ISSN 1977-0979 |
||
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 272 |
|
Magyar nyelvű kiadás |
Tájékoztatások és közlemények |
60. évfolyam |
Közleményszám |
Tartalom |
Oldal |
|
I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények |
|
|
ÁLLÁSFOGLALÁSOK |
|
|
Régiók Bizottsága |
|
|
122. plenáris ülés – 2017. március 22–23. |
|
2017/C 272/01 |
||
2017/C 272/02 |
||
2017/C 272/03 |
||
|
VÉLEMÉNYEK |
|
|
Régiók Bizottsága |
|
|
122. plenáris ülés – 2017. március 22–23. |
|
2017/C 272/04 |
||
2017/C 272/05 |
||
2017/C 272/06 |
||
2017/C 272/07 |
|
III Előkészítő jogi aktusok |
|
|
RÉGIÓK BIZOTTSÁGA |
|
|
122. plenáris ülés – 2017. március 22–23. |
|
2017/C 272/08 |
HU |
|
I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
ÁLLÁSFOGLALÁSOK
Régiók Bizottsága
122. plenáris ülés – 2017. március 22–23.
17.8.2017 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 272/1 |
A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása – A Régiók Európai Bizottságának az Európai Bizottság 2018. évi munkaprogramjához kapcsolódó prioritásai
(2017/C 272/01)
A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA
tekintettel:
— |
az RB 2015 és 2020 közötti prioritásairól szóló, 2015. június 4-i, valamint az Európai Bizottság 2017. évi munkaprogramjáról szóló, 2016. december 8-i RB-s állásfoglalásokra, |
— |
az Európai Bizottság és az RB közötti, 2012. februári együttműködési jegyzőkönyvre, |
1. |
hangsúlyozza, hogy olyan Európai Unióra van szükség, amely vissza tudja nyerni az uniós polgároknak az európai projektbe vetett bizalmát; ahol több az alulról induló kezdeményezés, és arra helyezik a hangsúlyt, hogy arányos, eredményes és gyors megoldásokat kínáljanak azokra a jelentősebb közös problémákra, amelyeket a városok, a régiók és az államok önállóan nem képesek megoldani; |
2. |
vállalja, hogy részt vesz az Európa jövőjéről szóló „Gondolkodjunk Európáról!” folyamatban, többek között azzal, hogy véleményt dolgoz ki az Európa jövőjéről szóló fehér könyv alapján, valamint civil párbeszédeket szervez a helyi közösségekben, hogy megvitassák az adott közösséget érintő, de európai jelentőségű kérdéseket; |
3. |
végigkíséri az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépésére vonatkozó döntésével kapcsolatos folyamatot azzal, hogy rámutat a 27 maradó ország helyi és regionális önkormányzatait érintő konkrét kérdésekre, és hogy helyi és regionális szempontból megvizsgálja az Unió és a brit helyi és regionális szint, illetve a decentralizált országrészek közti jövőbeli kapcsolatokat érintő kérdéseket; |
Foglalkoztatás, növekedés, beruházás és kohéziós politika
4. |
hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van egy olyan hosszú távú uniós stratégiára, amely átvenné a stafétát az Európa 2020 stratégiától, az intelligens, fenntartható, inkluzív, ellenállóképes és versenyképes növekedést célozná, továbbá irányt adna az európai szemeszternek, az EU többéves pénzügyi keretének és az uniós politikáknak; |
5. |
rámutat továbbá arra is, hogy figyelembe kell venni az ENSZ által elfogadott és az Európai Bizottság által üdvözölt, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend céljait, ezért a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát sürgeti annak érdekében, hogy a 2030-as menetrend stratégiája az Európa 2020 stratégiája fölé helyeződhessen, áttekintve eközben az új fenntartható fejlesztési célok alapvető irányvonalait; |
6. |
emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy szükség volna egy olyan európai demográfiai stratégiára, amely átfogó, összehangolt és inkluzív választ kínálna a demográfiai változásokra, és hogy az előttünk álló kihívások leküzdése érdekében elegendő forrást kell biztosítani ehhez a stratégiához; |
7. |
reméli, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslat – melyet az Európai Bizottságnak még a 2017. év vége előtt elő kellene terjesztenie – biztosítja az uniós távlati kiadások kiszámíthatóságát, javaslatot tesz az uniós saját források reformjára, garantálja az uniós költségvetés egységét, további egyszerűsítési intézkedéseket terjeszt elő, valamint 5+5 éves időszakot irányoz elő, az első öt év után kötelező, alapos félidős felülvizsgálattal; |
8. |
határozottan ellenez minden olyan, az EU27 vonatkozásában 2025-ig szóló forgatókönyvet, például az Európa jövőjéről szóló fehér könyvben szereplőt, amely csökkentené az EU kohéziós politika terén tett erőfeszítéseit. Ehelyett arra kéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó jogalkotási javaslatot a 2020 utáni stabil és eredményes kohéziós politikára vonatkozóan, és korábbi kéréseit megerősítve emlékeztet arra, hogy a kohézióról szóló hetedik jelentésben szükség volna egy a területi kohézió megvalósítását felmérő új fejezetre. A jogalkotási javaslatnak a szubszidiaritás, a partnerség és a többszintű kormányzás elvén kellene alapulnia, tükrözve a helyi és regionális önkormányzatok szükségleteit és lehetőségeit, valamint az egyszerűsítési eljárás eredményeit, egy szabálycsomagra kellene épülnie és figyelembe kellene vennie az összes fontos érdekelt féllel való széles körű konzultációk eredményeit; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy végezze el a jogszabálytervezet alapos területi hatásvizsgálatát, és jelzi, hogy ebben kész együttműködni az Európai Bizottsággal. Kéri, hogy a 2020 utáni kohéziós politikára vonatkozó javaslatok foglalják magukban az európai strukturális és beruházási alapok kezelési eljárásainak harmonizációját, hogy a régiók irányító hatóságként léphessenek fel az Európai Bizottsággal szemben; |
9. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folyamatosan kövesse és vizsgálja felül az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) hozzáadott értékét és azt, hogy az milyen hatással van a kohézióra, valamint hogy a fő teljesítménymutatókról és a fő monitoringmutatókról szóló jelentéstételt kedvezményezettekre és NUTS II szintű régiókra bontsa le és tegye közzé; Sürgősen tisztázni kell, hogy hogyan ötvözhető az ESBA más uniós rendszerekkel, például az európai strukturális és beruházási alapokkal (esb-alapok), és erről útmutatást kell adni a helyi és regionális önkormányzatoknak, és mindenekelőtt ösztönözni kell a régiók és a helyi önkormányzatok nagyobb mértékű bevonását az alap kezelésébe, különösen a regionális vagy multiregionális szintű finanszírozási platformok létrehozását illetően, a kohéziós politikai intézkedésekkel szinergiában is; elvben ellenzi ugyanakkor, hogy a kohéziós politikától forrásokat csoportosítsanak át központilag kezelt programokhoz; |
10. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozóan terjesszen elő javaslatot egy kiigazított Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre (CEF), amely ösztönözné az átfogó hálózat megvalósítására és a határrégiók TEN-T hálózatba való bekapcsolására irányuló kezdeményezéseket, javítaná a peremterületek összeköttetéseit, és a hiányzó határon átnyúló összeköttetésekre összpontosítana; kéri, hogy a tengeri gyorsforgalmi utak is biztosítsák a távoli területekkel való összeköttetést, különösen a szigetek és a regionális központok között. Hangsúlyozza, hogy az összes rendelkezésre álló uniós finanszírozás optimális kihasználása érdekében szinergiára van szükség az Európai Stratégiai Beruházási Alap, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az európai strukturális és beruházási alapok pénzeszközei között; |
11. |
ismételten kéri, hogy a 2050-re szóló területi jövőkép kidolgozását vegyék fel az Európai Bizottság 2018-as munkaprogramjába; hangsúlyozza, hogy új területi jövőképre van szükség, mivel az 1999. évi európai területfejlesztési tervről szóló megállapodást naprakésszé kell tenni; |
12. |
hangsúlyozza, hogy nyomon kell követni az uniós városfejlesztési menetrend végrehajtását, hogy beépítsük a rendszerbe a tematikus partnerségek eredményeit, vázoljuk a jobb irányítás elemeit és úgy alakítsuk őket, hogy átültethetők legyenek a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó jövendő jogalkotási javaslatokba. Ezt a megközelítést fel kellene használni a majdani, 2020 utáni kohéziós politikának és az Európa 2020 stratégia utódjának előkészítéséhez; |
13. |
ennek kapcsán azt várja, hogy a lakhatás témájában kiemelten kövessék nyomon a Városi Tematikus Partnerséget. Ez a nyomon követés egy lakhatási témájú európai menetrend formáját ölthetné, amely koordinálná a lakhatással kapcsolatos kérdéseket, amelyekkel mindeddig csak olyan ágazati politikák foglalkoztak, mint például az uniós városfejlesztési menetrend, a fenntartható fejlesztés, a kohéziós politika, a versenypolitika, illetve horizontális módon olyan kezdeményezések, mint a szociális jogok európai pillére; |
14. |
reméli, hogy az Európai Bizottság még 2017 vége előtt előterjeszti a következő kutatási és innovációs keretprogramra vonatkozó javaslatait. Ezeknek a Horizont 2020-ra kellene épülniük, fenntartva az Európa jövőjét érintő kérdések stratégiai megközelítését és kerülve a rövid távú költségvetési megoldásokat, és az innovációs szakadék megszüntetése érdekében, illetve az aktuális társadalmi kihívásokra való tekintettel egyensúlyt kell teremteniük a kiválóság és a kohézió között; |
15. |
felhívja a figyelmet az érintettek hatékonyabb megszólítása és a közfinanszírozású kutatási eredmények hatásának növelése tekintetében a tudáscsereplatform által állított modellre; |
16. |
megismétli, hogy közös keretet kell létrehozni az informális és a nem formális oktatás elismerésére, elősegítve ezzel a megfelelő nemzeti eljárások kialakítását; |
17. |
örömmel veszi ki a részét a kulturális örökség 2018-as európai évének sikeres megvalósításából azáltal, hogy ezt összekapcsolja helyi és regionális kulturális, illetve idegenforgalmi stratégiákkal; |
18. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy javasoljon konkrét intézkedéseket a beruházási akadályok és a beruházási hiány kezelésére; külön hangsúlyozza, hogy a – több mint fele részben városi és regionális – közberuházások szintje továbbra is túl alacsony, részben az uniós és nemzeti szintű költségvetés-szabályozási mechanizmusok által bevezetett korlátozások miatt; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy hozzon olyan intézkedéseket, amelyek növekedésbarátabbá és a hosszú távú és stratégiai beruházások számára kedvezőbbé teszik a Stabilitási és Növekedési Paktumot, azzal, hogy leválasztják a regionális/nemzeti társfinanszírozást a Stabilitási és Növekedési Paktumról, és azonos célkitűzéseikre tekintettel késedelem nélkül összehangolják a strukturális alapokból származó források azonos szabályaival. Megismétli azt a kérését is, hogy az Európai Bizottság mérje fel, milyen hatással vannak a nemzeti és regionális számlák európai rendszerének (ESA 2010) szabályai a helyi és regionális önkormányzatok beruházási képességére, illetve hogy tisztázza, miként kezelendők az Eurostat szabályai alapján a köz-magán partnerségek; |
19. |
a Cork 2.0 nyilatkozattal összhangban ismételten kéri egy az európai vidékfejlesztési menetrendről szóló fehér könyv kidolgozását, amely a 2020 utáni időszakra vonatkozó vidékfejlesztési politika alapját képezné. Olyan gyakorlati intézkedéseket kér, amelyek garantálják, hogy az uniós szakpolitikák figyelembe vegyék a vidék szempontjait, és elismerjék a vidéki területeket mint olyan fejlesztési és innovációs központokat, amelyek hozzájárulnak a területi kohézió céljának eléréséhez; |
20. |
a 2020 utáni időszakra olyan, megújított közös agrárpolitikát szorgalmaz, amely hozzájárul a vidéki növekedés és munkahelyteremtés újraindításához, valamint az európai élelmiszerek jó minőségének, biztonságosságának és biztos hozzáférhetőségének megőrzéséhez, emellett jobban összhangban van a fenntartható fejlesztési célokkal, és kezeli a városi és a vidéki területek közti ellentétet; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a KAP-ot egyszerűsíteni kell, rugalmasabbá téve a kezelését, csökkentve a termelőkre háruló terheket, egy innováció- és versenyképesség-központúbb politikára törekedve, célzott támogatást nyújtva a fiatal gazdák számára; kéri, hogy a KAP keretében tartsák fenn a legkülső régiókkal szembeni megkülönböztetett elbánást, amely lehetővé teszi az e térségek mezőgazdasági ágazatainak fejlesztéséhez szükséges specifikus eszközök alkalmazását; |
21. |
reméli, hogy az Európai Bizottság támogatni fogja a tagállamok és a helyi és regionális önkormányzatok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy korszerűsítsék egészségügyi rendszereik szervezését és finanszírozását, és ösztönzi az európai együttműködést ezen a területen, például az Erasmushoz hasonló program létrehozásával az egészségügyi szakemberek számára; |
22. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség elvét minden alapban és politikában érvényesítse, hogy gazdaságaink ellenállóképes és fenntartható fejlesztése ne hiúsuljon meg; |
23. |
fenntartható európai élelmiszer-politikát szorgalmaz, amely átfogóan foglalkozik az élelmiszerek minőségével, az élelmiszer-termeléssel, a mezőgazdasággal, a halászattal, a vidékfejlesztéssel, a környezetvédelemmel, az egészségüggyel, a helyes táplálkozással, a foglalkoztatással és a fogyasztóvédelemmel, fenntarthatóbb termelési módokat és fogyasztói szokásokat ösztönözve; |
24. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 2010-es turisztikai stratégiát, vezessen be egy többéves munkaprogrammal ellátott, integrált uniós idegenforgalmi politikát, és különítsen el célzott forrásokat a 2020 utáni európai turisztikai projektek finanszírozására; ennek kapcsán megismétli, hogy létre kíván hozni egy intézményközi turisztikai kapcsolattartó csoportot többek között olyan regionális idegenforgalmi beruházási platformok elindításának támogatására, amelyek a turisztikai célpontokat és az ottani kkv-kat segítik forráshoz jutni projektjeikhez és tevékenységeikhez; |
25. |
sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a kék gazdaság és a fenntartható óceángazdálkodás területén ambiciózus menetrendet kövessen, a máltai elnökség idején elfogadandó nyilatkozat alapján pedig készítsen szakpolitikai iránymutatásokat; megismétli, hogy az egész Európában munkahelyteremtési és gazdaságfejlesztési potenciállal bíró, fejlődő tengeri ágazatok számára alapvető a finanszírozás hozzáférhetősége; ennek kapcsán emlékezteti az Európai Bizottságot arra, hogy már korábban kérte egy olyan, a tudáson és az innováción alapuló közösség létrehozását, amely ösztönözné a tengeri kutatásból származó ötletek átadását a magánszektornak; |
26. |
egyetért azzal, hogy szükség volna egy új uniós alkoholstratégiára, amely magában foglalná többek közt a fogyasztók tájékoztatását, a marketinget és a közúti biztonságot; megjegyzi továbbá, hogy a közös cselekvési terveket ki kell terjeszteni, és/vagy újat kell létrehozni a gyermekekre és a fiatalokra vonatkozóan; |
Újra megtalálni a hangot az európai fiatalokkal
27. |
támogatja az ifjúsági garancia végrehajtásának folytatását és sikerre vitelét, illetve az Európai Szolidaritási Testület létrehozását; hangsúlyozza mindkét kezdeményezés területi dimenziójának jelentőségét, valamint azt, hogy a magánszektort az ilyen programok kialakításába és finanszírozásába is be kell vonni, elősegítendő, hogy a fiatalok a munkaerőpiaci szükségleteknek jobban megfelelő készségekkel rendelkezzenek; |
28. |
sürgeti az Európai Bizottságot, hogy javítsa a fiatal polgárokkal való kommunikációhoz használt eszközeit, és hangolja össze azokat a többi intézmény eszközeivel; hangsúlyozza, milyen fontos, hogy bevonják a helyi és regionális önkormányzatokat az európai ifjúsági stratégia 2018 utáni időszakra vonatkozó tervezett felülvizsgálatába; |
Gazdasági és monetáris unió
29. |
hangsúlyozza, hogy javítani kell a gazdasági kormányzás és koordináció hatékonyságát, legitimitását és az iránta való felelősségvállalást az Unióban; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az EP-vel és a Tanáccsal együtt, az RB javaslata alapján dolgozzon ki egy magatartási kódexet a helyi és regionális önkormányzatoknak az európai szemeszterbe való bevonásáról; |
30. |
sürgeti az Európai Bizottságot, hogy strukturált formában vonja be az Unió jövőjéről szóló fehér könyv azon részeinek nyomon követésébe, amelyek a gazdasági és monetáris unió integrációjának fokozásával kapcsolatosak; |
31. |
ismételten kéri az EU és a gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának erősítését; reméli, hogy a szociális jogok európai pilléréről szóló jogalkotási javaslattal – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – orvosolhatók a változó munkaerőpiacon felmerülő, munkajogokkal és munkavállalói mobilitással kapcsolatos problémák; fontos, hogy ez a javaslat ne pusztán a meglévő joganyagot kiegészítő „puha” jogszabályra irányuljon, hanem ugyanolyan határozott intézkedéseket tartalmazzon, mint a gazdasági és monetáris unióra vonatkozók. Ez is elősegíti, hogy a polgárokban erősödjön az a kép, hogy az Unió szociálisabb és képes megoldani a gondjaikat; |
Egységes piaci stratégia, kkv-k, verseny, ipar és a digitális egységes piac
32. |
az állami támogatásokra vonatkozó szabályok további egyszerűsítését szorgalmazza, különösen az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat illetően, az idevonatkozó határozat és keret (az „Almunia-csomag”) alapos felülvizsgálata révén; kéri továbbá az általános csoportmentességi rendelet hatályának kiterjesztését különösen a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférése, illetve a mikrovállalkozások és az induló innovatív vállalkozások támogatása tekintetében; |
33. |
kéri, hogy alaposan értékeljék a közbeszerzési jogszabályok, köztük a jogorvoslati lehetőségekről szóló irányelv végrehajtását. Ez kiigazításokat és egyszerűsítést eredményezhet annak érdekében, hogy a jogbiztonság veszélyeztetése nélkül jobban figyelembe vegyék a kisebb helyi és regionális szereplők szükségleteit; |
34. |
ismételten kéri az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag (SBA) felülvizsgálatát és megszilárdítását; megerősíti arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy az európai vállalkozói régiók (EVR) programján keresztül ösztönzi SBA végrehajtását, valamint az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokat érintő kezdeményezést; ennek kapcsán kéri az adminisztratív terhek csökkentését és intelligens szabályozás kialakítását; |
35. |
vállalja, hogy a nemrég létrehozott, széles sávú rendszerekkel foglalkozó platform keretében az Európai Bizottsággal együtt figyelemmel kíséri a gyorsabb és jobb nagy sebességű széles sávú hálózatok kiépítését az összes európai régióban, de különösen a vidéki és ritkán lakott területeken, valamint meghatározza a digitális szakadék áthidalását, illetve a széles sávú hálózatokhoz való hozzáférés legkülső régiókban jelentkező többletköltségeinek ellentételezését célzó, korai kiegészítő intézkedéseket; |
36. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tisztázza a szolgáltatási irányelv alkalmazási körét a megosztáson alapuló gazdaságban; várja emellett az Európai Bizottság arra irányuló javaslatait, hogy miként lehet garantálni a munkavállalók jogait a megosztáson/együttműködésen alapuló gazdaságban tipikus új foglalkoztatási formák esetében; reméli, hogy az Európai Bizottság támogatja majd egy „Városok a közösségi gazdaságért” fórum létrehozását, melyben az RB fő érdekelt fél lenne; |
Az EU kereskedelempolitikája
37. |
sürgeti az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az új kereskedelmi megállapodások tárgyalásai során figyelembe vegyék az uniós kereskedelmi döntéshozatal helyi és regionális dimenzióját, és kéri, hogy a TTIP-tárgyalások céljára létrehozott „olvasóterem” eljárás révén folyamatosan hozzáférhessen a releváns tárgyalási dokumentumokhoz; |
Energiaunió, éghajlat-politika és környezetvédelem
38. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa az RB arra vonatkozó kérelmét, hogy fokozatosan intézményesítsék a helyi és regionális kormányzati szintek szerepét a globális éghajlat-politikai irányításba azáltal, hogy formális megállapodásokat írnak alá az UNFCCC Titkárságával; |
39. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe azokat a területi hatásokat és következményeket, amelyeket az uniós kereskedelmi politikák végrehajtása eredményezhet – foglalkoztatási és környezetvédelmi szempontból – a régiókban és a helyi önkormányzatokban, ezért szeretné, ha szorosabban bevonnák a jövőbeli politikák alakításába; |
40. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a következetességet a legutóbbi és a majdani éghajlat- és energiapolitikai javaslatok, a Párizsi Megállapodás, valamint az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások ösztönzése között; azt javasolja, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt az olyan kezdeményezésekre vagy kampányokra, amelyek a helyi és regionális önkormányzatok bevonására épülnek, és jelentős mértékben hozzájárulnak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére kitűzött célok teljesítéséhez; |
41. |
megismétli, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás szempontját figyelembe kell venni a meglévő politikákban és finanszírozási eszközökben, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló uniós stratégia felülvizsgálatának fényében kínáljon megfelelő lehetőségeket a régiók és a városok számára az önálló fellépésre; megerősíti, hogy kész együttműködni az Európai Bizottsággal a helyi és regionális szinten meghatározott hozzájárulások koncepciójának továbbfejlesztésén, amely azt a célt szolgálja, hogy ösztönözze a helyi és regionális szint éghajlatváltozás elleni fellépését; |
42. |
az energiaunió irányításáról szóló rendeletre vonatkozó javaslat kapcsán arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat, hogy nemzeti éghajlat- és energiapolitikai terveik kidolgozása során folytassanak intézményesített párbeszédet az országos, helyi és regionális hatóságokkal; |
43. |
várakozással tekint a környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálatával (EIR) kapcsolatos szoros együttműködés elé, melyre részben a közös környezetvédelmi együttműködési technikai platform keretében kerül sor, továbbá kéri, hogy szorosabban vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat az Európai Bizottság és a tagállamok között szervezendő párbeszédekbe; többek között egy előretekintő vélemény formájában szeretne hozzájárulni a legfontosabb környezetvédelmi irányelvek célravezetőségi vizsgálatához és felülvizsgálatához, melyeket az Európai Bizottság 2018-ban indít el; |
44. |
vállalja, hogy aktívan részt vesz az uniós természetvédelmi irányelvek jobb végrehajtására vonatkozó cselekvési terv kialakításában; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy időben hajtsa végre a cselekvési tervet és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ra vonatkozó uniós stratégiában előirányzott, régóta várt fellépéseket, valamint 2018-ban terjesszen elő javaslatot a környezetbarát infrastruktúra transzeurópai hálózatának (TEN-G) jogi és pénzügyi keretére vonatkozóan; |
45. |
a körforgásos gazdaságra vonatkozó csomag végrehajtásának kapcsán kéri, hogy a szilárd kommunális hulladék mellett a kereskedelmi és ipari hulladékra vonatkozóan is tűzzenek ki megelőzési és újrahasznosítási célokat; |
46. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az ivóvízről szóló és a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv felülvizsgálatában és a víz újrafelhasználásáról szóló jogalkotási javaslatban az elővigyázatosság és „a szennyező fizet” elvére épülő, rugalmas és differenciált megközelítést alkalmazzon; |
47. |
figyelmezteti az Európai Bizottságot, hogy a Polgármesterek Szövetségének globális kibővítése nem vonhatja el a figyelmet arról, hogy a fő cél a helyi és regionális szint bevonása, és hogy a Szövetség céljait és módszereit az Unión belül és kívül is fejleszteni kell; ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a különféle méretű és természetű szubnacionális struktúrák képviselete biztosítva legyen a Szövetség struktúráiban, és hogy a partnerség és a többszintű kormányzás elve érvényesüljön; örömmel várja, hogy aktívan részt vegyen a Polgármesterek Globális Éghajlat- és Energiaügyi Szövetségének alapító tanácsában; |
48. |
hangsúlyozza, hogy szoros együttműködésre és partnerségre van szükség „a Polgármesterek Szövetségének követei” RB-s csoport, valamint az Európai Polgármesterek Szövetsége politikai tanácsadó testülete között; |
Igazságügy, biztonság, alapjogok és migráció
49. |
támogatja az Európai Parlament 2016. október 25-i jelentését az Európai Bizottságnak szóló ajánlásokkal a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó egységes uniós mechanizmus létrehozásáról, mely magában foglalja a meglévő eszközöket, és kéri, hogy az minden kormányzati szintre vonatkozzon; |
50. |
határozottan támogatja a közös európai menekültügyi rendszer átfogó és hatékony reformjára irányuló uniós szintű erőfeszítéseket, és hangsúlyozza, hogy a menekültügy és a menedékkérők integrálása olyan holisztikus megközelítést igényel, amely előmozdítja a fenntartható politikákat, bevonja az uniós intézményeket, a tagállamokat, valamint helyi és regionális önkormányzataikat, és a szolidaritás és a kölcsönösség elvére épül; |
51. |
kéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási intézkedéseket annak érdekében, hogy az emberek további jogi utak révén is az EU-ba jöhessenek – akár nemzetközi védelmet, humanitárius segítséget vagy munkát keresve, akár tanulási, kutatási céllal vagy befektetési lehetőségek iránt érdeklődve. A legális migráció az EU 2015-ös migrációs stratégiája szerint a migrációkezelés négy pillérének egyike, és az ilyen intézkedések segítenek majd az EU hosszú távú gazdasági, társadalmi és demográfiai kihívásainak és munkaerőhiányának kezelésében, de emellett az emberkereskedelem elleni küzdelem fontos elemei is; |
52. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tovább egyszerűsítse és gyorsítsa fel a finanszírozási eljárásokat, és biztosítson közvetlen hozzáférést a régiók és a városok számára a humanitárius válságok kezelésére és a harmadik országbeli állampolgárok integrálására elkülönített pénzügyi erőforrásokhoz; |
53. |
sürgeti az Európai Bizottságot, hogy segítsen megosztani azokat a bevált gyakorlatokat, amelyekre az RB felhívta a figyelmet a visszatérő harcosok deradikalizálása, valamint újabb személyek radikalizálódásának megelőzése területén; |
54. |
felhívja a figyelmet arra, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap programjait jórészt a helyi és regionális önkormányzatoknak kell végrehajtaniuk, ezért jobb együttműködésre lenne szükség a nemzeti irányító hatóságokkal; |
55. |
arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy bővítse tovább az EU–Afrika Infrastruktúraalapból történő finanszírozást, és fokozza az észak-afrikai partnerekkel való operatív együttműködést a migráció kezelése terén; |
Stabilitás és együttműködés az Európai Unión kívül
56. |
hangsúlyozza, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokkal közös konzultatív vegyes bizottságai (kvb) és munkacsoportjai révén konkrét hozzájárulást nyújt az Európai Bizottság bővítési politikájának a stabilitás és a jólét előmozdítására irányuló céljához; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa az évente megrendezett „Bővítés napja” RB-vel közös szervezését; |
57. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa munkáját a kísérő nélküli kiskorúak migrációjának ügyében, amelynek kezelése elsősorban a régiók hatáskörébe tartozik, valamint hogy terjessze a tagállamok elé a terhek és felelősségek szolidáris megosztását az európai, tagállami és regionális szint között. Várakozással tekint ezért az új, átfogó stratégia elé, amely a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó cselekvési terv (2010–2014) kiegészítéseként jelenik majd meg, hogy az eltűnt, illetve kísérő nélküli kiskorúak helyzetét is figyelembe lehessen venni; |
58. |
ismét hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatoknak a korrupció elleni küzdelemben, valamint a demokrácia és a jogállamiság társadalmi megszilárdításában játszott szerepét, és sürgeti, hogy növeljék a szomszédos országokban megvalósítandó decentralizáció, kapacitásépítés és közigazgatási reformok támogatását; |
59. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy megfelelő adminisztratív és pénzügyi erőforrásokkal intenzívebben támogassa a helyi szintű együttműködést, és emlékeztet arra, hogy a csatlakozásra váró és az európai szomszédságpolitikához tartozó országokban új kapacitásépítési eszközöket kell bevezetni, mivel a korábbi helyi közigazgatást támogató eszközt sürgősen fel kell váltani; |
60. |
kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza az együttműködést a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlésével (ARLEM), a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciájával (CORLEAP), valamint az RB Ukrajnával foglalkozó munkacsoportjával, különösen a regionális szintű programok és az új kezdeményezések végrehajtása kapcsán; |
61. |
üdvözli, hogy az Európai Bizottság támogatja a nicosiai kezdeményezést, az RB kapacitásépítési projektjét, melynek célja az, hogy európai helyi és regionális önkormányzatokkal való kétoldalú együttműködések keretében megerősítse a líbiai önkormányzatok társadalmi-gazdasági helyzetét; |
62. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fejlessze tovább a helyi és regionális önkormányzatok aktív fejlesztési együttműködési partnerként játszott, erősödő szerepét, nevezetesen a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzusra vonatkozó javaslat, valamint az EU–AKCS partnerségi megállapodás jövője keretében; |
63. |
üdvözli az Afrika és az EU szomszédos országai számára javasolt Külső Beruházási Terv csomagot, amelynek célja a beruházások mozgósítása és a munkahelyteremtés fellendítése a partnerországokban, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a terv kidolgozásába vonja be a Régiók Bizottságát mint az uniós helyi és regionális önkormányzatok szószólóját; |
64. |
ismételten kéri a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó teljes körű uniós stratégia kidolgozását; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy hozzáadott értékkel bír, ha a kulturális diplomácia továbbfejlesztését kiemelten kezelik azzal a céllal, hogy beépítsék azt az Unió külpolitikájába; |
Polgárság, kormányzás és minőségi jogalkotás
65. |
várakozással tekint az elé, hogy teljeskörűen bevonják az Európa jövőjéről szóló fehér könyvvel elindítandó jövőbeli vitákba arról, hogy hogyan javítható az Európai Unió demokratikus kormányzása és hatékonysága. Emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat az RB-n keresztül be kell vonni az EU-szerződések reformjára irányulóan tervezett bármiféle formális lépésbe; |
66. |
megismétli, hogy mindenképpen folytatni kell a férfiak és a nők közötti egyenlőség előmozdítását az összes európai bizottsági politikában; |
67. |
üdvözli, hogy az Európai Bizottság vállalta, hogy uniós szintű tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányt szervez az uniós polgársággal járó jogokról, és olyan kezdeményezésekkel áll elő, melyeknek célja, hogy segítsék a polgárokat a 2019-es európai parlamenti választásokon való szavazásban és indulásban; |
68. |
ismételten kéri, hogy vizsgálják felül az európai polgári kezdeményezés jogi keretét, hozzáférhetőbbé és felhasználóbarátabbá téve azt, és hogy javítsák a sikeres kezdeményezések nyomon követésére vonatkozó rendelkezéseket, hogy teljeskörűen ki lehessen aknázni a polgárok mozgósítását célzó eszközben rejlő lehetőségeket; |
69. |
emlékeztet arra, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó menetrendet a többszintű kormányzás szellemében kell megvalósítani, és hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok sajátos szerepet töltenek be az uniós szabályozás által érintett területeken, illetve az uniós jogszabályok végrehajtójaként és az uniós alapokat kezelő hatóságként; hangsúlyozza, hogy sajátos felelősségi köreik jó lehetőséget nyújtanak nekik az érvényes keretszabályok értékelésére és esetleges módosítására; |
70. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az olyan jogszabályok esetében, amelyek aszimmetrikus területi hatásokkal járhatnak, valamint a minőségi jogalkotás általánosabb programja keretében a bevett hatásvizsgálati gyakorlat részeként területi hatásvizsgálatot is végezzen; |
71. |
szorosabb együttműködésre számít az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel a szubszidiaritás ellenőrzésében; |
72. |
arra kéri az elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, az EU Tanácsa máltai elnökségének, valamint az Európai Tanács elnökének. |
Kelt Brüsszelben, 2017. március 22-én.
a Régiók Európai Bizottsága elnöke
Markku MARKKULA
17.8.2017 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 272/8 |
A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása – A jogállamiság helyzete az EU-ban helyi és regionális nézőpontból
(2017/C 272/02)
A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB)
— |
tekintettel „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című, 2014. március 11-i európai bizottsági közleményre (COM(2014) 158), valamint a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosításáról szóló, az EU Tanácsa, illetve a Tanács keretében ülésező tagállamok által 2014. december 16-án elfogadott következtetésekre, |
— |
tekintettel a „Helyi és regionális önkormányzatok – a jogállamiság és az alapjogok többszintű védelme az EU-ban” című, 2015. február 12-én elfogadott véleményére, |
— |
tekintettel az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalására az Európai Bizottságnak szóló ajánlásokkal a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról, |
— |
tekintettel az EU-szerződésnek a szubszidiaritási elv alkalmazásáról szóló 4. cikke (3) bekezdésére és 5. cikkére, |
1. |
aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az utóbbi években az Európai Unióban és világszerte bekövetkezett egyes fejlemények kikezdik a jogállamiságot, amely a demokrácia egyik alapvető pillére; |
2. |
rámutat arra, hogy az Európai Unió közös alapvető értékeken nyugszik, melyek között szerepel a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása. Ezt az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke, az EU Alapjogi Chartája és az emberi jogok európai egyezménye (EJEE) is lefekteti; |
3. |
elvárja, hogy a tagállamok teljesítsék e közös értékek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségüket, mivel ezek a tagállamok közötti, a tagállamok és az uniós intézmények közötti és különösen a polgárok és az egyes kormányzati szintek közötti kölcsönös bizalom alapját képezik; |
4. |
hasonlóképpen megjegyzi, hogy az Európai Bizottság, az Európai Tanács, az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága, valamint az Európa Tanács is többször megerősítette, hogy a jogállamiság legalább az alábbi elvek tiszteletben tartását feltételezi: jogszerűség, átláthatóság, elszámoltathatóság, a hatalmi ágak szétválasztása, demokratikus és pluralisztikus jogszabályalkotás, jogbiztonság, a végrehajtó hatalom önkényes lépéseinek tilalma, független és pártatlan bíróságok, hatékony bírósági felülvizsgálat, az alapvető jogok tiszteletben tartása, törvény előtti egyenlőség, a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezés szabadsága; |
5. |
rámutat azonban arra, hogy a meglévő eszközök nem tudták biztosítani ezeknek az elveknek a teljes körű alkalmazását és érvényesítését; |
6. |
ezért hangsúlyozza, hogy az, hogy a polgárok hogyan élik meg a jogállamiságot helyi és regionális szinten, ugyanolyan fontos, mint ennek nemzeti és európai szintű érvényesülése; |
7. |
rámutat, hogy az EU-ban közel százezer szubnacionális hatóság működik, és hogy az alapvető jogok és szabadságok érvényesítésének felelőssége nagyrészt ezek vállán nyugszik, miközben a lakosság legkülönfélébb rétegeivel van dolguk; |
8. |
úgy véli, hogy minden eddiginél nagyobb a tétje annak, hogy az EU valódi jogállamisági mechanizmussal ruházza fel magát: mivel Európa biztonsági környezete változik, és egyik tagállama kilép, az Uniónak jobban össze kell tartania, felismerve azt, hogy az európai szolidaritás nem egyirányú folyamat. Az összes uniós tagállamnak és kormányzati szintnek teljesítenie kell egymással szembeni kötelezettségeit, és az Európa-szerte erősödő, az alapvető értékeket megkérdőjelező mozgalommal szemben meg kell védenie az európai projektet mint értékalapú közösséget; |
9. |
hangsúlyozza, hogy a jogállamiság és az alapvető jogok védelméhez elengedhetetlen az aktív, független és pluralista civil szervezetek és NGO-k részvétele a demokratikus folyamatokban, illetve – az állami intézményeket és hatalmi ágakat illetően – a fékek és ellensúlyok megfelelő működésének felügyeletében; |
10. |
kiemeli, hogy miközben a jogállamiságra vonatkozó, a 2014-es kereten alapuló ajánlások ma is érvényesek, a keret mindeddig nem hozott kézzelfogható eredményeket. Különösen sajnálatos, hogy a jogállamisági keret ugyan iránymutatást ad az Európai Bizottság és az érintett tagállam közti „konstruktív párbeszédre” vonatkozóan, de nem tartalmazza a különféle kormányzati szintek, köztük a helyi és regionális önkormányzatok, vagy a civil társadalom minél korábbi szakaszban történő bevonását. Ez annál is inkább sajnálatos, mivel az uniós intézményeknek és a tagállamoknak mindig tisztázniuk kellene, hogy ha eljárás van folyamatban egy adott tagállam kormánya ellen, a cél nem az ország elszigetelése, és a társadalmával való kapcsolatokat folytatni kívánják; |
11. |
ezért támogatja az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalását az Európai Bizottságnak szóló ajánlásokkal a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó egységes uniós mechanizmus létrehozásáról, mely magában foglalná a meglévő eszközöket, és kéri, hogy ez a mechanizmus minden kormányzati szintre vonatkozzon; |
12. |
hangsúlyozza, hogy egy ilyen mechanizmusnak objektívnak kell lennie, adatokon és tényeken, méltányos értékelésen és a tagállamokkal való egyenlő bánásmódon kell alapulnia, és összhangban kell lennie a szubszidiaritás és az arányosság elvével; |
13. |
reméli, hogy a mechanizmus egyrészt teljeskörűen bevonja a helyi kormányzatokat az Európai Bizottság és a tagállamok közti párbeszédbe, másrészt pedig lehetőséget ad nekik arra, hogy közvetlenül az Európai Bizottsághoz forduljanak, ha a jogállamiságot veszélyeztető lépéseket tapasztalnak; |
14. |
rámutat arra, hogy a tagjelölt országokra vonatkozó, a koppenhágai kritériumok szerinti követelmények az EUSZ 2. cikke értelmében a csatlakozást követően is alkalmazandók a tagállamokra, és hogy ennek fényében valamennyi tagállam összes kormányzati szintje esetében a mechanizmusnak megfelelően vizsgálni kell, hogy továbbra is megfelelnek-e az alapvető jogok, a demokratikus intézmények és a jogállamiság tiszteletben tartásával kapcsolatos alapvető uniós értékeknek; |
15. |
rámutat arra, hogy a szervezett bűnözés és a korrupció aláássa a demokráciát és a jogállamiságot, és komoly gazdasági, társadalmi és politikai torzulásokat okoz. Az új mechanizmusnak javítania kellene a nemzetközi és uniós előírások végrehajtását és érvényre juttatását, orvosolva a bármely kormányzati szinten jelentkező, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelmet akadályozó hiányosságokat és korlátokat. A helyi, regionális és nemzeti hatóságok szilárd elkötelezettsége kulcsfontosságú a konkrét korrupcióellenes lépések ösztönzéséhez és a korrupcióellenes erőfeszítések fenntarthatóvá és visszafordíthatatlanná tételéhez. A korrupció elleni jogszabályoknak mindenkire vonatkozniuk kell, és minden szinten érvényre kell juttatni őket, hogy garantáljuk, hogy a polgárok, a civil társadalom és a közhatóságok egyaránt bízzanak az uniós tagállamok jogrendszereiben; |
16. |
aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jogállamisági ajánlások ösztönözhetik a politikai feltételesség bevezetésére irányuló követeléseket. A Régiók Bizottsága határozottan ellenzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok lássák kárát olyan tagállami kormányzati politikáknak, amelyek a városoknak és régióknak nyújtott uniós finanszírozás felfüggesztését eredményezhetik; ugyanakkor támogatja a partnerségi megállapodások azon rendelkezéseit, melyek szerint, ha a helyi és regionális önkormányzatok sértik meg a jogállamiságot, a finanszírozást fel kell függeszteni; |
17. |
megállapítja, hogy a sajtószabadság és a pluralizmus korlátozása, valamint az információk manipulálása, melyet a modern technológiák és a közösségi média fejlődése elősegített, minden kormányzati szinten káros hatással van a demokrácia gyakorlására. Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv folyamatban lévő felülvizsgálata tehát nagyon fontos. Az RB reméli, hogy a felülvizsgálat eredményeképpen:
|
18. |
megbízza elnökét azzal, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Tanács elnökének és az EU Tanácsa máltai elnökségének, valamint az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának. |
Kelt Brüsszelben, 2017. március 24-én.
a Régiók Európai Bizottsága elnöke
Markku MARKKULA
17.8.2017 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 272/11 |
A Régiók Európai Bizottságának állásfoglalása az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésre irányuló szándékának a helyi és regionális kormányzásra gyakorolt hatásáról
(2017/C 272/03)
A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB)
— |
tekintettel a 2016. június 23-án, az Egyesült Királyságban rendezett népszavazás eredményére; |
1. |
emlékeztet arra, hogy az Európai Unió (EU) a történelem legnagyobb politikai vívmánya, amely békét, demokráciát és jólétet biztosít polgárai számára, és továbbra is a leghatékonyabb eszköze annak, hogy tagállamai megbirkózzanak az új kihívásokkal, egységének erősítése és érdekeinek ösztönzése pedig elsőrangú feladatunk kellene, hogy legyen; |
2. |
emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyság kilépéséről szóló megállapodásnak teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lennie az EU-szerződésekkel és az EU Alapjogi Chartájával, az EU-ban maradó tagállamokat és az uniós intézményeket pedig arra kéri, hogy az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépését lehetőségként tekintsék egy méltányosabb, jobb és befogadóbb EU megteremtésére, amely az európai, nemzeti, regionális és helyi szintek közötti többszintű kormányzás ösztönzésén alapul; |
3. |
megjegyzi, hogy az EU-nak együtt kell működnie az Egyesült Királyság kormányával, annak decentralizált közigazgatási szerveivel és helyi önkormányzataival annak érdekében, hogy feltérképezzék az együttműködés kölcsönösen előnyös formáit, figyelembe véve az elért sikereket is; |
4. |
hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi önkormányzatok pozitívan hozzájárulhatnak az Egyesült Királyság és az EU közötti termékeny és fenntartható jövőbeli együttműködés megvalósításához; |
5. |
a regionális és helyi képviselők európai uniós közgyűléseként szerepet kíván játszani a tárgyalási folyamat figyelemmel kísérésében, és az Egyesült Királyság kilépésének várt következményeit kezelni kívánja politikai tevékenységének valamennyi területén; ebben a tekintetben élénkíteni fogja a folyamat által leginkább érintett helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott párbeszédet, hogy az uniós tárgyalót teljes mértékben tájékoztatni tudja a helyi és regionális szinten kialakuló helyzetről; |
6. |
sürgeti, hogy a rendezett kilépés elveiről mielőbb érjenek el megállapodást, mivel ez a polgárok, a helyi és regionális önkormányzatok és a vállalatok számára biztosítaná az őket megillető bizonyosságot, és ebben a tekintetben előfeltétele lenne az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatoknak; rámutat ugyanakkor arra, hogy az EUSZ 50. cikke nem tiltja, hogy egy tagállam visszavonja a kilépési szándékáról benyújtott értesítést, amennyiben komolyak a szándékai és nem azért teszi, hogy újraindítsa a kétéves időszakot, illetve azért, hogy alkupozícióját javítva kedvezményeket érjen el; |
7. |
megjegyzi, hogy az 50. cikk alkalmazását és az ehhez kapcsolódó kétéves időszakot elindító hivatalos bejelentésre 2017. március 29-én kerül sor. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az Unióból való kilépésre, valamint az Egyesült Királyság és az EU közti jövőbeli kapcsolatokról szóló megállapodásokra irányuló, összetett tárgyalások eredménye csak a demokratikus jóváhagyás megfelelő formáinak alkalmazását követően léphet életbe; |
8. |
úgy véli, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatoknak a jogok és kötelezettségek egyensúlyán, egyenlő versenyfeltételeken és hatékony jogérvényesítő mechanizmusokon kellene alapulniuk, és nem szabadna megnyitniuk az utat az egységes piac lebontása, valamint a tőke, a szolgáltatások, az áruk és az emberek szabad mozgásának megszüntetése előtt; |
9. |
hangsúlyozza, hogy nem lehet olyan megállapodás egy nem uniós ország és az EU között, amely jobb az uniós tagságnál; |
10. |
sürgeti a kilépési megállapodásról tárgyaló feleket, hogy tekintsék kiemelt fontosságúnak azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek védik az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok megszerzett jogait, valamint a többi uniós tagállamban élő és dolgozó brit polgárok jogait a kölcsönösség és a megkülönböztetésmentesség alapján; |
11. |
hangsúlyozza, hogy elfogadható megoldást kell találni az Egyesült Királyság és az EU közötti jövőbeli viszony tekintetében, megakadályozandó, hogy a határral kapcsolatos megállapodások gátolják a társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatokat; |
12. |
hangsúlyozza, hogy a területi együttműködés programjainak 2020 után is hozzáférhetőnek kell maradniuk valamennyi brit decentralizált közigazgatási szerv és helyi önkormányzat számára; hangsúlyozza, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC) hasznos eszköznek bizonyulhat ebben a tekintetben; |
13. |
úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok között az Ír-tenger és az Északi-tenger–La Manche csatorna térségében folytatott együttműködés kiemelt figyelmet érdemel; |
14. |
olyan gyakorlati megoldást szeretne látni, amely elismeri az Írország és Észak-Írország között húzódó szárazföldi határ különleges helyzetét; kiemeli, hogy az EU több mint 25 éven keresztül kulcsfontosságú szerepet játszott a határokon átnyúló együttműködésben, nem utolsósorban Írország és Észak-Írország helyi önkormányzatai között, különösen az INTERREG és a PEACE programok keretében; sürgeti az Észak-Írországi Nemzetgyűlést és a helyi önkormányzatokat a határ mindkét oldalán, hogy folytassák az együttműködést a béke és jólét biztosítása érdekében; |
15. |
reméli, hogy Andalúzia régiót és különösen Campo de Gibraltar megye munkavállalóit nem fogja hátrányosan érinteni az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése, tekintettel arra, hogy az említett térségben igen szoros társadalmi és gazdasági kapcsolatok alakultak ki; |
16. |
arra számít, hogy az Egyesült Királyság által uniós tagállamként felvállalt jogi kötelezettségek részét képezik majd annak az egyszeri pénzügyi elszámolásnak, amelyet a hivatalos uniós könyvvitel alapján kell kiszámítani, és a kilépési megállapodás keretében le kell zárni; erre való tekintettel azt kéri, hogy mérjék fel az Egyesült Királyság kilépésének az Unióban maradó tagállamok régióira és helyi önkormányzataira gyakorolt költségvetési hatását az egyes uniós szakpolitikai területeken; |
17. |
megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság kilépése a következő többéves pénzügyi keretben hatással lesz majd az EU költségvetésére, és ezért javasolja, hogy ezt a költségvetési hatást használják ki az uniós költségvetés mélyreható reformjának megvalósítására, figyelembe véve a helyi és regionális önkormányzatok szükségleteit is; |
18. |
hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének kohéziós politikára gyakorolt hatása a brit kilépés hatálybalépésének időpontjától függ majd, valamint attól, hogy hogyan alakulnak az Egyesült Királysághoz fűződő kapcsolatok, főképpen ami a régiók kategóriáiban bekövetkező potenciális változásokat illeti; el kell kerülni, hogy az EU egy főre jutó átlagos GDP-jének csökkenése hátrányos legyen bizonyos régiókra nézve, pusztán azért, mert ezek egy főre jutó GDP-je így az európai átlaghoz képest mesterségesen megnő; |
19. |
hangsúlyozza, hogy az EU-27-nek szorosan figyelemmel kell kísérnie a hatályon kívül helyezési főtörvény (Great Repeal Bill) szövegezési folyamatát, mivel az uniós jogalkotástól való elszakadás az Egyesült Királyságban a többszintű kormányzás és a normákra és versenyre vonatkozó tisztességes szabályok megőrzésének kérdését is érinti; |
20. |
rámutat arra, hogy az európai tengeri és halászati politikák a brit kilépés által legnagyobb mértékben érintett szakpolitikák közé tartoznak majd, és hogy különös figyelmet kellene fordítani azokra az esetleges megállapodásokra, amelyek arra irányulnak, hogy a következményeket tompítsák valamennyi érintett régióra és helyi önkormányzatra nézve; kéri, hogy a vonatkozó intézkedések vegyék figyelembe a környező kikötők, régiók és országok történelmi halászati jogait, és gondoskodjanak a helyi halászat biztonságáról, amely a part menti települések életében központi szerepet tölt be; |
21. |
aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a KAP finanszírozásának csökkenése hátrányosan érinti majd a mezőgazdasági termelőket és a vidéki területeket az EU-ban, és valószínűleg a biodiverzitás védelmét is; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság kilépésének jelentős hatása lehet a mezőgazdaságra és az élelmiszer-termelésre és így a helyi közösségekre is, különösen ami az Ír-szigetet illeti, és szeretné, ha ezek a kérdések kellő figyelmet kapnának a tárgyalások során; |
22. |
a kilépési megállapodás részes feleit ideiglenes jellegű megállapodások mérlegelésére kéri, hogy minimalizálják a fennakadásokat a jelenlegi hosszú távú K+F-projektek és így a helyi gazdaságok esetében; |
23. |
megjegyzi, hogy tisztázni kellene, hogy a jelenlegi brit energiaprojektek, különösen azok, amelyeket a helyi és regionális önkormányzatok indítottak el, vagy az ő számukra hoztak létre, valamint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését és a fenntartható energiaellátást szolgálják, továbbra is jogosultak maradnak-e a CEF, az ESBA és az EBB általi finanszírozásra, és hogy milyen átmeneti intézkedésekre lenne szükség az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének következtében; |
24. |
a kilépési megállapodás részes feleit sürgeti, hogy mérlegeljék az Egyesült Királyság kilépésének uniós ifjúsági és oktatási, valamint K+F-programokra gyakorolt potenciális hatását, és arra kéri őket, hogy mérlegeljenek megfelelő megoldásokat az ún. „partnerországok”-megközelítés keretében, amely az EU-val kötött kétoldalú megállapodások alapján lehetővé teszi a nem uniós országok részvételét is. Ennek kapcsán arra kéri a feleket, hogy tegyék lehetővé, hogy a brit helyi és decentralizált kormányzatok részt vegyenek a jövőbeli uniós – többek között a kutatásra, a versenyképességre és innovációra, a kultúrára, az egész életen át tartó tanulásra, az ifjúságra, az e-kormányzásra és a közigazgatási reformra vonatkozó – programokban, ahogyan például jelenleg Norvégia és Izland is részt vesz; emlékeztet arra, hogy a diákcsereprogram (az ERASMUS-szal és azon kívül is) az európai integráció egyik nagy sikertörténetének számít, amelyből mind az uniós, mind a brit egyetemek rendkívüli mértékben profitálhattak. Ezért bármilyen, a jövőben e téren kialakítandó megállapodásnál arra kell törekedni, hogy megőrizzük a brit egyetemek aktív szerepét ebben a tekintetben, ami a helyi és regionális gazdaságokat is komoly előnyökhöz juttatja; |
25. |
rámutat arra, hogy az uniós helyi és regionális önkormányzatok érdekeit szolgálja, ha a brit kilépést követően állandó és strukturált együttműködést folytatnak az Egyesült Királyság szubnacionális kormányzataival; megjegyzi ebben a tekintetben, hogy az RB kiváló helyzetben van ahhoz, hogy intézményi mechanizmusokat tervezzen meg és hajtson végre a brit helyi önkormányzatokkal, decentralizált parlamentekkel és közgyűlésekkel való rendszeres konzultáció és kapcsolattartás ösztönzése érdekében; hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy olyan további partnerségeket hozzanak létre az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusával, valamint a helyi és regionális önkormányzatok érintett hálózataival, amelyek keretében a brit helyi önkormányzatok továbbra is képviselve lennének; |
26. |
emlékeztet arra, hogy bár az RB-nek nincs hivatalos szerepe a tárgyalásokban, az is egyértelmű, hogy egyes tagjainak – tagállami jogi szabályozásuknak megfelelően – lehetősége van hivatalos álláspontok elfogadására, legalábbis ami az Egyesült Királyság és az EU közötti jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó megállapodásokat illeti, ideértve a kereskedelem területét is; |
27. |
elnökét arra kéri, hogy jelen állásfoglalást továbbítsa az Európai Bizottság főtárgyalójának, az Európai Parlament és az Európai Tanács brexit-koordinátorainak, az Egyesült Királyság kormányának, a brit decentralizált közigazgatási szervek és helyi önkormányzatok közgyűléseinek és kormányainak, valamint az Európai Unió Tanácsa máltai elnökségének. |
Kelt Brüsszelben, 2017. március 24-én.
a Régiók Európai Bizottsága elnöke
Markku MARKKULA
VÉLEMÉNYEK
Régiók Bizottsága
122. plenáris ülés – 2017. március 22–23.
17.8.2017 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 272/14 |
A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Fenntartható uniós élelmiszer-politika, amely munkahelyeket és növekedést teremt Európa régióiban és városaiban
(2017/C 272/04)
|
POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (CdR)
Közös és hosszú távú jövőkép valamennyi érintett politikai területen
1. |
átfogó, fenntartható uniós élelmiszer-politikára szólít fel, amely közös és hosszú távú jövőképpel demokratikusan van kialakítva és megtervezve a legújabb tudományos ismeretek alapján és egy többszintű kormányzási megközelítéssel összhangban, amely az élelmiszer-termelést és a táplálkozást átfogóbb módon kezeli, elősegítve a fenntarthatóbb termelést és fogyasztási szokásokat, kapcsolatot teremtve a különböző szakpolitikai területek között, többek között ideértve az élelmiszer-termelést, a mezőgazdaságot, a környezetvédelmet, az egészségügyet, a fogyasztópolitikát, a foglalkoztatást és a vidékfejlesztést, valamint a munkahelyteremtést és a növekedést Európa régióiban és városaiban. Arra kéri az Európai Parlamentet és az Európai Bizottságot, hogy az RB-vel együtt indítsanak egy közös kísérleti projektet a fenntartható uniós élelmiszer-politika kidolgozásának megkönnyítése érdekében; |
2. |
kiemeli, hogy meg kell találni az egyensúlyt az élelmiszer-politikával kapcsolatos egyenmegoldások elkerüléséhez szükséges rugalmasság megtartása és a teljesen nemzeti hatáskör alá vonás között. Koherensebb szabályozással könnyebben lehet gondoskodni a fogyasztók biztonságáról, a belső piac hatékony működéséről és a szubszidiaritási elv tiszteletben tartásáról; |
3. |
hangsúlyozza az élelmiszer-politikák fenntarthatósági kritériumok alapján történő vertikális integrációjának fontosságát a következetesség helyi, nemzeti, regionális és nemzetközi szinten történő biztosítása érdekében. Közismert, hogy az élelmiszerrendszerek és a hozzájuk kapcsolódó kérdések (környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági kérdések) különleges, helyi dimenzióval rendelkeznek. Ezért a városok és a régiók kulcsszerepet játszhatnak az élelmiszerrendszerek kihívásainak kezelésében, és ezt figyelembe kell venni a fenntartható uniós élelmiszer-politika tervezésekor; |
4. |
kiemeli az átfogó európai jövőkép és stratégia megteremtésének fontosságát a biztonságos és fenntartható élelmiszer-ellátás érdekében, a minőség, a megfizethetőség és a mennyiség szempontjából, illetve a fenntarthatósági kritériumok alapján. Az ilyen uniós élelmiszer-politikának átfogó megközelítésen kell alapulnia, elismerve az élelmiszer-ellátási láncok globális természetét, ideértve a gazdálkodást, az élelmiszer-feldolgozást, a környezetvédelmet és az egészségügyet. Az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy a vonatkozó uniós jogszabályok és pénzügyi ösztönzők összhangban legyenek ezzel a jövőképpel és stratégiával; |
5. |
megismétli az olyan uniós élelmiszer-politika kialakítására vonatkozó felhívását, amely támogatja az európai mezőgazdaságban a fenntartható termelési módokat, valamint az élelmiszereket és a környezetet érintő ágazatközi szinergiák fejlesztésén munkálkodik, ideértve az agrár- és halászati politikát, az éghajlat- és energiapolitikát, a regionális politikát és a kutatáspolitikát (1); |
6. |
felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a természeti erőforrásokkal kapcsolatos döntéseknél nem veszik megfelelően figyelembe az ökoszisztéma értékeit. A környezetvédelmi költségeket jelenleg externalizálják az élelmiszer-termelésben, ami olyan helyzet kialakulásához vezet, amelyben a fenntarthatóbb módon megtermelt élelmiszer drágábbnak tűnik, főleg a magasabb gyártási költségek miatt; ezzel szemben az ökoszisztéma-szolgáltatások elve fontos lehetőséget kínál egy olyan politikai keret kialakításához, amely támogatja a biológiai sokféleség és más természeti erőforrások körültekintő felhasználását. Jelenleg a táplálkozással összefüggő betegségekkel, valamint a vizekben, a talajban, a vadvilágban és az éghajlatban okozott károkkal kapcsolatos költségeket externáliáknak tekintik. Ezeket a költségeket nem számolják el az élelmiszerek végső árában, függetlenül attól a ténytől, hogy azokat közvetett módon (és gyakran tudattalanul) az egész társadalom megfizeti. Ebben az összefüggésben az Európai Bizottságnak elő kell segítenie azoknak az intézkedéseknek a végrehajtását, amelyek lehetővé teszik az élelmiszerek valós árának visszatükrözését a fenntartható gazdaság élénkítése érdekében; |
7. |
megismétli, hogy meg kell erősíteni az élelmiszerhez kapcsolódó különböző területek (például energetika, erdészet, tengeri erőforrások, vízellátás, hulladékkezelés, mezőgazdaság, éghajlatváltozás, tudomány és kutatás, földterület-használat) közötti kapcsolatokat, mivel mindezek kulcsszerepet játszanak a fenntartható növekedés fejlesztésében (2). Ennek a megközelítésnek egyaránt szem előtt kell tartania a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós, illetve más nemzetközi kereteket, ahol az innovációs lehetőségeket maximálisan ki lehet aknázni; |
8. |
kiemeli az Európai Unión belüli sajátos területek, például a régi élelmiszer-termelési hagyományokkal rendelkező, kihívást jelentő természeti környezetben lévő hegyvidéki régiók fontosságát a fenntartható élelmiszerrendszerek megőrzése és továbbfejlesztése szempontjából; |
9. |
hangsúlyozza az uniós közös agrárpolitika (KAP) további felülvizsgálatának fontosságát annak érdekében, hogy ne csak a mezőgazdasági termelőket, hanem az élelmiszergyártókat is ösztönözzék a fenntarthatóság elérésére, mégpedig az uniós kölcsönös megfeleltetési mechanizmus következetes végrehajtásának szavatolásával, amely jövedelemtámogatást határoz meg azon termelők számára, akik betartják a környezetvédelmi és az állatjóléti normákat; |
10. |
úgy véli, hogy az átfogóbb élelmiszer-politika fenntarthatósági kritériumok alapján történő fejlesztésének részeként fontos figyelembe venni a jelenlegi megújulóenergia-politikát. Ebben a tekintetben fontos olyan intézkedések kidolgozása, amelyek ösztönzik azoknak a bioüzemanyagoknak a gyártását, amelyek nem versenyeznek az élelmiszernövényekkel, ugyanakkor hosszú távon és a vállalatok és a munkavállalók számára kiszámítható módon visszafogják az első generációs, nem fenntartható bioüzemanyagok gyártását, amelyeket élelmiszeripari minőségű alapanyagokból, például növényi olajokból állítanak elő; |
11. |
az uniós növekedés fenntartása érdekében olyan szabadkereskedelmi megállapodások kidolgozását javasolja harmadik országokkal és a világ más olyan régióival, amelyek összhangban vannak az Unión belüli belföldi agroökológiai termeléssel, és így erősen összpontosítanak a környezetvédelmi és a fenntarthatósági szempontokra. Ez az intézkedés biztosítaná azt, hogy a szigorú követelmények uniós élelmiszerláncra történő alkalmazása ne vezessen az élelmiszer-termelés puszta áthelyezéséhez; |
12. |
ismételten arra kéri az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetét, hogy fokozottan érvényesítse a katasztrófakockázatok csökkentését és az ellenálló képesség fejlesztését a mezőgazdasági ágazatokon belül, különösen a visszatérő katasztrófáktól sújtott régiókban és ott, ahol a mezőgazdaság fontos szerepet játszik; |
A mezőgazdasági termelékenységet és rezilienciát támogató, egészséges ökoszisztéma
13. |
kiemeli az egészséges, élő talaj fontosságát, amely kulcsszerepet tölt be az élelmiszerbiztonság megteremtésében és a biológiai sokféleség megőrzésében. Különösen a termesztett fajok diverzifikálásának elősegítése érdekében az extenzív, integrált és organikus mezőgazdaságot és a szigorúbb állatjóléti előírásokat kell a fenntartható uniós élelmiszer-politika kiemelt elemeinek tekinteni. E kulcsfontosságú célok elérése révén lehetővé válik majd az európai projektbe vetett közbizalom helyreállításának elősegítése is; |
14. |
kiemeli, hogy ösztönözni és segíteni kell – pénzügyileg is – a kisüzemi gazdálkodási rendszerek, különösen a veszélyeztetett területeken és a városok szélén elhelyezkedő gazdálkodási rendszerek fejlesztését. A kisüzemi gazdálkodási rendszerek egyszerű és elérhető eszközt jelentenek a helyi hatóságok számára, amikor számos gyakorlati kérdéssel foglalkoznak, ideértve a társadalmi egyenlőtlenséget, a környezetvédelmi kihívásokat és az egészségügyi problémákat. Ezenkívül ezek a rendszerek a kis- és nagyvárosok külső területei számára biztosíthatják a helyi, friss és szezonálisan előállított, egészséges, az alacsony jövedelmű családok számára is elérhető élelmiszerek fenntartható termelését. A kisüzemi gazdálkodási rendszereket szociálisan érzékeny modellként ismerték el, amely tiszteletben tartja a környezetet, csökkenti a csomagolóanyag- és élelmiszerpazarlást, korlátozza a széndioxid-kibocsátást és támogatja a fenntartható termelési módszereket (3). Ebben a tekintetben a kis gazdálkodási rendszerek, különösen a mezőgazdasági termékek rövid élelmiszer-ellátási láncai, kedvező hatással vannak a helyi gazdaságokra és a foglalkoztatásra; |
15. |
ismételten hangsúlyozza a rövid ellátási láncok jelentőségét a különböző fogyasztási helyek közötti közlekedés környezeti fenntarthatóságának növelése szempontjából. A távolság növekedésével ugyanis a közlekedési eszközök által előidézett szennyezés negatív hatása is megnő; |
16. |
megismétli a víz, az energia, a fosszilis tüzelőanyagok, a műtrágyák és a növényegészségügyi termékek mezőgazdasági termelési rendszerekben való takarékosabb felhasználására vonatkozó felhívást (4); |
17. |
ismételten megállapítja, hogy a gazdálkodó fiatalok hiánya veszélyezteti a vidéki területek gazdasági fenntarthatóságát. A fiatal gazdálkodók támogatása szükséges feltétel a mezőgazdaság fennmaradásához EU-szerte, illetve a vidéki területek életben tartásához (5); |
18. |
hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi láncok egy olyan fenntartható élelmiszer-politikát támogatnak, amely elismeri a különleges minőséget, a hagyományt, valamint a gazdasági és kulturális örökséget. Ezekben a láncokban különösen a kisipari vállalkozások játszanak alapvető szerepet sok helyi és regionális önkormányzat számára, előmozdítva a fejlődést és a sikereket a külföldi piacokon; |
19. |
megismétli a „fehérjeterv” európai szinten történő végrehajtására vonatkozó felhívást a fehérjenövények és a hüvelyes növények európai termelésének támogatására az importált szójaalapanyagoktól való függőség csökkentése, az európai állattartók autonómiájának biztosítása a fehérjeellátás terén, a nitrogén műtrágyák használatának csökkentése és a talajtermékenység javítása érdekében (6); |
20. |
kiemeli a beporzók fontosságát, és a beporzást végző rovarok megőrzését biztosító intézkedések meghozatalára szólít fel, mint amilyen a káros rovarirtó szerek csökkentett mértékű használata és a termények sokféleségének fenntartása; |
21. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy erősítse az állatjólét, valamint a környezetbarát gazdálkodási és termelési módszerek támogatását olyan intézkedések fejlesztése révén, amelyek célja a felesleges trágya előállításának és a közlekedésből származó kibocsátásoknak a visszaszorítása; fontos ugyanakkor az állatjólétet szem előtt tartó rendszerek ösztönzése kedvező közbeszerzés és más releváns intézkedések révén. Általában támogatni kell a jobb állattartási módszereket a mezőgazdasági antibiotikumok csökkent mértékű használatával, az állatjólét egyidejű figyelembevétele mellett; |
22. |
a biogazdálkodást olyan eszköznek tekinti, amellyel több szén köthető meg a talajban, csökkenthető az öntözés vízigénye, és korlátozható az olyan vegyszerek okozta szennyezés, mint a talajban, a levegőben és a vízben jelenlévő rovarirtó szerek; |
23. |
támogatja az alternatív élelmiszer-hálózatok fejlesztését, ideértve a termelői piacokat, a helyi élelmiszereket, a biotermékeket és a méltányos kereskedelemből származó termékeket. A termelői piacok olyan közösségi üzemeltetésű piacok, amelyek fontos társadalmi találkozási pontot jelentenek, ahol a helyi termelők egészséges, kiváló minőségi élelmiszereket kínálnak tisztességes áron közvetlenül a fogyasztóknak, és garantálják a környezetvédelmi szempontból fenntartható módszereket. Ezenkívül megőrzik a helyi közösség élelmiszer-kultúráját, és segítik a biológiai sokféleség védelmét; |
Az egészséges táplálkozás elérhetősége, különösen az alacsony jövedelmű családok számára
24. |
hangsúlyozza, hogy a túlsúlyossággal és az élelmiszerekkel összefüggő betegségekre irányuló, hosszú távú egészségügyi programokat kell létrehozni a helyi, friss és szezonális élelmiszerek rendelkezésre állásának és hozzáférhetőségének elősegítése révén. Ezek a programok különösen akkor lehetnek hatékonyak, ha a közintézményeket (például az iskolákat és a kórházakat) és azokat a városi területeket veszik célba, ahol komoly gondot jelent a túlsúlyosság, a vidéki piacok hiánya és a friss élelmiszerekhez való korlátozott hozzáférés. Érdemes megjegyezni, hogy az ilyen programok kettős lehetőséget kínálnak egyrészt arra, hogy a fogyasztókat a tápláló és egészséges étrendre való átállásra ösztönözzék, másrészt arra is, hogy a fogyasztói döntéseket a helyi, friss és szezonális élelmiszerek felé tereljék; |
25. |
javasolja, hogy az elhízottság terjedését olyan többszintű megközelítésen alapuló folyamatos tájékoztató kampányok révén állítsák meg, amelyek célja, hogy a fogyasztókat a nagyobb mértékben növényi alapú, több gyümölcsöt és zöldséget tartalmazó étrendre való átállásra és az általános hús-, zsír- és cukorfogyasztás csökkentésére ösztönözzék, valamint a fenntartható termelési módszerek alkalmazásával előállított helyi/regionális, friss és szezonális élelmiszerek vásárlása felé irányítsák. Ez az intézkedés rendkívül fontos, különösen Európa élelmiszer-bizonytalansággal szembesülő városaiban. Az élelmiszer-ellátás bizonytalansága és a túlsúlyosság egyidejűleg van jelen a városokban (a hiányos táplálkozás kettős terhe), amit például az élelmiszerbankokat és a szociális étkezdéket felkereső emberek növekvő száma jelez; |
26. |
üdvözli az olyan kezdeményezéseket és környezeteket, amelyek csökkentik az egészséges ételek hasznosítását és rászorulók részére történő újraelosztását akadályozó felesleges bürokráciát; |
Szabványosított definíciók, módszerek és gyakorlati intézkedések
27. |
sürgeti a fenntartható élelmiszerrendszerekre vonatkozó átfogó terminológia meghatározását, amely magába foglalja az élelmiszer-termelést, az élelmiszer-feldolgozást és a táplálkozást. Ez kulcsfontosságú a közös és holisztikus uniós élelmiszer-politika felé vezető út meghatározásához; megfelelő eszközöket kell rendelkezésre bocsátani a politikai intézkedések hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében; |
28. |
kiemeli a szabványosított módszerek szükségességét az élelmiszertermékek környezeti hatására vonatkozó adatok összegyűjtéséhez és jelentéséhez, ideértve az élelmiszer-hulladékokat is, az adatok tagállamok közötti összehasonlíthatóságának biztosítása és annak ösztönzése érdekében, hogy az élelmiszertermékekhez vagy a táplálékokhoz kapcsolódó környezetvédelmi és szociális költségek gazdasági szempontból mérhetőek legyenek; |
29. |
hangsúlyozza a bevált gyakorlatok cseréje ösztönzésének, az élelmiszerek környezeti hatására vonatkozó adatok megosztásának, valamint az információk átláthatóbb és hozzáférhetőbb módon történő átadásának fontosságát az egész élelmiszerlánc tekintetében, beleértve a fogyasztókat is. A bevált gyakorlatok és iránymutatások felhasználása kulcsfontosságú szerepet tölt be abban, hogy megfelelő, fenntartható intézkedések elfogadására kerüljön sor, az ilyen programok végrehajtására vonatkozó megfelelő információkkal látva el a helyi közigazgatási szerveket; |
30. |
hangsúlyozza, hogy javítani kell az élelmiszercímkék átláthatóságát, beleértve az élelmiszerek környezetre gyakorolt hatására vonatkozó, összehasonlítható információkat is. Fel kell ismerni azt, hogy a tápanyag- és kalóriatartalomra vonatkozóan a címkéken feltüntetett jelenlegi információk nem elegendőek az élelmiszerek és az egészség közötti összetett kapcsolat kezeléséhez, és hogy a jelenlegi címkékről teljes mértékben hiányoznak az élelmiszertermékek környezetre gyakorolt hatására vonatkozó információk. Bár a legtöbb fogyasztó tudja, hogy választásaik hatással vannak a környezetre, a termékcímkéken nincs olyan információ, amely iránymutatást adna a fogyasztóknak a fenntartható döntések meghozatalához. Úgy véli, hogy a jelölésnek egyértelműnek és relevánsnak kell lennie, ugyanakkor fontos, hogy ne legyen túl bonyolult vagy megterhelő az élelmiszertermelők számára; |
31. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az élelmiszeripar fokozott felügyeletére és ellenőrzésére a minőségi élelmiszerek támogatása és a tisztességtelen verseny elleni küzdelem érdekében, ezáltal is növelve a termékek hitelességét és a fogyasztói bizalmat; |
„Zöld” közbeszerzési iránymutatások
32. |
hangsúlyozza, hogy az EU-ban a GDP mintegy 14 %-át kitevő közbeszerzés erős emelőhatást nyújthat a fenntarthatóbb élelmiszerellátás (helyi és bioélelmiszerek) biztosításához a közszféra élelmezési szerződései révén az iskolai és kórházi étkezdékben. Ezek a példák erősíthetik a Habitat III Új városfejlesztési menetrendben (NUA) említett város-vidék kapcsolatot; |
33. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tisztázza a közbeszerzési szabályokon belüli jelenlegi korlátokat a fenntarthatósági kritériumok alkalmazása érdekében. Az EU versenyjogi szabályozása tiltja a területi preferenciák (például a helyi élelmiszerek) közbeszerzési szerződésekben történő meghatározását; |
A fenntartható uniós élelmiszer-politikai koncepcióhoz kapcsolódó többszintű kormányzási megközelítés
34. |
támogatja, hogy helyi szinten a tervezési eljárásokhoz helyi élelmiszertanácsokat hozzanak létre; olyan tevékenységek tartoznak ide, mint a termelők és a fogyasztók összekapcsolására, az élelmiszerhiányos területek és regionális szintű új piacok elhelyezésére alkalmas zónák feltárására irányuló intézkedések, továbbá mindenekelőtt annak biztosítása, hogy a közvélemény hallathassa a hangját a politikai döntéshozatalban; |
35. |
felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a regionális és helyi szintű stratégiai tervezés rendkívül fontos az élelmiszerrendszerek általános környezeti hatásának csökkentéséhez. Termelési szempontból gyakran megfigyelhető, hogy a szolgáltatások (műszaki szolgáltatások, hitelek, alapanyagok, erőforrások) nem állnak ugyanúgy rendelkezésre a városi és a városkörnyéki területeken lévő termelők számára, mint a vidéki területeken; |
36. |
hangsúlyozza, hogy hatáskört kell biztosítani a helyi és a regionális hatóságoknak arra, hogy célzott környezetvédelmi intézkedéseket kezdeményezzenek és kezeljenek, és lehetővé kell tenni számukra, hogy a mezőgazdasági termelőkkel vagy képviselőikkel közösen aláírt területi szerződéseket vezessenek be (7); |
37. |
úgy véli, hogy az élelmezés fenntarthatóságára vonatkozó, alulról felfelé irányuló politikát elsősorban az erős helyi fejlesztési partnerségek és a helyi (regionális és városi) hatóságok révén kell kezelni (8), az Új városfejlesztési menetrenddel összhangban (9); |
38. |
javasolja az olyan városi kezdeményezések támogatását, mint a „Bolygónk élelmezése – Életre szóló energia” mottójú 2015-ös milánói világkiállításon elfogadott milánói városi élelmiszer-politikai paktum, amelyek célja az igazságos, fenntartható és rugalmas élelmiszerrendszerek előmozdítása. |
Kelt Brüsszelben, 2017. március 22-én.
a Régiók Európai Bizottsága elnöke
Markku MARKKULA
(1) Jogalkotási javaslatok a közös agrárpolitika és a vidékfejlesztési politika reformjára a 2013 utáni időszakra (CDR 65/2012).
(2) Állásfoglalás a fenntartható élelmezésről, CDR 3306/2015.
(3) Állásfoglalás a fenntartható élelmezésről, CDR 3306/2015.
(4) Saját kezdeményezésű vélemény a következő tárgyban: „A KAP jövője 2013 után”, CDR 127/2010.
(5) Saját kezdeményezésű vélemény a következő tárgyban: „Fiatal európai gazdák támogatása”, COR-2016-05034-00-00-AC-TRA.
(6) Jogalkotási javaslatok a közös agrárpolitika és a vidékfejlesztési politika reformjára a 2013 utáni időszakra (CDR 65/2012).
(7) Jogalkotási javaslatok a közös agrárpolitika és a vidékfejlesztési politika reformjára a 2013 utáni időszakra (CDR 65/2012).
(8) Feltáró vélemény a helyi élelmiszerrendszerekről, CDR 341/2010 rev.
(9) NUA: Habitat III záródokumentum.
17.8.2017 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 272/19 |
A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Egészségügyi rendszerek integrációja, együttműködése és teljesítménye
(2017/C 272/05)
|
POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (CdR)
Egészség Európában
1. |
leszögezi, hogy a társadalmi jóléthez és jó közérzethez fontos, hogy a teljes lakosságnak jó legyen az egészségi állapota. A jó egészségi állapot már önmagában is értéket jelent, az egészséges lakosság pedig hozzájárul a gazdasági fejlődéshez (és ez fordítva is igaz); |
2. |
megjegyzi, hogy az Unióban az emberek a korábbinál hosszabb ideig és egészségesebben élnek. Az EU-ban azonban a tagállamokon belül és az egyes tagállamok között egyaránt nagy különbségek mutatkoznak a lakosság egészségi állapotában. A hosszabb távú folyamatot tekintve megállapítható, hogy az EU-ban nőtt az átlagos élettartam, de az egyes országok, régiók és települések között, illetve azokon belül továbbra is nagyok az eltérések. Például a legmagasabb és a legalacsonyabb átlagos várható élettartamot tekintve majdnem kilencévnyi különbség van az egyes uniós országok között (2014-ben ez 88,3, illetve 74,5 év volt (1)). A várható élettartam növekedése többek között az életmód megváltozásának, a jobb oktatásnak, illetve annak köszönhető, hogy emberek nagyobb mértékben képesek magas színvonalú egészségügyi ellátást igénybe venni; |
3. |
megjegyzi, hogy az egészségügy és az ápolás-gondozás ágazata, valamint a szociális ellátó rendszer a társadalmi élet olyan kiterjedt és fontos területe, amely sok embernek ad munkát, és sokak számára lehetővé teszi, hogy jobban, egészségesebben és hosszabban éljenek. A 28 uniós tagállam egészségügyi rendszerei azonban különböznek egymástól, többek között a rendelkezésre álló erőforrások tekintetében is; |
4. |
utal rá, hogy az egészség és az „Egészségfejlesztés” az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének 2015-ben elfogadott globális céljai között is fontos helyet foglal el. A 17 cél többségének egyértelműen van valamilyen egészségügyi vonatkozása, az egyik cél (a 3. célkitűzés) pedig kimondottan arról szól, hogy korcsoporttól függetlenül mindenki számára garantálni kell az egészséges életet, és előmozdítani jóllétüket. Az egészségfejlesztést pedig a fenntartható fejlesztési célok elérésének egyik alappilléreként tartják számon. Ezek a célok azokkal a célkitűzésekkel is összhangban vannak, amelyek a WHO európai régiója által 2012-ben elfogadott ágazatközi egészségügyi és jólléti programban („Egészség 2020”) szerepelnek; |
Egészségüggyel kapcsolatos uniós hatáskörök
5. |
leszögezi, hogy az EU működéséről szóló szerződés 168. cikke értelmében az EU az egészségügy terén a lakosság egészségi állapotának javítására, a betegségek megelőzésére és az egészségügyi kockázatok csökkentésére törekszik. Ezt többek között az uniós egészségügyi programokon, a strukturális és beruházási alapokon, illetve a kutatási és innovációs keretprogramon, valamint az alapvető jogok védelmén keresztül igyekszik elérni. Az EU Alapjogi Chartájának 35. cikke valóban kimondja, hogy „a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban megállapított feltételek mellett mindenkinek joga van megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez és orvosi kezeléshez. Valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét”; |
6. |
utal arra, hogy az EU-nak van valamennyi jogalkotási jogköre a közegészségügy terén, illetve például a határokon átnyúló egészségügyi ellátás kapcsán, de olyan területekre vonatkozóan is megfogalmaz ajánlásokat, amelyeken csak korlátozott jogkörei vannak. Az európai szemeszter keretében az Európai Bizottság olyan országspecifikus ajánlásokat tesz közzé, amelyek bizonyos esetekben az egészségüggyel kapcsolatosak; |
7. |
hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a tagállamok lényegében maguk határozzák meg, hogy miként szervezik meg, finanszírozzák és alakítják egészségügyi, ápolási-gondozási és szociális ellátó szolgáltatásaikat. Sok tagállam úgy határozott, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra ruházza az ápolási-gondozási ágazatért és az egészségügyért viselt alapvető felelősséget. Gyakran a nemzeti egészségügyi rendszerrel rendelkező országokban is a helyi szint felel a szociális szolgáltatásokért és a szociális ellátó rendszerért; |
„A lakosság egészségi állapota az EU-ban”
8. |
üdvözli azt a kezdeményezést, melyet 2016. júniusban az Európai Bizottság terjesztett elő A lakosság egészségi állapota az EU-ban címmel. A kezdeményezés a nemzetközi szaktudás összefogását irányozza elő, hogy az egyes országok és az egész EU vonatkozásában kialakuljon egy olyan egészséggel kapcsolatos ismeretanyag, amely segítheti a tagállamokat a döntéshozatalban (2); |
9. |
megjegyzi, hogy az OECD és az Európai Bizottság 2016. novemberben közzétette a Health at a Glance: Europe 2016 [Egészségügyi pillanatkép: Európa 2016] című jelentést. A jelentésben egyrészt statisztikai adatok szerepelnek, melyek alapján megállapítható, hogy nagy különbségek vannak az egészség, az egészséget befolyásoló tényezők, az egészéggel kapcsolatos kiadások, illetve az orvosi ellátás hatékonysága, minősége és hozzáférhetősége terén; |
10. |
hangsúlyozza, hogy milyen fontos, hogy az Európai Bizottság a további munkákba bevonja a helyi és regionális önkormányzatokat is, és kikérje véleményüket az egészségügyi rendszerek jövőbeli fejlesztéséről, hiszen például gyakran helyi és regionális szinten lehet példaértékű megoldásokat találni; |
Számos nagy kihívás
11. |
megállapítja, hogy az uniós országok egészségügyi rendszerei több nagy kihívás előtt is állnak. Ezek némelyike bizonyos tagállamokban hangsúlyosabban megjelenik, mint másokban:
|
Intézkedések a szóban forgó kihívások kezelésére
12. |
úgy véli, hogy az egészségügyi esélyegyenlőség azzal kezdődik, hogy mindenki igénybe tudja venni az egészségügyi ellátást. Ahhoz, hogy mindenhol mindenki számára magas színvonalú egészségügyi ellátást lehessen biztosítani, nagyon fontos, hogy az egészségügyi ellátás megfelelő és stabil finanszírozásban részesüljön. Fel kell venni a harcot a nem hivatalos kifizetések és az egyéb korrupt módszerek ellen, hiszen ezek károsak az egészségügyi ellátás hozzáférhetősége és hatékonysága szempontjából; |
13. |
megjegyzi, hogy a betegségek közül is a krónikus betegségek jelentik a legnagyobb terhet, és ezek okozzák a legtöbb egészségügyi és az egyéb szociális rendszerekben jelentkező kiadást. Reformokat kell bevezetni az egészségügyi rendszerekben, hogy azok hosszú távon is működőképesek maradjanak, és jobban kezelni tudják a krónikus betegségekkel kapcsolatos problémákat. Ezzel párhuzamosan meg kell gátolni a költségek elszabadulását. Életmódváltással számos krónikus megbetegedés megelőzhető, a megfelelő intézkedésekkel pedig el lehet érni, hogy a krónikus betegségeknél jellemző egészségügyiállapot-romlás minél később következzen be; |
14. |
felhívja a figyelmet a mentális megbetegedésekkel kapcsolatos problémákra. A mentális egészségnek ugyanolyan fontosságot kell tulajdonítani, mint a fizikai egészségnek. A mentális betegségek gyakran eredményesen kezelhetők járóbeteg-rendelésen. A mentális egészség alapját általában a családon belüli, illetve a közelállókkal és a másokkal ápolt jó szociális kapcsolatok, a jó magánéleti és munkahelyi környezet, illetve az az érzés jelenti, hogy az életünk rendezett és van konkrét értelme; |
15. |
úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a betegségmegelőzésre és az egészségmegőrzésre, és ezeket még inkább tudásra és biztos ismeretekre kell alapozni. Javítani kell az egészségügyi ellátás és az ápolás közötti együttműködésen, hogy főként az idősebbeknek és a fogyatékkal élőknek könnyebb legyen az élete. Az egészségügyi ellátásnak és az ápolásnak az egyéni helyzetek felmérésére és az ellátás folyamatosságára koncentráló integrációja hasznosnak bizonyul ezen a téren. Mivel alapvetően fiatalkorban dől el, hogy ki milyen életmódot folytat majd, a megelőzés kapcsán fontos szerepet kell játszania a családnak és az iskolának; |
16. |
egyetért azzal a Health at a Glance: Europe 2016 című jelentésben megfogalmazott vélekedéssel, hogy az uniós tagállamoknak fejleszteniük kell alapellátási rendszereiket, hogy megfeleljenek az öregedő társadalom által támasztott igényeknek, jobb ápolási láncokat hozzanak létre és csökkentsék a felesleges kórházi kezelések számát. Az alapellátás, az ambuláns ellátás és az otthoni ápolás terén kellene beruházásokat végrehajtani, a specializált kórházi kezelést pedig minőségi okokból koncentráltan kellene biztosítani. Az alapellátást az általános munkaidőn kívül is biztosítani kell, hogy ezzel is tehermentesítsük a kórházakat. Multidiszciplináris módszert kell kidolgozni. Az alapellátásban dolgozóknak olyan szakembereknek kellene lenniük, akik értenek a megelőzéshez és az egészségmegőrzést célzó intézkedésekhez, illetve a krónikus betegségekkel kapcsolatos tudnivalókhoz; |
17. |
utal arra, hogy az uniós tagállamok szociális ellátó rendszerei nagyon különböznek egymástól. Nagy különbségek vannak abból a szempontból, hogy a finanszírozásból mennyire veszi ki a részét az állam, és hogy a szociális szolgáltatásokat otthoni környezetben vagy inkább erre szakosodott intézményekben nyújtják. Az egészségügyi esélyegyenlőség biztosítása érdekében a jó minőségű szociális szolgáltatásoknak szükség esetén mindenki számára elérhetőeknek kell lenniük. Támogatni kell a nem hivatalos ápolókat. Fontos kiegészítő segítséget nyújthatnak az önkéntes szervezetek; |
18. |
kéri a nemzeti hatóságokat, hogy fordítsanak figyelmet a helyi és regionális önkormányzatoknak a kórházközpontútól a közösségi ápolás felé történő elmozdulásban betöltött fontos szerepére, lehetőséget biztosítva arra, hogy a reaktív ellátás helyett kreatív, megelőző jellegű tevékenységeket, korai beavatkozást végző szolgálatokat és különböző hosszú távú ápolási lehetőségeket alakíthassanak ki; |
19. |
egyetért azzal a „Health at a Glance: Europe 2016” című jelentésben megfogalmazott vélekedéssel, hogy többet kell tenni annak érdekében, hogy megelőzzük a keresőkorúak körében fellépő krónikus megbetegedéseket. A krónikus megbetegedések a foglalkoztathatóság csökkenéséhez, alacsonyabb produktivitási szinthez, korai nyugdíjazáshoz, keresetkieséshez és korai elhalálozáshoz vezetnek. A fizikai és mentális szempontból jó munkahelyi környezet nagyon fontos szerepet játszik a munkahelyi megbetegedések és egészségkárosodás visszaszorításában, illetve a betegség miatti hiányzások és munkanélküliség csökkentésében. Ennek alapján jobban össze kell egyeztetni egymással az egészség- és a munkaerőpiaci politikát, valamint be kell vonni a szociális partnereket. Az egészségügyi intézkedésekre inkább befektetésként, semmint kiadásként kell tekinteni; |
20. |
kiemeli, hogy erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a fogyatékkal élők olyan munkát végezhessenek, amely jobban megfelel speciális helyzetüknek. Nagyon fontos a jól működő rehabilitáció, hogy a beteg vagy a sérült mielőbb ismét munkába állhasson; |
21. |
úgy véli, hogy jobban szem előtt kell tartani a páciensek közreműködésével és a betegorientált gondozással kapcsolatos kérdéseket (3). Manapság általában tájékozottabbak a betegek, és sokan maguk akarják kiválasztani, hogy melyik egészségügyi szolgáltatót veszik igénybe, és információkat szeretnének a szolgáltatások elérhetőségéről és minőségéről. Ezért az egészségügyi rendszernek támogatnia kell az embereket abban, hogy maguk gondoskodjanak saját egészségükről, azaz egészségesen éljenek, megalapozott, helyes döntést hozhassanak a kezelésről és az egészségügyi szolgáltatóról, ellássák magukat és elkerüljék az egészségügyi komplikációkat; |
22. |
egyszersmind azt is indokoltnak tartja, hogy közösen finanszírozott ellátásra csak rászorultság esetén és ne az egyes páciensek kérése alapján kerüljön sor, mivel ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy túlzott mértékben igénybe veszik az ellátáshoz kapcsolódó szolgáltatásokat és a kezeléseket; |
23. |
felhívja a figyelmet arra, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni az egészségügyi ellátás minőségére és az orvosi eredményességre. Nagy adathalmazok („big data”) összegyűjtésével, átláthatóság révén, illetve közös mutatókra épülő nyilvános összehasonlítások segítségével javításokat lehet ösztönözni, illetve fel lehet mérni, hogy mennyire hatékonyak az egészségügy terén végrehajtott beruházások; |
24. |
jobb tervezést és koordinációt szorgalmaz az egészségügy és az oktatás terén, jó továbbképzési lehetőségek nyújtásával, így biztosítva, hogy legyen elég jól képzett egészségügyi szakember és ápolószemélyzet. Manapság egyes szakmák munkaerőhiánnyal küzdenek, nem egyforma a különböző szakmák földrajzi megoszlása sem, illetve nincs egyensúly az egyes szakmák között. Többek között több orvost kellene képezni az alapellátás számára (4) és meg kellene akadályozni a szakember-elvándorlást. A munkavállalók megnyeréséhez és megtartásához a munkaadóknak kellemes munkahelyi környezetet és jó munkafeltételeket kell biztosítaniuk. A tevékenység továbbfejlesztéséhez a munkaadóknak olyan csapatokat kell felállítaniuk, amelyekben több szakma is képviselteti magát, és máshogy kell kiosztaniuk a feladatokat („task shifting”), hogy erősítsék az ápolónők és más foglalkozások szerepét. Reméli, hogy az Európai Szolidaritási Hadtest létrehozásával kapcsolatos európai bizottsági törekvés ahhoz is hozzájárul, hogy több fiatal érdeklődjön valamilyen egészségügyi munka iránt; |
25. |
üdvözli az orvostechnológia terén megvalósuló fejlesztéseket és az új gyógyszerek bevezetését. Az egészségügy fejlődése szempontjából rendkívül fontosak a kutatásra és az innovációra irányuló beruházások. Gyógyászati segédeszközök igénybevételével és új technológiák kifejlesztésével az is elérhető, hogy az ápolásra szorulók nagyobb önállóságra tegyenek szert; |
26. |
úgy véli, hogy leginkább az új digitális technológiákkal lehet hatékonyabbá tenni az ápolást, hiszen ezek újfajta lehetőségeket hoznak a megelőzés, a betegségfelismerés, a diagnózis és a kezelés, valamint a tájékoztatás és a kommunikáció terén. Ezen a területen gyors ütemben jelennek meg innovációk. Jogosak ugyan az adatvédelemmel és a magánélet védelmével kapcsolatos szempontok, de az egészségügyben túlságosan gyakran fordul elő az, hogy csak lassan kezdik kihasználni az új információs technológiák adta lehetőségeket. Az adatvédelmi előírásokat úgy kell kialakítani, hogy ne akadályozzák az egészségügyi ellátás, a felügyelet és a kutatás hatékonyságát, ezenkívül pedig biztosítani kell a magánszféra védelmét; |
27. |
leszögezi, hogy a digitalizáció egyszersmind az egészségügy megszervezésének és munkamódszereinek alapvető változását is jelenti. A különböző szakmák egymáshoz viszonyított súlya is megváltozik ezáltal, illetve új alapokra helyeződik a betegek és az egészségügyi személyzet közötti viszony is. Az elektronikus és mobil egészségügyi szolgáltatások („eHealth”, „mHealth”) révén az emberek nagyobb befolyással lehetnek saját egészségükre, ápolásukra, és több felelősséget vállalhatnak e téren. Azzal, hogy nagyobb mértékben ellátják saját magukat, a betegek részben elkerülhetik az orvosok felkeresését, ami növeli megelégedettségüket és csökkenti egészségügyi és ápolási költségeiket. A nagyobb arányú digitalizáció a távoli és gyéren lakott területeken is javíthatja a szolgáltatások színvonalát; |
28. |
utal arra, hogy az egészségügyi ágazat fejlődésében fontos szerepet játszanak az új gyógyszerek. Az új és hatékonyabb diagnosztikai módszerek lehetővé teszik, hogy a páciensek személyre szabott kezeléseket és kevesebb mellékhatással járó gyógyszereket kapjanak, és jobb orvosi eredményekhez vezetnek. Ahhoz azonban, hogy költséghatékonyabban működjön az egészségügy, tenni kell valamit a magas gyógyszerárak és a gyógyszerek túlzott mértékű felírása ellen. Ennek fényében üdvözli azt az elfogadott kezdeményezést, hogy a tagállamok önkéntes együttműködésbe kezdenek a beszerzés, az árképzés és a gyógyszerekhez való hozzájutás terén; |
29. |
több erőfeszítést szorgalmaz a drága és/vagy igen speciális orvosi berendezések területén való együttműködés lehetséges gazdasági és minőségbeli előnyeinek kiaknázására; |
30. |
úgy véli, hogy folytatni kell azokat a határozott törekvéseket, amelyeket már sok területen elkezdtek a betegbiztonság javítására. Intézkedésekre van szükség az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemhez is – például korlátozni kellene az antibiotikumok alkalmazását, új antibiotikumokat kellene kifejleszteni és olyan integrált módszert kellene kidolgozni, amely mind az emberi, mind pedig az állategészségre kiterjed –, továbbá egyedi intézkedéseket kell hozni az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések elleni küzdelem érdekében. A fertőzésekkel szembeni hatékony védelem érdekében minden Európában élőnek ugyanazt az optimális védelmet kellene megkapnia az olyan betegségekkel szemben, amelyek oltással elkerülhetőek; |
31. |
nagyon fontosnak tartja, hogy a tagállamokban az egészségügyi ellátásban és a szociális szolgáltatások terén is figyelmet szenteljenek a sok újonnan érkezett migráns veszélyeztetettségének, és hogy hozzanak intézkedéseket a – például a mentális egészség terén felmerülő – kezelési igények kielégítésére; |
32. |
hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok központi szerepet játszanak a környezeti kockázati tényezőkkel szembeni védelem, illetve az egészségmegőrzés terén. Sokszor az önkormányzatoké a fő felelősség a környezetvédelem, a levegőminőség, a hulladékkezelés, a várostervezés, a közösségi közlekedés, az ivóvíz- és szennyvízkezelés, a szabadidős létesítmények, az élelmiszer-biztonság stb. terén. Az egészségügy és a szociális ellátó rendszer is segíthet ebben – például biztonságosabb és környezetbarátabb termékek használatával, jól működő hulladékgazdálkodással, illetve az energia- és vízfelhasználás csökkentésével; |
Uniós szintű intézkedések
33. |
üdvözli, hogy az egészségügy kialakításával, megszervezésével és finanszírozásával kapcsolatos tagállami autonómiát tiszteletben tartva európai szintű együttműködés indult az egészségügyi ellátás terén. Bár a kihívások megegyeznek, a megoldások gyakran eltérőek. Az EU-nak támogatnia kellene a tagállamokat, illetve a helyi és regionális önkormányzatokat a lakosság egészségmegőrzése és az egészségügyi ellátás fejlesztése terén. Az EU-nak tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás elvét, és figyelembe kell vennie az egyes tagállamok egészségügyi rendszerei közötti különbségeket; |
34. |
úgy véli, hogy az EU-nak az is érdeke, hogy javuljon az egészségügyi helyzet, és csökkenjenek az e téren fennálló különbségek, hiszen ez az Európán belüli gazdasági és szociális különbségek csökkentésének is előfeltétele. Munkájában az EU-nak következetesebben kell érvényesítenie az „egészség minden szakpolitikában” elvét; |
35. |
kiemeli, hogy a regionális fejlesztés elősegítése, valamint a társadalmi és gazdasági különbségek csökkentése érdekében 2020 után is folytatni kell az EU kohéziós politikája keretébe tartozó finanszírozást az olyan területeken, mint az egészségügyi infrastruktúra, az e-egészségügy és az egészségfejlesztési programok. Meg kell vizsgálni, hogy az uniós forrásokból finanszírozott projektek a közegészségügy és az érintett régiók gazdasági fejlődése szempontjából mennyire hatékonyak (5); |
36. |
véleménye szerint a határokon átnyúló együttműködés hozzájárulhat az európai egészségügyi rendszerek fejlesztéséhez. A határokon átnyúló egészségügyi kérdésekben jogos, hogy az EU egy bizonyos jogalkotási hatáskörrel rendelkezzen, ezen túlmenően azonban az EU-nak a tagállami munka támogatására és minőségjavító intézkedésekre kellene összpontosítania. Az EU ezt például ajánlások formájában, fejlesztési tervek elindításával és finanszírozásával, határ menti régiók közötti együttműködés ösztönzésével, a tudás- és tapasztalatcsere előmozdításával, bevált példák és módszerek elterjesztésével valósíthatja meg, illetve úgy, hogy többek között a WHO-val és az OECD-vel együttműködve aktívan részt vesz az egészségügyi rendszerek hatékonyságának átlátható összehasonlításában és értékelésében. Ennek során fontos rávilágítani az egészségügyi szolgáltatásoknak a páciensek egészségére, illetve a közegészségügyre gyakorolt különféle hatásaira; |
37. |
ennek kapcsán javasolja, hogy az Európai Bizottság hozzon létre egy, az Erasmushoz hasonló programot az egészségügyi dolgozók számára; |
38. |
az egészségügyi rendszerek teljesítményének értékelésével foglalkozó szakértői csoport által kiválasztott kiemelt területeket (integrált ellátás; az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és méltányosság; alapellátás; az egészségügyben elért eredmények/hatékonyság; krónikus betegségek és az ellátás minősége) a szubnacionális szintre is érvényesnek tartja, és a helyi és regionális tapasztalatok előtérbe állítása érdekében készségét fejezi ki a csoporttal való együttműködésre; |
39. |
ennek kapcsán egy megfigyelői helyet kér a 2014 szeptemberében az Európai Bizottság és a tagállamok által, a Tanács felkérésére létrehozott, az egészségügyi rendszerek teljesítményének értékelésével foglalkozó szakértői csoportban; |
40. |
véleménye szerint az EU-nak támogatnia kellene többek között a krónikus megbetegedések megelőzését, illetve az innovációt és a modern ikt-k alkalmazását, ösztönöznie kellene az európai szintű együttműködést az orvosi eljárások értékelésének terén, valamint továbbra is szerepet kellene vállalnia az antibiotikum-rezisztencia leküzdését szolgáló nemzetközi erőfeszítésekben. Ebből kiindulva üdvözli például, hogy 2017-ben az Európai Bizottság cselekvési tervet kíván kiadni az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemről; |
41. |
ennek kapcsán emlékezteti a tagállamokat arra a kötelezettségvállalásukra, hogy 2017 közepéig olyan nemzeti cselekvési tervet dolgoznak ki az antimikrobiális rezisztencia ellen, „amely az egységes egészségügyi megközelítésen alapul és összhangban van a WHO globális cselekvési tervében szereplő célkitűzésekkel”, és kéri az egészségügyi minisztériumokat, hogy vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat ezeknek a terveknek a kidolgozásába és végrehajtásába; |
42. |
utal arra, hogy az Európai Bíróság különböző ítéleteinek, illetve a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. évi irányelvnek köszönhetően az uniós polgároknak immár több lehetőségük van arra, hogy más tagállamban vegyenek igénybe kezeléseket. Ez például az olyan betegek számára jelent előnyöket, akiknél valamilyen ritka betegséget diagnosztizáltak, vagy akiknek olyan speciális kezelésre van szükségük, amelyet országukban nem végeznek. Ezt szem előtt tartva üdvözli, hogy a speciális orvosi szakellátás támogatása érdekében az Európai Bizottság egy olyan európai referenciahálózat bevezetésén dolgozik, amely a tagállami egészségügyi szolgálatokat és kiválósági központokat fogja össze; |
43. |
szorgalmazza, hogy az EU „Az egészségügy helyzete az EU-ban” témában végzett munkája során ismertesse a hatékony és színvonalas egészségügyi szolgáltatások jó példáit, és vizsgálja meg, hogy az egészségügyben mely szervezeti formák támogatják jelentős mértékben a hatékony és jó minőségű egészségügyi ellátást. Meg kellene vizsgálni azt is, hogy színvonalas egészségügyi szolgáltatások révén milyen módon lehet csökkenteni a szociális ellátások iránti igényt; ennek kapcsán az RB hangsúlyozni szeretné, milyen fontos olyan helyi és regionális szervezeti modelleket felmutatni, amelyek hatékonynak bizonyultak. |
Kelt Brüsszelben, 2017. március 22-én.
a Régiók Európai Bizottsága elnöke
Markku MARKKULA
(1) Health at a Glance: Europe 2016 [Egészségügyi pillanatkép: Európa 2016].
(2) A két évre tervezett kezdeményezés az OECD-vel, az Egészségügyi Rendszerek és Politikák Európai Megfigyelőközpontjával és a tagállamokkal együttműködve kerül végrehajtásra, és négy elemet tartalmaz:
— |
a Health at a Glance: Europe 2016 [Egészségügyi pillanatkép: Európa 2016] című dokumentum közzététele (2016. november), |
— |
az egyes tagállamok sajátosságait és kihívásait vizsgáló országspecifikus „egészségügyi profilok” kidolgozása (2017. november), |
— |
a két fenti dokumentum alapján olyan elemzés készítése, amely rövid áttekintést nyújt, és az eredményeket elhelyezi a tágabb értelemben vett uniós menetrend kontextusában, a hangsúlyt az átfogó politikai kérdésekre és a kölcsönös tanulás lehetőségeire helyezve (2017. november), |
— |
a bevált gyakorlatok önkéntes megosztásának lehetősége, amelyet a tagállamok kérhetnek, hogy az országukban jellemző helyzet konkrét aspektusait megvitathassák (2017 novemberétől kezdve). |
(3) Olyan koncepcióról van szó, melynek keretében a páciens és annak hozzátartozói is részt vesznek az ápolás megtervezésében és kivitelezésében, és a páciensre a betegségen túlmenően is figyelnek.
(4) Health at a Glance: Europe 2016 [Egészségügyi pillanatkép: Európa 2016].
(5) CdR 260/2010.
17.8.2017 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 272/25 |
A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az intelligens szakosodási stratégiák (RIS3) hatása a régiókra és a régióközi együttműködésre
(2017/C 272/06)
|
POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (CdR)
1. |
emlékeztet arra, hogy a Tanács és az Európai Parlament egyaránt elismerte, hogy az intelligens szakosodási stratégiák (RIS3) hathatós eszközként hozzájárulhatnak a társadalmi kihívások kezeléséhez, valamint a társadalmi-gazdasági és területi sajátosságokon alapuló innováció, beruházás és versenyképesség előmozdításához; |
2. |
rámutat annak fontosságára, hogy az 1303/2013/EU rendelet előzetes feltételrendszerként hozta létre az intelligens szakosodási stratégiákat, és üdvözli, hogy az S3 kidolgozási kerete mozgásteret enged egy regionális megközelítésnek, és így lehetővé teszi a regionális adottságok figyelembevételét; |
3. |
a régiók azért csatlakoztak az S3 stratégiához, mert azt olyan hasznos módszernek tartották, amelynek révén hatékonyabb és eredményesebb lehet a regionális fejlesztés. Szeretnék megőrizni ezt a módszert, melynek alapja a szubszidiaritás és egy alulról felfelé építkező megközelítés. Szintén szeretnék megtartani a regionális szakosodás kiválasztásának a szabadságát. Az S3 stratégiák kidolgozásának továbbra is elsősorban a regionális fejlesztés dinamizmusának javítására és munkahelyek teremtésére kell irányulnia a régiókban; |
4. |
elengedhetetlennek tartja, hogy az intelligens szakosodási stratégiák kidolgozására vonatkozó célok és iránymutatások megfeleljenek a szubszidiaritás elvének, és elegendő mozgásteret adjanak a régióknak a konkrét kihívások kezelésére; |
Az intelligens szakosodási stratégiák (RIS3) kidolgozása
5. |
hangsúlyozva az ipar, az oktatás és a kutatóintézetek, valamint a polgárok szerepét, emlékeztet arra, hogy biztosítani kell valamennyi olyan kormányzati szint részvételét, amely a stratégia munkaterületein hatáskörökkel rendelkezik és intézkedéseket hoz, ideértve az állami, a regionális, a szubregionális, illetve a helyi szintet, valamint hogy ez magában foglalja az úgynevezett négyes spirál (1) érintett szereplőit, noha a részt vevő szervezetek pontos összetétele a regionális körülmények függvénye; |
6. |
úgy véli, hogy az intelligens szakosodási stratégiák többletértéket biztosítanak a helyi és regionális önkormányzatok számára, mivel olyan ágazatokon átívelő és régióközi közös projekteket és beruházásokat generálnak, amelyek különösen előnyösek az ipari megújulás tekintetében; |
7. |
kiemeli, hogy az intelligens szakosodási stratégiák kidolgozásába be kell vonni valamennyi érdekelt felet, ösztönözve őket, hogy fogjanak össze egy közös elképzelés zászlaja alatt. A folyamatnak elő kell mozdítania a többszintű kormányzást, és segítenie kell a kreatív és társadalmi tőke adott térségen belüli létrejöttét; |
8. |
úgy véli, hogy az intelligens szakosodási stratégiák megtervezését és folyamatos felülvizsgálatát interaktív irányítási folyamatnak kell követnie, amely az úgynevezett vállalkozói felfedezési folyamat alapjául szolgál, és amelyet emellett a felülről lefelé és az alulról felfelé irányuló fellépéseket ötvöző folyamat kísér, ahol fontos szerepet kap a megfelelőnek ítélt módon képviselt polgárok szerepvállalása; |
9. |
rámutat arra, hogy a közösségvezérelt folyamat megvalósításának követelménye az 1303/2013/EU rendelet I. mellékletének 4.3. pontjából ered. Ugyanakkor a közösségvezérelt folyamat számos esetben még mindig nem megfelelő, ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten ösztönözze az érintett érdekelt feleket arra, hogy gondoskodjanak e jogszabályi előírás tényleges betartásáról; |
10. |
emlékeztet arra, hogy az intelligens szakosodási stratégiák kidolgozásához politikai vezetés és politikai konszenzus is ajánlatos; ezért javasolt, hogy a reprezentatív politikai erők mindegyike vagy nagy része tevékenyen vegyen részt benne, csakúgy mint a társadalmi szereplők és a civil társadalmi szervezetek; |
11. |
úgy véli, hogy az intelligens szakosodási stratégiák nem korlátozódhatnak a kutatási, innovációs és vállalkozásfejlesztési kérdésekre. Az Új európai készségfejlesztési program szellemében e stratégiákban foglalkozni kell az összes polgár, de főleg a fiatalok, a munkavállalók és a munkanélküliek hasznára váló új készségek, tanulás és képzés fejlesztésével is. Ugyancsak fontosnak tartja a képzési és fejlesztési programok támogatását, különösen azokban a régiókban, amelyeknek kevés tapasztalatuk van ezen a téren. Felhívja a figyelmet a különböző ágazatokban látható sikertörténetekre, amelyeket más régiókban alapul lehet venni, és kéri, hogy fogadjanak el intézkedéseket az innovatív és a kevésbé fejlett régiók közötti együttműködés megkönnyítésére; |
12. |
úgy véli, hogy a régiók intelligens szakosodással kapcsolatos választásai ösztönzőleg hathatnak bizonyos közösségi politikák megerősítésére is. Például számos régió, horizontális és ágazatközi megközelítéssel, tengerügyi kérdések köré szervezte az intelligens szakosodást, amivel kapcsolatban az európai politikák strukturális lemaradásban vannak, és ez korlátozza támogatási képességüket és hatékonyságukat; |
13. |
hangsúlyozza, hogy azon ágazatok kiemelt kezelését, amelyekben az adott régió másokhoz viszonyítva előnyre tett szert, össze kell hangolni a lisszaboni stratégiához kapcsolódó átfogó célkitűzésekkel (a fiatalok képzése és munkahelyhez jutás, a nők és a férfiak közötti egyenlőség, a felsőoktatásba és a kutatásba történő beruházás, az innováció támogatása a kkv-knál a regionális gazdaság összes ágazatában, a társadalmi és ökoinnováció támogatása stb.). Létfontosságú, hogy az európai politikák továbbra is támogatni tudják a lisszaboni stratégia ezen alapcélkitűzéseit amellett, hogy segítik az S3 megszilárdulását. Ugyanis, bár jelentős előrelépésekre került már sor ezen a területen, az összes európai régióban fejlődésre van még szükség e célok elérése érdekében; |
14. |
kiemeli az innovációs szakosodási stratégiák fontosságát a vidéki térségek fenntartható fejlődése céljából, és hangsúlyozza a helyi közösségekben és értékekben rejlő potenciál, illetve a kapacitás feltárásával és kiaknázásával kapcsolatos képzések fontosságát; |
15. |
emlékeztet arra, hogy az említett rendelet értelmében az intelligens szakosodási stratégiáknak „monitoringmechanizmust” kell magukban foglalniuk, amelynek a megfelelő eredménymutatók révén képesnek kell lennie az intelligens szakosodási stratégiák egyes prioritásai tekintetében előirányzott változtatások megragadására és nyomon követésére, és elő kell mozdítania a bevált gyakorlatok cseréjét. Kiemeli a nyomon követés és az értékelés jelentőségét. Ezért létre kell hozni egy iránymutató jellegű, rugalmas közös keretet, amely képes az intelligens szakosodási stratégiák egyes prioritásai tekintetében előirányzott változtatások megragadására és nyomon követésére, és amely elősegíti, hogy a régiók saját helyzetüknek és szükségleteiknek megfelelően saját nyomonkövetési mechanizmusokat és testreszabott mutatókat tudjanak kidolgozni. A monitoringmechanizmusnak köszönhetően a régióknak folyamatosan lehetőségük van stratégiájuk bizonyítékokon alapuló továbbfejlesztésére. A mechanizmus jelentősen függ az adott intelligens szakosodási stratégia jellegétől, ezért meghatározása a stratégia kidolgozásának részét kell, hogy képezze. Ez utóbbi szempontot tekintetbe véve ezzel összefüggésben azt javasolja, hogy egy több alapból finanszírozott külön pénzügyi keretet lehetne fontolóra venni egy integrált és minden szereplőre vonatkozó rugalmas végrehajtási módszertan támogatására, mely az elemzési, ellenőrzési, értékelési és nyomon követési tevékenységekre is kiterjedne; |
16. |
ugyanakkor úgy véli, hogy az intelligens szakosodási stratégiáknak nemcsak az innovációra és kutatásra kell korlátozódniuk, hanem ki kell terjeszteni őket, hogy a jövőben olyan integráltabb regionális fejlesztési stratégiákká váljanak, amelyek más aspektusokat – pl. oktatás és képzés – is magukban foglalnak; |
17. |
rámutat a jelenlegi helyzetre, és egy olyan közös irányadó nyomonkövetési keret kidolgozását ajánlja, amely minden egyes régió számára referenciaként szolgál saját nyomonkövetési keretük kidolgozásához, figyelembe véve a régiók sajátosságait, és lehetőséget hagy a régióknak a saját értékelési és nyomonkövetési módszereik követésére; |
18. |
elismeri az S3 platform által a technikai segítségnyújtás és az eszközök kidolgozása terén megtett erőfeszítéseket, noha egy közös orientációs keret az intelligens szakosodási stratégiák egységesebb végrehajtására és nyomon követésére sarkallna; |
19. |
fokozatosságra és óvatosságra int az S3 stratégiák értékelése során, hiszen új politikáról van szó, melynek kidolgozása és végrehajtása is összetett, és csak az évek során lesz képes az összes hatást kifejteni. A siker elsődleges mutatója a tényleges prioritási sorrend meghatározása és a helyi mozgósító erő kell hogy maradjon, és a régiókat szorosan be kell vonni az értékelő mechanizmusok meghatározásába és irányításába; |
20. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a következő programozási időszak előtt időben tegye közzé a stratégiák kidolgozásának feltételeit. Az iránymutatásoknak a programozási időszak kezdetét követő közzététele, amint az a jelenlegi előzetes feltételrendszer esetében történt, megoldhatatlan feladat elé állítja a végrehajtó szerveket; |
21. |
javasolja, hogy ahol a regionális ERFA operatív programoknak nagy szerepe van a kutatási és innovációs stratégia végrehajtásában, az intelligens szakosodási stratégiákat szorosan illesszék az ilyen operatív programok nyomon követéséhez és az ez utóbbihoz kidolgozott, harmonizált regionális kritériumok alkalmazásához – a területi sajátosságok maradéktalan figyelembevétele mellett –, amelyeket az Európai Bizottság által előirányzottak szerint (2) erőforrás-mutatókra („resource indicators”), teljesítménymutatókra („output indicators”) és (minőségi és mennyiségi) eredménymutatókra („result indicators”) lehet tagolni; |
22. |
rámutat különösen arra, hogy a felsőoktatási intézményeknek, más oktatási intézményeknek, a kutatási és technológiai szervezeteknek és az iparnak, különösen a kisméretű induló vállalkozásoknak és a kkv-knak komoly szerepük van az intelligens szakosodási stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában; a felsőoktatási intézmények zsanérként működhetnek az úgynevezett „tudásháromszög” elemei (kutatás, oktatás és innováció) között, és kiépíthetik a régiók innovációs kapacitását. A regionális kormányzatoknak arra kellene buzdítaniuk a felsőoktatási intézményeket, hogy szerepüket aktívan felvállalva vegyenek részt a RIS3-folyamatban. Ennek során egyensúlyra kell törekedni abban, hogy a felsőoktatási intézmények nyitottak legyenek a piaci követelményekre, de – a jövőbeli innovációk érdekében – biztosítva legyen a konkrét cél nélküli, szabad oktatás és (alap)kutatás is; Úgy véljük, hogy ennek érdekében elengedhetetlen, hogy a felsőoktatási intézmények mindenki számára elérhetőek legyenek, hozzájáruljanak az oktatási és képzési szint emeléséhez, ami elengedhetetlen a kreativitást támogató tudásalapú társadalom létrejöttéhez, illetve megfeleljenek a munkaerőpiac igényeinek, a vállalkozások és más munkaadók esetében egyaránt; |
23. |
javasolja, hogy az intelligens szakosodási stratégiák lehetőség szerint irányozzák elő rugalmas külső szervezetek vagy struktúrák létrehozását, amelyek a kormányokat (azok közül is elsősorban a korlátozott erőforrásokkal rendelkezőket) hivatottak támogatni a helyi és regionális önkormányzatok kapacitásainak fejlesztésében. Rendkívül hasznosnak, ugyanakkor elégtelennek tartja az S3 platform által (partneri felülvizsgálatok és szakértői látogatások támogatásával) végzett külső segítségnyújtást és értékeléseket, mivel véleménye szerint minden egyes helyi és regionális önkormányzat számára lehetővé kell tenni, hogy kiépíthesse belső helyi és regionális kapacitásait, ideértve az intelligens szakosodási stratégiák végrehajtási, nyomonkövetési és monitoringmechanizmusait; |
24. |
hangsúlyozza, hogy a ráfordításnak és az eredményeknek az intelligens szakosodási stratégiák kidolgozása és végrehajtása során is megfelelő arányban kell állniuk. Összességében minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy csökkentsük az intelligens szakosodási stratégiák révén keletkező adminisztrációs terheket; |
25. |
utal arra, hogy az intelligens szakosodási stratégiák kialakításakor az egész programozási időszak alatt kellő rugalmasságot kell biztosítani. Nem szabad útjában állniuk az új fejlődési irányoknak, az intelligens diverzifikációknak vagy például a régiókban létrehozott diszruptív innovációknak sem. Az intelligens szakosodási stratégiáknak különösen nem szabad korlátozniuk az adott régiókban folytatott magánszektorbeli gazdasági tevékenységeket, például az induló innovatív vállalkozások tevékenységeit; |
Az európai strukturális és beruházási alapok és egyéb programok közötti szinergiák
26. |
rámutat arra, hogy az intelligens szakosodási stratégiák alapja nem csupán a strukturális alapok hatékonyabb felhasználása, és hogy e stratégiák célja szinergiák kialakítása a regionális innovációs és fejlesztéspolitikák és a pénzügyi eszközök között a párhuzamosságok megelőzése érdekében; |
27. |
emlékeztet arra, hogy az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) és a Horizont 2020 közötti szinergiák előmozdítása a 2014 és 2020 közötti időszak egyik prioritása, a folyamatot azonban megnehezíti a szabályozás bonyolult volta. A szinergiák keresésének az Európai Unió többi politikájára és azok beavatkozási eszközeire is vonatkoznia kell; |
28. |
hangsúlyozza egy ilyen módszer fontosságát, amelynek a kkv-k támogatása megerősítésére, egyéni projektjeikre és közös fellépéseikre, csakúgy mint az induló innovatív vállalkozásokra is irányulnia kell; |
29. |
megjegyzi, hogy elengedhetetlen a szabályozási keret egyszerűsítése és olyan jól működő kapcsolódási pontok létrehozása, amelyek javítják a különféle támogatási koncepciók közötti kölcsönhatást, ezeknek pedig tartalmazniuk kell annak érthető és egyértelmű leírását, hogy miként kívánják elérni és elősegíteni ezeket a szinergiákat; |
30. |
fontosnak tartja a kapacitásfejlesztési programok előmozdítását, különösen az e téren kevés tapasztalattal rendelkező régiókban, ágazati szemszögből kiemelve a sikertörténeteket, amelyek példaként szolgálhatnak más régiók számára; |
31. |
hangsúlyozza, hogy a szinergiák sikeres létrehozásában fontos szerepe van annak, hogy támogassuk az olyan érdekeltek közötti kommunikációt és együttműködést, akik jól ismerik a különböző támogatási eszközöket (strukturális alapokat, a Horizont 2020 programot), de eddig nem tudtak sokat a többi területről. Ez regionális és európai szinten is fontos. Arra kéri az Európai Bizottságot és a régiókat, hogy ösztönözzék és támogassák az ilyen csoportok közötti információcserét/együttműködést; |
32. |
emlékeztet arra, hogy az esetleges siker jelentős részben annak függvénye, hogy zökkenőmentes-e a kapcsolat a különböző – uniós, állami, regionális és adott esetben helyi – kormányzati szintek között, és milyen a koordináció egyebek mellett az irányító hatóságok és a nemzeti kapcsolattartó pontok között; |
33. |
sajnálja, hogy az Európai Bizottság közvetlen irányítása alatt álló támogatások (Horizont 2020) és a nem közvetlenül irányított, az állami támogatásokra vonatkozó korlátozások hatálya alatt álló támogatások (az európai strukturális és beruházási alapok) jogszabályi kerete közötti harmonizáció hiányos volta továbbra is jelentős akadályt jelent a kettő közötti szinergiák kiaknázásában. Kéri az Európai Parlament által erre vonatkozóan megrendelt közelmúltbeli tanulmány (3) ajánlásainak végrehajtását; |
Az Európai Bizottság kezdeményezéseinek észszerűsítése
34. |
ismételten elismeri, hogy az S3 platform jelentős munkát végzett, ugyanakkor úgy látja, hogy az Európai Bizottság kezdeményezéseinek sokfélesége zavart kelt, emellett ismerethiányhoz és a régiók közötti koordináció hiányához vezet; |
35. |
szükségesnek tartja a különféle eszközök, kezdeményezések és támogató szervek közötti szinergiák elemzését, ideértve számos egyéb mellett az intelligens szakosodási platformot, az Európai Klaszter Megfigyelőközpontot, az európai innovációs partnerségeket, az Európai Stratégiai Fórumot, a kulcsfontosságú alaptechnológiákkal és a kutatási infrastruktúrával kapcsolatos kezdeményezéseket; |
36. |
kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a kezdeményezések koherensebb megértését és végrehajtását, különös tekintettel a kis méretű vagy kisebb igazgatási kapacitással rendelkező régiókra; |
37. |
pontosítást kér annak érdekében, hogy egyértelműen meghatározhatók legyenek azok a tematikus területek, amelyeken az Európai Bizottság esetleg olyan szignifikáns intézkedések elfogadására készül, melyek célja egy adott ágazatban az értéklánc európai szinten történő, globális megközelítése, sikeres példák alapján. Ezek olyan középponti területek, amelyek a lehető legtöbb tagállam számára fontosak, ahol az S3 stratégiákra támaszkodva a hálózatépítésen, támogatáson és irányításon alapuló megközelítésre kellene koncentrálni; |
38. |
sürgeti, hogy az EU tisztázza, hogy az intelligens szakosodási stratégia milyen hatással van a többi uniós irányítási mechanizmusra és az érintett szereplőkre, és hogy javítsa a kommunikációját, továbbá javasolja az „uniós kezdeményezések, eszközök és projektek atlaszának” elkészítését az intelligens szakosodási stratégiákkal kapcsolatos témakörökben, követve az Európai Bizottság e-justice portáljának példáját, amelynek célja „a polgárok dolgának megkönnyítése” többnyelvű információk biztosítása révén; |
39. |
javasolja egy tudásközösség előmozdítását, amely szakértők képzését és továbbképzését végzi az intelligens szakosodási stratégiák területén, és figyelembe veszi az OECD, az S3 platform, valamint az egész tudományos szféra munkáját is; |
A régiók közötti együttműködés előmozdítása és értékláncok létrehozása
40. |
hangsúlyozza, hogy a kritikus tömeg területi szinten történő elérése alapvető fontosságú ahhoz, hogy az EU és ipara világszinten versenyképes legyen; úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kínálják a megfelelő helyet az innovációs ökoszisztémák létrehozásához, megteremtve a szükséges kapcsolatokat az uniós politikák, az ipar, a kutatóközpontok, a felsőoktatási intézmények, valamint a polgárok között; |
41. |
megjegyzi, hogy az intelligens szakosodási stratégiákban feltárt prioritások alapján fejleszteni kell a régiók közötti együttműködést, amely lehetővé teszi értékláncok létrehozását az Unió egészére kiterjedően; |
42. |
meggyőződése, hogy a régiók közötti együttműködés révén szinergiák jönnek létre a régiókban már meghatározott gazdasági tevékenységek és erőforrások között, melynek révén jobban kiaknázhatóak a bennük rejlő lehetőségek, és elkerülhetőek a szükségtelen párhuzamosságok a beruházások terén, melyekhez strukturális alapokat használnak fel; |
43. |
véleménye szerint a kulcs az, hogy elegendő információ és koordinációs kapacitás állhasson rendelkezésre, aminek ideális eredménye az egymást kiegészítő elemek tökéletes, koherens rendszere lenne, amely kiiktatja a párhuzamosságból és az egyszerű utánzásból eredő hatékonysági problémákat; |
44. |
elégedetten veszi tudomásul az Európai Bizottság különféle ez irányú kezdeményezéseit, ideértve például a tematikus platformokat, noha úgy véli, hogy e kezdeményezéseket pontosan meghatározott pénzügyi eszközökkel és célkitűzésekkel kell útjukra indítani, megelőzve annak veszélyét, hogy bizonytalanság támadjon a résztvevők körében. Úgy véli továbbá, hogy el kell kerülni a más kezdeményezésekkel vagy programokkal – például a TIT-ekkel, az „EKT-hálózat” projekttel, a COSME klaszterprogramjaival, az Interreg Europe keretén belüli projektekkel stb. – való párhuzamosságokat; |
45. |
kifogásolja, hogy a nagyszabású pénzügyi eszközöknél háttérbe szorulnak a kisebb volumenű projektek, és, az elsősorban az ESBA címén mozgósított, jelentős összegek ellenére a kkv-k számára nem marad elegendő forrás ahhoz, hogy kezelni tudják a piaci hiányosságokat, könnyebben hitelhez jussanak és finanszírozzák a kockázatokat. Igen gyakran az összetettség foka, az óriásprojektek hosszadalmas előkészítési, végrehajtási és lezárási munkálatai, valamint az alacsony technológiai készenléti szint (messze bármilyen látható beruházás-megtérüléstől) jelentik azokat a tényezőket, amelyek meggátolják a kisebb szereplők részvételét; |
46. |
hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell az európai bizottsági tematikus platformokat, felhívva a figyelmet arra, hogy ezek nagyban segíthetik a regionális szereplők közötti együttműködés elmélyítését. Azt is megjegyzi, hogy ezek a régióközi együttműködési platformok kulcsfontosságúnak bizonyultak a végrehajtás szempontjából, maximalizálva a gazdasági növekedést és a piacban rejlő lehetőségeket mindenekelőtt az ipar kezdeményezésére megvalósuló innováció tekintetében. Ezért úgy véli, hogy lehetővé kellene tenni, hogy több régió önkéntes alapon létrehozza egyes szakterületek régióközi szervezetét:
|
47. |
úgy véli, hogy az intelligens szakosodási stratégiáknak ösztönözniük kellene a régiókat, hogy működjenek együtt az említett nemzetközi értékláncok erősítését segítő klaszterek között az ágazatok szintjén, illetve a közös piaci szegmensekben folytatandó nemzetközi együttműködés kialakítása érdekében. Az uniós politikákban tükröződnie kell annak, hogy milyen szerepet játszhatnak a klaszterek a régiókon belüli és kívüli szereplők közötti hídként, valamint a kkv-k számára biztosított vállalkozástámogatás csatornáiként; |
48. |
sajnálattal látja, hogy az európai strukturális és beruházási alapok régióközi és transznacionális felhasználására vonatkozó hatályos jogi keretet a nemzeti és regionális hatóságok nem veszik kellő mértékben igénybe. Ez a programterületen kívüli műveletek végrehajtására is vonatkozik, amire a gyakorlatban szinte egyáltalán nem kerül sor; |
49. |
hangsúlyozza, hogy számos tanulmány szerint jelentős akadályok állnak fenn, amelyek gátolják az európai strukturális és beruházási alapok régiók közötti és nemzetek közötti együttműködés céljára történő felhasználását, ideértve például az erőforrások vagy az igazgatási kapacitás hiányát, a példaként szolgáló bevált gyakorlatok hiányát, a megvalósítás módjával kapcsolatos bizonytalanságokat, a referenciakeret és a módszertanok hiányát, a célkitűzések nem megfelelő egyértelműségét, a politikai hatáskör szintjei tekintetében fennálló aszimmetriákat, a szabályozásból adódó akadályokat, valamint az említett munkát lehetővé tévő pénzügyi keret hiányát; |
50. |
ezért úgy véli, hogy a jelenlegi szabályozási keret inkább korlátozza, mintsem elősegítené a régiók közötti együttműködést. Így arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az ERFA- és ESZA-irányító hatóságok hálózatainak munkáját pl. a kölcsönös tájékoztatáskor nyújtott gyakorlati segítséggel vagy a konkrét esetben tervezett intézkedések megbízhatóságával kapcsolatos kételyek eloszlatása révén támogassa, és kerülje a hatályos jogi keret bármilyen korlátozó értelmezését. Mindazonáltal elismeri, hogy néhány lényegi akadály nem az elégtelen szabályozásra, hanem az adminisztratív kapacitások hiányára és a politikai/igazgatási/tudományos hatáskörök aszimmetrikus szintjeire vezethető vissza; |
Új szabályozási és pénzügyi keret
51. |
úgy véli, hogy a régiók S3 stratégiáját ténylegesen figyelembe kellene venni az összes közösségi politikában, ideértve a kohéziós politika egészének végrehajtását, és nem csupán az ERFA végrehajtásakor; |
52. |
véleménye szerint nehéznek bizonyulhat ugyanazon szabályozási és pénzügyi keret alkalmazásával új politikák előmozdítására törekedni, ezért úgy véli, hogy engedélyezni kellene a programoknak bizonyos flexibilitást, amellyel rugalmasan tudnának új politikák előmozdítására törekedni; |
53. |
úgy véli, hogy az intelligens szakosodási stratégiákkal kapcsolatos együttműködésük fejlesztéséhez a régióknak szükségük van egy egyszerű eszközre, melynek segítségével nemcsak a közösen vállalt operatív projektek, hanem a hálózatépítés költségeit is ténylegesen figyelembe vehetik; |
54. |
elutasít minden olyan kísérletet, amely a kohéziós politika 2020 utáni nemzeti hatáskörbe való visszahelyezésére irányul, mivel az továbbra is az intelligens szakosodási stratégiák előmozdításának sarokköve marad az EU valamennyi régiójában, és a nemzeti hatáskörbe való visszahelyezés veszélybe sodorná a jelenlegi finanszírozási időszakban már számos helyi és regionális szinten elindult pozitív változásokat; |
55. |
ezért a következőket javasolja:
|
56. |
javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a Régiók Európai Bizottságának tevékeny részvételével hozzon létre munkacsoportot, amely foglalkozik mindezen kérdésekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy az intelligens szakosodási stratégiák fent említett előzetes feltételrendszere konkrétabbá váljon, és rendelkezzen célkitűzésekkel és eszközökkel. |
Kelt Brüsszelben, 2017. március 22-én.
a Régiók Európai Bizottsága elnöke
Markku MARKKULA
(1) Azaz a nemzeti vagy regionális irányító hatóságok és az érdekelt felek, például az egyetemek és más felsőoktatási intézmények, az ipar és a szociális partnerek, valamint a polgárok együttműködése az üzleti lehetőségek feltárásának folyamatában.
(2) Lásd például: Guidance document on monitoring and evaluation – European Regional Development Fund and Cohesion Fund [Útmutató az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap nyomon követéséhez és értékeléséhez], Európai Bizottság, 2014.
(3) Az európai strukturális és beruházási alapok és más uniós eszközök közötti szinergiák maximalizálása az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében, Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, 2016. június, IP/B/REGI/IC/2015-131.
17.8.2017 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 272/32 |
A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Cselekvési terv a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretről – A katasztrófakockázatokkal kapcsolatos tájékoztatásra épülő megközelítés minden uniós politikában
(2017/C 272/07)
|
POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (CdR)
1. |
üdvözli az Európai Bizottság közleményét a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretre vonatkozó cselekvési terv tárgyában, mivel a dokumentum határozottan kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok szerepét az egyes országok katasztrófakockázat-csökkentési erőfeszítéseinek támogatásában; |
2. |
hangsúlyozza, hogy a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség a fenntartható fejlődés egyik alapvető szempontja. Arra kéri ezért az uniós intézményeket, hogy ez a szempont legyen a fenntartható fejlődést célzó jövőbeli európai intézkedések egyik legfontosabb kiindulópontja, amelyet az Európai Unió jövőbeli támogatási alapjaiban és projektjeiben is figyelembe kell venni; |
3. |
úgy véli, hogy az elmúlt tíz évben jelentősen növekedett a katasztrófák intenzitása és gyakorisága. Évről évre több tízezer ember válik világszerte természeti katasztrófák áldozatává, ami több tízmilliárd eurós közvetlen költséggel terheli az uniós tagállamokat. A halálos áldozatok száma általában a fejlődő országokban, a gazdasági veszteségek mértéke pedig a fejlett gazdaságokban magasabb; |
4. |
egyetért a nemzeti, regionális és helyi kockázatkezelési stratégiák és tervek végrehajtásának támogatásával, ezen belül a célok, mutatók és ütemtervek meghatározásával. Fontosnak tartja megvizsgálni a meglévő stratégiákat és terveket a sendai keret intézkedéseinek beépítése érdekében; A határ menti régiók számára alapvetően fontos és ösztönzendő az, hogy hatékonyan hangolják össze az ilyen stratégiákat, illetve közös, határon átnyúló stratégiákat dolgozzanak ki; |
5. |
hangsúlyozza, hogy a nem biztonságos szerkezetek utólagos átalakításánál sokkal költséghatékonyabb, ha eleve a katasztrófákkal szemben ellenálló infrastruktúrát építünk ki. Az UNISDR becslése szerint a költség-haszon arány 1:4; |
6. |
elismeri, hogy sürgősen teljesítenünk kell a fenntartható fejlesztési célok (1) között (11b) és a sendai keretben 2020-ra kitűzött kiemelt célokat, gondoskodva arról, hogy jelentősen több város és emberi település fogadjon el és hajtson végre integrált szakpolitikákat és terveket, melyek előmozdítják az integrációt, az erőforrás-hatékonyságot, az éghajlatváltozás mérséklését, az ahhoz való alkalmazkodást és a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet, illetve hogy – a sendai kerettel összhangban – minden szinten dolgozzanak ki és hajtsanak végre holisztikus katasztrófakockázat-kezelési terveket; |
7. |
kiemeli, hogy az új infrastruktúra kiépítésére irányuló (regionális politikai eszközökből vagy az Európai Stratégiai Beruházási Alap segítségével megvalósított) uniós projekteknek kivétel nélkül ellenállónak kellene lenniük a katasztrófákkal szemben. Fontos, hogy ez egyértelműen kifejezésre jusson az alapok felhasználására vonatkozó szabályokban; |
8. |
felhívja a figyelmet arra, hogy elegendő pénzügyi eszközt kell elkülöníteni a helyi, regionális és nemzeti szintű katasztrófakockázat-csökkentésre. A polgári védelem gyakran a helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe kerül át anélkül, hogy elegendő forrás állna rendelkezésre az igények kielégítésére. A döntéshozatalhoz elengedhetetlen, hogy a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezzenek a megfelelő forrásokkal és kompetenciákkal; Elegendő forrást kell biztosítani azokhoz a programokhoz is, amelyek a katasztrófakockázat-csökkentés és a válságkezelés területén támogatják a határon átnyúló együttműködést; |
9. |
határozottan támogatja az Európai Bizottság 2016. november 30-i rendeletjavaslatában (COM(2016) 778) megfogalmazott javaslatot, amely lehetővé tenné, hogy az EU nagyobb szolidaritást mutasson a jelentős vagy regionális természeti katasztrófákra adott válaszként. Kéri, hogy vizsgálják felül a jelentős vagy regionális természeti katasztrófák fogalmának az Európai Unió Szolidaritási Alapja létrehozásáról szóló 2012/2002/EK tanácsi rendeletben szereplő meghatározását, melyre az európai bizottsági javaslat is hivatkozik. Kiemeli, hogy a jelentős katasztrófákhoz meghatározott küszöbérték – a 3 millió eurót, illetve az állam bruttó nemzeti jövedelmének 0,6 %-át meghaladó kár – túlságosan magas, és akadályt jelent, különösen a kisebb és kevésbé fejlett régiók számára, amelyeknek pedig a leggyakrabban van szükségük pénzügyi támogatásra; |
10. |
hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak a katasztrófakockázat-kezelés és a katasztrófavédelem terén, egyúttal felhívja a figyelmet a helyi és regionális platformok hasznára, szerepére és jelentőségére a katasztrófakockázat-csökkentésben; |
11. |
megjegyzi, hogy az optimális kockázatkezeléshez elengedhetetlen az önkormányzati és állami szereplők együttműködése a magánszereplőkkel, köztük a biztosítótársaságokkal; |
12. |
emlékeztet arra is, hogy egyes régiók – például a legkülső régiók – geostratégiai helyzete kiemelt európai szereplőkké teszi ezeket a területeket az EU határain kívül szükséges sürgős beavatkozások esetén, de a kockázatmegelőzés szempontjából is; |
13. |
a katasztrófák nem ismernek régió- és országhatárokat, ezért ki kell dolgozni egy közös fellépésre vonatkozó forgatókönyvet arra az esetre, ha egy katasztrófa két vagy több államot is érintene. A koordináció különösen olyan helyzetekben alapvetően fontos, amikor az érintett országok között Unión kívüli országok is vannak; |
14. |
elismeri, hogy a természeti katasztrófák kérdésköre az éghajlatváltozás következményeivel foglalkozó intézkedések szerves részét képezi, és a két területet együtt kell kezelni. Javasolja, hogy az új Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége fokozza tevékenységét ezen a területen, és nyújtson további támogatást az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodáshoz, hogy helyi szinten is erősödjön az ellenálló képesség. Ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a Polgármesterek Szövetségét, valamint az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési stratégiájának titkársága által indított „Making Cities Resilient” (ellenállóbb városok) elnevezésű kampányt. Annak érdekében, hogy a városok és régiók figyelmét felhívjuk a „Making Cities Resilient” kezdeményezésre, az RB azt ajánlja, hogy nevezzenek ki az ellenálló városok témájával foglalkozó követeket, akiket az RB is támogatna; |
15. |
úgy véli, hogy 2016. novemberi közleményében (COM(2016) 739) az Európai Bizottság helyesen jegyzi meg, hogy figyelembe kell venni a katasztrófakockázat-csökkentést. Sajnálja azonban, hogy a dokumentum nem emeli ki, hogy a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség az Európai Unión belüli fenntartható fejlődés egyik sarokköve (2); |
A katasztrófakockázatok megértése
16. |
kiemeli, hogy erkölcsi kötelességünk gondoskodni arról, hogy uniós projektek ne veszélyeztessenek emberéleteket olyan infrastruktúrák finanszírozásával, amelyek esetleg nem ellenállóak a katasztrófákkal szemben. Hangsúlyozza emellett, hogy a természeti katasztrófákkal szemben ellenálló infrastruktúrák építése pénzügyi szempontból hatékonyabb, mint a biztonsági előírásoknak meg nem felelő infrastruktúrák korszerűsítése; |
17. |
üdvözli az Európai Unió Szolidaritási Alapjának (EUSZA) nemrégiben végrehajtott reformját, hiszen ez az uniós pénzügyi mechanizmus nagyobb katasztrófák esetén nyújt támogatást, és az EU legfontosabb olyan eszköze, amellyel az a természeti katasztrófákra reagálni képes. Hangsúlyozza az EUSZA mint olyan eszköz jelentőségét, amelynek révén az EU jelentős katasztrófákra reagálhat, és kifejezheti európai szintű szolidaritását a katasztrófa sújtotta uniós régiókkal. Örömmel fogadja, hogy az alap – az RB ajánlásaival összhangban – az érintett infrastruktúra ellenállóképessé tételére is felhasználható. Jóllehet üdvözli az ilyen célú felhasználásra vonatkozó határidők meghosszabbítását, hangsúlyozza, hogy a kétéves határidő nagyobb mértékben segítené elő az alap hatékony felhasználását (3). Úgy véli emellett, hogy a pénzügyi támogatási mechanizmus esetében alacsonyabb küszöbértékeket kellene megállapítani, hogy ahhoz a regionális és helyi önkormányzatok is hozzáférhessenek; |
18. |
fejlesztési együttműködés esetén tájékoztatási munkára van szükség, hogy jobban elterjedjen a köztudatban, hogy a vészhelyzetekre való felkészülés és az ilyen helyzetekre való reagálás a hatóságok és a lakosság feladata; |
19. |
támogatja az európai bizottsági cselekvési tervben választott horizontális megközelítést, amely lehetővé teszi, hogy a sendai keret célkitűzéseit beépítsük más uniós szakpolitikákba, és így áthidaljuk a szakadékot a globális sendai keret és az uniós polgári védelmi mechanizmus között; |
20. |
megjegyzi, hogy az európai bizottsági cselekvési terv nemcsak a polgári védelmi politikát veszi figyelembe, hanem minden uniós szakpolitikából és gyakorlatból fogadja a hozzájárulásokat, hogy megfeleljen a katasztrófakockázat-csökkentéssel foglalkozó harmadik ENSZ-világkonferencián elfogadott prioritásoknak; |
21. |
elismeri, hogy ha a katasztrófakockázaton alapuló politika kialakítását inkább proaktív, mint reaktív módon akarjuk megközelíteni, akkor ötéves cselekvési tervek kidolgozására kell építenünk, melyek célja az egész társadalom bevonása, illetve a kockázatokra, a kockázatokhoz kapcsolódó befektetésekre, a kockázatokra való felkészülésre és a kockázatokkal szembeni ellenálló képességre vonatkozó ismeretek bővítése és terjesztése, mivel így erősíthetjük meg az uniós prioritásokat a versenyképesség, a kutatás és az innováció terén, és támogathatjuk az ellenállóképes fenntartható fejlődést. Támogatni kell emellett az információs és kommunikációs technológiák (IKT), valamint a korai felismerésen, azonnali kommunikáción és proaktív beavatkozási protokollokon alapuló automatikus korai előrejelző hálózatok alkalmazását; |
22. |
úgy véli, hogy a terv keretében támogatott és megvalósított projektek elősegítik a katasztrófakockázat-csökkentési és az éghajlatváltozási stratégiák közötti szinergiák kialakulását, valamint a városok katasztrófakockázat-kezelési képességének megerősítését; |
23. |
ajánlja, hogy a cselekvési terveket más, 2015-ben és 2016-ban kötött vagy hatályba lépett nemzetközi megállapodásokkal és folyamatokkal összhangban alakítsák ki. Gondolhatunk itt a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, a fejlesztésfinanszírozásra vonatkozó addisz-abebai cselekvési programra, az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásra, a humanitárius csúcstalálkozóra vagy az új városfejlesztési menetrendre; |
24. |
kiemeli a magánszektorral való együttműködés fontos szerepét a veszteségekkel és károkkal kapcsolatos adatok összegyűjtésében és megosztásában, illetve a katasztrófakockázat-kezelésre, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és a biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiák közötti kapcsolatok megerősítésében; |
25. |
fontosnak tartja, hogy minden uniós finanszírozási eszköz keretében ösztönözzük a kockázatokkal szembeni ellenálláson alapuló beruházásokat, támogassuk a riasztási rendszereket, illetve javítsuk a polgári védelmi rendszerek és a lakosság figyelmeztetését célzó rendszerek közötti kommunikációt szolgáló redundáns technológiákat, a katasztrófákat követően pedig az „építsük újra, de jobban” elvet alkalmazzuk; |
A helyi és regionális önkormányzatok mint a katasztrófakockázat-csökkentés kulcsszereplői
26. |
kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok intézményileg és politikailag is felelősek a polgárok védelméért, és ők az elsők, akiknek válsághelyzetben reagálniuk kell – oly módon, hogy gondoskodnak az alapszolgáltatásokról, illetve áttekintik és kezelik a bekövetkezett katasztrófát. Felelősek továbbá a megelőzésért, az azonnali reagálásért és a mentési munkálatokért, mindenekelőtt pedig mélyrehatóan ismerik a helyi körülményeket és közösségeket; végül a helyi és regionális önkormányzatok felelnek a későbbi újjáépítésért is; |
27. |
felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok többszörösen tanúbizonyságot tettek rendkívüli elkötelezettségükről a katasztrófakockázat-csökkentés mellett, például részt vettek kockázatelemzések és kockázatkezelési tervek kidolgozásában, ahogy arra az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló RB-vélemény (4) is utalt; |
28. |
hangsúlyozza a régióközi együttműködés fejlesztésének fontosságát a katasztrófák kockázatának megelőzése érdekében, különösen a polgári védelemre vonatkozó politika terén. Helyesnek tartaná, ha az Európai Bizottság – a régiók közötti koordináció javítása révén – hozzájárulna az együttműködés még hatékonyabbá és eredményesebbé tételéhez, oly módon, hogy normákat határoz meg a városok és régiók által használt modellek és technológiák vonatkozásában, segítve ezzel az érintett közigazgatási egység határait túllépő vagy kapacitásait meghaladó katasztrófákra történő reagálást; |
29. |
megjegyzi, hogy ezen a területen üdvözlendő együttműködési alapot jelentene egy katasztrófakockázat-csökkentéssel foglalkozó köz-magán társulás létrehozása, illetve olyan intézkedések kidolgozása is, amelyek arra ösztönzik a magánszektort, hogy tekintsék át a helyi kockázatokat, és vállaljanak szerepet a jövőbeli katasztrófakockázat-csökkentési tervekben, például a biztosítási kínálat bővítésével; megismétli azt az aggodalmát, hogy a növekvő kockázatok miatt a biztosítás hozzáférhetetlenné vagy megfizethetetlenné válik bizonyos területeken, ami a közigazgatási szervek számára adott esetben hatalmas pénzügyi kiadásokat jelenthet. Hangsúlyozza, hogy a kockázatviselés megosztása is olyan lehetőség, melyet érdemes körüljárni, és kéri, hogy vizsgálják meg egy kötelező természetikatasztrófa-biztosítási rendszer megvalósíthatóságát is (5); |
30. |
indokoltnak tarja a mobil technológiák, az internet és a közösségi média egyre növekvő szerepének teljes körű kihasználását a katasztrófákkal kapcsolatos tudnivalók terjesztésére, és különösen az AML-technológia (Advanced Mobile Location) előmozdítását, amely lehetővé teszi a 112-es európai segélyhívószám esetében a hívók helyzetének azonnali meghatározását. Ezeknek a technológiáknak a használata a megelőzési kampányok és a katasztrófákra felkészítő tréningek kidolgozásánál is fontos; |
31. |
olyan, hatékony katasztrófatájékoztatási politikát szorgalmaz, amelynek révén az előre látható ismétlődések vagy utórengések esetén a károk csökkenthetők. Szükségesnek tartja emellett egy olyan szolgálat létrehozását, amely a katasztrófák áldozatainak, családtagjaiknak, a segítségnyújtóknak és más érintetteknek védelmet, illetve gyakorlati és pszichológiai támogatást nyújt; |
32. |
felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak ismeretekre, eszközökre, kapacitásra és forrásokra van szükségük ahhoz, hogy teljesíteni tudják a 2015 utáni hiogói cselekvési keretről szóló RB-véleményben ismertetett kötelezettségeiket. Kiemeli ugyanakkor, hogy bár a helyi önkormányzatok felelnek a kritikus infrastruktúra számos részéért, a katasztrófakockázatokkal szembeni ellenálló képesség növelésére irányuló beruházások kevéssé láthatóak, gyakran elhanyagolják ezeket, vagy hátráltatják megvalósításukat (6); |
33. |
a lakosság tudatosságát növelő intézkedéseket szorgalmaz, például katasztrófakockázat-kezelést vizsgáló tudományos kutatások formájában. Fontos felhívni a veszélyeztetett területeken élők figyelmét arra, hogy szolidárisnak kell lenniük a katasztrófáknak kitett területeken élőkkel. Jelenleg keveset tudunk arról, hogy miként eszkalálódik a kockázat; |
34. |
fontosnak tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok – a 2015 utánra vonatkozó hiogói cselekvési keretről szóló RB-véleményben leírt kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges szakismeretekhez, eszközökhöz, kapacitáshoz és forrásokhoz mérten – meteorológiai mérőállomás-hálózatokat építsenek ki. Ezeknek a hálózatoknak lehetővé kell tenniük egyrészt az éghajlatváltozást pontos, számszerű módon kifejező változók, másrészt pedig mindazon változók nyomon követését, amelyek a katasztrófák megfigyelésére és korai előrejelzésére lehetőséget adnak; |
Új prioritási tengely: helyes uniós válasz a katasztrófák számának növekedésére
35. |
határozottan támogatja azt az európai bizottsági javaslatot (COM(2016) 778 final), hogy alakítsanak ki egy új prioritási tengelyt, amelynek esetében a finanszírozás aránya akár a 100 %-ot is elérheti olyan intézkedéseknek – az ERFA beruházási prioritásai szerint történő – támogatása esetén, amelyek jelentős vagy regionális természeti katasztrófák kapcsán teendő előrejelzési, megelőzési, tervezési és válaszlépések, illetve helyreállítási intézkedések részét képezik; |
36. |
támogatja azt a javaslatot, hogy a kiadásokat már a katasztrófa napjától kezdve támogathatóvá lehessen tenni, abban az esetben is, ha ez az időpont megelőzi a rendelet hatálybalépésének napját; |
Szubszidiaritás és arányosság
37. |
megállapítja, hogy a bizottsági szolgálati munkadokumentum összhangban van a szubszidiaritás és az arányosság elvével. Hangsúlyozza, hogy a katasztrófák nem ismernek határokat, éppen ezért a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség olyan terület, ahol összehangolt fellépésre van szükség. A polgári védelem terén az uniós fellépés a tagállami intézkedéseket támogatja, összehangolja vagy kiegészíti (EUMSZ 6. cikk). Az EUMSZ 196. cikkével összhangban az EU felléphet a tagállamok törvényi és rendeleti rendelkezéseinek harmonizációja nélkül is. |
Kelt Brüsszelben, 2017. március 23-án.
a Régiók Európai Bizottsága elnöke
Markku MARKKULA
(1) Angolul: Sustainable Development Goals, SDGS.
(2) Az Európai Bizottság közleménye – A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért: Európai fellépés a fenntarthatóságért (COM(2016) 739 final).
(3) CDR6402-2013_00_00_TRA_AC.
(4) CDR740-2012_FIN_AC.
(5) A biztosítás vészhelyzeti helyreállításban betöltött szerepével kapcsolatban lásd a COR-2014-02646 jelű RB-véleményt.
(6) COR-2014-02646-00-01-AC-TRA.
III Előkészítő jogi aktusok
RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
122. plenáris ülés – 2017. március 22–23.
17.8.2017 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 272/36 |
A Régiók Európai Bizottságának véleménye – Az erőfeszítés-megosztási rendeletre, valamint a földhasználatról, földhasználat-megváltoztatásról és erdőgazdálkodásról szóló rendeletre vonatkozó jogalkotási javaslatok
(2017/C 272/08)
|
A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (CdR)
1. |
üdvözli az Európai Bizottságnak a tagállamok által az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeren (ETS-en) kívüli ágazatokban 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról [COM(2016) 482 final], illetve a földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz (LULUCF) kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről [COM(2016) 479 final] szóló jogalkotási javaslatait; |
2. |
fontosnak tartja, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazatokban 2030-ig olyan mértékben csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását, hogy az ÜHG-kibocsátások hosszú távon kitűzött 95 %-os csökkentésének célja 2050-re elérhető legyen; |
3. |
úgy véli, hogy a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése szempontjából rendkívül innovatív és költségkímélő, ha a földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdőgazdálkodásból (LULUCF) eredő CO2-kibocsátások csökkentésének lehetőségeivel integrált módon, az uniós éghajlat-politika keretein belül foglalkoznak; |
4. |
döntőnek tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat elismert és fontos szereplőkként bevonják az új éghajlat-politika intézkedéseinek végrehajtásába és a többszintű kormányzás elveinek megfelelően aktívabban és átfogóbban bekapcsolják az EU energia- és éghajlat-politikájának megvalósításába; |
5. |
kiemeli a városok és régiók szerepét és hatásköreit az olyan adatok gyűjtése és összeállítása terén, amelyek a LULUCF-rendelet és a közös kötelezettségvállalási rendelet alá tartozó ágazatokban az ÜHG-kibocsátásra vonatkozó nyilvántartások létrehozásához szükségesek; javasolja a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat a megfelelő kapacitásaik erősítése révén következetesen támogassák azon alapfeladataik teljesítésében, hogy kidolgozzák és megtervezzék az energiagazdálkodás, a közlekedés, a hulladékgazdálkodás, a földhasználat és más területek helyi fejlesztését; |
6. |
úgy véli, hogy a rugalmassági mechanizmusokban piaci elvek és földhasználati gyakorlatok jutnak kifejezésre, és egyben eszközt is adnak az éghajlatvédelmi intézkedésekben meghatározott kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez, ezen a téren azonban módosításokra van szükség, hogy elkerülhessük az uniós éghajlatvédelmi politika ambiciózus célkitűzéseinek leértékelődését és egyfajta a kvótakereskedelmen belüli infláció kialakulását. Ez történhet a tényleges kibocsátások, illetve azok 2020-ra vonatkoztatott lineáris csökkenési tendenciájának elszámolásával, az EU ETS-ben jelentkező kvótatöbbletek ETS-en kívüli ágazatokba történő átvitelének csökkentésével és azzal, hogy az alacsonyabb GDP-jű országok számára is ambiciózusabb célokat határozunk meg; |
7. |
szorgalmazza, hogy vezessék be az ötévenként végzendő időközi megfelelés-ellenőrzéseket, mivel ezek a rendszeresebb ellenőrzés révén hatékony eszközt jelentenének a kibocsátáscsökkentési célok teljesítésének biztosítására; |
8. |
úgy véli, hogy mivel a közös kötelezettségvállalási rendelet alá tartozó egyes ágazatokra nincsenek specifikus kibocsátáscsökkentési célok, rendelkezéseket kellene előirányozni a tervezésre vonatkozóan, hogy az EU, a tagállamok, a régiók és a települési önkormányzatok szintjén olyan stratégiákat és intézkedéseket lehessen kidolgozni, amelyek garantálják, hogy az ilyen ágazatok áttérjenek az alacsony CO2-kibocsátást szolgáló eljárásokra. Ágazatspecifikus célokat kell tehát kidolgozni annak biztosítása érdekében, hogy a közös kötelezettségvállalási rendelet hatálya alá tartozó valamennyi iparág tevékenysége összhangban álljon a rendeletben javasolt világszintű kibocsátáscsökkentési céllal, emellett a megfelelőségi ellenőrzéseket éves felülvizsgálatokkal és mérlegekkel kell kibővíteni; |
9. |
hangsúlyozza annak szükségességét, hogy átfogóan és még ambiciózusabban használják ki az ágazatspecifikus intézkedésekre vonatkozó jogi követelmények terén nyíló lehetőségeket azokban az ágazatokban, amelyekben fennáll a kibocsátások növekedésének veszélye (pl. a közlekedési ágazatban a személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek hatékonysága terén); |
10. |
kéri, hogy az Európai Bizottság átfogóan tekintsen a LULUCF-ból származó hozzájárulásra, elismerve, hogy ebben az ágazatban, különösen az erdészetben megvan a lehetőség arra, hogy különféle módokon, például a CO2-kibocsátások megkötése, tárolása és helyettesítése révén elősegítse az éghajlatváltozás mérséklését. |
I. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió megvalósítása és a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nyomon követésének és bejelentésének rendszeréről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról
COM(2016) 482 final
1. módosítás
(5) preambulumbekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
A tiszta energiára való áttéréshez szükség van a beruházók magatartásának megváltozására, továbbá olyan ösztönzőkre, amelyek a teljes szakpolitikai spektrumra kiterjednek. |
Az uniós források kiegészítését szolgáló társfinanszírozás terén regionális és helyi beruházási programokat kell indítani az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazatok támogatására. |
Indokolás
Az új szempont beillesztésével azt kívánjuk jelezni, hogy a régiókban és városokban beruházási programokat kell indítani. A helyi és regionális szint mandátum formájában történő elismerés és hosszú távú finanszírozás nélkül nem tud optimálisan fellépni. A helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe tartozó hosszú távú intézkedések végrehajtására rendelkezésre álló pénzeszközök forrása nagyrészt a nemzeti kormányok kezében van, és azokat korlátozott mértékben uniós eszközök egészítik ki. Ezt a finanszírozást decentralizálni kell. Nemzeti és európai támogatási eszközök támogatás és társfinanszírozás formájában történő rendelkezésre bocsátása mellett fontolóra lehetne venni azt is, hogy a környezetvédelmi kezdeményezések végrehajtása terén javítsák a helyi és regionális önkormányzatok kölcsönnyújtási, illetve -felvételi lehetőségeit.
Egy uniós forrásokból társfinanszírozásban részesülő európai finanszírozási platform létrehozásáról van szó, ahol egyik oldalról a hitelnyújtók és beruházók, másik oldalról pedig a városok és régiók egymásra találhatnának és megfelelő projektekben állapodhatnának meg egymással. Ideális esetben ez azoknak az ágazatoknak a fóruma lenne, amelyek a közös kötelezettségvállalási rendelet és a LULUCF-rendelet hatálya alá esnek, mivel főként ezek azok a területek, amelyeken a helyi és regionális önkormányzatok a területi illetékességüket átfogóan ki tudják használni.
2. módosítás
(18) preambulumbekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
Ez a rendelet nem érintheti a benne foglaltaknál szigorúbb tagállami célkitűzéseket. |
Ez a rendelet nem érintheti a benne foglaltaknál szigorúbb tagállami célkitűzéseket, amelyekre szükség van a 2050-re kitűzött hosszú távú célok elérése érdekében. |
Indokolás
A módosítás pontosítja a szöveget, és arra ösztönzi az országokat, hogy további célokat tűzzenek ki, mivel a 2030-as célkitűzésekből az következik, hogy a 2031–2050-es időszakban jóval komolyabb erőfeszítésekre lesz szükség az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentése érdekében.
3. módosítás
4. cikk (3) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
[…] A végrehajtási aktus céljára a Bizottság átfogó módon áttekinti a 2005. évre és a 2016–2018. időszakra vonatkozóan […] bejelentett legfrissebb nemzeti jegyzékadatokat. […] |
[…] A végrehajtási aktus céljára a Bizottság értékeli a 2005. évre és a 2018–2020 időszakra vonatkozóan […] bejelentett legfrissebb nemzeti jegyzékadatokat. […] |
Indokolás
A referenciaév megválasztása döntő fontosságú; ideális esetben a legaktuálisabb (azaz a 2020-as) kibocsátási értékeket kell alapul venni, illetve egy 2018 és 2020 közötti lineáris csökkenési tendenciából kell kiindulni, amivel a véletlen ingadozások kiegyenlíthetők. Ha a 2016–2018. éveket vesszük alapul, az infláló hatással van a szén-dioxid-mérlegre, mivel a következő években csökkenés várható. Ezáltal – az eszköz céljával ellentétesen – inkább a kötelezettségek be nem tartását támogatjuk, ahelyett hogy azokat az országokat segítenénk, amelyek magasabb szintű normáknak felelnek meg.
4. módosítás
5. cikk (5) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
[…] Az átvevő tagállam ezt a mennyiséget a 9. cikk szerinti megfelelés szempontjából akár az adott évre, akár a 2030-ig tartó időszak későbbi éveire felhasználhatja. |
[…] Az átvevő tagállam ezt a mennyiséget a 9. cikk szerinti megfelelés szempontjából akár a folyó évre, akár a 2030-ig tartó időszak későbbi éveire felhasználhatja. |
Indokolás
A bizonytalanságok elkerülése érdekében pontosítani kell a szövegezést, hogy különbséget tegyünk az elszámolt év és a beszámoló éve között.
5. módosítás
6. cikk (1) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
E rendelet II. melléklete felsorolja azokat a tagállamokat, amelyek a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének a) pontja értelmében vett, az európai uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben nyilvántartott kibocsátási egységek közül legfeljebb 100 millió darab törlését az e rendelet szerinti megfelelés szempontjából együttesen figyelembe vehetik. |
E rendelet II. melléklete felsorolja azokat a tagállamokat, amelyek a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének a) pontja értelmében vett, az európai uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben nyilvántartott kibocsátási egységek közül legfeljebb 50 millió darab törlését az e rendelet szerinti megfelelés szempontjából együttesen figyelembe vehetik. |
Indokolás
Az ETS-ben jelenleg túlkínálat van kibocsátási egységekből, és a CO2-kibocsátás ára alacsony (2016 decemberében 5 euró/t volt). Ilyen körülmények között a kibocsátási mennyiségre javasolt 100 millió egységes felső határ nem jelent segítséget az ETS-kibocsátások jelentős csökkentéséhez, hanem oda vezethet, hogy az ETS-en kívüli ágazatokban a kibocsátások a kiegyenlítési folyamat során még emelkednek is. Az ágazatok közötti rugalmasság érvényesítésénél az átszámításkor egy 1:2 arányú malust kellene alkalmazni. E javaslat szerint 50 millió egységet törölnének, aminek révén egy tonna CO2 értéke csökkenne. Szem előtt kell azonban tartani azt is, hogy az éghajlatvédelmet mind a két ágazatban és az ezekre vonatkozó intézkedésekben is magas szinten kell tartani.
6. módosítás
8. cikk (1) és (2) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
Az a tagállam, amelyről […] megállapítást nyer, hogy nem sikerült elegendő előrehaladást elérnie […] Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség – éves munkaprogramjával összhangban – segíti a Bizottságot a cselekvési tervek értékelésében. |
Az a tagállam, amelyről […] megállapítást nyer, hogy nem képes kötelezettségeinek betartására […] A Bizottság a cselekvési tervek értékelésénél együttműködik az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel – annak éves munkaprogramjával összhangban –, és független forrásokra is támaszkodik. |
Indokolás
A szövegezés módosítása a világosabb fogalmazás érdekében. Az „előrehaladás” túl általános fogalom, és a „segíti” szóban is bátortalan megközelítés fejeződik ki. Ha már felmerült egy túllépési probléma, akkor a tagállami cselekvési tervet mindenképpen független értékelésnek kell alávetni.
7. módosítás
9. cikk (2) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
[…] az érintett évek esetében a tagállam éves kibocsátási jogosultságát az ily módon többletként jelentkező üvegházhatásúgáz-kibocsátás tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezett mennyiségével csökkenteni kell. |
[…] azon évek esetében, melyekben a túllépésre sor került, a tagállam éves kibocsátási jogosultságát az ily módon többletként jelentkező üvegházhatásúgáz-kibocsátás tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezett mennyiségével csökkenteni kell. |
Indokolás
Pontosítás azoknak az éveknek a konkrét megnevezése céljából, amelyekre a csökkentés vonatkozik, az adott feltételekkel együtt.
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nyomon követésének és bejelentésének rendszeréről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról
COM(2016) 479 final
8. módosítás
(9) preambulumbekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
Az erdőterületekhez kapcsolódó kibocsátás és elnyelés különböző természeti körülményektől, az erdők korosztályszerkezetétől, valamint a múltbeli és a jelenlegi erdőgazdálkodási gyakorlattól is függ. A referenciaév alkalmazása nem teszi lehetővé e tényezők, valamint az azok eredményeképpen a kibocsátásra és az elnyelésre kifejtett ciklikus hatások vagy a kibocsátás és az elnyelés évenkénti ingadozásainak figyelembevételét. A vonatkozó elszámolási szabályokban ehelyett indokolt olyan referenciaszintek használatáról rendelkezni, amelyekkel kizárhatóak a természeti és az országspecifikus tényezők hatásai. |
Az erdőterületekhez kapcsolódó kibocsátás és elnyelés számos természeti körülménytől, az erdők korosztályszerkezetétől, valamint az erdőgazdálkodási gyakorlattól is függ. Egy referenciaév kiválasztása nem teszi lehetővé e tényezők, valamint az azok eredményeképpen a kibocsátásra és az elnyelésre kifejtett ciklikus hatások vagy a kibocsátás és az elnyelés évenkénti véletlenszerű ingadozásainak pontosabb figyelembevételét. A vonatkozó elszámolási szabályokban ehelyett indokolt olyan referenciaszintek használatáról rendelkezni, amelyekkel kizárhatóak a természeti, országspecifikus és regionális tényezők hatásai. |
Indokolás
Az erdőgazdálkodási gyakorlat differenciált figyelembevételének említése nem szükséges – arra anélkül is tekintettel kell lenni. A ciklikus jelenségek mellett kulcsszavakkal utalni kell a természetes változásokra is. Számos olyan természetes jelenség létezik, amely véletlenszerűen lép fel. A kisebb országokban is jelentkezhetnek regionális különbségek, így egy országspecifikus megközelítés nem elegendő ahhoz, hogy mind a nagy, mind a kisebb országokban megfeleljen a természet sokszínűségének.
9. módosítás
(10) preambulumbekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
[…] valamint kielégítő számú tagállami szakértőt válasszon ki. |
[…] valamint kielégítő számú tagállami szakértőt válasszon ki, regionális és helyi szintről is. |
Indokolás
Módszertani pontosítás szükséges arra vonatkozóan, hogy helyi és regionális szakértőket kell bevonni, mivel a központi hatóságok és a fővárosok tapasztalatai jelentősen eltérhetnek a helyi szintű tapasztalatoktól. Európában a fővárosokon kívül is találhatók elismert felsőoktatási intézmények, amelyek az érintett tudományokkal foglalkoznak, az ebben rejlő lehetőségeket pedig határozottabban és kiemelten ki kell használni. Ezenkívül a fővárosokban található központi környezeti hatóságok hajlamosak arra, hogy nemzeti, általánosító nézőpontból, formálisan közelítsék meg a problémakört, illetve a politikai konjunktúrát és a hagyományos mintákat alapul véve szemléljék az adottságokat, ennek során pedig figyelmen kívül hagyják a helyi fejleményeket és a dinamika váratlan változásait.
10. módosítás
(16) preambulumbekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek – adott esetben éves munkaprogramjával összhangban – segítenie kell a Bizottság munkáját az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés éves bejelentési rendszere, a politikákra és intézkedésekre, valamint a tagállami előrejelzésekre vonatkozó információk értékelése, a tervezett további politikák és intézkedések értékelése, valamint a Bizottság által e rendelet alapján elvégzett megfelelés-ellenőrzések terén. |
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek – adott esetben éves munkaprogramjával összhangban – segítenie kell a Bizottság munkáját az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés éves bejelentési rendszere, a politikákra és intézkedésekre, valamint a tagállami előrejelzésekre vonatkozó információk értékelése, a tervezett további politikák és intézkedések értékelése, valamint a Bizottság által e rendelet alapján elvégzett megfelelés-ellenőrzések terén , melynek során átfogóan figyelembe kell venni az elemzésekre, valamint a nemzeti, regionális és helyi szint szakértelmére támaszkodó független információkat. |
Indokolás
Az európai bizottsági álláspontoknál és megfelelés-ellenőrzéseknél el kellene ismerni és figyelembe kellene venni a nemzeti és regionális tapasztalatokat és nézeteket, így segítve elő, hogy az egész Európára vonatkozó rendszer meghatározásakor ne veszítsük szem elől az eredeti szándékot.
11. módosítás
(17) preambulumbekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
[…] Az adatgyűjtés során a lehető legjobban ki kell használni a meglévő uniós és tagállami programokat és felméréseket, […]. |
[…] Meg kellene erősíteni a helyi és regionális önkormányzatok szerepét az adatgyűjtés- és kezelés, valamint az adatok minőségének javítása terén. A jelentéstételnek tartalmaznia kell egy mechanizmust a megfelelés helyi szakértők által történő ellenőrzésére. Ezenkívül a helyi feltételekből kiindulva kellene pontosítani a módszertani alapokat és a normákat. |
Indokolás
Ki kell emelni a helyi és regionális önkormányzatok közigazgatási kapacitásait, valamint erősíteni kell szerepüket a földhasználati politikában és a földhasználatra vonatkozó elszámolási egységek meghatározásának nyomon követésében. Ugyanakkor ki kell építeni a városok és régiók arra vonatkozó kapacitásait, hogy a LULUCF-ágazattal kapcsolatos adatokat nyomon kövessék és jelentéseket készítsenek róluk, valamint javítani kell az eljárásaik és intézkedéseik keretében alkalmazott módszertani szabványokat (pl. a tervezési folyamatban). Ez biztosítja az IPCC-eljárás központi alapelveinek – koherencia, összehasonlíthatóság, teljesség, pontosság és átláthatóság – betartását.
12. módosítás
(21) preambulumbekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
|
A jobb adatgyűjtés, valamint a LULUCF-ágazat elemzése érdekében az Európai Bizottság biztosítja, hogy következetes módszereket és mutatókat alkalmazzanak a megfelelő alapok esetében. |
Indokolás
Új preambulumbekezdés betoldása, amely az olyan uniós finanszírozási eszközök iránti igényre vonatkozik, melyek a rendelet betartásához szükséges földhasználati elemzésekre és háttérelemzésekre irányulnak. Pontosítani kell, hogy a LULUCF-ágazat milyen típusú intézkedéseire lehet esetlegesen további eszközöket rendelkezésre bocsátani az uniós strukturális alapok keretében.
13. módosítás
5. cikk (2) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
A tagállamok megelőzik, hogy a kibocsátás és az elnyelés bármely része kétszer kerüljön elszámolásra, és ennek érdekében a több területelszámolási kategóriához is kapcsolódó kibocsátást, illetve elnyelést egyetlen kategóriára vonatkozóan számolják el. |
A tagállamok megelőzik, hogy a kibocsátás és az elnyelés bármely része kétszer kerüljön elszámolásra a különböző területelszámolási kategóriákban. |
Indokolás
Egyszerűsítés és pontosítás a kétszeres elszámolás esetének közérthető említésével. Fontos, hogy konkrétan fogalmazzuk meg ezt az alapelvet: a kettős elszámolást ki kell zárni.
14. módosítás
5. cikk (5) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
A tagállamok az elszámolás elkészítéséhez használt adatokról hiánytalan és pontos nyilvántartást vezetnek. |
A tagállamok az elszámolás elkészítéséhez használt adatokról hiánytalan, folyamatos és pontos nyilvántartást vezetnek. |
Indokolás
A folytonosság mint fontos minőségi elem betoldása. Hibák és problémák elsősorban akkor lépnek fel az idősorokban, ha megszakad a folyamatosság vagy megváltozik a módszer.
15. módosítás
8. cikk (3) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
A nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási tervet nyilvánosságra kell hozni, és nyilvános konzultációra kell bocsátani. |
A nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási tervet évente nyilvánosságra kell hozni, és nyilvános konzultációra kell bocsátani a helyi és regionális önkormányzatok, valamint az érdekeltek körében. |
Indokolás
A nyilvánosságra hozatal és a konzultáció feltételeinek pontosabb meghatározása.
16. módosítás
10. cikk (1) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
[…] természetes bolygatásból eredő, a természetes bolygatás által a 2001 és 2020 közötti időszakon belül okozott kibocsátásoknak […] átlagos szintjét […] meghaladó kibocsátását. |
[…] természetes bolygatásból eredő, a természetes bolygatás által a 2001 és 2019 közötti időszakon belül okozott kibocsátásoknak […] átlagos szintjét […] meghaladó kibocsátását. |
Indokolás
Az elszámoláshoz hosszabb időszakot kell mérlegelni. El kell kerülni, hogy nagy természetes bolygatások vagy halmozódó erdőkárosodások kimaradjanak az elszámolásból, vagy túl nagy súllyal essenek latba az elszámolási időszak végén. Az átlagos szintű kibocsátások jelentése esetében bizonyos késlekedés szükséges.
17. módosítás
12. cikk (2) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
A Bizottság a 4. cikknek való megfelelés értékelése céljából elvégzi a megfelelési jelentés teljes körű felülvizsgálatát . |
A Bizottság a megfelelési jelentésekben értékeli a 4. cikknek való megfelelést (üvegházhatású gázok nettó elnyelése és rugalmassági feltételek), valamint megerősíti azt. |
Indokolás
A felülvizsgálat feltételeit pontosítani kell: nemcsak értékelés, hanem megerősítés is szükséges. Ezen a helyen röviden utalni lehetne a 4. cikk tartalmára is.
18. módosítás
16. cikk 1. bekezdés a) pont, valamint a IIIa. melléklet utolsó bekezdése
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
[…] 2023-tól kezdődően […] A IIIa. melléklet utolsó bekezdése: Üdvözlendő, ha a tagállamok a tagállami körülményekhez kalibrált, nemparaméteres, a biológiai-fizikai rendszer fizikai interakcióit leíró modellen alapuló, az üvegházhatású gázok nemzeti jegyzékeire vonatkozó 2006. évi IPCC-iránymutatás szerinti 3. szintű módszertant alkalmaznak. |
[…] 2021-től kezdődően […] A IIIa. melléklet utolsó bekezdése: A tagállamok a tagállami körülményekhez kalibrált, nemparaméteres, a biológiai-fizikai rendszer fizikai interakcióit leíró modellen alapuló, az üvegházhatású gázok nemzeti jegyzékeire vonatkozó 2006. évi IPCC-iránymutatás szerinti 3. szintű módszertant alkalmaznak. |
Indokolás
Az elszámolásnak rögtön 2021-ben kell megkezdődnie. Pontosabb módszerek alkalmazására kell törekedni – kötelezőbb érvényű megfogalmazás: módszertant „alkalmaznak”, nem pedig „üdvözlendő, ha alkalmaznak”.
II. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (CdR)
Általános megjegyzések
1. |
úgy véli, hogy azokban az ágazatokban, amelyekre az üvegházhatású gázok csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalási rendelet és a LULUCF-rendelet vonatkozik, kétségkívül jelentős szerepet töltenek be a helyi és regionális önkormányzatok, mivel e rendeletek megkövetelik a területi dimenzió bevonását. Emellett itt olyan területekről van szó, amelyeken a helyi és regionális önkormányzatok illetékességük és jogköreik alapján közvetlenül tevékenykedhetnek. A politikai végrehajtáshoz ezenkívül célirányos eszközök széles választéka áll rendelkezésre, például a területrendezés, a kkv-támogatás, politikai intézkedések a zöld beruházások mozgósításához és támogatásához, az épületek, a városi közlekedés és a mobilitás területe, valamint városfejlesztési tervek; |
2. |
hangsúlyozza, hogy a javasolt intézkedések segítenek csökkenteni a kibocsátásokat azokon a területeken, amelyekre nem terjed ki az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS), ezzel pedig társadalmi, gazdasági és ökológiai többletértéket nyújtanak. Ezáltal még fontosabb szerep hárul a városokra és régiókra, mivel saját területükön ők az éllovasai és hajtóerői a szén-dioxid-mentesítésre irányuló kezdeményezéseknek, valamint helyi szinten figyelembe veszik az egyes intézkedések gazdasági és szociális tényezőit; |
3. |
hangsúlyozza, hogy a modern és fenntartható erdőgazdálkodás előmozdítja a megújuló energiaforrások és a bioenergia fokozott használatát, így kiváltja a fosszilis üzemanyagokat, egyúttal pedig hatékony szénelnyelő. Fontosnak tartja, hogy a LULUCF-ágazatban a kibocsátáscsökkentést az EU közös agrárpolitikáján keresztül is támogassák; |
4. |
úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak fontos feladatai vannak a polgárok közvetlen tájékoztatása és az energetikai kérdésekhez kapcsolódó kampányok megvalósítása terén. Az Európai Bizottság javaslatai támogatják a regionális éghajlati és energiastratégiák végrehajtását, és előmozdítják az ágazatok szén-dioxid-mentesítését, valamint a tervszerű földhasználatot a regionális és városfejlesztés keretében és a területrendezés során. A regionális és helyi folyamatok keretét a Polgármesterek Szövetségének konkrét példái és csökkentési célkitűzései határozzák meg; |
5. |
úgy véli, hogy a rendeletjavaslatok nem vetnek fel kérdéseket a szubszidiaritás elvének való megfeleléssel kapcsolatban, mivel az éghajlatváltozás és annak hatásai elleni küzdelem egy nyilvánvalóan határokon átnyúló kérdés, és ezért a szóban forgó rendeletek céljai csak uniós szintű fellépéssel valósíthatók meg. A rendeletjavaslatok formájukat és tartalmukat tekintve továbbá nem lépnek túl azon, ami az EU 2030-ra vonatkozó üvegházhatásúgáz-csökkentési céljainak költséghatékony megvalósításához szükséges, és így megfelelnek az arányosság elvének; |
Az ágazati politika jelentősége és kölcsönhatásai
6. |
szükségesnek tartja, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra és a tiszta energiahordozókra való átálláshoz továbbra is az éghajlatra irányuló széles körű intézkedéseket hozzanak olyan ágazatokban is, amelyek nem tartoznak a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá. A javasolt közös kötelezettségvállalás célja egy általános szabályozás a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá nem tartozó ágazatokra vonatkozóan; |
7. |
felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság nem határozott meg konkrét, jogilag kötelező érvényű célkitűzéseket ezen ágazatok számára, hanem inkább hozzájárulásuk általános szemléletéből indul ki, és ennek kapcsán viszonylag nagy döntési szabadságot hagy a tagállamoknak abban, hogy konkrétan milyen intézkedéseket szeretnének hozni az üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló célkitűzéseik elérése érdekében. Az üvegházhatású gázok csökkentésének kilátásai ágazatonként különbözőek, sőt nemzeti szinten – például a szárazföldi közlekedésből eredő kibocsátásokra vonatkozó előrejelzéseket tekintve, teljes mértékben függetlenül az üzemanyagok nagyobb hatékonyságát célzó intézkedések megvalósításától – akár növekedést is eredményezhetnek; |
8. |
amellett foglal állást, hogy az összes ágazatra vonatkozó általános célokat rugalmas módon kell megvalósítani, ennek során fel kell becsülni és figyelembe kell venni az adott helyi és regionális kapacitásokat; a cél egyes ágazatokra való lebontása azonban gyakorlatilag nem megvalósítható; |
Mennyire rugalmasak, illetve merevek a rugalmassági mechanizmusok?
9. |
hangsúlyozza, hogy minden tagállamnak és gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia a kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez, és minden szereplőnek törekednie kellene a fenti cél elérésére úgy, hogy a méltányosság és a szolidaritás szempontjai kiegyensúlyozottan érvényesüljenek; az uniós átlag feletti egy főre jutó GDP-vel rendelkező országok csoportján belüli nemzeti célokat arányosan ki kellene igazítani, hogy méltányos és kiegyensúlyozott módon lehessen biztosítani a költséghatékonyságot; |
10. |
megjegyzi, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén kitűzendő céloknak segíteniük kell a hatékonyság és az innováció ügyét az európai gazdaságon belül, és különösen az épületek, a mezőgazdaság, a hulladékgazdálkodás és a közlekedés területén kell – annyiban, amennyiben ezek a területek e rendelet hatálya alá tartoznak – javulást előidézniük. |
11. |
felhívja a figyelmet arra, hogy a közös kötelezettségvállalási rendelet számos olyan lehetőséget előirányoz a rugalmasság és a kereskedelem kapcsán, melyeknek az a céljuk, hogy segítsenek a tagállamoknak a 2030-ig elérendő kibocsátáscsökkentési céljaik teljesítésében. Az ilyen jellegű intézkedések csökkentik a kibocsátáscsökkentés költségeit, de ugyanakkor reálisan és körültekintően kell eljárni, és nagyon figyelni kell arra, hogy egyes országokban a rugalmasság – bizonyos manipulációk révén – ne vezessen több kibocsátáshoz vagy alacsonyabb célértékek kitűzéséhez, akár a rendelkezések hatályba léptetése előtt, akár a rugalmassági mechanizmus alkalmazásakor, hiszen ha nem egységesek a rugalmassági szabályozások, akkor az végső soron akár oda is vezethet, hogy nem teljesülnek a kibocsátáscsökkentési célok. Az ambiciózus célok elérése érdekében fontos, hogy ne csak az országok ideiglenes gazdasági és strukturális problémáit és az ottani életminőséget tartsuk szem előtt, hanem legyünk tekintettel az országokon belüli regionális különbségekre is; |
12. |
sürgősen arra kéri az Európai Bizottságot, hogy javasoljon konkrét megoldásokat azoknak a régióknak a problémáira, amelyek különleges nehézségekkel vagy helyzetük romlásával szembesülhetnek a szén-dioxid-mentes gazdaságra való szükséges áttérés kontextusában; hangsúlyozza, hogy reális megoldási javaslatokat kell kidolgozni azon régiók számára, amelyek nagymértékben függenek a fosszilis tüzelőanyag használatától, illetve az energiaigényes iparágaktól, vagy amelyeket egyéb módon aránytalanul nagy hátrány ér a rendeletjavaslatok alkalmazása miatt; hangsúlyozza, hogy fontos bevonni a helyi és regionális önkormányzatokat a fenntartható fejlődési modellek kidolgozásába, ami az ilyen régiók gazdaságára is serkentőleg hathat; |
13. |
megjegyzi, hogy mivel túl nagy a kínálat az ETS-tanúsítványokból és alacsony a szén-dioxid ára, ha 100 millió egységben határozzuk meg a kibocsátási mennyiség maximális felső határát, akkor nem fognak jelentősen csökkenti a kibocsátások, hanem mindez ellentétes lehet az éghajlatvédelmi célokkal, és oda vezethet, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe nem tartozó ágazatokban az egyensúlytalanságok lebontása miatt még nőnek is a kibocsátások; |
14. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a bírságok meghatározásánál mutasson némi rugalmasságot, például úgy, hogy a kibocsátási kvóták ágazatok közötti átcsoportosításakor alacsonyabb árfolyamon, illetve értékkel számoljon; |
Elszámolási előírások a LULUCF terén, valamint rugalmassági szabályozások
15. |
üdvözli azt a javaslatot, amely szerint a tagállamok összesen 280 millió LULUCF-egységet számolhatnak el, elismerve, hogy ebben az ágazatban, különösen az erdészetben megvan a lehetőség arra, hogy pozitívan hozzájáruljon az uniós éghajlatpolitikai kerethez. Megjegyzi, hogy problémát jelent a földhasználati ágazathoz (LULUCF) kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátások ellenőrzésének pontossága, illetve a helyi szint támogatása az adatgyűjtésben; |
16. |
úgy véli, hogy a földhasználati ágazat keretében megvalósuló szén-dioxid-megkötést a közös kötelezettségvállalási rendelet azon területeire kellene korlátozni, amelyeknél az elszámolási előírások tudományosan megalapozottak, indokoltak, és kísérleti projektek keretében ellenőrizték őket. Ezzel el lehet kerülni a spekulációkat és azt, hogy az általános elveket pusztán a költségszempontra redukálják. A földhasználati ágazathoz tartozó intézkedések felülvizsgálatakor és az idevonatkozó jelentéstétel során amennyire csak lehet és a legjobb módszereket felhasználva el kell kerülni a kétszeres számolást; ez különösen a földhasználati kategóriák közötti váltásoknál fontos, illetve a faipari termékek és a természetes bolygatás elszámolásánál; |
17. |
azt javasolja, hogy ötévenként tegyenek lehetővé levonásokat, hogy a kiirtott erdőterületekhez, az erdősített területekhez, a gazdálkodás alatt álló szántóterületekhez és a gazdálkodás alatt álló gyepterületekhez kapcsolódó potenciális hozzájárulások is beszámíthatók legyenek. A cél, hogy így figyelembe lehessen venni a természet változékonyságát és ki lehessen egyenlíteni a véletlenül bekövetkező események és ciklikus folyamatok hatásait; |
18. |
azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy működjön együtt a tagállamokkal annak pontosításában, hogy milyen szerep hárul a helyi és regionális önkormányzatokra az adatkezelés és a földhasználati ágazattal kapcsolatos elszámolások ellenőrzése kapcsán; |
Elszámolás és az elszámolások ellenőrzése
19. |
fontosnak tartja, hogy a javaslat átvette a közös kötelezettségvállalási határozatban meghatározott hatékony jelentéstételi és megfelelés-ellenőrzési ciklust. A tagállamoknak a 2021-től 2030-ig tartó időszak minden egyes évében teljesíteniük kell majd az éves kibocsátási határértékekből és a lineáris pályából fakadó követelményeket, a megfelelés tényleges ellenőrzésére azonban csupán ötévente kerül sor; |
20. |
hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak folyamatosan és rendszeresen – adott esetben akár független szakértők bevonásával – ellenőriznie és értékelnie kell a tagállamok által benyújtott ÜHG-kibocsátás-nyilvántartásokat, hogy garantálva legyen, hogy a megfelelőségi ellenőrzésekre pontos adatok alapján kerül sor. |
21. |
úgy véli, hogy a benyújtott információk átláthatóságának, pontosságának, következetességének, összehasonlíthatóságának és teljességének ellenőrzését a jövőben is az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek kell koordinálnia. Nagyon fontos, hogy megerősítsék a helyi és regionális önkormányzatok szerepét az elszámolás és a jelentéstétel kapcsán, hogy az eddigieknél jobban figyelembe lehessen venni a helyi és a területi sajátosságokat; |
22. |
fontosnak tartja, hogy ez a javaslat ne okozzon közvetlen jelentéstételi kötelezettségeket vagy adminisztratív terheket a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, illetve a vállalatok, kkv-k és mikrovállalkozások számára; |
Az adatok minősége a földhasználati ágazatban
23. |
felhívja a figyelmet arra, hogy a sokféle és változó európai földhasználat a föld természetszerűleg eltérő és nem egységes kezelését vonja maga után, emiatt pedig határozott és összehangolt módon harmonizálni és szabványosítani kell az egyes tagállamokból származó adatok minőségét. Ennek során pedig nemcsak az országspecifikus, hanem a regionális és helyi adottságokat és feltételeket, illetve azok dinamikáját is figyelembe kell venni; ebben az összefüggésben javasolja, hogy merítsenek azokból a tapasztalatokból, amelyeket például a légköri kibocsátási leltárak módszertanának eszközével kapcsolatban gyűjtöttek a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezés keretében, és ezeket illesszék azokhoz a jelenleg zajló erőfeszítésekhez, amelyek arra irányulnak, hogy rugalmas, könnyen használható és megbízható mutatókat hozzanak létre a helyi és regionális szintű kibocsátások mérésére a Polgármesterek Globális Szövetségének kontextusában; |
24. |
aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv 2020 végén lejár. Ezért uniós szinten tovább kell fejleszteni a földhasználati ágazat irányítását. Ez jelenleg a LULUCF-határozat (529/2013/EU) alapján folyik. Már folyamatban van ennek a határozatnak a gyakorlatba való átültetése, melynek révén 2020-ig jobb elszámolási rendszerek jönnek majd létre. A végrehajtást megerősítő jogi keret és a 2020 utáni időszakra vonatkozó alkalmazási szabályok meghatározásának hiányában előfordulhat, hogy EU-szerte heterogén módon valósul meg a LULUCF-ágazatnak az átfogó keretrendszerbe történő beillesztése. A bejelentési és az elszámolási szabályok tagállamok közötti eltérései kedvezőtlenül befolyásolnák az egységes piac optimális működését; |
A helyi és regionális önkormányzatok szerepe a LULUCF-nyilvántartások kapcsán
25. |
megjegyzi, hogy a LULUCF-nyilvántartásokkal kapcsolatos elszámolási előírások, amelyek az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) 2006-os eljárására épülnek, nem felelnek meg a legmodernebb módszereknek. Az EU-nak jelentősen tovább kellene fejlesztenie a nyilvántartásokkal kapcsolatos eljárást, hogy úgy javítson annak pontosságán és sebességén, hogy közben megőrzi a rendszer egyszerűségét és átláthatóságát. Ezzel kapcsolatban, a LULUCF-nyilvántartásokhoz szükséges információk benyújtása kapcsán (mind az utólagos értékelések, mind pedig előrejelzések felállítása szempontjából) fontos, illetve akár döntőnek is mondható szerep hárul a városokra és régiókra; |
26. |
hangsúlyozza, hogy ígéretesnek tűnik, hogy az eljárás során olyan támogatási struktúrákat használnak, amelyek a fokozatos javulást hivatottak elősegíteni. Az RB hozzájárulhatna a kedvező környezet kialakításához, hogy az IPCC-eljárás központi alapelveinek – koherencia, összehasonlíthatóság, teljesség, pontosság és átláthatóság – mentén tovább javuljon a városoknak és a régióknak a földhasználati ágazathoz kapcsolódó adatok gyűjtésével, elemzésével és összekapcsolásával összefüggő képessége; |
27. |
úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak az RB-vel együtt irányvonalakat kellene kidolgoznia, hogy eljárástechnikai segítséget tudjon nyújtani a helyi és regionális önkormányzatoknak az adatgyűjtéshez. Emellett közös módszertani normákat is ki kellene dolgoznia a helyi információk figyelembevételéhez és felhasználásához úgy, hogy közben figyel arra is, hogy kompromisszumokra van szükség a pontosság és a költséghatékonyság szempontjai között, illetve az adminisztratív ráfordítások korlátozása kapcsán. Nagyobb pontosság nyilván csak helyi és regionális szakértők is részvételével érhető el; |
Az érintettek széles körének bevonása
28. |
úgy véli, hogy nemcsak azért célszerű a sok érdekelt fél bevonása, hogy egyezségre lehessen jutni az éghajlatváltozással és a LULUCF kialakításával kapcsolatos kérdésekben, hanem azért is, mert az elősegíti a nagyobb átláthatóságot és jelentéstételi kötelezettséget, a helyi és regionális szintű szociális és gazdasági hatások jobb kiértékelését, illetve azt, hogy könnyebben lehessen optimális megoldásokat találni és több területre kiterjedően meg lehessen birkózni az idevonatkozó kérdések egyre növekvő komplexitásával; |
29. |
úgy véli, hogy amikor a földhasználati ágazat szempontjait is beemelik az éghajlat-politikai keretbe, akkor elsősorban a mezőgazdaságot és az erdészetet kell figyelembe venni, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a lakáspolitika, a hulladékgazdálkodás és a kézműipar miként járul hozzá az átláthatósági előírásokkal kapcsolatban a bevált módszerek bevezetéséhez, illetve az ellenőrzési mechanizmusok hatékonyságának biztosításához. Nagyon fontos, hogy a rendelettel kapcsolatos tanácsadás, illetve a végrehajtás során is gyors és konkrét visszajelzések érkezzenek az egyes területekről; |
Finanszírozás
30. |
hangsúlyozza, hogy a finanszírozási lehetőségeket folyamatosan, az eddigieknél határozottabban és decentralizáltabban ki kellene terjeszteni a helyi és regionális szintre, ahol ezek a magánfinanszírozásoknál és a hitelintézetek számára vonzó kiegészítést jelenthetnek. Amellett, hogy támogatások és társfinanszírozások formájában nemzeti és európai pénzeszközöket biztosítanak, fontolóra lehetne venni azt is, hogy környezeti kezdeményezések végrehajtása érdekében javítsák a helyi és regionális önkormányzatok hitelképességét, illetve kölcsönnyújtási lehetőségeit. Ezt törvényi módosításokkal vagy olyan városok összevonásával lehet elérni, amelyek egymagukban nem elég nagyok ahhoz, hogy például kötvényeket vásároljanak. |
Kelt Brüsszelben, 2017. március 23-án.
a Régiók Európai Bizottsága elnöke
Markku MARKKULA