18.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 17/1

Állásfoglalás az EU 2017. évi költségvetésének tervezetéről

(2017/C 017/01)

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

—	tekintettel az EU 2014., 2015. és 2016. évi költségvetés-tervezetéről készített véleményeire,

—	tekintettel a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló véleményére,

—	mivel az EU 2017. évi költségvetésére vonatkozó költségvetési eljárás egybeesik a többéves pénzügyi keret félidős értékelésével/felülvizsgálatával, amelyet a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet 2. cikke ír elő;

kiemeli, hogy az EU 2017. évi költségvetése jelentős szerepet tölt be a növekedés fellendítésével, a foglalkoztatás előmozdításával és bővítésével kapcsolatos uniós célok és prioritások fejlesztésében és elérésében, mindeközben fokozza a valódi uniós kohéziót és az új kihívások kezeléséhez szükséges versenyképességet;

kiemeli, hogy az EU éves költségvetése számos, a többéves pénzügyi keret kialakításából eredő strukturális hibával szembesül:

—	a teljes többéves pénzügyi keret, különösen pedig a 3. és a 4. fejezet forrásai szűkösek,

—	a saját források rendszere elsősorban a GNI-n alapuló nemzeti hozzájárulásokra támaszkodik,

—	a „kisegítő” eszközök használatának terjedése, ami egyrészt fokozza a költségvetés rugalmasságát, másrészt azonban aláássa az uniós költségvetés egységét és az Európai Parlament demokratikus ellenőrzését,

—	az el nem költött előirányzatok visszavonása, ezáltal pedig végleges elveszítése ahelyett, hogy azokat a váratlan kiadásokra szánt tartalék formájában átvinnék a következő évre;

az Európai Bizottság 2016. évi éves növekedési jelentése alapján megismétli, hogy az uniós költségvetésnek elő kell segítenie a gazdasági fellendülést és meg kell szüntetnie az EU-ban a válságot követően előállt, továbbra is jelentős mértékű beruházási hiányt, amely káros a versenyképességre és veszélybe sodorja a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót;

kiemeli az európai strukturális és beruházási alapok (ESIF), az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA), a Horizont 2020, az Erasmus+, a kkv-finanszírozási programok, illetve az uniós gazdaság fejlődését ösztönző egyéb politikák és programok jelentőségét; felkéri az Európai Bizottságot, hogy növelje tovább a kutatásba, az innovációba és az infrastruktúrába irányuló beruházások mértékét;

megjegyzi, hogy a tagállami helyi és regionális önkormányzatok gyakran magukra maradnak a menekültek és az integrációs politikák által érintettek nagy számának kezelésében, a nemzeti/európai kormányzatok pedig igen korlátozott mértékben vesznek részt a finanszírozásban és/vagy a koordinációban. A helyi és regionális önkormányzatok számára közvetlenül hozzáférhető pénzügyi forrásokat kell biztosítani annak érdekében, hogy teljesíthessék feladataikat a migráció és az integráció kapcsán, illetve garantálva legyen gyors hozzáférésük a nemzeti és az uniós alapokhoz; azt javasolja, hogy a tagállamok és a helyi és regionális önkormányzatok kapjanak gyakorlati iránymutatásokat is a potenciális finanszírozási forrásokról;

segíteni kell a migrációs áramlatok kezelésében a helyi és regionális önkormányzatokat a származási országokban és a környező régiókban, ideértve a „tranzit” területeket is; mivel uniós támogatás nélkül a partnerországok helyi és regionális önkormányzatai nem képesek biztosítani a megfelelő életkörülményeket és a gazdasági fejlődés alapjait a származási országokban; ezért a többéves pénzügyi keret felelősségteljes felülvizsgálatának – figyelembe véve a harmadik országokkal kötött azon megállapodásokat, amelyek célja a hatékony határellenőrzés, a migrációs áramlások mérséklése, a migránsok visszaküldésére vonatkozó együttműködés és az emberkereskedelem elleni küzdelem – fokozott pénzügyi és operatív támogatást kellene biztosítania többek között új, innovatív finanszírozási forrásokkal;

felkéri a költségvetési hatóságot, hogy vegye figyelembe, hogy közvetlenül hozzáférhető pénzügyi forrásokat kell biztosítani azon európai gazdák számára, akiket a jelenlegi többéves pénzügyi keret érvénybe lépése óta különféle válságok sújtottak (például az áringadozás), különös tekintettel a tej-, a hús-, illetve a zöldség- és gyümölcságazat válságára; rámutat az ilyen válságokra válaszként hozott sürgősségi intézkedések költségvetési hatására: ez a 2016-os költségvetésben 500 millió EUR, a 2015-ösben pedig 300 millió EUR volt; kiemeli, hogy számos tagállam mezőgazdasági ágazatában továbbra is válsághelyzet áll fenn;

emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottságnak 2016-ban felül kell vizsgálnia az egyes tagállamok számára a kohéziós politika „Növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások” céljára a 2017–2020-as időszakra elkülönített összes előirányzatot, és az előirányzatok összegét a frissebb statisztikai adatok alapján ki kell igazítania; emellett hangsúlyozza, hogy 2017-ben megfelelő mennyiségű költségvetési forrást kell biztosítani ezeknek a kiigazításoknak a finanszírozására;

felkéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy ezeket a kiigazításokat rugalmas eszközként használják fel arra, hogy a kohéziós politika keretében kezeljék az új kihívásokat, tekintettel arra, hogy a többéves pénzügyi keret 7. cikkének értelmében e kiigazításokat a válság sújtotta tagállamok különösen nehéz helyzetét figyelembe véve kell végrehajtani;

10.

megjegyzi, hogy a korai elemzések gyors kötelezettségvállalásokat és projektvégrehajtásokat mutatnak ki, amelyeket a Horizont 2020 program és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz finanszírozott, illetve azt, hogy a költségvetési megszorítások mindkét programot negatívan érintették; felkéri a költségvetési hatóságot, hogy a 2017. évi költségvetési eljárás során kompenzálja a Horizont 2020 programnak és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköznek az ESBA létrehozásához kapcsolódó költségvetés-csökkentését;

11.	emlékeztet arra, hogy az éves költségvetési eljárás csak ideiglenesen képes kezelni a forráshiányt és a kötelezettségvállalások és a kifizetések közti szakadék mélyülését, és hogy ezekkel a kérdésekkel a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatának keretében kellene foglalkozni;

12.

sajnálattal tapasztalja az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében az energetikai beruházásokra rendelkezésre álló finanszírozás csökkenését. Hangsúlyozza, hogy ez a kiemelt fejezet nem szenvedhet hátrányt amiatt, hogy további összegeket csoportosítanak át más fejezetekhez. Jobb földrajzi egyensúly biztosítását ajánlja az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköznek az energia terén történő végrehajtása során, hogy ne csak az EU délkeleti régiói és szomszédaik, hanem földrajzilag kiegyensúlyozottabb módon más régiók is élvezzék a jobb összeköttetések előnyeit; ezek ugyanis alapvetőek ahhoz, hogy az EU minden részén megfelelően működjön a belső energiapiac;

13.

az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést kulcsfontosságú politikai prioritásnak tartja, mivel az – az európai strukturális és beruházási alapok támogatásával – konkrétan segíti a fiatalok munkaerőpiaci elhelyezkedését; azt javasolja ezért, hogy a 2014–2020-as időszakban az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára összességében elkülönített 3,2 milliárd eurós költségvetési tételből a 2017. évi költségvetésben elegendő kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat biztosítsanak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára;

14.

kiemeli, hogy kezdeti késedelmeket követően az ESBA végrehajtása gyorsulófélben van, ezért azt kéri, hogy a jövőbeli kifizetési késedelmek elkerülése érdekében növeljék a kifizetési előirányzatokat a 2017-es uniós költségvetésben; felkéri az Európai Bizottságot, hogy rendszeresen kövesse nyomon a fennálló kötelezettségvállalások alakulását és hozzon létre egy korai figyelmeztető mechanizmust;

15.	azt javasolja, hogy az Európai Parlament a 2017. évi költségvetés keretében hajtson végre kísérleti projekteket annak kivizsgálására, hogy milyen szükségletek és növekedési lehetőségek merülnek fel a határ menti régiókban a közlekedési infrastruktúra hiányzó összeköttetéseinek pótlása kapcsán;

16.	hangsúlyozza, hogy amennyiben a jövőben újabb előre nem látható kifizetési igények merülnek fel, azokat új kifizetési előirányzatokból kellene fedezni, nem pedig a források újraelosztásával;

17.

rámutat, hogy az EU költségvetésének az eredményekre kell összpontosítania, ezért támogatja az Európai Bizottság minden arra irányuló erőfeszítését, hogy egyszerűsítse a pénzügyi rendeletet, jobban egészítse ki a különféle uniós finanszírozási eszközöket, és egyenlő feltételeket biztosítson az összes uniós politika és program számára az állami támogatás szabályai, a közbeszerzés és a jelentéstételi követelmények kapcsán; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetést a helyi adottságokból kiinduló többszintű kormányzási megközelítésnek kell vezérelnie;

18.	hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetést a helyi adottságokból kiinduló többszintű kormányzási megközelítésnek kell vezérelnie, hogy az uniós alapok és szakpolitikák a helyi és regionális sajátosságok kiaknázásával eredményesebbé váljanak;

19.

emlékeztet arra, hogy a 2015 decemberében elfogadott COP21-megállapodásban a donor országok arra vállaltak kötelezettséget, hogy évente 100 milliárd USD összeggel támogatják a fejlődő országokat. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának elszámolására vonatkozó közös módszertanról azonban még a marrákesi COP22 előtt meg kell állapodni. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ennek ismeretében terjesszen elő egy konszolidált uniós szabályozási keretet az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról, és hogy azt építse be a 2017. évi költségvetés-tervezetébe – az EU ugyanis arról is megállapodott, hogy a 2014 és 2020 közötti többéves pénzügyi keret legalább 20 %-át, azaz minimum 180 milliárd eurót az éghajlattal kapcsolatos fellépésekre fordít;

20.

végezetül megjegyzi, hogy sok helyi és regionális önkormányzat a közelmúltban a nemek esélyegyenlőségén alapuló költségvetési tervezést vezetett be, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2017. évi költségvetés tervezetében vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatás szempontját;

21.	utasítja az elnököt, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, valamint az Európai Tanács elnökének.

Kelt Brüsszelben, 2016. június 15-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Markku MARKKULA

18.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 17/4

A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása – A Régiók Európai Bizottságának hozzájárulása az Európai Bizottság 2017. évi munkaprogramjához

(2017/C 017/02)

Előterjesztő: a PES, az EPP, az ALDE, az EA és az ECR politikai csoport

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

—	tekintettel a 2015–2020. évi időszak prioritásairól szóló, 2015. június 4-i állásfoglalására és az Európai Bizottság 2016. évi munkaprogramjáról szóló, 2015. december 4-i állásfoglalására, valamint az Európai Bizottsággal 2012 februárjában megkötött együttműködési jegyzőkönyvre;

—

tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvére fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság munkája továbbra is fejezze ki az említett elvek iránti elkötelezettséget, és alkalmazzon integrált és a többszintű kormányzást tekintetbe vevő politikai megközelítést, továbbá kívánatosnak tartja a helyi és regionális önkormányzatok egyre nagyobb mértékű bevonását az európai döntéshozatali folyamatba;

Foglalkoztatás, növekedés, beruházás és kohéziós politika

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálata és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak végrehajtása alapján időben terjesszen elő egy új hosszú távú stratégiát az Európai Unió 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlesztésére vonatkozóan (európai fenntartható fejlődési stratégia);

rávilágít a helyi és a regionális önkormányzatoknak a beruházások útjában álló akadályok leküzdésében betöltött szerepére, amint ezt a 2016. évi országjelentések és országspecifikus ajánlások is hangsúlyozták, valamint arra, hogy a kormányzat minden szintjének partnerként részt kell vennie az említett akadályok feltérképezésében és elhárításában a saját országukban;

sürgeti az Európai Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy tegyen további lépéseket az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) és az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok), valamint más, uniós finanszírozású programok közötti kiegészítő jelleg és addicionalitás biztosítása érdekében. Megismétli, hogy a Régiók Bizottságának részt kell vennie a beruházási terv végrehajtásában, ellenőrzésében és értékelésében, különös tekintettel a beruházási platformok előmozdítására és annak elemzésére, hogy az ESBA milyen valós hatást gyakorol a regionális és a helyi szinten tapasztalható beruházási hiány megoldására;

kiemeli, hogy az Európai Bizottságnak – az Európai Beruházási Bankkal együttműködve – pontosítania kell, milyen szerepet kapnak a regionális fejlesztési bankok és más finanszírozási intézmények az alakuló beruházási platformok mint az európai beruházási terv megvalósítását segítő eszközök rendszerében (1).

hangsúlyozza, hogy egyszerűsítésre van szükség az esb-alapokból finanszírozott programok hatásának fokozásához és azok jobb felhasználásához, és javasolja számos egyszerűsítési intézkedés gyors elfogadását a jelenlegi tervezési időszakra nézve. Javasolja ugyanakkor a kohéziós politika megvalósítási rendszere teljes felülvizsgálatának intenzívebb folytatását a következő tervezési időszakra nézve, az egyszerűsítéssel foglalkozó magas szintű munkacsoport munkájának intenzívebb folytatásával és átfogó, többszintű párbeszéd elindításával, különösen a helyi és a regionális önkormányzatokkal;

javasolja, hogy az esb-alapok kiadásait szélesebb körben mentesítsék az állami támogatásra vonatkozó szabályok alól;

üdvözli a „határokon átnyúló elemzést”, amelynek célja a határokon átnyúló együttműködés jogi és közigazgatási akadályainak megszüntetése, és arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy 2017-ben terjesszen elő konkrét intézkedéseket ezeknek az akadályoknak a felszámolására, többek között a luxemburgi elnökség „A határ menti régiókra vonatkozó különleges rendelkezésekről szóló határokon átnyúló európai egyezmény” elkészítésére irányuló javaslatának figyelembevételével. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az esetleges hiányosságok megszüntetése érdekében szorosan kövesse figyelemmel a határon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló 2011/24/EU irányelv végrehajtását;

sajnálja, hogy számos uniós program és kezdeményezés félidős felülvizsgálata, amelyet 2017 harmadik negyedévére véglegesíteni kellene, nincs összehangolva a jelenlegi többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatával, illetve átdolgozásával. Ezért arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy 2017. július 1-ig fejezze be azok felülvizsgálatait és folytassa munkáját a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó átfogó javaslattal, amelyet 2018. január 1-ig be kell nyújtania. Ennek fényében reméli, hogy az ezen programok felülvizsgálatában tapasztalható késlekedések nem eredményezik a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó jogalkotási javaslatok későbbi elfogadását;

hangsúlyozza, hogy az állam- és kormányfők által elfogadott uniós városfejlesztési menetrendet a helyi és a regionális önkormányzatokkal való együttműködésben kellene végrehajtani. Kiemeli, mennyire fontos, hogy az uniós városfejlesztési menetrend összhangban álljon az EU minőségi jogalkotást célzó programjával, kéri, hogy az uniós városfejlesztési menetrend szerepeljen az Európai Bizottság 2017. évi éves munkaprogramjában, és javasolja, hogy az uniós városfejlesztési menetrend végrehajtásáról szóló fehér könyv elkészítését foglalják bele a 2017. évi éves munkaprogramba;

10.

kéri, hogy az Európai Bizottság foglalja bele a 2050-ig szóló területi jövőképének kidolgozását a 2017. évi éves munkaprogramjába. Hangsúlyozza, hogy új területi jövőképre van szükség, mivel az 1999. évi európai területfejlesztési tervről szóló megállapodást naprakésszé kell tenni, amint ezt a területi kohézióról és a városfejlesztésről szóló, 2015. november 27-i miniszteri értekezlet következtetései is hangsúlyozzák;

11.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy összpontosítsa erőfeszítéseit a közlekedéssel kapcsolatos szűk keresztmetszetek megszüntetésére és megfelelő határokon átnyúló összekötetések biztosítására és különösen a hiányzó határokon átnyúló közlekedési összeköttetések kérdésének megoldására helyi és regionális szinten. Gondoskodni kell megfelelő finanszírozásról, különös tekintettel a határokon átnyúló jelentőségű kisméretű infrastruktúrák tekintetében; számít arra, hogy az Európai Bizottság konkrét javaslatot és ahhoz kapcsolódó ütemtervet terjeszt elő határokon átnyúló multimodális útvonaltervezők és interoperábilis integrált menetjegyrendszerek bevezetésére;

12.

ismételten arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen zöld könyvet a földrajzilag és demográfiailag problémás régiókban zajló mobilitásról;

13.

arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy indítsa újra „A GDP-n túl” témáról szóló vitát, és vizsgálja meg, hogy ki kell-e, illetve ki lehet-e dolgozni kiegészítő mutatókat a gazdasági teljesítmény, a jólét és a fenntartható fejlődés mérésére;

14.

javasolja, hogy az Európai Bizottság dolgozza ki a „minimális képesítések és készségek garanciáját”, amelyet az összes tagállamban elismernek és hitelesítenek, anélkül, hogy ez sértené a tagállamoknak az EUMSZ 165. cikkében rögzített, az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, és szorgalmazza, hogy legkésőbb 2018-ig lépjenek hatályba a nem formális és az informális tanulás elismerésével kapcsolatos intézkedések. Hangsúlyozza, hogy össze kell egyeztetni a munkával kapcsolatos készségeket és a piac szükségleteit, az Európai Bizottság 2017. évi éves munkaprogramjában megfelelő módon figyelembe véve a munkanélküli fiatalok képzési szükségleteit;

15.

kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós stratégiát a demográfiai változásokról, az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálatába vegyen bele egy demográfiai kérdésekkel kapcsolatos kiemelt kezdeményezést, és minél előbb kezdje meg a párbeszédet a Régiók Bizottságával azoknak a régióknak a jövőbeni meghatározásáról, amelyek súlyos és állandó demográfiai hátrányoktól szenvednek;

16.

reméli, hogy a gazdasági szabadságok és a szociális jogok közötti aszimmetria megoldása érdekében az Európai Bizottság 2017 elején jogalkotási javaslatot nyújt be a szociális jogok európai pilléréről;

17.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő egy olyan jogi keretet, amely közös meghatározásokat tartalmaz a szociális gazdaság különböző európai formáira – például a szövetkezetekre, alapítványokra, biztosító egyesületekre és szövetségekre – vonatkozóan annak lehetővé tétele érdekében, hogy a szociális gazdaság vállalkozásai biztos jogi alapon működhessenek, és így élvezhessék a belső piac és a szabad mozgás nyújtotta előnyöket;

18.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy javasoljon új, a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira vonatkozó, 2016-tól 2020-ig szóló stratégiát, és terjesszen be jogalkotási javaslatot a szülési szabadságról szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv átdolgozására;

19.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az RB-t és a tagállamokat bevonva terjesszen elő egy második jelentést a 2010–2020-as európai fogyatékosságügyi stratégiáról, és vizsgálja meg a stratégia továbbfejlesztését;

20.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon a „postafiókcégek” jelenségével;

21.

az a szándéka, hogy hozzájárul a 2018. évi, a kulturális örökség európai éve programhoz azáltal, hogy helyi szinten szélesebb közönséghez eljuttatja a kulturális örökséggel kapcsolatos ismereteket;

22.

hangsúlyozza, hogy meg kell újítani az európai turisztikai stratégiát, és utal arra, hogy a Régiók Bizottsága erre vonatkozóan vélemény kidolgozásába kezdett „A turizmus mint az EU-n belüli regionális együttműködés hajtóereje” címmel, és javaslatokat fog előterjeszteni az Európai Bizottság számára ehhez a megújított európai stratégiához;

23.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy rendszerezettebb módon vegye számba az összes uniós politikai területnek a vidékkel kapcsolatos dimenzióit, és terjesszen elő fehér könyvet a vidéki területekről, amely kiindulási pontként szolgálhat a 2020 utáni vidékfejlesztési politikához;

24.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy segítse elő a további kék növekedést. Ehhez az európai kék gazdaság fejlődését szolgáló, új átfogó tervre van szükség, amely egy, a tengerpart feltérképezésére és a tengeri adatokra épülő közös európai stratégiára épül, hogy az adatok jobb elérhetőségével, a határokon átnyúló szinergiák felhasználásával és azok szétforgácsolódásának elkerülésével segíteni lehessen a kék gazdaság fejlődését. Kéri továbbá egy kék gazdasággal foglalkozó tudományos és innovációs társulás létrehozását;

25.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy politikáiba és az általa kezelt alapokba építse bele a katasztrófákkal szemben ellenállóképes beruházások elvét. Azt is kéri az Európai Bizottságtól, hogy a helyi, regionális és nemzeti kormányzatokkal, valamint az érdekelt felekkel együttműködve készítsen iránymutatást arról, hogy mit jelent a sendai katasztrófakockázat-csökkentési keret Európa számára, és hogyan lehet azt a legjobban megvalósítani;

Fenntartható fejlődés

26.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy teljes mértékben hajtsa végre a körforgásos gazdasági cselekvési tervet és értékelje ki, szükség van-e arra, hogy 2017-ben benyújtsák a szükséges javaslatokat, köztük egy nagyratörő stratégiát a műanyagoknak a körforgásos gazdaságban betöltött szerepéről, valamint egy jogszabályt, amelyben meghatároznák az újrahasznosított vízre vonatkozó minimális minőségi követelményeket, valamint új kezdeményezéseket az építőiparról és az épületbontással foglalkozó ágazatról;

27.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy minden eddig kitűzött, kötelezően elérendő környezetvédelmi cél kapcsán végezzen területi hatásvizsgálatokat;

28.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az ENSZ éghajlatváltozási konferenciájának 21. ülésén (COP21) Párizsban elfogadott globális célokkal összhangban vizsgálja felül az Unió éghajlatváltozással kapcsolatos céljait és az elérésükhöz szükséges eszközöket; emlékezteti az Európai Bizottságot arra a korábbi javaslatára, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ra az 1990-es szinthez képest 50 %-kal csökkentsék. Úgy véli, hogy minden új célkitűzés kapcsán területi hatásvizsgálatot kell végezni, és hogy a célok nem korlátozhatják a tagállamok arra való jogát, hogy meghatározzák energiaszerkezetüket;

29.

kéri az Európai Bizottságot, hogy ültesse át a gyakorlatba a globális éghajlatváltozási megállapodás 15. preambulumát, elismerve a többszintű kormányzás jelentőségét, amely nemcsak városokra terjed ki, hanem régiókra is;

30.

kéri, hogy részt vehessen az Unió energetikai infrastruktúra fórumán, hogy képviselhesse a helyi és a regionális önkormányzatokat az energetikai infrastruktúrába történő beruházási politika kialakítási folyamatában, különösen a decentralizált energiatermelés területén, ideértve a mikrotermelést és az elosztást is;

31.

kéri, hogy már a politikai tervezési folyamat korai szakaszaitól kezdve részt vehessen az energiahatékonyságról, a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról és a villamosenergia-piac szerkezetéről szóló uniós irányelvek felülvizsgálatában;

32.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a CO2-kibocsátás további csökkentése és az energiabiztonság növelése céljából javasoljon konkrétabb kezdeményezéseket a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés, a távfűtési és a távhűtési hálózatok területén;

33.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak magasabb célok elérésére kellene törekednie a megújuló energiával kapcsolatos politika területén. Ehhez továbbra is támogatnia, adaptálnia és terjesztenie kellene a Polgármesterek Szövetségének modelljét az Unión belül és kívül egyaránt, illetve következetesebb és fenntarthatóbb módon elő kellene segítenie a városi kormányzás átalakítását, az éghajlatváltozás elleni fellépést és a polgárok részvételét;

34.

felszólít az Európai Unió 7. környezetvédelmi cselekvési programjának teljes végrehajtására (2014–2020), és arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot egy olyan uniós irányelvre, amelynek célja megfelelésbiztosítási rendelkezések megállapítása lenne valamennyi uniós környezetvédelmi vívmány tekintetében (2);

35.

felszólít a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia teljes végrehajtására, és ennélfogva arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy 2017-ben terjessze elő régóta esedékes kezdeményezését a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások összességében vett csökkenésének és romlásának megakadályozásáról. Ezenkívül megismétli az Európai Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy ne dolgozza át a természetvédelmi irányelveket, hanem rövid időn belül nyújtson be közleményt, amely konkrét intézkedéseket tartalmaz azok jobb végrehajtásának támogatására (3);

36.

kéri az Európai Bizottságot, hogy terjessze elő a fenntartható élelmiszer-ellátásról szóló közleményt, amelyben ismertet egy összefüggő, az egész Unióra kiterjedő szakpolitikai keretrendszert a mezőgazdasági termelés, az élelmiszer-termelés, az ellátási lánc és a kereskedelmi szempontok fenntarthatóságáról, és emlékezteti az Európai Bizottságot arra, hogy korábban konkrétabb célkitűzések meghatározását szorgalmazta abból a célból, hogy 2025-ig 30 %-kal csökkentsük az élelmiszer-hulladék mennyiségét (4). Továbbá megismétli, hogy a helyi termékek esetében új logót kell bevezetni és közös szimbólumot és azonosító rendszert kell meghatározni;

37.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a legújabb ismeretek alapján és a társadalmi változások figyelembevételével tegyen közzé új, a 2016–2025. évi időszakra vonatkozó alkoholstratégiát, és támogassa a tagállami, regionális és helyi szinten elindított programokat;

Belső piac és verseny

38.

támogatja az Európai Parlament arra irányuló felhívását, hogy egy rendszeres megfigyelésre és értékelésre szolgáló rendszerrel foglalják bele az egységes piac pillért az európai szemeszterbe;

39.

üdvözli a benyújtásra váró, a kkv-kra vonatkozó héa-egyszerűsítési csomagot és az induló vállalkozásokra vonatkozó kezdeményezést, amelyek az ilyen vállalkozásokra nehezedő adminisztrációs terhek csökkentésére irányuló konkrét lépéseknek tekinthetők. Hangsúlyozza, hogy jelentős mértékben tovább kell egyszerűsíteni a szabályozást, különös tekintettel arra, hogy a kkv-k is hozzáférjenek a közbeszerzésekhez és részt vehessenek az esb-alapok által finanszírozott projektekben;

40.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság felfigyelt a megosztásalapú vagy együttműködésre épülő gazdaságra, de megismétli, hogy minden kötelező érvényű szabályozási kezdeményezésnek ágazati megközelítést kell alkalmaznia és – a szabályozási irányvonalak kidolgozásának kritériumaként – figyelembe kell vennie a kezdeményezések léptékét;

41.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak jobban figyelembe kellene vennie azokat a jelentős finanszírozási kihívásokat, amelyekkel az általános érdekű szolgáltatásoknak szembe kell nézniük, és ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mérje fel az általános érdekű szolgáltatásokról szóló uniós jogszabályok területi hatásait és különösen figyeljen oda az állami támogatásokra és a közbeszerzésekre vonatkozó szabályokra, és minden létező lehetőséget használjon fel az egyszerűsítésre, ideértve az Unió pénzügyi eszközeinek egyszerűsítését is; ennek fényében azt várja, hogy megfelelő módon kikérik majd a véleményét az általános gazdasági érdekű szolgáltatások finanszírozásáról szóló „Almunia-csomag” 2017. évi felülvizsgálata kapcsán;

42.

javasolja, hogy miután az Európai Bizottság befejezte a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati lehetőségekről szóló irányelv értékelését, vizsgálják felül az irányelvet, hogy kezelni lehessen a helyi és a regionális önkormányzatok szempontjából tapasztalható hiányosságokat;

A gazdasági és monetáris unió és az európai szemeszter

43.

ismételten felkéri az Európai Bizottságot és a Parlamentet, hogy fogadjanak el egy olyan magatartási kódexet, amely garantálja, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat strukturált módon bevonják az európai szemeszterbe, és elkötelezi magát amellett, hogy párbeszédet folytat az Európai Bizottsággal ebben a kérdésben;

44.

újból azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy értékelje, hogy az új ESA 2010 szabályok milyen hatással járnak a helyi és regionális önkormányzatok beruházási képességére;

45.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vonja be az RB-t a GMU reformjáról szóló fehér könyv kidolgozásába, amelyben foglalkozni kell a GMU versenyképességi és szociális dimenziójával;

Digitális egységes piac, kutatás és innováció

46.

úgy véli, hogy a digitális egységes piac megteremtésének egyik alapvető kihívása abban áll, hogy sikerül-e létrehozni egy tartós adatközpontú gazdaságot, az ipar terén is (a német kormány Industrie 4.0 elnevezésű projektje). Szorgalmazza, hogy teremtsék meg annak feltételeit, hogy minden térség csatlakozhasson a szélessávú internetszolgáltatáshoz, és az Európai Bizottsággal és az Európai Beruházási Bankkal együttműködve használják ki az IKT-infrastruktúra finanszírozási és támogatási rendszereit, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy a digitális egységes piac megvalósítása keretében rendszeresen számoljon be többek között a digitális szakadék áthidalása terén, különösen a regionális és helyi szint vonatkozásában elért előrelépésekről;

47.

kéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat az uniós finanszírozású kutatási programok jobb kihasználása céljából, és ehhez fejlessze tovább a Horizont 2020, az ESBA és az esb-alapok finanszírozása közötti szinergiákat, illetve regionális szinten erősítse meg az intelligens szakosodási stratégiák közötti kapcsolatokat. Javasolja, hogy helyezzenek kiemelt hangsúlyt arra, hogy a Horizont 2020 milyen hatást gyakorol a növekedésre, és az időközi értékelések végrehajtása során kezeljék az „innovációs szakadék” problémáját;

48.

javasolja, hogy a Régiók Bizottságát szorosan vonják be a biogazdasági stratégia 2017. évi felülvizsgálatába;

49.

hangsúlyozza, hogy az új uniós eszközök, például az Európai Innovációs Tanács, valamint a nyitott adatokra és a nyitott innovációra vonatkozó kezdeményezések végrehajtása során figyelembe kell venni a regionális dimenziót, és hozzá kell járulni az innovációs szakadék szűkítéséhez;

Az EU kereskedelempolitikája

50.

kéri az Európai Bizottságot, hogy minden jelentős kereskedelempolitikai kezdeményezéshez mellékelje a területi hatások értékelését, és hogy az új kereskedelmi megállapodások ne vezessenek be a helyi és a regionális önkormányzatokra vonatkozó új korlátozásokat az általános érdekű szolgáltatások nyújtása szempontjából;

51.

kéri az Európai Bizottságot, hogy rendszeresen végezzen utólagos értékeléseket a kereskedelmi megállapodások pozitív és negatív gazdasági, környezeti, szociális és területi hatásainak mérése céljából;

52.

kéri az Európai Bizottságot, hogy az uniós tagállamok szintjén folyó kereskedelempolitikai döntéshozatal átláthatóságával kapcsolatos problémák megoldása érdekében nyújtson be útmutatásokat arra nézve, hogy miként fogalmazzák meg a kereskedelempolitikai célkitűzéseket a tárgyalások megkezdése előtt, azaz abban a szakaszban, amikor a 28 tagállam megadja a tárgyalási mandátumot;

Igazságügy, alapvető jogok és migráció

53.

az igazságszolgáltatással kapcsolatban arra kéri az Európai Bizottságot, hogy részesítse előnyben az olyan ösztönzőket, amelyek elősegítik a börtönökben fogva tartott személyek körülményeinek javítását, támogatják a büntetőjogi mediáció kialakítását, és amelyek a helyreállító igazságszolgáltatás, a fogva tartás alternatíváinak alkalmazása, valamint a törvénytelenségre és a bűnözésre épülő társadalmi környezetből való kiszakadást elősegítő oktatási formák irányába mutatnak;

54.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság kész foglalkozni a menedékkérők, menekültek és gazdasági migránsok Európába irányuló, példátlan mértékű áradatából fakadó kihívásokkal, és a dublini rendszer megreformálására vonatkozó javaslatokat fontos lépésnek tekinti ebben az irányban; reméli azonban, hogy 2017-ben további konkrét javaslatok születnek egy átfogó, az alapvető jogok és a nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartásán, valamint a szolidaritás elvén alapuló uniós migrációs és menekültpolitika kiépítésére;

55.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve folytassa a konszenzuskeresést a biztonságos származási országok közös európai listája kapcsán, és működjön együtt a biztonságosnak ítélt származási és tranzitországokkal annak érdekében, hogy az emberi jogok és a nemzetközi kötelezettségek teljes körű tiszteletben tartása mellett hatékony és gyors visszaküldési politikákat hajtsanak végre;

56.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan mechanizmusok létrehozására, amelyek lehetővé teszik, hogy a menedékkérők humanitárius vízumért folyamodjanak az Unión kívülről, ami így lehetővé teszi az Unióba való jogszerű belépést;

57.

elismeri, hogy a migráció jelentős mértékben hozzájárul az európai gazdaság növekedéséhez, és felszólít arra, hogy az európai szemeszter vegye figyelembe ezt a dimenziót, főként a migránsok integrációjához szükséges kiadások tekintetében;

58.

úgy véli, hogy még soha nem volt annyira fontos a schengeni rendszer fenntartása, mint ma, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokkal összefogva mindent tegyen meg a rendszer szükséges stabilitásának helyreállítása érdekében; emlékeztet arra, hogy a határok nélküli utazásról szóló schengeni megállapodás felfüggesztése súlyos következményekkel járna a fizikai ellenőrzések szempontjából és komoly gazdasági hatásai is lehetnek, de nem oldaná meg a migrációs nyomás problémáját;

59.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítson több finanszírozást a helyi és regionális önkormányzatoknak, hogy hatékonyabban betölthessék a menedékkérők, menekültek és migránsok támogatásában és integrációjában játszott fontos szerepüket;

60.

megítélése szerint az európai strukturális és beruházási alapok helyi és regionális szinten történő jobb elosztása az integrációs politikák támogatásának szükséges előfeltétele. Ebből a szempontból kívánatosnak tartja, hogy növeljék az elkövetkezendő években a menedékkérőkkel, a menekültekkel és a migrációval kapcsolatos kérdésekre szánt forrásokat, javítsák az elosztásukat és minél hatékonyabban használják fel őket;

61.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy 1) támogassa a helyi és a regionális önkormányzatokat a radikalizálódás megelőzését szolgáló helyi, regionális és országos stratégiák kidolgozásában; 2) folytassa a radikalizálódás megelőzésével kapcsolatos legjobb gyakorlatok összegyűjtését és tegye ezeket közzé egy kézikönyvben; és 3) támogassa a városok közötti, a radikalizálódás kezelésére irányuló együttműködést;

62.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy nehéz a kíséret nélküli kiskorúak jelenlétét figyelemmel kísérni, illetve annak a kockázatnak a kapcsán, hogy ezek a fiatalok emberkereskedelem és kizsákmányolás áldozataivá válhatnak. Kéri, hogy alakítsanak ki – elsősorban a bevándorolt fiatalkorúakat megcélzó – integrációs és képzési programokat, valamint olyan befogadási gyakorlatokat, amelyek bevonják a befogadó országban már megtelepedett, az érintett fiatalkorúakkal azonos származású közösségeket, lehetővé téve, hogy a fiatalkorúak családban vagy családjellegű közegben éljenek;

Stabilitás és együttműködés az Európai Unión kívül

63.

hangsúlyozza, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitika (ENP) végrehajtása során kiemelt prioritásként kell kezelni a decentralizációs folyamatokat, az ikerintézményi kapcsolatokat és a kapacitásbővítést támogató szubnacionális szintű kezdeményezéseket. Kéri az Európai Bizottságot, hogy élessze újra a helyi közigazgatást támogató eszközt (LAF) és terjessze azt ki az összes szomszédos országra, és újból javasolja, hogy az európai kohéziós politika módszereit, fogalmait és eszközeit építsék be a felülvizsgált európai szomszédságpolitika végrehajtásába;

64.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a bővítéssel kapcsolatos éves helyzetjelentéseinek összefüggésében részletesebben vizsgálja meg a decentralizációs folyamatokat, valamint a helyi önkormányzatok helyzetét a tagjelölt országokban;

65.

kitart amellett, hogy az uniós helyi és regionális önkormányzatoknak megfelelően hozzá kell járulniuk a fejlesztési együttműködéshez, ha fenntartható eredményeket akarunk elérni, ideértve a lakhatással és a fenntartható városfejlesztéssel kapcsolatos ENSZ-konferencia (Habitat III) nyomon követését is;

66.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek egyre növekvő létszáma kezelésének fontos elemeként fordítson kiemelt figyelmet a menekültek származási területükön történő védelmére. Ennek kapcsán üdvözli a sok menekültet befogadó harmadik országokra vonatkozó új partnerségi kerettel kapcsolatos európai bizottsági javaslatot. Ezeknek az országoknak tartós fogadókapacitást kell kiépíteniük, és hosszú távú kilátásokat kell nyújtaniuk a háború és az üldöztetés elől menekülő milliók számára, közel a hazájukhoz. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a harmadik országokbeli beruházásokat ösztönző külső beruházási tervre van szükség. Kéri továbbá, hogy az európai helyi és regionális önkormányzatokat teljes körűen vonják be az ezzel kapcsolatos folyamatba. A helyi és a regionális önkormányzatokat ösztönözni kell arra, hogy technikai segítségnyújtással és a menekültek védelmére alkalmazott strukturáltabb megközelítés támogatásával segítsék az Európai Unión kívüli befogadó helyi és regionális önkormányzatokat;

Polgárság, kormányzás és minőségi jogalkotás

67.

ismételten felszólít az európai polgári kezdeményezés mint az egyetlen közvetlen uniós szintű részvételi eszköz jogi kereteinek egyszerűsítésére és továbbfejlesztésére;

68.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy milyen sikeresen működött az uniós ügyekkel kapcsolatos decentralizált kommunikációs tevékenységek megszervezése során, szorosan együttműködve a helyi és a regionális médiával, a civil társadalommal és az uniós intézményekkel, és arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy még jóval a 2019. évi európai választások előtt fokozza erőfeszítéseit ezen a területen;

69.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fogalmazza meg a „túlszabályozás” egész Unióra érvényes szabványmeghatározását, és ezzel teremtsen jogbiztonságot az uniós jog végrehajtása és alkalmazása területén, és korlátozza a túlzott bürokráciát;

70.

fokozott átláthatóságra, együttműködésre és hatékonyságra szólít fel az uniós intézmények között a jogalkotás minőségének javításáról szóló új intézményközi megállapodás elfogadását követően, és kéri, hogy vonják be a Régiók Bizottságát a jogalkotási folyamat minden szakaszába, hogy teljesen kihasználhassák képességeit a jogalkotási ciklus és a konzultációk során;

71.

hangsúlyozza, hogy milyen jó volt az Európai Bizottsággal való együttműködés a 2015-ben és 2016-ban lefolytatott területi hatásvizsgálat (TIA) kísérleti tapasztalatgyűjtése során. A Régiók Bizottsága, erre a jó együttműködésre építve arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szabványos gyakorlatként hajtsa végre a területi hatásvizsgálatot az adott esetben aszimmetrikus területi hatásokkal bíró jogszabályok hatásvizsgálata és a minőségi jogalkotást célzó széles körű program keretei között;

72.

szorosabb együttműködésre számít az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel a szubszidiaritás ellenőrzésében, valamint a szubszidiaritás kérdésének szentelt 2017. évi konferencia kapcsán;

73.

utasítja az elnököt, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, valamint az Európai Tanács elnökének.

Kelt Brüsszelben, 2016. június 15-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Markku MARKKULA

(1) ECON-VI/007.

(2) COR-2015-05660

(3) COR-2015-02624

(4) A Régiók Bizottságának állásfoglalása a fenntartható élelmezésről.

18.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 17/13

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Acélipar: a fenntartható foglalkoztatás és növekedés megőrzése Európában

(2017/C 017/04)

Előadó:

Isolde RIES (DE/PES), Saar-vidék tartományi közgyűlésének első alelnöke

Referenciadokumentum:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak – Acélipar: a fenntartható foglalkoztatás és növekedés megőrzése Európában

COM(2016) 155 final

ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Az acélipar jelentősége és keretfeltételei az Európai Unióban

hangsúlyozza, hogy az EU acélipara központi szerepet játszott és játszik az európai integrációs folyamatban, valamint a jólét, az értékteremtés, a beruházások és a foglalkoztatás egyik legfontosabb alapja Európában. 23 tagállamban 330 000 munkavállalóval és 500 termelőhelyen az EU stratégiailag kulcsfontosságú ágazata. 2014-ben ez a gazdasági ágazat mintegy 169 millió tonna – a világ termelésének 10 %-át kitevő – acélt állított elő, és 166 milliárd EUR teljes forgalmat generált, amely az uniós GDP 1,3 %-ának felel meg;

utal arra, hogy bár az elmúlt évtizedekben csökkent a termelés és a munkahelyek száma, az acélipar továbbra is kulcsfontosságú tényező Európa újraiparosításában. Az Európai Bizottság „Az európai ipar »reneszánszáért«” című, 2014. január 22-i közleményében megfogalmazott célkitűzése, hogy 2020-ra az ipar GDP-hez való hozzájárulása 20 %-ra nőjön, csak versenyképes acéliparral lehetséges;

utal arra, hogy gazdasági szempontból az acélipar jelentős mértékben összefonódik az őt körülvevő ágazatokkal. Az acélipar széleskörű értékteremtési hálózatot és klasztert alkot az olyan beszállítókkal együtt, mint a bányaipar, az energiagazdaság, a fuvarozási ágazat és a szolgáltató vállalatok, valamint az olyan megrendelőkkel, mint a fémipar, a járműgyártás, a gépipar és az építőipar;

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az acélipar jövőbeli fejlődése közvetett és közvetlen hatást gyakorol a regionális és helyi fejlődésre is, továbbá a versenyképes és fenntartható acélipar az egyik feltétele számos európai régió gazdasági fellendülésének és növekedési folyamatainak. Megjegyzi, hogy az acélágazat a közvetett foglalkoztatásnak is fontos forrása, mivel sok más ipari ágazat számára is jelentős szerepet tölt be;

utal arra a tényállásra, hogy az európai acélipar a nemzetközi nyersanyag-, közbeszerzési és kiskereskedelmi értékesítési piacok integrált része, és ebből a szempontból rá van utalva a tisztességes versenyfeltételekre;

hangsúlyozza, hogy az acélipari vállalatok igen energiaigényesek, és hogy energiaköltségeik működési költségeiknek mintegy 40 %-át teszik ki. Ezért az iparág szükségszerűen rá van utalva az olcsó és biztonságos energiaellátásra;

hangsúlyozza, hogy az acélipar hozzájárul az energetikai átállás és az éghajlatvédelem fejlődéséhez. Az innovatív acéltermékek elengedhetetlenek például a szélerőműtelepek, a nagy hatásfokú erőművek és az elektromos járművek építéséhez. Bár az acélgyártás a CO2-kibocsátás jelentős forrása, innovatív acéltermékek révén hatszor annyi szén-dioxid takarítható meg, mint amennyi gyártásuk révén keletkezik;

emlékeztet arra, hogy az acélipar stratégiai jelentőségű a vasúti infrastruktúra létrehozása szempontjából az egész európai kontinensen, és fontos szerepe van a helyi vasúti közlekedési hálózatok létrehozásában, amelyek valódi alternatívát kínálnak a közúti közlekedés zsúfoltságának enyhítésére, különösen az életminőség javítása és a nagyvárosi területek környezete tekintetében;

hangsúlyozza, hogy az európai acélgyártóknak a gyártást minél költséghatékonyabban és forráskímélőbben kell végezniük, és folyamatos beruházások révén a legmagasabb technológiai szinten kell tartaniuk. Hosszú távú versenyképességük attól is függ, hogy képesek-e áttörést jelentő technológiákat kifejleszteni olyan területeken, mint például az energiahatékonyság. Ugyanolyan fontos azonban az is, hogy az EU és tagállamai döntéseik folyamán mindig vegyék figyelembe, hogy azok milyen hatást gyakorolnak az acélipar nemzeti és nemzetközi versenyképességére, és milyen hosszú távú gazdasági hatással járnak;

10.

megállapítja, hogy az acéliparnak fennmaradása biztosítása érdekében továbbra is bizonyítania kell, hogy innovációk és környezetbarát magatartás révén kész megbirkózni a jövő kihívásaival. Ide tartozik többek között az aktív hozzájárulás a környezetvédelemhez és az éghajlatváltozás mérsékléséhez, illetve az újrabefektetéseknél a környezetvédelmi és éghajlatváltozási politikával kapcsolatos műszaki szabványok konzekvens betartása is;

11.

hangsúlyozza az európai acélipar magas szociális normáit és a környezetvédelem és éghajlatváltozás mérséklése érdekében tett erőfeszítéseit;

12.

megállapítja, hogy az acél újrahasznosítása nyersanyagok, energia és üvegházhatásúgáz-kibocsátások megtakarítását eredményezi, és erősíti a körforgásos gazdaságot. Külön kiemelendő, hogy az acél mint munkaanyag 100 %-ig újrahasznosítható. A versenyképes és fenntartható körforgásos gazdaság célját szem előtt tartva, valamint tekintettel arra, hogy az EU hulladékkereskedelmi mérlegének eredménye pozitív, továbbra is fokozni kell az acél újrahasznosítását és újrafeldolgozását. Ezenkívül az új acélfajták, vasötvözetek, öntési és gyártási technológiák kifejlesztése hatalmas lehetőséget rejt magában a piac számára;

13.

hangsúlyozza, hogy az európai acélipar a legmodernebb technológiákkal és magasan képzett szakemberekkel kiváló teljesítményt ér el, valamint az ügyfelek igényeihez igazított kutatást és termékfejlesztést állítja a középpontba. Az innovatív és kiváló minőségű termékek fejlesztése hozzájárul ahhoz, hogy biztosított legyen, illetve növekedjen a vállalatok versenyképessége;

14.

hangsúlyozza, hogy a modern acélgyártás erősen függ az olyan magasan képzett munkavállalók folyamatos fejlődésétől, akik képesek jövőbe mutató megoldásokat találni. Megjegyzi, hogy a készségekre vonatkozó új európai menetrend az emberi erőforrásokba történő folyamatos beruházások – többek között az átképzési és továbbképzési intézkedések – mellett fog síkra szállni. Ebből számos gazdasági ágazat, köztük az acélipar is profitálni fog;

15.

támogatja az európai acélipar annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy valamennyi dolgozója számára nagyobb esélyegyenlőséget biztosítson. Így például az elmúlt 10 évben növekedett a nők aránya az acéliparban: jelenleg az adott pozíciótól és uniós tagállamtól függően 6 % és 25 % közötti. Emellett az utóbbi két évben az acélipari vállalatok számos tagállamban különféle kezdeményezéseket indítottak el annak érdekében, hogy női munkavállalókat nyerjenek meg az acélágazat számára;

16.

megjegyzi, hogy az EU acélipara az egészségre és biztonságra vonatkozólag vezető szerepet tölt be, és a munkahelyi egészségvédelem terén világszerte a legmagasabb normákat kínálja. A munkahelyi egészség és biztonság bevált gyakorlatainak cseréjéről uniós szinten részletes viták folynak. Emellett az EU acélipara uniós szinten intenzív szociális párbeszédet folytat;

17.

hangsúlyozza, hogy a digitális készségeket és technológiákat nagyobb mértékben be kell vonni a képzésbe és szakképzésbe, például a tanulószerződéses gyakorlati képzésekbe. Kiemeli, hogy a gyártási folyamatok digitalizációja – a feladatok nagyobb fokú összetettsége miatt – magasabb szintű ismereteket követel a munkavállalóktól (1);

18.

hangsúlyozza, hogy a gyártási folyamatok digitalizációja a bonyolultabb feladatok révén erősebb absztrakciós és problémamegoldó készségeket követel meg a munkavállalóktól. Ezenfelül a munkatársaknak saját maguk által szervezetten kell dolgozniuk, és kiváló kompetenciával kell rendelkezniük az interdiszciplináris és önálló tevékenységek, valamint a kommunikáció területén;

19.

emlékeztet, hogy a globális többletkapacitások, alacsony áras időszakok, magas energiaárak, valamint az energiahordozók után fizetendő adók és illetékek, az EU közelgő kibocsátáskereskedelmi reformja, de az EU-n kívüli acélgyártók versenytorzító dömpingje is rendkívüli terheléseknek teszi ki az európai acélipart. Az európai acélipar nyersacéltermelése és világpiaci részesedése csökken, ami a vállalatok részéről és a foglalkoztatás terén kiigazítási folyamatokat eredményez;

20.

aggodalommal szemléli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra katasztrofális társadalmi és gazdasági hatást gyakorol a vas- és acélgyártás visszaesése és az üzemek bezárása, és intézkedéseket sürget az érintett közösségek talpra állításának és növekedésének támogatására;

21.

úgy véli, hogy az acélipar általános jövője szempontjából észszerű és célravezető lenne egy európai stratégia. Itt alapvető fontosságú, hogy bevonják a regionális és helyi hatóságokat az egyeztetési és döntéshozatali folyamatokba, és figyelembe vegyék a vállalatok mindenkori helyi adottságait és specializációit;

22.

egy olyan uniós iparpolitika mellett foglal állást, amely az acélipar versenyképességén és a versenynek megfelelő keretfeltételeken alapul, és amellyel a meglévő acélgyárak és munkahelyek jövője biztosítható és kilátásaik javíthatók;

23.

az Európai Bizottság 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervében kifejtett álláspontjához hasonlóan úgy véli, hogy az energiaágazat CO2-kibocsátásainak csökkentése és a megújuló energiaforrások magas részarányával számoló forgatókönyv hosszú távon kifizetődőbb lehet, mint a jelenlegi politika folytatása, és hogy a nukleáris és fosszilis energia ára vélhetően továbbra is folyamatosan emelkedni, a megújuló forrásokból származó energia ára pedig csökkenni fog. Ennek kapcsán ugyanakkor elismeri a tagállamoknak azt a törekvését, hogy megfelelő kompenzációt biztosítsanak azon aránytalanul magas pénzügyi terhek kiegyenlítésére, amelyek a nemzetközi versenyben álló acélipar számára jelentkeznek a megújuló energiák fejlesztése kapcsán. Az európai szinttől azonban annak biztosítását kéri, hogy a tagállami kompenzációs mechanizmusok, különösen a támogatások terén, ne vezessenek versenytorzulásokhoz az uniós belső piacon;

24.

rámutat, hogy azoknak a közösségeknek, amelyek nagymértékben a helyi acéliparra vannak utalva, segíteni kell, hogy még a szerkezetátalakítási intézkedéseket megelőzően kiszélesíthessék gazdasági tevékenységüket; A helyi gazdasági környezet diverzifikációjának elsősorban a fenntartható ipar és a szolgáltatások közötti szinergiák létrehozására kellene törekednie, amit adókedvezményekkel is lehetne ösztönözni;

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének reformja

25.

üdvözli, hogy az Európai Tanács a 2014. október 23–24-i következtetéseiben az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentési céljai és az európai ipar versenyképességének biztosítása között egyensúly megteremtésére törekszik;

26.

megjegyzi azonban, hogy az Európai Tanács azon döntése, mely szerint a megengedett maximális ipari kibocsátás éves csökkentési tényezője a 2013–2020 közötti harmadik kereskedési időszakban alkalmazott 1,74 %-ról a negyedik, 2021–2030 közötti időszakban 2,20 %-ra növekedhet, a kibocsátási jogok referenciaértékeken alapuló ingyenes kiosztásának folytatása ellenére a kibocsátási egységek jelentős hiányához és ezáltal az acélipar olyan többletterheléséhez vezethet, amely terheket a kibocsátáskereskedelmet nem alkalmazó országokban működő versenytársaknak nem kell viselniük;

27.

elengedhetetlennek tartja egy világszintű kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozását az európai vállalkozások versenyképességének biztosítása végett, valamint annak érdekében, hogy az árverésre bocsátandó kibocsátási egységek további növelésének megakadályozása révén el lehessen kerülni a „szénszivárgást”. Ezenkívül a közvetett költségekre (például az elektromos áram díjára) vonatkozó összehangolt kompenzációs mechanizmusok vagy pontos és naprakész adatok alapján készített referenciaértékek formájában is lehetne további garanciákat nyújtani;

28.

továbbá ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a kibocsátási egységeknek az acélipar számára való kiosztásához alkalmazott nyersvas-referenciaérték már a 2013–2020 közötti harmadik kereskedési időszakban is mintegy 10 %-kal a fizikai és műszaki szempontból megvalósítható szint alatt van. Ezenkívül a zsugorítványra vonatkozó referenciaérték meghatározása nem szakszerű, mivel a pelletberendezésekre is kiterjed. A kibocsátási egységek kiosztását az acélipar termékgázaiból történő villamosenergia-termelés teljes körű figyelembevételével, a tényleges körülményekre kell alapozni, és a technológiai fejlődés ütemét követve módosítani kell. Ugyanakkor a kibocsátási egységeket dinamikus módon kell elosztani a termelési láncban;

29.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a negyedik kibocsátáskereskedési időszak előtt idejében benyújtotta a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre tett javaslatát;

30.

ezzel összefüggésben reményét fejezi ki, hogy az érintettek időben tisztázni tudják az uniós kibocsátáskereskedelem jövőbeni keretfeltételeit;

31.

ugyanakkor szükségesnek tartja az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének reformjáról szóló intenzív egyeztetést és vitát valamennyi érintett között;

32.

aggodalommal jegyzi meg, hogy az Európai Bizottság irányelvjavaslata nem kellően felel meg az Európai Tanács által kitűzött, az ipar nemzetközi versenyképességének biztosítására vonatkozó célnak, mivel lényegi és létét fenyegető költségterheket ró éppen az európai acéliparra;

33.

ezért kéri, hogy a további jogalkotási eljárásban alaposan dolgozzák át az irányelvjavaslatot, és – az uniós kibocsátáskereskedelem hatékonyságának megőrzése és a terhek valamennyi gazdasági ágazat közötti megfelelő elosztásának fenntartása mellett – vegyék bele az alábbi intézkedéseket:

—	fel kell hagyni a leghatékonyabb létesítmények terhelésével,

—	realisztikus, valamint műszakilag és gazdaságilag elérhető, a leghatékonyabb létesítmények 10 %-ára alapuló referenciaértékek révén folyamatosan ösztönözni kell a technológiai fejlesztéseket és a káros környezeti hatások csökkentését,

—	a referenciaértékek meghatározásánál teljes körűen figyelembe kell venni a termékgázokból történő villamosenergia-termelés kibocsátásait,

—	fel kell hagyni a referenciaértékek általános csökkentésével és a korrekciós tényező alkalmazásával,

—

ne romoljon a villamosenergiaár-kompenzáció a nagy energiafelhasználású ágazatok számára, valamint legyen lehetőség az összes közvetett költség kompenzálására, és ennek során európai szinten legalábbis referenciaparamétereket kellene fontolóra venni, hogy elkerüljük a versenytorzulást az európai egységes piacon,

—	a nagy energiafelhasználású ipar előtermékeit fel kell venni a külföldre történő áthelyezés elkerülésére vonatkozó szabályozásokba, és

—	a kiosztani kívánt mennyiségeket a változó gyártási szinthez kell igazítani;

34.

a szén-dioxid-kibocsátás lehetséges áthelyezésének elkerüléséhez elengedhetetlennek tartja, hogy teljes mértékben kiegyenlítsék az üvegházhatásúgáz-kibocsátás villamosenergia-árra áthárított költségeit. Mivel ez a kiegyenlítés jelenleg az egyes tagállamokban különböző módon történhet, nem kizárt a verseny torzítása. Az Európai Bizottságnak ezért vizsgálnia kellene, hogy a kiegyenlítést a jövőben egységesíteni kell-e, vagy uniós szinten kell-e azt biztosítani;

35.

kifejezetten üdvözli, hogy a nemzetközi közösség a párizsi éghajlatváltozási konferencián először állt ki a nemzetközi jog szerint egy keretegyezményben azon cél mellett, hogy a felmelegedést 2 Celsius-fok alatt tartsuk, és komoly erőfeszítéseket akar tenni a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozásának érdekében. A termelőipar fejlődésére való hatások tekintetében még konkretizálni kell azt a gondolatot, hogy az évszázad második felében elérjük az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális semlegességét. Az a továbbra is nyitott lehetőség, hogy a globális, költséghatékony kibocsátáskereskedelem érdekében piaci mechanizmusokat dolgozzunk ki és fogadjunk el, esélyt kínál arra, hogy a jövőben csökkenthetők vagy elkerülhetők legyenek az éghajlatvédelmi intézkedések eredményezte versenytorzítások;

Az EU külkereskedelme

36.

úgy véli, hogy az egyenlő versenyfeltételek hiánya, a vállalatok tisztességtelen külkereskedelmi gyakorlatai, valamint az EU-n kívüli államok eltérő külkereskedelmi politikái komolyan veendő fenyegetést jelentenek az európai acélipar számára;

37.

ezért az EU külpolitikájában a kereskedelempolitikai védelmi eszközökkel együtt az európai acélipar nemzetközi versenyképességének nélkülözhetetlen eszközét látja, és egyetért az Európai Parlamenttel abban, hogy az EU piacvédelmi eszközeinek általános reformjára van szükség annak érdekében, hogy az uniós rendszerből el lehessen távolítani az úgynevezett „WTO+-elemeket”, és hogy garantálni lehessen, hogy az uniós ipar Kína mellett egyenlő félként léphessen fel (2);

38.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a világ acélipara jelenleg 452 millió tonna túlkapacitással rendelkezik, és hogy a kínai acélipar többletkapacitásai – olykor harmadik országokon keresztül – az EU-ban egyre inkább dömpingárakon történő behozatalokat eredményeznek, amelyek hatékony uniós piacvédelmi ellenintézkedések nélkül a teljes európai acélipar létezését, valamint közvetve vagy közvetlenül számos munkahelyet veszélyeztetnek;

39.

kéri, hogy hozzanak létre egy olyan mechanizmust, amely harmadik országokban működhet annak ellenőrzésére, hogy hogyan működnek a másodlagos nyersanyagot (törmeléket) kezelő létesítmények a célországokban, elkerülendő ezáltal az olyan harmadik országokba irányuló exportot, ahol a hulladékkezelés nem környezetbarát módon történik;

40.

arra kéri az uniós intézményeket, hogy hatalmazzák fel az Európai Bizottságot arra, hogy a kínai importokkal kapcsolatos, a Kína WTO-csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszában foglaltak szerinti dömping- és szubvencióellenes vizsgálataiban nem szabványos módszertant alkalmazzon mindaddig, amíg Kína nem teljesíti a piacgazdasággá minősítéshez szükséges öt uniós kritérium mindegyikét. Emellett nagy aggodalommal jegyzi meg, hogy ha a Kínai Népköztársaság 2016 decemberében esetleg megkapná a piacgazdasági státust, akkor a dömpingkülönbözetek módosított számítási módszere alapján majdnem lehetetlen lenne hatásos dömpingellenes intézkedéseket hozni. Kiemeli egyúttal, hogy nincs olyan követelmény, hogy a WTO-tagok 2016-ban automatikusan adják meg Kínának a piacgazdasági státust;

41.

ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy Kína jelenleg az EU öt, a piacgazdaság elismeréséhez szükséges feltételéből csupán egyet teljesít. A technikai feltételekhez tartoznak a piaci jelzések alapján meghozott vállalati döntések; a vállalatok nemzetközi számviteli standardok alapján végzett könyvelése; az, hogy a korábbi nem piacgazdasági rendszer következtében nem torzultak lényegesen a gyártási költségek és a vállalatok anyagi helyzete; olyan tulajdoni és fizetésképtelenségi előírások, amelyek jogbiztonságot és stabilitást nyújtanak a vállalatvezetés számára, valamint a piaci árfolyamokon történő valutaváltás;

42.

ezért felkéri az Európai Bizottságot, hogy a Kína piacgazdasági státusa megítélésének gazdasági és szociális hatásairól szóló tanulmányához várja meg az érintett gazdasági körök állásfoglalását, és a piacgazdasági státusról való döntés előtt folytasson szoros egyeztetést a Kereskedelemi Világszervezet más fontos tagállamaival, például az USA-val;

43.

kéri, hogy arra az esetre, ha Kínának megítélik a piacgazdasági státust, teremtsenek egyenértékű és hatékony eszközöket a tisztességes kereskedelem védelmére. Ennek kapcsán egy olyan megoldást is fontolóra kellene venni, hogy az EU dömpingellenes alaprendelete a jövőben nem sorolja fel konkrétan a nem piacgazdasággal rendelkező országokat, hanem általános szabályozást tartalmaz a nem piacgazdaságokra vonatkozóan. Az analóg ország módszerét ekkor más módszerrel lehetne felváltani, a piacgazdaság fennállásának bizonyítási terhe azonban, mint eddig, továbbra is a nem piacgazdasággal rendelkező országoknál maradna;

44.

kéri, hogy arra az esetre, ha Kínának megítélik a piacgazdasági státust, teremtsenek egyenértékű és hatékony eszközöket a tisztességes kereskedelem védelmére;

45.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2016 februárjában ideiglenes dömpingellenes vámot szabott ki a hidegen hengerelt laposacél termékek Oroszországból és Kínából való behozatalára;

46.

sajnálja ugyanakkor, hogy az Európai Bizottság a kínai acéltermékek esetén az „alacsonyabb vám szabályát” alkalmazta, és így olyan ideiglenes dömpingellenes vámokat szabott ki, amelyek alacsonyabbak a kiszámított dömpingkülönbözeteknél;

47.

úgy látja, hogy e szabály alkalmazása túl kevéssé védi az európai acélipar versenyképességét;

48.

emlékeztet arra, hogy a Kereskedelmi Világszervezet rendelkezései nem írnak elő ilyen szabályt, és más régiók, pl. az USA, nem is alkalmazzák azt;

49.

ezért fontosnak tartja, hogy a kereskedelempolitikai védelmi eszközök reformja során szüntessék meg az „alacsonyabb vám szabályát”, különösen többletkapacitások fennállása esetében;

50.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság – amint a cselekvési tervben be is jelentette – 2016. április 28-án úgy határozott, hogy (újra) bevezeti az acéltermékek EU-ba való behozatalára vonatkozó előzetes felügyeleti rendszert, amely behozatali engedélyhez köti az acéltermékek EU-ba való behozatalát, lehetővé teszi a rövid távú piaci fejlemények előrejelzését, és segít, hogy az Európai Bizottság megfelelően kezelhesse a tisztességtelen importokat, és keresetet indíthasson, ha az importtrendek komoly veszélyt jelentenek az uniós termelőkre;

51.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság – az acéltermékekre vonatkozó, már hatályban lévő uniós kereskedelempolitikai óvintézkedések segítségével – megpróbálja elősegíteni a tisztességes nemzetközi verseny szabályainak érvényesülését, és így igyekszik hozzájárulni az európai acélipar versenyképességének biztosításához;

52.

egyidejűleg úgy véli, hogy az EU dömpingellenes eljárásai, más WTO-tagállamok eljárásaival összehasonlítva is, túl sok időt igényelnek, és ezt az európai acélipar versenyképességének védelme sínyli meg;

53.

ezért kéri, hogy az uniós kereskedelempolitikai védelmi eszközök reformjának keretében fontolják meg az EU dömpingellenes eljárásainak felgyorsítását is;

54.

támogatja az Európai Bizottságot azon törekvésében, hogy nemzetközi szintű megbeszélések és tárgyalások útján támogassa a világszerte egyenlő versenyfeltételek célját;

55.

elvárja, hogy a Tanács minden új szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalási megbízásban az energia és a nyersanyagok tárgyának is szenteljen fejezeteket;

56.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az európai helyi és regionális önkormányzatok intézményi képviselőjeként vegye fel az RB-t az energiaigényes iparágakkal foglalkozó, 2015. május óta létező magas szintű csoportba, ezzel biztosítva, hogy a már képviselt felek a regionális és helyi szintű érdekeket és lehetőségeket is figyelembe vegyék;

Az uniós acélipar versenyképességének biztosítása érdekében tett kísérő intézkedések

57.

hangsúlyozza, hogy az új felszerelésekbe történő befektetésekre, kutatásra és fejlesztésre, valamint a szakképzésre és továbbképzésre vonatkozó egyes uniós támogatási programok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a versenyképesség biztosításához, a környezetvédelemre és az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó szabványok betartásához, valamint a munkavállalói jogok érvényesüléséhez az acéliparban;

58.

felhívja a figyelmet a Szén- és Acélipari Kutatási Alap (RFCS), valamint az Európai strukturális és beruházási alapok (ESIF), továbbá az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) céljaira, amelyekkel az acélipar kutatási és befektetési terveit támogathatják – lehetséges szinergiák és összehangolt intézkedések révén is. Rámutat azonban, hogy az ESBA az acélipart illetően meglehetősen korlátozott lehetőségekkel rendelkezik, mivel a piaci körülmények a jelenlegi alacsony acélárak mellett nem tudnak megfelelő hozamot garantálni. Ehhez – úgy, hogy közben figyelembe veszik az acélipar szigorú uniós támogatási rendszerét – jelentősen hozzájárulhatnak a regionális és helyi önkormányzatok acéllal kapcsolatos kiemelt célokat kitűző együttműködései is;

59.

emlékeztet arra, hogy a jövőbe mutató acélipari befektetések ösztönzéséhez, valamint az ágazat környezetvédelmi és energiahatékonyságának javításához milyen fontosak a közszféra befektetései és európai szinten a Horizont 2020 program eszközei;

60.

reméli, hogy – tekintettel az acélipari ágazat sajátosságaira, mely kutatási és strukturális jellegű intézkedéseket egyaránt szükségessé tesz – a Horizont 2020 program keretében megvalósuló kutatási projektek értékelése során több pontot kapnak azok a projektek, amelyek a különböző európai programok közötti hatékonyabb integráció biztosítása érdekében európai partnerséget terveznek és a strukturális alapokból származó forrásokat használnak fel;

61.

hangsúlyozza, hogy a versenyképesebb európai acélipari ágazat szempontjából fontos a minőség és a foglalkoztatási szint fenntartására irányuló célkitűzés. Közben elismeri, hogy az ipari szerkezetátalakítások esetében végbemenő esetleges létszámleépítések miatt nyújtandó szociális támogatás kapcsán fontos szerepet játszik az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGF). Olyan helyzetekben ugyanis, amikor egyetlen vállalat (a beszállítókat és a kapcsolódó vállalatokat is beleértve) több mint 500 munkavállalót bocsát el, vagy amikor egy vagy több egymással szomszédos régióban egyetlen iparág számos munkavállalója veszíti el munkáját, ebből az alapból fedezni lehet az olyan projektek költségeinek akár 60 %-át is, amelyek az elbocsátott munkavállalóknak segítenek új állást találni vagy saját vállalkozást alapítani. Kétségeinek ad azonban hangot arra vonatkozóan, hogy elegendő lesz-e a 2014–2020 időszakra vonatkozóan 150 millió EUR-ban maximált éves költségvetés;

62.

hangsúlyozza, hogy a tapasztalatok és a tudás új munkavállalói generációknak való továbbadása az EU acéliparában már most is nagy szerepet játszik, és a munkavállalók kompetenciáit, illetve ipari szaktudását célzott képzési és továbbképzési intézkedésekkel kell támogatni;

63.

szükségesnek tartja, hogy az acéliparban minden termelési helyen erőforrás-hatékony körforgásos gazdasági rendszereket építsenek ki és mozdítsanak elő, hogy a melléktermékek és újrahasznosított acél nagyobb mértékű felhasználása javíthassa a létesítmények versenyképességét, valamint hogy az Európai Bizottság körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervében szereplő „ipari szimbiózis”-sal kapcsolatban előírtakkal összhangban bővítsék az acél feldolgozásából származó salak felhasználási módjait.

Kelt Brüsszelben, 2016. június 15-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Markku MARKKULA

(1) CDR 1319/2014 – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A változásra való felkészülésre és a szerkezetátalakításra vonatkozó uniós minőségi keret.

(2) Lásd: az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása Kína piacgazdasági státusáról (2016/2667(RSP)).

18.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 17/20

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata

(2017/C 017/05)

Előadó:

Luc VAN DEN BRANDE (BE/EPP),

a Flandria–Európa Kapcsolattartó Ügynökség (VLEVA) igazgatótanácsának elnöke

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

A többéves pénzügyi keret felülvizsgálata: általános megjegyzések

véleménye szerint a többéves pénzügyi keret mindenekelőtt az európai stratégiai célok meghatározását és megvalósítását szolgáló szakpolitikai eszköz, amelynek felülvizsgálata – mivel a többéves pénzügyi keret az Európai Unió működéséhez nyújt finanszírozást – elsősorban nem technikai, hanem politikai vita tárgya;

hangsúlyozza a többéves pénzügyi keret jelentőségét annak biztosításában, hogy a hosszú távú uniós kiadások tervezhetőek legyenek, és a kölcsönösen elfogadott, közös politikákkal összhangban kerüljenek végrehajtásra. Ezek a horizontális elvek alapvető fontosságúak a helyi és regionális önkormányzatok és az uniós források más kedvezményezettjei szempontjából;

megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keret különös fontossággal bír a regionális és helyi önkormányzatok számára, mivel azok létfontosságú szerepet töltenek be az európai politikai célok végrehajtása terén; ennek fényében kiemeli, hogy a régiók és a helyi önkormányzatok – közvetlenül és/vagy közvetett módon – az uniós költségvetés 75 %-ának a kezelésében, illetve elköltésében vesznek részt;

sajnálja, hogy most először a jelenlegi többéves pénzügyi keret felső összeghatárai alacsonyabbak az előző keret felső összeghatárainál, aminek következtében az Európai Unió kevesebb pénzügyi erőforrás mellett kell, hogy több feladatot vállaljon; ismételten hangot ad a többéves pénzügyi keret felső összeghatáraival kapcsolatos – korábbi véleményekben is kifejezett – aggodalmának (1);

megismétli, hogy az európai politika hatékonysága a többszintű kormányzás elvének megfelelő alkalmazásán múlik, amely a strukturális alapok (2) tekintetében általános irányadó elv és amely meghatározza, hogy a kormányzás valamennyi szintjének – mindegyik a saját hatáskörének megfelelően – hatékony módon kell együttműködnie a szakpolitikai célkitűzések elérése érdekében; éppen ezért óva int a programok megosztott irányításának csökkentésétől és az alapok európai uniós szintű központosítására irányuló törekvésektől. Kiemeli, hogy az uniós politikák hatékonysága szempontjából döntő fontosságú egy olyan helyi alapú megközelítés is, amelynek jegyében különböző kormányzati szintek, ágazatok és érdekeltek működnek együtt az adott földrajzi térségen belül érzékelhető problémák kezelése érdekében.

megjegyzi, hogy az EU a beruházások szintjének a – beruházási hiányhoz vezető – folyamatos csökkenésével néz szembe, amely az Európai Bizottság becslései szerint 370 milliárd euróval van a történelmi szint alatt. Támogatja az Európai Bizottság arra irányuló törekvését, hogy többek között szorosabban együttműködve a magánszektorral és törekedve a magántőke mozgósítására, azaz az európai beruházási terv és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) segítségével hozzájáruljon e hiány kezeléséhez;

üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy 2016 őszén jogalkotási javaslatot terjesszen elő a 2018 utáni időszakra vonatkozó, megerősített ESBA tárgyában, amelynek elsősorban az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) közötti szinergiákra kellene összpontosítania. Ezzel összefüggésben arra kéri az Európai Bizottságot, hogy határozzon meg egyértelmű kritériumokat az ESBA-projektek addicionalitásának azonosítását illetően, és foglalkozzon e projektek földrajzi egyenlőtlenségével, a határokon átnyúló projektek hiányával, valamint – a szélessávfejlesztés, az energiahatékonyság és a közlekedés terén – a fenntartható infrastrukturális beruházások hiányával. Hangsúlyozza továbbá, hogy elengedhetetlen előfeltétel a többéves pénzügyi keret oly módon történő felülvizsgálata, hogy az magában foglalja azon költségvetési tételek növelését, amelyek valószínűleg a megerősített ESBA (ESBA 2.0) pénzügyi alapját nyújthatják;

fontosnak tartja megvizsgálni, hogy növekedhet-e a beruházások száma, ha úgy módosítjuk a beruházási záradékot, hogy a tagállamok meghatározott feltételek mellett eltérhessenek középtávú célkitűzéseiktől vagy attól a költségvetési kiigazítási pályától, amelyről a Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) keretében megállapodtak. Beruházásnak tekinthetők többek között azok a nemzeti szintű kiadások, amelyek a strukturális és kohéziós politika (ezen belül az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés) és az ESBA keretében uniós társfinanszírozásban részesülő projektekre irányulnak;

üdvözli az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az európai települések és régiók foglalkoztatásának és növekedésének előmozdítása céljából ösztönözzék a magánberuházások fokozását és ezek közberuházásokkal való társítását;

10.

felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret máris elérte korlátait, kimerítve egyes területeken a rendelkezésre álló összegeket, illetve a jelenleg igénybe vehető rugalmassági eszközöket;

11.

hangsúlyozza a többéves pénzügyi keret teljes körű félidős felülvizsgálatának szükségességét. Nagy szükség van a többéves pénzügyi keret felső összeghatárainak és a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet egyedi rendelkezéseinek alapos félidős felülvizsgálatára is. A felülvizsgálat eredményeit figyelembe kell venni, és életképes költségvetési keretet kell biztosítani az EU számára a szakpolitikai prioritások és kihívások kezelése érdekében;

12.

hangsúlyozza, hogy új prioritások meghatározása esetén az intézményeknek vállalniuk kell, hogy biztosítják az új feladatokhoz a finanszírozást, akár az olyan szakpolitikai területek egyértelmű azonosítása révén, amelyek ezután nem tartoznának az uniós prioritások közé, akár úgy, hogy megállapodnak a többéves pénzügyi keret felső összeghatárainak felfelé irányuló módosításáról;

13.

emlékezteti az intézményeket, hogy az erőforrások szűkösségének nem szabad a közös uniós prioritások számának csökkentéséhez vezetnie;

14.

kéri az intézményeket, hogy mielőbb végezzék el a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát annak érdekében, hogy elegendő idő maradjon a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó – 2018. januárban benyújtandó – európai bizottsági javaslatok előkészítésére;

A többéves pénzügyi keret felülvizsgálata: konkrét ajánlások

15.

előre figyelmeztet arra, hogy – bár tisztában van a sürgős szükségletekkel – egyes finanszírozási eljárások és vagyonkezelői alapok igénybevétele nem lehet ürügy arra, hogy az uniós kezdeményezések – részben – az uniós költségvetésen kívül maradjanak, és így elkerüljék az Európai Parlament demokratikus ellenőrzését, ahogy arra sem, hogy a tagállamok irányítása alá kerüljenek;

Szakpolitikai prioritások és kihívások a többéves pénzügyi keret időszakának második felében

16.

hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret időszakának második felében az európai polgárok jólétét közvetlenül vagy közvetetten érintő következő szakpolitikai prioritásokra és kihívásokra kell figyelmet fordítani:

—

a munkahelyteremtés, a növekedés és a versenyképesség előmozdítása: az ESBA a többéves pénzügyi keret felső határainak a felülvizsgálata nélkül, de a meglévő programok átcsoportosítása (a Horizont 2020 2,2 milliárd euróval történő csökkentése és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz 2,8 milliárd euróval történő csökkentése) révén jött létre; a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának kompenzálnia kellene az ESBA-val kapcsolatos fenti programforrás-csökkentéseket,

—	több szinergia a városokra és régiókra irányuló köz- és magánberuházásokat támogató uniós programok között, különös tekintettel a területi kohézió uniós célkitűzésére. Ismét kéri a városi és a vidéki területek mint egymást kiegészítő funkcionális terek holisztikus, területi szintű megközelítését,

—	a munkanélküliség – és különösen a fiatalok munkanélkülisége – kezelése: legalább 2020-ig folytatni kell az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést, kiemelt figyelmet fordítva a fiatalok újbóli munkaerőpiaci integrációjára,

—	a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációja,

—	a destabilizáció és az EU-n kívüli válságok kiváltó okainak kezelése,

—

a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos válságok kezelése: a jelenlegi többéves pénzügyi keret 3. fejezetében rendelkezésre álló források nem elegendőek e probléma elkövetkező években való kezeléséhez. Meg kell emelni a többéves pénzügyi keret erre elkülönített forrásainak felső határát, hogy biztosítani lehessen a főként regionális és helyi önkormányzatok által befogadott migránsok fogadását és integrációját. Az új többéves pénzügyi keret lehetőséget kínál az európai migrációs stratégia prioritásainak végrehajtásához elkülönített források megerősítésére,

—	a belső biztonságról való gondoskodás és a terrorizmussal szembeni küzdelem: szóba kerülhet a többéves pénzügyi keret felső összeghatárainak megemelése a 3. fejezet tekintetében,

—	a szociális védelem előmozdítása, a GMU szociális dimenziója megvalósításának célkitűzésével összhangban. A szociális védelem a társadalmi békének és az egyes országok gazdasági növekedésének előfeltétele,

—	a demográfiai kihívás kezelése, többek között az európai strukturális és beruházási alapok és az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében a demográfiai kérdésekhez köthető kiadások pontosabb feltárása révén;

—	a különböző válságok kezelése, amelyekkel az európai gazdálkodóknak a jelenlegi többéves pénzügyi keretidőszak kezdete óta szembe kellett nézniük;

Az ESBA-val kapcsolatos költségvetési csökkentések kompenzálása

17.

megjegyzi, hogy a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) az elhibázott költségvetési gazdálkodás fémjelzői: az újonnan létrehozott Európai Strukturális Beruházási Alap (ESBA) javára történt forráscsökkentések ellenére óriási szakadék van a célok és a teljes 2014–2020 közötti programozási időszakra rendelkezésre álló költségvetési források között;

18.

megjegyzi továbbá, hogy a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz révén finanszírozott projektek jelentős európai hozzáadott értékkel bírnak;

19.

úgy véli, hogy még korai lenne megmondani, hogy az ESBA létrehozása vezetett-e az európai kutatási és infrastruktúra-projektek átfogó finanszírozásának esetleges elvesztéséhez;

20.

újfent hangsúlyozza, hogy a Horizont 2020 programot és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt meg kell erősíteni az éves költségvetési eljáráson keresztül az ESBA-val kapcsolatos tárgyalások során egyeztetett forráscsökkentések lehető legnagyobb mértékű kompenzálása, valamint annak érdekében, hogy az alig két éve egyeztetett céljaiknak eleget tudjanak tenni;

Ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés

21.

üdvözli az Európai Bizottság és a költségvetési hatóság által az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés teljes pénzügyi keretének előreütemezése terén már 2014-ben és 2015-ben megtett lépéseket, mivel ez egyértelmű jelzés volt arra vonatkozóan, hogy a teljes kezdeményezés létfontosságú a leginkább érintett régiók fiataljai számára;

22.

az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés folytatását sürgeti a kezdeményezés mindenre kiterjedő teljesítményértékelését és a végrehajtás útjában álló akadályok kiküszöbölésére irányuló későbbi kiigazításokat követően, ideértve azt is, hogy 2017-től új kötelezettségvállalási előirányzatokat biztosítsanak a számára;

23.

az intézményeket a 2016. évre vonatkozó uniós költségvetéssel kapcsolatos egyeztetések során vállalt kötelezettségeik teljesítésére kéri, az Európai Bizottságot pedig arra, hogy vonja le a következtetéseket az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés eredményeiből és – adott esetben – tegyen javaslatokat a kezdeményezés 2020-ig történő folytatására vonatkozóan;

24.

az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés kapcsán kéri, hogy az Európai Bizottság a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata keretében indítson célzott kezdeményezést a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjának előmozdítására;

Rugalmasság

25.

a váratlan eseményekre vagy új kihívásokra való válaszadás érdekében rugalmasságot javasol a többéves pénzügyi keret és az éves költségvetések terén, de óva int attól, hogy túl nagy elvárásokat támasszanak ezen a területen. A nagyobb fokú rugalmasság nem jelent megoldást arra, hogy nem áll rendelkezésre elegendő pénzügyi forrás az európai célok teljesítésére;

26.

az Európai Bizottságtól a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet rugalmasságra vonatkozó valamennyi rendelkezésének értékelését kéri a rendelkezések teljes körű felhasználásának és a teljesítményük javításának útjában álló akadályok megszüntetése érdekében;

27.

ismételten felhívja az Európai Bizottság és a költségvetési hatóság figyelmét arra, hogy számos – összetettségükben és kivitelezhetőségükben egymástól eltérő – lehetőség van, amelyekről elfogulatlanul és gyanakvás nélkül alapos vitát kell folytatni;

28.

megállapítja, hogy a nagyobb fokú rugalmasság és előrejelezhetőség lehetőségeinek értékelésekor tiszteletben kell tartani a jóhiszeműség elvét, és fenn kell tartani a tagállamokra és a gazdasági szereplőkre vonatkozó keretfeltételek stabilitását, míg az egyes kategóriákból eszközölt korábbi újraelosztásokat is figyelembe kell venni;

29.

véleménye szerint a fenti lehetőségek közé tartozhatnak – többek között – a következők:

—	nagyobb fokú rugalmasság a források újraelosztása terén, elsőként az eszközök között és a fejezetek között,

—	a Rugalmassági Eszköz alkalmazásának egyszerűsítése a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (12) bekezdése értelmében, mivel alkalmazását akadályozzák a döntéshozatali eljárások,

—	egyszerűsített eljárás a kiadások felső határának kiigazítására és növelésére a nem várt körülmények, illetve a szakpolitikai prioritások terén bekövetkező változások kezelése érdekében,

—	az EU politikai és költségvetési prioritásainak figyelembevétele érdekében a többéves pénzügyi keret felső összeghatárainak felfelé irányuló módosítása mind a kifizetési előirányzatok, mind a kötelezettségvállalásokra vonatkozó előirányzatok tekintetében,

—	az utolsó lehetőségként szolgáló rendkívüli tartaléknak a GNI jelenlegi 0,03 %-áról magasabb értékre történő növelése;

30.

felhívja a Tanács figyelmét arra, hogy a speciális eszközökre (a Rugalmassági Eszközre, az Európai Unió Szolidaritási Alapjára, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapra és a sürgősségisegély-tartalékra) vonatkozó kifizetési előirányzatokat – a kötelezettségvállalásokhoz hasonlóan – a többéves pénzügyi keretben meghatározott felső összeghatárokon túlmenően kell bevezetni a költségvetésbe;

31.

megjegyzi, hogy a kohéziós politikai keretek nem megfelelőek a jelenlegi válságok megfelelően rugalmas lényegi kezelésére, ami az alábbi három okra vezethető vissza: a hosszú távú tervezés, a strukturális beruházásra irányuló fókusz és a tematikus koncentráció; az Európai Bizottságot arra kéri, hogy a kohéziós politikai kereteken kívül javasoljon megoldásokat erre a problémára;

32.

habár az előzetesen előirányzott nemzeti keretösszegek – köztük a kohéziós politika szerinti keretek – nem fognak csökkenni a félidős felülvizsgálat során, az Európai Bizottságot arra kéri, hogy javaslatában nyújtson pontos leírást arról, hogy a kohéziós politikai keretek hogyan kerülnek kiigazításra ebben az évben a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 7. cikkével összhangban, és ez hogyan fogja érinteni a hatályos rugalmassági mechanizmusokat (3);

Kifizetési hátralékok

33.

megjegyzi, hogy ha félelmei beigazolódnak, a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret további hiányokat fog eredményezni az európai költségvetésben (4); a kifizetési előirányzatok hiánya következtében az Európai Bizottság nem fogja tudni teljesíteni kötelezettségeit. Ez egy különösen aggasztó tendencia (5);

34.

hangsúlyozza, hogy a kifizetési hátralék negatív hatással van a régiókra és a különböző érdekeltekre mint az uniós költségvetés kedvezményezettjeire: ilyen negatív hatás például a beruházások elvesztésének kockázata, a tevékenységek csökkenése, a projektekből való visszalépés, a rövid távú hitelek, valamint az operatív programok végrehajtásának késedelme. Mindez ráadásul – a finanszírozás instabilitása miatt – az ilyen támogatásokra jogosult szereplők érdeklődését is korlátozza;

35.

figyelmeztet a jelenlegi kifizetési hátralékra és az Európai Bizottságnak arra a túlzottan optimista feltevésére, hogy 2016 végére csökkenni fog ez a hátralék;

36.

kiemeli, hogy a hátralék csökkenéséhez vezető egyik elem a kohéziós politikai programok felhasználási aránya a 2007–2013 közötti programozási időszakban. A felhasználási arány jelenleg körülbelül 88,9 % (ebben nincsenek benne a végső kifizetési igények), és egyértelműen nem fogja elérni a 100 %-ot, miután az összes végső kifizetési igény ténylegesen folyósításra kerül. A kohéziós politikai programok jelentős részét így vissza fogják vonni, ami pedig negatívan fogja érinteni az uniós gazdasági, területi és társadalmi kohéziót;

37.

attól tart, hogy egyes aspektusok újabb kifizetési hátralék képződéséhez vezethetnek a többéves pénzügyi keret időszakának második felében, és ezáltal veszélyeztethetik vagy késleltethetik a kifizetéseket valamennyi érdekelt fél számára. Ilyen aspektusok többek között a következők: a kifizetések jelenlegi felső határa 2018-tól csökkenni fog a rendkívüli tartalék 2014-es mozgósítását követő ellensúlyozások következtében; a 2014-es és 2015-ös kifizetési előirányzatok egy részét a korábbi hátralék kifizetésére használják fel; a migrációval kapcsolatos kiegészítő vállalások keretében az európai strukturális és beruházási alapokból 2015-ben és 2016-ban 2 milliárd EUR kifizetés előreütemezését irányozták elő Görögország számára a kifizetési előirányzatok növelése és a kifizetések emelése nélkül;

38.

aggodalmának ad hangot az európai strukturális és beruházási alapok operatív programjainak késői elfogadása, valamint annak kockázata miatt, hogy a többéves pénzügyi keret programozási időszakának második felében – és különösen a végén – a kifizetetlen számlákból újabb hátralék képződik; ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő egy kohéziós politikai kifizetési tervet a 2014–2020-as programozási időszak végéig annak biztosítása érdekében, hogy elegendő eszköz álljon rendelkezésre a tagállamok részére történő kifizetésekhez;

39.

a többlet tagállami költségvetésekbe történő visszajuttatásának, valamint az uniós költségvetéshez való következő évi tagállami hozzájárulásból történő levonásnak a megszüntetését sürgeti;

Az eredményekre és a gazdasági kormányzásra összpontosító költségvetés

40.

megjegyzi, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos egyeztetések során az intézmények nem tudták megfelelően felmérni a nem várt válságok lehetséges következményeit, valamint hogy több rugalmasságot kellett volna bevezetniük a többéves pénzügyi keretbe. A nagyobb fokú rugalmasságon kívül az egyik válasz erre a problémára a tényeken alapuló, teljesítményalapú költségvetés-tervezés;

41.

üdvözli az Európai Bizottság „eredményközpontú uniós költségvetés” kezdeményezését, amely arra irányul, hogy hogyan költik el a költségvetést, milyen területeken, az elköltést hogyan értékelik, és hogyan kommunikálják az eredményeket, továbbá kritériumokat fogalmaz meg azon tagállamok és régiók megjutalmazására, amelyek a leghatékonyabban használják fel a forrásokat;

42.

az Európai Bizottságot a pénzügyi jelentéstétel javítására kéri. Ez különösen naprakész, rendszeres időközönként, egységes formában sorra kerülő jelentéstételt jelent a vonatkozó fő adatokról a többéves pénzügyi keret valamennyi eszköze és fejezete tekintetében;

43.

véleménye szerint az uniós kiadásoknak szorosabban kellene kapcsolódniuk a tagállamok gazdaságpolitikai kihívásaihoz és az uniós gazdaságpolitikai együttműködéshez; az Európai Bizottságot arra kéri, hogy hatékonyabban biztosítsa az uniós erőforrások és a gazdaságpolitikai együttműködés koordinálása közötti kapcsolatot az EU-ban annak érdekében, hogy szorosabban összehangolja a beruházásokat a gazdaságpolitikai, foglalkoztatásügyi és költségvetés-politikai követelményekkel. Erről a megközelítésről megfelelő előzetes elemzést kell készíteni a kohéziós politikai eredmények vonatkozásában, hogy a régiók és polgáraik ne lássák kárát a tagállamok makrogazdasági politikáinak, és ne kelljen a nemzeti szintű intézkedések következményeit viselniük;

Európai hozzáadott érték

44.

kiemeli, hogy az európai hozzáadott érték koncepciójáról továbbra is alapos vitára van szükség, mégpedig az európai települések és régiók egyedi igényeinek és érdekeinek figyelembevétele mellett;

45.

közös értékelési normák kidolgozását javasolja az uniós költségvetésből társfinanszírozott műveletek európai hozzáadott értékének eredmények alapján történő mérésére. A szubszidiaritásnak egyértelmű értékelési kritériumnak kellene lennie e hozzáadott érték felmérésére, mivel egyes uniós beruházások a volumenük miatt jobban valósíthatók meg uniós szintű programokon keresztül, mások viszont eredményesebbek lennének helyi vagy regionális szintű irányítással. E normák – a különböző európai programok addicionalitásának összehasonlításán kívül – a jövőbeni beavatkozásoknak, a pénzügyi források programok közötti elosztásának és megfelelőbben célzott szakpolitikáknak az alapjául, illetve ezek indokolásaként szolgálhatnak; azt javasolja, hogy az Európai Bizottság konzultáljon a Régiók Bizottságával ezzel a koncepcióval kapcsolatban;

46.

megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos egyeztetések során újból elő fog kerülni a tagállamok és az Európai Bizottság között a programok közvetlen vagy közös irányításával kapcsolatos, soha véget nem érő vita. Bár a tagállamok elsősorban az előzetes nemzeti előirányzatokat támogatják, lévén, hogy ezek kezelése egyszerűbb, a helyi és regionális igényeket és hatásköröket – a szubszidiaritás elvével összhangban – tiszteletben kell tartani. Másrészt csak az addicionalitás elvének szigorú alkalmazása valósít majd meg európai többletértéket; megállapítja, hogy bebizonyosodott, hogy a megosztott irányítás alá tartozó programok jelentik a helyes megközelítést ezen erők egyesítéséhez;

47.

azt javasolja, hogy a nemzeti társfinanszírozási arányok alapját ne csak a tagállamok finanszírozási kapacitása képezze, hanem az adott régió gazdasági fejlettségi szintje is, valamint az uniós kiadások által az EU átfogó céljaihoz tett hozzájárulás vagy az európai hozzáadott érték: európai prioritások esetén magasabb, nagyrészt nemzeti prioritások esetén alacsonyabb uniós társfinanszírozási arányt kellene megállapítani;

48.

kéri a makroregionális stratégiák és az európai területi együttműködés jobb kihasználását, hiszen ezek olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik a funkcionális területek közigazgatási határokon átnyúló együttműködését, csakúgy, mint az európai polgárok és vállalkozások gyakorlati igényeinek a kielégítését;

A többéves pénzügyi keret 2020 után

A többéves pénzügyi keret következő időszakának az időtartama

49.

a többéves pénzügyi keret 2014–2020 közötti időszakára vonatkozó – 2011-ben (6) és 2012-ben (7) elfogadott – és a 2014. évi uniós költségvetésről (8) szóló RB-véleményekkel összhangban határozottan előnyben részesíti a meghosszabbított, tízéves költségvetési időszakot, az első öt év utáni kötelező alapos félidős felülvizsgálat mellett;

50.

véleménye szerint ez a lehetőség illene a leginkább a többéves programozáshoz, hiszen ez egyrészt nagyobb fokú stabilitást és előrejelezhetőséget tesz lehetővé, különösen a megosztott irányítás alá tartozó, kohéziós politikai és vidékfejlesztési programok esetében, másrészt pedig elegendő mozgásteret hagyna egy félidős felülvizsgálat esetére;

51.

megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keret preferált 5 + 5 éves időszaka tökéletesen illene az Európai Parlament, az Európai Bizottság és a Régiók Európai Bizottsága mandátumaihoz, és így a következő többéves pénzügyi keret megerősített demokratikus legitimitásához és elszámoltathatóságához vezetne;

Saját források

52.

úgy véli, hogy a saját források reformja elengedhetetlen az európai alapok demokratikus és elszámoltatható kezeléséhez, és sajnálja, hogy nem történt jelentős előrelépés ezen a területen;

53.

a következő többéves pénzügyi keret időszakában új saját források bevezetését sürgeti, mert így jobbára feleslegessé válnának az uniós költségvetéshez való GNI-alapú tagállami hozzájárulások. Ezt a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának részeként kellene mérlegelni, hogy ezzel kikövezzék az utat az új saját forrásokkal kapcsolatos kezdeményezések politikai jóváhagyásához, megfelelő időben ahhoz, hogy a következő többéves pénzügyi keret idején már alkalmazhatóak legyenek;

54.

hangsúlyozza a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport kulcsfontosságú szerepét, és sürgeti, hogy a nemzeti parlamenteket, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat megfelelő módon vonják be az új uniós saját forrásokkal kapcsolatos jövőbeli vitákba;

A költségvetés egységessége

55.

az uniós költségvetés demokratikus legitimitásának és elszámoltathatóságának biztosítása érdekében a jelenlegi speciális eszközök – többek között az Európai Fejlesztési Alap, a sürgősségisegély-tartalék, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap, az Európai Unió Szolidaritási Alapja és a Rugalmassági Eszköz – többéves pénzügyi keretbe való beépítését kéri;

56.

megjegyzi, hogy az EU-nak a valós igényekre és nem az 1 %-os GNI-plafonra kellene összpontosítania, ami az egyik fő oka annak, hogy a tagállamok kísérő eszközöket hoznak létre az uniós költségvetésen és az Európai Parlament demokratikus ellenőrzési jogkörén kívül, hogy megbirkózzanak azokkal a kihívásokkal, amelyeket lehetetlen kezelni egy ilyen alulfinanszírozott költségvetésből;

Pénzügyi eszközök

57.

kéri, hogy mielőtt az Európai Bizottság benyújtja a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatát, készüljön alapos elemzés a jelenlegi többéves pénzügyi keret pénzügyi eszközeinek felhasználásáról. Habár a magánbefektetések ösztönzésében, valamint a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdításában betöltött kivételes szerepük vitathatatlan, számos olyan terület van, ahol felhasználásuk nem hatékony a piaci lehetőségek puszta hiánya miatt;

58.

hangsúlyozza, hogy meg kell találni a hagyományos támogatások és az innovatív pénzügyi eszközök közötti megfelelő egyensúlyt. Ez egyrészt a gyakorlatban hasznosnak bizonyuló pénzügyi eszközök nagyobb fokú kihasználását, másrészt pedig alternatívák ajánlását jelenti, ahol az ellenkező a helyzet. Az általános szabály szerint a pénzügyi eszközök használata opcionális kell, hogy maradjon a tagállamok számára, különösen a kohéziós politikai programok esetében. A főként nemzeti prioritások alacsonyabb uniós társfinanszírozással bíró támogatásainak, valamint az uniós és regionális prioritások magasabb uniós társfinanszírozással bíró támogatásainak megfelelő kombinációja, a hatékony pénzügyi eszközök nagyobb fokú használata, valamint az európai hozzáadott értékre való összpontosítás együtt megoldást jelenthet arra, hogy hogyan lehet az uniós költségvetést hatékonnyá tenni, kevesebb erőforrással több eredményt biztosítva;

Az eljárások egyszerűsítése

59.

végezetül megállapítja, hogy nem az ötletek vagy megoldások hiánya jelenti ma a legnagyobb kihívást az EU számára, hanem a döntéshozatal lassúsága és merevsége. Legelőször is tehát az eljárások egyszerűsítéséről és a nagyobb fokú rugalmasságról kell döntést hozni a következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalások megkezdésekor;

60.

üdvözli az EU általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi rendelet felülvizsgálatával kapcsolatos nyilvános konzultációt, és hajlandó együttműködni az eljárások egyszerűsítésére vonatkozó javaslatok – a területen beazonosított problémák alapján történő – megfogalmazásában;

Részletes megjegyzések

61.

hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi időszakban az új generációs esb-alapok keretébe a GDP kiegészítésére irányuló intézkedéseket is bele kell foglalni, amint arra az RB „Területfejlesztési mutatók – a GDP-n innen és túl” című, közelmúltbeli véleménye is rámutat;

62.

úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keret esetében több figyelmet kell fordítani a helyi és a vidékfejlesztésre, különösen pedig a gyéren lakott körzetekre vonatkozó intézkedésekre, mivel a helyi és vidéki programokba való beruházás tartja életben a gazdasági és társadalmi szerkezetet és bizonyítottan multiplikátorhatással bír. Az érintett régióknak alapvető szerepet kellene adni a beruházások irányításában. Jóllehet az adatok tanúsága szerint a beruházások megtérülése esetleg magasabb lehet a peremrégiókban, mint a központi fekvésűekben, emlékeztet arra, hogy a gazdasági hatékonysági szempontok önmagukban nem elegendőek a forráselosztási döntések meghozatalához: mindenképpen figyelembe kell venni a politikai és társadalmi kritériumokat is. A területi együttműködési programokat is jobban ki kellene használni és jobban be kellene építeni a kohéziós politikába, mivel elismerten hozzáadott értéket képviselnek a közös európai identitás fejlesztése terén;

63.

fel kívánja hívni a figyelmet a LIFE programra és annak megfelelő finanszírozására a következő többéves pénzügyi keret időszaka alatt. A LIFE program jelentős eszköz az európai hozzáadott értékkel bíró helyi és regionális környezetvédelmi és éghajlat-politikák és projektek finanszírozásának és mobilizálásának támogatása terén. A LIFE projektekről bebizonyosodott, hogy fontos katalizátorhatással rendelkeznek más uniós alapok mobilizálása terén is;

64.

úgy véli, hogy több figyelmet kell fordítani a demográfiai változások következményeire az Európai Unióban. E tekintetben arra kéri az Európai Bizottságot, hogy használja fel a 2020 utáni többéves pénzügyi keretet a demográfiai kihívások megválaszolására, és az új eszközök megtervezésekor és a szakpolitikai döntések meghozatalakor vegye figyelembe a helyi és regionális demográfiai helyzetet és annak alakulását;

65.

e tekintetben emlékeztet arra, hogy az EU költségvetése nem kevesebb, mint 20 külön uniós eszközt tartalmaz a helyi fejlesztés finanszírozására. Az integrált helyi fejlesztésre vonatkozó rendelkezések és az esb-alapokról szóló jelenlegi rendeletek közös stratégiai kerete nyilvánvalóan nem elegendő az öt esb-alap átfedéseinek elkerüléséhez és integrált finanszírozásának hatásos biztosításához. Ezért meg kell vizsgálni az alábbi lehetőségeket:

—	egy egyszerűbb és egységesebb uniós finanszírozási eszköz, amely kifejezetten a területi és helyi fejlesztésre irányul,

—	a helyi közösségek arra való képességének fokozása, hogy kidolgozzák saját, helyi alapú megközelítéseiket,

—	az alapkezelés vertikális rétegeltségének, valamint az európai bizottsági és miniszteri szintű horizontális struktúráknak a leegyszerűsítése,

—	az eredményalapú teljesítményre vonatkozó jelentéstétel és a könnyített ellenőrzési rendszer felé történő elmozdulás.

Kelt Brüsszelben, 2016. június 15-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Markku MARKKULA

(1) CDR275-2013_00_00_TRA_AC (23–24).

(2) Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről – (SEC(2011) 1141 final), (SEC(2011) 1142 final).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete 90. cikkének (5) bekezdése szerint az Európai Bizottság felülvizsgálja a tagállamok Kohéziós Alapból történő támogathatóságát a 2012 és 2014 közötti időszakban az EU-27-re vonatkozó uniós GNI-adatok alapján, a nemzeti kereteket pedig ezt követően újból kiszámítja, úgy, hogy a kiigazítások teljes nettó hatása 4 milliárd eurónál ne legyen több (ahogyan azt a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet rögzíti).

(4) A jelenlegi többéves pénzügyi keret az előző keretből származó 23,4 milliárd eurós „adóssággal” indult, amely hátralék 2014 végére példa nélküli 24,7 milliárd eurós szintet ért el a 2007–2013-as kohéziós programok tekintetében.

(5) CDR275-2013_00_00_TRA_AC.

(6) CdR 283/2011 fin.

(7) CDR1777-2012_00_00_TRA_AC.

(8) Lásd az 5. lábjegyzetet.

18.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 17/28

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Élelmiszer-pazarlás

(2017/C 017/06)

Előadó:

Ossi MARTIKAINEN (FI/ADLE)

Lapinlahti képviselő-testületének tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Bevezetés: áttekintés és fogalmak

az élelmiszer-hulladékot és az élelmiszerek előállítása, feldolgozása, forgalmazása és fogyasztása során keletkező hulladékot súlyos globális problémának tartja, amely jelentősen hátráltatja a gazdasági, társadalmi és ökológiai fejlődési célok elérését. Ez a probléma csak a különféle kormányzati szinteket és politikaterületeket összefogó, széles körű és céltudatos együttműködéssel kezelhető. A civil társadalmat és a vállalkozásokat széles körben be kell vonni az intézkedésekbe;

az aktuális helyzetet fenntarthatatlannak tartja (1), mivel

—	a termelési folyamat különböző szakaszai során az élelmiszercélú termékek akár egyharmada is kárba veszhet (nyersanyagként, félkész vagy késztermékként),

—	a világ termőterületének 28 %-án (1,4 milliárd ha) termő élelmiszer minden évben veszendőbe megy,

—	a folyamat egyes szakaszaiban keletkező, nem hasznosított termékek okozta éghajlati hatás 3,6 Gt szén-dioxid-egyenértéknek felel meg (a földhasználat-változás okozta kibocsátásokat nem számítva),

—

a pazarló termelési és fogyasztási szokások jelentős mértékben csökkentik a világ vízkészletét, a szükségtelenül kivágott és terméketlenné tett termőterületek miatt veszélyeztetik a biodiverzitást, csökkentik a talaj tápértékét és jelentősen károsítják az egyéb nem megújuló természeti erőforrásokat,

—

a termelési lánc során és késztermékként keletkező nagy mennyiségű élelmiszer-hulladék az élelmiszerlánc összes érintettje, köztük a fogyasztók szempontjából is csökkenti a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés értékét és torzítja az élelmiszer-értékláncon belüli igazságos eloszlást: a hulladék gazdasági értékét 1 000 milliárd USD-ra, környezeti költségeit 700 milliárd USD-ra, társadalmi költségeit pedig 900 milliárd USD-ra becsülik;

saját kezdeményezésű véleményével támogatni és erősíteni kívánja az egész nemzetközi közösség, valamint az ENSZ és szakmai szervezetei által az aktuális helyzet javítására irányuló erőfeszítéseket, azaz a 2. és a 12. fenntartható fejlődési cél („az éhezés megszüntetése” és „felelős fogyasztás és termelés”) megvalósítását, amelyek arra irányulnak, hogy 2030-ig megfeleződjön az élelmiszer-hulladék (2);

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak az erőforrás-hatékonyságra és a körforgásos gazdaságra vonatkozó kezdeményezései jó lehetőséget kínálnak az élelmiszer-termelés és -fogyasztás fenntarthatóságát javító kezdeményezések és jogszabályok kidolgozására;

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy törekedjen arra, hogy európai szinten egységes terminológiát és fogalommeghatározásokat alakítsanak ki a területre vonatkozóan, továbbá ösztönzi a nemzetközi párbeszédben való proaktív részvételt és azt, hogy a nemzetközi észrevételeket és javaslatokat építsék be az uniós intézkedésekbe. Ez megkönnyítené a problémák felismerését és az összehasonlítást, valamint azt, hogy figyelembe vegyék azokat az EU saját jogszabályaiban és a kereskedelmi és fejlesztési partnerekkel való együttműködésben (3). Az EU többek között belső piaci térséget alkot, és közös agrárpolitikája van. Így közös fogalmakra, eljárásokra és összehasonlítható mutatókra is szükség van. Ezáltal regionális szinten és a régiók között összehasonlítható kritériumokat lehetne meghatározni az élelmiszer-hulladék csökkentésére és keletkezésének megelőzésére.

Az uniós politikák

A Régiók Európai Bizottsága úgy véli, hogy az Unió saját és a tagállamokkal közös politikái többféle lehetőséget kínálnak az élelmiszer-pazarlás jelentette probléma kezelésére.

A hulladékirányelv (2008/98/EK) módosítására tett javaslat a hulladék, ezen belül az élelmiszer-hulladék mennyiségének további csökkentésére tett erőfeszítésekre utal.

A közös agrárpolitikában határozottabban törekedni kellene arra, hogy az erőforrás-hatékony élelmiszer-termelést és a természet- és környezetvédelemre irányuló tevékenységeket külön területként kezeljék. A kizárólag a támogatásokat célzó mezőgazdaság és a termelés visszafogása alacsony terméshozamot és a betakarítás elmaradását eredményezi, így mind a végeredmény, mind a termelésbe fektetett energia kárba vész.

A kereskedelmi és fogyasztópolitikákban mind a belső piacon, mind a külkereskedelemben elő kellene mozdítani az olyan szerződési gyakorlatokat és eljárásokat, amelyek csökkentik a hulladék mennyiségét. Például a kiskereskedelemben alkalmazott csomagolási méretek és az élelmiszerek forma- és méretszabványai miatt jelentős mennyiségű hasznos élelmiszer végzi hulladékként. Az ömlesztett termékek értékesítésének előmozdítása újrahasznosítható háztartási tárolóedények használatával, ami kevésbé költséges a fogyasztók számára, segíthet megtanítani a szükségleteknek megfelelő mennyiség, nem pedig az előre elkészített adagok megvásárlására, melyek sokszor túlméretezettek, vagy olcsóbb mivoltuk miatt vonzóbbak.

A fogyasztóvédelmi és közegészségügyi céllal kialakított, a termékek lejáratával kapcsolatos gyakorlatok és jelzések nem minden termék esetében célszerűek, és ezek miatt szükségtelenül dobnak ki ehető élelmiszereket. Az Európai Bizottságnak fontos szerepe van annak feltérképezésében, hogy ki lehetne-e dolgozni az erőforrások jobb hasznosítását célzó iránymutatásokat például az élelmiszerek jótékonysági szervezetek és élelmiszerbankok számára történő adományozására és a lejárt élelmiszerek takarmánycélú felhasználására vonatkozóan, figyelembe véve az élelmiszer-biztonsági követelményeket. Szükség van valamennyi érdekelt fél, termelő, kiskereskedő és fogyasztó felvilágosítására, hogy jobban megértsék a lejárati időre vonatkozó jelzéseket. Tisztázni kell például a „minőségét megőrzi” kifejezés jelentését, mely nem jelenti azt, hogy az élelmiszerek az egészségre károssá válnának az esedékesség napja után.

10.

A fejlesztési politika terén az Uniónak a többi nagy fejlesztéstámogatóval együtt törekednie kell regionális gazdasági és kereskedelmi együttműködési megállapodások, a termelést és a fogyasztókat egymáshoz közelebb hozó eljárások, az infrastruktúra és a technológia kialakítására és különösen a nyersanyag-kitermelő és agrárágazatok fenntartható fejlesztésére. A méltányos kereskedelem – nem utolsósorban a helyi és regionális önkormányzatok által támogatott – programjai ennek fontos eszközei lehetnek. Elő kell mozdítani a helyi piacok működőképességét és a helyi termékek piacra jutását, nem utolsósorban a külső költségek (pl. élelmiszer-szállítás) internalizálása révén.

11.

A rászorulók segítésére irányuló intézkedéseknek továbbra is tartalmazniuk kell egy élelmiszersegéllyel kapcsolatos elemet, és szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a segélyszervezetek és a helyi termelők, a kereskedelem és az étkeztetési szolgáltatók között, fontolóra véve a közelgő lejáratú élelmiszerek „szimbolikus” áron történő közvetlen értékesítését is, mégpedig oly módon, hogy az biztosítsa annak a személynek a méltóságát, illetve magánéletének védelmét, aki kapja vagy ezekkel a feltételekkel vásárolja meg a terméket. A harmadik szektorral való együttműködésnek a közelségre kellene irányulnia a helyi hálózat, az adományok, illetve a házhoz szállítás egyes települések vagy településhálózatok közötti viszonylatában, és lehetőség szerint el kellene kerülni az adományozott javak tárolását és nagyobb területi áruházláncokon keresztül történő értékesítését. Az élelmiszerek diverzifikálása, valamint a helyi és szezonális termékek programokba való felvétele csökkenti a kárba vesző élelmiszer mennyiségét (4).

12.

A közbeszerzésekre vonatkozó szabályokba be lehetne építeni az élelmiszer-hulladék csökkentését és keletkezésének megelőzését célzó elemeket.

Gyakorlati intézkedésjavaslatok a régiók és a városok szemszögéből

A Régiók Európai Bizottsága

13.

emlékezteti az Európai Bizottságot arra a korábbi kérésére, hogy tűzzön ki konkrétabb – 2025-re 30 %-os – célt az élelmiszer-pazarlás csökkentésére (5), és arra kéri, hogy dolgozzon ki egységes mérési módszereket az élelmiszer-pazarlás csökkentésére irányuló célok folyamatos nyomon követésére;

14.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy megfelelő lépések, az érintettek részvétele, valamint az értékes és sikeres innovációk és a megfelelő teljesítményértékelések megosztása révén támogatja a fenntartható fejlesztési célok elérését (6);

15.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, ki lehetne-e tűzni egyedi csökkentési célokat az élelmiszerlánc egyes szakaszaira: a termelésre, a feldolgozásra, az értékesítésre és forgalmazásra, az étkeztetési szolgáltatásokra, a háztartásokra és a hulladékkezelésre vonatkozóan. Ezeket a célokat az EU közös általános céljára lehetne alapozni, melynek elérésére országspecifikus programokat és célokat dolgoznának ki, ahogy az az éghajlat-politika területén is történt. Ezeknek a programoknak és céloknak figyelembe kellene venniük az egyes országokban az adott élelmiszerlánc fent említett szakaszaiban előforduló sajátosságokat. A technikai, gazdasági és környezeti vonatkozások maradéktalan számításba vétele érdekében az országspecifikus programokat és terveket az összes kormányzati szint együttműködése keretében dolgoznák ki;

16.

azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy hozzon létre egy a különféle kormányzati szinteket és ágazati szereplőket összefogó platformot az élelmiszer-hulladék keletkezésének megelőzésére, mennyiségének csökkentésére és a hulladékkezelési módszerek javítására, és jelzi, hogy szeretne részt venni a gyakorlati intézkedések összehasonlítását és a bevált gyakorlatok terjesztését célzó tevékenységekben;

17.

kéri az Európai Bizottságot, hogy népszerűsítse és ösztönözze megállapodások létrehozását az élelmiszer-kiskereskedelmi ágazat szereplői és a jótékonysági szervezetek között az uniós tagállamokban (lásd például a Franciaország által útnak indított kezdeményezést, ahol nemrégiben egy olyan törvényt fogadtak el, amely megakadályozza a nagyobb üzleteket abban, hogy kidobják a lejárati idejükhöz közeledő jó minőségű élelmiszereket, illetve megsemmisítsék a fogyasztásra alkalmas eladatlan élelmiszereket). Szükség van olyan élelmiszer-adományozási útmutatók kidolgozására is az ágazat és a jótékonysági szervezetek számára, amelyek tisztázzák a felelősség kérdését, és a vállalkozásokat arra ösztönzik, hogy ellátási láncukba újraelosztási mechanizmusokat is beillesszenek. Az élelmiszer-ágazat más területeire, például az étkeztetési és turisztikai szolgáltatásokra vonatkozóan is ki kellene alakítani hasonló eljárásokat. A biztonsági és közegészségügyi szempontokat mindegyik alkalmazási területen ki kell értékelni a rájuk vonatkozóan kialakított kritériumok alapján;

18.

az elsődleges elosztási láncból visszavont vagy eltávolított élelmiszerek tekintetében arra kéri a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy hatékony másodlagos elosztási láncokat hozzanak létre (a „szociális” élelmiszerüzletek modellje alapján), és így biztosítsák a hátrányos helyzetű embereknek a fogyasztásra még mindig alkalmas élelmiszerekhez való hozzáférést. Azt ajánlja, hogy a jótékonysági szervezetek és élelmiszerbankok részesüljenek pénzügyi támogatásban operatív kapacitásuk bővítése érdekében;

19.

a visszadobott halak kérdéskörére is felhívja a figyelmet, mivel ez az élelmiszer-hulladék egyik fontos forrását jelenti; az Európai Bizottságot egy átfogó terv (ajánlások/iránymutatások) kidolgozására kéri a járulékos fogásból származó halak feldolgozását és értékesítését illetően. Egy ilyen terv ajánlásokat tartalmazhatna arról, hogy miként hasznosítsák az emberi fogyasztásra alkalmas nem szándékos fogásokat;

20.

arra ösztönzi az étkeztetési szolgáltatásokat ellátó helyi és regionális önkormányzatokat, hogy alakítsák ki saját programjukat az élelmiszer-hulladék megelőzésére és a keletkező hulladék hatékony felhasználására, és sürgeti, hogy az intézmények számára étkeztetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásoktól is követeljék meg ugyanezeket az intézkedéseket (7);

21.

kiemeli, hogy ösztönözni kell a bevált gyakorlatok széles körű cseréjét. Ez először is a helyi termelők által előállított termékek helyi fogyasztásának az előmozdítását szolgáló programok támogatását jelentené, rövid értékesítési láncok keretében, de vonatkozna az adományokra is. A bevált gyakorlatok cseréje és alkalmazása – a felhalmozott tapasztalatok révén – elősegítené a megfelelő intézkedések térnyerését is, hiszen a helyi önkormányzatoknak így elegendő információ állna a rendelkezésére ilyen fejlesztési programok elindítására, ösztönözve ezzel azokat is, akik még egyáltalán nem tettek lépéseket ezen a téren;

22.

azt javasolja, hogy amennyire lehetséges, az étkeztetésben (ideértve a közétkeztetést, az idegenforgalmi létesítményeket, a vendégházakat, éttermeket és más, hasonló tevékenységet folytató létesítményeket) helyi/regionális és szezonális alapanyagokat használjanak, és kampányt sürget a helyi élelmiszerek mellett annak érdekében, hogy rövidüljön a termelési és fogyasztási lánc, ami a folyamatelemek számának csökkenése révén az egyes szakaszokban keletkező hulladék mennyiségét is csökkenti.

23.

azt javasolja, hogy az élelmiszeripar, a vendéglátás és a szállodaipar terén tevékenykedő vállalatok alkalmazzanak olyan bevált gyakorlatokat tartalmazó kódexeket, amelyek az optimális termékfelhasználás irányába mutatnak. Ennek keretében az élelmiszer-felesleget szociális célokra kellene felhasználni, és ehhez hatékony elosztási hálózatokat kellene kialakítani, azt is szavatolva, hogy az ilyen élelmiszereket hátrányos helyzetű családok és szociális intézmények kapják;

24.

sürgeti az alapfokú oktatási és egyéb képzési szolgáltatásokat szervező helyi és regionális önkormányzatokat, hogy az élelmiszer-hulladék jelentette problémát és annak enyhítését építsék be a tantervbe például tematikus napok, tanulmányi látogatások és a saját iskola élelmiszer-gazdálkodásának megismertetése formájában, valamint pl. azáltal, hogy a diákokat és az étkeztetési szolgáltatások más igénybevevőit bevonják a szolgáltatások fejlesztésébe. Fontos volna, hogy tanulmányai keretében minél több iskolás és diák átfogó képet kapjon az élelmiszer-termelésnek és -fogyasztásnak a gazdaságra, a környezetre, valamint a társadalmi és etikai szempontból fenntartható fogyasztói magatartásra gyakorolt hatásairól.

Emellett nem csupán iskolai, hanem mindenkinek szóló, általános tájékoztató és oktatási célú kampányokat is rendezni kellene a fogyasztók részére a felelősségteljes fogyasztásról, illetve különösen arról, hogy a valós igényeknek megfelelően kell élelmiszer-ipari termékeket vásárolni és felhalmozni;

25.

azt ajánlja, hogy az élelmiszer-hulladék keletkezésének megelőzését és csökkentését célzó intézkedések keretében indítsanak egész életen át tartó tanulási programokat is, melyekben a különféle korosztályokhoz és életszakaszokhoz kapcsolódó tanulási és eljárási módszereket lehet fejleszteni;

26.

arra ösztönzi a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy civil szervezetekkel együttműködésben végezzenek tájékoztató kampányokat a háztartások helyes élelmiszer-gazdálkodásának jelentőségéről;

27.

felhívja a figyelmet arra, hogy a különböző régiók civil társadalmának szervezetei és szereplői mennyire fontos szerepet vállalnak az élelmiszer-pazarlásból származó élelmiszerek begyűjtésében és újraelosztásában. A szubszidiaritás szempontjából elengedhetetlennek tartja a regionális és helyi önkormányzatok és az élelmiszer-pazarlásból származó élelmiszerek begyűjtéséért és újraelosztásáért felelős szociális szervezetek közötti szorosabb együttműködést;

28.

a hulladékkezelésért felelős helyi és regionális önkormányzatoknak azt javasolja, hogy fejlesszék a hulladékok szelektív gyűjtési és hasznosítási formáit, világosabban mutassák be az élelmiszer-hulladék arányát, és tegyék nyilvánossá az összegyűjtött adatokat. Így növelhető az élelmiszer-hulladék például biogázként és komposztként történő hasznosítási aránya. Ennek a helyi gazdaságra, a foglalkoztatásra és a helyi innovációra is jótékony hatása lehet;

29.

minden tagot arra ösztönöz, hogy ismertessék saját önkormányzatukkal a jelen vélemény céljait, és valósítsanak meg saját programokat az élelmiszer-hulladék csökkentése és keletkezésének megelőzése érdekében. Ez ugyanis a környezeti és gazdasági szempontból is fenntartható fejlődés megvalósításának egyik leghatékonyabb és leggyorsabb hatású, a helyi és regionális önkormányzatok által közvetlenül alkalmazható eszköze.

Kelt Brüsszelben, 2016. június 15-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Markku MARKKULA

(1) A helyzet ismertetéséhez felhasznált adatok az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) Food wastage footprint – Impacts on natural resources című vizsgálati jelentésén (2013) alapulnak.

(2) Kiváltképp a 12.3. (2030-ig világszinten az egy főre jutó élelmiszer-hulladék megfelezése kiskereskedelmi és fogyasztói szinten, valamint a termelési és elosztási láncban keletkező élelmiszer-veszteség csökkentése) és a 12.5. (a hulladék jelentős csökkentése 2030-ig) részcél teljesítéséhez többszintű kormányzás keretében, közösen létrehozott programok és intézkedések szükségesek. A 2. fenntartható fejlődési célt (az éhezés felszámolása, az élelmezésbiztonság elérése, a jobb táplálkozás és a fenntartható mezőgazdaság előmozdítása) a helyi és regionális önkormányzatok mind elő tudják mozdítani a saját területükön és világszinten.

(3) Az eltérő fogalommeghatározások és számítási módszerek eltérő következtetésekhez vezethetnek. A FAO szerint az élelmiszer-veszteség az emberi fogyasztásra termelt összes élelmiszer mennyiségi vagy minőségi csökkenése a tápérték, a gazdasági érték vagy az élelmiszer-biztonság szempontjából. Az élelmiszer-pazarlás az élelmiszer-veszteség része, a biztonságos és megfelelő tápértékű, emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek kidobását vagy más célra való felhasználását jelenti az élelmiszerláncok bármely szakaszában. (FAO, 2014) http://www.fao.org/fileadmin/user_upload/save-food/PDF/FLW_Definition_and_Scope_2014.pdf. A Fusions (2014) meghatározása szerint az élelmiszer-hulladék (foodspill) bármilyen élelmiszer vagy annak emberi fogyasztásra nem alkalmas része, amely hasznosítás nélkül kikerül a láncból.

(4) Az RB álláspontja a FEAD-rendelet tartalmával kapcsolatban.

(5) Az RB állásfoglalása a fenntartható élelmezésről.

(6) COM(2015) 614 final.

(7) Az EGSZB-nek és az RB-nek például saját környezetvédelmi működési szabályzata van, és helyi szervezetek segítségével hatékonyan együttműködnek annak érdekében, hogy az ételmaradékokat máshol hasznosítsák.

18.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 17/33

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelem: megelőző mechanizmusok helyi és regionális szinten

(2017/C 017/07)

Előadó:

Bart SOMERS (ALDE/Belgium) Mechelen polgármestere, a Flamand régió parlamentjében az Open VLD párt frakcióvezetője

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

BEVEZETÉS

üdvözli az Európai Parlament állásfoglalás-tervezetét az európai polgárok erőszakos radikalizálódásának és terrorista szervezetek általi toborzásának megelőzéséről, valamint a Külügyi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményét;

hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem és az európai polgárok erőszakos radikalizálódásának és terrorista szervezetek általi toborzásának megelőzése alapvetően tagállami hatáskörben kell, hogy maradjon, de a helyi, európai és nemzetközi együttműködés is elengedhetetlen a helyzet hatékony kezeléséhez. Élesen elítéli a radikalizálódott és könyörtelen elkövetők által végrehajtott legutóbbi terrorista merényleteket, és legmélyebb együttérzését fejezi ki az áldozatokkal és ezek barátaival, illetve hozzátartozóival. Hangsúlyozza, hogy ezek az események újfent rámutatnak annak égető szükségességére, hogy európai és nemzetközi együttműködés jöjjön létre az erőszakos radikalizálódás és a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem terén. Meggyőződése, hogy a nyitott, befogadó, mindenkit tiszteletben tartó és sokszínű társadalmak értékeinek védelme és az erőszak megelőzése érdekében sokkal intenzívebb információcserére van szükség a hírszerző szolgálatok és sokkal szorosabb együttműködésre a biztonsági szolgálatok és bűnüldöző szervek összes szintje között, nem hagyva figyelmen kívül a szociális szereplők, a civil társadalom és a különböző kormányzati szintek közötti együttműködést sem;

hangsúlyozza, hogy semmilyen párhuzamos társadalmi modell, mely ellentétes az említett értékekkel, nem engedhető, illetve nem tűrhető meg;

arra ösztönzi az európai és nemzeti hatóságokat, hogy amennyire lehet, osszák meg információikat a helyi önkormányzatokkal, anélkül, hogy veszélybe sodornák a biztonságot;

szükségesnek tartja, hogy foglalkozzunk az erőszakos radikalizálódással, mert ez a jelenség fenyegetést jelent az európai polgárok, valamint Európa egyetemes értékei számára, amelyek kulturális és humanista örökségén alapulnak;

e tekintetben hangsúlyozza, hogy az együttéléshez oktatási erőfeszítésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi méltóság elvét az EU-ban élő minden közösség tagja ossza;

arra kéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat, a helyi és regionális önkormányzatokat, valamint a civil társadalmat és elsősorban a tudományos élet képviselőit, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és különösen az országok és ágazatok közötti együttműködésüket annak érdekében, hogy megvizsgálják az erőszakos radikalizálódás elsődleges okait és folyamatát, illetve az erőszakos radikalizálódáshoz vezető különböző hatásokat és tényezőket azzal a céllal, hogy olyan eszközöket lehessen kifejleszteni, amelyekkel a tagállamok és az EU tényeken alapuló intézkedéseket dolgozhatnak ki;

rámutat arra, hogy az erőszakos radikalizálódás nemzetközi jelenség, és a világ más tájain összegyűjtött tapasztalatokból tanulságok vonhatóak le. Üdvözli ebben a tekintetben az olyan multidiszciplináris hálózatok létrehozását, mint az erős városok hálózata is, amelyek célja a városok és egyéb helyi önkormányzatok még szorosabb nemzetközi szintű összekapcsolása az erőszakos szélsőségesség megakadályozására irányuló helyi megközelítések erősítésének céljából. Hangsúlyozza egy uniós hálózat kiépítésének szükségességét annak előmozdítása érdekében, hogy szorosabb helyi és regionális szintű uniós együttműködés valósuljon meg a radikalizálódás, az erőszakos szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelem terén. Meggyőződése, hogy a radikalizálódással foglalkozó uniós információs hálózat és a stratégiai kommunikációs hálózat keretein belül továbbra is munkálkodni kell hatékony megelőző intézkedések kidolgozásán, amelyeknek köszönhetően helyi szinten korábban fel lehet ismerni a radikalizálódás jeleit, ellensúlyozni lehet a propagandát, és eredményes rehabilitációs programokat lehet kidolgozni;

megállapítja, hogy Európában már számos eszköz áll rendelkezésre az európai polgárok erőszakos radikalizálódása elleni fellépéshez, és az EU-nak és tagállamainak ezeket az eszközöket maradéktalanul ki kell használniuk, a jelenleg előttük álló kihívásokra adandó válaszként pedig ezeknek az eszközöknek a továbbfejlesztésére kell törekedniük;

10.

kiemeli az okokat kezelő intézkedések jelentőségét a radikalizálódás és a terrorizmus céljával történő toborzás elleni küzdelemben. Ezzel erősíteni lehet a megelőzést, elsősorban olyan eszközöket felhasználva, mint az internet figyelése és a közösségekkel, vallási vezetőkkel folytatott párbeszéd, a találkozók, tájékoztató és figyelemfelkeltő programok szervezése, illetve általánosságban e kérdések tudatosítása a civil társadalomban;

11.

ennek kapcsán utal az uniós radikalizálódás-tudatossági hálózat (RAN) és a nemrégiben életre hívott kiválósági központ fontos szerepére, továbbá üdvözli az Európai Unió Tanácsa holland elnöksége által elért eredményeket;

12.

hangsúlyozza, hogy a RAN-nak külön törekednie kellene arra, hogy a kisebb városokat és közösségeket is elérje, a kisebb entitások számára is lehetővé téve a radikalizálódás-tudatossági hálózathoz való egyenlő hozzáférést;

A radikalizálódás fogalmának meghatározása

13.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy törekedjék mielőbbi egyetértésre az erőszakos radikalizálódás mint jelenség közös meghatározásában, hogy ez szolgálhasson kiindulópontként az egyes országok összehangoltabb fellépéséhez – bevonva abba a helyi és regionális önkormányzatokat is –, nem feledkezve meg arról, hogy minden egyes tagállam tapasztalatait sajátos politikai, kulturális és jogi elemek alakítják,

14.

az „erőszakos radikalizálódás” általánosan elfogadott meghatározásának hiányában radikalizálódáson azt a jelenséget érti, amikor az emberek legitimálják és/vagy alkalmazzák az erőszakot mint eszközt olyan politikai céljaik megvalósítása érdekében, melyek sértik a demokratikus jogrendet és az ennek alapjául szolgáló alapvető jogokat;

15.

az erőszakos radikalizálódást egy olyan ideológiai küzdelemnek tekinti, amelyben radikalizálódott egyének és csoportosulások a nézeteiket hangoztatva erőszakkal kívánják megdönteni azt az európai modellt, amely az emberi jogokon, a szabad véleménynyilvánításon, a vallás és a meggyőződés szabadságán, a jogállamiságon, a férfiak és nők közötti egyenlőségen és a megkülönböztetésmentességen alapul, és ezekkel az értékekkel az említett nézetek nem összeegyeztethetők;

16.

hangsúlyozza, hogy az erőszakos radikalizálódás komplex és dinamikus jelenség, amely egy sor globális, szociológiai, politikai és geopolitikai, valamint egyéni tényező függvénye, és nem lehet ezektől a tényezőktől függetlenül szemlélni. Felhívja a figyelmet arra az aggodalmat keltő, új tendenciára, hogy nemcsak hogy a különféle meggyőződésű radikálisok több embert igyekeznek erőszakos cselekedetekre bírni, hanem egyes csoportok célzottan olyan büntetett előéletű egyének radikalizmusra való toborzására is törekednek, akiknek tapasztalatuk van az erőszakos cselekmények elkövetésében;

17.

figyelmeztet arra, hogy az erőszakos radikalizmusra való toborzás egyre gyakrabban zárt ajtók mögött, online közösségekben és fórumokon zajlik, ahol számtalan lehetőség van olyan üzenetek terjesztésére, melyek meggyőzően éltetik az erőszakos eszméket, és ahol sok olyan embert elérnek, akik fogékonyak ezekre az üzenetekre;

18.

kiemeli, hogy ez az erőszakos radikalizálódás nem köthető egy bizonyos profilhoz, hanem a legkülönbözőbb társadalmi hátterű férfiakat, nőket és különösen európai fiatalokat érinti, akikben az a közös, hogy identitásbeli konfliktusok, vélt vagy valóban átélt igazságtalanságok, diszkrimináció vagy társadalmi kirekesztés miatt gyakran nem érzik magukat a társadalom részének;

19.

felhívja a figyelmet arra, hogy sok esetben Európában született és iskolázott európai polgárokról van szó, akik ennek ellenére erőszakosan radikális eszméket vallanak;

20.

figyelmeztet arra, hogy a terrorizmus és az erőszakos radikalizálódás nyomán sok sztereotip elképzelés alakul ki a vallásokról, amit arra használnak fel, hogy igazolják a másik oldal radikalizálódását, köztük a neonáci és újfasiszta mozgalmakat, és ez felszíthatja a gyűlöletbeszédet és a gyűlöletből elkövetett bűncselekményeket, melyek hátterében a rasszizmus, az idegengyűlölet, valamint a más véleménnyel, meggyőződéssel vagy vallással szembeni intolerancia egyéb formái állnak;

21.

megállapítja, hogy annak ellenére, hogy az uniós tagállamok egyik legfontosabb biztonsági aggálya jogosan a fundamentalisták konfliktusövezetekbe és konfliktusövezetekből való utazásának jelensége, az erőszakos radikalizálódás nem korlátozódik egy bizonyos ideológiára vagy egy bizonyos vallásra, hanem különféle ideológiákban és bármely vallással való visszaélés során előfordulhat, és ezért az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelem nem korlátozódhat az iszlám fundamentalista radikalizálódásra;

22.

hangsúlyozza, hogy az erőszakos radikalizálódás kezeléséhez alapvetően fontos, hogy minden kormányzati szinten erős legyen a politikai akarat. Ez azt is magában foglalja, hogy tanulni kell a múltban szerzett rossz és jó tapasztalatokból egyaránt, és a politikai hatásvadászat helyett nyitni kell az együttműködés felé minden olyan társadalmi erő irányában, mely segítséget tud nyújtani;

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

Emberi jogok és sokféleség mint kiindulási pont

23.

úgy véli, hogy az emberi jogoknak a terrorizmus leküzdésére és az erőszakos radikalizálódás megelőzésére irányuló uniós politika középpontjában kell állniuk;

24.

felszólít arra, hogy minden olyan intézkedés esetében, amelyet az EU és tagállamai hoznak az erőszakos radikalizálódás megelőzése és leküzdése érdekében, mindenképpen tartsák tiszteletben az alapvető jogokat és a polgári szabadságjogokat, beleértve a magánélethez való jogot, az adatvédelem jogát, az ártatlanság vélelmét, a tisztességes és törvényes eljáráshoz való jogot, a szólásszabadságot, a világnézet szabadságát és az egyesülési szabadságot;

25.

hangsúlyozza, hogy a középpontban egy olyan társadalom kell, hogy álljon, amelyben minden csoport emberi jogait teljes mértékben tiszteletben tartják, és amely eleget tesz a nemzetközi és regionális normáknak, gondolva itt többek között a diszkrimináció, a rasszizmus és az intolerancia egyéb formái elleni küzdelemre az erőszakos radikalizálódás megelőzése és az ellene való fellépés során;

26.

ennek kapcsán úgy látja, hogy az Európai Unió demokratikus értékeit olyan eszköznek kell tekinteni, amely garancia az európai polgárok szabadságára;

27.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az erőszakos radikalizálódás ne kaphasson táptalajt, gondolva itt elsősorban a rasszizmusra és a diszkriminációra. Bár nem áll fenn egyenesen arányos kapcsolat a rasszizmus, a diszkrimináció és az erőszakos radikalizálódás között, a rasszizmus és a diszkrimináció pedig nem lehet mentség az erőszakos radikalizálódásra, egy olyan társadalmat, amelyben mindenki aktívan részt tud venni, csak következetes esélyegyenlőségi és antidiszkriminációs politika révén lehet biztosítani;

28.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy proaktívabb és határozottabb antidiszkriminációs politikák végrehajtására ösztönözze a tagállamokat, illetve azok helyi és regionális önkormányzatait, különösen az oktatás, illetve a lakás- és munkaerőpiac területén, kiindulási pontnak tekintve azoknak a régióknak a politikáit is, amelyek már végrehajtottak olyan integrációs intézkedéseket, mint például a szétszórt befogadás. A radikalizmus terjedésének megállításához elsődleges célként a tényleges társadalmi és kulturális integráció elérését kellene kitűzni, amelynek alapja a kultúrák közötti konstruktív párbeszéd és az oktatás. Ennek érdekében az összes olyan civil társadalmi szereplőt, amely e cél érdekében tevékenykedik, támogatni kell, érvényesülését elő kell segíteni, és olyan feltételeket kell számukra biztosítani, hogy munkájukat minél hatékonyabban végezhessék;

29.

hangsúlyozza, mennyire fontos, mind a különböző – európai, tagállami és regionális – kormányzási szinteken, mind pedig a tagállami és európai polgári közösségekben, olyan közösségek, etnikumok, vallások és politikák stb. közötti kódexek, intézkedéscsomagok vagy bevált gyakorlatokra vonatkozó modellek bevezetése, amelyek lehetővé teszik a kölcsönös és alaposabb megismerést azoknak az érintetteknek a körében, akik között elképzelhető a konfliktus, vagy ki vannak téve az erőszakos radikalizálódás bizonyos formáinak. Az elméleti elképzelés elfogadását követően, a regionális, nemzeti és európai hatóságok dolgozhatnák ki ezeket;

30.

kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokban, illetve a helyi és regionális önkormányzatoknál a felzárkózásra irányuló törekvéseket a sokszínűség terén, és általánosságban a munkaerőpiacon;

31.

sürgeti az uniós tagállamokat, illetve azok helyi és regionális önkormányzatait, hogy fogjanak össze az uniós intézményekkel és népszerűsítsék az európai modellt mint olyan modellt, amelyben a sokszínűség Európában a társadalmi szerkezet elengedhetetlen része, és alapvető kulturális értéket képvisel. Az Európai Unió alapvető jogait, amelyek ezt a sokszínűséget biztosítják – így például a véleménynyilvánítás szabadságát, a jogállamiságot és a vallás és az állam szétválasztását –, semmilyen körülmények között nem szabad kétségbe vonni, sem radikális csoportok totalitárius gondolkodása révén, sem az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelem jegyében erre válaszként meghozandó intézkedések miatt;

32.

tagállami, illetve helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott együttműködéssel megvalósuló uniós kezdeményezéseket szorgalmaz az olyan területekre és régiókra vonatkozóan, amelyekben burjánzanak a szervezett bűnözés különféle formái. Ezeket a konkrét övezeteket közös egyeztetéssel fel kell térképezni, majd mennyiségi és minőségi kritériumok alapján kiemelt figyelmet és többlettámogatást kell biztosítani nekik. Rendőri és igazságszolgáltatási eszközökkel fel kell számolni a pénzmosásra alkalmas és a jogállamot aláásó illegális hálózatokat. Így nem jöhetnek létre olyan városrészek, ahol nem érvényesül a jogállamiság, ahol a szabályokat semmibe vevő, törvényen kívüli helyzet uralkodik, ahol a demokratikus jogállam alapjai már nincsenek magától értetődően jelen a társadalmi valóságban és az emberek mindennapi életében. Ez a vákuum minden lehetőséget megad a szélsőséges hálózatoknak arra, hogy illegális tevékenységekkel pénzt gyűjtsenek, támogatókat toborozzanak és aláássák a demokratikus jogállam legitimitását;

33.

arra kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy valósítsák meg a fenntartható fejlesztési célkitűzéseket és azok idevonatkozó céljait, különös tekintettel az 1., 4., 8., 11. és 16. célra. A fenti célok elérésével, ami iránt valamennyi uniós tagállam elkötelezte már magát, meg lehetne szüntetni Európában és a világon is a radikalizáció és a szélsőségesség alapvető kiváltó okait. A fenntartható fejlesztési célok az EU területére is vonatkoznak, a világ összes polgárának emberi fejlődése pedig a méltóságra, a befogadásra, az ellenálló képességre és a fenntarthatóságra épül. Ez a fenntartható emberi fejlődés felé mutató irány nem csupán a radikalizációt és a szélsőségességet megelőző intézkedés, hanem a világ teljes lakossága emberi jogainak garantálásához vezető út;

34.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megakadályozzák a sokszínűséget nélkülöző, egyetlen etnikai-kulturális közösség által dominált, hátrányos helyzetű körzetek kialakulását. Az Európai Bizottságnak támogatnia kell a tagállamokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat a társadalmi kohézió és befogadás előmozdításában, amely segítheti az erőszakos radikalizálódás megelőzését, és ösztönöznie kell a tagállamokat az ennek megvalósításához szükséges eszközök előteremtésére;

35.

kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a pénzügyi eszközöket ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok meghatározhassák és egymással összekapcsolhassák az ellenpropagandát kialakítani képes embereket és hálózatokat;

36.

úgy véli, hogy fontos ellenpropagandát kidolgozni a muzulmán közösségen belül, illetve mozgósítani azokat a muzulmánokat, akik elutasítják a szélsőségeseknek a vallásuk eltérítésére irányuló kísérleteit; arra kéri a polgármestereket, hogy működjenek együtt a helyi muzulmán közösségeikkel egy ilyen ellenpropaganda kialakítása érdekében;

37.

kéri, hogy a menekültek és az újonnan érkező migránsok számára adjanak valódi esélyt az újrakezdéshez társadalmainkban. Ehhez tájékoztatni kell őket arról, hogy az egyes tagállamokban, illetve a régiókban és helyi szinten milyen testre szabott programok állnak rendelkezésre az állampolgári beilleszkedéshez, melyek keretében – gyakorlati példák segítségével – aktívabban fel lehetne hívni a figyelmet olyan kérdésekre, mint a férfiak és nők közötti egyenlőség, a vallás és az állam szétválasztása, a demokrácia és a tolerancia jelentősége, a minden polgárra kötelező jogelvek, a közterületeken érvényes, általános viselkedési normák, illetve ezek társadalmi következményei, de elengedhetetlen a fogadó ország nyelvének ismerete is, hiszen a nyelv nem utolsósorban a közös értékek, ismeretek és identitás hordozója;

38.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság – a különösen érintett helyi és regionális önkormányzatokkal együttműködésben – mélyrehatóan foglalkozzon az etnikai kisebbségek munkanélküliségének és iskolából való lemorzsolódásának kérdésével, mert ezek a problémák és a fiatalok számára ebből fakadó kilátástalanság fontos táptalaja lehet az erőszakos radikalizálódásnak;

39.

olyan politikai megközelítés kidolgozására ösztönzi a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat, amelyben a szociálpolitika eszközeit (köztük a foglalkoztatást, az oktatást és képzést, az integrációt és a megkülönböztetésmentességet), a humanitárius segítségnyújtást és az egyéb szakpolitikákat konkrét intézkedésekkel ötvözik az erőszakos radikalizálódás megelőzésére és leküzdésére;

A helyi és regionális önkormányzatok szerepe

40.

kiemeli annak alapvető fontosságát, hogy európai, nemzeti, regionális és helyi szinten minden szereplő tisztában legyen saját felelősségével az erőszakos radikalizálódás megelőzésében és leküzdésében;

41.

rámutat a helyi és regionális önkormányzatok döntő szerepére az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelem és megelőzés terén, mivel ezek a hatóságok találkoznak elsőként és legközvetlenebb módon ezzel a problémakörrel, és van hatáskörük arra, hogy együttműködjenek a jelenség kezelésében fontos szerepet játszó többi érintettel;

42.

hangsúlyozza, hogy olyan európai forrásokra van szükség, amelyek Európa városaira és régióira helyezik a hangsúlyt, és a helyi és regionális önkormányzatokat ezen források felhasználására kell buzdítani, hogy az erőszakos radikalizálódást megelőző projekteket és programokat, valamint olyan kampányokat indítsanak el, amelyek célja a konfliktusok mögött meghúzódó problémák azonosítása és a lakosság figyelmének felkeltése,

43.

tudatában van annak, hogy egyrészt a tagállamok jelentősen különbözhetnek a tekintetben, hogy milyen mértékében vesznek részt az erőszakos radikalizálódás veszélyének leküzdésében és a terrorista szervezetek általi toborzás megakadályozásában, másrészt pedig hogy egyes tagállamok már hoztak célirányos intézkedéseket ezen a téren, mások azonban lemaradásban vannak e téren;

44.

egyetért azzal, hogy fokozni kell az információcserét és az operatív együttműködést, eredményeket kell elérni a tűzfegyverek illegális kereskedelme elleni fellépés terén, és küzdeni kell a terrorizmus finanszírozása ellen. Szükségesnek tartja emellett olyan eszközök kifejlesztését, melyekkel hatékonyan ellenőrizhető a mély web (deep web, darknet), amelyet gyakran használnak radikális tartalmak terjesztésére, és kockázati mutatók alapján erősíteni kell a külső határok ellenőrzését is;

45.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat stratégiáik koordinálásában oly módon, hogy megosztják a helyi és regionális önkormányzataiknál felhalmozott információkat és tapasztalatokat, összegyűjtik a legjobb gyakorlatokat és készségeket, értékelik a meghozott intézkedéseket, és együttműködnek az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelemmel kapcsolatos új kezdeményezésekben;

46.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy hangsúlyozza a helyi hatóságok fontos szerepét az erőszakos radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség megelőzésében, és ezt a kulcsszerepet azzal támogassa, hogy prioritásként kezeli az erőszakos radikalizálódás elleni helyi, regionális és nemzeti szintű küzdelem európai cselekvési keretének kidolgozását, amely ajánlásokat tartalmaz a tagállamok részére a kapcsolódó politikáik (tovább)fejlesztéséhez;

47.

kéri, hogy az Európai Bizottság továbbra is gondosan gyűjtse a bevált gyakorlatokat, és tegye őket közzé egy iránymutatásokat tartalmazó munkafüzetben, azokhoz a kiadványokhoz hasonlóan, melyek már most elérhetők többek között az uniós radikalizálódás-tudatossági hálózaton (RAN) és a kiválósági központon keresztül. Ezzel támogatni lehet a gyakran korlátozott kapacitással rendelkező helyi hatóságokat saját, helyi stratégiájuk kidolgozásában;

48.

elengedhetetlennek tartja, hogy az Európai Bizottság támogassa a helyi és regionális önkormányzatokat az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelemmel kapcsolatos helyi és nemzeti megelőzési stratégiák kidolgozásában, például azáltal, hogy az uniós radikalizálódás-tudatossági hálózattól (RAN) és a kiválósági központtól szakértőket biztosít az érintett hatóságok számára. Hangsúlyozza, hogy fontos a helyi és regionális önkormányzatok közötti tapasztalatcsere, például a bevált gyakorlatok és a tanulságok megosztása;

49.

úgy véli, hogy az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelemre vonatkozó átfogó stratégia három szintből áll: prevenció (az erőszakos radikalizálódás megelőzése például azáltal, hogy megszüntetjük a táptalaját), jelzés, intervenció (az erőszakos radikalizálódásra fogékony személyek szakszerű mentorálása) és represszió (megfelelő igazságügyi válasz az erőszakos radikalizálódás jelenségére);

50.

fontosnak tartja, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok ne csak reaktív politikákkal próbálják visszaszorítani a szélsőségeket, hanem ruházzanak be olyan konkrét megelőző és intervenciós intézkedésekbe, amelyek az erőszakos radikalizálódás ellen hatnak. Fontos továbbá a kutatási programok finanszírozása a radikalizmus okainak és az ellene való küzdelem módjának jobb megértéséhez;

51.

fontos szerepet lát a civil társadalmi szervezetek és a helyi szereplők számára olyan, a saját közösségre vagy szervezetre szabott projektek kidolgozásában, melyek célja az erőszakos radikalizálódás megelőzése és leküzdése. Hangsúlyozza a részvételen és konzultáción alapuló – több partner és ágazat bevonását feltételező – megközelítés jelentőségét, hiszen az erőszakos radikalizálódás egy multidiszciplináris probléma, amely multidiszciplináris megoldásokat kíván meg. Ezért ösztönzi a szoros együttműködést a civil társadalmi szereplők között minden kormányzati szinten, és jobb együttműködést szorgalmaz a helyi szinten aktív szereplők, például egyesületek és nem kormányzati szervezetek között;

52.

fontosnak tartja, hogy kultúrák közötti párbeszéd induljon a különböző közösségek, vezetők és szakértők részvételével annak érdekében, hogy először is jobban megértsék, és ezáltal sikeresebben meg is előzzék az erőszakos radikalizálódást;

53.

fontos szerepet lát a civil társadalom és a helyi szereplők számára olyan, a saját közösségre vagy szervezetre szabott projektek kidolgozásában, melyek célja a radikalizálódás elleni küzdelem és az erőszakos radikalizálódás megelőzése;

54.

ezzel összefüggésben elengedhetetlennek tartja, hogy megfelelő szakmai felkészítést biztosítsanak az első vonalban és a terepen dolgozók számára, hogy azok fel tudják ismerni az aggasztó magatartásbeli változásokat, és megfelelően tudjanak bánni az olyan fiatalokkal, akik fogékonyak az erőszakos radikalizálódásra;

55.

nélkülözhetetlennek tartja továbbá, hogy a különböző kormányzati szinteken aktív döntéshozók és politikusok is szakirányú képzésben vegyenek részt, hogy fel lehessen hívni a figyelmüket a megfelelő preventív megközelítés jelentőségére és a problémakörről való kötelező kommunikáció szükségességére;

56.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat olyan felvilágosító kampányok kezdeményezésében, amelyek felhívják a fiatalok és fiatal felnőttek figyelmét az erőszakos radikalizálódás problematikájára, ösztönözve a kritikus gondolkodást;

57.

szükségesnek tartja minden tagállam esetében a radikalizálódás felderítéséhez szükséges struktúrák létrehozását, melyek feladata a stratégiai kommunikáció és az ellenérvek felsorakoztatása, alkalmazkodva az egyes országok és népcsoportjaik tényleges helyzetéhez. Emellett iránymutatásról és egyéni mentorálásról kell gondoskodni azok számára, akiknél fennáll a radikalizálódás veszélye, illetve kapcsolattartó pontot kell biztosítani, ahol a lehetséges radikalizálódást be lehet jelenteni, és útmutatást lehet kapni arra vonatkozóan, hogy erre hogyan reagáljanak a családok, barátok, tanárok és más kapcsolattartó személyek. Ezeket a struktúrákat az európai, nemzeti, regionális és helyi szinttel szorosan összehangolt együttműködésben kell kidolgozni;

58.

alapvetően fontosnak tartja, hogy az egyéni mentorprogramok megfelelően kapcsolódjanak a mentorálandó személyek hátteréhez és környezetéhez, ezért elengedhetetlen a helyi és regionális önkormányzatok, valamint az ezzel a problémával helyben foglalkozó társadalmi szervezetek részvétele ezen programok kialakításában. Úgy látja, hogy e tekintetben a kulturális, oktatási és sportintézmények jó szolgálatot tehetnek az integráció előmozdításában;

59.

megjegyzi, hogy az olyan egyesületek és szervezetek, melyek kormányzati beavatkozástól mentesen működnek ezen a területen, nagyon jó eredményeket tudnak elérni a radikalizálódó polgárok társadalmi reintegrációjában;

60.

úgy véli, hogy ösztönözni kell az olyan oktatási programokat, amelyek előmozdítják a kritikus gondolkodást és a szellemi nyitottságot, valamint népszerűsítik a demokratikus jogállamaink alapjául szolgáló elveket és azok ismeretét;

61.

úgy ítéli meg, hogy a büntető eljárásból és börtönből visszatérők számára is mentori segítséget kell felkínálni a társadalmi reintegráció érdekében. A börtönökben is hatékony stratégiát kell kidolgozni a radikalizálódás felderítésére és leküzdésére;

62.

kiemeli, hogy azoknak a szakértőknek, akik a radikalizálódás elleni küzdelemben a megelőzéssel és a börtönben radikalizálódott fogvatartottak kezelésével foglalkoznak, az egyes országok nemzeti biztonsági szabványaival összhangban kell eljárniuk. Ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy mielőbb teret kell biztosítani egy integrált és koordinált beavatkozásnak, ahol a prevenciós és terrorizmusellenes politikák, illetve a börtönökben dolgozók valamennyien következetesen lépnek fel az egyértelmű biztonsági szabványok és modellek által meghatározott elvekkel összhangban;

63.

nyomatékosan felszólítja az Európai Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja meg, miként lehet ezeket az egyéni mentorprogramokat az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelemhez tartozó intézkedésként elismertetni. Így érhető ugyanis el, hogy ne csak az erőszakos radikalizálódás felderítésére irányuljon figyelem, hanem az emberek társadalmi reintegrációjára is;

64.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egyéni radikalizálódás visszafordítását célzó programokat összekapcsolják más intézkedésekkel, például közösségi képviselőkkel való partnerségek létrehozásával, a gazdasági és földrajzi marginalizálódás megtörését célzó szociális és közösségi projektekbe való beruházással, valamint az elidegenedett és kirekesztett, az erőszakos radikalizálódás veszélyének kitett fiatalokat célzó mentorprogramokkal;

65.

hangsúlyozza a családi támogatás szükségességét az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelemben. Egyes szakértők szerint néha túlságosan az egyénekkel, nem pedig a családokkal való munkára összpontosítunk. A családok segíthetnek a radikalizálódás megakadályozásában és a radikalizálódó személyek, köztük a konfliktus sújtotta területekről visszatérők visszailleszkedésében. Ezért arra kéri a tagállamokat, illetve azok helyi és regionális önkormányzatait, hogy ismerjék el ennek a támogatásnak a fontosságát és azt, hogy megfelelő programok kidolgozásával segíteni kell az ilyen helyzetbe került családoknak;

66.

hangsúlyozza, hogy a legújabb kutatások szerint egyre több nőt radikalizálnak és toboroznak terrorista szervezetek, és úgy véli, hogy az EU és a tagállamok az erőszakos radikalizálódást megelőző stratégiáik kidolgozásakor bizonyos mértékben figyelembe kell, hogy vegyék a nemi dimenziót. Arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a helyi és regionális önkormányzatokkal együttműködve folytassanak aktívabb politikát a nemek közötti egyenlőség kérdésében, tekintettel arra, hogy ez az európai társadalmi modellünk egyik sarokköve. Ezzel összefüggésben szigorúbb megelőző és megtorló intézkedéseket is szorgalmaz a szexuális zaklatás és erőszak ellen;

67.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy támogasson olyan általános programokat, amelyek bátorítják a fiatal nőket a nagyobb egyenlőségért való küzdelmükben;

68.

alapvetően fontosnak tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatokkal együttműködve minden tagállamban létrehozzanak egy figyelmeztető rendszert a támogatás és mentorálás terén, így a környezet vagy a család segítséget kaphat, illetve könnyen és gyorsan jelezhet, ha egy személy hirtelen olyan magatartást tanúsít, amely előrehaladott erőszakos radikalizálódásra utalhat, vagy útnak indul, hogy egy terrorista szervezethez csatlakozzon;

69.

ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a „forró drótok” hasznosnak bizonyultak, de különbséget kell tenni az erőszakos radikalizálódás jelentését lehetővé tevő pontok (bejelentővonalak) és a barátokat vagy családot e kisiklott helyzet kezelésében segítő lehetőségek (segélyvonalak) között;

70.

kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, van-e lehetőség arra, hogy minden uniós tagállamban létrehozzanak egy ilyen rendszert;

71.

végül rámutat arra, hogy ezek az intézkedések csak hosszú távú társadalmi beruházási programok segítségével valósulhatnak meg, és nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy ebből az elképzelésből induljanak ki, amikor kialakítják az erőszakos radikalizálódás megelőzésére és leküzdésére irányuló politikákat. Arra kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy az erőszakos radikalizálódás elleni intézkedések kidolgozásakor fordítson kiemelt figyelmet arra, hogy ezek az intézkedések hosszú távon milyen hatást gyakorolhatnak a befogadó és interkulturális európai társadalom jövőjére.

Kelt Brüsszelben, 2016. június 16-án.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Markku MARKKULA

18.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 17/40

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az EU válasza a demográfiai kihívásra

(2017/C 017/08)

Előadó:

Juan Vicente HERRERA CAMPO (ES/EPP), Castilla y León regionális kormányának elnöke

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Az EU előtt álló demográfiai kihívások

kijelenti, hogy a demográfiai változás az Európai Unió előtt álló legnagyobb kihívások egyike. Ennek tényezői többek között a népesség elöregedése, a fiatalok számának csökkenése és az alacsonyabb születésszám. Ennek következtében a demográfiai növekedés nagymértékben függ a migrációs mozgásoktól, amelyek az Unió különböző területei között igen nagy eltérést mutatnak. Az egyensúlyhiány pedig mind a csökkenő népességű területeken, mind pedig a növekvő népességű nagyvárosi térségekben különböző problémákhoz vezet;

úgy gondolja azonban, hogy a migráció csupán rövid távú és nem elegendő megoldást jelent a csökkenő születésszám problémájára. Jóllehet a migráció további munkaerőt biztosít rövid távon, ugyanakkor növeli is a felnőtt lakosság százalékos arányú jelenlétét az európai területen, és nem oldja meg a csökkenő születésszám problémáját és magának a népességnek az elöregedését;

rámutat arra, hogy 2000 óta Európa népességnövekedése az azt megelőző 50 évhez képest nagyon visszafogott volt: mintegy évi 0,5 %. 2014-ben tizenkét tagállam népessége csökkent, míg tizenhat országban növekedés volt tapasztalható. Jelentős különbségek vannak Kelet- és Nyugat-Európa között, valamint – bár kisebb mértékben – az északi és a déli országok között. Még az egyes tagállamokon belül is gyakran előfordulnak regionális egyenlőtlenségek. A legtöbb európai országban általában nagyobb növekedés tapasztalható a városi területeken, mint vidéken. A félreeső vidéki területeknek az egész kontinensen demográfiai kihívásokkal kell szembenézniük. A közelmúlt gazdasági válsága mind európai, mind nemzeti szinten fokozta e tendenciák polarizációját, valamint a népességfogyás jelentette kihívást regionális szinten;

hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni az idősödésről szóló 2015. évi jelentés 2060-ra vonatkozó előrejelzéseit. A termékenység, a várható élettartam és a migráció dinamikája miatt nagy változásokra számíthatunk az EU népességének korösszetételében. Az aktív keresők és az eltartottak aránya 4:1-ről megközelítőleg 2:1-re csökken majd. 2060-ra Európa népessége nemcsak idősebb lesz, hanem nagyon egyenlőtlenül is oszlik meg a kontinensen. Az előrejelzések szerint nagy különbségek lesznek a tagállamok között és a tagállamokon belül is, az országok mintegy felében népességcsökkenés, míg a másik felében növekedés várható;

felhívja a figyelmet a demográfiai változások igen jelentős gazdasági, szociális, költségvetési és ökológiai hatásaira nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt. Ez érinti a nyugdíj- és az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát. Meghatározza a jóléti állam alakulását, főként az egészségügyi rendszerekre és az idősek és az eltartottak ellátásához kapcsolódó szociális szolgáltatásokra nehezedő nyomás miatt. Befolyásolja az EU különböző területeinek fejlődését és a hagyományos ökoszisztémák és az infrastruktúrák fenntartását. Az RB rámutat azokra a kockázatokra, amelyeket az EU egyes területeinek elnéptelenedése jelent. A távoli területek például mobilitási nehézségeik miatt sajátos földrajzi és demográfiai kihívásokkal szembesülnek. Továbbá annak ellenére, hogy bizonyos térségeket vagy régiókat sajátos jellemzőik miatt később vagy kisebb mértékben érintenek majd e változások, vitathatatlan, hogy a folyamat következményei az egész EU-ban érzékelhetőek lesznek;

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy e tényezőket a világ demográfiai fejlődésének összefüggésében figyeljük. E tekintetben nagyon pozitívan értékeli az OECD munkáját a népességre vonatkozó összehasonlító adatok helyi és regionális szintű gyűjtése terén, amely segít megérteni a demográfiai kihívások európai dimenzión túli összefüggéseit. Az uniós szintű demográfiai térképek alkalmas eszközei lehetnének a demográfiai kihívások megértésének és a demográfiai változásokra vonatkozó adatok gyűjtésének. A demográfiai térképek alatt olyan digitális eszközöket értünk, amelyeket demográfiai mutatók földrajzi információs rendszereken (GIS) keresztül történő gyűjtésére és feltérképezésére használnak.

A régiók és városok válasza a demográfiai kihívásokra

megállapítja, hogy az európai régiók és városok különbözőképpen reagálnak a demográfiai kihívásokra:

—	a termelő tevékenységet és a foglalkoztatást elősegítő intézkedések által, amelyek elengedhetetlenek a népesség növekedésének és csökkenésének kezeléséhez,

—	családtámogató politikák, valamint a munka és a családi élet összeegyeztetésére irányuló intézkedések által, amelyek elősegíthetik a magasabb termékenységi ráta elérését,

—	olyan politikák által, melyeknek célja az oktatási intézmények fenntartása az elszigetelt vidéki térségekben,

—	a fiatalok önállóságának elősegítésére és elvándorlásuk megelőzésére irányuló intézkedések által, a képesítéseket a munkaerőpiaci szükségletekhez igazítva,

—	az elvándoroltak visszatérésével és a tehetségek visszaszerzésével kapcsolatos kezdeményezések bevezetése által,

—	a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőség biztosítása és a bevándorló népesség integrációjának javítása által,

—	az egészségügyi és szociális szolgáltatásoknak a népesség elöregedéséhez való igazítása révén, hangsúlyt fektetve olyan kérdésekre, mint az önálló életvitel támogatása, a megelőzés javítása vagy az eszközök összehangolása, mindezt csökkenő erőforrások és növekvő igény mellett,

—	a városok olyan jellegű átalakítása által, hogy azok kellemesebb helyek legyenek, különösen az idősebbek és az eltartottak számára,

—	a tagállamok közlekedési politikáinak és további konkrét intézkedéseinek olyan kiigazításával, amely garantálja a mobilitást és bővíti az összeköttetéseket az egyes régiókon belül és azok között, innovatív megközelítések – például az „igény szerinti szállítás” – bevezetésével;

ösztönzi az európai városokat és régiókat, hogy továbbra is kezeljék ezeket a nehézségeket, és éljenek a demográfiai változások nyújtotta – például az „ezüstgazdaságban” rejlő – lehetőségekkel az olyan vállalatok és intézmények érdekében, amelyek innovatív termékeket és szolgáltatásokat alakítanak ki és nyújtanak idősek számára. E lehetőségeket ugyanis főként azokon a területeken használják ki, ahol a demográfiai változások a leginkább éreztetik a hatásukat. A kihívások egyben alkalmat kínálnak a humántőkébe való beruházások erősítésére, a helyi erőforrások jobb hasznosítására, hatékonyabb és eredményesebb közszolgáltatás kialakítására, valamint az összes polgár életminőségének javítására irányuló új megoldások bevezetésére. A cél az életminőség és egyben a jóllét javítása, ami alatt itt a fizikai, szellemi és társadalmi jóllét háromdimenziós állapotát értjük. A demográfiai változással összefüggő lehetőségeket jelentenek az idősek számára nyújtott (fizikai, digitális, egészséges életstílus stb.) szolgáltatásokkal kapcsolatos foglalkoztatási lehetőségek is;

felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a szolgáltatási struktúrát a csökkenő népességű régiókban úgy igazítsák ki, hogy a régióban maradó, gyakran idős népesség az alapvető jogainak megfelelően férjen hozzá a szolgáltatásokhoz. Ehhez az szükséges, hogy az egyes szintek közti vertikális együttműködéssel és kezdeményezésekkel fejlesszék a kínált szolgáltatásformákat, így biztosítva a helyi és regionális erőforrásokat a demográfiai változásokhoz való alkalmazkodáshoz;

10.

vállalja, hogy továbbra is támogatja az AGE Platform Europe és a WHO-Europe szoros együttműködése révén az AFE-Innovnet projektre építve létrehozott „European Covenant for Demographic Change” elnevezésű kezdeményezést, amely egy olyan, helyi és regionális szerveket tömörítő platform, amelynek célja az egészségügy, a szociális szolgáltatások, a lakhatás, az információs és kommunikációs technológia, valamint a várostervezés és mobilitás terén az idősek igényeihez igazított környezet kialakításának ösztönzése;

11.

hangsúlyozza, hogy az európai településeknek és régióknak kiemelt szerepet kell játszaniuk a demográfiai kihívás ellen ható európai szakpolitikák végrehajtásában, különösen az olyan kezdeményezések kialakításában, amelyek előtérbe helyezik a sokféleséget és előmozdítják a kultúrák közötti együttműködést. Emellett regionális és helyi stratégiákat kell kidolgozni a K+F-központok, a vállalkozások és a központi közintézmények közötti kapcsolatok támogatására, foglalkozások újjáélesztésének előmozdítására, a vidéki turizmus fellendítésére stb.; mindezt munkahelyteremtési céllal és annak érdekében, hogy e térségek vonzóvá váljanak az aktív korú népesség számára;

12.

hangsúlyozza a demográfiai változásokkal kapcsolatos horizontális együttműködés jelentőségét. A területi együttműködési programok egyes esetekben erre irányultak, különösen a népesség elöregedésének és a vidéki térségek hanyatlásának kezelésére, vagy – sokkal kisebb mértékben – a demográfiai változásokkal kapcsolatban a születési rátákkal kapcsolatos kérdésekre összpontosítottak. Az RB üdvözli a téma mérlegelését és a bevált gyakorlatok cseréjét lehetővé tevő kereteket, amilyen például a demográfiai változással küzdő régiók hálózata (DCRN), amely megfelelő teret biztosított közös kezdeményezések és válaszok kialakítására;

13.

úgy véli, hogy az Európát érintő demográfiai változás oly nagy mértékű, hogy nem lehet kezelni erőteljes vertikális együttműködési kezdeményezések nélkül, amelyek a nemzeti és nemzetek feletti szinten kialakított intézkedésekkel megerősítik a regionális és helyi fellépéseket;

A demográfiai kihívásokra adott jelenlegi uniós válasz

14.

megállapítja, hogy a demográfiai kihívásokra adott jelenlegi uniós válasz részleges és kezdetleges. Részleges, mivel szinte kizárólag az öregedésre összpontosít, és nem fordít kellő figyelmet más szempontokra, például az alacsony születési rátára vagy a társadalmi-gazdasági okokból bekövetkező népességcsökkenésre, sem a közlekedés, a mobilitás és az elvándorlás problémáira. Kezdetleges, mivel sok olyan szakpolitika, amely hozzájárulhatna a demográfiai kihívások kezeléséhez, nem rendelkezik kifejezetten erre vonatkozó megközelítésekkel;

15.

megjegyzi, hogy a demográfiai kihívások kezelése terén a kutatási és innovációs politikák indították el a legtöbb kezdeményezést, csaknem minden esetben az öregedésre összpontosítva. „Innovatív Unió” elnevezésű kiemelt kezdeményezésének keretében az Európa 2020 stratégia elősegítette a tevékeny és egészséges időskor témájára vonatkozó európai innovációs partnerség (European Innovation Partnership) létrehozását. A Horizont 2020 program a harmadik pillérben, a társadalmi kihívások között foglalkozik a demográfiai változásokkal. További példa erre a „Hosszabb élet, jobb életminőség” elnevezésű közös programozási kezdeményezés, az aktív és egészséges időskort elősegítő innovációt szolgáló tudományos és innovációs társulás, valamint a saját lakókörnyezetben való életvitel segítését szolgáló program;

16.

hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika (KAP) a vidékfejlesztésre összpontosító második pillére által hozzájárul a demográfiai kihívások kezeléséhez. A 2014 és 2020 között programozási időszak erőfeszítései mindenekelőtt ösztönözni kívánják „az olyan szolgáltatás- és infrastruktúrafejlesztést, amely egyrészt társadalmi befogadáshoz, másrészt a vidéki térségekben a társadalmi és gazdasági hanyatlás és elnéptelenedés folyamatának a megfordulásához vezet”. A népesség elöregedése nagy aggodalomra ad okot a vidéki területeken, ezért a KAP ösztönzi a generációváltást és a női foglalkoztatást;

17.

rámutat arra, hogy az EUMSZ 174. cikkében foglalt kifejezett megbízatásnak megfelelően a kohéziós politikának nagyobb szerepet kell vállalnia a demográfiai kihívások elleni küzdelemben. E rendelkezés előírja, hogy „kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók”. Az EUMSZ 175. cikke úgy rendelkezik, hogy az uniós politikák és fellépések kialakításánál és végrehajtásánál figyelembe kell venni az előző cikkben meghatározott célokat, továbbá e célok elérését támogatni kell a strukturális alapok, az Európai Beruházási Bank és egyéb pénzügyi eszközök révén. Ezenkívül egyéb egyedi intézkedésekre is szükség lehet. Mindeddig azonban ezek a rendelkezések nem kerültek megfelelő mértékben kidolgozásra, és nem születtek a demográfiai hátrányokat figyelembe vevő pozitív intézkedések;

18.

sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy sok olyan uniós politika, amely hozzájárulhatna a demográfiai kihívások kezeléséhez, nem tartalmaz egyedi intézkedéseket az említett kihívásokkal küzdő területek javára. Ilyen például a közlekedéspolitika, az információs társadalomra vonatkozó politika, a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika, a környezetvédelmi és éghajlat-politika, valamint a vállalkozáspolitika stb.;

19.

felhívja a figyelmet arra, hogy az európai szemeszter keretében nagyobb hangsúlyt kell helyezni a demográfiai problémákra, mivel az mostanáig csak azt vette figyelembe, hogy miként befolyásolja az elöregedés a tagállamok költségvetésének fenntarthatóságát. Különösen nagyobb helyi és regionális érzékenységet hiányol, mind a problémák felismerése, mind a tagállamoknak szóló ajánlások meghatározása terén;

A demográfiai kihívásokra adandó uniós válasz

20.

úgy véli, hogy mivel ez egy átfogó kérdéskör, az EU-nak átfogó, összehangolt és integrált megközelítést alkalmazva kell választ adnia a demográfiai változásokra. A demográfiai kihívások kapcsán olyan európai stratégiára van szükség, amely növeli valamennyi politika – kohéziós, innovációs, közlekedés-, egészségügyi, szociálpolitika, foglalkoztatás-, IKT-, vidékfejlesztési, bevándorláspolitika stb. – érzékenységét; Ennek a stratégiának határozottan az EU értékrendjére, az egyenlő bánásmódra és az emberi jogokra kell épülnie. A stratégiai megközelítés részeként költségelemzésre és -tervezésre van szükség nemzeti, regionális és helyi szinten is;

21.

emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament a tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás 2012-es európai évének végrehajtásáról, eredményeiről és átfogó értékeléséről szóló jelentésről szóló 2015. szeptember 9-i állásfoglalásában (1) felszólítja az Európai Bizottságot, hogy „fogadjon el egy, a demokratikus változásra vonatkozó uniós stratégiát a különböző uniós fellépések összehangolására a szinergiák biztosítása és az európai polgárokra gyakorolt pozitív hatás maximalizálása, a gazdaság és a munkahelyteremtés, valamint az idősebbek emberi jogainak valamennyi uniós politikában történő védelme érdekében”;

22.

úgy véli, hogy ennek a stratégiának előnyben kellene részesítenie az eddigi életvitel folytatásának biztosítását, lehetőségeket teremtve ahhoz, hogy valamennyi területre oda lehessen vonzani és meg lehessen tartani a fiatal népességet, valamint hogy elő lehessen segíteni a sűrűn lakott, a csökkenő népességű, illetve a gyéren lakott területek kiegyensúlyozott növekedését, minőségi közszolgáltatásokat biztosítva valamennyi polgár számára. Ugyanakkor családbarát politikákat is ösztönözni kellene, különösen olyan intézkedések révén, melyeknek köszönhetően egyrészt felszámolhatóak a gyermekvállalást gátló tényezők, másrészt nő a születésszám. Emellett a nemi dimenziót is figyelembe kell venni. Továbbá támogatni kell, hogy az idősek önálló életvitelt folytathassanak, növelni kell a várható egészséges élettartamot és csökkenteni kell a másoktól való függőséget, fel kell lépni a népesség egy részét érintő társadalmi kirekesztés ellen és újabb erőfeszítésekkel kell támogatni a nem fizetett házimunka elismerését, valamint a szakmai és a családi élet összeegyeztetésére irányuló politikák végrehajtását;

23.

megjegyzi, hogy a jövőbeli európai stratégiának az egész társadalmat figyelembe kell vennie és be kell vonnia, és megfelelő módon figyelembe kell vennie azt a szerepet, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok a demográfiai változás elleni küzdelem terén töltenek be, támogatnia kell az ilyen önkormányzatok között a bevált gyakorlatok megosztását, illetve a korai beavatkozáson és megelőzésen alapuló megközelítések kidolgozását;

24.

vállalja, hogy kiemeli a demográfiai kihívásokra adott európai szintű válasz fontosságát a különböző közösségi intézmények és szervek közötti politikai platform, az ESPAS által. A platform meríthetne számos olyan, uniós szinten működő hálózat tapasztalataiból, amelyek az egészséges időskor kérdéskörével foglalkoznak, ilyen például a WHO „Egészséges időskor” munkacsoportja, a minden életkornak megfelelő városok hálózata (Age-Friendly Cities Network), az Európai Polgármesterek Demográfiai Változásokkal Foglalkozó Szövetsége (European Covenant on Demographic Change), az AFE-INNOVNET vagy az AGE Platform Europe;

25.

ismételten hangsúlyozza, hogy az EU valamennyi politikájának és intézkedésének tekintettel kell lennie a demográfiai kihívásokra, és mechanizmusokat kell biztosítania azok kezelésére. Az EU-nak törekednie kellene arra, hogy a demográfiai megfontolásokat minden szakpolitikai területbe beépítse. Az Uniónak a jövőbeli többéves pénzügyi keretek meghatározásakor is figyelembe kell vennie a fent említett problémákat, a költségvetésében szerepeltetnie kell az e politikák és intézkedések fejlesztését lehetővé tevő fejezeteket, valamint prioritást biztosító mechanizmusokat kell létrehoznia azon régiók számára, ahol a demográfiai változások következményei különösen erősek. Ezeknek a mechanizmusoknak a NUTS III területi besorolási rendszeren kellene alapulniuk;

26.

kiemeli, hogy a demográfiai változás hatással van a demográfiai nehézségekkel küzdő régiókban a mobilitásra, különösen az olyan vidéki térségekben, amelyek közel esnek a lakosságot elszívó, nagy városi területekhez, és megismétli azt a kérését, hogy készüljön zöld könyv e tárgyban (2);

27.

véleménye szerint az EU-nak támogatnia kellene olyan, elsősorban a foglalkoztatásra épülő bevándorlási politikák bevezetését a tagállamokban, amelyek képesek a fent említett demográfiai tendenciák hatásának csökkentésére. Rámutat, hogy hosszú távú elképzelésre van szükség a bevándorlók integrálása érdekében, hozzájárulva így egy többkultúrájú, az alapvető európai értékeket tiszteletben tartó társadalom kialakulásához. Kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok jelentős szerepét, melyeket ezért teljes körben fel kell ruházni az ahhoz szükséges képességekkel, hogy helyi szinten sikeresen végrehajtsák az integrációs politikákat, a vidéki kistelepülésekről sem feledkezve meg;

28.

megjegyzi, hogy az idősödő népesség és ezzel párhuzamosan az államkincstárra nehezedő nyomás azt jelenti, hogy a helyi önkormányzatoknak fel kell készülniük a munkaerő elöregedésére, számolniuk kell azzal, hogy a következő néhány évben sokan mennek majd nyugdíjba, illetve biztosítaniuk kell, hogy megfelelő számban vonzzanak fiatal, képzett szakembereket. A fiatal és az idősebb munkavállalók, valamint a visszatérő elvándoroltak felvétele és megtartása minden kormányzati szinten nagyobb figyelmet igényel;

29.

úgy véli, hogy a kohéziós politikának határozottan a demográfiai kihívások elleni küzdelemre kell összpontosítania. Olyan szempontról van szó, amelyet fontos hangsúlyozni az említett politika 2020 utáni jövőjéről szóló viták során, amelynek hatással kell lennie e politika hatókörére és megközelítésére, valamint jövőbeli végrehajtási mechanizmusaira, oly módon, hogy hozzájáruljon valamennyi terület erősségeinek jobb kihasználásához és a kiegyensúlyozott fejlődésüket gátló akadályok – többek között a demográfiai akadályok – leküzdéséhez. Az RB sajnálja, hogy ez a szempont mostanáig nem lett kellőképpen kidolgozva, annak ellenére, hogy a Lisszaboni Szerződés beépítette a területi dimenziót ebbe a szakpolitikába;

30.

úgy véli, hogy a regionális és helyi önkormányzatok által nyújtott lakhatási és területrendezési szolgáltatásoknak is figyelembe kell venniük az idősek lakhatással kapcsolatos igényeit, lehetőleg tiszteletben tartva azt, hogy a megszokott környezetükben szeretnének maradni, és intézkedésekkel szabályozva a már létező lakhatási lehetőségek módosítását vagy kiigazítását, az építési gyakorlatban alkalmazott inkluzív tervezés fejlesztésének előmozdításával, illetve – ha ehhez kellő erőforrás áll rendelkezésre –szociális lakhatási projektek megvalósításával;

31.

kéri az uniós intézményeket, hogy pontosítsák az EUMSZ 174. cikkében foglalt „súlyos és állandó demográfiai hátrányok” fogalmát. Továbbá kéri, hogy az Európai Unió megfelelő szintű statisztikai mutatókkal támassza alá a meghatározást;

32.

emlékeztet arra, hogy a „Területfejlesztési mutatók – A GDP-n innen és túl” című véleménye (3) hangsúlyozza, hogy a GDP nem méri pontosan egy társadalom képességét az őt érintő kérdések – például a demográfiai változások – kezelésére, és kéri, hogy a fejlődés mérésére vezessenek be a GDP-n túlmutató nemzetközi, nemzeti, helyi és regionális szintű mutatókat. Ennek fényében, ha döntés születik a GDP-n túli további mutatók figyelembevételéről, olyan mutatók bevezetését is meg kellene vizsgálni, amelyek képesek felmérni egy ország, régió vagy meghatározott terület demográfiai helyzetét;

33.

kéri ugyanakkor, hogy a kohéziós politika írjon elő konkrét eszközöket a demográfiai kihívások által leginkább érintett területekre, például azt, hogy a forráskiutalás során vegyék nagyobb súllyal figyelembe a demográfiai szempontokat, illetve nagyobb rugalmasságot a tematikus célok kiválasztásában vagy a társfinanszírozási arányokban. E tekintetben megismétli az „Európa demográfiai jövője” című véleményében foglaltakat, vagyis azt, hogy a nagyobb nehézségekkel küzdő régiók támogatása „lehetővé teszi megfelelő eszközök létrehozását egész Európa számára a demográfiai változás problémáinak leküzdéséhez” (4);

34.

hangsúlyozza, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap hozzájárulhat ahhoz, hogy az erősen vidéki jellegű, magas öregedési és elvándorlási mutatóval rendelkező területek többek között fejleszthessék közlekedési, távközlési és idegenforgalmi infrastruktúrájukat, csökkenthessék a digitális szakadékot, jobb közszolgáltatásokkal rendelkezhessenek és támogathassák az idősek igényei szerinti lakásátalakításokat és bentlakásos otthonok kialakítását;

35.

úgy véli, hogy az Európai Szociális Alap nagyon fontos szerepet tölthet be a fiatalok képzésében, elvándorlásuk megfékezésében és a származási helyükre történő visszatérésében. Ugyanakkor hozzájárulhat a nők foglalkoztathatóságának fejlesztéséhez, a szakmai és a családi élet jobb összeegyeztetésének elősegítéséhez, és az idősek társadalmi kirekesztettsége elleni küzdelemhez;

36.

szükségesnek tartja a regionális és helyi szereplők együttműködésének fokozását a demográfiai változásokkal kapcsolatos kérdésekben. Ezért javasolja, hogy az európai területi együttműködési program a demográfiai kihívások együttes megoldásának érdekében tartalmazza konzorciumok alapításának a lehetőségét határokon átnyúló, nemzeteken átívelő és régiók közötti szinten egyaránt;

37.

a közlekedéspolitika tekintetében hangsúlyozza, hogy nem szabad elszigetelten hagyni a demográfiai szempontból kevésbé aktív, illetve a súlyos demográfiai és természeti hátrányokkal küzdő területeket, hogy ezáltal elkerülhető legyen, hogy az ilyen területek – amelyek gyakran egybeesnek a vidéki, perem-, hegyvidéki és távoli területekkel – kirekesztettsége fokozódjon;

38.

emlékeztet arra, hogy a „Mobilitás a földrajzi és demográfiai nehézségekkel küzdő régiókban” című RB-vélemény (5) megjegyzi, hogy a nehézségekkel küzdő régiók fontos szerepet töltenek be az EU kiegyensúlyozott fejlődésében, mindenekelőtt a nyersanyagokhoz való hozzáférés, a mezőgazdaság, a halászat, a környezetvédelem, az idegenforgalom, határokon átnyúló kapcsolatok és a szabadidős lehetőségek révén. Éppen ezért az ilyen régiókon belüli, valamint az érintett régiók és az EU többi része közötti jobb közlekedési kapcsolatok az EU kohéziós politikájának, illetve az uniós mobilitási politikáknak egyaránt fontos részét kell, hogy képezzék, mégpedig nemcsak a személyek, hanem az áruk mobilitásának a szempontjából is. Ha a nehézségekkel küzdő régiókban támogatjuk a nagyobb gazdasági növekedést, az hozzájárulna a belső piac hatékony működéséhez és az Unió egészének területi kohéziójához;

39.

hangsúlyozza, hogy az információs és kommunikációs technológiák, valamint az intelligens környezetek kulcsszerepet tölthetnek be a demográfiai kihívások által leginkább érintett területek életkörülményeinek javításában. E tekintetben kéri az Európai Uniót, hogy legyen tekintettel az ezekre a területekre gyakran jellemző digitális szakadékra;

40.

sürgeti az európai intézményeket, hogy a környezetvédelmi és éghajlati politikák keretében ismerjék el számos vidéki és kevéssé lakott, illetve szétszórt lakosságú terület elengedhetetlen szerepét a vidéki környezet, a biológiai sokféleség és a táj megőrzésében;

41.

ösztönzi, hogy a közös agrárpolitika továbbra is hozzon intézkedéseket a generációs váltás elősegítésére a vidéki területeken, a nők foglalkoztatásának támogatására és a gazdasági diverzifikáció elősegítésére; kiemeli, hogy javítani kell a LEADER-módszeren, több szerepet szánva a vidéki szereplőknek, valamint hogy integrált fejlesztési stratégiákat kell kidolgozni és végrehajtani;

42.

kéri, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó kezdeményezés keretében a valamennyi európai jogalkotási kezdeményezést megelőző hatáselemzésbe építsék be a lehetséges demográfiai hatások elemzését;

43.

úgy véli, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) fontos eszköz lehet a beruházások ösztönzésére az olyan kiemelt uniós területeken, mint az energia, a közlekedés, az intermodális logisztika, a turizmus, a kultúra, az információs és kommunikációs technológiák, a kutatás, az innováció, a kkv-k, az oktatás, az egészségügy, a környezeti hatékonyság, a szociális infrastruktúra és a szociális és szolidáris gazdaság, amint az az ESBA-ra vonatkozó rendelet (6) 9. cikkében szerepel. Kívánatos, hogy az említett alap előnyben részesíthesse a demográfiai szempontból kevésbé dinamikus területeket, hozzájárulva ezáltal a területi törések kialakulásának elkerüléséhez;

44.

sürgeti, hogy az Európa 2020 stratégia mutasson nagyobb érzékenységet a regionális és helyi szintű demográfiai kihívások iránt, megfontolva egy demográfiai kérdésekkel kapcsolatos kiemelt kezdeményezés létrehozását. Vállalja, hogy az említett stratégia nyomonkövetési platformja keretében külön foglalkozik majd a demográfiai kérdések kezelésével;

45.

hangsúlyozza a demográfiai változások és az európai szemeszter között szükséges kapcsolatot, és kiemeli ez utóbbi területi dimenziójának szükségességét. A helyi és regionális önkormányzatoknak kiemelt szerepet kell vállalniuk az európai szemeszter keretében elfogadott, a demográfiai kihívások kezelésére irányuló intézkedésekben, és figyelembe kell venni őket a tagállamoknak szóló, az említett kihívások kezelésére vonatkozó ajánlásokban;

46.

úgy véli, hogy bár a népesség elöregedése egyértelműen problémát jelent, annak fényében, hogy az európai társadalom milyen eredményeket ért el, a kohézió, a foglalkoztatás és a fejlődés szempontjából egyben lehetőség is;

47.

végül megállapítja, hogy amennyiben az Európai Unió a leírt forgatókönyv felé halad, továbbra is minden hatóságot érzékennyé kell tenni a demográfiai kihívások iránt, és a jelenleg rendelkezésre álló eszközökből kiindulva lépéseket kell tenni a megfelelő irányba.

Kelt Brüsszelben, 2016. június 16-án.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Markku MARKKULA

(1) 2014/2255 (INI), 41. pont.

(2) CDR 1691/2014 – „Mobilitás a földrajzi és demográfiai nehézségekkel küzdő régiókban”.

(3) CDR 2015/04287.

(4) CdR 341/2006 fin, 26. pont.

(5) Lásd a 2. lábjegyzetet.

(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1017 rendelete (2015. június 25.) az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap (HL L 169., 2015.7.1., 1. o.).

18.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 17/46

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A hulladékokról szóló irányelveket módosító jogalkotási javaslatok

(2017/C 017/09)

Előadó:

Domenico GAMBACORTA (IT/EPP), Avellino megye elnöke

Referenciaszövegek:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról

COM(2015) 593 final – 2015/0272 (COD)

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv módosításáról

COM(2015) 594 final – 2015/0274 (COD)

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hulladékokról szóló 2008/98 irányelv módosításáról

COM(2015) 595 final – 2015/0275 (COD)

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv módosításáról

COM(2015) 596 final – 2015/0276 (COD)

MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

2. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A 2006/66/EK irányelv módosítása

A 2006/66/EK irányelv a következőképpen módosul:

a 2. cikk (Hatály) a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ez az irányelv nem alkalmazandó olyan elemekre és akkumulátorokra, amelyek energiatárolója hatóanyagként vagy elektródaanyagként nem tartalmaz fémeket vagy ezek vegyületeit, és amelyek nem tartalmaznak semmiféle veszélyes anyagot sem.”

1.	a 22. cikket el kell hagyni;

2.	a 22. cikket el kell hagyni;

2.	a 23. cikk a következőképpen módosul:

3.	a 23. cikk a következőképpen módosul:

a)	az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „A Bizottság legkésőbb 2016 végéig jelentést állít össze ezen irányelv végrehajtásáról, valamint a környezetre és a belső piac működésére kifejtett hatásairól.”;

a)	az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „A Bizottság legkésőbb 2016 végéig jelentést állít össze ezen irányelv végrehajtásáról, valamint a környezetre és a belső piac működésére kifejtett hatásairól.”;

b)	a (2) bekezdés bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép: „Ebben a jelentésében a Bizottság legalább a következő szempontok alapján értékeli az irányelvet:”.

b)	a (2) bekezdés bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép: „Ebben a jelentésében a Bizottság legalább a következő szempontok alapján értékeli az irányelvet:”.

Indokolás

Az irányelv elsődleges célkitűzése az, hogy minimálisra csökkentse az elemek negatív környezeti hatását azzal, hogy megelőzi veszélyes anyagok (nehézfémek) környezetbe való kikerülését. Szabályokat ír elő az elemek forgalomba hozatalára és különleges ártalmatlanítására vonatkozóan.

A tagállamok támogatják az elemek és akkumulátorok összes fajtájának környezetbarát és költséghatékony újrafeldolgozásával kapcsolatos módszerekre irányuló kutatást. A bioelemek az elemek egy olyan új generációját alkotják, amelyek nem tartalmaznak veszélyes anyagokat. Kutatási és innovációs tevékenység Európa minden táján folyik. A környezeti szempontból biztonságos összetevők mellett az elemeknek óriási gazdasági potenciáljuk és kiterjedt alkalmazási körük is van.

A javasolt módosítás nélkül a bioelemekre környezetbarát jellegük ellenére is vonatkoznának a hagyományos elemekre alkalmazandó különleges ártalmatlanítási követelmények. Ez akadályozná a környezeti célú technológiai innovációt és nem tenné lehetővé, hogy ez az innováció hozzájáruljon az európai növekedéshez és munkahelyteremtéshez. Ezért a bioelemeket ki kell zárni az irányelv hatálya alól.

2. módosítás

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv módosításáról – COM(2015) 594 final

1. cikk, 6. pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

6.	A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

6.	A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15. cikk

Adatszolgáltatás

(1) A tagállamok az 5. cikk (2) és (5) bekezdésének végrehajtása tekintetében minden egyes naptári évre vonatkozóan adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak. Az adatokat elektronikus úton kell benyújtani az adatgyűjtés tárgyévének végét követő 18 hónapon belül. Az adatszolgáltatást a Bizottság által az (5) bekezdésnek megfelelően meghatározott formátumban kell teljesíteni. Az első adatszolgáltatásnak a [beírandó évszám: az ezen irányelv átültetése utáni év]. január 1-jétől [beírandó évszám: az ezen irányelv átültetésének éve utáni év]. december 31-ig terjedő időszakra kell vonatkoznia.

(2) A tagállamok az 5. cikk (2) bekezdésében foglalt célértékek teljesítésére vonatkozóan 2025. január 1-jéig teljesítenek adatszolgáltatást.

(3) Az e cikk alapján a tagállamok által szolgáltatott adatokhoz minőség-ellenőrzési jelentést kell mellékelni.

(4) A Bizottság megvizsgálja az e cikknek megfelelően szolgáltatott adatokat, majd jelentést tesz közzé a vizsgálat eredményeiről. A jelentésnek ki kell terjednie az adatgyűjtés szervezésének, az adatok forrásainak és a tagállamok által használt módszertannak az értékelésére, valamint ezen adatok hiánytalanságára, megbízhatóságára, időszerűségére és konzisztenciájára. Az értékelés javító célú konkrét ajánlásokat is tartalmazhat. A jelentést háromévente kell elkészíteni.

(5) A Bizottság az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatás formátumát megállapító végrehajtási aktusokat fogad el. Ezeket a végrehajtási aktusokat az ezen irányelv 17. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárással kell elfogadni.”

(5) A Bizottság az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatás formátumát megállapító végrehajtási aktusokat fogad el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az ezen irányelv 17. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárással kell elfogadni.

(6) Amennyiben megoldható, a minőségi jogalkotás elvével összhangban a jelen irányelvből eredő minden további adatszolgáltatási kötelezettségnek elsődlegesen már létező nemzeti adatszolgáltatási útvonalak felhasználásával vagy javításával kell eleget tenni. Csak végső esetben kerülhet sor arra, hogy kizárólag a jelen irányelvben foglalt előírások teljesítése érdekében új adatszolgáltatási csatornát hozzanak létre – különösen a helyi és regionális önkormányzatok esetében. A tagállamoknak és az Európai Bizottságnak közösen fel kell mérniük a további adatszolgáltatási igényeket, mielőtt a tagállamok végrehajtási rendelkezéseket vezetnek be a jelen irányelvben foglalt adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítésére.”

Indokolás

A minőségi jogalkotásról szóló uniós csomagban, illetve az RB-nek az uniós környezetvédelmi előírások végrehajtásáról szóló, közelmúltban elfogadott véleményében foglaltaknak megfelelően. Az információknak egységesnek kell lenniük, hogy a hulladékkezelés javítását célzó intézkedések elfogadásakor összehasonlíthatók legyenek.

3. módosítás

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról – COM(2015) 595 final – 2015/0275 (COD)

1. cikk, 8. pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

8.	Az irányelv a következő 8a. cikkel egészül ki:

8.	az irányelv a következő 8a. cikkel egészül ki:

„8a. cikk

A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerekre vonatkozó általános követelmények

[…]

(2) A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy 8. cikk (1) bekezdésének megfelelően létrehozott kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek által megcélzott hulladékbirtokosok tájékoztatást kapjanak a rendelkezésre álló hulladékgyűjtési rendszerekről és a szemetelés megelőzéséről. A tagállamok intézkedéseket hoznak annak érdekében is, hogy a hulladékbirtokosokat a meglévő elkülönített gyűjtési rendszerekben való részvételre ösztönözzék, különösen gazdasági ösztönzők vagy adott esetben előírások révén.

(2) A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 8. cikk (1) bekezdésének megfelelően létrehozott kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek által megcélzott hulladékbirtokosok tájékoztatást kapjanak a rendelkezésre álló visszavételi rendszerekről, az elismert újrafelhasználási központokról, az újrafelhasználásra való előkészítésre engedéllyel rendelkező központokról, a hulladékgyűjtési rendszerekről, valamint a hulladékkeletkezés és a szemetelés megelőzéséről. A tagállamok intézkedéseket hoznak annak érdekében is, hogy a hulladékbirtokosokat , a termelőket és a kiskereskedőket a meglévő elkülönített gyűjtési rendszerekben való részvételre ösztönözzék, különösen gazdasági ösztönzők vagy adott esetben előírások révén.

(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy bármely, egy termék gyártója nevében kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségeket teljesítő szervezet megfeleljen a következő feltételeknek:

a)	egyértelműen meghatározott földrajzi területen egyértelműen meghatározott termékekkel és anyagokkal foglalkozik;

a)	egyértelműen meghatározott földrajzi területen egyértelműen meghatározott termékekkel és anyagokkal foglalkozik;

b)	rendelkezik a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges működési és pénzügyi eszközökkel;

b)	rendelkezik a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges működési és pénzügyi eszközökkel;

c)	megfelelő önellenőrzési mechanizmust alkalmaz, és rendszeresen független ellenőrzés alá veti a következőket:

c)	megfelelő önellenőrzési mechanizmust alkalmaz , meghatározza a kiterjesztett gyártói felelősség értékelésének minimumkövetelményeit és rendszeresen független ellenőrzés alá veti a következőket:

—	a szervezet pénzgazdálkodását, beleértve a (4) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott követelményeknek való megfelelést is,

—	az (1) bekezdés harmadik franciabekezdésének megfelelően gyűjtött és bejelentett adatok minőségét, és az 1013/2006/EK rendelet követelményeinek való megfelelést;

—	a szervezet pénzgazdálkodását, beleértve a (4) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott követelményeknek való megfelelést is,

—	az (1) bekezdés harmadik franciabekezdésének megfelelően gyűjtött és bejelentett adatok minőségét, és az 1013/2006/EK rendelet követelményeinek való megfelelést;

d)	a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi a következőkre vonatkozó információkat:

d)	a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi a következőkre vonatkozó információkat:

—	a szervezet tulajdonosi köre és tagjai,

—	a gyártók által fizetett pénzügyi hozzájárulás,

—	a hulladékgazdálkodással foglalkozó üzemeltetők kiválasztására irányuló eljárás.

—	a szervezet tulajdonosi köre és tagjai,

—	a gyártók által fizetett pénzügyi hozzájárulás,

—	a hulladékgazdálkodással foglalkozó üzemeltetők kiválasztására irányuló eljárás.

(4) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a gyártók által a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségeknek való megfelelés céljából fizetett pénzügyi hozzájárulás:

a)	az általuk az Unió piacán forgalomba hozott termékek teljes hulladékgazdálkodási költségét fedezze, beleértve a következőket:

a)	az általuk az Unió piacán forgalomba hozott termékek életciklusának lejártához kapcsolódó és hulladékgazdálkodási költségét teljes mértékben fedezze, beleértve a következőket:

—	az (1) bekezdés második franciabekezdésében említett hulladékgazdálkodási célértékeknek való megfeleléshez szükséges elkülönített gyűjtési, válogatási és kezelési műveletek költsége, figyelembe véve a termékekből származó másodnyersanyagok újrahasználatából vagy értékesítéséből befolyó bevételeket,

—	a hulladékbirtokosoknak a (2) bekezdéssel összhangban történő, megfelelő tájékoztatásából adódó költségek,

—	az (1) bekezdés harmadik franciabekezdésével összhangban történő adatgyűjtés és -szolgáltatás költsége;

—	a használt termékek visszavételére irányuló rendszer költsége ,

—	az újrafelhasználási rendszerek költsége,

—

az (1) bekezdés második franciabekezdésében említett hulladékgazdálkodási célértékeknek való megfeleléshez szükséges elkülönített gyűjtési, válogatási és kezelési műveletek , valamint, ha csak lehetséges, a szétválogató és kezelőtelepekre való szállítás – ezen belül a szigetekről és az elszigetelt területekről való szállítás – költsége, figyelembe véve a termékekből származó másodnyersanyagok újrahasználatából vagy értékesítéséből befolyó bevételeket,

—	a hulladékbirtokosoknak a (2) bekezdéssel összhangban történő, megfelelő tájékoztatásából adódó költségek,

—	az általuk az Unió piacán forgalomba hozott, a maradékhulladék-kezelési folyamat részeként összegyűjtött és kezelt, illetve szemétté váló, és így és az illetékes hatóságok által összegyűjtött és kezelt termékekből származó, nem elkülönítve gyűjtött hulladék összegyűjtésének és kezelésének költsége,

—	a hulladékgyűjtés végső felelősségét viselő települési vagy egyéb közigazgatási szervekre háruló minden járulékos költség, különösen abban az esetben, ha a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek nem járnak eredménnyel,

—	az (1) bekezdés harmadik franciabekezdésével összhangban történő adatgyűjtés és -szolgáltatás költsége;

b)	az egyes termékek vagy hasonló termékekből álló termékcsoportok életciklusának végén jelentkező tényleges költségek alapján módosításra kerüljön, figyelembe véve különösen a termékek újrahasználhatóságát és újrafeldolgozhatóságát;

b)	az egyes termékek vagy hasonló termékekből álló termékcsoportok életciklusának végén jelentkező tényleges költségek alapján módosításra kerüljön, figyelembe véve különösen a termékek újrahasználhatóságát és újrafeldolgozhatóságát;

c)	a nyújtott szolgáltatások optimalizált költségén alapuljon, amennyiben a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer nevében közszektorbeli hulladékgazdálkodási üzemeltetők hajtják végre az operatív feladatokat.

c)	a nyújtott szolgáltatások optimalizált költségén alapuljon, amennyiben a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer nevében közszektorbeli hulladékgazdálkodási üzemeltetők hajtják végre az operatív feladatokat.

(5) A tagállamok megfelelő ellenőrzési és végrehajtási keretrendszert hoznak létre annak biztosítása érdekében, hogy a termékek gyártói végrehajtják kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségeiket, a pénzügyi eszközök felhasználása megfelelően történik, és a rendszer működtetésében érintett valamennyi szereplő megbízható adatokat szolgáltat.

Ha egy tagállam területén a gyártók nevében több szervezet is foglalkozik a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek teljesítésével, a tagállam független hatóságot hoz létre a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek teljesítésének felügyeletére.

Ha egy tagállam területén az ugyanolyan típusú terméket gyártók nevében több szervezet is foglalkozik a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek teljesítésével, a tagállam vagy az illetékes szubnacionális hatóságok független hatóságot (clearing house) hoznak létre a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek teljesítésének felügyeletére.

(6) A tagállamok létrehoznak egy platformot, amely rendszeres párbeszédet biztosít a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer végrehajtásában részt vevő valamennyi szereplő között, beleértve a magán- és közszektorbeli hulladékgazdálkodási üzemeltetőket, a helyi önkormányzatokat, és adott esetben az újrahasználatra való előkészítés területén elismert gazdasági szereplőket.”

[…]

(6) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek hozzájáruljanak a szemetelés megelőzéséhez és a hulladék eltakarításához, és támogassák a köztisztasági kezdeményezéseket.

(7) A tagállamok létrehoznak egy platformot, amely rendszeres párbeszédet biztosít a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer végrehajtásában részt vevő valamennyi szereplő között, beleértve a magán- és közszektorbeli hulladékgazdálkodási üzemeltetőket, a helyi önkormányzatokat, és adott esetben az újrafelhasználásra és újrahasználatra való előkészítés területén engedéllyel rendelkező gazdasági szereplőket.”

[…]

Indokolás

Az uniós szabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy a keletkezett hulladékért teljes egészében a gyártó viselje a felelősséget. Mivel a piac az egész Unióra kiterjed, ezt közös minimumfeltételekkel kell biztosítani. A szubszidiaritás elvének megfelelően a kiterjesztett gyártói felelősséget nemzeti, illetve helyi szinten kell meghatározni.

4. módosítás

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról – COM(2015) 595 final – 2015/0275 (COD)

1. cikk, 9. pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

9.	a 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

9.	a 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„9. cikk

A hulladékképződés megelőzése

(1) […]

(2) A tagállamok figyelemmel kísérik és értékelik a hulladékképződés megelőzését célzó intézkedések végrehajtását. E célból megfelelő minőségi és mennyiségi mutatókat és célértékeket alkalmaznak, különösen az ártalmatlanításra vagy energetikai hasznosításra kerülő települési hulladék egy főre eső mennyisége tekintetében.

(2) A tagállamok figyelemmel kísérik és értékelik a hulladékképződés megelőzését célzó intézkedések végrehajtását. E célból megfelelő minőségi és mennyiségi mutatókat és abszolút célértékeket alkalmaznak, különösen az ártalmatlanításra vagy energetikai hasznosításra kerülő települési hulladék egy főre eső mennyisége tekintetében.

[…]”.

Indokolás

A mutatóknak a keletkezett hulladék mennyiségén kell alapulniuk – ez lehetne például lakosonként 100 kg maradékhulladék –, hogy reprezentatív és hatékony célértéket határozzunk meg, a kis gazdaságokkal rendelkező és/vagy már most is kevesebb hulladékot termelő országok számára is.

5. módosítás

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról – COM(2015) 595 final – 2015/0275 (COD)

1. cikk, 10. pont, a) alpont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

10.	a 11. cikk a következőképpen módosul:

10.	a 11. cikk a következőképpen módosul:

a)	az (1) bekezdés első és második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

a)	az (1) bekezdés első és második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A tagállamok adott esetben intézkedéseket hoznak az újrahasználatra való előkészítéssel kapcsolatos tevékenységek támogatása, elsősorban az újrafelhasználási és javítási hálózatok létrehozásának és támogatásának ösztönzése, az ilyen hálózatok hulladékgyűjtő pontokhoz való hozzáférésének megkönnyítése, valamint a gazdasági eszközök, a közbeszerzési kritériumok, a mennyiségi célkitűzések és egyéb eszközök használatának elősegítése érdekében.

„(1) A tagállamok adott esetben intézkedéseket hoznak az újrahasználatra való előkészítéssel kapcsolatos tevékenységek támogatása, elsősorban az újrafelhasználási és javítási hálózatok létrehozásának és támogatásának ösztönzése, az ilyen hálózatok hulladékgyűjtő pontokhoz való hozzáférésének megkönnyítése, illetve a már eleve újrafelhasználás céljaira szánt hulladék gyűjtőpontjainak létrehozása, valamint a gazdasági eszközök, a közbeszerzési kritériumok, a mennyiségi célkitűzések és egyéb eszközök használatának elősegítése érdekében.

A tagállamok intézkedéseket hoznak a magas színvonalú újrahasznosítás támogatása érdekében, és ebből a célból elkülönített hulladékgyűjtést vezetnek be , ahol az műszaki, környezetvédelmi és gazdasági szempontból megoldható, és ahol az megfelelő a vonatkozó újrafeldolgozási ágazat szükséges minőségi előírásainak teljesítéséhez, valamint a (2) bekezdésben rögzített célértékek eléréséhez.”;

A tagállamok intézkedéseket hoznak a magas színvonalú újrahasznosítás támogatása érdekében, és ebből a célból elkülönített hulladékgyűjtést vezetnek be, ahol az műszaki, környezetvédelmi és gazdasági szempontból megoldható, és ahol az megfelelő a vonatkozó újrafeldolgozási ágazat szükséges minőségi előírásainak teljesítéséhez, valamint a (2) bekezdésben rögzített célértékek eléréséhez.”;

A szubszidiaritás, az arányosság és a minőségi jogalkotás elveivel összhangban a tagállamok – az irányelvet kísérő hatásvizsgálatra támaszkodva – értékelés keretében felmérik a jelen irányelv által javasolt célok helyi és regionális szintű hatásait, különösen, ha a szóban forgó kormányzati szintek felelősek a hulladékgazdálkodásért. A Bizottság a vizsgálat eredményeit a jelen irányelv végrehajtása során a 15. és 16. cikkben, valamint az 5. fejezetben előirányzott korai előrejelzés és rugalmasság alkalmazásának alátámasztására használja fel.”

Indokolás

Az új irányelv számos mechanizmust irányoz elő a jogszabályoknak való megfelelés és nem megfelelés kérdésének kezelésére, ugyanakkor a haladást is bátorítja. A legtöbb esetben az, hogy uniós szinten nem ismerik megfelelően a hulladékkal kapcsolatos helyi és regionális szintű hatásköröket, hátráltatja az uniós célok elérését.

6. módosítás

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról – COM(2015) 595 final – 2015/0275 (COD)

1. cikk, 10. pont, c) alpont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

c)	a (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

c)	a (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)	2020-ig az újrahasználatra előkészített, újrafeldolgozott és feltöltött nem veszélyes építési és bontási hulladékok mennyiségét – a természetesen előforduló, a hulladékjegyzék 17 05 04-es kategóriájában meghatározott hulladékokat nem számítva – minimum 70 tömegszázalékra kell növelni.”;

„b)

2020-ig az újrahasználatra előkészített, újrafeldolgozott és feltöltött nem veszélyes építési és bontási hulladékok mennyiségét – a természetesen előforduló, a hulladékjegyzék 17 05 04-es kategóriájában meghatározott hulladékokat nem számítva – minimum 70 tömegszázalékra kell növelni.

A Bizottság megvizsgálja e hulladékáram kezelését, valamint annak lehetőségét, hogy 2020-ig meghatározzák az egyes építőanyagok újrafeldolgozására vonatkozó, 2025-re, illetve 2030-ra elérendő célkitűzéseket;”;

Indokolás

Úgy véljük, hogy a teljes hulladékmennyiség jelentős hányadát képviselő nem veszélyes építési és bontási hulladékra vonatkozóan javasolt intézkedések e tekintetben nem elég ambiciózusak. Az újrahasználatra való előkészítésre, az újrafeldolgozásra és a feltöltésre vonatkozó jelenlegi kombinált cél helyett azt javasoljuk, hogy a körforgásos gazdaság megvalósításának előmozdítása érdekében az egyes építőanyagok újrafeldolgozására vonatkozóan kerüljenek meghatározásra – legalább a tervek szintjén – konkrét célkitűzések.

7. módosítás

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról – COM(2015) 595 final – 2015/0275 (COD)

1. cikk, 10. pont, d) alpont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

d)	a (2) bekezdés a következő c) és d) ponttal egészül ki:

d)	a (2) bekezdés a következő c) és d) ponttal egészül ki:

„c)	2025-ig az újrahasználatra előkészített és újrafeldolgozott települési hulladék mennyiségét minimum 60 tömegszázalékra kell növelni;

d)	az újrahasználatra előkészített és újrafeldolgozott települési hulladék mennyiségét minimum 65 tömegszázalékra kell növelni;”;

„c)	2025-ig az újrahasználatra előkészített és újrafeldolgozott települési hulladék mennyiségét minimum 60 tömegszázalékra kell növelni;

d)	az újrahasználatra előkészített és újrafeldolgozott települési hulladék mennyiségét minimum 70 tömegszázalékra kell növelni;”;

Indokolás

Elszalasztott lehetőség, ha nem tartjuk magunkat az Európai Bizottság által tavaly javasolt 70 tömegszázalékos célhoz, mivel az újrafeldolgozás helyi szinten új munkahelyeket teremt, és kisebb szennyezőanyag-kibocsátással jár, mint a hulladéklerakóban történő elhelyezés vagy a hulladékégetés. Az RB már korábban is hangsúlyozta, hogy az egyes tagállamokban, illetve régiókban elért jó eredmények azt mutatják, hogy lehetséges ambiciózus célokat elérni vagy megközelíteni, ha az általános körülmények megfelelőek, és kifejlesztik a szükséges adminisztratív kapacitást (1).

8. módosítás

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról – COM(2015) 595 final – 2015/0275 (COD)

1. cikk, 13. pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1. cikk, 13. pont

13.	a 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

13.	a 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„A tagállamok biztosítják a biohulladék elkülönített gyűjtését, ahol az műszaki, környezetvédelmi és gazdasági szempontból megoldható, és ahol az megfelelő a komposztra vonatkozó releváns minőségi előírások teljesítéséhez, valamint a 11. cikk (2) bekezdésének a), c) és d) pontjában és (3) bekezdésében rögzített célértékek eléréséhez.

„A tagállamok biztosítják a biohulladék elkülönített gyűjtését, ha az műszaki, környezetvédelmi és gazdasági szempontból nem bizonyul megoldhatatlannak a komposztra vonatkozó releváns minőségi előírások teljesítéséhez, valamint a 11. cikk (2) bekezdésének a), c) és d) pontjában és (3) bekezdésében rögzített célértékek eléréséhez.

A tagállamok adott esetben és a 4. és a 13. cikkel összhangban intézkedéseket hoznak az alábbiak ösztönzése érdekében:

a)	a biohulladék újrafeldolgozása, például komposztálása és lebontása;

a)	a biohulladék újrafeldolgozása, például komposztálása és lebontása;

b)	a biohulladék oly módon történő kezelése, amely biztosítja a környezetvédelem magas szintjét;

b)	a biohulladék oly módon történő kezelése, amely biztosítja a környezetvédelem magas szintjét;

c)	a biohulladékból készített, környezetvédelmi szempontból biztonságos anyagok használata.”;

c)	a biohulladékból készített, környezetvédelmi szempontból biztonságos anyagok használata.

Az Európai Bizottság a tagállamok közreműködésével legkésőbb 2018-ig megvizsgálja, hogy az emberi egészség és a környezet magas szintű védelme indokolja-e minőségi minimumkritériumok megállapítását a biohulladékból előállított komposzt és fermentációs maradék vonatkozásában. ”;

Indokolás

A javasolt módosítás kötelezővé tenné a biohulladék gyűjtését. Hasznosnak tartanánk az a) pontban szereplő kijelentés tartalmának pontosítását oly módon, hogy a rendelkezés a biohulladék újrafeldolgozását a minőségi komposzt és fermentációs maradék előállításával kapcsolja össze. Erre azért van szükség, mert különben újrafeldolgozás helyett inkább hulladéklerakóban helyezik el a hulladékot.

9. módosítás

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról – COM(2015) 595 final – 2015/0275 (COD)

1. cikk, 17. pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

17.	a 29. cikk a következőképpen módosul:

17.	a 29. cikk a következőképpen módosul:

a)	az (1) bekezdés első mondata helyébe a következő szöveg lép:

a)	az (1) bekezdés első mondata helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A tagállamok az 1., 4, és 9. cikkel összhangban a hulladékképződés megelőzésére szolgáló intézkedéseket tartalmazó hulladékmegelőzési programot állítanak össze.”;

„(1) A tagállamok az 1., 4, és 9. cikkel összhangban a hulladékképződés megelőzésére szolgáló intézkedéseket tartalmazó hulladékmegelőzési programot állítanak össze annak érdekében, hogy 2025-re a 2015-ös szinthez képest 10 %-kal csökkenjen a települési hulladék, és 2025-re legalább 30 %-kal, 2030-ra pedig 50 %-kal csökkenjen az élelmiszer-hulladék .”;

b)	a (3) és (4) bekezdést el kell hagyni;

b)	a (3) és (4) bekezdést el kell hagyni;

Indokolás

A települési hulladék keletkezésének megelőzése összhangban van a hetedik környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseivel, valamint a keretirányelv 9. cikke c) pontjának megfelelően az Európai Bizottságra ruházott feladattal. Már több, a hulladékkeletkezés megelőzésére irányuló nemzeti program tartalmaz mennyiségi célokat.

10. módosítás

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv módosításáról – COM(2015) 596 final – 2015/0276 (COD)

1. cikk, 3. pont, b) alpont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

b)	az (1) bekezdés a következő f)–i) pontokkal egészül ki:

b)	az (1) bekezdés a következő f)–i) pontokkal egészül ki:

„f)	legkésőbb 2025. december 31-ig az összes csomagolási hulladék legalább 65 tömegszázalékát készítik elő újrahasználatra és dolgozzák fel újra;

legkésőbb 2025. december 31-ig a csomagolási hulladékban lévő, az alábbiakban felsorolt anyagok újrahasználatra való előkészítése és újrafeldolgozása vonatkozásában teljesítik a következő, tömegszázalékban kifejezett minimális célértékeket:

a műanyagok esetében 55 tömegszázalék;

a fa esetében 60 tömegszázalék;

a vasfémek esetében 75 tömegszázalék;

az alumínium esetében 75 tömegszázalék;

az üveg esetében 75 tömegszázalék;

a papír és a karton esetében 75 tömegszázalék;

h)	legkésőbb 2030. december 31-ig az összes csomagolási hulladék legalább 75 tömegszázalékát készítik elő újrahasználatra és dolgozzák fel újra;

legkésőbb 2030. december 31-ig a csomagolási hulladékban lévő, az alábbiakban felsorolt anyagok újrahasználatra való előkészítése és újrafeldolgozása vonatkozásában teljesítik a következő, tömegszázalékban kifejezett minimális célértékeket:

a fa esetében 75 tömegszázalék;

a vasfémek esetében 85 tömegszázalék;

az alumínium esetében 85 tömegszázalék;

az üveg esetében 85 tömegszázalék;

a papír és a karton esetében 85 tömegszázalék.”;

„f)	legkésőbb 2025. december 31-ig az összes csomagolási hulladék legalább 65 tömegszázalékát készítik elő újrahasználatra és dolgozzák fel újra;

a műanyagok esetében 55 tömegszázalék;

a fa esetében 60 tömegszázalék;

a vasfémek esetében 75 tömegszázalék;

az alumínium esetében 75 tömegszázalék;

az üveg esetében 75 tömegszázalék;

a papír és a karton esetében 75 tömegszázalék;

h)	legkésőbb 2030. december 31-ig az összes csomagolási hulladék legalább 75 tömegszázalékát készítik elő újrahasználatra és dolgozzák fel újra;

a fa esetében 75 tömegszázalék;

a vasfémek esetében 85 tömegszázalék;

az alumínium esetében 85 tömegszázalék;

az üveg esetében 85 tömegszázalék;

a papír és a karton esetében 85 tömegszázalék.”;

A Bizottság a körforgásos gazdaságra vonatkozó stratégia keretében néhány éven belül benyújtja a műanyag csomagolásra vonatkozó, a kutatásokból származó adatokon alapuló új célértéket.” ;

Indokolás

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy hiányzik egy, a műanyag csomagolások újrahasználatra való előkészítésére és újrafeldolgozására vonatkozó, 2030-ra elérendő cél. Legalább arra kellene kötelezni az Európai Bizottságot, hogy néhány éven belül határozza meg a szóban forgó célkitűzést.

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

üdvözli a körforgásos gazdaságra vonatkozó, új csomagnak a hulladékokról szóló irányelveket módosító jogalkotási javaslatait, és felhívja a figyelmet ezek előnyeire a fogyasztók, a vállalkozások, a környezet és az uniós gazdaság szempontjából;

ebben az összefüggésben kiemeli, hogy a körforgásos gazdaságra való áttérés új munkahelyeket hoz létre, javítja az EU kis-, közepes és nagyvállalkozásainak versenyképességét, fellendíti a tiszta technológiák fejlesztését és csökkenti Európa függőségét a nyersanyag- és energiaimporttól;

A fogalommeghatározások egységesítése

üdvözli a hulladékokkal kapcsolatos irányelvekben használt harmonizált fogalommeghatározások világos rendszerét, és felhívja az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy minden fogalommeghatározás összhangban legyen az európai hulladékjegyzékkel, ne hagyjon teret félreértéseknek és álljanak rendelkezésre az egyes tagállamok, valamint helyi és regionális önkormányzatok által elért fejlődésre vonatkozó összehasonlító adatok;

javasolja a társjogalkotóknak, hogy dolgozzanak ki fogalommeghatározást a „kis mennyiségű hulladék eldobása nyilvános helyeken” (szemetelés) jelenségre is;

Ellenőrzések

ajánlja, hogy erősítsék meg az illegális hulladékszállítás ellenőrzését. Ezek a szállítmányok egyebek mellett jelentősen rontják annak az esélyét, hogy az EU területén elegendő mennyiségű hulladék álljon rendelkezésre az EU újrafeldolgozáson és újrafelhasználáson alapuló körforgásos gazdaságának működtetéséhez;

Címkézés

fontosnak tartja az EU-ban forgalmazott fogyasztási cikkek kötelező címkézésének bevezetését. Olyan területeken, ahol szervezett formában működik az elkülönített gyűjtés, a címkén világosan fel kell tüntetni, hogy a termék az elkülönítetten gyűjtött hulladék mely makrokategóriájába tartozik. Ha egy adott termék összetevői hulladékként más-más kategóriákba tartoznak, jelölni kell, hogy a fogyasztó miként tudja a különböző részeket egyszerű műveletekkel szétválogatni a különféle elkülönített anyagkategóriák szerint;

Kiterjesztett gyártói felelősség

hangsúlyozza, hogy a minimumkövetelmények harmonizálására vonatkozó javaslat alapvető fontosságú a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer teljesítményének javítása szempontjából minden tagállamban;

buzdítja a társjogalkotókat, hogy ne enyhítsék e követelményeket, és tartsanak fenn kulcsfontosságú rendelkezéseket, mint például azokat, amelyek arra szolgálnak, hogy a helyi és regionális szervek felé biztosítsák a hulladékáramok gyűjtésével, kezelésével és a hulladékgazdálkodással kapcsolatos költségek átláthatóságát és a gyártók általi teljes fedezését, valamint az állampolgárok tájékoztatását. A hulladékkeletkezés megelőzésének talán egyik legfontosabb paramétere az, hogy a nagy üzletláncok visszaváltják az újrahasználható csomagolóanyagokat (üvegek és műanyag/PET-palackok).

A hulladékképződés megelőzése

hangsúlyozza, hogy az élelmiszerekre vonatkozó „minőségi minimumkövetelmények” kapcsán pontosabb részletekre van szükség, és javasolja egy „egységes minimumeljárás” meghatározását az élelmiszerek összegyűjtésére, amely garantálná az élelmiszerbiztonságot és egységes módon lenne alkalmazható a tagállamokban;

10.

kéri, hogy a helyi, regionális és nemzeti hatóságok indítsanak kommunikációs és oktatási kampányokat, amelyekkel felhívják a figyelmet a hulladékkeletkezés megelőzésére;

A „Let’s do it!” és a „Clean-up-day” környezettisztítási kezdeményezések

11.

arra kéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy minden tekintetben támogassák a civil társadalomnak a helyi és nemzeti szintű környezettisztítási tevékenységekre irányuló különféle kezdeményezéseit (pl. a „Let’s do it” című helyi kampányt vagy a „Let‘s clean up the World in just one day!” elnevezésű globális akciónapot);

Újrahasználat és újrafeldolgozás

12.

megismétli azt a kérését, hogy határozzanak meg további, az újrahasználattal kapcsolatos célokat, amelyek kötelező erejűek, függetlenek, és bizonyos hulladékáramokra, főleg a bútorokra, a szövetekre, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaira (WEEE) vonatkoznak. Az újrahasználatra való előkészítés fontos a hulladékképződés megelőzése szempontjából, az újrafeldolgozáshoz hasonlóan a hulladékhierarchia legmagasabb szintjein szerepel, és biztos lehetőséget kínál a körforgásos gazdaság fejlesztésére (2);

13.

ezzel összefüggésben kéri, hogy az Európai Bizottság tűzzön ki egy – 2030-ra elérendő – 70 %-os célt a csomagolóanyagokból származó műanyaghulladék újrahasználatra és újrafeldolgozásra való előkészítése tekintetében;

14.

rámutat, hogy a megelőzés és az újrahasználat olyan tevékenységekhez kapcsolódik, amelyek jelenleg hulladéknak nem minősülő anyagokkal és tárgyakkal folynak, míg az újrafeldolgozás és az újrahasználatra való előkészítés olyan anyagokra terjed ki, amelyek már hulladéknak minősülnek. Mivel a vállalatok és intézmények számára jogi következményekkel jár az, hogy valami hulladéknak minősül, pontosabban meg kellene határozni, hogy mi számít hulladéknak és mi nem;

15.

azt javasolja, hogy például az európai hulladékjegyzékben határozzák meg mind az újrafeldolgozás, mind az újrahasználat fogalmát, mivel ezek jelen pillanatban két különböző létesítménycsoportot jelölnek, melyek jellemzően eltérő folyamatok végrehajtására és eltérő igények teljesítésére irányulnak. a) Az újrafeldolgozásra szánt hulladékok a szelektív gyűjtési rendszerek telepeinek válogatószalagjára kerülnek, ahol az ipar igényeinek megfelelően csoportosítják őket. b) Az újrahasználatra szánt hulladékok esetében elkerülhető a hulladékgazdálkodási rendszerek körforgásába való bekerülés. Csupán fel kell ajánlani a nagy üzletláncoknak a csomagolóanyagok visszavételének a lehetőségét, bár a hulladékkal kapcsolatos végső döntés így is a vásárlóra van bízva;

16.

szorgalmazza, hogy a társjogalkotók ajánlják a tagállamoknak olyan pénzügyi ösztönzők bevezetését saját hulladékmegelőzési programjaikban, melyek a kevesebb hulladékképződéssel járó termelési folyamatokat jutalmazzák. A helyi és regionális önkormányzatokat pedig arra kéri, hogy fogadjanak el ösztönző intézkedéseket az újrafeldolgozásra nem kerülő hulladékok csökkentésére;

17.

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy fontolja meg a tagállamok (nem veszélyes) ipari hulladékokkal kapcsolatos jelentéstételi kötelezettségének beillesztését a keretirányelvbe, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek, hogy kövesse nyomon és gyűjtse össze ezeket az adatokat, 2020-ig vizsgálja meg a helyzetet, és mérlegelje az újrahasználatra való előkészítésre és az újrafeldolgozásra vonatkozó célok meghatározását az adott hulladékáramot illetően (3);

18.

hangsúlyozza, hogy az újrafeldolgozásra vonatkozó célokról az újrahasználatra való előkészítésre és az újrafeldolgozásra vonatkozó kombinált célokra való áttérés: i) megnehezíti a csomagolások és a csomagolási hulladékok újrafeldolgozásának és újrahasználatra való előkészítésének külön történő mérését; ii) további tisztázást tesz szükségessé;

19.

úgy véli, hogy az egész EU-ban harmonizált módszereket kell meghatározni az újrafeldolgozási arány kiszámítására. Az élelmiszer-hulladék és az építésből és bontásból származó inert hulladék vonatkozásában pedig olyan szabályozásra van szükség, amely eszközöket és illetékes testületeket határoz meg a teljes termelési, feldolgozási és fogyasztási láncban keletkező hulladék csökkentésével kapcsolatos adatok nyomon követéséhez;

20.

azt javasolja, hogy az Európai Bizottság dolgozzon ki mutatókat a különböző hulladéktípusok környezeti értékéről. A jelenlegi jogszabályok és az európai bizottsági javaslat nem veszi figyelembe, hogy az egyes hulladéktípusoknak eltérő a környezeti értéke. Mutatók kidolgozásával egyértelmű lenne, hogy mely anyagokra kell jobban figyelni, hogy hatékonyabb legyen, illetve környezetbarátabb módon folyjon a hulladékgazdálkodás;

Energetikai hasznosítás és hulladéklerakás

21.

a hulladékhierarchiával összhangban arra kéri a tagállamokat, hogy – az Európai Bizottság energetikai hasznosításra vonatkozó kezdeményezésének kontextusában – ösztönözzék a hulladék magas hatékonyságú energetikai hasznosításának fejlesztését. Megjegyzi, hogy ezek a hulladékokat energiává alakító létesítmények segíthetnek az Uniónak abban, hogy az energiauniónak megfelelve egyre kevésbé függjön az energiaimporttól;

22.

elismeri, hogy fontos a hulladéklerakókban történő elhelyezésre vonatkozó korlátozások fokozatos bevezetése, és támogatja az Európai Bizottság szemléletváltását, amelynek célja, hogy megtiltsa a szelektív hulladékgyűjtés körébe tartozó hulladékok hulladéklerakóban történő elhelyezését, tekintettel a körforgásos gazdaságról szóló COM(2015) 614 közleményre, amely ösztönzi az újrahasználat révén versenyképességet teremtő biológiai erőforrások lépcsőzetes hasznosítását (4);

23.

javasolja, hogy továbbra is részesítsék előnyben azt a minőségi szempontú, ambiciózusabb szemléletet, amelynek célja, hogy megszüntesse az újrafeldolgozható hulladékok és a biológiailag lebomló hulladékok hulladéklerakóban történő elhelyezését;

24.

kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a hulladéklerakókban való elhelyezésre vonatkozó célt (2030-ra legfeljebb 10 %) ne csak a települési hulladékra alkalmazzák, hanem minden hulladéktípusra terjesszék ki (5);

Mentesség bizonyos tagállamok számára a települési hulladékokra és a hulladéklerakókban történő elhelyezésre vonatkozó célok alól

25.

indokoltnak tartja a felmentés megadását azon hét tagállam számára, ahol a legalacsonyabb a hulladékgazdálkodás szintje, azonban ragaszkodik azon javasolt rendelkezések fenntartásához, amelyek értelmében azoknak a tagállamoknak, amelyek bejelentik a mentességet, végrehajtási terveket kell benyújtaniuk, a célok eléréséhez szükséges intézkedések részletes ütemtervével;

Az adatnyilvántartásra és a tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségek

26.

felhívja a figyelmet arra, hogy hiányzik egy olyan rendelkezés, amelyre az Európai Bizottság már 2014-ben, a keretirányelvben javaslatot tett, és amely alapján az ipari és kereskedelmi vállalkozásoknak nyilvántartást kell vezetniük az általuk kezelt nem veszélyes hulladékokról, és kérésre ezeket az adatokat az illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk;

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

27.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a javasolt irányelvek széles körű hatáskört biztosítanak az Európai Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, és felhívja a társjogalkotókat, hogy korlátozzák ezek alkalmazását, mivel azok gyengítik az ellenőrzési hatáskörüket, és nem felelnek meg a demokratikus és jogalkotási eljárásnak (6);

A Polgármesterek Szövetsége a hulladékgazdálkodásról

28.

tekintettel az éghajlatváltozással és energiaügyekkel foglalkozó Polgármesterek Szövetségének nagy sikerére, hasonló struktúra létrehozását javasolja a hulladékgazdálkodás terén is; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a Régiók Bizottsága – mint az Európai Unió regionális és helyi képviselőinek közgyűlése – szerepét a helyi és regionális önkormányzatok mozgósításában, valamint utóbbiaknak az erőforrás-felhasználás hatékonyságának növelésére, a hulladékkeletkezés csökkentésére és a városi hulladék nagyobb arányú újrafeldolgozására, újrahasználatára és hasznosítására irányuló erőfeszítései fokozása terén;

A szubszidiaritás és az arányosság elve

29.

kiemeli, hogy az Európai Bizottság javaslatai a szubszidiaritás tekintetében nem adnak okot aggodalomra, az arányosság tekintetében azonban igen (7).

Kelt Brüsszelben, 2016. június 15-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Markku MARKKULA

(1) COM(2014) 397 final.

(2) CDR 1617-2013.

(3) CDR 1617-2013.

(4) COR-2014-04083, CdR 3751/2013, CdR 1617/2013.

(5) CdR 1617/2013.

(6) COR-2014-04083; Konzultáció a szubszidiaritással foglalkozó szakértői csoporttal és a nemzeti parlamentek és a regionális gyűlések vonatkozó döntéseinek vizsgálata a körforgásos gazdaságról szóló csomag szubszidiaritással és arányossággal kapcsolatos szempontjairól – összefoglalás és elemzés, COR-2016-1521.

(7) Lásd még: Konzultáció a szubszidiaritással foglalkozó szakértői csoporttal és a nemzeti parlamentek és a regionális gyűlések vonatkozó döntéseinek vizsgálata a körforgásos gazdaságról szóló csomag szubszidiaritással és arányossággal kapcsolatos szempontjairól – összefoglalás és elemzés, COR-2016-1521.

18.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 17/60

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az EU bővítési stratégiája 2015–2016

(2017/C 017/10)

Előadó:	Anna MAGYAR (HU/EPP), a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke
Referenciaszöveg:	A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az EU bővítési stratégiája COM(2015) 611 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Átfogó észrevételek

újfent megerősíti elkötelezettségét a bővítési folyamat mellett, amely beruházás a stabilitásba és a jólétbe. Megjegyzi, hogy a korábbi bővítések elősegítették, hogy Európa felülkerekedjen a történelemben gyökerező megosztottságán, növelték a jólétet, illetve bebizonyították, hogy a bővítés jelenti az EU külpolitikájának leghatásosabb eszközét;

tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság a jelenlegi mandátuma alatt már nem számít további bővítésre, emiatt azonban nem állhat le a munka. Elismeri, hogy az előkészületekhez időre van szükség, ám rámutat, hogy egyfelől ezt az időt jól kell felhasználni arra, hogy a bővítési folyamat előrehaladjon, mégpedig szigorú és igazságos feltételrendszer mellett, a kapcsolódó feladatok terén folyamatosan eredményeket érve el, másfelől hiteles, realisztikus európai távlatra van szükség ahhoz, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok továbbra is elkötelezettek és motiváltak maradjanak, mivel az ezekben az országokban elért reformok és haladás minden uniós tagállam és minden tagjelölt és potenciális tagjelölt ország érdeke is egyben;

hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy megőrizzük az Unió jelenlegi felállását olyan megfelelő, átlátható szakpolitikák révén, amelyekkel garantálható és fenntartható az erőteljes politikai, gazdasági és területi kohézió. A tagállamok jólétének és fejlődésének biztosítása, valamint Európának a különböző fenyegetésekkel szembeni védelme jelenti az első lépést az újabb bővítés felé vezető úton;

úgy véli, hogy az Európai Bizottság közleményében és 2015-ös országjelentéseiben ismertetett bővítési csomag általánosságban véve pontos és összességében kedvező értékelést ad, figyelembe véve, hogy mindegyik tagjelölt és potenciális tagjelölt országban szemmel látható a haladás bizonyos kérdéseket tekintve, még olyankor is, ha továbbra is jelentős hiányosságok (illetve néhány esetben visszaesés) tapasztalhatók, és a fenntartható eredmények eléréséhez további erőfeszítésekre van szükség;

sürgeti a tagállamokat, a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokat és az uniós intézményeket, hogy tegyenek meg mindent a bővítési folyamat sikere érdekében, és emlékezteti a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokat, hogy ehhez teljes felelősségvállalásra és elköteleződésre van szükség;

hangsúlyozza, hogy a bővítési folyamatba a társadalom minden alkotóelemét be kell vonni; kiemeli, hogy a helyi és regionális szintnek alapvető szerep jut, mivel ez a szint áll a polgárokhoz a legközelebb a szubszidiaritás, a kommunikáció, a részvételi demokrácia, a sokszínűség és az identitás szempontjából, továbbá kulcsfontosságú a gazdasági fejlődésben, a határokon átnyúló együttműködésben, az uniós források felhasználásában és az uniós jogszabályok végrehajtásában is;

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság utal a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepére, ám – ahogy azt már számos alkalommal megtette – ismét hangsúlyozza, hogy a jövőbeli közleményekben és jelentésekben jobban és részletesebben ki kell térni a helyi és regionális kormányzás kérdésére, még ha nincs is a decentralizáció és a többszintű kormányzás kérdésére vonatkozóan sem külön fejezet a közösségi joganyagban, sem bevált uniós modell; úgy véli viszont, hogy az erős, demokratikus és hatékony helyi és regionális kormányzás biztosítása a csatlakozás előkészítésének kihagyhatatlan eleme, mivel a reformok végrehajtása és az azokkal kapcsolatos hiteles eredmények következetes elérése gyakran helyi szinten történik; és rámutat, hogy a szubszidiaritás a Szerződésekben is rögzített kulcsfontosságú uniós elv;

kiemeli a helyi önkormányzatok szerepét egyrészt abban, hogy bizonyítsák az uniós tagság előnyeit, másrészt abban, hogy a polgárokat az EU által a rendelkezésükre bocsátott eszközök igénybevételére ösztönözzék. Az európai polgárságra irányuló jog számos lehetőséget kínál a személyes fejlődésre. Ezért kell az Uniót nemcsak a társadalom, hanem a polgárok számára általa nyújtott előnyök szempontjából is népszerűsíteni;

hangsúlyozza, hogy az is lényeges, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat is bevonják a bővítéssel kapcsolatos kommunikációba, hogy az előnyök megismertetése révén biztosítani lehessen a folyamat lakossági támogatását; rámutat, hogy e tekintetben a civil társadalommal való együttműködés is fontos;

10.

úgy véli, hogy a négyéves bővítési stratégiát magában foglaló új megközelítés megbízhatóbb távlatot kínál következetes feltételrendszer mellett. Örömmel fogadja a világosabb módszertant, az összehangolt fogalmak használatát és a feladatok jobb meghatározását – amely lehetőséget nyújt az összehasonlításra –, és helyesli, hogy nagyobb hangsúlyt helyeznek a jelenlegi helyzetre, a különböző területeken elért eredményekre, illetve a további előrelépéshez szükségesnek ítélt intézkedésekre;

11.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság közleményében és jelentéseiben az alapok és a prioritási területek meghatározása általában megfelelően történt; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy más ideillő, horizontális, minden tagjelölt és potenciális tagjelölt ország számára fontos kérdéseket (pl. a szociálpolitika, illetve a kiszolgáltatott vagy hátrányos helyzetű csoportokra és kisebbségekre helyezett hangsúly) is vegyen fel a prioritási területei közé;

12.

hangsúlyozza, hogy erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a helyi és regionális önkormányzatok feladataihoz megfelelő erőforrások és kapacitások álljanak rendelkezésre minden bővítési országban, és kéri, hogy az eredményes végrehajtás érdekében vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat a politikaalkotásba;

Jogállamiság és alapvető jogok

13.

egyetért azzal, hogy mindennél fontosabb a jogállamiság és az alapvető jogok, többek közt a kisebbségek védelme terén való előrelépés, és hogy ez minden tagjelölt és potenciális tagjelölt ország számára kihívást jelent; ez a megállapítás a bővítésre irányuló, az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok, illetve a jogérvényesülés, a szabadság és a biztonság egyre nagyobb súlyára épülő új megközelítés helyénvalóságát is megerősíti; ezenkívül kiemeli az Európa Tanácson belüli, valamint az Európa Tanáccsal és az annak égisze alatt működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusával az alapjogok, a jogállamiság és a helyi demokrácia kérdésben folytatott együttműködés fontosságát;

14.

örömmel fogadja, hogy a közlemény nagy hangsúlyt fektet a szólásszabadságra, hangsúlyozza azonban, hogy épp ilyen nagy hangsúlyt kell helyezni a kiszolgáltatott és hátrányos helyzetű csoportok és kisebbségek – minden tagjelölt és potenciális tagjelölt országban egyaránt fontos – kérdésére (ideértve a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségeket, valamint a gyakran halmozottan hátrányos helyzetű romákat; továbbá elejét kell venni a nemi irányultságon vagy nemi alapon történő, illetve a fogyatékkal élőkkel, a kiskorúakkal, az idősekkel, a hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekkel és a menekültekkel szembeni megkülönböztetésnek), és rámutat, hogy a figyelem felkeltésére, felelősségvállalásra és elsősorban megfelelő, hiteles végrehajtásra és eredményekre van szükség helyi és regionális szinten. Ezt szem előtt tartva gondosan nyomon kell követni a helyzetet ezekben az országokban, különös tekintettel a kiszolgáltatott helyzetű csoportokra;

15.

további erőfeszítéseket tart szükségesnek a közigazgatás politikamentesítésére és az átláthatóság növelésére minden tagjelölt és potenciális tagjelölt országban, ugyanis a kiterjedt politikai beavatkozás továbbra is problémát jelent, és akadályozza a kormányzati szintek közötti együttműködést;

16.

hangsúlyozza, hogy az állami és a magánkorrupció elleni küzdelem a kormányzat és társadalom minden szintjén fontos, és aláhúzza, hogy ezen a téren általában csak úgy lehet hiteles eredményeket elérni, ha helyi szinten is előrelépés történik;

17.

hangsúlyozza, hogy fel kell lépni a radikalizálódás, a szélsőségek és a terrorizmus, valamint a külföldi harcosok problémája ellen, mindenekelőtt meg kell akadályozni a fiatalok radikalizálódását, hogy ne kallódjanak el, ehelyett inkább hiteles kilátásokat kell nyújtani a foglalkoztatás és az oktatás terén, meg kell erősíteni a sokszínű helyi közösségeket, ezen belül meg kell őrizni és tiszteletben kell tartani identitásukat, kulturális és vallási örökségüket, és ezáltal Európának a keresztény kultúrájában gyökerező alapvető értékeit. Arra kéri ezért a helyi közösségeket, hogy támogassák a toleranciára és a megbékélésre való nevelést, a kormányokat pedig arra, hogy ezt segítsék elő;

18.

elítéli a terrortámadásokat és az erőszak minden formáját, ideértve az erőszakkal való fenyegetést is; rámutat, hogy az erőszak minden politikai vitában elfogadhatatlan;

Gazdasági fejlődés és konnektivitás

19.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági fejlődés a stabilitás (pl. álláslehetőségek és társadalmi befogadás útján történő) biztosításának kulcstényezője. Örömmel fogadja a gazdasági reformprogramokat, valamint az együttműködés és a koordináció megerősítését, amely az EU, a Nyugat-Balkán és Törökország közötti, a gazdasági és pénzügyi párbeszédre irányuló találkozó formájában testesül meg;

20.

kéri, hogy az uniós előcsatlakozási alapokat a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokban – helyi szinten is – hatékonyabban és átláthatóbban kezeljék és ítéljék oda, hogy ne vesszenek el a támogatások politikai tervezés, képzés, koordináció és a hatékony helyi szintű felvevőképesség hiányában; ezenkívül kiemeli mind a nagy-, mind a kisebb városok képzési és támogatási programokba való bevonásának jelentőségét;

21.

örömmel fogadja a konnektivitásra (összekapcsoltságra) vonatkozó, az EU által elfogadott stratégiára és a regionális kezdeményezésekre (berlini folyamat stb.) helyezett hangsúlyt, melyeknek befogadóbbaknak kellene lenniük, aláhúzva, hogy ezekbe még több helyi, regionális és nemzeti szintű hatóságot kell bevonni a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban, valamint a tagállamokban; és további beruházásokra buzdít (a közlekedés, az energia, a digitális telekommunikáció, az oktatás, az ifjúság stb. terén);

22.

hangsúlyozza, hogy uniós szintre kell hozni a hulladékkezelési folyamatokat, és korlátozni kell a felszíni hulladékártalmatlanítást;

23.

az egységes projektportfólió létrehozása érdekében ösztönzi és üdvözli a nyugat-balkáni kedvezményezetteknél a nemzeti beruházási bizottságok tevékenységét, és kéri, hogy hangolják össze a strukturális eszközöket;

24.

kiemeli a helyi és regionális demokrácia alapvető szerepét a demokratikus intézményeknek és azok adminisztratív kapacitásainak a megerősítésében; hangsúlyozza a választott helyi és regionális közgyűlések szerepét, hiszen azok a civil társadalmi párbeszédnek és a civil társadalom erősödésének, valamint a döntéshozók és az érdekeltek közötti találkozóknak a helyszínei; emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok jelentős szerepet játszanak a nyilvánosság politikai és európai integrációs témákkal kapcsolatos véleményének megismerésében. Hangsúlyozza ezenkívül, hogy a helyi és regionális kormányzás megerősítése elősegíti az adminisztratív reformok végrehajtását, valamint a lakosságnak nyújtott szolgáltatások javítását;

Regionális együttműködés a bővítési országok között

25.

megismétli, hogy a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés a bővítési folyamat, valamint a stabilizációs és társulási folyamat kulcsfontosságú elemei; örömmel fogadja és ösztönzi az általánosságban véve kedvező fejleményeket az összes tagjelölt és potenciális tagjelölt országban, és méltányolja az erőfeszítéseket, úgy véli azonban, hogy kézzelfogható haladást kellene elérni a még megoldatlan kérdések terén, továbbá fenntartható eredményekre lenne szükség; arra kéri a helyi és regionális közösségeket, hogy segítsék elő ezt a folyamatot;

26.

arra kéri az összes érintett szereplőt, hogy használja ki ezt a kedvező lendületet többek között arra, hogy elősegíti a helyi szintű közösségeken belül a megbékélést, és támogatja az etnikai csoportok, a vallási felekezetek és a kultúrák közötti párbeszédet;

27.

arra biztatja a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokat, hogy használják ki a már létező TAIEX- és ikerintézményi programokat;

28.

rámutat, hogy a Régiók Bizottsága és az azon belül működő munkacsoportok és konzultatív vegyes bizottságok remek fórumot kínálnak a kapcsolatteremtésre és a helyi és regionális önkormányzatok közötti eszmecserére. Örömmel fogadja ezenfelül a kvb-k és munkacsoportok közelmúltbeli üléseinek kedvező kimenetelét, a Szerbiával foglalkozó munkacsoport alakuló ülését is beleértve. Emellett várakozással tekint a bővítési nap eredményei elé, ez a rendezvény ugyanis valamennyi ilyen szervet összehozza, hogy mindannyiuk számára fontos horizontális és tematikus kérdéseket vizsgáljanak meg;

Migráció

29.

elégedetten veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság kiemelten kezeli a migráció kérdését, a menekültekkel és gazdasági migránsokkal kapcsolatos jelenlegi, eddig példátlan helyzet ugyanis a térség egészére (különösen Törökországra, valamint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságra és Szerbiára) és a migrációs útvonal mentén elhelyezkedő tagállamokra is kihat, közös erőfeszítések, szolidaritás és a kötelezettségvállalások kölcsönös teljesítése nélkül pedig nem lehet megoldást találni. Kéri, hogy valósítsák meg a Földközi-tenger keleti térségében és a Nyugat-Balkánon húzódó útvonalról szóló konferencián tett ajánlásokat, továbbá a 2015. november 29-i és a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozatokban és a közös cselekvési tervben foglaltakat;

30.

örömmel fogadja a tagállamoknak és különösen a tagjelölt országoknak a válság kezelésére irányuló erőfeszítéseit, valamint az általuk – többek közt Szerbiában és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban a migrációs útvonalak mentén felmerülő kihívások kapcsán, valamint a világon a legnépesebb, pillanatnyilag Törökország által befogadott migráns- és menekültpopuláció számára – felkínált erőforrásokat. Hangsúlyozza, hogy továbbra is szükség van az EU-tól kapott folyamatos segítségre, amelynek a helyi és regionális önkormányzatok javát kell szolgálnia, valamint a térségben a munkahelyteremtésre irányuló beruházások fokozására, hogy ne vesszen kárba a migránsok és menekültek szociális és gazdasági potenciálja;

31.

kiemeli a helyi, különösen a migrációs útvonalak mentén élő közösségek kulcsszerepét, mivel a migráns- és menekültáramlat elsőként rájuk van kihatással, azonban hangsúlyozza, hogy a helyi kapacitások korlátozottak és egyenlőtlenek, tehát a helyi szint további segítségnyújtást igényel, emellett a helyi és regionális önkormányzatok részéről is elköteleződésre van szükség; rámutat, hogy külön figyelmet kell fordítani ezenkívül a migrációs és menekültáramlatok által érintett helyi közösségek szükségleteire, gondjaira, biztonságára és kihívásaira. Partnerségeket ösztönöz a migrációs útvonal mentén fekvő helyi közösségek között az információcsere, a legjobb gyakorlatok és a szakértelem megosztása céljából, többek közt a beilleszkedés, a képzés, az oktatás, a foglalkoztatás, a visszatérés és a menedékjog, valamint a csempészet és az illegális kereskedelem elleni küzdelem terén;

32.

az Európai Tanács közelmúltbeli ülésének következtetéseiben kijelölt prioritásokra és intézkedésekre utalva hangsúlyozza, hogy a válság sújtotta térségek helyzetét tekintve megelőzésre van szükség – egy hatékony fejlesztési politikát is ideértve –, az erőfeszítéseket pedig azokra a menekültekre kell összpontosítani, akik jogosan szorulnak nemzetközi védelemre, ezért kiemeli, hogy garantálni kell a menedékkérelmek alapos és gyors feldolgozását, és a kérelem elutasítása esetén lehetővé kell tenni a közös uniós normák szerinti tényleges visszaküldést. Támogatja emellett azt a javaslatot, hogy hozzák létre uniós szinten a biztonságos származási országok jegyzékét;

33.

hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni és szükség esetén át kell alakítani a segítségnyújtás hagyományos megközelítését annak elősegítésére, hogy a gazdasági migráció jelenségét a gyökerénél lehessen kezelni; ezenkívül mind a tagállamok, mind a tagjelölt országok helyi és regionális önkormányzatait be kell vonni a fejlesztési politikát érintő stratégiai döntések meghozatalába, amelyeknek arra is kellene irányulniuk, hogy felszámolják az éhezést, a szegénységet és a gazdasági migrációs áramlások okait;

34.

kiemeli továbbá, hogy az EU-nak nagyobb mértékben részt kell vennie a migránsok származási országaira és térségeire koncentráló kezdeményezésekben és politikákban, szem előtt tartva azt a célkitűzést, hogy drasztikusan csökkenjen a hazájukat elhagyni kényszerülő menekültek és az Európába vezető veszélyes útra vállalkozó gazdasági migránsok száma; emellett fokozni kell a megbékélést sürgető diplomáciai fellépést a háború által érintett országokban;

Törökország

35.

hangsúlyozza, hogy az EU és Törökország egymás kulcsfontosságú partnerei, és kölcsönösen egymásra vannak utalva; támogatja emellett a közös érdekek terén az együttműködés megerősítését. Örömmel fogadja, hogy Törökország elkötelezte magát a reformok és az uniós csatlakozás mellett, és kéri, hogy ez a megújult lendület maradjon is meg az Európai Tanács és a Tanács idevonatkozó következtetéseinek, valamint az EU–Törökország közös nyilatkozatoknak a keretében. Szükségesnek tartja ezenkívül a vízumliberalizációs ütemterv valamennyi tagállam vonatkozásában történő, maradéktalan teljesítését;

36.

megállapítja, hogy a csatlakozási tárgyalások a legutóbbi tanácsi és európai tanácsi következtetések, valamint az EU–Törökország csúcstalálkozók nyomán új lendületet kaptak, és további eredmények elérését ösztönzi a tárgyalási kerettel és az idevonatkozó tanácsi következtetésekkel összhangban; megjegyzi továbbá, hogy bár egyes területeken a felkészültség szintje megfelelő, emellett még más területeken is szükség van a felzárkózásra és a hiányosságok – illetve egyes esetekben súlyos problémák – orvoslására;

37.

úgy véli, hogy a jogállamisághoz és az alapvető jogokhoz kötődő problémák terén való fejlődés kulcsfontosságú előrelépés, és arra kéri Törökországot, hogy működjön együtt az Európai Bizottsággal a 23. és 24. fejezet előkészítésében, a tagállamok álláspontjának sérelme nélkül; hangsúlyozza, hogy sok még a tennivaló ezeken a területeken, különös tekintettel a szólás- és gondolatszabadságra, a tömegtájékoztatás szabadságára, a lelkiismereti és vallásszabadságra, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadságra az emberi jogok – köztük a kisebbségi jogok – és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartásával, illetve a korrupció elleni küzdelemmel egyetemben; ezen a téren jelentős, hiteles és tartós eredményeket kell elérni, ezért fokozott erőfeszítésekre, elköteleződésre és felelősségvállalásra van szükség az uniós vívmányokkal összhangban, nem utolsósorban helyi szinten. Ennek fényében kiemeli annak nagy jelentőségét, hogy egyrészt a vallási felekezetek, másrészt pedig a kultúrák párbeszédet folytassanak egymással az összes szinten, mivel ez erősíti a civil társadalmat és a nemzetközi partneri kapcsolatokat;

38.

örömmel fogadja a regionális fejlesztés nemzeti stratégiájának elfogadását, amely regionális fejlesztési ügynökségeket, koordinációs mechanizmust és cselekvési terveket foglal magában; kéri, hogy a stratégiát hajtsák végre, és szorgalmazza a regionális különbségek csökkentését. Kéri továbbá, hogy minden érintett fél tegyen erőfeszítéseket a kurdkérdéshez kapcsolódó megbékélési és békefolyamat rendezésére;

39.

hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a terrorizmus ellen; elítéli a közelmúltbeli terrortámadásokat, és együttérzését fejezi ki az áldozatok iránt; ezenkívül fellépést tart szükségesnek a radikalizálódás leküzdése érdekében, többek közt a helyi szintű beilleszkedés támogatása révén;

40.

megjegyzi, hogy a fiskális decentralizáció még gyerekcipőben jár, és a helyi és regionális szintű erőforrások is korlátozottak, és hangsúlyozza, hogy az önkormányzatokról szóló 2012. évi törvény módosításain túlmenő előrelépésre van szükség;

41.

Ciprus ügyének igazságos, átfogó és működőképes rendezését szorgalmazza, támogatja és kéri a kapcsolódó ENSZ BT-határozatok, a nemzetközi jog, valamint az EU alapját képező értékek és elvek alapján. Örömmel fogadja a kölcsönösen elfogadható megoldás irányába mutató kedvező lendületet és elköteleződést, továbbá arra kéri Törökországot, hogy aktívan támogassa az ez irányú erőfeszítéseket;

42.

kéri az EU és Törökország közötti társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének teljes körű, minden tagállamra nézve megkülönböztetésmentes végrehajtását, ideértve a Ciprusi Köztársaságot is. Szorgalmazza, hogy Törökország tartson fenn jószomszédi viszonyt minden szomszédjával – ez ugyanis a csatlakozási folyamat kulcsfontosságú eleme. Rámutat, hogy minden tagállam szuverenitását és szuverén jogait tiszteletben kell tartani az uniós elveknek, az ENSZ-határozatoknak és a nemzetközi jognak megfelelően; felszólítja Törökországot, hogy kezdje meg fegyveres erőinek kivonását Ciprusról, és adja át az ENSZ-nek Famagusta lezárt körzetét az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1984. évi 550. számú határozatának megfelelően; hangsúlyozza, hogy az ilyen bizalomépítő intézkedések révén megnyílhatna az út a béke, valamint a mindkét közösség javát szolgáló gazdasági, társadalmi és regionális növekedés számára; megjegyzi, hogy a közösségek közötti megbeszélések, illetve a helyi közösségek civil társadalma közötti párbeszéd előmozdíthatja a megállapodást;

43.

további erőfeszítéseket tart szükségesnek annak érdekében, hogy az RB–Törökország munkacsoportot konzultatív vegyes bizottsággá lehessen továbbfejleszteni;

44.

az egész folyamat során alapvetőnek tartja a tagállamok civil társadalmának aktívabb részvételét;

Montenegró

45.

örömmel fogadja Montenegró elkötelezettségét és az általa elért haladást az uniós csalatkozás útján, valamint a NATO-csatlakozási felkérésből adódó lehetőséget a stabilitás megerősítésére;

46.

arra kéri az érdekelt feleket, hogy erősítsék meg a pártok közötti politikai párbeszédet, az összes kormányzati szintet pedig arra, hogy biztosítsák, hogy a következő választásokra az új választási jogszabály alapján, a demokratikus alapelvek lehető leggondosabb betartásával kerüljön sor;

47.

hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell arról, hogy hiteles és tartós eredményeket lehessen felmutatni a jogállamiság és az alapvető jogok területén, nem utolsósorban helyi szinten. Ehhez kapcsolódóan örömmel fogadja a települési önkormányzatok túlnyomó többsége által kidolgozott, a korrupció visszaszorítására irányuló helyi cselekvési terveket, valamint a helyi társadalmi befogadási terveket, és kéri, hogy ezeket megfelelően hajtsák is végre és kövessék is nyomon;

48.

örömmel fogadja a helyi köztisztviselők szakmai továbbképzésével kapcsolatban tett erőfeszítéseket, ám hangsúlyozza, hogy további előrelépésre (pl. képzésre, valamint átláthatóbb, érdemi alapú felvételi eljárásokra) van szükség. Örömmel fogadja a helyi önkormányzatok finanszírozásáról szóló törvény módosításait, és további lépéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy a helyi önkormányzatok pénzügyileg fenntarthatókká váljanak;

49.

örömmel fogadja a kevésbé fejlett települések támogatására és a helyi és regionális cégek exporttevékenységének előmozdítására irányuló gazdasági minisztériumi programokat;

Szerbia

50.

örömmel fogadja Szerbiának az uniós csatlakozás iránti elköteleződését – amelynek eredménye már meg is mutatkozott az átvilágítási eljárás kellő időben való lezárása és az első tárgyalási fejezetek megnyitása során –, és arra ösztönzi Szerbiát, hogy folytassa ezeket a kedvező lépéseket (pl. a különféle stratégiai dokumentumok elkészítését), eleget téve kötelezettségvállalásainak; külön kéri a hatóságokat, hogy korrupcióellenes törekvéseiket és fellépéseiket tegyék tartóssá és fenntarthatóvá;

51.

örömmel fogadja a 23. és 24. fejezettel kapcsolatos cselekvési tervek bemutatását, és elégedetten nyugtázza, hogy az alapvető jogokat garantáló jogszabályi környezet létrejött, viszont hangsúlyozza, hogy a szabályozást hatékony és következetes módon kell végrehajtani az egész országban;

52.

örömmel fogadja, hogy a kormány elfogadta a nemzeti kisebbségekre vonatkozó külön cselekvési tervet, és kéri, hogy azt megfelelően hajtsák is végre; ezzel kapcsolatban utal az Európa Tanács tanácsadó bizottságának véleményeire. Elismeri, hogy a Vajdaságban a nemzeti és etnikai kisebbségek nagyfokú védelmet élveznek, és kéri, hogy ezeket a jogokat a helyi szinteken is garantálják (az oktatást, a médiához és a vallási szertartásokhoz való hozzáférést, a kisebbségi nyelvek használatát – ideértve a közigazgatási és anyakönyvi eljárásokat is –, illetve a közszférában való arányos képviseletet illetően). Örömmel fogadja, hogy általánosságban jó a viszony az etnikai csoportok között, és további előrelépést szorgalmaz ezen a téren; üdvözli, hogy a kormány legmagasabb szintű képviselői döntően etnikum- és más kisebbségbarát retorikát folytatnak;

53.

követendő példának tartja a nemzeti kisebbségi tanácsokat, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az ágazati jogszabályok összhangban legyenek a nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló törvénnyel, de úgy, hogy egyúttal a már megszerzett jogok és jogkörök szintje is megmaradjon;

54.

rámutat, hogy a helyi kapacitások gyakran gyengék és egyenlőtlenül oszlanak meg, ezért kéri, hogy decentralizált szinten a kiadott feladatokhoz megfelelő és a közkiadások hatékonyságát az abból következő bevétellel összekapcsoló erőforrásokat is biztosítsanak. Rámutat továbbá, hogy a vajdasági finanszírozásról szóló törvény még elfogadásra vár;

55.

örömmel fogadja a közigazgatási reformra irányuló stratégiát és a helyi kormányzásról szóló képzési stratégiát, és kéri, hogy ezeket megfelelően hajtsák is végre. Kéri továbbá, hogy fogadjanak el köztisztviselői törvényt a helyi önkormányzatok alkalmazottaira vonatkozóan. Ezen a téren jó példának tartja az európai integrációval foglalkozó nemzeti konvent munkáját és a helyi konzultációkat;

56.

kéri, hogy hajtsák végre az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának a helyhatósági választásokra vonatkozó ajánlásait;

57.

örömmel fogadja és támogatja a kapcsolatok normalizálására irányuló folyamatnak és a Belgrád–Pristina-párbeszédnek a lakosság számára is eredményeket hozó, kedvező fejleményeit, emellett a kötelezettségvállalások teljesítése és a megállapodások végrehajtása révén további előrehaladást ösztönöz, ezzel is erősítve az együttműködést és a bizalmat; arra kéri a hatóságokat, hogy aktívan mozdítsák elő a kapcsolatok rendezését;

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság

58.

hangsúlyozza, hogy ez az ország volt ez első, amely stabilizációs és társulási megállapodást írt alá, és ennek fényében aggodalmát fejezi ki az integrációs folyamat megtorpanásával, valamint a kötelezettségvállalások és a reformok előmozdításának abbamaradásával kapcsolatban. Úgy véli, hogy az ország részéről a politikai szándék megújítására, az EU részéről pedig az ország hiteles európai kilátásainak megerősítésére van szükség, hogy ez ösztönözze az ország kötelezettségvállalásainak teljesítését;

59.

kéri, hogy minden érdekelt fél teljesítse a számára meghatározott feladatokat a 2015. június–júliusi politikai megállapodás teljes körű és konstruktív végrehajtására vonatkozóan, valamint kéri, hogy hajtsák végre a sürgős kiemelt reformokat. Hangsúlyozza, hogy a szólásszabadság, de különösen a jogállamiság, és így az igazságszolgáltatás és a politikai rendszerbe vetett bizalom terén tapasztalható visszaesés ellen tenni kell, és további előrelépést szorgalmaz (a közösségi joganyagnak való megfeleltetés terén korábban elért, viszonylag jó eredményekre alapozva) hiteles és tartós eredmények felmutatásával, nem utolsósorban helyi szinten;

60.

a fentiek alapján azt várja, hogy az Európai Bizottság – a Tanács következtetéseivel és a megállapított feltételrendszerrel összhangban – megerősíti a csatlakozási tárgyalások megnyitására vonatkozó ajánlását;

61.

hangsúlyozza, hogy a decentralizációs menetrend további megvalósítása alapvető; e tekintetben örömmel fogadja a 2015–2020-as időszakra vonatkozó stratégiai programot, és kéri, hogy hajtsák végre a költségvetési decentralizáció második szakaszát;

62.

hangsúlyozza, hogy továbbra is nagyon fontos a jószomszédi kapcsolatok fenntartása, ennek keretében pedig az országnévvel kapcsolatos vita tárgyalásos, minden fél számára kielégítő rendezése az ENSZ égisze alatt. Kiemeli azt is, hogy – a legfontosabb politikai pártok vezetőinek a 2015. június-júliusi megállapodás keretében tett, ehhez kapcsolódó kötelezettségvállalásával összhangban – a helyi és regionális önkormányzatoknak konstruktív szerepet kell játszaniuk e tekintetben; ebben a szellemben tartózkodni kell a jószomszédi kapcsolatokat aláásó lépésektől és kijelentésektől;

Albánia

63.

örömmel fogadja, hogy Albánia megfelelően összpontosít és következetesen eredményeket ér el a legfontosabb kiemelt reformok, különösen az igazságszolgáltatás terén. A csatlakozási tárgyalások megkezdése érdekében Albániát – elsősorban a kiemelt fontosságú prioritások területén – a reformok felgyorsítására buzdítja, különös tekintettel a jogállamiságra, a közigazgatás politikamentessé tételére, az emberi jogok hatékony védelmére – ideértve a kisebbségekhez tartozók jogait is egész Albániában –, a tulajdonjogi szabályozás végrehajtására, ezenkívül az üzleti és befektetői környezet további javítására és az árnyékgazdaság magas szintjének kezelésére. Emlékeztet arra, hogy biztosítani kell a fő prioritások folyamatos, átfogó és mindenre kiterjedő végrehajtását. Külön üdvözli az elítélt személyek parlamentből való kizárásáról szóló új jogszabályt, egyben hangsúlyozva a megfelelő eredmények elérésének szükségességét is; üdvözli továbbá a korrupció elleni küzdelemre irányuló stratégiát és cselekvési tervet; a politikai és jogalkotási intézkedések terén pedig további előrelépést és megfelelő végrehajtást szorgalmaz;

64.

elégedetten nyugtázza, hogy a 2015. évi választások jelentősebb incidens nélkül zajlottak le, viszont nagyobb pártatlanságot és professzionalizmust tart szükségesnek. Ezenkívül örömmel fogadja a parlament által felállított ad hoc választásireform-bizottságot, és utal e tekintetben az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának ajánlásaira, valamint az Európa Tanács Kongresszusa és az RB közös választásmegfigyelő missziója által tett javaslatokra, amelyek a közigazgatás politikai függetlenségének biztosítását és a pártatlanság garantálását kérték;

65.

kéri, hogy a reformfolyamatba minél több érdekelt felet vonjanak be, köztük minden érintett politikai és civil szereplőt, ideértve az ellenzéket és az érdekelt feleket is, és e tekintetben méltányolja és követendő példának tartja az Európai Integrációs Nemzeti Tanács munkáját;

66.

örömmel fogadja a nemzeti decentralizációs stratégiát annak megfelelően meghatározott prioritásaival együtt, valamint az ehhez társuló átmeneti alapot. További előrelépést szorgalmaz a helyhatósági reformok inkluzív, az összes érdekelt féllel, köztük a kisebbségekkel folytatott folyamatos és szoros párbeszéd keretében történő végrehajtásában. Örömmel fogadja ezenkívül a helyi önkormányzásról szóló új sarkalatos törvényt, amely tisztázza a felelősségi köröket, és javítja az intézményközi együttműködést a különböző kormányzati szintek között, hangsúlyozza ugyanakkor a törvény hatékony végrehajtásának fontosságát;

Bosznia-Hercegovina

67.

elégedettségének ad hangot amiatt, hogy az ország visszatért az integrációs folyamat útjára, hiszen az európai távlat kulcsfontosságú ösztönzést jelent az ország számára; ezenkívül további eredményeket szorgalmaz a reformmenetrenddel kapcsolatban, mivel a stabilizációs és társulási megállapodás hatálybalépése azt mutatja, hogy az elköteleződés eredményes tud lenni;

68.

ennek megfelelően elégedetten nyugtázza, hogy Bosznia-Hercegovina 2016. február 15-én benyújtotta uniós tagság iránti kérelmét, ami mind az ország, mind a csatlakozási folyamat szempontjából ösztönzőleg hat; ezért hangsúlyozza, hogy tartani kell ezt a lendületet, hogy meg lehessen valósítani azt a jelentős előrelépést a reformmenetrend végrehajtásának tekintetében, amely szükséges az ezen az úton való továbbhaladáshoz;

69.

kéri, hogy a stabilizációs és társulási megállapodást Horvátország csatlakozása nyomán igazítsák ki, és tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy az alkotmány megfeleljen az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott ítéleteknek;

70.

kéri, hogy jobban hangolják össze a kormányzati szinteket, hogy fel lehessen számolni az ország működése, a reformmenetrend hatékony végrehajtása, a mobilitás, a beruházás és a különböző politikai területek összekapcsolása, valamint az egységes gazdasági térség létrehozása előtti akadályokat. Rámutat, hogy a decentralizáció nem töredezettséget jelent, és hogy összehangolt keretstratégiákra is szükség van, a reformoknak ugyanis minden szinten haladniuk kell; emellett ösztönzi az egymással összeegyeztethető, ám az egyéni érdekeken túllépő közös célok kialakítását;

71.

ebben a tekintetben az országnak az uniós kérdéseket illetően jól működő, hatékony koordinációs mechanizmusra lesz szüksége ahhoz, hogy szembe tudjon nézni az EU felé vezető úton előtte álló kihívásokkal; az e téren való előrehaladás pedig megnyitja majd Bosznia-Ηercegovina előtt az utat ahhoz, hogy teljes mértékben kiaknázhassa a rendelkezésre álló uniós finanszírozást;

72.

úgy véli, hogy az entitásokra vonatkozó joganyag jórészt összhangban áll a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájával, azonban úgy ítéli meg, hogy hatékonyabban kell elosztani a jogköröket az entitások, a kantonok és a települések között;

Koszovó (1)

73.

örömmel fogadja a stabilizációs és társulási megállapodás aláírását és ratifikálását, valamint annak 2016. április 1-jei hatálybalépését, az ugyanis új fejezetet nyithat a Koszovó és az EU közötti kapcsolatok terén. Arra ösztönzi Koszovót, hogy folytassa az EU–val kapcsolatos reformok (pl. az emberi jogi törvénycsomag elfogadása) végrehajtását és más pozitív lépések megtételét (a külön tanácsok létrehozása, illetve a kapcsolatok normalizálására irányuló folyamat terén);

74.

hangsúlyozza, hogy a politikai vita erőszak útján történő akadályozása elfogadhatatlan, és kéri az összes felet, hogy térjenek vissza a párbeszédhez és a megszokott eljárásokhoz;

75.

örömmel fogadja a vízumliberalizáció terén elért eredményeket, hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az összes fontos előírt feltételt teljesítsék, és további előrehaladást szorgalmaz;

76.

hangsúlyozza, hogy folytatni kell a kulturális és vallási örökség megőrzésére irányuló erőfeszítéseket, különösen helyi szinten;

77.

Kelt Brüsszelben, 2016. június 16-án.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Markku MARKKULA

(1) Ez a megnevezés a jogállással kapcsolatos álláspontoktól független, továbbá összhangban van az 1244/1999 ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 17

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	60. évfolyam 2017. január 18.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
	Régiók Bizottsága
	118. plenáris ülés, 2016. június 15–16.
2017/C 17/01	Állásfoglalás az EU 2017. évi költségvetésének tervezetéről	1
2017/C 17/02	A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása – A Régiók Európai Bizottságának hozzájárulása az Európai Bizottság 2017. évi munkaprogramjához	4
2017/C 17/03	Állásfoglalás a Europe Direct tájékoztató központok (EDIC) helyzetéről	11
	VÉLEMÉNYEK
	Régiók Bizottsága
	118. plenáris ülés, 2016. június 15–16.
2017/C 17/04	A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Acélipar: a fenntartható foglalkoztatás és növekedés megőrzése Európában	13
2017/C 17/05	A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata	20
2017/C 17/06	A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Élelmiszer-pazarlás	28
2017/C 17/07	A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelem: megelőző mechanizmusok helyi és regionális szinten	33
2017/C 17/08	A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az EU válasza a demográfiai kihívásra	40

	III Előkészítő jogi aktusok
	RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
	118. plenáris ülés, 2016. június 15–16.
2017/C 17/09	A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A hulladékokról szóló irányelveket módosító jogalkotási javaslatok	46
2017/C 17/10	A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az EU bővítési stratégiája 2015–2016	60