15.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 12/1

Előadó:

Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER

1.1

A fogyasztói társadalom igazi motorjának számító középosztály és általában minden fogyasztó vásárlóerejének fokozatos csökkenése, valamint a kis- és középvállalkozások fennmaradásukat is veszélyeztető finanszírozási gondjai és a szerény profitot kínáló jelenlegi vállalkozási klíma miatt számos megszokott piaci kereskedelmi gyakorlatot újragondoltak.

1.2

A tisztességtelen gyakorlatok által okozott piaci torzulások hatásai olyan fogyasztók kialakulásával jártak, akik leromlott gazdasági helyzetük rabjává váltak, melyet a döntési szabadság elvesztése és idevonatkozó jogaik nehéz érvényesítése jellemez. Kirekesztésük elkerülése érdekében védelmet kellene nyújtani ezeknek a fogyasztóknak az ilyen politikákkal szemben.

1.3

Másrészről a gazdasági válság nyomán általános és folyamatos tendencia, hogy a potenciális fogyasztók egyre gyengébb pozícióban vannak, emiatt pedig a fogyasztás csökkenése várhatóan tovább erősödhet. A hatóságok mostanáig nem tettek javaslatokat olyan rendszerszintű intézkedésekre, amelyek figyelmeztetnék és megóvnák ettől a fogyasztókat.

1.4

Ezeknek az egyensúlyproblémáknak a helyreállítása emellett javítja a gyártók/termelők és a kis- és középvállalkozások pozícióját is, mivel az átláthatóság és a szabad verseny enyhíti a rájuk nehezedő és a belső piac rossz működéséhez hozzájáruló nyomást (csökkenő kereslet, kiszorító árazás stb.).

1.5

Megelőző és védő, valamint a hatásokat enyhítő és helyreállító intézkedéseket kell elfogadni, amelyek a véleményben ajánlottak mellett legalább az alábbiakat tartalmazzák:

1.6

Még inkább törekedni kell arra, hogy a fogyasztói érdekek beépüljenek az összes uniós szakpolitikába. Ily módon az idevonatkozó uniós programokban általános érdekű intézkedések révén forrásokat kellene elkülöníteni a fogyasztói szervezetek hozzájárulásának elősegítésére, ezzel segítve a váratlanul rossz gazdasági helyzetbe került fogyasztók integrációját.

2.1

A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság elhúzódása és súlyossága, valamint a több tagállami kormány által elfogadott intézkedések a fogyasztók többségét sújtó vásárlóerő-csökkenéssel párhuzamos járulékos hatással jártak az áruk és szolgáltatások keresletére és kínálatára, ami utat nyit a társadalom szétforgácsolódásának.

2.2

A bérek csökkenése fogyasztói szokásainak megváltoztatására késztette a lakosságot, hogy a családi költségvetést a megváltozott kiadási lehetőségeikhez tudják igazítani.

2.3

A jövedelemforrások – egyes esetekben a családi hálózatok támogatása ellenére bekövetkező – elvesztése és a jövedelmek egyre csökkenő értéke a nehéz anyagi helyzetű és társadalmi kirekesztésnek kitett fogyasztók számának növekedéséhez vezetett, különösen bizonyos alapvető áruk és szolgáltatások tekintetében, ami az átmeneti kiszolgáltatottság egyik formájának tekinthető.

2.4

Emellett a teljes fogyasztói csoportok alacsonyabb vásárlóerejű rétegekbe való lecsúszása a pénzügyi kirekesztés és a munkanélküliség mellett újabb akadályokat képzett a hagyományos áru- és szolgáltatási piacokhoz való hozzáférés előtt, ami kedvez az alternatív vásárlási tereknek és csatornáknak, melyek esetenként zavart kelthetnek a piac működésében.

2.5

Statisztikai célból fontos figyelembe venni a többdimenziós szegénységi mutatót (MPI) (1), hogy olyan döntéseket lehessen mérlegelni és meghozni, amelyek célja a társadalmi kirekesztés megelőzése. Ezek a mutatók (MPI) különféle alapszempontokat (pl. oktatás, egészség) és az életszínvonalat vizsgálják 10 mutatóval (életminőség/szociális jólét), és azt tekintik szegénynek, aki a vizsgált mutatók legalább 30 %-a esetében nélkülözik. Ezért fontos, hogy a tagállamok olyan eszközöket fogadjanak el, amelyek célja, hogy az említett küszöbön belül maradjanak.

2.6

Emellett a válság által megrendített anyagi helyzetű fogyasztók helyzetükből adódóan nem rendelkeznek egyes, a virtuális kereskedelmi környezethez való hozzáféréshez szükséges eszközökkel, ami korlátozza a kedvezőbb áru- és szolgáltatási piacokhoz való hozzáférésüket. Így a digitális szakadék növeli a „szociális szakadékot” is, mivel a fogyasztók nehezebben tudják megvédeni magukat a gazdasági válság hatásaiból és a digitális piacok összetettségéből adódó veszélyekkel szemben.

2.7

Ráadásul a váratlan gazdasági okokból kiszolgáltatott helyzetbe került fogyasztók sem tájékoztatásban, sem gazdasági érdekvédelemben nem részesülnek a számukra egyre természetesebb piaci környezetben bonyolított tranzakciók kapcsán.

2.8

Végezetül a fogyasztók rendelkezésére bocsátott közforrásoknak a kormányok által az utóbbi években bevezetett kiigazító intézkedések keretében történő lefaragása jelentősen csökkenti a piacfelügyeleti tevékenységek hatékonyságát. Emellett, amint azt az EGSZB már megjegyezte (2), az EU kevesebb forrást szánt a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves fogyasztóvédelmi programra (3).

3.1

A sokféle eltérő kereskedelmi gyakorlat és azok sokrétű piaci hatása azt eredményezi, hogy a gazdasági válság következtében még kiszolgáltatottabb helyzetbe került fogyasztók még nehezebben képesek megfelelően kielégíteni legalapvetőbb szükségleteiket.

3.2

Nem szabad, hogy a szolgáltatók engedjenek a fogyasztók és felhasználók egészségét és biztonságát garantáló előírások betartásából. A fogyasztókat meg kell védeni ennek kockázatától, és az (Európai Bizottság 2000. február 2-i közleményében rögzített) elővigyázatosság elvét alkalmazva meg kell akadályozni a fogyasztók testi és szellemi épségét veszélyeztető vagy jogos gazdasági érdekeiket csorbító áruk, termékek és szolgáltatások forgalmazását.Eközben nem kerülhet veszélybe az általános termékbiztonság kötelezettsége, amely minden, a fogyasztóknak szánt vagy fogyasztók által esetlegesen használt termékre vonatkozik, ideértve azokat is, amelyeket fogyasztók valamely szolgáltatás nyújtása keretében használnak fel.

3.3

Egy bizonytalan gazdasági helyzetben lévő fogyasztó nem csak hogy nem tudja megfelelően kielégíteni az alapvető élelmiszer-szükségleteit, hanem fogyasztása is jelentősen megváltozhat az alacsonyabb árnak megfelelően rosszabb tápértékű élelmiszer-kínálat révén.

3.4

Ugyanez igaz az olyan termékek tárolási és értékesítési feltételeinek értelmezésekor, amelyek romlandók, és így fogyasztásuk lejárati időhöz kötött.

3.5

Olyan kereskedelmi gyakorlatok is előfordulhatnak, hogy – a drasztikus árcsökkentés érdekében – olyan termékeket adnak el, amelyek már nem felelnek meg a forgalmazhatóság követelményeinek. Ugyanez igaz a szolgáltatások esetében is. Ezért a tagállamok aktív és gondos beavatkozásával minden szükséges intézkedést meg kell hozni az ilyen termékek értékesítésének megakadályozása érdekében. Emellett, amint az EGSZB már megjegyezte (4), erősíteni kell az együttműködést az illetékes tagállami szervek és az Európai Bizottság között, és jóvá kell hagyni a termékbiztonsági jogszabályok felülvizsgálatát, melyeket aztán azonnal hatályba kell léptetni.

3.6

Ugyanígy figyelembe kell venni az akciók és leárazások keretében szándékosan használt, a termékek jellemzőivel kapcsolatban a fogyasztókat megtévesztő kifejezéseket és megnevezéseket is. A megtévesztő reklám területén ide tartoznak mind azok a marketingkampányok, amelyek egy állítólagos etikus cél szolgálatában, a szolidaritásra hivatkozva és az érzelmekre hatva ösztönöznek vásárlásra, mind pedig a környezetvédelemmel kapcsolatos megtévesztő állítások, melyek valóságtartalma nehezen ellenőrizhető.

3.7

Ugyanígy felügyelni kellene a „saját márkás termékek” általános elnevezés alatt futó és a hatályos forgalmazási követelményeknek és előírásoknak eleget nem tevő termékek forgalmazását.

3.8

Az élelmiszer-ágazatban különösen aggályos továbbá az olyan alternatív értékesítési csatornák terjedése, amelyek kívül esnek a hatósági ellenőrzések látókörén, ilyen például az alapvető élelmiszerek hamisítása, azaz az úgynevezett „élelmiszercsalás” (5), az illegális élelmiszer-értékesítés, a hulladék élelmiszerek emberi fogyasztásra való újrafelhasználása stb. Ugyanez vonatkozik a vényköteles (nem OTC (6)) gyógyszerek recept nélküli értékesítésére. Ezeket garanciák nélkül gyártják, az engedélyezett eredeti gyógyszert utánozva, ami hamisításnak minősül és súlyos egészségügyi kockázatokkal jár.

3.9

Másrészt egyes termékeket kifejezetten programozott elavulással terveznek meg, azaz élettartamuk szándékosan lerövidített, így a fogyasztónak újat kell vásárolnia, ami ellentmond a fenntarthatóság és a fogyasztói kiadások hatékonysága elvének. Erről az EGSZB már kifejtette a véleményét (7).

3.10

Általában elmondható, hogy a nem hagyományos – köztük digitális – úton forgalmazott termékek kínálata elbizonytalanítja a legkiszolgáltatottabb anyagi helyzetű fogyasztókat, és ezt a csoportot alacsony árral, fizetési könnyítéssel, színlelt/fiktív leárazással (időnként „dinamikus árképzést” alkalmazva (8)) – amit pedig kifejezetten tiltani kellene), kuponokkal vagy bónokkal igyekeznek becserkészni, amelyek sokszor egyértelműen vásárlásra ösztönöznek, kihasználva a kereskedelmi ügylet résztvevőinek aszimmetrikus pozícióját. Számos alkalommal az ár-összehasonlító internetes oldalakon nem fedik fel egyértelműen a weboldal üzemeltetőjének kilétét, illetve azt, hogy a kereskedők fizetnek-e termékeik vagy szolgáltatásaik megjelenítéséért.

3.11

Figyelembe kell azonban venni, hogy az új technológiákban rejlő lehetőségek optimális kihasználása lehetőségeket is kínál a nehéz gazdasági helyzetű fogyasztók számára, mivel bővíti a termékkínálatot és előmozdítja a vállalkozások közötti versenyt, ezzel pedig csökkenti az érintett termékhez nem közvetlenül kapcsolódó forgalmazási költségeket.

3.12

Általánosságban véve az a kereskedelmi gyakorlat, amely a kínált áru vagy szolgáltatás árának csökkentése ellenében a fogyasztót megillető garanciák csökkentésével jár, jelentős csorbát ejt a fogyasztók jogainak és gazdasági érdekeinek védelmén. Mindennek következményeképpen a fogyasztók kiszolgáltatottabbá válnak, ami kedvez az olyan negatív visszacsatolások kialakulásának, amelyek újabb nehézségekbe sodorhatják a váratlanul rossz gazdasági helyzetbe került fogyasztókat.

3.13

Az anyagilag kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók egészségét szintén különösen érinti, ezért meg kell jegyezni, hogy az energiaszegénység egyre nagyobb hatást gyakorol azokban az európai régiókban, ahol az éghajlati viszonyok meghatározóak ebből a szempontból. Ezért foglalkozni kell azokkal a „téli moratóriumi” vagy más egyéb körülményekkel, amelyeket az illetékes szolgáltatók figyelembe vehetnek különösen a váratlan gazdasági körülményekből adódó fizetési nehézségek miatti szolgáltatáskikapcsolásból eredő kockázatok esetében.

3.14

Általánosságban meg kellene emellett említeni azokat az egyes vállalatok által alkalmazott káros gyakorlatokat is, amelyek gyakran visszafordíthatatlan károkat okoznak a szűkös családi költségvetésben, különösen a bizonyos letéti és takarékintézmények és pénzügyi termékek kapcsán, amelyek sem korrekt tájékoztatást, sem megfelelő szerződéses garanciákat nem nyújtanak – ilyen például az igen magas éves kamatra nyújtott fogyasztási hitelek esete –, ami számos fogyasztó számára „válság volt a válságban”, azaz jövőbeli reményeik füstbe mentek, mivel a család túlzottan eladósodott vagy akár teljesen fizetésképtelenné vált.

3.15

Az előző pontban említett körülmények kiterjedhetnek olyan konkrétabb területekre, mint a jelzáloghitel-válság, az „alulbiztosítottság” stb., melyek többszörös, állandó és nehezen kezelhető kiszolgáltatottságot okoznak az ilyen helyzetbe került fogyasztóknak. Külön meg kell említeni a jutalékok tisztességtelen felszámolását, ami gyakran a banki átláthatóság hiányához kapcsolódik és amivel nemcsak kisbetéteseket csapnak be, hanem egyéni befektetőket is olyan értékpapír-műveletek kapcsán, amelyeket maguk a pénzügyi intézmények vagy más, az ágazatban megjelenő, engedély nélkül működő intézmények hajtanak végre.

3.16

A határokon átnyúló kereskedelem esetében a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv (9) nem egységes alkalmazása azzal a veszéllyel jár, hogy szűkíti hatáskörét, és nem garantál nagyobb jogbiztonságot a vállalkozásoknak. Az átültetés megfelelőbb végrehajtása elősegítené a fogyasztóvédelem javítását. ezért az Európai Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy az irányelvet minden tagállamban helyesen alkalmazzák. Ezt elősegítené az irányelv értelmezését segítő „iránymutatások” mielőbbi elfogadása.

3.17

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatban az Európai Bizottságnak mindenképpen felügyelnie kell az irányelv rendelkezéseinek be nem tartása kapcsán a tagállamok által hozott intézkedéseket. Főszabályként azt kellene alkalmazni, hogy a szankciók értéke nem lehet kisebb a tisztességtelennek vagy megtévesztőnek minősülő gyakorlat révén szerzett profitnál. Emellett a (jogi és egyéb) eljárásoknak megfelelőnek és hatékonynak kell lenniük az irányelv célkitűzéseinek teljesítéséhez.

3.18

Amint azt az EGSZB már kérte (10), az uniós joggal való nagyobb összhang biztosítása érdekében a jövőben egy időben és összehangoltan kellene felülvizsgálni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet és a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelvet.

3.19

Végső soron az a cél, hogy megakadályozzuk, hogy az egységes piac olyan kétpólusú piaccá váljon, amelynek rosszabbik felével éppen a leginkább rászorulók szembesülnek. Körültekintőbben kell élni a kereskedelmi gyakorlatokkal, ha azok kiszolgáltatottabb anyagi helyzetű fogyasztókra irányulnak. Figyelembe kell venni, hogy a fogyasztóknak a méltó életvitelhez elegendő mennyiségben és folyamatosan hozzá kell tudniuk férni az alapvető árukhoz és szolgáltatásokhoz. Erről az illetékes hatóságoknak kell gondoskodniuk.

4.1

Az EGSZB arra kéri az illetékes hatóságokat, hogy fogadjanak el hatékony intézkedéseket az alapvető árucikkek és szolgáltatások biztonságos hozzáférésének garantálására és a gazdasági okokból a gazdasági és pénzügyi válság által erősebben sújtott fogyasztók és felhasználók jogainak kifejezett és hatékony védelmére. A cél az ilyen fogyasztók társadalmi kirekesztődésének megakadályozása. Amint az EGSZB már korábban is kifejtette, ilyen intézkedés lehet például a családok túlzott eladósodásának szabályozása (11), melynek célja a bizonyos néprétegeket sújtó erőteljes pénzügyi nyomás enyhítése.

4.2

Másrészről – az idevonatkozó szabályok alkalmazásakor – az európai fogyasztóvédelmi közpolitikákban kifejezetten ügyelni kell arra, hogy megvédjék a váratlanul rossz gazdasági helyzetbe került fogyasztók jogait, és biztosítsák, hogy kiemelt szempont legyen az alapvető áru- és szolgáltatási piacokhoz való, tisztességes feltételek melletti hozzáférésük védelme.

4.3

A különféle intézkedéseket négy kategóriába lehet sorolni: megelőző, védelmi, enyhítő és helyreállító.

4.4

Olyan „cselekvési tervet” kell kidolgozni, amely tartalmaz legalább a fenti négy beavatkozási kategóriába tartozó intézkedéseket.

4.5

Először is létre kell hozni egy alapot, melyet a fogyasztással kapcsolatos szabálysértést elkövetőkre kirótt pénzügyi szankciók összegével töltenének fel. Ezeket a pénzeket a fogyasztóvédelmi politikákra kell fordítani, konkrétan az egész lakosság számára hasznos, kollektív keresetek keretében végrehajtott általános érdekű fellépésekre, melyeket a fogyasztói szervezetek és a hatóságok vagy e politikát végrehajtó intézkedések meghozatalára jogosult, a tagállamok által létrehozott egyéb szervek végeznek.

4.6

Az emberek egészségét és biztonságát fenyegető vagy ténylegesen károsító, súlyos szabálysértés elkövetése esetére meg kell erősíteni az illetékes hatóságok szankcionálási hatásköreit, felhatalmazva őket arra is, hogy – a jogállami garanciák maradéktalan tiszteletben tartása mellett – akár lefoglalhassák és/vagy elkobozhassák a használt eszközöket vagy árukat és felfüggeszthessék a vállalat működését.

4.7

A megelőző jellegű intézkedések azok, amelyek a gazdasági válság miatt váratlanul kiszolgáltatott anyagi helyzetbe került fogyasztók számának növekedéséért, illetve az ilyen fogyasztókat megkülönböztetetten érintő helyzetek és gyakorlatok elterjedéséért felelős külső tényezőkre hatnak.

4.8

A külső tényezőkből eredő problémák kezelése mellett a fogyasztók képviselőit – például gazdasági és szociális partnereket – megerősítő intézkedéseket kell elfogadni, valamint támogatni kell őket, hogy többek között együttműködési vagy megosztáson alapuló gazdasági projektekben és közös beszerzésekben vegyenek részt.

4.9

Ugyanígy megelőző jellegű alapvető intézkedés lenne egy olyan megfigyelőközpont létrehozása, amely nyomon követné a stratégiai politikákat a kritikus ágazatokban, például az általános érdekű szolgáltatások, az audiovizuális termékek, a tüzelőanyagok, a bankok, az energetikai oligopóliumok, a lakhatás stb. terén, amelyek olyan kockázatot jelenthetnek, amellyel szemben a legkiszolgáltatottabb fogyasztók a leginkább ki vannak téve.

4.10

Alapvetően a gazdasági, pénzügyi és foglalkoztatási, valamint az új technológiáknak a szolgáltatási és árupiacokhoz való hozzáférésre gyakorolt esetleges negatív hatásából eredő forgatókönyvekkel kapcsolatos intézkedésekről van szó, melyeknek célja a fogyasztók és felhasználók jogainak védelme. Ezért az intézkedéseknek ki kell terjedniük azokra a marketing- és reklámtevékenységekre is, amelyek a fogyasztók helyzetével ellentétes döntésekhez vezethetnek, vagy akár torzítják azok vásárlási kritériumait.

4.11

Védelmi intézkedésnek számítanak azok, amelyek megerősítik a gyenge vagy alárendelt helyzetű fogyasztók és felhasználók védekező mechanizmusait, különösen a műszaki és jogi védelemhez való hozzáférés, valamint az okozott károk megtérítése vagy helyreállítása tekintetében, figyelembe véve a váratlan gazdasági nehézségekkel szembenéző fogyasztók sajátos helyzetét.

4.12

Meg kell erősíteni a tagállami hatóságok és az Európai Bizottság közti együttműködést, és el kell végezni a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet alkalmazási körének kimerítő felülvizsgálatát, egységes ellenőrzési mechanizmusokat vezetve be, harmonizálva a szankciókat, és hatékonyabbá téve a rendeletet és annak működési mechanizmusait. Ugyanakkor a fogyasztóknak biztonságos termékeket és szolgáltatásokat kell biztosítani, ami hatékony piacfelügyeletet kíván, ezért az EGSZB reméli, hogy jóváhagyják a termékbiztonsági jogszabályok felülvizsgálatát.

4.13

Az enyhítési intézkedések az olyan fogyasztókra irányulnak, akiknek anyagi helyzetét a gazdasági válság már megingatta. Ezek célja az, hogy segítse e fogyasztókat a következményekkel való megbirkózásban, hogy a jövőben méltó életkörülmények mellett ki tudják elégíteni alapvető szükségleteiket.

4.14

Az ilyen típusú intézkedések, csakúgy mint a tagállamok által esetlegesen elfogadott helyreállító intézkedések esetén fontos időnként számolni a családi és szociális támogató hálózatok segítségével, amelyeknek pedig intézményi támogatást kell kapniuk szerepük betöltéséhez. Emellett a strukturális alapok is hozzájárulhatnának az említett szolidaritási alapok létrehozásához, hogy céljaik teljesítése révén megakadályozzák a társadalmi kirekesztést.

4.15

A helyreállító intézkedések közé sorolandók mindazok, amelyek segítségével a jelenlegi lehetőségek mellett megvalósítható a bizonytalan gazdasági helyzetből való kilábalás. Ennek kapcsán javasoljuk egy „polgári mentőcsomag” kidolgozását és végrehajtását, amely a fogyasztók vásárlóerejének visszaállításával segítene talpra állítani a háztartások gazdasági helyzetét, kompenzálná a gazdasági válság során elszenvedett veszteségeket és megvonásokat, és méltányosan megfelelne azoknak a bankok megmentése érdekében kidolgozott intézkedéseknek, amelyek a pénzügyi intézményeket segítették. Ez jobban összhangban lenne az ENSZ 1999-es fogyasztóvédelmi iránymutatásainak 5. pontjával, mely szerint: „A fenntartható fogyasztás előmozdítását szolgáló politikáknak figyelembe kell venniük az alábbi célokat: a szegénység felszámolása, a társadalom összes tagja alapvető szükségleteinek kielégítése és az egyenlőtlenség csökkentése mind országon belül, mind az országok között”.

4.16

Másrészt az Európai Unió Alapjogi Chartája 34. cikkének (3) bekezdése a társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében felhatalmazza az Uniót és a tagállamokat arra, hogy intézkedéseket hozzanak a tisztes megélhetés biztosítására mindazok számára, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel.

4.17

Végezetül hasznos volna tanulmányokat és kutatásokat végezni a fogyasztók kiszolgáltatott gazdasági helyzetét meghatározó és alakító tényezőkről.

4.18

A belső piac működését esetleg akadályozó tényezők közül megemlítendő a fogyasztókra a szerződéskötéskor gyakorolt gazdasági nyomás, mely a két fél közötti kiegyensúlyozatlan kapcsolatban a fogyasztó alárendelt helyzetéből adódik. Ez a helyzet érintheti a fogyasztó szabad akaratát, és a szerződéskötésnél az önkéntes beleegyezés hiányát is tükrözheti. Ilyen esetben a fogyasztóra kényszerítenek olyan szerződéseket, melyeket egyébként nem kötött volna meg, illetve nem fogadott volna el, illetve olyan feltételeket, amelyek olyan aránytalan terhet jelentenek, amelyet önálló döntéshozatal során önként nem fogadott volna el.

4.19

Az EGSZB-nek meg kellene vizsgálnia ezt a fogyasztók szerződéses beleegyezését érintő hibát, továbbá a belső piac nem megfelelő működését eredményező versenytorzulást. A többi uniós intézménynek is kellő figyelmet kellene rá fordítania, és meg kellene hoznia az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy megakadályozza a szerződéskötéskor a fogyasztókra – azok alárendelt helyzetét kihasználva – gyakorolt gazdasági nyomást.

15.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 12/10

Előadó:

Indrė VAREIKYTĖ

1.1

Az Európai Unió jövője a kutatástól és az innovációtól függ, és Európának 2020-ig további egymillió kutatóra van szüksége ahhoz, hogy versenyképes maradjon a világban. Ha 2020-ra elérjük azt a célt, hogy az EU GDP-jének 3 %-át kutatás-fejlesztésre fordítsuk, akkor a kutatás 2025-re emellett még 3,7 millió munkahelyet is teremthet, és az EU éves GDP-jét 795 milliárd euróval növelheti (1).

1.2

Az EU elkötelezett amellett, hogy valamennyi szakpolitikájában – így a kutatás-fejlesztés területén is – elősegítse a nemek közötti egyenlőséget, valamint a nők és a férfiak esélyegyenlőségét. A rendelkezésre álló európai szintű adatok azt mutatják, hogy az európai kutatási szektort a férfiak szembeötlő túlsúlya jellemzi (2).

1.3

A nemek közötti egyensúly elengedhetetlen a kutatási rendszer jó működéséhez. A tagállamoknak és az EU egészének a kutatás területén kitűzött szakpolitikai céljaik eléréséhez minden rendelkezésükre álló emberi tőkét ki kell használniuk.

1.4

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy – ahogy azt az Európai Kutatási Térségről szóló 2012-es közleményben meghirdették – tegyen javaslatot olyan, a tagállamoknak címzett ajánlásokra, amelyek közös iránymutatásokat tartalmaznak az egyetemeken és a kutatóintézetekben a nemek közötti egyenlőséget elősegítő intézményi változtatásokra vonatkozóan.

1.5

Az ajánlásnak ösztönöznie kell a tagállamokat a női kutatók felvétele, megtartása és szakmai előmenetele előtt álló jogi és egyéb akadályok felszámolására, foglalkoznia kell azzal a problémával, hogy a döntéshozatali folyamatokban a két nem nem egyformán vesz részt, és az eddigieknél jobban érvényesítenie kell az egyes kutatási programokban a nemek közötti egyenlőség szempontjait.

1.6

Az EGSZB emellett arra is kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa azoknak a figyelemfelkeltő programoknak a kidolgozását és végrehajtását, amelyek azt célozzák, hogy az úgynevezett „STEM területeken” (tudomány, technológia, műszaki tudományok és matematika) folytatott tanulmányok több lány, illetve a kutatási tevékenységek több nő számára jelentsenek vonzerőt.

1.7

Biztosítani kell a szorosabb együttműködést az Európai Bizottság megfelelő főigazgatóságai (az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság, illetve a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság) között.

1.8

Az EGSZB ezenkívül azt ajánlja, hogy az Eurostat keretén belül gyűjtsenek és tegyenek közzé a kutatás és az innováció területéhez kapcsolódó, nemek szerint bontott adatokat.

1.9

A tagállamoknak törekedniük kellene arra, hogy az EKT-ről szóló közlemény és a Horizont 2020 program ajánlásai alapján fejlesszék a nemek közötti egyenlőség kutatás területén való érvényesülésére vonatkozó jogi és szakpolitikai kereteiket.

1.10

Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a kutatás-fejlesztési kiadások elérjék a GDP 3 %-át, azaz az Európa 2020 stratégiában meghatározott szintet.

1.11

A tagállamoknak emellett – az EKT-közleménnyel összhangban – gondoskodniuk kellene arról is, hogy az európai strukturális alapokat és más finanszírozási mechanizmusokat igénybe lehessen venni az intézményi átalakításokra vonatkozó kezdeményezésekhez.

1.12

A kutatóintézetek és -szervezetek értékelését, akkreditációját és finanszírozását a nemek közötti egyenlőség terén mutatott teljesítményükhöz kellene kapcsolni.

1.13

A tagállamoknak – az állami/nemzeti kutatóintézetekkel és a szociális partnerekkel együtt – fel kellene tárniuk, miképp lehetne a női és a férfi kutatókat egyaránt érintő családbarát politikák kidolgozása és bevezetése révén biztosítani a munka és a családi élet közötti egyensúlyt.

1.14

A tagállamoknak támogatniuk és erősíteniük kell a kutatóintézetek, a vállalkozások és a kapcsolódó szociális partnerek közötti párbeszédet.

1.15

Az EGSZB sürgeti a kutatóintézeteket és az egyetemeket, hogy biztosítsák, hogy a döntéshozatallal és kiválasztással foglalkozó, illetve egyéb fontos szervezeti egységeikben a két nem kiegyensúlyozottan legyen képviselve.

1.16

A nemek közötti egyenlőséget célzó törekvéseket be kell építeni a kutatóintézetek, egyetemek és ezek megfelelő részlegei tervezési folyamataiba.

1.17

Az EGSZB fokozottabb párbeszédre szólít fel a tudományos kiadványok kiadóival és szerkesztőivel annak érdekében, hogy a tudományos közlemények, vezércikkek, valamint ismertető és áttekintő cikkek vonatkozásában számolják fel a nemekkel kapcsolatos előítéleteket, és adjanak nagyobb teret a női kutatók cikkeinek.

2.1

2005-ben az Európai Tanács azt tűzte ki célul, hogy a közszférabeli kutatások területén a vezetői állások 25 %-át nők töltsék be. A nemek közötti egyenlőtlenség a döntéshozatalban ennek ellenére fennmaradt: 2010-ben a kutatóintézetek vezetőinek csupán 15,5 %-a, a felsőoktatási intézmények vezetőinek pedig csak 10 %-a volt nő.

2.2

Továbbra is megfigyelhető a horizontális szegregáció a különböző gazdasági ágazatok és tudományterületek között. A kutatók között a nők aránya a felsőoktatási és a kormányzati szektorban magasabb, mint az üzleti vállalkozásoknál. Uniós viszonylatban a professzorok között („A” fokozat) a nők aránya a humán és a társadalomtudományok terén a legmagasabb (28,4, illetve 19,4 %), és a műszaki és technológiai területeken a legalacsonyabb (7,9 %).

2.3

A nők tudományos karrierjét emellett továbbra is a jelentős vertikális szegregáció jellemzi. 2010-ben a női diákok és a végzett nők aránya (55 %, illetve 59 %) meghaladta a férfiakét, a PhD-hallgatók és a PhD-fokozatot elnyertek között azonban már a férfiak voltak többségben (a nők aránya csupán 49 %, illetve 46 % volt). Továbbmenve, a „C” fokozatú tudományos és felsőoktatási dolgozóknak 44 %-a, a „B” fokozatúaknak 37 %-a, az „A” fokozatúaknak pedig már csak 20 %-a volt nő. A nők alulreprezentáltsága még inkább szembeötlő a természettudományok és a műszaki tudományok területén, ahol a „C” fokozatú dolgozóknak mindössze 33 %-át, a „B” fokozatúaknak 23 %-át, az „A” fokozatba soroltaknak pedig már csak 11 %-át teszik ki (4).

2.4

A nemek közötti egyenlőség elérésének továbbra is fontos eleme a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúly megteremtése. A női kutatók szakmai előrelépése előtt nem csupán az ún. „üvegplafon” áll akadályként, hanem egy „anyasági fal”, azaz a dolgozó anyákkal szembeni sztereotípiák és hátrányos megkülönböztetés is, mivel még ma is a nők azok, akik a gondozási és a háztartási munkák fő terheit viselik.

2.5

További fontos tényezők, amelyek akadályt és korlátot jelentenek az európai kutatási rendszerben a nők felvétele, munkaerőként való megtartása és szakmai előmenetele szempontjából: a demokrácia és az átláthatóság hiánya a felvételi és az előléptetési folyamatokban, a nőkkel szembeni előítéletek a teljesítményértékelésnél, a döntéshozatali testületek munkájának átláthatatlansága, illetve a lányok/nők tudománybeli szerepét illető berögződött sztereotípiák. Az európai kutatóintézeteknél további jelentős korszerűsítésre van szükség ahhoz, hogy létrejöjjenek a nők és a férfiak esélyegyenlőségének strukturális alapfeltételei.

3.1

A kutatás és az innováció az európai gazdasági növekedés fontos hajtóerői, és Európának további egymillió kutatóra van szüksége ahhoz, hogy versenyképes maradjon a világban. A kutatás és az innováció nem csupán annak előfeltétele, hogy az EU tudásalapú társadalommá váljon: ha 2020-ra elérjük azt a célt, hogy az EU GDP-jének 3 %-át kutatás-fejlesztésre fordítsuk, akkor 2025-re emellett még 3,7 millió munkahelyet is teremthetnek, és az EU éves GDP-jét 795 milliárd euróval növelhetik (5).

3.2

A nemek közötti egyenlőség elengedhetetlen a kutatási rendszer jó működéséhez. A tagállamoknak és az EU egészének a kutatás területén kitűzött szakpolitikai céljaik eléréséhez minden rendelkezésükre álló emberi tőkét – tehetséget és erőforrást – ki kell használniuk. A nők képességeiben, tudásában és képzettségében rejlő lehetőségek teljes kihasználása hozzájárul majd a virágzó gazdaság megteremtéséhez szükséges fő hajtóerők: a növekedés, a munkahelyteremtés és az európai versenyképesség fellendítéséhez.

3.3

Annak elérésére, hogy a színvonalas kutatások a társadalom számára hasznosak legyenek, több különböző megoldást is meg kellene fontolni. Ez a legjobban úgy oldható meg, ha a kutatói közösségek sokszínűek, és képesek a tudományágukon belüli, illetve más tudományágakban működő kutatócsoportokkal együttműködni. A kutatás és az oktatás nélkülözhetetlen eleme a politikaalkotásnak és a közigazgatásnak, és hozzájárul egy kritikusabb, sokszínű és nyitott általános vitához (6).

3.4

Ha több nőt vesznek fel a kutatási ágazatba, az növelheti a tudásforrást, javíthatja a tudástermelés minőségét, továbbá ellenállóbbá és versenyképesebbé teheti a szektort. Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy a heterogén kutatócsoportok stabilabbak és innovatívabbak a homogén csoportoknál (7), illetve hogy a tudás és a szociális tőke csoportokon belüli diverzitása fontos az új ötletek kialakulásához (8). A természet-, orvos- és műszaki tudományok, valamint a környezetvédelem területén megjelenő nemi szempontokat is figyelembe vevő innovációk a biológiai és társadalmi nemek alapján történő elemzésekből kiindulva dolgoznak ki új elgondolásokat, szolgáltatásokat és technológiákat (9).

3.5

Az egyes tagállamok nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatóinak összehasonlítása alapján azt láthatjuk, hogy azok az országok, amelyeknél magas a nemek közötti egyenlőség mutatószáma (GEI), GDP-jüknek jellemzően nagyobb százalékát fektetik kutatás-fejlesztésbe, és jobb eredményeket érnek el az innováció terén.

3.6

A nemek szempontjából végzett elemzésnek a kutatási és innovációs tartalomba való beépítése biztosítja, hogy a kutatás, valamint a jelenlegi innovációk kellően figyelembe vegyék mind a nők, mind pedig a férfiak szükségleteit, viselkedési formáit és attitűdjeit. A tanulmányok azt mutatják, hogy a biológiai és a társadalmi nemek szempontjából történő elemzések beépítése javítja a kutatások és innovációk felhasználhatóságát és minőségét. Emellett többletértéket is jelent a társadalom és a vállalkozások számára azáltal, hogy a kutatást egy széles és sokrétű felhasználói bázis igényeihez igazítja, illetve hogy integratívabb innovációs folyamatokat hoz létre, ahogy azt a nemi szempontokat figyelembe vevő innováció projektje is megmutatta (10).

4.1

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy – ahogy azt az Európai Kutatási Térségről szóló 2012-es közleményben meghirdették – tegyen javaslatot olyan, a tagállamoknak címzett ajánlásokra, amelyek közös iránymutatásokat tartalmaznak az egyetemeken és a kutatóintézetekben a nemek közötti egyenlőséget elősegítő intézményi változtatásokra vonatkozóan. Az ajánlásnak ösztönöznie kell a tagállamokat a női kutatók felvétele, megtartása és szakmai előmenetele előtt álló jogi és egyéb akadályok felszámolására, foglalkoznia kell azzal a problémával, hogy a döntéshozatali folyamatokban a két nem nem egyformán vesz részt, és az eddigieknél jobban érvényesítenie kell az egyes kutatási programokban a nemek közötti egyenlőség szempontjait. Emellett magában kell foglalnia az Európai Kutatási Térséghez (EKT) tartozó országokban létező legeredményesebb példák átfogó listáját is.

4.2

Az EGSZB emellett arra is kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa azoknak a figyelemfelkeltő programoknak a kidolgozását és végrehajtását, amelyek azt célozzák, hogy az úgynevezett „STEM területeken” (tudomány, technológia, műszaki tudományok és matematika) folytatott tanulmányok több lány, illetve a kutatási tevékenységek több nő számára jelentsenek vonzerőt, és vezessen be speciális karriertanácsadási és támogató programokat. Ezzel kapcsolatban biztosítani kell a szorosabb együttműködést az Európai Bizottság megfelelő főigazgatóságai (az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság, illetve a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság) között. Ez lehetővé tenné, hogy a közös erőfeszítések jobb eredményt hozzanak a nemek közötti egyenlőséget illetően, és általában a kutatás és az oktatás terén is.

4.3

Az Európai Bizottságnak biztosítania kellene a nemek közötti egyensúlyt az uniós oktatási és kutatási mobilitási rendszerekben.

4.4

Az EGSZB javasolja továbbá, hogy az Eurostat keretén belül gyűjtsenek és tegyenek közzé a kutatás és az innováció területéhez kapcsolódó, nemek szerint bontott adatokat. Így megbízhatóbb és jobban összehasonlítható mutatószámokat nyerhetnénk és az adatgyűjtési és nyomonkövetési folyamatok is gördülékenyebben zajlanának, ami segíthetné a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőségre irányuló 2015 utáni stratégia kidolgozását.

5.1

Az EGSZB szorgalmazza, hogy a tagállamok igazítsák a nemek kutatás és innováció területén megnyilvánuló egyenlőségére vonatkozó nemzeti politikáikat az Európai Kutatási Térségre, illetve a Horizont 2020 programra vonatkozóan uniós szinten meghozott döntésekhez.

5.2

Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a kutatás-fejlesztési kiadások elérjék a GDP 3 %-át, azaz az Európa 2020 stratégiában meghatározott szintet. Az EU-28 országai jelenleg átlagosan csak GDP-jük 2,07 %-át költik kutatás-fejlesztésre (11), ami visszafogja a gazdasági növekedést, hátráltatja a munkahelyteremtést, és megakadályozza, hogy a kutatóintézetek teljes mértékben kihasználják a rendelkezésre álló szellemi potenciált.

5.3

A tagállamoknak olyan figyelemfelkeltő programokat kellene kidolgozniuk és bevezetniük, amelyek azt célozzák, hogy az úgynevezett „STEM területek” több lányt vonzzanak, és több nő kerüljön kutatási területre. Ez a fenti tárgyaknak az iskolában való népszerűsítésével kezdődne.

5.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a nemek közti egyensúly oktatás és kutatás területén való javításának egyik legeredményesebb módja az, ha pénzügyi ösztönzőket biztosítunk azon oktatási intézmények és kutatóintézetek számára, amelyek határozott előrelépést mutatnak a nemek közötti egyensúly megteremtése terén. A tagállamoknak a kutatóintézetek és -szervezetek értékelését, akkreditációját és finanszírozását a nemek közötti egyenlőség terén mutatott teljesítményükhöz kellene kapcsolniuk.

5.5

A tagállamoknak és megfelelő intézményeiknek ki kellene dolgozniuk egy módszertant a nemek közötti egyenlőség területén történt fellépések nyomon követésére és hatékonyságuk értékelésére, hogy erős bázist biztosítsanak az európai kutatóintézetek és -szervezetek sürgetően szükséges strukturális módosításához.

5.6

A tagállamoknak – kutatóintézeteikkel és oktatási intézményeikkel, valamint a szociális partnerekkel együtt – fel kellene tárniuk, miképp lehetne a női és a férfi kutatókra egyaránt vonatkozó családbarát politikák – gyermekgondozási létesítmények, távmunka, részmunkaidős munka stb. – kidolgozása és bevezetése révén biztosítani a munka és a családi élet közötti egyensúlyt.

5.7

Az EGSZB sürgeti a kutatóintézeteket, hogy biztosítsák, hogy döntéshozatali, kiválasztási és más fontos testületeikben a két nem kiegyensúlyozottan legyen képviselve.

5.8

A nemek közötti egyenlőséget célzó törekvéseket be kell építeni a kutatóintézetek, egyetemek és ezek megfelelő részlegei tervezési folyamataiba. Minden szinten cselekvési terveket kell kidolgozni, a célszámokról, az intézkedésekről és az elért eredményekről szóló éves beszámolókkal. Az egyes részlegeket aktívan be kell vonni a folyamatba, és felelősségi kört kell a kezükbe adni azáltal, hogy saját maguk dönthessenek céljaikról és lépéseikről. Ebben a tervezésben nőknek is részt kell venniük, hogy a női kutatók szempontjai és érdeklődési területei semmiképp se maradjanak figyelmen kívül.

5.9

A tudomány és az innováció a vállalkozások számára igen előnyös. A tagállamoknak ezért támogatniuk és erősíteniük kell a kutatóintézetek, a vállalkozások és a kapcsolódó szociális partnerek közötti párbeszédet. Ez a párbeszéd biztosíthatja, hogy a kutatások jobban kapcsolódjanak az üzleti szférához, és segítheti a kutatóintézeteket költségvetésük diverzifikációjában.

5.10

Az EGSZB fokozottabb párbeszédre szólít fel a tudományos kiadványok kiadóival és szerkesztőivel a nemekkel kapcsolatos előítéletek felszámolásáért, illetve annak érdekében, hogy nagyobb arányban jelenjenek meg tudományos közlemények, vezércikkek, valamint ismertető és áttekintő cikkek női kutatóktól.

5.11

A párbeszédet a különböző nemzedékekhez tartozó kutatók között is meg kell valósítani, erősítve ezzel a kutatásbeli együttműködést, és informális tanulási lehetőségeket biztosítva a fiatal kutatók számára.

5.12

A vezetés jelentős befolyást gyakorol a kutatási tevékenységre, és alapvetően fontos szerepet játszik a minőségfejlesztésben. A felsővezetői állások betöltéséhez szükséges tréningekre nőket és férfiakat egyaránt be kell iskolázni. A vezetői képzéseknek ki kell terjedniük a nemek között a kutatás területén megnyilvánuló egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekre is, amely külön szakterület.

5.13

Az EGSZB támogatja a nemzetközi és országos díjakat, például az UNESCO–L'Oréal „For Women in Science” programját (12), az „Athena Swan”-t (13) és más kezdeményezéseket, mivel ezek, amellett hogy tudományos tevékenységre ösztönzik a nőket és strukturális változtatások bevezetésére bátorítják az intézményeket, egyben igen hatékony kommunikációs eszközök is a nemek közötti egyenlőség eszméjének népszerűsítésére.

6.1

A nemek közötti egyensúly megteremtését célzó egyik intézkedés a mérsékelt pozitív diszkrimináció, az Európai Unió működéséről szóló szerződésben rögzítettek szerint és a Bíróság ítélkezési gyakorlata által kialakított határokon belül. Ennek alapján – több, nagyjából hasonló képesítéssel rendelkező pályázó esetén – előnyben lehet részesíteni az adott álláskategóriához tartozó alkalmazottak körében 40 %-osnál kisebb arányban képviseltetett nemhez tartozó pályázókat.

6.2

A kutatóintézetek és egyetemek a dolgozók felvételekor két dolgot is tehetnek az ellen, hogy túlságosan a férfiak felé billenhessen a mérleg. Az első, hogy irányelveket határoznak meg annak biztosítására, hogy a kinevezési eljárásokat a kari tanács, a nemek közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó ombudsman vagy más illetékes szerv felügyelje. A második megközelítés pedig az, hogy meg kell követelni a karoktól, hogy számoljanak be az új felvételekről, oly módon, hogy abból nemek szerint bontott statisztikát lehessen összeállítani az álláshelyekre pályázókról, az első rostán átjutottakról és a végül felvettekről. Fontos, hogy törekedjünk a kinevezési gyakorlatok informális jellegének kiküszöbölésére, mivel az jellemzően a férfiaknak kedvez. Ide tartozik például, ha „szólnak” egyes embereknek, hogy pályázzanak valamely állásra, vagy ha az álláshirdetéseket úgy fogalmazzák meg, hogy a bennük foglaltaknak a férfiak képzettségei és tapasztalatai jobban megfeleljenek.

6.3

Testre szabott programokat is ki lehet alakítani, illetve bölcsődéket, óvodákat lehet létesíteni. Ezeket a vonzerő növelése érdekében meg lehet említeni az álláshirdetésekben. Az is vonzóbbá tehet egy állást – mindkét nem szemében –, ha felkínálják egy, a szülői szabadsághoz kapcsolódó későbbi ösztöndíj lehetőségét.

6.4

Több európai ország külön adatbázist hozott létre a női kutatókról és szakértőkről. Ezek különösen akkor hasznosak, ha konkrét kutatót vagy meghatározott készségekkel rendelkező kutatót keresnek olyan kutatócsoportba vagy intézményi testületbe, ahol a nők alulreprezentáltak.

6.5

A költségvetések nemi szempontokat figyelembe vevő értékelésének és a források ilyen elosztásának biztosítása érdekében támogatni kell a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést. Ebbe az is beletartozik, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontjait beépítjük a költségvetési folyamat minden szintjébe, lehetővé téve az esélyegyenlőség nyomon követését és felmérését, illetve a szükség szerinti beavatkozások megtételét.

6.6

Speciális nemzeti és/vagy intézményi alapokat lehetne létrehozni kifejezetten arra a célra, hogy pénzügyi támogatást lehessen nyújtani a női kutatóknak azokban a tudományágakban, ahol alacsony a nők aránya. Emellett különböző ösztönzési programok révén jutalmazni is lehetne azokat az intézményeket és/vagy részlegeket, amelyek aktívan közreműködnek a nemek közötti egyenlőség előmozdításában és jó eredményeket tudnak felmutatni.

6.7

Az alkalmazottak körében és a bizottságokban úgy javítható a nemek közötti egyensúly, ha arra ösztönözzük a megfelelő szervezeti egységeket, hogy harmadik országokból származó női tudósokat hívjanak meg vendégprofesszornak, illetve bizottsági tagnak.

6.8

A munkáltatóknak a kutatói és posztdoktorális kutatói álláshelyek betöltését célzó álláshirdetésekben tartózkodniuk kellene attól, hogy nagyfokú szakosodást követeljenek meg – így több pályázó jelentkezhet a hirdetésre, és elkerülhető, hogy túl korán szűrjék ki a jelölteket.

6.9

Célszerű, ha a kinevezést lebonyolító bizottságok munkájában női tagok is részt vesznek, és kiegyensúlyozott arányban képviseltetik magukat a nők és a férfiak. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy női pályázók is jelentkezzenek, és fel is vegyék őket.

6.10

A vezetőknek szóló tréningprogramokba fel kell venni a nemek közötti esélyegyenlőség és a nemi szempontok iránti tudatosság témakörét is. A nemek közötti egyenlőség témakörében szerzett képesítés előfeltétel lehet vezetői posztok betöltésénél, illetve szempont lehet a vezetők értékelésénél (14).

6.11

Igen fontos, hogy a nemek közötti egyenlőség alakulását az emberi erőforrásokra és a pénzügyi források elosztására vonatkozó megfelelő mutatószámok révén nyomon kövessük. Az ezek alapjául szolgáló adatokat tehát mindig nemek szerint elkülönítve kell gyűjteni.

6.12

A kutatócsoportoknak ösztönző hatásuk van a kutatási környezetre. Több tanulmány is azt mutatja, hogy a különböző hátterű emberekből álló kutatócsoportoknak nagyobb lehetőségük van arra, hogy szélesebb perspektívából tekintsenek a kutatás tárgyára. A tanulmányok azt is kimutatták, hogy ha vegyes összetételű kutatócsoportokat hoznak létre, az jobb feltételeket teremt a kreativitáshoz és az innovációhoz, és nagyobb lesz a publikációk gyakorisága is (15).

6.13

A „pályakezdési csomagok” (ez a projektek végrehajtásához, felszerelések vásárlásához és a kutatói asszisztensek fizetéséhez szükséges forrásokat jelentené) megkönnyíthetik az újonnan kinevezett nők számára, hogy elindítsák kutatói pályájukat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nők nem tudnak olyan jó kutatási feltételeket kialkudni maguknak, mint a férfiak. A pályakezdési csomagok ennek orvoslását célozzák, ezért alkalmazásukat feltétlenül meg kellene fontolni.

15.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 12/16

Előadó:

Béatrice OUIN

1.1

Az Európai Unió számára:

1.2

A tagállamok számára:

1.3

A szociális partnerek számára:

1.3.1

A vállalkozók számára:

1.3.2

A szakszervezetek, a munkaadói szervezetek és az üzemi tanácsok számára:

2.1

Ez a vélemény csupán a családok magánlakásaiban végzett szolgáltatásokat és munkákat tárgyalja, és nem terjed ki minden szolgáltatásra (bölcsőde, idősek otthona, iskolai étkezde, iskola utáni napközi stb.). A háztartási munka fejlesztése és professzionálissá tétele stratégiai jelentőségű a szakmai egyenlőség szempontjából, mivel az ilyen munkát túlnyomórészt nők végzik, valamint nekik van szükségük olyan szolgáltatásokra, mint a gyermekfelügyelet, az időseknek való segítségnyújtás, valamint a lakás karbantartása ahhoz, hogy szakmai előmenetelük tekintetében egyenrangúak legyenek a férfiakkal. Ezek a szolgáltatások előnyösek az egyének és a társadalom számára is. Új munkahelyeket teremtenek, választ adnak egy idősödő társadalom szükségleteire, könnyebbé teszik a szakmai- és a magánélet összeegyeztetését. Javítják az életminőséget és a társadalmi befogadást, és elősegítik, hogy az idősek otthonukban maradhassanak.

2.2

A családi szolgáltatásokon belül célszerű megkülönböztetni három nagy területet: a lakások rendben tartását, a gyermekgondozást, valamint a beteg, a súlyos fogyatékkal élő és az idős emberek gondozását. Azért célszerű e területek megkülönböztetése, mert részben eltérő, jóllehet gyakran kapcsolódó készségeket és képzettséget igényelnek, és a különböző területek vagy szolgáltatások intézményi és szervezeti struktúrái országonként is eltéréseket mutatnak, így az ezeket a szolgáltatásokat nyújtó személyek helyzete, státusza és a róluk alkotott kép is különböző.

2.3

A családoknak történő segítségnyújtás jelentős részét jelenleg bejelentetlen munkavállalók végzik, ami saját magukra, de a családokra és az országokra nézve is káros.

2.4

A szóban forgó családi szolgáltatások fejlesztése érdekében lépéseket kell tenni megítélésük javítására, valamint küzdeni kell azon hagyományos elgondolások ellen, amelyek miatt az ilyen – a háztartásbeli nők által még mindig ingyen végzett – munkákról még ma is úgy vélik, hogy végzésükhöz csak alacsony képzettségre van szükség.

2.5

El kell ismerni ezeket a munkákat, és valódi foglalkozásként professzionálissá kell tenni őket, ami munkaszerződést, képzést, szociális védelmet, szakmai előmenetelt, a többi munkavállalóéval azonos jogokat jelent – ezek a feltételei a családi szolgáltatások fejlesztésének.

2.6

Az EGSZB már konkrét ajánlásokat fogalmazott meg a személyi szolgáltatások ágazatának fejlesztéséről (1), a háztartási munka professzionalizálásáról (2), a feketegazdaság és a bejelentetlen munka elleni küzdelemről (3), valamint a szociális beruházások hatásáról (4), amelyekről csak említést teszünk itt.

2.7

Az Európa 2020 stratégia egyik célja az, hogy a 25 és 65 év közötti lakosság (férfiak és nők) 75 %-a munkaviszonyban legyen. A nők foglalkoztatási arányának növekedésével kapcsolatban problémát jelent többek között a családi feladatok kérdése, a szakmai egyenlőségre vonatkozó célkitűzés teljesülését pedig az hátráltatja, hogy a férfiak csak kis mértékben vállalják magukra ezeket a családi feladatokat. A stratégia a megszorító intézkedések miatt kevesebb közpénzt tud költeni gondozással kapcsolatos szolgáltatásokra, pedig ezen a területen főként nőket foglalkoztatnak. Ennek eredményeként nőnek a családon belüli gondozási feladatok. Azzal, hogy sok tagállamban egyre kevesebb a gondozással kapcsolatos szolgáltatás, és a nők és a férfiak nem egyenlő mértékben veszik ki a részüket a fizetetlen háztartási és otthoni feladatokból, nehezebben teljesül a szakmai egyenlőségre vonatkozó célkitűzés.

2.8

A nemek közötti szakmai egyenlőtlenség a bérek közötti különbségekben, valamint abban mérhető, hogy bizonyos szakmai ágazatokban túlnyomórészt nők (nincs egyensúlyban a nők és férfiak foglalkoztatása), másokban pedig túlnyomórészt férfiak dolgoznak. A családi szolgáltatások fejlesztése révén növelni lehetne a nők teljes munkaidőben való foglalkoztatásának arányát, a szakmai képzésekhez való hozzáférést, valamint elő lehetne segíteni a szakmai előmenetelt, mind a szolgáltatások biztosítói, mind azok használói esetében.

2.9

Ha az otthonokban végzett családi szolgáltatásokon belül olyan munkahelyeket teremtünk, amelyek esetében az azokhoz szükséges képzettséget és kompetenciákat jobb fizetéssel és kisebb bizonytalansággal ismerik el, a férfiak érdeklődését is fel lehetne kelteni e foglalkozások iránt. Erőfeszítéseket kell tenni a gyermekek nevelése során is, hogy e tevékenységekre ne női munkaként tekintsenek.

2.10

E szolgáltatások fejlesztése több millió munkahely teremtését teheti lehetővé. Amennyiben minden család egy órányi házimunkát mással végeztetne, 5,5 millió új munkahely jönne létre (5). Itt is van további lehetőség a társadalmi és a technológiai innovációra. Különösen azért, mivel a népesség elöregedése és a családoknak nyújtott szociális szolgáltatások csökkenése miatt az igények nőnek. Ezen a téren feltétlenül előtérbe kell helyezni a háztartások választási szabadságát, hogy megfelelő megoldásokat lehessen találni a családok átalakulóban levő szükségleteire.

3.1

Minden családnak van lakóhelye, van mosnivalója, vannak elkészítendő ételei, gyermekek, akikre vigyázni kell, vannak idős szülők vagy betegek, akik segítségre szorulnak. Gyakran a nők részidős munkát vállalnak azért, hogy el tudják látni ezeket a feladatokat, az általuk kitanult szakma végzésének vagy a képzésükhöz szükséges időnek a kárára.

3.2

A szolgáltatások igénybevétele azonban nem spontán módon történik, mert nem engedünk be könnyen másokat az otthonunkba, és főként azért, mert a szolgáltatásoknak túl magas a költsége.

3.3

A szóban forgó családi szolgáltatásokat napjainkban még gyakran olyan nők nyújtják, akiket rosszul fizetnek meg, sokszor nincsenek bejelentve, foglalkoztatási helyzetük pedig bizonytalan, vagyis bevándorlók, akik közül néhányan illegálisan vállalnak munkát. Az, hogy a takarítási, ápolási és oktatási szakmákban olyan nagy a nők túlsúlya, megerősíti a meggyökeresedett sztereotípiákat, ami a férfiak számára gyakran akadályt jelent, így a nők és férfiak közötti egyenlőség kárára megy, aláásva a még mindig fennálló bérszintkülönbség megszüntetésére tett erőfeszítéseket. A nőknek ez a túlsúlya hozzájárul ahhoz, hogy a női munkát másodrangúként kezeljék.

3.4

Háztartási alkalmazottnak azt a személyt nevezzük, aki tevékenységét egy magánlakásban („domo”) végzi. Az ILO az ágazat dolgozóit „háztartási alkalmazottak”-nak nevezi, de néhány tagállamban ez („domestique”) negatív felhanggal bír. Mivel számos elnevezés vonatkozik erre a munkára (6) (családi alkalmazott, személyi szolgáltatások, háztartási kisegítők, gondozók, dajkák, családoknál dolgozó személyek, bejárónők stb.) nem egyszerű a statisztikák összeállítása.

3.5

Az ILO 5 millióra becsüli az Európai Unióban dolgozó háztartási alkalmazottak számát, ám ezt az adatot valószínűleg alábecsülik, mivel csupán Franciaországban – ahol adótámogatásoknak köszönhetően ki lehetett fehéríteni a be nem jelentett munkavégzést, vagyis össze lehetett számolni az ilyen álláshelyeket – 2 millió háztartási alkalmazottat regisztrálnak napjainkban. Ezeknek a munkáknak a keretében a háztartási alkalmazottat általában közvetlenül a család vagy a kedvezményezett fizeti (az ágazat 60–70 %-a), közvetítők igénybevétele nélkül.

4.1.1

Meg kell állapítani, hogy a szóban forgó szolgáltatások – különösen az otthonok rendben tartásának területén – gyakran olyan munkáknak számítanak, amelyekhez nincs szükség ismeretekre és készségekre. Továbbá átmeneti munkának tartják őket (pl. au pair), és nem minősülnek életpálya-választásnak.

4.1.2

A legtöbb esetben a családok nem kérnek sem diplomát, sem képesítést, és gyermekeiket, idős szüleiket, lakáskulcsukat bízzák olyan személyekre, akik esetében nem tudnak megbizonyosodni arról, hogy megbízható személyekről van-e szó. Egy magánlakásba való belépéshez, a családok igényeihez való alkalmazkodáshoz nem feltétlenül definiált, ám alábecsült pszichológiai és technikai képességek sorára van szükség.

4.1.3

Mivel a társadalom negatívan tekint ezekre a feladatokra, gyakran migráns nők azok, akik – maguk után hagyva gyermekeiket és idős szüleiket – a gazdag országokban mások családtagjairól gondoskodnak, míg az Európai Uniót a munkanélküliség sújtja. E munkavállalók gyakran kedvezőtlen képet alkotnak saját magukról, mivel nem saját jószántukból választották ezeket a kevéssé megbecsült foglalkozásokat. Napjainkban a migráns nők gyakran túlképzettek, de ők töltik fel ezt az ágazatot, amely az egyik azon kevesek közül, amely munkalehetőséget kínál a migránsok számára, és ahol a munkavállalóként őket megillető jogokat gyakran nem biztosítják vagy nem tartják tiszteletben. Ez az „agypazarlás” komoly aggodalomra ad okot nemcsak maguk a migráns nők számára, hanem az egész társadalom számára is, amelyben dolgoznak.

4.2.1

Ebben az ágazatban képzetlen és túlképzett munkaerőt egyaránt foglalkoztatnak olyan magánszemélyek, akik nem tudnak sokat fizetni, ha a tagállamok nem biztosítanak adótámogatásokat.

4.2.2

A munkaadó családoknál való munkavégzés a családi körülmények változása miatt bizonytalan tevékenység lehet. Különösen amikor a családoknak csak heti néhány óra munkára van szüksége, a háztartási alkalmazottaknak ahhoz, hogy meg tudjanak élni, számos munkaadónál kell munkát vállalniuk, és folyamatosan találniuk kell újabb munkaadókat azok helyettesítésére, akiknek már nincs szükségük a munkájukra.

4.2.3

A közelmúltig a magánlakásokban való munkavégzésre nem vonatkoztak az ILO nemzetközi munkaügyi egyezményei. Ez a 2012-ben elfogadott 189. sz. egyezménnyel megváltozott, amelyet azonban csupán két tagállam ratifikált (7).

4.2.4

Mivel a háztartási alkalmazottak szétszórva, magánlakásokban dolgoznak, nehéz őket szakszervezetbe tömöríteni. A legtöbb esetben nem is érdekli őket ez a lehetőség. Erős, reprezentatív szakszervezetek támogatása és védelme mellett ugyanakkor jobban elismertethetnék követeléseiket és érdekeiket. Egyedül nehezen tudják megvédeni jogaikat a munkaadó családokkal szemben. A helyzetet nehezíti, ha nem rendelkeznek megfelelő nyelvtudással, ha emberkereskedelem áldozatairól van szó és nem férnek hozzá irataikhoz.

4.2.5

Egyre több példa van olyan tervekre, melyek az uniós tagállamokban ezen ágazat strukturálására irányulnak. Ez a folyamat különféle ütemben, különböző hatállyal bontakozik ki. Lehetővé teszi egy külön gazdasági ágazat kialakítását és fejlesztését, továbbá a családi szolgáltatásokhoz igazított kollektív megállapodások kötését. A kollektív megállapodások tárgyalása vagy újratárgyalása során figyelembe kell venni a képesítések komplexitását és az emberi kapcsolatok dimenzióját is.

4.2.6

A személyi szolgáltatások szektorának professzionálisabbá tételét célzó intézkedések meghozatalakor a jogállást vagy a felelősségi köröket illető zűrzavar megelőzése érdekében fontos figyelembe venni, hogy az ágazatban többféle foglalkoztató működik (közvetítők és magánszemélyek).

4.2.7

A modern rabszolgatartás miatt kerültek már személyek bíróság elé, mivel a háztartási ágazatban előfordul az emberkereskedelem. A bevándorló nők tehát ki vannak téve a szexuális és a munkahelyi kizsákmányolás veszélyének. Ez is rossz fényt vet az ágazatra.

5.1.1

Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetből (többnyire be nem jelentett munkavégzés, több munkaadó) eljussunk a tényleges munkahelyekig, amelyekhez más szakmákhoz hasonlóan értékelhető kompetenciák társulnak, e szolgáltatások jobb elismerésére és nagyobb megbecsülésére van szükség, többek között korrekt bérekkel, ugyanakkor ügyelve arra, hogy e szolgáltatások mindenki számára hozzáférhetőek legyenek. E két feltételt csak többszörös finanszírozással lehet teljesíteni: adótámogatások, részben finanszírozott utalványok (például a már létező étkezési jegyek), társadalombiztosítási juttatások és a felhasználó hozzájárulása. Különösen az egyéneknek biztosított adótámogatások bizonyultak hatékonynak a lakásfelújítások esetében Svédországban, munkahelyeket teremtve ily módon az építőiparban. Franciaországban a háztartási munka az adókedvezmények bevezetésével vált ki az árnyékgazdaságból. Emellett bevezettek egy szolgáltatási utalványt („chèque-emploi service”), amely egyszerűsíti az adminisztratív feladatokat. Majd az internet érkezése kiegészítette ezt a rendszert, elkerülve a papír űrlapok alkalmazását.

5.1.2

A munkák professzionalizálása és a minőségi szolgáltatások nyújtása csupán a közfinanszírozások (adótámogatások), a szociális támogatások (családi támogatások, a vállalkozások által nyújtott támogatások, biztosító egyesületek, egészségbiztosítások, üzemi tanácsok stb.) és a privát finanszírozások (a szolgáltatások magánszemélyek általi megfizetése) ötvözése révén lehetséges. A nemek közötti egyenlőségre, valamint a családi élet és a munka összeegyeztetésére vonatkozó tervek keretében a vállalatok részt vehetnek alkalmazottaik családi szolgáltatásainak a finanszírozásában. Néhány vállalkozásnál ez már gyakorlat. Ezeket a bevált gyakorlatokat össze kellene írni és az Európai Bizottságon keresztül terjeszteni kellene pl. egy olyan előfinanszírozott „szolgáltatási utalvány” létrehozásának előmozdítása érdekében, melyet valamennyi tagállamban be lehetne vezetni.

5.2

A bizonytalan foglalkoztatási körülmények elleni intézkedések: új vállalkozások létrehozása, szociális párbeszéd kialakítása az ágazatban, összhangban az egyes tagállamok sajátosságaival és kulturális gyakorlataival.

5.2.1

A családok háztartási munka iránti szükségleteinek növekedése miatt meg kell szilárdítani és stabilizálni kell egyrészt a háztartásoknak azt a szabadságát, hogy választhassanak a tagállamokban létező különféle szolgáltatások között, másrészt e szolgáltatások egymást kiegészítő jellegét, egy a társadalmi innovációt támogatni képes új modell létrehozása céljából Európában.

A foglalkoztatási bizonytalanság az ágazatban csak úgy kezelhető, ha a két fő kérdésre helyezzük a hangsúlyt: az első a munkák professzionalizálásának szükségessége, a nyújtott szolgáltatások minőségének javítása és a háztartási alkalmazottak tényleges szakmai fejlődésének biztosítása érdekében (lásd az 5.3. pontot); másrészt annak szükségessége, hogy hivatalos elismerést kapjon a szociális párbeszéd ebben az ágazatban, mivel ez nagyon fontos eszköze a jólét és a tisztességes munka biztosításának a háztartási alkalmazottak és a családok számára egyaránt, függetlenül attól, hogy ezek a szolgáltatások milyen formát öltenek. Ebben a tekintetben alapvetően fontos segíteni a családokat abban, hogy egy professzionalizálódott és bejelentett foglalkoztatással bíró ágazat részei legyenek (lásd az 5.1. pontot), felkínálva nekik az általuk választott struktúra lehetőségét.

Ezen túlmenően a gyermekgondozás, az idősgondozás, a súlyos fogyatékossággal élő családtagok gondozása, vagy a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése terén a családoknak kínált szolgáltatások nem vethetőek össze más munkákkal: közvetlenül érintik a háztartások privát szféráját és magánéletét, ezért nem lehet azokat egy ismeretlen személyre bízni. Emiatt rendkívül fontos az ágazati szociális párbeszéd biztosítása, összhangban az Európai Unió értékeivel és az egyes tagállamok kulturális sajátosságaival.

5.2.2

Ezenkívül az ágazat fejlődéséhez azon vállalkozások – szövetkezetek, egyesületek vagy társaságok – fejlődésére is szükség van, amelyek közvetítőként lépnek fel azok között, akinek szüksége van szolgáltatásra és aki megfelelő képzettséggel rendelkezik azok elvégzéséhez. A vállalkozás vállalja, hogy ügyfeleket talál és egy ütemezési tervet javasol a munkavállalónak. A munkavállaló ezáltal csak egy munkaszerződéssel fog rendelkezni, ami megkönnyíti a szociális védelmet, és lehetővé teszi az egyes ügyfelek otthonai közötti közlekedési idő finanszírozását, szabadság kivételét vagy képzéseken való részvételt. A közvetítő emellett kötelezettségeket vállal az ügyfelekkel szemben: hozzáértő, becsületes, diszkrét és képzett munkavállalókat küld ki, és akkor is gondoskodik a szolgáltatás elvégzéséről, ha a szokásos munkavállaló beteg vagy szabadságon van. Az ügyfél a lakását, illetve a családtagját már nem egy személyre, hanem a vállalkozásra bízza.

5.2.3

A vállalkozások létrehozása lehetővé teszi, hogy az alkalmazottak a többihez hasonló munkavállalóvá váljanak. Ilyen típusú vállalkozásokra már van példa. Az Európai Bizottságnak össze kellene írnia és terjeszteni kellene a különböző modelleket, továbbá elemeznie kellene ezeket az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatás és a munkavállalók szociális feltételei szempontjából.

5.2.4

Egyébiránt, amennyiben az ügyfelek inkább magukra kívánják vállalni a munkaadói felelősséget – ami lehetővé teszi számukra, hogy kiválasszák azt a személyt, akit beengednek otthonukba – e családokat tájékoztatni kell arról, hogy munkaadóként felelősséget vállalnak a szabályok tiszteletben tartásáért. A tagállamoknak gondoskodniuk kellene arról, hogy ezek a szabályok ésszerűek legyenek, és betartásuk egy átlagos család számára ne jelentsen gondot.

5.3.1

Svédországban 2007-ben adócsökkentési rendszert vezettek be a háztartási szolgáltatások esetében. Ez az adóhitel (tax credit) a háztartási szolgáltatások igénybevételét kifejezetten olcsóbbá tette, mivel 50 %-os csökkentést vezettek be. Az ügyfél a szolgáltatás árának a felét fizeti, a másik felét pedig az adóhatóság átutalja a vállalkozásnak.

5.3.2

Korábban nehéz volt bejelentett háztartási szolgáltatást igénybe venni. Ma, 7 év elteltével bebizonyosodott, hogy az adókedvezmények folyamatosan új vállalkozásokat és új munkahelyeket hoznak létre, főként a korábban a munkaerőpiacon kívül elhelyezkedő személyek számára.

5.3.3

Az adóreform kedvező hatással volt egy olyan ágazatra, amelyen belül a szolgáltatások nagy részét be nem jelentett munkavégzés keretében nyújtották. Az adócsökkentés nem csupán az ágazatnak és az ügyfeleinek, hanem a társadalom egészének is kedvezett.

5.3.4

2013-ban az ágazat évi forgalma több mint fél milliárd eurónak felelt meg. 2013-ban több mint 16  000 személyt alkalmaztak. Az elmúlt évek során folyamatos növekedésre került sor. 2012 és 2013 között a háztartási szolgáltatások területén a foglalkoztatási arány 16 %-kal nőtt.

5.3.5

A vállalkozások nagy részét nők – gyakran bevándorlói háttérrel rendelkező nők – alapították. A háztartási szolgáltatások ügyfeleinek több mint egyharmada 65 év feletti (kétharmaduk nő). Összességében az ügyfelek 62 %-a nő, mindenféle jövedelemkategóriából, ám főként a középosztályhoz tartoznak. A legtöbbször családok veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat. Háromból kettő, a háztartási szolgáltatások ágazatában alkalmazott munkavállaló azt megelőzően munkanélküli volt, vagy be nem jelentett munkát végzett. 80 %-uk nő, és a munkavállalók 40 %-a nem Svédországban született.

5.3.6

A szolgáltatási ágazat legfőbb munkaadói szervezete a hozzá hasonló szakszervezetekkel kollektív szerződést köt a háztartási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások részére. A kollektív szerződések előírják a díjazásra, a munkaidőre, a fizetett szabadságra, a képzésekre, a társadalombiztosításra és egyéb szempontokra vonatkozó szabályokat.

5.3.7

A reform több munkahelyhez, a munkanélküliség és a betegszabadságok csökkenéséhez, végül az adóbevételek növekedéséhez vezetett, amelynek révén a rendszer gyakorlatilag önfenntartó jellegűvé vált.

5.4.1

A technikai ismereteket megkövetelő feladatok (higiéniai szabályok, a gépek működése, termékek használata, gyermekfürdetés, az idősek felsegítése stb.) mellett interperszonális készségekre is szükség van: bizalmat kell sugározni, diszkrétnek, önállónak kell lenni, alkalmazkodni kell minden egyes ügyfélhez. A bérstruktúráknak rangsorolniuk kell a kompetenciákat, annak megfelelően, hogy a munkavállalónak csupán a lakásról kell gondoskodnia, vagy gyermekekről és idősekről is, hogy az ügyfél jelen van-e vagy távol van, valamint hogy fizikailag és szellemileg önálló vagy másoktól függ.

5.4.2

Paradox módon ezeket a munkákat bizonyos emberek nem becsülik nagyra, ugyanakkor több örömöt szereznek, mint számos más munka. Egy otthon kitakarítása, a másoknak nyújtott segítség vagy a kapcsolat kiépítése a gyermekekkel – mindez sok örömmel jár. Az állami szervek – a munkavállalói és munkaadói szervekkel együttműködve – egyrészt előmozdíthatnák e szolgáltatások professzionalizálását, az érintett személyek képzését és a megszerzett készségek igazolását, másrészt lépéseket tehetnének olyan struktúrák kialakítása érdekében, amelyek a családi szolgáltatások egyesítését és megszervezését célozzák.

5.4.3

A szóban forgó munkákról kialakult kép megváltoztatásához a munkákat technikai és interperszonális szempontok alapján meg kell nevezni és értékelni kell, összehasonlítva őket más szakmai ágazatok megfelelő munkáival. Diplomákat, képesítéseket és képzéseket kell létrehozni, és validálni kell a tapasztalatok megszerzését. Erre vannak már példák.

5.4.4

Célszerű lenne továbbá annak elősegítése, hogy a munkavállalók előléphessenek más felelősségi körök irányába, sőt más szakmákba, ugyanazon ágazaton belül vagy más ágazatokban. Ez – az „agypazarlás” elkerülése végett – különösen fontos a családi szolgáltatások irányába terelt, túlképzett migráns nők számára.

5.4.5

Intézkedéseket kell hozni a családi szolgáltatásokkal kapcsolatos embercsempészés felszámolására, hiszen az egyértelműen az emberi jogok megsértését jelenti.

5.4.6

A munkavállalói szakszervezetek gyakran figyelmen kívül hagyták a háztartási alkalmazottak szakszervezeti mozgalomba történő bevonását, igaz, hogy ez a feladat összetett, mivel a szakszervezeteknek nincs hozzáférésük az egyes magánlakásokhoz, mivel azok láthatatlanok és szétszórtan helyezkednek el. A háztartási alkalmazottak szakszervezetbe való beléptetése előrelépéshez vezethet a családi szolgáltatások ágazatának professzionálissá tétele terén. Ez a professzionalizálás az egyik feltétele a nemek közötti munkahelyi egyenlőségnek.

15.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 12/23

Előadó:

Joost VAN IERSEL

Társelőadó:

Hannes LEO

1.1

Mivel a szolgáltatások és a gyártóipar szorosan kapcsolódik egymáshoz, ez pedig hatással van az európai fenntartható növekedésre és foglalkoztatásra, az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy következő hivatali időszaka alatt kezelje kiemelten a szolgáltatások kérdését. Erre az egyesek által „negyedik ipari forradalom”-nak nevezett új termelési modell miatt még inkább szükség van.

1.2

Konkrét uniós kezdeményezésekre van szükség minden olyan területen, amely kapcsolódik a digitális forradalomhoz, illetve azokhoz a gazdasági és társadalmi átalakulásokhoz, amelyeket e forradalom magával hoz. Feltétlenül el kell érni, hogy ennek az állami szervek és a társadalom is jobban tudatában legyen.

1.3

Az üzleti szolgáltatásoknak helyük kell hogy legyen egy aktív iparpolitikában, és ezekkel a szolgáltatásokkal az Európa 2020 stratégia 2015-ben esedékes félidős felülvizsgálatakor külön is foglalkozni kell. Az EGSZB megjegyzi, hogy e szolgáltatások jelentőségét az Európai Bizottság és a Tanács eddig alábecsülte.

1.4

Az Európai Bizottság főigazgatóságainak fele foglalkozik valamiképpen a szolgáltatásokkal, mégsem létezik módszeres, különösen nem stratégiai megközelítés. Nincs egyértelmű szakpolitikája vagy ismert szószólója ennek a területnek. Az is meglehetősen csalódást keltő és rövidtávú szemléletre valló lépése volt a Tanácsnak, hogy a többéves pénzügyi kereten belül az Európai Bizottság által javasolt 9 milliárd euróról 1,2 milliárd euróra csökkentette az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz költségvetését.

1.5

Az EU-nak most el kell döntenie, hogy vezető szerepet kíván-e betölteni, hozzájárulva egy új fenntartható növekedéshez és új munkahelyek teremtéséhez, vagy átengedi a helyét másoknak.

1.6

Az EGSZB ezért melegen üdvözli az Európai Bizottságnak azt a tavalyi kezdeményezését, hogy egy magas szintű munkacsoport keretében átfogó vitát kell indítani az üzleti szolgáltatásokról (1). Az EGSZB úgy véli, hogy ezt mielőbb követnie kell az alábbiaknak:

1.7

A rohamosan bővülő üzleti szolgáltatások már most is meghatározóak a gyártóiparban. Ma gyártó és szolgáltató vállalatok széles és egyre növekvő köre vesz részt az üzleti szolgáltatások új generációinak kialakításában és biztosításában. Az új technológiák kapcsán a szolgáltatások még fontosabbá válnak a gyártás szempontjából.

1.8

Ehhez járul még, hogy a dolgok internetét és a szolgáltatások internetét Európában jelenleg a negyedik ipari forradalomnak, az automatizálás korát követő új korszak hajnalának tartják.

1.9

Az áttörés a gépek és az internet, a gépek és az ember, illetve az egyes gépek közötti valós idejű, az egész értékláncra kiterjedő vertikális és horizontális együttműködésből adódik. Az automatizálás eddig elszigetelt területei számtalan hálózatban és formában kapcsolódnak majd össze egymással. A szoftver és a hálózatok intelligens termékeket, digitális szolgáltatásokat és ügyfeleket kötnek majd össze egymással, létrehozva a jövő innovatív „termékeit”.

1.10

Erről a fejlődésről széles körű viták folynak. E kérdés úttörő gazdasági és politikai megközelítését nyújtja a német „Industrie 4.0” („Ipar 4.0”) projekt, amely mind az üzleti szolgáltatásokra, mind a mélyreható átalakuláson átmenő szélesebb gazdasági közegre kellő figyelmet fordít. Más hasonló kezdeményezésekkel együtt ez is egy építőköve kellene hogy legyen az ipar, valamint az állami és magánszféra érintettjei számára szóló menetrendnek. A digitális piacokon a múltban jelentős versenyelőnyhöz jutott az, aki először mozdult.

1.11

Ami a világ más részeit illeti, hasonló stratégiai kezdeményezéseket terveznek az Egyesült Államokban, Kínában és Koreában. A Pentagon egy beruházási programot irányzott elő. Az adatforgalom olyan óriáscégei, mint például a Google, az Amazon, az Apple és a Yahoo, helyzetükből adódóan előnyökkel rendelkeznek a piacon.

1.12

Az emberi tényező döntő fontosságú. Az új értékláncok és üzleti modellek új szövetségeket és kapcsolatokat generálnak a vállalatok között, és ez jelentős hatással van a munkaszervezésre. Emellett a munkaerőpiacon is nagymértékű változások várhatók. Az iparban és különösen az üzleti szolgáltatások szektorában a rohamosan fejlődő digitális technológia nyomán terjedőben vannak a munkaszervezés, a foglalkoztatás és az aktuális ismeretek megszerzésének új formái. Ezeket az átalakulásokat szoros figyelemmel kell kísérni. A megalapozott kutatásokra épülő, célirányos szakpolitikáknak arra kell koncentrálniuk, hogy elősegítsék a kedvező feltételek kialakulását és enyhítsék a káros hatásokat.

1.13

Jelenleg számos üzleti szolgáltatási szektorban hiányzik a szociális párbeszéd kultúrája, ami alááshatja a munkahelyek minőségét ezeken a területeken. A szociális párbeszéd és az aktív részvétel stabil keretére van szükség – az innovatív oktatási és képzési létesítmények tekintetében is – vállalati, ágazati, nemzeti és uniós szinten egyaránt, figyelembe véve az üzleti szolgáltatások gyorsan fejlődő iparában végbemenő, sokszor igen markáns változásokat.

1.14

A képesítések és készségek határokon átnyúló és uniós szintű elismerése elősegíti majd a munkaerő mobilitását és szaktudását, emellett bővíti és javítja a számos e téren működő kis- és mikrovállalkozás európai lehetőségeit.

1.15

Az EGSZB messzemenően egyetért az uniós magas szintű munkacsoport és az öt munkacsoport 2013-as ajánlásaival. Mivel az üzleti szolgáltatások igen fontosak annak a célnak az eléréséhez, hogy 2020-ra a gyártóipar adja a GNP 20 %-át, és várhatóan előttünk áll a negyedik ipari forradalom, az üzleti szolgáltatások vonatkozásában ki kell dolgozni egy európai menetrendet vagy útitervet. Az EGSZB nézete szerint ennek a következőket kellene magában foglalnia:

2.1

A fejlett gazdaságokban a kibocsátás és a foglalkoztatás több mint 70 %-át a szolgáltatások adják. A szolgáltatások százalékos aránya és összetettsége a világ minden táján emelkedik.

2.2

Az üzleti szolgáltatások a növekedés fontos tényezői. Az Európai Bizottság szerint 1999 és 2009 között az átlagos növekedésük elérte a 2,38 %-ot, miközben az uniós gazdaság valamennyi szektorának átlagos növekedése 1,1 % volt. Ugyanezen időszak alatt az ágazatban a foglalkoztatás növekedési üteme 3,54 % volt, míg az uniós gazdaság valamennyi szektorára vonatkoztatott növekedés csupán 0,77 %-ot ért el.

2.3

Az EU teljes gazdasági aktivitásán belül a szolgáltatásgazdaság bővülése (az ún. „harmadlagos szektor” előretörése) túlszárnyalja a gyártási szektor bővülését. Ezt a fejlődési fázist az ún. „negyedleges szektor” kiépülése követi, amely az információs és tudásalapú szolgáltatások elterjedéséhez kapcsolódik.

2.4

A „szolgáltatások” átfogó kifejezés. A gazdasági és társadalmi tevékenységek igen széles körére vonatkozik, a munkaerőpiac alsó szegmenseitől egészen a legfelsőkig. A foglalkoztatás növekedése a magas és az alacsony képzettséget igénylő foglalkozásokat érinti, míg a középszintű képzettséget igénylő, szolgáltatáshoz kapcsolódó foglalkozásokban kevesebb munkaerőre van szükség, ami nehezíti a középosztály helyzetét.

2.5

A szolgáltatások és az ipar közötti kölcsönhatások szempontjából a szóban forgó szolgáltatások alábbi főbb típusait azonosíthatjuk:

2.6

Az üzleti szolgáltatások a hetvenes évek óta rendkívüli mértékben elterjedtek. E szolgáltatások forgalma jelenleg 2  000 milliárd euró, és 24 millió ember számára nyújtanak munkahelyet. Vállalkozások milliói – többnyire kis- és mikrovállalkozások – vesznek részt ilyen szolgáltatások nyújtásában, nem számítva a nagyobb vállalatok szolgáltatásokkal foglalkozó belső részlegeit. Az üzleti szolgáltatások az uniós gazdaság 11,7 %-át képviselik.

2.7

Az ágazat képe igen vegyes, nemigen találunk benne közös vonásokat. A jelentős hatás a társadalom valamennyi rétegét és viszonylatát érinti, hajtóerőt jelent a változtatás és az üzleti modellek felülvizsgálata felé, és elősegíti a magán- és állami vállalatok és a közintézmények folyamatos újjászervezését.

2.8

Az elmúlt évtizedek során az automatizálás és az ikt erős hajtóerőt jelentettek (2). Az egyes szolgáltatási ágazatok fejlődése gyakran horizontálisan, más ágazatokra is hatást gyakorolt.

2.9

A gyártóipar és a szolgáltatások közötti hagyományos határok elmosódóban vannak. A gyártóipar fejlődését már nem lehet a szolgáltatásoktól elkülönülten vizsgálni, ahogy régebben. Ennek kapcsán újra kellene definiálni azt az uniós célt, hogy a gyártóipar európai GNP-n belüli részarányát 20 %-ra emeljük. Itt figyelembe kellene venni az üzleti szolgáltatások hozzáadott értékét. Helyesebb volna a gyártóipar köré összpontosuló értékláncról beszélni (3).

2.10

Globális kontextusban Európa összességében jól teljesít, noha vannak olyan területek, ahol az európai ipar nehézségekkel küzd. A termelékenység növekedése és az új technológiák lendületes bevezetése ugyancsak kedvező hatással lehet az üzemek áttelepülésére. Másrészről érzékelhető, hogy az emberek érzékenyen reagálnak a megújulási folyamatokra, és egyfajta csendes ellenállás tapasztalható az innovációval szemben is. Erre a tendenciára a politikának oda kell figyelnie.

3.1

Az üzleti szolgáltatások igen dinamikus szakaszban vannak. Az internet ösztönözte forradalom nyomán a szolgáltatások egyre nagyobb hatással vannak az egyes gyártósorokra és a vállalkozások általános teljesítményére is. A gyártósorokat ma már szoftver vezérli. A gyártóiparban az emberi munka visszaszorulóban van.

3.2

Ez rácáfol a hagyományos elméletekre, és azt jelzi, hogy a gyártóipar és az üzleti szolgáltatások egyre jobban összekapcsolódnak egymással, szétválasztásuk tehát gyakran mesterséges dolog. Manapság a vállalatok olyan inputokat használnak fel és olyan termékeket és szolgáltatásokat bocsátanak ki, amelyek mind gyártóipari, mind szolgáltatási komponenseket magukban foglalnak. Ez a kapcsolat kétirányú.

3.3

A vállalati szféra változásaiból is hasonló következtetéseket lehet levonni. Bár a szolgáltatások elsősorban támogató szerepet töltenek be, mégis az értékláncok differenciálódásának fő hajtóerejét jelentik. Ez a differenciálódás többek közt oda vezet, hogy a nagyobb vállalatok, amelyek korábban elég statikus szervezetek voltak, jobban tagolódnak, és dinamikus, kombinált interakciók alakulnak ki a vállalat többé vagy kevésbé független, de legalábbis jól azonosítható egységei, illetve külső egységek között (kiszervezés). A szolgáltatások – mint rugalmas és adaptálható láncszemek – támogatják ezt a folyamatot.

3.4

Az értéklánc differenciálódása egyúttal nagyban csökkenti az egyes ágazatok elhatárolásának lehetőségét is, mivel a köztük lévő határok elmosódnak. Így teljesen új kép alakul ki – például a Google autógyártóként léphet fel, tekintve hogy az autóhoz szükséges beruházások 35 %-a a szoftverhez szükséges, és ez az arány egyes műszaki feladatok vagy bonyolult gépek gyártása esetén akár 50 %-ra is felkúszhat.

3.5

Annak ellenére, hogy szolgáltatásoknak az egész gazdaságra és a foglalkoztatásra gyakorolt hatása általánosan elismert, meglepő módon még mindig nem készültek uniós szintű, mélyreható elemzések a kérdésről. Ez többek közt az alábbiaknak tudható be:

3.6

A gyártóipart és a szolgáltatásokat élesen kettéválasztó hagyományos statisztikai mérőszámok ezért nem tudják megragadni az értékláncok komplex szerkezetét. Az input/output megközelítéseknek többek között ki kellene mutatniuk, hogy mely szolgáltató iparágak szállítanak a gyártóiparnak és mennyit, és fordítva. Ehhez először egy sor új statisztikai mutatószámot kell kidolgozni.

3.7

A pontosabb és részletesebb statisztikák vélhetően jobb alapot képeznek majd a jelenleg zajló folyamatokról és a teljesítmények javításának lehetséges eszközeiről szóló szakpolitikai vitákhoz.

3.8

A statisztikák ahhoz is hozzásegíthetnek, hogy célzottabb vita folyjon, többek közt arról, hogy miként lehetne felszámolni azokat az akadályokat, amelyek a határokon átnyúló kereskedelem és mobilitás előtt a nemzeti szabályokból, a túlszabályozásból és a szolgáltatási szektorhoz tartozó egyes szabadfoglalkozások számára – például a képesítésekre vonatkozóan – biztosított sajátos nemzeti szintű jogokból erednek. A szakmai képesítések harmonizációjának és határokon átnyúló elismerésének meg kell könnyítenie a szabályozott szakmák művelőinek határokon átnyúló mobilitását, ami elsődleges érdeke a kis- és mikrovállalkozásoknak is.

3.9

Az összesített európai adatokból kitűnik, hogy az egyes európai országok között jelentős különbségek vannak. Az erős szolgáltatási szektor megalapozza az erős gazdaságot. Az infrastruktúra, mindenekelőtt a szélessáv, nagyon fontos. Az infrastruktúrát mind adatvédelmi okokból, mind a szolgáltatás folyamatossága érdekében megfelelően védeni kell. Számos tagállamnak még jelentős erőfeszítéseket kell tennie, hogy ezen a területen utolérje a többieket.

3.10

A gyártósorok koncentráltabbak, mint régebben. Az európai piacok és a feltörekvő piacok szoros kapcsolódásai révén olyan összetett gazdasági és tudáshálózatok jöttek létre, amelyek motorját a szolgáltatások jelentik. Az üzemek áthelyezése kevesebb eredményt hoz majd, mivel az ipar függeni fog a maximálisan szakosodott, tudásigényes és magas színvonalú szolgáltatásoktól.

3.11

Európa – főleg a magasan képzett munkaerőnek és a magas szintű kutató-fejlesztő tevékenységnek köszönhetően – még őrzi versenyelőnyét az ilyen csúcsszínvonalú szolgáltatások terén. Nem ülhetünk azonban a babérjainkon, mert a versenyelőnyök megőrzésén proaktívan dolgozni kell. Ehhez mindenekelőtt olyan szakpolitikákra van szükség, amelyek elősegítik a kutatás-fejlesztési beruházások folyamatosan magas szintjét és a munkaerő képzettségének további javítását.

3.12

A szolgáltatók és az ügyfelek közötti kétirányú kapcsolat kiemelten fontos. Az üzleti szolgáltatások elősegítik a termelést – végtermékek és/vagy segédeszközök termelését – az ügyfélnél. A kereslet és a kínálat eredményes összehangolásából sikeres, új „architektúrákat” célzó fejlesztések születnek. Különféle elképzeléseket és „nyelveket” új megoldásokká kapcsolnak össze. E folyamatok során a legkülönbözőbb tudomány- és művészeti ágakból érkeznek kreatív és testreszabott megoldások.

Figyelemre méltó a közepes méretű vállalkozások hiánya. Az olyan nagy szolgáltatásnyújtóktól eltekintve, mint pl. az SAP, Európa kevésbé képviselteti magát a szolgáltatók jelentős szegmensében, mint az Egyesült Államok. Van néhány csúcstechnológiai szektor, amelyben Európa súlya az Egyesült Államokéhoz képest elenyésző. Ha példaként felsoroljuk ennek a „győztes mindent visz” játéknak néhány domináns szereplőjét – Google, Apple, Amazon, Microsoft –, akkor jól láthatjuk, hogy Európának sajnos nincs versenyzője ebben a mezőnyben.

3.13

Ahol problémák adódnak a szolgáltatási irányelvből, ott az üzleti szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása során törekedni kell arra, hogy megragadjuk a növekedés és a munkahelyteremtés lehetőségeit, miközben a szolgáltatások liberalizációjából eredő esetleges káros következményeket – például a szociális dömpinget és a bérdömpinget – kordában tartjuk.

3.14

2011-ben az Európai Bizottság kiemelten felhívta a figyelmet a tudásigényes üzleti szolgáltatások szerepének értékelésére. Az egyik átfogó megállapítás az volt, hogy a szolgáltatások és mindenekelőtt a tudásigényes üzleti szolgáltatások a gyártóipari folyamatok inputjaiként fontos és egyre növekvő szerepet játszanak. A kettő lényegében elválaszthatatlan egymástól, és a gyártóipar outputja egyre inkább függ e szolgáltatások minőségétől.

3.15

A tudomány és az egyetemek szintén nagy arányban foglalkoznak innovatív szolgáltatásokkal, és kapcsolatban állnak az iparral. Számos egyetem körül jöttek létre üzleti szolgáltatásokkal foglalkozó, ígéretes induló vállalkozások. Így a tudomány, az innovatív megoldások és az ipar összekapcsolódása révén klaszterek jöhetnek létre. Emellett további pozitív hatások is megjelennek, mivel a jobb szolgáltatások hozzájárulnak ahhoz, hogy felértékelődés történjen az értékláncban azokban az iparágakban, ahol egy ország már rendelkezik komparatív előnyökkel és a megfelelő technológiai kapacitással (4). Ezáltal lényegesen megnő a gyártóipar nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepe.

3.16

A szolgáltatások nagy jelentősége miatt a gyártóipar „szolgálatosodásáról” (servitization) beszélünk. Az, hogy a gyártás és a szolgáltatások ilyen módon egybeforrtak, gyakran megváltoztatja a vállalatok tevékenységének súlypontját, vagy akár a teljes tevékenységi területüket. Az új szolgáltatások lehetővé teszik a marketingkoncepciók módosítását, mivel nem elsősorban a termékek eladására, hanem az (egyéni) fogyasztói igényekre koncentrálnak. Egy másik példa, hogy a gyártóipar ma már – tevékenységeinek legprofitábilisabb elemeként – egyre gyakrabban támaszkodik üzleti szolgáltatások kidolgozására és végzésére.

3.17

Mindezt figyelembe véve túl általános az a cél, hogy a gyártóipar az európai GNP-ben 2020-ra 20 %-os részarányt képviseljen. Inkább azt kellene célul kitűzni, hogy kedvező feltételeket teremtsünk az ipari folyamatok bővítéséhez, melyek keretében a gyártás és a szolgáltatások szimbiózisa révén, a korszerű termelési folyamatoknak és a termelékenységnek köszönhetően korszerű termékek készülnek.

3.18

Az ikt-alkalmazások új hulláma öngerjesztő folyamat: a szolgáltatások más szolgáltatásokat generálnak, s így ezek jelentősége a gazdaság egésze számára is nagymértékben megnő. E szolgáltatások előmozdítják a termelékenységet és horizontális hatásokat ösztönöznek a gazdaság egészében, ami új kombinációkra ad lehetőséget. Emellett a globalizációnak is új lendületet adnak majd.

3.19

Egy másik jelenség az, hogy egyre több terméket forgalmaznak a hozzá kapcsolódó, sőt, a termékbe épített szolgáltatásokkal együtt, ami szintén új szerveződésekhez és kombinációkhoz vezet.

4.1

Az üzleti szolgáltatások spektruma és hatása sokkal átfogóbb lesz, ha a negyedik ipari forradalomhoz kapcsolódik, amely szélesebb kört érint, mint pusztán az üzleti szolgáltatások (5). Ez a forradalom negyedik korszakként csatlakozik a három megelőző korszakhoz: a gépesítés, az elektromosság, illetve az informatika korához. Ezúttal a szolgáltatások és a dolgok internetének bevezetéséről van szó.

4.2

E folyamat részeként számos olyan kezdeményezés jött létre az üzleti világban és a tudomány területén – némelyik az állami szervek ösztönzésére –, amelyek célja a termelési folyamatok kiigazítása és új termékek kifejlesztése. Az egyik úttörő kezdeményezés egy, a negyedik ipari forradalomra irányuló ütemterv, amelyet a német kormány kezdeményezett 2012-ben (6).

4.3

Ezzel párhuzamosan több hasonló jellegű kezdeményezés is folyamatban van, köztük például az alábbiak:

4.4

A jövő intelligens gyára, amelyet a kifinomult összetettség jellemez majd, a továbbfejlesztett alkalmazások és rendszerek segítségével precízen kialakított hálózatokba fog beágyazódni. Ez a fejlődés egyre fokozódó individualizációhoz vezet majd az intelligens és testreszabott termékek és részegységek szállítása, illetve használata terén – mind a vevők, mind pedig az alkalmazottak számára.

4.5

Mindebben hatalmas lehetőségek rejlenek az ipar és a gazdaság számára. Elő kell segíteni az ügyfelek kívánságainak azonnali kielégítését, a rugalmasságot, az optimális döntéshozatalt, a hatékony nyersanyag-felhasználást, valamint azt, hogy az új szolgáltatások többletértéket hozhassanak. A fejlődés az európai demográfiai folyamatokkal is összhangban lehet és jótékony hatást gyakorolhat a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, miközben egyúttal növeli a versenyképességet a magas jövedelmű környezetben.

4.6

Valamennyi ipari ágazatban célul tűzik ki a horizontális és vertikális integrációt, valamint a műszaki oldal digitális integrációját az értéklánc elejétől a végéig. A nyílt hozzáférés és az innováció elősegíti majd a szerteágazó, szoros hálózatok kialakulását.

4.7

Ha nem akarunk teret veszíteni az EU-n kívüli versenytársakkal szemben, akkor a termékek és szolgáltatások – köztük az értékláncok valamennyi fontos komponense – szabványosításával foglalkozó közös uniós platformokat kell felállítanunk.

4.8

A nagy- és a kisvállalatok egyformán részt vesznek a folyamatokban. A kkv-k kilátásai pozitívak: sokkal könnyebben tudnak majd igénybe venni különféle szolgáltatásokat és szoftverrendszereket, mint korábban. Az egyes régiókhoz kötődő kkv-k számára új lehetőségek jönnek létre, amelyeket könnyebben lehet integrálni az internalizációs folyamatokba. A kkv-k egyébként is profitálnak majd az interdiszciplináris tudás- és technológiatranszferből.

4.9

A fentiek szerint tehát valamennyi kategóriában sokkal szorosabb kapcsolat fog kialakulni az ügyfelek és a szállítók között.

4.10

A meglévő informatikai alapú technológiákat adaptálni kell a gyártóipar speciális követelményeihez és tovább kell őket fejleszteni. Kutatási, technológiai és képzési kezdeményezésekre van szükség, hogy módszeres megközelítéseket dolgozhassunk ki az automatizálástechnikai modellezés és a rendszeroptimalizáció terén.

4.11

Infrastruktúrát kell létrehozni az új korszak gazdaságához, amibe beletartozik a szélessávú internet-infrastruktúra kellő kiépítése, illetve a megfelelő oktatási és képzési létesítmények. Ennek kapcsán az EGSZB megismétli, hogy a stabil fiskális politika mellett szükség van egy növekedési kezdeményezésre is (7). Az uniós tagállamoknak a jelenlegi fellendülést kihasználva meg kellene ragadniuk a lehetőséget, hogy ma, az „Industrie 4.0” korában mielőbb megnöveljék a nélkülözhetetlen infrastruktúrákba irányuló beruházásaikat.

4.12

Az „Industrie 4.0” egyedülálló lehetőséget nyújt majd Európának arra, hogy egyetlen infrastrukturális beruházással több különböző célt kövessen. Ennek elhalasztása aláásná Európa versenyképességét. Egy ilyen beruházást tehát az európai szemeszter során kiadott országspecifikus ajánlások keretében is pozitívan kellene figyelembe venni.

4.13

A német ütemterv kellő figyelmet fordít ennek az új fejlesztésnek a társadalmi aspektusaira. Nemcsak a vállalatok vezetése és dolgozói érintettek ebben, hanem az egész társadalom. Jelentős korszakváltásról van szó az ember és a technológia, illetve az ember és a környezet közötti kapcsolatok terén. A technológiai innovációkat társadalmi-kulturális keretben kell látni, hiszen a kulturális és társadalmi változások maguk is fontos ösztönzői az innovációnak.

4.14

Ehhez hasonlóan a decentralizált vezetési és irányítási megközelítések, valamint az alkalmazottak saját döntéseikért való felelőssége is új utakat nyit meg. Ez alapvető változásokkal jár majd.

4.15

Nemzeti és uniós szinten platformokat, szemináriumokat és munkacsoportokat kellene szervezni a vállalatok, a szociális partnerek, a tudományos szféra és az állami szervek bevonásával. Az ilyen platformok és munkacsoportok alapvetően fontosak az átalakítási folyamat irányítási elképzeléseinek és stratégiáinak meghatározásához, ha meg akarjuk ragadni a lehetőségeket, és eközben el akarjuk kerülni a buktatókat. A magas szintű munkacsoport (lásd alább) jó példát nyújt az érintettek közötti sikeres párbeszédre.

4.16.

A digitális ipar vállalatainak és szolgáltatásainak új világa biztonságos és megbízható digitális csereplatformot igényel, világos piaci jogokkal és jogvédelemmel (8). Ebben a modern, hibrid világban a kommunikációs és együttműködési platform is ugyanolyan fontos.

5.1

A szolgáltatások alapvető volta és a digitalizáció óriási hatással van a munkaerőpiacra és általában véve a társadalomra.

5.2

Aggodalomra ad okot, hogy ezt a hatalmas gazdasági változást és annak a társadalomra és a munkaerőpiacra gyakorolt hatásait még mindig nem vizsgálták megfelelően, és az üzleti és tudományos szférán kívül, szélesebb körben nem folyik róla vita.

5.3

Számos oka van tehát annak, hogy ezt a teljesen új gazdasági perspektívák felé történő átmenetet miért szükséges széles politikai és társadalmi körben, nemzeti és uniós szinten egyaránt megvitatni. Ez a folyamat a foglalkoztatás, illetve a munkanélküliség szempontjából a régiókban és a városokban számos polgár mindennapi életét érinti, ezért befolyásolja majd az emberek saját jövőjükkel kapcsolatos döntéseit is. A kapcsolódó társadalmi és kulturális szempontokat megfelelően előtérbe kell állítani és figyelembe kell venni.

5.4

A Horizont 2020 program „Ipari vezető szerep” részén belül elsőbbséget kell adni a munkaerőpiacon végbemenő rohamos változásokkal kapcsolatos kutatásoknak, amelyeket a jövőbeli oktatás és képzés kiindulópontjaként precízen fel kell térképezni.

5.5

Számos sérülékeny munkahely van veszélyben, és ha ezt a folyamatot nem irányítjuk megfelelően, akkor társadalmi és politikai kihatásai is lehetnek. Az EU-nak és a tagállamoknak ezért olyan politikai és szabályozási környezetet kell teremteniük, amely az új és nélkülözhetetlen technológiák mellett annak a célnak az elérését is biztosítja, hogy javuljanak a munka- és életkörülmények, és elkerüljük az alacsony és a magas jövedelmű csoportok közötti polarizálódást.

5.6

Az egyes országok fejlődése eltérő. A hagyományos programokat felül kell vizsgálni és a tanterveket adaptálni kell. A vállalatok változásokon mennek keresztül. Az oktatás és a vállalatok közötti kapcsolat is változik, hogy lépést tudjon tartani az ipari szerkezetváltással. A munkavállalóknak késznek kell lenniük, arra, hogy más – többnyire szakosodottabb – készségeket is elsajátítsanak, másrészről lehetővé kell tenni számukra, hogy alkalmazkodni tudjanak az igényelt készségprofilok gyors változásaihoz.

5.7

Ez azonban semmiképp sem jelenti azt, hogy a hangsúlyt egyoldalúan a technikai készségekre kell helyezni. Az intellektuális és szociális készségek is ugyanolyan fontosak maradnak. Ezekre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy lépést tarthassunk a társadalomban végbemenő valamennyi fejlődési folyamattal és kielégíthessük a szociális innovációk iránti, a mélyreható gazdasági szerkezetváltással párhuzamosan jelentkező igényt.

5.8.

Ebben az átfogó perspektívában biztosítani kell a szociális párbeszédet mind vállalati és ágazati, mind pedig nemzeti és uniós szinten, hogy meg lehessen vitatni az Unió-beli és a tagállami fejleményeket és keretfeltételeket, illetve a munkaerő megfelelő felkészítésének lehetséges módjait.

6.1

Az üzleti szolgáltatások elterjedésének hatását uniós szinten és az EU politikai döntéshozatalában túl sokáig elhanyagolták. A várható rohamos bővülés miatt még fontosabb, hogy ezt a helyzetet orvosoljuk. Az EGSZB ezért első lépésként melegen üdvözli a magas szintű munkacsoportnak az üzleti szolgáltatásokról készült 2013-as jelentését.

6.2

Bár az Európai Bizottság – mindenekelőtt a digitális menetrend, illetve kutatási és innovációs projektek révén – részt vesz azokban a folyamatokban, amelyek összefüggnek az üzleti szolgáltatások szélesebb értelemben vett hatásaival, hiányzik az átfogó kép.

6.3

Egy jövőcentrikus iparpolitikán belül az üzleti szolgáltatások kiemelt helyet érdemelnek. A magas szintű munkacsoport jelentésének hozzá kell járulnia ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk a fejleményekről, és meg tudjuk határozni, milyen lépéseket kellene követnie az EU-nak.

6.4

A magas szintű munkacsoport számos üzleti szolgáltatást különböztet meg, a szakértői szolgáltatásoktól a műszaki szolgáltatásokon át egészen az operatív támogatási szolgáltatásokig.

6.5

Világossá teszi mindenekelőtt, hogy az Európai Bizottság új politikákat előkészítő munkája és a Versenyképességi Tanács politikai vitái során eddig messze nem szenteltek kellő figyelmet az üzleti szolgáltatásoknak.

6.6

A magas szintű munkacsoport mellett öt munkacsoport is készített jelentéseket, (i) az egységes piacról, (ii) az innovációról, (iii) a munkavállalói készségekről, (iv) a szabványokról, illetve (v) a kereskedelemről. Ezek számos analitikus jellegű észrevételt és részletes megjegyzést tartalmaznak a szóban forgó területek aktuális folyamatairól, illetve arról, hogy uniós részről milyen politikákat és fellépéseket volna célszerű követni.

6.7

A jelentésekben számos megjegyzés és javaslat utal arra, hogy az EU részéről alapos elemzésekre, s emellett a kkv-k számára jobb és célzottabb politikai iránymutatásokra van szükség, amit az EGSZB – számos szakértőhöz hasonlóan – már évek óta hangoztat. A mikro- és kisvállalkozások kiemelkedő szerepe és számuknak a jelenlegi ipari ciklusban megfigyelhető meredek emelkedése is arra utal, hogy sürgető szükség volna egy jobb szabályozásra, jobb feltételekre az innovációs partnerségek számára, és arra, hogy a finanszírozáshoz való hozzáférés nagyobb hangsúlyt kapjon.

6.8

Amellett, hogy a szolgáltatások előtt a gyártóiparhoz képest hagyományosan több akadály tornyosul, az elemzés azt is kimutatta, hogy az egységes árupiac jelenleg zajló felaprózódása érdekes módon további negatív hatásokkal jár az üzleti szolgáltatások határokon átnyúló fejlődésére és ösztönzésére. Európa még ma is messze van attól, hogy megteremtse a szolgáltatások sikeres, nagy belső piacát.

6.9

Az üzleti szolgáltatások környezetének javítását célzó számos javaslat rávilágít arra, hogy az üzleti szolgáltatásoknak kiemelkedő szerepük van a gyártóipar és a szolgáltatások közötti kapcsolat megteremtésében, és így az európai gyártóipar jövőbeli megerősítésében.

6.10.

A magas szintű munkacsoport és a többi munkacsoport munkája tehát az EGSZB véleménye szerint igen hasznos kiindulópontot nyújt a részletesebb elemzéshez és ahhoz, hogy az Európai Bizottság konkrét javaslatokat dolgozzon ki.

15.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 12/33

Előadó:

An LE NOUAIL MARLIÈRE

1.1

Az Európai Bizottság válaszában, amelyet az első sikeres, „A vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés emberi jog! A víz közjó, nem árucikk!” elnevezésű európai polgári kezdeményezésre adott, emlékeztet a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való emberi jog fontosságára, ezek ugyanis a közjó alapvető jelentőségű részét képezik, és megismétli, hogy „a víz nem árucikk”.

1.2

Először is üdvözlendő, hogy egyrészt az említett polgári kezdeményezés támogatottsága, másrészt az, hogy az Európai Bizottság elismerte a víz- és szennyvízszolgáltatások sajátos jellegét és „a lakosság alapvető szükségleteinek kielégítése szempontjából való fontosságát”, ahhoz vezetett, hogy a vízellátási szolgáltatásokat kizárták a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló irányelv hatálya alól.

1.3

Általánosabb szinten az EGSZB nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság a Szerződésekben szereplő rendelkezéseknek megfelelően kíván eljárni, amelyek szerint az EU-nak semlegesnek kell lennie a vízszolgáltató vállalatok tulajdoni rendszerére vonatkozó tagállami döntésekkel kapcsolatban. Ennek kapcsán az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az uniós tevékenységekkel kapcsolatos döntések vagy aktusok semmiképpen sem korlátozhatják a tagállamok döntési szabadságát a vízellátási szolgáltatások megszervezését illetően.

1.4

Ezért az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy konkrét lépésekkel biztosítsa e kötelezettségvállalás tartós tiszteletben tartását az EU hatáskörébe tartozó összes területen, úgy az Európai Stabilitási Mechanizmus kedvezményezett uniós tagállamaival kapcsolatban, mint a kereskedelmi tárgyalások jelenlegi keretében (pl. a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről és/vagy a szolgáltatások kereskedelméről szóló tárgyalások kapcsán), és kifejezetten zárja ki a vízhez kapcsolódó szolgáltatásokat az ilyen és ehhez hasonló kereskedelmi tárgyalásokból.

1.5

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottság válaszának néhány pozitív aspektusát:

1.6

Az EGSZB megjegyzi, hogy a vízszolgáltatás a tetemes tőkebefektetési igény és a jelentős szállítási költségek miatt természetes monopólium, amint azt az Európai Környezetvédelmi Ügynökség egy közelmúltbeli jelentésében is megállapítja (Európai Környezetvédelmi Ügynökség, 2013: „Assessment of cost recovery through water pricing” [Az árképzés révén történő költségmegtérülés értékelése a vízszolgáltatás területén] Luxemburg; 28. o.). Ezért fontos, hogy a hatóságok olyan pozícióban legyenek, hogy átfogóan ellenőrizni tudják a vízművek által nyújtott szolgáltatások minőségét és hatékonyságát. Ennek kapcsán az EGSZB támogatja az Európai Bizottságot, mely elismeri az átláthatóság kulcsszerepét.

1.7

Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen több erőfeszítést a vízügyi keretirányelv 14. cikkének teljes körű végrehajtása érdekében (a polgárok tájékoztatása és véleményének kikérése), továbbá támogatja az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy előmozdítsa a vízszolgáltatások gazdasági, műszaki és minőségi teljesítménymutatók segítségével történő összehasonlító elemzését. A beruházások szintje, az átlagos vízdíj és a foglalkoztatási feltételek minősége közti kapcsolatok így érthetőbbé válnak, és növelni fogják az ágazat átláthatóságát.

1.8

Az EGSZB úgy véli, hogy felülvizsgálatuk alkalmával a vízügyi keretirányelvet és az ivóvízre vonatkozó irányelvet ki kellene egészíteni az egyetemes hozzáférés elvével kapcsolatos utalásokkal és elvekkel, valamint a vízszolgáltatások költségmegtérülésének a vízügyi keretirányelvben szereplő elvével. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan jogszabályra, amely az ivóvízhez és a szennyvíz-elvezetési szolgáltatásokhoz való hozzáférést alapvető emberi jognak ismeri el annak az ENSZ által meghatározott értelmében, valamint hogy az ivóvíz-ellátást és a szennyvíz-elvezetési szolgáltatásokat mint mindenkit megillető, alapvető nyilvános szolgáltatásokat mozdítsa elő.

1.9

Az EGSZB megjegyzi, hogy az európai polgári kezdeményezés támogatása révén az uniós polgárok kinyilvánították, hogy részt kívánnak venni az uniós szakpolitikai döntéshozatalban, és beleszólást kérnek a vízzel mint közjóval és általános érdekű szolgáltatással kapcsolatos kérdésekbe. Ez egyben felhívás az uniós intézményekhez arra, hogy az európai vízügyi politika irányítását nyissák meg az összes érdekelt fél előtt, és adjanak több alkalmat a nyilvánosságnak a vízi erőforrások jövőjének megvitatására.

2.1

A Lisszaboni Szerződés által a polgárok európai ügyekben történő nagyobb részvételének ösztönzése érdekében bevezetett európai polgári kezdeményezés (1) lehetővé teszi, hogy egymillió – legalább hét tagállamból származó – uniós polgár felszólítsa az Európai Bizottságot az Unió hatáskörébe tartozó ügyekre vonatkozó jogalkotási javaslatok előterjesztésére. A polgári kezdeményezés a legelső részvételi demokrácián alapuló uniós szintű eszköz.

2.2

Amióta 2012 áprilisában az európai polgári kezdeményezésről szóló jogszabály hatályba lépett, több mint ötmillió polgár több mint húsz különféle kezdeményezést támogatott. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság több kampány kezdeményezőjét is meghívta plenáris üléseire.

2.3

A „Minden embernek joga van a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez!” polgári kezdeményezés célja az volt, hogy terjesszenek elő jogalkotási javaslatot a vízhez és a szennyvízhálózathoz való, az ENSZ által emberi jogként elismert jog alkalmazása, valamint a vízellátás és a szennyvízelvezetés mindenkit megillető nélkülözhetetlen közszolgáltatássá minősítése érdekében. A kezdeményezést az EGSZB 2013. szeptemberi plenáris ülésén ismertették.

2.4

Íme a kezdeményezés eredeti szövegének az összefoglalása:

Minden embernek joga van a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez!

Felhívjuk az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot, amely a vízhez és a szennyvízhálózathoz való jogot az ENSZ értelmezése szerinti emberi joggá teszi, továbbá mozdítsa elő, hogy a vízellátás és a szennyvízelvezetés mindenkit megillető alapvető közszolgáltatássá váljon.

Az európai jogszabályoknak kötelezniük kellene a kormányokat, hogy mindenki számára biztosítsanak szennyvíz-elvezetési szolgáltatásokat, valamint egészséges és elegendő ivóvizet. Sürgetjük, hogy:

2.5

Az Európai Parlament 2014. február 17-én, miután az Európai Bizottság jóváhagyta a 13 tagállamban összegyűlt 1 6 59  543 aláírást, széles körű meghallgatást szervezett a vízzel foglalkozó polgári kezdeményezés polgári bizottságának részvételével, melyre az EGSZB is meghívást kapott. Ugyanaznap Maros Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke is fogadta a kezdeményezés polgári bizottságát.

2.6

Az Európai Bizottság 2014. március 19-én közleményben adott hivatalos választ az első sikeres európai polgári kezdeményezésre, amely felkérte, hogy „a vízhez és a szennyvízhálózathoz való emberi jogot foglalják európai jogszabályba”.

2.7

2014. április 15-én, a polgári kezdeményezés európai napján az EGSZB konferenciát szervezett „Building up success” címmel, melyre a vízzel foglalkozó kezdeményezés polgári bizottsága szintén meghívást kapott, és amelynek során „az európai polgári kezdeményezés keretében kampányolók és az érdekelt felek meggyőzően nagy számban találkoztak az EGSZB-ben, hogy megvizsgálják az eddigi tapasztalatokat és ajánlásokat állítsanak össze arra vonatkozóan, hogy miként lehetne növelni a közvetlen demokrácia ezen eszközének hatékonyságát és használhatóságát”.

3.1

A nyilvános viták és a polgári hálózatok létrehozásának motorjaként az európai polgári kezdeményezés bizonyította erejét és sikerét.

3.2

A megszüntetendő akadályok a végrehajtás szabályaiban (2) rejlenek, melyeket felül kell vizsgálni, mivel nem felelnek meg a polgári kezdeményezés tényleges természetének. Olyan kötelezettségeket tartalmaznak, amelyek a közvetlen demokrácia egy jogilag kötelező érvényű eszköze esetében lennének megfelelőek, ahol a jogi hatás népszavazás lehet (személyes adatok, lehetséges visszatartó hatás, aránytalan eljárások), valamint a szervezőket aránytalan jogi kötelezettségeknek vetik alá, melyek tagállamonként eltérőek. A jogilag nyilvántartásba vehető témák köre az Európai Bizottság szuverén megítélésére van bízva, amely egymaga dönt arról, hogy hatáskörébe tartozik-e az adott kérdés.

3.3

A nyilvántartásba vett kezdeményezést bemutató szöveg – a tárggyal, a címmel és az ismertetéssel együtt – nem haladhatja meg a 800 karaktert, és emiatt az Európai Bizottság úgy vélte, hogy a kezdeményezés nem tartalmaz konkrét javaslatokat!

3.4

Sok európai polgár elvesztette a hitét abban, hogy elmondhatja véleményét Európában, Európáról. A következő Európai Bizottságnak erre oda kellene figyelnie.

3.5

Az EUSZ részeként (11. cikk (4) bek.) ez az eszköz az európai átlagpolgár egyetlen jogi eszköze arra, hogy befolyásolja az EU politikai napirendjét. Az EP-nek és a Tanácsnak 2015-ben felül kell vizsgálnia ezeket a végrehajtási szabályokat, és le kell vonnia az első kampányok tanulságait.

4.1

Az EGSZB elégedetten állapítja meg, hogy a „Minden embernek joga van a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez!” polgári kezdeményezés rákényszerítette az európai intézményeket, hogy foglalkozzanak a polgárok problémáival, melyek túlmennek az Európai Bizottság szokásos jogszabályi elképzelésein, és hogy az Európai Bizottság úgy határozott, hogy a víz- és szennyvízszolgáltatásokat kizárja a koncessziókra vonatkozó irányelv hatálya alól.

4.2

Az Európai Bizottság jogosan emlékezteti a tagállamokat a rászorultak támogatását célzó intézkedések meghozatalával kapcsolatos felelősségükre.

4.3

Azt is elismeri, hogy hatáskörrel rendelkezik a tagállami vízárképzési politikák néhány alapelvének meghatározását illetően, és emlékeztet a vízügyi keretirányelv 9. cikkének a teljes költségmegtérülés elvét lefektető rendelkezéseire.

4.4

A több mint 1,6 millió embernek adott válaszából (1,9 millió összegyűlt aláírás) ugyanakkor hiányzik a valódi ambíció, és nem tesz új javaslatot egy olyan európai eszközre sem, amely emberi jogként ismerné el a vízhez való jogot.

4.5

Különböző európai városokban gyűjtött konkrét példák alapján az EGSZB úgy véli, hogy a vízforrások megőrzését célzó megfelelő vízárképzési politikák elfogadásának kötelezettségét összhangba lehet és kell is hozni azzal a kötelezettséggel, amely szerint megfelelő szolidaritási mechanizmusok révén biztosítani kell az ezen erőforrásokhoz való általános hozzáférést.

4.6

Az EGSZB úgy véli, hogy felülvizsgálatuk alkalmával a vízügyi keretirányelvet és az ivóvízre vonatkozó irányelvet ki kellene egészíteni az egyetemes hozzáférés elvével kapcsolatos utalásokkal és elvekkel, valamint a vízszolgáltatások költségmegtérülésének a vízügyi keretirányelvben szereplő elvével.

4.7.1

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy meglepve látta, hogy egy ilyen széles körű polgári kezdeményezésre az ivóvíz minőségéről tartott nyilvános konzultációt javasolják válaszként, láthatólag a konzultáció megszokottabb eszközéhez nyúlva, ami ugyan hasznos, de nem felel meg az európai polgári kezdeményezés témájának.

4.8.1

Megelégedéssel nyugtázza, hogy az Európai Bizottság érzékelte az átláthatóság szükségességét a vízgazdálkodásra vonatkozó döntéshozatali folyamatban helyi, regionális és tagállami szinten.

4.8.2

Mivel a víz létfontosságú, veszélyeztetett erőforrásként és közjóként kezelve meg kell őrizni. Figyelembe kell venni, hogy felhasználása elsődleges fontosságú az alapvető emberi szükségletek kielégítéséhez. Az Európai Bizottságnak be kellene látnia, hogy a vízhez és a szennyvízhálózathoz való hozzáférést és ezek megfelelő rendelkezésre állását alapvető emberi jogként kell elfogadni, mivel az élethez és az emberi méltósághoz kapcsolódnak, és ezért tartósan ki kell őket zárni a belső piac kereskedelmi szabályai alól, javasolva általános érdekű, nem gazdasági jellegű szolgáltatásokká történő átminősítésüket (3).

4.8.3

Az emberek túléléséhez szükséges termékeket különleges megközelítésben kellene részesíteni, és ki kellene vonni a szabad kereskedelem hatálya alól. Jóllehet vannak olyan hivatalos dokumentumok, melyek kimondják, hogy „a víz nem árucikk”, illetve „minden embernek joga van az élelemhez”, még ma is a vízforrások privatizálásának, az alapvető élelmiszerekkel való nagyszabású spekulációnak és a mezőgazdasági területek nagyarányú felvásárlásának lehetünk a tanúi. Ezek a jelenségek közvetlenül veszélyeztetik a legszegényebb emberek megélhetését.

4.8.4

Kérjük az Európai Bizottságot, hogy javasoljon konkrét kötelező intézkedéseket az adott polgári kezdeményezésre válaszul, amit a közleményében elmulasztott megtenni. Konkrétan, egy jogilag kötelező érvényű európai szövegnek elő kellene írnia, hogy a nyereség nem lehet cél a vízforrásokkal és a kapcsolódó szolgáltatásokkal összefüggő gazdálkodás során. Ha ez nem így van, akkor „a víz közjó” kijelentés értelmetlen.

4.9.1

Az EGSZB kéri, hogy fogadjanak el egy olyan európai eszközt, amely elismeri a vízhez és a szennyvízhálózathoz való, az ENSZ 2010. júliusi meghatározása szerinti emberi jogot, ami az EUMSZ általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló 14. cikke és az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyve mellett az európai polgári kezdeményezés egyik alapja. Kéri még, hogy az Európai Bizottság ösztönözze a tagállamokat arra, hogy egy általános érdekű, nem gazdasági jellegű szolgáltatáson keresztül feleljenek meg ennek a jognak, tiszteletben tartva az ipari vagy mezőgazdasági keretben megvalósuló, kereskedelmi célú felhasználástól eltérő szolgáltatásnyújtás semlegességét.

4.10.1

Az EU fejlesztési politikája és pénzügyi kötelezettségvállalásai számára hasznos lenne, ha összekapcsolnák őket az ENSZ által 2010 júliusában hivatalosan elismert emberi jog összes uniós tagállam általi elismerésével. Ennek elsődleges célja az optimális felhasználás biztosítása lenne, mivel a fejlesztési és támogatási politikák emberi joghoz kapcsolása e területen lehetővé tenné a korrupció elleni küzdelmet, és kötelezné az alvállalkozóként működő üzemeltetőket. Az EGSZB ösztönzi és támogatja a víz és az élelmezés biztonságával kapcsolatos integrált megközelítést és szinergiateremtést. A víz és az energia közötti szinergiát illetően az EGSZB várja a javasolt intézkedéseket, hogy meg tudja ítélni, megfelelnek-e az európai polgári kezdeményezés szellemének a forrás mint közjó védelme tekintetében.

Emellett a közegészséget is kiemelt kérdésként kell kezelni – mindenekelőtt azáltal, hogy biztosítják a szennyvízszolgáltatást révén ott, ahol még hiányzik –, még ha ez kevésbé is tart számot az üzemeltetők érdeklődésére.

4.11.1

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság elkötelezettségét amellett, hogy nagyobb mértékben ösztönözze ezeket a nonprofit partnerségeket a vízügyi ágazatban a kapacitások erősítése érdekében, a tudásnak és az ismereteknek a vízügyi és szennyvízzel kapcsolatos közszolgáltatók, illetve a helyi önkormányzatok és más szereplők közötti átadásán keresztül. Megismétli, hogy a 7. keretprogramból származó köztámogatásokat élvező kutatások és fejlesztések innovációit és eredményeit rendelkezésre kellene bocsátani többek között a nonprofit ágazatban, a szociális és szolidáris gazdaság vállalatainál és az önkormányzatoknál (4).

4.12.1

A millenniumi fejlesztési célokat 2015-ben felváltó és egyetemes érvényű fenntartható fejlesztési célok támogatása érdekében az EU-nak illeszkednie kellene ezekhez a jövőbeli célokhoz, és tudatában kell lennie annak, hogy 1–2 millió európai polgár számára még ma is elérhetetlen ez az erőforrás. Az EU-nak a problémák orvoslásához növelnie kell a tagállamok tájékozottságát (hajléktalanokra, romákra, bizonytalan lakhatásra vonatkozó adatok).

4.13

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság elkötelezettségét a vízminőség, a vízgazdálkodás átláthatósága, valamint az érintett felek közötti strukturáltabb párbeszéd kialakítása mellett, de hangsúlyozza, hogy az adott válasz nem felel az emberi jog egyetemessége kapcsán a polgári kezdeményezés által felvetett kérdésekre, nevezetesen arra, hogy minden polgárnak és lakosnak rendelkeznie kell az élethez nélkülözhetetlen minimális mennyiségű vízzel, bármilyen legyen is lakhatási, szakmai vagy egyéb helyzete.

4.14

Az Európai Bizottság jelzi, hogy az uniós jogszabályok következetesen elismerik a víz- és szennyvízszolgáltatások sajátos jellegét és a lakosság alapvető szükségleteinek kielégítése szempontjából való fontosságát.

Az EGSZB úgy véli, hogy nem csupán jelentős, hanem létfontosságú szerepről van szó, és – mivel létszükségletekről beszélünk – nyomatékosan ösztönzi, hogy ezeket a létszükségleteket általános érdekű, nem gazdasági jellegű szolgáltatások keretében elégítsék ki.

4.15

Az EGSZB azt ajánlotta a tagállamoknak és az uniós intézményeknek, hogy erősítsék meg ezt a politikát, mivel a víz létfontosságú cikk a polgárok, az ipar és a mezőgazdaság, valamint a helyi önkormányzatok számára egyaránt. Minden uniós politika révén központi szerepet kell neki tulajdonítani, hangsúlyozva a szegénység elleni küzdelemmel, az uniós polgárok alapvető jogaival, a közegészséggel, az integrációval és a társadalmi kohézióval kapcsolatos kihívások jelentőségét.

4.16

Az EGSZB az alábbiakat javasolja:

4.17

Az EGSZB egyébiránt javasolja:

4.18

A víz- és a szennyvízpolitikának a fenntartható fejlődés irányába mutató megközelítést kell alkalmaznia, amely lehetővé teszi, hogy ez az erőforrás ki tudja elégíteni a lakosság mindenkori vízigényét, és megőrzi a vízkészleteket, hogy így biztosítsa a következő generációk vízigényének a kielégítését.

15.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 12/39

Előadó:

Laure BATUT

Társelőadó:

Eve PÄÄRENDSON

1.1.1

Az EU és Japán közösen a világkereskedelem több mint egyharmadát képviseli. Egy ambiciózus, átfogó és kölcsönösen előnyös szabadkereskedelmi megállapodáson/gazdasági partnerségi megállapodáson alapuló partnerség az EU és Japán között fellendítené a kölcsönös kereskedelmet és beruházásokat, javítaná a két térség gazdaságát, munkalehetőségeit, valamint elősegítené a nemzetközi szabályok és normák megerősítését. A két térség polgárai nyitottak a várt előnyök méltányos elosztása iránt, azonban éberen figyelik, hogy saját feltételeik nem romlanának-e.

1.1.2

Az EGSZB üdvözli ezeket a szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodásokra irányuló tárgyalásokat Japánnal, és különösen az arra irányuló döntést, hogy azokat az első éves felülvizsgálatot követően is folytatják. Az EGSZB ugyanakkor sajnálatosnak tartja a folyamatban levő tárgyalásokkal kapcsolatos tájékoztatás és átláthatóság hiányát. Mivel a fogyasztói érdekek előmozdítása és védelme létfontosságú eszköz a megállapodás széles körű társadalmi elfogadottságának biztosításához, kéri, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) folyó tárgyalások keretében működőekhez hasonló konzultációs mechanizmusokat vezessenek be, hogy a civil társadalom előtt ismertebbek legyenek azok a komparatív előnyök, amelyeket az EU és Japán közötti piac megnyitása nyújthat az érdekeltek számára. Ehhez kapcsolódóan az EGSZB arra buzdítja a két felet, hogy egy a civil társadalom tájékoztatására szolgáló hivatalos mechanizmus létrehozásával, majd pedig egy konzultációs rendszernek a megállapodásba történő beépítésével javítsák az átláthatóságot és a tárgyalásokkal kapcsolatos tájékoztatást. Továbbá az EGSZB emlékeztet arra, hogy az üzleti tevékenységnek már mindkét oldalon lehetősége nyílt előnyt kovácsolni az EU–Japán üzleti kerekasztalból mint a részvétel és a konzultáció fórumából.

1.2.1

Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy teljes körűen tájékoztassák a 2012. évi hatástanulmány felülvizsgálatáról. Kéri, hogy a lehető leghamarabb értesítsék a végrehajtás ütemezéséről, különösen amennyiben műszaki szabványok harmonizációjáról van szó, és úgy véli, hogy mielőtt bármilyen döntés születne, a hatásvizsgálatnál részletesebb dokumentumot kellene közzétenni az EU valamennyi hivatalos nyelvén.

1.2.2

Az EGSZB sürgeti az EU-t, hogy lehetőség szerint mindent tegyen meg annak érdekében, hogy:

A befektetők és az állam közötti vitarendezés igen érzékeny kérdés, és az érintett felek álláspontja eltér egymástól. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság transzatlanti kereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatban elindított nyilvános konzultációját, és nagy érdeklődéssel várja annak eredményeit (1). Az EGSZB úgy véli, hogy tekintettel a japán demokrácia erősségére, a japán érdekelt felek e kérdéssel kapcsolatos véleményének összegyűjtése információkkal szolgálhat és megkönnyítheti a tárgyalásokat.

1.2.3

A Japán és az uniós civil társadalom képviselői közötti párbeszéd fontos hozzájárulást jelent majd a szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodáshoz. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Unió által nemrégiben megkötött megállapodásokhoz hasonlóan állítsanak fel egy közös konzultatív szervet az EU–Japán gazdasági partnerségi/szabadkereskedelmi megállapodások keretében, és annak szerepét a tárgyalások során vitassák meg a két civil társadalom képviselői. Ennek a szervnek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a megállapodás által lefedett összes témát megvizsgálhassa álláspontjának kialakításához. Az EGSZB határozottan azt javasolja, hogy az európai tagok legalább felét az EGSZB – az európai szervezett civil társadalom érdekeinek képviseletéért felelős uniós konzultatív szerv – nevezze ki.

1.2.3.1

Az EGSZB kitűnő kapcsolatokat alakított ki japán munkavállalói, munkaadói, gazdálkodói, szövetkezeti, fogyasztói, nem kormányzati, nonprofit és egyetemi szervezetekkel (2). Japánnal foglalkozó nyomonkövetési csoportja révén kitüntetett helyet foglal el ahhoz, hogy mindkét országban népszerűsítse a civil társadalmi párbeszédet és konzultációt.

2.1.1

Az EU és Japán úgy határozott, hogy egy szabadkereskedelmi megállapodás/gazdasági partnerségi megállapodás tárgyalásának megkezdésével erősítik meg kapcsolataikat. Ezzel párhuzamosan egy stratégiai partnerségi megállapodásról is tárgyalások folynak (3). Az EGSZB üdvözli az első évi felülvizsgálat pozitív eredményét és a tárgyalások folytatására vonatkozó döntést. Ha a feltételezések valóra válnak, az uniós export Japánba 30 %-kal, az EU GDP-je pedig 0,8 %-kal nőne és 4 00  000 új munkahely jönne létre az EU-ban. A japán GDP 0,7 %,-kal, az Európába irányuló export 24 %-kal növekedne, míg a megállapodás arra a főbb kereskedelmi és befektetési szerepre is ráirányítaná a figyelmet, amelyet az EU játszik Kelet-Ázsiában (4).

2.1.2

Az EU és Japán számos közös értéket vall magáénak, ideértve a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat és a magas szintű műszaki know-how-val rendelkező piacgazdaságot. Ugyanakkor hasonló kihívások előtt állnak (pl. a népesség elöregedése és csökkenése), és új forrásokat kell találniuk a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez.

2.1.3

A két régió civil szervezetei és azok konzultációs mechanizmusai nem teljesen felelnek meg egymásnak (5). Az ilyen szervek közötti növekvő párbeszéd azonban jelentős kiegészítője lenne minden megállapodásnak. Az EU szociális modellje sarokkövévé tette a szociális és civil párbeszédet azáltal, hogy megteremtette annak intézményi kereteit, Japán pedig elismeri a széles értelemben vett civil társadalom jelentőségét (Munkaerő-politikai Tanács; több érdekelt felet bevonó fórum).

2.2

Japánban, mint ahogyan az EU-ban is, lépéseket tettek a gazdaság fellendítése érdekében (6). Japán államadóssága jelenleg is még az ország GDP-jének 230 %-ához áll közel. A jen árfolyama kedvezőtlenül hatott az importra, a fukusimai hármas katasztrófát követően pedig egy év alatt 2,3 %-kal esett vissza a kiskereskedelem (2013. február).

2.2.1

A kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások megnyitják Japánt a világkereskedelem előtt, és a regionális integrációs övezetek létrehozásához vezetnek. 2002 óta Japán számos kétoldalú megállapodást kötött, éspedig nemcsak Ázsiában és Latin-Amerikában, hanem Svájccal is. Jelenleg Kínával és Dél-Koreával folytat tárgyalásokat egy háromoldalú megállapodásról. Ugyancsak részt vesz a Csendes-óceáni Partnerségre (Trans-Pacific Partnership – TPP) irányuló tárgyalásokban.

2.2.2

Japán és az EU már aláírt fontos, a kereskedelmi folyamatokat elősegítő megállapodásokat a távközlés, a vegyi- és gyógyszeripari termékek, a versenyellenes tevékenységek, a tudomány és a technológia, valamint az igazgatási együttműködés és segítségnyújtás terén (7).

3.1

Fennáll a veszély, hogy ha a gazdasági növekedést a globalizált kereskedelem révén próbáljuk elérni, ez környezeti hatásokkal jár (8). Az új kereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalásokról szóló véleményében (9) az EGSZB hangsúlyozta: elengedhetetlen, hogy az EU kereskedelmi tárgyalásai során külön fejezetet szenteljenek a „Kereskedelem és fenntartható fejlődés” témájának, kitérve a környezeti és szociális rendelkezésekre, és kiemelt ellenőrző szerepet biztosítva a civil társadalomnak.

3.2

Az EU-Japán szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalások mindkét fél számára lehetővé teszik, hogy nemzetközi szinten megerősítsék a három pillér, vagyis a fenntartható fejlődés, a gazdasági növekedés, valamint a társadalmi fejlődés és a környezetvédelem iránti elkötelezettségüket. A Koreai Köztársasággal kötött szabadkereskedelmi megállapodás (10) aláírása óta ezek az elemek minden EU által folytatott kereskedelmi tárgyalás és minden megállapodás központi részét képezik. A biológiai sokféleség, az éghajlatváltozás, a halászat, az erdőgazdálkodás, valamint a vadon élő növények és állatok kiemelt jelentőséggel bírnak az EU és a világ számára. A feleknek ismét hangot kellene adniuk a többoldalú környezetvédelmi megállapodások melletti elkötelezettségüknek.

3.3

Minden új megállapodásnak meg kellene erősítenie az uniós tagállamok és Japán jogát arra, hogy szabályozást alkossanak és prioritásokat határozzanak meg a fenntartható fejlődés terén, továbbá a munkavédelmi és környezetvédelmi standardok tiszteletben tartására kellene ösztönöznie őket, összhangban az említett területeken érvényes szabványok és nemzetközi megállapodások iránt vállalt kötelezettségeikkel.

3.4

A szabadkereskedelmi megállapodás/gazdasági partnerségi megállapodás (11) lehetőséget nyújt majd ezeknek a kötelezettségvállalásoknak a megerősítésére (az ILO-egyezmények (12) lehetséges ratifikálásának és hatékony végrehajtásának köszönhetően), valamint a munkával kapcsolatos ügyekre vonatkozó kétoldalú párbeszéd és együttműködés fokozására, a méltányos munka program által lefedett területeket is ideértve.

3.4.1

Az európai civil társadalom egészét képviselő EGSZB fontosnak tartja hangsúlyozni: előfordulhat, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás/gazdasági partnerségi megállapodás nem egyenlő mértékben (13) válik majd az egyes tagállamok, illetve ágazatok hasznára (14).

3.4.2

Míg a munkalehetőségek várhatóan nőnek (%-os értelemben) az EU-ban az elektromos gépipari ágazat, a mezőgazdaság, az erdészet, a halászat, a feldolgozott élelmiszerek, a biztosítás és az építőipar területén, kis csökkenés várható a vegyi anyagok, a gépjárművek, a fém és fémtermékek, illetve a légi közlekedés ágazatában (15). Ezeknek a nehézségeknek a korai stádiumban történő feltérképezésére van szükség ahhoz, hogy megfelelő segítő és a váltásra felkészítő intézkedéseket lehessen hozni. Fontos az előnyök egyenletes eloszlása a vállalkozások, a munkavállalók, a fogyasztók és a szélesebb értelemben vett civil társadalom között, biztosítva a védelmet a jelentősebb zavarok ellen, illetve lehetőséget nyújtva azok kompenzálására (16).

4.1.1

Az EGSZB, amely örömmel látja el hatáskörén belül az Európai Bizottság kiemelt tárgyalópartnerének szerepét, sajnálattal veszi tudomásul a jelenlegi tárgyalások átláthatóságának hiányát, amire mindkét fél érintett szereplői felhívták a figyelmet. Az Európai Bizottságnak adott mandátumot nem tették közzé, holott a tárgyalásoknak a lehető legnyíltabbaknak és legátláthatóbbaknak kellene lenniük. Számos európai és japán civil szervezet sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy csak információmorzsákhoz jutottak a tárgyalásokkal kapcsolatban. Ez befolyásolja a tárgyalás tartalmát és a civil társadalom lehetőségét arra, hogy kifejtse véleményét a kérdéssel kapcsolatban. Mint ismeretes, a civil társadalom bevonása nemcsak a kölcsönös megértést növelné, hanem javítaná a jelenlegi szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodásokra irányuló tárgyalások minőségét a szakértelem szempontjából.

4.1.2

Az európai polgárok az uniós dokumentumok alkalmazását kérik, melyek érvényesítik az átláthatóság elvét. Az EGSZB azt kéri, hogy a vonatkozó dokumentumokat a lehető legkorábbi szakaszban bocsássák az érintettek rendelkezésére.

4.1.3

Az EGSZB, tekintettel az európai polgároknak a kereskedelmi tárgyalások teljes átláthatóságára vonatkozó jogos igényére, felhívja a Tanács és az Európai Bizottság figyelmét az EUMSZ 218. cikke, és különösen annak (10) bekezdése következetes és alapos alkalmazására: „az Európai Parlamentet az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell”.

4.1.4

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság hozzon létre egy civil társadalommal folytatott konzultációs modellt az EU-Japán szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalásokra az EU-transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) kapcsán folyó tárgyalásokhoz hasonlóan (minden tárgyalási forduló után találkozó az érintettekkel, a civil társadalom képviselőiből álló konzultatív csoport létrehozása, melyben EGSZB-tagoknak is helyet kell kapniuk). Az EGSZB arra is gondol, hogy hasonló mechanizmust hoztak létre a Csendes-óceáni Partnerségre irányuló tárgyalások idejére, az Egyesült Államok és Japán részvételével.

4.2.1

Mint azt korábban láthattuk, az EU által a közelmúltban megkötött minden szabadkereskedelmi megállapodás tartalmaz a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetet (17), a civil társadalom – a vállalkozások, a munkavállalók és a többi érdekelt fél kiegyensúlyozott képviseletét biztosító független és reprezentatív szervezetek – kulcsfontosságú ellenőrző szerepével. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon törekvését, hogy a Japánnal kötendő egyezmény is tartalmazzon hasonló fejezetet.

4.2.2

A japán hatóságok a fenntartható fejlődésnek köszönhetően megvalósuló stabil növekedésre törekszenek (lásd az „Abenomics”-nak keresztelt gazdaságpolitikát (18)). A Japán és ázsiai partnerei között megkötött szabadkereskedelmi megállapodások olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek az adott megállapodásnak a vállalkozási környezetre gyakorolt hatását vizsgáló albizottság létrehozását irányozzák elő. Bár a hatáskörökben és a részletes szabályokban különbségek mutatkoznak, az EU és Japán tapasztalatból ismeri a szabadkereskedelmi megállapodások hatásának nyomon követését rögzítő elvet, ezért az EGSZB arra bíztatja őket, hogy illesszenek a szövegbe egy ambiciózus, a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetet.

4.2.3

A japán kormány létrehozott néhány belső és többoldalú bizottságot, hogy kikérje a hazai vállalkozások véleményét a szabadkereskedelmi egyezmény tevékenységükre gyakorolt hatásáról. Konzultatív struktúrák fogják össze egyrészt a kormány és a szövetkezetek képviselőit, másrészt a kormány és a szakszervezetek képviselőit. Emellett más széles körű konzultatív struktúrák is léteznek, például a Társadalmi felelősségvállalás a fenntartható jövőért címet viselő, több érdekelt felet tömörítő fórum (MSF) (19) vagy a Munkaerő-politikai tanács.

4.3

Az EU gazdasági és szociális modellje „súlyt helyez a szilárd intézményi struktúrákra a gazdasági, társadalmi, környezeti és foglalkoztatási kérdések (...) kezelésében, az erős társadalmi és civil párbeszédre, valamint a humántőkébe és a foglalkoztatás minőségébe történő befektetésre” (20). Az EGSZB megjegyzi, hogy ez a modell kifejezi az Unió által képviselt értékeket, amelyeknek az uniós intézmények valamennyi intézkedésében érvényt kell szerezni.

4.3.1

Az EGSZB üdvözli az EU nemzetközi szintű kötelezettségvállalását (21) arra vonatkozóan, hogy

4.3.2

Ami a Japánnal kötendő szabadkereskedelmi megállapodást illeti, az Európai Parlament azt ajánlotta az Európai Bizottságnak, hogy foglalkozzon az alapvető munkajogi szabályokkal, és irányozzon elő ambiciózus fejezetet a fenntartható fejlődésről, valamint olyan civiltársadalmi fórumot, „amely[...] nyomon követi[...] és értékeli[...] a megállapodás végrehajtását”. Az EGSZB ragaszkodik a vele való konzultációhoz és ezeknek az ajánlásoknak a végrehajtásához.

4.4

Az EGSZB emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy az általa kiadott, „a kereskedelmi tárgyalások átláthatóságáról” szóló útmutató szerint „a munkát csak akkor koronázhatja siker, ha megfelel az európaiak várakozásainak”, és „a civil társadalom nézetei meghatározó szerepet játszanak a tárgyalás előkészítő szakaszában” (23).

Az EGSZB határozott kívánsága, hogy:

4.5

A megkérdezett európai és japán civil szervezetek szinte mindegyik képviselője (24) támogatta egy közös nyomonkövetési szerv létrehozását a jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodás keretében.

4.5.1

A nyomonkövetési mechanizmusokat a meglévő struktúrák és az eddigi európai és japán tapasztalatok figyelembevételével kell kialakítani. Az EGSZB részt kíván venni az uniós konzultatív csoport és a közös nyomonkövetési szerv szerepének, hatáskörének és összetételének meghatározásában. Valamennyi érintettel konzultálni kell, és az EGSZB-nek döntő szerepet kell játszania ebben a folyamatban.

4.5.2

Az EU és Japán civil társadalmának képviselői közötti strukturált párbeszéd fontos dimenzióval – ideértve a kultúrát is – fogja bővíteni a szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodást. Az EGSZB szerint alapvető fontosságú a szoros kapcsolatok fenntartása a japán kollégákkal, hogy biztosíthassuk, hogy a jövőbeli közös nyomonkövetési mechanizmus formája, hatásköre és tartalma megfeleljen mindkét fél elvárásainak.

5.1.1

Az EGSZB üdvözli, hogy 2014 júniusában (25) az elért eredmények kedvező mérlege lehetővé tette az EU Tanácsának, hogy folytassa a tárgyalásokat.

5.1.2

A megállapodás tárgya a piacra lépés lehetőségeinek javítása, a szabályozási egységesség biztosítása, továbbá ily módon a kétoldalú kereskedelem és a beruházások fejlesztése. A megállapodásnak gyorsítania kellene a fenntartható növekedést, több és jobb munkahely teremtését kellene lehetővé tennie, bővítenie kellene a fogyasztói választási lehetőségeket, valamint fejlesztenie kellene mindkét gazdaság versenyképességét és termelékenységét.

5.1.3

Az Európai Unió számára prioritást élvez a nem vámjellegű akadályok (NTB) megszüntetése. Az Európai Bizottság „hatásvizsgálata”  (26) szerint ezek az akadályok gyakran kulturális eredetűek és protekcionista hatást váltanak ki. Az EGSZB megjegyzi, hogy nehéz ezeknek a megváltoztatása, ha – jóllehet a legmagasabb szinten megállapított –, de állandóan változó normákon alapulnak. Esetenként egész ágazatokat védenek, mint például a japán vasutakat.

5.2.1

A vámjellegű akadályok megszüntetésének minden árura vonatkoznia kell, anélkül, hogy kizárnánk e körből a mezőgazdasági és a feldolgozott termékeket, valamint az „érzékeny” árucikkeknek tekintett gépjárműveket, illetve a vegyipari és gyógyszerészeti termékeket, megfelelő átmeneti időszakok biztosítása mellett.

5.2.2

A kereskedelmet elősegítheti a tanúsított termékek kölcsönös elismerése a hasonló és egymásnak megfeleltethető termékekre vonatkozó szabványok, illetve a szabályok és a rendszerek összehangolására irányuló együttműködés keretében, ahol ez lehetséges. Ugyanakkor alapvetően fontos, hogy az ilyen új, globális szabványok felé mutató együttműködés ne vonja maga után a normák szintjének csökkenését.

5.2.3

A nem vámjellegű akadályokat (NTB), melyek fékezik az EU-s exportot, rejtett protekcionista intézkedésekként alkalmazzák. Ezeket csökkenteni kell, vagy meg kell szüntetni, főként ha már meghatározták őket a tárgyalások során, és a szabványokat a nemzetköziekhez kell igazítani.

5.3.1

Mivel a gazdaságot mind Japánban, mind Európában 99 %-ban kkv-k alkotják, és a munkahelyek 70–80 %-át ők biztosítják, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szenteljen különös figyelmet ezeknek a vállalkozásoknak.

5.3.2

Mivel méretük miatt a kkv-k nem rendelkeznek elegendő forrással, még akkor sem, ha kormányzati és kereskedelmi szabályoknak kell megfelelniük, várhatóan egy EU-Japán szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodás kedvező lesz számukra, mindenekelőtt a korszerű szabályozásnak és az adminisztratív költségek csökkentésének köszönhetően. Ugyanakkor támogatásra van szükségük a nemzetközi színtéren való fokozottabb részvétel miatt előttük álló akadályok megszüntetéséhez: nyelvi korlátok, eltérő vállalati kultúrák, magas szállítási költségek, kevés a megfelelően képzett személyzet, a külföldi piacokkal kapcsolatos információ, és hiányoznak a megfelelő pénzügyi források.

5.3.3

Az EU-Japán szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodás előnyeinek maximalizálása érdekében alapvetően fontos, hogy mindkét fél fokozottabban felhívja a kkv-k figyelmét a létező támogatási szolgáltatásokra és programokra (27), melyeket az EU–Japán Ipari Együttműködési Központ (28) és a JETRO (29) kínál, és elsősorban azokra az újabb üzleti lehetőségekre, amelyek ennek a megállapodásnak köszönhetően feltárulnak. Például az európai kkv-k érdekeltek lehetnek a japán ikt, egészségügyi ellátás (30), megújuló energiák, bio- (31) és ínyenc élelmiszer ágazatában.

5.4.1

A piac liberalizációja új lehetőségeket biztosítana a két partner agrár-élelmiszeripari termékei számára (200 %-os növekedés), mégis a mezőgazdaság a tárgyalások egyik legellentmondásosabb fejezete. Japán mezőgazdasági ágazata az elégséges élelmiszer-ellátás csupán 40 %-át tudja biztosítani, és ez különös aggodalomra ad okot. A japán gazdálkodók kérése az, hogy öt terméktípust zárjanak ki minden más országgal folytatott tárgyalások során a vámjellegű korlátozások hatálya alól. Ezek a következők: a rizs, a marha- és a sertéshús, a tej és a tejtermékek, a búza és az árpa, valamint a cukrok és az édesítőszerek. Az EU ugyanakkor úgy véli, hogy a feldolgozott élelmiszeripari termékek nagy volumenű exportja hatalmas lehetőség lenne, főként, ha Japán megszüntetné nem vámjellegű akadályainak nagy részét.

5.4.2

Az EGSZB szeretné, ha a szellemi tulajdonjogok kérdésével (32) is foglalkoznának, hogy az európai innovációk tisztességes védelmet kaphassanak. Az OFJ (oltalom alatt álló földrajzi jelzés) kérdése a tárgyalások problematikus része. A minőségi mezőgazdasági termékek szellemi tulajdonjogának védelme az import rejtett akadálya lehet. A WTO keretében az EU és Japán már eltérően közelítette meg a kérdést: az Unió bővíteni kívánta az OFJ területét a kötelező érvényű magasabb szintű védelem irányába (TRIPS-megállapodás – az EU 1998-as javaslata), Japán pedig az Egyesült Államokkal együtt (1999) az akarta, hogy a tagok adják meg földrajzi jelzéseiket a WTO-nak egy a többi tag által használandó, tájékoztató célú adatbank létrehozásához, de mindezt nem kötelező érvénnyel. Az EGSZB szerint ez fontos kérdés, melyet megfontoltan kell kezelni a tárgyalások során.

5.5.1

A japán termelők és a fogyasztók aktívan részt vesznek a szövetkezeti mozgalomban, amely kölcsönös biztosítási és banki szolgáltatásokat biztosít. Számukra a szolgáltatások liberalizálása fenyegetésként jelenik meg, míg sokan nagy lehetőséget látnak benne, főként az úgynevezett„ezüst gazdaság” szempontjából. A szolgáltatások kulcsfontosságú lehetőséget nyújtanak a kereskedelem jelentős növelésére.

5.5.2

Bruttó számadatokban kifejezve 2012-ben az EU27-ek 24,2 milliárd értékű szolgáltatást exportáltak Japánba, míg a Japánból származó import 15,6 milliárd eurót tett ki, ami 8,6 milliárd eurós többletet jelent az EU27-ek számára – tekintetbe véve természetesen, hogy Japán lakossága a negyede az EU-énak. A konzultációban részt vevő szinte valamennyi, a szolgáltatások liberalizálásának kérdését felvető japán szervezet ellenezte a „negatív lista” felállítását, amelynek értelmében azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a megállapodás szövege nem zár ki egyértelműen, meg lehet nyitni a kereskedelem előtt. Míg a termelők és a fogyasztók ellenzik a negatív listát, az üzleti világ határozottan támogatja. A hatóságok mozgásterét jelentős mértékben csökkentené ez a negatív lista. A jövőbeni szolgáltatások automatikusan a liberalizált területhez tartoznának. Az EGSZB támogatja az országok azon jogát, hogy a köz érdekében korlátozások nélkül szabályozzanak.

5.6.1

Az uniós vállalatok számára fontos, hogy hozzáférést nyerjenek a japán közbeszerzésekhez azáltal, hogy felszámolják a normatív akadályokat, minden érintett fél számára átlátható eljárásokat alakítanak ki és azonos információkat szolgáltatnak, véget vetnek a vasúti piacon a nagyon érzékeny korlátozásoknak, valamint létrehoznak egy rendszert az információk online eléréséhez. A kinyilvánított politikai elkötelezettségen túlmenően a konkrét tárgyalásokhoz jogilag stabil szabványokra van szükség.

5.6.2

A tisztességes verseny tekintetében elengedhetetlen lesz a kölcsönösség. Az EGSZB úgy véli, hogy a megállapodásnak teljes mértékben tisztáznia kellene az egyes partnerek által az állami támogatásokra és szubvenciókra alkalmazandó engedélyezési formákat.

5.6.3

Az Európai Unió, a tagállamok és Japán számára továbbra is biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy finanszírozhassanak olyan általános érdekű célokat, amelyeket demokratikus eljárásaiknak megfelelően tűztek ki, és amelyek olyan területekre is kiterjednek, mint a szociális szektor, a környezetvédelem, illetve a közegészségügy. Az EU-nak a Szerződésekből eredő kötelezettségei vannak a közszolgáltatások terén.

5.7.1

2012-ben az EU27-ek Japánba irányuló közvetlen külföldi befektetése elérte a 434 millió eurót, míg Japán EU27-be irányuló közvetlen külföldi befektetése 3  374 millió euró volt (34). A gazdasági partnerségi megállapodás/szabadkereskedelmi megállapodás kulcselvét, a kölcsönösséget szem előtt tartva, amennyiben a megállapodás munkahelyek elvesztéséhez vezet, az EGSZB különös éberségre inti az Európai Bizottságot e tekintetben, valamint arra kéri, hogy mérlegelje az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap alkalmazását ezek kompenzálására. Hasonlóképpen, az EGSZB úgy véli, hogy szükségessé válhat a korábban közpénzekből finanszírozott vállalkozásokkal, humán erőforrásokkal és technológiákkal összefüggő veszteségek megfelelő kárpótlása.

5.7.2

Az EU-nak és Japánnak felül kellene vizsgálnia saját előírásait a tulajdonszerzésre vonatkozó korlátozások, az engedélyek és ellenőrzések, valamint a beruházások elősegítése terén.

5.7.3

Az EGSZB megjegyzi, hogy mind Japánban, mind az EU-ban a jogszabályok, csakúgy, mint a bíróságok lehetővé teszik, hogy méltányosan, a rendes eljárások keretében rendezzék a jogvitákat; az uniós tagállamok és Japán intézményi és jogi garanciák széles körét biztosítják a beruházóknak. A befektetők és az állam közötti vitarendezés igen érzékeny kérdés, és az érintett felek álláspontja eltér egymástól. Ezért az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság transzatlanti kereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatban elindított nyilvános konzultációját, és örömmel venné, ha egy hasonló kezdeményezés indulna Japánban is a japán érdekelt felek véleményének figyelembevétele érdekében.

5.7.4

Az EGSZB javasolja, hogy amint az Európai Bizottság lefektette a módozatokat és értékelte az eredményeket, mozdítsák elő egy széles körű párbeszéd kialakítását a vitarendezés témakörében. Ennek érdekében az EGSZB véleménye már kidolgozás alatt van.

5.7.4.1

Mindenesetre egyetlen, a beruházásokat érintő vitarendezésre vonatkozó rendelkezés sem gátolhatja az uniós tagállamokat a közérdekű jogalkotásban, valamint a közpolitikai célok követésében. A „beruházás” és a „tisztességes és egyenlő elbánás” fogalmát is tisztázni kell. Ez a tárgyalások egyik pontja kellene, hogy legyen.

15.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 12/48

Előadó:

Andrzej ADAMCZYK

1.1

Az EGSZB-nek tevékenyen támogatnia kell Ukrajna politikai, társadalmi és gazdasági konszolidációját, ezen belül a Donyeck és Luhanszk térségében jelenleg zajló konfliktus békés megoldását. Az EGSZB ukrajnai tevékenységei elő fogják segíteni a demokratizálódás folyamatát, a területi integritást, valamint a nyilvános legitimitással és képviselettel rendelkező valamennyi érintett fél társadalmi és civil párbeszédét.

1.2

Az EGSZB azt tervezi, hogy az ukrán civil társadalom széles spektrumát felkéri majd az együttműködésben való részvételre, emellett pedig azokat is be kívánja vonni e folyamatba, akik továbbra is szkeptikusak vagy ellenségesek a közelmúltbeli politikai átalakulással és az EU-hoz való közeledéssel szemben.

1.3

Javasolt az uniós és ukrán partnerszervezetek közötti kétoldalú együttműködés továbbfejlesztése is, kiemelt figyelmet fordítva a kapacitásépítésre, a bevált gyakorlatokra, valamint a szociális és civil párbeszéd erősítésére.

1.4

A társulási megállapodás rendelkezései értelmében az EGSZB-nek hozzá kell járulnia az EGSZB tagjaiból és az ukrán civil társadalom képviselőiből álló közös civil társadalmi platform létrehozásához. Egy hasonló testületet a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségről szóló megállapodás (DCFTA) rendelkezései értelmében is létre fognak hozni, hogy teljesüljön a civil társadalom nyomonkövetési mechanizmusának felállítására vonatkozó követelmény. E két testületnek a lehető legszorosabban együtt kell működnie.

1.5

Az EGSZB különböző tájékoztatási tevékenységeket dolgoz majd ki a társulási megállapodás Ukrajna általi végrehajtásának hatásai, valamint az európai integráció, az intézmények és a közösségi vívmányok tárgyában.

1.6

Az ukrán polgárokra vonatkozó vízumkövetelményeket a technikai lehetőségek figyelembevételével mihamarabb meg kell szüntetni, e lépés ugyanis erősítené az emberek közötti kapcsolatokat és bizalomépítő intézkedésnek minősülne.

1.7

Ukrajna európai perspektíváját formálisan is be kell építeni az európai menetrendbe.

2.1

Az Ukrajnát az elmúlt hónapokban megrázó drámai események azzal a nyilvános reakcióval kezdődtek, amelyet a keleti partnerség keretében aláírandó társulási megállapodás előkészületeinek felfüggesztésére irányuló kormánydöntés váltott ki.

2.2

A partnerségi és együttműködési megállapodásokat felváltó társulási megállapodások lezárása mellett a keleti partnerség kétoldalú dimenziója a vízummentes rendszerekhez vezető könnyítéseket is célul tűzi ki, valamint az ágazati együttműködés fejlesztését, ideértve a partnerországoknak biztosított lehetőséget az uniós programokhoz és ügynökségekhez való csatlakozásra. Emellett átfogó intézményépítési programot is tartalmaz, amely a reformok és a társulási megállapodások rendelkezéseinek végrehajtása érdekében a partnerországok adminisztratív kapacitásait kívánja erősíteni. A keleti partnerség többoldalú dimenziója négy multilaterális platformon (demokrácia, jó kormányzás és stabilitás; gazdasági integráció és konvergencia az uniós politikákkal; energiabiztonság; emberek közötti kapcsolatok) alapul, és erősíteni kívánja az EU és a partnerországok, illetve maguk a partnerországok közötti együttműködést.

2.3

A keleti partnerség egyik prioritása a szervezett civil társadalom bevonása a partnerség végrehajtásába, mind az EU-ban, mind pedig a partnerországokban. E célból 2009 novemberében az EGSZB közreműködésével létrehozták a keleti partnerség civil társadalmi fórumát.

2.4

Jelenleg azonban a keleti partnerség politikája fordulóponthoz érkezett, néhány ország váratlan politikai irányváltása és az ukrajnai drámai események következtében. A nehézségek, amelyekkel az elmúlt év során a keleti partnerség azokban az országokban szembesült, amelyek mostanáig a legnagyobb haladást érték el a társulási megállapodások aláírásának irányába, nagymértékben Oroszország manővereinek eredménye, utóbbi ugyanis igyekszik megakadályozni a partnerországok és az EU közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését.

2.4.1

A DCFTA-t magában foglaló társulási megállapodásról Örményországgal folytatott tárgyalások lezárásának ellenére e dokumentumok nem parafálhatóak amiatt, hogy 2013 szeptemberében Örményország bejelentette, hogy csatlakozni kíván az Oroszország által kezdeményezett Eurázsiai Vámunióhoz.

2.4.2

Grúzia az orosz nyomás dacára, valamint annak ellenére, hogy elvesztett két tartományt (Abháziát és Dél-Oszétiát), amelyek jelenleg orosz ellenőrzés alatt állnak, továbbra is elkötelezett az európai út mellett, és biztosította, hogy a keleti partnerség 2013. novemberi vilniusi csúcstalálkozóján parafálták a DCFTA-t magában foglaló társulási megállapodást. A megállapodás aláírására 2014 júniusában került sor.

2.4.3

Moldova, amely szintén aláírta a Vilniusban parafált társulási megállapodást, szintén orosz nyomás alatt van. Oroszország Transznyisztriában állomásoztatja fegyveres erőit, és jelenleg ellenőrzése alatt tartja a területet. Ugyancsak orosz támogatással illegális népszavazást tartottak egy másik moldovai autonóm területen, Gagauziában, amelynek eredménye az Eurázsiai Vámunióhoz való csatlakozás támogatása volt.

2.4.4

A WTO-tagság előfeltétele a DCFTA-ról szóló tárgyalások megkezdésének, ezért Azerbajdzsán és Fehéroroszország, amelyek nem WTO-tagok, nem kezdhetik meg a tárgyalásokat. Ezen túlmenően a Fehéroroszországban tapasztalható komoly demokratikus deficit miatt az ezzel az országgal kapcsolatos kétoldalú uniós politika a kritikus hangvételű párbeszéd szintjén marad.

2.4.5

Ukrajna Oroszország után a második legnagyobb és legfontosabb posztszovjet állam, amely az Európa-barát útra való áttérés miatt az orosz elcsatolás következtében elvesztette az ellenőrzést a Krím és Szevasztopol fölött, valamint további orosz felforgató és szabotázsakciók áldozata lett. Az orosz magatartás a külső beavatkozás különösen drámai példája, amely az ukrán területi integritás és szuverenitás fenyegetése mellett a civil társadalomra és annak szervezeteire is rendkívül romboló hatást gyakorol. Az orosz fellépés nem csupán a nemzetközi jog megsértése, hanem annak a két elvnek a figyelmen kívül hagyása is, amelyek a független államok közötti békés kapcsolatok alapját képezik: egyrészt, hogy a határok erőszakkal nem változtathatók meg, másrészt pedig, hogy a nemzetek külső beavatkozás nélkül, szuverén döntéssel határozhatnak saját jövőjükről.

3.1

A 2004-es narancsos forradalom hozzájárult a széles körű demokratizálódás és a jogállamiság – legalábbis egy bizonyos ideig tartó – bevezetésének ukrajnai folyamatához, illetve a mai napig érintetlenül maradt médiaszabadsághoz. Ezt az EU-val ápolt kapcsolatok szorosabbra fűzése kísérte.

3.1.1

Az 1998-as EU–Ukrajna partnerségi és együttműködési megállapodás alapján 2005-ben elfogadták az EU–Ukrajna cselekvési tervet. 2007-ben megkezdődtek a társulási megállapodás tárgyalásai. A keleti partnerség politikájának 2009. májusi elfogadása új lendületet adott ennek az együttműködésnek.

3.1.2

A szorosabb kapcsolatok, a számos területen kialakított tényleges együttműködés, valamint a narancsos forradalmat kísérő széles körű lelkesedés azt jelentette, hogy a lakosság jelentős hányada és számos civil társadalmi szervezet úgy érezte, hogy Ukrajna távlati uniós tagsága a folyamat nyilvánvaló és már eldöntött következménye, valamint hogy a tagság már csak az átalakulás és az európai normákhoz való alkalmazkodás menetrendjének és ütemének függvénye.

3.1.3

A keleti partnerség nem hozta el a várt hosszú távú EU-csatlakozási perspektívát Ukrajna számára, ami csalódottságot és frusztrációt okozott az európai orientáció támogatóinak körében, és ez a hangulat a narancsos forradalom demokratikus vívmányainak fokozatos megszűnése, a romló gazdasági helyzet és a szaporodó szociális problémák miatt tovább romlott.

3.1.4

A közvélemény csalódottsága, ami a civil társadalmi szervezetek körében apátia formájában jelentkezett, tovább nőtt a narancsos forradalom vezetői, Viktor Juscsenko elnök, illetve Julija Timosenko miniszterelnök közötti mélyülő konfliktussal. Ez a konfliktus az ukrán alkotmány betarthatatlan rendelkezései miatt néha a döntéshozatalt is megbénította. A globális gazdasági válság fokozódása és (a 2010-ben megválasztott) Janukovics elnök eredménytelen politikái tovább rontottak a helyzeten.

3.2

Az EGSZB már hosszú idő óta aktív együttműködési politikát folytat Ukrajnával. A romló politikai és társadalmi hangulat, valamint a partnerszervezeteknek a csatlakozási kilátások hiánya miatti csalódottsága azonban oda vezetett, hogy 2011–2012 folyamán a kapcsolatok bizonyos mértékben stagnáltak, az ukrán oldal aktivitása visszaesett és a kapcsolatok iránt megszűnt az érdeklődés.

3.3

Miután 2012 decemberében parafálták a társulási megállapodást, és intenzív erőfeszítések mellett tárgyalásokat folytattak a megállapodásnak a 2013. novemberi vilniusi keleti partnerségi csúcson való aláírása érdekében, megújult az együttműködés iránti érdeklődés ukrán partnereink körében, és újraéledtek az EGSZB-vel ápolt kapcsolatok.

3.4

E megújult kapcsolatok rámutattak azonban arra, hogy mind a munkaadók, mind a szakszervezetek oldalához tartozó szociális partnerek megosztottak voltak a társulási megállapodás aláírását illetően. Ezzel együtt az NGO-knak és más érdekeltek képviselőinek széles köre egy viszonylag egységes, Európa mellett elkötelezett frontot alkotott.

3.5

Az elfogadott álláspontjuktól és a társulási megállapodás aláírására vonatkozó tárgyalások általuk megjósolt eredményétől függetlenül a civil társadalmi szervezetek és a kormányzati képviselők is meglepetéssel fogadták, hogy az ukrán kormány és az elnöki adminisztráció megszakította a tárgyalásokat, és felfüggesztette a megállapodás aláírásának előkészületeit.

3.6

Az, hogy a tárgyalásokat váratlanul, bármilyen nyilvánvaló ok nélkül pár nappal a vilniusi csúcstalálkozó előtt szakították félbe, az ukrán kormány azon meglepő javaslatával együtt, hogy az EU-val folytatott további tárgyalásokat orosz részvétellel folytassák, az ukrán civil társadalom gyors mobilizálásához vezetett, amely egyértelműen hangot adott annak, hogy támogatja Ukrajna európai irányultságát.

3.7

Az „Euromajdan” valószínűleg a történelem legnagyobb, az európai integrációt támogató tüntetése volt, és a leghosszabb, amelyet ilyen határtalan meggyőződéssel folytattak. Később a rendszerváltoztatásra vonatkozó politikai követeléseket hangoztató erők is csatlakoztak a tüntetőkhöz, amire a hatalom emberáldozatokat követelő erőszakos elnyomással válaszolt. A tüntetések vezettek azokhoz a politikai változásokhoz, amelyek további drámai és tragikus események kiprovokálásának ürügyeként szolgáltak.

3.8

Most, a sikeres államfőválasztásokat követően világosan látszik, hogy a szoros uniós kapcsolatok kiépítése az új adminisztráció egyik prioritásává válik. E változást természetesen az „Euromajdan” és az ukrán civil társadalom hatalmas sikereként kell elkönyvelni. Még kiderül, hogy stabilizálódik-e az általános helyzet Ukrajna teljes területén, és hogy a civil társadalmi szervezetek kedvezményezettjei lesznek-e ennek a politikai átalakulásnak.

3.9

Kelet-Ukrajna civil társadalmának a politikai változásokkal kapcsolatos hozzáállása és véleménye mindaddig homályban marad, amíg fegyveres zsoldosok és partizáncsoportok működnek a régióban, és veszélyben van a véleménynyilvánítás szabadsága. Meg kell azonban állapítani, hogy Kelet-Ukrajna nagy számban képviseltette magát az „Euromajdanon”.

4.1

Az EU–Ukrajna társulási megállapodás a keleti partnerség keretében együttműködő országok javára kidolgozott megállapodások új generációját képviseli, és majdnem valamennyi területen kötelező érvényű rendelkezések alapján előírja az együttműködés fejlesztését. A társulási megállapodás egy reformtervet vázol fel Ukrajna számára, amelynek alapja joganyagának az uniós normákkal való átfogó harmonizációja.

4.2

A DCFTA-tól függetlenül, amely egy a szabványok és a szabályozások tekintetében jelentős hatással járó kereskedelmi megállapodás, az együttműködés a következő fő területekre terjed ki: igazságügy, jogállamiság, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, külpolitika és biztonság, közigazgatási reform, foglalkoztatás, szociálpolitika, jog- és esélyegyenlőség, fogyasztóvédelem, iparpolitika és vállalkozások, energia, közlekedés és környezet. A társulási megállapodásnak a DCFTA-val való végrehajtása azt jelenti, hogy Ukrajnának harmonizálnia kell majd nemzeti jogszabályait az EU kereskedelmi vonatkozású és gazdasági joganyagának mintegy 85 %-ával.

4.3

A társulási megállapodást 2014. június 27-én írták alá, és ezt követően, szeptember 16-án ratifikálta az Európai Parlament és az ukrán Verkhovna Rada. Ez lehetővé teszi a megállapodás ideiglenes alkalmazását még mielőtt a 28 uniós tagállam is ratifikálta volna azt. A megállapodás DCFTA-részének alkalmazására ugyanakkor a jövő év végéig nem kerül sor; az EU ennek ellenére továbbra is könnyített kereskedelmi szabályait fogja alkalmazni az Ukrajnából érkező árukra.

4.3.1

A megállapodás végrehajtása biztosítja egy civil társadalmi platform létrehozását, amely az EGSZB tagjainak és az ukrán szervezett civil társadalom képviselőinek a részvételével működő közös fórumként biztosítja a véleménycserét. A társulási megállapodás által lefedett kérdések széles körére tekintettel a platformnak a civil társadalom lehetőség szerint minél szélesebb körét képviselnie kellene, és mind a szociális partnerek, mind a különböző egyéb érdekeltek képviselőit magában kellene foglalnia.

4.3.2

Amellett, hogy lehetővé teszi az információcserét és a vitát, a platform alapvető célja a társulási megállapodás végrehajtásának nyomon követése, valamint a szervezett civil társadalom álláspontjainak és javaslatainak az előterjesztése.

4.3.3

A civil társadalmi platform maga állapítja majd meg eljárási szabályzatát. Jelenleg is folynak a tárgyalások az EGSZB képviselői és az ukrán fél között e testület felállításának folyamatáról és tagságáról. A tervek szerint a következő alapelveket fogadják majd el:

4.3.4

A DCFTA megállapodás rendelkezik a civil társadalom nyomonkövetési mechanizmusának létrehozásáról is, a megállapodás hatálybalépésétől számított egy éven belül. Az ezzel a céllal létrehozott testületnek a lehető legszorosabban együtt kell működnie a civil társadalmi platformmal.

5.1

Az EGSZB-nek tevékenyen támogatnia kell Ukrajna politikai, társadalmi és gazdasági konszolidációját, ezen belül a Donyeck és Luhanszk térségében jelenleg zajló konfliktus békés megoldását. Ha már stabilizálódik a helyzet Ukrajnában, és megszűnik a külső beavatkozás és a felfegyverzett milíciák által kiprovokált konfliktus kockázata, mind az egyes szervezeteken belül, mind pedig Ukrajna európai törekvéseivel összefüggésben világosabb lesz a szervezett civil társadalom helyzete.

5.1.1

Jelenleg mélyreható politikai változások zajlanak Ukrajnában, ideértve az alkotmányos reformot is, és ezek a változások akár a narancsos forradalmat követő változásoknál is komolyabbak lehetnek. Mindez az ukrán intézmények, a szociális párbeszéd, valamint a hatóságok és a civil társadalom közötti párbeszéd restrukturálásához és státusának megváltozásához vezethet. Ezt a folyamatot az ukrán joganyag megváltoztatásával kell elősegíteni, inkluzívabb intézményeket létrehozva a valódi és független szervezetek által folytatott társadalmi és civil párbeszéd számára. Az EGSZB követni fogja a fejleményeket és a partnerszervezeteinek az e változásokra vonatkozó álláspontját.

5.1.2

Az „Euromajdan” kezdete előtt és a tüntetések alatt is megkérdőjeleződött néhány partnerszervezetünk hitelessége és függetlensége. Ez egy változási folyamatot indított el néhány szervezet működési módját tekintve, ami ha nem pusztán felületes változásnak bizonyul, az első lépést jelentheti a nyilvánosság e szervezetekkel szembeni bizalmának helyreállításában. A nyilvánosság és az NGO-k néhány szakszervezetről és munkaadói szervezetről úgy vélték, hogy a fennálló hatalmi rendet szolgálják, és ezektől megtagadták a civil társadalomhoz való tartozás jogát.

5.1.3

Az EGSZB kész arra, hogy mind az ukrán, mind az orosz partnerszervezetekkel elmélyítse a kétoldalú kapcsolatokat, hogy így hozzájáruljon a civil társadalmaik közötti jobb kapcsolatokhoz, aminek a két ország közötti kapcsolatok normalizálódásához kellene vezetnie.

5.2

Az EGSZB ukrajnai tevékenységeinek elvei a következők lesznek: az ország demokratizálódási folyamatának és területi integritásának támogatása, valamint a nyilvános legitimitással és képviselettel rendelkező valamennyi érintett fél szociális és civil párbeszédének elősegítése. Az EGSZB prioritást fog biztosítani a természetes partnereivel, vagyis az ukrán civil szervezetekkel ápolt kapcsolatainak.

5.3

Az EGSZB az ukrán civil társadalom minél szélesebb spektrumát fel kívánja kérni az együttműködésben való részvételre, emellett pedig azokat is be kívánja vonni, akik továbbra is szkeptikusak vagy ellenségesek a közelmúltbeli politikai átalakulással és az EU-hoz való közeledéssel szemben. Ezáltal biztosítani kívánja azt, hogy egyetlen fontos és reprezentatív szervezet se maradjon ki. A keleti partnerség civil társadalmi fórumának nemzeti platformja és a nemzeti háromoldalú gazdasági és szociális tanács segíteni fog a partnerszervezetek kiválasztásában.

5.4

Javasolt az uniós és az ukrán partnerszervezetek közötti bilaterális együttműködés továbbfejlesztése is, kiemelt figyelmet fordítva a kapacitásépítésre, a bevált gyakorlatok cseréjére, valamint a szociális és civil párbeszéd erősítésére. A határokon átnyúló együttműködés az e célt elősegítő egyik eszközként alkalmazható.

5.5

A társulási megállapodásra és hosszabb távon a DCFTA-ra alapozott intézményi tevékenységeken túl az EGSZB részt fog venni abban a szélesebb körű tájékoztató tevékenységben, ami a megállapodások végrehajtásának Ukrajnára gyakorolt hatásáról, illetve az európai integrációról, az európai intézmények működési módjáról, valamint a közösségi vívmányokról szól majd.

5.6

Mivel – az EU-ról szóló ismeretek hiányára vagy az erőteljes orosz propagandára visszavezethetően – hiányoznak a megbízható információk és a médiában néha dezinformáció folyik, rendszeres együttműködést kell tervezni az újságírókkal és a médiaegyesületekkel.

5.7

A megbízható információkhoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ukrán partnerszervezetekkel való együttműködés, de ezeknek az információknak a valamennyi civil társadalmi csoporthoz való eljuttatása is kulcsfontosságúnak bizonyulhat Ukrajna európai törekvéseinek a szempontjából. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társulási megállapodás aláírása, ratifikálása és végrehajtása problémássá válhat, és hogy számos olyan belső és külső tényező van, amelyek visszafordíthatják a civil társadalmi szervezetek Európa-barát álláspontját, ha nem születik meg a valamennyi társadalmi csoportra kiterjedő általános konszenzus.

5.8

Ukrajna népességének jelentős része soha nem utazott külföldre, azoknak pedig, akik külföldre látogatnak, általában Oroszország jelenti a célországot. Ennek egyik oka az uniós országokba való utazáshoz előírt és még mindig fennálló vízumkötelezettség, amit az ukrán társadalom jelentős sérelemként él meg. Az egyszerűsített vízumigénylési eljárás bevezetése természetesen fontos, de a kötelezettség, hogy az EU-ba való utazás előtt be kell szerezni a vízumot, nem mélyíti el a bizalmat, és nehezebbé teszi az emberek közötti kapcsolatépítést.

5.9

Az ukrán társadalom bizonyos rétegeiben élő euroszkepticizmus és a szorosabb uniós kapcsolatok iránti lelkesedés hiánya a csatlakozási kilátások hiányára vezethető vissza. Jelenleg nem a csatlakozási tárgyalások megindításáról van szó, hanem arról, hogy a kérdés továbbra – és sokadszorra – sem szerepel az EU napirendjén, és ez oda vezet, hogy a társulási megállapodáson alapuló reformokat az ukrán társadalom egy része az országot zsákutcába vezető költséges hóbortnak tartja. Különösen vonatkozik ez Kelet-Ukrajnára, ahol az EU-t a szociális és gazdasági érdekeket fenyegető tényezőként látják.

15.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 12/54

Előadó:

Paulo BARROS VALE

1.1

Éves gyakorlatának megfelelően az EGSZB értékeli az Európai Bizottság jelentését a versenypolitikáról, amely az Európai Unió egyik meghatározó politikája. A jelentés tartalmát pozitívnak ítéli, általában véve egyetért vele, és szeretné aggodalmát kifejezni a jelenlegi helyzettel kapcsolatban.

1.2

Egy szabad és tisztességes verseny, amely megvédi a gazdasági szereplők és a fogyasztók érdekeit, illetve a közérdeket, méltó arra, hogy mindent megtegyünk az érdekében, amit lehet. Alapvetően fontos az Európai Bizottság közreműködése, és az EGSZB megelégedéssel veszi tudomásul a belső szabályok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, illetve a nemzetközi együttműködés terén tett erőfeszítéseit.

1.3

A nemzeti versenyhatóságok tevékenysége lényegi jelentőségűnek tűnik e folyamatos munka keretében; olyan emberi és anyagi erőforrásokkal kell rendelkezniük, amelyek segítségével hatékonyan és proaktívan léphetnek fel, nem pedig utólag reagálva, mint ahogy általában lenni szokott. A megelőző munkára fektetett nagyobb hangsúly elkerülhetővé teszi a különböző jogellenes és a piacnak káros helyzeteket, amelyek egyaránt érintik a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k), illetve a fogyasztókat.

1.4

Az EGSZB mindazonáltal nagy jelentőségűnek tartja az antitrösztszabályok megsértése miatt indított kártérítési keresetek egyes aspektusairól szóló irányelvjavaslat elfogadását, amelynek átültetését és végrehajtását a tagállamoknak kitartóan folytatniuk kell. Sajnálja azonban, hogy ezt a javaslatot nem kíséri hasonlóan kötelező erejű jogi eszköz a kollektív jogorvoslat egy horizontális jogi keretéről a kollektív jogok és értékek megsértése esetére.”

1.5

A szabályozáson túlmenően teret kellene biztosítani az önszabályozás számára és ösztönözni kellene ezt a gyakorlatot, például termelők, kereskedők és fogyasztók szervezetei közötti megállapodások megkötésével, szem előtt tartva azokat az Európában már létező jó gyakorlatokat, amelyeket követni lehetne és kellene.

1.6

Mivel a Szerződés nem teszi lehetővé az adópolitikák egységesítését, a versenypolitika feladata, hogy minimálisra csökkentse az adózásból eredő torzulásokat Európában.

1.7

Az energiapiacra továbbra is különös figyelmet kell fordítani, mivel az egységes piac kiteljesítése még várat magára ezen a területen. A határokon átnyúló kereskedelmet lehetővé tevő európai hálózat megerősítése, valamint a megújuló energiákba történő beruházások, melyek amellett, hogy nyilvánvaló előnyökkel járnak a környezetre nézve, hozzáférést biztosítanak más termelők számára a hálózatokhoz – ezeket a célokat kell követni a valódi verseny előmozdítása érdekében az ágazatban, lehetővé téve a díjak csökkentését a vállalkozások és a családok számára egyaránt.

1.8

Elengedhetetlen a fogyasztók szabad hozzáférésének biztosítása az összes piachoz. A digitális menetrend célkitűzése nagymértékben hozzájárult ehhez a szélessávú hozzáférés egyetemessé tételével. A digitális piachoz való hozzáférés, ahol az árak gyakran alacsonyabbak a hagyományos piacokéinál, elérhetővé tenne bizonyos árukat a fogyasztók számára, amelyeket egyébként nem engedhetnének meg maguknak.

1.9

A nemzetközi együttműködésre számos erőfeszítés irányult, dicséretes eredményekkel. Nem szabad azonban megfeledkezni mindarról a munkáról, amit még el kell végezni. A kétoldalú tevékenységeken túlmenően folytatni kellene a WTO-val és az ILO-val közösen megkezdett munkát. Európa továbbra is szenved a tisztességtelen versenytől, határain belül és azokon kívül egyaránt, mely olyan országok állami és magánvállalkozásai részéről éri, ahol a jogellenes állami támogatások odaítélése bevett gyakorlat (különösen az energia területén), ahol a környezeti szabályozás megengedőbb, és ahol nem ugyanazokat a szabályokat alkalmazzák a munkajog területén (sokszor figyelmen kívül hagyva a legalapvetőbb emberi jogi szabályokat).

2.1

2013-ban megfigyelhető volt a gazdasági talpra állás néhány jele Európában. A bizalom és a versenyképesség növekedése továbbra is az Európa 2020 stratégiában rögzített intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítását célzó európai politikai fellépések középpontjában áll.

2.2

A jelentés utal az Európai Parlament versenypolitikáról szóló 2013-as tanulmányának egyik következtetésére, amely jól kifejezi a versenypolitika jelentőségét a fenti célkitűzések szempontjából: „a versenyt fokozó versenypolitika ösztönzi a növekedést”.

2.3

A jelentés az alábbi nyolc fejezetből áll: a versenyképesség előmozdítása a kartellekkel szembeni küzdelem révén; a trösztellenes jogszabályok hatékony betartásának és az összefonódások ellenőrzésének biztosítása a vállalkozások és a fogyasztók érdekében; az állami támogatási szabályozás korszerűsítése annak érdekében, hogy a növekedést erősítő célok felé irányítsák az állami forrásokat; a tisztességes és stabil pénzügyi szektor előmozdítása a reálgazdaság támogatása céljából; energia: az ágazat, ahol a leginkább szükség van „több Európára”; versenyjogi jogérvényesítés a digitális gazdaságban az európai digitális menetrend alátámasztása céljából; nemzetközi versenypolitikai együttműködés a globalizáció kihívásainak leküzdése céljából; versenypolitikai párbeszéd a többi intézménnyel.

3.1

A kkv-k Európában vitathatatlanul a gazdasági talpra állás alapját jelentik. Méreteik miatt ugyanakkor őket veszélyezteti leginkább az erőfölénnyel való visszaélés, ami sok esetben megszűnésre is kényszeríti őket. A versenypolitikában kiemelt figyelmet érdemelne az erőfölénnyel való visszaélés, különösen a nagy üzletláncok kisméretű beszállítóikat és kisebb versenytársaikat lassan tönkretevő, végeredményben a fogyasztók érdekeit sértő ilyen gyakorlata. Üdvözöljük és különösen fontosnak tartjuk az EUMSZ 101. és 102. cikkének megsértésén alapuló kártérítési keresetekre vonatkozó irányelvet. Az ilyen visszaélések megelőzése még nagyobb jelentőségű, és alapos vizsgálatokat érdemelne, hogy a megelőző intézkedések hatékonyak legyenek.

3.2

Az EGSZB kiáll amellett, hogy a nemzeti versenyhatóságoknak proaktívabb hozzáállást kellene tanúsítaniuk a többségük által folytatott reaktív, csak a szereplők vagy fogyasztók bejelentései nyomán beavatkozó fellépések helyett. Egyes tárgyalások – amelyeket inkább kényszerítésnek kellene nevezni – felügyelete hozzájárulhatna az erőfölénnyel való visszaélés bizonyos eseteinek megelőzéséhez. A termelési láncon belüli információcsere jelentős javulása elengedhetetlen a szükséges haladáshoz.

3.3

A nyersanyagok árától erőteljesen függő ágazatok is különös figyelmet érdemelnének a nemzeti versenyhatóságok részéről, mivel sok esetben a nyersanyagok árának emelkedése (vagy csak annak veszélye) szinte azonnal megjelenik a végső árban, miközben az árcsökkenés nem jár ugyanilyen, ellentétes irányú hatással.

3.4

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a versenypolitikának ki kellene terjednie a – az esetek többségében meglehetősen zárt – közbeszerzési piac problémáira is. A közbeszerzési piac még széttöredezett, és csak néhány szereplő képes kijutni rá annak ellenére, hogy folyamatban van a teljesen elektronizált szerződéskötés kialakítására irányuló munka. A gyenge verseny sérti a közérdeket – a választási lehetőség hiánya nem hagy mozgásteret az állami testületek számára, és így rendszeresen ugyanazokra esik a választás, ez pedig időnként túl szoros kapcsolatokat eredményez a vállalatok és a politikai hatalom között.

3.5

Nem szabadna elfelejteni azt sem, hogy a szigeti és legkülső régiókban tevékenykedő vállalatok rossz versenyhelyzetben vannak, mivel az ilyen régiókban a más piacokra való kilépéshez szükséges szállítási költségek megnehezítik a más szereplőkkel való versengést. Ezekben az esetekben meg lehetne próbálni olyan mechanizmusokat keresni, amelyek megkönnyítik a vállalatok kilépését a középponti piacokra, támogatva így az egészséges versenyt az EU-n belül.

3.6

Az EGSZB kiemelt jelentőséget tulajdonít továbbá annak a versenynek, amelynek az európai vállalatok mind a határokon belül, mind pedig más piacokon ki vannak téve harmadik országok más, állami vagy magántulajdonú vállalkozásaival szemben, amelyek illegális állami támogatás védelme alatt állnak és ezáltal versenyelőnyöket élveznek, és amelyekre számukra kedvező környezetvédelmi és megengedő munkajogi előírások vonatkoznak, sok esetben veszélybe sodorva az alapvető emberi jogokat, valamint a polgári és a fogyasztóvédelmi jogokat. A nemzetközi együttműködési erőfeszítéseket a WTO és az ILO keretében kiemelt diplomáciai feladatként folytatni kell az ilyen egyenlőtlenségek ellen irányuló harcban, foglalkozva a verseny kérdésével és nagyobb eredményekre törekedve az emberi jogok védelme terén.

4.1

A kartellekkel szembeni küzdelemnek különös jelentősége van a versenypolitikai fellépésekben. Ezért üdvözlendő az Európai Bizottság eddigi erőfeszítése, amely ez ellen a gazdaság egészét érintő gyakorlat ellen irányul. A növekedéshez egy olyan időszakban, amikor elengedhetetlen az új piacok meghódítása, nélkülözhetetlenek a pénzügyi piacokhoz, és különösen a nyersanyag- és félkésztermék-piachoz kapcsolódó fellépések. Ezeken a piacokon az árfluktuáció nemcsak a belső piacot, hanem Európa világszintű versenyképességét is befolyásolja. Érdemes megemlíteni, hogy három kartell esetében büntetéssel sújtották az azokban részt vevő vállalkozásokat: a gépjárműipari kábelek, a származtatott pénzügyi termékek és a garnélarák-kereskedelem terén, illetve kifogásközlést küldtek több intelligenschipkártya-beszállítónak.

4.2

Az EGSZB mindig is támogatta a versenyellenes gyakorlatok terén folytatott munkát, amelyet elengedhetetlennek tart a versenypolitika területén. Ismételten támogatásáról biztosítja az Európai Bizottság által végzett munkát, amely hozzájárult a belső piac mesterséges széttagolásának elkerüléséhez, és üdvözli, hogy lezárták a az interneten keresztüli fizetések (e-fizetések) szabványosítási folyamatának trösztellenes vizsgálatát. Örömmel fogadja a bankokhoz intézett kifogásközléseket amiatt, hogy összeegyeztették magatartásukat annak érdekében, hogy megakadályozzák a tőzsdék belépését a CDS-piacra (credit default swap – hitel-nemteljesítési csereügylet), továbbá különösen a LIBOR, EURIBOR és TIBOR irányadó kamatlábakkal kapcsolatos trösztellenes ügyek lezárását, ami biztonságosabbá teszi a piacot.

4.3

2013-ban elfogadtak egy irányelvjavaslatot a versenyjogi szabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetek témájában. Az EGSZB kiállt e dokumentum mellett, amely meg kívánja szüntetni a nemzeti jogszabályok közötti különbségeket és a sértettekkel és vétkesekkel szembeni hozzáállás eltéréseit, jogilag védve a fogyasztókat – ez ugyanis állandó témája az EGSZB véleményeinek.

4.4

Az EGSZB támogatja az egységesítést, azonban fenntartásai vannak amiatt, hogy a szöveg túlságosan kedvező lehet a jogsértő vállalkozások számára, amelyek engedékenységi programokból részesülhetnek – bár a titkos kartellek feltárásában ez az eszköz kétségtelenül értékes. Javasolta még az irányelvjavaslat és a kollektív keresetekről szóló ajánlás összehangolását, sajnálatát fejezve ki amiatt, hogy „a versenyjogi kollektív kereset bevezetését – amely hatékony eszköz lett volna a fogyasztók számára – elutasították, és helyette a tagállamokat kollektív jogorvoslati mechanizmusok kialakítására ösztönző ajánlást fogalmaztak meg, amely nem rendelkezik jogi kötőerővel” (1).

4.5

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság, a nemzeti versenyhatóságok és az Európai Versenyhatóságok Hálózata közötti együttműködés folytatását. Szeretné, ha a fontos információk különböző szervezetek közötti cseréje is meghatározóbb szerepet játszana. Hangot kíván adni azonban aggodalmának amiatt, hogy egyes nemzeti versenyhatóságok nehezen tudnak valódi szabályozói tevékenységet folytatni bizonyos ágazatokban, ahol továbbra is teljességgel büntetlenül találkozhatunk összejátszó és/vagy visszaélésszerű magatartással.

4.6

A versenypolitikának része kell, hogy legyen az egyeztetés más főigazgatóságokkal, hogy hatékonyan küzdjenek az összehangolt fellépések és az erőfölénnyel való visszaélés ellen, amelyek figyelmen kívül hagyják a szociális, környezetvédelmi és a termékek biztonságosságára vonatkozó normákat, és ellehetetlenítik új szereplők belépését a piacra, nyilvánvalóan alárendelt helyzetbe hozva őket.

5.1

Az EGSZB üdvözli az állami támogatások korszerűsítésének folyamatát, amely összehangolja azokat az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseivel. Létfontosságú a kohéziós politikát alátámasztó és az Európa fejlődését szolgáló ágazatokba irányuló állami támogatások helyes alkalmazása. A szűkös állami forrásokat az Európa 2020 stratégiában kitűzött célokkal összhangban kell elkölteni, lehetővé téve a hátrányos helyzetű régiók felzárkózását, beruházva a prioritást élvező ágazatokba, támogatva a gazdaságot és a foglalkoztatást, és megkönnyítve a kkv-k finanszírozását.

5.2

Az állami támogatások korszerűsítése során azonban nem szabad megfeledkezni a szociális szükségleteket kielégítő közszolgáltatások (amilyen az egészségügy, az oktatás és képzés, a munkaerőpiachoz való hozzáférés és a munka világába való visszatérés, a gyermekek és idősek gondozása, a kiszolgáltatott csoportok támogatása társadalmi beilleszkedésük érdekében) támogatásáról. Ezekre a szolgáltatásokra nem lehet kizárólag gazdasági szempontból tekinteni. Figyelembe kell venni a közszolgáltatási szektorok sajátosságait is, amelyek kapcsán fontos ugyan, hogy hatékonyan költsék el az egyre szűkösebben rendelkezésre álló forrásokat, azonban a szolgáltatások színvonala az, aminek elsőbbséget kell élveznie.

5.3

A széles körű mobilitás kapcsán meg kell fontolni az egészségügyi szolgáltatók közötti választás szabadságát. Ennek során tanulmányozni kell olyan megoldásokat, amelyek a szolgáltatás színvonalának és a leginkább kiszolgáltatottak védelmének veszélyeztetése nélkül elkerülhetővé teszik, hogy a felhasználókkal kapcsolatos szolgáltatások az államok vagy a biztosítótársaságok mérlegelési jogkörébe tartozzanak. Ez a kérdés annyira fontos, hogy megérdemli, hogy egy saját kezdeményezésű véleményben mélyrehatóan megvizsgáljuk.

5.4

Az EGSZB már állást foglalt az EU állami támogatásokkal kapcsolatos politikájának korszerűsítése mellett. Különösen támogatja a CO2-kibocsátási kvóták kereskedelmi rendszereinek nyújtott állami támogatásokra vonatkozó új iránymutatásokat, amelyek megelőzik az ipar áttelepülését olyan országokba, ahol kedvezőbbek a jogszabályok. Sajnálja azonban, hogy nem tartották fenn azt az ajánlást, hogy a jelenlegi 2 00  000 euró helyett 5 00  000 euróra növeljék a de minimis támogatások plafonját, amint az az általános gazdasági érdekű szolgáltatások (SIEG) kapcsán megtörtént (2).

6.1.1

Ismertek azok a nehézségek, amelyekkel a pénzügyi ágazat a közelmúltban szembesült, illetve azok következményei is a reálgazdaság finanszírozása és a pénzügyi piacok iránti bizalom terén. Széles körű erőfeszítések történtek a bizalom visszaállítása és az átláthatóság növelése, közben pedig a rendszerszintű kockázatok csökkentése céljából. A pénzügyi ágazatnak nyújtott ideiglenes állami támogatások megmentették a szektort az összeomlástól, de úgy tűnik, hogy minden alkalommal, amikor mutatkozni kezdenek a talpra állás jelei, új botrányokról szóló hírek jelennek meg, veszélyeztetve az igen érzékeny egyensúlyt. Mindezek miatt fontos, hogy az ágazat felügyelete szoros ellenőrzés mellett fennmaradjon, megelőzendő a pénzügyi intézmények – mind a mentőcsomagból részesülők, mind a többiek – felelőtlen magatartását.

6.1.2

Az ágazat törékenysége ellenére folytatni kell az illegális gyakorlatok kivizsgálását, bár úgy tűnik, hogy azok nem járnak jelentős eredményekkel a pénzügyi óriásokkal szemben, amelyek továbbra is piacsértő magatartást tanúsítanak.

6.1.3

Ki kell emelni a kártyaalapú fizetésekre felszámított bankközi díjakra vonatkozó, régóta várt rendeletjavaslatot, amely visszaállítja a méltányosságot az európai térségben azzal, hogy összehangolja a bankkártyák használatából származó költségeket.

6.2.1

Az egységes energiapiac kialakítása folyamatban van. Az energia ára továbbra is magas, és jelentős terhet ró a vállalatok és a háztartások költségvetésére. A piac liberalizációjának még nem sikerült erősítenie a versenyt és az átláthatóságot, Európa pedig a magas energiaárak miatt továbbra is hátrányban van a világszintű versenytársakkal szemben. A határon átnyúló energiaellátás is külön figyelmet érdemel, ha meg akarjuk őrizni a szabad belső piacot.

6.2.2

Az energiaágazat fejlődésének támogatása érdekében ki kellene használni, hogy egyetértés van arról, hogy szükség van egységes energiapolitikára, infrastruktúraberuházásokra, az energiahatékonyság növelésére és a megújuló energiák használatára. A megújuló energiaforrások ugyanis nem versenyezhetnek egyenlő feltételekkel a fosszilis és a nukleáris energiákkal, melyek továbbra is támogatást élveznek: közvetlenül az állami költségvetések részéről, közvetve pedig azért, mert a környezeti költségeket és a használatuk által az egészségre gyakorolt hatást nem internalizálják. A megújuló energiák még mindig viszonylag embrionális fejlődési szakaszban vannak, ezért jobban kell támogatni őket ahhoz, hogy versenyképesek lehessenek egy tisztességes piacon.

6.2.3

Ezenkívül nem szabad csak egy új energiaforrást látni bennük. Fejlődésük ugyanis új lehetőségeket nyit meg egy decentralizált energiatermelési modell kialakítása előtt, ahol a polgárok és a közösségek egyszerre lehetnek termelők és fogyasztók. Ezt az új modellt megfelelő szabályozási keret létrehozásával kell támogatni, amely könnyű hálózati hozzáférést biztosítana a kis villamosenergia-termelők számára (3).

6.2.4

A versenypolitika szempontjából kiemelkedő jelentőségük van az európai energiahálózatoknak. Európa energetikai kiszolgáltatottságát illusztrálja a közelmúltban kezdődött ukrajnai konfliktus is, amely veszélybe sodorhatja Közép-Európa gázellátását. Az Ibériai-félszigeten létező energiarendszerek összekötése a közép-európai országokkal amellett, hogy megszüntetné az ibériai piac perifériára szorulását az EU többi részéhez képest, megelőzné az Oroszországból származó ellátás megakadásából eredő problémákat is.

6.2.5

Az európai energiapolitika reformja létfontosságú, mivel kereskedelmi megállapodások vannak készülőben az Amerikai Egyesült Államokkal, ahol az energiaköltségek érezhetően alacsonyabbak, és ez az európai vállalatokat eleve hátrányos helyzetbe sodorja.

6.3.1

Ez az ágazat különösen ki van téve a jogszerűtlen versenygyakorlatok veszélyének, mivel a magas szintű technológiát használó, állandó és gyors innovációt folytató vállalatok esetleg nem tudják kivárni a szokásos eljárásban születő döntéseket, és emiatt eltűnhetnek.

6.3.2

Az EGSZB megismétli támogatását a széles sávú hálózat állami támogatására vonatkozó iránymutatások iránt, amelyek a digitális menetrend célkitűzéseit szolgálják.

6.3.3

Az egységes távközlési piac továbbra sem alakult még ki. Bár megfigyelhető a díjak csökkenése, azok továbbra is magasak, ami nyilvánvalóan kedvezőtlen a vállalatok és a háztartások számára. A roamingtarifák fokozatos csökkenése és 2015 végére teljes megszűnése dicséretes eredmény, most azonban figyelmet kellene fordítani a többi díj valódi csökkentésére és a magas színvonalú széles sávú kapcsolatok általános hozzáférhetőségére is. Az EGSZB ismét utal arra a meggyőződésére, hogy ezen célok eléréséhez hozzájárulhatna egy egységes európai uniós szabályozó szerv létrehozása.

6.3.4

Különös figyelmet kell fordítani a szélessávú hozzáférés egyetemessé tételére, mivel az alacsony jövedelmű háztartások még nem rendelkeznek hozzáféréssel. Ez a hiányosság sok polgárt tart távol a digitális piactól, akik így nem férnek hozzá azokhoz a piacokhoz, ahol pedig legtöbbször jobb árakat alkalmaznak.

6.3.5

Az EGSZB támogatja a szabványba foglalt alapvető szabadalmak (SEP) kapcsán végzett munkát; ezek a szabadalmak segítik az erőfölénnyel való visszaélés elleni küzdelmet.

7.1

Az EGSZB üdvözli az Egyesült Államokkal a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodásról és a Japánnal a szabadkereskedelmi megállapodásról megkezdett tárgyalásokat, valamint a magas szintű párbeszéd fejlesztését harmadik országok bizonyos versenyhatóságainak képviselőivel. Szintén fontos a Svájccal aláírt együttműködési megállapodás, ami lehetővé teszi a versenyhatóságok közötti információcserét és megkönnyíthet bizonyos, már folyó vagy a jövőben indítandó vizsgálati eljárásokat.

7.2

A legalapvetőbb szociális és környezetvédelmi szabályokat, elveket és jogokat figyelmen kívül hagyó harmadik országok által folytatott tisztességtelen verseny veszélybe sodorja a méltányos külkereskedelmet. A legmagasabb szinten és a WTO és az ILO keretében is fejleszteni kellene a nemzetközi együttműködést annak érdekében, hogy garantáljuk nemcsak az emberi jogok, hanem a tisztességes verseny tiszteletben tartását is.

7.3

A globalizáció tény, az export pedig elengedhetetlen az európai növekedéshez. Össze kell hangolni a gyakorlatokat annak érdekében, hogy az EU egyenrangú félként versenyezhessen olyan piacokon, ahol továbbra is léteznek illegális állami támogatások, illetve nem hatékonyak a munkajogi előírások.

8.1

Bár az Európai Bizottság teljes mértékben kompetens a versenypolitikában, a Versenypolitikai Főigazgatóság és a versenypolitikáért felelős biztos szoros párbeszédet folytat az Európai Parlamenttel. A Versenypolitikai Főigazgatóság tájékoztatta az EGSZB-t és az RB-t a munkájáról, és tisztviselői részt vettek a szekció és a tanulmányozócsoport ülésein.

8.2

Az EGSZB örömmel várja az együttműködés folytatását, azonban megjegyzi, hogy lehetne ezen javítani, mégpedig az intézmények közötti kapcsolatok megerősítésével és egy folyamatosabban történő kísérőmunka segítségével, melynek keretében egy az EGSZB által létrehozott csoport közreműködne a végleges jelentés kidolgozásában, aminek köszönhetően az EGSZB gyorsabban reagálhatna az Európai Bizottság munkájára.

15.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 12/60

Előadó:

Thomas McDONOGH

1.1

A szóban forgó irányelvnek a témája létfontosságú az Európai Unió számára. A világ dolgainak alakulását és az európai polgárok jólétét jelentős mértékben meghatározza majd a világunkra vonatkozó adatok ellenőrzése és felhasználása. Napjainkban ezeket az adatok jórészt az Egyesült Államok és más EU-n kívüli országok hozzák létre és ellenőrzik. Ahhoz, hogy az EU behozhassa lemaradását, és élenjáró lehessen ebben az óriási jelentőségű iparágban, létfontosságú, hogy Európa előmozdítsa saját űrprogramját, valamint a Föld-megfigyelési adatok létrehozását és terjesztését.

1.2

Az EGSZB határozottan támogatja egy egyértelmű szabályozási keret létrehozását az európai űripar előmozdítása érdekében, továbbá a Föld-megfigyelési adatok hasznosítását a fenntartható növekedés és az európai polgárok jólétének biztosítására. Ezért üdvözöljük az Európai Bizottság közleményét a Föld-megfigyelési műholdas adatok kereskedelmi célú terjesztéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslatról.

1.3

Az EGSZB üdvözli a javaslatot az európai űrpolitika tágabb kontextusában is, mely létfontosságú a jövőbeli jólét és az EU biztonsága szempontjából, csakúgy mint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés Európa 2020 stratégia által kilátásba helyezett elképzelésének megvalósulása érdekében (1).

1.4

Az EGSZB továbbá egyetért az Európai Bizottsággal abban is, hogy szükség van az irányelvre egy átlátható, tisztességes és konzisztens jogi keret létrehozásához, mellyel biztosítható az űrtermékek és -szolgáltatások belső piacának biztonságos és megfelelő működése és fejlődése, továbbá kialakítható a nagy felbontású műholdas adatok terjesztésére vonatkozó közös keret is.

1.5

Az EGSZB elégedett az irányelv rendelkezéseivel, melyek célja a nagy felbontású műholdas adatok kereskedelmi terjesztésére vonatkozó európai uniós szabvány létrehozása.

1.6

Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy Európában a kereskedelmi űripar mindeddig túlságosan lassan fejlődött, és az űrtechnológiára és -adatokra támaszkodva már korábban több munkahelyet és nagyobb jólétet lehetett volna teremteni. Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a politikák és egy, az űrrel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó jogalkotási keret kidolgozását az űrágazat biztonságának, védelmének, fenntarthatóságának és gazdasági fejlődésének az előmozdítása érdekében, továbbá az űrtermékek és -szolgáltatások belső piaca megfelelő működésének biztosítására.

1.7

Az EGSZB erőteljesen úgy érzékeli, hogy az Unió 28 tagállamában nagyobb mértékű politikai támogatásra van szüksége azoknak a kkv-knek, amelyek megpróbálják felvenni a versenyt és növekedésre törekszenek a Föld-megfigyelési adatok piacán. Az EGSZB szeretne olyan konkrét politikákat látni, amelyek célja a minimális pénzügyi volumennel kapcsolatos, indokolatlan akadályok megszüntetése a belső piacon, melyek különösen a kkv-kre gyakorolnak kedvezőtlen hatást.

1.8

Az EGSZB az európai űrügyi közbeszerzési politikára tett javaslatokat szeretne a kereskedelmi célú űrágazat fejlődése érdekében, mely nagymértékben függ az intézményi beszerzésektől.

1.9

Kívánatosnak tart továbbá olyan politikákat is, melyek előmozdítják több mérnök, ikt- és gazdasági végzettségű szakember képzését az űripar számára, különösen az adatszolgáltatók, adat-viszonteladók, hozzáadott értéket teremtő és geoinformációs szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók gyorsan növekvő piacán.

1.10

Az EGSZB elismeri, hogy az uniós polgárok biztonsága létfontosságú. Azonban úgy véli, hogy az irányelvjavaslat rendelkezéseitől függetlenül egy átfogóbb, közös európai biztonságpolitika segítene többek között a nagy felbontású műholdas adatok néhány tagállam által gyakorolt, túlzottan korlátozó jellegű ellenőrzése kérdésének kezelésében.

1.11

Az EGSZB összehangolt munkát kér továbbá a Tanácstól egy olyan európai űrpolitika kidolgozása és támogatása érdekében, amely előmozdítaná a békét, a biztonságot és a gazdasági növekedést az űrtechnológiák és az általuk létrehozott adatok fejlesztésének és hasznosításának nyílt és együttműködő megközelítése révén.

1.12

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét az EGSZB-nek az űrpolitkával kapcsolatos korábbi véleményeire (2).

2.1

Az irányelvjavaslat a Föld-megfigyelési műholdas adatok Unión belüli kereskedelmi célú terjesztésével foglalkozik. Különös figyelmet szentel a nagy felbontású műholdas adatok meghatározásának és ellenőrzésének, mivel ezek az adatok külön kategóriát alkotnak, és ezért kereskedelmi célú terjesztésükhöz eltérő szabályozási rendszerre van szükség.

2.2

A nagy felbontású műholdas adatokat az egyre nagyobb piaccal rendelkező térinformatikai termékek és szolgáltatások nyújtásához hasznosítják. A nagy felbontású műholdas adatok nélkülözhetetlenné váltak a környezet figyelemmel kísérésében, a várostervezésben, a természeti erőforrások, valamint a katasztrófák és a vészhelyzetek kezelésében.

2.3

Fontosak továbbá a tagállamok biztonsága és védelme szempontjából, ezért a nagy felbontású műholdas adatoknak a kereskedelmi szolgáltatók általi terjesztését az a tagállam szabályozza, amelyben a szolgáltató be van jegyezve. Ezért napjainkban a nagy felbontású műholdas adatok kezelésére, valamint az ezen adatokra épülő szolgáltatásokra és termékekre vonatkozó nemzeti szintű szabályozás tekintetében sem létezik közös megközelítés. Ez egész Európában töredezett szabályozási kerethez vezet, mely a koherencia, az átláthatóság és a kiszámíthatóság hiányával jellemezhető, emiatt akadályozza a piac teljes kibontakozását.

2.4

A javasolt irányelv célja a nagy felbontású műholdas adatokkal kapcsolatos termékek és szolgáltatások piaca megfelelő működésének biztosítása a nagy felbontású műholdas adatok terjesztésére vonatkozó jogi keret létrehozásával, a nagy felbontású műholdas adatokhoz kereskedelmi céllal történő hozzáférésről való jó és megfelelő szintű tájékoztatással, továbbá az adatszolgáltatók közötti verseny elősegítésére egy átlátható, kiszámítható és tisztességes, minden tagállamban érvényes jogi keret kidolgozásával, valamint az adatok EU-n belüli szabad áramlásának biztosításával.

2.5

A cél az, hogy az irányelvjavaslat végrehajtása pozitív gazdasági hatást váltson ki az űradatok terjesztésére vonatkozó átláthatóság, jogbiztonság és üzleti kiszámíthatóság magasabb szintjének köszönhetően. Pozitív hatás várható a vállalkozások létrehozását és növekedését, a Föld-megfigyelési adatok értékesítését és a nemzetközi versenyképességet illetően. Azon túlmenően, hogy növekszik a munkahelyek száma az adat-viszonteladói és a hozzáadott értéket teremtő, továbbá az adatszolgáltató vállalkozások körében, a jobb minőségű szolgáltatások és a versenyképesebb árak folytán, a munkahelyek számának további növekedése valószínű az értéklánc más szintjein is (például a nagy felbontású műholdas adatokat felhasználó vállalkozások, a műholdgyártók és -üzemeltetők körében). A munkahelyek számának közvetett növekedésére is lehet számítani, mivel egy új munkahely az űriparban akár öt további új munkahelyet is jelenthet a többi ágazatban.

2.6

Az irányelvjavaslat főbb rendelkezései a következők: