ISSN 1977-0979

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 332

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

58. évfolyam
2015. október 8.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

VÉLEMÉNYEK

 

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

 

az EGSZB 508. plenáris ülése (2015. május 27–28.)

2015/C 332/01

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tartós szociális gondozás és az intézményesítettség csökkentése (feltáró vélemény)

1

2015/C 332/02

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A GMU megvalósítása: a politikai pillér (saját kezdeményezésű vélemény)

8

2015/C 332/03

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A kreativitás, a vállalkozói szellem és a mobilitás elősegítése az oktatás és képzés terén (saját kezdeményezésű vélemény)

20

2015/C 332/04

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Uniós iparpolitika az élelmiszer- és italágazat számára

28

2015/C 332/05

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A holnap valósága. 3D-nyomtatás – az európai gazdaság megerősítésének eszköze (saját kezdeményezésű vélemény)

36

2015/C 332/06

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A beruházók védelme, valamint a beruházó és az állam közötti vitarendezés az EU harmadik országokkal kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásaiban

45


 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG

 

az EGSZB 508. plenáris ülése (2015. május 27–28.)

2015/C 332/07

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Javaslat tanácsi irányelvre a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (COM(2015) 135 final – 2015/0068 (CNS)) és Javaslat tanácsi irányelvre a 2003/48/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (COM(2015) 129 final – 2015/0065 (CNS))

64

2015/C 332/08

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Javaslat tanácsi határozatra a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról (COM(2015) 098 final – 2015/0051 (NLE))

68

2015/C 332/09

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fókatermékek kereskedelméről szóló 1007/2009/EK rendelet módosításáról (COM(2015) 45 final – 2015/0028 (COD))

77

2015/C 332/10

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény területén alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási rendszer meghatározásáról szóló 1236/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (COM(2015) 121 final – 2015/0063 COD)

81


HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

VÉLEMÉNYEK

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

az EGSZB 508. plenáris ülése (2015. május 27–28.)

8.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 332/1


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tartós szociális gondozás és az intézményesítettség csökkentése

(feltáró vélemény)

(2015/C 332/01)

Előadó:

Gunta ANČA

Társelőadó:

José Isaías RODRÍGUEZ GARCÍA-CARO

2014. szeptember 25-én kelt levelében és az EUMSZ 304. cikke értelmében Rihards KOZLOVSKIS, a Lett Köztársaság belügyminisztere és megbízott külügyminisztere a lett elnökség nevében feltáró vélemény kidolgozására kérte fel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot az alábbi témában:

Tartós szociális gondozás és az intézményesítettség csökkentése.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2015. május 7-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2015. május 27–28-én tartott, 508. plenáris ülésén (a május 27-i ülésnapon) 139 szavazattal 1 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

Az EGSZB

1.1

kéri, hogy koherens és részletes adatok révén hívják fel a figyelmet az intézményekben élő emberek helyzetére, és határozzanak meg emberi jogi mutatókat;

1.2

kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti reformprogramok keretében léptessenek életbe megkülönböztetésellenes intézkedéseket, és mozdítsák elő a fogyatékkal élőknek a társadalmi és gazdasági életben való teljes körű részvételhez fűződő jogait;

1.3

megállapítja, hogy a megszorító intézkedések révén a helyi és regionális önkormányzatok költségvetése csökkent, ami közvetlenül kihatott a szociális szolgáltatások rendelkezésre állására. Ez pedig néhány tagállamban az intézményesítés irányába mutató tendenciákat hívott életre;

1.4

javasolja, hogy a tagállamok az intézményi gondozásról a közösségi ellátásokra való átállás elősegítéséhez, a szociális és egészségügyi szolgáltatások fejlesztéséhez, valamint a támogató szolgáltatásokban dolgozók képzéséhez vegyék igénybe az európai strukturális és beruházási alapokat;

1.5

javasolja, hogy a tagállamok költséghatékonysági elemzés alapján, hosszú távú szemlélettel – a pénzügyi források csökkentése helyett inkább befektetve az emberekbe és a szolgáltatásokba – újítsák meg a tartós ápolás-gondozás területét;

1.6

rámutat arra, hogy „az intézményesítettség csökkentése” olyan folyamat, amelyhez hosszú távú politikai stratégiára és megfelelő pénzügyi eszközökre van szükség, hogy helyi szinten alternatív támogató szolgáltatásokat lehessen kifejleszteni;

1.7

sürgeti a tagállamokat, hogy az élet minden területén ismerjék el a fogyatékkal élő nők és férfiak más emberekkel egyenlő jogképességét, és szükség esetén biztosítsák a támogatott döntéshozatal lehetőségét (1);

1.8

azt javasolja, hogy az intézményesítettség csökkentését célzó folyamat fontos lépéseként építsenek ki színvonalas közösségi ellátásokat (2). Veszélyes dolog intézményeket bezárni anélkül, hogy az embereknek ne kínálnának alternatív szolgáltatásokat;

1.9

úgy véli, hogy az otthoni gondozás-ápolás vonatkozásában fontos gondoskodni a szükséges, megfizethető áron igénybe vehető professzionális szolgáltatások fejlesztéséről;

1.10

javasolja, hogy a szakemberek számára Európa-szerte nyújtsanak olyan képzést, hogy képesek legyenek a közösségi ellátások területén dolgozni, és tájékoztassák őket az intézményesítettség csökkentésének folyamatáról;

1.11

azt ajánlja, hogy a közösségi ellátások álljanak helyben rendelkezésre, és legyenek mindenki számára megfizethetőek és elérhetőek;

1.12

hangsúlyozza a munkavállalás jelentőségét, hogy az intézményekből kikerülő emberek teljes mértékben részt vehessenek a társadalom életében. A szakosított foglalkoztatási szolgálatokat és a szakképzést mindenfajta megkülönböztetés nélkül elérhetővé kellene tenni azok számára, akiknek erre szükségük van;

1.13

javasolja, hogy építsenek ki partneri kapcsolatokat az intézményesítettség csökkentését célzó folyamatban részt vevő szereplők között;

1.14

hangsúlyozza, hogy a különböző felhasználói csoportoknak eltérőek a szükségleteik, és hogy az összes érintett féllel, köztük az igénybevevőkkel és az őket képviselő szervezetekkel, a családokkal, a szolgáltatásnyújtókkal, az érintett gazdasági ágazatokkal és a hatóságokkal együttműködve specifikus megoldásokat kell kidolgozni;

1.15

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el európai minőségi keretet a közösségi ellátások tekintetében, és megismétli, hogy a lehető legjobb minőség biztosítása érdekében mielőbb szigorú és kötelező erejű normákat kell bevezetni;

1.16

sürgeti a tagállamokat, hogy az ellátási szolgáltatások jogszabályi és minőségi normáknak való megfelelését biztosítandó hozzanak létre független és hatékony vizsgáló- és ellenőrzőszolgálatokat;

1.17

javasolja, hogy az iskolákban és a társadalomban széles körű oktatási és sajtókampányok útján küzdjenek a negatív sztereotípiák ellen és növeljék a tudatosságot.

2.   Bevezető

2.1

Az intézményesítettség csökkentésének folyamatai és az emberi jogok tiszteletben tartása az elmúlt évszázad nagy részében különbözőképpen alakult Európa egyes területein. Nehéz tehát összehasonlítható adatokat nyerni az egyes országokból.

2.2

Az EGSZB úgy véli, hogy változóban lévő társadalmunkban a megfelelő válaszok kidolgozása és a bevált gyakorlatok megosztása érdekében fontos, hogy EU-szerte elemezzük a szociális gondozásra és jelentős támogatásra szoruló emberek helyzetét.

2.3

Ezért az EGSZB

2.3.1

megjegyzi, hogy Európa-szerte több mint egymillió fogyatékkal élő gyermek és felnőtt él intézményekben (3);

2.3.2

úgy véli, hogy az „intézmény” fogalmába beletartozik minden olyan bentlakásos gondozási központ, ahol a lakosok el vannak zárva a szélesebb közösségtől és/vagy kénytelenek együtt élni. Az ilyen intézményekben élőknek nincs kellő kontrolljuk saját életük, illetve az őket érintő döntések fölött, és magának a szervezetnek a követelményei jellemzően elsőbbséget élveznek a bentlakók egyéni igényeivel szemben (4);

2.3.3

rámutat arra, hogy a helyi közösségen belül végzett színvonalas ellátó szolgáltatások az életminőség szempontjából kedvezőbb eredménnyel járnak, mint az intézményi ellátás, mivel elősegítik a szociális integrációt és csökkentik az izoláció veszélyét (5);

2.3.4

elítéli azoknak a megkülönböztetéseknek és visszaéléseknek minden formáját, amelyeket a fogyatékkal vagy fogyaték nélkül élő férfiak, nők és gyermekek, a jelentős támogatást igénylők, valamint a pszichoszociális fogyatékossággal élők tapasztalhatnak egyes intézményekben vagy akkor, amikor ellátási szolgáltatásokat vesznek igénybe;

2.3.5

utal a korábbi EGSZB-véleményekben rögzített ajánlásokra (6);

2.3.6

felhívja a figyelmet a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRPD) (7) alapján az EU-ra és tagállamaira háruló azon kötelezettségekre, hogy tartsák tiszteletben az emberek méltóságát, szabadságát és az önálló életvitelhez, illetve ahhoz fűződő jogát, hogy megválaszthassák, hol és kivel akarnak élni, valamint hogy közösségükben hozzájuthassanak támogató szolgáltatásokhoz, ideértve a személyes segítségnyújtást is;

2.3.7

rámutat arra, hogy az ENSZ gyermekjogi egyezménye alapján „a gyermek személyiségének harmonikus kibontakozásához szükséges, hogy családi környezetben, boldog szeretetteljes és megértő légkörben nőjön fel”. Gyermekeik felnevelése tekintetében az elsődleges felelősség a szülőké, az állam pedig azért felelős, hogy megfelelő szociális védelmi eszközökkel támogassa a szülőket – különösen a legrászorultabbakat – abban, hogy el tudják látni e feladatukat. A gyermekeknek joguk van a bántalmazás és a visszaélések elleni védelemhez. Ha a családjuk az állam által biztosított megfelelő támogatás ellenére sem tudja biztosítani számukra a szükséges gondoskodást, akkor joguk van arra, hogy nevelőszülőknél élhessenek;

2.3.8

ismét kijelenti, hogy a fogyatékkal élő embereknek, és különösen az értelmi fogyatékossággal élőknek joguk van ahhoz, hogy mindenhol jogképes személynek ismerjék el őket.

3.   Áttérés az intézményi ellátásról a közösségi ellátásra

Az EGSZB

3.1

üdvözli, hogy számos tagállam elkezdte átalakítani a gyermekeknek és felnőtteknek nyújtott gondozás és támogatás rendszerét, oly módon, hogy a hosszú távú tartózkodást szolgáló intézmények egy részét vagy akár egészét családi és közösségi ellátással váltja fel (8);

3.2

kéri, hogy az intézményesítettség csökkentése olyan módon történjen, amely tiszteletben tartja az igénybevevői csoportok jogait, minimálisra csökkenti a káros hatások kockázatát, és minden érintett számára pozitív eredményt biztosít. Az új gondozási és támogatási rendszereknek tiszteletben kell tartaniuk az érintett egyének és családjuk jogait, méltóságát, szükségleteit és kívánságait;

3.3

úgy véli, hogy minden egyénnek joga van arra, hogy megválassza, hol és miként kíván élni.

4.   Az intézményesítettség csökkentése a különböző érintett csoportok esetében

4.1

Az EGSZB elismeri, hogy a gyermekek, a fogyatékkal (köztük pszichoszociális fogyatékossággal) élők és az idősek gondozási szükségletei nagyon különbözőek. Ezért a tartós ápolás-gondozás intézményesítettségének csökkentése során figyelembe kell venni az igényebevevők egyes csoportjainak sajátos igényeit.

4.2

A közösségi ellátás, ideértve a professzionális ellátást és a családon, illetve a szociális környezeten belüli ellátást is, olyan többletértéket nyújt, amely a bentlakásos intézményekben hiányzik.

4.3

Az intézményi rendszert ezért úgy kell átalakítani, hogy helyettesítse a közösségi alapú szociális és egészségügyi szolgáltatásokat, amikor ezek nem állnak rendelkezésre, illetve az átmeneti időszak alatt.

4.4

Az önálló életvitel nem azt jelenti, hogy az embereknek elszigetelten kell élniük, hanem azt, hogy különböző speciális szolgáltatások és hozzáférhető alapszolgáltatások közül választhatnak abban a közösségben, amelyet lakhelyükül választottak.

4.5

Az intézményesítettség csökkentésének fontos eleme, hogy megteremtjük a megfelelő ellátásokat, de emellett az is, hogy a közösségben is megteremtjük a megfelelő környezetet. Fel kell készíteni a nagyközönséget erre az átmenetre, fel kell hívni a figyelmet a kérdésre, és küzdeni kell a hátrányos megítélés ellen. Ellenkező esetben az intézményesítettség csökkentése helyett ismét növelni fogjuk azt, olyan formában, hogy „gettókat” alakítunk ki a pszichoszociális fogyatékossággal élő emberekből, akik ugyan a társadalomban, de a nagyközönség negatív hozzáállása folytán mégis elszigetelten élnek. A sajtónak ezen a téren kulcsszerepe van.

4.6

Az EGSZB megjegyzi, hogy különbségek vannak az uniós tagállamok között, nem utolsósorban a tekintetben, hogy hogyan határozzák meg a tartós ápolás-gondozás fogalmát. Ezek a különbségek abban is megmutatkozhatnak, hogy milyen típusú ellátásokat nyújtanak, és ezekhez milyen szolgáltatások tartoznak. Hasonlóan jelentős eltérések vannak a tagállamokon belül is az egyes régiók és települések – különösen a vidéki és a városi területek – között (9). Az EGSZB úgy véli, hogy ez nem indokolhatja, ha valamely, sajátos jellemzőkkel rendelkező tagállam nem ért el kellő előrelépést, és a közösségi ellátásokra való fokozatos átállást szorgalmazza.

4.7

Egy korábbi feltáró véleményében (10) az EGSZB azt ajánlotta, hogy értékeljék ki a távgondozást (telecare) és a saját lakókörnyezetben való életvitel segítését (Ambient Assisted Living, AAL), és hozzanak létre egy átfogó, decentralizált és az emberek lakóhelyéhez közeli struktúrát, amely közvetlen kapcsolatot tesz lehetővé az idősebb emberekkel. Most megismételnénk ezt az ajánlást, és az idősek, a gyermekek, a bármilyen korú fogyatékkal élők, valamint a pszichoszociális fogyatékkal élők vonatkozásában támogatnánk az intézményesítettség csökkentésének egy megfelelő folyamatát (11).

4.8

Az igénybevevők ezen csoportjába olyan egyének is beletartoznak, akik döntéshozatali képessége életkoruknál, fogyatékosságuknál vagy függőségüknél fogva esetleg csökkent mértékű vagy hiányzik. Az EGSZB ezért sürgeti a tagállamokat, hogy az intézményesítettség csökkentésének fokozatos és ellenőrzött folyamata keretében biztosítsanak maximális védelmet az ilyen személyek számára, annak érdekében, hogy jogaikat mindenkor tiszteletben tartsák, és a közösségben megkapják a lehető legjobb ellátást, s ezen belül a támogatott döntéshozatal lehetőségét is.

4.9

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy az intézményekről és a közösségi alapú rendszerre való áttérés milyen hatással lehet az érintett munkavállalókra. A folyamatban részt vevő valamennyi hatóságnak és érintett félnek együtt kell működnie annak érdekében, hogy az intézményesítettség csökkentése pozitív és fokozatos hatást gyakoroljon a gondozást végzőkre. Mindenkor biztosítani kell a megfelelő munkakörülményeket.

4.10

Az intézményi elhelyezés alternatíváját nem az otthon, hanem a közösségben nyújtott szolgáltatások jelentik, ezért gondoskodni kell a szolgáltatási infrastruktúrába történő beruházásokról.

4.11

Az EGSZB üdvözli a jó gyakorlatokat, így például a teljes vagy részmunkaidőben nyújtott gondozási szabadságot és az informális gondozók biztosítási jogviszonyának elismerését (12). Kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a bevált gyakorlatok megosztását.

4.12

Az EGSZB elismeri a gondozók fontosságát. Az önkéntes jelleggel dolgozó informális gondozók megpróbálják összeegyeztetni gondozási feladataikat életük egyéb teendőivel. Ez az úgynevezett „gondozói szindrómához”, vagyis ahhoz vezethet, hogy az a személy, akire a gondozás fő terhe nehezedik, fizikailag és lelkileg kimerül. Az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy az összeegyeztetést segítő politikák és az ellátásért való felelősség egyenlő elbánáson alapuljon, és lehetővé kell tennie az informális gondozással járó kötelezettségek egyenlő és méltányos megoszlását (13); biztosítania kell, hogy a gondozók alapvető jogai ne sérüljenek; emellett el kell ismernie és támogatnia kell az informális és a családi gondozást, valamint az önkéntesek formális és informális gondozásban betöltött szerepét (14).

4.13

az EGSZB elismeri, hogy a hajléktalanok körében nagy számban vannak jelen olyan sérülékeny csoportok, amelyek intézményi gondozásra szorulnak. Az EGSZB ezért sürgeti a tagállamokat, hogy az intézményesítettség csökkentésére olyan stratégiákat és programokat dolgozzanak ki, melyek teljes mértékben számításba veszik a hajléktalanságot és a közösségi ellátások biztosításának a szükségességét a hajléktalanság megelőzése és kezelése érdekében;

4.14

A háztartási munka fejlesztése és professzionálissá tétele stratégiai jelentőségű a szakmai egyenlőség szempontjából, mivel az ilyen munkát túlnyomórészt nők végzik, valamint nekik van szükségük olyan szolgáltatásokra, mint a gyermekfelügyelet, az időseknek való segítségnyújtás, valamint a lakás karbantartása ahhoz, hogy szakmai előmenetelük tekintetében egyenlő alapokról induljanak a férfiakkal. Ezek a szolgáltatások nemcsak az egyének, hanem a társadalom egésze számára is előnyösek. Új munkahelyeket teremtenek, választ adnak egy idősödő társadalom szükségleteire, könnyebbé teszik a szakmai- és a magánélet egyensúlyának megteremtését. Javítják az életminőséget és a társadalmi befogadást, és elősegítik, hogy az idősek otthonukban maradhassanak (15).

4.15

Az EGSZB elismeri, hogy Európa-szerte szükség van arra, hogy a szakemberek képzést kapjanak az intézményesítettség csökkentéséről. A pszichiáterek új generációja számára például képzést kell biztosítani annak érdekében, hogy tevékenységüket a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel összhangban végezzék.

4.16

az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az embereket egyes esetekben mindenfajta konzultációs folyamatot mellőzve, világosan kijelölt eljárásrend követése nélkül küldik az intézményekbe. Elismeri, hogy a hosszú távú ellátás szükségességének megállapításához formális értékelésre van szükség. Ezen eljárás folyamán tiszteletben kell tartani az emberi méltóságot, és el kell érni az egyénre szabott szolgáltatások kialakítását;

5.   A pénzügyi válság hatása a szociális szolgáltatásokra

5.1

Az EGSZB jól tudja, hogy az, hogy biztosítsuk a tartós ápolás-gondozást az arra rászoruló igénybevevői csoportoknak, az Európai Unió egyik legnagyobb szociális és gazdasági kihívása, különösen ma, amikor gazdasági válság időszakát éljük.

5.2

A szociális beruházásokról szóló közlemény (16) egyértelművé teszi, hogy a gazdasági válság veszélybe sodorta szociális védelmi rendszereinket: nőtt a munkanélküliség, csökkentek az adóbevételek, és nőtt a különböző juttatásokra rászorulók száma. Ebben a helyzetben az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy támogatni kell a tagállamokat abban, hogy olyan stratégiákat dolgozzanak ki a tartós ápolás-gondozás területén, amelyek a lehető legnagyobb mértékben csökkentik a gazdasági válság következményeit.

5.3

A fenti közleményről szóló véleményében (17) az EGSZB amellett érvelt, hogy a növekedést és a kohéziót szolgáló szociális beruházásokat egyúttal a szociális szolgáltatások erősítésére is használják fel. Ez egyúttal elősegíthetné, hogy munkahelyek jöjjenek létre a szolgáltatások területén, és új szolgáltatásokat fejlesszenek ki a közösségeken belül.

5.4

A gazdasági válság kedvezőtlenül befolyásolta a fogyatékkal élők független életre nyíló lehetőségeit, és káros hatással volt azokra a családokra és kiszolgáltatott csoportokra is, amelyek eleve jobban ki voltak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának.

5.5

A szociális beruházási csomag kezelni próbálja majd a gazdasági válsághoz és a demográfiai változásokhoz kapcsolódó problémákat (18).

5.6

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a válság jelentősen csökkentette a szociális jogok elismerését, mivel az ehhez kapcsolódó politikák terén költségvetési megszorításokra került sor. Az EGSZB ezért kéri a Tanácsot, az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a szociális politikákhoz megfelelő szociális beruházások kapcsolódjanak, hogy így – legalább részben – helyreállhassanak a gazdasági válság előtti szintek (19).

5.7

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a várható élettartam növekedéséből adódó igények eredményes kezeléséhez a generációkon átívelő igazságosság és szolidaritás nehéz kérdéseit kell megoldanunk. Végső célul azt kell kitűzni, hogy Európában az idősebb és a nagyon idős emberek ellátásra utaltság esetén biztonságban és méltóságban élhessék életüket, és figyelni kell egyúttal arra is, hogy mindez ne rójon elviselhetetlen terheket a fiatalabb generációkra (20).

5.8

Miközben az EU-n belül a tartós intézményi, illetve közösségi ápolás-gondozás terén már korábban is nyilvánvaló különbségek voltak, a válság tovább súlyosbította a már korábban is jelentős gazdasági és szociális egyenlőtlenségeket. Hangsúlyosabbá tette a versenyképesség és a társadalmi kohézió terén meglévő különbségeket, és erősítette a növekedés és a fejlődés terén megfigyelhető polarizációs tendenciákat, nyilvánvaló korlátokat állítva ezzel a jövedelmek, a vagyon és a jólét tagállamok, illetve régiók közötti méltányos elosztása elé (21).

6.   Az uniós alapok felhasználása az intézményesítettség csökkentése és a tartós ápolás-gondozás céljaira

Az EGSZB

6.1

sajnálja, hogy az európai strukturális alapokból származó forrásokat a legutóbbi programozási időszakban a közösségi ellátás helyett szegregáló jellegű intézményekre fordították;

6.2

üdvözli az új, 2014–2020-as időszakra szóló európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó rendeleteket, amelyek támogatják az intézményi ellátás finanszírozásáról a közösségi ellátás finanszírozására történő átállást, a szociális és egészségügyi infrastruktúra javítása terén az Európai Regionális Fejlesztési Alapra támaszkodva;

6.3

úgy véli, hogy egy több alapot felölelő megközelítés felgyorsíthatja a közösségi ellátásokra való áttérést; ennek keretében az Európai Szociális Alapot is fel kellene használni olyan, „puha” intézkedések finanszírozására, mint például a támogató szolgáltatásokat végzők képzése vagy új szociális szolgáltatások kialakítása;

6.4

üdvözli, hogy az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendelet tematikus előzetes feltételességet tartalmaz a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem vonatkozásában, amely a tagállamok számára kötelezővé teszi egy, az intézményesítettség csökkentésére irányuló stratégia kialakítását;

6.5

javasolja, hogy a tagállamok az intézményi gondozásról a közösségi ellátásokra való átállás elősegítéséhez, a szociális és egészségügyi szolgáltatások fejlesztéséhez, valamint a támogató szolgáltatásokban dolgozók képzéséhez vegyék igénybe az európai strukturális és beruházási alapokat;

6.6

úgy véli, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszközt és az Európai Fejlesztési Alapot fel kellene használni arra, hogy támogassuk a közösségben való élet és a családi környezetben történő felnövekedés jogát;

6.7

tisztában van azzal, hogy az intézményi ellátásról a közösségi ellátásokra való átállás összetett folyamat. Arra kéri ezért az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki közleményt és politikai iránymutatást arra nézve, hogy miként lehetne – még gazdasági válságok idején is, sőt elsősorban akkor – előmozdítani az intézményesítettség csökkentését.

7.   Színvonalas közösségi ellátások

Az EGSZB

7.1

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el európai minőségi keretet a közösségi ellátások tekintetében, és megismétli, hogy a lehető legjobb minőség biztosítása érdekében mielőbb szigorú és kötelező erejű normákat kell bevezetni;

7.2

úgy véli, hogy a szolgáltatásoknak rendelkezésre kell állniuk a közösségek szintjén – a távoli és a vidéki területeken is –, valamint hogy az egyének számára megfelelő egyéni költségkeretet kell biztosítani, hogy szabadon választhassák meg a szolgáltatást, amelyet igényelnek;

7.3

úgy véli, hogy a közösségi ellátásokat az igénybevevőkkel és az őket képviselő szervezetekkel szoros együttműködésben kell kifejleszteni, és ezek minőségét az említetteknek kell meghatározniuk a többi érintettel, köztük a szolgáltatásnyújtókkal, az állami szervekkel és a szakszervezetekkel együtt;

7.4

sürgeti a tagállamokat, hogy a közösségi, illetve az intézményi ellátások jogszabályi és minőségi normáknak való megfelelését biztosítandó hozzanak létre független és hatékony vizsgáló- és ellenőrzőszolgálatokat;

7.5

azt ajánlja, hogy a közösségi ellátások álljanak helyben rendelkezésre, és legyenek mindenki számára megfizethetőek és elérhetőek;

7.6

úgy véli, hogy ezeket a szolgáltatásokat a megfelelő hatóságokkal engedélyeztetni és tanúsító szervekkel akkreditáltatni kell;

7.7

a fogyatékkal élők, köztük is a gyermekek és az idősek számára a közösségben folytatott élethez nagyon fontosak a segítő technológiák és a gyógyászati segédeszközök. Ezek a technológiák akkor a leghatékonyabbak, ha összhangban vannak a felhasználói elvárásokkal és tiszteletben tartják a magánszférát.

Brüsszel, 2015. május 27.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  Ahogy az a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 12. cikkében is szerepel.

(2)  Ez a zárt pszichiátriai intézetek megszüntetésére is vonatkozik: valódi alternatívákat kell nyújtani.

(3)  Fogyatékkal élő gyermekek és felnőttek (beleértve a mentális egészségi problémákkal élőket is), az EU-ban és Törökországban. Forrás: Mansell, J., Knapp, M., Beadle-Brown, J. és Beecham, J. (2007): Deinstitutionalisation and community living – outcomes and costs: report of a European Study. [Az intézményesítettség csökkentése és a közösségben folytatott élet – eredmények és költségek: jelentés egy európai tanulmányról.] 2. kötet: Main Report Canterbury: Tizard Centre, University of Kent (később: „a DECLOC-jelentés”).

(4)  Report – Ad Hoc Expert Group on the Transition from Institutional to Community-based Care [Az ad hoc szakértői csoport jelentése az intézményi ellátásról a közösségi ellátásra való átmenetről] http://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=4017&langId=en

(5)  Az intézményi ellátásról a közösségi ellátásra való áttérésre vonatkozó közös európai útmutató (www.deinstitutionalisationguide.eu).

(6)  HL C 204., 2008.8.9., 103. o.; HL C 181., 2012.6.21., 2. o.; HL C 44., 2013.2.15., 28. o.

(7)  Lásd: http://www.un.org/disabilities/convention/conventionfull.shtml

(8)  A tartós ápolás-gondozásra találhatunk néhány példát az egészségről és a tartós ápolás-gondozásról készült Eurobarométer-kiadványban (http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_283_en.pdf). „Az intézményi ellátásról a közösségi ellátásra való áttérésre vonatkozó közös európai útmutató” című kiadványban (www.deinstitutionalisationguide.eu) az intézményesítettség csökkentésének további bevált gyakorlatai olvashatók.

(9)  Long-term care in the European Union. [Tartós ápolás-gondozás az Európai Unióban.] ISBN 978-92-79-09573-3. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.

(10)  HL C 44., 2011.2.11. 10. o.

(11)  Uo.

(12)  Ausztriában van ilyen szabályozás. Példák:

Teljes vagy részmunkaidős gondozási szabadság: a munka és a gondozás közötti jobb egyensúly megteremtése érdekében 2014. január 1. óta a munkavállalóknak lehetőségük van arra, hogy egytől három hónapos időtartamra teljes vagy részmunkaidős (fizetés nélküli, illetve részleges fizetéssel járó) gondozási szabadságot kérjenek. Ez idő alatt gondozási díj illeti meg őket, indoklás nélkül nem bocsáthatók el, és a társadalombiztosítási fedezet is kiterjed rájuk (egészség- és nyugdíjbiztosítási járulék fizetése nélkül). A gondozási szabadság összege azonos azzal az összeggel, amit munkanélküliség esetén kapnának. Ennek a teljes vagy részmunkaidős gondozási szabadságnak az a célja, hogy lehetővé tegye az érintett munkavállalók számára gondozási feladataik (át)szervezését, különösen abban az esetben, ha hirtelen merül fel, hogy gondozniuk kell egy közeli rokont, vagy bizonyos időre fel kell váltaniuk egy gondozást végző személyt.

Nyugdíjbiztosítás a rokonaikat ápolóknak: az olyan gondozók, akik közeli családtagokat ápolnak, munkaóráikat teljes egészében vagy jelentős részben erre fordítva, a következő módokon szerezhetnek járulékfizetés nélkül nyugdíjbiztosítási jogokat: folytatólagos biztosítás a nyugdíjbiztosítás keretében; személyes biztosítás a nyugdíjbiztosítás keretében; folytatólagos vagy személyes biztosítás az egészségbiztosítás keretében. A biztosítási járulékok fizetését a szövetségi kormány vállalja magára, így a rokonaikat ápolók számára nem jelentenek költséget.

(13)  A nők és a férfiak, illetve az egyes nemzedékek között.

(14)  A szociális platform gondozásra vonatkozó ajánlásai: http://www.socialplatform.org/wp-content/uploads/2013/03/20121217_SocialPlatform_Recommendations_on_CARE_EN1.pdf

(15)  HL C 12., 2015.1.15., 16. o.

(16)  COM(2013) 83 final.

(17)  HL C 271., 2013.9.19., 91. o.

(18)  A csomag célkitűzése az, hogy jobb helyzetbe hozza többek közt a gyermekeket és a fiatalokat, a fogyatékossággal élőket, a hajléktalanokat és az időseket. A konkrét célok: annak biztosítása, hogy a szociális védelmi rendszerek illeszkedjenek az emberek igényeihez; egyszerűbb és célzottabb szociálpolitikák megteremtése, valamint a tagállamok aktív befogadásra irányuló stratégiáinak aktualizálása. (Toolkit on the Use of European Union Funds for the Transition from Institutional to Community-Based Care [Eszköztár az európai uniós alapok felhasználásához az intézményiről a közösségi ellátásra való átállás területén] – https://deinstitutionalisationdotcom.files.wordpress.com/2015/03/annex-1-en-orig.pdf).

(19)  HL C 170., 2014.6.5., 23. o. és HL C 226., 2014.7.16., 21. o.

(20)  HL C 204., 2008.8.9., 103. o.

(21)  HL C 12., 2015.1.15., 105. o.


8.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 332/8


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A GMU megvalósítása: a politikai pillér

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2015/C 332/02)

Előadók:

Carmelo CEDRONE és Joost VAN IERSEL

2015. január 22-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A GMU megvalósítása: a politikai pillér.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2015. május 6-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2015. május 27–28-án tartott, 508. plenáris ülésén (a május 27-i ülésnapon) 183 szavazattal 16 ellenében, 16 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

Preambulum

Az Európai Parlament és az Európai Bizottság következő hivatali időszakára tekintettel 2014 júliusában az EGSZB elfogadta „A GMU megvalósítása – a következő európai jogalkotási ciklus” című véleményét, amelyet az előadó 2014 novemberében naprakésszé tett. A cél az volt, hogy koherens csomagot fogalmazzanak meg olyan szakpolitikákról, amelyek a GMU felépítésének és hatékonyságának megerősítését szolgálják.

Az EGSZB négy pillért különböztet meg, ezek a monetáris és pénzügyi, a makro- és mikrogazdasági, a szociális és a politikai pillér. E négy pillér kölcsönösen összefügg egymással. A monetáris és pénzügyi, a gazdasági és a szociális pillérre vonatkozóan az EGSZB számos véleményt fogadott el. Jelen dokumentum a gazdasági és monetáris unió átfogó politikai és intézményi vetületével kapcsolatos kérdéseket kívánja konkrétabban megvizsgálni, melyek teljes mértékben a tagállamok és az Európai Tanács hatáskörébe tartoznak. E dimenzió a GMU-országok központi csoportjával kezdődik, de nyitott az euróövezet más potenciális tagországai előtt is, akik ugyanazt az utat kívánják követni.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A pénzügyi és gazdasági válság hat évét követően minden eddiginél nehezebb megjósolni a gazdaság és a társadalom jövőjét. Tekintettel a geopolitikai és a gazdasági kihívásokra, csak egy szilárd GMU biztosíthatja majd a jövőorientált stabilitást.

1.2.

A GMU továbbra is bizonytalan lábakon áll – lásd alább a diagnózist, valamint a SWOT elemzést. Az EGSZB úgy véli, hogy a tartósan fennálló egyensúlyzavarok miatt, valamint a bizalom megteremtésének érdekében hatékonyabb és demokratikusabb gazdasági kormányzásra van szükség Európa-szerte, különösen az euróövezetben.

1.3.

Az EGSZB tudatában van annak, hogy egyik napról a másikra nem lehet meghatározó lépéseket végrehajtani, úgy véli azonban, hogy két elemet megfelelő módon figyelembe kell venni: a) Európa nem engedheti meg magának, hogy több évvel elhalassza a döntéseket, és b) elsőrendű előfeltétel egy euróövezeten belüli megállapodás a hatékony kormányzás révén végrehajtandó, elengedhetetlen gazdaságpolitikák elveiről.

1.4.

A gazdasági konvergenciával párhuzamosan demokratikus legitimitásra, szilárd politikai keretre és a közös sors élményére is szükség van. Ennek érdekében konkrét lépésekre kerülhet sor a jelenlegi Szerződés és szabályok keretén belül. Középtávon a Szerződés felülvizsgálata összhangba hozhatja az intézményi rendelkezéseket a valódi gazdasági és politikai unió elengedhetetlen követelményével.

1.5.

Az Európai Tanács, a tagállamok kormányai, az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek, valamint az Európai Bizottság koherens rendszerére van szükség, amely tükrözi a demokratikus legitimitást, az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot, és amely képes arra, hogy hatékonyan fellépjen a polgárok és a gazdasági szereplők érdekében.

1.6.

Egyértelművé vált, hogy az EU-ra és különösen az euróövezetre jelenleg érvényes szabályrendszer zavart keltett jogi, intézményi és demokratikus vonalon. Ezért új megközelítésre van szükség. Tekintettel a politikai és gazdasági dinamikára, az EU jelenlegi intézményi struktúráját nem lehet fenntartani. Az EGSZB ezért elengedhetetlennek tartja az euróövezeti integráció folyamatának elmélyítését.

1.7.

Ezt szem előtt tartva az EGSZB egy ütemtervet kíván előterjeszteni, amely a következő lépéseket foglalja magában:

1.7.1.

1. lépés

1.

Stabil eurócsoport-elnök;

2.

A parlamentközi konferencia működőképessé tétele;

3.

Az euróövezet „parlamentarizálása” (EP Nagybizottság a GMU-országok valamennyi tagjával).

1.7.2.

2. lépés

4.

GMU Jogalkotási Ügyek Tanácsa

5.

Az euróövezeti parlamenti képviselők szavaznak a GMU hatáskörébe tartozó kérdésekről

6.

A GMU végrehajtó szerve (kormány) (jelenleg az eurócsoport és az Európai Bizottság)

7.

A parlamentközi konferencia (EP és nemzeti parlamentek) hatáskörének és jogkörének megerősítése

1.7.3.

3. lépés

8.

Az EP GMU-val kapcsolatos hatáskörének megerősítése (demokratikus legitimáció) és valódi európai politikai pártok létrehozása

9.

Tagállamok kamarája (GMU) (kormányok)

10.

A jogalkotási és végrehajtási hatáskörök elválasztása;

11.

Az egyhangú szavazás eltörlése.

1.8.

Ezen túlmenően az alábbi kezdeményezéseket kell elindítani annak érdekében, hogy előkészítsék és végrehajtsák a fent ismertetett lépéseket:

Civil társadalmi konferencia az EGSZB/RB, valamint az uniós soros elnökség és az Európai Bizottság közös szervezésében

Parlamentközi konferencia

Az EP-nek a Szerződés módosítása nélküli intézkedésekre, valamint a Lisszaboni Szerződés felülvizsgálatára vonatkozó javaslatai

Alkotmányozó konvent

Páneurópai népszavazás lehetőségének értékelése.

2.   Diagnózis

2.1.

A GMU-t már jelenleg is a „közösségi vívmányok” kiterjedt rendszere jellemzi. Közös valutája és egy központi bankja van; bizonyos mértékben biztosítja a fiskális és a gazdasági politikák koordinációját; kötelező érvényű határozatokat bocsát ki az országok számára, elvileg korlátozva ezen országok gazdasági és fiskális önállóságát, megszabva a tagállamok gazdaságpolitikai intézkedéseinek feltételeit, valamint gazdasági és szociális reformok bevezetésére kötelezve őket.

2.2.

Ez azt jelenti, hogy a GMU egy „alakuló” szövetség, amely jelenleg „őrként” jár el, de még nem lép fel közösen. Másokhoz képest határozottabban követi céljait, továbbá létrehozta a vita „nyilvános terét”. A GMU azzal jár, hogy a tagállamok szuverenitásuk nagyobb részéről mondanak le, bár irányítása továbbra is elsősorban egy technokrata struktúra ellenőrzése alatt marad.

2.3.

Ezt az uniót azoknak a szükséges feltételeknek a megalkotásával kell kiegészíteni, amelyek biztosítják, hogy azok az országok, amelyek részét képezik, vagy csatlakozni kívánnak hozzá, ne csak a stabilitást érhessék el, hanem a fejlődést és a jólétet is. Több előnnyel kell, hogy járjon számukra az, ha csatlakoznak az euróövezethez, mint ha kimaradnak belőle.

2.4.

A pénzügyi válság 2008-as kitörése és az ezt követő események, valamint a reálgazdaság és az európai társadalom szempontjából jelentkező katasztrofális következmények ébresztőként szolgáltak mindazok számára, akik addig úgy vélték, hogy a GMU felépítménye továbbra is többé-kevésbé kielégítő módon működik majd, valamint hogy az átgyűrűző hatások harmonikusan elősegítik majd a tagállamok közötti konvergenciát.

2.5.

Kevéssel a kezdeti megrázkódtatások után az uniós intézmények elkezdtek rövid távú megoldásokat keresni a legsürgetőbb problémákra. Nagy eredménynek számít, hogy mechanizmusokat vezettek be annak érdekében, hogy az GMU, az euro és az euróövezet érintetlen maradjon, bár késedelmekre és súlyos mulasztásokra is fény derült, például arra, hogy hiányzik a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítását segítő közös terv.

2.6.

Ugyancsak jelentős eredmény, hogy a rendkívül nehéz körülmények ellenére is sikerült – legalább részleges – haladást elérni azzal kapcsolatban, hogy szilárdabb alapokat teremtsenek a GMU számára. Az EGSZB üdvözölte mindezen lépéseket, azonban kifogásolta korlátaikat és más, alkalmasabb elgondolásokat terjesztett elő a válság kezeléséhez.

2.7.

A pénzügyi és gazdasági válság átfordult egy folyamatos gazdasági visszaesésbe, a nemzeti gazdaságok közötti szembeötlő gazdasági egyensúlyhiányokkal. Hat évvel később az EU nagy részében a helyzet korántsem irigylésre méltó, alacsony növekedés és ingadozó foglalkoztatás a jellemző. A gazdasági és társadalmi következmények önmagukért beszélnek.

2.8.

Minden előrelépés ellenére a GMU továbbra sem teljes. A helyzet rendkívül összetett. A fellendülés reményteli jelei ellenére sok országban a gazdasági stagnálás, a munkahelyteremtés elmaradása és a szegénység a meghatározó, aminek hátterében különféle mélyen gyökerező, valamint a válság alatt érzékelhetőbbé és hangsúlyosabbá váló okok állnak: történelem, kormányzási hagyományok (vagy ezek hiánya), eltérő növekedési utak, különböző gazdasági és szociális struktúrák és eltérő külpolitikák.

2.9.

Az euróövezetben továbbra is nézeteltérés uralkodik egyrészt a gazdasági konvergencia és a tagállami reformok által vezérelt stabilitási unió hívei, másrészt az azonnali költségvetési unió támogatói között. E – mind politikai szinten, mind pedig a szociális partnerek között fennálló – nézeteltérés eltérő véleményekhez vezet a nemzeti és uniós szintű vezető gazdaságpolitikák meghatározása tekintetében is.

2.10.

Az eltérő vélemények és gyakorlatok fokozták a bizalmatlan hangulatot, nemcsak politikai szinten, hanem a különböző országok közvéleményében is, bármennyire is felületes a kölcsönös kritika. E fejlemény önbeteljesítő jóslattá vált – megfosztja a politikai döntéshozókat a lehetséges mozgástértől és az EU-fóbia hullámait gerjeszti a polgárok körében.

2.11.

Mivel a GMU-t elsősorban a kormányközi döntéshozatal és a technokrata irányítás határozza meg, a demokratikus legitimitás és a hitelesség hiánya komoly következményekkel jár, ami növeli a partnerországok közötti különbségeket is.

2.12.

Ez alól az Európai Unió sem kivétel. Más nagy államok, például az USA, Kína, Oroszország, India és Brazília, de számos kisebb ország is hasonlóan nehéz körülmények között találja magát. Azonban vitathatatlan, hogy az Egyesült Államokkal és az ázsiai földrésszel („ázsiai gyár”) összevetve az EU-nak – és különösen az euróövezetnek – nagy gondot okoz az akadályok leküzdése.

2.13.

Az EGSZB elviekben úgy véli, hogy bár az európai gazdaság tényleges állapotát számos eltérő és bonyolult szempont határozza meg, a GMU hatékonyabb politikai irányítása a jelenlegi és jövőbeli nehézségek kezelésével várhatóan jelentősen elősegítené a stabilitást. Mindenesetre bizonyos alapvető európai érdekek globális megőrzéséhez elengedhetetlen lesz egy erősebb GMU.

2.14.

Az EGSZB tudatában van annak, hogy a végleges megoldások pillanatnyilag nincsenek elérhető közelségben. Tisztában van azzal is, hogy a jelenlegi dinamikák, összetett problémák és dilemmák akadályt jelentenek egy határozott ütemterv kidolgozásának szempontjából. Másrészről a jelenlegi intézményi és irányítási hiányosságok sem maradhatnak fenn egy újabb hosszú időszakra anélkül, hogy tartósan kedvezőtlenül befolyásolnák a bizalmat és a gazdasági teljesítményt. Az EGSZB ezért elfogadhatatlannak tartja a halogatást, a beletörődést és a jövőre vonatkozó terv hiányát.

2.15.

Az EGSZB emiatt úgy véli, hogy elkerülhetetlen a GMU megalapozott struktúrájával kapcsolatos komoly vita, beleértve a gazdasági és társadalmi célkitűzésekre vonatkozó konszenzust és az elfogadott irányítást is.

2.16.

A GMU létrejötte óta a kisebb vagy nagyobb mértékű európai integrációról folyó vita a nemzeti szuverenitásról szól. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ez egy téves paradigma, mivel a nemzeti szuverenitás fokozatosan eltűnik. A globalizáció és a kapcsolódó kihívások jelenlegi paradigmájában nem lát megvalósíthatóbb alternatívát az EU-n, különösen az euróövezeten belüli közös vagy megosztott szuverenitásnál. Ehhez szilárd közös gazdasági irányításra vagy gazdasági kormányzásra lesz szükség. Hasonlóképpen, a GMU jövője szorosan kapcsolódik más alapvető „szuverén” politikákhoz, mint például a közös biztonság- és védelempolitika és az energiaunió kialakításához.

3.   SWOT elemzés a jelenlegi helyzetről az EU-ban és az euróövezetben

Erősségek

Gyenge pontok

Fokozott tudatosítása annak, hogy az európaiakra közös jövő vár.

Az EKB (mint nemzetek feletti intézmény) kiemelkedő, bár korlátozott szerepe

Az ESM és a rugalmassági szabályok közelmúltbeli elismerése

A tagállamok fokozottabb költségvetési fegyelme

Az uniós szinten jóváhagyott szabályok kormányok általi elfogadottságának fokozása, különösen a strukturális reformok valamennyi tagállambeli szükségességét tekintve

Az Európai Unió egyre nagyobb figyelmet fordít a kormányzás javítására és a jobb közigazgatásra valamennyi tagállamban

A bankunió indulása és az egységes szanálási mechanizmusra vonatkozó döntéshozatali folyamat

Az EKB által végrehajtott mennyiségi lazítás

Az EBB aktívabb, de még mindig korlátozott szerepe, valamint a javasolt európai beruházási terv

Az európai szemeszter és az országspecifikus ajánlások, az EU fokozottabb részvételével a nemzeti költségvetésekben és kormányzásban mutatkozó gyenge pontok azonosításában

A partnerországokban zajló fejleményekről folyó nyilvános vita során nagyobb átláthatóság

Minden tagállamban nagyobb mértékben el kell fogadni azt, hogy javítani kell a növekedésen és a versenyképességen, valamint a belső és külföldi befektetések feltételein

Bár léteznek különbségek szerte a kontinensen, az európai szociális piacgazdasági modellek biztosítják a legjobb mintákat a társadalom stabil fejlődésének vonatkozásában.

Az euróövezeten belüli tartós gazdasági egyensúlyhiány, amely emelkedő tendenciát mutat

A szolidaritás tagállamok közötti, sőt azokon belüli hiánya

A lényeges kérdésekben továbbra is egyhangú szavazás

Nagyon hosszadalmas megbeszélések szükségesek az előrelépéshez, még azokban a kérdésekben is, amelyekről már megállapodtak

Az euro ellenére nem létezik „sorsközösség” mindaddig, ameddig a gazdasági és költségvetési politikák továbbra is nagyrészt a tagállamok hatáskörében maradnak (1)

A demokratikus legitimitás hiánya

Az Európai Bizottság gyenge pozíciója az európai szabályok és az európai szemeszter végrehajtásában

Az elfogadott szabályok hiányos végrehajtása a tagállamokban: túlzott deficit, országspecifikus ajánlások

A kizárólagos megszorító politikák negatív hatásai

Történelmi alapokon álló nemzeti előítéletek, amelyek táplálják a tagállamok között továbbra is fennálló gyanút – kisebb mértékben a pénzügyminisztériumok között

A nemzeti parlamentek és a civil társadalom alacsony szintű bevonása a legtöbb tagállamban a döntéshozatali folyamatba és/vagy a tudatosság növelésébe

A nem kielégítő kommunikáció, különösen a tagállamok vezetésének részéről

Ellentétek a közvéleményben és a politikai pártokban Európa-szerte és az euróövezetben

Hangsúly a rövid távú megközelítéseken, a hosszú távú szemlélet hiánya, nem is beszélve a szerepvállalásról

A bankunió még nem teljes, egyelőre még nincs döntés a betétbiztosítási rendszerről

A mélyreható páneurópai tőkepiac még fényévekre lévő illúzió, mindaddig, ameddig a bankok továbbra is nemzeti alapokon állnak

Hiányos és elaprózott belső piac

Az EMU/EU hosszú távú politikai jövőképének hiánya

Lehetőségek

Kockázatok

Az euróövezet kormányzásának megerősítése

A demokratikus legitimitás megerősítése

Az elfogadott szabályok megfelelő végrehajtása

A stabil beruházási környezethez vezető bizalomépítő intézkedések

A beruházások vonzása az EU-n belül és külföldről, az európai beruházási terven keresztül is

Az EKB QE programjának sikere

A költségvetési és fiskális politikák konvergenciája az elfogadott elvek alapján: a nemzeti politikák folytatása az elfogadott közös kereten belül

A tagállamok és az EU közötti szerződéses megállapodások

A gazdasági egyensúlyhiányok közös keretben való kezelése

Megállapodás a nemzeti reformokról, valamint a növekedésről és a munkahelyteremtést célzó kezdeményezésekről

Elfogadható megoldás a görögök – és mások – aggodalmaira a konvergencia előmozdítása révén

Nagy-Britannia benntartása ésszerű indokok alapján, amelyek nem veszélyeztetik a mások által elért előrelépést

Az EKB, az Európai Bizottság és a Tanács közötti sikeres együttműködés, különösen az euróövezetben

Az euróövezet stabil irányítása

Az Európai Bizottság proaktív szerepének elismerése, a „közösségi módszer” határozott alkalmazását is ideértve

A bankunió és a páneurópai tőkepiac kiteljesítése

A beruházási célú eurókötvények bevezetési feltételeinek megteremtése

Közös társaságiadó-alap

Az uniós költségvetés adóalapjának tervezése, és ezzel párhuzamosan kiterjesztése

Egységes európai álláspont a nemzetközi fórumokon

EU/euróövezet: túl kevés, az is túl későn

Negatív érzés a polgárok körében/euroszkepticizmus

A befektetők bizalmának hiánya, az országon belül és külföldön

Defláció

Továbbra is alacsony növekedés a nagy globális versenytársakhoz képest

Folyamatban lévő nemzetközi (katonai) konfliktusok, különösen az EU szomszédságában

Megfelelő előkészítés hiánya egy újabb gazdasági válság esetében

Az Unión/euróövezeten belüli növekvő gazdasági sokféleség

„Grexit” (vagy valami ahhoz hasonló)

„Brexit” (vagy az Egyesült Királyság és az euróövezet közötti egyensúly stagnálása)

A bankunió stagnálása

A nemzeti bankok és a tagállamok között továbbra is fennálló kapcsolat, a páneurópai tőkepiac hiánya

A végrehajtás elmaradása a pénzügyi szektorban

A végrehajtás elmaradása általában véve a belső piacon, a megosztottság növekedése

Stagnálás a többi kulcsfontosságú területen is, ilyen például az energiaunió, a digitális unió és a KBVP

Az EKB QE programjának sikertelensége

4.   Javaslatok a GMU-ra vonatkozó politikákkal és az uniós intézményekkel kapcsolatban

4.1.   Demokrácia, átláthatóság és legitimitás

4.1.1.

Azok az alapvető kihívások, amelyek a nemzeti hatáskörök jelentős részének az Unióra történő átruházását vonva maguk után a gazdasági és monetáris unió előtt állnak, annak demokratikus dimenziójához és különösen parlamenti dimenziójához, döntéshozatali rendszerének hatékonyságához, az elszámoltathatóság és a lojális együttműködés elvének való megfeleléshez és működési módja átláthatóságához (ismertségéhez) kapcsolódnak. Az EGSZB megítélése szerint ezek a kihívások egy olyan politikai uniót követelnek meg, mely helyreállítja és biztosítja a nyilvánosság részvételét, valamint minden érdekelt fél bevonását az európai integráció folyamatába.

4.1.2.

A politikai unió megvalósítása egy folyamat, melyre szakaszosan kerül sor. Bizonyos feltételeket és intézkedéseket a Szerződés módosítása nélkül is be lehet vezetni. Másokhoz viszont feltétlenül szükséges a szerződések felülvizsgálata.

4.1.3.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az elszámoltathatóság és az együttműködés érdekében azokat a részvételi módokat, amelyek nemzeti szinten léteznek, megfelelően alkalmazzák az EU szintjén is, beleértve az alábbiakat:

teljes mértékben európai politikai pártok,

politikai többség és kisebbség kialakítása választási programok alapján,

az európai parlamenti választások időpontjainak harmonizálása.

4.1.4.

Az egyes tagállamokban és szerte az EU-ban a demokrácia kérdése komoly hiányosságokra utal (elegendő csak arra gondolni, hogy milyen szerepet játszik a trojka a gazdasági kormányzás új rendszerében). A képviselők és az általuk képviseltek közötti kapcsolat egyre inkább eltűnik: erre a helyzetre a válság irányította rá a figyelmet. Ezért is kell sürgősen foglalkozni a kérdéssel annak a folyamatnak a keretében, mely a gazdasági és monetáris unió kiteljesítését célozza az integráció négy módja vagy pillére, a bankunió, a fiskális unió, a gazdasági unió (melynek az EGSZB megítélése szerint magában kell foglalnia a szociális uniót) és végül a politikai unió révén.

4.1.5.

Ennek a politikai uniónak az elérése érdekében – először azokkal az országokkal, amelyek akarják azt, illetve a differenciált integráció elvének alkalmazása mellett – az EGSZB azt javasolja, hogy kellő időben kövessék a konvent megközelítését, melynek feladata lenne a Lisszaboni Szerződésen túlmutató megoldások megtalálása. Az EGSZB vállalja, hogy javaslatokat dolgoz ki arról, hogy a civil társadalom hogyan tudna hatékonyan részt venni egy ilyen konvent munkájában.

4.2.   Törvényhozás:

Képviseleti demokrácia: az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek

4.2.1.

A képviseleti demokrácia privilegizált területe a gazdasági és monetáris unióban az Európai Parlament, ahol az egységes valutához csatlakozott vagy csatlakozni készülő országokból származó képviselők székelnek.

„A” javaslat

E képviselők munkájának ismertté, koherenssé és hatékonnyá tétele érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy az EP-n belül hozzanak létre egy állandó testületet, mely összefogná őket. A testület célja az lenne, hogy előmozdítsa a közös valuta irányítási intézményeinek elszámoltathatóságát, ezzel egyidejűleg nyílt teret biztosítson a párbeszédre és a konzultációra, előkészítsen és elfogadjon a Közgyűlés elé határozathozatalra benyújtandó gazdasági és monetáris tárgyú szövegeket, valamint biztosítsa, hogy a szolidaritás és a jóhiszemű együttműködés elveit egyformán figyelembe vegyék a gazdasági és monetáris unióval kapcsolatos politikák végrehajtása során.

4.2.2.

A képviseleti demokrácia megszilárdítása a gazdasági és monetáris unióban nem lenne teljes, ha a döntéshozatal módszere nem venné tekintetbe a kettős – nemzeti és európai – legitimitást, mely lényegi fontosságú abban a sui generis rendszerben, amelyet az európai modell jelent.

„B” javaslat

Az EGSZB a parlamentközi konferencia feladatkörének lehető legjobb kiaknázását és egyidejű kibővítését javasolja (a költségvetési paktum 13. cikke), aminek révén lehetőség nyílna a növekedésről, a versenyképességről, a foglalkoztatásról, az adópolitikáról és a szociális politikáról szóló kötelező erejű vélemények megvitatására és közzétételére. Ezen túlmenően az Európai Parlamentnek lehetővé kellene tennie, hogy a GMU-val foglalkozó belső testületében megfigyelőként részt vehessenek az euróövezethez tartozó vagy tartozni kívánó országok nemzeti parlamenti képviselői is. A parlamentközi konferencián részt vehetnének a GMU-országok költségvetési és ipari bizottságainak elnökei, valamint az EP költségvetési; gazdasági és monetáris; ipari, kutatási és energiaügyi; illetve kohéziós bizottságainak elnökei. Az együttdöntési eljárás elmélyítésének alá kell támasztania az új jogalkotási javaslatok létjogosultságát.

„C” javaslat

A nemzeti parlamenteknek részt kell venniük az uniós szakpolitikai vitákban. Ez már folyamatban van néhány országban, például az Európai Bizottságnak a parlamenti vitákban való részvételén keresztül. Itt terjeszteni lehet a jó gyakorlatokat. A cél az lenne, hogy a nemzeti politikai szereplők láthatóbban köteleződjenek el saját szintjükön azok mellett az uniós politikák mellett, amelyek közvetlenül érintik őket.

A Tanács

4.2.3.

Ebben a politikai környezetben kedvezőbb alapja lesz az euróövezeti csúcstalálkozó és/vagy az eurócsoport – és ebben az esetben az övezethez csatlakozni kívánó országok –, az EP és a nemzeti parlamentek közötti szorosabb együttműködésnek és konzultációnak. Az előző pont logikájából adódóan az euróövezeti országok és az euróövezethez csatlakozni kívánó országok miniszterei az EP-vel közösen láthatnak el jogalkotási feladatokat a gazdasági és monetáris unióval kapcsolatos kérdésekben.

4.2.4.

A Tanács fellépését e fejlődés kiegészítéseképpen a nemzeti közigazgatási szervek erőfeszítéseinek köszönhetően erősíteni kellene, például a tisztviselők intézmények közötti cseréje és a kétoldalú kapcsolatok intenzívebbé tétele révén.

4.2.5.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a minősített többségi szavazás kiterjesztése, és idővel az egyhangú szavazás eltörlése elő fogja segíteni az integráció elmélyítését a politikai unión belül.

4.2.6.

A politikai unión belüli jobban strukturált együttműködés és konzultáció így növelni fogja a politikák eredményességét a gazdasági és monetáris unió kulcsfontosságú területein. Ez az EU egésze számára előnyökkel jár majd.

4.2.7.

Amint az az 5. pontban szereplő táblázatban szerepel, számos dolog a Szerződés módosítása nélkül is megvalósítható. A legtöbb GMU-val kapcsolatos politika esetében a megerősített együttműködés közvetlenül működhet az országok között; a GMU-t jobb lenne egyfajta állandó megerősített együttműködéssel ellátni, mely lehetővé tenné az euróövezet országaiból és az euróövezet tagjelölt országaiból származó parlamenti képviselők hatékonyabb fellépését.

4.2.8.

Az EGSZB szerint hasznos lenne az „Óriás Tanácsülések” felélesztése az eurócsoporton belül, megteremtve ezáltal a rendszeres párbeszéd lehetőségét egyfelől a pénzügyi, gazdasági és szociális ügyekért felelős miniszterek, másfelől pedig a szociális partnerek és a civil társadalom között.

4.3.   Végrehajtás

A GMU végrehajtó testülete, az Európai Bizottság

4.3.1.

Egy átmeneti időszakot követően, mely a Szerződés módosításához is vezethet, alakot ölt a GMU irányító szerve. Annak elnöke lényegében az euróövezet gazdasági és pénzügyminiszteri szerepét tölti be, egyúttal az Európai Bizottság alelnöke – az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője posztjához hasonlóan.

4.3.2.

A sui generis európai modellben a (kisebb és hatékonyabb) Európai Bizottság továbbra is lényeges szerepet fog játszani. A „közösségi módszer” és az Európai Bizottság jelenlegi kezdeményezési joga is különös jelentőséggel bír a gazdasági és monetáris unió elmélyítése szempontjából. Ezt a szerepet biztosítani kell a politikai unióban.

4.3.3.

Az Európai Bizottságnak továbbra is meg kellene tartania „kettős” szerepét, kapcsolatot tartva az EU és a GMU között mindaddig, amíg a GMU végrehajtó szerve saját jogán meg nem alakul. Az Európai Bizottság jelenlegi kezdeményezési jogának sérelme nélkül az új jogalkotási javaslat legitimitásának fenntartása érdekében meg kell találni a módját annak, hogy az EP-t megfelelően bevonják a folyamatba.

4.3.4.

Az EGSZB egy állandó eurócsoport-elnök kinevezését javasolja, aki a legmegfelelőbben működne együtt – közvetlenül Brüsszelben – az Európai Bizottsággal, az Európai Parlamenttel, valamint a nemzeti kormányokkal és parlamentekkel. Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker által alkalmazott módszert követve az egyik európai bizottsági alelnök vezethetné az eurócsoport üléseit. Ebből kifolyólag a nemzetközi fórumokon elláthatná a GMU képviseletét.

4.4.   Az EGSZB

4.4.1.

Mindezek következtében minden eddiginél céltudatosabban kell törekednünk arra, hogy erősebb, konstruktívabb kapcsolatokat alakítsunk ki az európai polgárokkal, illetve megtaláljuk a módját a közéletbe való bevonásukra. Specifikus kérdésekben szilárd konzultációs alapot kell biztosítani a szociális partnerek és a civil társadalom bevonásával, különösen az euróövezetben, mivel ezek a szervezetek fontos szerepet játszanak a GMU által közvetlenül érintett szakpolitikai területeken, illetve gyakran befolyásolják a nemzeti szintű politikák eredményét. Európai szinten az EGSZB a következők révén mozdíthatja elő a civil társadalom tevékenységét, miközben a szociális partnerek által a szociális párbeszédben betöltött szerep sérelme nélkül felelősséget vállal a szervezett civil társadalom részvételéért az uniós döntéshozatali folyamatban:

a)

a szervezett civil társadalom fórumának megszervezése konkrét kérdésekben, beleértve az európai integrációs folyamat korlátainak értékelését és a részvétel új formáinak felkutatását;

b)

egyedi fórum megszervezése az euróövezet számára a céltudatosság és az összetartozás érzésének felmérésére az előítéletek legyőzése és a kölcsönös bizalom növelése érdekében;

c)

vélemények a jogalkotást megelőző kezdeményezések formájában bizonyos, a polgárokat különösen érzékenyen érintő kérdésekben, és amelyekkel kapcsolatban az Európai Parlament és a Tanács köteles jogszabályokat alkotni.

5.   Jogi eszközök és fellépési területek

5.1.

Az EGSZB négy pillérének (2) megfelelő négy unió kiteljesítése érdekében a négy elnök jelentése értelmében számos területen kerülhet sor intézkedések vagy politikák végrehajtására a Szerződés módosítása nélkül (az alábbi táblázat 1. oszlopa). Másokról uniós szinten (euróövezet), közösen kell dönteni, új döntéshozatali módszert és új eszközöket, illetve a jelenlegi Szerződésben előírt megerősített együttműködést alkalmazva (a táblázat 2. oszlopa) vagy a Szerződés módosítása, illetve ha szükséges, új GMU-szerződés (3. oszlop) révén. Végezetül a táblázat összefoglalja ezeket a szakaszokat, valamint intézményi javaslatokat és előkészítő kezdeményezéseket terjeszt elő a GMU politikai pillérére vonatkozóan (4. oszlop).

5.2.

A GMU megvalósításának lehetőségeit elemző keret (3)

(I) Politikák a meglévő szerződések értelmében

(II) Megerősített/strukturált együttműködés áthidaló klauzula (EUMSZ 136. cikk)

(III) A Lisszaboni Szerződésen túl

Intézményi lépések a politikai pillér elérése érdekében: az euróövezet és azon országok számára, amelyek igényt tartanak erre

Pénzügyi, fiskális és monetáris pillér

Adózás közös konszolidált társaságiadó-alappal (KKTA)

A bankunió, tőkepiac, európai felügyelet kiteljesítése

Pénzügyi támogatás a tagállamok számára válság esetén (EUMSZ 122. cikk)

A nemzeti reformprogramok végrehajtása

Pénzügyi, fiskális és monetáris pillér

Az ESM megerősítése

Az EKB megbízatásának kiteljesítése

GMU közös fiskális politika

(Fiskális) és költségvetési unió

Kölcsönösségi alapú adósságkezelés (vagy az EUMSZ 125. cikkével?)

Szolidaritási és versenyképességi mechanizmus az aszimmetrikus sokkok és egyensúlyhiányok ellensúlyozására („fiskális unió”)

GMU fizetési mérleg

Pénzügyi, fiskális és monetáris pillér

Saját források

Európai valutaalap mint adósságkezelő ügynökség létrehozása

Eurókötvények az új adósságokra

Fiskális harmonizáció

1. lépés

1.

Stabil eurócsoport-elnök

2.

Parlamentközi konferencia működőképessé tétele

3.

Az euróövezet „parlamentarizálása” (EP Nagybizottság a GMU-országok valamennyi tagjával)

Gazdasági pillér

A Juncker-terv megerősítése és végrehajtása

Beruházási, növekedési és foglalkoztatási politikák

EBB eurókötvények

Tudásbázis létrehozására vonatkozó stratégiák (digitális menetrend)

A belső piac megvalósítása (egységes energia-/digitális/kutatási piac)

A Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak rugalmassága

Az európai szemeszter jobb végrehajtása és szerződéses megállapodások (CCI)

Gazdasági pillér

A GMU makro- és mikrogazdasági irányítása

Kutatás és innováció

Az euróövezet állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója, az eurócsoport és az eurócsoport üléseit előkészítő munkacsoport üléseinek szoros koordinációja

Új szabályozás az euróövezet számára

A szociális infrastruktúrába történő beruházások

Részvételi demokrácia a gazdasági szektorban

Gazdasági pillér

(Abban az esetben, ha a GMU-val kapcsolatos megerősített együttműködés nem engedélyezett)

Az Unió gazdaságpolitikai és költségvetési politikai főképviselője

A gazdaságpolitikák kötelező koordinációja (az EUMSZ 5. cikkének módosítása)

Többségi szavazás a makro- és mikrogazdasági politikáról a Parlamenttel való együttdöntési eljárás keretében (a GMU parlamenti képviselői)

Hatáskörök átruházása, elsősorban az ipar és az energiaügy területén

2. lépés

4.

GMU Jogalkotási Ügyek Tanácsa

5.

Az euróövezeti parlamenti képviselők szavaznak a GMU hatáskörébe tartozó kérdésekről

6.

A GMU végrehajtó szerve (kormány) (jelenleg az eurócsoport és az Európai Bizottság)

7.

A parlamentközi konferencia (EP és nemzeti parlamentek) hatáskörének és jogkörének megerősítése

Szociális és jogi pillér

Csatlakozás az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez

Szakképzés és oktatás

Keretirányelv az általános érdekű szolgáltatásokról

A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése

Fejlődési mutatók

Csatlakozás az Európa Tanács Európai Szociális Chartájához

A „jogokra” vonatkozó előírások tiszteletben tartása

Horizontális szociális záradék (EUMSZ 9. cikk)

Szociális pillér

Szociálpolitikai koordináció

Szociális védelmi rendszerek harmonizációja

Bevándorláspolitika

Egyéni és transznacionális nyugdíjjogosultság

Minimálbér a polgárok számára

Európai közjavak

Foglalkoztatási támogatás

Munkaerőpiac, mobilitás, a képesítések elismerése

Közszolgáltatások minősége

Szociális pillér

Többségi szavazás a szociális, a foglalkoztatási, az oktatási és az egészségügyi politikák terén

Az Alapjogi Charta módosítása a tulajdonjogra vonatkozó korlátozások tekintetében

Számos terület áthelyezése támogatásról megosztott hatáskörbe (elsősorban oktatás és képzés)

3. lépés

8.

Az EP GMU-val kapcsolatos hatáskörének megerősítése (demokratikus legitimáció) és valódi európai politikai pártok létrehozása

9.

Tagállamok kamarája (GMU) (kormányok)

10.

A jogalkotási és végrehajtási hatáskörök elválasztása

11.

Az egyhangú szavazás eltörlése

Politikai pillér

A GMU parlamentarizálása

Nagybizottság (GC) (euróövezet parlamenti képviselők)

Stabil eurócsoport-elnök

Jogalkotási Ügyek Tanácsa

Intézményközi megállapodások

Szomszédságpolitika végrehajtása

Kétoldalú és többoldalú uniós kereskedelmi megállapodások

Politikai pillér

A GMU parlamenti képviselők szavaznak a GMU hatáskörébe tartozó kérdésekről

A parlamentközi konferencia megerősítése (költségvetési paktum 13. cikk)

Európai védelem

Külpolitika

Egységes álláspont az ENSZ Biztonsági Tanácsában

A GMU külső képviselete

Európai Ügyészség

Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest

Politikai pillér

Új GMU-Szerződés

Euró parlament (GMU parlamenti képviselők) állandó megerősített együttműködéssel (EUMSZ új 136. cikk)

Az EP megerősítése (rendes jogalkotási eljárás; kezdeményezési jog, amikor az Európai Bizottság nem jár el)

Tagállamok kamarája (nemzeti kormányok +)

Az egyhangú szavazás eltörlése

Szuper minősített többség, a Szerződések módosítása

Európai végrehajtó szerv (GMU számára)

Európai pártok és választási programok, transznacionális listák

A hatalmi ágak szétválasztása

Külpolitika

Kezdeményezések

Civil társadalmi konferencia az EGSZB/RB szervezésében az EU elnökségével és az Európai Bizottsággal való együttműködésben

Parlamentközi konferencia

EP-javaslatok a Szerződés módosítása nélküli intézkedésekre, valamint a Lisszaboni Szerződés felülvizsgálatára

Alkotmányozó konvent

Páneurópai népszavazás lehetőségének értékelése

Kelt Brüsszelben, 2015. május 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  Jean-Claude Juncker elemző feljegyzése, „A következő lépések előkészítése az euróövezet jobb gazdasági kormányzására”, 2015. február 12., 1. o.

(2)  Az alábbi EGSZB-vélemény alapján is: „A GMU megvalósítása – a következő európai jogalkotási ciklus” (HL C 451., 2014.12.16., 10. o.).

(3)  Idem.


8.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 332/20


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A kreativitás, a vállalkozói szellem és a mobilitás elősegítése az oktatás és képzés terén

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2015/C 332/03)

Előadó:

Vladimíra DRBALOVÁ

2014. október 16-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A kreativitás, a vállalkozói szellem és a mobilitás elősegítése az oktatás és képzés terén.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2015. május 7-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2015. május 27–28-án tartott, 508. plenáris ülésén (a május 27-i ülésnapon) 88 szavazattal 8 ellenében, 21 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB támogat egy, az Európai Bizottság és az EU Tanácsának elnökségi triója által indított közös kezdeményezést, melynek célja a vállalkozói készségek oktatására (1) való összpontosítás, valamint a vállalkozói beállítottság elősegítése Európában.

1.2.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok térjenek vissza az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréhez (Oktatás és képzés 2020), amely a 2006-os, még mindig teljes mértékben helytálló oslói menetrenden alapul.

1.3.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok dolgozzák ki a vállalkozói szemlélet oktatásával kapcsolatos saját stratégiáikat, vagy építsék be a vállalkozói szemlélet koncepcióját az egész életen át tartó tanulásra irányuló nemzeti stratégiáikba.

1.4.

Az EGSZB az EP és a Tanács ajánlásában (2006) (2) meghatározott kulcskompetenciák fokozatos fejlesztésére szólít fel, melynek célja az alkalmazkodóképesség, a foglalkoztathatóság, a társadalmi befogadás és a mobilitás javítása.

1.5.

A jó minőségű szakmai gyakorlatok, gyakornoki programok és tanulószerződéses gyakorlati képzések, duális vagy egyéb munkaalapú rendszerek, induló vállalkozások és inkubátorprogramok, az önkéntesség és a sporttevékenységek megkönnyíthetik az átmenetet az iskolából a munkahelyre vagy az önfoglalkoztatás felé.

1.6.

Javítani kell az iskolán kívül szerzett ismeretek elismerésének folyamatait, a tanulókat, az oktatókat és a munkaadókat pedig be kell vonni az elismertetési folyamatok kialakításába, és el kell érni, hogy az ilyen folyamatok ösztönzést jelentsenek számukra (3).

1.7.

A vállalkozói szemlélet oktatását ugyanakkor az általános társadalmi, nem csupán az üzleti környezet összefüggésében kell szemlélni. A vállalkozói készségekkel az oktatás és képzés minden szintjén foglalkozni kell, megfelelő módon, már korai életkortól kezdődően úgy, hogy a tananyag egésze során lehetőség legyen azok folyamatos fejlesztésére.

1.8.

Az EGSZB támogatja azt a tagállamoknak szóló európai bizottsági javaslatot, hogy a kulcskompetenciák keretrendszerének részeként dolgozzanak ki egy, a vállalkozói kompetencia tekintetében irányadó referenciakeretet. Ez hozzájárulna egy, a különböző képzési szintek között koordinált megközelítésnek, valamint a nem formális és informális tanulás figyelembevételének a biztosításához.

1.9.

Az EGSZB azt kéri a tagállamoktól, hogy vezessenek be egy olyan, tanárokra, oktatókra és oktatási vezetőkre irányuló programot, amely a vállalkozási ismeretek és a vállalkozói szemléletmód fejlesztésére összpontosít. A képzési intézményeknek pedig olyan tanulási környezetet kell kínálniuk, amely támogatja a vállalkozó szellemet, és nyitva áll a szélesebb közönség előtt.

1.10.

Az EGSZB hangsúlyozni szeretné a különböző érdekelt felek – közigazgatás, iskolák, vállalatok, foglalkoztatási szolgálatok, családok – közötti partnerség jelentőségét, elsősorban azt a szerepet kiemelve, melyet a szociális partnerek töltenek be a valósághoz igazodó szakmai és transzverzális kompetenciák fejlesztésében.

1.11.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy használjanak fel minden olyan rendelkezésre álló programot és eszközt, amely támogatja a vállalkozói szellemet az oktatás és képzés terén, a kreativitást, az innovációt és a mobilitást. Az EGSZB sürgeti, hogy az Európai Bizottság támogatást és megfelelő segítséget nyújtson a tagállamoknak az Erasmus+ végrehajtásához, biztosítva a program minden eszközének megfelelő működését.

2.   Az európai szakpolitikai keret

2.1.

Az Európai Tanács 2014. június 26–27-i következtetéseinek egyik prioritása, amint Az Unió stratégiai menetrendje a változások idején  (4) című I. melléklet kifejti, annak elősegítése volt, hogy mindenki fejleszthesse készségeit, kibontakoztathassa tehetségét és javíthassa esélyeit, a modern gazdaság követelte készségek megszerzését és az egész életen át tartó tanulást támogatva.

2.2.

Az olasz elnökség, annak érdekében, hogy hozzájáruljon az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatához (5), politikai vitát indított az oktatásnak és nevelésnek a nemzeti és uniós növekedési menetrendekben betöltött szerepéről. A lett elnökség is folytatja a digitális lehetőségek népszerűsítését és a vállalkozói ismeretek oktatásának előmozdítását, különösen regionális szinten (6).

2.3.

Az Oktatási, Ifjúsági, Kulturális és Sportügyi Tanács 2014. december 12-i következtetéseiben (7) hangsúlyozta, hogy a vállalkozói készségek és az oktatás is az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia prioritását képezi. Vállalkozói készségeik fejlesztése révén a polgárok mind karrierjük során, mind pedig a magánéletükben könnyebben boldogulhatnak.

3.

Általános megjegyzések

3.1.

A vállalkozói készségek oktatására való összpontosítás visszatérést jelent a vállalkozói ismeretek európai oktatására irányuló oslói menetrendhez  (8), amely a vállalkozói gondolkodásmód előmozdításának felgyorsítására irányul, valamint az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréhez („Oktatás és képzés 2020”)  (9).

3.2.

A kreativitás és az innováció döntő tényező a vállalkozásfejlesztés szempontjából, és ahhoz, hogy Európa nemzetközi szinten versenyképes legyen. Az oktatásba és a készségek fejlesztésére szolgáló képzésbe való beruházás létfontosságú a növekedés és a versenyképesség növeléséhez. Az első kihívás annak előmozdítása, hogy valamennyi polgár meg tudjon szerezni olyan transzverzális kulcskompetenciákat, mint a digitális kompetenciák, a tanulás tanulása, a kezdeményezőkészség, a vállalkozói készségek és a kulturális tudatosság (10).

3.3.

Az LMO „Induló vállalkozások támogatása a növekedés és munkahelyteremtés ösztönzése érdekében” témában tartott konferenciája (11) is egyértelműen megmutatta, hogy a vállalkozói készségek oktatását a társadalmi környezet szélesebb kontextusában kell szemlélni. Az üzleti környezetet emellett úgy kell kialakítani, hogy megkönnyítse a vállalkozások indítását, a bürokrácia csökkentését, valamint munkalehetőségek teremtését. Az új vállalkozások fontolóra vételét, indítását és fejlesztését ösztönző tényezőket eredményesen össze lehet kapcsolni számos más aktív munkaerő-piaci politikával, és a vállalkozások támogatásának és fejlesztésének szélesebb keretében kell szemlélni őket.

3.4.

A kisvállalkozói intézkedéscsomag (12) felülvizsgálata egyedülálló lehetőséget biztosít a kkv-kre és a vállalkozói képzésre összpontosító intézkedések közötti kapcsolatok megerősítésére, minden elérhető eszköz, például a COSME felhasználásával. A kkv-k szaktudásának fejlesztése és az innováció valamennyi formájának elősegítése az egyike annak a tíz vezérelvnek, melyek arra irányulnak, hogy EU-szerte azonos versenyfeltételek jöjjenek létre a kkv-k számára.

4.   Kulcskompetenciák

4.1.

A vállalkozásoktatás elemeinek az oktatásba és a képzésbe való beépítése arra kell, hogy irányuljon, hogy nemtől, társadalmi-gazdasági háttértől vagy a sajátos nevelési igényektől függetlenül minden tanulónak lehetősége legyen a vállalkozáshoz szükséges készségei és kompetenciái fejlesztésére.

4.2.

A vállalkozói szemlélethez az olyan alapvető készségek mellett, mint az írás-olvasási és számolási készségek, szükség van az Európai Parlament és a Tanács 2006-os ajánlása szerinti kulcskompetenciák fokozatos fejlesztésére is, ideértve a kezdeményezőkészséget, a vállalkozói szellemet és az elképzelések megvalósításának képességét. Ehhez hozzátartozik a kreativitás, az innováció és a kockázatvállalás, valamint annak képessége, hogy az egyén célkitűzései érdekében terveket készít és visz véghez.

4.3.

Az idegen nyelveken történő kommunikáció különösen fontos annak biztosításához, hogy az európai polgárok Európa-szerte szabadon tudjanak utazni, dolgozni és tanulni, ez pedig egyre fontosabbá válik a fiatalok számára (13).

4.4.

A digitális vállalkozói tevékenység az egységes digitális piac korában létfontosságú az új munkahelyek létrehozásához, az innovatív ötletekhez és az innováció ütemét felgyorsító klaszterekhez. Az EU-nak olyan politikai keretet kell kidolgoznia, amely előmozdítja az ikt-ismereteket, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy tanuljanak egymástól arra vonatkozóan, hogyan tudják növelni az ikt-ismeretekkel rendelkező friss diplomások számát, a vállalatok szükségleteivel összhangban.

4.5.

Ki kell használnunk a nőkben rejlő óriási potenciált, és fel kell fedeznünk a vállalatok vezetéséhez és működtetéséhez való egyedülálló hozzáállásukat. A tagállamoknak az érintett érdekelt felekkel szorosan együttműködve olyan programokat kell megvalósítaniuk, amelyek a vállalkozások és a vállalkozói ismeretek fejlesztésére, valamint a nők által vezetett vállalkozásoknak a globális ellátási láncba való bevonására összpontosítanak (14).

5.   Hogyan lehet előmozdítani a „vállalkozói gondolkodásmódot”?

5.1.

A vállalkozói készségek általában véve fontosak az életben, valamint ahhoz, hogy az emberek önállóbban tudják alakítani életüket. A vállalkozói készségekkel az oktatás és képzés minden szintjén foglalkozni kell, megfelelő módon, már korai életkortól kezdődően úgy, hogy a tananyag egésze során lehetőség legyen azok folyamatos fejlesztésére.

5.2.

Valamennyi iskolásnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy munkatapasztalatot biztosító programokban vegyen részt e készségek fejlesztése érdekében. A haladás értékelésére és a vállalkozói készségek megszerzésének bemutatására kidolgozott eszközöknek a jövőbeli munkatapasztalatok minőségének javítására kell összpontosítaniuk. Jó példa erre a „Yrittäjyyskasvatus”  (15) nevű finn munkaprogram, amely vállalkozásokkal kapcsolatos képzést nyújt különböző oktatási szinteken.

5.3.

A vállalkozói szemlélet oktatása a meghatározás szerint olyan formális oktatások összessége, amelyek tájékoztatják, oktatják és képzik mindazokat, akik részt kívánnak venni a társadalmi-gazdasági fejlődésben egy, a vállalkozói szemlélet tudatosítását, a vállalkozásalapítást vagy a kisvállalkozások fejlesztését előmozdító projekt révén (16).

5.3.1.

Európa ma a duális rendszereknek és a munkaalapú tanulás hasonló formáinak népszerűsítésébe és fejlesztésébe veti minden reményét. Az ilyen rendszereket működtető tagállamok hosszú távon jó eredményeket érnek el, a fiatalok munkanélküliségi rátája az uniós átlag alatt van.

5.3.2.

A szakmai gyakorlat fontos eszköze a munkanélküliség felszámolásának vagy a készségekkel kapcsolatos elvárások és kínálat közötti eltérések orvoslásának és az oktatásból a munkaerőpiacra történő átlépés biztosításának. Jobban kellene támogatni, hogy a szakmai gyakorlatok bekerüljenek a tanrendekbe (17).

5.3.3.

A gyakornoki programok, melyek célja a munkavállalók vállalkozói hozzáállásának erősítése, valamint a munkavállalók által kezdeményezett/szociális vállalkozási tevékenység sikeres példái lehetnek az olyan, a munkavállalók részvételén alapuló rendszereknek, amelyek a szervezet gazdasági és társadalmi céljainak elérésére irányulnak.

5.3.4.

Az önkéntesség értékes tapasztalatot jelenthet a készségfejlesztéshez. A nem formális oktatást nyújtó legfőbb szervezetek ifjúsági szervezetek. Oktatási programjaik révén számos transzverzális kompetencia – például a csapatmunkára való képesség, interperszonális készségek, kezdeményezőkészség és kockázatvállalás – fejlesztéséhez hozzájárulnak. A fiatalok így (a tényleges üzleti élettel szemben) biztonságos környezetben tanulhatnak hibáikból.

5.4.

2012-ben az Európai Bizottság közzétett egy jelentést A vállalkozói készségek iskolai fejlesztése Európában  (18) címmel, amely a nemzeti stratégiákra, tantervekre és tanulási eredményekre összpontosít. A vállalkozói készségek oktatását jelenleg több európai országban népszerűsítik, és számos különböző megközelítést fogadtak el: 1) kizárólag a vállalkozói készségek oktatására összpontosító specifikus stratégiák/cselekvési tervek, 2) a vállalkozói készségek oktatásával kapcsolatos célkitűzéseket is tartalmazó, szélesebb körű oktatási vagy gazdasági stratégiák, 3) a vállalkozói készségek oktatásához kapcsolódó egyedi vagy többszöri kezdeményezések.

5.5.

Nem mindenki születik üzletembernek vagy üzletasszonynak. A vállalkozói szellem pusztán több lehetőséget teremt számukra ahhoz, hogy sikeresek legyenek karrierjük során, illetve magánéletükben is. Érdemes azonban támogatni azokat, akiknek van tehetségük az üzlethez, és megfelelően bátrak is ahhoz, hogy belevágjanak vállalkozói elképzeléseik megvalósításába.

5.5.1.

Az üzleti inkubátorházak az innováció és a vállalkozással kapcsolatos tevékenységek központjai. Sok egyetemen megtalálhatóak, és biztonságos környezetről gondoskodnak, amelyben a diákok szakszerű iránymutatást kaphatnak üzleti elképzeléseik megvalósításához, és kockázatot vállalhatnak anélkül, hogy negatív hatásokkal és sorozatos kudarccal kellene számolniuk. Az inkubátorházzal rendelkező üzleti iskolák hallgatói közvetlenebb úton csatlakozhatnak egy induló vállalkozáshoz vagy alapíthatnak saját céget.

5.5.2.

A vállalkozói készségeket az általános oktatási rendszereken kívül eső készségfejlesztő programok révén is meg lehet szerezni. Ezek a programok magukban foglalhatnak betanítást és mentortevékenységeket, melyeket tapasztalt oktatók, vállalkozók és üzleti szakértők biztosítanak. Nemcsak segítenek a potenciális vállalkozóknak abban, hogy értékes üzleti szaktudást szerezzenek, de azt is lehetővé teszik számukra, hogy kapcsolathálózatot építsenek ki már működő vállalkozásokkal és vállalkozókkal.

5.5.3.

A kereskedelmi és iparkamarák által Európa-szerte kínált vállalkozói készségfejlesztő programokat a tanulási és gyakorlási módszerek széles skálája jellemzi, melyek abban támogatják a résztvevőket, hogy miként találják meg és indítsák el a megfelelő üzleti vállalkozást, keressék és szervezzék meg a szükséges forrásokat, illetve vállalják a céghez köthető kockázatokat. Néhány példa: Entrepreneurial Skills Pass (Ausztria) (19), Startup@Campus (Belgium) (20), Incuba’ school (Franciaország), Long night of Start-ups (Németország) (21), New Entrepreneurs Day (Spanyolország) és Bright and Young (Belgium) (22).

5.6.

Az érdekeltek és a civil társadalmi szervezetek kulcsszerepet játszhatnak azáltal, hogy ténylegesen hozzájárulnak a vállalkozói készség előmozdítását és a vállalkozói szellem támogatását célzó kezdeményezések végrehajtásához és megvalósításához. Jó példa erre a finn Startup Sauna alapítvány (23), melyet finn vállalkozók különféle állami szereplőkkel együttműködésben hoztak létre.

6.   Hogyan lehet felismerni és átláthatóbbá tenni a vállalkozói készségeket?

6.1.

A készségek és képesítések elismerése és átláthatósága körüli folyamatos problémák gátolják a készségek és képesítések megfelelő ötvözetének kialakítását, de a mobilitást is, ami pedig nélkülözhetetlen a készségek és munkahelyek versenyképességet és jólétet ösztönző, szorosabb összhangjának megteremtéséhez.

6.2.

Európai szinten számos eszközt hoztak létre azzal a céllal, hogy a szakképzésben (VET) és a felsőoktatásban (HE) szerzett képességek és kompetenciák átláthatósága és elismerése révén egész Európában elősegítse az együttműködést (24).

6.3.

Ezeken az eszközökön túl számos további kezdeményezés törekszik a készségkereslet és -kínálat közötti összhang hiányának orvoslására. Ilyen például a készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások európai osztályozása (ESCO) és a „készségkörkép”. A mobilitás előmozdítását szolgálja az Europass-keret, ezen belül az Europass CV és az európai készségútlevél, valamint a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv közelmúltbeli felülvizsgálata (25).

6.4.

Az európai képesítési keretrendszer (EKKR), az európai kreditátviteli rendszerek (ECTS és ECVET) és a készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások európai osztályozása (ESCO) közötti koherencia erősítésének biztosítása révén könnyebb lenne garantálni a képesítések elismerését, a nem formális és informális tanulás eredményeinek érvényesítését és az egész életen át tartó pályaorientációt. Fontos, hogy továbbra is átfogó folyamatról legyen szó, melynek együtt kell járnia a különféle alkalmazott eszközök értékelésével, így biztosítva hatékonyságukat.

6.5.

A „Gondoljuk újra az oktatást” című közlemény (26) arra is rámutat, hogy szükség van az iskolán kívül szerzett készségek elismerésére, értékelésére és érvényesítésére, és ennek alapján készségprofilt kell összeállítani a lehetséges munkaadók számára. Az osztálytermen kívül elsajátított készségeket az új munkaerő kiválasztásakor is fontos elismerni, de az ilyen készségek értékelésének és érvényesítésének terhét nem szabad kizárólag a munkaadókra hárítani.

6.6.

Megemlítendő még, hogy a képesítések átvihetőségét támogató szakpolitikák és keretek általában hatályos uniós jogszabályokhoz kapcsolódnak, és számos nemzeti szintű kezdeményezés is létezik a szerzett kompetenciák tagállami szintű elismerésére. Ezeket a nemzeti szintű kezdeményezéseket rendszeresen felül kellene vizsgálni és nyomon kellene követni, hogy fel lehessen tárni a bevált gyakorlatokat, és támogatni lehessen a kölcsönös tanulást és a közös elveket (27).

6.7.

Az EGSZB támogatja azt az európai bizottsági javaslatot, hogy a kulcskompetenciák keretrendszerének részeként dolgozzanak ki egy, a vállalkozói kompetencia tekintetében irányadó referenciakeretet, melyben alkotórészeire bontják le a vállalkozói kompetenciát az európai képesítési keretrendszerben (EKKR) szereplő, tanulási eredményekkel kapcsolatos mutatók és szintek alapján. Ez elősegíti, hogy a különböző képzési szintek között egy koordinált megközelítés érvényesüljön, illetve gondoskodni lehessen a nem formális és informális tanulás figyelembevételéről.

6.8.   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság és az OECD alábbi két együttműködési kezdeményezését:

1.

Entrepreneurship360  (28). E kezdeményezés célja, hogy az iskolákban, valamint a műszaki és szakképző intézményekben felhívja a figyelmet a vállalkozás lehetőségeire. Egy szabadon hozzáférhető önértékelő eszközről van szó, amely támogatja az intézményeket és a tanárokat abban, hogy fejlesszék vállalkozást népszerűsítő stratégiáikat és gyakorlataikat,

2.

HEInnovate. Ez az online eszköz segítséget nyújt a felsőoktatási intézményeknek abban, hogy nemzetközi kontextusban támogassák a vállalkozóbb és innovatívabb hozzáállást (29).

7.   A tanárok, oktatók és oktatásügyi vezetők szerepe

7.1.

Az oktatók és tanárok alapvetően fontos szerepet játszanak a tanulás megkönnyítésében és az új ötletek ösztönzésében. Nem könnyű új oktatási eljárásokat és technológiákat bevezetni a tantermekben: a folyamat levezetéséhez képzett és motivált tanárokra van szükség (30). Fontos, hogy támogassanak alternatív és nem formális tanulási megközelítéseket, és egyéni módszereket alkalmazzanak.

7.1.1.

A vállalkozói képzési programok sikere és hatékonysága a tanárok és oktatók színvonalán múlik. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a potenciális vállalkozók üzleti pályafutásuk korai szakaszában különösen értékelik a tapasztalt tanárok ismereteit és szaktudását, de azoknak az idősebb vállalkozóknak a segítségét is, akik meg tudják osztani velük tapasztalataikat (31).

7.1.2.

Jó példa a vállalkozói képzési programok hatékonyságára az az Ír Nemzeti Vállalkozóképzési Alapítvány által szervezett program (32), amely egy intenzív oktatói továbbképzés keretében olyan készségekkel és forrásokkal látja a középiskolai tanárokat és a fiatalokkal dolgozókat, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy sikeresen tanítsák a fiatalokat a vállalkozói ismeretekre. A programot sikeresen teljesítő résztvevők „hiteles vállalkozóismeret-oktató” képesítést kapnak.

7.1.3.

De említhetjük a holland vállalkozói és oktatási cselekvési programot (33) is, melynek célja, hogy a diákok körében erősödjön a vállalkozói szellem és hozzáállás, és ehhez a vállalkozói készségeket és ismereteket beépíti a holland oktatási rendszerbe. A program több részből áll, így a tevékenységek széles skáláját kínálja, amellyel a tanulói pályafutás összes szakaszában fejleszthetőek a diákok vállalkozói készségei, a tanárok pedig képzéseken vehetnek részt, amelyek megkönnyítik számukra a vállalkozói ismeretek oktatását.

7.2.

A tanároknak, oktatóknak és oktatásügyi vezetőknek arra kellene törekedniük, hogy saját kreativitásukat és innovatív hozzáállásukat is fejlesszék, míg az iskolának olyan tanulási környezetet kellene biztosítania, amely támogatja a vállalkozói szellemet, és nyitott a nagyközönség felé.

7.3.

2013 júniusában az Európai Bizottság közzétett egy útmutatót pedagógusok részére  (34), amelyben ismerteti a vállalkozói ismereteket oktatókra vonatkozó alapelveket, értékeli az oktatási eredmények minőségét, a tanmeneten átívelő tanulást, a tanárok oktatómunka előtti és alatti képzését, a mentortevékenységet és a vállalkozás-pedagógiai innovációt, illetve fontos következtetéseket von le különböző gyakorlati példákból.

7.3.1.

A vállalkozásoktatókat képző intézményeknek világos oktatási koncepciót kellene kidolgozniuk, amellyel a tanárokat arra is felkészítik, hogy a munkaerőpiac igényeinek megfelelően oktassanak. A vállalkozói szellemet támogató oktatást horizontális megközelítésként és tanmeneten átívelő tárgyként kell beleépíteni az oktatási programba.

7.3.2.

A vállalkozásoktatókra irányuló képzési programoknak arra kellene ösztönözniük a tanárjelölteket, hogy fejlesszék saját vállalkozói ismereteiket, készségeiket és hozzáállásukat.

7.3.3.

Támogatni kell a vállalkozásoktatást segítő ingyenes és nyitott digitális és online eszközök fejlesztését, és fel kell tárni, hogy miként lehetne együttműködni a nyílt forráskódú szoftverek felhasználói közösségével annak érdekében, hogy teret nyerjen az ingyenes üzleti eszközök alkalmazása, valamint elérhetővé váljon az ezen eszközök alkalmazásához szükséges képzés.

7.3.4.

Fontos az oktatók mobilitása egész Európában, különösen a felsőoktatásban. Ezt az EU egész életen át tartó tanulási programján keresztül és/vagy más, külön erre a célra kialakított eszközökkel lehet megoldani. Európában nagyobb mobilitásra és több tapasztalatcserére van szükség, nemcsak az egyetemek között, de adott esetben a tudományos intézmények és az üzleti élet között is. Programokat kell kidolgozni, melyek segítségével az oktatók más intézményekben és/vagy a magánszektorban is eltölthetnek valamennyi időt, hogy ténylegesen szerepet vállalhassanak, tanulhassanak és fejlődhessenek.

8.   A partnerségi elv

8.1.

A vállalkozásoktatási tevékenységek kialakításához konzultációt kell folytatni az üzleti szereplőkkel. Csak így lehet ugyanis biztosítani, hogy a friss diplomások rendelkezzenek a sikerhez nélkülözhetetlen készségekkel. Az üzleti szereplőket arra kellene kérni, hogy aktívabb szerepet vállaljanak a menedzserek és munkavállalók képzésében olyan területeken, mint a vállalkozási ismeretek, együttműködés és részvétel szervezeteik vezetésében. Az is fontos, hogy az üzleti szereplők olyan képzést biztosítsanak munkavállalóik számára, amellyel elsajátíthatók a szükséges készségek, az új ismeretek és a döntéshozatal. Ehhez olyan munkakörülményeket kell kínálniuk, amelyek lehetővé teszik az ilyen jellegű képzési programokban való részvételt. Emellett együtt kellene működniük az oktatási intézményekkel abban, hogy a fiatalok minél többet megtudjanak a munkaerőpiacról, és megtalálják benne a helyüket.

8.2.

A tanulás szempontjából különösen fontos a szakszervezetek és a fiatalok közötti kapcsolat. A szakszervezetek részt vehetnek a fiatalok iskolától vagy oktatóközponttól eltérő munkakörnyezetben történő képzésében. A legtapasztaltabb és legnagyobb szaktudású munkavállalók mentorként vagy betanítóként együtt dolgozhatnak fiatal munkavállalókkal, gyakornokokkal és önkéntesekkel, vagy maguk is taníthatnak kifejezetten gyakornokok számára kialakított kurzusokon. Ezek a vállalkozásokkal fenntartott kapcsolatok fontosak ahhoz, hogy a fiataloknak minél többet megtanítsunk a munkaerő-piaci folyamatokról és az ágazati kapcsolatokról. A tanári szakszervezetek nagyon fontosak a hatékony oktatási és képzési politika kialakításához, de az üzleti szereplőkkel fenntartott kapcsolatok nélkülözhetetlenek.

8.3.

A társadalmi partnerség kontextusában mindenekelőtt a munkaadói és munkavállalói szervezeteket kell bevonni az egész életen át tartó tanulásra irányuló nemzeti stratégiák és az ifjúsági garancia végrehajtására vonatkozó cselekvési tervek kidolgozásába. Az EGSZB támogatja a szociális partnerek által kidolgozott ifjúsági foglalkoztatási cselekvési keretet (35).

8.4.

Alapvetően fontos a civil társadalmi szervezetek részvételének biztosítása. Ez lehetővé tenné, hogy a különféle (nőket, fiatalokat, családokat, fogyatékkal élőket, bevándorlókat, kisebbségeket és más csoportokat célzó) civil társadalmi szervezetek hatékonyabban összpontosítsanak az adott csoport szükségleteire és prioritásaira az oktatási rendszerben és a munkaerőpiacon.

8.5.

Továbbra is fontos szerepet tölt be a család, ahogy azt az EGSZB egy korábbi véleményében (36) már említette.

9.   A meglévő és az új programok hatékony alkalmazása

9.1.

Az Erasmus+  (37), az Európai Bizottság új oktatás-, képzés-, ifjúság- és sportpolitikai programja (2014–2020) arra törekszik, hogy erősítse a készségeket és a foglalkoztathatóságot, illetve korszerűsítse az oktatási, képzési és ifjúsági munkát. A hétéves program költségvetése 14,7 milliárd euro, ami 40 %-kal több, mint amennyit az EU jelenleg kiad az e területekre irányuló beruházásokra. Az Erasmus+ több mint négymillió európai polgárnak ad esélyt arra, hogy külföldön tanuljon, munkatapasztalatot szerezzen vagy önkéntesként dolgozzon. Ez fontos előrelépés, amely számottevő lehetőségeket kínál a vállalkozásoktatás támogatására, például azáltal, hogy – a felsőoktatásban a tudásfejlesztési szövetségek, a szakképzésben pedig az ágazati szakképzettség-fejlesztési szövetségek keretében – hatékonyabb együttműködésre ösztönzi a gazdasági és az oktatási szférát.

9.2.

Más programok és eszközök is rendelkezésre állnak a vállalkozásoktatás EU-n belüli támogatásához, melyek a következők: ESZA  (38) , ESCO – készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások európai osztályozása  (39) , COSME  (40), HORIZONT 2020  (41) , az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés  (42) és a Kreatív Európa  (43).

Kelt Brüsszelben, 2015. május 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  A fogalom meghatározása az 5.3. pontban található.

(2)  2006. december 18-i ajánlás, HL L 394., 2006.12.30., 10. o.

(3)  HL C 214., 2014.7.8., 31. o.

(4)  EUCO 79/14, 15. o.

(5)  Az olasz elnökség programja: „Európa – Új kezdet”, 72. o.

(6)  A lett elnökség konferenciája, 2015. február 11–12., Riga: „Régiós vállalkozások az Európai Unió versenyképességének fokozásáért”

(7)  A Tanács következtetései: „Vállalkozásoktatás és -képzés”, HL C 17., 2015.1.20., 2. o.

(8)  A vállalkozói ismeretek európai oktatására irányuló oslói menetrend, 2006. http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/promoting-entrepreneurship/education-training-entrepreneurship/policy-framework/2006-conference/index_en.htm

(9)  A Tanács 2009. május 12-i következtetései az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) – HL C 119., 2009.5.28., 2. o.

(10)  A Tanács 2009. május 12-i következtetéseiben (Oktatás és képzés 2020) szereplő, „Az innováció és a kreativitás – a vállalkozói készségeket is beleértve – fejlesztése az oktatás és a képzés minden szintjén” című 4. stratégiai célkitűzéssel összhangban.

(11)  Az EGSZB munkaerő-piaci megfigyelőközpontjának 35. ülése, 2014. november 13.

(12)  COM(2008) 394 final.

(13)  Az Európai Bizottság stratégiai kerete: 1) A 2002-ben az állam- és kormányfők által elfogadott barcelonai célkitűzés, valamint 2) Állam és kormány. A „Többnyelvűség: európai tőke és közös elkötelezettség” című 2008-as közlemény felvázolja az Európai Bizottság e téren végzett tevékenységeit.

(14)  Entrepreneurs: What can we learn from them? Part.2/3 – Inspiring female entrepreneurs. [Vállalkozók: Mit tanulhatunk tőlük? 2/3. rész – Inspiráló női vállalkozók.] Kutatási jelentés, 2013. CIPD (Chartered Institute of Personnel and Development).

(15)  Finn Oktatási Minisztérium (2009), Útmutató a vállalkozói ismeretek oktatásához, Helsinki.

Finn Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium (2012), Entrepreneurship review 2012.

(16)  Lásd az UNESCO és az UNEVOC meghatározását.

(17)  HL C 214., 2014.7.8., 36. o.

(18)  Eurydice, 2012. április, A vállalkozói készségek iskolai fejlesztése Európában.

(19)  Entrepreneurial Skills Pass, Ausztria.

(20)  Startup@Cambus, Belgium.

(21)  Long night of Start-ups (Németország).

(22)  Bright and Young (Belgium).

(23)  Teknologiateollisuus (2012), Uusi Startup-säätiö vauhdittamaan suomalaisia kasvuyrityksiä (Helsinki).

(24)  Egy központi eszköz az európai képesítési keretrendszer (EKKR), amely minden képesítési típusra és szintre vonatkozik; a szakképzési eszközök közé tartozik az európai szakképzési kreditrendszer (ECVET) és a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakerete (EQAVET). A felsőoktatási eszközök közé tartoznak az európai felsőoktatási minőségbiztosítási normák és útmutatások (ESG) és az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS).

(25)  2013/55/EU irányelv.

(26)  COM(2012) 669 final.

(27)  Forrás: a készülőben lévő Eurofound jelentés: „Youth entrepreneurship in Europe” (2015), EF 1507.

(28)  The OECD Entrepreneurship360 project.

(29)  HEInnovate.

(30)  HL C 214., 2014.7.8., 31. o.

(31)  Forrás: a készülőben lévő Eurofound jelentés: „Youth entrepreneurship in Europe” (2015), EF 1507.

(32)  NFTE programme.

(33)  Programok: Voortgangsrapportage Programma onderwijs en ondernemerschap és Landbouw en Innovatie, Brief Onderwijs en Ondernemerschap.

(34)  Az útmutatót az ICF GHK készítette az Európai Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatósága számára, „Entrepreneurship education – A guide for Educators” [Vállalkozásoktatás – Útmutató pedagógusok részére].

(35)  Ifjúsági foglalkoztatási cselekvési keret.

(36)  HL C 68., 2012.3.6., 1. o.

(37)  Erasmus+, HL L 347., 2013.12.20., 50. o.

(38)  ESZA.

(39)  ESCO.

(40)  http://ec.europa.eu/cip/cosme/index_en.htm

(41)  http://ec.europa.eu/research/horizon2020/index_en.cfm?pg=home&video=none

(42)  COM(2013)0144 final.

(43)  Kreatív Európa.


8.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 332/28


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Uniós iparpolitika az élelmiszer- és italágazat számára

(2015/C 332/04)

Előadó:

Ludvik JÍROVEC

Társelőadó:

Edwin CALLEJA

2014. július 10-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése értelmében saját kezdeményezésű véleményt készít a következő tárgyban:

Élelmiszer- és italágazat.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága 2015. május 4-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. május 28-án tartott, 508. plenáris ülésén (a május 27-i ülésnapon) 151 szavazattal 1 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetés és ajánlások

1.1.   Következtetések

1.1.1.   Tendenciák

Napjainktól 2050-ig a legfontosabb demográfiai tendenciák között szerepel a népesség növekedése és öregedése, a városiasodás és a növekvő egyenlőtlenség. „2050-re a világ népessége eléri a 9,1 milliárdot, ami a jelenlegi állapothoz képest 34 %-os növekedést jelent. A népességnövekedés szinte teljes mértékben a fejlődő országokban megy végbe. A városiasodás folyamata felgyorsul, és a világ népességének mintegy 70 %-a városokban él majd (míg napjainkban ez az arány 49 %). Az ebből következő keresletnövekedés kezeléséhez azonban 70 %-kal növelni kell az élelmiszer-termelést (a bioüzemanyagokhoz használt élelmiszerek nettó mennyisége).” (1)

1.1.2.   Az európai élelmiszer- és italágazat szerepe

Az európai élelmiszer- és italágazatnak egy szerény gazdasági növekedés, kevesebb természeti erőforrás, strukturálisan magas nyersanyag- és energiaárak és nehéz tőkehozzáférés jellemezte környezetben kell kidolgoznia fejlesztési stratégiáját. Versenyképességének kulcsát az innováció jelenti majd.

Ennek tudatában fontos, hogy az ágazat felkészüljön az előtte álló kihívások kezelésére. Ez az EGSZB-vélemény azokra a főbb szakpolitikai területekre összpontosít, melyekkel egy vállalkozásbarátabb környezet kialakítása érdekében foglalkozni kell. Ezeknek a szakpolitikáknak elő kell segíteniük, hogy az élelmiszer- és italágazat fenntartható növekedésbe lendüljön, innovációkat hajtson végre és munkahelyeket teremtsen úgy, hogy közben továbbra is ellássa a fogyasztókat biztonságos, tápláló, kiváló minőségű és megfizethető élelmiszerrel.

1.1.3.   Cél: egy ágazatspecifikus iparpolitika az európai élelmiszer- és italágazat számára

Az EGSZB határozottan síkraszáll egy ágazatspecifikus, az európai élelmiszer- és italágazat konkrét szükségleteihez igazított iparpolitika mellett. Úgy véli, hogy ennek megvalósításában segíthet, ha a 2015–2019-es időszakra megújítják a hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánccal foglalkozó magas szintű fórum 2014. december 31-én lejárt mandátumát.

1.2.   Ajánlások

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európai Tanács és a tagállami kormányok figyelmét az alább felsorolt, az európai élelmiszer- és italágazat további fejlődése szempontjából kiemelten fontos területekre. Az ágazatban működő vállalkozások figyelmét pedig arra hívja fel, hogy milyen kezdeményezésekre és lépésekre van szükség az ő részükről.

1.2.1.   Előrelépések a belső piac megvalósításában

Fontos, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok mindent megtegyenek az egységes piac teljes kiépítése érdekében, biztosítva az élelmiszer- és italtermékek szabad áramlását. Erre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy az EU-ban működő élelmiszer- és italvállalatok jobban teljesítsenek a versenyben. Mindez nem jelenti feltétlenül újabb jogszabályok elfogadását, inkább a hatályos előírások jobb végrehajtásáról van szó.

Az Európai Bizottságnak fel kellene térképeznie és nyomon kellene követnie az előrelépéseket az alábbiak tekintetében:

az Európai Bizottság vezetésével zajló REFIT program. Ennek elő kellene segítenie az egységes élelmiszerpiac teljes kiépülését, anélkül, hogy szem elől vesztené a munkavállalók munkakörülményeire érvényes normákat,

az aktuális KAP-reform, amelyet úgy kell végrehajtani, hogy ne torzítsa a versenyt a tagállamok között, és ösztönözze a fenntartható termelést,

az EU gyakornoki képzésre vonatkozó garanciája. Ennek végrehajtásához elengedhetetlen a tagállamok teljes körű támogatása.

1.2.2.   A nemzetközi élelmiszer- és italkereskedelem előmozdítása

A kereskedelem és az élelmezésbiztonság tárgyában 2010. január 4-én elfogadott véleményével (2) összhangban az EGSZB emlékeztet arra, hogy az élelmezésbiztonság minden folyamatban lévő kereskedelmi megállapodásban továbbra is a legfontosabb célok között kell hogy szerepeljen.

Az EU nemzetközi szintű tárgyalási stratégiáinak arra kell törekedniük, hogy eltöröljék az uniós exportvámokat és megkönnyítsék a kereskedelmet azáltal, hogy a kereskedelem bővítése szempontjából legjobb kilátásokkal rendelkező országokban nemzetközileg elismert normákat alkalmaznak. Fontos, hogy az Európai Bizottság:

arra törekedjen, hogy a még függőben lévő fontos uniós kereskedelmi tárgyalásokat (nevezetesen az USA-val, Japánnal és a dél-ázsiai partnerekkel) kedvező eredménnyel zárja, mivel ezek a megállapodások komoly előnyt jelenthetnek az EU élelmiszer- és italtermelői számára,

nyomon kövesse a hatályos megállapodások végrehajtását,

törekedjen a kétoldalú és többoldalú megállapodások jobb összehangolására,

biztosítsa a kölcsönösséget mind a vámjellegű akadályok csökkentése, mind pedig a nem vámjellegű akadályok felszámolása tekintetében, és gondoskodjon az érvényes uniós fogyasztó-, környezet- és egészségvédelmi normák megőrzéséről.

Az Európai Bizottságnak több támogatást kellene adnia a kkv-knak nemzetközi jelenlétük erősítéséhez. Továbbra is nélkülözhetetlen az állami támogatás az alábbiakhoz:

kedvező exportfeltételek megteremtése a kereskedelmi akadályok felszámolása révén,

a kereskedelemfinanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése (exporthitel és biztosítás),

az exportösztönzés köz-magán együttműködésen alapuló támogatása,

információk gyűjtése a harmadik országokban érvényes importkövetelményekről és az ilyen információk eljuttatása a kkv-k reprezentatív szervezeteihez.

1.2.3.   Az élelmiszer- és italágazat kezdeményezései a munkaerő és a foglalkoztatás megerősítése érdekében

Égető szükség van arra, hogy az ágazat javítsa a róla kialakult képet, különösen a fiatalok körében. Jobb minőségű munkaerőre van szükség, amihez az alábbiak is kellenek:

több színvonalas ágazatközpontú munkaerő-piaci tájékoztatás szerte a tagállamokban, hogy meg lehessen oldani a munkaadók és a lehetséges munkavállalók közötti aszimmetrikus információáramlás problémáját, illetve azonosítani és orvosolni lehessen a készségigények és a készségkínálat közötti eltéréseket,

a felsőoktatási képzések rendszeres értékelése az élelmiszer- és italágazat képviselőinek bevonásával, a szakképzési ágazat relevanciájának fenntartása érdekében,

gyakornoki programok minden új élelmiszer- és italágazati alkalmazott, de nem feltétlenül csak a fiatalok számára. Ez különösen fontos a munkába visszaálló nőkben és a pályamódosításra törekvő idősebb munkavállalókban rejlő lehetőségek felszabadításához,

eszközök és források képzésre és az egész életen át tartó tanulásra, hogy képzett munkaerő álljon rendelkezésre. E tekintetben alapvetően fontos a szociális párbeszéd.

Az EGSZB azt javasolja, hogy hozzanak létre egy élelmiszerekkel foglalkozó TIT-et (tudományos és innovációs társulást) az élelmiszer- és italágazatban, mivel ez nemcsak alapvető elkötelezettséget mutat amellett, hogy 2020-ra növelik a K&F-beruházások számát, de komoly hozzájárulást is jelent a foglalkoztatás és a növekedés fokozásához.

Végezetül, az EGSZB kiemelten fontosnak tartja az alábbiakat:

az európai munkavállalói és fogyasztói jogok védelme,

az ILO alapvető normáinak teljes körű és tényleges ratifikálása, végrehajtása és érvényesítése,

európai minőségi normák az élelmiszer- és italágazatban.

1.2.4.   Fenntartható élelmiszer-ellátási lánc

Az EGSZB ismételten megjegyzi, hogy a fenntartható fogyasztást és termelést érdemes szorosan az erőforrás-hatékony Európa megvalósítására vonatkozó ütemterv (3) végrehajtásához kapcsolva népszerűsíteni, és arra biztatja a tagállamokat, hogy ezeket a politikákat az ütemterv és az európai szemeszter (4) segítségével hajtsák végre. Ezért az EGSZB szerint holisztikus tervre van szükség az élelmiszer-ellátási lánc fenntarthatóságának megteremtéséhez. Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság fogadjon el közleményt az élelmezési rendszerek fenntarthatóságáról.

Az EGSZB-nek a Milánói Világkiállításon meg kellene ismertetnie a nagyközönséggel azokat az ajánlásokat, melyek ebben és a többi élelmiszerekről szóló közelmúltbeli véleményében szerepelnek.

1.2.5.   Élelmiszer-pazarlás

Az EGSZB megismétli azt a véleményét (5), hogy szükség van egy meghatározásra, egy közös és globálisan összehangolt uniós módszerre annak érdekében, hogy számszerűsíteni lehessen az élelmiszer-veszteséget és -pazarlást, ideértve az eladatlan élelmiszerek újrafeldolgozását és hasznosítását is. Úgy véli ugyanakkor, hogy a konkrét lépéseket kell tenni, és ezzel nem kell megvárni a folyamatban lévő uniós és globális kutatási projektek eredményeit. Ilyen lépés lehet, hogy felhívjuk a figyelmet az élelmiszer-pazarlásra az élelmiszerlánc mentén, és előmozdítjuk a bevált gyakorlatok fejlesztését és terjesztését.

Az élelmiszer- és italágazatra irányuló iparpolitikákban mindig kiegyensúlyozott megközelítésre és az élelmiszer-pazarlás megelőzésére kell törekedni: az élelmiszer-pazarlás megelőzésére irányuló szakpolitikákban az élelmiszerláncot kell alapul venni, a betakarítás előtti szakasztól kezdve egészen a fogyasztókig.

Alaposan meg kell vizsgálni az adópolitikát (héa) és a tagállami fellépések összehangolását is, hogy az élelmiszer-pazarlás csökkentésének egyik eszközeként egyszerűbbé váljon az élelmiszerbankoknak történő adományozás.

1.2.6.   Ellátási lánc – méltányos megoldások

Az EGSZB – ahogy azt már 2013. május 9-i véleményében (6) megfogalmazta – továbbra is szemléletváltást szorgalmaz az üzleti kultúrában, hogy az agrár-élelmiszer-ipari lánc minden szakaszát méltányos kereskedelmi gyakorlatok jellemezzék, ezért üdvözli a forgalmazók és az élelmiszer- és italgyártók eddigi erőfeszítéseit, melyek keretében önkéntes kezdeményezést indítottak annak népszerűsítésére, hogy az élelmiszer-ellátási láncot méltányos üzleti kapcsolatok jellemezzék (Supply Chain Initiative, SCI – ellátásilánc-kezdeményezés (7)).

1.2.7.   Kutatás-fejlesztés és innováció

Az élelmiszerágazat komoly kihívásokkal szembesül, miközben kutatási-fejlesztési forrásai korlátozottak. Az EGSZB szerint a kutatás-fejlesztésben világos célokat kell kitűzni, az ágazatnak pedig kulcsszerepet kell vállalnia e célok azonosításában. A siker és az elfogadottság érdekében pedig fontos, hogy az innováció elsősorban a fogyasztók elvárásain alapuljon.

1.2.8.   Kkv-k az élelmiszer- és italágazatban

A kkv-k számára különösen nagy terhet jelentenek azok a költségek, amelyek abból adódnak számukra, hogy meg kell felelniük az uniós jogszabályoknak. A gyakori módosítások és a harmonizáció hiánya – például a címkézési követelményeknél – megterhelő, és akadályozza a növekedést. Az EGSZB úgy véli, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a kkv-k sajátos szükségleteire, különösen a bürokrácia csökkentésére, de óvatosságra int a kkv-kra vonatkozó mentesítések – és különösen az élelmiszer-biztonsági mentesítések – tekintetében, mivel ezek kedvezőtlen hatással is járhatnak és kiszoríthatják a kkv-kat a piacról.

1.2.9.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen jelentést arról, hogy fel kell-e tüntetni az alkoholtartalmú italok esetében az összetevőket és a tápértéket.

2.   Az európai élelmiszer- és italágazat jelenlegi helyzete

2.1.

Az európai élelmiszer- és italágazat az EU gazdaságán belül a legnagyobb iparág, amelyben évente több mint 1 billió euro forgalmat bonyolítanak és közvetlenül 4,25 millió embert foglalkoztatnak. Részét képezi egyben egy olyan értékláncnak, amely összesen 32 millió embernek ad munkát és az EU GDP-jének 7 %-át adja. Az élelmiszer- és italágazatban működő vállalkozások 99,1 %-át kkv-k teszik ki (8).

2.2.

A kutatásra-fejlesztésre irányuló magánberuházások az ágazat forgalmának 0,27 %-át teszik ki. A Közös Kutatóközpont (JRC) 2012-es eredménytáblája megerősítette azokat az előző években megfigyelt tendenciákat, hogy az EU megtartotta a magán kutatás-fejlesztés szintjét, de nemzetközi összehasonlításban még mindig le van maradva (9).

2.3.

Az élelmiszer- és italágazat az uniós mezőgazdasági termelés 70 %-át dolgozza fel, és biztonságos, jó minőségű és tápláló élelmiszerrel látja el az európai fogyasztókat.

2.4.

2012-ben az európai feldolgozott élelmiszer- és italtermékek globális exportjának értéke 86,2 milliárd euro volt (10), ami azt jelenti, hogy nemzetközi szinten az EU a legnagyobb exportőr az ágazatban. Megemlítendő még, hogy az EU 2012-es kereskedelmi mérlegében 23 milliárd eurós rekordtöbbletet könyveltek el. Az elmúlt 20 évben az élelmiszer- és italtermékek tagállamok közötti kereskedelme megháromszorozódott: mintegy 450 milliárd euróra növekedett (11).

2.5.

A szóban forgó ágazat a gazdaság nem ciklikus, ellenállóképes pillére, amely valamennyi tagállamban komolyan jelen van, és kétségtelenül fontos tényező az európai feldolgozóipar arra irányuló törekvésében, hogy a GDP-n belüli részaránya az Európai Bizottság által az Európa 2020 stratégiával összefüggésben meghatározott 20 %-ra növekedjen (12). Az EGSZB megerősíti támogató hozzáállását, és ismételten ajánlja, hogy ezt a célt a minőségi szempont kiemelésével is egészítsék ki (13).

2.6.

A legfontosabb versenyképességi mutatók azonban arra utalnak, hogy csökken az ágazat versenyképessége. A megnövekedett globális kereslet kontextusában az exportpiaci részesedés évről-évre zsugorodik: az exportérték a 2002-es 20,5 %-hoz képest 2012-ben 16,1 % volt (14).

2.7.

A saját kezdeményezésű vélemény fel szeretné hívni a figyelmet az élelmiszer- és italágazatra, ismertetve, hogy milyen intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy vissza lehessen fordítani ezt a negatív trendet és meg lehessen erősíteni az ágazat versenyképességét mind a belső, mind pedig a világpiacon.

2.8.

A fogyasztóknak joguk van ahhoz, hogy az alkoholtartalmú italokról valósághű és kiegyensúlyozott tájékoztatást kapjanak, amely segít nekik abban, hogy tájékozottan döntsenek fogyasztásukról. Minden alkoholtartalmú italra ugyanazok a szabályok kell hogy vonatkozzanak, függetlenül attól, mennyi alkoholt tartalmaz. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul készítse el az 1169/2011/EU rendeletben 2014 decemberére kért jelentést, amely azt értékeli, hogy a jövőben az alkoholtartalmú italokra is alkalmazzák-e az összetevők és a tápérték feltüntetésére vonatkozó követelményt.

3.   Erőfeszítések az európai ipari tevékenység fokozása érdekében

3.1.   Az európai intézmények kezdeményezései

A Versenyképességi Tanács elismerte, hogy minden iparág hozzá tud járulni az európai gazdasághoz, és ágazati kezdeményezések kidolgozására ösztönözte az Európai Bizottságot (15).

Közvetlenül ezután az Európai Bizottság közleményt adott ki „Az európai ipar »reneszánszáért«” címmel (COM(2014) 14 final)  (16). Két hónappal később, 2014. márciusi uniós csúcstalálkozójukon az állam- és kormányfők is kiemelték az európai ipar fejlesztésének fontosságát. Hangsúlyozták, hogy „ehhez stabil, egyszerű és kiszámítható szabályozási környezetre van szükség, és egyetértettek abban, hogy az ipari versenyképesség szempontját minden szakpolitikai területen érvényesíteni kell” (17).

Időközben elkészült a vállalkozáspolitikai és ipari biztos által 2009-ben létrehozott, az ellátási lánc javításával foglalkozó magas szintű fórum  (18) végleges jelentése. Az utolsó, 2014. október 15-i ülésén a fórum egyhangúlag elfogadta az agrár-élelmiszer-ipari ágazatban alkalmazandó iparpolitika kidolgozásához megfogalmazott ajánlásait (19). Jelen vélemény megfogalmazásakor figyelembe vettük ezeket az ajánlásokat.

Az EGSZB most azt várja, hogy hozzájárulhasson az Európai Bizottság további kezdeményezéseihez, így például azzal, hogy jelen lesz az idei milánói világkiállításon, ahol pavilonja az élelmezésbiztonság témáját járja körül. De említhetjük az uniós élelmiszer- és italágazat versenyhelyzetéről szóló tanulmányt is, amelyet várhatóan 2015 októberében tesznek közzé.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a Milánói Világkiállítás, amely nemrég nyitotta meg kapuit, témájául a „Tápláld a világot, energiát az életnek” mottót választotta. Az Európai Bizottság vitára buzdít azzal kapcsolatban, hogy a tudomány és az innováció miként tud hozzájárulni a globális élelmezésbiztonsághoz és -fenntarthatósághoz. Ez nagyszerű alkalmat kínál az EGSZB számára ahhoz, hogy nyilvános vitára bocsáthassa ezzel kapcsolatos nézeteit, illetve az elmúlt hónapokban az élelmiszerek tárgykörében kibocsátott véleményeit. Az Európai Bizottság világkiállításon szereplő standja ehhez ideális helyszínt jelent, ahol ezt a vitát az e célból szervezett egy vagy több tájékoztató szeminárium keretében lehetne lebonyolítani.

3.2.   Az élelmiszertermelők közösen döntenek a szakszervezetekkel

2014 márciusában a FoodDrinkEurope és az EFFAT (az élelmiszer-ipari, mezőgazdasági és turisztikai szakszervezetek európai szövetsége) közös nyilatkozatot fogadott el arról, hogy az élelmiszer- és italágazat érdekében uniós szintű ágazati fellépésre van szükség.

4.   Legfontosabb cselekvési pillérek: iparpolitika kialakítása az európai élelmiszer- és italágazat számára

4.1.   Lépések egy jobban működő élelmiszer-ellátási lánc érdekében az egységes élelmiszer- és italpiacon

4.1.1.

Az élelmiszerekre vonatkozó uniós jogszabályokat már jórészt harmonizálták, és az ágazat jelentősen profitál a belső piac nyújtotta lehetőségekből. A tagállamok közötti kereskedelem az elmúlt évtizedben számottevően növekedett, és jelenleg az EU élelmiszer- és italtermelésének mintegy 20 %-át teszi ki. Az ágazat azonban még mindig arról számol be, hogy az élelmiszer-ipari normákra vonatkozó uniós jogszabályokat különféle módokon értelmezik és hajtják végre. A további integrációval új növekedési lehetőségek nyílnának meg (20).

Az élelmiszer-ellátási láncon belüli kapcsolatok javítása az élelmiszer- és italágazat versenyképességének biztosításához is nélkülözhetetlen (21).

4.1.2.

Alapvetően fontos, hogy az Európai Bizottság nyomon kövesse az európai ellátásilánc-kezdeményezés (22) hatékonyságát, illetve hogy nemzeti szinten érvényesüljenek a szabályok (23). Az ellátásilánc-kezdeményezés fontos közös, önkéntes kezdeményezés, melyet az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő szereplők szervezetei indítottak el. Keretet biztosít az érintettek közötti üzleti kapcsolatok javításához és a kereskedelmi kapcsolataik során felmerülő nézeteltérések megoldásához.

4.2.   A fenntartható foglalkoztatás és a munkatermelékenység támogatása

4.2.1.

Az ágazatban aktív munkaerő készségeinek fejlesztése érdekében az EFFAT és a FoodDrinkEurope 2013-ban elfogadott egy közös jelentést, amely ismerteti a munkaerő-piaci kihívások kezeléséhez szükséges képzési és készségfejlesztési intézkedéseket (24).

4.2.2.

Elindították a „garancia ifjúsági gyakornoki képzésre az élelmiszer- és italágazat számára” (25) elnevezésű kezdeményezést is, melynek célja, hogy az élelmiszer- és italágazatbeli vállalkozások és különösen a kkv-k számára EU-szerte megkönnyítse színvonalas gyakornoki képzések szervezését.

4.3.   A nemzetközi kereskedelem megerősítése

4.3.1.

Az EU 2012-ben 23 milliárd eurós pozitív kereskedelmi mérleget mutatott fel, és ezzel továbbra is az élelmiszer- és italtermékek vezető exportőre – még akkor is, ha a globális élelmiszer- és italkereskedelemben csökkent a piaci részesedése. Olyan országok viszont, mint Kína és Brazília, az utóbbi években folyamatosan növelték exportpiaci részesedésüket (26).

4.3.2.

Bár mindenki elismeri, hogy az élelmezésbiztonság döntően fontos (27), az export bővítése minden iparágban az egyik legfontosabb növekedési forrás. Mivel a feltörekvő országokban egyre többen élnek jólétben, az ágazatnak fel kellene készülnie arra, hogy válaszoljon a nemzetközi kereslet növekedésére.

4.3.3.

A piacok megnyitásához egy tartalmas, többoldalú WTO-megállapodás jelentette volna a leghatékonyabb megoldást, de az egymást követő tárgyalási fordulók ellenére sem sikerült átfogó megállapodásra jutni.

4.3.4.

Ezért a kétoldalú kereskedelmi szerződések egyre fontosabbak lettek és eredményre is vezettek általánosságban az európai ipar, különösen pedig az élelmiszer- és italágazat szempontjából. A folyamatban lévő TTIP-tárgyalásokon foglalkozni kellene a vámjellegű és a nem vámjellegű akadályokkal is, hangsúlyt fektetve az Európából származó élelmiszer- és italtermékek kezelésének kölcsönösségére, fontos azonban, hogy semmiképpen se kerüljenek veszélybe az európai fogyasztók érdekei. Az eredmény komoly előnyöket kell hogy jelentsen az európai agrárélelmiszer-ipari ágazat számára (28).

4.3.5.

Az EU promóciós politikája jó eszköz arra, hogy tőkét kovácsoljunk az európai agrár- és élelmiszertermékek világszerte megszerzett jó hírnevéből, egyben felhívjuk a figyelmet az európai élelmiszerek legfontosabb jellemzőire.

4.4.   Hozzájárulás a fenntartható termeléshez és fogyasztáshoz

4.4.1.

Ahogy egy 2012. évi vélemény (29) is megállapítja, „[a] fenntartható fogyasztás és termelés – vagyis az olyan szolgáltatások és termékek igénybevétele, melyek a természeti források kisebb mértékű kiaknázása mellett nagyobb értéket nyújtanak – a súlypontját jelentik azoknak a stratégiáknak, amelyek növelni kívánják a források hatékonyságát és ösztönözni kívánják a környezetbarát gazdaságot.”

4.4.2.

Az európai élelmiszer- és italágazat függ a kellő mennyiségű, konkrét minőségi előírásoknak megfelelő és versenyképes árú mezőgazdasági nyersanyagoktól.

4.4.3.

Az egyik legfontosabb kihívást az élelmiszer-pazarlás jelenti: az európai élelmiszerláncban évente mintegy 90 millió tonna élelmiszer megy kárba. Ha élelmiszert pazarolunk, akkor élelmiszertermelésre használatos erőforrásokat, így nyersanyagokat: vizet, műtrágyát és tüzelőanyagot is pazarolunk. Néhány fontos kezdeményezésnek köszönhetően több partnerség is létrejött az érintett felek között. Ilyen az „Every Crumb Counts” („Minden morzsa számít”) kampány és egy ipari szereplőknek szóló eszköztár. Az élelmiszer-pazarlás megelőzéséről, illetve csökkentéséről szóló, 2013-ban elfogadott EGSZB-vélemény (NAT/570) áttekintette az ezzel kapcsolatos problémákat és a lehetséges megoldásokat.

4.4.4.

Az Európai Bizottság azt ajánlotta, hogy az élelmiszer-ágazatot tekintsék kiemelt területnek a forráshatékonyság növelése szempontjából, és szerteágazó konzultációt folytatott az európai élelmiszerrendszer fenntarthatóságáról (30).

4.4.5.

A fenntarthatóságot szélesebb perspektívából kellene szemlélni: nem elég csak a környezeti fenntarthatóságra összpontosítani, a fenntarthatóság társadalmi és gazdasági pilléreire is figyelemmel kell lenni. Ezt hangsúlyozza az a közös állásfoglalás is, melyet a magas szintű fórum keretében 11 olyan szervezet fogadott el, amely az élelmiszerláncot képviseli (31).

4.5.   Egy innovatív unió kiépítése

4.5.1.

Az EU élelmiszer- és italágazatában alacsonyabb a K&F-beruházások szintje, mint más feldolgozóipari alágazatokban és a világ más élelmiszer- és italágazataiban (32).

4.5.2.

Az élelmiszer- és italágazatban tevékeny TIT-eket (tudományos és innovációs társulásokat) ösztönözni és támogatni kell. A TIT-ek hosszabb, 7–15 éves távlatban gondolkodnak, miközben bizonyos rövid- és középtávú célokat is kitűznek. Így például alapvetően elkötelezték magukat amellett, hogy 2020-ra növelik a K&F-beruházások számát, és hozzájárulnak a foglalkoztatás és a növekedés fokozásához.

Az élelmiszer- és italvállalatok végtelenül sok nehézségbe ütköznek, ha innovatív termékek és eljárások bevezetéséről van szó. Ez leginkább a kkv-kra igaz, mivel a szervezés és az erőforrások tekintetében korlátozott a kapacitásuk, és nem rendelkeznek a szükséges vezetői készségekkel, tapasztalatokkal és stratégiai szemlélettel. Az új termékek forgalomba hozatalához szükséges engedélyezési eljárásokat fel kell gyorsítani, ugyanakkor tiszteletben kell tartani az elővigyázatosság elvét, azaz csak olyan terméket szabad piacra dobni, amely nem veszélyezteti a fogyasztók egészségét.

4.6.   Az adminisztratív terhek csökkentése, különösen a kkv-k számára

4.6.1.

A struktúrák elburjánzása különösen hátrányos a kkv-k számára, mivel felesleges adminisztratív terhekhez vezet. Erre – az ágazat versenyképességében betöltött fontos szerep miatt – kiemelt figyelmet kell fordítani, az élelmiszer-biztonság, illetve a munkavállalói és fogyasztói jogok sérelme nélkül.

4.6.2.

A REFIT keretében az Európai Bizottság fontos lépést tett, amikor garantálta, hogy az uniós jogszabályok kedvezzenek a vállalkozásoknak és erősítsék a versenyképességet (33).

Kelt Brüsszelben, 2015. május 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  http://www.fao.org/fileadmin/templates/wsfs/docs/expert_paper/How_to_Feed_the_World_in_2050.pdf

(2)  HL C 255., 2010.9.22., 1. o.

(3)  COM(2011) 571 final.

(4)  HL C 191., 2012.6.29., 6. o.

(5)  HL C 161., 2013.6.6., 46. o.

(6)  EGSZB-vélemény: A kiskereskedelmi láncok és az élelmiszer-beszállítók kereskedelmi kapcsolatai – helyzetkép, HL C 133., 2013.5.9., 16. o..

(7)  http://www.supplychaininitiative.eu/

(8)  Forrás: Data and Trends of the European Food and Drink Industry [Az európai élelmiszer- és italágazat – Adatok és tendenciák] 2013–2014.

http://www.fooddrinkeurope.eu/uploads/publications_documents/Data__Trends_of_the_European_Food_and_Drink_Industry_2013-20141.pdf

(9)  Forrás: 2012-es európai uniós ipari K+F beruházási eredménytábla, JRC és DG RTD.

(10)  http://www.fooddrinkeurope.eu/uploads/publications_documents/Data__Trends_of_the_European_Food_and_Drink_Industry_2013-20141.pdf

(11)  http://ec.europa.eu/internal_market/publications/docs/20years/achievements-web_en.pdf

(12)  http://ec.europa.eu/about/juncker-commission/docs/pg_hu.pdf

(13)  EGSZB-vélemény: „Az európai ipar »reneszánszáért«”, HL C 311., 2014.9.12., 47. o.

(14)  Forrás: ENSZ Comtrade 2012.

(15)  http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&f=ST%2017202%202013%20INIT

(16)  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:52014DC0014

(17)  http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&t=PDF&gc=true&sc=false&f=ST%207%202014%20INIT

(18)  http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2010:210:0004:0005:HU:PDF

(19)  http://europa.eu/rapid/press-release_IP-14-1139_en.htm

(20)  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/ALL/?uri=CELEX:52014SC0014

(21)  EGSZB-vélemény, HL C 133., 2013.5.9., 16. o.

(22)  http://www.supplychaininitiative.eu/

(23)  COM(2014) 472.

(24)  http://www.effat.org/en/node/10599

(25)  http://ec.europa.eu/education/policy/vocational-policy/doc/alliance/fooddrinkeurope-effat-pledge_en.pdf

(26)  http://www.fooddrinkeurope.eu/uploads/publications_documents/Data__Trends_of_the_European_Food_and_Drink_Industry_2013-20141.pdf

(27)  HL C 255., 2010.9.22., 1. o.

(28)  Lásd a Copa-Cogeca és a FoodDrinkEurope közös állásfoglalását: http://www.fooddrinkeurope.eu/news/statement/agri-food-chain-reps-call-on-negotiators-to-resolve-non-tariff-measures-in/

(29)  HL C 191., 2012.6.29., 6. o.

(30)  http://ec.europa.eu/environment/eussd/food.htm

(31)  2014. március 7-i közös állásfoglalás: „Actions towards a more sustainable European food chain” [Lépések egy fenntarthatóbb európai élelmiszerlánc felé], http://www.fooddrinkeurope.eu/news/press-release/europes-food-chain-partners-working-towards-more-sustainable-food-systems/

(32)  Lásd a 15. lábjegyzetet.

(33)  http://europa.eu/rapid/press-release_IP-14-682_en.htm


8.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 332/36


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A holnap valósága. 3D-nyomtatás – az európai gazdaság megerősítésének eszköze

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2015/C 332/05)

Előadó:

Dumitru FORNEA

Társelőadó:

Hilde VAN LAERE

2014. július 10-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A holnap valósága. 3D-nyomtatás – az európai gazdaság megerősítésének eszköze.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) 2015. május 4-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2015. május 27–28-án tartott, 508. plenáris ülésén (a május 28-i ülésnapon) egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az additív gyártás olyan kulcsfontosságú alaptechnológia, amely lehetővé teszi a gyártás új megközelítéseinek, illetve a jövő gyárainak és termékeinek létrejöttét. A digitális forradalom – ezzel a gyártási forradalommal együtt – lehetővé teszi, hogy Európa visszaköltöztesse a gyártást az alacsonyabb munkabért adó térségekből, hogy serkentse az innovációt, és fenntartható növekedést idézhessen elő hazai földön.

1.2

Az EGSZB bízik abban, hogy az EU fenn tudja tartana jelenlegi világszintű pozícióját az additív gyártás terén, ehhez viszont a következő intézkedéseket kell megtenni európai, valamint nemzeti szinten;

1.3

Az informatikai infrastruktúrába történő beruházásokat kiemelten kell kezelni, hogy valamennyi polgár és vállalkozás hozzáférhessen a nagy sebességű, az elérhető legmagasabb szintű minőségi és biztonsági szabványoknak megfelelő internetes hálózatokhoz.

1.4

A nagy mennyiségű digitális adat tárolására és átvitelére szolgáló európai kapacitásokat meg kell erősíteni és naprakésszé kell tenni, továbbá az európai polgárok és vállalkozások jogos érdekeivel összhangban garantálni kell az adatok védelmét;

1.5

Az uniós intézményeknek és a nemzeti kormányoknak fel kell készíteniük a polgárokat a digitális társadalom és az ehhez kapcsolódó olyan forradalmi technológiák kihívásaira, mint az additív gyártás. Ehhez olyan kulturális, oktatási és képzési programokba kell beruházni, amelyek megfelelnek a termelési rendszerek új generációja által megkívánt új szakmai profilok dinamikájának és követelményeinek.

1.6

Az additív gyártásban rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázása érdekében a vállalatoknál és az érintett oktatási és kutatási intézményekben (pénzügyi és adóügyi ösztönzők révén) elő kell mozdítani a kutatást és a kreativitást;

1.7

További kutatásokra van szükség az anyagok választékának és az alkalmazások számának bővítése, valamint a technológia teherbírásának, sebességének, termelékenységének és fejlettségének fokozása végett. Lépéseket kell tenni Európában annak érdekében, hogy a termelési folyamat kiforrottá válhasson, és így biztosíthassuk versenyképes pozíciónkat a globális piacokon, és az EU-n belül tarthassuk az iparághoz kapcsolódó gazdasági előnyöket és jó minőségű munkahelyeket;

1.8

Az európai innovációs partnerségeknek fokozott erőfeszítéseket kell tenniük, hogy új anyagokat fejlesszenek ki az additív gyártás számára. A bővített anyagválaszték és a beszállítók számának növekedése elősegíti a versenyképesebb árszabást és új iparágak megjelenését, továbbá nagyobb mennyiségben tesz hozzáférhetővé additív gyártási alapanyagokat, így versenyképesebb beszállítói piacokat hoz létre.

1.9

Az EU-nak meg kell könnyítenie az új additív gyártási berendezésekbe történő beruházásokat, és ösztönöznie kellene az additív gyártási technológia fejlesztését a rugalmas és más termelési és utómunkálati technológiákkal könnyen ötvözhető termelési rendszereken belül, hogy még több területen lehessen alkalmazni, és növekedjen a forgalom.

1.10

Az európai és a nemzeti szabályozási keret nem tudott lépést tartani az additív gyártás gyors ütemű változásaival, ezért külön szabályozásra van szükség, elsősorban a szabványok és a tanúsítás, a szellemi tulajdon, a fogyasztóvédelem, a munkahelyi egészség és balesetvédelem, valamint a környezet vonatkozásában.

1.11

Az additív gyártás szabályozásának folyamatát a technológia hatását vizsgáló interdiszciplináris és tudományos kutatásra kell alapozni, valamennyi érdekelt fél teljes körű részvételével.

2.   Általános megjegyzések

2.1

A gyáripar jelentősen hozzájárul a gazdasághoz, különösen az innovációt, a termelékenységet és a minőségi munkahelyeket tekintve. Európa ipara azonban tért vesztett az elmúlt két évtizedben, aminek következtében csökkent az iparban foglalkoztatottak száma és az ipar által képviselt hozzáadott érték  (1). Évtizedekig folyt a gyártási ágazat ritkítása (az olcsó munkaerő felé történő kiszervezés miatt), ám a magas munkabért biztosító országokban most újra a termelés, a belföldi gyártási kapacitásnak az innováció megvalósításában betöltött kritikus szerepe, illetve a fejlett technológiákon alapuló új termékek „nagy tételben” történő gyors előállítása került a középpontba. A sikeres ipari stratégiák tartópilléreit az innováció, az automatizálás és a kifinomult folyamatok adják, és ezek a vezető pozíció megőrzéséhez elengedhetetlennek is bizonyultak (2). A megfelelő fejlett gyártási technológiák segítségével Európa visszaköltöztetheti a gyártást az alacsonyabb munkabért adó térségekből, hogy serkentse az innovációt, és fenntartható növekedést idézhessen elő hazai földön. Európa csak így kerülhet vezető szerepbe az új ipari forradalom tekintetében.

2.2

Az additív gyártás (Additive Manufacturing, AM) azt a folyamatot jelenti, amelynek során alapanyagok összeillesztésével – rendszerint egymásra rétegezésével – egy háromdimenziós modell adatai alapján állítanak elő tárgyakat, ellentétben a hagyományos, ún. szubtraktív gyártási módszerekkel. Ipari körökben a hivatalos (az ASTM F2792 szabvány szerinti) megnevezés az „additív gyártás”, a „3D-nyomtatás” pedig ennek széles körben elterjedt szinonimája.

2.3

Az additív gyártás gyűjtőfogalom, amely különböző anyagokat (fémeket, polimereket, kerámiákat stb.) alkalmazó technológiák és folyamatok adott körére utal. Ezek a technológiák már olyan szinten kiforrottak, hogy egyre nagyobb létjogosultságot engednek a többletértéket képviselő kereskedelmi alkalmazásoknak. Az additív gyártást világszerte olyan kulcsfontosságú alaptechnológiaként tartják számon, amely lehetővé teszi a gyártás új megközelítéseinek, illetve a jövő gyárainak és termékeinek létrejöttét. Már léteznek úgynevezett FABLAB-ek, azaz 3D-nyomtatással kapcsolatos szolgáltatásokat végző, illetve ilyen termékeket előállító laboratóriumok.

2.4

Az additív gyártás gyorsan növekvő ágazat. A növekedés az elmúlt négy év során felgyorsult, mivel egyre több szervezet alkalmaz additív gyártást támogató termékeket és szolgáltatásokat. Az elmúlt 25 évben az összes termék és szolgáltatás által termelt bevétel összetett éves növekedési rátája (CAGR) világszinten 27 %-os volt, ami elismerésre méltó. A CAGR az elmúlt három évre vonatkozóan (2011–2013) 32,2 % volt, ami 2013-ban egy 2,43 milliárd eurós piacnak felelt meg (3). A Wohlers Associates tanácsadó cég előrejelzése szerint a piac forgalma 2016-ra meghaladja az 5,5 milliárd eurót, 2018-ra pedig a 10 milliárd eurót. Mivel azonban az AM-ágazat még feltörekvő technológiát képvisel, az ágazati szakértők szerint a jelenlegi piaci jelenlét a feltárt lehetséges alkalmazási területeknek csupán a töredékét fedi le. 2011-ben a szakértők a piaci részesedést kevesebb mint 8 %-ra becsülték (17 milliárd eurós teljes piaccal számolva) (4). Ha az AM-ágazat a globális gyártási piacnak csak a 2 %-át meg tudja szerezni, már akkor tízszeresére nőnek a lehetőségei (körülbelül 170 milliárd euróra) (5).

2.5

Az alkalmazási terület a ’90-es évek elején még csak prototípusok készítésére terjedt ki, azóta már működő alkatrészeket is gyártanak ezzel a technológiával. Az előrevetített növekedést elsősorban a különböző anyagokat (műanyag, fém, kerámia) tartalmazó működőképes, összetett végtermékek gyors, költséghatékony és nagy tételben történő sorozatgyártásától várják, és kevésbé az egyedi tervezésű termékektől és a prototípusoktól. Az AM-ágazat a prototípusok terén már kiforrott, de a működőképes végtermékeket tekintve még mindig az „újító” szakaszban van. A piacon már megjelentek innovatív AM-gyártású termékek, de ezek még nem életképesek, mivel hiányoznak a nagy teljesítményű AM-gépek és a nagy mennyiség előállítására képes gyártási rendszerek.

2.6

Az innovatív additív folyamatok óriási változásokat generálnak a tárgyak tervezésének és készítésének eddigi módjában. Az AM-technológia javíthatja a meglévő termékek kézzelfogható értékét a jelenlegi ellátási láncokon belül, illetve gyökeres változásokat idézhet elő a termékekben, az ellátási láncokban és az üzleti modellekben (6). Európának az élen kell lennie, amikor beindul az additív gyártás iparosodása. Az additív gyártás európai ökoszisztémáiban akkor várható a növekedés a jövőben, ha a szereplők bővítik jelenlegi tevékenységeiket (amikor a prototípusok előállításáról áttérnek a gyártásra), illetve ha új tevékenységekbe kezdenek az értéklánc mentén.

2.7

Az additív gyártásra világszerte úgy tekintenek, mint olyan kulcsfontosságú alaptechnológiára, amely innovációra sarkall a termékekben és az ellátási láncban. Egyre jobban bekerül a köztudatba, és már jelentős kormányzati támogatásban is részesül (az Egyesült Államokban, Kínában és Szingapúrban), hogy minél kiforrottabb lehessen. Az EU a múltra való tekintettel jó helyzetben van, de ha nem tesz lépéseket, elveszítheti pozícióját, és lemaradhat az új piacokért folyó versenyben.

3.   Részletekre vonatkozó megjegyzések

3.1   Az additív gyártás forradalmi hatása

3.1.1

Ami a gyárakat illeti, az additív gyártás új megközelítésmódoknak és a „jövő gyárának” kialakulását fogja eredményezni, mivel:

ugyanazokkal a berendezésekkel, anyagokkal és eljárásokkal többféle végtermék előállítását teszi lehetővé, és elősegíti olyan termelési módszerek alkalmazását, amelyek hagyományos gyártási módszerekkel körülményesen, vagy egyáltalán nem kivitelezhetők,

az egyik legnagyobb előnye az, hogy jól ötvözhető az üzemben alkalmazott más értékes gyártási megoldásokkal,

kulcsfontosságú technológiát jelent a dinamikus, decentralizált ellátási láncokon belül történő digitális előállítás terén. A digitális tervek (mérnöki megoldások) globális terjesztése és a specifikációs fájlok képezik a termékek helyi igényekhez való igazításának és gyártásának alapját, és ezek váltják fel a termékek központi gyárakból való szállítását is. A digitális előállítás osztott és változatos gyártási alapot eredményez, amelyben maga a gyártás közelebb kerül a fogyasztóhoz (ideértve egyes termékek otthon vagy nyomdákban, kis tételben történő előállítását is). Az ellátási láncok ötvözhetik is az összetett termékeket előállító tőkeigényes gyárakat az alkatrészek osztott, kis léptékű módszerekkel (a fogyasztóhoz, illetve a fogyasztás helyszínéhez közeli, egyéni tervek alapján dolgozó műhelyekben) történő egyénre szabásával.

3.1.2

A termékek vonatkozásában az additív gyártás lesz a termékinnováció sarokköve:

A nagyobb mérnöki szabadság termékek új generációját eredményezi: a szinte korlátlan tervezési szabadságnak köszönhetően számos ágazatban (gépjármű, repülés, gyógyászat, gépek és berendezések, sporteszközök, életmód) olyan előnyök széles körét élvezhetjük, mint a miniatürizálás, a funkciók ötvözése, a könnyű súly, a személyre szabott tulajdonságok, forma és méretek stb.

Az elképesztően rövid átfutási időknek köszönhetően új lehetőségek nyílnak a funkcionális prototípusok, illetve a személyre szabott fogyasztói és üzleti termékek terén az összes ipari ágazatban.

Az alkalmazásfejlesztés hatalmas gazdasági lehetőséget jelent Európa számára. A fejlett alkalmazások technológiai és piaci fejlesztése egy ökoszisztéma összeállításával és a lépések digitalizálásával indul. Ebből központosított üzleti koncepció alakul ki. A piac bővítéséhez (a régión belül vagy azon kívül) az értékláncon belül az egyes blokkok szegmentált decentralizációjára is szükség van. A termékekre, a tervekre és a gyártási megoldásokra vonatkozó franchise rendszer lehetővé teszi, hogy az alkalmazások világszerte való terjesztéséből Európának haszna származzon.

3.1.3

Vállalati szinten az additív gyártás gyökeresen megváltoztatja az üzleti modelleket:

A digitális gyártás olyan forradalmi,„digitális elvek alapján vezérelt” üzleti modelleket eredményez, amelyek gyorsan változnak, és magas szinten személyre szabhatók. Az internet segítségével a felhasználók által létrehozott tartalom a kézzelfogható termékek gyártójához kerülhet. Annak újragondolása, hogy a vállalkozások hogyan állítják elő és szállítják termékeiket ellátási láncaik mentén, új termelési láncokat és üzleti modelleket eredményez, gondolhatunk itt a rövid határidejű, igény szerinti, a fogyasztóhoz közeli gyártásra, az alkatrészek javítására, az elektronikus előállításra, a „hosszú farkat” képező alkatrészek (7) digitális áruházaira, illetve a tömeges testre szabásra. A jelenlegi értékláncot egy egyszerűbb és rövidebb értéklánc válthatja fel.

A hagyományos additív gyártási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások áttérnek az OEM (8) - ágazat ügyfeleinek kiszolgálására: a szerződéses gyártásra és az egyedi szolgáltatásokra. A beszállítói láncokat mérnöki tervezési eszközök és digitális elektronikus előállítási folyamatok támogatják, ezáltal „demokratizálódik” a tervezés, hogy bárki elvégezhesse. Egy ilyen üzleti modell számos előnnyel, de problémával is jár.

Az additív gyártás gazdaságos sorozatgyártást tesz lehetővé additív gyártási szolgáltatásokat kínáló vállalkozások, gyártással foglalkozó cégek vagy akár otthoni felhasználók számára 3D-modell alapján („gyár az íróasztalon”). Új szolgáltatói típusok vannak kialakulóban: 3D-nyomdák nyíltak több európai városban, továbbá a 3D-tartalom és az igény szerinti szolgáltatások kapcsolódási felületet képeznek a 3D-tartalom előállítói, a katalógusokból alkatrészeket megrendelő fogyasztók és az additív gyártással foglalkozó vállalkozások között.

3.2   Az additív gyártás technológiai hatása

3.2.1   A gyártási rendszerek új generációjára van szükség

Az additív gyártás nemzetközi útitervei (9), (10), (11), (12), (13) kiemelik, hogy az additív gyártás jelentős technológiai lépései kulcsszerepet játszanak az additív gyártás javasolt hozzáadott értékének és elterjedésének előmozdításában. Az additív gyártás mai technológiáit prototípusok előállítására fejlesztették ki, a gépek még nem állnak készen a nagy mennyiségben való termelésre. Az ezzel foglalkozó vállalkozások technológiai akadályokba ütköznek, amikor az additív gyártást sorozatgyártási technológiává próbálják átalakítani. Az additív gyártás elvén működő gépek belső felépítése ugyanazt a koncepciót követi, mint a prototípusok előállításának korszakában, és még túlságosan kevés újítást vezettek be (a mai gépek belülről szinte ugyanúgy néznek ki, mint elődeik 10-15 éve). Forradalmi jellegű „gépi” újításokra van szükség ahhoz, hogy az iparág a következő szintre léphessen (14).

A fejlesztés felgyorsítása érdekében az additív gyártással foglalkozó vállalatoknak és kutatóknak hozzáférést kell biztosítani a nyílt (mind hardveres, mind szoftveres) platformokhoz, hogy a kereskedelemben kapható „fekete doboz” jellegű gépek korlátain felül lehessen emelkedni.

A hasznos tulajdonságok (költséghatékonyság, teherbírás, megbízhatóság) fokozásával ki lehetne szélesíteni az additív gyártásban rejlő jelenlegi lehetőségeket, hogy alkalmazási területek széles körében megvalósulhasson a nagyobb tételben történő termelés. A technológiai korlátok eltolódása és a más folyamatokkal való összefonódás (hibrid termelés) áttörést jelentő alkalmazások előtt nyitja meg az utat (15). Ahhoz, hogy a gyáriparban is elterjedjen, az additív gyártásnak a gyári környezetbe és ellenőrzési rendszerekbe is be kell épülnie.

A fenti stratégiai kutatás mellett új, forradalmi jellegű koncepciókat is találni kell a termelési rendszerekkel kapcsolatban: a meglévő additív gyártási technológiákat alapul véve gyökeresen át kell gondolni a termékek felépítésének módját és azt, hogy ezek a rendszerek hogyan épülnek be a gyári környezetbe. Ez azt jelenti, hogy a holnap additív gyártásának alapját már nem egy gyárcsarnokban egymás mellé helyezett, adott gyártási szakaszokért felelős additív gyártógépek adják: az alkalmazási igények folyamatos additív gyártási rendszerek koncepcióját követelik meg, amelyek a gyártás különböző lépéseinek láncolatán alapulnak. Ezeket a koncepciókat már most „2.0-s verziójú AM-gépként” ismerik, és ezek képezik majd a jövőbeli AM-gépek fejlesztésének hajtóerejét.

3.2.2   Az additív gyártás tanúsítását lehetővé tevő új folyamatokra van szükség

Ahhoz, hogy az additív gyártási technológiákat megvalósítsák az iparban, azokat tanúsítani kell. A tanúsítással válik a technológia iparivá. Most még ki kell fejleszteni az additív gyártás tanúsítását lehetővé tevő folyamatokat, például folyamat közben történő fejlett vizsgálatokat és minőségellenőrzési technológiákat, hogy garantálni lehessen az előírások betartását. Ezeknek legalább azt ki kell tudniuk mutatni, ha a termék nem felel meg valamilyen előírásnak, és mindenképp ki kell fejleszteni módszert arra, hogy elejét lehessen venni a szabványtól való eltéréseknek, és a hibákat ki lehessen javítani.

3.2.3   Fejlesztésre és új anyagokhoz való hozzáférésre van szükség

A forgalmazási csatornák irányítóinak továbbra is domináns helyzetük van: a gépgyártók például karbantartási és garanciaszerződéseikbe belefoglalják, hogy konkrét, költséges nyersanyagokat kötelező használni – amelyeket gyakran kizárólag ők forgalmaznak – vagy pedig a „penge a borotvához” típusú üzleti modellt használják, amelyben a fogyóeszközök esetében függési helyzet jön létre. A forgalmazási csatornák kézben tartása, valamint a még mindig korlátozottnak tekinthető mennyiségek (16) együttesen kevésbé vonzó helyzetet jelentenek az anyagszolgáltatók számára ahhoz, hogy nagy összegeket fektessenek be új anyagok kifejlesztésébe.

Az anyagbeszerzési források korlátozott száma a nyersanyagok esetében túlzottan magas árakhoz vezet, és a végfelhasználók számára a beszerzési garancia kockázata is növekszik. Ez a piaci mechanizmus csorbítja az additív gyártás lehetőségeit.

Jelenleg a kétszámjegyű növekedést felmutató piac gazdasági lehetőségeket teremt, és újabb anyagszolgáltatókat vonz. Az anyagok kifejlesztésének igényét támogatni és ösztönözni kell. Fontos az anyagválaszték bővítése és az anyagok tulajdonságainak javítása. A beszállítók számának növelése elősegíti a versenyképesebb árszabást, így a gépek garanciájának figyelmen kívül hagyása vonzóbb lehetőséggé válik, és így nagyobb volumenű és versenyképesebb anyagpiacok alakulnak ki.

A szélesebb anyagválaszték új iparágak előtt nyit utat, és az additív gyártásban használt anyagok nagyobb mennyisége iránt teremt keresletet.

3.2.4

Fő technikai akadályok – Az olyan iparágakban, mint az űrrepülés, a gépjárműipar, az orvosi, illetve fogyasztási cikkek, a nagy kaliberű áttörés előtt álló akadályok elsősorban a termelékenység fokozásával kapcsolatosak, és az alábbiakban foglalhatók össze:

a folyamat teherbírása nem megfelelő, a termelés sebessége nem elégséges (ez túlzott előállítási költségekhez vezet),

gyári és hibrid gyártási környezetbe beépíthető, új generációs additív gyártási technológiákra van szükség,

az anyagok és a termékek tulajdonságai elégtelenek és nem konzisztensek, igen korlátozott mértékben áll rendelkezésre additív gyártási alapanyag, és lassú az anyagfejlesztés,

hiányzik az áttörést jelentő új alkalmazások multidiszciplináris fejlesztésének technológiája.

3.2.5

Stratégiai kutatásra van szükség a következőkhöz:

hogy az additív gyártás olyan sorozatgyártási technológiává válhasson, amelyet új generációs gépekkel lehet végezni,

hogy az additív gyártás valódi termelőeszközként épülhessen be a gyári környezetbe és a gyártási rendszerekbe,

az additív gyártási alapanyagok választékának bővítéséhez,

újító jellegű alkalmazások (és fejlesztési eszközeik) kifejlesztéséhez.

3.2.6

Fennáll a technológia Európából való elszivárgásának veszélye:

Az additív gyártási technológia és az additív gyártás piaca már bizonyos szinten kiforrott, az első konszolidációk már létrejöttek ezen a szakterületen. Nagy, egyesült államokbeli székhelyű vállalatok fektetnek be és vásárolnak fel olyan (gyakran EU-s székhelyű) kkv-kat, amelyek az additív gyártás terén tudással, szellemi tulajdonnal és szabadalmakkal rendelkeznek. Az így megszerzett tudást gyakran Európán kívül hasznosítják, mivel az uniós piacok sokrétűek és nehezen hozzáférhetőek. Az európai kkv-nak is érdekükben áll, hogy Európán kívüli nagyvállalatok felvásárolják őket, mivel ezzel új, tág piacok nyílnak meg az alkalmazásaik előtt. Mindkét fenti ok magában hordozza annak a veszélyét, hogy az additív gyártás eddig Európában folyó fejlesztése elhagyja a térséget.

Az additív gyártással foglalkozó EU-s székhelyű vállalatok számára nem könnyű a bővítés Európán belül. A kis és nagyon különböző piacok számossága miatt magas beruházási költségeket kell viselni, mielőtt el lehetne érni egy életképes szintű piaci mennyiséget. Ezenkívül az új piacokra való áttérést az is gyakran lassítja, hogy bizonyos elemek hiányoznak az értékláncból. Ezért az additív gyártással foglalkozó uniós székhelyű vállalatok előszeretettel keresnek nagy nem uniós piacokat, hogy tudásukat már korai szakaszban hasznosíthassák.

3.3

Az additív gyártás hatása jogi kérdésekre (17)

Additív gyártáson ma széles körben (a médiában, a sajtóban, a lakosság és a politikusok körében) végfelhasználói szintű, 3D-nyomtatási technológiát értenek, „intelligens” otthoni nyomtatást, nem pedig egy jövőbeli gyártási technológiát. Bár mindkét értelmezés megállja a helyét a jövőben, a tendenciák, az akadályok és a kutatási prioritások alapvetően eltérnek. Az olyan témákat, mint a szabványosítás, a szellemi tulajdonjogok és a jogi felelősség, teljesen különbözőképpen kell szemlélni attól függően, hogy mely technológiákról és alkalmazási területekről van szó.

Szabványok és tanúsítás: Általánosan elismert tény, hogy a szabványok hiánya miatt az additív gyártás csak korlátozottan tudott elterjedni az olyan kulcsfontosságú ágazatokban, mint például az űrrepülés, a gyógyászat és a fogászat. A szabványok hozzáférhetősége elősegíti a technológiák alkalmazásának elterjedését, és széles körű kutatási és fejlesztési lehetőségeket teremt. A professzionális piacok gyakran követelményeket támasztanak és tanúsítást igényelnek, emiatt az új technológiák elfogadtatása igen nehéz. Az additív gyártás széles körű elterjedése előtt álló akadályok egyszerre technikai és jogi természetűek. Ezért ezeknek a technológiáknak a jövőbeli fejlesztéséhez elengedhetetlen, hogy az iparág továbbra is tevékenyen részt vegyen az ASTM F42, a BSI és az ISO munkacsoportjaiban.

Szellemi tulajdon: A szakértők aggodalmuknak adnak hangot azzal kapcsolatban, hogy az additív gyártási technológiák egyre szélesebb körű felhasználása elkerülhetetlenül szellemi tulajdonjogi problémákhoz fog vezetni (18).

Az additív gyártásnak jelentős kihatása lehet a szellemi tulajdonjogokra, ugyanis a digitális fájlban leírt tárgyak sokkal könnyebben másolhatók és terjeszthetők – illegálisan is. Ugyanaz játszódhat le, ami a film- és zeneiparban is történik: új nem kereskedelmi modellek jönnek létre, és egyre nagyobb a feszültség az innováció hátráltatása és az illegális terjesztés között (19).

A fejlesztők szellemi tulajdonjogának védelme óriási problémát jelent, amely nagyon hasonló ahhoz, ami a zene- és filmipari jogok védelménél tapasztalható. Az additív gyártás ágazatában olyan megoldást kell keresni a szellemi tulajdonjogok védelmére, amelyet maga az ágazat fejleszthet ki. A szellemi tulajdonjogok védelmére szolgáló, széles körben alkalmazott technológia segítségével legyőzhető az az aggály is, hogy az additív gyártási ágazat felett csupán néhány szervezet gyakorolja az irányítást az idevonatkozó szellemi tulajdonjogok védelmével, és így korlátozza a konkurenciát és új alkalmazási területek feltárását. Ez ugyanis lassítja az innovációt, és magasan tartja a rendszerköltségeket.

Jogi felelősség: A jogi felelősséggel kapcsolatban több probléma is felmerül, különösen az amatőr vagy tájékozatlan tervezők, alkatrészgyártók és forgalmazók tekintetében. Ha elromlik egy alkatrész, ki a felelős? Ez a terület egyre nagyobb problémát jelent az additív gyártás ágazatában, különösen ott, ahol a rugalmasság, az egyéni kifejezésmód és az egyedi tervezés ismeretlen területeket tár fel. Új üzleti modelleket kell kifejleszteni az additív gyártási technológiával készült alkatrészek forgalmazására és az ezzel járó üzleti kockázatokra.

Az additív gyártás hitelesítése és tanúsítása  (20): Az additív gyártási technológia minden egyes elemét (azaz az anyagokat, a berendezéseket, a folyamatokat) hitelesíteni kell és tanúsítvánnyal kell ellátni, hogy sokszorosíthatóan, jó minőségű alkatrészeket lehessen gyártani. Ha mellőz zük a szabványokat, akkor első nekifutásra nehéz jó minőségű alkatrészt előállítani. Az additív gyártási hitelesítési és tanúsítási szabványok kidolgozása azért bonyolult, mert a gépeknek, anyagoknak és folyamatoknak sokféle kombinációjuk létezik, továbbá nincs az additív gyártás módszertanának központi adattára vagy szakmai központja. Az additív gyártási technológiák szélesebb körű alkalmazásához szabványokat kell kidolgozni az összes anyag, folyamat és termék gyorsabb és költséghatékonyabb tanúsításának megkönnyítésére.

3.4   Az additív gyártás hatása a foglalkoztatásra, a képzésre és az oktatásra

Az additív gyártási technológiáknak közvetlen kihatásuk lesz a hagyományos termelési modellekre, különösen a belső műhelyek szervezésére. Az additív gyártás megkönnyíti a fogyasztóhoz közel elhelyezkedő „minimalmok” létrehozását, ott, ahol arra igény van. Ez új munkahelyeket hoz létre, ezek viszont még nem mérhetők, mivel az ipari alkalmazás még túlságosan új.

A foglalkoztatási adatokra gyakorolt valós hatást igen nehéz meghatározni, mivel erről még nem készült tanulmány, továbbá mivel igen valószínű, hogy a jelenlegi munkahelyek és a jövőbeli additív gyártással foglalkozó szereplők egymást helyettesítik majd.

Az additív gyártási technológiákkal kapcsolatos munkahelyek sajátos készségeket is megkövetelnek majd: a gépkezelőknek tudniuk kell kezelni a folyamatra jellemző szoftvereket, a mérnököknek tudniuk kell az új rendszerekkel alkatrészeket tervezni, topológiai optimalizációt végezni, áttervezni stb.

Az additív gyártási technológiák elterjedésével oktatási és képzési intézményekre is szükség lesz ahhoz, hogy megőrizzük és továbbfejlesszük a munkavállalók foglalkoztathatóságát. Az európai iskolai tantervek jelenleg nagyrészt figyelmen kívül hagyják az additív gyártást, és ugyanez igaz az iskolán kívüli képzésre is. A legtöbb képzési tanfolyam egyszerűen csak leírja a technológiát és annak várható teljesítményét, és nem célja, hogy a diákok valódi készségeket sajátítsanak el. A helyi önkormányzatoknak az additív gyártást be kellene építeniük a tantervekbe, legalább a szakképzésben. A 3D-nyomtatás rövid idő alatt eljutott odáig, hogy magában foglalja a teljes innovációs folyamatot (koncepció, tervezés, számítástechnika, robotika és a végtermék tényleges előállítása). E technológia vonzerejét hatékony képzési módszerként fel lehetne használni az iskolai oktatásban, hogy a gyermekek figyelmét a technológiára és a gyártásra irányítsa.

Az lenne kívánatos, hogy a képzési kínálatot az ipar, a helyi önkormányzatok, az oktatási intézmények és a munkavállalói szervezetek együttműködésével dolgozzák ki, és az az ágazatban működő vállalatok valódi szükségletein alapuljon.

3.5   Munkahelyi egészségvédelem és biztonság

Nagyon kevés tanulmány született az additív gyártásról a munkahelyi egészségvédelem és biztonság nézőpontjából, ezekre pedig nagy szükség lenne, mégpedig az alábbiak miatt:

vegyi anyagokkal összefüggő kockázatok a polimer alkatrészek additív gyártása során használt illékony gyantákból, illetve a fémporokban található illékony fémes és nemfémes adalékanyagokból eredően,

vegyi-fizikai kockázatok a porok használatából eredően, különösen ha ezek a porok nanorészecskéket is tartalmaznak,

robbanásveszély a porok használatából adódóan,

egyedi veszélyforrások: lézerforrások, elektronsugarak stb. használatából eredően

Ha beindulnak az additív gyártás ipari alkalmazásai, sürgősen szükség lesz a munkavállalókat fenyegető veszélyek felméréséről szóló tanulmányokra, hogy védelmi rendszereket és szabványokat lehessen kialakítani. Balesetvédelmi képzést is ki kell fejleszteni az AM-gépeken dolgozó munkavállalók számára. Ez a feljavítandó, illetve kialakítandó oktatási program részét képezheti.

Kelt Brüsszelben, 2015. május 28-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  Industry 4.0 – The new industrial revolution: How Europe will succeed [Ipar 4.0 – Az új ipari forradalom: Hogyan lehet sikeres Európa]. Roland Berger Strategy Consultants, 2014.

(2)  Production in the Innovation Economy (PIE) [Termelés az innovációs gazdaságban]. Az MIT tanulmánya, 2013.

(3)  3D Printing and Additive Manufacturing: State of the Industry [3D-nyomtatás és additív gyártás: ágazati helyzetkép]. A Wohlers Associates éves, világszintű helyzetjelentése, 2014.

(4)  Shaping Our National Competency in Additive Manufacturing – A Technology Innovation Needs Analysis [Nemzeti kompetenciánk alakítása az additív gyártás terén – a technológiai innovációs igények elemzése]. Az Egyesült Királyság Technológiai Stratégiai Bizottságának additív gyártással foglalkozó különleges érdekcsoportja, 2012.

(5)  3D Printing and Additive Manufacturing: State of the Industry [3D-nyomtatás és additív gyártás: ágazati helyzetkép]. A Wohlers Associates éves, világszintű helyzetjelentése, 2014.

(6)  3D opportunity: Additive manufacturing paths to performance, innovation, and growth [A 3D-ben rejlő lehetőségek: az additív gyártás útjai a teljesítmény, az innováció és a növekedés felé]. Deloitte Review, 2014.

(7)  Ritka, nehezen beszerezhető, emiatt magas árú alkatrészek.

(8)  „Eredetiberendezés-gyártó”.

(9)  A MANUFUTURE kezdeményezésére létrehozott európai AM-platform 2013. évi Additive Manufacturing: Strategic Research Agenda [Additív gyártás: stratégiai kutatási menetrend] című konzultációs dokumentuma.

(10)  DMRC (Direct Manufacturing Research Centre, Paderborn, Németország): Thinking ahead the Future of Additive Manufacturing – Analysis of Promising Industries [Az additív gyártás jövőjének elgondolása – az ígéretes iparágak elemzése], 2012.

(11)  Innovatie Zuid: Hightech Systemen en materialen: Roadmap 3D-Printen, 2013.

(12)  EFFRA: Factories of the Future 2020: Factories of the Future Public-Private Partnership roadmap [A jövő gyárai – 2020: „A jövő gyárai” köz-magán partnerség menetrendje], 2013.

(13)  Additive Manufacturing for Serial Production: Research Roadmap [Sorozatgyártás additív eszközökkel: kutatási menetrend]. Flanders MAKE, 2014.

(14)  Additive Manufacturing for Serial Production: Research Roadmap [Sorozatgyártás additív eszközökkel: kutatási menetrend]. Flanders MAKE, 2014.

(15)  EPSRC – Centre for Innovative Manufacturing in Additive Manufacturing [az additív gyártáson belüli innovatív gyártás központja] http://www.3dp-research.com/Home

(16)  3D Printing and Additive Manufacturing: State of the Industry [3D-nyomtatás és additív gyártás: ágazati helyzetkép]. A Wohlers Associates éves, világszintű helyzetjelentése, 2014.

(17)  A MANUFUTURE kezdeményezésére létrehozott európai AM-platform 2013. évi Additive Manufacturing: Strategic Research Agenda [Additív gyártás: stratégiai kutatási menetrend] című konzultációs dokumentuma.

(18)  Is intellectual property law ready for 3D printers? The distributed nature of Additive Manufacturing is likely to present a host of practical challenges for IP owners [Készen áll-e a szellemi tulajdonról szóló jog a 3D-nyomtatásra? Az additív gyártás osztott jellege bizonyára számos gyakorlati kihívást rejteget a szellemi jogok tulajdonosai számára]. The National Law Journal, 2013. február 4.

(19)  Scapolo, F., Churchill, P., Castillo, H. C. G. és Viaud, V. előretekintő tanulmánya: How will standards facilitate innovation and competitiveness in the European Union in the year 2025? [Hogyan segítik elő a szabványok az innovációt és a versenyképességet az Európai Unióban 2025-ben?]. Európai Bizottság, 2012. december.

(20)  Measurement Science: Roadmap for metal-based Additive Manufacturing [A mérés tudománya: útiterv a fémalapú additív gyártáshoz]. National Institute of Standards and Technology [Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet], 2013. május.


8.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 332/45


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A beruházók védelme, valamint a beruházó és az állam közötti vitarendezés az EU harmadik országokkal kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásaiban

(2015/C 332/06)

Előadó:

Sandy BOYLE

2014. július 10-i plenáris ülésén az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A beruházók védelme, valamint a beruházó és az állam közötti vitarendezés az EU harmadik országokkal kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásaiban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2015. április 28-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2015. május 27–28-án tartott 508. plenáris ülésen (a május 27-i ülésnapon) 199 szavazattal 55 ellenében, 30 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

A véleményben használt rövidítések jegyzéke

CETA – átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (Kanadával)

EJEE – Az emberi jogok európai egyezménye

ECT – Energia Charta Egyezmény

EU – Európai Unió

kkb – közvetlen külföldi befektetések

ICSID – Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja

INTA – az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága

ISDS – a beruházó és az állam közötti vitarendezés

LSE – London School of Economics

NAFTA – Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás

OECD – Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

kkv – kis- és középvállalkozás

TBC – Transzatlanti Üzleti Tanács

EUSZ – az Európai Unióról szóló szerződés

EUMSZ – az Európai Unió működéséről szóló szerződés.

TTIP – transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség

UNCITRAL – Az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága

UNCTAD – Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája

1.   Következtetések és ajánlások

Következtetések

1.1

A közvetlen külföldi befektetés fontos mértékben járul hozzá a gazdasági növekedéshez. A külföldi befektetőknek átfogó védelemben kell részesülniük a közvetlen kisajátítással szemben, mentesülniük kell bármiféle megkülönböztetéstől, és a hazai befektetőkkel egyenlő jogokat kell élvezniük.

1.2

Létfontosságú az államnak az a joga, hogy a köz érdekében hozzon jogszabályokat. Ezt semmiféle nemzetközi beruházási megállapodás rendelkezései nem áshatják alá. Alapvető, hogy legyen egy olyan egyértelmű záradék, amely horizontális módon megállapítja ezt a jogot.

1.3

A beruházó és az állam közötti vitarendezés (ISDS) révén nem szabad a nemzeti határokon túlról érkező tőke státuszát a szuverén államéval azonos szintre emelni, vagy lehetővé tenni azt, hogy a külföldi befektetők megkérdőjelezzék a kormányok szabályozásra és saját ügyeik intézésére vonatkozó jogát.

1.4

Az idők során az ISDS alkalmazása révén felmerült néhány visszaélés, melyekre most megoldást kell találni. Az ISDS-re visszavezethető, rendszeresen előforduló hiányosságok többek között az alábbiak: átláthatatlanság; a választottbírósági eljárás szabályai nem egyértelműek; nincs fellebbezési jog; a rendszer használatára nem jogosult hazai beruházók hátrányos megkülönböztetése; félő, hogy a tisztán spekulatív, munkahelyteremtő hatással nem bíró beruházások is védelmet kapnak; és félő, hogy szakosodott ügyvédi irodák kihasználják a helyzetet. Most egy olyan alternatív vitarendezési eljárást kellene javasolni, amely egyszerre tud eleget tenni a beruházók jogos követeléseinek és eloszlatni a civil társadalom többi részének az ISDS-ről kialakult negatív képből adódó aggályait.

Az Európai Bizottság által a TTIP-be építendő ISDS tárgyában folytatott konzultáció rámutatott arra, hogy jelentős az eltérés a széles körben vett vállalkozói közösség nézetei és a civil társadalom egyéb területeiről érkező válaszok túlnyomó többségének álláspontja között.

1.5

Fenntartásokkal fogadják a három magánjogászból álló testületre ruházott, azzal kapcsolatos hatáskört, hogy alapvető közérdekre számot tartó területeken ítélkezzenek és hozzanak kötelező érvényű határozatokat. Bár az UNCITRAL új szabályokat fogadott el az átláthatóságra vonatkozóan, még mindig vannak aggályok azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi rendszer nagyrészt nem átlátható, és nem teszi lehetővé a fellebbezési jogot.

1.6

Hol van már az ISDS mögött meghúzódó eredeti elképzelés! A rendszer mára a piacot uraló kis számú, befektetési jogra szakosodott ügyvédi iroda kiemelkedően jövedelmező üzletterévé vált.

1.7

Egyes szakosodott ügyvédi irodák az ISDS-t ma fontos megelőző jellegű kockázatcsökkentési eszközként népszerűsítik a befektetni kívánók számára. Az ISDS egyes kiemelkedő esetekben nyomásgyakorlási eszköz lett olyankor, amikor a perek indításának puszta kockázata is elveszi a jogszabályalkotók kedvét, megakadályozva, hogy jogszerű politikákat folytassanak a köz érdekében. Aggályok merülnek fel azt illetően is, hogy ez a rendszer spekulatív befektetésekre ösztönzött például fedezeti alapokat.

1.8

A kisajátítás fogalmának többféle liberális értelmezése létezik, és ez ahhoz az egyre erősödő aggodalomhoz vezetett, hogy a nyereséget állítólagosan korlátozó közérdekű politikáért az adófizetők kénytelenek megfizetni a kompenzációt.

1.9

Az EU által Kanadával kötött, 2014 végén aláírt megállapodás (CETA) és a külön beruházási fejezettel kiegészített EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodás az első, amely az EU által tárgyalt beruházási fejezetet tartalmaz azóta, hogy 2009-ben a Lisszaboni Szerződés hatáskörrel ruházta fel az EU-t a beruházások területén. Bár a fejezetek célja az, hogy javítsanak a jelenlegi ISDS-rendszeren, és létrehozzanak egy új, – az Európai Bizottság szerint „korszerű” – uniós ISDS-modellt, ezek a fejezetek korántsem elegendőek a nyilvánosság aggályainak eloszlatásához. A szingapúri modellek és a CETA nem azonosak, és sokak véleménye szerint az ISDS továbbra is kiegyensúlyozatlan, igen költséges folyamat, amely felülírja a demokráciát, nem teszi lehetővé a fellebbezési jogot, és veszélybe sodorja a kormányok szabályozási jogát azzal, hogy a nemzeti alkotmányokban rögzített és a hazai befektetők által élvezett jogokon túlmutató jogosultságokat biztosít a befektetők számára. Az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy a CETA-nak az ISDS-ről szóló szövege képezi jelenleg az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások alapját.

1.10

Az a tény, hogy ugyanazok a személyek hol választottbírók, hol pedig a vállalat tanácsadói lehetnek, olyan egyértelmű összeférhetetlenséget eredményez, amit a CETA sem kezel. Ez megerősíti azt az álláspontot, hogy az ISDS nem méltányos, független és kiegyensúlyozott módja a befektetői vitarendezésnek.

1.11

Az EGSZB üdvözli a TTIP-n belüli, a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárásról indított nyilvános konzultációt. A CETA-val ellentétben a konzultáció hozzájárult ahhoz, hogy átláthatóbbá tegye a TTIP-tárgyalásokat, és fontos precedenst teremt, amelyet az EGSZB szilárd meggyőződése szerint az összes jövőbeli kereskedelmi tárgyalás során követni kell majd. Az Európai Bizottság a konzultációra adott válaszában négy konkrét területet azonosított további, részletesebb vizsgálatok céljaira, és bár az EGSZB nem tekinti teljesnek ezt a listát, részletes javaslatokat terjesztett elő a szóban forgó kérdésekkel kapcsolatban a jelen vélemény 7–10. fejezetében.

1.12

Az EGSZB üdvözli továbbá azt a célkitűzést, hogy a beruházók védelmét szolgáló jövőbeli mechanizmusokban gátat vessenek a „komolytalan kereseteknek”. Fontos, hogy a nemzetközi beruházási megállapodás felei élvezzék egy olyan általános politikai szűrő védelmét, amely lehetővé teszi számukra, hogy a megállapodás alapján indokolt esetben megakadályozzák egy kereset választottbíróság elé kerülését.

1.13

A beruházókat arra kell ösztönözni, hogy az államközi szerződésekben biztosított vitarendezési megoldást utolsó esélynek tekintsék, és törekedjenek alternatív módszerek, például békéltetés és közvetítés (mediáció) használatára. A magánbiztosításon és a szerződésen alapuló védelem megfelelő eszköz, amellyel a külföldi befektető a minimálisra csökkentheti a kockázatát.

1.14

A közvetlen külföldi befektetések védelme iránti igény országonként eltérő. Egy demokratikusan működő, korrupciómentes és érett jogrendszerrel rendelkező országban a befektetői vitákat közvetítéssel, a helyi bíróságok előtt, illetve államközi vitarendezéssel kell megoldani. Ezek az elemek megvannak az EU-ban, az USA-ban és Kanadában is, és a transzatlanti beruházások jelenlegi magas szintje meggyőzően illusztrálja, hogy az ISDS hiánya nem akadályozza a beruházást. Az EGSZB tehát arra a következtetésre jut, hogy nincsen szükség ISDS-re a TTIP-ben és a CETA-ban, ezért ellenzi annak beépítését.

1.15

Az ISDS nagy eséllyel viszi félre mind a TTIP-t, mind pedig a CETA-t. Az Európai Bizottságnak fontolóra kell vennie, hogy értelmes és helyes-e a továbbiakban is ezt a politikailag érzékeny és a nyilvánosság körében népszerűtlen célt követni.

1.16

A fejlődő országokból egyértelmű jelzések érkeznek, amelyek szerint az ISDS elfogadhatatlan rendszer, amelynek egyre több fontos világszintű szereplő fog erősen ellenállni. Amennyiben nem találnak alternatív rendszert, akkor nehezebb lesz beépíteni a befektetők védelmét olyan országokkal megkötendő jövőbeli megállapodásokba, amelyekben erre nagy szükség lenne.

1.17

Az ISDS keretében hozott ítélet és az EU jogrendje közötti viszonyt illetően jelentős aggályok merülnek fel, amelyek az EU-Szerződéshez és az alkotmányjoghoz fűződnek. A magánbíróságoknak megvan a lehetőségük arra, hogy olyan ítéleteket hozzanak, amelyek nincsenek összhangban az uniós joggal, vagy sértik az Alapjogi Chartát. Emiatt az EGSZB úgy véli, hogy létfontosságú, hogy mielőtt az illetékes intézmények döntenek, illetve bármely, az Európai Bizottság által megkötött nemzetközi beruházási megállapodás ideiglenes hatálybalépése előtt az Európai Unió Bírósága formális véleménykérési eljárásban ellenőrizze az ISDS uniós jognak való megfelelését.

Ajánlások

1.18

A beruházási jogviták rendezésére szolgáló egységes megoldás nem alapulhat a jelenlegi, a közvélemény által igen kis mértékben támogatott ISDS visszafogott újragondolásán.

1.19

Egy olyan időszakban, amikor a G7 minden tagállama előrehaladott tárgyalásokat folytat átfogó kereskedelmi és beruházási megállapodásokról, egyedülálló alkalom nyílik egy hiteles rendszer kialakítására, amely a befektetők jogos érdekeit összeegyezteti az államok jogaival.

1.20

Ha az előrelépést egy egységes hatóság jelenti, akkor az nem állhat privát ügyvédekből, és a kkv-k számára hozzáférhetőbbnek kell lennie, továbbá tartalmaznia kell a fellebbezési jogot.

1.21

Az EGSZB határozottan kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra az UNCTAD által az ISDS megreformálására tett javaslatokat. Arra a következtetésre jut, hogy egy nemzetközi befektetői bíróság lenne a legjobb megoldás a demokratikus, korrekt, átlátható és méltányos rendszer megvalósítására.

2.   Bevezetés

2.1

Mivel túlnyomó többséggel fogadta el REX/390 jelzésű véleményét (1), az EGSZB úgy határozott, hogy saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki az ISDS tárgyában. Bár ez az ajánlás kifejezetten a TTIP-hez kapcsolódott, később megállapodás született arról, hogy tárgyát kibővítik a harmadik országokkal kötendő kereskedelmi és beruházási megállapodásokban szereplő befektetői védelemmel és a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárással.

2.2

Bár a jelen vélemény az ISDS széles körű következményeit vizsgálja, a felhasznált anyagok és hivatkozások zöme elkerülhetetlenül kapcsolódik a TTIP-hez. A TTIP-tárgyalások során az ISDS központi kérdés az EU és az USA érdekcsoportjai számára.

2.3

Az Európai Bizottság több mint 15 héten keresztül (2014. márciustól júliusig) nyilvános internetes konzultációt tartott a TTIP-be építendő ISDS tárgyában. Az EGSZB bölcsebbnek tartotta megvárni a konzultáció eredményeinek közzétételét, majd ezután nyilvános meghallgatást tartani, mielőtt véglegesítené véleményét. Az eredményeket 2015 januárjának közepén tették közzé, a meghallgatásra pedig 2015. február 3-án került sor. Mindkét esemény hatalmas segítséget jelentett a jelen vélemény összeállításában.

3.   Háttér

3.1    A rendszer

3.1.1

Az ISDS nemzetközi közjogi eszköz, amely jogot biztosít arra, hogy egy külföldi befektető egy nemzetközi beruházási megállapodás értelmében vitarendezési eljárást kezdeményezzen egy külföldi kormány ellen. A szerződéseket úgy alakították ki, hogy bizonyos alapvető kötelezettségeket tartalmazzanak a felek számára a külföldi beruházás tekintetében azáltal, hogy garanciákat biztosítanak arra, hogy a kormányok tiszteletben tartsák az olyan alapelveket, mint amilyen például:

az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalma, valamint a tisztességes és egyenlő bánásmód kötelezettsége,

az azonnali, megfelelő és védelmi jellegű kártérítés nélküli közvetlen vagy közvetett kisajátítás tilalma,

a tőkeáthelyezés lehetőségének védelme.

3.1.2

E kötelezettségeknek az állam általi állítólagos megsértése esetén a nemzetközi beruházási megállapodás hatálya alá tartozó külföldi befektető az ISDS rendszerén keresztül nemzetközi választottbíróság elé viheti az ügyet. A felpereseknek bizonyítaniuk kell, hogy a kérdéses intézkedések miatt jelentős káruk keletkezett. Amennyiben a kérelemnek helyt adnak, a fogadó ország köteles az így okozott kár megtérítésére. A Kereskedelmi Világszervezet vitarendezési eljárásával ellentétben ha egy állam elveszít egy ügyet, nem köteles jogszabályainak megváltoztatására.

3.1.3

Az ISDS nagyrészt azon az érven alapul, hogy politikamentes, semleges teret biztosít a külföldi beruházók és a fogadó államok közötti vitarendezésre. Lehetővé teszi, hogy vállalatok nemzetközi bíróságon pereljenek be államokat. Ez a megoldás kizárólag külföldi vállalatok, illetve határon túli leányvállalatot üzemeltető nemzetközi vállalatok számára elérhető. Ugyanezt a rendszert más érintettek (közösségek, polgárok, belföldi vállalkozók és kormányok) nem használhatják.

3.1.4

A választottbírók nem hivatásos, közhatalommal rendelkező bírák, mint a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerben. A bíróságok három magánjogászból állnak, akik zártkörű ülésen tanácskoznak, és ad hoc alapon kerülnek kijelölésre. Határozatuk végleges, és semmiféle hivatalos fellebbezési eljárás nem indítható ellene.

3.1.5

Amennyiben a jogvitában érintett mindkét fél úgy kívánja, az ISDS-eljárás teljes mértékben titkosítható, még akkor is, ha a vita tárgya közérdekű kérdéseket érint. Bár az amerikai szabvány szerinti kétoldalú beruházási megállapodások előmozdítják az átláthatóságot, számos jelenlegi megállapodás még mindig tartalmaz titkosított elemeket. Egyetemleges végrehajtásuk esetén az UNCITRAL átláthatósági szabályai jelentősen javítanak majd ezen a helyzeten.

3.2    Tények és statisztikák

3.2.1

A kétoldalú beruházási megállapodások 93 %-a rendelkezik ISDS-ről (2). Az ISDS egyes nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban – például a NAFTA-ban – és nemzetközi beruházási megállapodásokban – például az ECT-ben – is szerepel. 2014-ben az ECT megelőzte a NAFTA-t mint leggyakrabban idézett szerződést (3).

3.2.2

A tagállamok az 1950-es évek óta 1  400 - nál is több kétoldalú beruházási megállapodást kötöttek meg, ami a világ összes ilyen szerződésének felét teszi ki (4). Ezek mind nagymértékben hasonló rendelkezéseket tartalmaznak a befektetők védelmére és az ISDS-re vonatkozóan. Beszámolók szerint az európai uniós befektetők használják világszerte a legnagyobb mértékben az ISDS-t (az összes eset 50 %-ában).

3.2.3

Az EU jelenleg tárgyalja a TTIP-t az USA-val, egy átfogó szabadkereskedelmi megállapodást Japánnal, és a közelmúltban zárt le hasonló tárgyalásokat Kanadával. Ezek minden más kérdést megelőzve hatalmas nyilvános vitát robbantottak ki arról, hogy van-e szükség ISDS-mechanizmusra a beruházásról szóló fejezetekben.

3.2.4

Kétoldalú beruházási megállapodást az USA-val mindössze kilenc uniós tagállam (Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia) kötött, Kanadával hét, Japánnal pedig egy sem. E megállapodások mindegyikét még az uniós csatlakozás előtt írták alá.

3.2.5

Az egyesült államokbeli befektetők által ebben a kilenc tagállamban végrehajtott közvetlen külföldi befektetések összege az USA EU-ba irányuló összes közvetlen külföldi befektetéseinek 1 %-át teszi ki. Az ezekből a tagállamokból az USA-ba irányuló közvetlen külföldi befektetések az Egyesült Államokba érkező kkb-állománynak mindössze 0,1 %-át teszik ki (5).

3.3    Ügyforgalom

3.3.1

A beruházók és az állam között indított vitarendezési eljárások száma 2002 és 2014 között ugrásszerűen megnőtt (2013-ban 58, 2014-ben 42 eset) (6), a szerződésen alapuló választottbírósági eljárások száma pedig 2014 végére elérte a 610-et. Mivel azonban a legtöbb választottbírósági fórum nem tart fenn az ügyekről nyilvános jegyzéket, az esetek valós száma magasabbra becsülhető.

3.3.2

Az ismerten lezárt 356 ügy 25 %-a esetében a befektető, 37 %-uk esetében pedig az állam javára született döntés. Az ügyek 28 %-ának konkrét részletei továbbra is titkosak.

3.4    Időkeret és költségek

3.4.1

Egy választottbírósági ügy átlagos költsége mindkét fél számára 4 millió dollár, amelynek mintegy 82 %-a jogászi illetmény (7). Néhány per akár éveken át is elhúzódhat.

3.4.2

A magas költségek miatt egyre több ügyet harmadik felek finanszíroznak. Azáltal, hogy csökken a kockázat a vállalatok számára, mindez azt eredményezi, hogy több olyan komolytalan ügy indul, amelynek a rájuk eső teljes jogi költségét az államok továbbra is maguk viselik. Az EGSZB határozottan ellenzi, hogy fedezeti alapok egyes jelentések szerint spekulatív céllal fektetnek ISDS-ügyekbe a megítélt kompenzáció egy részéért cserébe (8).

4.   Érvek az ISDS mellett

4.1

Írország kivételével minden tagállam kétoldalú beruházási megállapodásaiban van ISDS. Ezenkívül 190 EU-n belüli kétoldalú beruházási megállapodás is van, amelyek a világszerte ismert ISDS-ügyek 16 %-át teszik ki.

4.2

Az Európai Bizottság 2012-ben, az akkori 27 tagállam által jóváhagyott tárgyalási mandátuma tartalmazza az ISDS beépítésének célkitűzését. A cél konkrétan egy „hatékony és korszerű vitarendezési mechanizmus”.

4.3

Az Európai Bizottság álláspontja (9) szerint az ISDS:

a befektetések védelmének, így az gazdasági növekedés előmozdításának és szavatolásának is fontos eszköze az Európai Unióban,

eredményes módja annak, hogy érvényt szerezzünk a kereskedelmi partnereink és befektetőink megállapodásaként a beruházási szerződések aláírásakor létrejött kötelezettségeknek.

4.4

Az EGSZB „Munkaadók” csoportja által a TTIP tárgyában megszervezett üzleti kerekasztal egy közös nyilatkozatban (10) az alábbi következtetésre jutott: „Egy olyan nemzetközi megállapodásnak, mint amilyen a TTIP, meg kell teremtenie a megfelelő feltételeket a transzatlanti piacon ahhoz, hogy a jövőben jelentős beruházások számára legyen vonzó. Ennek részeként széles körű hozzáférést és megkülönböztetésmentes bánásmódot kell biztosítani a befektetők számára mindkét oldalon, és javítani kell a befektetővédelem jelenlegi keretét, ideértve a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárást is, elérhetőbbé téve azt a kkv-k számára és megfelelő egyensúlyt alakítva ki a befektetői jogok, illetve az államok és helyi önkormányzatok arra való joga között, hogy a köz érdekében alkossanak szabályokat.” 2014 júniusában a fogyasztók, a környezetvédők és a gazdálkodók kategóriái együttes ülést szerveztek a transzatlanti tárgyalások témájában. Ezen ülés következtetései szerint is biztosítani kell azt, hogy a beruházók és az állam közötti vitarendezésre vonatkozó TTIP-rendelkezések semmilyen módon nem sértik az uniós tagállamok saját népességük érdekeit szolgáló jogalkotási képességét.

4.5

A beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárás szükségességét a vállalkozói közösségek az Atlanti-óceán mindkét partján határozottan támogatják. A külföldi befektetők védelmének alapvető biztosítékát látják benne, és azzal érvelnek, hogy

elengedhetetlen összetevője a befektetővédelemnek, amely semleges és tényeken alapuló vitarendezési mechanizmust biztosít, a megfelelést előmozdító és a visszaéléseket megelőző szabályokkal,

segít leszögezni az államok szabályozáshoz való jogát és biztosítani a befektetők jogainak nemzetközi jog általi védelmét.

4.6

Kijelentik továbbá, hogy az ISDS csak a végső esetben alkalmazandó eszköz, amelyhez csupán szélsőséges esetekben fordulnak, amikor minden más lehetőség kimerült. A kétoldalú beruházási megállapodások mintegy 90 %-ának esetében a befektetők nem használták ki annak lehetőségét, hogy eljárást indítsanak. Bár a közvetlen külföldi befektetések teljes mennyisége világszinten meghaladja a 25  000 milliárd dollárt, 1987 óta mindössze körülbelül 500 ügyet tárgyaltak. A választottbírósági ítélet csupán pénzbeli kompenzációt írhat elő. A választottbírók nem módosíthatják az államok által elfogadott jogszabályokat vagy intézkedéseket (11).

4.7

A vállalkozói közösség szerint ezenkívül egy működőképes és korszerű ISDS-rendszer a kkv-k számára is fontos, akik az egész világon indított ügyek 22 %-ának kezdeményezői (12).

4.8

Annak ellenére, hogy az üzleti élet szereplői többször kérték egy liberális beruházási megállapodás tárgyalását (13), elismerték, hogy intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy az ISDS hatékonyabb, korszerűbb, kiszámíthatóbb és átláthatóbb eszköz legyen. Az EGSZB világosabb definíciókat támogat olyan fontos elképzelések mellé, mint amilyen a „befektető/befektetés”, az „igazságos és méltányos elbánás”, vagy a „közvetett kisajátítás” (14).

4.9

A TTIP, a CETA és az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásának kiemelt jelentősége miatt többen érvelnek azzal, hogy ha ezekben az esetekben nem sikerül tárgyalásos megállapodásra jutni, az komolyan veszélybe sodorná az esélyeit egy a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárásnak bármely más kétoldalú beruházási megállapodásban is, hiszen minden megállapodás hatással van az utána következőkre.

5.   Aggályok és ellenzők

5.1

A civil társadalom más kulcsfontosságú területei nem támogatják ilyen mértékben az ISDS-t. Széles körű azonban az egyetértés annak kapcsán, hogy a külső befektetőket védeni kell a közvetlen kisajátítással szemben, nem lehet őket hátrányosan megkülönböztetni, és biztosítani kell számukra a belföldi befektetők előtt nyitva álló lehetőségeket.

5.2

Szakszervezetek, nem kormányzati szervezetek, fogyasztó-, környezetvédelmi és közegészségügyi szervezetek is határozottan a transzatlanti partnerség ellen foglalnak állást.

5.3

Elsődleges aggályuk az, hogy az ISDS rendszere nem felel meg a célnak, valamint hogy a külföldi tőkének olyan jogi státuszt biztosít, mint egy szuverén államnak. Az EGSZB azonban megjegyzi, hogy ha két ország nemzetközi beruházási megállapodás révén fokozni kívánja a köztük lévő gazdasági kapcsolatokat, akkor kölcsönösen megígérik, hogy bizonyos szintű bánásmódot garantálnak a partnerország beruházói és beruházásai számára.

5.4

A kezdetekben az ISDS-t arra hozták létre, hogy fejlődőfélben levő államokban, ahol az igazságszolgáltatási rendszer nem működött hatékonyan, segítse a közvetlen külföldi befektetőket a magántulajdon nemzeti kormányok általi közvetlen kisajátításáért járó kártérítés igénylésében. Mára azonban a mechanizmus egy olyan eljárássá fejlődött, amely:

alapvetően módosítja az erőegyensúlyt a befektetők, államok és más érintett felek között,

a vállalati jogokat a kormányok szabályozási joga és a nemzetek saját ügyeik intézésére való szuverén joga elé helyezi.

5.5

A kisajátítás kibővült, és immár magában foglalja a kisajátítással egyenértékű intézkedéseket, a közvetett és a szabályozási kisajátítást is. Ennek hatása az lett, hogy helyt adnak minden olyan vádnak, amely valamely olyan állami intézkedés ellen irányul, amely potenciális hatással lehet a nyereségre, a jövőbeli nyereségre vagy az ésszerűen elvárt nyereségre, még akkor is, ha a politika vagy intézkedés általános jellegű és nem vonatkozik a konkrét befektetésre.

5.6

A nemzeti bíróság ellentmondásos ítéleteit „kisajátítás” vádjával illette, és 500 millió dolláros pert indított Kanada ellen az egyesült államokbeli gyógyszeripari óriás, az Eli Lilly, azt állítva, hogy a szövetségi bíróság két szabadalmaztatott gyógyszer kapcsán hozott ítéletei sértik a cég befektetői jogait. Ez az első olyan kísérlet, amelyben egy szabadalmas gyógyszeripari vállalat az Egyesült Államok kereskedelmi megállapodásai által biztosított rendkívüli jogosultságokat eszközként használta arra, hogy a szabadalom által biztosított monopólium védelmének magasabb szintjét érje el (15).

5.7

A vállalati jogra szakosodott ügyvédi irodák ma olyan ügyekben adnak tanácsot és húznak hasznot ezekből, amelyeknek alig van valami közük a magántulajdon kisajátításához. Néhány befektetési jogra szakosodott ügyvédi iroda meglovagolta a pereskedési hullámot, és uralja ezt a piacot.

5.8    Szükség van-e a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárásra a TTIP-ben?

5.8.1

A TTIP keretében nehéz azzal érvelni, hogy a befektetőknek okuk van aggódni a helyi jogrendszer miatt. Mind az EU, mind pedig az USA érett és szilárd alapokon álló jogrenddel bír. Nincs nyilvánvaló oka annak, hogy a közvetlen külföldi befektetőket miért nem védhetné megfelelően egy, a jogi védelem terén megkülönböztetésmentességet és a nemzeti bírósághoz való egyenlő hozzáférést garantáló egyszerű jogi eszköz beépítése. Hasonló érveket hozhatunk fel Kanada és Japán kapcsán is. Amennyiben ezekben az igen fejlett demokráciákban nehéznek bizonyul tárgyalások, közvetítő vagy helyi bíróságok útján érvényt szerezni a nemzetközi jogoknak, a kérdést államközi vitarendezés útján kell megoldani.

5.8.2

A London School of Economics egyik, az USA 2012-es kétoldalú beruházási megállapodásának modelljét elemző jelentése szerint „az USA kétoldalú beruházási megállapodása jelentős területeken haladja meg az Egyesült Királyság jogát. Ennek alapján és az Egyesült Államokból az Egyesült Királyságba irányuló beruházások mértékére való tekintettel úgy véljük, hogy jelentős a kockázata annak, hogy az Egyesült Királyság számára politikai költségek merülnek fel amiatt, hogy a jövőben a kormány által preferált politikákat nem vezetik be vagy módosítják az egyesült államokbeli befektetők kifogásai miatt.”

5.8.3

Nem hiteles az az állítás, hogy a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárás hiánya akadályozná a külföldi befektetéseket, melyek volumene tagállamonként igen eltérő. Az Amerikai Egyesült Államokkal kötött kétoldalú beruházási megállapodásaiban ISDS- eljárásokat alkalmazó uniós tagállamok közül néhány például csak nagyon alacsony mértékben részesül amerikai külföldi befektetésekből.

Az USA és az EU közötti közvetlen külföldi befektetések mennyisége jelenleg mindkét irányban 2  500 milliárd dollár (1  500 milliárd euró). Az Egyesült Államokból csak Belgiumba négyszer annyi közvetlen külföldi befektetés érkezik, mint Kínába.

Brazília, amely Latin-Amerikában a közvetlen külföldi befektetések legjelentősebb célpontja, nem épített be ISDS-t a beruházási megállapodásaiba.

Ausztrália megmutatta, hogy egy ország képes hitelt érdemlően kihagyni a beruházók védelmét egy adott országgal (USA) megkötött kereskedelmi megállapodásából, míg egy másikkal (Korea) megkötöttbe mégis be tudja építeni azt. Nincs ok arra, hogy az EU ne legyen képes hasonló irányvonalat követni.

5.8.4

Erősen kérdéses, hogy az ISDS-mechanizmus hiánya a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségben gyengítené-e az EU azon képességét, hogy a jövőben ISDS-sel egészítse ki a nem OECD-országokkal – például Kínával – kötött kétoldalú beruházási megállapodásokat. Kína már sűrű hálózattal rendelkezik, több mint 130 kétoldalú beruházási megállapodást kötött (köztük 26 tagállammal). Kína éppúgy megállapodásra törekszik, mint az EU. Nem ennyire egyértelmű, hogy az EU-nak érdekében állna-e, hogy engedélyezze a kínai állami tulajdonban lévő – alapvetően a kínai kormány felügyelete alatt álló – vállalatok számára, hogy ISDS-sel befolyásolják a kormányzati politikát. Ez lehetővé tenné egy idegen ország számára, hogy egy tárgyalási és diplomáciai úton rendezendő kérdést egy elvileg üzleti folyamat segítségével oldjon meg.

5.8.5

Az Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPS), a Transzatlanti Kapcsolatok Központja (CTR) és a Johns Hopkins Egyetem 2015 márciusában kiadott részletes jelentése az alábbi következtetésre jutott: „egy ISDS-t is tartalmazó beruházásvédelmi fejezet TTIP-be való beillesztése nem valószínű, hogy jelentős gazdasági vagy politikai hasznot hozna az EU-nak. Elemzésünk alapján ilyen rendelkezések beépítése jelentős gazdasági és politikai költséggel járna az EU számára. Bár nem szabad eltúloznunk a lehetséges költségek nagyságrendjét, összességében véve úgy látjuk, igen valószínű, hogy a költségek meghaladják az EU által esetleg elérhető hasznot. Ennek megfelelően azt javasoljuk, hogy hacsak az USA nem kínál jelentős engedményeket az ISDS-sel kapcsolatos költségek kompenzálására, az EU a biztonság kedvéért vegyen fontolóra egyéb megoldásokat” (16).

5.9    A jelenlegi politikai színtér

5.9.1

Dél-Afrika, Bolívia, Ecuador, Venezuela és Indonézia megkezdte a meglévő kétoldalú beruházási megállapodások visszavonását vagy fokozatos megszüntetését. Az értesülések szerint India is felülvizsgálja a szerződéseit, Ausztrália pedig a Philip Morris-ügy nyomán bejelentette, hogy a jövőben nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy az általa kötött megállapodások ISDS-záradékot tartalmazzanak.

5.9.2

Az USA 50 államának parlamenti testületeit képviselő Jogalkotók Nemzeti Konferenciája bejelentette (17), hogy „nem támogat olyan kereskedelmi megállapodást, amely a beruházók és államok közötti vitarendezést lehetővé teszi”, mivel ez akadályozza őket „azon állami jogalkotókként ellátandó feladatukban, hogy tisztességes és megkülönböztetésmentes szabályokat vezessenek be és érvényesítsenek a közegészség, a biztonság és a jólét védelme, a munkavállalók egészségének és biztonságának biztosítása, valamint a környezet védelme érdekében”.

5.9.3

Az ISDS-sel szembeni ellenállás Európában is erősödik: Németország, Ausztria, Görögország és Franciaország megkérdőjelezi a beruházói jogok meglétét a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségben.

5.9.4

Az EP-ben is figyelmeztető lövéseket adtak le: a befolyásos Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság (INTA) tagjai kérték, hogy az ISDS-t töröljék a TTIP-ből.

5.9.5

A Régiók Bizottsága figyelmeztet arra, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti, a rendes bíróságokat megkerülő ISDS jelentős kockázatokkal jár, és így nélkülözhető (18).

5.9.6

Ez rengeteg olyan európai civil szervezet véleményét tükrözi, melyek ellenzik, hogy a TTIP ISDS-t tartalmazzon. Az egyik fő érv az, hogy ha egy beruházó először a hazai igazságszolgáltatási rendszerhez fordul, a jogerős ítélettel a kezében még egy beruházási bírósághoz is keresetet nyújthat be. Így ez a bíróság lesz a végső döntéshozó szerv, ami elfogadhatatlan a demokrácia számára.

6.   Az Európai Bizottság nyilvános konzultációja a befektetővédelemről és a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségen belüli ISDS-ről

6.1

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság nyilvános konzultációt indított a TTIP-n belüli, a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárásról. A duplán beküldött válaszokat leszámítva 1 43  053 válasz érkezett, ami azt mutatja, hogy a közvéleményt nagyon érdekli a téma. Az Európai Bizottság 2015. januárban közzétett szolgálati munkadokumentuma (19) alapos elemzést nyújt a közvélemény válaszainak tartalmáról és lényegi elemeiről.

6.2

A konzultáció alapjául egy CETA-n alapuló referenciadokumentum szolgált. Sajnálatos módon ez, valamint a Szingapúrral kötött megállapodástervezet esetében nem került sor nyilvános konzultációra. Ugyanakkor az tény, hogy a CETA, melynek tárgyalásai már lezárultak, akkor szolgált a nyilvános konzultáció alapjául, miután a tinta már megszáradt rajta, aggályokat vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a nyilvánosságot gyakorlatilag kész tények elé állították, és a konzultáció csak az EU által javasolt új generációs beruházási megállapodások rutinszerű legitimálását szolgálta. Ezt az aggodalmat csak fokozta, hogy a konzultációs dokumentum a formaságokra összpontosított, és nem tartalmazott konkrét kérdést arról, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségben van-e helye ISDS-nek. Ugyanakkor a konzultáció célja az volt, hogy az érdekelt felekkel eszmecserét folytasson arról, hogy miként lehetne javítani a beruházó és az állam közötti vitarendezést a TTIP keretében.

6.3

A konzultáció kevés újat tett hozzá az ISDS-ről folyó aktív online nyilvános vitából már rendelkezésre álló temérdek információhoz. A különböző érvek rendszerezésének, valamint a civil társadalom közvetlen véleménynyilvánítási lehetőséghez juttatásának szempontjából azonban rendkívül hasznos volt.

6.4

Sajnálatos, hogy az ISDS egyes támogatói elutasították a különböző online platformokon keresztül közösen benyújtott válaszok 97 %-át. A közös válaszadás a nyilvános konzultációk legitim része. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság garantálta, hogy „valamennyi választ egyenlő mértékben vették figyelembe”.

6.5

Az EGSZB megjegyzi, hogy a válaszadók kevesebb mint 1 %-a állította, hogy befektető az Egyesült Államokban, de ezt nem tartja problémának. Az olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a demokrácia és az államoknak a saját ügyeikben történő döntéshozatalra való szuverén joga, a civil társadalom széles körének bevonása és véleménynyilvánítása alapvetően fontos és nélkülözhetetlen.

6.6

Az Európai Bizottság négy területet határozott meg, ahol meg kell vizsgálni a további fejlesztési lehetőségeket:

a szabályozáshoz való jog védelme,

a választottbíróságok létrehozása és működése,

a nemzeti igazságügyi rendszerek és az ISDS közötti kapcsolat,

az ISDS-határozatok felülvizsgálata egy fellebbezési mechanizmus révén.

Ezek részletezve szerepelnek az „Investment in TTIP and beyond- the path for reform” (Beruházás a TTIP-be és azon túl – reformok) című vitaanyagban, amelyet Cecilia Malmström biztos ismertetett az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal 2015 májusában.

6.7

Az EGSZB meglepetten fogadta, hogy a május 18-i civiltársadalmi párbeszéd során megerősítést nyert, hogy a Japánnal kötendő szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalásokban a szellemi tulajdonjogokra vonatkozóan jelenleg a CETA keretében elfogadott modellt alkalmazzák. Figyelembe véve, hogy a biztos asszony az EP-ben május 6-án ismertetett „Investment in TTIP and beyond – the Path for Reform” c. vitadokumentumában számos olyan területet felsorolt, amely a CETA szövegében javításra szorul, az EGSZB aggódik amiatt, hogy olyan fontos globális partnerekkel való tárgyalásokban, mint Japán, mégis ezt a szöveget veszik alapul

7.   A szabályozáshoz való jog

7.1

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Szolgáltatói Fórum a nyilvános konzultációhoz való hozzájárulásában azt kéri, hogy a kivételeket és a korlátozásokat csökkentsék minimális szintre, és hogy az Európai Bizottság „a Lisszaboni Szerződés által ráruházott tárgyalási mandátumát az ISDS javítására és erősítésére, ne pedig annak felpuhítására” használja. A kérések közt szerepelnek például az alábbiak: „a legnagyobb kedvezményre és az állampolgárság szerinti bánásmódra vonatkozó minősítetlen záradék, tisztességes és méltányos bánásmódról szóló minősítetlen záradék, széles körű »ernyőzáradék«, nem kivételezve egyes ágazatokkal, szűrőmechanizmusok nélkül, teljes kompenzáció közvetlen és közvetett kisajátítás esetén”  (20).

7.2

Az ISDS-t egyre nagyobb mértékben használják arra, hogy a nemzeti igazságszolgáltatási rendszereket megkerülve nemzetközi magánbíróságokon indítsanak pert kormányok ellen, kártérítést követelve az adófizetők számára olyan közérdekű politikák miatt, amelyek állítólag korlátozzák a profitot. Ez különösen egészségügyi és környezetvédelmi területeken gyakori.

7.3

Néhány közelmúltbeli, nagy visszhangot kiváltó ügy megerősítette az ISDS-sel szembeni ellenállást:

A Philip Morris a cigaretták csomagolása ügyében Ausztrália ellen indított perben azzal érvelt, hogy az megfosztja a védjegyekbe és más szellemi tulajdonba való beruházásának értékétől.

Az ECT rendelkezéseire hivatkozva a Vattenfall 3,7 milliárd USD-t meghaladó kártérítést követel Németországtól az atomenergia használatának fokozatos megszüntetéséről szóló határozatot követően.

A Lone Pine 250 millió kanadai dollárra perelte Kanadát, miután Quebec tartomány környezetvédelmi aggályok miatt moratóriumot vezetett be a hidraulikus rétegrepesztésre.

A Veolia beperelte Egyiptomot a minimálbér emeléséről szóló döntése miatt, mondván, hogy ez csökkenteni fogja a cég profitját.

Líbiát 935 millió USD megfizetésére kötelezték egy kuvaiti társaság javára a valós és biztos lehetőségekből elérhető nyereségtől való elesés miatt, miután lefújtak egy turisztikai projektet (21). A beruházó csak 5 millió dollárt fektetett a projektbe, és az építési munkálatok el sem kezdődtek.

Románia ellen a Micula indított pert egy olyan beruházás miatt, melyet az ország EU-csatlakozása előtt végzett, és amellyel kapcsolatban igénybe vett egy kormányzati vállalkozásösztönző eszközt. A csatlakozáskor Románia az állami támogatásokra vonatkozó szabályok tiszteletben tartása érdekében megszüntette az ösztönzőprogramot. A bíróság 1 16  000 USD kártérítést ítélt meg kamatokkal együtt (a becsült teljes összeg: 2 50  000 USD) a kétoldalú beruházási megállapodások szerinti kötelezettségek be nem tartása miatt. 2014-ben a Versenypolitikai Főigazgatóság ideiglenesen arra kötelezte Romániát, hogy ne fizessen, mivel az jogellenes állami támogatásnak minősülne. Ennek ellenére a választottbírók egy a New York-i egyezményre hivatkozó záradék értelmében engedélyezték, hogy a Micula amerikai bíróságok előtt is kártérítésért folyamodjon.

7.4

A beruházási szerződések a pénzeszközök vagy a nyereség hazatelepítésének bármiféle korlátozását tiltják. A kormányok nem vezethetnek be tőkekorlátozást a valutáik elleni támadások kivédésére, és válsághelyzetben nem korlátozhatják a spekulációstőke-áramlásokat annak ellenére, hogy az IMF alapvető politikai intézkedésnek tartja az ilyen korlátozásokat. Az ISDS-ügyek a legsúlyosabban Argentínát érintették, melynek 500 millió USD-t meghaladó összeget kellett kifizetnie azután, hogy 2002-ben a peso árfolyamát leválasztotta az USA-dollárról.

7.5

A közszolgáltatások a CETA 11. fejezetében (Szolgáltatások határokon átnyúló kereskedelme) kivételt élveznek, a 10. fejezetben (Beruházásvédelem) azonban sem kivétel, sem mentesség nem jár nekik. Noha elvben helyes, hogy a beruházók védelemben részesülnek az állami hatóságok önkényes fellépéseivel szemben, a kisajátítás és különösen a közvetett kisajátítás fogalommeghatározása aggodalomra ad okot a tekintetben, hogy az államok jelenleg kereskedelmi vállalkozások által nyújtott bizonyos tevékenységeket legitim közpolitikai okokból újból állami kézbe tudnak venni. A 10. fejezet szerint kisajátítást képez minden olyan jogszabály, amelynek az a hatása, hogy csökkenti a magánvállalkozások értékét. A kártérítésnek a „valódi veszteséget” kell tükröznie. Ez gazdasági szempontból ellehetetlenítheti, hogy az államok újból saját kézbe vegyenek a magánszektor által nyújtott szolgáltatásokat.

7.6

A CETA elismeri, hogy a közvetett kisajátítás fogalommeghatározása túl tág, és a X.11. melléklet 3. pontja a kérdés tisztázására irányul azzal, hogy meghatározza azokat a közpolitikai célokat, amelyek nem minősülnek közvetett kisajátításnak, ilyen például az egészség, a biztonság vagy a környezetvédelem. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy ezt korlátozó jellegű listaként értelmezhetik, és ezért más, átfogóbb közpolitikai célkitűzések, például a gazdasági és költségvetési politika vagy egyes alapvető szolgáltatások nemzeti hatáskörbe való visszahelyezése kapcsán az ISDS keretében közvetett kisajátítás miatt pert indítanak. Ezt a kérdést mindenképpen tisztázni kell.

7.7

A beruházók ISDS-sel való visszaéléseinek megakadályozását célzó terveinek ismertetésében az Európai Bizottság kijelenti, hogy a TTIP-be „rendelkezéseket foglalna bele a komolytalan keresetek megelőzésére”  (22). A CETA-tervezet is gyorsított eljárást ír elő a komolytalan és megalapozatlan keresetek elutasítására. A „komolytalan” fogalmát azonban a szigorú jogi terminológiában rendkívül nehéz lesz meghatározni, ami valószínűleg csak újabb üzleti lehetőségeket nyit majd a beruházásokra szakosodott ügyvédeknek.

7.8

A CETA tervezetében a „tisztességes és egyenlő bánásmód” pontos fogalommeghatározása is szerepel. Ezt az ISDS-t ellenzők túl tágnak találják, az üzleti közösség szerint pedig nem eléggé rugalmas. Még mindig hagy értelmezési mozgásteret a bíróság számára, és nincs hozzá rugalmas felülvizsgálati mechanizmus.

7.9

Egy ISDS-ügynek már a gondolata is „befagyasztja” a szabályozást: a perektől és az ezek eredményeképpen kifizetendő büntetésektől való félelmük elriasztja a kormányokat a közérdeket szolgáló szabályok meghozatalától. Például az új-zélandi kormány felfüggesztette a dohánytermékek semleges csomagolásáról szóló jogszabály elfogadását a Philip Morris kontra Ausztrália ügyben hozott határozat megszületéséig.

7.10

A Freshfields Bruckhaus Deringer ügyvédi iroda is kiemelte a következőket multinacionális ügyfeleknek szóló tájékoztatójában: „A vállalkozások ma már jobban tisztában vannak azzal, hogy mekkora jelentősége lehet a beruházási szerződéseknek, méghozzá nemcsak utolsó mentsvárként, ha rosszra fordulnak a dolgok, hanem beruházásaik fontos előzetes kockázatcsökkentési eszközeként is”.

7.11

Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság kötelezettséget vállalt annak biztosítására, hogy az EU jövőbeli kereskedelmi/beruházási megállapodásaiban egy állam nem kényszeríthető egy intézkedés hatályon kívül helyezésére, ez figyelmen kívül hagyja annak veszélyét, hogy egy több milliárd dolláros kereset benyújtása tetemes pénzbüntetéssel járhat.

7.12

A CETA-tervezet arról is rendelkezik, hogy a választottbírósági eljárással összefüggő költségeket a pervesztes félnek kell viselnie. Ez azt jelenti, hogy a csekély összegű követelések benyújtóinak kell a teljes költséget állniuk. Mivel azonban a legutóbbi keresetek közül sok óriási összegekről szólt, nem valószínű, hogy ez – a potenciális nyereséggel összevetve – eltántorítja a gazdag multinacionális vállalatokat és szakosodott jogi cégeket. Másrészről az, hogy mindkét felet átlagosan 4 millió dolláros költség terheli, komoly visszatartó tényező a kkv-k számára, hogy az ISDS-rendelkezések alapján keresettel éljenek.

8.   A választottbíróságok létrehozása és működése

8.1

A jelenlegi rendszert a 3. fejezet ismerteti. A konzultáció számos résztvevője aggodalmát fejezte ki vele kapcsolatban.

Arra vonatkozóan általános az egyetértés, hogy az ISDS a jelenlegi formájában nem folytatható.

8.2    Beruházási választottbírók

8.2.1

A választottbírót az egyes ügyekhez úgy választják ki, hogy mindkét fél megnevezi a saját választottbíróját, és meg kell állapodniuk egy harmadik bíró személyéről. Ha nem tudnak megállapodni, akkor általában egy kinevezésre jogosult hatóság jelöli ki a harmadik bírót. A nemzeti bírákat ezzel szemben a felek megkérdezése nélkül jelölik ki. A választottbírókat leggyakrabban az ICSID vagy az UNCITRAL tagjai közül választják ki, és a jogi szakma megbecsült képviselői, például tapasztalt ügyvédek, professzorok és volt bírák. A WTO gyakorlatával szemben nem tűnik úgy, hogy kormányzati ISDS-védőket, illetve a kormányzat befektetési szerződést tárgyaló feleit választották volna választottbírónak a más államokat is érintő ügyekben.

8.2.2

Az Európai Vállalatfigyelő Szervezet (CEO) (23) szerint többen más ügyekben védőként szerepeltek: 50 %-uk beruházók, 10 %-uk államok mellett. Ezt a viszonylag kevés résztvevővel (az összes ügy 55 %-ában 15 jogász járt el választottbíróként) (24) játszott szerepcserés megoldást egyesek a vállalatok közötti kölcsönös szolidaritás melegágyaként tartják számon, amely „egészségtelen kompromisszumokat”  (25) eredményezhet. Az, hogy a másik fél egyre gyakrabban emel óvást a javasolt választottbíró személye miatt, azt mutatja, hogy a lehetséges bírójelöltek pártatlansága aggályokat vet fel (26).

8.3

Egyértelmű, hogy a CETA-nak a választottbírók kiválasztására és hivatali magatartására, valamint az eljárások lefolytatására vonatkozó rendelkezései – bár sokak szerint egyes területeken javulást képviselnek – nem rendelkeznek széles körű civil társadalmi támogatással. A választottbíróságok létrehozása és működése komoly aggodalomra ad okot:

A tagállamoknak a köz érdekében történő szabályozásra vonatkozó javaslatai továbbra is kártérítési kérelem tárgyát képezhetik, amelyről aztán egy három magánjogászból álló testület dönt.

Az összeférhetetlenség elleni biztosítékok gyengék, és nem sokat segítenek azon félelmek eloszlatásában, hogy az egy ISDS-rendszerrel megszüntethető. A CETA X.25. cikke kimondja, hogy a választottbíróknak meg kell felelniük az Ügyvédi Kamarák Nemzetközi Egyesülete nemzetközi választottbíráskodásban előforduló összeférhetetlenségről szóló iránymutatásainak. Ez azonban nem oldja meg azt az alapvető problémát, hogy egyesek ugyanazon fél számára különböző ügyekben hol védőként, hol választottbíróként szerepelnek – ez a legfontosabb összeférhetetlenségi kérdés.

A CETA tervezete előírja, hogy a nyilvánosság tájékoztatására az UNCITRAL átláthatósági szabályait kell alkalmazni, és a meghallgatásoknak nyilvánosaknak kell lenniük. Ezt az első ránézésre kedvező átláthatóság-támogatást erősen mérsékli az, hogy a bíróság tágan értelmezett mérlegelési jogkörrel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy zárt üléseket tartson, és visszatartson dokumentumokat.

9.   A nemzeti igazságügyi rendszerek és az ISDS közötti kapcsolat

9.1

A közvetlen külföldi tőkebefektetések jelenleg majdhogynem különleges jogállást élveznek, amely szerint egy magánszemély a nemzetközi jog alapján választottbíróság elé citálhat egy államot. Az emberi jogi normák egyedi jogokat biztosítanak, de – főként a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek megkerülésének kivédése érdekében – a magánszemélyeknek ki kell meríteniük a helyi jogorvoslati lehetőségeket, mielőtt keresetükkel nemzetközi bírósághoz fordulnának. A CETA nem írja elő a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítését, a beruházóknak elég konzultálniuk egy szakértővel.

9.2

A tagállamok kulcsfontosságú, a szerződéssel kapcsolatos és alkotmányjogi aggályokat vetettek fel a CETA-ban szereplő és a TTIP-ben bevezetni tervezett ISDS-re vonatkozóan (27). A kétoldalú beruházási megállapodásokban szereplő ISDS javítására irányuló javaslatok mostanáig nem enyhítették az említett aggályokat (28). Kereskedelmi politikájában (az EUMSZ 205. és 207. cikke) az EU köteles betartani az EUSZ 3. cikkében, az Alapjogi Chartában és más uniós jogi normákban meghatározott elveket.

Egy kereskedelmi megállapodás értelmében azonban, ahol a beruházási jogvitákat olyan nemzetközi választottbírósági eljárások határozzák meg, melyekre nem vonatkoznak ilyen kötelezettségek, előfordulhat, hogy ezek a bíróságok olyan ítéleteket hoznak, amelyek nincsenek összhangban az uniós joggal (lásd a 7.3. pontot – Micula kontra Románia).

9.3

A joghatóságnak az uniós elvek által nem kötött magánbíróságra való átruházása valószínűleg nem áll összhangban a Lisszaboni Szerződéssel, és jelentős hatáskörtúllépést is jelenthet. Az Európai Bíróság az ilyen nemzetközi joghatóság létrehozását ahhoz a feltételhez köti, hogy az uniós jogrend autonómiája tiszteletben tartásának elve és a Szerződésekben meghatározott hatáskörmegosztás nem sérülhet (29).

9.4

Mivel az ISDS TTIP-be való bevezetésének vegyes megállapodás keretében kell történnie, az (ideiglenes) hatálybalépés előtt mind a 28 tagállami parlament beleegyezésére szükség van. A nemzeti bíróságok kizárásával kapcsolatban el kell ismerni a szubszidiaritás elvét.

9.5

El kell ismerni, hogy ellentét feszül az uniós jog és a nemzetközi jog között, különösen a Bíróság kizárólagos joghatóságát illetően (az EUSZ 19. cikke és az EUMSZ 263. és azt követő cikkei). Ezt bizonyítja a Bíróságnak az EU EJEE-hez való csatlakozásával kapcsolatos véleménye (30) és az Európai Bizottság megközelítése, mely az uniós jog elsőbbségét szorgalmazza a Micula kontra Románia ügyben. A CETA-tervezet 14.16. cikke kimondja, hogy a CETA nem rendelkezik közvetlen hatállyal, és előírja, hogy a megállapodás rendelkezéseit be kell építeni az uniós vagy tagállami jogba annak érdekében, hogy a befektetők hivatkozhassanak rá. Ez még tovább bonyolítja az uniós jogrend, valamint a választottbíróságok által tárgyalt ISDS-ügyek közötti kapcsolatot.

9.6

Tekintettel arra, hogy ez az első eset, hogy ISDS-t építenek be olyan uniós szabadkereskedelmi megállapodásokba, melyeknek az egész világra kiterjedő hatása van a tagállamokra és számos uniós polgárra nézve, az EGSZB úgy véli, hogy elengedhetetlenül fontos, hogy a Bíróság előzetesen megvizsgálja, hogy az megfelel-e az uniós jognak. Ez különösen fontos egyrészt az EU alapvető értékei és az EU Alapjogi Chartája, másrészt annak kapcsán, hogy az Európai Bíróságnak kizárólagos joga van a jogi értelmezés, valamint a szubszidiaritás elve tekintetében. Ezért megfelelő jogi szakvéleményt kell kérni, és azt figyelembe kell venni a megállapodás rendes hatálybalépése, illetve ideiglenes hatálybalépése előtt (EUMSZ 218. cikk). E tekintetben meg kell jegyezni, hogy amennyiben a CETA hatályba lép, az olyan érvényességi záradékot is tartalmaz, amely a megállapodás esetleges felmondása esetén 20 évvel meghosszabbítaná a felmondást megelőzően létesített beruházásokra vonatkozó rendelkezéseket.

9.7

Az Európai Bizottságnak sürgősen meg kell vizsgálnia, hogyan kezeljék az EU-n belüli, illetve az uniós tagállamok által harmadik országokkal – különösen fejlett országokkal (pl. USA, Kanada) – kötött, hatályos kétoldalú beruházási megállapodásokat, amelyek még a reform előtti ISDS-mechanizmusokat tartalmaznak, melyekre hivatkozva jelenleg meg lehet támadni az állam arra vonatkozó jogát, hogy szabályozással legitim állami politikákat valósítson meg. E megállapodások többsége is tartalmaz érvényességi záradékot, ami tovább nehezíti azok felmondási eljárását.

10.   Jogorvoslati mechanizmus

10.1

Az, hogy a civil társadalom széles körben támogatja egy jogorvoslati mechanizmus meglétét, egyértelműen megállapítható volt a nyilvános konzultáció eredményeiből, és az EGSZB nyilvános meghallgatásán is megerősítést nyert.

10.2

A CETA-tervezet nem tartalmaz jogorvoslati rendszert, de lehetőséget ad ilyen rendszer létrehozására. A CETA emellett a későbbiekre konzultációkat irányoz elő a jogorvoslati rendszerekről és módszerekről. Ez a „holnapután, kiskedden” jellegű ígéret bagatellizálja a kérdés fontosságát. Sürgősen megoldást kell találni.

10.3

A választottbíróság által megítélt kártérítés elvileg végleges, annak felülvizsgálata vagy megsemmisítése csak igen szélsőséges körülmények között lehetséges (31). Ez komoly hátrányt jelent a tagállami igazságszolgáltatási rendszerekkel szemben, és nem kínál megoldást a konzultáció során felvetett alapvető aggályokra.

11.   Hogyan újítható meg az ISDS-rendszer

11.1

Az UNCTAD 5 lehetőséget nevezett meg az ISDS megreformálására:

a meglévő rendszerek testre szabása intézményközi megállapodások révén,

a beruházók ISDS-hez való hozzáférésének korlátozása,

az alternatív állami vitarendezés ösztönzése,

egy jogorvoslati eszköz bevezetése,

egy állandó nemzetközi beruházási bíróság létrehozása.

11.2

Az EGSZB szerint ezek a lehetőségek további részletes vizsgálatra érdemesek. Az első négy lehetőséggel az Európai Bizottság már foglalkozott, amikor új megközelítést dolgozott ki a beruházások védelmére és az ISDS-re vonatkozóan a CETA, valamint az Unió és Szingapúr közötti megállapodás tervezetében. A konzultáció rámutatott arra, hogy továbbra is mélyen gyökerező aggályok állnak fenn. Az EGSZB úgy véli, hogy a nemzetközi beruházási bíróság létrehozása jelenti a legjobb megoldást, mivel ez nagyban hozzájárulna a rendszer legitimitásának és átláthatóságának biztosításához, továbbá az ítéletek következetesebb értelmezéséhez és nagyobb pontosságához vezetne. Ennek kapcsán az EGSZB üdvözli a kereskedelmi biztosnak az INTA bizottság előtt 2015. március 18-án tett kijelentését, mely szerint „egy többoldalú bíróság hatékonyabb forrásfelhasználást jelentene és erősebb legitimitással rendelkezne.”

11.3

Az EGSZB azonban nem tartja járható útnak, hogy miközben tárgyalásokat folytatnak a TTIP ISDS-sel való kiegészítéséről, középtávon egy nemzetközi beruházási bíróság létrehozását is tervezik. Ha megállapodás születik a TTIP-n belül, minden bizonnyal az lesz az új etalon, és csekély esély sem marad egy nemzetközi bíróság iránti támogatás megszerzésére. Ezt az álláspontot tovább bonyolítja, hogy a TTIP változásai nem vonatkoznak automatikusan a CETA-ra. Fontos hangsúlyozni, hogy a CETA-tárgyalások már lezárultak, és nincs garancia arra, hogy a kanadai kormány beleegyezik a TTIP szerinti utólagos módosításába.

11.4

Ha az Európai Bizottság a jelenlegi stratégiát alkalmazza, szembe kell néznie azzal, hogy a beruházók védelméről folytatott tárgyalások terén tett első kísérlete azt eredményezheti, hogy az USA-val, Kanadával és Szingapúrral kötött megállapodásaiban három különböző rendszer lesz érvényben. Ha viszont egy egységes rendszert akar keresztülvinni az Európai Bizottság, ezt csak nagyon kemény tárgyalások révén érheti el. Az EGSZB úgy véli, hogy így gyakorlatilag lehetetlenné válna az ahhoz szükséges támogatás megszerzése, hogy az erőfeszítéseket ismét egy nemzetközi bíróság létrehozására lehessen összpontosítani.

11.5

Az EGSZB ezért arra a következtetésre jut, hogy az olyan nagy globális szereplőkkel, mint az Egyesült Államok, Kanada és Japán, melyek egymással párhuzamosan új kereskedelmi és beruházási tárgyalásokat folytatnak, egyedülálló lehetőség van egy nemzetközi beruházási bíróság létrehozásának szorgalmazására. Az EGSZB szerint továbbá ez jelenti a legjobb esélyt is arra, hogy meggyőzze a fejlődő országokat – ahol a szellemi tulajdonra vitathatatlanul sokkal nagyobb szükség van – egy új globális rendszerben való részvételről.

Kelt Brüsszelben, 2015. május 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  EGSZB-vélemény: Transzatlanti kereskedelmi kapcsolatok és az EGSZB véleménye az együttműködés fokozásáról és egy esetleges EU–USA szabadkereskedelmi megállapodásról, HL C 424., 2014.11.26., 9. o.

(2)  OECD (2012): ISDS – A scoping paper for the investment policy community.

(3)  UNCTAD – Recent Trends in IIAs and ISDS – 1. szám, 2015. február.

(4)  Feljegyzés a TTIP-ben foglalt ISDS-ről tartott konzultációhoz.

(5)  UNCTAD – ISDS Information Note on the US and EU.

(6)  Lásd a 3. lábjegyzetet.

(7)  E (SN/EP/6777), 2013.12.10.

(8)  Az Európai Parlament Kutatóközpontja: „ISDS and prospects for reform” – http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2015/545736/EPRS_BRI%282015%29545736_EN.pdf

(9)  Európai Bizottság: Tények a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárásról – 2. bekezdés; 2013. október 3.

(10)  Az EGSZB üzleti kerekasztala – Közös nyilatkozat a TTIP-ről, 2014.12.16.

(11)  Business Europe: ISDS – Overview of BusinessEurope position, 2015. február.

(12)  Ugyanott, valamint az Eurochambres állásfoglalása: Views and priorities for the negotiations with the US for a TTIP, 2013.12.06.

(13)  Transzatlanti Üzleti Tanács: Comments of the TBC regarding the proposed TTIP, 2013.05.10.

(14)  Business Europe: TTIP – An Indispensable Tool to Protect Investors, 2014.05.02.; ISDS – Overview of BusinessEurope position, 2015. február.

(15)  https://www.citizen.org/eli-lilly-investor-state-factsheet

(16)  „Transatlantic Investment Treaty Protection”, melyet a CEPS (www.ceps.eu) és a CTR honlapján (http://transatlantic.sais-jhu.edu) is közzétettek.

(17)  http://www.citizen.org/documents/State-Legislators-letter-on-Investor-State-and-TPP.pdf

(18)  RB – TTIP – ECOS-V/063, 2015. február.

(19)  http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/january/tradoc_153044.pdf

(20)  Az Európai Szolgáltatók Fórumának (ESF) válasza az ISDS-ről szóló nyilvános konzultációra (2014.06.20.).

(21)  http://www.iisd.org/itn/2014/01/19/awards-and-decisions-14/

(22)  Az Európai Bizottság ISDS-ről szóló ismertetője, 8. pont, 2013. október 3.

(23)  Az Európai Vállalatfigyelő Szervezet (CEO) egy nonprofit kutatói és aktivistacsoport, amely kutatásokat végez és jelentéseket tesz közzé az uniós szintű vállalati lobbitevékenységről (http://corporateeurope.org/).

(24)  Az Európai Parlament Kutatási Szolgálata (EPRS) – Az ISDS jelenlegi helyzete és reformjának kilátásai, 2014. január 21.

(25)  OECD Working Papers on International Investment – 2012/3. szám, 44–45. o.

(26)  UNCTAD – Reform of ISDS – In Search of a Roadmap – Issues Note, 2. szám, 2013. június, 4. o.

(27)  Jogi szakvélemények: Dr Andreas Fischer-Lescano: „Europa- und verfassungsrechtliche Vorgaben für das Comprehensive Economic and Trade Agreement der EU und Kanada (CETA)” [Uniós és alkotmányjogi előírások az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodáshoz (CETA)], Bréma, 2014. október; Dr Markus Krajewski, „Modalities for investment protection and Investor-State Dispute Settlement (ISDS) in TTIP from a trade union perspective”, Friedrich-Alexander-University, Erlangen-Nürnberg, FES, 2014. október; Prof. Siegfried Broß, „Freihandelsabkommen, einige Anmerkungen zur Problemmatik der privaten Schiedsgerichtsbarkeit” [Szabadkereskedelmi megállapodások: megjegyzések a magán választottbíráskodásról], Report on Mitbestimmungsförderung No 4, H. Böckler Stiftung, 2015.

(28)  „CETA: »Verkaufte Demokratie«” Corporate Europe Observatory.

(29)  Európai Bíróság, 1/91. sz. vélemény, 1991. december 14. – EGT 1; 1/00. sz. vélemény, 2002. április 18. – európai közös légtér; 1/09. sz. vélemény, 2011. március 8. – Szabadalmi Bíróság.

(30)  Európai Bíróság, 2/13. sz. vélemény, 2013. december 18.

(31)  ICSID-egyezmény 52. cikk.


MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez

Az alábbi ellenvéleményt, amelynél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították.

A vélemény teljes szövege törlendő és a következővel helyettesítendő:

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

A közvetlen külföldi befektetések (FDI) jelentős mértékben hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. A külföldön beruházó vállalatok automatikusan sajátos kockázatot vállalnak, ugyanakkor a külföldi vállalkozókat meg kell védeni a fogadó állam általi, például közvetlen kisajátítás, állampolgárságon alapuló diszkrimináció, illetve a hazai beruházókkal összevetve igazságtalan és egyenlőtlen bánásmód révén megvalósuló aránytalan és visszaélésszerű bánásmódtól. Fontos, hogy legyen egy semleges vitarendezési mechanizmus. A beruházások gyakran igen hosszú távra szólnak, a fogadó állam politikai viszonyai pedig változhatnak.

1.1.1

A két állam (vagy régió) között megkötött nemzetközi beruházási megállapodások (NBM) nemzetközi jogra épülnek. Ahhoz, hogy ezek valóban hatékonyak legyenek, hatékony és kiegyensúlyozott nemzetközi vitarendezési mechanizmusra van szükség.

1.1.2

A legtöbb nemzetközi beruházási megállapodás vitarendezési mechanizmusa azonban a beruházó és az állam közötti vitarendezési (ISDS) eljárás (1) révén oldja meg a vitás ügyeket az egyes cégek és a fogadó állam között. Az ISDS visszamenőleges hatályú. A WTO vitarendezési eljárásától eltérően, ha egy tagállam elveszít egy pert, akkor csak egy kártérítési összeg kerül kifizetésre. Nincs szükség a vonatkozó jogszabály hatályon kívül helyezésére. A beruházások nem tartoznak a WTO hatáskörébe; ezt a kérdést 2003-ban törölték a dohai forduló menetrendjéből.

1.2

Az EU a nemzetközi befektetések legnagyobb célpontja, és egyben ő maga a legnagyobb nemzetközi befektető is. A befektetés az uniós vállalatok, köztük a kkv-k, egyik központi üzleti tevékenysége. Az EGSZB ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság álláspontja szerint (2) a beruházó és az állam közötti vitarendezés:

a befektetések védelmének, így az gazdasági növekedés előmozdításának és szavatolásának is fontos eszköze az Európai Unióban,

eredményes módja annak, hogy érvényt szerezzünk a kereskedelmi partnereink és befektetőink megállapodásaként a beruházási szerződések aláírásakor létrejött kötelezettségeknek.

1.2.1

Az EGSZB »Munkaadók« csoportja által a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) tárgyában megszervezett üzleti kerekasztal egy közös nyilatkozatban (3) az alábbi következtetésre jutott: »Egy olyan nemzetközi megállapodásnak, mint amilyen a TTIP, meg kell teremtenie a megfelelő feltételeket a transzatlanti piacon ahhoz, hogy a jövőben jelentős beruházások számára legyen vonzó. Ennek részeként széles körű hozzáférést és megkülönböztetésmentes bánásmódot kell biztosítani a befektetők számára mindkét oldalon, és javítani kell a befektetővédelem jelenlegi keretét, ideértve a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárást is, elérhetőbbé téve azt a kkv-k számára és megfelelő egyensúlyt alakítva ki a befektetői jogok, illetve az államok és helyi önkormányzatok arra való joga között, hogy a köz érdekében alkossanak szabályokat.«

1.3

Az EU és Kanada közötti, még ratifikálásra váró kereskedelmi megállapodás (CETA) széles körű beruházásvédelmi fejezetet tartalmaz, ideértve olyan rendelkezéseket is, melyek a beruházó és az állam közötti vitarendezésre vonatkoznak. Ez, valamint az EU-Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodás (4) befektetésekről szóló fejezete az első olyan befektetési megállapodás, melyről maga az EU tárgyalt azóta, hogy 2009-ben a Lisszaboni Szerződéssel uniós jogkörbe került a befektetés témaköre. Bár komoly előrelépés történt a még nyitott problémák kezelésében, az ISDS-nek még ennél is tovább kell fejlődnie.

1.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a »legnagyobb kedvezmény elvétől« (MFN) eltekintve, illetve amikor háborúk, forradalmak és hasonlók esetén alapvetően az Európai Bizottság tárgyal az esedékes kompenzációkról, a nemzetközi beruházási megállapodások hatályából adódó befektetői védelemnek, melynek esetében így az ISDS alkalmazására is mód nyílik, alapvetően az alábbi négy fő védelemre kell korlátozódnia:

nem érhet diszkrimináció egy befektetőt sem állampolgársági alapon,

a bánásmód minimumszintje, melyet általában »igazságos és méltányos« bánásmódként írnak le,

azonnali, megfelelő és tényleges kártérítés kisajátítás esetén (megkülönböztetésmentesen és megfelelő eljárás szerint),

a beruházáshoz kötődő pénzeszközök átutalásának engedélyezése.

1.5

Az idők során az ISDS alkalmazása révén felmerült néhány tényleges visszaélés, melyekre most megoldást kell találni. Az ISDS-t aktualizálni kell. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság – miután nyilvános konzultációt tartott a befektetések védelméről és a TTIP-be építendő ISDS tárgyában, valamint azt követően, hogy a tagállamok egyhangúan megszavazták, hogy erről is tárgyalhasson – 2015 januárjában úgy vélte, hogy a befektetések védelmével és az ISDS-sel kapcsolatban négy területen további vizsgálatokra van szükség.

1.5.1

Ezek a következők:

az állam szabályozáshoz való jogának védelme,

a választottbíróságok létrehozása és működése,

az ISDS-határozatok felülvizsgálata egy fellebbezési mechanizmus révén.

a nemzeti igazságügyi rendszerek és az ISDS közötti kapcsolat,

1.5.2

Az EGSZB úgy véli, hogy nagyon fontos az állam szabályozáshoz való jogának megfelelő védelme és minden még fennálló ellentmondás megszüntetése. Ahogy az EGSZB a TTIP-ről szóló véleményében (5) is fogalmazott: Ha a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség keretében javaslatot tennének bármiféle rendelkezésre a beruházók és államok közötti vitarendezési eljárással kapcsolatban, annak nem szabad meggátolnia az uniós tagállamokat abban, hogy szabályokat állapítsanak meg a köz érdekében. Korábban alapvetően azért kötöttek nemzetközi beruházási megállapodásokat, hogy védjék a befektetéseket. A CETA-ban és a Szingapúrral kötött megállapodásban is pontosították az alapvető definíciókat, hogy el lehessen kerülni az alaptalan értelmezéseket, és mindkét megállapodás preambulumában külön utalnak a szabályozáshoz való jogra. Az EGSZB szerint ezt most minden ilyen megállapodás esetén külön cikkelyként bele kellene foglalni magába az érintett szövegbe.

1.5.3

Nagyon fontos, hogy a beruházó és állam közötti vitarendezéssel foglalkozó bíróságok választott bírói teljesen pártatlanok legyenek, és esetükben ne álljon fent semmilyen érdekellentét. Az EGSZB szerint minden bírót egy, az adott megállapodásban érintett felek által előzetesen létrehozott jegyzékről kell kiválasztani, és egyértelmű szakképesítéseket kell megkövetelni tőlük. Olyan szakképesítéssel kell rendelkezniük, melynek alapján betölthetnek bírói tisztséget, és tudniuk kell igazolni, hogy rendelkeznek szakértői tapasztalattal a nemzetközi jognak az adott megállapodáshoz kötődő területén.

1.5.4

Szintén alapvető fontosságú valamilyen fellebbezési mechanizmus – nagyon ritka, hogy egy jogi eljárás során, nincs mód fellebbezésre, bár a jelenlegi nemzetközi beruházási megállapodásokban ez most így van. Az EGSZB megjegyzi, hogy a TTIP-ről szóló tárgyalásokkal kapcsolatos irányelvekben utaltak valamilyen fellebbezési mechanizmusra. Rendkívül fontos lesz egy ilyen mechanizmus kialakítása, kitérve a tagok kiválasztásának módjára, azok szakképesítésére és díjazására, illetve minden betartandó határidőre is. Ki kell terjednie a jogalkalmazási és ténybeli hibák elleni fellebbezésre is. Mielőbb el kellene gondolkodni azon is, hogy egy kétoldalú mechanizmust át lehet-e alakítani többoldalúvá, esetleg a WTO Fellebbezési Testületét alapul véve. Minden ilyen mechanizmus többletköltséggel jár majd, amit szintén figyelembe kell venni.

1.5.5

Az ISDS és a nemzeti igazságügyi rendszerek közötti kapcsolat megoldása nehezebb lesz. A nemzetközi beruházási megállapodások esetében az országos bíróságok nem feltétlenül rendelkeznek hatáskörrel a nemzetközi jogi kérdések értelmezéséhez. A legjobb rendszereknek is vannak gyenge pontjaik, a kérelmek dupla benyújtását azonban tiltani kell. Az esetleges peres feleknek vagy végérvényesen választaniuk kellene az eljárás kezdetén, vagy pedig, amint az ISDS-eljárásba kezdenek, elveszítenék jogukat arra, hogy nemzeti bírósághoz forduljanak.

1.6

A hosszú távú válasz egy többoldalú, nemzetközi bíróság. Ezt az ISDS fejlesztésével párhuzamosan kell kialakítani a TTIP-ben és máshol is. A beruházók nemzetközi védelmének valamely formája fenn kell hogy maradjon, amíg sor nem kerül egy ilyen nemzetközi testület megtárgyalására és létrehozására.

1.6.1

Fontos, hogy biztosítva legyen a kritikus tömeg egy ilyen nemzetközi bíróság létrehozásához, amely a beruházási viták rendezésének hosszabb távú célja. Egy ilyen nemzetközi fellebbezési mechanizmus valószínűleg akkor lesz széles körben elfogadható, ha konszenzus révén jön létre, amelynek az összes olyan problémára ki kell terjednie, melyekkel az új nemzetközi intézmények, köztük a Nemzetközi Büntetőbíróság, szembesülhetnek.

1.6.2

Az EGSZB óva int attól a javaslattól, hogy mivel jelenleg valamennyi G7-tag részt vesz nemzetközi beruházási megállapodásokról szóló tárgyalásokban, ezek külön kezdjenek hozzá egy nemzetközi bíróság kiépítéséhez. Kritikus tömeg csak akkor érhető el, ha kezdettől fogva sokkal több ország vesz részt benne, és mások csatlakozása előtt is nyitva áll az ajtó, amennyiben és amikor érdeklődnek ez iránt.

1.6.3

Addig is az EGSZB azt ajánlja, hogy az EU és az USA állapodjanak meg egy a kétoldalú beruházási viták rendezésére szolgáló mechanizmusról a TTIP-ben.

2.   Háttér

2.1

Az EGSZB megjegyzi, hogy ha két ország nemzetközi beruházási megállapodás révén fokozni kívánja a köztük lévő gazdasági kapcsolatokat, akkor kölcsönösen megígérik, hogy bizonyos szintű bánásmódot garantálnak a partnerország beruházói és beruházásai számára. Ezeket az önként tett ígéreteket később teljes körű ratifikációs folyamattal meg kell erősíteni. Semmilyen módon nem helyezik a vállalati érdekeket a kormányok szabályozási joga elé. A jogállamiság érdekében azonban fontos, hogy a kormányokon számon lehessen kérni az általuk adott garanciákat.

2.2

Az EGSZB elismeri, hogy bár a tárgyaló államok gondoskodnak arról, hogy a megállapodás rendelkezéseket tartalmazzon a saját vállalataiknak a kereskedelmi partnerek diszkriminatív fellépései elleni védelmére, nem reális elvárás egy bajba került cég részéről, hogy a vitás kérdéseket automatikusan államközi szinten rendezzék, és ezáltal politikai vagy diplomáciai szintre emeljék az ügyet.

2.2.1

Ha a vállalatoknak az EU-ra kellene támaszkodniuk a viták államközi rendezéséhez, úgy csak nagyon kevés vitát lehetne lezárni, a kisebb vállalatok pedig nehezebben tudnák hallatni hangjukat. Nem valószínű, hogy két érett demokratikus jogrendszer közt túl sok ügyre kerülne sor, ha azonban az államközi vitarendezési eljárás válna általános gyakorlattá, akkor a lehetséges ügyek száma szükségszerűen növekedne, ami jelentős finanszírozási következményekkel járna az államokra nézve.

2.2.2

Amint maga Malmström biztos is hangsúlyozta (6) a TTIP-tárgyalások kapcsán, az egyesült államokbeli bíróságokon nem lehet hivatkozni a nemzetközi jogra, és nincs olyan egyesült államokbeli törvény, amely tiltaná a külföldi beruházókkal szembeni diszkriminációt. Más országokban a nemzeti bíróságok esetleg kevésbé megbízhatók.

2.2.3

A beruházás nem olyan, mint a kereskedelem. Kereskedelmi vitákban egyértelműen az állam feladata, hogy vezető szerepet töltsön be. Az ilyen viták gyakran termékkategóriákkal kapcsolatosak, mint pl. banán, napelem vagy textilek: a dömping kulcsfontosságú ügy a WTO keretében zajló vitarendezésben.

3.   A beruházó és az állam közötti vitarendezés alakulása

3.1

Bár az ISDS-ügyek száma (7) összességében továbbra is alacsony, az eljárás alkalmazása 2002 óta lényegesen gyakoribb. Ez arányban áll a közvetlen külföldi befektetések általános növekedésével, melynek értéke 2013-ra meghaladta a 25 billió USD-t. 2002 óta az európai beruházók adták be az összes kereset mintegy 50 %-át. Ennek jelentős részét kisebb vagy szakosodott vállalatok adták be (8). Fontos, hogy a bármely módon megreformált ISDS-eljárás hozzáférhetőbb legyen a kkv-k számára.

3.1.1

Az ismerten lezárt 356 ügy 25 %-a esetében a befektető, 37 %-uk esetében pedig az állam javára született döntés. A többi esetében rendezték a vitát (9).

3.2

A világszerte lefolytatott és még folyamatban lévő számos ISDS-ügy eredményének következtében felmerülő vélt vagy valós problémák miatt az EU közvéleményének egyre jelentősebb részét – szakszervezetek, NGO-k és más szervezetek vezetésével – tölti el aggodalom az eljárást illetően, és egyre nő az ellenállás azzal szemben, hogy egy beruházási fejezet és az ISDS bekerüljön a TTIP-be.

3.3

Az EGSZB megjegyzi, hogy az ISDS reformja és egy beruházásról szóló fejezetnek a TTIP-be való felvétele nélkül a korábbi megállapodások, mint például a tagállamok (Írország kivételével) által egyénileg megkötött 1  400 kétoldalú beruházási megállapodás, valamint különösen a kilenc tagállam által az USA-val előzőleg elért megállapodások természetesen továbbra is hatályosak és érvényesek.

A szavazás eredménye:

Mellette:

94

Ellene:

191

Tartózkodott:

25


(1)  A mostanáig aláírt több mint 3  250 nemzetközi beruházási megállapodás mintegy 93 %-a rendelkezik ISDS-ről, jóllehet az eljárást kevesebb mint 100 alkalommal, azaz az esetek nem egész 3 %-ában alkalmazták.

(2)  Európai Bizottság: Tények a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárásról – 2. bekezdés; 2013. október 3.

(3)  Az EGSZB üzleti kerekasztala – Közös nyilatkozat a TTIP-ről, 2014. 12. 16.

(4)  Ez is ratifikálásra vár még, illetve szükség van még az Európai Bíróság döntésére is arról, hogy vegyes megállapodásnak számít-e, azaz szükség van-e hozzá az összes tagállami parlament jóváhagyására is.

(5)  EGSZB-vélemény: Transzatlanti kereskedelmi kapcsolatok és az EGSZB véleménye az együttműködés fokozásáról és egy esetleges EU–USA szabadkereskedelmi megállapodásról, HL C 424., 2014.11.26., 9. o.

(6)  Európai Parlament, május 6.

(7)  2014 végéig 610 ügy.

(8)  A Stockholmi Kereskedelmi Kamara jelentése szerint a 2006 és 2011 között lezárt mintegy 100 ügy 22 %-t kkv-k indították; a BDI is arról számol be, hogy a német vállalatok által indított keresetek mintegy 30 %-a kkv-któl érkezett.

(9)  Európai Bizottság: Tények a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárásról, 2013. október 3.


III Előkészítő jogi aktusok

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG

az EGSZB 508. plenáris ülése (2015. május 27–28.)

8.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 332/64


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Javaslat tanácsi irányelvre a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról

(COM(2015) 135 final – 2015/0068 (CNS))

és Javaslat tanácsi irányelvre a 2003/48/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

(COM(2015) 129 final – 2015/0065 (CNS))

(2015/C 332/07)

Főelőadó:

Petru Sorin DANDEA

2015. március 31-én az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 115. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat tanácsi irányelvre a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról

[COM(2015) 135 final – 2015/0068 (CNS)]

és

Javaslat tanácsi irányelvre a 2003/48/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

[COM(2015) 129 final – 2015/0065 (CNS)].

Az EGSZB Elnöksége 2015. március 17-én megbízta a „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. május 27–28-án tartott 508. plenáris ülésén (a 2015. május 27-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Petru Sorin Dandea személyében, továbbá 148 szavazattal 11 ellenében, 15 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által benyújtott irányelvjavaslatot, amelynek segítségével az Európai Bizottság folytatja az adócsalás és adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervbe (1) foglalt intézkedések végrehajtását.

1.2.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a 2011/16/EU tanácsi irányelv hatálya alá tartozó automatikus információcserét terjesszék ki az előzetes adómegállapítási határozatokkal és az előzetes árképzési határozatokkal kapcsolatos információkra, mivel a határokon átnyúló tevékenységet végző vállalatok bizonyos esetekben olyan konstrukciók kiépítésére használják ezeket, amelyek a tagállamok adóalapjának szűküléséhez és a belső piac hatékonyságának csökkenéséhez vezetnek.

1.3.

Az EGSZB ellenzi az adókikerülést (tax avoidance), amely bár nem jogellenes, erkölcstelennek minősül, mivel lehetővé teszi az ezt a gyakorlatot alkalmazó vállalatoknak, hogy az egyének és a kis- és középvállalkozások által fizetett adókhoz képest abszolút értékben jóval alacsonyabb adókat fizessenek.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy az irányelvtervezetben ismertetett intézkedések jelentősen csökkenthetik a tagállamok által elszenvedett bevételkieséseket, ezért javasolja, hogy a lehető legrövidebb időn belül fogadják el ezeket.

1.5.

Az előzetes adómegállapítási határozatokra vagy az előzetes árképzési megállapodásokra vonatkozó információk nagyon fontosak, és segíthetik a tagállamokat abban, hogy felismerjék a mesterséges ügyleteket. Az EGSZB felhívja azonban a figyelmet arra, hogy egy ügylet jogi szempontból mesterségesnek minősítése sok esetben bonyolult eljárásnak bizonyulhat, ezért azt ajánlja, hogy a tagállamok tegyenek erőfeszítéseket az irányelvtervezet rendelkezéseinek minél pontosabb átültetésére.

1.6.

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy fokozza erőfeszítéseit az OECD szintjén folyó tárgyalások során a BEPS (adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás) standard elfogadása érdekében, valamint azért, hogy utóbbi tartalmazza az irányelvjavaslatban szereplő rendelkezéseket. Az automatikus információcsere (AEOI) standardjával együtt a BEPS lesz majd a leghasznosabb eszköz az adócsalás és az adókikerülés elleni globális küzdelem vonatkozásában.

1.7.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatát a (megtakarítások adóztatásáról szóló – Savings Directive) 2003/48/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről. A 2011/16/EU tanácsi irányelvet módosító 2014/107/EU tanácsi irányelv minden pénzügyi termékre kiterjed, a megtakarítások adóztatásáról szóló irányelv hatálya alá tartozókat is beleértve. A javasolt hatályon kívül helyezés célja, hogy elkerüljük a két párhuzamos standard alkalmazását, ezenkívül egyszerűsíti a szabályozást.

2.   Az Európai Bizottság javaslatai

2.1.

Az Európai Bizottság 2015. március 18-án három közleményt (2) terjesztett elő, amelyek az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítését célzó cselekvési tervben meghatározott egyes intézkedések végrehajtására irányulnak (3). Ezek közül az első (COM(2015) 135 final) az adózás területén történő közigazgatási együttműködést tárgyaló 2011/16/EU irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvjavaslat. A második közlemény (COM(2015) 136 final) a költségvetési átláthatóság fokozása terén elért eredményeket és az Európai Bizottság által tervezett további intézkedéseket vázolja fel. A harmadik közlemény (COM(2015) 129 final) javaslat tanácsi irányelvre a 2003/48/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (a megtakarítások adóztatásáról szóló irányelv – Savings Directive).

2.2.

A 2011/16/EU irányelv módosításáról szóló irányelvjavaslattal az Európai Bizottság az adóhatóságok közötti átfogó és hatékony közigazgatási együttműködést kívánja elérni, biztosítva a határokon átnyúló vonatkozású előzetes adómegállapítási határozatokkal és a vállalatok által alkalmazott előzetes árképzési megállapodásokkal kapcsolatos kötelező automatikus információcserét. Ezek a gyakorlatok egyes esetekben a határozatot kibocsátó tagállamban csökkentett szintű adóterhekhez vezethetnek, aminek eredményeként más érintett tagállamokban is alacsony maradhat az adóköteles jövedelem.

2.3.

A (megtakarítások adóztatásáról szóló – Savings Directive) 2003/48/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezését célzó tanácsi irányelvjavaslat elengedhetetlen, mivel azáltal, hogy 2014. december 9-én elfogadták az adózás területén folytatott kötelező automatikus információcseréről szóló 2011/16/EU irányelvet módosító 2014/107/EU tanácsi irányelvet, amely a számlainformációk automatikus cseréjére vonatkozó globális standardot ülteti át az uniós jogba, ez a többi jövedelmi kategória mellett a megtakarításokra is vonatkozni fog. Erre való tekintettel hatályon kívül kell helyezni a megtakarítások adóztatásáról szóló irányelvet annak érdekében, hogy elkerüljék a két szabvány párhuzamos alkalmazását, ami azt is jelentené, hogy pótlólagos és aránytalan többlet adminisztrációs terhet rónának a vállalkozásokra.

2.4.

Az Európai Bizottság Európai Parlamentnek és Tanácsnak szóló közleménye az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelmet szolgáló adózási átláthatóságról ismerteti azokat az eredményeket, amelyeket az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítéséről szóló cselekvési tervbe foglalt intézkedések végrehajtása tekintetében értek el. Az Európai Bizottság továbbá azokat az intézkedéseket is felvázolja, amelyeket a jövőben lehetne végrehajtani.

3.   Általános észrevételek

3.1.

Az adózás területén történő közigazgatási együttműködést tárgyaló 2011/16/EU irányelv módosításáról szóló irányelvtervezeten keresztül az Európai Bizottság folytatja az Európai Tanács kérésére az Európai Bizottság által 2012 végén előterjesztett, az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítését célzó cselekvési tervbe foglalt intézkedések végrehajtását. Véleményében (4) az EGSZB üdvözölte a fenti terv előterjesztését, és támogatásáról biztosította az Európai Bizottságot a belső piacot veszélyeztető ezen jelenségek elleni fellépés tekintetében.

3.2.

Az irányelvtervezet célja, hogy a kötelező automatikus csere tárgyát képező információk kategóriái közé vegyék fel az előzetes adómegállapítási határozatokat és az előzetes árképzési határozatokat is. Ezeket a határozatokat gyakorta a vállalatok igénylik az adóhatóságoktól, hogy igazolható legyen az üzleti tevékenységek jogszerűsége. Az adómegállapítási határozatok önmagukban nem jelentenek problémát, és több tagállam is alkalmazza ezeket. Mindezzel együtt az adómegállapítási határozatokat a vállalatok néha azoknak a konstrukcióknak a kidolgozásakor alkalmazzák, amelyek lehetővé teszik a befizetett adók csökkentését, ezáltal pedig a tagállami adóalapok szűkülését és a belső piac hatékonyságának romlását idézik elő. Az EGSZB egyetért azzal, hogy ezeket az információkat a kötelező automatikus információcsere hatálya alá kell helyezni, mivel az agresszív adótervezés leküzdésére irányuló erőfeszítéseikhez a tagállamoknak szükségük van ezekre az információkra.

3.3.

Az Európai Bizottság által előirányzott változtatások lehetővé teszik majd a tagállamok számára, hogy azonosítsák a vállalatok által létrehozott, a nemzeti adóalapok szűkítését eredményező esetleges konstrukciókat, pl. a transzfer árképzésen keresztül, amely csökkentett jövedelemadóhoz vezet a létrejötte helyétől eltérő joghatóságokban. Az EGSZB több alkalommal is kifejtette, hogy ellenzi ezeket a gyakorlatokat, amelyek még akkor is, ha nem jogszerűtlenek, erkölcstelenek, mivel arra ösztönzik a tagállamokat, hogy növeljék az adószinteket a kis adóalanyok esetében, legyenek azok vállalkozások, illetve magánszemélyek, amelyek végül abszolút értékben magasabb adókat fizetnek, mint a nagyvállalatok.

3.4.

Az Európai Bizottság elismeri, hogy az adókikerülésnek és az adócsalásnak sok esetben határokon átnyúló dimenziója van, mivel a globalizáció és az adófizetők fokozott mobilitása elősegíti ezeket a jelenségeket. Az EGSZB úgy véli, hogy az irányelvtervezetben ismertetett intézkedések jelentősen csökkenthetik a tagállamok által elszenvedett bevételkieséseket, ezért azt javasolja, hogy a lehető legrövidebb időn belül vezessék be ezeket.

3.5.

A megtakarítások bevonása azon jövedelmi kategóriák közé, amelyek az adózás területére vonatkozó közigazgatási együttműködésről szóló irányelv által szabályozott kötelező automatikus információcsere hatálya alá tartoznak, egyszerűsíti a szabályozási rendszert, ugyanakkor pedig növeli az adózás átláthatóságát. Az EGSZB egyetért a (megtakarítások adóztatásáról szóló – Savings Directive) 2003/48/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló irányelvtervezettel, mivel előbbi hatályát átvette és kiterjesztette az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcseréről szóló 2011/16/EU irányelvet módosító 2014/107/EU tanácsi irányelv.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Az határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalatok által támogatott agresszív adótervezés évente több száz milliárdos veszteséget okoz a tagállamok költségvetése számára. Az EGSZB egyetért azzal, hogy a 2011/16/EU tanácsi irányelv 8. cikke a) bekezdése által szabályozott kötelező automatikus információcserét terjesszék ki a tagállamok hatóságai által kibocsátott előzetes adómegállapítási határozatokra és az előzetes árképzési határozatokra is, és úgy véli, hogy a jobb költségvetési átláthatóság megvalósítása és e kedvezőtlen jelenség elleni küzdelem érdekében erre szükség van.

4.2.

A tény, hogy – az irányelvjavaslat rendelkezéseivel összhangban – a tagállamok hozzáféréssel rendelkeznek majd e két típusú határozattal kapcsolatos információkhoz, nem biztosítja majd azoknak a konstrukcióknak a felszámolását, amelyeket a vállalatok az adókikerülés céljára használnak. A legtöbb esetben ezek a konstrukciók a tagállami jogszabályok hiányosságaira vagy a különböző nemzeti jogszabályok közötti ellentmondásra spekulálnak. Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy mind európai, mind pedig nemzeti szinten folytassák a meglévő jogi keret egyszerűsítését és harmonizációját.

4.3.

Az előzetes adómegállapítási határozatokra vagy az előzetes árképzési megállapodásokra vonatkozó információk nagyon fontosak, és segíthetik a tagállamokat abban, hogy felismerjék a mesterséges ügyleteket. A (különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló – Parent subsidiarity directive) 2011/96/EU irányelv által előírt általános visszaélés elleni szabály (GAAR) alkalmazásával a tagállamoknak lehetőségük nyílik arra, hogy a mesterséges ügyletek után visszaszerezzék az adóbevételekből elveszett összegeket. Az EGSZB felhívja azonban a figyelmet arra, hogy annak bizonyítása, hogy egy ügylet jogi szempontból mesterségesnek minősül, sok esetben bonyolult folyamat.

4.4.

Az EGSZB megismétli egy korábbi véleményében szereplő javaslatát, hogy a tagállamok vezessenek be egy az állami és uniós alapokhoz való hozzáférést tiltó eljárást azon vállalatok vonatkozásában, amelyek támogatják az adókikerülést, vagy amelyek tevékenységeiket adóparadicsomként elhíresült joghatóságokon keresztül bonyolítják.

4.5.

Tekintettel a kötelező automatikus információcsere tárgyát képező nagy mennyiségű információra, és szem előtt tartva a 8. cikkben már szereplő információk egyéb típusúakkal való kiegészítését, az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok biztosítsák az irányelvtervezet rendelkezéseinek helyes végrehajtásához szükséges emberi erőforrásokat és információtechnológiát. Az EGSZB továbbá szükségesnek tartja a nemzeti adóhatóságok kötelező automatikus információcsere által érintett személyzetének képzését, nemcsak annak érdekében, hogy képesek legyenek helyesen használni az Európai Bizottsággal közösen készített formanyomtatványokat, amelyek elősegítik majd az információcserét, hanem azért is, hogy bevezessék azokat a központi nyilvántartásba, amelyeket az Európai Bizottság fog kezelni.

4.6.

A 2013-ban végrehajtott, valamint a jelen irányelvtervezet által tervezett módosítások nyomán a 2011/16/EU irányelv információcserét ír elő a magánszemélyekre és még inkább a jogi személyekre vonatkozóan nyilvántartásba vett minden fő jövedelemtípus esetében. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok információkkal rendelkeznek majd az Európai Unió területén szerzett jövedelmekkel kapcsolatban. Az agresszív adótervezést támogató vállalatok által létrehozott konstrukciók sok esetben az EU-n kívüli joghatóságokkal vagy területekkel függnek össze. Mivel az Európai Bizottság által benyújtott jelenlegi irányelvjavaslat nagyratörőbb, mint az OECD szintjén folyó tárgyalások tárgyát képező BEPS (adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás) standardra vonatkozó projekt, az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy fokozzák az együttműködésre irányuló erőfeszítéseket, hogy a BEPS, valamint az AEOI valóban globális standardok legyenek.

4.7.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatát a (megtakarítások adóztatásáról szóló – Savings Directive) 2003/48/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről. Amint fentebb kifejtettük, a 2014/107/EU tanácsi irányelv, amely módosítja a 2011/16/EU tanácsi irányelvet, gyakorlatilag minden pénzügyi termékre kiterjed, beleértve azokat is, amelyek a megtakarítások adóztatásáról szóló irányelv hatálya alá tartoznak. Ezen irányelvjavaslat célja, hogy megelőzze a számlainformációk cseréjére vonatkozó két standard párhuzamos alkalmazását. Ily módon az adózás területén egyszerűsödik a szabályozás, és nő az átláthatósága is.

Kelt Brüsszelben, 2015. május 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  COM(2012) 722 final – Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére.

(2)  COM(2015) 135 final – Javaslat tanácsi irányelvre a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról.

COM(2015) 136 final – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelmet szolgáló adózási átláthatóságról.

COM(2015) 129 final – Javaslat tanácsi irányelvre a 2003/48/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről.

(3)  COM(2012) 722 final – Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére.

(4)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére (HL C 198., 2013.7.10., 34. o.).


8.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 332/68


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Javaslat tanácsi határozatra a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról

(COM(2015) 098 final – 2015/0051 (NLE))

(2015/C 332/08)

Előadó:

Carlos Manuel TRINDADE

Társelőadó:

Vladimíra DRBALOVÁ

2015. március 10-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 148. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat tanácsi határozatra a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról

[COM(2015) 098 final – 2015/0051 (NLE)].

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2015. május 7-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. május 27–28-án tartott, 508. plenáris ülésén (a 2015. május 27-i ülésnapon) 109 szavazattal 9 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EU elhúzódó, tartós gazdasági válsága igen káros hatást fejtett ki a foglalkoztatási szintekre – különösen a tartós munkanélküliségre –, és azt eredményezte, hogy a fiatalok az oktatásból csak lassan és nehezen lépnek át a munkaerőpiacra. A tagállamok túlnyomó többségében a szegénység szintje is romlott az erőfeszítések és a végrehajtott intézkedések ellenére, és a válság a gazdaságok célul kitűzött konvergenciájával szemben fokozta az országok és a tagállami régiók közötti különbségeket. Az EGSZB elfogadhatatlannak tartja ezt a helyzetet, és azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság a tagállamokkal együtt határozzon meg részletes, rövid távú célokat és intézkedéseket a helyzet javítására.

1.2.

Az EGSZB örömmel látja, hogy az Európai Bizottság módosította a 2015-ös foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat a jelenlegi helyzet figyelembevétele és a gazdasági és szociális hiányosságok kezelése érdekében.

1.3.

Külön szem előtt tartva a tagállami és az uniós átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások és a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások közötti erős kölcsönhatást, az EGSZB nyomatékosan kéri, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok sürgősen hajtsák végre a gazdasági, pénzügyi és szociális politikák szükséges módosításait annak érdekében, hogy a strukturális reformokra építve teljes mértékben teljesüljenek az Európa 2020 stratégia célkitűzései.

1.4.

Az EGSZB üdvözli a „szociális beruházási csomagot” (1) és az ifjúsági garancia bevezetését, amelyekkel kapcsolatban javító célú javaslatokat tett (2). Ezek az EGSZB-hozzájárulások továbbra is érvényesek, és az európai szemeszter keretében kiemelt figyelmet érdemelnek az Európai Bizottság részéről. A munkahelyteremtéshez alapvető a tagállamoknak a közberuházások fokozásában betöltött szerepe. A közbeszerzésekben fontos kiválasztási kritériumként kellene értékelni a pályázatok foglalkoztatással kapcsolatos dimenzióját.

1.5.

Az EGSZB véleménye szerint az új foglalkoztatáspolitikai iránymutatásoknak pótolniuk kell a hiányosságokat, és lehetővé kell tenniük az összes gazdasági és társadalmi szereplő erőteljes mozgósítását olyan megfelelő és valóságalapú politikák mellett, amelyek fokozzák a növekedést és versenyképességet, valamint munkahelyeket teremtenek. A cél az Európa 2020 stratégia (és az általa célzott intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés) megvalósítása, továbbá az európai polgárok életkörülményeinek javítása és ezek kiegyenlítése a fejlődés során.

1.6.

Az EGSZB-nek súlyos aggályai vannak az EU-ban tartósan alkalmazott megszorító politikák kapcsán, amelyek akadályozzák a foglalkoztatás, valamint a szegénység visszaszorítása terén kitűzött célok elérését. Ebben az összefüggésben az EGSZB csodálkozik azon, hogy az Európai Bizottság mind a közös foglalkoztatási jelentésben, mind pedig a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokban teljes mértékben figyelmen kívül hagyja annak veszélyét, hogy az alacsony infláció deflációba fordulhat. Egyes csoportok, például a fiatalok, az alacsony képzettségűek, a tartósan munkanélküliek, a nők, a fogyatékossággal élők, a migránsok, a gyermekek, a romák és a gyermekeiket egyedül nevelők különösen súlyosan érintettek. Az EGSZB úgy véli, hogy a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások nem tükrözik eléggé, hogy a munkanélküliség és a szegénység elleni küzdelem az egyik legfontosabb cél kellene, hogy legyen az EU és a tagállamok politikájában.

1.6.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU kudarcot vallott a foglalkoztatási lehetőségek megteremtése és felkínálása terén; számos kihívásra kell megfelelő és sürgős válaszlépést találni mind az EU, mind pedig a tagállamok szintjén. Ilyen például:

a)

a munkanélküliség számos tagállamban tartósan magas szintje;

b)

a fiatalok munkanélküliségének elfogadhatatlanul magas aránya;

c)

a riasztó mértékű tartós munkanélküliség;

d)

a munkaerőpiac egyre fokozottabb széttagoltsága és az atipikus munkaszerződések folyamatos terjedése;

e)

az új munkahelyek gyenge színvonala;

f)

a társadalmi kirekesztés és szegregáció magas kockázata elsősorban a gyermekek, a romák, a bevándorlók és a hajléktalanok kapcsán, ami miatt ezek a csoportok elveszítik kapcsolatukat a munkaerőpiaccal és súlyosbodik körükben a szegénység;

g)

az alacsony bért kínáló munkahelyek folyamatos terjedése és az „aktív keresők szegénysége”;

h)

a növekvő egyenlőtlenségek a tagállamok között és azokon belül;

i)

a munkavállalók alacsony mobilitása az EU-n belül;

j)

a nemek közötti tartós egyenlőtlenség és az, hogy a nők nagyobb mértékben vannak kitéve az elszegényedés kockázatának;

k)

a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összhangjának hiánya a nem megfelelő készségek és az iskolából a munka világába való átmenet sikerességének alacsony foka miatt;

l)

a szociális partnerek és a civil társadalom elégtelen mértékű részvétele a munkaerő-piaci politikák terén.

1.6.2.

Az iránymutatásoknak számszerűsített célokat kellene kitűzniük a foglalkoztatás és a szegénység visszaszorítása terén, ezeket pedig a kiszolgáltatott csoportokra vonatkozó mérhető célokkal kell kiegészíteni. A tagállamok célkitűzéseinek amellett, hogy figyelembe kell venniük bizonyos korlátokat, megfelelően ambiciózusoknak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék az EU számára, hogy elérje a teljes európai térség vonatkozásában kitűzött célokat.

1.6.3.

Az EGSZB szerint a számszerűsítés hiánya az iránymutatásokban a foglalkoztatással és a szegénységgel kapcsolatos európai megközelítés gyengülését jelzi. Az, hogy a célok és eszközök meghatározásának kizárólagos jogát a tagállamokra ruházzák, azzal jár majd, hogy azok kisebb mértékben vesznek majd részt a foglalkoztatásra, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló politikákban.

1.6.4.

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy népszerűsítse a szociális gazdaságot mint annak egyik eszközét, hogy bővítsék a munkanélküliek és a kiszolgáltatott csoportok munkaerő-piaci lehetőségeit, és ennek keretében javasolja a tagállamoknak, hogy biztosítsanak megfelelő és fenntartható mértékű finanszírozást.

1.6.5.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon megállapításával, hogy a kkv-k csak korlátozott mértékben férnek hozzá a finanszírozáshoz, ami jelentősen akadályozza a munkahelyteremtést. Hangsúlyozza, hogy az EKB politikájának fejleményei nem eredményeztek jobb finanszírozási feltételeket a reálgazdaságban, amit az EGSZB aggasztónak talál, és ami kiemelt figyelmet érdemelne az EU és a tagállamok részéről. A kkv-k munkahely-teremtési potenciálját jobban ki kell használni a finanszírozáshoz való hozzáférés javításával, illetve az új információs és kommunikációs technológiák (ikt) és a piaci lehetőségek fejlesztésével, szem előtt tartva a közepes és nagyvállalatok szerepét ebben a folyamatban.

1.6.6.

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a növekedés újbóli beindításához, amelynek célja a munkaerőpiac javítása, mindenképpen szükséges a belső kereslet megerősítése, különösen olyan jelentős közberuházások révén, amelyek ösztönzik a magánberuházásokat. Ez a módja annak, hogy Európát közelebb vigyük a teljes foglalkoztatáshoz, ami továbbra is az EGSZB központi célkitűzése.

1.6.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy a közbeszerzési szerződések szociális szempontjai alapvető szerepet tölthetnek be a munkaerőpiacok minőségének javításában. Minden közbeszerzési szerződésnek tartalmaznia kellene olyan rendelkezéseket, amelyek megtiltják a szerződő félnek és alvállalkozóinak, hogy bizonytalan szerződéseket, önfoglalkoztatásra kényszerítést vagy nagyon hosszú számlakiegyenlítési határidőket alkalmazzanak.

1.6.8.

Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy hatékonyabban vonják be a szociális partnereket a munkaerőpiacot szabályozó politikákba, különösen a kollektív szerződés előmozdításába, az aktív munkaerő-piaci politikákba, a munkaerőpiac szegmentációjának csökkentésébe és az emberi erőforrásokba történő beruházások fokozásába annak érdekében, hogy szembe lehessen szállni a szociális kockázatokkal, és nagyobb mértékű társadalmi befogadást lehessen elérni.

1.6.9.

Az EGSZB kéri, hogy a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokra vonatkozó javaslat szövegét az alábbiak szerint vizsgálják felül:

5. iránymutatás: az első mondat kiegészítendő: „[…] csökkenteniük kell azokat a tényezőket, amelyek a vállalatokat a munkaerő felvételében akadályozzák, növelniük kell a foglalkoztatás stabilitását és a munkahelyek színvonalát, […]”, illetve ugyanennek a mondatnak a végére beillesztendő: „és megköveteljék a szociális beruházások ambiciózus használatát a foglalkoztatás ösztönzésére”;

6. iránymutatás: kiegészítendő egy konkrét és mérhető céllal a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelem terén, valamint annak rendszeres értékelésével, hogy a forrásokat hatékonyan használták-e fel;

7. iránymutatás:

a szociális partnereket és a civil társadalmat nagyobb mértékben be kellene vonni a vonatkozó reformok tervezésébe és végrehajtásába, ám ennek során a nemzeti sajátosságokhoz kell igazodni, és tiszteletben kell tartani a nemzeti szintű szociális partnerek autonómiáját;

a 7. iránymutatás első bekezdésének végére beillesztendő: „A közintézményeknek pozitív példát kell szolgáltatniuk a munkahelyek színvonalát illetően, és ennek során mindenekelőtt fenn kell tartaniuk a szociális szempontokat a közbeszerzésekben – például a tartós munkanélküliek és a munkaerőpiacról kiszorult személyek alkalmazásával”;

a „minőségi munkahely” fogalmának meghatározása az alábbiak szerint: „Olyan, méltányos bérezést/megfelelő juttatásokat, stabil foglalkoztatási kapcsolatokat és munkavállalói képviseletet biztosító minőségi munkahelyeket kell teremteni, amelyeken a társadalmi-gazdasági biztonság […]”, illetve az iránymutatás címének módosítása: „A munkaerőpiacok működésének javítása minőségi munkahelyek létrehozása érdekében”;

8. iránymutatás: annak az ajánlásnak a törlése, hogy a kötelező nyugdíjkorhatárt a tagállamokban a várható élettartamhoz kössék, és ehelyett éppen ellenkezőleg, annak előírása, hogy olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyek a tényleges nyugdíjkorhatárt a kötelező nyugdíjkorhatárhoz közelítik.

2.   Bevezetés

2.1.

Az 5. európai szemesztert megnyitó éves növekedési jelentésben (3) az Európai Bizottság az uniós gazdaság- és szociális politikát illetően 2015-re az alábbi három fő pillér létrehozására tett javaslatot: összehangolt beruházásélénkítés, strukturális reformok iránti ismételt kötelezettségvállalás, valamint felelősségteljes költségvetési gazdálkodás.

2.2.

Az éves növekedési jelentéssel együtt közzétett dokumentumcsomag szerves részeként a közös foglalkoztatási jelentés (4) az európai foglalkoztatási és szociális fejleményeket a foglalkoztatási iránymutatások végrehajtásán, a nemzeti reformprogramokon és az országspecifikus ajánlásokon alapulva elemzi nemzeti szinten.

2.3.

2014-ben a GDP növekedése az Unióban 1,3 %, az euróövezetben pedig 0,8 % volt. 2015-ben a növekedés ezt valamivel meghaladja majd (1,5 % és 1,1 %), és remélhetőleg 2016-ban tovább javul (2,0 %-ra és 1,7 %-ra). Az EU-ban a gyorsabb növekedést belső tényezők akadályozzák. A lassú, zéró inflációhoz közeli növekedés és a magas munkanélküliségi ráta folyamatosan fenyegető veszélye elsődleges aggállyá vált.

2.4.

Az EGSZB teljes mértékben egyetért azzal, hogy a beruházások alacsony szintje megnehezíti Európa talpra állását. Üdvözli ezért, hogy az Európai Bizottság arra törekszik, hogy megerősítse a versenyképességet és ösztönözze a munkahelyteremtésre irányuló beruházásokat. Megjegyzi eközben, hogy az „Európai beruházási terv” (5) egy lépés a helyes irányba, ám túlságosan korlátozott, mivel figyelmen kívül hagyja a jelentős közberuházások szükségességét, hiszen csak infrastruktúra-beruházásokat irányoz elő, és nem szól a szociális beruházásokról (6). Az EGSZB azt javasolja, hogy a jövőbeli közberuházások összegét ne vegyék figyelembe kiadásként az EU költségvetési szabályai szerinti deficitkalkulációban. Hangsúlyozza emellett, hogy új megközelítéseket kell alkalmazni a források mobilizálása érdekében, és egyensúlyt kell teremteni az egyes tagállamokban tapasztalható forrástöbblet és a másokban jelentkező hiányok között.

2.5.

Jelen véleményében az EGSZB megismétli korábbi véleményeiben (7) tett ajánlásait, amelyek nem részesültek az Európai Bizottság részéről abban a fogadtatásban, amely megillette volna őket.

3.   A munkanélküliség, ezen belül a tartós és a fiatalokat sújtó munkanélküliség, valamint a szegénység és a szociális egyenlőtlenségek folyamatosan magas szintje az EU-ban

3.1.

Ebben a fejezetben ismertetjük a közös foglalkoztatási jelentés (8) legfontosabb szempontjait, amelyek a leginkább jellemzik az EU-ban uralkodó jelenlegi társadalmi helyzetet.

3.2.

Európa továbbra is rendkívül kritikus helyzetet él meg a munkanélküliség  (9) terén, a tagállamok közötti eltérések pedig jelentősek. Az EU jelenleg 24,1 millió munkanélkülit számlál, a munkanélküliségi ráták pedig 4,8 % (Németország) és 4,9 % (Ausztria), valamint 23,7 (Spanyolország) és 25,8 % (Görögország) között vannak.

3.2.1.

2008 és 2014 első negyedéve között a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma 8,1 millióval csökkent, miközben a részmunkaidős foglalkoztatásban egyenletes növekedés volt tapasztalható (4 millióval több foglalkoztatott) (10). Elismert tény, hogy a legnagyobb kiigazítási terhet a határozott időtartamú munkaviszonyban történő foglalkoztatás viselte (a szerződéseket nem újították meg).

3.2.2.

A tartós munkanélküliség szintje tovább emelkedik: az elmúlt év során (a teljes munkanélküliség százalékában) 45 %-ról 49 %-ra nőtt. A marginalizálódás veszélye fokozódott Európában, hiszen „[a]z EU-ban öt közül egy tartósan munkanélküli személy sohasem dolgozott, négy közül három pedig 35 év alatti fiatal” (11).

3.2.3.

A munkanélküliség leginkább a fiatalokat (12) és az alacsonyan képzett munkavállalókat érinti: a körükben mért munkanélküliségi ráta kétszerese a teljes munkanélküliségi aránynak. A fiatal munkanélküliek aránya 7,6 % (Németország) és 9,1 % (Ausztria), illetve 50,7 % (Görögország) és 53,7 % (Spanyolország) között van.

3.3.

A munkanélküliség ilyen alakulása az EU foglalkoztatási rátájára is hatással van, amely továbbra is negatív tendenciát mutat (13), és ez gyakorlatilag elérhetetlenné teszi a 75 %-os foglalkoztatottságra vonatkozó 2020-as célkitűzést. Ráadásul óriási eltérések tapasztalhatók a foglalkoztatás alakulásában az egyes munkaerő-piaci szegmensek, az egyes tagállamok és ezek különböző régiói között.

3.3.1.

2013-ban a foglalkoztatási ráták jellemzően a dél-európai tagállamokban voltak a legalacsonyabbak. 2008 és 2013 között a foglalkoztatás különösen nagy mértékben csökkent számos dél-európai tagállamban, miközben egyes északi tagállamok fenntartották vagy javították a foglalkoztatás szintjét.

3.3.2.

A (15–24 éves) fiatalok foglalkoztatási aránya a 2008-as 37 %-ról 2013-ra alig 32 %-ra csökkent, azaz öt százalékponttal esett vissza (14). Nyolc tagállamban a fiatalok körében mért foglalkoztatási ráta akár 12 vagy még több százalékponttal is visszaesett. Egyedül Németországban nem csökkent a fiatalok foglalkoztatási szintje (47 %).

3.4.

A közlemény megjegyzi, hogy a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya jelentősen nőtt, és ugyanúgy a tagállamok közötti különbségek is. 2008 és 2012 között a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élő európaiak száma 9 millióval nőtt, és elérte a népesség 25,1 %-át. Az EGSZB elfogadhatatlannak tartja, hogy számos európai országban a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya továbbra is igen magas, és az elmúlt évek során tovább nőtt (15).

3.4.1.

Egyre nő a munka nélküli vagy alacsony munkaintenzitású háztartások aránya, valamint az aktív keresők szegénységi rátája. 2013-ban mintegy 32 millió fő élt súlyos anyagi nélkülözésben.

3.4.2.

A gyermekek egyre inkább ki vannak téve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának, az egyszülős háztartások szegénységének kockázata pedig kétszer akkora, mint a kétszülős családoké (16). A szegénység kockázata jóval magasabb a harmadik országok állampolgárai esetében (2012-ben 49 %), mint az uniós állampolgároknál (ugyanebben az évben 24 %). A három- vagy többgyermekes családoknak mintegy 31 %-a van kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának.

3.4.3.

2011 óta csökkentek a szociális kiadások, ami rontotta a gazdasági és szociális körülményeket (17). Néhány tagállamban, különösen Finnországban, Portugáliában és Görögországban a kiszolgáltatott helyzetű és alacsony jövedelmű személyek számára továbbra is problémás az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés.

3.5.

A munkaerőpiac szegmentációja több tagállamban továbbra is jelentős. Kiemelendő a fiatalok ideiglenes és részmunkaidős foglalkoztatásának magas aránya (40, illetve 30 %), a nemek közti bérkülönbségek fennmaradása és a kevésbé védett munkaszerződési formákról a védettebb formákra való áttérés alacsony aránya.

4.   Általános megjegyzések a javasolt iránymutatásokról

4.1.

Az Európa 2020 stratégia tárgyában a közelmúltban folytatott nyilvános konzultáció (18) eredményei azt mutatják, hogy a foglalkoztatás, a K+F és a szegénység terén az EU még nagyon messze jár a kitűzött célok elérésétől. 2013-as adatok szerint a foglalkoztatási arány 68,4 %-os (ami jelentősen elmarad a 75 %-os céltól), a K+F-célú beruházások szintje a GDP 2,0 %-a (ez is messze van a 3 %-os céltól), a szegénység és társadalmi kirekesztés veszélyének kitett személyek száma pedig 122 millió (azaz meg sem közelíti a 97 milliós célt).

4.2.

Az EGSZB elismeri, hogy az Európai Bizottság a 2010-es iránymutatásokhoz képest előremutató lépéseket tett, és gratulál az 5. iránymutatásban alkalmazott pozitívabb megközelítéshez.

4.3.

Az elhúzódó gazdasági és pénzügyi válságra és az egyelőre igen törékeny fellendülésre való tekintettel a munkanélküliség és a szegénység elleni küzdelemnek az EU és a tagállamok politikájának középponti célkitűzését kellene képeznie. Az EGSZB úgy véli, hogy a munkaerőpiac figyelemmel kísérését, az iskolából a munkaerőpiacra történő átmenetet és a szegénység elleni küzdelmet célzó kezdeményezéseket javítani kellene, és külön célokat és eszközöket kellene bevezetni a leginkább kiszolgáltatott helyzetű csoportok tekintetében.

4.4.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a foglalkoztatási iránymutatások nem tartalmaznak számszerűsített célokat, ami csökkenti a tagállamok kötelezettségét az EU-beli foglalkoztatással kapcsolatos közös célok elérésére. Az EGSZB számos véleményében javasolta mérhető célok bevezetését, különösen a nemek közötti egyenlőséggel, a fiatalok foglalkoztatásával, a nem megfelelő szociális biztonságot kínáló munkakörülmények elleni küzdelemmel, a szegénység (ezen belül az aktív keresők szegénységének) visszaszorításával, valamint a migránsok és a fogyatékkal élők foglalkoztatásával kapcsolatban (19).

4.5.

Be kellene építeni a közbeszerzések szociális szempontjait is mint a munkaerőpiac színvonalának emelésére és a munkaerő iránti kereslet ösztönzésére szolgáló egyik legfontosabb eszközt.

4.6.

Az európai foglalkoztatási stratégiának egyértelmű célokat kellene tartalmaznia olyan területeken, mint például a fiatalok munkanélküliségének visszaszorítása, a tartós munkanélküliek számának csökkentése, a foglalkoztatási vagy képzési lehetőség nagyon rövid időn belül történő felajánlása a fiatalok számára, a megfelelő támogató struktúrák kialakítása a munka és a családi élet összeegyeztetése érdekében, a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentése és a szegénység elleni küzdelem. Ezzel párhuzamosan pedig értékelnie kellene az elfogadott intézkedések hatékonyságát is. A 2010-es iránymutatások kevéssé járultak hozzá a foglalkoztatási helyzet javításához és a szegénység csökkentéséhez. Ez is indokolja, hogy az EU és tagállamai sürgősen ambiciózusabb megoldásokat keressenek.

5.   Konkrét megjegyzések és kiegészítési javaslatok a négy foglalkoztatási iránymutatáshoz

5.1.    5. iránymutatás: A munkaerő-kereslet fellendítése

5.1.1.

Az EGSZB kifejezetten támogatta azt az uniós célt, hogy a foglalkoztatási arányt 2020-ig 75 %-ra emeljék. Aggasztónak találja azonban az utóbbi években érzékelt negatív tendenciát, ami miatt elengedhetetlenné vált a szakpolitikák módosítása a kitűzött cél elérése érdekében.

5.1.2.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az állam és a közberuházás szerepe alapvető a munkahelyteremtéshez. Jelentős erőfeszítésekre szólít fel ezért a közberuházások és az intelligens és ambiciózus foglalkoztatási politikák terén a munkahelyek létrehozása érdekében, és kéri, hogy a foglalkoztatási dimenzió fontos kritérium legyen a közbeszerzési szerződések odaítélésében. A „technológiai”, „zöld” és „fehér” munkahelyeknek, valamint a „fiatalok” és a „tartós munkanélküliek” csoportjának a foglalkoztatási iránymutatások sarokköveit kell képezniük.

5.1.3.

Az EGSZB üdvözli a munkahelyteremtés elősegítésére irányuló intézkedéseket. Ilyen különösen a kkv-k és a vállalkozói szellem támogatása, a szociális gazdaság és a szociális innovációk előmozdítása. Sürgeti ezért az EU-t és a tagállamokat, hogy összpontosítsanak ezekre. Ezzel párhuzamosan nyomatékosan kéri, hogy a munkahelyteremtés fenntartható alapokon történjen. A fentiekre való tekintettel javasolja, hogy az 5. iránymutatás első mondatát az alábbiak szerint módosítsák: „[…] csökkenteniük kell azokat a tényezőket, amelyek a vállalatokat a munkaerő felvételében akadályozzák, és növelniük kell a foglalkoztatás stabilitását és a munkahelyek színvonalát, […]”.

5.1.4.

Az EGSZB régóta úgy véli, hogy a K+F-re, a képzésre, az infrastruktúrákra, az egészségügyre és a szociális szolgáltatásokra kell támaszkodni annak érdekében, hogy munkahelyek jöjjenek létre, és fokozódjon a gazdasági növekedés. Ennek kapcsán az EGSZB kiemelte a szociális beruházások számos pozitív hatását a foglalkoztatásra, és javasolta, hogy a beruházásösztönzés kulcseleme legyen az integrált iránymutatások felülvizsgálatának (20).

5.1.5.

Az adózást illetően az EGSZB olyan módosításokat javasol, amelyek csökkentik a munkaerő adóterheit, anélkül azonban, hogy veszélybe sodornák a szociális védelem és más szociális kiadások szintjét, amelyet egyébként emelni kellene. Minden bevételnek a megfelelő módon hozzá kellene járulnia a társadalombiztosítás finanszírozásához. Ezért fontolóra kellene venni más bevételi forrásokat is, amelyek kompenzálnák ezt a csökkenést (ilyenek lennének például az EU saját forrásai (21), a pénzügyi tranzakciókra kivetett adók, illetve a vagyon és a vállalatok megadóztatása).

5.1.6.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a nemzeti sajátosságoknak megfelelően és a szociális partnerek autonómiájának megőrzése mellett ösztönözni kell a szociális párbeszédet és a kollektív szerződést. A nemzeti minimálbér meghatározása és a minimálbér emelése pozitív módon járul hozzá a belső kereslet fokozásához és a szegénység csökkentéséhez.

5.2.    6. iránymutatás: A munkaerő-kínálat növelése és a munkaerő készségeinek fejlesztése

5.2.1.

Amint az EGSZB már leszögezte, a „jó munka” létrehozására irányuló politika, amelyhez hozzátartoznak a képzés és továbbképzés terén, valamint az egész életen át tartó tanulás terén kitűzött ambiciózus célok is, jelentősen hozzájárul a növekedéshez és a termelékenység fokozásához. Üdvözli ezért, hogy az Európai Bizottság prioritásként kezeli az iskolai lemorzsolódás problémájának leküzdését és a készségkínálat és a munkaerőpiac igényeinek összhangba hozatalát.

5.2.2.

Bár „bizonyos pozitív fejlemények tapasztalhatók az ifjúsági munkanélküliségi ráta tekintetében” (22), az EGSZB úgy véli, hogy egyes, különösen dél-európai tagállamokban a helyzet igen súlyos, és nem elfogadható, hogy az országok közötti különbségek ilyen nagy mértékűek és tartósak legyenek. Az EGSZB többször kért ambiciózus célkitűzéseket a fiatalok munkanélküliségének kezelése terén mind az Európa 2020 stratégia, mind a foglalkoztatási iránymutatások keretében, és határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatától függetlenül rögzítsenek ebben az iránymutatásban egy számszerűsített célt az ifjúsági munkanélküliség csökkentésére.

5.2.3.

Az EGSZB igen aggasztónak tartja, hogy a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya a tagállamok felében jelentősen nőtt. A tagállamoknak rendszereket kellene kialakítaniuk, amelyek az összes korcsoport számára biztosítják az egész életen át tartó tanulás és továbbképzés lehetőségét. Az EGSZB sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy rendkívüli elsőbbséggel hajtsák végre a nemzeti terveket az ifjúsági garancia keretében, és biztosítsák az érintett intézmények számára a szükséges eszközöket, ugyanakkor mérjék fel a nemzeti tervek minőségét és a már felhasznált pénzügyi források hatékonyságát is.

5.2.4.

Tekintettel a tartósan munkanélküliek egyre nagyobb arányára, az EGSZB sürgősnek tartja, hogy az EU és a tagállamok az ifjúsági garancia jelenlegi terveihez hasonló nemzeti programokat dolgozzanak ki a tartós munkanélküliség ellen, és célokat tűzzenek ki a csökkentés terén.

5.2.5.

Az EGSZB létfontosságúnak tartja a szakképzetlen munkavállalók kompetenciafejlesztését és a felnőttoktatás népszerűsítését, hiszen a munkaerő-piaci igényeknek való jobb megfelelés érdekében a készségeket fejleszteni kell. A tagállamoknak képzési lehetőségeket kell biztosítaniuk minden munkanélküli és foglalkoztatott számára is. Ennek érdekében fontolóra kell venni és elő kell írni olyan intézkedéseket, mint a mutatók meghatározása a szakképzésbe irányuló köz- és magánberuházásokra vonatkozóan, illetve a munkavállalók képzési célú fizetett szabadsághoz való jogának biztosítása. A kétkezi szakmák kitanulásának népszerűsítése és a képzési programok korszerűsítése is alapvető az iskolából a munkába való átmenet megkönnyítéséhez, ezért fel kell hívni a vállalatok figyelmét a képzés fontosságára.

5.3.    7. iránymutatás: A munkaerőpiacok működésének javítása

5.3.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy ez az iránymutatás utal arra, hogy olyan minőségi munkahelyeket kell teremteni, amelyeken a társadalmi-gazdasági biztonság, az oktatási és képzési lehetőségek, a munkakörülmények (egészség és biztonság) és a munka és a magánélet közötti egyensúly is biztosítva van. Mindazonáltal az EGSZB azt kéri, hogy a minőségi munkahelyek definíciója tartalmazza még többek között a méltányos bérezést, illetve megfelelő juttatásokat, a stabil foglalkoztatási kapcsolatokat, a nemek közötti egyenlőséget és a munkavállalói képviseletet is. Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy figyelemmel kell kísérni a munkaerő-piaci fejleményeket, különösen a munkaerő-piaci szegmentáció csökkenését és az újonnan létrehozott munkahelyek minőségi vonatkozásait.

5.3.2.

Amint az EGSZB már korábban hangoztatta, a foglalkoztatás minőségi dimenziója rendkívüli jelentőséggel bír, mivel nem megoldás az, ha mindenáron, tisztességes/méltányos gazdasági és szociális feltételek nélkül hozunk létre munkahelyeket (bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett, nagyon alacsony bérért, munkahelyi egészségvédelem és biztonság nélkül). Vissza kell tehát fordítani ezt a számos tagállamban megfigyelhető tendenciát. Ennek a prioritásnak a hangsúlyozása érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy a 7. iránymutatás címét az alábbiak szerint módosítsák: „A munkaerőpiacok működésének javítása minőségi munkahelyek létrehozása érdekében ”.

5.3.3.

Az EGSZB kiáll amellett, hogy a létrehozott munkahelyeket minőségi szempontok alapján rendszeresen értékeljék. A munkajognak ösztönöznie kell, hogy stabil szerződéseket kössenek. A szerződés típusától függetlenül minden munkavállalót megilletnek a megfelelő munkavédelmi jogok. Az atipikus szerződéseknek a kivételt, nem pedig a főszabályt kell jelenteniük. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tenniük az informális gazdaságnak a formális gazdasággal való összevonása és a be nem jelentett munkavégzés felszámolása érdekében.

5.3.4.

Az EGSZB véleménye szerint a közintézményeknek pozitív példát kell szolgáltatniuk a munkahelyek színvonalát illetően; ezt a kötelezettséget kiszervezéssel vagy közbeszerzéssel sem lehet megkerülni. A közintézményeknek széles körben ki kell használniuk a közbeszerzés szociális vetületeinek a 2014/24/EU irányelvben meghatározott lehetőségeit arra, hogy garantálják a munkahelyek minőségét, ezenkívül el kell kerülniük a bizonytalan szerződéseket vagy az önfoglalkoztatásra kényszerítést, és méltányos szerződéses feltételek alkalmazására kell kötelezniük az alvállalkozókat.

5.3.5.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy meg kell erősíteni az aktív munkaerő-piaci politikákat, és hogy jobban össze kell azokat hangolni a passzív politikákkal. A munkanélküliségből a foglalkoztatottságba történő átmenet megkönnyítése – és az átmeneti időszakokban méltányos gazdasági feltételek biztosítása – kiemelt figyelmet érdemel az állami foglalkoztatási szolgálatok részéről, amelyeknek személyre szabott és megfelelő időben történő támogatást kell nyújtaniuk a munkanélküliek számára. Az aktív politikákat erősíteni, nem pedig gyengíteni kell. Ez azt jelenti, hogy fenn kell tartani egy a válságos időknek és a súlyos munkaerő-piaci helyzetnek megfelelő pénzügyi alapot.

5.3.6.

Az EGSZB egyetért a munkavállalók európai térségen belüli mobilitásának fokozásával, aminek feltétele a nyugdíjjogosultságok átvihetősége, a képesítések elismerése és az, hogy a munkavállalókat a fogadó országban alkalmazott munkafeltételekkel fogadják. A harmadik országokból származó munkavállalókat is méltányosan kell kezelni, biztosítva a törvényeknek való megfelelést és a visszaélések megszüntetését.

5.4.    8. iránymutatás: A méltányosság garantálása, a szegénység leküzdése, az esélyegyenlőség előmozdítása

5.4.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a fokozódó társadalmi egyenlőtlenség Európában szükségessé teszi a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem megerősítését, ami a kiszolgáltatott csoportokra – többek között a fiatalokra és a gyermekekre, az egyedülálló szülőkre, a migránsokra, a kisebbségekre, a fogyatékossággal élőkre, az idősekre, a romákra és a hajléktalanokra – irányuló egyedi intézkedéseket követel meg. Amint azt az EGSZB korábban kijelentette, ennek az iránymutatásnak különösen az elszegényedés veszélyének csökkentését kell hangsúlyoznia, és konkrét célokat kell kitűznie (23).

5.4.2.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az elszegényedés veszélyének csökkentéséhez közös, stabil és megbízható kezdeményezések szükségesek az elért eredmények nyomon követésére. Bár volt némi pozitív fejlemény, az EGSZB továbbra is hangsúlyozza, hogy új mutatókat kell meghatározni, amelyek lehetővé teszik többek között a jövedelem és a vásárlóerő közötti viszony értékelését az egyes tagállamokban.

5.4.3.

Az EGSZB megismétli, hogy biztosítani kell egy garantált minimáljövedelmet (24), és küzdeni kell az alacsony bért kínáló munkahelyek terjedése ellen olyan intézkedésekkel, amelyek az aktív munkavállalók szegénysége és a társadalmi kirekesztés ellen hatnak. Bár bizonytalan munkaszerződéseket továbbra is jogszerű kötni, a lehetőségek mértékéig korlátozni kell azokat a hosszú távú és szociális védelmet nyújtó szerződések javára, továbbá be kell ruházni a képzésbe és a munkahelyteremtésbe, küzdeni kell a fiatalok munkanélkülisége ellen, és elő kell mozdítani a kirekesztett személyek integrációját, illetve szociális védelmet kell garantálni a képzés és a munkavégzés időszaka közötti átmenet során.

5.4.4.

Az EGSZB sürgeti, hogy az EU és a tagállamok fokozzák intézkedéseiket a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem terén a leginkább kiszolgáltatott csoportokra összpontosítva, és határozzanak meg külön célokat a társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedés vonatkozásában.

5.4.5.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a szegénység csökkentésének leghatékonyabb eszköze az, hogy színvonalas munkát adunk az embereknek, ösztönözzük munkaerő-piaci és társadalmi részvételüket, valamint növeljük foglalkoztathatóságukat és alkalmazkodóképességüket.

5.4.6.

Az EGSZB már korábbi véleményeiben (25) is igen szkeptikus volt a tekintetben, hogy a törvényes nyugdíjkorhatár megemelése ésszerű hozzájárulást jelent-e a demográfiai problémák megoldásához. Inkább az a fontos, hogy a tényleges nyugdíjba vonulási életkort közelítsük a meglévő, törvényes nyugdíjkorhatárhoz (aminek feltétele elsősorban az, hogy a munkafeltételeket a munkavállalók korához igazítsák) (26). Ennek megfelelően tehát módosítani kell a 8. iránymutatás nyugdíjreformmal kapcsolatos részét.

Kelt Brüsszelben, 2015. május 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  HL C 226., 2014.7.16., 21. o.

(2)  SOC/522 (2015. március 18.) – Az EGSZB véleménye: Ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – előfinanszírozás (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3)  COM(2014) 902 final.

(4)  COM(2014) 906 final.

(5)  COM(2014) 903 final.

(6)  ECO/374 (2015. március 19.) – Európai beruházási terv (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(7)  HL C 133., 2013.5.9., 77. o.; HL C 11., 2013.1.15., 65. o.; HL C 143., 2012.5.22., 94. o.; és HL C 21., 2011.1.21., 66. o.

(8)  COM(2014) 906 final.

(9)  Bár 2013 decemberéhez képest 0,3 százalékponttal csökkent, az EU-28 munkanélküliségi rátája 2014 decemberében továbbra is 9,9 %-os volt (az euróövezetbeli 18 tagállamban 11,4 %).

(10)  COM(2014) 906 final.

(11)  Ugyanott.

(12)  Bár 2013 decemberéhez képest 1,7 százalékponttal csökkent, az EU-28 fiataljainak munkanélküliségi rátája 2014 decemberében továbbra is 21,4 %-os volt (az euróövezetbeli 18 tagállamban 23 %).

(13)  2013-ban az EU-ban a foglalkoztatási arány 68,4 % volt, szemben a 2008-as 70,3 %-kal (1,9 százalékpontos csökkenés).

(14)  2008 és 2013 között a (20–64 évesek körében mért) foglalkoztatási ráta az euróövezet 18 tagállamában 2,5 százalékponttal csökkent: 70,2 %-ról 67,7 %-ra.

(15)  COM(2014) 906 final.

(16)  2012-ben az EU jelenlegi 28 országában az egyszülős háztartások 47,8 %-a, a kétszülős családoknak pedig 24,4 %-a volt kitéve ilyen kockázatnak.

(17)  COM(2014) 906 final.

(18)  COM(2015) 100 final.

(19)  HL C 242., 2015.7.23., 9. o.; HL C 12., 2015.1.15., 16. o.; HL C 354., 2010.12.28., 8. o.; HL C 318., 2009.12.23., 52. o.; HL C 318., 2009.12.23., 15. o.; és HL C 318., 2009.12.23., 113. o.

(20)  HL C 226., 2014.7.16., 1.5. és 5.3.3. pont.

(21)  Lásd az ECO/377 – Európai adó, az EU saját forrása című véleményt (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(22)  COM(2014) 906 final.

(23)  HL C 21., 2011.1.21., 66. o.

(24)  HL C 170., 2014.6.5., 23. o.

(25)  HL C 318., 2011.10.29., 1. o., 2.2. pont.

(26)  HL C 318., 2011.10.29., 1. o., 2. és 6. fejezet.


MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez

A következő módosító indítványokat, amelyeknél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították.

1.6. pont

Az alábbiak szerint módosítandó:

Az EGSZB-nek súlyos aggályai vannak a néhány tagállamban az EU-ban tartósan alkalmazott megszorító politikák kapcsán, amelyek akadályozzák a foglalkoztatás, valamint a szegénység visszaszorítása terén kitűzött célok elérését. Ebben az összefüggésben az EGSZB csodálkozik azon, hogy az Európai Bizottság mind a közös foglalkoztatási jelentésben, mind pedig a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokban teljes mértékben figyelmen kívül hagyja annak veszélyét, hogy az alacsony infláció deflációba fordulhat. Egyes csoportok, például a fiatalok, az alacsony képzettségűek, a tartósan munkanélküliek, a nők, a fogyatékossággal élők, a migránsok, a gyermekek, a romák és a gyermekeiket egyedül nevelők különösen súlyosan érintettek. Az EGSZB úgy véli, hogy a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások nem tükrözik eléggé, hogy a munkanélküliség és a szegénység elleni küzdelem, valamint a munkaerő-piaci kereslet és kínálat jobb összehangolása az egyik legfontosabb cél kellene, hogy legyen az EU és a tagállamok politikájában.

Szavazás

Mellette:

32

Ellene:

66

Tartózkodott:

9

1.6.9. pont

A következőképpen módosítandó:

8. iránymutatás: annak az ajánlásnak a törlése, hogy a kötelező nyugdíjkorhatárt a tagállamokban a várható élettartamhoz kössék, és ehelyett éppen ellenkezőleg, annak előírása, hogy A kötelező nyugdíjkorhatár emelésére való utalás helyett egyértelműbb módon meg kell említeni annak szükségességét, hogy olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyek a tényleges nyugdíjkorhatárt a kötelező nyugdíjkorhatárhoz közelítik.

Szavazás

Mellette:

36

Ellene:

73

Tartózkodott:

11

Az 5.3. pont után új pont illesztendő be:

A tagállamoknak – a munkahelyteremtés egyidejű támogatása mellett – meg kellene akadályozniuk és csökkenteniük kellene a munkaerő-piaci szegmentációt. A foglalkoztatásvédelmi szabályok és intézmények révén megfelelő munkaerő-felvételi környezetet kell teremteni, többek között különféle szerződéses megállapodások munkaerő-piaci rendelkezésre bocsátásával.

Szavazás

Mellette:

36

Ellene:

63

Tartózkodott:

10


8.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 332/77


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fókatermékek kereskedelméről szóló 1007/2009/EK rendelet módosításáról

(COM(2015) 45 final – 2015/0028 (COD))

(2015/C 332/09)

Előadó:

Thomas McDONOGH

2015. február 12-én az Európai Parlament, 2015. február 20-án pedig a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fókatermékek kereskedelméről szóló 1007/2009/EK rendelet módosításáról

(COM(2015) 45 final – 2015/0028 (COD)).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2015. május 5-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2015. május 27–28-án tartott, 508. plenáris ülésén (a május 27-i ülésnapon) 161 szavazattal, 9 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az európai uniós szabályozás módosítására irányuló javaslatot el kell fogadni annak érdekében, hogy teljesüljenek azok az ajánlások és döntések, amelyeket az alaprendelettel összefüggésben 2014. június 18-án hoztak, amikor a WTO Vitarendezési Testülete (DSB) elfogadta a vizsgálóbizottság és a fellebbezési testület jelentéseit.

1.2.

A kíméletes állatvágásra vonatkozó szabályokat és rendelkezéseket a különböző hatóságoknak, köztük az EU-nak is szigorúan érvényre kell jutatniuk. Minden lehetséges lépést meg kell tenni annak érdekében, hogy megszüntessük a fókapopuláció szükségtelen szenvedését. A fiatal fókák Kanadában szokásos, tavaszi lemészárlása például olyan gyakorlat, amely leginkább barbárnak minősíthető, és amely ellen állatjogvédő szervezetek folyamatosan küzdenek az egész világon. Az EGSZB elítéli ezt a vágásmódot.

1.3.

Reális, ellenőrizhető kvótákat kell bevezetni az inuit közösségek hagyományos, létfenntartási célú vadászatát illetően, ideértve a megengedhető leölési módszerek meghatározását is. Ugyanakkor tiszteletben kell tartani az állatjóléti kívánalmakat is.

1.4.

Szükség van a kvóták, vadászati korlátozások és más előírások betartásának megfelelő felügyeletére és ellenőrzésére is.

1.5.

A nyomonkövetési rendszer minimumkövetelményeit olyan feltételekként lehetne meghatározni, amelyeket az EU-ba importálni kívánó gazdasági szereplőknek kellene teljesíteniük, így például az alábbi három kulcsfontosságú elvárást (1):

1.

Azonosítási követelmények

2.

Adatrögzítési és nyilvántartási követelmények

3.

Nyomonkövetési jelentések készítésére (ellenőrzésre) való képesség.

2.   Bevezetés

2.1

A fókatermékek kereskedelméről szóló 2009. szeptember 16-i 1007/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet („az alaprendelet”) általános tilalmat rendel el a szóban forgó termékek uniós piacon való forgalomba hozatalára vonatkozóan.

2.2

Az alaprendelet kivételt tesz az általános tilalom alól olyan fókatermékek esetében, amelyek az inuit és egyéb őslakos közösségek által hagyományosan folytatott vadászatból származnak, és hozzájárulnak e közösségek létfenntartásához („az őslakosokkal kapcsolatos kivétel”).

2.3

Kivételt tesz továbbá a kizárólag a tengeri erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás céljából folytatott fókavadászatból származó fókatermékek nonprofit alapon történő, nem kereskedelmi célú behozatala kapcsán („a tengeri erőforrásokkal kapcsolatos kivétel”), valamint az alkalmi jellegű, és kizárólag az utazók vagy családjuk személyes használatára szolgáló áruk behozatalára vonatkozóan.

2.4

A 2010. augusztus 10-i 737/2010/EU bizottsági végrehajtási rendelet részletes szabályokat állapít meg az alaprendelet végrehajtására vonatkozóan.

2.5

E két jogi aktus (együttesen: „az uniós fókatermék-szabályozás”) ellen Kanada és Norvégia kifogást emelt a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) az „Európai Közösségek – a fókatermékek behozatalának és forgalmazásának tiltására irányuló intézkedések” című vitában (DS400 és DS401).

2.6

A WTO jelentései megállapították, hogy a fókatermékekre vonatkozó tilalom a fókák jólétével összefüggő erkölcsi aggályok miatt elvileg igazolható, ugyanakkor nem értettek egyet a két kivétellel, nevezetesen az őslakosokkal és a tengeri erőforrásokkal kapcsolatos kivétellel.

2.7

A tengeri erőforrásokkal kapcsolatos kivétel a jelentések szerint azért nem igazolható, mert a kereskedelmi célú vadászat és a tengeri erőforrások fenntartását szolgáló vadászat közötti esetleges eltérés (kisebb nagyságrend, non-profit jelleg) nem elégséges a különbség alátámasztására.

2.8

Az őslakosokkal kapcsolatos kivétel a jelentések szerint elvileg legitim különbségtételt testesít meg, a fellebbezési testület azonban úgy ítélte, hogy kialakításának és alkalmazásának egyes aspektusai „önkényes és megalapozatlan diszkriminációt” jelentenek.

2.9

Az Európai Unió 2014. július 10-én értesítette a Vitarendezési Testületet abbéli szándékáról, hogy WTO-kötelezettségeinek tiszteletben tartása érdekében végrehajtja a testület e vitával kapcsolatos határozatait és ajánlásait.

2.10

2014. szeptember 5-én az Európai Unió, Kanada és Norvégia megegyeztek abban, hogy a Vitarendezési Testület ajánlásainak és döntéseinek végrehajtásához szükséges ésszerű időkeret 16 hónap. Ennek megfelelően az ésszerű időkeret 2015. október 18-án fog lejárni.

2.11

E jogalkotási javaslat célja a Vitarendezési Testület alaprendeletre vonatkozó ajánlásainak és határozatainak végrehajtása. E jogalkotási javaslat egyszersmind jogalapját képezi a 737/2010/EU rendelet említett döntésekhez való hozzáigazításának is.

2.12

A tengeri erőforrásokkal kapcsolatos kivételre vonatkozó aggályok a szóban forgó kivételnek az alaprendeletből való törlésével okafogyottá válnak. Az őslakosokkal kapcsolatos kivétel kialakítására és alkalmazására vonatkozó aggályokra a szóban forgó kivétel módosítása ad választ: a kivétel alkalmazását az állatjólét tiszteletben tartásához köti, valamint korlátozza a fókatermékek forgalomba hozatalát, ha a vadászat nagyságrendje vagy egyéb körülmények arra engednek következtetni, hogy a vadászatot elsősorban kereskedelmi okokból folytatták.

2.13

Mindemellett az Európai Bizottság szakértői együttműködnek kanadai szakértőkkel egy olyan tanúsítási rendszer kidolgozásában, melynek keretében a kanadai inuitok is élvezhetik az uniós fókatermék-szabályozás inuitokkal kapcsolatos kivételéből fakadó előnyöket.

2.14

A különböző érintett kormányoknak marketingstruktúrát kellene kialakítaniuk az inuitok termékeire vonatkozóan.

3.   Általános megjegyzések

3.1

A fókavadászat az inuit és más őslakos közösségek kultúrájának és identitásának szerves része, és jelentős mértékben hozzájárul e közösségek létfenntartásához. A fókavadászat teljes tilalma, amelyet több évvel ezelőtt vezettek be a közvélemény nyomására, súlyos válságot okozott a jellemzően szegény és a fennmaradását biztosítani képtelen inuit közösség számára. Jelenleg az inuitok 90 %-a munkanélküli, és közülük sokan teljes mértékben a szociális védelmi rendszertől függenek. Ez az oka annak, hogy az inuit és egyéb őslakos közösségek által hagyományosan folytatott fókavadászatot a közelmúltban ismét engedélyezték, amennyiben az a létfenntartásukat szolgálja.

3.2

Az EGSZB azt javasolja, hogy vonják be az inuit közösséget az Európai Bizottság és a kanadai kormány között zajló folyamatba, hogy együtt találják meg a legjobb módját egyrészt az inuitok létfenntartási joga biztosításának, másrészt a fókák nemzetközi kereskedelemtől és kihalástól való védelmének.

3.3

Az inuit és egyéb őslakos közösségek által folytatott fókavadászat során éppen úgy nem alkalmazható következetesen és hatékonyan olyan leölési módszer, amely valóban humánus lenne, mint a többi fókavadászat során. Ugyanakkor az 1007/2009/EK rendelet célkitűzéseinek fényében indokolt az inuit és egyéb őslakos közösségek által folytatott vadászatból származó termékek uniós piacon való forgalomba hozatalát ahhoz a feltételhez kötni, hogy e vadászatot olyan módon folytassák, amely az elejteni kívánt állatok számára a lehető legkevesebb fájdalmat, szorongást, félelmet és egyéb szenvedést okoz.

3.4

Az 1007/2009/EK rendelet kivételként lehetővé teszi olyan fókatermékek forgalomba hozatalát is, amelyek esetében a vadászatot kizárólag a tengeri erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás céljából folytatták.

3.5

Noha nem vonható kétségbe a tengeri erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás céljából folytatott vadászat fontossága, a gyakorlatban a vadászat ezen formáját mégis nehéz megkülönböztetni a nagyarányú, elsősorban kereskedelmi célú vadászattól. Ez pedig az érintett fókatermékek közötti indokolatlan megkülönböztetéshez vezethet. Ezért erről a kivételről a továbbiakban nem szükséges rendelkezni.

3.6

Fókatermékek forgalomba hozatala csak akkor megengedett, ha azok az inuit és egyéb őslakos közösségek által folytatott vadászatból származnak, feltéve hogy teljesül az alábbi feltételek mindegyike:

a)

a közösség hagyományos vadászatot folytatott;

b)

a vadászat hozzájárul a közösség létfenntartásához és azt elsősorban nem kereskedelmi okokból folytatták;

c)

a vadászatot olyan módon folytatták, amely az elejteni kívánt állatok számára a lehető legkevesebb fájdalmat, szorongást, félelmet és egyéb szenvedést okozta, figyelembe véve az adott közösség hagyományos életmódját és létfenntartási szükségletét.

3.7

Az EGSZB egyetért a fókatermékek forgalomba hozatalának feltételeivel, de azt javasolja, hogy az Európai Bizottság alakítsa ki a megfelelő egyensúlyt a fókák védelme és az inuitok fókavadászati szükségletének kielégítése között, mivel ez döntő a létfenntartásuk szempontjából. Az említett feltételek gyakorlatiatlan értelmezése a valóságban akadályozhatja az inuitok fókavadászatát.

3.8

Az EGSZB hasznosnak tartja:

a)

különleges jogállás bevezetését az inuitok által hagyományos vadászat útján előállított fókatermékekre, például az „inuitok által hagyományos módszerrel befogva” megjelöléssel. Ebben az esetben a további nemzetközi jogviták megelőzésére célszerű lehet egyértelműen „nem ipari betakarítás”-ként határozni meg e fogalmat;

b)

nyomonkövetési és címkézési rendszer, valamint egyedi logó bevezetését az inuitok tevékenységének figyelemmel kísérésére, továbbá a fogyasztók védelmére és tájékoztatására;

c)

behozatali kontingensek bevezetésének fontolóra vételét, amennyiben a rendelkezésekkel való visszaélés tapasztalható.

3.9

A fókatermékek behozatala akkor is megengedett, ha az alkalmi jellegű, és kizárólag az utazók vagy családjuk személyes használatára szolgáló árukból áll. Az ilyen áruk jellege és mennyisége nem lehet olyan, ami arra utalna, hogy behozatalukra kereskedelmi okokból kerül sor.

3.10

A nyomon követés további megszervezése a kialakított rendszer típusától és a különböző érintettekre ruházott felelősségi köröktől függ. A fókatermék-kereskedelem szabályozásának összefüggésében e minimumkövetelmények az alábbiak szerint értelmezendők:

Azonosítási követelmények

Az azonosítási követelmények elvben három elemből állnak:

a vadász (akár inuit/őslakos, akár engedéllyel rendelkező, erőforrás-gazdálkodásban részt vevő vadász) és egyedi azonosítószáma;

a gyűjtőállomás (kijelöli a területet/földrajzi elhelyezkedést);

a termék (alapvetően a vadász és a gyűjtőállomás közti ügyletet követi nyomon).

Előfordulhat, hogy a fentiek mellett vagy helyett a „vadászat” határozandó meg abban az esetben, ha nem kapcsolódik közvetlenül a vadászhoz, vagy pedig nincs gyűjtőállomás vagy az nem nemzeti szintű, csupán adott régiókat fed le.

3.11

Végleges és kötelező erejű határozatának meghozatala során a WTO-nak össze kell egyeztetnie közel 70 éves nemzetközi megállapodások egymásnak ellentmondó kitételeit. Ilyen kitétel például az, amely megtiltja az egyes országok közti „önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést”. Egy másik szerint pedig a nemzetek tehetnek olyan lépéseket, amelyek „a közerkölcs védelméhez szükségesek” (2).

3.12

Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik  (3).

Kelt Brüsszelben, 2015. május 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  A Bizottság finanszírozásában, a COWI tanácsadó cég által, az ECORYS-szal való együttműködésben készített tanulmány a fókatermékek kereskedelmére vonatkozó végrehajtási intézkedésekről.

(2)  A. Butterworth és M. Richardson, Marine Policy, 38. szám, 457–469; 2013.

(3)  Mahatma Gandhinak tulajdonított idézet.


8.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 332/81


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény területén alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási rendszer meghatározásáról szóló 1236/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról

(COM(2015) 121 final – 2015/0063 COD)

(2015/C 332/10)

2015. március 25-én az Európai Parlament, 2015. március 23-án pedig a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdése alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény területén alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási rendszer meghatározásáról szóló 1236/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról

(COM(2015) 121 final – 2015/0063 COD).

Mivel az EGSZB a 2013. február 13-án elfogadott, „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a mélytengeri állományoknak az Atlanti-óceán északkeleti részén történő halászatára vonatkozó egyedi feltételek és az Atlanti-óceán északkeleti részének nemzetközi vizein folytatott halászatra vonatkozó rendelkezések megállapításáról, valamint a 2347/2012/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről” tárgyban készült véleményében (1), illetve a 2013. szeptember 18-án elfogadott, „Az atlanti térségre vonatkozó tengerstratégia cselekvési terve: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megvalósítása” tárgyban készült véleményében (2) már nyilatkozott a fenti javaslat tárgyában, a 2015. május 27–28-án tartott, 508. plenáris ülésén (a május 27-i ülésnapon) 173 szavazattal, 10 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy nem dolgoz ki újabb véleményt a témában, hanem az említett dokumentumokban kifejtett álláspontjára hivatkozik.

Kelt Brüsszelben, 2015. május 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  HL C 133., 2013.5.9., 41. o.

(2)  HL C 341., 2013.11.21., 77. o.