21.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 125/1

Előadó:

Oliver RÖPKE

1.1.

A belső piac fontos vívmány, és az európai integrációs folyamat egyik központi eleme. A belső piac kellene, hogy képezze a jólét sarokkövét Európában. Az euró bevezetése és a Schengeni Megállapodás döntően fontos állomás volt a belső piac megvalósítása felé vezető úton, mégis – részben rövidlátó nemzeti érdekek miatt – mind a kettő egyre nagyobb nyomás alá kerül, és a polgárok jelentős része mindinkább megkérdőjelezi létjogosultságukat, aminek hátterében részint az európai polgárok reális aggodalmai állnak.

1.2.

Az EGSZB mindig az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a kifizetések és a személyek szabad áramlásának erősítése mellett szállt síkra, és a gazdaságpolitika, szociálpolitika és környezetvédelmi politika szükséges kiegyensúlyozását szorgalmazta. Következetesen tovább kell haladnunk a tagállamok közötti gazdasági és szociális konvergencia útján.

1.3.

A belső piac továbbfejlesztéséhez fel kell számolni a felesleges akadályokat, hogy gondoskodni tudjunk a növekedésről, a foglalkoztatásról, a hosszú távú jólétről és egy nagymértékben versenyképes szociális piacgazdaságról. Ez különösen igaz az olyan piaci akadályokra, mint például a képesítések és diplomák nem megfelelő elismerése, a helyi technikai korlátozások, a nemzeti jogszabályok különbözőségéből adódó szabályozási akadályok és az e-kormányzati megoldások elégtelen uniós szintű koordinációja.

1.4.

Az EGSZB-t aggasztja, hogy a pénzügyi válság óta alig nőtt az uniós belső piac. Sőt, 2008 és 2015 között az euróövezet gazdasága 1,6 %-kal lassult. Ezzel szemben más gazdasági térségek – például az USA, Ausztrália és Japán – a belső kereslet és a növekedés tekintetében messze maguk mögött hagyták az EU-t. Ezért komoly erőfeszítésekre van szükség, hogy Európa ismét közelebb kerüljön az Európa 2020 stratégia politikai céljaihoz.

1.5.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, mennyire fontos a vállalkozások és munkavállalók határon átnyúló mobilitása. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a lakosság körében egyértelműen csökken a belső piaci elvek támogatottsága. Ennek egyik oka, hogy a határon átnyúló szolgáltatásoknál egyre nagyobb a folytatólagos tisztességtelen és jogellenes gyakorlatok kockázata. A visszaélések magas kockázata rendkívüli módon aláássa a munkavállalók és a becsületes vállalkozások belső piacba vetett bizalmát.

1.6.

Ezekkel a tendenciákkal határozottan szembe kell szállni, és a tisztességes versenyt a vállalkozások érdekében is biztosítani kell. A jól működő belső piac előfeltétele, hogy a határon átnyúló tevékenységeknél betartják az európai és nemzeti jogszabályokat. Ezért az EGSZB-tagok többsége minden olyan erőfeszítést támogat, amely elősegíti, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon Juncker elnök felhívása, mely szerint az azonos helyen végzett azonos munkát azonos módon kell javadalmazni.

1.7.

A belső piacnak szilárd ugyan az EUMSZ-re és az EU másodlagos jogára támaszkodó társadalmi alapja, de fontolóra kellene vennünk a piacgazdasági szabadságok és az alapvető szociális jogok jobb kiegyensúlyozását az elsődleges jogban. Ezzel választ találhatnánk annak a sok embernek az aggodalmaira, akik úgy látják, hogy a belső piac egyre kevésbé veszi figyelembe szociális érdekeiket és elvárásaikat.

1.8.

Az EGSZB alapvetően üdvözli, ha megvizsgálják az uniós jogszabályok hatékonyságát. Ez a kezdeményezés azoknak a felesleges adminisztratív terheknek a csökkentésében is fontos szerepet játszhatna, amelyek akkor jelentkeznek, ha egy adott területre különböző nemzeti vagy regionális előírások vonatkoznak. Ezért – éppen a kkv-k érdekében – meg kell vizsgálni, hogy van-e szükség harmonizált jogszabályokra. Az EGSZB megerősíti ugyanakkor azt az álláspontját, hogy a szigorú fogyasztóvédelmi előírások nem jelentenek felesleges terhet.

1.9.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a digitális belső piac – tekintettel hatalmas növekedési potenciáljára – a politikai prioritások közé tartozzon. Mielőbb fel kell tárni és meg kell szüntetni a foglalkoztatás, gazdaság és fogyasztóvédelem terén meglévő jogbizonytalanságokat. Az Európai Bizottságnak világos jogi kerettel kellene szabályoznia a gazdaság új formáinak és az új üzleti modelleknek, például a megosztásalapú gazdaság különböző típusainak működését a belső piacon, így szüntetve meg a szabályozási hiányosságokat. Ennek során maradéktalanul tiszteletben kell tartani a hatályos jogszabályokat, és garantálni kell a fogyasztói és munkavállalói jogokat, illetve a tisztességes versenyt.

1.10.

Fontos emellett, hogy a napirenden továbbra is kiemelt helyen szerepeljen a tőkepiaci unió kiépítése, mivel az ezzel járó hatékonyabb tőkeallokáció kedvezően hathat mind a gazdaságra és a foglalkoztatásra, mind pedig a fogyasztókra. Nem szabad hagyni, hogy egyes aktuális fejlemények – például a Brexit – feleslegesen lassítsák vagy veszélybe sodorják a szóban forgó tervek megvalósítását.

1.11.

Az EGSZB továbbra is úgy véli, hogy az adópolitikában jelentkező szabályozási hiányosságok tisztességtelen versenyhez vezetnek a belső piacon. Ezért támogatja a közös összevont társaságiadó-alap érdekében végzett munkát, az országonkénti jelentéstételt, illetve az adókikerülés és az adóparadicsomok elleni folyamatos küzdelmet. Ezeket a kezdeményezéseket észszerű módon kiegészíthetné egy közös minimális társaságiadó-kulcs bevezetése, ami véget vetne a legalacsonyabb adókulcsért való versengésnek is.

1.12.

A közszolgáltatások – más néven általános érdekű szolgáltatások – meghatározó szerepet játszanak a szociális piacgazdaságban, és alapvetően fontosak a lakosság számára. Az általános érdekű szolgáltatások a közös uniós értékek közé tartoznak, mivel szerepet játszanak a társadalmi és területi kohézió támogatásában.

1.13.

Ezt a társadalmi és területi kohézió előmozdításában játszott szerepet figyelembe kell venni azoknak az „elveknek és feltételeknek” a megfogalmazásakor, amelyeket az EU az ilyen szolgáltatások tekintetében megállapíthat. Az EGSZB a szolgáltatási irányelv tervezett reformjával összefüggésben emlékeztet az Európai Unióról szóló szerződésnek az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyvére, amelynek értelmében a tagállamok nemzeti, regionális és helyi hatóságai szélesebb mérlegelési jogkört kapnak az általános érdekű szolgáltatások terén.

1.14.

A közbeszerzések keretében különféle intézkedésekre van szükség az olyan tisztességtelen gyakorlatok ellen, amelyek a tisztességes szint alá szorítják a kínálatot, olykor nem tartják tiszteletben a minimálbérre vonatkozóan az adott nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban alkalmazott előírásokat, és gyakran magas költségtúllépéshez vezetnek. Különösen fontos az átláthatóság a legelőnyösebb ajánlat árát, a szolgáltatást és a később esetlegesen jelentkező költségtúllépéseket illetően. A cél az, hogy a legolcsóbb ajánlat elvével szemben a legelőnyösebb ajánlat elve érvényesüljön.

2.1.

Az európai integrációnak a gazdaság-, szociál- és környezetpolitikák közötti szükséges egyensúly elérését kell célként kitűznie. Az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a kifizetések, valamint az emberek szabad mozgását ki kell egészíteni az uniós szerződésekbe az Alapjogi Charta révén beépített alapvető szociális jogok tiszteletben tartásával. A belső piacon át kell ültetni a gyakorlatba az alapvető szociális jogokat. A hosszú távú jólét és a nagymértékben versenyképes szociális piacgazdaság biztosítása érdekében ugyanakkor fel kell számolni az egységes piacon még mindig fennálló szükségtelen akadályokat.

2.2.

Az EGSZB már többször, legutóbb az egységes piac továbbfejlesztéséről szóló véleményében (1) kijelentette, hogy az egységes piac az európai integráció központi eleme, amely képes közvetlenül megtapasztalható előnyöket biztosítani, illetve fenntartható növekedést generálni Európa gazdaságai számára.

2.3.

Az egységes piac jelentős vívmány, és Európa virágzásának sarokkövét kell alkotnia. Az euró euróövezetben való bevezetése és a Schengeni Megállapodás döntő fontosságú útelágazások voltak a közös egységes piac létrehozása felé vezető úton. Most azonban komoly nyomás nehezedik mindkettőre, szemléltetve, hogy mennyire különbözőek az uniós tagállamok érdekei. A döntéshozatal és a felügyelet bizonyos fokig még mindig nemzeti szinten zajlik.

2.4.

Az EGSZB megállapítja, hogy még mindig jelentős piaci akadályok állnak fenn, amelyek a következők képében jelennek meg: a képesítések és diplomák nem megfelelő elismerése, a tantervek feldarabolása, helyi technikai korlátozások, a főként az egységes piac különböző nemzeti jogi keretek miatti széttöredezettségéből eredő szabályozási akadályok, adminisztratív terhek, például a nemzeti adó- és vámjogi szabályoknak való megfelelés, az elektronikus kormányzati szolgáltatások hiánya és az e-kormányzati megoldások európai szintű összehangolásának hiánya.

2.5.

Az Európai Bizottság néhány területen a teljes harmonizáció megvalósítására törekszik, ami egyes tagállamokban a védelem jelenlegi szintjének csökkenéséhez vezethet. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy számos véleményben az ilyen intézkedések ellen foglalt állást. A teljes körű harmonizációt – ott, ahol az Európai Bizottság erre törekszik – a védelem már kialakított szintjének megőrzése mellett kell megvalósítani.

2.6.

A tagállamokban a polgárok egyre inkább azt érzik, hogy Európa keveset tesz a szociális normák és a jövedelem megvédése, illetve az igazságos adózás és méltányos társadalombiztosítási költségek megvalósulása érdekében. Az egységes piac az EUMSZ-en és a másodlagos uniós jogszabályokon alapuló szilárd szociális dimenzióval rendelkezik, de fontolóra kell venni, miként lehet jobb egyensúlyt kialakítani a gazdasági piaci szabadságok és az alapvető szociális jogok között.

2.7.

A szociális jogok európai pillére keretében előterjesztett intézkedéseknek az Unió alapító elveit kellene tükrözniük, és arra a meggyőződésre kellene épülniük, hogy a gazdasági fejlődésnek nagyobb mértékű társadalmi haladáshoz és kohézióhoz kell vezetnie, és hogy a szociálpolitikát – az európai értékekkel összhangban lévő, megfelelő biztonsági hálók biztosítása mellett – produktív tényezőnek is kell tekinteni.

2.8.

Az uniós kohéziós politika számos eredménye ellenére még mindig messze vagyunk a tagállamok közötti tényleges gazdasági és társadalmi konvergenciától, és nagyok a különbségek a bérek és a szociális normák terén. Az egyes tagállamokban jelenleg érvényes alacsonyabb bérek a történelmi fejleményeknek és a kiterjedt európai belső piac természetes sokszínűségének tudhatók be, és a helyi termelékenységi szintek mellett sok egyéb tényezőt, köztük befektetői érdekeket tükröznek. Ennek ellenére nagyobb figyelmet kellene fordítani a szociális dömpingre, amelyet tisztességtelen és jogellenes gyakorlatként kell meghatározni, melynek lényege, hogy a munka díjazására vagy a társadalom- és egészségbiztosítási kifizetésekre vonatkozó szabályok be nem tartása vezet tisztességtelen előnyhöz a versenytársakkal szemben (2).

2.9.

A pénzügyi válság kezdete óta, azaz a 2008-tól 2015-ig tartó időszakban az egységes piac növekedése 0,4 % volt – azaz reálértéken számítva közel nulla. Sőt, az euróövezetben az egységes piac 1,6 %-ot zsugorodott. A többi gazdasági térség jórészt messze maga mögött hagyta az Európai Uniót a belföldi keresletet tekintve (például az USA +8,8 %-kal, Ausztrália +17,9 %-kal, Japán pedig +3,8 %-kal) (3). Az egységes piaci kereslet élénkítését célzó intézkedések, például az európai beruházási terv és az Európai Stratégiai Beruházási Alap, még mindig nem fejtették ki a kívánt hatást.

2.10.

Az EGSZB szerint félő, hogy nem érhetők el az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésen alapuló Európa 2020 stratégia (4) célkitűzései. A gazdaság lassulása, az érdemi strukturális reformok lassú végrehajtása és az egységes piaci kereslet hiánya egyelőre éppen ellenkező hatást váltott ki: a 2008-as 70,3 %-os foglalkoztatottsági ráta 2014-ben 69,2 %-ra esett vissza, pedig 2020-ra 75 %-ot kellene elérnie. A szegénység és társadalmi kirekesztés sújtotta emberek száma, ahelyett, hogy 2020-ra 20 millióval csökkenne, 2014-ben 4,9 millióval nőtt. Ezen túlmenően 2015 végére több mint hatmillióval több volt a munkanélküli az Európai Unióban, mint a válság előtt.

2.11.

Az Európa 2020 stratégia másik fontos szempontja az oktatás. Az EGSZB üdvözli, hogy az oktatás és képzés terén az idő előtt lemorzsolódók aránya a 2008-as 14,2 %-ról 11 %-ra csökkent. A felsőfokú végzettség aránya szintén javult, 2008 és 2015 között 31,3 %-ról 38,7 %-ra nőtt. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság kompetenciastratégiáját és rámutat arra, hogy a magas képzettségi szint elengedhetetlen a vállalkozások idevonzásához és a munkahelyteremtéshez.

2.12.

Az Egyesült Királyságnak az a döntése, hogy kilép az Európai Unióból nagy kihívást jelent az európai egységes piac számára. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a jövőbeli tárgyalások alapját az egységes piac valamennyi alapelvének és alapvető értékének tiszteletben tartása képezze.

3.1.1.

A munkaerő mobilitása fontos lehet egyrészt a vállalkozások számára azért, hogy képzett munkaerőhöz férjenek hozzá, másrészt az önálló vállalkozók számára, harmadrészt pedig a munkavállalók számára azért, hogy lehetőségük legyen jó állást szerezni, és hozzáférjenek új készségekhez és jó munkakörülményekhez. Még mindig vannak azonban akadályok.

3.1.2.

Egy az akadályokról és a költségekről szóló tanulmány (5) megállapítja, hogy az átjárható e-kormányzati szolgáltatások – túl azon, hogy költségeket takaríthatnak meg a közigazgatás, a polgárok és a vállalkozások számára – várhatóan különösen nagy hatást gyakorolnak majd a munkaerő mobilitására. Ahhoz, hogy a vállalatok és a munkavállalók határokon átnyúlóan mozogjanak, alapvető fontosságú, hogy javítsák a szakmai képesítések elismerését.

3.1.3.

„Az önfoglalkoztatói státusszal való visszaélés” című véleményében (6) az EGSZB hangsúlyozta, hogy a színlelt önfoglalkoztatás a társadalombiztosítási járulékok és adók kikerüléséhez, a munkajogok aláásásához és be nem jelentett munkavégzéshez vezethet, ezért azt meg kell szüntetni. Az EGSZB e tekintetben üdvözli a be nem jelentett munkavégzés már létrehozott európai platformját mint a helyes irányba tett lépést (7).

3.1.4.

E platform célja a be nem jelentett munkavégzés megakadályozása és az ilyen típusú munkavégzéstől való elrettentés a tagállamok végrehajtó hatóságai, így a munkaügyi felügyeletek, az adó- és társadalombiztosítási hatóságok között jobb együttműködés révén. Ez az együttműködés magában foglalja a megelőzésre és az elrettentésre vonatkozó bevált gyakorlatok cseréjét, a munkaadók felügyeletére vonatkozó közös elvek meghatározását, munkavállalói csereprogramok és közös képzések előmozdítását, valamint a közös ellenőrzési intézkedések megkönnyítését.

3.1.5.

Ma sok munkavállalót „önfoglalkoztató szolgáltatóként” vesznek fel, nem pedig alkalmazottként, mint korábban. Ezeknek az embereknek nincs munkaszerződésük, mert önfoglalkoztató státuszukkal összhangban önmaguknak dolgoznak. Az ilyen foglalkoztatási viszonyokban többnyire nem kell betartani a nemzeti munkajogot. Világos és kötelező kritériumokat kell alkalmazni annak értékelésére, hogy valaki a valóságban foglalkoztatott, vagy ténylegesen önálló vállalkozó-e. Az EGSZB emiatt bírálta az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló irányelvre irányuló európai bizottsági javaslatot, amelyet a „még nem eléggé kiforrott” jelzővel minősített (8). A javaslat különösen a mikrovállalkozásokat, a kkv-kat és a valódi önfoglalkoztatókat helyezi nagy nyomás alá.

3.2.1.

A határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás előmozdítására és megkönnyítésére vonatkozó célkitűzés, a kiküldött munkavállalók védelmére vonatkozó célkitűzés és a külföldi és helyi versenytársak közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítására vonatkozó célkitűzés közötti helyes és igazságos egyensúly megteremtésének uniós szabályozási keretét az 1996-os irányelv határozza meg.

3.2.2.

A 2014-es végrehajtási irányelv (9) új és megerősített eszközöket biztosított a kijátszás, a csalás és visszaélés elleni küzdelemhez és annak szankcionálásához, kiegészítve a 96/71/EK irányelvet, és hozzájárulva a munkavállalók kiküldetésének eredményesebb összetett keretéhez.

3.2.3.

Az EGSZB nemrégiben külön véleményt fogadott el a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv célzott felülvizsgálatára irányuló európai bizottsági javaslatról, és észrevételeket fűzött a fő változásokhoz és javaslatokhoz (10), melyek alapját a Juncker elnök által a következő Európai Bizottság számára adott politikai iránymutatásban megfogalmazott felhívás képezi, amely szerint: „Uniónkban az azonos helyen végzett azonos munkát azonos módon kell javadalmazni” (11).

3.2.4.

Az EGSZB a „Méltányosabb munkaerő-mobilitás az EU-n belül” című véleményében (12) sürgette az Európai Bizottságot, hogy oldja meg a szociális dömpinghez vezető tisztességtelen gyakorlatok problémáját. Ez a probléma egyre sürgetőbbé válik, mivel a tagállamokból származó gyakorlati példák azt mutatják, hogy a bér- és szociális dömping kockázata határokon átnyúló helyzetben meredeken emelkedik. A BUAK (13) által Ausztriában végzett ellenőrzések feltárták, hogy a 2015-ben ellenőrzött 7 238 osztrák vállalkozás közül 38 esetében volt gyanítható a bér- és szociális dömping elleni küzdelemről szóló törvény alapján, hogy alulfizetik alkalmazottaikat. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozások 0,53 %-át gyanúsították meg azzal, hogy alulfizetik az alkalmazottaikat. Ugyanebben az időszakban 1 481 Ausztriában működő, de más uniós országban székhellyel rendelkező vállalkozást is ellenőriztek. E vállalkozások közül 398 esetében merült fel a gyanúja annak, hogy alulfizetik alkalmazottaikat, azaz bérdömpinget alkalmaznak. Ez 26,87 %-ot tesz ki.

3.2.5.

A határokon átnyúlóan működő, kiküldött munkavállalókat alkalmazó külföldi vállalkozások esetében a bérdömping valószínűsége 50-szer nagyobb, mint a helyi szolgáltatók esetében. Ez figyelmeztető jel az egységes piac működésével (működésének hiányával) kapcsolatban. A visszaélés nagy kockázata rendkívüli mértékben aláássa az európai munkavállalók belső piacba vetett bizalmát.

3.2.6.

Egy másik probléma a munkavállalók színlelt kiküldetése. A színlelt kiküldött munkavállalókat érintő esetek – azaz a hamis A1-es kiküldetési igazolások révén történő visszaélések – jól jelzik a hivatalosan vagy köztestületek által kiadott tanúsítványok, igazolások és hasonló dokumentumok által okozott problémákat. Ez egyre inkább megnehezíti a mikrovállalkozások, a kkv-k és a képzett munkavállalók számára, hogy helytálljanak a tisztességtelenül eljáró versenytársakkal szemben. A munkavállalók színlelt kiküldetését ezért meg kell szüntetni.

3.2.7.

Az Európai Bizottság nemrégiben javasolta a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló 883/2004/EK rendelet módosítását. Az EGSZB az Európai Bizottság kérésének megfelelően külön véleményt fog elfogadni, és egy korszerű szociális biztonsági koordinációs rendszer kidolgozását várja, amely megfelel a tagállamokra jellemző társadalmi és gazdasági helyzetnek, és tiszteletben tartja az uniós jogszabályokban rögzített elveket, különösen az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetés-mentesség vonatkozásában.

3.2.8.

Az EGSZB tudomásul veszi a szolgáltatási útlevélre (vagy szolgáltatási személyazonosító igazolványra) vonatkozó javaslatot, amelynek egy közös elektronikus dokumentumtár megteremtése révén el kell érnie, hogy ne legyen szükség a székhely szerinti tagállamnak már átadott információk és dokumentumok többszöri kikérésére. Az EGSZB mindenképpen ellenzi a rendeltetési ország elvének aláásását, és a témában külön véleményt fog kidolgozni.

3.3.1.

Elvben üdvözlendő, ha ellenőrzik az uniós jogszabályok hatékonyságát. Az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament közötti intézményközi megállapodás hasznos mechanizmust biztosíthat, amely megkönnyíti az egyszerűbb és hatékonyabb uniós jog céljának elérését. Ami azonban az együttműködést illeti, biztosítani kell, hogy a szociál- vagy gazdaságpolitikai előnyöket kínáló uniós jogi normákat megvédjék, és ne kérdőjelezzék meg.

3.3.2.

Mindez éppúgy érinti a kkv-kat, mint a fogyasztókat és a munkavállalókat. A „gondolkozz először kicsiben” elvnek megfelelően a kkv-k esetében különösen fontos a szükségtelen terhek elkerülése. A belső piac zavartalan működéséhez olyan fogyasztóvédelmi politika szükséges, amely az EUMSZ 169. cikkével összhangban a védelem magas szintjén alapul.

3.3.3.

A REFIT azoknak az adminisztratív terheknek a csökkentésében is fontos szerepet játszhatna, amelyek akkor jelentkeznek, ha egy adott területre különböző regionális előírások vonatkoznak. A harmonizált jogi előírások jelentős költségmegtakarításokhoz vezethetnek, és ezen akadályok lebontásával előmozdíthatnák a növekedést az uniós régiókban, ezért meg kell vizsgálni a megvalósíthatóságukat.

3.3.4.

A bürokrácia csökkentése érdekében a REFIT-program keretében felülvizsgálandó jogi aktusok közül több is érinti a munkavállalókra és a fogyasztókra vonatkozó normákat védő jogszabályokat, és ezért jelentős szociálpolitikai és gazdasági haszonnal rendelkezik. Az EGSZB megerősíti azt a véleményét, hogy a magas fogyasztóvédelmi normákat nem szabad szükségtelen tehernek tekinteni.

3.3.5.

Az EGSZB utal 2014. december 14-i véleményére (14), és megismétli azt az álláspontját, hogy az intelligens szabályozás nem szünteti meg a nyilvánosság, a fogyasztók és a munkavállalók védelmére vonatkozó szabályok, valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó normák és a környezetvédelmi szabályok betartásának kötelezettségét. Ezen túlmenően a „gondolkozz először kicsiben” elvnek nem lehet az a következménye, hogy a mikrovállalkozások és kkv-k mentesülnek a jogszabályok alól, de a jogszabályoknak figyelembe kell venniük az érdekeiket és szükségleteiket.

3.3.6.

Teljességgel érthetetlen, hogy az Európai Bizottság miért utasítja el a fodrászokra vonatkozó tervezett jogalkotási kezdeményezés folytatását, annak ellenére, hogy e tárgyban egyetértés van az európai szociális partnerek körében. Az Európai Bizottság megközelítése ellentmond a szociális párbeszéd elveinek és értékeinek, a reprezentativitás elve tiszteletben tartásának, és rendkívül szűk látókörű, mert a foglalkozás-egészségügyi szabályozás hiánya foglalkozási megbetegedésekhez vezethet, és így jelentős költségeket okozhat mind a vállalkozásoknak, mind a közszektornak.

3.3.7.

Az EGSZB felhívja a figyelmet az európai szociális partnerek közös nyilatkozatára arról, hogy a tematikus csoportokban elért eredményekre építve újra kell indítani a szociális párbeszédet. A nyilatkozat megemlíti az uniós szociális párbeszéd és a minőségi jogalkotási megközelítés közötti kölcsönhatást.

3.3.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy újraindultak a tanácskozások az újonnan létrehozott REFIT-platformban. A vállalkozási tevékenységek megkönnyítésének és a normák munkavállalók számára történő garantálásának célja mellett mind az Európai Bizottságnak, mind a platform szakértőinek biztosítaniuk kell, hogy az uniós jog egyszerűsítésére irányuló munka során megmaradjon a fogyasztói jogok szintje.

3.4.1.

A digitális egységes piacnak a prioritások között kell szerepelnie, tekintettel a hasznokra, amelyekre számítani lehet, ha sikerül ezen a területen kiteljesíteni az egységes piacot. A digitális egységes piac kiteljesítéséből származó potenciális GDP-nyereségeket évi 415 milliárd euróra teszik (15).

3.4.2.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy elemezni kell a foglalkoztatási, gazdasági és fogyasztóvédelmi területen fennálló jogbizonytalanságokat, és megoldást kell találni azokra. E téren figyelmet kell fordítani a fennálló munkaügyi, szociális és fogyasztóvédelmi normák védelmére és a megbízható jogi keret biztosítására a vállalkozások számára. A digitális egységes piacon nem vonatkozhatnak eltérő szabályok a „teljességgel digitális” és a „nem digitális” világra. Az Európai Bizottságnak olyan jogszabályokról kellene gondoskodnia, amelyek a digitális és a nem digitális egységes piacra egyaránt alkalmazhatók.

3.4.3.

Az EGSZB az „Indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozás” (16) című véleményében üdvözölte a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletre tett javaslatot, amely mind a vállalatok, mind pedig a fogyasztók szempontjából megkerülhetetlen eleme a digitális egységes piacra irányuló stratégiának. Ez azonban csak egy kis lépés, nem hoz áttörő változást. Véget kell vetni a területi alapú tartalomkorlátozás gyakorlatának, azaz a fogyasztókkal szembeni, az online szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében alkalmazott, lakóhelyen, földrajzi internetes címen vagy állampolgárságon alapuló megkülönböztetésnek. A fogyasztók magasabb árakat tartalmazó helyi webhelyre való átirányítása szintén megkülönböztetésnek minősül az egységes piacon. Az EGSZB meg fogja vizsgálni a COMPET 2016. novemberi következtetéseit a javasolt szöveggel kapcsolatos általános megközelítést illetően, amely egyértelműen hangsúlyozza, hogy különbséget kell tenni az árdiszkriminálás és az árdifferenciálás között.

3.4.4.

Az olyan területeken, mint a területi alapú tartalomkorlátozás, a határon átnyúló csomagkézbesítés, a határon átnyúló biztosítás, a szerzői jogi engedélyezés és a pénzügyi piacok, figyelembe kell venni, hogy az Európai Unió és a tagállamok főként a határon átnyúló kereskedelem akadályainak felszámolásáért és a piac jobb működésének biztosításáért felelnek.

3.4.5.

Az adatok szabad áramlása szükségessé teszi a személyes adatok és a magánélet magasabb fokú védelmét, ami döntően fontos lesz a jövőben, és meg kell fontolni egy a nagy adathalmazokra, a felhőalapú szolgáltatásokra és a dolgok internetére vonatkozó következetes politikát.

3.4.6.

A gazdaság fokozódó digitalizációja új üzleti modelleket generál és új lehetőségeket nyit meg, de új kihívásokkal is jár. Az EGSZB mélyreható vitákat folytatott erről az új jelenségről, amelyek nyomán számos vélemény született (17).

3.4.7.

Ahhoz, hogy ezt az eszközt valóban eredményessé tegye, az Európai Bizottságnak haladnia kell az egységes digitális portálra vonatkozó javaslatával is.

3.4.8.

A társadalmi kohézióhoz elengedhetetlenek az együttműködésen alapuló szociális vállalkozások, hogy az európai polgárok számára biztosítható legyen a hatékonyabb és fenntarthatóbb gazdasági növekedés. Az EGSZB ismételten sürgeti az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy nélkülözhetetlen politikai eszköztárat, biztosítandó, hogy a megosztásalapú gazdaság számos megjelenési formája és különböző működési módozata támogatásban részesüljön, alkalmazásra kerüljön, hitelessé váljon és bizalmat kapjon az EU szintjén és a különböző tagállamokban (18).

3.5.1.

2015-ben az Európai Bizottság cselekvési tervet terjesztett elő az európai tőkepiaci unió kiépítésére. Az EGSZB fontosnak tartja (19), hogy ez az unió előtérbe helyezze az EU gazdasági és pénzügyi stabilitását, emellett pedig jobb és hatékonyabb tőkeallokációhoz vezessen, ami kedvezően hat a beruházásokra, a növekedésre, a foglalkoztatásra és a fogyasztókra egyaránt. Annak idején az EGSZB amiatt is kifejezte aggodalmát (20), hogy időbe kerül majd a végső cél megvalósítása. Ez az aggodalom több aktuális fejlemény – például a Brexit és más, fent (a 2. pontban) említett kihívások – fényében csak tovább erősödik.

3.5.2.

A cselekvési terv különböző területekre vonatkozóan legalább 33 rövid és középtávon megvalósítandó intézkedést tartalmaz. Ezek között több olyan is van, melyekkel további finanszírozási eszközöket lehet rendelkezésre bocsátani, különösen a kkv-k és a háztartások számára. Az EGSZB fontosnak tartja (21), hogy ezeket a javaslatokat mielőbb megvalósítsák, figyelembe véve a biztonság, az átláthatóság és az érvényesítés („enforcement”) elvét. Az EGSZB – hasonlóképpen aggódva a biztonságért és a stabilitásért – már több ízben megállapította (22), hogy foglalkozni kell az árnyékbankokkal, és szabályozni kell működésüket.

3.5.3.

A pénzügyi piacok uniós szabályozása és a szabályok érvényesítése nem volt elegendő a spekulatív tevékenységek, a túlzott eladósodottság és a felelőtlen kockázatvállalás megakadályozására, amely az egész társadalom számára súlyos következményekkel járó pénzügyi válsághoz vezetett. Az EGSZB ismételten arra kéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a magánháztartások túlzott eladósodásával kapcsolatban.

3.6.1.

Az EGSZB már a 2012. évi, „Az egységes piac előtt álló akadályok” című jelentésében is úgy érvelt, hogy az adópolitika szabályozási hiányosságai tisztességtelen versenyhez vezetnek. Üdvözlendőek az Európai Bizottság közös összevont társaságiadó-alapra vonatkozó tervei. Az EGSZB tanulmányozócsoportot hozott létre ennek a kérdésnek a vizsgálatára. A társasági adóval kapcsolatban a legalacsonyabb adókulcsokért folyó verseny megszüntetése és a tisztességesebb adópolitika megvalósítása érdekében egy minimális társaságiadó-kulcs bevezetését is fontolóra lehetne venni.

3.6.2.

Az adózással kapcsolatos információk tagállamok közötti cseréjét és az adófizetés kikerülésére szolgáló leggyakoribb módszerek megakadályozására irányuló jogi lépéseket üdvözölni kell. E téren kulcsfontosságú igény, hogy minden országban beszámolási kötelezettséget vezessenek be a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások tekintetében, a szükségtelen adminisztratív terhek növelése nélkül.

3.6.3.

Fel kell lépni az adóparadicsomok ellen is. Egy európai parlamenti meghallgatáson Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász világszintű fellépést sürgetett az ilyen adókijátszási rendszerek ellen (23). Gabriel Zucman francia akadémikus becslése szerint világszerte mintegy 5 800 milliárd euró összegű pénzügyi eszköz található az adóparadicsomokban, amelyek 80 %-a adózatlan (24). Az Európai Bizottság most nemzetközi szintű intézkedéseket javasol az adóparadicsomok kezelésére.

3.6.4.

Első lépésként biztosítani kell a kölcsönös segítségnyújtási megállapodások végrehajtását, valamint az egyes országok közötti automatikus információcserét. A multinacionális vállalatok tekintetében mérlegelni kell egy nemzetközi adóellenőrzési hálózat létrehozását. Az adóparadicsomnak minősített országokba irányuló eszköz- és tőkeátutalások esetén kiindulási pontot jelenthet az, ha a pénzügyi intézményeket az általuk végzett átutalások bejelentésére kötelezik (25).

3.7.1.

Az EGSZB az egységes piac előtt álló akadályokról szóló 2012-es jelentésében már rávilágított a szolgáltatási szektorban jelenleg tapasztalt akadályokra. Az Európai Bizottság megállapította, hogy sok tagállam nem tesz eleget annak a kötelezettségének, hogy bejelentse az uniós hatóságoknak a szabályozási intézkedéseket, ami az Európai Bizottság számára megnehezíti annak értékelését, hogy az új szabály indokolt és arányos-e.

3.7.2.

Az Európai Bizottság ezért a bejelentési eljárás megreformálását tervezi oly módon, hogy az eljárás mostantól a szolgáltatási irányelv hatálya alól jelenleg kizárt szolgáltatásokra is vonatkozzon. Az Európai Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy a javaslatokat ne úgy alakítsák ki, hogy azok megkérdőjelezzék a kérdéses tagállamok szuverenitását vagy demokratikus elvét.

3.7.3.

Az általános érdekű szolgáltatások kulcsszerepet játszanak a szociális piacgazdaságban. A lakhatás, a víz és az energia, a hulladékszállítási és szennyvíz-elvezetési szolgáltatások, a közösségi közlekedés, az egészségügy, a szociális szolgáltatások, az ifjúság- és családvédelmi szolgáltatások, a kultúra és a kommunikáció rendelkezésre állása létfontosságú a lakosság számára. Az általános érdekű szolgáltatások a közös uniós értékek közé tartoznak, mivel szerepet játszanak a társadalmi és területi kohézió támogatásában. Ezt a társadalmi és területi kohézió előmozdításában játszott szerepet figyelembe kell venni azoknak az „elveknek és feltételeknek” a megfogalmazásakor.

3.7.4.

A szolgáltatási irányelv tervezett reformjával kapcsolatban az EGSZB felhívja a figyelmet az Európai Unióról szóló szerződésnek az általános érdekű szolgáltatásokról szóló, 26. jegyzőkönyvére, amely jogilag kötelező érvénnyel értelmezi az EUMSZ 14. cikkét, és kimondja, hogy a kulturális, társadalmi és földrajzi különbségeknek megfelelően a nemzeti, regionális és helyi hatóságok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általános gazdasági érdekű szolgáltatások tekintetében. Ami ezeket a felhasználók igényeinek megfelelően rendelkezésre bocsátandó szolgáltatásokat illeti, biztosítani kell a magas minőségi szintet, a magas fokú biztonságot, a megfizethetőséget és az egyenlő bánásmódot, és elő kell mozdítani az egyetemes hozzáférést és a felhasználói jogokat, egyszerre biztosítva a szolgáltatások hatékonyságát és megfelelő irányítását.

3.8.1.

Ami a közbeszerzést illeti, nincsenek statisztikák, amelyek összehasonlítanák a tényleges költségeket az ajánlattételi eljárás során a legjobb ajánlattevő által benyújtott költségekkel. Sok esetben a költségkeret jelentős túllépése figyelhető meg (26).

3.8.2.

A nyertesek újra és újra a tisztességtelenül működő ajánlattevők, akik a tisztességes ár alá csökkentik ajánlatuk költségeit, és megbízhatatlan alvállalkozókat alkalmaznak. Ezt követően gyakran merülnek fel utólagos költségek, amelyek meghaladják a második vagy harmadik legjobb ajánlattevő árajánlatát.

3.8.3.

Ennek a gyakorlatnak a visszaszorításához különféle intézkedésekre van szükség: az elektronikus közbeszerzési eljárás bevezetésével olyan statisztikai adatgyűjtemény jönne létre, amelynek segítségével be lehet azonosítani az alacsony árat kínálókat, és az illetékeseket előremutató magatartásra lehet ösztönözni. A statisztikai felmérés keretében központilag nyilván kell tartani a legjobb ajánlatban foglalt árat és a későbbi tényleges költségeket, így gondoskodva átláthatóságról az esetleges költségtúllépésekkel kapcsolatban. A költségeket és minőségi standardokat érintő esetleges negatív verseny elkerülése érdekében ki kell zárni az eljárásból az olyan árakon alapuló ajánlatokat, amelyek nem felelnek meg a minimálbérre vonatkozóan az adott nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban alkalmazott előírásoknak.

21.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 125/10

Előadók:

Jacek KRAWCZYK

Gabriele BISCHOFF

Luca JAHIER

1.1.

Az Európai Bizottság elnökének az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz (EGSZB) intézett azon felkérése (1) nyomán, hogy az EGSZB járuljon hozzá a szociális jogok európai pilléréről folyó konzultációhoz, az intézmény széles körű civil társadalmi (2) konzultációkat kezdeményezett a 28 tagállamban. Ezekben a nemzeti vitákban összesen mintegy 116 EGSZB-tag, illetve a civil szervezetek képviseletében közel 1800 fő vett részt.

1.2.

A szociális jogok európai pilléréről szóló EGSZB-vélemény tükrözi és magában foglalja ezeknek a nemzeti vitáknak a főbb megállapításait és ajánlásait. Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy „számos alapelvet fogalmazzon meg a jól működő és méltányos munkaerőpiacok és jóléti rendszerek támogatására”  (3), és úgy véli, hogy a szociális jogok európai pillére nagyon fontos kezdeményezés az EU fenntarthatósága szempontjából. Ennek keretében ez az EGSZB-vélemény egy első lépést jelent a szociális jogok európai pillérének jelenleg zajló létrehozása felé. Az EGSZB szeretné kifejezni azt a szándékát, hogy továbbra is hozzá járul az erről a témáról folyó vitákhoz, különösen az Európai Bizottság fehér könyvének 2017-es elfogadását követően.

2.1.

Az Európai Unió 2017-ben ünnepli a Római Szerződés aláírásának 60. évfordulóját. E jeles évforduló jó alkalom arra, hogy megünnepeljük az EU által elért eredményeket, de egyúttal arra is ki kell használni, hogy foglalkozzunk az Európa előtt álló nagy politikai, gazdasági és társadalmi kihívásokkal. A polgárok Európai Unióba vetett bizalma számos tagállamban meggyengült. Az Unió története során először kerül sor arra, hogy egy tagállam valószínűleg kilép.

2.2.

A 2008-as pénzügyi válság okozta megrázkódtatás óta az Európai Unió egy sor további válságot élt át. Noha a helyzet tagállamonként eltérő, és különböző szakpolitikai válaszok születtek, ma az EU számos kihívással néz szembe – ilyen például a hosszan elhúzódó magas munkanélküliség, az elfogadhatatlan mértékű ifjúsági munkanélküliség, a gazdasági instabilitás és a szociális helyzet romlása, ideértve a szegénység és az egyenlőtlenség fokozódását is. Ehhez még hozzávehetjük a globalizáció, a demográfiai változások és a digitalizáció hatásait. Az pedig, hogy az Unió képtelen megfelelően kezelni a menedékkérők és migránsok beáramlását, tovább erősítette azt az általános érzetet, hogy az EU már nem tud olyan politikai és gyakorlati megoldásokat kínálni, amelyek mindenkinek az érdekét szolgálják. Az euroszkeptikus, populista és nacionalista pártok úgy próbálnak meg tőkét kovácsolni ezekből a félelmekből, hogy a végletekig leegyszerűsített megoldásokat kínálnak összetett problémákra, és közösségeink bizonyos szegmenseire mutogatnak, veszélyes megosztottságot idézve elő ezzel társadalmunkban.

2.3.

A válság pedig adott esetben csak kiélezte a tagállamok között és a tagállamokon belül fennálló nehézségeket és különbségeket, melyeknek, illetve melyek súlyosbodásának a hátterében többek közt a növekedés hiánya, továbbá munkaerőpiacaink és szociális védelmi rendszereink strukturális gyengeségei állnak, amelyek nagyrészt már a válság előtt is jellemzőek voltak. Ezen a téren döntő kérdés, hogy az EU és tagállamai képesek-e együttesen megteremteni a fenntartható növekedés és foglalkoztatás feltételeit.

2.4.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését a szociális jogok európai pilléréről szóló nyilvános konzultáció elindítására. Ez a pillér is részét képezi annak az erőfeszítésnek, melynek célja „a méltányos és valóban páneurópai munkaerőpiac” biztosítása és az „AAA minősítésű szociális Európa” megvalósítása, és arra törekszik, hogy az euróövezeten belüli megújított konvergencia iránytűjeként szolgáljon. Sok azonban a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy végső soron mi is e „pillér” rendeltetése. Az EGSZB mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a szociális jogok európai pillérének egy mindenki számára előremutató projektet kell eredményeznie. Ily módon elősegítheti a bizalom helyreállítását aziránt, hogy az EU képes javítani a jelenlegi és a jövendő nemzedékek életkilátásain.

2.5.

A pillérnek e célból foglalkoznia kell a munkaerőpiacon és a szociális védelmi rendszerekben felmerülő konkrét kihívásokkal is, hogy tisztességes egyensúly jöjjön létre a gazdasági és a szociális vetület között, valamint hogy hozzájáruljon a szegénység, a társadalmi kirekesztés és az egyenlőtlenségek elleni küzdelemhez.

2.6.

Az EGSZB látja, hogy az európai gazdasági és társadalmi modell alapját az képezi, hogy közös nézőpontot képviselünk a tekintetben, mennyire fontos előmozdítani a foglalkoztatást, a társadalmi haladást és a termelékenységet, mivel ezek kulcsfontosságú feltételek a fenntartható gazdasági növekedéshez, amely tisztességes módon szolgálja mindenki javát. A pillér előkészítésének folyamata lehetőséget kínál arra, hogy újra megerősítsük az európai szociális modell melletti közös elkötelezettségünket, miközben gondoskodunk arról, hogy a nemzeti jóléti rendszerek és munkaerőpiacok alkalmazkodóképesek legyenek, és igazodjanak a jövő elvárásaihoz (4). Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EU egészében növekedésre és versenyképességre van szükség. Ebben az összefüggésben kiemeli a gazdaságpolitika, a foglalkoztatási politika és a szociálpolitika közötti kapcsolódások jelentőségét (5).

2.7.

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az uniós politikai vitákban jobban előtérbe kell kerülniük a gazdasági siker és a társadalmi haladás elérését célzó uniós és nemzeti politikáknak és fellépéseknek. Ezenfelül fontos a koherens és egymást kölcsönösen erősítő uniós és nemzeti politikai döntéshozatal megvalósítása. Ezeknek az erőfeszítéseknek a keretében a változás felé mutató új szemléletmódra van szükség.

2.8.

Miközben folytatódik az európai szemeszter folyamata, az „intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést” célként kitűző Európa 2020 stratégia a peremre szorult, és elhalványult a remény arra, hogy megvalósuljanak szociális céljai, kiváltképp a 75 %-os foglalkoztatás elérésére és a 20 millió ember szegénységből való kiemelésére vonatkozó cél. Hasonlóképpen csekély hatást váltott ki az aktív befogadásról szóló, 2008-as ajánlás (6).

2.9.

Kiindulópontként a pillérnek elő kell mozdítania az EU hatályos szociális vívmányait és azok teljes körű és megfelelő végrehajtását. Amennyiben új, kötelező erejű jogalkotási kezdeményezéseket és eszközöket mérlegelnek, azt a meglévő jogalapokat és eljárásokat követve kell tenni. A pillér jogállásáról, illetve az alapvető nemzetközi emberi jogi eszközökhöz (Core International Human Rights Instruments) (7) való viszonyáról még dönteni kell. Az EGSZB azonban hangsúlyozza, hogy a szociális jogoknak mindenkit meg kell illetniük, aki az EU-ban él, és valamennyi uniós tagállamban érvényesülniük kell, jóllehet elismeri, hogy az euróövezet külön eszközöket/mechanizmusokat igényelhet.

2.10.

A jövőbe való befektetés kulcsfontosságú, de Európa továbbra is nélkülözi a közberuházásokat és a termelő magánberuházásokat. Az EGSZB elismeri a „Juncker-terv” néven is ismert beruházási terv (8) révén tett erőfeszítéseket, és üdvözli annak kiterjesztését. A második szakaszban több beruházásnak kell azokra az országokra és régiókra összpontosulnia, amelyeknek arra a legégetőbb szükségük van gazdaságaik és a növekedés fellendítéséhez és ahhoz, hogy elkerülhető legyen a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli különbségek további növekedése. A Juncker-terv révén kellőképpen támogatni kellene a szociális infrastruktúrára irányuló beruházási projekteket is.

2.11.

A pillérről folyó viták más kulcsfontosságú uniós és globális szintű vitákkal – nevezetesen az Európa jövőjéről és a munka jövőjéről szóló vitákkal – párhuzamosan zajlanak. A szociális jogok európai pillére körüli vitákat figyelembe kell majd venni a 2017-es római csúcstalálkozón, az Európa jövőjéről folytatott megbeszélések keretében. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy e viták során, amelyek közös jövőnket alakítják, szinergiára és koherenciára van szükség. A pillér kialakítása kapcsán figyelembe kell venni az Európa 2020 stratégiát, és le kell vonni a tanulságokat annak problémás megvalósításából. Össze kell kapcsolni egy átfogó uniós stratégiával (9) is, amelynek célja a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó, az ENSZ által 2015-ben elfogadott fenntartható fejlesztési menetrend és az annak részét képező fenntartható fejlesztési célok végrehajtása. E célok egy globális átalakulás menetrendjét határozzák meg, amely a szegénység felszámolására, bolygónk védelmére, az emberi jogok védelmének biztosítására – ideértve a fogyatékossággal élő személyek emberi jogait is (ahogy azokat a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, az EU és tagállamai által kötelezően végrehajtandó ENSZ-egyezmény (UNCRPD) rögzíti) –, valamint arra törekszik, hogy mindenki számára garantálja a jólétet (10). Uniós szinten annak biztosítására is lépéseket kell tenni, hogy az EU valamennyi megkülönböztetést tiltó, illetve nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos jogszabályát (11) végrehajtsák.

2.12.

Az EGSZB az Európai Bizottság nyilvános konzultációjával párhuzamosan egy nemzeti vitasorozatot is elindított a 28 tagállamban, hogy Brüsszelen kívül is növelje a kezdeményezés ismertségét, ösztönözze a vitát, és nyíltan megvitassa, hogyan kellene kialakítani a pillért. E nemzeti viták sok eredménye ebben a véleményben is tükröződik.

2.13.

Elengedhetetlen a pillér hatókörének jobb meghatározása. Az EGSZB úgy véli, hogy a kezdeményezésnek valamennyi polgárra és az életciklus valamennyi szakaszára ki kell terjednie. Az EGSZB-t aggasztja, hogy a pillérről szóló európai bizottsági közleményben nem esik szó a menedékkérőkről és migránsokról.

2.14.

A civil társadalom szerepét jobban el kell ismerni és meg kell erősíteni. Meg kell erősíteni a civil párbeszédet annak érdekében, hogy az emberek – köztük a fiatalok (12) és a kiszolgáltatott helyzetben lévők vagy megkülönböztetéssel szembesülők – érezzék, hogy részt tudnak venni a döntéshozatali folyamatok tervezésében, végrehajtásában és felülvizsgálatában. A szociális partnereknek sajátos szerepet kell játszaniuk a foglalkoztatást és a munkaerőpiacokat közvetlenül vagy közvetetten érintő politikák kidolgozásában és végrehajtásában. Elő kell mozdítani és támogatni kell a szociális párbeszédet, tiszteletben tartva ugyanakkor a szociális partnerek és a kollektív tárgyalások autonómiáját, és növelve a szociális partnerek kapacitását arra, hogy részt vegyenek a szociális párbeszédben. Számos nemzeti vita során hangsúlyozták, hogy a szociális partnereket és a civil társadalmat megfelelően be kell vonni a pillért érintő megbeszélésekbe (13). Három vitában kiemelték a konszenzusos megközelítés és a felelősségtudat kialakításának fontosságát (14).

3.1.

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy a pillérrel kapcsolatos viták során kulcsfontosságú prioritásként kell kezelni a munka jövőjét, hogy megoldást találjunk a munka világában végbemenő jelentős változásokra. Az EGSZB úgy véli, hogy immár következetesebb és integráltabb megközelítésre van szükség, és ezért egy koherens európai foglalkoztatási stratégiát szorgalmaz – többek között a munka jövőjére vonatkozóan –, amely a következőkkel foglalkozik:

3.2.

A munka világában végbemenő változások alakításának és irányításának feladatán több intézményi szereplő osztozik. Valamennyi érintett érdekelt félnek együtt kell dolgoznia azért, hogy a munka jövője tisztességes és inkluzív legyen, foglalkoztatási lehetőségeket kínáljon mindenki számára, és társadalmi haladáshoz vezessen. Az EGSZB meggyőződése szerint mindenkinek érdeke, hogy művelt, jól képzett és motivált munkaerő álljon rendelkezésre, amely tisztességes jövedelemmel rendelkezik és hozzá tud férni minőségi munkahelyekhez. A jövőbeli sikerek az ahhoz szükséges beruházásoktól függnek, hogy az embereknek megadhassuk a szóban forgó változásokhoz való alkalmazkodáshoz nélkülözhetetlen eszközöket, megfelelő biztonsági hálókról gondoskodhassunk, és támogathassuk az innovációt, nem utolsósorban a szociális innovációt.

3.3.

Ezeket a munka világában beálló változásokat arra kell kihasználni, hogy megvalósuljon a „tartós, inkluzív és fenntartható növekedés, valamint a teljes körű, produktív és tisztességes foglalkoztatás ösztönzése mindenki számára” (16). Ezzel a céllal az EU-nak, a tagállamoknak és a szociális partnereknek egyaránt foglalkozniuk kell saját különböző szerepköreikben. Gondoskodni kell a munkaerőpiactól eltávolodott embereket képviselő civil szervezetek bevonásáról is. A tagállamokban és tagállami régiókban nem egyformán adottak a több és jobb minőségű munkahely létrehozásához szükséges feltételek. Az EGSZB sürgeti a tagállamok intézményi szereplőit, hogy mielőbb induljanak el egy aktív munkaerőpiaci politikával összekapcsolt „high road” stratégia irányába. Ezt egy megújított és inkluzív európai foglalkoztatási stratégiának, valamint egy koherens és ambiciózus európai ipari stratégiának kell támogatnia.

3.4.

Az EGSZB korábban már üdvözölte, hogy az új készségek és munkahelyek uniós menetrendje (17) a rugalmas biztonság koncepciójára épít, és hangsúlyozta, hogy a munkaerőpiacok hatékonyabb működése és a munkavállalók jobb védelme érdekében megfelelő egyensúlyra kell törekedni a rugalmas biztonság belső és külső összetevői között. Hangsúlyozta emellett, hogy mennyire fontos a szociális partnerek aktív bevonása a rugalmas biztonsággal kapcsolatos politikák végrehajtásának nyomon követésébe és értékelésébe (18). Az EGSZB ezenfelül kiemelte, hogy a rugalmas biztonság működésének fontos előfeltételei a foglalkoztatás növekedését elősegítő szilárd makrogazdasági politikák, valamint a növekedési potenciál teljes kiaknázásának és támogatásának kedvező üzleti környezet. Az EGSZB emellett arra is biztatta a tagállamokat és az EU-t, hogy a rugalmas biztonság bevezetése során olyan, az alkalmazkodóképességet elősegítő jogi keretet hozzanak létre és tartsanak fenn, amely egyszerű, átlátható és kiszámítható, továbbá erősítsék meg és védjék a munkavállalói jogokat, illetve gondoskodjanak azok érvényesíthetőségéről, valamint az Unió egész területén támogassák egy stabil jogi keret kialakítását a kollektív tárgyalásra, valamint a szociális párbeszédre vonatkozóan. Kiemelte annak fontosságát is, hogy a szociális partnereket a rugalmas biztonsággal kapcsolatos vitába és a döntéshozatali folyamatba is tevékenyen be kell vonni (19). A nemzeti viták során több tagállamban szóba került és hangsúlyt kapott a rugalmasság és a biztonság közötti egyensúly (20), valamint a munkaerőpiacnak az új kihívásokhoz való alkalmazkodási képessége (21).

3.5.

A munkaerőpiaci keretfeltételeknek támogatniuk kell az új és változatosabb szakmai életpályákat. A munka világában a munkaerő-beszerzés és a munkavégzés különböző formáira van szükség. Ennek érdekében megfelelő foglalkoztatásvédelmi jogszabályi környezetről kell gondoskodni, hogy mindenfajta munkaszerződés esetében biztosítsuk a tisztességes munkakörülmények keretét és ösztönözzük a munkaerő-felvételt.

3.6.

A munka világában bekövetkező változások számosak és sokrétűek. Módot kell találnunk arra, hogy minden munkavállaló számára biztonságos átállást biztosítsunk az egyes munkahelyek és státuszok között, illetve a munkanélküliségből a foglalkoztatásba vagy az iskolapadból a munka világába. A társadalmat, amelyben élünk, valamint gazdasági jólétünket az határozza meg, hogy az emberek mennyire képesek a szükséges átállásokra életük különböző szakaszaiban, és hogy milyen keretek és támogató mechanizmusok állnak rendelkezésre, amelyek ezt lehetővé teszik számukra. Az EGSZB javasolja, hogy holisztikus módon folytassanak vitát az ezeket az átállásokat elősegítő keretekről és támogató mechanizmusokról.

3.7.

Életmódunkat és a munkavégzés módját a gyors technológiai változások is alakítják. Az uniós és nemzeti szintű proaktív szakpolitikai döntéshozatal biztosítani tudja – és biztosítania is kell – azt, hogy a digitalizáció kínálta lehetőségeket kibontakoztathassuk, a benne rejlő csapdákat pedig elkerüljük vagy tompítsuk (22). A nemzeti viták során – amellett, hogy gyakran utaltak a képzésbe és az infrastruktúrába való beruházás szükségességére (23) –, széles körben a digitális átállást jelölték meg az egyik legfontosabb olyan kihívásként, amellyel a pillér keretében foglalkozni kell (24). Éppen ezért gondosan fel kell mérni ezen fejlemények munkaerőpiacra és normákra, a gazdaságra, az adózási és társadalombiztosítási rendszerekre és a tisztességes bérekre gyakorolt hatását (25).

3.8.

A digitális menetrendet és a digitális egységes piacra vonatkozó kezdeményezést össze kell kapcsolni egy, a munka jövőjére vonatkozó új, átfogó megközelítéssel. Ennek foglalkoznia kell a gazdasági, foglalkoztatási és társadalmi kihívásokkal, ideértve a szükséges készségek és az egyenlő feltételek biztosítására vonatkozó célkitűzést. Az EGSZB szerint ez a Szerződésekkel összhangban úgy érhető el a legjobban, ha a megfelelő szinten egy jogokon alapuló megközelítést alkalmaznak, amely támogatja a hozzáférést többek között az oktatáshoz és a szociális védelemhez, illetve jobb uniós koordinációra törekszik azokon a kulcsfontosságú területeken, amelyeken az EU nem rendelkezik jogalkotási hatáskörrel.

3.9.

Amint azt az EGSZB már hangsúlyozta, a digitalizáció kihívásainak kezelésekor „kulcsfontosságú az együttműködés” (26). Ezzel összefüggésben az EGSZB különösen az Európai Bizottsághoz és az európai kormányzási szint egészéhez, a nemzeti kormányokhoz, a szociális partnerekhez és a tágabb civil társadalom egészéhez szól. Az EGSZB már ajánlotta, hogy az Európai Bizottság, az OECD és az ILO működjön együtt a szociális partnerekkel (valamennyi megfelelő szinten), valamint a tágabb civil társadalmi szervezetekkel, hogy megfelelő rendelkezéseket dolgozzanak ki a tisztességes munkakörülményekre és a munkavégzés új formái (például online munka, szabadúszó munkavégzés, megosztásalapú gazdaság) esetén szükséges védelemre vonatkozóan (27).

3.10.

A fiatalok foglalkoztatásának növelésére külön figyelmet kell fordítani. Amint azt korábbi EGSZB-vélemények már megfogalmazták, a nemzeti reformprogramok keretében külön intézkedéseket kell hozni a fiatalok munkanélküliségének leküzdésére (28). A jól működő tanulószerződéses gyakorlati képzések és a munkaalapú tanulás egyéb színvonalas formái segíthetnek a fiataloknak abban, hogy az iskolapadból könnyebben átlépjenek a munka világába (29). Az EGSZB támogatta azt az elképzelést, amely szerint ifjúsági garanciarendszereket alakítanak ki a tagállamokban, amelyeket egy specifikus, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezéshez kapcsolódó alapból finanszíroznak a többéves pénzügyi kereten belül, és üdvözölte annak létrehozását (30).

3.11.

A szociális párbeszéd szerepét számos nemzeti vitában hangsúlyozták (31). Az EGSZB-t aggodalommal tölti el, hogy több olyan ország van, amelyekben nem működik megfelelő szociális párbeszéd (32), és olyan országok/ágazatok is vannak, amelyekben a munkaadók és a munkavállalók nem képviseltetik magukat a szociális párbeszédben, és nem vesznek részt kollektív tárgyalásban. Mindezt figyelembe kell venni (33), ahogyan azt is, hogy a megoldásorientált szociális párbeszédet kell támogatni, amely pozitívan hozzájárul a munkavállalók védelméhez és a vállalkozások versenyképességéhez. A kollektív tárgyalást minden megfelelő szinten elő kell mozdítani. Ennek nyomon követése céljából az EGSZB azt ajánlja, hogy egész Európában gyűjtsenek adatokat a kollektív tárgyalások hatóköréről, mégpedig az európai szemeszterben meghatározott mutatók révén, a nemzeti gyakorlatok és munkaügyi kapcsolatrendszerek teljes tiszteletben tartása mellett.

3.12.

A technológiai haladás új munkalehetőségeket teremt, de meg is szűnnek munkahelyek. Vitatott, hogy ez milyen mértékben következik majd be, és a közelmúltbeli előretekintő tanulmányok eltérő álláspontot képviselnek (34).

3.13.

Bárhogyan legyen is, az emberekbe való beruházásnak minden, a munka jövőjére vonatkozó stratégiában központi helyen kell állnia. A kompetenciák és készségek, különösen a digitális készségek megfelelő szintje segíteni fog abban, hogy felvértezze a polgárokat és a munkavállalókat a jövő kihívásaira. A Készséggarancia (35) bevezetése, amelyet a szükséges beruházással támogatnak, biztosíthatja azt a keretet, amelynek révén az emberek képessé tehetők arra, hogy egész életük során megszerezzék a szükséges készségeket. Ennek alapja az lesz, hogy minden uniós polgár hozzáfér a minőségi oktatáshoz, ezen belül a szakképzéshez, az egész életen át tartó tanuláshoz és az átképzési és továbbképzési lehetőségekhez.

3.14.

A technológiai változás fokozhatja a készségfejlesztést, de az is lehetséges, hogy sok foglalkozásban felgyorsítja a munkavállalók készségeinek elavulását. Annak biztosításából, hogy a kompetenciákat és készségeket úgy fejlesszék, hogy azok megfeleljenek a munka változó világa által támasztott igényeknek (36), az oktatási szereplőkön túlmenően a vállalkozásoknak is ki kell venniük a részüket, a szakszervezetekkel, a CEDEFOP-pal és a kormányokkal együttműködve, többek között annak megoldása révén, hogy a nemzeti oktatási és képzési rendszerek jobban kövessék a készségek iránti változó igényeket. Ebben következetességre kell törekedni. A kompetenciafejlesztés időigényes, és az is fontos hozzá, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre. Sürgősen szükséges emellett, hogy többet és hatékonyabban ruházzanak be az oktatás és képzés területén. Úgyszintén figyelembe kell venni azokat a különböző hatásokat/eredményeket, amelyeket az oktatási és jóléti rendszerek az európai országokban és régiókban kifejtenek.

3.15.

A munka új formái olyan gyorsan fejlődnek, hogy a szerződéses megállapodások nem tudnak lépést tartani velük, ezért meg kell vizsgálni azok jogállását. Az EGSZB kérte a munkaerőpiaci közvetítők és online platformok státuszának sürgős tisztázását, valamint a közösségi kiszervezés keretében dolgozók szerződéses státuszának, illetve a munkavégzés és a munkaviszonyok egyéb új formáinak vizsgálatát. Iránymutatások szükségesek a foglalkoztatási státuszhoz kapcsolódó, az adózás és a társadalombiztosítás terén fennálló esetleges szürke zónák tisztázása érdekében is (37). Általános célként a tisztességes munkakörülmények mindenki számára való garantálását, valamint az alapvető munkaügyi normák és a megfelelő szociális védelem valamennyi munkavállalóra való kiterjesztésének lehetőség szerinti biztosítását kell kitűzni.

3.16.

A szociális partnerek különösen a munka megegyezésen alapuló rugalmasságának és stabilitásának valamennyi megfelelő szinten való előmozdítása kapcsán kerülnek a középpontba, de ehhez szükség van a kormányok és az európai kormányzási szint elkötelezettségére és emellett az uniós intézmények, a kormányok és a szociális partnerek közötti együttműködés javítására is. Az EGSZB már kifejezte, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak a szociális partnerekkel folytatott konzultáció keretében meg kellene vizsgálniuk, hogy miként lehetne a szociális és munkaügyi normák alkalmazási körét úgy kiigazítani, hogy azok visszatükrözzék a digitalizált munkakörnyezet szabta feltételeket (38).

3.17.

A megosztásalapú gazdaságot és a többi új foglalkoztatási modellt nem szabad a tisztességes bérezés kikerülésére vagy arra használni, hogy bárki is kibújjon az adó- és társadalombiztosítási kötelezettségek teljesítése alól (39). Az EGSZB már arra is javaslatot tett, hogy az EU vizsgálja meg, milyen módon lehetne úgy ösztönözni az uniós platformok fejlődését, hogy a teremtett érték a helyi gazdaságokban maradjon (40).

3.18.

Néhány nemzeti vitában (41) a résztvevők felvetették, hogy szükség volna a bérek konvergenciájára és minimálbérek meghatározására a tagállamokban. Az EGSZB úgy véli, hogy további erőfeszítéseket kell tenni ebbe az irányba. Az ILO Building a Social Pillar for European convergence  (42) [Szociális pillér kiépítése az európai konvergencia érdekében] című tanulmánya hasznos hivatkozási pontot jelent. A tanulmány kiemeli, hogy több olyan mutatószámot is lehet használni a minimálbérek szintjeinek összehasonlítására, amelyek figyelembe veszik az adott ország körülményeit, de ezek közül a legnépszerűbb a minimálbér és a mediánbér (a bérek középértéke) aránya. Emellett leszögezi, hogy egy, a minimálbér-politikára vonatkozó, uniós szintű, közös megközelítés elfogadása segíthet abban, hogy a kibővített Unióban korlátok közé szorítsuk a szegénység mértékét és az országos viszonylatban alacsony bérért dolgozó emberek arányát. Felveti, hogy a kiindulópont egy nemzeti bontásban készülő háromoldalú elemzés lehetne arról, hogy kikre vonatkozik a minimálbér, milyen magas a szintje és mennyire felel meg az ILO-eszközökben megfogalmazott szabályoknak. Az ILO-tanulmány leszögezi emellett, hogy számos tanulmány megállapításai hangsúlyozzák a kiegyensúlyozott megközelítés fontosságát – amit a 131. sz. ILO-egyezmény is kiemel – azoknak az elemeknek a tekintetében, amelyeket a minimálbér meghatározásánál figyelembe kell venni. Az alábbi elemekről van szó (amennyire azok a nemzeti gyakorlatoknak és körülményeknek megfelelően alkalmazhatóak és indokoltak): a) a munkavállalók és családjuk szükségletei, figyelembe véve a bérek általános szintjét az adott országban, a megélhetési költségek, a szociális ellátások, valamint a többi társadalmi csoport relatív életszínvonala; és b) gazdasági tényezők, ideértve a gazdasági fejlődés követelményeit, a termelékenység szintjét és azt, hogy mennyire kívánatos a foglalkoztatás magas szintjének elérése és fenntartása. További megbeszélésekre van szükség ezekben a témákban, és ezeket a szociális pillér kialakításának keretében kell lefolytatni. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nemzeti gyakorlatokhoz igazodva teljes mértékben tiszteletben kell tartani a nemzeti szociális partnerek bérmegállapítási folyamatokban élvezett kulcsfontosságú hatáskörét és autonómiáját. Néhány nemzeti vitában szóba került az is, hogy tiszteletben kell tartani a hatáskörök megosztását és a szubszidiaritás elvét, illetve szó volt a szociális partnereknek a minimálbérszintek megállapításában játszott szerepéről (43). Általában véve az EGSZB már korábban is leszögezte, hogy az endogén optimális valutaövezettel kapcsolatos várakozások ellenére nem valósult meg az euróövezethez tartozó tagállamok közötti konvergencia (44).

3.19.

Egyes nemzeti viták során elismerték, hogy a demográfiai változások (45) és a változó társadalmi szerkezet szintén olyan tényezők, amelyek alapvetően befolyásolják a munka világát. Az aktív munkaerőpiaci politikáknak hatásosaknak és célzottaknak kell lenniük annak érdekében, hogy a foglalkoztatást illetően jó eredményekhez vezessenek. Egy országban megvitatták, miként lehetne magánügynökségeket is bevonni a munkakeresőknek nyújtandó aktív segítség hatékonyabbá tételébe (46). A foglalkoztatással és a munkaerőpiaccal kapcsolatos európai politikáknak továbbra is olyan konkrét intézkedések végrehajtásán kell munkálkodniuk, melyek elősegítik a munkahelyi megkülönböztetésmentesség elvének érvényesítését és a valamennyi munkavállalói csoport közötti egyenlőség biztosítását (47).

3.20.

A nemek közötti egyenlőség a méltányos munkakörülmények mindenki számára történő biztosításának központi eleme. Amellett, hogy több nő van jelen a munkapiacon, várhatóan a népesség elöregedése és a munkával töltött évek számának növekedése is hozzájárul majd ahhoz, hogy az embereknek az életük folyamán egyre több gondozási feladatot kell vállalniuk. A munkavégzés és a munkaidő rugalmassága, valamint a munka és a magánélet közötti fenntartható egyensúly egyre nagyobb jelentőséggel bír majd minden munkavállaló számára. Az EGSZB már rámutatott arra, hogy a családi és a munkával kapcsolatos feladatok összeegyeztetése több területen – például a gondozást, a szülői szabadságot és a családbarát munkahelyeket illetően – összehangolást igényel (48). Az EGSZB integrált megközelítést szorgalmaz, melynek keretében a megfelelő szinteken jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket is hoznak annak érdekében, hogy a tagállamokban előmozdítsák a munka és a magánélet közötti egyensúlyt. Fontos, hogy elegendő beruházás irányuljon a hozzáférhető és megfizethető gondozási létesítményekre. Ez hozzájárul majd a foglalkoztatásban való részvétel általános növeléséhez, főleg a nők esetében és akár teljes munkaidős állásokban is.

3.21.

Külön figyelmet kell fordítani a társadalom kiszolgáltatott szegmensei és a kisebbségek munkaerőpiaci beilleszkedésére. A romák gazdasági, szociális és kulturális helyzete a legtöbb tagállamban nem javul, és – ahogy azt a romastratégiáról szóló EGSZB-jelentés is leszögezi – ezt a kérdést következetesen be kell építeni az európai szemeszterbe (49).

3.22.

Figyelembe véve az európai társadalmak elöregedését, kulcsfontosságúak a fenntartható nyugdíjrendszerek. Az Európai Bizottság megállapította, hogy a nyugdíjkorhatároknak a várható élettartam növekedésével összhangban történő felemelése – ha ez a tevékeny időskort előmozdító erőfeszítésekkel párosul – nemcsak a nyugdíjkiadások lényeges csökkentését teszi lehetővé, hanem magasabb nyugdíjjogosultságok felhalmozását is. Az EGSZB mindazonáltal korábban bírálta az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy a nyugdíjkorhatárt a növekvő várható élettartamnak megfelelően indexálják, és helyette olyan intézkedéseket javasolt, amelyekkel a tényleges nyugdíjba vonulási életkor közelebb vihető a kötelező nyugdíjkorhatárhoz (50). Amint azt a szociális védelemmel foglalkozó bizottság kijelentette, a munkanélküliség csökkentése és a hosszabb ideig tartó munkaerőpiaci részvétel ösztönzése, többek között a nők munkaerőpiaci részvételének erősítése útján, elengedhetetlen a nyugellátások jövőbeli fenntarthatósága és megfelelősége szempontjából (51). Egy európai összehasonlító nyugdíjfenntarthatósági és -megfelelőségi index például hasznos referenciaérték lenne arra, hogy támogassuk a tagállamoknak a nyugdíjrendszereik megreformálására és a szegénység csökkentésére tett erőfeszítéseit.

3.23.

Azt a célt, hogy az emberek hosszabb ideig dolgozzanak, az egész életet átfogó megközelítésnek kell kísérnie, amely felöleli a jó munkakörülményeket, ezen belül az egészségvédelmet és a biztonságot, valamint a munkaidő-politikákat, és ösztönzi az embereket az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek kihasználására. Úgyszintén szükség van arra, hogy a nyugdíjkorhatár elérését megelőzően munkával töltött idő hosszabb legyen, és ez idő alatt az emberek tisztességes jövedelmet kapjanak, amely tisztességes nyugdíjhoz vezet, valamint szükség van olyan politikákra, amelyek zökkenőmentes átmenetet tesznek lehetővé a nyugdíjba készülő idősebb munkavállalók számára: e tekintetben szintén kulcsfontosságú tényező a munkavégzés módjának alakulása.

3.24.

A különböző rendszerektől és hagyományoktól függően a szociális biztonság normái nagyon eltérőek az EU-ban. Az EGSZB amellett foglalt állást, hogy világosabb uniós stratégiai prioritásokat kell meghatározni a szociálpolitika terén, és az általános szociálpolitikai elveket egy jól megalapozott munkaprogram részeként kell kezelni. Az EGSZB utalt arra is, hogy törekedni kell egy kötelező szociális védelmi minimumra (52), és javasolta, hogy határozzanak meg magas szintű normákat megfelelő szinteken, miközben kellően figyelembe veszik mind a fenntarthatósági, mind pedig a megfelelőségi követelményeket. A bevált gyakorlatok jobb cseréjére van szükség egy inkluzívabb szociális biztonsági hálóhoz, amely mindenkire kiterjed, aki legálisan az EU-ban él. A Munka 4.0 kihívásaival és a foglalkoztatás és álfoglalkoztatás új formáinak megjelenésével összefüggésben el kell gondolkodni arról és el kell dönteni, hogy a tagállamok hogyan tudják úgy megreformálni szociális biztonsági rendszereiket, hogy a munkanélküliségi biztosításokat inkluzív foglalkoztatási biztosítássá alakítsák át, amely jövőbeni mentőövként működhet, és elősegítheti a foglalkoztatást és a tisztességes munkát is. Fontos biztosítani, hogy a munka vonzóbb választási lehetőség legyen, mint az ellátások igénybevétele, megteremtve a megfelelő ösztönzőket ahhoz, hogy az emberek jobban járjanak, ha dolgoznak, ugyanakkor biztosítva a jövedelem biztonságát azok számára, akik nem találnak munkát. E téren az összehasonlító elemzés segíthet a tagállamoknak abban, hogy ahol szükséges, javítsanak a jogosultsági feltételeken, a juttatások időtartamán és szintjein.

3.25.

Az EGSZB már 2009-ben hangsúlyozta, hogy Európának vissza kell szereznie vezető szerepét a kutatás és az innováció területén. Hangsúlyozta, hogy a tudományos és műszaki területeken elért eredmények és azoknak a versenyen alapuló globalizálódott gazdaságban való alkalmazása biztosítaná, hogy Európának legyen jövője a globális ipari színtéren. Hangsúlyozta továbbá, hogy az innovációnak előfeltétele a haladásra nyitott társadalmi légkör (53). A kreatív vállalkozói szellem, amely munkalehetőségeket teremt, szintén kulcsszerepet játszik az innovációbarát környezet kialakításában. A civil társadalomra fontos szerep hárul ebben a folyamatban.

3.26.

Az EGSZB meglátása szerint kapcsolat áll fenn a munkahelyek innovációra való képessége és a munkavállalók részvétele között. Továbbá a „jó” és „fenntartható” vállalatirányítást azokra a belső piacon már bevált jogi struktúrákra és gyakorlatokra kell alapozni, amelyek a munkavállalók bevonását célozzák tájékoztatás, a velük folytatott konzultáció és – adott esetben – a döntésekben való részvételük révén (54). A munkavállalók kötelező bevonására vonatkozó rendelkezéseket meg kell szilárdítani, és az uniós jogban általánosan alkalmazni kell a már meglévő normák alapján (55).

3.27.

Az éghajlatváltozás jelentős környezeti és társadalmi kihívásokat hoz magával Európa és a világ többi része számára. A munka jövőjét szintén alakítani fogja az, hogy bolygónk védelme érdekében sürgősen át kell alakítanunk gazdaságainkat, iparunkat és munkahelyeinket. Az EGSZB üdvözli, hogy az EU ratifikálta a Párizsi Megállapodást. Már korábban is szorgalmazta, hogy a COP21 kötelezettségvállalásainak teljesítése érdekében épüljön ki koalíció a civil társadalom és a nemzeti szint alatti hatóságok részvételével (56). E kötelezettségvállalások teljesítésének összhangban kell lennie a szegénység csökkentésére vonatkozó uniós kötelezettségvállalásokkal. Ahhoz, hogy elősegítsük az igazságos átmenetet, a tisztességes munkát és a foglalkoztathatóságot, beruházásokra lesz szükség az átmenet következményeivel már most szembesülő ágazatokban aktív közösségek és munkavállalók támogatása érdekében. Fontos emellett, hogy előre felmérjük és megkönnyítsük a környezetbarátabb és fenntarthatóbb gazdaság irányába mutató jövőbeli szerkezetváltást és átmenetet. Az európai beruházási tervnek támogatnia kell a COP21 keretében rögzített kötelezettségvállalásokkal összhangban lévő projekteket.

4.1.

Mind a társadalmi, mind a gazdasági egyensúlyzavarok veszélyt jelentenek az EU-ra. Aláássák a társadalmi kohéziót és a politikai hitelességet, és gátolják a gazdasági haladást. Az EGSZB korábban már megfogalmazta azzal kapcsolatos nézeteit, hogy a szegénység leküzdését prioritásnak kell tekinteni, és hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet a pillér egyik fő alkotóelemévé kell tenni (57).

4.2.

Az EGSZB elismeri, hogy a szegénység csökkentése elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik, ezzel együtt sürgeti az EU Tanácsát, hogy ismételten erősítse meg elkötelezettségét az Európa 2020 stratégiának a szegénység csökkentésére vonatkozó célja mellett, ugyanakkor alkalmazzon integráltabb megközelítést. Ez azt jelenti, hogy a szegénység csökkentésével módszeresen foglalkozni kell az európai szemeszter folyamatának keretében, és az Európa 2020 stratégiát össze kell kapcsolni a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrenddel (58). A gazdasági növekedés és a versenyképesség alapvető, ezért az egyenlőtlenség és a szegénység csökkentésében fontos szerepet játszik egy olyan makrogazdasági politika, amely segít tisztességes munkahelyeket teremteni.

4.3.

Az EGSZB már korábban kijelentette, hogy minél tovább tart a jelenlegi takarékossági politika – amely elsősorban a kiadások csökkentését irányozza elő, és nem párosul megfelelő növekedést, társadalmi kohéziót és szolidaritást serkentő intézkedésekkel –, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy a növekvő társadalmi egyenlőtlenség veszélyezteti a gazdasági integrációt és a jólétet Európában (59). Az EGSZB megújult erőfeszítéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy valamennyi érintett szakpolitikai területen előmozdítsák a szociális beruházás koncepcióját (60). Az EGSZB úgy véli, hogy tovább kell vizsgálni, miként lehetne összekapcsolni a 2. Juncker-tervet a szociális beruházási csomag célkitűzéseivel. Ezenfelül olyan európai szociális beruházási csomagot (61) szorgalmazott, amely támogatná a társadalmi reformokat és a szociális beruházásokat, és segítene egy megújult gazdasági, társadalmi és területi konvergencia megvalósításában.

4.4.

Az EGSZB üdvözölte az Európai Bizottság szociális beruházási csomagját, amely alighanem paradigmaváltást jelent abba az irányba, hogy nagyobb hangsúly kerüljön a szociális beruházásra, és azt ne költségnek, hanem az Európa növekedési és foglalkoztatási potenciáljába eszközölt beruházásnak tekintsék (62). Sajnálja, hogy nem tettek többet ezeknek a célkitűzéseknek a tényleges megvalósításáért. A szociális beruházások idővel – magasabb foglalkoztatás és jövedelmek, jobb egészség, alacsonyabb munkanélküliség, jobb oktatás, kisebb mértékű szegénység és társadalmi kirekesztés stb. formájában – gazdasági és társadalmi értelemben is megtérülnek. Emellett javítják az egyének jólétét és jóllétét is, miközben fellendítik a gazdaságot azáltal, hogy képzettebb munkaerőt, nagyobb termelékenységet és foglalkoztatást biztosítanak. Egy ilyen beruházás, különösen, ha a növekedést is fokozná, hozzájárulna az emberek készségeinek és képesítéseinek megerősítéséhez is, javítaná lehetőségeiket a társadalomban és a munkaerőpiacon, valamint ösztönözné a gazdaságot, elősegítve, hogy az EU megerősödve és versenyképesebben lábaljon ki a válságból. Ezenfelül fokozná a közkiadások hatékonyságát és eredményességét, ami közép- és hosszú távon megtakarításokhoz vezet az állami költségvetések számára.

4.5.

Az EGSZB már üdvözölte, hogy az Európai Bizottság egyértelműen elismeri a szociális gazdaság, a szociális vállalkozások, a civil társadalom és a szociális partnerek fontos szerepét a szociális beruházási csomag végrehajtásában (63).

4.6.

Az EGSZB már hangot adott annak a véleményének, hogy egy európai minimumjövedelem keretirányelvben történő megállapítása segítene a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, a gazdasági és területi kohézió biztosításában, az egyén alapvető jogainak védelmében, a gazdasági és társadalmi célkitűzések közötti egyensúly garantálásában, valamint a vagyon és a jövedelem tisztességes elosztásában. Ismételten arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen lehetőségek nyílnak egy európai minimumjövedelemnek és egy megfelelő alap létrehozásának a finanszírozására (64).

4.7.

Az EGSZB ismételten hangot ad annak a véleményének, hogy a fenntartható, eredményes és hatékony szociális jóléti rendszerek rendkívül fontosak az EU valamennyi társadalma számára. Ezek a társadalmi és területi kohézió, a szolidaritás és a társadalmi stabilitás fenntartásának, illetve a gazdasági növekedés elősegítésének alapvető eszközei. A jóléti rendszerek fontos funkciója az is, hogy automatikus stabilizátorként működnek, amint az a válság idején is bebizonyosodott. Bár elismeri, hogy a szociálpolitikák felépítésére és tartalmára vonatkozó döntés elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik, úgy véli, hogy a nemzeti és uniós kezdeményezéseknek törekedniük kell arra, hogy hatékonyabbá tegyék és szélesítsék a szociális védelmi rendszereket, amelyek a társadalombiztosítást, a szociális segítségnyújtást és a szociális szolgáltatásokat, az egészségügyi ellátást és a lakhatás biztosítását ölelik fel (65). Amint azt a Tanács és a szociális védelemmel foglalkozó bizottság jelezte, a tagállamoknak folytatniuk kell a szociális védelmi rendszerek teljesítményének javítására irányuló erőfeszítéseiket, és biztosítaniuk kell, hogy azok jobb társadalmi eredményeket érjenek el, miközben maximalizálják a foglalkoztatás és a növekedés kedvező hatásait (66).

4.8.

Az egyetemes, színvonalas, megfizethető és hozzáférhető szociális szolgáltatások biztosításáért a nemzeti szintű szociális biztonsági intézmények és hatóságok felelnek. Az állam feladata, hogy akkreditálja ezeket a szolgáltatásokat, beruházzon ilyen szolgáltatásokba, és felügyelje a szolgáltatásnyújtáshoz való hozzáférést. Ahogy azt több uniós országban is láthatjuk, ezeket a szolgáltatásokat állami, nonprofit és profitorientált szereplők egyaránt nyújthatják. Fontos szerepet töltenek be a reprezentatív civil társadalmi szervezetek – mindenekelőtt a szociális partnerek –, a szociális vállalkozások és a kölcsönös befektetési alapok. Ez a szerep kiterjed a társadalombiztosítási, az egészségbiztosítási és a szociális segítségnyújtási rendszerek kidolgozására, végrehajtására, biztosítására és felügyeletére. A valamennyi szereplő közötti szorosabb együttműködés elősegítheti, hogy a szociálpolitikák megvalósítása során eredményesebben és jobban használják fel a közforrásokat. Ennek vonatkoznia kell az állami hatóságok és magánszereplők közötti partnerségek igénybevételének lehetőségére is, tiszteletben tartva az egyes nemzeti rendszerek sajátosságait.

4.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy intenzívebb és átláthatóbb párbeszédre van szükség az érintett szereplők között ahhoz, hogy fenntarthatóbbá tegyük és átalakítsuk a szociális védelmi rendszereket a források eredményes, hatékony és releváns közberuházásokra való felhasználásának előnyben részesítése révén, teljes mértékben tiszteletben tartva a szociális jogokat és különösen a tagállamok szociális biztonsági rendszereinek alapelveit, illetve törekedve azok előmozdítására.

4.10.

A Munka 4.0-ra való áttérésnek a Jólét 4.0-ra való áttéréssel párhuzamosan kell végbemennie. A válság, a lassú növekedés, a munkanélküliség magas szintje, valamint a népesség egyre nagyobb mértékű elöregedésének és a zsugorodó munkaerő-állománynak az együttese kihívás elé állítja a szociális védelmi rendszerek fenntarthatóságát és megfelelőségét. Ezzel párhuzamosan a népesség elöregedése miatt egyre nagyobb az igény a szociális szolgáltatásokra, de az ennek az igénynek a kielégítéséhez rendelkezésre álló források korlátozottak. Ezért az eredményes és gazdaságilag hatékony szociális védelmi rendszerek, szociálpolitikák és szociális szolgáltatások megvalósításához elengedhetetlenek a reformok. A pillérnek nemcsak a munka világában végbemenő átalakulásokra kell gyorsan reagálnia, hanem arra is törekednie kell, hogy támogassa a tagállamokat abban, hogy megfelelő megoldásokat kínáljanak a jóléti rendszereket, a szociálpolitikákat és szociális szolgáltatásokat érintő fontos változásokra. Fő célként azt kellene kitűzni, hogy megfelelő szabályozási keretek és politikák révén megőrizzük a szolgáltatások minőségét, fenntarthatóságát, hozzáférhetőségét, megfizethetőségét és megfelelőségét mindazok számára, akik rá vannak utalva ezekre.

4.11.

Az EGSZB azt is elismeri, hogy az állami költségvetésekre gyakorolt folyamatos nyomás, a demográfiai és társadalmi változások, valamint az újonnan megjelenő társadalmi kihívások nyomán sok tagállamban az ellátások és szolgáltatások finanszírozásának és nyújtásának új és innovatív szervezeti formái jöttek létre. Ezt a szociális innovációnak nevezett jelenséget az hajtja, hogy foglalkozni kell a kielégítetlen szociális szükségletekkel. A szociális innováció kiegészíti az állam által nyújtott hagyományos jóléti szolgáltatásokat, méghozzá oly módon, hogy a helyi önkormányzatokkal együttműködve különféle társadalmi és gazdasági szereplőket és pénzügyi forrásokat mozgósít. Nem válthatja ki azonban az állam és a különböző állami szervek felelősségét és szerepét a jó minőségű, megfizethető, fenntartható és hozzáférhető szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés uniós lakosok számára való, az adott ország gyakorlatának megfelelő biztosításában. A szociális innováció szociális tőkét teremt, és megerősíti a helyi közösségek szerepét. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak gondoskodniuk kellene arról, hogy a legfontosabb eszközöket – például a közbeszerzést és az európai strukturális és beruházási alapokat – eredményesen alkalmazzák a szociális innováció és a szociális vállalkozások támogatására.

4.12.

Az EGSZB több alkalommal felhívta a figyelmet a szociális gazdaság – ezen belül a szociális vállalkozások – által a gazdasági és társadalmi megoldások biztosításában betöltött különleges és fontos szerepre (67). Az ágazat az európai szociális modell egyik kulcsfontosságú eleme, és közvetlenül hozzájárul a társadalmi és gazdasági kohézióhoz és változáshoz, a jövedelmek és a vagyon tisztességesebb elosztásához és az aktív polgári szerepvállaláshoz. Az EGSZB nemrégiben a szociális gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési tervet sürgetett (68).

4.13.

Általánosságban és az uniós hatáskörök keretében a pillérnek arra kell törekednie, hogy közös referenciakeretet nyújtson annak a szükséges nemzeti jogi és politikai keretnek az összehasonlító értékeléséhez és nyomon követéséhez, amellyel garantálható a jó minőségű ellátások – különösen a szociális védelmi ellátások – biztosításához való jog (69), ideértve a szociális szolgáltatások rendelkezésre állását, megfizethetőségét és hozzáférhetőségét, valamint a fenntarthatóságot és az eredményességet. Ennek a szociális biztonság valamennyi ágára (70), valamint valamennyi egyéb szociális (védelmi) szolgáltatásra vonatkoznia kell.

4.14.

Hasonló szellemben a pillérnek arra is törekednie kell, hogy megteremtse a szükséges ösztönzőket annak érdekében, hogy a tagállamok garantálják a vonatkozó nemzeti kritériumokkal összhangban megszerzett jogosultságok hordozhatóságát, biztosítva ezáltal a szabad mozgást. A jogosultságok ilyen elismerése testre szabottabb támogatást tenne lehetővé az egyének számára szakmai és magánéletük megszervezéséhez. Segítségével nagyobb tisztelettel és rugalmasabban lehetne igazodni az uniós polgárok életciklusához, különösen pedig zökkenőmentes átmenetekről lehetne gondoskodni akkor, amikor az emberek belépnek a munkaerőpiacra, azon belül mozognak, illetve amikor elhagyják azt.

4.15.

A pillért emellett az alapvető szolgáltatások biztosítására vonatkozó teljesítménymutatók meghatározására is fel kellene használni. A tagállamok végrehajtási stratégiáit az egyes országok sajátos társadalmi-gazdasági és költségvetési helyzetét figyelembe véve kell kialakítani. A teljesítménymutatók nem korlátozódhatnak a szolgáltatások rendelkezésre állására, és elő kell mozdítaniuk a 26. sz. jegyzőkönyvben rögzített alapvető elvek végrehajtását (egyetemes hozzáférés, minőség, biztonság, megfizethetőség, egyenlő bánásmód és a felhasználók jogainak előmozdítása). A teljesítménymutatók kidolgozása során referenciaként fel kell használni a szociális szolgáltatások európai minőségi keretét, valamint a kisgyermekkori nevelés és gondozás európai minőségi keretét.

4.16.

A mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség elvét az európai Szerződések rögzítik, és annak az inkluzív szociális pillérben is maradéktalanul és megfelelően tükröződnie kell. Mivel az uniós vívmányok már Európa-szerte biztosítják a munkavállalókra vonatkozó közös minimális normákat, ezeket végre kell hajtani. A férfiak és a nők, valamint társadalmunk valamennyi csoportja számára, többek között a fogyatékossággal élők, az LMBTI-személyek, az etnikai kisebbségekhez tartozók és egyéb, megkülönböztetésnek kitett emberek számára is biztosítani kell az egyenlőséget és a megkülönböztetésmentességet.

4.17.

Ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni a népesség elöregedésével és a munkaképes korú népesség csökkenésével, mindenképpen el kell érnünk, hogy Európában a különböző csoportok nagyobb mértékben vegyenek részt a foglalkoztatásban. Az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség előmozdítását illetően a munkán túl az élet más területein, így például az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, az oktatás, a lakhatás és az egészségügy terén is előrelépésre van szükség. Ezzel összefüggésben reméljük, hogy hamarosan újra elindulnak az egyenlő bánásmódnak az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében történő biztosításáról szóló uniós irányelvre vonatkozó viták.

5.1.

Az EGSZB szervezésében 2016. szeptember 2. és november 2. között valamennyi tagállamban vitákat folytattak a szervezett civil társadalommal. A vitákat mindig három, az érintett országot képviselő EGSZB-tag (egy-egy „trió”) koordinálta, gyakran az Európai Bizottsággal (15 vita) vagy az adott ország gazdasági és szociális tanácsával (7 vita) együttműködve. A résztvevők a munkaadói szervezetek, szakszervezetek és más civil társadalmi szervezetek széles körét képviselték, valamint – kevésbé jellemzően – a tudomány világából érkeztek. A 28 vitában összességében a civil szervezetek közel 1 800 képviselője vett részt.

5.2.

A viták többségében egy alapvető kérdéssort használtak a megbeszélések kiindulópontjaként. A viták a témák széles körét fedték le, tükrözve a különböző nemzeti rendszereket, prioritásokat és körülményeket. A vitákat követően a koordinátortriók nemzeti jelentéseket készítettek, amelyek a legtöbb esetben megállapításokat és/vagy ajánlásokat is magukban foglaltak. A vezérfonalként szolgáló kérdések a következők voltak:

5.3.

A triótagok országjelentéseiben szereplő megállapításokból/ajánlásokból kitűnt, hogy a különböző viták során felvetett témák sok helyen hasonlóak voltak. Ezeket a véleménynek ebben a részében foglaljuk össze.

5.3.1.

A szociális jogok európai pillérének hatóköre és formátuma kapcsán:

5.3.2.

A megállapításokban/ajánlásokban felvetett, a szociális jogok európai pillérének az Európai Bizottság által készített előzetes tervezetéhez kapcsolódó fontosabb témák:

5.4.

A megállapításokból/ajánlásokból kitűnt emellett, hogy az álláspontok közötti fő különbség abban állt, hogy a szociális jogok európai pillére keretében elő kell-e irányozni jogalkotási intézkedéseket. A résztvevők véleménye országon belül és az egyes országok között is eltérő volt ebben a kérdésben, de a munkaadók képviselői (általában) nem támogatták azt az elgondolást, hogy további jogalkotásra kerüljön sor, míg a szakszervezeti képviselők (általában) éppen ellenkező véleményen voltak.

6.1.1.

A szociális jogok európai pillérének tartalmát, folyamatait, finanszírozását, nyomon követését és a végrehajtására vonatkozó konkrét kezdeményezéseket sokkal világosabbá kell tenni, valamint tisztázni kell, hogy milyen szerepet játszanak a különböző szereplők. Az irányítás kérdése rendkívül fontos, tiszteletben tartva a Szerződések rendelkezéseit, ezen belül a szubszidiaritás elvét. A polgároknak joguk van tudni, hogy ki felelős és ki számoltatható el az egyes döntésekért.

6.1.2.

Ami az érintett szereplőket és szerepüket illeti, az EGSZB hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiaci kérdésekben a hatóságok és a szociális partnerek közötti uniós és nemzeti szintű partnerség az a fő eszköz, amellyel elérhető, hogy a szakpolitika jobban a széles körben támogatott célkitűzések felé haladjon. A szociális védelem területén központi szerepet játszanak a kormányok, az állami szervek, illetve a regionális és helyi önkormányzatok, a szociális biztonság megszervezésével foglalkozó különböző nemzeti intézmények, valamint a szociális szolgáltatók. Ezen túlmenően gyakran a szociális partnerek is szerepet és felelősséget vállalnak a szociális védelmi rendszerek kidolgozásában és végrehajtásában, valamint a szociális szolgáltatásokban. Más érdekelt felek, például a szociális szervezetek, szakértelemmel rendelkezhetnek különösen a szociális segítségnyújtás terén, és szerepet játszhatnak, illetve biztonsági hálót nyújthatnak a lakosság szegénység kockázatának kitett szegmense számára.

6.1.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a pillér előremutató projektté válhat Európa és mindenki számára, de csak akkor, ha látható eredményeket hoz. E válságos időszakban a pillér jó lehetőséget kínálhat annak bizonyítására, hogy az uniós szint még mindig képes adott esetben megfelelő választ adni az utca embere előtt álló kihívásokra, a hatáskörök megosztásának és a szubszidiaritás elvének a teljes körű tiszteletben tartása mellett. A pillérnek különösen az emberek jóllétének előmozdítását kell szolgálnia, többek között azzal a Szerződésben meghatározott kötelezettséggel összhangban, mely szerint „magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaság[ot kell létrehozni], amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul” (az EUSZ 3. cikke). Emellett a pillérnek hozzá kellene járulnia a munkaerőpiacok és a szociális védelmi rendszerek jobb működéséhez. Az EGSZB ugyanakkor aggódik amiatt, hogy nem világos a pillér hatóköre. Az EGSZB attól tart, hogy ez még több bizonytalanságot és frusztrációt okozhat azáltal, hogy olyan várakozásokat kelt, amelyek nem fognak vagy nem tudnak beteljesülni (71).

6.2.1.

Az Európai Bizottság javasolja, hogy a pillér először csak az euróövezetre legyen alkalmazandó, mivel az már elindította a további integrációra és konszolidációra irányuló, nagyobb fokú konvergencia felé vezető folyamatot. Az uniós Szerződésekben (72) szereplő szociális rendelkezések azonban az EU valamennyi tagállamára kiterjednek. Mindannak alapján, ami számos nemzeti vitában elhangzott, az EGSZB azon a véleményen van, hogy a pillért mind a 28 tagállamra alkalmazni kellene.

6.2.2.

Az EGSZB egy korábbi véleményben megállapította, hogy a szociálisan fenntartható makrogazdasági politikák előfeltételei az erőteljesebb gazdasági fellendülésnek és a társadalmi kohézió biztosításának. A gazdasági realitások jobb figyelembevétele szintén alapvető előfeltétele annak, hogy uniós és nemzeti szinten produktív foglalkoztatást és jól átgondolt szociálpolitikákat alakítsunk ki, biztosítva a nemzedékek közötti méltányosságot. Az EGSZB üdvözli a rugalmasság alkalmazására helyezett hangsúlyt a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak keretében, ahol az Európai Bizottság figyelembe veszi ugyan a közberuházások bizonyos típusait a költségvetési hiány kiszámításakor, de ezt korlátozott és részleges intézkedésnek tekinti (73).

6.3.1.

Az európai szemeszternek és a nemzeti reformprogramoknak – amelyek az euróövezeten kívüli országokra ugyanúgy vonatkoznak – a pillér végrehajtását és nyomon követését segítő legfontosabb eszközök közé kell kerülniük. Tekintve azonban, hogy az európai szemeszteren belül az euróövezeti országok tekintetében további makrogazdasági nyomonkövetési mechanizmusok állnak rendelkezésre, lehetséges, hogy ezek az országok további releváns teljesítménymutatókat dolgoznak ki a nemzeti reformok támogatása érdekében. A pillér és az európai szemeszter közötti kapcsolatra számos nemzeti vitában utaltak (74).

6.3.2.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt évek gazdasági kormányzásának egyes gazdaságpolitikai céljait jobban össze kell egyeztetni az EUMSZ 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő uniós szociálpolitikai célokkal (75). A horizontális szociális záradék (76) értelmében az európai szemeszter minden intézkedését társadalmi hatásvizsgálatnak kell alávetni, az így született eredményeket pedig nemzeti és európai szinten is közzé kell tenni és meg kell vitatni (77).

6.3.3.

Az EGSZB korábban kijelentette, hogy az európai szemeszter során a foglalkoztatási és szociális célkitűzéseket a makrogazdasági megfontolásokkal egyenrangúként kell kezelni (78). Azt is ajánlotta, hogy legyenek összehasonlítható és közös mutatók, például a szegénységre és az egyenlőtlenségre vonatkozóan, valamint hogy a nemzeti reformprogramok és az országspecifikus ajánlások által javasolt reformmenetrendek tekintetében legyen kötelező a társadalmi hatásvizsgálat (79).

6.3.4.

Az EGSZB kéri az európai szemeszter egyensúlyának oly módon történő helyreállítását, hogy az országspecifikus ajánlások megfogalmazása során figyelembe veszik a fő foglalkoztatási és szociális mutatók meglévő eredménytábláját.

6.3.5.

Azt a célkitűzést, hogy erősebb legyen a jobb munka- és életkörülmények felé mutató konvergencia, konkrét célokkal kell elősegíteni, figyelembe véve az Európa 2020 stratégiát és a fenntartható fejlesztési célokat és irányítva a gazdaság-, foglalkoztatás- és szociálpolitikák koordinációját.

6.4.1.

Az EGSZB rendkívüli aggodalmának ad hangot az EU stabilitását illetően, mivel a szükséges – a Szerződés módosításaival járó vagy anélküli – reformokra mindig csak az utolsó pillanatban, a legnagyobb nyomás alatt kerül sor. Újra meg kell erősíteni az EU-ban a társadalmi, politikai és gazdasági kohéziót, és folytatni kell a koherens gazdaságpolitikai és monetáris integrációt, ezek jelentik ugyanis a működőképes GMU alapját. Elkerülhetetlen ezért egy komoly vita a GMU megalapozott struktúrájáról, és konszenzusra kell jutni a gazdasági és társadalmi célkitűzéseket illetően, ahogy az irányításban is meg kell állapodni (80).

6.4.2.

A gazdasági és monetáris unió megrázkódtatásokkal szembeni ellenálló képességének megerősítése érdekében érvényre kell juttatni a társadalmi, politikai és gazdasági kohéziót. Az EGSZB rámutat arra, hogy határozottabban figyelembe kell venni a GMU-gazdaságokban mutatkozó eltéréseket, és hogy a szükséges konvergencia biztosításához az említett országokban kiegyensúlyozott strukturális reformokat kell végrehajtani – teljesítve a monetáris unió követelményeit, illetve összhangban a nemzeti követelményekkel is.

6.4.3.

Az EGSZB már tett javaslatot arra, hogy miként lehetne jobban kialakítani a GMU-t, illetve hogy miként lehet a GMU demokratikus és szociálisan érzékeny kialakítását mihamarabb továbbfejleszteni a közösségi módszer keretében. Ez fokozná a demokratikus rezilienciát és megfelelne a Szerződésekből adódó társadalmi kötelezettségeknek (81).

6.4.4.

A gazdaságilag szilárd GMU rendkívül fontos. Amint azt az EGSZB korábban kijelentette, a tagállamok kormányaira ezzel összefüggésben fontos felelősség hárul a demokratikus és szociálisan érzékeny GMU további fejlesztését illetően. Ez érvényes a szociális partnerekre is – nemzeti és európai szinten egyaránt –, akik számára a GMU átfogó keretet jelent különféle bérmegállapítási rendszereik, valamint a munkaerőpiaci és a szociális politika kialakítása terén. Gazdasági és társadalmi szereplőként döntő szerepük van a GMU közös stabilitási célkitűzésének teljesítésében (82). A szociális partnerek jobb bevonása hozzájárulhat a GMU jobb irányításához. A GMU jövőjéről folytatott viták keretében figyelembe kellene venni az ő nézeteiket is a munkaerőpiaci és szociálpolitika kialakításáról (83). A civil társadalommal folytatott megerősített és strukturált párbeszéd ugyancsak segítene a demokratikus reziliencia és az irányítás javításában.

6.4.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy a tartósan fennálló egyensúlyzavarok kezelése, valamint a bizalom megteremtése érdekében hatékonyabb és demokratikusabb gazdasági kormányzásra van szükség Európa-szerte, különösen az euróövezetben (84).

6.5.1.

A szociális jogok európai pillérének azt kell célként kitűznie, hogy hozzájáruljon a foglalkoztatásra és a szociális jogokra vonatkozóan az elsődleges és másodlagos uniós jogban rögzített hatályos szociális vívmányok eredményes végrehajtásához. Ennek keretében különösen fontos, hogy érvényesüljön a szociális védelem és a hatékony ellenőrzés – többek között munkaügyi felügyelet révén –, valamint a hatékony jogorvoslathoz és az igazságszolgáltatáshoz való jog. Maradéktalanul tiszteletben kell tartani az uniós polgárokat megillető jogok jogilag kötelező, a tagállamok által ratifikált nemzetközi forrásait.

6.5.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a pillér lehetőséget ad a hatályos szociális vívmányok megszilárdítására. Ezenfelül a pillér kidolgozásának folyamata teret enged annak értékelésére is, hogy mi működik és mi nem, mi hiányzik és mit kellene javítani az uniós és tagállami megközelítéseken az EU-n belüli megújult társadalmi és gazdasági konvergencia, fenntartható növekedés és munkahelyteremtés elősegítése érdekében.

6.6.1.

Az Európai Stratégiai Beruházási Alapot és az európai strukturális és beruházási alapokat úgy alakították ki, hogy kulcsfontosságú szerepet töltsenek be a munkahelyteremtésben és a növekedésben, valamint a területi és társadalmi kohézió előmozdításában. Az EGSZB-nek az a véleménye, hogy ezeket az alapokat eredményesebben és hatékonyabban kell felhasználni, és a minőségi szociális infrastruktúrára és szolgáltatásokra irányuló (többek között az Európai Stratégiai Beruházási Alapon és az Európai Beruházási Bankon keresztül megvalósuló), hosszú távú uniós beruházásokat prioritásként kell kezelni és össze kell kötni a pillér végrehajtásával.

6.6.2.

Az EGSZB a Stabilitási és Növekedési Paktum korlátain belül különböző lehetőségeket és javaslatokat terjesztett elő. Az egyik lehetőség egy „aranyszabály”, sőt „ezüstszabály” (85) a tagállamok közberuházásai, köztük a szociális beruházások tekintetében: ezeket egy közösen elfogadott paraméterrendszer segítségével hozzászámítanák az uniós közberuházásokhoz, ami – megfelelő strukturális reformokkal kombinálva – ösztönözheti a magánbefektetéseket (86).

6.6.3.

A költségvetésekkel és a többéves pénzügyi keret felülvizsgálataival összefüggésben az EGSZB úgy véli, hogy – ahogy azt az Európai Bizottság már jelezte – az európai strukturális és beruházási alapok, nevezetesen az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap 25 %-át a szociális, egészségügyi, oktatási és lakhatási szolgáltatások és politikák területén megvalósuló szociális beruházás előmozdítására kell felhasználni. Továbbá az ESZA keretében uniós szinten el kellene különíteni bizonyos forrásokat a szociális partnerek kapacitásainak megerősítésére. Az Európai Bizottságnak útmutatást kell nyújtania a tagállamok számára arra vonatkozóan, hogy a gyakorlatban hogyan mozdítsák elő a szociális beruházásokat, és hogyan kövessék nyomon a projektek minőségét és eredményességét.

6.6.4.

Az EGSZB 2014-ben utalt egy aszimmetrikus megrázkódtatások esetén alkalmazandó újraelosztási mechanizmusra (87), és rámutatott arra, hogy az Unió és különösen az euróövezet nem hagyhatja figyelmen kívül a jelenlegi gazdaságpolitikák társadalmi következményeit oly módon, hogy azok megoldását teljességgel az egyes országokra bízza. Hangsúlyozta, hogy az oktatási és képzési költségvetéseket a jövőbe való befektetésnek kell tekinteni (88). Egyes nemzeti viták során a résztvevők megvizsgálták, hogy szükséges-e és megvalósítható lenne-e az uniós munkanélküliségi biztosítás vagy egy alkalmazkodási alap (89). A vitákból kiderült, hogy a kérdéssel kapcsolatban meglehetősen eltérőek az álláspontok, és folytatni kell ezeket a vitákat is (90).

6.7.1.

A pillérrel kapcsolatos gondolkodási folyamatnak adott esetben a globális dimenziót is figyelembe kell vennie. Kulcsfontosságúak az ILO, az Európa Tanács, az OECD és az IMF által kezdeményezett legutóbbi viták, különösen azokat a bizonyítékokat illetően, amelyekből kiderül, hogy az egyenlőtlenség befolyásolja a növekedés tartósságát, és az újraelosztás nem árt a növekedésnek. A gondolkodási folyamat során azt is el kell ismerni, hogy az európai szociális modell fenntarthatósága szoros kapcsolatban áll Európa globális versenyképességének javításával.

6.7.2.

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet 2015-ben az ENSZ valamennyi tagállama elfogadta. Ily módon e célok elérése kötelezettséget jelent az Európai Unió tagállamai számára. Az EGSZB úgy véli, hogy a pillér jelentősen hozzájárulhat a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendhez, különösen az 1. célt (a szegénység felszámolása), a 3. célt (egészség és jóllét), az 5. célt (nemek közötti egyenlőség) és a 8. célt (tisztességes munka és gazdasági növekedés) illetően.

6.8.1.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a pillér tekintetében tegyen javaslatot egy világos és koherens stratégiára. Az EGSZB egyetért a Foglalkoztatási Bizottsággal (EMCO) és a szociális védelemmel foglalkozó bizottsággal (SPC), amelyek leszögezték, hogy „a szociális jogok európai pillérének a meglévő eszközökre – többek között az európai foglalkoztatási stratégiára és a szociális védelem és társadalmi befogadás területén alkalmazott nyitott koordinációs módszerre – kell épülnie, amelyeket tovább kell javítania, és ezekre alapozva a foglalkoztatás és a szociális eredmények tekintetében iránytűként kell szolgálnia a felfelé irányuló fenntartható konvergencia előmozdításának folyamata számára, a tagállami hatásköröket is tiszteletben tartva” (91). Ennek a folyamatnak a részét képezheti az, hogy a haladás értékelése céljából megfelelő új teljesítménymutatókat dolgozunk ki korlátozott számú fontos munkaerőpiaci és társadalmi kihívásra. Egy ilyen együttműködési keret létrehozása segítene a tagállamoknak abban, hogy reformok révén pozitív eredményeket érjenek el (92), és hozzájárulna a nagyobb mértékű társadalmi kohézióhoz.

6.8.2.

Az egyértelmű kockázatok ellenére az EGSZB úgy gondolja, hogy az EU képes arra, hogy kialakítson egy jobb, demokratikusabb és szociálisan érzékenyebb EU-t. Az EGSZB mindent meg fog tenni, hogy támogassa a tagállami és uniós szintű vitákat, és ily módon elősegítse a polgárok aktív szerepvállalását „Európa jobb jövője érdekében”. A tisztességes globalizáció, amely mindenki számára jó életet, elegendő foglalkoztatási lehetőséget és tisztességes munkakörülményeket biztosít, csak akkor érhető el, ha az EU egységes marad, és képes a cselekvésre. Társadalmi modelljének megőrzéséhez Európának képesnek kell lennie arra, hogy alkalmazkodjon a változó körülményekhez, és ezáltal mindenki számára maximalizálja a lehetőségeket. Ez jelenti számunkra az alternatívát a protekcionizmussal, a nacionalizmussal és a populizmussal szemben.

21.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 125/27

Előadó:

Juan MENDOZA CASTRO

1.1.

Az EGSZB örömmel fogadja a szerzői jogoknak a digitális gazdaság követelményeihez való igazítására irányuló intézkedéscsomagot.

1.2.

Az EU-ban nincs integrált szerzői jogi rendszer. Ennek létrehozásához elsősorban fel kell számolni a megosztottságot, ugyanakkor meg kell erősíteni az alkotók védelmét többek között a piacokon domináns szereppel rendelkező technológiai óriáscégekkel szemben.

1.3.

A szerzői jogok területe nagyon összetett, mivel számos olyan, eltérő érdekekkel rendelkező felet érint, akik kölcsönösen egymásra vannak utalva. A szabályozásnak egyensúlyt kell teremtenie valamennyiük jogai között, kerülve a bürokráciát és a szükségtelen követelményeket.

1.4.

Az EGSZB az Európai Bizottság „progresszív” megközelítésével szemben a következőket javasolja: a hatályos jogszabályok felülvizsgálatát és egységes szerkezetbe foglalását, ezen belül más irányelvek módosítását; annak vizsgálatát, hogy érdemes-e intézkedéseket javasolni az internetes keresőmotorok, továbbá a wifihálózat útján történő ingyenes tartalomtovábbítás kérdésére vonatkozóan; valamint egyes szempontok rendelet útján történő szabályozását.

1.5.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az EU-nak mihamarabb ratifikálnia kell a szerzői jogok vakok esetében történő alkalmazásáról szóló marrákesi szerződést.

1.6.

A műsorszolgáltató szervezetek online közvetítései, valamint televíziós és rádiós műsorok digitális továbbközvetítése: az EGSZB véleménye szerint az Európai Bizottság javaslata megfelelő, és elősegíti az európai filmművészeti alkotások terjesztését. A „származási ország” elve nem ellentétes a szerzői jog területi vonatkozásaival és a szerződési szabadsággal.

1.7.

A kivételek digitális és határokon átnyúló környezethez igazítása: bár az Európai Bizottság javaslatai helytállóan határozzák meg a problémákat, az EGSZB a javaslatok módosítását ajánlja, hogy a szerzői jogok jobban igazodjanak a jelenlegi igényekhez. Ezek a következők:

1.8.

Az Európai Unió Bíróságának azon határozata, amely kimondja, hogy az e-könyvek haszonkölcsönzése bizonyos körülmények között a hagyományos könyvek kölcsönzéséhez hasonlítható (5), egy könyvtárhasználók és oktatási intézmények által többször is hangoztatott kérésnek tesz eleget.

1.9.

Kedvező értékelést érdemel a kereskedelemben már nem kapható művek digitalizálására, terjesztésére és határokon átnyúló felhasználására vonatkozó javaslat (III. cím, 1. fejezet).

1.10.

Uniós jogszabályokkal harmonizálni kellene a panorámaszabadságra (azaz a látkép szabad felhasználására) vonatkozó kivételt.

1.11.

Az EGSZB támogatja, hogy a kiadók húsz évig kizárólagos szomszédos joggal rendelkezzenek a tulajdonukat képező sajtókiadványok digitális felhasználásának engedélyezésére vagy tiltására.

1.12.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a felhasználók által feltöltött nagyszámú, szerzői joggal védett művet és egyéb teljesítményt tároló és nyilvánosan hozzáférhetővé tevő, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatókat kötelezzék arra, hogy megfelelő és arányos intézkedéseket tegyenek a jogtulajdonosokkal kötött szerződések működésének biztosítására, illetve a művek és egyéb teljesítmények hozzáférhetőségének elkerülésére ( értékkiesés ).

1.13.

Az EGSZB véleménye szerint az Európai Bizottság javaslata előrelépést jelent a szerzők jogainak védelmében, akiknek joguk kell, hogy legyen alkotó tevékenységeik méltányos javadalmazására, a művek kereskedelmi sikeréből való részesedésre, valamint a művek magas szintű védelmének és finanszírozásának fenntartására.

1.14.

Fontos megemlíteni, hogy a civil társadalmi intézményeknek hozzá kell járulniuk a szerzői jogokkal kapcsolatos jogszabályok betartását illető felhasználói tudatosság növeléséhez. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságnak a kalózkodás és a törvény által védett tartalmak bármilyen formában történő illegális felhasználása elleni küzdelem terén tett erőfeszítéseit.

2.1.

A digitális technológiák fejlődésének hatására megváltozott a művek és egyéb védett teljesítmények létrehozásának, előállításának, terjesztésének és hasznosításának módja. Nemcsak új felhasználási lehetőségek merültek fel, hanem új szereplők és vállalkozási modellek is megjelentek. A digitális környezetben megélénkült a határokon átnyúló felhasználás is, és új lehetőségek jelentek meg arra, hogy a fogyasztók hozzáférjenek szerzői jogi védelem alatt álló tartalmakhoz.

2.2.

Az uniós szerzői jogi jogszabályokban meghatározott célkitűzések és alapelvek továbbra is helytállóak, azonban az említett jogszabályokat hozzá kell igazítani ezekhez az új körülményekhez. Uniós szintű beavatkozásra is szükség van a belső piac megosztottságának elkerülése érdekében.

2.3.

A 2015 májusában elfogadott digitális egységes piaci stratégia (6) megállapította, hogy csökkenteni kell „a nemzeti szerzői jogi rendszerek közötti különbségek[et]” és Európa-szerte lehetővé kell tenni „a felhasználók számára a szélesebb körű internetes hozzáférést a különböző művekhez”, hangsúlyozva, hogy javítani kell a szellemitulajdon-jogok által védett tartalomszolgáltatásokhoz való határon átnyúló hozzáférést, továbbá egyértelműen meg kell határozni, hogy az online szolgáltatások milyen szerepet játszanak a művek és más védett tartalmak terjesztésében.

2.4.

Az Európai Bizottság 2015 decemberében közleményt tett közzé (7), amelyben célirányos intézkedéseket, továbbá hosszú távú elképzeléseket vázol fel, és megfogalmazza az egységes piac e területen történő fejlesztésének, a szabályok digitális valósággal összhangban történő naprakésszé tételének, az európai kreatív iparágak versenyképessége megőrzésének, továbbá a szerzői jogok és más közpolitikai célkitűzések közötti megfelelő egyensúly fenntartásának szükségességét.

2.5.

Az Európai Bizottság a határokon átnyúló hordozhatóságra vonatkozó közelmúltbeli javaslat (8) után most jogalkotási intézkedések olyan csomagjára tesz javaslatot, amely három cél elérésére irányul:

2.6.

A csomagnak először is része egy rendeletre irányuló javaslat (9), amelynek célja, hogy a televízió- és rádióműsorok új online és digitális terjesztési formái számára a hagyományos műholdas és vezetékes közvetítések esetében alkalmazandóakhoz hasonló, kedvező feltételeket teremtsen. A műholdas műsorsugárzásról és a vezetékes továbbközvetítésről szóló irányelv hatályos rendelkezései által ihletett új szabályok (10) előmozdítják és felgyorsítják azon szerzői jogok megszerzését, amelyek a műsorszolgáltató szervezetek által nyújtott egyes online szolgáltatások, valamint egyes továbbközvetítési szolgáltatások esetében szükségesek. E szabályok célja a piac fejlődésének előmozdítása, továbbá az európai rádió- és televízióműsorok szélesebb körű terjesztése. Mindez nagyobb választékot biztosít a fogyasztók számára, és fokozza a kulturális sokféleséget.

2.7.

A digitális egységes piacon érvényes szerzői jogról szóló irányelvjavaslat (11) ezzel párhuzamosan új tárgyalási mechanizmusról rendelkezik, amely megkönnyíti az audiovizuális alkotások online videotékák keretében történő terjesztéséről szóló engedélyezési megállapodások megkötését. Ez egy olyan szélesebb körű politikai törekvés része, amely az európai audiovizuális alkotások – különösen a filmek – Unión belüli korlátozott hozzáférhetősége okainak kezelésére irányul.

2.7.1.

Az engedélyezési problémákkal és az európai audiovizuális alkotások lekérhető videószolgáltatások keretében történő felhasználásával együtt járó jogi és szerződéses nehézségekkel is egy, az érdekelt felekkel folytatandó strukturált párbeszéd foglalkozik majd, amelynek célja az engedélyezési gyakorlatok észszerűsítése és az európai alkotások rendszeresebb felhasználását és jobb hozzáférhetőségét biztosító ágazati megállapodások elősegítése. Az Európai Bizottság a párbeszéd eredményeiről 2018 végéig jelentést tesz.

2.7.2.

Végül ez az irányelvjavaslat olyan megoldásokat is ismertet, amelyek megkönnyítik a kereskedelmi forgalomban már nem kapható, ám jelentős kulturális értéket képviselő művekhez fűződő jogok kulturális örökséget ápoló intézmények általi engedélyezését a művek digitalizálása és terjesztése céljából. A művek nem kereskedelmi létesítményekben, például oktatási intézményekben, nyilvános könyvtárakban és nem színházi jellegű helyszíneken való hozzáférhetősége szintén nagyon fontos a kulturális sokféleség ápolása, az oktatás és a társadalmi életben való részvétel szempontjából. Az Európai Bizottság emellett az európai filmügynökségek igazgatóit tömörítő testülettel (EFAD) és az audiovizuális ágazattal együtt vizsgálja az európai filmek oktatási célú katalógusának 2017-re tervezett elkészítését és finanszírozását.

2.8.

Ezzel párhuzamosan elfogadtak két jogalkotási javaslatot (12) a marrákesi szerződéssel kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtására, a szerződés ugyanis előírja a részes felek számára, hogy határozzanak meg kivételeket a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek támogatására, hogy e személyek hozzájuthassanak a könyvek és más nyomtatott anyagok számukra hozzáférhető formátumú példányaihoz. Az irányelvjavaslat kötelező kivételt állapít meg, és garantálja annak végrehajtását, hogy elkészülhessenek az említett hozzáférhető formátumú példányok, és az egységes piacon megvalósuljon azok cseréje. A rendeletjavaslat lehetővé teszi az említett példányoknak az Unió és a szerződésben részes harmadik országok közötti határokon átnyúló cseréjét.

3.1.

Az EGSZB örömmel fogadja a szerzői jogoknak a digitális gazdaság követelményeihez való igazítására irányuló intézkedéscsomagot.

3.2.

Az európai művészet világszinten vezető helyen áll, ám a filmgyártásnak, a kiadói ágazatnak és a zenei és művészeti alkotásoknak meg kell birkózniuk a piac megosztottságával, a kulturális és nyelvi sokféleséggel, a digitális átállással és a pénzügyi nehézségekkel.

3.3.

Az engedélyezési rendszer egyszerűsítésének hozzá kell járulnia a megosztottság mérsékléséhez, az online tartalmakhoz való, határokon átnyúló hozzáférés előmozdításához és az egyensúly javításához a szerzők védelme terén, különösen a digitális piacokat ellenőrzésük alatt tartó óriáscégekkel szemben.

3.4.

A szerzői jogok területe nagyon összetett, mivel számos olyan, eltérő érdekekkel rendelkező felet érint, akik kölcsönösen egymásra vannak utalva. A szabályozásnak egyensúlyt kell teremtenie valamennyiük jogai között.

3.5.

Az Európai Bizottság „progresszív” megközelítést fogadott el (13), és átfogó felülvizsgálat helyett a hatályos jogszabályok fontos kiegészítéseire tesz javaslatot. Az EGSZB a következők figyelembevételét javasolja:

4.1.1.

Az EU-ban a televíziós és rádiós műsorkészítési és -közvetítési ágazat majdnem 12 000 vállalkozásból áll, amelyek 255 000 főt foglalkoztatnak, és 66,5 milliárd euró forgalmat bonyolítanak le (19). A reform indokolt, mivel a szerzői és szomszédos jogokkal kapcsolatos engedélyeztetés megkönnyítését szolgáló jelenlegi mechanizmusok nem térnek ki sem az online közvetítésre, sem pedig egyes digitális közvetítésekre.

4.1.2.

Az EGSZB támogatja a „származási ország” elvének szerepeltetését, amelyről a műholdas műsorszolgáltatás vonatkozásában már rendelkeztek (20), és amely nem ellentétes a szerzői jog területi vonatkozásaival és a szerződési szabadsággal.

4.1.3.

Az EGSZB véleménye szerint a digitális továbbközvetítésre vonatkozó szabályozás technológiasemleges módosítása során az új szolgáltatók számára egyszerűsíteni kell a szerzői jogok megszerzését, és ilyen módon javítani kell a fogyasztók fontos tartalmakhoz való hozzáférését.

4.1.4.

A reform nagyon helyesen úgy rendelkezik, hogy engedélyezési problémák esetén a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy egy független szerv segítse az audiovizuális alkotások online videotékákban történő hozzáférhetővé tételéről és rendelkezésre állásáról szóló megállapodások megkötését.

5.1.

Az európai könyvtárak, múzeumok és levéltárak az európai polgárok kulturális életének színterei, és alapvető szerepet játszanak a tudás átadásában, az oktatásban és a kutatásban. Ugyanakkor jelentős gazdasági szereppel bírnak a szerzői jogok területén (22).

5.2.

Az európai kutatók a harmonizáció hiánya, a bonyolult jogszabályok, a földrajzi korlátok és a nyelvi különbségek miatt hátrányos helyzetben vannak az e téren vezető szerepet játszó országok, például az USA kutatóihoz képest. E reform ezért három célkitűzés megvalósítására kell, hogy törekedjen: az új technológiáknak megfelelő bővítésre és kiigazításra, egy harmonizált és kötelező forma létrehozására, továbbá a jogbiztonságra a kivételek és a korlátozások szabályozásában (23).

5.3.

A Hágai Nyilatkozat (2014) hangsúlyozza, hogy a szöveg- és adatbányászatban komoly innovációs és kutatási potenciál rejlik. A szöveg- és adatbányászat a kutatók, a kkv-k és a technológiai nagyvállalatok számára alapvető eszköz, ám az EU-ban a jogi, technológiai és szerződéses korlátozások miatt nem használják kellő mértékben.

5.4.

Az Európai Bizottság kötelező kivételek meghatározását javasolja egyes helyzetekre:

5.5.

Noha az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság javaslatai helytállóan határozzák meg a problémákat, módosításokat javasol annak érdekében, hogy a szabályozás jobban igazodjon a jelenlegi igényekhez (lásd a következtetéseket). Egyebek mellett fontos, hogy a szerzői jogok kapcsán meghatározott kivételeket szerződésekkel vagy technológiai eszközökkel ne lehessen semmissé tenni. Másrészt felül kellene vizsgálni a nem kereskedelmi célból folytatott tudományos kutatásra vonatkozó szerzői jogi kivételt (5. cikk (3) bekezdés a) pont), mivel azt nagyon nehezen alkalmazhatónak tartják (24).

5.6.

Az EGSZB kéri továbbá a panorámaszabadságra vonatkozó kivétel harmonizációját; e szabadság értelmében magánszemélyek nyilvános helyeken található művekről, úgymint épületekről és szobrokról képeket készíthetnek és oszthatnak meg az interneten. Az Európai Bizottság ugyan megerősíti e kivétel relevanciáját, mégis úgy határozott, hogy alkalmazását – fakultatív jelleggel – a tagállamokra bízza.

5.7.1.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az EU-nak mihamarabb ratifikálnia kell a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrákesi szerződést, amely 2016. szeptember 30-án lépett hatályba. A szerződésnek köszönhetően sok vak vagy látássérült európai polgár több, számára hozzáférhető formátumú műhöz juthat majd hozzá, és ez megnyitja előttük a kultúra, az oktatás, a foglalkoztatás kapuját, végül pedig valódi társadalmi befogadást eredményez.

5.7.2.

A rendeletre (25), illetve az irányelvre (26) irányuló javaslat lehetővé teszi, hogy az EU eleget tegyen a marrákesi szerződésben foglalt nemzetközi kötelezettségnek. Mindez összhangban van a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményből eredő uniós kötelezettségekkel is.

5.8.

Engedélyezés és szélesebb körben történő hozzáférés a tartalmakhoz. Nagyon helyesen lehetőség nyílik az EU-ban első alkalommal kiadott, kereskedelmi forgalomban már nem kapható művek digitalizálására és terjesztésére (7. cikk), továbbá egy tagállamban megadott engedély az EU egészében érvényes lehet (8. cikk).

5.9.1.

Az irányelvjavaslat 11. cikkének (1) és (4) bekezdése értelmében (27) a tagállamok húsz évre kizárólagos jogot biztosítanak az említett kiadók számára a tulajdonukat képező sajtókiadványok digitális felhasználásának engedélyezésére vagy tiltására.

5.9.2.

Az EGSZB támogatja ezt az intézkedést, mert így biztosítható az igazságos és méltányos értékmegosztás az információkat előállító sajtótermék-kiadók és az azokat felhasználó online platformok között.

5.9.3.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy bár a sajtótermék-kiadók – a demokrácia elengedhetetlen alkotóelemei – közül sokan pénzügyi válságba kerültek, ami kiadványok megszüntetésében és munkahelyek tömeges megszűnésében nyilvánult meg, az ő információikat felhasználó szereplők egyre nagyobb bevételre tesznek szert (28).

5.10.1.

A felhasználók által feltöltött és szerzői jogi védelem alatt álló nagyszámú művet és egyéb teljesítményt tároló és nyilvánosan hozzáférhetővé tevő, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók a jogosultakkal együttműködve olyan intézkedéseket hoznak, amelyekkel biztosítható a szolgáltatókkal együttműködésben a jogosultak által meghatározott művek vagy egyéb teljesítmények felhasználására a jogosultakkal kötött megállapodások megfelelő működése. Egyrészt lesznek olyan intézkedések, mint a „hatékony tartalomfelismerő technológiák”, másrészt az említett szolgáltatók „megfelelően tájékoztatják” a jogosultakat, valamint panaszkezelési és jogorvoslati mechanizmusokat hoznak létre. A tagállamok elősegítik a felek közötti együttműködést (29).

5.10.2.

Az EGSZB által megfelelőnek tartott intézkedés a jogosultak és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók között jelenleg fennálló, a jogosultaknál jelentkező értékkiesés ( value gap ) megszüntetésére irányul, lehetővé téve, hogy a jogosultak jobb döntéseket hozzanak alkotásaik felhasználásával kapcsolatban. Vannak olyan hirdetésalapú szolgáltatások, amelyek nem fizetnek megfelelő szerzői jogi ellentételezést az alkotóknak, szemben az előfizetésekből finanszírozott online szolgáltatásokkal, amelyek viszont igen (30).

6.1.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon álláspontjával, hogy a szerzői jog megsértése üzleti méreteket ölt, és a jogsértők ingyenesen használják fel saját kereskedelmi céljaikra mások munkáját és ráfordítását, ami komolyan veszélyezteti az európai alkotók tevékenységét. Ha hiányoznak a keretfeltételek a szerzői jog és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényre juttatására, ezek a jogok nem részesülnek kellő védelemben, ami fékezi a befektetést és a ráfordításokat a kreativitás és az innováció területén (31).

6.2.

A szerzőknek joguk kell, hogy legyen alkotó erőfeszítéseik méltányos javadalmazására, a művek kereskedelmi sikeréből való részesedésre, valamint a művek magas szintű védelmének és finanszírozásának fenntartására (32).

6.3.

Az EGSZB által megfelelőnek tartott javaslat olyan intézkedéseket határoz meg, amelyek megerősíthetik a szerzők szerződéses jogköreit. Míg a tagállamoknak kell biztosítaniuk az átláthatóságot, továbbá a szerződések kiigazítására és a bíróságon kívüli vitarendezésre vonatkozó mechanizmusokat, a reform javítja a szerzők és a művészek tárgyalási pozícióját (33).

6.4.

Érdemes rámutatni arra, hogy az állami és magánkézben lévő civil társadalmi szervezeteknek saját szakterületükön fel kell hívniuk a felhasználók figyelmét arra, hogy a szerzőket munkájuk fejében – a törvényben meghatározott kereten belül – ellentételezés illeti meg.

21.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 125/34

Előadó:

Stefan BACK

1.1.

Az EGSZB megismétli, hogy támogatja a „Cselekvési terv az innovatív és versenyképes biztonsági iparágért” című 2012-es dokumentumot (a továbbiakban: a cselekvési terv) (1).

1.2.

Az EGSZB felhívja a figyelmet az európai biztonsági stratégiára is (a továbbiakban: a biztonsági stratégia) (2), és ismételten támogatásának ad hangot a tűzfegyverek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme és használata elleni uniós cselekvési terv, valamint a terrorizmus elleni küzdelemről szóló irányelvre vonatkozó javaslat tekintetében (3)  (4).

1.3.

Az EGSZB – az alábbi észrevételek függvényében – a cselekvési terv megvalósításának első lépéseként üdvözli a légiközlekedés-védelmi átvizsgáló berendezések uniós minősítési rendszerének létrehozásáról szóló rendeletre vonatkozó európai bizottsági javaslat (5) (a továbbiakban: a javaslat) célját is. Méltatja a javaslat arra vonatkozó célját, hogy létrehozzanak egy, az átvizsgáló berendezésekre vonatkozó típusjóváhagyási rendszert egy egyablakos ügyintézésű minősítéssel annak érdekében, hogy egyszerűsítsék a termékek piaci bevezetését, csökkentsék a költségeket, növeljék a piaci volument és fokozzák a biztonsági termékek európai iparágának versenyképességét.

1.4.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a javaslat nem vezet be egy egységes uniós engedélyező hatóságot egy integrált műszaki szolgálattal, mivel ez támogatta volna az optimális hatékonyságot és a költségcsökkentést. Az EGSZB-nek komoly kétségei vannak a műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok szétválasztására vonatkozó javasolt lehetőség erőforrás-hatékonyságával kapcsolatban.

1.5.

Az EGSZB sajnálatának ad hangot továbbá amiatt, hogy a javaslatban nem tükröződik az a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól szóló 300/2008/EK rendelet (6) 6. cikkében foglalt lehetőség, hogy nemzeti szinten szigorúbb követelményeket írjanak elő, mint a rendelet értelmében meghatározott alapszint, pedig ezt a lehetőséget az EGSZB a rendeletjavaslatról szóló véleményében (7) kifejezetten üdvözölte.

1.6.

Az EGSZB sajnálatosnak tartja, hogy a belső piaci megfontolások láthatóan elsőbbséget élveznek a biztonsági aggályokkal szemben, oly mértékben, hogy még annak lehetősége sem biztosított, hogy létfontosságú nemzeti érdekek védelme érdekében az EUMSZ 114. cikkének (10) bekezdésével összhangban további nemzeti biztonsági követelményeket tegyenek lehetővé.

1.7.

Ebben a tekintetben az EGSZB sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban is, hogy az EUMSZ nem tesz lehetővé célzott nemzeti fellépést az alapvető nemzeti érdekek terrorcselekményekkel szembeni védelme érdekében, azzal összhangban, ami az EUMSZ 346. cikke értelmében a katonai felszerelésekre vagy a közbeszerzésről szóló 2014/24 irányelv 15. cikke értelmében a közbeszerzésekre vonatkozik (8).

1.8.

Az EGSZB megkérdőjelezi a javaslat 24. cikkének (3) bekezdésében szereplő előírás megfelelőségét, amely meghatározza, hogy az Európai Bizottság tölti be a műszaki szolgálatok koordinációs bizottságának elnöki tisztét, tekintettel azoknak a kérdéseknek az erősen technikai és összetett jellegére, amelyekkel a szolgálatoknak foglalkozniuk kell.

1.9.

E tekintetben az EGSZB szintén sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy láthatólag nem vették figyelembe annak lehetőségét, hogy a javaslatba belefoglalják a különböző nemzeti jóváhagyó hatóságok közötti információcsere és koordináció rendszerét.

1.10.

Az EGSZB felveti a kérdést, hogy a javaslat nem ad-e túl széles körű – az EUMSZ 290. cikkének (1) bekezdése alapján engedélyezettek hatályát meghaladó – lehetőséget a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a műszaki előírások módosítása érdekében való használatára. Különösen ez a helyzet a javaslat 27. cikkének a) pontja esetében, amely nem állapít meg határértékeket azoknak az új teljesítőképességi követelményeknek a hatályára vagy jellegére vonatkozóan, amelyek felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén befoglalhatók a javaslat I. mellékletébe.

1.11.

Az EGSZB mindenesetre rámutat, hogy az Európai Bizottságnak, ha jogszabályt szeretne alkotni ezen a területen, szüksége lesz a jogalkotási aktusok minőségének biztosításához elengedhetetlen technikai hozzáértésre.

1.12.

Az EGSZB elviekben üdvözli azt a javaslatot, hogy az EU-nak törekednie kell arra, hogy az Európai Polgári Repülési Konferencia (European Civil Aviation Conference, ECAC) teljes jogú tagjává váljon. Tekintettel azonban arra, hogy a jelenlegi ECAC-alapszabály kizárólag államok számára engedélyezi a tagságot, emellett az ECAC-tagság szélesebb körű, mint az EU-tagállamok köre, ráadásul a tagságról folytatott tárgyalások kimenetele nem vehető biztosra, reálisabb lenne azt kijelenteni, hogy az EU-nak megfelelő lépéseket kell tennie az ECAC-tagság megszerzése érdekében.

1.13.

Az EGSZB figyelembe vette a javaslatban szereplő előírásokat arra vonatkozóan, hogy a műszaki szolgálatok által a tesztelésre vonatkozó kérelem benyújtása és a tesztelés eredményeinek a megfelelő jóváhagyó hatósággal való közlése közötti átlagos időtartam legfeljebb hat hónap legyen. Az EGSZB javaslata szerint jobb lenne az az opció, hogy a műszaki szolgálat elvégzi a kérelem kezdeti értékelését annak érdekében, hogy meghatározza a teszteléshez szükséges időtartamot, és egy rögzített határidőn belül tájékoztassa a kérelmezőt. Ha ezt követően a tesztelésre vonatkozó határidőt nem tartják be, akkor tájékoztatni kell a kérelmezőt, és magyarázatot kell adni a késedelem okaira vonatkozóan.

1.14.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az ECAC termékértékelési rendszere jelenleg jól működik, és így egy EU-típusjóváhagyási rendszer hozzáadott értéke üzemeltetési szempontból kérdéses lehet. Ez az észrevétel nem érinti a javaslatban meghatározott belső piaci célkitűzéseket.

1.15.

A megjelölt okokból kifolyólag az EGSZB-nek kétségei vannak a javaslat jelenlegi változatának hozzáadott értékével kapcsolatban, és ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a javaslat tartalmát, figyelembe véve a jelen véleményben megfogalmazott észrevételeket.

2.1.

A javaslat egy lépés a cselekvési terv megvalósítása felé (9). A cselekvési terv célkitűzései a következők:

2.2.

A cselekvési terv egyik fontos célkitűzése a biztonsági piac széttöredezettségének megszüntetése a biztonsági technológiákkal kapcsolatos minősítési rendszerek uniós szintű bevezetése által, a repülőtéri átvizsgáló berendezésekkel és riasztórendszerekkel kezdve. Ezt egy olyan, a minősítés megszerzésére szolgáló, egyablakos ügyintézési rendszer létrehozásával kell elérni, amely a minősített termékek számára az egész EU-ban biztosítja a piachoz való hozzáférést. Ez egyszerűsítést, csökkentett minősítési költségeket, a belföldi piaci volumenek növekedését és így fokozott versenyképességet eredményezne az Egyesült Államokból és Kínából származó termékekkel szemben, amelyek a nagy belső piacokon elért nagyobb mennyiségek előnyével rendelkeznek.

2.3.

A képzésre, finanszírozásra, kutatásra és innovációra irányuló támogató intézkedéseivel a biztonsági stratégia (10) megerősíti a cselekvési tervet.

2.4.

A biztonsági stratégia igen sokféle intézkedést tartalmaz, köztük egyfelől olyanokat, melyek a terrorizmus finanszírozása, illetve a tűzfegyverek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme és használata ellen hatnak, másfelől olyanokat, amelyek az állampolgárok és a kritikus infrastruktúra védelmét szolgálják. A stratégia részét képezi a tűzfegyverek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme és használata elleni cselekvési terv, valamint a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó irányelvjavaslat (11) is.

2.5.

A javaslat egy közös teljesítőképességi követelményekre, közös tesztelési módszerekre és a tesztlaboratóriumok akkreditációjára (műszaki szolgálatok) épülő minősítési rendszert vezet be.

2.6.

A teljesítőképességi követelmények a légi közlekedés védelmének közös szabályairól szóló 300/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (12) és annak végrehajtási aktusaiban (a javaslat 4. cikke és I. melléklete) foglalt követelmények.

2.7.

Az értékelési módszerek az ECAC által jóváhagyott közös értékelési eljárásban (Common Evaluation Process, CEP) kidolgozott módszerek.

2.8.

Minden tagállamnak rendelkeznie kell egy jóváhagyó hatósággal, amely illetékes a berendezés jóváhagyásának valamennyi aspektusára vonatkozóan (a javaslat 6. cikke). Egyetlen tagállam sem szabhat meg további követelményeket a minősített berendezésekre vonatkozóan (a javaslat 4. cikke).

2.9.

A javaslat nemzeti szintű eljárásokat határoz meg a kockázatot jelentő berendezések vagy a hitelesítésnek nem megfelelő berendezések kezelésére vonatkozóan (a javaslat 17–19. cikkei).

3.1.

Az EGSZB már üdvözölte a cselekvési tervet (13), az európai biztonsági stratégiát, a tűzfegyverek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme és használata elleni cselekvési tervet, valamint a terrorizmus elleni küzdelemről szóló irányelvjavaslatot (14).

3.2.

Az EGSZB most üdvözli továbbá a javaslat arra irányuló szándékát, hogy a cselekvési tervet az európai biztonságipari ágazat erősítése révén hajtsák végre, nagyobb belföldi piac létrehozásával és az iparág versenyképességének fokozásával.

3.3.

Az EGSZB üdvözli a javaslat arra irányuló célkitűzését, hogy fokozzák az uniós biztonsági iparág versenyképességét és a minősítés egyablakos ügyintézésének bevezetésével egyszerűsítsék az igazgatási eljárásokat a költségek csökkentése, valamint a nagyobb nemzeti piac létrehozása érdekében. Az EGSZB tudomásul veszi a belső piacra és a versenyképességre irányuló fokozott figyelmet és azt, hogy a biztonsági ügyekkel elsősorban abból a szempontból foglalkoznak, hogy az iparág versenyképességének fokozása javíthatja annak innovációra és új termékek fejlesztésére való lehetőségeit.

3.4.

Az EGSZB helyesli a javaslat arra vonatkozó megközelítését, hogy jogszabályt kell alkotni a teljesítőképességi követelményekre vonatkozóan és fel kell használni az ECAC által kidolgozott közös tesztelési módszereket, valamint egyetért azzal, hogy a jogi anyagok többségének minősített jellege ilyen megközelítést tesz szükségessé. Mindazonáltal az EGSZB véleménye szerint a javaslat számos fontos vonatkozásban javítható.

3.5.

Az EGSZB ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 300/2008/EK rendelet 6. cikkében szereplő arra vonatkozó lehetőség, hogy egy tagállam a javaslatban említett közös alapkövetelményeknél szigorúbb intézkedéseket alkalmazzon, nem szerepel a javaslatban. Sem a kockázatot jelentő berendezések kezelésére vonatkozó nemzeti szintű eljárások, sem az uniós védelmi eljárások nem alkalmasak az ilyen típusú problémák kezelésére.

3.6.

Az EGSZB itt emlékeztet arra, hogy a rendeletjavaslatról szóló véleményében kifejezetten jóváhagyta azt a lehetőséget, hogy a tagállamok szigorúbb intézkedéseket hozhassanak a 300/2008/EK rendelet 6. cikke értelmében (15).

3.7.

Az EGSZB tudatában van a harmonizált kritériumok által érintett termékekre vonatkozó további nemzeti követelmények engedélyezésével kapcsolatos nehézségeknek, mindazonáltal felhívja a figyelmet arra az EUMSZ 114. cikkének (10) bekezdése értelmében kínált lehetőségre, hogy nemzeti követelményeket engedélyezzenek például a nemzeti biztonsági érdekek védelmének szükségessége alapján, bár csupán korlátozott időtartamra.

3.8.

Az EGSZB tudomásul veszi a tényt, hogy legalább két tagállam parlamentje (a szubszidiaritás kérdéséről szóló, indokolással ellátott véleményre tett javaslatokban, amelyek egyike benyújtásra került) utalt arra, hogy a biztonsági követelményeknek kiigazíthatóaknak kell lenniük a különböző tagállamokban lévő eltérő kockázati kitettségi szinteknek megfelelően (16). Ez azt jelenti, hogy szükséges lehet a biztonsági követelmények fokozása azáltal, hogy a szabványos uniós követelményekhez képest további jellemzőket vezetnek be, és növelik a berendezések teljesítőképességét, ideértve a repülőtéri átvizsgáló berendezéseket is.

3.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy a terrorcselekményekkel szembeni védelmet fokozni kívánó szakpolitika végrehajtásakor ezt a célkitűzést minden javasolt intézkedés lényeges elemének kell tekinteni. Egy ezzel a célkitűzéssel kapcsolatos iparpolitikai menetrendet a terrorizmus elleni küzdelem célkitűzéséhez képest másodlagosnak kell tekinteni.

3.10.

Ezért egyértelmű mozgásteret kell biztosítani a tagállamok számára ahhoz, hogy külön intézkedéseket hozhassanak a terrorveszély kezelése érdekében, többek között olyan további követelményeket meghatározva a repülőtéri átvizsgáló berendezésekre vonatkozóan, amelyek meghaladják a szabványos minősítési követelményeket. A javaslat 17. és 18. cikke nem foglalkozik ezzel a problémával, és nem ad elegendő mérlegelési szabadságot a tagállamoknak ahhoz, hogy megvédhessék magukat a terrorveszéllyel szemben. Az EGSZB tudatában van annak, hogy jelenlegi formájában az EUMSZ nem tartalmaz külön szabályokat, amelyek lehetővé tennék, hogy a biztonsági berendezések mentesek legyenek a belső piaci szabályok alól a létfontosságú nemzeti érdekek védelme alapján, mivel az EUMSZ 346. cikke ezt a lehetőséget csak a katonai felszerelések tekintetében írja elő, és a 2014/24/EU irányelv (15. cikk) rendelkezései csak a közbeszerzésekre vonatkoznak (17).

3.11.

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy a javaslat lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. melléklet módosítására annak érdekében, hogy az tükrözze a légiközlekedés-védelmi átvizsgáló berendezésekre vonatkozó új teljesítőképességi követelmények bevezetését (27. cikk a) pont), valamint a rendelet mellékleteinek módosítására azoknak a tudományos és műszaki ismeretek fejlődéséhez való hozzáigazítása érdekében (27. cikk b) pont). Az EUMSZ 290. cikkének (1) bekezdése a felhatalmazást a kérdéses jogi aktus nem alapvető elemeire korlátozza, ideértve a technikai fejlődés miatti frissítéseket is. Úgy tűnik, hogy a javaslat 27. cikkének a) pontjában szereplő felhatalmazás meghaladja ezt a korlátot. Ezért az EGSZB kétségbe vonja a javaslat 27. cikkének a) pontjában szereplő felhatalmazás és az EUMSZ összeegyeztethetőségét.

3.12.

Mindenesetre, ha jogszabályt kell alkotni ezen a területen, az Európai Bizottságnak szüksége lesz a jogalkotási aktusok minőségének biztosításához elengedhetetlen technikai hozzáértésre.

3.13.

A javaslat egy jóváhagyó hatóságot ír elő az egyes tagállamokban. Az EGSZB kétségbe vonja, hogy minden tagállam fel tud állítani egy ilyen hatóságot a javaslat hatálybalépésének napjáig, de megkérdőjelezi a követelmény erőforrás-hatékonyságát és hozzáadott értékét is, szem előtt tartva, hogy jelenleg csak öt tagállam képes berendezések tesztelésére és típusjóváhagyás kibocsátására. Az EGSZB úgy véli, hogy egy egységes uniós jóváhagyó hatóság hatékonyabb megoldást jelentene, az egyablakos ügyintézési megközelítéssel összhangban.

3.14.

E tekintetben az EGSZB azt is megkérdőjelezi, hogy mennyire hasznos a tesztelési és minősítési funkciók szétválasztása a műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok között, ami azt jelenti, hogy egy termék teljesítőképességének tényleges vizsgálatát egy műszaki szolgálatnak kell elvégeznie, amelyet az illetékességi szintje szerint minősítettek, míg a minősítés (típusjóváhagyás) kibocsátásáról szóló döntést a jóváhagyó hatóságnak kell meghoznia, amelynek egyértelműen nem kell megfelelnie semmilyen, technikai hozzáértésre vonatkozó konkrét kritériumnak, hanem teljes egészében a műszaki szolgálat által végzett értékelésre támaszkodik. Ha ezt a kétszintű rendszert az teszi indokolttá, hogy a megfelelő technikai hozzáértés nem minden tagállamban elérhető, akkor az EGSZB javasolja a két funkciónak csökkentett számú jóváhagyó hatóságba történő integrálását, vagy ideális esetben, amint azt már javasolta, egy közös jóváhagyó hatóság létrehozását az egész EU számára.

3.15.

Az EGSZB szintén tudomásul veszi, hogy az ECAC közös minősítési tesztelési módszertana jelenleg megfelelően működik. Ez megkérdőjelezi a javaslat által létrehozandó rendszer hozzáadott értékét, mivel az ECAC-keret biztosítja az érintett termékek szabad mozgását az ECAC-tagállamok között. Ez az észrevétel nem érinti a javaslat belső piaci célkitűzéseit.

3.16.

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy a javaslat 10. cikke előírja, hogy az EU a közös tesztelési módszerek kidolgozásáért felelős szerv, azaz az ECAC teljes jogú tagjává válik. Az EGSZB rámutat, hogy az EU ECAC-tagsága az ECAC alapszabályának előzetes módosítását igényelné, mivel az jelenleg csak államok teljes jogú tagságát teszi lehetővé. Mivel a tagság alapvetően egy tárgyalási folyamat eredménye, az EGSZB javasolja a rendelkezés módosítását oly módon, hogy az azt írja elő, hogy az EU-nak megbízást kell kapnia arra, hogy tárgyalásokat kezdjen az ECAC teljes jogú tagságának megszerzése érdekében.

4.1.

A javaslat meghatározza, hogy az Európai Bizottságnak létre kell hoznia a műszaki szolgálatok ágazati csoportját és be kell töltenie annak elnöki tisztét a műszaki szolgálatok közötti kooperáció és koordináció biztosítása érdekében. Tekintettel arra, hogy ez a csoport valószínűleg igen összetett technikai kérdésekkel foglalkozik majd, az EGSZB kétségbe vonja e megoldás megfelelőségét.

4.2.

Az EGSZB meglepőnek tartja, hogy nem tekintették szükségesnek a különböző nemzeti jóváhagyó hatóságok közötti, valamint a jóváhagyó hatóságok és az Európai Bizottság közötti információcsere és koordináció javaslását, szem előtt tartva, hogy egy ilyen rendszert hasznosnak tekintettek a műszaki szolgálatokra vonatkozóan és egyéb olyan kontextusokban, ahol a nemzeti hatóságok az uniós jog alkalmazása szempontjából releváns döntéshozatali hatáskörrel rendelkeznek, például a verseny területén.

4.3.

Miközben a javaslat tagállamonként egy jóváhagyó hatóságot ír elő, nem vonatkozik ilyen követelmény a műszaki szolgálatokra, amelyek pedig, amint arra fent rámutattunk, kulcsszerepet töltenek be a tervezett minősítési rendszerben. Ez ismét azt a nézőpontot támasztja alá, hogy a tagállamonkénti egy jóváhagyó hatóság követelménye – szem előtt tartva, hogy a típusjóváhagyás és az ezen minősítés alapján kibocsátott megfelelőségi nyilatkozatok az egész EU-ban érvényesek – pusztán szimbolikus értéket képvisel. A kockázatot jelentő berendezések kezelésére vonatkozó nemzeti szintű eljárással (a javaslat 17. cikke) egy biztonsági ügyekben illetékes nemzeti hatóság foglalkozhatna.

4.4.

A javaslat meghatározza, hogy a műszaki szolgálatoknak biztosítaniuk kell, hogy a berendezések tesztelésére vonatkozó kérelem és az eredményeknek a megfelelő jóváhagyó hatósággal való közlése közötti átlagos időtartam legfeljebb hat hónap lehet, kivételes körülményektől vagy a gyártók különleges kérésétől eltekintve. Az EGSZB úgy véli, hogy egy ilyen jellegű rögzített időtartam nem kívánatos, és nem is reális. Jobb megoldás lehet, ha a műszaki szolgálat köteles azonnal értékelni a kérelmek kezeléséhez szükséges időt, és egy rögzített időtartamon – például tizenöt munkanapon – belül tájékoztatni a kérelmezőt. Ha ezt követően a kijelölt határidőt nem tudják betartani, akkor a műszaki szolgálatnak kellően indokolt magyarázatot kell adnia.

21.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 125/40

Előadó:

Christian MOOS

1.1.

egy ténylegesen közös, az európai értékekre tekintettel lévő menekültügyi politika mellett foglal állást. Üdvözli egy uniós áttelepítési keret létrehozását;

1.2.

arra kéri az Uniót, hogy nagyobb felelősséget vállaljon a nemzetközi védelemre szorulók iránt, az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket tegyen a befogadás terén, valamint nagyobb szolidaritást mutasson a menekültkérdésben harmadik országokkal, de olyan uniós tagállamokkal is, mint Görögország;

1.3.

hangsúlyozza azt a követelését, hogy a tagállamokban szilárd integrációs rendszereket építsenek ki;

1.4.

kéri, hogy az áttelepítés közös kritériumai elsősorban az érintettek kiszolgáltatottságának megfelelően kerüljenek meghatározásra – ne pedig csupán a harmadik ország menekültügyi kérdésekben való hatékony együttműködése alapján –, valamint mentesek legyenek a hátrányos megkülönböztetéstől;

1.5.

az „első menedéket nyújtó ország” és a „biztonságos harmadik ország” fogalmát tisztázandónak tartja az érintett harmadik országok és régiók jelenlegi bizonytalan és instabil helyzete miatt. Véleménye szerint az EU–Törökország nyilatkozat rendkívül fontos a jelenlegi helyzetben. Az EU-nak és Törökországnak is érdeke, hogy végrehajtása során nyomon kövessék az emberi jogok helyzetét;

1.6.

kéri, hogy az áttelepítési programot válasszák külön az olyan partnerségi megállapodásoktól, amelyek arra irányulnak, hogy a harmadik országokat a menekülthullám visszafogására ösztönözzék, mivel ez a nemzetközi jog figyelmen kívül hagyásának és az alapjogok sérelmének veszélyével jár. Hangsúlyozza, hogy sem a harmadik országokkal kötött partnerségek keretében hozott intézkedéseket, sem általában a fejlesztési segélyt nem szabad kiutasítási vagy harmadik országokkal kötendő hasonló együttműködési megállapodásokhoz kötni;

1.7.

kéri, hogy az UNHCR kulcsszerepet kapjon az áttelepítendő harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalanok azonosításában, és vitatja az olyan előjogokat, melyek harmadik országok számára lehetővé teszik a válogatást;

1.8.

üdvözli a nők, valamint a gyermekek és fiatalkorúak kiszolgáltatott helyzetének kiemelését, a „társadalmi vagy gazdasági tekintetben kiszolgáltatott személyek” kategóriát azonban vitathatónak tartja. Az Európai Bizottság javaslatában összekeverednek a különféle legális belépési módok, így általánosan fennáll az a veszély, hogy ez az áttelepítések minőségének és mennyiségének rovására megy;

1.9.

az 1951-es genfi egyezményre való tekintettel kifogásolja, hogy általánosan kizárják az eljárásból azokat a személyeket, akik az áttelepítést megelőző öt évben jogellenesen léptek be a tagállamok területére, jogellenesen tartózkodtak ott, vagy jogellenes belépést kíséreltek meg, valamint azokat a személyeket is, akiket a tagállamok az áttelepítést megelőző öt évben elutasítottak, bár egyébként megfelelnek a jogosultsági kritériumoknak;

1.10.

hangsúlyozza, hogy a menedékhez való jogot nem érinthetik hátrányosan az áttelepítések. Általánosan biztosítani kell az alapjogok érvényesülését a genfi egyezménynek, az Európai Unió Alapjogi Chartájának és az az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) megfelelően;

1.11.

amellett foglal állást, hogy az áttelepítendő személyek évenkénti számának meghatározásánál ambiciózus célokat tűzzenek ki, és ajánlja, hogy a Magas Szintű Áttelepítési Bizottság által meghatározandó létszámot minimumnak tekintsék;

1.12.

elvárja, hogy részt vehessen a létrehozandó Magas Szintű Áttelepítési Bizottságban;

1.13.

ajánlja, hogy az UNHCR is állandó résztvevője legyen a Magas Szintű Áttelepítési Bizottságnak. Az Európai Bizottság javaslatában általánosságban véve nem egyértelmű, hogy hogyan, milyen eljárásokkal azonosítják – az UNHCR vagy a tagállamok – a nemzetközi védelemre szorulókat, valamint milyen szerepet tölt majd be ezekben az eljárásokban az EU Menekültügyi Ügynöksége;

1.14.

amellett foglal állást, hogy vizsgáljanak meg a kanadai „Private Sponsorship Program” példáját követő kiegészítő alternatív befogadási és finanszírozási programokat (1). Az uniós áttelepítési keret általánosan profitálhat egy olyan háromoldalú megközelítés intézményesítéséből, amely magában foglalja a tagállamokat, az UNHCR-t és magán- vagy civil társadalmi szereplőket. Ennek azonban nem szabad hátrányosan befolyásolnia az áttelepítés minőségét és mennyiségét. A tagállamoktól annak biztosítását kéri, hogy a civil társadalmat megfelelően tájékoztassák az áttelepítési tervekről, és támogassák őket a folyamatban való részvételük előmozdítása érdekében;

1.15.

ajánlja, hogy az EU és tagállamai nagyobb intézményes jelenlétet biztosítsanak a különösen nagy nyomás alatt lévő származási és tranzitországokban, és a befogadásra és védelemre irányuló helyi szintű kapacitások kiépítése révén tehermentesítsék őket.

2.1.1.

Az EGSZB üdvözli a nemzetközi védelemre szorulók áttelepítését az Unióban. Az Európai migrációs stratégia című véleményében (2) írottakhoz hasonlóan az EGSZB ismét hangsúlyozza azt a követelését, hogy az áttelepítéssel párhuzamosan szilárd integrációs rendszereket építsenek ki a tagállamokban, valamint tegyék lehetővé a munkaerőpiaci hozzáférést, a képesítések elismerését és a szakmai és nyelvi képzést.

2.1.2.

Az EGSZB támogatja az áttelepített személyek korai, hatékony és eredményes integrációja érdekében hozott intézkedéseket a 2016. június 7-én előterjesztett, a harmadik országbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó cselekvési terv  (3) keretében. Ezek az intézkedések azonban ellentétben állnak a kiegészítő védelmi státusszal, mivel a tagállamoknak újból felül kell vizsgálniuk a személyek védelmi státuszát, és ennek során esetleg nem ismerik el, hogy e személyek menekültek. Ezáltal nemzetközi védelemre szoruló személyeket a kiutasítás, illetve a harmadik országba vagy származási országába történő kitoloncolás veszélye fenyegethet.

2.2.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy a 7. és 8. cikk rugalmasságot biztosít a közös kritériumok meghatározásához azon régiók vagy harmadik országok kiválasztását illetően, ahonnan áttelepítésre kerül sor. E kritériumoknak azonban nem szabad túl kizáró jellegűnek lenniük, és nem az adott harmadik ország vagy régió migrációs és menekültügyi téren folytatott hatékony együttműködésének minőségétől kell függeniük, hanem attól, hogy a személyek mennyire szorulnak védelemre. Az EGSZB elutasít bármely, a menekülési útvonal vagy származási ország alapján, valamint etnikai vagy vallási alapon történő hátrányos megkülönböztetést (ld. a menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezmény 3. cikkét).

2.2.2.

Azon feltételek megteremtését illetően, amelyek lehetővé teszik „az első menedéket nyújtó ország” és a „biztonságos harmadik ország” fogalmának alkalmazását a menedékkérők visszatérésére vonatkozóan, az EGSZB már a biztonságos származási országok közös uniós jegyzékének létrehozásáról szóló véleményében (4) említette, hogy egy teljes körű jegyzék létrehozása még túl korai, és hogy a biztonságos származási országok jegyzékéről végső soron olyan közös kritériumok alapján kell megállapodni, mint amilyeneket a 2013/32/EU irányelv határoz meg, valamint hogy egy ország értékeléséhez konkrét, a gyakorlaton alapuló, pontos mutatókat kell alkalmazni, melyek forrása főként az UNHCR, az EASO, az Európa Tanács, az Emberi Jogok Európai Bírósága és más emberi jogi szervezetek. Az EGSZB arra figyelmeztet, hogy ezek a koncepciók semmiféleképpen sem alkalmazhatók olyan országok esetében, amelyekben az emberi jogok és a jogállami elvek elleni vétségekre kerül sor. Ezenfelül egy harmadik állam csak akkor tekinthető biztonságosnak, ha garantáltan tiszteletben tartja a visszaküldés tilalmának elvét, és teljes körűen elismerte és végrehajtja a genfi egyezményt, a menekültek jogállásáról szóló 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvet és más releváns megállapodásokat.

2.2.3.

Az EGSZB szerint azonban az Unió ezekkel a partnerségekkel a menekültproblémát és a védelmet kereső személyek iránti felelősséget harmadik országokra próbálja áthárítani, és anyagi ösztönzők segítségével akarja rábírni őket arra, hogy külső határaikon tartóztassák fel a védelemre szorulókat. Ebben az értelemben megkérdőjelezendő a tagállamok területén jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek új egyezményekben megerősített visszafogadása is. A menekültek létszámának csökkentésére irányuló erőfeszítések annak veszélyét hordozzák, hogy a harmadik országok a Chartában, a genfi egyezményben és az EJEE-ben rögzített visszaküldési tilalmat figyelmen kívül hagyva feltartóztatják, elutasítják vagy kitoloncolják a határaikhoz újonnan érkező menedékkérőket. Az EGSZB ezért kéri a nemzetközi jog elveinek szigorú alkalmazását és hatékony ellenőrzési mechanizmusok létrehozását.

2.3.1.

Az EGSZB azt kéri, hogy az áttelepítési programot válasszák el a partnerségi megállapodásoktól, ezért a 4. cikk a) pontjának második félmondata („és e személyek esetleges továbbutazása a tagállamok területe felé”) törlendő. Az EGSZB szerint a 4. cikk c) és d) pontjában szereplő kritériumok (az iii. alpont kivételével) kétségbe vonják a menedékhez való jogot és a visszaküldés tilalmának elvét a Charta 18. és 19. cikke szerint, ezért szintén törlendőek.

2.3.2.

Az EGSZB az UNHCR-rel egyetértve azt kéri, hogy a visszavételi intézkedések esetében annak biztosítását is elvárják, hogy a harmadik ország vagy a régió teljes mértékben elismerte és alkalmazza a genfi egyezményt, hogy garantálva legyen egy olyan eljáráshoz való hozzáférés, melynek keretében a védelem iránti kérelmet a genfi egyezménynek megfelelően vizsgálják meg.

2.3.3.

Az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy az EU–Törökország nyilatkozatban foglalt visszaküldési mechanizmus révén a hotspotok fogva tartó intézménnyé válhatnak. Ez sértené a szabadsághoz való jogot és az önkényes fogva tartástól való védelmet (EJEE 5. cikk, Charta 6. cikk). Az EGSZB ezért aggodalmának ad hangot az EU–Törökország nyilatkozat keretében történő őrizetbe vételeket és visszaküldéseket illetően, és úgy véli, hogy a jelenlegi visszaküldési mechanizmusokat sürgősen felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy megfelelő védelmet biztosítsanak ebben a nyilatkozatban és az új partnerségi megállapodásokban is.

2.3.4.

Az EGSZB alapvetően üdvözli a diplomáciai kapcsolatok fokozását, valamint az olyan pénzügyi és technikai intézkedéseket a harmadik országokkal való partnerségek keretében, mint a nemzetközi védelemre szoruló személyek befogadására és védelmére irányuló helyi szintű kapacitások kiépítése, amelyek a harmadik országokban és régiókban a menekültprobléma megoldását szolgálják. Ezeknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a genfi egyezménnyel, az EJEE-vel és a Chartával. Az éttelepítési intézkedéseket és általában a fejlesztési segélyt nem szabad kiutasítási vagy harmadik országokkal kötendő hasonló együttműködési megállapodásokhoz kötni, mivel ezek ellentmondanak ezen intézkedések humanitárius céljának.

2.4.1.

Az EGSZB üdvözli a nők és lányok, valamint a gyerekek és fiatalkorúak, köztük a kísérő nélküli kiskorúak kiszolgáltatott helyzetének kiemelését, valamint a családi kapcsolatokkal rendelkező személyek felvételét a klasszikus áttelepítési kategóriák kiegészítéseként. Az EGSZB különösen a családok egységére való tekintettel helyesli, hogy a testvéreket is családtagoknak tekintik. Ezeket a feltételeket azonban csak akkor szabad alkalmazni, ha a cél elérése a jelenlegi családegyesítési intézkedések, például a családok egyesítéséről szóló 2003-as irányelv révén nem lehetséges. Az EGSZB hangsúlyozza az egyenlőség és a diszkriminációmentesség elvének betartását, amit az a), b), c) és d) pontok sérelme nélkül is biztosítani kell.

2.4.2.

Vitathatónak tartja azonban e kategóriáknak a „társadalmi vagy gazdasági tekintetben kiszolgáltatott személyekkel” való kibővítését, ha ennek kapcsán olyan személyekről van szó, akik alacsony jövedelemmel, alacsony presztízsű szakmai pozícióval vagy alacsony szintű iskolai képzettséggel stb. rendelkeznek. Ez a kategória nem igényel védelmet a genfi egyezmény értelmében, és a nemzetközi védelmet igénylők hátrányos megkülönböztetéséhez vezethet. Ehhez azonban mindenképpen más legális belépési módokat és intézkedéseket kell létrehozni, amelyek a társadalmi-gazdasági tekintetben kiszolgáltatott személyek részére szükséges védelemhez igazodnak.

2.4.3.

Az EGSZB általánosságban sürgeti, hogy vegyék át az UNHCR már régóta létező jogosultsági kritériumait, és ezzel erősítsék meg az UNHCR-nek a nemzetközi védelemre szorulók azonosításában betöltött központi szerepét.

2.5.1.

Az EGSZB elutasítja a személyek általános kizárását a 6. cikk (1) bekezdésének d) és f) pontja alapján, mivel ezek ellentmondásban állnak a menedékhez való alapvető joggal. Mindkét pont törlendő a menedék intézménye integritásának és hitelességének megőrzése érdekében.

2.5.2.

Ezenkívül biztosítani kell, hogy a 6. cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazására csak az arányosság elvének megfelelően kerüljön sor. Emellett az egyes országok különböző jogi keretei vagy értelmezése alapján a jogosultsági és a kizárási okok esetében is el kell tekinteni az olyan homályos fogalmaktól és mondatoktól, mint a 6. cikk (1) bekezdés a) pontjának ii. alpontjában szereplő „súlyos bűncselekményt követtek el”, vagy konkretizálni kell ezeket.

2.5.3.

A lehetséges kizárási ok esetében (6. cikk (2) bekezdés), mely alapján a tagállamok megtagadhatják azon harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek áttelepítését, akik esetében a 6. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglalt kizárási okok egyike „prima facie” fennáll, egyértelmű és igazolható bizonyítékoknak kell fennállniuk, máskülönben ezt a rendelkezést törölni kell. Ha csak feltételezésről van szó, akkor a tagállam vét a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve ellen.

2.6.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy rugalmasan lehet reagálni a migrációs áramlatok fluktuációjára és a nemzetközi helyzet változásaira. Az UNHCR-rel és más civil társadalmi szervezetekkel (5) összhangban azt kéri azonban, hogy az áttelepítendő személyek számát a 7. cikktől eltérően mindenképpen minimális létszámként határozzák meg, valamint hogy az előrelátható áttelepítési igény megállapításához az UNHCR éves jelentését (6) vegyék alapul. Az EGSZB az UNHCR által megállapított globális áttelepítési igény legalább 25 %-át tartja Európára nézve megfelelőnek.

2.6.2.

Az EGSZB-nek kétségei vannak a tagállamoknak az éves áttelepítési terv végrehajtásában való részvételét illetően. Kétségeit indokolja egyfelől a Tanács 2015. július 20-i következtetéseinek eddigi végrehajtása, másfelől a közös európai menekültügyi rendszer (7) megvalósításának hiánya miatt az Európai Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárások, továbbá az Európai Bizottság jelentései az EU–Törökország nyilatkozat végrehajtása terén elért eredményekről (8).

2.6.3.

A 8. cikkben egyértelműbben meg kell különböztetni az UNHCR áttelepítési keretét, valamint az Unió, az uniós tagállamok vagy más szereplők áttelepítési intézkedéseit és az Unióba való belépés más legális módjait. Az EGSZB általánosságban véve üdvözöl egy az uniós áttelepítési program keretében intézményesített háromoldalú megközelítést, amelynek értelmében áttelepítésekre az UNHCR, az Unió és tagállamai, valamint magánszereplők és civil társadalmi szereplők révén kerül sor.

2.7.1.

A 10. és 11. cikkben meghatározott áttelepítési eljárásoknak a harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek beleegyezésén kell alapulniuk, ugyanakkor azonban azon harmadik országbeli állampolgárokat vagy hontalan személyeket, akik pl. családi, társadalmi vagy kulturális okokból elutasították az egy bizonyos tagállamba való áttelepítést, nem szabad kizárni az egy másik tagállamba való áttelepítésből.

2.8.1.

Az EGSZB szerint az UNHCR-nek kulcsszerepe van a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek azonosításában. Ebben egy uniós Menekültügyi Ügynökség – amelynek célját és feladatait az Európai Bizottságnak előbb még konkrétan meg kell határoznia – vagy más releváns nemzetközi testületek támogathatják az UNHCR-t. Az EGSZB vitatja az olyan előjogokat, amelyek révén az UNHCR helyett a harmadik ország végzi a kiutazók válogatását (mint az EU–Törökország nyilatkozat esetében); különben nem biztosított a genfi egyezményben, a Chartában és az EJEE-ben rögzített alapvető jogok betartása.

2.8.2.

A javaslat szerint a tagállamok területén kínált nemzetközi védelem elérésének preferált módja az áttelepítés kell, hogy legyen, és el kell kerülni a párhuzamos menekültügyi eljárásokat. Az ilyen korlátozások csorbíthatják a védelemre szorulóknak a menedékhez való jogát. Biztosítani kell annak lehetőségét, hogy más módon is lehessen menedéket kérni a tagállamok területén, különben előfordulhat, hogy ellentmondunk a védelemre szoruló személy azzal kapcsolatos jogának és kötelességének, hogy az Unióban az első fogadó országban kérjen menedéket.

2.8.3.

Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy az áttelepített személyek integrációját illetően az egyes tagállamokban összeférhetetlenség állhat fenn a gyorsított eljárás (11. cikk) keretében biztosított kiegészítő védelmi státusszal. Az áttelepítésre kijelölt tagállamban ugyanis újból meg kell vizsgálni, hogy e személyek menekültnek minősülnek-e, ezért bizonyos körülmények közt elutasíthatják őket. A kiegészítő védelmi státusz megítélésétől ezért el kell tekinteni, mivel a gyorsított eljárásra a például orvosi ellátásból adódó sürgősség alapján kerül sor. Mindkét eljárás esetében meg kell vizsgálni a menekültstátusz teljes körű elismerésének előfeltételeit (9).

2.9.1.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság a konzultáción túlmenően a Magas Szintű Áttelepítési Bizottsággal együtt határozza meg az éves áttelepítési tervet, valamint kötelezően hajtsák végre azt. Az elnöki feladatokon az Európai Bizottságnak és a Parlamentnek a civil társadalommal szorosan együttműködve kell osztozniuk. A civil társadalom hangjaként az EGSZB-nek is részt kellene vennie a Magas Szintű Áttelepítési Bizottságban, vagy legalább állandó megfigyelői vagy tanácsadói státuszban kell képviseltetnie magát.

2.9.2.

Az EGSZB kéri, hogy az EU Menekültügyi Ügynöksége, az UNHCR és az IOM a Magas Szintű Áttelepítési Bizottság állandó tagjai legyenek.

3.1.1.

Az EGSZB e helyütt ismételten arra szólítja fel az Unió tagállamait és a nemzetközi államközösséget, hogy nagyobb felelősséget vállaljanak a nemzetközi védelemre szorulók iránt, nagyobb szolidaritást mutassanak azon harmadik országok és régiók iránt, ahonnan vagy amelyen belül e személyek menekülni kényszerültek, valamint fokozott erőfeszítéseket tegyenek az áttelepítésre és a humanitárius okokból történő önkéntes befogadásra.

3.1.2.

Az EGSZB kéri, hogy az Unió és a tagállamok teljesítsék a 2015. júliusi és szeptemberi tanácsi határozatok keretében megszabott eddigi áttelepítési kötelezettségeiket, ennek során nagyobb mértékben vegyék figyelembe a Görögországhoz hasonló tagállamok korlátozott befogadóképességét, valamint nagyobb erőfeszítéseket mutassanak egy szolidáris uniós áttelepítési keret és egy közös európai menekültügyi rendszer létrehozása érdekében. Azt ajánlja, hogy az UNHCR adatai szerint világszerte 65,3 milliónyi nemzetközi védelemre szoruló személyre tekintettel nagyobb elkötelezettséget mutassanak, és évente jóval több mint 20 000 védelemre szoruló személy áttelepítését valósítsák meg.

3.1.3.

Az EGSZB azt ajánlja a tagállamoknak, hogy haladéktalanul terjesszék ki a származási és tranzitországokban való intézményi jelenlétüket, és tegyék lehetővé, hogy a követségek és konzulátusok, vagy a létrehozandó migrációs központok az UNHCR ügyiratai alapján gyorsan minősíthessenek személyeket kiszolgáltatott helyzetűnek, valamint tegyék lehetővé a tagállamokba való áttelepítésüket. Ez szintén elősegítené az uniós áttelepítési tervekhez szükséges infrastruktúra kiépítését.

3.2.1.

Az EGSZB szoros partnerkapcsolat kiépítését és intézményesítését javasolja az UNHCR-rel annak nemzetközi szinten elismert szakértelme alapján. Ezzel párhuzamosan hasonló partnerségeket lehet létrehozni az IOM-mel és más hitelesített civil társadalmi szervezetekkel, mint az Európai Egyházak Menekültügyi Bizottságával (CCME) vagy a Menekültek és Száműzöttek Európai Tanácsával (ECRE). Az EGSZB arra bátorítja a tagállamokat, hogy korai szakaszban, helyi szinten vonják be a polgárokat és a civil szervezeteket a helyi közösség támogatásának megszerzése érdekében, így növelve az áttelepített menekültek sikeres integrációjának esélyét.

3.2.2.

Figyelembe kell venni például magánszemélyek, nem kormányzati szervezetek, civil társadalmi szervezetek, köztük szociális egyesületek vagy más érdekelt csoportok alternatív befogadási és finanszírozási programjait is az Európába való legális belépés módjainak megteremtése érdekében. Ez észszerűen kiegészítheti az európai áttelepítési tervet, de semmiképpen sem helyettesítheti azt. Az EGSZB ennek kapcsán elismeréssel emeli ki a kanadai „Private Sponsorship” programot. A civil társadalom, a szociális partnerek és a helyi önkormányzatok fontos integrációs feladatokat töltenek be a személyek áttelepítését követően, ezért minél korábban be kell vonni őket az áttelepítési program keretében zajló tervezési és döntéshozatali folyamatokba.

3.2.3.

A magánszervezésű befogadási programokat a tagállamoknak rendszeresen értékelniük kell annak biztosítása érdekében, hogy a Chartában, az EJEE-ben és a genfi egyezményben rögzített alapvető jogokat tiszteletben tartják, és nem más érdekeket követnek azokkal. A magánszervezésű befogadási programok keretében áttelepítendő személyeknek teljesíteniük kell a menekültstátusz kritériumait, a befogadó országban pedig ugyanazt a jogi státuszt kapják, amelyet az állami programok révén érkező menekültek.

21.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 125/46

Előadó:

Christian BÄUMLER

1.1.

A Juncker-Bizottság politikai irányelvei – az EGSZB szerint jogosan – hangsúlyozzák, hogy fokozatosan javítani kell az uniós tagállamok közötti igazságügyi együttműködésen, amelynek lépést kell tartania azzal a realitással, hogy uniós szinten egyre több olyan mobil polgár van, akik összeházasodnak és gyermeket vállalnak.

1.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy az európai bizottsági javaslatnak az a célja, hogy a gyermekek visszavitelével kapcsolatos döntések során jobban figyelembe vegyék a gyermekek érdekeit. Az EGSZB támogatja a gyermekek jogait, és hangsúlyozza annak rendkívüli fontosságát, hogy a gyermekek jogait a gyermekeket érintő összes szakpolitikai területen tiszteletben tartsák. A gyermek érdeke a legfontosabb.

1.3.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság több jelentősebb változtatásra is javaslatot tesz annak érdekében, hogy hatékonyabbá váljon a jogellenesen elvitt gyermekek visszavitelét célzó eljárás. Ehhez az EGSZB szerint közös minimumszabályok, köztük egy egységes végrehajtási eljárás elfogadása is hozzátartozhatna.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szülői felelősség konkrét ügyei tekintetében alapvető fontosságú a központi hatóságok közötti együttműködés (amely az 55. cikkben szerepel), és támogatja a szóban forgó rendelkezések átdolgozását.

1.5.

Az EGSZB üdvözli, hogy a tagállamokat kötelezik arra, hogy – jogrendszerük struktúrájával összhangban – egy kis számú bíróságra korlátozzák az illetékességi kört.

1.6.

Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslat konkretizálja a végrehajtható visszaviteli végzés kibocsátására rendelkezésre álló határidőt, és összesen 18 hétre csökkenti a visszaviteli eljárást.

1.7.

Az EGSZB szerint elfogadható, hogy a javaslat egyre korlátozza a visszaviteli határozattal szembeni lehetséges jogorvoslatok számát.

1.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága akkor is ideiglenesen végrehajthatóvá nyilváníthat egy határozatot, ha a nemzeti jog nem tartalmazza ennek lehetőségét.

1.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy a gyermekek meghallgatására vonatkozó minimumkövetelmények hozzájárulhatnának a határozatok nagyobb mértékű elfogadottságához.

1.10.

Az EGSZB továbbá a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás megszüntetése mellett száll síkra. Az EGSZB úgy véli azonban, hogy védelmi mechanizmusokra továbbra is szükség van.

1.11.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága elrendelhessen sürgősen szükséges védelmi intézkedéseket, amennyiben az a súlyos veszély fenyegetne, hogy a gyermeket ártalom éri.

1.12.

Az EGSZB üdvözli, hogy a tervezet a gyermek egy másik tagállamban, nevelőszülőknél vagy nevelőintézményben történő elhelyezését minden esetben a fogadó állam beleegyezésétől teszi függővé.

1.13.

Az EGSZB szükségesnek tartja a Brüsszel IIa. rendelet hatályának pontosítását. Még ha a házasság fogalmának „nemzeti” kritériumok alapján történő értelmezéséből indulunk is ki, a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkét. Az EGSZB javasolja, hogy a 21. cikk tiszteletben tartásának elvét vegyék fel a rendelet egyik preambulumbekezdésébe.

1.14.

Az EGSZB szerint szabályozni kell azokat az eseteket, ahol az egyik szülő nem az Európai Unióból származik, és támogatja kétoldalú egyezmények megkötését, mégpedig elsősorban azokkal az országokkal, amelyek nem csatlakoztak a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló hágai egyezményhez.

2.1.

2016. június 30-án az Európai Bizottság javaslatokat tett közzé a Brüsszel IIa. rendelet reformjára vonatkozóan. A Brüsszel IIa. rendelet az Európai Unióban a családi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapköve. Egységes joghatósági szabályokat állapít meg a házasság felbontására, a különválásra és a házasság érvénytelenítésére, valamint határon átnyúló helyzetekben a szülői felelősséggel kapcsolatos vitákra vonatkozóan. Megkönnyíti az ítéletek, közokiratok és megállapodások Unión belüli szabad áramlását azáltal, hogy rendelkezéseket állapít meg más tagállamokban való elismerésükre és végrehajtásukra vonatkozóan. A rendelet Dánia kivételével 2005. március 1-jétől valamennyi tagállamban alkalmazandó.

2.2.

A rendelet gyermekjogi részében meghatározzák, hogy a gyermekek családi jogállását érintő perekben az Európai Unión belül kinek van nemzetközi joghatósága, és szabályozzák a más tagállamok ilyen ügyekben hozott döntéseinek elismerését és végrehajtását. Emellett a rendelet rendelkezik az olyan gyermekek visszaviteléről is, akiket jogtalanul vittek egy másik tagállamba vagy ott tartanak. Ebből a szempontból a rendelet megerősíti a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló hágai egyezmény szerinti visszaviteli mechanizmust.

2.3.

A rendeletet, amellyel kapcsolatban az Európai Bíróság már 24 határozatot hozott, most több ponton is meg kell reformálni. A jelenlegi európai bizottsági javaslat célja, hogy a rendelet még hatékonyabbá váljon: a javaslat a rendeletnek csak a gyermekek családi jogállását érintő részével foglalkozik, a válásjogi előírásokra nem terjed ki, azokat nem kívánja módosítani.

2.4.

A Juncker-Bizottság politikai irányelvei – az EGSZB szerint jogosan – hangsúlyozzák, hogy fokozatosan javítani kell az uniós tagállamok közötti igazságügyi együttműködésen, amelynek lépést kell tartania azzal a realitással, hogy uniós szinten egyre több olyan mobil polgár van, akik összeházasodnak és gyermeket vállalnak.

2.5.

Az EGSZB már korábbi véleményeiben (1) is hangsúlyozta, hogy a Szerződések és az EU Alapjogi Chartája garantálják az igazságszolgáltatáshoz való jogot és az alapvető jogok tiszteletben tartását, különös tekintettel a következőkre: tulajdonjog, törvény előtti egyenlőség, megkülönböztetésmentesség, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog, a házasságkötéshez és családalapításhoz való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog.

2.6.

Az Európai Bizottság értékelte a rendelet gyakorlati működését, és az annak alkalmazásról készített, 2014. áprilisban elfogadott jelentésében (COM (2014) 225) (2) szükségesnek ítélte annak bizonyos módosításait. Erre az értékelésre egyébként a Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) részeként került sor.

2.7.

Ennek az átdolgozásnak az a célja, hogy továbbfejlessze az igazságszolgáltatás és az alapjogok kölcsönös bizalomra épülő, valódi európai térségét azáltal, hogy a kölcsönös elismerés elvével összhangban elhárítja az igazságügyi határozatok szabad mozgásának fennmaradó akadályait, és az eljárások egyszerűsítésével és hatékonyságuk megerősítésével jobban védelmezi a gyermek mindenek felett álló érdekét.

2.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy az európai bizottsági javaslatnak az a célja, hogy a gyermekek visszavitelével kapcsolatos döntések során jobban figyelembe vegyék a gyermekek érdekeit. A fokozódó belső migráció miatt még nagyobb szükség van arra, hogy új módszereket és struktúrákat alakítsanak ki az együttműködés terén, hogy a gyermekek védelmét az országhatárokon átnyúlóan is biztosítani lehessen.

2.9.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság több jelentősebb változtatásra is javaslatot tesz annak érdekében, hogy hatékonyabbá váljon a jogellenesen elvitt gyermekek visszavitelét célzó eljárás. Amikor az egyik szülő jogellenesen elviszi a gyermeket, akkor ahhoz, hogy a gyermek visszavitelére vonatkozóan a rendeletben megállapított eljárás sikeres legyen, kulcsfontosságú, hogy a hatóságok időben lépjenek.

2.10.

Az EGSZB szerint a szülői felelősség konkrét ügyei tekintetében alapvető fontosságú a központi hatóságok közötti együttműködés (amely az 55. cikkben szerepel), hogy hatékonyan lehessen támogatni a gyermekekkel kapcsolatos, határon átnyúló eljárásokban érintett szülőket és gyermekeket.

2.11.

Az EGSZB jelentős problémát észlel azzal kapcsolatban, hogy nem egyértelmű annak a cikknek a megfogalmazása, amely azt írja elő, hogy a szülői felelősségre vonatkozó konkrét esetekben a központi hatóságoknak milyen támogatást kell nyújtaniuk. Egyes tagállamok nemzeti hatóságainak esetében a cikk nem jelent elegendő jogalapot a fellépéshez.

2.12.

Az EGSZB jónak tartja, hogy a javaslat egyértelművé teszi, hogy ki/kitől/milyen körülmények között és milyen segítséget vagy információt kérhet. Azt is egyértelművé teszik, hogy a bíróságok és gyermekjóléti hatóságok is kérhetnek segítséget a központi hatóságoktól. Az új szöveg jogalapot teremt a gyermekjóléti hatóságok számára ahhoz, hogy a központi hatóságokon keresztül a többi tagállamból hozzájuthassanak a szükséges információkhoz.

2.13.

Az EGSZB üdvözli, hogy a tagállamokat kötelezik arra, hogy – jogrendszerük struktúrájával összhangban – egy kis számú bíróságra korlátozzák az illetékességi kört. Az ügykezelésben jelentkező késedelmek egyik oka, hogy számos tagállamban nincsenek olyan szakbíróságok, amelyek a visszavitel iránti kérelmekkel foglalkoznának. Következésképpen a bírák kevésbé ismerik az érintett eljárásokat és rendelkezéseket, és kevés lehetőségük van arra, hogy a kölcsönös bizalom megteremtésének kedvező módon rendszeresen kapcsolatba léphessenek más uniós joghatósággal.

2.14.

Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslat konkretizálja a végrehajtható visszaviteli végzés kibocsátására rendelkezésre álló határidőt, és összesen 18 hétre csökkenti a visszaviteli eljárást.

2.15.

A javaslat arra kötelezné a központi hatóságokat, hogy hathetes határidőn belül fogadják és dolgozzák fel a megkereséseket; lokalizálják az alperest és a gyermeket; mozdítsák elő a közvetítést, biztosítva ugyanakkor, hogy ez ne késleltesse az eljárásokat. Jelenleg a központi hatóságok semmilyen határidőhöz nincsenek kötve.

2.16.

Külön hathetes határidőt alkalmaznának az első fokú bíróság, illetve a fellebbviteli bíróság előtti eljárásokra. Az EGSZB szerint mindez realisztikusabb határidőt eredményez a bíróságok számára abból a szempontból, hogy védve legyen az alperesnek a tisztességes eljáráshoz fűződő joga. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a szóban forgó határidők betartását a mindenkori igazságügyi rendszerben biztosítani kell.

2.17.

Az EGSZB szerint elfogadható, hogy a javaslat egyre korlátozza a visszaviteli határozattal szembeni lehetséges jogorvoslatok számát. A tagállami alkotmányok többsége csak egy jogorvoslati lehetőséget biztosít a közjogi határozatok ellen.

2.18.

Az EGSZB üdvözli, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága akkor is ideiglenesen végrehajthatóvá nyilváníthat egy határozatot, ha a nemzeti jog nem tartalmazza ennek lehetőségét. Ez hasznos az olyan rendszerekben, amelyekben a határozat fellebbezhetőségének ideje alatt az még nem végrehajtható. Ennek eredményeként egy szülő az ideiglenesen végrehajthatóvá nyilvánított határozat alapján megkapná a gyermek láthatásának jogát, miközben az említett határozattal szemben a másik szülő kérésére fellebbviteli eljárás van folyamatban.

2.19.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a bíróságokat kifejezetten kérjék fel annak mérlegelésére, hogy a visszavitelt elrendelő határozat ideiglenesen végrehajtható legyen-e. Amennyiben egy ügy elhúzódik a visszaviteli határozatot követően, az negatívan hat a szülő-gyermek kapcsolatokra, valamint a gyermekek mindenek felett álló érdekére. Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslat számos olyan pontosítást tartalmaz, melyek a hatályos előírások jobb végrehajtását hivatottak elősegíteni. Arra kötelezi például azt a tagállamot, ahol a gyermek közvetlenül a jogellenes elvitel vagy visszatartás előtt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, hogy a felügyeleti jogról szóló jogerős, esetlegesen a gyermek visszavitelét maga után vonó határozat meghozatala előtt alaposan vizsgálja meg a gyermek mindenek felett álló érdekét. Ebben az összefüggésben a gyermek mindenek felett álló érdekének megvizsgálásakor bármely véleménynyilvánításra képes gyermeknek jogában áll, hogy meghallgassák, még akkor is, ha fizikailag nincs jelen – adott esetben megfelelő alternatív eszközök, például videokonferencia segítségével.

2.20.

Az EGSZB szerint amennyiben minimumkövetelményeket fogalmaznának meg a gyermekek meghallgatásával kapcsolatban, az azt is elősegítené, hogy el lehessen kerülni, hogy elutasítsák egy másik uniós tagállam által hozott határozat elismerését és végrehajtását vagy végrehajthatóvá nyilvánítását. Ezzel pedig el lehetne érni azt is, hogy az uniós polgárok jobban elfogadják a határozatokat. Ilyen minimumkövetelmény lehetne például az, hogy mely életkortól lehet meghallgatni egy gyermeket. Ezen túlmenő eljárásjogi kérdésekre (például hogy ki kérdezi ki a gyermeket) azonban nem kellene ezeknek a minimumkövetelményeknek kiterjedniük. Az ilyesmit továbbra is a tagállamokra kell(ene) bízni. Az EGSZB a gyermekeket meghallgató bírák számára külön szociálpedagógiai képzést javasol.

2.21.

Az EGSZB támogatja, hogy szüntessék meg az egy határozatnak egy másik tagállamban való végrehajthatóvá nyilvánítási eljárását („exequatur”) minden olyan határozat (illetve hivatalos okmány és megállapodás) esetében, amelyet egy tagállamban adnak ki a szülői felelősségről. A végrehajtás – amely önmagában a tagállamok feladata – tekintetében az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a végrehajtásra vonatkozó nemzeti szabályok alkalmazása nem járhat a rendelet hatékony érvényesülésének sérelmével.

2.22.

Ráadásul a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás követelménye átlagosan több hónapos késedelmet és esetenként akár 4 000 euró költséget is okozott a polgárok számára (3).

2.23.

Az EGSZB úgy véli azonban, hogy továbbra is meg kellene tartani bizonyos védelmi mechanizmusokat. Mindenképpen ilyen a dokumentumok megfelelő kézbesítése, a felek és a gyermek meghallgatáshoz való joga (különösen az egymásnak ellentmondó határozatok kapcsán), valamint a Brüsszel IIa. rendelet hatályos 56. cikkéhez kapcsolódóan bizonyos, a gyermeknek egy másik uniós tagállamban történő elhelyezésével kapcsolatos eljárásjogi rendelkezések betartása.

2.24.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága elrendelhessen sürgősen szükséges védelmi intézkedéseket, amennyiben a gyermeket testi vagy lelki sérülés súlyos veszélye fenyegetné vagy egyéb elfogadhatatlan helyzetbe kerülne. Például az a bíróság, amely előtt egy visszaviteli eljárás van folyamatban, láthatási jogot ítélhet meg az egyik szülő számára, és ez a határozat aztán a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban is végrehajtható mindaddig, amíg utóbbi ország bírósága jogerős határozatot nem hoz a gyermek láthatásáról.

2.25.

Az EGSZB üdvözli, hogy az európai bizottsági javaslat a gyermek egy másik tagállamban, nevelőszülőknél vagy nevelőintézményben történő elhelyezését minden esetben a fogadó ország beleegyezésétől teszi függővé. A beleegyezésre vonatkozó követelmény biztosítja a gyermek fogadó országban való célirányos gondozását. Az EGSZB ezen túlmenően ajánlja, hogy a gyermek családon belüli elhelyezése élvezzen prioritást, és amennyiben ez nem lehetséges vagy nincs összhangban a gyermek mindenek felett álló érdekével, alternatívaként nevelőszülőknél vagy közösségi alapon történő elhelyezést kell biztosítani.

2.26.

Az EGSZB nyugtázza, hogy a rendelet alkalmazásáról készített jelentés szerint olykor hónapokig is eltarthat annak megállapítása, hogy egy adott esetben szükséges-e a beleegyezés. Amennyiben szükséges a beleegyezés, konzultációs eljárásnak kell következnie, amely ugyancsak hosszadalmas, mivel a megkeresett hatóságok számára nem írnak elő válaszadási határidőt. Ennek következményeképpen számos kérelmező hatóság még a konzultációs eljárás lefolytatása alatt, illetve megkezdése előtt elrendeli a gyermek elhelyezését, és a gyermeket a befogadó országba küldi, mivel az elhelyezést sürgősnek tartja, és tisztában van az eljárás hosszával. Ez a gyermek szempontjából bizonytalan jogi helyzetet eredményez.

2.27.

Az EGSZB támogatja, hogy a tervezet egy nyolc hetes határidő bevezetését irányozza elő, amelyen belül a megkeresett tagállamnak döntenie kell a kérelemről. Az eljárás meggyorsítása a gyermek érdekét szolgálja.

2.28.

AZ EGSZB elfogadja, hogy a hágai egyezmény alapján a gyermek tartózkodási helyének megfelelő ország bírósága illetékes. Az EGSZB megjegyzi, hogy a gyermekek jogellenes külföldre vitelekor az illetékes bíróság helyszíne a legtöbb esetben a gyermeket jogellenesen elvivő személy tartózkodási helye szerint kerül meghatározásra. Az EGSZB utal arra, hogy a Brüsszel IIa. rendelet már jelenleg is előirányoz térítésmentesen rendelkezésre álló tanácsadó intézményeket olyan szülők számára, akik a gyermek aktuális tartózkodási helyétől eltérő országból érkeznek.

2.29.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a visszaviteli eljárás meggyorsítása érdekében közös minimumszabályokat, köztük egységes végrehajtási eljárást fogadjanak el.

3.1.

Az EGSZB szerint szabályozni kell azokat az eseteket, ahol az egyik szülő nem az Európai Unióból származik. A migráció, illetve a globális áru- és szolgáltatáskereskedelem következtében egyre magasabb az ilyen esetek száma. Az EGSZB kétoldalú egyezmények megkötését különösen azoknak az országoknak az esetében tartja szükségesnek, amelyek nem csatlakoztak a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló hágai egyezményhez.

3.2.

Az EGSZB szükségesnek tartja a Brüsszel IIa. rendelet hatályának pontosítását. Az Európai Bizottság tervezetéből nem derül ki, hogy a rendelet foglalkozik-e a házasság, illetve a válás új formáival. A házasság fogalmát nem definiálják, hanem csak feltételezik. Még ha a házasság fogalmának „nemzeti” kritériumok alapján történő értelmezéséből indulunk is ki, a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkét, amely tiltja a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést. Az EGSZB javasolja, hogy a 21. cikk tiszteletben tartásának elvét vegyék fel a rendelet egyik preambulumbekezdésébe.

21.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 125/51

Önálló előadó:

Ulrich SAMM

1.1.

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a digitális technológia egyre fontosabb szerepet tölt be gazdaságunkban és társadalmi életünkben. A versenyképesség megőrzése és az új vállalkozások és új munkahelyek létrehozása érdekében a digitális infrastruktúrába történő jelentős beruházásoknak elsődleges fontosságúnak kell lenniük, különösen Európa fő versenytársai, az Amerikai Egyesült Államok és Ázsia beruházásainak fényében.

1.2.

Az EGSZB üdvözli a közleményt és a kapcsolódó uniós kezdeményezéseket az európai elektronikus hírközlési kódexet, az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületét (BEREC), az 5G cselekvési tervet, valamint a wifihez való ingyenes hozzáférést (WiFi4EU) biztosítani szándékozó közigazgatási szervek támogatási rendszerét illetően.

1.3.

Az európai hálózati szolgáltatók szétaprózottsága azt jelenti, hogy uniós irányelvekre van szükség ahhoz, hogy egy következetes, egész Európára kiterjedő modernizáció valósulhasson meg a digitális egységes piac támogatása érdekében.

1.4.

Az EGSZB megállapítja, hogy a 2025-ig elérendő stratégiai célkitűzések ambiciózusak, de realisztikusak, bár nagymértékben függenek a (magán- és állami forrásból eredő) nemzeti finanszírozástól amellett, hogy a projektek indítása és koordinációja EU-finanszírozással történik. Ebben az összefüggésben az EGSZB üdvözli a szélessávszakértői szolgálatok európai uniós hálózatának regionális/nemzeti szintű létrehozását és támogatását, amely segíteni fog a helyi közigazgatás számára a strukturális alapok alkalmazásában és felhasználásában.

1.5.

Az EGSZB üdvözli továbbá az adminisztratív költségek és terhek csökkentésére irányuló utalványrendszer bevezetését, különösen a kis közösségek és kkv-k esetében.

1.6.

Az EGSZB megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az európai strukturális és beruházási (esb) alapok jelentős finanszírozást biztosítanak a nagy sebességű széles sávú hálózatokra vonatkozóan. Az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) szintén jelentős szerepet tölt be. Az EGSZB javasolja ennek a szerepnek a megerősítését olyan nagy volumenű európai projektek támogatása révén, amelyek a nagy sebességű, széles sávú hálózatokra irányulnak – többek között a transzeurópai közlekedési hálózat törzshálózata mentén –, valamint megfelelő pénzügyi és szabályozási keret meghatározásával.

1.7.

A gigabites internetkapcsolatra való átállás teljes gazdasági és társadalmi előnyei csak akkor valósulnak meg, ha Európa képes nagy kapacitású hálózatokat biztosítani a városi és a vidéki területeken, a társadalom egészére kiterjedően. Állami beruházások szükségesek, mivel önmagában a piac nem fog lefedni minden távoli területet, és nem garantálja a digitális hozzáférés minimális szintjét a társadalom kiszolgáltatott helyzetű tagjai számára.

1.8.

Az EGSZB elismeri a tagállamokon belüli pozitív lendületet a 2010-es európai digitális menetrendben kitűzött széles sávú célok tekintetében, amelyek referenciaként szolgálnak a szakpolitika és a nemzeti vagy regionális széles sávú tervek számára.

1.9.

Az EGSZB megelégedéssel veszi tudomásul a minden európai polgár számára a nyilvános helyeken, a közigazgatási szerveknél, a könyvtárakban és kórházakban, valamint külső tereken elérhető, ingyenes „WIFI4EU” kezdeményezést. Ez a kezdeményezés mindenki számára biztosítja az ingyenes internetkapcsolat lehetőségét, amely az egész unióban azonos digitális azonosítóval rendelkezik. Az EGSZB különösen javasolja a digitális azonosítással kapcsolatban az eIDAS-rendelet (1) követését, amely garantálja az adatvédelmet és a közbiztonságot a szolgáltatás nem megfelelő használatával (pl. terrorizmus) szemben.

2.1.

A nagyon nagy kapacitású internetkapcsolat az adatátvitel egyik kulcsfontosságú infrastruktúrája, hasonlóan ahhoz, ahogyan a közutak, a vasút, a kikötők és a repülőterek alapvető fontosságúak az áru- és személyszállításhoz. Mivel az adatátvitel egyre fontosabb gazdaságunkban és a társadalmi életben, társadalmunk számára kritikus jelentőséggel bír az ezen infrastruktúrába történő beruházás a versenyképesség megőrzése és az új vállalkozások és új munkahelyek létrehozása érdekében.

2.2.

Az internetkapcsolat fontos a digitális egységes piac szempontjából. Az Európai Bizottság 2015. májusi digitális egységes piaci stratégiája megteremtette a megfelelő környezetet és feltételeket a fejlett digitális hálózatok kiépítéséhez. Az EGSZB több véleményben is foglalkozott e kérdések jelentőségével (2)  (3).

2.3.

Jól dokumentáltak (például az Európai Bizottság nyilvános konzultációján) az arra vonatkozó elvárások, hogy az internetkapcsolat szolgáltatásának minősége 2025-re javulni fog.

2.4.

A jelenleg szinte minden európai számára biztosított alapszintű széles sávú hozzáférés már nem elegendő. A következő 10 év során nagyon nagy kapacitású széles sávú hálózatokra (Gigabit) lesz szükség sokféle alkalmazáshoz, mint például a dolgok internete (többnyire vezeték nélküli), a felhőalapú számítástechnika, a nagy teljesítményű számítástechnika, a nagy adathalmazok, a televíziók következő generációja vagy a virtuális és kiterjesztett valóság.

2.5.

Az adatátvitel minőségét nem csupán a sebesség jellemzi, hanem a késleltetés és a megbízhatóság is. A jelenleg lehetségesnél sokkal alacsonyabb szintű késleltetés és a nagy megbízhatóság utat nyit a gyors visszacsatolásos vezérlést igénylő alkalmazások számára, mint a hálózatba kapcsolt és automatizált vezetés, a távsebészet, a taktilis internet vagy a precíziós navigáció.

2.6.

A COM(2016) 587. számú közlemény és az azt kísérő SWD (2016) 300. számú szolgálati munkadokumentum a gigabitalapú európai információs társadalom jövőképét vázolja fel, és három, 2025-ig elérendő stratégiai célt tűz ki maga elé:

Mindhárom célkitűzés kulcsfontosságú az európai növekedés és munkahelyek, a versenyképesség és a kohézió szempontjából.

3.1.

Európának szembe kell néznie az USA-ban és Ázsiában lévő fő versenytársai digitális infrastruktúrájának folyamatos korszerűsítésével. Európa számára előnyt jelent, hogy a belső piacon lévő nagyobb verseny miatt az internetes szolgáltatások fogyasztói árai alacsonyabbak, amihez a hálózati szolgáltatók jóval nagyobb szétaprózottságának hátránya társul. Ezért egyértelműen szükség van uniós irányelvekre ahhoz, hogy egy következetes, egész Európára kiterjedő modernizáció valósulhasson meg a digitális egységes piac támogatása érdekében.

3.2.

Ebben az összefüggésben az EGSZB üdvözli a közleményt és a kapcsolódó uniós kezdeményezéseket, amelyekkel az EGSZB külön véleményekben foglalkozott (4)  (5)  (6)  (7):

a wifihez való ingyenes hozzáférést biztosítani szándékozó közigazgatási szervek támogatási rendszere.

3.3.

Az EGSZB elismeri, hogy ezidáig a 2010-es európai digitális menetrendben kitűzött széles sávú célokat fogadták el a tagállamok, és ezek szolgáltak referenciaként a tagállami szakpolitikák számára. Számos tagállam valóban hozzáigazította nemzeti vagy regionális széles sávú terveit a célkitűzésekhez.

3.4.

Az EGSZB azzal kapcsolatban is elégedettségét fejezi ki, hogy a célkitűzések referenciaként szolgálnak mind az európai strukturális és beruházási (esb) alapok, mind az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF széles sáv) szabályai és irányelvei szerint, valamint a széles sávú hálózatokhoz nyújtott állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások keretében.

3.5.

A közleményben felvázolt, 2025-ig megvalósítandó stratégiai célkitűzések kijelölnek egy ütemtervet az európai nagy kapacitású széles sávú infrastruktúra kialakítására. Ezeket egy ambiciózus, de realisztikus értékeket elérő, gyorsított beruházási ráta feltételezésére alapozzák:

2018. július 1-ig a széles sávú rendszerekkel kapcsolatos, uniós finanszírozású projektek költségeire gyakorolt hatás vizsgálata és irányelvek kijelölése a bevált gyakorlatok népszerűsítésének tekintetében.

3.6.

E digitális átalakulás gazdasági és társadalmi előnyeinek maradéktalan megvalósításához Európának biztosítania kell a nagyon nagy kapacitású hálózatok széles körű kiépítését és használatbavételét a társadalom egészére kiterjedően, a városi és vidéki térségekben egyaránt. A piac azonban nem fog megoldani minden problémát. Különösen nem oldja meg a következőket:

Ezért állami támogatási rendszereket kell megvalósítani az egész EU-ra és az összes európai polgárra vonatkozó célok elérése érdekében.

4.1.

Az EGSZB üdvözli a regionális/nemzeti szintű szélessávszakértői szolgálatok európai uniós hálózatának kiépítését és támogatását. Ez kulcsfontosságú lesz a vidéki területek és a kis közösségek számára. Segíteni fog a helyi közigazgatás számára a strukturális alapok alkalmazásában és felhasználásában a bevált gyakorlatok terjesztése és a helyi közigazgatás számára nyújtott tanácsadás révén. Ez nagy előrelépés lesz a vidéki területek fejlesztése szempontjából is.

4.2.

Az EU-s stratégiák és eszközök technológiasemlegesek. Azonban jól ismert tény, hogy végső soron csak az optikai szál képes optimális teljesítményt nyújtani. A régi monopóliumoknak (mint a német Telekom) nem szabadna akadályozniuk az optikai szál telepítését, miközben továbbra is a saját rézkábel-infrastruktúrájukba ruháznak be.

4.3.

Csak néhány ország (mint például Málta, Litvánia, Belgium és Hollandia) rendelkezik új generációs hozzáférésű (NGA) hálózatok által nyújtott, majdnem teljes lefedettséggel. Más országokban az NGA-lefedettség kevésbé fejlett. Bizonyos tagállamok, amelyek jelenleg kevésbé fejlett infrastruktúrával rendelkeznek, még arra is képesek voltak, hogy átugorjanak egyes technológiai lépéseket, mivel az optikai szálak telepítése előnyt biztosít számukra.

4.4.

Az EU-ban a tudományos szakemberek számára kidolgozott „EDUROAM” világszerte a legnagyobb és legsikeresebb ingyenes wifi-hozzáférést nyújtó barangolási rendszer. Több millió diák és egyetemi oktató számára biztosít a wifihez való ingyenes hozzáférést. Az EGSZB megelégedéssel veszi tudomásul, hogy ez a sikertörténet mintaként szolgálhat az ingyenes „WIFI4EU” kezdeményezés számára, amely minden európai polgár számára hozzáférést biztosít a nyilvános helyeken, a közigazgatási szerveknél, a könyvtárakban és kórházakban, valamint a szabadon hozzáférhető külső tereken. Ez a kezdeményezés mindenki számára biztosítja az ingyenes internetkapcsolat lehetőségét, amely az egész unióban azonos digitális azonosítóval rendelkezik. Az EGSZB különösen javasolja a digitális azonosítással kapcsolatban az eIDAS-rendelet követését, amely garantálja az adatvédelmet és a közbiztonságot a szolgáltatás nem megfelelő használatával (pl. terrorizmus) szemben.

4.5.

A kkv-k támogatására tervezett utalványokat a helyi önkormányzatok használják a telepítések (kábelek, antennák stb.) fizetésére. Az eszközöket telepítő vállalatok az EU-nak küldik el az utalványokat kifizetésre. Az adminisztratív költségek és terhek csökkentése mellett a rendszer lehetővé teszi az egyszerű nyomon követést és minőségi célkitűzések kijelölését is.

4.6.

Az EGSZB üdvözli azt a célt, hogy feltöltési-letöltési szimmetriát valósítsanak meg valamennyi társadalmi-gazdasági szereplő számára, mivel ez számos jövőbeli alkalmazáshoz alapvető fontosságú lesz.

4.7.

Az EGSZB egy olyan rendszert sürget, amely biztosítja, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő végfelhasználók ésszerű és megfelelő internetkapcsolathoz férjenek hozzá, ami lehetővé teszi számukra, hogy társadalmilag és gazdaságilag részt vegyenek a modern társadalomban. A WiFi4EU ennek egy eleme lehet.

4.8.

Fontos, hogy a hálózati szolgáltatókra vonatkozó, a COM(2016) 587 közlemény célkitűzéseinek támogatására szolgáló szabályozási ösztönzők ne legyenek ellentétesek egyéb fontos célkitűzésekkel, mint például a hálózatsemlegességgel.

4.9.

Hosszú távon a vidéki területeken élő embereknek is részesülniük kell az egészséges verseny előnyeiből és abból a szabadságból, hogy megválaszthatják az internet-hozzáférést biztosító szolgáltatójukat. Ezért a szabályozási intézkedéseknek ösztönzőket kell biztosítaniuk egy ilyen verseny számára is.

4.10.

Az 5G technológia nemcsak az új mobilalkalmazásokat teszi lehetővé, hanem áthidaló technológiaként is szolgál, ami gyorsabban hozza el a nagysebességű kapcsolatot a vidéki területekre. Ugyanakkor csak az üvegszál-alapú infrastruktúra biztosítja a számos új alkalmazás által igényelt stabilitást és megbízható sávszélességet.

5.1.

Az EGSZB megelégedéssel veszi tudomásul az európai strukturális és beruházási (esb) alapokból történő, a nagy sebességű széles sávú hálózatokkal kapcsolatos finanszírozásban bekövetkezett ugrásszerű növekedést, a 2007–2013 közötti 2,7 milliárd eurós értékről a 2014–2020 közötti 6 milliárd eurós értékre. Ezeknek a beruházásoknak a nagy része várhatóan vissza nem térítendő támogatások formájában történik majd. A nemzeti és/vagy regionális társfinanszírozásra és magán társfinanszírozásra gyakorolt ösztönző hatással együtt várhatóan 9–10 milliárd euró beruházás történik a széles sávú hálózatokban a 2014–2020 programozási időszakban. Ez kulcsfontosságú lesz a vidéki lakosság számára nagysebességű kapcsolat biztosítására irányuló kereskedelmi beruházások szempontjából.

5.2.

Az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) szintén jelentős szerepet tölt be. Ez a szerep megerősíthető olyan nagy volumenű európai projektek révén, amelyek a nagy sebességű, széles sávú hálózatok támogatására irányulnak – többek között a transzeurópai közlekedési hálózat törzshálózata, az Ipari gigabitek és az Ipar 4.0 mentén –, valamint a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága képviseletének biztosításával az ESBA irányítóbizottságában. Az Európai Bizottságnak proaktívnak kellene lennie a megfelelő pénzügyi és szabályozási keret meghatározásában is.

5.3.

A digitális területen az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) 150 millió eurós költségvetéssel rendelkezik a legkorszerűbb széles sávú infrastruktúra kiépítésének támogatására, az Európai Beruházási Bankon keresztül biztosított pénzügyi eszközök alapján. A CEF széles sávú eleme várhatóan legalább 1 milliárd euró további beruházást mozgósít egy, a széles sávú hálózati infrastruktúrára vonatkozó elkülönített alap révén, amely kiegészíthető lenne az ESBA által.

21.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 125/56

Önálló előadó:

Jorge Pegado Liz

1.1.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság Európai Elektronikus Hírközlési Kódexről szóló javaslatának általános tartalmával, helyénvalóságával, a témával kapcsolatos megközelítésmódjával, valamint a négy meglévő irányelv (keretirányelv, engedélyezési irányelv, hozzáférési irányelv és egyetemes szolgáltatási irányelv) egységes szerkezetbe foglalásának és horizontális átdolgozásának módjával, nevezetesen hogy egyetlen irányelvbe vonják össze őket, egyszerűsítve a jelenlegi szerkezetet annak érdekében, hogy a célravezető és hatásos szabályozás (REFIT) célkitűzésével összhangban megerősítsék annak egységességét és hozzáférhetőségét.

1.2.

Az EGSZB rámutat különösen a szóban forgó különböző irányelvek átdolgozásának bonyolult voltára, kiemelve a most először véghezvitt jogi munka kiválóságát, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy néhány kisebb szövegezési hiba kiigazítása érdekében alaposan felül kell vizsgálni a különböző nyelvi változatokat.

1.3.

Az EGSZB osztja a javaslat kiemelt célkitűzéseit, amelyek értelmében megfelelőbb internetkapcsolatot kell biztosítani valamennyi polgár és a vállalkozások számára egy kezdeményezéscsomag keretében, amelynek célja, hogy valamennyi vállalat számára Unió-szerte vonzóbbá váljon a jó minőségű új infrastruktúrába való beruházás, mind helyi szinten, mind a nemzeti határokon átnyúlóan.

1.4.

Mindazonáltal az EGSZB sajnálja a személyes adatokról szóló irányelv kihagyását, holott az az Unió polgárokért tett pozitív lépéseinek kiemelt példája lehetne. Emiatt a javaslatból hiányzik a hálózathasználók legidevágóbb érdekeinek szavatolását célzó egyik legfontosabb pillér, ami ezáltal a javaslat gyenge pontját jelenti.

1.5.

Az EGSZB emellett sajnálja, hogy az Európai Bizottság különböző harmonizációs rendszerekkel működő irányelv létrehozása mellett döntött, számos fontos kérdést a tagállamok mérlegelésére bízva és nem vetve gátat a piacok széttagoltságának, ahelyett, hogy egy közvetlenül alkalmazandó rendelet mellett döntött volna és a fogyasztók magasabb szintű védelméről rendelkezett volna, hozzájárulva ezáltal az egységes piac nagyobb fokú integrációjához.

1.6.

A javasolt rendszer EGSZB által támogatott pontjai közül ki kell emelni különösen az alábbiakat:

1.7.

Ugyanakkor az EGSZB komoly fenntartásokkal él és megalapozott kételyeket fogalmaz meg különösen az alábbiakra vonatkozóan:

2.1.1.

A digitális egységes piaci stratégia (1) keretében, valamint tekintettel az elektronikus hírközlési piaci struktúrák közelmúltbeli gyors és mélyreható változásaira és arra, hogy a hagyományos távközlési szolgáltatókkal új, korábban ismeretlen piaci szereplők léptek versenybe, és ezzel együtt nőtt az online tartalomszolgáltatások száma és népszerűsége, szükségessé vált az elektronikus hírközlésre vonatkozó, 2009-ben elfogadott szabályozási keret felülvizsgálata és aktualizálása, különösen annak érdekében, hogy a polgárok és a vállalkozások számára lehetővé váljék az online tevékenységekhez való zökkenőmentes hozzáférés és az ilyen tevékenységek méltányos versenyfeltételek melletti végzése. A megfelelőbb internetkapcsolat valamennyi polgár és a vállalkozások számára történő biztosítása volt az a fő cél, amelyet az Európai Bizottság a 2016. szeptember 14-én közzétett javaslatában (2) megfogalmazott.

2.1.2.

A javaslat egy csomag részét képezi, amelynek célja a magas színvonalú új infrastruktúrákba való beruházás vonzóbbá tétele Unió-szerte valamennyi vállalat számára, helyi szinten és határokon átnyúlóan egyaránt, és amely csomag magában foglal egy, az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületéről (BEREC) szóló rendeletjavaslatot és egy európai bizottsági közleményt „Az összekapcsoltság a versenyképes digitális egységes piac szolgálatában: Úton a gigabitalapú európai információs társadalom felé” címmel. Bemutatásra került továbbá egy cselekvési terv az 5G-hálózat 2018-tól kezdődő, Unió-szerte történő kiépítésére irányulóan, valamint egy rendeletjavaslat az internetkapcsolat helyi közösségekben és közösségi terekben történő előmozdításáról (Wifi4EU rendelet).

2.1.3.

Mindezek az eszközök az összekapcsoltságra irányuló, 2025-re megvalósítandó három nagy stratégiai célkitűzést szolgálják:

2.1.4.

A javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikkén alapul, mivel célja az elektronikus hírközlés belső piacának megvalósítása és működésének biztosítása a négy meglévő irányelv (keretirányelv, engedélyezési irányelv, hozzáférési irányelv és egyetemes szolgáltatási irányelv) horizontális átdolgozása révén, egyetlen irányelvbe vonva össze őket, egyszerűsítve a jelenlegi szerkezetet annak érdekében, hogy a célravezető és hatásos szabályozás (REFIT) célkitűzésével összhangban megerősítsék annak egységességét és hozzáférhetőségét, hogy az egy tényleges Európai Elektronikus Hírközlési Kódex formáját öltse.

2.1.5.

A tárgyalt témaköröknek megfelelően a javaslat a jogalkotási harmonizáció különféle formáit alkalmazza, ami a – például a végfelhasználók védelmére vonatkozó szabályokat érintő – teljes körű, célzott vagy szelektív harmonizációtól a nemzeti szabályozó hatóságok feladatköreinek magas szinten történő minimális harmonizálásáig vagy – a spektrumot érintő kérdések esetében – a maximális harmonizációig terjed.

2.1.6.

A javaslat az érdekelt felek körében folytatott kiterjedt, 12 hetes nyilvános konzultációra, az Európai Parlament és a Tanács független szakértőinek tanácsaira, valamint a hatásvizsgálatban részletesen ismertetett és kommentált számos tanulmányra és a SMART 2015/0005 vizsgálat keretében magas szintű szakértői testület által végzett tanulmányra támaszkodik.

2.1.7.

A szóban forgó javaslattal az Európai Bizottság a következő célokat kívánja elérni:

2.1.8.

Összefoglalva, számos javasolt módosítás – ideértve különösen a spektrummal, az egyetemes szolgáltatással, a hozzáféréssel, a végfelhasználókkal, a számozással és a szakpolitikai irányítással kapcsolatos módosításokat – egyértelmű szabályok bevezetését célozza, valamint azt hivatott biztosítani, hogy a felek könnyen megérthessék jogaikat és kötelességeiket, ne kerüljön sor túlszabályozásra, és csökkenjenek az adminisztratív terhek.

2.1.9.

A javasolt módosítások közé tartoznak konkrétan a következők: a hozzáférési szabályozás ésszerűsítése és földrajzi szempontból célzottá tétele; az általános engedélyezés igénybevétele (ahol csak lehetséges) egyéni spektrumengedélyek helyett; a spektrum tekintetében másodlagos piacok elősegítse; bizonyos egyetemes szolgáltatási kötelezettségek (például a nyilvános telefonállomások és telefonkönyvek biztosítására vonatkozó követelmények) felszámolása; az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek hatókörének szűkítése; a szabályozási keret hatókörének egyértelművé tétele és egyes fogyasztóvédelmi kötelezettségek felszámolása, amennyiben e kérdésekre horizontális jogszabályok vagy a piac révén már megoldás született; valamint a gépek közötti kommunikáció összefüggésében a számozásra vonatkozó szabályok és irányítás harmonizálása és egyértelművé tétele.

2.1.10.

Az Európai Bizottság emellett javasolta a nemzeti szabályozó hatóságok és a BEREC szerepének megerősítését, biztosítandó a szabályok egységes és kiszámítható alkalmazását a digitális egységes piac egészében, csökkentve a széttagoltságot és a jelenlegi következetlenségeket az új intézmények hatékony irányításának lehetővé tétele érdekében (3).

2.2.1.

Az Európai Bizottság most nem szorítkozott arra, hogy pusztán „egységes szerkezetbe foglalja”, azaz a tartalom megváltoztatása nélkül egyetlen összehangolt és koherens egészbe integrálja több korábbi irányelv tartalmát, amint azt a legtöbbször teszi. Ehelyett élt a 2001. november 28-án aláírt intézményközi megállapodásban (4) számára biztosított lehetőséggel, és a több korábbi jogi aktus egyetlen jogalkotási aktusba történő horizontális integrálásával egyidejűleg mélyrehatóan és alapvetően változtatott a szabályozáson (ezek az úgynevezett „érdemi módosítások”).

2.2.2.

E jogszabályi egyszerűsítés, egységes szerkezetbe foglalás, valamint valamely jogalkotási aktus jogi keretének érdemi módosítása tekintetében „a Közösség szokásos jogalkotási folyamatának teljes mértékben meg kell felelni” (az intézményközi megállapodás 5. pontja) – ideértve különösen az EGSZB véleményének kikérését –, emellett az átdolgozási javaslatnak meg kell felelnie egy sor, az intézményközi megállapodás 6. és 7. pontjában kifejezetten rögzített feltételnek és szabálynak.

3.1.1.

A vélemények terjedelméből adódó korlátokból, valamint magának a javaslatnak a jellegéből adódóan az EGSZB nem tartja célszerűnek, hogy újból kifejtse véleményét a korábbi jogalkotási aktusokból a szóban forgó javaslatba változtatások nélkül átvett kérdéskörökről, hacsak az nem feltétlenül szükséges egyes tárgyalt pontok megértéséhez.

3.1.2.

Korábbi véleményeiben az EGSZB-nek alkalma nyílt részletesen kifejtenie álláspontját mindezekről a kérdésekről, ezért ezeket az álláspontjait azokat illetően csak megerősíti.

3.1.3.

Szintén nem foglalkozik ehelyütt részletesen a BEREC felépítését és működését érintő vonatkozásokkal, amelyeket az ezzel párhuzamosan készülő véleményben elemez részleteiben.

3.2.1.

Az EGSZB először is üdvözli az Európai Bizottság időszerű kezdeményezését, amelyet a piaccal, a technológiai fejlődéssel és az elektronikus hírközlés felhasználóinak jogi védelmével kapcsolatos okok messzemenően indokolnak. Szükségessé válik így a jogszabályi keret átdolgozása, ami biztosítja, hogy a polgárok számára lehetővé váljék az online tevékenységekhez való zökkenőmentes hozzáférés, a vállalkozások pedig méltányos versenyfeltételek mellett végezhessék ezeket a tevékenységeket. Mindemellett üdvözli a jogszabály-átdolgozás („recast”) módszerének alkalmazását is, amely nagyon megfelelő eszköz a REFIT általános összefüggésében, és csupán azt sajnálja, hogy az Európai Bizottság ritkán él vele.

3.2.2.

E tekintetben az EGSZB elismerését kívánja kifejezni az Európai Bizottságnak a jogszabály-átdolgozás nehéz feladatának formailag helyes elvégzéséért, a meghatározott szabályoknak való szigorú formai megfelelésért, és csupán amiatt fejezi ki sajnálatát, hogy az Európai Bizottság nem ad közre egyidejűleg egy „letisztázott”, könnyebben olvasható változatot, amint azt már több ízben javasolta.

3.2.3.

Az EGSZB emellett egyetértésének ad hangot az új jogalkotási aktusra irányuló javaslatban bevezetett új szabályok összességét illetően, valamint azzal kapcsolatban, ahogyan az Európai Bizottság ezeket a jogi eszközöket összhangba hozta a többi uniós politikával, akár az ágazatban hatályos egyedi szabályozás, akár a versenyjogi elvek és a horizontális fogyasztóvédelmi jogszabályok tekintetében.

3.2.4.

Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy miközben – nem maradéktalanul indokoltan – egy ennyire átfogó és kiterjedt irányelvre esett a választás, amely oly sok vonatkozást a nemzeti szabályozás körébe utal, a jogszabályi egyszerűség és a jogbiztonság szempontjából kedvezőbb lett volna inkább egy valamennyi tagállamban közvetlenül és egyformán alkalmazandó keretrendeletet választani, amint az az Európai Bizottságban is felmerült, és külön irányelvekben tárgyalni egyes, abban foglalt kérdésköröket, amelyek a piaci feltételeknek és az egyes kérdéskörök természetének megfelelően eltérő fokú harmonizáció alá esnek. Tekintettel arra, hogy mennyi időbe telik az irányelv jogalkotási eljárása (legalább 18 hónap), átültetése (legalább 2 év) és végrehajtása, az új rendszer tényleges hatálybalépése nem várható 2021/2022 előtt.

3.2.5.

Másrészt a csomag egyik központi elemét és legfontosabb témáját képező személyes adatokról szóló irányelv kihagyása (az erre vonatkozó javaslatot – COM(2017) 10 final – 2017. január 10-én tették közzé), bár a jogalkotási menetrend szempontjából érthető, mégis a javaslat gyenge pontját jelenti, mivel így a javaslatból hiányzik a hálózathasználók legidevágóbb érdekeinek szavatolását célzó egyik legfontosabb pillér, ami miatt a jelenlegi szabályozásnak a személyes adatokról szóló jövőbeni jogi eszközzel való összehangolása a távoli jövőre halasztódik, és fokozott nehézségek léphetnek fel az intézkedések átültetésénél és végrehajtásánál.

3.2.6.

Kimaradt emellett az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) is, valamint a rádióspektrum-erőforrások belső piacon való megosztott felhasználásának előmozdításáról szóló európai bizottsági közlemény (6) néhány aspektusa, amelyeket érdemes lett volna belefoglalni a kódexbe.

3.2.7.

Végezetül pedig nyilvánvaló, hogy ez a javaslat nem tesz eleget a Tanács arra irányuló kérésének, hogy jöjjön létre egy, „az elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználóinak jogaira vonatkozó európai kódex”, amelynek célja „egy olyan európai uniós szintű, egyszerű és felhasználóbarát eszköz létrehozása, amely összefoglalja az elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználóinak az ikt (információs és kommunikációs technológiák) és a fogyasztóvédelem területével kapcsolatos valamennyi jogát” (7), sem pedig a digitális menetrendben rögzített azon szándéknak, hogy 2011-ig kibocsátják „az európai uniós internetes jogok kódexét, amely világos és könnyen hozzáférhető módon összefoglalja a digitális felhasználóknak az Európai Unió területén meglévő jogait” (8).

4.3.1.

Ami a célokat illeti, az EGSZB megjegyzi, hogy megvalósításukhoz fontos a nemzeti szabályozó hatóságok és egyéb illetékes hatóságok közötti, valamint a tagállamok és a BEREC közötti együttműködés, noha az általa kívánatosnak tartott „modell” éppen az ellenkező irányba mutat, amint azt a BEREC új jogállásáról szóló véleményében kifejtette.

4.3.2.

Ezzel összefüggésben különösen fontos kiemelni a nemzeti szabályozó hatóságok és egyéb illetékes hatóságok, valamint a BEREC kötelezettségeinek újbóli meghatározását a 3. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.

4.3.3.

Fontos továbbá, hogy a tagállamok a 2002/622/EK európai bizottsági határozattal létrehozott, a rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoport keretében együttműködjenek egymással és az Európai Bizottsággal, valamint kérésre az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal, hogy támogassák a rádióspektrum-politikai megközelítések stratégiai tervezését és összehangolását az Unióban.

4.4.1.