ISSN 1977-0979

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 172

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

58. évfolyam
2015. május 27.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

VÉLEMÉNYEK

 

Európai Bizottság

2015/C 172/01

A Bizottság véleménye (2015. május 22.) a Franciaországban található CIRES létesítmény konszolidációra szolgáló épületéből származó radioaktív hulladék ártalmatlanítására vonatkozó módosított tervről

1


 

IV   Tájékoztatások

 

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

 

Tanács

2015/C 172/02

A Tanács következtetései a horizontális szakpolitikai együttműködésnek a fiatalokat érintő társadalmi-gazdasági kihívások hatékony kezelése érdekében történő bővítéséről

3

2015/C 172/03

A Tanács következtetései az alulról szerveződő sportnak a transzverzális készségek – elsősorban a fiatalok körében történő – fejlesztésében betöltött szerepének a maximalizálásáról

8

2015/C 172/04

A Tanács következtetései az innovációt, a gazdasági fenntarthatóságot és a társadalmi befogadást ösztönző kulturális és kreatív összekapcsolódásokról

13

2015/C 172/05

A Tanács következtetései a kisgyermekkori nevelésnek és az alapfokú oktatásnak a kreativitás, az innováció és a digitális kompetencia előmozdításában betöltött szerepéről

17

2015/C 172/06

Értesítés a líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/137/KKBP tanácsi határozatban és a líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 204/2011/EU tanácsi rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére

22

 

Európai Bizottság

2015/C 172/07

Euroátváltási árfolyamok

23

2015/C 172/08

Euroátváltási árfolyamok

24


HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

VÉLEMÉNYEK

Európai Bizottság

27.5.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 172/1


A BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE

(2015. május 22.)

a Franciaországban található CIRES létesítmény konszolidációra szolgáló épületéből származó radioaktív hulladék ártalmatlanítására vonatkozó módosított tervről

(Csak a francia nyelvű szöveg hiteles)

(2015/C 172/01)

Az alábbi értékelés az Euratom-Szerződés rendelkezései alapján készült, és nem érinti az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján, illetve az abból és a másodlagos jogból eredő kötelezettségek értelmében végrehajtandó esetleges további értékeléseket (1).

2014. december 16-án az Európai Bizottság az Euratom-Szerződés 37. cikkével összhangban megkapta a francia kormánytól a CIRES létesítmény konszolidációra szolgáló épületéből származó radioaktív hulladék ártalmatlanítására vonatkozó módosított terv általános adatait.

Ezen adatok alapján és a szakértőcsoporttal folytatott konzultációt követően a Bizottság a következő véleményt alakította ki:

1.

A létesítmény és a legközelebbi tagállam – ez esetben Belgium – határa közötti távolság 138 km.

2.

A módosított terv tartalmazza a létesítmény működési kapacitásának növelését, amelyhez szükséges a levegőbe kibocsátott radioaktív szennyező anyagokra vonatkozó szabályozási kibocsátási határértékek emelése.

3.

A szokásos működési körülmények között a módosított terv az új alapvető biztonsági előírásokban (2013/59/Euratom irányelv) meghatározott dóziskorlát vonatkozásában várhatóan nem lesz jelentős hatással más tagállamok lakosságának egészségére.

4.

A módosított tervben feltételezett típusú és nagyságú baleset esetén bekövetkező nem tervezett radioaktívhulladék-szennyezés miatt más tagállamok lakosságát valószínűsíthetően nem éri egészségi szempontból jelentős sugárdózis az új alapvető biztonsági előírásokban (2013/59/Euratom irányelv) meghatározott referenciaszintek tekintetében.

A Bizottság következésképpen azon a véleményen van, hogy a Franciaországban található CIRES létesítmény konszolidációra szolgáló épületéből származó radioaktív hulladék ártalmatlanítására vonatkozó módosított terv megvalósítása sem a szokásos működés során, sem az általános adatokban feltételezett típusú és nagyságú baleset esetén várhatóan egyetlen típusú radioaktív hulladék vonatkozásában sem okozza más tagállamok vizeinek, talajának vagy légterének az emberi egészség szempontjából jelentős mértékű radioaktív szennyeződését az új alapvető biztonsági előírásokban (2013/59/Euratom irányelv) meghatározott rendelkezések tekintetében.

Kelt Brüsszelben, 2015. május 22-én.

a Bizottság részéről

Miguel ARIAS CAÑETE

a Bizottság tagja


(1)  Például az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján további környezetvédelmi szempontú vizsgálatokat is kell végezni. Ezzel összefüggésben a Bizottság fel kívánja hívni a figyelmet az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92/EU irányelv, a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2001/42/EK irányelv, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK irányelv, valamint a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK irányelv rendelkezéseire.


IV Tájékoztatások

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

Tanács

27.5.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 172/3


A Tanács következtetései a horizontális szakpolitikai együttműködésnek a fiatalokat érintő társadalmi-gazdasági kihívások hatékony kezelése érdekében történő bővítéséről

(2015/C 172/02)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

EMLÉKEZTETVE A KÉRDÉS EZEN KÖVETKEZTETÉSEK MELLÉKLETÉBEN VÁZOLT POLITIKAI HÁTTERÉRE ÉS KÜLÖNÖSEN AZ ALÁBBIAKRA:

1.

A fiatalok foglalkoztatásának növelésére, a korai iskolaelhagyás visszaszorítására és a felsőoktatásban való részvétel növelésére vonatkozóan az Európa 2020 stratégiában meghatározott átfogó célok és a tagállamok által elérendő konkrét célok különösen relevánsak az ifjúság, illetve a fiatalok társadalmi-gazdasági helyzete szempontjából.

2.

Az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított kerete (2010–2018) (1) hangsúlyozza, hogy olyan horizontális megközelítést lehetővé tévő kezdeményezésekre van szükség, amely kellően figyelembe veszi az ifjúságot érintő kérdéseket a fiatalok életére jelentős mértékben kiható más szakpolitikai területeken érvényesítendő politikák, illetve intézkedések kialakítása, végrehajtása és értékelése során.

3.

A 2014–2015-ös időszakra szóló jelenlegi uniós ifjúsági munkatervben (2) meghatározott egyik fő prioritás a horizontális együttműködés bővítése az uniós stratégiák keretében.

4.

A Tanács az ifjúságpolitikában rejlő potenciálnak az Európa 2020 stratégiában foglalt célok elérése érdekében történő maximalizálásáról szóló következtetéseiben (3) kiemelte, hogy az ágazatközi és intézményközi koordináció központi jelentőségű a hatékony ifjúságpolitika végrehajtása és az Európa 2020 stratégia fiatalokra vonatkozó céljainak elérése szempontjából.

TUDATÁBAN ANNAK, HOGY:

5.

Hatékony horizontális szakpolitikai intézkedéseket igényelnek azok a tartós társadalmi-gazdasági kihívások, melyekkel a fiatalok jelenleg az Európai Unióban szembesülnek, ideértve a magas ifjúsági munkanélküliségi rátákat (4) és azok társadalmi következményeit is.

ÚGY ÍTÉLI MEG, HOGY:

6.

Az erős és kézzelfogható, jól meghatározott és koordinált ifjúságpolitikában nagy lehetőség rejlik a horizontális szakpolitikai együttműködés többletértékkel való kiegészítésére. Ez pedig pozitív eredményeket nyújthat az ezen együttműködés szinergiáinak előnyeit élvező fiatalok számára.

7.

Az ifjúsági szektor oly módon képes kezelni a kérdéseket, ahogy más ágazatok nem. Tényeket és tudást nyújthat számos ifjúságpolitikai kérdéssel kapcsolatban, nagyobb számú fiatalt képes megszólítani – ideértve a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalokat is –, és rugalmas, ifjúságbarát, stigmáktól mentes, holisztikus és innovatív megközelítést képes alkalmazni a fiatalok igényeinek kielégítésére.

RÁMUTAT ARRA, HOGY:

8.

Azzal együtt, hogy rendszerszintű megközelítéseket kell kidolgozni a horizontális együttműködés minden szinten való bővítésére, igen fontos előtérbe helyezni azon konkrét és sürgős társadalmi-gazdasági kihívások kezelését, melyekkel a fiatalok jelenleg szembesülnek.

9.

Az ifjúságpolitika horizontális megközelítése nemcsak azért fontos, hogy hatékonyabb megoldásokat kínáljunk a társadalmi-gazdasági kihívások kezelésére, hanem olyan szakpolitikai válaszlépések biztosítása érdekében is, melyek az összes fiatal igényeinek kielégítését célozzák.

10.

Ahhoz, hogy maximalizáljuk az ifjúsági szektor által a többi ágazattal együttműködésben betöltött szerepet, e szektor értékét és az általa adott hozzájárulást széles körben ismertté kell tenni és el kell ismerni.

A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉNEK KELLŐ TISZTELETBEN TARTÁSA MELLETT MEGHATÁROZZA AZ ALÁBBI PRIORITÁSOKAT A HORIZONTÁLIS IFJÚSÁGPOLITIKÁNAK A FIATALOKAT ÉRINTŐ TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK KEZELÉSE ÉRDEKÉBEN TÖRTÉNŐ BŐVÍTÉSE CÉLJÁBÓL:

I.

A horizontális ifjúságpolitikára irányuló szisztemikus megközelítés kidolgozása, megvalósítása és értékelése

A TAGÁLLAMOK FELKÉRÉST KAPNAK, HOGY

11.

Az intézményközi együttműködést – beleértve a hatékony kommunikációt és információmegosztást is – erősítsék meg nemzeti, regionális és helyi szinten annak biztosítása érdekében, hogy az ifjúságpolitikai kérdéseket maradéktalanul figyelembe vegyék olyan más, így az oktatás és képzés, a foglalkoztatás, az egészségügy és jólét, szociálpolitika, várostervezés, sport és kultúra területére vonatkozó, szakpolitikák kidolgozásakor, végrehajtásakor és értékelésekor, melyek hatással vannak a fiatalok társadalmi-gazdasági helyzetére.

12.

Vonjanak be minden releváns szektort a horizontális és vertikális irányítási struktúrákba az ifjúságpolitika helyi, regionális és nemzeti szintű alakítása során.

13.

Mérlegeljék átfogó ifjúsági stratégiák megvalósítását olyan releváns szakpolitikai intézkedések összekapcsolásával, melyek választ adnak a fiatalokat érintő kérdésekre, valamint adott esetben bevonják a folyamatba a fiatalokat és az ifjúsági szervezeteket.

14.

Használják a már meglévő mechanizmusokat vagy mérlegeljék megfelelő új mechanizmusok létrehozását a fiatalok helyzetének nyomon követésére, valamint törekedjenek tényeken és tudáson alapuló szakpolitikákra, melyek az adatokat és a kutatási eredményeket integrálják a különböző területek szakpolitikáinak alakításába, többek között konkrét szakpolitikai intézkedések tervezése során.

A BIZOTTSÁG FELKÉRÉST KAP, HOGY

15.

Rendszeresen tájékoztassa a Tanácsot és annak előkészítő szerveit azon uniós szintű kulcsfontosságú szakpolitikai dokumentumokról és kezdeményezésekről, melyek a fiatalok társadalmi-gazdasági helyzetére hatással vannak.

16.

Vizsgálja meg, miként lehet hatékonyan alkalmazni a Bizottság új koordinált klaszterpolitikai megközelítését az ifjúságpolitikai kihívások kezelése és a konkrét horizontális intézkedések kidolgozása során.

17.

Az uniós ifjúsági jelentésen vagy más releváns eszközökön keresztül értékelje, hogy az ifjúságpolitikai kérdéseket hogyan veszik figyelembe olyan más szakpolitikákban, melyek jelentős hatással vannak a fiatalok életére.

18.

Más releváns szakpolitikai szektorokkal együttműködésben kutatási projektek tervezésével nyújtson további hozzájárulást a tényeken alapuló szakpolitika-alakításhoz.

A TAGÁLLAMOK ÉS A BIZOTTSÁG FELKÉRÉST KAPNAK, HOGY

19.

A jövő uniós szintű ifjúságpolitikájának – és adott esetben a jövőbeli uniós ifjúsági munkatervnek – egyik végrehajtási elveként a horizontális megközelítést irányozzák elő, és fogalmazzanak meg konkrét horizontális intézkedéseket a 2018 utáni ifjúságpolitikai együttműködési keretben.

20.

Erősítsék meg a horizontális együttműködést az Erasmus+ programban rejlő – többek között a szakpolitikai reform támogatásának szentelt – lehetőségek teljes kiaknázása révén.

21.

Többek között az uniós ifjúsági munkaterv által létrehozott szakértői csoportok keretében gyűjtsenek adatokat arra vonatkozóan, hogy a horizontális szakpolitikai együttműködés – az intenzívebb együttműködés szinergikus hatásai következtében – miként járhat pozitív eredményekkel, és azok hatása hogyan terjedhet át a társadalom egyéb területeire.

22.

Az uniós ifjúsági jelentés kidolgozása során ösztönözzék a más szakpolitikai szektorokkal való együttműködést, és a jelentés eredményét az Európa 2020 stratégia monitoringja során is vegyék figyelembe.

II.

Alkalmazzanak személyre szabott horizontális megközelítéseket azon projektekkel, kezdeményezésekkel és programokkal kapcsolatban, melyek a fiatalokat érintő társadalmi-gazdasági kihívások kezelését célozzák

A TAGÁLLAMOK FELKÉRÉST KAPNAK, HOGY

23.

Erősítsék meg a horizontális partnerséget az ifjúsági garancia megvalósítása, illetve más intézkedések kapcsán, továbbá osszák meg egymással a bevált eljárásokat, különösen a fiatalok megszólítására vonatkozóan.

24.

Törekedjenek a jelenleg az ifjúsági garanciára irányuló kezdeményezések keretében finanszírozott, illetve az ifjúsági szektort érintő tevékenységek hosszú távú alakításának és végrehajtásának megfelelő támogatására.

25.

Erősítsék meg a célzott együttműködést a formális oktatási intézmények és a nem formális tanulási szolgáltatást nyújtók között a korai iskolaelhagyás jelenségének kezelése és a holisztikus kompetenciák fejlesztésének előmozdítása céljából, ideértve rugalmas és ifjúságbarát megközelítések alkalmazását is.

26.

Mozdítsák elő az együttműködést az ifjúsági munkával foglalkozó szolgálatok és a szociális szolgálatok között, hogy közösen keressenek megoldást a fiatalok társadalmi befogadásának problémájára, valamint biztosítsák szükség esetén a korai beavatkozást.

27.

A fiatalok kompetenciáinak fejlesztését célzó kezdeményezések tervezésekor és megvalósításakor vonják be a munka világát is.

28.

A helyi hatóságokkal, ifjúságsegítőkkel és a fiatalokkal foglalkozó más szakemberekkel együttműködve szükség esetén erősítsék meg a fiatalokra irányuló összes szolgáltatást.

A BIZOTTSÁG FELKÉRÉST KAP, HOGY

29.

Uniós szinten segítse elő az ifjúsági garanciák megvalósításában részt vevő ifjúságpolitikai döntéshozók és nem kormányzati szervezetek körében a hálózatépítést és a bevált eljárások cseréjét.

30.

Uniós szinten erősítse meg a belső koordinációt a releváns bizottsági szolgálatok között az ifjúságra vonatkozó kezdeményezések kialakításával és az ifjúságpolitikai kérdések megvitatásával kapcsolatban.

A TAGÁLLAMOK ÉS A BIZOTTSÁG FELKÉRÉST KAPNAK, HOGY

31.

Annak érdekében, hogy konkrét horizontális projektek révén hatékonyan lehessen kezelni az ifjúságot érintő társadalmi-gazdasági kihívásokat, vizsgálják meg az Európai Strukturális Alapok és az Erasmus+ program finanszírozási lehetőségeit.

32.

A horizontális ifjúságpolitika nemzeti szintű megerősítéséről szóló, a társaktól való tanulás során – amelyre az uniós ifjúsági munkaterv keretében a tagállamok között rövidesen sor kerül – foglalkozzanak a fenti kérdésekkel.

33.

Hívják meg adott esetben a más szektorokat képviselő érdekelteket az olyan rendezvényekre, mint például az európai ifjúsági hét és az európai ifjúsági konferenciák, és segítsék elő a visszajelzést és a szektorok közötti kommunikációt.

III.

Fokozzák az ifjúsági munka és az egyéb ifjúságpolitikai eszközök értékének és a fiatalok előtt álló kihívások hatékony kezelésében betöltött kiegészítő szerepének láthatóságát

A TAGÁLLAMOK ÉS A BIZOTTSÁG FELKÉRÉST KAPNAK, HOGY

34.

Vonják be a fiatalokat az őket érintő kulcsfontosságú szakpolitikai döntésekbe azáltal, hogy használják az ifjúsági részvétel meglévő csatornáit, ideértve a strukturált párbeszédet is.

35.

Mozdítsák elő az ifjúsági munka és a nem formális tanulás, illetve olyan konkrét eszközök, mint a Youthpass elismerését más szektorok (pl. a foglalkoztatás, az oktatás, a képzés és a kultúra) és más releváns érdekeltek körében.

36.

Mozdítsák elő az ifjúsági munka elismerését és a nem formális és informális tanulás eredményeinek érvényesítését azzal, hogy megvizsgálják, milyen lehetőségek vannak a Youthpass oklevélnek az Erasmus+ programon kívül való elterjesztésére, és ezt az oklevelet adott esetben nemzeti szintű elismerési eszközként alkalmazzák.

37.

A többi szektor körében rendszeresen mozdítsák elő a tájékoztatást a szakmai és önkéntes ifjúsági munka révén elért eredményekről.

38.

Dolgozzanak ki kezdeményezéseket azzal a céllal, hogy az önkéntes munkát mutassák be, ismertessék meg, alkalmazzák és ismerjék el mint nem formális tanulási folyamatot.

39.

Támogassák és mozdítsák elő a tanulási eredmények maximalizálásának lehetőségét magukban rejtő kollaboratív kezdeményezések megvalósítását a formális és a nem formális tanulás keretei között.

A BIZOTTSÁG FELKÉRÉST KAP, HOGY

40.

Teremtsen lehetőségeket és támogassa a tagállamokat abban, hogy a Youthpass oklevelet az Erasmus+ programon kívül adott esetben nemzeti szintű elismerési eszközként alkalmazzák.


(1)  HL C 311., 2009.12.19., 1. o.

(2)  HL C 183., 2014.6.14., 5. o.

(3)  HL C 224., 2013.8.3., 2. o.

(4)  2014 második negyedévében az EU-28 területén több mint 5 millió fiatal (25 év alatti) volt munkanélküli. Ez 21,7 %-os munkanélküliségi rátának felel meg, míg a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) aránya 13 % volt. Forrás: Eurostat


MELLÉKLET

A KÉRDÉS POLITIKAI HÁTTERE

Politikai háttér

1.

A Tanács következtetései a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok társadalmi befogadásának előmozdításáról, melyekben a Tanács megállapítja, hogy biztosítani kell a holisztikus megközelítést és az ágazatok közötti együttműködést. Valamennyi szakpolitikai eszközt, intézkedést és fellépést össze kell hangolni helyi, regionális, nemzeti és európai szinten, és a fiatalok társadalmi befogadását célzó intézkedések kidolgozásába és megvalósításába az érdekeltek széles körét be kell vonni (1).

2.

A Tanács ajánlása az ifjúsági garanciának az ifjúsági foglalkoztatási csomag keretében történő létrehozásáról (2).

3.

A Tanács következtetései az oktatásba és a képzésbe irányuló beruházásról – A „Gondoljuk újra az oktatást: Beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című bizottsági közleményre és a 2013. évi éves növekedési jelentésre (3) adott válasz.

4.

A Tanács ajánlása a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról, melyben a Tanács hangsúlyozza, hogy az oktatási és képzési rendszerek, valamint a foglalkoztatás közötti kapcsolat megerősítéséhez átfogó ágazatközi szakpolitikákra van szükség (4).

5.

A Tanács ajánlása a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről (5).

6.

Az Európai Parlament és a Tanács 1288/2013/EU rendelete az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról (6).


(1)  HL C 30., 2014.2.1., 5. o.

(2)  HL C 120., 2013.4.26., 1. o.

(3)  HL C 64., 2013.3.5., 5. o.

(4)  HL C 191., 2011.7.1., 1. o.

(5)  HL C 398., 2012.12.22., 1. o.

(6)  HL L 347., 2013.12.20., 50. o.


27.5.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 172/8


A Tanács következtetései az alulról szerveződő sportnak a transzverzális készségek – elsősorban a fiatalok körében történő – fejlesztésében betöltött szerepének a maximalizálásáról

(2015/C 172/03)

AZ EU TANÁCSA ÉS A TAGÁLLAMOK KORMÁNYAINAK A TANÁCS KERETÉBEN ÜLÉSEZŐ KÉPVISELŐI,

EMLÉKEZTETVE A KÉRDÉS EZEN KÖVETKEZTETÉSEK MELLÉKLETÉBEN VÁZOLT SZAKPOLITIKAI HÁTTERÉRE ÉS KÜLÖNÖSEN AZ ALÁBBIAKRA:

1.

az Európa 2020 stratégiára és annak kiemelt kezdeményezéseire, amelyek hangsúlyozzák, hogy a fiatalokat fel kell vértezni a szükséges készségekkel és kompetenciákkal, és hogy kezelni kell a nagyarányú ifjúsági munkanélküliséget Európában, valamint az Európa 2020 stratégia félidős értékelésének összefoglaló jelentésére (1), amely a főbb eredmények között tünteti fel a sportágazatnak a társadalmi kohézió és befogadás eszközeként játszott értékes szerepét;

2.

a sportra vonatkozó uniós munkatervre (2014–2017) (2), amely kiemeli, hogy a sport fontos szerepet tölt be az Európa 2020 stratégia átfogó céljainak elérésében, hiszen ez az ágazat jelentős potenciállal rendelkezik ahhoz, hogy hozzájáruljon az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéshez. A munkaterv három prioritása közül az egyik a „Sport és társadalom”, amely felhívja a figyelmet a sportnak a foglalkoztatással, az oktatással és a képzéssel való kapcsolatára;

3.

az európai ifjúságpolitika terén a nem formális és az informális tanulás értékének elismeréséről szóló, 2006. július 20-i tanácsi állásfoglalásban (3) a Tanács hangsúlyozza, hogy a nem formális és az informális tanulás lehetővé teheti a fiatalok számára további tudás, készségek és kompetenciák megszerzését, hozzájárul a személyes fejlődésükhöz, társadalmi integrációjukhoz és állampolgári szerepvállalásukhoz, javítva ezáltal foglalkoztatási kilátásaikat; azt is megállapítja továbbá, hogy a munkáltatóknak, a formális oktatásnak és általában a civil társadalomnak kellően meg kell vizsgálnia a fentiek nagyobb mértékű elismerésének lehetőségét;

4.

a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra (4), amely meghatározza azokat a lehetőségeket és mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a nem formális és informális tanulás útján szerzett ismereteknek, készségeknek és kompetenciáknak fontos szerepük legyen a foglalkoztathatóság és a mobilitás javításában, továbbá az egész életen át tartó tanulás iránti motiváció növelésében;

MEGÁLLAPÍTJÁK, HOGY:

5.

az alulról szerveződő sportban (5) való részvétel – amellett, hogy ez elsősorban szabadidős testmozgást jelent – további többletértéket is biztosít, mégpedig azt, hogy az európai társadalom egészségesebb, és általában véve befogadóbb és fenntarthatóbb lesz. Elősegítheti még pozitív társadalmi attitűdök és értékek kialakulását, valamint az egyéni készségek és kompetenciák fejlesztését is, beleértve az olyan transzverzális készségeket (6), mint például a kritikus gondolkodás, a kezdeményezőkészség, a problémamegoldás és a közös munkavégzés képessége (7);

6.

eleget kell tenni a fejlett, tudásalapú gazdaság egyre szaporodó követelményeinek, különös tekintettel a transzverzális készségek fejlesztésére és e készségeknek a különböző ágazatokon átívelő hatékony alkalmazására; most, amikor gyorsan változnak a munkaerő-piaci igények, a munkáltatók nagyra értékelik a transzverzális készségeket, mégis gyakran arról számolnak be, hogy az újonnan felvett munkaerő nem rendelkezik ilyen készségekkel;

7.

a sportnak a transzverzális készségek fejlesztéséhez való hozzájárulását illetően kiaknázatlan lehetőségek vannak, különösen a fiatalok tekintetében, hiszen a nem formális (8) és az informális tanulás (9) útján – például a munkaerőpiacon vagy egész életen át tartó tanulás keretében (10) – szerzett készségek a személyes és a szakmai fejlődés szempontjából is értékesek;

8.

a nem formális és informális tanulás útján, alulról szerveződő sport keretében elsajátított transzverzális készségek értékének elismerését illetően az első lépéseket a figyelemfelhívás és a láthatóság biztosítása jelenti, mégpedig elsősorban maguk a részvevők, a szülők, az önkéntesek és az alkalmazottak körében, de az egész társadalom felé is, a munkáltatókat is beleértve;

HANGSÚLYOZZÁK, HOGY:

9.

a sport elősegíti az Unió stratégiai célkitűzéseinek, azaz a növekedésnek, a munkahelyteremtésnek és a társadalmi kohéziónak a megvalósítását, beleértve a jelenleg Európa előtt álló olyan sürgető kihívásokat is, mint például a tartósan magas európai ifjúsági munkanélküliségi ráta (11). Ahhoz, hogy teljes mértékben ki lehessen aknázni a sportban ezzel kapcsolatban rejlő potenciált, fontos ágazatközi megközelítésre törekedni, amely olyan más szakpolitikai területekre is kiterjed, mint például az oktatás és képzés, az ifjúság és a foglalkoztatás, a szociális ügyek és a közegészségügy;

10.

a nem hagyományos sportok (12) gyakran különösen vonzók a fiatalok számára, a hátrányos helyzetű fiatalokat is beleértve, ezért az ezekben rejlő lehetőségeket jobban ki lehetne használni;

11.

az alulról szerveződő sportban kulcsfontosságú a hozzáértő személyzet – ezen belül az önkéntesek – szerepe a figyelemfelhívásban, ami lehetővé teszi az ilyen sporttevékenységek által a transzverzális készségek fejlesztése tekintetében kínált többletérték és előnyök kihasználását;

EZZEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN FELKÉRIK A TAGÁLLAMOKAT, HOGY A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉT KELLŐKÉPPEN FIGYELEMBE VÉVE

12.

az alulról szerveződő sportban érdekelt felek, a társadalom és a munkáltatók körében jobban tudatosítsák, hogy az alulról szerveződő sportban való részvétel útján elsajátított transzverzális készségek olyan személyes, társadalmi és gazdasági többletértéket biztosítanak, amely más ágazatokban is hasznosítható;

13.

működjenek együtt más érintett ágazatokkal és az uniós tagállamokkal és cseréljenek velük olyan bevált gyakorlatokat, amelyek a formális oktatáson kívül, nem formális és informális tanulás útján, alulról szerveződő sport keretében elsajátított készségek pozitív hatásai nyomán alakultak ki;

14.

ösztönözzék az alulról szerveződő sportban a hozzáértő személyzet – köztük önkéntesek – ismereteinek, készségeinek és kompetenciáinak fejlesztését, hogy ezáltal az alulról szerveződő sport útján erősíteni lehessen a társadalmi és nevelési értékeket, valamint a transzverzális készségeket;

15.

ösztönözzék a formális és a nem formális tanulási szolgáltatást nyújtókat, valamint az ifjúsági és a sportágazatban érintett szereplőket innovatív partnerségek kialakítására annak érdekében, hogy az alulról szerveződő sport ágazata számára megfelelő tanulási módszereket dolgozzanak ki;

16.

mozdítsák elő – különösen a fiatalok körében – a készségekkel kapcsolatos önértékelést, amely kiterjed az alulról szerveződő sport útján elsajátított transzverzális készségekre is, valamint a legelterjedtebb készségútlevelek és önéletrajz-sablonok használatát, különös tekintettel az Europassra;

17.

használják ki azokat a meglévő mechanizmusokat, amelyeknek célja a nem formális és informális tanulás útján, sport keretében elsajátított készségek és tapasztalatok érvényesítésének a lehetővé tétele;

18.

nemzeti és helyi szinten is javítsák tovább a fiatalok – a hátrányos helyzetű fiatalokat is beleértve – általános részvételét az alulról szerveződő sportban, és e tekintetben aknázzák ki a nem hagyományos sportokban rejlő lehetőségeket is;

FELKÉRIK AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGOT ÉS A TAGÁLLAMOKAT, HOGY HATÁSKÖRÜKÖN BELÜL

19.

hívják fel a figyelmet a tanulók által az alulról szerveződő sport útján elsajátított transzverzális készségek értékére, hogy azok ágazatokon átívelő jelleggel eredményesen hasznosíthatók legyenek munkavállalás, tanulási célú mobilitás vagy egész életen át tartó tanulás céljára;

20.

ismerjék el és építsék be az alulról szerveződő sport ágazata révén kifejlesztett transzverzális készségek pozitív eredményeit a sport, az ifjúság, a szociális ügyek, az egészségügy, az oktatás és a foglalkoztatás területére vonatkozó nemzeti és európai szintű szakpolitikákba és stratégiákba;

21.

ismerjék el és támogassák az alulról szerveződő sport terén működő szervezetek által a nem formális tanulási lehetőségek biztosításában nyújtott hozzájárulást;

22.

tárják fel az ifjúsági ágazattal való együttműködésre vonatkozó lehetőségeket, különös tekintettel az alábbiakra:

a)

nem formális tanulási módszerek és eszközök alkalmazása a sportágazatban;

b)

az ifjúsági ágazatban sporttevékenységek alkalmazása a nem formális tanulási módszerek keretében;

c)

több olyan, az Európai Önkéntes Szolgálat által finanszírozott projekt ösztönzése, amelyben a sportágazatban tevékenykedő nonprofit szervezetektől érkező fiatal önkéntesek vesznek részt;

d)

sporttevékenységeknek a társadalmi befogadás és a tájékoztatás eszközeként való alkalmazása, tekintettel többek között azoknak az ifjúsági garancia Európa-szerte történő végrehajtásához való hozzájárulására;

23.

adott esetben ösztönözzék a sportnak, valamint a befogadó közösségek erősítésének az oktatási jelentőségére vonatkozó kezdeményezéseket, többek között „A sport európai hete” keretében;

24.

működjenek együtt a képzés és az edzői programok, továbbá az oktatók, az edzők és az önkéntesek oktatása színvonalának emelése céljából, és ennek érdekében segítsék elő a politikai döntéshozók és a sport területén érdekelt felek közötti információ- és tapasztalatcserét;

25.

ösztönözzék a sportban vállalt önkéntességet és hívják fel a figyelmet az önkéntesség jelentőségére a sportban, különös tekintettel a transzverzális készségek elsajátításának lehetőségére; az önkéntességet ismerjék el mint a nem formális tanulás egyik fontos formáját, valamint fokozzák a fiatal önkéntesek országon belüli és országok közötti mobilitását;

26.

ösztönözzék az uniós finanszírozási eszközök, mint például az Erasmus+ program hatékony felhasználását a transzverzális készségek fejlesztésére – elsősorban a fiatalok körében –, valamint a társadalmi befogadás, az aktív polgári szerepvállalás és az alulról szerveződő sportban való részvétel erősítésére;

27.

alkalmazzák a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásban említett eljárásokat a sport révén szerzett transzverzális készségek területén;

FELKÉRIK AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGOT, HOGY:

28.

készítsen tanulmányt arról, hogy a sport – az Európa 2020 stratégiával összefüggésben – milyen módon járul hozzá a fiatalok foglalkoztathatóságához, és ennek során vegye figyelembe az alulról szerveződő sportban való részvétel útján elsajátított transzverzális készségekkel kapcsolatos vonatkozásokat is;

29.

érvényesítse a sport szempontját a készségek témájának szentelt megbeszéléseken és eseményeken annak céljából, hogy egyrészt felhívja arra a figyelmet, másrészt pedig hogy megvizsgálja, hogy a sportban és a sporton keresztül konkrétabban hogyan nyílik lehetőség transzverzális készségek elsajátítására;

30.

folytassa – többek között a sportra vonatkozó uniós munkaterv alapján létrehozott szakértői csoport megbízatása keretében – az adatok és a legjobb gyakorlatok gyűjtését, valamint a sport társadalmi és gazdasági jelentőségének, valamint annak a vizsgálatát, hogy az alulról szerveződő sport milyen módon járul hozzá az olyan területekhez, mint a foglalkoztatás, az oktatás és a képzés, különös tekintettel a személyes és a transzverzális készségek fejlesztésére;

31.

segítse elő a tagállamok között az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét, az egymástól való hatékony tanulást és a hálózatépítést, mégpedig elsősorban a hozzáférhetőbb, vonzóbb és változatosabb alulról szerveződő sport – különösen a fiatalok számára való – létrehozása tekintetében;

FELKÉRIK A SPORTMOZGALMAT AZ ALÁBBIAK MÉRLEGELÉSÉRE:

32.

annak tudatosítása elsősorban a fiatalok és szüleik körében, hogy a sportban vagy a sport révén elsajátított készségek különös értékkel bírhatnak, amely más területeken is kamatoztatható;

33.

a munkájuk során a legújabb módszereket alkalmazó, hozzáértő személyzetbe való beruházás, ami lehetővé teszi számukra a sport nyújtotta többletértékek teljes körű kihasználását, a készségek elsajátítását is beleértve;

34.

a sport területén alkalmazott személyzet figyelmének felhívása a sporttevékenységek során, nem formális és informális tanulás útján elsajátított transzverzális készségek pozitív hatásaira, valamint az alulról szerveződő sport általános társadalmi és gazdasági többletértékére;

35.

az ifjúsági szervezetekkel való együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréje lehetőségeinek feltárása, különös tekintettel a nem formális tanulási módszereknek és eszközöknek a sportágazat esetében történő alkalmazására;

36.

az arra vonatkozó legjobb gyakorlatok cseréje, hogy hogyan lehet erősíteni és diverzifikálni az alulról szerveződő sportok mozgalmát; bevált gyakorlatok cseréje az alulról szerveződő sport új típusainak, például nem hagyományos sportoknak a fejlesztésével kapcsolatban.


(1)  16559/14.

(2)  HL C 183., 2014.6.14., 12. o.

(3)  HL C 168., 2006.7.20., 1. o.

(4)  HL C 398., 2012.12.22., 1. o.

(5)  „Alulról szerveződő sport”: helyi szinten, amatőr sportolók által szervezett formában gyakorolt sporttevékenység és tömegsport. Forrás: Az Európai Parlament és a Tanács 1288/2013/EU rendelete (HL L 347., 2013.12.20., 50. o.).

(6)  Az egyes ügynökségek és szervezetek különböző megnevezéseket alkalmaztak ezekre a készségekre; ezek skálája a „kulcskompetenciák”-tól a „puha készségek”-ig, „más területeken is hasznosítható készségek”-ig vagy „elengedhetetlenül fontos készségek”-ig, „munkahelyi alapkészségek”-ig vagy a „foglalkoztathatósághoz szükséges alapvető készségek”-ig terjed. Az Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat glosszáriuma szerint a transzverzális készségek azok a készségek, amelyek az egyén jelenlegi vagy korábbi állásától vagy foglalkozásától eltérő állások vagy foglalkozások számára jelentőséggel bírnak. E készségek elsajátíthatók munkán kívüli vagy szabadidős tevékenységek keretében, illetve oktatásban vagy képzésben való részvétel útján. Nagyobb általánosságban tehát ezek olyan készségek, amelyek elsajátítása egy adott környezetben, illetve egy adott helyzet/probléma kezelése érdekében történt, azonban más környezetben is alkalmazhatók.

(7)  COM(2012) 669 final.

(8)  Fogalommeghatározás: „nem formális tanulás”: olyan tanulás, amely – a tanulási célkitűzések és a tanulásra fordított idő tekintetében – tervezett tevékenységeken keresztül valósul meg, tanuláshoz nyújtott támogatás (pl. tanár–diák kapcsolat) mellett, de amely nem része a formális oktatási és képzési rendszernek. Forrás: HL L 347., 2013.12.20., 50. o.

(9)  Fogalommeghatározás: „informális tanulás”: a munkával, családdal vagy szabadidővel kapcsolatos napi tevékenységekből eredő tanulás, amely a célkitűzések, az idő vagy a tanulás támogatása tekintetében nem szervezett vagy strukturált; a tanuló szempontjából lehet, hogy nem szándékos. Forrás: HL L 347., 2013.12.20., 50. o.

(10)  A tapasztalatok azt mutatják, hogy a készségek formális oktatáson kívüli elsajátítása tekintetében az európaiak 52 %-a úgy véli, hogy lehetséges olyan készségeket szerezni, amelyek később más ágazatokban is hasznosíthatók (pl. problémamegoldás, közös munkavégzés stb.). Forrás: az Eurobarométer 417. számú (2014) különjelentése: „European area of skills and qualifications”, 12. o.

(11)  2014 második negyedévében a 28 uniós tagállam területén több mint 5 millió (25 év alatti) fiatal volt munka nélkül. Ez 21,7 %-os munkanélküliségi rátát jelent, míg a NEET-fiatalok (nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok) aránya 13 % volt. Forrás: Eurostat

(12)  A fiatalok számára vonzó, újonnan megjelent sportformákra példa az utcai labdarúgás, szabadfutás és parkour, gördeszka/longboard, agresszív görkorcsolya, streetball és utcai tánc.


MELLÉKLET

A KÉRDÉS SZAKPOLITIKAI HÁTTERE

1.

Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló 2006. december 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás (1), amely szerint a szociális kompetencia kapcsolódik az egyéni és társadalmi jólléthez, és megköveteli annak megértését, hogy az egyén hogyan tudja saját ideális fizikai és mentális egészségét biztosítani, ideértve ennek a maga és családja, illetve közvetlen társadalmi környezete számára szolgáló forrásként való felismerését, valamint annak ismeretét, hogy az egészséges életvitel hogyan tud mindehhez hozzájárulni. A sikeres interperszonális és társadalmi részvétel érdekében elengedhetetlen a viselkedési szabályok és a különféle társadalmakban és környezetben általánosan elfogadott magatartás megértése (pl. a munkahelyen). E kompetencia alapkészsége magában foglalja azt a képességet, hogy építő módon tudunk kommunikálni különféle környezetekben, toleranciát tudunk mutatni, különféle nézőpontokat tudunk kifejezni és megérteni, bizalmat keltő módon tudunk tárgyalni és képesek vagyunk az együttérzésre. Az egyénnek képesnek kell lennie kezelni a stresszt és a frusztrációt, és építő módon kell ezeket kifejezésre juttatnia, továbbá különbséget kell tudnia tenni a személyes és a szakmai szféra között.

2.

A nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítésére vonatkozó európai iránymutatások (2) kiemelik, hogy a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítése egyre inkább úgy tekinthető, mint az egész életen át tartó és az egész életet átfogó tanulás javításának az egyik módja. Több európai ország is hangsúlyozza, hogy láthatóvá kell tenni és értékelni kell a formális oktatási és képzési intézményeken kívüli tanulást, amelyre például a munkahelyen, szabadidős tevékenységek közben vagy otthon kerül sor.

3.

A sportról mint az aktív társadalmi befogadás eszközéről és ösztönzőjéről szóló 2010. november 18-i tanácsi következtetésekben (3) a Tanács kiemeli, hogy a sport különféle területeihez való hozzáférés és az ezekben való részvétel hozzájárul a személyes fejlődéshez, az identitás és a közösséghez tartozás érzésének kialakításához, a testi-lelki jó közérzethez, a társadalmi érdekérvényesítéshez, a szociális kompetenciák és hálók kialakításához, az interkulturális kommunikációhoz és a foglalkoztathatósághoz.

4.

A sportban vállalt önkéntes tevékenységeknek az aktív polgári szerepvállalás előmozdításában betöltött szerepéről szóló 2011. november 29-i tanácsi következtetésekben (4) a Tanács hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a sportban az önkéntes tevékenységeket – többek között a nem formális és informális tanulás formájában – mint a kompetenciák és készségek elsajátításának egyik fontos eszközét.

5.

„Az oktatásba és a képzésbe irányuló beruházásról – A »Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében« című bizottsági közleményre és a 2013. évi éves növekedési jelentésre adott válasz” című 2013. február 15-i tanácsi következtetésekben (5) a Tanács felkéri a tagállamokat, hogy vezessenek be az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló 2006. évi ajánlásban foglaltak szerint a transzverzális készségek és kompetenciák fejlesztését célzó intézkedéseket.

6.

A sportnak az uniós gazdasághoz, valamint az ifjúsági munkanélküliség kezeléséhez és a társadalmi befogadáshoz való hozzájárulásáról szóló 2013. november 26-i tanácsi következtetésekben (6) a Tanács megállapítja, hogy a sportoló fiatalok olyan személyes és szakmai készségekre és kompetenciákra tesznek szert, amelyek növelik foglalkoztathatóságukat. Ide tartozik például a tanulás tanulása, a szociális és társas kompetenciák, a vezetői készségek, a kommunikáció, a csapatmunka, a fegyelem, a kreativitás és a vállalkozói készségek.


(1)  HL L 394., 2006.12.30., 10. o.

(2)  European Guidelines for Validating Non-formal and Informal Learning. CEDEFOP (2009).

(3)  HL C 326., 2010.12.3., 5. o.

(4)  HL C 372., 2011.12.20., 24. o.

(5)  HL C 64., 2013.3.5., 5. o.

(6)  HL C 32., 2014.2.4., 2. o.


27.5.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 172/13


A Tanács következtetései az innovációt, a gazdasági fenntarthatóságot és a társadalmi befogadást ösztönző kulturális és kreatív összekapcsolódásokról

(2015/C 172/04)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

FELISMERVE, HOGY:

1.

a kulturális és kreatív ágazatok nemcsak kulturális, hanem gazdasági értékteremtők is. Az elmúlt évek folyamán jelentős lépések történtek annak érdekében, hogy ezek az ágazatok az európai társadalom és gazdaság szerves részévé, illetve a növekedés, a munkahelyteremtés és a prosperitás forrásaivá váljanak. Tágabb értelemben vett hozadékuk azonban még nem nyert teljes körű elismerést. Még várat magára különösen annak felismerése, hogy a kultúra és a művészi kreativitás innovációt generálhat a gazdaság más ágazataiban, illetve a társadalom egészében is, valamint az egyén jó közérzetét is képes fokozni;

2.

a kulturális és kreatív ágazatok, illetve egyéb ágazatok közötti összekapcsolódás felfogható egy olyan folyamatként, melynek során a kulturális és kreatív ágazatokra jellemző tudást és készségeket a más ágazatokban kialakult tudással és készségekkel ötvözzük, hogy innovatív és intelligens megoldásokat kapjunk napjaink társadalmi kihívásaira;

3.

a kulturális és kreatív összekapcsolódás kölcsönös előnyökkel járhat valamennyi érintett ágazat számára, amennyiben egyenlő feltételek mellett vesznek részt ebben a folyamatban;

ÚGY VÉLI, HOGY:

4.

a más ágazatokkal való kulturális és kreatív összekapcsolódások számos különféle előnnyel járhatnak (1), többek között:

azáltal, hogy formatervezőket, művészeket és egyéb kreatív szakembereket vonnak be különböző innovatív és felhasználóbarát megoldások kialakításába, valamint multidiszciplináris munkacsoportokat alakítanak ki, javítható az ügyfélszolgálat és az alkalmazotti elégedettség, valamint fokozható a szervezeti hatékonyság mind a vállalkozói, mind pedig a közszektorban,

azáltal, hogy művészeket és kreatív szakembereket vonnak be az iskolai tevékenységekbe, növelhető a tanulók részvétele, javíthatók az eredményeik, ösztönözhető a kreatív tanulás és elősegíthető a tanulók jó közérzete, valamint javítható a szülői szerepvállalás is,

olyan művészeti és kreatív gyakorlatok révén, amelyek elősegítik a megbetegedések megelőzését és a betegek rehabilitációját, csökkenthetők a gyógykezelési költségek és leszorítható a kórházi beutalások száma,

azáltal, hogy a kultúrát és a kreativitást integrálják a hosszú távú helyi és regionális fejlesztési stratégiákba, elősegíthető az ipari területek és a városi közterületek megújítása, valamint az idegenforgalom előmozdítása,

azáltal, hogy értéktöbbletet hordozó, új, innovatív és funkcionális termékek előállítása céljából formatervezőket, művészeket és egyéb kreatív szakembereket vonnak be a hulladékanyagok újrafeldolgozásába és értéknövelő újrahasznosításába, javítható a környezettudatos magatartás mind a fogyasztók körében, mind a feldolgozóiparban, valamint csökkenthető az energia-, illetve egyéb erőforrás-felhasználás,

különböző kulturális és kreatív tevékenységeken keresztül, valamint azáltal, hogy a kortárs építészeti, művészeti és formatervezési alkotásokat beengedjük a kulturális és történelmi értéket képviselő közterületekre és épületekbe, javítható a társadalmi befogadás és a közösségi élet;

MEGÁLLAPÍTVA, HOGY:

5.

nem eléggé ismert az a tény, hogy jelentős potenciál rejlik a művészeteknek, a kultúrának és a kreativitásnak a technológiával, a tudománnyal és az üzleti tevékenységekkel való ötvözésében, továbbá nem elégséges mértékű a bevált gyakorlatok megosztása sem. Különösképpen az a kultúra és a művészetek által kiváltott katalizáló hatás alábecsült és ebből fakadóan kihasználatlan, amelyet ezek a gazdaság valamennyi ágazatában az innovációra gyakorolni képesek;

6.

az összekapcsolódás a különböző ágazatok kereszteződésénél jön létre. Ugyanakkor az ágazatok és a szakpolitikák gyakran továbbra is elszigetelt zárványokon belül szerveződnek, ami korlátozza a szinergiák kibontakozását és az innovatív megoldások megjelenését. Ahhoz, hogy leküzdjük ezt az elszigetelt gondolkodásmódot és elősegítsük az összekapcsolódásokat, átfogó stratégiai megközelítésre van szükség, amelybe a helyi közösségek szintjétől az uniós szintig minden szereplőt be kell vonni;

7.

olyan megbízható és összehasonlítható adatokra van szükség a kulturális és kreatív összekapcsolódásokról, amelyek alapján felmérhető és elemezhető, hogy azoknak milyen hozadéka van a gazdaság egésze szempontjából, és hogy a különböző szinteken milyen hatást gyakorolnak a társadalom szélesebb rétegeire;

8.

a kreatív készségek és a kritikus gondolkodás fejlesztése egyrészt a formális oktatásban, másrészt a nem formális és az informális tanulás területén lehetővé teszi az egyén számára, hogy jobban megfeleljen az egyre sokszínűbb, tudás alapú társadalom követelményeinek csakúgy, mint a kihívásokkal teli és gyorsan változó munkaerő-piaci igényeknek.

9.

a digitális tartalmak európai egységes piacának elő kell segítenie az Európa kulturális és nyelvi sokféleségéből táplálkozó minőségi tartalmak létrehozását és megosztását, és olyan keretet kell biztosítania, amely az értéklánc egészében egyensúlyt teremt a jogok és kötelezettségek között;

10.

a kulturális és kreatív ágazatok terén eszközölt beruházásokat sokan kockázatosnak és bizonytalannak tekintik amiatt, hogy immateriális javakon alapulnak. Ezért olyan, kifejezetten a kulturális és kreatív ágazatokra szabott innovatív finanszírozási eszközökre van szükség, amelyek erősítik ezeknek az ágazatoknak az ágazatközi – és akár nemzetközi – együttműködésekben való részvételi képességét;

FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY SAJÁT HATÁSKÖRÜKÖN BELÜL ÉS A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉT KELLŐKÉPPEN FIGYELEMBE VÉVE:

11.

tudatosítsák valamennyi érintett, de különösen a szakpolitikai döntéshozók, a kreatív szakemberek, az ipar képviselői, a vállalkozások és a beruházók körében azokat a kulturális, gazdasági és társadalmi értékeket, amelyeket az ágazatközi együttműködésnek köszönhetően megvalósuló kreativitás és innováció képvisel. E célból fontos, hogy az információk széles körben való terjesztésére ösztönözzenek az ágazatközi együttműködések keretében kialakult legjobb gyakorlatokkal, eredményekkel és tanulságokkal kapcsolatban, illetve szakértői hálózatépítésre és egymástól tanulásra bátorítsák a résztvevőket;

12.

küzdjék le az elszigetelt gondolkodásmód szabta korlátokat a hagyományos szakpolitikai területeken, azáltal, hogy a kultúrát és a művészi kreativitást még inkább a gazdasági növekedéssel, a szociálpolitikával, a városi és regionális fejlesztéssel, valamint a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos stratégiák részévé teszik;

13.

a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal erősítése érdekében folytassák a kulturális és kreatív összekapcsolódásokra vonatkozó, meglévő szakpolitikák és trendek feltérképezését és az adatgyűjtés tökéletesítését. Ez egyúttal a kulturális és kreatív összekapcsolódások vonatkozásában új módszerek kidolgozásával is jár annak mérésére, hogy ezeknek milyen innovációs hozadéka van más iparágak szempontjából, illetve hogy érthetőbb legyen a szélesebb körben gyakorolt hatásuk;

14.

segítsék elő a kreatív ökoszisztémák és a multidiszciplináris környezetek kialakítását a kulturális és kreatív ágazatok számára, olyan struktúrák révén, mint például az innovációs és üzleti központok, az induló vállalkozásokat támogató üzleti akcelerátor programok, az üzleti inkubátorházak, a kreatív központok, a közös irodabérlési megoldások és a hálózatépítő programok;

15.

a kulturális és kreatív export fellendítése, valamint az új piacokra való bejutás megkönnyítése érdekében ösztönözzék a kulturális és kreatív ágazatközi klaszterek és hálózatok kialakítását országos, európai és nemzetközi szinten;

16.

ösztönözzék a nem technológiai jellegű, szociális és szolgáltatási innováció alkalmazását a hagyományos iparágakban, például azáltal, hogy meghonosítják a tervezői gondolkodásmódot (2) és a kultúra-alapú kreativitást ezekben az iparágakban;

17.

bátorítsák a kulturális és kreatív ágazatokat a jövőbeli digitális egységes piac kínálta lehetőségek kihasználására;

FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT, HOGY A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉT KELLŐKÉPPEN FIGYELEMBE VÉVE:

18.

bátorítsák a kulturális és kreatív összekapcsolódások megvalósítását helyi és regionális szinten, lehetőség szerint a már meglévő kezdeményezések alapján, szorosan együttműködve a helyi szereplőkkel, nem kormányzati szervezetekkel, illetve az egyéb szervezetekkel és a vállalkozásokkal. A multidiszciplináris klasztereknek a helyi és regionális hatóságok aktív bevonásával való létrehozásának lehetőségeit szintén meg lehetne vizsgálni;

19.

támogassák azokat a kezdeményezéseket, amelyek elősegítik a kulturális és kreatív ágazatok ügyének közös képviseletét az ágazati elszigetelődés felszámolása és átfogó stratégiai megközelítések kidolgozása céljából;

20.

ösztönözzék a közszektorban a tervezői gondolkodásmód alkalmazását az összetettebb kihívások kezelésekor és az ügyfélorientált, hatékony szolgáltatások kialakításakor (3);

21.

megfelelő intézkedésekkel segítsék elő olyan kedvező feltételek létrejöttét, amelyeknek köszönhetően a kulturális és kreatív ágazatok továbbfejleszthetik potenciáljukat az ágazatközi partnerségek keretében, figyelembe véve többek között a Kreatív Iparágak Európai Szövetségének ajánlásait (4) is. Ilyen intézkedések lehetnek például:

az adott ágazat igényeihez és sajátosságaihoz igazodó innovatív finanszírozási eszközök – például kreatív innovációs utalványrendszerek (5), magvető finanszírozás (6), közösségi finanszírozás, hitelgarancia-mechanizmusok, kockázati tőkealapok (például: „üzleti angyalok”, kockázati tőke stb.) és visszatérítendő hozzájárulások (7) – a kulturális és kreatív ágazatok számára nyújtott pénzügyi támogatás diverzifikálása céljából. Érdemes lehet megvizsgálni továbbá az olyan kísérleti projektek lehetőségét is, amelyek az innovációra ösztönzés céljával támogatják a kísérletezést és a kockázatvállalást,

befektetők számára kialakított információmegosztási platformok és képzések, melyek növelik a kulturális és kreatív ágazatokban rejlő potenciál ismertségét a befektetői körökben, valamint segítik a kulturális és kreatív szakembereket vállalkozásirányítási és üzleti készségeik fejlesztésében;

22.

támogassák a horizontális készségek, azaz például a kreativitás, a kulturális érzékenység és a vállalkozói készségek fejlesztését a formális oktatás és a nem formális tanulás keretében egyaránt. Adott esetben ösztönözzék a felsőoktatási intézményeken belüli, különböző területek közötti ágazatközi megközelítések alkalmazását, például olyan közös programok révén, amelyek összekapcsolják a művészetet és a kultúrát, a természettudományokat, a mérnöki tudományokat, a technológiát, az üzleti tudományokat és más releváns területeket;

FELKÉRI A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

23.

dolgozzon ki átfogó stratégiai megközelítést a kulturális és kreatív iparágak versenyképességének és fejlődésének fellendítésére vonatkozóan, kiemelve egyúttal az átfogó értelemben vett innovációs folyamatban betöltött szerepüket valamennyi iparágban;

24.

a meglévő uniós programokra és alapokra vonatkozó információkat igazítsa még inkább a kulturális és kreatív ágazatok igényeihez és gondoskodjon azok terjesztéséről, hogy ezzel is erősítse azok összekapcsolódását más szakpolitikai területekkel;

25.

vizsgálja meg az uniós programok – így többek között a Horizont 2020, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az Erasmus+, a COSME és a Kreatív Európa – keretében rendelkezésre álló források felhasználásának lehetőségét az összekapcsolódásokra irányuló projektek céljaira, például az alábbiak érdekében:

művészekből, kutatókból és technológiai szakemberekből álló multidiszciplináris munkacsoportok támogatása,

a nem technológiai, társadalmi és szolgáltatási innováció támogatásának hatékonyabbá tétele,

a transzverzális készségek, köztük például a kritikus gondolkodásmód és a kezdeményezőkészség fejlesztése,

a művészeti tevékenység városfejlesztésben való alkalmazásának támogatása az intelligens és kreatív városok célkitűzésének részeként,

a közszolgáltatások korszerűsítése kapcsán a felhasználóorientált – például tervezői gondolkodásmódot alkalmazó – szemlélet ösztönzése;

és mihamarabb folytassa azokat az előkészítő intézkedéseket, amelyek a kulturális és kreatív ágazatok garanciaeszközének (8) 2016. évi működésbe léptetéséhez szükségesek;

26.

folytassa a szolgálatai – például az Eurostat és a Közös Kutatóközpont – által megkezdett, azzal kapcsolatos információ- és adatgyűjtést, hogy milyen hozadéka van a kulturális és kreatív összekapcsolódásoknak más gazdasági ágazatok és szakpolitikai területeken, illetve általában a gazdasági növekedés szempontjából;

MEGÁLLAPODIK abban, hogy

27.

2018-ban helyzetértékelést tart e következtetések alapján. A helyzetértékelés során azt kell majd felmérni, hogy milyen eredményeket értek el a tagállamok és a Bizottság az e következtetések nyomán hozott intézkedéseikkel (9). Az értékelés formáját és léptékét illetően egyeztetni kell a tagállamokkal, annak érdekében, hogy az ne járjon jelentős teherrel, viszont hasznos információkkal szolgáljon.


(1)  A nyitott koordinációs módszerhez kapcsolódóan létrehozott szakértői munkacsoport által a kreatív partnerségek előmozdításáról készített szakpolitikai kézikönyv (2014) alapján, http://ec.europa.eu/culture/library/reports/creative-partnerships_en.pdf

(2)  A tervezői gondolkodásmód egyfajta megoldásorientált gondolkodás, amelynek kiindulópontját egy cél (egy jobb jövőbeli helyzet) meghatározása jelenti ahelyett, hogy egy konkrét probléma megoldásával kísérletezne. Olyan átfogó és kreatív megközelítést jelent, amely számos különböző helyzet kezelésében alkalmazható, de az összetettebb és váratlan helyzetek esetében különösen hasznos.

(3)  „A dizájnközpontú innováció cselekvési tervének megvalósítása” című (SWD (2013) 380 final) dokumentum alapján.

(4)  A Kreatív Iparágak Európai Szövetsége (ECIA) egy, a Bizottság által létrehozott integrált szakpolitikai kezdeményezés volt, amely 2012-től 2014-ig tartott. Célja a kreatív iparágak számára kidolgozott új, innovatív szakpolitikai eszközök tesztelése és vizsgálata, valamint az erre vonatkozó konkrét ajánlások kidolgozása volt.

(5)  A kreatív innovációs utalványrendszerek keretében a kormányok kisebb hitelösszegeket bocsátanak kis- és középvállalkozások rendelkezésére, amelyeken azok bizonyos, üzleti tevékenységükben innovációt (új termékeket, szolgáltatásokat vagy folyamatokat) jelentő szolgáltatásokat (lásd az ECIA ajánlását) vásárolhatnak.

(6)  A magvető tőke abban támogatja a vállalkozásokat, hogy az ötlet vagy a prototípus szakaszából eljussanak az első kereskedelmi bevétel szakaszába. Ez a támogatási forma a fiatal, innovatív vállalkozások életének legkorábbi szakaszára összpontosít, amelyet még nagyfokú kockázat jellemez.

(7)  A visszatérítendő hozzájárulás egy új, hatósági finanszírozású támogatási eszköz. A kiválasztott projekt kettős, szimultán finanszírozásban részesül, mely egyrészt egy kamatmentes kölcsönösszegből, másrészt egy ún. visszatérítendő hozzájárulásból áll, amelyet a kedvezményezett vállalkozás utóbb teljes egészében vagy részben visszafizet, attól függően, hogy a vállalkozás hogyan teljesít a hasznosítási időszak során (ECIA-ajánlás).

(8)  A kulturális és kreatív ágazatok garanciaeszköze egy, a Kreatív Európa program (2014–2020) által létrehozott finanszírozási eszköz. Célja a kulturális és kreatív ágazatokban működő mikro-, kis- és középvállalkozások és szervezetek forráshoz jutásának elősegítése;

(9)  Korábbi példaként említhető a Tanács kulturális kormányzásról szóló 2012-es következtetései alapján végzett helyzetértékelés is, amelyre 2015-ben került sor.


27.5.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 172/17


A Tanács következtetései a kisgyermekkori nevelésnek és az alapfokú oktatásnak a kreativitás, az innováció és a digitális kompetencia előmozdításában betöltött szerepéről

(2015/C 172/05)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

ÖSSZEFÜGGÉSBEN AZ UNIÓNAK A DIGITÁLIS GAZDASÁG KIÉPÍTÉSÉRE IRÁNYULÓ ERŐFESZÍTÉSEIVEL (1),

TEKINTETTEL:

1.

az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (2), amely meghatározza a digitális kompetencia mint az egyik olyan kulcskompetencia fejlesztéséhez szükséges ismereteket, készségeket és szemléletet, amelyre minden egyénnek szüksége van a személyes önmegvalósításhoz és fejlődéshez, az aktív polgársághoz, a társadalmi beilleszkedéshez és a foglalkoztatáshoz (3), továbbá amely kiemeli, hogy az oktatás és a képzés kulcsfontosságú szerepet tölt be annak biztosításában, hogy valamennyi fiatalnak lehetősége legyen e kompetencia kialakítására és fejlesztésére;

2.

a kreativitás és az innováció oktatás és képzés révén való előmozdításáról szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott 2008. május 22-i következtetésekre, amelyek hangsúlyozzák, hogy a tanároknak és a tanulási környezetnek rendkívül fontos szerepük van abban, hogy ápolják és támogassák minden egyes gyermek kreativitási potenciálját (4);

3.

az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről szóló 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre (5), amelyekben a Tanács a keretrendszer négy stratégiai célkitűzésének egyikeként határozta meg az innovációnak és a kreativitásnak az oktatás és a képzés minden szintjén történő fejlesztését, és amelyekben az olyan transzverzális kulcskompetenciák megszerzését azonosította e tekintetben az egyik fő kihívásként, mint a digitális kompetencia;

4.

a digitális környezethez igazodó médiaműveltségről szóló 2009. november 27-i tanácsi következtetésekre, amelyekben a Tanács hangsúlyozta, hogy nem csupán az új technológiák szélesebb körű elérhetőségét kell előmozdítani, hanem azok felelősségteljes használatát is (6);

5.

a kisgyermekkori nevelésről és gondozásról szóló 2011. május 20-i tanácsi következtetésekre (7), amelyekben a Tanács megállapította, hogy a színvonalas kisgyermekkori nevelés és gondozás kiegészíti a család által betöltött központi szerepet, és megteremti a nyelvelsajátítás, az egész életen át tartó eredményes tanulás, a társadalmi beilleszkedés, a személyes fejlődés és a foglalkoztathatóság szempontjából nélkülözhetetlen alapokat, és egyúttal elősegíti mind a kognitív, mind pedig a nem kognitív készségek elsajátítását;

6.

a kulturális és a kreatív kompetenciákról és Európa szellemi tőkéjének építésében betöltött szerepükről szóló 2011. november 29-i tanácsi következtetésekre (8), amelyekben a Tanács megállapította, hogy ezek a kompetenciák a fenntartható és inkluzív európai növekedés forrásait jelentik, mégpedig elsősorban az innovatív termékek és szolgáltatások fejlesztésének köszönhetően;

7.

„A gyermekek védelméről a digitális világban” című, 2011. november 29-i tanácsi következtetésekre (9), amelyekben a Tanács hangsúlyozta, hogy fontos felhívni a gyermekek figyelmét azokra a potenciális kockázatokra, amelyekkel a digitális világban találkoznak; koherenciát sürgetett továbbá az online biztonságnak és a médiaműveltségnek az iskolákban, valamint a kisgyermeknevelő-gondozó intézményekben való előmozdítását illetően;

8.

az írástudásról szóló 2012. november 26-i tanácsi következtetésekre, amelyekben a Tanács rámutatott arra, hogy az oktatási rendszerek jelenleg nem aknázzák ki teljes mértékben az új technológiáknak az írástudásra gyakorolt hatását, valamint hogy a diákokat is motiváltabbá teheti, ha az oktatási segédanyagok és a tanulási módszerek a növekvő digitalizációra tekintettel felülvizsgálatra kerülnek, valamint a tanárok támogatást kapnak az új pedagógiai módszerek alkalmazásához (10);

9.

a gyermekbarát internet európai stratégiájáról szóló 2012. november 26-i tanácsi következtetésekre (11), amelyekben a Tanács hangsúlyozta, hogy az oktatási ágazat és a szülők fontos szerepet játszanak abban, hogy segítsék a gyermekeket az internet által kínált lehetőségek biztonságos és előnyös kihasználásában, továbbá kiemelte, hogy a tanároknak és a szülőknek lépést kell tartaniuk a folyamatosan fejlődő új technológiákkal.

10.

a hatékony tanárképzésről szóló 2014. május 20-i tanácsi következtetésekre, amelyekben a Tanács kiemelte, hogy a tanároknak maguknak is kellően érteniük kell a digitális tanulási eszközök és a nyitott oktatási segédanyagok működését ahhoz, hogy a tanítás során hatékonyan alkalmazni tudják azokat, és lehetővé tegyék a tanulók számára saját digitális kompetenciájuk fejlesztését (12);

ÉS AZ E KÖVETKEZTETÉSEK MELLÉKLETÉBEN FELSOROLT EGYÉB HÁTTÉRANYAGOK FÉNYÉBEN

MEGÁLLAPTÍJA, HOGY:

1.

a korai években (13) a kreativitásnak, az innovációnak és a digitális kompetenciának az oktatás révén való előmozdítása később további hasznot hozhat, a további tanulás alapjainak a megteremtésével, az ismeretek sokkal magasabb szintre való fejlesztésének a lehetővé tételével, valamint általánosságban minden gyermek azzal kapcsolatos képességének a fejlesztésével, hogy kialakítsa a kreatív és a kritikus gondolkodás készségét, és a jövő Európájának felelősségteljes polgárává váljon, aki képes megfelelni az egyre inkább behálózott és egyre jobban globalizálódó világ kihívásainak;

2.

az innovációnak és az új termékek és szolgáltatások kifejlesztésének a képessége nagyrészt a gazdaságot és a társadalmat szédítő sebességgel átalakító digitális forradalom előnyeinek a kiaknázására épül, ami azt jelenti, hogy a következő évtizedekben a gazdasági siker kulcsát többek között a kreatív és innovatív képességekkel bíró polgárok fogják jelenteni, akik magas szintű digitális kompetenciával rendelkeznek;

3.

a digitális kompetenciával rendelkező felhasználók és az ikt-szakemberek iránti növekvő kereslet kielégítése érdekében Európának meg kell felelnie annak a kihívásnak, hogy valamennyi polgár számára biztosítson lehetőséget a bennük rejlő kreatív és innovatív potenciál kiaknázására, és a digitális kompetenciájuknak az egész életen át tartó tanulás keretében történő fejlesztésére;

ENNÉLFOGVA EGYETÉRT AZZAL, HOGY:

a kreativitás és az innováció tekintetében:

1.

az oktatási és képzési rendszerek a nem formális és az informális tanulással együtt már a korai életkortól kezdve alapvető szerepet töltenek be a kreatív és az innovatív képességek fejlesztésében, amelyek nem csupán a jövőbeli gazdasági versenyképesség és foglalkoztathatóság terén kulcstényezők, de – ami ugyanilyen fontos – a személyes önmegvalósítás és fejlődés, a társadalmi beilleszkedés és az aktív polgárság elősegítésében is;

2.

a tanárok és a kisgyermeknevelők-gondozók alapvető szerepet töltenek be a gyermekek kíváncsiságának felkeltésében, a képzelőerejük és a kísérletező kedvük serkentésében, valamint annak elősegítésében, hogy a gyermekek ne csak alapkészségekre és szaktudásra tegyenek szert, hanem elsajátítsák a kreativitáshoz és az innovációhoz szükséges olyan transzverzális kompetenciákat is, mint például a kritikus gondolkodás, a problémamegoldó képesség és a kezdeményezőkészség;

3.

a játékos tanulás – amelynek keretében pedagógiai célt szolgáló játékok és digitális eszközök alkalmazására is sor kerülhet – nem csupán a képzelőerőt, az intuíciót és a kutató szellemet fejleszti, hanem az együttműködés és a problémamegoldás képességét is, ezért az minden gyermek fejlődése és tanulása szempontjából nagyon fontos, különösen a korai években;

4.

mindez nagyban befolyásolja a pedagógiai megközelítések, az oktatási segédanyagok és a tanulási környezet korszerűsítésének irányát, továbbá a tanárok és a kisgyermeknevelők-gondozók alapképzését és szakmai továbbképzését, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy a tanárok és az említett szakemberek képesek legyenek a gyermekekben a kreativitás és az innováció serkentésére azáltal, hogy a tanítás során példákat szolgáltatnak ezekre;

és a digitális kompetencia tekintetében:

5.

noha a digitális eszközök nem helyettesíthetik az alapvető tantermi tevékenységeket, tapasztalatokat és oktatási segédanyagokat, ezen eszközök és azoknak az oktatási és tanulási folyamatba való integrálása adott esetben hozzájárulhat a tanulási folyamat minőségének és hatékonyságának a fokozásához, továbbá erősítheti a diákok motivációját és javíthatja a megértést és a tanulási eredményeket;

6.

a digitális kompetenciának a kisgyermekkori nevelés és gondozás, valamint az alapfokú oktatás keretében való hatékony, az életkornak megfelelő fejlesztése jelentős mértékben befolyásolja azt, hogy milyen pedagógiai módszerek, értékelés, oktatási segédanyagok és tanulási környezetek alkalmazására van szükség, továbbá nagyban segíti a digitális szakadék csökkentését is;

7.

ugyanilyen fontos, hogy mindennek következményei vannak mind a tanárok, mind pedig a kisgyermeknevelők-gondozók alapképzésére és szakmai továbbképzésére, a képzés során ugyanis biztosítani kell, hogy a tanárok és a nevelő-gondozók fejleszteni tudják arra irányuló képességüket, módszereiket és készségeiket, hogy pedagógiai céllal ösztönözzék az új technológiák hatékony és felelősségteljes alkalmazását, és támogassák a gyermekek digitális kompetenciájának fejlesztését;

8.

egy olyan világban, ahol sok gyermek magabiztosan kezeli a digitális médiát, az oktatás és a képzés fontos szerepet tölt be a digitális eszközök biztonságos és felelősségteljes használatának előmozdításában és a médiaműveltség fejlesztésében is, azaz annak a képességnek a kialakításában, amely nem korlátozódik csupán a digitálisan létrehozott tartalmakhoz való hozzáférésre, hanem – és ez az igazán fontos – kiterjed e tartalmak értelmezésére, használatára, megosztására, létrehozására és kritikus értékelésére is;

A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉT ÉS AZ INTÉZMÉNYI AUTONÓMIÁT KELLŐKÉPPEN FIGYELEMBE VÉVE FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT,

hogy a kreativitás és az innováció tekintetében:

1.

ösztönözzék a tanárképző intézményeket, a kisgyermeknevelőket-gondozókat képző intézményeket és a továbbképzést nyújtó szolgáltatókat arra, hogy a programjaikat úgy alakítsák ki, hogy azokban az új tanulási eszközök is helyet kapjanak, továbbá arra, hogy olyan megfelelő pedagógiai módszereket alakítsanak ki, amelyek célja a kreativitás és az innováció serkentése már korai életkortól kezdve;

2.

ösztönözzék az oktatási szolgáltatókat vagy adott esetben az illetékes hatóságokat annak biztosítására, hogy az iskolákban és a kisgyermeknevelő-gondozó intézményekben kielégítő szinten rendelkezésre álljanak a kreatív és az innovatív képességek serkentéséhez szükséges eszközök;

3.

ösztönözzék a tanárok és a kisgyermeknevelők-gondozók számára alapképzési és szakmai továbbképzési programokat nyújtó szolgáltatókat arra, hogy fordítsanak figyelmet a kíváncsiság és a kísérletező kedv felkeltésére, illetve a kreatív és a kritikus gondolkodás és a kulturális megértés előmozdítására vonatkozó hatékony módszerekre, például a művészeten, a zenén vagy a színházon keresztül, és tárják fel a kreatív partnerségekben rejlő lehetőségeket;

4.

támogassák olyan formális, nem formális és informális tanulási tevékenységek kidolgozását a gyermekek számára, amelyek célja a kreativitás és az innováció elősegítése, elismerve ugyanakkor a szülők és a család fontos szerepét is;

és hogy a digitális kompetencia tekintetében:

5.

segítsék elő azt, hogy az ikt minél szélesebb körben igénybe vehető legyen és alkalmazásra kerüljön, valamint támogassák a digitális kompetencia fejlesztését azáltal, hogy – elismerve a szülők és a család fontos szerepét, valamint azt, hogy a különböző életkorokban különböző tanulási igényeknek kell eleget tenni – a kisgyermekkori nevelés és az alapfokú oktatás teljes programjába beépítik a digitális eszközöket, amelyeket a gyermekek mindenkor a koruknak megfelelő módon használnak;

6.

ösztönözzék az oktatási célú digitális eszközök, valamint az olyan pedagógiai megközelítések kidolgozását és alkalmazását, amelyek valamennyi téren elősegíthetik a kompetenciák javítását – beleértve különösen az írástudást, a számtantudást, a matematikát, a természet- és műszaki tudományokat és az idegen nyelveket –, mégpedig annak céljából, hogy kezelni lehessen ezáltal egyes, a közelmúltban készült nemzetközi felmérésekben feltárt hiányosságokat (14);

7.

ösztönözzék az oktatási szolgáltatókat vagy adott esetben az illetékes hatóságokat arra, hogy – elsősorban különféle digitális eszközök és infrastruktúrák keretének bővítésével – gondoskodjanak arról, hogy az iskolákban és a kisgyermeknevelő intézményekben kielégítő szinten rendelkezésre álljanak a digitális kompetenciának az életkornak megfelelő fejlesztését támogató eszközök;

8.

ösztönözzék a tanárok és a kisgyermeknevelő-gondozók képzését végző oktatókat, a tanárokat, a kisgyermeknevelőket-gondozókat, valamint a nevelési-oktatási intézmények vezetőit arra, hogy – mind alapképzésben, mind szakmai továbbképzésben – maguk is tegyenek szert kielégítő szintű digitális kompetenciára – az ikt oktatási célú alkalmazásának a képességét is beleértve –, valamint, hogy dolgozzanak ki hatékony módszereket a médiaműveltség előmozdítására már korai életkortól kezdődően;

9.

vizsgálják meg, hogy a digitális eszközök mennyiben segíthetik a tanulást különböző környezetekben és hogyan biztosíthatnak személyre szabottabb tanulási módszereket, amelyek a legkülönfélébb képességű – a kiemelkedően tehetségestől a gyenge képességekkel rendelkezőig –, valamint a hátrányos helyzetű és a különleges igényű gyermekek számára is megfelelők lehetnek;

10.

mozdítsák elő az iskolák és tanárok közötti regionális, nemzeti, európai és nemzetközi szintű kommunikációt és együttműködést, többek között az eTwinning platform révén;

11.

vizsgálják meg a nyílt forráskódú szoftverek felhasználói közösségével az innovatív oktatási eszközök és a digitális kreativitás terén való együttműködésben rejlő lehetőségeket;

12.

törekedjenek a médiaoktatásnak és a médiaműveltségnek, és ezen belül kiemelten a digitális technológiák biztonságos és felelősségteljes használatának az előmozdítására a kisgyermekkori nevelésben és az alapfokú oktatásban;

FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

1.

tegyenek olyan megfelelő intézkedéseket és kezdeményezéseket, amelyek célja a kreativitás, az innováció és a digitális kompetencia előmozdítása a kisgyermekkori nevelés és az alapfokú oktatás során, és az ilyen intézkedéseknek és kezdeményezéseknek a támogatása céljából hatékony módon vegyék igénybe az olyan európai erőforrásokat, mint például az Erasmus+ program és az európai strukturális és beruházási alapok;

2.

mozdítsák elő és fejlesszék az együttműködést, a bevált gyakorlatok cseréjét és az egymástól való tanulást a tekintetben, hogyan lehet előmozdítni a kreativitást, az innovációt és a digitális kompetenciát a kisgyermekkori nevelés és az alapfokú oktatás során, illetve a nem formális és az informális tanulással;

3.

kutatás útján azonosítsák, hogy a kisgyermekkori nevelés és gondozás és az alapfokú oktatás egyes szakaszaiban a tanárok és a kisgyermeknevelők-gondozók számára mely módszerek és gyakorlatok a leghatékonyabbak arra, hogy segítsék a gyermekeket a kreatív és az innovatív képességek, illetve a digitális kompetencia fejlesztésében. Ehhez kapcsolódóan adott esetben igyekezzenek érvényesíteni a kisgyermekkori nevelésre és gondozásra vonatkozó minőségi keretrendszer alapelveit;

ÉS FELKÉRI A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

1.

folytassa az „Oktatás és képzés 2020” keretrendszer transzverzális készségekkel foglalkozó munkacsoportja, illetve a digitális és az online tanulással foglalkozó munkacsoportja által megkezdett munkát, amelynek célja, hogy előmozdítsa a kreativitás, az innováció és a digitális kompetencia fejlesztését, adott esetben már korai életkortól kezdődően;

2.

mozdítsa elő az európai szintű együttműködést és egymástól való tanulást, az „Oktatás és képzés 2020” stratégiai keretrendszer keretében és az Erasmus+ program révén;

3.

folytassa az e következtetésekben szereplő területeknek a meglévő eszközök és jelentések segítségével történő nyomon követését, elkerülve azonban a további adminisztratív terheket.


(1)  Az Európai Tanács 2013. október 24–25-i ülésének következtetései (az EUCO 169/13 dokumentum I. szakasza és különösen annak 1–12. pontja).

(2)  „A digitális kompetencia magában foglalja az információs társadalmi technológiák (IST) magabiztos és kritikus használatát a munka, a szabadidő és a kommunikáció terén. Ez az IKT terén meglévő alapvető készségeken alapul: számítógép használata információ visszakeresése, értékelése, tárolása, előállítása, bemutatása és cseréje céljából, valamint a kommunikáció és az együttműködő hálózatokban való részvétel céljából az interneten keresztül.” stb.

(3)  HL L 394., 2006.12.30., 10. o.

(4)  HL C 141., 2008.6.7., 17. o.

(5)  HL C 119., 2009.5.28., 2. o.

(6)  15441/09.

(7)  HL C 175., 2011.6.15., 8. o.

(8)  HL C 372., 2011.12.20., 19. o.

(9)  HL C 372., 2011.12.20., 15. o.

(10)  HL C 393., 2012.12.19., 1. o.

(11)  HL C 393., 2012.12.19., 11. o.

(12)  HL C 183., 2014.6.14., 22. o.

(13)  Az e következtetésekben említett oktatási szakaszok nagyjából a következőknek felelnek meg:

ISCED 0.2 szint (iskola előtti nevelés): „Ebben a szakaszban a nevelés célja az iskolai és társadalmi részvételre való felkészítést szolgáló korai fejlődés támogatása. A nevelési programok célcsoportját azok a gyermekek alkotják, akiknek az életkora 3 év és az iskolakezdési kor között van.”

ISCED 1 szint (alapfokú oktatás): „Az oktatási programok célja jellemzően felvértezni a tanulókat olyan alapvető készségekkel, mint az olvasás- és írástudás, a matematikai készségek, valamint megteremteni a tanuláshoz szükséges szilárd alapokat.”

(14)  A 2012. évi PISA-felmérés (15 éves diákok teljesítményének vizsgálata az olvasás, a matematika és a természettudományok terén) eredményei előrelépést mutatnak a 2020-ra vonatkozó referenciaértékek irányába, melyek értelmében legfeljebb 15 % lehet az alapkészségek tekintetében gyengén teljesítők aránya. Az EU egésze mindazonáltal matematikából jelentős elmaradásban van. A felmérés valamennyi területen kitartó erőfeszítéseket javasol, különös tekintettel az alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű diákokra. Az első európai nyelvi kompetenciamérés (2012) eredményei azt mutatják, hogy a készségek szintje mind az első, mind pedig a második vizsgált idegen nyelv tekintetében alacsony, noha a tagállamok között eltérések figyelhetők meg.


MELLÉKLET

Egyéb háttéranyagok

1.

Az EU szövegértési készséggel foglalkozó magas szintű szakértői csoportjának zárójelentése, 2012. szeptember (1).

2.

A Bizottság 2013. szeptember 25-i„Megnyíló oktatás: mindenki számára elérhető innovatív oktatás és tanulás az új technológiák és a nyitott oktatási segédanyagok révén” című közleménye (2).

3.

Az Európai Bizottság 2013-as kiadványa: „Comenius – Examples of good practices” (3).

4.

Az Európai Bizottság, az Európai Iskolahálózat és a Liège-i Egyetem 2013-as kiadványa: „Survey of Schools – ICT in Education” (4).

5.

Az OECD 2013-as kiadványa: „Innovative Learning Environments” (5).

6.

Az „Oktatás a digitális korszakban” című, 2014. december 11-én Brüsszelben tartott magas szintű európai konferencia.

7.

A kisgyermekkori neveléssel és gondozással foglalkozó tematikus munkacsoport 2014. évi jelentése: „Proposal for key principles of a Quality Framework for early childhood education and care” (6).


(1)  Lásd: http://ec.europa.eu/education/policy/school/doc/literacy-report_en.pdf

(2)  14116/13 + ADD 1.

(3)  Lásd: http://ec.europa.eu/education/library/publications/2013/comenius_en.pdf

(4)  Lásd: https://ec.europa.eu/digital-agenda/sites/digital-agenda/files/KK-31-13-401-EN-N.pdf

(5)  Lásd: http://www.oecd-ilibrary.org/education/innovative-learning-environments_9789264203488-en

(6)  http://ec.europa.eu/education/policy/strategic-framework/archive/documents/ecec-quality-framework_en.pdf


27.5.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 172/22


Értesítés a líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/137/KKBP tanácsi határozatban és a líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 204/2011/EU tanácsi rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére

(2015/C 172/06)

Az Európai Unió Tanácsa az alábbi információkat hozza a líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/137/KKBP tanácsi határozat (1) II. és IV. mellékletében foglalt, valamint a líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 204/2011/EU tanácsi rendelet (2) III. mellékletében foglalt jegyzékben jelenleg szereplő személyek és szervezetek tudomására.

A Tanács módosítani kívánja a következő személyek és szervezetek jegyzékbe vételének indokolását: ABDUSSALAM Abdussalam Mohammed, ABU SHAARIYA, ASHKAL Omar, Dr. AL-BAGHDADI Abdulqader Mohammed, DIBRI Abdulqader Yusef, QADHAF AL-DAM Sayyid Mohammed, TOHAMI Khaled tábornok, FARKASH Mohammed Boucharaya, EL-KASSIM ZOUAI Mohamed Abou, AL-MAHMOUDI Baghdadi, HIJAZI Mohamad Mahmoud, AL-GAOUD Abdelmajid, AL-CHARIF Ibrahim Zarroug, FAKHIRI Abdelkebir Mohamad, MANSOUR Abdallah, AL QADHAFI Quren Salih Quren, AL KUNI Amid Husain ezredes és Taher Juwadi, Waatassimou Foundation, Forradalmi Gárda, Al-Inma Holding Co. for Services Investment, Al-Inma Holding Co. For Industrial Investments, Al-Inma Holding Co. for Construction and Real Estate Developments (akik és amelyek a 2011/137/KBVP tanácsi határozat II. és IV. mellékletének, illetve a 204/2011/EU tanácsi rendelet III. mellékletének 2., 3., 5., 6., 7., 9., 12., 13., 15., 16., 17., 20., 21., 22., 24., 25., 26., 27., illetve 5., 7., 18., 19. és 22. pontjában szerepelnek).

Az érintett személyeket és szervezeteket tájékoztatjuk, hogy 2015. június 10. előtt, az alábbi címen kérhetik meg a Tanácstól az indokolást:

Council of the European Union

General Secretariat

DG C 1C

Rue de la Loi/Wetstraat 175

1048 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

E-mail cím: sanctions@consilium.europa.eu


(1)  HL L 58., 2011.3.3., 53. o.

(2)  HL L 58., 2011.3.3., 1. o.


Európai Bizottság

27.5.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 172/23


Euroátváltási árfolyamok (1)

2015. május 25.

(2015/C 172/07)

1 euro =


 

Pénznem

Átváltási árfolyam

USD

USA dollár

1,0978

JPY

Japán yen

133,39

DKK

Dán korona

7,4552

GBP

Angol font

0,71000

SEK

Svéd korona

9,2425

CHF

Svájci frank

1,0349

ISK

Izlandi korona

 

NOK

Norvég korona

8,3900

BGN

Bulgár leva

1,9558

CZK

Cseh korona

27,372

HUF

Magyar forint

307,71

PLN

Lengyel zloty

4,1075

RON

Román lej

4,4539

TRY

Török líra

2,8665

AUD

Ausztrál dollár

1,4023

CAD

Kanadai dollár

1,3496

HKD

Hongkongi dollár

8,5100

NZD

Új-zélandi dollár

1,5025

SGD

Szingapúri dollár

1,4728

KRW

Dél-Koreai won

1 204,41

ZAR

Dél-Afrikai rand

13,1034

CNY

Kínai renminbi

6,8098

HRK

Horvát kuna

7,5383

IDR

Indonéz rúpia

14 471,40

MYR

Maláj ringgit

3,9668

PHP

Fülöp-szigeteki peso

48,958

RUB

Orosz rubel

54,8810

THB

Thaiföldi baht

36,882

BRL

Brazil real

3,4250

MXN

Mexikói peso

16,7662

INR

Indiai rúpia

69,7761


(1)  Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.


27.5.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 172/24


Euroátváltási árfolyamok (1)

2015. május 26.

(2015/C 172/08)

1 euro =


 

Pénznem

Átváltási árfolyam

USD

USA dollár

1,0926

JPY

Japán yen

134,07

DKK

Dán korona

7,4549

GBP

Angol font

0,70960

SEK

Svéd korona

9,1860

CHF

Svájci frank

1,0351

ISK

Izlandi korona

 

NOK

Norvég korona

8,3685

BGN

Bulgár leva

1,9558

CZK

Cseh korona

27,407

HUF

Magyar forint

309,17

PLN

Lengyel zloty

4,1391

RON

Román lej

4,4598

TRY

Török líra

2,8751

AUD

Ausztrál dollár

1,4020

CAD

Kanadai dollár

1,3520

HKD

Hongkongi dollár

8,4706

NZD

Új-zélandi dollár

1,4981

SGD

Szingapúri dollár

1,4707

KRW

Dél-Koreai won

1 207,02

ZAR

Dél-Afrikai rand

13,1248

CNY

Kínai renminbi

6,7785

HRK

Horvát kuna

7,5598

IDR

Indonéz rúpia

14 436,20

MYR

Maláj ringgit

3,9642

PHP

Fülöp-szigeteki peso

48,790

RUB

Orosz rubel

55,0995

THB

Thaiföldi baht

36,799

BRL

Brazil real

3,4121

MXN

Mexikói peso

16,7097

INR

Indiai rúpia

69,8445


(1)  Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.