkötelezettségét, és elismeri az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítését, hogy megvizsgálja azokat a javaslatokat, amelyeket „Az EUMSZ 349. cikkének végrehajtása terén tanúsítandó új lendületért” című közös feljegyzésükben a legkülső régiók fogalmaztak meg; ez a támogatás – amely különösen fontos ebben az EU számára oly érzékeny időszakban – ismét megerősíti az európai intézményeknek azt a törekvését, hogy jobban szem előtt tartsák a legkülső régiók sajátosságait;

5.

emlékeztet arra, hogy a legkülső régiókról szóló legújabb közlemény illeszkedik az EU jövőjével és a következő programozási időszak kialakításával kapcsolatos közös gondolkodásba, továbbá arra, hogy a közlemény az EU Bírósága 2015. decemberi ítéletének fényében jött létre, amely egyértelműen tisztázta az EUMSZ 349. cikkének mint a legkülső régiókra vonatkozó önálló és elégséges jogalapnak a hatályát;

6.

úgy véli, hogy az új közleménynek hozzá kell járulnia az EUMSZ 349. cikkének szisztematikus alkalmazásával kapcsolatos kihívás leküzdéséhez, és egyúttal három célkitűzést is össze kell hangolnia: esélyegyenlőség, versenyképesség és külső megjelenítés – három, egymástól elválaszthatatlan dimenzió, amelyeket a legkülső régiókra vonatkozó valamennyi ambiciózus közpolitika mutatóivá kell tenni, és eszközöket kell biztosítani számukra, hogy egyenlő jogokat garantálhassanak állampolgáraiknak;

7.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az új közlemény nem tér ki olyan, a legkülső régiók számára alapvető fontosságú témákra, mint például a kohéziós politika hatása, a szociális és foglalkoztatási területtel, illetve a közlekedéspolitikával kapcsolatos konkrét kiigazítások, vagy a legkülső régiók fejlődése szempontjából lényeges adó- és vámrendszerek jövője;

8.

üdvözli, hogy olyan megközelítést fogadtak el, amely egyértelműen a szubszidiaritás elvére épül, de sajnálja, hogy zavar van a különböző illetékességi szintek kapcsán, és nem ismertek az egyes szintek által jelenleg végrehajtott intézkedések;

9.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a legkülső régiókkal folytatott partnerségének megerősítése mellett döntött annak érdekében, hogy a régiók ki tudják bontakoztatni potenciáljukat, és teljes mértékben ki tudják aknázni uniós tagságukat, valamint hogy az Európai Bizottság a folyamatos párbeszéd útján figyelembe tudja venni aggályaikat és véleményüket. A legkülső régiók, az államok, az európai intézmények, az EBB és a magánszektor szereplői közötti szorosabb partnerség elengedhetetlenül fontos dimenzió; ebben a tekintetben a legkülső régiók kétéves fóruma bizonyítottan hatékony eszköz abban, hogy valamennyi érdekelt fél hangot adhasson véleményének, ezért kiemelten fontos annak fenntartása;

10.

felhívja a figyelmet arra, hogy a legkülső régiókra vonatkozó jogalkotási javaslatokkal kapcsolatban, a megfelelő intézkedések kidolgozása érdekében előzetes hatástanulmányokat kell készíteni; reméli, hogy ezzel az új lendülettel a szóban forgó elismerés ténylegesen is megvalósul;

11.

tudomásul veszi továbbá az Európai Parlament 2017. júliusi, „A kohézió és a fejlődés előmozdításáról az Unió legkülső régióiban: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtása” című állásfoglalását, valamint a három érintett állam hozzájárulását;

A legkülső régiók az Európát érintő kihívások élvonalában

12.

megismétli az EU szociális dimenziójának megerősítésére irányuló felhívását, és reméli, hogy a szociális jogok európai pillére azokkal a problémákkal is foglalkozik, amelyek a legkülső régiókhoz hasonló régiókat érintik, mint például az EU-ban a legmagasabbak közé tartozó munkanélküliségi ráta (különösen a fiatalok körében), a növekvő egyenlőtlenség és a szociális kirekesztettségre vonatkozó magas mutatók, amelyek igazolják, hogy a foglalkoztatás terén e régiók milyen nehézségekkel küzdenek, amelyek fokozott társadalmi elégedetlenséget eredményeznek, mint ahogyan azt a guyanai tüntetések is megmutatták;

13.

megállapítja, hogy a válság igen negatív hatást gyakorolt a legkülső régiókra, amelyek strukturális jellemzőik – törékeny, gazdaság, magas munkanélküliségi ráta és az alacsony képzettségű aktív népesség nagy aránya – miatt az EU leginkább érintett térségei közé tartoznak;

14.

sajnálatát fejezi amiatt, hogy bár az Európai Bizottság 2012-es stratégiájában a szociális tengely is szerepelt, nincsenek benne kiigazító javaslatok vagy a legkülső régiók sajátosságait figyelembe vevő konkrét intézkedések, amelyek segítségével e régiók egyedi elbánásban részesülhetnének az európai programokban;

15.

pozitívan értékeli, hogy az Európai Bizottság vállalja annak mérlegelését, hogy indokolt-e az ESZA-n belül külön összeget elkülöníteni a legkülső régiók számára; az EUMSZ 349. cikke által elismert egyedi jelleg is alátámasztja ezt az elkülönítést: ezért támogatja a Parlament és a legkülső régiók arra irányuló kérését, hogy ezt vegyék figyelembe az ESZA-ra vonatkozó következő rendeletjavaslatban;

16.

üdvözli a legkülső régiók proaktivitását, amelynek keretében létrehozták a legkülső régiók foglalkoztatási hálózatát – a hálózat célja az e területre irányuló európai fellépés hiányának enyhítését célzó javaslatok és projektek kidolgozása;

17.

egyetért azzal, hogy az évek során elért előrehaladás ellenére a legkülső régiók továbbra is súlyos kihívásokkal küzdenek, amelyeket az éghajlatváltozás, a globalizáció és a világgazdaság ciklikus válságai tovább súlyosbítanak, és támogatja az Európai Bizottságot abban a véleményében, hogy egyértelműen fokozni kell az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a legkülső régiók teljes mértékben kiaknázhassák az uniós tagságukból származó előnyöket;

18.

arra biztat, hogy vegyék figyelembe az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének regionális szinten mutatkozó, a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgására gyakorolt hatását, mivel ez nagyon érzékenyen érinti a régiókat, különösen a legkülső régiókat, amelyeket szoros kapcsolat fűz az Egyesült Királysághoz, és amelyek együttműködnek annak társult területeivel olyan kérdésekben, mint a turizmus vagy a hagyományos termékek;

19.

megállapítja, hogy egyes legkülső régiókban igen erős az irreguláris bevándorlás, különösen ami a kísérő nélküli kiskorúakat illeti, amelynek kezelése komoly problémákat okoz;

20.

emlékeztet arra, hogy területükön a legkülső régiók jelentik Európai külső határait, és utal arra, hogy mivel a szomszédos országokhoz viszonyítva ezek a területek fejlettebbek, ez migrációs áramlásokat ösztönöz;

21.

emlékeztet arra, hogy a legkülső régiók olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek következtében különösen védtelenek az éghajlatváltozás hatásaival szemben. Elsősorban az egyre gyakoribbá és szélsőségesebbé váló természeti jelenségeknek vannak kitéve; ennek egyértelmű példája az Irma hurrikánnak a Karib-térségben található legkülső régiókra, különösen Saint-Martinra gyakorolt pusztító hatása;

22.

üdvözli az Európai Bizottság javaslatait, amelyek szerint a LIFE-ban meg kell erősíteni a legkülső régiók dimenzióját, és értékelni kell, hogy hogyan alkalmazzák ezekben a régiókban az Európai Unió Szolidaritási Alapját. Emellett reméli, hogy az értékelés az alaphoz való hozzáférés nehézségeire is kiterjed;

A legkülső régiók lehetőséget jelentenek Európa számára – Innovatív projektek vizsgálati laboratóriuma

23.

kijelenti, hogy a kék gazdaság nagy potenciállal rendelkezik az EU-ban a növekedés és a foglalkoztatás terén, különösen a legkülső régiók esetében, mivel e régiók szilárdítják meg Európa tengeri dimenzióját, és kulcsfontosságúak a nemzetközi óceánpolitikai irányítás szempontjából;

24.

üdvözli, hogy az új közlemény elismeri, hogy a megújuló energiák – különösen a tengeri energia – még mindig nem eléggé fejlettek, és azt kéri, hogy adják meg a megerősítésükhöz szükséges támogatást, figyelembe véve, hogy a legkülső régiók jogosan vállalhatnak e téren vezető szerepet;

25.

üdvözli a tagállamoknak szóló felhívást, hogy nemzeti jogszabályaikban ismerjék el a legkülső régiók sajátosságait, hogy ezáltal elősegítsék a megújuló energiák és az energiahatékonyság fejlesztését;

26.

támogatja a „Tiszta energia az EU szigeteinek” uniós kezdeményezést, és arra ösztönzi a legkülső régiókat, amelyek villamosenergia-hálózatai teljesen elszigeteltek, hogy a legkülső régiók energetikai hálózatán keresztül vállaljanak aktív szerepet a kezdeményezésben;

27.

ebben az összefüggésben arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy új, célzott eszközre, amelynek célja a tiszta energia termelésével és tárolásával kapcsolatos járulékos költségek ellensúlyozása;

28.

megállapítja, hogy a legkülső régiók kivételes biodiverzitással rendelkeznek, amely az európai biodiverzitásnak közel 80 %-át teszi ki, és részei a bolygó ökológiai egyensúlya szempontjából létfontosságúnak minősülő 34 helyszínnek;

29.

üdvözli a legkülső régióknak a körforgásos gazdaság iránti elköteleződését, és emlékeztet arra, hogy a körforgásos gazdaságra való áttéréshez jelentős beruházásokra van szükség, különösen a lakosság tájékoztatása, az infrastruktúra, valamint a kutatási és innovációs tevékenységek terén;

30.

üdvözli annak bejelentését, hogy javasolni fogják a 2018–2020 közötti LIFE programban a legkülső régiók hulladékgazdálkodásával foglalkozó külön fejezet bevezetését, valamint annak támogatását, hogy e régiók legyenek a körforgásos gazdaság kísérleti projektjeinek vizsgálati laboratóriumai, továbbá azt a szándékot, hogy olyan rendelkezéseket vezessenek be, amelyekkel megkönnyíthető, hogy hulladékkezelési célból szomszédos országokba szállítsanak hulladékot;

31.

emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy a LIFE+ program jelenlegi kiválasztási kritériumait a következő programozási időszakban a legkülső régiók tényleges helyzetéhez kell igazítani;

32.

tudomásul veszi az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy egy, az összes legkülső régióra vonatkozó célzott jövőbeli program révén segítséget nyújtson a biodiverzitás megőrzéséhez, az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartható használatához, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz; azt javasolja, hogy tegyék lehetővé minden legkülső régióban a projektek finanszírozását, valamint azt, hogy az Európai Bizottság a régiókkal való partnerségben közvetlenül irányítsa azokat;

Az esélyegyenlőség támogatása: európai szolidaritás kiigazított eszközökkel

33.

úgy véli, hogy a legkülső régiók által vállalt gazdasági és társadalmi kiigazításokat továbbra is az Európai Unió pénzügyi szolidaritásának segítségével kell támogatni, és ezt a 2020-at követő időszakra vonatkozó új stratégia kialakítása során is szem előtt kell tartani;

34.

emlékeztet arra, hogy az EGTC megfelelő eszköz lehet a legtávolabbi régiók, például a legkülső régiók együttműködési lehetőségeinek és tevékenységeinek fellendítéséhez;

35.

támogatja azt a kezdeményezést, hogy az EBB Európai Beruházási Tanácsadó Platformján kialakított egységes belépési pont segítségével könnyítsék meg a legkülső régióknak az ESBA-hoz való hozzáférését;

36.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy legyen következetes a legkülső régiók esetében az állami támogatásokra vonatkozó koncepcióját illetően, és valamennyi iránymutatásnál vegye figyelembe e régiók sajátosságait, szorosan kapcsolódva az egyéb európai politikákhoz;

37.

úgy véli, hogy a legkülső régiók gazdag kulturális öröksége, kulturális és kreatív ipara a munkahelyteremtés szempontjából jelentős gazdasági hatást eredményezhet, és komoly fejlődési potenciállal rendelkezik, amelyet erősen befolyásolják a földrajzi távolsághoz kapcsolódó, a művészi alkotások és művészek mozgását korlátozó járulékos költségek; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a kultúráról szóló következő programba építsen be egy, az európai szintű mobilitással kapcsolatos tengelyt, amely a legkülső régiókra vonatkozó célzott intézkedéseket tartalmaz;

38.

üdvözli, hogy a legkülső régiók az oktatási és képzési programok keretében a mobilitásra szánt legnagyobb összegben részesülnek, és helyénvalónak ítéli ezeket a jövőben is fenntartani; üdvözli ezen kívül a támogatás harmadik országokra történő kiterjesztésének lehetőségét;

39.

előrelépésnek tekinti egy olyan eszköz kialakítását, amely nyomon követi a legkülső régióknak az egységes piacba történő fokozatos integrációjával kapcsolatos előrelépéseket, valamint azt a bejelentést, amely szerint a COSME új stratégiájában figyelembe fogják venni a legkülső régiókban található vállalkozások sajátos igényeit, hogy ezáltal támogassák a nemzetközivé válásukat;

A nagyobb mértékű növekedés támogatása: versenyképességi politikák a regionális projektek szolgálatában

40.

rámutat, hogy a legkülső régiókban a gazdaság, a környezet, a területrendezés és a foglalkoztatás szempontjából létfontosságú ágazatnak számít a mezőgazdaság – ahogyan azt az EU is elismeri, amikor a POSEI-rendszer révén különleges bánásmódot állapít meg, és a KAP-ban is konkrét eltéréseket ír elő, továbbá támogatja azok fenntartását;

41.

úgy véli, hogy a legkülső régiók termékeivel egyező termékek európai és nemzetközi mezőgazdasági piacának fokozódó liberalizációja fokozatosan aláássa e régiók versenyképességét; e rendkívüli helyzetek kezelése érdekében szükségesnek tekinti a POSEI pénzügyi keretösszegének növelését, valamint egyéb strukturális intézkedéseket;

42.

emlékezteti az Európai Bizottságot arra, hogy a harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötendő kereskedelmi megállapodásokba illesszen be egy külön fejezetet, amely a legkülső régiók érdekeit különösen érintő kérdésekről szól, ahogyan azt a 2013. március 13-i 228/2013/EU rendelet is előírja, valamint figyelmeztet arra, hogy e megállapodásoknak rendszeresen tartalmazniuk kell az érzékeny termékeket kizáró záradékokat;

43.

szükségesnek tekinti, hogy a latin-amerikai országokkal a banán behozataláról kötött kétoldalú megállapodások keretében 2020 után hosszabbítsák meg a stabilizációs mechanizmust, hogy annak működése automatikus legyen, és hogy értékeljék, hogy ezt a válaszreakciót hogyan lehet az egyéb megállapodásokra és termékekre alkalmazni;

44.

üdvözli az Európai Bizottság azon javaslatát, amely szerint meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a legkülső régiókban – az erőforrások fenntarthatóságának tiszteletben tartása mellett – engedélyezzék az új hajók építésére nyújtott állami támogatásokat, és elengedhetetlenül fontosnak tartja olyan támogatási intézkedések elfogadását, amelyek az EP 2017. április 27-i állásfoglalásával összhangban lehetővé teszik a legkülső régiókban a hagyományos és kisüzemi halászatot folytató hajók finanszírozását;

45.

emlékeztet arra, hogy a legkülső régiókban az akvakultúra és a halászat jelentős növekedési és munkahelyteremtési potenciállal bír, amelyet azonban nem támogatnak eléggé, és hogy az ezekben az ágazatokban megvalósuló helyi irányítás kedvező hatással van az erőforrások fenntarthatóságára;

46.

üdvözli az Európai Bizottság döntését, amelynek értelmében az új programok keretében vizsgálni fog bizonyos intézkedéseket, különösen a legkülső régiók kompenzációs rendszerét, és felhívja a figyelmet a régiók azon igényére, hogy állítsák vissza a többletköltségek kompenzációjára irányuló, saját szabályozással, költségvetéssel és külön irányítással rendelkező önálló programot, amelynek célja a legkülső régiók halászatának és akvakultúrájának támogatása;

47.

sajnálatát fejezi amiatt, hogy az új közlemény nem foglalkozik a kohéziós politikával, bár elismeri, hogy a kohéziós politika a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés fő tengelye; reméli, hogy az Európai Bizottság a kohéziós politika megújítása során kellően figyelembe veszi a legkülső régiókat;

48.

ismételten támogatja a 2020 utáni megerősített, egyszerűsített kohéziós politikát, amelynek elsődleges célja az, hogy az EU összes területén elősegítse az egyensúlyt és az esélyegyenlőséget; ehhez fenn kell tartani a kohéziós politika keretében a legkülső régióknak nyújtott különleges bánásmódot;

49.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy az ERFA keretében nyújtott, a legkülső régiók számára létfontosságú kiegészítő juttatást az Európai Bizottság nem dolgozta ki megfelelően, továbbá támogatja annak fenntartását és megerősítését, mivel célja a legkülső régiókat érintő, versenyképességüket és fejlődésüket korlátozó tartós strukturális hátrányok enyhítése;

50.

emlékeztet arra az álláspontjára, amely szerint a pénzügyi eszközök nem helyettesíthetik a támogatásokat, amelyek alapvető fontosságúak a legkülső régióknak az EU keretén belüli felzárkózásában; mindenesetre ezeknek az eszközöknek nem szabad kötelezettséggel járniuk, pusztán lehetőséget nyújthatnak;

51.

sajnálja, hogy a közlemény a területi együttműködési programok keretében nem nyújt sem megoldásokat, sem pedig meggyőző javaslatokat a legkülső régiókat sújtó problémákra, ezért annak teljeskörű átgondolására tesz javaslatot;

52.

újra felhívja a figyelmet az intelligens szakosodási stratégiák hasznosságára, és üdvözli a legkülső régiók közötti stratégiák hálózatba szervezésének közelmúltbeli dinamikáját;

53.

üdvözli az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy a legkülső régiók kísérleti laboratóriumok, technológiatranszfer-platformok és kiválósági területeiken innovatív megoldások kipróbálási terepei legyenek;

54.

támogatja az Európai Bizottságnak a Horizont 2020-on belül a legkülső régiókra vonatkozó kezdeményezését, és jelzi, hogy figyelemmel fogja kísérni, hogy az EU 2020 utáni kutatási programjában mindez milyen konkrétumokkal jár majd a szóban forgó régiókra vonatkozóan;

55.

figyelmeztet a legkülső régiók megközelíthetőségének (közlekedés, energia és távközlés) stratégiai fontosságára, amely az európai kontinenstől távol eső és elszigetelt régiók önálló fejlődése szempontjából, valamint az állampolgárok egyenlő bánásmódjának biztosítása érdekében egyaránt elengedhetetlen;

56.

üdvözli azt a kezdeményezést, hogy készüljön egy tanulmány, amely jobban meg tudja állapítani és számszerűsíteni a legkülső régiók összeköttetési szükségleteit, és amely kezdeményezésnek figyelembe kell vennie az e célt szolgáló összes jogi és pénzügyi eszközt;

57.

hangsúlyozza, hogy a legkülső régiókhoz hasonló uniós térségek földrajzi és demográfiai szempontból is komoly kihívásokkal küzdenek és speciális igényeik vannak. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szenteljen kiemelt figyelmet annak, hogy az uniós mobilitási politikák és programok milyen hatással vannak az ilyen régiókra, és tegyen közzé zöld könyvet ebben a témában (1);

58.

emlékeztet arra, hogy a repülőterek és kikötők a legkülső régiók kizárólagos be- és kilépési pontjai, és fontos társadalmi feladatot látnak el; üdvözli, hogy indokolt esetekben lehetőség van a repülőtereken és kikötőkben megvalósítandó beruházások finanszírozására, valamint működési támogatás nyújtására;

59.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a TEN-T prioritásainak felülvizsgálatakor vizsgálja meg, hogyan lehet azonosítani és megjeleníteni a legkülső régiók sajátos szükségleteit, különösen a tengeri autópályák esetében, és lehetővé tenni olyan projekteket, amelyek javítják az érintett régiók és a tagállamok vagy egy legkülső régió és a földrajzi környezetében található szomszédos területek közötti összeköttetést;

A legkülső régiók vonzerejének növelése, valamint regionális és nemzetközi fontosságuk erősítése

60.

rámutat, hogy a legkülső régiók vonzerejének növeléséhez és azon képességük javításához, hogy saját térségükben növelni tudják súlyukat, elengedhetetlenül fontos integrálni e régiók térségének földrajzi valóságát valamennyi uniós szakpolitikába, és ily módon elősegíteni az e szakpolitikák belső és külső dimenziója közötti koherenciát;

61.

úgy véli, hogy a legkülső régiók szomszédos földrajzi térségük gazdasági motorjává válhatnak, illetve – különösen az uniós fejlesztéspolitika kapcsán – hatékonyan érvényesíthetik az EU befolyását a világban, hiszen kétségtelenül nagy, de mindezidáig kiaknázatlan potenciállal rendelkeznek;

62.

figyelemmel kíséri azt az elképzelést, amely szerint meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy az EU új beruházásait a legkülső régiók földrajzi térségében megvalósítandó, prioritást élvező nagyprojektek felé irányítsák, valamint hogy mérlegeljék a legkülső régiók és a szomszédos országok közötti közös programok lehetőségét is;

63.

sajnálja, hogy nincs az Európai Bizottság által támogatott, ambiciózus és koherens stratégiai keret, amely elősegítené az érintett régiók gazdaságainak nemzetközivé válását;

64.

üdvözli a „területi hatásvizsgálatok” fontosságának elismerését, amelyek az új jogalkotási javaslatok és nemzetközi kereskedelmi megállapodások kidolgozásához és megvitatásához szükségesek; úgy véli, hogy a legkülső régiók hatóságainak és szakértőinek rendszeresen részt kellene venniük az európai kezdeményezések lehetséges területi hatásainak értékelésében;

65.

figyelmeztet az ERFA és az EFA közötti szinergiák megvalósításának nehézségeire, és egyetért a valódi hozzáadott értékkel bíró, strukturáló együttműködési projektek lehetőségének fontosságával;

Következtetések

66.

úgy véli, hogy a legkülső régióknak az európai politikákban és kezdeményezésekben való jobb figyelembevételének célja továbbra is olyan kihívást jelent, amelynek igazodnia kell az európai projekt kihívásaihoz;

67.

megállapítja, hogy elengedhetetlenül fontos az EUMSZ 349. cikkének a döntéshozatali folyamat kezdetétől történő rendszeres és átfogó alkalmazása annak érdekében, hogy azt a legkülső régiók valóságához igazodva lehessen alkalmazni;

68.

a jövőben is figyelemmel kíséri az új közlemény végrehajtását, valamint az abban foglalt jövőbeli javaslatok konkretizálását.

Kelt Brüsszelben, 2018. január 31-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ


(1)  Az RB véleménye: „Mobilitás a földrajzi és demográfiai nehézségekkel küzdő régiókban” (CdR 1691/2014).


23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/21


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Erasmus helyi és regionális képviselők számára

(2018/C 176/06)

Előadó:

François DECOSTER (FR/ALDE) Nord-Pas-de-Calais regionális önkormányzatának tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Bevezetés és háttér

1.

aktívan részt vesz az Európai Bizottság által a Fehér könyv Európa jövőjéről: A 27 tagú EU útja 2025-ig: gondolatok és forgatókönyvek című dokumentummal elindított vitában, és tudomásul veszi azokat a javaslatokat, amelyeket Juncker elnök 2017 szeptemberében, az Unió helyzetéről tartott vita keretében terjesztett elő;

2.

emlékeztet arra, hogy az uniós intézményeket még mindig távolinak és technokratikusnak tartják, és hogy az uniós polgárok továbbra sem érzik a mindennapi életükben a legfontosabb európai döntések jótékony hatásait;

3.

emlékeztet arra, hogy a választópolgárok egész Európában általában véve erősen bíznak a helyi választott képviselőkben, sokkal inkább, mint az országos politikai felelősök többségében;

4.

megállapítja, hogy az aktuális geopolitikai válságok, a fokozódó terrorveszély és a brexit-tárgyalások fényében az uniós polgárok egyre inkább úgy vélik, hogy uniós szintű fellépés indokolt az előttünk álló nagy, közös kihívások kezelésére;

5.

hangsúlyozza, hogy a legfontosabb kihívás az, hogy ne csak az EU-val és az uniós intézményekkel kapcsolatos technikai ismereteket bővítsük, hanem hogy a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a szubszidiaritás elvének értékei mentén, az európai integráció keretében megvalósuló együttműködés és kölcsönös segítség érdekében megerősítsük a nyitott gondolkodást. Ez a fajta európai szellemiség a legfontosabb elem ahhoz, hogy az európai integráció a béke megőrzésének és a mindenki számára fenntartható és méltányos jövő megteremtésének az eszköze legyen;

6.

megemlíti az Erasmus+ program sikerét, mely az európai politikák kiváló modellje. A program 2017-ben lett 30 éves, és már több mint 5 millió polgár számára biztosította a szakmai célú külföldi tartózkodás lehetőségét. Idővel egyre több területre és célcsoportra kiterjesztették: az egyetemi hallgatók után a középiskolásokra, a gyakornokokra, a tanárokra és oktatókra, a frissdiplomásokra, a munkakeresőkre, az önkéntesekre, valamint az egyesületi szakemberekre és sportolókra;

7.

üdvözli, hogy az Európai Parlament kezdeményezésére elindították a gyakornokoknak szóló Erasmus programot;

8.

elismeri, hogy a technológiák és az életmódok egyre gyorsabban változnak, és hogy a hatósági intézkedéseknek jobban figyelembe kell venniük e változás emberi dimenzióját;

9.

emlékeztet arra, hogy az európai helyi és regionális önkormányzatok olyan kihívásokkal néznek szembe (gazdasági és pénzügyi válság, éghajlatváltozás, demográfiai változások, környezeti problémák stb.), amelyek integrált fellépéseket és stratégiákat követelnek meg;

10.

kiemeli, hogy a többszintű kormányzás, a helyi autonómia és a decentralizációs reformok rávilágítanak a helyi és regionális önkormányzatoknak az uniós politikák végrehajtásában játszott szerepére és arra, hogy az önkormányzatokat támogatni kell az ehhez szükséges kompetenciák és kapacitások fejlesztésében;

11.

hangsúlyozza, hogy fontos, hogy az integrált fejlesztési politikák végrehajtásában részt vevő összes szereplő megszerezhesse a helyi és regionális önkormányzatok fejlesztéséhez szükséges általános és multidiszciplináris készségeket és ismereteket;

12.

megjegyzi, hogy a tagállamok többségében a szubszidiaritás elvének megfelelően a helyi és regionális önkormányzatok közvetlenül felelősek a közszolgáltatások kialakításáért és ellátásáért, és az uniós közpolitikák kínálta lehetőségeket figyelembe véve igyekeznek biztosítani jó működésüket és hatékonyságukat;

Az Európai Uniónak új, innovatív eszközöket kell kifejlesztenie a jelenlegi és jövőbeli kihívások kezelésére

13.

sajnálja, hogy egy olyan időszakban, amikor az EU komoly próbatételeknek van kitéve, a többéves pénzügyi keret korlátai továbbra sem engednek elegendő mozgásteret ahhoz, hogy az Unió hatékonyan reagálni tudjon az újabb válságokra, illetve kihívásokra;

14.

arra kéri az Európai Parlamentet, a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy javasoljanak olyan intézkedéseket, melyek révén a többéves pénzügyi keret hatékonyabban reagálhat napjaink nagy kihívásaira, hogy minél gyorsabban lehessen választ adni az újonnan felmerülő problémákra;

15.

hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló és régióközi cserék is elősegítik az innováció, a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzésére irányuló különféle uniós, nemzeti és regionális programok és eszközök közti kapcsolatok erősítését;

16.

elismeri, hogy az Európai Unió válaszlépései jelenleg az általános fejleményekkel nem eléggé lépést tartó és a konkrét helyzetek esetében nehezen alkalmazható rendeletek keretében történnek, ezért döntött úgy az Európai Bizottság, hogy az Európa jövőjéről szóló fehér könyvben javaslatot tesz az uniós stratégiák, politikák és fellépések fejlesztésére;

17.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a majdani többéves keret előkészítése során jobban vegye figyelembe a humán tőkét azért, hogy az jobban megfeleljen a polgárok igényeinek és az évszázad új kihívásainak;

18.

az Európai Unió Tanácsának majdani elnökségeit is arra kéri, hogy programjaik meghatározása során jobban vegyék figyelembe a humán tőkét;

A helyi és regionális képviselők helyzete ebben a tekintetben

19.

úgy véli, hogy az Unió 91 000 helyi és regionális önkormányzata és így a több százezer helyi képviselő alapvető kapcsot jelent a polgárok és az EU között, és hogy az uniós politikákkal kapcsolatos ismereteik és készségeik fejlesztése, valamint a más tagállambeli (kedvezményezett országok és nem uniós programországokbeli (1)) választott képviselőkkel való kapcsolataik erősítése kulcsfontosságú a humántőke-fejlesztési és az európai integrációs célok eléréséhez;

20.

megállapítja, hogy a helyi és regionális képviselők megválasztásuk előtt nem feltétlenül részesültek a feladataik ellátásához szükséges képzésekben, és hogy a folyamatos képzésre vonatkozó rendelkezések hasznosan támogatják a helyi és regionális képviselőket megbízatásuk hatékony teljesítésében. Hangsúlyozza, hogy ez a fajta képzés nem merülhet ki abban, hogy csupán a megfelelő technikai ismereteket osztják meg velük, hanem azt is lehetővé kellene tennie számukra, hogy megértsék az európai integráció szellemiségét és azt, hogy miért is van szükség magára az integrációra, hogy így maguk is el tudják magyarázni szavazóiknak, hogy az európai integráció miért és hogyan lehet előnyös nekik;

21.

úgy véli, hogy a helyi és regionális képviselők döntései szorosan kapcsolódnak az uniós rendelkezésekhez,

a)

amikor a jogalkotási hatáskörrel rendelkező régiók közreműködnek az európai döntéshozatali folyamatban azzal, hogy részt vesznek a Tanácsnak és a Miniszterek Tanácsa különböző formációinak a regionális részvételre nyitott munkacsoportjaiban;

b)

amikor részt vesznek az európai döntéshozatali folyamat konzultációs szakaszában, az Európai Bizottság különféle nyilvános konzultációira válaszolva;

c)

amikor a Régiók Bizottsága jelentéseket készít a Szerződésekben felsorolt illetékességi területekre vonatkozóan;

d)

amikor a legkülönfélébb területekre (víz- és hulladékgazdálkodás, mobilitás, energiatakarékosság stb.) vonatkozó uniós irányelveket és rendeleteket alkalmazzák,

e)

amikor uniós forrásokra pályáznak (ERFA, ESZA stb.);

f)

amikor köztámogatásokat terveznek;

g)

amikor együttműködnek más tagállamok önkormányzataival;

A helyi és regionális képviselőknek szóló Erasmus program bevezetése

22.

úgy véli, hogy az előkészítő munkák értékeléséből, az eszköz helyi közigazgatási felhasználásából és a szakértői csereprogramokból levont tanulságok olyan információforrást képviselnek, amelyet a tanulási és cseretapasztalatok javítása érdekében ki kellene használni;

23.

azt szeretné, ha az Európai Stratégiai Beruházási Alap, a Horizont 2020 program és a kohéziós politika, valamint ezek kombinációjának alkalmazásában előnyben részesítenék a bevált gyakorlatok helyi és regionális önkormányzatok közti megosztását; ezzel rámutat arra, hogy a helyi és regionális képviselőket célzó Erasmus programot fel lehetne használni a gazdaságilag kevésbé fejlett régiók támogatására, adminisztratív kapacitásuk fokozása révén;

24.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy jobban vegye figyelembe, hogy tájékoztatást, támogatást és képzést kell nyújtani az uniós helyi és regionális képviselőknek az uniós alapok hatékony felhasználásáról és az uniós szintű régióközi együttműködésről;

25.

kéri az Európai Bizottságot, hogy végezzen konzultációt, vagy vegye figyelembe az önkormányzati csoportosulásoktól kapott, új kezdeményezésekre vonatkozó javaslatokat, melyeknek célja az érvényes uniós politikák javítása vagy új európai kezdeményezések elindítása;

26.

úgy véli, hogy az uniós intézmények is felelősek azért, hogy a helyi és regionális választott képviselők az európai integráció szellemiségének és a szakpolitikáknak a jobb ismerete érdekében alapképzésben részesüljenek, és hogy az uniós szervek nem maradhatnak tétlenek a helyi és regionális képviselőknek ezzel az igényével szemben, különösen az európai választásokra való tekintettel;

27.

megismétli a többszintű kormányzásról szóló, 2009-es fehér könyvében foglaltakat, melyek szerint támogatja az „Erasmus helyi és regionális képviselők számára” program létrehozását, annak konceptuális és operatív kialakítása érdekében kész együttműködni az Európai Parlamenttel, a Tanáccsal és az Európai Bizottsággal, valamint elősegíti a helyi és regionális képviselőknek szóló képzési, illetve a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok kicserélésére szolgáló programok bevezetését;

28.

emlékeztet arra, hogy 2012–2013-ban kísérleti projektet indítottak, amely átütő sikert aratott: a 100 helyre több mint 1 000-en jelentkeztek;

29.

úgy véli, hogy ez a kísérleti projekt alapul szolgálhat a program elindításához, ugyanakkor ki kell domborítani, hogy annak célja elsősorban az uniós intézményeknek és az EU működésének ismeretét elősegítő képzés, melyet a való életből vett konkrét példákon és más választott képviselőkkel való cseréken keresztül bonyolítanak le, és amely így segít az egyes helyi és regionális képviselőknek abban, hogy első kézből tapasztalják meg az európai együttműködés mibenlétét, és ezt a tapasztalatot megoszthassák saját választóikkal is. Online képzési eszközöket is lehetne fejleszteni annak érdekében, hogy jobban elő lehessen készíteni a program keretében zajló külföldi tartózkodásokat;

30.

hangsúlyozza, hogy a mobilitási elemet mindenképpen meg kell őrizni, mivel több tanulmány is bizonyította a kollégáktól való tanulás során történő tudásátadás hatékonyságát. Ezeknek a helyi képviselők közti többoldalú cseréknek valódi európai hozzáadott értékük van a kétoldalú együttműködéssel szemben;

31.

úgy véli, hogy ez a képzés a képviselők képzésének biztosítása érdekében – ha nem is kizárólagosan – az európai egyetemek és főiskolák hálózatára is támaszkodhatna, az emlékezet olyan helyeivel kiegészülve, melyek hozzájárultak az európai kultúra és szellemiség alakításához;

32.

azt szeretné, ha a fent vázolt alapképzést követően a helyi és regionális képviselők tematikus együttműködést tudnának kezdeni más tagállambeli kollégáikkal azért, hogy

a)

kicseréljék bevált gyakorlataikat;

b)

elmélyítsék az uniós rendelkezésekkel kapcsolatos tudásukat;

c)

konstruktív személyes kapcsolatokat teremtsenek;

d)

új helyi és regionális kezdeményezéseket indítsanak;

e)

hatékonyabban közvetíthessék azt, hogy milyen előnyökkel jár a más országokból származó emberekkel való együttműködés, ezzel is erősítve az európai szellemiséget;

33.

úgy véli, hogy ez az eszköz a helyi és regionális felelősök európai szellemiségét is megerősítené, és a helyi és regionális önkormányzatok körében elősegítené az európaiságtudat kialakítását;

34.

úgy véli, hogy ezt az eszközt 2018–2020 folyamán ki kellene próbálni, a kísérleti projektből levont tanulságok alapján végzett módosításokkal, hogy mindezek után bele lehessen azt építeni az Európai Bizottság új programtervébe, adott esetben a jelenlegitől eltérő jogalappal, és ha szükséges, az „Erasmus helyi és regionális képviselők számára”, vagy „Erasmus helyi és regionális szereplők számára” program létrehozásával;

35.

hangsúlyozza, hogy úgy kell kialakítani a programot, hogy abban főállású politikusok és mellékfoglalkozású politikusok, valamint a szakmaibb területek vezető tisztviselői egyaránt részt vehessenek, és figyelmet kapjon a megfelelő egyensúly a nők és férfiak között, továbbá a különféle területek között, mérettől és a lakosság számától függetlenül biztosítva a települések és régiók képviselőinek részvételét;

36.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy vagy több kísérleti modellre, melyek erőteljes fellendítő hatással rendelkeznek, levonva a 2012-es kísérleti projekt tanulságait, hogy javítani lehessen az új programot, és így bővíteni lehessen a helyi választott képviselőknek az Európai Unióval és annak politikáival kapcsolatos ismereteit és tapasztalatait;

37.

úgy véli, hogy a költségeket meg lehetne osztani az Unió, a részt vevő képviselők önkormányzatai és adott esetben az egyes tagállamokban közfinanszírozásban részesülő képzési szervezetek költségvetései között;

38.

arra kéri a tagállamokat, hogy támogassák ezt a kezdeményezést, mivel a más tagállambeli helyi önkormányzatok mindennapi politikáinak és az uniós finanszírozásnak, illetve gyakorlati alkalmazásának alaposabb ismerete révén az polgáraik javát szolgálja, illetve hozzájárul a stabilitáshoz és a tagállamok közötti kölcsönös bizalomhoz;

39.

azt ajánlja az Európai Parlamentnek, hogy – amint 2012-ben is tette – támogassa az „Erasmus helyi és regionális képviselők számára” programot, egyrészt különféle intézkedések (jelentések, konferenciák stb.) révén, másrészt azzal, hogy a 2018-as költségvetési eljárás keretében javasolja egy 2019-ben megvalósítandó kísérleti projekt felvételét a költségvetésbe;

40.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális képviselőket célzó Erasmus program csak új finanszírozási források rendelkezésre bocsátásával jöhet létre, az Erasmus+ program költségvetésének bármiféle megcsorbítása nélkül;

41.

egy ilyen program végrehajtását minden eszközzel támogatja: segíti a képviselők által benyújtandó pályázati anyag összeállítását, terjeszti a pályázati felhívást, a régiók és városok európai hetén standot biztosít a program számára, és részt vesz az online képzési modul(ok) kialakításában;

42.

kéri, hogy az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Régiók Bizottsága képviselőinek részvételével mielőbb hozzanak létre egy munkacsoportot, amely kidolgozza és előkészíti ezt a programot.

Kelt Brüsszelben, 2018. január 31-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ


(1)  https://ec.europa.eu/programmes/erasmus-plus/programme-guide/part-a/who-can-participate/eligible-countries_en.


23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/25


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A konfliktust okozó fajokkal való együttélés elősegítése az uniós természetvédelmi irányelvek keretén belül

(2018/C 176/07)

Előadó:

Borboly Csaba (RO/EPP), Hargita megye közgyűlésének elnöke

Referenciadokumentum:

saját kezdeményezésű vélemény

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

felhívja a figyelmet arra, hogy a biodiverzitás, a Natura 2000 hálózat és a fajok védelme közös európai ügy, amely minden tagállamot, régiót és helyi önkormányzatot egyaránt érint, és ezért nagyon fontosnak tartja, hogy folytassák és továbbfejlesszék az eddigi gyakorlatot, amely szerint a célok elérése érdekében a tagállamok és a régiók, valamint a helyi közösségek koordinált módon tesznek lépéseket a közös előnyök, illetve a szolidaritás és a szubszidiaritás elvének megfelelően;

2.

megerősíti azt a korábbi véleményében is vállalt álláspontját, amelyet a természetvédelmi irányelvek célravezetőségi vizsgálata során fogalmazott meg, a Parlamenttel is egybehangzó módon, hogy nincs szükség a természetvédelmi irányelvek módosítására, hanem – a legmodernebb technikai és tudományos vívmányoknak megfelelve – azok megfelelő végrehajtására kell helyezni a hangsúlyt az EU különböző régióiban és tagállamaiban, kihasználva az irányelvek által biztosított rugalmasságot a bizonyos fajok és az emberi tevékenységek között esetlegesen fellépő ellentétekkel kapcsolatos konkrét helyi aggályok kezeléséhez. Ezért elkötelezi magát aziránt, hogy hozzájárul a természetről, emberekről és a gazdaságról szóló cselekvési tervhez, méghozzá olyan megfelelő törekvésekkel, amelyek az érintett európai, nemzeti, regionális és helyi szintű intézkedésekben is elősegítik a konfliktust okozó fajokkal való együttélést is;

3.

kiemelten fontosnak tartja az irányelveket, amennyiben a Natura 2000 hálózat és a környezetvédelmi politika hatékony koordinációja nagymértékben hozzájárult a biodiverzitással kapcsolatos célok összehangolásához a tagállamok között, és így egyértelműen kimutatható az Európai Unió hozzáadott értéke is;

4.

emlékeztet arra, hogy a tagállamok felelőssége, hogy területeiken belül, illetve az irányelvek keretében és szellemiségében megtalálják a megfelelő megoldásokat ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni a különböző régióknak az egyes fajokkal és konkrét problémákkal kapcsolatos sajátos helyzetét, méghozzá úgy, hogy az idevonatkozó folyamatba bevonják a helyi és regionális önkormányzatokat és a többi érintettet is;

5.

megjegyzi, hogy az emberek és a „konfliktust okozó fajok” együttélésével kapcsolatos problémák jelentős része abból adódhat, hogy az emberi tevékenység nagy nyomást gyakorol számos faj természetes élőhelyére, illetve hogy az emberek gyakran nem megfelelően viselkednek az ilyen állatokkal szemben. Idetartozik például az, hogy védett területeken az élővilágot jelentősen megzavaró tevékenységeket végeznek, vagy az állatokat odavonzzák a lakott területek közelébe: vagy szándékosan, turisztikai, illetve vadászati céllal, vagy pedig a például a nagyragadozókat vonzó, nem megfelelő hulladékkezeléssel. Ezért hangsúlyozza, hogy holisztikus megközelítésmódot kell elfogadni a biodiverzitással kapcsolatban és helyi szinten kell megoldásokat találni a konkrét problémákra, amihez pedig szorosabb együttműködésre van szükség a különböző kormányzati szintek és minden érintett között;

6.

reméli, hogy a következő többéves pénzügyi keret tervezésekor minden érintett uniós alap keretében megfelelő források állnak majd rendelkezésre a védelem, a megelőzés (ideértve a figyelemfelhívást és a környezeti nevelést is), a kompenzáció, a kutatás és a különböző érintett szakpolitikai témakörök egyéb specifikus fejlesztési beavatkozásainak finanszírozására;

7.

megismétli, hogy a biodiverzitás helyzetének javítása közös érdek az Európai Unió minden területi szintjén, és ezért továbbra is szükség van összehangolt lépések megvalósítására;

8.

felhívja arra a figyelmet, hogy a biodiverzitás mennyiségi és minőségi javulása nagyon sok régióban megfigyelhető, és ezzel párhuzamosan növekszik az emberi közösségekkel való kölcsönhatás lehetősége. Bármilyen összetalálkozás egyes, úgynevezett konfliktust okozó fajok esetében jelentős egyéni, illetve a gazdasági tevékenységeket érintő kockázatokkal járhat, amennyiben a közösségek nincsenek megfelelően felkészítve, vagy ha nem állnak rendelkezésre megfelelő, a helyi adottságokra alkalmazható reális és arányos menedzsmentmegoldások;

A hatékonyabb alkalmazás felé

9.

a biológiai és etológiai tulajdonságaik miatt különböző emberi tevékenységekkel az erőforrások és a terület használatáért versengő, ezért konfliktust okozóként definiált fajok fogalmának meghatározása tekintetében további, tudományosan megalapozott lépéseket szorgalmaz, ami magában foglalhatja az irányelvek alkalmazásának megfelelő módszertanát, valamint különböző típusú egyéb intézkedések végrehajtását;

10.

úgy ítéli meg, hogy a biodiverzitás és az irányelvek alkalmazása során multidiszciplináris, holisztikus kutatási alapokat kell biztosítani, ahol a társadalomtudományok a természettudományos specifikus ismeretek mellett ugyancsak fontos feladatokat tölthetnek be;

11.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok három alapvető szempontból kiemelten fontos szereplői a környezetvédelem és a biodiverzitás ügyének: egyrészt mint a tagállami és az esb alapokból megvalósuló beruházások legnagyobb kezdeményezői, másrészt mint mezőgazdasági, illetve területrendezési és várostervezési szabályozási és engedélyezési hatósági jogokkal rendelkező szereplők, akiknek így a legnagyobb befolyásuk van az európai területhasználat alakítására, s így a környezetvédelmi szempontok érvényesítésére is, harmadrészt pedig mint a helyben az emberekhez legközelebb lévő közigazgatási szereplők, akik fontos szerepet töltenek be, amennyiben a konfliktust okozó fajok és az élőhelyek védelme tekintetében tájékoztatást, ösztönzést és támogatást nyújtanak;

12.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa és fokozza tevékenységét a tudásátadás terén, hogy elősegítsen a konfliktust okozó fajokkal való együttéléssel kapcsolatos helyi és regionális szintű megoldásokat, és ahol lehetséges, az esetleges problémákból előnyöket kovácsoljon. Ennek része kellene, hogy legyen a Natura 2000 területek és a védett fajokkal kapcsolatos megfelelőbb menedzsmentmegoldásokhoz kapcsolódó bevált módszerek népszerűsítése is. A nem kormányzati szervezetekre és az egyéb releváns érintettekre úgy kellene tekinteni, mint a tudásátadás fontos partnereire, hiszen Európa-szerte releváns projekteket hajtanak végre, melynek révén hasznos gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek;

13.

aggodalmát fejezi ki, hogy több tagállamban is megfigyelhető a helyi közösségek ellenállása a konfliktust okozó fajok jelenlétével, újbóli megjelenésével, illetve populációinak terjedésével kapcsolatosan, mivel a konfliktusokat nem megfelelően kezelő megoldások, valamint az adott esetben nem szerencsés, fáziskésében levő vagy nem megfelelően kommunikált szakpolitikai és menedzsmentválaszok a környezetvédelmi politika elutasításával járnak, valamint a helyzet, különösen a nagyragadozók által érintett egyes régióban, az illegális vadászat, a mérgezések, és csapdaállítások elterjedéséhez vezethet, ami teljességgel elutasítandó, azonban nem kezelhető pusztán a tiltás és a büntetés eszközeivel;

14.

megállapítja, hogy számos tagállamban léteznek kiváló helyi és regionális gyakorlatok a konfliktust okozó fajokkal való együttélésre vonatkozóan, beleértve a nagyragadozókat is, éppen ezért az ezekre alapozó, helyi és regionális tervezés szükségességét kell hangsúlyozni. Hangsúlyozza, hogy az ilyen helyi, regionális vagy országos szintű állami vagy magánkezdeményezések mellett a LIFE projektek is szolgálhatnak megfelelő gyakorlatokkal, amennyiben az adott projekt lezárultát követően is megtartják és folytatják őket;

15.

reményét fejezi ki, hogy a következő többéves pénzügyi keret tervezésekor a Horizont 2020 folytatása csakúgy, mint az esb alapok utódai megfelelően kezelik majd a védett fajokkal, közös európai értékünkkel kapcsolatos feladatokat, és azon belül is a nagyragadozókra és a konfliktust okozó fajokra vonatkozó hatékony, eredményes és a közösségek érdekeit is figyelembe vevő beruházásokat és fejlesztéseket;

16.

teljes támogatásáról biztosítja az Európai Bizottságot a biogeográfiai régiókra létrehozandó specifikus platformok létrehozásában, és kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok közvetlen bevonása nélkülözhetetlen ezek sikeres működéséhez;

Kutatás-fejlesztés, új kezdeményezések

17.

felhívja a figyelmet a kutatásokkal kapcsolatban, hogy azok kiválasztási folyamatában különös hangsúlyt kell helyezni a biodiverzitással kapcsolatos célok, a gazdasági és társadalmi, valamint vadgazdálkodási célok elérését segítő, a konkrét és gyors alkalmazhatóságba való átvétel lehetőségét magukban hordozó kutatási és fejlesztési folyamatokra;

18.

szükségesnek látja, hogy a kutatási és fejlesztési folyamatok megfelelő helyi és regionális hasznosulása esetén ne alakuljon ki aránytalanság, azaz hogy adott esetben a magas természeti értékű területekkel és fontos élőhelyekkel rendelkező, de kevésbé fejlett régiók és települések alulreprezentáltak legyenek a kutatási forrásokhoz való hozzáférés tekintetében;

19.

egyértelműsíteni szeretné, hogy a biodiverzitással kapcsolatos különböző kísérleti projektek nagymértékben elősegítették a tudástranszfert az egyes tagállamok között, és sok esetben kedvező volt a hatásuk abban is, hogy a helyi közösségek megértsék az egyes célkitűzéseket, magukénak érezzék azokat, és így a közhatalmi szervekkel, valamint a nem kormányzati szervezetekkel közösen tegyenek gyakorlati lépéseket a veszélyeztetett és értékes fajok védelme érdekében;

20.

kiemeli azonban, hogy az ilyen kezdeményezések számos esetben nem folytatódnak, azaz csak pontszerűek és időszakosak maradnak, ezért fontosnak látja bevezetni egy olyan kritérium alkalmazását is az ilyen projektek kiválasztási folyamatába, amely tekintetbe veszi az adott szervezet vagy tagjai által korábban megvalósított projektek utóéletét, gyakorlati folytathatóságát, ezzel is hozzájárulva a közösségi források hatékony felhasználásához;

21.

megítélése szerint további lépésekre van szükség annak előmozdítása érdekében, hogy a biodiverzitással, és a nagyragadozókkal kapcsolatosan sokszor hivatkozott pozitív externáliák valóban megjelenjenek a helyi közösségekben, mivel sok esetben ennek lehetősége még nem eléggé kihasznált, vagy a megvalósítás feltételei, beleértve a szükséges tudást és támogatásokat is, hiányosak;

Nagyragadozókra vonatkozó specifikus szempontok

22.

úgy ítéli meg, hogy különös tekintettel a nagyragadozókra, amelyek viselkedésük, fizikai és ökológiai jellemzőik és ösztöneik miatt jelentős kárt képesek tenni az emberi egészségben, akár életveszélyes sérüléseket is okozva, valamint nagymértékben veszélyeztetik a haszonállatok épségét és állatjólétét is, bizonyos régiókban nem elegendő az eddigi megközelítés, és ezért javítani kell a nagyragadozókkal kapcsolatos konfliktusok kezelésén. Ehhez pedig teljes mértékben ki kell aknázni a kutatás-fejlesztési projektek idevonatkozó tapasztalatait, hogy csökkenteni lehessen az embereket és a haszonállatokat érő hatásokat és a rájuk leselkedő veszélyeket;

23.

értelmezése szerint a nagyragadozó – védettségi szintjének megfelelően – védettséget kell hogy élvezzen lakott területen kívül, függetlenül attól, hogy a Natura 2000 hálózat hatálya alá eső élőhelyvédelmi területen belül vagy azon kívül tartózkodik, ugyanakkor a lakott területen nemcsak esetlegesen, hanem rendszeresen megjelenő nagyragadozók esetében olyan viselkedési mintáról van szó, amely egyrészt kockázatot jelent az emberekre, különösen a gyermekekre, az idősekre, valamint a mozgásukban korlátozottakra, másrészt nem nevezhető természetesnek az adott faj konfliktust okozó egyede szempontjából sem, és ezekben az esetekben egyrészt minden szükséges lépést meg kell tenni a kockázat csökkentése érdekében, másrészt pedig, amennyiben elkerülhetetlen, a problémás egyedeket megfelelően és ellenőrizhető módon át kell telepíteni, vagy egyéb szükséges lépéseket megtenni, méghozzá az idevonatkozó irányítási tervekkel összhangban, már ahol vannak ilyenek. A cél az, hogy mindenhol legyenek irányítási tervek – egyrészt a fajmegőrzés, másrészt pedig a konfliktusok kezelése érdekében. Mindenesetre a konfliktust okozó egyedekkel szembeni intézkedések továbbra is inkább a kivételt kell hogy jelentsék, és nem szabad, hogy kihassanak a populáció jövőjére és életképességére;

24.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az európai nagyragadozókkal foglalkozó platform tevékenységében a mezőgazdasági termelők és állattartók jelenleg nem vesznek részt, és így nem lehet közvetlenül megjeleníteni az érintettek eme csoportjának sajátos érdekeit az Európai Bizottság által kezdeményezett együttműködésben, ezért felkéri a szereplőket, hogy legyenek kompromisszumkészek ebben a témában, és mihamarabb teremtsék meg közösen mindenki érdekeinek platformon belüli artikulációjának lehetőségét;

Helyi és regionális szempontok a biodiverzitás összefüggésében

25.

felhívja a figyelmet arra, hogy a nagyragadozók élőhelyeinek minősége és kiterjedése több régióban is javuló tendenciát mutat, ami azonban – bizonyos mezőgazdasági tényezőkkel párosulva – együtt járhat más hagyományos gazdálkodási formák visszaszorulásával – így különösen a legelők és hegyvidéki kaszálók esetében számos más élőhely, beleértve madárvédelmi területek és növénytársulások tűnnek el a létezésükhöz szükséges emberi tevékenység eltűnésével;

26.

szükségesnek látja, hogy az élőhelyek és a velük kapcsolatos gazdálkodási formák esetében további ösztönzőket vezessenek be, amelyek nemcsak a Natura 2000 területek által közvetlenül érintett területeken, de a szomszédos övezetekben gazdálkodók számára is hozzáférhetők kell hogy legyenek, mivel ezek – különösen a hagyományos, többnyire extenzív, táji sajátosságokat is figyelembe vevő formái – nagymértékben hozzájárulnak a biodiverzitás javításához és a vidéki térségek fenntartható fejlődéséhez. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a közös agrárpolitika biodiverzitásra kifejtett hatásának közelgő értékelésekor tegyen javaslatot ilyen új ösztönzőkre és lehetséges kiigazítási módszerekre;

27.

elismeri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok több és hatékonyabb lépést tehetnének a biodiverzitással kapcsolatos célok elérése érdekében, ugyanakkor úgy látja, hogy el kellene mélyíteni az együttműködést és a koordinációt az egyes tagállamok és az Unió között, hogy ki lehessen aknázni a helyi és regionális önkormányzatok szerepvállalásában rejlő lehetőségeket, amihez pedig egy megfelelő keretre is szükség lenne;

28.

kéri, hogy a tagállamok, de különösen a regionális és helyi önkormányzatok részesüljenek technikai segítségnyújtásban az Unió ügynökségei részéről annak érdekében, hogy megfelelően alakítsák a nemzeti és/vagy uniós alapokból is társfinanszírozott saját programjaikat;

29.

úgy ítéli meg, hogy a biodiverzitással kapcsolatos kommunikációban és a cselekvési tervek megfogalmazásában egyértelműen biztosítani kell a vadászok, a vadgazdák és az erdőgazdálkodók, valamint az állattenyésztők közvetlen képviseletét, hiszen számos értékes vagy védett faj esetében ezek azok a szereplők, akik az állomány ellátásával, szabályozásával, az erdők rendezésével és telepítésével, a szükséges infrastruktúra üzemeltetésével nagymértékben hozzájárulnak a ma természetesnek tekintett állapot kialakításához és fenntartásához;

30.

arra kéri a tagállamokat, hogy a környezetvédelmi irányelvben található kivételeket és derogációkat alkalmazzák az esetleg konfliktusokat okozó egyes fajok esetében, méghozzá megfelelő gyorsasággal és flexibilis módon, alaposan figyelembe véve a helyi vagy regionális helyzetet is, illetve ahol szükséges, együttműködve a szomszédos tagállamokkal/régiókkal. A nagyragadozókra, valamint a konfliktust jelentő fajokra vonatkozó regionális és tagállami terveknek figyelembe kellene venniük a helyi és regionális specifikumokat, hagyományokat, természeti és kulturális értékeket;

Szakpolitikák közti összhang

31.

felhívja a figyelmet arra, hogy a Natura 2000 területekkel kapcsolatos kifizetések az egyes tagállamokban egymástól egészen eltérő rendszerben működnek, és megjegyzi, hogy egyes tagállamokban – annak ellenére, hogy ott jelentős nagyragadozó-populációk élnek – a Közös Agrárpolitika megvalósításán belül eltekintettek e kifizetések bevezetésétől. Úgy véli, hogy ezen a téren már a jelen programozási időszakban lépéseket kell tenni;

32.

javasolja, hogy a szállítási, különösen a közúti és a vasúti infrastruktúra fejlesztése és modernizálása során szenteljenek kiemelt figyelmet az élőhelyek közötti összeköttetéseknek és a nagyragadozók által használt útvonalaknak. Mivel az európai táj felosztottsága és sajátos mintázata miatt az élőhelyek egyre elaprózódottabbak, a nagyragadozók – egyedül vagy akár csoportosan is – gyakran kénytelenek kultúrtájon vagy lakott területen áthaladni, amikor élőhelyük különböző részei között mozognak. A földhasználat tervezése, illetve a védett és az azokkal szomszédos területek kialakítása és kezelése során kiemelt figyelmet kell szentelni ennek a szempontnak;

33.

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatékonyabban szabják testre a finanszírozási rendszereket a biodiverzitással és az élőhelyek kezelésével összefüggő kérdések kezeléséhez, ideértve a nagyragadozók élőhelyeit is, hogy garantálni lehessen az emberek és a bizonyos fajok közötti konfliktusok kezeléséhez szükséges infrastruktúra és humán tőke fejlesztését, gyors és egyértelmű kompenzációt biztosítva;

34.

egyetért azzal, hogy a több szintű kormányzás modelljét sikerrel lehet alkalmazni a környezetvédelem és különösen a biodiverzitás helyzetének javítása területén, ezért itt is további összehangolt lépéseket lát szükségesnek;

További lépések

35.

javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok minél tudatosabb és szélesebb körű bevonása érdekében a konfliktust okozó fajokkal, és különösen a nagyragadozókkal való együttélés helyes és a közösségek számára is hasznos, biztonságos együttélés témájában az Európai Bizottsággal közösen szervezzen konferenciát 2019-ben, kiértékelendő a saját kezdeményezésű vélemény hatásait, továbbá az európai és a biogeográfiai régiókra vonatkozó platformok tevékenységét, valamint a 2021 utáni időszak konkrét lépéseinek szakpolitikai és tudományos megvitatása céljából;

36.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy a konfliktust okozó fajokkal kapcsolatos platformok, együttműködési formák és a vonatkozó szakpolitikák kialakításában teremtsék meg a helyi és regionális önkormányzatok és szervezeteik, képviseleteik közvetlen képviseletét, tényleges és hatékony részvételét, és ezzel kapcsolatos ajánlások, útmutatók megjelentetésével segítse a tagállamokat is a helyes gyakorlat elterjesztésében;

37.

hasznosnak tartaná, ha a nagyragadozók által érintett helyi és regionális önkormányzatok EGTC-együttműködést hoznának létre már a jelen programozási időszakban, akár nagyrégiós, biogeográfiai régiós összefüggésben vagy az Európai Unió teljes területére nyitott formában, a közös vagy hasonló problémák megoldása és a hatékonyabb, összehangolt fellépés érdekében.

Kelt Brüsszelben, 2018. január 31-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ


23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/29


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Digitális egységes piac: félidős értékelés

(2018/C 176/08)

Előadó:

Alin Adrian NICA (RO/EPP), Dudeștii Noi polgármestere

Referenciaszöveg:

A digitális egységes piaci stratégia végrehajtásának félidős értékelése – Összekapcsolt digitális egységes piac mindenki számára

COM(2017) 228 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a digitális egységes piaci stratégia végrehajtása során félúton vállalta, hogy számot vet annak eredményeivel, méghozzá egy olyan kezdeményezés keretében, amely igen hasznos az eddig elért eredmények felméréséhez és annak meghatározásához, hogy a kötelezettségvállalások teljesítése érdekében milyen intézkedéseket kellene még tenni, illetve mely területeken kell további erőfeszítéseket tenni és újabb intézkedéseket hozni;

2.

ismét hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok jelentőségét és szerepét a digitális egységes piaci stratégia ajánlásainak megvalósításában, mivel ők a helyi és regionális gazdasági növekedés motorjai, és valószínű, hogy különféle digitális informatikai termékeket és szolgáltatásokat fognak fejleszteni, használni és kezelni;

3.

emlékeztet az egységes piaci elektronikus kommunikáció fejlesztéséhez nyújtott támogatásra, amely az összes gazdasági ágazat dinamikus és fenntartható növekedését hivatott ösztönözni. Ennek kapcsán pedig hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok alapvető szerepét és a bennük rejlő lehetőségeket az európai ipar digitalizálása szempontjából;

4.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szereplők a lakossági digitális szolgáltatások nyújtása és a digitális infrastruktúrák kiépítése és fenntartása terén, gyakran határokon átnyúló vagy régióközi együttműködés keretében; e szolgáltatásokkal kapcsolatban azonnali intézkedéseket kell hozni, hogy kiegyensúlyozott változtatásokat lehessen tenni a határon átnyúló online tevékenységek előtt álló akadályok, különösen a közigazgatás szervezése és működése, valamint a szerzővel kötendő szerződések és a szerzői jogok vonatkozásában a tagállami jogszabályok között fennálló különbségek terén (1);

5.

azt ajánlja, hogy teremtsék meg a megfelelő feltételeket ahhoz, hogy minden földrajzi területet be lehessen kapcsolni a szélessávú és ultraszéles sávú szolgáltatási hálózatokba, melyek hosszú távon, versenyképes környezetben is hatékonyak lesznek. Arra kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy a digitális egységes piac megvalósítása keretében rendszeresen kövesse nyomon a digitális szakadék csökkentése terén különösen regionális és helyi szinten elért eredményeket (2);

6.

hangsúlyozza, hogy a stratégiának az átjárhatóság és az elektronikus azonosítás, az elektronikus aláírás, a dokumentumok elektronikus kezelése és az e-kormányzat más elemeinek valamennyi részletére ki kell terjednie, az olyan országokban/régiókban alkalmazott modellek alapján, amelyek nagy előrelépést mutatnak fel ezen a területen, így garantálva a polgárok és vállalkozások biztonságát és bizalmát;

7.

hangsúlyozza, hogy a társadalom digitalizációja növekedési és munkahelyteremtési lehetőséget jelent, különösen a távoli területeken és a demográfiai kihívásokkal szembesülő régiókban;

8.

a digitális forradalomra és a megváltozott fogyasztói szokásokra való tekintettel támogatja a szerzői jogokra vonatkozó jogi keret korszerűsítését, és hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszhatnak és új lehetőségeket nyújthatnak e jogok harmonizációja terén;

9.

megismétli, hogy a gazdasági növekedés és az új vállalkozások alapításának biztosítása érdekében fontos a kutatásba történő beruházás, és úgy véli, hogy az információs és kommunikációs technológiák (ikt) innováció területén történő alkalmazásával kezelni lehet a társadalmi-gazdasági kihívásokat (3);

10.

javasolja, hogy a méltányosság és a tárgyilagosság alapján vizsgálják meg egy a határokon átnyúló online értékesítésből származó jövedelmet megadóztató rendszer alkalmazásának lehetőségét, mely az egész EU-ban összehangolná az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos tevékenységekben részt vevő vállalkozások által fizetett adók szintjét, és ezáltal ösztönözné a vállalkozások, különösen a kkv-k kereskedelmi tevékenységeit;

Kiberbiztonság és a kiberbiztonsági események elleni küzdelem eszközeinek hatékonyabbá tétele

11.

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság által elindított új kiberbiztonsági stratégiának elő kellene mozdítania a kiberbiztonsági események jobb megelőzését, felderítését és kezelését, illetve a legsúlyosabb események esetében hatékonyabb információcseréhez és koordinációhoz kellene vezetnie a tagállamok és az Európai Bizottság között. Ennek megvalósításához szorosabban együtt kell működniük azoknak a partnerségeknek, melyekben a tagállamok, az uniós intézmények, a helyi és regionális önkormányzatok, a magánszektor és a civil társadalom vesznek részt (4);

12.

olyan előírások, eszközök és mechanizmusok kidolgozását kéri, amelyek biztosítják a hálózatok és az informatikai rendszerek biztonságát, és képesek követni az informatikai fenyegetések gyors ütemű fejlődését, magas szintű védelmet garantálva minden tagállamban;

13.

hangsúlyozza, hogy az adattárolás és -hozzáférés során jelentkező biztonsági sebezhetőségek, valamint a fontos városi infrastruktúrák és városi irányítási rendszerek ellen elkövetett kibertámadások szaporodása miatt szélesebb körű rendszerszintű és összehangolt fellépésekre van szükség, melyek kitérnek a hatások mérséklésére és a megelőzésre is, és biztosítják a piacvezérelt kezdeményezéseken és hatósági szabályozáson és jogérvényesítésen keresztüli végrehajtást. A helyi és regionális önkormányzatok szintjén is magas szintű biztonsági képzési programokat kellene kidolgozni és megvalósítani, ideértve az intelligens városok technológiáinak e-közbeszerzésében, kiépítésében és napi működésében részt vevő önkormányzatokat is;

14.

rámutat arra, hogy a digitális egységes piac célkitűzései csak akkor valósíthatók meg, ha az értékek, a társadalom és a nemzetgazdaságok védve vannak a számítógépes támadások káros hatásaitól, és ha tiszteletben tartják az olyan alapvető értékeket, mint a szólásszabadság, a magánélethez való jog és a számítógépes technológiák nyílt, szabad és átlátható felhasználásának előmozdítása;

15.

tudatában van annak, hogy mekkora veszélyt jelentenek a határokon átnyúló kiberbiztonsági események, melyek napjainkban riasztóan gyakoriak és egyre nagyobb kockázatot képviselnek. Tekintettel arra, hogy ezek a számítógépes hálózatok és rendszerek elleni fenyegetések gátolhatják a gazdasági tevékenységek működését és jelentős pénzügyi veszteségeket okozhatnak, miközben aláássák a felhasználók bizalmát és súlyos károkat okozhatnak az EU gazdaságának, az RB az országok közötti együttműködés és koordináció felerősítését szorgalmazza, különösen a határokon átnyúló jelentős kiberbiztonsági események kezelése esetében;

16.

meggyőződése, hogy meg kell erősíteni a felhasználók elektronikus szolgáltatásokba vetett bizalmát, biztosítva, hogy a felhasználók tájékoztatást kapjanak jogaikról és védelem alatt álljanak az internetes környezetben, a szerzői jog és a szellemi tulajdon védelmének egyidejű biztosítása mellett;

17.

egyetért egy Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség létrehozásával és ehhez egy stabil operatív keret meghatározásával, mely magában foglalja a teljes kiberbiztonsági életciklus lefedését és felel a kiberbiztonsági események megelőzéséért és felderítéséért, valamint megoldásáért;

18.

támogatja a meglévő biztonsági tanúsítási rendszerekre épülő és az összes uniós tagállam által elismert ikt-biztonsági tanúsítványt meghatározó európai ikt-biztonsági keret adminisztratív fenntartására és technikai kezelésére vonatkozó javaslatot;

19.

javasolja, hogy a számítógépes támadások elleni küzdelem lépéseit megfelelő jogi keretek között olyan biztonsági intézkedések révén valósítsák meg, amelyek javítják a létfontosságú infrastruktúrák védelmét, hogy a polgárok és a vállalkozások egy biztonságos és megbízható digitális környezet előnyeit élvezhessék, mely egyúttal tiszteletben tartja az EU alapvető jogait és többi alapértékét;

Az online platformok fejlesztése

20.

kiemeli, hogy az internetes platformok szerepet játszhatnak a közös érdekű kérdésekről folytatott viták megkönnyítésében, melyek a nagy sebességű hálózatok létrehozásával, karbantartásával és fejlesztésével kapcsolatosak Európa összes régiója és teljes területe vonatkozásában;

21.

üdvözli az Európai Bizottság „digitális innovációs platformok” létrehozására vonatkozó bejelentését, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a források elosztásakor gondoskodjon a földrajzi egyensúlyról (5);

22.

megjegyzi, hogy elengedhetetlen a széles sávú hálózatok kiépítése napjaink gazdasági és társadalmi kihívásainak leküzdése és annak érdekében, hogy a népesség sikeresen integrálódjon a tudásalapú társadalomba;

23.

rámutat arra, hogy az internethasználat és az ott elérhető szolgáltatások használata a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés, valamint a társadalmi egyenlőség és az információhoz való egyenlő hozzáférés tényezőinek számít. Az internet-hozzáférés tényleges polgári joggá és az életminőség mutatójává válhat;

24.

megállapítja, hogy az online platformoknak (keresőmotorok, közösségi média, alkalmazás-áruházak stb.) egyre nagyobb befolyásuk van az internetalapú gazdaságban;

25.

javasolja, hogy a hálózatok a fenntarthatóság és a hatékonyság szem előtt tartásával épüljenek fel. A jó lefedettséggel rendelkező nagy sebességű hálózat kiépítése jelentős és hosszú távú infrastrukturális beruházásokat igényel, és az illetékes hatóságoknak eszközöket kell biztosítaniuk a vidéki területeken működő magánvállalkozások számára, hogy megkönnyítsék a hálózathoz való hozzáférést;

26.

javasolja, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a rádiófrekvencia-spektrum hatékonyabb elosztására, valamint az állami beruházásokkal kiegészített magánberuházások ösztönzésére az elektronikus hírközlési rendszerek területén meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében, elkerülve a hálózatok monopolizálását;

27.

úgy véli, hogy erősíteni kell a polgárok és az üzleti világ elektronikus szolgáltatások iránti bizalmát, ehhez folyamatosan tájékoztatni kell őket a jogaikról, és a virtuális térben megfelelő szintű védelmet kell biztosítani nekik. Kéri továbbá, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket az őket fenyegető illegális tartalmak eltávolítása érdekében;

28.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok, a helyi és regionális önkormányzatok – melyek gyakran felelősek az iskolákért és az oktatási intézményekért – és más érdekelt felek összehangolt fellépése szükséges a digitális készségek fejlesztésére irányuló erőfeszítések támogatása és annak érdekében, hogy a polgárok ne váljanak kirekesztetté az ikt-alapú társadalomban és gazdaságban. Ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a polgárok, illetve a munkavállalók és a munkát keresők digitális képességeinek és szakképzettségének rendkívül nagy szerepe van abban, hogy a digitalizáció átfogóan megvalósuljon a gazdaságban és a társadalomban (6), és aggodalmát fejezi ki a digitális készségek terén az Európai Bizottság megállapítása szerint változatlanul fennálló hiányosságok miatt;

Az adatgazdaság működéséhez nélkülözhetetlen keret biztosítása

29.

megjegyzi, hogy a folyamatosan változó és digitalizálódó gazdaság új lehetőségeket kínál a helyi és regionális önkormányzatok számára a digitális gazdaság növekedési potenciáljának optimalizálására. Jelentős beruházásokra van ugyanis szükség az infrastruktúrák és az információs és kommunikációs technológiák terén, különösen a felhőalapú számítástechnika és a nagy adathalmazok, valamint a kutatás és az innováció vonatkozásában, hogy az ipar versenyképesebbé váljon, javuljanak a közszolgáltatások, a társadalmi befogadás és a készségek. Ennek kapcsán támogatja az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy 2017. szeptember 21-i„Úton a digitális gazdaság igazságos adóztatása felé” című közleményével összhangban 2018 tavaszáig irányelvjavaslatot terjesszen elő a digitális gazdaságban megtermelt profit uniós szintű megadózatásának szabályairól (7);

30.

üdvözli, hogy a WiFi4EU kezdeményezésnek köszönhetően ösztönzést kap a helyi közösségek felhasználói számára ingyenes internetkapcsolat biztosítása, és hogy a magánbefektetőket így arra bátorítják, hogy részt vegyenek a digitális hálózati infrastruktúrák fejlesztésében;

31.

támogatja a WIFI4EU-t, és arra törekszik, hogy a helyi közösségek szintjén előmozdítsa a kezdeményezést és tájékoztassa az embereket lehetséges előnyeiről, hogy az első pályázati felhívás kiírásától kezdve minél több támogatható európai hatóság álljon készen arra, hogy jelentkezzen a rendelkezésre álló forrásokhoz való hozzáférésre;

32.

megjegyzi, hogy a széles sávú hozzáférés minőségének javítása fontos szerepet fog játszani az 5G hálózatok fejlesztésében, ami hatással lesz a gazdaság és a társadalom digitalizációra való átállására, valamint az innovatív és versenyképes digitális szolgáltatások fejlesztésére, hosszú távú előnyöket biztosítva ezáltal a gazdaság és a társadalom, a növekedés, a foglalkoztatás és a kohézió számára. Ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy már felkérte az Európai Bizottságot az 5G-szabványosítás mielőbbi befejezésére, mivel a szabványok létfontosságúak a távközlési hálózatok versenyképessége és átjárhatósága szempontjából;

33.

rámutat a határokon átnyúló szolgáltatásokhoz való hozzáférést akadályozó problémákra azon fogyasztók tekintetében, akik egy lakóhelyüktől eltérő tagállam szolgáltatásaihoz szeretnének hozzáférni;

34.

rámutat, hogy az elektronikus szolgáltatások határokon átnyúló hordozhatóságának kedvező hatásai lesznek, mivel a felhasználók akár másik tagállamba utazva is hozzáférhetnek azokhoz az online tartalmakhoz, amelyekre otthon előfizettek;

35.

kéri, hogy fokozzák az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy minden uniós polgár hozzáférhessen a más tagállamokban elérhető online szolgáltatásokhoz, megoldva ezzel a területi alapú tartalomkorlátozás problémáját, illetve szorgalmazza, hogy szüntessék meg a különböző tagállamok fogyasztói közti indokolatlan megkülönböztetést;

36.

támogatja annak megtiltását, hogy az ügyfél lakóhelye alapján korlátozzák az internetes oldalakhoz és más online felületekhez való hozzáférést, és hogy az ügyfeleket átirányítsák egy oldal egyik nemzeti verziójáról egy másikra, mivel mind a fogyasztókat, mind pedig a vállalkozásokat mint az áruk és szolgáltatások végfelhasználóit sértik az ilyen gyakorlatok. Az ügyfelek átirányítása kizárólag beleegyezésükkel történhet, és a vállalkozásoknak biztosítaniuk kell az ügyfelek számára, hogy továbbra is hozzáférjenek ahhoz az online felülethez, amelyet azelőtt használtak, hogy átirányították volna őket;

37.

felhívja a figyelmet arra, hogy a digitális tartalmak szerzőinek érdekei és a fogyasztók érdekei nincsenek egyensúlyban, és megállapítja, hogy korszerűsíteni kellene a szerzői jogokra és a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályokat;

38.

megállapítja, hogy az olyan digitalizációs fejlesztések, mint a felhőalapú szolgáltatások vagy a streaming, rendkívüli kihívásokat eredményeznek különösen a szerzői jogok területén (8);

39.

ösztönzi a felhőalapú számítástechnikai alkalmazások egyre nagyobb mértékű alkalmazását, hogy hozzáférhetővé váljanak azok az európai és globális stb. adatinfrastruktúrák, amelyek elengedhetetlenek a különböző területek tevékenységeinek megvalósításához. Hangsúlyozza továbbá, hogy az adatinfrastruktúrákhoz való hozzáférés során biztosítani kell a magas szintű biztonságot, az adatok hordozhatóságát és az átjárhatóságot;

A személyes adatok védelmének biztosítása

40.

hangsúlyozza, hogy a személyes adatok védelmével megbízott független hatóságok óriási felelősséget hordoznak;

41.

úgy véli, hogy a személyes adatok védelmére vonatkozó stratégiát a virtuális tér folyamatosan változó szükségletei alapján módosítani kell, szem előtt tartva, hogy az ilyen adatok védelmének problémaköre számos területre hatással van. Ilyen például az igazságügy, a gazdaság, a hírközlés, az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás és a fogyasztóvédelem;

42.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság mozgásteret enged a tagállamoknak az oktatási célú védett művek felhasználására vonatkozó kivételek alkalmazását illetően. Ily módon tiszteletben tartják a nemzeti, regionális és helyi identitást, és így az eltérő politikai és társadalmi körülményekből következő különféle engedélytípusokat (9);

43.

úgy gondolja, hogy hosszú távon is szükség van a szerzők, az alkotók és a művészek díjazására vonatkozó jogi keret összehangolására (10);

A kérdés helyi és regionális vetülete, illetve jelentősége az RB számára

44.

úgy véli, hogy a városoknak és a régióknak alapvető szerepük van a közérdekű információkat tartalmazó adatbázisok létrehozása, a biztonsággal kapcsolatos adatok biztosítása, a szükséges digitális készségek fejlesztése, a szélessávú hálózatok finanszírozásának biztosítása és elősegítése, valamint a régióközi és határokon átnyúló cseréknek kedvező környezet megteremtése terén. Mindezek várhatóan nagymértékben elősegítik a magas szintű szolgáltatások és az adatgazdaság létrehozását;

45.

emlékeztet arra, hogy a korábbi RB-vélemények többször hangsúlyozták azt a hozzájárulást, amelyet a helyi és a regionális szint tehet az adatgyűjtés, valamint a polgárok és vállalkozások számára történő szolgáltatásnyújtás valamennyi szakaszában. Ez a gyakorlatban is megfigyelhető: Európában számtalan példa van a digitális egységes piac területén a régiók, a nemzeti hatóságok és a kutatóközpontok között lehetséges különféle együttműködési formákra;

46.

felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet tölthetnek be az adatharmonizációnak, illetve a digitális gazdaság növekedési potenciáljának ösztönzésében, és ezt figyelembe kellene venni a nemzeti vagy uniós szintű fellépések elindításakor;

Az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépési szándékának hatása a digitális egységes piacra

47.

megjegyzi, hogy miután az Egyesült Királyság lakossága az Európai Unióból való kilépés mellett szavazott, a vállalkozások bizonytalan időszak elé néznek az ország Unióból való távozását illetően. Azok számára, akik online értékesítenek termékeket és szolgáltatásokat, különösen digitális tartalmakat, a legfontosabb kérdés az, hogy az Európai Bizottság digitális egységes piacra vonatkozó kezdeményezését hogyan alkalmazzák az Egyesült Királyságban;

48.

úgy véli, hogy ha az Egyesült Királyság elfogadja az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását, akkor a digitális egységes piaci szabályoknak a brexit-tárgyalásokra meghatározott kétéves időszak után is érvényben kellene maradniuk a szigetországban.

Kelt Brüsszelben, 2018. január 31-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ


(1)  CdR 00039/2016.

(2)  CdR 02646/2015.

(3)  CdR 5559/2013.

(4)  CdR 625/2012.

(5)  CdR 02646/2015.

(6)  CdR 02646/2015.

(7)  Lásd a COR-2017-01530. sz. RB-véleményt.

(8)  CdR 02646/2015.

(9)  CdR 05114/2016.

(10)  CdR 00039/2016.


23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/34


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Vitaanyag az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről

(2018/C 176/09)

Előadó:

Marek Woźniak (PL/EPP), Nagy-Lengyelország (Wiełkopolskie) vajdaság elnöke

Referenciaszöveg:

Vitaanyag az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről, Európai Bizottság

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.

üdvözli az Európai Bizottság által megkezdett munkát, melynek célja az Európa jövőjéről folytatott széleskörű párbeszéd megkezdése. Az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló vitaanyag rámutat az Európai Unió előtt álló fő kihívásokra a 2020 utáni időszakban, illetve az ezekből fakadó kötelezettségekre. Előrejelzi a fehér könyvben bemutatott öt forgatókönyv hatásait a következő többéves pénzügyi keret struktúrájára, illetve felvázolja az Európai Unió következő költségvetésére vonatkozó lehetőségeket, reformváltozatokat és fenyegetéseket;

2.

megjegyzi, hogy az Európai Unió költségvetésének számos hosszú távú kihívással kell szembenéznie, és jelenlegi finanszírozási szintje nem kielégítő, ezért alapvető változtatásokra van szükség a többéves pénzügyi keretben. A jövőbeli költségvetési elképzelések meg kell hogy feleljenek az Európai Unió új ambícióinak, melyek szükségszerűen különböző források biztosítását igénylik a 2020 utáni időszakban, az EU kiadásainak pedig ezentúl is magasabb uniós hozzáadott értéket kell biztosítaniuk;

3.

meg van győződve arról, hogy a vitaanyagban bemutatott elemzés igazolja a többéves pénzügyi keretre és az EU finanszírozási rendszerére irányadó szabályok szükséges módosítását. A jelenlegi helyzet – melyben az európai gazdaság a fellendülés időszakában van, és amikor az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének a visszatérítési rendszerek végét kell jelentenie – 30 éve nem látott lehetőséget teremt az EU finanszírozási rendszerének mélyreható reformjára;

4.

kiemeli, mennyire fontos a többéves pénzügyi keret, melynek a jövőben is meg kell őriznie beruházásorientált jellegét, és az EU közös céljait és politikáit kell szolgálnia; Ezért nincs szükség specifikus eszközökre, melyek a többéves pénzügyi kereten kívül működnek, sem pedig külön költségvetés készítésére egyfelől az euróövezeti országok, másfelől pedig a többi uniós ország számára;

5.

emlékeztet arra, hogy a gazdasági válság rámutatott az Európai Unió költségvetésének korlátaira, amely az Európai Unió bruttó nemzeti jövedelmének csupán 1 %-a, mégis olyan horizontális feladatokat teljesít, melyek meghaladják a tagállamok cselekvőképességét. A jelenlegi többéves pénzügyi keret fontos szerepet tölt be a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósításában azáltal, hogy támogatja a kutatás és fejlesztés, a szállítási infrastruktúra illetve a munkahelyteremtés területén működő projekteket, ugyanakkor nem elég rugalmas ahhoz, hogy szembenézzen azokkal az elvárásokkal és a megjelenő új kihívásokkal, melyek kikényszerítették a jelenlegi költségvetés anyagi forrásainak maximális kihasználását;

6.

megállapítja továbbá, hogy a „nettó egyenleg” megközelítés – amely nem veszi figyelembe a beruházások magángazdaságbeli megtérülését – és az éves költségvetési eljárás keretében minden egyes elköltött euró kapcsán hosszasan folytatott tárgyalások háttérbe szorítják a valódi uniós hozzáadott értéket, illetve megnehezítik az ambiciózusabb politikák és programok megvalósítását. Ezenfelül a kiadások szintje és a saját források jelenlegi rendszere sem bizonyult igazán optimálisnak. Kéri az Európai Tanácsot, hogy az EUMSZ 312. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében minősített többségi szavazással döntsön a többéves pénzügyi keretet rögzítő rendelet elfogadásáról;

7.

ismételten felhívja a figyelmet az Európai Unió változóban lévő szükségleteire és az EU 2020 utáni költségvetésének fontos kihívásaira az alábbi területeken: 1) társadalmi igazságosság és szegénység, 2) hozzáférés a közszolgáltatásokhoz, a lakhatási infrastruktúrához és az oktatáshoz, 3) versenyképesség és innováció, 4) munkahelyteremtés, 5) demográfiai változások, migráció és a polgárok biztonsága, 6) közös védelmi politika, 7) éghajlatváltozás, 8) gazdasági, társadalmi és területi kohézió, 9) mezőgazdaság és élelmiszer-biztonság, 10) infrastruktúra és mobilitás, 11) energia, 12) a globalizáció hatásai, 13) fenntartható növekedés, 14) az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének egyes területekre gyakorolt lehetséges konkrét hatásai, 15) digitalizáció. Következésképpen a többéves pénzügyi keretnek arra kell koncentrálnia, hogy biztosítsa a forrásokat a fenti problémák leküzdéséhez, annak érdekében, hogy növekedjen az uniós polgárok számára nyújtott kézzelfogható uniós hozzáadott érték;

8.

aggodalommal állapítja meg, hogy az EU költségvetésének (többek között a brexittel összefüggő) csökkenése – amihez nem társul a saját forrásokból származó finanszírozási eszközök növekedése – megnöveli a tagállamok hozzájárulás formájában fellépő terheit, vagy elkerülhetetlenül korlátozásokkal jár a támogatott politikák területén;

9.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós költségvetést hatékonyabban használjuk fel azáltal, hogy a partnerségi elvet a költségvetés minden aspektusára kiterjesztjük, illetve azáltal, hogy egyszerűsítjük az alapok működését és szabályozását;

10.

ezért a következő közös pénzügyi keret megemelésére szólít fel annak érdekében, hogy az Európai Unió felelősséget tudjon vállalni a Szerződésben szereplő célok teljesítéséért és az új politikai prioritásokért, illetve az azokból fakadó feladatokért. Fontos, hogy ez az uniós tagállamok és régiók számára ne korlátozza a közös agrárpolitikát, sem pedig a kohéziós politikát, amelynek – figyelembe véve az EU előtt álló kihívások mértékét és strukturális jellegét – legalább az eddigivel megegyező részesedést kell kapnia az uniós költségvetésből;

11.

megjegyzi, hogy az EU előtt álló kihívások nagysága, illetve a környezetében végbemenő dinamikus folyamatok megkövetelik, hogy az uniós költségvetés a korábbinál rugalmasabb és funkcionálisabb legyen, illetve jobban reagáljon az új tendenciákra és a politikai irányváltásokra. Ezt az elvet kell alkalmazni a kedvezőtlen jelenségekre, csakúgy mint a megjelenő fejlesztési lehetőségekre. Ebből fakad az egyszerűbb, átláthatóbb, igazságosabb és a demokratikus elveknek jobban megfelelő európai uniós költségvetés elfogadásának igénye, a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport ajánlásainak megfelelően;

12.

megjegyzi, hogy az Európai Unió következő költségvetésének figyelembe kell vennie a különböző területek jellegzetességeit, az ott fennálló fejlesztési lehetőségek és hiányosságok, illetve a földrajzi és demográfiai kihívások szempontjából. Egy ilyen alapon felépített uniós költségvetésnek köszönhetően nagyobb felelősséget lehet viselni a vállalt kötelezettségekért és a végrehajtott intézkedések hatásaiért helyi és regionális szinten; Ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet a megosztott irányítás különleges szerepére a koherens területfejlesztésben annak révén, hogy az uniós politikákat összekapcsolja azok helyi szintű végrehajtásával;

13.

aggodalommal jegyzi meg, hogy – a következő években Európa felépítése szempontjából kulcsfontosságú kérdésekkel foglalkozó – vitaanyagban nem lett kellően kiemelve a regionális és helyi önkormányzatok szerepe, különösen azokat az eseteket illetően, amikor a 7. pontban említett területek az ő kizárólagos hatáskörükben vannak;

14.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés külön utal a helyi és regionális önkormányzatok támogatására és védelmére, és ezt maradéktalanul meg kell valósítani oly módon, hogy tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és – mindenekelőtt az RB-n keresztül – biztosítják a helyi és regionális önkormányzatoknak az európai jogalkotási folyamatokban való részvételét, tekintve hogy leggyakrabban ők az uniós politikák és programok végső kedvezményezettjei, emellett döntő szerepük van az uniós jogszabályok végrehajtásában; Az uniós költségvetésnek biztosítania kell továbbá a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását, hogy megfelelően tükrözze a hatáskörök megoszlását az európai, tagállami és helyi szintek között;

15.

ismételten támogatásáról biztosítja a 7 éves programozási időszakot, ahogy azt a kohéziós politika jövőjéről szóló véleményben is kifejezte. Látja ugyanakkor a meghosszabbított, kötelező, teljes körű félidős felülvizsgálatot alkalmazó tízéves (5+5) programozási időszak előnyeit is. Ezért azt javasolja, hogy hogy a kormányzati ciklusokhoz való hozzáigazítás előtt még egyszer utoljára támogassuk a 7 éves időszakot. Ezek a forgatókönyvek megteremtik a megfelelő stabilitást és kiszámíthatóságot, és jobban megfelelnek a stratégiai tervezés elvárásainak is. Ezenfelül egy teljes körű félidős felülvizsgálatnál a végrehajtás első éveinek eredményei már elérhetőek lennének, és ezekre támaszkodva az uniós költségvetés felhasználását megbízhatóbbá és pontosabbá tehetnénk. Fontos, hogy lehetőség legyen egy költségvetési rugalmassági kritérium alkalmazására is, hogy súlyos válsághelyzetekben vagy a prioritások módosulása esetén fel lehessen lépni;

16.

üdvözli az Európai Bizottság és az Európai Parlament által az új többéves pénzügyi keret elfogadásához javasolt világos és ambiciózus ütemtervet, amely lehetővé teszi a Tanáccsal való megegyezést a 2019-es európai parlamenti választások előtt. Ugyanakkor komoly aggodalommal fogadja a Tanács arra vonatkozó javaslatát, hogy a következő többéves pénzügyi keretről szóló végleges megállapodásokat csak az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépése után fogadják el. Figyelmeztet arra, hogy amennyiben túlságosan elhúzódik a többéves pénzügyi keretet érintő döntési folyamat, az jelentősen késlelteti a következő jogalkotási csomag elfogadását és ellehetetleníti annak időben történő megvalósítását;

17.

úgy véli, hogy a programtervezésből továbbra is hiányzik az Európa 2020 nyomába lépő keretstratégia. Ezért kéri, hogy az Európai Bizottság mihamarabb kezdje meg ennek a stratégiának a kidolgozását, és határozzon meg benne olyan stratégiai és ambiciózus, de realisztikus célokat, amelyek teljesítése révén jobban össze lehet hangolni a jövőbeli uniós és tagállami politikákat a rendelkezésre álló eszközökkel és finanszírozási forrásokkal;

18.

felhívja a figyelmet arra, hogy a különböző „átmeneti intézkedések” – jóllehet a többéves pénzügyi keret költségvetési rendelete engedélyezi ezeket – súlyos jogi és működési problémákat okozhatnak a következő többéves pénzügyi keret kezdetén, ami káros hatással lenne az operatív programokra és a kedvezményezettekre, különösen a helyi és regionális önkormányzatoknál. Kijelenti, hogy készséggel közreműködik és elkötelezetten támogatja az Európai Parlamentet, az Európai Bizottságot és a Tanácsot a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások során.

Uniós hozzáadott érték

19.

üdvözli az uniós hozzáadott érték javasolt koncepcióját, mely azokon a szerződésben vállalt kötelezettségeken alapul, melyeknek hivatkozási keretként kell szolgálniuk a többéves pénzügyi tervről szóló vita során;

20.

megfelelőnek tartja az európai szintű közjó elérésére, a méretgazdaságosságra és a multiplikátor hatásra vonatkozóan megfogalmazott kritériumokat, valamint a közös európai értékek megőrzését és az egységes piac megerősítését. Az uniós hozzáadott érték ilyen formában történő meghatározása erősíti azt a meggyőződést, hogy az európai uniós szinten végrehajtott intézkedések során tiszteletben tartják a szubszidiaritás és az arányosság elvét; Felhívja a figyelmet arra, hogy az EU egésze versenypozíciójának javításához többek között arra van szükség, hogy csökkenjenek a fejlettségbeli különbségek az uniós tagállamok között és az egyes tagállamokon belül. Ezért hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika fontos szerepet játszik az uniós hozzáadott érték megteremtésében, amit strukturális reformok végrehajtása és az adminisztratív kapacitás minden kormányzati szinten való növelése („spillover effect”) révén, illetve – pl. a „Kevésbé fejlett régiókra” irányuló kezdeményezés keretében – közvetlen támogatással segít elő;

21.

üdvözli az Európai Bizottság felhívását, mely szerint a többéves pénzügyi keret kialakításakor olyan prioritásokra kell koncentrálni, melyek jelentősen befolyásolhatják az emberek életét, és segíthetnek az uniós hozzáadott értékbe vetett bizalom helyreállításában. Ennek érdekében az európai uniós költségvetésnek is jobban tükröznie kell a polgárokkal folytatott párbeszédet, különösen azon a két politikai közgyűlésen – az Európai Parlamenten és a Régiók Európai Bizottságán – keresztül, melyet demokratikusan választott képviselők alkotnak. Emellett további szinergiákat kell létrehozni a nemzeti és regionális parlamentekkel, valamint a regionális és helyi közgyűlésekkel;

22.

ebben a tekintetben támogatja az Európai Parlament felhívását az értékelési módszerek továbbfejlesztésére, például megfelelő teljesítménymutatók bevezetésével, vagy az egyes politikák régiókra gyakorolt hatásának figyelembevételével, a jelenlegi kohéziós politikai eszközök, például az esb-alapokat szolgáló nyílt adatplatformok alkalmazása révén. Úgy véli továbbá, hogy a támogatandó politikákra vonatkozó döntéseket az uniós prioritások minőségi és politikai értékelésére támaszkodva kellene meghozni, nem pedig tisztán mennyiségi elemzések alapján;

23.

kiemeli, hogy fennáll olyan döntések meghozatalának a kockázata, melyek nem a nagy uniós hozzáadott értéket képviselő, hanem inkább a tagállami vonatkozású intézkedéseket támogatják – tekintettel például a nettó egyenlegre vagy bizonyos költségvetési korlátok védelmére –, mivel itt jelentős befolyása van a politikai hátországnak; kéri a Tanácsot, hogy a többéves pénzügyi keretről lehetőleg ne nettóegyenleg-számítások alapján tárgyaljon, mivel egyrészt ezekben a számításokban nem lehet figyelembe venni a nem közvetlen előnyöket (pl. külföldi vállalatok uniós projektekben való részvételét), másrészt pedig e számítások ellentétesek a kohézió és a szolidaritás európai szellemével;

Költségvetési reform

24.

meggyőződése, hogy alapvető reformok végrehajtására van szükség a hatástalan szabályok és eszközök felszámolása és a hatékonyak jelentőségének növelése érdekében. Ismételten kijelenti, hogy a költségvetés struktúrájának összetettsége – különös tekintettel a kedvezmények és korrekciók mechanizmusaira – csökkenti az Európai Unió működésének átláthatóságát és megerősíti az állampolgárok uniós intézményekbe vetett bizalmának válságát. Ezért sürgeti ezeknek a mechanizmusoknak az eltörlését, mert csak így lehet valós értékelést készíteni az Európai Unió költségéről és hasznáról. Ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet arra, hogy törekedni kell az uniós politikákból, a gazdasági szinergiákból, a határokon átnyúló hatásokból és a külső pozitív eredményekből fakadó kollektív haszon szélesebb területet átfogó mérésére;

25.

sürgeti a többéves pénzügyi keret egységesítését és átláthatóságának növelését. Felhívja a figyelmet arra, hogy a szatellit eszközök létrehozása nem megfelelő megoldás. Ezért továbbra is meg van győződve arról, hogy speciális eszközöket (például az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot) kell bekapcsolni a többéves pénzügyi keretbe, és egységes jogszabálycsomaggal kell biztosítani a szinergiát;

26.

megjegyzi, hogy az Európai Unió jelenlegi költségvetés nem elég nagy ahhoz, hogy stabilizáló hatást indíthasson be, ezért saját források felhasználásával kell támogatni a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretet. Ismételten új saját források bevezetését sürgeti, különböző adókat (európai társasági adó (ECIT), közös összevont társaságiadó-alap, pénzügyi tranzakciós adó, seigniorage, a digitális gazdaság profitjának megadóztatása, korszerűsített héa) összekapcsoló csomagok formájában;

27.

kéri a Tanácsot és az Európai Unió Tanácsának elnökségét, hogy minden erővel törekedjenek a tagállamok meggyőzésére arról, hogy szükség van az EU saját forrásainak mélyreható reformjára. A saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentésének megállapításai kiváló alapot jelentenek ehhez az érveléshez;

28.

sürgeti a tagállamokat, hogy fontolják meg az uniós költségvetési hozzájárulásuk növelését a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) segítségével mért jövedelmi szintjük alapján;

29.

figyelmeztet arra, hogy az uniós GNI 1 %-ában meghatározott kiadási szint az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépését követően éves szinten a költségvetés 23 milliárd eurót meghaladó csökkenéséhez vezetne. Ezért – támogatva az Európai Parlament ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját – kéri, hogy a jövendő költségvetéshez az Európai Unió GNI-jének legalább 1,3 %-át bocsássák rendelkezésre;

A következő költségvetés

30.

sürgeti a többéves pénzügyi keret struktúrájának egyszerűsítését. A finanszírozás főbb területeinek azokat a prioritásokat kell követniük, melyek támogatást igényelnek, és könnyen felismerhetőek a polgárok számára (például kohéziós politika, közös agrárpolitika);

31.

felszólít arra, hogy a következő többéves pénzügyi keretben biztosítsák a finanszírozás nélkülözhetetlen rugalmassága és stabilitása közötti egyensúlyt az EU számára stratégiailag fontos beavatkozási területeken. Ezzel összefüggésben megfelelő mechanizmust kell létrehozni a tartalékok szétosztásához, amelynek segítségével el lehet kerülni a források indokolatlan felhalmozását, egyúttal pedig meg kell határozni e források elosztásának világos kritériumait. Ezért a következőket kéri: válságtartalék képzése olyan helyzetekre, amikor új feladat vagy váratlan válság merül fel, nem programozott tartalék képzése, illetve a meglévő speciális rugalmassági eszközök erősítése;

32.

rámutat az uniós eszközök közötti koherencia biztosításának szükségességére annak érdekében, hogy azok egységesen az Európai Unió céljainak elérését szolgálják, és megkönnyítsék a tagállami reformok végrehajtását;

33.

kéri, hogy a versenypolitika területén beszedett bírságokat címzett bevételként építsék be az uniós költségvetésbe;

34.

kiemeli az erősebb kiegészítő jelleg támogatásának szükségességét, és a meglévő uniós pénzügyi eszközök közötti átfedések visszaszorítását a jövőbeli uniós költségvetés nagyobb hatékonysága érdekében. Ez a konszolidáció lehetőséget teremtene továbbá a finanszírozási eszközök kritikus tömegének növelésére, és hozzájárulna az alapok átláthatóbb és könnyebb eléréséhez;

35.

továbbra is úgy ítéli meg, hogy a következő költségvetésnek az eredményekre kellene összpontosítania. Ami az uniós források és az Európai Unió gazdaságpolitikájának koordinációja közötti kapcsolatot illeti, az RB ellenzi, hogy a kohéziós politikát – az összehangolás helyett – egyszerűen az „európai szemeszter” alá rendeljék, mivel a kohéziós politika saját, az uniós Szerződésekben rögzített legitimitással bír. Ezenkívül, ha e kapcsolatot a kohéziós politika nemzeti reformprogramokba történő bevonásával próbálnánk meg megerősíteni, úgy az utóbbiakat – uniós szintről indulva – úgy kell átalakítani, hogy megmaradjon a területi dimenzió, valamint a partnerségi és decentralizált megközelítés (1). Az RB arról is meg van győződve, hogy az európai szemeszter hatékonyabbá tételének és helyi elfogadottsága növelésének elengedhetetlen feltétele a helyi és regionális önkormányzatok partnerekként való strukturált bevonása a folyamatba, figyelembe véve az egyes uniós tagállamokban a kormányzati szintek között kialakult, tényeleges hatalommegosztási és felelősségmegosztási gyakorlatot (2);

A következő finanszírozási időszak területei

36.

javasolja, hogy az Európai Unió politikáinak megvalósításában továbbra is támogassák a területi alapú megközelítést oly módon, hogy megerősítik a helyi és regionális szint, valamint az interregionális funkcionális térségek pozícióját, mivel ezek a szintek kulcsszerepet képviselnek a polgárokat szolgáló uniós célok megvalósításában;

37.

ezzel összefüggésben ismételten kéri, hogy a kohéziós politika továbbra is prioritás legyen a következő költségvetés struktúrájában az Európai Unió minden régiójára nézve, és határozottan támogatja a kohéziós szövetséget (#Cohesion Alliance). Úgy véli, hogy a kohézió három dimenziója (a gazdasági, a társadalmi és a területi) fontos szerepet játszik az Európai Unió erősebb gazdasági konvergenciájának támogatásában, mivel biztosítja azt, hogy Európa egységesebb és szociálisabb legyen, illetve valamennyi uniós régió számára lehetővé teszi az egységes piac előnyeinek kihasználását. A nagyobb kohézió és a területi ellenálló képesség kulcsfontosságú tényezők, melyek meghatározzák az EU versenyhelyzetét a globális színtéren;

38.

úgy véli, hogy a következő költségvetésnek a fenntartható előnyök felkutatására és megteremtésére, illetve a fejlesztési lehetőségek és erőforrások jobb kihasználására kell fokozottan összpontosítania. Ebből a szempontból a kohéziós politika európai uniós szinten és alacsonyabb szinteken is garantálni tudja a valós és mérhető hatásokat. Következésképpen – uniós hozzáadott értéket termelő politikaként – az általános európai uniós költségvetésben legalább meg kell őrizni a részesedését;

39.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kohéziós politika keretében elegendő anyagi forrást kell biztosítani, és támogatni kell minden terület belső fejlődését. Ugyanakkor rámutat arra, hogy növelni kell ennek a politikának a rugalmasságát a helyi és regionális önkormányzatok számára, melyek közvetve vagy közvetlenül az európai uniós költségvetés kiadásainak 75 %-ában érintettek;

40.

kéri, hogy tartsák meg az európai strukturális és beruházási alapok megosztott irányításának jelenlegi formáját, mivel ez garantálja azok eredményességét, és folyamatos párbeszédet tesz lehetővé a teljes programozási időszak alatt. Ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy az esb-alapokon belül az Európai Szociális Alapnak (ESZA) különös jelentősége van a szociális jogok európai pillérének megvalósítása és az Unión belüli szociális egyenlőtlenségek felszámolása szempontjából. Kéri továbbá, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) a jövőbeli esb-alapok szerves részét képezze;

41.

sürgeti az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, a COSME, a LIFE, a Horizont 2020 és az Erasmus+ program, valamint az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés megfelelő allokációjának megőrzését;

42.

rámutat arra, hogy egyre nagyobb az igény a területi (határokon átnyúló, transznacionális és régióközi) együttműködési programok és a makroregionális stratégiák jobb kihasználására az európai versenyképesség, foglalkoztatás és társadalmi befogadás megerősítésének céljával. Ezek ráadásul magas hozzáadott értéket is biztosítanak a közös európai identitás kialakítása szempontjából;

43.

megjegyzi, hogy növelni kell a kutatásra és innovációra fordított kiadásokat, mivel azok különösen nagy hatással vannak az EU gazdasági növekedésére, termelékenységére és versenyképességére;

44.

ismételten felszólít egy igazságos, fenntartható és szolidáris agrárpolitika biztosítására (3), amely elegendően nagy költségvetéssel rendelkezik ahhoz, hogy segíteni tudja a gazdálkodókat, a régiókat, a fogyasztókat és a polgárokat. Az RB a mezőgazdasági piacok olyan szabályozását ajánlja, amely alkalmas a költséges ágazati válságok elkerülésére, emellett javasolja a gazdaságonkénti közvetlen kifizetések maximalizálását, amely forrásokat takarítana meg a KAP első pillérén belül. Elutasítja a közvetlen kifizetések tagállamok általi társfinanszírozásának bevezetésére vonatkozó elképzeléseket. A KAP tagállami hatáskörbe való visszautalása sok uniós tagállam mezőgazdasága számára hátrányos volna. Az RB a második pillér megerősítését támogatja, hogy biztosítani lehessen, hogy a vidéki területek végrehajthassák a megfelelő fejlesztési intézkedéseket. Kéri továbbá, hogy a tagállamoknak legyen több lehetőségük arra, hogy forrásokat csoportosítsanak át az első pillérből a másodikba;

45.

megítélése szerint a közös agrárpolitikán túlmenően is fontos, hogy – teljes összhangban az EU területi kohéziós célkitűzésének végrehajtásával – valamennyi uniós szakpolitikában figyelembe vegyük a vidéki dimenziót. Ahogy a vidéki területekhez elkülönített uniós költségvetésről szóló RB-tanulmány is rámutat, a vidéki területek igényei messze túlmutatnak a KAP vidékfejlesztési politikájának lehetőségein. Ezért a strukturális alapok következő generációjának keretében jobban tekintetbe kell venni a vidéki dimenziót, és ezt egy európai szintű „vidéki menetrend” elfogadására kell alapozni;

46.

ismételten felszólít egy – uniós hozzáadott értéke alapján meghatározandó hatókörű – közös fiskális rendszer biztosítására, amely egyrészről ösztönzi a tagállamokat a strukturális reformok végrehajtására, másrészről pedig átmenetileg képes csillapítani az aszimmetrikus gazdasági sokkhatásokat. Ennek a kohéziós politika kiegészítő eszközeként kell funkcionálnia, és szorosan kapcsolódnia kell az Európai Unió széles értelemben vett szabályozási keretéhez, illetve a konvergencia fejlődéséhez, anélkül hogy forrásokat vonna el magától a kohéziós politikától. Továbbra is meg van győződve arról, hogy a közös fiskális rendszer az Európai Parlement teljes körű részvételével történő közös döntéshozatal tárgyát kell hogy képezze, és megvalósításáról a gazdasági és monetáris unió szintjén kell gondoskodni, mindazonáltal – az önkéntesség elvének betartása érdekében – fontos, hogy hozzáférhető legyen az euróövezeten kívüli tagállamok számára is;

47.

egyben megismétli, hogy ellenzi az euróövezet fiskális kapacitásának euróövezeti költségvetési fejezetté alakítását az EU költségvetésén belül mindaddig, amíg a saját források felső határát a jelenlegi szinten, az EU GNI-jének 1,23 %-ában jelöljük ki, mivel ebből a javaslatból vagy az következne, hogy a fiskális kapacitás nem rendelkezik elég forrással a kívánt stabilizáló hatás kifejtéséhez, vagy pedig azzal a kockázattal járna, hogy az uniós politikák, például az európai strukturális és beruházási alapok finanszírozásától vonunk el forrásokat;

48.

ismételten kéri, hogy a következő többéves pénzügyi időszakban az európai strukturális és beruházási alapok új generációjába építsenek be a GDP-t kiegészítő mutatókat, hogy a régiók kategóriája szerinti társfinanszírozási arányt hozzá lehessen igazítani a közösen finanszírozott műveletek finanszírozásának valódi költségeihez, vagy adott esetben biztosítani lehessen a programozási keret lehetővé tegye olyan tevékenységek finanszírozását, amelyeket fejlettebb régiókban fekvő, de jelentős területi és társadalmi-demográfiai korlátokkal küzdő területeken végeznek. Az uniós források elosztásakor további harmonizált és következetes kritériumok alapján több figyelmet kellene fordítani a helyi és regionális szinten jelentkező demográfiai kihívásokra, a globalizáció hatásaira és más sajátos (pl. társadalmi, környezeti, földrajzi és természeti) kihívásokra;

49.

meg van győződve arról, hogy a gazdasági növekedésnek nem szabad egyenlőtlenségekkel és társadalmi kirekesztéssel párosulnia, és emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 9. cikke felszólítja az Európai Uniót, hogy minden politikájában és tevékenységében garantálja a megfelelő szociális védelmet;

50.

rámutat, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontja közel sem érvényesül minden szakpolitikai területen, ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret valamennyi része esetében a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés módszerét alkalmazza;

51.

úgy véli, hogy a fejlesztési támogatás több figyelmet érdemel, különösen a „menekült- és migrációs válság” globális problémájának kérdése.

Forgatókönyvek

52.

ismételten kiemeli, hogy nem ért egyet azokkal a jövőbeni fejlesztési forgatókönyvekkel („Megy minden tovább”, „Kevesebbet együtt”, „Aki többet akar, többet tesz”, „Gyökeres átalakulás”), amelyek korlátoznák vagy teljesen felszámolnák a legfontosabb hosszú távú beruházási politikákat, azaz a kohéziós politikát és a közös agrárpolitikát. Valós igény van a többirányú Európa elkerülésére, és a különböző forgatókönyvek területi hatásainak előzetes értékelésére;

53.

felhívja a figyelmet arra, hogy a forgatókönyvek többsége a GDP növekedésének dinamizálására koncentrál a területi, gazdasági és társadalmi kohézió helyett. Ez kedvezőtlen hatással lehet az Európai Unió jövőjére;

54.

úgy véli, hogy a javasolt lehetőségek közül az 5. forgatókönyv („Sokkal többet együtt”) a legjobb, és a városok és régiók polgárai számára is ez a legvonzóbb. Lépéseket kellene tenni annak érdekében, hogy az összes tagállam jóváhagyja az uniós költségvetés és az új saját források radikális növelését;

Záró észrevételek

55.

kiemeli, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keretnek egyszerre kell előrelátónak és rugalmasnak lennie, hogy fenn tudja tartani a helyi és regionális önkormányzatok stratégiai súlyát és tervezési biztonságát, illetve szembe tudjon nézni az esetleges válságokkal és elkerülje a többéves pénzügyi kereten kívüli ad hoc alapok létrehozását;

56.

ismételten felszólít a partnerség, a többszintű kormányzás és a szubszidiaritás elvének alkalmazására a politika minden területén, illetve a társadalom különböző szektorai között együttműködés serkentésére egy demokratikusabb és minden polgárának bizalmát élvező Európai Unió építése érdekében.

Kelt Brüsszelben, 2018. február 1-jén.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ


(1)  Lásd az RB 2017. május 12-én elfogadott véleményét: A kohéziós politika jövője 2020 után – „Erős és hatékony európai kohéziós politika 2020 után”.

(2)  Lásd az RB 2017. május 11-én elfogadott véleményét: „Az európai szemeszter irányításának javítása: a helyi és regionális önkormányzatok bevonására vonatkozó magatartási kódex”.

(3)  Lásd az RB 2017. július 12-én elfogadott véleményét: A 2020 utáni KAP.


23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/40


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Integrált területi beruházások – kihívás az EU 2020 utáni kohéziós politikája számára

(2018/C 176/10)

Előadó:

Petr Osvald (CZ/PES), Plzeň képviselő-testületének tagja

Referenciaszöveg:

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

rámutat, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat közvetlenül érinti a kohéziós politika eszközeinek – köztük az integrált területi beruházásoknak – a végrehajtása, mivel ők egyrészt e politika fő kedvezményezettjei, másrészt közvetlen módon, megosztott irányítás keretében részt vesznek a politika végrehajtásának irányításában. Több évvel az integrált területi beruházások eszközének a 2014–2020-as programozási időszak keretében történt bevezetése után, tekintettel arra, hogy milyen jelentősen elő tudja mozdítani az eszköz a beruházási szinergiákat az európai strukturális és beruházási alapok felhasználása során, az RB saját kezdeményezésű véleményt tesz közzé ebben a témában. Az RB úgy véli, hogy a 2020 utáni jogszabályi keretre előretekintve teljes egészében fel kell mérni és figyelembe kell venni, hogy a helyi és regionális önkormányzatok milyen tapasztalatokat szereztek eddig a végrehajtással – a sikertörténeteket és a felmerült problémákat egyaránt feldolgozva;

A kohéziós politika céljai és a helyi adottságokból kiinduló megközelítés

2.

hangsúlyozza, hogy amennyiben az uniós kohéziós politikával az a cél, hogy hozzáadott európai érték generálása mellett hatékonyabban segítsük az uniós célok megvalósulását, gazdasági és szociális értelemben általános jelleggel javítsunk az uniós állampolgárok életfeltételein és az ezekre vonatkozó követelményeken, valamint segítsünk felszámolni a különbségeket, akkor mindig az adott terület valós viszonyaihoz és szükségleteihez kell igazítani a kohéziós politikát. Az adott térség problémáinak tartós és célzott megoldása mellett a kohéziós politikának tehát ki is kell tudnia bontakoztatni a szóban forgó terület lehetőségeit, tőkét kovácsolva annak sajátosságaiból. Ami a legfontosabb, a regionális politikát és fejlesztést kell prioritásnak tekintenie, különösen az adott régió szükségleteit, szemben az egyes ágazatok szükségleteivel. Jelenlegi összetett formája eltávolítja a kohéziós politikát annak valós, eredeti célkitűzésétől. Komplex jellege és bonyolultsága mára komoly akadályt jelent abban, hogy helyi és regionális szinten hatékonyan és rugalmas módon lehessen végrehajtani;

3.

rámutat arra, hogy amennyiben valóban nagyobb hatékonyságot kívánunk elérni a kohéziós politikában, többek között a szinergia szempontjából, illetve azt szeretnénk, hogy ki lehessen aknázni az egy-egy térségben rejlő lehetőségeket, akkor jelentősen át kell alakítani az európai strukturális és beruházási alapok jelenlegi rendszerét, méghozzá úgy, hogy a jövőbeli uniós célok elérése és az európai hozzáadott érték megteremtése érdekében a nemzeti megközelítés és a közös nemzeti prioritások helyett a helyi sajátosságokból kiinduló regionális és helyi megközelítés („helyi adottságokból kiinduló megközelítés”) álljon annak középpontjában;

4.

kéri, hogy a kohéziós politika keretében is hatékonyan érvényesüljenek a szubszidiaritás és a megosztott irányítás elvének elemei. Ezekből az elvekből kiindulva az EU-nak csak általános (az EU egésze által elérni kívánt) célokat kellene kitűznie, és magának a helyi és regionális szintnek kellene meghatároznia, hogy a konkrét – idővel változó – területi realitások és lehetőségek függvényében a gyakorlatban hogyan kívánja elérni ezeket a célokat;

5.

megjegyzi, hogy a helyi adottságokból kiinduló megközelítés megerősítése rendszeresebb kommunikációt igényel majd az Európai Bizottság szervezeti egységei és különösen a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO) és az ellenőrző hatóságok részéről, mert nemcsak a nemzeti szervekkel, hanem a helyi és regionális szervekkel is közvetlenül kell majd kommunikálniuk. Ez korlátozza az olyan általános modellek meghonosításának a lehetőségét is, amelyek ugyan egyszerűsítik az irányítást és az ellenőrzést, csökkentve azok költségeit is, ugyanakkor jelentősen eltávolítják a kohéziós politikát annak kedvezményezettjeitől. Az uniós polgárok aktív részvételén alapuló, integrált területi megközelítések végrehajtása azonban egyértelmű hatást gyakorol majd abból a szempontból, hogy európai hozzáadott értéket teremt e polgárok számára, amit az Európai Bizottságnak, valamint az összes uniós intézménynek és a tagállamoknak is prioritásnak kell tekinteniük;

6.

rámutat arra, hogy ha a polgárok számára akarjuk kiépíteni az Uniót, szakpolitikáinkat a településekből kiindulva kell levezetnünk, függetlenül azok méretétől, azaz a közösségekből és a régiókból egyaránt, mivel e települések alapvető és egyedülálló szerepet töltenek be a polgárok számára életminőségük, a környezet, az oktatás, a foglalkoztatás, a szociális szolgáltatások és az egészség, a kultúra stb. szempontjából. Mivel közelebb állnak a polgárokhoz, jobban észlelik azok igényeit, és jobban oda tudnak figyelni a helyi társadalmi és demográfiai szerkezeti változásokra. A települések hozzák létre az emberek életminőségét meghatározó feltételeket, figyelembe véve az emberek érdekeit és prioritásait, és ily módon vitathatatlan európai hozzáadott értéket teremtenek;

7.

hangsúlyozza ezért, hogy a regionális politika és a kohéziós politika regionális dimenziója nemcsak kézzelfogható, közvetlen hatást nyújt az emberek számára, és ily módon növeli az Unió értékét az emberek szemében, bizonyítja, hogy az milyen tényleges előnyökkel jár az életük szempontjából és segít a gazdasági és nem gazdasági jellegű egyenlőtlenségek felszámolásában, hanem megteremti a többi uniós szakpolitika végrehajtásának alapfeltételeit is. Az RB ezért alapvetőnek tartja, hogy a regionális kohéziós politika végrehajtásáról önmagában vitathatatlan európai hozzáadott értékként gondolkodjanak, mint ahogyan a tudomány és a kutatás támogatását is önmagában véve európai hozzáadott értéknek tekintik. Következésképpen a regionális kohéziós politika végrehajtásakor nem helyénvaló, hogy bizonyítani kelljen az egyes tevékenységtípusok, sőt, akár projektek európai hozzáadott értékét; ehelyett annak egészében vett hozzájárulását kell mérlegelni, a horizontális és a vertikális szinergiákat egyaránt figyelembe véve;

8.

rámutat arra, hogy a polgárok kohéziós politikával és magával az Unióval kapcsolatos felfogásának javítása érdekében e szakpolitika keretében olyan projekteket kell végrehajtani, amelyek tényleges, a szükségleteiket tükröző hasznokat hoznak a polgárok számára. Ezért valamennyi településtípus tekintetében meg kell honosítani a regionális kohéziós politikát, a közösségektől a régiókig – a legkülső régiókat is ideértve –, és annak figyelembe kell vennie a helyi helyzetet, valamint a település lehetőségeit és szükségleteit az időt, a feltételeket és az elhelyezkedést tekintve. Ebből következően alulról felfelé építkező megközelítést kell elfogadni, és maximális mértékben ki kell használni az integrált megközelítésben rejlő lehetőségeket és a kölcsönös szinergiákat. A regionális és a helyi szintnek és a közigazgatási, valamint a statisztikai térségi határokon átnyúló funkcionális régióknak kulcsszerepet kell játszaniuk a szinergiák elérésének folyamatában és az integrációban (figyelembe véve a szomszédos régiókhoz fűződő logikus kapcsolatokat és az alacsonyabb szintű területi egységek érdekeit vagy követelményeit), mivel a tervezés és a stratégiák egyértelműségét a helyi feltételek ismeretével egyesítik;

9.

hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok nézőpontjából létezik egy vitathatatlan európai hozzáadott érték, amely az életminőség javítása a településeken és az Unió egészében. Az életminőség településeken való javítása előfeltétele minden más uniós szakpolitika sikeres végrehajtásának. Ez az európai hozzáadott érték ágazati megközelítéssel csak korlátozott mértékben, regionális horizontális prioritásokkal viszont nagyon eredményesen hozható létre; ezek például a következők: életminőség a településeken (azaz helyi és regionális mobilitás, különösen munkavállalói mobilitás, foglalkoztatás és foglalkoztathatóság, szociális és kulturális szolgáltatások, befogadás és integráció, biztonság stb.) és intelligens közösségek, a helyi gazdasági és nem gazdasági jellegű potenciál kihasználása és így tovább. A polgárok szempontjából legfontosabb prioritások ágazati prioritások végrehajtása révén történő megközelítése csak korlátozott hatást képes elérni (és ér el), és mivel ez utóbbiak nem igazodnak a helyi feltételekhez, a polgárok körében gyakran (és sok esetben indokoltan) kétségeket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy mennyiben előnyösek számukra és az Unió egésze számára. Ezért ahhoz, hogy olyan kérdések kerüljenek terítékre, amelyek a polgárok számára kézzelfogható európai hozzáadott értéket jelentenek, csak a helyi feltételeken alapuló integrált területi megközelítés alkalmazható eredményesen, szemben az ágazati vagy nemzeti megközelítéssel;

10.

emlékeztet arra, hogy a 2017-ben közzétett 7. kohéziós jelentés a szubregionális egyenlőtlenségek kiszélesedését mutatja, még a leggazdagabb régiókban is. Az integrált területi beruházásokat nem használják ki kellőképpen e szubregionális egyenlőtlenségek orvoslására. A 2014–2020 közötti időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy az integrált területi beruházások és a közösségvezérelt helyi fejlesztés eszközei felhasználhatók a leginkább rászoruló városi vagy vidéki régiók támogatására. Egyes európai régiókban ugyanis az integrált területi beruházások végrehajtása és az ERFA-források elosztása a munkanélküliségi és gazdaságdinamikai mutatókon alapul. A legtöbb problémával küzdő régiók magasabb támogatást élveztek, mint a leggazdagabb régiók. A területi igazságosságnak ez a logikája elengedhetetlen ahhoz, hogy egyetlen régió se maradjon el a globális növekedési szinttől;

11.

üdvözli az Integrated territorial and urban strategies: how are ESIF adding value in 2014-2020? [Integrált területi és városi stratégiák: hogyan képeznek hozzáadott értéket az esb-alapok a 2014–2020-as időszakban?] címmel 2017 decemberében közzétett európai bizottsági jelentést (1), és egyetért annak következtetéseivel. E jelentésből az RB különösen a következő pontokat emeli ki, amelyek megfelelnek a helyi és regionális önkormányzatok eddigi tapasztalatainak:

Az integrált területi beruházások képesek arra, hogy célzott módon kezeljék a fejlesztési igényeket és problémákat, és alulról felfelé építkező válaszlépéseket fogalmazzanak meg a helyi polgárok és intézmények aktív bevonásával annak biztosítása érdekében, hogy „egyetlen ember vagy régió se maradjon le”. Lehetőségük van arra is, hogy a cselekvési terveket támogató, integrált intézkedési csomagokon keresztül reagáljanak a helyi sokkhatásokra vagy váratlan fejleményekre.

A város- és területfejlesztési stratégiák bizonyítják, hogy a kohéziós politika támogatja a regionális és városfejlesztés helyi adottságokból kiinduló megközelítésének végrehajtását, valamint olyan helyspecifikus csomagokat ösztönöztek, amelyeket az érintettek nézeteivel összhangban alakítottak ki, és amelyek egyúttal megfelelnek az általános uniós céloknak, emellett európai „hozzáadott értéket” és rugalmasságot képviselnek.

A stratégiák integrált fejlesztést képviselnek – az ágazatok és partnerek széles skáláját ölelik fel, és (igen sok esetben) különböző forrásokból finanszírozottak. Elősegítik a vertikális és horizontális együttműködést, a területi integrációt és a tudásmegosztást. Miközben az EU szintjén hosszú ideje folyik a vita arról, hogy hogyan lehetne előmozdítani az együttműködést és az integrációt a szakpolitikai ágazatok és a hatóságok között, a beavatkozások integrálása gyakran helyi szinten a legmegvalósíthatóbb és legelérhetőbb.

Az integrált területi beruházások jelentős mértékű intézményi innovációt hoznak magukkal a regionális és városfejlesztésben, és új kapcsolatokat vagy működési módokat hoznak létre. A stratégia kidolgozásának és megvalósításának folyamata új munkamódszereket, gondolkodásmódot és együttműködést kívánt és sürgetett. Sok esetben együttműködést és hálózatépítést is ösztönöz a különböző központok / területek között.

Az integrált területi beruházások és a jelenlegi programozási időszak

12.

kijelenti, hogy a helyi adottságokból kiinduló megközelítés végrehajtásához a legteljesebb mértékben hatékony eszköznek tűnnek az integrált területi beruházások, amelyeket számos tagállamban már különféle körülmények között, többféle formában alkalmaznak is a jelenlegi programidőszakban, a regionális integrált területi beruházástól kezdve a városi agglomerációkig (városi, „7. cikk szerinti” integrált területi beruházások), a közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD) és egyéb integrált területi eszközök mellett;

13.

üdvözli, hogy a jelenlegi programozási időszakra irányuló előkészületek során számos olyan jelentős dokumentum napvilágot látott, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy ahhoz, hogy az uniós alapok hatékonyabbak legyenek, és nagyobb hangsúlyt fektessenek a projektek eredményességére, mindenképpen olyan integrált területi megközelítést kell alkalmazni, amely az idővel változó helyi feltételekre épül. Ezek a dokumentumok közvetlenül ennek a struktúrának és gyakorlati alkalmazásának alapelveire tesznek javaslatot. Sajnálatos módon ezeket az alapelveket azonban nem mindig érvényesítették szisztematikusan, és a jelenlegi programozási időszak kialakítása során a nemzeti és erősen ágazatspecifikus megközelítés kerekedett felül, amely ugyan csökkentheti az Európai Bizottságnál jelentkező adminisztratív igényt, de – ahogy az a kohéziós politika aktuális helyzetéről nemrégiben folyt vitákból is kiderült – nem vezet a szükséges eredményre meghatározott régiókban és meghatározott uniós polgárok számára;

14.

a fent említett dokumentumok közül a legfontosabbnak a 2009 áprilisában „Egy megújult kohéziós politika menetrendje – helyi érdekű megközelítés az európai uniós kihívásoknak és elvárásoknak való megfelelés érdekében” címmel közzétett, Barca-jelentés néven ismert dokumentumot tartja, amely a kohéziós politika újbóli fellendítésének sarokköveként hivatkozik az integrált területi, illetve a helyi adottságokból kiinduló megközelítésre, és egy helyi adottságokból kiinduló, éppúgy az alapvető gazdasági, mint szociális célok felé orientálódó fejlesztési stratégiát szorgalmaz;

15.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság (a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság) – szakértőkkel együttműködve – „Scenarios for Integrated Territorial Investment” [Forgatókönyvek az integrált területi beruházásokhoz] címmel szintén kidolgozott egy komoly dokumentumot, melyet 2015. januárban jelentetett meg, és amely különféle feltételek és területi jellemzők alapján négy forgatókönyvet ismertet az integrált területi beruházások megvalósítására. A jelenlegi programozási időszak során az ebben a dokumentumban szereplő javaslatokat csak korlátozott mértékben használták fel, aminek egyik oka, hogy a dokumentum viszonylag későn (csak 2015-ben) jelent meg. Hasznos lenne, ha az integrált területi beruházások jövőjéről szóló vitákban kiindulópontként használnák a dokumentumot;

16.

üdvözli, hogy a jelenlegi programozási időszakban 20 tagállam önkéntesen részt vesz integrált területi beruházások megvalósításában. Sajnálatos módon néhány ország csak az ERFA-rendelet 7. cikkének alkalmazása tekintetében használta az integrált területi beruházásokat, amely kiköti, hogy „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások” célkitűzés keretében kiutalt nemzeti ERFA-előirányzatok legalább 5 %-át integrált városfejlesztési stratégiákra kell fenntartani, de nem vette kellően figyelembe a helyi és regionális szintek tényleges szükségleteit. Jelentős számú tagállam szélesebb körben is használta ezt az eszközt (a közös rendelkezésekről szóló rendelet 36. cikke szerint végrehajtott „tematikus” integrált területi beruházások). Az integrált beruházásoknak ezt a fontos lehetőségét a jövőben a bevált gyakorlatok meglévő példáira építve és az eszközt a különféle helyi és regionális követelményekhez még inkább adaptálva lehetne optimalizálni, megvalósítva a jelen véleményben szereplő ajánlásokat;

17.

sajnálja, hogy jelentős a késedelem az integrált regionális megközelítések végrehajtása terén, és hogy az eszköz eddig még nem volt képes létrehozni azokat a jelentős szinergiákat, amelyek előállítására képes lenne és amelyeket elő kellene állítania. Ezt azonban nem lehet és nem is szabad általánosítani, azt sugallva, hogy az uniós kohéziós politika integrált területi beruházások útján való végrehajtása nem hatékony. Ellenkezőleg, tekintve a bonyodalmakat és az egyértelműség hiányát, önmagában az, hogy ez az eszköz – az összes érdekelt fél munkatársai által tett nagy erőfeszítéseknek köszönhetően – egyáltalán elindult, és a területekre és polgáraikra tényleges pozitív hatással járó eredményeket hoz, bizonyítja a benne rejlő lehetőségeket. Emellett az RB hangsúlyozza az integrált regionális megközelítések olyan esetekben nyújtott többletértékét, amikor azok bizonyos területeken a kapacitásépítés motorjaként működtek, előmozdítva az integrált területi megközelítést és a többszintű kormányzást ott, ahol korábban nem volt ilyen.

Mint a fenntartható városfejlesztés és az integrált területi beruházások helyzetével foglalkozó, a Régiók Európai Bizottságánál 2017-ben tartott workshop (2) alatt kiderült, az integrált területi beruházások jelenlegi programozási időszakban való bevezetése során a következők okozzák a fő nehézséget:

Az „Iránymutatás tagállamok számára az integrált fenntartható városfejlesztésről (az ERFA-rendelet 7. cikke)” című dokumentum késedelmes elkészítése, amelyet az Európai Bizottság csak 2015 májusában tett közzé. Csak e dokumentum alapján kezdték el kidolgozni az integrált területi beruházások tagállami megvalósításának rendszerét, az agglomerációk körülhatárolását, a városfejlesztéssel foglalkozó stratégiai dokumentumok elfogadásának módját, illetve magukat az ilyen stratégiai dokumentumokat, az egyes projektek megtervezése pedig csak ezután kezdődhetett el.

A városi agglomerációk integrált területi beruházásokkal kapcsolatos stratégiai dokumentumainak alkalmazásával és kidolgozásával kapcsolatos legfőbb probléma a legtöbb országban az volt, hogy az operatív programokat, valamint azok mutatóit és az irányítási struktúrákat már az integrált területi beruházások megvalósításával kapcsolatos előkészületek elindítása előtt jóváhagyták, nem számolva így az integrált területi beruházásokkal. Az agglomerációs stratégiákat így nem igazán lehetett már beilleszteni a különböző operatív programokba és a korábban meghatározott mutatókba, ami komolyan akadályozta ezek gördülékeny és rugalmas végrehajtását és azt, hogy szinergiahatások jöhessenek létre.

Egyes esetekben nem irányoztak elő pénzügyi eszközöket az operatív programokból az integrált területi beruházásokhoz, ami egyébként kötelező lett volna, gyakorlatilag értelmetlenné téve ezzel az integrált területi beruházások megvalósításának egész koncepcióját és lehetetlenné téve, hogy az integrált területi beruházással legalább valamilyen szinergiahatást lehessen elérni.

Késlekedések vannak a végrehajtás terén, illetve feleslegesen bonyolult struktúrákat hoznak létre az integrált területi beruházások végrehajtásához. Még az agglomerációk szintjén is közvetítő szervezeteket kell létrehozni, amelyek a projektek nyomon követését és értékelését végzik, annak ellenére, hogy a projektek kiválogatására az esetek többségében a különböző operatív programok irányító hatóságainak szintjén kerül sor. Az integrált területi beruházásokra előirányzott csekély mértékű források fényében, illetve a közvetítő szervezetek rendkívül korlátozott jogköreit és a fellépések lehetséges párhuzamosságát tekintve is néha aránytalannak tűnnek ezek a struktúrák. Az ilyen esetekben az ennyire bonyolult végrehajtási struktúrák feleslegesen nehézkessé teszik az egész folyamatot.

A végrehajtási folyamat során nem veszik kellőképpen figyelembe a műveletek kiválasztásáért felelős szervek feladatkörét és hatásköreit (az ERFA-rendelet 7. cikkében meghatározottak szerint). Amennyiben a fenntartható városfejlesztésre irányuló integrált területi stratégiákat a hivatalos városi határoknál nagyobb funkcionális térségben hajtják végre, általában jogilag nem elég világosan körülhatárolt az érintettek széles körű partnersége és a többszintű kormányzás alapján működő szubregionális hatóságok pozíciója.

A workshop a pozitív szempontokra is rávilágított, különösen a stratégiák végrehajtására szolgáló lekötött forrásokra, valamint a projektek közötti szinergiák létrejöttére, illetve mindenekelőtt a problémák helyi realitások és lehetőségek alapján történő kezelésére, azaz a helyi adottságokból kiinduló megközelítés tényleges alkalmazására;

A 2020 után követendő út – javaslatok a jövőbeli programozási időszakra

18.

úgy véli, hogy az integrált területi beruházások 2020 utáni megvalósításának kialakításához azokra a tapasztalatokra kellene építeni, amelyeket a jelenlegi végrehajtás kapcsán szerzünk. A jövőbeli programozási időszak kapcsán mindenesetre nem lesz elég pusztán az integrált területi beruházások megvalósításának jelenlegi fakultatív rendszerét módosítani. A jelenlegi tapasztalatok nem jelentenek többet olyan kísérleti projektek tapasztalati jellegű eredményeinél, amelyeket érdemes felhasználni ahhoz, hogy az uniós kohéziós politikát valóban olyan politikává alakítsuk, amely alapvetően a regionális fejlesztésre, az integrált területi megközelítésre és arra a helyi adottságokból kiinduló megközelítésre épül, amely valóban képes az adott térség lehetőségeinek kiaknázására, problémáinak megoldására, illetve gazdasági és szociális kihívásainak megválaszolására úgy, hogy ennek nyertesei az uniós polgárok és az Unió egésze legyen;

19.

javasolja, hogy a jövőbeli programozási időszak kialakításához a fent említett „Forgatókönyvek az integrált területi beruházásokhoz” című dokumentumból induljanak ki, és azt a lehető legnagyobb mértékben alkalmazzák. Az integrált területi beruházások koncepcióját jobban ki kellene aknázni a városi területeken túl is – ahol azt ma a leggyakrabban alkalmazzák –, és a helyi feltételek alapján különböző módon meghatározott funkcionális és vidéki területek esetében is szélesebb körben meg kellene valósítani, ahogy azt az említett dokumentum négy forgatókönyve is felvázolja. Az integrált területi beruházási eszköz funkcionális térségekben történő alkalmazása különösen azért fontos, mert e térségek célzott, alulról felfelé építkező stratégián alapuló támogatása kiemelten hatékony és eredményes lehet az endogén erőforrások és a külső finanszírozási források szinergiájának megteremtésében. A következő programozási időszakban valamennyi tagállam számára kötelezővé kell tenni az integrált területi beruházási eszköz alkalmazásának lehetővé tételét, hogy az integrált területi beruházás kiaknázhassa a benne rejlő potenciált és az uniós regionális kohéziós politika végrehajtásának kiemelt eszközévé váljon. Ennek során mindig a partnerség elvét kell alapul venni, és biztosítani kell a helyi és regionális önkormányzatok megfelelő bevonását a stratégiák tervezésébe, végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe;

20.

azt is javasolja, hogy az átfogó integrált stratégiák kialakításakor a logikus egészet képező és a NUTS III szintű régiók méretét meg nem haladó funkcionális területek szolgáljanak kiindulási pontként, kivéve, ha az adott területen belüli logikus kapcsolatok olyan más funkcionális egységet alkotnak, amelynek keretén belül a stratégia hatékonyabban végrehajtható. Ez nem jelenti azt, hogy a NUTS III szintű vagy az ahhoz hasonló régióhoz tartozó hatóságoknak kell egyben az integrált területi beruházási stratégia végrehajtásáért egyedül felelős irányító szervként is működniük, mint ahogy nem jelenti azt sem, hogy az adott területre csak egy integrált stratégia alkotható. Épp ellenkezőleg, az RB hasznosnak tartja, hogy a helyi adottságok, funkcionális egységek és logikus kapcsolatok alapján az imént említett funkcionális egységeken belüli különböző típusú területek számára saját integrált területi beruházási stratégiákat alakítsanak ki, amelyek eredményeit és hatásait azonban ezen a szinten harmonizálni kell. E harmonizáció keretében lehetővé kell tenni a szomszédos régiókhoz fűződő logikus tematikus kapcsolatok kialakítását, és figyelembe kell venni az alacsonyabb szintű területi egységek érdekeit és igényeit. A stratégiák végrehajtásának és irányításának azonban a hatás maximalizálását szem előtt tartva és mindenekelőtt önkéntesen, a helyi realitások és körülmények tiszteletben tartása mellett kell végbemennie;

21.

határozottan ajánlja, hogy ha lehetséges, az integrált területi beruházásokra szánt összes forrást egyetlen, több forrásból finanszírozott operatív programba koncentrálják, és így minden egyes integrált területi beruházás mindig csak egyetlen operatív programnak feleljen meg – azaz az integrált területi beruházásokat végrehajtó egyes szerveknek az adott operatív programnak csak egyetlen irányító hatóságával kelljen kommunikálniuk. Az integrált területi beruházások ugyanis jóval nagyobb hozzáadott értéket jelentenek több forrásból származó finanszírozás esetén. A kohéziós politika céljainak megvalósításához a leghatékonyabb eszközt az jelentené, ha közös szabályokat állapítanának meg az ERFA-ból, az ESZA-ból, a Kohéziós Alapból és az EMVA általános vidékfejlesztéssel kapcsolatos részeiből finanszírozott beruházásokra. Ha a következő programozási időszakra vonatkozóan nem fogadjuk el azt az elképzelést, hogy az integrált területi beruházások egyetlen operatív programhoz kapcsolódjanak, akkor el kell kerülni az egyes ágazati operatív programokhoz fűződő bonyolult kapcsolatok létrehozását. A Régiók Európai Bizottsága olyan, több alapból finanszírozott programok mellett száll síkra, melyeket regionális szinten hajtanak végre. Az integrált területi beruházást magában foglaló operatív programnak többféle forrásból kell támogatást kapnia. A nagyobb szinergiahatások elérése érdekében mindazonáltal azt is lehetővé kell tenni, hogy az integrált területi beruházási eszköz, ahol ez hasznos, funkcionális kapcsolatokat alakítson ki más operatív programokkal és eszközökkel (pl. a Horizonttal, az Európai Stratégiai Beruházási Alappal stb.). Az integrált területi beruházásokat végrehajtó szerveknek valamennyi szinten maximális rugalmasságot kell kapniuk a célok elérése érdekében. Egy technikai segítségnyújtásra szolgáló vezető alap kijelölésének lehetősége is megkönnyítheti a több forrásból történő finanszírozás operatív végrehajtását;

22.

úgy véli, hogy egy integrált területi beruházás megvalósításakor tekintettel kell lenni az integrált területi beruházás végső céljához igazított termelékenységi és végrehajtási mutatókra. Ehhez a programozási eszközhöz ezért elengedhetetlenek a speciális mutatók, következésképpen az operatív programok tervezésének szakaszában a regionális önkormányzatok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy saját mutatókat terjesszenek elő, amelyeket az Európai Bizottság szolgálatai értékelnek a javasolt intézkedések, a mutatók és az integrált területi beruházás célja közötti összhang biztosítása érdekében. Hasonlóképpen fel kell hívnunk a figyelmet a jogi nehézségekre (ld. az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat), amelyeket esetenként az integrált területi beruházási eszköz objektív vagy szubjektív alkalmazási területén alkalmazott pozitív diszkrimináció eredményez, például a versenykiírások feltételeinek következtében;

23.

ajánlja továbbá, hogy az integrált területi beruházás által érintett területek kijelölését, annak végrehajtási rendelkezéseit, célkitűzéseit és költségvetési előirányzatait a kezdetektől egyértelműen határozzák meg a partnerségi megállapodásban (vagy a jövőbeli programozási időszakban a tagállamok és az Unió közötti kapcsolatokat meghatározó hasonló dokumentumokban) és a megfelelő – ezeket kötelezően tartalmazó – operatív programokban. Emellett, miután jóváhagyták az adott operatív programot, az integrált területi beruházást végrehajtó minden egyes szervnek – az operatív program irányító hatóságával közösen – megállapodást kell megvitatnia és jóváhagynia az Európai Bizottsággal (a sikeres végrehajtáshoz alapvető az integrált területi beruházást végrehajtó szervek, az operatív program irányító hatósága és az Európai Bizottság közötti közvetlen háromoldalú megállapodás). Ez meghatározná a végrehajtási módszereket, és a kérdéses területen az integrált területi beruházási stratégiával elért tényleges hatásra összpontosító mutatókat állapítana meg. Azokban az országokban, ahol a partnerségi elv nem kellően érvényesített, és pusztán felületes jellegű, az Európai Bizottságnak az integrált területi beruházások megvalósítását célzó megfelelő partnerségen alapuló kapcsolatok kialakításában is segédkeznie kellene;

24.

rámutat arra, hogy nemcsak az integrált területi beruházások, hanem az ESBA regionális szintű végrehajtásával kapcsolatos jelenlegi tapasztalatokból is összességében véve az következik, hogy a stabilitás és az utóhatás garantálása érdekében az integrált területi beruházások irányításának és finanszírozásának olyan globális támogatásra kell épülnie, amely pontosan meghatározza a célokat, a mutatókat, a forrásokat és a végrehajtással kapcsolatos felelősséget. Ez a globális támogatás azonban nem tekinthető olyan finanszírozási forrásnak, amely tetszés szerint felhasználható, hanem azt az érintett operatív program megtárgyalásának részeként egyértelműen az egyes integrált területi beruházási stratégiák tekintetében egyedileg meghatározott célkitűzések és mutatók eléréséhez kell kötni. A globális támogatási rendszernek garantálnia kell az integrált területi beruházások végrehajtásához szükséges források kiszámíthatóságát és biztonságát, és ily módon lehetővé kell tennie e pénzügyi forrás más uniós és nemzeti eszközökkel (pl. ESBA és Horizont), valamint saját forrásokkal való rugalmas kombinálását is. Ez annak biztosítására szolgál, hogy az integrált területi beruházások végrehajtásának részeként valódi stratégiai megközelítést lehessen követni, és hogy el lehessen érni a források maximális lehetséges integrálását és a legnagyobb szinergiákat az alrégiókon belül, valamint az adott régión belüli területek között;

25.

úgy véli, hogy egy integrált területi beruházás megvalósításának az operatív programok pénzügyi irányításának javulásához kell vezetnie. A kiegészítő jelleg nem azt jelenti, hogy több forrás áll rendelkezésre ennek a programozási eszköznek az alkalmazására. A „büntetés helyett ösztönzés” elvének megfelelően növelni kellene a társfinanszírozási arányokat az olyan beruházási költségek fedezése érdekében, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az integrált területi beruházások céljához;

26.

azt is ajánlja, hogy az integrált területi beruházásokat megvalósító végrehajtó szervek kizárólag jogszabályi alapokon létrehozott különböző szintű helyi és regionális önkormányzatok, önkormányzati társulások, valamint térségi fejlesztési tanácsok, továbbá eurorégiók és régióközi területi együttműködési szervek legyenek, mivel egyedül ők képesek garantálni a stratégiák végrehajtását. Maximális rugalmasságot kellene biztosítani nekik mind a célok megvalósítására szolgáló tevékenységek és intézkedések kiválasztása, mind pedig a támogatás mértéke és felhasználási területe kapcsán, hogy a stratégiával kapcsolatos minél nagyobb szinergiahatások elérése érdekében megfelelő módon ötvözhessék a saját, illetve az uniós, a tagállami és a magánszektorból érkező forrásokat. A stratégia végrehajtása során azt is lehetővé kellene tenni számukra, hogy az adott térség változó társadalmi-gazdasági feltételeinek fényében módosíthassák a támogatás mértékét és célterületét, hogy minél hatékonyabban el tudják érni a kitűzött célokat és minél nagyobb európai hozzáadott értéket tudjanak teremteni. Ennek kapcsán arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy egyértelmű előírások révén teremtsen jogbiztonságot az integrált területi beruházások alkalmazásának vonatkozásában a felelősség kérdéseiben;

27.

alapvetően fontosnak tartja, hogy túllépjünk a különböző alapok által társfinanszírozott projektek puszta csoportosításán, és egy tényleges, megfelelően integrált irányítási stratégiát kövessünk. Ennek értelmében megjegyzi, hogy az integrált területi beruházások hatékonyabbá és eredményesebbé tétele érdekében több támogatásra és gyakorlati útmutatásokra van szükség az eszköz jobb megismerése, valamint a stratégiák jobb tervezése és végrehajtása érdekében, így a lehető legjobban kihasználva az eszköz lehetőségeit. Ezért ajánlja, hogy vizsgálják meg egy olyan specifikus állandó támogatási struktúra létrehozásának lehetőségét az ilyen eszköz használata iránt érdeklődő régiók számára, amely tájékoztatási és értékelési tevékenységet végezne, valamint elősegítené a bevált gyakorlatok megosztását;

28.

rámutat végezetül arra, hogy a 2020 utáni európai strukturális és beruházási alapokról szóló esedékes jogszabálytervezet közzététele után azonnal el kell indítani a 2020 utáni programozási időszak integrált területi beruházási eszközének végrehajtásával kapcsolatos előkészületeket, hogy az operatív programok Európai Bizottsággal való első megvitatása előtt el lehessen készíteni és részletesen meg lehessen vitatni az egyes integrált területi beruházási stratégiákat a polgárokkal és más érdekelt felekkel. Erre azért van szükség, hogy az alulról felfelé építkező megközelítés sokkal bonyolultabb és nagyobb fokú részvételt igényel, és több időre van szükség a tárgyaláshoz, mint a felülről lefelé irányuló megközelítések esetében. Az integrált területi beruházási eszköz végrehajtását be kell építeni a 2020 utáni európai strukturális és beruházási alapokról szóló jogszabály tervezeteibe és a költségvetési javaslatokba, amelyek a jövőbeli kohéziós politika alappillérei lesznek.

Kelt Brüsszelben, 2018. február 1-jén.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ


(1)  http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/studies/pdf/integrated_strategies/integrated_strategies_en.pdf.

(2)  Murcia régió kezdeményezte és az Európai Bizottsággal közös szervezésében került rá sor a TAIEX REGIO PEER 2 PEER eszköz (olyan eszköz, amely az ismeretek és a bevált gyakorlatok megosztását segíti elő az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és a Kohéziós Alapból való finanszírozást kezelő szervezetek között, így javítva azok adminisztratív kapacitását és garantálva az uniós beruházások jobb eredményeit) keretében.


III Előkészítő jogi aktusok

RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Az RB 127. plenáris ülése, 2018.1.31. – 2018.2.1.

23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/46


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Kezdeményezés a nyugat-mediterrán térség kék gazdaságának fenntartható fejlesztésére

(2018/C 176/11)

Előadó:

Samuel Azzopardi (MT/EPP), Victoria (Rabat) képviselő-testületének tagja (Gozo)

Referenciaszöveg:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Kezdeményezés a nyugat-mediterrán térség kék gazdaságának fenntartható fejlesztésére

COM(2017) 183 final, SWD(2017) 130 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

üdvözli az Európai Bizottság által 2017. április 19-én elfogadott, Kezdeményezés a nyugat-mediterrán térség kék gazdaságának fenntartható fejlesztésére című közleményt és az azt kísérő cselekvési keretet;

2.

támogatja a biztonságos, védett és tiszta tengeri térség, a tengerek jobb irányítása és az óceánok fenntartható kezelésének biztosítása érdekében javasolt intézkedéseket;

3.

felidézi és teljes mértékben támogatja az Unió a Mediterrán Térségért kék gazdaságról szóló miniszteri nyilatkozatát, amely felkéri és ösztönzi a részt vevő országokat arra, hogy szubregionális szinten vizsgálják meg a megfelelő tengeri stratégiák hozzáadott értékét és megvalósíthatóságát, és építsenek az 5+5 fórum során szerzett tapasztalatokra. 2016 októberében Algéria, Franciaország, Olaszország, Líbia, Málta, Mauritánia, Marokkó, Portugália, Spanyolország és Tunézia külügyminiszterei a kék gazdaság fenntartható fejlesztését célzó kezdeményezés kidolgozására irányuló munka folytatását szorgalmazták az Unió a Mediterrán Térségért titkárságával együttműködésben (1);

4.

megjegyzi, hogy a kezdeményezés elismeri azt a tényt, hogy mindeddig korlátozott volt a két partvidék közti együttműködés, és fenntartja, hogy ezen lehetne javítani;

5.

megjegyzi, hogy ez a régió jelentős gazdasági lehetőségeket tartogat, és híres forgalmas kikötőiről és a kulturális öröksége miatt idelátogató turisták magas számáról, amit fenntartható módon jobban ki lehetne használni;

6.

megjegyzi, hogy a Földközi-tenger stratégiai szempontból előnyös helyen található, mivel földrajzilag a három fő kontinens, Európa, Afrika és Ázsia határán helyezkedik el. A Földközi-tenger mindig is kulturális és kereskedelmi csomópont volt a szomszédos és távolabbi országok között;

7.

megjegyzi, hogy a Földközi-tenger medencéje híres biológiai sokféleségéről és arról, hogy számos védett tengeri térség található itt;

8.

felhívja a figyelmet korábbi véleményeire, amelyek többek között az „Úton a[z …] integrált tengerpolitika felé” című európai bizottsági közlemény (2), a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás (3) és a tengeri környezet jobb védelme tárgyában, valamint „Új szakasz a kék növekedésre vonatkozó európai politikában” címmel (4) készültek;

9.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a földközi-tengeri térséget komolyan érinti az éghajlatváltozás (5);

10.

megjegyzi, hogy a régiót összekapcsolják még a fiatalok körében mért magas munkanélküliséggel, a politikai instabilitással és a súlyos migrációs problémákkal is, ami negatívan hat a régió gazdasági kilátásaira;

11.

miközben támogatja, hogy a kezdeményezés elsősorban a Földközi-tenger nyugati részvízgyűjtő területére koncentrál, rámutat, hogy ez semmiképpen sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a várható előnyöket és a célokat más részvízgyűjtő területekre is kiterjesszék;

12.

megjegyzi, hogy bár a környezeti, halászati és az akvakultúrával kapcsolatos kihívások megoldására valós politikai akarat mutatkozik, a térségben továbbra is hiányoznak a megfelelő ismeretek, a tájékoztatás és az ágazatközi, tényeken alapuló politikai döntéshozatal. Számos hiányosság van továbbra is a végrehajtásban és jogérvényesítésben, különösen nemzeti és helyi szinten (6);

13.

hangsúlyozza, hogy a régió folyamatosan ki van téve humanitárius kihívásoknak az Afrikából és a Közel-Keletről a dél-európai országokba átkelő irreguláris migránsok áradata miatt, ami közvetlen hatással van a határos tengeri térségekre is;

14.

felismeri, hogy a tengeri közlekedés szintén kihívást jelent a medence egyes térségeiben, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, tekintettel arra, hogy a kezdeményezés célja – a környezet és a biológiai sokféleség tiszteletben tartásával, az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel és a fenntarthatósággal kapcsolatos kritériumoknak mindig megfelelve – a gazdasági aktivitás fokozása, ami a tengeri forgalom növekedését eredményezheti;

15.

megjegyzi, hogy a nyugat-mediterrán régióban magasak a munkanélküliségi ráták; eközben számos ipari ágazat nehezen talál a szükséges képzettséggel és készségekkel rendelkező munkaerőt;

16.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság alulról felfelé építkező megközelítésre hivatkozik, mivel ez a legmegfelelőbb módja annak, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat bevonják a kezdeményezés intézkedéseibe;

1. cél – Biztonságosabb és védettebb tengeri területek

17.

úgy véli, hogy a kék gazdaság nem képes fenntartható és eredményes módon működni akkor, ha nincsenek bevezetve és megfelelően érvényesítve valódi biztonsági és védelmi mechanizmusok a régióban. Következésképpen azt ajánlja, hogy a két partvidék regionális önkormányzatai törekedjenek az együttműködésre és a jelenlegi helyzet érdembeli javítására;

18.

aggasztja, hogy mindeddig „továbbra is korlátozott a két partvidék parti őrségei közötti együttműködés, és a tengeri szükséghelyzetekre történő valós idejű válaszadás hatékonyságát is javítani kell” (7), és egyetért azokkal a fellépésekkel, amelyek célja a két partvidék parti őrségei közötti együttműködés előmozdítása egyebek mellett a tengeri biztonsággal kapcsolatos készséghiány megszüntetése révén. Dicséretesnek tartja az ismeretek kicserélését és az adatok megosztását, különösen a tengeri forgalomra vonatkozóan;

19.

egyetért azokkal a fellépésekkel, amelyek arra ösztönzik a partnereket, hogy fokozzák jelenlegi kapacitásaik javítására irányuló erőfeszítéseiket, hogy kezeljék a szabályozatlan és illegális emberi tevékenységeket – mint amilyen a migránscsempészet és az illegális halászat – és fellépjenek a tengerszennyezés ellen a tengermedencében, valamint hogy eszközöket fejlesszenek ki a tengerszennyezésre való reagálás javítására. Aggódik amiatt, hogy a helyi és regionális szintű gazdaságok esetleg nincsenek olyan helyzetben, hogy ellássák magukat a kapacitásépítéshez szükséges megfelelő pénzügyi eszközökkel;

20.

felidézi és teljes mértékben támogatja a közelmúltban a nemzetközi óceánpolitikai irányítás témájában közzétett tanácsi következtetéseket (8), amelyek a régiók közötti egységesebb megközelítést szorgalmazzák;

2. cél – Intelligens és rugalmas kék gazdaság

21.

egyetért azzal, hogy az intelligens és rugalmas kék gazdaság létrejöttének előfeltétele az állandó innováció és tudásmegosztás kultúrájának kialakulása, valamint a hosszú távú versenyképesség és a fenntartható gazdasági tevékenységek előmozdítása. A földközi-tengeri térség különösen híres virágzó tengeri idegenforgalmáról, amelyet innovációs és diverzifikációs stratégiák segítségével kell fenntartani, kiemelt figyelmet szentelve a part menti, szárazföldi és tenger alatti kulturális és régészeti örökségnek;

22.

egyetért azzal a javaslattal, hogy a déli partvidékről érkező érdekelt felek kapjanak felkérést arra, hogy csatlakozzanak a BLUEMED kezdeményezéshez, és úgy véli , hogy a BLUEMED kezdeményezés fontos eszköz, amely lényegi módon mozdítja elő a közös kutatási és innovációs fellépéseket. Kéri a tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatás és innováció összehangolását, valamint szinergiák kialakítását a regionális, nemzeti és uniós szintű beruházások között, elkerülve az átfedéseket és csökkentve a széttagoltságot;

23.

támogatja új technológiák és bioalapú innovatív iparágak kifejlesztését, különösen ha az erre irányuló erőfeszítések mindenekelőtt fenntartható termékek fejlesztésére irányulnak, és szorgalmazza, hogy dolgozzanak ki technológiákat és testre szabott megoldásokat az éghajlatváltozás enyhítésére, például a megújuló tengeri energiaforrások és a Földközi-tenger térségében különösen megfelelő úszó szélturbinák terén;

24.

támogatja nemzeti és regionális tengeri klaszterek kialakítását, amelyek révén ideális platformok jönnek létre ahhoz, hogy innovatív megoldások kifejlesztésének köszönhetően bővüljön a gazdaság. Úgy véli, hogy a klaszterek népszerűsítik az együttműködést, a tudásmegosztást és a vállalkozói készséget a kis-, közép- és mikrovállalkozások körében;

25.

megismétli (9) azt a kérését, hogy hozzanak létre egy specifikus tudományos és innovációs társulást a kék gazdaság érdekében. Ez az intézkedés újabb lépést jelentene a készségfejlesztésben és a tengerkutatásból származó ötletek magánszférának való átadásában; ennek kapcsán hozzáadott értéket jelenthet a Virtuális Tudásközpont (Virtual Knowledge Centre) (10) is, amely a kék gazdaság fejlődését támogató olyan tudásmegosztási eszköz, amelynek meghatározása „egyablakos/online portál, amely lehetővé teszi a tengerészeti és tengerhasznosítási ügyekkel kapcsolatos általános, technikai és ágazati információk összegyűjtését és megosztását a Földközi-tenger térségében”;

26.

emlékeztet arra, hogy a CdR 6622/2016. sz. vélemény javasolta a kék gazdasággal foglalkozó regionális vagy régiók közötti platformok létrehozását; hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger medencéjének számos térsége sikeresen pályázhat egy ilyen platform létrehozására, amely eszközként szolgálna a projektek kiválasztásához, azok végrehajtásának támogatásához, valamint a helyi, nemzeti és európai pénzügyi eszközök mozgósításához. A platformokat a régiók irányítanák, és az általuk kiválasztott projekteket a 2. Juncker-tervből finanszíroznák;

27.

kéri, hogy azok a régiók közötti, nemzeti és határokon átnyúló projektek, amelyek megfelelnek a kezdeményezés stratégiai keretének és az intelligens szakosodási stratégiáknak, a regionális, nemzeti és európai alapok összevonása révén, egyszerűsített keretben finanszírozhatóak legyenek, és közösségi bónuszban részesülhessenek anélkül, hogy új projektfelhívásokra kerülne sor;

28.

kiemeli, hogy a kék gazdaságban aktív vállalkozások működése túlmutat a Földközi-tengeren végzett tevékenységeken. Fontos ezért a megfelelő támogatások tervezése a kék gazdaságban tevékeny, szárazföldön működő vállalkozások számára. Ilyenek például a halfeldolgozó üzemek, a hajóépítő ipar, a szárazföldi szélparkok és a fotovoltaikus energiát előállító létesítmények;

29.

hangsúlyozza, hogy az oktatás és a készségek terén jelentkező hiányosságokat további késedelem nélkül kezelni kell. A gazdasági fejlődés és az oktatás egymástól elválaszthatatlan, így a kezdeményezés sikerének garantálásához a partnereknek ezt a két társadalmi-gazdasági dimenziót egyaránt figyelembe kell venniük. A tengerészeti szakmák ismertségének javítása létfontosságú ahhoz, hogy a polgárok figyelme oda irányuljon, és megvizsgálják, hogy milyen lehetőségeket tartogatnak a tengeri és tengerészeti tevékenységek, ezáltal enyhítve a munkaerő-kereslet és -kínálat közötti egyensúlyhiányt, amely az ágazatot jellemzi, illetve hozzájárulva a munkanélküliségi ráta csökkentéséhez. A földközi-tengeri térségre jellemző az a paradoxon, hogy míg a fiatalok munkanélküliségi rátája itt a legmagasabbak között van Európában, a tengerészeti vállalatok sem a feltörekvő, sem pedig a hagyományos ágazatokban nem képesek szakképzett személyzetet találni;

30.

egyetért a tiszta energiaforrások kifejlesztésének és felhasználásának támogatásával a tengervíz-sótalanítás terén, ideértve az óceánok energiájával kapcsolatos innovációt és az energia fenntartható felhasználását is, amelyek során olyan eljárásokat kell alkalmazni, amelyek minimálisra csökkentik a tengerfenékre kifejtett hatást; támogatja azokat a javaslatokat, amelyek célja az energiahatékonyság és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás ösztönzése a tengerparti városokban, a zöld hajózás és az alternatív üzemanyag vételezésére szolgáló kikötői infrastruktúra előmozdítása, valamint új turisztikai termékek és szolgáltatások kifejlesztése, vagy a fenntartható tengeri akvakultúrára vonatkozó, országokon átívelő közös műszaki szabványok kidolgozása (11). Rá kell mutatni, hogy bár ezek a fellépések céljaikat tekintve lényegében pozitívak, szem előtt kell tartani a nehézségekkel küzdő vagy kisméretű gazdaságokat is;

3. cél – A tengerek jobb irányítása

31.

megjegyzi, hogy a part menti és tengeri területek már régóta igen versenyképesek és sokoldalúak, ami kihívásokkal jár a területhasználatot és az erőforráshiányt illetően. A természeti erőforrásokra nehezedő egyre nagyobb nyomás eredményeként napjainkban általánossá váló környezetvédelmi aggályok felvetik a jobb ismeretek iránti igényt. Kétségtelen, hogy egy, a közös erőforrások használatát előmozdító integrált megközelítés új lehetőségek kidolgozásához fog vezetni;

32.

ösztönzi az energiával kapcsolatos kibocsátás, fogyasztás és költségek csökkentését, valamint a rugalmasság és a megbízhatóság növelését célzó fejlesztési modelleket. Ebben alapvető szerepet játszhat a biogén, szerves maradványokból és hulladékból származó energia fejlesztése;

33.

elismeri és teljes mértékben támogatja az összehangolt erőfeszítésekhez és a tevékenységek esetleges összeférhetetlenségének csökkentéséhez vezető eredményes tengeri területrendezés jelentőségét a tengereken folytatott humán tevékenységek vonatkozásában;

34.

hangsúlyozza és támogatja azokat a fellépéseket, amelyek kiemelik a tengeri tudományos adatok és ismeretek mint az ellenállóképes és innovatív gazdaság egyik pillére jelentőségét, eközben pedig elismeri, hogy fontos naprakésszé tenni a környezeti jelenségek és az éghajlatváltozás kapcsán rendelkezésre álló adatokat, és azokat a nemzetközi tudományos élet szereplőinek és az állami hatóságok képviselőinek a rendelkezésére kell bocsátani;

35.

teljes mértékben egyetért azokkal a fellépésekkel, amelyek a tengeri környezetnek és élőhelyeknek a szennyezés minden fajtájával szembeni védelmét célozzák, és amelyek proaktívan meghatározzák a megőrzendő térségeket, például a védett tengeri területeket. A figyelemfelhívó kampányok kétségkívül a helyes irányba tett lépést jelentenek;

36.

támogatja a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság a földközi- és fekete-tengeri halászat fenntarthatóságát célul kitűző félidős stratégiájának (2017–2020) végrehajtása révén megvalósuló regionális koordinációt és együttműködést. Ez azt is biztosítani fogja, hogy a közös halászati politika végrehajtása következetesebb legyen a részvízgyűjtők szintjén (12);

37.

teljes mértékben egyetért azzal a fellépéssel, amely a kisüzemi halászat és akvakultúra fejlesztését és a bevált gyakorlatok terjesztését segíti elő a halászati és akvakultúra-ágazat javítása érdekében, ezzel párhuzamosan megfelelő regionális adatgyűjtést és tudományos értékelést garantálva a nemzetközi jogszabályok teljes körű tiszteletben tartásával;

Irányítás és végrehajtás

38.

támogatja, hogy a mediterrán térségért létrehozott unióval közösen felállítsák a WestMED munkacsoportot, amelyben az országos irányítási központok mellett az Európai Bizottság, valamint a helyi és regionális önkormányzatok is részt vesznek;

39.

elismeri, hogy az előterjesztett projekt jellegétől, hatókörétől és prioritásaitól függően különféle finanszírozási források állnak rendelkezésre elsősorban olyan uniós finanszírozási programok keretében, amelyek különféle kezdeményezéseket támogatnak;

Záró ajánlások

40.

szorgalmazza a bevált gyakorlatok cseréjét, a kapacitásépítést és a határokon átnyúló együttműködést a Földközi-tenger összes partvidékének helyi és regionális önkormányzatai között;

41.

az összes félnek azt ajánlja, hogy mozdítsák elő az ismeretek és a szakpolitikai szakértelem megosztását a helyi és regionális önkormányzatokban, és a WestMED térség forrásainak és közös problémáinak kezeléséhez segítsék elő a többszintű kormányzást;

42.

javasolja gazdaságilag fenntartható projektek népszerűsítését helyi és regionális szinten, valamint a tőkéhez jutás megkönnyítését;

43.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságokkal együttműködve támogatni kell az oktatási és átképzési projekteket és intézkedéseket, amelyek célja a fiatalok munkanélküliségének csökkentése, elősegítve a kék gazdaság különböző ágazatai között megvalósuló munkavállalási célú mobilitást. Utal ebben az összefüggésben arra a szerepre, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok töltenek be a készségekkel kapcsolatos igények előrejelzésében és a munkaerőpiaci szükségletekkel való összehangolásában. A tagállamoknak tisztában kellene lenniük ezzel a szereppel, és a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére kellene bocsátaniuk a megfelelő forrásokat a fiatalok oktatásból foglalkoztatásba való átmenetének megkönnyítéséhez.

Kelt Brüsszelben, 2018. január 31-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ


(1)  Az Unió a Mediterrán Térségért miniszteri nyilatkozata a kék gazdaságról.

(2)  Előadó: Michael Cohen, CdR 126/2010.

(3)  Előadó: Paul O'Donoghue, CdR 3766/2013.

(4)  Előadó: Hermann Kuhn, CdR 07256/2014, illetve Christophe Clergeau, NAT-VI/019.

(5)  http://www.cmcc.it/publications/regional-assessment-of-climate-change-in-the-mediterranean-climate-impact-assessments.

(6)  SWD(2017) 130 final.

(7)  SWD(2017) 130 final.

(8)  A Tanács 2017. április 3-i következtetései.

(9)  NAT-V/44.

(10)  http://www.med-vkc.eu/2016/.

(11)  SWD(2017) 130 final.

(12)  SWD(2017) 130 final.


23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/51


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A 2020 utáni egyszerűsítéssel foglalkozó magas szintű munkacsoport végső következtetései és ajánlásai

(2018/C 176/12)

Előadó:

Oldřich Vlasák (CZ/ECR), Hradec Králové képviselő-testületének tagja

Referenciaszöveg:

A 2020 utáni egyszerűsítéssel foglalkozó magas szintű munkacsoport végső következtetései és ajánlásai

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

hangsúlyozza az EU kohéziós politikájának fontosságát az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziója szempontjából. Jóllehet az uniós költségvetés egyharmadát ennek a célkitűzésnek az elérésére irányozták elő, az EUMSZ 174–178. cikkének megfelelően, még nem sikerült teljes mértékben kiaknázni a politikában rejlő lehetőségeket. Az alapok egyszerűsítése az európai jövőre vonatkozó megreformált és jobb kohéziós politika részét kell hogy képezze;

2.

üdvözli a magas szintű munkacsoportnak az esb-alapok 2020 utáni egyszerűsítésére vonatkozó ajánlásai konstruktív jellegét és azt a világos kijelentést, hogy az egyszerűsítés az alapok végrehajtásában és igazgatásában részt vevő valamennyi fél – az Európai Bizottság, a társjogalkotók, a tagállamok és a regionális és helyi önkormányzatok – feladata;

3.

üdvözli, hogy a magas szintű munkacsoport 2020 utáni ajánlásainak nagy része összhangban van az RB által korábban kifejtett álláspontokkal (1). Az RB azt is megismétli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat – részben mint fő kedvezményezetteket, részben mint sok esetben a végrehajtás irányításában is közvetlenül részt vevő hatóságokat – közvetlenül érinti a kohéziós politika végrehajtása;

4.

megjegyzi, hogy az egyszerűsítéssel foglalkozó magas szintű munkacsoport következtetéseiben és ajánlásaiban szereplő nagyszámú pozitív javaslat ellenére egyáltalán nem jelenthető ki, hogy ezeknek a javaslatoknak a gyakorlati megvalósítása lehetővé tenné az egyszerűsítési folyamat befejezését. Még mindig vannak olyan nagyon fontos területek és kiegészítő kérdések, amelyeket a magas szintű munkacsoport következtetései nem tárgyalnak, vagy csak részben foglalkoznak azokkal. Ezért az RB ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet 2016. októberi, „Az esb-alapok egyszerűsítése a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából” című véleményére, amely részletesen megvizsgálja ezt a problémakört;

5.

ismételten egy új területi jövőkép kidolgozását szorgalmazza, amely az 1999-es európai területfejlesztési tervet naprakésszé teszi. Ezt a stratégiát a helyalapú megközelítésen keresztül a 2020 utáni programozási időszakban is felhasználhatnák az EU-alapok helyszíni megvalósításának segítése érdekében;

6.

hangsúlyozza, hogy fontos az eddig kialakult tapasztalatokra és kapacitásokra építeni, valamint a 2020 utáni megosztott irányítási modell végrehajtását megkönnyíteni a partnerségi elv alkalmazásával. A partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexben rögzített partnerségi elv továbbra is kulcsfontosságú eszköz annak biztosítására, hogy minden partner, köztük a helyi és regionális kormányzat részt vegyen minden programozási szakaszban. A teljesítési rendszernek az érintett szereplők (uniós, nemzeti, helyi és regionális szintű hatóságok) közötti nagyobb bizalmon kell alapulnia;

7.

új közös stratégiai keretet szorgalmaz, mely minden területi dimenzióval rendelkező uniós politikára és alapra kiterjed, és támogatja a közös horizontális szabályok célkitűzését az esb-alapok közötti kölcsönhatás megkönnyítése érdekében („egységes szabálykönyv”). Hangsúlyozza, hogy egy csak az esb-alapokat lefedő, de más területi dimenzióval rendelkező alapokra ki nem terjedő keret – ahogyan az jelenleg megvalósul – még nehezebbé teszi a végrehajtást a végfelhasználók számára, ami azt jelenti, hogy a keret nem olyan hasznos, mint amilyen lehetne. A szakpolitikai területek korlátozott listájához rendelt támogatást egy közös európai menüben kell kiválasztani, amely régiónként eltérő lehet a régió fejlesztési szükségleteinek és az EU célkitűzéseinek megfelelően;

8.

egyetért azzal, hogy egyenlő feltételeket kell biztosítani az esb-alapok és a központi irányítású alapok között. Az RB kifejezetten támogatja, hogy megvizsgálják az esb-finanszírozás egy részének vagy egészének mentességét az állami támogatásra vonatkozó szabályok alól, emlékeztetve korábbi, különösen az arányosságra vonatkozó megállapításokra;

9.

támogatja a differenciálási elv szélesebb körű alkalmazásának célkitűzését a terhek csökkentése, a hatékonyabb forrásfelhasználás és a helyalapú megközelítés előmozdítása érdekében;

10.

olyan megoldásokra szólít fel, amelyek egy adott program számára jobban megfelelnek, figyelembe véve az intézmények kapacitását az esb-alapok végrehajtási rendszerén belül és kívül, a nyújtott támogatási formákat és más tényezőket;

11.

javasolja, hogy az esb-alapok 2020 utáni, következő generációja kapcsán erősítsék az Európai Bizottság, a tagállamok, valamint a városok és a régiók között a hatékony tervezésről és az egyszerűsítésre irányuló, könnyen alkalmazható intézkedésekről folytatandó párbeszédet;

12.

kéri, hogy az európai szintű területi hatásvizsgálatokat eszközként használják fel az esb-alapok egyszerűsítéséből származó előnyök mérésére;

A 2020 utáni megosztott irányítási modell megerősítése

13.

megerősíti, hogy határozottan támogatja a magas szintű munkacsoport által a megosztott irányítási modell jelentős előnyeiről kidolgozott elemzést, amely szerint ez a modell hatékonyan valósítja meg a kohéziós politikát a nemzeti, regionális és helyi önkormányzatok felelősségvállalásának ösztönzése révén, valamint a regionális sajátosságok és a helyalapú megközelítés elismerésének elősegítése révén; egy megosztott irányítási modell emellett előnyös hatással van az esb-alapokon túlmutató egyéb szakpolitikai területekre, többek között kedvező továbbgyűrűző hatást gyakorolhat a jó kormányzás megerősítése, valamint a polgári részvétel és a demokratikus szerepvállalás növelése szempontjából;

14.

támogatja a szubszidiaritás és arányosság elvének hatékony alkalmazását biztosító célkitűzést annak érdekében, hogy ebben az összefüggésben tényleges többszintű kormányzást tegyen lehetővé és támogasson, amely megfelelő önrendelkezést igényel valódi partnerség formájában mind a helyi és regionális önkormányzatok, mind pedig az Európai Bizottság és a tagállamok részéről;

15.

hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a kedvezményezettek, vagyis a regionális és nemzeti közigazgatási szervek azon képességét, hogy megbízható és hatékony módon kezeljék és használják fel az alapokat. A megosztott irányítás közelebb hozza Európát a polgáraihoz, és összekapcsolja a helyi igényeket az európai célokkal;

16.

hangsúlyozza, hogy a megosztott irányítási rendszer sikere részben a partnerek teljes felelősségvállalásától függ valamennyi fél részéről; az RB teljes mértékben támogatja a magas szintű munkacsoport javaslatát a partnerség hatékony használatának alapvető jellegéről, amelyet a 2020 utáni időszakban meg kell erősíteni;

17.

úgy véli, hogy szélesebb körű partnerségi megközelítésre van szükség, és ezt be kell illeszteni az európai szemeszterbe, azaz az európai gazdasági kormányzás keretrendszerébe. Megismétli azt a felhívását, hogy be kell vezetni egy, a helyi és regionális önkormányzatok európai szemeszterbe való bevonására vonatkozó magatartási kódexet (2). Továbbá szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság gondoskodjon arról, hogy a partnerség magatartási kódexének elveit az esb-alapok keretében a 2020 utáni rendeletek jogilag kötelező erejű részeként kezeljék, jogilag egyértelműbbé téve státuszukat. Kéri emellett az érintett felek formálisabb végrehajtási kötelezettségvállalását is;

18.

kiemeli a magas szintű munkacsoport azon megállapítását, hogy problematikus, ha számos más uniós politikai célkitűzés végrehajtását is a kohéziós politika hatáskörébe utalják, és ez olyan helyzetet eredményez, amelyben az irányító hatóságok egyre több más uniós politika tényleges végrehajtójává válnak;

19.

támogatja a magas szintű munkacsoport azon javaslatát, hogy vizsgálják felül az esb-alapok irányítási és ellenőrzési rendszerének szerepét a nem esb-alapok alá tartozó szabályok végrehajtásában;

Az esb-alapok kiegészítő jellege

20.

támogatja, hogy a magas szintű munkacsoport hangsúlyt helyez az egyes esb-alapok egymást kiegészítő jellegére, amelyek csak együttesen tudják elérni a szerződésekben rögzített kohéziós politikai célkitűzést;

21.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a meglévő esb-alapok (ERFA, ESZA, EMVA, Kohéziós Alap, Halászati Alap) együtt maradjanak, mivel minden egyes esb-alap hozzájárul a többi alap küldetéséhez, és azokat 2020 után közös szabályok és rendelkezések hangolják össze;

22.

új közös keretrendszer kidolgozására szólít fel, amely lefedi az összes olyan uniós szakpolitikát és alapot, amelyek területi dimenzióval rendelkeznek. Egy ilyen keret biztosítaná a finanszírozási eszközök stratégiai következetességét, szinergiáit és egyenlő bánásmódját, és elkerülhetővé tenné az adminisztratív átfedéseket;

23.

megismétli az RB ajánlását, miszerint ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni a különféle esb-alapok keretében, és hangsúlyozza, hogy minden horizontális feltételt kizárólag egyetlen általános szabályrendszerben kell meghatározni, az egyes alapokra vonatkozó szabályokat pedig a programtartalomra és a jelentéstételre vonatkozó szabályokra kell korlátozni;

24.

üdvözli a magas szintű munkacsoport ajánlását az esb-alapok esetleges különálló szabályozásának elképzelésére vonatkozóan („egységes szabálykönyv”), és tudomásul veszi a szabályozási biztonság és a stabilitás növelését szolgáló javasolt, finanszírozási időszakokon átívelő alkalmazhatóságot is;

25.

támogatja a több alapból finanszírozott programok és integrált megközelítések (pl. az integrált területi beruházások) további megkönnyítését a meglévő CPR rendelkezéseivel kapcsolatban tapasztalt végrehajtási nehézségek fényében; ezzel összefüggésben emlékeztet az integrált területi beruházásokról szóló RB-véleményre (3), mely áttekinti, hogy milyen kedvező eredményeket lehet elérni helyi szinten, ha sikerül teljes mértékben megvalósítani az azokban rejlő lehetőségeket;

26.

üdvözli annak elismerését, hogy egyensúlyt kell teremteni az európai finanszírozási szabályok jobb összehangolása és annak szükségessége között, hogy nagyobb teret biztosítsanak a nemzeti szabályoknak való megfelelésnek, amelyet az RB az esb egyszerűsítéséről szóló véleményében kiemelt;

27.

megállapítja, hogy az uniós alapokat a meglévő nemzeti közigazgatási mechanizmusok segítségével kell biztosítani. A nemzeti szabályokat és rendszereket (beleértve a nemzeti ellenőrző hatóságokat és a nemzeti versenyvédelmi igazgatási szerveket is) a lehető legnagyobb mértékben fel kell használni, mivel a legegyszerűbb szabályozás csak kevés rendelkezésből áll, és lehetőleg ugyanazokból, mint amelyeket a tagállamokban is alkalmaznak;

Egyenlő feltételek az esb-alapok és a központi irányítású alapok számára

28.

megerősíti a magas szintű munkacsoport által körvonalazott átfogó célkitűzés támogatását, amely egyenlő bánásmódot és egyenlő versenyfeltételeket biztosít az esb-alapok programjai és a központilag kezelt alapok számára;

29.

támogatja a magas szintű munkacsoport által kifejtett azon álláspontot, hogy az állami támogatások és a közbeszerzések tekintetében az esb-alapok kezelésében jelenleg alkalmazott megkülönböztetés nem képezi elválaszthatatlan részét a megosztott irányítási módnak. Irányadó elv kellene hogy legyen, hogy az esb-alapok által finanszírozott projektek ne részesüljenek szigorúbb bánásmódban, mint a központi uniós irányítás keretében végrehajtott hasonló projektek;

30.

hangsúlyozza, hogy a 2020 utáni keretben, a régióközi együttműködés kontextusában is új lendületet kell adni az esb-alapok és a központilag irányított programok közti szinergiáknak. Az RB kiemeli, hogy az európai strukturális és beruházási alapok irányításának valódi egyszerűsítése és nagyobb rugalmassága jó hatással van az intelligens szakosodási stratégiák végrehajtására; ezzel kapcsolatban a régióközi együttműködést elő lehetne mozdítani például eredményorientált, egyszerűsített igazolási módszerek, illetve fajlagos költségek alkalmazásával, amint azt „Az intelligens szakosodási stratégiák (RIS3) hatása a régiókra és a régióközi együttműködésre” című RB-vélemény (4) kifejtette;

31.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy összehangolják az állami támogatások és az esb-alapok közbeszerzési szabályait a központi irányítású programok szabályaival. Az RB megismétli azt a kérését, hogy mérjék fel, hogy a 2020 utáni időszakban megvalósítható-e az esb-alapok kiadásai egy részének vagy egészének az állami támogatási eljárások alóli mentessége. Ebben az összefüggésben az RB örömmel veszi tudomásul, hogy a magas szintű munkacsoport foglalkozott a pénzösszegek összehasonlítására és egyesítésére irányuló ajánlásaival;

Az esb-alapok 2020 utáni programozásának korszerűsítése

32.

üdvözli, hogy a magas szintű munkacsoport kritikus fontosságúnak ítélte, hogy az Európai Bizottság 2020 utáni esb-keretrendszerre vonatkozó jogalkotási javaslatait és ezek egyértelmű és egységes értelmezését legalább hat hónappal az új programozási időszak kezdete előtt benyújtsák és elfogadják, emlékeztetve azokra a jelentős működési nehézségekre, amelyekkel a helyi és regionális önkormányzatok szembesültek, és a jelenlegi programozási időszak kezdetén tapasztalt késedelmekből az összes érintett fél által levonandó tanulságokra. Az esb-alapokra vonatkozó javaslatokat a lehető leghamarabb, formálisan be kell nyújtani;

33.

a partnerségi megállapodások jövőbeni alakításának tekintetében azt ajánlja, hogy értékeljék újra a partnerségi megállapodás vagy az ezzel egyenértékű, nemzeti szintű dokumentum szükségességét és célját, és felszólít arra, hogy ezek a megállapodások a jövőben összpontosítsanak az általános stratégiára (elkerülve a programok közötti átfedéseket), az általános előzetes feltételekre, valamint az országspecifikus ajánlásokhoz kapcsolódó (nemzeti szintű hatáskörbe tartozó) feltételekre és a koordinációs szervek nemzeti szintű tematikus koncentrációjának és szerepének az adott tagállamban történő meghatározására;

34.

sürgeti a 2020 utáni stratégiai programozási dokumentumok korszerűsítését, és rámutat arra, hogy az RB által a partnerségi megállapodásokról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményéről megfogalmazott konkrét ajánlások közül sok szerepel a 2020 utáni időszakra vonatkozó ajánlásokban. Az RB különösen támogatja a magas szintű munkacsoport azon felhívását, hogy nagyobb rugalmasságot kell biztosítani a programozásban az operatív programok gyorsabb adaptálhatósága érdekében;

35.

javasolja, hogy az Európai Bizottság előzetes engedélye nélkül legyen lehetséges a juttatás egy részét a prioritási tengelyek között mozgatni (például 10 %-ot, amint az a 2007–2013-as programozási időszak végén megengedett volt);

36.

megerősíti a koherens és stratégiai programozás tematikus koncentrációjának fontosságát, és rámutat arra, hogy a tematikus koncentráció 2020 utáni általános koherens rendszerének lehetővé kell tennie az integrált megoldások regionális vagy helyi szintű hatékony alkalmazását is; a partnerek, köztük a helyi önkormányzatok számára lehetőséget kell adni arra, hogy véleményüket a programozási szakaszban kinyilvánítsák, egyebek mellett a fenntartható város- és területfejlesztés stratégiáinak végrehajtásához használt integrált eszközök kérdésében is;

37.

támogatja a helyi és regionális önkormányzatok nagyobb mértékű megerősítését ebben az összefüggésben, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy összeegyeztessék a tematikus koncentráció elvét a helyi és regionális szintű integrált megoldások lehetővé tételével. A tematikus koncentráció és a kohéziós politika eredményközpontúsága közötti kapcsolattal, valamint azzal, hogy a kohéziós politikának integrált, rugalmas és differenciált megoldásokat kell kínálnia a 2020 utáni időszakra, az RB már foglalkozott a kohéziós politika 2020 utáni jövőjéről szóló véleményében, amelyben azt is szorgalmazza, hogy a regionális politikák és az ágazati politikák végrehajtásáért felelős hatóságok már jóval a következő finanszírozási időszak kezdete előtt kezdjenek párbeszédet, hogy a többszintű kormányzással összhangban erősödjön a területi megközelítés;

38.

üdvözli azt a magas szintű munkacsoport által rögzített célt, hogy észszerűsíteni kell a 2020 utáni közös mutatókat, és hangsúlyozza, hogy a különböző alapok teljesítményének értékelése és összehasonlíthatósága érdekében harmonizált terminológiára és fogalommeghatározásokra van szükség;

39.

kiemeli az RB azon konkrét intézkedésekre irányuló javaslatát, amelyek elősegítik a következő programozási időszakra való áttérést, és nagyobb bizonyosságot nyújtanak az irányító hatóságok számára.. Az RB támogatja a magas szintű munkacsoport azon ajánlását, miszerint felül kellene vizsgálni a 2020 utáni időszakra vonatkozó kijelölés szükségességét, és kéri, hogy legalább egyszerűsítsék a folyamatot annak érdekében, hogy a jelenlegi kijelölések átvitelre kerüljenek a következő programozási időszakra;

Differenciálás elve – számos területen megerősítendő

40.

üdvözli a 2020 utáni időszak nagyobb mértékű differenciálásra irányuló általános elvét, amelynek az esb-alapok személyre szabottabb és hatékonyabb felhasználásának lehetővé tétele révén valószínűleg kritikus jelentősége lesz a – többek között az Egyesült Királyság EU-ból történő távozása miatt – összességében csökkenő költségvetési források lehetséges 2020 utáni forgatókönyvében. A szubszidiaritás elvén alapuló differenciált megközelítés nem a szabályozási rendszer minden részletének uniós szinten történő meghatározását kell jelentse, hanem a bizalomra kell épülnie valamennyi érintett szereplő között, pontosabban a partnerség elvének alkalmazására;

41.

megjegyzi, hogy az osztrák kancellária is kinyilvánított hasonló elképzeléseket, és ezek a 2018 második felében esedékes osztrák EU-elnökségben fontos szerepet játszhatnak. Ezért az RB javasolja az EU osztrák elnökségének felkérését az RB-vel való korai együttműködésre, hogy továbbfejlesszék ezeket az elképzeléseket;

42.

hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok egyenlő partnerekként történő teljeskörű bevonásának fontosságát ebben az összefüggésben és a folyamatban lévő tárgyalási folyamat minden szakaszában. Egyre fontosabbá válik a helyalapú megközelítés fokozott alkalmazása olyan formában, hogy az alapokat jobban hozzáigazítják az Unió különböző területeinek eltérő igényeihez, és egyre fontosabb lesz a régiók ellátása az ahhoz szükséges eszközökkel, hogy gyorsabban reagálhassanak az előre nem látható kihívásokra vagy vészhelyzetekre;

Ellenőrzések és jelentéskészítés

43.

javasolja, hogy az ellenőrzések és a jelentéskészítés terén differenciáltabb megközelítést alkalmazzanak, nagyobb mértékben támaszkodva a nemzeti szabályokra, és nagyobb rugalmasságot lehetővé téve a meglévő nemzeti ellenőrzések és eljárások alkalmazására;

44.

utal az RB-nek arra az üzenetére, hogy a differenciált ellenőrzés megkönnyíthető és megalapozható az EU, valamint a nemzeti ellenőrző hatóságok és az irányító hatóságok közötti bizalmi szerződésekkel. Jelenleg az alapvető probléma az, hogy a múlt végrehajtási problémáinak reakciójaként kialakult a kockázatkerülés kultúrája, és a szankcióktól való félelem elnyomja a valódi javulás kultúráját;

45.

megismétli az RB álláspontját az elfogadható hibaarányról (lényegességi küszöb), amelynek kapcsán a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a szint nem megfelelő a kohéziós politikai projektek esetében. Az RB úgy véli, hogy mivel a nemzetközi könyvvizsgálati standardok nem írnak elő számszerűsített szabályokat, a küszöböt fel lehetne emelni 5 %-ra. Az aktuális szigorú ellenőrzési rendszer, amely minden hibát láthatóbbá tesz, azt a félrevezető képet alakítja ki, hogy a megosztott irányítási modell hajlamosabb a hibákra;

Az esb-alapok kombinációja a pénzügyi eszközökkel

46.

örömmel veszi tudomásul, hogy a differenciált megközelítés elve is szerepel az elképzelések között, miután korábban már kérte az esb-alapokat és az ESBA-t is magában foglaló, kombinált végrehajtások eseti alapon történő, előzetes értékelését. Az ilyen megközelítésnek lehetővé kell tennie a terhek jelentős csökkentését, és jobban figyelembe kell vennie a szóban forgó régiók végrehajtási kontextusának sajátosságait, és így elő kell segítenie a helyalapú megközelítést és ösztönöznie kell a testreszabott beruházásokat;

47.

javasolja a nemzeti/regionális szintű egyablakos rendszerek létrehozását annak érdekében, hogy a kedvezményezettek együttesen kezeljék az esb- és a nem esb-alapokat;

Az európai területi együttműködés egyszerűsítése

48.

egyetértéssel fogadja, hogy a magas szintű munkacsoport elismerte az európai területi együttműködés sajátos jellegét, illetve hogy javasolta az Interreg programok jelenlegi külön szabályozási keretének 2020 utáni fenntartását;

49.

megerősíti, hogy az RB támogatja az európai területi együttműködésre vonatkozó végrehajtási rendelkezések külön szabályozását, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi jogi és szabályozási összetettség miatt a túlszabályozás valóban jelentős akadályt jelentett az európai területi együttműködés hatékony végrehajtásában;

50.

szorgalmazza, hogy e téren kerüljék az előzetes feltételrendszereket az európai területi együttműködésre vonatkozó programok többoldalú jellege miatt;

51.

hangsúlyozza, hogy a megerősített területi együttműködésből európai hozzáadott értéknek kell származnia, és hivatkozik az általános gazdasági növekedés, illetve a gazdasági, társadalmi és területi kohézió tekintetében várható közép- és hosszú távú következményekre vonatkozó, arra az esetre érvényes közelmúltbeli megállapításokra, amennyiben ez az együttműködés a jövőben növekedés helyett csökkenne;

52.

kiemeli a határokon átnyúló együttműködés alapvető szerepét és európai hozzáadott értékét a határok szegregatív hatásainak leküzdése és a határ menti régiókban élők életét befolyásoló meglévő akadályok megszüntetése terén. Az RB ismételten hangsúlyozza az emberek közötti projektek fontos szerepét, elsősorban a kölcsönös bizalom kiépítése szempontjából, és ebben a tekintetben azt javasolja, hogy a „kisprojekt-alapok” teljes joggal épüljenek be a jövőbeni határokon átnyúló együttműködési programokba, hogy egyszerűségüknél és decentralizált irányításuknál fogva a legalacsonyabb szinten is elérhetővé váljanak a kedvezményezettek számára;

53.

üdvözli azt a javaslatot, mely szerint az európai területi együttműködésre vonatkozó programok mentesülnek az állami támogatási bejelentési kötelezettségek alól. Az RB korábban hangsúlyozta, hogy az európai területi együttműködésre vonatkozó programok állami támogatási szabályainak betartásához szükséges erőfeszítések általában aránytalanok a verseny torzulásának veszélyéhez képest. Felhívta továbbá a figyelmet a társfinanszírozási arányok és a felelősségi rendszerek korlátozásaival kapcsolatos nehézségekre is (mivel ezek a programok több tagállamot érintenek), hangsúlyozta az együttműködés logikája és a verseny logikája között rejlő ellentmondást, és szeretné, ha az európai területi együttműködés teljesen kívül esne az állami támogatások körén, amint ez az Európai Bizottság által kezelt együttműködési programok (pl. Horizont 2020) esetében is történik.

Kelt Brüsszelben, 2018. február 1-jén.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ


(1)  COR-2016-01814-00-00-AC-TRA; COR-2016-05838-00-00-AC-TRA; COR-2016-00008-00-01-AC-TRA; COR-2015-04285-00-00-AC-TRA; COR-2014-06248-00-01-AC-TRA; COR-2015-00487-00-00-AC-TRA; COR-2015-04287-00-00-AC-TRA; CDR2027-2012_00_00_TRA_AC; CDR1683-2012_00_00_TRA_AC; CDR4-2012_FIN_AC; COR-2017-01527-00-00-AC-TRA.

(2)  COR-2016-05386-00-00-AC.

(3)  COR-2017-03554-00-00-AC.

(4)  COR-2016-06963-00-00-AC.


23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/57


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Európa mozgásban: a közúti fuvarozás munkaügyi vonatkozásai

(2018/C 176/13)

Előadó:

Spyros SPYRIDON (EL/EPP), Pórosz települési önkormányzatának képviselője

Referenciaszöveg:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 561/2006/EK rendeletnek a maximális napi és heti vezetési időre, a minimum szünetekre, napi és heti pihenőidőre vonatkozó követelményei tekintetében és a 165/2014/EU rendeletnek a menetíró készülékkel történő helymeghatározás tekintetében történő módosításáról

COM(2017) 277 final

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2006/22/EK irányelvnek a végrehajtási követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint a 96/71/EK irányelvhez és a 2014/67/EU irányelvhez kapcsolódóan a közúti szállítási ágazatban dolgozó járművezetők kiküldetésére vonatkozó különös szabályok meghatározásáról

COM(2017) 278 final

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1071/2009/EK rendelet és az 1072/2009/EK rendelet ágazati fejleményekre tekintettel történő módosításáról

COM(2017) 281 final

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a gépjárművezető nélkül bérelt járművek közúti árufuvarozásra történő használatáról szóló 2006/1/EK irányelv módosításáról

COM(2017) 282 final

I.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

COM(2017) 277 final/1

1. cikk 5. bekezdés c) pont

A következőképpen módosítandó:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

c)

A cikk a következő (8a) és (8b) bekezdéssel egészül ki:

c)

A cikk a következő (8a), (8b) és (8c) bekezdéssel egészül ki:

 

„(8a)   A rendszeres heti pihenőidők és bármely, korábbi csökkentett heti pihenőidő kompenzációjaként tartott 45 óránál hosszabb heti pihenőidők a járműben nem tarthatók. Ezeket megfelelő alvási és tisztálkodási feltételekkel rendelkező, erre alkalmas szálláson kell megtartani;

 

„(8a)   A rendszeres heti pihenőidők és bármely, korábbi csökkentett heti pihenőidő kompenzációjaként tartott 45 óránál hosszabb heti pihenőidők a járműben nem tarthatók. Ezeket megfelelő alvási és tisztálkodási feltételekkel rendelkező, erre alkalmas szálláson kell megtartani;

 

a)

amit biztosíthat vagy fizethet a munkáltató; vagy

b)

lehet a járművezető otthona vagy az általa választott privát helyszín.

 

a)

amit biztosíthat vagy fizethet a munkáltató; vagy

b)

lehet a járművezető otthona vagy az általa választott privát helyszín.

 

(8b)   A szállítási vállalkozás oly módon szervezi meg a járművezetők munkáját, hogy azok három egymást követő héten belül legalább egy alkalommal otthon tarthassák meg a rendszeres heti pihenőidőt vagy a csökkentett pihenőidő kompenzációjaként tartott 45 óránál hosszabb heti pihenőidőt.”

 

(8b)     A (8a) bekezdést nem kell alkalmazni olyan esetekben, amikor a rendszeres heti pihenőidő és bármely más, korábbi csökkentett heti pihenőidő kompenzációjaként tartott 45 óránál hosszabb heti pihenőidő megfelelően biztonságos és megfelelő tisztálkodási feltételekkel rendelkező helyszínen kerül eltöltésre, a vezetőfülke pedig megfelel a jelen rendelet 24. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság által meghatározott előírásoknak.

 

 

(8 c )   A szállítási vállalkozás oly módon szervezi meg a járművezetők munkáját, hogy azok három egymást követő héten belül legalább egy alkalommal otthon tarthassák meg a rendszeres heti pihenőidőt vagy a csökkentett pihenőidő kompenzációjaként tartott 45 óránál hosszabb heti pihenőidőt.”

Indokolás

A (8a) bekezdésben említett járművezető-szállások és biztonságos parkolók számos autópálya mellett nem állnak rendelkezésre.

Ez a javaslat hátrányosan megkülönbözteti az EU peremterületein működő vállalkozásokat, mivel onnan a járművezetők több napot vannak úton, mint a központibb elhelyezkedésű uniós tagállamok járművezetői. A rendelkezés végrehajtása növelné az Európa peremterületein működő szállítmányozók költségeit.

2. módosítás

COM(2017) 277 final/1

2. cikk

A következőképpen módosítandó:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az 165/2014/EU rendelet a következőképpen módosul:

Az 165/2014/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 8. cikk (1) bekezdésének második francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

1.

A 8. cikk (1) bekezdésének második francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

 

„—

a halmozott vezetési idő minden harmadik órájában és minden alkalommal, amikor a jármű országhatáron halad át,”;

 

„—

a halmozott vezetési idő minden harmadik órájában és minden alkalommal, amikor a jármű országhatáron halad át,”;

2.

A 34. cikk (7) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

2.

A 34. cikk (7) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

 

„(7)   A járművezető a digitális menetíró készülékbe beírja azoknak az országoknak a betűjeleit, amelyekben a napi munkaidejét megkezdi és befejezi, valamint, a megfelelő megállóhelyre érve azt, hogy hol és mikor haladt át országhatáron a járművel. A tagállamok előírhatják, hogy az olyan járművezetők, akik az adott tagállam határain belül folytatnak szállításokat, az ország betűjele mellett részletesebb földrajzi leírásokat is adjanak meg, feltéve, hogy az adott tagállam e részletes földrajzi leírásokról még 1998. április 1. előtt értesítette a Bizottságot.”

 

„(7)   A járművezető a digitális menetíró készülékbe beírja azoknak az országoknak a betűjeleit, amelyekben a napi munkaidejét megkezdi és befejezi, valamint, a megfelelő megállóhelyre érve azt, hogy hol és mikor haladt át országhatáron a járművel. A tagállamok előírhatják, hogy az olyan járművezetők, akik az adott tagállam határain belül folytatnak szállításokat, az ország betűjele mellett részletesebb földrajzi leírásokat is adjanak meg, feltéve, hogy az adott tagállam e részletes földrajzi leírásokról még 1998. április 1. előtt értesítette a Bizottságot.”

 

3.

A 3. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

Öt évvel azt követően, hogy hatályba lépett az újonnan nyilvántartásba vett járműveknek a 8., 9. és 10. cikk szerinti menetíró készülékkel való felszerelésére vonatkozó követelmény, a nyilvántartásba vétel szerinti tagállamtól eltérő tagállamban üzemeltetett járműveket fel kell szerelni ilyen menetíró készülékkel.

 

4.

A 9. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

Öt évvel azt követően, hogy hatályba lépett az újonnan nyilvántartásba vett járműveknek az e cikk és a 8. és 10. cikk szerinti menetíró készülékkel való felszerelésére vonatkozó követelmény, a tagállamok a megfelelő mértékben ellátják ellenőrző hatóságaikat az e cikkben említett adatkommunikáció lehetővé tételéhez szükséges, korai távészlelést biztosító berendezéssel, figyelmet fordítva konkrét végrehajtási követelményeikre és stratégiáikra. Az említett időpontig a tagállamok maguk határozhatnak arról, hogy ellátják-e ellenőrzési hatóságaikat ilyen korai távészlelést biztosító berendezéssel.

Indokolás

Az intelligens menetíró készülékeknek köszönhetően lehetőség nyílik a gyors, interoperábilis digitális ellenőrzések és szabályérvényesítés megvalósítására. A 2034-es határidő nem fogadható el. Javasoljuk ezért, hogy a „tizenöt év” helyett „öt évet” határozzunk meg, hogy észszerű átmeneti időszakot biztosítsunk a közúti fuvarozók számára.

3. módosítás

COM(2017) 278 final – 1. rész

2. cikk

A (4) bekezdés a következőképpen módosítandó:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tagállamok csak az alábbi igazgatási követelményeket és ellenőrzési intézkedéseket írhatják elő:

A tagállamok csak az alábbi igazgatási követelményeket és ellenőrzési intézkedéseket írhatják elő:

(a)

egy másik tagállamban letelepedett közúti fuvarozó kötelezése arra, hogy legkésőbb a kiküldetés kezdetekor a fogadó tagállam valamely hivatalos nyelvén vagy angolul kiküldetési nyilatkozatot küldjön elektronikus formában az illetékes nemzeti hatóságoknak, kizárólag az alábbi információkkal:

(a)

egy másik tagállamban letelepedett közúti fuvarozó kötelezése arra, hogy legkésőbb a kiküldetés kezdetekor a fogadó tagállam valamely hivatalos nyelvén vagy angolul kiküldetési nyilatkozatot küldjön elektronikus formában az illetékes nemzeti hatóságoknak, kizárólag az alábbi információkkal:

 

i.

a közúti fuvarozó neve;

 

i.

a közúti fuvarozó neve;

 

ii.

a letelepedés helye szerinti tagállamban lévő szállításszervező vagy más kapcsolattartó elérhetőségei, aki a szolgáltatásnyújtás helye szerinti fogadó tagállam illetékes hatóságaival egyeztet, valamint a dokumentumokat és értesítéseket elküldi és fogadja;

 

ii.

a letelepedés helye szerinti tagállamban lévő szállításszervező vagy más kapcsolattartó elérhetőségei, aki a szolgáltatásnyújtás helye szerinti fogadó tagállam illetékes hatóságaival egyeztet, valamint a dokumentumokat és értesítéseket elküldi és fogadja;

 

iii.

a kiküldött járművezetők várható száma és személyazonossága;

 

iii.

a kiküldött járművezetők várható száma és személyazonossága;

 

iv.

a kiküldetés várható időtartama, kezdetének és végének tervezett dátuma;

 

iv.

a kiküldetés várható időtartama, kezdetének és végének tervezett dátuma;

 

v.

a kiküldetéshez használt járművek rendszáma;

 

v.

a kiküldetéshez használt járművek rendszáma;

 

vi.

a szállítási szolgáltatás típusa, azaz áruszállítás, személyszállítás, nemzetközi szállítás, kabotázsművelet;

 

vi.

a szállítási szolgáltatás típusa, azaz áruszállítás, személyszállítás, nemzetközi szállítás, kabotázsművelet;

(b)

a járművezető kötelezése arra, hogy tartsa magánál és közúti ellenőrzésnél kérésre papíralapon vagy elektronikus formában mutassa be a kiküldetési nyilatkozat egy példányát és a fogadó tagállamban végzett szállítási művelet bizonyítékát, például elektronikus fuvarlevelet (e-CMR) vagy az 1072/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke szerinti bizonyítékot;

(b)

a járművezető kötelezése arra, hogy tartsa magánál és közúti ellenőrzésnél kérésre papíralapon vagy elektronikus formában mutassa be a kiküldetési nyilatkozat egy példányát és a fogadó tagállamban végzett szállítási művelet bizonyítékát, például elektronikus fuvarlevelet (e-CMR) vagy az 1072/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke szerinti bizonyítékot;

(c)

a járművezető kötelezése arra, hogy tartsa magánál és közúti ellenőrzésnél kérésre mutassa be a menetíró készülékben rögzített adatokat, és különösen azon tagállamok országkódját, amelyekben a járművezető a nemzetközi közúti szállítási műveletek vagy kabotázsműveletek végzésekor tartózkodott;

(c)

a járművezető kötelezése arra, hogy tartsa magánál és közúti ellenőrzésnél kérésre mutassa be a menetíró készülékben rögzített adatokat, és különösen azon tagállamok országkódját, amelyekben a járművezető a nemzetközi közúti szállítási műveletek vagy kabotázsműveletek végzésekor tartózkodott;

(d)

a járművezető kötelezése arra, hogy tartsa magánál és közúti ellenőrzésnél kérésre mutassa be papíralapon vagy elektronikus formában a munkaszerződés vagy a 91/533/EGK tanácsi irányelv 3. cikke értelmében azzal egyenértékű dokumentum egy, a fogadó tagállam valamely hivatalos nyelvére vagy angolra lefordított példányát;

(d)

a járművezető kötelezése arra, hogy tartsa magánál és közúti ellenőrzésnél kérésre mutassa be papíralapon vagy elektronikus formában a munkaszerződés vagy a 91/533/EGK tanácsi irányelv 3. cikke értelmében azzal egyenértékű dokumentum egy, a fogadó tagállam valamely hivatalos nyelvére vagy angolra lefordított példányát;

(e)

a járművezető kötelezése arra, hogy közúti ellenőrzésnél kérésre mutassa be papíralapon vagy elektronikus formában a megelőző két hónapra szóló fizetési jegyzékek példányait; a közúti ellenőrzés során a járművezető számára lehetővé kell tenni, hogy felvegye a kapcsolatot a központi irodával, a szállításszervezővel vagy bármely más személlyel vagy szervvel, aki vagy amely ezeket a dokumentumokat számára elküldheti;

(e)

a járművezető kötelezése arra, hogy közúti ellenőrzésnél kérésre mutassa be papíralapon vagy elektronikus formában a megelőző két hónapra szóló fizetési jegyzékek példányait; a közúti ellenőrzés során a járművezető számára lehetővé kell tenni, hogy felvegye a kapcsolatot a központi irodával, a szállításszervezővel vagy bármely más személlyel vagy szervvel, aki vagy amely ezeket a dokumentumokat számára elküldheti;

(f)

a közúti fuvarozó kötelezése arra, hogy a kiküldetés időtartamának végét követően a fogadó tagállam hatóságainak megkeresésére észszerű határidőn belül papíralapon vagy elektronikus formában nyújtsa be a b), a c) és az e) pontban említett dokumentumok példányait.

(f)

a közúti fuvarozó kötelezése arra, hogy a kiküldetés időtartamának végét követően a fogadó tagállam hatóságainak megkeresésére észszerű határidőn belül papíralapon vagy elektronikus formában nyújtsa be a b), a c) és az e) pontban említett dokumentumok példányait.

 

(g)

a közúti fuvarozó kötelezése arra, hogy a járművezető kiküldetésének megkezdése előtt papíralapon vagy elektronikus formában a járművezető rendelkezésére bocsássa a 4. cikk b), d) és e) pontjában említett dokumentumok másolatát.

Indokolás

A közúti fuvarozó felelőssége kell hogy legyen az, hogy a közúti ellenőrzéskor bemutatandó, a kiküldetéshez kapcsolódó dokumentációt rendelkezésre bocsássa.

4. módosítás

COM(2017) 281 final – 1. rész

1. cikk

Az (1) bekezdés b) pontja a következőképpen módosítandó:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A szöveg a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

A szöveg a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

 

„(6)   A 3. cikk (1) bekezdésének b) és d) pontja, továbbá a 4., a 6., a 8., a 9., a 14. , a 19. és a 21. cikk nem vonatkozik azokra a közúti árufuvarozásban részt vevő vállalkozásokra, amelyek kizárólag legfeljebb 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű gépjárműveket vagy legfeljebb 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű járműszerelvényeket használnak.

 

„(6)   A 4., a 9. és a 14. cikk nem vonatkozik azokra a közúti árufuvarozásban részt vevő vállalkozásokra, amelyek kizárólag legfeljebb 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű gépjárműveket vagy legfeljebb 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű járműszerelvényeket használnak , kivéve amikor az ilyen járművek az 1072/2009/EK rendelet szerint meghatározott nemzetközi fuvarozást végeznek .

 

A tagállamok ugyanakkor:

 

A tagállamok ugyanakkor:

 

(a)

előírhatják e vállalkozások számára, hogy az első albekezdésben említett rendelkezések némelyikét vagy mindegyikét alkalmazzák;

 

(a)

előírhatják e vállalkozások számára, hogy az első albekezdésben említett rendelkezések némelyikét vagy mindegyikét alkalmazzák;

 

(b)

lejjebb vihetik az első albekezdésben meghatározott korlátozást a közúti fuvarozási műveletek némelyik vagy mindegyik kategóriája tekintetében.”;

 

(b)

lejjebb vihetik az első albekezdésben meghatározott korlátozást a közúti fuvarozási műveletek némelyik vagy mindegyik kategóriája tekintetében.”;

Indokolás

A kizárólag belföldi fuvarozást végző vagy sajátszámlás fuvarokat bonyolító kisvállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek minimalizálása érdekében javasoljuk, hogy a szakma gyakorlására vonatkozó négy kritérium csak a nemzetközi fuvarozást végző könnyű haszongépjárművekre terjedjen ki.

II.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.

elismerését fejezi ki az Európai Bizottságnak azokért az erőfeszítésekért, amelyeket a társadalmi igazságosság és a munkaügyi szabályozások konvergenciája – a gazdasági, társadalmi és területi kohézió alapvető eleme – tekintetében a nemzetközi közúti fuvarozás egységes piacának elmélyítésére tesz. Fenntartásai vannak azonban a nemzetközi fuvarozási szolgáltatásoknak a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv hatókörébe történő széles körű beemelése kapcsán;

2.

megjegyzi, hogy a közúti fuvarozás az uniós gazdaság egyik hajtóereje, és továbbra is élen kell járnia a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés egyenlő versenyfeltételek melletti előmozdításában, valamint a versenyképesség és a területi kohézió erősítésében;

3.

rámutat arra, hogy a tagállamokon belül nagyfokú különbségek jellemzik a közúti fuvarozás területét, ami a béreket és általában véve a vonatkozó munkaügyi jogszabályokat illeti, és számos tagállam további szabályozási korlátozásokat ír elő. A munkafeltételek közötti különbségek versenytorzuláshoz és a közúti közlekedés biztonságának romlásához vezethetnek. Mindez különösen akut probléma azokban a határokon átnyúló régiókban, ahol a határ két oldalán jelentősen eltér az életszínvonal;

4.

hangsúlyozza tehát, hogy a fuvarozás egységes piacon belüli fenntarthatóságának és versenyképességének biztosításával egyidejűleg gondoskodni kell a méltányos munkafeltételekről és a magas szintű közúti közlekedésbiztonságról. Az egyenlő munkáért azonos munkahelyen járó egyenlő bér elvét az európai fuvarozói szektorban is alkalmazni kell, szem előtt tartva a távolabb eső régiók igényeit;

5.

e tekintetben rámutat arra, hogy a fuvarozás területén mutatkozó alapvető problémák, amelyeket a javasolt jogszabály meg kíván oldani, elsősorban abból adódnak, hogy hiányzik a régiók közötti megfelelő szintű társadalmi kohézió. A kohézió javulása nyomán csökkennek a jelentős bérkülönbségek, aminek köszönhetően szükségtelenné válik számos munkaügyi és kabotázzsal kapcsolatos szabályozás, így csökken a szociális dömping veszélye és megelőzhető a versenytorzulás;

6.

megállapítja, hogy az előirányzott szabályok alapvetően egyensúlyt igyekeznek teremteni a tagállamok egy csoportjának egy sor, a fuvarozás területét érintő eljárás és határozat tekintetében fennálló status quo fenntartása iránti igénye között és aközött, hogy az ágazatot szabályozó keretek harmonizálása révén – a közúti közlekedésbiztonságot, a méltányos munkafeltételeket, valamint a járművezetők és a szállított áruk biztonságát szavatoló biztosítékokkal – tovább kell mélyíteni az egységes piacot. Kéri ennek kapcsán a szociális normák maradéktalan tiszteletben tartását, és kijelenti, hogy nem fogadható el a kamionsofőrök kárára történő szociális dömping;

7.

ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy egy versenyképes, liberalizált ágazatban egyértelmű szabályokra, ellenőrzési eljárásokra és szankciókra van szükség, és a lehető legjobb szolgáltatásokat kell nyújtani a felhasználók számára. Szorgalmazza a kötelező információcserét, valamint a korszerű technológiák felhasználását, köztük az intelligens menetíró készülékek bevezetését, amely még mindig meglehetősen lassan halad előre;

8.

hangsúlyozza, hogy a periférián fekvő tagállamok több nehézséggel néznek szembe az Unió belső piacának elérése tekintetében. Adott esetben akár két harmadik országon is át kell haladni, a szükséges határ- és vámellenőrzésekkel együtt, ami megnöveli a fuvarhoz szükséges időt és következésképpen a költségeket. Ezekkel a nehézségekkel kell valószínűleg szembenéznie Írországnak is azt követően, hogy az Egyesült Királyság távozik az Európai Unióból. Az Európai Bizottságnak külön szabályokat kellene kezdeményeznie e konkrét probléma kezelése érdekében;

9.

üdvözli a kabotázzsal és a járművezetők kiküldetésével kapcsolatos egyértelműbb szabályok elfogadására irányuló törekvéseket a gazdaságnak ezen a területén, amely kulcsfontosságú az egységes piac megvalósítása szempontjából, és amelyet nagyfokú mobilitás jellemez. A kabotázs és a járművezetők kiküldetése közötti összefüggésekre tekintettel az új szabályokat egymással párhuzamosan kell megvitatni és elfogadni;

10.

felhívja a figyelmet az Unión kívüli országok fuvarozói által előidézett tisztességtelen verseny veszélyére, és ösztönzi egy külön ellenőrzési keret elfogadását;

11.

az egységes piac sikeres működésének alapvető feltételeként a kötelező intelligens digitális menetíró készülékek segítségével végrehajtott szisztematikus és automatizált ellenőrzéseket kér, akár az intézményi keret módosításával, akár anélkül;

12.

egyidejűleg emlékeztet arra, hogy alaposan meg kell vizsgálni, milyen hatással lehetnek a javasolt szabályok az uniós kis- és középvállalkozásokra, és megjegyzi, hogy becslése szerint a megfelelési költségek emelkedni fognak;

Javaslat a maximális napi és heti vezetési időre, a minimum szünetekre, napi és heti pihenőidőre vonatkozó követelményekről és a 165/2014/EU rendeletnek a menetíró készülékkel történő helymeghatározás tekintetében történő módosításáról (COM(2017) 277 final)

13.

üdvözli, hogy a javasolt rendelet nagyobb rugalmasságot biztosít a járművezetők pihenőidőinek vonatkozásában, valamint hogy javulnak az előírt pihenési feltételek;

14.

úgy véli, hogy a járművezetők pihenőidejének kiszámítása tekintetében és pihenési feltételeit illetően javasolt módosítások – amennyiben megfelelően hajtják őket végre és szem előtt tartják a járművezetők érdekeit – képesek hozzájárulni a fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek javulásához, és ezáltal az általános közlekedésbiztonsághoz;

15.

ugyanakkor aggodalmának ad hangot amiatt, hogy amennyiben a javasolt rugalmasságot a munkáltatók a nyomásgyakorlás eszközeként használják, az károsan hathat a közúti közlekedésbiztonságra és a járművezetők munkafeltételeire;

16.

megállapítja továbbá, hogy fennáll a visszaélés veszélye, mivel továbbra is megengedett, hogy a járművezetők csak a tényleges vezetési idő alapján kapjanak fizetést, a pihenőidő után nem. Kéri, hogy a járművezetőket annak megfelelően fizessék, hogy hány órát dolgoztak, beszámítva a járművön kívül töltött időt is;

17.

rámutat arra, hogy világosan meg kell határozni a vezetési idő és a pihenőidő fogalmát, eloszlatva a bizonytalanságokat például a tekintetben, hogy hova tartozik a vámellenőrzésekre való várakozás;

18.

rámutat arra, hogy az európai autópályákon hiányoznak a megfelelő helyek, ahol biztonságosan lehet leparkolni a járműveket és ahol a járművezetők pihenhetnek, és ezért mindaddig nem lehet végrehajtani a javasolt jogszabályt, amíg ki nem jelölnek és ki nem alakítanak ilyen helyeket, ami jelentős átfutási időt és beruházást igényel;

19.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy elszalasztották az intelligens menetíró készülékek bevezetésének felgyorsítására kínálkozó lehetőséget, és rámutat arra, hogy az utazás adatainak kézzel történő bevezetése hozzájárul ahhoz, hogy továbbra sincs lehetőség integrált ellenőrzésekre, emellett várhatóan torlódásokhoz vezet a határokon, ahol adott esetben nincs meg az ehhez szükséges parkolási infrastruktúra;

20.

sürgeti az intelligens menetíró készülékek mielőbbi bevezetését a fuvarozócégek részéről, illetve az ilyen készülékek távolvasására alkalmas technológia bevezetését a végrehajtó hatóságok részéről;

Javaslat a 2006/22/EK irányelvnek a végrehajtási követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint a 96/71/EK irányelvhez és a 2014/67/EU irányelvhez kapcsolódóan a közúti szállítási ágazatban dolgozó járművezetők kiküldetésére vonatkozó különös szabályok meghatározásáról (COM(2017) 278 final) és Javaslat az 1071/2009/EK rendelet és az 1072/2009/EK rendelet ágazati fejleményekre tekintettel történő módosításáról (COM(2017) 281 final)

21.

úgy véli, hogy a kiküldetés kezdetéig megszabott háromnapos időkorlát lehetővé teszi a nemzetközi fuvar akadálytalan lebonyolítását. Ugyanakkor azáltal, hogy kabotázs esetén a kiküldetés azonnal megkezdődik, olyan keret jön létre, amely védelmet biztosíthat a tisztességtelen verseny kialakulásával szemben. Felhívja a figyelmet arra, hogy az illegális kabotázs torzítja a versenyt és egyensúlyzavart okoz az olyan tagállamok és régiók között, melyek jelentősen különböznek a bérköltségek tekintetében;

22.

rámutat arra, hogy a kabotázsra vonatkozó új szabályozás megerősíti az egységes piacot, ezzel egyidejűleg a szabálysértések csökkenésével és az ellenőrzések egyszerűsödésével is jár, továbbá egészében véve kedvezően hat a közúti fuvarozás ökológiai lábnyomára, mivel az üresjáratok jelentős mértékű csökkenéséhez vezet;

23.

úgy látja ugyanakkor, hogy a kiküldetésre vonatkozóan javasolt szabályok mind a vállalkozások, mind a tagállami hatóságok számára növelni fogják a bürokratikus költségeket azáltal, hogy olyan küszöbről van szó, amelyet a járművezetők könnyen átléphetnek, és ennek következtében nagy gyakorisággal lesz szükség bürokratikus eljárásokra a fogadó állam munkaügyi jogszabályainak alkalmazásához és ellenőrzéséhez;

24.

arra számít, hogy az intézkedés hatással lesz a szállított áruk árára, mivel míg a kevesebb üresjárat miatt csökkennek majd a költségek, a megfelelés adminisztratív költségeinek növekedése ellenkezőleg fog hatni, és a költségnövekedés egy része esetlegesen áthárulhat a fogyasztókra;

25.

rámutat arra, hogy jelentős különbségek vannak a tehergépjárművek közlekedésére vonatkozó tagállami szabályozások között, ideértve például az autópályákon való hétvégi közlekedésre vonatkozó rendelkezéseket, és közös iránymutatások elfogadását kéri ezzel kapcsolatban, szorosan együttműködve a helyi hatóságokkal;

26.

rámutat arra, hogy a javasolt szabályok különösen nehézzé teszik a munkaerőköltségek előrejelzését, és ez hatással lesz magának a fuvarozásnak a jellegére, így például az útvonaltervezés kritériumaira;

27.

arra számít, hogy a gyakorlatban különösen nehéz lesz a munkaügyi jogszabályoknak való megfelelés közúti ellenőrzése, miközben a járművezetők ki lesznek téve a hibák kockázatának, és ezáltal annak is, hogy szankciókat rónak ki velük szemben. Ezért fontosnak tartja, hogy figyelmeztetésben részesítsék őket, még mielőtt sor kerülne tényleges szankciók kivetésére;

28.

az eljárás egyszerűsítése érdekében lehetséges megoldásként javasolja a súlyozott napidíj bevezetésének mérlegelését, amely a fuvarozási vállalat székhelye szerinti ország mellett a fuvar teljesítési helye szerinti országtól függően járna a járművezetőknek. E napidíj kiszámításához fel lehetne használni a tagállamok egy főre jutó GDP alapján történő, bevált osztályozását, ahogyan az a kohéziós politika végrehajtásánál történik;

29.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a fuvarozási lánc egésze tekintetében előmozdítja az elektronikus adatrögzítésre és a megfelelésre irányuló intézkedéseket, ideértve az intelligens menetíró készülékeket és az elektronikus fuvarlevelet (e-CMR), valamint a dokumentumok és az eljárások szabványosítását a jogszabályok végrehajtásának jobb nyomonkövethetősége és egyidejűleg az adminisztratív költségek bizonyos mértékű visszaszorítása érdekében;

30.

üdvözli a fuvarozói tevékenység gyakorlásának megkezdésére vonatkozó feltételek egyértelműsítését, valamint a postafiókcégek jelenségének megelőzése érdekében hozott intézkedéseket. Fontolóra kellene venni olyan intézkedéseket, melyekkel bizonyítani lehet, hogy az adott vállalkozás hol folytatja tényleges gazdasági tevékenységét;

31.

rámutat arra, hogy a (3,5 tonna alatti) könnyű haszongépjárművekkel kapcsolatban javasolt jogszabályi reform helyénvaló lépés annak szolgálatában, hogy az ilyen járművek ne játszhassák ki a szociális és munkajogokat;

32.

a lehető legegységesebb szabályok elfogadását javasolja a tehergépjárművek e kategóriájára vonatkozóan is, csökkentve ezáltal a tagállamok mozgásterét, ugyanakkor elismerve, hogy a kisteherautókra egyszerűbb szabályozási keretnek kell vonatkoznia;

33.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság által a jogsértések típusainak és súlyosságának rögzítése érdekében tett erőfeszítések a helyes irányba mutatnak, mivel ezek viszonyítási pontot jelentenek a nemzeti hatóságok és maguk az ágazatban dolgozó szakemberek számára is, miközben hozzájárulnak a szabálysértéssel szembeni fellépés módjának konvergenciájához is;

34.

megállapítja, hogy ha a tervek szerint a több jogsértést elkövető vállalkozások ellenőrzésére összpontosítunk, ezzel hozzájárulunk az adminisztratív terhek csökkentéséhez és a szabálysértésekkel szembeni sikeres fellépéshez. Uniós szintű közös ellenőrzési eljárásokat szorgalmaz, és üdvözli azt a javaslatot, hogy a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó irányelv megsértését figyelembe kell venni a szakmai irányító vagy a fuvarozási vállalat jó hírnevének értékelésekor. A közúti fuvarozók jó hírnevének elvesztéséhez vezető jogsértések listáján (1071/2009/EK rendelet) szerepelnie kellene az illegális kabotázsnak is;

35.

felhívja a figyelmet az ismétlődő kabotázs jelenségének veszélyére azon országok határain, ahol eltérőek a bérköltségek;

36.

sajnálatának ad hangot a közúti fuvarozási vállalkozások európai nyilvántartásának (ERRU) teljes körű működése tekintetében felmerülő további késedelem miatt, és felkéri a tagállamokat, hogy mihamarabb teljesítsék fennmaradó kötelezettségeiket. Ezzel egyidejűleg kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, célszerű lenne-e egyesíteni a meglévő adatbázisokat, így például a tachográfkártyák kibocsátásával kapcsolatos információcseréhez alkalmazott telematikai hálózatot (TACHONET), az ERRU-t, valamint a gépjárművek műszaki ellenőrzéséhez használt adatbázisokat;

Javaslat irányelvre a gépjárművezető nélkül bérelt járművek közúti árufuvarozásra történő használatáról szóló 2006/1/EK irányelv módosításáról (COM(2017) 282 final)

37.

üdvözli a gépjárművezető nélkül bérelt járművek saját számlás fuvarozásra történő használatának a bérlés helyétől függetlenül az Európai Unió egészére kiterjedő, javasolt teljes körű liberalizálását, mivel ez az intézkedés a piac jelentős mértékű liberalizálását jelenti, és várhatóan új munkahelyek létrejöttét fogja eredményezni, valamint hozzá fog járulni a környezet állapotának javításához;

38.

üdvözli továbbá a más tagállamból gépjárművezető nélkül bérelt járművek kereskedelmi tevékenység céljára történő használatának részleges liberalizálását, ami kivitelezhető megoldást jelent az uniós országokban a fuvarozási tevékenységet szabályozó feltételek közötti jelenlegi eltérésekre;

Összefoglalás

39.

rámutat arra, hogy a nemzetközi közúti fuvarozás egységes piacának kiteljesítésére irányuló erőfeszítések keretében össze kell kapcsolni egymással az olyan tényezőket, mint a környezetvédelmi követelmények, a gazdasági konvergencia, az egyes tagállami jogszabályok, valamint az egészséges verseny elérése;

40.

a fuvarozás területét érintő jövőbeni digitális és technológiai fejlődésre tekintettel azt kéri, hogy aktívan ösztönözzenek intézkedéseket a munkavállalók készségszintjének fejlesztésére, elismerve például azok kohéziós politika keretében történő finanszírozásra való jogosultságát;

41.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló törekvését, hogy egységes szabályokat írjon elő a tagállamok által végrehajtott ellenőrzési és felügyeleti tevékenységekről történő rendszeres jelentéstételre irányulóan, és ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy fokozza ellenőrzéseit, különös tekintettel a transznacionális igazgatási együttműködésre, továbbá a hatályos jogszabályok értelmezésére, megfelelő és megkülönböztetésmentes átültetésére;

42.

felszólítja a tagállamokat, hogy szisztematikusan és eltérések nélkül hajtsák végre a javasolt jogszabályokat, és erősítsék meg az ellenőrzéseket, beleértve az Unión kívüli országokból származó gépjárművek ellenőrzését, valamint rójanak ki átgondolt szankciókat, ami a gyakorlatban előmozdítja a szabályok harmonizálását. Ez elmélyítené a belső piacot és előmozdítaná a foglalkoztatást, a növekedést és a beruházásokat, így erősítve az Európai Unió és régiói versenyképességét;

43.

várakozással tekint a jelenlegi fuvarozási szolgáltatások szintjének általános javulása elé, amely hozzá fog járulni a területi kohézióhoz és a polgárok életminőségének javulásához.

Kelt Brüsszelben, 2018. február 1-jén.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ


23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/66


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Európa mozgásban: a gördülékeny mobilitás előmozdítása

(2018/C 176/14)

Előadó:

Ivan Žagar (SI/EPP), Slovenska Bistrica polgármestere

Referenciaszöveg:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Európa mozgásban – A mindenkit megillető tiszta, versenyképes és összekapcsolt mobilitás felé való, társadalmilag igazságos átmenet programja

COM(2017) 283 final

A következő dokumentumot kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Európa mozgásban – A mindenkit megillető tiszta, versenyképes és összekapcsolt mobilitás felé való, társadalmilag igazságos átmenet programja

SWD(2017) 177 final

Bizottsági szolgálati munkadokumentum: A tiszta, versenyképes és összekapcsolt mobilitás felé: a közlekedési kutatás és innováció hozzájárulása a mobilitásról szóló csomaghoz [ideiglenes cím]

SWD(2017) 223 final

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló 1999/62/EK irányelv módosításáról

COM(2017) 275 final

Javaslat tanácsi irányelvre a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló 1999/62/EK irányelvnek a gépjármű-adóztatásra vonatkozó egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról

COM(2017) 276 final

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az Unión belüli elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatóságáról és az úthasználatidíj-fizetés elmulasztásával kapcsolatos információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről (átdolgozás)

COM(2017) 280 final

I.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

COM (2017) 275 final – 1. rész

1. cikk

3. pont

A következőképpen módosítandó:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1)   A 9. cikk (1a) bekezdésének sérelme nélkül, a tagállamok az e cikk (3)–(9) bekezdésében, valamint a 7a–7k. cikkben meghatározott feltételek szerint úthasználati díjakat és/vagy használati díjakat tarthatnak fenn, illetve vezethetnek be a transzeurópai közúthálózaton vagy annak egyes szakaszain, továbbá saját autópálya-hálózatuk bármely más olyan szakaszán, amely nem része a transzeurópai közúthálózatnak.

(1)   A 9. cikk (1a) bekezdésének sérelme nélkül, a tagállamok és az illetékes helyi vagy regionális önkormányzatok az e cikk (3)–(9) bekezdésében, valamint a 7a–7k. cikkben meghatározott feltételek szerint úthasználati díjakat és/vagy használati díjakat tarthatnak fenn, illetve vezethetnek be a transzeurópai közúthálózaton vagy annak egyes szakaszain, továbbá saját autópálya-hálózatuk bármely más olyan szakaszán, amely nem része a transzeurópai közúthálózatnak.

(2)   Az (1) bekezdés nem sérti a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban más utakra vonatkozóan úthasználati díjat és használati díjat vessenek ki, feltéve, hogy az ezen más utakon kivetett úthasználati díj és használati díj nem hozza hátrányos helyzetbe a nemzetközi forgalmat, és nem vezet a gazdasági szereplők közötti verseny torzításához. Az autópályának nem minősülő, nem a transzeurópai úthálózathoz tartozó utakra kivetett úthasználati díjaknak és használati díjaknak meg kell felelniük a jelen cikk (3) és (4) bekezdésében, a 7a. cikkben, és a 7j. cikk (1), (2) és (4) bekezdésében lefektetett feltételeknek.

(2)   Az (1) bekezdés nem sérti a tagállamok és az illetékes helyi vagy regionális önkormányzatok arra vonatkozó jogát, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban más utakra vonatkozóan úthasználati díjat és használati díjat vessenek ki, feltéve, hogy az ezen más utakon kivetett úthasználati díj és használati díj nem hozza hátrányos helyzetbe a nemzetközi forgalmat, és nem vezet a gazdasági szereplők közötti verseny torzításához. Az autópályának nem minősülő, nem a transzeurópai úthálózathoz tartozó utakra kivetett úthasználati díjaknak és használati díjaknak meg kell felelniük a jelen cikk (3) és (4) bekezdésében, a 7a. cikkben, és a 7j. cikk (1), (2) és (4) bekezdésében lefektetett feltételeknek.

Indokolás

A jelenlegi és jövőbeli útdíjakat nagyrészt a helyi és regionális önkormányzatok kezelik, és az ő kezükben kellene hagyni az ellenőrzést a díjszabás mértéke és részletei tekintetében, különösen akkor, ha a főútvonalakon beszedett útdíjak miatt a forgalom mesterséges módon a másodrendű úthálózatra terelődik.

2. módosítás

COM(2017) 275 final – 1. rész

1. cikk

14. pont

b)

A következőképpen módosítandó:

Az Európai Bizottság javaslata

Az RB módosítása

„(3)   A dugódíjakból származó bevételeket vagy az e bevételek értékével megegyező összeget a torlódás problémájának kezelésére kell fordítani, elsősorban a következők révén:

„(3)   A dugódíjakból származó bevételeket vagy az e bevételek értékével megegyező összeget a torlódás problémájának kezelésére kell fordítani, elsősorban a következők révén:

a)

a közösségi közlekedési infrastruktúra és szolgáltatások támogatása;

b)

az útszűkületek megszüntetése a transzeurópai közlekedési hálózatban;

c)

a közlekedők által igénybe vehető alternatív infrastruktúra fejlesztése,”;

a)

a közösségi közlekedési infrastruktúra és szolgáltatások támogatása;

b)

az útszűkületek megszüntetése a transzeurópai közlekedési hálózatban;

c)

a közlekedők által igénybe vehető alternatív infrastruktúra fejlesztése,

d)

a helyi és regionális közlekedési rendszer fejlesztésének támogatása.

 

Ezen rendelkezés tagállamok általi alkalmazása akkor tekinthető teljesítettnek, ha a tagállamok olyan támogatási politikát hajtanak végre, amely a helyi és regionális közlekedési hálózatnak a forgalomtorlódások okainak kezelése és megszüntetése céljából történő fejlesztéséhez pénzügyi támogatást nyújt, amelynek értéke a dugódíjból származó bevételek legalább 15 %-ával egyenlő.”

Indokolás

A Régiók Európai Bizottsága úgy véli, hogy a bevételek beszedéséért felelős szervezeteket az irányelvben egyértelműbben kötelezni kell arra, hogy bevételeiket a peremterületekre és az európai hálózattól távol eső régiókba irányítsák.

II.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

A legfontosabb üzenetek

1.

hangsúlyozza a hatékony és fenntartható közlekedési rendszer fontosságát a városok és régiók gazdasági versenyképességének szempontjából, valamint az Európai Unió társadalmi, gazdasági és területi kohéziójának megerősítésében. A regionális és városi közlekedési politikák kialakítása és végrehajtása, valamint az utasok tömegközlekedésének biztosítása a területükön a helyi és regionális önkormányzatok feladata. Ugyanakkor a helyi szintű döntéshozatal szorosan kapcsolódik a nemzeti és európai szakpolitikák által meghatározott keretekhez;

2.

tudatában van annak, hogy a külső szállítási költségek – például a forgalomtorlódás, a lég- vagy zajszennyezés – komoly hatással vannak a környezetre és az egészségre, valamint a gazdaság egészére. A költségeket jelenleg kisebb mértékben fizetik ki azok, akik okozzák őket, és a társadalom fizeti a fennmaradó részt. A közlekedés felelős az európai üvegházhatásúgáz-kibocsátás közel egyötödéért. Sürgősen szükség van a közlekedés szén-dioxid-mentesítésére irányuló intézkedésekre;

3.

megjegyzi, hogy az infrastruktúra kiépítése javíthatja a területi kohéziót, és hogy az infrastruktúra karbantartása számos régióban jelenleg olyan alacsony szinten van, hogy az a területi és társadalmi kohézió romlásával fenyeget. Azokon a területeken, ahol úthasználati díjat szednek be, a beszedett összegeket újra a helyi és regionális infrastruktúrába kell beruházni, mindenekelőtt úgy, hogy javítsák a régiók és az európai közlekedési hálózat közötti összekapcsolódás szintjét és minőségét; sürgeti, hogy a közlekedési rendszerekbe történő újbóli beruházások egyik legfontosabb célként a szóban forgó rendszerek fenntarthatóságát biztosítsák;

4.

hangsúlyozza, hogy az úthasználati díjaknak mindenekelőtt a megtett távolságon kell alapulniuk, és az infrastruktúra csúcsforgalmi időn kívüli használatát kellene ösztönözniük. Olyan további kritériumokat is figyelembe lehetne venni, mint például a közlekedés sűrűsége, az üzleti központoktól való távolság és a gazdasági központok közötti távolság. Az európai hálózathoz való hozzáférés magas vagy megnövekedett költségei hátrányos megkülönböztetést jelentenek a periférikus és távoli régiókkal szemben, és tovább rombolják a területi és társadalmi kohéziót;

5.

üdvözli a mindenkit megillető tiszta, versenyképes és összekapcsolt mobilitás felé való, társadalmilag igazságos átmenet programját, amely megállapítja, hogy integrált megközelítésre van szükség a különböző szintek (nemzeti, regionális és helyi), valamint a különböző politikák összefüggésében. Osztozik abban a meggyőződésben, hogy a kijelölt célok megvalósításához több célirányos szabályra és normára van szükség, amelyeket támogató intézkedéseknek kell kísérniük;

6.

hangsúlyozza, hogy integráltabb és automatizáltabb mobilitásra van szükség, és lépést kell tartani az olyan aktuális fejleményekkel, mint például az elektromos közlekedés vagy a többi járművel és a környezettel kommunikáló járművek (V2X technológia);

7.

határozottan úgy véli, hogy a közlekedés – például felhasználótájékoztató rendszerek révén történő – digitalizációja optimalizálhatja a forgalom áramlását és a közlekedési infrastruktúra használatát; ezért valamennyi tagállamot és régiót a közlekedési rendszerek átjárható digitalizációjára irányuló tervek kidolgozására és végrehajtására ösztönzi;

A közlekedés dekarbonizációjának irányába mutató tendencia

8.

megismétli a közlekedés szén-dioxid-mentesítésének szükségességét.

Jelenleg a közlekedés az egyetlen olyan ágazat, ahol a CO2-kibocsátás még mindig meghaladja az 1990-es szintet, és számos tagállamban növekvő tendenciát mutat. Az „Európa mozgásban” szakpolitikai dokumentum és az infrastruktúra-használati díjakról szóló javasolt jogszabály az első két lépés az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési rendszer felé. Az úthasználati díjak bevezetése mint a közúti szállítás irracionális használatának megakadályozására irányuló intézkedés vitathatatlanul meghatározó szerepet tölt be a szén-dioxid-mentesítésben;

9.

felhívja a figyelmet a „zöld mobilitásban” rejlő kihívásokra és lehetőségekre.

A környezetbarátabb közlekedésre vonatkozó korlátozó intézkedések végrehajtása során fel kell ismerni a közlekedési ágazat gazdasági jelentőségét. Tekintettel arra, hogy a közlekedés a foglalkoztatás és a gazdasági tevékenység egyik legnagyobb ágazata, a közlekedés szén-dioxid-mentesítése nem lesz problémamentes. Ugyanakkor a környezetbarát és szénmentes közlekedés új és innovatív gazdasági tevékenységet is teremthet, és ebben Európa vezető szerepet játszhatna. Az RB kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozatosan támogassa a „zöld mobilitás” felé vezető átmenetet, így enyhítve annak negatív hatásait;

10.

üdvözli a nehéz tehergépjárművek adóztatásának változásait a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakra vonatkozó 1999/62/EK irányelv módosításáról szóló irányelvjavaslat szerint, mivel ezek nem akadályozzák meg a tagállamokat abban, hogy fenntartsák vagy, amennyiben úgy döntenek, akár növeljék is a nehéz tehergépjárművekre kivetett adókat;

11.

rámutat arra, hogy az úthasználati díjak alapelveinek megváltoztatása (a felhasználó fizet, a szennyező fizet), ha azt a tagállamok és a régiók alkalmazzák, óhatatlanul ahhoz vezet, hogy több jármű használja majd a helyi közúthálózatot, ami káros hatást gyakorol a helyi úthálózat biztonságára, környezetére és karbantartására. Ugyanakkor az autópálya-infrastruktúra kihasználatlan kapacitása továbbra is fennmarad. Ahogy azt az egyes régiókban végzett vizsgálatok eredményei is megerősítik, a hatás minden bizonnyal hangsúlyosabb lesz azokban az uniós régiókban, ahol az idő nem számít olyan fontos tényezőnek. Ha az ilyen régiók használnak matricákat, ezek fokozatos megszüntetése bizonyosan számos káros következménnyel jár;

A piac torzulásának és a közlekedésben megfigyelhető megkülönböztetésnek a problémája

12.

rámutat a piac torzulásának problémájára, melyet elsősorban a közlekedési módok közötti tisztességtelen verseny okoz.

Ez különösen a vasúti és az közúti közlekedés között észlelhető, de közvetetten csökkenti a vízi közlekedés versenyképességét is. Míg a vasúttársaságok az egész hálózaton belül fizetnek az infrastruktúra használatáért, és ez az ár magában foglalja a külső szállítási költségeket is, az irányelv hatálya alá jelenleg csak a közúti árufuvarozás tartozik, ami nem fedezi a közlekedés összes külső költségét. Ez tisztességtelen előnyt jelent a kevésbé környezetbarát közlekedési módok számára;

13.

megjegyzi, hogy az úthasználók egyenlőtlen helyzetben vannak, és a különböző típusú közúti járművek közötti megkülönböztetésmentesség elvét kell alkalmazni. A személygépkocsik, a kombinált járművek és az autóbuszok nem tartoznak a „szennyező fizet” elv hatálya alá, jóllehet ezek a járművek komoly környezeti szennyezők (az Unió teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 13,5 %-áért felelősek), és károsítják az infrastruktúrát;

14.

üdvözli a megtett távolságon alapuló úthasználati díjakra való átállást, mivel ezek igazságosabbak, mint az úthasználat átalánydíja. Az úthasználati díjak és autópályadíjak esetében az egész Unióban törekedni kell a harmonizációra, a digitalizációra és az átjárhatóságra, ami egyenlő versenyfeltételeket teremtene az egységes piac számára és biztosítaná a megkülönböztetésmentességet az uniós polgárok és a különböző tagállamok fuvarozói között;

15.

rámutat arra, hogy az úthasználati díjak kiszámításánál figyelembe kell venni a régiók közötti különbségeket a forgalom sűrűsége és a gazdasági és települési központok közötti távolság tekintetében;

16.

méltányosságot kér az úthasználat díjazása és a felhasználás hosszára vonatkozó nagyobb árharmonizáció érdekében. Biztosítani kell a rövid távú vagy alkalmi használatra szánt ár, valamint az állandó vagy hosszú távú felhasználás árazása közötti megfelelő arányt;

17.

úgy véli, hogy a „szennyező fizet” elv alkalmazása megköveteli az autóbuszok következetesebb beillesztését az úthasználati díjak rendszerébe, ami csökkentené a vasúti közlekedés versenyhátrányait, amelynek menetvonal-használati díjat is kell fizetnie. Megjegyzi azonban, hogy az olyan területek esetében, ahol a vasúti közlekedés nem jelent komoly alternatívát, nem helyénvaló növelni a buszok üzemeltetőinek költségeit;

A területi és társadalmi kohézió kihívásai

18.

úgy véli, hogy figyelembe kell venni a területi és társadalmi kohézió szempontjait. Az úthasználati díjak rendszereinek bevezetése nem vezethet kirekesztéshez földrajzi elhelyezkedés vagy a társadalmi-gazdasági helyzet alapján. Különös figyelmet kell fordítani az olyan veszélyeztetett társadalmi csoportokra és régiókra, ahol nincs alternatívája az egyéni közúti közlekedésnek. Nem elfogadható, hogy az alacsonyabb jövedelmű csoportok hátrányt szenvedjenek az úthasználati díj miatt, amennyiben számukra az egyetlen elfogadható lehetőség a személygépkocsival történő közlekedés;

19.

elvárja, hogy a szolidaritás elve érvényesüljön (a bevételt termelő régiókból a fejlődő régiók irányába) az úthasználati díj elosztása, a helyi közúti infrastruktúrába történő újbóli beruházás és a környezetbarátabb közlekedési módok keresztfinanszírozása során;

20.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a városok és a régiók elfogadják az úthasználati díjakat, és a fejlesztési célok elérésének eszközeként tekintsenek rájuk. Ebben az esetben döntő szerepet játszik az úthasználati díjakból származó bevételek elosztása. A közúti infrastruktúra-díjak elfogadottsága attól függ majd, hogy miként tudunk egyensúlyt teremteni a bevételek helyi közúti infrastruktúrába történő újbóli beruházására vonatkozó elvárások és a hosszú távú, fenntartható alternatív közlekedési megoldásokba való beruházás általános célja között;

21.

megjegyzi, hogy a közúti infrastruktúra minősége általában romló tendenciát mutat, és beruházási döntéseket kell hozni a jövedelemtermelő területeken. Az egy adott régióban beszedett útdíjakat és külső költségekkel kapcsolatos díjakat alapvetően a régió közlekedési infrastruktúrájába kellene újra beruházni az illetékes helyi és regionális önkormányzatokkal való szoros együttműködésben. Kivételt képezhet az egyes úthasználati díjak újraelosztása a sűrű forgalmú területekről az alacsony forgalmú térségekre;

22.

üdvözli az olyan infrastrukturális költségek felszámításának lehetőségét, amelyek arányban állnak a felkínált út minőségével (kapacitási és műszaki szempontból), mivel ez hatékony és megfelelő intézkedést jelent a rossz közúti infrastruktúra karbantartási helyzetének kezelésére;

23.

hangsúlyozza a környezetbarát közlekedési módokba történő beruházások sürgető szükségességét. A társadalmi és területi kohéziót figyelembe véve az úthasználati díjakból származó bevételek a környezetbarátabb közlekedési módok fejlesztésére és a nehezen elérhető régiók tömegközlekedésének bővítésére is felhasználhatók;

24.

úgy véli, hogy a ritkábban lakott és periférikus régiókba történő beruházások nehezen lennének megvalósíthatók egy köz- és a magánszféra közötti partnerség formájában. Az a lehetőség, hogy egy magánvállalkozás a beszedendő úthasználati díj fejében megépítse és karbantartsa a közutakat, a kis közlekedési forgalmat lebonyolító régiókban nem vonzó megoldás a magánszférabeli koncesszióvevő számára. Ezért az operatív tevékenységeket célzó köz- és a magánszféra közötti partnerséget olyan modellnek kell tekinteni, amely bizonyos régiókban és bizonyos körülmények között megfelelő megoldás, azonban nem akadályozhatja meg a kevésbé lakott vagy periférikus régiókba irányuló közberuházásokat;

25.

felhívja a figyelmet az elvárások és a normák tekintetében a tagállamok és a régiók között megmutatkozó különbségekre. A külső költségek közös európai díjszabási rendszere küszöbértékeket és minimumkövetelményeket határoz meg. Ugyanakkor lehetővé kell tenni a tagállamok (és a régiók) számára, hogy ezeket ambiciózusabb rendszerek létrehozásával meghaladják, amennyiben ezt a magas külső költségekkel járó különleges körülmények indokolják. A magas külső környezeti költségek problémáját (pl. a hegyvidéki régiókban) az érintett régióban kell megoldani;

Az elektronikus útdíjszedési rendszerek határokon átnyúló és európai átjárhatósága

26.

egyetért azzal az észrevétellel, hogy az európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatásról (EETS) szóló irányelv (2004) és annak végrehajtási határozata (2009) ellenére néhány kivételtől eltekintve nem létezik a határon átnyúló átjárhatóság – a rendszereket biztosító és fenntartó hatóságok, valamint a felhasználók viselik azok költségeit és az ezzel járó kellemetlenségeket. Az RB ezért támogatja a tervezett változtatásokat, hogy hosszú távon egy egész Európára kiterjedő, átjárható rendszer valósulhasson meg;

27.

rámutat arra, hogy egyszerű és hozzáférhető megoldást kell kidolgozni. Az új autókban vagy járművekben kötelezővé tehetik egy „interoperábilis doboz” (interoperable one box) beszerelését. Az egységes európai közlekedési térségen belül a közlekedési célú díjszabás elektronikus berendezései nem tehetnek különbséget a különböző nemzeti vagy regionális eredet alapján. Biztosítani kell az úthasználati díj beszedésére szolgáló rendszerek határon átnyúló és páneurópai átjárhatóságát, valamint a rövid és hosszú távú felhasználás költségeinek arányosságát, hangsúlyozza annak szükségességét is, hogy az útdíjrendszereket tovább egységesítsék az elektromos járművek feltöltésére vonatkozó, egész Unióra kiterjedő normák kidolgozása során;

28.

hangsúlyozza az adatvédelem szükségességét. Megbízható jogi keretet kell létrehozni a személyes adatok védelmére úgy, hogy közben minimális tájékoztatást nyújtanak az útdíjszedőnek;

29.

támogatja a szabálysértők hatékony, határokon átnyúló és páneurópai üldözésére irányuló erőfeszítéseket. E tekintetben az adatvédelem elve nem lehet ok a szabálysértők elleni fellépés elmulasztására.

Kelt Brüsszelben, 2018. február 1-jén.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ