Az Európai Unió C 261/2017

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. november 16-i 1176/2011/EU rendelete a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1303/2013/EU rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).

(5) A Bizottság által a közös módszertannak megfelelően újraszámított, egyszeri és ideiglenes intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenleg.

(6) A nettó államháztartási kiadás a teljes államháztartási kiadás, a következők kivételével: kamatkiadások, az uniós programokra fordított azon kiadások, amelyeket teljes mértékben ellentételeznek az uniós alapokból származó bevételek, valamint az álláskeresési ellátásokra fordított kiadások nem diszkrecionális változásai. A hazai finanszírozású bruttó állóeszköz-felhalmozás négyéves időszakra van szétterítve. A törvényben előírt diszkrecionális bevételi intézkedéseket, illetve bevételnövelést figyelembe veszik. A bevételi és a kiadási oldalon végrehajtott egyszeri intézkedéseket nettósítják.

(7) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/7

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Bulgária 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Bulgária 2017. évi konvergenciaprogramját

(2017/C 261/02)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 6. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

(2)

A Bulgáriára vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Bulgária által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, melynek eredményeit 2017. február 22-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Bulgáriában túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Konkrétabban: Bulgáriában továbbra is egyensúlyhiány áll fenn, amely a pénzügyi szektor még mindig meglévő gyenge pontjaival és a vállalatok nagyarányú eladósodottságával, valamint az ehhez társuló, nagyarányú tartós munkanélküliséggel áll összefüggésben.

(3)	Bulgária 2017. május 17-én, azaz a határidőt követően nyújtotta be 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi konvergenciaprogramját.

(4)

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és azokhoz módosítások javaslatát. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságát és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Bulgária jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A kormány a 2017. évi konvergenciaprogramjában a 2016-os kiegyensúlyozott költségvetésből kiindulva 2017-re a GDP 0,6 %-ának megfelelő államháztartási hiányt tervez. Az államháztartási hiány a várakozások szerint 2018-ban enyhén javul, és a GDP 0,5 %-ára csökken, majd ezt követően kismértékű többletet mutat majd. A középtávú költségvetési cél – a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiány – a tervek szerint a programidőszak egésze során biztonsággal teljesül. A 2017. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság a 2016-os 29,5 %-ról 2020-ra fokozatosan 23,8 %-ra mérséklődik. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott.

(6)

A 2016. július 12-i tanácsi ajánlás szerint Bulgáriának 2017-ben a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékű éves költségvetési kiigazítást kell végrehajtania a középtávú költségvetési cél elérése érdekében. Az eredményadatok alapján úgy tűnik, hogy Bulgária 2016-ban már túlteljesítette középtávú költségvetési célját. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg változatlan politika mellett várhatóan a 2016-ban a GDP 0,1 %-ának megfelelő többlet után 2017-ben a GDP 0,4 %-át, 2018-ban pedig a GDP 0,3 %-át kitevő hiányt mutat majd. E romlás ellenére a strukturális egyenleg várhatóan mindkét évben meghaladja majd a középtávú költségvetési célt. Összességében a Tanács véleménye szerint Bulgária 2017-ben és 2018-ban várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(7)

Folyamatban vannak az adóbehajtás javítására irányuló erőfeszítések. Az előrelépés ellenére az adójogszabályok betartatása továbbra is kihívást jelent. Továbbra is magas az árnyékgazdaság és a be nem jelentett munkavégzés mértéke. Az adózással összefüggő adminisztratív terhek csökkentek, ennek ellenére továbbra is jelentősek. A bürokrácia csökkentésére irányuló intézkedések a jelek szerint eddig csak korlátozott eredményeket hoztak, és nincsenek arra utaló jelek, hogy jelentős mértékben javulna az adójogszabályok önkéntes betartása. Ilyen körülmények között úgy tűnik, hogy a szabályok betartatása kulcsfontosságú nemcsak az ellenőrzések végrehajtásához, hanem ahhoz is, hogy eredményesebben lehessen megelőzni az adójogszabályok megsértését. Az adóbehajtás eredményességének javítására irányuló 2015–2017-es nemzeti stratégiát kísérő cselekvési terv, a feketegazdaság visszaszorítása és a megfelelési költségek csökkentése hasznos eszköznek tűnnek, különösen az adózás területén működő közigazgatási szervek koordinációjának és hatékonyságának értékelésére és javítására. Az egyedi intézkedések hatásainak utólagos elemzése hozzájárulhat az adózási fegyelmet szolgáló jövőbeli intézkedések megfelelő értékeléséhez, tervezéséhez és céljainak meghatározásához. Ezek az intézkedések szerepelnek majd abban az átfogó egységes nemzeti stratégiában, amely a 2017 végén lejáró jelenlegi stratégia helyébe fog lépni.

(8)

A bolgár hatóságok a megfelelő európai szervekkel konzultálva és együttműködve elvégezték a bank- és biztosítási ágazat eszközminőség-vizsgálatait és stressztesztjeit, valamint a magánnyugdíjalapok eszközeinek vizsgálatát. Noha a vizsgálatok megerősítették, hogy az ágazatok összességében stabilak, egyben gyenge pontokat is feltártak, néhányat rendszerszinten jelentős intézményekben. Mivel a követő intézkedéseket még nem hajtották végre teljes mértékben, a gyenge pontok okai továbbra is fennállnak. Ezenkívül a három vizsgálat nem teljeskörűen foglalkozott bizonyos kérdésekkel, ideértve az illikvid pénzügyi eszközök értékelését és a kapcsolt felek között fennálló kitettségeket. A felügyeletek konzervatívabb megközelítést alkalmazhatnának e kérdések kezelésére. A biztosítási ágazatban a legfontosabb kérdések közé tartozik egyes viszontbiztosítási szerződések kezelése, a biztosítási követelések és csoportszintű felügyelet is.

(9)

A hasonló egyensúlyproblémák esetleges jövőbeli felmerülésének kiküszöbölése érdekében be kell fejezni a bankfelügyelet javítására irányuló intézkedések végrehajtását, és további erőfeszítésekre van szükség a nem banki felügyelet javítására. A nehezen értékelhető eszközök és a nem megfelelő üzleti gyakorlatok, ideértve a kapcsolt feleket és az ehhez kapcsolódó hitelezést, továbbra is kulcsfontosságú kihívások maradnak a hatóságok számára. A Bolgár Nemzeti Bank kidolgozott egy tervet a bankfelügyelet megreformálására és fejlesztésére, többek között a Világbank és az IMF megállapításai alapján. E terv végrehajtása jelenleg is folyamatban van, de előfordulhat, hogy a pénzügyi ágazati értékelési program megállapításai fényében módosítani kell. A biztosítási és nyugdíjalapok felülvizsgálata során a felügyelet terén feltárt hiányosságok rámutatnak arra, hogy a Pénzügyi Felügyeleti Bizottságnak átfogó tervet kell kidolgoznia és végrehajtania a felügyelet megerősítése céljából. A hitelesség teljes körű biztosításához a tervnek figyelembe kell vennie a területen bevált nemzetközi gyakorlatokat, továbbá a tervet az érintett európai szervekkel szoros együttműködésben kell elkészíteni és végrehajtani, szükség szerint beépítve a harmadik fél szolgáltatók hozzájárulásait.

(10)

A vállalati adósság szintje továbbra is magas (jóval meghaladja a referenciaországok mutatóit), ami jelentős terhet jelent a vállalatok mérlegében, és középtávon potenciálisan korlátozza a hitelek iránti keresletet és a beruházásokat. A nemteljesítő vállalati hitelek továbbra is magas szintjének csökkentése érdekében a bolgár hatóságoknak átfogó eszközkészletre támaszkodva meg kell könnyíteniük az adósságrendezést a bankok számára. Például a fizetésképtelenségi keret reformjának felgyorsítása javítaná a behajthatatlan követelések kezelésének jogi keretfeltételeit, és lehetőséget teremtene a bíróságon kívüli szerkezetátalakításra. A fizetésképtelenségi kereten túl az eszközkészlet tartalmazhatna felügyeleti iránymutatást azon bankok számára, amelyeknél különösen magas a nemteljesítő hitelek szintje. Ezenfelül olyan intézkedéseket is tartalmazhatna, amelyek révén átláthatóbbá válnának az eszközminőségre vonatkozó adatokat, ami segítene elmélyíteni a nemteljesítő hitelek másodlagos piacát.

(11)

A legújabb munkaerőpiaci fejlemények kedvezőek voltak, de továbbra is strukturális problémák tapasztalhatók. A munkaerő tovább zsugorodik, aminek hátterében a népesség elöregedése és a kivándorlás húzódik meg. Mivel a gazdaság strukturális változásokon megy keresztül, feltétlenül hasznosítani kell a kiaknázatlan munkaerőpiaci potenciált. Jelenleg a munkaerőpiacot a teljes munkanélküliségen belül nagyarányú tartós munkanélküliség és az inaktivitás magas szintje, a fiatalok korlátozott munkaerőpiaci részvétele, valamint a készségek hiánya és a strukturális munkaerőhiány jellemzi. Noha a munkanélküliségi ráta 2015-ben az uniós átlag alá csökkent, a tartós munkanélküliség aránya, a nem foglalkoztatott, oktatásban vagy képzésben nem részesülő fiatalok aránya, továbbá az alacsony iskolai végzettségű munkavállalók alacsony foglalkoztatási rátája továbbra is nagy kihívást jelent. E kihívásokra tekintettel az aktív munkaerőpiaci politikák nem kellően célozzák a hátrányos helyzetű csoportokat és szükségleteiket, ami nem segíti elő foglalkoztathatóságukat. Továbbá a foglalkoztatási és a szociális szolgálatok nem megfelelő integrációja korlátozhatja a szociális ellátásban részesülők munkaerőpiaci részvételét.

(12)

Az oktatási eredmények javítása és az inkluzív többségi oktatás nyújtásának megerősítése továbbra is kihívást jelent, és hatással lehet a szegénységre. Noha a gyermekek esetében némileg csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázata, azonban ez továbbra is itt az egyik legmagasabb az Unióban, és erősen kapcsolódik a szülők iskolázottságának szintjéhez. Az OECD nemzetközi tanulói teljesítménymérése (PISA) által 2015-ben az alapkészségek terén mért adatok azt mutatják, hogy az olvasás, a matematika és a természettudományok terén rosszul teljesítő tanulók aránya változatlanul az egyik legmagasabb az Unióban. Továbbra is várat magára az iskolák finanszírozásának javítására irányuló tervezett módszer kialakítása. Ennek célja a kiegyenlítettebb eredmények elősegítése az alulteljesítő iskolák kiegészítő támogatása révén. Az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú családokból, különösen a roma családokból származó gyerekek ténylegesen nem részesülnek egyenlő oktatási lehetőségekben, kisgyermekkorban sem. Folyamatban van a szakoktatás és -képzés reformja, azonban ennek minősége, valamint az üzleti és szociális partnerekkel való együttműködés szintje elégtelen. Tovább folyik a duális oktatás bevezetése. A felsőoktatásban a teljesítményalapú finanszírozás célja a minőség és a munkaerőpiaci relevancia javítása.

(13)

A korlátozott hozzáférhetőség, az alacsony finanszírozás, a szakemberek elvándorlása és a gyenge egészségügyi eredmények továbbra is kulcsfontosságú kihívások az egészségügyi rendszerben. Az egészségbiztosításra jogosultak körének alacsony szintje, ideértve az ambuláns egészségügyi szolgáltatások közfinanszírozásának alacsony szintjét és a betegek által közvetlenül fizetett térítések elterjedtségét, egyesek számára nehezebbé teszi az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférést. A közelmúltban hozott intézkedésekben – például a kórházi szolgáltatásokra való szelektív szerződéskötés a nemzeti egészségügyi térkép alapján – megvan a potenciál arra, hogy javítsák az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést és a méltányosságot, amennyiben teljes mértékben végrehajtják azokat.

(14)

Noha a bolgár minimálbér továbbra is a legalacsonyabb az EU-ban, 2011 óta számottevően emelkedett. Annak ellenére, hogy a munkáltatók és a szakszervezetek megállapodtak a feltételekről, csak korlátozott előrelépés történt egy objektív mechanizmus létrehozása terén. Egy átlátható, a gazdasági és társadalmi kritériumokat, a munkaerőpiaci feltételeket és a kritériumok alkalmazásához kapcsolódó intézményi vonatkozásokat figyelembe vevő rendszer hiánya veszélyeztetheti az egyrészt a foglalkoztatás és a versenyképesség elősegítésének, másrészt a munkából származó jövedelmek fenntartásának célja közötti megfelelő egyensúlyt. A 2017. évi társadalombiztosítási minimumokról folytatott, kudarccal zárult tárgyalások során a szociális partnerek között kialakult bizonyos feszültségek ellenére továbbra is folyik az országban a szociális párbeszéd.

(15)

Továbbra is jelentős gazdasági és társadalmi kihívást jelent a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők magas aránya. Bulgária továbbra is a legszegényebb uniós tagállam, és ez aránytalanul súlyosan érinti az olyan hátrányos helyzetű csoportokat, mint a romák, a gyermekek, az idősek és a vidéki területeken élők. Több évnyi tartós javulás után jelentősen romlott az idősek szegénységi aránya. Az idős nőket különösen fenyegeti a szegénység, illetve a társadalmi kirekesztés kockázata, tekintettel jellemzően rövidebb nyugdíjjárulék-fizetési időszakukra. Noha a gyermekek körében javult a relatív szegénységi helyzet, továbbra is nagyon magas a szegénység szintje ebben a csoportban. Az új cselekvési terv elfogadásával a gyermekek intézményi elhelyezésének visszaszorítása ugyanolyan lendülettel folyik. A felnőttek és a fogyatékossággal élők esetében azonban ez a folyamat még mindig lassú. A jövedelmi egyenlőtlenség számottevő és egyre növekvő problémát jelent. A háztartások leggazdagabb 20 %-a jövedelmének a legszegényebb 20 % jövedelméhez viszonyított aránya a 2012. évi 6,1-ről 2015-ben 7,1-re emelkedett, és a legmagasabbak között van az Unióban. Bulgáriában a jövedelmi egyenlőtlenséget tekintve az adózás és a szociális transzferek kifizetése előtti, illetve utáni helyzet közötti különbség uniós viszonylatban a legcsekélyebbek közé tartozik. A szociális védelmi rendszer, többek között az általános minimumjövedelem-rendszer nem biztosít megfelelő szintű támogatást. A szociális ellátásban részesülők köre továbbra is alacsony, ami a rendkívül korlátozó jogosultsági feltételek következménye. A minimumjövedelem szintje továbbra is alacsony, 2009 óta nem aktualizálták, és nem létezik átlátható kiigazítási mechanizmus.

(16)

Bevezettek a közbeszerzési rendszer javítására irányuló intézkedéseket, ám ezek tényleges hozzáadott értéke még nem látható. Gondoskodni kell az új, kockázatalapú előzetes ellenőrzési rendszer megfelelő és hatékony végrehajtásáról. A fellebbezési rendszer felülvizsgálata során született ajánlások végrehajtása továbbra is kihívás marad, mivel a hatékony jogorvoslati lehetőségek kulcsfontosságúak a fontos projektek végrehajtásához. Az értékelést követően a közbeszerzési ügynökség igazgatási kapacitását oly módon kellene kiigazítani, hogy az tükrözze az ügynökség feladatait. Ezenkívül növelni kell az ajánlatkérő szervek igazgatási kapacitását, többek között azzal, hogy igénybe veszik a közbeszerzési hivatal nyújtotta módszertani támogatást, valamint a központi közbeszerző szervek által a központi igazgatás, az önkormányzatok és az egészségügyi ágazat részére nyújtott központosított és/vagy kiegészítő közbeszerzési szolgáltatásokat. Továbbra sem fejeződött be az e-közbeszerzés bevezetése, melynek célja a közbeszerzés átláthatóságának növelése. A közbeszerzési eljárások pártatlanságának megőrzése és az esetleges összeférhetetlenség megelőzése továbbra is jelentős aggodalomra ad okot. A közigazgatás korszerűsítésére irányuló közelmúltbeli reformok ellenére a közigazgatási intézmények eredményessége és hatékonysága továbbra is korlátozott. 2016-ban több jogszabály módosítására került sor a megfelelő jogi keret kialakítása érdekében, azonban ezek hatékony és szisztematikus betartatása és végrehajtása kihívást jelent.

(17)

Bulgária 2016-ban jelentős reformokat fogadott el az igazságügyi rendszere függetlenségével és minőségével kapcsolatban megfogalmazódott aggodalmak kezelése érdekében. Azonban ezeket a reformokat még csak a közelmúltban fogadták el, túl korai lenne értékelni a hatásukat. Számos területen további lépésekre van szükség. A korrupció is változatlanul jelentős kihívást jelent Bulgária számára, és továbbra is fékezi a beruházásokat mind nemzeti, mind pedig helyi szinten. 2015-ben a hatóságok ambiciózus korrupció elleni stratégiát terjesztettek elő, ám ennek végrehajtása még a kezdeti szakaszban tart. Bulgária korrupcióellenes politikáját továbbra is hátráltatják a gyenge és széttagolt intézmények, az alacsony hatékonyságú vádemelések a kiemelt ügyekben és a reform gyenge parlamenti támogatottsága. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus (4) keretében a Bizottság ajánlásokat dolgoz ki Bulgária számára az igazságügyi reformra, valamint a korrupció és szervezett bűnözés elleni küzdelemre vonatkozóan. A Bulgáriának szóló országspecifikus ajánlások ezért nem foglalkoznak e területekkel.

(18)	A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte Bulgária gazdaságpolitikáját, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. Értékelte továbbá az előző években Bulgáriának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket.

(19)	Ezen értékelés fényében a Tanács azt a véleményt fogalmazta meg, hogy Bulgária várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(20)	A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 2. és 3. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Bulgária 2017–2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1.	Javítsa tovább az adóbehajtást és az adószabályok betartását, többek között a 2017 utáni időszakra szóló átfogó intézkedéscsomag révén. Tegyen intézkedéseket az informális gazdaság – ideértve a be nem jelentett munkavégzést – visszaszorítása érdekében.

Hozzon a pénzügyi szektor vizsgálatát követő intézkedéseket, különösen a viszontbiztosítási szerződések, a csoportszintű felügyelet, a nehezen értékelhető eszközök és a kapcsolt felek között fennálló kitettségek tekintetében. Javítsa a banki és nem banki felügyeletet az átfogó cselekvési tervek végrehajtása révén, szoros együttműködésben az európai szervekkel. Átfogó eszközrendszerrel segítse elő a nemteljesítő vállalati hitelek még mindig magas szintjének csökkentését, többek között azáltal, hogy felgyorsítja a fizetésképtelenségi jogi keretre irányuló reformot és előmozdítja a nemteljesítő hitelek működő másodlagos piacának létrehozását.

Tegye célirányosabbá az aktív munkaerőpiaci politikákat, valamint javítsa a foglalkoztatási és szociális szolgálatok közötti integrációt a hátrányos helyzetű csoportok érdekében. Lépjen fel a minőségi oktatás kiterjesztése érdekében, mindenekelőtt a romák tekintetében. Terjessze ki a betegbiztosításra jogosultak körét, csökkentse a betegek által közvetlenül fizetett térítések elterjedtségének mértékét és tegyen intézkedéseket az egészségügyi szakemberek hiányának orvoslása érdekében. A szociális partnerekkel konzultálva határozza meg a minimálbér-megállapítás átlátható mechanizmusát. Javítsa az általános minimumjövedelem elterjedtségét és megfelelőségét.

4.	Gondoskodjon a 2014–2020. évi nemzeti közbeszerzési stratégia hatékony végrehajtásáról.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1303/2013/EU rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).

(4) A Bizottság 2006. december 13-i 2006/929/EK határozata a Bulgáriában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozásáról (HL L 354., 2006.12.14., 58. o.).

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/12

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

a Cseh Köztársaság 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi a Cseh Köztársaság 2017. évi konvergenciaprogramját

(2017/C 261/03)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

(2)

A Cseh Köztársaságra vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán a Cseh Köztársaság által elért eredményeket. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Cseh Köztársaságban nem áll fenn makrogazdasági egyensúlyhiány.

(3)	A Cseh Köztársaság 2017. április 25-én benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját, 2017. április 28-án pedig 2017. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

(5)

A Cseh Köztársaság jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2017. évi konvergenciaprogramjában a kormány államháztartási többletet tervez a 2016 és 2020 közötti időszakra. A középtávú költségvetési cél – a GDP 1,0 %-ának megfelelő strukturális hiány – a programidőszak egésze során biztonsággal teljesül. A 2017. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság 2020-ra várhatóan fokozatosan 32,7 %-ra mérséklődik. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Bár a kitűzött költségvetési célok elérését fenyegető kockázatok nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek, az állami beruházások 2016-os markáns – az új uniós finanszírozási ciklus kezdetéhez kapcsolódó – visszaesése maga után vonhatja az állami beruházások vártnál erősebb visszaesését 2017-ben. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2017-ben a GDP 0 %-ának, 2018-ban pedig a GDP -0,2 %-ának fog megfelelni, ezzel továbbra is meghaladja a középtávú költségvetési célt. Összességében a Tanács véleménye szerint Cseh Köztársaság 2017-ben és 2018-ban várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(6)

Hosszú távon a költségvetés fenntarthatóságával kapcsolatban továbbra is közepes kockázatok állnak fenn a Cseh Köztársaság esetében. Ezek elsősorban az életkorral kapcsolatos – főleg az egészségügyi ellátás és a nyugdíjak területén felmerülő – közkiadások becsült hatásaiból származnak. Az egészségügyi kiadások hosszú távon várható emelkedése aggodalomra ad okot, mind az egészségügyi rendszer irányítása, mind költséghatékonysága tekintetében, mivel az jelentős mértékben támaszkodik a drágább fekvőbeteg-ellátásra. Egyes intézkedések jelenleg a végrehajtás különféle szakaszaiban tartanak, de kézzelfogható eredményekkel még nem jártak. A nyugdíjrendszer módosítását célzó, a közelmúltban elfogadott vagy tervezett intézkedések végrehajtásuk esetén hosszú távon káros hatással lehetnének az államháztartásra. Először is a parlament elfogadott egy olyan jogszabályt, amely felhatalmazta a kormányt a nyugdíjindexálási mechanizmus rugalmasabb kiigazítására. A parlament előtt vannak olyan javaslatok is, amelyek 65 évben szabnák meg a törvényi nyugdíjkorhatár felső határát, és létrehoznák a nyugdíjkorhatár rendszeres felülvizsgálati mechanizmusát. Jelenleg folyamatban van további olyan javaslatok tárgyalása, mint a nagyvonalúbb nyugdíjindexálási képlet és a gyermekek számától függő differenciált társadalombiztosítási ráták.

(7)

A költségvetési felelősségről szóló törvény, amelyet a parlament 2017 januárjában fogadott el, a Cseh Köztársaság költségvetési keretrendszerének főbb hiányosságait hivatott orvosolni, mivel az egy közelmúltbeli értékelés szerint az egyik leggyengébb az Unióban. Eddig azonban még nem került sor a szabályok végrehajtását felügyelő független költségvetési tanács kinevezésére. Ezenkívül az újonnan bevezetett intézkedések végrehajtása döntő fontosságú lesz a hatékonyabb és stabilabb költségvetési keretrendszer kialakításához.

(8)

A Cseh Köztársaság kihívásokkal néz szembe a korrupció megelőzése terén, valamint elégtelenségek mutatkoznak a közbeszerzésekben. Noha a kormány korrupcióellenes programjából egyes intézkedéseket végrehajtottak, más reformok pedig folyamatban vannak, a gyakorlatban nem kerül sor szisztematikusan vádemelésre a korrupciós ügyekben. Általánosságban elmondható, hogy a cseh közbeszerzési gyakorlat továbbra se kellően versengő, amit az egyetlen ajánlattevős eljárások és a szerződések közvetlen odaítélésének magas száma is tükröz, különösen az informatikai ágazatban. A képzési támogatás hatékonyságával kapcsolatos problémák, valamint az összevont beszerzési struktúrák és kompetenciaközpontok hiánya akadályozza a professzionalizálódást és nehezíti a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatok kiválasztását a közbeszerzések során. E tekintetben az is jellemző, hogy a szerződések odaítélésénél csak korlátozottan érvényesül a minőség mint értékelési szempont. Az e-közbeszerzésekre való átállást továbbra is jelentős kihívások nehezítik. Ezek közé tartozik az állami tulajdonú e-közbeszerzési platform, az úgynevezett nemzeti elektronikus eszköz fejlesztésének, valamint a cseh e-közbeszerzési piacon már aktív magánplatformok további használatára vonatkozó feltételek tisztázásának szükségessége.

(9)

A Cseh Köztársaságban az üzleti környezetet jelentős szabályozási terhek és számos adminisztratív akadály rontja, különösen az engedélyezési eljárások és az adószabályozás terén. 2016 szeptemberében a kormány előterjesztette az építési törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosítási tervezetét, amelynek célja az építési engedélyek kiadási eljárásának felgyorsítása és egyszerűsítése volt a környezeti hatásvizsgálatnak az eljárásba való integrálása révén. A módosítás jelenleg parlamenti vizsgálat tárgyát képezi. A vállalkozásoknak az adószabályok betartásával kapcsolatos költségei továbbra is az uniós átlag fölött vannak. A hiányosságok közé tartozik az adózásról szóló törvény gyakori módosítása is. Az adójogszabályok be nem tartásának kezelése továbbra is prioritás a cseh hatóságok számára, ugyanakkor nem kap megfelelő hangsúlyt az egyszerűsítés. A jövedelemadóról szóló, még elő nem terjesztett törvény célja az adózásról szóló törvény egyszerűsítése, de még tervezet sem áll rendelkezésre.

(10)

Az e-kormányzati szolgáltatások használata a Cseh Köztársaságban az egyik legalacsonyabb az EU-ban, de fokozódott 2015 óta. A cseh hatóságok lépéseket tettek annak érdekében, hogy javítsák az e-kormányzati szolgáltatások elérhetőségét, de sok intézkedés végrehajtása még mindig folyamatban van, és egyeseket még nem indítottak el. A szolgáltatások kiépítéséért való felelősség több minisztérium között oszlik meg és az érdekelt felek korlátozott ágazatközi együttműködést tapasztalnak.

(11)

A K+F intenzitás jelentősen nőtt az utóbbi években, de ehhez nem társul a K+F eredmények minőségének hasonló javulása. A K+F rendszer irányításának reformja folyamatban van, de nem fejeződött be teljes mértékben. A kormány 2017 februárjában jóváhagyott egy új értékelési módszert (Metodika 17+), amelynek célja az alap- és alkalmazott kutatásokra fordított források elosztásához kapcsolódó mechanizmusok megerősítése. Számos intézkedést hoztak annak érdekében, hogy a nemzeti innovációs platformok strukturáló hatására építve megerősítsék a tudományos és az üzleti világ közötti kapcsolatokat.

(12)

Az oktatási eredmények általánosságban jók, ám az alapkészségek romlottak. A teljesítményt erősen befolyásolja a tanulók társadalmi-gazdasági háttere. A hátrányos helyzetű csoportok, különösen a roma közösség gyenge oktatási eredményei egyértelműen aggodalomra adnak okot. A becslések szerint a roma gyerekek nagyon nagy aránya válik korai iskolaelhagyóvá. Sok, az inkluzív oktatás előmozdítását célzó jogalkotási és igazgatási intézkedést fogadtak el, és már megkezdődött ezek végrehajtása. A tervek szerint ezek hozzá fognak járulni a roma és nem roma gyermekek között az iskolázottság és az iskolai teljesítmény terén mutatkozó különbségek csökkentéséhez. A parlament 2016 márciusában elfogadta az oktatási törvény módosításait, kiterjesztve a kötelező oktatást az iskola előtti nevelés utolsó évére és biztosítva, hogy a fiatalabb gyerekek jogosultak legyenek óvodai férőhelyre. Mindazonáltal az oktatási rendszerben fennálló egyenlőtlenségek akadályozzák a humántőke minőségének javítását és az élet későbbi szakaszában rontják a munkaerőpiaci eredményeket. A tanárokkal szembeni szigorúbb követelmények és a tanári kar elöregedése azt jelenti, hogy a tanári hivatás vonzereje továbbra sem megfelelő. Ez részben a viszonylag alacsony béreknek tudható be, noha azok az elmúlt években nőttek. Több halasztás után a kormány végül elfogadta a tanárok és a pedagógiai személyzet új karrierrendszerét, melynek célja a szakma vonzerejének növelése. Az uniós alapokból származó jelentős támogatás segítségével folyamatban van a tanárok folyamatos szakmai fejlődési lehetőségeinek kialakítása, különösen vegyes csoportok tanításához és inkluzív oktatáshoz kapcsolódó szakmai fejlesztési tevékenységek. A parlament 2016 januárjában elfogadta a felsőoktatási reformot, melynek eredményeit nyomon kell követni. Tervezik a felsőoktatási intézmények finanszírozási rendszerének reformját is.

(13)

A munkanélküliségi ráta a Cseh Köztársaságban továbbra is csökken. A romló munkaerőpiaci feltételek megnehezítik a munkáltatók számára munkavállalók toborzását. Még mindig maradt mozgástér a hiányosságok orvoslására az alulreprezentált csoportok, például a kisgyermekes nők, az alacsony iskolai végzettségű munkavállalók és a roma közösség tagjainak mozgósítása révén. Az állami foglalkoztatási szolgálat bevonási és aktiválási kapacitásainak növelése megfelelő és jól irányzott aktív munkaerőpiaci intézkedésekkel és személyre szabott szolgáltatásokkal kiegészülve hozzájárulna a be nem vont csoportok részvételének növeléséhez. A kisgyermekes nők munkaerőpiaci részvételét hátráltatja a megfizethető és minőségi gyermekgondozási szolgáltatások tartós hiánya, különösen a három évesnél fiatalabb gyermekek esetében, a hosszú szülői szabadság lehetősége, a rugalmas munkaidő-megoldások mindkét szülő általi korlátozott használata, és az, hogy az apák kevéssé veszik igénybe a szülői szabadságot. Az elmúlt években sor került néhány intézkedés bevezetésére e kérdések orvoslása érdekében. Azonban az alacsony iskolai végzettségű munkavállalók jóval kevésbé sikeresek a munkaerőpiacon, mint más csoportok. A parlament jelenleg tárgyalja a szociális lakhatásról szóló jogszabályi keretet, amely várhatóan rendelkezni fog nemzeti standardokról és célcsoportokról.

(14)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte a Cseh Köztársaság gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és azt közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi konvergenciaprogramot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években a Cseh Köztársaságnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak a programoknak a Cseh Köztársaság fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(15)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi konvergenciaprogramot, és azt a véleményt fogalmazta meg (4), hogy a Cseh Köztársaság várhatóan megfelel majd a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

AJÁNLJA, hogy a Cseh Köztársaság 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1.	az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának a biztosítása, tekintettel a népesség elöregedésére; a közkiadások hatékonyságának javítása, különösen a korrupció és a nem hatékony közbeszerzési gyakorlatok elleni küzdelem révén;

a növekedés előtt álló akadályok felszámolása, különösen az építési engedélyek kiadására irányuló eljárások egyszerűsítése és a vállalkozásokra háruló adminisztratív terhek további csökkentése révén, a legfontosabb e-kormányzati szolgáltatások fokozatos kiépítésével, a K+F minőségének javításával és az alulreprezentált csoportok foglalkoztatásának támogatásával.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. november 16-i 1176/2011/EU rendelete a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

(4) Az 1466/97/EK rendelet 9. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/16

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Dánia 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Dánia 2017. évi konvergenciaprogramját

(2017/C 261/04)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

(2)

A Dániára vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Dánia által elért eredményeket.

(3)	Dánia 2017. április 28-án benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságát és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Dánia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2017. évi konvergenciaprogramja értelmében a kormány 2017-ben 1,9 %-os GDP-arányos államháztartási hiány elérésére, 2020-ig pedig, a programidőszak egésze során a középtávú költségvetési cél – vagyis a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – változatlan teljesítésére törekszik. A 2017. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság 2017-ben várhatóan 37,0 %-ra mérséklődik, és a további csökkenés eredményeként 2020-ban 33,9 % lesz. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv a programidőszak alatt megalapozott. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése szerint a strukturális egyenleg 2017-ben várhatóan a GDP 0,4 %-ának, 2018-ban pedig a GDP 0,1 %-ának megfelelő hiányt mutat majd, vagyis nagyjából összhangban lesz a 2017. évi konvergenciaprogram célkitűzésével és meghaladja a középtávú költségvetési célt. Összességében a Tanács véleménye szerint Dánia 2017-ben és 2018-ban várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(6)

Dánia fenntartható növekedésének előfeltétele a demográfiai kihívások idején a megfelelő munkaerő-kínálat biztosítása. Az elmúlt években végrehajtott számos jelentős munkaerőpiaci reform célja elsősorban a munkát vonzóvá tévő ösztönzők növelése és az aktív munkaerőpiaci intézkedések hatékonyságának javítása. E reformok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Dánia elérje az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási célkitűzését, elősegíthetik a dán jóléti modell fenntarthatóságát, valamint kezelhetik a bizonyos képesítések terén kialakuló hiányt. A szakképzésben való részvétel fokozására és a tanulmányaikat befejezők arányának növelésére irányuló reformok, valamint a tanulószerződéses gyakorlati képzés létrehozásáról szóló háromoldalú megállapodás valószínűleg megnöveli majd a szakképzett munkavállalók számát. Ugyanakkor az Európa 2020 stratégia társadalmi befogadásra irányuló nemzeti célkitűzése, amelynek célja a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élő emberek számának csökkentése, még messze nem valósult meg. A munkaerőpiaci integráció és a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztathatóságának javítása továbbra is kihívást jelent. Ez különösen a nem uniós migráns háttérrel rendelkező személyekre vonatkozik, beleértve azokat is, akik hosszabb ideje tartózkodnak Dániában, részben mivel átlagosan alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint a dán születésű személyek. Ez a különbség megmutatkozik a második generáció esetében is. A 2016-os háromoldalú tárgyalások során elfogadott, munkaerőpiaci integrációt célzó intézkedések javíthatnának az újonnan érkezett menekültek helyzetén, amelyet szorosan nyomon kell követni a jövőben. Ugyanakkor további intézkedéseket kell hozni az egyéb marginalizált csoportok, például az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok és a 60 év feletti munkavállalók hatékonyabb munkaerőpiaci bevonásához.

(7)

A termelékenység gyors növekedése alapvető fontosságú a gazdasági növekedés elősegítéséhez, a Dániát jellemző viszonylag magas szintű szociális ellátás fenntartásához és az ország hosszú távú versenyképességének biztosításához. Jóllehet Dánia termelékenységi szintje a többi tagállamhoz képest magas, a termelékenységnövekedés hosszabb ideje lassuló pályán mozog. Különösen a belföldre irányuló szolgáltatásokat jellemzi a termelékenység vontatott növekedése. Dánia az elmúlt években számos reformot hajtott végre, de a termelékenység növekedése változatlanul alacsony, mivel a verseny egyes szolgáltatási ágazatokban továbbra is gyenge. Az ágazatspecifikus korlátozások akadályozzák a versenyt, például a nagykereskedelemben és a szállítási szolgáltatások terén.

(8)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a dán gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi konvergenciaprogramot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Dániának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Dánia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(9)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi konvergenciaprogramot, és azt a véleményt fogalmazta meg, hogy Dánia várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

AJÁNLJA, hogy Dánia 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1.	Fokozza a versenyt a belföldre irányuló szolgáltatási szektorban.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. november 16-i 1176/2011/EU rendelete a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/18

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Németország 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Németország 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/05)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács a 2017. március 9–10-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Németországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2017. március 9–10-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)	Mivel Németország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Németországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1. és 2. ajánlás tükröz.

(3)

2017. február 22-én közzétették a Németországra vonatkozó 2017. évi országjelentést. Az országjelentésben a Bizottság értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Németországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Németország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, melynek eredményeit 2017. február 22-én szintén közzétették. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Németországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Különösen a tartósan magas folyófizetésimérleg-többlet határon átnyúló jelentőséggel bír, és – a nemzetközi munkamegosztásban rendkívül versenyképes német ipar erős integrációja és teljesítménye mellett – tükrözi a többletmegtakarításokat és a visszafogott beruházásokat mind a magán-, mind a közszférában. A folyó fizetési mérleg többlete 2015-ben tovább nőtt, 2016-ban nagyjából változatlan maradt, és várhatóan magas szinten marad. A többlet kezelése befolyásolhatja az EU és a többi euroövezeti ország egyensúly-helyreállítási kilátásait, mivel a dinamikusabb német belső kereslet megkönnyítené az erősen eladósodott tagállamok hitelállomány-leépítését. A kedvező finanszírozási feltételeket teremtő alacsony kamatlábak ellenére a GDP arányában kifejezett magánberuházások változatlanul visszafogottak. Bár folytatódott a magánfogyasztás élénkülése, a háztartások megtakarítása uniós rekordszintet ért el. Különösen nagy szükség van olyan intézkedések meghozatalára, amelyek csökkentik annak kockázatát, hogy az egyensúlyhiányokból fakadó negatív hatások érjék a német gazdaságot, illetve az ország méretéből és határokon átnyúló jelentőségéből adódóan a gazdasági és monetáris uniót.

(4)	Németország 2017. április 13-án benyújtotta 2017. évi stabilitási programját, majd 2017. április 28-án 2017. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Németország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik, és az adósságszabály hatálya alatt van. 2017. évi stabilitási programjában a kormány az államháztartás tekintetében ¼ és ½ % közötti költségvetési többletet tervez a 2017–2021 közötti időszakra. A középtávú költségvetési cél – a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – a programidőszak egésze során biztonsággal teljesül. A stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság fokozatos csökkenést követően 2021-re 57 %-ot tesz majd ki. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv – amelyet nem hagyott jóvá független szerv – megalapozott.

(7)

A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg várhatóan 2017-ben a GDP 0,6 %-ának, 2018-ban pedig a GDP 0,3 %-ának megfelelő többletet mutat majd, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. Az államadósság az előrejelzés szerint stabil csökkenő pályán marad, biztosítva az adósságnak az adósságszabály előírásait meghaladó mértékű csökkenését. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Németország az előrejelzések szerint 2017-ben és 2018-ban meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek. Ugyanakkor továbbra is van lehetőség a belföldi kereslet támogatására a beruházások tartós növekedését elősegítő fiskális politika alkalmazásával, és a reálbérek magasabb növekedése feltételeinek megteremtésével.

(8)

Az állami beruházások GDP-hez viszonyított aránya nagyjából állandó maradt, és az euroövezet átlaga alatt van. Az állami beruházások továbbra is el vannak maradva, különösen helyi szinten, ahol a nettó befektetés 2016-ban is negatív maradt. Ez a helyzet az elmúlt években megtett intézkedések és annak ellenére áll fenn, hogy az állami beruházások jelentősen nőttek általános kormányzati szinten 2015-ben és 2016-ban. 2016-ban további intézkedéseket hoztak, amelyek várhatóan növelik az állami beruházásokat, beleértve a szövetségi, állami és önkormányzati szinteket. Ezen intézkedések közé tartozik a szövetségi költségvetési viszonyok reformja, amely elfogadása esetén 2020-ban lép hatályba. Ezenkívül az infrastrukturális beruházások tervezésével kapcsolatos tanácsadási szolgáltatásoknak az önkormányzatokra való kiterjesztése várhatóan javítani fogja az infrastrukturális beruházások önkormányzati szintű tervezését és végrehajtását. Ez különösen időszerű kérdés, mivel az infrastrukturális beruházási projekteket a szövetségi államokban és a településeken csak korlátozott mértékben hajtják végre, és e projekteket kapacitási és tervezési korlátok is hátráltatják. A kedvező költségvetési helyzet általában rendelkezésre álló költségvetési teret jelez, így például azt, hogy a kormányzat valamennyi szintjén további finanszírozással lehetne növelni az állami beruházásokat.

(9)

Az állami és magán oktatási és kutatási kiadások szintje meglehetősen stabil volt a GDP-hez viszonyítva az elmúlt években, de az oktatást illetően továbbra is elmarad az uniós átlagtól. A 2015-ben együttesen a GDP 9,1 %-át kitevő oktatási és kutatási kiadások nem érték el a GDP 10 %-ában megállapított nemzeti célkitűzést. Az oktatásba, kutatásba és innovációba történő további beruházások alapvető fontosságúak Németország jövőbeli gazdasági sikere és különösen a frissen érkezett menedékkérők, menekültek és migránsok hatékony integrálása szempontjából. Ez utóbbi elérése érdekében Németország jelentős erőfeszítéseket tett, különösen a szakképzés területén. A következő években a teljes oktatási ágazatban további erőfeszítésekre lesz szükség.

(10)

A német adórendszer továbbra is összetett, az adóigazgatási költségek magasak, és több vállalati adózási rendelkezés is akadályozhatja a magánberuházásokat. A vállalati tőkeköltségek a jelentős csökkentések ellenére továbbra is a legmagasabbak között vannak az EU-28-ban. A helyi iparűzési adó (Gewerbesteuer), valamint a szolidaritási különadó beszámításával a vállalati bevételekre kivethető maximális kötelező adókulcs 2016-ban elérte a 30,2 %-ot. Ez jelentősen meghaladta a 22,8 %-os nem súlyozott uniós átlagot. A tényleges átlagos adókulcs 28,2 %, a 21,1 %-os nem súlyozott uniós átlaghoz képest. A társasági adózás terén az idegen finanszírozásnak a vállalatok általi előnyben részesítése a hetedik legmagasabb értéket mutatta az EU-ban 2016-ban. A részvényesek szintjén hasonló az idegen finanszírozás előnyben részesítésének mértéke. Ez különösen fontos kérdés a kkv-k számára, amelyeknek rendszerint belföldi részvényesei vannak. A sajáttőke-bevonás költségeinek csökkentése megerősíthetné a magánszektorbeli beruházásokat és a fejletlen német kockázatitőke-piacot. A nonprofit elemeknek a helyi iparűzési adó adóalapjában való szerepeltetése, a veszteségek továbbvitelének korlátozásai és az adóztatásból eredő, a jogi forma megválasztásával kapcsolatos torzulások az adórendszer egyéb olyan jellemzői, amelyek torzíthatják a finanszírozási és beruházási döntéseket. Az adórendszert kevésbé beruházásbaráttá tevő további rendelkezések közé tartoznak az értékcsökkenésre vonatkozó szabályok, a levonható nyugellátás kiszámításához használt kamatláb, a tőkenyereség adóztatása, valamint a pénzforgalmi szemléletű elszámolási rendszer a hozzáadottérték-adó terén. Az, hogy a szövetségi adóhatóság a szövetségi adóigazgatás reformjáról szóló megállapodással összhangban további általános és IT-specifikus felügyeleti hatáskört kap a szövetségi államok adóhatóságaira vonatkozóan, eredményes megvalósítás esetén hozzájárulhat az adóigazgatás korszerűsítésének felgyorsításához.

(11)

A kockázatitőke-befektetések nőttek Németországban, de a piac nemzetközi összehasonlításban továbbra is fejletlen. A kockázatitőke-befektetések 2015-ben a GDP körülbelül 0,03 %-át tették ki, ami némileg magasabb az uniós átlagnál, de még mindig nem érte el az olyan tagállamok szintjét, mint Finnország, az Egyesült Királyság, Svédország, Írország vagy Franciaország, és jócskán alatta marad az olyan, Unión kívüli országokénak, mint Izrael és az Egyesült Államok. Emellett úgy tűnik, hogy a német kockázatitőke-piac nem biztosít nagyobb, későbbi szakaszban lévő beruházásokat. A szövetségi kormány számos intézkedést hozott a kockázatitőke-befektetések támogatására. Például egyszerűbbé tette a befektetési alapok adózását, fokozta a veszteségek továbbvitelének lehetőségét a társaságiadó-rendszer keretében, valamint kiterjesztette az INVEST programot az informális kockázatitőke-befektetők tekintetében.

(12)

A megújuló energia felé történő elmozdulás a villamosenergia-átviteli és elosztóhálózatokba való jelentős beruházásokat tesz szükségessé. A belföldi villamosenergia-infrastruktúrába tervezett beruházások azonban jelentős késedelmet szenvedtek. Az energiahálózat kiterjesztéséről szóló 2009-es törvényben meghatározott, a magas feszültségű hálózattal kapcsolatos projekteknek 2016 végéig csak mintegy 35 %-a valósult meg, elsősorban a lakossági ellenállás miatt. A szövetségi követelménytervről szóló, 2015-ben hatályba lépett törvényben a 2024/2025-ig tartó időszakra jelenleg előirányzott összesen 6 100 km hosszúságú erősáramú vezetékből csupán mintegy 6 %-ot hagytak jóvá, és csak 1 % épült meg.

(13)

Még mindig vannak akadályai a digitalizáció jelentette előnyök teljes körű kihasználásának. Például Németország nem teljesít jól a nagy sebességű és szupergyors szélessávú kapcsolatok elérhetősége terén, különösen az elővárosi és a vidéki régiókban. A német fiatalok körében viszonylag alacsony a számítógép-használat, és sok iskolában nincs szélessávú hozzáférés. A digitális közszolgáltatások teljesítménye is elmarad az uniós átlagtól. Különösen a kkv-knak kell felzárkózniuk a digitalizáció terén. A kkv-knak ugyanis mindössze egyötöde rendelkezik digitalizációs stratégiával. Létrehozásra került a kkv kiválósági központok hálózata a kkv-k digitalizációjának megerősítése és felgyorsítása érdekében, az „Industrie 4.0” platform pedig összehozza az érdekelt feleket. Noha növekedtek a vállalkozások K+F beruházásai és Németország közel van ahhoz, hogy elérje az Európa 2020-ban szereplő, a K+F intenzitására vonatkozó célkitűzését, a beruházások egyre inkább a nagy társaságoknál koncentrálódnak, míg a kkv-k hozzájárulása csökken. Ezenfelül a népesség elöregedése szintén hatással lehet a vállalkozói tevékenységre az elkövetkező években.

(14)

Az üzleti szolgáltatások ágazatában és a szabályozott szakmákban továbbra is igen jelentős szabályozási akadályokkal kell számolni. A korlátozások szintje magasabb, mint az uniós átlag, különösen az építészek, a mérnökök, a jogászok és a könyvelők/adótanácsadók esetében. Ezen túlmenően a szóban forgó szakmák esetében az üzleti fluktuáció jóval alacsonyabb, mint az uniós átlag, ami azt jelzi, hogy a szakmai szolgáltatások terén viszonylag mérsékelt a dinamizmus és a verseny Németországban. Ezek az akadályok az építészek és a mérnökök esetében többek között a részesedési és társasági formára való korlátozásokat, az építészek, a mérnökök és a jogászok esetében pedig multidiszciplináris korlátozásokat foglalnak magukban. Ezen akadályok leépítése intenzívebb versenyt eredményezhetne, amelynek eredményeképpen több vállalkozás lépne be a piacra, és alacsonyabb áron szélesebb választék állna a fogyasztók rendelkezésére. A Bizottság a 2017. januári közleményében a szolgáltatáspiaci akadályok kezelését célzó intézkedéscsomag részeként a szakmai szolgáltatások szabályozására vonatkozó reformajánlásokat ismertetett.

(15)

Tovább nőtt a foglalkoztatottság, a munkanélküliség pedig minden eddiginél alacsonyabb szintre csökkent. A foglalkoztatás növekedése azonban részben a részmunkaidős foglalkoztatás növekedésének tudható be, különösen a nők körében, és csak részben mutatkozott meg a reálbérek összesített növekedésében, amely 2016-ban lelassult. A második keresőket a munkavállalástól visszatartó tényezők, valamint a részmunkaidős foglalkoztatás széles körben való elterjedtsége akadályozzák a munkaerőpiaci potenciál teljes mértékű kihasználását. A színvonalas és megfizethető, egész napos gyermekgondozás, az egész napos iskolák, valamint a tartós ápolás-gondozás közelmúltban megreformált rendszere kulcsfontosságúak a nők munkaerőpiaci részvételének növeléséhez. A házaspárok jövedelmének együttes adóztatása és a nem dolgozó házastárs ingyenes egészségügyi ellátása eltántorítja a második keresőket, sok esetben a nőket a munkavállalástól, illetve a munkaóráik számának növelésétől. Ezenkívül az alacsonyabb munkaerőpiaci kötődéshez magas, 22 %-os nemek közötti bérszakadék társul, a 2015-ös 16,3 %-os uniós átlaghoz képest.

(16)

Némi csökkenés ellenére a miniállások továbbra is elterjedtek, 2016 szeptemberében mintegy 4,8 millió embernek miniállás volt az egyetlen munkahelye. A kölcsönzött munkavállalók száma 2005 óta megháromszorozódott, 2016 júniusára elérte a mintegy 1 milliót (az összes munkahely 3 %-a). Javulás várható a munkaerő-kölcsönzés keretében bekövetkező lehetséges visszaélések elleni védelem és a munkaszerződések terén, ám a fejleményeket nyomon kell követni. Ezen túlmenően úgy tűnik, hogy a határozott idejű szerződések esetében viszonylag magas a kiigazítás nélküli bérszakadék a határozatlan idejű szerződésekhez képest.

(17)

Az alacsony keresetűek adóéke a többi tagállammal való összehasonlításban magas, ezáltal csökkenti a munkavállalás ösztönzőit, a nettó jövedelmet és a fogyasztási lehetőségeket. Németország megemelte a minimális személyijövedelemadó-kedvezményt és a gyermekgondozási támogatásokat, és kiigazította a személyi jövedelemadó adósávjait. Ezek az intézkedések kedvezőek az alacsony és a közepes jövedelmű csoportok számára, de az adóékre gyakorolt általános hatásuk korlátozott lesz. A rendelkezésre álló reáljövedelemnek az utóbbi időben bekövetkezett jelentős növekedése ellenére a bérek és a termelékenység alakulása régóta elválik egymástól, ami jelentős felhalmozódott eltéréshez vezetett. A magasabb reálbér-növekedés hozzájárulna a magas külső egyensúlyhiány csökkentéséhez is.

(18)

Németország jelentős erőfeszítéseket tett a menedékkérők fogadása, valamint a menekültek és az egyéb migránsok integrálása érdekében. Úgy tűnik, hogy lehetőség van további javulásra, mivel 2016-ban a munkát kereső menekültek aránya elérte az összes munkakereső 9 %-át. A migráns háttérrel rendelkező személyek – különösen a nők – munkaerőpiaci integrációja továbbra is kihívást jelent, ami többek között az oktatási rendszeren keresztül a Németországban született azon gyerekeket is érinti, akiknek a szülei az Unión kívül születtek.

(19)

A társadalom nem minden tagja profitált egyformán az elmúlt évek általánosan kedvező gazdasági és munkaerőpiaci fejleményeiből. Egy növekedési időszak után a jövedelmi egyenlőtlenségek csak a közelmúltban mérséklődtek, a vagyoni egyenlőtlenség pedig továbbra is az egyik legmagasabb az euroövezetben. Ezen túlmenően a jó munkaerőpiaci teljesítmény nem vezetett a szegénység kockázatának csökkenéséhez. Az időskori szegénységi ráta meghaladja az uniós átlagot, és azoknak a száma, akiket időskori szegénység fenyeget, várhatóan nőni fog az elkövetkező években. Várhatóan tovább csökken a kötelező nyugdíjrendszer bérpótlási aránya. Ugyanakkor a második és a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjrendszerekbe túl kevesen lépnek be ahhoz, hogy ez mindenki esetében ellensúlyozza a bérpótlási aránynak az első pillérben való csökkenését. Ellensúlyozás nélkül a nyugdíjadekvátság várhatóan romlani fog. Még nem ismert, hogy a későbbi nyugdíjba vonulásra vonatkozó ösztönzők javítását célzó közelmúltbeli reformok (Flexi-rente) mennyire lehetnek hatékonyak a korai nyugdíjba vonulást ösztönző, 2014-ben bevezetett elemekkel szemben.

(20)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a német gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Németországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Németország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(21)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (5) fogalmazta meg, hogy Németország várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(22)	A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi nemzeti reformprogramot és a 2017. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1. és 2. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Németország 2017–2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

A középtávú költségvetési cél betartása mellett, a költségvetési és a strukturális politika révén mozdítsa elő a potenciális növekedést és a belső keresletet, valamint biztosítsa a beruházások tartós növekedését. Gyorsítsa fel az állami beruházásokat a kormányzás minden szintjén, különösen az oktatás, a kutatás és az innováció terén, valamint orvosolja az infrastrukturális beruházások kapacitási és tervezési akadályait. Növelje tovább az adórendszer hatékonyságát és tegye azt beruházásbarátabbá. Ösztönözze a versenyt az üzleti szolgáltatások és a szabályozott szakmák területén.

Csökkentse a munkavállalás ellen ható tényezőket a második keresők esetében, és könnyítse meg az áttérést a rendes foglalkoztatásra. Csökkentse a magas adóéket az alacsony keresetűek esetében. Teremtsen a magasabb reálbér-növekedést ösztönző feltételeket, tiszteletben tartva a szociális partnerek szerepét.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(5) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/23

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Észtország 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Észtország 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/06)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Észtországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott. Az ajánlást az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyta. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás) (3).

(2)	Mivel Észtország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Észtországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1. ajánlás tükröz.

(3)

Az Észtországra vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Észtországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Észtország által elért eredményeket.

(4)	Észtország 2017. április 28-án benyújtotta 2017. évi stabilitási programját, majd 2017. május 4-én 2017. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és azokhoz módosítások javaslatát. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságát és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Észtország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2017. évi stabilitási programjában a kormány a középtávú költségvetési célt strukturális egyensúlyról a GDP 0,5 %-ának megfelelő hiányra módosította. A kormány azt vetíti előre, hogy a 2016-ban a GDP 0,3 %-át kitevő többletről 2017-ben a GDP 0,5 %-át, 2018-ban pedig a GDP 0,8 %-át kitevő hiány felé mozdul el. A 2017. évi stabilitási program előrejelzése szerint ez 2017-ben a GDP 0,2 %-ának megfelelő strukturális többletnek, 2018-ban pedig a GDP 0,5 % %-ának megfelelő strukturális hiánynak felel meg, a középtávú költségvetési cél tiszteletben tartása mellett. Ugyanakkor az újraszámított (5) strukturális egyenleg alapján a hiány várhatóan 2017-ben a GDP 0,1 %-ának és 2018-ban a GDP 0,9 %-ának felel meg, ami az új középtávú költségvetési cél alatt marad. A 2017. évi stabilitási program értelmében a GDP-arányos államadósság 2017-ben és 2018-ban is várhatóan 10 % alatt marad. A költségvetési előrejelzést alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott 2017 és 2018 vonatkozásában, ám a program későbbi évei tekintetében optimistának mondható. Ugyanakkor kockázatok övezik a 2018-tól életbe lépő különböző új adóintézkedésekhez kapcsolódó bevételbecsléseket.

(7)

A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2017-ben várhatóan a GDP 0,3 %-ának megfelelő hiányt mutat majd, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. 2018-ban Észtországnak az ajánlás szerint a középtávú költségvetési céljánál kell maradnia. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a veszélye, hogy az ország némileg fog térni ettől a követelménytől. A Tanács összességében úgy véli, hogy Észtországnak a megfelelés érdekében készen kell állnia további intézkedések végrehajtására 2018-ban.

(8)

Észtország intézkedéseket hozott magas színvonalú szolgáltatások nyújtása és a hozzáférhetősége érdekében, ideértve szociális szolgáltatások nyújtását helyi szinten a helyi önkormányzati reform keretében. Észtország elfogadta az igazgatási reformról szóló törvényt, hogy megkönnyítse életképes helyi önkormányzatok létrehozását, amelyek képesek saját tevékenységeiket finanszírozni, saját fejlődésüket és növekedésüket megtervezni, és minőségi szolgáltatásokat nyújtani. Sikeresen befejezte a helyi önkormányzatok összeolvasztásának önkéntes fázisát, és végrehajtja a szociális jólétről szóló törvényt. A helyi önkormányzati reform néhány kulcsfontosságú lépését még nem tették meg. Az önkormányzati finanszírozási rendszer felülvizsgálata még folyamatban van. Előkészítés alatt állnak további, a helyi önkormányzatok és a központi kormány közötti felelősség- és feladatmegosztásról szóló jogi aktusok. E javaslatok elfogadása elengedhetetlen a minőségi közszolgáltatások nyújtásának biztosításához az olyan területeken, mint az oktatás, az ifjúsági munka, az egészség előmozdítása és a közlekedés.

(9)

A nemek közötti bérszakadék Észtországban a 2014. évi 28,3 %-ról 26,9 %-ra csökkent 2015-ben, de még mindig a legmagasabb az Unióban. A kormány további lépéseket tesz a nemek közötti bérszakadék szűkítésére. Mindenekelőtt elfogadták és jelenleg végrehajtás alatt áll a 2016–2023-as időszakra szóló jóléti terv a munkaerőpiacon uralkodó nemi szegregáció kezelése és a sztereotípiák leküzdése érdekében. A nemek közötti egyenlőségről szóló törvény azon módosítását, amely a munkaügyi felügyelőségek feladatává teszi a nemek közötti egyenlőség megvalósulásának szigorúbb nyomon követését a magánszektorban, még nem fogadták el. A kormány fontolóra vette a szülői szabadság rendszerének felülvizsgálatát, amely lehetővé tenné a szülői szabadság rugalmasabb kivételét. A jogi keret módosításait még nem fogadták el.

(10)

Észtországban nagyok a jövedelmi egyenlőtlenségek. A háztartások leggazdagabb 20 %-a jövedelmének a legszegényebb 20 % jövedelméhez viszonyított aránya a 2012. évi 5,4-ről 2015-ben 6,2-re emelkedett, és jelenleg a hetedik legmagasabb az Unióban. Úgy tűnik, hogy az egyik legfontosabb hajtóerő a bérek nagymértékű szórása, amely a magasabban képzettek körében bekövetkezett jelentős bérnövekedés következménye. Abszolút értékben a háztartások legszegényebb 10 %-a lemaradt a mediánjövedelem növekedése terén, ami problémákhoz vezet a szociális védőháló megfelelőségével kapcsolatban. Ehhez járul, hogy a juttatások (különösen a nyugdíjak és a szociális ellátások) nem tartanak lépést a munkaerőpiaci jövedelmek növekedésével. Ennek következtében a szegénységi küszöb alatt élők aránya is fokozatosan nőtt a 2010-es 15,8 %-ról 21,6 %-ra 2015-ben. Az adóköteles jövedelemre vonatkozó küszöbérték megemelésével jelentős erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy az adórendszer 2018-tól progresszívebbé váljon, ami különösen az alacsony jövedelműeknek kedvez.

(11)

A vállalatok kutatási, technológiai és innovációs kiadásai 2015-ben 0,69 %-ra emelkedtek, de általános szintjük nem éri el az 1,3 %-os uniós átlagot. A csúcstechnológiai és tudásintenzív vállalatok száma korlátozott maradt, és az új doktori címet szerzett személyek száma alacsony. Az elmúlt években a bérek növekedése tartósan meghaladta a termelékenység növekedését, ami befolyásolta a nyereségeket, és ezáltal csökkentette beruházások növekedését. A technológiai fejlődés területén a beruházások alacsony szintje az export, különösen az áruexport hozzáadott értékének a vártnál alacsonyabb növekedéséhez vezethet, és veszélyt jelent a kibocsátásnövekedésre. Az egyetemek és a vállalkozások közötti szerződéses kutatás volumene növekedett 2015-ben. Azonban a két ágazat közötti együttműködés a kormány által hozott intézkedések ellenére is korlátozott maradt. Észtország tovább javította üzleti környezetét, de a hosszadalmas fizetésképtelenségi eljárások és a biztosítékkal rendelkező hitelezők esetében a visszafizettetési arány továbbra is akadályt képez a beruházások előtt. 2016-ban elindítottak egy, a fizetésképtelenség jogi keretének javítására irányuló projektet azzal a céllal, hogy a folyamat gyorsabbá és hatékonyabbá váljon és javuljon a sikeresen érvényesített követelések aránya. Azonban a jogi keret módosításait még nem fogadták el.

(12)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Észtország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és azt közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Észtországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Észtország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(13)	A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Észtország 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

Folytasson olyan költségvetési politikát, amely összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel; ami azt jelenti, hogy 2018-ban tartania kell középtávú költségvetési célját. Javítsa a szociális védőháló megfelelőségét. Hozzon intézkedéseket annak érdekében, hogy csökkenjen a nemek közötti bérszakadék, és ennek keretében mindenekelőtt javítsa a bérek átláthatóságát és vizsgálja felül a szülői szabadság rendszerét.

2.	Mozdítsa elő a magánberuházásokat a kutatás, a technológia és innováció területén, többek között az egyetemek és a vállalkozások közötti együttműködés megerősítését célzó intézkedések végrehajtása révén.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. november 16-i 1176/2011/EU rendelete a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

(5) Az egyszeri és ideiglenes intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenleg, a Bizottság által a közösen elfogadott módszerrel újraszámítva.

(6) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/26

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Írország 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Írország 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/07)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Írországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)	mivel Írország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Írországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–3. ajánlás tükröz.

(3)

2017. február 22-én közzétették az Írországra vonatkozó 2017. évi országjelentést. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Írországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Írország által elért eredményeket. Emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2017. február 22-én tették közzé.

(4)

Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Írországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Ezt az egyensúlyhiányt különösen a külső, az állami- és a magánadósság (háztartások és nem pénzügyi vállalatok) magas szintje jellemzi, amely kiszolgáltatottá teszi Írországot a sokkokkal szemben. A bankoknál továbbra is magas a nemteljesítő hitelek aránya, ám ezek a hitelek jól tőkésítettek, és noha nyereségességük továbbra is alacsony, de fokozatosan javul. A lakásárak továbbra is növekszenek, és a kínálati oldalon továbbra is korlátok vannak. A nem pénzügyi vállalatok adósságállománya 2015-ben csökkent, azonban még mindig magasabb volt, mint 2014 végén. 2015-ben csökkent a háztartások adósságállománya, és az államadósság is stabilan csökkenő tendenciát mutat. Írország negatív nettó nemzetközi befektetési pozíciója gyors ütemben romlott 2015 előtt, de ezt követően ez a trend megfordult, részben egy 2015-ös szintváltás miatt. Úgy tűnik azonban, hogy a belföldi szektor külső fenntarthatósága nem forog veszélyben. Az elmúlt év folyamán csökkent a nemteljesítő hitelállomány, de 2016 végére a csökkenés üteme némileg lassult. Az ingatlanárak tovább nőttek 2015-ben, de jelenleg semmilyen érdemleges jel nem utal túlértékelésre. Az elmúlt években szakpolitikai intézkedéseket hoztak a kiemelt egyensúlyhiányok kezelésére, ideértve a banki ágazatot is (a szabályozási keret javítására és a nemteljesítő hitelek nagy arányának kezelését célzó intézkedések). A kormány számos intézkedést hozott a lakáspiaci kínálati hiány kezelésére, de időbe fog telni, amíg ezek kifejtik hatásukat.

(5)	Írország 2017. április 13-án benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját, 2017. május 2-án pedig 2017. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(6)

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(7)

Írország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik. A kormány a 2017. évi stabilitási programjában azt vetíti előre, hogy a GDP-arányos államháztartási hiány 2017-ben enyhe javulás következtében 0,4 %-ra csökken, majd ezt követően fokozatosan tovább csökkenve 2021-ben a GDP 1 %-ának megfelelő többletbe fordul át. A középtávú költségvetési célt – azaz a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális hiányt – várhatóan 2018-tól érik el. A stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2017-ben várhatóan 72,9 %-ra esik vissza, majd további csökkenést követően 2020-ban 65,2 %-ot ér el. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor 2018-tól tervezett hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(8)

A Tanács 2016. július 12-i ajánlása szerint Írországnak 2017-ben a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves költségvetési kiigazítást kell végrehajtania a középtávú költségvetési cél elérése érdekében. A Bizottság 2017. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2016-ban és 2017-ben együttesen számítva jelentős lesz az eltérés a javasolt költségvetési kiigazítástól.

(9)

Költségvetési helyzetét és különösen adósságállományának szintjét figyelembe véve Írországnak 2018-ban várhatóan további kiigazítást kell végrehajtania középtávú költségvetési célja, a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány elérése érdekében. A Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási mátrix alapján ez a kiigazítás a nettó elsődleges államháztartási kiadások (5) legfeljebb 2,4 %-os nominális növekedését jelenti 2018-ban. Ez a GDP 0,6 %-át kitevő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A kiadási referenciaérték egy, a potenciális növekedés 10 éves referenciarátájának torzulását kijavító kiigazítást tükröz, amely torzulást a 2015. évi kivételesen magas reál GDP növekedése okozott. Az ír hatóságok által a 2017. évi költségvetési számítások során alkalmazott módszert követve a Bizottság 2014-ben és 2016-ban a potenciális növekedési ráták átlagával számolt. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a veszélye, hogy az ország a 2017-es és a 2018-as időszakban együttvéve némileg el fog térni a követelménytől. Írország ugyanakkor az előrejelzések szerint 2017-ben és 2018-ban egyaránt megfelel majd az átmeneti adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy különösen 2017-ben további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében. Tekintettel Írország jelenlegi konjunkturális körülményeire és a fokozott külső kockázatokra, elővigyázatos lenne az összes rendkívüli bevételt a bruttó államadósság csökkentésére használni. Mindazonáltal az 1466/97/EK rendeletben foglaltak szerint a költségvetési tervek és eredmények értékelése során a konjunkturális körülmények figyelembevételével kell megvizsgálni a tagállamok költségvetési egyenlegét. Mindazonáltal az 1466/97/EK rendeletben foglaltak szerint a költségvetési tervek és eredmények értékelése során a konjunkturális körülmények figyelembevételével kell megvizsgálni a tagállamok költségvetési egyenlegét. Amint azt az országspecifikus ajánlásokat kísérő bizottsági közlemény is nyomatékosítja, a 2018-as költségvetésiterv-javaslat, majd azt követően a 2018-as költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására irányuló célt, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig az ír államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. Ebben az összefüggésben a Tanács nyugtázza, hogy a Bizottság az 1466/97/EK rendeletben foglaltaknak megfelelő átfogó értékelést kíván végezni, különös tekintettel Írország konjunkturális helyzetére.

(10)

Bár a gazdasági fellendülés erőteljes és a kibocsátás várhatóan egyenletes ütemben fog növekedni az elkövetkező években, a kilátások bizonytalanabbá váltak, ami kockázatot jelent a még mindig törékeny államháztartásra. Ezért további erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a bevételek ellenállóbbakká váljanak a gazdasági ingadozásokkal és a sokkhatásokkal szemben. E célból előrelépést kell elérni az esőnapi alap létrehozására vonatkozó javaslat benyújtása terén, és csökkenteni kellene az erősen koncentrált és volatilis bevételi forrásoktól való függést. A különböző adóforrások kiegyensúlyozott összetétele és a szélesebb adóalapok javítják a bevételek stabilitását gazdasági ingadozások esetén. Azonban az utóbbi években az adóalap szélesítésére irányuló erőfeszítések korlátozott mértékűek voltak, és a nemrégiben hozott adóügyi intézkedések főként a csökkentésekre és a kedvezményekre irányultak. Függőben van az értékesítések kiterjedt körére vonatkozó kedvezményes héamértékek bejelentett szisztematikus költség-haszon elemzése. A rendszeres ingatlanadózást az egyik leginkább növekedésbarát bevételi forrásnak tartják. Az ingatlanokból származó ír bevételek azonban 2014-ben csak a GDP 1 %-át érték el, miközben az uniós átlag a GDP 1,6 %-a volt. Az ingatlanok értékének fokozatos indexálása elősegítené a helyi ingatlanadó profiljának egyenletesebbé tételét azáltal, hogy megelőzné az adófizetési kötelezettségek hirtelen növekedését az ingatlanok 2019-es újraértékelésekor. Az úthasználókat érintő, a dízel és a benzin adóztatása közötti különbségek környezetvédelmi szempontból nem indokoltak.

(11)

A múltban a kiadások átfogó felülvizsgálatai elsősorban a kormányzati kiadások csökkentésére koncentráltak az átfogó költségvetési célok teljesítése érdekében. Kevéssé értékelték a kiadási programok hatásosságát és hatékonyságát, ami végső soron csökkentette a többéves kiadási tervek megbízhatóságát. Egy megfelelően megtervezett, az eurocsoport közös elveivel összhangban álló kiadás-felülvizsgálat javítaná a kiadások ellenőrzését és forrásokat szabadíthatna fel állami beruházásokhoz, amelyekre nagy szükség lenne a növekedés ösztönzéséhez. A kiadások felülvizsgálata keretében különösen az egészségügyi ágazat költséghatékonyságát kell megvizsgálni. Írország bevezetett néhány fontos hatékonysági intézkedést, így például a gyógyszeriparral kötött költségmegtakarítási megállapodást, pénzügyi igazgatási rendszert, az e-egészségügyet és a tevékenységalapú finanszírozást. Mindazonáltal még többet lehetne tenni, például a túlterhelt ír kórházak érdekében az alapellátás kapuőri szerepének erősítésével. Az egyetemes egypilléres egészségügyi ellátás irányába tett lépések fragmentáltak, és hiányzik az átfogó elképzelés.

(12)

A társadalom minden rétegének kedvező, fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítása továbbra is kihívást jelent. 2017 áprilisában 6,4 %-os munkanélküliség az uniós átlag alatt volt. Mindazonáltal a számos háztartásra jellemző alacsony munkaintenzitás miatt fennáll annak a veszélye, hogy egyesek majd lemaradnak, ahogy folytatódik a gazdasági fellendülés. 2013 és 2015 között az alacsony vagy nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők aránya 15 %-kal csökkent, miközben a teljes munkanélküliségi ráta ugyanebben az időszakban 28 %-ot esett. A szociális védőháló összességében megfelelő teljesítményt nyújtott a szegénység és az egyenlőtlenségek megfékezése terén, és Írország intézkedéseket tett a foglalkoztatás ösztönzése érdekében azáltal, hogy fokozatosan szüntette meg a juttatásokat és a kiegészítő kifizetéseket. Az inkluzív növekedés azonban továbbra is akadályokba ütközik. Az alacsony, a közepes és a magas képzettségű munkavállalók foglalkoztatási rátái közötti eltérések a legmagasabbak között vannak az EU-ban. Egyes területeken strukturális munkaerő- és szakemberhiány alakult ki, a továbbképzési és az átképzési lehetőségek pedig elégtelenek. A munkaerőpiaci és társadalmi kihívások rámutatnak a képzés és munkaerőpiaci aktivizálás integrált megközelítésének fontosságára a munkaerőpiactól legtávolabb került személyek esetében. Ezen túlmenően a gyermekgondozási szolgáltatások színvonala továbbra is aggodalomra ad okot, beleértve az egész napos szolgáltatások elérhetőségét. A bérek százalékos arányában kifejezve az írországi nettó gyermekgondozási költségek az Unión belül a legmagasabbak között vannak. A színvonalas egész napos gyermekgondozás elérhetősége és költsége gátolja a nők munkaerőpiaci részvételét és a gyermekszegénység csökkentésére irányuló erőfeszítéseket, mely utóbbi némileg csökkent, de még mindig magasabb az uniós átlagnál.

(13)

Az infrastrukturális szükségletekre a tartós és kiegyensúlyozott növekedés ösztönzése érdekében megoldást kell találni. A gazdasági válság az államháztartási kiadások összetételének megváltozásához vezetett: a hangsúly a beruházásokról a folyó kiadásokra helyeződött át. A kormányzati beruházásokat évekig jelentősen visszafogták, ami kedvezőtlenül hatott az infrastruktúra színvonalára és megfelelőségére. Az államháztartási kiadások eltolódása a kutatás és fejlesztés közszektorbeli támogatását is befolyásolta, ami kihathatott a kkv-k versenyképességére. A GDP százalékában kifejezett kutatási-fejlesztési beruházások tekintetében Írország az Unióban a 25. helyen áll. A legsúlyosabb infrastrukturális hiányosságok a közlekedés, a vízszolgáltatások és a lakhatás területén tapasztalhatók. Az ország főbb városi övezeteiben az új lakások iránti kereslet jelenleg számottevően meghaladja a kínálatot. Ennek következtében a lakóingatlanok ára és a lakbérek továbbra is gyorsan nőnek, és emiatt a közelmúltban jelentősen nőtt a lakhatásból való kirekesztettek és a hajléktalanok száma. Jelenleg semmilyen jel nem utal túlértékelésre, ugyanakkor a lakáskínálatot korlátozó akadályok makropénzügyi kockázatokhoz vezethetnek, amennyiben továbbra is fennmaradnak. Egy koherens és időben érkező területfejlesztési terv segítene abban, hogy a megfelelő területeken új otthonok épüljenek.

(14)

Az ír gazdaság megosztottságot mutat a főleg kis- és középméretű, ír tulajdonban álló vállalkozások és az Írországban működő, nagy multinacionális vállalatok között. Továbbra is korlátozottak a multinacionális vállalatok és az ír tulajdonban álló vállalkozások közötti kapcsolatok. Exportteljesítményük és profiljuk jelentősen eltér, miközben a köztük levő termelékenységi szakadék egyre szélesebbé válik. Az ír tulajdonú vállalkozások exportáló profilja gyengébb, mint az Írországban letelepedett multinacionális vállalatoké. Az exportjuk erősen koncentrált ágazatonként és rendeltetési helyenként, ami kiszolgáltatottabbá teszi őket a sokkokkal szemben. Az innovációba való befektetés elősegítené az ír vállalkozások termelékenységét és exportáló képességét egy olyan időszakban, amikor az export és az exportpiacok diverzifikálása elősegíthetné az ír vállalkozások teljesítményének stabilizálását. A kutatásra és fejlesztésre fordított állami kiadások továbbra is alacsonyak. Az állami kutatás és fejlesztés növelésére irányuló intézkedések teljes körű végrehajtása, különösen a kkv-k innovációs kapacitásának elősegítését célzó intézkedések a folyamatos beruházások tendenciájához való visszatéréstől függ. A kkv-k általi innováció ösztönzésére az innovációs politikák egyensúlyát a közvetlenebb finanszírozási formák irányába lehetne áthelyezni. Az üzleti célú kutatás és fejlesztés kormányzati támogatása egyre nagyobb mértékben támaszkodott a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó adókedvezményekre. A szakpolitikák célzottabb kombinációja és a közvetlen finanszírozás fokozása jobban megfelelne a fiatal ír innovatív vállalkozások igényeinek, és jobban kiaknázhatná a multinacionális vállalatok jelentős beruházási képességéből adódó lehetőségeket. Ez megkönnyítené a globális értékláncokhoz való hozzáférést és felgyorsítaná az ismeretek átszivárgását.

(15)

Egy fokozott külső bizonytalansággal jellemzett környezetben a pénzügyi ágazat stabilitásának biztosításához fontos a nemteljesítő hitelek további csökkentése. Bár történtek előrelépések, de a nemteljesítő hitelek magas aránya továbbra is csökkenti a bankok nyereségességét, és akadályozza a háztartások és a vállalkozások teljes körű gazdasági talpra állását. Folytatódik a háztartások és a hazai vállalatok hitelállományának leépítése, ugyanakkor eladósodottságuk továbbra is az egyik legmagasabb az EU-ban: a GDP 276,8 %-a (2016. szeptember). A vállalati adósság magas szintje akadályozhatja a vállalkozások beruházási célú hitelfelvételét, ami korlátozza a bankok saját jövedelmezőségük javítására való képességét is.

(16)

Az Ír Nemzeti Bank adatai szerint a belföldi ír bankokban a nemteljesítő hitelek átlagos aránya 2016 szeptemberében 14,2 % volt. Ez lényegesen meghaladja az 5,3 %-os uniós átlagot. A belföldi ír bankokban a nemteljesítő hitelek összege 2016 szeptemberében az előző év azonos időszakához képest 12,7 milliárd euróval vagy 32,7 %-kal csökkent. Némileg lelassult a hátralékok felszámolásának üteme, mivel a fennmaradó hosszú ideje fennálló hátralékokat egyben a legnehezebb átstrukturálni. Nem szabad elveszíteni a lendületet: a hátralékok átstrukturálásának hosszú távon fenntarthatónak kell lennie, és mérlegelni kell az adósságcsökkentés különböző formáit. 2016 szeptemberében a jelzáloghitel-állomány 14 %-a hátralékos volt, és a 90 napot meghaladó hátralékok esetében a több mint két éves hátralékkal rendelkező számlák mintegy 70 %-ot képviseltek a jelzáloghitelek összesített egyenlegében. A belföldi bankok kereskedelmi ingatlanhitelei és a vállalati hitelek szintén aggodalomra adnak okot: ezek esetében a nemteljesítő hitelek aránya 32,6 %, illetve 11,8 % volt 2016 szeptemberében. Magánszemélyek esetében a fizetésképtelenségi eljárás, továbbá a csődeljárás, az „examinership” (nehézségekkel küzdő vállalkozások számára biztosított bírósági védelem), valamint a háztartások és a vállalkozások életképességének helyreállítását célzó, peren kívüli megállapodások igénybevétele továbbra is alacsony szintű, és nagyobb ösztönzésre szorulna. Többszöri halasztást követően a központi hitelnyilvántartás létrehozása várhatóan a végső szakaszába lép. Véglegesítését prioritásként kell kezelni, mivel ez szolgál majd a hitelfelvevők megfelelő hitelkockázati értékelésének alapjául, és biztosítani fogja a jövőbeli prudens kölcsönzést.

(17)

A jogi szolgáltatások szabályozásáról szóló 2015. évi törvény (a továbbiakban: a 2015. évi törvény) végrehajtása 2016 végén kezdődött meg. A 2015. évi törvény teljes körű végrehajtása kulcsfontosságú lesz az Írország által az ezen ágazatbeli verseny fokozását célzó erőfeszítésekhez, mert lehetővé fogja tenni a következőket: az ügyvédi hivatás közvetlen gyakorlása, multidiszciplináris gyakorlatok révén vállalatcsoportok létrehozása és más tagállamokban használt alternatív üzleti modellek alkalmazása Írországban. A független jogi szolgáltatások a gazdaság valamennyi ágazata szempontjából hasznosak, és költségeik hatással vannak Írország versenyképességére. Ezért rendkívül fontos, hogy a nyilvános konzultációs eljárást követően a 2015. évi törvény a versenyt fokozó és a költségeket csökkentő rendelkezéseket vezessen be, vagy építse be ezeket a rendelkezéseket a jogi szolgáltatásokkal foglalkozó szabályozó hatóság által kibocsátott rendeletekbe a verseny fellendítése és a költségek csökkentése érdekében.

(18)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte az ír gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Írországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak a programoknak Írország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(19)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(20)	A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi nemzeti reformprogramot és a 2017. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–3. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Írország 2017-ben és 2018-ban hozzon intézkedéseket a következők érdekében:

A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel összhangban 2018-ban hajtson végre jelentős költségvetési kiigazítást. Az államadósság-ráta csökkentésének felgyorsítása érdekében használjon fel az erős gazdasági és pénzügyi helyzetből fakadó minden rendkívüli bevételt, így például az eszközértékesítésekből származó bevételeket. Korlátozza az adókiadások körét és számát, és szélesítse ki az adóalapot.

A közlekedés, a vízszolgáltatások és a különösen a kkv-ket támogató innováció terén megvalósuló állami beruházások előresorolása révén tegye célirányosabbá a kormányzati kiadásokat. Erősítse a szociális infrastruktúrát, ideértve a szociális lakáshoz jutást és a színvonalas gyermekgondozást; az alacsony képzettségű személyek foglalkoztatási kilátásainak javítása és a háztartások alacsony munkaintenzitásának kezelése érdekében készítse el az aktiválási politikák integrált csomagját.

3.	Ösztönözze a nemteljesítő hitelek folyamatos és tartósabb csökkentését olyan szanálási stratégiák révén, amelyeknek részét képezik az életképes vállalkozások és háztartások esetében alkalmazott leírások, különös hangsúlyt helyezve a hosszú ideje fennálló hátralékok rendezésére.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÖNISTE

(5) A nettó államháztartási kiadás a teljes államháztartási kiadás, a következők kivételével: kamatkiadások, az uniós programokra fordított azon kiadások, amelyeket teljes mértékben ellentételeznek az uniós alapokból származó bevételek, valamint az álláskeresési járadékokra fordított kiadások nem diszkrecionális változásai. A hazai finanszírozású bruttó állóeszköz-felhalmozás négyéves időszakra van szétterítve. A törvényben előírt diszkrecionális bevételi intézkedéseket, illetve bevételnövelést figyelembe veszik. A bevételi és a kiadási oldalon végrehajtott egyszeri intézkedéseket nettósítják.

(6) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/31

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Spanyolország 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Spanyolország 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/08)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács a 2017. március 9–10-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Spanyolországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2017. március 9–10-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)	mivel Spanyolország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Spanyolországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–3. ajánlás tükröz.

(3)

A Spanyolországra vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Spanyolországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Spanyolország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, melynek eredményeit 2017. február 22-én szintén közzétették. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Spanyolországban határokon átnyúló jelentőségű makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A jelenlegi folyófizetésimérleg-többlet különösen Spanyolország nettó külső kötelezettségállományának csökkenését eredményezi, amely azonban így is számottevő marad, és ezáltal az ország ki van téve a piaci hangulat változásaiból eredő kockázatoknak. A magánszektor – különösen a vállalkozások – adósságállománya jelentősen mérséklődött, a háztartások adósságállománya mindazonáltal továbbra is magas. A gazdasági növekedés lett az adósságcsökkentés legfőbb motorja, de továbbra is magasak a költségvetés középtávú fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok. Különösen fontos olyan intézkedéseket hozni, amelyek csökkentik annak kockázatát, hogy az egyensúlyhiányból fakadó kedvezőtlen hatások érintsék a spanyol gazdaságot, valamint – az ország méretéből és a határokon átnyúló jelentőségéből adódóan – a gazdasági és monetáris uniót. A pénzügyi szektor továbbra is nagy fokú stabilitást mutatott, amelyet a szektorban zajló szerkezetátalakítás, az alacsony finanszírozási költségek és a gazdasági fellendülés támogat. Az utóbbi években erősödött a munkahelyteremtés, és gyorsan csökkent a munkanélküliség, bár annak aránya továbbra is nagyon magas. A munkaerőpiaci reformok és a bércsökkentés nagyban segítették az elmúlt évek munkahelyteremtését és a versenyképesség javulását.

(4)	Spanyolország 2017. április 28-án benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját, 2017. április 29-én pedig 2017. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Spanyolország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágához tartozik. Spanyolország a 2017. évi stabilitási programja alapján – a Spanyolországnak a túlzott hiány helyzetének orvoslásához szükségesnek ítélt mértékű hiánycsökkentésre irányuló intézkedések meghozatalára való felszólításáról szóló, 2016. augusztus 8-i tanácsi határozatnak (a továbbiakban: a 2016. augusztus 8-i tanácsi határozat) megfelelően – 2018-ra tervezi kiigazítani a túlzott hiányt. Az államháztartási hiány a tervek szerint 2020-ig tovább csökken, a GDP 0,5 %-ára. A 2017. évi stabilitási program kiadásokra vonatkozó előrejelzései magukba foglalják az autópályákhoz és a pénzügyi szektorhoz kapcsolódó, függő kötelezettségek megjelenését, amelyek 2017-ben a GDP közel 0,4 %-át, 2018-ban pedig a GDP közel 0,2 %-át teszik ki. A 2017. évi stabilitási program időtávjában előreláthatólag nem valósul meg a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési pozícióként meghatározott középtávú költségvetési cél. Az újraszámított strukturális egyenleg (5) a tervek szerint 2020-ban eléri a GDP -1,9 %-át. A 2017. évi stabilitási program előrejelzése szerint a GDP-arányos államadósság 2017-ben 98,8 %-ra, 2018-ban 97,6 %-ra, 2020-ban pedig 92,5 %-ra csökken. A 2017. évi stabilitási program makrogazdasági feltételezései 2018-ig megalapozottak, azt követően pedig némileg optimisták. Összességében a célok tervek szerinti elérése továbbra is a stabil gazdasági kilátások függvénye, amelyek azonban kockázatoknak vannak kitéve. A költségvetési célok elérését fenyegető egyéb kockázatok az utóbbi időben hozott adóügyi intézkedések hatását övező bizonytalansághoz kapcsolódnak. Figyelembe véve továbbá (a Bizottság 2017. tavaszi előrejelzésében nem szereplő) függő kötelezettségek feltételezett megjelenését, a 2017. évi stabilitási program a kiadások jelentősen magasabb visszafogásán alapul, mint amely a Bizottság 2017. és 2018. évi előrejelzésében szerepel. Végezetül a 2018-ra tervezett hiánycélok megalapozásához szükséges intézkedések még nincsenek pontosan meghatározva.

(7)

A Tanács 2016. augusztus 8-án arra kérte fel Spanyolországot, hogy 2018-ra szüntesse meg a túlzott hiányt és különösen arra, hogy 2016-ban a GDP 4,6 %-ára, 2017-ben a GDP 3,1 %-ára, 2018-ban pedig a GDP 2,2 %-ára csökkentse a költségvetési hiányt. A Tanács megítélése szerint a költségvetési hiány említett mérséklődése összhangban állt a Bizottság 2016. tavaszi aktualizált előrejelzésével, amely szerint a GDP-arányos strukturális egyenleg 2016-ban 0,4 %-kal romlik, 2017-ben és 2018-ban pedig egyaránt 0,5 %-kal javul. Spanyolország államháztartási hiánya 2016-ban a GDP 4,5 %-át tette ki, ami a 2016. augusztus 8-i tanácsi határozatban foglalt célérték alatt maradt. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése szerint – változatlan szakpolitikai irányvonalat feltételezve – a GDP-arányos államháztartási hiány 2017-ben 3,2 %-ra, 2018-ban pedig 2,6 %-ra csökken, 0,1 %-kal, illetve 0,4 %-kal meghaladva a 2017. évi stabilitási programban megállapított és a Tanács által meghatározott GDP-arányos államháztartási hiánycélt. A 2017. évi stabilitási programmal ellentétben az előrejelzés nem feltételezi a fent említett függő kötelezettségek megjelenését. Az összesített költségvetési kiigazítás a 2016–2017-es időszakban előreláthatólag szűken teljesül, 2018-ban azonban – változatlan szakpolitikai irányvonalat feltételezve – az előrejelzések szerint elmarad a 2016. augusztus 8-i tanácsi határozatban kért mértéktől. Ezenkívül a Tanács 2016 augusztusában felkérte Spanyolországot, hogy tegyen intézkedéseket költségvetési keretrendszerének javítása érdekében, a 2017. évi stabilitási program ugyanakkor nem tesz említést olyan tervekről, amelyek alapján jobban érvényesülnének a stabilitási törvény kiadási szabályai a költségvetési fenntarthatóság terén. A Tanács összességében úgy véli, hogy további intézkedésekre lesz szükség – különösen 2018-ban – a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek és különösen a 2016. augusztus 8-i tanácsi határozatban szereplő feltételeknek való megfelelés érdekében.

(8)

Spanyolország továbbra sem rendelkezik a közbeszerzésekre vonatkozó olyan egyértelmű és következetes szakpolitikai kerettel, amely – nevezetesen hatékony, előzetes és utólagos ellenőrzési mechanizmusok, valamint a kormányzat minden szintjén az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők közötti jobb átláthatóság és koordináció révén – biztosítja a jogszabályoknak való megfelelést, a magas szintű versenyt és a gazdasági hatékonyságot. A kormány 2017-ben javaslatot tett a közbeszerzési felügyeleti rendszer javítását célzó néhány intézkedésre, és jelenleg várja ezek parlamenti jóváhagyását.

(9)

Spanyolország haladást ért el a korrupció elleni küzdelem terén, különösen a közigazgatási döntéshozatal átláthatósága tekintetében, konkrétabban pedig a pártfinanszírozás átláthatóságáról, a vagyonnyilatkozatról és az összeférhetetlenségről szóló jogszabály törvényerőre emelésével kapcsolatban. A hangsúly most áthelyeződik ezen intézkedések végrehajtására. Mindazonáltal, annak ellenére, hogy megugrott a helyi és a regionális szintű ügyeket érintő korrupciós vizsgálatok száma, nem dolgoztak ki olyan célzott megelőző stratégiákat, amelyek az e kormányzati szinteken felmerülő korrupciós kockázatok csökkentésére irányulnak, és nem létezik a különböző kormányzati szinteket átfogó közös megelőző stratégia sem. Nem került sor célzott nyomon követésre többek között olyan egyéb hiányosságok tekintetében, mint például a visszaélést bejelentő személyeket védő jogszabályokban tapasztalható hiányosságok, a közelmúltban létrehozott összeférhetetlenségi iroda függetlenségének mértéke és a lobbitevékenységek szabályozásának hiánya. További problémát jelent, hogy a korrupciós ügyekben lassan halad a bírósági eljárás. A büntető eljárásjog 2015-ös módosítása korlátozza a vizsgálatokra rendelkezésre álló időt és csökkenti a büntető eljárások indokolatlan késedelmét. Ez azonban növelheti annak kockázatát, hogy az eljárási határidők nem elegendőek a bonyolult korrupciós ügyek kezeléséhez, ha a határidők meghosszabbítását lehetővé tevő rendelkezések restriktívnek bizonyulnak.

(10)

Annak ellenére, hogy Spanyolország az uniós átlaggal összhangban lévő általános héamértéket alkalmaz, továbbá kevés és csökkenő tendenciát mutat a héaszabályok megsértése, viszonylag alacsonyak az ország héából származó bevételei. Ennek fő oka, hogy Spanyolország széles körben alkalmazza a különböző termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó mentességeket vagy kedvezményes adómértékeket. Ebből kifolyólag 2014-ben az uniós tagállamok közül Spanyolországban keletkezett a legnagyobb héabevétel-kiesés (59 %, míg az uniós átlag körülbelül 44 % volt). Spanyolország a környezetvédelemmel kapcsolatos adókból származó bevételek tekintetében is az utolsók között van az Unión belül, annak ellenére, hogy az elmúlt években hozott néhány intézkedést, főként az energiaágazatban. A szennyezés és az erőforrás-felhasználás adóztatása növelheti a bevételeket, valamint jelentős társadalmi és környezetvédelmi előnyökkel járhat. A szabályozás tekintetében is normatív különbségek mutatkoznak, és ennek következtében bizonyos környezetvédelmi adók tekintetében heterogén a regionális szinten alkalmazott megközelítés. A kiadások tekintetében a kormány azzal bízta meg az AIReF-et, Spanyolország független költségvetési intézményét, hogy az államháztartás minden szintjén vizsgálja felül a kiadásokat. A felülvizsgálat segítheti azon területek azonosítását, amelyeken az erőforrások hatékonyabb felhasználásával ki lehet elégíteni a kiadási igényeket.

(11)

A munkahelyteremtés elmúlt években tapasztalt fellendülését a munkaerőpiaci reformok és a bércsökkentés is támogatták. A munkanélküliség gyorsan csökkent, de a munkanélküliek aránya továbbra is az egyik legmagasabb az Unióban, különösen a fiatalok és az alacsony képzettségűek körében, ami magában hordozza a munkaerőpiacról való kikerülés kockázatát. A munkanélküliek közel fele több mint egy éve nem talál munkát. Spanyolország intézkedések meghozatalával törekszik a fiatalok támogatására – különösen az ifjúsági garancia (6) támogathatósági kritériumainak kiterjesztése révén – és a tartósan munkanélküli személyeknek nyújtott egyéni támogatás erősítésére. Ezen intézkedések hatékonysága a regionális állami foglalkoztatási szolgálatok teljesítményétől is függ. Az álláskeresők – különösen a tartósan munkanélküli személyek és a garantált jövedelmi rendszerek kedvezményezettjei – számára nyújtott kiegészítő szolgáltatások javítása érdekében folytatni kell a szociális szolgálatokkal történő együttműködésük elmélyítését. Ezzel egyidejűleg fokozható az állami foglalkoztatási szolgálatok és a munkaadók közötti együttműködés, különösen a foglalkoztatási szolgálatok által kezelt állásajánlatok arányának növelése révén.

(12)

Az Unió tagállamai közül Spanyolországban az egyik legmagasabb az ideiglenes foglalkoztatás aránya, és sok ideiglenes munkaszerződés időtartama nagyon rövid. Az ideiglenesről a határozatlan idejű munkaszerződésre való áttérés aránya az uniós átlaggal összevetve nagyon alacsony. Az ideiglenes munkaszerződések széles körű alkalmazása alacsonyabb termelékenység-növekedéssel jár (többek között azért, mert kevesebb munkahelyi képzési lehetőség van), rosszabb munkakörülményeket eredményez, valamint növeli a szegénység kockázatát. Úgy tűnik, hogy a közelmúltban végrehajtott munkaerőpiaci reformok valamelyest mérsékelték a határozatlan idejű és az ideiglenes munkaszerződések közötti szegmentációt, és a munkaügyi ellenőrzések folyamatban lévő megerősítése kedvező eredményeket mutat az ideiglenes munkaszerződésekkel való visszaélések csökkentését illetően. Ugyanakkor a spanyol munkaerőpiac egyes jellemzői – többek között az elbocsátásokat követő jogvitákkal kapcsolatos bizonytalanságok, valamint a határozatlan idejű szerződéssel rendelkező alkalmazottak viszonylagosan magasabb végkielégítése – továbbra is eltántoríthatják a munkaadókat a határozatlan idejű munkaszerződések megkötésétől. A munkaerő-felvétel ösztönzését szolgáló rendszer ráadásul továbbra is töredezett, és nem célozza hatékonyan a határozatlan idejű munkaviszony népszerűsítését. Habár a közelmúltban létrejött a foglalkoztatás színvonalával foglalkozó munkacsoport, Spanyolország a kormány és a szociális partnerek között 2014-ben kötött megállapodást követően még nem dolgozott ki átfogó tervet a munkaerőpiaci szegmentáció elleni küzdelemhez.

(13)

Továbbra is egyenlőtlenségek tapasztalhatók a garantált jövedelmi rendszerek támogathatósági követelményei tekintetében, valamint a régiókon és rendszereken átívelő aktivizálás és védelem közötti kapcsolat területén. Egyes, kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok kiszorulnak a garantált jövedelemre vonatkozó megállapodásokból. A rendszerek korlátozott hatékonyságát részben magyarázzák a regionális minimumjövedelmi-rendszerek megfelelősége és az azokhoz való hozzáférés terén fennálló nagy különbségek, valamint az, hogy a nemzeti juttatási rendszer több alrendszerre oszlik, amelyek az álláskeresők eltérő kategóriáit célozzák, és különböző közigazgatási szervek irányítása alatt állnak. E töredezettség miatt a támogatások nem jutnak el folyamatosan az azokra rászorulókhoz és akadályozza az integrált megoldások kialakítását is. E számos kihívásra adott válaszként folyamatban van egy olyan tanulmány elkészítése, amelynek célja a nemzeti és regionális jövedelemtámogatási rendszerek hatékonyságának n értékelése. A családi ellátások nem kellően célzottak. Továbbá – az adójóváírások hatásának figyelembevételekor – az adókedvezmények rendszere összességében némiképp regresszív. Ráadásul minél magasabb a család jövedelme, annál nagyobb mértékben veszik igénybe a gyermekgondozási szolgáltatásokat, ami arra utal, hogy az alacsony jövedelmű szülők ezekhez korlátozottan férnek hozzá. A tartós ápolási-gondozási szolgáltatások biztosítása terén javulás érzékelhető, ennek mértéke azonban az egyes régiók között eltérő, és a jelenlegi igények továbbra sem teljesülnek.

(14)

A gyenge oktatási eredmények kedvezőtlenül érintik Spanyolország hosszú távú potenciális termelékenység-növekedését. Az elmúlt években tapasztalt jelentős javulás ellenére a korai iskolaelhagyók aránya uniós viszonylatban továbbra is az egyik legmagasabb. A korai iskolaelhagyás és a diákok teljesítménye – és különösen az alapkészségek – tekintetében jelentős regionális különbségek tapasztalhatók. A jól teljesítő régiókban a tanárok képzése és a diákok egyéni támogatása a sikeres iskolai oktatást előmozdító tényezők közé tartozik. Az Unión belül Spanyolországban a második legmagasabb az osztályismétlők aránya, ami növeli az iskolai lemorzsolódás kockázatát, csökkenti az iskolai végzettséggel kapcsolatos elvárásokat, és kihatással van az oktatási költségekre. A felsőfokú oktatásban végzettek foglalkoztathatósága továbbra is viszonylag alacsony. A diákok és az egyetemi oktatók csekély mobilitása, a szakmai gyakorlatok lehetőségének korlátozottsága, az ösztönzők hiánya és az egyetemi irányítás merevsége továbbra is akadályozza az üzleti világgal való együttműködést az oktatás és a kutatás terén.

(15)

A termelékenység és a versenyképesség erősítése érdekében Spanyolország számára előnyös lenne a kutatás és az innováció további előmozdítása. Az innovációs teljesítmény ugyanakkor folyamatosan romlik, mára a 2007-es szint alá csökkent, az ország pedig egyre jobban leszakad az uniós átlagtól. Az alacsony innovációs teljesítményhez párosul a magán K+F-kiadások csökkenése, ami a kutatás és fejlesztés irányítási keretének hiányosságait jelzi. A kutatás és az innováció terén nyújtott központi kormányzati finanszírozást kezelő Nemzeti Kutatási Ügynökség 2017 elején kezdte meg működését. A támogatási programok tekintetében ezidáig nem került sor sem többéves költségvetési tervek szisztematikus kidolgozására, sem pedig a támogatási programok kialakításának és végrehajtásának javítása érdekében végzett rendszeres hatékonyságértékelésre. Az ösztönzők hiánya és az egyetemi irányítás merevsége miatt a köz- és a magánszféra együttműködése továbbra is szintén gyenge és csekély a kutatóknak a köz- és a magánszféra közötti mobilitása. Nem optimális a kormányzati szintek közötti koordináció, és emiatt a nemzeti és a regionális szakpolitikák nem működnek teljes szinergiában.

(16)

A spanyol kisvállalkozások termelékenysége általában lényegesen alacsonyabb, mint a más nagy uniós tagállamokban működő hasonló vállalkozásoké. Ez jelentős hatással van a gazdaság egészének termelékenységére, mivel a spanyolországi vállalkozások többsége kisvállalkozás. A vállalkozások létrehozását, működését és növekedését korlátozó tényezők csökkentése tehát a beruházások és a termelékenység növekedését eredményezné. Az elmúlt években a spanyol kormány több olyan intézkedést fogadott el, amelyek a vállalkozások létrehozásának és növekedésének megkönnyítését célozták. E reformok megszilárdítása és teljes körű végrehajtása elengedhetetlen ahhoz, hogy maradéktalanul ki lehessen aknázni a bennük rejlő előnyöket. A piac egységességéről szóló, 2013-ban elfogadott törvény hozzájárult azon problémák kezeléséhez, amelyek a régiók üzleti szabályozásai közötti lényeges eltérések és átfedések miatt a vállalkozókat terhelő többletköltségek megjelenését okozták. Az, hogy a vállalkozások a piacra lépés akadályaival kapcsolatban egyre nagyobb mértékben veszik igénybe az említett törvényben előírt panaszkezelési mechanizmust, arra enged következtetni, hogy szükség lenne az engedélyezési eljárások további egyszerűsítésére. Fokozni kell az erőfeszítéseket az érintett közigazgatási szervek közötti – többek között az ágazati konferenciák szintjén zajló – koordináció érdekében. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a hatályos és a jövőbeli jogszabályok minden szinten hatékonyan kezeljék a piacra lépés indokolatlan akadályait, többek között a megosztásalapú gazdaságban létrejövő új vállalkozási modellek tekintetében is. A kiskereskedelmi ágazatban a kiskereskedelmi létesítményekre vonatkozó kettős engedélyezés továbbra is feleslegesen korlátozza a piacra lépést. A sofőrrel ellátott járművek szolgáltatási ágazatára és a rövid távra bérelhető szálláshelyekkel kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozóan a regionális szintű szabályozásban szereplő piacra lépési követelmények szükségtelenül hátráltathatják a megosztásalapú gazdaság kiegyensúlyozott fejlődését. 2017 első hónapjaiban Spanyolország lépéseket tett a piac egységességéről szóló törvény gyakorlati átültetése érdekében, így például a törvény végrehajtási útmutatójának közelmúltbeli elfogadása, valamint az alkalmazásával kapcsolatos bevált és rossz gyakorlatok katalógusának közzététele révén.

(17)

A szellemi szabadfoglalkozások szabályozása továbbra is viszonylag korlátozó jellegű. A protekcionista jogokat („fenntartott tevékenységek”) szelektíven biztosítják egyes szolgáltatók számára, és kizárnak más, hasonló releváns képesítéssel rendelkező szolgáltatókat. Számos foglalkozás esetében kötelezően tagnak kell lenni egy szakmai szövetségben. Az építőmérnökök, építészmérnökök és idegenvezetők esetében Spanyolország az uniós súlyozott átlagot meghaladó mértékű korlátozásokat alkalmaz. A korlátozások erőssége a szabadalmi ügyvivők és az ügyvédek esetében elmarad az uniós átlagtól, az utóbbi azonban Spanyolország legszigorúbban korlátozott foglalkozása. A szellemi szabadfoglalkozásokra vonatkozó törvény tervezetét – amely többek között előirányozza a szakmai szövetségekben való tagság észszerűsítését – még mindig nem fogadták el. Ez a tervezet rendelkezik a szakmai szövetségek átláthatóságának és elszámoltathatóságának fokozásáról, az indokolatlanul fenntartott tevékenységek megnyitásáról és a piac egységességének biztosításáról a szellemi szabadfoglalkozások piacára való belépés és az érintett foglalkozások gyakorlása tekintetében Spanyolországban.

(18)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a spanyol gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Spanyolországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Spanyolország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(19)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi stabilitási programot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(20)	A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi nemzeti reformprogramot és a 2017. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–3. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Spanyolország 2017–2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

Biztosítsa a 2016. augusztus 8-i tanácsi határozatban foglaltaknak való megfelelést, beleértve a költségvetési és közbeszerzési keretek megerősítését célzó intézkedések meghozatalát is. Készítse el a kiadások átfogó felülvizsgálatát azon területek azonosítása érdekében, ahol javítható a kiadások hatékonysága.

Javítsa a regionális foglalkoztatási szolgálatok, a szociális szolgálatok és a munkáltatók közötti együttműködést az álláskeresők és a munkáltatók igényeinek jobb kielégítése érdekében. Hozzon intézkedéseket a határozatlan idejű munkaerő-felvétel ösztönzése érdekében. Kezelje a garantált jövedelmi rendszerek tekintetében jelentkező regionális eltéréseket és fragmentációt, továbbá javítsa a családtámogatást, beleértve a színvonalas gyermekgondozáshoz való hozzáférést is. Javítsa a felsőoktatás munkaerőpiaci relevanciáját. Kezelje az oktatási eredmények terén fennálló regionális eltéréseket, különösen a tanárképzés megerősítése és a diákok egyéni támogatása révén.

3.	Biztosítsa a kutatásba és az innovációba történő megfelelő és tartós befektetést, és erősítse annak irányítását a különböző kormányzati szinteken. A hatályos és a jövőbeli szabályozás érdekében biztosítsa a piac egységességéről szóló törvény maradéktalan és mielőbbi végrehajtását.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).

(5) A Bizottság által a közös módszertannak megfelelően, egyszeri és átmeneti intézkedések nélkül újraszámított, ciklikusan kiigazított egyenleg.

(6) A Tanács 2013. április 22-i ajánlása az ifjúsági garancia létrehozásáról (HL C 120., 2013.4.26., 1. o.).

(7) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/36

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Franciaország 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Franciaország 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/09)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Franciaországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás) (3).

(2)	mivel Franciaország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Franciaországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–4. ajánlás tükröz.

(3)

A Franciaországra vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Franciaországnak címzett országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Franciaország által elért eredményeket. Emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2017. február 22-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Franciaországban túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A francia gazdaságot gyenge versenyképesség, továbbá magas és növekvő államadósság jellemzi, amelyhez a termelékenység lassú növekedése társul. Különösen fontos lenne olyan intézkedések meghozatala, amelyek csökkentik a francia gazdaságra – illetve annak méretéből és határokon átnyúló jelentőségéből adódóan a gazdasági és monetáris unióra – gyakorolt negatív hatások kockázatát.

(4)	Franciaország 2017. április 28-án benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságát és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Franciaország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágához tartozik. 2017. évi stabilitási programjában a kormány – a túlzotthiány-eljárás keretében kiadott 2015. március 10-i tanácsi ajánlással összhangban – 2017-re tervezi kiigazítani a túlzott hiányt, 2,8 %-os GDP-arányos államháztartási hiány elérésével. Az államháztartási hiány a tervek szerint 2020-ig tovább csökken, a GDP 1,3 %-ára. A középtávú költségvetési cél – a GDP 0,4 %-ának megfelelő strukturális hiány – a tervek szerint 2019-ben fog megvalósulni. Az előrejelzés szerint azonban az újraszámított strukturális egyenleg (5) 2020-ban a GDP -1,2 %-ának fog megfelelni, azaz a középtávú költségvetési célt a programidőszakban nem sikerül elérni. A 2017. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2020-ra várhatóan 93,1 %-ra csökken a 95,9 %-nak megfelelő 2018-as értékről. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor 2018-tól kezdődően a kitűzött hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(7)

2015. március 10-én a Tanács azt ajánlotta Franciaország részére, hogy 2017-re szüntesse meg a túlzott hiányt és érjen el a GDP 2,8 %-ának megfelelő államháztartási hiányt, ami 2017-ben a GDP arányában kifejezve a strukturális egyenleg 0,9 %-os javulásának felel meg. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján az államháztartási hiány 2017-ben a GDP 3,0 %-a lesz, ami megfelel a Szerződésben meghatározott referenciaértéknek, de meghaladja a Tanács által ajánlott hiánycélt. A változatlan politikát feltételező előrejelzés szerint a GDP-arányos államháztartási hiány 2018-ban 3,2 % lesz, azaz meghaladja majd a Szerződésben meghatározott referenciaértéket, és ez kockázatot jelent a túlzott hiány tartós korrekciója szempontjából. Emellett az előrejelzés szerint az ajánlott költségvetési kiigazítás nem fog teljesülni a túlzotthiány-eljárás által lefedett időszakban, mivel a Franciaország által követett konszolidációs stratégia elsősorban a konjunkturális körülmények javulására és az alacsony kamatkörnyezetre, vagyis a hatóságok hatókörén kívül eső tényezőkre hagyatkozik.

(8)

Amennyiben 2018 tekintetében mégis sikerül megfelelő időben tartós kiigazítást elérni, úgy Franciaország a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágába és az átmeneti adósságszabály hatálya alá fog tartozni. Költségvetési helyzete és különösen adósságállományának szintje fényében Franciaországnak várhatóan további kiigazítást kell végrehajtania középtávú költségvetési célja, a GDP 0,4 %-ának megfelelő strukturális hiány elérése érdekében. A Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási mátrix alapján ez a kiigazítás a nettó elsődleges államháztartási kiadások (6) legfeljebb 1,2 %-os nominális növekedését jelenti 2018-ban. Ez a GDP 0,6 %-át kitevő éves strukturális kiigazításnak felel meg. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a kockázata, hogy Franciaország 2018-ban jelentősen el fog térni ettől a követelménytől. Fennáll továbbá annak a kockázata, hogy Franciaország 2018-ban nem fog eleget tenni az átmeneti adósságszabálynak, mivel az előrejelzések szerint a strukturális egyenleg a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékben romlik, szemben a GDP 0,4 %-ának megfelelő minimális lineáris strukturális kiigazítással. A Tanács összességében úgy véli, hogy Franciaországnak készen kell állnia további intézkedések megtételére ahhoz, hogy 2017-ben megfeleljen az előírásoknak, 2018-tól kezdődően pedig további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében. Mindazonáltal az 1466/97/EK rendeletben foglaltak szerint a költségvetési tervek és a költségvetés alakulásának értékelése során a konjunkturális körülmények figyelembevételével kell megvizsgálni a tagállamok költségvetési egyenlegét. Amint azt a 2017. évi európai szemeszterről szóló, az országspecifikus ajánlásokat kísérő bizottsági közlemény is nyomatékosítja, a 2018-as költségvetésiterv-javaslat, majd azt követően a 2018-as költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni azt a célt, amely egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozik, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig a francia államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. Ebben az összefüggésben a Tanács nyugtázza, hogy a Bizottság az 1466/97/EK rendeletben foglaltaknak megfelelő átfogó értékelést kíván végezni, különös tekintettel Franciaország konjunkturális helyzetére.

(9)

A franciaországi közkiadások GDP-hez viszonyított aránya az Unióban az egyik legmagasabb. Az előrejelzések szerint a kiadási ráta 2017-ben eléri a GDP 56,2 %-át, ami 9,7 százalékponttal magasabb az uniós átlagnál. Franciaország a kiadásokra összpontosító konszolidációs stratégiát követett, amelyet elsősorban a csökkenő kamatlábakra és a közberuházások visszafogására alapoztak. Mindazonáltal nem valószínű, hogy az alacsony kamatszínvonal középtávon is fennmarad, a termelő közberuházások csökkentése pedig negatívan hathat a jövőbeli gazdasági potenciálra. Ezzel szemben a kiadások felülvizsgálata során a hatékonyságnövelés számos lehetséges eszközét meghatározták, amelyek végrehajtása azonban elmaradt. A kiadások felülvizsgálata során a kiadási oldalon a 2015–2017-re tervezett 50 milliárd EUR megtakarításnak csak egy töredékét – kevesebb mint 2 %-át – sikerült beazonosítani. Mindazonáltal ennek is csak egy részét sikerült tényleges intézkedések formájába önteni a 2016-os költségvetésben, míg a 2017-es költségvetési törvényben szereplő intézkedések azon megtakarításokra épültek, amelyeket már a kiadások 2015-ös felülvizsgálata során beazonosítottak. A kiadások felülvizsgálatából származó megtakarítások jelentősen növelhetők a felülvizsgálat tárgyát képező kiadási területek körének kibővítése és az azonosított megtakarítások konkrét költségvetési intézkedésekre váltására irányuló többéves stratégia végrehajtása útján.

(10)

A magas társadalombiztosítási költségek a vállalkozásokat terhelő magas adókkal együtt visszafoghatják a magánberuházásokat és akadályozzák a vállalkozások növekedését és az új munkavállalók felvételét. Folytatódott a munkaerőköltség csökkentésére irányuló szakpolitikai intézkedések végrehajtása; 2016 áprilisában megkezdődött a munkáltatók társadalombiztosítási költségei csökkentésének a „felelősségmegosztási és szolidaritási paktum” keretében tervezett második szakasza. Emellett a kormány 2017-től 6 %-ról 7 %-ra emelte a versenyképességi és foglalkoztatási adókedvezmény (CICE) mértékét. A munkát terhelő adóék csökkentésére irányuló ezen intézkedések 2013 óta javították ugyan Franciaország versenyképességét, de annak korábban bekövetkezett romlását még nem sikerült helyreállítani. Az átlagos bérszinten a munkáltató által fizetett teljes munkaerőköltség arányában 2015-ben az Unión belül Franciaországban voltak a legmagasabbak a munkáltatók társadalombiztosítási költségei, jóllehet ezek a költségek csökkenő tendenciát mutatnak. Az ezen intézkedésekre vonatkozóan nemrég megjelent értékelések kiemelték a foglalkoztatásra és a vállalkozások haszonkulcsára gyakorolt pozitív hatásokat, de a bérekre, a beruházásokra, a foglalkoztatásra és a vállalkozások haszonkulcsára gyakorolt hatások teljes körű vizsgálatához további értékelésekre van szükség. A közelmúltban megjelent értékelésekből az is kirajzolódik, hogy a munkaerőköltség csökkentésére irányuló kezdeményezések konszolidációja és a társadalombiztosítási járulékok tartós csökkentése formájában való átalakítása optimálissá tenné a foglalkoztatásra és a beruházásokra gyakorolt hatásukat.

(11)

A vállalkozásokat terhelő effektív átlagos adókulcs 38,4 % volt 2016. július 1-jén, amely a legmagasabb érték az Unióban, és a termelést terhelő más adók is kiemelkedően magasak. Franciaország azonban intézkedéseket fogadott el annak érdekében, hogy a társasági adó jogszabályban előírt mértéke 2020-ra 28 %-ra csökkenjen. Ezzel egyidejűleg az adóteher a többi uniós tagállamhoz képest továbbra is kisebb mértékben helyeződik a fogyasztásra. Az összes adóbevétel százalékában kifejezve 2014-ben Franciaország a 27. helyen állt az Unióban a fogyasztásból származó adóbevételek tekintetében. A héarendszeren belül az általános héamértékkel Franciaország a középmezőnybe tartozik, és széles körben alkalmazzák alacsony mértékű kedvezményes adókulcsot. A bonyolult adórendszer hátráltatja egy jól működő üzleti környezet kialakulását. Franciaországban magasak az adóterhek, és ehhez számos adókedvezmény, kedvezményes adókulcs és megannyi adókonstrukció társul, amelyek összességében magas megfelelési költségeket és bizonytalanságot eredményeznek, különösen a vállalkozások számára. A GDP több mint 3 %-át kitevő adókiadások jelentős mértékűek Franciaországban. Ugyancsak magas és az uniós átlagot meghaladó az adók beszedésével összefüggésben az adóhatóságoknál jelentkező adminisztratív költség.

(12)

A munkanélküliségi ráta 2016-ban 10,1 %-ra csökkent. A munkanélküliség magasabb a fiatalok, az alacsony képzettségűek és az Unión kívül születettek körében. A megvalósítás alatt lévő kormányzati reformintézkedések kulcsfontosságúak a képzési lehetőségeknek az elhelyezkedési kilátásokkal és a gazdaság igényeivel való összehangolása tekintetében. Ezzel párhuzamosan az álláskeresők, a kevésbé képzett munkavállalók és a kkv-k munkavállalói állandó nehézségekkel szembesülnek a képzéshez való hozzáférés terén. Az említett csoportok részvételi lehetőségének és a képzés relevanciájának biztosítása a meglévő intézkedések megerősítését és az erőforrások kiegyensúlyozottabb felhasználását teheti szükségessé. A fiatalok és köztük is a legkevésbé képzettek továbbra is nehézségekkel szembesülnek a munkaerőpiacra való belépés során. Ezzel összefüggésben a tanulószerződéses gyakorlati képzés támogatása érdekében tett intézkedések pozitív eredményeket hoztak eddig. Azonban a kínált szakmai alapképzés – különösen az iskolai képzés és egyes tercier szektorok esetén – nincs kellőképpen összekapcsolva elhelyezkedési lehetőségekkel. Mindemellett a hátrányos helyzetű tanulókat gyakrabban terelik a szakmai alapképzés felé, és a korai lemorzsolódók nagy többsége is közülük kerül ki, hozzájárulva a jelentős mértékű oktatási egyenlőtlenségekhez. Az OECD országai között Franciaországban a legnagyobb a diákok társadalmi-gazdasági helyzetének az oktatási eredményeikre gyakorolt hatása.

(13)

Az Unión kívül született munkaképes korú személyeknek csupán 54,5 %-a volt foglalkoztatott 2016-ban. Az Unión kívül született nők foglalkoztatási rátája (45,4 %) pedig az egyik legalacsonyabb volt az EU-ban. Az Unión kívül született személyek és a francia születésűek közötti foglalkoztatási különbség 2016-ban 17,5 százalékpontra (a nők esetében 23,7 százalékpontra) nőtt. Az Unión kívül született személyek alacsony foglalkoztatási rátája lehúzza a teljes foglalkoztatási rátát, és a munkaerő krónikus kihasználatlanságát jelzi. A második generációs bevándorlókra vonatkozó foglalkoztatási mutatók ugyancsak kedvezőtlenek, és ez nem magyarázható az életkorbeli, az oktatási és készségek terén mutatkozó különbségekkel. Másrészt az oktatási eredmények különbségei tartósak, hiszen a második generációs bevándorlók csak részben tudnak felzárkózni. E kihívás kezeléséhez átfogó stratégiára van szükség, amely többek között a nyelvi készségekre, a továbbképzésre és a képzésre, a karrier-tanácsadásra irányuló intézkedéseket és egyéb célzott aktív munkaerőpiaci intézkedéseket tartalmaz. A szolgáltatásokhoz való hatékony hozzáférés kulcsfontosságú a munkaerőpiaci részvétel előmozdításához, csakúgy mint az Unión kívül született személyek és a második generációs bevándorlók alkalmazását érintő diszkriminatív gyakorlatok elleni fellépés.

(14)

2013 óta a francia minimálbér a vonatkozó indexálási szabályok szerint alakul. Az alacsony inflációs környezetben és a bérek lassuló növekedése mellett a minimálbér növekedése lassabb volt, mint a viszonyítási alapként szolgáló béreké. Noha a minimálbér a mediánbérhez képest magas, a minimálbérhez kapcsolódó munkaerőköltséget csökkentették a társadalombiztosítási járulékok alóli mentességekkel. A minimálbér emelése a legtöbb munkavállalói kategória esetében béremelést von maga után, és béremelési nyomás kialakulásához vezethet. Jóllehet a minimálbér indexálása fontos a munkavállalók vásárlóerejének megőrzése szempontjából, a mostani indexálási mechanizmus hozzájárulhat ahhoz, hogy későbbre tolódik a szükséges átfogó bérkiigazítás. A jelenlegi magas munkanélküliség mellett félő, hogy a minimálbér munkaerőköltsége gátolja az alacsony képzettségűek foglalkoztatását. Független szakértők csoportja minden évben megvizsgálja a franciaországi minimálbért, és nem kötelező erejű véleményeket fogalmaz meg annak átalakításáról. A minimálbér eseti jellegű megemelésére vonatkozó véleményüket eddig mindig tiszteletben tartották, és fontos szerepük van az ilyen eseti jellegű emelések kontrollálásában.

(15)

A munkáról, társadalmi párbeszédről és szakmai életpályákról szóló 2016. augusztusi törvénnyel Franciaország arra irányuló intézkedéseket vezetett be, hogy a vállalkozások jobban tudjanak alkalmazkodni a gazdasági ciklusokhoz, továbbá mérséklődjön a szegmentáció. A törvény pontosítja a gazdasági okokból való elbocsátásokra vonatkozó szabályokat, kiterjeszti a vállalati szintű többségi megállapodások hatályát és növeli a kollektív tárgyalások hatékonyságát. A tartósan magas munkanélküliség miatt megkérdőjeleződött az álláskeresési ellátások rendszerének fenntarthatósága. Ezzel összefüggésben a szociális partnerek 2017 márciusában megállapodásra jutottak az álláskeresési ellátásokra vonatkozó új, a kormány által jóváhagyott egyezményről, amelynek célja, hogy a rendszer éves hiányát 1,2 milliárd euróval csökkentsék.

(16)

Bár Franciaország összességében javította a szabályozási keretét, az üzleti környezet minősége a főbb versenytársakkal összehasonlítva továbbra is a középmezőnybe tartozik. Az egyszerűsítésre irányuló erőfeszítések ellenére a vállalkozások továbbra is jelentős terhekkel szembesülnek a szabályozásból és a gyorsan változó jogszabályokból eredően. Ez az egyik legfőbb akadálya a magánberuházásoknak. Az egyszerűsítési programmal Franciaország tett ugyan lépéseket a vállalkozásokat érintő bürokrácia csökkentése érdekében, de a 2016 előtt elfogadott intézkedések ötödrészét 2017 májusáig még nem hajtották végre. Ugyanakkor a küszöbhatások továbbra is befolyásolják a vállalkozások fejlődését, és kihatnak azok gazdasági és piaci teljesítményére. A bizonyos alkalmazotti létszámot meghaladó vállalkozásokra vonatkozó fokozott szociális és adóügyi kötelezettségek visszatarthatják az érintett vállalkozásokat attól, hogy az exportra termelést és az innovációt lehetővé tevő méretűre bővüljenek. Ezek a küszöbhatások viszont kihathatnak a vállalkozások termelékenységére, versenyképességére és nemzetközivé válására. Empirikus bizonyítékok szerint ugyanis a 10, illetve az 50 alkalmazottra vonatkozó küszöbértékek különösen költségesek a munkáltatók részére, és a francia gazdaságban aránytalanul alacsony az ezen küszöböket meghaladó méretű vállalkozások száma, ami a két jelenség közötti kapcsolatra utal.

(17)

Számos ágazatban javult a szolgáltatások versenye, ám néhány gazdaságilag fontos ágazatban – például a könyvviteli, az építészeti, az otthoni ápolási szolgáltatások, a szálláshely-szolgáltatás, az étkeztetési szolgáltatások, a taxiszolgáltatás és gépkocsivezetővel történő autóbérlési szolgáltatások piacán – azonban továbbra is korlátozott a verseny és/vagy szabályozási akadályok érvényesülnek. Ezen szolgáltatások tekintetében továbbra is akadályok állnak fenn – elsősorban túlzott szabályozási követelmények érvényesülnek –, és ezek visszatartják az esetleges piacra lépőket, illetve korlátozzák a tényleges versenyt. Ezen akadályok leépítése lehetőséget teremthetne az új technológiákat és a digitális fejlesztéseket hasznosító meglévő vagy új vállalkozások részére, hogy fokozzák versenyképességüket és/vagy piacra lépjenek, a fogyasztóknál pedig alacsonyabb árak és jobb minőségű szolgáltatások formájában jelentkeznének az előnyök. Erre irányulóan 2017 januárjában a szolgáltatási piacokon fennálló akadályok kezelésére szolgáló intézkedéscsomag részeként a Bizottság kölcsönös értékelést indított, amelynek keretében felkérte a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az egyes foglalkozásokhoz való hozzáférés korlátozása céljából az országaikban fenntartott akadályokat.

(18)

Franciaország innovációs teljesítménye elmarad az innováció európai vezető országainak teljesítményétől. Továbbra is meglehetősen összetett a rendszer, és az átfogó koordináció kihívást jelent. Az innovációra biztosított állami támogatás összege és Franciaország középszerű innovációs teljesítménye közötti ellentmondás kérdéseket vet fel az állami támogatási mechanizmusok hatékonyságát illetően. Különösen problémás, hogy az állami kutatási tevékenység és a vállalkozások közötti együttműködés elmarad az optimálistól, ez pedig rányomja bélyegét az innovációs rendszer gazdasági teljesítményére.

(19)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte Franciaország gazdaságpolitikáját, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Franciaországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Franciaország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(20)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi stabilitási programot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(21)	A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi nemzeti reformprogramot és a 2017. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Franciaország 2017–2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

Biztosítsa a túlzotthiány-eljárás keretében 2015. március 10-én megfogalmazott tanácsi ajánlásnak való megfelelést. A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel összhangban 2018-ban hajtson végre jelentős költségvetési kiigazítást, figyelembe véve, hogy erősíteni kell a folyamatban lévő gazdaságélénkülést, és biztosítani kell Franciaország államháztartásának fenntarthatóságát. Kiadási oldali megtakarításokat eredményező hatékonyságjavulás elérése céljából végezzen átfogó felülvizsgálatot a kiadási tételek tekintetében.

A költségvetésre nézve semleges módon konszolidálja a munkaerőköltséget csökkentő intézkedéseket annak érdekében, hogy maximalizálja azok hatékonyságát, és fokozza a foglalkoztatásra és a beruházásokra gyakorolt hatásukat. Összességben szélesítse az adóalapot és hozzon további intézkedéseket a társasági adó jogszabályban előírt mértéke tervezett csökkentésének végrehajtása érdekében.

Többek között a szakoktatás és -képzés rendszerének felülvizsgálata révén javítsa az álláskeresők – különösen a kevésbé képzett munkavállalók és a migráns háttérrel rendelkező személyek – munkaerőpiaci hozzáférését. Biztosítsa, hogy a minimálbér alakulása ne hátráltassa a munkahelyteremtést és a versenyképességet.

Csökkentse tovább a vállalkozások szabályozásból eredő terheit, aminek érdekében többek között valósítsa meg az egyszerűsítésre irányuló programot. Többek között az üzleti szolgáltatások és a szabályozott szakmák tekintetében folytassa a szolgáltatási ágazatban fennálló versenyakadályok megszüntetését. Egyszerűsítse és javítsa az innovációt támogató állami finanszírozási rendszerek hatékonyságát.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(5) A Bizottság által a közös módszertannak megfelelően újraszámított, egyszeri és ideiglenes intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenleg.

(6) A nettó államháztartási kiadás a teljes államháztartási kiadás, a következők kivételével: kamatkiadások, az uniós programokra fordított azon kiadások, amelyeket teljes mértékben ellentételeznek az uniós alapokból származó bevételek, valamint az álláskeresési járadékokra fordított kiadások nem diszkrecionális változásai. A hazai finanszírozású bruttó állóeszköz-felhalmozás négyéves időszakra van szétterítve. A törvényben előírt diszkrecionális bevételi intézkedéseket, illetve bevételnövelést figyelembe veszik. A bevételi és a kiadási oldalon végrehajtott egyszeri intézkedéseket nettósítják.

(7) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/41

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Horvátország 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Horvátország 2017. évi konvergenciaprogramját

(2017/C 261/10)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

(2)

A Horvátországra vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Horvátország által elért eredményeket. Emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2017. február 22-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Horvátországban túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Különösen 2016-ban az államadósság-ráta csökkenő pályára állt, az államadósság ugyanakkor árfolyamkockázatnak van kitéve és a költségvetés fenntarthatóságát övező kockázatok középtávon továbbra is magasak. A magánszektor adósságállománya csökkent, ám – különösen a vállalati szektorban – még mindig magas, és jelentős árfolyamkockázatoknak van kitéve. A pénzügyi szektor támogatja a fellendülést, de változatlanul fenyegetik a devizával összefüggő hitelezési kockázatok, a nemteljesítő hitelek aránya pedig továbbra is magas. A mérsékelt munkahelyteremtés, valamint a munkaerő-állomány csökkenése következtében a munkanélküliségi ráta gyorsan esik. Végezetül, az üzleti környezet nehézkessége leszorítja a termelő beruházásokat és gátolja a termelékenység növekedését.

(3)	Horvátország 2017. április 27-én benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodása és releváns programjai felülvizsgálatát és azokhoz módosítások javaslatát. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságát és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

A túlzotthiány-eljárás megszüntetését követően Horvátország a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik, és az adósságszabály hatálya alá tartozik. A 2017. évi konvergenciaprogramja szerint a kormány az államháztartás egyenlegét fokozatosan, a 2016-ban a GDP -0,8 %-át kitevő mértékről 2020-ra a GDP 0,5 %-ára tervezi javítani. A középtávú költségvetési célt – amelyet strukturális értelemben a GDP -1,75 %-ában határoztak meg – a kormány 2016-ban a tervet meghaladó mértékben megvalósította, és az (újraszámított (4)) strukturális egyenleg 2017-ben és 2018-ban a tervek szerint éppen meg fog felelni a középtávú költségvetési célnak. Az előrejelzés szerint azt követően ismét valamelyest javul. A konvergenciaprogram azt vetíti előre, hogy az államadósság-ráta a GDP 86,7 %-ának megfelelő 2015-ös csúcsértékről folyamatosan csökkenve 2020-ra a GDP 72,1 %-ára mérséklődik. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista, különösen az Agrokor, Horvátország legnagyobb magánvállalata előtt tornyosuló pénzügyi nehézségek kedvezőtlen hatása fényében, amelyekkel a program előrejelzései nem számolnak. Az Agrokor-válság a költségvetési előrejelzésekre nézve is közvetlen kockázatot jelent. Emellett a 2017-től tervezett hiánycélok eléréséhez szükséges intézkedések még nem teljeskörűen meghatározottak.

(6)

A Tanács 2016. július 12-i ajánlása szerint Horvátországnak 2017-ben legalább a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves költségvetési kiigazítást kell végrehajtania a középtávú költségvetési cél elérése érdekében. A 2016. évre az államháztartási egyenleg számottevő javulását mutató eredményadatok azt jelzik, hogy Horvátország abban az évben már elérte középtávú költségvetési célját. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2017-ben a középtávú költségvetési cél felett marad, annak ellenére, hogy a GDP -0,3 %-ának megfelelő 2016-os értékről 2017-ben a GDP -1,7 %-ára csökken. Az ajánlás szerint Horvátországnak 2018-ban tartania kell a középtávú költségvetési célt. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése szerint a strukturális egyenleg várhatóan tovább csökken a GDP -2,1 %-ára, és fennáll a középtávú költségvetési céltól való bizonyos mértékű eltérés kockázata. Az előrejelzés szerint Horvátország 2017-ben és 2018-ban meg fog felelni az adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy Horvátországnak 2018-ban készen kell állnia további intézkedések megtételére a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében.

(7)

Horvátország költségvetési irányítási kerete nem mentes a hiányosságoktól. Még nem fogadták el a felelősségteljes költségvetési gazdálkodásról szóló új törvényt, amely a költségvetési keretrendszert, valamint a költségvetés-politikai bizottság függetlenségét és megbízatását hivatott erősíteni. Késik a költségvetési törvény módosítása, melynek célja a középtávú költségvetési keret megerősítése, valamint a költségvetési tervek módosításának szabályozása központi és helyi szinten egyaránt. A költségvetési terveket alátámasztó előrejelzések megbízhatósága továbbra is csekély.

(8)

Horvátország rendszeres ingatlanadókból származó bevétele viszonylag alacsony. Ezeket a bevételeket a helyi önkormányzatok egységei szedik be az ingatlanokhoz kapcsolódó díjak formájában, e díjak számítása és alkalmazási köre terén azonban jelentős eltérések mutatkoznak. Támaszkodik a tulajdonátruházás adóztatására is, ami kevésbé hatékony. A megismételt országspecifikus ajánlások nyomon követéseként és a 2016 végi adóügyi reform részeként 2018-tól kezdődően egyes helyi díjak és adók helyét átveszi egy rendszeres ingatlanadó, amelyet öt, az ingatlan értékét nagy vonalakban meghatározó tényező alapján fognak kiszámítani. Ez az első lépés a teljes körű, értékalapú, rendszeres ingatlanadó bevezetése felé vezető úton.

(9)

Horvátország állami finanszírozási igényei és az államadósság árfolyamkockázatoknak való kitettsége felhívják a figyelmet a megbízható finanszírozási források és a prudens kockázatkezelés fontosságára. Egy országspecifikus ajánlást követve 2017 elején elfogadták a központi kormányzat 2017–2019-es időszakra vonatkozó adósságkezelési stratégiáját. Erre három évvel a korábbi stratégia lejárta után került sor. Az államadósság-kezeléssel, és ennek keretében többek között a piacokkal való kommunikációval, a kockázatkezeléssel és a stratégia rendszeres aktualizálásával foglalkozó intézményi rendszer hiányosságokkal küzd. Az adósságra esetleg kihatással levő költségvetésen kívüli műveleteket sem fontolják meg megfelelően.

(10)

A munkaerőpiaci fellendülés az utóbbi időben is folytatódott, a munkanélküliségi ráta és a tartósan álláskeresők aránya azonban továbbra is magas. Mindez alacsony és egyre csökkenő aktivitással párosul, ami jelentős kihasználatlan munkaerő-potenciálról árulkodik. Az aktivitás csökkenése 2016-ban különösen markáns volt a legjobb munkavállalási korú, alacsony iskolai végzettségű munkavállalók körében, és a munkaképes korú népesség zsugorodásából fakadt, ami az elöregedés és kivándorlás növekedése miatt következett be.

(11)

A korai nyugdíjba vonulásra jogosult kohorszokban viszonylag magas az inaktivitás. A járulékfizetési időszakok rövidsége miatt a nyugdíjak szintje jelenleg és a jövőben is elmarad a megfelelőtől, és felmerül az időskori szegénység kockázata. Számos útja van annak, hogy valaki korán – akár teljes öt évvel a kötelező nyugdíjkorhatár elérése előtt – nyugdíjba vonuljon. A nyugdíjkorhatár eléréséig való munkavégzés pénzügyi ösztönzői gyengék. A munkával töltött életszakasz növelésének ösztönzését célzó bejelentett intézkedéseket nem hajtották végre. A gondozási feladatok hozzájárulnak az alacsony munkaerőpiaci részvételhez, különösen a legjobb munkavállalási korú nők közül az idősebbek körében. A formális gyermekgondozás terén hiány tapasztalható, és nagyok a regionális különbségek, a munkaszerződések pedig kevés rugalmasságot biztosítanak a munka és a gondozási feladatok közötti egyensúly megtalálásához. Jelenleg a kötelező nyugdíjkorhatár a nők esetében 61 év és 9 hónap, a férfiak esetében 65 év. A kötelező nyugdíjkorhatár közelítése és emelése lassan valósul meg, a tervek szerint a nyugdíjkorhatár 2038-ra éri el mindkét nem esetében a 67 évet. A folyamat felgyorsítása megfontolás tárgyát képezi, de még nem fogadták el. A nyugdíjrendszer kedvezőbb feltételeket biztosít a nehéz vagy veszélyes foglalkozások közé sorolt munkakörökben, valamint bizonyos szektorokban dolgozó munkavállalók számára. A horvát hatóságok felülvizsgálták a nehéz vagy veszélyes foglalkozások listáját, a szabályozást azonban még nem racionalizálták.

(12)

A legfrissebb, 2015-ös adatok szerint a népesség közel 30 %-át fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázata. A szociális védelmi rendszer a jogosultsági feltételek következetlenségéből, a földrajzi lefedettség széttagoltságából, az illetékes hatóságok közötti koordináció hiányából és a csekély átláthatóságból fakadó hiányosságokkal küzd a hatékonyság és az igazságosság területén. 2016-ban a GDP 0,6 %-át fordították a legszegényebb háztartásokat célzó minimumjövedelem-rendszerre. A felelősségi körök intézmények közötti újraelosztására és a jogosultsági követelmények harmonizálására irányuló tervezett reformok elakadtak.

(13)

A munkaerőpiacon keresett készségek elsajátítása a foglalkoztathatóság fontos feltétele. A felnőttképzésben való részvétel igen alacsony, kevés ráfordítást szánnak az aktív munkaerőpiaci intézkedésekre, az átképzési intézkedésekre és az egész életen át tartó tanulásra, és ezek hatóköre is korlátozott. A képzés terén nem szentelnek kellő figyelmet az idősebb és alacsonyan képzett munkavállalókra és a tartósan munkanélküli személyekre, akik általában különösen nagy foglalkoztathatósági kihívásokkal szembesülnek. Az intézmények, a programok és a felnőttoktatás minőségének javítását célzó jogszabályok előkészítését későbbre halasztották.

(14)

Az embereknek kellő alapkészségekre van szükségük ahhoz, hogy jó és stabil állást találjanak, és azt meg is tudják tartani, valamint, hogy sikeresen részt tudjanak venni a gazdasági és társadalmi életben. A nemzetközi felmérések adatai súlyos hiányosságokat jeleznek az alapkészségek, az alkalmazott tudományok és a matematika terén a 15 éves horvát iskolások körében. 2015 óta az oktatási, tudományos és technológiai stratégia végrehajtása részeként megkezdődött az iskolai tantervek reformja, melynek célja a tartalom és az átvihető készségek tanításának javítása. Miután az érdekelt felektől ellentmondásos reakciók érkeztek, a tanterv reformját felülvizsgálták, és a végrehajtás jelentős késedelmet szenvedett. A folyamatnak most az eredeti célkitűzésekkel összhangban kell folytatódnia. Horvátország a közelmúltban szakképzési stratégiát fogadott el. Ennek nyomán várhatóan aktualizálják majd a szakképzési tanterveket, nagyobb szerepet kap a munkaalapú tanulás, és javul a szakképzésben az oktatás minősége. A nem formális és az informális tanulás elismerésére és érvényesítésére szolgáló rendszer bevezetése függőben van.

(15)

A közigazgatás területi és funkcionális széttöredezettsége hátrányosan hat a szolgáltatásnyújtásra és a közkiadások hatékonyságára. A kormányzati szintek közötti jelenlegi hatáskörmegosztás és pénzügyi kapcsolatok nem segítik elő a hatékony és igazságos szolgáltatásnyújtást a közszolgáltatások, különösen az egészségügy, az oktatás és a szociális ellátás területén. Az átfogó közigazgatási reform késedelmet szenved. A feladatok központi és helyi hatóságok közötti újraelosztásának szabályozása függőben van, csakúgy, mint az állami ügynökségek rendszerének észszerűsítése. 2017 elején a horvát hatóságok bejelentették egy munkacsoport létrehozását, amelynek feladata a szubnacionális kormányzati finanszírozásról szóló szabályozás felvázolása.

(16)

A nem egységes bérmegállapítás a közigazgatásban továbbra is gátolja a bérek átláthatóságát és az egyenlő bánásmód biztosítását, valamint a közszférában keletkező bérköltségek feletti kormányzati ellenőrzést, ami kihatással lehet a gazdaság szélesebb körére is. 2017 februárjában a kormány közös iránymutatásokat fogadott el a közszférában érvényes kollektív szerződésekkel kapcsolatos tárgyalásokra és nyomon követésre vonatkozóan, a bérmegállapítás kereteinek észszerűsítését azonban 2018-ra halasztották.

(17)

Az állami tulajdonú vállalatok általában alacsonyabb termelékenységgel működnek, mint a magántulajdonban lévő vállalatok, ami irányítási hiányosságokra utal. Kedvezőtlen hatással vannak az allokációs hatékonyságra és hozzájárulnak az alacsony termelékenységnövekedéshez a gazdaságban. Az elmúlt évben lassan haladt az állami tulajdonú vállalatok magánkézbe adásának folyamata. Az ilyen vállalatok – köztük az önkormányzati tulajdonban lévő vállalatok – teljesítményének és az irányítótestület elszámoltathatóságának jobb nyomon követése segítené az irányítás javítását.

(18)

A Horvát Újjáépítési és Fejlesztési Bank (a továbbiakban: HBOR) fontos szerepet játszik az uniós pénzügyi eszközök és különösen az európai beruházási terv végrehajtásában. Ahhoz, hogy szerepének maradéktalanul eleget tudjon tenni, magas szintű átláthatósági és elszámoltathatósági előírásoknak kell megfelelnie. A horvát hatóságok tervei szerint független ellenőrök által végzett független eszközminőség-vizsgálatnak vetik alá a HBOR hitelportfólióját, és e vizsgálatnak 2017 végéig le kell zárulnia. A vizsgálat megállapításai alapján felülvizsgálják a bank keretszabályozását és irányítási struktúráit.

(19)

A vállalkozásokat sújtó, szabályozásból eredő terhek magasak. Számos adójellegű járulék – melyek közül sokat statisztikai szempontból adóként kezelnek – teszi nehézkessé az üzleti környezetet. Egy országspecifikus ajánlást követve 2016 nyarán a kormány úgy döntött, hogy 13 adójellegű járulékot eltöröl, 11 további adójellegű járulékot pedig csökkent, a döntés végrehajtása azonban lassú. A vállalkozások életét továbbra is megnehezítik a nagy adminisztratív terhek. Az adminisztratív terhek csökkentése érdekében elfogadtak egy nyolc szabályozási területre kiterjedő cselekvési tervet, a végrehajtás azonban függőben van.

(20)

A válság alatt tapasztalt hirtelen zuhanás után 2016-ban a beruházások fellendültek. A kedvező makrogazdasági és finanszírozási feltételek ellenére azonban a beruházások tartósabb helyreállását kulcsfontosságú szűk keresztmetszetek nehezítik. A közigazgatási hiányosságok, a nehézkes üzleti környezet, a korrupcióellenes stratégia lassú végrehajtása, a kulcsfontosságú infrastrukturális ágazatokra vonatkozó korlátozó jellegű szabályozás, valamint az erős állami jelenlét a gazdaságban hátrányosan hatnak az üzleti klímára.

(21)

A szakmákra vonatkozó szabályozás modernizációja elősegítheti a munkavállalói mobilitást és hozzájárulhat a szakmai szolgáltatások árának csökkenéséhez, javítva a növekedési potenciált. Horvátországban a szolgáltatók és a szabályozott szakmák művelői, különösen az ügyvédek, korlátozó jellegű szabályozás hatálya alá estek. 2016 nyarán a kormány elfogadott egy cselekvési tervet a nem megfelelő jogszabályok helyettesítésére és modernizálására, ennek hatóköre és részletezettsége azonban korlátozott volt.

(22)

Az igazságügyi rendszer minősége és hatékonysága alapvetően meghatározza az üzleti környezetet. Az elmaradások csökkentése ellenére az elsőfokú bírósági eljárások a kereskedelmi, polgári és büntetőügyekben is hosszadalmasak. A bírósági iratok elektronikus iktatása és kézbesítése révén jelentősen javulhat az igazságügyi rendszer, ezt azonban még nem vezették be. A kereskedelmi ügyekben eljáró bírók nem férnek hozzá az online nyilvántartásokhoz, és ez rontja a fizetésképtelenségi eljárások hatékonyságát. A bírósági ítéletek csak ritkán érhetők el online, továbbá korszerűsíteni lehetne az ügymenetet az elsőfokú kereskedelmi bíróságokon.

(23)

A bankszektor továbbra is tőkeerős, és jövedelmezősége 2016-ban fellendült, miután 2015-ben a svájci frank alapú hiteleket átváltották euro alapú hitelekre. A nemteljesítő hitelek bruttó hitelállományhoz viszonyított aránya az utóbbi időben csökkent, de még így is magas, különösen a nem pénzügyi vállalatok körében. Úgy tűnik, hogy a mérséklődést az értékesítések, valamint a 2013-ban bevezetett progresszív és automatikus céltartalék-képzési követelmények segítették. A közelmúlt adóügyi reformja részeként – és válaszul egy országspecifikus ajánlásra – a kormány új adóügyi megítélés alá vonta a nemteljesítő hitelek leírását. Az intézkedés hatásait szorosan nyomon kell követni. Közelről nyomon kell követni továbbá azt is, hogy a közelmúltban megreformált fizetésképtelenségi keretrendszer milyen hatékonysággal segíti a nemteljesítő hitelek szanálását.

(24)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Horvátország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és azt közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi konvergenciaprogramot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Horvátországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak a programoknak Horvátország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(25)	A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a 2017. évi konvergenciaprogramot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(26)	A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi nemzeti reformprogramot és a 2017. évi konvergenciaprogramot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Horvátország 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

Folytasson olyan költségvetési politikát, amely összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel; ami azt jelenti, hogy 2018-ban tartania kell középtávú költségvetési célját. 2017 szeptemberéig erősítse meg a költségvetési tervezést és a többéves költségvetési keretrendszert, többek között azáltal, hogy szilárdabbá teszi a költségvetés-politikai bizottság függetlenségét és megbízatását. Tegye meg az értékalapú ingatlanadó bevezetéséhez szükséges lépéseket. Erősítse meg az államadósság kezelésének kereteit, többek között az adósságkezelési stratégia évenkénti aktualizálásának biztosítása révén.

2.	Szorítsa vissza a korhatár előtti nyugdíjba vonulást, gyorsítsa fel a magasabb kötelező nyugdíjkorhatárra való áttérést és hangolja össze a bizonyos kategóriákra vonatkozó nyugdíjrendelkezéseket az általános rendszer szabályaival. Javítsa a szociális ellátások összehangolását és átláthatóságát.

3.	Javítsa a felnőttképzést, különösen az idősebb munkavállalók, az alacsony iskolai végzettségű munkavállalók és a tartósan munkanélküli személyek számára. Gyorsítsa fel az oktatási rendszer reformját.

Csökkentse a töredezettséget és javítsa a hatáskörök funkcionális elosztását a közigazgatásban, valamint fokozza a hatékonyságot és csökkentse a területi egyenlőtlenségeket a közszolgáltatás-nyújtás területén. A szociális partnerekkel konzultálva harmonizálja a bérmegállapítási kereteket a közigazgatás és a közszolgáltatások terén.

Gyorsítsa fel az állami tulajdonú vállalkozások és más állami eszközök leválasztását, valamint javítsa a vállalatirányítást az állami tulajdonú vállalkozások szektorában. Jelentősen mérsékelje a vállalkozások szabályozási költségekből és adminisztratív terhekből eredő terheit. Szüntesse meg azokat a szabályozási korlátokat, amelyek akadályozzák a szabályozott szakmákban való elhelyezkedést és azok gyakorlását, valamint a szakmai és üzleti szolgáltatások nyújtását. Javítsa az igazságügyi rendszer minőségét és hatékonyságát, különösen a polgári és kereskedelmi peres ügyek átfutásának lerövidítése révén.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17-) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).

(4) A Bizottság által a közös módszertannak megfelelően újraszámított, egyszeri és ideiglenes intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenleg.

(5) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/46

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Olaszország 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Olaszország 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/11)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Olaszországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás) (3).

(2)	Mivel Olaszország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Olaszországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–4. ajánlás tükröz.

(3)

2017. február 22-én közzétették az Olaszországra vonatkozó 2017. évi országjelentést. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Olaszországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Olaszország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, melynek eredményeit szintén 2017. február 22-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Olaszországban túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A magas államadósság és a termelékenység tartósan gyenge alakulása határon átnyúló dimenziójú kockázatok kialakulásához vezethet egy olyan környezetben, amelyet a nemteljesítő hitelek nagy aránya és magas munkanélküliségi ráta jellemez. Különösen nagy szükség van olyan intézkedések meghozatalára, amelyek csökkentik annak kockázatát, hogy negatív hatások érik az olasz gazdaságot, illetve az ország méretéből és határokon átnyúló jelentőségéből adódóan a gazdasági és monetáris uniót.

(4)

Olaszország 2017. április 27-én benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor. Olaszország 2017. évi nemzeti reformprogramja rövid és középtávú kötelezettségvállalásokat egyaránt tartalmaz. Rövid távon a versenyre, valamint a büntető eljárások és az elévülési szabályok reformjára vonatkozó függőben lévő törvények végleges elfogadását, a szegénység leküzdésére irányuló törvény, valamint a vállalati szintű kollektív tárgyalásokkal, az adórendszer átalakításával és a privatizációval kapcsolatos intézkedések végrehajtását tervezik. Középtávon az intézkedések az államháztartásra, az adórendszerre, a munkaerőpiacra, a bankrendszerre és a hitelezésre, a versenyre, a közigazgatásra, az igazságszolgáltatásra és a beruházásokra vonatkoznak. A 2017. évi nemzeti reformprogram foglalkozik továbbá a 2017. évi országjelentésben és az euróövezetre vonatkozó ajánlásban megállapított, többek között a beruházások fellendítésére és az államháztartás fenntarthatóságának biztosítására vonatkozó kihívásokkal. Amennyiben ezeket az intézkedéseket a jelzett határidőn belül teljes mértékben végrehajtják, hozzájárulhatnak Olaszország makrogazdasági egyensúlyhiányának kezeléséhez és az országspecifikus ajánlások megvalósításához. Olaszország szakpolitikai kötelezettségvállalásainak értékelése alapján a Bizottság megerősíti a korábbi értékelését, miszerint ebben a szakaszban nincs szükség további lépésekre a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló, az 1176/2011/EU és az 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) meghatározott eljárás keretében. A szakpolitikai reformmenetrend végrehajtását egyedi nyomon követés keretében fogják figyelemmel kísérni.

(5)

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságát és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Olaszország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. 2017. évi stabilitási programjában a kormány azt tervezi, hogy az államháztartási hiány a 2016. évi 2,4 %-ról 2017-ben a GDP 2,1 %-ának, majd 2018-ban a GDP 1,2 %-ának megfelelő mértékűre javul, 2019-ben pedig a költségvetés pozíciója nagyjából kiegyensúlyozott lesz. A strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési pozícióként meghatározott középtávú költségvetési célt 2019-re tervezik elérni, és a tervek szerint 2020-ban is tartják majd, ugyanakkor az újraszámított (6) strukturális egyenleg mindkét évre kismértékű (a GDP 0,3 %-ának megfelelő) hiányt mutat. Miután 2016-ban tovább növekedett (a 2015-ös 132,1 %-os értékről a GDP 132,6 %-ának megfelelő értékre), a GDP-arányos államadósság a 2017. évi stabilitási program szerint 2017-ben nagyrészt stabilizálódik, majd 2018-tól kezdve csökkenni kezd, és 2020-ra a GDP 125,7 %-ának megfelelő értékre mérséklődik. A 2017. évi stabilitási programban meghatározott középtávú költségvetési cél összetevőit és végrehajtását övező bizonytalanság miatt a növekedési előrejelzések és a költségvetési célok teljesülését egyaránt lefelé mutató kockázatok veszélyeztetik. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján a reál GDP növekedése 2018-ban várhatóan megközelítőleg azonos lesz a 2017. évi stabilitási programban megadott értékkel, annak ellenére, hogy a hiány lényegesen magasabb. A Bizottság előrejelzése nem veszi figyelembe a GDP 0,9 %-ának megfelelő mértékű héaemelést, amelyet „biztonsági rendelkezésként” foglaltak jogszabályba a 2018-ra meghatározott költségvetési célok teljesülése érdekében, már csak azért sem, mert a 2017. stabilitási program értelmében Olaszország nem szándékozik életbe léptetni ezt a rendelkezést anélkül, hogy részletes információ állna rendelkezésre az alternatív kompenzációs intézkedésekről. A 2017. évi stabilitási program továbbá említést tesz arról is, hogy Olaszország igyekszik további lehetőségeket találni az adóterhek csökkentésére.

(7)

A 2017. évi stabilitási program azt jelzi, hogy a menekültek rendkívüli beáramlása és a 2016-ban és 2017-ben hozott biztonsági intézkedések jelentős általános költségvetési hatással bírnak, és a program megfelelő bizonyítékokkal támasztja alá ezen költségvetési többletkiadások mértékét és jellegét. A Bizottság szerint a 2016-ban figyelembe vehető többletkiadások a rendkívüli menekültbeáramlással kapcsolatban a GDP 0,06 %-át tették ki, és a biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos kiadások szintén a GDP 0,06 %-ának feleltek meg. 2017-re vonatkozóan a rendkívüli menekülthullámmal kapcsolatos figyelembe vehető kiadást előzetesen a GDP 0,16 %-ára becsülik (7). Az olasz hatóságok 2017-ben a rendkívüli földrengések miatt életbe léptették a rendkívüli eseményre vonatkozó rendelkezést. 2017-ben a rendkívüli földrengésekkel kapcsolatos figyelembe vehető kiadást előzetesen a GDP 0,18 %-ára becsülik (8). Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget adnak e többletkiadások figyelembevételére, mivel a menekültek beáramlása, a terrorfenyegetettség súlyossága és a rendkívüli földrengések rendkívüli eseménynek számítanak, jelentős hatással vannak az olasz államháztartásra, és a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való átmeneti eltérés engedélyezése nem veszélyeztetné a pénzügyi fenntarthatóságot. Következésképpen a menekültekkel és a biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos többletkiadások figyelembevétele érdekében 2016 tekintetében a GDP 0,12 %-ának megfelelő összeggel csökkentették a középtávú költségvetési cél teljesítéséhez előírt kiigazítás mértékét. 2017-et illetően a figyelembe vehető összegekre is kiterjedő végső értékelésre az olasz hatóságok által benyújtott tényadatok alapján, 2018 tavaszán kerül majd sor.

(8)

2016 tekintetében Olaszország – az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára pozitív hatást gyakorló jelentős strukturális reformok figyelembevétele céljából – a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékű, valamint – az Unió által társfinanszírozott projektekre fordított nemzeti beruházási kiadások figyelembevétele céljából – további, a GDP 0,25 %-ának megfelelő mértékű átmeneti eltérésre volt jogosult a középtávú költségvetési célhoz vezető, előírt kiigazítási pályától. A beruházásokkal kapcsolatos rendelkezések tekintetében az eltérés engedélyezésének egyik kritériuma a közberuházások növelése. A 2016. évi eredményadatok azt mutatták, hogy a 2015-ös évvel összevetve 2016-ban csökkentek a közberuházások (1,6 milliárd EUR-val). A Tanács mindazonáltal elismeri, hogy az elmúlt évben bizonyos tényezők gátolták a közberuházásokat. Az egyik ilyen tényező a 2016. évi országspecifikus ajánlásokkal összhangban felülvizsgált, a közbeszerzésekről és a koncessziókról szóló új törvény bevezetésének időszakában fennálló bizonytalanság volt. Ennél is fontosabb, hogy az új programozási időszak kezdete miatt 2016-ban meredeken visszaestek az uniós forrásokból finanszírozott beruházások, míg a nemzeti finanszírozású beruházások volumene csekély mértékben (1,1 milliárd EUR-val) nőtt. Ezért, mivel a nemzeti finanszírozású beruházások volumene 2016-ban emelkedett, és a beruházásokkal kapcsolatos rendelkezéshez kötődő kiadások nem ellentételezték a nemzeti erőforrásokat, a beruházásokkal kapcsolatos rendelkezéssel összefüggésben a GDP 0,21 %-ának megfelelő mértékű átmeneti eltérés engedélyezhető Olaszország számára, amely megfelel a társfinanszírozásra jogosult nemzeti kiadások 2017. évi stabilitási program szerinti összegének. A rendkívüli eseményekkel, strukturális reformokkal és beruházásokkal kapcsolatos rendelkezésekkel összefüggő, a GDP 0,83 %-ának megfelelő mértékű további általános rugalmasság figyelembevételét követően a Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése némi eltérést mutat a 2016. évi középtávú költségvetési cél teljesítéséhez szükséges kiigazítási pályától.

(9)

A Tanács 2016. július 12-i ajánlása szerint Olaszországnak 2017-ben legalább a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves költségvetési kiigazítást kell végrehajtania a középtávú költségvetési cél elérése érdekében. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján 2017-ben, valamint a 2016. és 2017. évet együttesen vizsgálva is fennáll a középtávú költségvetési cél teljesítéséhez szükséges kiigazítási pályától való jelentős eltérés kockázata. Ha azonban a 2017-re vonatkozó követelményekből levonjuk a menekültek rendkívüli beáramlásával és az olasz területek földrengésveszély elleni védelmére vonatkozó preventív beruházási tervvel kapcsolatos, rendkívüli eseményekre vonatkozó rendelkezésekkel összefüggésben kapott átmeneti engedményt (amely az előzetes becslések szerint összesen a GDP 0,34 %-ának felel meg), akkor a fenti megállapítás úgy módosulna, hogy kismértékű eltérés kockázata áll fenn.

(10)

Költségvetési helyzete és különösen adósságállományának szintje fényében Olaszországnak 2018-ban várhatóan további kiigazítást kell végrehajtania a strukturális költségvetési egyensúlyként meghatározott középtávú költségvetési céljának elérése érdekében. A Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási mátrix alapján ez a kiigazítás a nettó elsődleges államháztartási kiadások legalább 0,2 %-os nominális csökkenését jelenti 2018-ban. Ez a GDP legalább 0,6 %-át kitevő éves strukturális kiigazításnak felel meg. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a kockázata, hogy Olaszország 2018-ban jelentősen el fog térni ettől a követelménytől. Az előrejelzés szerint Olaszország várhatóan 2017-ben és 2018-ban sem fog megfelelni az adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy Olaszországnak készen kell állnia további intézkedések megtételére ahhoz, hogy 2017-ben megfeleljen az előírásoknak, 2018-ban pedig további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében. Mindazonáltal az 1466/97/EK rendeletben foglaltak szerint a költségvetési tervek és a költségvetés alakulásának értékelése során a konjunkturális körülmények figyelembevételével kell megvizsgálni a tagállamok költségvetési egyenlegét. Amint azt a 2017. évi európai szemeszterről szóló, az országspecifikus ajánlásokat kísérő bizottsági közlemény is nyomatékosítja, a 2018-as költségvetésiterv-javaslat, majd azt követően a 2018-as költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni azt a célt, amely egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozik, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig az olasz államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. Ebben az összefüggésben a Tanács nyugtázza, hogy a Bizottság az 1466/97/EK rendeletben foglaltaknak megfelelő átfogó értékelést kíván végezni, különös tekintettel Olaszország konjunkturális helyzetére.

(11)

Mivel Olaszország 2015-ben nyilvánvalóan nem felelt meg az adósságszabálynak, a Bizottság 2017. február 22-én az EUMSZ 126. cikkének (3) bekezdése alapján jelentést adott ki, melynek megállapítása szerint „úgy kell tekinteni, hogy a Szerződésben és az 1467/97/EK rendeletben meghatározott adósságkritérium jelenleg nem teljesül, kivéve, ha a kormány – ígéretének megfelelően – legkésőbb 2017. áprilisig hiteles módon elfogadja a GDP legalább 0,2 %-ának megfelelő mértékű azon kiegészítő strukturális intézkedéseket, amelyek révén 2017-ben (és így 2016-ban) az eltérés csökkentésével biztosítható a prevenciós ágnak való lényegi megfelelés. A túlzotthiány-eljárás megindításának szükségességére vonatkozó döntést azonban csak a Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján, a 2016. évi eredményadatoknak és az olasz hatóságok által 2017. februárban tett költségvetési kötelezettségvállalások teljesülésének a figyelembevételével lehet meghozni.” Az olasz kormány 2017 áprilisában elfogadta a kért további konszolidációs intézkedéseket. Így az adósságkritérium 2015. évi teljesítésével összefüggésben a jelen szakaszban nincs szükség további lépésekre. A Bizottság 2017 őszén a 2016-ra vonatkozóan szolgáltatott adatok, valamint – a költségvetés 2017-es végrehajtásáról és a 2018. évi tényleges költségvetési tervekről új információkkal szolgáló – 2017. őszi bizottsági előrejelzés alapján újból értékelni fogja, hogy Olaszország teljesíti-e az adósságkritériumot.

(12)

Az elsődleges strukturális egyenleg romlása és a jelenlegi makrogazdasági környezet miatt Olaszország magas államadóssága stabilizálódhat, de nem fog csökkeni. A GDP 130 %-át meghaladó államadósság mértékéből az következik, hogy jelentős forrásokat kell előirányozni az adósságszolgálati kiadások fedezésére a növekedést jobban segítő elemek – így az oktatás, az innováció vagy az infrastruktúra – rovására.

(13)

Az olasz adórendszer több okból sem segíti elő a gazdasági növekedést és a hatékonyságot. A közelmúltban végrehajtott szerény adócsökkentés ellenére Olaszország továbbra is azon uniós tagállamok között van, amelyek a legmagasabb adóterhet alkalmazzák a termelési tényezőkre. Még jobban el lehetne mozdulni a növekedést kevésbé hátráltató adónemek felé, anélkül, hogy ez hatással lenne a költségvetésre. Az elsődleges lakóingatlanra vonatkozó adót 2015-ben eltörölték, ami visszalépést jelentett a hatékonyabb adórendszer felé vezető úton. Annak ellenére, hogy a nemzeti jogszabályok értelmében évente el kellett volna végezni, tovább halasztották az adókedvezmények régóta várt felülvizsgálatát, különösen a csökkentett héakulcsok tekintetében. Az elavult kataszteri rendszernek az aktuális piaci értékekkel összhangban elvégzendő reformja még mindig függőben van. A gyenge adózási fegyelem és az adózási szabályok bonyolultsága növeli a szabályokat betartó vállalkozásokra és háztartásokra nehezedő terheket. Jó irányba mutatnak a közelmúltban hozott intézkedések, például a kötelező elektronikus számlázás és a kormányzati szervek beszerzéseinél alkalmazandó „megosztott fizetési rendszer”. Az elektronikus számlázás ugyanakkor a magánszektorban végrehajtott tranzakciók esetében nem kötelező, és nemrég a készpénz-használatára vonatkozó felső küszöbértékeket is megemelték, így az elektronikus fizetés alkalmazása jóval elmarad az uniós átlagtól, ami az adózási fegyelem rovására megy.

(14)	A költségvetési folyamatra vonatkozóan 2016-ban átfogó reformot fogadtak el. A Bizottság továbbra is nyomon fogja követni a reform végrehajtását, amelynek célja, hogy a kiadások felülvizsgálata a költségvetési folyamat szerves részét képezze.

(15)

Olaszországban még mindig számos strukturális hatékonysági probléma tapasztalható a keretfeltételek, a közigazgatás és az üzleti környezet terén. Ezek a hatékonysági problémák továbbra is lassítják a reformok végrehajtását, akadályozzák a beruházásokat, bizonytalanságot szülnek és lehetőséget teremtenek a járadékvadászatra. A polgári igazságszolgáltatási rendszer utóbbi években elfogadott reformjai, amelyek célja az igazságügyi rendszer hatékonyságának fokozása, az ügykezelés javítása és az eljárási fegyelem biztosítása volt, csak lassan hoznak eredményt. A polgári igazságszolgáltatási eljárások hossza még mindig nagy kihívást jelent. Habár az alacsonyabb fokú bíróságokon lassan csökken, az ügyintézési idő és a polgári, valamint kereskedelmi peres ügyekben fennálló ügyhátralék valamennyi fokon továbbra is az egyik legmagasabb az Unióban. Egy, a polgári eljárásokra vonatkozó, függőben lévő reform tovább szigorítaná a jogorvoslati kérelmek elfogadásának kritériumait, valamennyi fokon egyszerűsítené a polgári eljárásokat és olyan rendelkezéseket tartalmazna, amelyek eltántorítanak a zaklató jellegű jogvitáktól.

(16)

Számos mutató megerősíti, hogy az eddig elfogadott reformok ellenére a korrupció még mindig súlyos problémát jelent Olaszországban. 2014 óta függőben van az elévülési szabályok régóta esedékes reformja, melynek célja a korrupció elleni közdelem fokozása. Az elévülési szabályok jelenlegi formája miatt az ügyek jelentős hányada a bűnösséget megállapító elsőfokú ítélet megszületését követően elévül. A nemzeti korrupcióellenes hatóság nem rendelkezik elegendő pénzügyi és emberi erőforrással feladatai ellátásához, és a korrupció megelőzésének kerete továbbra is széttagolt.

(17)

2015-ben átfogó kerettörvényt fogadtak el a közigazgatás reformjáról, amely kellő potenciállal rendelkezik a közigazgatás hatékonyságának és eredményességének javításához. Mindazonáltal azt követően, hogy az Alkotmánybíróság 2016. novemberi ítélete kimondta, hogy egyes esetekben a törvényerejű végrehajtási rendeletek elfogadása során követett eljárás alkotmányellenes volt, a reform kulcsfontosságú elemeinek végrehajtása még mindig függőben van. Az ítélet mindenekelőtt a reform következő három kulcsfontosságú területét érinti: helyi közszolgáltatások, közfoglalkoztatás és állami tulajdonú vállalatok. A helyi közszolgáltatások és a közszolgálatban, vezetői szinten történő foglalkoztatás reformjához új jogalkotási kezdeményezésekre van szükség, mivel a vonatkozó rendeletek határideje 2016. novemberben lejárt. Az állami tulajdonú vállalatok vonatkozásában az ítélet meghozatala előtt elfogadott rendeletet módosítani kell. A reform célja az állami tulajdonú vállalatok számának csökkentése, hatékonyságuk növelése, valamint annak biztosítása, hogy működésükre ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, mint a magántulajdonú vállalatokéra. A tervezett privatizációk végrehajtása szintén hozzájárulna az állami tulajdonú vállalatok működésének racionalizálásához.

(18)

A verseny keretfeltételei szintén változatlanul kedvezőtlenek. A 2015. évi éves versenytörvényt még nem fogadták el. Egyes szektorokban még mindig jelentős akadályok állnak a verseny előtt, így többek között a szabályozott szakmákban, a koncessziók, a közbeszerzés és az engedélyezési rendszer, valamint a helyi közszolgáltatások terén, beleértve a közlekedést is. Különösen korlátozott az előrelépés a közösségi közlekedési szolgáltatások piacának – konkrétan a kormányzati koncesszióban lévő vasutak – hatékony, átlátható és versenyalapú működésének ösztönzése terén. A Bizottság által kidolgozott új mutató alapján Olaszországban a korlátozások szintje a legtöbb vizsgált szakma esetében meghaladja az uniós súlyozott átlagot. A szolgáltatáspiaci akadályok kezelését célzó intézkedéscsomag részeként a Bizottság a szakmai szolgáltatások szabályozására vonatkozó reformajánlásokról szóló, 2017. januári közleményében szakmánként konkrét iránymutatásokat nyújtott e probléma kiküszöbölése érdekében.

(19)

A bankszektorban a nemteljesítő hitelek nagy állománya csökkenti a bankok nyereségét, és ezáltal azt a képességüket, hogy belső tőkét halmozzanak fel. Ez kedvezőtlen hatással van a hitelkínálatra, különösen a kisvállalkozások esetében. Az eddigi szakpolitikai kezdeményezések nyomán nem csökkentek jelentősen a nemteljesítő hitelek. A nemteljesítő hitelek kezelésére vonatkozó nemzeti szintű felügyeleti iránymutatás továbbra is kiforratlan, továbbá a közepes és kisméretű bankok még mindig sebezhetőbbek, mint a nagy hitelintézetek. A Bizottság ezért nyomon fogja követni a legnagyobb takarékszövetkezetek (banche popolari) és a kis szövetkezeti bankok vállalatirányítási reformjának végrehajtását, ami kulcsfontosságú eleme a bankrendszer megszilárdításának. A közelmúltban meghozott reformintézkedések ellenére a fizetésképtelenségre és a biztosítékok érvényesítésére vonatkozó keretrendszer továbbra sem támogatja kellően a nemteljesítő hitelek gyors szanálását és átalakítását, különösen a kis- és mikrovállalkozások esetében. A fizetésképtelenséggel és a biztosítékok érvényesítésével kapcsolatos eszközök átdolgozását és egyszerűsítését célzó kerettörvény tervezete, amely jelenleg parlamenti vita tárgyát képezi, segíthet felülkerekedni a fennálló hatékonysági problémákon, és hozzájárulhat ahhoz, hogy Olaszországban kialakuljon a problémás adósságok másodlagos piaca.

(20)

A munkaerőpiacon elért fokozatos, reformokkal támogatott javulás ellenére, a tartós és az ifjúsági munkanélküliség továbbra is magas (2016-ban 6,7 %, illetve 38 %), és több mint 1,2 millió nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatal van az országban. Habár jól halad az ifjúsági garanciaprogram (9) végrehajtása, a hatékonyabb és teljes körű végrehajtás érdekében még vannak legyőzendő kihívások. Az ifjúsági garancia keretében támogatott, továbbra is foglalkoztatott, oktatásban vagy képzésben részesülő fiatalok aránya hat hónappal a programból való kilépést követően meghaladja az uniós átlagot. A program azonban továbbra is csak a célcsoport kis százalékához jut el, és az eredmények régiónként jelentős eltérést mutatnak. Az aktív munkaerőpiaci szakpolitikák reformja – ideértve az irányítási rendszer reformját – még korai szakaszban jár, a foglalkoztatási szolgálatok továbbra is gyengék, a regionális egyenlőtlenségek pedig nagyok. A felnőttkori tanulás rendszere nem alakult ki eléggé, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja az alacsony képzettségű személyek munkaerőpiaci sikerességét.

(21)

A nők munkaerőpiaci részvételének és munkaerő-potenciáljának kihasználtsága jelentősen elmarad a lehetőségektől. A nők foglalkoztatási rátája az egyik legalacsonyabb az Unióban. Az adókedvezmények rendszerének bizonyos jellemzői továbbra is eltántorítják a második keresőket a munkaerőpiaci részvételtől, a megfizethető (gyermek- és idős-) gondozási szolgáltatások korlátozottak, és a regionális egyenlőtlenségek is nagyok ezen a területen. Az apasági szabadság igénybevételének mértéke az egyik legalacsonyabb az Unióban.

(22)

A vállalati béralku nem elterjedt. Ez gátolja az erőforrások hatékony elosztását és a béreknek a helyi gazdasági feltételekhez való hozzáigazítását. Ennek oka a meglévő keretelvekben és a kollektív alku gyakorlatában is keresendő, ami korlátozza a helyi szintű alku alkalmazási körét. Egyelőre nem hajtották végre a szociális partnerek által 2014 januárja óta kötött azon megállapodásokat, amelyek eljárásokat és kritériumokat határoznak meg a szakszervezetek reprezentativitásának mérésére, és amelyek várhatóan csökkenteni fogják a munkaadók és a munkavállalók közötti kapcsolatokat jellemző bizonytalanságot. A termelékenységhez kötött fizetésemelésekre nyújtott adókedvezmények nem mozdították elő a vállalati béralku széles körű alkalmazását.

(23)

A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya jócskán meghaladja az uniós átlagot, különösen a gyermekek és a migráns hátterű személyek körében. A regionális egyenlőtlenségek is számottevőek. A szegénység elleni nemzeti stratégia tekintetében történt némi haladás. A felzárkózást segítő jövedelem közelmúltban elfogadott rendszere előrelépést jelent az egységes átfogó szegénység elleni program létrehozása felé vezető úton. A rendszer hatékonysága attól függ majd, hogy a végrehajtás megfelelően, a szükséges erőforrások mozgósításával (többek között a különböző szociális juttatások egyszerűsítése révén) történik-e, a forrásokat megfelelően célzottan, a rászorultság ellenőrzésével és a gyermekes családok előnyben részesítésével osztják-e el, és a gyakorlatban hatékony eljárásokat alkalmaznak-e a jövedelemtámogatás biztosítása és a jól integrált szolgáltatásnyújtás terén. A jelenlegi szakaszban nem állapítható meg egyértelműen, hogy a pénzügyi erőforrások elegendőek lesznek-e az Olaszország előtt álló, szegénységgel összefüggő kihívások kezeléséhez. Továbbra is alapvető kihívást jelent a további források biztosítása a költségvetési célok tiszteletben tartása mellett, a szociális ellátórendszer széttagoltságának csökkentése, a szociális kiadások észszerűsítése és azon belül a nyugdíjak jelenlegi túlsúlyának kezelése.

(24)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte Olaszország gazdaságpolitikáját, és azt közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Olaszországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak azoknak az Olaszország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(25)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a stabilitási programot, és véleményét (10) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(26)	A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Olaszország nemzeti reformprogramját és stabilitási programját. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Olaszország 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel összhangban 2018-ban hajtson végre jelentős költségvetési kiigazítást, figyelembe véve, hogy erősíteni kell a folyamatban lévő gazdaságélénkülést és biztosítani kell Olaszország államháztartásának fenntarthatóságát. Gondoskodjon a privatizációs program időben történő végrehajtásáról, és a rendkívüli bevételeket használja fel az GDP-arányos államadósság csökkentésének felgyorsítására. Költségvetési szempontból semleges módon csoportosítsa át az adóterheket a termelési tényezőkről a növekedést kevésbé hátráltató tényezők felé, azáltal, hogy döntő jelentőségű intézkedéseket tesz az adókedvezmények számának és alkalmazási körének csökkentése, az elavult kataszteri rendszer, valamint a magas jövedelmű háztartások esetében az elsődleges lakóingatlanra kivetett adó újbóli bevezetésének érdekében. Bővítse az elektronikus számlázás és fizetések kötelező alkalmazásának körét.

Hatékony ügykezelés és az eljárási fegyelmet biztosító szabályok révén csökkentse a tárgyalások hosszát a polgári igazságszolgáltatásban. Az elévülési szabályok felülvizsgálata révén fokozza a korrupcióellenes küzdelmet. Hajtsa végre a közszolgálatban történő foglalkoztatás reformját, és javítsa az állami tulajdonú vállalatok hatékonyságát. Haladéktalanul fogadja el és hajtsa végre a függőben lévő versenytörvényt, és kezelje a fennmaradó versenykorlátozó tényezőket.

Gyorsítsa fel a nemteljesítő hitelek állományának csökkentését, és fokozza a mérleg szanálását és átalakítását ösztönző intézkedéseket, különösen a nemzeti felügyelet alatt álló bankok szegmensében. Végezze el a fizetésképtelenségre és a biztosítékok érvényesítésére vonatkozó keretrendszer átfogó átalakítását.

A szociális partnerek bevonásával erősítse meg a kollektív alku keretrendszerét annak érdekében, hogy a kollektív szerződések jobban figyelembe vehessék a helyi feltételeket. Biztosítsa az aktív munkaerőpiaci szakpolitikák hatékonyságát. Segítse elő a második keresők munkába állását. Észszerűsítse a szociális kiadásokat és javítsa azok összetételét.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1174/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euroövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről (HL L 306., 2011.11.23., 8. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).

(6) A Bizottság által a közös módszertannak megfelelően újraszámított, egyszeri és ideiglenes intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenleg.

(7) Ezt az összeget a 2017. évi stabilitási programban a GDP 0,25 %-ára becsült általános költségvetési kiadások alapján határozták meg, amelyekből levonták a 2015-ben és 2016-ban már engedélyezett, a GDP 0,03 %-ának, illetve a GDP 0,06 %-ának megfelelő átmeneti eltérést. Olaszország 2017-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményében a Bizottság jelezte, hogy kész megfontolni egy további eltérés engedélyezését, tekintettel arra, hogy a menekültek továbbra is rendkívüli számban áramlanak be Olaszország területére, valamint annak fényében, hogy a 2016. októberi Európai Tanács elismerte „az uniós frontországok által az utóbbi évek során nyújtott – többek között pénzügyi természetű – jelentős hozzájárulást”.

(8) Olaszország 2017-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményében a Bizottság úgy vélte, hogy a szükséghelyzet kezelésére előirányzott kiadások és az olasz területek földrengésveszély elleni védelmére vonatkozó preventív beruházási terv integrált jellegűnek tekinthető. A következő években kizárólag az e célra előirányzott forrásokhoz képest felmerülő többletkiadások vehetők figyelembe egy esetleges további átmeneti eltérés engedélyezésénél.

(9) A Tanács ajánlása (2013. április 22.) az ifjúsági garancia létrehozásáról (HL C 120., 2013.4.26., 1. o.).

(10) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/53

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Ciprus 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Ciprus 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/12)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Ciprust azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás) (3).

(2)	Mivel Ciprus pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Ciprusnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–5. ajánlás tükröz.

(3)

A Ciprusra vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Ciprus által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2017. február 22-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Cipruson túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Különösen az elengedhetetlen, hogy kezelje a magán- és a közszektor nagyfokú eladósodottsága és a magas külső adósságállomány formájában jelentkező nagymértékű egyensúlyhiányt, valamint a nemteljesítő hitelek magas szintjét.

(4)

Ciprus 2017. április 27-én benyújtotta 2017. évi stabilitási programját, majd 2017. április 28-án 2017. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor. Ciprus nemzeti reformprogramja rövid- és középtávú kötelezettségvállalásokat is tartalmaz. A program mindenekelőtt a magánszektor adósságállományának csökkentését, az üzleti környezet javítását, a finanszírozáshoz való hozzáférés elősegítését, valamint az egészségügyi ágazat megújítását szolgáló intézkedéseket tartalmaz, továbbá az állami szektor és az igazságszolgáltatási rendszer reformjaira tesz vállalást. A nemzeti reformprogram kiterjed a 2017. évi országjelentésben foglalt kihívásokra és az euroövezetre vonatkozó ajánlásra is, ideértve a beruházások újraindításának szükségességét és az államháztartás fenntarthatóságának biztosítását. Amennyiben ezen intézkedéseket a jelzett határidőn belül teljes mértékben végrehajtják, az elősegítené Ciprus makrogazdasági egyensúlyhiányának és az országspecifikus ajánlásoknak a kezelését. Ciprus szakpolitikai kötelezettségvállalásainak értékelése alapján a Bizottság megerősíti a korábbi értékelését, miszerint ebben a szakaszban nincs szükség további lépésekre a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló, az 1176/2011/EU és az 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) meghatározott eljárás keretében. A szakpolitikai reformmenetrend végrehajtását egyedi nyomon követés útján szorosan figyelemmel kísérik.

(5)

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodása és releváns programjai felülvizsgálatát és azokhoz módosítások javaslatát. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságát és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Ciprus jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. A 2017. évi stabilitási programjában a kormány az államháztartás tekintetében költségvetési többletet tervez a 2016–2020 közötti időszakra (0,4 % körüli GDP-arányos államháztartási egyenleg a programidőszak egésze során). A középtávú költségvetési célt, azaz a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési pozíciót 2017-re tervezik elérni. Az újraszámított (6) strukturális egyenleg a következő években várhatóan folyamatosan el fog térni a középtávú költségvetési céltól, ami nincs összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel. Az államadósság-ráta a várakozások szerint 2016-ban elérte a GDP 107,8 %-át és 2018-ban 99,7 %-ra csökken majd, ezt követően pedig 2020-ra a GDP 88,8 %-ára esik vissza. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A stabilitási programban bemutatott makrogazdasági feltételezésekkel összefüggő kockázatok lefelé mutatnak, elsősorban a nemteljesítő hitelek felhalmozott állományához és a külső környezet esetleges romlásához kapcsolódóan.

(7)

A Tanács 2016. július 12-i ajánlása szerint Ciprusnak – a túlzott hiány kiigazítását követően – 2016-ban és 2017-ben tiszteletben kell tartania a középtávú költségvetési célt. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján Ciprus egy átfogó értékelést követően 2017-ben megfelel e követelménynek. Az ajánlásoknak megfelelően 2018-ban Ciprusnak a középtávú költségvetési célkitűzésnél kell maradnia. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján ez összhangban van a nettó elsődleges államháztartási kiadások (7) legfeljebb 0,3 %-os nominális növekedésével, ami GDP-arányosan 0,2 %-os strukturális kiigazításnak felel meg. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a veszélye, hogy Ciprus 2018-ban némileg el fog térni ettől a követelménytől egy átfogó értékelést követően. Ciprus az előrejelzés szerint mind 2017-ben, mind pedig 2018-ban megfelel az adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy Ciprusnak a 2018-as megfelelés biztosítása érdekében készen kell állnia további intézkedések meghozatalára.

(8)

Az államadósság csökkenő tendenciát mutat, fenntarthatósága azonban továbbra is kockázatoknak van kitéve. Számos közelmúltbeli költségvetési intézkedés és a kulcsfontosságú strukturális reformok végrehajtása terén bekövetkezett késedelem várhatóan a strukturális egyenleg romlásához vezet, és azzal a veszéllyel fenyeget, hogy csökkennek a növekedésfokozó állami beruházások lehetőségei.

(9)

A ciprusi állami szektor (GDP-arányos) bérköltségei az euroövezetben a legmagasabbak között szerepelnek, mégis hatékonysági problémákkal küzd. Ciprus a makrogazdasági kiigazítási programjának keretében e kérdés kezelése érdekében számos reformot dolgozott ki és fogadott el a szociális partnerekkel. Ezek között szerepelt a közalkalmazottak béremeléseit korlátozó, kötelező állandó mechanizmus bevezetése és a közigazgatás átfogó reformja. E jogszabályi reformok elfogadása azonban – a közalkalmazottak mobilitásának reformjáról szóló törvény közelmúltbeli elfogadásának kivételével – akadályokba ütközik, különösen azt követően, hogy a Képviselőház 2016 decemberében leszavazta azokat. Amíg nem kerül sor a kötelező formájában történő elfogadásra, a közszférában a béremeléseket korlátozó mechanizmust kollektív szerződések keretében hajtják végre, és 2018-ig alkalmazandó.

(10)

Az ország reformokat hajtott végre a korrupció kezelése érdekében. A legújabb fejlemények közé tartozik a helyi szintű közbeszerzések professzionálissá tétele és a 2015 decemberében elfogadott, a politikai pártok finanszírozásáról szóló törvény. A köztisztviselők vagyonnyilatkozatának nyilvánosságra hozatalát lehetővé tevő alkotmánymódosítást 2016-ban fogadták el. A korrupció elleni küzdelmet koordináló testület azonban létszámhiánnyal küzd, és még mindig nem sikerült orvosolni a közalkalmazottakra vonatkozó fegyelmi eljárásokban mutatkozó hiányosságokat.

(11)

Ciprus intézkedéseket hozott az igazságszolgáltatási rendszer megerősítése érdekében, de a rendszer hatékonysága tekintetében továbbra is komoly kihívásokkal küzd. A bíróságokon jelentős ügyhátralék halmozódott fel a nem kellően hatékony bírósági eljárások és a kapacitásbeli korlátok miatt. Ez pedig kedvezőtlenül hat az üzleti környezetre és különösen a jelzálog érvényesítésére és a fizetésképtelenségre vonatkozó új keretek működésére. Az utóbbit a magánszektor fenntarthatatlan adósságának csökkentése érdekében vezették be, hitelátalakítási megoldásokra ösztönözve a bankokat és az adósokat. Ezen eszközök hatékonyságát azonban számos tényező kedvezőtlenül befolyásolja, ideértve a bírósági rendszerben tapasztalható, fent említett hatékonysági problémákat, a gyenge adminisztratív kapacitást, valamint azt, hogy az adósok közül csak kevesen ismerik az eljárásokat. Továbbra sem sikerült számottevően csökkenteni a tulajdoni lapok kiadásával és a tulajdonjog átruházásával kapcsolatos ügyhátralékot és késedelmet. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja az adósságcsökkentésre irányuló erőfeszítéseket, és visszafogja az ingatlanpiac fellendülését is.

(12)

A nemteljesítő hitelek aránya csökkenő tendenciát mutat, de továbbra is igen magas, ami akadályozza a bankszektor megfelelő működését és kedvezőtlen hatást gyakorol a reálgazdaságnak nyújtott hitelkínálatra. A bankoknak nem sikerült teljesíteniük a Ciprusi Központi Bankkal együtt elfogadott hitelátalakítási célkitűzéseket, amiből az következik, hogy bővíteni kell a megcélzottak körét és a rendszert hatékonyabbá és kötelező erejűvé kell tenni különösen annak révén, hogy a bankok nemteljesítő hitelek csökkentésére irányuló stratégiájával összhangban a nemteljesítő hitelek állományának nagymérvű csökkentését irányozzák elő. Továbbra is magas az újbóli fizetésképtelenség aránya, ami a hitelátalakítási intézkedések potenciális hiányosságaira hívja fel a figyelmet. A kockázatitartalék-szintek emelkedtek, de az euróövezet átlaga alatt maradnak, rávilágítva annak fontosságára, hogy biztosítani kell a biztosítékok megbízható értékelését és elő kell segíteni a megfelelő kockázati tartalék képzését. A hitelek másodlagos piacának és a hitelek értékpapírosítási keretének hiánya korlátozza a hitelállomány-leépítés gyorsításának lehetőségét és a nemteljesítő hiteleknek a bankok mérlegéről történő eltávolítását, ami a bankok mérlegkezelését elősegítő szükséges eszközök kiegészítése érdekében további szabályozási és jogalkotási intézkedéseket tesz szükségessé. Ezenfelül továbbra is gyenge a biztosítási- és nyugdíjalapok felülvizsgálatának irányítási és igazgatási kapacitása, ami kockázatot jelent a pénzügyi stabilitásra.

(13)

Folytatódik Ciprus gazdasági fellendülése. A strukturális reformok korlátozott végrehajtási aránya, a beruházások szűk keresztmetszetei és az üzleti környezetben tapasztalt hiányosságok miatt azonban a potenciális növekedés továbbra is gyenge. A növekedésre vonatkozó cselekvési tervben foglalt növekedésfokozó kezdeményezések végrehajtása folyamatban van, igaz a végrehajtás üteme meglehetősen lassú. A stratégiai beruházások vonzására és elősegítésére irányuló jogalkotási javaslat még mindig tervezeti szakaszban van. A kormány dolgozik azon, hogy javítsa a kis- és középvállalkozások forráshoz jutását. E sürgető probléma megoldása érdekében új célzott kezdeményezéseket indítottak el, amint az a nemzeti reformprogramban szerepel. Ezeknek a forráshoz jutást elősegítő új kezdeményezéseknek a többsége azonban még mindig kezdeti stádiumban van. A termelékenységet fokozó külföldi beruházások odavonzását célzó privatizációs törekvések politikai ellenállásba ütköznek és végrehajtásuk üteme lassú. Az energiaágazat reformja is nagy mértékben elősegítheti a versenyképesség javulását, ám a reform végrehajtása nem halad az eredetileg tervezett sebességgel. Többek között nem valósult meg a kitűzött határidőre a Ciprusi Villamosenergia-hatóság tulajdonjogi szétválasztása és az új villamosenergia-piac létrehozása, aminek előfeltétele az átvitelirendszer-irányító tényleges függetlenségének biztosítása.

(14)

A munkanélküliség csökkenő tendenciát mutat, de a munkanélküliek aránya továbbra is magas, különösen a fiatalok és a tartósan munkanélküli személyek körében. Az állami foglalkoztatási szolgálatoknál dolgozó tanácsadók számának növelését és szakosodásuk javítását célzó terveket még nem hajtották végre. Ezen túlmenően a tanácsadókat jellemzően határozott idejű szerződéssel foglalkoztatják, ami nem jelent strukturális megoldást a problémára. Következésképpen még mindig nem áll rendelkezésre elegendő kapacitás az álláskeresők – és különösen a munkaerőpiacba nehezebben integrálódók – igényeinek a kielégítésére, valamint az álláskeresők aktivizálása érdekében figyelemfelkeltő tevékenységek végzésére. Az aktív munkaerőpiaci programok és a jövedelemtámogatási rendszerek hatása a korlátozott minőségértékelés és nyomon követő intézkedések miatt továbbra is visszafogott.

(15)

Ciprus továbbra is az uniós átlagon felüli mértékben finanszírozza az oktatást. Az oktatási eredmények azonban gyengék, és a korábbi évekhez képest még romlottak is. A nemzetközi tanulói teljesítménymérési program 2015. évi eredményei szerint az Unión belül Ciprus teljesítménye a legalacsonyabbak között van az alapvető matematikai, természettudományos és olvasási szövegértési készségek terén. Jóllehet a közelmúltban bevezetett olyan korrekciós intézkedések alapján, mint a tanárok kinevezésének eredményesebb rendszere és az oktatási tantervek modernizálása, kedvező irányú elmozdulás volt tapasztalható, további intézkedésekre van szükség a tervezett reformok maradéktalan végrehajtása érdekében, ideértve a pedagógusok értékelését is, ami számottevő mértékben hozzájárulhatna a helyzet javításához.

(16)

A munkaerőpiacon tapasztalható strukturális munkaerőhiányra még nem sikerült megoldást találni, ami kedvezőtlenül befolyásolja a hosszú távú fenntartható növekedés kilátásait. A felső középfokú szakképzésben való részvételi arány alacsony, a felsőoktatás munkaerőpiaci relevanciája pedig korlátozott, aminek következtében a felsőfokú oktatásban végzettek nagy aránya dolgozik olyan munkakörben, amely nem feltétlenül igényel felsőfokú végzettséget.

(17)

A ciprusi egészségügyi ágazatot változatlanul az egyetemes egészségügyi ellátás hiánya és a különböző szintű hatékonysági problémák jellemzik, ami korlátozza a megfelelő és hatékony egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. A nemzeti egészségügyi rendszer kialakítására és az állami kórházak számára nagyobb autonómia biztosítására irányuló jogszabályok kulcsfontosságúak az egészségügyi ágazat kapacitásának és költséghatékonyságának javításához, parlamenti elfogadásuk viszont még függőben van.

(18)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a ciprusi gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Ciprusnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Ciprus fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(19)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi stabilitási programot, és véleményét (8) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(20)	A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi nemzeti reformprogramot és a 2017. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Ciprus 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

(1)

Folytasson olyan költségvetési politikát, amely összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel; ami azt jelenti, hogy 2018-ban tartania kell középtávú költségvetési célját. A rendkívüli bevételeket használja fel az államháztartás adósságának csökkentésére. 2017 végéig a közszektor hatékonyságának javítása érdekében fogadja el a kulcsfontosságú jogszabályi reformokat, nevezetesen a közigazgatás működése, a közigazgatási intézmények irányítása és az önkormányzatok tekintetében.

(2)

Fokozza az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságát a polgári eljárások modernizálása, a megfelelő információs rendszerek bevezetése és a bíróságok szakosodásának fokozása révén. Tegyen további intézkedéseket a jelzálog érvényesítésére és a fizetésképtelenségre vonatkozó keretek teljes körű végrehajtását hátráltató tényezők felszámolása érdekében, továbbá alakítson ki megbízható és gyors rendszereket a tulajdoni lapok kiadásához és az ingatlanok tulajdonjogának átruházásához.

(3)

Gyorsítsa fel a nemteljesítő hitelek számának csökkentését a bankokra vonatkozó mennyiségi és határidőhöz kötött célok meghatározása és a tartalékképzési célú biztosítékok pontos értékelésének biztosítása révén. Teremtse meg a nemteljesítő hitelek működő másodlagos piacának feltételeit. Integrálja és erősítse meg a biztosítótársaságok és nyugdíjalapok felügyeletét.

(4)

Gyorsítsa fel a növekedésre vonatkozó cselekvési terv végrehajtását, mindenekelőtt a stratégiai beruházások felgyorsítására és a forráshoz jutás javítására összpontosítva, valamint 2017 végéig kezdje újra a privatizációs terv végrehajtását. Tegyen határozott lépéseket a Ciprusi Villamosenergia-hatóság tulajdonjogi szétválasztása érdekében és különösen hajtsa végre a funkcionális és számviteli szétválasztást 2017 végéig.

(5)

Gyorsítsa fel az állami foglalkoztatási szolgálatok kapacitásának fokozását és az aktív munkaerő-piaci intézkedések minőségének javítását célzó reformokat. Fejezze be az oktatási rendszer reformját, hogy javítsa az oktatás munkaerő-piaci relevanciáját és teljesítményét, ideértve a tanárok értékelését is. 2017 végéig fogadjon el jogszabályokat a kórházi reform és az egyetemes egészségügyi ellátás érdekében.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. november 16-i 1174/2011/EU rendelete a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euroövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről (HL L 306., 2011.11.23., 8. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1303/2013/EU rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).

(6) A Bizottság által a közös módszertannak megfelelően újraszámított, egyszeri és ideiglenes intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenleg.

(7) A nettó államháztartási kiadás a teljes államháztartási kiadás, a következők kivételével: kamatkiadások, az uniós programokra fordított azon kiadások, amelyeket teljes mértékben ellentételeznek az uniós alapokból származó bevételek, valamint az álláskeresési ellátásokra fordított kiadások nem diszkrecionális változásai. A hazai finanszírozású bruttó állóeszköz-felhalmozás négyéves időszakra van szétterítve. A törvényben előírt diszkrecionális bevételi intézkedéseket, illetve bevételnövelést figyelembe veszik. A bevételi és a kiadási oldalon végrehajtott egyszeri intézkedéseket nettósítják.

(8) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/58

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Lettország 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Lettország 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/13)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Lettországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás) (3).

(2)	mivel Lettország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Lettországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–2. ajánlás tükröz.

(3)

2017. február 22-én közzétették a Lettországra vonatkozó 2017. évi országjelentést. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Lettországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Lettország által elért eredményeket.

(4)	Lettország 2017. április 20-án benyújtotta a 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságát és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Lettország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2017. évi stabilitási programjában a kormány azt vetíti előre, hogy az államháztartás egyenlege a 2016. évi egyensúlyi pozícióról egy jelentős adóügyi reform következtében 2017-ben és 2018-ban GDP-arányosan 0,8 %-os, illetve 1,6 %-os hiánnyá romlik, majd ezt követően 2020-ra a GDP 0,5 %-ának megfelelő hiányra javul. A 2017. évi stabilitási program becslése szerint a strukturális egyenleg a 2016-ban a GDP 0,2 %-ának megfelelő értékről 2018-ban várhatóan -1,7 %-ra romlik, majd 2020-ra -0,8 %-ot ér el. Ez a pálya összhangban van a strukturális értelemben a GDP 1 %-ának megfelelő hiányban meghatározott középtávú költségvetési céllal és a nyugdíjreform, valamint az egészségügyi ágazatra vonatkozóan a strukturális reformokról szóló rendelkezés alapján engedélyezett eltérésekkel. Az újraszámított (5) strukturális egyenlegnek a GDP arányában kifejezett szintje a becslések szerint a 2017. évi -1,9 %-ról 2018-ban -2,3 %-ra nő, majd 2020-ban -0,2 %-ra csökken. A 2017. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2017-ben várhatóan a GDP 40 %-a körül marad. A program GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzése nagyjából összhangban van a Bizottság 2017. évi előrejelzésével, de 2018 tekintetében kifejezetten optimista.

(7)

A Tanács 2016. július 12-i ajánlása szerint Lettországnak biztosítania kell, hogy a középtávú költségvetési céltól való eltérés 2017-ben a rendszerszintű nyugdíjreformhoz és az egészségügyi ágazatban végrehajtandó jelentős strukturális reformhoz kapcsolódó engedményekre korlátozódjon. Az említett engedményeket figyelembe véve 2017-ben a GDP legfeljebb 1,0 %-át kitevő mértékű strukturálisegyenleg-romlás engedélyezett. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján Lettország 2017-ben előreláthatólag megfelel e követelménynek. 2018-ban Lettország várhatóan teljesíti középtávú költségvetési célját, figyelembe véve a 2016-ra a rendszerszintű nyugdíjreform, 2017-re pedig a strukturális reform végrehajtásához kapcsolódóan adott engedményeket, mivel az átmeneti eltéréseket egy hároméves időszakban át lehet vinni. A Bizottság 2017. évi tavaszi előrejelzése alapján ez összhangban van a nettó elsődleges államháztartási kiadások (6)6,0 %-os nominális növekedésével 2018-ban, ami a strukturális egyenleg GDP-arányosan 0,3 %-os romlásának felel meg. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a veszélye, hogy Lettország jelentős mértékben el fog térni ettől a követelménytől. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2018-ban további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében.

(8)

Lettországban magas a jövedelmi egyenlőtlenség mértéke. A háztartások leggazdagabb 20 %-a jövedelmének a legszegényebb 20 % jövedelméhez viszonyított aránya a 2015. évi 6,5-ös értékkel a legnagyobbak között volt az Unióban, bár 2016-ban valamelyest mérséklődött. A jövedelmi egyenlőtlenséget tekintve az adózás és a szociális transzferek kifizetése előtti, illetve utáni helyzet közötti különbség uniós viszonylatban a legcsekélyebbek közé tartozik. Lettország adórendszere a többi tagállamhoz képest kevésbé progresszív, ami hozzájárul az egyenlőtlenség magas szintjéhez és a dolgozói szegénységhez. Az alacsony keresetűekre nehezedő adóterhek változatlanul itt a legmagasabbak az Unióban, miközben a növekedést kevésbé visszafogó adók bevételnövelő potenciálját nem aknázzák ki elegendő mértékben. Az adóbevétel GDP-n belüli alacsony részesedése miatt csak szűkös források állnak rendelkezésre a közszolgáltatások fenntartható biztosításához. Jóllehet van némi előrelépés az adókijátszás elleni küzdelem terén, az adózási fegyelem még mindig komoly kihívást jelent. Az ország a 2017-es stabilitási programjában adóreform bevezetését jelentette be. A fő reformintézkedések: a személyi jövedelemadó mértékének 23 %-ról 20 %-ra csökkentése 45 000 EUR éves jövedelemig, a jövedelemtől függő alapjáradék növelése, a visszaforgatott nyereségre vonatkozó 0 %-os társasági adómérték bevezetése és a tőkeadómértékek 20 %-ra való harmonizálása. A reform az országspecifikus ajánlást oly módon veszi figyelembe, hogy az alacsony jövedelműek esetében jelentősen csökkenti az adóéket. Az adóreform azonban alig haladt valamelyest az adózásnak a növekedést kevésbé visszafogó forrásokra történő átcsoportosítása és az adóbevétel GDP-n belüli részesedésének növelésére irányuló szakpolitikai célkitűzés teljesítése tekintetében.

(9)

Az alapvető szociális biztonsági háló gyengesége nagyban hozzájárul a jelentős szegénységhez és az egyenlőtlenséghez, különösen a fogyatékossággal élők és az idősek esetében. A fogyatékossággal élők szegénységi rátája a legmagasabbak között van Európában. A szociális ellátások megfelelősége nem javult 2009 óta, és a nyugdíjak sem nyújtanak hatékony védelmet a szegénységgel és a társadalmi kirekesztődéssel szemben. Bár 2014-ben bejelentették a minimumjövedelem reformját, ennek végrehajtására nem került sor, ami kedvezőtlenül hat a legszegényebb háztartásokra; megemlítendő ugyanakkor, hogy a minimumjövedelem-támogatásra irányuló középtávú tervek már előkészületben vannak.

(10)

A munkaerőállomány csökkenéséből adódóan a foglalkoztatás növekedése gyenge volt, és a munkanélküliségi ráta is csak lassan esett vissza. Kedvezőbbek a foglalkoztatási kilátások a gazdasági tevékenységek központjaiban és a magasan képzett munkavállalók körében, míg a munkanélküliség sokkal elterjedtebb az alacsony képzettséggel rendelkezők és a vidéki területeken élők körében. Ebben az összefüggésben a munkaerő készségszintjének emelése hozzájárul majd e problémák megoldásához. Még ha javult is a szakképzés vonzereje, az oktatást a jelenlegi készségigényekhez igazító tantervi reform lassan halad. Lettország létrehozta a munkaalapú tanulásra vonatkozó szabályozási keretet, és végrehajtása során biztosított a szociális partnerek és vállalatok aktív részvétele. Ezen túlmenően a munkanélkülieknek az aktív munkaerőpiaci intézkedésekbe történő bevonása kisebb mértékben valósul meg, mint a többi tagállamban; e helyzet orvoslására intézkedéseket hoztak, amelyeket a továbbiakban is nyomon kell követni. Lettországban továbbra is csekély mértékben vesznek részt az egész életen át tartó tanulásban.

(11)

Jóllehet a lett hatóságok sikeresen kezdeményezték az egészségügyi rendszer releváns reformjait, a betegek által fizetett közvetlen térítések jelentős mértéke, a hosszú várólisták, a közkiadások alacsony szintje és a rossz hatékonyságú szolgáltatás-elosztás mind nehezítik az egészségügyi ellátás igénybevételét. Mivel a közkiadások kvótákhoz kötöttek, jelentős késedelemmel valósulnak meg a kezelések, és a betegeknek vagy sokáig kell várniuk, vagy az ellátásért nekik kell közvetlen térítést fizetniük; ebből kifolyólag a lakosság jelentős része nem jut hozzá a szükséges egészségügyi ellátáshoz. Lettország megtette a kezdő lépéseket a minőségbiztosítási rendszer reformja érdekében, ugyanakkor folytatni kell az erőfeszítéseket, hogy javulást lehessen elérni mind az egyes betegek, mind a teljes lakosság tekintetében. Van némi előrelépés az egészségügyi rendszer hatékonyságának fokozása terén, de a kórházi ágazat további racionalizálására, valamint a szolgáltatás minősége és a költségek között szorosabb kapcsolatra szükség van, továbbá meg kell könnyíteni a járóbeteg-ellátáshoz és az alapellátáshoz jutást.

(12)

A lett hatóságok rendszeresen igénybe veszik a közbeszerzési eljárásokat az egészségügyi ágazatban megvalósított beszerzéseik során, de további hatékonyságjavulást lehetne elérni az e-közbeszerzés és a központi beszerzések rendszeres használata révén, amelyekkel a közforrások felhasználását még átláthatóbbá és hatékonyabbá lehetne tenni.

(13)

A szabályozás minőségében tapasztalt hiányosságok és a közigazgatás alacsony fokú hatékonysága és eredményessége kedvezőtlenül befolyásolják a vállalkozási környezetet. 2016-ban a kormány a közszféra karcsúbbá és professzionálisabbá tételére irányuló nagyívű reformtervet mutatott be, amelynek célja a hatékonyság javítása létszámleépítéssel és a támogatási funkciók központosításával, továbbá a teljesítmény szempontjának nagyobb érvényesítése a fizetések meghatározásánál és az átláthatóság fokozása. Jóllehet e terv a központi igazgatásra korlátozódik, általa jelentős mértékben lehetne fokozni a hatékonyságot a helyi önkormányzatok szintjén is.

(14)

A korrupció továbbra is hátrányosan érinti Lettország vállalkozási környezetét, az összeférhetetlenség megelőzését szolgáló rendszer pedig változatlanul merev és formális, valamint hiányzik belőle a megfelelő szintű ellenőrzés. Bár a fizetésképtelenségi rendszer reformja alapvetően befejeződött, hatékony végrehajtását szoros figyelemmel kell kísérni annak érdekében, hogy kezelhető legyen a szerkezetátalakítási esetek korlátozott száma és az eszközök alacsony visszanyerési aránya.

(15)

Az elmúlt három évben Lettország bevezette a felsőoktatás és az állami kutatások nagyszabású reformját, mely a kutatóintézetek konszolidálására, valamint eredményeik minőségének és relevanciájának fejlesztésére irányult. A lett állami kutatásfinanszírozás irányítása és szervezeti felépítése továbbra sem hatékony, hiszen a finanszírozással összefüggő funkciók számos intézet között elszórtan oszlanak meg. Az állami kutatás nem hatékony finanszírozásából adódóan a tudományos teljesítmény rendkívül alacsony, szakképzett emberi erőforrásból hiány mutatkozik a köz- és magánszférában egyaránt, továbbá a köz- és magánszféra közötti együttműködés alacsony szintű. Lettország vállalkozói K+F intenzitása továbbra is az egyik legalacsonyabb az EU-ban.

(16)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a lett gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Lettországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Lettország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(17)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi stabilitási programot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Lettország 2017–2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

Folytasson a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel összhangban levő költségvetési politikát, azaz 2018-ig érje el középtávú költségvetési célját, figyelembe véve a rendszerszintű nyugdíjreform és a strukturális reformok végrehajtására vonatkozó engedményeket, amely reformok megvalósításához az ország engedélyt kapott az átmeneti eltérésre. Csökkentse az alacsony keresetűek adóterheit azáltal, hogy az adóterhet más, a növekedést kevésbé visszafogó forrásokra csoportosítja át és javítja az adózási fegyelmet.

Javítsa a szociális biztonsági háló megfelelőségét és emelje a munkaerő készségszintjét a szakképzés tantervi reformjának felgyorsítása révén. Fokozza a költséghatékonyságot és a javítsa az egészségügyi ellátáshoz jutást, többek között a betegek által fizetett közvetlen térítések és a hosszú várakozási idők csökkentése révén.

3.	Fokozza a hatékonyságot és az elszámoltathatóságot a közszférában, elsősorban az adminisztratív eljárások egyszerűsítése és az összeférhetetlenség megelőzésére irányuló szabályozás megerősítése révén, a felszámolók tekintetében is.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1176/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

(4) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2013. december 17.) (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).

(5) A Bizottság által a közös módszertannak megfelelően, egyszeri és átmeneti intézkedések nélkül újraszámított, ciklikusan kiigazított egyenleg.

(6) A nettó államháztartási kiadás a teljes államháztartási kiadás, a következők kivételével: kamatkiadások, az uniós programokra fordított azon kiadások, amelyeket teljes mértékben ellentételeznek az uniós alapokból származó bevételek, valamint az álláskeresési ellátásokra fordított kiadások nem diszkrecionális változásai. A hazai finanszírozású bruttó állóeszköz-felhalmozás meghatározása négyéves időszakra való simítással történt. A diszkrecionális bevételi intézkedéseket, illetve a törvényben előírt bevételnövelést figyelembe vették. A bevételi és a kiadási oldalon végrehajtott egyszeri intézkedéseket nettósításra kerültek.

(7) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/62

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Litvánia 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Litvánia 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/14)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Litvániát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)	Mivel Litvánia pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Litvániának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 2. ajánlás tükröz.

(3)

A Litvániára vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Litvániának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Litvánia által elért eredményeket.

(4)	Litvánia 2017. április 27-én benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját, 2017. április 28-án pedig 2017. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Litvánia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A 2017. évi stabilitási program szerint a kormány az államháztartási egyenleget a 2017-ben a GDP 0,4 %-ának megfelelő hiányról 2020-ra a GDP 1,3 %-ának megfelelő többletre tervezi javítani. A középtávú költségvetési cél – a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiány – a tervek szerint a programidőszak egésze során biztonsággal teljesül. A jóváhagyott kiigazítási pálya 2016-tól kezdve tartalmazza a rendszerszintű nyugdíjreformot. 2017-ben további jelentős strukturális munkaerőpiaci és nyugdíjreformokat tükröz. A 2017. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság-ráta 2020-ra várhatóan a GDP 33,8 %-ára csökken a 2016-os 40,2 %-os értékről. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor 2018-től kezdődően a kitűzött államháztartási többletcélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(7)

Litvánia 2017. évi stabilitási programjában a prevenciós ág keretében a GDP 0,5 %-ának megfelelő átmeneti eltérés igénybevételét kérte, az Ecofin Tanács által 2016 februárjában jóváhagyott, a Stabilitási és Növekedési Paktum által biztosított rugalmasságról szóló közös álláspontnak megfelelően, tekintettel az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát kedvezően befolyásoló, nagy horderejű strukturális reformok tervezett végrehajtására. Ez különösen a megerősített indexálás és a nyugdíjszerző szolgálati idő fokozatos növelése révén a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának fokozását érinti. A reformok azonban nem alakítottak ki automatikus kapcsolatot a nyugdíjkorhatár és a várható élettartam között. Emellett új munkaszerződés-típusok, rövidebb felmondási idők, alacsonyabb végkielégítések és rugalmasabb munkaidő bevezetésével a reformok modernizálják a munkaügyi kapcsolatokat is. Megerősítik továbbá az álláskeresési és szociális ellátásokra jogosultak körét és az ellátások megfelelőségét, kiterjesztik az aktív munkaerőpiaci intézkedések hatókörét, és csökkentik az illegális és a nem biztosított foglalkoztatás mértékét. A hatóságok becslése szerint a reformok kedvező hatással vannak az államháztartás fenntarthatóságára, mivel hosszú távon átlagosan a GDP akár 3,8 %-át kitevő éves nyugdíjkiadás-megtakarítást eredményeznek, míg a reform munkaerőpiacra irányuló része akár 10 %-kal is növelheti a foglalkoztatottak éves átlagos számát, ami nagyjából megalapozott feltételezésnek tűnik. Ezért a reformok teljes körű, időben történő végrehajtása pozitív hatást fog gyakorolni az államháztartás fenntarthatóságára. A jelenlegi értékelés alapján 2017-ben Litvánia megfelel a kért átmeneti eltérés feltételeinek, amennyiben megfelelően végrehajtja a megállapodás szerinti reformokat, amit az európai szemeszter során fognak ellenőrizni. Tekintettel arra azonban, hogy biztosítani kell a minimális referenciaérték (vagyis a GDP 1,5 %-ának megfelelő mértékű strukturális hiány) további betartását, és figyelembe véve a rendszerszintű nyugdíjreformra vonatkozó rendelkezéshez kapcsolódóan korábban adott engedményt (a GDP 0,1 %-a), a jelenlegi értékelés szerint Litvánia számára 2017-ben a GDP 0,4 %-ának megfelelő mértékű további átmeneti eltérés engedélyezhető, amely kicsivel elmarad a kért, a GDP 0,5 %-át kitevő mértéktől.

(8)

A Tanács 2016. július 12-i, 2017-re vonatkozó ajánlása szerint Litvániának biztosítania kell, hogy a középtávú költségvetési céltól való eltérés ne haladja meg a rendszerszintű nyugdíjreformhoz kapcsolódóan megengedett eltérést (5). A nyugdíjreformhoz kapcsolódóan 2016-ra adott engedményeket és a strukturális reformok végrehajtásához kapcsolódóan 2017-re megengedett átmeneti eltérést figyelembe véve 2017-ben a GDP 1,3 %-át kitevő mértékű strukturálisegyenleg-romlás engedélyezett. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján Litvánia 2017-ben előreláthatólag teljesíti ezt a követelményt. 2018-ban Litvánia várhatóan teljesíti középtávú költségvetési célját, figyelembe véve a 2016-ra rendszerszintű nyugdíjreform, 2017-re pedig a strukturális reform végrehajtásához kapcsolódóan adott engedményeket, mivel az átmeneti eltéréseket egy hároméves időszakban át lehet vinni. A Bizottság 2017. évi tavaszi előrejelzése alapján ez összhangban van a nettó elsődleges államháztartási kiadások (6) legfeljebb 6,4 %-os nominális növekedésével 2018-ban, ami a strukturális egyenleg GDP-arányosan -0,6 %-os romlásának felel meg. Változatlan politikát feltételezve Litvánia 2018-ban az előrejelzések szerint megfelel ennek a követelménynek. Összességében a Tanács véleménye az, hogy Litvánia az előrejelzések szerint 2017-ben és 2018-ban meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(9)

Az adómentes minimálbér legutóbbi emelése nyomán az alacsony keresetűek adóterhe jelentősen csökkent az elmúlt évek során, és jelenleg az uniós átlaghoz közelít. Ugyanakkor a kompenzáló adónövelés korlátozott volt, következésképpen a GDP-arányos adóbevétel a legalacsonyabbak közt van az EU-ban, ami miatt Litvánia csak korlátozottan képes kezelni szociális kihívásait. Az alacsony adóbevétel oka az árnyékgazdaság viszonylag nagy aránya, valamint a környezetvédelmi és a tőke adóztatásából származó viszonylag alacsony bevétel.

(10)

Noha Litvániában az elmúlt években javult a héabeszedés, héabevétel-kiesése mégis a legmagasabbak közt van az EU-ban. A bérek alacsony bejelentési aránya súlyosbítja az alacsony adóbevételek problémáját. Az adózási fegyelem javítása növelné a költségvetési bevételeket és fokozná az adórendszer méltányosságát, valamint a gazdaság hatékonyságát.

(11)

Az időskori függőségi ráta emelkedése várhatóan erősödni fog, és a nyugdíjra vonatkozó hatályos szabályok mellett a GDP-arányos nyugdíjkiadások a 2030-as évek végére előreláthatólag közel 50 %-kal növekednek. A nyugdíjellátások és a várható élettartam összekapcsolása elengedhetetlen azon teher korlátozásához, amelyet a nyugdíjkiadások jelentenek az államháztartás számára.

(12)

Litvánia elhalasztotta a munka új törvénykönyvének és más, az új szociális modellről szóló jogszabályoknak a hatálybalépését. Ez lehetőséget biztosít számára, hogy a munkaügyi kapcsolatok terén biztosítsa a rugalmasság és a biztonság megfelelő egyensúlyát. Litvánia számára továbbra is jelentős kihívást jelent a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők magas aránya, amelyhez növekvő jövedelmi egyenlőtlenség társul. A háztartások leggazdagabb 20 %-a jövedelmének a legszegényebb 20 % jövedelméhez viszonyított aránya a 2012. évi 5,3-ról 2015-ben 7,5-re emelkedett, és a második legnagyobb az EU-ban. Ez hátráltatja a gazdasági növekedést, a makrogazdasági stabilitást és egy befogadó társadalom kialakulását. A szociális biztonsági háló jelenleg nem kezeli hatékonyan ezt a kihívást, mivel kevés kiadást fordít a szociális védelemre. Emellett a jövedelmi egyenlőtlenséget tekintve az adózás és a szociális transzferek kifizetése előtti, illetve utáni helyzet közötti különbség uniós viszonylatban a legcsekélyebbek közé tartozik. Mindazonáltal a kormány napirendjében kiemelt helyen szerepel a szegénység és társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem. Az új szociális modellről szóló jogszabály növelni kívánja az álláskeresési járadékok megfelelőségét és a támogatottak körét, valamint eszmecsere folyik a szociális segélyek megfelelőségének javításáról. E fontos döntéseket még meg kell hozni és végre kell hajtani. Az időskori szegénység kezelése érdekében Litvánia 2016-ban indexálási mechanizmussal egészítette ki a nyugdíjakról szóló jogszabályt, amely a nyugdíjak megfelelőségének javításához használható.

(13)

Fontos, hogy Litvánia foglakozzon a készségekkel kapcsolatos problémáival, és ellensúlyozza a munkaképes korú népesség csökkenésének negatív hatásait. Továbbra is magas azon tanulók aránya, akiknek nem megfelelőek az alapkészségei. Bár a felsőfokú végzettségűek aránya magas, a felsőoktatást beárnyékolják a gyenge minőségi elvárások és a pénzügyi ösztönzők, amelyek teljesítmény helyett a túlméretezést és a hatékonyság hiányát mozdítják elő. Folytatni kell az oktatás minden szintjén magas színvonalú tanítás biztosítására tett erőfeszítéseket (többek között a szakmai életpályák és a munkafeltételek reformján keresztül). Ez alapvető az alulteljesítés és az oktatás hiányosságainak kezelése, valamint a minőségi felsőoktatás (többek között teljesítményalapú finanszírozás bevezetésével és a felsőoktatási intézmények konszolidálásával történő) biztosítása érdekében. Litvániában a felnőttoktatásban való részvétel tartósan alacsony szintje gátolja a munkaerőpiaci reformok hatékonyságát, és a jobban képzett munkaerő kialakulását. Litvánia a nyilvánosan hozzáférhető tanulási lehetőségek kínálatának és relevanciájának növelésére összpontosította erőfeszítéseit, de ez eddig nem hozott kézzelfogható eredményeket. Ahhoz, hogy magasabb és fenntartható részvételi rátákat érjen el a felnőttoktatásban, Litvániának az egyéneket is bátorítania kell a tanulásra, és több munkáltatót kell ösztönöznie arra, hogy biztosítsanak tanulási lehetőséget alkalmazottaik számára.

(14)

Az alacsony- és közepes képzettségűek körében a munkanélküliség továbbra is meghaladja az uniós átlagot. A fogyatékossággal élők szegénységi rátája magas, részben a gyenge munkaerőpiaci integrációjuk miatt. Litvániában az aktív munkaerőpiaci intézkedések jelenleg korlátozott szerepet játszanak abban, hogy segítsenek az embereknek visszatérni a munkaerőpiacra. Litvániának jelentős mozgástere van munkaerőpiacának befogadóbbá tételére, többek között úgy, hogy több támogató intézkedést kínál a fogyatékossággal élők számára. Ez magában foglalja például a támogatott foglalkoztatás és a szakképzési rehabilitációs program bővítését, valamint a rehabilitációs költségvetések hozzáférhetőségének fokozását. A nemrégiben elfogadott foglalkoztatási törvény rendelkezik a kellő potenciállal az aktív munkaerőpiaci intézkedések biztosításának javítására.

(15)

Litvánia az elmúlt években haladást ért el a szociális párbeszéd javításában. A szociális partnerek aktívan részt vesznek a munka új törvénykönyvéről és az új szociális modellről folytatott megbeszéléseken, és a kormány létrehozta a szociális párbeszéd megerősítésére irányuló cselekvési tervet. Ennek célja a szociális partnerek kapacitásbővítése, a kollektív tárgyalások előmozdítása és a szociális párbeszéd javítása minden szinten.

(16)

Litvániában az egészségügyi eredmények továbbra is jelentős negatív hatást gyakorolnak a potenciálisan rendelkezésre álló munkaerőre és a munkatermelékenységre. Noha az ország erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a betegeket az egészségügy költséghatékonyabb típusai felé tereljék, az egészségügy teljesítményét továbbra is rontja, hogy túl nagy mértékben hagyatkoznak a fekvőbeteg-ellátásra és kevés kiadást fordítanak a megelőzésre és a közegészségügyre. A betegek által fizetett közvetlen térítések aránya igen magas, különösen a gyógyszerek esetében.

(17)

A negatív demográfiai fejlemények következtében a növekedés egyre inkább a munkatermelékenységtől fog függeni. A 2000 és 2015 közötti időszakban Litvánia munkatermelékenységének növekedési rátája az egyik legmagasabb volt az uniós tagállamok között, de az utóbbi időben a növekedés üteme lelassult. Litvánia állami beruházásait a rossz tervezés és az ország stratégiai céljaival való gyenge összekapcsolás sújtja. A közszektor K+F intenzitása a 2015. évi uniós átlagot némileg meghaladó szintre nőtt, a vállalkozói K+F intenzitása viszont még mindig elmarad ettől. A 2016-ban elfogadott litván tudományos és innovációs szakpolitikai reformokra vonatkozó iránymutatás célja a kutatás és innováció terén fennálló kihívások kezelése. Ezt a következőkkel kívánja elérni: az intézményi K+F finanszírozás reformja; a kutató és felsőoktatási intézmények, tudományos központok és technológiai parkok konszolidálása; valamint jobb szakpolitikai koordináció, nyomon követés és értékelés. Litvánia némi haladást ért el az alternatív finanszírozási formák támogatása terén. Segített számos kockázatitőke- és magvetőtőke-alap létrehozásában. A parlament emellett nemrégiben fogadott el egy törvényt a közösségi finanszírozásról.

(18)

A bíróság elé vitt vesztegetéses ügyek száma az utóbbi években folyamatosan emelkedett, bizonyítva, hogy Litvánia megerősítette a korrupció elleni erőfeszítéseit. Mindazonáltal néhány fontos területen, úgymint az egészségügy és a közbeszerzés, nem mindig alkalmazzák a gyakorlatban a hétköznapi és magas szintű korrupció elleni rendelkezéseket. Az egészségügyi ágazat az orvosoknak fizetett hálapénz elterjedt gyakorlatával küzd. Elégtelen az átláthatóság a közbeszerzésekben, különösen a helyi önkormányzatok szintjén. Ezen túlmenően a visszaélést bejelentő személyekkel kapcsolatos gyenge szabályozás nem ösztönzi a köz- és magánszférabeli potenciális szabálytalanságok bejelentését. A kormány a korrupcióellenes programjában prioritásként kezeli az egészségügyi ágazatban fellelhető korrupció leküzdését. A kormány emellett az alacsony értékű közbeszerzések esetében a korrupciós kockázatok és az összeférhetetlenségek csökkentése érdekében arra kötelezte az ajánlatkérő szerveket, hogy tegyenek közzé online információt az indított ajánlattételi eljárásokról, a sikeres pályázókról és az odaítélt szerződésekről. E szakpolitikák végrehajtásának biztosításához azonban folyamatos nyomon követésre van szükség.

(19)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a litván gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Litvániának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Litvánia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(20)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi stabilitási programot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Litvánia 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

Folytasson a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel összhangban levő költségvetési politikát, hogy 2018-ban továbbra is teljesítse középtávú költségvetési célját, figyelembe véve a rendszerszintű nyugdíjreform végrehajtásával összefüggésben kapott engedményeket és a strukturális reformok végrehajtásával összefüggésben engedélyezett átmeneti eltérést. Javítsa az adózási fegyelmet és szélesítse az adóalapot olyan forrásokkal, amelyek kevésbé fogják vissza a növekedést. Tegyen lépéseket a nyugdíjakhoz kapcsolódó középtávú költségvetés-fenntarthatósági kihívások kezelésére.

Hatékony aktív munkaerőpiaci intézkedések és felnőttoktatás révén tegyen lépéseket a készséghiányok megszüntetésére, valamint a tanításban és a felsőoktatásban a minőség jutalmazása révén javítsa az oktatási eredményeket. Javítsa az egészségügyi ellátórendszer teljesítményét a járóbeteg-ellátás, a betegségmegelőzés és a megfizethetőség erősítése révén. Javítsa a szociális biztonsági háló megfelelőségét.

3.	Hozzon intézkedéseket a termelékenység erősítésére az állami beruházások hatékonyságának javítása és azoknak az ország stratégiai céljaival való jobb összekapcsolása révén.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. november 16-i 1176/2011/EU rendelete a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

(5) Litvánia számára engedélyezett, hogy 2017-ben és 2018-ban a rendszerszintű nyugdíjreformra vonatkozó rendelkezés keretében 2016-ra adott engedmény mértékéig eltérjen a középtávú költségvetési céljától, mivel az átmeneti eltérések hároméves időtartamra továbbvihetők.

(7) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/67

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Luxemburg 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Luxemburg 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/15)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Luxemburgot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott. Az ajánlást az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyta. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)	Mivel Luxemburg pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Luxemburgnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 2. ajánlás tükröz.

(3)

A Luxemburgra vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Luxemburgnak címzett országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Luxemburg által elért eredményeket.

(4)	Luxemburg 2017. április 28-án benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságát és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Luxemburg jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2017. évi stabilitási programjában a kormány azt tervezi, hogy az államháztartási többlet a 2016. évi 1,6 %-ról 2017-ben a GDP 0,2 %-ának megfelelő mértékűre csökken, majd egyenletesen növekedve 2021-re eléri a GDP 1,2 %-ának megfelelő szintet. A középtávú költségvetési cél – a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – a programidőszak egésze során biztonsággal teljesül. A 2017. évi stabilitási program értelmében a GDP-arányos államadósság várhatóan jóval a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték alatt marad. A költségvetési előrejelzést alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott, kivéve 2018 vonatkozásában, amely időszak esetében kifejezetten optimista, valamint 2021 vonatkozásában, amely időszak esetében kifejezetten óvatos. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2017-ben várhatóan a GDP 0,4 %-ának, 2018-ban pedig a GDP 0,1 %-ának megfelelő többletet mutat majd, vagyis nagyjából összhangban lesz a 2017. évi stabilitási programmal és meghaladja a középtávú költségvetési célt. Összességében a Tanács véleménye szerint Luxemburg 2017-ben és 2018-ban várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(7)

A költségvetés hosszú távú fenntarthatósága továbbra is kérdéses, tekintetbe véve az elöregedéshez kapcsolódó költségek előre jelzett növekedését. A 2012. évi nyugdíjreform előírja, hogy a reform elfogadását követően ötévente ellenőrizni és értékelni kell a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. A kormány az első értékelést 2016-ra előrehozta. Bár az értékelés azzal a következtetéssel zárult, hogy a nyugdíjrendszert továbbra is ismétlődő többlet jellemzi, ami számottevő nyugdíjtartalék felhalmozását tette lehetővé, a nyugdíjrendszer 2023-tól várhatóan negatív működési egyenleget mutat majd a nyugdíjkiadások és a befizetett járulékok arányát illetően. Az Eurostat nemrégiben felülvizsgált népességi előrejelzései szerint a népesség előre jelzett növekedésének mértéke a korábban várthoz képest kevésbé jelentős lesz. Ez hatással lesz a függőségi rátára, amely a korábban vártnál gyorsabban nő és a nyugdíjakkal kapcsolatos közkiadások nagyobb mértékű várható növekedéséhez vezet. A kötelező nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz kapcsolása terén a Tanács korábbi ajánlása ellenére nem történt előrelépés 2016-ban. Luxemburg az egyetlen olyan tagállam, ahol a 2013 és 2060 közötti időszakra vonatkozóan nem rendelkeztek a kötelező nyugdíjkorhatár felemeléséről. Az EU-n belül Luxemburgban a legmagasabb az eltartott népesség arányának 2060-ig előre jelzett emelkedése. Luxemburg korlátozott előrehaladást ért el a korai nyugdíjba vonulás tekintetében. 2015 júliusában törvénytervezetet terjesztettek a parlament elé a korai nyugdíjba vonulási formákról, a parlamenti eljárás még folyamatban van. Összességében a korai nyugdíjba vonulás továbbra is elterjedt, és a további munkavállalás ösztönzői még mindig korlátozottak. A demográfiai kilátások kiigazítását követően Luxemburg további kockázatokkal szembesül a tartós ápolási-gondozási kiadások tekintetében. E költségeknek a GDP arányában kifejezett szintje már most a legmagasabbak között van tagállami összehasonlításban, és az előrejelzések szerint 2060-ra a GDP 1,5 %-áról a GDP 3,2 %-ára (azaz a jelenlegi szint több mint kétszeresére) nő. A tartós ápolás-gondozásra vonatkozó biztosítás reformjának tervezetét még mindig tárgyalja a parlament.

(8)

A luxemburgi hatóságok átfogó adóreformot fogadtak el, amely 2017 januárjában lépett hatályba. A reform főként a közvetlen adózás terén vezetett be módosításokat a magánszemélyek és a társaságok vonatkozásában, és célja (a versenyképesség fokozása érdekében) a társasági adó mértékének fokozatos csökkentése és (a méltányosság fokozása érdekében) a személyi jövedelemadó progresszivitásának növelése. Egyes adókiadások növelése ugyanakkor az adóalap csökkenésének kockázatával járhat. Az adóbevételek kiszámíthatóságának javítása érdekében lehetőség van az adóalap további szélesítésére. Ezt mindenekelőtt a jelenleg alacsony ingatlanadó felülvizsgálata és alternatív bevételi források nagyobb mértékű alkalmazása révén lehetne megvalósítani. Mindez magában foglalhatja azt is, hogy a környezetvédelmi adót jobban összehangolják a gazdaság diverzifikációjára irányuló célokkal.

(9)

A luxemburgi hatóságok évtizedek óta a gazdaság diverzifikálására törekednek, elismerve, hogy a pénzügyi szektortól való nagymértékű függőség kockázatokkal jár. Továbbra is központi hosszú távú kihívás, hogy az ország csökkentse a gazdaság pénzügyi szektortól való függőségét. Ennek érdekében a diverzifikációra vonatkozó elemzés alapján gyakorlati intézkedéseket kell kidolgozni, egyértelműen meghatározott ütemezéssel. Tekintettel az országban jellemző magas munkaerőköltségekre, a nagyobb hozzáadott értéket előállító tevékenységek lehetőséget kínálnak az alternatív növekedési források kibontakoztatására. A luxemburgi gazdaság sikeres diverzifikálása tehát nagymértékben azoktól a szektoroktól függ, amelyek kevésbé érzékenyek a munkaerőköltség szintjére. Ezek főként a kutatáson és az innováción alapulnak, amelyek jellemzően technológia- és tudásintenzív ágazatok. A beruházások és az innováció útjában álló, a gazdasági fejlődést korlátozó akadályok csökkentése vagy felszámolása felszabadítaná az innovációs potenciált, és segítené a diverzifikációt. Miközben a közberuházások mértéke meghaladja az euroövezeti átlagot, a magánberuházások gyengén teljesítenek. A magas beruházási szint fenntartása elengedhetetlen a növekedési kilátások fenntartásához.

(10)

A már sikeres nem pénzügyi szolgáltatási szektor további szélesítése szintén segíthetné a gazdaság diverzifikációját. Az üzleti szolgáltatások ágazatában továbbra is jelentős szabályozási akadályokkal kell számolni, különösen a könyvelők, építészek, mérnökök és jogászok esetében. E foglalkozások tekintetében az üzleti fluktuáció aránya alacsonyabb mind az uniós átlagnál, mind pedig a gazdaság egészére jellemző átlagos aránynál. A felsorolt foglalkozásokra vonatkozó korlátozások tehát ronthatják a luxemburgi vállalkozások versenyképességét. Ezek közé az akadályok közé tartoznak a következők: a kizárólag építészek által elvégezhető tevékenységek széles köre; egyszerű feladatok – pl. bérszámfejtési tevékenységek vagy az adóbevallás-készítés – magasan képzett szakemberek számára történő fenntartása; a jogi tanácsadás jogászok általi nyújtásának előírása; továbbá a jogászok esetében előírt, a jogi formára és a részesedésre vonatkozó követelmények, összeférhetetlenségi szabályok és multidiszciplináris korlátozások, amelyek aránytalanok lehetnek az alapelvekhez, például a szakma függetlenségének alapelvéhez, valamint a kapcsolódó felügyeleti rendelkezésekhez viszonyítva.

(11)

A negatív hatások elkerüléséhez célzott aktív munkaerőpiaci intézkedésekre és az egész életen át tartó tanulást célzó programokra van szükség, különösen az idősebb munkavállalókra vonatkozóan, akik foglalkoztatási aránya az EU-n belül változatlanul a legalacsonyabbak közé tartozik. Sor került bizonyos intézkedésekre az idősebbek foglalkoztathatóságának és munkaerőpiaci kötődésének javítása érdekében. 2016. január 1. óta hatályban van a korlátozott munkaképességű munkavállalók átsorolásáról szóló törvény, amely növelte annak lehetőségét, hogy e munkavállalók hosszabb ideig maradjanak a munkaerőpiacon. Ugyanakkor még várat magára, hogy a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően átfogó stratégiát határozzanak meg. Továbbra sem került még sor az „életkor-paktum” elfogadására – e jogszabálytervezetet 2014 áprilisában terjesztették a parlament elé, és célja a 150-nél több főt foglalkoztató cégek ösztönzése az idősebb munkavállalók megtartására. E szakpolitikák sikeréhez továbbra is fontos, hogy az idősebb munkavállalókat célzó aktív munkaerőpiaci intézkedések révén, illetve az egész életen át tartó tanulás keretében továbbképzési lehetőségek álljanak rendelkezésre. A digitalizáció előnyeinek teljes körű kihasználásához és a versenyképesség megőrzéséhez elengedhetetlen a készségfejlesztésbe történő befektetés.

(12)

Az ingatlankínálatban jelentkező hiány kezelése érdekében jelentős intézkedéscsomagot fogadtak el, ám ennek tényleges hatása még nem látható. Úgy tűnik, a lakáskínálat fokozásának egyik fő akadálya az építésre alkalmas – főként magánszemélyek tulajdonában álló – földterületek elérhetetlensége. A lakáskínálat korlátozott volta és a stabil kereslet együttesen a lakásárak folyamatos emelkedéséhez vezetett. Ez részben megmagyarázza azt a tendenciát, hogy fokozódik a háztartások – elsősorban jelzáloghitelekhez kapcsolódó – eladósodottsága. Emellett a közlekedési infrastruktúrára irányuló jelentős beruházások ellenére még mindig kihívást jelent a forgalmi torlódás kezelése. Ezt az is fokozza, hogy a határt átlépő munkavállalók esetében a szomszédos országok fiskális politikái hátráltatják a korszerű munkavégzési gyakorlatokat, például a távmunkát. A lakhatással és a mobilitással kapcsolatos kihívások valószínűleg tovább hátráltatják a gazdaság diverzifikálására és a versenyképesség fokozására irányuló erőfeszítéseket. Akadályt jelenthetnek a magasan képzett munkavállalók munkaerőpiacra vonzása tekintetében is.

(13)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a luxemburgi gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Luxemburgnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Luxemburg fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(14)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (5) fogalmazta meg, hogy Luxemburg várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

AJÁNLJA, hogy Luxemburg 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1.	Fokozza a gazdaság diverzifikációját, többek között a beruházásokat és az innovációt hátráltató akadályok felszámolása révén. Szüntesse meg az üzleti szolgáltatások ágazatára vonatkozó szabályozási korlátozásokat.

2.	Biztosítsa a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát, korlátozza a korai nyugdíjba vonulást, valamint növelje az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátáját.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1176/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

(5) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/71

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Magyarország 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Magyarország 2017. évi konvergenciaprogramját

(2017/C 261/16)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

(2)

A Magyarországra vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Magyarország által elért eredményeket.

(3)	Magyarország 2017. május 2-án benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

(5)

Magyarország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. 2017. évi konvergenciaprogramjában a kormány azt vetíti előre, hogy a GDP-arányos államháztartási hiány a 2016-os 1,8 %-ról 2017-ben és 2018-ban egyaránt 2,4 %-ra nő, majd 2021-re fokozatosan 1,2 %-ra javul. A tervek szerint a középtávú költségvetési cél – 2016-ig a GDP 1,7 %-ának megfelelő, 2017-től pedig a GDP 1,5 %-ára módosított strukturális hiány – 2020-ra teljesül. Az újraszámított (4) strukturális egyenleg alapján azonban úgy tűnik, hogy a középtávú költségvetési célt a programidőszakban nem sikerül elérni. A konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság 2021 végére fokozatosan 61 % közelébe csökken. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista, ami a hiánycélok megvalósítása tekintetében kockázatot hordoz.

(6)

A 2017. évi konvergenciaprogram szerint 2016-ban és 2017-ben a menekültek rendkívüli beáramlása és a biztonsági intézkedések jelentős költségvetési hatással jártak, és a program megfelelő adatokkal igazolja e költségvetési többletterhek mértékét és jellegét. A Bizottság szerint a menekültek rendkívüli beáramlásával kapcsolatos, figyelembe vehető többletkiadások 2015-ben a GDP 0,04 %-át tették ki, 2016 vonatkozásában pedig a menekültek beáramlásával kapcsolatban nem tételezhetők figyelembe vehető többletkiadások. A biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos figyelembe vehető többletkiadások 2016-ban a GDP 0,04 %-át tették ki. 2017-ben nem várható további többletkiadás a menekültek rendkívüli beáramlása miatt, a biztonsági intézkedések jelentette költségvetési többletteher ezzel szemben jelenleg a GDP 0,14 %-ára becsülhető. Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget adnak e többletkiadások figyelembevételére, mivel a menekültek beáramlása és a terrorfenyegetettség súlyossága kivételes helyzetet jelentenek, ezek jelentős hatással vannak a magyar államháztartásra, és a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való átmeneti eltérés engedélyezése nem veszélyeztetné a pénzügyi fenntarthatóságot. Ennek megfelelően, a biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos többletkiadások figyelembevétele érdekében, a középtávú költségvetési cél eléréséhez 2016-ban szükséges kiigazítás mértékét csökkentette a Bizottság. 2017-et illetően a figyelembe vehető összegekre is kiterjedő végleges értékelésre a magyar hatóságok által megadott tényadatok alapján, 2018 tavaszán kerül majd sor.

(7)

A Tanács 2016. július 12-i ajánlása szerint Magyarországnak 2017-ben a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves költségvetési kiigazítást kell végrehajtania a középtávú költségvetési cél elérése érdekében. A Bizottság 2017. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2017-ben jelentős lesz az eltérés ettől a követelménytől.

(8)

Költségvetési helyzetét és különösen adósságállományának szintjét figyelembe véve Magyarországnak 2018-ban további kiigazítást kell végrehajtania középtávú költségvetési célja, a GDP 1,5 %-ának megfelelő strukturális hiány elérése érdekében. A Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási mátrix alapján ez a kiigazítás a nettó elsődleges államháztartási kiadások (5) legfeljebb 2,8 %-os nominális növekedését jelenti 2018-ban. Ez a GDP 1,0 %-át kitevő strukturális kiigazításnak felel meg. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a veszélye, hogy az ország 2018-ban jelentősen el fog térni az előírt kiigazítástól. Magyarország ugyanakkor az előrejelzések szerint 2017-ben és 2018-ban egyaránt megfelel majd az adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2017-től kezdődően további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében. Mindazonáltal az 1466/97/EK rendeletben foglaltak szerint a költségvetési tervek és a költségvetés alakulásának értékelése során a konjunkturális körülmények figyelembevételével kell megvizsgálni a tagállamok költségvetési egyenlegét. Amint azt az országspecifikus ajánlásokat kísérő bizottsági közlemény is nyomatékosítja, a 2018-as költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozó célt, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig a magyar államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. Ebben az összefüggésben a Tanács nyugtázza, hogy a Bizottság az 1466/97/EK rendeletben foglaltaknak megfelelő átfogó értékelést kíván végezni, különös tekintettel Magyarország konjunkturális helyzetére.

(9)

Magyarország versenyképességének javulását és potenciális növekedésének erősödését a magánberuházások és a termelékenység alacsony szintje akadályozza. Az üzleti környezetre és a vállalati beruházásokra különösen az intézményi szféra teljesítményének és irányításának gyengeségei hatnak negatívan. A szabályozási és adózási környezet gyakori változásai jelentik a magyarországi üzleti tevékenység egyik legfőbb akadályát, továbbá hiányzik az érdekelt felek megfelelő bevonása és a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal. A szolgáltatási szektorban érvényesülő szabályozási akadályok ugyancsak korlátozzák a piaci erők kibontakozását, és visszafogják a beruházásokat. A restriktív szabályozás (például a kiskereskedelemben) a szolgáltatási szektorban korlátozza a versenyt, és kedvezőtlenül hat az üzleti környezetre.

(10)

Az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya Magyarországon változatlanul jóval magasabb, mint a régió egyéb országaiban, és az adórendszer továbbra is kihívásokkal szembesül. 2017-ben a kormány 5 százalékponttal csökkentette a munkáltatók által fizetendő társadalombiztosítási járulékot, és 2018-ban további 2 százalékpontos csökkentést tervez. Ez az intézkedés az alacsony jövedelműek esetében jelentősen csökkentette az adóéket, ami azonban változatlanul magas. Ez különösen az alacsony jövedelmű gyermektelen személyek vonatkozásában van így – esetükben a magyarországi adóék az egyik legmagasabb az Unióban. Az adórendszer továbbra is bonyolult. A 2013 óta tartó csökkenő trend ellenére az ágazati adók – amelyek közül néhány változatlanul jelentősen torzító hatású – továbbra is bonyolulttá teszik az adórendszert, és gyengítik a befektetői bizalmat. Az adórendszer bonyolultsága és kiszámíthatatlansága, illetve a magas megfelelési költségek és a jelentős adminisztratív terhek továbbra is kedvezőtlenül befolyásolják a befektetői bizalmat Magyarországgal szemben.

(11)

Az intézményi szféra gyenge teljesítménye kedvezőtlenül hat az üzleti környezetre, és csökkenti a gazdaság növekedési potenciálját. Így különösen a közelmúltban történt kedvező lépések és a közbeszerzési törvény módosítása ellenére a közbeszerzés területén az átláthatóság és a verseny erősítése tekintetében csak korlátozott javulás tapasztalható. A jelenlegi elektronikus közbeszerzési stratégia az átláthatóság növelésének megfelelő alapja, ám végrehajtását, valamint a hatékonyságra és az átláthatóságra gyakorolt hatását figyelemmel kell kísérni. Károsan hat az üzleti környezetre, hogy a korrupciós kockázatok továbbra is magasak, és számottevő hiányosságok mutatkoznak a probléma rendezését célzó intézkedések terén. Magyarországon késedelem mutatkozik továbbá az elektronikus közbeszerzési stratégia végrehajtása terén is. Ez veszélyezteti az e-közbeszerzés időben történő magyarországi bevezetését, amely alapvető fontosságú az átláthatóság erősítése és a verseny növelése szempontjából.

(12)

Magyarországon továbbra is különös nehézségek tapasztalhatók a szolgáltatási szektorban, ezen belül egyebek mellett a kiskereskedelemben. Az elmúlt évben a kormány folytatta a korábban a verseny számára nyitott piacokon végrehajtott beavatkozásait, és szigorúbb követelményeket fogadott el a független szolgáltatók által működtetett személyszállítási szolgáltatásokra vonatkozóan. A kormány nem hozott érdemi intézkedéseket, hogy a szabályozási környezet egyszerűsítésére a szolgáltatási szektorban és ezen belül is kiemelten a kiskereskedelmet, a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást, a tankönyvkiadást és-forgalmazást, valamint a mobil fizetési rendszereket illetően. A kiskereskedelmi ágazatban hiányzik a világos útmutatás a 400 m2-nél nagyobb alapterületű új üzletek engedélyezésére vonatkozóan. Ez tovább súlyosbítja az átláthatóság és a kiszámíthatóság hiányát az ágazatban. A szabályozási korlátok fennmaradása a szolgáltatási – ezen belül a kiskereskedelmi – szektorban gátolja a piaci erők működését és visszafogja a beruházásokat, miközben a befektetők, így különösen a nemzetközi befektetők számára bizonytalansági tényezőt jelent.

(13)

Magyarország versenyképességének és növekedési potenciáljának középtávú támogatásában kulcsfontosságú szerepet játszanak az emberi tőkébe – mindenekelőtt az oktatásba és az egészségügybe – irányuló beruházásokat előmozdító és a munkaerőpiac működésének további javítását ösztönző strukturális reformok. Az inkluzívabb növekedéshez ugyancsak elengedhetetlen a társadalmi igazságosság növelése.

(14)

Az országnak az alapkészségek biztosítása terén nyújtott teljesítménye nemzetközi összehasonlításban továbbra is gyenge. Az oktatási rendszerek 2015. évi PISA-felmérésében (OECD Nemzetközi tanulói teljesítménymérés) a korábbihoz képest jelentősen rosszabb eredményt ért el Magyarország, és az Unióban itt az egyik legmagasabb a diákok társadalmi-gazdasági hátterének hatása az oktatási eredményekre. Ugyancsak rendkívül jelentős hatással van az oktatási eredményekre az iskolatípus. A természettudományos tárgyak óraszámának 2016 óta bevezetett csökkentése a szakközépiskolákban várhatóan tovább növeli Magyarország lemaradását a természettudományos készségek terén. A korai iskolaelhagyók aránya az elmúlt öt évben stagnált, és továbbra is különösen magas a roma népesség körében. A hátrányos helyzetű diákok iskolák közötti eloszlása egyenetlen, és a roma gyermekek egyre inkább többségi roma iskolákba és osztályokba járnak. Léteznek olyan intézkedések, amelyek támogatják a romák körében a tanárképzést, a kisgyermekkori nevelést, az iskolai teljesítményt, valamint amelyek a romák körében tapasztalható korai iskolaelhagyással szembeni küzdelmet célozzák. Történtek ugyan lépések a szegregáció kezelésére, de ezek a probléma megszüntetéséhez nem voltak kellően átfogóak és rendszerszintűek. A magasan képzett munkaerő iránti növekvő kereslettel nem tart lépést a felsőoktatásba jelentkezők száma és a felsőoktatást befejezők aránya. A felsőoktatási törvény 2017. évi módosítása tovább nehezítheti a helyzetet.

(15)

Az elmúlt években a munkaerőpiacon kedvező fejlemények tapasztalhatók, a munkanélküliség a válság előtti szintre esett vissza. A versenyszféra munkahelyteremtésének, továbbá a több mint 200 000 embernek munkát adó közmunkaprogramnak köszönhetően – mely utóbbi továbbra is a legjelentősebb aktív munkaerőpiaci intézkedés Magyarországon – a foglalkoztatás minden korábbinál magasabb szintű. Az elmúlt években több olyan intézkedés került elfogadásra, amelynek célja a közmunkaprogramból az elsődleges munkaerőpiacra való átmenet megkönnyítése. A közmunkaprogram ugyanakkor még mindig nem kellően célirányos, és hatékonysága a résztvevők nyitott munkaerőpiacba való integrálása tekintetében továbbra is korlátozott. Ugyanakkor bizonyos szektorokban fokozódik a munkaerőhiány. Folyamatban van – részben uniós források támogatásával – más aktív munkaerőpiaci szakpolitikai intézkedések megerősítése, de az elsődleges munkaerőpiacra való átmenet hatékony elősegítéséhez további erőfeszítésekre van szükség. A munkanélküliek profilalkotási rendszere már működik, de még nem teljeskörűen. Az elmúlt években mélyült a nemek közötti foglalkoztatási szakadék, miközben az anyai szerepvállalás hatása a nők foglalkoztatására az uniós országok közül Magyarországon az egyik legerőteljesebb. A munkaerőpiaci részvételre a viszonylag gyenge egészségügyi állapot és az egészségügyi ellátásra való jogosultság tekintetében tapasztalható egyenlőtlenség is hat. A szociális partnerek részvétele a szakpolitikai döntéshozatalban korlátozott.

(16)

Egyes szegénységi mutatók visszaestek a válság előtti szintre, de továbbra is magasabbak az uniós átlagnál. Különösen magas – jóllehet csökkenő – a szegénység a gyermekek és a romák körében. Az aktív romák jelentős arányát a közmunkaprogram keretében foglalkoztatják. A nyitott munkaerőpiacba való hatékony integrálásuk ez idáig korlátozott maradt.

(17)

A szociális ellátások és az álláskeresési járadékok megfelelősége, valamint a támogatottak köre korlátozott. Az álláskeresési járadékok folyósításának három hónapos időtartama továbbra is a legrövidebb az Unióban, és elmarad az elhelyezkedéshez szükséges átlagos időtartamtól. A szociális segélyek 2015. évi reformja nyomán egyszerűsödött a szociális ellátórendszer, ugyanakkor úgy tűnik, hogy az átalakított rendszer nem garantál egységes és a minimális elvárásoknak megfelelő életszínvonalat a rászorulók számára. Ami a helyi önkormányzatok kezelésében álló ellátásokat illeti, a jogosultsági feltételek és az ellátások szintje tekintetében jelentős mértékű mérlegelési jogkört biztosít a rendszer, ami a kedvezményezettek körében bizonytalansághoz vezet. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás továbbra is alacsony szinten van rögzítve, ugyanakkor a magyar hatóságok a célzott pénzbeli ellátások szintjét fokozatosan növelni kívánják a következő években. Három ilyen ellátás összegét már 2017 során kismértékben emelték. További célzott intézkedések segíthetnek a leginkább hátrányos helyzetű csoportok, különösen a gyermekek és a romák anyagi nélkülözésének enyhítésében.

(18)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a magyar gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi konvergenciaprogramot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Magyarországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Magyarország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(19)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi konvergenciaprogramot, és véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Magyarország 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1.	A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel összhangban 2018-ban hajtson végre jelentős költségvetési kiigazítást, figyelembe véve, hogy erősíteni kell a folyamatban lévő gazdaságélénkülést és biztosítani kell Magyarország államháztartásának fenntarthatóságát.

Csökkentse tovább az alacsony jövedelműek adóékét, és egyszerűsítse az adórendszer szerkezetét, különösen a legtorzítóbb hatású ágazati adók csökkentésével. Átfogó és hatékony elektronikus közbeszerzési rendszer bevezetésével erősítse az átláthatóságot és a versenyt a közbeszerzésben, továbbá erősítse meg a korrupció elleni keretet. Erősítse meg a szabályozás kiszámíthatóságát, az átláthatóságot és a versenyt, különösen a szolgáltatási ágazatban és azon belül a kiskereskedelemben.

A közmunkaprogramot összpontosítsa jobban a munkaerőpiactól legtávolabb került személyek foglalkoztatására, és – egyebek mellett az aktív munkaerőpiaci intézkedések megerősítésével – nyújtson hatékony támogatást az álláskeresőknek a munkaerőpiacra történő átmenet megkönnyítéséhez. Hozzon intézkedéseket az oktatási eredmények javítására és a hátrányos helyzetű csoportok, különösen a romák inkluzív többségi oktatásban való részvételének növelésére. Javítsa a szociális ellátások megfelelőségét és a támogatottak körét, illetve növelje az álláskeresési járadékok folyósításának az időtartamát.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1176/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).

(4) A konvergenciaprogramban foglalt információk alapján, a közösen elfogadott módszertan szerint a Bizottság által újraszámított strukturális egyenleg.

(5) A nettó államháztartási kiadás a teljes államháztartási kiadás, a következők kivételével: kamatkiadások, az uniós programokra fordított azon kiadások, amelyeket teljes mértékben ellentételeznek az uniós alapokból származó bevételek, valamint az álláskeresési ellátásokra fordított kiadások nem diszkrecionális változásai. A hazai finanszírozású bruttó állóeszköz-felhalmozás négyéves időszakra van szétterítve. A törvényben előírt diszkrecionális bevételi intézkedéseket, illetve bevételnövelést figyelembe veszik. A bevételi és a kiadási oldalon végrehajtott egyszeri intézkedéseket nettósítják.

(6) Az 1466/97/EK rendelet 9. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/75

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Málta 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Málta 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/17)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Máltát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)	mivel Málta pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Máltának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 2. ajánlás tükröz.

(3)

A Máltára vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Málta által elért eredményeket.

(4)	Málta 2017. április 18-án benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját, 2017. május 2-án pedig 2017. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságát és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Málta jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2017. évi stabilitási programjában a kormány a 2017 és 2020 közötti időszakra költségvetési többlet fenntartását tervezi. A középtávú költségvetési cél – a GDP-hez viszonyítva kiegyensúlyozott költségvetési pozíció – a programidőszak egésze során továbbra is pozitív különbözettel teljesül. A stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság mértéke várhatóan a Szerződésben rögzített, a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték alatt marad, majd a GDP 58,3 %-át kitevő 2016-os szintről 2020-ig fokozatosan 47,6 %-ra csökken. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2017-re vonatkozóan megalapozott, a 2018–2020-as időszakra vonatkozóan pedig óvatos. Ugyanakkor a költségvetés végrehajtásával kapcsolatban jelentkezhetnek bizonyos kockázatok.

(7)

A Tanács 2016. július 12-i ajánlása szerint Máltának 2017-ben a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves költségvetési kiigazítást kell végrehajtania a középtávú költségvetési cél elérése érdekében. Az eredményadatok azt mutatják, hogy Málta már 2016-ban elérte középtávú költségvetési célját. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg többlete a GDP 0,4 %-ának megfelelő 2017. évi szintről 2018-ban várhatóan a GDP 0,7 %-ának megfelelő szintre emelkedik, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. Összességében a Tanács véleménye szerint Málta az előrejelzések szerint 2017-ben és 2018-ban várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(8)

Annak ellenére, hogy a középtávú célt a kitűzött időpontnál három évvel korábban sikerült megvalósítani, a kiadások gyorsabb ütemben növekedtek, mint a potenciális kibocsátás. Amennyiben ez továbbra is így alakul, kihívást jelent az államháztartás fenntarthatósága szempontjából, különösen a bevételeket érintő váratlan sokkhatások esetén. A máltai hatóságok felülvizsgálták a kiadásokat a fenntarthatóság tekintetében különös jelentőséggel bíró közkiadási területek némelyikén, mégpedig az egészségügy, az oktatás és képzés és a társadalombiztosítás terén. Az ezt követő ajánlások eredményes megvalósítása szempontjából döntő fontosságú, hogy végrehajtásuk kellő időben történjen és hatékony legyen. Emellett Málta államháztartása a fenntarthatóság tekintetében hosszú távon továbbra is kockázatokkal szembesül, a népesség elöregedéséhez kapcsolódó előre jelzett költségek miatt, amelyek például az egészségügy, a tartós ápolás-gondozás és a nyugdíjak területén várhatók. Az életkorral kapcsolatos kiadások előre jelzett meredek emelkedését elsősorban a nyugdíjkiadások idézik elő, amelyek az idősödésről szóló 2015. évi jelentés szerint 2060-ra várhatóan GDP-arányosan 3,2 százalékpontot kitevő mértékben emelkednek. A nemrégiben bevezetett intézkedések egy része valószínűleg megtakarításokat eredményez. E megtakarítások azonban valószínűleg nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy ellensúlyozzák a kiadásokra ható fokozódó nyomást és számottevő mértékben javítsák a hosszú távú fenntarthatóságot. Ezért további intézkedésekre lehet szükség.

(9)

Málta számos intézkedést terjesztett elő a nyugdíjrendszert érintő kettős kihívás kezelése, azaz a fenntarthatóság megvalósítása és a megfelelő nyugdíjjövedelmek biztosítása érdekében. A 2017. évi költségvetés keretében bevezetett intézkedések várhatóan mérsékelten csökkentik az idősebbek körében a szegénység kockázatát, és bizonyos fokig javítják a garantált nyugdíjminimum nettó bérpótlási arányát. Összességében a nyugdíjak megfelelőségének mutatói továbbra is azt jelzik, hogy bőven van még mit javítani a helyzeten, többek között a nemek között a nyugdíjjogosultság tekintetében fennálló jelentős különbség csökkentése terén.

(10)

A közúti forgalmi torlódások az üzleti tevékenységet hátráltató tényezővé váltak; külső (gazdasági és környezeti) költségeik becsült összege eléri az évi 274 millió EUR-t és az előrejelzések szerint növekedni fog. Emellett a közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás továbbra is nő, és Málta valószínűleg nem lesz képes megvalósítani a 2020-ra vonatkozó kibocsátáscsökkentési céljait. Málta a 2050-ig tartó időszakra vonatkozóan ambiciózus nemzeti közlekedési stratégiát fogadott el, egy 2025-ig érvényes operatív közlekedési főtervvel együtt. Ezek intézkedések széles körét ölelik fel, amelyek a személygépkocsik használatának racionalizálására, az alternatív közlekedési megoldások népszerűsítésére, valamint a multimodális és kollektív közlekedési rendszerek hatékonyabb kihasználására irányulnak. Bár az említett intézkedések az előrejelzések szerint jelentős javulást eredményeznek, 2030-ig a forgalmi torlódások mértéke várhatóan tovább növekszik, a közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás pedig csak szerény mértékben csökken.

(11)

A pénzügyi rendszer jellemzője, hogy nagy számban vannak jelen külföldi intézmények, amelyeket többek között a kedvező adózási környezet vonz az országba. Málta az egyetlen olyan tagállam, amely a társasági adózás tekintetében a teljes beszámítási rendszert alkalmazza, és visszatéríthető adójóváírást nyújtó programot kínál. A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények kiterjedt rendszerével rendelkezik, és az adóügyi illetőség tekintetében vonzó státuszt kínál az egyének számára. A nemzetközi irányultságú ágazat felügyelete azonban kihívást jelent. A pénzügyi ágazat tevékenységeinek nagy részét Máltán kívül folytatja. Ennek fényében Málta felkérte a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot, hogy 2018 végéig hajtsanak végre a pénzügyi ágazatát értékelő programot. Emellett Málta részes fele a biztosításfelügyeleti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2017. januári EIOPA-határozatnak. Az EKB – saját értékelése és a máltai pénzügyi felügyeleti hatóság határozattervezete alapján – a közelmúltban úgy határozott, hogy visszavonja egy olyan kis internetes banki szolgáltató banki engedélyét, amely Máltán kívül is gyűjt betéteket.

(12)

Az előrelépések ellenére az igazságszolgáltatási rendszer hatékonysága további javításra szorul. Bár a kormány új intézkedéseket javasolt a második eséllyel és a fizetésképtelenséggel kapcsolatban, a hosszadalmas fizetésképtelenségi és adósságelengedési eljárások rontják a máltai üzleti környezet minőségét. Ráadásul az adósságelengedésre vonatkozó keret nem állapít meg határidőt, így nem szavatolja a jogbiztonságot. A hiányosságok kiküszöbölése érdekében módosították a társasági törvényt, jelentős változásokat vezetve be a fizetésképtelenségre vonatkozó jogi keretben, például a közvetítés lehetőségét illetően. E változások hatását elemezni kell majd.

(13)

A készségek minden szintjén munkaerőhiány tapasztalható, és a készségkínálat még mindig nem igazodik teljes mértékben a munkaerőpiaci igényekhez. A máltai munkaerő jelentős része továbbra is alacsony szintű képesítéssel rendelkezik. Bár az iskolázottság javul, a korai iskolaelhagyók aránya még mindig magas. A fiatalok továbbra is gyenge teljesítményt nyújtanak az alapkészségek elsajátítása terén. Az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés és az abban való részvétel tekintetében javul a helyzet az alacsony végzettséggel rendelkezők körében is, és ebben a munkáltatók is szerepet vállalnak, a kihívás nagyságrendjére való tekintettel azonban folyamatos erőfeszítésekre van szükség. Az oktatási és képzési rendszerre irányuló jelentős beruházások várhatóan eredményt hoznak, különösen akkor, ha az intézkedéseket a jövőben is fenntartják és fejlesztik. A foglalkoztatási ráta folyamatosan javul, és a munkanélküliségi ráta 5 % alá csökkent. A munkaerőpiaci részvétel azonban továbbra is a legalacsonyabbak között van az Unión belül, különösen az idősebb és alacsony képzettségű nők körében, ami arra utal, hogy még mindig fennáll a társadalmi kirekesztés kockázata azok esetében, akik nem tudnak alkalmazkodni a gyorsan változó gazdasághoz. Ezért e jelenlegi szakpolitikai beruházásokat fenn kell tartani, különösen a nemrég létrehozott nemzeti képzési tanács révén, és szorosan nyomon kell követni a további fejleményeket.

(14)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a máltai gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Máltának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Málta fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(15)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi stabilitási programot, és véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Málta 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1.	Terjessze ki a kiadások folyamatban lévő felülvizsgálatát a tágabb értelemben vett közszférára, és a közkiadások tekintetében vezessen be teljesítményalapú megközelítést.

2.	Biztosítsa a Máltán engedélyezett pénzügyi intézmények nemzetközi irányultságú tevékenységeinek hatékony nemzeti felügyeletét a működési helyük szerinti országok fogadó felügyeleti hatóságaival való együttműködés megerősítése révén.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1176/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

(5) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/79

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Hollandia 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Hollandia 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/18)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács a 2017. március 9–10-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Hollandiát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2017. március 9–10-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)	mivel Hollandia pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Hollandiának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–2. ajánlás tükröz.

(3)

A Hollandiára vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Hollandiának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Hollandia által elért eredményeket. Emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2017. február 22-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Hollandiában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Az euroövezeti tagállamok közül Hollandiában a legnagyobb a GDP-arányos folyófizetésimérleg-többlet hároméves átlaga. A többlet az optimálistól elmaradó forráselosztásra, valamint a növekedés és jólét fokozásának kiaknázatlan lehetőségeire utal. A háztartások rendelkezésre álló jövedelmét korlátozza a magas kötelező befizetések terhe. A magánadósság magas, különös tekintettel a háztartások jelzálogtartozásának állományára. A háztartások hosszú lejáratú adóssággal terhelt mérlege megnöveli a pénzügyi sokkhatásokkal szembeni sebezhetőséget. Különösen nagy szükség van olyan intézkedések meghozatalára, amelyek csökkentik annak kockázatát, hogy negatív hatások érik a holland gazdaságot, illetve az ország méretéből és határokon átnyúló jelentőségéből adódóan a gazdasági és monetáris uniót.

(4)	Hollandia 2017. április 26-án benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Hollandia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. A 2017. évi stabilitási program szerint a kormány a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékű 2017-es államháztartási többletet 2020-ra a GDP 1,3 %-ának megfelelő mértékűre tervezi növelni. A középtávú költségvetési cél – a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – a programidőszak egésze során biztonsággal teljesül. A 2017. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság mértéke 2017-ben előreláthatóan 58,5 %-ra esik vissza, és így a Szerződésben a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték alatt marad. A kormány az államadósság-ráta további csökkenését tervezi, hogy az 2020-ra a GDP 49,3 %-ának megfelelő mértékűre mérséklődjön. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg a GDP 0,2 %-ának megfelelő 2017. évi többletről 2018-ban várhatóan a GDP 0,4 %-át kitevő mértékre emelkedik, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. Az államadósság az előrejelzés szerint stabil csökkenő pályán marad, biztosítva az adósságszabály előírásait meghaladó mértékű adósságcsökkenést. Összességében a Tanács véleménye szerint Hollandia 2017-ben és 2018-ban várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek. Ugyanakkor – tekintettel a tartós külső egyensúlyhiányra is – a középtávú cél betartása mellett lehetőség van a potenciális növekedés és a belső kereslet további támogatására egyrészt a költségvetési és strukturális politika, és azokon belül többek között a kutatási és fejlesztési beruházások révén, másrészt a magasabb reálbér-növekedés feltételeinek megteremtésével.

(7)

A foglalkoztatás terén a közelmúltban tapasztalt növekedés nagymértékben annak tulajdonítható, hogy nőtt a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak, valamint az önfoglalkoztatók száma. A határozott idejű szerződések nagy és növekvő arányának, valamint az alkalmazottak nélküli önfoglalkoztatás gyors bővülésének hátterében az állhat, hogy nagy különbségek vannak az alkalmazandó munkaügyi és munkavédelmi szabályok terén, valamint az adózás és a társadalombiztosítás jogi szabályozása is eltéréseket mutat. Jóllehet hoztak néhány intézkedést, egyes ilyen tényezők pénzügyi szempontból továbbra is az önfoglalkoztatóként való munkavégzésre ösztönzik az alkalmazottakat, illetve a határozott idejű szerződéssel való foglalkoztatásuknak kedveznek. Ez különösen torzító hatást gyakorolhat a munkaerőpiac peremén, és hozzájárulhatott az aggregált reálbér-növekedés megfigyelt mérséklődéséhez. Az önfoglalkoztató vállalkozók körében gyakoribb, hogy nem rendelkeznek megfelelő rokkantsági, munkanélküliségi és öregségi biztosítással. Ez hosszú távon hatással lehet a szociális biztonsági rendszer fenntarthatóságára. A színlelt önfoglalkoztatás kezelésére irányuló intézkedések végrehajtását 2018-ig felfüggesztették. A migráns háttérrel rendelkező személyek foglalkoztatási helyzete továbbra is fontos kihívást jelent. Az Unión kívül született migránsok foglalkoztatási rátája 20 százalékponttal alacsonyabb a Hollandiában született lakosokénál, és ezt csak kis részben magyarázza az életkorbeli és az iskolai teljesítménybeli különbség.

(8)

A háztartások megtakarítási rátájának az utóbbi évekbeli emelkedése részben a nyugdíjrendszer második pillérében elért nagyobb megtakarításnak köszönhető (kötelező kiegészítő magánnyugdíjrendszerek), amelyhez hozzájárult a szabályozási környezet. Az indexálásra és a pénzügyi pufferekre vonatkozóan elfogadott szabályokon (pénzügyi értékelési keret) túlmutató, generáción belüli és generációk közötti megfelelő költség- és kockázatelosztás hozzájárulna ahhoz, hogy a háztartások pénzügyi eszközeiket a növekedést fokozottan ösztönző módon használják fel. A kormány bejelentette, hogy alapjaiban meg kívánja reformálni a második nyugdíjpillért, hogy bővüljön a jogosultak köre, és a rendszer átláthatóbbá, rugalmasabbá és biztosításmatematikai szempontból méltányosabbá váljon.

(9)

Az évtizedek során kialakult merev rendszer és a torzító ösztönzők formálják az ingatlanfinanszírozási és ágazati megtakarítási mintákat. A háztartások az ingatlantulajdont további bruttó jelzálogtartozások felhalmozására használták fel, és ez a tendencia nagymértékben tükrözi a régóta fennálló adóügyi ösztönzőket, például a jelzáloghitel-kamatok adóból való teljes levonhatóságát. A gazdasági fellendülés erősödése ellenére 2012 óta nem hoztak további intézkedéseket ennek a kezelésére.

(10)

A válság alatt erősen visszaestek a beruházások, és a korábbi szint azóta csak részben állt helyre. A beruházások egész gazdaságra jellemző csökkenése erős ciklikus jelleget mutat, amit a lakáspiaci visszaesés és a költségvetési konszolidációra irányuló döntések váltottak ki. A beruházások előtt álló akadályok ugyan nem tűnnek jelentősnek, az építési engedélyek megszerzésének eljárásai viszonylag hosszadalmasak. A megújuló energia területén eszközölt beruházások alacsony szintje a jelek szerint a múltbeli piaci dinamikához, a piaci bizonytalansághoz és szabályozási tényezőkhöz kapcsolódik. A K+F-re irányuló állami és magánkiadások szintje alacsonynak mondható a legjobban teljesítő tagállamokkal összehasonlításban az iskolai végzettség, a tudományos eredmények és a gazdasági fejlődés szintje tükrében. Az erre a területre fordított állami kiadások 2014 óta stagnálnak, és a K+F-re irányuló magánkiadások is alacsonyak maradtak. Nem történt előrehaladás az ehhez kapcsolódó 2016. évi tanácsi ajánlás terén.

(11)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a holland gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Hollandiának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Hollandia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(12)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (5) fogalmazta meg, hogy Hollandia várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(13)	A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi nemzeti reformprogramot és a 2017. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait a Hollandiának címzett alábbi 1. és 2. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Hollandia 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

A középtávú költségvetési cél betartása mellett, a költségvetési és a strukturális politika révén támogassa a potenciális növekedést és a belső keresletet, beleértve a kutatási és fejlesztési beruházásokat is. Hozzon intézkedéseket a lakáspiac fennmaradó torzulásainak és a háztartások túlzott eladósodásának csökkentésére, különösen annak révén, hogy csökkenti a jelzáloghitel-kamatok adóból való leírhatóságát.

Szüntesse meg a munkavállalók határozatlan idejű szerződés keretében való foglalkoztatása előtt továbbra is fennálló akadályokat. Kezelje az alkalmazottakkal nem rendelkező önfoglalkoztatók számának erőteljes növekedését, ezen belül – a vállalkozói létet nem veszélyeztető módon – csökkentse az önfoglalkoztatásnak kedvező adózási torzulásokat, valamint segítse elő az önfoglalkoztatók megfizethető szociális védelemhez való hozzáférését. A már elindított átfogó előkészítő folyamat alapján tegye a nyugdíjrendszer második pillérét átláthatóbbá, a különböző generációk számára méltányosabbá és a sokkhatásokkal szemben ellenállóbbá. Teremtsen a magasabb reálbér-növekedést előmozdító feltételeket, tiszteletben tartva a szociális partnerek szerepét.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(5) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/83

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Ausztria 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Ausztria 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/19)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács a 2017. március 9–10-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Ausztriát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2017. március 9–10-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)	mivel Ausztria pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Ausztriának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1. ajánlás tükröz.

(3)

2017. február 22-én közzétették az Ausztriára vonatkozó 2017. évi országjelentést. A Bizottság értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Ausztriának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Ausztria által elért eredményeket.

(4)	Ausztria 2017. április 21-én benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját, 2017. május 2-án pedig 2017. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Ausztria jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. 2017. évi stabilitási programjában a kormány azt vetíti előre, hogy az államháztartási hiány 2017-ben a GDP 1,0 %-ára, majd 2021-ben a GDP 0,3 %-ára javul. A középtávú költségvetési cél – 2016-ig a GDP 0,45 %-ának, majd azt követően a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – az előrejelzés szerint 2019-ben teljesül. A stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság várhatóan 2021-re fokozatosan 71,0 %-ra csökken a 2016-os 84,6 %-ról. A költségvetési előrejelzés alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv optimista, 2017 és 2018 tekintetében a beruházások és az export gyors növekedését feltételezi.

(7)

A stabilitási program jelzi, hogy a rendkívüli menekültbeáramlás és a biztonsági intézkedések jelentős hatást gyakoroltak a költségvetésre, és megfelelő bizonyítékokat tartalmaz e költségvetési többletteher nagyságára és jellegére vonatkozóan. A Bizottság szerint a 2016-ban figyelembe vehető többletkiadások a rendkívüli menekültbeáramlással kapcsolatban a GDP 0,25 %-át, a biztonsági intézkedésekkel összefüggésben pedig a GDP 0,04 %-át tették ki. A biztonsági intézkedéseknek a 2016-os évhez képest 2017-ben jelentkező többlethatása a jelenlegi becslések szerint a GDP 0,01 %-át teszi ki. Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget adnak e többletkiadások figyelembevételére, mivel a menekültek beáramlása és a terrorista veszély súlyossága kivételes események, jelentős hatással vannak az osztrák államháztartásra, és a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való átmeneti eltérés engedélyezése nem veszélyeztetné a pénzügyi fenntarthatóságot. Következésképpen a menekültekkel és a biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos többletkiadások figyelembevétele érdekében 2016 tekintetében csökkentették a középtávú költségvetési cél teljesítéséhez előírt kiigazítás mértékét. 2017-et illetően a figyelembe vehető összegekre is kiterjedő végső értékelésre az osztrák hatóságok által megadott tényadatok alapján, 2018 tavaszán kerül majd sor.

(8)

A Tanács 2016. július 12-i ajánlása szerint Ausztriának biztosítania kell, hogy a középtávú költségvetési céltól való eltérés csak a rendkívüli menekültbeáramlás költségvetésre gyakorolt hatásához kapcsolódó engedményre korlátozódjon, (5) és ennek érdekében 2017-ben a GDP 0,3 %-ának megfelelő költségvetési kiigazítást kell elérnie, kivéve, ha a középtávú költségvetési cél ennél kisebb kiigazítással is teljesíthető. A Bizottság 2017. évi tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenlegnek – a biztosított engedményeket is figyelembe véve – 2017-ben stabil szinten kell maradnia. A Bizottság előrejelzése szerint fennáll a kockázata annak, hogy Ausztria 2017-ben némileg el fog térni ettől a követelménytől. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján Ausztriának biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedése (6) 2018-ban ne haladja meg a 2,2 %-ot, ami a GDP 0,3 %-ának megfelelő mértékű strukturálisegyenleg-javulásnak felel meg. (7) Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a kockázata, hogy Ausztria 2018-ban némileg el fog térni ettől a követelménytől. Ausztria ugyanakkor az előrejelzések szerint 2017-ben és 2018-ban egyaránt megfelel majd az adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy Ausztriának a megfelelés érdekében 2017-ben és 2018-ban készen kell állnia további intézkedések végrehajtására.

(9)

A nyugdíj- és egészségügyi kiadások a gyorsan idősödő népesség miatt közép- és hosszú távon közepes kockázatot jelentenek a költségvetési fenntarthatóságra nézve. A többi tagállammal összehasonlítva a nyugdíjakra fordított közkiadások összege Ausztriában viszonylag magas, és 2060-ra várhatóan a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékben emelkedik. Ezzel szemben az uniós átlag várhatóan a GDP 0,2 %-ának megfelelő mértékben csökken ugyanezen időszak alatt. A közelmúltbeli reformok ellenére továbbra is alacsony a tényleges nyugdíjba vonulási életkor, és ez az egyik legfőbb oka a magasabb nyugdíjkiadásoknak. A tényleges nyugdíjba vonulási életkor férfiak esetében átlagosan 62 év és 6 hónap, a nőknél pedig 61 év, ami elmarad az uniós átlagtól, amely a férfiak esetében 63 év és 7 hónap, a nők esetében 62 év és 7 hónap (2014-es adatok). Ezen túlmenően a nőkre vonatkozó jelenlegi 60 éves kötelező nyugdíjkorhatár a legalacsonyabbak közé tartozik az Unióban, és csak 2024-től kezdődően fogják összehangolni azt a férfiakra vonatkozó nyugdíjkorhatárral. A népességelöregedés miatt a kötelező nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam változásaihoz történő igazítása segítene a nyugdíjak fenntarthatóságának biztosításában, részben azáltal is, hogy hozzájárulna a tényleges nyugdíjba vonulási életkor megemeléséhez.

(10)

Az egészségügyre fordított közkiadások a már jelenleg is magas szintről közép- és hosszú távon várhatóan jelentősen növekedni fognak, konkrétan a GDP 1,3 %-ának megfelelő mértékben 2060-ra, szemben a 0,9 %-os uniós átlaggal. A magas egészségügyi kiadások elsősorban a kiterjedt kórházi ágazatnak tudhatók be, míg a kevésbé költséges járóbeteg-ellátás nincs teljesen kihasználva. A kórházi kiadásoknak az összes egészségügyi kiadáson belüli aránya a legmagasabbak között van az Unióban. Ezért az alapellátás megerősítésére irányuló legújabb kezdeményezéseket átfogóan végre kell hajtani, és ennek részét képezi az egészségügyi szolgáltatók és a társadalombiztosítási alapok közötti új pénzügyi megállapodások létrejöttének támogatása is. Mindemellett Ausztria kórházi ágazata nem használja ki jól a hatékony közbeszerzési lehetőségeket, például az Unió egészére kiterjedő pályáztatást (ennek mértéke a GDP 0,23 %-a szemben a GDP 0,62 %-ának megfelelő uniós átlaggal), a beszerzések összevonását vagy a nem áralapú odaítélési szempontokat.

(11)

A pénzügyi kiegyenlítésről szóló 2017. évi törvény segített egyszerűsíteni a különböző ausztriai kormányzati szintek közötti pénzügyi kapcsolatokat. Mindazonáltal a hatáskörök és a pénzügyi konstrukciók tekintetében a költségvetési keretrendszer továbbra is túlságosan összetett, és még minding nincs megfelelő összhang a helyi önkormányzatok és a szövetségi tartományi kormányzatok korlátozott adókivetési joga és kiterjedt kiadási feladatai között.

(12)

Miközben a 2016-os adóreform nyomán az adóék 49,5 %-ról 46,7 %-ra csökkent, ez továbbra is magasnak számít a 40,6 %-os uniós átlaghoz képest (az adatok egy egyedülálló, gyermektelen, átlagjövedelemmel rendelkező adózóra vonatkoznak). Mivel az adósávok nincsenek az inflációhoz indexálva, az adóék az éves adófék hatására ismét fokozatosan nőni fog. Ezzel szemben a növekedést jobban elősegítő bevételi forrásokat – így például a rendszeres vagyonadókat – nem kellőképpen veszik igénybe, aminek elsősorban az adóbázisra vonatkozó adatok elavultsága az oka. A rendszeres vagyonadókból származó bevételek nagyon alacsony mértékűek Ausztriában: mindössze a GDP 0,2 %-át teszik ki, miközben az uniós átlag 2014-ben a GDP 1,6 %-a volt. Hasonlóképpen, az energia implicit adókulcsa is viszonylag alacsony, ami arra utal, hogy kihasználatlan lehetőségek vannak a környezetvédelmi adók terén, amelyek egyúttal pozitív magatartási ösztönzőket is tartalmaznak.

(13)

Bár az osztrák munkaerőpiac jobban teljesít, mint a legtöbb tagállam munkaerőpiaca, továbbra is vannak kihívások. Például alacsony a nők munkaerőpiaci potenciáljának kihasználtsága, ami tükröződik a nemek közötti jelentős bérszakadékban is, amely többek között a részmunkaidős foglalkoztatás magas arányára vezethető vissza. 2015-ben a nemek közötti bérkülönbség 21,7 % volt, szemben a 16,3 %-os uniós átlaggal. A részmunkaidőben dolgozó nők átlagot meghaladó és magas aránya mögött részben a gyermekekkel és idősekkel kapcsolatos gondozási feladatok húzódnak meg. A 3 éves kor alatti gyermekeket kiszolgáló kisgyermek-gondozási férőhelyek aránya 25,5 %-on állt 2015-ben, ami még mindig jelentősen elmarad a 33 %-os barcelonai célkitűzéstől.

(14)

Az oktatás területén Ausztria már túllépte az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseit. Ugyanakkor az oktatási eredmények nagymértékben függnek a társadalmi-gazdasági háttértől, miként azt a 2015-ös OECD Nemzetközi tanulói teljesítménymérésének (PISA-felmérés) eredményei is megerősítették. Továbbá a migráns háttérrel rendelkező tanulók oktatási eredményei számottevően rosszabbak, mint a nem migráns hátterűeké. A 2016-ös adatok szerint a külföldi születésű tanulók 2,7-szer nagyobb valószínűséggel hagyják el az iskolát felső középfokú tanulmányaik befejezése előtt, mint az Ausztriában születettek. Az integrációs kihívás a bevándorlók Ausztriában született gyermekeit is érinti. Mindemellett Ausztria számára kihívást jelent a menedékkérők és menekültek nagy tömegeinek az oktatási rendszerbe történő integrálása is.

(15)

A bankszektorban lezajló fejlemények folyamatos, ugyanakkor lassú javulás irányába mutatnak. Az osztrák bankok tőkeellátottsága elmarad az uniós versenytársakétól, profittermelő képességükre pedig nyomás nehezedik a hazai piacon. A nemzetközi műveletek tekintetében számos közép-, kelet- és délkelet-európai piacon javult az eszközök minősége és a jövedelmezőség, de gyenge pontok még mindig találhatók. Ugyanakkor az ingatlanárak emelkedése és a jelzáloghitelezés ismételt felfutása rávilágít a makroprudenciális intézkedések fontosságára.

(16)

2016-ban újra növekedésnek indultak a beruházások Ausztriában, de a kkv-k beruházásai és a szolgáltatási ágazatban megvalósított beruházások tekintetében változatlanul gyengeségek tapasztalhatók. Ausztria felismerte a vállalkozásalapításnak és a cégek növekedésének a pótló beruházásokon túlmutató új beruházások és a kapcsolódó munkahelyteremtés szempontjából betöltött jelentőségét. Ausztria ezért nagyratörő célokat tűzött maga elé, hogy előmozdítsa a digitális átalakulást, valamint hogy kezelje hagyományosan alacsony vállalkozásalapítási rátáját (7,4 %, míg az uniós átlag 10,8 %) és a növekvő vállalkozások alacsony részarányát (a gyorsan növekvő vállalkozások aránya 7,3 % szemben a 9,2 %-os uniós átlaggal). Már bejelentettek néhány konkrét intézkedést, amelyek a beruházási akadályok csökkentése mellett a tőkefinanszírozás keretfeltételeinek javítására, a vállalkozókészség előmozdítására, valamint adózási ösztönzőkre irányulnak.

(17)

Továbbra is jelentős szabályozási akadályok állnak fenn az üzleti szolgáltatások és a szabályozott szakmák terén, és az uniós átlaghoz képest szigorúbbak a korlátozások, különösen az építészek és mérnökök tekintetében. Ezen túlmenően az említett szakmák mellett az ügyvédek, a könyvelők, az adótanácsadók, a szabadalmi ügyvivők, az ingatlanügynökök és az idegenvezetők esetében a lemorzsolódó vállalkozások aránya számottevően elmarad az uniós átlagtól, ami arra enged következtetni, hogy Ausztriában relatíve gyenge a dinamika és a verseny a szakmai szolgáltatások terén. Az említett akadályok közé tartoznak többek között 1) a részesedési és társasági formával kapcsolatos korlátozások az építészek, mérnökök és szabadalmi ügyvivők tekintetében, 2) a multidiszciplináris korlátozások az építészek és mérnökök tekintetében, valamint 3) az építészek, a mérnökök és az idegenvezetők részére fenntartott különösen széles tevékenységi kör. Ezen akadályok leépítése fokozhatná a versenyt, így több vállalkozás lépne be a piacra, aminek előnyeit a fogyasztók az alacsonyabb árak révén élvezhetnék. A szolgáltatáspiaci akadályok kezelését célzó intézkedéscsomag részeként 2017 januárjában a Bizottság egy közleményében ajánlásokat fogalmazott meg e probléma orvoslása érdekében.

(18)

Ausztria jelentős erőfeszítéseket tett a menedékkérők fogadása, valamint a menekültek és más bevándorlók integrálása érdekében. Mindazonáltal a migráns háttérrel rendelkező személyek – és különösen az Unión kívül született nők és az álláskereső menekültek – munkaerőpiaci integrációja továbbra is kihívást jelent.

(19)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte az osztrák gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Ausztriának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak a programoknak Ausztria fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(20)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi stabilitási programot, és véleményét (8) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Ausztria 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

Folytasson a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel összhangban levő költségvetési politikát, hogy 2018-ban elérje középtávú költségvetési célját, figyelembe véve a kivételes eseményekkel összefüggésben kapott engedményeket. Biztosítsa az egészségügyi rendszer és a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. Észszerűsítse és egyszerűsítse a különböző kormányzati szintek hatásköreit, valamint hangolja össze a finanszírozásra és a kiadásokra vonatkozó felelősségi köreiket.

Többek között az egész napos gondozási szolgáltatások nyújtásán keresztül javítsa a nők munkaerőpiaci eredményeit. Javítsa a hátrányos helyzetű és különösen a migráns háttérrel rendelkező fiatalok oktatási eredményeit. Az adminisztratív és szabályozási akadályok leépítése, a piacra lépés megkönnyítése és a vállalkozások növekedésének előmozdítása útján ösztönözze a beruházásokat a szolgáltatási ágazatban.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1176/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

(5) Ausztria számára engedélyezett, hogy a rendkívüli menekültbeáramlással és a biztonsági intézkedésekkel összefüggésben 2015-ben, illetve 2016-ban felmerült költségvetési többletkiadásoknak megfelelő mértékben 2017-ig, illetve 2018-ig eltérjen a középtávú költségvetési céljától, mivel az átmeneti eltérések minden esetben összesen hároméves időtartamra továbbvihetők.

(6) A nettó államháztartási kiadás a teljes államháztartási kiadás, a következők kivételével: kamatkiadások, az uniós programokra fordított azon kiadások, amelyeket teljes mértékben ellentételeznek az uniós alapokból származó bevételek, valamint az álláskeresési járadékokra fordított kiadások nem diszkrecionális változásai. A hazai finanszírozású bruttó állóeszköz-felhalmozás négyéves időszakra van szétterítve. A diszkrecionális bevételi intézkedéseket, illetve a törvényben előírt bevételnövelést figyelembe veszik, a bevételi és a kiadási oldalon végrehajtott egyszeri intézkedéseket pedig nettósítják.

(7) Ausztria esetében a 2018-ra vonatkozó kiigazítási követelmény figyelembe veszi a kivételes eseményekkel összefüggésben 2016-ra adott engedményt, mivel az átmeneti eltérések hároméves időtartamra továbbvihetők.

(8) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/88

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Lengyelország 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Lengyelország 2017. évi konvergenciaprogramját

(2017/C 261/20)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

(2)

A Lengyelországra vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. A Bizottság értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Lengyelországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Lengyelország által elért eredményeket.

(3)	Lengyelország 2017. április 28-án benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Lengyelország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2017. évi konvergenciaprogramja szerint a kormány az államháztartási egyenleget fokozatosan, a 2016-ban a GDP 2,4 %-át kitevő hiányról 2020-ra a GDP 1,2 %-ának megfelelő hiányra tervezi javítani. A középtávú költségvetési cél – a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiány – 2020-ig, vagyis a programidőszak során várhatóan nem fog teljesülni. A 2017. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság a 2016. évi 54,4 %-ról 2017-ben várhatóan 55,3 %-ra nő, majd 2020-ra 52,1 %-ra csökken. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista.

(6)

A Tanács 2016. július 12-i ajánlása szerint Lengyelországnak 2017-ben a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékű éves költségvetési kiigazítást kell végrehajtania a középtávú költségvetési cél elérése érdekében. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2017-ben bizonyos mértékű eltérés lesz az ajánlott kiigazítástól.

(7)

Költségvetési helyzete fényében Lengyelországnak 2018-ban várhatóan további kiigazítást kell végrehajtania középtávú költségvetési célja, a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiány elérése érdekében. A Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási mátrix alapján ez a kiigazítás a nettó elsődleges államháztartási kiadások legfeljebb 3,7 %-os nominális növekedését (4) jelenti 2018-ban. Ez a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális kiigazításnak felel meg. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a veszélye, hogy az ország 2018-ban jelentősen el fog térni az előírt kiigazítástól. A Tanács összességében úgy véli, hogy Lengyelországnak készen kell állnia további intézkedések megtételére 2017-ben, 2018-tól kezdődően pedig még további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében. Mindazonáltal az 1466/97/EK rendeletben foglaltak szerint a költségvetési tervek és eredmények értékelése során a konjunkturális körülmények figyelembevételével kell megvizsgálni a tagállamok költségvetési egyenlegét. Amint azt a 2017. évi európai szemeszterről szóló, ezen országspecifikus ajánlásokat kísérő bizottsági közlemény is nyomatékosítja, a 2018-as költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni azt a célt, amely egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozik, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig a lengyel államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. Ebben az összefüggésben a Tanács nyugtázza, hogy a Bizottság az 1466/97/EK rendeletben foglaltaknak megfelelő átfogó értékelést kíván végezni, különös tekintettel Lengyelország konjunkturális helyzetére.

(8)

A 2017. évi országjelentés szerint némi előrelépés történt az adóbehajtás javítása terén, mivel Lengyelország számos reformot hajtott végre az adórendszer szigorítása céljából. Ezeknek az adóbehajtásra gyakorolt teljes körű hatását és az adózási fegyelem költségeit szorosan figyelemmel kell kísérni. Lengyelország ezzel szemben nem lépett előre a kedvezményes héamérték kiterjedt alkalmazásának korlátozása terén, amely kedvezőtlen hatással van a héabevételekre, és nem hatásos szociálpolitikai eszköz.

(9)

Lengyelország számos területen szembesül kiadási nyomással, különösen a népesség elöregedése kapcsán. Ezért mechanizmusokat kell bevezetni a közkiadások hatékonyságának és eredményességének értékelésére, hogy lehetővé váljon a források újraelosztása. Mindezt szem előtt tartva a kormány a költségvetési folyamat megerősítésére irányuló terveket jelentett be, különösen a középtávú költségvetési keretrendszer és a közkiadások felülvizsgálatának a költségvetési folyamatba való beépítése tekintetében. Lengyelország az egyetlen olyan tagállam, amelynek nincs teljes jogú, független költségvetési tanácsa, és nem is tervezi annak létrehozását, bár rendelkezik néhány független költségvetési intézménnyel, amelyek részben ellátják egy költségvetési tanácsi feladatokat.

(10)

Lengyelországban a munkaképes korú népesség csökkenése várhatóan korlátozni fogja a növekedési potenciált az eljövendő évtizedekben. A lengyel munkaerőpiac teljesítménye az elmúlt években erős volt. A foglalkoztatási ráták tovább növekedtek, de a közelmúltban több olyan szakpolitikai intézkedés is történt, amely csökkentheti a munkaerőpiaci részvételt, különösen a nőkét, az alacsony képzettségűekét és az idősebb munkavállalókét. A nyugdíjkorhatár 2017 végi csökkentése várhatóan a munkaerőpiacról való kilépésre ösztönzi majd az idősebb munkavállalók egy részét. A lengyel szociális védelmi rendszer csak korlátozott mértékben biztosít munkavállalási ösztönzőket. A gyermekek után járó új ellátás várhatóan csökkenti a szegénységet és az egyenlőtlenséget, de negatív hatással is lehet a szülők – főként a nők – munkaerőpiaci részvételére. A gyermekek után járó ellátás mértéke és a rászorultság korlátozott ellenőrzése kioltja a más szociális ellátásokba beépített munkavállalási ösztönzők hatását. 2016 szeptemberében megszűnt az ötéves gyermekek óvodakötelezettsége, és az EU-ban továbbra is Lengyelországban az egyik legalacsonyabb a formális gyermekgondozásban részt vevő, háromévesnél fiatalabb gyermekek száma. A munkaerőpiac szegmentációja a végrehajtott intézkedések ellenére továbbra is nagymértékű, és negatívan befolyásolja a termelékenységet és a humán tőke felhalmozódását. A határozatlan idejű szerződések szélesebb körű alkalmazása továbbra is akadályokba ütközik. A kodifikációs bizottság jelenleg dolgozik az egyéni és kollektív munkaügyi törvénykönyv új tervezetén. Ez lehetőséget ad az említett akadályok megszüntetésére.

(11)

Az átlagos tényleges nyugdíjbavonulási életkor az elmúlt években nőtt, de továbbra is túlzottan alacsony. A tényleges nyugdíjbavonulási életkor későbbre tolódása elengedhetetlen a gazdasági növekedés, a jövőbeli nyugdíjak megfelelősége és a nyugdíjrendszer költségvetési fenntarthatósága szempontjából. Az a közelmúltbeli döntés azonban, hogy a nyugdíjkorhatárt a nők esetében 60 évre, a férfiak esetében pedig 65 évre csökkentik, az ellenkező irányba tett lépés, amely negatívan hathat a tényleges nyugdíjbavonulási életkorra. A mezőgazdasági termelők költséges társadalombiztosítási rendszere (KRUS) szintén közrejátszik a mezőgazdaságban a munkaerő alacsony mobilitásában, és rejtett munkanélküliséget okoz.

(12)

Az oktatási rendszer jelentős mértében javult az elmúlt két évtizedben; ennek következtében a 15 évesek alapkészségei jóval meghaladják az uniós átlagot, és itt az egyik legalacsonyabb a korai iskolaelhagyók aránya az Unióban. Ennek ellenére még tovább javítható a tanulók gyorsan változó munkaerőpiachoz igazodó készségekkel való ellátása. Az alapfokú és középfokú oktatást érintő közelgő változások jelentős szervezeti kihívásokat teremtenek, és lerövidítik az általános oktatás időtartamát, ami negatív hatással lehet az oktatási egyenlőségre. Sor került a szakképzés munkaerőpiaci igényekhez való hozzáigazítását célzó további változások bejelentésére is, ám az még nem látható, hogy ezek alkalmasak-e a meglévő hiányosságok kezelésére. A kormány konzultációkat indított a felsőoktatás reformjáról, amelynek célja az ágazat teljesítményének és munkaerőpiaci relevanciájának javítása. Lengyelországban megfigyelhető a felnőttoktatásban való elégtelen részvétel, és alacsony az idősebb felnőttek alapkészségeinek átlagos szintje, ami akadályt jelent a foglalkoztathatóságuk szempontjából.

(13)

A területfejlesztés gyengeségei növelik a szükséges építési engedélyezéssel összefüggő adminisztratív terheket. Lengyelország területének csak korlátozott részét fedik le a földhasználati tervek, és ezek gyakran gyenge minőségűek. Az ilyen tervekkel nem rendelkező területeken az építési engedélyeket a területfejlesztésre vonatkozó egyszeri adminisztratív határozatok alapján adják meg, ami kockázatot és bizonytalanságot teremt a beruházók számára. Az építésügyi törvénytervezet célja a területfejlesztési eljárások konszolidálása és a beruházók adminisztratív terheinek csökkentése. A reform lehetőséget kínál a problémák kezelésére, a törvény végleges változatának és végrehajtásának függvényében.

(14)

Az üzleti környezet általánosságban kedvező. 2016-ban mindazonáltal jelentősen csökkent a beruházási tevékenység az uniós strukturális alapok kisebb mértékű felhasználása miatt, ami a programozási időszakok közötti átmenet és a magánberuházók körében megnövekedett bizonytalanság eredménye. A vállalkozói bizalomra továbbá rossz hatással volt a szabályozási változások számának növekedése és az, hogy több kulcsfontosságú törvény esetében is csak korlátozott nyilvános konzultáció zajlott. A jogbiztonság, valamint a szabályozási, adóügyi és egyéb szakpolitikák minőségébe és kiszámíthatóságába, valamint az intézményekbe vetett bizalom fontos tényezők, amelyek növelhetik a beruházások mértékét. E tekintetben alapvető fontosságú a jogállamiság és a független igazságszolgáltatás is. A jogállamiság kapcsán megfogalmazott súlyos aggályokra való reagálás hozzá fog járulni a jogbiztonság javulásához. Annak tükrében, hogy a kormány erősíteni kívánja gazdasági szerepét, fontos lesz a beruházási döntések gazdasági életképességének biztosítása. Egyes területeken továbbra is jelentős a szabályozási teher.

(15)

A közúthálózat az uniós finanszírozásnak köszönhetően gyorsan fejlődött, de a halálos közúti balesetek aránya továbbra is a legmagasabbak közé tartozik az Unióban, és ez magas társadalmi költséggel jár. Annak ellenére, hogy számottevő uniós források állnak rendelkezésre, a vasúti ágazat továbbra is jelentős szűk keresztmetszetekkel szembesül a projektvégrehajtás terén. Emellett további kihívást jelent a vasúti eszközök hosszú élettartamának biztosítása, mivel nem létezik a vasúti infrastruktúra karbantartására irányuló többéves program.

(16)

Lengyelország meglévő fosszilistüzelőanyag-kapacitásának körülbelül 60 %-a 30 évnél régebbi. Ezért e téren a következő években jelentős beruházásokra lesz szükség. 2016-ban a villamosenergia-hálózatok összekapcsoltságának szintje a legalacsonyabbak között volt az EU-ban. A jelentős mennyiségű leszerelendő kapacitás és a növekvő villamosenergia-kereslet mellett ez is rontja a megfelelő villamosenergia-termelés biztosításával kapcsolatos kilátásokat. A megújuló energiára vonatkozó 2020-as kötelező nemzeti cél megvalósulását kockázatok övezik. Az LNG-terminál üzembe helyezésével Lengyelország jelentős mértékben javította gázellátásának biztonságát. Továbbfejlesztette emellett a nemzeti gázátviteli és -elosztó hálózatát. A regionális jelentőséggel bíró gázhálózati rendszerösszekötők építése azonban nem haladt a tervek szerint.

(17)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a lengyel gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi konvergenciaprogramot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Lengyelországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak azoknak Lengyelország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(18)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi konvergenciaprogramot, és véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Lengyelország 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

Hozzon intézkedéseket a munkaerőpiaci részvétel növelésére, különösen a nők, az alacsony képzettségűek és az idősebb munkavállalók esetében, többek között a megfelelő készségek előmozdítása és a tartósabb jellegű munkaszerződésekre épülő foglalkoztatási formák akadályainak megszüntetése révén. Biztosítsa a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát és megfelelőségét a tényleges nyugdíjbavonulási életkor megemelésére irányuló intézkedésekkel és a kedvezményes nyugdíjkonstrukciók reformjának megkezdésével.

3.	Hozzon intézkedéseket a beruházás akadályainak megszüntetésére, különösen a közlekedési ágazatban.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. november 16-i 1176/2011/EU rendelete a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

(4) A nettó államháztartási kiadás a teljes államháztartási kiadás, a következők kivételével: kamatkiadások, az uniós programokra fordított azon kiadások, amelyeket teljes mértékben ellentételeznek az uniós alapokból származó bevételek, valamint az álláskeresési járadékokra fordított kiadások nem diszkrecionális változásai. A hazai finanszírozású bruttó állóeszköz-felhalmozás meghatározása négyéves időszakra való simítással történt. A diszkrecionális bevételi intézkedéseket, illetve a törvényben előírt bevételnövelést figyelembe vették. A bevételi és a kiadási oldalon végrehajtott egyszeri intézkedések nettósításra kerültek.

(5) Az 1466/97/EK rendelet 9. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/92

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Portugália 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Portugália 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/21)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács a 2017. március 9–10-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Portugáliát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2017. március 9–10-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)	mivel Portugália pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Portugáliának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–4. ajánlás tükröz.

(3)

A Portugáliára vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Portugália által elért eredményeket. Emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2017. február 22-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Portugáliában túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Mindenekelőtt a jelentős nettó külső kötelezettségállomány, a magán- és az állami szektor adósságállománya és a nemteljesítő hitelek nagy aránya – a magas, bár csökkenő munkanélküliséggel és a lassú termelékenységnövekedéssel összefüggésben – sebezhetővé teszi az országot. A potenciális növekedés nem éri el a válság előtti szintet, ami a termék- és munkaerőpiac tartós szűk keresztmetszeteire és rugalmatlanságára, valamint a külső egyensúlyhiányokra vezethető vissza. A folyó fizetési mérleg egyenlege némi javulást mutat, de további erőfeszítésre van szükség a nettó külső kötelezettségállomány nagyobb mértékű kiigazításához. A közelmúltbeli jelentős kiigazítást követően a fajlagos munkaköltségek a lanyha termelékenységnövekedés és az emelkedő bérek miatt növekedni kezdtek. A magánszektor adóssága csökken, az államadósság pedig stabilizálódott, de a hitelállomány-leépítésnek folytatódnia kell. A nemteljesítő hitelek állománya változatlanul magas, és – az alacsony nyereségességgel és a viszonylag csekély tőkepufferekkel együtt – kockázatot jelent a bankok mérlegére nézve. A munkaerőpiaci feltételek javultak, de az ifjúsági és a tartós munkanélküliség, valamint az ideiglenes alkalmazottak aránya még mindig magas.

(4)

Portugália 2017. április 28-án benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor. Portugália 2017. évi nemzeti reformprogramja rövid és középtávú kötelezettségvállalásokat egyaránt tartalmaz. Intézkedéseket határoz meg mindenekelőtt az államháztartási gazdálkodás és az üzleti környezet javítására, valamint a vállalati adósságállomány problémájának kezelésére vonatkozóan. Ambiciózus reformokra tesz vállalást a közigazgatás korszerűsítése, a szociális védelem fokozása, a munkaerő készségszintjének emelése és az állami vállalatok irányításának javítása terén. Foglalkozik továbbá a 2017. évi országjelentésben és az euroövezetre vonatkozó ajánlásban megállapított, többek között a beruházások fellendítésére és az államháztartás fenntarthatóságának biztosítására vonatkozó kihívásokkal. Amennyiben ezeket az intézkedéseket a jelzett határidőn belül teljes mértékben végrehajtják, azok hozzájárulhatnak Portugália makrogazdasági egyensúlyhiányának kezeléséhez és az országspecifikus ajánlások megvalósításához. Portugália szakpolitikai kötelezettségvállalásainak értékelése alapján a Bizottság megerősíti korábbi értékelését, amely szerint a jelenlegi szakaszban nincs szükség további intézkedésekre a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében. A szakpolitikai reformmenetrend végrehajtását egyedi nyomon követés keretében fogják figyelemmel kísérni.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

A túlzotthiány-eljárás megszüntetését követően Portugália jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik, és az átmeneti adósságszabály hatálya alatt van. 2017. évi stabilitási programjában a kormány azt vetíti előre, hogy a GDP-arányos államháztartási hiány 2017-ben és 2018-ban 1,5 %, illetve 1,0 % lesz, majd további javulás után 2020-ban a GDP 0,4 %-ának megfelelő többletbe fordul át. Ezek a tervek nem veszik figyelembe a banktámogatási intézkedések esetleges hiánynövelő hatását. A középtávú költségvetési cél – a GDP 0,25 %-ának megfelelő strukturális többlet – a tervek szerint 2021-ben fog megvalósulni. A 2017. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2017-ben várhatóan 127,9 %, 2018-ban pedig 124,2 % lesz, majd 2020-ban 117,6 %-ra csökken. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2017-re megalapozott, a következő évek tekintetében viszont optimista. Ugyanakkor 2017-től kezdődően a kitűzött hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(7)

A 2016. július 12-i tanácsi ajánlás szerint Portugáliának 2017-ben legalább a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves költségvetési kiigazítást kell végrehajtania a középtávú költségvetési cél elérése érdekében. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2017-ben jelentős lesz az eltérés az ajánlott kiigazítástól.

(8)

Költségvetési helyzetét és különösen adósságállományának szintjét figyelembe véve Portugáliának 2018-ban várhatóan további kiigazítást kell végrehajtania középtávú költségvetési célja, a GDP 0,25 %-ának megfelelő strukturális többlet elérése érdekében. A Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási mátrix alapján ez a kiigazítás a nettó elsődleges államháztartási kiadások (5) legfeljebb 0,1 %-os nominális növekedését jelenti 2018-ban. Ez a GDP legalább 0,6 %-át kitevő strukturális kiigazításnak felel meg. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a veszélye, hogy az ország 2018-ban jelentősen el fog térni ettől a követelménytől. Az előrejelzés szerint Portugália várhatóan 2017-ben és 2018-ban sem fog megfelelni az átmeneti adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2017-től kezdődően további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében. Mindazonáltal az 1466/97/EK rendeletben foglaltak szerint a költségvetési tervek és a költségvetés alakulásának értékelése során a konjunkturális körülmények figyelembevételével kell megvizsgálni a tagállamok költségvetési egyenlegét. Amint azt a 2017. évi európai szemeszterről szóló, az országspecifikus ajánlásokat kísérő bizottsági közlemény is nyomatékosítja, a 2018-as költségvetésiterv-javaslat, majd azt követően a 2018-as költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni azt a célt, amely egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozik, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig a portugál államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. Ebben az összefüggésben a Tanács nyugtázza, hogy a Bizottság az 1466/97/EK rendeletben foglaltaknak megfelelő, átfogó értékelést kíván végezni, különös tekintettel Portugália konjunkturális helyzetére.

(9)

A stabil költségvetési konszolidáció az új költségvetési kerettörvény időben történő és szigorú végrehajtásától, a közkiadások felülvizsgálatától és racionalizálásától, valamint a bevételek beszedésének további javításától függ. Portugália elindította a kiadások felülvizsgálatára irányuló programot, amely főként az egészségügyi és oktatási minisztériumot, az állami vállalatokat és a (központosított) közbeszerzést, valamint az ingatlangazdálkodást érintő hatékonysági intézkedéseken alapul. Ez a felülvizsgálat azonban egyelőre nem kellően széles körű, mivel csak a központi kormányzatra terjed ki és a szolgáltatások észszerűsítéséből eredő hatékonyságjavulásra összpontosít. Az egészségügyi ágazatban a kormány a betegségmegelőzés és a közegészségügyi politikák előmozdítására irányuló intézkedéseket fogadott el. Emellett számos intézkedést hozott az egészségügyi szektor hatékonyságának és fenntarthatóságának fokozására, például a központosított közbeszerzés vagy a generikus készítmények szélesebb körű alkalmazása révén. A kórházak reformja folyamatban van, ugyanakkor továbbra is komoly problémát jelent a kórházakban a költségvetés tervezése és végrehajtása. Tovább nőtt a késedelmes fizetések (hátralékok) összege, ami a számviteli kontrollmechanizmusok és az igazgatási gyakorlatok hiányosságaira utal. A pontos és kiegyensúlyozott költségvetés, a jobb ellenőrzés és a kötelezettségvállalások ellenőrzéséről szóló törvény tényleges végrehajtása hozzájárulhat a hátralékok csökkentéséhez és az ágazat hatékonyságának és színvonalának fokozásához. Az elöregedéshez kapcsolódó költségek jelentős mértéke és emelkedése veszélyezteti a költségvetés fenntarthatóságát. Középtávon várhatóan főként a nyugdíjak finanszírozásának költségeihez fognak kapcsolódni nagyobb költségvetési kockázatok. Az értékelés szerint – változatlan politikát feltételezve – az országban a hosszú távú költségvetési kockázatok alacsonyak, ami nagyrészt a nyugdíjreformoknak, továbbá annak köszönhető, hogy a nyugdíjrendszer költségvetési átcsoportosításokra való ráutaltsága tovább csökken. Még nem valósult meg teljes mértékben az állami vállalatok – fiskális fenntarthatóságukat célzó – szerkezetátalakítása. A pénzügyminisztérium ellenőrzési részlege által felügyelt állami vállalatok teljes adósságállománya 2016 második negyedévében 32 milliárd euro volt. Az állami vállalatok pénzügyi fenntarthatóságát garantáló, konkrét célszámokat meghatározó keret kialakítása hozzájárulhatna az állami költségvetési átcsoportosításokra való ráutaltság csökkentéséhez és a nagy adósságállomány leépítéséhez.

(10)

2016-ban folytatódott a portugál munkaerőpiac élénkülése: a munkaerőpiaci mutatók folyamatosan javultak, mindenekelőtt csökkent a munkanélküliségi ráta. A létrejött új munkahelyek jelentős hányada határozatlan idejű foglalkoztatást jelent. Ugyanakkor változatlanul magas a határozott idejű szerződések száma is. A munkaerőpiac jelentős szegmentációja – különösen a fiatalok körében – hátrányosan befolyásolja a munkavállalók karrierlehetőségeit és jövedelmét. 2017 januárjában Portugália átalakította a foglalkoztatás támogatására irányuló programját, hogy előmozdítsa a határozatlan idejű szerződéssel való munkaerő-felvételt. Mindazonáltal úgy tűnik, az intézkedés által a szegmentáció csökkentésére gyakorolt várt hatás korlátozott, mivel a szóban forgó program viszonylag kevés emberre terjed ki. Bár a közelmúltbeli munkaerőpiaci reformok javították a munkahelyteremtésre irányuló ösztönzőket, a jogi keretnek még mindig vannak olyan elemei, amelyek visszatartják a vállalkozásokat a határozatlan idejű szerződéssel való munkaerő-felvételtől. Mindenekelőtt a munkaadóknak bizonytalan mértékű elbocsátási költségekkel kell számolniuk, amennyiben egy határozatlan időre alkalmazott munkavállaló elbocsátását a bíróság jogellenesnek minősíti. Ez részben annak a következménye, hogy a munkaadónak vissza kell állítania a munkavállaló munkaviszonyát, amennyiben az elbocsátást a bíróság jogellenesnek minősíti, részben pedig annak, hogy a jogi eljárások hatékonysága nem megfelelő.

(11)

A munkanélküliség 2014 óta csökken, és a tartósan munkanélküliek abszolút száma is csökkenőben van. Azonban a munkanélküliek több mint fele legalább egy éve állástalan, és ez az arány a fellendülés közepette sem csökken. A tartós és az ifjúsági munkanélküliség magas szintje növeli annak a kockázatát, hogy a munkanélküliek elszakadnak a munkaerőpiactól és fokozatosan elveszítik megszerzett készségeiket és foglalkoztathatóságukat, ami negatívan hat a potenciális növekedésre is. Az ifjúsági munkanélküliség, bár még mindig jelentős, az elmúlt évek intézkedéseinek, többek között az ifjúsági garancia (6) összefüggésében végrehajtott tájékoztatási intézkedéseknek köszönhetően visszaesőben van. Ez részben magyarázatot adhat arra, hogy miért alacsonyabb a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) aránya az uniós átlagnál. Emellett Portugália intézkedéseket tesz az aktív munkaerőpiaci szakpolitikák észszerűsítése és az ifjúsági munkanélküliség problémájának kezelése érdekében. Idetartozik a foglalkoztatási ösztönzők 2017. áprilisi bevezetése (társadalombiztosítási engedmények révén), amelynek célja a fiatalok és tartósan munkanélküliek határozatlan idejű szerződéssel történő felvétele. Mindazonáltal a tartósan munkanélküliek tényleges aktivizálásához alapvető, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatok a szóban forgó csoport igényeinek jobb azonosítása és kezelése érdekében hatékonyan együttműködjenek a szociális szolgálatokkal. A bejelentett egyablakos foglalkoztatási ügyintézés létrehozása fontos lépést jelentene ebbe az irányba.

(12)

A bejelentett ütemtervnek megfelelően a kormány az előző két évhez hasonlóan 2017-ben is emelte a minimálbért. A várt inflációt és a termelékenység átlagos növekedését meghaladó utolsó emelés eredményeként várhatóan egyre szélesebb körben lesz érvényes a minimálbér, mivel 2016-ban a minimálbér hatálya alá tartozó munkavállalók aránya már a teljes munkavállalói létszám egyötöde volt. A minimálbér emelése hozzájárul az aktív keresők szegénységi rátájának csökkentéséhez, és kedvezően befolyásolhatja az összesített keresletet. Mindazonáltal foglalkoztatási kockázatokat is eredményezhet, elsősorban az alacsony képzettségűek esetében. A jelenlegi fellendüléssel összefüggésben ezek a kockázatok nem materializálódtak, de továbbra is kihívást jelentenek. A kormány a minimálbér alakulásának hatását negyedéves jelentésekkel követi nyomon, amelyeket közzétesznek és megvitatnak a szociális partnerekkel.

(13)

Az OECD nemzetközi tanulói teljesítménymérése (PISA) legfrissebb eredményeinek tanúsága szerint Portugália jelentős javulást ért el az iskolai oktatás eredményei terén. Azonban az ország továbbra is azon OECD-országok közé tartozik, ahol a legmagasabb az osztályismétlők aránya, ami bizonyítottan növeli a korai iskolaelhagyás kockázatát és jelentősen megterheli az oktatási költségvetést. A munkaerő általános készségszintje Európában a legalacsonyabbak között van, és az ország innovációs potenciáljának, valamint versenyképességének gátját jelenti. Emellett a hiányzó digitális kompetencia továbbra is akadályozza a munkaerő továbbképzését. A portugál munkavállalók mintegy 22 %-a nem rendelkezik digitális készségekkel (alapvetően azért, mert nem használják rendszeresen az internetet), ami hozzávetőleg az uniós átlag kétszerese. A kormány intézkedéseket hozott a felnőttképzés és a digitális készségek megszerzésének előmozdítása érdekében, nevezetesen a „Qualifica” program és a digitális készségekre vonatkozó nemzeti kezdeményezés (INCoDe2030) létrehozásával. Annak biztosításához, hogy ezek az intézkedések hatékonyak legyenek, nagyon fontos, hogy a munkaerőpiaci keresletnek megfelelő, színvonalas lehetőséget kínáljanak a munkavállalók továbbképzésére és átképzésére. A kormány számos intézkedést hozott a felsőoktatás és a vállalkozói szféra közötti együttműködés támogatása érdekében, különös tekintettel kutatási eredményeikre és tevékenységeikre. Mindazonáltal a felsőoktatási struktúrákat át kell alakítani az említett együttműködés lehetővé tétele érdekében.

(14)

Annak ellenére, hogy a bankszektorban javul a helyzet, a nemteljesítő vállalati hitelek nagy aránya, az alacsony nyereségesség, az állampapírokkal szembeni kitettséggel összefüggő kockázatok és a gyenge tőkepufferek továbbra is kihívást jelentenek. Az eszközminőség – különösen a vállalati szektorban megnyilvánuló – romlása megterheli a bankok nyereségességét. Az alacsony tőkepufferekkel együtt ez az egyik olyan tényező, amely megakadályozza a hitelek és a befektetések produktív elosztását. Jóllehet a nemteljesítő hitelek aránya csökken, ez az arány továbbra is magas (a 2015. végi 19,6 %-hoz képest 19,5 %) és a gazdaság egyes szektoraiban – különösen az építőiparban és az ingatlanszektorban tevékenykedő vállalatok körében – tovább emelkedik. Sor került néhány intézkedésre a nemteljesítő hitelek nagy arányának kezelése érdekében, mindazonáltal átfogó stratégiára lenne szükség az értékvesztett adósságállomány jelentős mértékű csökkentéséhez, többek között a másodlagos piacok fejlesztésének ösztönzésével, hogy lehetővé váljon a bankok számára problémás portfólióik egy részének eladása.

(15)

A keresleti és kínálati oldalon fokozatosan javultak a hitelfeltételek, de a kkv-k forráshoz jutása területén további javulásra van még szükség. Azon portugál cégek aránya, amelyek nem kapták meg a kért teljes hitelösszeget, 34 %-ról 42 %-ra nőtt, miközben az uniós átlag csökkent és 2016-ban 30 % volt. A forráshoz jutás javítása kedvező lenne a komoly növekedési potenciállal rendelkező innovatív és versenyképes vállalatok számára. Ez csökkentené az idegen tőkével történő finanszírozástól való függőségüket és javítaná a finanszírozási lehetőségeiket, továbbá segítené a cégek növekedését és nemzetközivé válását. A hitelből, illetve saját tőkéből finanszírozott beruházások tőkeköltségének különbsége 2016-ban az ötödik legmagasabb volt az Unióban, és jóval meghaladta az uniós átlagot. Bár az adórendszer változásai visszafogták a hitelből való finanszírozás ösztönzőit, még nem állapítható meg, hogy ez milyen hatást gyakorol a vállalati adózás viszonylag jelentős, eladósodást ösztönző elemeire. 2016 júliusában a hatóságok bevezették a Capitalizar programot, amelynek fő célja a magánbefektetések ösztönzése. A program új hitelkereteket állapít meg a kkv-k számára és specializált alapokat hoz létre, amelyek részt vesznek a magánbefektetésekben és a befektetéseket támogató változásokat vezet be az adószabályokban. Ezzel párhuzamosan a kormány elindított egy másik programot is (Programa Semente), amely korai szakaszban biztosít finanszírozást induló innovatív vállalkozások és kisvállalkozások számára (magvető tőke). A program hozzájárul a sajáttőke-finanszírozáshoz azáltal, hogy legfeljebb három évre adókedvezményt biztosít azon egyéni befektetők számára, akik új részvényeket vásárolnak az ilyen vállalkozásokban. A tervek szerint – gyors és teljes körű végrehajtás esetén – mindkét program javítani fogja Portugáliában a vállalatok finanszírozását.

(16)

A szolgáltatáspiaci akadályok kezelését célzó intézkedéscsomag részeként a Bizottság 2017 januárjában iránymutatást adott a tagállamoknak a nagy növekedési és munkahelyteremtési potenciállal bíró szakmai szolgáltatások szabályozásához szükséges nemzeti reformokról. A reformajánlások a tagállamok közreműködésével az elmúlt 3 évben végrehajtott kölcsönös értékelés elveire és az annak keretében végzett munkára épülő összehasonlító elemzés alapján követelmények széles körével foglalkoznak. Portugália aktívan részt vett ebben az értékelésben. Portugália nemzeti cselekvési tervében ismerteti, hogy mivel 2011 óta folyik a szabályozott szakmák nagyszabású reformja és felülvizsgálata, a következő években nem várható jelentősebb változás. A Bizottság iránymutatása – azáltal, hogy kitér a kimondottan a fenti szakmákra vonatkozó követelményekre – kiegészíti a 2017. évi európai szemeszter keretében végzett értékeléseket. A szolgáltatásnyújtáshoz való hozzáférést számos ágazatban jelentős szabályozási akadályok és adminisztratív terhek nehezítik. A pénzügyi támogatási program keretében megállapodás született néhány, az építőipart és a legszigorúbban szabályozott üzleti szolgáltatásokat – többek között a szabályozott szakmákat – célzó reformról, de ezeket azóta felfüggesztették vagy elvetették. Egyes szakmák esetében a végrehajtási szabályok kevésbé ambiciózusak e szakmák verseny előtti megnyitása tekintetében, mint a kerettörvény. Problémákat vetnek fel azzal összefüggésben is, hogy milyen közvetlen és közvetett hatással vannak a verseny korlátozására a szakmai szolgáltatások piacán.

(17)

A portugál közigazgatásra tartósan alacsony szintű hatékonyság és átláthatóság jellemző. A közbeszerzés terén továbbra is korlátozott a verseny. Az eredmények ellenére a közbeszerzési adatok és eljárások átláthatósága és megbízhatósága tekintetében még mindig hiányosságok tapasztalhatók. A koncessziós szerződések, valamint a köz- és magánszférabeli partnerségek átláthatóságát változatlanul akadályozza, hogy az ajánlatkérő szervek nem rendelkeznek az összetett szerződések kezeléséhez szükséges szakértelemmel. Továbbra is jelentős mértékű a közbeszerzés terén a közvetlen odaítélési eljárások alkalmazása. Nemrég sor került a közbeszerzési törvénykönyv módosítására, és a Bizottság szorosan figyelemmel fogja kísérni annak végrehajtását. Az adminisztratív terhek és az országos szinten nem homogén végrehajtási gyakorlat hátráltatja az eljárási reformot. Az előrelépés ellenére késedelmet szenvedett a helyi és központi közigazgatási eljárások egyszerűsítése, és a közigazgatás különböző szintjei között nem megfelelő a koordináció. A portugál hatóságok új egyszerűsítési programot hagytak jóvá (SIMPLEX+). A program a polgárokra és a vállalkozásokra irányuló, meglehetősen ambiciózus intézkedéscsomagot tartalmaz. Ezek az intézkedések ígéretesek, de biztosítani kell a SIMPLEX+ csomag időben történő végrehajtását, hogy a program ténylegesen kifejthesse hatását. A csomag vállalkozásokat érintő intézkedéseinek legtöbbjét most kezdik végrehajtani. A portugál igazságszolgáltatási rendszer teljesítménye még mindig elmarad az uniós átlagtól. A polgári, kereskedelmi és adóügyi perekre vonatkozó hatékonysági mutatók gyengék, ami gátolja a vállalkozási dinamikát és a külföldi közvetlen befektetések beáramlását. Az adóügyi és a közigazgatási bíróságok hatékonysága továbbra is kívánnivalókat hagy maga után, ami a megoldott ügyek arányát illeti, és az eljárások még mindig túlságosan hosszadalmasak. Még mindig akár 40 hónapig is tarthat egy fizetésképtelenségi bírósági eljárás lezárása, ami kételyeket vet fel a SIREVE keret hatékonyságával kapcsolatban.

(18)

Portugália eredményeket ért el a közigazgatás átláthatóságának fokozása és a korrupció elleni fellépés terén, de hiányzik az átfogó stratégia. Úgy tűnik, a korrupció elleni küzdelem valódi prioritássá vált a nemzeti ügyészségi hivatalok számára, és hatékonyabb eljárásokat vezettek be az ügykezelésben és a forrásgazdálkodásban. Egyelőre azonban nem lehet megjósolni, hogy mindez a magas szinten elkövetett korrupciós esetekben hozott jogerős elmarasztaló ítéletek arányának és a komolyabb visszatartó erővel járó szankciók alkalmazásának javulásához vezet-e. Ami a megelőzést illeti, a közintézményekben létrehozott korrupciómegelőzési tervek eddig nagyrészt csak formálisak voltak. A terveket nem igazították minden esetben teljes mértékben az adott szervezethez, és nem kapcsolódik hozzájuk megfelelő ellenőrzés.

(19)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a portugál gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Portugáliának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Portugália fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(20)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi stabilitási programot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(21)	A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi nemzeti reformprogramot és a 2017. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Portugália 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

Biztosítsa a túlzott hiány kiigazításának tartósságát. A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel összhangban 2018-ban hajtson végre jelentős költségvetési kiigazítást, figyelembe véve, hogy erősíteni kell a folyamatban lévő gazdaságélénkülést és biztosítani kell Portugália államháztartásának fenntarthatóságát. A rendkívüli bevételeket használja fel az államadósság-ráta csökkentésének felgyorsítására. Fokozza erőfeszítéseit a felülvizsgálat alá vont kiadások körének kiszélesítése érdekében, hogy a felülvizsgálat kiterjedjen az államháztartás kiadásainak jelentős részére, minél több szakpolitikai területet érintve. Mindenekelőtt az egészségügyi ágazatban erősítse meg a kiadások ellenőrzését, a költséghatékonyságot és a megfelelő költségvetés-tervezést, a kórházakban fennálló hátralékok csökkentésére összpontosítva, valamint biztosítsa a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. Az állami vállalatok költségvetési fenntarthatóságának fokozásához időben tűzzön ki ágazatspecifikus hatékonysági célokat a 2018. évi költségvetéssel összefüggésben, hogy javuljon az állami vállalatok nettó összjövedelme és csökkenjen az állami költségvetésre nehezedő teher.

Mozdítsa elő a határozatlan idejű szerződéssel való munkaerő-felvételt, többek között a jogi keret felülvizsgálatával. Biztosítsa a tartósan munkanélküli személyek eredményes aktivizálását. A szociális partnerekkel együtt biztosítsa, hogy a minimálbérek alakulása ne akadályozza az alacsony képzettségűek foglalkoztatását.

Fokozza az erőfeszítéseket a hitelintézetek mérlegének megtisztítása érdekében a nemteljesítő hiteleket kezelő átfogó stratégia végrehajtásával, többek között az értékvesztett eszközök másodlagos piacának megerősítésével. Különösen az induló innovatív vállalkozások, valamint a kis- és középvállalkozások esetében javítsa a tőkéhez jutást.

4.	2017 végéig hajtsa végre az adminisztratív terhek és a szabályozási akadályok további csökkentését célzó ütemtervet az építőipari és az üzleti szolgáltatások ágazatában. Javítsa a fizetésképtelenségi és adóügyi eljárások hatékonyságát.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(6) A Tanács ajánlása (2013. április 22.) az ifjúsági garancia létrehozásáról (HL C 120., 2013.4.26., 1. o.).

(7) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/98

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Románia 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Románia 2017. évi konvergenciaprogramját

(2017/C 261/22)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

(2)

A Romániára vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentésben a Bizottság értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Románia által elért eredményeket.

(3)	Románia 2017. május 5-én benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

2009 és 2015 között Románia három fizetésimérleg-támogatási program kedvezményezettje volt, amelyeket a Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap közösen kezelt a Világbank támogatásával. Kifizetésekre csak a 2009–2011-es első program keretében került sor, a 2011–2013, illetve a 2013–2015 közötti program elővigyázatossági jellegű volt. Az első program keretében nyújtott kölcsönök visszafizetésére vonatkozó romániai kapacitás nyomon követése érdekében a Bizottság 2015 októberében megkezdte a program utólagos felügyeletét, amely legalább a kölcsön 70 %-ának visszafizetéséig – vagyis a tervek szerint 2018 tavaszáig – fog tartani.

(6)

Románia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2017. évi konvergenciaprogramjában a kormány azt vetíti előre, hogy a GDP-arányos államháztartási hiány 2017-ben és 2018-ban egyaránt 2,9 % lesz, majd fokozatos csökkenés következtében 2020-ra 2,0 %-ra mérséklődik. A középtávú költségvetési cél – a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiány – 2020-ig, vagyis a programidőszak során várhatóan nem fog teljesülni. Az újraszámított (4) strukturális egyenleg a tervek szerint 2020-ra eléri a -2,6 %-ot. A konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság a 2016. évi 37,6 %-ról 2018-ban várhatóan 38,3 %-ra nő, majd 2020-ra 37,6 %-ra csökken. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista. A makrogazdasági kilátásokat övező legfontosabb lefelé mutató kockázat a költségvetési és strukturális intézkedések rövid, illetve középtávú növekedési kilátásokra gyakorolt gyengébb hatásából ered. Ugyanakkor a kitűzött hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva. Emellett az egységes bértábla bevezetéséről szóló törvénytervezet jelentős lefelé mutató kockázatot jelent a költségvetési előrejelzésre nézve.

(7)

A 2016. július 12-i tanácsi ajánlás szerint Romániának 2016-ban mérsékelnie kell a középtávú költségvetési céltól való eltérést, és 2017-ben – amennyiben a középtávú költségvetési cél kisebb erőfeszítéssel nem teljesíthető – a GDP 0,5 %-ának megfelelő éves költségvetési kiigazítást kell megvalósítania. A 2016. évi eredményadatok alapján Románia jelentősen eltér a középtávú költségvetési céltól. Az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdésével, valamint az 1466/97/EK rendelet 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság 2017. május 22-én figyelmeztetést intézett Romániához a középtávú költségvetési céltól való, 2016-ban tapasztalt jelentős eltérés miatt. A Tanács 2017. június 16-án egy további ajánlást (5) fogadott el, amelyben megerősítette, hogy Romániának meg kell tennie a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedése (6) 2017-ben ne haladja meg a 3,3 %-ot, ami a GDP 0,5 %-át kitevő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2017-ben jelentős lesz az eltérés az ajánlott kiigazítástól.

(8)

Költségvetési helyzete fényében Romániának 2018-ban várhatóan további kiigazítást kell végrehajtania középtávú költségvetési célja, a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiány elérése érdekében. A Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási mátrix alapján ez a kiigazítás a nettó elsődleges államháztartási kiadások legfeljebb 4,3 %-os nominális növekedését jelenti. Ez a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális kiigazításnak felel meg. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a veszélye, hogy az ország 2018-ban jelentősen el fog térni ettől a követelménytől. Emellett a Bizottság 2017. évi tavaszi előrejelzése 2017-re a GDP 3,5 %-ának, 2018-ra pedig a GDP 3,7 %-ának megfelelő költségvetési hiányt vetít előre, ami meghaladja a Szerződésben a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértéket. A Tanács összességében úgy véli, hogy az erősen romló költségvetési kilátásokra tekintettel 2017-től kezdődően a Romániának címzett 2017. június 16-i, a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való jelentős, megfigyelhető eltérésének korrekciójáról szóló ajánlással összhangban jelentős további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfeleléshez.

(9)

Románia szilárd költségvetési keretrendszerrel rendelkezik, annak végrehajtása azonban nem teljes körű. A 2016. évi költségvetés jelentősen eltért a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiányra vonatkozó középtávú céltól, ezáltal megsértve a nemzeti költségvetési keretrendszer hiányra vonatkozó szabályát. A 2017. évi költségvetés még inkább eltért a nemzeti költségvetési szabályoktól. A román hatóságok a korábbi évekhez hasonlóan 2016-ban sem küldték meg a parlamentnek a frissített költségvetési stratégiát a jogszabályban előírt augusztusi határidőig. Következésképpen az éves költségvetési folyamat nem igazodott a középtávú költségvetési stratégiához.

(10)

A kényelmes tőkepuffereknek és a fokozódó nyereségességnek köszönhetően 2016-ban tovább javult a bankszektor helyzete. A román hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2018-ban elvégzik a bankszektor átfogó eszközminőség-vizsgálatát és stressztesztjét. 2016 májusában hatályba lépett az adósságelengedésről szóló törvény, ám a bankszektort érintő kockázatokat jelentősen mérsékelte az alkotmánybíróság ítélete, miszerint a bíróságoknak mérlegelniük kell, hogy a hitelfelvevők megfelelnek-e a pénzügyi nehézségekre vonatkozó jogi előírásoknak. A svájci frank alapú kölcsönök konverziójáról szóló, a parlament által 2016 októberében elfogadott törvényt a közelmúltban alkotmányellenesnek minősítették. Mindazonáltal az ismételten napirendre kerülő jogalkotási kezdeményezések továbbra is aggályossá teszik a jogi környezet kiszámíthatóságát, és a befektetői bizalmat is alááshatják.

(11)

Az adókijátszás Romániában elterjedt jelenség, amely csökkenti az adóbevételeket, hátráltatja a méltányos adózást és gazdasági zavarokat okoz. Az adózási fegyelem és az adóbeszedés javítására vonatkozó országspecifikus ajánlás tekintetében Románia csekély előrelépést ért el. 2016-ban módosították a héaalanyként történő nyilvántartásba vételre és a héa visszaigénylésére vonatkozó eljárást, az adóhatósággal összekapcsolt elektronikus pénztárgépek országos szintű bevezetése pedig jelenleg is folyamatban van. 2017-től különleges szabályok vonatkoznak a szállodaiparra, a vendéglátásra és az egyéb kapcsolódó ágazatokra, amelyek értelmében az adó mértéke a bevételi sávtól függetlenül kerül meghatározásra. Emellett az adókikerülés ösztönzőinek visszaszorítása érdekében szigorították az önfoglalkoztatás és a családi vállalkozások szabályozását. 2016-ban az adóbevallások és az adóbefizetés tekintetében erősödött a jogkövető magatartás, ezzel szemben a közös adó- és munkaügyi vizsgálatok és ellenőrzések nem járultak hozzá a helyzet javulásához. Ezen túlmenően a mikrovállalkozásként történő adózásra vonatkozó árbevételi küszöböt számottevően megemelték, az adókulcsot pedig csökkentették, ami a költségvetési bevételek rovására lehetővé tette a szabályoknak való megfelelést. A vállalkozások adózására vonatkozó ágazati és kategóriánkénti megközelítések azzal a kockázattal járnak, hogy mind a vállalkozásokra, mind az adóhatóságra terhet rónak, és nem eredményezik az adóbeszedés javulását.

(12)

A háztartások rendelkezésre álló jövedelme (a háztartások méretét figyelembe véve) rendkívül egyenetlenül oszlik meg Romániában, ami visszaveti az ország fenntartható és inkluzív növekedési potenciálját. A lakosság leggazdagabb 20 %-ának jövedelme több mint nyolcszorosa a legszegényebb 20 % jövedelmének. Ez az arány jelentősen magasabb, mint az uniós átlag. Az egyenlőtlenségek egyik fő oka az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a szolgáltatásokhoz és a munkaerőpiachoz való egyenlőtlen hozzáférés. Emellett a jövedelmi egyenlőséget tekintve az adózás és a szociális transzferek kifizetése előtti, illetve utáni helyzet közötti különbség uniós viszonylatban a legcsekélyebbek közé tartozik. A szociális referenciaindexet – amely a fő szociális juttatások számításának alapját képezi – 2008-as bevezetése óta nem frissítették. A be nem jelentett munkavégzés – a „zsebbe fizetést” is beleértve – még mindig elterjedt gyakorlat, és változatlanul károsan érinti az adóbevételeket, torzítja a gazdaságot, valamint aláássa az adó- és szociális ellátórendszer méltányosságát és hatékonyságát. Az adóhatóság és a munkaügyi felügyelőségek egy kísérleti program részeként közös nemzeti ellenőrzéseket hajtottak végre, ám ez mindeddig nem járt rendszerszintű hatással. Az erőforrások nem az adókijátszás legnagyobb kockázatának kitett ágazatokra összpontosulnak, a „zsebbe fizetés” nem kap elég figyelmet, és a megelőző intézkedések helyett a kényszerintézkedések vannak túlsúlyban.

(13)

2016-ban javultak a munkaerőpiaci mutatók, és a munkanélküliségi ráta a válság előtti szintre mérséklődött. A gazdaságilag aktív népesség tovább zsugorodik, aminek hátterében a népesség elöregedése és a változatlanul nagyarányú kivándorlás húzódik meg. Az alacsony munkanélküliséghez uniós viszonylatban az egyik legmagasabb inaktivitási ráta társul. A foglalkoztatási és az aktivitási ráta különösen a fiatalok, a nők, az alacsony képzettségűek, a fogyatékossággal élők és a romák körében marad el jelentősen az uniós átlagtól. A nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok száma változatlanul igen magas.

(14)

A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya csökkenő tendenciát mutat ugyan, ám jellemzően rendkívül magas, mindenekelőtt a gyermekes családok, a fogyatékossággal élők, a romák és a vidéki lakosság körében. 2016-ban egy szegénység elleni átfogó intézkedéscsomagot fogadtak el a népesség meghatározott csoportjait célzó jobb szolgáltatásnyújtás felé való szakpolitikai elmozdulás nyomán. A csomag egy kísérleti projektet irányoz elő, amely keretében integrált szolgáltatásokat biztosítanának a marginalizált közösségek részére. Ennek országos szintű kiterjesztése számottevően javítaná az integrált szolgáltatásnyújtás jelenleg alacsony szintjét. A korábbi országspecifikus ajánlások nyomán elfogadták a pénzügyi felzárkózást elősegítő minimumjövedelemről szóló törvényt, amelynek hatálybalépése 2018-ban esedékes. A pénzügyi felzárkózást elősegítő minimumjövedelem fokozza a szociális ellátás hatókörét és megfelelőségét, és a passzív támogatást kötelező aktív munkaerőpiaci intézkedésekkel és ellenőrzésekkel ötvözi. Mindazonáltal aktivizálási potenciálja csekély, mivel a kitűzött cél szerint 2021-re a kedvezményezettek 25 %-át kívánják bevonni az aktív munkaerőpiaci intézkedésekbe.

(15)

Az aktivizálási politika megerősítésre került a nemzeti foglalkoztatási hivatal megreformálásának keretében. A reformok között szerepel az álláskeresőknek és a munkaadóknak szóló, fokozottan testreszabott támogatás és integrált szolgáltatásnyújtás bevezetése. A nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok bevonásának és a számukra nyújtott szolgáltatásoknak a továbbfejlesztése folyamatban van. A munkaerőpiactól legtávolabb rekedt csoportokra irányuló aktivizálási politikák azonban korlátozottak, és a nemrégiben előterjesztett aktivizálási intézkedések már nem kezelik kiemelten ezeket a célcsoportokat. Az intézkedések hatóköre és a szociális szolgálatokkal való kapcsolata nem elegendő ahhoz, hogy lényegesen javuljon e csoportok munkaerőpiaci részvétele.

(16)

A nemek tekintetében a nyugdíjak adekvátsága és az időskori szegénység jelentős eltéréseket mutat, mivel – minden egyéb tényező azonossága mellett – a nők alacsonyabb nyugdíjkorhatára alacsonyabb nyugdíjjogosultságot von maga után. Románia azon kevés uniós tagállam közé tartozik, amelyek nem irányozzák elő a nők és a férfiak nyugdíjkorhatárának közelítését. A férfiak és nők nyugdíjkorhatárának kiegyenlítéséről szóló törvényt 2013-ban terjesztették a parlament elé, egyelőre azonban csak a szenátus fogadta el a javaslatot.

(17)

A termelékenységség javulására, a jövedelemszint felzárkózására és Románia versenyképességi helyzetére való tekintettel az állami és a magánszektorbeli bérek növekedése különös figyelmet érdemel. A közszektorbeli béremelkedés a magánszektorba is átgyűrűzhet, ami hátrányosan fogja érinteni Románia versenyképességét. Az elmúlt évek során számottevően emelkedett a romániai minimálbér, ám még így is a legalacsonyabbak közé tartozik az Unióban. A minimálbér ad hoc jellegű emelései következtében lényegesen megnőtt a minimálbéren foglalkoztatottak aránya, és a közelmúltban erőteljes szűkülés történt a bérskála alsó végén. A vonatkozó országspecifikus ajánlásnak megfelelően 2016 elején háromoldalú munkacsoport jött létre egy objektív gazdasági, munkaerőpiaci és szociális kritériumokon alapuló minimálbér-megállapítási mechanizmus kidolgozása céljából, tevékenysége azonban jelentős késedelmet szenvedett, amelyet most maradéktalanul be kell hozni. A szociális párbeszédre továbbra is jellemző, hogy ágazati szinten szűk a kollektív tárgyalások köre, a fennálló intézményi hiányosságok pedig korlátozzák a reformok hatékonyságát.

(18)

Az alapkészségek kielégítő szintje kulcsfontosságú a jó és biztos munkahelyek megtalálása és megtartása, valamint a gazdasági és szociális életben való sikeres részvétel szempontjából. A nemzetközi felmérések szerint a romániai serdülő korosztály alapkészségei súlyos hiányosságokat mutatnak. A korai iskolaelhagyók magas aránya, a felsőoktatásban való csekély részvétel és a nagymértékű kivándorlás szakemberhiányt eredményez. A színvonalas többségi oktatáshoz való hozzáférés különösen a vidéki területeken és a roma gyermekek számára meglehetősen korlátozott. A jó tanárokat nehéz vidékre vagy a főként roma tanulók által látogatott iskolákba vonzani, és ez a szegregációval és gyakran megkülönböztető szemléletmóddal párosulva a roma gyermekek gyengébb iskolai teljesítményéhez vezet. A többször is nyomatékosított országspecifikus ajánlásokra reagálva Románia elfogadta a korai iskolaelhagyásra vonatkozó stratégiát, és annak végrehajtása már megkezdődött. A legfrissebb intézkedések közé tartoznak az integrált beavatkozások, a „meleg étel az iskolában” kísérleti program, az ingázási költségek megtérítésének javítása, valamint a szegény gyermekek iskola előtti nevelését ösztönző szociális utalványok. 2017 őszére uniós finanszírozású projektalapú intézkedéseket helyeztek kilátásba a hátrányos helyzetű iskolák oktatási színvonalának javítása céljából, és a tantervek korszerűsítése is folyamatban van, de egyelőre még nem zárult le. A szegregáció elleni jogszabályokat javították, és ennek részeként megerősítették az iskolafelügyeleti szervek e területre vonatkozó hatásköreit. Ugyanakkor a monitoring módszertanát még nem dolgozták ki. Az oktatás terén fennálló társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek elleni küzdelem tartós sikere érdekében további intézkedésekre van szükség. Az ifjúsági garanciát mindeddig a korai iskolaelhagyóknak csupán egy részére sikerült kiterjeszteni, a második esélyt biztosító programok pedig még nem állnak rendelkezésre. A szakképzési rendszer nem igazodik eléggé a munkaerőpiaci igényekhez, és a felnőttoktatásban való részvétel kirívóan alacsony.

(19)

Románia népességének egészségügyi helyzete messze nem kielégítő. Az egészségügyi szakemberek hiánya, a kórházak alulfinanszírozottsága, a kórházi ellátás túlzott mértékű igénybevétele és a korrupció miatt korlátozott mértékben áll rendelkezésre hozzáférhető és jó minőségű egészségügyi ellátás, ami az alacsony jövedelmű személyeket és a vidéki térségeket érinti a legsúlyosabban. Az egészségügyi szakembereknek fizetett hálapénzen túlmenően a korrupció a kórházak közbeszerzéseire, a biztosítási csalásokra, valamint az ellátásokra való jogosultságot biztosító igazolásokért fizetett csúszópénzre is kiterjed. A vonatkozó országspecifikus ajánlással összhangban és a 2014–2020 közötti uniós finanszírozási időszak előzetes feltételrendszerének összefüggésében Románia bizonyos szakpolitikai intézkedéseket vezetett be a fekvőbeteg-ellátástól a járóbeteg-ellátás felé való elmozdulás érdekében. Regionális egészségügyi terveket dolgoztak ki az infrastruktúrával és a szolgáltatásokkal kapcsolatos igények felmérése céljából, és folyamatban van a nemzeti egészségügyi stratégia nyomon követése. A 2016–2020-as nemzeti korrupcióellenes stratégiával összhangban jogszabályt fogadtak el a hálapénzzel kapcsolatos visszajelzési rendszer felülvizsgálata érdekében, továbbá emelték az egészségügyi szakemberek fizetését. A korrupcióellenes stratégia átfogó intézkedéseket irányoz elő az egészségügy területén, amelyek között a kórházigazgatók elszámoltathatóságának és átlátható kinevezésének előmozdítása is szerepel. Mindazonáltal a közösségi ellátás, a járóbeteg-ellátás és a beutalórendszer még mindig gyerekcipőben jár, a hálapénzfizetés változatlanul bevett gyakorlat, nem biztosított a kórházak átlátható irányítása, az egészségügyi dolgozókra vonatkozó nemzeti stratégia elfogadása pedig továbbra is várat magára.

(20)

Románia közigazgatási és szakpolitikai döntéshozatali kapacitására rányomták bélyegüket a homályos eljárások és döntéshozatali folyamatok, a nehézkes adminisztratív eljárások, a minőségi bizonyítékok korlátozott igénybevétele, az ágazati szakpolitikák közötti gyenge koordináció és a széleskörűen elterjedt korrupció. A közigazgatási reform terén elért eredmények korlátozottak. A szervezeti struktúrák továbbra is instabilak, ami a közigazgatás függetlenségére és hatékonyságára is kihat. 2016-ban közszolgálati stratégiák indultak, ám azok egyes fő célkitűzései – különösen a munkaerő-felvételre, valamint a teljesítmény értékelésére és jutalmazására vonatkozó objektív kritériumok – mindeddig nem kerültek be a jogi keretbe. A bérszintek bizonyos mértékű harmonizációját előirányozták, ugyanakkor a teljesítmény és a javadalmazás között nincs egyértelmű kapcsolat központi és helyi szinten. A nemzeti közszolgálati hivatal kapacitását és hatáskörét tovább kell erősíteni. A szakpolitikai döntéshozatal átláthatóságának javítását célzó, 2016-ban kezdeményezett intézkedések közül néhányat vissza akarnak vonni. A stratégiai tervezés és a szabályozás hatásvizsgálata még nem épült be elég szilárdan a közigazgatási gyakorlatba.

(21)

A minőség és a mennyiség szempontjából is elégtelen közlekedési infrastruktúra a romániai gazdasági fejlődés egyik legsúlyosabb szűk keresztmetszete. A kapcsolódó hiányosságok kiküszöbölése érdekében – a vonatkozó országspecifikus ajánlást követve – Románia 2016 őszén elfogadta a közlekedési főtervet. A közúti infrastruktúrára irányuló beruházások felgyorsítása céljából az infrastrukturális beruházások kezelését kivonták az infrastruktúra adminisztrációjáért felelős hatóság hatásköréből. 2016-ban létrehozták a vasútrendszer reformjáért felelős testületet, amely 2017 közepén kezdi meg tevékenységét.

(22)

Az uniós tagállamok közül az utóbbi időben Romániában volt az egyik legmagasabb a beruházási arány. 2016-ban azonban az állami beruházás szintje visszaesett, ami egyebek mellett az uniós források alacsony mértékű felhasználására vezethető vissza. Az uniós finanszírozás nagymértékű igénybevétele és hatékony felhasználása elengedhetetlen ahhoz, hogy Románia képes legyen kiaknázni fejlődési potenciálját, különös tekintettel az olyan kulcságazatokra, mint például a közlekedés vagy a hulladékgazdálkodás. A közberuházások minőségére károsan hatnak többek között az irányítási problémák és a változó prioritások. Egy országspecifikus ajánlás nyomán szerény előrelépés történt a közberuházási projektek rangsorolásának és előkészítésének javítása terén. 2016 augusztusa óta a minisztériumok kiadási terveikben kötelesek figyelembe venni a beruházási prioritásokat, ezen túlmenően azonban nem tettek lépéseket a pénzügyminisztérium beruházási prioritások kialakításában játszott szerepének megerősítéséért, sem a közberuházási projektek minisztériumközi koordinációjának szorosabbra fűzéséért. A nemzeti hulladékgazdálkodási terv és hulladékmegelőzési program elfogadása legkésőbb 2016 végén lett volna esedékes, ennek ellenére mindmáig nem került rá sor. Ezekre a tervekre az irányítás javítása és a szabályozás végrehajtásának megerősítése szempontjából is szükség van, hogy a nemzeti és uniós források megfelelő becsatornázása révén az ország elérje az uniós szintű környezeti normákat.

(23)

A hatékony közbeszerzés meghatározó szereppel bír a stratégiai célok teljesítése és a Románia előtt álló fő szakpolitikai kihívások kezelése szempontjából, amelyek közé tartozik az állami kiadások hatékonysága, a közigazgatás korszerűsítése, a korrupció elleni küzdelem, valamint az innováció és a fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítása. A hatékony közbeszerzés emellett a polgárok közigazgatási szervekbe és demokráciába vetett bizalmát is alapvetően befolyásolja. Románia a közelmúltban lépéseket tett a közbeszerzési stratégia és cselekvési terv végrehajtása érdekében. A 2016 májusa óta hatályos közbeszerzési törvényhez kapcsolódóan 2016 júniusában végrehajtási jogi aktusokat fogadtak el a közbeszerzésre és a közüzemi szektorban végzett beszerzésre vonatkozóan, 2016 végére elfogadásra került a koncessziós szerződésekre vonatkozó másodlagos jog, a nemzeti közbeszerzési program pedig rendelkezéseket tartalmaz a korrupció megelőzésére és megfékezésére vonatkozóan. Mindazonáltal a stratégia több kulcsintézkedése továbbra is függőben van – ezek közé tartoznak a megerősített ellenőrzések és egyéb korrupcióellenes intézkedések, az elektronikus közbeszerzés mindenre kiterjedő végrehajtása, valamint a közbeszerzési tisztviselők képzése.

(24)

Románia lakosságának több mint 45 %-a vidéki térségekben él, amelyek messze elmaradnak a városi területektől a foglalkoztatás és az oktatás, a szolgáltatásokhoz és az infrastruktúrákhoz való hozzáférés, valamint az anyagi jólét tekintetében. Főként a vidéki térségekben az integrált közszolgáltatásokhoz való hozzáférés javítására, az alapvető infrastruktúra kiterjesztésére és a gazdasági diverzifikáció ösztönzésére vonatkozó országspecifikus ajánlásra reagálva Románia 2016-ban átfogó intézkedéscsomagot fogadott el a vidékfejlesztésről, amelyek között szerepelt a kisméretű gazdaságok korszerűsítése, a nem mezőgazdasági kkv-k támogatása, az infrastrukturális beruházások – a szociális szolgáltatásokat és az oktatást is beleértve –, valamint a munkaviszonyok legalizálása. Ezek sikere hosszabb távon azon múlik, hogy az ország képes lesz-e a kísérleti intézkedések nagyobb léptékű kiterjesztésére, valamint az elérhető uniós források hatékony becsatornázására és felhasználására.

(25)

Az állami tulajdonban lévő vállalatok meghatározó szerepet játszanak a gazdaságban, különös tekintettel a fő infrastrukturális ágazatokra. Az állami tulajdonban lévő vállalatok irányításának hiányosságai a magáncégekhez viszonyított alacsonyabb nyereségességben érhetők tetten, és káros hatást gyakorolnak az államháztartásra. A vonatkozó országspecifikus ajánlás tekintetében Románia számottevő eredményeket ért el az állami tulajdonban lévő vállalatok irányításának javítása terén. Az ilyen vállalatok irányítására vonatkozó elsődleges jogszabályokat kiegészítő rendelkezéseket 2016 őszén gyorsan elfogadták. A jogi keret illeszkedik a nemzetközi bevált gyakorlathoz az állami tulajdonban lévő vállalatok igazgatótanácsi tagjainak kinevezésére és a vállalatirányításra vonatkozó átláthatósági követelmények tekintetében, és különleges ellenőrzési és végrehajtási hatásköröket biztosít a pénzügyminisztérium számára. Ugyancsak lépéseket tettek annak érdekében, hogy a helyi önkormányzatok figyelmét is felhívják az új szabályokra, emellett nyilvánosságra hozták az állami tulajdonban lévő vállalatok költségvetési adatait. Mindazonáltal a szakképzett vezetők késedelmes kinevezése kérdéseket vet fel a további végrehajtást illetően.

(26)

Románia versenyképességét hátrányosan érintették a nem költségalapú versenyképesség terén felmerülő problémák és a magasabb hozzáadott értéket képviselő gazdaságra való átállás strukturális akadályai, mint például az összetett adminisztratív eljárások. Egy országspecifikus ajánlást teljesítve Románia 2016-ban több jogalkotási aktust fogadott el az adminisztratív eljárások egyszerűsítése, valamint a polgárok és a közigazgatás közötti kapcsolat javítása érdekében, ám ezek a rendelkezések csupán az eljárások egy töredékét érintették.

(27)

A korrupció változatlanul minden szinten jelen van, és továbbra is akadályozza az üzleti tevékenységet. Románia jelentős előrelépést tett az igazságszolgáltatási rendszer reformjának nagy része és a magas szinten elkövetett korrupció kezelése terén. Ennek ellenére az e területeken fennálló problémák megoldása érdekében további kulcsfontosságú intézkedéseket kell végrehajtani, hogy a reformok fenntarthatóvá váljanak és végleg megszilárduljanak. A korrupció megelőzését és leküzdését célzó további intézkedések kidolgozása terén történt némi előrelépés – különösen a helyi önkormányzati szinten –, ám a 2016-ban elfogadott nemzeti korrupcióellenes stratégia gyakorlati végrehajtása tekintetében továbbra is jelentős az elmaradás. További erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a romániai közéletben tiszteletben tartsák az igazságszolgáltatás függetlenségét, teljes körűen végrehajtsák a büntető és a polgári törvénykönyv reformját, valamint biztosítsák a bírósági határozatok hatékony végrehajtását. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében Románia számára ajánlásokat dolgoznak ki az igazságügyi reformra és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozóan. A Romániának szóló országspecifikus ajánlások ezért nem foglalkoznak e területekkel.

(28)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte Románia gazdaságpolitikáját, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi konvergenciaprogramot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Romániának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Románia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(29)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi konvergenciaprogramot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Románia 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

2017-ben biztosítsa a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való jelentős, megfigyelhető eltérésének korrekciójáról szóló, 2017. június 16-i tanácsi ajánlásnak való megfelelést. A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel összhangban 2018-ban hajtson végre jelentős költségvetési kiigazítást. Biztosítsa a költségvetési keretrendszer teljes körű alkalmazását. Erősítse meg az adózási fegyelmet és az adóbehajtást. Lépjen fel a be nem jelentett munkavégzéssel szemben, többek között az integrált ellenőrzések szisztematikus alkalmazásának biztosítása révén.

Erősítse meg a célzott aktivizálási politikákat és az integrált közszolgáltatásokat, a munkaerőpiactól legtávolabb rekedt csoportokra összpontosítva. Jogszabály elfogadásával biztosítsa a férfiak és nők nyugdíjkorhatárának kiegyenlítését. A szociális partnerekkel konzultálva alakítson ki átlátható minimálbér-megállapítási mechanizmust. Javítsa a színvonalas többségi oktatáshoz való hozzáférést, különösen a roma gyermekek számára és a vidéki térségekben. Az egészségügyet illetően tegyen elmozdulást a járóbeteg-ellátás felé, és szorítsa vissza a hálapénzfizetés gyakorlatát.

Jogszabály elfogadásával, objektív kritériumokat alkalmazva biztosítsa a közszolgálat megfelelő szakmai színvonalát és függetlenségét. Javítsa a közberuházási projektek rangsorolását és előkészítését. Gondoskodjon a nemzeti közbeszerzési stratégia időben történő, teljes körű és fenntartható végrehajtásáról.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. november 16-i 1176/2011/EU rendelete a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

(4) A Bizottság által a közös módszertannak megfelelően, egyszeri és átmeneti intézkedések nélkül újraszámított, ciklikusan kiigazított egyenleg.

(5) A Tanács 2017. június 16-i ajánlása Románia középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való jelentős, megfigyelhető eltérésének korrekciójáról (HL 2016., 2017.7.6., 1. o.).

(6) A nettó államháztartási kiadás a teljes államháztartási kiadás, a következők kivételével: kamatkiadások, az uniós programokra fordított azon kiadások, amelyeket teljes mértékben ellentételeznek az uniós alapokból származó bevételek, valamint az álláskeresési ellátásokra fordított kiadások nem diszkrecionális változásai. A hazai finanszírozású bruttó állóeszköz-felhalmozás meghatározása négyéves időszakra való simítással történt. A diszkrecionális bevételi intézkedéseket, illetve a törvényben előírt bevételnövelést figyelembe vették. A bevételi és a kiadási oldalon végrehajtott egyszeri intézkedéseket nettósításra kerültek.

(7) Az 1466/97/EK rendelet 9. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/105

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Szlovénia 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Szlovénia 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/23)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács 2017. március 9–10-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Szlovéniát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2017. március 9–10-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)	mivel Szlovénia pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Szlovéniának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–3. ajánlás tükröz.

(3)

2017. február 22-én közzétették a Szlovéniára vonatkozó 2017. évi országjelentést. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Szlovéniának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Szlovénia által elért eredményeket. Emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit 2017. február 22-én szintén közzétették. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Szlovéniában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Különösen a bankszektorban tapasztalható hiányosságok, a vállalatok eladósodottsága és a költségvetési kockázatok jelentenek gyenge pontokat. Az állományi mutatókat érintő egyensúlyhiány az élénkülő növekedés következtében fokozatosan mérséklődik. A vállalati szektorban nagyszabású adósságcsökkentés valósult meg, a magánberuházás pedig – a közvetlen külföldi befektetést is beleértve – ismét növekedésnek indult, bár a nem rezidensek belföldi befektetésállománya a regionális partnerekhez képest változatlanul alacsony. Az államadóság 2015. évi tetőzése után a következő években lefelé történő kiigazítás várható. A bankszektor szerkezetátalakítása terén előrelépések történtek, ezzel egyidejűleg pedig gyors ütemben csökkent a nemteljesítő hitelek aránya, és a jövőben e csökkenő tendencia folytatódására lehet számítani. A kormány érdemi lépéseket hajtott végre a bankszektor szerkezeti átalakítása, valamint az állami tulajdonban lévő vállalatok irányításának javítása céljából. Mindazonáltal a vállalati adósság kezelése és a pénzügyi ágazat fennmaradó hiányosságainak kiküszöbölése érdekében további szakpolitikai intézkedésekre van szükség, hogy biztosított legyen az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága és javuljon az vállalkozási környezet.

(4)	Szlovénia 2017. április 28-án benyújtotta 2017. évi stabilitási programját, majd 2017. május 3-án 2017. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Szlovénia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik, és az átmeneti adósságszabály hatálya alatt van. A 2017. évi stabilitási program szerint a kormány 2017-ben a GDP-arányos államháztartási hiány 0,8 %-ra történő javulásával, majd 2020-ra a GDP 0,4 %-ának megfelelő többlet elérésével számol. A középtávú költségvetési célt – a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeit nem teljesítő, strukturális költségvetési egyensúlyt – a tervek szerint 2020-ban sikerül elérni. Ezzel szemben az újraszámított (5) strukturális egyenleg alapján a középtávú költségvetési cél a programidőszakban nem fog teljesülni. A 2017-es stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2017-ben várhatóan 77,0 %-ra esik vissza, majd 2020-ban tovább csökken 67,5 %-ra. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor 2017-től kezdődően a kitűzött hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(7)

A 2017. évi stabilitási program szerint 2016-ban és 2017-ben a menekültek rendkívüli beáramlása és a biztonsági intézkedések jelentős költségvetési hatással jártak, és a program megfelelő adatokkal igazolja e költségvetési többletterhek mértékét és jellegét. A Bizottság szerint a rendkívüli menekültbeáramlással kapcsolatban figyelembe vehető többletkiadások 2016-ban a GDP 0,07 %-át tették ki. Ez az összeg változatlan a 2017. évi költségvetésiterv-javaslathoz képest, amely megerősítette a 2016. évi stabilitási programban előre jelzett adatokat. 2017 tekintetében a stabilitási program a GDP 0,07 %-ának megfelelő többletkiadások figyelembevételére vonatkozó kérelmet tartalmaz, amelynek az egyenleget érintő járulékos hatása a Bizottság szerint a GDP 0,01 %-ára becsülhető. Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget adnak e többletkiadások figyelembevételére, mivel a menekültek beáramlása és a biztonsági intézkedések szokatlan eseményhez kapcsolódnak, jelentős hatással vannak a szlovén államháztartásra, és a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való átmeneti eltérés engedélyezése nem veszélyezteti a pénzügyi fenntarthatóságot. Ennek megfelelően, e költségvetési többletkiadások figyelembevétele érdekében, a középtávú költségvetési cél eléréséhez 2016-ban szükséges kiigazítás mértékét csökkentette a Bizottság. 2017 tekintetében a figyelembe vehető összegeket is magában foglaló végleges értékelés a szlovén hatóságok által benyújtott tényleges adatok alapján, 2018 tavaszán készül el.

(8)

A 2016. július 12-i tanácsi ajánlás szerint Szlovéniának 2017-ben a GDP legalább 0,6 %-ának megfelelő mértékű éves költségvetési kiigazítást kell végrehajtania a középtávú költségvetési cél elérése érdekében. A Bizottság 2017. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy Szlovénia 2017-ben némileg el fog térni ettől a követelménytől.

(9)

Költségvetési helyzetére és mindenekelőtt adósságszintjére való tekintettel Szlovéniával szemben elvárás, hogy 2018-ban további kiigazítást hajtson végre egy megfelelő középtávú költségvetési cél elérése érdekében. A Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási mátrix alapján ez a kiigazítás a nettó elsődleges államháztartási kiadások (6) legfeljebb 0,6 %-os nominális növekedését jelenti. Ez a GDP 1 %-át kitevő strukturális kiigazításnak felel meg. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a veszélye, hogy az ország 2018-ban jelentősen el fog térni az előírt kiigazítástól. Szlovénia az előrejelzés szerint 2017-ben és 2018-ban egyaránt megfelel majd az adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2017-ben Szlovéniának készen kell állnia további intézkedések megtételére, 2018-ban pedig további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében. Mindazonáltal az 1466/97/EK rendeletben foglaltak szerint a költségvetési tervek és a költségvetés alakulásának értékelése során a konjunkturális körülmények figyelembevételével kell megvizsgálni a tagállamok költségvetési egyenlegét. Amint azt a 2017. évi európai szemeszterről szóló, az országspecifikus ajánlásokat kísérő bizottsági közlemény is nyomatékosítja, a 2018. évi költségvetésiterv-javaslat értékelése, majd a 2018. évi költségvetés alakulásának értékelése során megfelelően figyelembe kell venni azt a célt, amely egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozik, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig a szlovén államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. Ebben az összefüggésben a Tanács nyugtázza, hogy a Bizottság az 1466/97/EK rendeletben foglaltaknak megfelelő átfogó értékelést kíván végezni, különös tekintettel Szlovénia konjunkturális helyzetére. Ugyanakkor a 2008–2013 közötti rendkívüli gazdasági recesszió és a folyamatban lévő nagyszabású strukturális és pénzügyi ágazati reformok miatt Szlovénia konkrét esetében meglehetősen bizonytalan a konjunkturális helyzet.

(10)

A 2015 júliusában elfogadott költségvetési szabályozási törvény bevezette az államháztartás középtávú költségvetési keretét. Ennek gyakorlati megvalósításához az államháztartási törvény módosítására van szükség. A kormány eredeti vállalása szerint a felülvizsgált államháztartási törvényt a költségvetési szabályozási törvény elfogadásától számított hat hónapon belül kellett volna elfogadni. Ezt a határidőt azonban több ízben is elhalasztották, és a felülvizsgált törvénytervezetet még mindig nem terjesztették a parlament elé, hogy az tanácskozhasson róla. A felülvizsgált államháztartási törvény képezi a 2011/85/EU tanácsi irányelv (7) nemzeti jogba történő átültetésének egyik jogi eszközét – az átültetést a tagállamoknak 2013 végéig kellett végrehajtaniuk. 2017. március 21-én kinevezték a költségvetési tanács tagjait.

(11)

2016-ban az államadósság elérte a GDP 79,7 %-át; ez a magas érték a szlovéniai államháztartás gyenge pontját jelenti. Az ország népességének öregedése a tagállamok többségéhez képest gyorsabb ütemű. Szlovéniának jelentős kockázatokkal kell szembenéznie az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát illetően, mivel a nyugdíjakkal kapcsolatos közkiadások, valamint az egészségügyi és a tartós ápolási-gondozási költségek előre jelzett növekedéséből eredően a tagállamok közül itt a legnagyobb a hosszú távú fenntarthatósági rés.

(12)

A kormány már ismertette az egészségügyi rendszer átalakítására irányuló javaslatait. A reform központi eleme az egészségügyi ellátásról és az egészségbiztosításról szóló törvény tervezete, amelyet 2017 februárjában nyilvános konzultációra bocsátottak, és a tervek szerint 2017 nyaráig a nemzetgyűlés elé terjesztenek. Az előirányzott ütemezés betartása nagy jelentőséggel bír, és elvileg lehetővé teszi, hogy a javaslat még 2017 folyamán törvényerőre emelkedjen. 2016 decemberében bemutatták az egészségügyi szolgáltatásokról, valamint a betegek jogairól szóló törvény módosítási javaslatait, továbbá elfogadták a gyógyszertárakra vonatkozó új törvényt. A fennmaradó kihívások a kórházak irányításához és teljesítményéhez, a fekvőbeteg-ellátás „kapuőrének” szerepét ellátó alapellátáshoz, a kórházi fizetési rendszerekhez, az egészségügyi technológiaértékeléshez és az információs rendszerekhez kapcsolódnak. Emellett az egészségügyi termékek és szolgáltatások központi közbeszerzésével járó előnyöket mindeddig csekély mértékben sikerült kiaknázni, bár folyamatban van a gyógyszerekre vonatkozó olyan új központi közbeszerzési eljárás kidolgozása, amely elő fogja mozdítani a közbeszerzés átláthatóságát és a költséghatékonyságát. A tartós ápolás-gondozás reformjának előmozdítása ugyancsak jelentős kihívás. Szlovénia mindeddig nem hozott létre integrált tartós ápolási-gondozási rendszert. Jelenleg készítik elő a tartós ápolási-gondozási igények felmérésére irányuló kísérleti projektet.

(13)

2016 áprilisában a kormány fehér könyvet fogadott el a nyugdíjakról, és nyilvános konzultációt indított a nyugdíjrendszer jövőjéről. Konkrét jogalkotási javaslatok azonban még nem kerültek előterjesztésre. Az ország előtt álló kihívások közé tartozik a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának és megfelelőségének biztosítása azáltal, hogy a kötelező nyugdíjkorhatárt a várható élettartam növekedéséhez igazítják és ösztönzik a későbbi nyugdíjba vonulást, a kiegészítő nyugdíjrendszerekbe tartozók körének kiterjesztése, a legkülönfélébb szakmai életpályák megfelelő kezelése, valamint az időskori szegénység kockázatának csökkentése.

(14)

A munkaerőpiaci és a társadalmi tendenciák tovább javultak. A munkahelyteremtés fellendült, a munkanélküliség pedig csökkenőben van. A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya csökkent, ám ez a mutató az idősek tekintetében változatlanul meghaladja az uniós átlagot. A javuló munkaerőpiaci helyzet lehetőséget kínál az idősebb munkavállalók foglalkoztatására, de e csoport részvételi aránya továbbra is alacsony. Az elmúlt években egyre általánosabb gyakorlattá vált a munkanélküli-ellátási rendszer igénybevételével való nyugdíjba vonulás. A tartós munkanélküliség még mindig meghaladja a válság előtti szintet, és a munkanélküliek több mint felét érinti. Az összes tartósan munkanélküli személy több mint 40 %-a 50 év feletti, és csaknem fele legalább két éve nincs munkaviszonyban. Az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátájának növelése céljából elemzés és cselekvési terv készült, amelyről a szociális partnerekkel is egyeztettek. A cselekvési terv időben történő végrehajtása elősegítheti az idősebb munkavállalók aktivizálását. Az alacsony szakképzettségű dolgozók foglalkoztatási rátája változatlanul alacsony, és mind a válság előtti szinttől, mind az uniós átlagtól jócskán elmarad. Az aktív munkaerőpiaci intézkedések 2016 januárjában elfogadott végrehajtási terve a jelenlegi megközelítést viszi tovább, ugyanakkor az e területre fordított kiadások továbbra is alacsonyak. Az idősebb és az alacsony szakképzettségű munkavállalók még mindig alulreprezentáltak az aktív munkaerőpiaci intézkedések célcsoportjai között. A munkaerőpiac szegmentációja a 2013-as reform dacára változatlanul kihívást jelent.

(15)

A nemteljesítő hitelek aránya ugyan továbbra is magas, ám stabil csökkenő tendenciát mutat. A Szlovén Nemzeti Bank számos intézkedést hajtott végre annak érdekében, hogy a bankokat a nemteljesítő hiteleik állományának fenntartható csökkentésére ösztönözze. Az adósságcsökkentésre irányuló nyomás enyhülni kezdett, viszont a vállalkozásoknak történő hitelezés továbbra is szűkül. Az egyes vállalkozások változó eredményeket értek el az adósságcsökkentés terén. A bankszektor konszolidációja és szerkezeti átalakítása tovább folytatódik: 2016-ban három bank egyesült. Szlovénia vállalta, hogy a legnagyobb állami tulajdonú bankban meglévő részesedésének legalább 50 %-át értékesíti 2017. december 31-ig, és további 25 % mínusz egy részvényt 2018. december 31-ig. A jogi keret többszöri módosításával tovább erősödött a banki eszközkezelő társaság vállalati szerkezetátalakítási kapacitása. A kkv-k körében változatlanul magas a nemteljesítő hitelek aránya. E probléma orvoslása érdekében a Világbank segítségével szisztematikus megközelítést dolgoztak ki a kkv-knek nyújtott nemteljesítő hitelek rendezésére vonatkozóan. Emellett a kormány törvényjavaslatot fogadott el egy központi hitelnyilvántartás létrehozásáról, ami lehetővé tenné a hatékonyabb kockázatkezelést és csökkentené az eladósodás kockázatát.

(16)

A hitelképes vállalkozások igen nehezen jutnak alternatív finanszírozási forrásokhoz. A Szlovén Vállalkozói Alap és a Slovenska izvozna in razvojna banka (SID bank) főleg a kkv-knek szóló új, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokat vezetett be, köztük olyan eszközöket is, mint például a mikrohitelek. 2016-ban a Szlovén Vállalkozói Alap magvetőtőke-programot indított, amelynek kedvezményezettjei között majdnem 50 kkv szerepelt. Az egyéb alternatív finanszírozási eszközök – köztük a kockázati tőke és a saját tőke az európai strukturális és beruházási alapok felhasználásával – a további finanszírozás lényeges forrásaivá válhatnának, ám ez a lehetőség még nagyrészt kiaknázatlan.

(17)

A 2015–2020-re szóló közigazgatási fejlesztési stratégia végrehajtása folyamatban van, és már történtek bizonyos előrelépések. Mindazonáltal egyes konkrét intézkedések – így például a közszolgálati törvény elfogadása – tovább késnek. Az adminisztratív teher csökkentését célzó kormányzati program 2009 és 2015 között a becslések szerint összesen 365 millió EUR megtakarítást eredményezett, és az adminisztratív teher enyhítésére irányuló 318 intézkedés csaknem 60 %-a megvalósult. A magánberuházást mindennek ellenére továbbra is gátolják az összetett és hosszadalmas adminisztratív eljárások, ami különösen az építőipart és a területfejlesztést érinti érzékenyen. Bár az igazságszolgáltatás hatékonysága és minősége tovább javult, a kereskedelmi ügyekben változatlanul hosszú az első tárgyalást megelőző várakozási idő, és nincs lehetőség a keresetek elektronikus úton történő benyújtására. Egyes kulcsfontosságú korrupcióellenes reformok – például a korrupcióval szembeni zéró tolerancia program – elfogadása ellenére a korrupció mértékének megítélése továbbra is kedvezőtlen, és ez a vállalati döntésekre is hatást gyakorol. A szakmák szabályozásának korszerűsítésével kapcsolatos kezdeti előrelépéseket követően a reformfolyamat lelassult. A szakmák szabályozása terén a restriktív akadályok megszüntetésével élénkíteni lehetne a versenyt az érintett szakmák piacán.

(18)

A 2013-ban kezdeményezett privatizációs program ellenére továbbra is nagymértékű az állam gazdasági szerepvállalása. Az állam a legnagyobb munkaadó, eszközkezelő és vállalati hitelező Szlovéniában. A nagyarányú állami tulajdon a gyenge vállalatirányítással párosulva jelentős fiskális és gazdasági következményekkel jár. Ez a hatás 2007 és 2014 között 13 milliárd EUR-ra, vagyis a GDP mintegy harmadára becsülhető, és elsősorban a pénzügyi szektor stabilizálására irányuló intézkedéseknek, valamint az állami tulajdonban lévő vállalkozások elmaradt (azaz a hasonló magáncégekhez képest alacsonyabb) nyereségének tudható be. Az állami tulajdonú vállalkozások teljesítménye élénkülni kezdett, amit az új vállalatirányítási rendszer is támogat, ám vannak még fennmaradó kockázatok. 2015 végére az eredmények tanúsága szerint javult a szlovén állami vagyonkezelő szerv kezelésében álló vállalkozások nyereségessége, bár még így is elmarad az eszközkezelési stratégiában kitűzött közbenső céltól. A kormány 2017 januárjában hagyta jóvá a 2017. évre szóló eszközkezelési tervet, amely minden egyes állami tulajdonban lévő vállalkozás tekintetében számszerűsíti a teljesítménymutatókat, valamint tartalmazza az értékesítendő eszközök frissített jegyzékét. A parlament által eredetileg 2015-ben jóváhagyott, felülvizsgált vagyonkezelési stratégia elfogadása viszont még mindig függőben van, miután a kormány 2017 második felére halasztotta az ezzel kapcsolatos döntéshozatalt. 2017. február végén kinevezték az igazgatótanács új elnökét, ám a teljes felügyelőbizottság továbbra sem alakult meg.

(19)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a szlovén gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Szlovéniának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Szlovénia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(20)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (8) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(21)	A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi nemzeti reformprogramot és a 2017. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1. és 3. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Szlovénia 2017-ban és 2018-ben tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel összhangban 2018-ban hajtson végre jelentős költségvetési kiigazítást, figyelembe véve, hogy erősíteni kell a folyamatban lévő gazdaságélénkülést és biztosítani kell Szlovénia államháztartásának fenntarthatóságát. Fogadja el és hajtsa végre az egészségügyi rendszer javasolt reformját, valamint fogadja el a tartós ápolás-gondozás tervezett reformját a költséghatékonyság, az ellátáshoz jutás és a színvonalas ellátás javítása érdekében. Maradéktalanul aknázza ki a központi közbeszerzés kínálta lehetőségeket az egészségügyi ágazatban. Fogadja el a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának és megfelelőségének biztosításához szükséges intézkedéseket.

2.	Fokozza az alacsony szakképzettségű és idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságának javítására irányuló erőfeszítéseket, különösen az egész életen át tartó tanulásra és az aktivizálásra irányuló, célzott intézkedéseken keresztül.

Javítsa a finanszírozási feltételeket, egyebek mellett a nemteljesítő hitelek tartós rendezésének elősegítése és az alternatív finanszírozási források elérhetőségének javítása révén. Gondoskodjon a banki eszközkezelő társaságra vonatkozó stratégia teljes körű végrehajtásáról. Enyhítse a területfejlesztésre és az építkezési engedélyekre vonatkozó szabályokból fakadó, vállalkozásokra háruló adminisztratív terheket, és biztosítsa az állami tulajdonban lévő vállalatok jó kormányzását.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(5) A Bizottság által a közösen elfogadott módszertan alapján, egyszeri és átmeneti intézkedésektől nélkül újraszámított, ciklikusan kiigazított egyenleg.

(6) A nettó államháztartási kiadás a teljes államháztartási kiadás, a következők kivételével: kamatkiadások, az uniós programokra fordított azon kiadások, amelyeket teljes mértékben ellentételeznek az uniós alapokból származó bevételek, valamint az álláskeresési járadékokra fordított kiadások nem diszkrecionális változásai. A hazai finanszírozású bruttó állóeszköz-felhalmozás meghatározása négyéves időszakra való simítással történt, a diszkrecionális bevételi intézkedéseket, illetve a törvényben előírt bevételnövelést figyelembe vették, a bevételi és a kiadási oldalon végrehajtott egyszeri intézkedéseket pedig nettósították.

(7) A Tanács 2011. november 8-i 2011/85/EU rendelete a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről (HL L 306., 2011.11.23., 41. o.).

(8) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/110

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Szlovákia 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Szlovákia 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/24)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács a 2017. március 9–10-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Szlovákiát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2017. március 9–10-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)	mivel Szlovákia pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Szlovákiának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–2. ajánlás tükröz.

(3)

2017. február 22-én közzétették a Szlovákiára vonatkozó 2017. évi országjelentést. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Szlovákiának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Szlovákia által elért eredményeket.

(4)	Szlovákia 2017. április 26-án benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Szlovákia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2017. évi stabilitási programja értelmében a kormány arra törekszik, hogy 2017-ben 1,3 %-ra mérsékelje a GDP-arányos államháztartási hiányt, majd további javulás eredményeként 2019-ben és 2020-ban 0 %-os szintet érjen el. A középtávú költségvetési cél – a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – a tervek szerint 2018-ban fog megvalósulni. A 2017. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2020-ig várhatóan fokozatosan 46 %-ra csökken. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott.

(7)

A Tanács 2016. július 12-i ajánlása szerint Szlovákiának 2017-ben a GDP 0,5 %-ának megfelelő éves költségvetési kiigazítást kell végrehajtania a középtávú költségvetési cél elérése érdekében. A Bizottság 2017. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy Szlovákia 2017-ben némileg el fog térni ettől az ajánlástól.

(8)

Költségvetési helyzete fényében Szlovákiának 2018-ban várhatóan további kiigazítást kell végrehajtania középtávú költségvetési célja, a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány elérése érdekében. A Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási mátrix alapján ez a kiigazítás a nettó elsődleges államháztartási kiadások (5) legfeljebb 2,9 %-os nominális növekedését jelenti. Ez a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális kiigazításnak felel meg. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a veszélye, hogy az ország a 2017–2018-as időszakban összességében jelentősen el fog térni ettől a követelménytől. A Tanács összességében úgy véli, hogy Szlovákiának készen kell állnia további intézkedések megtételére ahhoz, hogy 2017-ben megfeleljen az előírásoknak, 2018-ban pedig további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében. Mindazonáltal az 1466/97/EK rendeletben foglaltak szerint a költségvetési tervek és a költségvetés alakulásának értékelése során a konjunkturális körülmények figyelembevételével kell megvizsgálni a tagállamok költségvetési egyenlegét. Amint azt a 2017. évi európai szemeszterről szóló, az országspecifikus ajánlásokat kísérő bizottsági közlemény is nyomatékosítja, a 2018. évi költségvetésiterv-javaslat értékelése, majd a 2018. évi költségvetés alakulásának értékelése során megfelelően figyelembe kell venni azt a célt, amely egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozik, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig a szlovák államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. Ebben az összefüggésben a Tanács nyugtázza, hogy a Bizottság az 1466/97/EK rendeletben foglaltaknak megfelelő átfogó értékelést kíván végezni, különös tekintettel Szlovákia konjunkturális helyzetére.

(9)

A szlovák államháztartást hosszú távon továbbra is kockázatok övezik. Az egészségügyi kiadások változatlanul veszélyeztetik az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát, mivel Szlovákiában még mindig kihívást jelent az egészségügy költséghatékonyságának fokozása. Bizonyos intézkedésekre ugyan sor került a kórházi ellátás racionalizálása és a költségek csökkentése érdekében, ám ezek egyelőre nem hoztak kézzelfogható eredményeket. A 2016. évi kiadások felülvizsgálata megtakarítási lehetőségeket tárt fel. Mindazonáltal az egészségügy és az egészségügyi kiadások átfogó reformjának gyakorlati megvalósítása elhúzódik: a diagnózis szerint csoportosított fizetési rendszer bevezetése és az elektronikus egészségügyi rendszerek elindítása egyaránt meglehetősen lassan halad előre. Ezzel egyidejűleg hosszú távon várhatóan kétszeresére nő az állami nyugdíjrendszer hiánya, miközben a szlovákiai nyugdíjkorhatár az Unióban a legalacsonyabbak közé tartozik. A nyugdíjrendszer közelmúltbeli kiigazításai nagyrészt ad hoc jellegű és rövid távú intézkedések voltak.

(10)

Az adókijátszás és az adókikerülés mérséklődött, és Szlovákia erőfeszítéseket tesz az adószabályoknak való önkéntes megfelelés előmozdítása érdekében. Az adóbehajtás javításának köszönhetően sikerült lényegesen csökkenteni a korábbi jelentős héabevétel-kiesést. A jelek szerint a héacsalás visszaszorítása a társasági adó beszedésére is kedvező hatást gyakorolt. A pénzügyi igazgatás nagy hangsúlyt fektet a héaszabályoknak való megfelelés fokozására, mindenekelőtt az ellenőrzésen keresztül. Ezzel párhuzamosan folyamatban van az adószabályoknak való önkéntes megfelelést ösztönző, nem ellenőrzés-jellegű intézkedési lehetőségek feltérképezése is.

(11)

Az erőteljes gazdasági fellendülésnek és a nagyszabású munkahelyteremtésnek köszönhetően javult a munkaerőpiaci helyzet, de a tartós munkanélküliség továbbra is problémát jelent. A tartós munkanélküliség aránya változatlanul az egyik legmagasabb az Unióban. Ez kiváltképp a marginalizálódott romákat, az alacsony képzettségűeket és a fiatalokat érinti. Ezen túlmenően a regionális különbségek sem enyhülnek: Kelet-Szlovákiában még mindig kétszer olyan magas a munkanélküliségi ráta, mint Bratislavában (Pozsony). A felnőttek továbbra is csekély mértékben vesznek részt az egész életen át tartó tanulásban és a második esélyt nyújtó oktatásban. Az alacsony keresetűek munkavállalását ösztönző intézkedések és az állami foglalkoztatási szolgálatok folyamatban lévő reformja ellenére még mindig nehézségekbe ütközik a tartósan munkanélküli személyeknek és a kiszolgáltatott csoportoknak szóló testreszabott támogatás bevezetése – többek között a nagy ügyszám miatt. A tartósan munkanélküliek integrációját célzó szlovákiai cselekvési terv – amely számottevő finanszírozást kap az Európai Szociális Alaptól – a személyre szabott szolgáltatásokra vonatkozó átfogó megközelítés révén igyekszik orvosolni a kialakult helyzetet. E megközelítés előirányozza a célzott tanácsadást, egy új profilalkotási rendszer bevezetését, a magán-munkaközvetítő ügynökségekkel való együttműködést, valamint a munkaadók által kidolgozott, a regionális munkaerőpiaci igényekhez igazodó célirányos képzési programok biztosítását. A romák részvétele a szlovák munkaerőpiacon változatlanul rendkívül alacsony mértékű, és foglalkoztatási rátájuk lassan javul. Szerény munkaerőpiaci teljesítményükben az alacsony képzettségi és készségszint, valamint a megkülönböztetés is szerepet játszik. A szülőképes korú nők alacsony foglalkoztatási rátája jól tükrözi a hosszú (három évig terjedő) szülői szabadságot, amelyet a férfiak ritkán vesznek igénybe, a gyermekgondozási létesítmények hiányát – mindenekelőtt a hároméves kor alatti gyermekek számára –, továbbá a rugalmas munkaidő-beosztás korlátozott alkalmazását.

(12)

Az oktatási rendszer nincs megfelelő helyzetben ahhoz, hogy növelni tudja Szlovákia gazdasági potenciálját. Az oktatási eredményeket és az alapvető készségek szintjét tekintve a nemzetközi standardokhoz képest kiábrándító a helyzet, és 2012 és 2015 között tovább romlott. Mindemellett továbbra is szembetűnőek a regionális különbségek. A gyenge teljesítmény főként a tanulók társadalmi-gazdasági és etnikai hátterének erőteljes hatására, a méltányossággal, a hozzáféréssel és az inkluzivitással kapcsolatos problémákra, valamint a tanári szakma viszonylag alacsony vonzerejére vezethető vissza. A tanári fizetések 2016-ban két lépésben emelkedtek (4 %-ot januárban és 6 %-ot szeptemberben), és a 2017–2020-as időszakban további emeléseket vettek tervbe, mégis, többek között a nem versenyképes fizetési feltételek és a folyamatos tanári továbbképzés korlátozott mértéke is azon tényezők közé tartoznak, amelyek nagyban csökkentik a szakma vonzerejét, különösen a leendő fiatal tanárok és az ország fejlettebb régióiban lakók körében. A marginalizálódott roma közösségekre vonatkozó, nemrégiben elfogadott, szegregáció elleni jogszabályokat maradéktalanul végre kell hajtani annak érdekében, hogy kifejtsék pozitív hatásukat és növeljék a romák inkluzív többségi oktatásban való részvételét, különös hangsúlyt helyezve a kisgyermekkori nevelésre és gondozásra, valamint az iskola előtti nevelésre.

(13)

A szlovákiai közigazgatás korszerűsítése folyamatban van, ám a korrupció változatlanul problémát jelent. Az érintett szereplők továbbra is magas szintűnek érzékelik a korrupciót, ami az üzleti tevékenységet akadályozó fő tényezők egyike. A korrupcióellenes szabályok kontrollmechanizmusai és érvényesítése a jelek szerint még mindig nem megfelelőek, és a visszaélések bejelentésére, illetve a postafiókcégekre vonatkozó szakpolitikai kezdeményezések nem feltétlenül képesek megoldani a problémát. Ezen túlmenően a közbeszerzési gyakorlatok számos területen nem igazodnak a legjobb gyakorlatokhoz. Folyamatban van olyan képzési intézkedések kidolgozása, amelyek a tisztviselőket hivatottak felkészíteni a közbeszerzési rendszer hatékonyabb működtetésére. Mindazonáltal továbbra is aggasztóak az összeférhetetlenségek, a testreszabott pályázati kiírási feltételek és az odaítélési szempontok között a legalacsonyabb ár túlzott alkalmazása, és ezek a jelenségek korlátozzák a minőségalapú versenyt. A bejelentett esetek következetesen arra utalnak, hogy a közbeszerzési hiányosságok az állami erőforrások hatékony elosztására is kihatnak.

(14)

A gyakran változó jogi környezet megnehezíti és költségessé teszi a jogszabályoknak, valamint a jogalkotási és szabályozási eljárásoknak való megfelelést a vállalkozások számára, és sokszor a fizetésképtelenségre vonatkozó szabályokat sem tartják elég vállalkozásbarátnak. A közelmúltban létrehozták a gazdasági minisztérium államtitkára által vezetett, vállalkozói tevékenységgel foglalkozó minisztériumközi munkacsoportot, amely a várakozások szerint legkésőbb 2017 júniusában az üzleti környezetet javító intézkedésekre irányuló ajánlásokat fog előterjeszteni. Szlovákiában az üzleti szolgáltatások ágazatában továbbra is igen jelentős szabályozási akadályokkal kell számolni. A szolgáltatási piacokon fennálló akadályok kezelését célzó intézkedéscsomag részeként a Bizottság a szakmai szolgáltatások szabályozására vonatkozó reformajánlásokról szóló, 2017. januári közleményében szakmánként konkrét iránymutatásokat nyújtott e probléma kiküszöbölése érdekében.

(15)

Az igazságszolgáltatás hatékonyságának javítása és függetlenségének megerősítése változatlanul kihívások elé állítja Szlovákiát, jóllehet az ország erőfeszítéseket tesz a hiányosságok kiküszöbölése érdekében. Mindazonáltal az igazságszolgáltatás hatékonyságát és függetlenségét továbbra is aggályok övezik. Emellett a hatékonysági problémák, a kapacitáshiány és a fragmentáció nagy terhet rónak a közigazgatásra. Az emberierőforrás-menedzsmentre vonatkozó stratégia 2015. októberi, illetve a közszolgálati törvény közelmúltbeli elfogadása a helyes irányba mutat. A közszolgálati törvény elveinek érvényesülését és a köztisztviselői etikai kódex alkalmazását az újonnan létrehozott, politikailag független Közszolgálati Tanács fogja felügyelni. Az összetett és átláthatatlan szabályozási keret miatt az energiapiaci szereplők között bonyolult kapcsolatrendszer alakult ki. Az elosztási díjak megállapításának közelmúltbeli módosításai változatlan politikai és üzleti befolyásra engednek következtetni. Az energiaárakat szabályozó testület függetlensége várhatóan csökkenni fog annak a jogszabálynak az elfogadását követően, amely a kormány kizárólagos hatáskörébe utalja a szabályozó testület elnökének kinevezését, a gazdasági és a környezetvédelmi minisztérium számára pedig biztosítja az ármegállapítási eljárásokba való beavatkozás jogát.

(16)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a szlovák gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Szlovákiának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Szlovákia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(17)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi stabilitási programot, és véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Szlovákia 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

Javítsa a hátrányos helyzetű csoportok aktivizálására irányuló intézkedéseket, többek között a tartósan munkanélküli személyekre vonatkozó cselekvési terv végrehajtása, valamint személyre szabott szolgáltatások és célirányos képzések biztosítása révén. Mozdítsa elő a nők foglalkoztatási lehetőségeit, különösen a megfizethető és színvonalas gyermekgondozási szolgáltatások kiterjesztése révén. Javítsa az oktatás minőségét, valamint növelje a romák inkluzív többségi oktatásban való részvételét.

Fokozza a versenyt és az átláthatóságot a közbeszerzési eljárásokban, és a hatályos jogszabályok szigorúbb végrehajtása által erősítse meg a korrupció elleni küzdelmet. Fogadjon el és hajtson végre egy átfogó tervet az üzleti tevékenységet nehezítő adminisztratív és szabályozási akadályok csökkentése érdekében. Javítsa az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságát, beleértve a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott eljárások lerövidítését is.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. november 16-i 1176/2011/EU rendelete a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

(5) A nettó államháztartási kiadás a teljes államháztartási kiadás, a következők kivételével: kamatkiadások, az uniós programokra fordított azon kiadások, amelyeket teljes mértékben ellentételeznek az uniós alapokból származó bevételek, valamint az álláskeresési járadékokra fordított kiadások nem diszkrecionális változásai. A hazai finanszírozású bruttó állóeszköz-felhalmozás meghatározása négyéves időszakra való simítással történt. A diszkrecionális bevételi intézkedéseket, illetve a törvényben előírt bevételnövelést figyelembe vették, a bevételi és a kiadási oldalon végrehajtott egyszeri intézkedéseket pedig nettósították.

(6) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/114

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Finnország 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Finnország 2017. évi stabilitási programját

(2017/C 261/25)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

A Bizottság 2016. november 16-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2017. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2016. november 16-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Finnországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2017. március 9–10-én jóváhagyott. A Tanács 2017. március 21-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)	mivel Finnország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Finnországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–2. ajánlás tükröz.

(3)

A Finnországra vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán a Finnország által elért eredményeket. Emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit 2017. február 22-én szintén közzétették. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Finnországban nem áll fenn makrogazdasági egyensúlyhiány.

(4)	Finnország 2017. április 28-án benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

(6)

Finnország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik, és az adósságszabály hatálya alatt van. 2017. évi stabilitási programjában a kormány azt vetíti előre, hogy a GDP-arányos államháztartási hiány a 2016-os -1,9 %-ról 2017-ben -2,3 %-ra nő, majd fokozatos javulást követően 2020-ra -0,2 %-ra csökken. A tervek szerint 2019-től kezdődően sikerül megvalósítani a középtávú költségvetési célt, vagyis a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiányt. Az újraszámított strukturális egyenleg (5) alapján azonban úgy tűnik, hogy a középtávú költségvetési cél csak 2020-tól válik elérhetővé. A 2017. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2017-ben várhatóan 64,7 %-on fog tetőzni, majd 2020-ban 62,7 %-ra mérséklődik. Az e költségvetési előrejelzések alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv – különösen 2018 és 2019 tekintetében – optimistának tűnik. A forgatókönyv azon a várakozáson alapul, hogy a foglalkoztatás 2018–2019-ben évente közel 2 %-kal fog bővülni, ami lényegesen több, mint az elmúlt 10 évre jellemző éves átlagos növekedés (+0,2 %).

(7)

2017. május 22-én a Bizottság az EUMSZ 126. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentést fogadott el, mivel Finnország államadóssága meghaladta a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaértéket. Az összes releváns tényező vizsgálata nyomán a jelentés megállapította, hogy az adósságkritériumnak való megfelelés teljesítettnek tekintendő.

(8)

A 2017. évi stabilitási program szerint a menekültek rendkívüli beáramlása jelentős költségvetési hatással járt, és a program megfelelő adatokkal igazolja a költségvetési többletterhek mértékét és jellegét. A 2017. évi stabilitási program szerint a költségek 2016-ban a GDP 0,34 %-ának feleltek meg. A Bizottság szerint 2016-ban a figyelembe vehető többletkiadások a GDP 0,17 %-át tették ki. Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget adnak e többletkiadások figyelembevételére, mivel a menekültek beáramlása kivételes helyzetet jelent, ez jelentős hatással van a finn államháztartásra, és a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való átmeneti eltérés engedélyezése nem veszélyeztetné a pénzügyi fenntarthatóságot. Ennek megfelelően, e többletkiadások figyelembevétele érdekében, a középtávú költségvetési cél eléréséhez 2016-ban szükséges kiigazítás mértékét csökkentette a Bizottság. A 2017. évi stabilitási program szerint a rendkívüli menekültbeáramlással kapcsolatban felmerült költségek 2017-ben várhatóan a GDP 0,15 %-ának megfelelő mértékben fognak csökkenni. A Bizottság a figyelembe vehető összegekre is kiterjedő, 2017-re vonatkozó végleges értékelést a finn hatóságok által megadott tényadatok alapján 2018 tavaszán végzi majd el.

(9)

Finnország a 2017. évi költségvetésiterv-javaslatában kérte, hogy az Ecofin Tanács által 2016 februárjában jóváhagyott, a Stabilitási és Növekedési Paktum által biztosított rugalmasságról szóló közös álláspontnak megfelelően igénybe vehesse a prevenciós ág keretében biztosított rugalmasságot, tekintettel az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát kedvezően befolyásoló, nagy horderejű strukturális reformok tervezett végrehajtására (a kért rugalmasság a GDP 0,5 %-ának felel meg), továbbá az EU által az európai strukturális és beruházási alapok keretében társfinanszírozott projektekre fordított nemzeti kiadásokra (a kért rugalmasság a GDP 0,1 %-ának felel meg).

(10)

A strukturális reformok tekintetében kért rugalmasság a munkaerőpiaci reformokra, különösen a versenyképességi paktumra és a nyugdíjreformra vonatkozik. A paktum értelmében a munkavállalók több mint 90 %-ára vonatkozóan 12 hónapra befagyasztják a béreket, valamint állandó jelleggel – kompenzáció nélkül – 24 órával megnövelik a munkavégzés éves időtartamát. Ezenkívül a társadalombiztosítási járulékok nagyobb hányada hárul majd a munkavállalókra. A bérbefagyasztás és a munkavállalók megnövekedett költségterheinek ellensúlyozására a kormány 2017-től kezdődően tartósan csökkentette a munkajövedelem utáni adót. A nyugdíjreform keretében a kötelező nyugdíjkorhatár legalacsonyabb szintjét 2027-re 63-ról 65 évre emelik; ezt követően pedig a nyugdíjkorhatárt a várható élettartamhoz igazítják. Mindkét reform 2017-ben lépett életbe. A 2017. évi költségvetésiterv-javaslatban foglaltak szerint a versenyképességi paktum eredményeként a javuló költség-versenyképesség magasabb foglalkoztatáshoz és a reál-GDP mintegy 1,5–2 %-os növekedéséhez vezethet. Az intézkedés jellegéből következően némi bizonytalanság övezi a foglalkoztatásra, illetve a GDP-re vonatkozó becsléseket, de azok összességükben megalapozottnak tűnnek. Következésképpen ezek a reformok kedvező hatást fognak gyakorolni az államháztartás fenntarthatóságára. Emellett a Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján a 2017. évi kibocsátási résre vonatkozóan elvégzett részletes elemzés eredményei azt jelzik, hogy Finnország 2017-ben teljesíti a minimális referenciaértéket. A hiányra vonatkozóan a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték tiszteletben tartásának további biztosítékát jelenti a kormány nyilvános kötelezettségvállalása arra, hogy 2017 folyamán szükség szerint további intézkedéseket tesz a költségvetési szabályoknak való megfelelés biztosítása, így többek között a Szerződésben rögzített 3 %-os GDP-arányos referenciaérték betartása érdekében. Ennek alapján a jelenlegi értékelés szerint Finnország megfelel a 2017-re vonatkozóan kért, GDP-arányosan 0,5 %-os átmeneti eltérés feltételeinek, feltéve, hogy megfelelően végrehajtja a megállapodás szerinti reformokat, amit az európai szemeszter keretében ellenőrizni fognak.

(11)

Ami a további beruházásokra vonatkozó rugalmasság iránti kérést illeti, a 2017. évi stabilitási programban szereplő információk alapján megalapozottnak tűnik, hogy Finnországnak a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való 2017. évi átmeneti eltérése ténylegesen a beruházások növelését szolgálja. Következésképpen, és figyelembe véve a minimális referenciaértékre vonatkozó fenti tényezőket is, továbbá azt, hogy a becsült kibocsátási rés részletes elemzése megerősíti, hogy Finnország gazdasági nehézségekkel küzd, a jelenlegi értékelés alapján Finnország 2017-ben teljesíti a GDP-arányosan 0,1 %-nak megfelelő – az Unió által társfinanszírozott projektekre fordított nemzeti beruházási kiadások figyelembevétele céljából biztosított – átmeneti eltérés feltételeit. A Bizottság utólagos értékelést fog végezni, amely során ellenőrzi a társfinanszírozott beruházási projektekre fordított tagállami kiadások és a kapcsolódó engedmények tényleges összegét.

(12)

A Tanács 2016. július 12-i ajánlása szerint Finnországnak 2017-ben legalább a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves költségvetési kiigazítást kell végrehajtania a középtávú költségvetési cél elérése érdekében. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése azt jelzi, hogy – a minimális referenciaérték (azaz a GDP 1,1 %-ának megfelelő mértékű strukturális hiány) további tiszteletben tartásának biztosítása mellett – a strukturális reformokra és a beruházásokra vonatkozó rendelkezés keretében 2017-ben a GDP 0,6 %-ának megfelelő mértékű további átmeneti eltérésre van mozgástér. Mindezek alapján megengedhető lenne a strukturális egyenleg GDP-arányosan 0,5 %-os romlása 2017-ben. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése szerint Finnország megfelelne a prevenciós ág követelményeinek. Az átfogó értékelés következtetése a menekültek rendkívüli mértékű beáramlásából eredő költségvetési hatás 2017. évi csökkenésére vonatkozó jelenlegi aktualizált becslés figyelembevételével sem változna. Finnország 2018-ig várhatóan teljesíti középtávú költségvetési célját, figyelembe véve azokat az engedményeket, amelyeket a kivételes helyzet összefüggésben (2016-ra), továbbá a strukturális reformok és a beruházások végrehajtása tekintetében (2017-re) biztosítottak (6). A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése szerint ez a kiigazítás összhangban van a nettó elsődleges államháztartási kiadások (7) legfeljebb 1,6 %-os nominális növekedésével, ami a GDP 0,1 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazítást jelent. Változatlan politikát feltételezve Finnország 2018-ban meg fog felelni a prevenciós ág követelményeinek. Az átfogó értékelés következtetése a menekültek rendkívüli mértékű beáramlásából eredő költségvetési hatás 2017. évi csökkenésére vonatkozó jelenlegi aktualizált becslés figyelembevételével sem változna. Finnország ugyanakkor az előrejelzések szerint 2017-ben és 2018-ban az adósságcsökkentési referenciaértéknek nyilvánvalóan nem fog megfelelni. A Tanács összességében úgy véli, hogy Finnországnak a megfelelés biztosítása érdekében készen kell állnia további intézkedések meghozatalára.

(13)

A népesség elöregedése és a munkavállalók számának csökkenése miatt a nyugdíjakra, az egészségügyre és a tartós ápolás-gondozásra fordított kiadások a GDP arányában a 2013-as 23 %-ról 2030-ra várhatóan 27 %-ra fognak emelkedni. 2017 januárjában nyugdíjreform lépett életbe, amelynek keretében a kötelező nyugdíjkorhatár legalacsonyabb szintjét 2027-re 63-ról 65 évre emelik, és a kötelező nyugdíjkorhatárt a várható élettartam változásaihoz igazítják. A jelenleg az önkormányzatok hatáskörébe tartozó szociális és egészségügyi szolgáltatások költsége a GDP 10 %-át teszi ki. Az előrejelzések szerint a rendszer reformja nélkül ez a kiadás a következő években nominális értelemben évi 4,4 %-kal fog nőni, és a GDP-hez viszonyított részaránya is emelkedni fog. A reformok fő célkitűzései között szerepel, hogy a költségek jobb ellenőrzésével hosszú távon csökkenjen az államháztartás terén meglévő fenntarthatósági rés. Ez a szolgáltatások integrációja, a szolgáltatásnyújtók nagyobb méretű egységekbe szervezése és a digitalizálás révén valósul majd meg. A szociális és egészségügyi szolgáltatások reformjára vonatkozó jogalkotási javaslatok első csomagját 2017 márciusában terjesztették a parlament elé. Ezek a törvények olyan jogi keretet fognak kialakítani, amelynek értelmében 2019-től 18 új igazgatási egység veszi át az önkormányzatoktól a szociális és az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó feladatköröket. A reform leginkább vitatott részeire – különösen a páciensek szabad szolgáltatóválasztására – vonatkozó jogalkotási javaslatokat 2017 május elején benyújtották a parlamentnek és még el kell fogadni őket kell ahhoz, hogy a terveknek megfelelően 2019-től végrehajthatók legyenek.

(14)

Az utóbbi évekre mérsékelt béremelkedés volt jellemző. 2014 és 2016 között a kialkudott béreknek az előző év azonos időszakához viszonyított átlagos növekedési üteme 0,7 % volt. A munkatermelékenység csekély növekedése miatt a költség-versenyképesség csak fokozatosan javult. A szociális partnerek 2016-ban aláírták a versenyképességi paktumot, amely Finnország versenyképességének 2017 folyamán történő fokozatos javítására irányul. A paktum értelmében a munkavállalók több mint 90 %-ára vonatkozóan 12 hónapra befagyasztják a béreket, valamint állandó jelleggel – további kompenzáció nélkül – 24 órával megnövelik a munkavégzés éves időtartamát. Ezenkívül a társadalombiztosítási járulékok nagyobb hányada hárul majd állandó jelleggel a munkavállalókra. A tervek szerint ezek az intézkedések a következő években hozzájárulnak az export és a foglalkoztatás bővüléséhez. A bértárgyalások 2017 második felében esedékes fordulója alapvető lesz e várt kedvező hatások biztosításához, mivel a versenyképességi paktummal nem sikerült teljes mértékben megszüntetni a versenytársakkal való összehasonlításban fennálló költség-versenyképességi eltéréseket.

(15)

2016-ban fokozatosan javulni kezdett a munkaerőpiaci helyzet, de továbbra is vannak kihívások. 2008 és 2015 között a feldolgozóiparban 21 %-kal csökkent a foglalkoztatás. Más ágazatokban – így az építőipari és ingatlanszektorban, valamint az egészségügyi szolgáltatások terén – a munkaerőhiány jelei mutatkoznak. Ez rávilágít a célirányos, aktív munkaerőpiaci politikák szükségességére és arra, hogy a foglalkoztatási mobilitás lehetővé tétele érdekében folytatni kell az egész életen át tartó tanulásba és a szakképzésbe való befektetést. A betöltetlen álláshelyeknek a foglalkoztatáshoz viszonyított aránya 2016-ban majdnem olyan magas volt, mint 2007-ben, a munkanélküliségi ráta pedig két százalékponttal haladta meg a 2007-es adatot. Ez adódhat a munkaerő-kereslet és -kínálat közötti megfelelés hiányából, egyes betöltetlen pozíciók csekély vonzerejéből, illetőleg a munkavállalás korlátozott mértékű ösztönzéséből. Folyamatos intézkedésekre van szükség az inaktív népesség – különösen a 25–39 éves korosztály, a tartósan munkanélküliek és a migránsok – jobb munkaerőpiaci részvételének biztosításához. Ahhoz, hogy a migráns háttérrel rendelkező személyek körében fokozódjon a társadalmi és a munkaerőpiaci szerepvállalás, folyamatos beruházásokra van szükség az oktatásukban.

(16)

Az aktivizálás tekintetében a különféle típusú juttatásokat biztosító összetett ellátórendszer következtében jelentős inaktivitás, adócsapda, valamint az ellátások visszaállításával kapcsolatos bürokratikus problémák jelentkezhetnek. Alapvető fontosságú lenne ezeknek a csapdáknak a megszüntetése. Az állásajánlatok elfogadásának fokozottabb ösztönzése érdekében szigorították a munkanélküliek esetében az állásajánlat elfogadására, illetőleg az aktivizálási programban való részvételre vonatkozó kötelezettségeket. Emellett csökkentették a jövedelemalapú álláskeresési járadékok időtartamát. Pozitív ösztönzők bevezetésére került sor, így például az álláskeresők aktivizálása érdekében a munkanélküliségi alapellátás felhasználható mobilitási és bértámogatásként. A munkavállalás további fokozását kiegészíthetné a munkavállalás vagy a vállalkozásindítás terén meglévő bürokratikus akadályok megszüntetése.

(17)

A nem költségalapú versenyképesség visszafogja az exportteljesítményt és csökkentheti Finnország vonzerejét a külföldi befektetők körében. Folyamatban van a strukturális változás, de üteme a közelmúltban lelassult. Előrelépés történt a szolgáltatási szektornak – például a kiskereskedelem és a közlekedés – verseny előtti megnyitása tekintetében, és javaslatokat terjesztettek elő egyéb belföldi szolgáltatási ágazatok versenyének fokozása érdekében. Bár nemzetközi összehasonlításban Finnország a vállalkozási és a befektetési környezet tekintetében a világ vezető országai közé tartozik, a gazdaság méretéhez képest a befelé irányuló befektetések meglévő állománya Finnországban az uniós átlag alatt van.

(18)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Finnország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és azt közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi stabilitási programot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Finnországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak a programoknak és a nyomonkövetési intézkedéseknek Finnország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(19)	Ezen értékelés fényében a tanács megvizsgálta a 2017. évi stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (8) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Finnország 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

Folytasson a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel összhangban levő költségvetési politikát, ami lehetővé teszi, hogy 2018-ban elérje középtávú költségvetési célját, figyelembe véve a kivételes helyzethez, valamint az azon strukturális reformok és beruházások végrehajtásához kapcsolódóan kapott engedményeket, amelyek tekintetében átmeneti eltérés engedélyezésére került sor. Biztosítsa a szociális és az egészségügyi szolgáltatások költséghatékonyságának javítását célzó közigazgatási reform időben történő elfogadását és végrehajtását.

A szociális partnerek szerepét teljes mértékben tiszteletben tartva mozdítsa elő, hogy a bérek fokozottabban igazodjanak a termelékenységhez. A foglalkoztatási és a társadalmi kihívások kezelése érdekében hozzon célirányos, aktív munkaerőpiaci intézkedéseket, gondoskodjon a munkavállalást és a vállalkozói szellemet elősegítő ösztönzőkről.

3.	A szolgáltatások terén a verseny fokozása és a beruházások előmozdítása érdekében folytassa a szabályozási keret fejlesztését és az adminisztratív terhek csökkentését.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(5) A Bizottság által a közös módszertannak megfelelően újraszámított, egyszeri és ideiglenes intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenleg.

(6) Finnország 2018-ban eltérhet középtávú költségvetési céljától, mivel az átmeneti eltérések hároméves időtartamra továbbvihetők.

(8) Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/119

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

Svédország 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi Svédország 2017. évi konvergenciaprogramját

(2017/C 261/26)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

(2)

2017. február 22-én közzétették a Svédországra vonatkozó 2017. évi országjelentést. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Svédországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Svédország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, amelynek eredményeit szintén 2017. február 22-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Svédországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A lakásárak már amúgy is túlértékelt szintről való tartós emelkedése a háztartások adósságállományának folyamatos növekedésével társulva azt a kockázatot hordozza magában, hogy heves piaci korrekcióra kerül sor. Bár a bankok tőkehelyzete megfelelőnek tűnik, egy heves korrekció hatással lehet a pénzügyi szektorra is, mivel egyre nagyobb a bankok lakossági jelzáloghitelekkel szembeni kitettsége. Ebben az esetben átgyűrűző hatások jelentkezhetnek a szomszédos országokban, mivel a svéd bankcsoportok rendszerszintű jelentőséggel bírnak az észak-balti régióban. A svéd hatóságok tudatában vannak a növekvő kockázatnak, és az elmúlt években intézkedéseket hoztak, hogy korlátozzák a jelzáloghitelek növekedését, és ösztönözzék a lakásépítést. Az eddig végrehajtott szakpolitikai lépések azonban nem bizonyultak elegendőnek a lakásszektor túlhevülésének kezelésére. Összességében továbbra is szakpolitikai hiányosságok figyelhetők meg a lakhatással kapcsolatos adóztatás, a makroprudenciális keret, az új lakások kínálatával összefüggő szűk keresztmetszetek, valamint a meglévő lakásállomány hatékony hasznosításának útjában álló akadályok kezelése terén.

(3)	Svédország 2017. április 28-án benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját és 2017. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodásának és releváns programjainak felülvizsgálatát és az azok módosítására vonatkozó javaslattételt. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Svédország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2017. évi konvergenciaprogramja értelmében a kormány 2017-ben a GDP 0,3 %-ának megfelelő többlet elérésére, valamint arra törekszik, hogy a programidőszak egésze során továbbra is teljesítse a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiányként meghatározott középtávú költségvetési célt. A konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság 2017-ben várhatóan 39,5 %-ra mérséklődik, és a további csökkenés eredményeként 2020-ban 31,4 % lesz. A tervek szerint a GDP-arányos államadósság csökkenésének fő hajtóereje az erőteljes gazdasági növekedés és a stabil államháztartás lesz. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2017-ben várhatóan a GDP 0,4 %-ának, majd 2018-ban 0,8 %-ának megfelelő többletet mutat majd, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. A konvergenciaprogram értékelése alapján és a Bizottság 2017. tavaszi előrejelzésének figyelembevételével a Tanács úgy véli, hogy Svédország 2017-ben és 2018-ban várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(6)

A háztartások korábban is magas szintű eladósodottsága tovább nőtt. A háztartások adósságállománya 2016-ban 7,1 %-kal nőtt, és megközelíti a GDP 86 %-át, ami a rendelkezésre álló jövedelem mintegy 180 %-ának felel meg; ez a növekedés főként a lakásárak folyamatos emelkedéséhez kapcsolódó nagyarányú jelzáloghitel-felvétel következménye. Az eladósodottság eloszlása egyre egyenlőtlenebb: az újonnan jelzáloghitelt felvett háztartások közül azok igen nagy aránya, amelyek esetében a hitelösszege eléri vagy meghaladja a rendelkezésükre álló jövedelem 600 %-át (2016-ban 16,4 %). A kormány ezzel összefüggésben több makroprudenciális intézkedést hozott – többek között 2016-ban új követelményt vezetett be a jelzáloghitelek törlesztésére vonatkozóan –, de továbbra sem egyértelmű, hogy ezek középtávon kellő hatást gyakorolnak-e. 2017 februárjában a kormány jogalkotási eljárást indított, hogy megerősítse a makroprudenciális hatóság jogi mandátumát és így biztosítsa, hogy a hatóság a jövőben megfelelő időben be tudjon vezetni esetleges makroprudenciális intézkedéseket, és eszközök szélesebb köre álljon rendelkezésére. A tervek szerint a jogszabályi módosítások 2018 februárjától lépnek hatályba. A fiskális ösztönzők kiigazításával – például a jelzáloghitel-kamatok adóból való levonhatóságának fokozatos mérséklésével vagy a rendszeres ingatlanadók növelésével – elő lehetne segíteni a háztartások adósságállomány-növekedésének visszafogását, ám a kormány eddig nem tett előrelépést e téren.

(7)

Svédországban a 90-es évek közepe óta gyorsan és tartósan emelkednek a lakásárak. A lakásárak gyors és tartós növekedése különösen a főbb városi övezetekben szembetűnő. Ennek fő kiváltó okai közé tartozik a lakástulajdon és a jelzáloghitelek nagyvonalú adóügyi megítélése, a kedvező hitelfeltételek és a viszonylag alacsony jelzáloghitel-törlesztési ráták, valamint a lakáspiac nem megfelelő strukturális hatékonysága miatt tartósan fennálló lakáshiány. A lakásépítés bővül, de még mindig nem tud lépést tartani az új igényekkel. A kormány 22 pontos lakáspiaci terve kezeli a lakáshiány egyes mögöttes tényezőit, többek között a lakásépítésre rendelkezésre álló területek nagyságának növelésére, az építési költségek csökkentésére és a tervezési folyamatok átfutási idejének lerövidítésére irányuló intézkedésekkel. Mindazonáltal bizonyos egyéb strukturális hatékonysági hiányosságok – például a gyenge építőipari verseny – nem kapnak kellő figyelmet. A lakáshiányt súlyosbítják a meglévő lakásállomány hatékony kihasználásának korlátai. Svédország szigorúan szabályozott lakásbérleti piaca úgynevezett „bezáródási” és bennfentes-kívülálló hatást eredményez, de eddig nem került sor érdemi szakpolitikai intézkedésre a lakbér-megállapítás rugalmasabbá tétele érdekében. A saját használatú ingatlanok piacán a viszonylag magas tőkenyereség-adók a lakástulajdonosok mobilitásának gátját jelentik. Átmeneti reform bevezetésére került sor az ingatlanügyletre kivetett tőkenyereség-adók halasztott fizetésére vonatkozó szabályok terén, de ennek valószínűleg korlátozott lesz a hatása. A rendelkezésre álló és megfizethető lakások hiánya egyúttal a munkaerő mobilitását és a migránsok hatékony munkaerőpiaci integrációját is akadályozhatja, továbbá hozzájárul a generációk közötti egyenlőtlenségekhez.

(8)

2016-ban Svédország foglalkoztatási rátája az egyik legmagasabb volt az EU-ban (81,2 %), miközben a tartós munkanélküliségi ráta a legalacsonyabbak között van. Az ország azonban változatlanul kihívásokkal néz szembe, meg kell oldani például az alacsony képzettségűek és az Unión kívüli migránsok munkaerőpiacra való integrálását és csökkenteni kell az Unión kívül született nők esetében fennálló jelentős foglalkoztatási rést. Svédország komoly erőfeszítéseket tett a menedékkérők fogadása és a menekültek, valamint más bevándorlók integrálása érdekében. További intézkedésekre lehet azonban még szükség, mivel 2016-ban az integrálási programokban részt vevőknek csupán egyharmada kapott munkát vagy részesült oktatásban a program lezárását követő 90 napon belül, és még nem alakították ki ehhez kapcsolódóan a képesítések elismerésére vonatkozó átfogó megközelítést és szabályozást.

(9)

Az OECD 2015-ös PISA-felmérése (nemzetközi tanulói teljesítménymérés) szerint többéves romló teljesítményt követően a 15 éves korosztály alapvető készségszintje javult. A rosszul teljesítők aránya azonban még mindig az uniós átlag körül van, és egyre nagyobb a tanulók társadalmi-gazdasági hátteréből eredő teljesítménykülönbség. A kormány által az iskolai eredmények és az esélyegyenlőség javítása érdekében bevezetett intézkedések, továbbá az újonnan érkezett migráns hátterű tanulóknak az iskolarendszerbe való integrálására irányuló kezdeményezések fokozott nyomon követést igényelnek.

(10)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a svéd gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi konvergenciaprogramot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Svédországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Svédország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(11)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi konvergenciaprogramot, és azt a véleményt (4) fogalmazta meg, hogy Svédország várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(12)	A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi nemzeti reformprogramot és a 2017. évi konvergenciaprogramot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Svédország 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

Kezelje a háztartások adósságállományához kapcsolódó kockázatokat, mindenekelőtt a jelzáloghitel-kamatok adóból való levonhatóságának fokozatos mérséklésével vagy a rendszeres ingatlanadók növelésével, ugyanakkor fogja vissza az olyan hitelezést, amelynél a hitelösszeg túl magas a jövedelemhez viszonyítva. Mozdítsa elő a lakásberuházásokat és javítsa a lakáspiac hatékonyságát, többek között a lakbérek megállapításának rugalmasabbá tétele, valamint a tőkenyereség-adó kialakításának felülvizsgálata révén.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE

(3) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 23. cikke (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).

(4) Az 1466/97/EK rendelet 9. cikkének (2) bekezdése szerint.

9.8.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/122

A TANÁCS AJÁNLÁSA

(2017. július 11.)

az Egyesült Királyság 2017. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezi az Egyesült Királyság 2017. évi konvergenciaprogramját

(2017/C 261/27)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)

(2)

Az Egyesült Királyságra vonatkozó 2017. évi országjelentést 2017. február 22-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2016. július 12-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években az Egyesült Királyságnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán az Egyesült Királyság által elért eredményeket.

(3)	Az Egyesült Királyság 2017. április 21-én benyújtotta 2017. évi nemzeti reformprogramját, 2017. április 27-én pedig 2017. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

(5)

Az Egyesült Királyság jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágához tartozik. Amennyiben 2016–2017 során sikerül időben tartós kiigazítást elérni, úgy az Egyesült Királyság 2017–2018-ban átkerül a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágába, és az átmeneti adósságszabály hatálya alá fog tartozni. A 2017. évi konvergenciaprogram értelmében a kormány a Tanács 2015. június 19-i ajánlásának megfelelően a 2016–2017-es pénzügyi évre tervezi a túlzott hiány kiigazítását, a GDP 2,7 %-ának megfelelő államháztartási hiány elérésével. A várakozások szerint 2017–2018-ban a GDP-arányos államháztartási hiány enyhén, 2,8 %-ra emelkedik, majd 2018–2019-ben 1,9 %-ra csökken. A konvergenciaprogram nem határoz meg középtávú költségvetési célt. A konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság 2016–2017-ről 2018–2019-re várhatóan nagyjából 87,5 % körül stabilizálódik, majd 2020–2021-ben 84,8 %-ra mérséklődik. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista. A tervezett hiánycélok eléréséhez szükséges intézkedések összességében jól meghatározottak, viszont a makrogazdasági kilátásokat övező lefelé mutató kockázatok veszélyeztetik a tervezett hiánycsökkentés megvalósítását.

(6)

A 2016. július 12-i tanácsi ajánlás szerint az Egyesült Királyságnak 2016–2017-re meg kell szüntetnie a túlzott hiányt, és a túlzott hiány kiigazítását követően 2017–2018-ban a minimális középtávú költségvetési cél felé mutató, a GDP 0,6 %-ának megfelelő költségvetési kiigazítást kell megvalósítania. A Bizottság 2017. tavaszi előrejelzése alapján az államháztartási hiány 2016–2017-ben a GDP 2,7 %-a lesz, vagyis meg fog felelni a Tanács által ajánlott hiánycélnak. 2017–2018 tekintetében fennáll annak a veszélye, hogy az ország némileg el fog térni a prevenciós ág követelményeitől.

(7)

Költségvetési helyzetét és különösen adósságállományának szintjét figyelembe véve az Egyesült Királyságnak további kiigazítást kell végrehajtania a megfelelő középtávú költségvetési cél elérése érdekében. A Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási mátrix alapján ez a kiigazítás a nettó elsődleges államháztartási kiadások (4) legfeljebb 1,8 %-os nominális növekedését jelenti. Ez a GDP 0,6 %-át kitevő éves strukturális kiigazításnak felel meg. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a veszélye, hogy az ország a 2017–2018-as és a 2018–2019-es időszakban együttvéve némileg el fog térni ettől a követelménytől. Ugyanakkor első ránézésre úgy tűnik, hogy az Egyesült Királyság 2017–2018-ban várhatóan nem fog megfelelni, 2018–2019-ben viszont meg fog felelni az átmeneti adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy az Egyesült Királyságnak készen kell állnia arra, hogy 2017–2018-tól kezdődően további intézkedéseket hajtson végre a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében. Mindazonáltal az 1466/97/EK rendeletben foglaltak szerint a költségvetési tervek és a költségvetés alakulásának értékelése során a konjunkturális körülmények figyelembevételével kell megvizsgálni a tagállamok költségvetési egyenlegét. Amint azt az országspecifikus ajánlásokat kísérő bizottsági közlemény is nyomatékosítja, a jövőbeli értékelés során megfelelően figyelembe kell venni egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozó célt, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig az Egyesült Királyság államháztartása fenntarthatóságának biztosításához. Ebben az összefüggésben a Tanács nyugtázza, hogy a Bizottság az 1466/97/EK rendeletben foglaltaknak megfelelő átfogó értékelést kíván végezni, különös tekintettel az Egyesült Királyság konjunkturális helyzetére.

(8)

A magánberuházás következetesen jóval elmaradt, az állami beruházás pedig kis mértékben maradt el az uniós átlagtól. A termelékenység lényegesen alacsonyabb a G7-ek átlagánál, és 2008 óta stagnál. A termelékenység növekedésének fellendítése érdekében a kormány erőteljes politikai hangsúlyt helyez a beruházásösztönzésre. A fő kihívások egyike az Egyesült Királyság infrastruktúra-hálózatainak kapacitása, illetve minősége terén tapasztalható lényeges hiányosságok kezelése. A közutak túlterheltek, a vasúti kapacitás pedig egyre kevésbé képes lépést tartani a gyorsan növekvő kereslettel. Ezen túlmenően egyre sürgetőbbé válik az is, hogy több beruházást hajtsanak végre az új energiatermelési és -ellátási kapacitások területén. Az infrastruktúrára vonatkozó nemzeti teljesítési terv ambiciózus célkitűzésekkel kívánja javítani az Egyesült Királyság gazdasági infrastruktúráját, és 2016 folyamán számos beruházási döntés született nagy horderejű közlekedési és energiaprojektekkel kapcsolatban. Mindazonáltal továbbra is aggodalomra ad okot, hogy biztosítható-e az infrastrukturális hiányosságok időben történő és költséghatékony kiküszöbölésére alkalmas állami és magánberuházás. Az Egyesült Királyság számára rendkívül nagy kihívást jelent, hogy bővítenie kell a lakáskínálatot. A krónikus lakáshiány miatt a lakásárak egyébként is magasak és tovább emelkednek, ami jelentős gazdasági és szociális költségeket von maga után, kiváltképp a gazdasági növekedési pólusok közelében. A megreformált területfejlesztési rendszer és a kiegészítő lakhatási intézkedések összességében némileg erőteljesebben támogatják a lakóingatlan-építés fokozását. Ugyanakkor a lakáskínálat növekedését továbbra is számos tényező korlátozza – ilyen például a telekpiacra és a lakóingatlan-építésre vonatkozó igen szigorú és összetett szabályozás –, és az új lakáskínálat még mindig nem képes lépést tartani a kereslet növekedésével.

(9)

A fő munkaerőpiaci mutatók változatlanul kedvezőek: mind a tartós munkanélküliség, mind az ifjúsági munkanélküliség összességében alacsony. Ezzel szemben az inaktivitási rátát, valamint a részmunkaidős foglalkoztatást, illetve az alacsony bérű foglalkoztatást tekintve van még mit javítani a helyzeten. A jövedelemnövekedés továbbra is szerény, ami a termelékenység csekély növekedésével áll összefüggésben. A készségkínálattal, a készségek kihasználásával és a készségfejlesztéssel kapcsolatos aggályok továbbra is fennállnak. A készségek és a készségfejlesztés vonatkozásában jelentős szakpolitikai kezdeményezések indultak a műszaki oktatás és a tanulószerződéses gyakorlati képzés megreformálása keretében. A színvonalas tanulószerződéses gyakorlati képzésnek a megszerzett képesítési szintre és a képesítés szakterületére egyaránt kell összpontosítania. A készségfejlesztés egyéb, stratégiai fontosságú támogatott formái – mindenekelőtt a 25 évnél idősebbek számára – bővítenék az állami szektor, a vállalkozások és a szakmai előrehaladásra törekvő személyek számára elérhető készségkínálatot. A gyermekgondozási és a szociális ellátási kínálat is elégtelen, ami miatt magas a nők részmunkaidős foglalkoztatásának aránya. A gyermekgondozási reformok folyamatosan, ám kis lépésenként valósulnak meg. A következő két évben egyes kezdeményezések teljeskörű végrehajtása nyomán gyökeres változásra van kilátás. A három évnél fiatalabb gyermekek viszonylag kis mértékben részesülnek intézményi gyermekgondozásban. Míg a közelmúltbeli intézkedések némileg javítják a három- és négyéves gyermekeknek kínált gyermekgondozási szolgáltatások hozzáférhetőségét és megfizethetőségét, addig a három évnél fiatalabb gyermekeknek biztosított gyermekgondozási lehetőségek kérdése továbbra is megoldásra vár. A korábban bejelentett reformok és megszorítások következtében – amelyek különösen a munkavállalóknak járó támogatásokat érintették érzékenyen – rövid, illetve középtávon nyomás alá kerülhetnek a szociálpolitikai eredmények, beleértve a gyermekszegénységre vonatkozó mutatót is, főként a magasabb infláció összefüggésében. Különös aggodalomra ad okot a munkahellyel rendelkező háztartásokban szegénységben élő gyermekek száma.

(10)

A 2017. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte az Egyesült Királyság gazdaságpolitikáját, és az elemzést közzétette a 2017. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2017. évi konvergenciaprogramot és a 2017. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években az Egyesült Királyságnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak az Egyesült Királyság fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(11)	Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2017. évi konvergenciaprogramot, és véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy az Egyesült Királyság 2017-ben és 2018-ban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeivel összhangban 2018–2019-ben hajtson végre jelentős költségvetési kiigazítást, figyelembe véve, hogy erősíteni kell a folyamatban lévő gazdaságélénkülést és biztosítani kell az Egyesült Királyság államháztartásának fenntarthatóságát.

2.	Tegyen további lépéseket a lakáskínálat bővítése érdekében, többek között a területfejlesztési szabályok reformjának bevezetése és végrehajtása révén.

3.	Orvosolja a strukturális munkaerőhiányt és mozdítsa elő a készségfejlesztést, beleértve a tanulószerződéses gyakorlati képzés színvonalának javítását, valamint egyéb támogatott továbbképzési lehetőségek biztosítását.

Kelt Brüsszelben, 2017. július 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

T. TÕNISTE