15.12.2015

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 417/1

---

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott állásfoglalás a 2016–2018-as időszakra szóló uniós ifjúsági munkatervről

(2015/C 417/01)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS A TAGÁLLAMOK KORMÁNYAINAK KÉPVISELŐI

I.   BEVEZETÉS

1.

MEGÁLLAPÍTJÁK, hogy az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) szóló állásfoglalás, továbbá az uniós ifjúsági munkaterv (2014–2015) elfogadása óta a válság továbbra is komoly és aránytalanul nagy hatást gyakorol az európai fiatalokra és a felnőtté válásuk folyamatára.

2.

Megállapítják, hogy megerősített uniós ágazatközi együttműködésre van szükség az ifjúságpolitika terén e kihívások megfelelő kezelése érdekében.

3.

NYUGTÁZZÁK, hogy az Európai Bizottság prioritást kíván biztosítani a fiatalok radikalizálódása és marginalizálódása elleni küzdelemnek és a fiatalok társadalmi, kulturális és civil életbe való bekapcsolódása előmozdításának az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszere (Oktatás és képzés 2020), az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított kerete (2010–2018), továbbá a sportra vonatkozó uniós munkaterv és a kulturális munkaterv (2010–2015) alapján. (1)

4.

NYUGTÁZZÁK a Tanács és a Bizottság 2015. évi közös uniós ifjúsági jelentésében (2) és különösen annak „Az uniós ifjúsági együttműködés jövőbeli iránya” című 5. szakaszában foglalt megállapításokat. Ennek megfelelően MEGÁLLAPODNAK egy, az ifjúságra vonatkozó, tagállami és bizottsági intézkedéseket felölelő 36 hónapos uniós munkaterv létrehozásáról a 2016. január 1. és a 2018. december 31. közötti időszakra, amellyel támogatják az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének (2010–2018) a végrehajtását.

II.   ELVEK

5.

ÚGY VÉLIK, hogy a munkatervet a szubszidiaritás tiszteletben tartása mellett a következőkben meghatározott irányelvek szerint kell összeállítani. A tervnek: — a korábbi ifjúsági munkaterv (2014–2015) eredményeire kell épülnie, — ösztönöznie kell az ifjúság területét érintő uniós intézkedéseket, illetve biztosítania kell azok kiemelt szerepét, — az ágazatokon átívelő együttműködés révén biztosítania kell azt, hogy az egyéb uniós szakpolitikai területek (pl.: foglalkoztatás, oktatás, szociálpolitika, egészségügy) felelősei értesüljenek a fiatalokat érintő konkrét problémákról, — hozzá kell járulnia az Unió biztonság-, gazdaság- és szociálpolitikai menetrendje keretében meghatározott átfogó prioritások megvalósításához, — elő kell segítenie a tudásalapú és kutatási eredményeken alapuló ifjúságpolitika kialakítására, — rugalmas eszköznek kell maradnia, amely segítségével időben és megfelelően reagálhatunk a változó szakpolitikai környezetre, — elő kell mozdítania a tagállamok és a Bizottság együttműködésén alapuló összehangolt megközelítést annak érdekében, hogy hosszú távon értéktöbblet jöjjön létre az alábbi 6. pontban foglalt témákban, — építenie kell az Erasmus+ programmal fennálló szinergiákra többek között annak elősegítésével, hogy az Erasmus+ éves munkaprogramja számára ifjúságspecifikus prioritásokat határozzanak meg, — konzultációs eljárások keretében be kell vonnia a fiatalokat annak érdekében, hogy tartalma a fiatalok számára érdemi kérdésekre irányuljon.

6.

EGYETÉRTENEK ABBAN, hogy a mostani fejlemények fényében a tagállamoknak és a Bizottságnak az uniós szintű együttműködésük keretében az ezen munkaterv programidőszakában, azaz 2018 végéig a következőkben felsorolt témákkal indokolt kiemelten foglalkozniuk: A 2015. évi közös uniós ifjúsági jelentésben elfogadott prioritásokkal összhangban meg kell erősíteni az ifjúsági munkát és az ágazatközi együttműködést a következő célok érdekében: A. valamennyi fiatal társadalmi befogadásának növelése, az alapvető európai értékekre is figyelemmel; B. valamennyi fiatal részvételének erősítése az európai demokratikus és civil életben; C. a fiatalkorból a felnőttkorba való átmenet és különösen a munkaerő-piaci integráció megkönnyítése; D. a fiatalok egészségének és jólétének előmozdítása, ideértve a mentális egészséget is; E. hozzájárulás a digitális korszaknak az ifjúságpolitika, az ifjúsági munka és a fiatalok vonatkozásában fennálló kihívásai és lehetőségei kezeléséhez, illetve megragadásához; F. hozzájárulás az Európai Unióba egyre nagyobb számban érkező fiatal migránsok és menekültek nyomán megjelenő lehetőségekre és kihívásokra való reagáláshoz.

7.

EGYETÉRTENEK ABBAN, hogy noha az I. mellékletben ismertetett tagállami és bizottsági fellépésnek valamennyi fiatalra ki kell terjednie, az alábbi csoportokra kiemelt figyelmet kell fordítani: — a kirekesztődés kockázata által érintett fiatalok — a nem foglalkoztatott, valamint oktatásban és képzésben sem részesülő (ún. NEET) fiatalok — a migráns hátterű fiatalok, ideértve az újonnan érkezett bevándorlókat és a fiatal menekülteket.

8.

MEGÁLLAPODNAK arról, hogy a Tanács az elért eredmények és az uniós szakpolitikai fejlemények fényében felülvizsgálhatja a munkatervet.

9.

MEGÁLLAPODNAK az I. mellékletben foglalt listáról, amely a fenti kiemelt témák alapján meghatározott konkrét intézkedéseket és azok végrehajtási ütemtervét tartalmazza.

III.   MUNKAMÓDSZEREK ÉS -STRUKTÚRÁK

10.

MEGÁLLAPÍTJÁK, hogy meg kell erősíteni az ifjúság szempontjainak általános érvényesítését és a teljesítményorientált, ágazatokon átívelő együttműködést a Tanácson belül annak lehetőség szerinti biztosítása érdekében, hogy a politikai döntéshozatal során minden érintett területen figyelembe vegyék a fiatalok törekvéseit, körülményeit és igényeit.

11.

EGYETÉRTENEK abban, hogy — A következő munkamódszerek fogják adott esetben támogatni a munkaterv végrehajtását: az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretében foglaltak szerinti nyitott koordinációs módszer és különösen a tudásalapú, illetve kutatási eredményeken alapuló döntéshozatal, a szakértői csoportok, a társaktól való tanulás, a kölcsönös felülvizsgálat, a tanulmányok, a konferenciák, a szemináriumok, az eredmények terjesztése, az ifjúság képviselőivel tartott informális fórum, az ifjúságügyi főigazgatók találkozója és a fiatalokkal folytatott strukturált párbeszéd. — Valamennyi módszer – többek között a szakértői csoportok – keretében végzett munka középpontjában a II. szakasz 6. pontjában szereplő prioritást élvező témák és az I. mellékletben felsorolt tevékenységek és céldátumok állnak majd. A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői az eredmények és az uniós szintű szakpolitikai fejlemények fényében felülvizsgálhatják az I. mellékletben szereplő tevékenységek körét. — A munkacsoportok tagságára és működésére vonatkozó elvek a II. mellékletben szerepelnek. — A fiatalok azon jogát illetően, amely biztosítja részvételüket az őket érintő szakpolitikák alakításában, végrehajtásában és értékelésében, a konzultációs eljárások fognak lehetőséget nyújtani számukra a részvételre a munkaterv prioritásaira irányuló közös gondolkodásban. — Az ifjúságügyi főigazgatók a nem hivatalos találkozóikon megvizsgálják majd az e munkatervvel összefüggésben felmerülő stratégiai kérdéseket, illetve az uniós ifjúságpolitikához általánosabban kapcsolódó kérdéseket. — A Tanács és a Bizottság 2018 első felében értékelni fogja e munkaterv végrehajtását az uniós ifjúsági jelentéssel összefüggésben végzendő együttes végrehajtási értékelés alapján.

12.

FIGYELEMMEL A FENTIEKRE, FELKÉRIK a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a jelenlegi munkaterv időtartamára hozzanak létre szakértői csoportokat a következő témakörökben: — annak meghatározása, hogy az ifjúsági munka, valamint a nem formális és informális tanulás konkrétan miként járul hozzá az alábbiakhoz: a) a fiatalok aktív polgári szerepvállalásának és a sokszínű és toleráns társadalmakban való részvételének előmozdítása, megelőzve ezáltal marginalizálódásukat és az adott esetben erőszakos magatartást kiváltó radikalizálódásukat, b) az Európai Unióba egyre nagyobb számban érkező fiatal migránsok és menekültek nyomán megjelenő lehetőségekre és kihívásokra való reagálás, — a digitalizáció ifjúságot, ifjúsági munkát és ifjúságpolitikát érintő kockázatainak, lehetőségeinek és hatásainak a kezelése.

IV.   INTÉZKEDÉSEK

13.

FELKÉRIK A TAGÁLLAMOKAT, HOGY A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉT KELLŐKÉPPEN FIGYELEMBE VÉVE: — a Bizottság támogatásával és az ezen állásfoglalásban meghatározott munkamódszereket alkalmazva működjenek együtt egymással, — az ifjúságpolitikában rejlő potenciálnak az Európa 2020 stratégiában foglalt célok elérése érdekében történő maximalizálásáról szóló tanácsi következtetések alapján, folytassák az ifjúsági minisztériumok aktív bevonását az Európa 2020 stratégiával és az európai szemeszterrel kapcsolatos nemzeti szakpolitikák kialakításába, — a szakpolitika nemzeti és regionális szinten történő kidolgozása során adott esetben vegyék figyelembe az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretét (2018–2010) és e munkatervet, — tájékoztassák az érintett hatóságokat, a fiatalokat és az ifjúsági szervezeteket az uniós ifjúsági munkaterv végrehajtásának előrehaladtáról a tevékenységek relevanciájának és ismertségének biztosítása érdekében.

14.

FELKÉRIK A TANÁCS ELNÖKSÉGEIT, HOGY — az uniós ifjúsági stratégia félidős értékelésének eredményei alapján mérlegeljék megfelelő követő intézkedések meghozatalát; — programjuknak a csoportos elnökség keretében történő kidolgozása során fordítsanak figyelmet az uniós munkaterv kiemelt témáira; — tájékoztassák a Tanács ifjúsági munkacsoportját a többi tanácsi előkészítő szerv keretében végzett olyan munkákról, amelyeknek közvetlen vagy közvetett hatása van a fiatalokra vagy az ifjúságpolitikára; — a csoportos elnökség összefüggésében vegyék figyelembe a korábbi munkaterv (2014–2015) lezáratlan kérdéseit; — mérlegeljék annak lehetőségét, hogy a 11. pontban említett értékelés alapján egy új munkatervre vonatkozó javaslatot nyújtsanak be az ezen állásfoglalás 36 hónapos programidőszakának végén; — biztosítsanak lehetőséget a tagállamoknak és az ifjúság területén működő érdekelteknek arra, hogy megvitassák az ifjúságpolitika terén folytatandó európai együttműködés 2018 utáni alakításának lehetőségeit; — szokásos informális ülésük alkalmával javasolják az ifjúságügyi főigazgatóknak, hogy vitassák meg és vegyék figyelembe a munkaterv keretében elért eredményeket, továbbá hogy adott esetben szervezzenek rendkívüli, együttes, ágazatközi főigazgatósági üléseket, valamint hogy széles körben terjesszék az eredményeket és járuljanak hozzá az uniós ifjúsági munkaterv végrehajtásának értékeléséhez.

15.

FELKÉRIK A BIZOTTSÁGOT, HOGY — az Erasmus+ program végrehajtásával támogassa az ifjúságsegítők kapacitásának erősítését és az ifjúsági munka területén végzett kapacitásépítést, amely a minőségi európai ifjúsági munka megteremtésének egyik kulcseleme; — működjön együtt a tagállamokkal és támogassa azokat e munkaterv végrehajtásában, különösen a mellékletben felsorolt intézkedések terén; — tájékoztassa a tagállamokat az uniós ifjúságpolitika és az ifjúságot érintő más vonatkozó szakpolitikák területén folytatott vagy tervezett kezdeményezésekről és tanulmányokról, továbbá a Bizottságban zajló és e területet érintő fejleményekről; — megfelelő rendszerességgel biztosítsa a konzultációt és a tájékoztatást az európai szintű érdekeltek – köztük a civil társadalmi és az ifjúsági képviselők – számára az uniós ifjúsági munkaterv végrehajtásának előrehaladtáról, hogy garantálják a tevékenységek relevanciáját és ismertségét; — ösztönözze az uniós programok keretében a hatékonyabb megkereső munkát és a szinergiákat csakúgy, mint az együttműködést más nemzetközi szervezetekkel, például az Európa Tanáccsal.

16.

FELKÉRIK A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY SAJÁT HATÁSKÖRÜKÖN BELÜL, A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉT KELLŐKÉPPEN FIGYELEMBE VÉVE: — továbbra is folytassanak szoros együttműködést szakértői szinten az ezen állásfoglalás I. és II. mellékletével összhangban; — vegyék figyelembe az e munkatervben foglalt prioritásokat az ifjúság területére vonatkozó éves Erasmus+ munkaprogram előkészítése során, többek között az Erasmus+ munkaprogram, az Európa Tanáccsal az ifjúság területén kötött partnerségi megállapodás és a Youth Wiki általános célkitűzései tekintetében; — ösztönözzék az egyéb ágazatokat arra, hogy a más szakpolitikai területeken érvényesítendő politikák és intézkedések kialakítása, végrehajtása és értékelése során vegyék figyelembe az ifjúság szempontjait, különös figyelmet fordítva arra, hogy ezek már a szakpolitika formálásának korai szakában megjelenjenek, és ténylegesen érvényesüljenek; — segítsék elő annak tudatosítását, hogy az ifjúsági szakpolitikák hozzájárulnak a fiatalokra irányuló európai szakpolitikák általános célkitűzéseinek eléréséhez – figyelembe véve az aktív polgári szerepvállalásra, a foglalkoztatásra, a társadalmi befogadásra, a kultúrára és az innovációra, az oktatásra és a képzésre, valamint az egészségre és a jóllétre gyakorolt kedvező hatásukat.

---

(1)  COM(2015) 185 final.

(2)  13635/15.

---

---

---

15.12.2015

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 417/10

---

A Tanács állásfoglalása a fiataloknak az európai demokratikus életben való politikai részvételének az ösztönzéséről

(2015/C 417/02)

A TANÁCS ÉS A TAGÁLLAMOK KORMÁNYAINAK A TANÁCS KERETÉBEN ÜLÉSEZŐ KÉPVISELŐI,

EMLÉKEZTETVE A KÉRDÉS POLITIKAI HÁTTERÉRE, KONKRÉTAN:

1.

Az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés 2010 és 2018 közötti időszakra szóló megújított keretéről (1) szóló tanácsi állásfoglalásra, amely a részvételt az egyik cselekvési területként nevezi meg, és kimondja, hogy annak célja valamennyi szinten előmozdítani a fiatalok részvételét a képviseleti demokráciában, a civil társadalomban és tágabb értelemben a társadalomban is; valamint amely általános kezdeményezésként határozza meg, hogy ösztönözni és támogatni kell a fiataloknak és az ifjúsági szervezeteknek a velük folytatott kitartó és strukturált párbeszéd révén a politika meghatározásába, megvalósításába és a nyomon követésébe való bevonását és az abban való részvételét.

2.

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2014. május 20-án elfogadott, a 2014–2015-ös időszakra szóló uniós ifjúsági munkatervről szóló állásfoglalásra (2).

3.

A negyedik munkaciklus keretében a luxemburgi elnökség által 2015. szeptember 21. és 24. között megrendezett uniós ifjúsági konferencián meghatározott, a strukturált párbeszédre vonatkozó közös ajánlásokra (3).

KIEMELIK, HOGY:

4.

A demokrácia, a pluralizmus és az aktív polgári szerepvállalás az Európai Unió alapvető értékei. Ezek részét képezi a véleménynyilvánítás szabadsága és a tolerancia (4), céljuk pedig valamennyi európai polgár társadalmi befogadásának megvalósítása. A demokrácia nem magától értetődő állapot, hanem olyan, amelyet folyamatosan fenn kell tartani és erősíteni kell.

5.

Az európai fiatalok összességében támogatják a demokratikus rendszert és annak képviseleti szerveit, illetve hisznek ezekben, ugyanakkor kritikusan szemlélik a rendszer gyakorlati működését és elért eredményeit (5).

6.

A politikai részvétel hagyományos formáival, például a politikai pártokkal és a szakszervezetekkel sokan egyre nehezebben azonosulnak, ugyanakkor szabadabb egyéni választásra lehetőséget adó alternatív módokon, többek között a meghatározott ügyekért folyó és az életük konkrét megváltoztatását szolgáló kampányok, petíciók, demonstrációk és spontán szerveződő események keretében közreműködnek. (6)

7.

Az információs és kommunikációs technológiák, különösen a közösségi média és azok mobileszközökön való használata nyomán új lehetőségek kínálkoznak a politikai folyamatokban való részvételre és az azokról való tájékozódásra, az információterjesztés felgyorsítására és az alternatív részvételi formák fejlesztésének előmozdítására.

A STRUKTURÁLT PÁRBESZÉD FOLYAMATÁT ILLETŐEN MEGÁLLAPÍTJÁK, HOGY:

8.

A strukturált párbeszéd eszköze az ifjúságpolitika területén folytatott európai együttműködés keretében arra szolgál, hogy bevonjuk a fiatalokat az uniós szakpolitikák kidolgozásába. „A fiatalok önállóságának témája keretében (…) a jogokhoz való hozzáféréssel és a fiatalok politikai életben való részvételének fontosságával” való foglalkozást (7) előirányzó átfogó tematikus prioritással foglalkozó negyedik 18 hónapos munkaciklusban elért eredmények egyrészt az olasz, a lett és a luxemburgi elnökség előtt és alatt a fiatalokkal folytatott konzultációk, másrészt pedig a 2014 októberében Rómában, 2015 márciusában Rigában és 2015 szeptemberében Luxembourgban megrendezett uniós ifjúsági konferenciák eredményeire épülnek (8).

9.

A fiatalok és a szakpolitikák képviselői közötti párbeszéd eredményei fontos kiindulópontként szolgálnak ehhez az állásfoglaláshoz, többek között a fiatalok, az ifjúságsegítők és az ifjúságpolitika területén dolgozó más szakértők nézőpontjának érvényesülése révén, valamint előmozdítják a tényeken alapuló és hatékony uniós szakpolitikák kidolgozását.

ÚGY VÉLIK, HOGY:

10.

Az Európai Unió számít a demokratikus elvek és az európai értékek iránt elkötelezett fiatalokra.

11.

Az európai politikának és a politikának általában véve igazodnia kell a fiatalok szükségleteihez és törekvéseihez. A politikai kérdéseknek ezért átláthatónak kell lenniük, és azokat valamennyi polgárral, köztük a fiatalokkal is meg kell ismertetni. Ahhoz, hogy felkeltsük az érdeklődésüket és fokozottabban bevonjuk őket a politikai életbe, a fiataloknak tisztában kell lenniük a legsürgetőbb problémákkal. A döntéshozóknak különböző szakpolitikai területeken és a politika több szintjén lehetőséget kell biztosítaniuk a fiatalok számára az érdemi döntéshozatali folyamatokban való részvételre és arra, hogy részvételük tényleges hatással bírjon a folyamatra.

12.

A politikai részvétel fogalma elsősorban azt jelenti, hogy a fiatalok képviseltetik magukat a képviseleti demokrácia struktúráiban, tehát szavazóként részt vesznek vagy jelöltként indulnak a választásokon és politikai pártokban is tagságot szereznek. A politikai részvétel a fiatalok érdekeit képviselő (ifjúsági) szervezeteken belüli tagság, személyes vagy online politikai viták, illetve a véleményformálás és a kulturális kifejeződés más formáit is öltheti. A politikai részvétel a polgári szerepvállalással és az emberi jogokkal kapcsolatos ismeretterjesztő tevékenységek és fellépések keretében is megélhető, amelyek célja, hogy kedvező társadalmi változásokat idézzenek elő.

13.

A politikai folyamatokban való részvétellel a fiatalok jobban megismerhetik a véleményképző folyamatokat és a különféle érdekeket. Személyes szinten a részvétel fejleszti a társas készségeket, erősíti a felelősségvállalást, az önbizalmat, a kezdeményezőkészséget és a kritikus szemléletmódot, valamint javítja a kommunikációs és tárgyalási készségeket, a kompromisszumkészséget, az empátiát és mások véleményének tiszteletben tartását.

14.

A fiatalok politikai folyamatokban való valós és érdemi részvételét többek között az alábbiak jellemzik: — az adott kérdés relevanciája a fiatalok életében és az arra gyakorolt tényleges befolyása — a mindennapi életben való gyakorlati részvétel és tapasztalatszerzés olyan különböző területeken, mint a család, a közösség, az iskola, a munkahely, az ifjúsági munka és a helyi élet (politikai szocializáció), — érthető visszajelzés és követő intézkedések a döntéshozók részéről, — valamennyi fiatal számára befogadó légkör és egyenlő hozzáférés nemre, etnikai és kulturális hovatartozásra, iskolai végzettségre, társadalmi háttérre, szexuális irányultságra, korra és sajátos szükségletekre való tekintet nélkül.

15.

Ebben a tekintetben fontos szerepet játszik az ifjúságpolitika, az ifjúsági munka és az ifjúsági szervezetek az aktív polgári szerepvállalás ösztönzése, politikai részvételi lehetőségek biztosítása, valamint a marginalizálódás és az erőszakos radikalizálódás megelőzése révén, különösen a helyi közösségekben, ahol a nyitott és a fiatalok megszólítását célzó ifjúsági munka ennek fontos eszköze.

16.

A fiatalok kiterjedt és eredményes részvételéhez elengedhetetlen a testi és szellemi jóllét és az alapvető szükségletek, ezen belül az oktatási és képzési, egészségügyi, foglalkoztatási, pénzügyi biztonsági, valamint társadalmi integrációs szempontok szavatolása.

FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY SAJÁT HATÁSKÖRÜKÖN BELÜL, A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉT KELLŐKÉPPEN FIGYELEMBE VÉVE:

17.

Dolgozzanak ki, hajtsanak végre vagy fejlesszenek tovább nemzeti, regionális és/vagy helyi stratégiákat, programokat, struktúrákat vagy más olyan kapcsolódó mechanizmusokat, amelyek javítják a fiatalok és különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok politikai életben való részvételét. E mechanizmusoknak tudás- és tényalapúnak kell lenniük, az ágazatok közötti együttműködésen kell alapulniuk, és ki kell terjedniük minden érdekelt félre. Az érdemi részvételi stratégiákat úgy kell kialakítani, hogy azokban a célcsoport tagjai a tervezési, a végrehajtási, az ellenőrzési és az értékelési szakaszban végig részt vegyenek. A stratégiákban az alábbi prioritások szerepelhetnek.

Formális oktatás és nem formális tanulás

18.

Mozdítsák elő és ösztönözzék az ágazatközi együttműködést és partnerségeket a formális oktatási szolgáltatók, az ifjúsági szervezetek és a fiatalok foglalkoztatói között a polgári szerepvállalást célzó programokra vonatkozó integrált, a fiatalok, a tanárok, az ifjúságsegítők, a szülők és más érintett szereplők bevonásával jellemzett megközelítések kidolgozása érdekében.

19.

Erősítsék meg a részvételen alapuló fenntartható struktúrákat a formális oktatási és a nem formális tanulási környezetben annak érdekében, hogy a demokratikus elvek napi szintű gyakorlása révén elősegítsék a demokratikus értékekhez és az emberi jogokhoz kapcsolódó társas készségek és kompetenciák, például a véleménynyilvánítás szabadsága és a sokféleség iránti tisztelet fejlesztését.

20.

Ösztönözzék olyan nemzeti, regionális és helyi szintű szervezetek és/vagy struktúrák létrehozását, amelyek a formális oktatási intézményekkel szemben a tanulók érdekeit képviselik.

21.

Segítsék elő olyan médiaműveltségi programok kidolgozását, melyek javítják a napjaink tudásalapú társadalmában az információk kritikus elemzésére való képességet, valamint az ikt-ismeretekkel kapcsolatos olyan programok létrehozását, amelyek célja a hasznos online információkhoz való hozzáférést, ezek kezelését, értékelését és ilyen információk létrehozását lehetővé tevő, felhasználói szintű technológiai ismeretek megszerzése.

Helyi és regionális részvételi lehetőségek

22.

Tegyék lehetővé és támogassák részvételi folyamatok, például a helyi és regionális hatóságokkal szoros együttműködésben ifjúsági tanácsok kialakítását, amelyek keretében a fiatalok kifejezésre juttathatják véleményüket a helyi és regionális döntéshozatali folyamatok során.

23.

Dolgozzanak ki és biztosítsanak tájékoztatási és képzési lehetőségeket a politikai döntéshozók számára a megfelelő és a fiatalok igényeihez igazodó kommunikációs és részvételi módszerekről és eszközökről, előmozdítva ezáltal a fiatalokkal szembeni nyitott és fogékony hozzáállást.

24.

Mérlegeljék, hogy a nemzeti körülményeket és a nemzeti jogi kereteket is figyelembe véve helyénvaló lenne-e a regionális és helyhatósági választások esetén a választójogi korhatárt 16 évre csökkenteni.

Alternatív részvételi módok és elektronikus részvétel

25.

Ismerjék el és támogassák a fiatalok és az ifjúsági szervezetek által, illetve az ifjúsági munka keretében a politikai részvétel olyan különféle formáinak létrehozására tett törekvéseket, mint a petíciók, a demonstrációk, a kampányok, valamint a kultúra, a művészetek és a sport felhasználása, mivel ezek az eszközök számos véleménynyilvánítási formát tesznek lehetővé és sokféle módot biztosítanak a politikai részvételre, különösen, ha kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalokra irányulnak.

26.

Hozzanak létre a fiatalok politikai részvételét segítő, személyes részvételi elemekkel ötvözött digitális eszközöket, valamint dolgozzanak ki megfelelő képzést a formális oktatás és a nem formális tanulás keretein belül különböző célcsoportokkal dolgozó tanárok, ifjúságsegítők, oktatók és multiplikátorok részére, hogy minden szinten meg tudják szólítani a fiatalokat; ismerjék el és vegyék igénybe az európai, nemzeti, regionális és helyi szinten meglévő ifjúsági információs csatornákat és ifjúsági információszolgáltatókat.

27.

Vonják be az ifjúságpolitikát az európai digitális egységes piaci stratégia megvalósításába, amely olyan témaköröket érint, mint a digitális készségek és szakértelem, a biztonságosabb internethasználat és a jogellenes tartalmak, például a rasszizmus, az idegengyűlölet és az erőszakra uszítás elleni küzdelem.

Párbeszéd a politikai döntéshozókkal

28.

Adott esetben támogassák azokat az információs és kommunikációs folyamatokat és eszközöket, amelyek segítségével a fiatalok megismerhetik és alkalmazni tudják a közpolitikákat, kiemelve a fiatalok számára releváns szempontokat, és hatékonyan felhasználva a különböző médiaeszközöket és az ikt-t.

29.

A fiatalokat érintő valamennyi szakpolitikai területen mérjék fel, illetve teremtsék meg a párbeszéd lehetőségét a fiatalok és a döntéshozók közötti helyi, regionális és nemzeti szinten egyaránt.

30.

Ösztönözzék a fiatalok részvételét a választásokon, valamint a képviseleti demokrácia hivatalos struktúráin, például a politikai pártokon belül, hogy a politikai pártoknak jobban érdekében álljon a fiatalok igényeit is figyelembe vevő szakpolitikai javaslatok kidolgozása.

31.

A helyi, regionális, nemzeti és európai választások alkalmával támogassák a fiatalokra irányuló tájékoztató kampányok és események szervezését, és ennek keretében alkalmazzanak interaktív online és élő közvetítési eszközöket, valamint az első szavazókat és a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalokat megszólító célzott programokat.

32.

Valamennyi kormányzati szinten alakítsanak ki olyan döntéshozatali kultúrát, amely támogatja a fiatalok vezette, alulról szerveződő részvételi folyamatokat, és figyelembe veszi az informális ifjúsági kezdeményezéseket.

33.

Ösztönözzék és biztosítsák, hogy a fiatalokat támogató uniós programok, köztük például az Erasmus+, támogassák az alábbiakat: — ifjúságbarát információk terjesztése a fiatalokat érintő aktuálpolitikai fejleményekről helyi, regionális és nemzeti szinten, — fiatalokat célzó tájékoztató kampányok megvalósítása a nemzeti és az európai választások során, — a fiatalok érdekeit képviselő és azokért lobbizó ifjúsági érdekvédelmi platformok és ifjúsági szervezetek létrehozása és fejlesztése, — az operatív információszolgáltatók, például a nemzeti ifjúsági információs struktúrák és az európai platformok, többek között az ERYICA, az EYCA, az Eurodesk és az európai ifjúsági portál közreműködése, — a transznacionális ifjúsági kezdeményezések és a strukturált párbeszéd.

Ifjúsági munka és ifjúsági szervezetek

34.

Támogassák és tökéletesítsék az olyan igényre szabott ifjúságsegítő kezdeményezéseket, amelyek a nem formális tanulás és a társaktól való tanulás módszereinek segítségével mindenekelőtt az állampolgári ismeretek, az emberi jogokkal kapcsolatos ismeretek, valamint az eltérő kultúrák és vallások oktatását tűzik ki célul annak érdekében, hogy előmozdítsák a fiatalok társadalmi beilleszkedését, valamint megfékezzék a szélsőséges tendenciákat,az erőszakos radikalizálódást és a gyűlöletbeszédet; alkalmazzák az ifjúságpolitika területén meglévő együttműködési hálózatok, például az Európai Ifjúságpolitikai Tudásközpont és a SALTO Ifjúsági Társadalmi Részvételi Központ helyes gyakorlatait.

35.

Erősítsék meg az ifjúsági információszolgáltatók kapacitását, lehetővé téve ezáltal a politikai részvételi lehetőségekkel kapcsolatos információk terjesztését, különösen azon fiatalok körében, akik nem vesznek részt szervezett ifjúsági mozgalmakban vagy nem rendelkeznek ifjúsági szervezeti tagsággal.

FELKÉRIK A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

36.

Hozzák nyilvánosságra az Erasmus+ program tagállami projektjeivel összefüggő, a fiatalok politikai részvételét célzó kezdeményezések keretében kialakult helyes gyakorlatokat és sikertörténeteket; vegyék figyelembe az e területre vonatkozó egyéb kutatási tanulmányokat és kezdeményezéseket, és tegyék elérhetővé ezek eredményeit.

37.

Készítsenek összefoglaló jelentést a rendelkezésre álló, többek között az európai ifjúságkutatók csoportjával, az e-részvétellel és a különböző digitális média- és online eszközökkel foglalkozó kutatási tanulmányokról, valamint elemzést az ilyen eszközök fiatalok körében való használatáról, hogy átfogó képet kapjanak a meglévő hatékony módszerekről.

38.

Határozzák meg, hogy az ifjúsági munka és a nem formális és informális tanulás pontosan miként járul hozzá a fiatalok sokszínű és toleráns társadalmakban való aktív polgári szerepvállalásának és részvételének előmozdításához, illetve a marginalizálódás, a radikalizálódás és az esetlegesen ebből fakadó erőszakos magatartásformák kialakulásának megelőzéséhez.

39.

Könnyen hozzáférhető kommunikációs eszközök segítségével nyújtsanak a fiatalok igényeihez illeszkedő tájékoztatást, amelyben pontosítják és/vagy elmagyarázzák a fiatalokat kiemelten érintő különböző uniós szakpolitikai területekkel és döntésekkel kapcsolatos fejleményeket, hogy ezek átláthatók és érthetők legyenek.

---

(1)  HL C 311., 2009.12.19., 1. o.

(2)  HL C 183., 2014.6.14., 5. o.

(3)  12651/15.

(4)  Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke.

(5)  Youth participation in democratic life (A fiatalok részvétele a demokratikus életben) – Végleges jelentés, London School of Economics, EACEA 2010/03, 2013. február.

(6)  Political Participation and EU Citizenship: Perceptions and behaviours of young people (Politikai részvétel és uniós polgárság: A fiatalok percepciói és magatartásformái), EACEA, Európai Bizottság, 2013.

(7)  HL C 183., 2014.6.14., 1. o.

(8)  14429/14, 8095/15 és 12651/15.

---

---

---

---

15.12.2015

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 417/17

---

A Tanács és a Bizottság 2015. évi közös jelentése az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének végrehajtásáról (2010–2018)

(2015/C 417/03)

A fiatalok által képviselt humán- és társadalmi tőke jelenti Európa egyik legnagyobb értékét a jövőre nézve. Az Európai Uniónak és tagállamainak ezért nem szabad hagyniuk parlagon heverni azt a potenciált, amely a 90 millió európai fiatal jelentette kreativitásban, sokszínűségben és készségekben rejlik.

A gazdasági válság különösen érzékenyen érintette a fiatalokat. Tovább nőtt a szakadék a több és a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok között, a fiatalok egy része pedig egyre inkább kiszorul a társadalmi és civil életből. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy néhányuk esetében fennáll a társadalmi passzivitás, az elszigetelődés, sőt, az erőszakos radikalizálódás veszélye is.

Ezért a Bizottság és a tagállamok a 2013–2015-ös időszakban is folytatták együttműködésüket, hogy előmozdítsák a fiatalok foglalkoztathatóságát, munkaerő-piaci integrációját, társadalmi befogadását és társadalmi részvételét. A növekvő társadalmi-gazdasági megosztottság leküzdése érdekében a szakpolitikának továbbra is foglalkoznia kell azokkal a súlyos társadalmi problémákkal, amelyek számos fiatalt érintenek. Fenntartható megoldásokat kell találnunk az ifjúsági munkanélküliség visszaszorítása, a társadalmi befogadás erősítése és az erőszakos radikalizálódás megelőzése érdekében. Ehhez uniós és tagállami szinten is módszeresebb együttműködésre van szükség számos szakpolitikai területen, így például a foglalkoztatás, az oktatás, a képzés, a megkülönböztetésmentesség, a szociálpolitika, a polgári (és uniós polgári) szerepvállalás, az ifjúságpolitika, valamint a kultúra, a sport és az egészségügy területén.

A 2016–2018-as időszakban az ifjúságpolitikai együttműködés (1) keretében arra kell törekednünk, hogy a fiatalok minél nagyobb és minél sokszínűbb csoportjait, és mindenekelőtt a kirekesztődés kockázatának kitett fiatalokat képessé tegyük és ösztönözzük a szerepvállalásra. Az együttműködési keret révén segítenünk kell a fiatalokat abban, hogy minőségi munkahelyeket találjanak és részt vegyenek a társadalmi életben. Az ifjúsági munka, az önkéntes tevékenységek és a demokratikus életben való részvétel terén folytatott szakpolitikai együttműködést az Erasmus+ program keretében nyújtott uniós finanszírozás fogja kiegészíteni. A fiatalok munkaerő-piaci integrációját és humántőkéjük fejlesztését más eszközök, például az Európai Szociális Alap (ESZA) és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés is támogatni fogják.

1.   Bevezetés

Az EU a fiatalok foglalkoztatását, foglalkoztathatóságát és társadalmi befogadását elsősorban az uniós alapok – például az Erasmus+, az ESZA és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – és olyan keretek révén támogatja, mint az uniós foglalkoztatási, növekedési és beruházási stratégia és az Európa 2020 stratégia.

Emellett az EU az ifjúságpolitika terén folytatott együttműködés keretében támogatja, koordinálja és kiegészíti a tagállamok intézkedéseit, összhangban az EUMSZ 6. és 165. cikkével. Az együttműködési keretben a Tanács és a kormányképviselők arra szólítják fel az EU-t és a tagállamokat, hogy:

—	az oktatásban és a munkaerőpiacon teremtsenek több esélyt és esélyegyenlőséget minden fiatal számára; valamint

—	mozdítsák elő a fiatalok aktív polgári szerepvállalását, társadalmi befogadását és szolidaritását.

Az ifjúságpolitikai együttműködés többek között adatgyűjtés, kölcsönös tanulás és a fiatalokkal folytatott párbeszéd révén támogatja a különböző fellépéseket, mégpedig a következő nyolc cselekvési területen: oktatás és képzés, foglalkoztatás és vállalkozói készség, egészség és jólét, társadalmi részvétel, önkéntes tevékenységek, társadalmi befogadás, fiatalok a világban, valamint kreativitás és kultúra.

Ez a jelentés értékeli, hogy a 2013 és 2015 közötti időszakban milyen eredményeket sikerült elérni az együttműködési keret céljainak és prioritásainak megvalósítása terén. A jelentés alapjául a fiatalok helyzetének felmérése mellett az uniós, illetve tagállami szintű szakpolitikai intézkedések áttekintése szolgált.

2.   Az európai fiatalság napjainkban  (2)

A válság hatásai 2013 óta is határozottan érezhetők a fiatalok körében. A gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet egyre összetettebb és individuálisabb folyamattá vált, főként 2008 óta. Ezt az átmenetet számos döntő változás jellemzi: a fiatalok az iskolapadból a munka világába kerülnek, a korábbi pénzügyi függőség helyett saját maguknak kell gazdálkodniuk a pénzükkel, és önállóvá kell válniuk – mindez azzal jár, hogy a fiataloknak változó gazdasági és társadalmi feltételekhez és körülményekhez kell igazodniuk és alkalmazkodniuk. A szakpolitikák feladata, hogy támogassák a fiatalokat ezen az úton, és segítsék őket képességeik kibontakoztatásában.

Az alábbi adatok a 15 és 29 év közötti fiatalok helyzetébe adnak bepillantást. (3)

A mai fiatalok jobban képzettek, mint bármelyik korábbi nemzedék…

Az oktatási mutatókból pozitív tendenciák rajzolódnak ki. Habár továbbra is jelentős eltérések vannak egyes tagállamok adatai között, a korai iskolaelhagyók arányában összességében csökkenés tapasztalható. (4)

A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 2010-es 33,8 %-ról 2014-re 37,9 %-ra emelkedett. (5) Annak ellenére, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében nőtt a munkanélküliség, az EU szintjén e tekintetben mért ráta még mindig sokkal kisebb, mint a legalacsonyabb szintű végzettséggel rendelkezők esetében. Mindemellett e csoport tagjai számára is problémát jelent az alulfoglalkoztatottság és az, hogy túlképzettek a munkaerőpiacon kínált lehetőségekhez képest.

Sok fiatal nemcsak a helyi, a hanem globális közösségekben is építi kapcsolatrendszerét: 2014-ben a fiatalok 82 %-a volt tagja valamelyik online közösségi hálózatnak. A fiatalok új formákban, gyakran a közösségi médián keresztül vesznek részt a politikai életben, de az idősebb nemzedékeknél kisebb arányban mennek el szavazni. Ennek ellenére sokan aktív tagjai helyi közösségüknek: 2014-ben minden második fiatal tagja volt legalább egy szervezetnek, és minden negyedik vállalt szerepet önkéntesként. (6) A fiatalok szerepvállalásának e differenciált jellege új perspektívába helyezi a polgárság intézményét illetően napjainkban uralkodó szemléletet.

… de a válság új problémákat hozott számukra

Sok fiatal számára nehézséget okoz, hogy minőségi munkahelyet találjon magának, ez pedig komoly akadályt jelent a függetlenség megteremtése során. Habár a 2013-as csúcsot követően a legtöbb tagállamban csökkent az ifjúsági munkanélküliség, a jelenség továbbra is komoly aggodalomra ad okot: 8,7 millió európai fiatal nem tud elhelyezkedni (7), és emellett a tartós munkanélküliséggel, illetve a nem önként vállalt részmunkával szembesülni kényszerülők aránya is magas szinten maradt.

Összesen 13,7 millió olyan fiatal van Európában, aki nem foglalkoztatott, és oktatásban vagy képzésben sem részesül (ők az ún. NEET-fiatalok). (7) Az elszegényedés és a társadalmi kirekesztődés közel 27 millió fiatalt fenyeget. A fiatalok körében magasabb a szegénységi ráta, mint a teljes lakosságra vetítve, és a nem önként vállalt részmunka, illetve a sokszor hosszabb időszakra kitolódó alkalmi munkavállalás a hosszú távú szegénység kockázatát hordozzák magukban e nemzedék számára. (8)

Az inaktivitás, a szegénység és a társadalmi kirekesztődés veszélye nem egyenlő mértékben érinti a fiatalokat. Azoknál, akik eleve kevesebb lehetőséggel rendelkeznek, a hátrányok gyakran csak halmozódnak. A migráns hátterű, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező vagy az egészségügyi problémákkal küzdő fiatalok nagyobb valószínűséggel válnak NEET-fiatallá. (9) A migráns szülők Unióban született gyermekei között csaknem 50 %-kal magasabb a munkanélküliségi ráta, mint a többi itt élő fiatal körében. (10)

Egyre nő a szakadék a fiatalok két csoportja között: azok között, akik továbbtanulnak, bíznak abban, hogy állást fognak találni, és részt vesznek a társadalmi, civil és kulturális életben, illetve azok között, akiknek kevés reményük van a kiteljesedésre, és akiket a kirekesztődés és az elszigetelődés kockázata fenyeget.

Ez a megosztottság veszélyezteti a társadalmi összetartozást és a hosszú távú, fenntartható gazdasági növekedést. (11) Európának a népesség elöregedése miatt is sürgősen integrálnia kell a fiatalokat (sokszínűségük tiszteletben tartása mellett).

A megosztott társadalom kevésbé szerencsés helyzetben lévő fiataljai számára az is nehézséget jelent, hogy politikai nézeteiket kifejezésre juttassák. Minél kevésbé képzett valaki és minél kevésbé vesz részt a társadalom életében, annál valószínűbb, hogy a szavazásokon, illetve az önkéntes vagy kulturális tevékenységekben sem fog részt venni. (12) A NEET-fiatalok például kortársaiknál kevésbé bíznak a közintézményekben és ritkábban vesznek részt társadalmi vagy civil tevékenységekben.

Egyetlen szakpolitika nem adhat megoldást, de mindegyik szakpolitika hozzájárulhat a megoldáshoz

Minden fiatal megérdemli, hogy azonos lehetőségeket kapjon méltányosság és esély tekintetében, ehhez azonban hosszú távú befektetésre van szükség. Saját hatáskörükben az EU-nak és a tagállamoknak is minden szakpolitikai eszközt be kell vetniük annak érdekében, hogy javítani lehessen a fiatalok kilátásain.

Ahhoz, hogy a nemrégiben mutatkozó fellendülésből hosszú távú és fenntartható növekedés legyen, az EU-nak cselekednie kell a munkahelyteremtés, a növekedés és a beruházások előmozdítása érdekében, és segítenie kell a fiatalokat abban, hogy minőségi munkahelyeken tudjanak elhelyezkedni. Az EU és a tagállamok erőfeszítéseit támogatja az ifjúsági garancia rendszere (13), az Európai Szociális Alap és az európai beruházási terv is.

A foglalkoztatottság elengedhetetlen feltétele a társadalmi befogadásnak, de önmagában nem elegendő annak eléréséhez. Az oktatás és a képzés segíthet a fiataloknak a munkaerőpiacon szükséges készségek elsajátításában, hozzájárulhat az egyenlőtlenségek áthidalásához, és előmozdíthatja a társadalmi felemelkedést. Ahhoz, hogy érvényre juttassuk az ágazatban rejlő e potenciált, sürgősen be kell ruháznunk magába az ágazatba és korszerűsítenünk kell azt. (14) Az iskolai falain kívül folytatott ifjúságpolitika is segítséget nyújthat a fiataloknak abban, hogy az élethez és a munkába álláshoz szükséges készségspektrumra szert tegyenek.

Meg kell teremteni a fiatalok számára a lehetőséget arra, hogy befogadó és sokszínű közösségben nőjenek fel, amely Európa demokratikus értékeire, a jogállamiság elvére és az alapvető jogok tiszteletben tartására épül. A tolerancia, a sokszínűség és a kölcsönös tisztelet kultúrájának megőrzése érdekében az uniós biztonsági stratégia intézkedéseket fogalmazott meg a szélsőséges erőszak kiváltó okainak kezelésére és a radikalizálódás megelőzésére, és ez magában foglalja a fiatalok társadalmi bevonását és társadalmi részvételének erősítését is. (15) Az idén történt párizsi és koppenhágai terrortámadások után még sürgetőbbé vált ennek az összetett problémakörnek a kezelése. Az uniós oktatási miniszterek és a Bizottság 2015 márciusában Párizsban nyilatkozatot fogadtak el, amelyben elkötelezték magukat amellett, hogy további lépéseket tesznek az európai értékek megóvása érdekében.

3.   Uniós és tagállami intézkedések a 2013–2015-ös időszakban  (16)

3.1.   Uniós intézkedések: foglalkoztathatóság, befogadás és részvétel

Intézkedések az uniós szakpolitikai területeken

Az ifjúsági foglalkoztatás és foglalkoztathatóság a 2013–2015-ös időszakban is kiemelt prioritás volt.

Az oktatási eredmények javítása érdekében a tagállamok számos intézkedést hoztak az európai szemeszter keretében, hogy az Európa 2020 stratégia kiemelt céljainak elérésére törekedve csökkentsék a korai iskolaelhagyók arányát és elősegítsék a felsőfokú végzettség megszerzését. A tagállami erőfeszítéseket támogatta az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszere, valamint az Erasmus+ program is. A nem formális és informális tanulás útján szerzett tanulási eredmények validációjáról szóló tanácsi ajánlást követve a tagállamok 2012 óta olyan intézkedéseket kezdtek bevezetni, amelyek lehetővé teszik, hogy a fiatalok a formális oktatás rendszerén kívül szerzett tudásukat a lehető legjobban tudják használni.

Az EU és a tagállamok az oktatásból a munka világába való átmenet megkönnyítése révén is igyekeztek csökkenteni az ifjúsági munkanélküliséget. 2013-ban bevezetésre került az ifjúsági garancia néven ismert strukturális keretrendszer, melynek célja, hogy a fiatalok az iskolai tanulmányaik befejezését vagy a munkahelyük elvesztését követő négy hónapon belül állásajánlatot kapjanak, illetve további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy szakmai gyakorlaton vehessenek részt. Az ESZA és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében legalább 12,7 milliárd eurót különítettek el a fiatalok aktivizálására és foglalkoztatására. A 2014–2020-as időszakban az Unió az ESZA révén körülbelül 27 milliárd eurót fordít oktatási intézkedésekre. Közvetetten segíteni fogja a fiatalokat az a 11 milliárd euro összegű, szintén az ESZA-ból nyújtott finanszírozás is, amely egyéb kezdeményezésekre, például a foglalkoztatási szolgálatok korszerűsítésére vagy az önfoglalkoztatás támogatására irányul. Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében hozott intézkedések várhatóan elő fogják mozdítani a különböző intézmények és szolgálatok közötti együttműködést, és ezzel a NEET-fiatalok integrált módon való támogatását.

2013-ban jött létre A Tanulószerződéses Gyakorlati Képzés Európai Szövetsége, melyet a magánszektor is támogat, 2014 óta pedig a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló tanácsi ajánlás (17) is segíti a minőségi oktatás megvalósítását és a tisztességes munkakörülmények megteremtését. A Bizottság az állásajánlatokkal kapcsolatos információk megosztására szolgáló EURES rendszer keretében javította a fiatal álláskeresőknek szóló tájékoztatás minőségét, és elindította „Az első EURES-állásod” elnevezésű kezdeményezést a fiatalok külföldi elhelyezkedésének elősegítése érdekében.

Az európai biztonsági stratégia és a párizsi nyilatkozat mellett a tagállamok számos lépést tettek annak érdekében, hogy erősítsék a fiatalok valamennyi csoportjának társadalmi befogadását és részvételét. A Bizottság többek között az európai ifjúsági hét keretében is igyekezett arra ösztönözni a civil társadalmat, hogy tegyen többet a befogadás, a polgári szerepvállalás és a kultúrák közötti párbeszéd területén. Mindezen területek az Erasmus+ program révén még nagyobb mértékű finanszírozásban fognak részesülni. Ezek az erőfeszítések kiegészítik az EU által finanszírozott, a radikalizálódással foglalkozó információs hálózat tevékenységét – a hálózat a radikalizálódás visszaszorításában a fő hangsúlyt az oktatás megelőző szerepére, valamint a kritikus gondolkodást elősegítő és a demokratikus értékeket átadó nevelésre helyezi. Ebben az összefüggésben a Bizottság régóta hangsúlyozza egyrészt azt, hogy a fiatalokat arra kell ösztönözni: fogadják kritikusan a szélsőséges megnyilvánulásokat (18), másrészt azt, hogy az Erasmus+ program kitűnő lehetőséget kínál az érdekelt felek közti partnerségek és a tanulmányi mobilitás támogatására, és ezzel végeredményben segít felvértezni a fiatalokat a szélsőséges nézetekkel szemben (19).

Konkrét ifjúságpolitikai intézkedések

Az uniós együttműködés középpontjában a társadalmi befogadás és a fiatalok szerepvállalásának ösztönzése áll, ami magában foglalja a jogok érvényesítésének és a politikai részvételnek a támogatását is. A Tanács arra hívta fel a figyelmet, hogy az ifjúságpolitikának nagyobb mértékben kell hozzájárulnia az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításához, és megerősítette azon szándékát, hogy elősegíti a NEET-fiatalok társadalmi befogadását és a fiatalok vállalkozói készségeinek fejlesztését.

Az ifjúsági munka 2013 óta kitüntetett szerepet tölt be az uniós ifjúságpolitika témái között. Egy bizottsági tanulmány rámutatott, hogy az ifjúsági munka több szempontból is értéket képvisel a fiatalok életében (20); 2015-ben az ifjúsági munkával foglalkozó második európai konferencia meghatározta a terület legégetőbb problémáit, és az ifjúsági munkáról szóló európai stratégia kidolgozására szólította fel az illetékeseket (21). Mindemellett a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy a szakértői csoport vonatkozó tanulmányainak és munkájának eredményei alapján mérlegelje egy az ifjúsági munkáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslat előterjesztését.

Azon aggodalmak fényében, miszerint a fiatalok elutasítják a társadalmi részvétel hagyományos formáit, a Bizottság adatgyűjtésbe kezdett (22), amelynek eredményei azt mutatják, hogy a fiatalok igenis szívesen vesznek részt a társadalmi életben, de több és különféle részvételi csatornát igényelnének. Most a politikai döntéshozókon a sor, hogy erre az igényre megfelelő választ adjanak. E szakpolitikai intézkedésekhez keretként szolgál az az idén elfogadott tanácsi állásfoglalás is, amely azzal foglalkozik, miként lehetne ösztönözni a fiatalok politikai részvételét Európa demokratikus életében.

A politikától a kézzelfogható változásokig: Erasmus+

Az EU 2014-ben indította útjára az Erasmus+ oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramot. Az Erasmus+ 14,7 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik a 2020-ig tartó időszakra, és ebből az összegből négymillió fiatal és oktató tanulási célú mobilitását támogatja. A költségvetés 10 %-át ifjúsági tevékenységekre különítették el, ebből az összegből körülbelül 400 000-en vehetnek részt ifjúsági cserékben és 100 000-en az európai önkéntes szolgálat tevékenységében. Ez 80 %-os növekedést jelent a Fiatalok lendületben program korábbi finanszírozásához képest.

Az Erasmus+ program lehetővé teszi, hogy a korábbinál szorosabb kapcsolat jöjjön létre a szakpolitikák és a programok között. Támogatást nyújt az oktatási szolgáltatók közötti stratégiai partnerségek kialakításához, ami ösztönzőleg hat az ágazatok közötti együttműködésre. A Youthpass (23) továbbra is elősegíti a nem formális és informális tanulás elismerését: a nemzeti ifjúsági ügynökségek a program elindulása óta közel 250 000 tanúsítványt bocsátottak ki. A Youthpass hatásának szélesebb körű érvényesítése érdekében a Tanács azt javasolta, hogy más ágazatokban is vezessék be ezt az eszközt, és kapjanak támogatást a Youthpass nyomán elindult nemzeti elismerési eszközök is.

A megcélzott személyek körének bővítése

A Bizottság online és offline eszközök segítségével is igyekszik jobb tájékoztatást nyújtani a fiataloknak az uniós szakpolitikák és programok által kínált lehetőségekről. Ennél is fontosabb, hogy a Bizottság igyekszik meghallgatni a fiatalok nézeteit és elképzeléseit. A 2014-ben 1,5 millió egyedi látogatót számláló európai ifjúsági portál a tájékoztatási tevékenységek fő pillérévé vált – a portál a határokon átnyúló önkéntes lehetőségekről nyújt tájékoztatást, és az állás- és szakmai gyakorlati lehetőségeket kínáló EURES-portállal is összeköttetésben áll. A Bizottság 2015-ben az európai ifjúsági hét során ötletbörzék keretében gyűjtötte össze a fiatalok elképzeléseit; a kezdeményezés eseményeivel 137 000, közösségi médiafelületein pedig 1,2 millió főt sikerült megszólítani.

A Bizottság tovább kívánja javítani az európai ifjúsági portál és az egyéb online platformok kialakítását és szolgáltatásait. Ezenkívül szorosabban együtt fog működni a fiatalokkal közvetlen kapcsolatban lévő hálózatokkal, például az 1 200 információszolgáltatási szakembert tömörítő Eurodesk hálózattal.

3.2.   Tagállami intézkedések

A tagállamok egyre inkább átfogó ifjúsági szakpolitikákat követnek, melyek középpontjában elsősorban a foglalkoztatás, a társadalmi és civil befogadás áll. Számos tagállami intézkedés született a fiatalok munkaerő-piaci integrációja érdekében, gyakran az ifjúsági garancia keretében, az ESZA és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés uniós forrásainak felhasználásával. 2014-ben ezenkívül 18 kisebb kísérleti projektre is sor került a Bizottság közvetlen támogatásával. Valamennyi tagállam benyújtotta az ifjúsági garanciával kapcsolatos végrehajtási tervét. A végrehajtás terén elért eredmények értékelésére az európai szemeszter keretében kerül sor. A legtöbb tagállam bevonta a végrehajtásba az ifjúsági szervezeteket, kétharmaduk esetében pedig az ifjúsági szolgálatok részt vettek az ifjúsági garancia keretében létrehozott partnerségekben.

A fiatalok körében tapasztalható növekvő társadalmi kirekesztődésre válaszul szinte valamennyi tagállam intézkedéseket hozott a NEET-fiatalok társadalmi befogadásának fokozása érdekében. A legtöbb tagállam igyekezett javítani a fiataloknak a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférésén, és a tagállamok 80 %-a támogatta az ifjúsági munkát és az ifjúsági központokat. A költségvetési megszorítások azonban egész Európában hátrányosan érintették az ifjúsági munka területét (24), holott az elszegényedés és a társadalmi kirekesztődés által fenyegetett fiatalok arányának növekedése még inkább alátámasztja a beavatkozás szükségességét.

A társadalmi részvétel tekintetében 27 tagállam dolgozott ki mechanizmusokat a fiatalokkal való párbeszéd erősítésére, 25 tagállam nyújtott állami támogatást ifjúsági szervezeteknek, a tagállamok kétharmada pedig ösztönözte az online média használatát, és nagyobb teret biztosított a vitához. Bár a tagállamok a társadalmi-gazdasági élet teljes körét érintően igyekeztek megszólítani a fiatalokat, egyes csoportok társadalmi részvétele tartósan alacsony, ezért a politikai döntéshozóknak minden szinten nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük az alulreprezentált csoportok bevonása érdekében.

4.   Az ifjúságpolitikai együttműködési keret működése a 2013–2015-ös időszakban: irányítás és végrehajtás

Az együttműködési keret végrehajtásáról szóló tagállami jelentések szilárd alapot biztosítanak az uniós szintű ifjúságpolitikai együttműködés folytatásához. A keret révén – a megszerzett információknak és a tapasztalatcserének is köszönhetően – sikerült továbbfejleszteni a nemzeti ifjúsági stratégiákat és előbbre vinni a fiatalok támogatására irányuló ágazatközi együttműködést.

Annak érdekében, hogy még eredményesebben lehessen végrehajtani a keretet, a Bizottság és a tagállamok az ifjúsági területen kívül is javíthatnák a releváns adatok és egyéb tapasztalatok megosztását, és egyúttal alapul használhatnák azokat egy eredményorientáltabb ifjúságpolitika kialakításához. Mindkét intézkedés elősegítené, hogy a fiatalokkal kapcsolatos kérdések helyet kapjanak más szakpolitikákban is. Uniós szinten diverzifikálni lehetne az egymástól való tanulást például további, a társaktól való tanulásra irányuló lehetőségek létrehozásával, amelyek a tagállamok különböző igényeihez illeszkednének. Nyitottabbá kell tenni a fiatalokkal folytatott strukturált párbeszédet.

A keret fő tevékenységeit és eszközeit az alábbi rész ismerteti részletesen.

Az együttműködési keret szerepe a stratégiák meghatározásában

A keret határozott lendületet adott a nemzeti ifjúsági stratégiáknak. 2010 óta szinte minden tagállam vezetett be új kezdeményezéseket vagy eszközöket ezen a területen. A tagállamok kétharmadában a keret megerősítette a nemzeti ifjúságpolitika prioritásait, és egyharmadukban a helyi és regionális szintre is hatással volt. 11 tagállam a kerettel összhangban új irányt szabott nemzeti ifjúságpolitikájának.

A keret az ágazatközi együttműködést is elősegítette. Szinte minden tagállamban működik intézményesített mechanizmus az ifjúságpolitika ágazatközi megközelítésének biztosítása érdekében, például minisztériumközi struktúrák és rendszeres minisztériumközi megbeszélések formájában.

A Tanács első uniós ifjúsági munkaterve (2014–2015) azt a célt fogalmazta meg, hogy lendületet kell adni a keret végrehajtásának, és a legtöbb tagállam részt vett az erre irányuló tevékenységekben. Huszonhárom tagállam úgy vélte, hogy a munkaterv sikeresen teljesítette célját és jól tükrözte a nemzeti prioritásokat, néhány tagállam azonban a kilencéves kerethez képesti inkoherens vagy párhuzamos megközelítések kockázatára hívta fel a figyelmet.

Mennyiségi és minőségi fejlődés a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal terén

Az európai fiatalok helyzete rendszeres mérések tárgya, e mérések alapjául pedig a fiatalokat érintő körülményekre vonatkozó, 41 mutatóból álló eredménytábla szolgál. (25) A tagállamok egyre nagyobb mértékben használják ezeket a mutatókat, bár ez az előrelépés még nem vezetett rendszerszintű, eredményorientált ifjúságpolitikák kidolgozásához.

Az Eurostat és az EUROFOUND mutatói és egyéb adatai, valamint a Bizottság és az Európa Tanács közötti együttműködés – mindenekelőtt az európai ifjúságkutatók csoportja által készített elemzések révén – segítik a tagállamokat és a Bizottságot abban, hogy felismerjék az új tendenciákat, és azoknak megfelelően módosítsák a prioritásokat.

A Bizottságnak és a tagállamoknak – az ifjúságpolitika keretein kívül is – meg kell osztaniuk ezeket az adatokat a fiatalokkal foglalkozó érdekelt felekkel. Uniós szinten az új ifjúsági monitor (26) felhasználóbarát online hozzáférést biztosít az említett adatokhoz. 2016-tól kezdődően egy új, ifjúsági Wiki naprakész információkat fog nyújtani az ifjúsággal kapcsolatos nemzeti szakpolitikákról, jogszabályokról és programokról. Ezt az ifjúsági garancia monitorozására szolgáló új mutatórendszer fogja kiegészíteni, melynek első adatai várhatóan 2015 végén fognak rendelkezésre állni.

Egymástól való tanulás és tapasztalatcsere

A tagállamok sokat tanultak egymástól, elsősorban a szakértői csoportokban való részvétel révén. A 2013–2015-ös időszakban a szakértők a következő témákkal foglalkoztak: a fiatalokban rejlő kreatív és innovatív képességek támogatásának módjai, az ifjúsági munka hozzájárulása a fiatalokat érintő, a válság által előidézett problémák megoldásához és az ifjúsági munka minősége. Az eredményeket a Tanács felhasználta saját munkájához, és azok napirendre kerültek az európai oktatási, képzési és ifjúsági fórum megbeszélésein is. (27) Az ifjúsági munkáról szóló 2015. évi jelentés (28) alapul szolgált az ifjúsági munkának a társadalmi kohéziót előmozdító erősítéséről szóló tanácsi következtetésekhez (29), amelyekben a Tanács egy az ifjúsági munkával foglalkozó nemzeti szervezeteknek szóló, minőséggel kapcsolatos hivatkozási és iránymutatási eszköz létrehozását sürgette.

A tagállamok egymástól való tanulását segítették a Bizottság és az Európa Tanács közötti partnerség keretében szervezett tevékenységek, valamint a tagállamok kisebb csoportjai által szervezett, a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről, például a helyi ifjúsági munkáról szóló, célzott tapasztalatcserék is.

Az egymástól való tanulásban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében a következő munkatervben rögzíteni kell egy, az információkhoz és a tevékenységek eredményeihez való hozzáférést elősegítő, rugalmas keretrendszer kidolgozását is. Ez ösztönözni tudná a megállapítások gyakorlatban való felhasználását, és segítené a közös érdekekkel rendelkező felek együttműködését.

Strukturált párbeszéd: a megcélzott személyek körének bővítése és a párbeszéd helyének megszilárdítása a politikai stratégiában

A politikai döntéshozók, a fiatalok, és a fiatalok képviselői között zajló uniós strukturált párbeszédet széles körben ígéretes eszköznek tartják a fiatalok nézeteinek megismerésére. A strukturált párbeszéd az első 18 hónapos ciklusában (amely 2011-ben zárult) hozzájárult az ifjúsági munkanélküliséggel kapcsolatos, későbbi uniós kezdeményezések kidolgozásához. A 2013–2015-ös időszakban a párbeszéd a társadalmi befogadásra és a fiatalok szerepvállalásának ösztönzésére irányult, és a párbeszéd keretében született ajánlásokkal később a Tanács is foglalkozott.

2013 óta a strukturált párbeszéd folyamatosan fejlődött, és ma már stabilabb helye van az ifjúságpolitikai stratégiában. A résztvevők száma több mint kétszeresére nőtt, és a legutóbbi ciklusban hozzávetőleg 40 000 fiatal válaszolt a kérdésekre, sokan közülük nagyobb csoportok nevében. Az uniós párbeszéd a kialakulóban lévő nemzeti párbeszédekre is hatással van.

A strukturált párbeszédben rejlő lehetőségeket azonban még nem sikerült teljes mértékben kiaknázni: a párbeszéd még nem éri el a kevesebb lehetőséggel és gyengébb politikai képviselettel rendelkező fiatalok szélesebb körét. A Bizottság a nemzeti erőfeszítéseket támogató Erasmus+ ösztöndíjakkal és egy 2014-ben indított online konzultációs eszközzel kívánja ösztönözni a nagyobb célközönség elérését. További kihívást jelent annak nyomon követése, hogy a párbeszéd eredményei miként épülnek be az uniós és a nemzeti szakpolitikákba. Emellett az elszámoltathatóság követelményének való megfelelés, valamint annak érdekében, hogy a fiatalokat hosszú távú részvételre lehessen ösztönözni, a politikai döntéshozóknak minden szinten törekedniük kell arra, hogy jobb visszajelzést adjanak a fiatalok válaszaira az európai ifjúsági portálon és a nemzeti munkacsoportokon keresztül. A 2015. évi uniós ifjúsági jelentésnek, valamint az uniós ifjúságpolitikai együttműködés keret jelenleg zajló időközi értékelésének a megállapításai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a strukturált párbeszéd a jövőben eredményesebben legyen.

5.   Az uniós ifjúsági együttműködés jövőbeli iránya (2016–2018)

Egyenlő oktatási, foglalkoztatási és részvételi lehetőségek befogadó közösségekben

Az EU politikai prioritásai, a keret végrehajtásáról szóló tagállami jelentések, valamint az összegyűjtött adatok és tények alapján az együttműködési keret következő munkaciklusának az alábbi szempontokat kell a középpontba helyeznie:

—	valamennyi fiatal társadalmi befogadásának növelése, az alapvető európai értékekre is figyelemmel,

—	valamennyi fiatal részvételének erősítése az európai demokratikus és civil életben,

—	a fiatalkorból a felnőttkorba való átmenet és különösen a munkaerő-piaci integráció megkönnyítése.

E prioritásokra tekintettel, és szem előtt tartva, hogy a tagállami és bizottsági fellépésnek valamennyi fiatalra ki kell terjednie, az alábbi csoportokra kiemelt figyelmet kell fordítani:

—	a kirekesztődés kockázata által érintett fiatalok,

—	a nem foglalkoztatott, valamint oktatásban és képzésben sem részesülő (ún. NEET) fiatalok,

—	a migráns hátterű fiatalok, ideértve az újonnan érkezett bevándorlókat és a fiatal menekülteket.

A Bizottság és a tagállamok – többek között az uniós ifjúsági munkaterv alkalmazásával, a keret eszközeinek felhasználásával és adott esetben egyéb szakpolitikai területek bevonásával – intézkedéseket fognak hozni ezeken a területeken azzal a céllal, hogy:

—	előmozdítsák a társadalmi befogadást, illetve a fiatalok társadalmi és civil tevékenységekbe való teljes körű bevonása érdekében támogassák a különböző háttérrel rendelkező – és különösen a hátrányos helyzetű – fiatalok elérését célzó gyakorlatokat,

—	növeljék az ifjúsági munka, valamint a fiatalokkal foglalkozó szervezetek és hálózatok kapacitását arra, hogy támogatni tudják a befogadást és segíteni tudják a fiatalokat a társadalmi részvételben, az önkéntességben és a pozitív közösségi változások előmozdításában,

—	ösztönözzék a minőségi ifjúsági munka elismerését és azon képességének továbbfejlesztését, hogy meg tudja szólítani a fiatalokat és reagálni tudjon a felmerülő társadalmi, magatartásbeli és technológiai változásokra,

—	támogassák a demokratikus folyamatokban való részvétel új formáit és a politikai döntéshozatalhoz online és offline eszközök révén való hozzáférést,

—	elősegítsék az olyan új és szükséges készségek megszerzését, mint a polgári szerepvállalás, a médiaműveltség és digitális jártasság, a kritikus gondolkodás és az interkulturális megértés,

—	fokozzák a fiatalok azon képességét, hogy érvényesíteni tudják alapvető jogaikat, valamint hogy a gyakorlatban is megkülönböztetésmentes és interkulturális megértésről adjanak tanúbizonyságot,

—

támogassák az önkéntességet, mint a tanulást és a polgári szerepvállalást ötvöző formát, többek között az olyan uniós programokon keresztül, mint az európai önkéntes szolgálat és az önkéntes humanitárius segítségnyújtást célzó új európai kezdeményezés (30); erősítsék meg a nemzeti és nemzetközi szereplők tevékenységeinek egymást kiegészítő jellegét, hogy ezzel is elősegítsék a határokon átnyúló önkéntességet, valamint a nemzeti önkéntes tevékenységek és az európai önkéntes szolgálat jobb összekapcsolását.

E prioritásokra figyelemmel a fiatalokkal folytatott uniós strukturált párbeszédnek elő kell segítenie valamennyi fiatal befogadását egy toleráns, sokszínű és demokratikus társadalomba. A következő párbeszédnek a fiatalok sokkal szélesebb körét kell megszólítania, különösen azokat, akik ezidáig nem vettek részt a párbeszédben, és ehhez többek között olyan, egyszerűbb eszközöket kell alkalmazni, amelyek illeszkednek a fiatalok igényeihez és szokásaihoz.

Az ifjúságpolitika helye a szélesebb körű uniós stratégiában

Az ifjúságpolitika elszigetelten nem lehet működőképes. Elengedhetetlen, hogy együttműködés jöjjön létre az ifjúságpolitika és a többi területre, így többek között a foglalkoztatásra, az oktatásra, a képzésre, az egészségügyre és jólétre, a kultúrára, a digitális médiára, a fenntartható fejlődésre, a polgári szerepvállalásra és a sportra vonatkozó szakpolitika között.

Az együttműködési keret mechanizmusai elősegíthetik ezt a közös munkát. Az uniós munkaterv keretében a Bizottság és a tagállamok továbbfejleszthetik és tökéletesíthetik az ágazatközi struktúrákat és munkamódszereket. Ez hozzá fog járulni az ifjúságügy átfogó céljainak eléréséhez: ahhoz, hogy több és egyenlőbb esélyt kínáljunk a fiataloknak az oktatás és a munkaerőpiac területén, és hogy elősegítsük az aktív polgári szerepvállalást, a társadalmi befogadást és a szolidaritást valamennyi fiatal körében.

Az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködésnek a fiatalokat érintő kérdésekkel foglalkozó szélesebb körű politikai stratégia részét kell képeznie. Ahhoz, hogy mindennek tényleges hatása legyen, a politikai döntéshozóknak uniós és tagállami szinten is együtt kell működniük a helyi szakemberekkel, szolgáltatókkal, oktatókkal és vállalkozókkal, hogy ezáltal mozgósítani lehessen az erőforrásokat és a finanszírozási forrásokat, és a fiatalok kritikus tömegét lehessen megszólítani. Az érdekelt feleknek arra kell törekedniük, hogy innovatív megoldásokat dolgozzanak ki azon összetett jelenségre, amely a kirekesztődéssel, a marginalizálódással és a társadalmi szerepvállalás hiányával jellemezhető.

Végül pedig sürgősen fokozni kell az erőfeszítéseket ezen a területen. Ahhoz, hogy több fiatal számára kínálhassunk valós lehetőséget arra, hogy közösségük teljes értékű és elkötelezett tagjai legyenek, a kihívás jelentősége miatt átfogó megoldásra van szükség. Mindez olyan koherens szakpolitikai stratégiát igényel, amelyet az Erasmus+ program, az ifjúsági garancia és a nagyobb célközönséget elérő uniós finanszírozási eszközök (például az ESZA és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés) is támogatnak. A nemzeti és regionális erőforrásokat is a lehető legnagyobb mértékben ezen erőfeszítések szolgálatába kell állítani.

---

(1)  A Tanács 2009. november 27-i állásfoglalása az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) (HL C 311., 2009.12.19., 1. o.).

(2)  A részleteket és az elemzést alátámasztó adatforrásokat a fiatalok uniós helyzetét bemutató, SWD(2015)169 jelzetű bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmazza.

(3)  Hacsak nincs más korosztály megadva.

(4)  A korai iskolaelhagyásra vonatkozó Eurostat-mutató adatai: a 2010-es 13,9 %-ról 2014-ig 11,1 %-ra csökkent az arány a 18–24 éves korcsoportban (azonban továbbra is magas Spanyolországban, Olaszországban, Máltán, Portugáliában és Romániában).

(5)  A 30–34 éves korosztály felsőfokú végzettségű tagjaira vonatkozó Eurostat-adat.

(6)  408. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés, 2014.

(7)  Eurostat, 2014.

(8)  Növekvő egyenlőtlenség: egyre fokozódik a fiatalok és a szegények lemaradása (Rising inequality: youth and poor fall further behind), OECD, 2014.

(9)  NEET-fiatalok, Eurofound, 2012 és OECD, 2015.

(10)  A bevándorlók integrációjának mutatói – Beilleszkedés 2015 (Indicators of immigrant integration – Settling in 2015), az OECD és az Európai Bizottság közös tanulmánya.

(11)  Egy csónakban evezünk: Miért kedvez mindenkinek a kisebb mértékű egyenlőtlenség? (In it together: why less inequality benefits all), OECD, 2015. május.

(12)  408. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés, 2014.

(13)  A Tanács ajánlása az ifjúsági garancia létrehozásáról (HL C 120., 2013.4.26., 1. o.).

(14)  Oktatás és képzés 2020: közös jelentés, COM(2015) 408.

(15)  COM(2015) 185.

(16)  A nyitott koordinációs módszer ifjúságpolitikai alkalmazásával kapcsolatos további részletek az SWD(2015)168 jelzetű bizottsági szolgálati munkadokumentumban találhatók: http://ec.europa.eu/youth/policy/implementation/report_en.htm

(17)  HL C 88., 2014.3.27., 1. o.

(18)  COM(2013) 941 – A terrorista radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség megelőzése: Az EU válaszának megerősítése.

(19)  http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/what-we-do/networks/radicalisation_awareness_network/about-ran/ran-prevent/index_en.htm

(20)  Az ifjúsági munka értéke az Európai Unióban (Value of Youth Work in the EU), tanulmány, 2014.; szakértői jelentés az ifjúságban rejlő kreatív és innovatív lehetőségekről, valamint az ifjúsági munkával kapcsolatos minőségi megközelítésekről.

(21)  http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-8491-2015-INIT/en/pdf

(22)  Az ifjúság részvétele a demokratikus életben (Youth participation in democratic life), tanulmány, 2013.

(23)  A Youthpass az ifjúsági munka keretében történő nem formális és informális tanulás elismerésére szolgáló eszköz, amelyet az Erasmus+ program ifjúsági része által támogatott projektek kapcsán alkalmaznak. https://www.youthpass.eu/hu/youthpass/

(24)  Az ifjúsági munka értéke az Európai Unióban (Value of Youth Work in the EU), tanulmány, 2014.

(25)  SEC(2011) 401.

(26)  http://ec.europa.eu/youth/dashboard/index_en.htm.

(27)  A Tanács állásfoglalása a 2014–2015-ös időszakra szóló uniós ifjúsági munkatervről, 2014. május 20.

(28)  Minőségi ifjúsági munka – Közös keretrendszer az ifjúsági munka továbbfejlesztéséhez (Quality Youth Work – A common framework for the further development of youth work), http://ec.europa.eu/youth/library/reports/quality-youth-work_en.pdf

(29)  2015. május.

(30)  Annak ellenére, hogy az európai önkéntes szolgálat kedvezményezettjeinek száma megkétszereződött, a határokon átnyúló önkéntes tevékenységek iránt továbbra is csekély az érdeklődés.

---

15.12.2015

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 417/25

---

A Tanács és a Bizottság 2015. évi közös jelentése az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról (Oktatás és képzés 2020)

Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai

(2015/C 417/04)

1.   ELŐZMÉNYEK

Európára számos sürgős feladat vár: újra kell indítani a munkahelyteremtést és a gazdasági fellendülést, fenntarthatóvá kell tenni a növekedést, át kell hidalni a beruházási szakadékot, javítani kell a társadalmi kohéziót, össze kell hangolni a migrációs áramlásokra adott válaszokat és különösen nagy figyelmet kell fordítani a radikalizálódás és az erőszak megelőzésére. Ugyanakkor Európának kezelnie kell az olyan hosszú távú kihívásokat is, mint amilyen az elöregedés, a digitális korszakhoz való alkalmazkodás, valamint a globális, tudásalapú gazdaságban folyó versenyben való helytállás.

Az Európai Bizottságnak az „Új kezdet Európa számára: a munkahelyteremtés, a növekedés, a méltányosság és a demokratikus változás programja” című politikai iránymutatásai (1) keretében adott európai szakpolitikai válasz új kezdetet jelent. Gazdasági szempontból erősen indokolt, hogy az oktatás és a képzés – mint a növekedést elősegítő ágazat – kulcsszerepet játsszon ebben az új programban. A humántőkébe való befektetés hasznos ráfordítást jelent. A minőségi oktatás és képzés elősegíti a tartós gazdasági növekedést és a fenntartható fejlődést: hozzájárul a kutatás-fejlesztéshez, az innovációhoz, a termelékenységhez és a versenyképességhez is. A tagállamoknak végre kell hajtaniuk a szükséges beruházásokat valamennyi oktatási és képzési rendszer vonatkozásában, hogy növeljék a rendszerek hatékonyságát és eredményességét a munkaerő készség- és kompetenciafejlesztésében, és így ezen rendszerek segítségével hamarabb fel lehessen ismerni és ki lehessen elégíteni a mindinkább digitalizálódó és a technológiai, környezeti és demográfiai változások jellemezte gazdaság dinamikus munkaerőpiacainak gyorsan változó igényeit. A tagállamoknak egyúttal fokozottan törekedniük kell arra is, hogy az egész életen át tartó, minőségi tanulást mindenki számára elérhetővé tegyék, és meghosszabbítsák a munkával töltött aktív éveket a tevékeny időskort támogató stratégiák végrehajtása révén.

Az erőszakos szélsőségesség 2015 eleji tragikus megnyilvánulása határozottan ráirányította a figyelmet társadalmaink sebezhetőségére. Az oktatás és a képzés fontos szerepet játszik abban, hogy meg tudjuk őrizni közös emberi és polgári értékeinket és tovább tudjuk őket adni a jövő nemzedékeinek; nagy jelentőséggel bír a gondolatszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága, a társadalmi befogadás és a mások iránti tisztelet előmozdításában, a diszkrimináció minden formájának megelőzésében és az ezek elleni küzdelemben, valamint ezen közös alapvető értékeink tanításában és elfogadtatásában; mindezeken túl az oktatás már kisgyermekkortól kezdve hozzájárul egy befogadóbb társadalom alapjainak lefektetéséhez (2). Az oktatás és a képzés hozzájárulhat a szegénység és a társadalmi kirekesztődés megelőzéséhez és kezeléséhez, elősegítheti a kölcsönös tisztelet kialakulását, valamint az aktív polgári szerepvállalást ösztönző, nyitott és demokratikus társadalmak megalapozását.

Ugyanakkor az oktatási és képzési rendszerek folyamatosan kihívásokkal küzdenek a minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása terén, különösen ami a leghátrányosabb helyzetben lévők elérését és a különböző hátterű embereknek – ezen belül az újonnan érkezett migránsoknak (3) – a tanulási környezetbe való integrációját, és ilyenformán a felfelé irányuló társadalmi konvergencia elősegítését illeti.

Az oktatás és a képzés mindezek fényében tehát jelentős mértékben hozzájárul számos uniós stratégiához és kezdeményezéshez, ideértve az Európa 2020 stratégiát, az ifjúsági garanciát, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést, a digitális egységes piacra vonatkozó kezdeményezést, az európai biztonsági stratégiát, az európai migrációs stratégiát és az európai beruházási tervet, ugyanakkor a tagállamoknak a saját oktatási és képzési rendszerükkel kapcsolatos hatásköre a legkisebb mértékben sem sérül. Az Oktatás és képzés 2020 keretrendszeren belül folytatott együttműködés kiegészíti a nemzeti fellépéseket, továbbá csereprogramok, egymástól való tanulás, valamint adatok és tények összegyűjtése útján támogatja a tagállamokat abban, hogy reformokat vezessenek be a teljesítményük további javítása érdekében.

Az oktatás és képzés olyan tudáshoz, készségekhez és kompetenciákhoz juttatja a polgárokat, amelyek lehetővé teszik, hogy fejlődjenek és hogy befolyásolják saját helyzetüket, mégpedig azáltal, hogy kiszélesíti a látókörüket, felkészíti őket későbbi életükre, megveti az aktív polgári szerepvállalás és a demokratikus értékek alapjait és előmozdítja a társadalmi befogadást, méltányosságot és egyenlőséget.

A Bizottság által kiadott 2015. évi Oktatási és Képzési Figyelő szerint komoly problémák állnak még fenn:

—

Unió-szerte a 15 évesek 22 %-a az elvárások alatt teljesít matematikából. A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági helyzetű diákok esetében ez az érték aggasztóan magas, eléri a 36,6 %-ot. Ezenfelül az uniós 15 évesek 18 %-a rosszul teljesít az olvasás, 17 %-a pedig a természettudományok terén. A rossz tanulmányi eredmények ezen tantárgyakból körülbelül 60 %-kal gyakrabban fordulnak elő fiúknál, mint lányoknál (4),

—

az európai felnőttek negyedét akadályozza az előrejutásban az alacsony képzettség csapdája, az a jelenség, melyben az alacsony képzettség nemcsak a munkaerőpiacra való belépést, hanem a további oktatáshoz vagy képzéshez való hozzáférést is megakadályozza. A legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkező 66 millió felnőttnek csak a 4,4 %-a vesz részt felnőttoktatásban (5),

—

a korai iskolaelhagyás (6) aránya jelenleg 11,1 %. Bár történtek előrelépések az Európa 2020 stratégiában kitűzött kiemelt közös cél felé, még így is több mint 4,4 millióan hagyják ott korán az iskolát; a korai iskolaelhagyók mintegy 60 %-a inaktív vagy munkanélküli, ami jellemzően a társadalmi kirekesztődés magasabb kockázatával és alacsonyabb polgári szerepvállalási hajlandósággal jár együtt,

—	továbbra is javuló tendenciát mutat a felsőfokú végzettséget szerzők (7) aránya, amely jelenleg 37,9 %. E téren is számos előrelépés történt az Európa 2020 stratégiában kitűzött kiemelt közös cél felé, ám a diplomások foglalkoztathatósága Unió-szerte stagnál.

2014-ben a tagállamok és a fő érdekelt felek részvételével sor került az Oktatás és képzés 2020 stratégiai keretrendszer átfogó félidős értékelésére, amely e jelentés alapját képezi. Az értékelés három fő szakpolitikai következtetése a következő:

—

Megerősítést nyert, hogy nagy értéket jelent egy integrált, az oktatás és a képzés minden szintjét átfogó keretrendszer. Mivel manapság fontos a rugalmasság és az átjárhatóság a tanulási folyamatban, az egész életen át tartó tanulás elvének érvényesítése végett koherens szakpolitikára van szükség a kisgyermekkori neveléstől és az iskoláktól a felsőoktatásig, a szakképzésig és a felnőttkori tanulásig.

—

Az Oktatás és képzés 2020 négy stratégiai célkitűzése (és a jelenlegi uniós referenciaértékek) továbbra is érvényben maradnak, mivel azokat átfogó és előretekintő módon fogalmazták meg az Oktatás és képzés 2020 keretrendszerről szóló, 2009. évi tanácsi következtetésekben. Ezek a célkitűzések szilárd alapját jelentik az Oktatás és képzés 2020 keretében 2020-ig végzett tevékenységeknek. A szakpolitikai fókuszt azonban át kell állítani, hogy figyelembe lehessen venni mind a sürgető gazdasági és foglalkoztatási kihívásokat, mind pedig azt a szerepet, amelyet az oktatás a méltányosság és a társadalmi befogadás előmozdítása, valamint a közös európai értékek, az interkulturális kompetenciák és az aktív polgári szerepvállalás átadása terén játszik.

—

Az Oktatás és képzés 2020 jelentősen hozzájárul az Unió általános foglalkoztatási, növekedési és beruházási stratégiájához, ezen belül az európai szemeszterhez is. Ezzel összefüggésben bővíteni lehetne az ismeretanyagot és meg lehetne erősíteni az egymástól való tanulást a reformkihívások terén, illetve adott esetben fokozni lehetne a keretrendszer országspecifikus relevanciáját.

A fentebb ismertetett kihívások és szakpolitikai következtetések fényében és annak érdekében, hogy az Oktatás és képzés 2020 jobban igazodjon az EU politikai megbízatásához és prioritásaihoz, e közös jelentés készítői azt javasolják, hogy az e keretrendszerben folytatott európai együttműködés folytatódjon 2020-ig, azaz a működési ciklusa 3-ról 5 évre növekedjen.

2.   A JÖVŐBELI PRIORITÁSOKAT MEGHATÁROZÓ FŐ KIHÍVÁSOK

Ez a fejezet – az értékelés alapján, ugyanakkor tudomásul véve a tagállamok közötti különbségeket – ismerteti az európai oktatás és képzés terén bekövetkezett fő fejleményeket és a fennálló legfontosabb kihívásokat, alátámasztva ezzel azon új kiemelt területek és konkrét problémák meghatározását, amelyeken 2020-ig még tovább kell dolgozni.

Az új kiemelt területek a következők:

—	az egész életen át tartó tanulás keretében kifejlesztett releváns és magas szintű ismeretek, készségek és kompetenciák, a tanulási eredmények középpontba állítása a foglalkoztathatóság, az innováció, az aktív polgári szerepvállalás és a jóllét érdekében,

—	befogadó oktatás, egyenlőség, méltányosság, megkülönböztetésmentesség és a polgári kompetenciák javítása,

—	nyitott és innovatív oktatás és képzés, többek közt a digitális kor vívmányainak teljes körű kihasználása révén,

—	a pedagógusok, az oktatók, az iskolavezetők és az oktatási személyzet egyéb tagjainak határozott támogatása,

—	a készségek és a képesítések átláthatósága és elismerése a tanulási célú és a foglalkozási mobilitás elősegítése érdekében,

—	fenntartható beruházás, az oktatási és képzési rendszerek minősége és hatékonysága.

E kiemelt területeket és a hozzájuk kapcsolódó konkrét kérdéseket a melléklet ismerteti.

2.1.   A készségek és kompetenciák fejlesztése szempontjából kulcsfontosságú a tanulási eredmények minősége és relevanciája

Az, hogy Európában alacsony szintűek az alapismeretek és az alapvető készségek, visszaveti a gazdasági fejlődést, és nagyban korlátozza az egyének szakmai, társadalmi és személyes kiteljesedését. A foglalkoztathatóság javítása, az innováció fokozása és az aktív polgári szerepvállalás ösztönzése érdekében, valamint az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló 2006. évi európai parlamenti és tanácsi ajánlásnak megfelelően az alapvető kompetenciáknak együtt kell járniuk olyan más kulcskompetenciákkal és attitűdökkel, mint amilyen a kreativitás, a vállalkozói készség és a kezdeményezőkészség, a digitális készségek (8), az idegen nyelvi kompetenciák, a kritikus gondolkodás – többek között az elektronikus írástudás és a médiaműveltség révén –, valamint olyan készségek, amelyek iránt fokozódnak az igények, így például a zöld gazdaságnak, valamint a digitális és az egészségügyi ágazatnak megfelelő készségek.

A tanulási eredmények minőségét az egész életutat szemlélve kell javítani. Bár a tagállamok többsége már bevezetett az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó átfogó stratégiát, valamennyi tagországnak ki kellene dolgoznia ilyet, és biztosítania kellene az átjárhatóságot a tanulás különböző formái és szintjei, illetve az oktatás és képzés, valamint a munka világa között. Ehhez folyamatos koordinációs erőfeszítések szükségesek, és a különböző tanulási ágazatoknak, valamint az oktatási intézményeknek és az érintett feleknek partnerként kell együttműködniük.

A kulcskompetenciák elsajátításának javításában a kisgyermekkori nevelés és gondozás a kiindulópont és az egyik leghatékonyabb eszköz, ám kettős kihívást jelent e téren a hozzáférés kiterjesztése és a minőség javítása. A 3 éven aluli gyermekek ellátása egyes országokban különösen problematikus. A kisgyermekkori nevelésnek és gondozásnak a tagállamok által az előző munkaciklusban kidolgozott minőségi keretéből kiindulva a további munka terén a következők jelentik a fő feladatokat: a hozzáférés javítása, a hátrányos helyzetűek középpontba állítása, az oktatási személyzet szakmai színvonalának javítása, továbbá hatékony irányítási, finanszírozási és ellenőrzési rendszerek, valamint tantervek kialakítása.

Valamennyi tagállam bevezetett a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó intézkedéseket , de ezek nem mindenhol állnak össze a 2011. évi tanácsi ajánlásban (9) előírt átfogó stratégiákká vagy azokkal egyenértékű, tényalapú szakpolitikákká. A problémák sikeres kezeléséhez hosszú távú elkötelezettségre és ágazatközi együttműködésre van szükség, amely a megelőzést, a korai beavatkozást és a kompenzációt célzó intézkedések megfelelő arányát helyezi a középpontba. Az korai iskolaelhagyás megelőzését célzó, iskolai alapú stratégiák részét kell, hogy képezzék az együttműködésen alapuló megközelítések, a szülők aktív részvételének ösztönzése, a külső érdekelt felekkel és a közösséggel való partnerség, valamint a tanulók jóllétének elősegítését és a színvonalas útmutatás és tanácsadás támogatását célzó intézkedések; e stratégiák keretében továbbá biztosítani kell, hogy minden tanuló egyenlő eséllyel férhessen hozzá a minőségi oktatáshoz, vehessen részt abban és részesülhessen annak előnyeiből, valamint lehetőséget kell biztosítani arra, hogy minden tanuló teljes mértékben kibontakoztathassa képességeit.

A felsőoktatási rendszereknek hozzá kell járulniuk a tudásalapú gazdasághoz, és reagálniuk kell a társadalom igényeire. A felsőoktatásnak eredményesen kell reagálnia a változó társadalom és munkaerőpiac igényeire, emelnie kell az európai készségek színvonalát, javítania kell Európa humán tőkéjét és fokoznia kell hozzájárulását a gazdasági növekedéshez. Ehhez biztosítani kell, hogy az ágazat modernizációjának középpontjában az oktatás, a kutatás, az innováció és a foglalkoztatás közötti szinergiák álljanak, kapcsolatot kell teremteni a felsőoktatási intézmények és a helyi környezet, illetve a régiók között, innovatív megközelítéseket kell alkalmazni a tananyag relevanciájának javítása érdekében – többek között az információs és kommunikációs technológiák (ikt) alkalmazása révén –, javítani kell a foglalkoztatásba való átmeneteken, valamint meg kell erősíteni a nemzetközi együttműködést. Míg a lemorzsolódók arányának csökkentése és a diplomát szerzők arányának javítása továbbra is kihívást jelent sok tagállam számára, különösen a hátrányos helyzetű csoportok esetében, prioritásként kell kezelni azt, hogy a hallgatók a felsőoktatás minden típusában olyan releváns, magas szintű ismereteket, készségeket és kompetenciákat szerezzenek, amelyek felkészítik őket a jövőre. A felsőoktatásnak továbbá segítenie kell a hallgatók felkészítését a nyitott hozzáálláson és kritikus gondolkodáson alapuló aktív polgári szerepvállalásra, valamint támogatnia kell a személyiségfejlődést, ugyanakkor hiánytalanul be kell töltenie a tudás átadásában és létrehozásában játszott szerepét.

A szakképzés kulcsfontosságú a megfelelő készségek elsajátítása szempontjából. A szakképzést végzettek foglalkoztatási rátája a legtöbb tagállamban jónak mondható. Ez részben a szakképzés teljesítményének és minőségének javítását, illetve a szakképzés vonzóbbá tételét szolgáló azon intézkedéseknek köszönhető, melyeket 2011 és 2014 között vezettek be a koppenhágai folyamat keretében kiadott bruges-i közleményben (2010) meghatározott célkitűzések végrehajtása érdekében. A 2015. június 22-i rigai következtetésekben (lásd a mellékletet) meghatározott középtávú célkitűzéseknek megfelelően további reformokat kell majd bevezetni. A releváns készségek fejlesztésének elősegítése érdekében támogatni kell a munkaalapú tanulás minden formáját, többek között a szakmai gyakorlatokat, a tanulószerződéses gyakorlati képzéseket és a duális rendszerű szakképzést, meg kell erősíteni a Tanulószerződéses Gyakorlati Képzés Európai Szövetségét, további partnerségeket kell létrehozni minden érdekelt féllel úgy helyi, mint regionális és tagállami szinten, valamint javítani kell a munkaerőpiacon szükséges készségek előrejelzését. Ugyanakkor elő kell segíteni a szakképzésben dolgozó pedagógusok, oktatók és mentorok alapképzését és folyamatos szakmai fejlődését, többek között olyan, az üzleti és ipari szektorban betöltött szakmai gyakorlatok révén, amelyek lehetővé teszik, hogy az érintettek lépést tarthassanak az ágazat fejlődésével.

A felnőttkori tanulás a készségfejlesztés, az átképzés, az aktív polgári szerepvállalás és a társadalmi kohézió alapja. Azok a közelmúltbeli kutatások (10), melyek rávilágítanak a felnőttek alapvető készségeinek alacsony szintjére, a globalizációnak a képzettségi igényekre gyakorolt hatásai és a magas munkanélküliségi ráták szükségessé teszik a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési program végrehajtásának megerősítését. A prioritások közé tartozik a hatékonyabb irányítás, a kínálat és az igénybevétel jelentős bővítése, rugalmasabb kínálat, szélesebb körű hozzáférés, szorosabb figyelemmel kísérés és hatékonyabb minőségbiztosítás (lásd a mellékletet). A felnőttkori tanulás lehetőséget ad az újonnan érkezett migránsoknak és a migráns hátterű személyeknek a további tanulásra vagy az átképzésre, és növeli ezen személyek esélyeit a munkaerőpiaci elhelyezkedés és a társadalmi integráció terén.

2.2.   Az oktatás és képzés alapvető a társadalmi kohézió, az egyenlőség, a megkülönböztetésmentesség és a polgári kompetenciák előmozdítása szempontjából

Az egyenlőtlenség az utóbbi 30 évet tekintve most a legmagasabb szintű a legtöbb európai és OECD-országban, ez pedig negatív hatást gyakorol az oktatási eredményekre, mivel az oktatási rendszerek jellemzően újratermelik a társadalmi-gazdasági státus meglévő mintázatait. Ezért prioritásként kell kezelni az alacsony képzettség nemzedékek közötti ciklusának megtörését. A tagállamok többsége intézkedéseket tett annak érdekében, hogy javítsa a hátrányos helyzetű tanulók oktatásba való bejutását. Ennek ellenére továbbra is jelentős az oktatási szakadék, és az Unió több részén még mindig problémát jelent – a kisgyermekkori neveléstől és gondozástól kezdve – a minőségi oktatásba és képzésbe való bejutás. A sokféleség minden formáját támogató és valamennyi tanuló inkluzív oktatását és képzését célzó hatékony fellépésre van szükség, amely a hátrányos társadalmi helyzetűek csoportjaira, például a sajátos nevelési igényű tanulókra, az újonnan érkezett migránsokra és a migráns hátterű személyekre, valamint a romákra összpontosít. Az ifjúsági garanciát teljes mértékben igénybe kell venni (pl. munkaerőpiaci elhelyezkedés, tanulószerződéses gyakorlati képzés és második esélyt nyújtó oktatás és képzés).

Kezelni kell a nemek között az oktatás terén tapasztalható aránytalanságokat, melyeket részben a továbbra is elterjedt nemi sztereotípiák okoznak; továbbá foglalkozni kell az oktatással kapcsolatos választások terén a nemek között megfigyelhető eltérésekkel is. Nem szabad eltűrni a tanulási környezetben jelentkező, többek között nemi alapú megfélemlítést, zaklatást és erőszakot. Az oktatási intézményeknek és a pedagógusoknak, az oktatóknak, az iskolavezetőknek és az oktatási személyzet egyéb tagjainak rendelkezniük kell a kellő eszközökkel és támogatással ahhoz, hogy a tanulók az oktatási környezetükben befogadást, egyenlőséget, méltányosságot, megkülönböztetésmentességet és demokratikus polgári magatartást tapasztaljanak. Lehetővé kell tenni, hogy a nyitott tanulási környezetek, például a közkönyvtárak, nyitott felnőttoktatási központok és nyitott egyetemek a társadalmi befogadás előmozdításának eszközei lehessenek.

Az oktatási miniszterek 2015. március 17-i párizsi nyilatkozata cselekvésre szólított fel minden szinten annak érdekében, hogy megerősödjön az oktatás szerepe a polgári szerepvállalás, illetve közös értékeink: a szabadság, a tolerancia és a megkülönböztetésmentesség előmozdítása terén, valamint a társadalmi kohézió megerősítésében és annak elősegítésében, hogy a fiatalok felelősségteljes, nyitott és aktív tagjaivá váljanak sokféle és befogadó társadalmunknak (11). Az oktatás fontos tényező a marginalizálódás és a radikalizálódás megelőzése és kezelése terén. Az új munkaciklusban kulcsfontosságú prioritást jelent a nyilatkozat nyomon követése. Ez közös elemzés, a társaktól való tanulás, találkozók, a bevált gyakorlatok terjesztése és az Erasmus+ programból származó finanszírozással alátámasztott konkrét intézkedések útján történik, a nyilatkozatban meghatározott következő négy területnek megfelelően: i. annak biztosítása, hogy a gyermekek és a fiatalok szert tegyenek társadalmi, polgári és interkulturális kompetenciákra, mégpedig a demokratikus értékek, az alapvető jogok, a társadalmi befogadás, a megkülönböztetésmentesség és az aktív polgári szerepvállalás előmozdítása révén; ii. a kritikus gondolkodás és a médiaműveltség javítása; iii. a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok oktatásának támogatása, valamint iv. a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása a tanulás minden formájának keretében, a kapcsolódó szakpolitikákkal összhangban és az egyéb érdekelt felekkel együttműködésben.

Az említett cselekvési területek még nagyobb jelentőséget nyernek az Európába irányuló jelenlegi migrációs hullám fényében. Az különböző hátterű emberek érkezése Európa-szerte kihívást jelent az oktatási és képzési ágazatnak, valamint az összes érintett félnek. Azon migránsok integrációja az oktatási és képzési rendszerbe, akik országaink területén maradnak, kulcsfontosságú lépés társadalmi befogadásuk, foglakoztathatóságuk, szakmai és személyes kiteljesedésük és aktív polgári szerepvállalásuk szempontjából. Ezzel összefüggésben kiemelt prioritás annak támogatása, hogy ezek az emberek hatékonyan elsajátítsák a fogadó ország nyelvét (nyelveit). A migránsok sikeres integrációja ezenfelül nagyban függ attól, hogy a pedagógusok, az oktatók, az iskolavezetők és az oktatási személyzet egyéb tagjai, a tanulók és a szülők rendelkeznek-e azokkal az interkulturális készségekkel, amelyek felkészítik őket a tanulási környezet multikulturális sokféleségére. A migráció európai dimenziója rámutat annak jelentőségére, hogy a tagállamok teljes körű támogatást kapjanak integrációs intézkedéseikhez, többek között közös elemzés, a társaktól való tanulás, konferenciák és a bevált gyakorlatok terjesztése révén.

2.3.   A releváns és színvonalas tanuláshoz szükséges…

Az innovatív pedagógiai módszerek, valamint a digitális kompetenciák fejlesztését szolgáló eszközök aktívabb alkalmazása: Az oktatás és a képzés valamennyi szintjén előnyös lehet az olyan, megfelelően tesztelt innovatív pedagógiai gyakorlatok és tananyagok alkalmazása, amelyek esetében igazolást nyert, hogy képesek kézzelfoghatóan hozzájárulni különböző tanulók inkluzív és aktív tanulásához. Számos tagállam beszámolt olyan kezdeményezésekről, amelyek a pedagógusok és a tanulók digitális kompetenciáinak bővítését célozzák, és a tagállamok egyharmada vezetett be az oktatás digitalizálására irányuló nemzeti stratégiákat. Mindezek ellenére továbbra is óriásiak a kihívások. A társadalmak egyre erőteljesebben digitalizálódnak, ami fokozza a digitális kompetenciák iránti igényt. Az oktatás és a képzés keretében figyelembe kell venni ez a szükségletet. Ehhez infrastrukturális beruházások és szervezeti változások szükségesek, a pedagógusoknak, az oktatóknak, az iskolavezetőknek és az oktatási személyzet egyéb tagjainak pedig digitális eszközökre és digitális kompetenciákra van szüksége. Emellett létre kell hozni digitális (és nyitott) oktatási segédanyagokat és jó minőségű oktatási szoftvereket. Az oktatás és képzés vonatkozásában élni kell az ikt területén megfigyelhető új fejlemények által kínált előnyökkel, továbbá innovatív és aktív pedagógiai módszereket kell bevezetni, amelyek részvételen alapuló és projektalapú módszerekre építenek. A nyitott oktatási környezetek – így például a közkönyvtárak, nyitott felnőttoktatási központok és nyitott egyetemek – elősegíthetik az oktatási ágazatok közötti együttműködést, többek között a hátrányos helyzetű tanulók vonatkozásában is.

Azon pedagógusok, oktatók, iskolavezetők és az oktatási személyzet azon egyéb tagjainak határozott támogatása, akik kulcsszerepet töltenek be a tanulók sikerének biztosításában és az oktatáspolitika végrehajtásában : Számos tagállam olyan intézkedésekről számol be, amelyek a tanárképzés javítását célozzák, továbbá hangsúlyozza, hogy a pedagógusok és az oktatók alapképzésének és folyamatos szakmai fejlődésének a célnak megfelelőnek kell lennie és egyesítenie kell a szaktárgyi, a pedagógiai és a gyakorlati ismereteket. Továbbra is prioritást élvez annak biztosítása, hogy az oktatás és képzés valamennyi szintjén és területén a személyzet érintett tagjai szilárd kutatási és gyakorlati alapokon nyugvó megerősített pedagógiai készségekkel és kompetenciákkal rendelkezzenek. Fel kell őket készíteni arra, hogy kezelni tudják a tanulók egyéni igényeit, valamint a tanulók szociális, kulturális, gazdasági és földrajzi hátteréből fakadó, egyre nagyobb fokú sokszínűségét, továbbá arra, hogy megelőzzék a korai iskolaelhagyást, optimális módon alkalmazzák az innovatív pedagógiai módszereket és az ikt-eszközöket, a pályafutásuk elején pedig külön „beilleszkedési” támogatást kell nyújtani számukra.

A munkaerőhiány sok országban egyre fokozottabban hátráltatja a minőségi oktatást, és nagymértékben csökken a tanári pálya iránti érdeklődés is. Ezért a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk a tanári hivatás vonzerejének és társadalmi elismertségének fokozása érdekében. (12) Átfogó és hosszú távú stratégiákra van szükség a különböző hátterű és különböző tapasztalattal rendelkező, legmegfelelőbb jelöltek kiválasztásához, és – tekintettel arra is, hogy a pályán erősen torzult a nemek közötti arány – a szakmai előmenetel tekintetében vonzó kilátásokat kell biztosítani a pedagógusok számára.

A tanulási célú mobilitás elősegítése minden szinten: A tanulási célú mobilitásról szóló 2011-es tanácsi ajánlás nyomán készített első mobilitási eredménytáblából (2014) az derül ki, hogy a tanulási célú mobilitás környezete nagy eltéréseket mutat a tagállamok között, és jelentős akadályok maradtak fenn az információkat, a hallgatók támogatását és az elismerést illetően. Az átláthatósághoz, a minőségbiztosításhoz, valamint a készségek és a képesítések érvényesítéséhez és elismeréséhez kapcsolódó intézkedéseket nyomon kell követni, és törekedni kell ilyen intézkedések bevezetésére. Megfelelőbb adatokra van szükség a mobilitással kapcsolatos információk nyomon követéséhez.

Továbbra is prioritást fog jelenteni a felsőoktatás és a szakképzés nemzetközivé tételének támogatása. E támogatás többek között magában foglalhatja a világ más területeivel a minőségbiztosítás és a tanulmányi eredmények javításának ösztönzése területén folytatott szakpolitikai együttműködést, stratégiai partnerségek kialakítását és közös tanfolyamok kidolgozását, továbbá a hallgatók, az oktatási személyzet és a kutatók mobilitásának az ösztönzését, valamint a nem uniós országokban szerzett képesítések használatának elősegítése érdekében tett lépéseket.

Az átláthatóságot és az elismerést szolgáló uniós eszközök megerősítése és egyszerűsítése, valamint az ezen eszközök közötti szinergia fokozása: Az átláthatóságot és az elismerést szolgáló eszközök elengedhetetlenek a mobilitás, a foglalkoztathatóság és az egész életen át tartó tanulás terén. Ezek közül néhány – így pl. az Europass – széles körben használatos. Az átláthatóság növelése érdekében a legtöbb tagállam kidolgozott nemzeti képesítési keretrendszert, és meghatározta, hogy az hogyan kapcsolódik az európai képesítési keretrendszerhez (EKKR). Több tagállam bevezette az európai szakképzési kreditrendszert (ECVET), a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretét (EQAVET) és az európai felsőoktatási térség képesítési keretrendszerét (QF-EHEA).

A továbbiakban elő kell segíteni a nem formális és az informális tanulás érvényesítését, valamint növelni kell a képesítések átláthatóságát és összehasonlíthatóságát Európa egészében. Az újonnan érkezett migránsok esetében pedig a meglévő átláthatósági eszközök segíthetnék a külföldi képesítések Unión belüli jobb megértését és fordítva. A képesítések megfelelő elismerése és érvényesítése támogathatja a nyitott és innovatív – így például digitális technológiát használó – tanulási gyakorlatok elterjedését.

A jövőben törekedni kell az európai képesítési keretrendszer és a nemzeti képesítési keretrendszerek hatékonyabb végrehajtására, valamint a képesítések átláthatóságának és összehasonlíthatóságának fokozása érdekében tovább kell fejleszteni az EKKR-t. Az európai képesítési keretrendszer és a nemzeti képesítési keretrendszerek használata segítheti a meglévő elismerési gyakorlatok alkalmazását, és ezáltal egyszerűsítheti az elismerési eljárást.

Különös figyelmet kell továbbá fordítani a készségekkel és a képesítésekkel kapcsolatos, a nagyközönséget célzó jelenlegi uniós lehetőségek – így például eszközök, portálok és egyéb szolgáltatások – előzetes hatásvizsgálatot követő egyszerűsítésére és racionalizálására annak érdekében, hogy azokról többen értesüljenek.

A beruházási szakadék felszámolása: A minőségi oktatásba és képzésbe való hatékony beruházás a fenntartható növekedés egyik forrása. A válság óta azonban szűkösek az állami költségvetések, és számos tagállam reálértéken is csökkentette az oktatásra és képzésre fordított kiadásokat. Ez arra utal, hogy támogatni kell a tagállamokat olyan reformok megtervezésében, amelyek révén hatékonyabban és széles társadalmi kontextusban nyújtható minőségi oktatás és képzés. Az európai beruházási terv, az Erasmus+, az európai strukturális és beruházási alapok – ideértve az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést és a Horizont 2020-at is – elősegíthetik a beruházások ösztönzését, és támogathatják az Oktatás és képzés 2020 szakpolitikai prioritásait, egyúttal biztosítva a szakpolitikákkal való szoros kapcsolatot is.

3.   IRÁNYÍTÁS ÉS MUNKAMÓDSZEREK

A 2012. évi közös jelentés óta javult az Oktatás és képzés 2020 irányítása, különösen azáltal, hogy hatékonyabb lett az adatgyűjtés (az Oktatási és Képzési Figyelő révén), megerősödött a munkacsoportok operatív jellege és rendszeres platformokat – így például az oktatási, képzési és ifjúsági fórumot – hoztak létre a legfontosabb érdekelt felek közötti eszmecserékhez. Az értékelés alapján a következő munkaciklus tekintetében konszenzus alakult ki az alábbi megközelítésre vonatkozóan:

—	a megalapozott elemzési adatok és az előrehaladás szoros figyelemmel kísérése elengedhetetlen ahhoz, hogy az Oktatás és képzés 2020 hatékonyan működjön, és ezt az Eurostattal, az Eurydice hálózattal, a Cedefoppal, az OECD-vel és más szervezetekkel együttműködve fogják végezni,

—

az Oktatás és képzés 2020 keretrendszeren belüli jelentéstétel egyszerűsítése és racionalizálása továbbra is prioritást jelent, és ezt támogatni fogja a munkaciklus 5 évesre történő meghosszabbítása. Optimálisan fogják felhasználni a többek között az Eurydice hálózat és a Cedefop (ReferNet) által biztosított naprakész elemzési adatokat és számadatokat. Emellett az Oktatási és Képzési Figyelő országspecifikus fejezeteiben az egyes országokból származó friss adatokat is figyelembe veszik majd, amennyiben azok módszertanilag megalapozottak.

—

Az oktatás, a vállalkozások és a kutatás közötti szorosabb kapcsolatok, valamint a szociális partnerek és a civil társadalom bevonása erőteljesebbé fogják tenni az Oktatás és képzés 2020 hatását, és fokozni fogják a tanulási rendszerek eredményességét Európa innovációs kapacitásának növelésében. E tekintetben élen járnak az Erasmus+ keretében működő tudásfejlesztési szövetségek és ágazati szakképzettség-fejlesztési szövetségek, a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések és a Horizont 2020 keretébe tartozó Európai Innovációs és Technológiai Intézet. Az oktatási, képzési és ifjúsági fórum, az európai egyetemi-üzleti fórum, a szakképzési-vállalkozói fórum, valamint a tagállamokban működő különböző tematikus fórumok is ösztönözni fogják az érdekelt felek bevonását. Törekedni kell az európai civil társadalommal és az európai szociális partnerekkel való együttműködésre annak érdekében, hogy lehetővé váljon a szakértelmük és tájékoztatási kapacitásuk optimális kihasználása.

Az Oktatás és képzés 2020 eszközei már bizonyítottak, de nem mindig tudtak tényleges hatást kiváltani nemzeti szinten, elsősorban a tevékenységek összehangolatlansága és a terjesztés hiányosságai, valamint amiatt, hogy nemzeti szinten nem volt megfelelő a tájékoztatás az eredmények hasznosságáról. Az Oktatás és képzés 2020 keretében rendelkezésre álló eszközöket meg kell erősíteni:

—

Az Oktatás és képzés 2020-hoz kapcsolódó tevékenységek átláthatóságának és koherenciájának fokozása érdekében a Bizottság – a tagállamokkal (és a Tanács elnökségi triójával) együttműködésben – el fogja készíteni az Oktatás és képzés 2020 előzetes folyamatos munkatervét , amely egybefogja és világosan áttekinti azokat a fő tevékenységeket, valamint a társaktól való tanulást lehetővé tevő azon eseményeket, amelyeket a vezető tisztviselők informális találkozói – így például az iskolai oktatásért, a szakképzésért és a felsőoktatásért felelős főigazgatók találkozói („főigazgatói találkozók”), valamint az oktatással és képzéssel foglalkozó magas szintű csoport ülései, az Oktatás és képzés 2020 munkacsoportok ülései, az európai képesítési keretrendszer tanácsadó csoportjának ülései, valamint az oktatási mutatókkal és referenciaértékekkel foglalkozó állandó csoport ülései – alkalmából terveznek.

—

2016-tól a munkacsoportok  (13) új generációja dolgozik majd az Oktatás és képzés 2020 területével kapcsolatos, a mellékletben szereplő konkrét kérdéseken . Megbízatásukra a Bizottság tesz majd javaslatot és a tagállamok által elsősorban az Oktatási Bizottság keretében tett észrevételek figyelembevételével kiigazítja azt. A munkacsoportok rendszeresen beszámolnak a vezető tisztviselők megfelelő informális csoportjainak (például a főigazgatói találkozók résztvevőinek, valamint az oktatással és képzéssel foglalkozó magas szintű csoportnak), amelyek irányítani fogják a tevékenységeket, továbbá beszámolnak az Oktatási Bizottságnak is, amely a releváns eredményeket a Tanács figyelmébe ajánlja. Ösztönzést fognak kapni az innovatív munkamódszerek, és a munkacsoportok ülésein elért eredményeket megfelelőbb módon fogják majd terjeszteni, ami várhatóan lehetővé fogja tenni a valódi tudásmegosztást, és elő fogja segíteni a nyomon követéssel kapcsolatos munkát.

—

Fokozni kell az Oktatás és képzés 2020-hoz kapcsolódó , általában a munkacsoportok keretében végzett, társaktól való tanulást célzó tevékenységeket . Ez lehetővé teszi, hogy a hasonló szakpolitikai kihívásokkal küzdő tagállamok klaszterekben működjenek együtt. A 2012. évi közös jelentés végrehajtását célzó és országspecifikus problémákra összpontosító önkéntes partneri felülvizsgálati eljárások hasznosnak bizonyultak az informális főigazgatói találkozók összefüggésében, de több előkészítést és interaktív párbeszédet igényelnek. A testreszabott partneri tanácsadás  (14) egy adott nemzeti reformtörekvés támogatására is használható.

—

A tematikus eseményeknek, a szakpolitikai tanulmányi csereprogramoknak, valamint az oktatásban bevált megoldásokkal kapcsolatos tudásátadási és csereprogramoknak köszönhetően javulni fog a bevált gyakorlatok és az – adott esetben nemzetközi adatok felhasználásával levont – tanulságok terjesztése . Annak elősegítése érdekében, hogy az oktatásban és képzésben érdekelt felek átvegyék az Oktatás és képzés 2020 néhány kulcsfontosságú eredményét, különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a főbb üzeneteket a lehetőségek függvényében terjesszék az Unió hivatalos nyelvein. Emellett az Oktatás és képzés 2020 munkacsoportok megbízatásában és a folyamatos munkatervben is szerepelni fognak a terjesztésre vonatkozó részletes szabályok.

—

Az európai szemeszterrel összehangolt Oktatási és Képzési Figyelőt , amely naprakész tematikus és országspecifikus adatokat szolgáltat, szisztematikusan fel fogják használni információforrásként a tanácsi szintű szakpolitikai vitákon, valamint az Európai Parlamentben az oktatási kihívásokról és reformokról szóló megbeszéléseken.

—

Az Erasmus+ programban rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell használni az Oktatás és képzés 2020 keretében rendelkezésre álló eszközök által kifejtett hatás növelésére, például azzal, hogy a szakpolitikai kísérleti kezdeményezések előkészítését a munkacsoportok végezzék, valamint a kiváló projektekből levont tanulságok felhasználásával.

—

Bár a 2012. évi közös jelentést követő intézkedések részeként történtek konkrét lépések annak érdekében, hogy javuljon az oktatással és képzéssel kapcsolatos együttműködés a Foglalkoztatási Bizottsággal, továbbra is vannak lehetőségek annak megvizsgálására, hogy miként lehetne ezt a kapcsolatot továbbfejleszteni és strukturáltabbá tenni, például a humántőkével kapcsolatos kérdések tényeken alapuló megvitatásának ösztönzésével, az EPSCO Tanács 2015. március 9-i következtetéseivel összhangban.

—	El kell mélyíteni mind az Oktatási, Ifjúsági, Kulturális és Sportügyi Tanácson belüli, mind pedig a többi tanácsi formációval folytatott együttműködést.

---

(1)  Az iránymutatást a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker 2014. július 15-én Strasbourgban ismertette az Európai Parlamenttel.

(2)  Nyilatkozat a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról, Párizs, 2015. március 17.

(3)  Ebben a szövegben a migráns szó használatára minden esetben a következő vonatkozik:

Ez nem érinti a különböző kategóriákba tartozó migránsoknak az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférését szabályozó jogi helyzetet, amelyre az alkalmazandó nemzetközi jog, európai uniós jog és nemzeti jog vonatkozik.

(4)  Az OECD 2012. évi PISA-felmérésének eredményei: Méltányossággal a kiválóság felé.

(5)  Felmérés a felnőttek készségeiről: Következmények az európai oktatási és képzési politikák tekintetében (Európai Bizottság, 2013).

(6)  A 18–24 éves korú népesség azon részének százalékos aránya, amely legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkezik és nem vesz részt oktatásban vagy képzésben.

(7)  Azon 30–34 év közöttiek százalékos aránya, akik sikeresen befejezték felsőfokú tanulmányaikat (Eurostat).

(8)  A digitális kompetenciák tanulása és elsajátítása túlmutat a tisztán IKT-készségek megszerzésén: ide tartozik az infokommunikációs technológiák (ezen belül a programozás) biztonságos, együttműködő és kreatív használata is.

(9)  Az Egyesül Királyság ellenezte ezt az ajánlást.

(10)  Lásd különösen a felnőttek kompetenciáinak nemzetközi értékelésére vonatkozó OECD-program (Programme for the International Assessment of Adult Competencies – PIAAC) keretében végzett, a felnőttek készségeiről szóló felmérést.

(11)  A nem formális oktatás fontos szerepet játszik a fiatalok társadalmi és demokratikus részvételének támogatásában, ami prioritást jelent az ifjúság terén folytatott uniós együttműködés keretrendszerében (a 2015. évi közös uniós ifjúsági jelentés).

(12)  „Tanulmány a tanári hivatás európai vonzerejének fokozását célzó szakpolitikai intézkedésekről” (Európai Bizottság, 2013).

(13)  Ezeket a munkacsoportokat a Bizottság először az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram keretében hozta létre azzal a céllal, hogy az oktatás és a képzés területén is alkalmazza a nyitott koordinációs módszert; a munkacsoportok a legjobb gyakorlatok cseréjéhez kínálnak fórumot. A munkacsoportokban – önkéntes alapon – a tagállamok szakértői vesznek részt.

(14)  A partneri tanácsadás olyan eszköz, amelynek keretében szakértők, akik kis számú nemzeti kormányt képviselnek, önkéntes alapon és átlátható módon külső tanácsadást nyújtanak egy olyan országnak, amelyben jelentős szakpolitikai fejlesztés zajlik. A partneri tanácsadás célja túlmutat az információcserén és fórumot biztosít ahhoz, hogy aktív részvételen alapuló műhelytalálkozó keretében megoldásokat lehessen találni nemzeti szintű problémákra.

---

---

15.12.2015

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 417/36

---

A Tanács következtetései a korai iskolaelhagyók arányának csökkentéséről, valamint az iskolai tanulmányok eredményességének előmozdításáról

(2015/C 417/05)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

ÖSSZEFÜGGÉSBEN

—	az Európa 2020 stratégiában az oktatás és képzés terén megfogalmazott azon céllal, miszerint 2020-ra Európában átlagosan 10 % alá kell csökkenteni a korai iskolaelhagyók arányát (1), (2),

—	az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekkel (3),

—	az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról szóló 2015. évi tanácsi és bizottsági közös jelentéssel (4),

FIGYELEMMEL

—	az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (5),

—	az oktatás és a képzés szociális dimenziójáról szóló, 2010. május 11-i tanácsi következtetésekre (6),

—	a „kisgyermekkori nevelés és gondozás: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét” című tanácsi következtetésekre (7),

—

a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról szóló, 2011. június 28-i tanácsi ajánlásra (8), és mindenekelőtt az ajánlás mellékletében foglalt szakpolitikai keretre, valamint az ajánlásban foglalt azon felkérésre, miszerint a tagállamok 2012 végéig vezessenek be olyan átfogó szakpolitikákat a korai iskolaelhagyás vonatkozásában, amelyek magukban foglalnak megelőző, intervenciós és kompenzációs intézkedéseket is,

—	a korai iskolaelhagyás elleni küzdelemről szóló, 2011. december 1-jei európai parlamenti állásfoglalásra (9),

—	az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i tanácsi ajánlásra (10),

—	a polgári szerepvállalásnak, valamint a szabadság, a tolerancia és a megkülönböztetésmentesség jelentette közös értékeknek az előmozdításában az oktatás által játszott szerepről szóló, 2015. március 17-i párizsi nyilatkozatra,

ÉS TEKINTETTEL

—

a luxemburgi elnökség szervezésében 2015. július 9–10-én„Tovább a megkezdett úton – a korai iskolaelhagyás elleni küzdelem és az iskolai tanulmányok eredményességének előmozdítása” (Staying on Track – tackling early school leaving and promoting success in school) címmel Luxemburgban tartott szimpóziumra, amelyen a tagállamokból érkezett politikai döntéshozók, kutatók és gyakorlati szakemberek vettek részt,

—	a luxemburgi elnökség szervezésében 2015. szeptember 10–11-én Luxemburgban „Sokszínűség és többnyelvűség a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban” (Diversity and Multilingualism in Early Childhood Education and Care) címmel megrendezett konferenciára,

—	az „Oktatás és képzés 2020” stratégiai keretrendszer keretében létrehozott, a korai iskolaelhagyással foglalkozó tematikus munkacsoport 2013. évi zárójelentésére, valamint az iskolai oktatásra vonatkozó szakpolitikával foglalkozó munkacsoport 2015. évi szakpolitikai üzeneteire,

—	az „Oktatás és képzés 2020” stratégiai keretrendszer keretében létrehozott, a kisgyermekkori neveléssel és gondozással foglalkozó tematikus munkacsoport 2014. évi jelentésére, amelyben a munkacsoport alapelveket javasolt az e területen kialakítandó minőségi keretrendszerhez,

ÚGY ÍTÉLI MEG, HOGY

az Európa 2020 stratégia és az „Oktatás és képzés 2020” stratégiai keretrendszer félidős szakaszába érkezve, illetve négy évvel azután, hogy a Tanács ajánlást fogadott el a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról (11), elérkezett az idő, hogy számba vegyük az eddig elért eredményeket és egyúttal felülvizsgáljuk, megszilárdítsuk és hatékonyabbá tegyük azokat az intézkedéseket, amelyek e jelenség visszaszorítása mellett arra irányulnak, hogy segítsék mindenki sikeres iskolai előmenetelét;

a tanácsi ajánlás 2011-es elfogadása óta a korai iskolaelhagyás jelenségére vonatkozó számos korábbi megállapítást pontosítottunk és kiegészítettünk az egymástól való tanulással kapcsolatos tapasztalatok, a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréje, a nemzeti szinten elfogadott szakpolitikák részletes elemzése, valamint újabb kutatások eredményeként. Az Európa 2020 stratégia kiemelt céljai között a korai iskolaelhagyók arányának csökkentése is szerepel, ami hozzájárul mind az oktatási reformok előmozdításához, mind pedig ahhoz, hogy a kérdés folyamatosan napirenden szerepeljen és központi helyet kapjon a tagállamok szakpolitikai programjaiban;

bár az elmúlt években komoly eredményeket sikerült elkönyvelni a korai iskolaelhagyók arányának csökkentése terén, még mindig túl sok diák hagyja el idő előtt az iskolapadot (12). Továbbra is nagy eltérések mutatkoznak nem csak a tagállamok között, hanem azokon belül is, és számos ország még mindig nem dolgozott ki a 2011-es tanácsi ajánlásban javasolt átfogó stratégiát;

az EU és a tagállamok éppen ezért elismerik: további intenzív erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy elérjük, és lehetőség szerint meg is haladjuk az Európa 2020 stratégiában kitűzött célt;

HANGSÚLYOZZA, HOGY

1.

a korai iskolaelhagyás jellemzően több, gyakran egymással összefüggő személyes, társadalmi, gazdasági, kulturális, oktatási, nemi és családi tényező párhuzamos meglétére, és olyan halmozottan hátrányos helyzetekre vezethető vissza, amelyeknek eredetét sokszor a kisgyermekkorban kell keresni. A jelenség az alacsony társadalmi-gazdasági státusú csoportokat nagyobb mértékben érinti, és arányai egyes csoportok esetében különösen riasztóak, itt említendők például a migráns háttérrel rendelkező gyermekek (az újonnan érkezett migránsokat és a külföldön született gyermekeket is ideértve), a roma gyermekek, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekek;

2.

az oktatási rendszerek kialakítása és minősége is jelentős hatást gyakorol a tanulók részvételére és teljesítményére, egyes rendszerszintű tényezők pedig kedvezőtlenül befolyásolhatják a tanulási folyamatot. Emellett az olyan tényezők is az oktatási rendszerből való idő előtti kilépést eredményezhetik, mint például a negatív iskolai légkör, az erőszak és a zaklatás, az olyan tanulási környezet, amelyben a tanulók úgy érzik: nem tisztelik és nem értékelik őket, egyes esetekben nem a legmegfelelőbb tanítási módszerek és tantervek alkalmazása, a tanulók elégtelen támogatása, az életpálya-építési ismeretek oktatásának és a pályaorientációnak a hiánya vagy a rossz tanár–diák kapcsolatok;

3.

társadalmaink egyre sokszínűbbé válnak, ezért az érintett feleknek – az oktatás területével foglalkozóknak és az azon kívül állóknak egyaránt – sürgősen inkluzív és koordinált válaszokat kell adniuk a problémára, amelyek az olyan közös értékek előmozdítására irányulnak, mint a tolerancia, a kölcsönös tisztelet, az esélyegyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalma, és amelyek erősítik a társadalmi integrációt, a kultúrák közötti megértést és a közösséghez tartozás érzését;

4.

gondoskodni kell arról, hogy minden fiatal – egyenlő módon – minőségi és inkluzív oktatásban részesülhessen (13) és lehetősége nyíljon képességeinek maradéktalan kibontakoztatására, függetlenül az egyéni, családi vagy nemi tényezőktől, a társadalmi-gazdasági helyzettől és az élettapasztalatoktól, mivel ez kulcsfontosságú a marginalizálódás és a társadalmi kirekesztettség megelőzése, valamint a szélsőségesség és a radikalizálódás kockázatának csökkentése szempontjából;

5.

a felső középfokú, illetve a szakképzési tanulmányok elvégzése ma általában az oktatásból a munkaerőpiacra való sikeres átmenet minimális alapkövetelményének tekinthető, és egyben alapfeltétele a magasabb szintű oktatásban és képzésben való részvételnek is. Mivel az oktatást és képzést idő előtt elhagyók fokozottabban ki vannak téve a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázatának, a fiatalok végzettségi szintjének javítását célzó erőfeszítések segíthetnek kitörni a hátrányos helyzet ördögi köréből és véget vethetnek annak, hogy a szegénység és az egyenlőtlenség nemzedékről nemzedékre öröklődjön;

FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT, HOGY A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉT KELLŐKÉPPEN FIGYELEMBE VÉVE ÉS A NEMZETI KÖRÜLMÉNYEKNEK MEGFELELŐEN

1.

aktívan törekedjenek a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról szóló 2011. évi tanácsi ajánlás végrehajtására, különösen annak révén, hogy: a) folytatják azoknak az átfogó stratégiáknak – vagy kutatási eredményeken alapuló megelőző, intervenciós és kompenzációs intézkedésekből álló, e stratégiákkal egyenértékű olyan integrált szakpolitikáknak – a kidolgozási és végrehajtási folyamatát, amelyek koherens módon beágyazódnak a minőségi oktatásba és képzésbe, és amelyekhez folyamatos, a megelőzésre határozott hangsúlyt helyező politikai elkötelezettség társul; b) gondoskodnak arról, hogy az összes releváns terület (mindenekelőtt az oktatás és képzés, foglalkoztatás, gazdasági ügyek, szociális ügyek, egészségügy, lakhatás, ifjúság, kultúra és sport) érdekelt felei – világosan meghatározott szerepek és felelősségi körök alapján, valamint szoros koordináció mellett – minden szinten és a szintek között egyaránt elkötelezetten részt vegyenek és hosszú távon együttműködjenek a folyamatban;

2.

tárják fel, hogy a korai iskolaelhagyásra vonatkozó uniós mutatót kiegészítve milyen lehetőségek kínálkoznak olyan nemzeti adatgyűjtési rendszerek létrehozására, illetve továbbfejlesztésére, amelyek keretében rendszeresen sokrétű információk (14) gyűjthetők a tanulókról, különösen a korai iskolaelhagyókról és azokról, akiknek esetében fennáll a korai iskolaelhagyás kockázata. Ezek a rendszerek – amellett, hogy kiterjednek az oktatás és képzés valamennyi szintjére és típusára, és maradéktalanul megfelelnek az adatvédelemre vonatkozó nemzeti jogszabályoknak –: a) lehetővé tehetik az iskolai előmenetel rendszeres nyomon követését, és ezzel a korai iskolaelhagyás veszélyének kitett tanulók korai észlelését és azonosítását; b) segíthetnek meghatározni a tanulás szempontjából hátrányt jelentő tényezők azonosítására szolgáló kritériumokat és mutatókat; c) többek között a tanulók véleményeinek gyűjtése révén segíthetnek abban, hogy jobban megértsük a korai iskolaelhagyás okait; d) elősegíthetik, hogy az adatok és információk különböző szakpolitikai szinteken rendelkezésre álljanak, és hogy azokat felhasználják a szakpolitikák fejlesztésének irányítása és nyomon követése során; e) megteremthetik az alapot ahhoz, hogy az iskolák számára hatékony iránymutatásokat dolgozzanak ki és támogatást biztosítsanak a korai iskolaelhagyás megelőzésére, továbbá hogy intézkedéseket hozzanak az oktatást és képzést idő előtt elhagyó fiatalok nyomon követésére;

3.

adott esetben fontolják meg, hogy ambiciózusabb nemzeti célokat tűzzenek ki a korai iskolaelhagyók arányának csökkentésére, különösen abban az esetben, ha a korábban meghatározott célokat már elérték;

4.

azonosítsák azokat az iskolákat vagy helyi környezeteket, amelyek a korai iskolaelhagyást illetően, valamint a tanulás szempontjából hátrányt jelentő tényezők tekintetében nagy kockázatot jelentenek, és esetlegesen kiegészítő támogatásban vagy forrásokban részesülhetnének;

5.

szükség esetén folytassák az oktatási rendszer reformját – és ennek során vegyék figyelembe az oktatás és képzés teljes skáláját, így a nem formális tanulást is, és ismerjék el az ifjúsági munka szerepét –, mégpedig annak érdekében, hogy az oktatási rendszereken belül erősödjön a strukturális, pedagógiai, tantervi és szakmai folytonosság, könnyebbé váljanak az átmenetek, kezelni lehessen a szegregációt és az egyenlőtlenségeket, valamint hogy előmozdítsanak olyan intézkedéseket, amelyek segítik a tanulókat tanulmányi előmenetelükben és magasabb végzettségi szintek elérésében, és arra ösztönzik őket, hogy elvégezzék tanulmányaikat;

6.

gondoskodjanak arról, hogy a megfizethető és színvonalas kisgyermekkori nevelés és gondozás a méltányosság jegyében minden gyermek számára elérhető legyen. A kisgyermekkori nevelés és gondozás során fejlesztett kognitív és nem kognitív készségek segíthetik a gyermekeket képességeik maradéktalan kibontakoztatásában, és megteremtik az alapot a gyermekek életben való boldogulásához és iskolai tanulmányaik eredményességéhez. A kisgyermekkori nevelés és gondozás struktúráinak mindemellett ösztönözniük kell az oktatás nyelvének (nyelveinek) hatékony elsajátítását, tiszteletben tartva ugyanakkor a kulturális és nyelvi sokszínűséget. A gyermekek további tanulási folyamatában és fejlődésében alapvetően fontos szerepet tölt be az, hogy már kisgyermekkortól kezdődően kialakuljon a közösséghez tartozás érzése, és biztonságos, bizalomra épülő kapcsolatok épüljenek ki;

7.

ösztönözzenek és mozdítsanak elő a korai iskolaelhagyók arányának helyi szintű csökkentését célzó, együttműködésen alapuló „egész iskolás” megközelítéseket, ami magában foglalhatja például: a) nagyobb mozgástér biztosítását az iskolák számára az irányítási és tantervi kérdések kezelésében és a munkamódszereket illetően, többek között tényleges elszámoltathatósággal társuló, nagyobb fokú autonómia biztosítása révén; b) az olyan megfelelő, nyitott és átlátható minőségbiztosítási mechanizmusokat és iskolai tervezési és fejlesztési folyamatokat, amelyeket az iskolai közösség egészének (iskolavezetők, oktatói és nem oktatói személyzet, tanulók, szülők és családok) aktív részvételével alakítanak ki és hajtanak végre; c) az iskolák és az iskolákon kívüli érdekelt felek közötti tényleges partnerségeket és ágazatközi együttműködést, és ebbe vonják be a különböző területek szakértőit, a nem kormányzati szervezeteket, a vállalkozásokat, egyesületeket, ifjúságsegítőket, helyi önkormányzatokat és szolgálatokat, és – a helyi viszonyoknak megfelelően – a közösség más képviselőit; d) az ugyanabban a térségben működő különböző iskolatípusok és iskolai szintek közötti együttműködést, valamint a regionális, nemzeti és nemzetközi szintű hálózatépítést és a több szakmát tömörítő tanulói közösségeket, hogy ezzel is előmozdítsák a bevált gyakorlatok cseréjét; e) a kiválóságot az iskolák irányításában, például az iskolavezetők kiválasztását célzó felvételi eljárások javítása és az iskolavezetők folyamatos szakmai továbbképzési lehetőségeinek a bővítése révén; f) a diákok, a szülők, a családok és az iskolai személyzet körében az egymás segítésének és az együttműködésnek a kultúráját, hogy a fiatalok ezáltal még jobban tudjanak azonosulni az iskolai rendszerrel, motiváltabbak legyenek a tanulás terén és ösztönzést kapjanak az együttműködésen alapuló döntéshozatali folyamatokban való részvételre; g) az iskolák abbéli támogatását, hogy megnyerjék a szülőket és családokat a formai követelményeken túlmutató részvételre, és olyan, kölcsönös bizalomra és tiszteletre épülő kapcsolatot alakítsanak ki velük, amelyben magukénak érzik gyermekük tanulási folyamatát, és úgy érzik, szülőként és családtagként szívesen látják őket gyermekük iskolájában; h) a passzivitás korai jeleinek – mint például a rendszeres hiányzásoknak vagy a magatartásbeli problémáknak – az észlelésére szolgáló mechanizmusok kialakítását; i) a korai iskolaelhagyás veszélyének kitett tanulók szisztematikus támogatási keretét – a mentorálást, tanácsadást és pszichológiai támogatást is ideértve –, valamint annak lehetőségét, hogy az oktatás nyelvétől (nyelveitől) eltérő anyanyelvet (anyanyelveket) beszélő tanulók további támogatásban részesülhessenek; j) széles körben hozzáférhető, tanterven és iskolán kívüli tevékenységek biztosítását – például a sport, a művészetek, az önkéntes munka vagy az ifjúsági munka területén –, amelyek egyrészt kiegészíthetik a tanulási folyamatot, másrészt pedig növelhetik a tanulók részvételét, motivációját és a közösséghez tartozás érzését;

8.

ösztönözzenek minden tanulót a tőle telhető legjobb teljesítmény elérésére, és segítsék elő, hogy a tanulók elsajátíthassák azokat az alapvető készségeket és ismereteket, amelyek a legjobban felkészítik őket a jövőre, ezzel párhuzamosan pedig térképezzék fel, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak személyre szabottabb, tanulóközpontú oktatási és tanulási formák – köztük a digitális segédeszközök útján történő oktatás és tanulás – kialakítására, valamint különböző értékelési módszerek, például a fejlesztő értékelés alkalmazására (15);

9.

az intézményi autonómiát kellőképpen figyelembe véve biztosítsák, hogy a tanári alapképzés és a folyamatos szakmai továbbképzés felvértezze a tanárokat, oktatókat, iskolavezetőket, kisgyermeknevelő-gondozókat és az egyéb személyzetet azokkal a készségekkel, kompetenciákkal és háttérismeretekkel, amelyek birtokában megérthetik és leküzdhetik azokat a tanulás szempontjából hátrányt jelentő tényezőket és lehetséges kockázati tényezőket, amelyek passzivitáshoz vagy korai iskolaelhagyáshoz vezethetnek. Ezek a készségek, kompetenciák és ismeretek olyan témákat fedhetnek le, mint például az osztályszervezésre és a sokszínűség kezelésére vonatkozó stratégiák, kapcsolatépítés, konfliktusmegoldás, a zaklatást megelőző technikák, valamint az életpálya-építési ismeretek oktatása és a pályaorientáció;

10.

gondoskodjanak róla, hogy minden tanuló számára nyitott legyen az életpálya-építési ismeretek oktatásában való részvétel lehetősége és a pályaorientáció, rendelkezésre álljanak rugalmas tanulási utak, csakúgy mint az általános oktatással egyenértékű minőségi szakoktatás és szakképzés;

11.

biztosítsák a hozzáférést magas színvonalú „második esélyt nyújtó” oktatási rendszerekhez és más olyan lehetőségekhez, amelyek visszaterelik az iskolarendszerű oktatásba azokat a fiatalokat, akik idő előtt elhagyták az iskolapadot, és a 2012. évi tanácsi ajánlásnak (16) megfelelően gondoskodjanak az ezen az úton – többek között a nem formális és informális tanulás keretében – elsajátított ismeretek, készségek és kompetenciák elismeréséről;

FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY

1.

a lehető legnagyobb mértékben használják ki az „Oktatás és képzés 2020” stratégiai keretrendszer és a nyitott koordinációs módszer kínálta lehetőségeket – például az egymástól való tanulás megerősítésének és adott esetben kutatások és tanulmányok megrendelésének a lehetőségét –, hogy ezzel erősítsék a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalt és kialakítsák, valamint terjesszék a sikeres szakpolitikai gyakorlat példáit;

2.

a korai iskolaelhagyás arányának átfogó szakpolitikák részeként való csökkentését és az iskolákban való és az iskolákkal kapcsolatos együttműködés előmozdítását célzó intézkedések támogatására vegyék igénybe az olyan uniós eszközök által kínált támogatási lehetőségeket, mint az Erasmus+ program, az Európai Szociális Alap és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (17);

3.

kutatás és egymástól való tanulás révén továbbra is azonosítsák, hogy az iskolákban és helyi szinten melyek azok a legeredményesebb együttműködési gyakorlatok, amelyek a tanulás szempontjából hátrányt jelentő tényezők enyhítését, a korai iskolaelhagyók arányának csökkentését, valamint az oktatás inkluzívabbá tételét szolgálják. Biztosítsák emellett ezeknek a gyakorlatoknak a széles körű terjesztését a gyakorló iskolai szakemberek és az érdekeltek körében, mindenekelőtt az eTwinning közösségen és a School Education Gateway portálon keresztül;

FELKÉRI A BIZOTTSÁGOT, HOGY

1.

továbbra is kövesse nyomon a tagállamokban a fejlemények alakulását és nyújtson tájékoztatást azokról, valamint az európai szemeszter keretében és az „Oktatás és képzés 2020” stratégiai keretrendszer jelentéstételi szabályaival összhangban rendszeres időközönként – többek között az Oktatási és Képzési Figyelő révén – tegyen jelentést az Európa 2020 stratégiában meghatározott cél teljesítése terén elért eredményekről és a korai iskolaelhagyással kapcsolatos tagállami stratégiák vagy azokkal egyenértékű integrált szakpolitikák végrehajtásáról;

2.

fejlessze tovább az együttműködést a kutatókkal, tagállamokkal, érdekelt felekkel, hálózatokkal és szervezetekkel, hogy ennek révén is támogassa a korai iskolaelhagyásra vonatkozó nemzeti és uniós szakpolitikák végrehajtását;

3.

a tagállamokkal együttműködve fokozza az együttműködést ebben a témában az érintett nemzetközi szervezetekkel, például az OECD-vel;

4.

tartsa szem előtt, hogy az Erasmus+ program tervezett félidős felülvizsgálata keretében is kiemelt helyen kell foglalkozni az inkluzív oktatással és a korai iskolaelhagyás csökkentésével.

---

(1)  A 18–24 éves korosztályon belül azoknak a fiataloknak az aránya, akik alsó középfokú vagy annál alacsonyabb szintű végzettséggel rendelkeznek, és nem vesznek részt oktatásban és képzésben (Eurostat/az EU munkaerő-piaci felmérése).

(2)  EUCO 13/10, I. MELLÉKLET, negyedik francia bekezdés (12. oldal).

(3)  HL C 119., 2009.5.28., 2. o.

(4)  Lásd e Hivatalos Lap 25. oldalát.

(5)  HL L 394., 2006.12.30., 10. o.

(6)  HL C 135., 2010.5.26., 2. o.

(7)  HL C 175., 2011.6.15., 8. o.

(8)  HL C 191., 2011.7.1., 1. o.

(9)  HL C 165 E., 2013.6.11., 7. o.

(10)  HL C 120., 2013.4.26., 1. o.

(11)  Az Egyesült Királyság az ajánlás ellen szavazott.

(12)  A 2014-es adatok szerint a 18 és 24 év közötti fiatalok 11,1 %-a lépett ki az oktatásból és képzésből még a felső középfokú végzettség megszerzése előtt, ami mintegy 4,4 millió fiatalt jelent. (Forrás: Eurostat (LFS), 2014).

(13)  E következtetések alkalmazásában az inkluzív oktatás arra utal, hogy mindenkinek joga van minőségi oktatáshoz, amely kielégíti az alapvető tanulási szükségleteket és gazdagítja a tanulók életét.

(14)  Ezek a sokrétű információk olyan adatokat jelenthetnek, amelyek révén többet megtudunk a következőkről:

—	az az életkor, amelyben az oktatás vagy a képzés megszakadt,

—	a korai iskolaelhagyás és az iskolakerülés közötti kapcsolat,

—	a korai iskolaelhagyás tekintetében a nemek, az iskolai teljesítmény vagy az elért végzettségi szint szerint fennálló különbségek,

—	a társadalmi-gazdasági háttér vagy hasonló, például a lakókörnyezetre vonatkozó információ,

—	a tanuló háttere és/vagy anyanyelve.

(15)  E következtetések alkalmazásában a fejlesztő értékelés kifejezés a tanuló igényeinek pontos azonosítása céljából, valamint a tanulási folyamat részét képező, aktuális és folyamatos visszajelzés céljából alkalmazott intézkedésekre utal.

(16)  HL C 398., 2012.12.22., 1. o.

(17)  Az Európai Parlament és a Tanács 2015. június 25-i (EU) 2015/1017 rendelete az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról (HL L 169., 2015.7.1., 1. o.).

---

15.12.2015

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 417/41

---

A Tanács következtetései a kultúráról az Európai Unió külkapcsolataiban, különös tekintettel a fejlesztési együttműködésre

(2015/C 417/06)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA

1.

EMLÉKEZTETVE az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 167. cikkének (3) és (4) bekezdésére, amely kimondja, hogy az Unió és a tagállamok erősítik a kultúra területén az együttműködést a harmadik országokkal és a kultúra területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, valamint hogy az Unió a Szerződések egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során figyelembe veszi a kulturális szempontokat, különösen kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében;

2.

HANGSÚLYOZVA, hogy a kultúra uniós külkapcsolatok – többek közt a fejlesztési együttműködés – terén betöltött szerepének az erősítése egyike az európai kulturális menetrend (1) és az annak nyomán a kultúra területére vonatkozóan elfogadott tanácsi munkatervek (2) kiemelt intézkedéseinek; és KIEMELVE, hogy az ágazatokon átívelő együttműködés fontos eszköz a különböző szakpolitikák közötti koherencia növeléséhez, amint arra több, a közelmúltban elfogadott tanácsi következtetés is felhívja a figyelmet (3);

3.

SZEM ELŐTT TARTVA, hogy az EUMSZ 208. cikke értelmében az Unió fejlesztési együttműködésre vonatkozó politikáját az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni, valamint hogy az Unió és a tagállamok fejlesztési együttműködési politikái kiegészítik és erősítik egymást;

4.

EMLÉKEZTETVE egyfelől a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó, az ENSZ által elfogadott fenntartható fejlesztési menetrendre (4), amelynek több célja is kifejezetten hivatkozik a kultúra területére, másfelől pedig az „Egy átalakító erejű program a 2015 utáni időszakra” című, 2014. december 16-án elfogadott tanácsi következtetésekre (5), amelyekben a Tanács elismeri, hogy a kultúra – ideértve a kulturális világörökséget és a kreatív ágazatokat is – fontos szerepet játszhat az inkluzív és fenntartható fejlődés megvalósításában;

5.	HANGSÚLYOZVA, hogy az Unió számára vezérelv az emberi jogok egyetemessége, oszthatatlansága, egymáshoz való kapcsolódása és egymástól való függése, legyen szó polgári, politikai, gazdasági, szociális vagy kulturális jogokról; (6)

6.

EMLÉKEZTETVE arra, hogy az Unió és annak tagállamai csatlakoztak a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005. évi UNESCO-egyezményhez és ezzel kötelezettséget vállaltak annak végrehajtására. Az egyezmény többek között kiemeli, hogy a kultúrát stratégiai elemként be kell építeni a fejlesztéspolitikákba, és arra is felhívja a figyelmet, hogy a kulturális sokszínűséget csak az emberi jogok és az alapvető szabadságok biztosítása mellett lehet megvédeni és előmozdítani;

HANGOT AD AZON MEGGYŐZŐDÉSÉNEK, hogy a kultúra is részét kell képezze annak a stratégiai és horizontális megközelítésnek, amelyet az EU a külkapcsolataira és a fejlesztési együttműködés területére alkalmaz, tekintve hogy a kultúra jelentős kapacitással rendelkezik e szakpolitikai területek megerősítésére, mégpedig azáltal, hogy segíti az olyan hosszú távú kapcsolatok kialakítását, amelyek az emberek közötti kapcsolatokon, a kölcsönös megértésen, a bizalmon és a hitelességen alapulnak;

KELLŐ FIGYELEMMEL az Európai Unió és a tagállamok saját hatáskörére, valamint a szubszidiaritás elvére;

HANGSÚLYOZZA A KÖVETKEZŐKET:

A kultúrának az EU külkapcsolataiban betöltött szerepét illetően

7.

ahhoz, hogy kiaknázhassuk azt a potenciált, amelyet a kultúra a külkapcsolatok fontos részeként betölthet, túl kell lépnünk az európai kultúrák sokszínűségének közvetítésén, és törekednünk kell arra, hogy új szellemben folytassunk párbeszédet partnereinkkel, megteremtve az egymás meghallgatásának és az egymástól való tanulásnak, a közös kapacitásépítésnek, valamint a globális szolidaritásnak a gyakorlatát (7), amint az a „Kultúra az EU külkapcsolataiban” elnevezésű előkészítő intézkedésben (8) és az EU és Kína közötti kulturális és külkapcsolatokról szóló jelentésben (9) megfogalmazott javaslatok között is szerepel;

8.

mindazonáltal megfelelőbb módon kell összehangolni azokat az erőfeszítéseket, amelyek egy olyan stratégiai európai megközelítés kialakítására irányulnak, amelynek célja, hogy a kultúra területe következetesen és koherens módon beépüljön az Unió külkapcsolataiba, és amely hozzájárulna ahhoz, hogy az EU tevékenységei kiegészítsék az uniós tagállamok tevékenységeit. Ez a megközelítés többek között a következőkre is kiterjedne: tematikus és földrajzi prioritások, reális célkitűzések és eredmények, célcsoportok, közös érdekek és kezdeményezések, finanszírozási rendelkezések, a polgárok részvétele és a végrehajtás szabályai;

9.

az uniós szintű stratégiai megközelítés egyben azt is lehetővé tenné, hogy hatékonyabban birkózhassunk meg a jelenlegi kihívásokkal, így például a migrációs válsággal, a radikalizálódással és az idegengyűlölettel, a kulturális örökség pusztításával és a kulturális örökséget fenyegető veszélyekkel vagy a kulturális javak tiltott kereskedelmével;

A kultúrának a fejlesztési együttműködés terén betöltött szerepét illetően

10.

a szakpolitikai koherencia előmozdítása a fejlesztési együttműködés összefüggésében különösen lényeges, tekintettel arra, hogy a tagállamok és az EU fontos szerepet töltenek be e téren, továbbá figyelemmel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre is;

11.

a kultúra alapvető eleme a fejlődés emberi, társadalmi, gazdasági és környezeti dimenziójának, és ezért kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés szempontjából, tekintettel arra, hogy: — a dinamikus kulturális és kreatív ágazatok – a kulturális örökséget is ideértve – hozzájárulhatnak a partnerországokban a szegénység csökkentéséhez, mivel jelentős katalizátorként hatnak a növekedésre, a foglalkoztatásra, a társadalmi kohézióra és a helyi fejlesztésre, — a kultúrának, valamint a kulturális sokszínűség előmozdításának és tiszteletben tartásának fontos szerepe van a konfliktus-megelőzésben, a konfliktus sújtotta és a konfliktus utáni övezetekben pedig a békeépítésben és a megbékélésben, — a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítja egymás jobb megértését, és elősegíti az érdekelt felek között kialakult partnerségek elmélyítését, — a független kulturális és médiaágazat megléte alapfeltétele a véleményalkotás és -nyilvánítás szabadságának, a kulturális sokszínűségnek, a polgárok aktív szerepvállalásának és demokratikus részvételének, valamint a fenntartható demokratikus fejlődésnek, — a konkrét kulturális és fejlesztési együttműködési stratégiák elfogadása hatékonyabb és fenntarthatóbb intézkedéseket eredményez számos ágazatban;

12.

a fejlesztési együttműködés szempontjából a kultúrában rejlő kiváló lehetőségek maradéktalan kiaknázásához azonban egy olyan integráltabb megközelítést kellene kialakítani, amely a kulturális dimenziónak a fejlesztési programokban való általános érvényesítésére és a kulturális szereplőknek – az egyszeri intézkedések helyett – hosszabb távon biztosított, megfelelő támogatásra is kiterjedne;

13.

ez a megközelítés többek között a következőkre épülhet: — a kultúra értékének önmagáért és a fejlesztési együttműködés húzóerejeként való elismerése, — az ágazati fejlesztési programok kidolgozása során gyakorlati lehetőségek meghatározása a kulturális dimenzió általános érvényesítéséhez, a koherencia és következetesség elvének egységes értelmezése alapján, — a kulturális és a kreatív ágazatok strukturált és hosszú távú fejlesztésének támogatása a partnerországokban, különösen a kapacitásépítés, a kulturális kormányzás és a szellemitulajdon-jogi rendszerek terén, — fokozott erőfeszítések a materiális és immateriális kulturális és természeti világörökség védelme és megőrzése érdekében, — annak a szerepnek az erősítése, amelyet az oktatás a sokszínűség, a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítása terén tölt be, — reális számú prioritás, amelyek rendszeresen felülvizsgálhatók azzal a céllal, hogy egyértelmű képet alkothassunk a projektek eredményeiről és arról, hogy azok hogyan járulnak hozzá a fenntartható fejlődéshez, a szegénység csökkentéséhez, a társadalmi kohézióhoz, valamint a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez, — kiegészítő jelleg biztosítása az Unió, a tagállamok és az egyéb szereplők meglévő programjai és finanszírozási rendszerei és eszközei között, valamint adott esetben annak biztosítása, hogy ezekben több lehetőség álljon rendelkezésre kulturális kezdeményezések támogatására, — olyan alulról építkező megközelítés alkalmazása, amely elősegíti a nemzeti és a helyi felelősségvállalást, bevonja a partnerországokat és valamennyi érdekelt felet, különösen a nem kormányzati szervezeteket, a civil társadalmat és a magánszektort;

14.

a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben szereplő fenntartható fejlesztési célok (10) jövőbeli megvalósítására és figyelemmel kísérésére tekintettel különösen fontos lenne a gyors cselekvés annak érdekében, hogy a kultúra kellő figyelmet kapjon és betölthesse szerepét e tekintetben;

EZÉRT FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

15.

vegyenek részt abban a luxembourgi székhellyel létrehozandó ad hoc munkacsoportban, amely közreműködik majd a kultúrára és a fejlesztési együttműködésre alkalmazandó – konkrét, tényeken alapuló, közös és hosszú távú – megközelítés kidolgozásában. Az érintett helyszíni szereplők intézkedései közötti összhangot elősegítendő, a munkacsoport összegyűjti a kultúrával és a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos legjobb gyakorlatokat és lebonyolítja azok cseréjét, valamint megvizsgálja a kultúrának a fejlődésre gyakorolt hatásával kapcsolatban rendelkezésre álló empirikus tényeket. A munkacsoport kezdetben a 2016–2017-es időszakra jön létre és informális jellegű lesz, a munkacsoportban való részvétel pedig önkéntes alapon fog történni. A munkacsoport nyitva áll majd a kultúra és a fejlesztés területén tevékenykedő szereplők, nevezetesen a tagállamok (különösen a Tanács jelenlegi és jövőbeli elnökségei), a Bizottság, az Európai Parlament, a kultúra és a fejlesztés területén működő érintett nemzetközi szervezetek, a partnerországok, a külső partnerek – ezen belül is mindenekelőtt az EU nemzeti kulturális intézetei (EUNIC) –, valamint a civil társadalom és a nem kormányzati szervezetek platformjai előtt. A munkacsoport tevékenységének eredményeit benyújtják majd a Tanács érintett – elsősorban a kultúrával és a fejlesztési együttműködéssel foglalkozó – előkészítő szerveinek;

ÉS FELKÉRI A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

16.

a fejlesztési együttműködési intézkedések egyik konkrét dimenziójaként erősítse meg a kultúrát;

17.

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével közösen dolgozzon ki és nyújtson be a Tanács részére a kultúrának a külkapcsolatokban betöltött szerepére vonatkozó, olyan fokozottan stratégiai jellegű megközelítést, amely a fent ismertetett elveken alapul és amelynek célja, hogy támogassa többek között a művészi szabadságot, a kulturális kifejezésmódok szabadságát, valamint a kulturális sokszínűség és a kulturális örökség tiszteletben tartását.

---

(1)  A menetrendet a Tanács az európai kulturális menetrendről szóló, 2007. november 16-i tanácsi állásfoglalással (HL C 287., 2007.11.29., 1. o.) hagyta jóvá.

(2)  Ezek közül a legutóbbi a 2015–2018-as időszakra szóló kulturális munkaterv (HL C 463., 2014.12.23., 4. o.).

(3)  Ezek közül a legutóbbiak a kulturális kormányzásról szóló, 2012. november 26-i tanácsi következtetések (HL C 393., 2012.12.19., 8. o.).

(4)  A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet („Alakítsuk át világunkat”) – és annak részeként a millenniumi fejlesztési célok helyébe lépő integrált globális fenntartható fejlesztési célokat – az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozóján (New York, 2015. szeptember 25–27.) fogadták el. Lásd: https://sustainabledevelopment.un.org/post2015/transformingourworld

(5)  16716/14.

(6)  Az EU emberi jogi iránymutatásai az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról (9647/14).

(7)  Az EU külső fellépéseinek kulturális dimenzióiról szóló, 2011. május 12-i európai parlamenti állásfoglalással is összhangban.

(8)  A „Kultúra az EU külkapcsolataiban” elnevezésű előkészítő intézkedést az Európai Parlament kezdeményezte még 2012-ben. A 2012–2013-ban végrehajtott intézkedés célja az volt, hogy támogassa azt a szakpolitikai reflexiós és kidolgozási folyamatot, amely a kultúra külkapcsolatok területén betöltött szerepének a megerősítésére irányult, valamint hogy segítse az e területen folytatandó további munkát. A zárójelentést 2014-ben tették közzé. Lásd: http://cultureinexternalrelations.eu/main-outcomes/

(9)  Az EU és Kína közötti kulturális kapcsolatokra vonatkozó stratégia: a kultúra és a külkapcsolatok területével foglalkozó szakértői csoport (Kína) jelentése, 2012. november.

(10)  Különösen ami a 4. célt (4.7. célkitűzést), a 8. célt (8.9. célkitűzést), a 11. célt (11.4. célkitűzést) és a 12. célt (12.b. célkitűzést) illeti.

---

15.12.2015

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 417/44

---

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetések a 2015–2018-as időszakra szóló kulturális munkatervnek a kultúrák közötti párbeszéd mint prioritás tekintetében történő módosításáról

(2015/C 417/07)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS A TAGÁLLAMOK KORMÁNYAINAK A TANÁCS KERETÉBEN ÜLÉSEZŐ KÉPVISELŐI,

EMÉKEZTETVE a 2015–2018-as időszakra szóló kulturális munkatervről a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetésekre (1);

TEKINTETTEL az Európai Tanács 2015. októberi következtetéseire (2), melyekben az Európai Tanács kijelenti, hogy a migrációs és menekültválság kezelése közös kötelességünk, amelyhez átfogó stratégiára és a szolidaritás és a felelősségvállalás szellemében folytatott, tartós, eltökélt munkára van szükség;

HANGSÚLYOZVA, hogy a migránsok és menekültek azonnali szükségleteinek kielégítését követően e csoportok társadalmi és gazdasági integrációjával kell foglalkozni;

KIEMELVE, hogy a kultúra és a művészetek nagy szerepet játszanak a menekültstátuszra váró menekültek integrációjában, mivel segítenek nekik abban, hogy jobban megértsék új környezetüket és hogy az milyen kölcsönhatásban van saját társadalmi-kulturális hátterükkel, ezzel egy olyan társadalom kialakítását segítve elő, melyet fokozott kohézió és nyitottság jellemez;

EMLÉKEZTETVE arra, hogy a kultúrák közötti párbeszéd hozzájárulhat az egyes személyek és népek közeledéséhez, a konfliktusok megelőzéséhez és a megbékélés folyamatához (3), és hogy e párbeszéd 2002 óta a kultúra terén folytatott európai együttműködés középpontjában áll, és jelenleg a 2015–2018-as időszakra szóló kulturális munkaterv kiemelt területe,

MEGÁLLAPODIK abban, hogy a migrációs és menekültválságra tekintettel és a kulturális sokféleségen alapuló inkluzív társadalom kialakításának előmozdítása érdekében módosítja a 2015–2018-as időszakra szóló kulturális munkatervet, az alábbiak szerint változtatva a kultúrák közötti párbeszédre vonatkozó D3a) kiemelt területen:

D. prioritási terület: A kulturális sokszínűség és a kultúra előmozdítása az EU külkapcsolataiban és a mobilitásban

Európai kulturális menetrend: Kulturális sokszínűség és kultúrák közötti párbeszéd (3.1.), A kultúra mint a nemzetközi kapcsolatok létfontosságú eleme (3.3.)

Európa 2020 stratégia: Fenntartható és inkluzív növekedés (2. és 3. prioritás), Uniós külpolitikai eszközök mozgósítása.

Résztvevők	Témák	Eszközök és munkamódszerek (a horizontális jelleg megjelölésével)	Várt eredmények és indikatív ütemterv
Bizottság/Tagállamok	a)   Kultúrák közötti párbeszéd A migrációs és menekültválságra tekintettel meg kell vizsgálni, hogy a kultúra és a művészetek hogyan segíthetik elő, hogy az egyének és a népek egymással szót értsenek, illetve intenzívebben vegyenek részt a kulturális és a társadalmi életben, valamint hogyan mozdíthatják elő a kultúrák közötti párbeszédet és a kulturális sokszínűséget. Kapcsolatokat építenek majd ki más uniós szintű integrációs hálózatokkal és adatbázisokkal (4).	OMC A szakértők számba veszik majd a kultúrák közötti párbeszédre vonatkozó politikákat és az aktuális bevált eljárásokat (5), külön figyelmet szentelve annak, hogy a migránsokat és a menekülteket hogyan lehet integrálni a társadalomba a művészeteken és a kultúrán keresztül.	2016 A bevált eljárásokat bemutató kézikönyv.

---

(1)  HL C 463., 2014.12.23., 4. o.

(2)  EUCO 26/15.

(3)  A Tanács következtetései a kulturális sokféleségnek és a kultúrák közötti párbeszédnek az Unió és a tagállamok külkapcsolataiban való előmozdításáról (HL C 320., 2008.12.16., 10. o.).

(4)  Pl. az európai integrációs honlappal: https://ec.europa.eu/migrant-integration/pratiques-dintegration

(5)  A kulturális sokszínűség és a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítására vonatkozó meglévő politikák és eljárások gyűjteménye megtalálható a művészeti és kulturális közintézményeknek a kulturális sokszínűség és a kultúrák közötti párbeszéd előmozdításában játszott szerepéről szóló 2014. évi OMC-jelentésben: http://ec.europa.eu/culture/library/reports/201405-omc-diversity-dialogue_en.pdf

---

15.12.2015

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 417/45

---

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetések az EU tagállamainak a WADA alapító tanácsában való képviseletéről és az EU, valamint az uniós tagállamok álláspontjának a WADA üléseit megelőzően történő összehangolásáról szóló 2011. évi állásfoglalás felülvizsgálatáról

(2015/C 417/08)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS A TAGÁLLAMOK KORMÁNYAINAK KÉPVISELŐI,

EMLÉKEZTETVE

az EU tagállamainak a WADA alapító tanácsában való képviseletéről és az EU, valamint az uniós tagállamok álláspontjának a WADA üléseit megelőzően történő összehangolásáról szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott állásfoglalásra és különösen arra, hogy 2015. december 31-ig át kell tekinteni az állásfoglalás alkalmazása során szerzett tapasztalatokat (1),

TUDOMÁSUL VÉVE

a sportügyi miniszterek 2015. július 6-án és 7-én Luxembourgban tartott informális találkozóján folytatott megbeszéléseket, amelyek során véleményt cseréltek az állásfoglalás alkalmazásáról;

EGYETÉRTENEK ABBAN, HOGY

a képviseleti rendszert és a 2011. évi állásfoglalásban meghatározott koordinációs rendelkezéseket érvényben kell tartani;

MEGÁLLAPÍTJÁK, HOGY A KÖVETKEZŐ ELEMEKET MEG KELL ERŐSÍTENI:

—	a Tanács elnökségének rendszeresebb részvétele az Európa Tanács (ezen belül a CAHAMA) és a WADA ülésein,

—	a Bizottság szisztematikusabb közreműködése az Unió hatáskörébe tartozó kérdésekre vonatkozó uniós álláspont tervezetének kidolgozásában,

—	a tudományos szakértelem növelése a tagállamok és a Tanács elnöksége körében, például a meglévő informális szakértői hálózatok igénybevételével,

—	az ad hoc és a helyszíni koordinációs üléseknek, valamint a hatósági ülések előkészítésének a javítása;

EGYETÉRTENEK ABBAN, HOGY

a Tanácsnak és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselőinek 2018. december 31-ig még egyszer át kell majd tekinteniük a 2011. évi állásfoglalás folytatólagos alkalmazása során szerzett tapasztalatokat, és meg kell vizsgálniuk, hogy ki kell-e igazítani az állásfoglalásban foglalt rendelkezéseket.

---

(1)  HL C 372., 2011.12.20., 7. o.

---

15.12.2015

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 417/46

---

A Tanács következtetései a gyermekek (1) motoros készségeinek, testmozgásának és sporttevékenységeinek előmozdításáról

(2015/C 417/09)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS A TAGÁLLAMOK KORMÁNYAINAK KÉPVISELŐI,

I.

EMLÉKEZTETVE A MELLÉKLETBEN VÁZOLT SZAKPOLITIKAI HÁTTÉRRE ÉS KÜLÖNÖSEN AZ ALÁBBIAKRA: 1. a Tanács az egészségfejlesztő testmozgás népszerűsítéséről szóló 2012. november 27-i következtetéseiben (2) hangsúlyozza, hogy „a betegségek megelőzésében, valamint az egészségügyi kezelésben és rehabilitációban kifejtett jótékony hatásai miatt a testmozgás minden életkorban előnyökkel jár”; 2. a Tanács az egészségvédő testmozgás ágazatközi előmozdításáról szóló 2013. november 26-i ajánlásában (3) felkérte a tagállamokat, hogy alakítsanak ki olyan ágazatközi szakpolitikákat és integrált stratégiákat, amelyek kiterjednek a sport, az oktatás, az egészségügy, a közlekedés, a környezetvédelem, a várostervezés területére és más releváns ágazatokra, valamint hangsúlyozta, hogy „az iskolai testnevelésben megvan a potenciál, hogy hatékony eszköz legyen abban, hogy felhívják a figyelmet az egészségvédő testmozgás fontosságára, és az iskolák könnyen és eredményesen rávehetők az ilyen célú tevékenységek végzésére”; 3. a sportra vonatkozó második, 2014. május 21-én elfogadott uniós munkaterv (2014–2017) (4) a sport területén folytatott uniós együttműködés fő témáiként határozta meg az egészségvédő testmozgást, valamint a sport területét érintő oktatást és képzést, továbbá az egészségfejlesztő testmozgással foglalkozó szakértői csoportot hozott létre azzal a megbízatással, hogy dolgozzon ki ajánlásokat az iskolai testnevelés – ideértve a kisgyermekkori motoros készségeket is – előmozdítása céljából, és hogy értékes interakciókra kerüljön sor a sportágazattal, a helyi hatóságokkal és a magánszektorral;

II.

MEGÁLLAPÍTJÁK, HOGY 4. a nemzetközi közösség már hosszú ideje elismeri, hogy a játék és a szabadidős tevékenységek fontos szerepet játszanak minden gyermek életében. A Gyermek Jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezmény (UNCRC) 31. cikke kifejezetten kimondja, hogy „az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a pihenéshez és a szabadidő eltöltéséhez, a korának megfelelő játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez való jogát, azt, hogy szabadon részt vehessen a kulturális és művészeti életben.” A gyermekeket célzó minden tevékenységet – a sporttevékenységeket és a testnevelést is beleértve – mindenkor a Gyermek Jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban kell végezni; 5. a testmozgásra vonatkozó uniós iránymutatások (5) rámutattak arra, hogy a kisgyermekek mindennapi szokásai az elmúlt években az új szabadidős lehetőségek (TV, internet, videojátékok, okostelefonok stb.) miatt megváltoztak, és hogy ennek következtében kisebb mértékben végeznek testmozgást. Ezenkívül az idő szűkössége, a szociális és pénzügyi korlátok, az életmódbeli változások vagy a lakóhely közelében a megfelelő sportlétesítmények hiánya szintén magyarázata lehet ennek a tendenciának. Az uniós iránymutatások kiemelték, hogy komoly aggodalomra ad okot az, hogy a gyermekek és a fiatalok körében nőtt az ülő helyzetben végzett tevékenységek aránya a testmozgáshoz képest; 6. a gyermekek testmozgásra való általános hajlama ellenére az elmúlt húsz évben csökkent az általuk végzett testmozgás mértéke. Ezzel párhuzamosan nőtt a túlsúlyos és kórosan elhízott, valamint egészségügyi problémákkal küzdő vagy testi fogyatékossággal élő, például váz- és izomrendszeri megbetegedésben szenvedő gyermekek aránya. A gyermekkori kóros elhízás megfigyelésére irányuló WHO-kezdeményezés (Childhood Obesity Surveillance Initiative, COSI) keretében készült becslés szerint az EU-ban a 6 és 9 év közötti életkorú gyermekek mintegy harmada volt túlsúlyos vagy kórosan elhízott 2010-ben (6). Ez aggasztó mértékű növekedés 2008-hoz képest, amikor a becslések szerint a gyermekek negyede volt érintett (7). Az iparosodott országokban az 5 év alatti korosztályban a túlsúlyos és kórosan elhízott gyermekek aránya az 1990. évi 8 %-ról 2010-re 12 %-ra nőtt, és 2020-ra várhatóan eléri a 14 %-ot (8). A testmozgás hiánya negatív hatásokat gyakorol az egészségügyi rendszerekre és a gazdaság egészére is. A becslések szerint az EU-ban a nemzeti egészségügyi költségvetéseknek évente mintegy 7 %-át fordítják a kóros elhízással összefüggő betegségekre (9); 7. ezen gyermekkori egészségi és fejlődési problémák megelőzése érdekében minden gyermeket (a fogyatékossággal élő gyermekeket is) ösztönözni kell a testmozgásra. A kisgyermekkori nevelésben és gondozásban eltöltött évek fontosak, mivel kulcsfontosságú készségek alakulnak ki ebben az időszakban. A gyermekek a játékon és a testmozgáson keresztül elsajátítanak és gyakorolnak olyan készségeket, amelyekre egész életük során szükségük lesz. Ez a tanulási folyamat nem más, mint a motoros készségek fejlődése, amely nem minden esetben történik meg automatikusan. Ezért különösen fontos felhívni a figyelmet arra, és széles körben tudatosítani azt, hogy a gyermekek számára lehetőséget kell teremteni a testmozgásra; 8. a WHO megállapította, hogy világszerte a kellő testmozgás hiánya jelenti a korai elhalálozás és a megbetegedések negyedik legfőbb kockázati tényezőjét (10). A testmozgás előnyei jól ismertek. A testmozgás az egyik leghatékonyabb módja a nem fertőző betegségek megelőzésének és a kóros elhízás elleni küzdelemnek, valamint egészséges életmód folytatásának (11). Emellett egyre több adat igazolja, hogy a testmozgás kedvezően befolyásolja a mentális egészséget és a kognitív folyamatokat (12). A WHO jelentéseiből (13) kiderül, hogy a rendszeres, bármilyen – alacsony vagy magas – intenzitási fokú sporttevékenység vagy testmozgás (naponta legalább 60 perc az iskoláskorú gyermekek esetében és 3 óra a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban részt vevő gyermekek esetében (14)) tartós hajlandóságot teremt a testmozgásra, amely a serdülőkor és a felnőttkor során erősödik (15). Különböző tanulmányok alátámasztották azt is, hogy azok a gyermekek, akik korai gyermekkortól kezdve sportolnak, általában jobb tanulmányi eredményeket érnek el, kevesebb magatartási és fegyelmi problémával küzdenek, és a tanórákon hosszabb ideig képesek figyelmüket fenntartani, mint kortársaik (16); 9. az oktatási környezet különösen fontos szerepet játszik ebben az összefüggésben, mivel a gyermekek az iskolában is sportolnak és végeznek testmozgást. Ezáltal az iskolák és a tanárok elősegítik a gyermekek testmozgását, csakúgy mint a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban részt vevő nevelők és a sportklubok. A gyermekek szempontjából a szülők, a család és a tágabb közösség is fontos szerepet játszik; 10. a szakértők szerint a 12 éves kor alatti életkorú gyermekek számára megfelelő testmozgást korcsoportonként indokolt megszervezni (17). A kisgyermekkori nevelés és gondozás, valamint az alapfokú oktatás szintjén zajló tevékenységek strukturált és nem strukturált tevékenységeket foglalnak magukba, amelyek segítik a gyermekeket olyan készségek elsajátításában, mint a futás, az ugrás vagy a dobás; 11. néhány tagállam már kidolgozott olyan nemzeti stratégiákat, amelyek célja, hogy – különböző mértékben – ösztönözzék a motoros készségek kisgyermekkori fejlesztését, valamint a 12 éves kor alatti életkorú gyermekek testmozgását és sporttevékenységét, a legtöbb esetben a sportágazattal és a sportklubokkal, vagy a sportszövetségekkel együttműködésben (18); 12. az egészségfejlesztő testmozgással foglalkozó szakértői csoport (HEPA XG) 2015 júniusában ajánlásokat fogalmazott meg az iskolai testnevelés – ezen belül a motoros készségek kisgyermekkori fejlesztésének – ösztönzése érdekében;

III.

FELKÉRIK AZ UNIÓS TAGÁLLAMOKAT, HOGY: 13. különösen az egészségfejlesztő testmozgással foglalkozó szakértői csoport alábbi ajánlásainak figyelembevételével mérlegeljék olyan, többek között az oktatási, az egészségügyi és a sportágazat részvételével megvalósuló ágazatközi szakpolitikák végrehajtását, amelyek révén elő lehet mozdítani a testnevelést és a motoros készségek kisgyermekkori fejlesztését: — Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az iskola előtti nevelésben és az iskolai oktatásban való részvételt megelőző időszak potenciális lehetőséget kínál a gyermekek testmozgásának előmozdítására, nevezetesen a motoros alapkészségek és az alapvető mozgáskészségek fejlesztése révén. — Az iskolai és a tanórán kívüli tevékenységekben közreműködő minden érdekelt fél (tanár, edző, szülő stb.) figyelmét fel kell hívni a gyermekek számára megfelelő testmozgás és sporttevékenységek kialakításának fontosságára. — Kapcsolatokat kell kialakítani az iskolák és a megfelelő szervezetek (sportágazat, szociális és magánszektor, valamint a helyi hatóságok) között a tanórán kívüli tevékenységek előmozdítása és rendelkezésre állásának növelése érdekében. — Az iskolákat ösztönözni kell helyi ismeretterjesztő kampányok lebonyolítására, valamint a sportszervezetekkel és más helyi (nemzeti) sportszolgáltatókkal való együttműködés keretének létrehozására, melynek célja a tanórai és a tanórán kívüli tevékenységek előmozdítása, valamint a magas színvonalú, biztonságos infrastruktúrák és felszerelések biztosítása a testnevelés és a tanórán kívüli vagy tanítási idő utáni tevékenységek céljára. — Kezdeményezéseket kell mérlegelni a helyi hatóságok arra való ösztönzésére, hogy teremtsék meg a gyermekek iskolába és iskolából történő szállításának feltételeit; 14. a megfelelő szinteken minden érintett fél (tanárok, szülők, iskolák, klubok, nevelők stb.) tekintetében ösztönözzenek és támogassanak olyan kezdeményezéseket, melyek célja a megfelelő motoros készségek és a testmozgás előmozdítása; 15. ösztönözzenek megfelelő sport- és testmozgási tevékenységeket a gyermekkor legkorábbi szakaszától a kisgyermekkori nevelésen és gondozáson át az általános iskolás korig, a gyermekek sajátos igényeivel és életkorával összhangban, emellett adjanak iránymutatást az oktatóknak/nevelőknek; 16. ösztönözzék az ismeretterjesztést és a tájékoztatást nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt annak érdekében, hogy növekedjen az érdeklődés a gyermekek motoros készségei és testmozgása iránt; 17. ösztönözzék a szülőket, a családokat és a tágabb közösséget arra, hogy gyermekeikkel együtt aktívan vegyenek részt testmozgási tevékenységekben és vegyenek igénybe erre alkalmas létesítményeket (pl. kerékpárutak és biztonságos játszóterek); 18. mérlegeljék olyan kezdeményezések támogatását, amelyek a gyermekeknek szánt sportinfrastruktúrák fejlesztését szolgálják, különösen az oktatási intézményeken belül, továbbá mozdítsák elő az iskolák és a sportklubok helyi szintű együttműködését a felszerelés és a létesítmények gyermekek számára történő rendelkezésre bocsátása terén; 19. mérlegeljék olyan ösztönzők nyújtását sportszervezetek, klubok, iskolák, oktatási létesítmények, ifjúsági központok és más közösségi vagy önkéntes szervezetek számára, amelyek előmozdítják a gyermekek testmozgását;

IV.

FELKÉRIK AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGÉT, A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY SAJÁT HATÁSKÖRÜKBEN: 20. vegyék tudomásul az egészségfejlesztő testmozgással foglalkozó szakértői csoport ajánlásait az EU és a tagállamok szintjén teendő további politikai intézkedések alapjaként, mivel azok kutatási eredményeken alapuló adatokat és gyakorlati pályalehetőségeket tartalmaznak; 21. tegyék intenzívebbé az együttműködést a gyermekek motoros készségeinek és testnevelésének előmozdításáért felelős szakpolitikai területek – különösen a sport, az egészségügyi, az oktatási, az ifjúsági és a közlekedési ágazat – között az egészségfejlesztő testmozgással foglalkozó szakértői csoport ajánlásaival összhangban; 22. a sport európai hetére tekintettel mérlegeljék, hogy különös hangsúlyt helyeznek az iskolai és a tanórán kívüli sporttevékenységek támogatását és előmozdítását célzó kezdeményezésekre; 23. mozdítsák elő – adott esetben – nemzeti monitoringrendszerek létrehozását, illetve tanulmányok vagy értékelések készítését annak érdekében, hogy meghatározzák a gyermekek által végzett testmozgás mértékét és a gyermekek testmozgási szokásait; 24. vizsgálják meg, hogy az uniós szinten folyó jövőbeli munka keretében miként lehetne hatékonyabban előmozdítani a motoros készségek kisgyermekkori fejlesztését és a gyermekek ülő életmódtól való eltántorítására irányuló stratégiákat; 25. meglévő uniós programokon – például az Erasmus+ programon és az európai strukturális és beruházási alapokon – keresztül ösztönözzék a motoros készségekkel és a testneveléssel kapcsolatos kezdeményezések pénzügyi támogatását, és fogadják kedvezően a sport céljait szolgáló uniós finanszírozási programok felhasználásával kapcsolatban a Bizottság által nyújtott további információkat;

V.

FELKÉRIK AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGOT, HOGY: 26. mozdítsa elő és támogassa a gyermekek motoros készségeire és testnevelésére vonatkozó legjobb gyakorlatok uniós szintű megosztását; 27. a gyermekek által a kisgyermekkori nevelés és gondozás, illetve az iskolák keretén belül és kívül végzett testmozgással és sporttevékenységgel kapcsolatos, továbbá az erőnléti mutatóikra vonatkozó mennyiségi és minőségi adatok gyűjtésének támogatásával (19) javítsa a tényalapot, a WHO-val szoros együttműködésben; 28. tudományos szakértőkkel – többek között a WHO-val – együttműködésben dolgozzon ki a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban részesülő, illetve iskolába és sportklubokba járó gyermekek testmozgására vonatkozó iránymutatásokat, mindenekelőtt a szakpolitikai döntéshozók, a helyi hatóságok, a szülők, a család és a tágabb közösség számára;

VI.

FELKÉRIK A SPORTMOZGALMAT, HOGY MÉRLEGELJE: 29. olyan, a gyermekek számára megfelelő, nem versenyszintű sporttevékenységek biztosítását, amelyek igazodnak a gyermekek megfelelő szintjéhez, a gyermekek egészségének és személyes fejlődésének javítása céljából; 30. olyan tevékenységek szervezésének a támogatását, amelyek előmozdítják az iskolai és a tanórán kívüli sporttevékenységeket, illetve kisgyermekkorban a motoros készségeket, többek között a sport európai hetének összefüggésében; 31. a településekkel és a közösségekkel, továbbá többek között az oktatási, az ifjúsági és az egészségügyi ágazattal együttműködve a közreműködést olyan szoros partnerségek, közös célok és tájékoztatási kampányok kialakításában, amelyek célja az ülő életmód elleni fellépés az iskolán belüli és kívüli sport előmozdítása révén; 32. határozottabb elkötelezettség tanúsítását olyan sport- és testmozgási kezdeményezések iránt, amelyek célja a gyermekek ülő életmódja elleni fellépés, mégpedig a magán- és a közszektorral való partnerségek és együttműködés kialakítása révén.

---

(1)  Ezen következtetések összefüggésében a „gyermekek” szó a 0 és 12 év közötti életkorú gyermekeket jelenti.

(2)  HL C 393., 2012.12.19., 22. o.

(3)  HL C 354., 2013.12.4., 1. o.

(4)  HL C 183., 2014.6.14., 12. o.

(5)  Az uniós sportügyi miniszterek az egyik nem hivatalos ülésükön elfogadott elnökségi következtetésekben üdvözölték „Az EU testmozgásra vonatkozó iránymutatásai: Ajánlások az egészségjavító testmozgás támogatására irányuló politikai intézkedésekre” (2008) című dokumentumot; http://ec.europa.eu/sport/library/policy_documents/eu-physical-activity-guidelines-2008_hu.pdf

(6)  Az EU gyermekkori kóros elhízásra vonatkozó cselekvési terve (2014–2020) (http://ec.europa.eu/health/nutrition_physical_activity/docs/childhoodobesity_actionplan_2014_2020_en.pdf)

(7)  COM(2005)0637.

(8)  www.toybox-study.eu

(9)  Az EU gyermekkori kóros elhízásra vonatkozó cselekvési terve (2014–2020).

(10)  Az egészségvédő testmozgásra vonatkozó globális ajánlások (Global Recommendations on Physical Activity for Health), WHO, 2010.

(11)  Lee IM, Shiroma EJ, Lobelo F, Puska P, Blair SN, Katzmarzyk PT, Lancet Physical Activity Series Working Group. A testmozgás hatásai világszerte a legfőbb nem fertőző betegségekre: a betegségek okozta megterhelés és a várható élettartam elemzése (Effect of physical activity on major non-communicable disease worldwide: an analysis of burden of disease and life expectancy) 2012. július, Lancet.

(12)  Strong, WB, RM Malina, CJR Blimkie, SR Daniels, RK Dishman, B Gutin, AC Hergenroeder, A Must, PA Nixon, JM Pivarnik, T Rowland, S Trost, F Trudeau (2005), „Kutatási eredményeken alapuló testmozgás az iskoláskorú fiatalok tekintetében (Evidence Based Physical Activity for School-Age Youth)”, The Journal of Pediatrics, 146(6):732-737.

Az Amerikai Egyesült Államok Egészségügyi és Humán Szolgáltatásokkal Foglalkozó Minisztériuma (U.S. Department of Health and Human Services). A testmozgásra vonatkozó iránymutatásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság jelentése (Physical Activity Guidelines Advisory Committee Report), 2008. (http://www.health.gov/paguidelines/Report/pdf/CommitteeReport.pdf)

A University Saint-Gallen által 2011-ben végzett vizsgálat.

(13)  Az egészségvédő testmozgásra vonatkozó globális ajánlások, Egészségügyi Világszervezet (Global recommendations on Physical Activity for Health, World Health Organisation), 2010. (http://apps.who.int/iris/bitstream/10665/44399/1/9789241599979_eng.pdf).

Az Amerikai Egyesült Államok Egészségügyi és Humán Szolgáltatásokkal Foglalkozó Minisztériuma (U.S. Department of Health and Human Services). A testmozgásra vonatkozó iránymutatásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság jelentése (Physical Activity Guidelines Advisory Committee Report), 2008. (http://www.health.gov/paguidelines/Report/pdf/CommitteeReport.pdf)

A University Saint-Gallen által 2011-ben végzett vizsgálat.

(14)  pl.: Egészségügyi és Idősügyi Minisztérium (Department of Health and Aging): Nemzeti testmozgási iránymutató az ausztrál polgárok számára (National Physical Activity Guidelines for Australians) Canberra: Ausztrál Államszövetség, 2014. vagy az Egyesült Királyságban az Állami Egészségügyi Szolgálat (National Health Service (NHS)) testmozgásra vonatkozó iránymutatásai (Physical activity guidelines) és a gyermekek (öt évesnél fiatalabb gyermekek) testmozgására vonatkozó iránymutatásai (Physical activity guidelines for children (under five years)) (http://www.nhs.uk/Livewell/fitness/Pages/physical-activity-guidelines-for-children.aspx).

(15)  G.J. Welk, J.C. Eisenmann, et J. Dolman, Egészségvédő testmozgás a gyermekek és a serdülők körében: biológiai-viselkedéstani megközelítés (Health-related physical activity in children and adolescents: A bio-behavioural perspective), Testnevelési kézikönyv (The handbook of physical education), szerk.: D. Kirk, D. Macdonald and M. O'Sullivan, London: Sage Publications Ltd., 2006, 665–684. o.

(16)  A testmozgás javíthatja a gyermekek koncentrációs képességét (Physical Activity May Strengthen Children's Ability To Pay Attention) http://www.sciencedaily.com/releases/2009/03/090331183800.htm and Összefüggés az iskolai testmozgás – ezen belül az iskolai testnevelés – és a tanulmányi eredmények között („The Association between school-based physical activity, Including Physical education and academic performance”). Az Amerikai Egyesült Államok Egészségügyi és Humán Szolgáltatásokkal Foglalkozó Minisztériuma (U.S. Department of Health and human Services), 2010. július http://www.cdc.gov/healthyyouth/health_and_academics/pdf/pa-pe_paper.pdf

(17)  A hosszú távú sportoló-nevelésre (Long-Term Athlete Development (LTAD)) vonatkozó kanadai koncepcióban javasolt kategóriák.

(18)  Például: Franciaországban a különböző sportágakat (Ufolep, Usep) vagy egyetlen sportágat (tornát vagy úszást) átfogó szövetségek külön edzéseket biztosítanak a 0 és 6 év közötti életkorú gyermekek számára. Hollandiában külön foglalkozásokat kínálnak a kisgyermekek számára különböző sportágakban (például torna és úszás). Ausztriában a „Gyermekek egészséges testmozgása/Kinder gesund bewegen” elnevezésű program célja, hogy elősegítse a sportklubok és az óvodák/általános iskolák közötti együttműködést, valamint hogy a 2 és 10 év közötti gyermekeknek biztosított testmozgási lehetőségek révén ösztönözze az aktív életmódot.

(19)  Az egészségvédő testmozgásról szóló tanácsi ajánlásban (2013. november 26.) meghatározott ellenőrzési keret alapján.

---

---