9.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/1

—

az Európai Bizottság 2017. évi munkaprogramjáról szóló, 2016. október 25-i európai bizottsági közleményre,

—

az RB 2015 és 2020 közötti prioritásairól szóló, 2015. június 4-i, valamint az Európai Bizottság 2017. évi munkaprogramjához való RB-s hozzájárulásról szóló, 2016. június 15-i RB-s állásfoglalásokra,

—

az Európai Bizottság és az RB közötti, 2012. februári együttműködési jegyzőkönyvre,

1.

aggodalommal jegyzi meg, hogy 60 évvel megalapítása után az Európai Unió mély válságba került: az európai projektbe vetett bizalom továbbra is gyenge, és reformokra van szükség. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az uniós polgárok hosszú évek óta a helyi és regionális szintet tekintik a legmegbízhatóbb kormányzási szintnek az EU-ban. Ezért az RB – a helyi és regionális vezetők aktív részvételével – párbeszédet kezdeményez a polgárokkal a helyi szükségletekből és jellegzetességekből adódó kérdésekről, így segítve elő az Európáról szóló vitát;

2.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az EU az alábbi általános kihívásokkal áll szemben:

3.

osztja az Európai Bizottság meggyőződését azzal kapcsolatban, hogy ezek a kihívások egy alulról felfelé építkező, polgárok által irányított és többszintű kormányzási megközelítést tesznek szükségessé, ugyanakkor kiemeli, hogy az uniós intézkedésekkel a polgárok szerepvállalásának erősítését kell megcélozni;

4.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat be kell vonni az Európa jövőjéről szóló fehér könyv kidolgozásába, és szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság vegye figyelembe az RB ezzel a kérdéssel kapcsolatos véleményeit, és vonja be az RB-t a konzultációs szakaszba;

5.

sajnálja, hogy a munkaprogram kevés figyelmet szentel annak az alapvető szerepnek, melyet az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) játszanak abban, hogy minden európai polgárt és régiót elérjünk, így erősítve a kohéziót, támogatva az innovációt, és tényleges európai szolidaritást fejezve ki az EU egészének harmonikus fejlődése érdekében. Kéri, hogy az Európai Bizottság dolgozza ki a 2020 utáni időszakra vonatkozó, jövőbeli kohéziós politikát, mivel ez az EU legfontosabb beruházási politikája, melyhez a helyi szükségleteket figyelembe vevő megközelítést és naprakész területi jövőképet kell alkalmazni. Ezzel párhuzamosan az RB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság folytassa erőfeszítéseit az esb-alapokkal kapcsolatos eljárások hatékonyabbá tétele és egyszerűsítése érdekében, hogy csökkenteni lehessen a bürokráciát és növelni a felhasználási arányt;

6.

ismételten kéri, hogy a tagállamoknál és a helyi és regionális önkormányzatoknál az európai strukturális és beruházási alapok általi társfinanszírozás keretében felmerülő állami kiadásokat ne sorolják a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott strukturális kiadások közé, hiszen ezek a beruházások hozzájárulnak az európai prioritásokhoz, és az európai gazdasági növekedés előmozdítása tekintetében bizonyítottan fellendítő hatással bírnak;

7.

üdvözli az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) javasolt bővítését mind az időtartam, mind pedig a pénzügyi kapacitás szempontjából, megjegyzi azonban, hogy a bejelentéshez nem kapcsolódott átfogó hatásvizsgálat vagy független értékelés az európai bizottsági javaslatot megelőzően. Kiemeli az ESBA és a többi uniós alap, különösen az esb-alapok közötti szinergiák létrehozásának és az eljárások egyszerűsítésének szükségességét a bürokrácia csökkentése és az uniós források hatékonyabb felhasználásának előmozdítása érdekében. Hangsúlyozza, hogy a beruházási terv harmadik pillérét is meg kellene erősíteni. Kéri, hogy az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank fokozza erőfeszítéseit a helyi szint figyelmének felkeltése és az ESBA földrajzi egyensúlyhiányának orvoslása érdekében, hogy maximalizálni lehessen a beruházások integrálását és az azokkal kapcsolatos szinergiák biztosítását a kohéziós politikai beavatkozások egységes programozása érdekében, illetve azért, hogy részletesebb információk álljanak a nagyközönség rendelkezésére az ESBA által finanszírozott projektekről, kiemelt hangsúlyt fektetve azok addicionalitására;

8.

már a korai szakaszban szívesen hozzájárul a 2020 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatnak, ezen belül pedig a saját források reformjának a megvitatásához;

9.

kéri, hogy mielőbb fogadják el a „salátarendeletet” annak érdekében, hogy erősítsék a hatását és hatékonyabbá tegyék a felhasználását azoknak az esb-alapokból megvalósuló programoknak, melyeket már a jelenlegi programozási időszakba beemeltek;

10.

hangsúlyozza, hogy nyomon kell követni az uniós városfejlesztési menetrend végrehajtását, és kiemeli, mennyire fontos, hogy a városi dimenziót más uniós szakpolitikákban is általánosan érvényesítsék. Ezzel összefüggésben ismételten kéri egy fehér könyv kidolgozását az uniós városfejlesztési menetrendről;

11.

ismételten sürgeti egy európai lakhatási menetrend létrehozását, amely a lakhatás eddigi nem egységes megközelítését horizontális módon, olyan ágazati szakpolitikák révén kezelné, mint a városfejlesztési menetrend, a fenntartható fejlődés, a kohéziós politika, a versenypolitika vagy az olyan szociális kezdeményezések, mint a szociális jogok európai pillére;

12.

hangsúlyozza, hogy magatartási kódexet kell kidolgozni a helyi és regionális önkormányzatoknak a 2017. évi európai szemeszterbe történő bevonására. Kéri, hogy az éves növekedési jelentést egészítsék ki területi elemzéssel, és ennek keretében az országjelentésekbe építsenek bele egy külön fejezetet a területi szempontokról. Szorgalmazza emellett, hogy a tagállamok számára dolgozzanak ki iránymutatásokat arról, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat miként lehet bevonni a nemzeti reformprogramokba;

13.

támogatja, hogy az Európai Bizottság továbbra is hangsúlyt fektet a beruházásokra, különösen úgy, hogy beruházásbarát intézkedéseket határoz meg az európai szemeszterben. E tekintetben felhívja a figyelmet az RB „Invest and Connect” [A beruházás, ami összeköt] című pozsonyi nyilatkozatára, amely hangsúlyozza, hogy a beruházások által hajtott helyi és regionális növekedés alapját a területi fejlesztési stratégiák kell hogy képezzék. Fontosnak tartja továbbá a szinergia biztosítását a minőségi beruházásokat támogató állami költségvetések és más regionális, helyi, nemzeti és európai szintű finanszírozási források között;

14.

üdvözli az Európai Bizottság szándékát arra, hogy további erőfeszítéseket tegyen a fenntartható fejlesztési célok teljesítése érdekében. Hangsúlyozza, hogy Európának hosszú távú, az európai szemeszter számára is irányadó stratégiára van szüksége az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés biztosításához. Ezt a stratégiát az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálatára alapozva kellene kidolgozni;

15.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság kiemelt figyelmet szentel a fiatalok munkanélküliségének azáltal, hogy megerősíti az EU ifjúsági garanciáját és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést, emellett pedig útnak indítja az Európai Szolidaritási Hadtestet, amely a helyi és regionális önkormányzatok, az ifjúsági szervezetek és általában a civil társadalom korai, proaktív és hiteles szerepvállalására számít;

16.

sajnálja, hogy nincsenek kezdeményezések a tartós munkanélküliség kezelésére, sem pedig annak értékelésére, hogy milyen formában lehetne európai szinten munkanélküli-ellátást biztosítani a nemzeti rendszerek kiegészítésére súlyos gazdasági recesszió esetén, illetve elkerülni, hogy az aszimmetrikus sokkhatások egész Európa számára strukturális hátrányt jelentsenek;

17.

kéri, hogy az új európai készségfejlesztési programban vegyék figyelembe a helyi és regionális erősségeket és kihívásokat, köztük a helyi és regionális munkaerőpiaci szükségletek különbségeit. Szívesen foglalkozik a tanulószerződéses gyakorlati képzésre irányuló minőségi kerettel és a tanulószerződéses gyakorlati képzésben részt vevők fokozott mobilitására vonatkozó javaslattal;

18.

várja az Európai Bizottság javaslatát arra, hogy miként lehet jobban kezelni a munka és a magánélet közötti egyensúllyal kapcsolatos kihívásokat, különösen a nők munkaerőpiaci részvételével kapcsolatban;

19.

a kulturális örökség európai éve (2018) előkészítéseképpen arra törekszik, hogy hangsúlyt fektessen a kultúrára és a kulturális örökségre, valamint az EU nemzetközi kulturális kapcsolataira, melyek nélkülözhetetlenek az európai identitás megerősítéséhez és Európa alapvető értékeinek, a társadalmi befogadásnak, az innovációnak, a kultúrák közötti párbeszédnek, csakúgy mint a kultúrával és a kulturális örökséggel összefüggő turizmusnak az ösztönzéséhez;

20.

kiemeli, hogy a Horizont 2020 félidős felülvizsgálatát és a következő kutatási és innovációs keretprogramról szóló, hamarosan esedékes konzultációt egy szervesen összefüggő folyamatnak kell tekinteni, melyben megoldást kell találni az Európában meglévő innovációs szakadékra. Bejelenti, hogy az RB időben elkészíti hozzájárulását a biogazdasági cselekvési terv 2017-re tervezett felülvizsgálatához;

21.

megjegyzi, hogy az Európa jövőjéről szóló fehér könyvben a GMU jövőjéről is szerepelnek majd javaslatok. Üdvözölné az olyan reformokat, melyek fokozzák a GMU irányításának demokratikus legitimitását;

22.

hangsúlyozza, hogy a GMU szociális dimenziójának erősítése érdekében mindenképpen tenni kell a társadalmi és regionális különbségek ellen. Üdvözli az Európai Bizottság szándékát arra, hogy javaslatot tegyen a szociális jogok európai pillérére, alapelveket határozva meg egy olyan Unió számára, amely társadalmi igazságosságra épül, és tiszteletben tartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

23.

üdvözli a Stabilitási és Növekedési Paktum javasolt felülvizsgálatát, de felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a paktumot növekedésbarátabbá kell tenni, különös tekintettel a növekedést elősegítő beruházásokra. Ismételten kéri, hogy teljeskörűen vizsgálják meg az európai statisztikai szabályok közberuházásokra gyakorolt területi hatását;

24.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy energiaunióra vonatkozó átfogó politika keretében támogatja az az energiahatékonyságot és a megújuló energiát, és ezzel párhuzamosan határozott irányítási szabályokat és megfelelő innovációösztönző intézkedéseket vezet be, felülvizsgálja a villamosenergia-piacok kialakítását, a régióközi és határon átnyúló összeköttetések érdekében tovább javítja az energiainfrastruktúrát, illetve támogatja az energiarendszerek decentralizálását, ami előrelépést jelent a fenntartható és rugalmas belső energiapiac megvalósulása felé;

25.

különösen ajánlja, hogy hangolják össze és egyensúlyozzák ki a villamosenergia-piacok kialakítására és a megújuló energiára vonatkozó uniós szakpolitikákat, kellő figyelmet fordítva a helyi és regionális aggodalmakra például a kis energiaszolgáltatók hálózati hozzáférésével kapcsolatban az elosztó hálózatok szintjén;

26.

támogatja a Párizsi Megállapodás végrehajtását, és kiemeli: csak úgy tudjuk áthidalni a szakadékot a nemzeti vállalások és a globális felmelegedés jóval 2 oC alatt tartásához szükséges erőfeszítések között, ha a városok és régiók erőfeszítéseit beépítjük a nemzeti vállalásokba, és gondoskodunk a horizontális és vertikális koordinációról az EU és az UNFCCC szintjén is. Ezért az RB kéri, hogy az Európai Bizottság támogassa azt az RB-s kérelmet, hogy ezt a szempontot építsék bele a nemzeti vállalásokba, így segítve elő a NAZCA intézményesülését és az éghajlatváltozás elleni küzdelem „bajnokainak” („Climate Champions”) munkáját az UNFCCC titkárságán belül, megkönnyítve egyben a helyi és regionális szintű tapasztalatcserét. Az RB kéri továbbá, hogy az Európai Bizottság ösztönözzön városokra, régiókra és az éghajlatváltozásra irányuló kutatási projekteket, így járulva hozzá az Éghajlat-változási Kormányközi Testület jövőbeli munkájához;

27.

az Európai Bizottságot az RB-vel való együttműködésre sürgeti a helyi és regionális szinten meghatározott hozzájárulások koncepciójának kidolgozása érdekében, amely azt a célt szolgálja, hogy ösztönözze a helyi és regionális szint fellépését a Párizsban elfogadott COP21-célok megvalósítása érdekében;

28.

kéri, hogy az Európai Bizottság frissítse az éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseit, hogy 2030-ra sikerüljön 50 %-kal csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest, és minden szinten általánosan érvényesítse az alkalmazkodás szempontját, a szakpolitikákban csakúgy, mint a finanszírozásban. Fontos, hogy az Európai Bizottság támogasson olyan önkéntes kezdeményezéseket, melyek célja a karbonszegény és ellenálló gazdaságra történő átállás népszerűsítése a városokban és régiókban. A régiók és városok szerepének megerősítésére való tekintettel pontosítani kell az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiáról szóló európai bizottsági értékelő jelentést;

29.

arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy támogassa katasztrófakockázat-csökkentési stratégiák végrehajtását a városokban és régiókban, különösen a határon átnyúló régiókban, és biztosítsa, hogy az uniós beruházások megfeleljenek a katasztrófakockázat-csökkentési előírásoknak;

30.

üdvözli az élelmiszer-pazarlással és -veszteségekkel foglalkozó uniós platform létrehozását, és kéri, hogy az Európai Bizottság lépjen fel az élelmiszer-pazarlás ellen oly módon, hogy ambiciózus célt tűz ki az élelmiszer-pazarlás csökkentésére. Ezt bele kellene ágyazni egy, a fenntartható élelmiszerrendszerekre vonatkozó uniós stratégiába, melynek részét képeznék a környezeti, egészségügyi, kereskedelmi, területgazdálkodási, illetve a biológiai sokféleség védelmével és az erőforrásokkal kapcsolatos szempontok, valamint az élelmiszerek társadalmi és kulturális értékei;

31.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv végrehajtásakor vegye figyelembe az RB ajánlásait, és 2017 első hónapjaiban terjessze elő az ivóvíz-irányelv tervezett felülvizsgálatát, az újrahasznosított vízre vonatkozó minimális minőségi követelményekre vonatkozó rendeletjavaslatot és a műanyagok használatára, újrafelhasználására és újrafeldolgozására vonatkozó stratégiát, amelyben világos és ambiciózus célokat kell kitűzni a műanyaghulladékokra és kimosódásukra vonatkozóan. Kéri, hogy az Európai Bizottság javasoljon további kezdeményezéseket az építőiparral és az épületbontási ágazattal, a környezettudatos tervezésre vonatkozó rendelkezésekkel, valamint a másodlagos nyersanyagok, anyagok és összetevők használatával kapcsolatban;

32.

szívesen vállalja, hogy a környezetvédelmi együttműködési technikai platform révén szorosabbra fűzze együttműködését az Európai Bizottsággal az Európai Unió hetedik környezetvédelmi cselekvési programjának (2014–2020) 4. kiemelt célkitűzésére irányuló, régóta esedékes intézkedésekkel kapcsolatban. Sajnálja, hogy a 2017-re tervezett kezdeményezések nem jogalkotási kezdeményezések, és ismételten szorgalmaz egyfelől egy olyan uniós irányelvjavaslatot, amely megfelelőségbiztosítási rendelkezéseket vezetne be az uniós környezetvédelmi vívmányokba, másfelől egy új irányelvjavaslatot az igazságszolgáltatáshoz való jogról a környezetvédelmi kérdésekben;

33.

a közelmúltban közzétett Cork 2.0 nyilatkozattal összhangban megismétli azt a kérését, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó vidékfejlesztési politika alapját egy a vidéki térségekről szóló fehér könyv képezze. Olyan gyakorlati intézkedéseket kér, amelyek garantálják, hogy az uniós szakpolitikák figyelembe vegyék a vidék szempontjait, mivel a vidéki területeket gyakran figyelmen kívül hagyják, és azok nem részesei a főbb szakpolitikai fejleményeknek;

34.

a 2020 utáni időszakra szóló közös agrárpolitika kontextusában rámutat a vidékfejlesztés és a mezőgazdaság közötti erős kapcsolatra, és ezért támogató intézkedéseket sürget a családi gazdaságok számára, különös tekintettel a mezőgazdasági árak volatilitásának kezelésére;

35.

tovább dolgozik a fenntartható óceánpolitikai irányítás elérése érdekében, amely az európai part menti és tengeri régiók, valamint tengeri és tengergazdaságaik hasznára válna; a kék növekedés és munkahelyteremtés céljával az RB szorosan együtt fog működni a régiókkal és minden más érdekelttel a kormányzás és a kapacitásépítés, az élelmiszer-termelési lánc kihívásainak kezelése, az illegális halászat és a szennyezés által jelentett környezetterhelés csökkentése, valamint a tengerekkel kapcsolatos tudás, tudomány és innováció terén;

36.

sajnálja, hogy az Európai Bizottság 2017. évi munkaprogramja nem fordít elegendő figyelmet az egészségre, miközben az Európai Bizottságnak támogatnia kellene a tagállamokat és régióikat arra irányuló erőfeszítéseikben, hogy fokozzák a megelőzést, valamint – különösen e-egészségügyi megoldásokkal és átfogó demográfiai stratégiák kifejlesztésével – megreformálják és optimalizálják egészségügyi rendszereiket;

37.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság intézkedésekkel kíván előállni az egységes termékpiac megerősítésére, különösen a kölcsönös elismerés és a nem megfelelő termékek kapcsán. Kiemeli, hogy folytatni kell az egységes szolgáltatáspiac megvalósítására irányuló munkát, ami az egységes piaci stratégiában jogosan kap kiemelt helyet;

38.

megismétli azt a kérését, hogy egy rendszeres megfigyelésre és értékelésre szolgáló rendszerrel foglalják bele az egységes piaci pillért az európai szemeszterbe;

39.

tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság fel kíván lépni az európai ipar érdekében, és kiemeli, hogy az európai iparágak versenyképességének a versenyképes ellátási lánc is záloga, valamint hogy a kereskedelempolitika fontos szerepet tölt be ebben a tekintetben;

40.

kiemeli, hogy fontos intelligens jogszabályokat alkotni és csökkenteni a kkv-kra nehezedő adminisztratív terheket – mindenekelőtt a REFIT program további erősítésével és annak biztosításával, hogy a kkv-kra kifejtett hatást rendszeresen vegyék figyelembe az új szabályok megalkotásakor;

41.

támogatja a közösségi gazdaságban részt vevő városok fórumának létrehozását, amelyben az RB lenne a legfontosabb résztvevő. Ugyanakkor sajnálattal veszi tudomásul, hogy semmiféle javaslat nem született a digitalizáció eredményeként kialakult új foglalkoztatási formákban történő jogvédelemre;

42.

hangsúlyozza, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló határozatot és keretszabályt felül kell vizsgálni, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy 2017-ben indítson nyilvános konzultációt, amelynek során a regionális és helyi önkormányzatok elmondhatják, hogy milyen nehézségeket okoz számukra az állami támogatások ellenőrzése az általános gazdasági érdekű szolgáltatások finanszírozásakor;

43.

kiemeli, hogy a hatékony beszerzési rendszer fontos szerepet tölt be a regionális és helyi önkormányzatok arra való képességében, hogy végrehajtsák az EU beruházási célkitűzéseit. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson támogatást a közbeszerzési irányelvek teljeskörű végrehajtásának biztosítása érdekében, illetve hogy mérje fel, hogy a regionális és helyi önkormányzatok milyen nehézségekkel szembesülnek a közbeszerzési irányelvek alkalmazásakor;

44.

megismétli azt a kérését, hogy egy kifejezetten az uniós idegenforgalomnak szentelt költségvetési tétel keretében újítsák meg az európai idegenforgalmi stratégiát. Sürgeti, hogy mind az Európai Bizottság, mind pedig a tagállamok könnyítsék meg a finanszírozáshoz való hozzáférést a kis- és középméretű turisztikai vállalkozások számára;

45.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy teljes mértékben – egyebek mellett az e-közbeszerzésnek köszönhetően – végrehajtsa a digitális egységes piaci stratégiát, és az újonnan létrehozott közös, szélessávú rendszerekkel foglalkozó, részvételen alapuló platform révén hozzá fog ehhez járulni. Aláhúzza, hogy minden európai térségnek élveznie kell a digitális egységes piac előnyeit, azaz hozzá kell férnie gyors adatátvitelű szélessávú kapcsolatokhoz;

46.

hangsúlyozza, hogy a migráció összetett, többszintű folyamat, amelyben mind a származási, mind a célországok, -régiók és -városok egyaránt fontos szerephez jutnak. Fontos előmozdítani a fokozott párbeszédet és a szorosabb együttműködést a tagállamok és egyrészt az uniós, másrészt a migránsok származási és tranzitországaiban működő, illetve ezeken belül a regionális és helyi szintű intézmények között;

47.

kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe az RB ajánlásait a menekültek származási országukban történő védelme és a partnerségi megállapodások új kerete témájában;

48.

kéri, hogy a közös európai menekültügyi rendszer reformja és más, az európai migrációs stratégia alapján kifejlesztett uniós eszközök, például a legális migrációra vonatkozó felülvizsgált rendelkezések és az integrációra vonatkozó cselekvési terv végrehajtásakor támogassák a helyi és regionális önkormányzatokat. Arra kéri az európai Bizottságot, hogy az európai migrációs stratégia félidős felülvizsgálatában vegye figyelembe az RB migránsok integrációjáról szóló ajánlásait. Emlékeztet arra, hogy az integráció egy mind jogokon, mind pedig kötelességeken alapuló folyamat;

49.

aggasztják a kísérő nélküli kiskorúak jelenlétének nyomon követésével kapcsolatos nehézségek, illetve az a kockázat, hogy emberkereskedők és kizsákmányolás áldozataivá válnak. Határozottan kéri, hogy hajtsák végre a beilleszkedési és képzési programokat, amelyek egyrészt magukat a kiskorúakat, másrészt a fogadásukkal foglalkozó helyi és regionális szintű közalkalmazottakat célozzák. Azt is kéri, hogy a fogadó országban már megtelepült, az adott kiskorú származásának megfelelő közösség vállaljon részt annak biztosításában, hogy a kiskorúak ideiglenesen fogadócsaládoknál vagy megfelelően felszerelt létesítményekben élhessenek, ahol társadalmi, érzelmi és kognitív fejlődésük támogatásra talál;

50.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson gyakorlati információkat a helyi és regionális önkormányzatoknak a migránsok fogadásával és integrációjával kapcsolatos finanszírozási lehetőségekről, és megismétli azt a kérését, hogy támogassák a helyi és regionális önkormányzatok közvetlen hozzáférését a megfelelő uniós finanszírozási eszközökhöz;

51.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a helyi és regionális önkormányzatokat a radikalizálódás elleni küzdelmet célzó, megelőző jellegű stratégiák kidolgozásában, továbbá folytassa a radikalizálódás regionális és helyi szintű politikaalkotás révén történő megelőzésével kapcsolatos bevált gyakorlatok összegyűjtését és népszerűsítését, illetve támogassa a városok közötti együttműködést a radikalizálódás elleni küzdelem terén;

52.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság folytatni szándékozik a kereskedelmi tárgyalásokat az Egyesült Államokkal, Japánnal, a Mercosurral, Mexikóval, Tunéziával és az ASEAN-országokkal, illetve új tárgyalási megbízásokat szeretne kapni, hogy tárgyalásokat kezdhessen Törökországgal, Ausztráliával, Új-Zélanddal és Chilével is. Úgy véli azonban, hogy az Európai Bizottságnak további erőfeszítéseket kellene tennie azért, hogy kimutassa, hogy ezek milyen értéktöbblettel járnak;

53.

különösen az ambiciózus jövőbeli kereskedelmi stratégiára való tekintettel megismétli, hogy az Európai Bizottságnak területi hatásvizsgálatokat kell végeznie minden jelentősebb kereskedelempolitikai kezdeményezés kapcsán;

54.

üdvözli, hogy az uniós globális stratégia kifejezetten kéri a külső partnerségek megújítását, és kijelenti, hogy az EU különféle lehetőségeket fog támogatni a szomszédság rezilienciája érdekében, és a kormányzati, gazdasági, társadalmi és éghajlati/energetikai instabilitás legakutabb eseteire összpontosít, továbbá eredményesebb migrációs politikákat dolgoz ki Európa és partnerei számára;

55.

hangsúlyozza, hogy az RB konzultatív vegyes bizottságai és munkacsoportjai, valamint a csatlakozásra váró országokban található partnereivel közösen megszervezett bővítési napok révén hozzájárul az Európai Bizottság azon bővítéspolitikai célkitűzésének eléréséhez, amely szerint elő kell segíteni a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokkal közös stabilitási és jóléti térség kialakítását;

56.

kiemeli, hogy az európai szomszédságpolitika hatása csak akkor lehet tartós, ha konkrét hasznot hoz az összes érdekelt számára. Aláhúzza, hogy fenn kell tartani a keleti és a déli szomszédság egyensúlyát; hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok által a demokrácia és a jogállamiság társadalmi megszilárdításában betöltött szerepet, sürgetve, hogy fokozzák a szomszédos országok decentralizációs reformjainak támogatását;

57.

hangsúlyozza, hogy a regionális szintű együttműködés jelentős mértékben járul hozzá a globális stabilitáshoz, és kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza az együttműködést a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlésével (ARLEM), a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciájával (CORLEAP), valamint az RB Ukrajnával foglalkozó munkacsoportjával, különösen a regionális szintű programok és az új kezdeményezések végrehajtása kapcsán;

58.

kiemeli, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitika végrehajtása során kiemelt prioritással kell kezelni a decentralizációs folyamatot, a testvérvárosi kapcsolatokat és a szubnacionális szintű adminisztratív kapacitás építését támogató kezdeményezéseket. Felhívja a figyelmet az RB által a líbiai városok támogatása érdekében indított nicosiai kezdeményezésre, amely technikai segítségnyújtással előmozdította a szükségletek kielégítését a líbiai települések szolgáltatásnyújtási kapacitásának helyreállításában, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítson elegendő adminisztratív és pénzügyi erőforrást. Megismétli, hogy új kapacitásépítési eszközöket kell elterjeszteni a csatlakozásra váró és az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokban a korábbi helyi közigazgatást támogató eszköz helyett;

59.

támogatja azokat a közelmúltbeli fejleményeket, amelyek azt követően történtek, hogy az éghajlatügyi fellépés mellett elkötelezett városok legnagyobb szövetségének létrehozása céljával összeolvadt az uniós Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége és az amerikai Polgármesterek Paktuma. Kész arra, hogy felhasználja nemzetközi csatornáit, kapcsolatait, partnereit és szövetségeseit (az ARLEM-et a déli és az afrikai szövetségben, a CORLEAP-et a keleti szövetségben, az ICLEI-t és az EU–Kína urbanizációs partnerséget az észak-amerikai és a délkelet-ázsiai szövetségben stb.) az éghajlatváltozás hatásainak csökkentését, az azokhoz való alkalmazkodást és az ellenálló képességet, valamint a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kihívások leküzdését célzó erőfeszítések további fokozása érdekében;

60.

kéri az Európai Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt az RB-vel annak érdekében, hogy a Globális Szövetség új irányítási struktúrájában képviselve legyenek az európai városok sajátos aggályai, tapasztalatai és hozzájárulásai;

61.

üdvözli a harmadik országokkal javasolt új partnerségi keretet és az új európai külső beruházási tervet, és kéri, hogy a regionális és helyi önkormányzatokat vonják be ebbe a folyamatba;

62.

sürgeti, hogy az Európai Bizottság a fejlesztési politikáról szóló felülvizsgált európai konszenzussal, az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak megvalósításával, valamint a (az RB 2017. márciusi decentralizált együttműködési konferenciájának fő témáját képező) Cotonou utáni megállapodással kapcsolatos tárgyalások során mozdítsa elő a helyi és regionális önkormányzatok aktív részvételét a fejlesztési együttműködésben;

63.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül az európai polgári kezdeményezésről szóló rendeletet az eszköz jogi keretének egyszerűsítése és jobbá tétele érdekében;

64.

üdvözli az Európai Bizottság REFIT kezdeményezését és különösen azt a javaslatot, hogy értékeljék a felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok, illetve bizonyos másodlagos jogi aktusok elfogadására vonatkozó eljárások átláthatóságát és demokratikus ellenőrzését;

65.

megismétli azt a kérését, hogy ahol az indokolt, az új uniós jogszabályok hatásértékelését egészítsék ki területi hatásvizsgálattal. Szorosabb együttműködést javasol az RB és a Közös Kutatóközpont újonnan létrehozott területpolitikai kompetenciaközpontja között az uniós jogszabályok értékelése kapcsán;

66.

nagyobb átláthatóságot, együttműködést és hatékonyságot kér az uniós intézmények részéről, és örömmel fogadja, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban együttesen vállalták, hogy közös átfogó célokat és prioritásokat határoznak meg, különösen a jogalkotási javaslatok kapcsán. Kéri, hogy vonják be az RB-t a jogalkotási folyamat összes szakaszába, hogy a jogalkotási ciklusban teljeskörűen kihasználják a benne rejlő lehetőségeket;

67.

szorosabb együttműködésre számít az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel a szubszidiaritás ellenőrzésében, valamint a 2017. évi szubszidiaritási konferencia kapcsán;

68.

arra kéri az elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, az EU Tanácsa szlovák elnökségének, valamint az Európai Tanács elnökének.

9.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/8

1.

támogatja az Európai Bizottság annak biztosítására irányuló erőfeszítéseit, hogy az európai szakpolitikákban jobban tükröződjenek a nemzeti, regionális és helyi kormányzatok érdekei, és megismétli, hogy ezért az összes kormányzati szintnek közös felelősséget kell vállalnia;

2.

támogatja azt a véleményt, hogy a jobb szabályozás nem egyszerűen azt jelenti, hogy kevesebb uniós szintű jogszabály van, hanem annak meghatározását is, hogy melyik az a szint, ahol a célkitűzések a legjobban elérhetők; hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvének hatékony alkalmazása a jobb szabályozás kulcseleme;

3.

hangsúlyozza, hogy a szabályozásnak mindig egyensúlyt kell teremtenie mind a „biztonság” (egyéni, jog-, adminisztratív, pénzügyi), mind a „hatékonyság”, mind pedig a „szabadság” vagy rugalmasság között, hiszen mindkettő egyformán jogos problémakör és elvárás. Ezek konkrét adottságok melletti kiegyensúlyozása a demokratikus folyamat feladata, az pedig a különféle szinteken demokratikusan megválasztott képviselők felelőssége, hogy megindokolják a polgároknak az elkerülhetetlen alkukat és kompromisszumokat;

4.

figyelembe veszi az adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport (Stoiber-csoport) munkáját, annak zárójelentését és a különvéleményeket;

5.

tudomásul veszi a Tanácsnak, az Európai Bizottságnak és a Parlamentnek a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. április 13-i intézményközi megállapodását, és reméli, hogy ez az új megállapodás hozzájárul majd az uniós döntéshozatal javításához valamennyi szakaszban, azaz a tervezés, a kidolgozás, az elfogadás, a végrehajtás és az értékelés során is; aggodalmának ad azonban hangot amiatt, hogy a helyi és regionális szint demokratikusan megválasztott képviselőit és az RB-t – a Lisszaboni Szerződés által rájuk ruházott súly és megbízatás ellenére – a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás az „érdekelt feleken” kívül semmilyen más összefüggésben nem említi meg;

6.

részt kíván venni az új megállapodás értelmezésére és végrehajtására irányuló további kezdeményezésekben, hogy teljes mértékben ki lehessen használni a jogalkotási ciklusban tanácsadó szervként betöltött funkciójában rejlő lehetőségeket; emlékeztet arra, hogy számos RB-tag hatáskörrel rendelkezik az uniós politikák alkalmazása terén;

7.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság egy „tágabb előretekintő véleményt” kért, amely „további javaslatokat tesz az uniós szabályozás által bevezetett követelményekre, és egyszerűbb módokat biztosít ugyanazon vagy akár jobb eredmények elérésére”;

8.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság konkrét szakpolitikákra vonatkozóan kéri fel előretekintő vélemények kidolgozására egyebek mellett olyan területeken, mint a környezetvédelem, az energia, a pénzügyi szolgáltatások és a mezőgazdaság, ahol a helyi és regionális önkormányzatok azonosítani tudják a terheket, és a szükségleteiknek megfelelően javaslatokat tudnak tenni a javításra;

9.

megjegyzi, hogy ez az átfogóbb előretekintő vélemény a szabályozás helyi és regionális önkormányzatokra gyakorolt hatásairól ad áttekintést, és konkrét szakpolitikai és ágazatorientált elemzés elkészítését szorgalmazza a szűk keresztmetszetek és a terhek azonosítása céljából;

10.

üdvözli azt a megközelítést, hogy kifejezetten bevonják a regionális és helyi szereplőket a szabályozás javításával kapcsolatos konzultációkba; üdvözli ezzel összefüggésben például a „Holland tartományok az uniós szabályozás javításáért” jelentését, és felhívja a figyelmet a jelentésben felsorolt szűk keresztmetszetekre és az ott javasolt konkrét megoldásokra;

11.

ezzel összefüggésben egyetért az uniós városfejlesztési menetrend konkrét végrehajtására irányuló Amszterdami Paktum kidolgozásával, mivel a tematikus partnerségekben fontos szempont a jogalkotás minőségének javítása. Ennek keretében készült a „Bridge! Better EU regulation for local and regional authorities” [Bridge! Jobb uniós szabályozást a helyi és regionális önkormányzatok számára] című jelentés, amely olyan konkrét helyzeteket sorol fel, ahol a helyi és regionális gyakorlatban nehézséget okoznak az európai jogszabályok;

12.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ágazati szabályozásokkal, az arányossággal, a határokon átnyúló szűk keresztmetszetekkel, az állami támogatásokkal és az ellenőrzések által kifejtett nyomással kapcsolatban javasolt megoldásokat, és új szabályozások kidolgozásakor vegye őket figyelembe;

13.

felhívja a figyelmet a helyi és regionális önkormányzatok által az uniós szabályozás által jelentősen érintett területeken betöltött sajátos szerepre, valamint az uniós jogszabályok végrehajtójaként és az uniós alapokat kezelő hatóságként betöltött szerepükre, továbbá hangsúlyozza, hogy sajátos felelősségi köreik jó lehetőséget nyújtanak nekik annak felmérésére, hogy a keretszabályok mely területei problematikusak, illetve szorulnak adott esetben módosításra;

14.

úgy véli, hogy a kormányzás valamennyi szintjének biztosítania kell, hogy a jogszabályok megfelelőek, hatékonyak és eredményesek legyenek, és nem idéznek elő felesleges költségeket és terheket, eközben pedig védik a polgárokat, a fogyasztókat, a fenntarthatóságot és a környezetet is;

15.

tisztában van azzal, hogy az uniós intézményeknek minden polgár előtt bizonyítaniuk kell a keretszabályok értékét, valamint az uniós jogszabályok hozzáadott értékét, tiszteletben tartva eközben a szubszidiaritás és arányosság elvét;

16.

megjegyzi, hogy a mostanában tapasztalt gazdasági nehézségek olyan körülményeket teremtettek, amelyek közt a túlszabályozás okozta többletköltségek számos helyi és regionális önkormányzat számára súlyosbították a költségvetési megszorításokat, mégpedig egy olyan helyzetben, amikor csökkentek a rendelkezésre álló források. Ez komoly terhet eredményezett az önkormányzatok számára, és még nagyobb nyomást gyakorolt rájuk, hogy megpróbálják csökkenteni adminisztratív kiadásaikat, miközben egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy intézkedéseket hozzanak. Az RB megismétli azt a véleményét, hogy egyszerűsíteni kell az eljárásokat és csökkenteni kell a bürokráciát minden olyan területen, ahol az érinti a helyi és regionális önkormányzatok által elvégzendő kulcsfeladatokat;

17.

méltányolja, hogy az Európai Parlament, az EGSZB és a Régiók Bizottsága által korábban elfogadott jelentések és vélemények megerősítették az EU összehangolt fellépésének fontosságát, amelyet a nemzeti és uniós intézményekkel, valamint a helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott partnerség szellemében hajt végre;

18.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok központi szerepet játszanak a polgárok támogatásában, nem utolsósorban uniós programokon keresztül, annak érdekében, hogy segítsenek az elhúzódó gazdasági problémák okozta nehézségek áthidalásában. Emlékeztet arra, hogy – elismerve a strukturális reformok szükségességét – a jogbiztonság és az uniós programokhoz való egyszerű hozzáférés e szerep betöltésének alapvető feltétele;

19.

megjegyzi, hogy az uniós finanszírozás sok helyi és regionális önkormányzat számára fontos ahhoz, hogy végrehajtsák az uniós jogszabályokat, különösen, ha a gazdasági erő szerint differenciált kohéziós politikáról van szó;

20.

megjegyzi, hogy az uniós programok, valamint a megkövetelt szabályozási rendszerek hozzáférhetőségi feltételei jelentős nehézségeket okozhatnak a jogi keretek és a végrehajtási, pénzügyi ellenőrzési és jelentéstételi szabályok értelmezése terén, és emlékeztet arra, hogy különösen az ellenőrzési rendszer a hosszú távú nyilvántartási kötelezettség miatt gyakran nehézségeket okoz a projekttámogatóknak, ahogy erre az európai strukturális és beruházási alapok egyszerűsítéséről szóló RB-vélemény is utalt;

21.

üdvözli az Európai Parlament „Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT): helyzetkép és kilátások” című állásfoglalását (1), amely megerősítette a Régiók Bizottsága mint politikai intézmény által betöltött fontos szerepet, és egyetért azzal, hogy a REFIT programot nem szabad a normák aláásására használni;

22.

miközben támogatja a bürokrácia csökkentésére és a szabályozásból eredő szükségtelen terhek felszámolására irányuló célt, hangsúlyozza, hogy a REFIT programot nem szabad ürügyként felhasználni a kitűzött célok csökkentésére, különösen a környezetvédelem, az élelmiszer-biztonság, az egészség és a fogyasztók jogai terén;

23.

amellett szól, hogy az uniós jogszabályokat nemzeti szinten amikor csak lehet, 1:1 arányban hajtsák végre, és csak akkor lépjenek túl az uniós előírásokban szereplő normákon, ha ez tartalmi vagy szakmai okokból elengedhetetlen. Fontos ugyanakkor, hogy a tagállamok és régiók továbbra is minden esetben maguk dönthessék el, mire van szükség az észszerű végrehajtáshoz. Elképzelhető, hogy elősegítené az átláthatóságot az az európai bizottsági javaslat, hogy a túlszabályozást („gold-plating”) mindig indokolni kell. A nemzeti és regionális végrehajtásra vonatkozó szigorúbb beszámolási kötelezettségnek azonban nem szabad oda vezetnie, hogy beavatkozunk az adott ország közigazgatási szerkezetével és eljárásaival kapcsolatos kérdésekbe;

24.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jogszabályok értékelésekor figyelembe vegyék a polgárok és a gazdaság számára jelentkező – társadalmi, környezeti és egyéb – költségeket, hasznot, illetve hátrányokat is, valamint az úgynevezett „európai egység hiányából fakadó költséget” (2), azaz azt a költséget, amely egy adott ágazatban az európai szintű közös fellépés elmaradása miatt merül fel;

25.

ezzel kapcsolatban ismét arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fogalmazza meg a „túlszabályozás” egész Unióra érvényes szabványmeghatározását, és ezzel teremtsen jogbiztonságot az uniós jog végrehajtása és alkalmazása területén, és korlátozza a túlzott bürokráciát (3);

26.

sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy – többek között az EU e-kormányzatra vonatkozó cselekvési terve keretében – mozdítsák elő a digitális módszerek és ikt-eszközök fejlesztését, hogy közös formátumot és folyamatot biztosítsanak a nyomonkövetési és jelentéstételi igényekhez szükséges adatok gyűjtése számára, csökkentve ezzel az adatok nemzeti és európai adatbázisokba való bevitelével járó adminisztratív terheket;

27.

kiemeli a célravezetőségi vizsgálat fontosságát, amely képes azonosítani az idők során a különböző célkitűzések és új szakpolitikai kezdeményezések miatt kialakuló átfedéseket és következetlenségeket, különösen a jelentéstételi és megfelelési követelmények tekintetében;

28.

kiemeli az uniós jog betartása érdekében bevezetett különféle jelentéstételi kötelezettségek jobb ismeretének szükségességét; azt javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra vonatkozó jelentéstételi követelményeket írják össze és minél inkább egységesítsék. Ajánlja továbbá, hogy az alkalmazott jelentéstételi módszerek célozzák meg a polgárokra, a kkv-kra és a helyi és regionális önkormányzatokra háruló adminisztratív terhek csökkentését;

29.

megjegyzi, hogy a nyelv és a nyelvhasználat akadályozhatja is a részvételt, illetve felkérést is jelenthet a részvételre; a könnyen hozzáférhető és közérthető nyelv a jogalkotási és szabályozási szemléletváltás egyik kulcseleme;

30.

úgy véli, hogy a befogadó szemlélet egyszerű és egyértelmű nyelvezetet, szerkezeteket és szabályozást követel meg annak biztosítása érdekében, hogy az EU, annak célja, programjai, politikái, jogszabályai és gyakorlati segítségnyújtása mindenki számára érthető legyen;

31.

sürgeti ezért az Európai Bizottságot az általa használt nyelvezet egyszerűsítésére, hogy az minél szélesebb körben érthető legyen, és azt javasolja, hogy technikai nyelvezetet a jogi követelményeknek megfelelően csak szükség esetén alkalmazzanak;

32.

úgy véli, hogy az uniós szabályok és szabályozások „felhasználóbarátabb” és következetesebb értelmezésére van szükség, ideértve például az arányos ellenőrzési követelményeket, a rögzített díjak gyakoribb használatát, az egyszerűsített pályázatokat, kérelmeket és jelentéseket, valamint a szabályok (például az állami támogatásra és közbeszerzésre vonatkozó jogszabályok) világosabb értelmezését;

33.

elismeri, hogy az EU-nak megfelelő figyelmet kell fordítania egy olyan aktív kommunikációs stratégia kialakítására, amelyet a partnerek bevonására, az aktivitás fenntartására és a befektetések vonzására dolgoztak ki;

34.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok oktató és tájékoztató szerepet töltenek be az uniós politikák és programok kapcsán, „közelebb hozva” azokat a polgárokhoz;

35.

hangsúlyozza a Europe Direct információs központok szerepét abban, hogy az uniós jogszabályokról és programokról a polgárok számára érthető tartalommal és nyelvezettel tájékoztatják a lakosságot;

36.

megjegyzi, hogy az olyan tudásközpontok, mint a hollandiai Europa Decentraal, fontos szerepet játszanak az uniós jogszabályok helyes alkalmazásának és értelmezésének megkönnyítésében. Az ilyen központok szakértőinak fontos szerepük van abban is, hogy ingyenes tájékoztatást és tanácsadást nyújtanak helyi és regionális önkormányzatok, illetve azok szövetségei számára. Másrészről a tudásközpontok munkája iránti nagy igény jól mutatja, hogy egyszerűsíteni kell az uniós jogszabályokon;

37.

méltányolja, hogy a jelenlegi gyakorlat az, hogy felkérik a polgárokat az egyeztetéseken való részvételre. Ugyanakkor az egyes polgárok ritkán osztják meg észrevételeiket, mivel a konzultációk többsége korlátozott körű a nyelvi érthetőség és a szakmai fogalmak és összefüggések használata miatt, így nem ösztönzik a részvételt. Így a polgárok ki vannak zárva az egyeztetésekből, kivéve azt a néhány embert, akik rendelkeznek a részvételhez szükséges készségekkel és nyelvi ismeretekkel. Fontos annak biztosítása, hogy valamennyi érintett fél, és mindenekelőtt a civil társadalom egyenlő módon hozzáférhessen a konzultációk szövegéhez, amelyet az összes hivatalos uniós nyelvre le kell fordítani, és a lehető legegyszerűbb, legegyértelműbb és legérthetőbb módon kell megfogalmazni, hogy a lehető legjobb tájékoztatást biztosítsa a tervezett jogszabályokról;

38.

úgy véli, hogy a polgárok körében végzett egyeztetésnek kiegészítenie, nem pedig kiváltania kell a strukturált nyilvános konzultációt, és nem csökkentheti a Lisszaboni Szerződésben elismert érintett intézményi szervezetek szerepét;

39.

ismételten hangsúlyozza, hogy a jogalkotási kezdeményezés szakaszában mennyire fontos konzultálni a helyi és regionális közgyűlésekkel az RB-n keresztül, mivel ezek a közgyűlések az adott területeket képviselik, és így demokratikus módon tolmácsolják a polgárok valós igényeit, akkor is, ha a polgárok egyénileg nem képesek arra, hogy hallassák hangjukat;

40.

ebben az összefüggésben elengedhetetlen, hogy a regionális és helyi intézmények elsőbbséget élvezzenek a magánvállalatokkal szemben, egyfelől a Lisszaboni Szerződésben elismert szerepük okán, másfelől pedig azért, mert a demokrácia és a politikai képviselet kifejezésének formái;

41.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egyablakos ügyintézési pontot a szabályozással kapcsolatos tanácsadás számára annak biztosítása érdekében, hogy az uniós forrásokra pályázók időben megfelelő, egyértelmű és világos tanácsokat kapjanak;

42.

javasolja, hogy a programozási időszak során kérjék ki a gyakorló szakemberek véleményét, hogy a jogalkotási keret és a keretszabályok javításai gyakorlati tapasztalatokon alapulhassanak;

43.

egy különleges mechanizmus létrehozását javasolja, hogy a technikai segítségnyújtáshoz rendelt forrásokat minden egyes program esetében egy jogi csapat felállítására használják fel, amelyet minden pályázó ingyenesen igénybe vehetne, és amely – a jogi szabályozásoknak az Európai Bizottság tanácsainak megfelelő elfogadott, egységes értelmezésén és a jelenlegi gyakorlaton alapulóan – megbízható és következetes tanácsokat adhat az uniós finanszírozási szabályokkal kapcsolatban, hogy jelentősen csökkentsék a bizonytalanságot és a jelenleg a végső kedvezményezettre háruló felelősséget;

44.

javasolja, hogy az irányítási szabályok egyértelműen válasszák szét a programigazgatást és a projekt/program végrehajtását, hogy elkerüljék a lehetséges összeférhetetlenségeket és a részrehajló értékelést;

45.

javasolja, hogy – a meglévő költségvetési kereten belül – maximalizálják a „finanszírozási kassza” méretét, lehetővé téve a teljesítés programalapú megközelítését, mely szerint az egymással összefüggő projekteket összekapcsolják, és a sikert a legfőbb eredmények alapján mérik, nem pedig az egyes projektek kimenete alapján – például az energia területén, hogy csak egy lehetséges esetet említsünk;

46.

javasolja, hogy tárják fel a pénzügyi konstrukciók kidolgozásának és javításának lehetőségét, ideértve a specializált kockázatitőke-alapokat a kulcsfontosságú szektorokban, a támogatás hatékonyabb összehangolását a JESSICA kezdeményezéssel az ingatlanberuházási piac ösztönzése céljából, valamint a JASMINE programon alapuló mikrohitelrendszer bevezetését az induló innovatív vállalkozások és kisvállalkozások támogatása céljából;

47.

javasolja, hogy növeljék a társfinanszírozás lehetőségeit, különösen a magánszektorból érkező forrásokkal, annak biztosítása érdekében, hogy a finanszírozás a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére álljon, és így azok kezelni tudják a helyi szükségleteket;

48.

kéri az Európai Bizottságot, hogy javasoljon egy olyan mechanizmust, amelynek révén a fel nem használt és visszavont finanszírozási eszközök visszafolynak az uniós költségvetésbe, címzett bevételként, ahhoz a tagállamhoz, amelyhez az alapokat eredetileg is rendelték, garantálva, hogy ezeket a forrásokat az adott tagállamban azon ágazati politikák keretében utalják ki és használják fel, amelyek számára előirányozták őket;

49.

jelenleg a finanszírozási kereteket elsősorban azért nem használják fel, mert a végrehajtási rendszer hiányos, lassú és túlságosan bonyolult, valamint azért, mert a prioritások meghatározása nem megfelelő. Ezért megfelelő kommunikációt kell biztosítani a helyi és regionális önkormányzatokkal és a nemzeti hatóságokkal a prioritások újbóli meghatározása és tisztázása, valamint a kedvezményezettek hátrányos helyzetbe hozásának elkerülése érdekében;

50.

ezért létfontosságú, hogy főként a többéves támogatási programok esetében garantáljuk a tervezési biztonságot és megbízhatóságot a célok elérése érdekében. A többéves pénzügyi kereten belüli nagyobb rugalmasság ezért nem vezethet oda, hogy már jóváhagyott programok kárára csoportosítanak át pénzeszközöket vagy finanszíroznak új szakpolitikai kezdeményezéseket;

51.

javasolja, hogy egyértelműen határozzák meg a partnerek feladatait az uniós finanszírozású programok helyi vagy regionális önkormányzaton belüli nyomon követése és az idevonatkozó jelentéstétel kapcsán, beleértve a kiadások és eredmények felülvizsgálatát és a korrekciós intézkedések kialakítását is, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy bocsásson segítséget, többek között finanszírozási forrásokat a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére, ha az egyszerűsítés – akár jogalkotási, akár nem – az általuk nyújtott szolgáltatások költségeinek növekedésével jár;

52.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket a kohéziós politika egyszerűsítése érdekében, figyelembe véve a helyi és regionális önkormányzatok javaslatait, amelyeket „Az európai strukturális és beruházási alapok egyszerűsítése a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából” című véleményében (4) – előadó: Petr Osvald (CZ/PES) – fogalmazott meg;

53.

emlékeztet arra, hogy az európai strukturális és beruházási alapok az EU fő eszközei a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítására valamennyi tagállamban, egyszerűsítésük pedig alapvető fontosságú a szakpolitikai célkitűzések eléréséhez; tervbe kell venni a jelenlegi programozási időszak azonnali javítását, valamint az olyan hosszú távú egyszerűsítést, amely elvezethet a jelenlegi teljesítési mechanizmusok és jogszabályok alapos felülvizsgálatához;

54.

felhívja a figyelmet különösen arra, hogy egyszerűsítésre – a jogalkotási és nem jogalkotási változtatásokat is ideértve – van szükség az ellenőrzéshez, jelentéstételi követelményekhez és iránymutatásokhoz, az állami támogatáshoz, a közbeszerzéshez és a túlszabályozáshoz kapcsolódó területeken;

55.

megjegyzi, hogy az egyszerűsítési munka célzott együttműködést követel az Európai Bizottság érintett szervezeti egységei, nevezetesen a Regionális, a Foglalkoztatási, a Versenypolitikai és a Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóság között;

56.

kéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson több tájékoztatást és támogatást a helyi és regionális önkormányzatok képzéséhez az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok), valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) közötti szinergiahatással kapcsolatban;

57.

szorgalmazza a kutatási és innovációs alapokkal kapcsolatos pályázati és jelentéstételi folyamatok egyszerűsítését és a standard költségek alkalmazásának erősítését, különösen az ellenőrzés terén;

58.

hangsúlyozza „A közös agrárpolitika (KAP) egyszerűsítése” címmel 2015 októberében elfogadott véleményének (5) ajánlásait;

59.

ismételten hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a végső kedvezményezettekkel szembeni bizalom elvét, enyhítve a költségeket igazoló dokumentumok bemutatására vonatkozó kötelezettséget a jelentéstételi szakasz során, a hangsúlyt inkább az ellenőrzésre helyezve és a figyelmet elsősorban a finanszírozott projektek eredményeire fordítva;

60.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár az új KAP kifejezett célja az uniós szintű szabályozás csökkentése, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén mégis növekedett az európai bizottsági rendelkezések száma;

61.

megismétli, hogy nagyobb fokú koherenciára és kiegészítő jellegre van szükség a KAP és más uniós politikák, például a környezetvédelmi politika (és alapok) között. A nagyobb mértékű koherenciára mindenekelőtt az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az európai strukturális és beruházási alapok körébe tartozó többi alap között van szükség, amelyek együttesen az Európa 2020 stratégia szélesebb politikai célkitűzésein alapuló közös stratégiai keret megvalósítását szolgálják;

62.

úgy véli, hogy a KAP-ot kompatibilissé kellene tenni a területi kohézió Lisszaboni Szerződésben rögzített céljával, és el kell kerülni, hogy az uniós intézkedések növeljék a területi egyensúlyhiányt, vagy veszélyeztessék a közszolgáltatásokat, például a vidéki térségekben;

63.

kiemelten fontosnak tartja, hogy a regionális és helyi üzleti szereplők aktuális igényeit teljes mértékben figyelembe vegyék a kkv-kra vonatkozó jobb szabályozás terén folyó munkafolyamatban;

64.

felhívja a figyelmet arra, hogy a REFIT-platform elegendő figyelmet kell hogy fordítson a hatóságok szabályozásból eredő terheire is. Ez annak megelőzése érdekében fontos, hogy a szabályozásból eredő terheket a vállalkozások és hatóságok egymás között tologassák;

65.

megjegyzi, hogy az „Európai vállalkozói régió” díj nyerteseivel folytatott konzultációt követően meghatározták azokat a területeket, ahol az egyszerűsítés kiemelten fontos, illetve ahol a meglévő szabályozással bevezetett egyszerűsítés foka még nem elégséges. Ilyen például a kkv-knak az ERFA-ból finanszírozott projektekben való részvétele, a kkv-k közbeszerzésekhez való hozzáférése, a fogyasztói jogok és a REACH. A kereskedelmi statisztikákra (Intrastat) vonatkozó jelentéstételi követelményeket is további intézkedést igénylő prioritásként azonosították;

66.

úgy véli, hogy intézkedésre van szükség a kkv-kra vonatkozó adminisztratív egyszerűsítés terén, különösen a héát illetően;

67.

szorgalmazza, hogy fogadjanak el intézkedéseket a kkv-k közbeszerzésekhez való hozzáférésének megkönnyítésére; attól tart, hogy az új irányelveken és az egységes európai közbeszerzési dokumentumon keresztül bevezetett egyszerűsítés lehet, hogy nem lesz kellő mértékű a kkv-barát közbeszerzési szabályok biztosításához;

68.

figyelmeztet arra, hogy az említett egyszerűsítési intézkedések nem áshatják alá a helyi és regionális önkormányzatok arra vonatkozó autonómiáját, hogy sajátos körülményeik és lakosságuk szükségletei függvényében szigorúbb szabályokat fogadjanak el, különösen az olyan területeken, mint az egyenlőség, a szociálpolitika, a környezetvédelmi vagy az iparpolitika;

69.

hangsúlyozza, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó állami támogatások európai szabályozási kerete az állami támogatásra vonatkozó számos másodlagos jogi aktus és nem kötelező érvényű jogi szöveg miatt túl részletessé és összetetté vált. A további egyszerűsítés növeli a jogbiztonságot, felgyorsítja a beruházási projektek megvalósítását, biztosítja az általános gazdasági érdekű szolgáltatások időben történő ellátását, valamint fellendíti a növekedést és a foglalkoztatást;

70.

hangsúlyozza, hogy fel kell hívni az innovatív kisvállalatok figyelmét az új közbeszerzési eljárásokra, azok előnyeire és korlátaira, illetve az igénybe vehető támogatásra. A közbeszerzésekkel kapcsolatos uniós szabályokat három éven belül hatásvizsgálatnak kell alávetni, hogy kiderüljön, megkönnyítették-e a kkv-k számára a tendereken való indulást, csökkentették-e a bürokratikus terheket és segítettek-e kialakítani hosszú távú partnerségeket olyan kínálathoz és szolgáltatásokhoz, amelyek jelenleg nincsenek a piacon;

71.

ismét szorgalmazza egyrészt az általános gazdasági érdekű szolgáltatások állami támogatására vonatkozó de minimis szabályok küszöbértékeinek növelését, másrészt azon küszöbérték megemelését, amely alatt az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott jogi személyeknek közszolgáltatással járó ellentételezés formájában megítélt állami támogatások mentesülnek (az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében megállapított) bejelentési kötelezettség alól. Ezek az intézkedések ugyanis további egyszerűsítést jelentenek a helyi és regionális önkormányzatok és az ellentételezésben részesülő jogi személyek számára;

72.

felhívja a figyelmet az „Uniós környezetvédelmi jogszabályok: a jelentéstétel és a szabályoknak való megfelelés javítása” című, 2016 áprilisában elfogadott véleményére (6), és felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék a környezetvédelmi nyomonkövetési és jelentéstételi kötelezettségekre irányuló célravezetőségi vizsgálatában megfogalmazott ajánlásait;

73.

külön felhívja a figyelmet a túlzott terhet jelentő ellenőrzési és jelentéstételi követelményekkel kapcsolatban a véleményben tett konkrét ajánlásokra, és külön szorgalmazza, hogy automatizálják a jelentéstételi eszközöket, illetve vizsgálják meg, hogy a különböző irányelvek szerinti jelentéstételi kötelezettségek között milyen szinergiák lehetségesek; megismétli azt a javaslatát, hogy a további irányelvek tekintetében „végrehajtási eredménytáblákat” kell létrehozni a környezetvédelmi jog területén;

74.

olyan horizontális uniós irányelv elfogadását támogatja, amely megfelelőségbiztosítási rendelkezéseket vezetne be az uniós környezetvédelmi vívmányokba a Régiók Bizottságának fent említett véleményében említett elvek alapján;

75.

megjegyzi, hogy 2013-ban az Európai Uniónak jelentős számú, azaz 63 kötelező és 68 nem kötelező célkitűzése volt, melyek többségét 2015 és 2020 között kell elérni. A célok javaslatakor és módosításakor meg kellene vizsgálni, illetve figyelembe kellene venni, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak a nemzeti alatti kormányzati szintekre, illetve a vállalkozásokra. A már kitűzött, de haszontalannak bizonyult célokat törölni kellene, hogy a helyi kormányzatok vezetői megfelelő autonómiával rendelkezhessenek ahhoz, hogy a helyi gazdasági és környezeti feltételekhez igazítsák az intézkedéseket;

76.

megismétli, hogy szükség van a felelősségi körök és az erőforrások megfelelő elosztására, valamint a tagállamok környezetvédelmi nyomonkövetési és jelentéstételi követelményeivel kapcsolatos egyértelmű információáramlásra a települések, a régiók és a nemzeti szint között annak biztosítása érdekében, hogy a környezet állapotát leíró jelentések és mutatók következetesek, hatékonyak és megbízhatóak legyenek.

9.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/15

1.

támogatja az EU arra irányuló politikáját, hogy Európa a világ leggyakrabban látogatott régiója maradjon, amely 2015-ben a világ teljes beérkező turistaforgalmának 51,4 %-át fogadta (ez mintegy 609 millió főt jelent) (1), és biztosítsa, hogy az ágazat a lehető legnagyobb hozzájárulást nyújtsa a fenntarthatósághoz, az innovációhoz, a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz;

2.

kiemeli, hogy a turizmus az EUMSZ 195. cikkének megfelelően a tagállamok hatáskörébe tartozik, és az EU kompetenciája ezen a területen arra terjed ki, hogy támogassa, összehangolja és kiegészítse a tagállamok, és ezáltal a regionális és helyi önkormányzatok tevékenységeit. Ennek kapcsán – hatásköreik miatt – központi szerep hárul a regionális és helyi önkormányzatokra, ráadásul sok régió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik ebben az ágazatban. A turizmus belső piac szempontjából betöltött jelentőségét tekintve együttműködésre van szükség a tagállamok és a regionális és helyi kormányzati szintek között a szubszidiaritás és a többszintű kormányzás elvének tiszteletben tartása mellett, valamint közös európai alapelvek, kritériumok és európai hozzáadott értékkel bíró intézkedések szükségesek;

3.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozza át a 2010-es turisztikai stratégiáját, integrált uniós idegenforgalmi politikát dolgozzon ki valamennyi érintett uniós szakpolitika vonatkozásában, javítsa a turisták bizalmát általában az idegenforgalom iránt, szilárdítsa meg az Európai Bizottságnak a szezonalitással kapcsolatos megközelítését és terjesszen elő egy egyértelmű célokat, mutatókat és intézkedéseket tartalmazó többéves turisztikai munkaprogramot;

4.

kéri, hogy a tagállamok az EU idegenforgalmi stratégiája alapján és a helyi és regionális önkormányzatokkal egyeztetve dolgozzanak ki nemzeti idegenforgalmi szakpolitikákat;

5.

kéri, hogy valamennyi makroregionális stratégiát  (2) egészítsenek ki egy turisztikai fejezettel. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az RB-vel együtt dolgozza ki a makrorégiók lehetséges turisztikai célkitűzéseinek tematikus katalógusát;

6.

hangsúlyozza, hogy a turizmus ma Európa egyik leggyorsabban növekvő gazdasági ágazata, amely a globális növekedés és fejlődés hajtóereje, több millió munkahelyet teremt, élénkíti a kivitelt és a beruházásokat, valamint megváltoztatja az emberek életét, tehát olyan ágazat, amely támogatja a kulturális sokféleséget és az értékek megosztását és aktívan hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalabb generációk körében fokozatosan megszilárduljon egyfajta európai identitás;

7.

felszólítja a régiókat és városokat, hogy ezt követően dolgozzanak ki az európai és a makroregionális stratégiákkal összhangban álló turisztikai stratégiákat, és a közszférán belüli együttműködés, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségek létrehozását szorgalmazza új turisztikai infrastruktúrák fejlesztéséhez, támogatásához és megvalósításához, szem előtt tartva az idősödő európai társadalom szükségleteit és lehetővé téve, hogy az idős polgárok Unió-szerte korlátok nélkül utazhassanak. Ezekkel a stratégiákkal párhuzamosan idegenforgalmi élénkítő terveket is ki kellene dolgozni a turisztikai célpontokon, hogy javítani lehessen azokon az állami és magánerőforrásokon és létesítményeken, amelyek segítik az adott térségek versenyképességét. Fejlesztéseket kellene ösztönözni azokon a már jól ismert úti célokon is, ahol az idők során károsodtak a nagy turistatömegeket vonzó látványosságok;

8.

felkéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy tegyék lehetővé és tevékeny módon támogassák a helyi és regionális önkormányzatok határokon átnyúló együttműködését az idegenforgalom terén.

9.

ágazatokat átfogó, helyi és regionális platformokat  (3) szorgalmaz a turisztikai célpontok hálózatba szerveződése, stratégiai fejlesztése és értékesítése érdekében (4), hogy előmozdítsa a párbeszédet és az uniós finanszírozási eszközök használatával kapcsolatos bevált gyakorlatok és ismeretek cseréjét;

10.

emlékeztet arra, hogy Európában a határokon átnyúló együttműködés számára a turizmus az egyik legfontosabb politikaterület. A határokon átnyúló együttműködés struktúráit, köztük az EGTC-ket és az eurorégiókat arra szólítja fel, hogy határokon átnyúló turisztikai koncepciók (pl. közlekedési és marketingkoncepciók) révén könnyítsék meg a határokon átnyúló, nemzetek és régiók közötti együttműködést, így fokozva az értékteremtést, a foglalkoztatást és a regionális kínálatot a fogyasztók számára. Ehhez minden lehetséges európai támogatási eszközt (pl. ESBA, esb-alapok, Interreg, Horizont 2020) hívjanak le, és vonják be az ágazathoz kapcsolódó, sok tapasztalattal rendelkező szervezeteket, csoportosulásokat vagy hálózatokat;

11.

kéri, hogy fordítsanak köz- és magánszektorbeli eszközöket a sok helyen az általános érdekű szolgáltatásokhoz is használt utazási és turisztikai infrastruktúra (5) fenntartható javítására a távoli és hegyvidéki területeken, szigeteken és partvidéki területeken, hogy biztosítsák a turisztikai régiók elérhetőségét, ellátását és versenyképességét; valamint a következőket szorgalmazza:

12.

sürgeti, hogy az európai, nemzeti és regionális szintű turisztikai stratégiákban vegyék figyelembe a terrorizmus ellen küzdelem, – különösen a nyilvános helyeken – a biztonság és a polgári védelem kérdéseit, különös tekintettel a válsághelyzeti kommunikáció és a válságkezelés nemzeti, regionális és helyi vészhelyzeti tervekbe és folyamatokba való beépítésére;

13.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret félidős értékelése során gyökeresen gondolja újra, hogy miként közelíti meg a turizmust az esb-alapokban, mivel jelenleg de facto kizárta a turizmus ezen alapokból történő támogatását néhány országban, annak ellenére, hogy azok számos régiója kevésbé fejlett területekkel rendelkezik, ahol gyakorlatilag a turizmus az egyetlen lehetséges eszköz a fejlesztésre (pl. nemzeti parkok, környezeti szempontból védett területek stb.);

14.

hangsúlyozza, hogy beruházások szükségesek az európai turizmus versenyképességébe. Különösen a kkv-knak kell jobban kihasználniuk a digitális belső piaci stratégiát és az azzal járó támogatási csomagokat (ESBA, esb-alapok, ETHA, Interreg, Urbact, LIFE, Horizont, COSME, Kreatív Európa, Erasmus+, EaSI) (9). E tekintetben a források hatékonyabb felhasználása érdekében a kkv-k számára támogató és képzési kezdeményezéseket kellene biztosítani;

15.

támogatja azt a kérést, hogy az EU éves költségvetésébe vegyenek fel egy, az európai turizmus fejlesztésére irányuló költségvetési tételt, amely innovatív, versenyképes, fenntartható, régióközi és határokon átnyúló projekteket finanszíroz, valamint támogatja, hogy a 2020 utáni uniós regionális politikában nagyobb mértékben vegyék figyelembe a turizmus szempontjából fontos beruházásokat. Az uniós támogatásoknak könnyítéseket kell eredményezniük a kkv-k számára, és jelentősen csökkenteni kell a támogatások igénybevételével kapcsolatos bürokráciát;

16.

felkéri a tagállamokat és azok regionális önkormányzatait, hogy 2020 utáni operatív programjaikba építsenek be idegenforgalmi prioritásokat, hogy az állami hatóságok és a magánszektor is finanszírozáshoz juthasson projektjeik számára; mivel tudatában van a gyors demográfiai változásnak, azt javasolja, hogy részesítsék előnyben azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy a turisztikai infrastruktúrát és a közlekedési eszközöket az idősödő lakosság igényeihez igazítsák;

17.

arra kéri a tagállamokat, hogy

18.

sajnálja, hogy a kkv-k tájékozatlanságból nem kellőképpen használják ki az ESBA-t, és támogatja, hogy az ESBA keretében regionális beruházási platformok jöjjenek létre, hogy a kkv-k számára a regionális fejlesztés mintájára (pl. a „theALPS” (10) mintájára) lehetségessé váljon az információhoz és szaktudáshoz való hozzájutás. A régiók és városok 7., Pozsonyban tartott csúcstalálkozóján elfogadott „Invest and Connect” [Beruházás és összekapcsolás] című nyilatkozatának (11) jegyében az RB ezért azt javasolja az Európai Bizottságnak és az Európai Beruházási Banknak, hogy közösen hozzanak létre egy egész Európára kiterjedő beruházási platformot a turizmusban érdekelt kkv-k számára, valamint közösen tartsanak helyi turisztikai beruházási fórumokat az ESBA keretében. 2018-ig konkrétan öt kísérleti projektet kell megvalósítani modellrégiókban (vidéki/távoli vagy legkülső régiók, hegyvidéki, határvidéki, szigeti vagy partvidéki régiók, valamint városok), és lehetőleg olyan hálózatokat is be kell vonni ebbe, mint a NECSTouR (Európai régiók hálózata a versenyképes és fenntartható európai idegenforgalomért), az Európai Határ Menti Régiók Szövetsége, az európai területi együttműködési csoportosulások vagy az eurorégiók;

19.

felszólítja a régiókat és EGTC-ket, hogy az ESBA irányítóbizottságával és az EBB-vel együtt olyan beruházási programok előterjesztésére ösztönözzék a régióikban tevékenykedő bankokat, amelyek megkönnyítik a határokon átnyúló beruházásokat, valamint a turizmusban érintett kkv-k számára az uniós finanszírozási eszközökhöz és magánszektorbeli eszközökhöz (PPP-modellek) való hozzáférést;

20.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a határokon átnyúló kisméretű és mikroprojekteket az idegenforgalom terén, valamint a személyes szintű („people-to-people”) projekteket, amelyek, különösen a határ menti régiókban, jelentősen hozzájárulnak az európaiság tudatosításához;

21.

megismétli azt a kérését, hogy a – gyakran az idegenforgalomhoz kapcsolódó infrastruktúra szempontjából is hasznos – általános érdekű szolgáltatások esetén az állami támogatásokra vonatkozó de minimis korlátot emeljék esetenként és három adóév vonatkozásában 1 millió euróra. Fontos, hogy az olyan régiókban, melyek gazdasági és társadalmi stabilitása nagymértékben függ a turizmustól, és melyekre jelentős munkanélküliség jellemző, a szóban forgó korlát az idegenforgalomhoz kapcsolódó infrastruktúrákba történő állami beruházásokra is vonatkozzon, amennyiben ezeket az infrastruktúrákat a helyi lakosság is rendszeresen használja. Emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a jelenlegi, 2020. december 31-ig hatályos 651/2014. sz. általános csoportmentességi rendelet már tartalmazza a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatást, valamint a sportlétesítményekre és multifunkcionális szabadidős létesítményekre nyújtott támogatást;

22.

felhívja a figyelmet arra, hogy a turizmus számos olyan régió stratégiájának központi elemét jelenti, melyek kevésbé fejlettek, és jelentős, de még mindig nem teljes mértékben kiaknázott gazdasági és természeti potenciállal rendelkeznek;

23.

felhívja a figyelmet a szabályozási keret betartása során felmerülő nehézségekre, és ajánlja a tagállamoknak, hogy ne szigorítsák feleslegesen az uniós jogszabályokat nemzeti szabályozások révén („gold-plating”). Az RB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság a REFIT keretében az alábbi, kifejezetten az idegenforgalomhoz kapcsolódó lépéseket tegye meg:

24.

kéri, hogy a rehabilitációba vagy az infrastruktúrába történő beruházások iránti jövőbeli igény felmérésekor a városközpont-rehabilitációs stratégiák körültekintően vegyék figyelembe, hogy az ilyen beruházások milyen hatással lehetnek az idegenforgalmi tevékenységek helyi szintű vonzerejének megtartása vagy növelése, illetve a csökkent mozgásképességű polgárok és látogatók számára az akadálymentesítés javítása terén;

25.

javasolja a tematikus turisztikai projektek  (13) támogatását az intelligens szakosodás (intelligens városok/régiók) jegyében a tömegturizmus negatív hatásainak visszaszorítása érdekében, valamint „az intelligens turizmus európai fővárosa” cím létrehozását, amelyet évente maximum három uniós városnak/régiónak adományozhatnak a turisztikai iparág, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, valamint az RB képviselői. Ennek során kiemelt figyelmet kellene fordítani a kiemelt európai turisztikai célterületek mellett értéktöbbletet jelentő fenntartható és versenyképes turisztikai célpontok népszerűsítésére. A városközpontokon és népszerű városi célpontokon kívüli területeket is szem előtt kell tartani, hogy a városi térségek perifériáján elhelyezkedő városi csomópontok, valamint a kis- és közepes méretű városok is élvezzék az idegenforgalom előnyeit;

26.

hangsúlyozza, hogy a városi turizmus térbeli dinamikát indít meg a városkép átalakítására a közterület felújításának, az infrastruktúrának és a hálózatfejlesztésnek köszönhetően, valamint a helyi üdülőhelyek és szabadidős létesítmények kialakítása révén. Ez nemcsak a turisták, hanem a helyi közösség hasznára is válik;

27.

szorgalmazza a kulturális, természeti, történelmi és vallási turizmus támogatását, amely hozzájárul a foglalkoztatáshoz, a multikulturális szemlélet megerősödéséhez, valamint a helyi, regionális és vidéki fejlődéshez, és kéri a turisztikai látványosságok egymással való összekapcsolását európai, nemzeti és helyi szintű tematikus útvonalak létrehozása céljából – az UNESCO kulturális világörökségének jegyzékén szereplő városok és helyszínek mintájára. Ennek alapján az Európai Unióban is létre kellene hozni a kulturális világörökség városainak európai hálózatát, és speciális intézkedéseket kellene hozni ezek megőrzésére és népszerűsítésére;

28.

megismétli, hogy a gyógyászati és wellnessturizmus az egyik leggyorsabban növekvő idegenforgalmi ágazat, amely idős európai polgárokat és harmadik országokból ide látogatókat is vonz. Javasolja továbbá az idegenforgalom és az „ezüstgazdaságra” vonatkozó stratégia közötti kapcsolat megerősítését;

29.

hangsúlyozza, hogy a vidéki turizmus azáltal, hogy munkahelyeket teremt, ösztönzi a fejlődést és védi a környezetet, támogatja a vidéki kultúrát, művészetet és kézművességet, fenntartja a helyi közösségeket, továbbá

30.

hangsúlyozza, hogy a gasztronómiai turizmus fontos szerepet játszik az új és fenntartható munkahelyek létrehozásában, és megjegyzi, hogy e turisztikai szegmens fejlesztésének célja a hagyományos és helyi, minőségi termékek támogatása. Mivel a turisták által elköltött összegek mintegy egyharmada élelmiszer-kiadás, a gasztronómia biztos és alapvető jövedelemforrást jelent;

31.

megismétli, hogy támogatja az „Európa kulturális fővárosa” és az Európai Örökség cím kezdeményezéseket, valamint az Európai Örökség Napokat és az Európai Unió Kulturális Öröksége díjat;

32.

emlékeztet arra, hogy a turizmus számos régióban a gazdasági növekedés, a jövedelmek és a foglalkoztatás biztosítékát jelenti. Az RB felszólítja a régiókat, hogy turisztikai koncepciójukban  (14) ügyeljenek a fenntarthatóságra  (15) olyan innovatív eszközök révén, amelyekkel nyomon lehet követni és javítani lehet a turizmus fenntarthatóságát annak három – környezeti, társadalmi és gazdasági – dimenziója szempontjából (ETIS), valamint hogy alkalmazzanak holisztikus megközelítést, amely előre jelzi és kezeli a környezetre nehezedő, a turizmushoz kapcsolódó tevékenységek eredményeként megnövekedett nyomást. Az ilyen koncepciók kidolgozását az uniós kohéziós politika keretében célzottan támogatni kell;

33.

európai jogszabályi megoldást sürget a közösségi gazdaság trendjével kapcsolatban, amely a pozitív hatások mellett kockázatokkal is jár, ilyenek például a munkavállalók szociális biztonságának hiánya, a vendégek/turisták elhelyezésére vonatkozó előírások hiánya, a munkaadó kockázatainak a munkavállalóra való áthárulása, negatív költségvetési hatások, a turisztikai célpontok minőségellenőrzésének hiánya stb.;

34.

támogatja a fenntartható kulturális turizmus fejlesztését a városokban, ami kulcsfontosságú katalizátora lehet annak, hogy bevételi forrásokat teremtsenek az örökségmegőrzés- és -kezelés terén alkalmazott innovatív gyakorlatok számára. A városi turizmus az innovációt is előmozdítja. Az információs és kommunikációs technológiák használata, valamint az intelligens városok koncepciója nemcsak a látogatókat gazdagítja minőségi tapasztalatokkal, hanem a helyi lakosság életminőségét is javítja;

35.

arra kéri a turisztikai régiókat, hogy az éghajlatváltozásra tekintettel diverzifikálják gazdasági súlypontjaikat; különösen a hegyvidéki vagy part menti területek rendelkeznek kedvező feltételekkel megújuló energiák előállításához (víz-/szélenergia, nap, geotermikus energia, biomassza). Kéri még, hogy az ágazattal együttműködve ruházzanak be éghajlatbarát projektekbe, amelyek olyan eszközöket használnak, mint a Hotel Energy Solutions (HES) (16) vagy a Nearly Zero Energy Hotels (neZEH) (17);

36.

kéri, hogy az Európai Bizottság támogasson olyan kampányokat, melyek bővítik az ágazat ismereteit arról, miként lehet fenntarthatóan gazdálkodni a természeti erőforrásokkal (azaz csökkenteni a vízfogyasztást, az élelmiszer-pazarlást, valamint a tisztítószerek és higiéniai termékek használatát);

37.

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak további intézkedéseket a turisztikai képesítések határokon átnyúló formális elismerése érdekében, valamint biztosítsanak sokoldalú képzést az idényfüggőség elkerülése érdekében. A képesítések elismerésének egy magas szintű mércéhez kell igazodnia (18);

38.

hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a be nem jelentett vagy a csak részben bejelentett munkavégzés alkalmazása ellen, ami az idegenforgalmi ágazatban különösen elterjedt (19);

39.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az EURES keretében, a tagállami munkaközvetítő ügynökségekkel együtt dolgozzon ki turisztikai programokat a képzett munkavállalók egész Európára kiterjedő közvetítésére a nagy turisztikai forgalmat bonyolító régiókban;

40.

felszólítja a helyi és regionális önkormányzatokat és a munkaerőpiaci ügynökséget, hogy a turisztikai ágazattal együtt hozzanak létre képesítési társulásokat, hogy az egész életen át tartó tanulás szellemében képzéseket biztosítsanak a minőség (fenntarthatóság, segítségnyújtás, biztonság stb.) és az értékesítés (digitalizálás) előmozdítása érdekében;

41.

üdvözli, hogy az ENSZ Közgyűlése 70. ülésén elfogadta az új fenntartható fejlesztési célokat (20), és kiemeli, hogy a 17 fenntartható fejlesztési cél közül a 8., 12. és 14. célkitűzésben a turizmust külön is megemlítik azon képessége miatt, hogy ösztönzi a gazdasági növekedést, az inkluzivitást és a mindenki számára elérhető tisztességes munkát, népszerűsíti a fenntartható fogyasztást és termelést, és előmozdítja a vízi erőforrások megőrzését és fenntartható fejlesztését, valamint – a fellépés főbb területeit említve – a tanácsadást és a tudatosságnövelést, a tudástermelést és az ismeretek elterjesztését, a politikaalkotást, valamint a kapacitásépítést és az oktatást;

42.

az európai oktatási kampány keretében javasolja, hogy

43.

sürgeti a tagállamokat, régiókat és városokat, hogy a migránsokat és menedékkérőket gyorsabb ütemben integrálják a munkaerőpiacba, hasznosítsák a migránsok nyelvi és szakmai készségeit, és ezeket bővítsék tanfolyamok segítségével;

44.

hangsúlyozza, hogy az európai polgárok az EU-ban turistaként megtapasztalják, hogy ők az uniós jog által védett fogyasztók, akik szabadon mozoghatnak az uniós belső piacon és a schengeni övezetben. A turizmus tehát nagy jelentőséggel bír az európai polgárság érzésének tudatosításában és a kölcsönös megértés előmozdításában. Ezért ösztönzőket kell létrehozni ahhoz, hogy az európai polgárok nagyobb arányban töltsék szabadságukat Európában. Az RB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett és a többszintű kormányzás alkalmazásával fontolják meg az alábbiakat:

45.

kiemeli, hogy a turizmus fontos szerepet játszik a nemzetek közötti megértés erősítésében, és elősegíti a kultúrák jobb megismerését;

46.

javasolja egy, az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az RB által kiírandó médiadíj (turisztikai Oscar-díj) létrehozását, amely olyan (a nyomtatott sajtóban vagy az audiovizuális médiában megjelenő) dokumentációkat tüntet ki, melyek az európai kulturális és természeti örökségről, valamint az európai regionális vagy helyi turisztikai nevezetességekről szóló tudást közvetítik és hozzájárulnak az európai polgárság tudatosodásához;

47.

hangsúlyozza a belső piacnak és a schengeni övezetnek a határokon átnyúló turizmus és a közeli piacok szempontjából betöltött szerepét. Az RB nyomatékosan kéri az uniós tagállamokat, hogy biztosítsák a határok nélküli schengeni övezetet;

48.

üdvözli az Európai Bizottság által 2014. áprilisban elfogadott vízumcsomagot (23), és kiemeli, hogy a vízumkönnyítések döntő szerepet töltenek be abban, hogy a turistákat az Európába való látogatásra ösztönözzék (24). Ennek kapcsán gondosan egymáshoz kell mérni a biztonsági kérdéseket és a turizmus gazdasági hasznát; az RB üdvözli ennek kapcsán az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) (25) bevezetését, amely fokozza a vízummentességi megállapodások alapján a schengeni övezetbe történő beutazások biztonságosságát;

49.

azt javasolja, hogy az idegenforgalomhoz kapcsolódó kérdésekkel és különösen a nem EU-tagállamokban tartózkodó európai turisták biztonságának garantálásával egy a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlése (ARLEM) által készítendő jelentésben foglalkozzanak;

50.

támogatja az olyan újonnan létrejött platformokat, amelyek az EU nemzetközi partnerekkel, például Kínával való együttműködését szolgálják olyan kezdeményezések révén, mint az Európa-Kína „Egy övezet, egy út” (OBOR) kulturális és turizmusfejlesztő bizottság (26);

51.

teljes mértékben támogatja azt a döntést, hogy 2018 a kulturális örökség európai éve legyen, hiszen a turizmus a kapcsolódó kezdeményezések fontos motorja lesz, és kéri, hogy legyen majd egy az idegenforgalomnak szentelt európai év is;

52.

kéri, hogy a nemzeti turisztikai reklámokkal foglalkozó ernyőszervezetek és az Európai Turisztikai Bizottság egyeztessenek Európa harmadik országokban való közös népszerűsítéséről;

53.

ajánlja, hogy az idegenforgalmi kínálatot erősítsék meg, és igazítsák a konkrét országokhoz, célcsoportokhoz, ágazatokhoz stb., kiemelt figyelmet fordítva arra, hogy az információt világszerte vonzó és érthető módon, lehetőleg a legújabb kommunikációs eszközök alkalmazásával terjesszék. Az európai idegenforgalmi termékekről szóló tájékoztatás jobb elérhetősége fellendítheti a turisták áramlását mind Európán belül, mind pedig a földrajzilag távolabb eső országokból;

54.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy behatóbban foglalkozzon a turizmus és a migrációs/menekülthullámok közötti interferenciákkal, vizsgálja meg a kulturális, gazdasági és társadalmi hatásokat, továbbá az RB-vel közösen növelje az érintett régiók esélyeinek lehetőségeit (munkaerőpiac stb.);

55.

ajánlja, hogy az Európai Bizottság

56.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vonja be az RB-t az éves európai turisztikai fórumba és tegye lehetővé részvételét az éves Európai Turisztikai Napon;

57.

kéri, hogy az Európai Parlament illetékes bizottságai és testületei, valamint az RB évente egyeztessenek a turizmusról. A viták keretében közös meghallgatást is tarthatnának az ágazatban érintett érdekcsoportok részvételével;

58.

arra kéri a Tanács következő elnökségeit, hogy vegyék napirendre az európai turizmus kérdéseit, és azok megvitatásába vonják be az RB képviselőit is;

59.

támogatja a Turizmus a növekedésért és munkahelyteremtésért c. kiáltványt (29), amely az idegenforgalomban érintett európai állami és magánszereplők kezdeményezése, és felajánlja, hogy csatlakozik ahhoz, hogy közösen küzdhessenek azért, hogy Európa vonzó célpont maradjon, és hogy biztosítva legyen az idegenforgalmi ágazat jövőbeli hozzájárulása Európa gazdasági, társadalmi és területi kohéziójához;

60.

arra kéri az UNWTO-t, hogy az európai turizmus fejlesztése érdekében támogassa kezdeményezését;

61.

a felelős turisztikai politikák és gyakorlatok kormányzati és magánszférabeli népszerűsítését sürgeti az Idegenforgalmi Világszervezet (UNWTO) globális turisztikai etikai kódexének elveivel összhangban, amely a fenntartható, felelős és egyetemesen hozzáférhető turizmus fejlesztésének olyan átfogó keretét képezi, amely figyelembe veszi annak valamennyi gazdasági, társadalmi, kulturális és környezeti dimenzióját;

62.

különös hangsúlyt fektet a turizmus társadalmi elszámoltathatóságára, továbbá sürgeti az európai és a nem európai polgárokat, hogy tájékozott és felelős turisták és utazók legyenek, és tartsák tiszteletben a helyi szokásokat és kultúrákat;

9.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/24

1.

megjegyzi, hogy azáltal, hogy a 2016. június 2-án kiadott közleményének „A közösségi gazdaságra vonatkozó menetrend” címet adta, az Európai Bizottság megerősítette, hogy az átfogóbb „megosztásalapú gazdaság” helyett inkább a „közösségi gazdaság” kifejezést kívánja használni;

2.

úgy véli, hogy az említett közleményben található hivatkozás a közösségi gazdaság „nonprofit” oldalára – „a közösségi gazdaság keretében zajló ügyletek általában nem járnak tulajdonjog átruházásával, elvégzésük nyereségorientált vagy nonprofit formában is történhet” – nem elegendő, amennyiben a közösségi gazdaság által előidézett változások és újítások nem korlátozódnak a szolgáltatásokkal kapcsolatos kereslet-kínálat kölcsönhatásából fakadó hatásokra;

3.

nagyra értékeli a közösségi gazdaság iránti nyitottságot, amelyről az Európai Bizottság e dokumentum révén tanúbizonyságot tesz. A tagállamoknak, valamint a helyi és regionális önkormányzatoknak szükségük van egy közös szabályozási keretre, amely irány- és útmutatást nyújt;

4.

megerősíti, hogy mivel a jelenség egyértelműen több szintet is érint, egy többszintű, a különböző intézményi szintek közötti szoros és folyamatos kölcsönhatások és együttműködés által kísért megközelítésre van szükség;

5.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság 2017. évi munkaprogramja egyáltalán nem tartalmaz javaslatot a közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend nyomon követését illetően. Pedig a vonatkozó európai jogszabályok nem tűnnek egységesnek, és a platformok és résztvevőik közötti szerződéses kapcsolatok kerete is bizonytalannak látszik;

6.

figyelembe véve, hogy ez az új gazdaság számos tekintetben a polgárok és a fogyasztók aktív szerepvállalására támaszkodik, úgy véli, hogy olyan szabályozási megközelítésre van szükség, amely a többszintű kormányzásra, a részvételre, az arányosságra és a bürokrácia elkerülésére épül;

7.

kéri, hogy az e területre vonatkozó jövőbeni kezdeményezésekről az Európai Bizottság végezzen szigorú területi hatásvizsgálatot, amelynek szükségességére rávilágított az RB által e témáról rendezett, a városi hatásvizsgálat szakértőinek szóló szeminárium (1); rámutat a jelenség kiemelkedő helyi és regionális vetületére, mivel számos közösségi gazdasági kezdeményezés jelentős hatást fejt ki elsősorban a városok szintjén, valamint gyakran képezik helyi és/vagy regionális szintű besorolás, szabályozás és olykor adózás tárgyát;

8.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy kerülni kell a szabályok szétaprózását, és kéri, hogy ennek a célnak a követése annak biztosítása érdekében történjen, hogy a helyi és regionális gazdaságok kiaknázzák a közösségi gazdaság előnyeit. Ezért azt is kéri, hogy az Európai Bizottság vegye figyelembe a szolgáltatási irányelv 4. cikkének (8) bekezdésében meghatározott „közérdeken alapuló kényszerítő indokok” helyi és regionális dimenzióját;

9.

hangsúlyozza, hogy egy olyan horizontális jelenséget, mint a közösségi gazdaság, az EU városfejlesztési menetrendjének keretében kell kezelni, különös tekintettel az Amszterdami Paktum egyik kiemelt témájára, a digitális átállásra;

10.

elengedhetetlennek tartja egy olyan holisztikus megközelítés kialakítását, amely képes figyelembe venni az ezekből a már meglévő és az új technológiák segítségével működő irányítási, megosztási, illetve áru- és szolgáltatáskereskedelmi rendszerekből fakadó gazdasági, társadalmi és környezeti gazdagságot;

11.

hangsúlyozza, hogy egy gyors intézkedés, amely a széttagoltság elkerülését célozza, összetettsége ellenére jóval könnyebb megoldás lenne, mint a 28 nemzeti keret és számtalan helyi és regionális szabály utólagos összehangolása;

12.

úgy véli, hogy a túl sok szabályozó intézkedés elnyomja az innovációt; ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy szabályozó intézkedések nélkül bizonytalanság léphet fel, amely akadályozza a beruházásokat és az ágazat fejlődését;

13.

úgy véli, hogy e kérdés a digitális szakadék csökkentésének szükségességét tekintve is lényeges. A fent említett gazdaságok nem egységes módon történő kezelése növelheti a vidéki és városi területek közötti szakadékot;

14.

megjegyzi, hogy az egyesült államokbeli vállalatok erős túlsúlyban vannak a közösségi gazdaságban, és hangsúlyozza, hogy egyértelmű, a szubszidiaritás és az arányosság elvét tiszteletben tartó uniós szintű szabályok bevezetése lehetővé tenné az európai induló innovatív vállalkozások számára, hogy növekedjenek és globális szinten versenyképesebbé váljanak; egyébiránt úgy véli, hogy figyelembe kellene venni a közösségi vagy megosztásalapú gazdaság terén történő európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségeket (2);

15.

úgy véli, hogy a megosztáson/együttműködésen/részvételen/kapcsolaton alapuló új megközelítés az erejét nemcsak az új technológiákból meríti, hanem a bizalomból és a felelősségből is, valamint gazdasági és társadalmi, illetve „tapasztalati” értékkel rendelkezik;

16.

úgy véli, hogy a megosztásalapú/közösségi gazdaságban tevékenykedő és hosszú távú elképzelésekkel rendelkező üzleti szervezeteknek aktív szerepet kellene játszaniuk az ágazat jövőbeli politikáinak kialakításában;

17.

kiemelt fontosságúnak tartja olyan paraméterek és értékek azonosítását és meghatározását, amelyeket támogatni és védeni kívánunk annak érdekében, hogy az új paradigma ne öltsön olyan formát, amely „nem jellemző ránk”, illetve hogy az új paradigma társadalmi szempontból fenntartható legyen. Ez az igény konkrét formában megnyilvánul például a vendéglátóipari ágazatban, ahol fennáll a veszély, hogy tisztességtelen verseny alakul ki a közösségi gazdaság szolgáltatásai és a hagyományos tevékenységek között, illetve hogy az árak emelésével vagy az épületek használatának megváltoztatásával befolyásolhatják az ingatlanpiacot. A kérdés, amellyel helyi szinten kell foglalkozni, az, hogy a közösségi gazdaság keretében működő platformok mennyire egészítik ki a meglévő lakóingatlanokat és hagyományos szállodákat üzemeltetők tevékenységét;

18.

a jogok védelme, illetve az európai szintű egységesség és jogbiztonság érdekében elengedhetetlennek tartja, hogy ahol csak lehetséges, továbbá a szubszidiaritás és az arányosság elvének maradéktalan tiszteletben tartása mellett hasonló fogalmakat és fogalommeghatározásokat alkalmazzanak. Szükségesnek tartja, hogy az EU világosabban határozza meg a „szolgáltató”, a „munkaadó” és a „munkavállaló” fogalmát, illetve oldja meg a fogyasztók közötti és a kereskedők közötti kapcsolatokkal összefüggő problémákat az online platformokon, hogy meg lehessen határozni a hivatkozási alapul szolgáló jogokat és jogszabályokat;

19.

amint az előző véleményében már szerepelt, „úgy véli azonban, hogy a meglévő piacokra vonatkozó szabályokat rendszeresen felül kell vizsgálni annak ellenőrzése érdekében, hogy elő tudják-e mozdítani a folytonos innovációt. A körforgásos gazdaságról és a digitális egységes piacról szóló vita olyan terület lehet, ahol a megosztásalapú gazdaságot figyelembe kell venni” (3);

20.

sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy nem történt utalás arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat be kívánnák vonni a jövőbeni elemzésekbe, valamint amiatt, hogy a tagállamok túl nagy mozgásteret kaptak. Ez a széttagoltság veszélyét hordozza magában, amelyet el kell kerülni;

21.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság közleménye elemeket és kritériumokat biztosít az értékeléshez, ugyanakkor nem ad teljes választ, és emiatt elkerülhetetlenül eltérő értelmezésekhez és az egységes piac további széttagoltságához vezet; ezért azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy tegyen javaslatot egy olyan egyértelmű jogi keretre, amely garantálja a tisztességes verseny elveinek érvényesülését; ezzel összefüggésben sajnálja, hogy úgy látszik, az Európai Bizottság megközelítése szerint az európai jogalkotó feladata kimerül bizonyos számú bírósági ítélet (4) jóváhagyásában, többek között azzal a kérdéssel kapcsolatban is, hogy pontosan mit takar a „szállítás” kizárása a szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv 2. cikkének hatálya alól;

22.

üdvözli az Európai Bizottság megközelítését, amely többek között a bizottsági szolgálati munkadokumentumban összegyűjtött adatoknak köszönhetően ismerteti a közösségi gazdaságban rejlő gazdasági lehetőségeket. Ugyanakkor javasolja nemcsak a pénzben kifejezhető gazdasági nyereség, hanem a közösségi tevékenységekből fakadó környezeti és társadalmi haszon és megtakarítás elemzését és elismerését is. Az RB ezért azt ajánlja, hogy határozzák meg a legjobb módszert a megosztás hasznának tanulmányozására és nyomon követésére, mert a megosztás ily módon a körforgásos gazdaság elismert, aktív részévé válhat;

23.

úgy véli, hogy ha olyan egyablakos rendszert hoznának létre a megosztásalapú/közösségi gazdaságban tevékenykedő vállalkozók részére, amely egy helyre gyűjtené össze az összes vállalkozástámogatási szolgáltatást, akkor az segítséget jelenthetne abban, hogy jobban elterjedjenek a megosztásalapú/közösségi gazdasági tevékenységek;

24.

felteszi a kérdést, hogy a „szolgáltató” szolgáltatási irányelv szerinti fogalommeghatározása még mindig megfelelő-e, mivel a jelenlegi megfogalmazás mindennemű gazdasági tevékenységet felölel, beleértve a számos, magánszemélyek közötti, rendkívül ritka és nem szakmai tevékenységet;

25.

úgy véli, hogy különösen hasznos lenne „minőségi” és „mennyiségi” jellegű piacrajutási „határértékeket” rögzíteni annak meghatározása érdekében, hogy kire vonatkoznak a piacrajutási követelmények, ugyanakkor azon tevékenységek terjedésének megelőzése érdekében is, amelyek a közösségi gazdaság színe alatt megkerülhetik a jogszabályokat és szabályzatokat;

26.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak pontosítania kell a „kereskedő” fogalommeghatározására vonatkozó iránymutatásokat; úgy ítéli meg, hogy a nyereségszerzési cél hiánya esetén a szolgáltató nem minősülhet kereskedőnek, továbbá a kínált szolgáltatások gyakoriságán alapuló uniós határértékeket kell alkalmazni;

27.

megjegyzi, hogy az értékelések és minősítések – a törvényi előírásokkal együtt – lényeges tényezőként járulhatnak hozzá a fogyasztók bizalmának és védelmének biztosításához, valamint hangsúlyozza, hogy a platformoknak fokozottan fel kellene lépniük a hamis termékismertetők ellen;

28.

megjegyzi ugyanakkor, hogy úgy tűnik, hogy a közösségi gazdaság keretében történő munkavégzés számos formája félúton helyezkedik el a munkaviszony és az egyéni vállalkozóként való munkavégzés között, és ez a helyzet fontos kérdéseket vet fel a munkakörülmények, az egészség és a biztonság, az egészségbiztosítás, a fizetett betegszabadság, az álláskeresési ellátás és az öregségi nyugdíj tekintetében; hangsúlyozza, hogy ez a helyzet a bizonytalan helyzetű munkavállalók új csoportját hozhatja létre;

29.

megjegyzi, hogy a közösségi gazdaság egyes üzleti modelljei fejlődésük során erőteljes negatív externáliákat idéznek elő társadalmi és foglalkoztatási téren, különösen az „egyéni vállalkozás” fogalmával való visszaélés révén, és a munkavállalók közötti társadalmi különbségeken alapulnak a szolgáltatásnyújtás helyén érvényes nemzeti jogszabályoktól függően; javasolja az Európai Bizottságnak, hogy dolgozzon ki egy pontosabb keretet a tagállamok közötti koordináció biztosítására;

30.

javasolja a tagállamoknak, a helyi és regionális önkormányzatoknak, valamint az Európai Bizottságnak, hogy mozdítsanak elő olyan innovatív megoldásokat a közösségi gazdaságból fakadó társadalmi és foglalkoztatási kihívásokra, mint a szövetkezeti szervezetek vagy a biztosító egyesületek, amelyek munkavállalói státuszt adnak olyan személyeknek, akik egyébként kénytelenek lennének – akaratuk ellenére – az önfoglalkoztatói státuszt választani, és ily módon széles körű szociális védelemre jogosulttá teszik őket;

31.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy valamennyi online közvetítői platformon keresztül végzett tevékenység teljes mértékben nyomon követhető, valamint hogy megfelelő politikai intézkedésekkel a közösségi gazdaság alkalmas eszköz lehet az adózási szabályok tiszteletben tartásának javítására és az igazgatási terhek csökkentésére;

32.

felszólítja a közösségi gazdasági platformokat, hogy minden aktív szolgáltatótól követeljék meg a hatályos adózási szabályok betartását, valamint hogy az e kötelezettségek betartatását célzó információátadási mechanizmusok kialakítása érdekében az érvényes adatvédelmi előírások maradéktalan tiszteletben tartása mellett működjenek együtt a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal; felhívja a figyelmet arra, hogy ilyen rendszerek már léteznek, és általánosan be kellene vezetni azokat;

33.

hangsúlyozza különösen az idegenforgalmi adók esetét, amelyeket számos helyi és regionális önkormányzat súlyosan aggályosnak tart, mivel sok helyen, ahol ez az adó kivetésre kerül, azt nem hajtják be a közösségi gazdasági platformokon keresztül foglalt tartózkodások után; hozzáteszi, hogy a jogszabályok ilyen jellegű megsértését nem szabad tolerálni, mivel tisztességtelen versenyt teremt a hagyományos szálláshelyekkel szemben, valamint bevételtől fosztja meg a helyi és regionális önkormányzatokat; üdvözli ugyanakkor, hogy egyes városok és platformok között megállapodások születtek az ilyen adók rendszeres behajtásáról;

34.

hangsúlyozza, hogy a platformok társadalmi felelősségét a hozzájuk tartozó különféle konstellációk tekintetében pontosabban meg kellene határozni, különös tekintettel a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre, valamint a képzésre; hangsúlyozza, hogy munkavállalóknak a vállalkozáson belüli tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogát, valamint a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jogot, amint azok az Alapjogi Charta 27. és 28. cikkében szerepelnek, az üzleti modelltől függetlenül garantálni kell;

35.

különös jelentőséget tulajdonít az online platformok – a szóban forgó gazdasági paradigma áttételi eszköze – szerepének, és azt kéri tőlük, hogy vállaljanak felelősséget a felhasználók, a közösség és az érintett terület jogainak tiszteletben tartására, mivel az nem gátolja vagy akadályozza automatikusan a tevékenységüket;

36.

üdvözli az Európai Bizottság kijelentését, amely szerint az „adatok szabad áramlására” vonatkozó kezdeményezése megkönnyíti majd a különböző online platformok közötti adatkapcsolást és adathordozhatóságot, hiszen ez alapvető ahhoz, hogy az egységes piacon biztosítani lehessen a tisztességes versenyt és a felhasználók védelmét;

37.

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy vizsgálja meg, szükséges, illetve megvalósítható-e, hogy a platformok számára jogi kötelezettségként előírják, hogy a gyakran használt dokumentumokon kívül az általános szerződési feltételeiket is egyszerű és könnyen használható módon összefoglalják, mivel hosszú és bonyolult mivoltuk miatt a legtöbb felhasználó nem olvassa el azokat, ami rendkívül aszimmetrikus kapcsolatot teremt;

38.

üdvözli az Európai Bizottság kötelezettségvállalását az online platformokkal való együttműködésre egy, az online gyűlöletbeszéd elleni magatartási kódex bevezetése érdekében;

39.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegyen lépéseket a jelenség holisztikus megközelítése irányában annak érdekében, hogy ne gátolja meg a megosztásalapú gazdaság közeljövőbeli fejlődését és annak vonzatait;

40.

támogatja, hogy középtávon egy speciális európai alapokmányt lehessen kidolgozni a közösségi platformok számára, melyet a maguk a platformok vagy ennek hiányában az állami hatóságok által kezdeményezett címkézési folyamat előzhetne meg. Ennek a címkézési folyamatnak lehetővé kellene tennie a platformok számára, hogy tisztázzák felelősségi köreiket, valamint minimumszabályokat állapítsanak meg a közösségi munkavállalókra alkalmazandó szabályokra és elvekre vonatkozóan (javadalmazás, besorolásra vonatkozó szabályok és visszakövetés, vitarendezés stb.);

41.

hangsúlyozza, hogy szabályozási szinten meg kell találni a megfelelő egyensúlyt: a politikai döntéshozók nem fojthatják el az innovációt és nem szabályozhatják a közösségi gazdaságot a végsőkig, miközben éppen azért avatkoznak be, hogy elkerüljék a széttagoltságot és kezeljék a társadalmi-gazdasági kihívásokat;

42.

kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a minden szintet érintő jelentéstételt, tájékoztatást és részvételt annak érdekében, hogy megismertesse azt a kísérleti programot, amelyet az Európai Parlament javaslatára fogadott el, és amelynek célja a közösségi gazdasággal kapcsolatos tanulmányok, nyomon követés és képzési programok megvalósítása;

43.

kéri, hogy vizsgálják meg és fontolják meg olyan uniós szintű határértékek meghatározását, amelyek alatt a gazdasági tevékenységek nem szakmai, illetve személyközi tevékenységnek minősülnek, és így nem vonatkoznak rájuk a piacrajutási követelmények;

44.

úgy véli, hogy nem annyira abszolút és monetáris jellegű, mint inkább viszonylagos és az időn – például a vendégéjszakák szálláshelyenkénti számán, más ágazatokban a ledolgozott napok/órák számán – alapuló határértékeket kell alkalmazni annak érdekében, hogy mindenkire azonos feltételek vonatkozzanak, továbbá úgy véli, hogy a visszaélések elkerülése és az érintett tevékenység valóban alkalmi és nem szakmai jellegének biztosítása érdekében e határértékeknek alacsonynak is kell lenniük;

45.

kéri, hogy a lakáságazat közösségi gazdasági platformjai írják elő a szolgáltatóknak az idegenforgalmi adóra vonatkozó jogszabályok betartását, és kötelező módon vessék ki ezt az adót minden olyan foglalásra, amely az érintett városokban és régiókban rajtuk keresztül valósul meg, hogy az adóbevételt eljuttassák az illetékes hatóságoknak; hangsúlyozza, hogy vannak már példák a hatóságok és a platformok közötti ilyen jellegű együttműködésre;

46.

javasolja, hogy a tapasztalatok megosztása és a bevált gyakorlatok cseréje érdekében hozzák létre a közösségi gazdaságban részt vevő városok fórumát, amelynek az RB mellett a közösségi gazdaság helyi és regionális dimenziójában aktív európai szervezeteket és hálózatokat is be kellene vonnia, illetve fel kellene vennie a kapcsolatot az uniós városfejlesztési menetrend adott tematikus partnerségeivel; hangsúlyozza, hogy az ágazat szükséges területi hatásvizsgálatait tekintve ez a fórum alapvető forrás és elsőrangú partner lenne;

47.

szorgalmazza, hogy valamennyi politikai szint foglalkozzon a jelenlegi helyzettel, nem feledkezve meg arról, hogy a valódi politikai kihívást a holnap megosztásalapú gazdaságának megtervezése jelenti.

9.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/29

1.

hangsúlyozza, hogy az új készségfejlesztési program kialakításának kérdése igen nagy jelentőségű Európa további fejlődésének szempontjából. A gazdasági, társadalmi és kulturális beruházások hosszú távú hatással járnak és elsődleges fontossággal bírnak. Az RB ezért örömmel fogadja az új készségfejlesztési programot, és úgy véli, hogy annak gyors és hatékony végrehajtásáért minden erőfeszítést meg kell tenni. Mindez rendkívüli mértékben érinti a helyi és regionális szintet Európában;

2.

hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiac egyre változékonyabb. Az embereknek sokoldalúaknak és rugalmasaknak kell lenniük ahhoz, hogy helyt tudjanak állni a váratlan változások közepette, és ki tudják használni az új lehetőségeket. Az egyes szakmákhoz szükséges készségek mellett a munkaadók egyre gyakrabban keresnek „transzverzális” vagy „humán” készségeket. Ez összhangban áll a modern élet és társadalom követelményeivel: a kompetens, sokoldalú emberek nemcsak jobban teljesítenek a munkaerőpiacon, hanem tájékozottabb egyének, elkötelezettebb polgárok és intelligensebb fogyasztók is;

3.

szükségesnek tartja, hogy az alapvető készségek terén hiányosságokkal rendelkező európai polgároknak továbbképzési erőfeszítések révén biztosítsák a körülményeket arra, hogy aktívan részt vehessenek a foglalkoztatásban, és el tudják látni magukat. Ez az egyén szempontjából és a társadalom egészét tekintve egyaránt fontos. Európában újabban a társadalmi nyugtalanság jelei mutatkoznak. Ez teljesen egyértelműen azt mutatja, hogy a társadalmi befogadás az elidegenedés elleni küzdelem eszközeként az alapvető oktatási és képzési erőfeszítések nélkülözhetetlen célja. Mindenkire ki kell terjednie az aktív polgári szerepvállalásnak, amely magában foglalja, hogy az ember elfogadja a demokratikus értékeket, és tudatában van annak, hogy mivel jár tevékenyen felelősséget vállalni ezeknek az értékeknek a fenntartásáért. Az integráció érdekében ezért fontos, hogy a migránsokra, köztük a menedékkérőkre és a menekültekre is kiterjedjen a készséggarancia valamilyen alkalmas formában;

4.

hangsúlyozza azonban, hogy az alapkészségeket elsődlegesen a legkorábbi oktatási szakaszokban, és mindenképpen a kötelező oktatás keretében kell elsajátítani;

5.

úgy véli, hogy az új készségfejlesztési program fontos az Európában mutatkozó készséghiány kezeléséhez. A program a szükséges készségek teljes spektrumát lefedi az alapvető készségektől az összetettekig, a transzverzális készségektől az ágazatspecifikus készségekig. Bár lényeges, hogy korai életkortól kezdve fejlesszük a készségek széles skáláját, a készségfejlesztési program a felnőttek különböző csoportjainak számára is fontos: azoknak, akiknek továbbképzésre van szükségük, hogy belépjenek a munkaerőpiacra vagy munkájukban lépést tudjanak tartani; azoknak, akiknek más tevékenységi területeken végzett munkához van szükségük készségfejlesztési lehetőségre; a határokon átnyúló mobilitásra törekvő személyeknek; valamint azoknak, akik további tanulmányaikat és képzésüket szeretnék megalapozni. Fontosnak tartja továbbá, hogy a készségszint emelését célzó intézkedések terén biztosítva legyen a koherencia az általában vett oktatás és képzés (és különösen a szakképzés) és a munkahelyi képzés között, továbbá azokon belül, valamint hogy ezek egymást kiegészítsék;

6.

támogatja az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy hozzanak létre Készséggaranciát a foglalkoztatási lehetőségek javítása és az alacsonyan képzett európai felnőttek teljes körű társadalmi részvételének fokozása érdekében. A Készséggaranciában való részvételre vonatkozó ajánlatban konkrétan fel kell sorolni a készségek vagy képzettség szintje tekintetében elérendő célokat és mindazokat a kötelezettségeket, amelyeknek az alacsonyan képzett felnőtteknek eleget kell tenniük. Fontos, hogy az ajánlat a munkaerőpiaci keresletnek megfelelő szintű és jellegű készségekre összpontosítson, és – amennyiben lehetséges – hasznosítsa a már meglévő szakképesítéseket. Hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális szintet közelről érintik ezek a kérdések, mivel hatáskörökkel rendelkeznek az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás terén;

7.

úgy véli, hogy a készségek feltérképezése és az azt követő oktatási erőfeszítések között személyre szabott tantervek formájában világos kapcsolatot kell létesíteni. Egy jól kidolgozott, személyre szabott tantervnek arra kell törekednie, hogy egyértelmű tájékoztatást adjon az egyén számára a tanulmányok felépítéséről, irányvonalairól és célkitűzéseiről;

8.

úgy véli továbbá, hogy a személyre szabott tantervek kidolgozásához szükség van színvonalas és hatékony, élethosszig tartó pályaorientációs és -információs szolgáltatásokra. E szolgáltatások révén az érdeklődők tájékozódhatnak a szükségleteikhez igazodó és az elhelyezkedéshez szükséges készségek megszerzését lehetővé tevő tanulási lehetőségekről. Ezek például útmutatás, tanulmányi látogatás, gyakorlati foglalkozások, a tanulmányok finanszírozására vonatkozó tanácsadás, a képzési lehetőségekről szóló tájékoztatás, vagy akár a különböző képzési formák elérhetőségével és a különböző oktatási szereplőkkel kapcsolatos információk formáját is ölthetik;

9.

hangsúlyozza, hogy az oktatási intézkedésekkel arra kell törekedni, hogy az érintett felnőttek megszerezzék az ahhoz szükséges készségeket, hogy be tudjanak illeszkedni, illetve meg tudják őrizni helyüket a munkaerőpiacon és a társadalomban. Aláhúzza, hogy a képzésben részt vevőknek ezáltal arra is lehetőségük nyílik, hogy tanulmányaik során egy oktatási rendszeren belül a különböző szinteket és a különböző tanulási környezeteket igényeik szerint kombinálják. Ennek célja az, hogy minél gyorsabban meg lehessen szerezni a munkaerőpiacon, illetve a társadalmi életben – nem utolsósorban a menedékkérők és a menekültek beilleszkedéséhez – szükséges készségeket. Cél lehet például az alapszintű nyelvismeret elsajátítása elemi, közép- vagy magasabb szintű tanulmányokkal kombinálva. A tanulmányok munka melletti folytatását is elő kell segíteni;

10.

felhívja a figyelmet arra, hogy a célcsoportbeli egyének számára biztosítani kell a különböző tanulási formákhoz való hozzáférést, figyelembe véve az egyénnek megfelelő idő- és térbeli szempontokat – például földrajzi vagy társadalmi adottságok függvényében –, valamint a tanulmányok más tevékenységekkel, illetve különböző tanulási módszerekkel való kombinálásának lehetőségét. Az RB hangsúlyozza, hogy – megfelelő irányítás mellett – ki kell használni az új tanulási lehetőségeket is, amelyek különböző informatikai alapú tanulási formákat – például (valós idejű) távoktatás formáját –, illetve vegyes tanulási vagy más nyitott oktatási formákat ölthetnek. Okkal feltételezhetjük, hogy ezeket a technikai lehetőségeket az elkövetkező évek során hamar ki fogják fejleszteni. A kihívás abban rejlik, hogy a pedagógiai tevékenységek is tudnak-e ezzel lépést tartani;

11.

kiemeli, hogy az effajta struktúrába megkeresési tevékenységeket is bele kell építeni, hogy az olyan, továbbképzést igénylő hátrányos helyzetű csoportok se maradjanak ki, amelyek tagjai maguktól nem néznének oktatási lehetőségek után. Az ilyen célú fellépéseket nemzeti, illetve helyi/regionális eszközökkel kombinálva érdemes kidolgozni. Ez történhet például úgy, hogy a helyi/regionális önkormányzatok elvállalják, hogy felkutatják az intézkedés célcsoportjait, és megkeresési tevékenységekkel ösztönzik őket. Ezután azok, akiket alkalmasnak találtak a programban való részvételre, nemzeti szinten meghatározott támogatási formákban részesülhetnek, például megerősített tanulmányi támogatásban, adókedvezményekben vagy tanulmányi szabadságban. Az RB felhívja rá a figyelmet, hogy a civil társadalmi szereplők, például a különböző ifjúsági szervezetek fontos szerepet tölthetnek be a megkeresési szakaszban;

12.

egyetért a közleménynek azzal a megállapításával, hogy a munkáltatók a korábbiaktól eltérően ma már nem annyira foglalkozásspecifikus készségeket keresnek, hanem egyre inkább a több területen is hasznosítható készségeket igénylik, így a csapatmunkát, a kreatív gondolkodást és a problémamegoldást, valamint a különböző tevékenységi területeken való munkavégzés képességét. Az oktatási fellépések kidolgozása és végrehajtása során ezekre az új körülményekre is figyelmet kell fordítani. Ugyanakkor szükségesnek tartja az új gazdasági ágazatokat – például a zöld vagy a kék gazdaságot – célzó egyedi képzési tartalmak kidolgozását;

13.

kéri, hogy a nemzeti, regionális, illetve helyi kormányzatok, a vállalatok, a munkavállalók és szervezeteik, valamint a civil társadalom szereplői a köztük lévő partnerségek alapján folytassanak széles körű együttműködést, hogy nagymértékben ki lehessen használni a nem formális és informális tanulás során megszerzett tudást és képesítéseket. A formális iskolai rendszeren kívül megszerzett ismeretek érvényesítése révén sokkal tájékozottabban lehet felmérni, hogy milyen új készségekre és képesítésekre van szükség;

14.

hangsúlyozza, hogy – bár az oktatási és képzési rendszerek megszervezése és tartalommal való megtöltése a tagállamok hatásköre – a Készséggarancia kialakításakor először is figyelembe kell venni a nemzeti, regionális és helyi körülményeket és az elérhető erőforrásokat, ám ügyelni kell egyúttal arra is, hogy a humántőkébe való beruházásokat szociális beruházásoknak kell tekinteni. Az RB aláhúzza, hogy az európai társfinanszírozás lehetősége – létező vagy jövőbeli finanszírozási programok révén – nagy jelentőséget kap majd, amikor a tagállamok végrehajtják a Készséggaranciát;

15.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság tovább kívánja vizsgálni a kulcskompetenciák közös értelmezésének kérdését, hogy azok világos kifejeződésre jussanak a nemzeti irányítási dokumentumokban, nagyobb hatást fejthessenek ki az oktatásban, és kiértékelésükre az oktatáson belül az irányítási lánc különböző szintjein is sor kerüljön. Fontos, hogy az embereknek a gyorsan változó munkaerőpiaci igényekhez való alkalmazkodását is lehetővé tevő kulcskompetenciák jelentőségének kérdése különböző európai, nemzeti, regionális és helyi fórumokon is felvetődjön. Ezért ezt például társadalmi, munkaügyi, oktatási, kutatási és civil szervezetek képviselői közötti, mélyreható párbeszéd keretében lenne érdemes megvitatni;

16.

igen fontosnak tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat – mint oktatási és képzési szolgáltatókat – és a tanárképző intézményeket már a tervezett fejlesztési szakaszban bevonják ebbe a munkába, hogy a megszerzett készségek az elképzelhető legrövidebb időn belül alkalmazhatóak legyenek. Kiemeli, hogy az Európai Bizottság által a digitális, illetve vállalkozói készségekhez kidolgozott referenciakeretek igen jelentős lépést képviselnek ebben a fejlesztésben. Azt javasolja ezért, hogy a többi kulcskompetenciához, köztük a pénzügyi alapismeretekhez is dolgozzanak ki ennek megfelelő dokumentumokat a végrehajtást, a felmérést és a kiértékelést szolgáló segédanyagokkal együtt;

17.

fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottságnak a tematikus hetek és a WorldSkills szervezettel folytatott együttműködés formájában tett erőfeszítései tovább folytatódjanak. Így információs napok és szakmai vetélkedők, valamint kipróbálási lehetőségek révén ösztönözni és támogatni lehet a szakképzés előmozdítására irányuló nemzeti, regionális és helyi erőfeszítéseket;

18.

üdvözli a készségek területén mutatkozó olyan hiányok kezelésére irányuló uniós fellépést, amelyek gyakran különösen problematikusak a kisebb, vidéki helyi és regionális önkormányzatok számára. Ebben a tekintetben várakozással tekint a készségek terén megvalósuló ágazati együttműködés tervére tett új javaslat megvalósítása elé, mivel ez megmutatja majd, hogy az új rendszer képes-e hozzájárulni a helyi és regionális önkormányzatok ágazatközi együttműködéséhez. Egy ilyen ágazatközi együttműködési platform hasznos lehetne a helyi gazdaságok, munkaerő és közszolgáltatások számára;

19.

támogatja az Európai Bizottságnak azt az elképzelését, hogy felkérje a tagállamokat arra, hogy oktatási rendszereik megfelelő kialakítása révén tegyék lehetővé az általános oktatásból a különböző szakmai területeket célzó képzésre való fokozatos áttérést;

20.

egyetért azzal az elképzeléssel, hogy felkérjék a tagállamokat, hogy biztosítsák a folyamatos oktatás lehetőségét azon újonnan érkezők számára, akik célzott intézkedések révén gyorsan bekerültek a munkaerőpiacra, hogy azok később nehogy kirekedjenek a munkaerőpiacról;

21.

támogatja az Európai Bizottságnak azt a törekvését, hogy ösztönözni kellene a magasabb szintű szakképzési kínálat szélesítését, hogy egyre javuljon a szakképzés színvonala. Ennek az oktatási szerkezetnek a vázát egy, az oktatási szolgáltatók, a kutatók, a vállalkozások és a helyi/regionális önkormányzatok közötti, jól kidolgozott partnerség képezhetné;

22.

emlékeztet rá, hogy az Európai Bizottságnak továbbra is tennie kell azért, hogy a szakképzés szükségképpen támogatni tudja az egész életen át tartó tanulást, és lehetővé tehesse a további tanulmányok képzettebb szinten történő folytatását;

23.

támogatja azt az európai bizottsági javaslatot, hogy kérjék fel a tagállamokat arra, hogy dolgozzanak ki átfogó nemzeti stratégiákat a digitális készségekre vonatkozóan;

24.

felhívja a figyelmet, hogy a digitális tartalmakat használó, minőségi és innovatív oktatási módszerekhez és tanulási formákhoz a következőkre van szükség:

25.

úgy látja, hogy a digitalizálás lehetőséget teremt az iskolák előtt álló számos kihívás megoldására. Példák:

26.

felhívja a figyelmet arra, hogy a digitális készségek terén tett erőfeszítések sikeréhez határozott pedagógiai vezetésre van szükség a különböző oktatási szinteken. Úgy véli, hogy a digitális készségek terén tett iskolai erőfeszítések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a tanári állások vonzóbbá váljanak, és így erősödjön a tanárok továbbképzés iránti igénye, illetve bővüljenek ez irányú lehetőségeik;

27.

megjegyzi, hogy különbséget kell tenni a digitális alapkészségek – amelyeket mindenkinek el kell sajátítania – és a konkrét tárgyi, illetve tudományterületekhez kapcsolódó, speciális digitális készségek között;

28.

várja az európai képesítési keretrendszer felülvizsgálatát, hogy szükség esetén biztosítani lehessen a nemzeti képesítési keretrendszerek frissítését, valamint hogy a kimutatások egységes formában készülhessenek. Ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a tagállamok hatáskörébe tartozik az, hogy kidolgozzák a nemzeti képesítési keretrendszereken belül a minőségbiztosítási alapelveket;

29.

fontosnak tartja, hogy a tagállamok folyamatosan egyeztessenek a minőség érdekében, és egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy fokozatos megközelítésre van szükség az EU és a harmadik országok közötti együttműködés terén a képesítések egybevethetőségét illetően;

30.

aláhúzza, hogy több szakma, illetve szakterület is lényeges átalakuláson megy keresztül, új szakmai munkakörök keletkeznek, míg mások elavulnak. Fontos ezért, hogy a jövőbeli kompetencialeírások és -leltárak egy gyorsan változó és megújuló munkaerőpiacot tudjanak tükrözni. Ebben az összefüggésben külön ki kell emelni a kulcskompetenciák jelentőségét;

31.

felhívja a figyelmet, hogy amint az az Európai Parlament egy 2016-os állásfoglalásában (1) is szerepel, rendkívül fontos, hogy támogassuk a menekültek, a menedékkérők és a hasonló helyzetben lévők befogadását és beilleszkedését. Fontos ezért elősegíteni, hogy a tagállamok a lehető legrövidebb időn belül rendezzék a felmérésekhez, a nyelvi bevezető kurzusokhoz, a készségfejlesztési programokhoz és más, a munkaerőpiaci és társadalmi beilleszkedést támogató intézkedésekhez való hozzáférést. Az is lényeges, hogy azok, akik hazájukban már vettek részt oktatásban, illetve vizsgát tettek, tudásukat haladéktalanul felmérethessék;

32.

méltányolja, hogy az Európai Bizottság ígérete szerint a készségfejlesztési programban külön figyelmet fog kapni a pedagógiai innováció, és reméli, hogy ez a kulcskompetenciák megszerzését is előmozdítja majd, ami az európai oktatási és képzési rendszerek alapvető alkotóeleme;

33.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a tanulócentrikus tanulás folyamatos fejlesztésére kell törekednie, mégpedig a digitális tanulás szempontjaira építve, amelyeket az RB a megnyíló oktatásról szóló 2014. évi európai bizottsági közleményről (2) készített véleményében is említett;

34.

rámutat, hogy az új készségfejlesztési program megvalósítása a tanárok, éspedig különösen a felnőttképzéssel és közösségi tanulással foglalkozók továbbképzésétől függ. A tanárok támogatására megfelelő figyelmet kell fordítani a tagállami végrehajtási tervekben, és népszerűsíteni lehetne az európai felnőttoktatás elektronikus platformját (EPALE);

35.

osztja az Európai Bizottságnak azt a nézetét, hogy a tagállamoknak meg kell erősíteniük a tanárok, illetve a Készséggarancia végrehajtásával foglalkozó minden személy képzését és folyamatos továbbképzését;

36.

méltányolja, hogy az Európai Bizottság együtt kíván működni különböző érdekelt felekkel a felsőoktatás korszerűsítésére irányuló erőfeszítéseikben, külön ügyelve a kompetenciák értékeléséhez kapcsolódó kérdésekre. Ennek során figyelembe kell venni a tagállamok nemzeti oktatási keretrendszereit, valamint a helyi és regionális szint erősségeit és az előttük álló kihívásokat, többek között az eltérő helyi és regionális munkaerőpiacok igényeit. Kiemeli ebben a kontextusban annak szükségességét, hogy levonjuk a tanulságokat a hasonló projektek korábbi sikereiből és kudarcaiból, biztosítandó azt a kötelezettségvállalást, amely ahhoz szükséges, hogy konszenzus szülessen a felsőoktatás korszerűsítésének kijelölendő irányát illetően;

37.

az Európai Bizottság által beharangozott, a felsőfokú végzettségűek pályakövetésére irányuló kezdeményezésre vonatkozóan hangsúlyozza, hogy egy ilyen kezdeményezés nem vezethet a nemzeti és regionális hatóságok és a felsőoktatási intézmények igazgatási többletterheihez és a hallgatók terheléséhez; ezenkívül utalunk az adatvédelmi rendelkezések betartásának szükségességére. Ezért felül kell vizsgálni az adóügyi és társadalombiztosítási adatok e tervhez való felhasználásának ötletét;

38.

üdvözli a jelenlegi Europass keretrendszer átdolgozására irányuló európai bizottsági szándékot. Ahhoz, hogy a készségek kereslete és kínálata kapcsán pontos és friss információk álljanak rendelkezésre, az Europass keretrendszer átdolgozásakor a helyi és regionális szinten szerzett aktuális tapasztalatokból kellene kiindulni. A helyi és regionális önkormányzatok tehát hasznos módon járulhatnak hozzá a készségekkel kapcsolatos információgyűjtéshez és a javasolt online szolgáltató platform működéséhez.

9.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/36

1.

megállapítja, hogy a 2011. júniusi G20-csúcson az említett volatilitással szemben elfogadott cselekvési terv eddig kevés eredményt ért el, ezért kéri, hogy a G20-ak 2017-ben esedékes német elnöksége alatt kezdjék újra a tárgyalásokat erről a témáról;

2.

megállapítja, hogy a közös agrárpolitika (KAP) elmúlt években végrehajtott reformja ellenére a kockázatkezelési eljárások, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági termelők számára, hogy védekezzenek a hozam és az árak változásának negatív hatásai, valamint az egészségügyi vagy környezeti eredetű károk ellen, a KAP mostohagyermekei. A KAP második pillére forrásainak kevesebb, mint 2 %-át és a teljes mezőgazdasági költségvetés 0,4 %-át fordítják erre. A tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy milyen mértékben kívánják ezeket az EMVA-eszközöket igénybe venni;

3.

úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelők jövedelmének biztosítására szolgáló mechanizmusokat jelentős mértékben meg kell erősíteni a mezőgazdasági árak és inputanyagok nagyarányú volatilitása hatásainak mérséklése érdekében, az európai mezőgazdasági ágazatok versenyképességének növelése, a mezőgazdaság valamennyi területen történő fenntartása, a modernizáció és az innováció ösztönzése és az élő vidéki környezet megóvása céljából;

4.

úgy véli, hogy ez a cél a következőket célzó intézkedéscsomag közös bevezetése esetén érhető el: i. a mezőgazdasági ágazatok magánszereplőinek a mezőgazdasági piacok szabályozásában játszott szerepének megerősítése a KAP liberalizálásának részleges ellensúlyozása érdekében; ii. a mezőgazdasági termelők rendelkezésére álló kockázatkezelési eszközök palettájának kiszélesítése és a hozzáférés egyszerűsítése, mivel az EMVA keretén belül meglévő eszközök nem mozgósíthatók amiatt, hogy a 2. pilléren belül nem áll rendelkezésre elegendő forrás, így ezeket az 1. pillér alá tartozó források veszélyeztetése nélkül növelni kellene; iii. a KAP következő reformjának keretén belül, valamint helyi és regionális szinten az európai gazdaságok hozzáadott értéke növelésének előmozdítása annak érdekében, hogy azok kevésbé legyenek kitéve a mezőgazdasági világpiaci árak változásának;

5.

emlékeztet arra, hogy a szerződések előre ismert áron biztosítják a mezőgazdasági termelők termelésének értékesítését és a feldolgozók ellátását. Ily módon hozzájárulnak a kínálat és a kereslet közötti egyensúly megteremtéséhez, és a termékminőség hatékonyabb irányítását teszik lehetővé, ami magasabb árakat eredményezhet a termelők számára, illetve az ellátási láncon belül méltányosabbá teszik a jövedelemeloszlást;

6.

javasolja, hogy azokban a tagállamokban, ahol nincsenek kialakult vertikális együttműködési formák, az élelmiszerlánc egészén (nem csak a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdasági termékek feldolgozói között) szilárdítsák meg a szerződéskötést, tegyék lehetővé a tagállamok számára annak kötelezővé tételét, és támogassák például a termelői szervezetek, a feldolgozók és a forgalmazók között létrejött többoldalú szerződések megkötését;

7.

javasolja, hogy a versenyszabályok rugalmasabb és egységesebb uniós értelmezése révén, a válságkezelés kapcsán biztosítsanak nagyobb jogosítványokat a mezőgazdasági vállalkozásoknak, a termelői szervezeteknek és az elismert ágazatközi szervezeteknek, valamint a piaci szereplőknek és agrár-élelmiszeripari központoknak mint a közérdek védelméért felelős struktúráknak. Ennek érdekében az ágazat különböző láncszemeit tömörítő ágazati szervezeteknek, illetve a fenti piaci szereplőknek és agrár-élelmiszeripari központoknak képesnek kell lenniük arra, hogy a vállalkozásoknak piaci előrejelző információkat nyújtsanak annak érdekében, hogy segítsék őket a megfelelő döntések meghozatalában, anélkül azonban, hogy referenciaárakat határoznának meg. Ez a gyakorlat már létezik néhány tagállamban, ezért érdemes a bevált gyakorlatok cseréjén is elgondolkodni;

8.

javasolja, hogy a piac egyensúlyhiánya vagy a piac egyensúlyhiányának meghatározott mutatók alapján értékelt, bizonyított kockázata esetén a mezőgazdasági vállalkozások – a termelői szervezeteket és egyesületeiket is beleértve – cselekvési mozgásterüket kihasználva csökkenthessék termelésüket még azelőtt, hogy arra az Európai Bizottság a piacok közös szervezéséről (PKSZ) szóló 1308/2013/EU rendelet 222. cikkének alkalmazásában felhatalmazta volna őket. A PKSZ-nek ily módon kifejezetten engedélyeznie kellene a mezőgazdasági vállalkozások, köztük a termelői szervezetek és szövetségek számára a piaci egyensúly helyreállítására szolgáló megelőző intézkedések meghozatalát a domináns helyzettel való visszaélések elkerülése érdekében, előre tájékoztatva erről az illetékes hatóságokat;

9.

megjegyzi, hogy a mezőgazdasági árak volatilitásának szabályozása és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem az élelmiszer-ellátási láncon belül egymással szorosan összefüggenek, mivel a piaci változások kiélezik a hozzáadott érték ágazatokon belüli elosztásáért folyó harcon belüli erőviszonyokat, és az ebből eredő alkuk általában kedvezőtlenek a termelők számára, akik korlátozott tárgyalási erővel rendelkeznek különösen az agrár-élelmiszeripar, ezen belül is elsősorban a kiskereskedelmi láncok növekvő koncentrációja, a termelők szétaprózódása és szervezettségük hiányosságai miatt;

10.

javasolja az élelmiszer-ellátási láncon belüli tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni uniós szabályozás megalkotását az Európai Parlament 2016. június 7-i határozatának [2015/2065 (INI)] megfelelően, a következő okokból: a szerződések a kockázat bizonyos mértékű megosztását biztosítják, de nem igazítják ki alapvetően a felek közötti egyenlőtlenségeket; a monopóliumellenes intézkedések nem elégségesek a tisztességtelen piaci gyakorlatok és a mezőgazdasági ágazatokra jellemző erőviszonyok közötti különbségek orvoslására; az ágazati szereplők önszabályozó mechanizmusai nem hatékonyak, különösen azért, mert a mezőgazdasági termelők és a feldolgozók gyakran félnek feljelentést tenni, attól tartva, hogy kizárják őket a piacról; kerettörvény megalkotására van szükség uniós szinten a versenyfeltételek harmonizálása és annak biztosítása érdekében, hogy az európai mezőgazdasági termelők és fogyasztók részére méltányos értékesítési és vásárlási feltételeket lehessen biztosítani;

11.

javasolja, hogy a szerződések kollektív tárgyalására való jogot a mezőgazdasági termelés egészére terjesszék ki a mezőgazdasági termelők tárgyalási erejének ágazatokon belüli megerősítése érdekében;

12.

úgy véli, hogy a kínálat összekapcsolásával lehetővé válik a kistermelők számára, hogy ellenálljanak különösen a nagy ipari vállalatok rendkívül nagy piaci erejének, minél nagyobb átláthatóságot garantálva a fogyasztók számára az árakat és a termékek nyomonkövethetőségét illetően;

13.

megjegyzi, hogy a magánszereplők mezőgazdasági piacok szabályozásában játszott szerepének megerősítéséhez a piacok nagyobb átláthatósága szükséges;

14.

javasolja ennek érdekében a mezőgazdasági piacok európai megfigyelőközpontjának létrehozását az egyes termelési ágazatokhoz kapcsolódó nemzeti megfigyelőközpontok hálózatára alapozva, amely támaszkodhatna a tejpiaci megfigyelőközpont tapasztalatára és az Európai Bizottság által rendszeresen megjelentetett piaci eredménytáblára. Az új megfigyelőközpont szolgáltatná egyértelmű módon és kellő időben a piacok ismeretéhez szükséges adatokat a konjunkturális (különösen a válságokra való felkészülést célzó) és strukturális tervekről (ami lehetővé tenné az ágazaton belüli különböző szereplők által realizált árrés és az árak változásának elemzését);

15.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi piacokról szóló irányelv (MiFID 2) 2018-ra tervezett alkalmazásának elő kell segítenie a szereplők különböző kategóriáinak a mezőgazdasági termékek pénzügyi piacain meglévő pozícióinak jobb ismeretét és rendszeres nyomon követését a túlzott spekuláció kockázatainak csökkentése és az árkockázat hatékony kezelésének az ágazati kereskedelmi szereplők részére történő lehetővé tétele érdekében;

16.

megállapítja, hogy a KAP-on belüli jelenlegi kockázat- és válságkezelési eszközök alkalmazása és megerősítése számos akadályba ütközik, az e tekintetben legtöbb eszközzel rendelkező második pillér alá tartozó alapok közötti versenyt, a válságtartalék elégtelen ellátottságát – mely tartalékra szükség van, ezért nem a közvetlen kifizetések éves csökkentéséből kellene feltölteni –, a mezőgazdasági üzemek gazdasági eredményeire vonatkozó aktuális és előzetes adatok hiányát stb. is beleértve, és hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell ezeket az akadályokat a mezőgazdasági kockázatok kezelését célzó ambiciózus és hatékony stratégia megvalósítása érdekében;

17.

úgy véli, hogy a KAP következő reformjának ösztönöznie kellene a tagállamokat a kockázatkezelési eszközök egymást kiegészítő széles palettájának kidolgozására és működtetésére a mezőgazdasági termelők számára elérhető áron, a kockázatok tekintetében szegmentált megközelítést alkalmazva és intenzitásuk szerint osztályozva azokat (1): i. „normális” kockázatok, amelyek túlnyomó részét a mezőgazdasági termelők által – elővigyázatossági megtakarításuknak köszönhetően – és az adóintézkedések révén kezelhető; ii. „közepes” kockázatok, amelyeket a mezőgazdasági termelők a pénzügyi piacokra háríthatnak (határidős ügyletek, opciók, forward szerződések), a biztosítókra (a hozam-, az árbevétel- és a bruttóárrés-kockázat kezelése tekintetében) és a kölcsönös alapokra (az egészségügyi és környezeti kockázatok kezelése, valamint a mezőgazdasági üzemek bevételének stabilizálása tekintetében) háríthatnak; és iii. „katasztrófa” kockázatok, amelyeket elsősorban a közszervek viselnek az árakra vonatkozó biztonsági hálók és rendkívüli válságintézkedések révén; Ennek során azonban figyelni kell arra, hogy a kockázatok fokozott szegmentálódása ne járjon az adminisztratív költségek növekedésével;

18.

hangsúlyozza, hogy a kockázatkezelési eszközök fejlesztését úgy kell elvégezni, hogy az ne gyakoroljon jelentős hatást a KAP költségvetési stabilitására, amelyet ma a termeléstől és az áraktól független támogatások biztosítanak. Egy olyan költségvetés, amely szorosan követné a mezőgazdasági árak változását, és kedvező piaci körülmények esetén konjunkturálisan változna, a jelentős csökkentés kockázatának lenne kitéve az Európai Unió többéves pénzügyi tervének vitája során. Ez a PAC által biztosított védelem csökkenéséhez vezetne, ami hátrányosan érintené a mezőgazdasági termelőket a piaci viszonyok változása esetén;

19.

javasolja, hogy a mezőgazdasági termelők – annak érdekében, hogy elővigyázatossági megtakarítást hozhassanak létre a piaci hullámzások ellen – például különleges számlán tartalékolhassák az első pillér kifizetéseinek egy részét. A kifizetések e részének tartalékolása kötelező lenne abban az esetben, ha egyes piaci mutatók – mint például a mezőgazdasági termékek ára vagy a mezőgazdasági termékek ára és az inputanyagok ára közötti arány – növekednének. Az így tartalékolt összegeket kedvezőtlen piaci mutatók esetén fel lehetne szabadítani, hogy a mezőgazdasági termelők felhasználhassák azokat. Ezzel mindenképp meg kell előzni az adminisztratív többletköltségek létrehozását;

20.

elismeri, hogy a mezőgazdasági termelők önbiztosítási képességén túl ennek az eszköznek több előnye is lenne: részben helyettesíthetné a jelenlegi válságtartalékot, amelynek működési rendellenességei nyilvánvalóak; kezelési költsége alacsony lenne; nem lenne hatással a KAP költségvetésének stabilitására; végezetül, magas mezőgazdasági árakkal jellemzett időszakban legitimebbé tenné a független támogatásokat a nagyközönség szemében;

21.

megjegyzi, hogy egyéb mechanizmusok is elképzelhetőek az elővigyázatossági megtakarítás létrehozására, például a Kanadában hatályos eljárás mintájára, amely lehetővé teszi a megtakarítási számlára befizető mezőgazdasági termelőknek, hogy a befizetett összeggel megegyező pénzbeli juttatást kapjanak a hatóságoktól;

22.

hangsúlyozza, hogy – elsősorban az Egyesült Államokban meglévő biztosítási programok mintájára – fontos lenne új, diverzifikáltabb és adott esetben kevésbé költséges biztosítási termékek elfogadása a mezőgazdasági üzemek által elszenvedett gazdasági eseményekkel szemben. Ezek az új termékek például a következőket tartalmazhatnák: i. árbevétel-biztosítás a termőföldek vetéskor tervezett bevételének biztosítására a mezőgazdasági üzem által elért múltbeli hozam és a határidős piacokon megfigyelt árak alapján, amelynek csak a hozamösszetevőjét támogatnák a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) zöld doboz szabályainak tiszteletben tartása érdekében; ii. a mutatókon alapuló biztosítások, amelyek a mezőgazdasági üzem elhelyezkedése szerinti régióra jellemző átlagos hozamon, árbevételen vagy bruttó árrésen alapulnának (de amelynek kizárólag a hozamösszetevőjét támogatnák), tekintettel arra, hogy az ilyen biztosítások kezelési költsége jóval alacsonyabb, mint a mezőgazdasági termelők egyedi hozamán alapuló biztosításoké; iii. a mezőgazdasági üzem teljes bevételének biztosítása, amely azon kis és közepes méretű, polikultúrával-állattenyésztéssel foglalkozó vagy gyümölcsöket és zöldségeket termelő, illetve különleges termesztéssel foglalkozó mezőgazdasági üzemek számára lehetne fenntartva, amelyek nem vagy csak kis mértékben részesülnek támogatásokban, és amelyek esetében nem létezik termésbiztosítás; iv. különleges biztosítások a biogazdálkodással foglalkozó termelők számára, amelyek tekintetbe vennék e termékek általában alacsonyabb hozamát, magasabb termelési költségeit és általában magasabb piaci árát. Ezekről az intézkedésekről tanulmányt kell készíteni, amely felméri mindenekelőtt a szóban forgó intézkedések potenciális költségeit az állami viszontbiztosítás tekintetében;

23.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal és mezőgazdasági termelői csoportokkal annak érdekében, hogy tájékoztatást és információkat nyújtson a KAP második pillérének keretében rendelkezésre álló kockázatkezelési eszközökről. Emellett arra kéri az Európai Bizottságot, hogy növelje az említett eszközökhöz rendelt pénzügyi erőforrásokat, hogy azok meghaladják a második pillér keretében jelenleg biztosított 2 %-ot;

24.

javasolja, hogy a KAP reformja keretében, az egyes régiók és tevékenységi területek közötti igazságos és kiegyensúlyozott újraelosztásra törekedve 2013-ban létrehozott jövedelemstabilizáló eszköz mintájára – amelyet mindössze két tagállam (Magyarország és Olaszország) és egy régió (a spanyolországi Kasztília és León) illesztett be 2014–2020-as vidékfejlesztési tervébe – hozzanak létre kölcsönös alapokat. Ezek az alapok védelmet nyújtanának a mezőgazdasági üzem bruttó árrésének a megelőző három vagy öt évhez képest mért jelentős (30 %-nál nagyobb) csökkenése ellen. Ilyen mértékű veszteségeket nehezen lehetne kizárólag a mezőgazdasági termelők által létrehozott elővigyázatossági megtakarítással ellensúlyozni. Ezenfelül ezek a veszteségek egy, az Egyesült Államokban alkalmazott árbevétel típusú biztosítással sem kezelhetők, amely a tervezett bevétel vetés és betakarítás közötti csökkenése ellen nyújt garanciát, önmagában azonban nem véd az alacsony árak ellen;

25.

javasolja, hogy a jövedelemstabilizáló alapokat ágazati szinten – a mezőgazdasági ágazatok integrációjának megerősítése érdekében – és nemzeti, sőt nemzeteken átnyúló szinten – a kockázatmegosztás kiterjesztése és a költségcsökkentés érdekében – alkalmazzák. Ennek megfelelően minden tagállamban lenne szántóföldi növények alap, tejalap, gyümölcs- és zöldségalap stb.;

26.

javasolja a tagállamoknak, hogy a széleskörű bevezetés előtt feltáró jelleggel próbálják ki a jövedelemstabilizáló alapokat az ezen eszközök bevezetéséhez és működtetéséhez kapcsolódó gyakorlati nehézségek miatt (számviteli adatok begyűjtése a mezőgazdasági üzemektől, viszontbiztosítás szükségessége stb.);

27.

hangsúlyozza, hogy a fentiekben bemutatott három kockázatkezelési eszköztípus – elővigyázatossági megtakarítás, biztosítások, jövedelemstabilizáló alapok – kiegészítik egymást, és a lehetőség szerint együttesen kellene alkalmazni őket egy, az árak volatilitásától védő, erőteljes és koherens biztonsági háló létrehozása érdekében és a mezőgazdasági termelők által elszenvedett válságok gyakoriságának és intenzitásának csökkentésére;

28.

úgy véli, hogy harmonizálni kellene az uniós tagállamok között a közvetlen kifizetési rátákat, hogy a termelők hasonló feltételek mellett birkózhassanak meg az árak volatilitásával;

29.

meggyőződése, hogy a KAP eszközei között a közvetlen kifizetéseknek 2020 után is szerepelniük kell annak érdekében, hogy segítsék a termelői bevételek támogatását és stabilizálását, illetve ellentételezzék a magas szintű uniós normáknak való megfelelésből eredő költségeket;

30.

javasolja, hogy abban az esetben, ha a KAP következő reformjakor úgy döntenének, hogy csökkentik az első pillér közvetlen támogatásait, és az így felszabaduló összegeket a kockázatkezelésnek szentelik, a mezőgazdasági termelők az alapkifizetéseik bizonyos százalékának megfelelő értékű „kuponokat” kaphassanak. A mezőgazdasági termelők ezeket a kuponokat önkéntes alapon arra használhatnák, hogy az általuk kiválasztott eszközt alkalmazzák: elővigyázatossági megtakarítás létrehozása, biztosítások, kölcsönös alapok. Ez a rendszer lehetővé tenné a kockázatkezelési eszközök finanszírozásának növelését anélkül, hogy hatással lennének a KAP első pillérének költségvetési stabilitására (2);

31.

kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen részletes tanulmányt a különböző meglévő opciókról a kockázatkezelési eszközök skálájának kiszélesítése érdekében, amelyek magukban foglalnák különösen az elővigyázatossági megtakarítást, a biztosításokat és a jövedelem stabilizálására szolgáló kölcsönös alapokat. Ez a tanulmány felsorolná az egyes eszközök következményeit, előnyeit és korlátait a különböző kritériumok tekintetében. Ezenkívül elemezné a kockázatkezelés fejlesztési stratégiája finanszírozásának különböző forgatókönyveit, a 30. bekezdésben javasolt kuponrendszert is beleértve;

32.

úgy véli, hogy a közpolitikáknak – a mezőgazdasági gyakorlatok környezeti fenntarthatóságának növelése mellett – elő kellene mozdítaniuk az európai mezőgazdasági üzemek hozzáadott értékének növelését, annak érdekében, hogy azok kevésbé legyenek érzékenyek a világpiaci árak változására, és beillesszék a mezőgazdaságot a klímaváltozás enyhítéséhez, a hatásaihoz való alkalmazkodáshoz és az ökoszisztémára nehezedő nyomás csökkentéséhez szükséges ökológiai átmenetbe;

33.

ennek kapcsán kiemeli, hogy különleges figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági ágazatra a legkülső régiókban, ahol az sajátos, az ilyen régiók egyedi és különleges, az EUMSZ által is elismert sajátosságaihoz illeszkedő és exkluzív eszközöket követel meg;

34.

elismeri, hogy az európai mezőgazdaság igen sokszínű: a mezőgazdasági üzemek többsége az uniós piacon értékesíti termékeit, mások pedig termelésük egy részét közvetlenül vagy közvetve harmadik országokba exportálják;

35.

úgy véli, hogy meg kell őrizni ezt a sokszínűséget, tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági termelés egy részének harmadik országokba történő értékesítése hozzájárul a kínálat és a kereslet egyensúlyához az uniós piacon, valamint arra, hogy az Európai Uniónak, amely a világ első mezőgazdaságitermék-exportőre, képesnek kell lennie arra, hogy kihasználja az élelmiszerek iránt világszinten mind a mennyiséget, mind pedig a minőséget illetően növekvő keresletet;

36.

úgy véli, hogy két fő lehetőség van a mezőgazdasági üzemek hozzáadott értékének növelésére: i. a mezőgazdasági termelékenység növelése – amely egyes ágazatokban a kifulladás aggasztó jeleit mutatja – a mezőgazdasági termelés intenzitásának növelése révén, kevesebb inputanyaggal többet termelve vagy az inputanyagok vásárlásának csökkentésével a mezőgazdasági üzemek autonómiájának növelése érdekében, ami innovatívabb és jobb ellenálló képességű termelési rendszerek bevezetése útján valósul meg, amelyek a precíziós mezőgazdaságra, a talajművelés egyszerűsítésére, a legelők hatékonyabb hasznosítására és egyéb gyakorlatokra támaszkodnak; vagy ii. a területeken alapuló élelmezési rendszerek fejlesztésének előmozdítása az európai fogyasztók növekvő keresletét kielégítve és lehetővé téve, hogy részben függetlenedjenek a mezőgazdasági nyersanyagok világpiacának volatilitása alól helyi hálózatok (iskolai menza, vendéglátás, közvetlen értékesítés), réspiacok és minőségi ágazatok fejlesztése révén, előnyben részesítve a környezetbarát termelési módokat (biogazdálkodás és egyéb megközelítések);

37.

javasolja, hogy a KAP és a nemzeti szakpolitikák – a régiók és a helyi önkormányzatok segítségével – támogassák a mezőgazdasági termelőket e két út tanulmányozásában.

9.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/41

1.

üdvözli az AVMS-irányelv felülvizsgálatát, illetve azt, hogy az Európai Bizottság több javaslatot is érdemesnek talált a Régiók Bizottsága által 2015-ben elfogadott véleményből;

2.

üdvözli a származási ország elve alóli kivételek módosítását, amelyek világosabb és egyszerűbb eljárások keretében teszik lehetővé a célország érdekeinek figyelembevételét;

3.

sajnálja ugyanakkor, hogy az új irányelv nem veszi figyelembe abban a mértékben a regionális dimenziót, ahogy azt a Régiók Bizottsága korábbi ajánlásában kérte, pedig az hozzájárulna ahhoz, hogy kihasználjuk az európai kulturális identitásokban, az Európai Unión belüli nemzetközi koprodukciókban és a helyi szintű kreatív innovációkban rejlő lehetőségeket;

4.

kitart amellett, hogy az irányelv végrehajtása során be kell vonni a helyi és regionális önkormányzatokat, hiszen ezek a szervezetek nagyon fontos szereplők az audiovizuális médiaszolgáltatások terén. Több tagállamban médiaszolgáltató-tulajdonosként vannak jelen, így ezek a társaságok ezáltal kieshetnek a mikro- és kisvállalkozások köréből;

5.

megerősíti, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok függetlensége mind a közhatóságoktól, mind az audiovizuális szektor szereplőitől, mind pedig a politikai pártoktól az európai audiovizuális médiaszabályozás olyan alapköve, melynek feltétlen biztosítása minden tagállam feladata, és amely európai, tagállami, regionális és helyi szinten egyaránt a sokszínű tájékoztatás és a plurális médiapiac legfontosabb garanciája;

6.

üdvözli, hogy a módosított irányelv hatálya kiterjed a videomegosztóplatform-szolgáltatásokra, amelyek egyre nagyobb szerepet játszanak az audiovizuális médiaszolgáltatók között;

7.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a videoplatform-szolgáltatók fölötti joghatóság javasolt szabályozása nem tisztázza azokat a helyzeteket, amikor a szolgáltatónak nem érdeke az Európai Unió területén letelepedni, viszont szolgáltatását az európai polgárok számára is elérhetővé teszi;

8.

felhívja a figyelmet arra, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatások piacának egyik egyre jelentősebb szegmense, a tartalmak saját infrastruktúra nélküli továbbértékesítése („over-the-top” szolgáltatások) jelenleg tisztázatlan jogi keretek között működik, és felhívja a Bizottságot, hogy a média és kommunikációs ágazat jövőbeli szabályozása során, különösen az elektronikus hírközlés (electronic communication) szabályozásának felülvizsgálatánál fordítson figyelmet e szegmens jogi helyzetének tisztázására;

9.

szeretné ismételten felhívni az Európai Bizottság figyelmét a nyelvi és kulturális kisebbségekre, melyek akadályoztatva vannak abban, hogy saját nyelvükön férjenek hozzá az audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz;

10.

úgy véli, hogy az ERGA különböző eljárásaiban figyelembe kell venni az egyes szabályozási kérdések regionális dimenzióit, meg kell jeleníteni a területi elveket;

11.

üdvözli, hogy az irányelv módosítása megerősíti a kiskorúak védelmét, és egységesíti azt, ahogy ezt korábbi ajánlásában kérte. Továbbra is kéri ösztönző jellegű intézkedések bevezetését a külön a gyermekek számára készült és hozzájuk igazított tartalmak támogatására, valamint az audiovizuális szolgáltatók és az oktatói közösség közötti, a digitális környezetben való partnerségek előmozdítására;

12.

megismétli, hogy fontosnak tartja a médiával, és kiemelten az új médiákkal kapcsolatos oktatási tartalmak fokozott népszerűsítését;

13.

kiemeli, hogy ahhoz, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatások köre ne csak egy homogenizált, hanem gazdasági, kereskedelmi és kulturális szempontból regionális sajátosságok és struktúrák megjelenítését lehetővé tevő kínálat legyen, fokozni szükséges a médiaműveltség terjesztésére fordított erőforrásokat;

14.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a javasolt rendelet nem foglalkozik a médián belüli tulajdonviszonyok átláthatóságával és koncentrációjával, illetve az összeférhetetlenségekkel, amelyek mind jelentős hatással vannak a tömegtájékoztatás szabadságára és sokszínűségére,

15.

üdvözli, hogy az irányelv módosítása kiterjed a reklámidő rugalmasabb szabályozására, illetve azt, hogy a nem lineáris médiaszolgáltatók is a szabályozás hatálya alá kerültek;

16.

egyetért azzal, hogy a mikro- és kisvállalkozások esetében nem kell kötelezően teljesíteni pénzügyi hozzájárulást az európai alkotások készítéséhez. Ugyanakkor felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy ebbe a körbe nem fér bele számos helyi és regionális televízió, melyek saját műsoraikat a weboldalukon lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásként közzéteszik;

17.

üdvözli, hogy a módosított irányelv egyenlő feltételeket biztosít az európai alkotások számára a lekérhető szolgáltatások esetében, így legalább 20 %-ban szerepeltetni kell az európai alkotásokat az ilyen szolgáltatók kínálatában;

18.

hangsúlyozza, hogy nem elégséges a lekérhető szolgáltatások esetében a legalább 20 %-os követelmény meghatározása a szolgáltatók felé, gondoskodni szükséges arról, hogy ezek az alkotások a felhasználók számára könnyen megtalálhatóak, elérhetőek is legyenek;

19.

hangsúlyozza, hogy bár a javaslat megfelel a szubszidiaritás és az arányosság elvének, fenn kell tartani a minimális harmonizációra épülő megközelítést és az együttműködési mechanizmusokat, és ezért a nemzeti szabályozó hatóságokra vonatkozóan javasolt szabályoknak elegendő mozgásteret kell hagyniuk a nemzeti és szubnacionális döntéshozói szint számára.

9.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/55

1.

az európai társadalmak egyre nagyobb fokú sokfélesége, valamint a harmadik országbeli állampolgárok teljes értékű társadalmi integrációjának szükségessége tükrében üdvözli az Európai Bizottság – harmadik országbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó – cselekvési tervét (1), és hangsúlyozza az integráció jelentőségét – azaz azt, hogy egy kétirányú folyamatról van szó, amelyben mind a harmadik országbeli állampolgárok, mind pedig a befogadó társdalom részt vesz;

2.

úgy véli, hogy az integrációra dinamikus, interaktív és átmeneti folyamatként kell tekinteni, amely a harmadik országbeli állampolgároknak lehetővé teszi, hogy teljes egészében a befogadó társadalom részévé váljanak, a befogadó országban önállóvá váljanak, valamint ösztönzi a befogadó országgal való interakciót és a közösségi szerepvállalást;

3.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében (2) az integráció a tagállamok hatáskörébe tartozik, ami lehetővé teszi, hogy európai szinten olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek ösztönzik és támogatják azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a tagállamok a területükön jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok integrációjának elősegítése érdekében tesznek, kivéve a tagállamok jogszabályainak és előírásainak harmonizációját; kéri, hogy továbbra is kísérjék figyelemmel a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását, és emlékeztet arra, hogy a tagállamok e téren hozott intézkedéseinek összhangban kell állniuk az uniós vívmányokkal, ideértve a bevándorlási integrációs politikára vonatkozó közös uniós alapelveket is;

4.

rámutat, hogy a tényleges integrációs politika elsősorban a polgárközeli politikai szinteken valósul meg, ezért rendkívül kívánatosnak tart egy olyan többszintű kormányzási megközelítést, amely természetesen különös figyelmet szentel a helyi és regionális önkormányzatoknak, mivel ők szembesülnek a legközvetlenebbül az integrációban rejlő kihívásokkal és esélyekkel;

5.

kiemeli, hogy az újonnan érkezett személyek különböző csoportjainak tekintetében a politikai viták során fontos a megfelelő terminológia használata. A cselekvési terv csak azokra az újonnan érkezett személyekre (migránsokra, menekültekre és kiegészítő védelemben részesülő személyekre) vonatkozik, akik harmadik országbeli állampolgárok, és jogszerűen tartózkodnak az EU területén. Nem terjed ki az uniós tagállamok azon állampolgáraira, akiknek szülei vagy nagyszülei egy harmadik országból származnak, sem a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárokra vagy családtagjaikra;

6.

hangsúlyozza, hogy az integráció nem lehet elszigetelt szakpolitika, és meghatározásánál fogva olyan különféle klasszikus szakpolitikákat érint, mint az oktatás, foglalkoztatás, jólét, közegészség, lakhatás stb., és ennélfogva az integrációs politikát ideális esetben horizontálisan kell megvalósítani, ami során valamennyi szakpolitikában hangsúlyt kapnak az integrációban rejlő kihívások és esélyek;

7.

rámutat, hogy az integráció kétirányú folyamat, amelynek – mind a harmadik országbeli állampolgárok, mind pedig a befogadó társadalom tekintetében – szoros kapcsolatban kell állnia a jogokkal és kötelezettségekkel, és mindkét félnek vállalnia kell az ezzel kapcsolatos felelősségét;

8.

hangsúlyozza, hogy az integráció ideális esetben a menekültügyi és migrációs politika záróakkordja, következésképpen a cselekvési terv nem vizsgálható például a közös európai menekültügyi rendszerre (3) vonatkozó európai bizottsági javaslatoktól, valamint az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret (4) létrehozásától függetlenül;

9.

abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a munka jelentős szerepet játszik a harmadik országbeli állampolgárok társadalmi integrációjában, felhívja a figyelmet az Európai Bizottság legális migrációról szóló javaslatában és a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló irányelv felülvizsgálatában említett „kékkártyára” is (5);

10.

egyetért az Európai Bizottság helyzetértékelésével, amely szerint az integráció elmaradása óriási veszteséggel járna mind a harmadik országbeli állampolgárok, mind pedig a befogadó közösség számára: az integráció elmaradásával járó társadalmi és gazdasági költségek meghaladhatnák az integrációs politikába történő beruházások és az abból eredő lehetőségek mértékét;

11.

meggyőződése, hogy a megfelelő integrációs politika az egyik szükséges előfeltétele annak, hogy kezelni lehessen a harmadik országbeli állampolgároknak a munkaerőpiac, oktatás, jövedelem, lakhatás, egészségügy, közösségi szerepvállalás és társadalmi kohézió területén elért viszonylag gyengébb eredményeit, ahogyan erre az OECD mutatói is rávilágítanak (6);

12.

támogatja az Európai Bizottság „méretre igazítást” sürgető felhívását, és meggyőződése, hogy az integrációs politikának jobban figyelembe kell vennie a harmadik országbeli állampolgárok különböző csoportjainak nagymértékű sokféleségét és különböző szükségleteit; a megfelelő integrációs politika tehát testre szabott, és soha nem uniformizált. Többek között a nyelvismeretet, a kulturális hátteret, iskolázottsági szintet, a tartózkodás várható időtartamát, a migráció okát, a készségeket, munkatapasztalatot és az esetlegesen átélt traumákat stb. is figyelembe kell venni. A helyi és regionális önkormányzatok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a harmadik országbeli állampolgárok nagymértékű sokféleségére és speciális szükségleteire reagálni tudjanak, és fórumot biztosíthatnak az ezzel kapcsolatos tudás- és tapasztalatcseréhez. Ebben az összefüggésben a Régiók Bizottsága azokra a bevált gyakorlatokra hívja fel a figyelmet, amelyek keretében egyéni perspektívából kiindulva teljes mértékben a harmadik országbeli állampolgárok szükségleteire szabott individualizált integrációs és beilleszkedési programok jöttek létre;

13.

üdvözli az Európai Bizottság és az Európai Parlament azon meggyőződését (7), hogy az integrációs politika általánosan, a menekültek munkaerőpiaci integrációja pedig különösen nem folytatható a befogadó társadalom egyéb sérülékeny csoportjait célzó szakpolitika rovására;

14.

hangsúlyozza, hogy európai társadalmunk olyan alapvető normákon és értékeken alapul, mint a demokrácia, jogállamiság, szólásszabadság, vallásszabadság, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség, emberi jogok, szolidaritás, tolerancia stb. Üdvözli, hogy az Általános Ügyek Tanácsának 2016. május 24-i, jogállamiságról szóló ülésén napirendre került az integráció és e normák és értékek közötti összefüggés kérdése (8), és arra kéri a jövőbeli uniós elnökségeket (Málta, Észtország), hogy folytassák ezt a párbeszédet annak érdekében, hogy a tagállamok, uniós intézmények, helyi és regionális önkormányzatok, valamint a civil társadalom nagyobb megértést tanúsítsanak a szóban forgó normák védelme iránt, és megvitathassák, hogy miként válhatnak az integráció tényezőjévé;

15.

meggyőződése, hogy a sikeres integrációhoz elengedhetetlen ezeknek az európai normáknak és értékeknek a megértése és elfogadása mind a harmadik országbeli állampolgárok, mind pedig a befogadó társadalom részéről. Ez kapcsolódik ahhoz az elgondoláshoz is, hogy az integrációs politikát érdemes egyéni integrációval és közösségépítéssel összekötni, és hogy ezért a különféle szinteken, megfelelő uniós támogatással ki kell dolgozni és támogatni kell a kölcsönös megértés kialakítását célzó megfelelő eszközöket. Ilyen például az állampolgári ismeretek klasszikus tanfolyamok és innovatív tanítási módszerek keretében történő oktatása;

16.

hangsúlyozza, hogy el kell mélyíteni azokat a mechanizmusokat, amelyek erősítik egyrészt a valamennyi uniós régió közötti szolidaritást és együttműködést, másrészt a különböző közigazgatások és speciális ügynökségek közötti együttműködést. Alapvetően fontos kihívás, hogy – mivel a menekültügy a tagállamok hatásköre – erre felhívjuk a tagállamok kormányainak figyelmét;

17.

e tekintetben utal azokra a bevált gyakorlatokra, melynek keretében beilleszkedési programok során a harmadik országbeli állampolgárok társadalmi orientációs kurzusokon vehetnek részt, ahol interaktív módon ismerkedhetnek meg az európai normákkal és értékekkel, valamint a befogadó társadalom életmódjával. Ennek célja az, hogy támogassák őket azoknak az eszközöknek a megszerzésében, amelyeknek segítségével a társadalom teljes mértékben részt vevő tagjaivá válhatnak;

18.

ezzel kapcsolatban javasolja, hogy térképezzék fel a különböző tagállami kezdeményezéseket, amelyek keretein belül a harmadik országbeli állampolgárokat felkérik, hogy írjanak alá egy ún. elköteleződési vagy részvételi – többek között az alapvető normákat és értékeket tartalmazó – nyilatkozatot, megvizsgálva, hogy ezek a kezdeményezések milyen hatással vannak a szóban forgó társadalomra. Azt is kéri, hogy osszák meg az ilyen kezdeményezésekkel kapcsolatos eredményeket és tapasztalatokat, hogy azokból a helyi és regionális önkormányzatok is profitálhassanak. Hangsúlyozza, hogy nemcsak a harmadik országok állampolgárainak, hanem a helyi lakosságnak is el kellene köteleznie magát ezek iránt az alapvető normák és értékek iránt;

19.

ismételten hangsúlyozza, hogy az integráció kétirányú folyamat, amely során a befogadó országnak is van tennivalója. Ebben az összefüggésben a befogadó közösség feladata, hogy a harmadik országbeli állampolgárokat – az akadályok elhárításával és az alapszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításával – aktívan bevonja a befogadó ország életébe, valamint a társadalomban való eligazodás érdekében integrációs segítséget nyújtson. Különösen családi migráció esetén tud a befogadó közösség az integrációs folyamatban fontos szerepet betölteni. Mindez elsősorban a tagállamokra és a helyi, illetve regionális önkormányzatokra vonatkozik, azonban az integrációs politikában rajtuk kívül a nem kormányzati szervek, a civil társadalom, a magánszektor, a vallási közösségek és a befogadó országon belül élő etnikai kisebbségek is jelentős partnereknek számítanak;

20.

szintén kiemeli ezeknek a szereplőknek a felelősségét abban, hogy a befogadó társadalmat felkészítsék a harmadik országbeli állampolgárok érkezésére, és ösztönözzék az elfogadást, valamint ezzel összefüggésben hangsúlyozza a befogadó közösség korrekt tájékoztatásának fontosságát is;

21.

meggyőződése, hogy az integrációs folyamat ideális esetben – amennyiben ez lehetséges – minél hamarabb megkezdődik, akár már akkor, amikor a harmadik országbeli állampolgárok még a származási országban tartózkodnak;

22.

rámutat, hogy a sikeres integráció érdekében elengedhetetlen a befogadó ország nyelvének ismerete, és egy új nyelv elsajátítása általában hosszabb időt vesz igénybe. Ennek megfelelően jelenleg több tagállam már a befogadó országba való megérkezés előtt nyelvtanfolyamokat vagy nyelvi teszteket biztosít a harmadik országbeli állampolgárok számára. Így a harmadik országbeli állampolgárok a lehető legrövidebb ideig, illetve egyáltalán nem tartózkodnak úgy a befogadó országban, hogy ne tudnák magukat a helyi nyelven kifejezni, ami megkönnyíti a helyi befogadó közösséggel való interakciót. Ez természetesen nem lehet feltétele a védelem megadásának a menekültek vagy a kiegészítő védelemre jogosultak számára;

23.

rámutat, hogy a testre szabás érdekében a harmadik országbeli állampolgárokkal folytatott kezdő beszélgetések szükséges eszközei annak, hogy a harmadik országbeli állampolgárok és a befogadó társadalom számára is megfelelőbb kép alakuljon ki az elvárásokról. Ezekre a kezdő beszélgetésekre lehetőség szerint már részben a származási országban sort kellene keríteni annak érdekében, hogy a a harmadik országbeli állampolgár a befogadó társadalomba megérkezvén rögtön teljes mértékben az integrációs folyamatra tudjon összpontosítani;

24.

hangsúlyozza a – befogadó társadalomnak a harmadik országbeli állampolgárok érkezése előtti tájékoztatását célzó – kísérő intézkedések fontosságát, különösen azoknak a közösségeknek a tekintetében, amelyekbe menekülteket telepítenek át;

25.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság az oktatást – mint a sikeres integrációs politika egyik legfontosabb zálogát – előtérbe helyezi, és ezzel összefüggésben kéri a szubszidiaritás elvének megőrzését;

26.

hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a harmadik országbeli állampolgárok és gyermekeik minél hamarabb képesek legyenek interakcióba lépni a befogadó közösséggel, és jogaikat, valamint kötelezettségeiket gyakorolni tudják, kiemelt jelentőséggel bír a befogadó társadalom hivatalos nyelveinek elsajátítása. Fontos, hogy a harmadik országbeli állampolgárok profilja és speciális szükségletei alapján itt is a személyre szabott oktatás elvei érvényesüljenek;

27.

emlékeztet az alap- és középfokú oktatásban a harmadik országból érkezett, más nyelven beszélő személyeknek szervezett felzárkóztató oktatás bevált gyakorlataira, amelyek keretein belül az iskolák külön osztályokban, illetve a sima osztályokban külön foglalkozásokkal vagy a kettő ötvözetével tudják testre szabni az oktatást (9);

28.

utal a nyelvi nehézségeket áthidaló intézkedések területén bevált gyakorlatokra, például a közösségi fordítókra és tolmácsokra, akik az iskolákban a tanárokat és a kísérőket abban segítik, hogy a harmadik országból érkezett – a befogadó ország nyelvét még nem ismerő – személyek aktív interakcióba léphessenek azokkal az oktatási intézményekkel, amelyekben a gyermekeik tanulnak;

29.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy meg kell vizsgálni, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre arra, hogy a társadalom szabályairól, kultúrájáról, normáiról és értékeiről való tájékoztatás céljából a középfokú oktatásba társadalmi orientációs kurzusokat építsenek be; javasolja, hogy ezt a felnőttképzésben és a szakképzésben is valósítsák meg;

30.

külön figyelmet kér a harmadik országbeli állampolgárok 16–18 évesekből álló célcsoportja számára, akik általában iskolaköteles éveik végén járnak, de gyakran még nem rendelkeznek a szakképzéshez, továbbtanuláshoz vagy a munkaerőpiaci érvényesüléshez szükséges eszközökkel;

31.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a munkaerőpiaci integrációt prioritásként előtérbe helyezi mint lehetőséget arra, hogy a harmadik országbeli állampolgárok megtalálják helyüket a társadalomban, és otthon érezzék magukat benne, mivel a harmadik országbeli állampolgárok, főként a nők, a helyi lakossághoz képest általában átlagon aluli foglalkoztatottsági mutatóval rendelkeznek (10);

32.

olyan rendszerek, valamint orientációs szolgáltatások és jogi segítségnyújtás bevezetését sürgeti, esetlegesen a gyakornoki lehetőségeken keresztül, amelyek segítségével a harmadik országbeli állampolgárok minél hamarabb hozzáférnek a munkaerőpiachoz. Ez ugyanis – a munkatársakkal való személyes kapcsolatok révén – lehetővé teszi a nyelv gyakorlását, és így olyan kapcsolatrendszerek jönnek létre, amelyek foglalkoztatást eredményeznek és lehetővé teszik az önálló megélhetést;

33.

a szakképzési rendszer és a munkaerőpiaci integráció kapcsán üdvözli azokat az intézkedéseket, melyek révén a már nem iskolaköteles, harmadik országbeli állampolgárok új esélyt kapnak arra, hogy alapvető szakképzésben vehessenek részt, illetve jobban ösztönözve lehetnek a szakképzés iránt;

34.

meggyőződése, hogy a célzott gazdasági munkaerő-migráció hozzájárulhat az aktív népesség elöregedésével, az egyes speciális területeken jelentkező munkaerőhiánnyal, valamint a társadalombiztosítási rendszereinkre nehezedő nyomással kapcsolatos kihívások enyhítéséhez. Hangsúlyozza azonban, hogy a befogadást és a menekültek ezzel járó integrációját, valamint a családegyesítés elvét elsősorban úgy kell szemlélni, hogy az a befogadó társadalom és a migráns érdekét is szolgálja, valamint alapvető jogokon és nemzetközi kötelezettségvállalásokon alapul, és nem szabad tévesen a munkaerőpiaci problémáink megoldásaként beállítani;

35.

elismeri, hogy a harmadik országbeli állampolgárok készségeit és felsőoktatási vagy szakmai képzettségét gyorsan és megfelelően kell felmérni és validálni, mivel ez kiemelten fontos a munkaerőpiaci integrálódáshoz, illetve az erre való – szakképzési keretek között történő – felkészüléshez. Ezért várakozással tekint többek között az Európai Bizottság új európai készségfejlesztési programjára vonatkozó javaslatainak kidolgozása elé (11);

36.

az uniós kékkártyára vonatkozó irányelv felülvizsgálatával (12) kapcsolatban hangsúlyozza, hogy európai gazdaságaink számára létfontosságú, hogy magasan képzett munkavállalókat vonzzunk a ténylegesen üres állások betöltésére;

37.

örömét fejezi ki a 2016. március 16-án a menekültválságról rendezett háromoldalú szociális csúcstalálkozó létrejötte miatt, de felszólít az oktatási szakemberek álláspontjának figyelembevételére is, mivel fontos partnerként hatékonyan előre tudják lendíteni a (munkaerőpiaci) integrációról szóló vitát;

38.

ismételten hangsúlyozza, hogy egyértelműen különbséget kell tenni a (gazdasági) migránsok, a menekültek, illetve a kiegészítő védelemben részesülő személyek között, mégpedig elsősorban az alapszolgáltatásokhoz való hozzáférésről szóló politikai vitákban, mivel a különböző célcsoportoknak különböző szükségletei lehetnek, amelyeket gyökeresen másképpen kell megközelíteni, hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a sikeres integráció megvalósításának szükségessége valamennyi olyan harmadik országbeli állampolgár közös ügye, aki legálisan tartózkodik az EU-ban;

39.

kiemeli, hogy a társadalombiztosítási rendszer kialakítása a tagállamok hatáskörébe tartozik, és tudomásul veszi azokat a különböző tagállamokban folyó vitákat, amelyekben a biztosítási elvet helyezik előtérbe, következésképpen arra esik a választás, hogy bizonyos szociális jogok – a harmadik országbeli állampolgárok számára is – a befizetett hozzájárulások függvényében, fokozatosan legyenek megszerezhetők;

40.

kéri, hogy az egészségügyi ellátás keretében a mentális egészség nagyobb figyelmet kapjon, ami elsősorban a háborús vagy más traumával érintett menekültek – különösen a gyerekek és fiatalok – befogadása és integrációja során játszik fontos szerepet;

41.

tisztában van azzal, hogy a tagállamoknak jogukban áll a nemzetközi jog alapján védelemre nem jogosult migránsoktól azt kérni, hogy a befogadó társadalomba való megérkezésüket követően legyenek képesek a saját megélhetésükről gondoskodni, és ne a társadalombiztosítási juttatásokat vegyék igénybe;

42.

rámutat, hogy mindig megfelelő figyelmet kell szentelni a szociális lakások rendelkezésre állására, még akkor is, ha a lakóknak – attól függetlenül, hogy harmadik országbeli állampolgárok vagy sem – hosszú távon önellátóvá kell válniuk úgy, hogy maguk találjanak lakhatást akár a magánpiacon is;

43.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság álláspontja értelmében az integrációs politika nem folytatható a befogadó társadalom egyéb sérülékeny csoportjait célzó szakpolitika rovására;

44.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság cselekvési tervének e részével kiáll az aktív polgári szerepvállalás mellett, és a harmadik országokbeli állampolgárok nem maradnak örökre „újonnan érkezett személyek”, hanem az állampolgárságtól függetlenül minél hamarabb a befogadó társadalom részévé válnak, és ezért nemcsak az integrációs politikát, hanem az egyéni beilleszkedést és a közösségépítést is ösztönzi;

45.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az integráció nemcsak a nyelvtanulásról és az elhelyezkedésről, hanem a társadalmi életben és a civil társadalomban való aktív részvételről is szól. Többek között ezért fontos, hogy ne csak az állam kínálja és írja elő a harmadik országbeli állampolgárok számára az integrációt, hanem a civil társadalom is szerepet kapjon a folyamatban;

46.

úgy véli, hogy a befogadó társadalom hivatalos nyelveinek formális oktatási keretek között való elsajátítása mellett a civil társadalmi életben való részvétel informális keretek között nyújt lehetőséget a harmadik országbeli állampolgár számára, hogy ezeket az új nyelveket használhassa és gyakorolhassa, és így rendkívül gyakorlati módon ismerkedhessen meg a befogadó ország hivatalos nyelveivel;

47.

az Európai Bizottsággal egyetértve meggyőződése, hogy ha a harmadik országbeli állampolgárok aktívan bekapcsolódnak a befogadó közösség civil társadalmi életébe, az erősíti a befogadó közösséggel való párbeszédet és kölcsönös megértést, a befogadó közösségben fokozza az elfogadást, valamint visszaszorítja a diszkriminációt és a rasszizmust;

48.

támogatja az Európai Bizottság tagállamokhoz intézett felhívását, hogy ellenőrizzék a megkülönböztetéssel és rasszizmussal szembeni védelemhez való jog érvényesítését, és a közös polgárság megerősítése érdekében sürgeti az esélyegyenlőség és megkülönböztetésmentesség elveinek aktív alkalmazását;

49.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a jelenlegi integrációs nemzeti kapcsolattartó pontok hálózatának európai integrációs hálózattá való átalakítása során – különösen a civil társadalommal, valamint a helyi és regionális önkormányzatokkal való együttműködés terén – jobban összpontosít a bevált gyakorlatok megosztására;

50.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az integrációs hálózat olyan platform legyen, amely ösztönzi és támogatja a tagállami, regionális és helyi szint közötti együttműködést és közös felelősségvállalást az integrációs politikák meghatározása és a hatáskörök megosztásának koordinációja terén (13);

51.

a tagállamok saját hatáskörének sérelme nélkül sajnálja, hogy a tagállamok a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kereten belül a Menekültügyi és Migrációs Alaphoz (AMIF) kapcsolódó nemzeti programjaikon keresztül kevesebbet fordítottak integrációs célokra, miközben – nem utolsósorban a jelenlegi migrációs, menekültügyi és humanitárius válság miatt – éppen hogy egyre nagyobb szükség lenne erre;

52.

örömét fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság a 2017-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés-tervezetben arra törekszik, hogy megemelje az EU által az AMIF-on keresztül a tagállamoknak szánt integrációs pénzügyi támogatást;

53.

meggyőződése, hogy olyan szinergiákat kell találni a különböző európai alapok között, amelyek támogathatják az integrációs politikát. Ez elsősorban természetesen az AMIF-ra vonatkozik, de a Belső Biztonsági Alap (ISF), az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) keretein belül is lehetővé kell válnia bizonyos integrációs projekteknek (14);

54.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a 2020 utáni kohéziós politika keretében fontolja meg egy, a beilleszkedésre vonatkozó külön tematikus célkitűzés létrehozását annak érdekében, hogy biztosítható legyen a beilleszkedéssel foglalkozó projektekkel kapcsolatos esb-alapok eszközeinek hatékonyabb és célzottabb koncentrációja. A 2014–2020-as programozási időszak tekintetében pedig további iránymutatásokat kell nyújtani az irányító hatóságoknak, a lehető legvilágosabb és legrészletesebb módon kifejtve, mely integrációs intézkedések finanszírozhatók az európai strukturális és beruházási alapok keretében;

55.

szorgalmazza, hogy a tagállamok, a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a civil társadalom részére minél egyszerűbb legyen a különböző alapok nemzeti programjaira pályázatot benyújtani; ezért üdvözli – többek között – az Európai Bizottságnak a partnerségi mechanizmusok fokozott alkalmazására vonatkozó javaslatát;

56.

szorgalmazza az Interreg átfogóbb és célzottabb alkalmazását az integrációs projektek támogatására, többek között a vonatkozó operatív programok szabályainak és prioritásainak átállítása révén. Kiemeli azt a központi szerepet, amelyet az európai területi együttműködés játszhat az integrációs politikák továbbfejlesztésében, főként helyi szinten, a szinergiahatások és a jó gyakorlatok cseréjének előmozdítása révén;

57.

kéri az Európai Bizottságot, hogy – a közpénzek hatékony felhasználásának jogosan szigorú ellenőrzésének sérelme nélkül – hárítsa el az integrációs projekteket támogató különböző európai alapok ellenőrző mechanizmusaiban fellelhető túlzott adminisztrációs és bürokratikus terheket, hogy a tagállamok, illetve a helyi és regionális önkormányzatok teljes energiájukat hatékonyan a tényleges integrációra fordíthassák;

58.

kéri az Európai Bizottságot, hogy – a közpénzek hatékony felhasználásának jogosan szigorú ellenőrzésének sérelme nélkül – az integráció által megkövetelt egyedi megközelítést az integrációs projekteket támogató különböző európai alapok ellenőrzési mechanizmusaira is alkalmazza;

59.

ismételten rámutat, hogy a tényleges integrációs politika elsősorban helyi és regionális szinten valósul meg, ahol a legközvetlenebbül érezhetők az integrációban rejlő kihívások és lehetőségek;

60.

kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe a helyi és regionális önkormányzatok speciális szükségleteit, és a korábbiaknál nagyobb mértékben vonják be őket az uniós szinten kidolgozott, folytatott vagy ösztönzött integrációs politikába, és támogassák őket azok végrehajtásában;

61.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat és a régiókat az integrációt célzó intézkedések megvalósítására, és nyújtson ezekhez pénzügyi támogatást, különösen az oktatás és a szakképzés, a munkaerőpiaci integráció és a lakhatás terén, továbbá mozdítsa elő az olyan régiókban bevált gyakorlatok cseréjét, amelyek már végrehajtottak integrációs intézkedéseket, amilyen például a szétszórt befogadás;

62.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a Régiók Bizottságát mint az EU – európai regionális és helyi önkormányzatok képviselőiből álló – tanácsadó szervét kezelje kiemelt partnerként, de a helyi és regionális önkormányzatoktól származó minél szélesebb körű információk összegyűjtése érdekében a helyi és regionális önkormányzatokkal, társulásaikkal, illetve más partnerségeivel, hálózataival és platformjaival (például: a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlése, a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciája, konzultatív vegyes bizottságok, munkacsoportok, az Európai Települések és Régiók Tanácsa, a külső és tengeri régiók konferenciája stb.) való együttműködés egyéb formáit is ösztönözze;

63.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a Régiók Bizottságát aktívan vonja be a bevált gyakorlatok támogatásába és azoknak a helyi és regionális önkormányzatokkal való megosztásába, elsősorban az indulást vagy érkezést megelőző, valamint az oktatásra, munkaerőpiacra, szakképzésre, az alapszolgáltatásokhoz való hozzáférésre, az aktív szerepvállalásra és a társadalmi befogadásra irányuló integrációs intézkedések tekintetében. Ezzel kapcsolatban utal többek között az integrációs politika tárgyában a Régiók Bizottsága részére készített összehasonlító tanulmányra (15);

64.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa munkáját a kísérő nélküli kiskorúak migrációjának ügyében, amelynek kezelése bizonyos régiók hatáskörébe tartozik, valamint kéri, hogy terjessze a tagállamok elé a terhek és felelősségek szolidáris megosztását az európai, tagállami és regionális szint között. Ennek érdekében türelmetlenül várjuk az Európai Bizottság új globális stratégiáját, amelyet a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó, a 2011–2014-es időszakra szóló cselekvési terv kiegészítéseként dolgoz ki oly módon, hogy figyelembe veszi az eltűnt és a kísérő nélküli gyermekek helyzetét is;

65.

üdvözli az Európai Bizottságnak a „Share City Curriculum” nevű – SHARE hálózaton belül létrejött – projektre (16) tett külön hivatkozását, amelynek keretein belül a helyi és regionális önkormányzatok olyan eszköztárhoz férhetnek hozzá, amely az áttelepített menekültek befogadó társadalomba való integrációjában segíti őket;

66.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a Régiók Bizottságát aktívan vonja be az új európai integrációs hálózatba, az Európai Migrációs Fórumba, az uniós városfejlesztési menetrend keretein belül a harmadik országbeli állampolgárok integrációját célul kitűző partnerségbe (17), valamint az úgynevezett integrációs mutatók kiértékelésébe és nyomon követésébe.

9.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/62