AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

9.8.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 260/1

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

a négy ftalát (DEHP, DBP, BBP és DIBP) tekintetében a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján indított korlátozási eljárás lezárásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

2014/C 260/01

1. BEVEZETÉS

Dánia 2011. április 14-én az 1907/2006/EK rendelet (1) (a továbbiakban: REACH-rendelet) 69. cikkének (4) bekezdésével összhangban – korlátozási eljárás kezdeményezése érdekében – benyújtott az Európai Vegyianyag-ügynökséghez (a továbbiakban: ECHA) egy, a XV. melléklet szerinti dokumentációt. A dán javaslat célja, hogy korlátozzák a következőkben ismertetett négy ftalát egyikét, vagy azok közül többet bármely lágyított anyag 0,1 tömegszázalékánál nagyobb koncentrációban tartalmazó, beltéri használatra szánt, valamint a bőrrel vagy a nyálkahártyával potenciálisan közvetlenül érintkezésbe lépő árucikkek uniós forgalomba hozatalát. A szóban forgó négy ftalát a következő: a DEHP di(2-etil-hexil)-ftalát, CAS-szám: 117-81-7, EK-szám: 204-211-0); a DBP (dibutil-ftalát, CAS-szám: 84-74-2, EK-szám: 201-557-4); a BBP (benzin-butil-ftalát, CAS-szám: 85-68-7, EK-szám: 201-622-7); és a DIBP (diizo-butil-ftalát, CAS-szám: 84-69-5, EK-szám: 201-553-2). Dánia szerint az említett ftalátok reprodukciós toxicitást és hormonháztartási zavarokat okozó tulajdonságaik, több árucikkben való előfordulásuk és együttes expozíciójuk következtében kockázatot jelentenek az emberi egészségre, és mivel e kockázat ellenőrzése jelenleg nem megfelelő, uniós szintű fellépésre van szükség.

Az ECHA kockázatértékelési bizottsága (a továbbiakban: RAC) 2012. június 15-én – a REACH-rendelet 70. cikkének megfelelően – konszenzussal elfogadta a javasolt korlátozásra vonatkozó véleményét. Véleményében a RAC arra a következtetésre jutott, hogy nem indokolt korlátozás érvénybe léptetése, mivel nem állnak rendelkezésre arra vonatkozó adatok, hogy 2012-ben a négy ftalát együttes expozíciója kockázatot képezne. A RAC megítélése szerint a meglévő szabályozási követelmények és a szóban forgó anyagok használatának e követelmények nyomán bekövetkező csökkenése tovább csökkentik az expozíció mértékét, csakúgy, mint a ftalátokra vonatkozóan az elkövetkezendő néhány évben megállapításra kerülő engedélyezési kötelezettségek.

Az ECHA társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága (a továbbiakban: SEAC) 2012. december 5-én – a REACH-rendelet 71. cikkének megfelelően – konszenzussal elfogadta a javasolt korlátozásra vonatkozó véleményét, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy nem áll módjában támogatni a javaslatot. Ez a következtetés a fent ismertetett RAC-véleményen alapul.

Az ECHA 2012. december 19-én – a REACH-rendelet 72. cikkének megfelelően – eljuttatta a Bizottsághoz a RAC és a SEAC véleményét.

A REACH-rendelet 73. cikkének (1) bekezdése alapján a Bizottságnak a 68. cikkben rögzített feltételek teljesülése esetén a SEAC-vélemény kézhezvételétől számítva három hónapon belül javaslatot kell kidolgoznia a XVII. melléklet módosítására.

A szóban forgó négy ftalát 1B. kategóriába sorolt reprodukciós toxicitású anyagként szerepel a CLP-rendelet (2) VI. mellékletében. A többi 1B. kategóriába sorolt reprodukciós toxicitású anyaghoz hasonlóan a REACH-rendelet XVII. mellékletének 30. bejegyzésével összhangban e négy ftalát egyike sem hozható forgalomba és nem használható fel önmagában (anyagként), más anyag összetevőjeként vagy keverékben kiskereskedelmi forgalmazásra abban az esetben, ha a szóban forgó ftalátok valamelyikének koncentrációja eléri vagy meghaladja a 0,3 %-ot.

A négy ftalát közül három (a DEHP, a DBP és a BBP) játékokban és gyermekgondozási árucikkekben való felhasználását korlátozza a REACH-rendelet XVII. mellékletének 51. bejegyzése. Az e pontban foglalt felülvizsgálati záradék értelmében az ECHA – a Bizottság felkérésére – 2010-ben megvizsgálta, hogy az új tudományos információk ismeretében szükség van-e a bejegyzés módosítására. Azt a következtetést vonta le, hogy az említett három ftalát felhasználására és expozíciójára vonatkozóan rendelkezésre álló legújabb információk nem helyezik új megvilágításba a fenti korlátozások tekintetében korábban elvégzett értékeléseket (3). Megállapította továbbá azt is, hogy ezen új információk alapján nem indokolt az érvényben lévő korlátozás sürgős felülvizsgálata.

2. A BIZOTTSÁG ÁLTAL AZ ÉRTÉKELÉS SORÁN FIGYELEMBE VETT FŐBB INFORMÁCIÓK

A Bizottság annak eldöntésére, hogy teljesülnek-e a REACH-rendelet 68. cikkében rögzített feltételek és indokolt-e korlátozást érvénybe léptetni, különösen a korlátozási dokumentációban szereplő következő információkat, valamint a bizottságok véleményét vette figyelembe.

Először is, a RAC nehezen tudott következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy összefüggésbe lehet-e hozni a négy ftalátot az embernél megfigyelt meddőségi problémákkal és a megnövekedett hormontermeléshez kapcsolódó rákos megbetegedésekkel. Az emberen végzett – rendelkezésre álló – epidemiológiai kutatások nem engednek közvetlen okozati kapcsolatot feltételezni a vizsgált (többnyire anti-androgén) hatások és a négy ftalátnak való kitettség között. Másfelől azonban a RAC egyetértett azzal, hogy az állatokra vonatkozóan hozzáférhető adatok alapján néhány hatás igenis kapcsolatot mutat anti-androgén hatásmechanizmussal. A bizottság ezért valamennyi említett hatást relevánsnak tekintette a vizsgálat szempontjából, és e hatások közül a legérzékenyebbet választotta ki az anyag azon expozíciós szintjének meghatározásához, amelynél magasabb szintnek az embereket nem szabad kitenni (származtatott hatásmentes szintek, a továbbiakban: DNEL-ek). A RAC ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a DNEL-eket túlbecsülték bizonyos, a véleményben részletesen ismertetett okokból, például mert konzervatív kezdő dózisokat (4) alkalmaztak.

Másodszor, az expozíció tekintetében a RAC értékelte a korlátozási dokumentációban javasolt azon forgatókönyveket, amelyek szerint az árucikkekkel, valamint a négy ftalátot tartalmazó porral és beltéri levegővel való közvetlen érintkezésnek az árucikkekben előforduló ftalátoknak való kitettség lehet az eredménye. Az értékelés során megvizsgálták a ftalátok élelmiszerrel történő beviteléből származó kitettséget is.

A RAC úgy ítélte meg, hogy a korlátozási dokumentációban található modellek alapján készített expozíciós becslések túlságosan kedvezőtlen esetet feltételeznek, és a véleményében részletesen ismertetett okokból kifolyólag nem tekinthetők megbízhatónak. Az árucikkeknek való kitettséghez, továbbá a beltéri környezethez és az élelmiszerrel történő bevitelhez köthetően kiszámított kockázatjellemzési arányokat (a továbbiakban: RCR-eket) ennek megfelelően túlzottnak tartja.

Annak érdekében, hogy valósághűbb képet kapjon a négy ftalátnak való lakossági kitettség teljes/együttes szintjéről, a RAC a XV. melléklet szerinti korlátozási dokumentációban és a korlátozási eljárás keretében rendelkezésre bocsátott humán biomonitoring-vizsgálatok alapján expozícióbecsléseket készített. A biomonitoring-adatok segítségével kiszámított expozícióbecslések alapján a négy ftalát együttes RCR-je a gyermekeknél 1,59-ra, míg a felnőtteknél 1,23-ra adódott (az ésszerűen feltételezhető legkedvezőtlenebb esetben), ami 1 feletti kockázatot jelez. A RAC elismerte, hogy a biomonitoring-adatok felhasználása a kitettség bizonyos mértékű alulbecsléséhez vezethet, mivel a lakosság csupán egy szűk részére vonatkozóan álltak rendelkezésre adatok, amelyek nem fedik le valamennyi korcsoportot, és minden bizonnyal nem tükrözik az Európa egészét jellemző helyzetet (kizárólag németországi és dániai adatok álltak rendelkezésre). A RAC azonban úgy vélte, hogy mivel a hozzáférhető biomonitoring-vizsgálatokat 2007 előtt vett mintákon végezték el, az expozícióbecslések nem írják le jól a jelenlegi helyzetet, ugyanis az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban (5), a kozmetikumokban (6), valamint a gyermekgondozási cikkekben és játékokban (7) előforduló ftalátokra vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásának köszönhető expozíciócsökkenés miatt túlbecslik a valós értékeket.

Ahogy az a RAC-véleményben olvasható, a 2007–2010 közötti időszakban 40 %-kal csökkent e négy ftalát jelenléte az EU-ban előállított árucikkekben és 13 %-kal az EU-ba behozott árucikkekben, továbbá 35 %-kal lett kevesebb az EU területén forgalmazott árucikkekben előforduló négy ftalát mennyisége. A bizottság azt is megjegyezte, hogy a számított RCR-ek a ftalátokat tartalmazó összes árucikknek való kitettségre vonatkoznak, amibe beletartoznak a javasolt korlátozás alá nem tartozó árucikkek is. A RAC ezért azt a következtetést vonta le, hogy az 1 feletti RCR-ek összességében túlbecslik a valós helyzetet.

A RAC és a SEAC megállapította továbbá azt is, hogy több alkalmazás esetében a szóban forgó négy ftalát és/vagy általában a ftalátok kivonása már megtörtént, illetőleg folyamatban van. Néhány különböző forgatókönyv alapján a SEAC emellett előrejelzéseket készített a négy ftalátnak az EU-ban 2015–2020 között forgalmazott árucikkekben jelen lévő mennyiségére vonatkozóan. Ezek az előrejelzések azt mutatták, hogy az EU-ban a jövőben is jelentősen csökkeni fog e négy ftalát jelenléte az árucikkekben. Ez alapján a RAC arra a megállapításra jutott, hogy a folytatódó mennyiségcsökkenés következtében az expozíció olyan szintre esik majd vissza, amely nem jelent veszélyt az emberi egészségre nézve. A SEAC azt a véleményt is megfogalmazta, hogy mivel a ftalátok helyettesítését elsősorban az uniós jogszabályok ösztönzik – mint például a négy ftalát reprodukciós toxicitású anyagként történő besorolására, illetve gyermekgondozási cikkekben és játékokban történő felhasználásának korlátozására vonatkozó uniós jogszabályok, valamint az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő műanyagokra vonatkozó uniós szabályozás –, a négy ftalát más lágyítószerrel történő helyettesítése egyre elterjedtebb gyakorlat lesz e ftalátoknak a különös aggodalomra okot adó anyagoknak a REACH-rendelet 59. cikke szerinti jelöltlistájára és a REACH-rendelet XIV. mellékletébe történő felvétele, illetve az engedély iránti kérelmek benyújtásakor alkalmas helyettesítő anyagok megléte esetén kötelezően csatolandó helyettesítési terv nyomán. Más piaci tényezők, mint például a ftalátoktól különböző lágyítószerek egyre nagyobb térnyerése és a ftalátok nyersanyagainak árával és beszerezhetőségével összefüggő hosszú távú bizonytalanságok szintén a helyettesítés irányába hatnak.

Véleményében a SEAC megjegyezte, hogy nem tudta elvégezni a javasolt korlátozás arányossági értékelését, mert sem a korlátozási eljárás során végzett adatgyűjtés, sem a XV. melléklet szerinti korlátozási dokumentáció nem szolgáltatta az ehhez szükséges adatokat. Nem készült sem demonstráció, sem értékelés arra vonatkozóan, hogy a javasolt korlátozás milyen előnyökkel járna az egészségre gyakorolt hatások esetleges csökkentése szempontjából. A SEAC számára rendelkezésre álló információk nem tették lehetővé a javasolt korlátozás környezetre gyakorolt potenciális kedvező hatásainak bárminemű értékelését. A helyettesítés nyomán az ágazatra rótt költségeket illetően a SEAC megállapította, hogy az alternatív anyagok (beleértve mind a ftalátokból, mind a ftalátoktól különböző anyagokból készülő lágyítószereket) árai átlagosan mintegy 0–30 %-kal magasabbak. Az alkalmazások sokszínűsége miatt a SEAC csak korlátozott mennyiségű információt tudott beszerezni az árucikkek összetételének újratervezésére és a helyettesítés egyéb költségeire vonatkozóan. A SEAC becslései összességében azt jelzik, hogy az alkalmazások többségének esetében a megfizethető alternatívák műszakilag rendelkezésre állnak. A javasolt korlátozás azonban gazdasági szempontból kedvezőtlen hatást gyakorolhat a PVC újrahasznosításával foglalkozó szektorra, míg más ágazatok esetében (pl. repülőgépipar) nagyobb idő- és erőforrás-ráfordítást vonhat maga után. A SEAC megjegyezte azt is, hogy mivel a javaslat igen széles területet ölel fel, nem sikerült igazolni, hogy a szóban forgó korlátozás lenne a legmegfelelőbb eszköz a kérdés rendezésére.

Dánia 2013. április 9-én és július 12-én további információforrásokat jelölt meg, és kérte a Bizottságot, hogy ezeket az információkat vegye figyelembe döntése meghozatalakor. Ezek az információk elsősorban biomonitoring-vizsgálatok adataira, valamint a négy ftalátnak a behozott árucikkekben való jelentétére támaszkodtak. A Bizottság felkérte az ECHA titkárságát annak előzetes értékelésére, hogy ezek az adatok alapot adhatnak-e a RAC és a SEAC véleményének megkérdőjelezésére.

Előzetes értékelésében az ECHA titkársága azt állapította meg, hogy a dán népességre vonatkozóan újonnan rendelkezésre bocsátott biomonitoring-adatok szerint a szóban forgó tagállam népessége 2011-ben körülbelül feleakkora mértékben volt kitéve a kérdéses anyagoknak, mint 2007-ben, ami alátámasztja a csökkenő tendenciával kapcsolatos feltételezéseket és a RAC, illetve a SEAC véleményét. Más EU-tagállamok népességére vonatkozóan ugyanakkor nem állnak rendelkezésre nyilvánosan biomonitoring-adatok. Az ECHA ezért úgy ítéli meg, hogy (a szakmai vizsgálat hiánya miatt) túlságosan korai volna részletes elemzést lefolytatni és ennek alapján szilárd elhatározásra jutni a kérdésben, illetve megkérdőjelezni a RAC és a SEAC véleményét.

Emellett az ECHA titkársága azt is kijelentette, hogy a Dánia által a ftalátoknak a behozott anyagokban való jelenlétére vonatkozóan rendelkezésre bocsátott adatok és kiegészítő észrevételek nem teszik lehetővé a RAC-étól és a SEAC-étól eltérő következtetés levonását. Még ha a csökkenés kevésbé gyors volt is, mint ahogyan azt a SEAC feltételezte, az adatok nem vonják kétségbe a RAC azon feltételezését, miszerint az EU piacán kínált árucikkekben lévő ftalátok mennyisége csökkenőben van, amit a biomonitoring-adatoknak az ECHA titkársága által elvégzett előzetes értékelése is alátámasztani látszik.

A Dánia által a 2013. április 9-i és július 12-i beadványában megjelölt információknak az ECHA titkársága által elvégzett előzetes értékelése alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezek az adatok – korlátozott mértékű rendelkezésre állásukra és előzetes jellegükre való tekintettel – egyelőre nem adnak kellő alapot a RAC és a SEAC véleményének megkérdőjelezéséhez.

3. KÖVETKEZTETÉSEK

A REACH-rendelet 73. cikkének (1) bekezdése alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem teljesülnek a 68. cikkben rögzített feltételek, ezért nem dolgozott ki javaslatot a XVII. melléklet módosítására, és a REACH-rendelet 73. cikkének (2) bekezdésében foglalt eljárással nem kezdeményezte a végső határozat meghozatalát.

A REACH-rendelet összehangolja a REACH szerinti korlátozási eljárás keretében ellenőrzött vegyi anyagok gyártásának, felhasználásának és forgalomba hozatalának, illetőleg ezek tilalmának feltételeit (a rendelet 69–73. cikke). Ennek megfelelően a korlátozási eljárás lezárását követően a tagállamoknak nem áll módjukban olyan nemzeti korlátozásokat fenntartani vagy bevezetni, amelyek eltérnek a XV. melléklet szerinti korlátozási dokumentációban értékelt kockázatok kezelésére uniós szinten elfogadott korlátozásoktól.

A szóban forgó négy ftalát esetében mindez azt jelenti, hogy mivel a Bizottság nem fogadta el az uniós korlátozásra vonatkozó javaslatot, a tagállamok nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be azon kockázatok kezelése érdekében nemzeti korlátozó intézkedéseket, amelyek értékelése az uniós korlátozási eljárásban már megtörtént.

A Bizottság emlékeztet az ECHA azon kötelezettségére, miszerint a XIV. mellékletben felsorolt négy ftalát tekintetében megállapított lejárati időt (2015. február 21.) követően – a REACH-rendelet 69. cikkének (2) bekezdésével összhangban – meg kell vizsgálnia, hogy a kérdéses négy ftalát felhasználása egyes árucikkekben jelent-e nem megfelelően ellenőrzött kockázatot az emberi egészségre és a környezetre. Ez egyben alkalmat fog adni a RAC azon ajánlásának végrehajtására is, amelyben a piaci trendek, a jellegzetes felhasználási minták, a biomonitoring-vizsgálatok alapján a szervezetet érő terhelések, valamint az árucikkekben jelen lévő és azokból távozó anyagok mennyiségének nyomon követését javasolta.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ECHA e vizsgálat keretében mindennemű újonnan hozzáférhetővé váló adatot alá fog vetni értékelésnek, köztük a Dánia 2013. április 9-i és július 12-i beadványában megjelölt biomonitoring-adatokat is. A Bizottság fel fogja kérni az ECHA-t, hogy ezt a vizsgálatot a szóban forgó anyagok vonatkozásában már a lejárati idő előtt megkezdje.

Amennyiben felvetődik annak a gyanúja, hogy a reprodukciós toxicitású anyagként besorolt (1A/B. kategória) egyéb ftalátok kockázatosak lehetnek, vagy a legújabb tudományos eredmények alapján a szóban forgó négy ftalátnak való kitettség bizonyítottan elfogadhatatlan kockázatot jelent, értékelni lehet az emberi egészségre nézve az összes osztályozott ftalát együttes expozíciójából eredően fennálló kockázatot, amely ezt követően újabb, a REACH-rendelet 69. cikke szerinti korlátozási eljáráshoz vezethet.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-i 1907/2006/EK rendelete[1] a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1272/2008/EK rendelete az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(3) http://echa.europa.eu/documents/10162/13641/dehp_echa_review_report_2010_6_en.pdf;

http://echa.europa.eu/documents/10162/13641/bbp_echa_review_report_2010_6_en.pdf;

http://echa.europa.eu/documents/10162/13641/dbp_echa_review_report_2010_6_en.pdf

(4) NOAEL (megfigyelhető káros hatást nem okozó szint), illetve LOAEL (legkisebb megfigyelhető ártalmas hatást okozó szint).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. október 27-i 1935/2004/EK rendelete az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról, valamint a 80/590/EGK és a 89/109/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 338., 2004.11.13., 4. o.); a Bizottság 2011. január 14-i 10/2011/EU rendelete az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagokról és műanyag tárgyakról (HL L 12., 2011.1.15., 1. o.).

(6) A Tanács 1976. július 27-i 76/768/EGK irányelve a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 262., 1976.9.27., 169. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2005. december 14-i 2005/84/EK irányelve (HL L 344., 2005.12.27., 40. o.), jelenleg a REACH-rendelet XVII. mellékletének 51. bejegyzésében.

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

9.8.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 260/13

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

2014/C 260/13

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra

EGYSÉGES DOKUMENTUM

TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról (2)

„Potjesvlees uit de Westhoek”

EK-szám: BE-PGI-0005-01130 – 2013.07.10.

OFJ ( X ) OEM ( )

1. Elnevezés

„Potjesvlees uit de Westhoek”

2. Tagállam vagy harmadik ország

Belgium.

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1. A termék típusa

1.2. osztály: Húsipari termékek

3.2. Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

Általános jellemzők:

A „Potjesvlees uit de Westhoek” egy kissé savanykás, kocsonyás, háromféle fehér húst – csirke-, borjú- és nyúlhúst – tartalmazó húskészítmény. A termék legalább 60 %-a hús, és 40 %-a kocsonya.

Vizuális jellemzők:

A világos színű, áttetsző kocsonya kisebb és nagyobb főtt fehér húsdarabokat tartalmaz, esetleg csonttal együtt. A hús színe a nagyon világos fehértől a szürkésfehérig terjedhet. A terméket citromszeletekkel díszíthetik. A kocsonya vöröshagyma-, sárgarépa, póréhagyma- vagy zellerdarabokat tartalmazhat.

Érzékszervi jellemzők:

A „Potjesvlees uit de Westhoek” ízét a főtt fehér hús és a húslé íze határozza meg. A kocsonya íze enyhén savanykás.

3.3. Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

A „Potjesvlees uit de Westhoek” a következő összetevők felhasználásával készül:

Hús:

—	csirke (legfeljebb 70 %),

—	nyúl (legalább 15 %),

—	borjú (legalább 15 %).

Kocsonya:

—

víz,

—	savas összetevők: citrom és/vagy fehér bor és/vagy ecet,

—	zselatin: literenként legfeljebb 100 g a főzőlében,

—

ízesítő összetevők:

—	a terméket a következő zöldségfélékkel ízesítik: vöröshagyma, sárgarépa, póréhagyma és zeller,

—	a készítmény a következő fűszereket tartalmazhatja: kakukkfű, babér, petrezselyem, kardamom, koriander és curry,

—	bors és/vagy cayenne-i bors,

—

só.

A készítmény nem tartalmaz színezőanyagot és tartósítószert.

3.4. Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében)

—

3.5. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani

A „Potjesvlees uit de Westhoek” készítésének valamennyi szakasza a meghatározott területen zajlik:

—	a húslé elkészítése,

—	a hús főzése,

—	a kocsonya elkészítése,

—	a befejező műveletek.

3.6. A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok

—

3.7. A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok

A címkén fel kell tüntetni a „Potjesvlees uit de Westhoek” elnevezést és az EU-logót.

4. A földrajzi terület tömör meghatározása

Az előállítás területe „Westhoek” és az azzal szomszédos, a belgiumi Nyugat-Flandria tartományban található part menti községek. A terület a következő településeket foglalja magában: Koksijde, Nieuwpoort, De Panne, Veurne, Alveringem, Diksmuide, Koekelare, Poperinge, Vleteren, Lo-Reninge, Houthulst, Kortemark, Heuvelland, Mesen, Ieper, Langemark-Poelkapelle, Staden, Hooglede, Zonnebeke és Wervik.

5. Kapcsolat a földrajzi területtel

5.1. A földrajzi terület sajátosságai

A „Potjesvlees uit de Westhoek” elválaszthatatlanul kapcsolódik a földrajzi területhez. A termék régi kocsonyaételekből származó helyi házi recept alapján készül. Az étel elkészítésének tudományát a westhoeki háziasszonyok évszázadokon át adták tovább egymásnak, így a „Potjesvlees uit de Westhoek” egy jellegzetes házi készítésű étellé vált, amelyet vásárokon szolgáltak fel. Mivel az ételhez csirke-, nyúl- és borjúhús is szükséges, az egyszerű emberek a 19. századtól a második világháborút követő időkig csak ünnepi alkalmakkor, évente egyszer vagy kétszer engedhették meg maguknak elkészítését. Az étel különösen a nyári vásárokon történő fogyasztásra volt alkalmas, mivel előre, nagy mennyiségben el lehetett készíteni, a savas összetevők pedig nemcsak friss ízt kölcsönöztek neki, hanem hozzájárultak az eltarthatóságához.

A második világháború után a helyi hentesek használni kezdték a „Potjesvlees uit de Westhoek” receptjét, és a terméket üzleteikben árulták, így az a vásárokon felszolgált ételből minőségi hústermékké vált, amely – szendvicstöltelékként vagy önálló ételként – egész évben szerepelt a hentesek és a húskészítmény-előállítók kínálatában.

A belga tengerpart közelében fekvő Westhoek kiemelt turisztikai régió, amely számos hagyományos konyhaművészeti termékkel rendelkezik, ezek egyike a „Potjesvlees uit de Westhoek”.

5.2. A termék sajátosságai

Ezen ősrégi helyi hagyomány eredménye egy igen sajátos termék, amelynek jellegzetes világos színe és friss íze a következő alapanyagok felhasználásának köszönhető:

—	kizárólag fehér húsok, mégpedig csirke-, nyúl- és borjúhús,

—	a kocsonya alapját képező áttetsző, világos színű húslé,

—	ecet vagy citrom a fehér szín és az íz kedvéért.

A meghatározott földrajzi területen előállított „Potjesvlees uit de Westhoek” sajátosságát a fehér hús, a világos kocsonya és a savanykás jelleg együttese adja.

5.3. A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti ok-okozati kapcsolat

A földrajzi területtel való kapcsolat a „Potjesvlees uit de Westhoek” – a helyi szakismeretekből eredő – különleges jellemzőin alapul. A „Potjesvlees uit de Westhoek” és hírneve elválaszthatatlan a régiótól és a régió idegenforgalmától.

1995-ben megjelent, „De Belgische keuken” (A belga konyha) című könyvében Dirk De Prins és Nest Mertens kifejtette a „Potjesvlees uit de Westhoek” házi receptje és Belgium 16. századi spanyol meghódítása közötti kapcsolatot. A Vallóniában „escavèche” néven ismert, folyami halból készített, hideg, savanykás készítmény és a „Potjesvlees uit de Westhoek” is közeli rokonságban áll a spanyol „escabeche”-vel.

A szakemberek a „Potjesvlees uit de Westhoek” házi receptjének ismertségét azzal fokozták, hogy különböző kereskedelmi versenyeken mutatták be a terméket, amely díjat is nyert egyes rendezvényeken, így Utrechtben a Slavakto kiállításon (1994), illetve a belgiumi Meat&Fresh kiállításon (2009).

Hagyományos termékük ismertségének további fokozása érdekében a helyi hentesek úgy döntöttek, hogy létrehozzák az „Orde van het Potjesvlees uit de Westhoek” (A „Potjesvlees uit de Westhoek” rendje) elnevezésű szakmai szervezetet, és a „Potjesvlees uit de Westhoek” hagyományos flamand regionális termékként való elismertetése érdekében közös pályázatot nyújtanak be. Az elismerést a termék 2008 szeptemberében kapta meg.

Noha a terméket kis mennyiségben állítják elő, és nagyrészt helyben árusítják, különleges jellemzői és hírneve révén a „Potjesvlees uit de Westhoek” fontos kulináris szerepre tett szert Nyugat-Flandria Westhoek turisztikai régiójában. A Toerisme Vlaanderen, Flandria hivatalos idegenforgalmi hatósága és a Westtoer, Nyugat-Flandria tartomány idegenforgalmi szervezete egyaránt elismerte a „Potjesvlees uit de Westhoek” jelentőségét.

—	A „Tafelen in Vlaanderen” (Vendéglátás Flandriában) elnevezésű szervezeten keresztül a Toerisme Vlaanderen a „Potjesvlees uit de Westhoek” húskészítményt felvette a 2011–2013 közötti időszakra szóló, a flandriai ételeket, italokat és vendéglátást népszerűsítő cselekvési tervébe.

—	A „Bevezetés Nyugat-Flandriába” című turisztikai kiadvány a „Potjesvlees uit de Westhoek” készítményt Westhoek reprezentatív termékeként említi.

—	A http://www.streekproductenwestvlaanderen.be/ tartományi honlap felsorolja a „Potjesvlees uit de Westhoek” valamennyi előállítóját, és az ajándékkosarakban ez a termék is helyet kap.

Az étel hírnevét és turisztikai jelentőségét mindemellett az is megerősíti, hogy a terméket bel- és külföldi útikönyvek is megemlítik. A termék szerepel például a Belgiumról és a Luxemburgi Nagyhercegségről szóló, 1999. évi Michelin-útikönyv regionális ételeket és termékeket bemutató térképén, a regionális belga ételekről szóló, 1995-ös Ippa-kézikönyben és a De Rouck által 2008-ban kiadott, regionális termékeket bemutató kézikönyvben.

A terméket számos flamand szakkiadvány említi, így a „Vlaamse gerechten” (Flamand ételek) című 1975-ös könyv, a „De kleine Culinaire encyclopedie van Vlaanderen” (Flandria rövid konyhaművészeti enciklopédiája) című, 2009. évi mű és legutóbb a „De oude Belgen in de keuken” (A régi belgák konyhaművészete) című, 2010-es kiadvány.

A termék a nemzeti televízió számos programjában is feltűnt: a híres flamand televíziós séf, Jeroen Meus bemutatta azt a „De laatste show” című, népszerű késő esti showműsorban, és az étel szerepelt több Westhoekról szóló utazási programban.

A „Potjesvlees uit de Westhoek” az interneten – híroldalakon, receptekben, étlapokon, vásárokon stb. – is gyakran felbukkan.

Noha Westhoek e hagyományon osztozik a franciaországban Nord-Pas-de-Calais-ként emlegetett, szomszédos Francia Flandriával, a francia „pot’je vleesch” nagyon különbözik a Westhoek-ban alkalmazott recept szerinti ételtől. Francia Flandriában mindig tesznek sertéshúst is a készítménybe, amelyet megpirítanak, ezenkívül néha karamellt is felhasználnak hozzá.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(510/2006/EK rendelet 5. cikk (7) bekezdés (3))

http://lv.vlaanderen.be/nlapps/docs/default.asp?id=180&order

(1) HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2) HL L 93., 2006.3.31., 12. o. A rendeletet felváltotta az 1151/2012/EU rendelet.

(3) Lásd a 2. lábjegyzetet.

9.8.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 260/17

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

2014/C 260/14

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

MÓDOSÍTÁS IRÁNTI KÉRELEM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról (2)

MÓDOSÍTÁS IRÁNTI KÉRELEM A 9. CIKK ALAPJÁN

„GARDA”

EK-szám: IT-PDO-0117-01142 – 2013.8.6.

OFJ ( ) OEM ( X )

1. A termékleírás módosítással érintett szakaszcíme

—

☐ A termék elnevezése

—

☒ A termék leírása

—

☐ Földrajzi terület

—

☐ A származás igazolása

—

☒ Az előállítás módja

—

☐ Kapcsolat

—

☒ Címkézés

—

☐ Nemzeti előírások

—

☒ Egyéb:

—	a termék eredetének és nyomon követhetőségének biztosítása érdekében további követelmények kerültek meghatározásra,

—	a termékleírás kiegészítésre került a korábban onnan kimaradt, de az összefoglaló lapon meglévő, a terméknek az előállítási területtel való kapcsolatáról szóló információkkal.

2. A módosítás típusa

—

☐ Az egységes dokumentum vagy az összefoglaló módosítása

—

☒ Azon bejegyzett OEM vagy OFJ termékleírásának módosítása, amely esetében sem az egységes dokumentum, sem az összefoglaló nem került közzétételre

—

☐ A termékleírás oly módon történő módosítása, amely nem teszi szükségessé a közzétett egységes dokumentum módosítását (az 510/2006/EK rendelet 9. cikkének (3) bekezdése)

—

☐ A termékleírás hatóságilag elrendelt, kötelező egészségügyi vagy növény-egészségügyi intézkedések miatti átmeneti módosítása (az 510/2006/EK rendelet 9. cikkének (4) bekezdése)

3. Módosítás(ok)

A „Garda” elnevezés használata

Bevezetésre került a „Garda” elevezés egységes használata a körülhatárolt földrajzi területen végzett teljes gyártás esetében, és törlésre került a kiegészítő földrajzi elnevezések kötelező használatára irányuló előírás.

A termék leírása

A termékleírás összehangolásra kerül az érvényben lévő közösségi szabályozással, vagyis bevezetésre kerülnek a jellemző tulajdonságoknak a 796/2002/EK rendelet előírásai szerinti medián értékei, és törlésre kerülnek a korábbi, időközben jelentőségüket vesztett elemzési módszerek. Annak érdekében, hogy az említett tulajdonságok egyértelműek legyenek a fogyasztók számára, ismertetésre kerülnek a „Garda” OEM általános organoleptikus (érzékszervi) tulajdonságai.

Az összes maximális savtartalom olajsavban kifejezve, valamennyi „Garda” OEM esetében egységesen – a korábban csak a „Garda Trentino” esetében előírt – 0,5 %-ban kerül meghatározásra. Az említett paraméter egységesítése további ösztönző a gyártó üzemek számára, hogy minőségi terméket állítsanak elő.

A peroxidtartalom egységesen legfeljebb 14-re változik; korábban ez az érték szintén csak a „Garda Trentino” termékre vonatkozott.

Az olajsav értékére vonatkozó előírás törlésre kerül, mivel a „Garda” olaj minőségének meghatározása szempontjából nincs jelentős szerepe; ezenkívül az elmúlt évek analitikai eredményei szerint az említett paraméter értéke nem állandó, és átlagát tekintve alacsonyabb a korábban mért adatoknál, ami az átlaghőmérséklet emelkedésének, illetve a csapadékmennyiség jelentős csökkenésének tudható be.

Ezért célszerűnek látszott a termékleírásból törölni a kötelező minimális értékre vonatkozó előírást.

Az előállítás módja

A termékleírásba a Casaliva fajtán kívül bekerül – az 1996-os eredeti kérvényben a „Garda Bresciano” és a „Garda Trentino” esetében szereplő, azonban a „Garda Orientale” termék ismertetéséből tévesen kifelejtett – hagyományos Frantoio fajta neve.

A Frantoio fajtanévnek a Casaliva fajtanévvel együtt vagy ahelyett hagyományos elnevezésként történő használatáról a ’80-as évekből való, olívatermesztésről szóló szövegekben szereplő, a Garda-tó keleti partvidékéről származó fajtalisták tanúskodnak.

Ugyanezen oknál fogva szükséges a Leccino szó régi szinonimáiként használt Less vagy Lezzo kifejezés korrigálása is, ezek helyébe a Leccino kifejezés lép.

A hibák kijavítása nyomán az egységes „Garda”, a „Garda”, a „Garda Orientale”, illetve a „Garda”„Bresciano” termékek vonatkozásában az alábbi fajta-összetétel meghatározása válik lehetővé: legalább 55 %-ban Casaliva, Frantoio és Leccino; legfeljebb 45 %-ban felhasználhatók továbbá az olajfaültetvényeken termő más fajták is.

Az említett hibajavítás által nem kerül módosításra az olajfaültetvények valódi fajta-összetétele, hiszen a korrekció a Garda-tó keleti partján lévő olajfatermő területeken kezdettől meglévő valóságot tükrözi, és nem okoz eltéréseket a továbbra is egységes minőségű „Garda” olívaolajban, amelynél „csak a szakemberek által észlelhető organoleptikus (érzékszervi) eltérések tapasztalhatók”, amint az már az 1996-os eredeti dokumentumban is szerepel.

Tisztázásra kerül a terméshozam, amely a korábbi 5 000 kg/ha értékről egyértelműen és véglegesen 6 000 kg/ha értékre változik. A termékleírás előírásai ugyanis lehetőséget adtak az olajbogyó-termesztés hozamának 20 %-kal történő növelésére, vagyis már 1996-tól engedélyezett a legfeljebb 6 000 kg/ha mennyiség termesztése.

Valójában tudományos és történelmi adatok igazolják, hogy a Garda-tó mentén folytatott olívatermesztés hozama eléri a 6 000 kg/ha mennyiséget, olajhozama pedig a 25 %-ot. A ’90-es években készült agronómiai tanulmányok során kimutatták, hogy az öntözési, illetve a levéltrágyázási technikák révén, változatlan olajminőség mellett magasabb, a 6 000 kg/ha mennyiséget is meghaladó hozam elérése lehetséges.

Az olajfák gondozásáról folytatott egyre mélyrehatóbb tanulmányok során egyértelművé vált, hogy a racionális ritkítási technikával párosított egyenletes trágyázás, de főként az öntözés lehetővé teszi a növények korai termőbe fordulását, következésképp növeli a hektáronkénti termést, valamint az olajhozamot, miközben az olaj minősége változatlan marad.

Törlésre kerülnek a gyártás bejelentési kötelezettségre vonatkozó előírások, részben mert azok időközben megszűnt előírásokhoz kapcsolódnak, részben pedig, mert az ezzel kapcsolatos eljárások jelenleg a felügyeleti szerv hatáskörébe tartoznak.

Törlésre kerülnek az egyes területekhez kapcsolódó, a kiegészítő földrajzi elnevezésekhez való felhasználásra alkalmas olajfaültetvényekről szóló hivatkozások: fölöslegessé váltak, mivel az előállítási területről szóló pontban megtalálhatók a vonatkozó előírások.

A származás igazolására vonatkozó előírások a termékleírás külön erről szóló pontjában kerülnek meghatározásra.

Engedélyezésre kerül az egységes „Garda” eredetmegjelölés használata az előállítási területen bárhol előállított olaj esetében.

Kapcsolat

A termékleírásnak az egységes dokumentummal való összehangolása érdekében a termék földrajzi területtel való kapcsolatára vonatkozó előírások kiegészítésre kerülnek az 1996-os termékleírásban nem szereplő környezeti, emberi és történelmi tényezőkkel.

Címkézés

A címkézésre vonatkozó egyes előírások módosításra kerülnek annak érdekében, hogy a gyártók számára világosabbak és egyértelműbbek legyenek, ami a fogyasztóknak is előnyére válik (betűméret).

Engedélyezésre kerül az olajfaültetvények területi elhelyezkedésének a címkén történő megjelölése abban az esetben, ha a termék kizárólag a feltüntetett olajfaültetvényeken betakarított olajbogyóból készült, és ha a címkén feltüntetésre kerül a kiegészítő földrajzi elnevezés is.

Engedélyezésre kerül az egységes „Garda” elnevezés használata a korábban kötelezően feltüntetendő „Bresciano”, „Orientale”, „Trentino” hagyományos kiegészítő földrajzi elnevezések nélkül.

Engedélyezésre kerül továbbá a Garda-tónak a címkén történő ábrázolása.

A termék csomagolásához, részben a jobb tartósítás érdekében, engedélyezésre kerül az élelmiszerek forgalmazására alkalmas fémdobozok használata.

Bevezetésre kerül az elnevezés logójának kötelező feltüntetése.

Az ellenőrző szervvel kapcsolatos előírások

Bevezetésre kerülnek az ellenőrző szervvel kapcsolatos előírások.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról (3)

„GARDA”

EK-szám: IT-PDO-0117-01142 – 2013.8.6.

OFJ ( ) OEM ( X )

1. Elnevezés

„Garda”

2. Tagállam vagy harmadik ország

Olaszország

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1. A termék típusa

1.5. osztály: Olajok és zsírok (vaj, margarin, olaj stb.)

3.2. Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Garda” oltalom alatt álló eredetmegjelölés, amely mellett nem kötelező jelleggel feltüntethető a „Bresciano”„Orientale” vagy „Trentino” kiegészítő földrajzi elnevezés, az alábbi tulajdonságokkal jellemezhető extraszűz olívaolajat jelöl:

—	színe: a zöld és a többé-kevésbé intenzív sárga közötti,

—	illata: közepesen vagy enyhén gyümölcsös,

—	íze: gyümölcsös,

—	édeskés beütéssel, jellegzetes mandula utóízzel.

Kémiai tulajdonságok:

—	savasság, olajsavban kifejezve: legfeljebb 0,5 %,

—	legmagasabb peroxidtartalom: <= 14 Meq O2/kg;

Organoleptikus (érzékszervi) vizsgálat (Az IOC – Nemzetközi Olívaolaj Tanács – módszere)

Medián értékek

Min.

Max.

—	Gyümölcsös zöld/Érett

> 0

≤ 6

—

Mandula

> 0

≤ 5

—

Keserű

> 0

≤ 5

—

Pikáns:

> 0

≤ 6

Érzékszervi értékelés esetén a legnagyobb hibamediánnak nullának kell lennie.

Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

A „Garda” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott extraszűz olívaolaj – amely mellett nem kötelező jelleggel feltüntethető a „Bresciano”„Orientale” vagy „Trentino” kiegészítő földrajzi elnevezés – az alábbi, az olajfaültetvényeken külön-külön vagy vegyesen termő olajbogyó-fajtákból készül:

—	a „Garda”, „Garda Bresciano” és „Garda Orientale” változat esetében legalább 55 %-ban a Casaliva, Frantoio és Leccino fajtákból és más, az olajfaültetvényeken megtalálható fajtákból legfeljebb 45 %-ban,

—	A „Garda Trentino” változat esetében legalább 80 %-ban a Casaliva, Frantoio, Leccino és Pendolino, és más, az olajfaültetvényeken megtalálható fajtákból legfeljebb 20 %-ban;

3.3. Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében)

—

3.4. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

Az előállítás valamennyi műveletét (olajbogyó termesztése és betakarítása, olaj-előállítás) a meghatározott földrajzi területen kell végezni.

3.5. A szeletelésre, az aprításra, a csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok

A termék sajátos tulajdonságainak az összes előállítási művelet során történő megőrzése, valamint az előállítási lánc betartásának biztosítása érdekében a „Garda” olívaolaj csomagolása kezdettől fogva csak a 4. pontban körülírt előállítási területen végezhető. A terület gyártói ugyanis pontosan ismerik az olajnak az előcsomagolásra, illetve a csomagolásra adott reakcióit, vagy például a szűrés és ülepítés időtartamát, módját, illetve a kondicionálási hőmérsékletet; az előállítási folyamat végén történő csomagolás által továbbá lehetővé válik a termék organoleptikus (érzékszervi) tulajdonságainak fennmaradása, amelyek egyébként, oxigénnel érintkezve gyorsan megváltoznának. A „Garda” oltalom alatt álló eredetmegjelölésű extraszűz olívaolaj legfeljebb 5 liter űrtartalmú üvegekben vagy fémdobozokban kerül forgalomba.

3.6. A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok

A csomagolt termék címkéjén jól olvasható, eltávolíthatatlan, a címkén szereplő többi feliratnál nagyobb betűmérettel fel kell tüntetni a „Garda” elnevezést és a Denominazione di Origine Protetta (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) feliratot, vagy a DOP (OEM) rövidítést.

Az említett szöveg mellett a címkén, nem kötelező jelleggel feltüntethető a „Bresciano”„Trentino” vagy „Orientale” kiegészítő földrajzi elnevezés, abban az esetben, ha az olaj előállítása csak az említett területről származó olajbogyó felhasználásával történt, és a sajtolás, valamint a csomagolás műveletét szintén az érintett területen végezték.

Engedélyezett az olajfaültetvények területi elhelyezkedésének a címkén történő feltüntetése abban az esetben, ha a termék kizárólag a feltüntetett olajfaültetvényeken betakarított olajbogyóból készült, és ha a címkén szerepel a kiegészítő földrajzi elnevezés is.

Az üzem, birtok vagy gazdaság neve csak abban az esetben tüntethető fel a címkén, ha a termék előállítása kizárólag az üzemhez tartozó olajfa-ültetvényeken termesztett olajbogyó felhasználásával történt.

A „Garda” oltalom alatt álló eredetmegjelölésű terméken tilos olyan minősítő jelzők használata, mint „fine”, „scelto”, „selezionato” vagy „superiore”. Engedélyezett olyan – nevekre, társasági formákra, magántulajdonban lévő márkajelzésekre utaló – jelölések használata, amelyeknek nincs dicsérő vagy a fogyasztókat megtévesztő jelentése.

Engedélyezett a Garda-tónak a címkén történő ábrázolása.

A címkén kötelező feltüntetni az olívaolaj előállításához használt olajbogyó termesztésének évét.

A termék logóját kötelező feltüntetni.

4. A földrajzi terület tömör meghatározása

A „Garda” OEM olívaolaj előállítási területe Brescia, Verona, Mantova és Trento megyében található, és a Garda-tó medencéjével határos területeket foglalja magában:

5. Kapcsolat a földrajzi területtel

5.1. A földrajzi terület sajátosságai

Környezeti tényezők

A Garda-menti olajbogyó-termesztés a Garda-tó körül koncentrikusan elhelyezkedő, északon az Alpok hegységet határoló, glaciális eredetű morénás dombvidék alkotta amfiteátrum-szerűen elrendezett dombos vidéken történik. A tó vagy a déli oldal felé nyitott földeken szinte kizárólag olajfaültetvények és szőlőültetvények kaptak helyet. A hegyek közelségének köszönhetően éves szinten, és főleg tavasszal, illetve ősszel a csapadék eloszlása egyenletes.

Általánosságban a terület – a tó nagy víztömege és a védelmet adó hegyek által egyaránt erősen befolyásolt – éghajlatát meleg, de nem fülledt nyár, és csak viszonylag hideg tél jellemzi; olyan enyhe, hogy „mérsékelten mediterránnak” nevezhető, egyes helyeken sajátos mikroklíma alakult ki. A Garda-tó környéki olajbogyó előállítási területe valójában a világon a legészakabbra fekvő olajfatermő vidék. A tó közelségének köszönhetően mérséklődik az éjszaka és a nappal közötti hőmérséklet-ingadozás.

Emberi és történelmi tényezők

Számos dokumentum tanúsága szerint a Garda-tó térségében az olívatermesztés hagyománya a helyiek életének szerves része az étkezési szokások és a megélhetés tekintetében egyaránt.

A Garda-tó környéki olajfaültetvényeken dolgozók szakértelméről fennmaradt emlékek a reneszánsz korig nyúlnak vissza, azokra az időkre, amikor a térségben élők munkájuk révén hozzájárultak a Garda-tó körüli általános tájkép és a mezőgazdasági vidék jellegzetes vonásainak kialakításához. Ebben a korban kezdődik a lejtők valódi, a Garda-tóra néző „teraszos” elrendezésének kialakítása, amely teraszok alkalmasak az olajfaültetvények telepítésére, és annyira jellegzetesek, hogy a terület már 1968-tól a „Riviera degli ulivi” (Olajfa-riviéra) néven vált híressé.

Ami az emberi hagyományokat illeti, mind a fogyasztók, mind a gyártók körében szokássá vált a „Bresciano”, „Trentino” illetve „Orientale” kiegészítő földrajzi elnevezések valamelyikének bizonyos, az eredeti dokumentumok szerint „emberi és közigazgatási hagyományok szempontjából jelentős” területek pontosabb azonosítása céljából történő használata.

A termék sajátosságai

A „Garda” olaj, valamint az előállításához felhasznált olajbogyó ízvilága és illata a délebbre fekvő, melegebb vidékekre jellemző környezeti körülmények között előállított olívaolajhoz és olajbogyóhoz képest enyhébb és kellemesebb.

A fogyasztók különösen kellemes, kiegyensúlyozott és harmonikus íze, jellegzetes enyhe mandula utóíze miatt kedvelik, amelyek révén a termék a maga nemében egyedülállóvá, illetve a többi olasz OEM olívaolaj közül könnyen felismerhetővé válik.

Az említett egyedi tulajdonságok miatt a termék számos recept összetevői között szerepel, mivel nem érezhető az ételekben, azonban kiemeli azok ízét. Halból, fehér húsokból, nyers és főtt zöldségekből, hüvelyesekből, friss vagy félérett sajtokból, carpaccio húsból, úgynevezett „carne salada” húsból készült fogásokhoz, valamint édességek készítéséhez egyaránt kiválóan alkalmas.

5.2. A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti ok-okozati kapcsolat

Észak felől a hegység, továbbá a legnagyobb olasz tó közelsége révén az éghajlat mediterrán jelleget ölt, és mérséklődnek azok a környezeti hatások, amelyek azon a földrajzi szélességen, ahol a Garda-tó fekszik, egyébként nem kedveznének az olajfák fejlődésének. Az egész évben jó elosztású esőknek köszönhetően az olajfákat nem sújtja vízhiány, és a növény, valamint az olívaolaj minősége szempontjából egyaránt káros vízpangás sem tapasztalható.

A tó, illetve a dél felől elhelyezkedő dombok tél végén könnyen felmelegszenek, és ezáltal lehetővé válik az olajfák gyors újraéledése; a Garda-tó vidékének talaja, illetve a „mérsékelten mediterrán” időjárási és éghajlati körülmények együtthatásának köszönhetően – a délebbre fekvő, melegebb vidékekre jellemző környezeti körülmények között előállított olajbogyóhoz és olívaolajhoz képest – enyhébb és kellemesebb ízvilágú és illatú termék előállítása válik lehetővé. Az említett éghajlati és környezeti jellemzőknek is köszönhető, hogy az előállított olaj közepesen vagy enyhén gyümölcsös ízzel, valamint mandula utóízzel jellemezhető, ez teszi a terméket a maga nemében egyedülállóvá, illetve a más olasz OEM olívaolajokat fogyasztók körében könnyen felismerhetővé.

Ezenkívül a Garda-tó körül elhelyezkedő, a síkságtól a hegyi lejtőkig terjedő különféle területeken olyan sajátos mikroklímák alakultak ki, amelyek – noha nem okoznak eltéréseket az egységes minőségű „Garda” olívaolajban, mégis – „csak a szakemberek által észlelhető organoleptikus (érzékszervi) eltéréseket” juttatnak kifejezésre.

A gyártóknak a talaj hagyományos teraszos kialakításától a termesztésen át a csomagolásig tartó, teljes előállítási láncra kiterjedő szakértelme által lehetővé válik a termék egyedi sajátosságainak, úgymint édes voltának és jellegzetes mandula utóízének fenntartása és megőrzése.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(510/2006/EK rendelet (4) 7. cikk (5) bekezdés)

Ez a közigazgatási szerv a „Garda” OEM módosítására irányuló javaslatnak az Olasz Köztársaság 2013. június 11-i, 135. számú Hivatalos Közlönyében történő közzétételével, a fenti kérelem vonatkozásában elindította a nemzeti kifogásolási eljárást.

A termékleírás egységes szerkezetbe foglalt szövege az alábbi internetes oldalon tekinthető meg: http://www.politicheagricole.it/flex/cm/pages/ServeBLOB.php/L/IT/IDPagina/3335

vagy

közvetlenül a Minisztérium honlapján (www.politicheagricole.it), (a képernyő jobb felső sarkában) a „Qualità e sicurezza” (Minőség és biztonság) címszóra, majd a „Disciplinari di produzione all’Esame dell’UE” („Az uniós vizsgálatnak alávetett termékleírások”) menüpontra kattintva.

(1) HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2) HL L 93., 2006.3.31, 12. o. A rendeletet felváltotta az 1151/2012/EU rendelet.

(3) Lásd a 2. lábjegyzetet.

(4) Lásd a 2. lábjegyzetet.

9.8.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 260/24

2014/C 260/15

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

MÓDOSÍTÁS IRÁNTI KÉRELEM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról (2)

MÓDOSÍTÁS IRÁNTI KÉRELEM A 9. CIKK ALAPJÁN

„BEAUFORT”

EK-szám: FR-PDO-0317-01097 – 2013.2.22.

OFJ ( ) OEM ( X )

1. A termékleírás módosítással érintett szakaszcíme

—

☐ A termék elnevezése

—

☒ A termék leírása

—

☒ Földrajzi terület

—

☒ A származás igazolása

—

☒ Az előállítás módja

—

☐ Kapcsolat

—

☒ Címkézés

—

☒ Nemzeti előírások

—

☒ Egyéb: ellenőrzések

2. A módosítás típusa

—

☒ Az egységes dokumentum vagy az összefoglaló lap módosítása

—

☐ Olyan bejegyzett OEM vagy OFJ termékleírásának módosítása, amely esetében sem az egységes dokumentum, sem az összefoglaló nem került közzétételre

—

☐ A termékleírás oly módon történő módosítása, amely nem teszi szükségessé a közzétett egységes dokumentum módosítását (510/2006/EK rendelet, 9. cikk, (3) bekezdés)

—

☐ A termékleírás hatóságilag elrendelt, kötelező egészségügyi vagy növény-egészségügyi intézkedések miatti átmeneti módosítása (510/2006/EK rendelet, 9. cikk, (4) bekezdés)

3. Módosítás(ok):

A termék leírása

A nem a terméket leíró oltási, főzési és préselési művelet „Az előállítás módja” szakaszba kerül. A zsírtartalomra és a szárazanyag-tartalomra vonatkozó rendelkezéseket a százalékos arány tekintetében át kell fogalmazni (ezt az előbbinél a teljes kiszáradást követően létrejött termékre, az utóbbinál pedig az érlelt termékre vetítve kell kiszámítani).

A tömbök azonosítására vonatkozó bekezdés átkerül a termékleírásnak a sajtok azonosításáról szóló 4.4. pontjába. E szakasz átfogalmazása nem tartalmaz érdemi módosítást, de érthetőbbé teszi a szakaszt.

Földrajzi terület

A földrajzi terület bemutatását a terület földrajzi elhelyezkedésének pontosítása érdekében át kell fogalmazni.

Az egyetlen módosítás Les Contamines-Montjoie települést érinti, amelynek esetében meghatározták a hegyvidéki legelők kataszteri térképrészletének felsorolását.

A termékleírás kiegészült egy melléklettel, amely a földrajzi terület térképét tartalmazza.

A származás igazolása

A nemzeti jogalkotás és szabályozás változásaira tekintettel „A terméknek a meghatározott földrajzi területről való származását igazoló elemek” szakasz szövegét egységesítették, és ez többek között a termék és előállítási feltételei nyomonkövethetőségére vonatkozó jelentéstételi és nyilvántartási kötelezettségeket tartalmazza.

A „Beaufort” oltalom alatt álló eredetmegjelölésre vonatkozó termékleírás ellenőrzése egy ellenőrző szervezet által kidolgozott ellenőrzési terv alapján történik.

Ez a szakasz emellett több, a sajtok nyomonkövethetőségének biztosítását lehetővé tevő nyilvántartásokra és nyilatkozatokra vonatkozó rendelkezéssel egészült ki.

A gazdasági szereplők meghatározása:

A termékleírás a gazdasági szereplők meghatározásának feltételeit pontosító bekezdéssel egészül ki.

Az e termékleírást alkalmazó gazdasági szereplőknek azonosító nyilatkozatot kell benyújtaniuk. Ezt a nyilatkozatot a gazdasági szereplő engedélyezése előtt a csoportosulásnak kell címezni, az Institut National de l’Origine et de la Qualité (Nemzeti Eredetvédelmi és Minőségbiztosítási Intézet) igazgatója által jóváhagyott minta szerint.

Az előállítási feltételek betartásának nyomon követése:

A termékleírás több, a sajtok nyomonkövethetőségének biztosítását lehetővé tevő és az igazoló dokumentumokat részletező bekezdéssel egészül ki, ilyenek:

—	a bejelentési kötelezettségekre vonatkozó rendelkezések,

—	az ellenőrző szervezetek rendelkezésére bocsátott nyilvántartások és más dokumentumok vezetésére vonatkozó rendelkezések,

—	az ellenőrzés egyéb módjaira vonatkozó rendelkezések.

A termékleírás a termelés ismeretéhez és nyomon követéséhez szükséges nyomonkövethetőségi információkkal és bejelentési kötelezettségekkel egészült ki.

A termékek azonosítása:

A bekezdést átfogalmazták és kiegészítették, így a kazeinpecsétekre vonatkozó rendelkezések ebben a szakaszban szerepelnek.

„A »Beaufort« elnevezés alatti értékesítésre szánt sajtok mindegyikét kék színű, ellipszis alakú kazeinpecsét azonosítja, amelynek nagyobbik átmérője 100 mm, kisebbik átmérője pedig 55 mm. A pecsétet a préselés elején az egyes tömbök végére illesztik, és ezenkívül az alábbi feliratokat kell rajta feltüntetni fekete színnel:

—	a »France« szót,

—	a »Beaufort« szót,

—	a gyártóüzem azonosítását,

—	a gyártási hónapot és évet (számjegyekkel).

A kék színű kazeinpecsét mindkét oldalán szerepel a gyártás hónapja és éve, amelyeknek a minimális érlelési időszak végéig olvashatónak kell maradniuk.

Kizárólag a csoportosulás adhat ki kazeinpecséteket a gazdasági szereplők részére. Erre havonta, illetve a nyári szezonális gyártás esetében az évszak elején kerül sor.

A kazeinpecséteket a felfüggesztett vagy a jogosultságától megfosztott gazdasági szereplő köteles visszaszolgáltatni a csoportosulásnak.”

Ezek a módosítások lehetővé teszik a kazeinpecsétek jellemzőinek, kiadásának és visszavonásának, valamint annak pontosítását, hogy meddig kell olvashatónak maradniuk a sajtokon.

Az előállítás módja

Az egyértelműbb és olvashatóbb tájékoztatás érdekében módosultak az előállítás módjára vonatkozó szakaszok. Pontosításra került az „állomány” meghatározása, amely a tejelő és a szárazon álló tehenek összességének felel meg.

Takarmányozás:

Pontosításra kerültek a takarmányozási feltételek és többek között a következők:

—	A termékleírás kiegészül a cukorrépapép takarmányozásban történő alkalmazásának tilalmával. Ez a takarmány ugyanis rossz ízt kölcsönözhet a tejnek és jelentős hibákat (vaj kialakulását) okozhat a sajtban.

—	A kókuszpogácsa és a pálmamagpogácsa alkalmazása megszűnik, és azokat tök- és pórsáfránymag váltja fel. A módosítás a pogácsák olajos magvak jó tápértékű melléktermékeivel való helyettesítését jelenti.

—

A kiegészítő takarmányok összetételére vonatkozó technikai adatokat a tudományos hivatkozások (a francia nemzeti mezőgazdasági kutatóintézet, az INRA) ismételt aktualizálásával egy időben újra meghatározták, és azokat gyakran inkább intervallumukban, mint célértékekben (PDIE, PDIN, UFL stb.) határozták meg.

—	A termékleírás kiegészül egy olyan rendelkezéssel, amely lehetővé teszi, hogy a téli időszakban az állománynak visszajuttassák kizárólag az adott állomány tejének sajttá történő feldolgozása során keletkezett tejsavót. Ez a téli időszak alatti táplálkozás szempontjából érdekes takarmánykiegészítő.

—

A termékleírás a minimális legeltetési időszakra vonatkozó rendelkezéssel egészül ki: a tejelő teheneket a hóolvadás után – és amint azt a talaj terhelhetősége lehetővé teszi – mindaddig ki kell hajtani a legelőre, amíg azt az időjárási körülmények, a talaj terhelhetősége és a fű jelenléte ezt megengedik.

—

A termékleírás a takarmányozási átállási időszak pontosításával egészül ki. A téli időszak és a legeltetési időszak között évente legfeljebb 30 napos átállási időszak elfogadott a tavaszi 15 nap és az őszi 15 nap helyett, amelynek során a takarmánybázis legelőfűből és szénából áll. Ez a módosítás lehetővé teszi, hogy a téli időszak takarmányozási rendszerét a nyári időszakéhoz közelítsék az időjárási viszonyok figyelembevétele mellett.

Fejés:

A termékleírás egyes tőgyápoló termékek, valamint a fejőgépek mosásához felhasználható fertőtlenítőszerek alkalmazására vonatkozó tilalom pontosításával egészül ki. E módosítások célja a túlságosan illatos és a sajtoknak esetlegesen rossz ízt kölcsönző illóolajokat tartalmazó termékek betiltása. Emellett a fejőgépek tisztítására vonatkozó rendelkezésekből nem derül ki egyértelműen, hogy időnként használhatók-e fertőtlenítő mosószerek.

A tej feldolgozása:

A „Beaufort” sajt összetételében szereplő nyersanyagokra vonatkozó feltételeket pontosították, különösen a következőket:

—	A gyártási eljárás leírásának e szakaszába nem illő „nyers” és „beoltanak” kifejezés a szakasz későbbi részébe kerül át. Az átfogalmazás javítja az értelmezést és pontosítja a tej tárolási feltételeit és időtartamát.

—

A termékleírás a hűtött és a hűtetlen tej adagolásának pontosításával egészül ki; a tőgymeleg tej teljes vagy részleges beoltása a „Beaufort” eredetmegjelölés sajátossága. Ha a tej adagolására csak naponta egyszer kerül sor és ennek során hűtött és hűtetlen tejet alkalmaznak, a nagyobb fejt mennyiség nem haladhatja meg a másik fejt mennyiség 135 %-át.

—

A fejést követő – nehezen ellenőrizhető időtartamnak minősülő – két órán belüli begyűjtés fogalmának helyébe a maximális beoltási határidő került, amely nagyon könnyen ellenőrizhető, és amely pontosan azt garantálja, hogy a meleg tej sajtüzembe érkezésekor a beoltást mielőtt elvégezzék. Reggeli előállítás esetén az oltást 12.00 óráig, az esti előállítás esetén 23.00 óráig el kell végezni.

—

A termékleírás a „chalet d’alpage” minősítéssel ellátott „Beaufort” sajtok esetében a maximálisan átvihető tej mennyiségére vonatkozó pontosítással egészül ki. A „chalet d’alpage” minősítés használatára jellemző előállítási feltételek mellett készített „Beaufort” sajtok esetében a gyártásra a fejést követő legrövidebb időn belül sor kerül. A napi két fejés teljes mennyiségének legfeljebb 15 %-a vihető át – hűtést követően – egyik előállítási szakaszból a másikba. A hegyvidéki legeltetés során az esti előállítás mennyiségének kiegyensúlyozása érdekében a kis mennyiségű tej másnap reggelre történő átvitele bevett és hagyományos gyakorlat. A rendelkezés lehetővé teszi e hagyományos gyakorlat oly módon történő szabályozását, hogy az a két fejés teljes mennyiségének 15 %-ára vonatkozzon, a napi kétszeri előállításra vonatkozó kötelezettség módosítása nélkül.

—

Az eredetmegjelölés sajátosságai közé tartozó élesztő- és oltóanyag-készítés tekintetében (a savó és a hozzáadott oltógyomor egyszerre szolgálja a tejoltó-kultúrát és az oltóanyag létrejöttét) a termékleírás a kereskedelmi fogalomban kapható oltóanyag szükség esetén történő alkalmazhatóságára vonatkozó korlátozással egészül ki (legfeljebb a sajtkádban keletkezett aludttej 30 %-a használható fel).

Az előállítás módja:

A bekezdést átfogalmazták, ezáltal áttekinthetőbb lett az előállítási szakaszok sorrendje. A tejet minősítő „nyers teljes” kifejezés ebbe a bekezdésbe kerül. A „főzés” elve pontosítás tárgyát képezi.

A préselés időtartamát legalább 15 órára szabályozták.

Érlelés:

A bekezdést átfogalmazták, ezáltal az érlelési szakasz alatti hőmérsékletekre vonatkozó rendelkezések jobban szabályozhatóak. A páratartalomra vonatkozó rendelkezést törölték. Ez az intézkedés ugyanis alig bizonyult relevánsnak, és a helyébe a rúzsréteggel borított kéreg kialakítására vonatkozó célkitűzés elérésre vonatkozó kötelezettség került.

A termékleírás immár pontosítja a rúzsréteg kialakítását, amelyre:

—	a felület durva, szemcsés sóval történő besózását követően kerül sor, a sajtot ekkor bedörzsölik a „rúzsflóra” elnevezésű sós oldattal, amellyel előzőleg megfelelő rúzsréteggel rendelkező sajtokat dörzsöltek be,

—	forgatással, a felület sós lével történő besózásával és rendszeres dörzsöléssel kerül sor, vagy

a rúzsréteg kialakítási szakaszát követően kerül sor, legalább hetente egyszer; a kezelés a kéreg karbantartása érdekében folyamatos.

A sajtok méretére tekintettel az érlelést gépesítették. A gépesítés következtében csaknem minden sajtüzem megszüntette a felület durva szemcsés sóval történő besózását, helyette a felületet sós lével sózzák be. A vizsgálatokból az derült ki, hogy a sótartalom közel egyenlő volt a korábban vizsgáltakkal. A többi módosítás szerkesztési jellegű, és nem a sajtkészítési gyakorlatok fejlődését érinti.

Címkézés

A termékleírás az Európai Unió „OEM” szimbólumának feltüntetésére vonatkozó kötelezettséggel egészül ki.

Nemzeti előírások

A nemzeti jogszabályok és szabályozások módosítására tekintettel a „Nemzeti előírások” szakasz a főbb ellenőrizendő pontokat, a referenciaértékeiket és az értékelési módszerüket felsoroló táblázat formájában szerepel.

Egyéb

A sajtok analitikai és érzékszervi ellenőrzése: a termékleírás a termékek analitikai és érzékszervi ellenőrzésére vonatkozó rendelkezésekkel egészül ki.

Az ellenőrző struktúrákra vonatkozó hivatkozások: ez a rész az OEM ellenőrzéséért felelős igazoló szerv adataival frissült.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról (3)

„BEAUFORT”

EK-szám: FR-PDO-0317-01097 – 2013.2.22.

OFJ ( ) OEM ( X )

1. Elnevezés

„Beaufort”

2. Tagállam vagy harmadik ország

Franciaország.

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1. A termék típusa

1.3. osztály: Sajtok

3.2. Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Beaufort” sajtot hevített, préselt tésztájú technológiával készítik. Alapanyaga kizárólag teljes tehéntej, amelyet nyers állapotban beoltanak. A sajtot sós lében pácolják, majd a felületét is besózzák, végül legalább öt hónapig érlelik.

Tésztája rugalmas és lágy, színe az elefántcsontfehér és a halványsárga között változik; megjelenhetnek benne finom vízszintes törésvonalak, valamint néhány kisebb lyuk („fogolyszem”). A tömbök laposak és konkáv a végük, tömegük 20 kg-tól 70 kg-ig terjed, átmérőjük 35–75 cm, míg magasságuk 11–16 cm a végeknél mérve. Kérge átdörzsölt, tiszta és kemény, színében egyöntetű, a sárgától a barnáig. A „Beaufort” sajt a teljes kiszáradást követően legalább 48 % zsírtartalommal rendelkezik, a teljesen megérlelt sajt szárazanyag-tartalma pedig nem lehet kevesebb 61 %-nál.

A „Beaufort” elnevezés alatti értékesítésre szánt sajtok mindegyikét kék színű, ellipszis alakú kazeinpecsét, valamint az élelmiszer-ipari célra engedélyezett festékkel feltüntetett, nyomonkövethetőséget szolgáló adatok azonosítják. A „chalet d’alpage” minősítés használatára jogosító meghatározott körülmények között készült „Beaufort” sajtokat a kék kazeinpecséten kívül a sajt oldalán ez utóbbival szemben elhelyezett, vörös színű, négyszögletes kazeinpecséttel kell ellátni.

3.3. Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

A „Beaufort” sajt gyártásához felhasznált tej kizárólag a helyi fajtákból álló tejelő állományokból származhat; a Tarine (a Tarentaise fajta másik elnevezése) és az Abondance fajták egyedeinek meg kell felelniük a törzskönyv fő részében foglalt kritériumoknak, vagy át kell esniük az elismert fenotípusos jellemzőket vizsgáló ellenőrzésen.

A „Beaufort” sajt összetételében szereplő nyersanyagok:

—

nyers teljes tej:

—	amely hűtetlen és a legutóbbi fejésből származik, vagy

—	amely két egymást követő fejés – a gazdaságban lehűtött korábbi fejés és a hűtetlen tejből álló későbbi fejés – a korábbitól számított legfeljebb húsz napon belül elkészített keverékéből származik,

—	az oltógyomor savóban történő áztatásával keletkezett oltóanyag. Szükség esetén kiegészítő jelleggel a kereskedelmi forgalomban kapható oltóanyag is alkalmazható a sajtkádban keletkezett tejalvadék 30 %-a erejéig,

—	hőkedvelő élesztők, amelyek közül legnagyobb arányban a tejsavbaktériumok vannak jelen. Az oltógyomorhoz hozzáadott savó egyszerre szolgálja az élesztőkultúra és az oltóanyag kinyerését,

—	az elsődleges, 20–24 órás pácolás, később pedig az érlelés során durva szemcsés só, illetve sós lé formájában hozzáadott só.

A „Beaufort” sajt gyártásához minden egyéb termék használata tilos.

3.4. Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében)

Az állomány takarmányozása a következőkből áll:

—

A téli időszakban az állományra vetítve tehenenként legalább napi 13 kg széna, amelyhez 3 kg szecskázott lucernaszárítmány adható. A tejelő állomány átlagára vetítve a kiegészítő takarmány mennyisége nem haladhatja meg a takarmánybázis tömegének egyharmadát. Az összetett takarmányok energiadús, fehérjében gazdag takarmányok és összesen 16 % nitrogéntartalmú gyártási koncentrátumok. Az összetett takarmányok meghatározott fajokból és géntechnológiával nem módosított fajtákból származnak, továbbá meg kell felelniük a következő technológiai jellemzőknek: 0,89 UFL/kilogramm, 95 gramm PDIN és 125 gramm PDIE.

—

A legeltetési időszakban: a tejelő teheneket a hóolvadás után – és amint azt a talaj terhelhetősége lehetővé teszi – mindaddig ki kell hajtani a legelőre, amíg azt az időjárási körülmények, a talaj terhelhetősége és a fű jelenléte ezt megengedik.

A völgyben a kiegészítő takarmányozás a télivel megegyező jellegű, és az állományra vetítve tejelő tehenenként napi 2,5 kg-nak felel meg. A hegyvidéki legelőkön a kiegészítő takarmányozás az állomány átlagára vetítve tejelő tehenenként legfeljebb napi 1,5 kg, augusztus 1-jéig kizárólag gabonafélékből áll.

—

A téli időszak és a legeltetési időszak között évente legfeljebb 30 nap átállási időszak engedélyezett, amelynek során a takarmánybázis legelőfűből és szénából áll.

Az övezetbe kívülről csak pótló jelleggel lehet takarmányt behozni. Az állományok széna- és legelőfű-igényének legalább 75 %-a a földrajzi területről származik annak érdekében, hogy a tejtermelés legalább 75 %-a az övezetben előállított takarmányra alapozva történjen. A tejelő tehenek takarmányozásához kapcsolódó éves szénaigény legalább 20 %-a a földrajzi területről származik.

A gyepeket az állomány hagyományos legeltetésével hasznosítják, és az állatok trágyáját kiszórják. A „Beaufort” termékláncban részt vevő rétekre, legelőkre és hegyvidéki legelőkre tilos szennyvíziszapot vagy bármilyen mellékterméket kijuttatni.

3.5. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A tej termelése, valamint a sajt előállítása és legalább öthónapos érlelése a meghatározott földrajzi területen belül történik.

3.6. A szeletelésre, az aprításra, a csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok

Ha előcsomagolás után értékesítik a sajtot, minden egyes darabnak rendelkeznie kell az eredetmegjelölésre jellemző kéreg egy részével, azonban a kéreg megtisztítható a rúzsrétegtől. Ha a sajtot reszelt formában értékesítik, akkor a „Beaufort” megjelölést tilos használni.

3.7. A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok

A „Beaufort” eredetmegjelöléssel ellátott sajtok címkéjén a következőknek kell szerepelnie:

—	az eredetmegjelölés, a címkén szereplő legnagyobb karakter méretének kétharmadával legalább megegyező nagyságú karakterrel,

—	az Európai Unió „OEM” szimbóluma.

Az említett eredetmegjelölés mellett a címkén, a reklámanyagokban, a számlákon és a kereskedelmi dokumentumokban minősítő vagy egyéb megjegyzés használata tilos, kivéve az alábbiakat:

—	egyes márkanevek vagy védjegyek,

—	az „été” és „chalet d’alpage” kifejezések használata az alábbi feltételek mellett engedélyezett:

az „été” minősítés a június és október között előállított sajtok számára van fenntartva, beleértve a hegyvidékről származó tejből előállított sajtokat is;

a „chalet d’alpage” minősítés a júniustól októberig előállított sajtok számára van fenntartva, amelyeket naponta kétszer, 1 500 métert meghaladó tengerszint feletti magasságban lévő hegyvidéki kunyhókban hagyományos eljárásokkal állítanak elő, mégpedig oly módon, hogy a kunyhókban egyetlen állomány által termelt tejet tárolnak.

4. A földrajzi terület tömör meghatározása

A „Beaufort” sajt termelési régiója Savoie megye magashegyi részét fedi le, és a Beaufortain-hegység Val d’Arly, Tarentaise és Maurienne településeit, valamint Haute-Savoie megye két összefüggő térségét foglalja magában.

A tej termelése, valamint a sajt előállítása és érlelése az alábbi települések területére kiterjedő földrajzi területen történik:

Savoie megye:

Albertville kerület:

A következő járások teljes területe: Aime, Beaufort, Bourg-Saint-Maurice, Bozel, Moûtiers.

A következő járások egy része:

Ugine járás: La Giettaz, Flumet, Notre-Dame-de-Bellecombe, Crest-Voland, Cohennoz, Saint-Nicolas-la-Chapelle.

Albertville Sud járás: Rognaix, La Bâthie, Cevins, Saint-Paul-sur-Isère, Esserts-Blay, Tours-en-Savoie.

A következő település egy része: Albertville E2, E3 és E4 kataszteri térképrészletébe eső része.

Saint-Jean-de-Maurienne kerület:

A következő járások teljes területe: La Chambre, Lanslebourg-Mont-Cenis, Modane, Saint-Jean-de-Maurienne, Saint-Michel-de-Maurienne.

A következő járás egy része: Aiguebelle járás: Montsapey.

Haute-Savoie megye:

Bonneville kerület

A következő járások egy része:

Sallanches járás: Praz-sur-Arly.

Saint-Gervais-les-Bains járás: a következő település egy része: Les Contamines-Montjoie D8 (részben), E6, E7, E8 (részben), F5 (részben), F6 (részben), F8 (részben), F9, F10, F11, F12, F13 kataszteri térképrészletbe eső területe.

5. Kapcsolat a földrajzi területtel

5.1. A földrajzi terület sajátosságai

Természeti tényezők:

A „Beaufort” eredetmegjelölés természeti közegét az Alpok belső hegyvonulataihoz kapcsolódása jellemzi; e vonulatokat elsősorban a belső, tömör, kristályos hegytömbök, valamint a briançoni övezet üledékes kőzetei, részben pedig a külső kristályos hegytömbök határozzák meg, ahol pala típusú, puha üledékes kőzetek is előfordulhatnak.

Az eredetmegjelölésnek az Alpok szűken értelmezett északi és déli része közötti határterületet jelentő földrajzi területe, ahol az állandó legelők az ágazat által hasznosított terület 95 %-át teszik ki, kihasználja ennek előnyeit, amelyek a következők:

—	kellően sok (azonban mégsem túl bőséges) csapadék és a mély talajok, amelyek lehetővé teszik a dús és a tejelő tehenek tenyésztéséhez kellően tápláló fűtermést;

—	változatos, fűszernövényekben gazdag, a száraz gyepterületekéhez hasonló flóra;

A „Beaufort” oltalom alatt álló eredetmegjelölés földrajzi területét, amely a Beaufortain-hegységet, Tarentaise völgyeit, Maurienne-t és Val d’Arly egy részét foglalja magában, nagy kiterjedésű hegyvidéki legelőterületek jellemzik (Savoie hegyvidéki pásztorgazdaságainak 92 %-a).

Emberi tényezők:

Ezeken a hegyvidéki legelőkön olyan pásztorkodási gyakorlatok alakultak ki, amelyek sem egyenként, sem összességében nem lelhetők fel ilyen méretben az Alpok más részén, és egyedi pásztorgazdálkodási rendszert alkotnak. Ezt a rendszert a növényzet lépcsőzetes hasznosítása, valamint kiegészítésképpen egy völgy, egy lejtő és egy hegyvidéki legelő hasznosítása jellemzi. A fűfélék növekedéséhez igazodva a szarvasmarhafélék vándorlása és az ember mindennapi jelenléte lehetővé teszi a helyszíni fejést, valamint a fűfélék növekedésének pontos szabályozását, ami a természetes legelők karbantartásának alapja.

A 17. század óta alkalmazott pásztorgazdálkodási rendszer, noha az idők folyamán változott, alapelveihez azonban hű maradt.

A nyári időszakban 100–110 napig használt hegyvidéki legelők elhelyezkedése a következő:

—

A magas hegyek, ahol jelentős létszámú (50–150 tejelő tehén) állomány legel. A hegyvidéki legelőig elvezető és a legelőn belüli útvonalak kialakításának köszönhetően a mobil fejőgépek lehetővé teszik a fűfélék növekedéséhez igazodva 1 500 méteres magasságból 2 500 méterre vándorló állomány követését. Az állomány több állományt tömörít.

—	Az alacsonyabb és a kevesebb magasságbeli eltéréssel jellemzett hegyek, ahol a családi állomány legel. A fejést a kunyhóknál végezték, bár ez a gyakorlat visszaszorulóban van.

A tej feldolgozható a helyszínen (különösen a magas hegyekben), de azt túlnyomórészt olyan üzemek gyűjtik be, amelyek a völgyekben egész évben végeznek feldolgozást (a termelés 85–90 %-át feldolgozzák). Az állományokat ezekben a völgyekben teleltetik át. Itt, a nyáron az állományok által elhagyott területeken készül a széna is.

A völgy és a hegyvidéki legelő között található egy köztes szint, az ún. hegyhát, ahol az állományok rövid ideig tartózkodnak a köztes időszakokban.

A termelési terület a Tarine (a Tarentaise fajta másik helyi elnevezése) és az Abondance fajtájú tehenekkel folytatott szarvasmarha-tartási hagyomány jellemzi. Különösen a Tarine fajtát tartják, amelynek a bölcsője Tarentaise vidéke. E. Quittet 1963-ban a következő leírást adta: „a Tarine figyelemre méltó állóképességgel és ellenállósággal rendelkezik a legzordabb életkörülményekkel szemben, ami javarészt életmódjának köszönhető (a nyári időszakban 1 500–2 000 méteres tengerszint feletti magasságon lévő hegyvidéki legelőkön tartózkodik). Hosszú ideig jó kondícióban marad a rendszeres ellések ellenére. Figyelemre méltó képességgel hasznosítja a téli időszakban a kevésbé értékes tömegtakarmányokat; mindezt elfogadható tejhozamok mellett. A Tarine kiváló tejelő, főleg a zord éghajlatú területeken.”

A „Beaufort” sajt zsíros jellegével kiemelkedik a főzött, préselt tésztájú sajtok közül. A főzött, préselt tésztájú sajtok 17. század elején kidolgozott technológiája Kelet-Franciaország valamennyi hegyvidékén gyorsan elterjedt. A „Beaufort” sajt termelési területén élő emberek számára a technológia lehetővé tette a hegyvidéki legelőkön nyártól télig bőségesen termelt tej értékesítésének és fogyasztásának elhalasztását. Ez a technológia, amely először lehetőségként merült fel, a környezettel közvetlenül összefüggő sajátos jegyeket is felvett (teljes tej használata és hidegen történő érlelés).

5.2. A termék sajátosságai

A „Beaufort” sajt a főzött, préselt tésztájú sajtok közül különösen a következők révén emelkedik ki:

—	a fejés befejezését követően a nyers teljes tejből történő gyártása,

—	a fából készült forma, az ún. „Beaufort”-sajtforma („cercle à Beaufort”) alkalmazása, amely konkáv élt kölcsönöz a sajtnak,

—	hagyományos feldolgozási gyakorlatok (vad élesztőkultúrák használata, vászonkendős és „Beaufort”-sajtformával végzett formázás, amely a préselés alatt forgatást igényel), különösen a sajtkészítő által tenyésztett hőkedvelő tejsavbaktériumokkal végzett oltás,

—	a hideg pincében történő érlelés miatt gyakorlatilag lyukak nélküli tészta.

Érzékszervi szempontból a „Beaufort” sajt sajátossága, hogy tésztája a szájba véve előbb kemény, majd lágy, mégsem tapad túlságosan. Aromáinak változatosnak, de nem túl markánsnak kell lenniük.

A közeg leírt jellemzői gazdag flórát és sokféle növénytársulást eredményeznek. A hegyvidéki legelőkön hasznosított gyepek, bozótosok és hangások minden növényszociológiai társulása megtalálható itt.

Több tanulmány – Dorioz et al. (2000), Dorioz 1995; Inra, 1994, Dorioz és Van Oort, 1991, Legros et al., 1987, Dorioz, 1995 – rámutatott a gyepek rendkívüli változatosságára és sokféleségére (összesen 250–300 faj). A kitettségtől, a kőzetsüllyedésektől, a talajtípusoktól függően ugyanazon a legeltetési napon igen változatos takarmánykínálattal találkozhatunk.

Ez a különösen étvágygerjesztő flóra minden bizonnyal a „Beaufort” sajt igen sajátos és nagyon jellegzetes ízminőségében kifejeződő aromagazdagságban nyilvánul meg (Dumont és Adda, 1978, Buchin et al., 1999; Asselin et al., 1999, in Dorioz et al., 2000).

A pásztorgazdálkodási rendszer alapja, hogy ezt a rendkívül gazdag flórát a környezethez teljes mértékben igazodó legeltetési gyakorlatok szerint terelt helyi Tarine és Abondance fajták alkotta állományok segítségével hasznosítják. Ezt követően a „tőgymeleg tej” feldolgozásával megőrizhetők a flóra sokféleségéhez kapcsolódó eredeti tulajdonságok. A feldolgozás meghatározza a zsíros, fölözés nélküli, vad élesztőket alkalmazó sajtkészítést. A konvex formázókeret alkalmazása lehetővé teszi, hogy alkalmazkodjanak a hegyvidéki legelőn igen nagy ingadozást mutató tejtermeléshez, hogy szinten tartsák a sajt belsejének hőmérsékletét a préselés során, és hogy stabilizálják a tömb formáját. A hideg pincében történő érlelés – a sajt minősége szempontjából létfontosságú fázis – a legközelebb áll a magasan fekvő termelőhelyek éghajlati körülményeihez és teljes mértékben megfelel a zsíros sajt előállításának.

Valamennyi termelési és feldolgozási gyakorlat összefüggő, a termék sajátosságaihoz kapcsolódó rendszert alkot, és lehetővé teszi a különleges flóra sokszínű aromavilágának kifejeződését a végtermékben.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(510/2006/EK rendelet (4) 5. cikk (7) bekezdés)

https://www.inao.gouv.fr/fichier/CDCBeaufort.pdf

(1) HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2) HL L 93., 2006.3.31., 12. o. A rendeletet felváltotta az 1151/2012/EU rendelet.

(3) Lásd a 2. lábjegyzetet.

(4) Lásd a 2. lábjegyzetet.

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 260

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	57. évfolyam 2014. augusztus 9.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	II Közlemények
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK
	Európai Bizottság
2014/C 260/01	A Bizottság közleménye a négy ftalát (DEHP, DBP, BBP és DIBP) tekintetében a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján indított korlátozási eljárás lezárásáról ( 1 )	1

2014/C 260/02	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám M.7266 – D'Ieteren/Continental/JV) ( 1 )	5

2014/C 260/03	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám M.7202 – Lenovo/Motorola Mobility) ( 1 )	5

2014/C 260/04	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám M.7320 – PAI Partners/DVD Participations) ( 1 )	6

2014/C 260/05	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám M.7321 – CVC Capital Partners/Vedici Groupe) ( 1 )	6

2014/C 260/06	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám M.7295 – Parkwind/Aspiravi Offshore/Summit Renewable Energy Northwind/Northwind) ( 1 )	7

2014/C 260/07	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám M.7137 – EDF/Dalkia en France) ( 1 )	7

2014/C 260/08	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám M.7290 – Apple/Beats) ( 1 )	8

	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Európai Bizottság
2014/C 260/09	Euroátváltási árfolyamok	9

2014/C 260/10	A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet XIV. mellékletében felsorolt anyagok felhasználás céljából történő forgalomba hozatalának és/vagy felhasználásának engedélyezéséről szóló bizottsági határozatok összefoglalója (közzétéve az 1907/2006/EK rendelet 64. cikke (9) bekezdésének megfelelően)	10

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,3388
JPY	Japán yen	136,45
DKK	Dán korona	7,4550
GBP	Angol font	0,79670
SEK	Svéd korona	9,2440
CHF	Svájci frank	1,2137
ISK	Izlandi korona
NOK	Norvég korona	8,3600
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	27,825
HUF	Magyar forint	313,72
LTL	Litván litász/lita	3,4528
PLN	Lengyel zloty	4,2010
RON	Román lej	4,4435
TRY	Török líra	2,8920
AUD	Ausztrál dollár	1,4419
CAD	Kanadai dollár	1,4614
HKD	Hongkongi dollár	10,3772
NZD	Új-zélandi dollár	1,5791
SGD	Szingapúri dollár	1,6751
KRW	Dél-Koreai won	1 381,25
ZAR	Dél-Afrikai rand	14,3352
CNY	Kínai renminbi	8,2446
HRK	Horvát kuna	7,6470
IDR	Indonéz rúpia	15 766,43
MYR	Maláj ringgit	4,2843
PHP	Fülöp-szigeteki peso	58,876
RUB	Orosz rubel	48,5790
THB	Thaiföldi baht	43,022
BRL	Brazil real	3,0632
MXN	Mexikói peso	17,7284
INR	Indiai rúpia	81,9212

	V Hirdetmények
	A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2014/C 260/11	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám M.7291 – Versalis/Novamont) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	11

2014/C 260/12	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám M.7338 – OJI/INCJ/Rank Group Pulp, Paper & Packaging Business) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	12

	EGYÉB JOGI AKTUSOK
	Európai Bizottság
2014/C 260/13	Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján	13

2014/C 260/14	Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján	17

2014/C 260/15	Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján	24

2014/C 260/16	A CHAP 2010/723 panasz lezárása	33