19.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/1

19.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/2

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, amely az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 6. cikkében is szerepel, és különösen annak 38. cikkére, amely kimondja, hogy az Unió politikáiban magas szintű fogyasztóvédelmet kell biztosítani,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 26. cikkére, amely kimondja, hogy „a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”,

—

tekintettel az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdésére, amely előírja a kötelezettséget, miszerint „az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul”,

—

tekintettel az EUMSZ 9. cikkére, amely kimondja, hogy „politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket”,

—

tekintettel az EUMSZ 11. cikkére, amelynek értelmében „a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába”,

—

tekintettel az EUMSZ 12. cikkére, amelynek értelmében „a fogyasztóvédelmi követelményeket figyelembe kell venni az egyéb uniós politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor”,

—

tekintettel az EUMSZ 14. cikkére, 114. cikkének (3) bekezdésére és 169. cikkére, valamint az ahhoz csatolt, az általános (gazdasági) érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az EUMSZ 169. cikkének (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy „a fogyasztói érdekek érvényesülésének előmozdítása és a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása érdekében az Unió hozzájárul a fogyasztók egészségének, biztonságának és gazdasági érdekeinek védelméhez, valamint a tájékoztatáshoz, oktatáshoz és az érdekeik védelmét célzó önszerveződéshez való jogaik megerősítéséhez”,

—

tekintettel a kiskorúak és az emberi méltóság összehasonlítható és hatékony védelmének megvalósítását célzó nemzeti keretek elősegítése által az európai audiovizuális és információs szolgáltatási ágazat versenyképességének fejlesztéséről szóló 1998. szeptember 24-i 98/560/EK tanácsi ajánlásra (1),

—

tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) alkalmazásáról szóló jelentésére (COM(2009)0336),

—

tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) (2),

—

tekintettel a fogyasztóvédelmi politika területén közösségi cselekvési program (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1926/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (3),

—

tekintettel az európai audiovizuális és online információs szolgáltatási ipar versenyképességével összefüggésben a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről és a válaszadás jogáról szóló 2006. december 20-i 2006/952/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (4),

—

tekintettel a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2007. december 11-i 2007/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak szóló, „Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007–2013 – A fogyasztók pozíciójának erősítése, jólétük növelése és hatékony védelmük” című bizottsági közleményre, valamint a közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról (2007–2013) szóló 2008. május 20-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7), amelynek célja a szabályok és elvek általános keretének megállapítása az akkreditálás és a piacfelügyelet tekintetében,

—

tekintettel a játékok biztonságáról szóló, 2009. június 18-i 2009/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (8),

—

tekintettel a Bizottságnak az egységes piac működésének javítását célzó intézkedésekről szóló 2009. június 29-i ajánlására, valamint a Bizottságnak a belső piacot érintő irányelvek nemzeti jogba történő átültetéséről szóló 2004. július 12-i ajánlására (9),

—

tekintettel a fogyasztóvédelmi közösségi vívmányok végrehajtásáról szóló 2009. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0330), valamint a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) alkalmazásáról szóló 2009. július 2-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0336),

—

tekintettel a fogyasztói panaszok és kérdések osztályozására és bejelentésére szolgáló harmonizált módszerről szóló, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett 2009. július 7-i bizottsági közleményre (COM(2009)0346) és az azt kísérő bizottsági ajánlástervezetre (SEC(2009)0949),

—

tekintettel az „Európa 2020, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, az Európai Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel a fogyasztóvédelemről szóló 2010. március 9-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (11) (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv),

—

tekintettel Mario Monti professzor 2010. május 9-i, a Bizottság számára készített, az egységes piac fellendítéséről szóló, „Új stratégia az egységes piacért” című jelentésére,

—

tekintettel „Az egységes piac létrehozásáról a fogyasztók és az állampolgárok számára” című, 2010. május 20-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel az e-kereskedelemi belső piac kialakításáról szóló 2010. szeptember 21-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel a „Pénzügyi, gazdasági és szociális válság: ajánlások a végrehajtandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozóan (félidős jelentés)” című, 2010. október 20-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel „A piacok megfelelő működésének biztosítása a fogyasztók számára – a fogyasztói piacok eredménytáblájának negyedik kiadása” című, 2010. október 22-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)1257),

—

tekintettel a „2010. évi jelentés az uniós polgárságról: Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása” című, 2010. október 27-i jelentésre (COM(2010)0603),

—

tekintettel az „Otthon a belső piacon” című, a fogyasztói piacok eredménytáblájának ötödik kiadását tartalmazó 2011. március 4-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0299),

—

tekintettel az európai fogyasztói központok hálózatának az Európai Unió Kiadóhivatala által 2011-ben közzétett 2010-es éves jelentésére,

—

tekintettel a fogyasztók jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2011. június 23-i álláspontjára (15),

—

tekintettel a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról szóló 2011. július 5-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel „A piacok megfelelő működésének biztosítása a fogyasztók számára – a fogyasztói piacok eredménytáblájának hatodik kiadása” című, 2011. októberi bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)1271),

—

tekintettel a 2011. október 3-án és 4-én Krakkóban (Lengyelország) megrendezett egységes piaci fórumon született krakkói nyilatkozatra,

—

tekintettel az európai összekapcsolódási eszköz létrehozásáról szóló 2011. október 19-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0665),

—

tekintettel a különböző közlekedési módokban érvényesülő utasjogokról szóló, 2011. október 25-i (17), továbbá a fogyatékos személyek mobilitásáról és beilleszkedéséről, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2012. október 23-i (18) állásfoglalásaira,

—

tekintettel a légi utasok szerzett jogairól és azok érvényesüléséről szóló 2012. március 29-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló, 2011. október 25-i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (20),

—

tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó fogyasztóvédelmi programról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0707) és az ahhoz kapcsolódó dokumentumokra (SEC(2011)1320 és SEC(2011)1321),

—

tekintettel az új fogyasztóvédelmi stratégiáról szóló 2011. november 15-i állásfoglalására (21),

—

tekintettel „Az utasérdekek európai perspektívája: Közlemény a különböző közlekedési módokban érvényesülő utasjogokról” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2011. december 19-i bizottsági közleményre (COM(2011)0898),

—

tekintettel az „Egységes keret az elektronikus kereskedelem és az online szolgáltatások digitális egységes piacába vetett bizalom megerősítésére” című, 2012. január 11-i bizottsági közleményre (COM(2011)0942),

—

tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet) irányuló, 2012. január 25-i javaslatra (COM(2012)0011),

—

tekintettel „A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé” című, 2012. február 2-i állásfoglalására (22),

—

tekintettel „Az e-közbeszerzésre vonatkozó stratégia” című, 2012. április 20-i bizottsági közleményre (COM(2012)0179),

—

tekintettel „A gyermekbarát internet európai stratégiája” című, 2012. május 2-i bizottsági közleményre (COM(2012)0196),

—

tekintettel a kiszolgáltatott fogyasztók jogainak megerősítésére irányuló stratégiáról szóló 2012. május 22-i állásfoglalására (23),

—

tekintettel a belső piaci eredménytábláról szóló 2012. május 22-i állásfoglalására (24),

—

tekintettel „Az európai fogyasztóügyi stratégia: a fogyasztói bizalom növelése és a növekedés fellendítése” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2012. május 22-i bizottsági közleményre (COM(2012)0225),

—

tekintettel az „Otthon a belső piacon – A fogyasztói piacok eredménytáblájának hetedik kiadása” című, 2012. május 29-i bizottsági közleményre (SWD(2012)0165),

—

tekintettel „A piacok megfelelő működésének biztosítása a fogyasztók számára – a fogyasztói piacok eredménytáblájának nyolcadik kiadása” című, 2012. december 7-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0432),

—

tekintettel a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és megbízható szolgáltatásokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2012. június 4-i javaslatra (COM(2012)0238),

—

tekintettel a tudatos fogyasztói magatartás kialakításának figyelemfelkeltéssel kapcsolatos vonatkozásairól (2012–2014) szóló 2012. július 19-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2012)0235),

—

tekintettel „A második egységes piaci intézkedéscsomag: Együtt egy újfajta növekedésért” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2012. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2012)0573),

—

tekintettel a digitális egységes piac kiteljesítéséről szóló 2012. december 11-i állásfoglalására (25),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „Az európai fogyasztóügyi stratégia: a fogyasztói bizalom növelése és a növekedés fellendítése” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági közleményről (COM(2012)0225) szóló véleményére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A7-0163/2013),

A.

mivel a fogyasztók jogainak előmozdítása és a fogyasztók védelme az Unió alapvető értékei közé tartoznak;

B.

mivel a fogyasztók a gazdaságban kulcsfontosságú szerepet játszanak, hiszen az Unióban a fogyasztás a növekedés fontos mozgatóerői közé tartozik;

C.

mivel az uniós polgárok fogyasztóként fontos szerepet játszanak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén, és mivel ennek megfelelően a fogyasztók szerepét az uniós gazdaságpolitika részeként kell elismerni;

D.

mivel az Unió célkitűzése a fogyasztók tudatosságának növelése, pozíciójuk megerősítése és a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése, valamint az uniós vállalkozások és gazdaságok versenyképessége tekintetében a megfelelő egyensúly megteremtése, különösen a fogyasztók egészségének és biztonságának megóvása és gazdasági érdekeik védelme, valamint a tájékoztatáshoz, az oktatáshoz és az önszerveződéshez való joguk előmozdítása révén;

E.

mivel a fogyasztók nem alkotnak egyetlen homogén csoportot, és az európai fogyasztóügyi stratégiában az ebből eredő változókat figyelembe kell venni, minthogy nagy eltérések vannak a fogyasztók között a fogyasztói készségek, a jogszabályok ismerete, a magabiztosság és a jogérvényesítési hajlandóság szempontjából; mivel a megkülönböztetésmentességet és a hozzáférhetőséget figyelembe kell venni az európai fogyasztóügyi stratégia végrehajtásánál;

F.

mivel növelni kell a fogyasztók piacba vetett bizalmát és hitét, valamint elő kell segíteni, hogy megismerjék jogaikat, különös tekintettel az olyan, kiszolgáltatott fogyasztói csoportokra, mint a gyermekek, az idősek, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő egyéb fogyasztók; mivel e tekintetben alapvető fontosságú, hogy a fogyasztók az Unióban nagyobb fokú védelmet élvezzenek az egészségüket vagy a biztonságukat esetlegesen veszélyeztető termékekkel és szolgáltatásokkal szemben;

G.

mivel a „helyénvaló és megfelelő tájékoztatás” könnyen hozzáférhető, átlátható, nem félrevezető és összehasonlítható információkat jelent;

H.

mivel a megfelelően működő belső piac elérésének célja összhangban áll a lisszaboni stratégia azon célkitűzésével, hogy a növekedést és a foglalkoztatottságot oly mértékben kell fokozni, hogy az hasznosan szolgálja az 500 millió európai fogyasztót;

I.

mivel az e-kereskedelem valamennyi fogyasztó számára rendkívül hasznos, ugyanis a határokon átnyúló jellegéből adódó lehetőségek miatt lehetővé teszi, hogy a fogyasztók a legteljesebb mértékben ki tudják használni az egységes piac előnyeit; mivel az e-kereskedelem mint integrációs eszköz nagyon hasznos a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű, illetve a vidéki területeken vagy földrajzi szempontból hátrányos helyeken élő fogyasztók számára is;

J.

mivel a határokon átnyúló vásárlások esetében tapasztalható, fogyasztói jogokkal kapcsolatos bizonytalanság csökkenti a piaci integráció előnyeit;

K.

mivel az e-kereskedelem fejlődése lelassult az uniós polgárok, de különösen az idősebb népesség körében még mindig jelen lévő digitális megosztottság miatt; mivel a legtöbb nyilvános és magáncélú weboldal még mindig nem elérhető a fogyatékkal élő személyek, illetve az alacsonyabb digitális műveltséggel rendelkező személyek számára;

L.

mivel a digitális egységes piac töredezettsége veszélyezteti a fogyasztók jogait; mivel számos weboldal nem megfelelő a határokon átnyúló vásárlók és fogyasztók számára; mivel hamarosan hatályba lép az alternatív vitarendezésről szóló irányelv és az online vitatrendezésről szóló rendelet, amelyek hasznos eszközt kínálnak a fogyasztók számára, különösen a határokon átnyúló ügyletek esetében; mivel a kollektív keresetek hatékony végrehajtására szolgáló megfelelő mechanizmusok kialakítása további megfontolásra érdemes;

M.

mivel a közelmúlt pénzügyi válsága során hangsúlyossá vált, hogy a pénzügyi és banki szolgáltatások területén – mivel ezek a termékek közvetlen hatással lehetnek a fogyasztók általános jólétére – nagy szükség van a fogyasztók védelmére és tájékoztatására, valamint a nekik nyújtott pártatlanabb tanácsadásra;

N.

mivel az európai fogyasztóügyi stratégia az Európa 2020 stratégiában szereplő célkitűzések megvalósítását célzó, az uniós fogyasztóvédelmi politika általános érvényesítésére irányuló intézkedéseket tartalmaz;

O.

mivel a jelenlegi gazdasági válság az egységes piacon a fogyasztók vásárlóerejére is jelentős hatással van, különös tekintettel a szociális vagy pénzügyi körülményeik miatt kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztókra; mivel ennek következtében a fogyasztói jogokat a szükséges mértékig el kell ismerni;

P.

mivel az egységes piac jó minőségű, versenyképes árú termékek és szolgáltatások széles kínálatához biztosít hozzáférést az uniós fogyasztók számára; mivel a környezetbarát termékek előállítása és a környezetbarát szolgáltatások nyújtása ösztönzi a felelős fogyasztást, serkentve a fenntartható fejlődést, a foglalkoztatottságot és a gazdasági növekedést; mivel a Bizottságnak új fogyasztási formákat kellene megvizsgálnia és tanulmányoznia, többek között például az együttműködő fogyasztást;

Q.

mivel a műszaki és tudományos ismeretek fejlődésének függvényében végre kell hajtani a szükséges kiigazításokat mind az élelmiszer-biztonság, mind az egyéb alapvető fogyasztási cikkek biztonsága tekintetében;

R.

mivel valamennyi területen meg kell erősíteni a fogyasztói szervezetek szerepét, elfogadva a szükséges jogi és gazdasági intézkedéseket, valamint kapacitásépítéssel támogatva őket; mivel a fogyasztói szervezetek sajátos szerepet töltenek be az egységes európai piac iránti bizalom és e piac fejlődésének biztosításában;

S.

mivel az utasok nem rendelkeznek elegendő információval jogaikról és a szolgáltatás elvárható minőségéről, és jogi követeléseik benyújtása és érvényesítése gyakran nehézségekbe ütközik; mivel az egyes közlekedési módokban az utasjogokkal kapcsolatos különböző szabályozások alkalmazásának megkönnyítéséhez és javításához iránymutatásokra van szükség; mivel a szervezett utazásokról szóló irányelv küszöbön álló felülvizsgálata során a Bizottságnak teljes körűen meg kell vizsgálnia az e-kereskedelem és a digitális piacok fogyasztói magatartásra gyakorolt hatását az európai idegenforgalmi ágazatban;

T.

mivel a meglévő uniós jogszabályok az utasok számára alapvető védelmet kínálnak a különböző közlekedési módokban, azonban néhány utasjog esetében nem minden közlekedési módnál és az Unió nem minden részén biztosítják kellően a jogszabályok alkalmazását, nyomon követését és végrehajtását, ami az egységes piacon belül gátolja a szabad mozgást, hiszen ez az utazás során befolyásolja a polgárok bizalmát, valamint a fuvarozó társaságok körében aláássa a tisztességes versenyt;

U.

mivel a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló 1008/2008/EK rendelet (átdolgozott változat) (26) hatálya alá tartozó számítógépes helyfoglalási rendszerek esetében az utasoknak egyértelműen különbséget kell tudniuk tenni a jegyárakba beépített, nem választható működési költségek és a foglalható opcionális tételek között, ugyanis ez az interneten jegyet foglaló fogyasztók számára növelni fogja az árakkal kapcsolatos átláthatóságot;

V.

mivel az európai fogyasztóvédelmi politika új menetrendjéről szóló bizottsági közlemény a következő 4 fő célkitűzést tartalmazza: 1) a fogyasztók biztonságának javítása; 2) a fogyasztók ismereteinek bővítése; 3) a jogszabályok érvényesítésének fokozása és a jogorvoslat biztosítása; valamint 4) a jogok és fő politikák hozzáigazítása a gazdasági és társadalmi változásokhoz; mivel az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek lehetővé kell tenniük a fogyasztóvédelmi jogszabályok eredményes és gyors átültetését;

W.

mivel az Unió a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó célkitűzéseket határozott meg annak érdekében, hogy elérje a 2020-as célkitűzéseket és azt, hogy 2050-ben az energiaellátás nagyobb részét a megújuló energiaforrások biztosítsák;

X.

mivel a kidolgozandó javaslatoknak összhangban kell lenniük a meghatározott négy fő célkitűzéssel;

1.

üdvözli az európai fogyasztóügyi stratégia holisztikus megközelítését, különösen azt, hogy a stratégia csaknem az összes, fogyasztók számára fontos szakpolitikai területet lefedi, és ezáltal határozott üzenetet közvetít a fogyasztók biztonságának és jogainak fokozott szerepéről és jelentőségéről, valamint a fogyasztói szervezetek megerősítéséről; hangsúlyozza azonban, hogy ennek az Európai Bizottság jogalkotási és egyéb javaslataiban is tükröződnie kell;

2.

üdvözli, hogy a Bizottság kész együttműködni a kereskedőkkel és a közvetítő kereskedőkkel annak érdekében, hogy előmozdítsák a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló, a fogyasztók biztonságát javító kezdeményezéseket; úgy véli, hogy a Bizottságnak állandó párbeszédet kell folytatnia a magánszektorral, hogy ezeket a kezdeményezéseket elfogadják, és valóban végrehajtsák;

3.

kéri, hogy a fogyasztók könnyen és hatékonyan gyakorolhassák jogaikat az alapvető területeken, ezen belül is az élelmiszerek, az egészségügy, az energia, a pénzügyi és digitális szolgáltatások, a szélessávú szolgáltatásokhoz való hozzáférés, az adatvédelem, a közlekedés és a távközlés terén;

4.

felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt a nemzeti kormányokkal a fogyasztói jogokra és érdekekre vonatkozó, uniós szintű tudatosító kampány bevezetésekor; hangsúlyozza, hogy e kampány sikere szempontjából fontos, hogy ebbe a folyamatba ne csak az állami szektort és a fogyasztóvédelmi szervezeteket vonják be, hanem a magánszektort is;

5.

úgy véli, hogy elő kell mozdítani az olyan e-platformokat, mint például a vállalkozásokat támogató európai hálózat és az „Európa Önökért” weboldal, amelyek hozzájárulnak az egységes európai piac fejlődéséhez, és fontos információkkal szolgálnak a fogyasztók és a kis- és középvállalkozások számára;

6.

felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot arra vonatkozóan, hogy miként javíthatók a polgárok pénzügyi szektorral kapcsolatos ismereti, hogy az emberek a hitelfelvételre irányuló döntés meghozatala előtt rendelkezzenek a szükséges információkkal; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb nemzedékre, valamint a társadalom rövid lejáratú kölcsönökkel kapcsolatos tájékoztatására;

7.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztók számára biztosított képzés csökkenti a veszélyes vagy hamisított termékekkel, a spekulatív pénzügyi termékekkel, valamint a megtévesztő reklámokkal kapcsolatos kockázatokat; azon a véleményen van, hogy a fogyasztók (többek között pénzügyi) képzését és a fogyasztói tudatosság növelését egész életen át tartó jelleggel, az iskoláskortól kezdve kellene gyakorolni; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a túl sok információt, és ehelyett megbízható, világos, összehasonlítható és célzott tájékoztatás nyújtásával mérsékelni kell a hiányos ismereteket és javítani kell a fogyasztók tudatosságát;

8.

hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a fogyasztók teljes mértékben élvezhessék a jogaikat, nem szabad megfeledkezni a vállalkozások szerepéről és oktatásáról; úgy véli, hogy a vállalkozásokon belül a fogyasztói jogok megfelelő ismerete alapvető fontosságú a már létező fogyasztóvédelmi jogszabályok teljes mértékű végrehajtásához; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg az ehhez szükséges intézkedéseket, a hangsúlyt a kis- és középvállalkozásokra helyezve,

9.

hangsúlyozza, hogy a különböző tanulmányok megállapításainak alapján a fogyasztók hosszú távon aggódnak az egységes piacon forgalmazott, ugyanolyan márkájú és csomagolású termékek minősége terén tapasztalható esetleges különbségek miatt; úgy véli, hogy a fogyasztók az egységes piacon forgalmazott, ugyanolyan márkájú és csomagolású termékek vásárlásakor a különböző tagállamokban nem ugyanazt a minőséget kapják; hangsúlyozza, hogy a fogyasztók megkülönböztetésének semmilyen formája sem megengedett;

10.

felszólítja a Bizottságot, hogy mélyrehatóan vizsgálja meg ezt a kérdést, ami lehetővé tenné annak megállapítását, hogy szükség van-e a meglévő uniós jogszabályok kiigazítására; felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet és a fogyasztókat a vizsgálat eredményeiről;

11.

kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki korszerűsített és egységesített szabályokat, amelyek garantálják a termékbiztonságot és a termék eredetiségét; reméli mindenesetre, hogy az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelv módosítására irányuló javaslat biztosítani fogja a fogyasztási cikkek magas fokú biztonságát;

12.

üdvözli a termékbiztonságra vonatkozó jogi keret létrehozására irányuló bizottsági javaslatot; e tekintetben hangsúlyozza a hatékony piacfelügyelet fontosságát, mivel az európai belső piacon még mindig találkozhatunk nem biztonságos termékekkel, köztük CE-jelölésű termékekkel is;

13.

kéri, hogy a fogyasztók biztonságos módon részesüljenek a tudományos és technológiai fejlődés előnyeiből, és férjenek hozzá a méltányos és eredményes jogorvoslathoz szükséges tájékoztatáshoz, pártatlan tanácsadáshoz, valamint eszközökhöz;

14.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsák elő azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy a tudományos haladás, a technológiai fejlődés és az egyéb újítások eredményeit a fogyasztók javára formálják át, kellően figyelembe véve a fogyasztói termékbiztonságra vonatkozó jogszabályokat;

15.

megfelelő fogyasztóvédelmet és termékbiztonságot szorgalmaz a géntechnológiával módosított szervezetek felhasználásával vagy nanotechnológiával előállított fogyasztói termékek piacain;

16.

hangsúlyozza a tudományos szakértelem és a szabályozással kapcsolatos vélemény függetlensége és átláthatósága garantálásának szükségességét, különösen az egészségügyi, a környezetvédelmi és az élelmiszerpolitikák terén, amelynek célja a fogyasztók egészségvédelmének és bizalmának legmagasabb szintű biztosítása;

17.

kiemeli, hogy fokozottabban védelmezni kell az olyan kiszolgáltatott fogyasztói csoportok, mint a gyermekek és az idősebbek jogait, különösen a közlekedés, a pénzügyi szolgáltatások, az energia, valamint az információs és kommunikációs technológiák terén; hangsúlyozza, hogy mind uniós, mind pedig nemzeti szinten intézkedéseket kell tenni, hogy megfelelő garanciákat nyújtsanak ezen fogyasztók védelmére;

18.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a felelősségteljes és fenntartható fogyasztást, követve az Európa 2020 stratégiában meghatározott célkitűzéseket, továbbá lehetővé kell tenni a fogyasztók teljes körű hozzáférését a piacokhoz, a rendkívül versenyképes szociális piacgazdaság és a szolidaritáson alapuló Unió jegyében; úgy véli, hogy fel kell venni a küzdelmet az élelmiszer-pazarlás ellen, növelni kell a fogyasztási cikkek élettartamát, elő kell mozdítani az újrahasznosítást és a használt áruk fogyasztását, valamint tovább kell javítani az egységes piacon elérhető termékek energiahatékonyságát;

19.

kitart amellett, hogy a Bizottságnak továbbra is gondosan nyomon kell követnie az egységes piac fejlődését támogató jogszabályok alkalmazását; felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban tegye meg a szükséges jogi lépéseket azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek megsértik, illetve nem hajtják végre vagy érvényesítik az egységes piacra vonatkozó jogszabályokat;

20.

üdvözli a teljesen integrált egységes piac létrehozását célzó újabb jogalkotási kezdeményezéseket, amelynek célja, hogy növekedhessen a verseny és a hatékonyság, valamint az uniós fogyasztóknak szélesebb körű választási lehetőségük legyen;

21.

felszólítja különösen a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az uniós fogyasztói vívmányok – nevezetesen a fogyasztók jogairól szóló irányelv (27), a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (28) és a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv (29) – időben történő és következetes végrehajtását; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ellenőrizzék a fogyasztói vívmányok hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy a jelek szerint a polgárok még mindig nincsenek tisztában az egységes piacon őket megillető jogokkal, és ennek megfelelően felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a végrehajtási folyamat keretében mozdítsák jobban elő a fogyasztók számára nyújtott világos és átfogó tájékoztatás, valamint a fogyasztók rendelkezésére álló jogorvoslati eszközökkel kapcsolatos információk elérhetőségét is;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen aktívabb lépéseket annak felmérésére, hogy a tagállamok polgárai milyen mértékben rendelkeznek bankszámlával; kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést arról, miként kezelik ezt a problémát, és 2014 első negyedévének végéig nyújtson be jelentést a Parlamentnek e témában;

23.

azt ajánlja, hogy jobban hasznosítsák a fogyasztói magatartásról rendelkezésre álló információkat, és úgy véli, hogy különösen a fogyasztói eredménytábla eredményeit lehetne hatékonyabban felhasználni; ennek megfelelően azt javasolja, hogy a Közös Kutatóközpont támogatott kutatási projekt keretében végezzen elemezéseket és megfigyeléseket annak meghatározása céljából, hogy az egységes piacon belül a polgárokat megillető fogyasztói jogok erősítése szempontjából mely területek élveznek elsőbbséget a polgárok számára, és ennek megfelelően igazítsák ki a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás tartalmát és formáját, valamint az ilyen tájékoztatást nyújtó szervezetek munkáját;

24.

hangsúlyozza, hogy az Unió szakpolitikáinak elő kell mozdítaniuk a fogyasztói szervezetek és a közintézmények közötti együttműködést valamennyi területen, biztosítva ezzel a szükséges gazdasági erőforrásokhoz való egyszerű hozzáférést, valamint elő kell segíteniük a bevált gyakorlatok és az ismeretek megosztását e szervezetek között; úgy véli, hogy létre kellene hozni a szervezetek európai nyilvántartását, amely segítené az ilyen szervezetek alapítását;

25.

úgy véli, hogy a Bizottságnak a digitális környezetben nem csupán a digitális tartalom vásárlására kellene összpontosítania, hanem arra is, hogy a digitális környezetben miként mozdíthatja elő az áruk és szolgáltatások értékesítését és erősítheti a fogyasztók bizalmát oly módon, hogy a fogyasztók tisztában legyenek azzal, hogy gyenge minőségű termék vagy szolgáltatás vásárlása esetén hogyan védhetik meg jogaikat és hogyan rendezhetik vitáikat;

26.

felszólítja a Bizottságot, hogy a rövid lejáratú kölcsönök terén fordítson különleges figyelmet a fogyasztók védelmére, mivel válság idején azok a legsérülékenyebbek, akik anélkül használják ezeket a pénzügyi termékeket, hogy teljes mértékben tisztában lennének a hitelfelvevőként őket terhelő kötelezettségekkel, illetve őket fenyegető kockázatokkal;

27.

emlékeztet arra, hogy a fogyasztóknak nyújtott megfelelő tájékoztatáshoz a tudatos fogyasztói magatartás kialakítását támogató intézkedéseknek kell társulniuk annak érdekében, hogy a fogyasztók képesek legyenek teljes körűen kihasználni a belső piac nyújtotta lehetőségeket;

28.

felszólítja a Bizottságot, hogy működjön együtt az Európai Parlamenttel és a nemzeti hatóságokkal a háztartások energiafogyasztásának jobb szabályozási lehetőségeiről a fogyasztók rendelkezésére álló információk javítása céljából;

29.

úgy véli, hogy olyan, határokon átnyúló energetikai projektek megvalósítására van szükség, amelyek az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközzel kapcsolatos program részét képezik, mivel az a villamosenergia- és gázszolgáltatók közötti versenyt hivatott előmozdítani, valamint a tagállamok energiaágazaton belüli függetlenségét hivatott növelni;

30.

kéri, hogy erősítsék meg az uniós versenypolitikát, illetve a fogyasztói jogok előmozdítását állítsák e folyamat középpontjába; ezt a kiigazítást rendkívül fontosnak tartja a szilárd digitális egységes piac kialakítása szempontjából; e tekintetben hangsúlyozza az ár-összehasonlító weboldalak fontos szerepét, valamint kiemeli, hogy biztosítani kell azok függetlenségét;

31.

kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy – a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretre is tekintettel – hagyják jóvá a stratégia hatékony végrehajtásához szükséges forrásokat, valamint rendszeresen értékeljék a stratégia hatását;

32.

hangsúlyozza, hogy az e-kereskedelem egyre gyorsabb fejlődése kiemelkedő fontosságú a fogyasztók számára, mivel több választási lehetőséget kínál, különösen a nehezen megközelíthető, távoli vagy legkülső területeken élő polgárok számára, de azoknak is, akik csökkent mozgásképességűek, és akik másképp nem férhetnének hozzá az áruk széles választékához;

33.

felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a vállalkozások a határokon átnyúló online csomagküldő kereskedelemben általánosan alkalmazott szállítási korlátozások révén eltérő bánásmódban részesítsék a fogyasztókat a belső piacon;

34.

hangsúlyozza, hogy nem minden fogyasztónak van lehetősége az internet használatára, illetve nem rendelkezik az ahhoz szükséges képességekkel, ezért a fogyasztók számára több csatornán kell kínálni a szolgáltatásokat;

35.

kiemeli, hogy a fogyasztói bizalom elengedhetetlen az elektronikus kereskedelemhez, akár országon belüli, akár határokon átnyúló vásárlásokról van is szó; hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell a termékek minőségéről, biztonságosságáról, nyomon követhetőségéről és eredetiségéről, el kell kerülni a bűncselekménynek minősülő és nem tisztességes gyakorlatokat, és tiszteletben kell tartani a személyes adatok védelmét, biztosítva adott esetben, hogy a fogyasztó jól tájékozottan és egyértelmű módon járuljon hozzá személyes adatainak felhasználásához;

36.

kiemeli, hogy a személyes adatok védelme a fogyasztóvédelemnek, valamint a digitális belső piac működésének és növekedésének elengedhetetlen feltétele;

37.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztók az e-kereskedelem tekintetében gyors, megbízható és versenyképes szállítási szolgáltatásra számítanak, valamint hogy a fogyasztói bizalom biztosítása érdekében szükség van a jól működő szállítási szolgáltatásokra;

38.

üdvözli a Bizottság által a pénzügyi szolgáltatások tekintetében tervezett intézkedéseket, és hangsúlyozza, hogy – különösen a pénzügyi szolgáltatások terén – a fogyasztók számára független tanácsadást biztosító, átfogó jogi keretre van szükség; hangsúlyozza, hogy a piacokkal kapcsolatos tájékoztatásnak megbízhatónak, egyértelműnek és összehasonlíthatónak, valamint elektronikus és egyéb formában elérhetőnek kell lennie; hangsúlyozza, hogy jogi eszközökkel fel kell lépni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok vagy szerződéses feltételek ellen; kiemeli, hogy a valamely pénzügyi termék miatt „csapdába esett” fogyasztókat meg kell védeni;

39.

tudomásul veszi a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról szóló 261/2004/EK rendeletnek, valamint a légi fuvarozók felelősségéről szóló 2027/97/EK rendeletnek az utasok és poggyászaik légi szállítása tekintetében történő módosításáról szóló rendeletre irányuló új, 2013. március 13-i javaslatot (COM(2013)0130); kéri, hogy készüljön el a minden közlekedési módra érvényes közös utasjogok jegyzéke, amelyet tömör formában széles körben terjesztenek az Unió minden hivatalos nyelvén;

40.

hangsúlyozza, hogy – többek között a befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló rendeletre irányuló javaslatban (COM(2012)0352) tervezetteknek megfelelően – valamennyi fogyasztó számára meg kell könnyíteni az alapszintű fizetési számlákhoz történő hozzáférést, illetve egyértelmű és releváns információkat kell nekik nyújtani a befektetési termékekről; hangsúlyozza, hogy a pénzpiacok szabályozásához szigorú szabályokra van szükség; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság számos fogyasztó pozícióját gyengíti, egyre kiszolgáltatottabbá téve őket, valamint hogy a növekvő munkaügyi bizonytalanság és munkanélküliségi ráta, valamint a vásárlóerő csökkenése elmélyíti az egyenlőtlenségeket; felszólítja a Bizottságot, hogy a szakpolitikák alakításakor vegye figyelembe ezeket az új fejleményeket;

41.

kiemeli, hogy szoros együttműködésre van szükség az európai, nemzeti és helyi hatóságok, valamint a fogyasztói szervezetek között annak érdekében, hogy konzultációs mechanizmusok jöjjenek létre, valamint végre lehessen hajtani a stratégiában előirányzott intézkedéseket;

42.

kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a RAPEX riasztórendszer (nem élelmiszer jellegű termékek riasztási rendszere) váljon átláthatóbbá és hatékonyabbá; úgy véli, hogy fejleszteni kell az Európai Fogyasztói Központok (ECC), valamint a fogyasztóvédelmi együttműködés (CPC) hálózatait; úgy véli, hogy a Bizottságnak tanulmányoznia kell egy RAPEX-típusú, szolgáltatásokra irányuló rendszer létrehozását;

43.

hangsúlyozza, hogy a jogorvoslati mechanizmusoknak, például az alternatív vitarendezésnek vagy az online vitarendezésnek gyorsnak, hozzáférhetőnek és hatékonynak kell lenniük; hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló jogviták esetében az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférést nem akadályozhatják a jogvita határokon átnyúló jellegéből, az erőforráshiányból, illetve a jogi segítséghez való hozzáférésre vonatkozó ismeretek hiányából fakadó nehézségek; szorgalmazza ezért a 2003. január 27-i 2003/8/EK tanácsi irányelv megfelelőbb végrehajtását, valamint – szükség esetén – a hiányosságok orvoslása érdekében történő felülvizsgálatát;

44.

hangsúlyozza, hogy az alternatív vitarendezési és az online vitarendezési mechanizmusok nem helyettesíthetik a kollektív jogorvoslati mechanizmust; ezért felszólítja a Bizottságot olyan intézkedések megvizsgálására, amelyek a határokon átnyúló esetekben alkalmazandó, uniós szintű, koherens kollektív jogorvoslati mechanizmus létrehozásához vezetnének a fogyasztóvédelem terén; hangsúlyozza, hogy az Unión belüli, nem összehangolt kezdeményezések töredezettséghez vezethetnek; hangsúlyozza, hogy a kollektív jogorvoslat hatékonyságának biztosítása és a lehetséges visszaélések elkerülése érdekében a kollektív jogorvoslattal kapcsolatos uniós megközelítésnek csak a nemzeti szinten megfelelően elismert jogalanyok (állami hatóságok, mint például az ombudsmanok vagy fogyasztói szervezetek) képviseleti fellépésére kellene kiterjednie; kitart amellett, hogy a kollektív jogorvoslatra vonatkozó uniós megközelítést az önkéntes részvétel elve alapján kell kialakítani;

45.

hangsúlyozza, hogy az Unión belül biztosítani kell az áruk és szolgáltatások hozzáférhetőségét az olyan területeken is, mint az épített környezet, a közlekedés és az információs és kommunikációs technológiák; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy céljaiban messzire mutató uniós akadálymentesítési intézkedéscsomagra;

46.

felhívja a figyelmet arra, hogy a következő, 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keretben gondoskodni kell az európai fogyasztóügyi stratégia kellően ambiciózus finanszírozásáról;

47.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

19.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/12

—

tekintettel a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/8/EK tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló 2003/8/EK irányelv alkalmazásáról szóló, a Bizottság által a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, 2012. február 23-i jelentésre (COM(2012)0071),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkére,

—

tekintettel az igazságszolgáltatáshoz való nemzetközi hozzáférésről szóló, 1980. október 25-i hágai egyezményre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0161/2013),

A.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy „azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van”;

B.

mivel a 2003/8/EK tanácsi irányelv rendelkezései biztosítják, hogy a határon átnyúló jogvitákban érintett polgárok hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz;

C.

mivel az irányelv fő rendelkezése biztosítja, hogy a költségmentesség nem tagadható meg kizárólag azon az alapon, hogy a jogvita jellegét tekintve határon átnyúló, és így minden tagállam megtartja saját költségmentességi rendszerét, ugyanakkor meg kell azt nyitnia más tagállamokból származó személyek számára;

D.

mivel az irányelv a továbbiakban lefekteti a határon átnyúló költségmentesség biztosításának feltételeit, különösen az anyagi helyzet, a jogvita tárgya és határon átnyúló jellege vonatkozásában;

E.

mivel költségmentesség csak olyan személyeknek biztosítható, akik anyagi helyzete nem teszi lehetővé számukra, hogy e költségmentesség nélkül hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz;

F.

mivel ezeket a forrásokat a bíróság székhelye szerinti tagállamban hatályos iránymutatások alapján értékelik, és több tagállamban rögzített küszöbértékek vannak hatályban;

G.

mivel ezek a küszöbértékek tagállamonként jelentősen eltérnek egymástól, és előfordulhat, hogy egy olyan polgárt, akit az egyik tagállamban költségmentességre jogosultnak tekintenek, egy másik tagállamban nem tekintenek annak, és mivel az irányelv 5. cikkének (4) bekezdése bizonyos mértékig elismeri ezt a problémát;

H.

mivel ezen ellentmondások kezelése érdekében meg kell vizsgálni, hogy egy polgár folyamodhasson-e költségmentességért a lakóhelye szerinti tagállamban is, és hogy a kérelméről annak a tagállamnak a hatóságai határozzanak-e;

I.

mivel annak érdekében, hogy a dolgokat mind a polgárok, mind az irányelvet alkalmazó hatóságok számára megkönnyítsék, a határon átnyúló jogvita esetén felmerülő költségmentességi kérelmek kapcsán választási lehetőséget kellene biztosítani a polgárok számára, hogy kérelmükről a lakóhelyük szerinti tagállam határozzon-e, vagy az a tagállam, ahol a bíróságnak a székhelye van, vagy az, ahol a határozatot végre fogják hajtani;

J.

mivel ilyen választási lehetőség esetén a tagállami hatóságok saját kritériumaikat alkalmazhatnák anélkül, hogy a kérelmet más tagállamhoz kellene továbbítaniuk vagy más tagállam feltételeit és iránymutatásait kellene tanulmányozniuk;

K.

mivel azok a polgárok, akik lakóhely szerinti tagállama elismerte a költségmentességhez való jogukat, erről tanúsítványt kaphatnának, melyet a bíróság székhelye vagy a határozat végrehajtása szerinti tagállam hatóságai tiszteletben tartanának;

L.

mivel az irányelv szerint a határon átnyúló költségmentesség kiterjed a határon átnyúló ügyeknél szokásos további költségekre, például a tolmácsolási, fordítási és utazási költségekre is;

M.

mivel az igazságügy területén a polgárok rendelkezésére álló segítségről szóló információkat az Unió egyik nyelvén kell megadni, hogy biztosítva legyen, hogy a polgárok egy olyan nyelven kapjanak megfelelő tájékoztatást, amelyet megértenek;

N.

mivel az igazságszolgáltatáshoz való nemzetközi hozzáférésről szóló 1980. október 25-i hágai egyezmény hasonló rendelkezéseket tartalmaz nemzetközi szinten, azonban azt a 27 tagállam közül csak 17 alkalmazza;

O.

mivel a többi tagállamot ennélfogva az egyezmény aláírására vagy ratifikálására kell ösztönözni;

1.

gratulál a Bizottságnak ahhoz, hogy benyújtotta a 2003/8/EK jelentés alkalmazásáról szóló jelentését;

2.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Bizottság külön nem tér ki azokra az európai eljárásokra, amelyekre a költségmentességről szóló irányelv szintén alkalmazható, például a kis értékű követelések európai eljárására, noha ennek az eljárásnak az esetében való alkalmazást a 2009. január 1. és 2010. december 31. közötti időszakban mindenképpen vizsgálni lehetett volna;

3.

elégedetten veszi tudomásul, hogy az irányelvet valamennyi tagállam átültette; megjegyzi ugyanakkor, hogy bizonyos pontok tekintetében a tagállamok eltérően értelmezik az irányelv hatályát;

4.

rámutat, hogy az eszköz kihasználására vonatkozó, részletes és pontos áttekintés érdekében egy további jelentésben országonként össze kellene gyűjteni az esetek számát és tartalmi irányultságát;

5.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy viszonylag kevés polgár és gyakorló jogász tud az irányelv biztosította jogokról;

6.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a határon átnyúló polgári és kereskedelmi jogviták esetén igénybe vehető költségmentességhez való jog ismertségének növelésére, és ezáltal erősítsék a polgárok szabad mozgását;

7.

elismeri az uniós e-igazságügyi portál, az Európai Igazságügyi Hálózat és az e-CODEX (e-igazságügyi kommunikáció online adatcsere révén) által végzett kiváló munkát, különösen a 2003/8/EK tanácsi irányelvben hivatkozott jogsegély-adatlapoknak az uniós e-igazságügyi portálon való elérhetősége révén; nagyobb pontosságra és e jogsegély-adatlapok és a nemzeti jogsegély-adatlapok könnyebb hozzáférhetőségére hív azonban fel valamennyi ilyen platformon, beleértve az arra vonatkozó egyértelmű és gyakorlati információkat is, hogy miként lehet a legjobban jogi segítségért folyamodni a különböző tagállamokban a határon átnyúló polgári és kereskedelmi jogviták esetén;

8.

felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak hatékony tájékoztató kampányt a nagyszámú lehetséges igénybe vevő és gyakorló jogász elérése céljából;

9.

úgy véli, hogy más európai eljárások – amilyen például a kis értékű követelések európai eljárása vagy az európai fizetési meghagyásos eljárás – sem ismertek, és a jelenlegi tájékoztatási politika mellett nem is fognak széles körben ismertté válni;

10.

rámutat, hogy új technológiák és kommunikációs eszközök használhatók a költségmentességről szóló információkhoz való hozzáférés lehetővé tételére; javasolja ezért, hogy a Bizottság és a tagállamok a kommunikációs csatornák széles spektrumát használják, beleértve az internetalapú kampányokat és az olyan interaktív platformokat is, mint az e-igazságügyi portál, hiszen ezek költséghatékony módjai a polgárok elérésének;

11.

felhívja a figyelmet arra, hogy a megindított eljárások folyamatossága érdekében a költségmentességi kérelemhez szükséges űrlapok átmeneti és végleges tárolhatóságát javítani kell, ez vonatkozik egyébként más eljárások űrlapjaira is, különösen a kis értékű követelések európai eljárásáéra és az európai fizetési meghagyáséra; biztosítani kell többek között, hogy ezek minden nyelven egyformán elérhetőek legyenek, többek között a Polgári Ügyek Európai Igazságügyi Atlaszának honlapján és az európai igazságügyi portálon is; felszólítja a Bizottságot, hogy azonnal orvosolja ezt a helyzetet;

12.

úgy véli, hogy adatbázisokat kellene felállítani, melyek tartalmazzák a határon átnyúló költségmentességi ügyekben való eljáráshoz szükséges kellő nyelvi és összehasonlító jogi ismerettel rendelkező jogászok elérhetőségét, ezáltal biztosítva azt, hogy olyan jogászokat hatalmazzanak meg, akik képesek ilyen esetekben eljárni; miközben a határon átnyúló jelenlegi jogi adatbázisokat, például a Find-a-Lawyer platformot jó gyakorlatként ismeri el e területen, további ilyen eszközök kidolgozására szólít fel, hogy azokat integrálni lehessen az e-igazságügyi portál jogi szakértőket tartalmazó adatbázisába;

13.

véleménye szerint kívánatos lenne, hogy külön képzési programokat biztosítsanak a határon átnyúló ügyekben járatos jogászoknak, külön hangsúlyt fektetve a nyelvtanfolyamokra és az összehasonlító jogra; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen támogasson különleges továbbképzési intézkedéseket azon ügyvédek számára, akik a jogi segítségnyújtás keretében nyújtanak szolgáltatásokat;

14.

elismeri, hogy a jogsegély és képzés költségekkel jár a tagállamok számára, és hogy a jelenlegi gazdasági környezetben sok tagállamban korlátokba ütközhet ennek finanszírozása; felhívja ezért a Bizottságot, hogy lehetőség szerint biztosítson finanszírozást a tagállamok számára annak biztosítása érdekében, hogy konzisztens és magas szintű jogi képzést tudjanak nyújtani a határon átnyúló polgári és kereskedelmi jogsegélyügyekkel kapcsolatosan;

15.

kiemeli annak fontosságát, hogy a kérelmezési eljárások egyszerűek legyenek, hogy a polgárok mindig képesek legyenek költségmentességért folyamodni, jogász segítsége nélkül is; javasolja, hogy az ilyen eljárásokban érintett polgárokat automatikusan tájékoztassák az e-igazságügyi portál létéről, hogy könnyebben hozzáférhessenek az információkhoz;

16.

úgy véli, hogy – a meglévő nemzeti költségmentességi rendszerekkel összhangban – tanácsos tagállamonként egy, kizárólag a határokon átnyúló költségmentességi ügyekért felelős hatóságot, továbbá egyetlen központi hivatalt kijelölni, amely fogadja és továbbítja a költségmentességi kérelmeket;

17.

úgy véli, hogy a költségmentesség igénybevételével kapcsolatos anyagi szempontok megállapításához erőteljesebben figyelembe kell venni a tagállamonként különböző megélhetési költségeket, és pontosabban rögzíteni kell, hogy e különbségeket milyen módon kell tekintetbe venni;

18.

javasolja annak biztosítását, hogy a kérelmezők választhassanak aközött, hogy a lakóhelyük szerinti tagállamban folyamodnak-e költségmentességért, vagy a bíróság székhelye szerinti tagállamban, illetve ott, ahol a határozatot végre fogják hajtani; megjegyzi, hogy ilyen körülmények között az egyes tagállamok hatóságai saját kritériumaikat alkalmazhatnák, amikor a kérelemről döntenek;

19.

javasolja, hogy amennyiben a lakóhely szerinti tagállam hatóságai a költségmentesség megadásáról határoznak és erről általánosan elfogadott tanúsítványt állítanak ki, azt fogadják el a bíróság székhelye, illetve a határozat végrehajtása szerinti tagállamban is;

20.

javasolja, hogy a költségmentességgel érintett költségek foglalják magukban a kérelmet elbíráló bíró vagy hatóság előtti kötelező megjelenés költségeit és a kapcsolódó költségeket is;

21.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a legkiszolgáltatottabb csoportokra, és biztosítsa, hogy szükségleteiket megfelelően vegyék figyelembe;

22.

felkéri a Bizottságot, hogy a fenti irányvonalak mentén nyújtson be az irányelv módosítására irányuló javaslatot a határon átnyúló jogsegély magasabb szintű közös normáinak megállapítása érdekében;

23.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy alakítsanak ki hatékonyabb együttműködési rendszereket az állami szervek és a nem kormányzati szervezetek között, hogy a költségmentességet és a jogi tanácsadást hozzáférhetőbbé tegyék a polgárok számára;

24.

arra szólít fel, hogy hozzanak létre korai riasztási rendszert a nemzeti bíróságok között, hogy az egyik tagállamban benyújtott segítségkérések megismerhetők legyenek más tagállamokban is;

25.

fokozottabb együttműködést javasolt továbbá a Bizottság, a tagállamok és az olyan jogi szakmai testültetek és szervezetek között, mint az európai és nemzeti ügyvédi és jogászi kamarák;

26.

üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek a bevált gyakorlatok jó példáinak bizonyultak az ingyenes jogi tanácsadás területén, ideértve a pro bono szervezeteket és jogklinikákat;

27.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák a pert megelőző jogi segítségnyújtás rendelkezésre állását és az ehhez való hozzáférés megkönnyítését, beleértve a vitarendezés alternatív módjaival kapcsolatos tanácsadást, mivel az alternatív vitarendezés gyakran költséghatékonyabbnak és kevésbé időigényesnek bizonyul, mint a peres eljárás;

28.

felszólítja azokat a tagállamokat, melyek még nem írták alá és/vagy nem ratifikálták az igazságszolgáltatáshoz való nemzetközi hozzáférésről szóló 1980. október 25-i hágai egyezményt, hogy tegyék ezt meg, mivel ez javítja a polgárok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését az Európai Unión kívül;

29.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

19.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/16

—

tekintettel a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság felállításáról, hatásköreiről, számszerű összetételéről és megbízatásának idejéről szóló, eljárási szabályzatának 184. cikke értelmében elfogadott, 2012. március 14-i határozatára,

—

tekintettel a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság megbízatásának 2013. szeptember 30-ig történő meghosszabbításáról szóló 2012. december 11-i határozatára,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik része V. címének 67. cikkére, 4. fejezetére (82–86. cikk) és 5. fejezetére (87–89. cikk), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 5., 6., 8., 32., 38., 41. cikkére, VI. címére (47–50. cikk) és 52. cikkére,

—

tekintettel a szervezett és súlyos nemzetközi bűnözésre vonatkozó európai uniós szakpolitikai ciklus meghatározásáról és végrehajtásáról szóló tanácsi következtetésekre, amelyek többéves folyamatot határoznak meg, amely folyamat célja a legfontosabb bűnügyi fenyegetéseknek a tagállamok, az Unió és harmadik országok közötti optimális együttműködéssel történő következetes kezelése,

—

tekintettel a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos, a 2011 és 2013 közötti időszakra szóló uniós prioritások meghatározásáról szóló tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése európai térségének megerősítését célzó stockholmi programra (1), „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című bizottsági közleményre (COM(2010)0171), valamint „Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé” című bizottsági közleményre (COM(2010)0673),

—

tekintettel az Unió 2005–2012 közötti időszakra vonatkozó kábítószer-ellenes stratégiájára és az Unió 2009–2012 közötti időszakra szóló, a kábítószer elleni küzdelemre vonatkozó cselekvési tervére,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2000. november 15-én elfogadott (55/25. sz. határozat) és 2000. december 12-én Palermóban aláírásra megnyitott, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményre, valamint annak jegyzőkönyveire,

—

tekintettel a Meridában 2003. december 9-én aláírásra megnyitott, a korrupció elleni ENSZ-egyezményre (UNCAC),

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1988. december 20-án elfogadott (1988/8. sz. határozat) és 1988. december 20-tól1989. február 28-ig Bécsben, majd ezt követően 1989. december 20-ig New Yorkban aláírásra megnyitott, a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme elleni ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az Európa Tanács korrupcióról szóló, 1999. január 27-én és november 4-én Strasbourgban aláírásra megnyitott büntetőjogi és polgári jogi egyezményére, valamint az Európa Tanácson belül működő Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) létrehozásáról szóló, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1998. május 5-én és 1999. május 1-jén elfogadott (98)7. és (99)5. sz. határozatra,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján kidolgozott, az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezményt létrehozó 1997. május 26-i tanácsi jogi aktusra (2),

—

tekintettel a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló, 1997. december 17-én Párizsban aláírásra megnyitott OECD-egyezményre és az ahhoz kapcsolódó későbbi kiegészítésekre,

—

tekintettel az Európa Tanács pénzmosásról, a bűncselekményekből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, valamint a terrorizmus finanszírozásáról szóló, 2005. május 16-án, Varsóban aláírásra megnyitott egyezményére, valamint az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a pénzmosás elleni intézkedések értékelésével foglalkozó szakértői bizottság (MONEYVAL) alapszabályáról szóló, 2010. október 13-i CM/Res(2010)12. sz. határozatára,

—

tekintettel a pénzmosással, a terrorizmus finanszírozásával és a tömegpusztító fegyverek elterjedésével szemben a nemzetközi pénzügyi rendszert megvédeni hivatott Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 40 ajánlására és 9 különleges ajánlására,

—

tekintettel a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) munkájára,

—

tekintettel a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló, 2008. október 24-i 2008/841/IB tanácsi kerethatározatra (3),

—

tekintettel a pénzmosásról, valamint a bűncselekményekhez felhasznált eszközök és az abból származó vagyonok azonosításáról, felkutatásáról, zárolásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló 2001. június 26-i 2001/500/IB tanácsi kerethatározatra (4), a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló 2003. július 22-i 2003/577/IB tanácsi kerethatározatra (5), a bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló 2005. február 24-i 2005/212/IB tanácsi kerethatározatra (6), valamint a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatkora történő alkalmazásáról szóló 2006. október 6-i 2006/783/IB tanácsi kerethatározatra (7),

—

tekintettel a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti, a bűncselekményből származó jövedelmek és a bűncselekményekhez kapcsolódó egyéb tulajdon felkutatása és azonosítása terén való együttműködésről szóló, 2007. december 6-i 2007/845/IB tanácsi határozatra (8), és az annak 8. cikkén alapuló COM(2011)0176 bizottsági jelentésre,

—

tekintettel az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatra (9) és az azt módosító későbbi jogi aktusokra,

—

tekintettel a közös nyomozócsoportokról szóló 2002. június 13-i 2002/465/IB tanácsi kerethatározatra (10) és e kerethatározat jogi átvételéről szóló bizottsági jelentésre (COM(2004)0858),

—

tekintettel az európai bűnmegelőzési hálózat (EUCPN) létrehozásáról szóló 2009. november 30-i 2009/902/IB tanácsi határozatra (11),

—

tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (12), valamint „az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012–2016)” című bizottsági közleményre (COM(2012)0286),

—

tekintettel az Alapjogi Chartára és arra, hogy minden esetben elsősorban az emberkereskedelmi és migrációs ügyekben érintett gyermekek érdekeit kell figyelembe venni,

—

tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre (13),

—

tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (14), valamint az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, ezen irányelv alkalmazásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2012)0168),

—

tekintettel a Közösség területére belépő, illetve a Közösség területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről szóló 2005. október 26-i 1889/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (15),

—

tekintettel a kábítószer-prekurzorokról szóló 2004. február 11-i 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (16),

—

tekintettel a pénzátutalásokat kísérő megbízói adatokról szóló 2006. november 15-i 1781/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (17),

—

tekintettel a magánszektorban tapasztalható korrupció elleni küzdelemről szóló 2003. július 22-i 2003/568/IB tanácsi kerethatározatra (18), valamint a Bizottságnak az említett kerethatározat 9. cikke alapján a Tanácshoz intézett jelentésére (COM(2007)0328),

—

tekintettel a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (19), valamint az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (20), és azok későbbi módosításaira,

—

tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—

tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (21),

—

tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2013)0045),

—

tekintettel a bűncselekményekből származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0085),

—

tekintettel az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2010)0517),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervről szóló bizottsági közleményre (COM(2012)0722),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának végrehajtásáról szóló első éves jelentés” című bizottsági közleményre (COM(2011)0790),

—

tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Küzdelem digitális korunk bűnözésével: Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ létrehozása” című bizottsági közleményre (COM(2012)0140),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Úton az online szerencsejátékokra vonatkozó átfogó európai keretrendszer felé” című bizottsági közleményre (COM(2012)0596),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A bűnözés mérése az EU-ban: statisztikai cselekvési terv 2011–2015” című bizottsági közleményre (COM(2011)0713),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítését célzó, többek között harmadik országok viszonylatában hozandó konkrét intézkedésekről szóló bizottsági közleményre (COM(2012)0351),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az uniós büntetőpolitika létrehozása: az uniós szakpolitikák hatékony végrehajtásának biztosítása a büntetőjog útján” című bizottsági közleményre (COM(2011)0573),

—

tekintettel a Tanácshoz intézett, az Európai Uniónak az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjában (GRECO) való részvételének módozatairól szóló 2011. június 6-i bizottsági jelentésre (COM(2011)0307),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A szervezett bűnözésből származó jövedelmek: annak biztosítása, hogy a bűnelkövetés ne legyen kifizetődő tevékenység” című bizottsági jelentésre (COM(2008)0766),

—

tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a pénzügyi ágazatot érintő szervezett bűnözés megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló bizottsági közleményre (COM(2004)0262),

—

tekintettel a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet végrehajtását segítő intézkedésekről szóló, 2007. június 13-i 2007/425/EK bizottsági ajánlásra,

—

tekintettel az „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2011. március 8-i állásfoglalására (22),

—

tekintettel az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2011. szeptember 15-i (23), az Európai Unióban a szervezett bűnözésről szóló 2011. október 25-i (24) és a büntetőjog uniós megközelítéséről szóló 2012. május 22-i állásfoglalására (25),

—

tekintettel „Az illegális halászattal szembeni globális szintű küzdelemről – az EU szerepe” című 2011. november 17-i állásfoglalására (26),

—

tekintettel a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásáról és a sporttal kapcsolatos korrupcióról szóló 2013. március 14-i állásfoglalására (27),

—

tekintettel az Európai Unió közigazgatási eljárási jogáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2013. január 15-i állásfoglalására (28),

—

tekintettel a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemről szóló, a Tanácshoz intézett ajánlást tartalmazó 2005. június 7-i állásfoglalására (29),

—

tekintettel az Europol súlyos és szervezett bűnözésre vonatkozó, 2013. évi fenyegetésértékelési (SOCTA) jelentésére,

—

tekintettel az adócsalás, az adókikerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló 2013. május 21-i állásfoglalására (30);

—

tekintettel a nyilvános konzultációk, a munkadokumentumokról folytatott párbeszédek, a magas rangú személyekkel folytatott véleménycserék, valamint a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság küldöttségei által lebonyolított látogatások következtetéseire,

—

tekintettel a tagállamok nemzeti parlamentjeinek kiküldött, a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelemben betöltött szerepükre és az ezzel kapcsolatos tapasztalataikra vonatkozó kérdőívekre adott válaszokra,

—

tekintettel Inés Ayala Sender, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Emma McClarkin és Gay Mitchell európai parlamenti képviselők szervezett bűnözéssel kapcsolatos tematikus hozzájárulásaira,

—

tekintettel Dennis de Jong, Mariya Gabriel, Theodoros Skylakakis és Barbara Weiler európai parlamenti képviselők korrupcióval kapcsolatos tematikus hozzájárulásaira,

—

tekintettel Mario Borghezio és Rui Tavares európai parlamenti képviselők pénzmosással kapcsolatos tematikus hozzájárulásaira,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság időközi jelentésére (A7-0175/2013),

A.

mivel A Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság (CRIM) megbízatása arra vonatkozott, hogy a rendelkezésre álló lehető legjobb fenyegetésértékelések segítségével vizsgálja meg a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás mértékét, és javasoljon az Európai Uniónak megfelelő intézkedéseket e fenyegetések megelőzésére és kezelésére, valamint az e fenyegetésekkel szembeni európai és nemzeti szintű fellépésre;

B.

mivel a hagyományos bűnszervezetek – kiaknázva a gazdasági globalizáció és az új technológiák kínálta lehetőségeket – fokozatosan nemzetközi szintűre terjesztették ki tevékenységi körüket, és a piacok és befolyási övezetek felosztása érdekében szövetséget kötöttek más országok bűnözői csoportjaival (amire például szolgálnak a dél-amerikai drogkartellek vagy az orosz maffia); mivel a bűnözői csoportok egyre jobban diverzifikálják műveleteiket, egyre szorosabbá fűzve a kapcsolatot a kábítószer-kereskedelem, az emberkereskedelem, az illegális bevándorlás elősegítése és a fegyverkereskedelem között; mivel a terrorizmus és a szervezett bűnözés közötti kapcsolat egyre szorosabbá válik;

C.

mivel a világszintű gazdasági válság nemcsak táptalajt jelent egyes személyek illegális tevékenységének fokozása számára, hanem újfajta szervezett bűnözői tevékenységeket is eredményez, így például a professzionális sporton belüli csalást és korrupciót, a mindennapi fogyasztási cikkek, például élelmiszerek és gyógyszerek hamisítását, az olcsó munkaerő illegális kereskedelmét és az emberkereskedelmet; mivel a szervezett bűnözés, a csalás és a pénzmosás a legális gazdaságba beszivárogva romboló hatást fejt ki a tagállamokra;

D.

mivel igen ritka, hogy a szervezett bűnözői csoportok tevékenysége ne nemzetközi dimenziójú legyen, ami pedig a legnagyobb láthatatlan fenyegetést jelenti az európai polgárok biztonságára és jólétére nézve, akik nem kaptak kellő tájékoztatást a nemzetközi bűnözés robbanásszerű növekedéséről, illetve arról, hogy az ellen a nemzeti bűnüldöző hatóságok képtelenek az adott ország határain kívül fellépni;

E.

mivel a különböző bűnszervezetek – többek között új nemzetközi struktúráik és a tevékenységük diverzifikációja révén – egyre nagyobb hajlandóságot mutatnak az egymással való kölcsönös együttműködésre, hogy ekképp hidalják át a nyelvi, etnikai vagy az eltérő kereskedelmi érdekekből fakadó különbségeket, valamint hogy közösen szervezzék a kereskedelmet, ezáltal csökkentve költségeiket és maximalizálva bevételeiket a világgazdasági válság idején;

F.

mivel az Europol által készített 2013. évi SOCTA-jelentés becslése szerint legalább 3 600 bűnözői csoport tevékenykedik az Európai Unióban, elismerve továbbá, hogy e szervezetek legmeghatározóbb jellemzői között megtalálható a közöttük fennálló hálózatos és együttműködésen alapuló kapcsolat, a legális gazdaság szerkezetében való határozott nemzetközi szintű jelenlétük, különösen a nagyobb szervezetek esetében a különböző bűncselekmények elkövetésében való párhuzamos részvétel, valamint az, hogy e szervezetek 70 %-ának különböző állampolgárságú tagjai vannak, ami a jelenség nemzetközi jellegét igazolja;

G.

mivel a szegénység a szervezett bűnözés egyik előmozdítója, hiszen a bűnszervezetek kihasználják a szegénységet;

H.

mivel elengedhetetlenül fontos a szegénység megszüntetése és az emberek foglalkoztatáshoz és szociális védelemhez való hozzáférésének javítása;

I.

mivel az emberkereskedelmet, a szervkereskedelmet, a kényszerprostitúciót, a rabszolgatartást, és a munkatáborok létesítését gyakran nemzetközi bűnszervezetek irányítják; mivel sürgősen biztosítani kell a nemzetközi szervkereskedelem, valamint a bűnszervezetekkel való kapcsolatainak folyamatos nyomon követését; mivel az emberkereskedelem bűncselekmény és olyan, gyorsan változó jelenség, amely a térségben évente mintegy 25 milliárd eurós profitot eredményez, és amely valamennyi tagállamot érinti;

J.

mivel a kényszermunkát végzők teljes számát az uniós tagállamokban 880 ezerre becsülik, és 30 %-uk szexuális kizsákmányolás, 70 %-uk pedig kényszermunka révén történő kizsákmányolás áldozata, és az EU-ban az áldozatok többsége nő; mivel a kényszermunka a szervezett bűnözés számára igen jövedelmező tevékenység, szociális dömpinget eredményez, és a kiesett adóbevételek miatt károsítja a társadalmat;

K.

mivel az emberkereskedelem áldozatai az EU-n belülről és azon kívülről is származhatnak

L.

mivel az emberkereskedelem áldozatait erőszakkal, kényszerrel vagy csalárd módon toborozzák, szállítják vagy tartják fogva szexuális kizsákmányolás, kényszermunka vagy kényszerszolgáltatás – többek között koldulás, rabszolgaság, kényszerszolgaság, bűncselekmények elkövetése, háztartási szolgáltatások teljesítése, örökbefogadás vagy kényszerházasság, továbbá a szervek kivétele – céljából; mivel ezeket az áldozatokat kizsákmányolják, és teljes mértékben ki vannak szolgáltatva elrablóiknak vagy kizsákmányolóiknak, óriási tartozások visszafizetésére kötelezik őket, gyakran megfosztják őket személyazonosító okmányaiktól, fogva tartják, elkülönítik és megfélemlítik őket, félelemben és megfélemlítésben élnek, pénz nélkül, és félelmet ültetnek el bennük a helyi hatóságokkal szemben, minden reményüket elvesztik aziránt, hogy megszökhetnek és visszatérhetnek a normális életbe;

M.

mivel az EU külső határainak lezárása nem lehetséges;

N.

mivel minden évben 2 000 ember veszti életét a Földközi-tengeren, miközben megpróbál belépni az Európai Unióba;

O.

mivel annak ellenére, hogy az emberkereskedelem a változó társadalmi-gazdasági körülményekkel együtt alakul, az áldozatok elsősorban azon országokból és régiókból származnak, amelyek gazdasági és társadalmi nehézségekkel küzdenek, és ahol a kiszolgáltatottságot erősítő tényezők évek óta változatlanok; mivel az emberkereskedelem egyéb okai közé tartozik a virágzó szexipar, az olcsó munkaerő és termékek iránti kereslet, míg az emberkereskedelem áldozatai esetében a közös tényező általában a jobb életminőség és a saját és/vagy családjuk fenntartásának ígérete;

P.

mivel az emberi szervek, fegyverek, kábítószer, köztük vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris anyagok és prekurzorok, valamint vényköteles gyógyszerek, a vadon élő fajok és testrészeik, a cigaretta és dohányáru, a műkincsek és egyéb termékek tiltott kereskedelme és csempészete számos forrásból táplálkozik és új bűnözői piacokat lát el Európa-szerte, hatalmas üzleti lehetőséget rejt a bűnszervezetek számára, és kihívást jelent az Unió és a tagállamok határainak biztonságára, az egységes piacra és az Unió pénzügyi érdekeire nézve;

Q.

mivel a bűnözői csoportok diverzifikálták a kábítószer-csempészet útvonalait, és e tevékenységet egyéb áruk tiltott kereskedelmével bővítették; mivel az internet eszköz és egyben új útvonal is a kábítószerek előállításához szükséges prekurzorellátásban és a pszichotróp anyagok terjesztésében; mivel a kábítószer-prekurzorok – például az efedrin, a pszeudoefedrin és az ecetsavanhidrid – Unión belüli kereskedelmét nem ellenőrzik kellően, ami súlyos veszélyt jelent;

R.

mivel a szintetikus kábítószerek gyártásához használt prekurzor vegyi anyagok és berendezések kulcsszerepet játszanak a kábítószer-kínálat csökkentésében;

S.

mivel a legális célokra használt vegyi anyagokat bűnszervezetek eltéríthetik a legális kereskedelemtől, és kábítószer-prekurzorként használhatják fel; mivel 2008-ban a heroin fő prekurzorából, az ecetsavanhidridből világviszonylatban lefoglalt mennyiség 75 %-át az EU-ban foglalták le, és mivel az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerve továbbra sem tartja eléggé szigorúnak az e prekurzor vegyi anyag jogellenes célokra való eltérítésének megakadályozása céljából az EU által bevezetett intézkedéseket;

T.

mivel sok uniós polgár él szegénységben és munkanélküliségben, miközben a határokon átnyúló bűnözés évről évre növekszik;

U.

mivel a bűnszövetkezetek illegális tevékenysége miatt az Unióban megszűnő legális munkahelyek számát nem lehet pontosan kiszámítani – mivel a bűnözők nem tesznek közzé jelentéseket –, de több tízmillióra tehető;

V.

mivel a nemzeti kormányok és az Unió által elszenvedett adóbevétel-kiesés nagysága hasonlóképpen csak becsülhető, azonban valószínű, hogy évente több százmilliárd euróban mérhető, és ez a szám növekszik;

W.

mivel a cigarettacsempészet évente mintegy 10 milliárd euró adókiesést okoz; mivel világviszonylatban a könnyűfegyverek kereskedelmének üzleti forgalma évente 170 és 320 millió dollár közé tehető, míg Európában több mint 10 millió illegális fegyver van forgalomban, amelyek a polgárok biztonságára és a bűnüldözésre nézve komoly fenyegetést jelentenek; mivel az említett árukkal való illegális kereskedelem adókiesést jelent, továbbá károsítja a gyártással foglalkozó vállalkozásokat, és elősegíti a szervezett bűnözés más formáinak terjedését, ami viszont súlyos társadalmi fenyegetést okoz, mivel e jelenség könnyen a terroristák finanszírozási forrásává válhat;

X.

mivel a vadon élő fajok és a testrészek csempészetéből származó bevétel becsült összege évi 18–26 milliárd euró, és világviszonylatban az EU ezek legfőbb célpiaca;

Y.

mivel az illegális kereskedelem adókiesést jelent az állam számára, károsítja a gyártással foglalkozó vállalkozásokat, és káros hatással van a munkahelyekre, a nyilvános és a társadalmi környezetre;

Z.

mivel a bűnszervezetek egyre hatékonyabb technikákat alkalmaznak a különböző gazdasági ágazatokba való beépülésre, ugyanis e szervezetek mára részt vesznek többek között építési beruházásokban, a közlekedésben, a nagy áruházláncokban, a hulladékkezelésben, a vadon élő állatokkal és természeti erőforrásokkal való kereskedelemben, a magántulajdonú biztonsági cégekben, a felnőtt-szórakoztatásban és számos más olyan területen, amelyek többsége politikai ellenőrzés és döntéshozatal alá tartozik; mivel ezért a szervezett bűnözés egyre inkább saját vállalkozói kultúrával rendelkező, különféle illegális, de növekvő mértékben legális termékek értékesítésére és szolgáltatások párhuzamos nyújtására is szakosodott globális gazdasági szereplőre hasonlít, amely a vállalkozások számára évente 870 milliárd dolláros költséget okozva Európa és a világ gazdaságára is hatással van;

AA.

mivel a környezetet érintő, szervezetten elkövetett maffiajellegű bűncselekmények – a hulladékok illegális kereskedelmének és feldolgozásának különböző formái, valamint a környezeti, tájképi, művészeti és kulturális örökség elpusztítása – immár nemzetközi dimenzióra tettek szert, és ennélfogva az ún. „ökomaffia” tevékenységének megelőzésére és leküzdésére irányuló közös fellépés hatékonyságának növelése érdekében szükség van valamennyi európai ország közös erőfeszítésére;

AB.

mivel a szervezett bűnözés és a maffiahálózatok által létrehozott hatalmas pénztömeg begyűrűzik az Unión belüli bankokba és pénzügyi piacokra, amelyek ezáltal bűnrészessé válnak a pénzmosásban;

AC.

mivel a nemzetközi bankok jelentős szerepet töltenek be a pénzmosás lehetővé tételében, és közvetlenül részt vesznek a szervezett bűnözésből származó bevétel tisztára mosásában;

AD.

mivel az Europol által 2013-ban közzétett SOCTA-jelentés kiemeli, hogy a termékhamisítás és a termékekkel való kereskedelem új bűnözői piacot jelent, amelyet a gazdasági válság még jobban felerősít; mivel a kábítószer-kereskedelem továbbra is a legnagyobb bűnözői piac; és mivel a hulladékokkal való jogellenes kereskedelem és az energiacsalás olyan új veszélyek, amelyek kiemelt figyelmet érdemelnek;

AE.

mivel a szervezett bűnözés valamennyi formájával szembeni hatékony fellépéshez elengedhetetlen, hogy a bűnszervezetek pénzügyi forrásainak – szükség esetén a banktitok feloldásával történő – elkobzását célzó intézkedések kerüljenek kidolgozásra és végrehajtásra;

AF.

mivel a bűnszervezetek gyakran a többi szereplővel való összejátszás szürke zónáját használják ki, egyes ügyletek céljából fehérgalléros bűnözőkkel (vállalkozókkal, a döntéshozatal különféle szintjein dolgozó köztisztviselőkkel, politikusokkal, bankokkal és szakemberekkel stb.) szövetkezve, akik nem tartoznak ugyan bűnszervezetekhez, a kölcsönösen jövedelmező üzlet érdekében azonban kapcsolatot tartanak fenn velük;

AG.

mivel egyes, az Európai Unión kívüli európai országokban a társadalom jelentős része a szürke zónában marad, megélhetését gyakran bűnözői tevékenységből biztosítva; mivel ez a helyzet mindenekelőtt a fiatalokat érinti;

AH.

mivel a szervezett bűnözés hagyományos eszköztárában – az erőszak, a megfélemlítés és a terrorizmus mellett – már a korrupció is jelen van; mivel a pénzmosás a szervezett bűnözés hagyományos tevékenységei mellett a korrupcióhoz és az adóbűncselekményekhez is kötődhet; mivel az összeférhetetlenség lehet a korrupció és a csalás egyik oka; így mivel a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elkülönül ugyan egymástól, gyakran objektív kapcsolat van közöttük; mivel a szervezett bűnözés a korrupció és a pénzmosás céljaira fedőszervezetként állami és magánszektorbeli szervezeteket, köztük nonprofit szervezeteket is felhasználhat;

AI.

mivel az oknyomozó újságíróknak kulcsfontosságú szerepe van a korrupció, a csalás és a szervezett bűnözés feltárásában, és ennélfogva különleges pénzügyi és biztonsági veszélyeknek vannak kitéve; mivel például a 27 tagállamban öt év alatt összesen 233 oknyomozó riportot tettek közzé uniós forrásokkal kapcsolatos csalásokról (31); mivel a – különösen a Bizottság és más nemzetközi intézmények nyújtott – kiegészítő finanszírozás nélkülözhetetlen az oknyomozó újságírás támogatásához és további erősítéséhez;

AJ.

mivel az európai szereplők által elkövetett pénzmosás, korrupció és szervezett bűnözés súlyosan érinti a fejlődő országokat, és azok természeti erőforrásainak kirablása, adóbevételeinek korlátozása és államadósságuk növelése révén fejlődésük egyik akadályát jelenti;

AK.

mivel az internet lehetővé teszi a bűnözői csoportok számára a gyorsabb és nagyobb léptékű fellépést, és ezáltal megváltoztatta a bűncselekmények elkövetésének mintáit; mivel a számítástechnikai bűnözés – különösen a csalások és a gyermekek kizsákmányolása formájában – növekvő fenyegetést jelent, miközben a bűnszervezetek az online sportfogadást használják fel arra, hogy nyereségre tegyenek szert és világszerte pénzmosást folytassanak;

AL.

mivel a sportesemények eredményeinek előzetes befolyásolása a bűnözés új, nagy bevétellel és csekély büntetéssel járó formája, amely az alacsony felderítési arány miatt jövedelmező tevékenység a bűnözők számára;

AM.

mivel a polgárok és a legális és versenyképes gazdaság védelme minden szinten a politikai akarattól és a szervezett bűnözés, az emberkereskedelem, a korrupció és a pénzmosás elleni határozott fellépéstől függ, amely jelenségek a társadalom szempontjából rendkívül károsak, és különösen a jogkövető vállalkozók megélhetését, a polgárok és fogyasztók biztonságát és az állam demokratikus alapelveit fenyegetik;

AN.

mivel a bűnözői csoportok kiaknázzák a modern technológiát, környezeteket és lehetőségeket, a legális üzleti lehetőségeket és célokat leképezve; mivel a bűnözői csoportok magas szintű szaktudással, szervezettel, tapasztalattal rendelkeznek, továbbá kifinomultak, fokozottan mobilisak, összeköttetéseik vannak, és könnyedén utaznak; mivel ennek következtében a szervezett bűnözés kevésbé helyhez kötött, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy kihasználja a különböző jogrendszereket és az eltérő nemzeti joghatóságokat;

AO.

mivel az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) becslése szerint a bűncselekményből származó jövedelmek a világ GDP-jének közel 3,6 %-át teszik ki, ugyanakkor napjainkban a pénzmosásban részt vevő pénzek áramlása a világ GDP-jének közel 2,7 %-át jelenti; mivel a Bizottság a korrupció költségeit éves szinten – csak az Európai Unióban – 120 milliárd euróra, azaz az EU GDP-jének 1 %-ára teszi; mivel ezek a tevékenységek jelentős összegekkel rövidítik meg a gazdasági és szociális fejlesztéseket, az államháztartásokat és a polgárok jólétét;

AP.

mivel a bűncselekményekből származó jövedelmek és a pénzmosással foglalkozó pénzügyi hálózatok a reálgazdaságot hátrányosan érintő spekuláció és árbuborékok felerősítése révén kedvezőtlenül hatnak az EU gazdaságára;

AQ.

mivel a korrupció súlyosan veszélyezteti a demokráciát, és akadályozza a hatékony és igazságos kormányzást; mivel visszafogja a beruházásokat, torzítja a belső piac működését, rontja a vállalkozások közötti tisztességes versenyt, továbbá a források nem megfelelő elosztása révén végső soron veszélyezteti a gazdasági növekedést, elsősorban a közszolgáltatások, különösen pedig a szociális szolgáltatások kárára; mivel a bürokrácia bonyolultsága, ami számtalan szükségtelen vagy felesleges előzetes engedélyezéssel társul, visszafogja a vállalkozói kedvet, akadályozza a legális gazdasági tevékenységet és ösztönzi a tisztviselők megvesztegetését vagy elősegítheti a korrupció más formáit;

AR.

mivel a köztisztviselők megvesztegetésével kapcsolatos jogszabályok és végrehajtásuk különbözősége negatív hatást gyakorol a belső piacra, nemcsak azért, mert nincsenek egyenlő versenyfeltételek a társaságok számára, hanem azért is, mert a vesztegetés akkor is az Európai Unión belül valósul meg, amikor az egyik tagállamban letelepedett vállalat valamely másik tagállam külföldi köztisztviselőjét vesztegeti meg, ami pedig torzítja a piacok működését;

AS.

mivel az európai polgárok 74 %-a az egyik legnagyobb nemzeti és szupranacionális problémának tartja a korrupciót (32), és a korrupció nyilvánvalóan a társadalom minden ágában jelen van; mivel a korrupció veszélyezteti a polgárok demokratikus intézményekbe vetett bizalmát és – mivel előjogokat és ezáltal társadalmi igazságtalanságot teremt – a választott kormányok azon képességét is, hogy hatékonyan fenntartsák a jogállamiságot; mivel a politikusok iránti bizalmatlanság súlyos gazdasági válság idején fokozódik;

AT.

mivel azok a területek, amelyekről – a szerződésenkénti vesztegetési esetek százalékos arányát tekintve – nagyobb mértékű „kisstílű korrupcióról” számoltak be, átlagosan a következők: egészségügyi szolgáltatások: 6,2 %, földhivatali szolgáltatások: 5 %, vámügy: 4,8 %, igazságszolgáltatás: 4,2 %, rendőrség: 3,8 %, nyilvántartási és engedélyezési szolgáltatások: 3,8 %, oktatási rendszer: 2,5 %, közművek: 2,5 %, adóbevételek: 1,9 %;

AU.

mivel azon térségekben, ahol a bűnözés nagymértékű, a bűnszervezetek jogellenesen kisajátítják a helyi gazdasági erőforrásokat, ami visszafogja a normál vállalkozási törekvéseket, ideértve a más államok általi beruházásokat is; mivel ezekben a térségekben a „tiszta” vállalkozások hitelhez való hozzáférése nehezebbé válik a magasabb költségek és a bankok által követelt nagyobb biztosítékok miatt; mivel a gazdasági nehézségekkel küszködő vállalkozások néha arra kényszerülnek, hogy a beruházásaikhoz szükséges hitel megszerzéséért bűnszervezetekhez forduljanak;

AV.

mivel a helyhez kötött bűnszervezetek tagjai kihasználják a legális gazdaságban meglévő réseket, és a mindennapi fogyasztási cikkek piacán vezető szereplővé válhatnak; mivel ez a helyi közösségekre veszélyt jelentő zsarolás és megfélemlítés mellett a vállalkozások és a polgárok biztonságát tekintve a legális gazdaság és a közösség egészét aláássa; mivel a számítástechnikai bűnözés, a kreatív tartalmak, kiskorúakat ábrázoló pornográf tartalmak, a gyógyszerek, az engedélyezett pszichotróp anyagok és kábítószer-prekurzorok, alkatrészek, pótalkatrészek és más mindennapi fogyasztási cikkek hamisítása és az azokkal való illegális online kereskedés, valamint a vonatkozó jogokkal és licencekkel való visszaélés veszélyezteti a polgárok egészségét és biztonságát, a munkahelyeket és a társadalmi stabilitást, továbbá súlyos károkat okozhat az érintett ágazatokban működő vállalatoknak, akár azok fennmaradását is veszélyeztetve;

AW.

mivel az agrár-élelmiszeripar területén egyre gyakoribb bűncselekmények nemcsak súlyosan veszélyeztetik az európai polgárok egészségét, hanem jelentős károkat is okoznak azon országok számára, amelyek az élelmiszerek kiválóságát erősségükké fejlesztették;

AX.

mivel a gyermekek interneten keresztüli szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia különös veszélyt jelent; mivel – különösen a nyereségorientált – számítástechnikai bűnözés és az informatikai rendszerekhez való nem engedélyezett hozzáférés különböző formái gyakran kapcsolódnak a pénzügyi csaláshoz; mivel a számítástechnikai bűnözés mint szolgáltatás (CaaS) terjedelme egyre nő, a rosszindulatú szoftverek („malware”) száma pedig rendkívül gyorsan emelkedik; mivel az ezen ügyekkel foglalkozó európai szerveknek további finanszírozásra van szükségük;

AY.

mivel a pénzmosás módozatai egyre összetettebbé és egyre nehezebben nyomon követhetővé válnak; mivel a pénzmosás érdekében a bűnszervezetek egyre növekvő mértékben veszik igénybe a sportfogadás illegális – és néha legális – formáit, valamint vesznek részt a sportesemények eredményeinek előzetes befolyásolásában, különösen online környezetben, és egyre növekvő mértékben veszik igénybe olyan országok bankjait, amelyekben a pénzmozgások pénzmosás és adóelkerülés megakadályozása céljából való ellenőrzése nem működik megfelelően; mivel a sportesemények eredményeinek előzetes befolyásolását a szervezett bűnözés jövedelmező formájának kellene tekinteni; mivel a legális sportfogadást mint vállalkozói tevékenységet a szubszidiaritás és az arányosság elve alapján támogatni kellene;

AZ.

mivel a vállalkozások könyvelési tételeinek meghamisítása gyakran szolgál eszközül a nem hivatalos likviditás létrehozásához, amely csökkenti az adóalapot, valamint korrupciós és pénzmosási célokra használható, ugyanakkor a tisztességes versenybe ütközik, és csökkenti az állam szociális feladatának ellátásához szükséges kapacitását;

BA.

mivel a megszorítások közepette az adócsalás a becslések szerint évente 1 billió euróba kerül a tagállamoknak; mivel az adócsalás és az adóelkerülés nem korlátozódik csupán a feketepiacra, hanem a reálgazdaságban működő jól ismert vállalatok körében is megtalálható;

BB.

mivel történtek már lépések egy, a szervezett bűnözést, a korrupciót és a pénzmosást érintő európai uniós szintű, kiegyensúlyozott jogalkotási és jogi keret létrehozására;

BC.

mivel különösen a nemzetközi bűnözés esetében a tagállamok által a bűnözéssel szemben alkalmazott megközelítések és az anyagi és a büntetőjogi eljárásjog különbözősége a büntetőjogi, polgári jogi és adójogi rendszerekben EU-szerte kiskapukat és gyengeségeket hozhat létre; mivel az adóparadicsomok, a laza bankpolitikát folytató országok és az erős központi hatósággal nem rendelkező szakadár országok alapvető fontosságúakká váltak a szervezett bűnözés által folytatott pénzmosás számára;

BD.

mivel a bűnözői csoportok gyakran nemzetközi hálózati struktúrával rendelkeznek, amely következésképpen határokon átnyúló reagálást igényel, beleértve a hatékony és átfogó kommunikációt és az információk megosztását a megfelelő nemzeti és nemzetközi hivatalok között;

BE.

mivel az Unió pénzügyi érdekeinek és az eurónak a védelmét kiemelten kell kezelni, nyomon követve azt az egyre gyakoribb jelenséget, hogy bűnszervezetek európai forrásokat szereznek meg úgynevezett „közösségi csalás” révén, illetve hamisítják az eurót;

BF.

mivel a Hercule-höz, a Fiscalishoz, a Customshoz és a Pericleshez hasonló programokat európai szinten azzal a céllal dolgozták ki, hogy védjék az Unió pénzügyi érdekeit és küzdjenek a transznacionális és a határokon átnyúló bűnözés és illegális tevékenységek ellen;

BG.

mivel az euróövezet legfőbb ellensége a tagállamok eltérő termelékenységnövekedése; mivel ez közép- és hosszú távon versenyképességbeli különbséget hoz létre, ami a pénz leértékelésével nem kezelhető, sőt kíméletlen és politikailag fenntarthatatlan, a belső leértékelést célzó megszorító programokhoz vezet; mivel ennélfogva a hatékonyság, a közvetlen külföldi befektetés és az innováció legfőbb akadályát képező, az állami szektorban fennálló rendszerszintű korrupció gátolja a monetáris unió megfelelő működését;

BH.

mivel az EU-ban az állami szektorban a kisebb korrupció legalább 20 millió esetben fordult elő, és a jelenségnek nyilvánvalóan továbbgyűrűző hatása van a tagállami közigazgatások azon részeire (és a megfelelő politikusokra), amelyek az uniós források és más pénzügyi érdekek kezeléséért felelősek;

BI.

mivel Európában igen jelentős az adórés, és a becslések szerint az EU-ban az adócsalás és adókikerülés miatt 1 billió euró összegű állami bevétel esik ki minden évben, ami minden egyes uniós polgárra vetítve éves szinten mintegy 2 000 eurónyi költséget jelent;

BJ.

mivel a szervezett bűnözés elleni fellépés érdekében a tagállami jogalkotók számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy gyorsan és hathatósan tudjanak reagálni a bűnözés változó szerkezetére és új formáira, annál is inkább, mert a Lisszaboni Szerződés értelmében a tagállamok kötelessége annak elősegítése, hogy az Unió a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén is alapuló térséggé váljon;

BK.

mivel a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós megközelítést a rendelkezésre álló legjobb veszélyértékelésekre és az EU-n kívüli országokra is kiterjedő, szorosabb igazságügyi és rendőrségi együttműködésre, a bűncselekmények – többek között a bűnszervezetben való részvétel és az elkövetők által végzett pénzmosás – közös meghatározására, a korrupció valamennyi formájának bűncselekménnyé nyilvánítására, az egyes eljárási mechanizmusok – például az elévülés – tagállami szabályozásának közelítésére, a bűncselekményekből és korrupcióból származó jövedelmek elkobzására és visszaszerzésére irányuló hatékony eljárások bevezetésére, a kormányzat, a politikusok, az ügyvédek, közjegyzők, ingatlanügynökök, biztosítótársaságok és egyéb vállalkozások fokozott elszámoltathatóságára, a bírák és rendőri szervek képzésére, valamint a megelőzéshez szükséges megfelelő eszközökkel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztására kell alapozni;

BL.

mivel a kölcsönös elismerés az uniós tagállamok között polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködést megalapozó alapelv;

BM.

mivel az emberkereskedelem elleni küzdelem kiemelten fontos az EU számára, hiszen az 1990-es évektől kezdődően számos kezdeményezést, intézkedést, finanszírozási programot és jogi keretet dolgoztak ki ezzel kapcsolatban, és mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 5. cikke kifejezetten tiltja az emberkereskedelmet;

BN.

mivel a bűnözés elleni küzdelem és az igazságszolgáltatási rendszerek működtetése terén megvalósuló tagállami együttműködéshez kölcsönös bizalom szükséges az EU-ban működő igazságügyi hatóságok között; mivel a kölcsönös bizalom elve megköveteli, hogy a lehető legmagasabb szinten minimális védelmi előírásokat állapítsanak meg;

BO.

mivel a tagállami büntetőjogi és büntető eljárásjogi rendszerek évszázadok alatt alakultak ki; mivel minden egyes tagállamnak megvannak a maga sajátosságai és speciális jellemzői, és mivel – ebből következően – a kulcsfontosságú büntetőjogi területeket a tagállamok hatáskörében kell hagyni;

BP.

mivel a tanúk és az igazságügyi szervekkel együttműködő személyek között alapvető különbség van; mivel az Európai Unió tagállamainak kötelessége, hogy megvédje azokat, akik úgy döntöttek, hogy saját életüket és hozzátartozóik életét veszélyeztetve szót emelnek a szervezett és a maffiajellegű bűnözés ellen;

BQ.

mivel a közbeszerzési pályázatokat erősen ellenőrzik ugyan, az ezt követő kiadások messze nem átláthatóak, és az érdekeltségekről szóló nyilatkozat tagállamonként igen eltérő;

1.

úgy véli, hogy a bűnszervezetek felgöngyölítésére, továbbá a tevékenységükhöz kötődő – közvetett vagy közvetlen – pénzszerzési formák feltárására és az ebből származó pénzeszközök visszaszerzésére irányuló jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket tartalmazó, részletes és időszerű cselekvési terv kidolgozásán keresztül megfelelő európai szintű politikai választ kell adni a bűnszervezetek és maffiák jelenlétére;

2.

meggyőződése, hogy a szervezett és maffiajellegű bűnözés elleni fellépés, valamint az uniós polgárok és a következő nemzedékek szabadságát, jogait és biztonságát együttesen korlátozó jelenségek – így például a korrupció és a pénzmosás – leküzdése érdekében a válaszlépések mellett jelentős megelőző lépéseket is kell tenni;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot közös jogi normákra, valamint a tagállamok közötti integrációs és együttműködési modellekre; különösen felhívja, hogy a szervezett bűnözésről szóló kerethatározat végrehajtásáról szóló értékelő jelentés alapján, a tagállamok legkorszerűbb jogszabályaira építve nyújtson be olyan jogalkotási javaslatot, amely tartalmazza a szervezett bűnözés fogalommeghatározását, amely kiterjed többek között a maffiajellegű bűnszervezetben való részvételre mint bűncselekményre, hangsúlyozva, hogy a bűnözői csoportok e típusa vállalkozói kultúrával és megfélemlítési gyakorlattal rendelkezik, továbbá figyelembe véve a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmény 2. cikkének a) pontját; hangsúlyozza, hogy az anyagi büntetőjogi rendelkezésekre vonatkozó javaslatoknak tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat, a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint a Parlamentnek a büntetőjog uniós megközelítéséről szóló 2012. május 22-i állásfoglalásában kifejtett álláspontokat;

4.

felhívja a Bizottságot, hogy a korrupció elleni egységes, globális politika megalkotása érdekében dolgozza ki a korrupció fogalmának közös meghatározását; javasolja, hogy a Bizottság a tagállamok által elfogadott, korrupció elleni intézkedésekről szóló, 2013-ban megjelentetendő jelentésében térjen ki a korrupció – mind az állami, mind pedig a magánszektort és a nonprofit szervezeteket érintő – valamennyi formájára, rávilágítva az azok elleni fellépés során szerzett legjobb tagállami tapasztalatokra, valamint határozzon meg pontos módszert a jelenség mérésére, továbbá országonkénti bontásban nyújtson átfogó áttekintést a korrupcióra érzékeny területekről; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be a Parlamentnek és az UNCAC részes államai konferenciájának a tagállami és az uniós szinten meghozott korrupcióellenes intézkedésekről, és ennek megfelelően aktualizálja a vonatkozó uniós jogszabályokat;

5.

kitart amellett, hogy a pénzmosással kapcsolatos hatékony jogi keretnek kellőképpen figyelembe kell vennie a pénzmosás elleni rendelkezések, valamint a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jog közötti kölcsönhatást annak érdekében, hogy a pénzmosást a bevett adatvédelmi normák szintjének csökkentése nélkül lehessen kezelni; e tekintetben üdvözli az Europol által alkalmazott adatvédelmi rendszert;

6.

felhívja a Bizottságot, hogy a pénzmosással kapcsolatos büntetőjog harmonizálására irányuló – 2013-ban benyújtandó – javaslatába a tagállamok bevált gyakorlatai alapján foglalja bele az elkövetők által végzett pénzmosás mint bűncselekmény közös meghatározását, valamint tekintse alapbűncselekménynek mindazon súlyosnak minősülő bűncselekményeket, amelyek az elkövető számára valószínűleg haszonnal járhatnak;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az emberkereskedelemről szóló irányelv 18. cikkének továbbfejlesztésére, amely cikk azt szorgalmazza, hogy a tagállamok minősítsék bűncselekménynek az emberkereskedelem áldozatainak mindennemű kizsákmányolását, a szexuális és munkaügyi kizsákmányolást illetően egyaránt;

8.

úgy véli, hogy az emberkereskedelem áldozatai által elszenvedett körülmények és pusztító következmények elfogadhatatlanok és az emberi jogok bűncselekménynek minősülő megsértését képezik; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erőteljes és állandó, egyértelmű és ütemezett csökkentési célokat kitűző figyelemfelkeltő kampányok révén tegyék az emberkereskedelmet társadalmilag elfogadhatatlanná; ezeket a kampányokat az emberkereskedelem elleni küzdelem európai napján, október 18-án évente, valamint mostantól számítva öt év elteltével az emberkereskedelem elleni küzdelem európai évéig értékelni kell;

9.

javasolja, hogy a tagállamok a Bizottsággal és az Európai Parlamenttel együttműködve és az Europol, az Eurojust és az Alapjogi Ügynökség támogatásával dolgozzanak ki uniós szinten minél egységesebb, közös mutatókat, amelyekkel legalább az Unióban előforduló szervezett bűnözés, korrupció és pénzmosás mértéke, költségei és társadalmi kára számszerűsíthető;

10.

kéri az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy a terroristának minősített szervezetek európai jegyzékét alapul véve vizsgálják meg a bűnszervezetek európai jegyzéke felállításának lehetőségét;

11.

a szervezett bűnözéssel, korrupcióval és pénzmosással kapcsolatos egyetemi kutatások előmozdítása érdekében javasolja az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó egyetemi intézetek európai hálózatának kialakítását;

12.

hangsúlyozza, hogy a meglévő kölcsönös elismerési eszközök maradéktalan végrehajtására és olyan uniós jogszabályokra van szükség, amelyek biztosítják a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletek és az elkobzásra vonatkozó határozatok végrehajthatóságát a kibocsátásuk szerinti tagállamtól eltérő tagállam területén; úgy véli, hogy a kölcsönös jogsegélyt és a bizonyítékok tagállamok közötti kölcsönös elfogadhatóságát javítani szükséges;

13.

meggyőződése, hogy az emberkereskedelem és a kényszermunka elleni küzdelmet szolgáló fellépéseknek a kiváltó okokra, így a globális egyenlőtlenségekre kell összpontosítaniuk; felhívja ezért a tagállamokat, hogy váltsák valóra a fejlesztési segélyezési és millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat;

14.

felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy erősítse meg az intézkedések és programok – köztük a kétoldalú egyezmények – külső dimenzióját, hogy a kísérő nélküli kiskorúakra és gyermekekre külön figyelmet fordítva a származási és tranzitországokban megelőző intézkedésekkel küzdjön az emberkereskedelem ellen;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki megbízható nyomonkövetési rendszert az egész Unióra kiterjedően annak érdekében, hogy eredményesebben lehessen nyomon követni az emberkereskedők és az emberkereskedelem áldozatainak mozgását;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az emberkereskedelem elleni küzdelemben részt vevő nemzetközi szervezetekkel együttműködve, közös és egyeztetett, szilárd mutatók alapján sürgősen alakítson ki egy összehasonlítható és megbízható, uniós adatgyűjtési rendszert; ezen adatrendszer láthatóságának és sürgősségének fokozása érdekében hasznos lehet az emberkereskedelem elleni, már működő uniós weboldal keretében egy uniós emberkereskedelmi megfigyelő létrehozása, adatfelviteli kötelezettséggel az összes uniós intézmény és a hét érintett ügynökség számára, és a nem kormányzati szervezetek és más intézmények adatfelvitelre való felkérésével;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégiában (2012–2016) felvázolt ajánlásokat;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy teljesítse az emberkereskedelem áldozatainak segélyvonala megvalósításához szükséges feltételeket, hogy segítse az áldozatok jogaival kapcsolatos ismeretek terjesztését;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy fordítson több erőforrást a közösségi hálózatok és a számítástechnikai bűnözés emberkereskedelemben való felhasználása elleni küzdelemre;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a határokon átnyúló rendőrségi és igazságügyi együttműködést az uniós tagállamok és az uniós ügynökségek között, tekintve, hogy az emberkereskedelem mint bűncselekmény nem korlátozódik egyetlen tagállamra;

21.

felszólít a szervezett bűnözésből származó jövedelmekkel kapcsolatos orgazdaságban vagy pénzmosásban bűnrészes bankokat és pénzintézeteket érintő szankciók szigorítására;

22.

az elkobzást illetően felhívja a tagállamokat, hogy a legkorszerűbb nemzeti jogszabályok alapján vegyék fontolóra a vagyonelkobzás polgári jogi modelljeinek alkalmazását azon esetekben, amelyekben a valószínűségek mérlegelése alapján és a bíróság engedélyével megállapítható, hogy a vagyon bűncselekményből származik vagy bűncselekmény céljára használják fel; úgy véli, hogy bírósági ítélet nyomán, a tagállami alkotmányos garanciákkal összhangban és a tulajdonhoz és a védekezéshez való jog sérelme nélkül megelőző vagyonelkobzási modelleket lehetne előirányozni; ezenfelül arra ösztönzi a tagállamokat, hogy segítsék elő a bűncselekményből származó vagyon szociális célokra való felhasználását; javasolja, hogy tegyenek lépéseket és szabadítsanak fel forrásokat az elkobzott javak épsége megóvásának finanszírozásához;

23.

javasolja, hogy a gazdasági szereplőt az egész Unióban legalább öt évre tiltsák el mindennemű közbeszerzési szerződéstől, amennyiben ellene bűnszervezetben, pénzmosásban és terrorizmus finanszírozásában, emberkereskedelem és gyermekmunka kihasználásában való részvételben, korrupcióban vagy más súlyos, adóbevétel-kiesést vagy társadalmi kárt okozó, a közérdeket sértő bűncselekményben, vagy az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdése szerinti egyéb, nemzetközi dimenziójú, különösen súlyos bűncselekményben (ún. „euro-bűncselekményben”) való részvétel miatt jogerős elmarasztaló ítélet született, és hogy e fenti rendelkezés akkor is alkalmazandó legyen, ha a kizáró ok az odaítélési eljárás során keletkezik; úgy véli, hogy a közbeszerzési eljárásoknak a jogszerűség elvén kell alapulniuk, valamint hogy ennek keretében az átláthatóság biztosítása érdekében rögzíteni kell a gazdasági szempontból legkedvezőbb ajánlat kritériumát (amit nem utolsósorban az e-közbeszerzés útján kell elérni), valamint elejét kell venni a csalásoknak, a korrupciónak és az egyéb súlyos szabálytalanságoknak; felhívja a Bizottság szolgálatait, hogy a közbeszerzéssel kapcsolatos korrupciós bűncselekmények elleni fellépés holisztikus megközelítésének biztosítása érdekében dolgozzanak ki külön struktúrát vagy együttműködési rendszereket;

24.

megállapítja, hogy a jogszerű és jogellenes üzleti tevékenységek között kapcsolat van, hiszen egyes esetekben jogszerű érdekeltségek nyújtanak forrást jogellenes tevékenységekhez; hangsúlyozza, hogy a jogszerű érdekeltségek áramlásának figyelemmel kísérése segítséget nyújthat a bűncselekményből származó vagyon azonosításában;

25.

úgy véli, hogy a kábítószer-kereskedelem, valamint a szervezett bűnözést megjelenítő egyéb bűncselekmények leküzdéséhez lehetővé kell tenni az igazságügyi és bűnüldözési hatóságok számára, hogy ne csak az Eurojusttal és az Europollal való együttműködést használják ki, hanem – titoktartási kötelezettségeik sérelme nélkül – együttműködési megállapodásokat kössenek a közlekedési és logisztikai ágazat, a vegyipar vállalkozásaival, az internetszolgáltatókkal, valamint bankokkal és pénzügyi szolgáltatókkal a tagállamokban és az Unión kívüli országokban egyaránt; hangsúlyozza, hogy a kábítószer-ellátást a kábítószer-prekurzorok szigorú ellenőrzése révén kell kezelni, és üdvözli a Bizottság 273/2004/EK rendelet módosítására irányuló javaslatát, amely módozatokat irányoz elő az ecetsavanhidrid uniós belső kereskedelemből való eltérítésének – például az ezen anyagra vonatkozó nyilvántartási kötelezettség kibővítésével történő – javítására;

26.

aggodalmát fejezi ki a különböző nemzeti jogrendekben biztosított nyomozati eszközök nem megfelelő hatékonysága miatt, amely jogrendek nem veszik kellően figyelembe, hogy a szervezett és maffiajellegű bűnözéssel szemben megfelelő, különleges eszközök szükségesek; megismétli az Európai Bizottsághoz intézett, már a 2011. október 25-én elfogadott állásfoglalásban is szereplő kérését, hogy készítsen összehasonlító tanulmányt a különböző tagállamokban jelenleg alkalmazott különleges nyomozati technikákról, ami – a létező legjobb gyakorlatokat figyelembe véve – az illetékes hatóságok számára biztosítandó nyomozati eszközökre irányuló uniós szintű fellépés alapjául szolgálhat;

27.

felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a vállalkozásokat, hogy tegyenek gyakorlati lépéseket a termékek nyomonkövethetőségének javítása céljából (pl. az agrár-élelmiszeripari termékek címkéin a származási ország feltüntetésével, a lőfegyvereken alkalmazott C.I.P.-próbabélyegekkel, illetve a cigaretták, szeszes italok és vényköteles gyógyszerek adóügyi azonosítására szolgáló digitális kódokkal) a fogyasztók egészségének védelme, a polgárok biztonságának fokozása, a csempészés visszaszorítása, valamint a tiltott kereskedelem elleni hathatósabb fellépés érdekében; fájlalja, hogy a tagállamok az uniós vámkódex korszerűsítése során nem kívánták bevezetni a nyomonkövethetőséget;

28.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák tengeri együttműködésüket az emberkereskedelem, a kábítószer, valamint más tiltott és hamisított termékek Unió belső és külső tengeri határain keresztül történő behozatalának teljes leállítása érdekében; elismeri, hogy a határigazgatás a migráns személyek alapvető jogaival kapcsolatos migrációs dimenziót is magában foglal, ideértve adott esetben a menedékhez való jogot és az emberkereskedelem és a kényszermunka áldozatainak és különösen a kiskorúaknak nyújtandó védelmet és segítséget;

29.

úgy véli, hogy haladéktalanul ki kell dolgozni egy, a büntető igazságszolgáltatásra és a számítástechnikai bűnözés leküzdését célzó operatív eszközök bevezetésére vonatkozó, európai szintű jogalkotási keretet a nagyobb mértékű nemzetközi együttműködés biztosítása, illetve a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ (EC3) támogatásával a polgárok – különösen a kiszolgáltatott személyek –, a vállalkozások és a közhatóságok magas szintű biztonságának szavatolása érdekében, nem sértve ugyanakkor a tájékoztatás szabadságát és az adatvédelmet;

30.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy amint arra az igazságügyi és bűnüldözési hatóságok is felhívták a figyelmet, a szervezett bűnözés és a terrorizmus között a tiltott nemzetközi kereskedelemből származó bevételekből történő finanszírozás révén kapcsolat áll fenn; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák az e tevékenységek leküzdését célzó intézkedéseket;

31.

mivel a szervezett bűnözés minden eddiginél nagyobb mértékben használja a virtuális teret és annak jogellenes eszközeit, felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul fogadják el nemzeti informatikai biztonsági stratégiájukat;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza ki az emberkereskedelem áldozatainak védelmét és támogatását szolgáló uniós chartát annak érdekében, hogy az áldozatok védelmének erősítése céljából az összes érintett érdekelt számára következetesebb, eredményesebb és hasznosabb módon lehessen összefogni az összes meglévő mutatót, intézkedést, programot és erőforrást; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre telefonos segélyvonalat az emberkereskedelem áldozatai számára;

33.

emlékezteti a Bizottságot, hogy az emberkereskedelem áldozatává vált gyermekek számára különleges bánásmódot kell biztosítani, továbbá javítani kell a kísérő nélküli kiskorúak, illetve a saját családjuk által eladott gyermekek védelmét (amely körülményeket a származási országba való visszaküldésre való javaslattételkor, illetve a gyám kijelölésekor stb. kell figyelembe venni); kitart amellett, hogy nemcsak a nemi alapú megközelítést, hanem az egészségügyi problémák és a fogyatékosságok szerepét is figyelembe kell venni;

34.

felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a szakosodott nem kormányzati szervezetek, a média és a kutatók erőforrásait az áldozatok védelmének és támogatásának fokozása érdekében, valamint azzal a céllal, hogy kevésbé legyen szükség a bírósági vallomásukra; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy erősítse meg a láthatósághoz, a figyelemfelkeltéshez és az áldozatok szükségleteihez kapcsolódó aspektusokat azzal a céllal, hogy vissza lehessen szorítani az emberkereskedelem iránti keresletet a jelenség áldozataival szembeni visszaéléseket, illetve elő lehessen mozdítani a szexuális és munkaügyi kizsákmányolással szembeni zéró toleranciát;

35.

felhívja a Bizottságot, hogy az emberkereskedelem áldozataira az emberkereskedők elleni tárgyalásokon koronatanúi minőségük miatt nehezedő nyomás mérséklése céljából kulcskérdésként alakítson ki hatásosabb proaktív pénzügyi vizsgálati rendszert; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy nyújtson megfelelőbb szakképzést és elegendő erőforrást az emberkereskedelem ellen küzdő uniós ügynökségek számára, beleértve a határokon átnyúló együttműködést és a határokon túli együttműködést; emlékezteti a Bizottságot, hogy ezek a fellépések olyan holisztikus megközelítést igényelnek, amely előmozdítja a helyi, nemzeti és transznacionális szintű, multidiszciplináris együttműködést, ösztönözve a tagállamokat többek között egy külön nemzeti rendőrségi hírszerző egység létrehozására, valamint a közigazgatási és bűnüldöző hatóságok közötti együttműködés ösztönzésére;

36.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok, az Europol, az Eurojust, az OLAF és az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) közötti, valamint az Unión kívüli országoknak, különösen az Unió szomszédainak megfelelő igazságügyi és bűnüldöző hatóságaival való hatékony kommunikáció és információmegosztás fejlesztése révén – a szubszidiaritás és az arányosság elvének, valamint az unióbeli alapvető jogok bárminemű sérelme nélkül – fokozni kell az együttműködést és növelni kell az átláthatóságot a bizonyítékgyűjtési rendszer eredményesebbé tétele, valamint a többek között az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények felderítéséhez szükséges adatok és információk hatékony kezelése és megosztása érdekében; ezzel összefüggésben felhívja a tagállami illetékes hatóságokat, hogy alkalmazzák a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés elfogadott eszközeit, amelyek fontosak a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni eredményes küzdelem biztosításához; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen ütemtervet a még szorosabb rendőrségi és igazságügyi együttműködéshez, létrehozva egy bűnügyi nyomozó szervezetet, amely nyomozati joghatósággal rendelkezik az Unióban elkövetett jogsértések és bűncselekmények tekintetében;

37.

felhívja a Bizottságot annak fontolóra vételére, hogy a harmadik országokkal kötött társulási és kereskedelmi megállapodásokba a szervezett bűnözéssel összefüggő tiltott kereskedelem és pénzmosás elleni fellépés terén való együttműködésre vonatkozó különleges záradékokat foglaljon bele; megállapítja, hogy különösen az Unión kívüli tranzit- vagy származási országokkal nincs kellő nemzetközi együttműködés; elismeri, hogy határozott diplomáciai fellépésre van szükség ezen országok arra való felhívása érdekében, hogy együttműködési megállapodásokat kössenek, illetve eleget tegyenek az általuk aláírt megállapodásoknak; felhívja a figyelmet a jogsegélykérelmek mechanizmusának jelentőségére;

38.

hangsúlyozza, hogy a korrupcióellenes nemzeti kapcsolattartók meglévő hálózata erősítésre szorul, és azt az EUROPOL-nak, az EUROJUST-nak és a CEPOL-nak támogatnia kell; kiemeli, hogy a hálózat nemcsak információcserére szolgál, hanem azt a külföldi tisztviselők megvesztegetésével kapcsolatos konkrét esetekben a kétoldalú együttműködés javítására is fel kell használni; ajánlja, hogy a kapcsolattartók foglalkozzanak a rangsorolás, az erőforrások és a szakértelem terén fennálló eltérésekkel, és jelezzék az ilyen eltérésekből eredő problémákat; hangsúlyozza, hogy amennyiben a tényleges megvesztegetés az egyik tagállamban történt valamely másik tagállamban bejegyzett anyavállalat vagy holdingtársaság leányvállalata szintjén, a hálózatnak ösztönöznie kell az összehangolt fellépéseket;

39.

felhívja a tagállamokat, hogy a bűnözés elleni közös, uniós szintű küzdelem lehetővé tétele érdekében haladéktalanul és teljes körűen hajtsák végre a hatályos európai uniós jogszabályokat;

40.

felszólítja a tagállamokat, hogy teljes körűen vegyék igénybe az Europol és az Eurojust ügynökségeket, amelyek működése és eredményei – a folyamatban lévő reformoktól és a szükséges fejlesztésektől eltekintve – szorosan függenek a nemzeti nyomozó és igazságügyi hatóságok részvételi, bizalmi és együttműködési szintjétől;

41.

hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében alapvető fontosságú a korrupció és a szervezett bűnözés elleni európai szintű küzdelem alulról felfelé építkező felfogása, ideértve a tisztviselők és a rendőrparancsnokok képzését, különösen a kialakuló és kevésbé látható bűnözői tevékenységek vonatkozásában; megállapítja, hogy a helyi bűnözés gyakorta nemzetközi bűnözésbe torkollik;

42.

felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki iránymutatásokat a korrupció és pénzmosás visszaszorítása érdekében; ajánlja, hogy ezeket az iránymutatásokat a bevált gyakorlatok (pl. szakszemélyzet szükségessége, a nyomozó hatóságok és a bíróságok közötti együttműködés, a gyakorta nehézkes bizonyítékgyűjtés megoldására szolgáló módszerek) és az eredményes bűnüldözéshez szükséges emberi és egyéb erőforrások kritikus szintjének és a nemzetközi együttműködést támogató intézkedéseknek a meghatározása alkossa;

43.

alapvető jelentőségűnek tartja az Európai Igazságügyi Hálózat és az Eurojust közötti meglévő szinergiák teljes körű kihasználását az Európán belüli, lehető legmagasabb szintű igazságügyi együttműködés megvalósítása szempontjából;

44.

hangsúlyozza a jogalkotási és szabályozási keret kialakítása során a regionális és nemzeti bűnüldöző szervekkel és a civil társadalommal folytatott konzultáció jelentőségét;

45.

kiemeli annak fontosságát, hogy a tagállamok az Európai Unióval és a nemzetközi szereplőkkel együtt erős, hosszú távú stratégiai tervvel rendelkezzenek a szervezett bűnözéshez kapcsolódó helyi és globális kérdésekben annak érdekében, hogy azonosítani lehessen a kialakuló fenyegetéseket, gyenge piaci pontokat és kockázati tényezőket, és ki lehessen alakítani egy tervezésen és nem csak reagáláson alapuló uniós stratégiát;

46.

felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás valamennyi formája – köztük a számítástechnikai bűnözés – elleni fellépés érdekében erősítsék meg a bírák, az ügyészek és az összekötő tisztviselők szerepét, és biztosítsanak igazságügyi képzést, különösen az Európai Rendőrakadémia (CEPOL), az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat, valamint a pénzügyi eszközök – mint a rendőrségi együttműködésre irányuló Belső Biztonsági Alap vagy a Hercule III. program – igénybevétele révén; a határokon átnyúló együttműködés megkönnyítése érdekében javasolja az idegen nyelvek oktatásának előmozdítását a rendőrségi és igazságügyi tisztviselők képzésében; támogatást kér egy, a bírák, ügyészek és rendőrségi tisztviselők számára indítandó, a bevált gyakorlatok megosztását és a képzést célzó program számára;

47.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy folytassák közös erőfeszítéseiket a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló irányelvtervezetre vonatkozóan folytatott tárgyalásokat illetően, amely irányelv egyszerűsítené a határokon átnyúló ügyekben a bizonyítékok begyűjtését, és ezért fontos lépés a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló egységes térség felé vezető úton;

48.

a hamis dokumentumok és csalások tekintetében nagyobb fokú együttműködésre szólít fel, valamint közös eszmecserére hív fel a személyazonosító alapdokumentumok megbízhatóságának fokozása és hitelesítésének hatékonyabbá tétele érdekében;

49.

kívánatosnak tartja a nyomozással, valamint a bűnszervezetek és maffiák elleni fellépéssel foglalkozó nemzeti szintű intézmények létrehozását, valamint az Europol támogatásával egy gyors és informális „maffiaellenes operatív hálózat” felállítása lehetőségének megteremtését, így biztosítva a maffiák strukturális vonatkozásaival, bűnügyi és pénzügyi vetületeivel, a vagyon elhelyezésével és a közbeszerzésekben való részvételre irányuló kísérletekkel kapcsolatos információcserét;

50.

meggyőződése, hogy a szervezett bűnözés globalizációja a tagállamok körében, valamint uniós és nemzetközi szinten fokozottabb együttműködést igényel; a vonatkozó politikák integrálása és a közös operatív meghatározások kidolgozása érdekében ösztönzi az Európai Unió, az ENSZ, az OECD és az Európa Tanács közötti szorosabb együttműködés kialakítását a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni fellépés terén; támogatja a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) által a pénzmosás elleni fellépésre irányuló politikák előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseket; felszólítja a tagállamokat az e területeken meglévő valamennyi nemzetközi eszköz ratifikálására és maradéktalan végrehajtására; felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyan támogassa a tagállamoknak a szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló törekvéseit; javasolja, hogy az Unió teljes jogú tagként csatlakozzon a GRECO-hoz;

51.

az európai – például az Europol és az Eurojust – és a nemzetközi – például az Interpol és az ENSZ Interregionális Bűnügyi és Igazságügyi Kutatóintézete (UNICRI) – szervezetek fejlesztése, valamint a szervezett bűnözés elleni küzdelemben leginkább érintett tagállamok munkamódszereinek és információinak megosztása révén összehangolt fellépést javasol a szervezett és maffiajellegű bűnözéssel összefüggő vagy abból eredő környezeti bűncselekmények megelőzésére és az ellenük való fellépés céljából, lehetővé téve ezáltal közös cselekvési terv kidolgozását;

52.

felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló egyezményét; rámutat a külföldi hivatalos személyek megvesztegetésének az Unió alapvető jogokkal, környezetvédelemmel és fejlesztéssel kapcsolatos politikáira gyakorolt negatív hatásaira;

53.

felszólít a nemzetközi szervezett bűnözés elleni fellépés eszközeinek – például az európai nyomozási határozatnak (ENYH) és a közös nyomozócsoportoknak – a megerősítésére; az EU-ba behatoló szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében szorosabb együttműködést szorgalmaz az EU-val szomszédos országokkal;

54.

felhívja a tagállamokat, hogy hírszerző szolgálataikon belül dolgozzanak ki megfelelő globális információmegosztási stratégiákat és a szervezett bűnözés új tendenciáinak feltárására irányuló elemzéseket;

55.

hangsúlyozza, hogy az uniós szolgálatok között valamennyi állami szinten – köztük az uniós alapok kezelésében kulcsszerepet betöltő regionális és települési szinten – meg kell erősíteni az uniós forrásokra irányuló csalással kapcsolatban folytatott együttműködést;

56.

úgy véli, hogy korrupciómentes Unió nélkül eredményes gazdasági és monetáris unió nem jöhet létre;

57.

hangsúlyozza, hogy az átláthatóság a – bűncselekményeket indító – korrupció természetes ellenszere, és meggyőződése, hogy a magas hivatalt betöltők vagy nagy vagyonnal rendelkezők előjogainak és mentességeinek tevékenységük során teljes mértékben átláthatónak kell lenniük;

58.

úgy véli, hogy a szervezetlen és átláthatatlan bürokrácia, valamint a bonyolult eljárások nem csupán csökkenthetik a közigazgatási intézkedések hatékonyságát, hanem emellett potenciálisan veszélyeztethetik is a döntéshozatali folyamatok átláthatóságát, csalódottá tehetik az érintetteket, és következésképpen táptalajt kínálhatnak a korrupció számára; úgy véli, hogy az áthághatatlan bank- és üzleti titok hasonlóképpen elleplezheti a korrupcióból, a pénzmosásból és a szervezett bűnözésből származó tiltott jövedelmeket;

59.

utal a 2003. évi meridai korrupcióellenes egyezményre, és hangsúlyozza, hogy a vezető tisztségeket betöltő és a jelentős vagyonnal rendelkező személyeket kiváltságaikkal és mentességekkel együtt ellenőrizni kell, többek között az adóhatóságok által, és ezeket az ellenőrzéseket a közösség számára nyújtandó tisztességes és hatékony szolgáltatások biztosítása és az adócsalások elleni fellépés érdekében meg kell erősíteni; javasolja különösen, hogy a közhivatalt betöltő személyeknek vagyonukról, jövedelmeikről, kötelezettségeikről és érdekeltségeikről nyilatkozatot kelljen benyújtaniuk; kéri, hogy a közpénzek elköltését szabályozó közigazgatási jog egységes rendszere, a dokumentumokhoz való hozzáférés és a szükséges nyilvántartások létrehozása révén szülessenek az átláthatóság és a megelőzés megerősítését szolgáló intézkedések;

60.

javasolja az átláthatósági mechanizmusok megerősítését és a bürokrácia csökkentését a közigazgatásban és egyéb köztestületekben, biztosítva a polgárok jogát a dokumentumokhoz való hozzáféréshez (a közbeszerzési eljárások rendkívül kényes területével kezdve); nyomatékosan kéri a jogszerűség és a feddhetetlenség kultúrájának előmozdítását mind az állami, mind pedig a magánszférában, többek között a visszaéléseket bejelentő személyek hatékony védelme révén;

61.

támogatja a Bizottság azon intézkedéseit, amelyek a tényfeltáró újságírásnak a szervezett bűnözéssel, korrupcióval és pénzmosással összefüggő jelenségek felfedezésében és leleplezésében betöltött szerepének elismerésére irányulnak;

62.

felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a tisztviselőknek a megelőzésben, tájékoztatásban, valamint a csalás és a korrupció kockázata elleni fellépésben betöltött szerepét;

63.

a végrehajtási és nyomonkövetési mechanizmusok mellett egyértelmű és arányos, egy magatartási kódexben rögzítendő szabályokat kér a „forgóajtó-jelenség” (ún. „pantouflage”) megelőzése érdekében, amelyek értelmében a bizonyos vezetői vagy pénzügyi hatáskörrel rendelkező közhivatalnokok számára megtiltanák, hogy a megbízatásuk megszűnése után meghatározott ideig a magánszektorban helyezkedjenek el, amennyiben a korábbi közhivatallal kapcsolatban fennáll az összeférhetetlenség kockázata; úgy véli továbbá, hogy amennyiben fennáll az összeférhetetlenség kockázata, hasonló korlátozásokat kell alkalmazni a magánszektorból a közszférába átlépő személyekre is;

64.

felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Parlament 2013. január 15-i ajánlásaival összhangban mihamarabb terjesszen elő javaslatot az Európai Unió közigazgatási eljárási jogára vonatkozóan;

65.

meggyőződése, hogy a lobbisták nyilvántartása fontos átláthatósági eszköz; felhívja a tagállamokat ezen eszköz bevezetésére, amennyiben még nem létezne; ösztönzi továbbá a kormányokat és közigazgatásokat, hogy az üzleti, érdekképviseleti vagy lobbiszervezetekkel való találkozókat kössék a lobbisták nyilvántartásában való bejegyzéshez;

66.

rámutat, hogy a sportban és sportfogadásban az önszabályozás nem bizonyult eredményesnek a korrupció kezelésére; hangsúlyozza, hogy a nemzeti, regionális és helyi szintű kormányzatok a sport legnagyobb támogatói közé tartoznak; felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki átlátható munkakapcsolatokat a sportközösséggel, és terjesszenek be a nemzeti irányító szervek megbízására készült, teljesen független vizsgálatot a sportban tapasztalható korrupcióról;

67.

úgy véli, hogy a közigazgatási intézkedések teljes és a közszféra valamennyi szintjén megvalósuló átláthatósága a bűncselekmények elleni fellépés és a polgároknak a közügyek helytelen irányításával szembeni védelmének a sarokkövét jelenti; elutasít minden olyan ellenállást, amelyet az állami hatóságok a közpénzek közösség érdekében történő felhasználásának a polgárok és a sajtó általi, teljes körű ellenőrzésével szemben tanúsítanak; úgy véli, hogy a teljes átláthatóság biztosítása és a nyitott kormányzás formáinak hatékony és a bevált gyakorlatokon alapuló kialakítása érdekében uniós és tagállami szinten is határozott elkötelezettségre van szükség;

68.

hangsúlyozza, hogy nem fordulhat elő, hogy a megvesztegetést „ügymenetkönnyítő juttatásként” állítják be, amely fogalmat az OECD-egyezmény – bizonyos sajátos körülmények között (kis összegű kifizetések, például kikötőkben az árukirakodási engedély megszerzése érdekében) – elfogadhatónak tart; felhívja a tagállamokat, hogy egyezzenek bele e fogalom alkalmazásának elutasításába, vagy abba, hogy azt csak rendkívüli helyzetekben alkalmazhassák, továbbá iránymutatások kidolgozására szólít fel, amelyek EU-szerte egységes értelmezését adják e fogalomnak; hangsúlyozza, hogy sem a kenőpénzek, sem pedig az ügymenetkönnyítő juttatások nem vonatók le az adóalapból;

69.

támogatja a feddhetetlenséghez kapcsolódó szabályok és magatartási kódexek betartásának rendszeres ellenőrzését és azt, hogy a köztisztviselők feddhetetlenséghez kapcsolódó képzéséhez elegendő erőforrást bocsássanak rendelkezésre;

70.

emlékezteti a politikai pártokat a jelöltállításban vagy a különböző szintű választási listák összeállításában vállalt felelősségükre, valamint az arra érdemes személyek jelölésében játszott szerepükre, többek között azáltal, hogy megkövetelik a jelöltektől a szigorú etikai kódexek betartását, ideértve a politikai pártoknak juttatott adományokra vonatkozó egyértelmű és átlátható szabályokat tartalmazó magatartási kódexet is;

71.

támogatja az európai parlamenti képviselői hely betöltése, illetve az egyéb uniós intézményeknél vagy ügynökségeknél végzett munkavégzés tilalmát azon személyek esetében, akiket szervezett bűnözésben, pénzmosásban, korrupcióban való részvételért vagy egyéb, a közérdeket sértő, súlyos gazdasági és pénzügyi bűncselekményért jogerősen elítéltek; kéri, hogy az arányosság elvének megfelelő figyelembevétele mellett a nemzeti parlamentek és más választott tisztségek esetében ugyanezt az elvet alkalmazzák;

72.

javasolja, hogy a tagállamok a szankcionálási rendszer elemeként határozzák meg a korrupcióért elítéltek jelöltségtől való eltiltásának eseteit; úgy véli, hogy e büntetés időtartamának legalább öt évnek kell lennie annak érdekében, hogy minden típusú választásra kiterjedjen; ugyanerre az időszakra vonatkozóan – a kormányzati pozíció szintjétől függetlenül, uniós szinten is – javasolja a kormányzati pozíciók betöltése tilalmának bevezetését is;

73.

javasolja előírni a szervezett bűnözéssel, korrupcióval vagy pénzmosással kapcsolatos bűncselekményekért jogerősen elítélt személyek politikai (kormányzati vagy hasonló), vezetői és közigazgatási tisztségekből való felmentését;

74.

elismeri, hogy a korrupció elleni küzdelem fő akadályát egyes állami tisztviselők és választott képviselők mentességei képezik; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lényegesen szűkítsék az ilyen mentességben részesülők körét;

75.

támogatja a politikai pártoknak szóló etikai kódex létrehozását és a pártok költségvetései átláthatóságának fokozását; a politikai pártok és adományozóik elszámoltathatóságának biztosítása érdekében javasolja a pártok állami finanszírozásának jobb ellenőrzését, a visszaélések és pazarlások elkerülését, továbbá a magánfinanszírozás alaposabb nyomon követését és ellenőrzését;

76.

felhívja a tagállamokat, hogy tiltsák meg és szankcionálják a szavazatvásárlást, különösen annak figyelembevételével, hogy az ígért szavazatért kínált előny a pénzösszegen kívül más formában – többek között nem anyagi jellegű haszon vagy a törvénytelen megállapodásban közvetlenül nem érintett harmadik személy számára biztosított előny formájában – is testet ölthet;

77.

úgy véli, hogy az európai parlamenti képviselők jövedelmének és pénzügyi érdekeltségeinek közzététele olyan bevált gyakorlat, amelyet indokolt kiterjeszteni a parlamenti és más nemzeti választott képviselőkre;

78.

ajánlja, hogy a tagállamok hozzanak létre hatékony, eredményes, elszámoltatható és kiegyensúlyozott büntető igazságszolgáltatási rendszereket, amelyek az Európai Alapjogi Chartával összhangban képesek biztosítani a védekezés jogának megőrzését; javasolja továbbá, hogy európai szinten hozzanak létre nyomonkövetési rendszert a büntető igazságszolgáltatási rendszerek korrupció elleni küzdelemmel szembeni hatékonysága tekintetében, amelynek keretében rendszeres értékeléseket végeznek és ajánlásokat adnak ki;

79.

arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek fontolóra olyan nem jogalkotási intézkedéseket is, amelyek megszilárdítják a különböző tagállami jogrendszerek közötti bizalmat, fokozzák a következetességet, és ösztönzik a bűnözés elleni küzdelmet célzó közös uniós jogi kultúra kialakítását;

80.

felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot, amelyben meghatározza a jogi személyekre pénzügyi bűncselekmények esetén háruló jogi felelősséget, különösen pedig a holdingtársaságok és anyavállalatok leányvállalataik felé fennálló felelősségét; hangsúlyozza, hogy e javaslatnak egyértelműen meg kell határoznia a természetes személyeknek a vállalat vagy annak leányvállalatai által elkövetett azon bűncselekmények tekintetében fennálló felelősségét, amelyekért teljességgel vagy részben felelősségre vonhatók;

81.

úgy véli, hogy a védelem szükségleteinek, illetve a hatékony és eredményes büntetőeljárás és ítélethozatal szükségességének figyelembevétele érdekében a korrupcióra vonatkozó közelítő intézkedéseknek ki kell terjedniük a tagállamok között az elévülési idők terén fennálló különbségek kezelésére, és hogy az elévülési időket az eljárás szakasza vagy az érintett bírói fórum szerint kellene meghatározni, hogy egy adott bűncselekmény csak akkor évülhessen el, ha a szóban forgó szakaszt vagy fokot adott határidőn belül nem zárták le; úgy véli továbbá, hogy az arányosság és a jogállamiság elvének megfelelően a korrupciós ügyeket nem volna szabad elévültnek tekinteni mindaddig, amíg a büntetőeljárás ténylegesen folyamatban van;

82.

úgy véli, hogy a szervezett bűnözés elleni fellépésre irányuló intézkedéseket arra a kombinációra kell alapozni, amely a bűncselekményekből származó vagyon elkobzását célzó, hatékony és visszatartó erejű módszerekből, a nyomozás alól önmagukat önkényesen kivonó, szökésben lévőkkel szembeni igazságszolgáltatás biztosítására irányuló erőfeszítésekből és annak – a fogva tartottak jogaira vonatkozó alapelvek sérelme nélküli – megakadályozásából áll, hogy a börtönbüntetésüket töltő bűnszervezet-vezetők a bűnszervezetek irányítása céljából a tagoknak továbbra is utasításokat adjanak;

83.

arra buzdítja a tagállamokat, hogy visszatartó erejű és hatékony büntetéseket és szankciókat – büntetőítéleteket és akár jelentős összegű pénzbüntetéseket – állapítsanak meg valamennyi súlyos, a polgárok egészségét és biztonságát veszélyeztető bűncselekmény esetében, és javasolja a büntetések harmonizálását;

84.

a 80. bekezdés sérelme nélkül hangsúlyozza, hogy a bűncselekményeket és a szervezett bűnözést meg kell előzni, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy azokban az esetekben, amelyekben valamennyi körülményt – többek között a bűncselekmény csekély súlyosságát – figyelembe véve el lehet tekinteni a börtönbüntetéstől, annak helyettesítésére dolgozzanak ki és vezessenek be hatékony jogi eszközöket és büntetéseket, például pénzbüntetéseket és közhasznú munkát;

85.

nyomatékosan felszólítja a vállalkozásokat, hogy a korrupciós esetek, valamint az állami és a magánszféra közötti összejátszás és összeférhetetlenségek elkerülése, valamint a tisztességtelen verseny megelőzése érdekében magatartási kódexek révén biztosítsák az önszabályozást és az átláthatóságot, továbbá vezessenek be ellenőrzési eljárásokat, többek között a belső és külső ellenőrzés és a különböző intézmények mellett tevékenykedő lobbisták nyilvántartása révén; javasolja továbbá a területekre, a célokra és a pénzügyi információkra vonatkozó átláthatóságot mind tagállami, mind uniós szinten;

86.

kéri a közhatóságoknál akkreditációval rendelkező vállalkozások, illetve a kötelezően kizárandó vállalkozások jegyzékének létrehozását; úgy véli, hogy az utóbbit azon esetekben lehetne alkalmazni, ha a vállalkozások szerződéses kötelezettségeik tekintetében súlyos mulasztásokat követtek el, illetve ha tagállami vagy uniós szintű összeférhetetlenség áll fenn;

87.

felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a kereskedelmi kamarák szerepét a vállalati szférában leggyakrabban előforduló pénzmosási kockázatok megelőzése, az azokról szóló tájékoztatás és az ellenük való fellépés révén, továbbá maradéktalanul hajtsák végre a Bizottság adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervét;

88.

emlékeztet arra, hogy az oknyomozó újságírás, valamint a közigazgatás és a gazdasági társaságok tevékenységihez kapcsolódó kérdésekkel foglalkozó nem kormányzati szervezetek és a tudományos élet e kérdésekkel foglalkozó képviselői rendkívül hasznos munkát végeznek a csalás, a korrupció és egyéb bűncselekmények eseteinek feltárásában;

89.

kéri a vállalkozásokat, hogy a közbeszerzésekre vonatkozóan biztosítsák a belső iránymutatások végrehajtását annak érdekében, hogy a közbeszerzések ajánlattételi eljárása során biztosítsák a jogkövetést és a maximális átláthatóságot, mellőzzék a tárgyalást olyan vállalkozókkal és beszállítókkal, amelyekről köztudott vagy alaposan gyanítható, hogy kenőpénzt fizetnek, a potenciális vállalkozók és beszállítók értékelése során járjanak el kellő gondossággal, megbizonyosodva arról, hogy hatékony korrupcióellenes programokat alkalmaznak, korrupcióellenes politikáikat ismertessék a vállalkozókkal és a beszállítókkal, továbbá a vállalkozókkal és beszállítókkal fenntartott kapcsolat rendszeres felülvizsgálatának részeként ellenőrizzék a főbb vállalkozókat és beszállítókat, és rendelkezzenek a szerződés felmondásának jogáról arra az esetre, ha azok kenőpénzt fizetnek, vagy ha a vállalkozás programjával nem összeegyeztethető módon járnak el;

90.

kéri, hogy különösen a pénzforgalom nyomonkövethetőségét és a bűnesetek felderítését elősegítő számítástechnikai eszközöknek, valamint az esetleges bűncselekmények bejelentési eljárásainak és jogszabályi, valamint közigazgatási intézkedéseknek a meghatározása érdekében valamennyi tagállamban fokozzák a bankrendszerrel és a – többek között pénzügyi és könyvvizsgálói – szakemberekkel, valamint az Unión kívüli országokkal való együttműködést, és növeljék azok átláthatóságát;

91.

felhívja a Bizottságot és az egyéb felügyeleti hatóságokat, hogy biztosítsák az ügyfél-átvilágítási intézkedések és kapcsolódó kockázati profilok bankok, biztosítótársaságok és hitelintézetek általi elkészítését annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamokban a vállalkozások és jogi személyek megfelelő, pontos és naprakész tájékoztatást kapjanak, illetve ilyen információkkal rendelkezzenek a tényleges tulajdonosaikról, az offshore adóparadicsomokat is beleértve, és hogy a cégnyilvántartásokat rendszeresen frissítsék, és minőségüket ellenőrizzék; úgy véli, hogy az adatok – többek között a tényleges tulajdonosok országonkénti nyilvántartásban való közzététele és határokon átnyúló együttműködés által biztosítható – átláthatósága hozzájárulhat az olyan jelenségek elleni fellépéshez, mint amilyen a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása, az adócsalás vagy az adókikerülés;

92.

felhívja a tagállamokat, hogy üzleti nyilvántartásaikba vezessék be a „tényleges tulajdonos” fogalmát, és munkálkodjanak e koncepció globális bevezetésén és az információcsere-mechanizmusokon;

93.

felszólítja a Bizottságot, hogy állapítson meg közös alapelveket és igazgatási iránymutatásokat a transzferár megfelelő alkalmazásáról;

94.

minden tekintetben támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 2012. évi ajánlásaival összhangban az adóügyi bűncselekményeket kifejezetten szerepeltessék a pénzmosással összefüggő fő bűncselekmények között; sürgeti az Európai Uniót, hogy fokozza a tényleges kedvezményezettekre vonatkozó információk átláthatóságát és a pénzmosás elleni küzdelem célját szolgáló ügyfél-átvilágítási eljárásokat; támogatja a pénzmosás mint bűncselekmény meghatározásának uniós szintű harmonizálását, és felszólít a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) által elfogadott standardok hatékony nyomon követés és arányos szankciók révén, valamint hiteles biztosítékok alapján történő, maradéktalan végrehajtására;

95.

javasolja az új banki és pénzügyi termékekhez kapcsolódó kockázatok pontos felmérését, amennyiben e termékek lehetővé teszik a névtelenséget és a távolból indított megbízásokat; emellett kéri az adóparadicsomok fogalmának közös meghatározását, mivel a bűnszervezetek ezeket gyakran használják olyan magáncégek vagy bankok kötvényeinek kibocsátására, amelyek tényleges tulajdonosairól nehéz megbizonyosodni;

96.

kéri olyan operatív megoldások alkalmazását, amelyek – a személyes adatok védelméről szóló rendelkezések tiszteletben tartása mellett – lehetővé teszik a pénzügyi szereplők és hitelezők számára, hogy meggyőződjenek egy adott művelet végrehajtását kérő fél személyazonosságáról, ugyanis a személyazonossággal való visszaélés egyes esetekben a pénzmosás előzménye; ennélfogva üdvözli a bankunió létrehozását;

97.

ajánlja a banktitok megszüntetését;

98.

felhívja az érdekelt feleket a közszférában és a magánszférában egyaránt, hogy határozottan lépjenek fel a pénzmosás ellen; kéri annak biztosítását, hogy a szakemberek teljes mértékben eleget tegyenek a pénzmosás elleni fellépéshez kapcsolódó kötelezettségeiknek, előmozdítva a gyanús ügyletek bejelentésére szolgáló mechanizmusokat, valamint a szakmai testületekre és egyesületekre vonatkozó magatartási kódexeket;

99.

rámutat a pénzügyi hírszerző egységeknek a pénzmosás elleni küzdelemre vonatkozó, magas szintű nemzetközi normák garantálásában betöltött lényeges szerepére; elismeri a pénzforgalom nyomonkövethetőségét szolgáló európai eszközök jelentőségét az olyan veszélyek elleni fellépés szempontjából, mint amilyen a számítástechnikai bűnözés, a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozása;

100.

javasolja a szerencsejátékokat folytató személyek szisztematikus azonosítását és ellenőrzését, az online szerencsejátékok fogadásainak név nélkül történő rendezését lehetővé tevő fizetési módok igénybevételének megakadályozását, valamint az ilyen szerencsejátékoknak otthont adó szerverek azonosítását az online és offline szerencsejátékok keretében történő pénzmozgások teljes nyomon követését lehetővé tevő informatikai rendszerek kialakítása révén;

101.

üdvözli, hogy a pénzmosásról szóló negyedik irányelv javasolt hatályát a szerencsejátékok tekintetében kiterjesztették; felkéri a Bizottságot, hogy a – különösen a sportversenyeket érintő – fogadásokhoz kapcsolódó pénzmosás megakadályozása céljából tegyen javaslatot jogalkotási keretre és megfelelő intézkedésekre, és határozza meg a mérkőzések eredményének előzetes befolyásolásához hasonló, új bűncselekményeket, alakítsa ki a megfelelő büntetési tételeket, és a sportszövetségekre, egyesületekre, az online és offline szereplőkre, valamint szükség esetén a nemzeti hatóságokra is kiterjedő nyomonkövetési mechanizmusokat; sürgeti a sportszervezeteket, hogy hozzanak létre magatartási kódexeket valamennyi alkalmazottjuk számára, amelyben egyértelműen tiltják a mérkőzések fogadási vagy egyéb célokból történő manipulálását, tilalmat vezetnek be a saját mérkőzésekre történő fogadásokra, továbbá jelentési kötelezettséget vezetnek be arra az esetre, ha valaki tudomást szerez valamely mérkőzés eredményének előzetes befolyásolásáról, amihez a visszaélést jelentő személyek védelmét biztosító, megfelelő mechanizmus járul;

102.

megállapítja, hogy a sportfogadás útján történő pénzmosás gyakran a szervezett bűnözésre vezethető vissza; következésképpen felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a sport területén elkövetett korrupciós bűncselekmények és csalások közös meghatározását illetően; felszólítja a tagállamokat, hogy ne engedélyezzék a tét nélküli mérkőzésekre irányuló fogadás szervezését, valamint tiltsák be a sportfogadások legkockázatosabb formáit; javasolja továbbá, hogy a pénzmosás területén alkalmazott rendszer mintájára hozzanak létre egy – az online és offline szerencsejáték-szervezők és a sport területén érdekelt valamennyi szereplő által kötelezően alkalmazandó – nemzeti szintű rendszert a sport terén elkövetett korrupciós bűncselekmények gyanújának bejelentésére;

103.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a tagállamok, szabályozó hatóságaik, az Europol és az Eurojust közötti együttműködést és információcserét a határokon átnyúló internetes fogadások terén elkövetett bűncselekmények felszámolása érdekében;

104.

elismeri, hogy az internetes fogadás a pénzmosás egyre gyakoribb módja: a nyeremények gyakran adómentesek, a tranzakciók nagy mennyisége rendkívül megnehezíti a „fekete pénzek” felderítését, továbbá a számos pénzforgalmi adatfeldolgozó is tovább bonyolítja a rendszert; szabályozási keret létrehozására szólít fel a különböző internetes szerencsejátékokon keresztül megvalósuló pénzmosás elleni küzdelem érdekében;

105.

felhívja a tagállamokat, hogy büntetőjogukba foglalják bele a mérkőzések eredménye előzetes meghatározásának harmonizált fogalommeghatározását, és hozzák létre a mérkőzések eredményének előzetes befolyásolása elleni küzdelem jogi eszközét, határozzanak meg ehhez kapcsolódó szankciókat, ideértve a pénzbüntetést és az elkobzást, továbbá a bűnüldöző hatóságokon belül hozzanak létre egy különleges egységet a mérkőzések eredményének előzetes befolyásolása elleni küzdelemhez, amely egység központi szerepet tölt be a fő érdekelt felek közötti kommunikációban és együttműködésben, a további nyomozások, illetve az ügyek igazságszolgáltatási hatóságok elé utalása során;

106.

a Bizottság által koordinált, fokozottabb európai szintű együttműködésre szólít fel a mérkőzések eredményének előzetes befolyásolását és más jogellenes cselekményeket folytató internetes szerencsejáték-szervezők felderítése és betiltása érdekében;

107.

felszólítja a sportirányító testületeket, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fektessenek be a sportolókat megszólító, a mérkőzések eredményének előzetes befolyásolásával kapcsolatos tudatosságnövelő kampányokba, amelyek ismertetik e bűncselekmény jogi következményeit és a sportversenyek tisztességes voltára gyakorolt káros hatásait;

108.

kéri a tagállamok pénzügyi hírszerző egységei szerepének megfelelőbb harmonizálását, hatásköreik növelését, valamint az ilyen egységek közötti együttműködést elősegítő mechanizmusok megerősítését;

109.

javasolja, hogy a tagállamok összessége legyen következetes a meghozott ítéletek és a kirótt büntetések tekintetében, valamint a büntetés-végrehajtási rendszerek és a büntetés-végrehajtási személyzet képzése terén;

110.

javasolja az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, valamint az egységes felügyeleti mechanizmus által ellátott uniós szintű felügyeleti szerep megerősítését a pénzmosással kapcsolatban, nem utolsósorban egy olyan, valódi európai bankunió létrehozása céljából, amely az összeférhetetlenségekre és a nyomonkövetési rendszerekre vonatkozó harmonizált szabályok alapján hatékonyan képes fellépni a korrupció és a pénzmosás ellen; kitart amellett, hogy ezzel párhuzamosan, a nemzeti hatóságok közötti fokozott együttműködés fokozása érdekében nemzeti szinten meg kell erősíteni a felügyeleti kapacitásokat, a szakértelmet és az eltökéltséget;

111.

kéri a jó adóügyi kormányzás minimumszabályainak elfogadását, különösen a tagállamok közös kezdeményezései révén az adóparadicsomoknak minősülő területekkel fenntartott kapcsolatok vonatkozásában, nem utolsósorban annak érdekében, hogy meg lehessen könnyíteni az ilyen országokban bejegyzett esetleges fedőcégek tulajdonosaival kapcsolatos információkhoz való hozzáférést; kitart amellett, hogy a fent említett, 2012. december 6-i bizottsági közlemény igen fontos a csalás elleni uniós politika és a fejlesztési, az adó- és a kereskedelmi politika közötti kapcsolat megerősítése szempontjából;

112.

felszólítja az Európai Uniót, hogy a nemzetközi színtéren – például a G8 és G20 találkozókon – hozzon hatékony intézkedéseket az adóparadicsomokkal kapcsolatos bűncselekmények felszámolása érdekében;

113.

hangsúlyozza, hogy az adózási elveket összhangba kell hozni „Az adóalap erodálásának és a nyereségnövelésnek a kezelése” (Addressing base erosion and profit shifting) című OECD-jelentésben megfogalmazott ajánlásokkal annak érdekében, hogy az váljon az adózás általános elvévé, hogy adót a „vagyon eredete” elvnek megfelelően akkor kell fizetni, amikor jövedelemtermelő gazdasági tevékenység valósul meg;

114.

úgy véli, hogy a „vagyon eredete” elv egyszerűbbé teszi az adóhatóságok számára az eredményes adóztatást és az adóelkerülés kiküszöbölését; úgy véli továbbá, hogy az igazságos adórendszer nélkülözhetetlen, különösen válság idején, amikor az adóteher igazságtalan módon a kisvállalkozásokra és a háztarthatásokra tevődik át, és úgy véli, hogy az adókijátszást részben az EU-n belül működő adóparadicsomok teszik lehetővé;

115.

hangsúlyozza, hogy az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelem fokozása az EU-ban a fenntartható növekedés előmozdításának kulcseleme; hangsúlyozza, hogy az adócsalás és adókijátszás alacsonyabb szintje erősítené a gazdaság növekedési képességét azáltal, hogy az államháztartást egészségesebbé tenné, és a vállalkozásokat becsületes és egyenlő versenyfeltételek mellett folytatott versengésre késztetné;

116.

felszólítja a könyvvizsgáló cégeket és a jogi tanácsadókat, hogy hívják fel a nemzeti adóhatóságok figyelmét azon esetekre, amikor az általuk ellenőrzött vállalkozás vagy az a vállalkozás, amelynek tanácsadást nyújtanak, agresszív adótervezés jeleit mutatja;

117.

üdvözli, hogy a Bizottság elkötelezte magát az automatikus információcsere előmozdítása mellett; ugyanakkor újból kéri, hogy az automatikus adóügyi információcser vonatkozóan olyan, nemzetközi szinten jogi kötőerővel bíró, többoldalú megállapodás jöjjön létre, amely a befektetési alapokra és az alapítványokra egyaránt vonatkozik, és amely szankciókat irányoz elő a nem együttműködő országokra és az adóparadicsomokkal együttműködő pénzügyi intézményekre nézve; sürgeti az EU-t, hogy fogadjon el az adóparadicsomokkal való visszaélés megfékezését célzó egyesült államokbeli törvényhez hasonló intézkedéseket, és fontolja meg az adóparadicsomokkal együttműködő pénzintézetek banki engedélye visszavonásának lehetőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy szigorú kritériumok alapján tegyen javaslatot az adóparadicsomok európai feketelistájára, valamint a megfelelés vagy a fokozott együttműködés hiánya esetén alkalmazható európai szankciórendszerekre, amennyiben az uniós szintű megközelítés nem megvalósítható;

118.

felszólítja a tagállamokat és az Európai Parlamentet, hogy jussanak gyorsan megállapodásra az átláthatóságra és elszámoltathatóságra vonatkozó uniós irányelvekkel kapcsolatban; kéri, hogy a jövőben az irányelveket valamennyi nagyvállalatra terjesszék ki azok tevékenységi területétől függetlenül;

119.

felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szigorú kritériumokat a vállalkozások lényegi jellemzői tekintetében abból a célból, hogy az adókikerülés és az adócsalás jogszerű és jogellenes gyakorlatainak segítésére ne lehessen többé fedőcégeket vagy postafiókcégeket létrehozni;

120.

felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen értékelést a tagállamok és azon harmadik országok között hatályban lévő adóegyezményekről, amelyek adóparadicsomnak tekinthetők; ezenkívül arra kéri a Bizottságot, hogy e kérdés kezelése érdekében terjesszen elő javaslatokat, többek között az ilyen megállapodások felülvizsgálatára vonatkozóan; felszólítja a Bizottságot, hogy megállapításairól és javaslatairól legkésőbb 2013 végéig nyújtson be jelentést az Európai Parlamentnek;

121.

úgy véli, hogy az európai helyzetmeghatározó és megfigyelési rendszerek hozzájárulhatnak a tiltott áruk titkos szállítását, kirakodását vagy átrakodását végző hajók útvonalának meghatározásához; ezért felszólítja az igazságügyi hatóságokat, hogy fokozzák e területen az új technológiák – köztük a műholdas megfigyelés – használatát, mivel azok segíthetik a szervezett bűnözői tevékenységek elleni fellépést;

122.

megállapítja, hogy az internethasználat világszintű bővülése új lehetőségeket teremt az internetalapú bűncselekmények – például a szellemi tulajdon lopása, hamisított termékek értékesítése és vásárlása és a személyazonosság-lopás – tekintetében, ami veszélyt jelent az európai gazdaságra, valamint az európai polgárok biztonságára és egészségére nézve;

123.

megjegyzi, hogy a nyilvános kampányok, valamint a tájékoztató és tudatosságnövelő fellépések alapvető fontosságúak a számítástechnikai bűnözés növekvő problémájának leküzdéséhez; hangsúlyozza, hogy a tudatosság és a készségek általános hiánya segíti a szervezett bűnözői csoportokat az internet és az internet által nyújtott lehetőségek kiaknázásában;

124.

üdvözli az Europol Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központjának (EC3) létrehozását, és ösztönzi ezen ügynökség továbbfejlesztését, különösen a szervezett bűnözés elleni – többek között nemzetközi dimenziójú és harmadik országokkal együttműködésben folytatott – küzdelem érdekében;

125.

hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell dolgozni a „számítástechnikai bűnözés” közösen elfogadott és pontos fogalmát, amelyet az Európai Unió valamennyi tagállamában alkalmazhatnának;

126.

ösztönzi az új technológiáknak a tagállamok által használt különböző ellenőrzési rendszerekben történő használatával kapcsolatos kutatások előmozdítását, valamint e technológiák alkalmazásának elősegítését; ide tartozhat például a központi korrupcióellenes egységek által végzett helyszíni adó-, vám és egyéb ellenőrzések internetes megfigyelése és rögzítése;

127.

ösztönzi egy egységes jelentési rendszer létrehozását valamennyi olyan csalási és korrupciós ügy tekintetében, amelyek esetében büntetőeljárás indult (a személyes adatok megfelelő védelmének és az ártatlanság vélelmének fenntartásával);

128.

az EUMSZ 86. cikkében rögzítettek értelmében kéri az Európai Ügyészség létrehozását, különösen az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények és a nemzetközi dimenziójú súlyos bűncselekmények leküzdése, kivizsgálása, valamint a bűnvádi eljárás lefolytatása és a bíróság elé állítás érdekében; javasolja, hogy a jövőbeni Európai Ügyészség működőképes és ésszerű struktúrával rendelkezzen, és hogy hatásköre terjedjen ki a nemzeti hatóságok összehangolására és arra való ösztönzésére, hogy a nyomozásokat egységes eljárási szabályok révén koherensebbé tegyék; alapvetően fontosnak tartja, hogy a Bizottság 2013 szeptembere előtt javaslatot terjesszen elő, amelyben egyértelműen meghatározza az Európai Ügyészség struktúráját, az Európai Parlamenttel szembeni elszámoltathatóságát és különösen az Europollal, az Eurojusttal, az OLAF-fal és az Alapjogi Ügynökséggel való együttműködését, továbbá azt, hogy az Európai Ügyészséget egyértelmű eljárásjogi keret segítse, és egyértelműen meghatározzák azokat a bűncselekményeket, amelyekben hatáskörrel rendelkezik;

129.

úgy véli, hogy az Eurojustnak továbbra is az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében megjelölt bűncselekményekkel kellene foglalkoznia, azonban tevékenysége – adott esetben – az említett cikk (2) bekezdésével összhangban kiterjedhetne az Unió politikáinak végrehajtása szempontjából kiegészítő jellegű bűncselekményekre is, biztosítva mindeközben az elszámoltathatóságot a demokratikus és alapvető jogok terén a soron következő felülvizsgálat során;

130.

sürgeti a tagállamokat, hogy rövid távú, hangzatos célokért ne csökkentsék az uniós költségvetést, hanem inkább biztosítsanak kiegészítő finanszírozást az Europol, az Eurojust, a Frontex és a jövőbeni Európai Ügyészség számára, mivel azok sikerei multiplikátorként hatnak a tagállami adóbevételek terén a veszteségek csökkentésére;

131.

szeretné, ha megállapodás jönne létre Liechtensteinnel a határokon átnyúló bűncselekmények elleni fellépés érdekében;

132.

határozottan kéri a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb ültessék át a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelvet; kéri a Bizottságot a nemzeti jogba történő, megfelelő átültetés nyomon követésére; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy véglegesítsék a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak jogaival kapcsolatos ütemtervet, ideértve az előzetes letartóztatásról szóló irányelvet is;

133.

felhív a bűnszervezetben elkövetett, kábítószer-kereskedelemmel, emberkereskedelemmel vagy szervkereskedelemmel összefüggő bűncselekmények szigorúbb megbüntetésére;

134.

az ENSZ Korrupció elleni Egyezményének ajánlásaival összhangban sürgeti a tagállamokat olyan jogalkotási és egyéb intézkedések alkalmazására, amelyek célja, hogy bűncselekményként határozzák meg a jogalap nélküli – és szándékosan megvalósuló – vagyonosodást, ami nem más, mint valamely köztisztviselő vagyonának olyan jelentős mértékű növekedése, amelyre jogszerűen szerzett jövedelme alapján ésszerűen nem tud magyarázatot adni;

135.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár számos ún. „újszerű” bűncselekmény – mint például a jogellenes hulladékkereskedelem, a műkincsekkel és védett fajokkal való jogellenes kereskedelem, valamint az áruhamisítás – rendkívül jövedelmező tevékenységet jelent a bűnszervezetek számára, különösen kedvezőtlen társadalmi, gazdasági és környezeti hatással jár, továbbá kifejezetten nemzetközi vetülete van, nem szerepel az ún. „euro-bűncselekmények” között; úgy véli, hogy e bűncselekményeket megfelelőképpen figyelembe kell venni az európai szintű rendszerben, továbbá javasolja, hogy a Tanács az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében szereplő hatáskörökkel összhangban határozatban egyéb – többek között a fent felsorolt – bűncselekményi területeket is állapítson meg;

136.

felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb nyújtson be jogalkotási javaslatot a nemzetközi dimenziójú korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő korrupció tekintetében a visszaéléseket bejelentő személyekre irányuló, hatékony európai védelmi programra, továbbá a tanúk, valamint az igazságszolgáltatással együttműködő személyek védelmére vonatkozóan, különösen e személyek nehéz – a megtorlás veszélyétől a családi kötelékek felbomlásáig, a lakóhelytől való elszakadástól a társadalmi és szakmai kirekesztődésig terjedő –életkörülményeinek rendezése érdekében;

137.

úgy véli, hogy a tanúk kezelése és a védelmi program működtetése nem függhet a pénzügyi megszorításoktól, ugyanis a polgárok – és különösen az állam érdekében életüket veszélyeztető személyek – biztonsága és védelme olyan kötelezettség, amelyet a nemzeti és uniós hatóságok nem hagyhatnak figyelmen kívül; felszólítja az összes tagállamot, hogy az intézmények megfelelő támogatásával tegyék meg a szükséges – jogalkotási és nem jogalkotási – intézkedéseket a tanúk és családtagjaik testi épségének, valamint méltóságteljes társadalmi, szakmai és gazdasági életének és kapcsolatainak biztosítása érdekében (többek között a tanúk közigazgatáson belüli kihallgatásnak biztosítása által);

138.

felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül hajtsa végre a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012–2016)” című közleményében (COM(2012)0286) ismertetett intézkedéseket és eszközöket;

139.

felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot az Europolra vonatkozóan az EUMSZ 88. cikkének (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban, azzal a céllal, hogy a súlyos és szervezett bűnözés elleni küzdelem terén javítsák az Europol műveleti hatékonyságát és eredményességét; hangsúlyozza, hogy az ügynökség jövőbeni reformja nem gátolhatja a Rendőrakadémiának (CEPOL) a bűnüldözés terén folytatott uniós képzések terén betöltött kivételes szerepét;

140.

felszólítja az összes tagállamot, hogy – különösen a Bizottságnak a hatályos kerethatározatok megfelelő átültetésére vonatkozó számos figyelmeztetésével összhangban – haladéktalanul ültessenek át jogrendjükbe valamennyi létező uniós és nemzetközi jogalkotási eszközt;

141.

hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a szabálykövetés kultúráját, és növelni kell a polgárok szervezett bűnözéssel kapcsolatos tájékozottságát; elismeri, hogy a kulturális, szabadidős és sportegyesületek alapvető fontosságú szerepet játszanak a civil társadalomnak a szervezett bűnözés elleni küzdelemről történő tájékoztatásában, valamint a szabálykövetés és az igazságosság előmozdításában;

142.

felszólítja a Bizottságot a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni fellépést célzó európai cselekvési terv kidolgozására a vadon élő fajok és állati testrészek jogellenes kereskedelmének visszaszorítása érdekében, az EU-n belül és kívül egyaránt egyértelmű célokat meghatározva; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kereskedelmi és fejlesztési eszközeik alkalmazásával hozzanak létre az e területre irányuló programokat – jelentős összegű finanszírozás biztosítása mellett – azzal a céllal, hogy megerősítsék a CITES végrehajtását, és erőforrásokat biztosítsanak az orvvadászat és a jogellenes kereskedelem elleni fellépést célzó kapacitásépítéshez, különösen az ASEAN-WEN-hez és a HA-WEN-hez hasonló végrehajtási kezdeményezések támogatása, megerősítése és bővítése révén, amelyek célja regionális szakértői központok létrehozása és együttműködési modellek biztosítása a vadon élő növényekkel és állatokkal kapcsolatos bűncselekmények felszámolása érdekében;

143.

harmonizált és súlyos szankciók kiszabását kéri a vadállatok, a vadállatok testrészei vagy a ritka növények és fák Unióba irányuló csempészetéért;

144.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a nemzeti parlamenteknek, a CEPOL-nak, az Europolnak, az Eurojustnak, az OLAF-nak, az Európa Tanácsnak, az OECD-nek, az Interpolnak, az UNODC-nek, a Világbanknak és a Pénzügyi Akció Munkacsoportnak (FATF).

19.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 65/40

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 9., 14., 148., 151., 153. és 160. cikkére, valamint az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyvére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 34. és 36. cikkére,

—

tekintettel az EUMSZ-hez csatolt, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyvre,

—

tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára és különösen annak 30. cikkére (a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni védelemhez való jog), 31. cikkére (lakhatáshoz való jog) és 16. cikkére (a család szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga),

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),,

—

tekintettel a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 16-i 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című 2012. április 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0173),

—

tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című bizottsági közleményre (COM(2010)0758), az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottságának a közleményről szóló véleményére, továbbá ehhez kapcsolódó 2011. november 15-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1784/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 5-i 1081/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre (9),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 5-i 1080/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (10),

—

tekintettel a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Vidékfejlesztési Mezőgazdasági Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0615),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és „a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházás” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0614),

—

tekintettel a 2008. november 26-i„Az európai gazdasági fellendülés terve” című európai bizottsági közleményre (COM(2008)0800),

—

tekintettel az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2012. október 25-i 2012/27/EU irányelvre (11), valamint ezzel kapcsolatos 2010. december 15-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvre (13),

—

tekintettel „Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformja” című, 2011. március 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0146) és ezzel kapcsolatos 2011. november 15-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0573),

—

tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleményre (COM(2011)0173),

—

tekintettel a területbeépítés korlátozásának, hatásai csökkentésének és ellensúlyozásának bevált gyakorlatáról szóló, 2012. május 15-i bizottsági iránymutatásokra (SWD(2012)0101),

—

tekintettel a Bizottság által az európai foglalkoztatási és szociális fejleményekről 2013. január 8-án kiadott 2012. évi jelentésre (15),

—

tekintettel a Bizottság 2013. február 20-i szociális beruházási csomagjára,

—

tekintettel a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó európai statisztikákra (EU-SILC) és az Eurostat 2012. február 8-i sajtóközleményére (16),

—

tekintettel az életminőségről szóló harmadik uniós jelentésben és különösen annak 6. fejezetében foglalt uniós statisztikákra (17),

—

tekintettel az Eurofound által az Európai Unióban a háztartások eladósodottságával foglalkozó tanácsadó szolgálatokról készített jelentésre (18),

—

tekintettel az Eurofound „A romák életkörülményei: Átlagszínvonal alatti lakhatás és egészség” című jelentésére (19),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló, 2011. december 20-i bizottsági határozatra (20),

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-415/11. számú ügyben (Mohamed Aziz) 2013. március 14-én hozott ítéletére, amely visszaélésszerű szerződési feltételek esetén a bankokkal szemben megvédi a jelzáloghiteleseket (21),

—

tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló, 2008. október 22-i 1098/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (22),

—

tekintettel a Tanácsnak „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem Európai Éve: Közös munka a szegénység elleni küzdelem jegyében 2010-ben és azt követően” című 2010. december 6-i nyilatkozatára (23),

—

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság 2011. február 18-i, „Az Európa 2020 stratégia szociális dimenziójának értékelése” című jelentésére (24),

—

tekintettel a bizottsági szolgálatok „Együttes jelentés a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról” című, 2010. február 5-i munkadokumentumára (SEC(2010)0098),

—

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság 2010. február 15-i, „Együttes jelentés a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról” című jelentésére (25),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A szociális lakhatás általános gazdasági érdekű szolgáltatásként való meghatározásának tétjei” című véleményére (26),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának „Egy európai szociális lakhatási menetrend felé” című véleményére (27),

—

tekintettel a szociális beruházásokról szóló megállapodásról mint a válságra adott válaszról szóló, 2012. november 20-i állásfoglalására (28);

—

tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására (29),

—

tekintettel a kohéziós politikának a lisszaboni és az EU 2020-célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására (30),

—

tekintettel „a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások – az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része” címû tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló 2010. szeptember 8-i jogalkotási állásfoglalására (31),

—

tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról, illetve a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlásokról szóló 2010. október 20-i állásfoglalására (32),

—

tekintettel az általános érdekű szociális szolgáltatások jövőjéről szóló, 2011. július 5-i állásfoglalására (33),

—

tekintettel a lakhatásról és a regionális politikáról szóló, 2007. május 10-i állásfoglalásra (34),

—

tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására (35),

—

tekintettel az utcai hajléktalanság felszámolásáról szóló, 2008. április 22-i (36), valamint az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2010. december 16-i (37) írásbeli nyilatkozataira,

—

tekintettel az Eurofound „Életminőség Európában – A válság hatásai” című harmadik európai életminőségi felmérésére (38),

—

tekintettel az Európai Konszenzus hajléktalanságról szóló 2010. december 9-én és 10-én megrendezett konferenciájának végső ajánlásaira,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0155/2013),

A.

mivel a lakhatáshoz való hozzáférés olyan alapvető jog, amely más alapvető jogokhoz és a méltóságteljes élethez való hozzáférés feltételének is tekinthető; mivel a tisztességes és megfelelő lakhatáshoz való hozzáférés biztosítása a tagállamok olyan nemzetközi kötelezettsége, amelyet az Uniónak figyelembe kell vennie, figyelemmel arra, hogy a lakhatáshoz és a lakhatási segítséghez való jogot elismeri mind az Európai Unió Alapjogi Chartájának 34. cikke, mind az Európa Tanács felülvizsgált Szociális Chartájának 30. és 31. cikke, mind pedig az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke, továbbá hogy az számos tagállam alkotmányában szerepel;

B.

mivel a tagállamok nemzeti, regionális és helyi hatóságainak joga és egyúttal feladata, hogy kidolgozzák saját lakhatási politikájukat, és az ott élők szükségleteinek megfelelően meghozzák az ezen alapvető jog lakáspiacukon történő érvényesülését biztosító intézkedéseket azzal a céllal, hogy gondoskodjanak a megfelelő és megfizethető lakáshoz való általános hozzáférésről;

C.

mivel a megfizethető lakhatás alkalmas eszköz a társadalmi igazságosság és kohézió eléréséhez, és a megfizethető lakhatásba történő beruházás a munkaerő fokozottabb mobilitásának és a jobb foglalkoztatási lehetőségeknek az előfeltétele, míg a szociális lakások építése és felújítása döntő szerepet játszik a lakhatás iránti kereslet kielégítésére, a lakosság széles rétegei számára a megfizethető lakhatás biztosítására, a gazdaság fellendítésére, az ingatlanbuborékok kézben tartására, az energiaszegénység elleni küzdelemre és a tagállamok adóbevételeinek biztosítására irányuló célok elérésében;

D.

mivel a szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamoknak alapvető szerepe és széles mérlegelési jogköre van a szociális lakások a piacon spontán jelen lévő lakáskínálatot kiegészítő párhuzamos kínálatának biztosításában, kialakításában és megszervezésében; mivel a szociális lakások rendszerének eleget kell tennie a magas szintű minőségnek, biztonságnak, a megfizethetőségnek, és elő kell mozdítania az egyenlő bánásmódot és a felhasználói jogokat;

E.

mivel kevés a szociális lakás, és a legtöbb uniós tagállamban egyre nagyobb az igény a megfizethető lakások iránt; mivel megváltozott a szociális lakásért folyamodók szociális és családi profilja; mivel ezt az új társadalmi valóságot fel kell térképezni annak érdekében, hogy a tagállamok és helyi és regionális hatóságaik az egyes helyzeteknek leginkább megfelelő különböző lakhatási stratégiákat alakíthassanak ki;

F.

mivel a szociális lakhatási politika az általános gazdasági érdekű szolgáltatások elválaszthatatlan részét képezi azáltal, hogy segíti a lakhatási igények kielégítését, elősegíti a lakáshoz jutást, előmozdítja a lakóhelyek minőségét, javítja a már meglévő lakóhelyeket, valamint a lakhatási költségeket a család helyzetéhez és a lakók erőforrásaihoz igazítja, lehetővé téve az ő hozzájárulásukat is;

G.

mivel a szociális lakásoknak megfelelő ár-érték aránnyal kell rendelkezniük a vételár vagy a bérleti díj tekintetében, lehetővé kell tenniük az energiatakarékosságot, zöldterületekkel rendelkező környezetben kell elhelyezkedniük, és – figyelembe véve a gyermekek és az idősek sajátos igényeit – a különböző generációk számára is alkalmasnak kell lenniük;

H.

mivel a jelzáloghitelekre vonatkozó jogszabályoknak a fogyasztók védelmét kell szolgálniuk és szorgalmazniuk kell az igazságos, megosztott kockázatvállalást annak érdekében, hogy megakadályozzák a hajléktalanok számának növekedését és a jövőbeli ingatlanválságokat;

I.

mivel a szociális lakhatás kulcsszerepet játszik az Európa 2020 stratégia céljainak elérésében – különösen a szegénységgel kapcsolatos célkitűzés tekintetében, amelynek részét képezi a hátrányos helyzet generációk közötti továbbörökítésének megelőzése is –, mivel hozzájárul a magas szintű foglalkoztatás, a befogadás és társadalmi kohézió biztosításához, a foglalkoztatási célú mobilitás elősegítéséhez, valamint az épületállomány felújításával az éghajlatváltozás és az energiaszegénység elleni küzdelemhez;

J.

mivel a pénzügyi és gazdasági válság együttes hatása, továbbá a megszorítások, az emelkedő lakásárak és a háztartások csökkenő bevételei miatt az EU-ban megnőtt a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztettség, különösen a legkiszolgáltatottabbak körében, és ezáltal fokozódott a jóléti szolgáltatásokra nehezedő teher; megállapítja, hogy jelentős stabilizáló hatása ellenére a szociális lakhatás állami finanszírozása néhány tagállamban áldozatul esett a legutóbbi pénzügyi megszorításoknak;

K.

mivel a gazdasági és szociális válság közvetlen és kedvezőtlen hatást fejt ki a lakások – és különösen a szociális lakások – építésével és felújításával foglalkozó ágazat tevékenységére és pénzügyi támogatására az ingatlanbuborékok kipukkadása, a hitelezés csökkenése, a fizetési késedelmek, valamint az új állami megrendelések csökkenése miatt; mivel az építőipar lehetne a válságból való inkluzív kilábalás motorja, valamint az éghajlati és energetikai kihívások kezelésének hajtóereje;

L.

mivel a költségvetési megszorító és helyreállító intézkedéseket olyan átfogó beruházási stratégiának kell kísérnie, amely támogatja a fenntartható és inkluzív növekedést, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek – köztük a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem – megvalósítását;

M.

mivel a lakás az elsődlegesen szükséges javak közé tartozik, amelyre vonatkozóan a tagállamok a saját politikai döntéseik szerint határozzák meg a minimális lakhatósági és komfortszinteket, saját urbanizációs és építési szabályaikat, a maximális erőfeszítés arányát, egyes esetekben szabályozzák a lakásárak alakulását, sőt szociális támogatási vagy pénzügyi támogatási mechanizmusokat hoznak létre, hogy ily módon könnyítsék ezt a háztartásokra nehezedő súlyos terhet;

N.

mivel tekintettel arra a súlyos hosszú távú gazdasági, társadalmi hatásra, amelyet a válság az EU-ban nem pusztán a gazdasági növekedésre, a foglalkoztatásra, a szegénység és a kirekesztés mértékére gyakorol, hanem a lakhatáshoz való hozzáférésre és a szociális lakásokba történő beruházásokra is, a tagállamok és az Unió részéről mielőbbi fellépésre van szükség a megfelelő és megfizethető lakáshoz való hozzáférés garantálása érdekében; mivel tekintettel arra, hogy a lakhatás az európai háztartások fő kiadását képezi, a lakhatáshoz kapcsolódó árak (földek, lakásvásárlás, bérlet, energiafogyasztás) emelkedése instabilitás és aggodalom forrása, és súlyos problémának kell tekinteni; mivel tekintettel arra, hogy az EU-n belül a munkanélküliség robbanásszerűen megnőtt – az EU-27-ben az átlagos küszöb 2013. januárban túllépte a 10,9 %-ot –, továbbá arra, hogy az európai lakosság öregszik, fennáll a súlyos kockázata annak, hogy egyre nőnek a szociális különbségek és a társadalmi kirekesztés, valamint a hajléktakanok száma, hiszen már jelenleg is 80 millió európait fenyeget a szegénység;

O.

mivel a romák egyre inkább kifejezetten szegregált területeken laknak, ahol problémát okoz a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés;

P.

mivel egyértelmű kapcsolat van az átlagszínvonal alatti lakhatás és a rossz egészségi állapot között; a jelzálogadósság hozzájárulhat a mentális egészség romlásához; a túlzsúfoltság összefüggésbe hozható pszichológiai problémákkal, a tuberkulózissal, a légúti fertőzésekkel, a gyakoribb tűzesetekkel és háztartási balesetekkel; a nem megfelelő lakhatási körülmények kedvezőtlenül befolyásolják az egészséget és a biztonságérzetet, és növelik a háztartási balesetek esélyét; a zajos környezet összefügghet a magas vérnyomás rosszabbodásával; mivel a lakáshiány a stressz és a szorongás forrása is, kedvezőtlenül befolyásolja az életminőséget, egészséget és jólétet;

Q.

mivel a megfizethető és a szükségletekhez igazított szociális lakhatás lehetőségének hiánya különösen sújtja a nőket – akiknek 24,5 %-át fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés 2010-ben, különösen az alacsony jövedelmű nőket, a gyermeküket egyedül nevelő nőket, a rosszul fizetett munkákat végző nőket, a migráns nőket, a gyermeket nevelő özvegyassonyokat és a családon belüli erőszak áldozatául esett nőket – továbbá az olyan gyermeket nevelő családokat, ahol a családfő egyedülálló nő, a fiatal szülős családokat, a nagy családokat, a pályafutásuk kezdetén álló egyetemista fiatalokat, a fiatal munkanélküli párokat, a fogyatékossággal élő személyeket, a fizikai vagy lelki betegségben szenvedőket, a társadalom peremére szorult közösségeket, köztük a romákat és az időseket; mivel ezek a csoportok különösen ki vanak téve a hajléktalanságnak, és gyakran költöznek átlagszínvonal alatti, magántulajdonban lévő lakásokba, ami jelentősen fokozza az egészségügyi problémák kockázatát; mivel ezek a csoportok gyakran keresnek alternatív megoldásokat oly módon, hogy összeköltöznek a családjukkal, barátaikkal, ismerőseikkel, ami gátolja a hajléktalanok helyzetének megfelelő elemzését és átlátható dokumentálását;

R.

mivel a gazdasági válság és a magas lakáspiaci árak csökkentik a nők házasságok felbontására vagy az együttélés felszámolására irányuló képességét, korlátozzák szabadságukat és még jobban kiteszik őket a családon belüli nemi alapú erőszak veszélyének;

S.

mivel a megfizethető bérlakások elengedhetetlenek a fiatalok számára, hogy megkezdhessék szakképzésüket, egyetemi tanulmányaikat, gyakornoki képzésüket vagy munkájukat;

T.

mivel a tagállamok biztosítják a szociális lakásoknak a piacon spontán módon megjelenő kínálattal párhuzamos kínálatának kialakítását és megszervezését is; mivel az ilyen szociális lakásokhoz egyedi feltételek alapján külön e célra alakult, nem profitorientált hivatalokon keresztül lehet hozzáférni; mivel 25 millió európai polgár lakik ily módon szociális lakásban, amelyeknek a helyi és regionális tervezési követelményeit, hozzájutási szabályait és árait közvetlenül a tagállamok hatóságai állapítják meg; továbbá mivel e párhuzamos lakáskínálat – stabilitása és szabályozott ára miatt – hozzájárul mindenekelőtt az ingatlanpiaci ciklusok és az ingatlanbuborékok kézben tartásához;

1.

megállapítja, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi válság következtében a piac, elsősorban a sűrűn lakott városi területeken, önmagában egyre kevésbé képes a megfizethető lakások iránti igények kielégítésére, és a lakás- és energiaköltségek emelkedése erősíti a betegségek, a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatát; megállapítja, hogy több tagállamban nőtt a kilakoltatások és azon igatlanok száma, amelyek a bankok tulajdonába kerültek; sürgeti a fenti problémákat orvosló intézkedések meghozatalát; aggodalmának ad hangot a jelenlegi társadalmi és gazdasági válsággal összefüggésben hozott néhány megszorítás – például a lakhatási támogatások és a szociális szolgáltatások csökkentése, a szociális lakhatást biztosító vállalkozások adóztatása, az új lakásprojektek leállítása, valamint a nemzeti szociális lakásállomány egyes részeinek értékesítése – közvetlen és közvetett hatása miatt, amely a hosszú távú társadalmi kirekesztés és szegregáció ördögi körét tovább súlyosbíthatja;

2.

emlékeztet arra, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelemben a szociális lakhatási politikák a családi szegénység felszámolásán és a társadalmi-gazdasági hátrányos helyzet nemzedékek közötti öröklődésének megakadályozásán keresztül fontos szerepet töltenek be; megállapítja, hogy a családszerkezetben végbement társadalmi és demográfiai változások, valamint az alkalmi munkák és a bizonytalan munkahelyek számának növekedése következtében – a társadalmi szempontból integráltabb lakossági csoportok részéről is – egyre nagyobb igény mutatkozik a megfizethető árú lakások iránt;

3.

szorgalmazza az EUMSZ-hez csatolt 26. jegyzőkönyv 14. cikkének tiszteletben tartását, amelynek értelmében a hatóságok szabadon meghatározhatják a szociális lakhatási ágazat megszervezését és finanszírozását, továbbá az erre jogosult háztartások típusait azzal a céllal, hogy kielégítsék a helyi lakosok igényeit és biztosítsák a magas színvonalat, a biztonságot, a megfizethetőséget, az egyenlő bánásmódot és a használók jogainak elősegítését; véleménye szerint e beavatkozás olyan eszköz a hatóságok számára, amellyel kezelni tudják a piac működési zavarait annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsák a megfelelő és megfizethető lakáshoz való hozzáférést, és ily módon alkalmazzák az Európai Szociális Charta 16., 30. és 31. cikkét;

4.

emlékezteti a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a tagállamok helyi és regionális hatóságait, hogy a megfizethető szociális lakhatásra szánt kiadások lehetővé teszik az alapvető jogok biztosítását, a társadalmi szükséghelyzetek kezelését, valamint stratégiai szociális beruházásokként hozzájárulnak a helyi, át nem helyezhető munkahelyek létrehozásához, az ingatlanbuborékok kialakulásának és a háztartások eladósodásának csökkentésével a gazdaság stabilizálásához, továbbá az éghajlatváltozás és az energiaszegénység elleni küzdelemhez, továbbá mérséklik a túlzsúfoltságból és a szegényes életkörülményekből adódó egészségügyi problémákat; ezért kitart amellett, hogy a szociális lakhatást nem szabad csökkentendő költségnek venni, hanem olyan beruházásnak kell tekinteni, amely hosszú távon a jobb egészségi állapoton és társadalmi jóléten, a munkaerőpiachoz való hozzáférésen és az emberek – különösen az idősek – helyzetének az önálló életvitelt lehetővé tevő javításán keresztül kifizetődik;

5.

kéri ezért a Bizottságot, hogy határozzon meg egy, a szociális lakásokra vonatkozó európai cselekvési keretet a lakhatási politikák számára, e kérdés közösségi megközelítésének különböző szempontjai közötti koordináció és konvergencia megteremtése érdekében (állami támogatások, strukturális alapok, energia, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, egészségügy);

6.

felhívja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok és a tapasztalatok tagállamok közötti megosztása alapján tegye egyértelművé a szociális lakás fogalmának meghatározását, figyelembe véve, hogy a szociális lakások kérdését a tagállamok, régiók és helyi közösségek – gyakran a prioritások meghatározására vonatkozó rugalmasság miatt – eltérő módon értelmezik és kezelik;

7.

megállapítja, hogy a szociális lakásokra irányuló beruházások egy átfogóbb politikai keretbe illeszkednek, amelynek célja az állami szociális és egészségügyi szolgáltatások, valamint az oktatási szolgáltatások megszervezése és finanszírozása az alapvető szociális jogok hatékonyságának és az új társadalmi igények, valamint a gazdasági ciklusok állandó változásai kezelésének biztosítása érdekében;

8.

hangsúlyozza, hogy nyomon kell követni az Euró Plusz Paktum szerint kidolgozott és az Unió gazdasági és költségvetési irányítását erősítő, a szociális beruházásokról szóló megállapodás részét képező szociális beruházásokat, köztük a szociális lakásokkal kapcsolatos beruházásokat; hangsúlyozza továbbá, hogy a tagállamok által elérendő szociális beruházási célértékeket kell meghatározni annak érdekében, hogy teljesüljenek az Európa 2020 stratégiában foglalt szociális, foglalkoztatási és oktatási célok; üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2012. decemberi következtetései megerősítik e javaslatot, amikor hangsúlyozzák, hogy a stabilitási és növekedési paktum prevenciós ágában tovább kellene „vizsgálni a jelenlegi fiskális keretrendszer által abban a tekintetben nyújtott lehetőségeket, hogy a produktív közberuházási szükségleteket összehangolják a pénzügyi fegyelem célkitűzéseivel”; kéri a Bizottságot, hogy jobban kövesse nyomon e szociális beruházásokat a beruházásokra vonatkozó tagállami és unós szintű mutatókat tartalmazó kimutatás segítségével, amely figyelembe veszi a szociális lakásokra fordított beruházások esetében a lakásköltségek emelkedését, és a kiutalásra váró kérelmezők számának tagállamonkénti alakulását; felhívja továbbá az összes tagállamot, hogy ratifikálják a felülvizsgált Európai Szociális Chartát, különösen annak 31. cikkét;

9.

úgy véli, hogy a lakószövetségeknek és bérlői szervezeteknek is részt kell venniük a tagállamok által végrehajtandó lakhatási stratégiák kidolgozásában;

10.

hangsúlyozza, hogy a lakhatáshoz való hozzáférésr javítására és a hajléktalanság csökkentésére irányuló új politikák elemzése érdekében a szociális innovációt mind a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjának, mind pedig a kutatási keretprogramnak támogatnia kell;

11.

üdvözli az európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2011. március 31-i javaslatot (COM(2011)0142), amely korlátozásokat kíván bevezetni a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokra és ezzel a háztartások túlzott eladósodására vonatkozóan; kéri, hogy a jelzáloghitelekre vonatkozó uniós jogszabályokba épüljenek be a fogyasztók szempontjából legkedvezőbb bevált gyakorlatok; kéri továbbá, hogy épüljenek be a tartozás újratárgyalására vagy a visszafizetés átütemezésére irányuló eljárások is a fizetésképtelen adósok és családok érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a kilakoltatással érintett háztartások jelzáloghiteleinek további törlesztését; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy keressenek megoldást azok szociális nehézségeire, akiket leginkább sújt a gazdasági válság és a munkanélküliség, és akiket kilakoltatnak és elveszítik otthonaikat; emlékeztet továbbá arra, hogy minderre olyan helyzetben kerül sor, amikor jelentős állami támogatásokat nyújtanak az európai pénzügyi rendszer konszolidációjára; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent a kilakoltatástól eltérő megoldások felajánlása érdekében;

12.

kéri az Európai Bizottságot, hogy országspecifikus ajánlásaiban értesítse a tagállamokat, amennyiben a reformok a szociális vagy megfizethető lakásokra irányuló beruházásokat fenyegetik, és tartózkodjon az egyes tagállamok szociális lakáságazatának méretére vonatkozó ajánlások kiadásától; sajnálja, hogy a költségvetés megszilárdítására irányuló programok keretében és a Bizottság lakáspiaci intézkedésekre vonatkozó egyedi ajánlásai nyomán egyes tagállamok a szociálislakás-szolgáltatók megadóztatásával csökkentik az ágazat kapacitásait; továbbá aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság a versenypolitika területén szűkítően határozta meg a szociális lakhatás fogalmát, amely csak a hátrányos helyzetű csoportokat célozza meg;

13.

kéri a Tanácsot, hogy évente legalább egyszer hívja össze a tagállamok lakásügyi minisztereit, hogy megvitassák a különböző európai politikák lakáspolitikákra gyakorolt hatását, és az érintett felek – például a szociális lakásokkal foglalkozó szervezetek, a lakókat képviselő egyesületek, és a lakáshoz való hozzájutást segítő egyesületek – bevonásával biztosítsák a lakáságazat gazdasági, szociális és környezeti vetületeinek fokozottabb figyelembevételét az európai politikákban;

14.

megállapítja, hogy a tagállamok eltérő hagyományainak figyelembevétele érdekében a szociális lakhatás fogalmát és a kedvezményezetteket demokratikus tárgyalási folyamat eredményeként kell meghatározni;

15.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális védelmi és társadalmi integrációs stratégia keretében tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget a lakhatás kérdésének és az ezzel kapcsolatos szolgáltatásoknak, többek között a hajléktalanság és a lakhatáshoz kapcsolódó kirekesztés csökkentésére irányuló, közös nemzeti mutatókon alapuló intézkedéseken keresztül, és ösztönözzék a lakáshoz való jog tényleges végrehajtására vonatkozó helyes gyakorlatok cseréjét;

16.

ösztönzi a tagállamokat, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a szociális lakásokra vonatkozó beruházások bekerüljenek a közép- és hosszú távú költségvetési célkitűzéseikbe, valamint nemzeti reformprogramjaikba és a 2014–2020 közötti partnerségi szerződések stratégiai irányvonalaiba; felszólítja az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy hatékonyabban ellenőrizzék az Európa 2020 stratégia szociális céljainak végrehajtását és teljesítését;

17.

megállapítja, hogy a lakhatási politikákat és programokat az alacsony jövedelemmel rendelkező és különféle szociális hátterű nőkkel folytatott konzultáció alapján kell kidolgozni annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, mely szakpolitikák felelnek meg a leginkább a nők igényeinek.

18.

hangsúlyozza a lakhatási ágazat, különösen a szociális lakhatás kontraciklikus gazdasági szerepét, amely az energiafüggőség csökkentésének, az építőipari és felújítási ágazat, a helyi, fenntartható és át nem helyezhető munkahelyek támogatásának eredménye, és elsősorban az ágazat fokozott munkaerőigényének, a zöld ágazatok helyi gazdaságban történő kialakulásának és a gazdaság többi részére gyakorolt továbbgyűrűző hatásoknak köszönhető; ezért úgy véli, hogy a szociális lakhatásba történő beruházást nemcsak kiadásnak, hanem egyúttal produktív befektetésnek is kell tekinteni; ösztönzi továbbá a tagállamokat, hogy kezdjenek párbeszédet az építőiparral a a szociális lakhatással kapcsolatos jobb üzleti környezet és szabályozás kialakítása érdekében, különös tekintettel a lakóépületekre vonatkozó célértékek meghatározására, az infrastrukturális költségek szabályozására és a fejlesztési célú földterületek kínálatára;

19.

hangsúlyozza a strukturális alapok közvetlen hatása következtében 2007 és 2013 között a szociális lakhatási ágazatban a helyi foglalkoztatás terén létrejött többletértéket és a beruházásokra gyakorolt jelentős fellendítő hatást;

20.

úgy véli, hogy a 2014–2020-ra szóló többéves pénzügyi keretben a Kohéziós Alap számára elkülönített összegek nem maradhatnak el a jelenlegi többéves pénzügyi keretben szereplő összegektől annak érdekében, hogy biztosítsák az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) megfelelő finanszírozását, különösen „a társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem, és a rászoruló városi és falusi közösségek fizikai rehabilitációjának és gazdasági fellendülésének támogatása” elnevezésű beruházási prioritásához szükséges finanszírozást;

21.

elismeri, hogy sok tagállam már hatékony lakhatási politikákat léptetett életbe, és úgy véli, hogy ebben az összefüggésben az EU szerepe az, hogy elősegítse a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között;

22.

tudomásul veszi a 2014 és 2020 közötti kohéziós politikáról szóló rendeletekből álló jogalkotási csomagra irányuló bizottsági javaslatot; támogatja, hogy prioritást kapjon az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrások megfizethető szociális lakásokban történő felhasználásába való beruházás, támogatja továbbá a fenntartható város- és területi fejlesztést szolgáló integrált projekteket, a társadalom peremére szorult csoportok lakhatáshoz való egyenlő hozzáférését, illetve a szociális és szolidáris gazdaság strukturális és kohéziós alapok támogatására jogosult szereplőinek – például a nonprofit lakásszövetkezeteknek, vállalatoknak – a segítését;

23.

bátorítja a tagállamokat és minden érdekelt felet, hogy a nemzeti reformprogramokban és a 2014 és 2020 közötti időszak partnerségi szerződései stratégiai prioritásainak kialakítása során fontos helyet biztosítsanak a megfizethető szociális lakhatással kapcsolatos beruházásoknak, valamint a nonprofit lakhatási ágazat megerősítésének, továbbá hogy tervezett lakhatási intézkedéseikbe építsék be a nemzeti romaintegrációs stratégiákat;

24.

ösztönzi a tagállamokat, hogy a szociális lakások biztosításának megkönnyítése érdekében alkalmazzanak több magánjogi eszközt, például olyan hosszú távú bérleti szerződéseket, amelyek esetében nem szükséges az építési telek megvásárlása, vagy haszonélvezeti jogot biztosítsanak a szociális bérbeadó számára, amelynek következtében a szociális lakás megszakítás nélkül a magánszemély birtokában marad;

25.

hangsúlyozza, hogy a lakás- és üzleti célú ingatlanok felelősek Európa teljes végső energiafelhasználásának és szén-dioxid-kibocsátásának 40 %-áért, valamint hogy a környezeti szempontból fenntartható építészet lehetővé teszi az építkezés költségeinek és idejének a mérséklését, továbbá a környezeti hatások, az energiafogyasztás, következésképpen pedig a lakhatáshoz kapcsolódó működési költségek jelentős csökkentését;

26.

támogatja, hogy megfelelő legyen a 2014–2020-ra vonatkozó többéves pénzügyi keret költségvetése, mivel a kohéziós politika a válságból való kilábalás motorja; támogatja az európai Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum következtetéseit tekintettel arra, hogy a paktum felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elő és gyorsítsák fel a strukturális alapok fel nem használt forrásainak átcsoportosítását a 2007–2013 közötti programozási időszak energiahatékonysággal és megújuló energiákkal kapcsolatos projektjei javára; úgy véli, hogy az átcsoportosítások a szociális lakhatási ágazat javát szolgálják;

27.

kéri a tagállamokat, irányító hatóságaikat és a Bizottságot, hogy a lakhatással foglalkozó gazdasági szereplőket, a lakókat képviselő egyesületeket és a lakáshoz való hozzájutást segítéső egyesületeket vonják be azon szereplők közé, akikkel szoros együttműködésben kidolgozzák, nyomon követik és értékelik a partnerségi megállapodásokat és operatív programokat; hangsúlyozza, hogy az új integrált fejlesztési eszközök (közösségi szinten irányított helyi fejlesztés és integrált területi beruházások) fontos szerepét a lakhatást támogató integrált stratégiákban, amelyekben meghatározó szerepet töltenének be a szociális lakásokkal foglalkozó szervezetek és a lakosok; úgy véli, hogy a strukturális és kohéziós alapoknak hatékonyan kell alkalmazniuk a partnerség és a többszintű kormányzás elvét, és hogy a tagállamokat ösztönözni kell a helyi és regionális hatóságokkal a prioritások és a források felhasználási módjának meghatározása terén folytatandó együttműködésre; úgy ítéli meg, hogy a strukturális és kohéziós alapok közötti jelentősebb szinergiák ösztönözhetik a hátrányos helyzetű vagy vidéki területek fenntartható fejlődését, megelőzve azok elszigetelődését és elnéptelenedését, elkerülve a szegregáció káros hatásait, és elősegítve a heterogenitást, a társadalmi kohéziót és a nemek közötti egyenlőséget;

28.

felszólítja a tagállamokat, hogy a megfizethető szociális lakások magas színvonalú építésének és felújításának ösztönzése érdekében erősítsék meg a különleges finanszírozási módokat, illetve dolgozzanak ki ilyeneket, továbbá összehangolt formában bátorítsák a „Horizont 2020” program támogatásainak igénybevételét, valamint a strukturális alapok, az Európai Beruházási Bank (EBB), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), az Európa Tanács Fejlesztési Bankja és az Európai Energiahatékonysági Alap (EEEF) által javasolt finanszírozási eszközök és projektfejlesztési támogatási programok felhasználását; továbbá felszólítja a tagállamokat, keressék a módosított ERFA-rendelet alkalmazásának lehetőségeit a társadalom peremére szorult csoportok lakhatásának biztosítása érdekében;

29.

felszólítja az EBB-t, hogy beruházási prioritásainak meghatározásakor a helyi és regionális hatóságokkal együttműködve tuljadonítson nagyobb jelentőséget a szociális és megfizethető lakhatás ágazatának, különösen azokban a tagállamokban, amelyek nem rendelkeznek állami ingatlanbankkal, ezzel együtt pedig enyhítse hitelnyújtási feltételeit; felszólítja továbbá az EBB-t, határozza meg, hogy a projektkötvények milyen mértékben szolgálhatnak pénzügyi eszközként a szociális infrastruktúrák, például a lakhatás finanszírozása szempontjából, figyelembe véve a bevezetés előtt a kísérleti szakasz értékelését;

30.

szorgalmazza, hogy a tagállamok támogassák az első lakóingatlan megfizethető áron történő megvásárlásának elősegítésében jelentős szerepet játszó lakásszövetkezetek tevékenységét; rámutat, hogy a lakásszövetkezetek emellett a városrehabilitációra irányuló kezdeményezések támogatásának olyan hatékony eszközei, amelyek szinergiákat alakítanak ki a helyi közösségek között, és csökkentik a városokból történő elvándorlást;

31.

felkéri a Bizottságot, hogy bocsásson a tagállamok rendelkezésére további lehetséges finanszírozási forrásokat annak érdekében, hogy mint szociális beruházást előmozdítsa a szociális lakásállomány fejlesztését és felújítását, bátorítsa a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat a rendelkezésre álló európai finanszírozás hatékony felhasználására, továbbá hogy tartsa fenn az ilyen beruházásokra az ágazat fokozott munkaerőigénye és az EU-n belüli határokon átnyúló kereskedelemre gyakorolt elenyésző hatása miatt alkalmazandó kedvezményes héakulcsokat; javasolja továbbá, hogy tanulmányozzák az alapvető termékekre vonatkozó héakulcsokkal azonos kulcsok alkalmazásának lehetőségét a szociális lakhatás esetében; ösztönzi a tagállamokat, hogy mozgósítsák a magánszektor megtakarításait a telkekhez való hozzáférés elősegítése, valamint a szociális lakások építésének és felújításának ösztönzése érdekében;

32.

felszólít olyan integrált együttműködési modellek létrehozására, amelyek a kivitelezőt, a szociálislakás-szolgáltatókat és az építőipari vállalkozókat tömörítik a szociális lakások fűtési rendszereink felújítása és alacsony energiafogyasztású szociális lakások építése érdekében;

33.

üdvözli a Bizottság 2012. július 31-i közleményét (COM 2012/0433) az építőiparra vonatkozó uniós stratégia támogatásáról; véleménye szerint az ágazat versenyképességének és innovációjának javítását célzó pénzügyi ösztönző és pénzügyi támogató intézkedések mellett elengedhetetlenül fontosak a munkaerő képzettségi szintjének javítására irányuló intézkedések is, a források felhasználásában hatékony Európa és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megteremtése, valamint az energiahatékonyságról szóló 2012/27EU irányelvben (39) és az épületek energetikai teljesítményéről szóló 2010/31/EU irányelvben (40) meghatározott célkitűzések elérése érdekében;

34.

kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt szorosabban a tagállamokkal és a megfelelő helyi hatóságokkal a munkaerőpiac által megkövetelt készségekre vonatkozó közép- és hosszú távú előrejelzések elkészítése terén; sürgeti a felelős érdekelteket, hogy kövessék nyomon a foglalkoztatottságot azzal a céllal, hogy a szakmai alapképzést és az élethosszig tartó képzést relevánsabbá tegyék; kéri a tagállamokat és az illetékes helyi hatóságokat, hogy gyors ütemben igazítsák ki oktatási és szakképzési rendszerüket, köztük a szakoktatást és szakképzést is, oly módon, hogy beillesztik a fenntartható gazdaság fogalmát, továbbá biztosítsák a képzettséget fejlesztő programokhoz való hozzáférést, hogy a fiatalok könnyebben hozzájussanak az új „zöld” munkahelyekhez és „zöld” ágazatokhoz; rámutat, hogy a zöld munkahelyek előmozdítása minőségi és fenntartható munkahelyeket teremthet, kezelheti a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, valamint biztosíthatja a támogató foglalkoztatási szolgáltatásokat;

35.

megállapítja, hogy ez a zöld ágazat sokféle különböző foglalkoztatási lehetőséget kínálhat a kezdő és alacsony képzettséget igénylő állásoktól kezdve egészen a tudásszektor magas szintű képzettséget igénylő foglalkoztatásáig; e vonatkozásban:

36.

üdvözli a szociális beruházási csomagot, amelynek segítségével a Bizottság iránymutatást nyújt a tagállamok számára a növekedés és a kohézió megteremtését szolgáló hatékonyabb és eredményesebb szociálpolitika megvalósításához;

37.

megállapítja, hogy a szociális lakásokra irányuló beruházások egy átfogóbb politikai keretbe illeszkednek, amelynek célja az állami szociális és egészségügyi szolgáltatások, valamint az oktatási szolgáltatások kínálatának megszervezése és finanszírozása a változó társadalmi igények kielégítése érdekében és azért, hogy az emberek élhessenek alapvető szociális jogaikkal;

38.

emlékeztet arra, hogy a lakhatáshoz való jog elismerése és érvényesülése a többi alapvető jog, köztük a politikai és szociális jogok gyakorlásának alapja;

39.

kéri az Alapjogi Ügynökséget, hogy a megfelelő érdekelt felek bevonásával vizsgálja meg a lakhatáshoz való jog és a lakhatási támogatás érvényesülését és végrehajtásának feltételeit a tagállamokban; felszólítja az ügynökséget, hogy segítse elő – különösen a kiszolgáltatott csoportok, például a hajléktalanok tekintetében – a lakhatáshoz fűződő jog hatékony érvényesítését szolgáló bevált gyakorlatok cseréjét; felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális beruházásokról szóló csomag keretében ilyen tevékenységeket végezzen;

40.

javasolja, hogy a tagállamok és az Európai Bizottság támogassák és ösztönözzék a bevált gyakorlatok innovatív cseréjét a különösen veszélyeztetett és kirekesztett csoportok lakhatáshoz való jogának érvényesítése terén, külön figyelmet szentelve a családon belüli erőszak elleni küzdelemnek; sajnálattal állapítja meg, hogy a családon belüli erőszak áldozatai nagyobb valószínűséggel maradnak az őket bántalmazók környezetében, ha anyagilag képtelenek megfelelő lakhatást találni; felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak integrált szolgáltatásokat az olyan családok részére, ahol családon belüli erőszakra kerül sor;

41.

elvárja a Bizottságtól, hogy vizsgálja meg, hogy a lakhatási támogatáson keresztüli közvetlen támogatás vagy a szociális lakás biztosításán keresztüli közvetett támogatás a hatékonyabb eszköz-e az olyan társadalmi csoportok megfizethető lakhatásának biztosításához, amelyek nem tudják fedezni saját lakhatási szükségleteiket a lakáspiacon;

42.

kéri az Európai Bizottságot és a Eurofund ügynökséget, hogy az ügynökség 2014. évi munkaprogramja keretében 2014-ben készítsenek tanulmányt a nem megfelelő lakhatással szemben tapasztalt tétlenség költségeiről;

43.

aggodalommal állapítja meg, hogy számos tagállam a költségvetési egyensúly hiánya elleni fellépés során felfüggesztette azokat a műveleteket, programokat és tevékenységeket (lakbértámogatás, jelzálog esetén kamattámogatás stb.), amelyek célja a lakáshoz jutás megkönnyítése, és ezzel együtt aránytalanul megnövelte az ingatlanadót, aminek következtében a fokozott gazdasági nehézségek között a lakosság számos csoportja ki van téve a szegénységnek és nélkülözésnek;

44.

felszólítja a tagállamokat, hogy minden szociális lakhatással kapcsolatos szakpolitika és program részeként végezzenek szociális hatásvizsgálatokat a nemi alapú és háztartási alapú elemzésre helyezve a hangsúlyt, különös figyelemmel a nemek között a jövedelem és a pénzügyi források terén tapasztalható egyenlőtlenségre; hangsúlyozza, hogy az összes statisztikai adatot nemek és háztartási típusok szerint kell lebontani, valamint további kutatásra van szükség annak érdekében, hogy pontosan megbizonyosodjanak arról, hogy miként segíthetnék a lakhatási politikák a kiszolgáltatott helyzetben lévő egyéneket és csoportokat, mint például a nőket (szem előtt tartva a nők egyedülálló szülőként, a családtagok és a fogyatékossággal élő személyek gondozójaként betöltött sokrétű szerepét), családokat, fiatalokat, fogyatékossággal élő személyeket és időseket;

45.

azt javasolja, hogy a tagállamok, valamint helyi és regionális hatóságaik dolgozzanak ki a társadalmi befogadást elősegítő, valamint a megfelelő, egészséges és megfizethető lakhatáshoz való általános hozzáférést garantáló integrált politikákat; javaslata szerint e politikáknak az alábbi intézkedéseket kell magukban foglalniuk:

46.

annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy minden polgár képes legyen a lakhatás megfizetésére, amihez arra van szükség, hogy a lakbéremelések az ingatlanárak mérsékelt emelkedését biztosító objektív rendszeren alapuljanak, és hogy a spekulációk visszaszorítása érdekében kiigazítsák az adópolitikát;

47.

felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul hajtsa végre a hajléktalan személyekre vonatkozó uniós stratégiáról szóló európai parlamenti állásfoglalást;

48.

hangsúlyozza, hogy a nők körében tapasztalható hajléktalanság különböző aspektusaival holisztikusan kell foglalkozni, és azoknak az uniós szakpolitikai keretek elválaszthatatlan részét kell képezniük; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen végezzenek nemi alapú hatásvizsgálatot, és kövessék nyomon a hajléktalan nők sajátos helyzetét és szükségleteit, hogy mozdítsák elő a saját lakókörnyezetben való életvitellel kapcsolatos projekteket és hogy mozdítsák elő megfizethető, igényekhez igazodó és energiahatékony lakások építését, és hogy vonják be a gyakran kirekesztett középosztálybeli családokat és más háztartásokat is a szociális lakhatási programokba, mivel a gazdasági válság miatt őket is sújtja az anyagi nélkülözés;

49.

felszólít az erőfeszítéseik részeként a szállást kereső vagy szállással már rendelkező kiszolgáltatott helyzetű személyek segítése érdekében tevékenykedő szociális és egészségügyi szolgáltatásokat, hátrányos helyzetűeket segítő szolgáltatásokat, a szociálislakás-szolgáltatókat és a megfelelő egyesületeket tömörítő, integrált együttműködési modellek végrehajtására;

50.

kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a felelős hatóságokat, hogy fordítsanak strukturális pénzeszközöket a peremre szorult közösségek lakhatására és elsősorban szociális lakásokban történő elszállásolására azzal, hogy e prioritást beillesztik operatív programjaikba; ezzel kapcsolatban kéri a Bizottságot és az Alapjogi Ügynökséget, hogy közös és átlátható kritériumok alapján fokozzák a helyes gyakorlatok cseréjét a helyi hatóságok körében;

51.

ajánlja a tagállamok és a felelős hatóságok számára, hogy – a leromlott állagú lakások és az ezzel együttjárő egészségügyi kockázatok problémájának, a családmodellek sokféleségének, a népesség elöregedésének, a saját otthonukban maradni kívánó, segítségre szoruló idősek problémájának, a fogyatékossággal élők és a fiatalok különösen a lakhatási és munkahelyi mobilitás terén meglévő sajátos igényeinek kezelése érdekében – ruházzanak be megfizethető lakások építésébe és átalakításába; javasolja a strukturális alapok igénybevételét e célokra a következő programozási időszakban (20142020); úgy véli, hogy a lakáshoz való hozzáférés terén nyújtott szociális támogatás hozzájárul a „fehér” munkahelyek létrehozásához, amely munkahelyek nélkülözhetetlenek a jelenlegi és a jövőbeli társadalmi kihívások, például a népesség elöregedése kezelésében; hangsúlyozza, hogy az európai szociális vállalkozási alapok pozitív szerepet tölhetnek be a szociális támogatásra és a lakhatás biztosításával elősegített beilleszkedésre irányuló projektek támogatásában;

52.

kéri a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy hajtsanak végre hatékony és ösztönző intézkedéseket a lakásigények előrejelzésének elemzése alapján a lakások hosszú távú megüresedése elleni küzdelem érdekében, különösen a problémás területeken az ingatlanspekulációk elleni küzdelem és e lakások szociális lakásként való hasznosítása céljából;

53.

hangsúlyozza a lakhatással kapcsolatos olyan egészségügyi és biztonsági minősítési rendszer fontosságát, amely a lakhatással kapcsolatos veszélyeket egészségügyi szempontok alapján értékeli;

54.

felszólítja a tagállamokat és az illetékes hatóságokat, hogy tegyék egyszerűbbé a szociális lakások kérelmezésének folyamatát, és a lakások kiutalása terén az egyes tagállamok szociális, gazdasági és kulturális körülményeinek megfelelően fokozzák a méltányosságot, az átláthatóságot és a pártatlanságot, hogy visszaszorítsák a legkiszolgáltatottabb rétegekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést, és megelőzzék az „elkerülő hatást”, amely a lakóhely szerinti térbeli szegregáció fokozódásához és gettók kialakulásához vezet; hangsúlyozza ezért, hogy egyes tagállamokban vannak a célnak megfelelő eszközök, például a jogszabályban rögzített, pontos és átlátható kiutalási kritériumok listája, amely elősegíti a vegyes szociális összetételt, a szociális lakás iránti kérelmek névtelensége, a megüresedett lakások meghirdetése, a kérelmek minősítésére irányuló rendszerek bevezetése, a kritériumokat meghatározó és a lakásokat kiutaló szervek szétválasztása, valamint a széles alapon nyugvó vegyes társadalmi összetételt támogató lakáskiutalás megfelelő irányítása;

55.

hangsúlyozza a népesség elöregedésének kezelésével kapcsolatos kihívást és annak szükségességét, hogy megfelelő, tisztességes és elérhető lakhatást biztosítsanak az EU-ban élő, egyre növekvő számú idős ember számára; megjegyzi, hogy az idősek minden tagállamban szegényednek, ezért azt kéri, hogy az aktív és egészséges időskorról szóló új európai innovációs partnerségbe, amely összehangolja a témával kapcsolatos kutatási erőfeszítéseket, kerüljenek bele olyan végrehajtható intézkedések, amelyek célja, hogy lehetővé tegyék az időskorúak számára, hogy a lehető legtovább otthonukban maradhassanak; ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a lakhatáshoz való jelenlegi hozzáférés javítását szolgáló fellépés a társadalmi kirekesztés az idősek függetlenségét erősítő intézkedések révén történő csökkentésének érvényes módja; felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti reformjaikba építsenek be külön fejezetet, amelyben megfizethető megoldásokat dolgoznak ki annak érdekében, hogy az idősek a lehető legtovább saját otthonukban maradhassanak, figyelembe véve, hogy kívánatos a meglévő lakásállományhoz való hozzájutás javítása, segít az embereknek, hogy lakóhelyükön maradjanak, és megkönnyíti számukra, hogy személyes függetlenségük erősítésén keresztül visszatérjenek a társadalmi életbe;

56.

rámutat, hogy a szociális lakhatást úgy kell strukturálni, hogy elkerülhető legyen a dzsentrifikálódás és a gettósodás; ahol szükséges, olyan pénzügyi ösztönzőket kér, amelyek célja a szegregáció elkerülése érdekében közös és vegyes magán- és szociális lakóterületek kialakítása;

57.

az Európában és különösen a közelmúltban csatlakozó országokban fennálló társadalmi aránytalanságokra való tekintettel rendkívül fontosnak tartja, hogy az Európai Unió tegyen erőfeszítéseket a hátrányos szociális helyzetű csoportok támogatása érdekében, különösen a lakhatás biztosítását illetően;

58.

azt javasolja, hogy a tagállamok és az illetékes hatóságok tegyenek lépéseket a megfizethető lakásokhoz való hozzájutás javítása érdekében azzal, hogy növelik a szociális és megfizethető lakások számát és minőségét, és kialakítják ezek közösségi gondozással és a szociális szolgáltatásokkal való integrációját, felhasználva erre a célra az ESZA-t és a strukturális alapokat;