29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/1

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/2

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/2

1)

Úgy kell-e értelmezni az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: 2004/18/EK irányelv) 2. cikkével összhangban értelmezett 48. cikkének (3) bekezdését, hogy ahol abban az szerepel, hogy a gazdasági szereplő „szükség esetén” egyéb szervezetek kapacitására is támaszkodhat, ott azt az esetet értik ezalatt, amikor a mindenkori gazdasági szereplő nem rendelkezik az ajánlatkérő szerv által megkövetelt képesítésekkel, és egyéb szervezetek kapacitására kíván támaszkodni? Vagy korlátozásként úgy kell értelmezni ezt a hivatkozást, miszerint a gazdasági szereplő csak „szükség esetén” támaszkodhat egyéb szervezetek kapacitásaira, hogy a gazdasági szereplő képesítésének közbeszerzési eljárásban való igazolása keretében csak kivételesen és nem főszabály szerint megengedett az ilyen hivatkozás?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2004/18/EK irányelv 2. cikkével összhangban értelmezett 48. cikkének (3) bekezdését, hogy a gazdasági szereplő egyéb szervezetek kapacitásaira való támaszkodása „a velük fennálló kapcsolatának jogi jellegétől függetlenül”, valamint az ezen szervezet „erőforrásainak rendelkezésre állása” azt jelenti, hogy a gazdasági szereplő a szerződés teljesítése során semmilyen vagy csak nagyon laza és meghatározatlan kapcsolatban állhat e szervezettel, azaz a szerződést önállóan (egyéb szervezet részvétele nélkül) teljesíteni tudja, vagy hogy az ilyen részvétel többek között „tanácsadásból”, „konzultációból”, „oktatásból” állhat? Vagy úgy kell értelmezni a 2004/18/EK irányelv 48. cikkének (3) bekezdését, hogy annak a szervezetnek, akinek a kapacitásaira a gazdasági szereplő támaszkodik, valóban és személyesen teljesítenie kell a szerződést olyan mértékben, amilyen mértékben feltüntették kapacitásait?

3)

Úgy kell-e értelmezni a 2004/18/EK irányelv 2. cikkével összhangban értelmezett 48. cikkének (3) bekezdését, hogy az a gazdasági szereplő, aki rendelkezik ugyan saját, bár az ajánlatkérő részére általa feltüntetni kívántnál csekélyebb (például a teljes szerződés teljesítésére irányuló ajánlat benyújtásához nem elegendő) mértékű tapasztalattal, emellett támaszkodhat egyéb szervezetek kapacitásaira annak érdekében, hogy javítsa a kilátásait a közbeszerzési eljárásban?

4)

Úgy kell-e értelmezni a 2004/18/EK irányelv 2. cikkével összhangban értelmezett 48. cikkének (3) bekezdését, hogy az ajánlatkérő a szerződési hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban meghatározhatja (vagy akár meg kell határoznia) azokat az elveket, amelyek értelmében a gazdasági szereplő egyéb szervezetek kapacitásaira támaszkodhat, például, hogy a másik szervezetnek milyen módon kell részt vennie a szerződés teljesítésében, hogy hogyan kötődhetnek egymáshoz a gazdasági szereplő és a másik szervezet képességei, vagy hogy a másik szervezet egyetemlegesen felel-e a gazdasági szereplővel a szerződés megfelelő teljesítéséért olyan mértékben, amilyenben a gazdasági szereplő a másik szervezet kapacitásaira hivatkozik?

5)

A gazdasági szereplőkkel való egyenlő és megkülönböztetés-mentes bánásmód 2004/18/EK irányelv 2. cikkében szereplő elve lehetővé teszi-e valamely másik szervezet kapacitásaira való olyan hivatkozást az irányelv 48. cikkének (3) bekezdése szerint, amelynek keretében két vagy több olyan szervezet kapacitásait vonják össze, akik szakértelmük és tapasztalatuk tekintetében nem rendelkeznek az ajánlatkérő által elvárt kapacitásokkal?

6)

A gazdasági szereplőkkel való egyenlő és megkülönböztetés-mentes bánásmód 2004/18/EK irányelv 2. cikkében szereplő elve ezáltal lehetővé teszi-e a 2004/18/EK irányelv 44. cikkének és 48. cikke (3) bekezdésének olyan értelmezését, hogy az eljárásban való részvétel céljából a gazdasági szereplő valódi képesítéseitől függetlenül csak formálisan kell teljesíteni az ajánlatkérő által a közbeszerzési eljárásban való részvétel tekintetében felállított feltételeket?

7)

A gazdasági szereplőkkel való egyenlő és megkülönböztetés-mentes bánásmód 2004/18/EK irányelv 2. cikkében szereplő elve lehetővé teszi-e azt, hogy a gazdasági szereplő, amennyiben a szerződés egy része tekintetében elfogadható az ajánlat benyújtása, az ajánlat benyújtását követően, például a dokumentáció kiegészítése vagy pontosítása keretében adja meg azt, hogy a szerződés mely részére vonatkoznak az általa az eljárásban való részvétel feltételei teljesítésének igazolására bemutatott kapacitások?

8)

A gazdasági szereplőkkel való egyenlő és megkülönböztetés-mentes bánásmód 2004/18/EK irányelv 2. cikkében szereplő elve, valamint az átláthatóság elve lehetővé teszi-e azt, hogy a megtartott árverést érvénytelennek nyilvánítsák, és megismételjék az elektronikus árverést akkor, ha lényeges tekintetben nem megfelelően alkalmazták azt, ha például nem hívták fel részvételre a szabályszerű ajánlatokat benyújtó valamennyi gazdasági szereplőt?

9)

A gazdasági szereplőkkel való egyenlő és megkülönböztetés-mentes bánásmód 2004/18/EK irányelv 2. cikkében szereplő elve, valamint az átláthatóság elve lehetővé teszi-e azt, hogy a szerződést olyan gazdasági szereplőnek ítéljék oda, akinek az ajánlatára ilyen árverésen ítélik oda a szerződést anélkül, hogy ezt az árverést megismételnék, ha nem megállapítható az, hogy az elutasított gazdasági szereplő részvétele megváltoztatta volna az árverés eredményét?

10)

A 2004/18/EK irányelv rendelkezéseinek értelmezése során – annak ellenére, hogy még nem telt el az átültetésére rendelkezésre álló határidő – lehet-e értelmezési iránymutatásként fordulni a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseinek és preambulumbekezdéseinek tartalmához, amennyiben az rávilágít az uniós jogalkotó bizonyos feltételezéseire és szándékaira, és nem áll ellentétben a 2004/18/EK irányelv rendelkezéseivel?

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/4

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/4

1.

„A borpiac közös szervezésére irányuló uniós jog, különösen az 1308/2013/EU rendelet (1) helyes értelmezése alapján jogszerű-e az, ha valamely tagállam olyan nemzeti intézkedést hoz, amely az eladásra szánt termék alkoholtartalmától függő minimális kiskereskedelmi árat határoz meg a bor tekintetében, és amely így eltér a borpiacot egyébként jellemző, az árak piaci viszonyok mentén való szabad alakulásától?”

2.

„Az EUMSZ 36. cikk szerinti igazolással összefüggésben, ha

az uniós jog értelmében megengedhető-e, és ha igen, milyen feltételek mellett az, hogy a tagállam eltekintsen a fogyasztók számára áremeléssel járó ezen adójogi módszerek alkalmazásától az Unión belüli kereskedelmet és versenyt torzító minimális kiskereskedelmi árat meghatározó jogszabályi intézkedések javára?”

3.

„Amennyiben valamely tagállam bíróságát annak eldöntésére kérik fel, hogy az EUMSZ 34. cikkel összeegyeztethetetlen, kereskedelemre vonatkozó mennyiségi korlátozásnak minősülő jogszabályi intézkedés igazolható-e az EUMSZ 36. cikk alapján, az emberek egészségének védelmére hivatkozva, ez a bíróság korlátozva van-e kizárólag azon információk, bizonyítékok vagy egyéb források vizsgálatára, amelyek a jogalkotó számára a jogszabály hatályba lépésekor rendelkezésre álltak, és amelyeket akkor megvizsgált? Amennyiben nem, akkor milyen egyéb korlátozást lehet alkalmazni a nemzeti bíróság azon lehetőségeire, hogy megvizsgálja a nemzeti bíróság határozatának időpontjában elérhető, és a felek által rendelkezésre bocsátott valamennyi forrást vagy bizonyítékot?”

4.

„Amennyiben valamely tagállamban a bíróságnak az uniós jog értelmezése és alkalmazása során meg kell vizsgálnia a nemzeti hatóságok azon állítását, miszerint valamely, egyébként az EUMSZ 34. cikk hatálya alá tartozó, kereskedelemre vonatkozó mennyiségi korlátozásnak minősülő intézkedés az EUMSZ 36. cikk szerinti eltérésként igazolható az emberek egészségének védelme érdekében, akkor a nemzeti bíróság milyen mértékben köteles vagy jogosult – a rendelkezésére álló információk alapján – objektív álláspont kialakítására az elérni kívánt célt megvalósító intézkedés hatékonyságáról; az Unión belüli versenyre kevésbé torzító hatással járó, legalább azonos hatású alternatív intézkedés elérhetőségéről; és az intézkedés általánosan vett arányosságáról?”

5.

„Figyelembe véve az Unión belüli kereskedelemre és versenyre torzító hatással nem járó, vagy legalább kevésbé torzító hatással járó alternatív intézkedés létezését (azzal a vitával összefüggésben, hogy valamely intézkedés igazolható-e az emberek egészségének védelmével az EUMSZ 36. cikk alapján), jogszerű ok-e ennek az alternatív intézkedésnek a mellőzésére az, hogy a hivatkozott alternatív intézkedés hatásai esetleg nem pontosan azonosak az EUMSZ 34. cikk szerint kifogásolt intézkedéssel, hanem további előnyökkel járhat és tágabb körű, általános célkitűzésnek felel meg?”

6.

„Annak értékelése során, hogy valamely nemzeti intézkedés az EUMSZ 34. cikk szerinti olyan mennyiségi korlátozásnak tekintendő vagy minősül, amelyet az EUMSZ 36. cikk alapján kívánnak igazolni, és különösen ezen intézkedés arányosságának vizsgálata során milyen mértékben terhelhető a bíróság azzal a feladattal, hogy értékelésében figyelembe vegye azt, hogy az intézkedés milyen módon és mértékben minősül a 34. cikkel ellentétes mennyiségi korlátozásnak?”

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/5

1)

A Vallon Régió Tanácsa 1997. június 5-i, a hatvan évesnél idősebb személyek számára kialakított szanatóriumokra, szálláshely-szolgáltatókra és nappali gondozó központokra vonatkozó rendelete értelmében vett szálláshely-szolgáltató (amely haszonszerzési céllal egy vagy két személy részére kialakított különálló, önálló életvitelt biztosító szálláshelyeket kínál, amelyben felszerelt konyha, nappali, hálószoba és felszerelt fürdőszoba található, valamint haszonszerzési céllal különböző, visszterhes jellegű fakultatív szolgáltatásokat nyújt, amelyek nem kizárólag a szálláshely-szolgáltató lakói számára elérhetők – étterem bárral, fodrászat és szépségszalon, kinetoterápia terem, ergoterápiai tevékenységek, mosógéppel felszerelt mosókonyha, ambulancia és vérvétel, orvosi rendelő működtetése) olyan főként karitatív jellegű intézménynek minősül-e, amely a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (1) 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) pontja (jelenleg a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (2) 132. cikke (1) bekezdésének g) pontja) értelmében vett „szociális gondozással és szociális biztonsággal szorosan összefüggő szolgáltatásokat” nyújt?

2)

Eltérő-e a fenti kérdésre adott válasz, amennyiben a szóban forgó szálláshely-szolgáltató az érintett szolgáltatások nyújtása vonatkozásában állami támogatásokra, vagy az állami szervek részéről bármilyen egyéb formát öltő előnyre vagy pénzügyi beavatkozásra válik jogosulttá?

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/6

1 a)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikket, hogy a bűnüldözési hatóságok számára tilos az, hogy a sportfogadásoknak a más tagállam engedélyével rendelkező fogadásszervező számára, németországi engedély nélkül történő közvetítését szankcionálják abban az esetben, ha a közvetítéshez az is szükséges, hogy a szervező németországi engedéllyel rendelkezzen, de a nemzeti hatóságok számára az uniós joggal ellentétes jogi helyzet („sportfogadás-monopólium”) miatt tiltott az engedélynek a nem állami fogadásszervezők részére történő megadása?

1 b)

Módosul-e az 1 a) pontban foglalt kérdésre adott válasz abban az esetben, ha az állami sportfogadás-monopóliumot együttesen bevezető és végrehajtó 15 szövetségi tartomány egyikében az állami hatóságok a betiltási eljárás vagy a büntetőeljárás keretében azt állítják, hogy az engedély magán fogadásszervező számára történő megadását érintő jogszabályi tilalmat az e szövetségi tartományra vonatkozó szervezési vagy közvetítési engedély iránti esetleges kérelem esetén nem alkalmazzák?

1 c)

Úgy kell-e értelmezni az uniós jogi elveket, és különösen a szolgáltatásnyújtás szabadságát, valamint a Bíróság C-186/11. sz. ügyben hozott ítéletét, hogy azokkal ellentétes a sportfogadások határokon átnyúló közvetítésének a tartós, „preventívként” jellemzett tilalma vagy szankcionálása, ha azt azzal indokolják, hogy a tilalmat megállapító hatóságok számára a döntésük meghozatalának időpontjában nem volt „nyilvánvaló, azaz, minden további vizsgálat nélkül megállapítható”, hogy a közvetítési tevékenység az állami monopólium fenntartását leszámítva az engedélyezés valamennyi lényeges feltételének megfelel?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 98/34/EK irányelvet (1), hogy azzal ellentétes a sportfogadások más tagállam engedélyével rendelkező fogadásszervező számára, németországi engedély nélkül, sportfogadó automata útján történő közvetítésének a szankcionálása, ha az állami beavatkozás egyetlen szövetségi tartománynak az Európai Bizottsággal nem közölt törvényén alapszik, amelynek tartalma a hatályon kívül helyezett, szerencsejátékokról szóló („GlüStV”)?

3)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikket, az átláthatóság követelményét, az egyenlőség elvét, valamint a részrehajlásnak az uniós jogi tilalmát, hogy azokkal ellentétes a sportfogadások más tagállam engedélyével rendelkező fogadásszervező számára, németországi engedély nélkül történő közvetítésének a szankcionálása olyan esetben, amelynek jellegzetessége a „sportfogadásokra vonatkozó kísérleti kikötést” tartalmazó, kilenc éven át hatályos Glücksspieländerungsstaatsvertrag („GlüÄndStV”), amely hét évre szólóan előírja annak az elméleti lehetőségét, hogy legfeljebb 20 koncessziót nem állami fogadásszervezőnek is kioszthatnak, melyek esetében a közvetítési engedély szükséges feltétele a valamennyi szövetségi tartományra kiterjedő legalizációs hatály, és amelyet ezenfelül a következők jellemeznek:

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/8

1)

Úgy kell-e értelmezni a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18-i 86/653/EGK tanácsi irányelv (1) 17. cikkét, hogy az feljogosítja a nemzeti jogalkotót arra, hogy úgy rendelkezzen, hogy a szerződés megszűnését követően a kereskedelmi ügynök jogosult az ügyfélkör miatti kártalanításra, amelynek összege nem haladhatja meg az egy évi díjazás összegét, valamint – amennyiben e kártalanítás nem fedezi teljes mértékben a ténylegesen elszenvedett károkat – a ténylegesen elszenvedett kár összege és az említett kártalanítás összege közötti különbözetnek megfelelő mértékű további kártérítésre?

2)

Pontosabban, úgy kell-e értelmezni az irányelv 17. cikke (2) [bekezdésének] c) [pontját], hogy az az ügyfélkör miatti kártalanításhoz képest kiegészítő jellegű kártérítés nyújtását olyan, a megbízó által elkövetett szerződésszegés vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekmény fennállásához köti, amely okozati összefüggésben áll a követelt kárral, valamint az ügyfélkör miatti átalánykártalanítás révén megtérítettektől elkülönülő kár fennállásához köti?

3)

Ez utóbbi kérdésre adandó igenlő válasz esetén a szerződésszegésnek a szerződés egyoldalú megszüntetésétől különbözőnek kell-e lennie, mint például a nem megfelelő felmondási idő közlése, a felmondási időre járó elégtelen összegek és elégtelen ügyfélkör miatti kártalanítás nyújtása, a megbízó részéről súlyos okok fennállása, a felmondási joggal való visszaélés vagy bármilyen más, többek között a piaci gyakorlatokkal kapcsolatos kötelezettségszegés?

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/8

1)

A jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló, nyitott dereglyével való amszterdami belvízi személyszállítás, amelynek keretében különösen díjazás ellenében körutazást, és partik céljára történő bérbeadást kínálnak, olyan szolgáltatásnak minősül-e, amelyre a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 376., 36. o.) 2. cikke (2) bekezdésének d) pontjában a közlekedés területén nyújtott szolgáltatások tekintetében rögzített kivételre figyelemmel alkalmazandók ezen irányelv rendelkezései?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: Alkalmazható-e a 2006/123/ irányelv III. fejezete tisztán belső helyzetekre, vagy azon kérdés értékelésekor, hogy alkalmazható-e az említett fejezet, a Bíróságnak a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságára vonatkozóan a Szerződésben előírt rendelkezések tisztán belső helyzetekben való alkalmazásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlata alkalmazandó?

3)

Amennyiben a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Bíróságnak a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságára vonatkozóan a Szerződésben előírt rendelkezések tisztán belső helyzetekben való alkalmazásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlata alkalmazandó azon kérdés értékelésekor, hogy alkalmazandó-e a 2006/123 irányelv III. fejezete:

4)

Az következik-e a 2006/123 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének b) pontjából, hogy abban az esetben, ha az engedélyek száma a közérdeken alapuló kényszerítő indok miatt korlátozott, az engedélyek időtartamát is korlátozni kell az említett irányelv azon céljára is figyelemmel, hogy szabad hozzáférést biztosítson a szolgáltatási piachoz, vagy erről a tagállam illetékes hatósága mérlegelési jogkörében dönthet?

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/9

1)

Alkalmazható-e a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 376., 36. o.) III. fejezete tisztán belső helyzetekre, vagy azon kérdés értékelésekor, hogy alkalmazható-e az említett fejezet, a Bíróságnak a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságára vonatkozóan a Szerződésben előírt rendelkezések tisztán belső helyzetekben való alkalmazásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlata alkalmazandó?

2)

Amennyiben a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Bíróságnak a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságára vonatkozóan a Szerződésben előírt rendelkezések tisztán belső helyzetekben való alkalmazásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlata alkalmazandó azon kérdés értékelésekor, hogy alkalmazandó-e a 2006/123 irányelv III. fejezete:

3)

Amennyiben a szolgáltató hivatkozhat a 2006/123 irányelv III. fejezetében foglalt rendelkezésekre: ellentétes-e az említett irányelv 10. cikke (2) bekezdésének c) pontjával a jelen ügyben vitatotthoz hasonló olyan feltétel, amely szerint a kirakatprostitúciós üzletek tulajdonosai csak olyan prostituáltaknak adhatnak bérbe szobákat óraalapon, akik a működtetővel egy általa értett nyelven képesek kommunikálni?

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/10

1)

A Kombinált Nómenklatúra (1) 3003 vámtarifaszáma szerinti, terápiás vagy megelőző célra szolgáló, több alkotórész összekeverésével készült gyógyszerről van-e szó az alapügyben szóban forgóhoz hasonló aminosav-keverékek (RM0630, illetve RM0789) esetében, amelyekből (szénhidrátokkal és zsírokkal együtt) olyan élelmiszert állítanak elő, amellyel egy főszabály szerint létfontosságú, a rendes táplálkozásban megtalálható, egyedi esetben azonban allergiát kiváltó anyagot helyettesítenek, és ezáltal elkerülik az allergiából fakadó egészségkárosodásokat, és lehetségessé válik a már fellépett károsodások enyhítése, vagy akár gyógyítása?

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

2)

Az aminosav-keverékek esetében a Kombinált Nómenklatúra 2106 vámtarifaszáma szerinti élelmiszer-készítményekről van-e szó, amelyek a Kombinált Nómenklatúra 30. árucsoportjához tartozó megjegyzés 1.a) pontja szerint azért nem tartoznak ebbe az árucsoportba, mert nem fejtenek ki a táplálékbevitelen túlmutató terápiás vagy megelőző hatást?

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/11

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/11

1.

A „szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról szóló” 2010/18 irányelvnek (1) az 1. szakasza 2. pontjában meghatározott hatálya alá tartozik-e a Ley (española) 27/99 de Cooperativas (a szövetkezetekről szóló 27/99. sz. spanyol törvény) 80. cikkében és a Ley 8/2003 de Cooperativas de la Comunidad Valenciana (a valenciai autonóm tartomány szövetkezeteiről szóló 8/2003. sz. törvény) 89. cikkében szabályozott dolgozói szövetkezet munkavállaló tagjának jogviszonya, amely bár a tagállami szabályozás és ítélkezési gyakorlat szerint „tagsági” jogviszonynak minősül, a közösségi jog értelmében „munkaszerződésnek” is minősülhetne?

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén, az előbbi mellett másodlagos jelleggel fogalmazódik meg a második kérdés.

2.

Úgy kell-e értelmezni „a szülői szabadságról szóló felülvizsgált keretmegállapodás” (2010/18 irányelv) 8. szakaszának 2. pontját, és különösen azon rendelkezését, amelynek értelmében „[e] megállapodás rendelkezéseinek végrehajtása nem teremt érvényes jogalapot a munkavállalók általános védelmi szintjének csökkentésére az e megállapodás hatálya alá tartozó területeken”, hogy a 2010/18 irányelv egyértelmű tagállami átültetésének hiányában nem csökkenhet a korábbi 96/34 irányelv (2) átültetésekor általa meghatározott védelmi szint?

Kizárólag e két kérdés valamelyikére adandó igenlő válasz és annak megállapítása esetén, hogy a felpereshez hasonló szövetkezeti munkaviszonyra a 2010/18 irányelv alkalmazandó, lenne indokolt megválaszolni – az alábbi okok miatt – a következő kérdéseket.

3.

Úgy kell-e értelmezni a 2010/18 irányelv részét képező, „a szülői szabadságról szóló felülvizsgált új keretmegállapodás” 6. szakaszát, hogy az előírja, hogy az átültető belső nemzeti jogszabály vagy megállapodás tartalmazza és tegye egyértelművé a munkáltatók azon kötelezettségét, hogy „megvizsgálják” és „megválaszolják” a munkavállalóiknak a „munkaidő és munkarend megváltoztatására” vonatkozó kérelmeit a szülői szabadságot követő visszatérés során, figyelembe véve mind a saját, mind a munkavállalók igényeit, anélkül, hogy belső jogalkotási vagy társasági rendelkezés útján teljesítettnek lehetne tekinteni az átültetésre vonatkozó kötelezettséget, amely e jog tényleges érvényesülését kizárólag a munkáltatónak a szóban forgó kérelmek jóváhagyására vagy elutasítására vonatkozó mérlegelési jogkörétől tenné függővé?

4.

Úgy kell-e tekinteni „a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodásnak” – a [2010/18] irányelv 3. cikkének és a megállapodás 8. szakaszának „záró rendelkezéseinek” fényében értelmezett – 6. szakaszát, hogy az, mint közösségi minimumszabály, átültetés hiányában, „horizontális közvetlen hatállyal” rendelkezik?

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/12

1.

Az 1995. március 24-i 1/1995 királyi törvényerejű rendeletben foglalt, munkavállalók jogállásáról szóló törvény 56. cikke, a munkaerőpiac reformja érdekében sürgősségi intézkedések bevezetéséről szóló, 2012. július 6-i 3/2012 törvény ötödik átmeneti rendelkezése, valamint a közigazgatási és munkajogi peres eljárásról szóló, 2011. október 10-i 36/2011 törvény (Ley Reguladora de la Jurisdicción Social) 123. cikke és 124. 13 cikke (amelyek a fenti rendelkezésekre utalnak) ellentétes-e az Európai Unió [működéséről] szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változatának 107. és 108. cikkével, amennyiben lényegében növelik az Európai Bizottság „State aid SA.35253 (2012/N) Spain. Restructuring and Recapitalisation of the BFA Group” eljárásra vonatkozó határozata által jóváhagyott végkielégítések összegét?

2.

Az Európai Unió fent hivatkozott rendelkezéseivel és az Európai Bizottság „State aid SA.35253 (2012/N) Spain. Restructuring and Recapitalisation of the BFA Group” eljárásra vonatkozó határozatával ellentétes-e az említett nemzeti rendelkezések olyan értelmezése, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a jogszerű felmondás esetén fizetendő végkielégítések belső jogi rendelkezések által megállapított törvény szerinti legkisebb összegére történő módosítását?

3.

Az Európai Unió fent hivatkozott rendelkezéseivel és az Európai Bizottság „State aid SA.35253 (2012/N) Spain. Restructuring and Recapitalisation of the BFA Group” eljárásra vonatkozó határozatával ellentétes-e az említett nemzeti rendelkezések olyan értelmezése, amely – a felmondás jogellenességének megállapítása esetén – lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a végkielégítések konzultációs időszakban létrejött megállapodásban kikötött összegeknek megfelelő módosítását, feltéve, hogy azok összege magasabb a törvény szerinti legalacsonyabb összegnél, de alacsonyabb a törvény szerinti legmagasabb összegnél?

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/13

1.

Az 1995. március 24-i 1/1995 királyi törvényerejű rendeletben foglalt, munkavállalók jogállásáról szóló törvény 56. cikke, a munkaerőpiac reformja érdekében sürgősségi intézkedések bevezetéséről szóló, 2012. július 6-i 3/2012 törvény ötödik átmeneti rendelkezése, valamint a közigazgatási és munkajogi peres eljárásról szóló, 2011. október 10-i 36/2011 törvény (Ley Reguladora de la Jurisdicción Social) 123. cikke és 124.13 cikke (amelyek a fenti rendelkezésekre utalnak) ellentétes-e az Európai Unió [működéséről] szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változatának 107. és 108. cikkével, amennyiben lényegében növelik az Európai Bizottság „State aid SA.35253 (2012/N) Spain. Restructuring and Recapitalisation of the BFA Group” eljárásra vonatkozó határozata által jóváhagyott végkielégítések összegét?

2.

Az Európai Unió fent hivatkozott rendelkezéseivel és az Európai Bizottság „State aid SA.35253 (2012/N) Spain. Restructuring and Recapitalisation of the BFA Group” eljárásra vonatkozó határozatával ellentétes-e az említett nemzeti rendelkezések olyan értelmezése, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a jogszerű felmondás esetén fizetendő végkielégítések belső jogi rendelkezések által megállapított törvény szerinti legkisebb összegére történő módosítását?

3.

Az Európai Unió fent hivatkozott rendelkezéseivel és az Európai Bizottság „State aid SA.35253 (2012/N) Spain. Restructuring and Recapitalisation of the BFA Group” eljárásra vonatkozó határozatával ellentétes-e az említett nemzeti rendelkezések olyan értelmezése, amely – a felmondás jogellenességének megállapítása esetén – lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a végkielégítések konzultációs időszakban létrejött megállapodásban kikötött összegeknek megfelelő módosítását, feltéve, hogy azok összege magasabb a törvény szerinti legalacsonyabb összegnél, de alacsonyabb a törvény szerinti legmagasabb összegnél?

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/14

—

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének (hetedik tanács) a T-458/10–T-467/10. és T-471/10. sz., Peter McBride és társai kontra Európai Bizottság egyesített ügyekben 2014. május 13-án hozott ítéletét;

—

utasítsa el a megsemmisítés iránti keresetet, és mindenesetre az első jogalapot;

—

vagy másodlagosan utalja vissza az ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé, hogy a Törvényszék határozzon az elé tárt azon jogalapokról, amelyeket az Európai Unió Bírósága nem bírált el, és

—

kötelezze a felpereseket a fellebbezés és a Törvényszék előtti eljárás kapcsán felmerült költségek viselésére.

Először is, a Törvényszék az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ vagy Szerződés) 263. cikkével, a tényleges érvényesülés elvével, a hatáskör-átruházás elvével, a jogbiztonság elvével, a jogrend folytonosságának elvével, a jog időbeli hatályának elvével, a jogos bizalom elvével és a jogszabályok folytatólagos alkalmazására vonatkozó elvekkel összefüggésben tévesen értelmezte és alkalmazta az EUMSZ 266. cikket, amennyiben megsemmisített bizonyos bizottsági határozatokat, amelyek a Bizottságnak a T-218/03–T-241/03. sz., Boyle és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben, valamint a C-373/06. P., C-379/06. P. és C-382/06. P. sz., Flaherty és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletekben foglalt kötelezettségei teljesítésére irányultak. A megtámadott ítélet megállapítja, hogy a Bizottság köteles volt az ezen ítéletekben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételére, azonban erre nem rendelkezett hatáskörrel.

Másodszor, a Törvényszék nem indokolta megfelelő módon ítéletét, és nem adott választ a Bizottság egyik központi érvére (továbbá az egyik ügyben az elfogadhatósággal kapcsolatos kérdésére sem). Ily módon a Törvényszék megsértette a Bíróság alapokmányának 36. cikkét és a Törvényszék eljárási szabályzatának 81. cikkét.

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/14

1)

Közvetlenül a helyfoglalással érintett járat vonatkozásában kell-e felmerülnie a rendelet (1) 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett rendkívüli körülménynek?

2)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: a tervezett járat lebonyolítására szánt légi jármű hány korábbi oda vissza útja bír jelentőséggel valamely rendkívüli körülmény szempontjából? Van-e időbeli korlát a korábbi oda-vissza járatok során felmerült rendkívüli körülmények figyelembevétele tekintetében? És ha igen, miként kell ezen időbeli korlátot megszabni?

3)

Amennyiben a korábbi oda-vissza utak során felmerülő rendkívüli körülmények is jelentőséggel bírnak valamely későbbi járat szempontjából: az üzemeltető légifuvarozónak csak a rendkívüli körülmény elkerülésére kell-e a rendelet 5. cikkének (3) bekezdése szerinti ésszerű intézkedéseket megtenni, vagy a hosszabb késés elkerülésére is?

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/15

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-519/09. sz., Toshiba Corporation kontra Európai Bizottság ügyben 2014. május 21-én hozott ítéletét annyiban, amennyiben az elutasította a Toshiba által a COMP/39.129 – „hálózati transzformátorok”-ügyben hozott európai bizottsági határozat 1. és 2. cikkének megsemmisítése iránt benyújtott keresetet, és semmisítse meg a határozatot;

—

másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az a Bíróság ítéletével összhangban döntsön a jogkérdésekben; és mindenesetre

—

a Bizottságot kötelezze a Toshiba költségeinek viselésére, ideértve a Törvényszék előtti eljárás költségeit is.

—

Első jogalap: a Toshiba úgy érvel, hogy a Törvényszék hibás jogi tesztet alkalmazott, amikor megállapította, hogy a japán hálózatitranszformátor-gyártók az EGT piacán potenciális versenytársak, (1) mivel az EGT piacára lépés akadályai nem legyőzhetetlenek, és (2) mivel fennállt a „Gentlemen’s Agreement”, ahelyett hogy megvizsgálta volna, hogy a japán gyártók valóban tényleges lehetőségekkel rendelkeztek-e az EGT piacára lépéshez, és hogy az ilyen belépés gazdaságilag életképes stratégia volt-e. A japán és az európai gyártók közötti potenciális verseny hiányában a „Gentlemen’s Agreement” nem sérthette meg az EK 81. cikket, és a Bizottságnak nem volt hatásköre az ügyben való eljárásra. Így a Toshiba vonatkozásában a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, a vitatott határozatot pedig meg kell semmisíteni.

—

Második jogalap: a Toshiba előadja, hogy a Törvényszék elferdítette egy levél tartalmát, amelyben egy, az eljárásban részt vevő másik fél azt állította, hogy nem vitatja a Bizottság megállapításait. A Bizottság úgy tekintette, hogy a levél felváltotta e fél azon korábbi kijelentéseit, miszerint az EGT-ben nem végzett értékesítéseket. Ezzel azonban a Törvényszék bizonyítékot ferdített el, és ez alapján állapította meg, hogy az EGT piacára lépés akadályai nem legyőzhetetlenek. A Toshiba így előadja, hogy a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, a vitatott határozatot pedig meg kell semmisíteni.

—

Harmadik jogalap: a Toshiba előadja, hogy a Törvényszék ellentmondásos indokolást adott, a nyilvános elhatárolódást illetően téves jogi tesztet alkalmazott, és megsértette a személyes felelősség elvét, amikor megállapította, hogy a Toshiba arra vonatkozó érve, hogy nem vett részt a 2003-ban Zürichben tartott találkozón, „hatástalan”. Ennélfogva a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, a vitatott határozatot pedig meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben megállapítják, hogy a Toshiba 2003 májusáig részt vett a Gentlemen’s Agreementben.

—

Negyedik jogalap: a Toshiba előadja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a bírságkiszabási iránymutatás 18. pontját, amikor a felek jogsértésben való súlyát a teljes piaci részesedések alapján állapította meg. Ennélfogva a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, a vitatott határozatot pedig meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben azok a Toshiba bírságát a Toshiba világszintű piaci részesedése alapján számítják ki, és a Toshiba bírságát megfelelően csökkenteni kell.

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/17

1)

A keresetről már nem szükséges határozni.

2)

A Törvényszék a felperest és a beavatkozót kötelezi saját költségeik, valamint az alperes részéről felmerült költségek fele-fele részben történő viselésére.

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/17

1)

A keresetről már nem szükséges határozni.

2)

A Törvényszék a felperest kötelezi a saját költségei, valamint az alperes részéről felmerült költségek viselésére.

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/18

1)

A keresetről már nem szükséges határozni.

2)

A Törvényszék a felperest és a beavatkozót kötelezi saját költségeik, valamint az alperes részéről felmerült költségek fele-fele részben történő viselésére.

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/19

1)

A keresetről már nem szükséges határozni.

2)

A Törvényszék a felperest kötelezi a költségek viselésére, ideértve az alperes és a beavatkozó részéről felmerült költségek viselését.

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/19

1)

A keresetről már nem szükséges határozni.

2)

A Törvényszék a felperest kötelezi a költségek viselésére, ideértve az alperes és a beavatkozó részéről felmerült költségek viselését.

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/20

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ötödik fellebbezési tanácsának az R 240/2013-5. sz. és R 303/2013-5. sz. ügyben 2014. április 30-án hozott határozatát;

—

kötelezze az alperest a költségek viselésére.

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/21

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2014. május 19-i határozatát (R 1911/2013–4. sz. ügy), mivel az nem jogszerű, és sérti a közösségi védjegyről szóló jogszabályi rendelkezéseket, és ezzel egyidejűleg hozzon a jelen keresetlevélben foglalt kérelmeknek megfelelő ítéletet akár a bejelentett térbeli védjegy benne rejlő megkülönböztető képessége, akár a használat révén megszerzett megkülönböztető képessége alapján, adjon helyt a jelen keresetnek és rendelje el a 1 1 7 47  987. számon bejelentett közösségi térbeli védjegynek a nizzai osztályozás 30. osztályába tartozó áruk vonatkozásában történő lajstromozását, mivel e védjegybejelentés jogszerű és megfelelő;

—

miután helyt adott a jelen keresetnek és az említett védjegy lajstromozásra került, a jelen eljárás költségeinek viselésére és az OHIM-nak fizetett fellebbezési díj megfizetésére az ellenérdekű felet kötelezze.

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/21

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) második fellebbezési tanácsának az R 1859/2013-2. sz. ügyben, a 0 9 62  191. számon az Európai Unióra kiterjedő hatállyal lajstromozott nemzetközi védjegyre vonatkozóan 2014. május 13-án hozott határozatát és változtassa meg azt oly módon, hogy a fellebbezést nyilvánítsa megalapozottnak és adjon helyt a törlés iránti kérelemnek;

—

az alperest és adott esetben az eljárásban részt vevő másik felet kötelezze az eljárási költségek – ideértve a fellebbezési eljárásban felmerült költségeket is – viselésére.

—

A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összefüggésben értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 158. cikkének megsértése

—

A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 158. cikkének megsértése

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/22

—

változtassa meg a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) negyedik fellebbezési tanácsának 2014. május 19-én az R 1128/2013-4. sz. ügyben hozott határozatát oly módon, hogy az utasítsa el a felszólalást;

—

másodlagosan, helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) negyedik fellebbezési tanácsának 2014. május 19-én az R 1128/2013-4. sz. ügyben hozott határozatát;

—

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) kötelezze az eljárási költségek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése

—

a 2868/95 rendelet 20. szabálya (7) bekezdése c) pontjával összefüggésben értelmezett 63. cikkének megsértése

—

a 2868/95 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének, 75. cikkének és 76. cikkének megsértése

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/23

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) első fellebbezési tanácsának 2014. június 2-án az R 303/2014-4. sz. ügyben hozott határozatát;

—

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) kötelezze a költségek viselésére.

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/24

—

helyezze hatályon kívül az OHIM első fellebbezési tanácsának 2014. április 23-án az R 1553/2013–1. sz. ügyben hozott határozatát abban a részében, amelyben az a kérelmező fellebbezésének elutasításával helyben hagyta a felszólalási osztály azon határozatát, amely helyt adott a B 1 9 38  458. sz. felszólalásnak, és részben megtagadta a 1 0 1 81  154. sz. „MESSI” közösségi (ábrás) védjegy lajstromozását;

—

az ellenérdekű felet vagy feleket kötelezze a költségek viselésére.

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/25

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) első fellebbezési tanácsának 2014. május 15-én az R 941/2013-1. sz. ügyben hozott határozatát;

—

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) és a Brauerei S. Riegele, Inh. Riegele KG-t kötelezze a költségek viselésére.

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/26

—

állapítsa meg, hogy a Bizottság 2014. augusztus 1-jétől kezdődően jogellenes módon elmulasztotta a botanikai anyagokat érintő, egészségre vonatkozó állításoknak az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság által történő értékelésének a kezdeményezését az 1924/2006/EK rendelet (1) 13. cikkének (3) bekezdésében előírt eljáráshoz; és

—

másodlagosan semmisítse meg az állítólag a Bizottság 2014. június 29-i levelében foglalt, arra vonatkozó határozatot, amely szerint a Bizottság augusztus 1-jét megelőzően nem kezdeményezi a 13. cikkben előírt eljárás útján a botanikai anyagokat érintő, egészségre vonatkozó állításoknak az EFSA által történő értékelését.

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/27

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) második fellebbezési tanácsának az R 1118/2013-2. sz. ügyben 2014. május 19-én hozott határozatát abban a részében, amelyben az – használat hiánya miatt – megerősítette a 1 12  755. sz. ZARA közösségi védjegy megszűnésének megállapítását a 39. osztályba tartozó, következő szolgáltatások tekintetében: „szállítási szolgáltatások, áruszállítás (terjesztés), különösen ruházati cikkek, cipők és kiegészítők, illatszerek és kozmetikumok tekintetében”; a felperes ugyanis úgy véli, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontját, az alábbi tévedések miatt:

—

a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy az Inditex jogbérletbe vevői (franchise-átvevői) a cég belső szervezetének alkotórészét képezik, miközben valójában az Inditex-csoport egymástól független jogi személyeiről van szó;

—

tévedés a bizonyítékok értékelése során, ugyanis a fellebbezési tanács azt rója fel a fellebbezőnek, hogy nem szolgáltatott bizonyítékot a védjegy külső használatának igazolására a fuvarozási szolgáltatások megjelenítése által keletkezett üzleti forgalomról; miközben az említett bizonyítékot az eljárás folyamán előterjesztették;

—

az OHIM-ot és adott esetben a beavatkozót kötelezze a költségek viselésére.

29.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 339/27

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának az R 1735/2012-1. sz. ügyben 2014. május 7-én hozott határozatát, és ennek következtében utasítsák el az Aucar Trailer S.L. által előterjesztett felszólalást, megállapítva – a 2012. november 16-i (árujegyzék-)korlátozás alapján bejelentett áruk tekintetében – a 9 6 90  314. sz. „Polycart A Whole Cart Full of Benefits” közösségi védjegy lajstromozásának érvényességét, elutasítva az azzal szemben benyújtott felszólalást;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.