31.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 288/1

Előadó:

Catelijne MULLER

1.1

A mesterséges intelligencia gyors ütemben fejlődik és találja meg helyét napjaink társadalmában. A mesterséges intelligencia piacának forgalma mintegy 664 millió amerikai dollárt tesz ki, és 2025-re a várakozások szerint a 38,8 milliárd amerikai dollárt is eléri. Mivel a mesterséges intelligencia pozitív és negatív hatásokat egyaránt gyakorolhat a társadalomra, az EGSZB úgy döntött, hogy szorosan nyomon követi ennek a területnek a fejlődését, nemcsak technikai, de kifejezetten etikai, biztonsági és társadalmi szempontból is.

1.2

Az európai civil társadalom képviselőjeként a következő időkben az EGSZB formába önti, összefogja és előmozdítja a mesterséges intelligenciáról szóló társadalmi vitát, amelybe minden érintett szereplőt bevon, köztük a döntéshozókat, az ágazatokat, a szociális partnereket, a fogyasztókat, az NGO-kat, az oktatási és gondozási intézményeket és különféle területek szakértőit és kutatóit (ilyen terület például a mesterséges intelligencia, biztonság, etika, gazdaság, munka-, jog- és viselkedéstudomány, pszichológia, filozófia).

1.3

Napjainkban mindenki a szuperintelligenciáról értekezik, amely fontos kérdés ugyan, de háttérbe szorítja a mesterséges intelligencia jelenlegi alkalmazásainak hatásáról szóló vitát. A szóban forgó kezdeményezés feladata és célja ezért többek között az, hogy bővítsük és elmélyítsük a mesterséges intelligenciával kapcsolatos ismereteket, és ezzel elősegítsük, hogy tájékozott és kiegyensúlyozott vitát lehessen folytatni, amelyben nem vészforgatókönyvekről van szó, de nem is válik minden viszonylagossá. Az EGSZB arra fog törekedni, hogy a mesterséges intelligencia támogatása az emberiség javát szolgálja. Az is fontos feladat és cél ugyanakkor, hogy felismerjük, megnevezzük és nyomon kövessük a mesterséges intelligencia fejlődésében és fejlesztése kapcsán mutatkozó diszruptív jelenségeket, hogy ezeket megfelelő módon és időben kezelhessük. Ennek köszönhetően az emberek nagyobb szerepet fognak vállalni és jobban bíznak majd a mesterséges intelligencia fenntartható továbbfejlesztésében és alkalmazásában, így számítani lehet a támogatásukra is.

1.4

A mesterséges intelligencia hatásai túlnyúlnak a határokon, ezért szupranacionális szakpolitikai kereteket is meg kell határozni. Az EGSZB ajánlja, hogy az EU vállaljon globális vezető szerepet a mesterséges intelligencia világszerte érvényes, egyértelmű szakpolitikai keretének meghatározásában, összhangban az európai értékekkel és alapjogokkal. Az EGSZB ehhez el tudja készíteni, és szívesen el is készíti saját hozzájárulását.

1.5

Jelenleg az EGSZB 11 olyan területre hívja fel a figyelmet, amelyen a mesterséges intelligencia kihívásokat állít a társadalom elé. Ezek a következők: etika; biztonság; adatvédelem; átláthatóság és értelmezhetőség; munka; oktatás és képességek; egyenlő(tlen)ség és inkluzivitás; jogalkotás és szabályozás; kormányzás és demokrácia; hadviselés; szuperintelligencia. Az alábbiakban kifejtjük az EGSZB ajánlásait.

1.6

Az EGSZB a mesterséges intelligencia human-in-command (emberi vezérlésű) megközelítése mellett szól, melynek értelmében alapfeltétel a mesterséges intelligencia felelős, biztonságos és hasznos fejlesztése, ahol a gépek gépek maradnak, az emberek pedig mindig megtartják az ellenőrzést a gépek felett.

1.7

Az EGSZB fontosnak tartja egy etikai kódex kidolgozását a mesterséges intelligencia fejlesztéséhez, bevetéséhez és használatához, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerek teljes működési folyamatukat tekintve összeegyeztethetőek legyenek az emberi méltóság, integritás, szabadság, adatvédelem, valamint a kulturális és nemi sokszínűség elveivel és az alapvető emberi jogokkal.

1.8

Az EGSZB fontosnak tartja egy a mesterségesintelligencia-rendszerek hitelesítésére, validálására és ellenőrzésére szolgáló normarendszer kidolgozását, amelynek alapját biztonságra, átláthatóságra, érthetőségre, értelmezhetőségre és etikai értékekre vonatkozó szabványok széles skálája képezi.

1.9

Az EGSZB egy európai mesterségesintelligencia-infrastruktúra kialakítása mellett szól, amely nyílt forrású és az adatvédelmet tiszteletben tartó tanulási környezetekből, valós tesztkörnyezetekből és jó minőségű adathalmazokból állna a mesterségesintelligencia-rendszerek fejlesztésére és betanítására. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra a (verseny)előnyre, melyre az EU a nemzetközi piacon szert tehet, ha mesterséges intelligenciára vonatkozó európai tanúsítvánnyal és címkével ellátott, „európai szempontból megfelelő mesterségesintelligencia-rendszereket” fejleszt és népszerűsít.

1.10

Az EU-nak, a nemzeti kormányoknak és a szociális partnereknek közösen fel kell térképezniük, hogy mely munkaerőpiaci ágazatokra milyen mértékben és várhatóan mikortól lesz befolyással a mesterséges intelligencia, és megoldásokat kell találniuk arra, hogy miként kezeljék ennek következményeit a foglalkoztatás, a munka tartalma, a szociális rendszerek és az egyenlő(tlen)ség szempontjából. Emellett be kell ruházni azokba az ágazatokba, amelyekre a mesterséges intelligencia csak kis mértékben vagy egyáltalán nem gyakorol hatást.

1.11

Az EGSZB ajánlja, hogy az érintett felek együttesen törekedjenek arra, hogy egymást kiegészítő mesterségesintelligencia-rendszerek jöjjenek létre, és ezeket közösen alkossák meg a munkahelyeken, például olyan munkacsoportokat hozva létre, melyekben emberek és gépek egyaránt dolgoznak, és a mesterséges intelligencia kiegészíti és tökéletesíti az emberi teljesítményt. Fontos az is, hogy az érintett felek beruházzanak mindenki számára hozzáférhető formális és informális tanulási, oktatási és képzési lehetőségekbe, hogy az emberek megtanuljanak dolgozni a mesterséges intelligencián alapuló alkalmazásokkal, de azért is, hogy fejlesszék azokat a készségeket, amelyeket nem fog vagy nem tud átvenni a mesterséges intelligencia.

1.12

Már most szükség van az uniós jogszabályok részletes értékelésére a Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelése (STOA) által megjelölt 6 területen, melyeket esetlegesen át kell dolgozni vagy ki kell igazítani. Az EGSZB szerepet tudna és szeretne is játszani ebben az értékelési folyamatban. Az EGSZB ellenzi, hogy robotok vagy mesterséges intelligenciák számára bevezessék a jogi személyiség bármilyen formáját. Ez aláásná a felelősségi jog preventív javító hatását, erkölcsi kockázat kialakulásához vezetne a mesterséges intelligencia fejlesztése és alkalmazása során, és lehetőséget adna a visszaélésre.

1.13

A köz- és a magánszférában egyaránt aktívan ösztönözni és támogatni kell a társadalmat szolgáló, az inkluzivitást előmozdító és az emberek életét jobbá tévő mesterségesintelligencia-alkalmazások fejlesztését. Különféle programjai keretében az Európai Bizottságnak finanszíroznia kell a mesterséges intelligencia és a mesterséges intelligencián alapuló, uniós finanszírozású innovációk társadalmi hatásainak vizsgálatát.

1.14

Az EGSZB támogatja a Human Rights Watch felszólítását az autonóm fegyverrendszerek betiltására. Az EGSZB örömmel veszi azt a bejelentést, hogy az ENSZ-ben tárgyalni fognak erről a kérdésről, de úgy véli, hogy az ENSZ-tárgyalásokon a kiberhadviselésben használható mesterségesintelligencia-alkalmazásokra is ki kell térni.

2.1

A mesterséges intelligenciának nincs egységesen elfogadott, jól körülhatárolt definíciója. Gyűjtőfogalomról van szó, sokféle (al)terület tartozik ide, amilyen például a cognitive computing (kognitív informatika: magasabb – emberi – szinten érvelni és érteni képes algoritmusok), machine learning (gépi tanulás: saját magukat tanítani képes algoritmusok), augmented intelligence (kiterjesztett intelligencia: együttműködés az ember és a gép között), AI-robotica (mesterséges intelligencián alapuló robotika: robotokba telepített mesterséges intelligencia). A mesterséges intelligenciára irányuló kutatás és fejlesztés fő célja azonban az, hogy automatizálja az intelligens viselkedést, így például az érvelést, információ-feldolgozást, tervezést, tanulást, kommunikálást, manipulálást, észlelést, sőt az alkotást, az álmodást és az érzékelést is.

2.2

A mesterséges intelligenciának két fő iránya van, ezek a keskeny mesterséges intelligencia (artificial narrow intelligence, ANI) és az általános mesterséges intelligencia (artificial general intelligence, AGI). A keskeny mesterséges intelligenciát jellemzően konkrét feladatok ellátására fejlesztik. Az általános mesterséges intelligencia képes ellátni bármely olyan intellektuális feladatot, amelyet az ember el tud látni.

2.3

A keskeny mesterséges intelligencia terén az utóbbi években komoly előrelépések figyelhetők meg, főként a számítási teljesítmény (computer processing power) növekedésének, a nagy adathalmazok rendelkezésre állásának és a gépi tanulás (machine learning, ML) fejlődésének köszönhetően. A gépi tanulás olyan algoritmusokat foglal magában, melyek saját maguknak meg tudnak tanítani konkrét feladatokat, anélkül, hogy beprogramoznák őket. A módszer hátterében a „tréningadatok” feldolgozása áll, amelyek alapján az algoritmus megtanulja, hogy miként ismerjen fel különféle patronokat és állítson fel szabályokat. A gépi tanulás egyik formája a mély tanulás (Deep learning, DL), amely többé-kevésbé az emberi agyra alapozott struktúrákat (neural networks) alkalmaz, így gyakorlás és visszajelzés útján tanul. E fejlesztések eredményeképpen a mesterségesintelligencia-rendszerek (algoritmusok segítségével) időközben képesek arra, hogy öntanítók, autonómok és adaptívak legyenek.

2.4

A mesterséges intelligenciára irányuló kutatás és fejlesztés már egy ideje az érvelésre, tudásszerzésre, tervezésre, kommunikációra és (vizuális, auditív és szenzoros) érzékelésre helyezi a legnagyobb hangsúlyt. Ez rengeteg mesterséges intelligencián alapuló alkalmazást eredményezett: virtuális asszisztensek, önjáró autók, automatikus hírösszefoglalók, beszédfelismerés, fordítóprogramok, felolvasó programok, automatizált pénzügyi kereskedés, jogi feltérképezés (e-discovery) stb.

2.5

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a közelmúltban exponenciálisan növekedett a mesterséges intelligenciához köthető alkalmazások és beruházások száma. A mesterséges intelligencia piacának forgalma jelenleg mintegy 664 millió amerikai dollárt tesz ki, és 2025-re a várakozások szerint a 38,8 milliárd amerikai dollárt is eléri.

3.1

Aligha vitatható, hogy a mesterséges intelligencia jelentős társadalmi előnyökkel járhat: gondoljunk csak azokra az alkalmazásokra, melyek elősegítik a fenntartható mezőgazdaságot, a biztonságosabb közlekedést, a biztonságosabb pénzügyi rendszert, a környezetbarátabb termelési folyamatokat, a magasabb színvonalú orvostudományt, a biztonságosabb munkát, a testre szabottabb oktatást, a jobb igazságszolgáltatást és a biztonságosabb társadalmat. Még az is lehet, hogy a mesterséges intelligencia segít a betegségek és a szegénység felszámolásában. Jelentősen előmozdíthatja emellett az ipari növekedést és a versenyképesség erősödését az EU-ban.

3.2

Más diszruptív technológiákhoz hasonlóan azonban a mesterséges intelligencia is kockázatokkal és összetett szakpolitikai kihívásokkal jár olyan területeken, mint a biztonság és az ellenőrizhetőség, a társadalmi-gazdasági szempontok, az etika és az adatvédelem, a megbízhatóság stb.

3.3

Nem halogathatjuk tovább a mesterséges intelligencia jelenlegi és jövőbeli fejlesztésére és alkalmazására vonatkozó (elő)feltételek meghatározását. A mesterséges intelligencia előnyeit csak akkor tudjuk tartósan kiaknázni, ha megfelelően kezeljük a mesterséges intelligenciához köthető kihívásokat is. Ehhez pedig politikai döntésekre van szükség.

a)

Etika

3.4

A mesterséges intelligencia fejlesztése sok etikai kérdést vet fel. Hogyan befolyásolja az autonóm (öntanító) mesterséges intelligencia személyes integritásunkat, autonómiánkat, méltóságunkat, önállóságunkat, egyenlőségünket, biztonságunkat, döntési szabadságunkat? Miként gondoskodhatunk alapvető normáink, értékeink és jogaink tiszteletben tartásáról és szavatolásáról?

3.5

Ráadásul a mesterséges intelligencia fejlesztése jelenleg jórészt egy fiatal fehér férfiakból álló, homogén környezetben zajlik, így (tudatosan vagy akaratlanul) kultúrák és nemek közötti különbségek épülnek be a mesterséges intelligenciákba többek között azért, mert az ilyen rendszerek tréningadatok alapján tanulnak. Fontos, hogy ezek az adatok korrektek, jó minőségűek, változatosak, kellően alaposak és elfogulatlanok legyenek. Sokan azt hiszik, hogy egy adat a lényegénél fogva objektív, de ez tévedés. Az adatok könnyen manipulálhatók, akár torzíthatók, kulturális, nemi alapú és más előítéleteket és preferenciákat tükrözhetnek, és hibákat is tartalmazhatnak.

3.6

A napjainkban kifejlesztett mesterségesintelligencia-rendszerek nem tartalmaznak etikai értékeket. A mesterségesintelligencia-rendszereket és alkalmazási környezetüket nekünk, embereknek kell ellátnunk ezekkel az értékekkel. A mesterségesintelligencia-rendszerek (akár köz-, akár kereskedelmi célú) fejlesztését, bevezetését és használatát alapvető normáink, értékeink, szabadságaink és emberi jogaink határain belül kell megoldani. Ezért az EGSZB szorgalmazza, hogy dolgozzanak ki és határozzanak meg egy egységes nemzetközi etikai kódexet a mesterséges intelligencia fejlesztéséhez, bevezetéséhez és használatához.

b)

Biztonság

3.7

A mesterséges intelligencia valós világban való használata kétségtelenül felvet néhány biztonsági kérdést. Itt különbséget lehet tenni a belső és a külső biztonság között.

3.8

Az EGSZB szerint csak akkor szabad használatba venni mesterségesintelligencia-rendszereket, ha teljesítik a specifikus belső és külső biztonsági követelményeket. Ezeket a követelményeket a döntéshozóknak, a mesterséges intelligenciával foglalkozó és biztonsági szakértőknek, a cégeknek és a civil társadalmi szervezeteknek együttesen kell meghatározniuk.

c)

Átláthatóság, érthetőség, ellenőrizhetőség, értelmezhetőség

3.9

A mesterséges intelligencia elfogadása, csakúgy mint tartós fejlesztése és alkalmazása összefügg azzal, mennyiben lehet a mesterségesintelligencia-rendszerek működését, akcióit és döntéseit megérteni, ellenőrizni és elmagyarázni, különösen utólag.

3.10

A mesterségesintelligencia-rendszerek akciói és döntései (intelligens algoritmusok révén) egyre inkább beleavatkoznak az emberek életébe. Példaként említhetjük a mesterséges intelligencia használatát a hírszerzésen alapuló rendőri munkában, a jelzáloghitel-kérelmek elbírálásakor vagy a biztosítások engedélyezési eljárása során. Itt döntően fontos, hogy az adott mesterségesintelligencia-rendszer döntési folyamata érthető, ellenőrizhető és értelmezhető legyen.

3.11

Sok mesterségesintelligencia-rendszerben a felhasználók már most is nagyon nehezen ismerik ki magukat. De egyre inkább így van ez a rendszerek készítőivel is. Különösen a neutrális hálózatok számítanak „fekete doboznak”, melyre az jellemző, hogy a benne zajló (döntési) folyamatokat már nem lehet áttekinteni, és nem léteznek hozzá értelmezési mechanizmusok.

3.12

Az EGSZB átlátható, érthető és ellenőrizhető mesterségesintelligencia-rendszerek mellett száll síkra, melyek működését utólag is lehet értelmezni. Emellett meg kell határozni, hogy mely döntési folyamatokat lehet ráhagyni a mesterségesintelligencia-rendszerekre és melyeket nem, és mikor legyen ajánlott vagy kötelező az emberi beavatkozás.

d)

Adatvédelem

3.13

A mesterségesintelligencia-rendszerek adatvédelme aggodalomra ad okot. Sok (fogyasztói) árucikk már most is rendelkezik beépített mesterséges intelligenciával, gondoljunk csak a háztartási gépekre, gyerekjátékokra, autókra, aktivitásmérőkre, okostelefonokra. Ezek a termékek mind (gyakran személyes) adatokat cserélnek a gyártók felhőplatformjaival. Különösen most, amikor virágzik az adatkereskedelem – vagyis a generált adatok nem maradnak a gyártónál, hanem viszonteladásra kerülnek harmadik felek részére – problémát jelent, hogy vajon megfelelően működik-e az adatvédelem.

3.14

Ráadásul a mesterséges intelligencia képes arra, hogy – nagyon sok (gyakran) személyes adat elemzése révén – sok területen (legyen bár szó kereskedelmi döntésekről, voksolásról vagy népszavazásról) befolyásolja az embereket. Különösen sérülékeny csoportot jelentenek a gyermekek. Az EGSZB aggódik az olyan mesterséges intelligencián alapuló alkalmazások miatt, melyek kifejezetten a gyermekek viselkedésének és kívánságainak befolyásolására irányulnak.

3.15

Mindenképpen elejét kell venni annak, hogy a mesterséges intelligencia személyes adatokra irányuló alkalmazása korlátozza az emberek valós vagy vélt szabadságát. Az EU általános adatvédelmi rendelete (GDPR) jelentős mértékben gondoskodik a digitálisan megadott személyes adatok védelméről. A mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlesztések fényében szorosan nyomon kell követnünk azt, hogy a gyakorlatban megfelelően garantálva van-e az embereknek az adatszolgáltatással kapcsolatos tájékozott beleegyezéshez és szabad választáshoz, illetve ahhoz fűződő joga, hogy hozzáférjenek, kiigazítsák és ellenőrizzék a megadott adatokat.

e)

Normák, szabványok és infrastruktúra

3.16

Annak érdekében, hogy értékelni és ellenőrizni tudjuk a mesterségesintelligencia-rendszerek biztonságát, átláthatóságát, érthetőségét, értelmezhetőségét és etikai felelősségét, szabványok széles skálájára alapozva új normarendszereket kell kidolgoznunk a mesterségesintelligencia-rendszerek hitelesítésére és validálására.

3.17

Az EGSZB amellett szólal fel, hogy az EU alakítson ki egy saját mesterségesintelligencia-infrastruktúrát, amely nyílt forrású és az adatvédelmet tiszteletben tartó tanulási környezetekből és jó minőségű adathalmazokból állna a mesterségesintelligencia-rendszerek fejlesztésére és betanítására. Az EU ráadásul (verseny)előnyre tehet szert a nemzetközi piacon, ha európai szempontból megfelelő mesterségesintelligencia-rendszereket népszerűsít. Az EGSZB ennek kapcsán ajánlja, hogy vizsgálják meg egy mesterséges intelligenciára vonatkozó európai tanúsítvány és címkézés lehetőségeit.

f)

Hatások a munkára, foglalkoztatásra, munkakörülményekre és szociális rendszerekre

3.18

Arról még eltérnek a vélemények, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben, de az már biztos, hogy a mesterséges intelligencia hatással lesz a foglalkoztatási rátákra, sok munkahely jellegére, és így a szociális rendszerekre is.

3.19

Brynjolfsson és McAfee, a MIT munkatársai „második gépkorszaknak” nevezik napjaink technológiai fejlesztéseit (köztük a mesterséges intelligenciát). Meg kell azonban említeni két fontos különbséget: i. a „régi” gépek főként az izomerő helyébe léptek, míg az új gépek a gondolkodást és a kognitív képességeket helyettesítik, következésképpen nemcsak alacsonyan képzettek (fizikai dolgozók), hanem közepesen és magasan képzettek (szellemi foglalkozásúak) is az érintettek között vannak; ii. a mesterséges intelligencia egy általános célú technológia, amely szinte minden ágazatra egyszerre hatással van.

3.20

A mesterséges intelligenciának komoly előnyei lehetnek, ha veszélyes, nehéz, kimerítő, piszokkal járó, kellemetlen, repetitív vagy unalmas munkához alkalmazzák. De a begyakorolható munkát és adatfeldolgozást/-elemzést, illetve a tervezésnek és előrejelzésnek fontos szerepet tulajdonító, gyakran magasan képzettek által végzett munkát is egyre inkább el tudják végezni a mesterségesintelligencia-rendszerek.

3.21

A legtöbb munkakör azonban különféle feladatokból áll. Aligha van esélye annak, hogy egy munkavállaló összes feladatát mesterséges intelligencia vagy robotok veszik át. Ugyanakkor szinte mindenki szembesül majd azzal, hogy munkakörének egyes részeit automatizálják. Az így felszabaduló időt más feladatokra lehet használni, ha a kormányzatok és a szociális partnerek lépéseket tesznek ennek érdekében. Figyelnünk kell azonban arra, hogy ezek a fejlemények miként hatnak a szakemberekre és vezetőkre, és ösztönöznünk kell szerepvállalásukat, hogy uralni tudják a helyzetet és ne váljanak áldozattá.

3.22

Emellett új munkahelyek is létrejönnek majd. Megjósolhatatlan azonban ezeknek a jellege és száma, de az is, hogy milyen gyorsan megy végbe a folyamat. Egyes vállalkozások, például a Google és a Facebook sikerrel hoznak létre hatalmas értéket viszonylag kevés munkavállalóval. Ráadásul az új munkahelyek nem mindig jó munkahelyek. Aggodalomra ad okot, hogy a mesterséges intelligencia továbbfejlesztésével nemsokára már csak alacsonyan fizetett minifeladatok maradnak a rugalmas munkavállalók egyre népesebb csoportja számára.

3.23

A mesterséges intelligencia nemcsak a rendelkezésre álló munka mennyiségére lesz hatással, hanem a meglévő munka jellegére is. A mesterségesintelligencia-rendszerek egyre több lehetőséget kínálnak a munkavállalók nyomon követésére és ellenőrzésére, ami veszélybe sodorja az autonómiát és a magánélet védelmét. A munkát már most is sokszor algoritmusok határozzák meg és osztják szét emberi beavatkozás nélkül, ami hatással van a munka jellegére és a munkakörülményekre. Számolnunk kell azzal is, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerek használata miatt az elvégzendő tevékenységek egyre inkább kiüresednek, és fontos készségek felejtődnek el.

3.24

Egy azonban biztos: a technológia nem „vált le” bennünket. A kormányzatoknak és szociális partnereknek lehetőségük van arra, hogy meghatározzák, hogy a mesterséges intelligenciát milyen módon fejlesszék tovább, és hogyan alkalmazzák a munkafolyamatokban. Fontos, hogy két kézzel meg is ragadják ezt a lehetőséget. És itt nem elég arra összpontosítani, hogy mire képes a mesterséges intelligencia: arra is figyelni kell, hogy mire képesek az emberek (kreativitás, empátia, együttműködés), mit szeretnénk továbbra is az emberekre bízni, és milyen lehetőségek vannak arra, hogy az ember és a gép jobban dolgozzon együtt (komplementaritás).

3.25

Az augmented intelligence (kiterjesztett intelligencia, komplementaritás) – amikor az ember és a gép együttműködik, egymást erősíti – a mesterséges intelligencia legérdekesebb alkalmazása, mert itt arról van szó, hogy az ember a géppel együtt, nem pedig a gép helyett dolgozik. Nagyon fontos azonban a közös alkotás: a munkavállalókat be kell vonni az ilyen komplementer mesterségesintelligencia-rendszerek fejlesztésébe, mert így lehet gondoskodni arról, hogy a rendszerek hasznosak legyenek, a munkavállaló pedig továbbra is elegendő autonómiával rendelkezzen, kezében tartsa az ellenőrzést (human-in-command) és megelégedéssel, örömmel végezze a munkáját.

g)

Oktatás és készségek

3.26

A digitális készségek szinten tartása vagy megtanulása elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek alkalmazkodni tudjanak a mesterséges intelligencia terén megfigyelhető gyors előrelépésekhez. A digitális készségekkel és munkahelyekkel foglalkozó koalíciójával az Európai Bizottság sokat tesz a digitális készségek fejlesztéséért. De a kódolás és programozói munka nem mindenki számára megtanulható vagy érdekes. Ezért fontos, hogy olyan területeken is fordítsunk szakpolitikai figyelmet és eszközöket az oktatásra és készségfejlesztésre, amelyeket nem fenyegetik a mesterségesintelligencia-rendszerek (gondolhatunk itt azokra a feladatokra, amelyeknél az emberi interakció a legfontosabb, amelyeknél az ember és a gép együttműködik, vagy amelyeket továbbra is emberekre szeretnénk bízni).

3.27

Ha az ember és a mesterséges intelligencia komplementaritására (augmented intelligence) fektetjük a hangsúlyt, mindenkit már gyerekkorától kezdve meg kell tanítanunk arra, hogy miként bánjon és dolgozzon a mesterségesintelligencia-rendszerekkel, mert csak így gondoskodhatunk arról, hogy az emberek a munkájuk során megőrizhessék autonómiájukat és kezükben tarthassák az ellenőrzést (human-in-command). Ebben fontos szerepet játszik az etikáról és az adatvédelemről szóló oktatás is, mivel a mesterséges intelligencia nagy hatást gyakorol ezekre a területekre.

h)

Hozzáférhetőség, társadalmi egyenlő(tlen)ség, inkluzivitás, elosztás

3.28

A mesterséges intelligencia és a kapcsolódó elemek (fejlesztői platformok, adatok, ismeretek, szakértelem) fejlesztése túlnyomórészt az öt legnagyobb technológiai vállalat (Amazon, Apple, Facebook, Google, Microsoft) kezében van. Ezek a vállalatok támogatják ugyan a mesterséges intelligencia nyílt fejlesztését, és néhányan nyílt forrású platformként ajánlják fejlesztői platformjaikat, de ez még nem garancia a mesterségesintelligencia-rendszerek teljes körű hozzáférhetőségére. Itt fontos feladat vár az EU-ra, a nemzetközi döntéshozókra és a civil társadalmi szervezetekre: gondoskodniuk kell arról, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerek mindenki számára hozzáférhetőek legyenek, és fejlesztésük is nyílt környezetben történjen.

3.29

A tőkét előnyben részesítő technológiai változások – amikor az innovációk főként az innováció tulajdonosai számára előnyösek – rontják a munka pozícióját a tőke pozíciójához képest. A technológiai változások következtében (jövedelmi) egyenlőtlenség is kialakulhat az emberek között (helyi, regionális és nemzetközi szinten egyaránt). A mesterséges intelligencia tovább erősítheti ezeket a tendenciákat.

3.30

Fontos, hogy az ilyen trendeket határozottan nyomon kövessük és megfelelően kezeljük. Már többen érveltek amellett, hogy vezessenek be egy mesterséges intelligenciára irányuló adót és osztalékot, vagy számítsanak a mesterségesintelligencia-rendszerek a munkavállalók és munkaadók megosztott tulajdonának. Egyre több szó esik a feltétel nélküli alapjövedelem szükségességéről is.

3.31

Egyik korábbi véleményében (1) az EGSZB megemlítette egy egyenlően elosztandó digitális hozadék lehetőségét a növekedés érdekében. Az EGSZB fontosnak tartja ezeknek a lehetőségeknek a vizsgálatát, de meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a mesterséges intelligencia emberek javát szolgáló fejlesztése és a megoldásokból következő esetleges gátló hatások között. Mindenképpen el kell kerülni azt az erkölcsi kockázatot is, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerekért vállalandó felelősséget egy olyan entitásra hárítsák, amelyet a gyakorlatban nem lehet felelősségre vonni.

i)

Jogalkotás és szabályozás

3.32

A mesterséges intelligenciának komoly következményei vannak a hatályos (jog)szabályokra. Az Európai Parlament STOA egysége 2016 júniusában áttekintést készített azokról az európai (jog)szabályokról, melyeket érinteni fognak a robotika, a kiberfizikai rendszerek és a mesterséges intelligencia fejlesztése terén elért eredmények. A STOA hat vizsgálandó területet nevez meg – közlekedés, kettős felhasználású rendszerek, polgári szabadságjogok, biztonság, egészségügy, energia –, melyeken belül nem kevesebb mint 39 uniós rendelet, irányelv, nyilatkozat, közlemény és az Európai Unió Alapjogi Chartája is átdolgozásra vagy módosításra szorulhat. Ezt az értékelést gyorsan és energikusan el kell végezni, és az EGSZB szerepet tud és akar is vállalni ebben a folyamatban.

3.33

Sok a vita arról a kérdésről, hogy kit lehet felelőssé tenni azért, ha egy mesterségesintelligencia-rendszer kárt okoz, különösen, ha öntanító rendszerről van szó, amely a használatbavétel után is tovább tanul. Az Európai Parlament ajánlásokat dolgozott ki a robotikára vonatkozó polgári jogról, és többek között azt javasolta, hogy vizsgálják meg, miként lehetne felruházni a robotokat egy úgynevezett „e-személyiséggel”, amelynek alapján polgári jogi keretben felelőssé tehetőek az általuk okozott kárért. Az EGSZB ellenzi, hogy robotok vagy mesterségesintelligencia-rendszerek számára bevezessék a jogi személyiség bármilyen formáját, mivel ez elfogadhatatlan erkölcsi kockázatot rejt magában. A felelősségi jog preventív magatartásjavító hatással jár együtt, amely hatás megszűnhet, ha a felelősségi kockázatot már nem a gyártó vállalja, mivel azt áthárították a robotra (vagy a mesterségesintelligencia-rendszerre). Annak a veszélye is fennáll továbbá, hogy ezt a jogi formát nem megfelelően alkalmazzák, illetve visszaélnek vele. A társaságok korlátozott felelősségével való összehasonlítás ez esetben sántít, mivel a kft-knél a végső felelősséget mindig egy természetes személy viseli. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a (termékekkel és kockázatokkal kapcsolatos) felelősségre és a saját hibára vonatkozó hatályos nemzeti és uniós (jog)szabályok és ítélkezési gyakorlatok kielégítő választ adnak-e erre a kérdésre, és ha nem, akkor milyen jogi megoldásokra van szükség.

3.34

A mesterséges intelligenciával kapcsolatos jogalkotás és szabályozás helyes megközelítéséhez ráadásul elengedhetetlen, hogy alaposan megértsük, hogy a mesterséges intelligencia mit tud, mit nem tud és előreláthatólag mit fog tudni közép- és hosszú távon.

3.35

A mesterséges intelligencia nem áll meg a határoknál. Ezért fontos megvizsgálnunk egy nemzetközi szabályozás szükségességét, mivel a regionális szabályozás nem lesz elegendő, sőt: nem kívánatos hatásokkal is járhat. Tekintettel a termékekre és a biztonságra vonatkozó uniós normák bevált rendszerére, más földrészek protekcionista tendenciáira, a magas európai tudásszintre, illetve az európai alapvető jogok és társadalmi értékek, valamint a szociális párbeszéd rendszerére, az EGSZB azt ajánlja, hogy az EU vállaljon vezető szerepet a mesterséges intelligenciára vonatkozó egyértelmű nemzetközi szakpolitikai keretek meghatározásában, és világszinten mozdítsa elő ezt a folyamatot.

j)

Kormányzás és demokrácia

3.36

A mesterséges intelligencián alapuló alkalmazások elősegíthetik, hogy az emberek szorosabban részt vegyenek a közpolitikában és az átláthatóbb szakpolitikai döntéshozatalban. Az EGSZB arra kéri az EU-t és a nemzeti kormányokat, hogy alkalmazzanak mesterséges intelligenciát ezekre a célokra.

3.37

Az EGSZB aggasztónak tartja, amikor a mesterségesintelligencia-rendszereket (okos algoritmusok formájában) célirányosan hírösszefoglalásra használják például a közösségi médiában, mivel ez alighanem a tájékoztatás beszűkítéséhez és a társadalom még élesebb megosztásához vezet (gondoljunk csak a Twitteren és Facebookon megjelenő filter bubbles-re és álhírekre az amerikai választások idején).

3.38

Az EGSZB aggodalommal fogadja azokat a jelzéseket is, melyek szerint mesterségesintelligencia-rendszereket vetnek be az emberek (szavazói) magatartásának befolyásolására. Okos algoritmusok segítségével meg lehet jósolni és célirányosan befolyásolni lehet az emberek preferenciáit és viselkedését. Ez fenyegetést jelent az őszinte és nyitott demokráciára nézve. Korunkban, melyet polarizáció és a nemzetközi intézmények meggyengülése jellemez, egy ilyen propagandatechnológia pontossága és ereje felgyorsíthatja a társadalom szétzilálódását. Többek között ezért van szükség szabványokra az (okos) algoritmusok átláthatósága és ellenőrizhetősége tekintetében.

k)

Hadviselés

3.39

A hagyományos fegyverekről szóló ENSZ-egyezmény keretében úgy döntöttek, hogy 2017-ben szakértők bevonásával vitát folytatnak az autonóm fegyverek hatásairól. Az EGSZB üdvözli ezt a lépést, és támogatja a Human Rights Watch felszólítását az autonóm fegyverrendszerek betiltására. Az EGSZB szerint egy ilyenfajta tilalmat komolyan meg kell vizsgálni és mérlegelni kell. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy megfelelően kezeljük a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket a hadviselésben és konfliktushelyzetekben. A mesterséges intelligencia kiberháborúban történő alkalmazását is ennek az ENSZ-megbeszélésnek a tárgyává kell tenni.

3.40

Meg kell előzni emellett, hogy olyan emberek vagy rezsimek is hozzáférjenek a mesterséges intelligenciához, melyek ezt terrorcselekményekhez akarják felhasználni.

l)

Szuperintelligencia

3.41

Végül felvetődik a kérdés, hogy milyen lehetőségek és veszélyek rejlenek a szuperintelligencia fejlesztésében. Stephen Hawking szerint az általános mesterséges intelligencia fejlesztése már az emberiség végét jelenti. A mesterséges intelligencia ugyanis olyan tempóban fejlődik majd tovább, hogy az emberek nem tudnak lépést tartani vele. Ezért vannak olyan szakértők, akik egy úgynevezett „kill-switch” (távkikapcsolás) funkció vagy „reset-button” (újraindító gomb) mellett teszik le a voksukat, amellyel lehetőség van egy elszabadult vagy szuperintelligens mesterségesintelligencia-rendszer deaktiválására vagy lenullázására.

3.42

Az EGSZB a human-in-command (emberi vezérlésű) megközelítés mellett szól, melynek értelmében alapfeltétel a mesterséges intelligencia felelős és biztonságos fejlesztése, ahol a gépek gépek maradnak, az emberek pedig mindig megtarthatják az ellenőrzést a gépek felett. A szuperintelligenciáról szóló vita fontos ugyan, de jelenleg háttérbe szorítja a mesterséges intelligencia mostani alkalmazásainak hatásáról szóló vitát.

4.1

Több nagy kereskedelmi szereplő időközben különféle kezdeményezéseket indított a mesterséges intelligencia nyílt, biztonságos és társadalmi szempontból felelős fejlesztése érdekében (ilyen például az OpenAI kezdeményezés). A döntéshozók azonban nem hagyhatják ezt a feladatot a vállalatokra, hanem szerepet kell vállalniuk benne. Célzott intézkedésekre és támogatásra van szükség a mesterséges intelligenciával kapcsolatos társadalmi kihívásoknak, illetve a biztonságos és erős mesterségesintelligencia-rendszerek fejlesztésének kutatásához.

4.2

Egyes uniós programok, például a Horizont 2020 kitűnően alkalmasak erre a feladatra. Az EGSZB megállapította, hogy a Horizont 2020 társadalmi kihívásokra irányuló pillérének keretében történő finanszírozás „elmarad” a másik két pillér (tudományos kiválóság és ipari vezető szerep) keretében történő finanszírozástól, és csökkentésre kerül. Az EGSZB szorgalmazza, hogy a mesterséges intelligencia széles körű társadalmi kihívásainak, illetve társadalmi alkalmazásainak kutatása fontos helyet kapjon a társadalmi kihívásokra irányuló pillérben.

4.3

Foglalkozni kell a mesterséges intelligencia horizontális hatásaival is. A diszruptív mesterségesintelligencia-innovációk fejlesztésének finanszírozásával párhuzamosan azokat a kutatásokat is finanszírozni kell, melyek a szóban forgó innovációk társadalmi hatásait vizsgálják és kezelik.

4.4

Az emberiséget szolgáló mesterséges intelligencia kutatásához és fejlesztéséhez nélkülözhetetlen továbbá, hogy változatos, jó minőségű és nyilvánosan elérhető tréning- és tesztadatokkal, valamint valós tesztkörnyezetekkel rendelkezzünk. A mesterségesintelligencia-infrastruktúra és sok minőségi adat egyelőre csak korlátozott számú magánszereplő körében és számára érhető el, és akadályokba ütközik a mesterséges intelligencia köztéri tesztelése, ami gátolja a mesterséges intelligencia más területeken való alkalmazását. Ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos, erős és hasznos lehessen, elengedhetetlen, hogy nyilvánosan elérhető jó minőségű adatokat fejlesszünk, és kiépítsünk egy európai mesterségesintelligencia-infrastruktúrát.

5.1

A mesterséges intelligencia széles körű társadalmi hatása egyelőre nem látható át teljesen. Kétségtelen azonban, hogy komoly hatásra kell számítanunk. Napjainkban gyors tempóban követik egymást a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlesztések, ami nélkülözhetetlenné teszi a holisztikus és kritikus nyomon követést, hogy megfelelően és időben kezelni tudjuk a fontos és diszruptív technikai és társadalmi fejleményeket a mesterséges intelligencia területén és holdudvarában („gamechangers” – áttörő erejű változást előidéző elemek).

5.2

Technikai gamechanger-ek lehetnek például az olyan feltűnő vagy jelentős, ugrásszerű lépések a mesterségesintelligencia-készségek fejlesztésében, amelyek az általános mesterséges intelligencia megvalósításának hírnökei lehetnek. Ha pedig társadalmi gamechanger-ekről beszélünk, akkor gondolhatunk például jelentős számú munkahely megszűnésére ezeket helyettesítő munkahelyek kilátása nélkül, nem biztonságos helyzetekre, rendszerhibákra, váratlan nemzetközi fejleményekre stb.

5.3

Fontos, hogy a döntéshozók, az ipar, a szociális partnerek, a fogyasztók, az NGO-k, az oktatási és egészségügyi intézmények, illetve különböző területek kutatói és szakértői – gondolva itt az (alkalmazott) mesterséges intelligenciára, etikára, biztonságra, gazdaságra, munka-, jog- és viselkedéstudományokra, pszichológiára vagy filozófiára – közösen és szorosan kövessék nyomon a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejleményeket, térképezzék fel a gamechanger-eket és tartsák naprakészen ezeket az információkat, hogy a kellő pillanatban megtehessék a kellő lépéseket szakpolitikai intézkedések, jogalkotás és szabályozás, önszabályozás és szociális párbeszéd formájában.

5.4

Az európai civil társadalom képviselőjeként a következő időkben az EGSZB formába önti, összefogja és előmozdítja ezt a mesterséges intelligenciáról szóló, többszereplős vitát.

31.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 288/10

Előadó:

John BRYAN

1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a közös agrárpolitika (KAP) alapvető fontosságú uniós politika, amely az európai polgárok és a mezőgazdasági ágazat számára olyan, valóban közös politikát kell hogy jelentsen, és amely teljesítette a Római Szerződésben foglalt főbb célkitűzéseit. Jóllehet a feltáró vélemény kidolgozására szóló felkérés a KAP átdolgozásáról beszél, az EGSZB súlyt helyez arra, hogy a KAP-ot az érintettek érdekében óvatosan és szervesen fejlesszék tovább. A KAP továbbfejlesztését pozitívan kell megközelíteni, költségvetésének pedig elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy ki tudja elégíteni az agrárgazdasággal, valamint a szociális és környezeti kritériumokkal kapcsolatos aktuális és új igényeket.

1.2

Az átdolgozott KAP-nak meg kell felelnie az Európa előtt álló új kihívásoknak, ideértve az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival és a részes felek 21. konferenciáján (COP21) az éghajlatváltozással kapcsolatban tett uniós kötelezettségvállalások teljesítését, illetve a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat és a piaci volatilitást.

1.3

A KAP-nak erőteljesen támogatnia kell a hagyományos családi gazdaságok, mezőgazdasági szövetkezetek és vállalatok által jellemzett európai mezőgazdasági modellt, és a mezőgazdasági ágazati szervezetek bevonásával orvosolnia kell a vidéki és városi térségek közötti, illetve az agrárszektoron belüli jelentős jövedelmi egyenlőtlenséget.

1.4

Mivel több mint 500 millió uniós állampolgár kiváló minőségű, biztonságos élelmiszerrel való fenntartható ellátását biztosítja és 131 milliárd eurós értékben exportál, ami az EU teljes exportjának 7,5 %-át teszi ki, a teljes uniós költségvetés 38 %-ának megfelelő KAP-költségvetésnek kiegyensúlyozott ár-érték arányt kell biztosítania. Jövőbeli finanszírozásának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy kielégítse a brexit, a mezőgazdasági jövedelemre gyakorolt nyomás és a közjavak iránti megnövekedett kereslet eredményeként kialakult pótlólagos pénzügyi igényeket.

1.5

Az EGSZB támogatja a KAP kétpilléres modelljének fenntartását. Az 1. pillérbeli közvetlen kifizetéseknek az agrárjövedelmet, a piacszabályozási intézkedéseket és a közjavak biztosításának fokozását kell támogatniuk. A 2. pillérben szereplő vidékfejlesztési kifizetéseknek pedig a nehéz helyzetben lévő régiók és ágazatok támogatásáról szóló Cork 2.0 konferencián megállapított, gazdasági, környezeti és szociális programokra kellene összpontosítaniuk, célzott megközelítést alkalmazva a közjavak biztosításához.

1.6

Alábecsülik a mezőgazdaságnak a környezethez való értékes hozzájárulását. A KAP 1. és 2. pillérébe tartozó kifizetések segítségével a gyepterületeken, erdőkben, tőzeglápokon és sövényekben található szénelnyelőket számon kell tartani, védeni és gyarapítani kell.

1.7

A generációváltás fontos problémájának kezelése érdekében a fiatal mezőgazdasági termelőkre, különösen a nőkre, valamint a nyugdíjra összpontosító, erőteljesen célzott programokat kell megvalósítani. Ezenkívül olyan programokat kell elfogadni, amelyek célja általánosan a nők mezőgazdaságban játszott szerepének erősítése.

1.8

A KAP átalakításának egyik legfontosabb eleme az egyszerűsítés: korszerű technológia használatával egyszerűsíteni és csökkenteni kellene a gazdákat sújtó, egyre növekvő bürokratikus terheket. Az auditálási/ellenőrzési eljárás módosításának ki kell terjednie a kizárásos („close out”) modellre, a sárga lap rendszerére, csökkentenie kell a kölcsönös megfeleltetési követelményeket és növelnie a tűréshatárokat, mindig az egyszerűsítés és a kifizetések jobb teljesítését célozva meg.

1.9

Az átdolgozott KAP-nak fenn kell tartania a közösségi preferencia és a területi szempontból kiegyensúlyozott élelmiszer-önellátás elvét, hogy az uniós polgárokat uniós élelmiszerrel lássák el. A mezőgazdasági potenciált minden két- vagy többoldalú kereskedelmi megállapodásban ki kell emelni, és az ágazatot nem szabad feláldozni más területeken elérhető előnyök érdekében. Valamennyi uniós élelmiszerimportnak – a megfelelőség elvét tiszteletben tartva – teljes mértékben meg kell felelnie az uniós egészségügyi, növényegészségügyi, munkaügyi és környezetvédelmi előírásoknak.

1.10

Meg kell erősíteni a mezőgazdasági termelők élelmiszerláncban elfoglalt pozícióját. A mezőgazdasági piacokat vizsgáló uniós munkacsoport pozitív ajánlásait el kell fogadni és végre kell hajtani. Létfontosságú, hogy továbbra is, sőt még határozottabban támogassák a termelők, illetve a létező – különösen a kisméretű – szövetkezetek és termelői szervezetek közötti ágazati és regionális együttműködést. Különös hangsúlyt kell fektetni az olyan ágazatokra és régiókra, ahol az együttműködés szintje alacsony.

1.11

Az erős 1. pillér és a 2. pillér is elengedhetetlen az átdolgozott KAP szempontjából; rugalmas vidékfejlesztési programokra van szükség minden tagállamban, a hátrányos természeti adottságú területeket is beleértve és a kiszolgáltatott helyzetű régiókra és ágazatokra koncentrálva.

1.12

A mezőgazdasági termelők számára az egyes uniós tagállamokban kifizetett közvetlen támogatások összegét tovább kell harmonizálni, hogy minden tagállamban egyenlő versenyfeltételeket biztosíthassunk a mezőgazdasági termelők részére, és az egész EU-ban gondoskodni tudjunk a vidéki területek kiegyensúlyozott fejlődéséről.

2.1

A mezőgazdaság uniós szintű integrációja erősebb, mint bármely más gazdasági ágazaté. Ez az egyetlen olyan jelentős ágazat, amely az uniós költségvetésből központilag finanszírozott közös politikával rendelkezik. A mezőgazdasági és az agrár-élelmiszeripari ágazat a gazdaság egyik rendkívül fontos foglalkoztatója: a 11 millió mezőgazdasági termelő és 22 millió mezőgazdasági munkavállaló mellett a kapcsolódó élelmiszer-feldolgozás, élelmiszer-kiskereskedelem és szolgáltatások területén további 22 millió munkahelyet biztosít (1). E munkahelyek közül sok a szegényebb vidéki régiókban található. A mezőgazdaság minden tagállamban és régióban hozzájárul a gazdasági tevékenységhez. Az elmúlt 10 évben az uniós agrárélelmiszer- és italexport értéke évente átlagosan 8 %-kal bővült, és 2016-ban elérte a 131 milliárd EUR-t (2).

2.2

A KAP alapvető fontosságú uniós politika, amely 500 millió uniós polgár részére biztosít fenntartható módon megfizethető, biztonságos és minőségi élelmiszert. Emellett egyrészt méltányos jövedelemszintet kell biztosítania az uniós gazdáknak, másrészt elő kell segítenie a vidéki térségek társadalmi, környezeti és gazdasági fejlődését. A mezőgazdasági termelők és az erdészek kezelik az uniós földterület több mint 82 %-át (3), és így a multifunkcionálisan kialakítandó fenntartható agrárgazdaság lényeges alkotóelemét jelentik.

2.3

59 milliárd eurós költségvetésével a KAP létfontosságú támogatást nyújt a mezőgazdasági termelők és vállalkozásaik számára a közvetlen kifizetések, piactámogatási intézkedések és vidékfejlesztési programok segítségével. Meg kell azonban jegyezni, hogy a KAP-támogatás a közjavak biztosításához és szigorúbb uniós előírások betartásához van kötve. Ezek az 1. pillérbe tartozó közvetlen kifizetések valóban a kölcsönös megfeleltetéstől, az élelmiszer-biztonsággal, az állat- és növényegészségügyi és -jóléti szabványokkal kapcsolatos, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményekre vonatkozó (JFGK) intézkedésektől, valamint környezetvédelmi ellenőrzésektől függenek, és elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy segítsék a mezőgazdasági termelőket a jövedelem stabilizálásában és a piaci volatilitás kezelésében. Jelenleg a közvetlen kifizetések 30 %-a a talajminőségre, biodiverzitásra és szén-dioxid-megkötésre vonatkozó ökologizálási követelményektől függ, ugyanakkor továbbra is vannak megoldásra váró ökológiai és szociális problémák. Bár a piaci intézkedések súlyosan erodálódtak a legutóbbi KAP-reformban, még így is jelentősek, különösen piaci válság idején. A volatilitás kezeléséhez új intézkedések szükségesek. A társfinanszírozott vidékfejlesztési program a 2. pillér fontos eszköze a gazdasági, környezetvédelmi és szociális programok finanszírozására, amelyeket az egyes gazdaságok szintjén, valamint a vidéki térségekben egyaránt megvalósíthatnak.

2.4

Hiányosságai ellenére a KAP az elmúlt hat évtizedben nagyon hasznos volt az uniós polgárok, termelők, fogyasztók, adófizetők és általában az uniós társadalom számára. Ugyanakkor egyes területeken problémák merültek fel többek között a biológiai sokféleséggel, a környezettel és a tájjal kapcsolatban, melyekre megoldást kell találni. Bebizonyosodott, hogy rugalmasan hozzáigazítható az aktuális igényekhez. A KAP 1. és 2. pillérjének egyedi felépítése lehetővé tette, hogy a szakpolitika változzon és más célokra összpontosítson, ugyanakkor megőrizze azt az átfogó célkitűzését, hogy támogassa az európai mezőgazdasági modellt és a családi gazdaságokat.

2.5

A KAP szerinti kompenzációs kifizetések drasztikusan megváltoztak az évek során: eredetileg elsősorban piaci és ártámogatást nyújtottak, ma azonban jelentős környezetvédelmi elemet tartalmazó, a termeléstől elválasztott támogatást jelentenek. A 2. pillért a nehéz helyzetű régiók és ágazatok támogatására vezették be. Ez a pillér biztosítja, hogy az intelligens és fenntartható vidékfejlesztés az uniós agrárpolitika központi elemét képezze. A mezőgazdaságnak integrált vidékfejlesztési politikára van szüksége.

2.6

A pozitív módon átdolgozott, modernizált és egyszerűsített KAP szerinti gazdálkodás és mezőgazdaság alapvető szerepet játszik a fenntarthatósággal, a környezettel és a természettel, a versenyképességgel, a beruházásokkal, a növekedéssel és a munkahelyteremtéssel kapcsolatos uniós célok elérésében.

2.7

Az átdolgozott KAP-nak meg kell őriznie a jelenlegi politika pozitív elemeit, valamint az új kihívások kezelése céljából új intézkedéseket is tartalmaznia kell. Ilyen kihívást jelentenek például a közjavak biztosítására irányuló társadalmi igények, az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival és a COP21-en az éghajlatváltozással kapcsolatban tett uniós kötelezettségvállalások, illetve a kétoldalú kereskedelmi megállapodások és a piaci volatilitás. Az átdolgozott KAP-nak emellett megfelelő egyensúlyt kell teremtenie a fogyasztók, az adófizetők és a termelők szükségletei között.

2.8

Az átdolgozott KAP keretében az EU-nak továbbra is erőteljesen kell támogatnia az európai mezőgazdasági modellt és a fenntartható családi gazdálkodást, szemben a más térségekben, például a Mercosur országaiban, az USA-ban és Óceániában alkalmazott ipari jellegű mezőgazdasági termeléssel. Kiemelt figyelmet kell fordítani a kis és közepes méretű gazdaságokra. Az élelmiszer-biztonságot illetően az európai gazdálkodók az elővigyázatosság elve alapján működnek, aminek következtében az alapvető mezőgazdasági termékek és élelmiszerek nemzetközi kereskedelmének piacán versenyhátrányba kerülnek az észak-/dél-amerikai, óceániai és egyéb gazdálkodókkal, akik az EU-ban tiltott szereket, például hormonokat és béta-agonistákat használnak.

2.9

Az európai mezőgazdasági modell egy, az uniós gazdálkodók és a társadalom közötti társadalmi megállapodás, amely szerint a gazdálkodók kiváló minőségű élelmiszert és egyéb közjavakat állítanak elő fenntartható módon, miközben a környezetvédelemről és a tájgondozásról is gondoskodnak. Cserébe a KAP-nak támogatást kellene nyújtania a családi gazdaságok, szövetkezetek és a fenntartható modell alapján gazdálkodó vállalatok, valamint a vidéki területek fennmaradásához. Ez a modell a változatos, egészséges, biztonságos, megfizethető és kiváló minőségű élelmiszerek szállítójaként rendkívüli értéket képviselő javakat biztosít az európai társadalom számára, a vidéki területek fenntartásával hozzájárul a területi egyensúlyhoz és segíti a környezet és a táj védelmét.

2.10

Az EU-nak továbbá keményebben kell dolgoznia annak biztosításán, hogy a mezőgazdasági termelők és az uniós polgárok tisztában legyenek a KAP mibenlétével és a vele kapcsolatos előnyökkel, valamint támogassák azokat.

3.1

A KAP az elmúlt 60 évben jó szolgálatot tett Európának és az uniós polgároknak, jelentős hasznot hozott a mezőgazdasági ágazat számára, és jó ár-érték arányt nyújtott az adófizetőknek. Sok uniós országban azonban a vidéki és a városi térségek között és a mezőgazdaságon belül is egyre nő a jövedelmi egyenlőtlenség. A legtöbb tagállamban a mezőgazdasági jövedelem nem elegendő, és jóval alacsonyabb a nemzeti vagy regionális átlagjövedelemnél. A mezőgazdasági árak nem követik az inflációt és a termeléshez felhasznált alapanyagok, például a műtrágya és az energia árának emelkedését. Az utóbbi években az árak ingadozása problémákat okozott az agrárjövedelmek terén.

3.2

A rugalmas eszközök széles körével rendelkező jelenlegi vidékfejlesztési politika létfontosságúnak bizonyult a vidéki térségek és különösen a hátrányos természeti adottságú régiók támogatásában. A Jobb élet a vidéki térségekben című Cork 2.0 nyilatkozatban lefektetett robusztus vidékfejlesztési tervnek kiemelt szerepet kell játszania az átdolgozott KAP szempontjából. A vidéki területek életképességébe és vitalitásába történő beruházás, valamint a munkahelyteremtés fejlesztése a gazdaságilag gyenge, távoli térségekben és a mezőgazdaság diverzifikációjának támogatása komoly kihívást jelentenek az átdolgozott KAP szempontjából (4).

3.3

Az uniós költségvetés százalékában mérve a KAP-kiadások az 1980-as években még 65–75 %-on álltak, ez mára 38 %-ra csökkent. A mezőgazdaság azonban várhatóan egyre jelentősebb mértékben fog hozzájárulni az EU COP21-es céljainak és a fenntartható fejlesztési céloknak az eléréséhez, miközben kiváló minőségű, megfizethető élelmiszert biztosít. Az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése komoly kihívást jelent a KAP jövőbeli finanszírozása szempontjából.

3.4

Mivel a világ népessége a jelenlegi 7 milliárdról 2050-re várhatóan 9,5 milliárdra nő, égető szükség van arra, hogy az elkövetkező években jelentősen növeljük az élelmiszertermelést. Az ENSZ által kitűzött fenntartható fejlesztési célok egyike az, hogy drasztikusan csökkentsék az alultápláltság előfordulását, tekintve, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tanulmányainak becslése szerint világszerte minden hetedik ember alultáplált. Nyilvánvaló, hogy a világszintű élelmiszertermelésnek fenntartható módon kell bővülnie ahhoz, hogy megfeleljen az élelmiszer iránti megnövekedett keresletnek, és segítsen az éhínség felszámolásában. Az élelmiszer-termelésben a felelősségteljes világhatalomnak tekinthető EU és az átdolgozott KAP kiemelt szerepet játszhat. A közös agrárpolitikának szintén felelősségteljesnek kell lennie az export tekintetében, és továbbra is a hazai termelés fejlesztésére kell ösztönöznie a fejlődő országokat.

3.5

Az uniós mezőgazdaság és a KAP központi szerepet tölt be az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival kapcsolatos uniós kötelezettségvállalások, valamint a globális COP21 éghajlatvédelmi megállapodás szerinti ambiciózus EU-célok teljesítésében. Az uniós mezőgazdaság szén-dioxid-kibocsátása 1990 óta 23 %-kal, a folyók nitráttartalma pedig 1992 óta 17,7 %-kal csökkent (5). Bár jelentős előrelépés történt a KAP területén a környezetvédelmi teljesítmény tekintetében, további kihívást jelent a KAP annak érdekében történő átalakítása, hogy a mezőgazdaság még jobban teljesítsen és betölthesse létfontosságú szerepét annak elősegítése terén, hogy Európa elérje a COP21 által kitűzött célokat és a fenntartható fejlesztési célokat.

3.6

A mezőgazdasági ágazat létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt, hozzájárul az élőhelyek gondozásához, a biodiverzitás megőrzéséhez, az állatjóléti szabályokhoz, a tájkép megóvásához, valamint a talaj és a víz védelméhez. Emellett el kell ismerni, hogy az agrárágazatnak többet kellene tennie a biológiai sokféleség, a környezet és a tájvédelem érdekében. Jelentős mennyiségű uniós élelmiszer termeléséhez olyan természetes vizet használnak fel, amely egyébként kárba veszne. Az uniós mezőgazdaság jelentős hányada foglalkozik gyepterületekkel, erdőgazdálkodással, valamint tőzeglápokkal, amelyek mindegyike értékes szénelnyelő. A mezőgazdaság mindezen létfontosságú ökoszisztéma-jellemzőit az átdolgozott KAP-nak tükröznie és ösztönöznie kell.

3.7

A KAP keretében az uniós polgárok stabil élelmezésbiztonságot, valamint a megfizethető árú, biztonságos élelmiszerek bőséges kínálatát élvezhetik. Az uniós polgárok által jövedelmüknek az élelmiszerre elköltött hányada a második világháború utáni időszakban jellemző 50 %-ról mára 10 %-ra csökkent, annak ellenére, hogy jelentősen emelkedtek a termelési költségek. Az átdolgozott KAP-nak biztosítania kell, hogy a fogyasztók továbbra is hozzájuthassanak a megfizethető, jó minőségű, biztonságos élelmiszerhez, amelynek előállítása a hatályos európai szabványok szerint történik.

3.8

Mivel a gazdák többsége 55 évnél idősebb, jelentős kihívást jelent, hogy a mezőgazdaságot vonzóvá tegyék a fiatalok számára, és az ágazat generációváltási problémákkal küzd. A finanszírozáshoz és földterülethez jutás, az alacsony jövedelem, valamint a tudásátadás és az oktatás hozzáférhetősége a fiatalok számára gyakorlati problémát jelent. Ezenkívül az alacsony agrárjövedelmek miatt nincs mód a nyugdíj-megtakarításokra. A földterületek termelésből való kivonása egyes területeken növekvő méreteket ölt, aminek nyilvánvaló társadalmi és környezeti következményei vannak, főként a távoli térségekben. A generációváltás, a fiatal gazdák és új szereplők, a munkavállalók és a képzett – különösen a már a gazdaságban dolgozó – mezőgazdasági alkalmazottak belépésével a nyugdíjba vonulás megkönnyítésének középpontba állítása az átdolgozott KAP lényeges összetevője.

3.9

A nők igen fontos szerepet töltenek be a mezőgazdaságban: a gazdaságokban zajló munka jelentős részét nők végzik, és a bürokratikus terhek egyre nagyobb részét is ők viselik. A nők sokszor alulreprezentáltak a gazdaságok tulajdoni viszonyaiban. A gazdaságokon kívül végzett fizetett munkával, illetve a független vállalkozóként végzett tevékenységgel szerzett bevételük révén jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdasági vállalkozás életképességéhez. Ha mindkét házastárs teljes munkaidőben a gazdaságban dolgozik, akkor ezt a hozzájárulást a gazdaság tulajdonviszonyaiban is tükrözni és ösztönözni kell.

3.10

A gazdálkodás és az agrár-élelmiszeripar fontos szerepet játszhat a bevándorlók munkaerőpiaci integrációjában, valamint a hátrányos helyzetű csoportok szociális programok révén történő támogatásában.

3.11

A KAP korszerűsítésének és egyszerűsítésének lényeges szerepe van e politika előretekintő átalakításában. A korábbi reformok során is megállapították az egyszerűsítés szükségességét, de az egyes gazdaságok szintjén a KAP valójában sokkal bonyolultabb és bürokratikusabb lett. Ez különösen igaz az ellenőrzési és auditálási eljárásokra, valamint a támogathatósági és kölcsönös megfeleltetési szabályok alkalmazására a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények és a jó mezőgazdasági és környezeti állapot tekintetében.

3.12

Az EGSZB elismeri, hogy a mezőgazdasági termékek kereskedelme és exportja jelentős előnyökkel jár és munkahelyeket teremt. A globalizációból és a kereskedelmi megállapodásokból eredő kihívások azonban súlyosan károsíthatják a mezőgazdaságot, és veszélyeztethetik az EU szigorú élelmiszer-biztonsági és -minőségi szabályait. Alapvető fontosságú, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az új piacok és lehetőségek megnyitása, valamint az érzékeny ágazatok és területek, illetve az uniós előírások védelme között. Ezenkívül a közösségi preferencia és az élelmiszer-önellátás elvét illetően területi egyensúlyt kell fenntartani (6).

3.13

Az élelmiszer-ellátási láncban jelentős erőegyensúly-eltolódás tapasztalható a nagy méretű kiskereskedelmi hálózatok és feldolgozók, valamint a mezőgazdasági termelők között, ez pedig lefelé nyomja az árakat – gyakran a termelési költségek alá. Jól működő értékesítési szövetkezetek segítségével meg kell erősíteni a mezőgazdasági termelők élelmiszerláncban elfoglalt pozícióját. Európai szintű jogszabályi keretet kell kidolgozni az élelmiszeripari és elosztási ágazatban tapasztalható tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni fellépés érdekében. Ezenkívül – csökkentett uniós piactámogatás, valamint a világpiacnak és a geopolitikai válságoknak, például az orosz embargónak való nagyobb kitettség mellett – az ár- és jövedelemvolatilitás jelentős kihívást jelent az uniós mezőgazdasági termelők számára. A mezőgazdasági piacokat vizsgáló uniós munkacsoport ezen a területen végzett munkája méltatást érdemel, és azt folytatni kell. Foglalkozni kell a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal és a költségek alatti áron történő értékesítéssel.

3.14

A gazdálkodás, a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás alapvető fontosságúak a vidéki térségek gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. Fontos szerepet játszanak továbbá egyéb, a vidékkel kapcsolatos gazdasági vállalkozásokban és szolgáltatásokban, mint például a falusi turizmus, a foglalkoztatás vagy a kulturális tevékenységek. Az átdolgozott, erős 2. pillérrel rendelkező KAP elengedhetetlen a vidéki térségek vidékfejlesztési kihívásainak kezeléséhez és ahhoz, hogy a gazdálkodás és a mezőgazdaság az EU összes régiójában erős maradjon. Azt kell célul kitűzni, hogy minél több gazdálkodó fennmaradjon.

4.1

Az átdolgozott és az uniós mezőgazdasági modellt határozottan támogató KAP-nak hűnek kell maradnia a Római Szerződésben, 1957-ben létrehozott közös agrárpolitika alapvető céljaihoz. Ugyanakkor az FFC-k és a COP21 értelmében vállalt kötelezettségeket is magukban foglaló, új célokat is bele kellene építeni. Az EUMSZ 39. cikke szerint a KAP konkrét céljai a következők:

4.2

Az átdolgozott KAP-nak a környezetvédelem, az éghajlatváltozás enyhítése és a biodiverzitás védelme jelentette kritikus kihívásokra is ki kell terjednie.

4.3

Ezeket az alapvető célkitűzéseket leginkább a KAP jelenlegi kétpilléres modelljének megtartásával lehet elérni: az 1. pillér az aktív termelőket célzó közvetlen kifizetéseken alapul, piacszabályozási intézkedések támogatásával, a 2. pillér pedig a vidékfejlesztési intézkedéseken, valamint a politika oly módon történő kiigazításán, hogy az megfeleljen a közjavak biztosításával kapcsolatos új igényeknek. Az 1. pillér közvetlen kifizetései az agrárjövedelmek támogatása és a volatilitás kezelése szempontjából alapvető fontosságúak, és az élelmiszer-biztonsággal, az állat- és növényegészségügyi, illetve -jóléti előírásokkal, valamint a környezetvédelmi ellenőrzésekkel kapcsolatos kölcsönös megfeleltetési intézkedésekhez kötődnek. A KAP 2. pillérébe tartozó intézkedések további lényeges gazdasági, környezetvédelmi és szociális támogatási programokat biztosítanak.

4.4

A KAP 2020 utáni költségvetésének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy kielégítse a brexitre vonatkozó döntés, a mezőgazdasági jövedelemre gyakorolt nyomás és a közjavak iránti megnövekedett kereslet eredményeként kialakult pótlólagos pénzügyi igényeket.

4.5

Az alaptámogatási modellel kapcsolatban azt javasoljuk, hogy azok az országok, amelyek az átalányösszegű alaptámogatási rendszertől eltérő modellt alkalmaztak, ezt a modellt 2020 után is folytathassák, hiszen ez jobban megfelel az érintett országok körülményeinek. Egyes országokban az átalányösszegű támogatási modell nem tükrözi a beruházási szint, a mezőgazdasági tevékenység és a közjavak biztosításának szintje közötti különbségeket.

4.6

A mezőgazdasági termelők számára az egyes uniós tagállamokban kifizetett közvetlen támogatások összegét tovább kell harmonizálni, hogy figyelembe vehessük az eltérő körülményeket, és így minden tagállamban egyenlő versenyfeltételeket biztosíthassunk a mezőgazdasági termelők részére, és az egész EU-ban gondoskodni tudjunk a vidéki területek kiegyensúlyozott fejlődéséről.

4.7

Közvetlen kifizetésben csak olyan aktív mezőgazdasági termelő részesülhet, aki közjavakat, illetve -szolgáltatásokat nyújt.

4.8

Ahhoz, hogy az átdolgozott KAP keretében támogassuk és védjük az 1. pilléren belül a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetések hatékonyságát, az aktív mezőgazdasági termelőknek éves vagy többéves programot kellene kidolgozniuk, amely a környezetre, éghajlatváltozásra és biodiverzitásra összpontosít, és amely egy szén-dioxid-kibocsátási táblázatot és tápanyag-gazdálkodási tervet is tartalmazhatna. Ez az éves vagy többéves program magában foglalná a közjavak mérhető módon történő biztosítását, és több rugalmasságot kínálna a mezőgazdasági termelők számára. A mérhetőségnek objektív és uniós szinten egységesített kritériumokon kell alapulnia.

4.9

Az 1. pillér közvetlen kifizetéseinek felső határát méltányosan és észszerűen kellene meghatározni az egyéni mezőgazdasági termelők esetében (pl. egy szakképzett munkaerő összehasonlítható jövedelmével egyenlő arányban). Lehetőséget kell nyújtani a kiigazításokra, és figyelembe kellene venni a társas vállalkozásokat, szövetkezeteket, társaságokat és a biztosításra kötelezett munkavállalók számát.

4.10

A termeléstől függő közvetlen kifizetéseknek a veszélyeztetett ágazatokra és régiókra kellene összpontosítaniuk. Feladatuk a földterületek termelésből való kivonásának megakadályozása és a biodiverzitás védelme, elsősorban az állattenyésztés és a hanyatló ágazatok fenntartása révén.

4.11

A jelenlegi KAP-ban az 1. pillér kifizetéseinek 30 %-a az ökologizáláshoz, 70 %-a pedig 15 jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményhez és a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra irányuló öt feltételhez van kötve, melyeket teljesíteni kell a támogathatósághoz. A KAP tényleges egyszerűsítésének lehetővé tételéhez ajánlatos lenne az első pillér minden kifizetését a közjavak biztosításához kötni. E cél elérése érdekében megfelelően értékelni kell az ökologizálást és a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket, hogy megtartsuk a leghatékonyabb és megvalósítható intézkedéseket, valamint új célkitűzéseket vezessünk be, például az éghajlatváltozás terén és a talajban történő szénmegkötés növelésének szükségességét illetően.

4.12

E kölcsönös megfeleltetési JFGK-programok mérhető eredményeket tartalmaznának a környezetvédelem, az éghajlatváltozás enyhítése és a biológiai sokféleség védelme terén, amelyek alapjául a megfelelő, jelenleg hatályos kölcsönös megfeleltetetési programok végrehajtása szolgálna.

4.13

Az átdolgozott KAP-nak magáévá kell tennie az intelligens gazdálkodás fogalmát, amely egyrészt növeli a mezőgazdasági bevételeket, másrészt környezeti előnyöket biztosít. Az intelligens gazdálkodás a tudásátadás és a technológia alkalmazásával segítene a precíziós gazdálkodás megvalósításában, amelynek célja a víz, energia, ipari műtrágya és egyéb termelési eszközök, például peszticidek, különösen a gomba- és rovarölő szerek használatának csökkentése.

4.14

Meg kell őrizni az olyan piaci intézkedéseket, mint például az intervenciók és a magántárolási támogatások. Alapvető fontosságú, hogy e támogatások nyújtásához olyan realisztikus követelményszinteket állapítsanak meg, amelyek biztosítják, hogy a termelők szükség esetén értelmes jövedelemtámogatásban részesüljenek.

4.15

A jövedelemvolatilitás elleni leghatékonyabb védelmet az 1. pillér biztonságos és megfelelő közvetlen kifizetései és piacszabályozási intézkedései jelentik. A szélsőséges áringadozás időszakában azonban egyéb eszközökre is szükség lehet, ilyenek például a termelés csökkentését célzó rendszerek. Meg kell könnyíteni a 2. pillér pénzeszközeinek olyan intézkedésekhez történő felhasználását, mint például az önkéntes biztosítási rendszerek.

4.16

A termelői szövetkezetek az elmúlt 140 évben egyértelműen megmutatták, hogy ellenállóképesebbek a mezőgazdasági piacokon jelentkező zavarokkal szemben, és segítenek az élelmiszertermelés áthelyezésének elkerülésében. Ezért létfontosságú, hogy továbbra is, sőt még határozottabban támogassák a termelők, illetve a meglévő – különösen a kisméretű – szövetkezetek és termelői szervezetek közötti ágazati és regionális együttműködést. Különös hangsúlyt kell fektetni az olyan ágazatokra és régiókra, ahol az együttműködés szintje alacsony.

4.17

Lépéseket kell tenni a mezőgazdasági piacokat vizsgáló uniós munkacsoportban azonosított főbb elemek tekintetében – ilyen például a mezőgazdasági termelők pozíciójának javítása az ellátási láncban, a fokozott átláthatóság, a kötelező árbejelentés, a kockázatkezelési intézkedések és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni fellépés. Ezeken a területeken rendeleteket kell elfogadni, és azokat maradéktalanul be kell építeni az átdolgozott KAP-ba. Azt javasoljuk, hogy szigorúbb rendelkezéseket fogadjanak el a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok törvénytelenné nyilvánítása, a költségszint alatti értékesítés tilalma, valamint a termelői, feldolgozói és kiskereskedelmi szintekre egyaránt kiterjedő kötelező árbejelentés bevezetése érdekében. Ezenkívül erős termelői szervezetek létrehozásának támogatásával meg kell erősíteni a mezőgazdasági termelők helyzetét.

4.18

Az eredményes és megfelelően működő uniós egységes piac fenntartásának az átdolgozott KAP középpontjában kell állnia. Az utóbbi időben az egységes piacon belül több helyütt tapasztalható volt a nemzeti jelleg ismételt előtérbe helyezése, ami igen aggasztó, és az árak és a piacok közötti eltérések növekedéséhez vezet. Alapvető fontosságú emellett, hogy ott, ahol az nem létezik, kötelező szabályozást vezessenek be a mezőgazdasági és élelmiszertermékek címkézésére és eredetmegjelölésére vonatkozóan, hogy elkerülhetőek legyenek a megtévesztő gyakorlatok, illetve a fogyasztók tudatos döntéseket hozhassanak, és ezek a szabályok ne aknázhassák alá, illetve akadályozhassák az áruknak az egységes piacon megvalósuló szabad mozgását.

4.19

A brexit súlyos fenyegetést jelent az EU számára, és jelentős hatással lesz a KAP-ra és az egységes piacra. A KAP költségvetésében a brexit következtében kialakuló esetleges hiányt a tagállamoknak teljes egészében fedezniük kell. Ezenkívül alapvető fontosságú, hogy megmaradjon az EU és az Egyesült Királyság között a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vámmentes kereskedelme, továbbá fennmaradjanak az állategészségügy, az állatjólét és a környezetvédelem terén az egyenértékű előírások, illetve az EU-ba és az Egyesült Királyságba irányuló importtal kapcsolatban a közös külső vámtarifa alkalmazása.

4.20

Fontos, hogy a KAP alapvető célkitűzése a közösségi preferencia elve legyen, azaz hogy az uniós polgárok uniós élelmiszereket fogyasszanak. E politika kiemelt elvét kell hogy képezze a nyomon követhetőségre, élelmiszer-biztonságra, állat- és növényegészségügyi ellenőrzésekre és környezetvédelemre vonatkozó uniós előírások megtartása és védelme, valamint az oltalom alatt álló földrajzi jelzések teljes védelme. A kereskedelempolitikai tárgyalásokban alapvető fontosságú az uniós fogyasztók számára, hogy az EU megkövetelje, hogy az importált élelmiszer is ugyanezen előírásoknak feleljen meg. Ezen túlmenően a jövőbeli kereskedelmi tárgyalásokon életbevágóan fontos, hogy az EU megtartsa az érzékeny ágazatok és a veszélyeztetett területek erős és megfelelő vámtarifa-védelmét.

4.21

A generációváltásnak az átdolgozott KAP-ban kiemelt szerepet kell kapnia. Azt javasoljuk, hogy a KAP 1. pillérébe tartozó, a 40 évnél fiatalabb mezőgazdasági termelőknek juttatott kifizetések jelenlegi emelése folytatódjon. Azt javasoljuk, hogy az ötéves szabályt újra vizsgálják meg, és szüntessék meg a fiatal mezőgazdasági termelők magasabb kifizetési szintekhez való hozzáférését akadályozó rugalmatlanságokat. Ezenkívül azt javasoljuk, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőkre az általános vidékfejlesztési program intézkedései értelmében magasabb kifizetési ráták vonatkozzanak. A fiatal mezőgazdasági termelőkre vonatkozó strukturális támogatási programok kifizetési szintjét 70 %-ra kell emelni. Ilyen támogatást a partnerségekben, szövetkezetekben és társaságokban működő fiatal mezőgazdasági termelők és szakemberek számára is elérhetővé kellene tenni. Igen fontos, hogy legyen egy érdemi nemzeti tartalék, amely lehetővé teszi, hogy a fiatal gazdák és az újonnan belépők folyamatosan hozzájussanak a támogatásokhoz. A 2. pillér keretében lehetőséget kell adni egy hatékony nyugdíjba vonulási program végrehajtására. Fontos, hogy a tagállamoknak mozgástere legyen ahhoz, hogy további intézkedéseket vezessenek be a fiatal gazdák, különösen a nők támogatására. Mindenképpen nagy hangsúlyt kell fektetni az oktatásra és a készségfejlesztésre. A nők mezőgazdasági pozíciójának erősítéséhez a fiatal mezőgazdasági termelők számára elérhető ösztönzőkhöz hasonlókat kell a nők rendelkezésére bocsátani, egyenlő hozzáférést biztosítva a földhöz, a hitelhez, a képzéshez és a státuszhoz.

4.22

A mezőgazdasági termelők számára a kölcsönös megfeleltetési/jó mezőgazdasági és környezeti állapottal, valamint a JFGK-val kapcsolatos pozitív egyszerűsítést kell bevezetni az auditálási/ ellenőrzési megközelítéstől való eltávolodással és a technológia nagyobb mértékű használatával. A rendszert ki kell egészíteni egy ellenőrzőlistával, amely a megfeleléssel kapcsolatosan pontokat ad vagy von le. Azok a kérelmezők, akik teljesítik a főbb alapkövetelményeket, és elérik az alsó ponthatárt, levonások nélkül juthatnának hozzá a kifizetéshez. Ez a már bevezetett új „sárga lap”-megközelítés kiterjesztése lenne. A kölcsönös megfeleltetési esetek és a JFGK-k számát csökkenteni kell, megszüntetve azokat, amelyek már nem megfelelőek vagy relevánsak. Ennek jó példája lenne, ha megszüntetnék a gazdaságokban az állatok azonosításának szükségességét, és az értékesítési pontokon – húsüzemekben, gyűjtőpontokon vagy az élőállatpiacokon – technológia alkalmazásával végeznék el az ellenőrzéseket.

4.23

A kölcsönös megfeleltetési követelmények szerinti ellenőrzési rendszernek szintén lehetőséget kell biztosítania a helyesbítésre a „close out” megközelítés keretében, adott határidőn belül és szankció nélkül. A szankciókat és a tűréshatárokat illetően arányosabb és méltányosabb megközelítést kell alkalmazni. Az egyszerűsítés nem jelentheti az ambiciózus célok alábbadását, kiváltképpen a környezetvédelem (ökologizálás) vagy az állat- és növényegészségügy tekintetében.

4.24

Az ellenőrzések nem hátráltathatják a kifizetéseket, és olyan politikát kell alkalmazni, amely szerint a szankció valamennyi jogosultság és kölcsönös megfeleltetés/JFGK esetében alkalmazható a következő évben.

4.25

Az erős, továbbfejlesztett és hatékonyabb 2. pillér, amely megfelel a régiók gazdasági, környezeti és társadalmi igényeinek, kritikus fontosságú ahhoz, hogy az új, átdolgozott KAP a vidéki életképességre, vitalitásra és munkahelyteremtésre összpontosíthasson. Ennek a Cork 2.0 konferencián meghatározott célkitűzésekre kell alapulnia. Ezen kívül fontos, hogy a tagállamok megfelelően társfinanszírozzák a vidékfejlesztési intézkedéseket, a hátrányos természeti adottságú területeknek járó kifizetéseket is beleértve.

4.26

Az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai és a COP21 kapcsán tett európai kötelezettségvállalások teljesítése egyre nagyobb kihívásokat támaszt. Ezért ki kell terjeszteni, célzottá kell tenni és ki is kell fizetni a KAP 2. pillérének keretén belüli fokozott környezetvédelmi intézkedéseket. Ennek lehetővé tétele érdekében fontos, hogy – míg a 2. pillér keretén belüli jelenlegi költségvetés-allokációt tiszteletben tartjuk – a jövőbeli költségvetés tagállamok közötti elosztása tükrözze ezt a törekvést.

4.27

A KAP 2. pillérének fokozott környezetvédelmi, éghajlatváltozási és biodiverzitási intézkedéseit és kifizetéseit a továbbfejlesztett ökoszisztéma-szolgáltatások mezőgazdasági termelők általi teljesítésére lehetne összpontosítani az alábbi szempontok középpontba állításával:

4.28

A hátrányos természeti adottságú területekre vonatkozó program keretében történő kifizetések nélkülözhetetlenek az EU szegényebb és elszigeteltebb régióiban élő mezőgazdasági termelők számára.

4.29

Az olcsó finanszírozás biztosítása elengedhetetlen a mezőgazdasági ágazat növekedéséhez, és különösen a fiatal mezőgazdasági termelők támogatásához, akik a generációváltásnál kritikus fontosságúak.

4.30

Az átdolgozott KAP-nak ki kell egészítenie az átfogó élelmiszer-politikát, amely magában foglalja a fenntartható mezőgazdaságot, a kiegyensúlyozott területfejlesztést, az egészséges táplálkozást, a foglalkoztatást és a kereskedelmet. Nem lehet elégszer hangsúlyozni az egészséges táplálkozás fontosságát a fogyasztó számára, valamint a társadalom egészét érintő járulékos előnyöket az életminőség, az egészséges életmód, az elhízás elleni küzdelem és az alacsonyabb egészségügyi kiadások tekintetében. Jelentősebb forrásokra és programokra van szükség ahhoz, hogy ez az üzenet eljusson a fogyasztókhoz, az élelmiszer-pazarlás felszámolásával és az újrafeldolgozás ösztönzésével kapcsolatos programokkal együtt.

4.31

A megújuló energiák használatának 2030-ig legalább 27 %-ra történő növelésével kapcsolatos uniós célkitűzés eléréséhez stabilitást és jogbiztonságot garantáló intézkedéseket kell elfogadni. A nap-, biomassza- és szélenergiába történő beruházások támogatását célzó kifizetéseket, valamint energiahatékonysági és energiatakarékossági programokat kell elfogadni.

4.32

A versenyképesség fenntartásához életbevágóan fontos, hogy a mezőgazdasági ágazat rendelkezzen a legfrissebb kutatási és innovációs eredményekkel, és hogy azok az egyes gazdaságok szintjén is elérhetőek legyenek. Elérhetővé kell tenni és támogatni kell a hatékony tudásátadási, oktatási, tanácsadói és a bevált gyakorlatok megosztását célzó programokat és szolgáltatásokat.

4.33

Mivel a mezőgazdaságban is egyre elterjedtebb a technológiák használata, és különösen az intelligens gazdálkodás és az egyszerűsítés elősegítése érdekében létfontosságú, hogy minden vidéki térség rendelkezzen szélessávú lefedettséggel.

4.34

Az új, intelligens gazdálkodáson alapuló, a technológiát nagyobb mértékben használó gazdaságban igen fontos a mezőgazdasági termelők adatainak védelme és a titoktartás. Ezenkívül kiemelten fontos, hogy a mezőgazdasági termelők saját vállalkozásukkal kapcsolatos adatai a termelők birtokában maradjanak.

4.35

A körforgásos gazdaság valamennyi ágazatban jelentős szerepet játszhat a hulladék csökkentése terén. A hagyományos gazdálkodási modellek a hulladékmentes, erőforrás-hatékony, körforgásos gazdaságok megtestesítői. A mezőgazdaság pozitív szerepet tölt be az újrahasznosítási, újrafeldolgozási ágazatban, a talaj, a víz és a levegő gazdaságos kezelését is ideértve.

4.36

2020-tól kezdődően észszerű átmeneti időszakot kell hagyni az új, átdolgozott KAP bevezetésére, különösen azért, hogy figyelembe lehessen venni a brexittel és más politikai döntésekkel kapcsolatos költségvetési kérdéseket (7).

31.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 288/20

Előadó:

Erik SVENSSON

Társelőadó:

Ariane RODERT

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság (EB) induló és növekvő innovatív vállalkozásokat érintő kezdeményezését, valamint a jelentős akadályok felszámolását célzó javasolt intézkedéseket, ám hangsúlyozza, hogy nem minden nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalkozás működik a csúcstechnológiai szektorban, és hogy ezért minden ágazatban szükség van intézkedésekre.

1.2

A EGSZB szerint a kisvállalkozói intézkedéscsomag naprakésszé tétele és újraindítása minden kezdeményezést egyetlen stratégiába fogna össze, így megfelelőbb lenne és javítaná a láthatóságot és a konzisztenciát.

1.3

Az EGSZB az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokra vonatkozó összehangolt szakpolitikai megközelítést szorgalmaz, amely figyelembe veszi a vállalkozási modellek sokféleségét; továbbá üdvözli a szociális vállalkozásokra irányuló egyedi intézkedéseket. A kezdeményezéseknek azonban a vállalkozói légkör általános javítására kellene törekedniük, az innovációs folyamat részeként lehetővé téve a kockázatvállalást és a kísérletezést.

1.4

Az adminisztratív terhek és a bürokrácia továbbra is jelentős hátráltató tényező az induló és a növekvő innovatív vállalkozások számára. Az EGSZB ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy teljeskörűen hajtsa végre és juttassa érvényre az e téren elindított kezdeményezéseket.

1.5

Az EGSZB hangsúlyozza a szociális partnerek strukturált bevonásának jelentőségét, és azt, hogy biztosítani kell a munkakörülményekre vonatkozó, valamint a munkajoggal és a kollektív szerződésekkel kapcsolatos uniós szabályoknak való megfelelést.

1.6

Az EGSZB üdvözli az innovációval kapcsolatos javasolt intézkedéseket, ugyanakkor a kkv-k és a mikrovállalkozások korlátozott forrásaira való tekintettel a szabályok és a feltételek egyszerűsítésére ösztönöz.

1.7

A partnerségek megerősítése és közös erőforrás-állomány kialakítása elengedhetetlen a sikerhez. Az Európai Bizottságnak elő kell mozdítania a hálózatépítést, ideértve a közvetítő szervezetek, facilitátorok, akcelerátorok és inkubátorok kialakítását.

1.8

Az induló és a növekvő innovatív vállalkozások növekedési potenciáljának felszabadítása érdekében az igényeikre szabott, mind részvény-, mind pedig hiteltőkéhez való hozzáférést lehetővé tevő finanszírozási megoldásokat kell kidolgozni, hozzáférést kell biztosítani számukra a közbeszerzésekhez, és javítani kell az adózási környezetet. Az EGSZB véleményeiben foglalkozott erre irányuló megfelelő intézkedésekkel.

1.9

A készségfejlesztés elengedhetetlen, ezért minden szinten és már az oktatási rendszer korai szakaszában kiemelt hangsúlyt kell fektetni a vállalkozási ismereteket nyújtó oktatási programokra. Ösztönözni és támogatni kell továbbá a mentorálási, a munkahelyi képzési, az informális és nem formális tanulási programokat.

1.10

Fel kell lépni az EU-ban jellemző magas szintű kockázatkerülés csökkentése érdekében: felül kell vizsgálni a második esély elvét és fejlesztési támogatást kell nyújtani például pénzügyi ismeretek/oktatás képében.

1.11

Az EGSZB arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy egy, a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervvel kiegészített közleményben fogja össze a szociális vállalkozások támogatását célzó összes jelenlegi és új kezdeményezést. Ez összhangban van az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdításáról szóló tanácsi következtetésekkel (2015. december 7.).

2.1

Az „Európa új éllovasai: az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokat érintő kezdeményezés” című közlemény a következőket állapítja meg:

2.2

Közleményében az Európai Bizottság számos olyan intézkedést javasol, amelyek ezen akadályok mérséklésére és/vagy felszámolására irányulnak.

2.2.1

Az akadályok felszámolása:

2.2.2

A megfelelő partnerekkel való összekapcsolás elősegítése:

2.2.3

Finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés:

3.1

Ez a vélemény az Európai Bizottság „Európa új éllovasai: az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokat érintő kezdeményezés” című, a nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalkozásokban rejlő lehetőségek teljes körű kihasználását célzó intézkedéseket javasló közleményére válaszul készült. Az EGSZB azonban úgy döntött, hogy kibővíti a vélemény témakörét, és ezeket a fellépéseket az induló innovatív vállalkozások minden formájának szempontjából vizsgálja, ideértve a potenciális induló és növekvő innovatív vállalkozásokat is.

3.2

Az EGSZB üdvözli ezt a kezdeményezést és a főbb akadályok felszámolására irányuló törekvést. Hangsúlyozni kívánja, hogy korábbi véleményeiben jelentős munkát végzett az Európai Unióban működő sokféle vállalati formát támogató környezet kialakítása érdekében (3), és kiemeli a vállalkozásokra vonatkozó menetrend terén szükséges fokozott fellépésre való korábbi felhívását (4).

3.3

Mivel az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokat érintő kezdeményezés az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagot fejleszti tovább és bővíti ki, az EGSZB úgy véli, hogy további egyedi intézkedések bevezetése helyett hatékonyabb lépés lenne fontolóra venni az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag naprakésszé tételét és újraindítását. Az EGSZB üdvözli és támogatja ezt az intézkedést, amint másokat is, amelyek célja az induló és a növekvő innovatív vállalkozások támogatása. Nehéz azonban a teljes stratégiát áttekinteni úgy, hogy a különféle kezdeményezések nincsenek egy közös és átfogó szakpolitikai menetrendben összefoglalva.

3.4

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy szükség van egy hatékony általános szakpolitikai csomagra, amely figyelembe veszi a vállalkozások sokféleségét, ezért támogatja az Európai Bizottság által meghatározott, az uniós szakpolitikák között megvalósuló koordinált megközelítés előmozdítására irányuló célkitűzést.

3.5

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét egy véleményre, amelyen az EGSZB jelenleg dolgozik, és amely számos, az induló és a növekvő innovatív vállalkozások szempontjából releváns ajánlást fogalmaz meg:

3.6

2016. decemberi véleményében (5) ezenkívül az EGSZB arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy az alábbi intézkedések révén támogassa a gyorsan növekvő vállalkozásokat:

3.7

Különösen fontos elismerni a mikrovállalkozásokban – amelyek jelentős része családi vállalkozás – rejlő nagy lehetőségeket és a szociális vállalkozási szféra által kínált fejlesztési lehetőségeket. Az EGSZB ezenkívül annak átgondolására buzdítja az Európai Bizottságot, hogy nem minden nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalat működik a csúcstechnológiai ágazatban, és hogy az olyan szektoroknak, mint a szolgáltatás, a divatipar és az e-kereskedelem, illetve más innovatív szektoroknak is figyelemre és támogatásra van szükségük.

3.8

Az EGSZB továbbá ösztönzi az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy minden kezdeményezés vegye figyelembe a vállalkozások terén újonnan felmerülő jelenségeket is, például a közösségi gazdaságot (6). Ezek mindegyike hasonló és még további akadályokkal szembesül a kezdeti szakaszban és az egységes piacon való terjeszkedés során.

3.9

Az EGSZB üdvözli az információkhoz való hozzáférés javítását szolgáló egységes digitális portál létrehozására irányuló intézkedést, ugyanakkor úgy véli, hogy ez az eszköz korlátozott mértékben segíti majd elő a nagy terhet jelentő szabályok és szabályozások csökkentését. Az EGSZB továbbá javasolja, hogy az egységes digitális portált egészítsék ki egy kutatás-fejlesztési témájú internetes portállal. A közvetítő szervezetekkel folytatott strukturális együttműködés igen hatékony eszköz az induló innovatív vállalkozások tájékoztatásának javítására.

3.10

Az Európai Bizottság a legsürgetőbb akadályok közül többel is foglalkozik, főként a szabályozási, adó- és adminisztratív terhek tekintetében. Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a kkv-k – ideértve a mikrovállalkozásokat, a családi vagy a szociális vállalkozásokat is – házon belül gyakran nagyon kevés szakértelemmel rendelkeznek a felettébb összetett és bürokratikus szabályozások és adminisztratív terhek kezelésére, vagy egyáltalán nem képesek rá; ezért van szükség mindenképpen az egyszerűsítésre.

3.11

Az EGSZB támogatja a javasolt szakértői értékeléseket, amelyek célja a bevált gyakorlatok megosztása és a tagállamok közötti különbségek azonosítása a kezdeményezések jobb összehangolása érdekében. Ahhoz, hogy e szakértői értékelések elérjék a céljukat, eredményeiknek átláthatóaknak kell lenniük, és gondoskodni kell arról, hogy eljussanak az érdekelt felekhez.

3.12

Az EGSZB továbbá támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó döntését, hogy kibővíti az Enterprise Europe Network (EEN) tanácsadói szolgáltatásait olyan, kifejezetten a vállalkozások indításával és növekedésével foglalkozó tanácsadók révén, akik a tagállami és európai szabályokról, a finanszírozási lehetőségekről, partnerségekről és a határokon átnyúló közbeszerzésekhez való hozzáférésről nyújtanak tájékoztatást. Az EGSZB itt ismét szeretné kiemelni a közvetítő szervekkel és az – egyebek mellett a szociális gazdaságban működő – érintett szervezetekkel történő fokozott strukturális együttműködés jelentőségét és előnyeit.

3.13

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy az induló és a növekvő innovatív vállalkozások helyet kapjanak a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban, mivel egyre több induló és növekvő innovatív vállalkozásnak kell gyorsan (gyakran nagyon korlátozott piaci szegmensen belül) belépnie valamely globális piacra.

3.14

Az EGSZB elismeri és támogatja, hogy az Európai Bizottság – e kezdeményezésben – kötelezettséget vállal a munkakörülményekre vonatkozó, valamint a munkajoggal és a kollektív szerződésekkel kapcsolatos uniós szabályoknak való megfelelés kikényszerítésére, és hogy magas színvonalú munkahelyek létrejöttét célozza.

3.15

Az EGSZB reagálni kíván az Európai Bizottság közleményének alábbi megfogalmazására: „például rugalmasabb és korszerűbb munkafeltételek biztosítása révén”. Ez a kijelentés félreértéshez és visszaélési lehetőségekhez vezethet.

3.16

A szociális partnerek strukturált bevonása létfontosságú és ösztönzendő a vállalkozások közötti tisztességes verseny biztosítása és a szociális dömping kockázatának elkerülése érdekében, amint azt az EGSZB számos véleményben (7) már hangsúlyozta.

3.17

Az EGSZB foglalkozni kíván a területi alapú tartalomkorlátozás (8) terén jelenleg zajló folyamattal. Ez komoly új akadályt jelenthet az induló és a növekvő innovatív vállalkozások számára, amelyek nem rendelkeznek elegendő kapacitással ahhoz, hogy egyidejűleg több, különböző nyelvet beszélő országban lépjenek piacra. Az aktív és passzív értékesítés közötti különbség megfelelő kommunikációja kiemelt jelentőséggel bír. A nemzeti jogszabályoknak való megfelelés csak az aktívan megcélzott országok esetében kötelező.

3.18

Az EGSZB támogatja az arra irányuló javaslatot, hogy javítsák a kkv-k – különösen a növekvő induló vállalkozások – hozzáférését a Horizont 2020 programjaihoz. Az Európai Innovációs Tanács és az „innovációs radar” hatékony eszköznek bizonyulhat, feltéve, hogy nem jelentenek túl nagy terhet, és valóban alkalmasak a kkv-kra vonatkozó célok elérésére. Az EGSZB továbbá javasolja, hogy e kezdeményezések fordítsanak külön figyelmet a szociális innovációra, amely gyakran az új üzleti modellek hajtóereje.

3.19

Az EGSZB üdvözli továbbá, hogy külön említést nyert a szociális gazdaság és a szociális vállalkozások indulására és növekedésére irányuló intézkedés, hiszen e területen az EGSZB konkrét szakértelemmel rendelkezik, és már több véleményt dolgozott ki e témában (9).

3.20

Az EGSZB elégedetten állapítja meg, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy a kkv-k számára komoly nehézséget jelent a szellemi tulajdonhoz fűződő jogaik védelme. A költség rendkívül magas a kisvállalkozások számára, és a jogérvényesítés költségei hasonlóan magasak, emiatt alig van olyan induló vagy növekvő innovatív vállalkozás, amely meg tudja ezt fizetni. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy találjon működőképes megoldást ennek kezelésére.

4.1.1

Az általában pozitív vállalkozói légkör alapvető a növekedéshez és az innovációhoz. Az EGSZB úgy véli, hogy ez az európai bizottsági kezdeményezés csak akkor lehet sikeres, ha a vállalkozói légkör általános javítására törekszik, az innovációs folyamat részeként lehetővé téve a kockázatvállalást és a kísérletezést.

4.1.2

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az induló és különösen a növekvő innovatív vállalkozások számára nagyon fontos a kapcsolatok kiépítése a megfelelő partnerekkel. Mivel az európai piac általában hagyományosabb felfogást követ a kockázatvállalás kapcsán, ezenkívül elsődlegesen nemzeti beállítottságú, az erőfeszítéseket két fő vonal mentén kell csoportosítani:

4.1.3

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság tervét a jelenlegi Start-up Europe kezdeményezés megerősítésére és az Európa-szerte működő klaszterek és ökoszisztémák összekapcsolására irányuló uniós erőfeszítések koordinálására.

4.1.4

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy a partnerségek révén létrehozott „közösségek” és az igényekhez igazodó ökoszisztémák az induló és a növekvő innovatív vállalkozások sikerének kulcsfontosságú tényezői. E tekintetben az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság külön figyelmet szentel a szociális vállalkozásoknak, elismerve azok egyedi jellemzőit és az európai társadalmakhoz való hozzájárulását. Az EGSZB ezért ismét (10) arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy egy, a szociális gazdaságra vonatkozó, következetes uniós cselekvési tervben fogja össze az összes jelenlegi és új kezdeményezést azok fokozott láthatósága és a közöttük lévő kapcsolatok javítása érdekében.

4.2.1

Az EGSZB határozottan támogatja az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy javítsa az induló és a növekvő innovatív vállalkozások rendelkezésére álló közbeszerzési lehetőségeket. A javasolt intézkedéseken túl az EGSZB arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel a közbeszerzésekre vonatkozó irányelv tagállami szintű átültetését és alkalmazását. Ez kiemelt szereppel bír annak biztosításában, hogy a tagállamok teljes mértékben kihasználják a kkv-k – köztük a szociális vállalkozások – közbeszerzési lehetőségeinek javítására szolgáló rendelkezéseket. Az EGSZB visszautal a közbeszerzésekről szóló korábbi véleményére (11).

4.2.2

Az EGSZB üdvözli, hogy a közlemény külön figyelmet fordít az innovációs közbeszerzésre és az innovációs partnerségre. Ez ugyanakkor egyszerűbb szabályozást tesz szükségessé. Úgy tűnik, hogy az irányelvben meghatározott innovációs közbeszerzés inkább a nagyvállalatok számára megfelelő eszköz. Az innovációs partnerségekben való részvételhez ki kell jelölni egy ezzel foglalkozó külön egységet, aminek következtében az induló és a növekvő innovatív vállalkozások számára lehetetlenné válik a részvétel, mivel az induló innovatív vállalkozások rendszerint nem rendelkeznek külön részleggel e célra.

4.2.3

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy az Európai Bizottság által kidolgozott, a kkv-k közbeszerzésekben való részvételét elősegíteni hivatott eszköz bevezetése (az egységes európai közbeszerzési dokumentum révén tett nyilatkozat) számos esetben épp ellentétes eredményre vezetett, és inkább a közbeszerzésekben való részvétel akadályának tűnik. Az induló és a növekvő innovatív vállalkozásoknak nehézséget okoz az összes szükséges és előírt információ és formanyomtatvány összegyűjtése. Ezért van szükség támogatásra, és azt a közvetítő szervezeteknek (kkv-szervezetek és egyéb kapcsolódó szervezetek) elő kell mozdítaniuk.

4.3.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az új európai készségfejlesztési program – amely a minőséget és a munkaerőpiac szempontjából lényeges készségeket állítja a középpontba – olyan problémák megoldására irányul, amelyek a legfontosabb kihívások közé tartoznak. Ez a törekvés azonban csak akkor jár majd sikerrel, ha a kezdeményezések elérik a legfontosabb célcsoportokat, amihez – a hatékonyság érdekében – végrehajtásra, ellenőrzésre és nyomon követésre van szükség.

4.3.2

Az EGSZB kiemeli, hogy az új európai készségfejlesztési program és különösen a közeljövőben megvalósuló, a „digitális készségekkel és munkahelyekkel foglalkozó koalícióra” irányuló kezdeményezés rendkívül fontos, és a jövő egyik sarokköve lehet.

4.3.3

A szociális vállalkozások válaszlépéseket dolgoznak ki az új vagy nem kellően figyelembe vett társadalmi igényekre. Élenjárók a szociális innováció területén. Ezért a digitális készségekkel kapcsolatos kezdeményezések mellett a szociális gazdasági (és egyéb) vállalkozók intézkedéseket szorgalmaznak más készségekkel kapcsolatos területeken, például a vállalkozásfejlesztés és a beruházási készségek terén is. Egy induló innovatív vállalkozás sikeréhez e készségek ugyanolyan lényegesek.

4.3.4

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze és támogassa a tagállamokat vállalkozóknak szóló oktatási programok kidolgozásában, illetve segítse elő a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok és az érintett felek között. Tanácsos az említett programokat az oktatási rendszer korai szakaszába beépíteni, ugyanis ennek hatása bizonyítottan nagyobb.

4.3.5

Az inkubátorok és az egyablakos ügyintézési szolgáltatások (mint a fejlesztés, a mentorálás és a pénzügyi támogatás) szintén gyakran játszanak központi szerepet a vállalkozások korai és a növekedési szakaszában. Az Európai Bizottságnak elő kell mozdítania és meg kell osztania az e téren rendelkezésre álló bevált gyakorlatokat.

4.4.1

Az EGSZB-t az Európai Bizottsághoz hasonlóan aggodalommal tölti el, hogy az adózás komoly akadályt jelenthet az induló és a növekvő innovatív vállalkozások számára. A legfontosabb megoldásra váró problémákat a magas megfelelési költségek jelentik, különösen azok, amelyek a nemzeti adórendszerek sokféleségéből erednek.

4.4.2

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg annak lehetőségét, hogy megszünteti a mennyiségbeli vagy időbeli korlátokat az indulás és a növekedés kezdeti éveiben felmerülő esetleges veszteségek későbbi időszakra történő elhatárolása kapcsán.

4.4.3

Az EGSZB üdvözli továbbá, hogy a kkv-k önként részt vehetnek a közös konszolidált társaságiadó-alap rendszerében, amint az az Európai Bizottság közleményében szerepel.

4.4.4

Nagyon összetett feladat továbbá a kkv-k számára a fogyasztás adóztatása a héa-rendszer keretében. Ráadásul további terhet jelent az induló innovatív vállalkozások számára, hogy azonosítsák minden egyes áru vagy szolgáltatás esetén a tagállamokban alkalmazandó héa-mértéket, ami magas költségeket eredményez, végső soron pedig akadályozza a határokon átnyúló kereskedelmet. Az EGSZB ezért támogatja az Európai Bizottság azon szándékát, hogy kialakít egy egységes héa-övezetet és egy, a héa egyszerűsítésére vonatkozó csomagot a kkv-k – köztük az induló innovatív vállalkozások – számára, amely megoldást kínál egy, a mikrovállalkozások előtt álló komoly akadályra.

4.4.5

A tőkebefektetésekből származó jövedelem egyéni szintű adóztatása számos tagállamban szintén csökkenti az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokra irányuló befektetések vonzerejét, különösen akkor, ha más befektetési lehetőségek adóterhe alacsonyabb, vagy egyáltalán nem kell utánuk adózni. A részvényopciók adóztatása e tekintetben külön figyelmet igényelhet. Az EGSZB ezért támogatja, hogy az Európai Bizottság folyamatosan figyelemmel kísérje a tagállamok induló/növekvő innovatív vállalkozásokra irányuló befektetésekre vonatkozó adórendszereit/-ösztönzőit.

4.4.6

A szociális gazdaságban tevékenykedő vállalkozások számára biztosítani kell egy olyan adópolitikai mozgásteret, amely szociális és környezetvédelmi céljaik figyelembevétele, valamint a szabad verseny elveinek tiszteletben tartása mellett lehetővé teszi gazdasági potenciáljuk teljes kibontakozását. Ez különböző intézkedésekkel érhető el:

4.5.1

Az induló és a növekvő innovatív vállalkozások a részvény- és kölcsöntőkéhez való hozzáférésre támaszkodnak. Az EGSZB korábbi véleményeiben (12) megállapította, hogy a kockázati tőkéhez való hozzáférés az Unióban jóval alacsonyabb szintű, mint az Egyesült Államokban, aminek fő oka az uniós kockázatitőke-ágazat nagymértékű széttagoltságában keresendő (az ugyanis néhány tagállamban összpontosul). Az EGSZB elismeri, hogy az Európai Bizottság a páneurópai kockázatitőke-alap létrehozásával tervezi kezelni e problémát, és arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe az EGSZB javaslatait (13) és szorosan kövesse figyelemmel az alap igénybevételét és hatásait.

4.5.2

Ugyanebben a véleményben rámutattunk a magánbefektetők túl alacsony részvételére, és ösztönzőket javasoltunk a köz-magán partnerségek számára, amelyek között mérlegelni lehet az aszimmetrikus alapok alkalmazását (már működnek ilyenek Finnországban, az Egyesült Királyságban, Görögországban és Hollandiában). Az EGSZB üdvözli egy hasonló megoldás alkalmazását, amely lehetővé teszi, hogy magántulajdonú beruházási alapok állami garanciában részesüljenek, amikor induló és növekvő innovatív vállalkozásokba fektetnek be.

4.5.3

Az EGSZB továbbá üdvözli az arra vonatkozó javaslatot, hogy növeljék az ESBA és a COSME költségvetését annak érdekében, hogy további finanszírozási forrásokat bocsássanak egy, az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokkal kapcsolatos hatékony politika rendelkezésére, amely figyelembe veszi e vállalkozások sokféleségét.

4.5.4

Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a legtöbb induló innovatív vállalkozás finanszírozása személyi és családi garanciához kötött bankhitelek formájában történik. Miközben jelenleg a bankhitelek jelentik a megoldást, a részvénytőkéhez mint pénzügyi eszközhöz történő hozzáférésre is szükség volna, ám Európában ez nem eléggé fejlett a büntető jellegű adórendszerek, a részvénypiaci kultúra hiánya, a pénzügyi ismeretek alacsony szintje és a széttagolt fizetésképtelenségi rendszerek miatt.

4.5.5

Az EGSZB arra buzdítja az uniós tagállamokat, hogy az Európai Bizottság támogatásával mozdítsanak elő és keressenek alternatív jogi formákat az üzleti tevékenység folytatására, amilyen például a nagy növekedési és innovációs potenciállal rendelkező egyszerű részvénytársaság, amely az induló innovatív vállalkozások jellemző formája (Franciaországban és Szlovákiában).

4.5.6

Az EGSZB arra is buzdítja a tagállamokat, hogy az Európai Bizottság támogatásával egyszerűsítsék és harmonizálják a csődtörvényeket, ideértve az EGSZB által a vállalatok fizetésképtelenségéről kidolgozott véleményében (14) javasolt „második esély elvének” végrehajtását is.

4.5.7

A fizetésképtelenségi eljárások és jogszabályok tekintetében a kihívást a csődbe jutó induló innovatív vállalkozások eszközei értékének megfelelő megállapítása jelenti. Amint arra az EGSZB korábban rávilágított (15), számos esetben a fő eszköz nem tárgyi eszköz, hanem know-how.

4.5.8

Korábbi véleményeiben az EGSZB teljeskörűen megvizsgálta a szociális vállalkozások működéséhez szükséges pénzügyi ökoszisztémát (16). Más induló innovatív vállalkozásokhoz hasonlóan ezek számára is biztosítani kell garanciával ellátott, kombinált tőkemegoldásokat, innovatív eszközöket a második szakaszban történő finanszírozáshoz, illetve pénzügyi oktatást, amelynek része a beruházásra való felkészültség. A szociális vállalkozásokra irányuló befektetések és e vállalkozások finanszírozásának egyik sajátos jellemzője az, hogy a befektetések megtérülésének egy része a szociális hatásban testesül meg. Az Európai Bizottságnak támogatást kell nyújtania a tagállamoknak az ebbe az irányba mutató vállalkozásokhoz.

5.1

Az EGSZB üdvözli, hogy a közlemény különös hangsúlyt fektet a szociális vállalkozásokra irányuló egyedi intézkedésre, valamint az újonnan megjelenő vállalkozási formákkal kapcsolatos további intézkedések vizsgálatára.

5.2

E tekintetben meg kell említeni a szociális innováció, a szociális vállalkozások és új üzleti modellek indulása közötti kapcsolatot, amellyel az EGSZB korábban már foglalkozott (17). Elengedhetetlen annak megértése, hogy a szociális innováció egy eltérő innovációs folyamatra épül, amelynek alapját egyedi kritériumok és elvek jelentik. Ennélfogva a szociális induló vállalkozások és az új üzleti modellek támogatására irányuló minden intézkedésnek el kell ismernie a legfőbb alapértékeket, például a szociális és környezeti hatások mérését, a közös értéket és a nyílt forrásokkal kapcsolatos szempontokat, amelyek a szociális innovációhoz kapcsolódnak (18). Csak így válhat lehetővé, hogy a szociális vállalkozások és azok újonnan megjelenő formái kihasználják a támogatási intézkedések kínálta előnyöket, fenntarthatóak legyenek és sikeresen növekedjenek.

5.3

Ismerni kell továbbá a szociális vállalkozások és ezen új vállalkozási formák növekedésének folyamatát, illetve azt, hogy növekedésnek indulnak-e (előfordulhat ugyanis, hogy növekedés helyett inkább egy jó ötlet megosztása mellett döntenek). Amint az EGSZB korábban már hangsúlyozta, a legfontosabb teendő e különböző vállalkozási modellek logikájának érvényesítése az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokkal kapcsolatos valamennyi kezdeményezésben, valamint a támogatási eszközök megfelelő, az igényekhez igazodó kialakítása. A támogatási mechanizmusok sok esetben a jelenleg leggyakrabban alkalmazott hagyományos vállalkozási modellen alapulnak, nem pedig ezeken a szociális gazdasági vagy újonnan megjelenő gazdasági modelleken.

6.1

Az EGSZB folyamatosan hangsúlyozza, hogy javítani kell a különböző vállalkozási formák láthatóságát, elismerését és támogatását. Ez magában foglalja a statisztikai adatok jobb gyűjtését és az Unióban jelenleg meglévő különböző üzleti modellekre, illetve azok sajátos logikájára vonatkozóan végzett kutatásokat.

6.2

Hasznos eszköz lehet egy olyan adatbázis, amely bevált gyakorlatokat tartalmazna azzal kapcsolatban, hogy milyen intézkedésekkel lehet támogatni a legkülönbözőbb induló és növekvő innovatív vállalkozásokat. Az Európai Bizottság megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy előmozdítsa a tagállamokban bevált gyakorlatok cseréjét.

6.3

A szociális gazdasági vállalkozások értékeit, elveit és létjogosultságát szélesebb körben meg kell ismertetni, mivel a vállalkozók ihletet meríthetnek belőlük. Más vállalkozási modellekre is könnyen lehet alkalmazni e szektor tapasztalatait és módszereit, például az ágazatok és az érdekelt felek közötti, a közös alkotáson alapuló partnerség és társulás elvét, a licenciaszerződéseket, a kapacitásépítést, a más vállalkozások méretének kihasználását lehetővé tevő megoldásokat, a megoldások gyors terjesztését szolgáló nyílt forrásokat, a közös és megosztott értékre épülő intelligens hálózatokat, valamint új szabványok – például a szakpolitikai változásokra irányuló lépések – meghatározását. Ez utóbbira jó példa, hogy a szociális innováció általában szociálpolitikai innovációt eredményez. Ugyanígy a szociális gazdasági vállalkozások is ihletet meríthetnek a hagyományos vállalkozásokból, például a marketing, az értékesítés és a vállalkozásirányítás terén, ami ismét a bevált gyakorlatok cseréjének értékéről tanúskodik.

6.4

Az európai civil társadalom képviselőjeként az EGSZB megfelelő pozícióban van ahhoz, hogy tevékenyen részt vegyen az Unión belüli vállalkozásfejlesztés előmozdításában és javításában a foglalkoztatás, a szociális jólét és a növekedés érdekében. Ennélfogva felajánljuk az Európai Bizottságnak az EGSZB rendelkezésre álló kapacitását és képességeit a kkv-kra – köztük a szociális vállalkozásokra – vonatkozó további kezdeményezések kidolgozásához.

31.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 288/29

Előadó:

Jorge PEGADO LIZ

1.1

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság nem vette figyelembe korábbi véleményeit, és újra tárgyalásokat kellett kezdenie az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró egyes jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. és 291. cikkéhez történő hozzáigazításáról.

1.2

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy korábbi véleményeiben már meghatározta azt az irányt, amellyel véleménye szerint a leginkább megőrizhetők az érintett értékek a jogbiztonság, az alapvető emberi jogok, valamint az intézményi hatáskörök hatékony, kiegyensúlyozott és demokratikus gyakorlása terén.

1.3

Véleménye szerint ezen elvek mentén kellene elvégezni az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró egyes jogi aktusoknak az EUMSZ 290. és 291. cikkében meghatározott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok új rendszeréhez történő hozzáigazítását.

1.4

Az EGSZB – a véleményezésre hozzá beterjesztett egyes jogi aktusok későbbi részletesebb elemzésének jogát fenntartva – szintetikus módon fogja kifejteni a javaslatban megfogalmazott jogszabályjavaslatokkal kapcsolatos, általa relevánsnak vélt észrevételeket.

2.1

Az Európai Bizottság javaslatában megállapítja, hogy jelentős számú, a 2006/512/EK tanácsi határozat („komitológiai határozat”) hatálya alá tartozó alap-jogiaktust kell még hozzáigazítani az EUMSZ 290. és 291. cikkéhez a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet („komitológiai rendelet”) értelmében.

2.2

Az Európai Bizottság 2013-ig vállalta ezek elfogadását, és ezért három horizontális kiigazítást (ún. „Omnibus I., II., III.”) hajtottak végre 2013-ban.

2.3

Az EP-vel folytatott hosszú megbeszélést és a javaslatok számos módosítását követően a Tanács nem volt hajlandó támogatni az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró összes jogi aktus (ún. PRAC-aktusok) automatikus és csoportos kiigazítását, mivel nem látta biztosítottnak a tagállami szakértőkkel folytatott rendszeres konzultációkat a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítési szakaszában. Mivel a javaslat elakadt az intézmények szintjén, az Európai Bizottság visszavonta.

2.4

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodást követően, illetve az ehhez kapcsolódó, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló egyetértési megállapodás után az Európai Bizottság új, a Tanács ellenvetéseire választ nyújtó javaslatot terjesztett elő. Ez utóbbi javaslat figyelembe veszi az új intézményközi megállapodás által bevezetett módosításokat a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése során a tagállami szakértőkkel folytatott konzultáció, valamint az EP-vel folytatott, ezzel összehangolt konzultáció tekintetében.

2.5

A javaslat a mellékletben található 13 fejezetre tagolódik, amelyekben a 168 jogi aktus kronológiai sorrendben, az Európai Bizottság által 4 táblázatba osztva jelenik meg:

1. táblázat – azon jogi aktusok áttekintése, amelyeknél a javaslat egyes hatáskör-átruházások esetében végrehajtási jogi aktus elfogadását irányozza elő;

2. táblázat – azon jogi aktusok áttekintése, amelyek esetében a javaslat egyes hatáskör-átruházások elhagyását irányozza elő;

3. táblázat – az Európai Bizottság által elfogadott javaslatok;

4. táblázat – azon jogi aktusok jegyzéke, amelyekkel kapcsolatban az Európai Bizottság jogalkotási javaslat előterjesztését tervezi.

3.1

Az EGSZB 2013 júliusában igen részletes tájékoztató jelentést fogadott el, melynek tárgya „a Lisszaboni Szerződés által bevezetett felhatalmazáson alapuló jogalkotási eljárással kapcsolatos helyzet feltárása”.

3.2

Ebben megállapította, hogy „a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok jogi természete valójában nem igazán egyértelmű. Az Európai Bíróság a különböző területeken eltérő módon értelmezi a »nem alapvető« intézkedések fogalmát, az Európai Bizottság pedig nagy mozgástérrel rendelkezik, hiszen ő jogosult javaslatot tenni a felhatalmazás alkalmazási körére és időtartamára”.

3.2.1

Itt említést tett számos olyan kérdésről, amely még megválaszolatlan „az olyan előzetes konzultációs rendszer átláthatóságát illetően, amely egy jogilag nem kötelező érvényű dokumentumon (a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazására vonatkozó gyakorlati eljárásokról szóló [2011. április 4-i] közös megegyezésen) alapul”.

3.2.2

Megjegyezte még, hogy „az EUMSZ 290. cikkének alkalmazását az Európai Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2009. december 9-i közleménye, vagyis egy jogilag nem kötelező érvényű dokumentum írja elő. A végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó szabályok azonban az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i rendeletéből, egy általánosan alkalmazandó jogalkotási aktusból következnek, amelynek minden eleme kötelező érvényű és közvetlenül alkalmazható”.

3.2.3

Arra következtetett, hogy „az eljárás elemzését követően továbbra is vannak kétségek annak egyszerűsége felől, továbbá annak kapcsán, hogy az európai polgárok miként érzékelik a kockán forgó tétet, illetve hogy miként használható »megfelelően« ez az eljárás és hogy hatékonyak-e az ellenőrzési mechanizmusok”. Az EGSZB ezért saját kezdeményezésű vélemény kidolgozását javasolta a témával kapcsolatban, hogy állást foglalhasson a fenti jelentésben teljes mértékben objektív módon megfogalmazott észrevételek és következtetések kapcsán az EU jogalkotási eljárásának esetleges javítása érdekében.

3.3

2013. júliusban és szeptemberben azt EGSZB-t ezért két javaslattal kapcsolatos véleményalkotásra kérték fel: „az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró egyes jogi aktusoknak az EUMSZ 290. cikkéhez történő igazításáról” szóló rendeletre irányuló javaslat [COM(2013) 451 final], illetve „az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró, a jogérvényesülés területére vonatkozó egyes jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkéhez történő igazításáról” szóló rendeletre irányuló javaslat [COM(2013) 452 final] kapcsán; ezt követően pedig, november 18-án és december 10-én egy másik javaslat – „az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró egyes jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. és 291. cikkéhez történő hozzáigazításáról” szóló rendeletre irányuló javaslat [COM(2013) 751 final] – kapcsán is felkérték. Ezeket a rendeleteket nevezték Omnibus I., II. és III. számú rendeletnek.

3.3.1

Október 16-i és január 2-i véleményében az EGSZB többek között hangsúlyozta, hogy a 12 különböző területhez tartozó 165 jogi eszköz (rendeletek, irányelvek és határozatok) „csoportos kiigazítása” – jóllehet szükséges – számos jogi és gyakorlati természetű kérdést vet fel.

3.3.2

Így „a felhatalmazási eljárás bizonyos elemei még nem világosak (meghatározásra szorul a »nem alapvető rendelkezések« fogalma). El kellene végezni a mechanizmus működésének pontos értékelését”.

3.3.3

Emellett megállapította, hogy „bizonyos jogszabályjavaslatok olyan opciókat tartalmaznak, amelyek nem igazodnak az alapvető jogalkotási aktusokban meghatározott kerethez, és akár azt is előirányozzák, hogy a felhatalmazás határozatlan időre szól, vagy igen rövid határidőt szabnak meg az Európai Parlament vagy a Tanács általi ellenőrzésre”.

3.3.4

Az összes javaslat szisztematikus elemzését követően az EGSZB azt javasolta az Európai Bizottságnak, hogy a „»csoportos kiigazítás” gyakorlatát alakítsa át oly módon, hogy jobban figyelembe veszi az egyes alapvető jogalkotási aktusok sajátosságait”, a Tanácsnak és a Parlamentnek pedig, hogy „a lehető legnagyobb elővigyázatossággal járjanak el, és részletesen értékeljenek minden, a kiigazítás alkalmazási körébe eső jogalkotási aktust”.

3.3.5

Arra az esetre, ha a folyamat az Európai Bizottság által javasolt módon zajlana, az EGSZB a következőket javasolta:

3.3.6

Végül az EGSZB azt kérte, hogy értékeljék az új szabályozási keret hatását, és nyújtsanak be időszakos jelentést a Parlamentnek, a Tanácsnak és magának az EGSZB-nek is annak hatékonyságáról, átláthatóságáról, valamint az információk terjesztéséről.

3.4

Időközben az Európai Bizottság kötelező érvényű intézményközi megállapodásra tett javaslatot az EUMSZ 295. cikke alapján, amely a jogalkotás minőségének javítására irányuló csomag keretébe illeszkedett, és két külön mellékletben tárgyalta a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat.

3.4.1

2015. júliusi véleményében az EGSZB üdvözölte „a Bizottság által az egyrészt az alapvető értékek, azaz a jogi norma tiszteletben tartása, a demokratikus részvétel, az átláthatóság, a polgárközeliség és a jogalkotási eljárásokkal kapcsolatos széles körű tájékoztatáshoz való jog, másrészt a jogalkotás egyszerűsítése, a rugalmasabb és a szóban forgó érdekekhez jobban igazodó, egyszerűbben aktualizálható és felülvizsgálható szabályozás közötti megfelelő egyensúly elérése érdekében tett erőfeszítéseket”.

3.4.2

Különösen annak örült, hogy „a Bizottság vállalja, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását megelőzően összegyűjt minden szükséges információt, többek közt a tagállamok szakértőivel folytatott konzultáció és nyilvános konzultáció útján”, és hogy ugyanezt a konzultációs módszert javasolja a végrehajtási aktusok elfogadásához is”.

3.4.3

Ugyanakkor attól tartott, hogy ezek a konzultációk túlzott mértékben és fölöslegesen meghosszabbítják majd az aktusok kidolgozását.

3.4.4

Nem értett egyet azzal, hogy azokat a témaköröket, amelyeknek felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási aktusok tárgyát kell képezniük, eseti alapon különböztessék meg, mert az alkalmazott szempontok homályosak és túl nagy teret engednek a szabad belátáson alapuló értelmezésnek.

3.4.5

Különösen a következőket ellenezte:

3.4.6

Az EGSZB azt szerette volna, hogy az iránymutatások egyértelműen előírják, hogy a meghatalmazások minden elemükben korlátozottak, azaz:

3.4.7

Végül az EGSZB fenntartotta, hogy „az EUMSZ 290. és 291. cikkének megfogalmazása még tökéletesíthető, és hogy a szerződések esetleges felülvizsgálata esetén ezeket a cikkeket javítani kellene. Az említett cikkek alkalmazását még jobban le kellene szabályozni annak elkerülése érdekében, hogy a legmegfelelőbb jogi eszközre vonatkozó döntések inkább politikai, mint technikai szempontok alapján szülessenek meg”.

3.5

Mivel a Parlament és a Tanács között nem született megállapodás a csoportosan történő eljárással kapcsolatban, az Európai Bizottságnak vissza kellett vonnia javaslatait, és a jelenlegi javaslatot kellett előterjesztenie.

4.1

Az EGSZB, korábbi véleményeit is figyelembe véve, nem tartja indokoltnak a több mint négy éves késést egy ilyen érzékeny területen.

4.2

Az EGSZB ugyanis korábban már egyértelműen megfogalmazta az alábbi iránymutatásokat:

4.3

A fenti, 3.3.5. bekezdésben idézett pontok kapcsán sem értett egyet az Európai Bizottsággal.

4.4

A jelenlegi javaslat számos negatív aspektust korrigált. Ugyanakkor bizonyos pontokon továbbra is nézetkülönbség van:

31.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 288/43

Előadó:

Arno METZLER

Társelőadó:

Stefano PALMIERI

1.1

Az EGSZB nagyra értékeli és támogatja az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítését, hogy teljes mértékben kiaknázza az egységes piacban rejlő, a szolgáltatási ágazattal kapcsolatos lehetőségeket. Ugyanakkor az EGSZB szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a tagállamok pontosan meghatározott hatásköreibe való bármilyen uniós „beavatkozás” – a számos tagállamban tapasztalható jelenlegi politikai helyzetben – politikai vitákhoz vezethet. Tehát a súlyos politikai válság közepette még azokban az esetekben sem lenne feltétlenül tanácsos a megfelelés biztosítására irányuló szigorúbb intézkedéseket alkalmazni, ahol erre jogilag lehetőség nyílik. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy a végrehajtási intézkedések helyett – amikor csak lehet – kövessenek a legjobb gyakorlatokat érvényre juttató pozitív megközelítést, és folytassanak konzultációkat.

1.2

Az EGSZB teljes mértékben támogatja az Európai Bizottság azon célját, hogy elősegítse a párbeszédet az EU és a tagállamok között valamennyi jogalkotási folyamat korai szakaszában annak érdekében, hogy megakadályozza olyan nemzeti szintű jogi aktusok elfogadását, amelyek gátolják az európai integrációs folyamatot. Az EGSZB javasolja, hogy szélesítsék ki e párbeszédet, és a megfelelőséget ne kizárólag a szolgáltatási irányelv, hanem az elsődleges uniós jog, azon belül különösen az Alapjogi Charta tekintetében is vizsgálják, hogy biztosítható legyen a méltányos egyensúly egyrészről a munkavállalók jogai és a fogyasztók védelme, másrészről a gazdasági szabadságjogok között. Meg kell határozni, hogy kikből álljon a megfelelőség ellenőrzéséért felelős testület, és a testületnek úgy kell felállnia, hogy biztosítsa a fent említett jogszabályoknak és elveknek való teljes körű megfelelést.

1.2.1

Az EGSZB pozitív megközelítés alkalmazását és olyan alapelv kidolgozását javasolja, amelynek értelmében kizárólag a konzultációs eljárás pozitív eredménye esetén lehetne egy intézkedéstervezetre „megfelelőségi garanciát” nyújtani. A pozitív megfelelőségi értékelést nélkülöző esetekben az Európai Bizottság határozata nem lehet kötelező érvényű, és a már meglévő, elfogadást követő eljárásokat kell alkalmazni.

1.3

Az EGSZB üdvözli egy olyan részletes és alapos arányossági teszt bevezetését, amely elérhető a tagállamok számára, és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatán alapszik. Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy ez az elképzelés javíthatja a nemzeti arányossági eljárásokat. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az arányosság ellenőrzése megköveteli majd a tagállami hatóságok és szakmai szervezetek közötti szoros együttműködést.

1.3.1

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy a vizsgálat valamennyi új szakmai szabályozás előtti elvégzésének kötelezővé tétele nem a legjobb megközelítés egy ilyen teszt hatékony és elkötelezett alkalmazásának érvényesítésére. Azt ajánlja ezért, hogy a tesztet csupán a nemzeti szabályozók számára felkínált lehetséges szolgáltatásként vezessék be.

1.4

Az EGSZB üdvözli a szolgáltatók mobilitásának elősegítésére irányuló erőfeszítéseket, és úgy véli, hogy a szolgáltatók számára továbbra is problémát jelenthet a más tagállamban történő szolgáltatásnyújtásra vonatkozó nemzeti követelményekről való tájékozódás és azok betartása. Az eljárással kapcsolatos fő felelősségnek a saját tagállam hatóságaira való áthelyezését célul kitűző megközelítés azonban ütközik a fogadó állam kialakult elvével, amelynek alapján a vállalkozások és a munkavállalók tevékenységeit annak az országnak a törvényei szabályozzák, ahol azokat végzik.

1.4.1

Az EGSZB kiemeli, hogy meg kell akadályozni, hogy a származási ország elvét bármilyen formában bevezessék. Hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási e-kártya számos, ezen az elven alapuló elemet vezetne be azáltal, hogy lehetővé tenné a szolgáltatók számára, hogy kizárólag a saját tagállamukkal álljanak kapcsolatban mint közvetítővel, a fogadó tagállamoknak pedig előírná, hogy elfogadják a saját tagállamnak a dokumentumok hitelességére vonatkozó határozatait, korlátozva ezzel az ellenőrző mechanizmusokat, és így az adatcserét a származási ország elve alapján harmonizálva.

1.4.2

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy garantálni kell, hogy a fogadó tagállamok teljesen önállóan határozzanak arról, hogy milyen eljárást követnek másodlagos telephely bejegyzésekor, ideértve a szakmai képesítések elismerésének kérdéseit is. A teljesen elektronikus eljárás és a fogadó tagállamok korlátozott lehetőségei a saját tagállamnak a szolgáltatási e-kártya révén nyújtott információk ellenőrzésére együttesen megkönnyítik a postafiókcégek adókijátszás és szociális dömping céljából történő bejegyzését.

1.4.3

Annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatási e-kártyán található információk mindig aktuálisak legyenek, és ne „adattemető” alakuljon ki, az EGSZB javasolja, hogy gondolják át az egyszeri adatszolgáltatásra vonatkozó elvet, és vezessenek be időkorlátokat a szolgáltatási e-kártya érvényességére.

1.4.4

Ajánlja emellett, hogy töröljék el a korlátozó jellegű visszavonási eljárásokat, és különösen azt, hogy jogerős bírósági döntésre legyen szükség, hogy így a tagállamok hatékony ellenőrzést tudjanak gyakorolni a területükön zajló gazdasági tevékenységek fölött.

1.4.5

A javaslat szoros határidőket szab a szolgáltatási e-kártyát kérelmezők által megadott információk helyességének ellenőrzésére. Ezt át kellene gondolni, hogy a hatóságoknak annyi idő álljon rendelkezésre a kérelmek feldolgozásához, amennyi szükséges.

1.4.6

A jogalkotási javaslatnak ki kellene térnie arra, hogy az európai szolgáltatási e-kártyával való visszaélések esetére hatékony és elrettentő erejű szankciókat kell bevezetni, mind a tagállamok, mind a kérelmező vállalatok vonatkozásában.

1.4.7

Az EGSZB azt ajánlja, hogy egyértelműbben fogalmazzák meg, hogy a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv a szakmai képesítések elismerésének minden szempontjából elsőbbséget élvez az új e-kártyával szemben. Világosan ki kell kötni, hogy a szolgáltatási e-kártyát nem lehet olyan szakmákban dolgozók számára kiállítani, melyeket a származási és/vagy fogadó tagállam szabályoz, függetlenül attól, hogy az adott szakmát önfoglalkoztatási vagy vállalkozási formában gyakorolják-e.

1.4.8

Az EGSZB úgy véli, hogy az e-kártyával színlelt önfoglalkoztatás révén történő visszaélések elkerülése érdekében a kártyát nem kellene olyan természetes személyek számára kiállítani, akik nem rendelkeznek gazdasági tevékenység folytatására alkalmas személyek és eszközök szervezett csoportjával.

1.4.9

Az EGSZB kétkedésének ad hangot a tekintetben, hogy az IMI-rendszer a jelenlegi formájában – amely egységes többnyelvű kérdőíveken/űrlapokon és a tagállamok kérésére végrehajtott manuális adatcserén alapul, valamint a tagállamok közötti optimális együttműködésre támaszkodik – összhangban áll-e az elektronikus adatmegosztás legfrissebb fejleményeivel. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az IMI-rendszert értékelni kell abból a szempontból, hogy hogyan tudná garantálni a lehető legjobb teljesítményt, és miként lehetne minél kompatibilisabb a tagállamok és/vagy a szociális partnerek meglévő adatcsere-rendszereivel – köztük az olyan ágazati kezdeményezésekkel, mint például a szociális személyazonosító igazolvány –, illetve hogyan tudná a leginkább kiegészíteni azokat.

1.4.10

A javaslat a kiküldött munkavállalók tekintetében bevezet egy harmonizált európai előzetes bejelentési rendszert, amely a tagállamok önkéntes részvételén alapul, és amely előkészítené a rendszer későbbi kötelező bővítését, ami nem kívánatos, és összeegyeztethetetlen a 2014/67/EU irányelv (1) rendelkezéseivel. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy egy ilyen rendszer megvalósítását jobban át kell gondolni.

1.4.11

Tekintettel a felvetett aggályokra, illetve arra, hogy az említett garanciális követelmények a jelenlegi adatcsererendszer használatával nem feltétlenül megvalósíthatóak, az EGSZB úgy véli, hogy az e-kártya jelenlegi formájában való alkalmazása a jelen véleményben leírt kedvezőtlen hatásokhoz vezethet, amelyek nem biztos, hogy arányban állnának a kártya előnyeivel. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy az érintett érdekelt felekkel folytassanak részletesebb konzultációt ennek a rendszernek a kialakításáról, és igazítsák ki azt, hogy az eljárások folytatása előtt biztosítható legyen az eredményes együttműködés a tagállamok között. Az EGSZB-t fel lehetne kérni arra, hogy indítson vitát azzal a céllal, hogy alternatív megoldást keressünk a szolgáltatási e-kártyára, amely hatékonyabban integrálja a már meglévő regisztrációs és minősítési rendszereket.

1.5

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy pusztán a szabályozási elképzelések közötti különbségek nem feltétlenül tesznek szükségessé reformot. Üdvözli az Európai Bizottság által kidolgozott, a korlátozó jellegre vonatkozó új mutatót, mivel az magasabb színvonalú elemzést tesz lehetővé, mint az OECD PMR-mutatói. Ugyanakkor rendkívül fontos egyértelművé tenni, hogy a korlátozó jellegre vonatkozó mutató egy semleges érték, amely semmiféle információt nem nyújt a szabályozások hasznáról vagy indokoltságáról.

1.6

Az EGSZB megjegyzi, hogy a szolgáltatási csomag nem kínál megközelítést az elektronikus szolgáltatásokhoz, pedig úgy véli, hogy ez egy feltörekvő, új üzleti terület, amely külön figyelmet igényel. Tekintve, hogy ebben a szektorban igen jelentősek a mobilitás lehetőségei, a képesítéseknek, valamint a jogi és a minimális minőségi követelmények teljesítésének az ellenőrzése különösen nehéz a fogyasztók számára, és ehhez speciális eszközökre lehet szükség. Üdvözlendő lenne ezért egy, az elektronikus szolgáltatások belső piacával foglalkozó kezdeményezés. Olyan, új elemekre van szükség, amelyek a szolgáltató személyes ismerete nélkül is személyes bizalmat alapozhatnak meg.

1.7

A kölcsönös bizalom problémáját illetően, amely a szolgáltatási csomagról és különösen a szolgáltatási e-kártyáról folytatott vita fontos eleme, az EGSZB azt javasolja, hogy értékeljék ki a szakemberek és a vállalkozások regisztrációját szolgáló meglévő rendszereket, valamint az ezekhez kapcsolódó akkreditációs és minőségbiztosítási mechanizmusokat. Mivel a szolgáltatások belső piaca még mindig jelentős aggályok forrása a tagállamokban, az EGSZB üdvözölne egy arra irányuló kezdeményezést, hogy gyűjtsenek több információt az intenzívebbé vált határon átnyúló tevékenységek hatásairól. Ez a kezdeményezés figyelembe venné a gazdasági hatásokat is, de főként egyéb kérdésekkel – például a foglalkoztatással, a munkakörülményekkel és a fogyasztóvédelemmel – foglalkozna. Ha sikerülne objektív módon meghatározni, hogy melyek a problémák, akkor kezelni is lehetne őket, hosszú távon növelve ezzel a tagállamok bizalmát. Megfelelő mértékű kölcsönös bizalom nélkül a szolgáltatások belső piacát sohasem lehet eredményesen megvalósítani.

2.1

A szolgáltatások az EU gazdaságának a kétharmadát teszik ki, és az ágazat biztosítja az újonnan létrejövő munkahelyek 90 %-át. A vállalkozások és szakemberek által az EU 500 millió főt számláló potenciális fogyasztói bázisának való szolgáltatásnyújtás megkönnyítésére irányuló intézkedéscsomag várhatóan fellendíti a szolgáltatási ágazatot, hogy így teljes mértékben kiaknázhatók legyenek a benne rejlő lehetőségek.

2.2.1

A szolgáltatási irányelvekhez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó értesítési eljárás követelményeinek szigorítása megakadályozza a tagállamokat abban, hogy a szolgáltatásokra vonatkozóan diszkriminatív, indokolatlan és aránytalan nemzeti engedélyezési rendszereket vagy követelményeket vezessenek be.

2.3.1

A tagállamoknak gyakran alapos indokuk van arra, hogy szakmai szabályozást vezessenek be olyan esetekben, amikor alapvető közérdekű célkitűzéseket kell megvédeni. A tagállamok eseti alapon döntenek arról, hogy szükséges-e korlátozni a szakmai tevékenységekhez való hozzáférést és azok végzését.

2.3.2

A szakmák szabályozásának Unió-szerte eltérő arányossági értékelése által a szolgáltatásnyújtásra és a szakemberek mobilitására gyakorolt kedvezőtlen hatás megelőzését szolgálja egy olyan arányossági teszt bevezetése, amelyet a tagállamok végeznek el a szakmák nemzeti szabályozásának elfogadása vagy módosítása előtt.

2.3.3

Az irányelv meghatározza azokat a fő szempontokat, amelyeket az értékelés során figyelembe kell venni, mint például a kockázatok jellegét, a fenntartott tevékenységek körét, a képesítés és a tevékenységek közötti kapcsolatot, az intézkedés gazdasági hatását stb.

2.3.4

A Szerződések előírják, hogy a szabályozásnak arányosnak kell lennie; ezen túl azonban az a döntés, hogy kell-e szabályozni egy szakmát és ha igen, miként, továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik.

2.4.1

Az e-kártya egy új, teljesen elektronikus eljárás, amelyet számos területen – például az építési ágazatban, a takarítási vagy az üzleti szolgáltatások terén – dolgozó önálló vállalkozók vagy vállalkozások vehetnek igénybe. A kártya a különböző nyelvű adminisztratív alakiságok helyébe lép, mivel a szolgáltatást nyújtó fél a saját országa nyelvén és a saját országa közigazgatásával folytatja le az eljárást.

2.4.2

A e-kártyával kapcsolatos eljárás a saját és a fogadó tagállam közötti együttműködésre támaszkodik, amely a már meglévő belső piaci információs rendszeren (IMI) keresztül valósul meg. A 96/71/EK irányelvben (2) és a 2014/67/EU irányelvben (3) szereplő, a munkavállalók kiküldetésére alkalmazandó szabályokat a rendelet érdemben nem módosíthatja.

2.4.3

Az európai szolgáltatási e-kártya hasonló az európai szakmai kártyához (EPC). Azonban amíg az európai szakmai kártya a természetes személyek mint munkavállalók vagy önfoglalkoztató szolgáltatók szakmai képesítéseinek elismerése révén könnyíti meg a szolgáltatásnyújtást, addig az e-kártya a követelmények sokkal szélesebb körét érinti.

2.5.1

Mivel a szakmai szolgáltatások szabályozása a tagállamok hatáskörébe tartozik, többféle szabályozási modell van érvényben. Függetlenül az egyes országokban vagy régiókban alkalmazott modelltől, a közlemény célja, hogy segítse a tagállamokat egyes indokolatlan, lényegi korlátozások megszüntetésében, valamint hogy nagyobb szabályozási tudatosságot alakítson ki a tagállamokban.

2.5.2

A reformajánlások a követelmények széles körével foglalkoznak, és az építészekre, építőmérnökökre, könyvelőkre, jogászokra, szabadalmi ügyvivőkre, ingatlanügynökökre és idegenvezetőkre vonatkozó szabályozások tekintetében részletes elemzést nyújtanak. Az Európai Bizottság nem mindegyiket tekinti az uniós jog megsértésének.

2.5.3

Az Európai Bizottság a szakmai szabályozás korlátozó jellegére vonatkozó új mutatót dolgozott ki a korlátok minőségi elemzésének támogatására. A mutató a szabályozási megközelítés, a szakképesítési követelmények, egyéb belépési követelmények és az egyes szakmák gyakorlására vonatkozó követelmények különböző vonatkozásaira terjed ki.

3.1

Az EGSZB nagyra értékeli és támogatja az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítését, hogy teljes mértékben kiaknázza az egységes piacban rejlő, a szolgáltatási ágazattal kapcsolatos lehetőségeket. A szolgáltatási csomag egymáshoz kapcsolódó intézkedései kétségkívül e cél megvalósítására irányuló megalapozott megközelítést képviselnek. Mindazonáltal az EGSZB szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a tagállamok pontosan meghatározott hatásköreibe való bármilyen uniós „beavatkozás” – a számos tagállamban tapasztalható súlyos politikai válság közepette – politikai vitákhoz vezethet. A szakmák nemzeti szabályozásával kapcsolatos jogalkotási hatásköröket – amelyekre az új értesítési eljárás és a kötelező arányossági teszt befolyást gyakorolhat – és régóta fennálló hagyományos rendszereket egyaránt gyakran tekintik a nemzeti rendszerek alapköveinek, ezért érzékeny kérdésként kell kezelni őket. Tehát a jelenlegi helyzetben még akkor sem lenne tanácsos a megfelelés biztosítására irányuló szigorúbb intézkedéseket alkalmazni, amikor erre jogilag lehetőség nyílik. A legjobb gyakorlatokat érvényre juttató pozitív megközelítés vagy egy konzultációs megközelítés alkalmazása eredményesebbnek bizonyulhat.

3.1.1

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy kellő figyelmet kell fordítani az Európai Unióban nyújtott szolgáltatások minőségére és biztonságosságára.

3.1.2

Az EGSZB szeretné emellett felhívni a figyelmet arra, hogy az egészségvédelem és a betegek védelme fokozottan érzékeny kérdések. Ha az Európai Bizottság fellépése a tagállami intézkedések kiegészítője lehet, akkor tiszteletben kell tartani a tagállamok teljes hatáskörét, valamint lehetőséget kell hagyni arra, hogy szigorúbb intézkedéseket léptessenek életbe a betegek védelme érdekében, ahogy arról az EUMSZ 168. cikke is rendelkezik.

3.2

Mivel fontos biztosítani, hogy a legfontosabb érdekeltek betartsák a szakmájukra vonatkozó új rendeleteket, annak biztosítása érdekében, hogy a szabályozás észszerű és eredményes legyen, az EGSZB javasolja, hogy a tervezett intézkedések gyakorlati alkalmazását illetően kérjék ki az érintett csoportok, például szakmai szervezetek, szociális partnerek, fogyasztóvédelmi intézmények és civil szervezetek véleményét.

3.3

Tudatában kell lennünk annak, hogy új kötelezettségek és végrehajtási intézkedések bevezetése ebben az összefüggésben azt a benyomást keltheti, hogy a tagállamokat általánosságban nem tekintik kellő mértékben képesnek a szolgáltatási irányelv és a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv követelményeinek értelmezésére, a valóságban azonban az olyan jogalkotási eszközök, mint az arányossági teszt, a tagállamok túlnyomó részében valamennyi nemzeti jogalkotási eljárás alapvető követelményei.

3.4

A szolgáltatási csomag számos rendelkezése elmoshatja a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadsága közötti különbséget. Az EGSZB ezért hangsúlyozza, hogy ezt a különbségtételt – amelyről a szolgáltatási irányelv és a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv egyaránt egyértelműen rendelkezik, és amelyet a Bíróság ítélkezési gyakorlata is világosan alátámaszt – meg kell őrizni a szakmák új nemzeti szabályozását illetően elvégzett arányossági teszt eredményeinek értékelése és az európai szolgáltatási e-kártyára vonatkozó rendelet és irányelv végrehajtása során is. Ezért a vállalkozások közötti tisztességes verseny garantálása érdekében a diszkriminatív intézkedéseket tiltani kell, a fogadó országban a jogszabályok és kollektív szerződések által megkövetelt munkakörülményeket, valamint a fogyasztói jogokra, az egészségre és a biztonságra vonatkozó előírásokat pedig be kell tartani.

3.5

Az EGSZB megjegyzi, hogy a szolgáltatási szektor növekedése nem járhat együtt a szociális dömpinggel és csalással (4). Hangsúlyozza ezért, hogy nincsenek megfelelő biztosítékok arra, hogy a munkavállalók jogai és a fogyasztók védelme valamennyi tagállamban továbbra is magas szinten maradjon, illetve hogy fennáll az a kockázat, hogy bevezetik a származási ország elvét, ami sértené azt az alapelvet, amely szerint a vállalkozások és a munkavállalók tevékenységeire annak az országnak a jogszabályai kell hogy vonatkozzanak, ahol azokat végzik.

3.6

Az EGSZB egyetért az európai szolgáltatási e-kártyára vonatkozó javaslat által megcélzott ágazatok érdekcsoportjainak véleményével, és megkérdőjelezi a jogalkotási javaslat hozzáadott értékét és hasznosságát.

3.7

Sajnos a javasolt belső piaci csomag nem tárgyal olyan valós problémákat, amelyekkel a javaslatok által megcélzott egyes ágazatok szembesülnek. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy csökkentsék a rossz hírű cégek által a belső piacon elkövetett csalások és visszaélések lehetőségét, hogy ezáltal egyenlő versenyfeltételek alakuljanak ki, és kölcsönös bizalom jöjjön létre a tagállamok és a különböző érdekeltek között.

4.1.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon célját, hogy elősegítse a tagállamokkal a jogalkotási folyamat korai szakaszában folytatott párbeszédét annak érdekében, hogy megelőzze olyan normák elfogadását, amelyek gátolják az egységes piac megvalósulását. Azt is meg kellene fontolni, hogy kiszélesítsék ezt a párbeszédet, és a megfelelőséget ne kizárólag a szolgáltatási irányelv, hanem az elsődleges uniós jog, azon belül különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája tekintetében is vizsgálják, mivel ez biztosítaná a méltányos egyensúlyt egyrészről a munkavállalók jogai és a fogyasztók védelme, másrészről a gazdasági szabadságjogok között. Tisztázni kellene, hogy kikből álljon a megfelelőség ellenőrzéséért felelős testület, és a testületnek úgy kell felállnia, hogy az biztosítsa a fent említett jogszabályoknak és elveknek való teljes körű megfelelést, valamint a testület reprezentatív és független voltát.

4.1.2

Mindazonáltal az EGSZB fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy a javaslat alighanem jelentős közvetlen hatást gyakorol a nemzeti jogalkotási eljárásokra.

4.1.3

A javaslat szélesíti a szolgáltatási irányelv keretében előírt értesítési eljárás körét, és meglehetősen összetett. Ezért a várakozási időszakkal együtt akadályozza a nemzeti jogalkotókat abban, hogy rövid időn belül reformokat tudjanak végrehajtani, még akkor is, ha csak kisebb jogszabályi módosításokról van szó.

4.1.4

A végrehajtási intézkedések – például a várakozási időszak, a riasztási mechanizmus és az Európai Bizottságnak az a döntése, hogy megtiltja valamely tagállam számára egy adott intézkedéstervezet elfogadását – nagymértékben lassítják a nemzeti jogalkotási eljárásokat, és jelentősen korlátozzák a nemzeti jogalkotók szabadságát. A demokratikus jogalkotási eljárás biztosítása érdekében teljes mértékben meg kell őrizni a nemzeti parlamentek jogalkotási hatásköreit. Az EGSZB erősen kétli, hogy arányos vagy észszerű szigorúbb végrehajtási intézkedések bevezetése révén beavatkozni a nemzeti jogalkotási eljárásokba – akár a szubszidiaritás elvének hatálya alá tartozó ügyekben – akkor, amikor rendelkezésre állnak tökéletesen megfelelő, elfogadást követő eljárások is.

4.1.5

A nemzeti törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések tervezeteinek megfelelőségével kapcsolatos kedvezőtlen határozatoknak nem kellene kötelező erejűnek lenniük. Az EGSZB azt javasolja, hogy kizárólag a konzultációs eljárás pozitív eredménye esetén lehessen egy intézkedéstervezetre „megfelelőségi garanciát” adni. Egy ilyen pozitív megközelítés jelentős előnyökkel járna a tagállamok számára, és arra motiválná őket, hogy teljesen részt vegyenek a tervezett konzultációs eljárásban, és elfogadják az ezzel kapcsolatos erőfeszítéseket. A pozitív megfelelőségi értékelést nélkülöző esetekben a már meglévő, az elfogadást követő eljárásokat kellene alkalmazni.

4.1.6

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy – ahogy azt a szolgáltatási irányelv is rögzíti – az értesítési eljárás nem érinti a kollektív szerződésekről való megállapodásra, valamint azok megkötésére és érvényesítésére való jogot.

4.2.1

Az EGSZB üdvözli egy olyan részletes és alapos arányossági teszt bevezetését, amely elérhető a tagállamok számára, és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatán alapszik. Meggyőződése, hogy ez az elképzelés javíthatja a nemzeti arányossági eljárásokat.

4.2.2

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az arányosságnak a szakmai követelményekre koncentráló ellenőrzése megköveteli majd a tagállami hatóságok és a kérdéses szabályozott szakma tekintetében minőségbiztosítási hatáskörrel rendelkező szakmai szervezetek közötti szoros együttműködést. A munkavállalók és a fogyasztók jogainak teljes érvényesülése érdekében emellett biztosítani kell azt is, hogy a szociális partnereknek és a fogyasztóvédelmi szervezeteknek joguk legyen ahhoz, hogy véleményüket meghallgassák. E szervezetek struktúráinak szigorúan a tagállamok kezében kell maradniuk.

4.2.3

Mindazonáltal az EGSZB kétségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy egy olyan irányelv lenne a teszt érvényre juttatásának legjobb módja, amely előírja, hogy azt minden új szakmai szabályozás előtt kötelezően alkalmazni kell. Ezért előnyben részesítené olyan iránymutatások bevezetését, amelyek lehetővé tennék a tagállamok számára, hogy a tesztet a jogszabályi rendszerükhöz igazítsák.

4.2.4

Számos – a teszt során figyelembe veendő – javasolt arányossági kritérium meglehetősen széles körű és nyílt, és ezáltal többféle válaszra is lehetőséget nyújt többek között a választott vizsgálati megközelítés, illetve a tesztet végző személyek és testületek függvényében. Ezért alkalmazhatóak kisegítő iránymutatásként, de a jogalkotási eljárás egészére jelentős hatást gyakorló kötelező eljárásként jóval kevésbé. Továbbá annak érdekében, hogy az említett kritériumokat általánosságban ne tekintsék akadálynak, gondoskodni kell arról, hogy a lista semleges legyen, és semmiféle utalást ne tartalmazzon a szabályozások értékére vagy indokoltságára nézve. A kritériumoknak – amikor csak lehetséges – mindenképpen a lehető legkonkrétabbnak és legobjektívebbnek kell lenniük ahhoz, hogy betölthessék iránymutató funkciójukat.

4.2.5

Az arányossági teszt a tagállamok túlnyomó többségében már most is a nemzeti jogalkotási eljárások alapvető követelménye. Az arányossági kritériumok harmonizációja a nemzeti jogalkotási hatáskörökbe való beavatkozás lenne, és néhány tagállamban aránytalan kötelezettségek létrejöttéhez és a piac további torzulásához vezetne.

4.2.6

Az irányelv kizárólag előzetes szabályozásról (szakmai cím védelme, kötelező regisztráció, képesítési követelmények stb.) rendelkezik, bár a szolgáltatások nyújtása tekintetében az utólagos szabályozás (szakmai tanúsítási rendszerek, helyi szabályozások vagy építési engedélyek) ugyancsak jelentős korlátozó hatást fejthet ki. Ezért a szabályozási rendszerek objektív összehasonlítása nehéznek tűnik.

4.2.7

A meglehetősen összetett – bizonyos részleteiben kifejezetten tudományos – vizsgálati rendszeren alapuló arányossági jelentések elkészítésére vonatkozó kötelezettség jelentősen lassíthatja, sőt akadályozhatja a szakmai szabályozással kapcsolatos reformokat.

4.2.8

Bár az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy az arról való döntés, hogy szabályoznak-e egy-egy szakmát, és ha igen, miként, továbbra is a tagállamok hatáskörében marad, ez a szabadság igencsak elméleti. Amennyiben a kötelező vizsgálat negatív eredménnyel zárul, a jogalkotónak nagyon kevés lehetősége marad arra, hogy a szolgáltatási irányelvnek való megfelelés mellett érveljen. A javaslatot továbbá a szolgáltatási irányelv által meghatározott új értesítési eljárásra irányuló javaslat összefüggésében is meg kell vizsgálni, hiszen a szakmai szabályozással kapcsolatos intézkedések gyakran mindkét irányelv hatálya alá tartoznak. A jogalkotóknak gyakorlatilag nincs mozgásterük, mivel az értesítési kötelezettség megköveteli a szolgáltatási irányelvnek való megfelelést alátámasztó információknak, vagyis – az ilyen, egymást átfedő intézkedések esetében – az arányossági teszt eredményeinek a rendelkezésre bocsátását is.

4.2.8.1

Az EGSZB ezért kétségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a harmonizált arányossági teszt alkalmazására irányuló kötelezettség végrehajtása által kifejtett, a nemzeti jogalkotókat korlátozó negatív hatásokat ellensúlyoznák a pozitív hatások – különösen a javasolt szigorúbb értesítési eljárás összefüggésében szemlélve a kérdést. Meggyőződése, hogy a nem kötelező erejű iránymutatások vagy a konzultáció lehetőségének felajánlása hasonló eredménnyel járna a negatív hatások nélkül.

4.3.1

Az EGSZB üdvözli a szolgáltatók mobilitásának elősegítésére irányuló erőfeszítéseket, és úgy véli, hogy a szolgáltatók számára továbbra is problémát jelenthet a más tagállamban történő szolgáltatásnyújtásra vonatkozó nemzeti követelményekről való tájékozódás és azok betartása.

4.3.2

Az eljárással kapcsolatos fő felelősségnek a saját tagállam hatóságaira való áthelyezését célul kitűző megközelítés azonban ütközik a fogadó állam kialakult elvével. A szolgáltatási e-kártyának nem szabad akadályoznia vagy meggátolnia azokat az ellenőrzéseket, amelyeket a fogadó tagállamnak a területén folyó gazdasági tevékenységek vonatkozásában el kell végeznie. A javasolt szolgáltatási e-kártya ezért nem tartalmazhat a származási ország elvéhez kapcsolódó elemeket. Az EGSZB azonban jelzi, hogy támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a tagállamok közötti bizalomnak a – többek közt a megfelelő és helyes adatcsere- és ellenőrzési rendszerek melletti egyértelmű kiállás révén történő – növelésére irányulnak.

4.3.3

Jó okkal lehet azt hinni, hogy a szolgáltatási e-kártya néhány jellemzője – például az információk nyújtása tekintetében az egyszeri adatszolgáltatás elve; a kártya korlátlan érvényességi időtartama; a tagállamoknak az a kötelezettsége, hogy anélkül alkalmazzák a szolgáltatási e-kártyán található információkat, hogy egy későbbi szakaszban kérhetnék ezek helyességének igazolását; valamint a korlátozó jellegű visszavonási eljárások, amelyek adott esetben jogerős bírósági döntést követelnek meg – jelentős mértékben veszélyeztetheti a nemzeti jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzését és a munkavállalói jogok érvényesítését.

4.3.4

Az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy minden esetben biztosítani kell, hogy az IMI-rendszer használata érdemben ne módosítsa a 2014/67/EU irányelv értelmében a munkavállalók kiküldetésére alkalmazandó szabályokat, és hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv, amelyet az Európai Parlament és a Tanács jelenleg vizsgál, egyértelműen rögzítse az „azonos helyen egyenlő munkáért egyenlő bér” elvét, tiszteletben tartva a fogadó tagállamban a jogszabályok és a kollektív szerződések által megszabott munkafeltételeket, valamint az egészségügyi, biztonsági, fogyasztó- és környezetvédelmi előírásokat.

4.3.5

Nem világos, hogy milyen hatással lesz az európai szolgáltatási e-kártyára vonatkozó javaslat azokra a meglévő, ágazati szociális személyazonosító igazolványokra, amelyek a nemzeti hatóságok vagy a szociális partnerek kezdeményezésére jöttek létre, és hogy az IMI-rendszer javasolt kiterjesztésével milyen hatást gyakorolnak majd egymásra. Emellett bizonyítékok vannak arra – ilyen például a Számvevőszék egyik különjelentése –, hogy a jelenlegi IMI-rendszernek több megoldandó hiányossága is van, például a hozzá kapcsolódó munkateher vagy a kérelmekre adott, sokszor nem világos válaszok (5). Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az IMI-rendszert felül kell vizsgálni, és az jelenlegi állapotában még nem alkalmas a tagállamok közti optimális együttműködés biztosítására. Az IMI-rendszert úgy kell kijavítani, hogy az megkönnyítse az ellenőrzéseket abban az országban, ahol a gazdasági tevékenységet végzik, előmozdítsa a meglévő rendszerekhez való illeszkedést, és a manuális adatcsere mellett, amelyre az IMI-rendszerben jelenleg lehetőség van, lehetőséget teremtsen a valós idejű adatmegosztásra (az adatbázisokhoz való közvetlen hozzáférésre) is.

4.3.6

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy „becsempészhetik” a származási ország elvét. A szolgáltatási e-kártya számos, a származási ország elvén alapuló elemet vezetne be azáltal, hogy lehetővé tenné a szolgáltatók számára, hogy kizárólag a saját tagállamukkal álljanak kapcsolatban mint közvetítővel, a fogadó tagállamoknak pedig előírná, hogy elfogadják a saját tagállamnak a dokumentumok érvényességére és tartalmuk valósságára vonatkozó határozatait, ezáltal korlátozná az ellenőrző mechanizmusokat, és ily módon a származási ország elve alapján harmonizálná az adatcserét.

4.3.7

Különösen problematikusnak tartja, hogy a javaslat értelmében a nemzeti követelményeket egy koordináló hatóságnak a lehető legrövidebb határidőn belül kell ellenőriznie. Ezeket az időkorlátokat át kellene gondolni, mivel a szolgáltatási e-kártyával foglalkozó illetékes hatóságnak minden esetben egyeztetést kell folytatnia a többi illetékes hatósággal a jogi követelmények különböző aspektusait illetően. Egyértelműbben ki kell továbbá jelenteni, hogy a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv a szakmai képesítések elismerése terén minden tekintetben elsőbbséget élvez az új e-kártyával szemben.

4.3.8

A teljesen elektronikus eljárás és a fogadó tagállamok korlátozott lehetőségei a saját tagállamnak a szolgáltatási e-kártya révén nyújtott információk ellenőrzésére együttesen megkönnyítik a postafiókcégek adókijátszás és szociális dömping céljából történő bejegyzését. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az eljárás további kiigazításokat igényel az ilyen eshetőségek megelőzése érdekében.

4.3.8.1

Emellett a javaslat nem fejti ki világosan, hogy milyen elemeket kellene a székhely szerinti tagállamnak értékelnie annak kijelentéséhez, hogy egy szolgáltató jogszerűen működik az adott államban. Nincs például utalás a 2014/67/EU irányelvben felsorolt, annak meghatározásához felhasználandó tényszerű elemekre, hogy egy vállalkozás ténylegesen folytat-e érdemi tevékenységet a tagállamban.

4.3.9

A személyazonosság ellenőrzése és az eredeti dokumentumok részletes vizsgálata kulcsfontosságú a rossz hírű és bűnözői tevékenységet folytató vállalkozások bejutásának megelőzésében (hasonló vita akadályozta meg az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló irányelv (6) elfogadását). Éppen ezért a fogadó tagállamnak teljes illetékességet kell kapnia az európai szolgáltatási e-kártya kibocsátási eljárása során.

4.3.9.1

A fogadó tagállamoknak döntési hatáskört kell adni a tekintetben, hogy milyen eljárásokat kell követni a másodlagos telephely bejegyzésekor, ideértve a képesítések elismerésének egyes elemeit is. Ha a saját tagállamot közvetítőként bevonják a fióktelephely létesítésének eljárásába, az további adminisztratív terhet jelent a saját és a fogadó tagállam hatóságai számára, és meggátolhatja a részletes ellenőrzéseket abban az országban, ahol a (például a munkavállalók vagy a fogyasztók jogaival való) visszaélések történnének.

4.3.10

Bár a rendeletre irányuló javaslat kimondja, hogy a kiküldött munkavállalókra vonatkozó előzetes értesítési rendszerek nem tartoznak a hatálya alá, a javaslat a kiküldött munkavállalók tekintetében bevezet egy harmonizált európai előzetes bejelentési rendszert, amely a tagállamok önkéntes részvételén alapul. Ez előkészítené a rendszer későbbi kötelező bővítését, ami nem kívánatos, és összeegyeztethetetlen a 2014/67/EU végrehajtási irányelv rendelkezéseivel. A 2014/67/EU végrehajtási irányelvről folyó politikai viták során egyértelmű megállapodás született arról, hogy a végrehajtási eszközök megvalósítása tekintetében a fogadó tagállam az illetékes nemzeti hatóság (a 2014/67/EU irányelv 9. cikke).

4.3.11

A szolgáltatási e-kártya megszüntetésére irányuló eljárás eredményességéhez jogerős bírósági határozatra lehet szükség, és az eljárás a szolgáltatók számára számos mechanizmust biztosíthat ahhoz, hogy közben folytathassák tevékenységüket. Mindez hátráltatja a fogadó tagállam által végzett hatékony utólagos ellenőrzéseket, akadályozva a munkavállalók jogainak érvényesítését és a hatályos jogszabályok eredményes végrehajtását. Ráadásul a jogalkotási javaslatok sem a tagállamra, sem a kérelmező vállalkozásra nézve nem tartalmaznak visszatartó erejű szankciókat az európai szolgáltatási e-kártyával való visszaélés esetére.

4.3.12

A rendelet feljogosítja a természetes személyeket arra, hogy szolgáltatási e-kártyát igényeljenek. Bizonyos ágazatokban magas a kockázata annak, hogy a kártyával visszaélnek, ily módon elősegítve a színlelt önfoglalkoztatást.

4.3.13

Mivel az, hogy valaki önfoglalkoztatónak vagy alkalmazottnak minősül-e, attól függ, hogy a tevékenységét miként végzi, a kibocsátó saját tagállam hatósága nem bocsáthat ki olyan e-kártyát, amely azt rögzíti, hogy az illető a fogadó tagállam szabályai alapján önfoglalkoztatóként működik.

4.3.14

Egyes esetekben az önfoglalkoztatók szolgáltatási e-kártyájának visszavonásához jogerős bírósági határozatra van szükség. Ez megakadályozná azt, hogy visszaélés esetén gyorsan megszüntessék a kártyát, és lehetővé tehetné, hogy a színlelt önfoglalkoztatás által érintett személyek a jogerős bírósági határozat megszületéséig folytassák tevékenységüket. Ez olyan jelentős joghézagot hozna létre, amely hiábavalóvá tenné a be nem jelentett munkavégzés elleni olyan erőfeszítéseket, mint a be nem jelentett munkavégzés kezelésére irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform.

4.3.15

Az EGSZB szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy uniós szinten egy, a munkavállalók kiküldetéséhez kapcsolódó PD A1 formanyomtatvány kibocsátására vonatkozó hasonló eljárás már rámutatott bizonyos potenciális buktatókra annak kapcsán – különösen a színlelt önfoglalkoztatás vonatkozásában –, hogy az érkező szolgáltatók adatainak igazolása terén kizárólag a saját tagállamukra hagyatkoznak. Itt a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosítására irányuló javaslatot kísérő hatásvizsgálat a következőket állapítja meg: „A PD A1 dokumentumokban foglalt információk pontosságát nem lehet garantálni, többek között a küldő országok hatóságai által elvégzendő formai ellenőrzések hiányosságai miatt” (7).

4.3.16

A javaslat harmonizált eszközt vezet be a biztosítási fedezettel kapcsolatos tájékoztatás nyújtására. Mindazonáltal – mivel a szolgáltatási e-kártyához kapcsolódik – ezt az információt csak egyszer kell megadni, ami vélhetőleg csökkenti a fogadó tagállamban végzett vizsgálatok és ellenőrzések eredményességét.

4.3.16.1

Ezen túlmenően a biztosítótársaságok kénytelenek lennének a biztosítási díjakat a saját tagállamban rendelkezésre álló nyilvántartás alapján kiszámítani, ami nem állna összhangban a biztosítótársaságok kockázatértékelési jogával és kötelességével.

4.3.17

A szolgáltatási e-kártya tartalmának és műszaki paramétereinek kialakítása terén az Európai Bizottság számos végrehajtási hatáskört fenntartott magának. E terület harmonizációja azonban korlátozhatja a tagállamok arra irányuló lehetőségeit, hogy hatékony ellenőrzéseket végezzenek a tekintetben, hogy a tagállamba érkező szolgáltatók betartják-e a munkavállalók munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos jogait.

4.4.1

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy pusztán a szabályozási elképzelések közötti különbségek nem feltétlenül tesznek szükségessé reformot. Számos szabályozás hagyományokon és tapasztalaton alapszik. Ezek fontosak a fogyasztóvédelem szempontjából, és meg kell őket őrizni. Az egyenértékűség elve e különféle rendszerek létezésén alapul. Az EGSZB figyelembe veszi, hogy a nemzeti szakmai rendszerek régi hagyományokra épülnek. A kutatási projekt igen eltérő eredményeket hozott a deregulációs intézkedések előnyei tekintetében.

4.4.2

Az EGSZB üdvözli a korlátozó jellegre vonatkozó új mutatót, mivel az magasabb színvonalú elemzést tesz lehetővé, mint az OECD PMR-mutatói. Vannak még olyan részletek, amelyeket érdemes újra fontolóra venni (például a folyamatos szakmai továbbképzés negatív korlátozó tényezők közé sorolása nem tűnik helyénvalónak). Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a különféle szabályozási rendszerek megkülönböztetésmentes áttekintéséhez nemcsak az előzetes szabályozással (például szakmai cím védelme, képesítési követelmények), hanem az utólagos szabályozással (például építési szabályzatokban foglalt követelmények és tervezési engedélyek) is foglalkozni kell. Ugyanakkor egyértelművé kell tenni, hogy a korlátozó jellegre vonatkozó mutató egy semleges érték, amely semmiféle információt nem nyújt a szabályozások hasznáról vagy indokoltságáról.

31.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 288/52

Előadó:

Giuseppe GUERINI

1.1

Az EGSZB támogatja az Európai Uniónak az adócsalás valamennyi formája elleni fellépés érdekében hozott intézkedéseit, és úgy ítéli meg, hogy a fordított adózási mechanizmus a héa beszedése esetében hasznos eszköz lehet a körhintacsalások és a héaelkerülés elleni küzdelemben.

1.2

A fordított adózási mechanizmus alkalmazása azonban, mivel a héa tárgyában kialakult elvek tekintetében eltérést vezet be, nem szabad, hogy kárt okozzon a belső piacon. Fontos, hogy a mechanizmus ideiglenes maradjon, és az Európai Bizottság megfelelően értékelje a belső piacra gyakorolt lehetséges negatív hatások tekintetében. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a javasolt intézkedések a héarendszer esetleges szétaprózódását eredményezhetik, tekintettel az Európai Bizottság héára vonatkozó cselekvési tervének első szakaszában tervezett lépésekre, annak tudatában, hogy a terv jelenleg csak bizonyos termékek értékesítésére alkalmazandó, a szolgáltatásokra pedig nem (1).

1.3

Mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy a csalások elleni küzdelem keretében bevezetett előnyöket nem oltják-e ki az egységes piac homogenitására gyakorolt lehetséges ellentétes hatások. Ezért fontos, hogy az Európai Bizottság folyamatosan nyomon kövesse az általános fordított adózási mechanizmus (GRCM) működését, megtartva a jogot arra, hogy kedvezőtlen fejlemények esetén beavatkozzon.

1.4

Az EGSZB javasolja, hogy fordítsanak maximális figyelmet az arányosság elvére, mivel egyrészt a fordított adózási mechanizmus bevezetésével kapcsolatos megfelelési költségek magasak lehetnek a kis- és középvállalkozások számára, másrészt a pénzforgalomra is hatással lehetnek, mivel fennáll annak veszélye, hogy a GRCM likviditási problémákat eredményezhet, amelyek különösen a kis- és középvállalkozásokat sújtanák.

1.5

Az EGSZB felhívja a figyelmet azokra a tanulmányokra (2), amelyek alátámasztották, hogy a fordított adózási és a megosztott fizetési mechanizmusok – ahol azokat már végrehajtották – gyakran pénzforgalmi problémákat okoztak az adózási szempontból jogkövető vállalkozások számára. Másként fogalmazva a kisebbséget jelentő nem becsületes vállalkozások által elkövetett adócsalás elleni küzdelem jelentős operatív problémát eredményezett azoknak az adózási elveket tiszteletben tartó gazdasági szereplőknek a számára, akik a belső piacon munkahelyeket és értéket teremtenek.

1.6

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a héacsalás elleni küzdelem érdekében elfogadott megoldások nem róhatnak túlságosan nagy és aránytalan terheket az adózási szempontból jogkövető vállalkozásokra, különösen a kkv-kra. Ugyanis – amint arra az EGSZB korábban utalt az Európai Bizottság héára vonatkozó cselekvési terve kapcsán – a jóhiszemű vállalkozásokat védeni kell, és nem szabad újabb eltúlzott intézkedésekkel sújtani őket (3).

1.7

Az EGSZB megjegyzi, hogy az adócsalások elleni küzdelem nemzeti dimenziója azt is megkívánja, hogy minden egyes tagállam teljes mértékben felelősséget vállaljon a saját adóügyi rendszerének működéséért, továbbá olyan eszközöket biztosítson a héacsalások elleni küzdelemhez, amelyek nem sértik vagy nem befolyásolják más tagállamok adórendszereinek működését.

1.8

Összességében az EGSZB úgy véli, hogy a javasolt intézkedéseknek nem szabad negatívan befolyásolniuk a héára vonatkozó cselekvési tervben meghatározott célkitűzéseket, sem pedig akadályozniuk vagy hátráltatniuk a terv teljes körű és kellő időben történő megvalósítását. Az EGSZB szerint most minőségi előrelépésre van szükség e téren az egységes piac támogatása, valamint a munkahelyteremtéshez, a növekedéshez, a beruházásokhoz és a versenyképességhez való hozzájárulás érdekében. Az EGSZB emellett fontosnak tartja, hogy a cselekvési terv valamennyi alkotóelemét együttesen, egy megbonthatatlan egységként hajtsák végre (4).

1.9

Annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Bizottság javaslata elérje célját, valamint hogy a jövőben kevesebb szükség legyen az Európai Unión belüli héarendszer működésére vonatkozó kialakult elvektől és szabályoktól való további eltérésekre, hasznos lenne, ha az általános fordított adózási mechanizmus alkalmazását kérelmező tagállamok az elektronikus számlázásra vonatkozóan konkrét és speciális kötelezettségeket követelnének meg a kifizetések teljes nyomonkövethetőségének biztosítása érdekében.

2.1

Az Európai Bizottság a 2016. április 7-i közleménnyel ismertette cselekvési tervét a hozzáadottérték-adó („héa”) tárgyában. Ezt a közleményt a 2017-es év folyamán egy, a héarendszerre vonatkozó jelenlegi európai szabályok reformjára és modernizálására irányuló jogalkotási javaslat fogja követni.

2.2

Az Európai Bizottság cselekvési terve és a 2017-ben várható jogalkotási javaslat többek között az úgynevezett héabevétel-kiesést – azaz a héabevétel elvárt és ténylegesen befolyt összege közötti különbséget – kívánja csökkenteni a hozzáadottérték-adó területén elkövetett csalások visszaszorításával.

2.3

Az európai héarendszer reformjának befejezéséig és néhány nemzeti kormány kérésére az Európai Bizottság elismerte, hogy sürgősen szükséges ideiglenesen engedélyezni néhány tagállamnak az általános fordított adózási mechanizmus („GRCM”) alkalmazását.

2.4

A GRCM előkészítését az Európai Bizottság az e vélemény tárgyát képező irányelvjavaslattal (2016/0406 – CNS) szabályozta, amely a hatályos 2006/112/EK irányelvet szándékozik módosítani.

2.5

Figyelembe véve, hogy a GRCM a héa tárgyára vonatkozó európai szabályozás egyik sarokköve – a szakaszos fizetés – tekintetében tér el, az Európai Bizottság úgy döntött, hogy különleges feltételekkel engedélyezi a tagállamok számára ennek a mechanizmusnak az alkalmazását.

2.6

Konkrétan: a) a tagállam az európai mediánnál 5 százalékponttal magasabb héabevétel-kiesést kell, hogy mutasson; b) a körhintacsalásoknak kell kitenniük a tagállam héabevétel-kiesésének legalább 25 %-át; c) meg kell állapítani, hogy a tagállam területén a csalás elleni küzdelemhez más ellenőrző intézkedések nem elegendőek.

2.7

Annak elkerülése érdekében, hogy a fordított adózási mechanizmus általános alkalmazása a belső piac szétaprózódása tekintetében problémákat okozzon, mint ahogy azt néhány tagállam már hangsúlyozta, az Európai Bizottság előirányozta a mechanizmusok alkalmazásának felülvizsgálati lehetőségét abban az esetben, ha ezek az Európai Unió általános céljaival ellentétben kedvezőtlen hatással lennének a belső piacra.

3.1

A héaelkerülés egy európai járvány, amely ellen időszerű és hasznos felvenni a küzdelmet. A héacsalás legalattomosabb formája az úgynevezett „körhintacsalás”, amelyet a héára vonatkozó fordított adózási mechanizmus kíván megakadályozni.

3.2

Ezért az EGSZB üdvözli az adócsalás elleni küzdelemre irányuló alkalmas mechanizmusok bevezetését, megjegyzi azonban, hogy az egységes európai héarendszertől való minden eltérésnek ideiglenesnek és arányosnak kell lennie, továbbá megfelelő értékelés tárgyát kell képeznie a belső piacra gyakorolt esetlegesen negatív hatásokat illetően. Ez különösen fontos annak fényében, hogy a Szerződés 113. cikke – melyen az Európai Bizottság javaslata alapul – adóügyi témában előirányozza a harmonizációs intézkedések segítségével történő beavatkozás lehetőségét a belső piac helyes működésének biztosítása és a verseny torzulásának megakadályozása érdekében.

3.3

Összességében a javasolt intézkedéseknek nem szabad negatívan érinteniük a héára vonatkozó cselekvési tervben meghatározott célkitűzéseket, sem pedig akadályozniuk vagy hátráltatniuk a terv teljes körű és kellő időben történő megvalósítását. Most tényleg minőségi előrelépésre van szükség az egységes piac támogatása, valamint a munkahelyteremtéshez, a növekedéshez, a beruházásokhoz és a versenyképességhez való hozzájárulás érdekében.

3.4

Ezenkívül törekedni kell arra, hogy a cselekvési terv valamennyi alkotóelemét együttesen, egy megbonthatatlan egységként hajtsuk végre, mivel így átfogó módon lehet kezelni a héacsalások oroszlánrészét.

3.5

Az Európai Bizottság javaslatában említett arányosság elvét be kell tehát tartani, és megfelelően figyelembe kell venni a különböző közérdekeket, melyeket össze kell egyeztetni, gondolva itt arra az általános érdekre is, hogy a nemzeti héarendszerek harmonizációja ne kerüljön veszélybe a belső piac teljes konszolidációjára való tekintettel.

3.6

Ilyen körülmények között helyénvaló elismerni, hogy az adóelkerülés elleni küzdelem politikája, a harmonizált adók esetében is, elsődlegesen a tagállamok felelőssége marad, az adóhatóságok pedig egyértelműen nemzeti jellegűek. Ugyanakkor a csalás jelenségére vonatkozó statisztikai információk is a nemzeti logikában gyökereznek, csakúgy mint az adóelkerülésre és az ellenintézkedésekre irányuló szokások és formák.

3.7

Ebben a tekintetben egy, az Európai Unió szabályaitól eltérő, az adóelkerülés elleni küzdelem sugallta és a tagállamok által bevezetett eszköz összhangban áll azzal, hogy elsősorban a tagállami kormányok felelőssége a csalások elleni küzdelem. Ebben a tekintetben az Európai Bizottság javaslata tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét, lehetővé téve a tagállamok számára a nemzeti szinten való beavatkozást az illegális adóügyi jelenségek elleni küzdelemben.

3.8

Az EGSZB ugyanakkor megjegyzi, hogy az adócsalások elleni küzdelem nemzeti dimenziója azt is megkívánja, hogy minden egyes tagállam teljes mértékben felelősséget vállaljon a saját adóügyi rendszerének működéséért, továbbá olyan eszközöket biztosítson a héacsalások elleni küzdelemhez, amelyek nem sértik vagy nem befolyásolják más tagállamok adórendszereinek működését.

3.9

Az Európai Bizottság javaslata nem teszi általánossá, hanem specifikus feltételekhez köti a fordított adózási mechanizmus útján előirányzott eltérést, és az minden esetben fakultatív a tagállamok számára, amelyek bizonyos feltételek mellett kérhetik az eltérés alkalmazását.

3.10

Az a tagállam, amely kéri a fordított adózási mechanizmus alkalmazásával való eltérést, az európai mediánnál 5 százalékponttal magasabb héabevétel-kiesést kell, hogy mutasson. Ha figyelembe vesszük, hogy a héabevétel-kiesés európai mediánja 14 %, annak 5 százalékponttal való túllépése elegendő annak feltételezéséhez, hogy tényleges, jelentős okok állnak fenn a héabevétel-kiesés csökkentését célzó rendkívüli intézkedések alkalmazására (5).

3.11

Hasonlóképpen úgy tűnik, hogy az az Európai Bizottság által javasolt követelmény, mely szerint a körhintacsalásoknak a héabevétel-kiesés legalább 25 %-át kell kitenniük, megfelelően alá van támasztva, tekintettel az ilyen jellegű vétségekből származó héabevétel-kiesés európai mediánjára (24 %) (6).

3.12

Elfogadható az az általános záradék is, amely szerint az államnak adminisztratív nehézségeket kell felmutatnia a héacsalás elleni küzdelem területén, mivel ez a feltétel tanúsítja, hogy az általános fordított adózási mechanizmus végrehajtása a leghatékonyabb és legarányosabb intézkedés a héabevétel-kiesés csökkentésének elérésére, úgy az Európai Unió, mint a tagállamok gazdasági érdekével összhangban.

3.13

Az Európai Bizottság javaslata előírja, hogy a fordított adózási mechanizmus a 10 000 eurós értékhatárt meghaladó tranzakciókra alkalmazható. Megítélésünk szerint ez a de minimis szabály elfogadható, tekintettel az eltérő és gyakran egymással szöges ellentétben álló érdekekre, amelyeket az adócsalás elleni küzdelem, az adórendszerek harmonizálása és a fiskális vámokkal kapcsolatos adminisztratív terhek egyszerűsítése során egyidejűleg figyelembe kell venni.

4.1

A szabályozás Európai Bizottság által lefolytatott hatásvizsgálata azt mutatja, hogy egy GRCM elfogadása nem feltétlenül megoldás minden egyes csalási formára, sőt új csalásokra is sor kerülhet más formában vagy a jelenleg leginkább érintett tagállamok mellett más országokban is. Az Európai Bizottságnak tehát megfelelően nyomon kell követnie a GRCM működését, megtartva a jogot arra, hogy az egységes európai piacot érintő negatív fejlemények esetén beavatkozzon.

4.2

Annak biztosítása érdekében, hogy az e vélemény tárgyát képező jogalkotási javaslat elérje célját, valamint hogy a jövőben kevesebb szükség legyen az Európai Unión belüli héarendszer működésére vonatkozó kialakult elvektől és szabályoktól való további eltérésekre, hasznos lenne, ha az általános fordított adózási mechanizmus alkalmazását kérelmező tagállamok az elektronikus számlázásra vonatkozóan specifikus követelményeket támasztanának az adóalanyokkal szemben, a kifizetések teljes nyomonkövethetőségének biztosítása érdekében.

4.3

Ezen a ponton különösen felhívjuk a figyelmet a fordított adózási és a megosztott fizetési mechanizmusok korlátozásának vagy megszüntetésének lehetőségére abban az esetben, ha helyesen és széleskörűen használják az elektronikus számlázást az eladási ellenértékek tanúsítása céljára. Az ilyen típusú számlázást megfelelően használva ugyanis lehetséges lenne valós időben ellenőrizni a hozzáadottérték-adó helyes megfizetését, elkerülve ezáltal az adózási szempontból jogkövető vállalkozásokra irányuló kedvezőtlen pénzügyi hatásokat.

4.4

A héacsalás elleni küzdelem kétségkívül olyan célkitűzés, melyet szigorúan, a tagállamok megfelelő jogalkotási intézkedései révén kell követni. Mindenesetre meg kell jegyeznünk, hogy a privát szereplők közötti B2B kapcsolatokban a fordított adózási mechanizmusok, a vállalatok és a közigazgatási szereplők közötti kapcsolatokban pedig a megosztott fizetési mechanizmusok előírása jelentősen büntetheti az adózási szempontból jogkövető vállalkozásokat.

4.5

Először is, ahogyan az az Európai Bizottság által javasolt szabályozási hatásvizsgálatból is kiderül, a kis- és középvállalatokat terhelő, a fordított adózási mechanizmus alkalmazásához kapcsolódó megfelelési költség nagyon magas lesz a hazai tranzakciók viszonylatában, és még magasabb a határokon átnyúló tranzakciókra vonatkozóan. Az Európai Bizottság hatásvizsgálata szerint a fordított adózási mechanizmus 43 %-kal növeli a vállalkozások megfelelési költségeit (7). Bár az általános fordított adózás várhatóan alacsonyabb megfelelési költségekkel jár, mint az egy adott ágazatra korlátozódó fordított adózás, ez mégis azt mutatja, hogy a megfelelési költségek még mindig jelentős mértékben növekedni fognak.

4.6

Másodsorban, több tanulmány (8) is alátámasztotta, hogy a fordított adózási és a megosztott fizetési mechanizmusok – ahol azokat már végrehajtották – gyakran pénzforgalmi problémákat okoztak az adózási szempontból jogkövető vállalkozások számára.

4.7

Másként fogalmazva a kisebbséget jelentő nem becsületes vállalkozások által elkövetett adócsalás elleni küzdelem jelentős operatív problémát eredményezett azoknak az adózási elveket tiszteletben tartó gazdasági szereplőknek a számára, akik a belső piacon munkahelyeket és értéket teremtenek.

4.8

Ezért az EGSZB felhívja az Európai Bizottság és a tagállamok figyelmét arra, hogy az Európai Bizottság javaslatában és az egyes nemzeti jogrendszereken belül tiszteletben kell tartani az arányosság elvét, így biztosítva, hogy az elfogadott intézkedések arányosak legyenek a héacsalások elleni küzdelem jelentőségével, a belső piac sérelme nélkül. Ugyanakkor ugyanezen elv mentén az elfogadott megoldásoknak oly módon kell kezelniük az illegális tevékenységeket, hogy ne rójanak túlságosan sok és aránytalan terhet a tisztességes vállalkozásokra, különösen a kkv-kra.

4.9

Ezek a mérlegelések további érveket jelentenek az általános fordított adózási mechanizmus „átmeneti jellege” mellett. Ellenkező esetben az elsődlegesen a kis- és középvállalkozásokat sújtó bürokratikus terhek elfogadhatatlan súlyosbítását segítjük elő, ezzel együtt pedig az egységes európai piac dinamikájának torzulását is, mivel a különböző tagállamokban tevékenykedő vállalatok esetében komoly a kockázata az eltérő pénzforgalmi műveleteknek.

31.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 288/56

Előadó:

Marjolijn BULK

1.1

Az EGSZB üdvözli a rákkeltő anyagokról szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló eljárás elindítását, és kész hozzájárulni ehhez a fontos vitához.

1.2

Az EGSZB sürgeti, hogy az Európai Bizottság végezzen hatásvizsgálatot a rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatokról szóló irányelv (CMD) alkalmazási körének a reprodukciót károsító hatású anyagokra történő esetleges kiterjesztéséről.

1.3

Az EGSZB határozottan javasolja, hogy a rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatokról szóló irányelv 2018-ra tervezett felülvizsgálata és módosításai nagyobb figyelmet fordítsanak a nőket érintő, foglalkozásból eredő rákkeltő kitettségekre.

1.4

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság a szociális partnerekkel, a tagállamokkal és az egyéb érdekeltekkel folytatott egyeztetés alapján javítsa a rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvben (CMD) szereplő kötelező foglalkozási expozíciós határérték (BOEL) elfogadására irányuló közös módszertant.

1.5

A kötelező foglalkozási expozíciós határértékeket tudományos és statisztikai tények alapján kell megállapítani, figyelembe véve különféle tényezőket, például a megvalósíthatóságot és a kitettségi szintek mérésének lehetőségeit. Németországban és Hollandiában kockázatalapú megközelítést alkalmaznak, amely megkönnyíti a kötelező foglalkozási expozíciós határértékek meghatározását a kockázati szintnek – mint a szociális kompromisszum elsődleges meghatározó tényezőjének – a figyelembevételével.

1.6

Az EGSZB szükségesnek tartja olyan programok létrehozását, melyek révén a tagállami társadalombiztosítási vagy közegészségügyi rendszerek keretében egész életen át tartó egészségügyi felügyelet javasolható minden olyan személy számára, aki munkahelyén rákkeltő anyagoknak van vagy volt kitéve.

1.7

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a munkavállalók rákkeltő anyagoktól, mutagénektől és a reprodukciót károsító hatású anyagoktól való munkahelyi védelmének javítása érdekében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a munkaügyi felügyelőségek elegendő pénzügyi és emberi erőforrással rendelkezzenek a feladataik elvégzéséhez.

1.8

Az EGSZB támogatja az európai szociális partnerek közös álláspontját és azt javasolja, hogy a formaldehidre vonatkozóan fogadjanak el kötelező foglalkozási expozíciós határértéket.

1.9

Az EGSZB javasolja, hogy a dízelmotor-kipufogógázok jogi fogalommeghatározása során az Európai Bizottság vegye figyelembe a SCOEL dízelmotor-kipufogógázokra vonatkozó megállapításait.

2.1

A rák a munkakörülményekből eredő halálesetek legfőbb oka. 2013-ban a rák becslések szerint mintegy 1 314 000 halálesetet okozott az EU-ban. Több mint 100 000 haláleset foglalkozással összefüggő rákbetegségből kifolyólag következett be. A rák az EU-ban a leggyakoribb munkavégzéssel összefüggő halálozási ok. Mintegy húszmillió uniós munkavállaló van munkája során rákkeltő anyagoknak kitéve. Egy, a Holland Állami Közegészségügyi és Környezetvédelmi Intézet által 2015-ben közzétett tanulmány (1) 334 milliárd euróra becsüli ezeknek a foglalkozási eredetű rákos megbetegedéseknek az éves költségét.

2.2

A munkavállalók védelmével kapcsolatos jogalkotás számos irányelvben foglalkozik a foglalkozási eredetű rákos megbetegedésekkel. Az 1989. évi keretirányelvben (2) foglalt általános kötelezettségek valamennyi kockázatra kiterjednek és olyan általános intézkedésekről rendelkeznek, amelyeket a munkahelyen végre kell hajtani. A vegyi anyagokról szóló irányelv (3) valamennyi veszélyes vegyi anyagra alkalmazandó. Az azbesztről szóló irányelv (4) figyelembe vesz bizonyos specifikus teendőket, amelyek megtételére szükség van az azbeszt által okozott betegségek megelőzése érdekében. A szabályozás legfontosabb konkrét eleme a rákkeltő anyagokról szóló, 1990-ben elfogadott irányelv.

2.3

A rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatokról szóló irányelv általános minimumkövetelményeket határoz meg. A munkáltatóknak fel kell ismerniük és fel kell mérniük a kockázatokat, és ha valóban fennállnak ilyen kockázatok, akkor meg kell előzniük az expozíciós helyzeteket. Amennyiben ez műszakilag lehetséges, az adott eljárást vagy vegyi anyagot egy nem veszélyes vagy kevésbé veszélyes eljárással vagy anyaggal kell helyettesíteni. Ha ez a helyettesítés műszakilag nem megoldható, a rákkeltő vegyi anyagokat az expozíció megelőzése érdekében a műszakilag lehetséges mértékben zárt rendszerben kell előállítani és használni. Amennyiben ez műszakilag nem lehetséges, a munkavállalók expozícióját a műszakilag lehetséges legalacsonyabb szintre kell csökkenteni.

2.4

Ezen általános minimumkövetelmények mellett az irányelv (CMD) a munkavállalók védelmét szolgáló mechanizmus szerves részeként egyes rákkeltő anyagok és mutagének tekintetében foglalkozási expozíciós határértékeket állapít meg. Az egyes vegyi anyagokra vonatkozó konkrét kötelező foglalkozási expozíciós határértékeket az irányelv (CMD) III. melléklete állapítja meg. Ez a melléklet jelenleg csak három anyagra, illetve eljárás által okozott kitettségre vonatkozóan határoz meg kötelező foglalkozási expozíciós határértékeket. Ezek a kötelező foglalkozási expozíciós határértékek csak a rákkeltő anyagoknak és mutagéneknek kitett munkavállalók szűk körére vonatkoznak.

2.5

2016-ban az Európai Bizottság bejelentette, hogy a rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatokról szóló irányelvet három szakaszban felülvizsgálják. 2016 májusában elfogadott egy kezdeti javaslatot, amelyről még nem zárult le a vita az Európai Parlamentben és a Miniszterek Tanácsában. 2017 januárjában egy második javaslatot is elfogadott, és 2018-ra tervezi a harmadikat.

2.6

A rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatokról szóló irányelv felülvizsgálata folyamatban van. Az első javaslat felülvizsgált két, már létező kötelező foglalkozási expozíciós határértéket és elfogadott tizenegy újat. Az Európai Parlament az Ulvskog-jelentésben (5) támogatta a rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatokról szóló irányelv felülvizsgálatának eljárását, és többek között kérte az irányelv hatályának a reprodukciót károsító anyagokra való kiterjesztését, hat anyagra vonatkozóan szigorúbb foglalkozási expozíciós határértékek bevezetését, továbbá egy átmeneti határérték megállapítását annak érdekében, hogy a munkaadóknak több időt biztosítsanak a végrehajtásra. Az Európai Parlament hangsúlyozta továbbá, hogy a 2004/37/EK irányelv III. melléklete 2017. és 2018. évi felülvizsgálatának ki kell terjednie az olyan anyagokra, keverékekre és folyamatokra, mint például a dízelmotorok kipufogógázai, a formaldehid, a kadmium és annak vegyületei, a berillium és annak vegyületei, a nikkel vegyületei, az arzén és annak vegyületei, valamint az akrilnitril. A politikai csoportok igen jelentős többsége támogatta az Európai Parlament által javasolt kompromisszumot.

2.7

A második javaslat fő célja öt új kötelező foglalkozási expozíciós határérték elfogadása. Bár az összetett policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) keverékei és a használt motorolajok szerepelnek az irányelv alkalmazási körét meghatározó mellékletben, e két rákkeltő anyag vonatkozásában nem került sor határérték megállapítására. Az Európai Bizottság – saját elemzését alapul véve – úgy határozott, hogy egyelőre öt rákkeltő anyag tekintetében (6) nincs szükség lépések megtételére.

3.1

A CMD irányelv alkalmazási köre jelenleg a rákkeltő anyagokra és mutagénekre korlátozódik; fontolóra kellene venni a reprodukciót károsító anyagokra való esetleges kiterjesztést. Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség véleménye szerint: „A foglalkozási kitettség által a férfiak és nők reprodukciós rendszerére gyakorolt hatások megnyilvánulhatnak a nemi hormonok szintjének változásában, a csökkent libidóban és nemzőképességben, a menstruációs zavarokban, a korai menopauzában, az első menstruáció késői jelentkezésében, a petefészek rendellenes működésében, a sperma minőségének gyengülésében, valamint a csökkent férfi és női termékenységben. A toxikus anyagoknak való kitettség a fejlődő sperma és petesejt közvetlen károsodását okozhatja. Az anya terhesség alatti kitettsége megzavarhatja a magzati fejlődést […]. A toxikus anyagoknak való kitettség a hatások széles skáláját idézheti elő, ilyen például a magzati halál, a méhen belüli fejlődés visszamaradása, a koraszülés, a veleszületett rendellenességek, a csecsemőhalál, az értelmi fejlődés zavarai és az immunológiai érzékenység megváltozása, illetve a gyermekkori rák. Az anya vegyi anyagoknak való munkahelyi kitettsége az anyatej szennyeződéséhez is vezethet. Egyes hormonhatású vegyi anyagok, az úgynevezett endokrindiszruptorok megváltoztathatják az endokrinrendszer működését, és ebből következően káros hatással lehetnek a szaporodási funkciókra, például gyenge minőségű spermát, a férfiaknál károsodott reprodukciós szövetek kialakulását, a nők esetében pedig bizonyos nőgyógyászati jellegű kóros állapotokat eredményeznek.”

3.1.1

A REACH és számos konkrét (a kozmetikai termékekre, biocidekre és növényvédő szerekre vonatkozó) jogszabály értelmében a rákkeltő anyagokat, a mutagéneket és a reprodukciót károsító anyagokat a különös aggodalomra okot adó anyagok gyűjtőcsoportjában kezelik. Ezek olyan közös jellemzőkkel bírnak, amelyek között szerepel súlyos egészségkárosító hatásuk, a kockázat észlelésének nehézsége (mivel a kitettség következményei gyakran hosszú lappangási időt követően jelennek meg), a kockázatkezelés nehézségei és a „koktélhatással” kapcsolatos problémák, azaz két vagy több különböző anyagnak, illetve eljárásnak való kitettség. Több tagállam nemzeti jogalkotása ilyen megközelítést fogadott el a szociális partnerek országos szintű támogatásával. Az EGSZB sürgeti, hogy az Európai Bizottság végezzen hatásvizsgálatot a rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatokról szóló irányelv alkalmazási körének a reprodukciót károsító hatású anyagokra való lehetséges kiterjesztéséről.

3.2

A munkavégzéssel összefüggő rákos megbetegedések elleni EU-stratégiának nagyobb figyelmet kell fordítania a nőkre.

3.2.1

A kitettség formája és a rák kialakulásának helye a férfiak és a nők esetében eltérő lehet. A mellrák például a férfiak esetében igen ritka betegség, míg a nők körében a leggyakoribb rákos megbetegedés. A foglalkozási kitettségi formák széles skálája járulhat hozzá a mellrák kialakulásához.

3.2.2

Az EGSZB határozottan sürgeti az Európai Bizottságot, hogy rendszerezettebben tekintse át a nőket érintő, foglalkozásból eredő rákkeltő kitettségek kérdését az irányelv felülvizsgálata és a 2018-ra tervezett módosítások során. Számos olyan foglalkozás van, amelyben jellemzően nők a foglalkoztatottak (egészségügy, takarítás, fodrászat stb.), és olyan rákkeltő anyagoknak való kitettséggel járnak, amelyek nem kapnak figyelmet. Kritériumokat kell meghatározni a bizonyos ráktípusokhoz hozzájáruló endokrindiszruptorok azonosításához és osztályozásához. A citosztatikus termékeknek (azaz kemoterápiás anyagoknak) az egészségügyi szakmákban való felhasználása terén meg kell erősíteni a megelőzést. Az ionizáló sugárzás fajtái ugyan nem képezik e vélemény tárgyát, az EGSZB nyomatékosan sürgeti más irányelvek megerősítését is, különös tekintettel a 2013/59/Euratom irányelvre.

3.3

Az érdekeltek körében széles körű egyetértés van a kötelező foglalkozási expozíciós határértékek szerepe és jelentősége tekintetében. A kötelező foglalkozási expozíciós határértékek nagy jelentőségűek, mivel segítik a kockázat csökkentését még akkor is, ha biztonságos szintű kitettség nem létezik. Ezeket megfelelő szinten kell megállapítani, a tudományos bizonyítékok és a megvalósíthatósági szempontok figyelembevételével.

3.3.1

Az EU-ban azonban nem létezik egységes módszertan a kötelező foglalkozási expozíciós határértékek kiszámítására. Az Európai Bizottság ezt jelenleg „eseti alapon” kezeli. Az átláthatóságon és a következetességen sokat lehet még javítani. Egyes kötelező foglalkozási expozíciós határértékek megfelelőek, míg mások nem biztosítanak elegendő védelmet. Az EGSZB úgy véli, hogy amennyiben emberéletről és emberi egészségről van szó, a törekvéseknek a kihívás mértékéhez kell igazodniuk.

3.3.2

Egy másik tényező az, hogy a tagállamok különféle megközelítéseket követnek. Némelyek több mint száz rákkeltő anyag és mutagén vonatkozásában állapítottak meg kötelező foglalkozási expozíciós határértéket, mások pedig tíznél kevesebb tekintetében. E kötelező foglalkozási expozíciós határértékek szintje országonként eltérő. Ez a helyzet nehézséget jelent az olyan cégek számára, amelyek több országban működnek és ezekben más-más normákkal találkoznak, és esetenként tisztességtelen versenyhez is vezethet.

3.3.3

Az EGSZB fontosnak tartja ezért, hogy az Európai Bizottság határozzon meg egy módszertant a kötelező foglalkozási expozíciós határértékek elfogadására a rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatokról szóló irányelvben. Egy ilyen eljáráshoz a szociális partnerekkel, a tagállamokkal és egyéb érdekeltekkel, többek között nem kormányzati szervezetekkel folytatott széles körű konzultációra van szükség. A nemzeti tapasztalatok segítenek a bevált gyakorlatok meghatározásában. Az EGSZB szerint elsősorban két elemet szükséges figyelembe venni:

3.3.3.1

Elsősorban a kötelező foglalkozási expozíciós határértékek következetes voltát, az olyan helyzetek elkerülése érdekében, hogy bizonyos anyagoknak kitett munkavállalók esetében sokkal nagyobb legyen a rák kockázata, mint más anyagoknak kitett munkavállalók esetében. Németországban és Hollandiában a szociális partnerek támogatják a kockázatalapú megközelítést. Ez megkönnyíti a kötelező foglalkozási expozíciós határértékek meghatározását a kockázati szintnek – mint a szociális kompromisszum elsődleges meghatározó tényezőjének – a figyelembevételével.

3.3.3.2

Másodsorban a kötelező foglalkozási expozíciós határértékeket tudományos tények alapján kell megállapítani. Különféle tényezőket kell figyelembe venniük, így például a megvalósíthatóságot és a kitettségi szintek mérésének lehetőségeit. Annak érdekében, hogy a munkáltatók segítséget kapjanak a megelőző intézkedéseik fontossági sorrendjének meghatározásához, a határértékeknek kifejezetten utalniuk kell a kitettségi szinttel kapcsolatos kockázati szintre.

3.4

A legtöbb esetben hosszú lappangási időszak van a kitettség és a rákos megbetegedés között. Az EGSZB szükségesnek tartja ezért, hogy a kitett vagy a kitettség kockázata által érintett munkavállalók védelemben részesüljenek azáltal, hogy a társadalombiztosítási vagy nemzeti egészségügyi rendszer keretében létrehozott, élethosszig tartó egészségügyi felügyeletet biztosítunk minden kitett munkavállaló számára.

3.5

Az EGSZB azt javasolja, hogy több erőfeszítés összpontosuljon a tudományos és statisztikai tanulmányok területére. A foglalkozási eredetű rákos megbetegedést kiválthatja a stressz, munkaszervezési tényezők, például a váltott műszakban történő munkavégzés stb. is. Nagyobb figyelmet és finanszírozást kellene biztosítani a különböző tényezők – vegyszerek és biológiai vagy fizikai tényezők; vegyszerek és munkaszervezési tényezők stb. – együttesének való kitettség következményeire és esetleges szinergiáira irányuló kutatásnak.

3.6

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a munkavállalóknak a rákkeltő anyagoktól, mutagénektől és a reprodukciót károsító hatású anyagoktól való munkahelyi védelme területén az egyik legfontosabb feladat az, hogy megerősítsék a rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatokról szóló irányelv végrehajtásának és alkalmazásának ellenőrzését. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a munkaügyi felügyelőségek elegendő pénzügyi és emberi erőforrással rendelkezzenek a feladataik elvégzéséhez, és eközben segítsék a cégeket és különösen a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy megfeleljenek ezeknek az új rendelkezéseknek. Fokozniuk kell az együttműködést Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökséggel, amely különféle olyan eszközöket dolgozott ki, melyek javíthatják a munkahelyi megelőzés minőségét. Az egyik eszköz az online interaktív kockázatelemzés (OIRA) internetes alapú platformja, amely ágazati kockázatelemzési eszközök létrehozását teszi lehetővé bármely nyelven, egyszerű és szabványosított módon.

4.1

A rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatokról szóló irányelvre irányuló második javaslat öt további rákkeltő anyag vonatkozásában vezet be kötelező foglalkozási expozíciós határértéket.

4.1.1

Az epiklórhidrin (ECH) küszöbérték nélküli rákkeltő anyag. A kitett munkavállalók száma az EU-ban 43 813. Az Európai Bizottság 1,9 mg/m3 kötelező foglalkozási expozíciós határértéket javasol. Tizenöt tagállamnak kell bevezetnie (7) a foglalkozási expozíciós határértéket, vagy 1,9 mg/m3-re csökkentve kell aktualizálnia (8) azt. Becslések szerint a kitett munkavállalók mintegy 69 %-a dolgozik a szóban forgó tizenöt tagállamban, és ebből kifolyólag ők fokozott mértékű jogvédelmet élveznének e kötelező foglalkozási expozíciós határérték bevezetésének eredményeként. Az EGSZB véleménye szerint a javasolt kötelező foglalkozási expozíciós határérték hozzájárulna a munkavégzéssel összefüggő rákos megbetegedések jelentette teher csökkentéséhez.

4.1.2

Az etilén-dibromid (EDB) küszöbérték nélküli genotoxikus karcinogén. Becslések szerint kevesebb mint 8 000 uniós munkavállaló dolgozik 1,2-dibróm-etánnak való potenciális kitettségben. Az Európai Bizottság 0,8 mg/m3 (0,1 ppm) kötelező foglalkozási expozíciós határértéket javasol. Húsz tagállamnak kell bevezetnie (11) az expozíciós határértéket, vagy 0,8 mg/m3-re csökkentve aktualizálnia (9) kell azt. Becslések szerint a kitett munkavállalók mintegy 81 %-a dolgozik a szóban forgó húsz tagállamban, és ebből kifolyólag ők fokozott mértékű jogvédelmet élveznének e kötelező foglalkozási expozíciós határérték bevezetésének eredményeként. A vállalatok (közöttük a mikro- és kisvállalkozások) számára felmerülő többletköltségek várhatóan igen alacsonyak lesznek. Az EGSZB véleménye szerint a javasolt kötelező foglalkozási expozíciós határérték hozzájárulna a munkavégzéssel összefüggő rákos megbetegedések jelentette teher csökkentéséhez.

4.1.3

Az etilén-diklorid (EDC) a CLP-rendeletben meghatározott 1B. kategóriába besorolt rákkeltő anyag. Európában kevesebb mint 3 000 munkavállaló van potenciálisan kitettségi helyzetben. (7) Az Európai Bizottság 8,2 mg/m3 vagy 2 ppm kötelező foglalkozási expozíciós határértéket javasol. Huszonhárom tagállamnak kell bevezetnie (5) a kötelező foglalkozási expozíciós határértéket, vagy 2 ppm-re csökkentve aktualizálnia (18) kell azt, így várhatóan fokozott mértékű jogvédelmet élvezhet a kitett munkavállalók jelentős csoportja. Az EGSZB véleménye szerint a javasolt kötelező foglalkozási expozíciós határérték hozzájárulna a munkavégzéssel összefüggő rákos megbetegedések jelentette teher csökkentéséhez.

4.1.4

A 4,4'-metilén-dianilin (MDA) genotoxikus karcinogén. Becslések szerint a vegyiparban mintegy 70–140 ember van kitéve levegőben szálló MDA-nak. A bőrön keresztüli expozíció által érintett munkavállalók száma jelentősen nagyobb, 390 000 és 3,9 millió közöttire becsülhető (8). Az Európai Bizottság 0,08 mg/m3 kötelező foglalkozási expozíciós határértéket javasol. Huszonhárom tagállamnak kell bevezetnie (12) a foglalkozási expozíciós határértéket, vagy 0,08 mg/m3-re csökkentve aktualizálnia (11) azt. Az EGSZB véleménye szerint a javasolt kötelező foglalkozási expozíciós határérték hozzájárulna a munkavégzéssel összefüggő rákos megbetegedések jelentette teher csökkentéséhez.

4.1.5

A triklór-etilén (TCE) a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (a továbbiakban: IARC) által a 2A. csoportba besorolt rákkeltő anyag, és az 1B. kategóriába tartozik az EU-ban a CLP-rendelet értelmében. A becslések szerint az EU-ban mintegy 74 000 munkavállaló lehet potenciálisan kitéve a triklór-etilénnek. Az Európai Bizottság a 10 ppm vagy 54,7 mg/m3 kötelező foglalkozási expozíciós határérték és egy rövid távú, 30 ppm vagy 164,1 mg/m3 expozíciós határérték kombinációjára tesz javaslatot. A huszonkét tagállamból, amelyek már rendelkeznek nemzeti, kötelező foglalkozási expozíciós határértékkel a triklór-etilén vonatkozásában, tizenhat rövid távú expozíciós határértéket is elfogadott. Tizenhét tagállamnak kell bevezetnie (6) a kötelező foglalkozási expozíciós határértéket, vagy 54,7 mg/m3-re (10 ppm) csökkentve aktualizálnia (11) azt. Becslések szerint a kitett munkavállalók mintegy 74 %-a dolgozik a szóban forgó tizenhét tagállamban, és ebből kifolyólag ők fokozott mértékű jogvédelmet élveznének a foglalkozási expozíciós határérték bevezetésének eredményeként. Az EGSZB megjegyzi, hogy számos tagállamban alacsonyabb kötelező foglalkozási expozíciós határértéket vezettek be a triklór-etilénre vonatkozóan, és azt a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek is támogatják. Uniós szinten alacsonyabb kötelező foglalkozási expozíciós határértéket kell tervezni a munkavégzéssel összefüggő rákos megbetegedések jelentette teher csökkentése érdekében.

4.2

Bár az összetett policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) keverékei és a használt motorolajok szerepelnek az irányelv alkalmazási körét meghatározó mellékletben, e két rákkeltő anyag vonatkozásában nem került sor határérték megállapítására.

4.2.1

Az indikátorként benzo[a]pirént tartalmazó összetett policiklusos aromás szénhidrogén (PAH) keverékek. A policiklusos aromás szénhidrogének a szerves vegyületek nagy csoportját alkotják. Az EGSZB véleménye szerint a javasolt intézkedés hozzájárulna a munkavégzéssel összefüggő rákos megbetegedések jelentette teher csökkentéséhez.

4.2.2

Motorolajként elhasználódott ásványolajok. A motorolajként elhasználódott ásványolajoknak való expozíció bőrrákot okozhat. A foglalkozási expozíció által érintett munkavállalók száma mintegy 1 millió, őket leginkább gépjárművek karbantartása és javítása területén foglalkoztatják. Az EGSZB véleménye szerint a javasolt intézkedés hozzájárulna a munkavégzéssel összefüggő rákos megbetegedések jelentette teher csökkentéséhez.

5.1

Formaldehid (FA). Az Európai Bizottság nem javasolt kötelező foglalkozási expozíciós határértéket a formaldehid (FA) vonatkozásában. Az IARC 2009-ben azt a megállapítást tette, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a formaldehid és a mieloid leukémia közötti ok-okozati összefüggés megállapítására. A formaldehidre vonatkozóan rendelkezésre álló információ elegendő egy nyolcórás idővel súlyozott átlagnak megfelelő referencia-időre vonatkoztatott, egészségalapú foglalkozási expozíciós határérték és egy rövid távú expozíciós határérték származtatásához. A rendelkezésre álló adatok alapján a SCOEL 0,3 ppm foglalkozási expozíciós határértéket állapít meg (nyolc órás idővel súlyozott átlagnak megfelelő referencia-időre vonatkoztatva) 0,6 ppm rövid távú expozíciós határértékkel. Ezt követően a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottság is úgy határozott, hogy ezt a határértéket javasolja az Európai Bizottságnak. Az európai szociális partnerek 2016-ban arra kérték az Európai Bizottságot, hogy a SCOEL által javasolt egészségalapú értékeket foglalják bele az erre a vegyi anyagra (9) vonatkozó kötelező foglalkozási expozíciós határértékek körébe. Az EGSZB támogatja ezt a közös álláspontot és úgy véli, hogy kötelező foglalkozási expozíciós határérték elfogadása szükséges.