4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/1

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/2

a)

I. Pelikánová és E. Buttigieg bírák;

b)

I. Pelikánová és L. Calvo-Sotelo Ibáñez-Martín bírák;

c)

E. Buttigieg és L. Calvo-Sotelo Ibáñez-Martín bírák.

a)

S. Gervasoni és L. Madise bírák;

b)

S. Gervasoni és Csehi Z. bírák;

c)

L. Madise és Csehi Z. bírák.

a)

E. Bieliūnas és I. S. Forrester bírák;

b)

E. Bieliūnas és C. Iliopoulos bírák;

c)

I. S. Forrester és C. Iliopoulos bírák.

a)

I. Labucka és V. Kreuschitz bírák;

b)

I. Labucka és F. Schalin bírák;

c)

V. Kreuschitz és F. Schalin bírák.

a)

J. Schwarcz és V. Tomljenović bírák;

b)

J. Schwarcz és I. Reine bírák;

c)

V. Tomljenović és I. Reine bírák.

a)

F. Dehousse és A. M. Collins bírák;

b)

F. Dehousse és V. Valančius bírák;

c)

A. M. Collins és V. Valančius bírák.

a)

I. Wiszniewska-Białecka és I. Ulloa Rubio bírák;

b)

I. Wiszniewska-Białecka és A. Marcoulli bírák;

c)

I. Ulloa Rubio és A. Marcoulli bírák.

a)

M. Kancheva és C. Wetter bírák;

b)

M. Kancheva és N. Półtorak bírák;

c)

C. Wetter és N. Półtorak bírák.

a)

Czúcz O. és A. Popescu bírák;

b)

D. Spielmann és P. G. Xuereb bírák.

—

az első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik tanács esetében az ügyben eredetileg eljáró kisebb testületnek a tanácsba tartozó negyedik bíróval és egy, a szám szerinti sorrendben következő tanácsba tartozó olyan ötödik bíróval (a tanácselnök kivételével) való kiegészítése, akit az eljárási szabályzat 8. cikkében meghatározott rangsort követve jelöltek ki;

—

a kilencedik tanács esetében az ügyben eredetileg eljáró kisebb testületnek a tanácsba tartozó két másik bíróval való kiegészítése.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/5

1)

Az 1995. április 10-i 95/7/EK tanácsi irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a jogosult részére ingatlan hasznosítását szolgáló dologi jog értéke és az érintett földterületen felépített irodaépület felépítésének költségei beszámíthatók az ezen módosított hatodik irányelv 5. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében vett értékesítés adóalapjába, amennyiben az adóalany az ezen érték és ezen költségek utáni hozzáadottérték-adót már megfizette, azonban azonnal és teljes mértékben le is vonta.

2)

Az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan helyzetben, amelyben egy földterület és az e földterületen építés alatt álló épületet a jogosult részére ezen ingatlanok hasznosítását szolgáló dologi jog alapítása révén szerezték meg, a 95/7 irányelvvel módosított 77/388 hatodik irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e dologi jognak az említett irányelv 5. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében vett értékesítés adóalapjába számítandó értéke megfelel az ezt a dologi jogot keletkeztető örökbérleti szerződés fennmaradó ideje alatt ellenértékként fizetendő éves összegek ugyanazon módszer szerint korrigált vagy tőkésített értékének, amely módszert az örökbérleti jog alapítási értékének meghatározásához alkalmaztak.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/6

1)

A C-191/14. és C-192/14. sz. ügyekben az első, második, harmadik és negyedik kérdés vizsgálata, a C-295/14. sz. ügyben a harmadik kérdés vizsgálata, valamint a C-389/14. és a C-391/14.–C-393/14. sz. ügyekben az első kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőt, amely hatással lenne a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27-i 2011/278/EU bizottsági határozat 15. cikke (3) bekezdésének az érvényességére abban a tekintetben, hogy e 15. cikk (3) bekezdése az éves maximális kibocsátásiegység-mennyiség tekintetében kizárja a villamosenergia-termelők kibocsátásainak a figyelembevételét.

2)

Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban történő átmeneti ingyenes kiosztását szolgáló nemzeti végrehajtási intézkedésekről szóló, 2013. szeptember 5-i 2013/448/EU bizottsági határozat 4. cikke és II. melléklete érvénytelen.

3)

A 2013/448 határozat 4. cikkét és II. mellékletét érintő érvénytelenség megállapításának az időbeli hatálya korlátozásra kerül oly módon, hogy egyrészt az csak a jelen ítélet kihirdetésének az időpontjától számított tíz hónapos időszak lejártával hatályosul annak érdekében, hogy az Európai Bizottságnak lehetősége nyíljon a szükséges intézkedések elfogadására, és másrészt az ezen időszak során az érvénytelenített rendelkezések alapján elfogadott intézkedések nem vitathatóak.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/8

1)

A Bíróság a keresetet elutasítja.

2)

A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/8

1)

A Bíróság a keresetet elutasítja.

2)

A Bíróság a Lengyel Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

3)

Írország, a Francia Köztársaság, Románia és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/9

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/10

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/10

1)

A vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 2009. november 16-i 1186/2009/EK tanácsi rendelet 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e cikk alkalmazásában valamely természetes személy egy tagállamban és egy harmadik országban nem rendelkezhet egyidejűleg állandó lakóhellyel.

2)

Az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között, amikor az érintett a harmadik országban személyes és foglalkozási kötődésekkel, a tagállamban pedig személyes kötődésekkel rendelkezik, annak meghatározása érdekében, hogy az érintett 1186/2009 rendelet 3. cikke szerinti szokásos lakóhelye a harmadik országban helyezkedik-e el, a releváns tények átfogó értékelése során különös jelentőséget kell tulajdonítani az érintett személy harmadik országbeli tartózkodása időtartamának.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/11

1)

A vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrának a 2005. október 27-i 1719/2005/EK bizottsági rendeletből és a 2007. szeptember 20-i 1214/2007/EK bizottsági rendeletből eredő változatát úgy kell értelmezni, hogy e nómenklatúra 2208 vámtarifaszáma alá tartozik a Ferm Fruithoz hasonló, almakoncentrátum erjesztése útján nyert ital, amelyet tisztán vagy más italok alapvető összetevőjeként történő fogyasztásra szánnak, tisztítás – ennek körében ultraszűrés – miatt színtelen, szagtalan és íztelen, és amelynek alkoholtartalma lepárolt alkohol hozzáadása nélkül 16 térfogatszázalék.

2)

A 2658/87 rendelet I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrának az 1719/2005 rendeletből és az 1214/2007 rendeletből eredő változatát úgy kell értelmezni, hogy e nómenklatúra 2208 vámtarifaszáma alá tartoznak azok az italok, amelyek alkoholtartalma 14 térfogatszázalék, és amelyeket úgy állítanak elő, hogy a Ferm Fruithoz cukrot, aromákat, színezőanyagokat, ízesítőket, sűrítőanyagokat és tartósítószereket, valamint – egyetlen esetben – tejszínt is adnak, és amelyek nem tartalmaznak lepárolt alkoholt.

3)

A 2658/87 rendelet I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrának az 1719/2005 rendeletből és az 1214/2007 rendeletből eredő változatát úgy kell értelmezni, hogy e nómenklatúra 2208 vámtarifaszáma alá tartozik az az ital, amelynek alkoholtartalma 13,4 térfogatszázalék, és amelyet úgy állítanak elő, hogy a Ferm Fruithoz cukrot, aromákat, színezőanyagokat, ízesítőket, sűrítőanyagokat, tartósítószereket és lepárolt alkoholt adnak, amely utóbbi sem térfogata, sem százalékos aránya tekintetében nem haladja meg az ital alkoholtartalmának 49 %-át, míg a fennmaradó 51 % alkohol erjesztésből származik.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/12

1)

A tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 24. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok a dohánytermékeknek az ezen irányelv által nem harmonizált szempontjait illetően további követelményeket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be.

2)

A 2014/40 irányelv 13. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az még akkor is megtiltja az e rendelkezés tárgyát alkotó információk közlését a csomagolási egységek címkézésén, a gyűjtőcsomagoláson és magukon a dohánytermékeken, ha ezek az információk valósak.

3)

A High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Administrative Court) (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales]), Queen’s Bench tanács [közigazgatási tanács]) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálata egyetlen olyan tényezőt sem tárt fel, amely a 2014/40 irányelv 7. cikkének, 18. cikkének és 24. cikke (2) és (3) bekezdésének, valamint ezen irányelv II. címe II. fejezetének érvényességét érinthetné.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/13

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/14

1)

A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)

A Bank of Industry and Mine és az Európai Unió Tanácsa maguk viselik saját költségeiket.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/14

—

az áttevő tagállamban eljáró bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy az e rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján megfelelően tájékoztatták e címzettet ezen irat átvételének megtagadásához való jogáról;

—

ezen eljárási követelmény elmulasztása esetén e bíróság feladata, hogy az említett rendelet rendelkezéseinek megfelelően orvosolja az eljárási szabálytalanságot;

—

az eljáró bíróság nem akadályozhatja a címzettet az irat átvételének megtagadásához való joga gyakorlásában;

—

az eljáró bíróság csak az iratátvétel megtagadásához való jog címzett általi tényleges gyakorlását követően vizsgálhatja e megtagadás megalapozottságát; e bíróságnak e célból figyelembe kell vennie az iratanyag valamennyi releváns elemét annak meghatározása érdekében, hogy az érintett ért-e a kézbesítendő irat megszövegezésének nyelvén; valamint

—

ha az említett bíróság megállapítja, hogy az irat címzettje általi megtagadás nem volt indokolt, akkor főszabály szerint alkalmazhatja a nemzeti joga által ezen esetre előírt következményeket, feltéve hogy ez nem gátolja az 1393/2007 rendelet hatékony érvényesülését.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/15

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/15

1)

Abban az esetben is már a meghatározott termékek nyomtatott sajtótermékben megjelenő reklámhirdetésében kell-e megadni a 2005/29/EK irányelv (1) 7. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerinti, a kereskedő postai címére és azonosítási adataira vonatkozó információkat, ha a fogyasztók a reklámozott termékeket kizárólag a reklámozó vállalkozásnak a hirdetésben megadott honlapján tudják megvásárolni, továbbá a fogyasztók az említett honlapon, illetve azon keresztül könnyedén hozzájuthatnak az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése alapján szükséges információkhoz?

2)

Az első kérdésre adandó válasz függ-e attól, hogy a nyomtatott sajtótermékben reklámozó vállalkozás a saját termékeinek értékesítése érdekében reklámoz, és a 2005/29/EK irányelv 7. cikkének (4) bekezdése alapján szükséges információk vonatkozásában közvetlenül saját honlapjára hivatkozik, vagy pedig a reklám a reklámozó internetes felületén más vállalkozások által értékesített termékekre vonatkozik, és a fogyasztók az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése szerinti információkat csak egy vagy több további lépést (kattintást) követően, az említett más vállalkozások honlapjára mutató olyan linken keresztül szerezhetik meg, amely a felület üzemeltetőjének a reklámban egyedüliként megadott honlapján érhető el?

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/16

1)

Úgy kell-e értelmezni a 93/13 irányelv (1) 3. cikkének (1) bekezdését, hogy a felek szerződésből eredő jogai és kötelezettségei közötti jelentős egyenlőtlenség fennállását szigorúan a szerződés megkötésének időpontjára figyelemmel kell értékelni, vagy az azt az esetet is magában foglalja, amikor az időszakosan vagy folyamatosan teljesítendő szerződés teljesítése során az átváltási árfolyam jelentős ingadozásai miatt a szolgáltatás teljesítése a fogyasztó számára túlzott terhet jelent a szerződés megkötésének időpontjához képest?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett világos és érthető szerződési feltételt, hogy e szerződési feltételnek csak a fent említett feltétel szerződésbe foglalásának alapját képező indokokat, valamint annak működési mechanizmusát kell tartalmaznia, vagy valamennyi olyan lehetséges következményt is magában kell foglalnia, amely alapján a fogyasztó által fizetett ár változhat, így például az árfolyamkockázatot, valamint a 93/13/EGK irányelv fényében tekinthető-e úgy, hogy a banknak a hitelnyújtás időpontjában az ügyfelek irányába fennálló tájékoztatási kötelezettsége kizárólag a hitel feltételeire, vagyis a kamatokra, a díjakra, a hitelfelvevőt terhelő biztosítékokra vonatkozik, és nem tartozik e kötelezettség körébe a külföldi deviza esetleges fel- vagy leértékelődése?

3)

Úgy kell-e értelmezni a 93/13/EGK irányelv 4. cikkének (2) bekezdését, hogy a „szerződés elsődleges tárgya” és az „ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással” kifejezések magukban foglalják az eladók és szolgáltatók, valamint a fogyasztók által valamely külföldi devizában kötött szerződésben foglalt olyan feltételt is, amely nem képezte egyedi tárgyalás tárgyát, és amelynek alapján a hitelt ugyanazon devizában kell visszafizetni?

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/17

1)

Tekintettel a 2009/28/EK irányelv 2. cikkének k) pontjában meghatározott „támogatási rendszerekre”, és közöttük az adókedvezményekből, adómentességekből és adóvisszatérítésekből álló adóösztönzőkre mint az említett 2009/28/EK irányelvben előírt, a megújuló energiák fogyasztására vonatkozó célkitűzések elérésére irányuló eszközökre, úgy kell-e érteni, hogy az említett ösztönzők vagy intézkedések kötelező jellegűek és a tagállamokat közvetlen hatállyal kötik oly módon, hogy az érintett magánszemélyek hivatkozhatnak azokra, és azokat bármely fokon eljáró állami, bírósági és közigazgatási hatóság előtt érvényesíthetik?

2)

Figyelemmel arra, hogy az előző kérdésben említett „támogatási rendszerek” között kerül felsorolásra az adókedvezményekből, adómentességekből és adóvisszatérítésekből álló adóösztönzőkre irányuló intézkedések és a „nem korlátozódik az említettekre” kifejezést kerül alkalmazásra, úgy kell-e érteni hogy éppen ezen ösztönzők közé tartozik az adóztatási tilalom, azaz a megújuló energiaforrásokból előállított energiát terhelő bármilyen típusú, különös és egyedi adóteher tilalma, a villamos energiával kapcsolatos gazdasági tevékenységet és termelést terhelő általános adó mellett? Hasonlóképpen, és ugyanezen ponton belül a következő kérdés fogalmazódik meg: [Hasonlóképpen], szintén az előzőekben említett általános tilalom körébe kell-e sorolni a megújuló energiák termelésére irányuló tevékenység különböző szakaszait terhelő, több általános és különös olyan adó együttes fennállására, kettős kivetésére vagy átfedő alkalmazására vonatkozó tilalmat, amelyek a vizsgálat tárgyát képező, szélerőművekre vonatkozó díjjal terhelt ugyanazon adóköteles tényállását sújtja?

3)

Az előző kérdésre adandó nemleges válasz esetén, és a megújuló energiaforrásokból előállított energia adóztatását elfogadva, a 2008/118/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglaltak tekintetében úgy kell-e értelmezni a „különleges cél” fogalmát, hogy az ezt alkotó célkitűzésnek kizárólagosnak kell lennie, és ezenfelül a megújuló energiákat terhelő adónak – szerkezete szempontjából – ténylegesen ne legyen adójellegű sem pusztán költségvetési jellegű vagy ne csak bevétel szerzése legyen a célja?

4)

A 2003/96/EK irányelv 4. cikkében foglaltak alapján, mivel az energia– és villamos energia termékek tekintetében a tagállamok által alkalmazandó adómértékekre utalva az irányelv a forgalomba bocsátás időpontjában az e termékeket sújtó valamennyi közvetlen vagy közvetett adó összegeként értett minimum mértékeket vett alapul, úgy értendő-e, hogy ezen összeget úgy kell tekinteni, hogy az irányelv által előírt adómértékből ki kell zárni azon nemzeti adókat, amelyek akár szerkezetük, akár az előző kérdésre adandó válasz szerint értelmezett egyedi céljuk tekintetében valójában nem adójellegűek?

5)

A 2009/28/EK irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontjában alkalmazott díj szó az európai jog olyan önálló fogalmának minősül-e, amelyet tágabb értelemben az adó általános fogalmába tartozónak kell tekinteni és annak szinonimájaként kell értelmezni?

6)

Az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén az előterjesztett kérdés a következő: Az említett 13. cikk (1) bekezdésének e) pontjában hivatkozott, a fogyasztók által fizetendő díjak csak azokat az adóügyi terheket vagy kötelezettségeket foglalják magukban, amelyek szükség esetén a környezetre gyakorolt hatások által okozott károk ellentételezésére, és ezen hatáshoz vagy káros behatáshoz kapcsolódó károknak a beszedett összeggel való helyreállítására irányulnak, de nem vonatkoznak azokra az adókra vagy hozzájárulásokra, amelyek nem szennyező energiákat terhelve elsődlegesen költségvetési és bevételszerzési célt szolgálnak?

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/18

1)

Tekintettel a 2009/28/EK irányelv 2. cikkének k) pontjában meghatározott „támogatási rendszerekre”, és közöttük az adókedvezményekből, adómentességekből és adóvisszatérítésekből álló adóösztönzőkre mint az említett 2009/28/EK irányelvben előírt, a megújuló energiák fogyasztására vonatkozó célkitűzések elérésére irányuló eszközökre, úgy kell-e érteni, hogy az említett ösztönzők vagy intézkedések kötelező jellegűek és a tagállamokat közvetlen hatállyal kötik oly módon, hogy az érintett magánszemélyek hivatkozhatnak azokra, és azokat bármely fokon eljáró állami, bírósági és közigazgatási hatóság előtt érvényesíthetik?

2)

Figyelemmel arra, hogy az előző kérdésben említett „támogatási rendszerek” között kerül felsorolásra az adókedvezményekből, adómentességekből és adóvisszatérítésekből álló adóösztönzőkre irányuló intézkedések és a „nem korlátozódik az említettekre” kifejezést kerül alkalmazásra, úgy kell-e érteni hogy éppen ezen ösztönzők közé tartozik az adóztatási tilalom, azaz a megújuló energiaforrásokból előállított energiát terhelő bármilyen típusú, különös és egyedi adóteher tilalma, a villamos energiával kapcsolatos gazdasági tevékenységet és termelést terhelő általános adó mellett? Hasonlóképpen, és ugyanezen ponton belül a következő kérdés fogalmazódik meg: [Hasonlóképpen], szintén az előzőekben említett általános tilalom körébe kell-e sorolni a megújuló energiák termelésére irányuló tevékenység különböző szakaszait terhelő, több általános és különös olyan adó együttes fennállására, kettős kivetésére vagy átfedő alkalmazására vonatkozó tilalmat, amelyek a vizsgálat tárgyát képező, szélerőművekre vonatkozó díjjal terhelt ugyanazon adóköteles tényállását sújtja?

3)

Az előző kérdésre adandó nemleges válasz esetén, és a megújuló energiaforrásokból előállított energia adóztatását elfogadva, a 2008/118/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglaltak tekintetében úgy kell-e értelmezni a „különleges cél” fogalmát, hogy az ezt alkotó célkitűzésnek kizárólagosnak kell lennie, és ezenfelül a megújuló energiákat terhelő adónak – szerkezete szempontjából – ténylegesen ne legyen adójellegű sem pusztán költségvetési jellegű vagy ne csak bevétel szerzése legyen a célja?

4)

A 2003/96/EK irányelv 4. cikkében foglaltak alapján, mivel az energia– és villamos energia termékek tekintetében a tagállamok által alkalmazandó adómértékekre utalva az irányelv a forgalomba bocsátás időpontjában az e termékeket sújtó valamennyi közvetlen vagy közvetett adó összegeként értett minimum mértékeket vett alapul, úgy értendő-e, hogy ezen összeget úgy kell tekinteni, hogy az irányelv által előírt adómértékből ki kell zárni azon nemzeti adókat, amelyek akár szerkezetük, akár az előző kérdésre adandó válasz szerint értelmezett egyedi céljuk tekintetében valójában nem adójellegűek?

5)

A 2009/28/EK irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontjában alkalmazott díj szó az európai jog olyan önálló fogalmának minősül-e, amelyet tágabb értelemben az adó általános fogalmába tartozónak kell tekinteni és annak szinonimájaként kell értelmezni?

6)

Az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén az előterjesztett kérdés a következő: Az említett 13. cikk (1) bekezdésének e) pontjában hivatkozott, a fogyasztók által fizetendő díjak csak azokat az adóügyi terheket vagy kötelezettségeket foglalják magukban, amelyek szükség esetén a környezetre gyakorolt hatások által okozott károk ellentételezésére, és ezen hatáshoz vagy káros behatáshoz kapcsolódó károknak a beszedett összeggel való helyreállítására irányulnak, de nem vonatkoznak azokra az adókra vagy hozzájárulásokra, amelyek nem szennyező energiákat terhelve elsődlegesen költségvetési és bevételszerzési célt szolgálnak?

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/19

1)

Tekintettel a 2009/28/EK irányelv 2. cikkének k) pontjában meghatározott „támogatási rendszerekre”, és közöttük az adókedvezményekből, adómentességekből és adóvisszatérítésekből álló adóösztönzőkre mint az említett 2009/28/EK irányelvben előírt, a megújuló energiák fogyasztására vonatkozó célkitűzések elérésére irányuló eszközökre, úgy kell-e érteni, hogy az említett ösztönzők vagy intézkedések kötelező jellegűek és a tagállamokat közvetlen hatállyal kötik oly módon, hogy az érintett magánszemélyek hivatkozhatnak azokra, és azokat bármely fokon eljáró állami, bírósági és közigazgatási hatóság előtt érvényesíthetik?

2)

Figyelemmel arra, hogy az előző kérdésben említett „támogatási rendszerek” között kerül felsorolásra az adókedvezményekből, adómentességekből és adóvisszatérítésekből álló adóösztönzőkre irányuló intézkedések és a „nem korlátozódik az említettekre” kifejezést kerül alkalmazásra, úgy kell-e érteni hogy éppen ezen ösztönzők közé tartozik az adóztatási tilalom, azaz a megújuló energiaforrásokból előállított energiát terhelő bármilyen típusú, különös és egyedi adóteher tilalma, a villamos energiával kapcsolatos gazdasági tevékenységet és termelést terhelő általános adó mellett? Hasonlóképpen, és ugyanezen ponton belül a következő kérdés fogalmazódik meg: [Hasonlóképpen], szintén az előzőekben említett általános tilalom körébe kell-e sorolni a megújuló energiák termelésére irányuló tevékenység különböző szakaszait terhelő, több általános és különös olyan adó együttes fennállására, kettős kivetésére vagy átfedő alkalmazására vonatkozó tilalmat, amelyek a vizsgálat tárgyát képező, szélerőművekre vonatkozó díjjal terhelt ugyanazon adóköteles tényállását sújtja?

3)

Az előző kérdésre adandó nemleges válasz esetén, és a megújuló energiaforrásokból előállított energia adóztatását elfogadva, a 2008/118/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglaltak tekintetében úgy kell-e értelmezni a „különleges cél” fogalmát, hogy az ezt alkotó célkitűzésnek kizárólagosnak kell lennie, és ezenfelül a megújuló energiákat terhelő adónak – szerkezete szempontjából – ténylegesen ne legyen adójellegű sem pusztán költségvetési jellegű vagy ne csak bevétel szerzése legyen a célja?

4)

A 2003/96/EK irányelv 4. cikkében foglaltak alapján, mivel az energia– és villamos energia termékek tekintetében a tagállamok által alkalmazandó adómértékekre utalva az irányelv a forgalomba bocsátás időpontjában az e termékeket sújtó valamennyi közvetlen vagy közvetett adó összegeként értett minimum mértékeket vett alapul, úgy értendő-e, hogy ezen összeget úgy kell tekinteni, hogy az irányelv által előírt adómértékből ki kell zárni azon nemzeti adókat, amelyek akár szerkezetük, akár az előző kérdésre adandó válasz szerint értelmezett egyedi céljuk tekintetében valójában nem adójellegűek?

5)

A 2009/28/EK irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontjában alkalmazott díj szó az európai jog olyan önálló fogalmának minősül-e, amelyet tágabb értelemben az adó általános fogalmába tartozónak kell tekinteni és annak szinonimájaként kell értelmezni?

6)

Az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén az előterjesztett kérdés a következő: Az említett 13. cikk (1) bekezdésének e) pontjában hivatkozott, a fogyasztók által fizetendő díjak csak azokat az adóügyi terheket vagy kötelezettségeket foglalják magukban, amelyek szükség esetén a környezetre gyakorolt hatások által okozott károk ellentételezésére, és ezen hatáshoz vagy káros behatáshoz kapcsolódó károknak a beszedett összeggel való helyreállítására irányulnak, de nem vonatkoznak azokra az adókra vagy hozzájárulásokra, amelyek nem szennyező energiákat terhelve elsődlegesen költségvetési és bevételszerzési célt szolgálnak?

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/20

1)

Tekintettel a 2009/28/EK irányelv 2. cikkének k) pontjában meghatározott „támogatási rendszerekre”, és közöttük az adókedvezményekből, adómentességekből és adóvisszatérítésekből álló adóösztönzőkre mint az említett 2009/28/EK irányelvben előírt, a megújuló energiák fogyasztására vonatkozó célkitűzések elérésére irányuló eszközökre, úgy kell-e érteni, hogy az említett ösztönzők vagy intézkedések kötelező jellegűek és a tagállamokat közvetlen hatállyal kötik oly módon, hogy az érintett magánszemélyek hivatkozhatnak azokra, és azokat bármely fokon eljáró állami, bírósági és közigazgatási hatóság előtt érvényesíthetik?

2)

Figyelemmel arra, hogy az előző kérdésben említett „támogatási rendszerek” között kerül felsorolásra az adókedvezményekből, adómentességekből és adóvisszatérítésekből álló adóösztönzőkre irányuló intézkedések és a „nem korlátozódik az említettekre” kifejezést kerül alkalmazásra, úgy kell-e érteni hogy éppen ezen ösztönzők közé tartozik az adóztatási tilalom, azaz a megújuló energiaforrásokból előállított energiát terhelő bármilyen típusú, különös és egyedi adóteher tilalma, a villamos energiával kapcsolatos gazdasági tevékenységet és termelést terhelő általános adó mellett? Hasonlóképpen, és ugyanezen ponton belül a következő kérdés fogalmazódik meg: [Hasonlóképpen], szintén az előzőekben említett általános tilalom körébe kell-e sorolni a megújuló energiák termelésére irányuló tevékenység különböző szakaszait terhelő, több általános és különös olyan adó együttes fennállására, kettős kivetésére vagy átfedő alkalmazására vonatkozó tilalmat, amelyek a vizsgálat tárgyát képező, szélerőművekre vonatkozó díjjal terhelt ugyanazon adóköteles tényállását sújtja?

3)

Az előző kérdésre adandó nemleges válasz esetén, és a megújuló energiaforrásokból előállított energia adóztatását elfogadva, a 2008/118/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglaltak tekintetében úgy kell-e értelmezni a „különleges cél” fogalmát, hogy az ezt alkotó célkitűzésnek kizárólagosnak kell lennie, és ezenfelül a megújuló energiákat terhelő adónak – szerkezete szempontjából – ténylegesen ne legyen adójellegű sem pusztán költségvetési jellegű vagy ne csak bevétel szerzése legyen a célja?

4)

A 2003/96/EK irányelv 4. cikkében foglaltak alapján, mivel az energia– és villamos energia termékek tekintetében a tagállamok által alkalmazandó adómértékekre utalva az irányelv a forgalomba bocsátás időpontjában az e termékeket sújtó valamennyi közvetlen vagy közvetett adó összegeként értett minimum mértékeket vett alapul, úgy értendő-e, hogy ezen összeget úgy kell tekinteni, hogy az irányelv által előírt adómértékből ki kell zárni azon nemzeti adókat, amelyek akár szerkezetük, akár az előző kérdésre adandó válasz szerint értelmezett egyedi céljuk tekintetében valójában nem adójellegűek?

5)

A 2009/28/EK irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontjában alkalmazott díj szó az európai jog olyan önálló fogalmának minősül-e, amelyet tágabb értelemben az adó általános fogalmába tartozónak kell tekinteni és annak szinonimájaként kell értelmezni?

6)

Az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén az előterjesztett kérdés a következő: Az említett 13. cikk (1) bekezdésének e) pontjában hivatkozott, a fogyasztók által fizetendő díjak csak azokat az adóügyi terheket vagy kötelezettségeket foglalják magukban, amelyek szükség esetén a környezetre gyakorolt hatások által okozott károk ellentételezésére, és ezen hatáshoz vagy káros behatáshoz kapcsolódó károknak a beszedett összeggel való helyreállítására irányulnak, de nem vonatkoznak azokra az adókra vagy hozzájárulásokra, amelyek nem szennyező energiákat terhelve elsődlegesen költségvetési és bevételszerzési célt szolgálnak?

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/21

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/22

1)

Az ellentmondó bírósági határozatok elkerülése érdekében hatáskörrel rendelkezik-e a Bíróság [az Európai Közösség nevében a 2112/78/EGK tanácsi rendelettel (1) (HL 1978., L 252., 1. o., 1983 június 20-a óta hatályos a Közösségben) jóváhagyott, az áruk TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozására vonatkozó, 1975. november 14-én kelt vámegyezmény (TIR-egyezmény)] – a tagállami bíróságokra kötelező módon történő – értelmezésére, ha az említett egyezmény 8. és 11. cikke által szabályozott területről van szó, annak értékelése érdekében, hogy fennáll-e a garanciavállaló egyesületnek a Vámkódex végrehajtási rendelete (2) 457. cikkének (2) bekezdésében is szabályozott felelőssége?

2)

Ki lehet-e indulni abból a Vámkódex végrehajtási rendelete 457. cikke (2) bekezdésének a [TIR-egyezmény] 8. cikkének (7) bekezdésével (jelenleg a 11. cikk (2) bekezdése) és az azokra vonatkozó értelmező rendelkezésekkel összefüggésben történő értelmezése alapján, hogy a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben abban az esetben, ha [a TIR-egyezmény] 8. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett összegek megfizetése esedékessé válik, a vámhatóságoknak azok megfizetését – a lehetőségekhez mérten – a TIR-igazolvány birtokosától mint az ezen összegekért közvetlenül felelős személytől [kell] követelniük, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnának követelésükkel?

3)

Abból kell-e kiindulni, hogy az a címzett, aki olyan árut szerzett meg vagy tart birtokában, amelyről tudvalevő, hogy TIR-igazolvánnyal fuvarozták, és amelynek tekintetében nem nyert megállapítást, hogy azt bemutatták és bejelentették a rendeltetési vámhivatalnál, kizárólag e körülmények miatt az a személy, akinek tudomása kellett legyen arról, hogy az árut elvonták a vámfelügyelet alól, és e címzett tekintendő-e a [Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet] 213. cikkével összefüggésben értelmezett 203. cikke (3) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti egyetemleges adóstársnak?

4)

A harmadik kérdésre adandó igenlő válasz esetén: Kizárja-e a vámhatóságnak a vámtartozás megfizetésének az említett címzettől való követelése körében tanúsított tétlensége a [TIR-egyezmény] 1. cikkének 16. pontja szerinti garanciavállaló egyesület – a Vámkódex végrehajtási rendelete 457. cikkének (2) bekezdésében is szabályozott – felelősségét?

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/23

1)

A Bíróság Halifax-ítéletében a héa terén alkalmazandóként elismert joggal való visszaélés elve közvetlenül hatályos-e egy magánszeméllyel szemben, ha nincs olyan nemzeti jogszabályi vagy bírósági intézkedés, amely érvényre juttatja ezt az elvet olyan – a jelen ügyben szereplőhöz hasonló – helyzetben, amelyben az értékesítést megelőző ügyletek és a vevői értékesítési ügyletek (a továbbiakban együtt: a felperesek ügyletei) Commissioners által szorgalmazott átminősítése a felperesek héafizetési kötelezettségét vonná maga után, amennyiben a releváns időszakban hatályos nemzeti jogszabályi rendelkezéseknek a felperesek ügyleteire való helyes alkalmazása esetén ilyen kötelezettség nem keletkezett?

2)

Amennyiben az első kérdésre az a válasz, hogy a joggal való visszaélés elve közvetlenül hatályos a magánszeméllyel szemben akkor is, ha nincs olyan nemzeti jogszabályi vagy bírósági intézkedés, amely érvényre juttatja ezt az elvet, kellően egyértelmű és konkrét volt-e ez az elv ahhoz, hogy azt alkalmazni lehessen a felperesek olyan ügyleteire, amelyeket a Bíróság Halifax-ítéletének meghozatala előtt hajtottak végre, különös tekintettel a jogbiztonság és a felperesek bizalomvédelmének elvére?

3)

Amennyiben a joggal való visszaélés elve oly módon alkalmazandó a felperesek ügyleteire, hogy azokat át kell minősíteni:

4)

Annak meghatározása során, hogy a felperesek ügyletei alapvetően adóelőny megszerzésére irányultak-e, a nemzeti bíróságnak elkülönítve kell-e értékelnie az értékesítés előtti ügyleteket (amelyekkel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy azokat kizárólag adózási megfontolásokból hajtották végre), vagy egyetlen egészként értékelendő a felperesek ügyleteinek célja?

5)

A hatodik irányelvet (1) átültető nemzeti jogi szabályozásként kell-e kezelni VAT Act 4. cikkének (9) bekezdését annak ellenére, hogy az nem egyeztethető össze a hatodik irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezéssel, amelynek helyes alkalmazása esetén a felpereseket az ingatlanok első használatbavétele előtti értékesítése vonatkozásában adóalanyoknak kell tekinteni annak ellenére, hogy azt megelőzte egy másik adóköteles átruházás?

6)

Amennyiben a 4. cikk (9) bekezdése nem egyeztethető össze a hatodik irányelvvel, a felperesek e bekezdés alapján a Bíróság Halifax-ítéletében elismert elvekbe ütköző joggal való visszaélést valósítottak-e meg?

7)

Másodlagosan, ha a 4. cikk (9) bekezdése összeegyeztethető a hatodik irányelvvel, a felperesek olyan adóelőnyre tettek-e szert, amely ellentétes az irányelv és/vagy a 4. cikk céljával?

8)

Annak ellenére, hogy a 4. cikk (9) bekezdését nem lehet a hatodik irányelvet átültető rendelkezésként kezelni, a Bíróság Halifax-ítéletében megállapított joggal való visszaélés elve vonatkozik-e a szóban forgó ügyletekre a Bíróság által a Halifax-ítéletben meghatározott kritériumok alapján?

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/24

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-265/12. sz., Schenker Ltd kontra Európai Bizottság ügyben 2016. február 29-én hozott ítéletét;

—

semmisítse meg a COMP/39462 – „szállítmányozás”-ügyben 2012. március 28-án hozott bizottsági határozat (a továbbiakban: határozat) 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját, illetve másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

—

törölje, illetve másodlagosan csökkentse a határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában kiszabott bírságokat, illetve másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé; és

—

a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság jogosan vette figyelembe a Deutsche Post mentesség iránti kérelmét, hogy nem sértették meg a kettős képviselet tilalmának elvét, és hogy a Bizottságnak nem kellett megvizsgálnia az említett elv esetleges megsértését.

2.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a 141/62 rendelet (1) 1. cikkét úgy értelmezte, hogy az nem alkalmazható az „Egyesült Királyság új exportrendszerével” kapcsolatos magatartásra.

3.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az „Egyesült Királyság új exportrendszerével” kapcsolatos magatartás, annak ellenére, hogy az az Egyesült Királyságból az EGT-n kívüli országokba irányuló szállítmányokkal kapcsolatos bejelentési szolgáltatások utáni pótdíjakra korlátozódott, alkalmas volt arra, hogy érzékelhetően érintse a tagállamok közötti kereskedelmet.

4.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkét, a megfelelő ügyintézés elvét és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 296. cikke szerinti indokolási kötelezettséget, amikor úgy döntött, nem állapítja meg, hogy a The Brink’s Company a fellebbezővel (a BAX Global Ltd. (UK) jogutódjaként) egyetemlegesen felel az „Egyesült Királyság új exportrendszerével” kapcsolatos magatartásért.

5.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel elferdítette a határozat tartalmát, túllépett az EUMSZ 264. cikk szerinti hatáskörein, és nem végzett – az arányosság elvét alkalmazva – mérlegelést, amikor megállapította, hogy a Bizottság a bírságok kiszámításakor nem sértette meg az 1/2003 rendelet (2) 23. cikkét, az arányosság elvét, valamint azt az elvet, hogy a büntetésnek a jogsértő cselekményhez kell igazodnia.

6.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor helybenhagyta a Bizottság által a 2006. évi engedékenységi közlemény (3) alapján nyújtott csökkentések mértékét, és elferdítette a határozat tartalmát.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/25

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-267/12. sz., Deutsche Bahn AG és társai kontra Európai Bizottság ügyben 2016. február 29-én hozott ítéletét;

—

semmisítse meg a COMP/39462 – „szállítmányozás”-ügyben 2012. március 28-án hozott bizottsági határozat (a továbbiakban: határozat) 1. cikke (2) bekezdésének g) pontját, 1. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontját, valamint 1. cikke (4) bekezdésének h) pontját, illetve másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

—

törölje, illetve másodlagosan csökkentse a határozat 2. cikke (2) bekezdésének g) pontjában, 2. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint 2. cikke (4) bekezdésének h) pontjában kiszabott bírságokat, illetve másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé; és

—

a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság jogosan vette figyelembe a Deutsche Post mentesség iránti kérelmét, hogy nem sértették meg a kettős képviselet tilalmának elvét, és hogy a Bizottságnak nem kellett megvizsgálnia az említett elv esetleges megsértését.

2.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a 141/62 rendelet (1) 1. cikkét úgy értelmezte, hogy az nem alkalmazható a „fejlett rakományjegyzék-rendszerrel” kapcsolatos magatartásra.

3.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkét, a megfelelő ügyintézés elvét és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 296. cikke szerinti indokolási kötelezettséget, amikor úgy döntött, nem állapítja meg, hogy a The Brink’s Company a Schenker China Ltd.-vel (a BAX Global (China) Co. Ltd. jogutódjaként) egyetemlegesen felel a „kínai pénzügyi kiigazítási tényezővel” kapcsolatos magatartásért.

4.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel elferdítette a határozat tartalmát, túllépett az EUMSZ 264. cikk szerinti hatáskörein, és nem végzett – az arányosság elvét alkalmazva – mérlegelést, amikor megállapította, hogy a Bizottság a bírságok kiszámításakor nem sértette meg az 1/2003 rendelet (2) 23. cikkét, az arányosság elvét, valamint azt az elvet, hogy a büntetésnek a jogsértő cselekményhez kell igazodnia.

5.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor helybenhagyta a Bizottság által a 2006. évi engedékenységi közlemény (3) alapján nyújtott csökkentések mértékét. A Törvényszék elferdítette a határozat tartalmát, és megsértette a fellebbezők tisztességes eljáráshoz való jogát.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/27

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az a jogsértések tekintetében elutasítja a fellebbezők első jogalapját;

—

változtassa meg a COMP/39462 – „szállítmányozás”-ügyben 2012. március 28-án hozott határozat (a továbbiakban: határozat) 2. cikkének (2) bekezdését és 2. cikkének (3) bekezdését annyiban, amennyiben e rendelkezések a fellebbezőkre vonatkoznak, és korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva csökkentse a fellebbezőkkel szemben kiszabott bírságokat; és

—

mindenesetre kötelezze a Bizottságot saját költségeinek, valamint a fellebbezők ezen eljárással és a Törvényszék előtti eljárással összefüggésben felmerült költségeinek viselésére.

1.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy nyilvánvalóan túllépte a bizonyítékok észszerű értékelésének határait annak mérlegelése során, hogy a szóban forgó jogsértések – és különösen az AMS-szel és a CAF-fel kapcsolatos jogsértés – a szállítmányozási „szolgáltatáscsomag” egészére vonatkoztak-e.

2.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy nem alkalmazta a joggyakorlatban kialakított azon elvet, miszerint a valamely termék vagy szolgáltatás egyik összetevőjére vonatkozó jogsértés esetén a Bizottság csak az ezen összetevővel összefüggő eladásokat veheti figyelembe.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/28

1)

A Törvényszék a Good Luck Shipping LLC-t érintő részében megsemmisíti:

2)

A Törvényszék a 2013/661 határozat joghatásait a Good Luck Shipping tekintetében az 1154/2013 rendelet megsemmisítésének hatálybalépéséig fenntartja.

3)

Az Európai Unió Tanácsa a saját költségein kívül viseli a Good Luck Shipping részéről felmerült költségeket.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/29

1)

A Törvényszék kötelezi a McCarron Poultry Ltd-t, hogy fizessen vissza az Európai Bizottságnak a 2010. december 1-je és a tartozás teljes egészében történő kifizetésének időpontja közötti időszakra évi 2,50 % késedelmi kamattal növelt 900 662,25 euró összeget.

2)

A Törvényszék a McCarron Poultryt kötelezi a költségek viselésére.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/29

1)

A keresetről már nem szükséges határozni.

2)

A felek maguk viselik saját költségeiket.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/30

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja

2)

A Törvényszék az Ice Mountain Ibiza, SL-t kötelezi a költségek viselésére.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/31

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja

2)

A Törvényszék az Ice Mountain Ibiza, SL-t kötelezi a költségek viselésére.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/31

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék az El Corte Inglés, SA-t kötelezi a költségek viselésére.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/32

1)

A Törvényszék a T-422/15. és a T-423/15. sz. ügyeket a jelen ítélet meghozatala céljából egyesíti.

2)

A Törvényszék a kereseteket elutasítja.

3)

Az U-R LAB-ot kötelezi a költségek viselésére.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/33

—

semmisítse meg az EASME 2015. június 15-i határozatát, amelyben az EASME elutasította a felperes javaslatát;

—

kötelezze az EASME-t a felperes esélyének elvesztése címén 50 000 euró összeg és vagyoni kárának megtérítése címén 90 800 euró összeg megfizetésére;

—

az EASME-t kötelezze az összes költség viselésére.

1.

Az első, a Horizont 2020 – kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) keretében azon internetes portál technikai hozzáférhetetlenségére alapított jogalap, ahol az ajánlati és az ezzel összefüggő tevékenységekre irányuló felhívásra adott válaszként a felperes ajánlatát be kellett volna nyújtani.

2.

A második, azon tényre alapított jogalap, hogy a felperes, az EASME állításával ellentétben nem írt alá csalárd módon kötelezettségvállalásra irányuló nyilatkozatot a pályázati anyag benyújtásakor.

3.

A harmadik, azon tényre alapított jogalap, hogy a felperes által benyújtott javaslat elutasítása ellentétes a tervpályázat szabályaival.

1.

A felperes esélyének elvesztése okán állítólagos elszenvedett vagyoni kárra alapított első jogalap.

2.

Az ajánlati felhívásra adott válaszra szánt idő okán állítólagos elszenvedett vagyoni kárra alapított második jogalap.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/33

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

törölje a 2014. április 14-i T8391925 átruházást.

—

a 207/2009 rendelet 17. cikkének megsértése;

—

a 2868/95 rendelet 31. szabályának megsértése;

—

a 2868 rendelet 84. szabálya (3) bekezdése b) pontjának megsértése.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/34

—

semmisítse meg az egyes tagállamokban előforduló afrikai sertéspestissel kapcsolatos járványügyi intézkedésekről szóló 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének az Észtországra, Litvániára és Lengyelországra vonatkozó bejegyzések tekintetében történő módosításáról szóló, 2016. február 9-i (EU) 2016/180 bizottsági végrehajtási határozatot (HL L 35, 12. o.) abban a részében, amely a 2014/709/UE határozat mellékletének II. részébe felveszi Czyże települést, Zabłudów település fennmaradó részét, továbbá Hajnówka települést Hajnówka városával;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap, amennyiben a Bizottság nem tartotta tiszteletben sem azt a követelményt, amely szerint a megtámadott intézkedéseknek a kitűzött cél megvalósításához szükségesnek kell lenniük, sem azt, amely szerint az említett intézkedéseknek alkalmasnak kell lennie a kitűzött cél elérésére, sem pedig a stricto sensu arányosság követelményét.

2.

A második, a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 55., 13. o.) és a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága eljárási szabályzatában előírt lényeges eljárási szabályok megsértésére alapított jogalap.

3.

A harmadik, a megtámadott határozat indokolásának hiányára alapított jogalap.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/35

—

állapítsa meg a kereset és a hivatkozott megsemmisítési jogalapok elfogadhatóságát;

—

adjon helyt a keresetben hivatkozott megsemmisítési jogalapoknak, és következésképpen semmisítse meg a megtámadott határozatot;

—

rendelje el az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítását annak érdekében, hogy a felperes gyakorolhassa az eljárási jogait, és a Bizottság hivatalosan és a jogszerűen eloszlathassa a kételyeit a szóban forgó támogatások összeegyeztethetőségét illetően;

—

a Bizottságot kötelezze a jelen eljárás költségeinek a viselésére.

1.

Első jogalap

A felperes elsődlegesen azt állítja, hogy a Bizottság egy egyéni támogatásnak a belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozatot fogadott el egyrészt az EUMSZ 250. cikk és a kollegialitás elvének a figyelmen kívül hagyásával, mivel e határozatot nem a biztosok kollégiuma fogadta el, és másrészt az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének, valamint a 659/1999 rendelet (1) 4. és 13. cikkének a figyelmen kívül hagyásával, mivel a Bizottság a határozatának az elfogadását megelőzően nem indított hivatalos eljárást.

2.

Második jogalap

A felperes a második megsemmisítési jogalappal, amelyet másodlagosan terjesztett elő, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének az azáltal való megsértésére hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen értékelte a támogatásnak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/36

—

a bejelentésben megjelölt valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében állapítsa meg a 3 371 341. sz. „MAKE UP FOR EVER PROFESSIONAL” összetett európai uniós ábrás védjegy érvényességét;

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

ha szükséges, kötelezze az EUIPO-t további lépések megtételére;

—

kötelezze a L’Oréal-t az EUIPO törlési osztálya és fellebbezési tanácsa előtti eljárás, valamint a Törvényszék jelen eljárása során felmerült költségek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának megsértése;

—

a 207/2009 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megsértése.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/37

—

adjon helyt a keresetnek és teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

utasítsa el a LITU szóra vonatkozó európai uniós védjegybejelentést valamennyi áru vonatkozásában;

—

az alperest és/vagy az eljárásban részt vevő másik felet kötelezze a költségek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/38

—

teljes egészében változtassa meg a megtámadott határozatot;

—

következésképpen teljes egészében adjon helyt a 10 985 323. sz. „ANDREA INCONTRI” európai uniós védjegybejelentésnek;

—

a többi felet kötelezze a jelen eljárásban, valamint az EUIPO előtti felszólalási és fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/38

—

semmisítse meg az ERCEA Redress Committee 2016. február 26-i, Ares (2016)1020667 – 29/02/2016. sz., a prof. José Labastida 2015. december 17-i Ares (2015)5922529. sz. Evaluation letterével szemben 2016. december 22-én benyújtott Formal redress nyomán hozott határozatát;

—

semmisítse meg prof. José Labastida 2015. december 17-i Ares (2015)5922529. sz. Evaluation letterét és a hivatkozottakhoz kapcsolódó dokumentumokat, köztük a panel SH5-Cultures and Cultural Production dell’ERC-Cog-2015 által jóváhagyott projekteknek az ERCEA által a 2016. február 12-i sajtóközleményben közzétett listáját,

—

semmisítsen meg minden előkészítő, kapcsolódó vagy következő aktust.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/39

—

nyilvánítsa Olena Lukas keresetét elfogadhatónak;

—

a felperest érintő részében semmisítse meg az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendeletet;

—

a felperest érintő részében semmisítse meg az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozatot;

—

a felperest érintő részében semmisítse meg a 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozattal bevezetett korlátozó intézkedéseket meghosszabbító alábbi határozatokat és rendeleteket:

—

a Törvényszék eljárási szabályzatának 87. és 91. cikke alapján az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a védelemhez való jog és a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap.

3.

A harmadik, a 2014/119/KKBP határozat 1. cikkében előírt és a 208/2014/EU rendelet (4) preambulumbekezdésében megismételt kritérium; a 2015/364/KKBP határozat (3) preambulumbekezdésében előírt és a 2015/357/EU rendelet (2) preambulumbekezdésében megismételt kritérium; a 2015/876/KKBP határozat (4) preambulumbekezdésében előírt és a 2015/357/EU rendelet (3) preambulumbekezdésében megismételt kritérium; valamint a 2016/318/KKBP határozat (4) preambulumbekezdésében előírt és a 2015/357/EU rendelet (2) preambulumbekezdésében megismételt kritérium megsértésére alapított jogalap.

4.

A negyedik, a Tanács ténybeli hibájára alapított jogalap.

5.

Az ötödik, a felperes tulajdonhoz való jogának nyilvánvaló megsértésére alapított jogalap.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/40

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az e kereseti kérelmet vitató ellenérdekű felet vagy feleket kötelezze a költségek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdése a) pontjával együtt értelmezett 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése;

—

az ütköző védjegyek és más, a „FREE STYLE” kifejezést tartalmazó megjelölések párhuzamos fennállása;

—

a fellebbezési tanács határozata nem tett eleget a fellebbező által a 207/2009 rendelet 76. cikke (1) és (2) bekezdésében előírt határidőn túl benyújtott bizonyítékok figyelmen kívül hagyására vonatkozó kötelezettségnek.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/41

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az e kereseti kérelmet vitató ellenérdekű felet vagy feleket kötelezze a költségek viselésére.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/42

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

utasítsa a Vignerons de la Méditerranée 12 162 921. sz., európai uniós védjegybejelentésével szemben a Bodegas Grupo Yllera SL által előterjesztett B 2 307 737. sz. felszólalást;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/43

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a jelen keresettel és az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárással, valamint megsemmisítési eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

—

a 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/43

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a jelen keresettel és az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárással, valamint megsemmisítési eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

—

a 6/2002 rendelet 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

a 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/44

—

helyezze hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék F-3/15. sz., Frieberger és Vallin kontra Bizottság ügyben 2016. március 2-án hozott ítéletének azon részét, amelyben a Közszolgálati Törvényszék megalapozottnak találta a negyedik jogalapot;

—

az elsőfokú eljárást illetően annyiban, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék úgy ítélné meg, hogy a per állása lehetővé teszi az ítélethozatalt, mint megalapozatlant utasítsa el a keresetet és kötelezze a felperest a költségek viselésére;

—

a fellebbviteli eljárást illetően rendelkezzen úgy, hogy a felek maguk viselik az ezen eljárásban felmerült saját költségeiket.

1.

Az első jogalap az elsőfokú eljárásban felhozott érvek elferdítésére, valamint a kereseten túlterjedő határozathozatal tilalmának megsértésére vonatkozik.

2.

A második jogalap a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 26. cikke (5) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos téves jogalkalmazásra vonatkozik.

3.

A harmadik jogalap személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése szerinti, a nyugdíjjogosultságok átvitele fogalmának értelmezésével kapcsolatos téves jogalkalmazásra vonatkozik.

4.

A negyedik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik.

5.

Az ötödik jogalap az egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozik.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/45

—

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke által az F-160/15 ügyben 2016. március 2-án hozott ítéletet;

—

a fellebbezési eljárásban részt vevő másik felet kötelezze mindkét eljárás összes költségének viselésére.

1.

Az első jogalap az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének (1) bekezdésén alapul.

2.

A második jogalap a Bíróság által a 2011. szeptember 15-i Bennett és társai kontra OHIM jogerős ítéletből (F-102/09, EU:F:2011:138) eredő kötelezettségek figyelmen kívül hagyásán alapul.

3.

A harmadik jogalap a határozott ideig tartó munkaviszonyra vonatkozó, az általános iparági szervezetek által 1999. március 18-án kötött keretmegállapodást végrehajtó, az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) megsértésén alapul.

4.

A negyedik jogalap a megtámadott ítélet hiányos indokolásán alapul.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/46

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben a felperes hátrányára döntött, azaz a bejelentő – jelenleg felperes – fellebbezését elutasította, továbbá amennyiben a védjegyjogosult fellebbezésére a törlési osztály megtámadott határozatát hatályon kívül helyezte és a törlési kérelmet e tekintetben is elutasította;

—

amennyiben a Törvényszék a határozat megváltoztatására irányuló jogkörét gyakorolja: teljes egészében állapítsa meg a 3 743 663. sz. uniós védjegy megszűnését – ellenkező esetben, illetve egyebekben: az ügyet utalja vissza az EUIPO elé;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértése;

—

a 207/2009 rendelet 75. cikke megsértése.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/46

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

állapítsa meg, hogy a 013 666 871. számon bejelentett megjelölés a 2015. január 15-én benyújtott védjegybejelentésben szereplő, a 29., 30., 32. és 43. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában teljes mértékben lajstromozható;

—

az EUIPO-t kötelezze valamennyi költség – ideértve a bejelentőnek a védjegybejelentési eljárásban felmerült költségeit is - viselésére;

—

az EUIPO-t kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

—

A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának megsértése.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/47

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-ot kötelezze a költségek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának megsértése.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/48

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t (és amennyiben beavatkozik az eljárásba, az EUIPO előtti eljárásban részt vevő másik felet) kötelezze a felperes költségeinek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/49

—

a felperest érintő részében semmisítse meg az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. március 4-i (KKBP) 2016/318 tanácsi határozatot (HL 2016. L 60., 76. o.);

—

semmisítse meg az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2016. március 4-i (EU) 2016/311 tanácsi végrehajtási rendeletet (HL 2016. L 60., 1. o.), mivel az a felperest érintő részében nem helyezi hatályon kívül a 208/2014 rendeletet;

—

a Tanácsot kötelezze a felperes költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalapjával a felperes azt állítja, hogy az Európai Unió Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) nem rendelkezett megfelelő jogi alappal a megtámadott intézkedések meghozatalára. Először is, a megtámadott intézkedések nem feleltek meg azoknak a feltételeknek, hogy a Tanács az EUSZ 29. cikkre hivatkozhasson. Többek között: i. a Tanács által kifejezetten hivatkozott célkitűzések (a jogállamiság megszilárdítása és az emberi jogok tiszteletben tartása Ukrajnában) pusztán homályos állítások, amelyek jogi szempontból nem fogadhatók el ezen intézkedések érvényes alapjaként; ii. a jelen körülmények között megkövetelt bírósági felülvizsgálat megfelelő szintjéhez nem kapcsolódik megfelelően az az alap, amelyre a Tanács támaszkodni próbál; és iii. korlátozó intézkedéseknek a felperes tekintetében történő előírása valójában az új ukrajnai rezsim magatartását támogatja és teszi jogszerűvé, amely rezsim viszont aláássa a megfelelő eljárást és a jogállamiságot, továbbá amely sérti – és kész arra, hogy módszeresen megsértse – az emberi jogokat. Másodszor, az EUMSZ 215. cikk érvényesítésének feltételei nem teljesültek, mert nem létezett az EUSZ V. cím 2. fejezete szerinti érvényes határozat. Harmadszor, nem volt meg az elegendő kapcsolat az EUMSZ 215. cikk felperessel szembeni érvényesítéséhez.

2.

Második jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács visszaélt hatásköreivel. A megtámadott intézkedések végrehajtásával a Tanács valódi célja alapvetően az volt, hogy megpróbálja magát behízelegni a jelenlegi ukrajnai rezsim kegyeibe (hogy ily módon Ukrajna szorosabb kapcsolatokat alakítson ki az EU-val), azok végrehajtása nem a megtámadott intézkedésekben feltüntetett indokokból és érvek miatt történt.

3.

A harmadik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács megsértette indokolási kötelezettségét. A megtámadott intézkedések „indokolása” a felperes tekintetében (azon túl, hogy helytelen) formális, nem megfelelő és elégtelen a szükséges pontosság szempontjából.

4.

Negyedik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy az adott időpontban a felperes nem felelt meg a megállapított, jegyzékbe vételhez szükséges kritériumoknak.

5.

Ötödik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibákat követett el, amikor a felperest a megtámadott intézkedések hatálya alá helyezte. A Tanács nyilvánvaló hibát követett el akkor, amikor – „indokolás” és a jegyzékbe vételi kritériumok közötti kapcsolat egyértelmű hiánya ellenére – ismét jegyzékbe vette felperest.

6.

Hatodik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy megsértették a védelemhez való jogát és/vagy megtagadták tőle a hatékony bírói jogvédelmet. A Tanács, többek között, nem egyeztetett megfelelően a felperessel annak ismételt jegyzékbe vételét megelőzően, és nem biztosítottak számára megfelelő vagy tisztességes lehetőséget sem a hibák kijavítására, sem pedig személyes körülményeivel kapcsolatos információk benyújtására.

7.

A hetedik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy megsértették az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (1) bekezdése által a felperes részére biztosított tulajdonhoz való jogot, mivel többek között a korlátozó intézkedések e jogot indokolatlanul és aránytalanul korlátozták, egyebek mellett a következők miatt: i. semmi nem utal arra, hogy a felperes állítólagos hűtlen kezelésével érintett pénzeszközöket a felperes jogellenesen kivitte Ukrajnából; és ii. nem szükséges, és nem is célszerű a felperes összes vagyonának befagyasztása, mivel az ukrán hatóságok mostanra számszerűsítették a felperessel szembeni büntetőeljárásokkal érintett állítólagos veszteségeket.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/50

—

a felperest érintő részében semmisítse meg az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. március 4-i (KKBP) 2016/318 tanácsi határozatot (HL 2016. L 60., 76. o.);

—

semmisítse meg az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2016. március 4-i (EU) 2016/311 tanácsi végrehajtási rendeletet (HL 2016. L 60., 1. o.), mivel az a felperest érintő részében nem helyezi hatályon kívül a 208/2014 rendeletet;

—

a Tanácsot kötelezze a felperes költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalapjával a felperes azt állítja, hogy az Európai Unió Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) nem rendelkezett megfelelő jogi alappal a megtámadott intézkedések meghozatalára. Az e jogalap és a további jogalapok alátámasztására felhozott érvek a következőkre vonatkoznak. A megtámadott intézkedések nem feleltek meg azoknak a feltételeknek, hogy a Tanács az EUSZ 29. cikkre hivatkozhasson. A megtámadott intézkedések nem felelnek meg a (KKBP) 2016/318 tanácsi határozatban kifejezetten hivatkozott célkitűzéseknek (a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása Ukrajnában). A megtámadott intézkedések ugyanis azzal ássák alá a jogállamiságot és az emberi jogokat, hogy olyan rendszert támogatnak, amely korábban nem tartotta tiszteletben az emberi jogokat, illetve nem felelt meg a jogállamiságnak. A Tanács többek között azért nem hivatkozhat érvényesen az ukrán főügyészség vagy bíróságok határozataira, mert azok nem függetlenek, és nem is pártatlanok, továbbá azokra a jelenlegi ukrajnai rezsim politikai nyomást gyakorol. Az ártatlanságnak a felperest megillető vélelmét az ukrán hatóságok többször megsértették.

2.

Második jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács visszaélt hatásköreivel. A megtámadott intézkedések végrehajtásával a Tanács valódi célja az volt és továbbra is az, hogy behízelegje magát a jelenlegi ukrajnai rezsim kegyeibe, valamint hogy maximalizálja az e rezsimre gyakorolható politikai befolyást, ami nem minősül az érintett hatáskörök megfelelő alkalmazásának.

3.

Harmadik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy – mivel pusztán formális és pontatlan kijelentésekre támaszkodott – a Tanács indokolása nem megfelelő és elégtelen.

4.

Negyedik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy az adott időpontban a felperes nem felelt meg a megállapított, jegyzékbe vételhez szükséges kritériumoknak. A Tanács eljárásának alapjául szolgáló bizonyítékok nem képeztek kellően szilárd ténybeli alapot a felperes jegyzékbe vételéhez.

5.

Ötödik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibákat követett el, amikor a felperest a megtámadott intézkedések hatálya alá helyezte. A Tanács nem rendelkezett olyan konkrét, tényszerűen megbízható és konzisztens bizonyítékokkal, amelyek igazolták volna a megtámadott intézkedéseket, továbbá nem vizsgálta kellően mélyrehatóan a rendelkezésére álló korlátozott bizonyítékokat.

6.

Hatodik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy megsértették a védelemhez való jogát és/vagy megtagadták tőle a hatékony bírói jogvédelmet. A Tanács, többek között nem egyeztetett megfelelően a felperessel a megtámadott intézkedések elfogadása előtt, és nem biztosítottak számára megfelelő vagy tisztességes lehetőséget sem a hibák kijavítására, sem pedig releváns információ benyújtására.

7.

A hetedik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy megsértették az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (1) bekezdése által a felperes részére biztosított tulajdonhoz való jogot.

4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/52

—

A Közszolgálati Törvényszék kötelezze az Európai Beruházási Bankot, hogy térítse meg azt a kárt, amely a felperes nyugdíjjogosultságainak elvesztése következtében 55 641,17 euró összegben érte a felperest, valamint fizesse meg az irányadó kamatláb szerint visszamenőlegesen kiszámított, felhalmozódott kamatot, úgy, mint ha az eredeti átvitel a felperes Istituto Nazionale della Previdenza Socialénél fennálló nyugdíjjogosultságainak teljes összege tekintetében megtörtént volna akkor, amikor az átvitel iránti eredeti kérelmet előterjesztette;

—

vagylagosan, kötelezze az EBB-t, hogy az 55 641,17 eurót nyugdíjra jogosító hónapokban azonnal szolgáltassa vissza ZZ-nek, valamint fizesse meg az irányadó kamatláb szerint visszamenőlegesen kiszámított, felhalmozódott kamatot, úgy, mint ha az eredeti átvitel a felperes Istituto Nazionale della Previdenza Socialénél fennálló nyugdíjjogosultságainak teljes összege tekintetében megtörtént volna. Ez utóbbi esetre javasolt, hogy a számításokat az EBB személyzeti nyugdíjrendszerre vonatkozó szabályzatának 71.1.1. cikke alapján végezzék el;

—

kötelezze az EBB-t minden olyan további jóvátételre, amelyet a Közszolgálati Törvényszék igazságosnak ítél;

—

az EBB-t kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére, amelyeket a felperes 3 000 euróra becsül.