20.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 264/1

Előadó:

José María ZUFIAUR NARVAIZA

1.1.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a jelentősen megváltozott nemzetközi környezethez való alkalmazkodás érdekében felül kell vizsgálni a jelenlegi, 2003-ban elfogadott európai biztonsági stratégiát. Továbbá az európai intézmények tanácsadó szerveként és a szervezett civil társadalom képviselőjeként elengedhetetlennek tartja, hogy kikérjék a véleményét az új stratégia kidolgozásának keretében, valamint abba strukturált módon bevonják a civil társadalmat. Az EGSZB véleménye szerint a globális stratégiát rövidebb időközönként kellene felülvizsgálni. Megfelelő lenne például ötévente, az Európai Parlament és az Európai Bizottság mandátumához igazodva sort keríteni a felülvizsgálatra.

1.2.

Az EU olyan válságokat él meg, amelyek fő elemei a társadalmi felbomlás, az egymásrautaltság, az intézmények gyengesége és a globális jellegű egyenlőtlenség. Olyan korba léptünk, amikor a társadalmi kirekesztés komoly konfliktusforrásnak számít. Ezekkel a konfliktusokkal kapcsolatban egyértelműen kevés a katonai beavatkozás.

1.3.

A felélénkülő geopolitikai és geoökonómiai verseny, valamint egyes hatalmaknak a világ befolyási övezetekre való felosztása iránti állhatatos törekvése hatással van az európai stratégiai modellre, amely az együttműködésre és a pozitív feltételességre épül, ez pedig a modell kiigazítását teszi szükségessé.

1.4.

Az EGSZB véleménye szerint egy ennyire összetett nemzetközi színtéren az európai polgárok csak egységesebb célkitűzésekkel, politikákkal és eszközökkel lesznek képesek megvédeni értékeiket és érdekeiket. Az európai külpolitika otthon kezdődik, mivel a belpolitika és a külpolitika nem választható külön.

1.5.

Az európai polgárok jelenlegi elégedetlensége csak akkor fog változni, csak akkor érzik majd magukat európainak és kötelezik el magukat az Unió iránt, ha az EU irányt változtat, és az egyenlőség védelmezőjeként elősegíti biztonságukat, szabadságukat és jólétüket Európában és a világ többi részén.

1.6.

Alapvető fontosságú az európai politikai integráció fokozása, ennek célja a szuverenitás megőrzése egy globalizált világban, olyan döntések meghozatala, amelyek fellendítik az európai projekt, illetve egy megújított társadalmi szerződés iránti lelkesedést, valamint a demokratikus deficit kezelése.

1.7.

A külpolitika és az európai védelmi és biztonságpolitika – amelyekhez több forrást kellene biztosítani – rugalmasabb, ugyanakkor a tagállamok és az európai intézmények között nagyobb mértékben összehangolt munkamódszereket igényel.

1.8.

Az EU védelméhez nagyobb mértékű közös koordinációra és tervezésre van szükség, egy európai védelmi unió létrehozását vetítve előre. Ehhez pedig több pénzügyi forrást kell rendelkezésre bocsátani és fejleszteni kell az európai védelmi ipart, de közben összevonási és megosztási eszközökkel el kell kerülni, hogy felesleges átfedések legyenek a kiadási oldalon. Ugyanilyen fontos a jobb irányítás és a következetes intézményi keret, valamint a nagy közös projektek elősegítése is. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy az ne menjen a transzatlanti kapcsolatok rovására, illetve ne sértse az olyan szövetségekkel és szervezetekkel folytatott szoros együttműködést se, amelyekben a tagállamok nagy része maga is részt vesz (mint amilyen például a NATO).

1.9.

Az EGSZB véleménye szerint a következőket kell megfogalmazni az új globális stratégia prioritásaiként: a) a tagjelölt országok, különösen a Nyugat-Balkán csatlakozási folyamatának megszilárdítása, a keleti és déli szomszédság stabilizálása, többek között a migrációs és menekülthullámokra fordított figyelem révén, b) egy hathatósabb, eredményesebb és közismertebb közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) előmozdítása, egy erős és világosabban meghatározott európai védelmi technológiai és ipari bázis (EDTIB) támogatásával, c) a biztonsági, társadalmi-gazdasági és fejlesztési irányítás hatékony és megújított, többoldalú rendszerének a megerősítése és d) a kereskedelem és a beruházások ösztönzése. Továbbá két horizontális dimenziónak kell áthatnia e prioritásokat: a tág értelemben vett fenntartható fejlődésnek és a civil társadalmi szervezetek megerősödésének.

1.10.

Hagyományos megelőző jellegű és többoldalú diplomáciája által az Európai Uniónak normatív és konstruktív szerepet kell betöltenie, amely elősegíti az inkluzív kormányzást azáltal, hogy támogatja a feltörekvő gazdaságok részvételét a multilaterális intézményekben.

1.11.

Az EU-nak, amely azért jött létre, hogy megszilárdítsa a békét Európában, globális stratégiájában létfontosságú célkitűzésként kell kezelnie a béke fenntartását és előmozdítását. Ehhez pedig alapvető fontosságú a biztonság- és védelmi politika, a diplomáciai fellépés és a civil társadalom szerepe.

1.12.

A menekültválság kapcsán az EGSZB alapvető fontosságúnak tekinti, hogy az EU rendelkezzék egy közös, valamely európai intézmény által végrehajtott menekültügyi, menedékjogi és bevándorlási politikával, amely biztosítja, hogy az európai államok közösen, arányosan és szolidárisan nézhessenek szembe kötelezettségeikkel.

1.13.

Az EGSZB véleménye szerint változásokat kell bevezetni a fejlesztésre szánt európai alapok odaítélésének rendszerébe, hogy azok rugalmasabbak, sokoldalúak legyenek, és alkalmazkodjanak a konkrét körülményekhez.

1.14.

Számos, tárgyalás vagy ratifikálás alatt álló kereskedelmi óriásmegállapodás szigorúan kereskedelmi jellegén túl fokozatosan tagadhatatlan geopolitikai dimenzióra is szert tesz. Az ilyen jellegű megállapodások geopolitikai hatásának kezelése, multilaterális kapcsolataik megerősítése és a kereskedelmi blokkok közötti feszültségek elkerülése az Unió jövőbeli globális stratégiájának alapvető alkotóeleme lesz. Továbbá az EGSZB véleménye szerint feltétlenül szükséges válaszolni a civil társadalom és általában a lakosság igényeire és aggodalmaira olyan mértékben, amilyen mértékben e megállapodások hatással vannak életmódjukra.

1.15.

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU kül- és biztonságpolitikájának megvalósításához elengedhetetlen a civil társadalom, valamint annak a diplomáciai lépésekkel párhuzamos tevékenységének és kapcsolatainak megerősítése. Következésképpen az EGSZB támogatja, hogy a KKBP-ben egyértelműen szerepeljen ez a kitétel a kiemelt célok között.

1.16.

Úgy véljük, hogy az európai intézmények tanácsadó szerveként és a tagállamok szervezett civil társadalma valamennyi nagy szervezetének képviselőjeként az EGSZB a legalkalmasabb szervezet arra, hogy az EU közös kül- és biztonságpolitikájában részt vevő uniós intézmények, különösen az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és az Európai Bizottság lényeges partnere legyen.

1.17.

Ezért az EGSZB azt javasolja, hogy a két intézmény közösen vizsgálja meg e prioritásokat és annak módját, hogy hogyan lehetne hivatalossá tenni az EKSZ és az EGSZB közötti együttműködést.

1.18.

Az EGSZB felkínálja segítségét az EKSZ-nek a civil társadalom európai külpolitikában való részvételét értékelő jelentés elkészítésében.

1.19.

Azt javasoljuk, hogy az EGSZB-ben évente tartsunk meghallgatást a kül- és a biztonságpolitikáról, és ezen az Unió külügyi főképviselője mellett vegyenek részt a legfontosabb európai civil szervezetek is.

2.1.

Az EGSZB hangsúlyozza egy olyan stratégia szükségességét, amely egy összefüggő és naprakész keretben magában foglalja az EU külső fellépéseinek valamennyi eszközét, beleértve a biztonsági és védelmi eszközöket. Ezért olyan átfogó szemszögből kell megváltoztatni az EU külső tevékenységének célkitűzéseit, prioritásait, érdekeit és eszközeit, amely túllép a szétaprózottság mentalitásán és az államok ellenállásán, továbbá megerősíti a koordinációt és a rugalmasságot (1), (2).

2.2.

Bár több szempontból is jelentős előrelépések történtek a millenniumi fejlesztési célok között található szociális területeken, más jelenségek, mint például a nyugat súlyának csökkenése, az új feltörekvő hatalmak megerősödése, az információs technológiák egyre növekvő szerepe, a demográfiai tendenciák és az egyre nagyobb egyenlőtlenség egy sokkal bonyolultabb geopolitikai kontextusra engednek következtetni, ahol a nyitott társadalmakra jellemző szabályokon és értékeken alapuló modell fejlődése komoly ellenállásba ütközik, például olyan multilaterális intézmények keretei között, amelyek nem alkalmazkodtak az új, többpólusú világhoz. Ennek eredményeképpen a nemzetközi szabályok egyre gyengülnek, miközben átértelmeződik a geopolitika jelentősége. A szereplők száma egyre nő – ideértve a nem állami szereplőket és a szupranacionális vállalatokat –, és a bomlasztó technológiák fejlődnek, ami megnehezíti egy stratégiai menetrend kidolgozását és bonyolult környezetek kezelését.

2.3.

Az EU-t fenyegető veszélyek három fő területre oszthatók: a migrációs áramlatok kezelésére, a földrész terrorfenyegetés elleni védelmének biztosítására, valamint az uniós tagállamok elleni katonai és internetes támadások megelőzésére. Az egyéb fő kihívások, fenyegetések és veszélyek már lényegében globális jellegűek: éghajlatváltozás, pénzügyi és gazdasági válságok, adócsalás, korrupció, szervezett bűnözés, járványok, humanitárius válságok stb. Az Uniónak szerepet kell vállalnia mindebben. Az EU és a tagállamok érdekeinek védelme érdekében a KKBP-nek a jelenleginél sokkal hatékonyabb eszközzé kell válnia, ami elengedhetetlen ahhoz is, hogy a tagállamok sokkal nagyobb részt vállaljanak az Unió kül- és biztonságpolitikájában. Amint azt az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és egyben az Európai Bizottság alelnöke hangsúlyozta: „Érdekeink aktív védelméhez szükségünk van egy stratégiára, tekintettel arra, hogy értékeink előmozdítása érdekeink szerves részét képezi.”

2.4.

Lényegében két szerkezeti változás ment végbe a 2003-as stratégia óta:

2.4.1.

Az első, hogy olyan válságokat élünk meg, amelyek fő elemei a társadalmi felbomlás, az egymásrautaltság, az intézmények gyengesége és a globális jellegű egyenlőtlenség. Ma a globalizáció közelséget, láthatóságot és népsűrűséget jelent. Az egyenlőtlenség globális paraméterré vált. A társadalmi ellentétek ilyenfajta intenzitása jelenti a tömeges elvándorlás alapját. Ez az egyre egységesebb és rendkívül egyenlőtlen világ az instabilitás és a bizonytalanság forrása. A társadalmi kirekesztés konfliktusainak korába léptünk, amelyekkel kapcsolatban egyértelműen kevés a katonai beavatkozás. Olyan globális társadalmi kérdéssel állunk szemben, amely diagnózist és választ igényel, ahogyan azt a XIX. és a XX. században az európai nemzetállamok meg is tették. Nemzetközi szinten pedig az úttörő jellegű 1944-es Philadelphiai Nyilatkozat adott ilyen választ. Ehhez szabályozási, szolidaritási és együttműködési politikákra lesz szükség.

2.4.2.

A második változás abban áll, hogy a geopolitikai versenynek újra nagyobb súlya lesz, és nem csak Európa szomszédságában. Földrajzi elhelyezkedésünk határokat szab nekünk. A például Ukrajnában, Szíriában, Irakban, Líbiában és a Száhil övben fennálló konfliktusok közvetlen hatásait a kereskedelem, a dzsihádista terrorizmus, az energiaellátás és a menekültek vagy a bevándorlók mozgása terén tapasztaljuk. Ez hatással van az európai stratégiai modellre, amely az együttműködésre és a pozitív kölcsönös megfeleltetésre épül.

2.4.3.

Továbbra is helytálló a jelenleg érvényes stratégia megállapítása, miszerint „[b]iztonságunk érdekében a legjobb védelmet egy felelősségteljesen kormányzott, demokratikus államokból álló világ jelenti”. Ez a stratégia azonban rávilágított néhány hiányosságra: 1) Ez a megközelítés általában véve nem hozta meg a remélt eredményeket, kivéve néhány, különösen az uniós csatlakozási folyamattal összefüggő esetet. 2) Léteznek olyan megközelítések – kezdve az egyedi vallási értelmezésektől, mint a magát Iszlám Államnak nevező szervezettől, a tekintélyelvű nacionalizmusig, mint Oroszország és Kína esetében (az Unió tágabb szomszédságát közvetlenül befolyásoló két nagyhatalom) –, amelyekben a geopolitika fogalma a befolyásolt övezetekre épül. 3) Gyakran nem vették figyelembe, hogy nagyon különbözőek azok az országok, amelyekkel az EU partnerségek kialakítására törekedett. 4) Számos alkalommal ellentmondások voltak az EU megnyilvánulásai és a megvalósított gyakorlati politikák között. 5) Nem vették kellően figyelembe, hogy a demokrácia és a jogállamiság nem valósítható meg kívülről, hanem belülről kell fakadnia.

2.5.

Egyetemes elveinek és értékeinek védelme során, azok hatékonyabb előmozdítása érdekében az EU-nak módosítania kell a stratégiáját, az EKSZ által „pragmatikus idealizmusnak” nevezett megközelítést alkalmazva.

3.1.

Általánosan elfogadott megállapítás, hogy a külpolitika a belpolitika folytatása. Ezért a hatékonyság érdekében ugyanazon célkitűzésekre kell összpontosítaniuk, a közös és központi szempontokat illetően egységesnek és összehangoltnak kell lenniük, és nem lehetnek széttagoltak. Az EGSZB véleménye szerint az uniós külpolitika globális stratégiájának két alappillére házon belül kerül kialakításra.

3.1.1.

Az első az Unió globális vonzerejének alapeleme: a szabadságon és az emberi jogokon, valamint a teljes lakosság társadalmi kohézióján alapuló életmodell. Nem tűnik realistának strukturáltabb, közös és hatékony uniós kül- és biztonságpolitikáról beszélni anélkül, hogy szót ejtenénk a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséről, az európai szociális modell gyengüléséről, a szolidaritás hiányáról és a bizalmatlanságról, a nemzeti színtérre való visszahúzódásról, a közös döntések elfogadásának nehézségeiről, a polgárok körében egyre növekvő közönyről vagy a populista, idegengyűlölő és Európa-ellenes mozgalmak növekedéséről. Alapvető fontosságú az európai politikai integrációnak a valószínűleg a megerősített együttműködések segítségével történő fokozása, amelyekre a Szerződések is utalnak; ennek célja a szuverenitás megőrzése egy globalizált világban, olyan döntések meghozatala, amelyek fellendítik az európai projekt, egy megújított társadalmi szerződés iránti lelkesedést, valamint összhangba hozzák egymással a döntéshozatalt és a demokráciát.

3.1.2.

A második pillér a mélyebb európai integrációval és az olyan politikák és eszközök létrehozásával foglalkozik, amelyek például az alábbi területekre irányuló közös fellépésekhez kapcsolódnak: a migrációs mozgások, az energiaellátás, az éghajlatváltozás, a nemzetközi terrorizmus, az élelmezésbiztonság, a kereskedelempolitika, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, egy hatékony európai beruházási és munkahelyteremtési terv, egy európai társadalmi dimenzió vagy a belső piac megvalósítása. Az európai polgárok jelenlegi elégedetlensége csak akkor fog változni, csak akkor érzik majd magukat európainak és kötelezik el magukat az Unió iránt, ha az EU irányt változtat, és az egyenlőség védelmezőjeként elősegíti biztonságukat, szabadságukat és jólétüket Európában és a világ többi részén.

3.2.

Az EGSZB véleménye szerint az egységes európai piac – az iparpolitika, a pénzügyi rendszer, a távközlési és közlekedéspolitika, a digitális technológiák, a védelmi iparágak – kiteljesítése kiemelt fontosságú az EU számára. Hasonlóképpen a külpolitikának is egyéb uniós – többek között szociális, környezetvédelmi, energiaügyi, digitális, gazdasági, ipari és közlekedési – politikákhoz kapcsolódó témák növekvő sorával kellene foglalkoznia. Ezenkívül olyan hosszú távú jövőképet kell alkotnunk, melyben az egyik központi pillért a külgazdasági politika alkotja, a cél pedig a kereskedelem és a beruházások ösztönzése. Ezenkívül sürgetően fontos egy közös energiapolitika, valamint egy szintén közös migrációs és menekültügyi politika kidolgozása is.

3.3.

Az új globális geostratégiai felállással szemben az EU-nak nincs más választása, javítania kell biztonsági és védelmi kapacitásait. Ehhez elkerülhetetlenül szükség van egy integráltabb külpolitikára, tekintve, hogy a tagállamoknak nemzetközi szinten egyre kisebb jelentőségük van, és az együttes fellépés mindenki számára hasznos. Mindeközben nagyobb teret kell biztosítani az európai védelmi politika számára. Mindehhez a biztonság és a védelem koncepciójának az erő alkalmazásánál jóval szélesebb értelmezése szükséges. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy a védelmi politika célja a megelőzés, emellett visszatartó szerepe is van, miközben végső eshetőségként is szolgál arra az esetre, ha a létfontosságú érdekek más eszközökkel nem védhetők meg és a védelmi feladat csak így látható el. Ehhez több erőforrás hatékonyabb felhasználása szükséges. A 28 különböző katonai szervezet megléte ellenére az EU honvédelmi kiadásai az Egyesült Államokénak csak 40 %-át teszi ki. Ehhez hozzá kell tenni, hogy egyebek mellett jelentősek az átfedések és a védelmi ipar is fejletlen. Ehhez több pénzügyi forrást és közös tervezési és ellenőrzési eszközöket kell biztosítani. Az uniós kormányoknak és polgároknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a biztonság, a jólét és a szabadság elválaszthatatlanok egymástól. Az EU nagyobb stratégiai autonómiája a védelem területén azonban nem lehet sem összeegyeztethetetlen, sem pedig ellentétes az azon szövegségekkel és szervekkel – különösen a kollektív védelmét továbbra is megalapozó NATO-val – fennálló, együttműködésre épülő transzatlanti kapcsolatokkal, amelyeknek az uniós tagállamok többsége tagja.

3.4.

Az európai védelmi politikának két alapvető területre kellene összpontosítania: 1) az aktuális geopolitikai helyzet úgy kívánja, hogy az EU mint a határain kívüli biztonság letéteményese a tágabb szomszédságra összpontosítson, amellett, hogy támogatja az emberi jogokat és elősegíti a szomszédos országok fejlődését; 2) elő kell segíteni a globális közjavakhoz való szabad hozzáférést és a szabályokon alapuló nemzetközi rendet.

3.5.

Az uniós védelmi iparnak fontos szerepet kell betöltenie az Európai Unió stratégiai autonómiájának elérésében. Versenyképessége olyan érték, amely messze túlmutat a magánszektor érdekein. Le kell küzdeni az ágazat széttagoltságát. E folyamat sikere szorosan összefügg néhány olyan kulcsfontosságú eszköz alkalmazásával, mint az együttműködési projektek elindítása, a megfelelő pénzeszközök hozzárendelése a következő előkészítő intézkedéshez (3) és egy külön költségvetési tétel létrehozása a következő többéves pénzügyi keretben.

3.6.

Az a tétel, hogy valódi szomszédságunk – azaz szomszédaink és azok szomszédainak – stabilitása elengedhetetlen a saját stabilitásunkhoz, igen közvetlenül érvényesül az önmagát Iszlám Államnak nevező szervezettől eredő terrorfenyegetés kapcsán. Ez azt jelenti például, hogy a szíriai háború politikai megoldása az EU-t közvetlenül érintő feladat, mivel a probléma egyik okával szembeni fellépést igényel. Ugyanakkor a terrorellenes és hírszerzési feladatok összehangolásának javítását is igényli. Mindenképpen növelni kellene az információcserét a tagállamok között, és létre kellene hozni egy európai hírszerzési szolgálatot. Emellett ki kell dolgozni egy globális terrorizmusellenes stratégiát, mely elemezné az okokat, megelőzné a vallási felfogások közti konfrontációt, sőt javítaná a terrorista fanatizmus elleni küzdelmet célzó együttműködést a különféle vallási közösségek között. Kiemelten fontos (az úgynevezett „Iszlám Állam” támadásait leginkább elszenvedő) arab-iszlám világ támogatása, hogy fel tudjon lépni a saját berkeiben megjelent fenyegetés ellen. Hasonlóképpen a fegyverkereskedelem és -csempészet, illetve a finanszírozási források elleni fellépésnek is egy európai terrorellenes stratégia részét kellene képeznie. A civil társadalom és tágabb szomszédságunk közti kapcsolatoknak pozitív szerepe lehet az erre irányuló törekvésekben.

3.7.

Célszerű lenne növelni a külső fellépés rugalmasságát. A nagyobb mértékű rugalmasságnak nem szabad töredezettséget eredményeznie, sokkal inkább az EUSZ és az EUMSZ által biztosított eszközök teljes körű alkalmazásával kell azt elérni. Növelni kell tehát a tagállamok konstruktív tartózkodását a Tanácsban a KKBP és a KBVP terén. E tekintetben, a nemzetközi biztonság megerősítése kapcsán az EGSZB ismételten utal arra, hogy szükségszerű a külpolitika bizonyos értékeinek fenntartása, különösen az ENSZ Alapokmányának tiszteletben tartása. Ugyanakkor, ha a meglévő eszközök nyújtotta kereteken belül nem lehetséges megfelelő megoldást találni, ad hoc csoportokat kell létrehozni, amelyekben részt vesz a főképviselő is, illetve annak akadályoztatása esetén az európai intézmények szervei, hogy az egyhangú döntéshozatal elve ne korlátozza az Unió külpolitikai lehetőségeit. E tekintetben más hálózatokhoz is modellként szolgálhat a zöld diplomáciai hálózat (GDN), amelyet eredetileg azzal a céllal hoztak létre, hogy segítsen beépíteni a környezetvédelmi célokat az EU külkapcsolataiba, és amely a COP21-re való felkészülés során fontos szerepet játszott az uniós diplomáciai tevékenységek fellendítésében és összehangolásában.

3.8.

Az EU nem várhat a következő válságig, hogy a külpolitika terén több erőforrással rendelkezzen. Az erőforrásoknak összhangban kell állniuk a célkitűzésekkel, és a konjunktúra függvényében nem változhatnak jelentős mértékben. Megfelelő tervezéssel azonosítani kellene azokat a területeket, amelyeken az Unió alulfinanszírozott. Ily módon elkerülhető az a reaktív fellépés, amely a különböző válságok esetén az EU tevékenységét jellemezte az elmúlt évek során. Emelni kell az EU külső tevékenységre vonatkozó költségvetését, különösen a humanitárius, migrációs, fejlesztési, oktatási, terrorelhárító és diplomáciai területen, valamint meg kell erősíteni a szervezett civil társadalmat.

4.1.

Az EGSZB véleménye szerint az új stratégia maga után vonja annak az elemzésnek a felülvizsgálatát, amelyet az EU végzett a nemzetközi kontextusról, illetve arról, hogy milyen szerepet kíván betölteni a jövőben. Létfontosságú, hogy új megközelítéseket találjunk, amelyek az aktív szerepvállaláson, a polgárok egyenjogúságán, valamint a biztonság, a szabadság és a jólét dimenzióin alapulnak, továbbá fontos kiemelni az Unió erősségeit. Ezen erősségek között találhatók a következők: a világ legnagyobb belső piaca, aktív kereskedelempolitika, a világ legtöbb forrással rendelkező együttműködési és humanitárius segítségnyújtási politikája, a jogállamiság és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartásán alapuló életmód, a gazdasági és társadalmi kohézión alapuló szociális modell, az egyenlőtlenség elleni küzdelmen és a környezetvédelmen alapuló fenntartható fejlődési modell védelme, határozott éghajlat-politikai célkitűzésekkel egyetemben.

4.2.

Hagyományosan a belső kohézió és a politikai akarat hiánya korlátozza az EU világban betöltött szerepét. Az Unió nem kíván szuperhatalommá válni, hanem inkább hatékonyabban szeretné gyakorolni hatalmát. Ezért érdemes olyan területekre összpontosítania, amely területeken tevékenysége hozzáadott értéket jelent, és nagyobb hatást érhet el, különösen a környezetében és az olyan nemzetközi intézményeknél, mint az ENSZ, az IMF, a Világbank vagy a G20-ak, amelyek körében a tagállamok közötti koordináció hiányos, ami a gyakorlatban korlátozza a befolyásukat. Az EGSZB e tekintetben pozitívan értékeli az Európai Bizottság 2015. októberi javaslatát, amely felveti, hogy az euróövezet egységesen képviseltesse magát az IMF-ben és egyéb nemzetközi szervezetekben.

4.3.

Az EU-nak folytatnia kell a hagyományos megelőző és multilaterális diplomáciáját, hogy szabályozó és konstruktív erőként léphessen fel. A szabályokon alapuló és nyitott világrend védelme az Unió identitásának alapvető vonása a nemzetközi színtéren. Kereskedelmi nagyhatalomként az EU élvezi az összekapcsolt világ előnyeit, akár az energetikai, pénzügyi, virtuális tér vagy a tengeri útvonalak területén (az EU külkereskedelmének mintegy 90 %-a tengeren zajlik). Az atomenergia biztonságosságának és az energiaellátás zavartalanságának továbbra is a figyelem középpontjában kell maradnia.

4.4.

Folytatni kell továbbá a regionális integrációs folyamatokkal – például az ECOWAS-szal, az ASEAN-nal vagy a Mercosurral – való együttműködést is.

4.5.

Az EU-nak támogatnia kell a demokratikus és inkluzív kormányzást a feltörekvő gazdaságok multilaterális intézményekben való részvételének ösztönzése által annak érdekében, hogy békés úton tudják enyhíteni a feszültségeket és visszaszorítsák az alternatív vagy a már meglévőkkel szemben ellenséges kormányzási mechanizmusok létrejöttét.

4.6.

Az Uniónak meg kell őriznie értékeit és alapelveit, az emberi jogok egyetemességét és oszthatatlanságát, a halálbüntetés és a nők és gyermekek elleni erőszak elleni küzdelmet, a különböző szexuális identitású (LMBTI) személyek jogainak védelmét. Kül- és biztonságpolitikáját pedig a rá jellemző szociális modellre kell építenie, amely egyben az EU-n belüli biztonság, szabadság és jólét alapja.

5.1.

A globális stratégia folyamatban lévő kidolgozásának egyértelműen tükröznie kell azt, hogy Európa keleti és déli szomszédai mennyire fontosak Európa saját biztonsága és jóléte szempontjából, és biztosítania kell, hogy az EU nagyobb hatást gyakorolhasson a fenti területeken végbemenő, főbb fejleményekre, a migrációs és menekülthullámokra fordított figyelem és azok szabályozása kapcsán. Továbbá két horizontális dimenziónak kell áthatnia e prioritásokat: a fenntartható fejlődésnek és a civil társadalmi szervezetek megerősödésének (4)  (5).

5.2.

A tágabb vagy stratégiai szomszédság (a Száhil övtől a Perzsa-öbölig és Közép-Ázsiától az Északi-sarkvidékig) a legfontosabb terület, nemcsak az EU külső fellépései, hanem az uniós tagállamok belső dimenziója szempontjából is. Ez a térség ma társadalmi és intézményi szerkezetének jelentős mértékű felbomlásával szembesül, amelynek kiváltó okai a fegyveres konfliktusok, a kényszerű lakóhelyelhagyás, a nemzetközi terrorizmus, az állami struktúrák összeomlása, a korrupció, a szervezett bűnözés, az önkényuralmi rendszerekhez való visszalépés, mint például Törökország esetében, vagy az olyan hatalmak megerősödése, mint Oroszország és a hibrid vagy katonai agresszió. Mindez hosszú távon jelentős strukturális kihívásokkal jár, és erős hatást gyakorol az Unióra.

5.3.

Ezzel a szomorú valósággal szembesülve az EU-nak nagyobb felelősséget kell vállalnia a szomszédos országok gazdasági, társadalmi és biztonsági helyzetének javítása terén. Az EU nem mondhat le a demokrácia, a jogállamiság, az emberi és az alapvető szociális jogok – egyebek mellett az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyaláshoz való jog – szomszédos országokban történő védelméről, amihez kiemelten fontos a helyi civil társadalom, köztük a szociális partnerek támogatása és függetlenségének megőrzése.

5.4.

Az EGSZB pozitívan értékeli az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát és az instabilitás, a szegénység, az egyenlőtlenség és a lehetőségek hiánya közötti összefüggés megállapítását, amelyek növelik a radikalizálódással szembeni védtelenséget. Ebben az értelemben a külső tevékenység a biztonság, a fejlesztés és a kereskedelem kombinációjával szinergiákat hozhat létre. E cél eléréséhez muszáj véget vetni annak, hogy megsértik az egyesülési jogot, illetve a munkaadók, munkavállalók vagy a harmadik szektorbeli szervezetek szabad szerveződéshez való jogát. A lehetséges jövőbeli válságok megelőzése szempontjából lényeges továbbá a korai riasztási eszközök fejlesztése.

5.5.

Az EGSZB támogatja a vízumok bővítése és liberalizációja terén alkalmazott szigorú, de nem korlátozó megközelítést, amelyet mindig megvalósítható reformokhoz kell kötni.

5.6.

Szorosan kapcsolódik ehhez a szomszédsághoz az afrikai kontinens, amelynek mint földrajzi térségnek az EGSZB véleménye szerint a második helyen kellene állnia az EU külpolitikájának stratégiai prioritásai között. Nem csupán azért, mert a legtöbb kihívás onnan származik, hanem a lehetséges szövetségek miatt is, amelyek hozzájárulhatnak a gazdasági fejlődéshez és a globális kormányzáshoz (6). A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és a párizsi éghajlatügyi megállapodás egyértelmű lehetőséget jelent arra, hogy Afrikával partneri kapcsolatok alakuljanak ki és szilárduljanak meg.

5.7.

Geopolitikai szempontból szemlélve kibővített szomszédságunk stabilitása azt is magában foglalja, hogy foglalkoznunk kell az ott legnagyobb befolyást gyakorló nagyhatalmakkal is, elsősorban Oroszországgal és Kínával. Oroszország újbóli határozott fellépése és a kínai „egy övezet, egy út” politika (jelentős beruházások a közlekedési infrastruktúrába) minden eddiginél szükségesebbé teszi, hogy az EU e két hatalommal szemben ne 28, hanem egyetlen hangon szólaljon meg.

5.8.

A menekültválság kapcsán az EGSZB alapvető fontosságúnak tekinti, hogy az EU rendelkezzék egy közös, valamely európai intézmény által végrehajtott menekültügyi és menedékjogi politikával, amely biztosítja, hogy az európai államok közösen, arányosan és szolidárisan nézhessenek szembe kötelezettségeikkel. Az európai demográfiai csökkenés következtében, valamint az emberkereskedelem megelőzése érdekében fontos viszont a legális migráció csatornáinak megerősítése, mind a munkahelyek és a menedék iránti kereslet, mind a bevándorlók szükségleteinek kielégítéséhez az Unióban. Elengedhetetlen továbbá a nemzetközi és az uniós jog tiszteletben tartása, a humanitárius válságra adott közösségi válasz, amely azokra vonatkozik, akik már az Unió területén vannak, valamint a közös határok védelmére és a tengeri kutatási és mentési műveletekre fordított források növelése, illetve az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozása, ahogy azt az Európai Bizottság is javasolta.

6.1.

Az EU bel- és külpolitikáját össze kell egyeztetni a fenntartható fejlesztésre irányuló 2030-as menetrenddel. Fejlesztési politikájában az EU-nak különös hangsúlyt kell fektetnie az addisz-abebai cselekvési menetrendre. Az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás azt mutatja, hogy a világ feltartóztathatatlanul megindult a zöld gazdaság felé, és ebben a folyamatban az EU úttörő szerepet játszik.

6.2.

Az EGSZB üdvözli a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) legkevésbé fejlett országok (LDC) részére történő átcsoportosítására irányuló intézkedéseket, az instabil államokra vonatkozó új megállapodás finanszírozását, a nemek közötti egyenlőségre irányuló támogatás stratégiai értékelését, a biodiverzitás védelmére fordított támogatás növelését és az EBB éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségvállalásait, valamint a párizsi megállapodásban a fejlődő országok számára 2020-ig ígért évi 100 milliárd dolláros pénzügyi támogatást.

6.3.

Az európai kül- és biztonságpolitika gazdasági dimenzióját meg kell erősíteni, de ez nem korlátozódhat csupán a kereskedelemre. Hasonlóképpen támogatni kell a képzést, az innovációt és a vállalkozói készséget, mivel szomszédainknál a stabilizáció a gazdasági és társadalmi fejlődésükön múlik. Az olyan országok számára, mint többek között Tunézia, Libanon vagy Jordánia, fejlesztési tervet kell kidolgozni, amely elősegíti gazdaságuk növekedését. A harmadik országok támogatása az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra történő átállásban – többek között hatékony technológiatranszfer és együttműködés formájában – kölcsönös lehetőségeket rejt magában.

6.4.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás szerepet játszik az instabilitásból, a biztonság hiányából és az erőforrások szűkösségéből fakadó migrációban. Az EU-nak támogatnia kell a fejlődő országokat, különösen a legkiszolgáltatottabbakat, és segítenie kell őket abban, hogy közvetlenül az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra álljanak át és megerősítsék az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességüket.

6.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a számos tagállamban érvényes költségvetési megszorítások ellenére prioritásként kell kezelni a hivatalos fejlesztési támogatásra fordítandó, a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) legalább 0,7 %-át kitevő hozzájárulást. Szükségszerű továbbá a politikák fejlesztési célú koherenciájának (PCD) elősegítése és a tagállamok, valamint az uniós intézmények közötti koordináció javítása (7).

6.6.

Elengedhetetlen, hogy a fenntartható fejlesztési célok finanszírozásából mindenfajta szereplő kivegye a részét, a civil társadalmat és a fejlesztési pénzügyi intézményeket is beleértve. Továbbá a szociális partnereket nagyobb mértékben be kell vonni a projektek irányításába (8).

6.7.

Az EGSZB véleménye szerint változásokat kell bevezetni a fejlesztésre szánt európai alapok odaítélésének rendszerébe, hogy azok hatékonyabbak és sokoldalúak legyenek, valamint alkalmazkodjanak a konkrét körülményekhez. Be kellene vezetni többek között olyan eszközöket, mint a „keretmegállapodások”, működési támogatások, lépcsőzetesen odaítélt támogatások, többéves megállapodások, válságalapok vagy a strukturált párbeszédben meghatározott „eszköztár” bevetése (9).

7.1.

Az EGSZB támogatja a szabad kereskedelmet, amely az Európai Unió egyik alappillére. Kifejezi ugyanakkor annak szükségességét, hogy vegyék figyelembe a tárgyaló felek közötti aszimmetriákat, az alapvető munkaügyi jogok és a környezetvédelmi előírások tiszteletben tartását. Ugyanakkor továbbra is támogatja a WTO által a kereskedelem szabályozása terén alkalmazott többoldalú megközelítést. A szervezett civil társadalom leginkább reprezentatív szervezeteinek a megállapodásokban történő konzultatív jellegű és tényleges részvételét az EGSZB véleménye szerint alapjaiban kell átalakítani (10).

7.2.

Az óriásmegállapodások – például a csendes-óceáni partnerség (TTP), az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA), a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP), a Japánnal és Indiával kötött szabadkereskedelmi megállapodások vagy az átfogó regionális gazdasági partnerség (RCEP) – szigorúan kereskedelmi jellegükön túl tagadhatatlan geopolitikai dimenzióval is rendelkeznek. Emellett a civil társadalom részéről is egyre nagyobb érdeklődést váltanak ki, mivel érintik azokat a szabályokat és szabványokat, amelyek jelentős hatással vannak az életvitelünkre. Ez különösen érvényes a befektetők és az államok, valamint a jogalkotási együttműködési bizottságok közötti viták rendezésére szolgáló mechanizmusok által a demokratikus döntéshozatalra gyakorolt hatás esetében.

7.3.

Az EU előtt ezen a területen álló kihívás az, hogy bár gazdasági és geostratégiai perspektívák nyílnak meg előtte, biztosítani kell az európai szabályok és szabványok érvényesülését, a közszolgáltatásokat és a politikai szabályozás lényeges területeinek, például az egészségügyi, munkajogi és környezetvédelmi előírásoknak a megőrzését (11). Az EGSZB, valamint a civil társadalom véleménye kedvező arra vonatkozóan, hogy a beruházók védelmét a rendes bíróságok vagy ezek hiányában egy, az Egyesült Nemzetek által felállított független nemzetközi törvényszék garantálja. És ehhez kapcsolódik a szervezett civil társadalomnak a megállapodásokban való tényleges részvétele, amely szorosan kapcsolódik a valós idejű tájékoztatáson alapuló átláthatóság politikájához, a tárgyalások során és a civil társadalmat érintő döntésekben egyaránt (12).

8.1.

Az EGSZB véleménye szerint a szervezett civil társadalom a demokrácia egyik alkotóeleme. A szabad és jogokkal bíró, erős szociális partnerekkel, a döntéshozatalban való tényleges részvétellel és intézményi elismertséggel rendelkező civil társadalom elengedhetetlen a demokrácia megszilárdításához, a tekintélyelvű túlkapások elkerüléséhez, a gazdasági fejlődés elősegítéséhez, a béke építéséhez, a társadalmi kohézió ösztönzéséhez, az egyenlőség különböző területeken való érvényesüléséért való küzdelemhez, a fenntartható fejlődési modell elősegítéséhez és megvalósításához, valamint a demokratikus intézményiség gazdagításához. Kiemelten fontos továbbá a világ más országainak és régióinak civil társadalmaival való szorosabb kapcsolatok kialakításához, a diplomáciai fellépéssel párhuzamosan, ami elengedhetetlen a történelmek, kultúrák, hitvilágok és globális célok közelítéséhez.

8.2.

Következésképpen az EGSZB támogatja, hogy a KKBP-ben egyértelműen szerepeljen ez a kitétel a kiemelt célok között. Ehhez pedig olyan különböző eszközöket lehet felhasználni, mint az emberi jogi együttműködési és fejlesztési alapok, a diplomáciai fellépés és követelmények, a civil társadalom nemcsak hallgatói szerepben történő, hanem valódi és hatékony konzultatív részvétele a kereskedelmi vagy partnerségi megállapodásokban, azok részes feleként és hatáskörrel az általuk érintett területeken, vagy az arra irányuló politika megerősítése, hogy a más országokban vagy régiókban is jelen levő európai vállalatok teljesítsék az ILO alapegyezményeit, és megvalósítsák az EU által védett vállalati társadalmi felelősségvállalási politikákat.

8.3.

E célból az EGSZB szükségesnek ítéli, hogy a KKBP célkitűzéseinek és prioritásainak meghatározásába és megvalósításába a szervezett európai civil társadalmat is bevonják. Az EGSZB javaslata szerint a civil társadalom szerepét a következő módokon lehetne erősíteni:

9.1.

Úgy véljük, hogy az európai intézmények tanácsadó szerveként és az EU-t alkotó államok valamennyi nagy civil társadalmi szervezetének képviselőjeként az EGSZB a legalkalmasabb arra, hogy az EKSZ és az Európai Bizottság lényeges partnere legyen egy hatékony uniós közös kül- és biztonságpolitika megerősítésében és továbbfejlesztésében. Ezt az állítást alátámasztja az EGSZB háromoldalú összetétele, globális látásmódja, hosszú múltra visszatekintő tapasztalata és a világ más részeinek civil társadalmával fennálló kapcsolatai, amelyek főként az EU által aláírt, különböző típusú nemzetközi megállapodásokból – társulási megállapodásokból, stratégiai partnerségekből, szabadkereskedelmi megállapodásokból és a tagjelölt országokkal kötött megállapodásokból – eredő meghatalmazáson alapulnak (13).

9.1.1.

Azt javasoljuk, hogy az EGSZB-ben évente tartsunk meghallgatást a kül- és a biztonságpolitikáról, és ezen az Unió külügyi főképviselője mellett vegyenek részt a legfontosabb európai civil szervezetek is.

9.2.

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy rendkívül pozitív lenne az EKSZ-szel való stratégiai kapcsolat kialakítása, amely azon a mindkét fél által osztott meggyőződésen alapul, hogy a civil társadalom fontos szerepet játszik az EU külpolitikájában, különösen bizonyos kiemelt célok megvalósítása terén. Ezért az EGSZB azt javasolja, hogy a két intézmény közösen vizsgálja meg e prioritásokat, és azt, hogy hogyan lehetne hivatalossá tenni az EKSZ és az EGSZB közötti együttműködést.

9.3.

Az EGSZB kész segíteni az EKSZ-nek a civil társadalom európai külpolitikában való részvételét értékelő jelentés elkészítésekor.

9.4.

A közös kül- és biztonságpolitika terén az EGSZB fokozni fogja együttműködését az ENSZ olyan szervezeteivel, mint az ILO és a FAO.

20.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 264/11

Előadó:

Laura GONZÁLEZ DE TXABARRI ETXANIZ

Társelőadó:

Dorthe ANDERSEN

1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a jelenlegi politikai helyzetben az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak is mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy garantálják és előmozdítsák a munkavállalók szabad mozgását az EU-ban, megszüntetve az állampolgárságon alapuló bármiféle diszkriminációt, elkerülve a munkavállalókat és a vállalatokat is érintő indokolatlan korlátozásokat, hiszen az EUMSZ-ben elismert, alapvető szabadságjogokról és az európai integrációs folyamat egyik legnagyobb vívmányáról van szó. Az EGSZB támogatja az olyan kezdeményezéseket, amelyek ösztönözhetik és előmozdíthatják az EU-n belüli munkaerő-mobilitást. Ezt a holland elnökség is kifejezte, és megfelel az Európai Bizottság mobilitás előmozdítására irányuló céljának.

1.2

A tisztességes feltételek mellett megvalósuló és kedvező választási lehetőséget képviselő munkaerő-mobilitás előnyökkel járhat a munkavállalók, a munkaadók és az egész társadalom számára. A munkaerő-mobilitás a belső piac egyik sarokköve, mely segíthet munkalehetőségeket és jólétet hozni az uniós polgárok és vállalatok számára. Fontos lehet abból a szempontból is, hogy elérjük a munkahelyteremtéssel és gazdasági növekedéssel kapcsolatos uniós célkitűzéseket, mivel segít kiegyenlíteni a tagállamok foglalkoztatási szintjei közti különbségeket, munkaerőt és szakembereket biztosítva ott, ahol abból hiány van. Emellett jobb humánerőforrás-gazdálkodást tehet lehetővé, továbbá elősegítheti az ismeretek átadását, az innovációt és a készségfejlesztést, ami fontos a technológiai változásokkal teli világban. Ezenkívül a célországokban a munkaerő elöregedésének hatásait is segíthet enyhíteni.

1.3

A munkaerő-mobilitás emellett esetenként és egyes ágazatokban úgynevezett „elitelvándorláshoz”, azaz ahhoz vezethet, hogy egyes magas munkanélküliséggel küzdő országokból a fiatalok munka vagy jobb munkalehetőségek reményében elköltöznek. Ugyanakkor nem szabad, hogy a visszaélések bármely formájától való megalapozatlan félelem gyengítse vagy megkérdőjelezze a munkavállalók szabad mozgásának pozitív értékét.

1.4

Mindezek elkerülésére az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy olyan gazdaságpolitikákat szorgalmazzanak, amelyek célja a növekedés és a termelékenység erősítése, illetve színvonalas munkahelyek teremtése minden tagállamban, hogy így mindenhol javulhassanak az európai polgárok életfeltételei.

1.5

A méltányos munkaerő-mobilitáshoz minden olyan európai utazó munkavállaló számára garantálni kell az egyenlő bánásmód és az állampolgárság alapján történő diszkriminációtól való mentesség elvének tiszteletben tartását, aki az uniós vívmányoknak megfelelően a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolja. Rájuk a célország munkaügyi és bérszabályai érvényesek, teljes mértékben tiszteletben tartva a kollektív tárgyalásokra és a munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó adott nemzeti mechanizmusokat.

1.6

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel egyeztetve foglalkozzon minden olyan, a kiküldött munkavállalókkal kapcsolatos kérdéssel, amely szükséges a szociális dömpinghez vezető tisztességtelen gyakorlatok elleni küzdelemhez. Ezenkívül bármilyen új európai szintű intézkedés során tiszteletben kell tartani a kollektív tárgyalásokhoz fűződő nemzeti hatásköröket és a munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó különféle rendszereket.

1.7

A határ menti ingázók tekintetében az EGSZB szükségesnek tartja a helyzet nyomon követését és az uniós szintű adatgyűjtést, hogy fel lehessen számolni a lehetséges akadályokat, valamint szabad és méltányos mobilitást biztosíthassunk a munkavállalók számára.

1.8

Mivel az Európai Bizottság maga is kinyilvánította, hogy véget akar vetni a szociális dömpingnek és a visszaéléseknek, az EGSZB azt kéri tőle, hogy ne engedje, hogy más belső piaci kezdeményezések végül mégiscsak teret engedjenek ezeknek (a tervezett szolgálati útlevelet is ideértve).

1.9

A munkaügyi ellenőrzésnek fontos szerepet kell játszania a méltányos mobilitás garantálásában. Ennek lehetővé tétele érdekében az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy megfelelően alakítsák ki a nemzeti ellenőrzéseket és a munkaerőpiaci ellenőrző hatóságokat, és biztosítsanak ezek számára elegendő hatásköröket, személyzetet és erőforrást. Emellett támogatja a munkaerőpiaci ellenőrzést szolgáló, határon átnyúló európai eszközök fejlesztését, ideértve a szankciók határokon átnyúló végrehajtásának javítását is.

1.10

Az EGSZB támogatja a szociális biztonsági rendszerek összehangolására vonatkozó szabályok egyszerűsítését és az ilyen szabályok alkalmazására irányuló tagállami együttműködést, továbbá hangsúlyozza, hogy a 883/2004/EK rendelet (1) felülvizsgálatakor mindenképpen tiszteletben kell tartani az utazó munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmód elvét, nehogy elveszítsék szerzett jogaikat vagy jogok nélkül maradjanak amiatt, hogy munkavállalási céllal másik tagállamba költöztek.

2.1

Az EGSZB az EU-n belüli méltányosabb munkaerő-mobilitásról szóló feltáró véleményét a holland elnökség felkérésére készíti, mely prioritásként jelölte meg a munkavállalói mobilitás elősegítését, mivel az serkentheti a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést, de foglalkozni kell a hátrányokkal is, hogy a lakosság körében növelni lehessen a munkavállalók szabad mozgásának támogatottságát.

2.2

A munkavállalók szabad mozgása a belső piac egyik alapvető szabadságjoga és az európai integrációs folyamat egyik pillére. Ezenkívül az uniós polgárok szemében az egyik legértékesebb vívmány. A szabad mozgásra épülve a belső piac nagyban hozzájárult a gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és ahhoz, hogy a polgárok, munkavállalók és vállalkozások előtt új lehetőségek nyíljanak meg. A tisztességes feltételek mellett megvalósuló munkaerő-mobilitás előnyökkel járhat a munkavállalók, a vállalatok és az egész társadalom számára. Ezért meg kell azt könnyíteni, és ehhez a lehető legnagyobb mértékben fel kell számolni az útjában álló akadályokat. A belső piacon nem szabad elfogadni a tisztességtelen versenyt vagy a munkavállalókat érő diszkriminációt.

2.3

A munkaerő-mobilitás különféle hátrányokkal is járhat, melyekkel foglalkozni kell, hogy csökkentsük a kockázatukat és lehetővé tegyük, hogy mind a munkavállalók, mind a vállalatok maradéktalanul élvezhessék a mobilitás kínálta előnyöket.

2.4

Az EU arra törekszik, hogy az akadályok felszámolásával előmozdítsa a munkavállalók méltányos mobilitását Európában. 2016-os munkaprogramjában az Európai Bizottság bejelentette, hogy munkaerő-mobilitással kapcsolatos javaslatokat tesz, melyekben „intézkedéseket [fogalmaz] majd meg a magasabb fokú érvényesítés és a szociális biztonsági rendszerek közötti jobb koordináció révén történő, visszaélések elleni fellépésre, továbbá javaslatot [fog] tenni a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv (2) célzott felülvizsgálatára annak érdekében, hogy az azonos helyen végzett, azonos munka számára biztosított azonos fizetés révén [felszámolja] a szociális dömpinghez és az elitelvándorláshoz vezető tisztességtelen gyakorlatokat”, és előmozdítsa az Unión belüli munkaerő-mobilitást.

2.5

E vélemény azokat a különféle szempontokat igyekszik megvizsgálni, amelyek a munkaerő-mobilitás kapcsán felmerülnek azokon a munkaerőpiacokon, amelyek változatlanul magas munkanélküliséggel küzdenek és olyan, mélyreható változásokon mennek keresztül, melyek hátterében a globalizáció, a társadalmi változások és a technológiai fejlődés áll.

2.6

Az EU-n belüli mobilitás évtizedekig nagyon alacsony szintű volt, de az EU-bővítés, a 2008-ban kezdődő válság és a megnövekedett munkanélküliség nyomán fokozódott a munkavállalók mobilitása. 2014-ben mintegy 15 millióan voltak mobilak az EU-ban, míg ugyanez a szám 2006-ban nem egészen 12 millió volt (3). Ugyanebben az évben a munkaképes korú mobil munkavállalók közül 8,3 millióan dolgoztak és éltek egy másik tagállamban. Ez a teljes munkaerő 3,4 %-ának felelt meg. Ezen felül 1,6 millióan voltak azok, akik nem ugyanabban az országban dolgoztak, mint ahol éltek (határ menti ingázók) (4).

2.7

Mára azonban a polgárok és a munkavállalók EU-n belüli szabad mozgása különböző tényezők miatt veszélybe került. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki e fejlemény miatt. A menekültek beáramlása miatt néhány tagállam által bevezetés alatt álló, a schengeni térségre vonatkozó korlátozások (5), illetve az EU-n belüli utazó munkavállalókra vonatkozó, az egyenlő bánásmódtól történő eltérések, amelyekről az Európai Tanács 2016. február 18–19-i ülésén (6) született megállapodás az Egyesült Királysággal, mind hatást gyakorolhatnak az európai integrációs folyamat egyik legértékesebb vívmányára.

2.8

A munkavállalók szabad mozgása és az állampolgárságon alapuló bármiféle diszkrimináció megszüntetése az EUMSZ-ben foglalt alapelvek, amelyeket biztosítani és ösztönözni kell. Továbbá a schengeni térség is központi elemnek számít az európai integrációs folyamatban, valamint annak pontos gazdasági működésében. Az EU-nak és a tagállamoknak prioritásként és feladatként kell kezelniük a nyitott határok biztosítását, valamint azt, hogy állampolgáraik szabadon mozoghassanak, élhessenek és egyenlő feltételek mellett dolgozhassanak bármely uniós tagállamban.

2.9

Mivel ez főként a munkavállalókat és a vállalatokat érinti, az Európai Bizottságnak ágazati és ágazatközi szinten is egyeztetnie kell a szociális partnerekkel az e területen szükséges kezdeményezésekről és azok lehetséges tartalmáról. Ezenkívül bármilyen új európai szintű intézkedés során tiszteletben kell tartani a kollektív tárgyalásokhoz fűződő nemzeti hatásköröket és a különféle munkaügyikapcsolat-rendszereket.

3.1

A munkavállalók szabad mozgását az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (2) bekezdése, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja, valamint 20., 26. és 45–48. cikke szabályozza. Ennek értelmében tilos az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében. Lehetővé teszi a mozgáshoz, a tartózkodáshoz, a gazdasági és társadalmi jogokhoz való hozzáférést, aminek alapvető szabályozását az EU-n belüli szabad mozgásról és tartózkodásról szóló 2004/38/EK irányelv (7) és a másik tagállamban történő munkavállaláshoz való jog érvényesítését támogató intézkedésekről szóló 2014/54/EU irányelv (8) tartalmazza.

3.2

A munkavállalók szabad mozgáshoz való joga egyúttal a szabad helyváltoztatáshoz és az ahhoz való jogot is jelenti, hogy a helyi munkavállalók alkalmazására érvényes törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek megfelelő munkavállalás céljával valamely tagállamban tartózkodjanak. Magában foglalja tehát magát a mozgás szabadságát, valamint a többek között a munkavállalással, a szociális szolgáltatásokkal, az oktatással és a képzéssel kapcsolatos egyenlő bánásmódhoz való jogot.

3.3

A tisztességes feltételek mellett megvalósuló munkaerő-mobilitás előnyökkel járhat a munkavállalók, a vállalatok és az egész társadalom számára. Nagy lehetőséget jelenthet a polgárok és a munkavállalók személyi, gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából, ezért támogatni kell.

3.4

A mobilitás a foglalkoztathatóság és a készségfejlesztés szempontjából kulcsfontosságú tényező, és a különböző tagállamok foglalkoztatottsági szintjei között tapasztalható különbségek felszámolásának eszközévé válhat, ami hozzájárulhat a meglévő munkaerőhiány kompenzálásához, valamint a munkavállalók képességeinek eredményesebb kihasználásához. Több munkalehetőséget kínál a munkavállalók számára, a munkaadók pedig a jó szakemberek bővebb köréből válogathatnak. Ezért a mobilitás fontos tényező lehet az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott gazdasági növekedési és foglalkoztatási célok elérésében.

3.5

A munkaerő-mobilitás emellett az ismeretátadást, az innovációt és a humánerőforrás-fejlesztést is előmozdíthatja, ami létfontosságú a gyors technológiai változások és a globalizáció kontextusában. Megfelelő körülmények között a méltányos munkaerő-mobilitásnak elő kellene mozdítania az uniós polgárok közötti kapcsolatot, és javítania kellene egymás megismerését és elfogadását, így hozzájárulva egy toleránsabb és befogadóbb társadalomhoz.

3.6

Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy a munkaerő-mobilitás egy sor hátránnyal is jár. A más tagállamban dolgozó európai munkavállalók olykor különböző okokból jobban ki vannak szolgáltatva a visszaéléseknek és a megkülönböztetésnek a társadalombiztosítás, a munkafeltételek és a bérezés, a szociális szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz való hozzáférés területén, az adóügyekben stb. Mindez a vállalatok közötti versenyt is torzíthatja, különösen a nagy munkaerő-igényű ágazatokban, amilyen például az építőipar, ahol nagyon sok a nagyon kis vállalkozás. A mobilitás velejárója lehet emellett, hogy a családtagok messze kerülnek egymástól, és a nyelvi, kulturális és egyéb akadályok miatt nehézségeket okoz a másik országba való beilleszkedés. Az EGSZB számos véleményt dolgozott ki arról, hogy az Unión belül támogatni kell a mobilitást, és el kell hárítani ezeket az akadályokat (9).

3.7

A változatlanul kedvezőtlen gazdasági kilátások, a magas munkanélküliség és a munkakeresés kilátástalansága egyes tagállamokban arra indít egyes munkavállalókat, főleg fiatalokat, hogy más országokban keressenek munkát vagy jobb fizetést és munkafeltételeket. Ennek jó oldala is lehet, amennyiben a fiatalok elmehetnek dolgozni egy másik országba, ahol tapasztalatot szereznek és fejlesztik a képességeiket, ahelyett hogy származási országukban munka nélkül lennének. Ezenkívül amikor visszatérnek, tapasztalataik hasznosak lesznek hazájuk számára. Ugyanakkor problémát is okozhat – az úgynevezett „elitelvándorlást” –, és a származási országokban súlyosbíthatja a népesség elöregedésének következményeit.

3.8

Emellett a nagyfokú mobilitás komoly kihívások elé állíthatja a célországokat, ahol munkaerő-piaci feszültségeket is generálhat. Ez különösen akkor igaz, ha a gazdasági helyzet nem képes olyan megfelelő mértékű növekedést és munkahelyteremtést garantálni, amellyel megelőzhető lenne a munkanélküliség növekedése.

3.9

Az EU-n belüli munkavállalói mobilitás előnyeinek maximalizálásához és a vele járó veszélyek csökkentéséhez, valamint ahhoz, hogy mind a munkavállalók, mind pedig a vállalatok széles körűen kiaknázhassák az általa biztosított lehetőségeket, nélkülözhetetlen előfeltétel az, hogy olyan gazdaságpolitikát támogassunk, amely a növekedés, a termelékenység és a munkahelyteremtés megerősítését célozza, így javítva minden országban az életminőséget.

3.10

Az a néhány országban jellemző közvélekedés, hogy a munkavállalói mobilitás szociális és bérversennyel járhat, valamint a mobil munkavállalók által a szociális és közszolgáltatások terén elkövetett, „szociális turizmus”-nak nevezett visszaélésekkel kapcsolatos alaptalan hiedelmek hozzájárulnak a munkaerő-mobilitással kapcsolatos ellenérzések fokozódásához. Ezzel a hiedelemmel szemben különböző tanulmányok azt állapítják meg, hogy nincsenek bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a munkaerő-mobilitás egyik fő oka az lenne, hogy egyes tagállamokban magasabb szintű a szociális ellátás, mint a származási országokban. Ezt az is alátámasztja, hogy az EU-n belüli utazó munkavállalók kisebb mértékben veszik igénybe ezeket a juttatásokat, mint a hazai munkavállalók. Ha bizonyos juttatásokat intenzívebben vesznek igénybe, az az utazó munkavállalók sajátos társadalmi-gazdasági körülményeinek tulajdonítható (10). A tanulmányok rávilágítanak arra, hogy a mobilitás és a szociális juttatások között minimális az összefüggés. Sokkal meghatározóbb a származási országban uralkodó munkanélküliségi szint és bérszínvonal (11).

4.1.1

Hasonlóképpen fel kell számolni azokat az adminisztratív, intézményi és nyelvi akadályokat, amelyek ma is gátolják a munkaerő-mobilitást. Ehhez – az EGSZB korábbi véleményeiben tett javaslatokkal összhangban – konkrét intézkedéseket kell elfogadni olyan területeken, mint az utazó munkavállalók információkkal és tanácsokkal való ellátása az EURES hálózattal és az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatával együttműködésben (mindkettőt meg kell erősíteni), továbbá szükség van egyebek mellett a nyelvi készségek javítását és a szakmai képesítések elismerését célzó intézkedésekre (12).

4.1.2

A méltányos munkaerő-mobilitáshoz emellett olyan intézkedésekre is szükség van, amelyek garantálják a növekedést és a munkahelyteremtést minden uniós tagállamban, hogy elkerüljük a köztük meglévő különbségek elmélyülését, és hogy a mobilitás mindegyikük számára előnyös legyen.

4.1.3

Csak ezek mellett a feltételek mellett garantálható a méltányos munkaerő-mobilitás, mely kedvező lehetőséget, nem pedig kényszer szülte választást jelent a munkavállalók számára.

4.2.1

A kiküldött munkavállalókra különleges jogszabályok vonatkoznak, mivel nem ezek a munkavállalók élnek a szabad mozgás jogával, hanem a munkaadó érvényesíti a szabad szolgáltatásnyújtáshoz fűződő jogát azért, hogy ideiglenesen más országba nevezzen ki munkavállalókat. Mind a vállalkozó, mind a munkavállaló előnyre tesz szert azáltal, hogy nem szükséges a szerződésben rögzített munkahely módosítása, és hogy fenntarthatják a társadalombiztosítási hozzájárulást a származási országban.

4.2.2

A kiküldött munkavállalókra vonatkozó jogszabályi hátteret a 96/71/EK irányelv (13), valamint a munkavállalók kiküldéséről szóló jogszabályok alkalmazása érdekében a 2014. májusban elfogadott 2014/67/EU irányelv (14) szabályozza.

4.2.3

Habár nem állnak rendelkezésre a kiküldött munkavállalók bérezéséről szóló hivatalos statisztikai adatok (15), egy, az Európai Bizottság megbízásából készített jelentésben szerepel, hogy az építőiparban és a közlekedési ágazatban dolgozók a helyi munkavállalókénál akár 50 %-kal alacsonyabb fizetést kapnak. Ezek az eltérések a minimálbér nem megfelelő alkalmazásával és más okokkal magyarázhatóak; például azzal a tendenciával, hogy a kiküldött munkavállalókat a hagyományos besorolásban alsóbb szintre helyezik. Országonként eltérő mértékben az egyéb termelési ágazatokban is vannak különbségek, jóllehet kisebb mértékűek. Hangsúlyozni kell, hogy az információforrások különbözőek: az adatok munkaügyi ellenőrzésekből, szakszervezeti jelentésekből, munkaadói szervezetektől, a médiától származnak (16).

4.2.4

Az Európai Bíróság foglalkozott a kiküldött munkavállalóknak fizetendő bér kérdésével, és ítélkezési gyakorlatával maga is erősítette a kérdéssel kapcsolatos ellentmondásosságot. A kialakult helyzet arra indította az Európai Bizottságot, hogy javaslatot tegyen a 2014/67/EU irányelvre (17), amely a munkavállalók kiküldetésével kapcsolatos visszaélések és csalások elleni küzdelem támogatását célozza. A tagállamoknak 2016. június 18-ig kell átültetniük a végrehajtási irányelvet. Az EGSZB a maga részéről úgy vélte, hogy bár ez az irányelv a belső piac szociális vetületének megerősítésére tett lépésnek tekinthető, nem elegendő az EGSZB-s kívánalmak teljesítéséhez (18).

4.2.5

A munkaerő-mobilitási csomag keretein belül az Európai Bizottság bejelentette a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv célzott felülvizsgálatát „annak érdekében, hogy az azonos helyen végzett, azonos munka számára biztosított azonos fizetés révén [felszámolja] a szociális dömpinghez és az elitelvándorláshoz vezető tisztességtelen gyakorlatokat” (19). Mielőtt bemutatta volna a munkaerő-mobilitásról szóló csomagot, illetve a végrehajtási irányelv (20) átültetésére vonatkozó határidő lejárta előtt, március 8-án közzétette az irányelv felülvizsgálatára vonatkozó jogszabályjavaslatát. Az EGSZB egy külön erről az európai bizottsági javaslatról készülő véleményben foglalkozik majd az összes idevonatkozó kérdéssel.

4.2.6

Az EGSZB mindenesetre érdeklődéssel nyugtázza az Európai Bizottság azon szándékát, hogy felszámolja a szociális dömpinget. Az EGSZB megismétli a SOC/460 jelű véleményben foglaltakat, azaz „hangsúlyozza a kiküldött munkavállalók védelméről való gondoskodásnak, a különféle tagállami munkaerő-piaci modellek tiszteletben tartásának, valamint a szociális dömping és a tisztességtelen verseny elleni küzdelemnek a jelentőségét”. A jövőre nézve is fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a szolgáltatásnyújtás szabadságának előmozdítása és a kiküldött munkavállalók jogainak védelme között. Az EGSZB még visszatér erre a kérdésre.

4.2.7

Mivel az Európai Bizottság maga is kinyilvánította, hogy véget akar vetni a szociális dömpingnek és a visszaéléseknek, az EGSZB azt kéri tőle, hogy ne engedje, hogy más belső piaci kezdeményezések végül mégiscsak teret engedjenek ezeknek (a tervezett szolgálati útlevelet is ideértve).

4.4.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállami szintű munkaügyi ellenőrzésnek alapvető szerepet kell betöltenie a fiktív vállalatok, a megfelelő szintet el nem érő bérezés és a be nem jelentett munkavégzés ellen folytatott küzdelemben, az utazó és kiküldött munkavállalók jogainak tiszteletben tartása és érvényre vitele, valamint a visszaélések megakadályozása által. Ezzel megelőzhető lesz a vállalatok közötti verseny torzulása is.

4.4.2

Néhány országban – akár a megfelelő munkaügyi felügyelői struktúra, akár az elegendő jogkörök, akár a megfelelő szaktudás, akár a szükséges források hiánya miatt – jelenleg nincs ilyen ellenőrzés, ez pedig kedvez a visszaéléseknek. A munkaügyi ellenőrzéseket végző és más munkaerő-piaci felügyeleti hatóságok kizárólag akkor tudnak hatékonyan működni, ha elegendő pénzügyi és személyzeti erőforrással, valamint megfelelő képesítéssel rendelkeznek. Ezzel kapcsolatban az is fontos, hogy legyenek európai szintű jogszabályok – ideértve a szankciók határokon átnyúló végrehajtásának javítását is –, és hogy azok a tagállamok, amelyeknek nehézséget okoz az ilyen infrastruktúrák kiépítése, támogatásban részesüljenek.

4.4.3

Ezzel együtt a határokon átnyúló ellenőrzés európai eszközeinek javítása, amint azt az Európai Parlament 2014. január 14-i állásfoglalása (21) is javasolja, segítséget nyújtana a szociális dömping feltárásában és leküzdésében – főként azzal, hogy felderítenék a fiktív társaságokat.

4.4.4

Ez teljes mértékben összhangban lenne a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemhez újonnan létrehozott európai platform tevékenységével.

4.5.1

Az EGSZB támogatja a szociális biztonsági rendszerek összehangolására vonatkozó szabályok egyszerűsítését és az ilyen szabályok alkalmazására irányuló tagállami együttműködést, továbbá hangsúlyozza, hogy a 883/2004/EK rendelet felülvizsgálatakor mindenképpen tiszteletben kell tartani az utazó munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmód elvét, nehogy elveszítsék szerzett jogaikat vagy jogok nélkül maradjanak amiatt, hogy munkavállalási céllal másik tagállamba költöztek.

4.5.2

A méltányos munkaerő-mobilitáshoz azt is garantálni kell, hogy az utazó munkavállalók – a munkavállalási céllal más országba költözők, illetve a külföldi munkavállalás után hazatérők egyaránt – magukkal vihessék megszerzett szociális jogaikat.

4.5.3

A személyek szabad mozgásának megkönnyítése, illetve a munkavállalói mobilitás elősegítése érdekében az EU-ban kidolgozták a szociális biztonsági rendszerek összehangolásának módját. Ennek az a célja, hogy úgy szabályozzák a különböző nemzeti rendszerek közötti kapcsolatokat, hogy közben ne változzanak az érintett nemzeti jogszabályok.

4.5.4

A Szerződések végrehajtása keretében kihirdették a szociális biztonsági rendszerek összehangolására vonatkozó jogszabályokat. Ilyen többek között az 1408/71/EGK rendelet (alaprendelet) és az 574/72/EGK (végrehajtási) rendelet, amelyeket a 883/2004 rendelet (alaprendelet) és a 987/2009/EK (22) (végrehajtási) rendelet váltott fel. A 883/2004/EK rendelet felülvizsgálata folyamatban van.

4.5.5

Az EGSZB részletes jelentést fog közzétenni, amint az Európai Bizottság elküldi neki a 883/2004/EK rendelet felülvizsgálatára vonatkozó javaslatát. Ahogy azt már egy korábbi véleményében kifejtette, úgy véli, hogy a jogi keretet hozzá kell igazítani a munka világának változó realitásaihoz, az új foglalkoztatási formákhoz, illetve legfőképp a mobilitás új formáihoz (23).

4.5.6

Az EGSZB úgy véli, hogy az egyenlő bánásmód elve, a biztosítási idő összeszámítása, a juttatások hordozhatósága és az alkalmazandó jogszabályok meghatározása (az egységesség elve) kulcsfontosságúak a munkaerő szabad mozgásának szempontjából, és ezeket az elveket biztosítani kell a 883/2004/EK rendelet esetleges jövőbeli felülvizsgálata során.

4.5.7

A más országban munkát keresők szabad mozgását illetően az EGSZB nyugtázza Thyssen biztos 2015. november 13-án, Dublinban tett nyilatkozatát: „A munkát keresők szabad mozgáshoz való jogát véleményünk szerint fenn kell tartani – különösen a tagállamok rendkívül eltérő munkanélküliségi mutatóinak fényében. Az azonban alapvető fontosságú, hogy ez ne a fogadó ország szociális rendszerének a kárára történjen. Ezt szem előtt tartva, lehetővé szeretnénk tenni a munkájukat elvesztők számára, hogy álláskeresési járadékukat átvihessék egy másik országba, ahol nagyobb esélyük lehet arra, hogy munkát találjanak. Ez már jelenleg is lehetséges egy 3 hónapos időszakra.” Az Európai Bizottság ezt 6 hónapra szeretné meghosszabbítani.

4.5.8

A 883/2004/EK rendeletben foglalt szabályok összetettsége szoros együttműködést követel meg a tagállamok hatóságai közötti annak biztosítása érdekében, hogy az állami szabályozások sokfélesége ne akadályozza a szabad mozgást, valamint lehetővé tegye a legpontosabb tájékoztatást a célból, hogy az ellátásokra jogosult személyek és a vállalatok megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket. Emellett fokozni kell az elektronikus média használatát és a tagállamok közötti együttműködést úgy, hogy minimálisra csökkenjenek a munkavállalók és a vállalatok tájékoztatási kötelezettségei.

20.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 264/19

Előadó:

Christa SCHWENG

Társelőadó:

Panagiotis GKOFAS

2.1.

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy ha meg akarjuk őrizni a társadalmi kohéziót, akkor az integráció elengedhetetlen.

2.2.

Az EGSZB kéri a Dublini Rendelet mélyreható reformját, valamint egy közös európai menekültügyi rendszer és egy migrációra vonatkozó európai terv azonnali bevezetését, hogy elérjük a várt hatást, és helyreálljon a társadalmaink értékei iránti bizalom.

2.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az integráció kétirányú folyamat. Az integrációs politikák bevált gyakorlatai nemcsak a menekültekre irányulnak, hanem a helyi lakosságra is. Az ilyen megközelítés létfontosságú az integrációs intézkedések elfogadottságához. A média, a helyi önkormányzatok, a szakszervezetek, a munkaadói szervezetek és a nem kormányzati szervezetek fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban. Ahhoz, hogy a fogadó országokban pozitív légkört teremtsünk a menekültekkel kapcsolatban – különösen akkor, amikor egyes országokban rosszak a gazdasági növekedési előrejelzések és telített a munkaerőpiac – az integrációs intézkedéseknek és a szociális beruházásoknak a helyi lakosságot és a menekülteket egyaránt kell célozniuk, mindkét célcsoport sajátos igényeinek megfelelve.

2.4.

A nyelvi képzést nem sokkal a regisztrációt követően meg kellene kezdeni, ha a menedékkérelem kedvező elbírálása várható. E képzés keretében az értékekről, a kultúráról és az eljárásokról is alapvető információkat kellene nyújtani, és fel kellene mérni a készségeket és a képzettséget. A Cedefop ezt a származási országban szerzett készségek felmérésére szolgáló módszerek kidolgozásával segíthetné.

2.5.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy fordítsanak különös figyelmet a kiskorúakra, különösen a kísérő nélkül érkezőkre, akik gyakran megrázkódtatásokon estek át és szociális-pedagógiai támogatásra szorulnak. Mielőbb integrálni kell őket az iskolarendszerbe, vagy tájékoztatni kell őket a szakképzési lehetőségekről.

2.6.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a menekülteknek hozzáférést kell biztosítani általában a befogadó társadalomban, konkrétan pedig a munkaerőpiacon érvényes jogokról és kötelezettségekről szóló információkhoz. A menekülteket a munkaerőpiacon a helyiekkel egyenlő bánásmódban kell részesíteni, elejét véve a tisztességtelen versenynek, valamint a szociális és bérdömpingnek.

2.7.

Az EGSZB ismét elismerésének ad hangot a menedékkérőknek önkéntesen segítő civil társadalmi csoportok, szakszervezetek, munkaadói szervezetek, magánemberek és -vállalkozások, különösen mikrovállalkozások és kézműipari kkv-k által tanúsított szolidaritással kapcsolatban. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az ilyen egyéni felelősségvállalást megfelelő ösztönzőkkel védeni és támogatni kell, különösen humanitárius válságok idején, szolidaritásra ösztönözve a civil társadalmat.

2.8.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80. cikke értelmében az EU-nak a helyzetre adott azonnali válaszát a szolidaritás és az igazságos felelősség- és költségmegosztás elvére kell alapoznia.

2.9.

A tagállamoknak, az illetékes uniós hatóságoknak, köztük a „tranzitországokéinak” együtt kellene működniük a civil szervezetekkel a nyomonkövetési, adatfrissítési és koordinációs tevékenységekben, hogy az EU hatékonyabb közös menekültügyi politikával rendelkezzen. Közös, összehangolt és naprakész statisztikai rendszereket kellene fejleszteni, hogy meg lehessen határozni az EU és a tagállamok szakpolitikai lehetőségeit.

2.10.

Ahhoz, hogy a menekülteket hosszú távon is sikeresen integráljuk, a Juncker-terv keretében és azon túlmutatóan még többet kell tennünk a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás ösztönzését szolgáló beruházások érdekében. További erőforrásokat kell szánni az integrációs intézkedésekre és a szociális beruházásokra, melyeknek a helyi lakosságot és a menekülteket egyaránt kell célozniuk, mindkét célcsoport sajátos igényeinek megfelelve. Az EGSZB már rámutatott arra, hogy egy pénzügyi tranzakciós adó kedvező hatással lehet az államháztartásokra, mivel garantálná a pénzügyi szektor igazságosabb hozzájárulását. Tekintettel a rendkívüli körülményekre és összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktummal, a menekültek fogadásának járulékos költségeit – alapos vizsgálatot követően – nem kellene beleszámítani a tagállamok államháztartási hiányába. Az integrációs intézkedések rövid és középtávon költséges beruházást jelentenek, de az emberekbe való befektetésként kell tekinteni rájuk, amely hosszú távon megtérül. Ha az integráció sikeres, akkor társadalmi kohéziót, gazdasági növekedést és új munkahelyeket eredményez. A menekültekkel kapcsolatos integrációs intézkedések hatékonyabb társfinanszírozása érdekében pedig megfelelő mértékben növelni kellene a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF), valamint Európai Szociális Alap (ESZA) rendelkezésére álló forrásokat, különösen azokban a tagállamokban, melyek túlteljesítették a menekültkvótát.

3.1.

A közel-keleti konfliktusok nyomán példátlan menekülttömeg érkezett Európába. Ezek között vannak a háború pusztította országokból menekülők és a hazájukat gazdasági okokból elhagyók is. Minden európai ország aláírta a menekültek jogállásáról szóló 1951-es „Genfi Egyezményt”, mely alapvető jogokat biztosít a menekültek számára, hogy védelmet nyújtson e kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportnak. Tekintettel arra, hogy nagyon sok emberről van szó, valamint a Genfi Egyezmény és az általános emberi jogi elvek betartása érdekében fontos egyértelmű különbséget tenni a gazdasági migránsok és a védett státusra (konkrétan menedékjogra vagy kiegészítő védelemre) szoruló emberek, azaz a menekültek között.

3.2.

Jóllehet egyéni szempontból teljesen érthető, hogy valaki jobb anyagi körülmények reményében elhagyja a hazáját, a jelenlegi helyzet és a tagállamok többségének társadalmi légköre miatt ez az egyértelmű különbségtétel elengedhetetlen. A gazdasági migránsoknak, ha indokolatlanul folyamodnak védett státusért, vissza kell térniük a származási országukba. Abban az esetben, ha a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasították, a tagállamoknak a visszatérésre vonatkozó uniós cselekvési tervet és a „visszatérési kézikönyvet” kellene követniük.

3.3.

Ehhez közös európai menekültügyi rendszer kell, a külső határok hatékony védelmével, megfelelő regisztrációval a fogadóállomásokon (hotspot), a menedékkérelmek gyors elbírálásával, illetve – azoknak a menedékkérőknek az esetében, akiknek a menedékkérelmét elutasították, és akik nem részesülnek nemzetközi védelemben – a származási országba vagy egy olyan harmadik országba való visszaküldéssel, amellyel visszafogadási megállapodás van érvényben. Fontos és hatékony volna, ha az Unióval szomszédos és migrációs politikai megállapodással rendelkező harmadik országokban is felállítanának hotspotokat a regisztrációhoz és a menedékkérelmek benyújtásához.

3.4.

A 2015 második felében történt események azt mutatták, hogy a harmadik országok állampolgáraiban gyakran rózsás kép él az uniós életről, és hamis reményekkel érkeznek, melyeket általában az embercsempészek ültetnek el bennük. A valósággal szembesülve csalódnak, esetenként önként haza is térnek. Egy önkéntes hazatérési program résztvevői segíthetnének abban, hogy hazájukban reálisabb kép alakuljon ki az európai életről, miáltal mások talán nem vállalkoznának az Európába vezető veszélyes útra.

3.5.

Amellett, hogy a közös európai menekültügyi rendszert teljesen működőképessé kell tenni, fenntartható és igazságos felelősség- és költségmegosztást kell kialakítani, továbbá a jelenlegi menekültügyi rendszerre nehezedő nyomás csökkentése érdekében mihamarabb el kell fogadni egy új európai megközelítést a migrációra vonatkozóan, valamint mélyrehatóan meg kell reformálni a Dublini Rendeletet, hogy az képes legyen megbirkózni a rövid és hosszú távú kihívásokkal. Ezt Juncker elnök is megemlítette a 2016 első negyedévére vonatkozó célok között. Az EGSZB erről egy külön véleményben fejti ki nézeteit.

3.6.

A menekültekről szóló, 2015 decemberében elfogadott állásfoglalásában az EGSZB hangsúlyozta, hogy „a jelenlegi helyzet megköveteli, hogy az EU biztonságos humanitárius folyosókat alakítson ki a háborútól sújtott és terrorizmustól fenyegetett országokból menekülők számára, mégpedig azokkal az országokkal együttműködve, amelyekben e menekültek a legnagyobb számban vannak jelen”. Az EGSZB megismétli, hogy a regisztrációs eljárást már az EU határain kívül el kell végezni.

3.7.

A háborúk, az éghajlatváltozás és egyes harmadik országokbeli kilátástalanság folyamatos és akár a mostaninál intenzívebb menekült- és migránsáradatot eredményezhet. Az általánosságban migrációt okozó tényezők csökkentése globális kihívás. Ez a vélemény azonban csak a védett státust kapott, illetve ilyen státusért folyamodó személyek integrációjával foglalkozik.

4.1.

A holland elnökség kérte, hogy gyűjtsük össze a korábbi, jelentős menekülthullámot elindító válságokból levonható, integrációval kapcsolatos tanulságokat. Az EGSZB arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi menekültválság nem hasonlítható a korábbiakhoz, először is a méretei miatt – 2015 folyamán több mint 900 000 migráns lépett be Görögországon keresztül az EU területére –, másodszor pedig azért, mert az események igen gyors tempóban követték egymást, ami egyre komolyabb bizonytalanságot szült a helyi lakosság körében. Ausztria példáját véve, ahová az 1990-es évek elején mintegy 90 000 menekült érkezett a volt Jugoszláviában kitört háború miatt, a különbség nyilvánvaló: a Boszniából érkezőknek gyakran már voltak rokonaik Ausztriában, vagy már dolgoztak ott korábban. A származási országban szerzett képesítéseket az osztrák cégek azonnal elismerték, a nők pedig szokva voltak a teljes körű munkaerő-piaci részvételhez. Ez növelte a család jövedelmét és így a mobilitását – aminek köszönhetően nem jöttek létre számukra kijelölt területek –, és kedvezett a társadalmi keveredésnek az iskolában és a munkaerőpiacon.

4.2.

A 90-es évekbeli helyzet tapasztalatai nem teljesen hasonlóak a mai helyzethez. A most érkezők háttere vegyesebb: míg egyesek az európaiakhoz hasonló diplomával rendelkeznek, mások képzettsége nem feltétlenül hasznosítható közvetlenül Európában, megint mások igen alacsonyan képzettek, sok nő pedig sosem vett részt a munkaerőpiacon. Ráadásul a fogadó országok lakossága még most is a gazdasági válság hatásait nyögi, így erős fenntartásokkal kezeli az idegeneket, akik konkurenciát jelentenek a munkaerőpiacon.

5.1.

Az UNHCR szerint a fejlett országok körében nincs egyetértés a bevándorlók integrációjának fogalmával kapcsolatban, és a nemzetközi menekültügyi jog sem tartalmaz hivatalos fogalommeghatározást. Kormányzati és tudományos körökben is igyekeznek meghatározni az integráció, illetve az integrált társadalom mibenlétét, ennek alapvető elemeit tág értelemben általában a folyamatszerűség, az egyéni jelleg és a kétirányúság alkotják.

5.2.

Az UNHCR fogalommeghatározásának lényege az, hogy az integráció kétirányú folyamat, melyben az egyik fél „alkalmazkodik”, a másik fél pedig „befogad”. Ehhez azonban nem szükséges, hogy a menekült feladja kulturális identitását, ezért az integráció eltér az asszimilációtól (1). Ez a fogalommeghatározás megfelel az EGSZB nézeteinek (2).

5.3.

Az EGSZB hangsúlyozta, hogy az integrációt össze kell kapcsolni a Szerződésben lefektetett értékekkel és elvekkel, az Alapjogi Chartával, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel, az Európa 2020 stratégiával, a foglalkoztatáspolitikával és a szociális menetrenddel. Tekintettel arra, hogy Európában egyes társadalmi és politikai körökben értékválság uralkodik, az EGSZB nagyon fontosnak tartja ezt a referenciakeretet. Az integráció, illetve a társadalmi és gazdasági kohézió az érme két oldalát jelentik (3). Ha mindenkinek tisztességes életkörülményeket és kilátásokat biztosítanak, az javítja az integrációs intézkedések elfogadottságát.

5.4.

A bevándorlási integrációs politikára vonatkozó közös alapelvek (2004) és az ezek végrehajtására létrehozott közös beilleszkedési program (2005) képezik a migránsok uniós beilleszkedésének alapjait. Ezek szerint az integráció az alábbi elemekből áll:

5.5.

Jóllehet ezek az alapelvek nem tesznek különbséget a migránsok és a menekültek között, az EGSZB szerint a menekültek beilleszkedéséhez is alapul szolgálnak. Mivel azonban nagyon sokan érkeznek Európába, még több erőfeszítés szükséges a nyelvoktatás, a lakhatás és a munkaerő-piaci integráció biztosításához.

5.6.

Ahhoz, hogy a fogadó országokban pozitív légkört teremtsünk a menekültekkel kapcsolatban – különösen akkor, amikor egyes országokban rosszak a gazdasági növekedési előrejelzések és telített a munkaerőpiac – az integrációs intézkedéseknek és a szociális beruházásoknak a helyi lakosságot és a menekülteket egyaránt kell célozniuk, mindkét célcsoport sajátos igényeinek megfelelve. Az EGSZB már leszögezte, hogy a szociálpolitikai célkitűzéseket össze kell kapcsolni az integrációs politikákkal, és általánosan érvényesíteni kell őket (4).

5.7.

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy ha meg akarjuk őrizni a társadalmi kohéziót, akkor a menekültek integrációja elengedhetetlen. Az integráció hiánya párhuzamos társadalmak kialakulásához vezethet, ami destabilizálhatja a fogadó országokat. Ezért saját érdekünk, hogy igen korai szakaszban elkezdjük az integrációs intézkedések alkalmazását. A médiát ösztönözni kell arra, hogy belássa az integráció fontosságát, és felismerje saját szerepét a kedvező politikai és társadalmi légkör megteremtésében.

5.8.

Az európai országok többségében a demográfiai változások az aktív korú lakosság csökkenésének irányába mutatnak. Ahhoz, hogy szociális rendszereinket a következő generációk számára is fenntarthassuk, prioritássá kell tenni a teljes munkaerő munkaerő-piaci integrációját – például nemre, korra, fizikai képességre, vallásra, szexuális irányultságra és (etnikai) származásra való tekintet nélkül. Az integrációs intézkedések rövid és középtávon költséges beruházást jelentenek, de az emberekbe való befektetésként kell tekinteni rájuk, amely hosszú távon megtérül. Ha az integráció sikeres, akkor társadalmi kohéziót, gazdasági növekedést és új munkahelyeket eredményez.

5.9.

A helyi szintnek döntő szerepe van az integrációban, mivel itt élnek együtt az emberek, és itt nyilvánul meg először a beilleszkedés hiánya. A közösségeknek tanácsot és eligazítást kell adni a jól működő integrációs intézkedésekről, erre példa az, hogy a menekülteket meghívják, hogy vegyenek részt a helyi önkéntes szövetségekben (pl. szakszervezetekben, nem kormányzati szervezetekben, a tűzoltóságban vagy sportklubokban).

5.10.

Az Európai Bizottság integrációnak szentelt weboldala (5) rengeteg információt tartalmaz az integrációval kapcsolatos példákról. Szűrők segítségével például országok, integrációs területek és célcsoportok szerint is lehet keresni a bevált gyakorlatok között. Ezt a weboldalt jobban népszerűsíteni kellene a tagállamok, a helyi önkormányzatok, a nem kormányzati szervezetek és a szociális partnerek körében, akik ötleteket meríthetnének belőle az integrációs tevékenységek kapcsán.

5.11.

Az EGSZB javaslata alapján már létezik strukturált együttműködés a civil szervezetek, az EGSZB és az Európai Bizottság között az európai migrációs fórumon keresztül, mely a migrációval, a menekültüggyel és az integrációval kapcsolatos valamennyi kérdéssel foglalkozik. Ezenkívül hasznos lehetne, ha a személyek szabad mozgásával foglalkozó tanácsadó bizottság mandátumát kiterjesztenék a menekültek beilleszkedésére, mivel a kormányok ezen a testületen keresztül cserélnek eszmét a szociális partnerekkel. Ez a bizottság is teret nyújthatna a bevált gyakorlatok megosztására.

6.1.

Az Európába érkező menekültek mögött (az esetek többségében) kimerítő és gyakran megrázkódtatással teli út áll, így elsősorban szállás- és pihenőhelyre van szükségük. Az érkezés utáni időszakot a hatóságoknak fel kellene használniuk arra, hogy megfelelően regisztrálják őket, és előzetesen értékeljék, hogy van-e esélyük a menekültstátuszra. Ha igen, akkor már igen korán meg kell kezdeni az integrációs intézkedéseket. Az Egészségügyi Világszervezet közelmúltbeli kutatása szerint a poszttraumás stressz szindrómában szenvedő menekülteknek különleges orvosi kezelésre van szükségük, ez a zavar ugyanis gyakran komoly akadályt jelent az integrációban.

6.2.

A beilleszkedés elképzelhetetlen a befogadó ország nyelvének legalább alapfokú ismerete nélkül. Ezért a nyelvi képzést a menekültügyi eljárás során minél hamarabb meg kell kezdeni. Ez új struktúrák kialakítását és a kapcsolódási pontok jobb kezelését igényli, hogy meg lehessen birkózni a menedékkérők nagy számával. A nyelvtanfolyamok során a menedékkérőket a fogadó ország értékeivel (pl. a nőkkel és a férfiakkal való egyenlő bánásmód, a véleménynyilvánítás szabadsága, a családon belüli erőszak tilalma) és kultúrájával is meg kell ismertetni. E tanfolyamokon a menedékkérők alapvető iránymutatásokat is kaphatnának a szervezetekkel és intézményekkel kapcsolatos kérdésekről, illetve információt arról, hogy probléma esetén hova fordulhatnak. A menedékkérők gyakran igen eltérő kultúrákból érkeznek. A fogadó országok alapvető értékeivel, az ott érvényes jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos ismeretek hiányából eredő cselekedetek árthatnak a beilleszkedésnek.

6.3.

A menekült gyerekeket minél előbb el kell helyezni egy iskolában a helyi gyerekek közé, és segíteni kell őket az ország nyelvének elsajátításában. Kiemelt figyelmet kell fordítani a kiskorúakra, különösen a kísérő nélkül érkezőkre, akiket gyakran megrázkódtatások értek. Ha – korukból adódóan – már nem járhatnak iskolába, a frusztráció elkerülése érdekében megfelelő, külön erre a csoportra szabott lehetőségeket kell kínálni. A tagállamoknak tisztában kell lenniük a traumatizált gyerekek és a kísérő nélküli kiskorúak sajátos igényeivel, és szociális-pedagógiai támogatást kell nyújtaniuk. (pl. Bécs városa a kísérő nélküli gyermekeket a már működő keretek között igyekszik elhelyezni nevelőszülőknél.)

6.4.

Az oklevelek, készségek és képesítések korai azonosítása és osztályozása elengedhetetlen a gyors munkaerő-piaci integráció biztosításához. A menedékkérő szaktudását és képesítéseit munkaerő-piaci szakértők bevonásával már a menekültügyi eljárás elején fel kellene térképezni. A célzott nyelvi fejlesztés, a képzés megkezdése, a szakképesítések elismerése, a szükséges középfokú végzettség biztosítása és maga a megfelelő állás megszerzése érdekében ezek a szempontok létfontosságúak. A készségek feltérképezése azonban nagy nehézségekkel is járhat. Sok menekültnek még személyazonosító okmánya sincs, nemhogy oklevele vagy más papírja, mellyel igazolni tudná a képzettségi szintjét. Több tagállam (pl. Németország, Ausztria) is fejleszt már a készségek és a kompetenciák mérésére szolgáló módszereket. A Cedefop platformot kínálhatna az e területtel kapcsolatos közös tanulásra és a bevált gyakorlatok cseréjére.

6.5.

A menekültügyi eljárás gyakran nagyon hosszú ideig tart, így a menedékkérő sokáig bizonytalanságban él. Ha a menedékkérő hosszú időn át nem élhet önálló életet, az pszichoszociális instabilitáshoz, önbizalomvesztéshez és függőségi szindrómához vezethet, ami még a menekültstátusz megszerzése után is ronthatja az elhelyezkedési esélyeket. A gyerekeket ez még inkább sújtja, mivel nekik stabil környezetre van szükségük. Az EGSZB ezért azt kéri a tagállamoktól, hogy minél előbb hozzanak döntést a menekültügyi eljárásokban. A menedékkérők beilleszkedési támogatásáról szóló OECD-jelentés (6) szerint Görögországban, Belgiumban és Dániában a legrövidebb a menekültügyi eljárás, mely felnőttoktatással és szakmai képzéssel egybekötött nyelvi képzést is magában foglal.

6.6.

A gazdasági növekedési előrejelzések és a munkaerő-piaci helyzet figyelembevételével az országok megpróbálhatják csökkenteni a munkaerő-piaci hozzáférésre vonatkozó várakozási időt. Németország és Magyarország már csökkentette ezt, Finnország, Belgium és Luxemburg pedig már lépéseket tett ebbe az irányba. Ha méltányos, átlátható és észszerű szabályokkal hozzáférést engedünk a menedékkérőknek a munkaerőpiachoz, azzal elejét vesszük a be nem jelentett munkavégzésnek, és növekszik az elfogadottság a helyi lakosság körében. Ugyanakkor fontos, hogy a védett státust elnyert személyeknek kilátásuk legyen arra, hogy a fogadó országban maradjanak, ha beilleszkedtek a munkaerőpiacra vagy a befogadó társadalomba. A menedékkérőket tájékoztatni kell arról, hogy munkaerő-piaci hozzáférésük attól az országtól függ, ahol menedékjogot kértek. Vannak, akik ezt nem tudva más tagállamba utaznak, remélve, hogy ott találnak munkát. Valójában ezzel szabálytalanságot követnek el, ami megfelelő tájékoztatással elkerülhető.

6.7.

A lakhatás nagyon fontos az integráció szempontjából: a fogadóközpontok kielégítik ugyan a pihenéssel kapcsolatos kezdeti igényt (sokszor a tervezettnél jóval hosszabb ideig is), de a tartósabb ott-tartózkodás megnehezíti a beilleszkedést. Ausztriában létrehozták a „Kosmopolis” önálló lakhatási projektet. Egy újonnan beépített területen bizonyos számú lakást fenntartanak már munkába állt menekültek számára. A menekültek és a többi lakó közti félreértések elkerülése érdekében tájékoztató központot létesítettek a közelben. Portugáliában egy, a lisszaboni önkormányzat és portugál civil szervezetek közti jegyzőkönyv értelmében a menekültek lakást kaphatnak és hozzáférhetnek a város képzési, oktatási és munkaerő-piaci integrációs szolgáltatásaihoz (7).

6.8.

Miután menedékkérelme kedvező elbírálásban részesült, a menekültnek magának kell lakást találnia. Ez gyakran nagyon nehéz időszak, mivel a kezdetben megítélt állami támogatás már nem jár, és a menekültnek ugyanúgy kell munkát találnia, mint a fogadó ország állampolgárainak.

6.9.

Ebben a tekintetben az állami foglalkoztatási szolgálatnak kiemelt szerepet kell játszania. Mindenekelőtt ténylegesen be kell töltenie a fenntartható foglalkoztatást előmozdító szerepét. Emellett azonban azt is meg kell határoznia, hogy a menekültnek esetleg még milyen képesítésekre van szüksége ahhoz, hogy sikeresen elhelyezkedjen. Meg kell jegyezni és figyelembe kell venni, hogy a menekülteknek még négyévnyi tartózkodás után is csak 25 %-a áll alkalmazásban, és ez az arány még tíz év elteltével is csak 50 % körüli (8). Minden menekülttel egyéni szerződést lehetne kötni, mely tartalmazná a teljes munkaerő-piaci integrációhoz szükséges intézkedéseket (további képzés, jelentkezések száma stb.). Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiacon a menekülteket a helyiekkel egyenlő bánásmódban kell részesíteni, elejét véve a tisztességtelen versenynek, valamint a szociális és bérdömpingnek. Ha belátható időn belül nincs esély arra, hogy a menekült munkát találjon, jó alternatívaként fel lehet ajánlani, hogy vegyen részt önkéntes közösségi szolgálatban. Ez segíthetné a helyi nyelv jobb elsajátítását és a menekült társadalmi beilleszkedését.

6.10.

Erre jó példa Németország, ahol nemrégiben úgy döntöttek, hogy külön személyi igazolványt vezetnek be a menedékkérők számára. Az első regisztrációt követően ezzel a központilag kiadott kártyával kell igazolniuk magukat. A kártya össze van kötve egy, az érintett tanulmányi hátterével és szakmai tapasztalatával kapcsolatos információkat tartalmazó központi adatbázissal.

6.11.

A menekültek között, akárcsak a helyi lakosok között vannak olyanok, akik vállalkozó szellemmel és készségekkel is rendelkeznek. Tájékoztatást és eligazítást kellene kapniuk arról, hogy hogyan indíthatnak vállalkozást és válhatnak munkaadóvá.

6.12.

Németországban és Szlovákiában jelenleg megbeszélések folynak arról, hogy a hiányszakmákban magasan képzett menekülteket hogyan lehetne gyorsított eljárással felvenni a munkaerőpiacra.

6.13.

A menekülteknek tájékoztatásra van szükségük általában a munkaerőpiacról, a szakképzési lehetőségekről és az üres álláshelyekről. Mivel a menekültek nagy aránya tipikus diákkorban van, azaz 16 és 25 év közötti, a képzés megkezdése előtt alapvető információkat vagy különböző szakmákban előkészítő tanfolyamokat kell kínálni nekik. Németországban a kereskedelmi és iparkamarák kezdeményezéseket indítottak az elhelyezés támogatására, például rapidrandi-jellegű interjúk szervezésével. A német kamarák „A képzés iránti elkötelezettség” projekt révén támogatják a vállalkozásokat abban, hogy képzettséget és szakképzést nyújtsanak a menekülteknek. Ezenkívül önkéntes támogatókat próbálnak vonzani, akik felkarolnák a menekülteket és a cégeket, mindkét felet tanácsokkal látva el. A kamarák emellett azokat a menekülteket is támogatják, akik saját céget akarnak alapítani.

6.14.

Ausztriában olyan projekt indult, amely az állami foglalkoztatási szolgálat és mentorok segítségével fiatal menekülteket igyekszik elhelyezni az üres tanulószerződéses képzési helyekre. A formális tanulószerződés aláírását képzési időszak előzheti meg. Ezenkívül az Osztrák Szövetségi Vasút (ÖBB) elindította a „Diversität als Chance” [a sokszínűség – esély] projektet, és gyakorlati képzést kínált ötven 15–17 éves kísérő nélküli menekültnek.

6.15.

A magasan képzett migránsok beilleszkedését elősegítendő az Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara kidolgozta a „Migránsok mentorálása” programot, melyet a magasan képzett menekültekre is kiterjesztettek. A mentorok az osztrák munkaerőpiacon otthonosan mozgó személyek, akik információkkal vagy akár a saját szakmai hálózatukhoz való hozzáféréssel segítik a migránsokat a munkakeresésben. A program a kulturális félreértések elkerülését is segíti.

6.16.

Több tagállamban úgynevezett „menekültcimborák” (Refugee Buddies) gondoskodnak a menekültekről. Ezek olyan önkéntesek, akik különféle szervezetekhez csatlakoznak és rendszeresen találkoznak egy menekülttel, hogy személyes kapcsolatot alakítsanak ki vele. Ez annál is fontosabb, mivel nagyon sok menekült kísérő nélküli kiskorú, aki a családja nélkül érkezett. A „cimborák” emellett érdekképviselőkként is felléphetnének, hogy javítsák a menekültekről az országukban kialakult képet.

6.17.

Néhány tagállamban (pl. Spanyolországban, Franciaországban, Németországban, Csehországban és Ausztriában) szociális partnerek szervezetei felszólították a kormányt, hogy tegyen többet a menekültek beilleszkedéséért. Spanyolországban az éves foglalkoztatási tervet kiegészítették egy kifejezetten a menekültek munkaerő-piaci integrációját célzó intézkedéssel.

6.18.

Dánia az úgynevezett „lépcsőzetes modellt” alkalmazza a menekültek munkaerő-piaci integrációjához: az első lépcsőfokon (4–8 hét) felmérik a menekült kompetenciáit és dán nyelvórákat adnak. A második lépcsőfokon (26–52 hét) a gyakornokot elhelyezik egy vállalatnál (a munkaadóra ez nem ró költségeket), és a nyelvtanítás folytatódik. Ezután a menekült már kész arra, hogy bértámogatással munkába álljon. Az ilyen modellek tényleges alkalmazása várhatóan további munkalehetőségeket teremt, és elejét veszi a helyiek kitúrásának (nincs „forgóajtóhatás”).

6.19.

A tisztességes verseny biztosítása érdekében maradéktalanul tiszteletben kell tartani a munkafeltételeket, ezen belül a béreket is, a munkavállaló állampolgárságától vagy jogállásától függetlenül (lex loci laboris). A tagállamoknak hatékony intézkedésekkel, mechanizmusokkal és adminisztratív kapacitásokkal kell ezt érvényesíteniük. A szakszervezetek azzal támogatják az okmányokkal nem rendelkező menekülteket és migráns munkavállalókat, hogy kiállnak a jogaikért („Ecole des solidarités” – Belgium, „UNDOK” – Ausztria).

7.1.

Az EGSZB rámutat arra, hogy minden intézkedéshez megfelelő finanszírozást kell biztosítani annak érdekében, hogy annak tartós és kedvező hatása legyen a társadalmunkra. Ahhoz, hogy a menekülteket hosszú távon is sikeresen integráljuk, a Juncker-terv keretében és azon túlmutatóan még többet kell tennünk a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás ösztönzését szolgáló beruházások érdekében. További erőforrásokat kell szánni az integrációs intézkedésekre és a szociális beruházásokra, melyeknek a helyi lakosságot és a menekülteket egyaránt kell célozniuk, mindkét célcsoport sajátos igényeinek megfelelve. Az EGSZB már rámutatott arra, hogy egy pénzügyi tranzakciós adó kedvező hatással lehet az államháztartásokra, mivel garantálná a pénzügyi szektor igazságosabb hozzájárulását. Tekintettel a rendkívüli körülményekre és összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktummal, a menekültek fogadásának járulékos költségeit – alapos vizsgálatot követően – nem kellene beleszámítani a tagállamok államháztartási hiányába (9).

7.2.

Azok a tagállamok, ahová a menekültek először megérkeznek, például Olaszország, Málta, Spanyolország és Görögország, közvetlen pénzügyi segítséget kell hogy kapjanak minden menekült, illetve migráns után, hogy pontosan és gyorsan fel tudják dolgozni a menedékkérelmeket, vagy ha a menedékstátusz megadásának feltételei nem teljesülnek, megszervezzék a visszatérést. Fontos, hogy azok a tagállamok, amelyek a szolidaritási elv által megkívántnál több menekült társadalmi integrálását vállalják, szintén számíthassanak az Unió pénzügyi támogatására.

7.3.

A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap forrásait növelni kellene, hogy jobban támogathassuk a tagállamokat a menekültek integrálásának finanszírozásában, kiváltképp a helyi önkormányzatok és a nem kormányzati szervezetek által végzett programok tekintetében. Az Európai Szociális Alap forrásait is megfelelő mértékben növelni kellene a menekültek társadalmi beilleszkedésének, a nők esélyegyenlőségének, a vállalkozások támogatásának és a menekültek munkaerő-piaci integrációjának elősegítésére. Ez utóbbihoz nélkülözhetetlen a szociális partnerekkel való párbeszéd és együttműködés. Ezenkívül a Regionális Fejlesztési Alapnak többletforrásokat kellene szánnia az olyan városi területekre, ahol a menekültek fogadásához és integrációjához szükséges intézkedéseket hajtanak végre.

7.4.

Az UNHCR-rel és a Nemzetközi Migrációs Szervezettel különleges együttműködés keretében meg kellene vizsgálni a menekültek integrációjának finanszírozásával kapcsolatos nemzetközi együttműködés lehetőségeit.

20.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 264/28

Előadó:

Vitas MAČIULIS

1.1.

Az energiaügy a nemzetközi politika szerves részét képezi, és jelenleg előkelő helyet foglal el az EU napirendjén. Mivel a nemzetközi élet egyes szereplői igyekeznek az energiát eszközként használni politikai célok elérésére, az uniós polgárok érdeke az, hogy az EU éberen őrködjön az energiával kapcsolatos kérdések felett.

1.1.1.

Az energia külső dimenziójának szempontjából három tényező lényeges: a diverzifikáció, az egységes fellépés, valamint egy megfelelően kialakított belső energiarendszer.

1.2.

Az uniós energiaforrások, a beszállítók és az útvonalak diverzifikálása alapvetően fontos a külső energiapolitika szempontjából. Amint az EU energiaunióra vonatkozó stratégiája hangsúlyozza, az Unió előtt álló egyik legfőbb kihívást az jelenti, hogy az elfogyasztott energia több mint fele importból származik, ennek rendelkezésre állását pedig konkrét kereskedelmi politikák révén garantálni kell.

1.2.1.

Az energiabehozatal terén új, megbízható és kiszámítható energiaszállítók folyamatos felkutatásán és a velük kialakított párbeszéd révén bővíteni kell a partnerek körét.

1.2.2.

A diverzifikációs célokat elősegítő új, nagyszabású infrastrukturális projekteknek teljesíteniük kell az energiaunióra vonatkozó stratégia célkitűzéseit, és teljes mértékben meg kell felelniük az uniós vívmányoknak. Emellett teljes mértékben összhangban kell lenniük azzal a célkitűzéssel, hogy olyan decentralizált energiarendszer jöjjön létre, amelyben a megújuló energiaforrások kiemelkedő szerepet játszanak.

1.2.3.

Ösztönözni kell a magán- és a politikai szférák képviselői közötti együttműködést, hogy megtalálhassuk a külső energiafejlesztés legalkalmasabb módjait és partnereit. Minden esetben szem előtt kell tartani az energiabiztonság és a fenntarthatóság célkitűzéseit.

1.3.

Annak ellenére, hogy a tagállamok energiaszerkezete, energiabehozataluk szerkezete és hagyományos partnereik köre eltérő, egységes fellépésre kell törekedni. Az erőteljes külkapcsolati dimenzió szempontjából alapvető, hogy az EU-n belül legyen egy közös belső álláspont.

1.3.1.

Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy hangolják össze egyéni energiaügyi érdekeiket, és egymással szemben mindig tartsák fenn a szolidaritást és az átláthatóságot.

1.3.2.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság 2016. február 16-i javaslatát a kormányközi megállapodásokra és nem kötelező erejű jogi eszközökre vonatkozó jelenlegi információcsere-mechanizmus megerősítésére vonatkozóan.

1.3.3.

Az EU külső energiapolitikáján belül fontos szerepet kell kapnia az Unióval szomszédos országokban megvalósított energiaprojektekre vonatkozó közös környezeti és nukleáris biztonsági előírásoknak. Korlátozni kell az energiabeszerzést az ilyen előírásokat be nem tartó országokból.

1.4.

A külső hatások csökkentésének sarokkövét egy szilárd belső energiarendszer adja: az energiaunió egyik központi dimenziója a teljes mértékben működőképes és átlátható uniós belső energiapiac kialakítása. Ennek eredménye közvetlenül megmutatkozna a külső energiaügyi kérdésekkel kapcsolatos uniós megközelítés eredményességének javulásában.

1.4.1.

Az energetikai infrastruktúra minden szükséges alkotóelemét létre kell hozni, hogy az energiaforrások EU-ba történő behozatala optimálissá és zökkenőmentessé válhasson.

1.4.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállam energiahálózatait és -rendszereit teljeskörűen integrálni kell az uniós belső piacba, és gondoskodni kell azok teljes összehangolásáról.

1.4.3.

Az uniós energiatermelők versenyképességét meg kell őrizni, ennek érdekében egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni az európai és a nem európai energiatermelők számára.

1.4.4.

Az EGSZB szorgalmazza, hogy az EU külső energiapolitikájának megtervezése és végrehajtása során vegyék figyelembe, hogy az európai iparágak és főként a nagy energiaigényű iparágak számára nélkülözhetetlen a versenyképes, stabil és kiszámítható energiaellátás, mert csak így tudnak a nemzetközi versenytársaikkal egyenlő feltételek mellett működni.

1.5.

Egy olyan előretekintő energiapolitikának, amely – a COP21 megállapodás összefüggésében is – elősegítené az EU külkapcsolati célkitűzéseinek elérését, elsősorban az uniós éghajlat-politikai célok és az éghajlatváltozás mérséklése érdekében tett nemzetközi erőfeszítések szisztematikus figyelembevételén kellene alapulnia, különösen három kulcstényező – a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság, illetve a kutatás és a fejlesztés – továbbvitelével.

1.5.1.

Az energiabiztonság növelése és az importfüggőség csökkentése szempontjából a megújuló energiaforrások szerepe a legfontosabb.

1.5.2.

Az EU-nak minden tőle telhetőt meg kell tennie az e téren betöltött vezető szerepének megtartásáért.

1.5.3.

Az energiahatékonyság az uniós energiafogyasztás mérséklésének és ezáltal az energiaimport csökkentésének egyik sarokköve. Ezért alapvetően fontos a magán- és a vállalati fogyasztók energetikai kiadásainak csökkentése.

1.6.

A kutatásnak és a fejlesztésnek megfelelő forrásokat kell biztosítani, ami az energiatermelés hatékonyságának növekedését és költségeinek csökkenését eredményezné. A nemzetközi együttműködés szintén egyértelmű jelentőséggel bír ezen a téren.

1.7.

Az energiának megfizethetőnek kell lennie a fogyasztók számára, és támogatnia kell az ipar versenyképességét, ezért az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a nemzeti kormányokat, hogy kiterjedt szerepet biztosítsanak a civil társadalomnak, a szociális partnereknek és a fogyasztóvédelmi szervezeteknek. Ezért az EGSZB kéri, hogy hozzanak létre egy európai energiaügyi párbeszédet és egy európai energiaügyi fórumot valamennyi érdekelt fél részvételével. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU intelligens, hatékony és fenntartható külső energiapolitikát alakíthasson ki.

1.7.1.

Az EGSZB-nek minden nemzetközi partnerszervezetét mozgósítania kell, hogy aktívan vegyenek részt egy hatékony és ellenállóképes uniós külső energiapolitika létrehozásában.

2.1.

Az energiaügyek csak nemrégiben váltak jelentőségteljessé az uniós politikai vitákban, és kaptak kiemelt helyet az Európai Bizottság napirendjén. Az EGSZB sem tétlenkedett az energia külkapcsolati dimenziójának területén, és ebben a témában már számos véleményt tett közzé (1).

2.2.

Mivel az EU egyre nagyobb mértékben függ az importált energiától – főként az olajtól és a földgáztól –, az EU energiapolitikájának külkapcsolati dimenziója fokozatosan az energiaellátás biztonságának egyik fő támaszává válik.

2.2.1.

Az EU a bruttó belföldi energiafogyasztásának több mint felét (53,2 %) importból fedezi. Az Unió az általa felhasznált szilárd tüzelőanyag – amelynek több mint fele kőszén – 44,2 %-át, a kőolaj és a kőolajtermékek 87,4 %-át, valamint a földgáz 65,3 %-át behozatalból biztosítja (forrás: Eurostat, 2013).

2.2.2.

E számadatok egyértelműen kiemelik, hogy az EU milyen mértékben függ a harmadik országbeli szállítókkal folytatott kereskedelemtől. Ezért az egész Unió energiabiztonságát súlyos kár érheti, ha egy szállító megbízhatatlannak vagy kiszámíthatatlannak bizonyul, továbbá ha az infrastruktúra nincs megfelelően karbantartva.

3.1.

Az EU-nak új együttműködési lehetőségeket kellene keresnie, illetve meg kellene erősítenie a harmadik országokkal már kialakított energiapartnerségeit a források, a beszállítók és az útvonalak diverzifikálása érdekében.

3.2.

Felettébb valószínű, hogy a belátható jövőben Oroszország marad az EU fő partnere az energiaimport terén. A vezetékes gáz terén különösen fontos szerepet játszik.

3.2.1.

Oroszország egyik fő célja, hogy legalább megtartsa kedvező pozícióját az uniós energiapiacon, amely a legnagyobb felvevőpiaca az energiaexport terén, és egyben nagyon megbízható vevő.

3.2.2.

Az Északi Áramlat II elnevezésű vezeték projektje jelenleg igen előkelő helyet foglal el Oroszország energiaügyi napirendjén, fő célja az EU-ba irányuló földgázexport növelése. Az Unión belül felmerült a kérdés, hogy vajon ez a projekt nem ellentétes-e az EU energiaunióra vonatkozó, a gázellátás diverzifikálásáról szóló stratégiájával. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság legfontosabb feladata az, hogy mélyreható értékelést végezzen az Északi Áramlat II projektről és arról, hogy az milyen mértékben felel meg az uniós vívmányoknak – beleértve a harmadik energiaügyi csomagot –, valamint az energiaunióra vonatkozó stratégia célkitűzéseinek, főként az energiaforrások, -szállítók és -útvonalak diverzifikációjára vonatkozóan.

3.2.3.

Az Északi Áramlat II projekttel kapcsolatos közös uniós álláspont kialakításakor valamennyi tagállam érdekeit figyelembe kell venni. A döntéshozatal során a projekt kereskedelmet érintő szempontjain kívül más tényezőket is mérlegelni kell, főként annak tudatában, hogy Oroszország hajlamos az energiát geopolitikai célok elérését szolgáló eszközként használni.

3.3.

A nemzetközi színtéren Norvégia az EU értékes partnere; kapcsolatukat közös politikai prioritások vezérlik, az energiaágazatot illetően is. Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás részeseként Norvégia az uniós belső piac részét képezi.

3.3.1.

Az Északi Dimenzió jelentősége minden bizonnyal nőni fog, és az északi területeken a Jeges-tenger alatti olaj- és gázmezők kapcsán folyó együttműködés is bizonyára egyre fontosabb szerepet kap. Kiemelt figyelmet kell azonban fordítani a kényes környezetvédelmi kontextusra, amennyiben és amikor a vállalatok hozzálátnak e terület potenciális erőforrásainak alapos feltárásához.

3.4.

Az Unió által a Földközi-tenger déli és keleti részén fekvő partnerországokkal folytatott energiaügyi együttműködés a gáz, a villamos áram, a megújuló energia és az energiahatékonyság terén a közelmúltban létrehozott regionális platformoknak köszönhetően új lendületet vett. E platformok célja, hogy eszközként segítsék és fokozzák az energiaügyi együttműködést.

3.5.

Tekintettel arra, hogy Közép-Ázsia stratégiai fontosságú régió, amely gazdag energiaforrásokban, az Európai Unió elkötelezte magát amellett, hogy tartós és stabil kapcsolatot alakít ki a térséggel. Amint az a Külügyek Tanácsa által az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájáról 2015. június 22-én elfogadott következtetésekben szerepel, az Unió az energiakapcsolatok megerősítését szorgalmazza, ami hozzájárulna a kölcsönös energiabiztonsághoz.

3.6.

A Kaszpi-tengeri térséget az uniós piaccal összekötő Déli Gázfolyosó új lehetőségeket nyit meg a földgáz-kereskedelem előtt, és hozzájárul az EU diverzifikációs célkitűzésének eléréséhez. A transzanatóliai földgázvezeték (TANAP) a transzadriai gázvezetékkel (TAP) együtt központi szerepet játszik majd az energiahálózatok összekapcsolásában.

3.7.

Az EU napirendjén egyre jobban előtérbe kerülnek az Egyesült Államokhoz fűződő energiaügyi kapcsolatok, amint azt az EU–USA Energiatanács tevékenysége is tükrözi. A hagyományostól eltérő gáztermelésnek köszönhetően az Egyesült Államokban jelenleg igen alacsony a földgáz ára. Az EU-nak meg kellene ragadnia a kínálkozó lehetőséget, és ösztönöznie kellene a cseppfolyósított földgáz (LNG) transzatlanti kereskedelmének fejlesztését, mivel ez számottevően hozzájárulna az energiaellátás diverzifikálásához.

3.7.1.

A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség fontos szerepet kaphat többek között a transzatlanti energiabiztonság előmozdításában. Az EGSZB arra buzdítja a feleket, hogy minden erővel a megállapodásban szereplő energiaügyi kérdések megfelelő kezelésére összpontosítsanak.

3.8.

Az Unió energiabiztonsága szorosan összefügg a szomszédos országok energiahelyzetével, amiből következik, hogy az EU-nak továbbra is szorosan együtt kell működnie a szomszédjaival, és ki kell bővítenie a kölcsönös előnyökkel járó együttműködés hatókörét.

3.8.1.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy erősítse meg még jobban az Energiaközösséget, különös tekintettel az EU energiaügyi vívmányainak végrehajtására a szerződő felekkel (2) kapcsolatban.

3.8.2.

Az Energiaközösség fő célkitűzése az, hogy az EU belső energiapiacát kiterjessze a szomszédos országokra. Az EU-nak még jobban meg kell erősítenie a szomszédos országokkal és az azok civil társadalmával folytatott együttműködést annak érdekében, hogy kialakuljon egy valódi páneurópai energiapiac. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatát a gázellátás biztonságáról szóló rendeletre, amelynek végrehajtásában az Energiaközösség országai közvetlenül részt vesznek.

3.9.

Az Iránra kiszabott nemzetközi szankciók megszüntetését követően az EU-nak meg kell ragadnia a kínálkozó alkalmat arra, hogy visszaállítsa a korábbi energiaügyi kapcsolatokat, tekintettel Irán potenciális szerepére az EU energiaellátását biztosító források diverzifikálásában.

3.10.

Az Uniónak fel kell gyorsítania és fokoznia kell a más – egymástól igen különböző, ám egyformán fontos – harmadik országokkal, köztük Kanadával, Törökországgal és Algériával fennálló szilárd partnerségek megerősítésére irányuló erőfeszítéseit is. Az EGSZB üdvözli, hogy 2015-ben magas szintű energiaügyi párbeszédek kezdődtek ezekkel az országokkal.

3.11.

A harmadik országokkal kötendő kereskedelmi megállapodásokban megfelelően tükröződnie kell az energetikai dimenziónak. Emellett a harmadik országbeli szállítókkal kötött energiaügyi megállapodásoknak teljes mértékben meg kell felelniük az EU jogi rendelkezéseinek és energiabiztonsági elveinek.

4.1.

2015. július 20-án a Külügyek Tanácsa elfogadott egy energiadiplomáciai cselekvési tervet az energiaunióra vonatkozó stratégia külső dimenziójának támogatására. A terv célja a közös üzenetek megerősítése azért, hogy az EU egységesen tudjon fellépni a főbb energiaügyi kérdések terén, illetve a szolidaritás és a közös érdek szellemében tudja elérni az energiaügyi célkitűzéseket ahelyett, hogy ismét nemzeti szintre helyezné az energiapolitikákat.

4.1.1.

Az energiadiplomáciai cselekvési terv fő dimenziói közé tartozik az energiaforrások, -szállítók és -útvonalak diverzifikációja, a tranzitországokkal – főként Ukrajnával – és a kiemelt, harmadik országbeli energiaügyi partnerekkel folytatott együttműködés fokozása, az Energiaközösség további megerősítése és az EU multilaterális energiaügyi kezdeményezésekben való stratégiai szerepvállalásának fenntartása.

4.2.

Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-én elfogadott határozata létrehozott egy kormányközi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmust annak biztosítására, hogy a megállapodás jogilag egyértelmű és átlátható legyen, és megfeleljen az uniós jognak. 2016 februárjában az Európai Bizottság javaslatot fogalmazott meg a meglévő mechanizmus megerősítésére.

4.2.1.

Az EGSZB üdvözli azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy növeljék a harmadik felekkel kötött uniós megállapodások jogszabályoknak való megfelelését és átláthatóságát (3), ennélfogva támogatná a jelenlegi információcsere-mechanizmus megerősítését.

4.3.

Az EU-nak továbbra is elkötelezetten kell munkálkodnia a harmadik országok környezeti és nukleáris biztonsági előírásainak támogatásán és folyamatos javításán.

4.3.1.

Különös figyelmet kell szentelnie a harmadik országok által az Unió határai közelében épített atomerőműveknek, például a Fehéroroszországban épülő asztraveci erőműnek, amelynek vizsgálata során kiderült, hogy nem felel meg az espooi egyezmény rendelkezéseinek. Az EU-nak fel kell hívnia a harmadik felek figyelmét annak fontosságára, hogy a NAÜ nukleáris biztonságról szóló egyezményének és egyéb vonatkozó nemzetközi megállapodásoknak megfelelően biztosítsák az ilyen jellegű projektek mindenre kiterjedő biztonságosságát. Az Európai Bizottságnak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy azok az országok, amelyek beleegyeztek abba, hogy az uniós szabályoknak megfelelően nukleáris stresszteszteket végezzenek, a lehető leghamarabb teljesítsék ezeket a kötelezettségvállalásokat. Továbbá korlátozni kell a nem biztonságos erőművek hozzáférését az uniós energiapiachoz.

5.1.

Ha a belső energiarendszer erős, az közvetlenül megmutatkozik a külső pozíció ellenálló képességében. Ezért az EU-nak arra kell törekednie, hogy saját keretein belül korszerűbben közelítse meg az energiaügyi kérdéseket.

5.2.

Az energiaunióra vonatkozó stratégia egy kiemelt kezdeményezés, amelynek célja az energiaügyi kihívásokra adott közös uniós válasz megszilárdítása. Mivel az energiabiztonság az EU gazdasági és társadalmi jólétének sarokköve, a tagállamok, az energiatermelők, a fogyasztók, a tranzitországok és a nemzetközi közösség – mind a globalizált energiapiacok szereplői – együttesen felelősek érte.

5.2.1.

Az energiaunió egyik alappillére a tagállamok közötti összeköttetések javítása és a belső energiapiaci vívmányok teljes körű végrehajtása. Az EU belső piacának teljes integrációja növeli a versenyt az energiaszállítók között, ami viszont jobb árakat biztosít a végső fogyasztók számára.

5.2.2.

A cseppfolyósított földgáz (LNG) világszinten egyre szélesebb körben áll rendelkezésre, és az EU számára új lehetőségeket kínál a gázellátás diverzifikálásához. Ezért érdemes megerősíteni és fejleszteni a belső LNG-infrastruktúrát. Ebben az összefüggésben az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által 2016. februárban elfogadott, a cseppfolyósított földgáz és a földgáz tárolására vonatkozó stratégiát.

5.2.3.

Az EU teljes integrációja az úgynevezett energiaszigetek megszüntetését jelenti. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállam energiahálózatait és -rendszereit teljes mértékben integrálni kell az EU belső piacába, részben a hálózatok összekapcsolását szolgáló fizikai infrastruktúra fejlesztésével, részben a három balti ország szinkronizációs kérdésének megoldásával (4), mivel azok villamosenergia-rendszerének működése jelenleg egy harmadik országbeli (orosz) üzemeltetőtől függ.

5.2.4.

Az uniós energiatermelők versenyképességét meg kell őrizni. Egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani az európai és a nem európai energiatermelők számára annak érdekében, hogy az energiapiac valamennyi szereplője az uniós versenyszabályoknak megfelelően járjon el.

6.1.

A megújuló energiaforrások közvetlen lehetőséget kínálnak az EU-nak nemcsak arra, hogy csökkentse a fosszilis tüzelőanyagok importjától való függést, hanem arra is, hogy saját energiatermelését fenntarthatóbbá tegye. Az EGSZB a megújuló energiaforrások fejlesztését az egyik legfontosabb lépésnek tartja az energia szempontjából biztosabb jövő felé. Az EU-nak azonban nem szabad a múltbéli sikereire támaszkodnia, hanem minden tőle telhetőt meg kell tennie az e téren betöltött vezető szerepének megtartásáért. Az uniós tisztviselőknek pedig arra kellene ösztönözniük a harmadik országokat, hogy ambiciózus célokat tűzzenek ki a megújuló energiák terén.

6.1.1.

Az EU már a 2020 utáni időszakra tekint, és az eddigieknél is nagyratörőbb célokat fogalmazott meg 2030-ra. Az a közös cél, hogy a felhasznált energia legalább 27 %-a megújuló energiaforrásokból származzon, a tagállamok fokozott, regionális szintű együttműködését követelné meg, ami még jobban megszilárdítaná az Unió energiaágazatát.

6.1.2.

Az éghajlatváltozás enyhítése kapcsán az EGSZB üdvözli a COP 21 konferencián született megállapodást és az EU kötelezettségvállalását arra, hogy az éghajlat- és energiapolitikai keretben foglaltaknak megfelelően 2030-ra – az 1990-es szinthez képest – legalább 40 %-kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az EU-nak nem elég csak ösztönöznie a partnereit arra, hogy aktívan foglalkozzanak ezzel a kérdéssel: fontos, hogy adott esetben gyakorlati segítséget is nyújtson.

6.1.3.

A decentralizált energiatermelés és az energiaipari szövetkezetek hozzájárulnának az EU éghajlat- és energiapolitikai céljainak eléréséhez. Mindez lehetővé teszi a társadalom szélesebb rétegeinek bevonását az energiafüggetlenség és -biztonság megvalósítását célzó munkába saját országaikban és az egész Unióban. Ezért alkalmazni kell a költséghatékony saját termelés és fogyasztás terén bevált gyakorlatokat.

6.2.

Az energiahatékonyság közvetlen eszközként elősegíti az EU nagy mennyiségű energiaimportjából fakadó probléma megoldását is. Rögzítésre került egy arra vonatkozó célkitűzés, hogy 2030-ra az egész Unióban legalább 27 %-kal növelik az energiahatékonyságot (ugyanúgy, mint a megújuló energiaforrások arányát), és az Európai Bizottság jelentős erőfeszítéseket tesz azért, hogy megvalósítsa azt az elvet, mely szerint az energiahatékonyság az első. Másfelől az energiaunió továbbra is elősegíti az energiahatékonyságot célzó intézkedésekre irányuló finanszírozási eszközökhöz való jobb hozzáférést, főként a közlekedési ágazatban és az építőiparban, valamint ösztönzi a tagállamokat, hogy saját politikáikban kezeljék elsődleges szempontként az energiahatékonyságot.

6.3.

Alapvető fontosságú, hogy a kutatásra és a fejlesztésre megfelelő erőforrásokat szánjanak az energiatermelés és az intelligens elosztás terén elért technológiai haladás fenntartása érdekében. Ez különösen igaz a megújuló energiára, amelyet illetően a cél a költséghatékony és megbízható termelés biztosítása. Emellett folytatni kell az élvonalbeli technológiák fejlesztését, gondolva itt például a hidrogéntechnológia, az üzemanyagcella és a magfúzió energiatermelésben történő felhasználására.

6.4.

Az EGSZB sürgeti az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet a fejlődő országok energiaügyi problémáinak fenntartható módon történő kezelésében a pénzügyi, technikai és jogi segítségnyújtás kiterjesztésére irányuló politikák és kezdeményezések révén. A fejlődő országokkal folytatott együttműködés kibővítésének fő eszköze a kapcsolódó területeken folyó oktatás és képzés támogatása kell, hogy legyen.

7.1.

Mivel a fogyasztók elvárják, hogy az energia a rendelkezésükre álljon és támogassa az ipar versenyképességét, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a nemzeti kormányokat, hogy vonják be a civil társadalmat, a szociális partnereket és a fogyasztói szervezeteket az energiaügyekbe, és tartsanak fenn velük nyílt párbeszédet. Ez számottevően előmozdítaná a szóban forgó energiaügyi kérdések jobb megértését.

7.1.1.

Az energiaszegénység globális probléma, amelyet az EU nem hagyhat figyelmen kívül sem a belső, sem a külső energiapolitikájában. Segítséget kell nyújtani azoknak, akiket a legnagyobb veszély fenyeget.

7.2.

Fontos, hogy a civil társadalmak kezdeményezőkészsége nagyobb legyen az energiaügyi döntéshozatali folyamatokban. Az EGSZB üdvözli az EU és Ukrajna közös civil társadalmi platformja által 2016. február 11-én aláírt együttes nyilatkozatot az energiáról, amelynek célja a civil társadalom szerepének megerősítése és a jogállamiságra vonatkozó ajánlások kidolgozása az illetékes hatóságok számára.

7.2.1.

Az energiaügyi kérdéseket fel kell tűzni az EGSZB nemzetközi üléseinek napirendjére, és a partnerországok civil társadalmával folytatott viták során is fontos témaként kell kezelni.

1)

EGSZB-vélemény: „Az EU szerepe és kapcsolatai Közép-Ázsiával, valamint a civil társadalom hozzájárulása”, HL C 242., 2015.7.23., 1. o.

2)

EGSZB-vélemény: „Az energiaunió keretstratégiája”, HL C 383., 2015.11.17., 84. o.

3)

EGSZB-vélemény: „Az energia szerepe a nyugat-balkáni országok csatlakozási folyamatának előrevitelében és elmélyítésében”, HL C 32., 2016.1.28., 8. o.

4)

EGSZB-vélemény: „Az EU számára létfontosságú behozatalok biztosítása – a jelenlegi uniós kereskedelmi és ehhez kapcsolódó politikák révén”, HL C 67., 2014.3.6., 47. o.

5)

EGSZB-vélemény: „A tagállamok és harmadik országok között az energiaellátás területén kötött kormányközi megállapodások”, HL C 68., 2012.3.6., 65. o.

6)

EGSZB-vélemény: „A civil társadalom bevonása a jövőbeli európai energiaközösség kialakításába”, HL C 68., 2012.3.6., 15. o.

7)

EGSZB-vélemény: „Az EU energiapolitikájának külkapcsolati dimenziója”, HL C 182., 2009.8.4., 8. o.

20.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 264/35

Előadó:

Milena ANGELOVA

1.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak e zöld könyv közzétételével kinyilvánított célját és azt, hogy a Bizottság elindult a helyes úton, és ambiciózus programot vázolt fel a tőkepiaci unió megteremtésére irányuló cselekvési terv végrehajtására (1).

1.2.

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság elképzelését, hogy erőfeszítéseket kíván tenni a lakossági pénzügyi szolgáltatások határokon átnyúló elterjedésének és a fogyasztók szolgáltatóváltási lehetőségeinek elősegítésére. Ezek az intézkedések minden bizonnyal egy versenyképesebb piaci szerkezetet biztosítanak majd, és növelik a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóinak kényelmét, azáltal is, hogy ösztönzik a peren kívüli jogorvoslati mechanizmusokhoz való egyenlő hozzáférést a tagállamokban (2).

1.3.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a zöld könyvben megfogalmazott megközelítését, miszerint olyan megfelelő szakpolitikai intézkedésekre törekszik, amelyek a lakossági pénzügyi szolgáltatások kínálati és keresleti oldalát egyaránt ösztönzik.

1.4.

Az EGSZB helyesli azt az elképzelést, hogy a fogyasztók számára a lehetséges mértékig lehetőséget kell adni a különböző termékek összehasonlítására, hogy megalapozott döntést hozhassanak. E tekintetben teljes mértékben támogatja a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvet (MiFID II) – ezzel egyidejűleg még mindig dolgozik a legutóbb javasolt felülvizsgálatokkal kapcsolatos véleményén (3) – és a lakossági befektetési csomagtermékekről, illetve a biztosítási alapú befektetési termékekről szóló rendeletet, amelyek nagyobb átláthatóságot és hatékonyabb tájékoztatást követelnek meg (4).

1.5.

A zöld könyv egyik célja a lakossági pénzügyi szolgáltatások piaca széttagoltságának csökkentése. Ehhez kapcsolódóan az EGSZB hangsúlyozni szeretné, hogy nincs teljesen megbízható bizonyíték arra nézve, hogy az Unión belül az árkülönbségek csupán piaci hiányosságoknak tudhatók be. Nemzeti és helyi tényezők is befolyásolják a termékek és szolgáltatások árait, még inkább megnehezítve ezzel az árak tagállamok közötti harmonizálását. Például a fogyasztók gépjármű-biztosításának díja az egyik tagállamban és az annak megfelelő biztosítási díj egy másik tagállamban teljesen eltérő lehet a kárhányad miatt, amely a közúti balesetek számán és a csalások számán alapul az egyes országokban. Hasonlóképpen a fogyasztói hitelek kamata is tagállamonként eltérő lehet attól függően, hogy milyen magas a behajthatatlan követelések szintje. A zöld könyv helyesen megemlíti ezeket a helyi tényezőket, amelyek azonban további elemzést érdemelnek. Az EGSZB ezért érdeklődéssel várja a konzultáció eredményeit, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy keresse tovább a nem kielégítő verseny bizonyítékait, és keressen egyértelműbb okokat, amelyek megmagyarázzák az észlelt árkülönbségeket. Ezt a vizsgálatot a várt jogalkotási javaslatok előtt elvégzendő hatásvizsgálatban is folytatnia kell.

1.6.

Ugyanakkor az EGSZB azt is hangsúlyozni kívánja, hogy az egységes piaci lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló 2007-es zöld könyvben (5) kiemelt problémák közül sok még ma – nyolc évvel később – is érvényes a jelenlegi zöld könyvben. Az EGSZB összességében támogatta a korábbi zöld könyvet (6), és üdvözölte az annak érdekében tett intézkedéseket, hogy néhány gyakorlati megoldást találjanak (7). A néhány pozitív eredmény ellenére azonban csak visszafogott előrelépés történt, a lakossági pénzügyi szolgáltatások egységes piacának működése előtt álló problémák pedig fennmaradtak. Az EGSZB véleménye szerint ezért az erről a zöld könyvről folytatott konzultációk eredményeit ezúttal egy ambiciózusabb programba kell átültetni, amely felülemelkedik a régóta fennálló problémákon.

1.7.

A zöld könyv nagyon sokféle pénzügyi terméket vesz figyelembe, amelyek esetében nem biztosítható mindig egyszerre a bővebb választék és a több lehetőség. Világos, hogy e termékek esetében különböző prioritások meghatározására és eltérő ütemezésre lesz szükség. Az EGSZB azt javasolja, hogy a konzultációs folyamat eredményeit elsődlegesen az egyszerűbb termékekre alkalmazzák, amelyek esetében a helyi tényezőknek viszonylag kisebb jelentőségük van. Ekképpen a pénzügyi termékek egységes piacának megteremtésére irányuló folyamat lendületet és bizalmat kap majd. Ilyen termékek például a pénzforgalmi szolgáltatások, a páneurópai nyugdíj-biztosítási termékek (PEPP), a megtakarítási számlák, valamint gépjármű- és életbiztosítások. Az egyik első lépés az lehetne, hogy a gépjármű-biztosítások esetében valamennyi tagállamban bónusz/malusz rendszert alkalmaznak, amely csökkenti a helyi tényezők jelentőségét, és szorosan az egyének profiljához köti a biztosítási díjat. Ezt olyan termékeknek kell követniük a meghatározott időkereten belül, mint a jelzáloghitelek, fogyasztói hitelek, szakmai felelősségbiztosítások és a vagyonkezelési szolgáltatások.

1.8.

Míg a zöld könyv főként a digitális technológiákra helyezi a hangsúlyt, az EGSZB a termékek iránti nagyobb határokon átnyúló keresletet illetően két fontos tényezőt lát, amelyeket figyelembe kell venni:

1.9.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy mindent megtegyenek az éppen elfogadott irányelvek (például a PSD 2 és az MCD (9)) ismételt megnyitásának elkerülése érdekében. Időt kell hagyni az intézkedések hatékony alkalmazására, és nem árt az óvatosság az új szabályozási intézkedések bevezetésekor a pénzügyi piacok túlszabályozásának elkerülése érdekében.

2.1.

Az Európai Bizottság a tőkepiaci unió megteremtésére irányuló cselekvési tervvel (10) összefüggésben tette közzé ezt a zöld könyvet annak vizsgálata érdekében, hogy a lakossági pénzügyi szolgáltatások – vagyis a biztosítások, hitelek, kifizetések, folyószámlák és megtakarítási számlák, valamint más lakossági befektetési termékek – uniós piaca hogyan fejleszthető tovább, jobb eredményeket kínálva ezzel a fogyasztók és a vállalkozások számára, miközben fennmarad a fogyasztók és befektetők megfelelő szintű védelme.

2.2.

A zöld könyv nagyon sokat foglalkozik azzal, hogy választ adjon a digitalizáció kihívásaira, ami segíthet levinni az árakat, javítja a termékek összehasonlíthatóságát, és ezáltal növeli a fogyasztók tudatosságát a pénzügyi döntések terén. Hosszú távon a digitalizációnak biztosítania kell, hogy a vállalkozások termékei bárhol elérhetőek legyenek az Unióban, ami hozzájárul az egységes európai piac megvalósításához.

2.3.

A zöld könyv által felvetett másik fontos kérdés a bizalom kiépítése, hiszen ez alapvető fontosságú az egységes piac lakossági pénzügyi szolgáltatásokra való kiterjesztéséhez. E célkitűzések elérése érdekében a dokumentum arra összpontosít, hogy miként lehet érthetőbbé tenni a szolgáltatásokat és termékeket.

2.4.

A zöld könyv azt is megvizsgálja, hogy mit lehet tenni annak elősegítése érdekében, hogy az egységes piac a pénzügyi szolgáltatások terén kézzelfogható módon javítsa az emberek életét az EU-ban, és új piaci lehetőségeket teremtsen a szolgáltatók számára, támogatva ezzel az európai gazdaság növekedését és a munkahelyteremtést.

3.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a lakossági pénzügyi szolgáltatások piacának a zöld könyvben is hangsúlyozott széttagoltsága a nemzeti és helyi tényezők (jogi, szabályozási, kulturális, illetve a szociális védelemre vonatkozó állami rendszerekkel kapcsolatos sajátosságok) termékek és szolgáltatások árára gyakorolt együttes hatására vezethető vissza, valamint a kereslet és kínálat oldali piaci kihívásokra, mely utóbbiakat a jövőben kezelni kell.

3.2.

A kínálat oldali fő kihívások:

3.3.

A kereslet oldali fő kihívások:

3.4.

Az EGSZB elfogadja azt is, hogy a digitalizáció fejlődése új környezetet teremt, és jelentősen bővíti az új szolgáltatások nyújtásának és a fokozottabb határokon átnyúló tevékenységeknek a körét. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a digitális fejlődést ne használják a fogyasztók félrevezetésére, például azzal, hogy túl bonyolult, felesleges vagy nehezen összehasonlítható információkat nyújtanak pénzügyi szolgáltatásokról.

3.5.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az emberek pénzügyi műveltsége országoktól függően még mindig nagyon eltérő, más fejlett országokhoz képest, mint amilyen az USA, Ausztrália és Kanada, pedig viszonylag alacsony (12). Az értékesítés előtti pénzügyi tanácsadás nincs megfelelően szabályozva, és nem garantálja, hogy a fogyasztók a legmegfelelőbb terméket választják ki, a professzionális pénzügyi tanácsadási szolgáltatások pedig néhány nem uniós országgal összehasonlítva nem elég fejlettek.

3.6.

Az új technológiák és a megnövekedett kínálat – a határokon átnyúló kínálatot is beleértve – által kínált lehetőségek új távlatokat nyitnak meg, de kockázatokkal is járhatnak. Növelhetik az adósságszintet, a nemteljesítő jelzáloghitelek arányát, és több fizetésképtelenséget eredményezhetnek, ha a fogyasztók nem rendelkeznek a szükséges pénzügyi ismeretekkel. Kockázatnak lehetnek kitéve azok a fogyasztók, akik az interneten vásárolnak biztosítási és nyugdíj-biztosítási termékeket, mivel gyakran nem végeznek kellő kutatást, és anélkül írják alá a szerződéseket, hogy ismernék azok tartalmát (13). A nemzeti szabályozóknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a termékeket online értékesítő vállalatok a fogyasztók védelme érdekében eleget tegyenek a „tanácsadási kötelezettségnek”. Elég sok érv szól a pénzügyi oktatás és a megfelelő tanácsadás fontossága mellett.

3.7.

Azok a fogyasztók, akik nem értik a kamatos kamat fogalmát, nagyobb adósságot halmoznak fel, és magasabb kamatot és tranzakciós költséget fizetnek (14), míg azok, akik rendelkeznek pénzügyi ismeretekkel, többet takarítanak meg nyugdíjcélokra (15), és diverzifikálják a pénzügyi kockázatokat (16). Ugyanez igaz makrogazdasági szinten, ahol a pénzügyi műveltségre úgy lehet tekinteni, mint ami rendkívül kedvező hatást gyakorol a megtakarítások és a vagyon felhalmozására nemzeti szinten (17). Ezért határozottan javasoljuk, hogy egyértelműbb határvonalat húzzanak a termékek marketingjét és a termékek értékesítését érintő tevékenységek között, különösen tanácsadás nyújtása esetén. A tanácsadást semmiképpen sem szabad marketing eszközként használni, és a tanácsadóknak valóban függetlennek kell lenniük. A szerződéskötés előtt világos és érthető módon kell tájékoztatást adni. Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy – a pénzügyi szolgáltatások piacába vetett bizalom helyreállítása, a határokon átnyúló tevékenységek növelése és a pénzügyi termékek hordozhatóságának javítása érdekében – az egyéni befektetők tájékoztatását és a pénzügyi tanácsadás javítását szolgáló célzott intézkedésekre van szükség.

4.1.1.

A zöld könyv kérdéseket tesz fel a különböző banki és nem banki termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatban, azonban jelentős különbségek vannak a fő tranzakciós termékek (például folyószámlák és lekötött betétek) és a szerződéses termékek (például a jelzáloghitelek vagy megtakarítási és befektetési termékek) között. A megtakarítási és befektetési termékeket illetően néhány más uniós jogi eszköz (például a MiFID vagy a tőkepiaci unió kiépítésére irányuló kezdeményezés) hatálybalépésekor hatást fog gyakorolni a piacra.

4.1.2

A zöld könyvben megvitatott valamennyi termék esetében a határokon átnyúló termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás képes növelni a versenyt a nemzeti piacokon. Azonban ezen a ponton a legnagyobb potenciállal minden kétséget kizáróan a nyugdíj-biztosítási és befektetési termékek rendelkeznek. Az Európai Bizottság eredménytábláján e termékek piaca a legrosszabb helyet foglalja el a 31 fogyasztói piac között (18). A nyugdíj-biztosítási termékek kínálatát a helyi jelleg és a magas díjak jellemzik. Ha figyelembe vesszük az inflációt, a kezelési díjakat és a további kifizetéseket, e termékek valós hozama gyakran negatív, és rosszabb eredményeket mutatnak, mint az idevágó piaci mutatók (19). Emiatt az EGSZB határozottan támogatja a nyugdíj-biztosítási termékek egységes piacának elképzelését, konkrétabban pedig egy páneurópai egyéni nyugdíj-biztosítási termék kidolgozását (20), amely nagyobb méretgazdaságossághoz, alacsonyabb árakhoz és bővebb fogyasztói választékhoz fog vezetni.

4.1.3.

A biztosítási termékek közül némelyik könnyen hordozható, például az életbiztosítási termékek, amelyek még akkor is védik a fogyasztókat, ha a helyi határokon túlra költözik. Más termékek viszont helyi szinten szabályozott elemeket tartalmaznak, és kiigazításokat igényelnek, amikor a szervezetek megpróbálják azokat különböző országokban forgalmazni. A biztosítási értékesítésről szóló irányelv (átdolgozás) (21) 11. cikke előírja, hogy a tagállamoknak egyablakos ügyintézést kell biztosítaniuk az adott tagállamban alkalmazott, „közérdeket szolgáló” szabályokra vonatkozó információk nyújtására, és megbízza az EIOPA-t, hogy weboldalán helyezzen el hiperlinkeket, amelyek az illetékes hatóságok azon weboldalaira mutatnak, ahol a „közérdeket szolgáló” szabályokkal kapcsolatos információkat tettek közzé. Ugyanakkor a termékek által kiszolgált tényleges ügyféligények, valamint a termék feltételeit érintő magatartásformák és kockázati tényezők különbségei miatt a teljes körű határokon átnyúló értékesítés még így sem lesz lehetséges – és ez nem is kívánatos. Az EGSZB üdvözli azokat a megoldásokat, amelyek segítenek mérsékelni a termékek hiányzó hordozhatóságát, és azt ajánlja, hogy bizonyos esetekben legalább részleges megoldásokat lehetne találni, például lehetővé kellene tenni a kötvénytulajdonosok számára, hogy csak a különböző tagállamokban alkalmazott magasabb és alacsonyabb biztosítási fedezet közötti különbséget fizessék meg.

4.1.4.

A legfontosabb kínálat oldali akadályokat a 3.2. pont sorolja fel. Ezek felszámolásához elengedhetetlenek az alábbiak:

4.1.5.

A legfontosabb kereslet oldali akadályokat a 3.3. pont sorolja fel.

4.1.6.

Az új technológiáknak, különösen a digitalizációnak köszönhetően először vált lehetővé, hogy valódi áttörést érjünk el a pénzügyi termékek határokon átnyúló értékesítésében. Az új technológiák jelentős szerepet játszhatnak az átfogóbb és jobb minőségű tájékoztatásban, a termékek átláthatóságának és összehasonlíthatóságának növelésében és a fogyasztók azonosításában. Ezenkívül költségmegtakarítási előnyöket is kínálhatnak, mivel feleslegessé teszik a fizikai kapcsolattartó pontok fenntartását. Azonban nem helyettesíthetik az olyan fontos akadályok felszámolását, mint például a jogi rendszerek és a fogyasztóvédelem ingadozó szintű harmonizálása.

4.1.7.

Nem kétséges, hogy a jövőben is lesznek olyan emberek, akik valamilyen okból nem képesek használni a digitális technológiákat. Ez azonban nem tarthat vissza minket attól, hogy bátorítsuk az ilyen technológiák alkalmazását a pénzügyi termékek nyújtásában. Ennek oka egyrészt az, hogy az ilyen termékek kínálatának hagyományos eszközei hosszú ideig még megmaradnak, másrészt pedig az emberek a megfelelően szabályozott pénzügyi tanácsadási szolgáltatások alapján a termékek szélesebb köréhez lesznek képesek hozzáférni.

4.1.8.

A digitális technológiák széles körű használata kétségtelenül bizonyos kihívások elé állít minket az információbiztonság és az adat- és fogyasztóvédelem terén. Ezért az ilyen technológiákon keresztül értékesített pénzügyi termékek kínálatára – és keresletére – irányadó különböző szabályozások mellett értékelni kell az e kihívások nyomán jelentkező kockázatokat, és javaslatokat kell tenni e kockázatok minimalizálásának módjaira.

4.1.9.

Nincs közösen elfogadott fogalommeghatározás a biztonságos, egyszerű és érthető pénzügyi termékekre. Az általános felfogás azonban az, hogy az ilyen termékeknek olyan jellemzőkkel kell rendelkezniük, mint az árak átláthatósága, helytállóság és érthetőség a felhasználók nyelvén a hatékony kommunikáció biztosítása érdekében, a hasonló termékek összehasonlíthatósága, világosság és egyértelmű eredmények. Ezek nem könnyen megvalósíthatók egy olyan bonyolult világban, mint a pénzügyi piac.

4.1.10.

Alig léteznek a piacon olyan termékek, amely szigorú értelemben véve ilyen jellemzőkkel rendelkeznek, így a fogyasztók nem tudnak könnyen hozzáférni ezekhez. Ez igaz a fejlett és kevésbé fejlett pénzügyi piacokkal rendelkező országokra is. A néhány tagállamban jellemző nagy termékválaszték nem szükségszerűen könnyíti meg a fogyasztók dolgát, hiszen a nagy választék megzavarhatja őket, megnehezítheti a döntést, és végül rossz választáshoz vezethet.

4.1.11.

Úgy lehet biztosítani az ilyen termékekhez való hozzáférést (22), hogy európai szinten létrehozzák a pénzügyi termékek alaposztályát, amelyek megfelelnek az általuk megcélzott szükségletektől függő konkrét szabványosított követelményeknek. Ezeket a termékeket tanúsítani kell, és konkrét nevet kell kapniuk, hogy a fogyasztók könnyen felismerjék őket. Ez a termékosztály olyan megszokott termékekből állhatna, mint a különböző megtakarítási számlák és a rögzített futamidejű életbiztosítások. Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV-k) viszonylag magas határokon átnyúló értékesítési rátája alapján indokolt azzal számolni, hogy az ÁÉKBV-k sikertényezői alapján páneurópai nyugdíj-biztosítási termékeket lehet létrehozni, amelyek ugyanebbe az osztályba kerülnének. Egy ilyen termékosztály növelné a pénzügyi piacokba vetett bizalmat.

4.1.12.

Sok országban a „túlszabályozást” (23), az európai jogszabályok eltérő értelmezését, a késedelmes harmonizációt, az európai jogszabályok nemzeti jogba való átültetésében tapasztalható különbségeket, valamint a konkrét alkalmazásban jelentkező eltéréseket figyelték meg, ami túlzottan szigorú adminisztratív követelményekhez és akadályokhoz vezet. Mindezek akadályozzák az integrációt, és negatívan befolyásolják a fogyasztói bizalmat.

4.1.13.

Az európai felügyeleti hatóságok felelnek a fogyasztóvédelemért. Az EGSZB ösztönzi e feladat végrehajtását a következő elvekkel összhangban:

4.1.14.

Végezetül az európai felügyeleti hatóságnak mindig azokat a gyakorlatok kell előnyben részesíteniük, amelyek a fogyasztók javát szolgálják. Prioritást élveznek az alábbiak:

4.1.15.

A zöld könyv megfelelően foglalkozik a jelenleg jellemző tendenciákkal, azaz a gyenge határokon átnyúló versennyel a lakossági pénzügyi szolgáltatások piacán, valamint azzal, hogy a fogyasztók a pénzügyi termékek szűk köréből választhatnak.

4.2.1.1.

A fogyasztók jobb tájékoztatása és segítségnyújtás számukra a termék- és szolgáltatóváltáshoz

4.2.1.1.1.

A pénzügyi műveltség növelése és a pénzügyi tanácsadáshoz való hozzáférés kétségkívül kulcsfontosságú tényezők. Nem csupán elérhetővé kell tenni az információkat a fogyasztók számára, de képesnek kell lenniük azok megértésére is, vagy pedig jó minőségű és helyénvaló pénzügyi tanácsadási szolgáltatásokat kell a rendelkezésükre bocsátani.

4.2.1.2.

Annak ellenére, hogy információszerzés céljából egyre több fogyasztó vesz igénybe digitális szolgáltatásokat, jelentős részük még mindig a személyes kapcsolatot részesíti előnyben, különösen amikor termékekről tárgyal. Ugyanakkor a fogyasztói ismeretek, magatartás és preferenciák jelenlegi állása fényében a bankok gondolkodhatnának azon, hogy alkalmasabb csatornákat alakítsanak ki a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói ismeretek növelésére, például egy páneurópai fogyasztói weboldalt. Egy ilyen weboldal finanszírozásának forrásairól további vitákat kellene folytatni, azonban e tekintetben elképzelhető a nemzeti kormányok, a helyi önkormányzatok és egyéb adatgyűjtők által tett erőfeszítések ötvözése. Egy ilyen eszköz kialakításakor figyelembe kell venni, hogy a biztosítási termékek összehasonlítására szolgáló eszközök alapvetően az adott nemzeti kulturális háttérből indulnak ki. Így nagyon nehéz lehet egy olyan összeurópai összehasonlító szolgáltatást kidolgozni, amelyik sikeresen figyelembe tudja venni az európai fogyasztók/ügyfelek sokféle és eltérő szempontjait – különösen a megfelelő összehasonlítást azzal kapcsolatban, hogy egy-egy termék milyen kockázatokra terjed ki, hiszen ez utóbbiak szükségszerűen nemzeti és helyi kulturális, jogi, adóügyi, szociális stb. kontextusban értelmezhetőek.

4.2.1.2.1.

Az EGSZB támogatja a piac hatékonyabbá, rugalmasabbá és átláthatóbbá tételére irányuló erőfeszítéseket, és kiáll a jelenlegi szabályozási kezdeményezés megközelítése mellett, amely a fogyasztóvédelem javítására összpontosít. Véleménye szerint a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó szolgáltatások minőségén is lehetne javítani, mégpedig úgy, hogy jól képzett személyzet és a megfelelő módszertan segítségével jobban kihasználják a digitalizáció által kínált előnyöket, és kiaknázzák a különböző közvetítőkben rejlő lehetőségeket, hogy teljes körű, objektív és összehasonlítható információkat biztosítsanak a fogyasztó döntésekhez.

4.2.1.2.2.

A nyújtott tájékoztatásnak pontosnak, érthetőnek és a felhasználó szempontjából relevánsnak kell lennie. El kell kerülni viszont, hogy túl sok információt zúdítsanak a fogyasztókra, ahogy azt is, hogy a jobb hozamok hangsúlyozása érdekében túlságosan leegyszerűsítsék a valóságot. Jó példa erre az Egyesült Királyságban a pénzügyi szolgáltatók közötti váltásra alkalmazott gyakorlat, ahol a küldő és fogadó bankok közötti váltás pontosságát egy független harmadik fél garantálja, amely biztosítja, hogy a szolgáltatóváltás hét munkanapon belül egyszerűen és átláthatóan végbemenjen. Egy másik bevált gyakorlat a jelzáloghitelek 2006-ban, Olaszországban bevezetett hordozhatósága (25).

4.2.1.3.

A külföldi tranzakciókra vonatkozó összetett és megfizethetetlenül magas díjak megszüntetése

4.2.1.4.

A 2009/924/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (26) már megszüntette a határokon átnyúló, euróban teljesített fizetések és a belföldi, euróban teljesített fizetések után felszámított díjak közötti különbségeket. Ad hoc értékelést lehetne végezni annak vizsgálata céljából, hogy észszerű lenne-e, illetve a fogyasztók javát szolgálná-e a szóban forgó rendelkezés valamennyi uniós pénznemre való alkalmazása (azaz az egy adott pénznemben denonimált fizetés után felszámított határokon átnyúló és belföldi díjak összehangolása). Ami a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők részére nyújtott tájékoztatást illeti, az új PSD2 (27) keretében a pénzforgalmi szolgáltatóknak még a kötelező érvényű szerződést vagy ajánlatot megelőzően tájékoztatniuk kell az ügyfelet – a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőjét – minden olyan díjról, amelyet az ügyfélnek a pénzforgalmi szolgáltató részére meg kell fizetnie, illetve – pénznemek közötti átváltás esetén – a fizetési ügyet esetében alkalmazandó tényleges és referencia-árfolyamról. A PSD2 hasonló rendelkezéseket tartalmaz azokról információkról, amelyeket az ügylet végrehajtását követően a pénzforgalmi szolgáltatóknak kell nyújtaniuk a fizető fél és a kedvezményezett számára. Az EGSZB úgy véli, hogy nincs szükség további intézkedésekre, mivel a PSD2 már jelenleg is egyértelmű átláthatósági követelményeket szab meg a pénzforgalmi szolgáltatók számára. Emellett a határokon átnyúló fizetésekről szóló 2009/924/EK rendelet hatályát is ki lehetne terjeszteni egyéb nem-euro pénznemekre az EU-ban.

4.2.1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy a PSD2 egyértelmű átláthatósági követelményeket határoz meg, amelyek lehetővé teszik, hogy mind a fizető fél, mind pedig a kedvezményezett megfelelő módon tájékozódjon az alkalmazott árfolyamról a határokon átnyúló ügylet elindítását megelőzően és azt követően. A szóban forgó irányelvet 2018. január 13-ig át kell ültetni a nemzeti jogba, így nincs szükség további fellépésre.

4.2.2.1.

A biztosítók számára fontos a tartózkodási hely kérdése, mivel:

Helyi tényezőket, például éghajlati és szeizmográfiai körülményeket is figyelembe kell venni, amikor például a lakásbiztosítások feltételeiről és díjszabásáról döntenek; egy meghatározott kritikus tömeg alatt nem lehet biztosítani a megfelelő szolgáltatásnyújtást. A biztosításmatematikai modellek nagy hibahatárral dolgoznak, ha a számításokhoz használt események száma nem túl magas. Ráadásul amikor viszontbiztosítással fedezik a kockázatokat, a viszontbiztosítási modellek a helyi viszonyok alapján eltérően árazzák be a fedezeti ügyletet.

4.2.2.2.

A termékek növekvő hordozhatósága

4.2.2.2.1.

Általában a javadalmazást vagy egyszeri kifizetést nyújtó biztosítási termékek könnyebben hordozhatóak, mint azok, amelyek szolgáltatást nyújtanak vagy kárigényeket kezelnek.

4.2.2.2.2.

Az életbiztosítási termékek bizonyos mértékig már hordozhatóak abban az értelemben, hogy a külföldi utazás alatt a fogyasztó fedezve van, kivéve azokat az eseteket, amikor nagy kockázatú országokba utazik. A helyi életbiztosítás is fedezetet nyújt számára, függetlenül attól, hogy hol tartózkodik. Azonban még mindig ott van az az eset, amikor a kötvénytulajdonos nem utazóként, hanem állandó lakosként költözik át egy másik országba. Ebben az esetben lehetővé kell tenni számára, hogy a biztosítási díj vagy a kötvény területi hatályának kiigazításával fenntartsa a biztosítását. Ezek lennének azok az esetek, amikor a biztosítási termék egy meghatározott pénzösszeget nyújt.

4.2.2.2.3.

Más biztosítási termékek természetükből adódóan nem könnyen hordozhatók, mivel feltételeik jellegükből fakadóan az adott országhoz kapcsolódnak. Az egészségbiztosítás esetében például a termék kialakítása és díjszabása eléggé függ attól, hogy az egyes országokban milyen szolgáltatásokat fedez a közegészségügyi rendszer.

4.2.2.2.4.

Ezzel kapcsolatban felmerül a méretgazdaságosság kérdése is: elméletileg a fogyasztó személyére lehetne szabni a terméket úgy, hogy megfeleljen a tényleges feltételeknek, amikor külföldön él, ekkor azonban le kellene mondani az méretgazdaságosság megvalósításának lehetőségéről. Ebben az esetben a termék túl testre szabott lenne, és a terméket értékesítő szervezet kevésbé lenne versenyképes, mint a tényleges helyi szolgáltató. Ezen a téren a legjobb lehetőség a különböző európai országokban jelen lévő biztosítótársaságok közötti együttműködés előmozdítása lenne.

4.2.2.3.

A szolgáltatásokat nyújtó biztosítási termékek másik fajtája a lakás- és gépjármű-biztosítások. Ezek a károk kijavítását vagy a gépjárműbalesetek kezelését biztosító termékek megkövetelik, hogy a biztosítótársaság országszerte megállapodásokat kössön a szolgáltatókkal, ami bizonyos nagyságrend elérését teszi szükségessé ahhoz, hogy a termék üzletileg életképes legyen. Ugyanakkor kivitelezhető lehetőség az, hogy előmozdítják az együttműködést azokkal a helyi (biztosító) társaságokkal, amelyek más országokban nyújtják ezt a szolgáltatást.

4.2.2.4.

A szakmai felelősségbiztosításhoz való határokon átnyúló hozzáférés és e biztosítás határokon átnyúló elismerésének megkönnyítése

16.

4.2.3.

A kötelező szakmai felelősségbiztosításhoz való határokon átnyúló hozzáférés lehetővé tételének egyik módja a kötelező szakmai felelősségbiztosítási összegek és feltételek harmonizálása lehetne.

4.2.3.1.

Bizalom kiépítése más európai országokban felmerülő lehetőségek igénybevételéhez

4.2.3.2.

A szakmai felelősségbiztosításhoz való határokon átnyúló hozzáférés és e biztosítás határokon átnyúló elismerésének megkönnyítése

4.2.3.2.1.

Az EGSZB szerint a fogyasztói tudatosság növelésének egyik lehetséges, hatékony módját jelentik az olyan független weboldalak, amelyek tájékoztatást nyújtanak, és lehetővé teszik a különböző szolgáltatók által a különböző tagállamokban kínált egyes termékek és szolgáltatások összehasonlítását. Az EGSZB határozottan támogatja egy erre a célra létrehozott hivatalos weboldal gondolatát, amelyet egy jogalkotási szinten kijelölt rendszergazda támogathatna, a szolgáltatók pedig vagy maguk lennének kötelesek rendszeres időközönként frissíteni az információkat, vagy pedig ez a tagállamok fogyasztóvédelmi szervezetei által létrehozott hálózatnak a keretében történne. Különböző weboldalakat is be lehetne kötni egy decentralizált, összekapcsolt rendszerbe.

Amikor az összehasonlításra digitális megoldásokat használnak, a platformoknak egyértelműen jelezniük kell, hogy egyenértékű termékek összehasonlítására szolgálnak, és ismertetniük kell a használatuk során a fogyasztó számára jelentkező kockázatokat. Ha több különbség van annál, mint amit a platform össze tud hasonlítani (a platformok rendszerint az árra összpontosítanak), az össze nem hasonlított jellemzőket egyértelműen jelezni kell. Fel kell sorolni a termék megkülönböztetésével kapcsolatos valamennyi fontos körülményt is. A fogyasztókat egyértelműen figyelmeztetni kell az összehasonlító platformok használatából adódó esetleges (például személyes adataik összesítésével kapcsolatos) kockázatokra.

4.2.3.2.2.

Mindig a lényeges paramétereket kell összehasonlítani, és az összehasonlítás nem lehet megtévesztő. A személyes adatok felhasználását arra szintre kell korlátozni, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy előnyhöz jutassák a fogyasztót, a tájékoztatásnak pedig világosnak és könnyen érthetőnek kell lennie.

4.2.3.3.

A jogorvoslat fejlesztése a lakossági pénzügyi szolgáltatások területén

4.2.3.3.1.

A peren kívüli vitarendezés lényegesen rugalmasabb eljárás, mint a bírósági eljárások: olcsóbb, gyorsabb és jóval kevesebb alaki követelménnyel jár. Ezek az eljárások különösen hasznosak nemzetközi ügyletek esetén, így a pénzügyi szolgáltatások határokon átnyúló kínálatának – és keresletének – növelésre irányuló törekvés fényében a FIN-NET-nek nagyobb szerepet kell kapnia. A fogyasztók jelenleg sajnos viszonylag kevéssé tudják, hogy mit kínál nekik a FIN-NET, és ennek javítása érdekében intézkedésekre van szükség. Ráadásul nem minden tagállam – a 28-ból csak 22 – tagja a FIN-NET-nek (29). Ha ez marad a helyzet, akkor nyilvánvalóan nem lehet majd a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának kiépítését elősegítő infrastruktúraként felhasználni a FIN-NET-et. Ezért alaposan meg kell vizsgálni az ezen a téren bevezetendő szabályozási követelmények lehetőségeit.

4.2.3.3.2.

Az esetek többségében nincs ilyen kártérítés. A megtévesztő értékesítés fogalmát még most sem ismerik széles körben, a gyakorlatban pedig nem alkalmazzák, mivel nincs egyértelműen megfogalmazva, a szabályozó hatóságoknak pedig nincsenek tapasztalataik (30). Sok helyen a fogyasztó számára megfelelő pénzügyi termékek meghatározására szolgáló tesztek formálisak, és nem a számukra leginkább megfelelő termékek kiválasztását eredményezik.

4.2.3.3.3.

Csak akkor lehet kártérítést biztosítani, ha egységes, pontos és gyakorlatias meghatározást vezetnek be a „megtévesztő értékesítés” fogalmára, az ilyen jellegű értékesítés szankcionálására pedig európai szintű szabályozási gyakorlatot léptetnek érvénybe (31).

4.2.3.4.

A károsultak védelme a gépjárműfelelősség-biztosítók fizetésképtelensége esetén

4.2.3.5.

Spanyolországban találhatunk példát egy bevált gyakorlatra. A „Consorcio de Compensación de Seguro” nevű spanyol szervezet biztosítóként jár el abban az esetben, ha egy biztosítótársaság sem vállalja a kockázatot, illetve ha például fizetésképtelenség miatt nincs biztosítótársaság; a szervezet mindig kiegészítő szerepben lép fel. E szervezet garanciája csak a spanyol jogalanyokra érvényes. Annak biztosítása érdekében, hogy az autóbalesetek károsultjai ugyanolyan mértékű kártérítést kapjanak, az Európai Bizottságnak hasonló garanciarendszereket kell megkövetelnie minden tagállamban. Mérlegelni lehetne egy hasonló eszköz kiterjesztését európai keretek között azokra az országokra, ahol nincs ilyen rendszer.

4.2.3.6.

A kiegészítő biztosítások átláthatóságának és összehasonlíthatóságának javítása

4.2.3.6.1.

A biztosítási értékesítésről szóló új irányelv (32) megerősítette azokat a tájékoztatás átláthatóságára vonatkozó követelményeket, amelyeket a biztosítási értékesítőknek be kell tartaniuk, ideértve – bizonyos korlátozások (küszöbértékek) mellett – a viszontbiztosítás-közvetítőket is. Emellett 2015-ben öt nagy autókölcsönző társaság vállalt kötelezettséget weboldalaik fejlesztésére, hogy jobban tájékoztassák a fogyasztókat az opcionálisan választható kiterjesztett biztosításról és biztosítási termékekről. Ezek helyes előremutató lépések. A tagállamoknak 2018. február 23-ig kell átültetniük a biztosítási értékesítésről szóló irányelvet, így még túl korai lenne megmondani, hogy szükség van-e további intézkedésekre. Ugyanakkor tanácsosnak tűnik, hogy az Európai Bizottság nyomon kövesse az autókölcsönző társaságok által vállalat kötelezettségek betartását, ami nem csak a biztosítási termékekről szól, és az átláthatóság javítása és a fogyasztóknak okozott kár megelőzése érdekében további intézkedések bevezetését mérlegelje.

4.2.3.6.2.

Az autókölcsönzési üzletág esetében fontos figyelembe venni azt, hogy a kiegészítő biztosítási termékek követelményeit gyakran differenciálják a bérlő kockázati profilja (ez rendszerint a hitelkártya limitjéhez kapcsolódik), illetve a gépjármű-biztosítások kárhányadának vagy a tagállam egyéb piaci jellemzőinek függvényében. Mindenesetre a szerződéskötés előtti tájékoztatás és a különböző ajánlatok összehasoníthatóságára irányuló munka fontos elemek, ezért a további intézkedések szükségességének elemzésével tanácsos várni addig, amíg ezen irányelv követelményei teljes körűen hatályba nem lépnek.

4.3.1.1.

Segítségnyújtás a vállalatok számára, hogy jobban ki tudják használni a digitalizációt

4.3.1.1.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy Európa-szerte előmozdítják az innovatív digitális pénzügyi szolgáltatásokat. Elismeri azonban, hogy a legnagyobb pénzügyi szolgáltatók a bankok, és őket is bátorítani kell arra, hogy aktívan megragadják a digitális forradalom által kínált lehetőségeket. E célból ugyanazokat a szabályokat kell rájuk alkalmazni, mint a hasonló szolgáltatásokat nyújtó versenytársaikra, ami szükségessé teszi a banki szabályozás fő rétegeinek felülvizsgálatát jelentős számú területen, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek a következők tekintetében:

4.3.1.2.

Az elektronikus aláírás és a személyazonosság elektronikus hitelesítésének lehetővé tétele

4.3.1.2.1.

Még mindig különbségek vannak az elektronikus azonosítás szabályai, valamint a saját ügyfél megismerésére és a pénzmosás elleni fellépésre vonatkozó követelmények között. A jelenlegi szabályozás személyes azonosítást és egyéni értékelést követel meg ahhoz, hogy a fogyasztót állandó ügyfélként elfogadják. Ezek a követelmények behatárolják a teljesen digitális pénzügyi szolgáltatások fejlesztését, jelentős akadályokat emelnek az új fogyasztók bevonása elé, és növelik a költségeket.

4.3.1.2.2.

További intézkedésekre van szükség azon probléma áthidalása érdekében, hogy a nemzeti gyakorlatokban tapasztalható különbségek miatt nincs egy európai szintű mechanizmus az elektronikus azonosításra és aláírásra: bár a szabályozások közös szabványokat határoznak meg a digitális aláírásokra a tagállamokban, azonban a nemzeti szinten a helyi szereplők általi alkalmazásuk módja akadályozza a digitális aláírások határokon átnyúló elismerését. A helyi szinten működő digitális szolgáltatók között nincs kapcsolat, és ez korlátozza azon képességüket, hogy teljesen digitális pénzügyi szolgáltatásokat nyújtsanak az európai fogyasztóknak

4.3.1.2.3.

Igen, további lépésekre van szükség a következő téren:

4.3.1.3.

A pénzügyi adatokhoz való hozzáférés és azok felhasználhatóságának erősítése

4.3.1.3.1.

Bár általános egyetértés van a fogyasztók pénzügyi helyzetének azon szempontjairól, amelyeket a hitelképesség értékelése során használnak fel, a hitelezők saját szakértői értékeléseik és belső módszereik alapján értékelik és kezelik az egyes ügyeket. Emiatt kerülendők az olyan kezdeményezések, amelyek arra kötelezik a bankokat vagy a hitelintézeteket, hogy megosszák a fogyasztóik hitelképességéről megszerzett feldolgozott információkat. Ugyanakkor a nyers (nem feldolgozott) adatokat – az érintett fogyasztók engedélyével és az uniós adatvédelmi normák betartása mellett – meg lehetne osztani. Ez javítaná a hitelképességek értékelésének összehasonlíthatóságát.

4.3.1.3.2.

A pénzügyi intézmények erőfeszítéseket tesznek fogyasztóik magatartásának jobb megismerése érdekében, hogy eredményesebben tudják diverzifikálni és személyre szabni termékeiket és szolgáltatásaikat. Nincsenek azonban egyértelmű szabályok arra vonatkozóan, hogy miként kell felhasználni az összegyűjtött adatokat, még akkor is, ha a fogyasztó hozzájárulását adta. Az EGSZB úgy véli, hogy jó lenne egyértelműbbé tenni az ezen a területen érvényes szabályok alkalmazhatóságát annak érdekében, hogy biztosítsák a fogyasztóvédelmet, ugyanakkor pedig lehetővé tegyék a fogyasztók számára a pénzügyi innovációkból származó előnyök kihasználását.

4.3.1.3.3.

A kártörténet a fogyasztók érzékeny személyes adatait tartalmazza. A hazai biztosítótársaság nem továbbíthatja ezt az információt más érdekelt félnek, csupán az adott ügyfélnek. A fogyasztó döntése, hogy átadja-e ezt a kártörténetet az új biztosítótársaságnak. Ez nem akadályozza a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást, mivel a fogyasztó magával viheti a kártörténetét választása szerinti országba. Ugyanakkor az Európai Bizottságnak az EIOPA támogatásával fel kell tárnia, hogy milyen módon mozdíthatja elő a kártörténetek biztosítótársaságok közötti kicserélésének szabványosítását és a bónusz-malusz rendszerek elfogadását.

4.3.1.4.

Az értékesítés utáni szolgáltatások nyújtásának megkönnyítése

4.3.1.4.1.

A másik tagállamban nyújtott értékesítés utáni szolgáltatások nem térhetnek el az abban az országban nyújtott szolgáltatástól, ahol a szóban forgó termék elérhető. Ez azt jelenti, hogy a szóban forgó terméket és az ahhoz kapcsolódó értékesítés utáni szolgáltatást a pénzügyi termékek határokon átnyúló értékesítése céljából egyetlen egységnek kell tekinteni. Ezen elv alkalmazását garantálni kell, ellenkező esetben a fogyasztók egyenlőtlen helyzetbe kerülnek. Fontos, hogy az illetékes szabályozó hatóságok felügyeljék ezen elv alkalmazását.

4.3.1.4.2.

A vállalkozásokat (cégeket) a termékeik határokon átnyúló felkínálásában támogató platformokon helyet kell kapnia egy értékesítés utáni szolgáltatásokkal foglalkozó részlegnek is. Az ilyen értékesítés utáni szolgáltatások nyújtásának egyik gyakorlati módja az, hogy csoportok létrehozására és együttműködésre bátorítják a vállalatokat a tevékenység megfelelő méretgazdaságosságának elérése érdekében.

4.3.1.5.

A magánszemélyek fizetésképtelenségre, az ingatlanok értékbecslésére és a biztosítékok érvényesítésére vonatkozó eljárások összehangolása

4.3.1.5.1.

Ezen a területen a legnagyobb probléma a követelések kényszerbehajtása abban az esetben, ha a kölcsönfelvevő nem teljesíti a hitelszerződés szerinti kötelezettségeit. Ennek fényében a hitelezők jelenleg nem tekintik vonzó ajánlatnak a határokon átnyúló jelzálog-hitelezést, így további lépésekre van szükség ezen a területen az uniós belső piac fellendítése érdekében.

4.3.1.5.2.

A jelzáloghitelek és kölcsönök azon pénzügyi termékek közé tartoznak, amelyek határokon átnyúló forgalmazása számos nehezen áthidalható akadályba ütközik. A pénzügyi szolgáltatások teljes köréből valószínűleg ezek a termékek lesznek azok, amelyek esetében a leghosszabb ideig fog tartani az akadályok felszámolása. Következésképpen ezen a ponton érdemesebb azokra a lakossági pénzügyi szolgáltatásokra összpontosítani az erőfeszítéseket, ahol kevesebb akadályba ütközünk, és az ezeken a területeken végzett munka során gyakorlati tapasztalatokra és lendületre szert tenni.

4.3.2.

4.3.2.1.

A más tagállamok jogi követelményeinek való megfelelés megkönnyítése a vállalatok számára

4.3.2.1.1.

Az európai jogszabályok alkalmazása sok területen következetlen és ellentmondásos a különböző tagállamokban; ilyen terület például – de nem kizárólagosan – a biztosítási termékek értékesítése. Ezért a nemzeti hatóságok támogatására van szükség a „túlszabályozás” felszámolása érdekében.

Egy másik jó kezdeményezés a SOLVIT-hálózat, amely uniós szintű támogatást nyújt az olyan vállalkozásoknak, amelyeknek az uniós jogot nem megfelelően alkalmazó hatóságokkal szemben merül fel problémájuk, és egyablakos ügyintézési pontok segítik e vállalkozásokat abban, hogy a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtással kapcsolatos kötelezettségeiknek eleget tegyenek (33).

4.3.2.1.2.

A SOLVIT tapasztalataira építve, észszerű lenne erőfeszítéseket tenni egy olyan megoldás keresése érdekében, amely kifejezetten a pénzügyi termékeket célozza meg, és a nemzeti szabályozók közötti hatékonyabb együttműködésre és koordinációra törekszik, ideértve azt a segítséget is, amelyet a szabályozók nyújtanak innovatív cégeknek kötelezettségeik megértéséhez.

4.3.2.2.

A letelepedés szabadságának teljes kihasználása

A biztosítók számára gyakran nélkülözhetetlen a helyi jelenlét ahhoz, hogy jobban megismerjék az adott helyi kockázatokat és magukat az ügyfeleket. A helyi letelepedés szabadsága tehát nagyon fontos a biztosítóknak és az önsegélyező biztosítótársaságoknak. Az, hogy a szociális vállalkozási modellt, köztük az önsegélyező biztosítótársaságokat nem ismerik el európai szinten, akadályt jelent abban, hogy az ilyen vállalatok telephelyet létesítsenek olyan tagállamban, ahol nem ismerik el ezt a vállalati formát. Ez visszaveti az ilyen cégek határokon átnyúló fejlődését, illetve a piacok fejlődését és a versenyt is. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, az Európai Unió Tanácsát, az Európai Parlamentet és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy az EU-ban elismerjék ezt a vállalati modellt.

4.3.2.3.

Önálló vagy jobban harmonizált uniós szabályozás kialakítása

4.3.2.3.1.

A határokon átnyúló forgalmazás szempontjából az alábbi tényezők érdemelnek figyelmet:

4.3.2.3.2.

A kockázat felmerülésének helye rendszerint a biztosított személy szokásos tartózkodási helye, kivéve az ingatlanok esetét, ahol az épület helye az irányadó. Ezt az elvet általában világszerte egységesen alkalmazzák, és jogi és adózási következményei is vannak az érintett felekre nézve. Az EGSZB úgy véli, hogy a kockázat felmerülési helyének a biztosításban alkalmazott alapelve megfelel a célnak. Megérti azonban, hogy felül kell vizsgálni a „közérdeket szolgáló” szabályokat, mivel ezek lehetőséget adnak a tagállamoknak olyan jogszabályok elfogadására, amelyek valószínűleg akadályozzák a biztosítási termékek határokon átnyúló forgalmazását.

20.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 264/51

Előadó:

Denis MEYNENT

1.1.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vizsgált közleményben az Európai Bizottság nem tesz konkrétabb javaslatokat, és anélkül, hogy véleményt fogalmazna meg, megelégszik a lehetőségek felsorolásával, ami megnehezíti a vita megfelelő felépítését.

1.2.

A szerzői jog továbbra is a szerzők, valamint az alkotások és előadások összekapcsolt digitális hálózatokon keresztül történő terjesztésében részt vevő szereplők védelmének és méltányos javadalmazásának alapvető eszköze.

1.3.

Az EGSZB a marrákesi szerződés gyors ratifikálását kéri. Az oktatásra, tudományos kutatásra és az ismeretek megosztására vonatkozó kivételeket is prioritásként kell kezelni; valamint támogatja a gazdátlan művek digitalizálását is.

1.4.

Az EGSZB lehetségesnek és kívánatosnak tartja az európai egységesítést a magáncélú másolás terén. A magáncélú másolás jövedelméből származó források egy részét például értelemszerűen az irodalmi és művészeti alkotómunka finanszírozására, a kulturális sokféleség előmozdítására, valamint az oktatási és kutatási közös erőforrásokra kellene fordítani.

1.5.

Az EGSZB egy olyan jogi környezet megvalósítását javasolja, mely egyaránt elősegíti a szerzői joggal védett művek létrehozását, valamint új licencmodellek és új kereskedelmi modellek részvételét az egységes európai piac építésében a szerződési szabadság, illetve a szerzők és alkotók azon jogának megóvása mellett, hogy maradéktalanul élvezhessék alkotásuk gyümölcsét.

1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a rendelet a digitális egységes piac építésének kiemelt eszköze; emellett a hatályos jogszabályokat is meg kellene szilárdítani.

1.7.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy végezzen alapos tanulmányokat és kutatásokat a szabad licencekkel kapcsolatos kereskedelmi modellekre, azok jelenlegi és lehetséges gazdasági jelentőségére, az általuk esetlegesen különböző területeken létrehozott jövedelemre és munkahelyekre, valamint az olyan esetleges jogi javaslatokra vonatkozóan, amelyek azok előmozdítása és felhasználása érdekében hasznosak lehetnek.

1.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy az európai identitás középpontjában Európa kulturális sokszínűsége áll, amelyet a tagállamoknak támogatniuk kellene és elő kellene mozdítaniuk.

1.9.

A szerzői jog megsértése elleni küzdelemben véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a jogsértéseket elsősorban kereskedelmi téren büntetik; ennek érdekében elengedhetetlen a tagállamok bűnüldöző szervei és igazságügyi hatóságai közötti együttműködés és információcsere.

1.10.

Foglalkozni kell az értékek online környezetbe történő átültetésének problémájával, mely jelenleg az önjelölt közvetítőknek kedvez, akik megkerülik az alkotók jóváhagyását és díjazását.

2.1.

A vizsgált cselekvési terv a szerzői jogra vonatkozó uniós szabályozást kívánja korszerűsíteni. Az Európai Bizottság a közleményében kifejti a digitális egységes piac megteremtésére irányuló stratégiájának konkrét formába öltéséhez szükséges lényeges tényezőket, amelyek: a tartalmakhoz való hozzáférés kiterjesztése az Unió egész területén, a szerzői joggal kapcsolatos kivételek meghatározása, igazságosabb piac létrehozása és a kereskedelmi kalózkodás elleni küzdelem a szerzői jog hosszú távú egységesítésének előmozdítása mellett.

2.2.

A közlemény többek között egy, az online tartalomszolgáltatások határokon átnyúló hordozhatóságáról szóló rendeletjavaslatot (1) ismertet, amely új, 2017-ben – ebben az évben törlik el az Unióban a barangolási (vagy „roaming”) költségeket is – valósággá váló jogot fog biztosítani az európai fogyasztóknak.

3.1.

Az európai államok közötti digitális forgalom igen alacsony (4 %), a digitális szolgáltatások jelentős része az Egyesült Államokban található, a fennmaradó mozgások pedig országon belül történnek. Az európai digitális egységes piac jelenleg igen kevéssé fejlett. Fennmaradtak a korlátok és különösen a kulturális kapcsolatok terén jelentenek akadályt a több nemzeti határ különböző oldalain található számos európai kisebbség számára.

3.2.

„Új lendület Európának” programjában (2) az Európai Bizottság elnöke prioritásként kezelte a nemzeti megkülönböztetés nélkül valamennyi európai államot összekötő digitális egységes piac létrehozását.

3.3.

A szerzői jog az alkotás alappillére és a szerzők, alkotók, előadók és más jogtulajdonosok javadalmazásának, és általában véve a kulturális és kreatív tevékenységek és iparágak ökoszisztémájának alapja. A szerzői jog területi jog, mely országonként eltérő. Ez a jog mindenütt kizárólagos és lényegi joggal ruházza fel a jogosultjait, akik nem csupán a licencek után, hanem azon egyszerű lehetőség után is jövedelemben részesülnek, hogy a művet a licenc megszerzője más hordozókra másolhatja vagy harmadik személyeknek átadhatja, anélkül, hogy bizonyítani kellene, hogy a másolat valóban elkészült (magáncélú másolásért fizetett díj és a törvénytelen másoláshoz felhasználható üres hordozó); a felhasználók által jóhiszeműen és becsületes úton elkövetett cselekményeknek egyes helyeken még büntetőjogi minősítése is van, szemben más országokkal, ahol ezek a cselekmények elfogadottak.

3.4.

A szerzői joggal kapcsolatos kizárások és korlátozások valamennyi államban minimálisak. A papírra nyomtatás korában, az akkori technológiákra – elsősorban a könyvkiadásra, majd az újság- és folyóirat-kiadásra és kottanyomtatásra – megalkotott szerzői jog már nincs teljes mértékben összhangban a folyamatosan változó digitális civilizációval és az összekapcsolt hálózatokkal, ezért pontosabban meg kell azt határozni. Más területeken, például a zenéhez és az audiovizuális alkotásokhoz való hozzáférés új gyakorlatai terén a nyilvántartás széttagoltsága miatt összetettebb lett a jogkezelés, amit a szerzői jogok közös kezeléséről szóló irányelvnek (3) orvosolnia kellene. A viaszkorong és a DVD közötti időben, különösen az alkotások forgalmazása vagy kölcsönzése terén, kevés dolog változott. Az új technológiák teljesen megváltoztatták a modellt, és szinte az összes lemez- és DVD-bolt eltűnt, hogy helyet adjon a digitális értékesítés vagy kölcsönzés új, online formáinak. Ugyanez vonatkozik a mozira, a televízióra és valamennyi, online terjeszthető művészetre is.

3.5.

Az alkalmazandó jog jelentős fejlődésének hiánya akadályozza a művek és az immateriális alkotások digitalizálása által megnyitott valamennyi lehetőség maradéktalan kiaknázását és a nagyon gyorsan változó és egyetemessé váló interneten történő terjesztését.

4.1.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vizsgált közleményben az Európai Bizottság nem tesz konkrétabb javaslatokat, és anélkül, hogy véleményt fogalmazna meg, megelégszik a lehetőségek felsorolásával, ami megnehezíti a vita megfelelő felépítését.

4.2.

2006. október 26-i véleményében (4) az EGSZB többek között arra kérte az Európai Bizottságot, hogy fogalmazzon meg javaslatokat a szabad licencek előmozdítására és védelmére vonatkozóan, a műszaki dokumentáció terén különösen az LGPL-t, az irodalmi és művészeti alkotások terén pedig a „Creative Commons”-t illetően. E kérdés jelentősége ellenére azonban a világ szervereinek és szerverfarmjainak túlnyomó többsége szabad licencekkel, például a Debian vagy a GNU/Linux esetében GPL-licencekkel működik, meg kell tehát állapítani, hogy az Európai Bizottságnak egyetlen ilyen irányú javaslatot sem sikerült azóta előrevinnie.

4.3.

Ez kedvezőtlenül befolyásolja a határokon kívüli adatmozgások és szolgáltatások fejlődését az egységes európai piacon. A „Creative Commons” és a közkincs a digitalizációval és az összekapcsolt hálózattal megjelent új, egyetemes területeket jelent, míg a jog széttöredezettsége akadályokat és korlátokat jelent a határokon átnyúló cserék előtt.

4.4.

A jognak az internetben rejlő csodálatos lehetőségek felszabadítását kell lehetővé tennie az alkotók és a felhasználók számára, ahelyett, hogy kényszert és megkötést jelentene számukra. Az uniós szabályozásnak lehetővé kellene tennie a határokon átnyúló cserék útjában álló lehető legtöbb, az Európai Unióban található kisebbségi nyelvekkel kapcsolatos akadály megszüntetését a szolgáltatásokhoz és a művekhez való könnyebb hozzáférés érdekében.

4.5.

A jogosultaknak, ahelyett, hogy tartanának ezektől a változásoktól, inkább a lehetőségeket kellene kihasználniuk. A szabad nem feltétlenül jelent ingyeneset is, így például a szabad szoftverek más, szolgáltatáson alapuló és munkahelyteremtő „üzleti modellt” tesznek lehetővé, egyes jelenlegi gyakorlatokkal ellentétben, amelyek a tulajdonos járadékát és jogi védelmét részesítik előnyben.

4.6.

Az EGSZB ismételten arra kéri az Európai Bizottságot, hogy végezzen alapos tanulmányokat és kutatásokat a szabad licencekkel kapcsolatos kereskedelmi modellekre, azok jelenlegi és lehetséges gazdasági jelentőségére, az általuk esetlegesen különböző területeken létrehozott jövedelemre és munkahelyekre, valamint az olyan esetleges jogi javaslatokra vonatkozóan, amelyek azok előmozdítása és felhasználása érdekében hasznosak lehetnek.

4.7.

Különös figyelmet érdemelnek az olyan kísérletek, mint a tudományos publikációknak, állami támogatással végzett kutatások összefoglalóinak, illetve az egyes országokban az aránytalanul magas tanulmányi költségek ellensúlyozása érdekében egyetemi előadássorozatoknak – mint például az MIT valamennyi előadásának – internetes oldalakon való elhelyezése, amelyeket az EU-ban való esetleges alkalmazhatóságuk szempontjából tanulmányozni kell (MOOC). E tekintetben a felsőoktatás és a kultúra az unióban fejleszteni kívánt tudástársadalom megvalósítását elősegítő közjavakká válnak.

4.8.

Az előállítási módok változnak, és az összekapcsolt hálózatokon keresztül forgalmazott immateriális javak és szolgáltatások a gazdasági fejlődés, valamint a munkahelyteremtés és az innovatív vállalkozások új horizontját jelentik. A fogyasztási módok változni kezdtek, és ezek az új módok gyorsan terjednek, de tisztán kell látni a helyzetet: ennek ellenére még nem jött létre egységes európai piac a jelenlegi immateriális szolgáltatások nyújtói tekintetében. Ez főként a tagállamonként eltérő preferenciákból és kulturális gyakorlatokból, a fogyasztók által beszélt eltérő nyelvekből, valamint a szerzői jog széttöredezettségéből ered, ami sem az egységes európai piac fejlődését, sem a több területet, vagy akár az unió egészét lefedő licencek létrehozását nem segíti elő.

4.9.

Az EGSZB egy olyan jogi környezet megvalósítását javasolja, mely egyaránt elősegíti a szerzői joggal védett művek létrehozását, valamint új licencmodellek és új kereskedelmi modellek részvételét az egységes európai piac építésében a szerződési szabadság, illetve a szerzők és alkotók azon jogának megóvása mellett, hogy maradéktalanul élvezhessék alkotásuk gyümölcsét. Az új modellek kidolgozása a WIPO-szerződésekbe foglalt modellekkel párhuzamosan folyhat. Ennek a kérdésnek szervesen be kellene épülnie az Európai Bizottság által 2015 májusában bejelentett digitális stratégiába és a szerzői jog vizsgált korszerűsítési tervébe.

4.10.

A kivételek szintén korlátot jelentenek: az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy a lehető leggyorsabban ratifikálják a marrákesi szerződést, amely a vakok és gyengénlátók számára vezetne be kivételeket. Habár az EU aláírta a szerződést, azt csak a tagállamok egyedi ratifikálását követően lehet alkalmazni. Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy kövesse az Európai Parlament 2015. július 9-i ajánlását, és ösztönözze a tagállamokat ezen, egyes részt vevő felek konzervatív hozzáállása miatt igen nehéz tárgyalásokat követően létrejött jelentős szerződés mihamarabbi ratifikálására. Az EGSZB ezen túlmenően sürgeti az Európai Tanácsot, hogy tegyen meg mindent a ratifikációs folyamat felgyorsítása érdekében.

4.11.

Elő kell segíteni a vakok és gyengénlátók számára hozzáférhető alkotások előállítását is, mivel jelenleg a könyvek több mint 95 %-a nem hozzáférhető számukra.

4.12.

A digitális korszakhoz kapcsolódó más kivételeket és hálózatokat is figyelembe kell venni, különösen az állami kutatásokat, a közkincs részét képező vagy gazdátlan irodalmi művek egyetemi vagy közkönyvtárak általi digitalizálását, digitális könyvek, valamint hang- és képanyaghordozók kölcsönzését illetően, figyelemmel a digitális olvasók gyors terjedésére és az új hordozók jelentős mértékű sokféleségére. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy egyes technológiai iparágak törekednek visszaszerezni a védelmet a már közkincsnek számító tartalmak esetében, korlátozva a hozzáférést a kereskedelmi stratégiák számára.

4.13.

A földrajzi területekre osztás is akadályozza a művek terjesztését. Jóllehet ez valamennyi lehetséges felhasználóra vonatkozik, mégis elsősorban az Unió oly sok nyelvi kisebbségét érinti, Európa politikai és nyelvi térképe közötti különbségekből fakadóan, mely a XIX. és XX: század történelmi öröksége és a háborúk következménye. A populista és nacionalista megnyilvánulások sürgős politikai dimenzióval ruházzák fel a probléma megoldását. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját széles körben ratifikálták, a jelenlegi korlátok azonban nagymértékben akadályozzák a televíziós adások kulturális hatását.

4.14.

Az EGSZB úgy véli, hogy az európai identitás középpontjában Európa kulturális sokszínűsége áll, amelyet a tagállamoknak támogatniuk kellene és elő kellene mozdítaniuk.

4.15.

Az EGSZB kiemelt fontosságúnak tartja ezeket a kérdéseket, és kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe javaslatait, amelyek nincsenek ellentétben a szerzői jogra vonatkozó nemzetközi szerződésekkel, és új területeket nyithatnak meg az EU digitális egységes piacának létrehozása terén.

5.1.

Az igen közeli jövőben jelentős változtatásokra lesz szükség, tekintettel a 2015 májusában közzétett 16 kezdeményezést tartalmazó stratégiára és a közös javak, az interoperabilitás, valamint a határokon átnyúló kapcsolatok és a szabad licencek előmozdítása érdekében új jelentős kezdeményezést javasoló általános megjegyzésekre. A digitális szerződéses jogokról (INT/775), valamint a megosztásalapú gazdaságról és az önszabályozásról (INT/779) szóló véleményeiben az EGSZB elismeri a szerzői jog jelentőségét a digitális szerződések megkötésében és a megosztásalapú gazdaságban érdekelt felek jogainak helyes meghatározása szempontjából.

5.2.

Az EGSZB érdeklődéssel veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság egyértelműen megállapítja, hogy az uniós szerzői jogi szabályok kiigazításra szorulnak, annak érdekében, hogy valamennyi polgár élhessen az új környezet nyújtotta lehetőségekkel, valamint azt, hogy európaibb jogi keretre van szükség a funkcionális egységes piacon belüli töredezettség és súrlódások kiküszöbölése érdekében. Az EGSZB egyetért ezzel a céllal, de megjegyzi, hogy a kormányok a területiség védelme – mint az alkotás finanszírozásának egyetlen eszköze – mellett foglalnak állást. Más eszközök is léteznek, amelyeket tanulmányozni kell, és az ajtókat legalább azelőtt nem szabad bezárni, hogy az alternatívákat objektívan ne tanulmányoztuk volna.

5.3.

Az EGSZB nem hiszi, hogy a mozdulatlanság és a változások elutasítása a szerzői jogok terén választ adhatna az internet, a hálózatok és a nagy sebességű hálózatok fejlődésével szükségképpen megjelenő és fejlődő szolgáltatások és forgalmazás terén végbemenő gyors technológiai változásokra és innovációkra. Osztja az Európai Bizottság azon álláspontját, amely szerint „adott esetben a szerzői jogi szabályokat az új technológiai realitásokhoz kell igazítani oly módon, hogy e szabályok megfeleljenek rendeltetésüknek”.

5.4.

Jelentős különbségek tapasztalhatók, melyek a jövőben még nagyobbak lehetnek az oktatáshoz, a kutatáshoz és az ismeretekhez való hozzáféréshez szorosan kapcsolódó kivételek esetében. Ez a példaként vagy illusztrációként történő egyszerű használattól egészen a művek, könyvek vagy oktatási célú előadások – ha jogi értelemben nem is, de a gyakorlatban – korlátozás nélküli rendelkezésre bocsátásáig terjedhet.

5.5.

A szerzői jogról szóló 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) tartalmazza a kivételek jegyzékét. E jegyzék elemeinek megvalósítását és azok alakulását a részvételi demokrácia eljárásai szerint kellene megvitatni az egyéni és kollektív vélemények előmozdítása érdekében, valamint azzal a céllal, hogy a kivételek tekintetében – amelyeket a könnyebb alkalmazhatóság érdekében részletesen meg kell határozni – koherens és egységes európai szintű jogot alakítsunk ki. Az EGSZB osztja az Európai Bizottság azon véleményét, amely szerint az oktatás, a tudományos kutatás és az ismeretek megosztása terén biztosított kivételeknek elsőbbséget kell élvezniük, és ezzel egy időben, a jövő előkészítése érdekében, más közjavak tanulmányozását is meg kell kezdeni.

5.6.

Az EGSZB lehetségesnek és kívánatosnak tartja az európai egységesítést a magáncélú másolás terén. E tekintetben támogatni fogja az Európai Bizottság fellépését, amelyre mihamarabb szükség lesz, mivel a nemzeti különbségek komoly akadályt jelentenek az elektronikus javak egységes piaca előtt, mindezt akkor, amikor új hordozók jelentek meg. Az ilyen hordozókat tartalmazó javak szabad mozgása érdekében elengedhetetlen a koherencia. Az adathordozókat terhelő jogdíjakból befolyó bevételek elosztásánál figyelembe kellene venni, hogy a hordozók többségét nem copyrighttal védett művek másolására szánják; a források egy jelentős részét tehát értelemszerűen az alkotás finanszírozására és a kulturális sokszínűség előmozdítására – ahogyan az egyes országokban már történik –, valamint az oktatási és kutatási közös erőforrásokra kellene fordítani.

5.7.

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a semlegesség elvének az internet lényegéhez kell tartoznia a fogyasztók gazdasági erejétől független, szigorú egyenlőségének biztosítása érdekében. A net semlegessége az internet alapító elve, amely biztosítja, hogy a távközlési szolgáltatók egyszerűen csak az információt továbbítsák, és ne tegyenek különbséget közlések között az előfizetők szerint. Ez az elv jövedelmüktől függetlenül valamennyi felhasználó számára lehetővé teszi az ugyanazon hálózat egészéhez való hozzáférést. Ennek a meghatározásnak és e semlegesség védelmének világosan szerepelnie kellene az európai jogban.

5.8.

A szerzői jog megsértése elleni küzdelemben véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a jogsértéseket elsősorban kereskedelmi téren büntetik. Az EGSZB már számos alkalommal állást foglalt a javak hamisítása, valamint a szerzői jogos és a szomszédos jogok megsértése minden formája elleni küzdelemmel kapcsolatos problémák tekintetében; korábbi állásfoglalásaira utal tehát, amelyeket továbbra is teljes mértékben érvényesnek tart (6).

5.9.

A szerzői jog továbbra is a szerzők, valamint az alkotások és előadások összekapcsolt digitális hálózatokon keresztül történő terjesztésében részt vevő szereplők védelmének alapvető eszköze. A forgalmazás és a szolgáltatások terén végbemenő nagyon gyors technológiai változásokhoz és innovációkhoz való alkalmazkodás érdekében a szerzői jog változtatásokra szorul. Ennek a korszerűsítésnek olyan keretek között kell végbemennie, amely lehetővé teszi az alkotók és az előadók jogainak biztosítását, alkotó erőfeszítéseik méltányos javadalmazását, a művek sikeréből való részesedésüket, valamint a művek magas szintű védelmének és finanszírozásának fenntartását. Különösen fontos felülvizsgálni az online platformok szolgáltatásainak jogi státusát a szerzői joggal kapcsolatban. Jóllehet ma ezek az elsődleges portálok, melyeken keresztül a felhasználók a tartalomhoz jutnak, a platformszolgáltatások mégis pusztán technikai közvetítőként tekintenek magukra, ezért elutasítják a tartalmak készítőinek díjazását. Ez aláássa a piaci hatékonyságot, torzítja a versenyt, és lenyomja az online kulturális tartalmak összértékét.

5.10.

Az internet globális jellegéhez, a nagy sebességű hálózatokhoz és a fogyasztók új elvárásaihoz való alkalmazkodás elutasítása egy, a szellemi alkotások haladása és azok terjesztése szempontjából hasznos jog elértéktelenedéséhez vezethet. Ugyanakkor el kellene fogadni azokat a kivételeket, amelyeket más, változóban lévő társadalmi szükségletekkel jellemzett érdekeltek – például fogyatékkal élők, diákok vagy közkönyvtárak – jogai indokolnak. A tagállamoknak – akik a jövendő változások fő hozzáférési kulcsaival rendelkeznek – más, a szerzői jog és a szomszédos jogok folyamatos „európaivá tétele” érdekében szükséges változtatásokat is végre kell hajtaniuk.

5.11.

Az EGSZB úgy véli, hogy a rendelet a digitális egységes piac építésének kiemelt eszköze, mivel a nemzeti jogok sokfélesége egyértelműen megmutatja azt a szinte teljes akadályt, amelyet alkot, és amelyet – a szoftverlicencek és szabad tartalmak, valamint az azokból eredő új szolgáltatások és kereskedelmi modellek képviselőit is beleértve – valamennyi érdekelt közötti, megkülönböztetés nélküli párbeszéd révén kell leküzdeni. A több területet érintő licencek előtti akadályok elemzését és leküzdésükre szolgáló eszközöket el kell mélyíteni.

5.12.

A szerzői joggal kapcsolatos eltérő érdekek és előítéletek olyan erősek, hogy talán csak lépésről lépésre lehet majd haladni, szigorú értékelésre és arányos válaszokra alapozva, azonban mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy valóban belépjünk a tudásalapú és információs társadalomba, amely az egyedüli eszköz arra, hogy Európát az európai ideál alapjait veszélyeztető stagnálásból és válságból kivezesse. Egy dinamikus szociális piacgazdaságban az általános érdeknek elsőbbséget kellene élveznie egyes egyéni érdekekkel szemben.

20.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 264/57

Előadó:

Jorge PEGADO LIZ

1.1.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy szükséges és időszerű, hogy szabályozzanak bizonyos, az Európai Bizottság közleményében (COM(2015) 633 final) felsorolt területeket, különösen azokat, amelyek a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló irányelvjavaslatban szerepelnek.

1.2.

Az EGSZB mindazonáltal úgy véli, hogy más (meg is nevezett) tényezők sokkal fontosabbak, mint a tárgyi eszközök online értékesítésére irányuló szerződések szerződési jogainak szabályozása, továbbá meghatározóbbak és nagyobb prioritást élveznek azoknak a céloknak az elérése szempontjából, amelyeket az Európai Bizottság maga elé tűz a digitális egységes piac kialakítása kapcsán. Ezenkívül ezek a tényezők fontosabb akadályokat jelentenek a határokon átnyúló kereskedelem fejlődése előtt is.

1.3.

A tárgyalt kérdések kapcsán az EGSZB nem ért egyet az Európai Bizottság által megjelölt jogalappal, és ellenzi, hogy az az EUMSZ 169. cikke legyen.

1.4.

Az elfogadásra kerülő eszközöknek elvileg minimális harmonizációt megkövetelő irányelveken kell alapulniuk, amint az az említett cikk (2) bekezdésének a) pontjából és (4) bekezdéséből is következik, és amihez az európai jogalkotó eddig általában tartotta is magát.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy az, hogy ezt a kérdéskört nem egyetlen jogszabállyal, hanem két irányelvvel szabályozzák, csak a sürgősség, illetve a digitális tartalmak online kereskedelmére vonatkozó szabályozás lehetőségének indokával elfogadható.

1.6.

Úgy véli ezenkívül, hogy nem kellően indokolt az a választás, hogy célzott teljes harmonizációt alkalmaznak más megoldások, például az európai szerződésminta és uniós bizalmi jegy vagy az EUMSZ 169. cikke szerinti minimális harmonizáció – helyett.

1.7.

Helyénvalóbbnak tartja, hogy a jelenleg az áruk internetes értékesítésére irányuló szabályokra vonatkozó javaslat által elkülönülten szabályozott területeket egyszerre és az 1999/44/EK irányelv (amelynek egyik fejezetét alkotják) felülvizsgálata idején a fogyasztói jogokra vonatkozó REFIT-eljárás keretében szabályozzák.

1.8.

Az áruk internetes értékesítésére vonatkozó javaslattal egyébként az Európai Bizottság két rendszert hozott létre, mivel eltérően kezeli az áruk online és offline értékesítését, ami elfogadhatatlan.

1.9.

Arra az esetre, ha az Európai Bizottság szándéka a jelenlegi formájában megerősítésre kerülne, az EGSZB egy sor javító szándékú javaslatot fogalmaz meg a javasolt cikkek kapcsán. Ezek célja, hogy ne gyengüljenek a fogyasztói jogok, és valóban magas szintű védelmet biztosítsunk, az EUMSZ előírásainak megfelelően.

1.10.

Mindez különösen érvényes a digitális tartalmak értékesítésének szabályozására, amit az EGSZB prioritásnak tekint és amelynek kapcsán pragmatikus okokból elfogadja az Európai Bizottság által javasolt formát, a célzott maximális harmonizációt.

1.11.

Ezen a területen azonban előrejelzési és ténymegállapításbeli hibák jelentkeznek, amelyek nem férnek össze a maximális harmonizációval, ami megoldhatatlan nehézségeket okoz az átültetés és az alkalmazás terén a tagállamok számára. Konkrét javaslatok egész sorával igyekszünk ezeket kijavítani.

2.1.

A vizsgált közleménnyel az Európai Bizottság megteszi az első lépést az európai digitális egységes piaci stratégia végrehajtása terén (1), és létrehozza 2015. évi munkaprogramjának egyik legfontosabb eszközét (2). A javaslatot, amelynek célja „Európa-szerte jobb hozzáférés biztosítása az online javakhoz és szolgáltatásokhoz a fogyasztók és a vállalkozások számára”, az alábbi két jogalkotási eszköz alkotja:

2.2.

Mivel tudatában van annak, hogy rendszertani szempontból a két javaslat főbb szempontjai szorosan kapcsolódnak a fogyasztási cikkek adásvételéről szóló irányelvhez (3), az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy az említett dokumentumok „a lehető legkövetkezetesebbek”. Kifejti azonban, hogy „két jogalkotási eszköz elfogadását határozta el, tekintettel arra, hogy a digitális tartalom sajátosságai miatt számos kérdést másképpen kell szabályozni, mint az áruk esetében. A digitális tartalom gyors technológiai és kereskedelmi fejlődése továbbá szükségessé fogja tenni ezen irányelv alkalmazásának felülvizsgálatát”, amit elő fog segíteni „e rendelkezéseknek egyetlen jogi aktusba, nevezetesen a digitális tartalom szolgáltatásáról szóló irányelvbe foglalása”.

2.3.

E két javaslattal az Európai Bizottság öt célt kíván elérni:

2.4.

Az Európai Bizottság úgy véli, hogy mindkét esetben a „célzott” harmonizáció a legmegfelelőbb módszer. Teljes mértékben összehangolásra kerülnek a digitális tartalom szolgáltatására és az áruk online értékesítésére vonatkozó szerződési szabályok, valamint a felek legfontosabb, a digitális tartalomszolgáltatásra és az áruk online értékesítésre vonatkozó szerződésből eredő kógens jogai és kötelezettségei. Ez a szerződések létrehozására, érvényességére vagy joghatására, ezen belül a szerződések felmondásának következményeire vonatkozó szabályokon (az áruk távértékesítéséről szóló irányelvjavaslat 1. cikkének (4) bekezdése), valamint a végrehajtás bizonyos szempontjain kívül az irányelvnek közel az összes intézkedését jelenti.

2.5.

Az Európai Bizottság az alkalmazási kört szándékosan a vállalatok és fogyasztók közötti kapcsolatokra alkalmazandó szerződések jogára korlátozza, hogy – amint arra a hatásvizsgálatban (23. oldal) utal – ne legyenek arra mutató bizonyítékok, hogy a szerződési jog különbségei megakadályozzák az EU vállalkozásait abban, hogy más tagállamokból vásároljanak az interneten. Elismeri, hogy a kkv-k gyengébb, rosszabb alkupozícióban levő felekként szintén szembesülnek a szerződési jogokhoz kapcsolódó nehézségekkel, különösen a digitális tartalmak használata során. Különösen szem előtt tartva az érdekelt felek és a tagállamok által kifejezésre juttatott álláspontokat, az Európai Bizottság úgy határozott, hogy ezt a kérdést a digitális egységes piaci stratégiában bejelentett más kezdeményezések keretében vizsgálja.

2.6.

A választott jogalkotási eszköz kapcsán az Európai Bizottság azzal indokolja azt, hogy rendelet helyett irányelvre tesz javaslatot, hogy meggyőződése, hogy az irányelvek a legmegfelelőbb eszközök, mivel szabad teret engednek a tagállamoknak a nemzeti jogba történő átültetés formáját illetően. Értelmezése szerint ez a lehetőség, ötvözve a fő fogyasztói jogok teljes körű és célzott harmonizációjával, megfelelő egyensúlyt fog teremteni a megfelelő szintű uniós fogyasztóvédelem és a vállalatok számára jelentősen kibővült lehetőségek között.

2.7.

A tárgyalt irányelveket gazdasági szempontból az Európai Bizottság az alábbi feltételezésekkel indokolja:

2.8.

A feltételezett eredmények elérése érdekében azonban a javasolt két irányelv nem elegendő; azok egy nagyobb intézkedéscsomag részét képezik, amelyből az Európai Bizottság egyebek mellett az alábbiakat emeli ki:

2.9.

Végezetül az Európai Bizottság jelzi, hogy „most kell cselekednünk”, amíg nem késő. A digitális tartalom tekintetében mindenfajta késedelem azzal a kockázattal jár, hogy olyan nemzeti jogszabályok alakulnak ki, amelyek töredezetté teszik az egységes piacot és akadályokat támasztanak a fogyasztók, valamint a beszállítók határokon átnyúló tranzakciókban történő részvétele elé.

3.1.

Állítólag a csatolt hatásvizsgálati tanulmányban találhatók meg azok a gazdasági és pszichológiai természetű alapok, amelyek kimutatják a javasolt jogalkotási eszközök és az elektronikus kereskedelem volumenének növekedése közötti kapcsolatot, illetve azt, hogy ezek az eszközök európai szinten szükségszerűen hatással lesznek a növekedésre. A dokumentum részletes elemzése után sem állapíthatjuk meg azonban világosan és bizonyosan, hogy a kiindulási és az eredményül kapott adatok tökéletesen megbízhatóak, hogy más tényezők nem játszanak szerepet és nem befolyásolják ezeket, illetve hogy más lehetőségek nem járnának jobb eredményekkel.

3.1.1.

Még ha tényként fogadjuk is el a kiindulási statisztikai adatokat, amelyek szerint az európai kereskedők 62 %-a (10. o.), azaz több mint 122 000 vállalat, illetve a fogyasztók több mint 13,5 %-a (13. o.), azaz mintegy további 8–13 millió fogyasztó – azaz összesen 70 millió vásárló – kezdene határokon átnyúló online tranzakciókat folytatni, amennyiben eltörölnék vagy csökkentenék a jelenleg hatályos rendszerből közvetlenül eredő akadályokat és többletköltségeket, mindennek alapján nem állapíthatjuk meg bizonyossággal, hogy ez a kereskedelemben milyen volumennövekedést eredményezne, vagy hogy ez igazolná, hogy ebből következően szükségszerűen és kizárólagos módon 0,03 %-osra becsült európai szintű GDP-növekedés származna, ami mintegy 4 milliárd eurót tesz ki. Ellenben bizonyos az, hogy minden vállalatnak átlagosan 7 000 eurót kellene költenie arra, hogy a szerződéses eszközöket az új rendszerhez igazítsa.

3.1.2.

Másfelől ugyanez a tanulmány nem mutatja ki megfelelően számszerűsített módon azt, hogy további tényezők, például a nyelvi kérdés vagy az adózási rendszerek problémája, a széles sávú internetszolgáltatások minősége, költsége és elérhetősége, a csalás kockázata, az igazságszolgáltatási költségek, a fizetési módok biztonságossága, a kereskedők identitásának és becsületességének tanúsítása, a bírósági és bíróságon kívüli vitarendezési eljárások iránti bizalomhiány a jövőben is meghatározó módon befolyásolják-e az arra irányuló döntést, hogy valaki folytat-e határokon átnyúló online tranzakciót. Ezen tényezők befolyása akár nagyobb is lehet, mint a hatályos jogi rendszeré (amit a hatástanulmány 7. és azt követő, valamint 18. és azt követő oldalai írnak le).

3.1.2.1.

Ennek kapcsán nagyon fontos, és emiatt az Európai Bizottság által megrendelt minden tanulmányban megemlítésre kerül a késedelem az átültetés terén és az alkalmazás nehézsége, valamint egyes, a 2013/11/EU irányelv (5) által létrehozott alternatív vitarendezési rendszerek hatástalansága olyan okok miatt, amelyek számos esetben kapcsolódnak a tagállamok pénzügyi eszközeinek hiányához, illetve főként az, hogy a 2016. február 15-én életbe lépett 524/2013/EU rendelet (6) által bevezetett és a digitális egységes piac működéséhez alapvető online vitarendezési rendszer láthatóan működésképtelen.

3.1.3.

Szintén nem derül ki, hogy mekkora a relatív súlya a kereslet és a kínálat elaszticitásának a piaci telítettség kalkulációjában a tökéletes verseny viszonylatában, ami – bár tisztán elméleti hipotézis – alapvető a modell hitelességéhez. És akkor még nem is szóltunk a makrogazdasági politika külső tényezőiről, amelyek döntő módon meghatározzák a fogyasztók vásárlási döntéseit: ilyenek például a megszorító politikák következményei a keynesi típusú, fogyasztáson és beruházáson alapuló növekedési politikákkal szemben.

3.1.4.

Végezetül az Európai Bizottság elemzése a javasolt modellt emeli ki, és nem veszi megfelelőképpen figyelembe – összehasonlító elemzést lehetővé tevő módon – a lehetőségként megemlített további négy modell (hatáselemzés, 23. és azt követő oldalak) gazdasági következményeit, amelyek szintén hozzájárulnának ugyanezeknek az akadályoknak a megszüntetéséhez. Különösen az 5. lehetőségre igaz ez – önkéntes európai szerződésminta és uniós bizalmi jegy együttes alkalmazása (25. oldal), pedig ez egy kevéssé költséges, egyszerű és kevés bürokratikus teherrel járó megoldás (38. és azt követő oldalak), vagyis ez felelne meg a leginkább a „minőségi jogalkotás” csomag (7) és a REFIT (8) elveinek, ráadásul az előkészítő konzultációk során is támogatást kapott.

3.2.

A teljes körű harmonizációt célzó irányelvek lehetőségének kiválasztása sem kerül megfelelően indokolásra. Az EGSZB már korábban is kijelentette, hogy az egységes piac működéséhez kapcsolódó témakörök harmonizációja kapcsán általában jobb a szükséges mértékben részletezett rendeleteket elfogadni; leszögezte azonban azt is, hogy különösen a fogyasztói jogokhoz kapcsolódó területeken a minimális harmonizációt célzó irányelveket részesíti előnyben, amint az az EUMSZ-ben kifejezésre juttatott elvből (169. cikk (4) bekezdés) is következik.

3.2.1.

Ezzel szemben az EGSZB számos alkalommal foglalt állást az Európai Bizottságra az elmúlt évek során egyre inkább jellemző tendencia ellen, amely szerint maximális harmonizációt célzó irányelveket fogadott el, amelyek alacsony szintű védelmet nyújtottak és alig feleltek meg a piaci szereplők érdekeinek (9).

3.2.2.

A vizsgált esetben az irányelvek nem foglalkoznak egy sor, mindenképpen harmonizálandó témával. Ilyen például az a kérdés, hogy kiskorúak hány éves koruktól köthetnek szerződést digitális környezetben (az adatvédelmi irányelv legutóbbi változata szerint ez 13 és 16 éves koruk között lehetséges), továbbá az online szerződésekben foglalt sajátos tisztességtelen feltételek kategóriáinak meghatározása, amelyeket a 93/13/EGK irányelv (10) nem szabályoz, vagy az a közelmúltban elterjedt gyakorlat, hogy egyes közösségi oldalakon valamely felelős platformra történő átirányítás nélkül használnak egy „fizess most”(pay now) feliratú gombot, illetve az a támogatandó gyakorlat, hogy egységes záradékot alkalmaznak a társszabályozásról.

3.3.

Szintén nem kerül alátámasztásra az a döntés, hogy egy helyett két irányelv szülessen, pedig ez fölöslegesen megduplázza a jogi rendelkezéseket, nagyobb átültetési erőfeszítéseket követel meg az egyes tagállamok belső rendelkezéseivel való összhang érdekében, és fokozott jogértelmezési erőfeszítéseket kíván meg. Ez teljes mértékben elkerülhető lett volna, ha a tárgyi eszközök online értékesítéséről szóló irányelv szövegét vették volna alapul és az immateriális eszközök értékesítésének jellegzetességeit kivételekként rögzítették volna az alaprendszerben, hiszen nyilvánvaló, hogy az immateriális eszközök és a digitális tartalmak közötti különbség nem észlelhető, különösen akkor, ha azok kapcsolódnak egymáshoz.

3.4.

Az Európai Bizottság szerint az eszköz kiválasztásának alapja: egy nyilvános konzultáció, amelynek keretében az Unió minden részéről az érdekelt felek valamennyi kategóriájától 189 válasz érkezett; konzultáció egy csoporttal, amely 22, különféle érdekeket képviselő szervezetből állt és hétszer találkozott; szemináriumok a tagállamokkal és találkozók a nemzeti végrehajtó hatóságokkal, a fogyasztóvédelmi együttműködési bizottsággal és a fogyasztóügyért felelős nemzeti hatóságokkal, valamint a fogyasztóügyi hálózattal (2015. május). A minta hitelessége utólag megkérdőjeleződött annak korlátozott mérete miatt (11).

3.4.1.

Mindazonáltal az ismert és közzétett eredmények szerint (12) nincsen egyértelmű többség a választott lehetőség mellett: a fogyasztói szövetségek nyíltan ellenzik minden és bármely formáját a kereskedő székhelye szerinti jog alkalmazásának, a szakmai szövetségek többsége és egyes tudósok pedig támogatják ezt a lehetőséget. A tagállamok többsége a maga részéről megkérdőjelezi, hogy szükség van-e új jogalkotásra a távértékesítés terén (amelybe már beletartozik az online értékesítés), illetve különösen két irányelv elfogadására, tekintettel arra, hogy nehéz pontos és egyértelműen meghatározott iránymutatásokat levonni belőlük. Első ránézésre a konzultációkra adott válaszok objektív elemzése alapján úgy tűnik, hogy az 5. lehetőség mellett alakul ki általános konszenzus a piaci szereplők és a fogyasztók körében – bár ez nyilvánvalóan függ az ágazat által alkalmazandó szerződésminták tartalmától és a bizalmi jegy uniós vállalatok általi alkalmazásának és elfogadottságának mértékétől –, egyebek mellett azért, mert alacsonyabb költségekkel jár a piaci szereplők számára.

3.5.

Végezetül fontos emlékeztetni arra, hogy a fogyasztói jogok digitális környezetben való érvényesítésének témájában az EGSZB-nek már alkalma nyílt arra, hogy részletesen kifejtse álláspontját különböző véleményekben. Ezekben alapvető irányvonalat határozott meg, amely szerint a „valós”, offline világban (azaz a személyes kapcsolatokban) elismert jogoknak összhangban kell lenniük az online világban elfogadottakkal, ám anélkül, hogy sérülnének a digitális (immateriális) tartalmakkal való tranzakciók sajátosságai vagy megfelelő formái, és minden esetben a jogok megerősítésére, nem pedig csökkentésére vagy meggyengítésére kell törekedni. Az áruk internetes értékesítésére vonatkozó javaslattal az Európai Bizottság két rendszert hozott létre, mivel eltérően kezeli az áruk online és offline értékesítését, ami elfogadhatatlan.

4.1.

A fenti megjegyzések nem jelentik azt, hogy az EGSZB nem támogatja teljes mértékben annak szükségességét és lehetőségét, hogy a vizsgált irányelvjavaslatokhoz kapcsolódó témák közül néhány – különösen a digitális tartalmak online értékesítése – szabályozásra kerüljön. A tárgyi eszközök online értékesítése kapcsán az EGSZB azt javasolja, hogy az elfogadás a REFIT keretében történjen. Az alábbiakban az egyes szövegek kapcsán közölt megjegyzések nyilvánvaló terjedelmi okok miatt csupán azokra a pontokra vonatkoznak, amelyek kapcsán nem értünk egyet a javasolt cikkel.

4.2.

4.2.1.

Már a jogalap kapcsán – a korábbi EGSZB-véleményekkel összhangban – a fogyasztók képviselői és az EGSZB-tagok általában úgy vélik, hogy annak inkább az EUMSZ 169. cikke (2) bekezdésének kellene lennie, mivel alapvetően a fogyasztói jogok meghatározásáról és védelméről van szó, nem pedig kizárólag az egységes piac kiteljesítéséről. Néhány EGSZB-tag, akik elsősorban szakmai szövetségeket képviselnek, az egységes piac kiteljesítésének szempontját emelik ki, és egyetértenek az Európai Bizottsággal.

4.2.2.

Mivel a választott forma az irányelv, az EGSZB úgy véli, hogy annak a minimális harmonizációt kell céloznia a jelenlegi, adásvételről és jótállásról szóló irányelv (1999/44/EK irányelv) modelljét követve, hiszen a választott forma nagyobb „töredezettséget”, kisebb jogbiztonságot és két védelmi osztályt eredményez; a most bevezetett „javító intézkedéseket” pedig a „valós” világban történő értékesítésre is alkalmazni kell.

4.2.3.

Tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok összetettségére, a javaslat számos további szabállyal is kölcsönhatásban van, kiegészíti azokat (13), ám fölöslegesen jelentős erőfeszítéseket követel meg az értelmezés terén. Ez ellentétes a „minőségi jogalkotás” csomag helyénvaló szabályaival, és fokozott nehézségeket okoz az átültetés terén, mivel biztosítani kell az összhangot az említett közösségi joganyagot átültető és kiegészítő, hatályos nemzeti szabályokkal, ezek pedig tagállamonként eltérőek.

4.2.4.

Az EGSZB emiatt szívesebben látná, ha az említett irányelvjavaslatban foglalt szabályok az 1999/44/EK irányelv REFIT program keretében történő felülvizsgálatát kísérnék.

4.2.5.

Az alábbiakban ajánlásokat teszünk a javaslat egyes intézkedéseinek néhány konkrét módosítására.

1.

A „kereskedelmi jótállás” fogalmának tartalmaznia kellene más kompenzációs formákat is; enélkül nem lehet úgy tekinteni, hogy azokra a formákra is vonatkoznak a 15. cikk rendelkezései.

2.

A birtokba vehető ingóságok fogalma nincsen pozitív módon meghatározva, ami miatt azt a tagállamok eltérőképpen értelmezhetik.

3.

Szintén nincsenek kizárva olyan, saját jogszabállyal rendelkező terméktípusok, mint a gyógyszerek, orvostechnikai eszközök – pedig ezek más fogyasztóvédelmi jogszabályok hatálya alól kikerültek.

4.

Nincsen meghatározva, hogy az internetes platformok „eladóknak” tekinthetők-e.

5.

Nincsen meghatározva a gyártó fogalma sem, ami pedig szükséges lenne a fogyasztóval szembeni közvetlen felelősségvállalásához, amit a 16. cikk rendelkezései írnak elő.

1.

A „tartósság” feltételét is be kellene építeni (14), és ehhez kellene igazítani a jótállási időszak érvényességét.

2.

A szerződésszerűség követelményeit negatív módon kellene meghatározni, hogy kifejezetten felmentsük a fogyasztót a bizonyítási kötelezettség alól azt illetően, hogy a termék nem megfelelő, és ez a kötelezettség az eladót terhelje.

3.

A cikk alóli kivételek megfogalmazása az eladó általános felelősség alóli felmentését eredményezi, ezt pedig nem lehet a fogyasztóval szemben alkalmazni a jogorvoslathoz való jog sérelme nélkül (a VW-ügyre is érvényes).

1.

A (2) pont vége kiegészítendő az alábbiakkal: „[…] kivéve azokat a helyzeteket, amikor az üzembe helyezés különös bonyolultsága miatt több időre van szükség, és erről megállapodás születik az eladóval.”

2.

A javaslatban az eladóval való kapcsolatra vonatkozóan megállapított jogoknak bármely jóhiszemű birtokos kapcsán is érvényesnek kell lenniük.

1.

A rendelkezés nem tartalmazza annak lehetőségét, hogy az árut azonnal visszaadják és a vételárat visszafizessék, ami ellenétes a számos tagállamban – jelentős eltérésekkel – érvényes fogyasztói joggal (Görögország, Portugália, Írország, Egyesült Királyság, Dánia, Litvánia).

2.

Az „észszerű határidő” fogalma szubjektív és módot ad az eltérő átültetésre ezen az alapvető jelentőségű területen, ez pedig nem összeegyeztethető a maximális harmonizáció jellegével. Például olyan országokban, mint Bulgária, Franciaország, Portugália és Luxemburg, a határidő 30 nap; Magyarországon, Romániában, Görögországban és Észtországban ez 15 nap. A rendelkezésnek az EU országaiban alkalmazottak közül a leghosszabb – 15 napos – határidőt kellene előírnia.

3.

A (3) bekezdés a) pontjában szereplő „lehetetlen” szót a „műszakilag lehetetlen” kifejezéssel kellene helyettesíteni.

4.

Ugyanígy, a „jelentős kényelmetlenség” is szubjektív, ezért törlendő vagy az osztrák jogban használt formulával – „a lehető legkisebb kényelmetlenség” – helyettesítendő. Ezt ki kellene egészíteni annak a lehetőségével, hogy a javítás idejére azonnal a fogyasztó rendelkezésére bocsássanak egy hasonló, ideiglenes helyettesítő terméket.

5.

Az Európai Bizottság javaslata nem vette figyelembe különféle nemzeti jogok (Franciaország, Málta, Görögország, Románia, Portugália és Szlovénia) immár állandó követelményét, amely szerint a viszonteladókat ellátó gyártók a termék várható életciklusának időszaka alatt kötelesek az eladók számára fenntartani vagy adott időn belül leszállítani egy megfelelő készletet a pótalkatrészekből. Ez a kérdés a tervezett elavuláshoz és a cserealkatrész jótállási idejéhez kapcsolódik.

6.

Az Európai Bizottságnak be kellene vezetnie az eladónak az áru ideiglenes helyettesítésére vonatkozó kötelezettségét.

1.

Az Európai Bizottság nem írja elő a jótállási időszak felfüggesztését a javítás és a csere idejére, ami a legtöbb nemzeti jogszabályban szerepel. Ugyanez igaz esetleges közvetítés, választott bírósági vagy bírósági eljárás idejére is.

2.

Csere esetén az átadás időpontjától számítva újabb, azonos jótállási időszaknak kell kezdődnie a csereáru vonatkozásában.

1.

A „jelentős” jelzőt a fentebb említett okok miatt törölni kellene.

2.

„Visszatérő” hibák esetén a fogyasztó számára automatikusan lehetőséget kell biztosítani a szerződés felbontására.

1.

Erősen megkérdőjelezhető az, hogy a fogyasztó a szerződés felmondása esetén fizetni köteles az áru használatáért, elhasználódásáért vagy értékcsökkenéséért.

2.

Az Európai Bíróság egyébként már jelezte, hogy a cseréhez való jog gyakorlása esetén a fogyasztót nem lehet kötelezni arra, hogy a hibás termék használatáért kompenzációt fizessen (Quelle-ügy) (15).

3.

Nem világos, hogy mekkora a visszafizetendő érték olyan esetben, amikor a vásárlás során egyetlen ár volt megadva több, nem megkülönböztetett áru együtteséhez.

1.

Az (1) bekezdés új, d) ponttal egészítendő ki: „egyéb, az eladó által harmadik felek nevében nyújtott jótállás, amelyek célja a garanciavállalás (berendezés biztosítása, márkagarancia stb.)”.

2.

Tájékoztatást kellene adni ezenkívül annak a lehetőségéről is, hogy a kereskedelmi garanciát harmadik feleknek adják tovább.

1.

Az, hogy ezen a téren nem történik harmonizáció, fontos forrása az irányelv végrehajtása terén való eltéréseknek, és ez káros hatással van a kereskedelemre.

2.

A szabálynak elő kellene írnia a gyártó közvetlen és egyetemleges felelősségét a fogyasztóval szemben azokban az esetekben, amikor a fogyasztó az áru javítását vagy cseréjét választja.

3.

Elő kellene írni azt is, hogy amennyiben az eladó a gyártóval szemben jogorvoslatot kezdeményez, akkor joga van a felmerült költségek teljes összegének megtérítésére.

4.

A fenti pontokban is említettek szerint rögzíteni kellene azoknak az internetes platformoknak az egyetemleges felelősségét, amelyeken keresztül a fogyasztó megvásárolta az árut.

4.3.

4.3.1.

Amint azt maga az Európai Bizottság is kijelenti, a javaslat indokai, a szakértői vélemények és a hatásvizsgálatok mindkét javaslatra vonatkoznak, mivel a két javaslat egy közös célkitűzéseket tartalmazó csomag része. Az EGSZB ezért nem ismétli meg a mindkét javaslatra vonatkozó általános jellegű kérdéseket, és csak a specifikus jellegű szempontokra vonatkozó megjegyzések tételére szorítkozik. Már itt utalni kell azonban arra, hogy a javaslat általában véve érdemes az EGSZB elvi támogatására – ezt különösen az alábbiak indokolják:

4.3.2.

Az alábbiakban ajánlást teszünk a javaslat néhány intézkedésének konkrét módosítására. A javaslat egyébként 24. cikkből áll, nem pedig 20-ból, amint az néhány változatban hibásan szerepel (5. pont).

1.

Az EGSZB elfogadhatónak tartja, hogy a fizetés természetben történjen („a fogyasztó pénztől eltérő […] ellentételezést nyújt”), amennyiben ezt az elképzelést pontosan meghatározzák tartalmilag; a személyes adatok vagy bármely más egyéb adat formájában biztosított ellentételezés esetén pedig rögzíteni kell az adatok jellegét, illetve a feltételeket és körülményeket.

2.

Tisztázni kell azt is, hogy bizonyos szolgáltatások, mint a fizetős csatornák („pay TV”), illetve a Google és Facebook Messenger szolgáltatásai ideértendők-e, továbbá hogy bizonyos fizikai hozzáférési csatornák vagy a tárgyak internete materiális vagy immateriális javaknak számít-e.

3.

Nem világos, hogy az egészségügyi szolgáltatások, a szerencsejáték- és a pénzügyi szolgáltatások az (5) bekezdés a) pontjában foglalt kivételek közé tartoznak-e. Ez a kérdés további tisztázásra szorul a jogi bizonytalanság elkerülése érdekében.

4.

Nem világos, hogy ebbe a körbe tartoznak-e az úgynevezett „rejtett fizetések”, azaz olyan szolgáltatások, amelyeket ingyenesen nyújtanak, de a teljesítés ideje alatt más szolgáltatásokat is magukban foglalhatnak, amelyek már fizetősek.

5.

A 3. cikk (4) bekezdésben azon adatok vonatkozásában, amelyek kezelése szigorúan szükséges, nemcsak a szerződés teljesítését, hanem annak megkötését is meg kell említeni; ezen adatok kezelését a személyes adatokról szóló jogszabályban előírt szabályoknak megfelelően kell engedélyezni.

6.

Alapvető annak tisztázása is, hogy mi a különbség az online termékek és szolgáltatások, valamint a teljes mértékben tárgyi eszközökhöz kapcsolódók között, mint amilyenek a testen hordható egységek (wearables) vagy a tárgyak internete, amelyek kapcsán a folyamat nagy része digitális szinten zajlik, ám annak alapja egy kézzelfogható tárgy léte.

7.

Biztosítani kell, hogy az adatközpont-szolgáltatásokat, különösen az úgynevezett számítási felhővel kapcsolatos szolgáltatásokat egyértelműen meghatározzák a javaslatban, függetlenül attól, hogy ezek ingyenesek vagy ellentételezés fejében zajlanak, tekintettel arra, hogy sok esetben kapcsolódnak más, a fogyasztóknak szánt szolgáltatásokhoz vagy termékekhez, és így felmerül a kockázat, hogy kimaradnának az irányelv hatálya alól.

8.

Az intézkedés keretében tisztázni kell azt is, hogy a digitálistartalom-szolgáltatások kombinációja hírközlési szolgáltatásokkal, mint amilyen a Facebook Messenger vagy a Google Hangout, idetartoznak-e, hiszen ezeket jelenleg az elektronikus hírközlési szolgáltatásokról szóló 2002/21/EK irányelv szabályozza, és általában elfogadott, hogy néhány ilyen szolgáltatást elektronikus hírközlési szolgáltatásnak kell tekinteni, ami a fogyasztó magasabb szintű védelmével jár.

9.

Ugyanígy nincsenek egyértelműen megkülönböztetve azok az esetek, amikor a személyes adatok megszerzése csupán a szerződés teljesítéséhez vagy a jogszabályi előírások teljesítéséhez szükséges. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy elővigyázatosságból az irányelvet minden olyan szolgáltatásra alkalmazzák, amelyek nyújtásához személyes adatok átadására van szükség, és ezek közül csak azok jelentsenek kivételt, amelyek kapcsán a szolgáltató kifejezetten bizonyítja, hogy az adatok csak a szerződés teljesítéséhez vagy a jogszabályi előírások teljesítéséhez szükségesek.

10.

A (4) bekezdés kapcsán még azt is tisztázni kell, hogy a személyes adatok megszerzésének mikor célja a szerződés teljesítése vagy a jogszabályi előírásoknak való megfelelés. Más ágazatokban, például a távközlésben vagy az energiaiparban ugyanis bár a szerződés teljesítéséhez engedélyezik a személyes adatok felhasználását, azokat sok esetben a vállalatok kereskedelmi kampányaihoz is felhasználják. Különösen azt kell egyértelművé tenni, hogy mindez vonatkozik-e a pénzen kívül más ellentételezési formákra is.

1.

Az (1) bekezdésből törlendő a „ha adott esetben” szófordulat.

2.

Az (1) bekezdés b) pontjában „a fogyasztó által meghatározott bármely konkrét célra” után beillesztendő: „vagy a fogyasztó által jogosan elvárt célra”.

3.

A (2) bekezdés bevezető részéből és b) pontjából törlendő az „adott esetben” szófordulat.

1.

(2) bekezdés b) pont: „a szolgáltató minden elvárható intézkedést megtesz annak érdekében, hogy tartózkodjon” helyett „a szolgáltató tartózkodik”.

2.

A c), d) és e) pont a szerzői jogra vonatkozó rendelettől függ, ami jelenleg még nem ismert.