24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/1

(1)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke értelmében az egyenlőség az Unió egyik alapértéke. Az EUSZ 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a gyermekek jogainak védelmét.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 10. cikke szerint politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió küzd a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés ellen.

(3)

Az EUMSZ 19. cikkének (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a Tanács megfelelő intézkedéseket hozzon a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére.

(4)

Az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv vagy nemzeti kisebbséghez tartozás alapján történő megkülönböztetés.

(5)

A 2000/43/EK tanácsi irányelv (1) keretrendszert határoz meg a foglalkoztatás és a képzés, az oktatás, a szociális védelem (többek között a szociális biztonság és az egészségügy), a szociális kedvezmények, valamint az árukhoz és a szolgáltatásokhoz, többek között a lakhatáshoz való hozzáférés terén az Unió egészében a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés ellen folytatandó küzdelem érdekében.

(6)

Ebben az ajánlásban – az Európai Parlament és a Tanács más politikai dokumentumaihoz hasonlóan – a „roma” kifejezést gyűjtőnévként használjuk, és az olyan népcsoportokat foglal magában, amelyek kulturális jellemzői többé-kevésbé hasonlóak, például a szinti, „utazó”, kalé, Gens du voyage néven említett csoportokat, függetlenül attól, hogy vándorló vagy letelepedett csoportokról van-e szó.

(7)

Az Unióban élő romák közül sokan még mindig mélyszegénységben élnek, társadalmi kirekesztéssel, megkülönböztetéssel és az alapvető jogaik gyakorlását akadályozó korlátokkal szembesülnek, és emiatt kiszolgáltatottak a kizsákmányolással, például az emberkereskedelem formájában megvalósuló kizsákmányolással szemben is. Ezért hatékonyabb, a romák helyzetéhez és igényeihez alakított társadalmi befogadási intézkedések meghozatalát kell mérlegelni.

(8)

Különösen nyugtalanító az Unióban élő roma gyermekek helyzete, akik számos tényező miatt kiváltképpen sebezhetőek, és többek között rossz egészségi állapot, rossz lakhatási körülmények, nem megfelelő táplálkozás, kirekesztés, diszkrimináció, rasszizmus és erőszak fenyegeti őket. A roma gyermekek társadalmi kirekesztése gyakran a születés anyakönyvezésének és a személyazonosító okmányoknak a hiányával, a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban, valamint a felsőoktatásban való alacsony részvétellel, továbbá a korai iskolaelhagyók nagy arányával függ össze. A szegregáció a minőségi oktatáshoz való hozzáférést akadályozó komoly nehézség. Vannak olyan roma gyerekek is, akik emberkereskedelem vagy munkára kényszerítés áldozataivá válnak.

(9)

Azok a harmadik országbeli állampolgárságú romák, akik jogszerűen tartózkodnak a tagállamok területén, szintén veszélyeztetett helyzetbe kerülhetnek, különösen akkor, ha ugyanolyan nehéz életkörülmények között élnek, mint sok roma származású uniós polgár, miközben az Unión kívülről érkező migránsokat érő kihívásokkal is szembe kell nézniük.

(10)

Az Unión belüli mobilitás összefüggésében tiszteletben kell tartani az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogát és e jog gyakorlásának feltételeit – többek között, a 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (2) összhangban, az elégséges forrásokkal és teljes körű egészségbiztosítással rendelkezés követelményét –, ugyanakkor törekedni kell a romák életkörülményeinek javítására, és olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek előmozdítják a romáknak a származási helyük szerinti tagállamokban, valamint a lakóhelyük szerinti tagállamokban való gazdasági és társadalmi integrációját.

(11)

A romák helyzetéről és az Európai Unión belüli szabad mozgásról szóló, 2010. szeptember 9-i, illetve a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i európai parlamenti állásfoglalás felhívta a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a romák társadalmi-gazdasági befogadásának biztosítása érdekében mozgósítsák a már létező uniós stratégiákat és eszközöket.

(12)

A Bizottság „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című 2011. április 5-i közleményében felhívta a tagállamokat, hogy fogadjanak el átfogó megközelítést, illetve fejlesszék azt tovább, és határozzanak meg célokat az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és a lakhatás terén a romák integrációjának felgyorsítása érdekében.

(13)

A Tanács 2011. május 19-én elfogadta „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című következtetéseket, amelyekben kifejezésre juttatta a tagállamok elkötelezettségét a romák társadalmi és gazdasági integrációja iránt.

(14)

Az Európai Tanács a 2011. június 23–24-i ülésén felszólított a 2011. május 19-i tanácsi következtetések gyors végrehajtására, különösen a tekintetben, hogy a tagállamok készítsék el, tegyék naprakésszé, illetve fejlesszék tovább a romák befogadását célzó stratégiáikat vagy azokat az integrált szakpolitikai intézkedéscsomagjaikat, amelyek a társadalmi befogadási politikák tágabb keretén belül a romák helyzetének javítására irányulnak.

(15)

A Bizottság a „Nemzeti romaintegrációs stratégiák: az uniós keretrendszer végrehajtásának első lépése” című 2012. május 21-i közleményében ismertette a nemzeti romaintegrációs stratégiák és integrált szakpolitikai intézkedéscsomagok első értékelésének eredményeit, és felkérte a tagállamokat, hogy a jövőt tekintve mérlegeljenek egyes kiigazításokat.

(16)

A Bizottság megerősítette a tagállamokkal a roma integrációról folytatott párbeszédet, különösen annak révén, hogy 2012 októberében létrehozta a romaintegrációs nemzeti kapcsolattartó pontok hálózatát a feltárt kihívások megoldásainak megvitatása céljából. 2012 novemberében és decemberében a romaintegrációs nemzeti kapcsolattartó pontok egy csoportja tovább tárgyalta azt a kérdést, hogy miként javítható a romák tagállami integrációjára irányuló intézkedések hatékonysága. A csoport ezt követően jelentést tett a romaintegrációs nemzeti kapcsolattartó pontok hálózatának.

(17)

A Bizottság az „Előrelépések a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásában” című 2013. június 26-i közleményében kiemelte a további intézkedések szükségességét annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb biztosítani lehessen a romák integrációjának felgyorsítását célzó intézkedések sikeres végrehajtásához szükséges előfeltételeket.

(18)

Az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című 2010. március 3-i bizottsági közlemény (Az Európa 2020 stratégia) új lendületet adott a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemnek azáltal, hogy közös európai célként határozta meg a szegénység és a társadalmi kirekesztés által fenyegetett személyek létszámának csökkentését, a korai iskolaelhagyás arányának mérséklését, valamint az iskolát elvégzők arányának és a foglalkoztatásban való részvétel szintjének az emelését. A roma integráció az Unió és a tagállamok e tekintetben kifejtett, összehangolt erőfeszítéseinek alapvető elemét képezi. Az európai szemeszter jelenlegi irányítási kerete elősegíti a releváns országspecifikus ajánlások végrehajtását, a „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében” című, 2013. június 20-i tanácsi következtetések pedig további iránymutatást nyújtanak az inkluzív növekedés biztosítására irányuló erőfeszítésekhez.

(19)

A fenti megfontolások és a feltárt hiányosságok fényében javítani kell és figyelemmel kell kísérni a romaintegrációs intézkedések hatékonyságát. Ennek során maradéktalanul tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét és a tagállamok e területre vonatkozó elsődleges felelősségét, figyelembe kell venni, hogy az etnikai alapon történő adatgyűjtés érzékeny kérdés lehet, valamint tudomásul kell venni hogy a tagállamoknak maguknak kell megválasztaniuk a figyelemmel kísérés módszereit – többek között az adatgyűjtés megfelelő módszereit – és a lehetséges mutatókat.

(20)

Ez az ajánlás a roma integráció tárgyában született európai parlamenti állásfoglalásokban, tanácsi következtetésekben és bizottsági közleményekben korábban meghatározott különböző ajánlásokra kíván építeni. Célja, hogy kiegészítse az Unió hatályos megkülönbözetés-ellenes jogszabályait, és ezáltal elősegítse e jogszabályok hatékonyabb végrehajtását és érvényesítését.

(21)

Ez az ajánlás nem terjed ki az állampolgárságon alapuló megkülönböztetésre, továbbá nem érinti a tagállamok területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek jogállására vonatkozó, a nemzeti és az uniós jog szerinti előírásokat és feltételeket, illetve e jogállás joghatásait.

(22)

A 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) felszólítja a tagállamokat, hogy adott esetben határozzanak meg integrált megközelítést a szegénység által legjobban sújtott földrajzi területek vagy a megkülönböztetés vagy társadalmi kirekesztés legnagyobb kockázatával szembenéző célcsoportok egyedi szükségleteinek kezelésére, különös tekintettel a marginalizálódott közösségekre. A 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) a 2014–2020-as programozási időszakra az Európai Szociális Alapra (ESZA) vonatkozó beruházási prioritást határoz meg a marginalizálódott közösségek, például a romák társadalmi-gazdasági integrációja tekintetében, kiegészítve a többi európai strukturális és beruházási alapot (5),

1.1.

A romák teljes egyenlőségének a gyakorlatban való előmozdítása érdekében hozzanak hatékony szakpolitikai intézkedéseket a romákkal való egyenlő bánásmód biztosítása és alapvető jogaik tiszteletben tartása érdekében, ideértve az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a lakhatáshoz való egyenlő hozzáférésüket is. Ez a cél a fenti elvek érvényre juttatását célzó átfogó intézkedésekkel vagy célzott intézkedésekkel – többek között a hátrányok megszüntetésére vagy kompenzálására irányuló konkrét intézkedésekkel –, illetve ezek kombinációjával érhető el, külön figyelmet fordítva a nemek közötti egyenlőség dimenziójára.

1.2.

Fogadjanak el intézkedéseket, amelyek olyan társadalmi-gazdasági mutatókon alapulhatnak, mint például a nagyarányú tartós munkanélküliség, az iskolázottsági szint és az egészségi állapotra vonatkozó mutatók, vagy pedig marginalizált helyzetű és/vagy szegregált földrajzi területekre összpontosíthatók.

1.3.

Hozzanak hathatós intézkedéseket az egyenlő bánásmód biztosítása és a roma fiú- és lánygyermekeknek a jó minőségű többségi oktatáshoz való teljes körű hozzáférése érdekében, valamint annak biztosítása érdekében, hogy minden roma tanuló legalább a kötelező oktatást elvégezze (6). Ez a cél például a következő intézkedésekkel érhető el:

1.4.

Hozzanak hathatós intézkedéseket annak érdekében, hogy a munkaerőpiacra való belépés és a foglalkoztatási lehetőségek terén biztosított legyen a romákkal való egyenlő bánásmód. Ez a cél például a következő intézkedésekkel érhető el:

1.5.

Hozzanak hathatós intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosított legyen a romákkal való egyenlő bánásmód az egyetemesen rendelkezésre álló egészségügyi szolgáltatásokhoz (8) való – általános jogosultsági feltételeken alapuló – hozzáférés területén. Ez a cél például a következő intézkedésekkel érhető el:

1.6.

Hozzanak hathatós intézkedéseket annak érdekében, hogy a lakáshoz jutás területén biztosított legyen a romákkal való egyenlő bánásmód. Ez a cél például a következő intézkedésekkel érhető el:

1.7.

Minden olyan esetben, amelyben ez releváns lehet, biztosítsák, hogy a helyi hatóságok városrehabilitációs projektek iránti kérelmei a marginalizálódott közösségek lakáshoz juttatását segítő beavatkozásokat is tartalmazzanak.

1.8.

Mozdítsák elő a közösségvezérelt helyi fejlesztéseket és az európai strukturális és beruházási alapok által támogatott integrált területi beruházásokat.

1.9.

Minden rendelkezésre álló finanszírozási forrásból (helyi, tagállami, uniós és nemzetközi) különítsenek el megfelelő finanszírozási forrásokat a nemzeti és helyi stratégiáik és cselekvési terveik végrehajtására és nyomon követésére, a roma integráció átfogó vagy célzott intézkedések révén történő megvalósítása érdekében.

1.10.

A társadalmi befogadás előmozdítását és a szegénység, valamint a megkülönböztetés elleni küzdelmet – ideértve a marginalizálódott közösségek, például a romák társadalmi-gazdasági integrációját is – azzal kell elősegíteni, hogy minden tagállamban a rendelkezésre álló teljes ESZA-források legalább 20 %-át az 1304/2013/EU rendelet 3. és 4. cikkében foglaltak szerinti, az emberekkel kapcsolatos befektetések céljára kell fordítani.

1.11.

Az egyes tagállamokban élő roma népesség nagyságától, a roma közösségek társadalmi és gazdasági helyzetétől, a roma és a nem roma népesség közötti különbségektől, valamint az európai szemeszter összefüggésében néhány tagállam vonatkozásában azonosított nehézségektől függően hozzanak megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a roma integráció helyet kapjon az európai strukturális és beruházási alapoknak (9) a 2014–2020-as időszakban történő igénybevételéről szóló partnerségi megállapodások prioritásai között.

1.12.

Az európai strukturális és beruházási alapok technikai segítségnyújtásának támogatásával javítsák igazgatási, nyomon követési és értékelési képességeiket, és segítsék elő a tagállami és uniós alapok felhasználását a helyi hatóságok és a civil társadalmi szervezetek kapacitásépítésének támogatásához, hogy azok hatékonyan végre tudják hajtani a projekteket.

1.13.

A nemzeti romaintegrációs stratégiák vagy integrált szakpolitikai intézkedéscsomagok végrehajtására szolgáló költségvetési források elosztásáról való döntés során helyezzék előtérbe a romák sajátos szükségleteit vagy a szegénység és a társadalmi kirekesztés által leginkább sújtott földrajzi területeket, és fordítsanak figyelmet a nemek közötti egyenlőség dimenziójára.

2.1.

Folytassák a 2000/43/EK irányelv tényleges gyakorlati végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket, gondoskodva mindenekelőtt arról, hogy nemzeti, regionális és helyi közigazgatási rendeleteik megkülönböztetéstől mentesek legyenek és ne eredményezzenek szegregáló természetű gyakorlatokat. E tekintetben az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát kell referenciának tekinteni annak eldöntéséhez, hogy az említett rendelkezések és gyakorlatok mennyiben felelnek meg az emberi jogi követelményeknek.

2.2.

Adott esetben mind regionális, mind helyi szinten hajtsanak végre a romák szegregációjának megszüntetésére irányuló intézkedéseket. A szegregáció elleni küzdelemre irányuló szakpolitikákat és intézkedéseket a helyi köztisztviselőknek és a civil társadalom képviselőinek, valamint maguknak a romáknak szánt, megfelelő – többek között az emberi jogok védelmével kapcsolatos – képzési és tájékoztatási programoknak kell kísérniük.

2.3.

Gondoskodjanak arról, hogy a kényszer-kilakoltatások az uniós jogszabályokkal és az egyéb nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel – például az emberi jogok európai egyezményében foglaltakkal – teljes összhangban történjenek.

2.4.

Hajtsanak végre a romákkal szembeni megkülönböztetés és előítéletek – a cigányellenességként is említett jelenség – elleni küzdelmet szolgáló, a társadalom minden rétegét érintő intézkedéseket. Ezen intézkedések közé tartozhatnak az alábbiak:

2.5.

Vegyék fel a küzdelmet a roma gyermekeket és nőket érő megkülönbözetés minden formája – a többszörös megkülönböztetést is beleértve –, a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak, többek között a családon belüli erőszak, az embercsempészet, a kiskorúak házassága és a kényszerházasságok, valamint a gyermekek részvételével folytatott koldulás ellen, mindenekelőtt a jogszabályok érvényre juttatása révén. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy ebben a küzdelemben minden érintett szereplő részt vegyen, ideértve a hatóságokat, a civil társadalmat és a roma közösségeket is. E tekintetben ösztönözni kell, hogy a határokon átnyúló dimenzióval bíró helyzetekben a tagállamok együttműködjenek egymással.

2.6.

Vegyék fel a küzdelmet a szegénység és a hátrányos helyzetű személyeket, köztük a romákat sújtó társadalmi kirekesztés ellen, a humántőkébe való befektetés és a társadalmi kohéziót szolgáló politikák révén. Ez a cél például a következő intézkedésekkel érhető el:

2.7.

Az egyes tagállamokban élő roma népesség nagyságától és a roma közösségek társadalmi és gazdasági helyzetétől függően vegyék fontolóra, hogy a roma integrációt fontos témaként jelenítsék meg az Európa 2020 stratégia keretében kidolgozott nemzeti reformprogramjaikban vagy nemzeti szociális jelentéseikben.

2.8.

Támogassák a romák aktív polgári szerepvállalását a társadalomban való gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális részvételük előmozdításával, ugyanis a romák életkörülményeinek javításához és társadalmi befogadásuk előmozdításához létfontosságú maguknak a romáknak az aktív bevonása és részvétele, többek között képviselőiken és szervezeteiken keresztül.

2.9.

Ahol ez a helyi integrációs megközelítésnek megfelel, mozdítsák elő a romákkal foglalkozó közvetítők képzését és a képzett közvetítők alkalmazását, és a közvetítést úgy alkalmazzák mint azon eszközök egyikét, amelyekkel kezelhetők a romákat a minőségi oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a lakhatáshoz való hozzájutás terén sújtó egyenlőtlenségek.

2.10.

Végezzenek olyan tájékoztatási tevékenységeket, amelyekkel még inkább felhívják a romák figyelmét a jogaikra (különösen a megkülönböztetéssel és a jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatosan) és az állampolgári kötelességeikre.

3.1.

A helyi és regionális hatóságok hatáskörét tiszteletben tartva ösztönözzék e hatóságokat arra, hogy dolgozzanak ki olyan helyi cselekvési terveket és stratégiákat, vagy a társadalmi befogadási politikák tágabb keretén belül olyan helyi szakpolitikai intézkedéscsomagokat, amelyek tartalmazhatják a roma integrációra vonatkozó kiinduló helyzetet, referenciamutatókat és mérhető célkitűzéseket, valamint a megfelelő finanszírozás módját.

3.2.

A nemzeti stratégiák, illetve a társadalmi befogadási politikák tágabb keretébe illeszkedő integrált szakpolitikai intézkedéscsomagok kidolgozásába, végrehajtásába és nyomon követésébe vonják be a regionális és a helyi hatóságokat, valamint a helyi civil társadalmat. A partnerségi megállapodások, valamint az európai strukturális és beruházási alapokból társfinanszírozott operatív programok tekintetében az érintett képviselők és érdekeltek bevonására is szükség van. A központi és a helyi hatóságoknak együtt kell működniük a stratégiák végrehajtása során.

E célból támogassák a helyi hatóságokat, megkönnyítve ezáltal a szakpolitikai intézkedések helyi szintű végrehajtását.

3.3.

Helyi szinten törekedjenek a roma hátterű, számos problémával – mint például a korai iskolaelhagyással, az adósságokkal, a szegénységgel és a rossz egészségi állapottal – küzdő családokra vonatkozó integrált megközelítés kialakítására. E célból, az egyes tagállamokon belüli feladatmegosztás tiszteletben tartása mellett, meg lehet erősíteni a helyi hatóságok kapacitásait annak érdekében, hogy eredményesen együtt tudjanak működni az érintett családokkal, valamint – például – az iskolákkal, az ifjúságvédelmi szervezetekkel, a rendőrséggel, a közegészségügyi szervezetekkel, a jóléti intézményekkel és az ingatlankezelő vállalatokkal.

3.4.

Megfelelően kísérjék figyelemmel és értékeljék a nemzeti stratégiáik, illetve a társadalmi befogadási politikák tágabb keretébe illeszkedő integrált szakpolitikai intézkedéscsomagjaik hatékonyságát. Ez olyan intézkedések útján végezhető el, mint a kiinduló helyzet vagy a mérhető célok meghatározása, vagy az ilyen stratégiák és intézkedések társadalmi és gazdasági hatására vonatkozó minőségi vagy mennyiségi adatok gyűjtése, az alkalmazandó nemzeti és uniós jogszabályoknak, mindenekelőtt a személyes adatok védelmére vonatkozó előírásoknak megfelelően.

3.5.

Használjanak fel minden releváns alapmutatót vagy az empirikus szociológiai kutatási és adatgyűjtési módszereket az eredmények rendszeres nyomon követésére és értékelésére, mindenekelőtt helyi szinten, lehetővé téve ezáltal a romák tagállamokban tapasztalható helyzetére vonatkozó hatékony jelentéstételt, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének esetleges támogatása mellett.

3.6.

Támogassák az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló szervek munkáját és intézményi kapacitását a megfelelő források rendelkezésre bocsátásával, annak érdekében, hogy az általuk nyújtott jogi és igazságügyi segítségnyújtás eredményesen segíthesse a megkülönböztetéssel sújtott romákat.

3.7.

Mozdítsák elő a romaintegrációs nemzeti kapcsolattartó pontok, illetve az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló nemzeti szervek közötti rendszeres párbeszédet.

3.8.

Az egyes tagállamokon belüli feladatmegosztás tiszteletben tartása mellett biztosítsanak a romaintegrációs nemzeti kapcsolattartó pontok számára a szerepüknek megfelelő felhatalmazást és erőforrásokat annak érdekében, hogy azok nemzeti és helyi szinten hatékonyan koordinálhassák a romaintegrációs szakpolitikák több ágazatra kiterjedő nyomon követését e szakpolitikák végrehajtásának előmozdítása érdekében.

3.9.

Vonják be a romaintegrációs nemzeti kapcsolattartó pontjaikat a vonatkozó szakpolitikák kidolgozásával, finanszírozásával és végrehajtásával kapcsolatos döntéshozatali folyamatokba. A romaintegrációs nemzeti kapcsolattartó pontoknak elő kell segíteniük a roma civil társadalom részvételét és bevonását a romaintegrációs stratégiák és helyi cselekvési tervek végrehajtásába.

3.10.

Szakpolitikai kezdeményezéseken, elsősorban projekteken, valamint kétoldalú és többoldalú megállapodásokon keresztül ösztönözzék a transznacionális együttműködési formák kialakítását és az azokban való nemzeti, regionális vagy helyi szintű részvételt, abból a célból, hogy

3.11.

A 3.10. pontban említett transznacionális együttműködésnek ki kell egészítenie a nemzeti romaintegrációs stratégiák, a társadalmi befogadási politikák tágabb keretébe illeszkedő integrált szakpolitikai intézkedéscsomagok, továbbá a tagállamok között fennálló együttműködési megállapodások – például a Duna Stratégia – és az egyéb nemzetközi szervezetek, mint például az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) keretében hozott intézkedéseket.

4.1.

2016. január 1-ig értesítsék a Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet ennek az ajánlásnak megfelelően hoznak.

4.2.

Ezt követően évente – minden év végén – értesítsék a Bizottságot minden újonnan hozott intézkedésről, és ezzel egyidejűleg tájékoztassák a Bizottságot arról is, hogy milyen eredményeket értek el a nemzeti romaintegrációs stratégiáik és a társadalmi befogadási politikák tágabb keretébe illeszkedő integrált szakpolitikai intézkedéscsomagjaik végrehajtása terén.

5.1.

Gondoskodjon arról, hogy a tagállamok által közölt információk szolgáljanak alapul a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács részére benyújtandó éves jelentéseinek elkészítéséhez, továbbá hogy ezeket az információkat az Európa 2020 stratégia európai szemesztere keretében az országspecifikus ajánlások megfogalmazásához is felhasználják.

5.2.

A fentiek alapján kísérje szorosan figyelemmel a helyzetet, és 2019. január 1-ig vizsgálja meg, hogy szükség van-e ezen ajánlás felülvizsgálatára és naprakésszé tételére.

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/8

(1)

Ezen ajánlás célja, hogy ösztönözze a tagállamokat valamennyi olyan gyanúsított és vádlott eljárási jogainak erősítésére, aki életkora, szellemi vagy fizikai állapota, illetve fogyatékossága miatt nem képes megérteni a büntetőeljárást, és hatékonyan részt venni abban (a továbbiakban: kiszolgáltatott személyek).

(2)

A gyanúsítottak és vádlottak eljárási jogainak védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapítása révén ennek az ajánlásnak erősítenie kell a tagállamok bizalmát a többi tagállam igazságszolgáltatási rendszerei iránt, és ezáltal elősegítheti a bűnügyi határozatok kölcsönös elismerésének javítását.

(3)

A Stockholmi Program (1) nagy hangsúlyt helyez az egyéneket a büntetőeljárásban megillető jogok erősítésére. A program 2.4. pontjában az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy fokozatos megközelítést alkalmazva terjesszen elő javaslatokat (2) a gyanúsítottak és vádlottak jogainak megerősítésére.

(4)

Mostanáig három intézkedést fogadtak el, nevezetesen a 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (3), a 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (4), valamint a 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (5).

(5)

Ezen ajánlásban a szabadságuktól megfosztott gyanúsítottra vagy vádlottra vonatkozó utalások minden olyan helyzetre vonatkoznak, ha büntetőeljárás során egy gyanúsítottat vagy vádlottat az EJEE – az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatában értelmezett – 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a szabadságától megfosztanak.

(6)

Lényeges, hogy gyorsan azonosítsák és elismerjék a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott személy kiszolgáltatottságát. A rendőrtiszteknek, illetve a bűnüldöző vagy igazságügyi hatóságoknak előzetes elemzést kell végezniük ebből a célból. Az illetékes hatóságoknak emellett lehetőségüknek kell lennie arra, hogy független szakértőt kérjenek fel a kiszolgáltatottság mértékének, a kiszolgáltatott személy szükségleteinek, valamint az érintett személlyel kapcsolatosan meghozott vagy tervezett intézkedések célszerűségének vizsgálatára.

(7)

A gyanúsítottaknak és a vádlottaknak, illetve ügyvédeiknek a nemzeti joggal összhangban jogosultaknak kell lenniük arra, hogy megtámadják az esetleges kiszolgáltatottságukra vonatkozóan a büntetőeljárás keretében adott értékelést, különösen akkor, ha állapotuk jelentős mértékben korlátozhatja vagy akadályozhatja alapvető jogaik gyakorlását. Ez a jog nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy olyan különleges jogorvoslati eljárásról, külön mechanizmusról vagy panasztételi eljárásról gondoskodjanak, amelynek keretében az ilyen jellegű mulasztás vagy megtagadás ellen jogorvoslattal lehet élni.

(8)

A „jogi képviselő”: olyan személy, aki képviseli a kiszolgáltatott személy érdekeit, és felügyeli annak jogi ügyeit. Például ilyen a kiszolgáltatott személy számára a bíróság által kinevezett gondnok.

(9)

A „megfelelő nagykorú személy”: olyan hozzátartozó vagy a kiszolgáltatott személlyel társadalmi kapcsolatban álló személy, aki valószínűsíthetően együttműködik a hatóságokkal, továbbá lehetővé teszi a kiszolgáltatott személy számára eljárási jogainak gyakorlását.

(10)

A kiszolgáltatott személyeknek megfelelő segítségnyújtásra és támogatásra van szükségük a büntetőeljárás folyamán. Ennek érdekében a kiszolgáltatott gyanúsított vagy vádlott jogi képviselőjét vagy egy megfelelő nagykorú személyt a lehető leghamarabb tájékoztatni kell az érintettel szemben indított büntetőeljárásról, a vád jellegéről, az eljárási jogokról és az igénybe vehető jogorvoslatokról. A jogi képviselőt vagy megfelelő nagykorú személyt a lehető leghamarabb értesíteni kell a szabadságelvonásról, továbbá tájékoztatni kell annak indokairól, kivéve ha ez ellentétes volna az érintett személy elsődleges érdekeivel.

(11)

Különlegesen kiszolgáltatottként ismerik el azokat a személyeket, akik nem képesek követni és megérteni a büntetőeljárást. A tisztességes eljáráshoz való jogaik biztosítása érdekében az említett személyek ügyvéd javára nem mondhatnak le jogaikról.

(12)

A személyes szabadságuktól megfosztott, kiszolgáltatott személyek személyi sérthetetlensége érdekében az érintetteknek jogosultaknak kell lenniük arra, hogy olyan orvosi vizsgálatot vegyenek igénybe, amely felméri általános állapotukat, és azt, hogy a velük szemben hozott esetleges intézkedések megfelelnek-e az állapotuknak.

(13)

A kiszolgáltatott személyek nem minden esetben képesek felfogni a velük szemben alkalmazott rendőrségi kihallgatás tartalmát. Annak elkerülése érdekében, hogy vitassák a kihallgatásokon elhangzottakat, és ezért a kikérdezés szükségtelen megismétlésére kerüljön sor, a szóban forgó kihallgatásokat audiovizuális felvételen rögzíteni kell.

(14)

Az egyes ügyek sajátos körülményeire figyelemmel, a kiszolgáltatott állapot nem jelenthet akadályt abban a tekintetben, hogy a gyanúsított vagy vádlott eljárási jogainak gyakorlása során, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jog érvényesítése céljából hozzáférjen az illetékes hatóság birtokában lévő, a szóban forgó büntetőüggyel kapcsolatos tárgyi bizonyítékokhoz.

(15)

Ez az ajánlás alkalmazandó azokra a kiszolgáltatott személyekre, akik esetében a 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (6) (az európai elfogatóparancs) szerinti átadási eljárás van folyamatban. A végrehajtó tagállam illetékes hatóságainak az európai elfogatóparanccsal kapcsolatos eljárások során alkalmazniuk kell az ezen ajánlásba foglalt konkrét eljárási jogokat.

(16)

A fogyatékossággal élő személyek igazságszolgáltatáshoz való jogának hatékony érvényesítésére irányuló, megfelelő intézkedésekre vonatkozó, ezen ajánlásban szereplő hivatkozásokat a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló 2006. évi ENSZ egyezményben és különösen annak 13. cikkében meghatározott célkitűzések fényében kell értelmezni.

(17)

Annak érdekében, hogy a kiszolgáltatott személyekkel kapcsolatba kerülő szakemberek ismerjék e személyek sajátos szükségleteit, az előbbieknek megfelelő képzésben kell részesülniük.

(18)

Ezen ajánlás tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket. Ezen ajánlás különösen a szabadsághoz, a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jog előmozdítására törekszik.

(19)

A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot ezen ajánlás nyomon követéséről az arra vonatkozó értesítést követő (36 hónapon) belül. A Bizottságnak e tájékoztatás alapján figyelemmel kell kísérnie és értékelnie kell a tagállami intézkedéseket,

1.

Ez az ajánlás felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a büntetőeljárás során a kiszolgáltatott gyanúsítottak és vádlottak, valamint az európai elfogatóparanccsal kapcsolatos eljárások hatálya alatt álló kiszolgáltatott személyek egyes eljárási jogait.

2.

A kiszolgáltatott személyek konkrét eljárási jogait attól az időponttól kezdve kell alkalmazni, amikor megvádolták őket bűncselekmény elkövetésével. E jogok az eljárás lezárásáig alkalmazandók.

3.

A kiszolgáltatott személyeket elsődleges érdekeiknek megfelelően be kell vonni eljárási jogaik gyakorlásába, figyelembe véve, hogy képesek-e megérteni az eljárásokat és hatékonyan részt venni azokban.

4.

Gyorsan azonosítani kell a kiszolgáltatott személyeket, és el kell ismerni az állapotukat. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy valamennyi illetékes hatóságnak lehetősége legyen arra, hogy független szakértő által végzett orvosi vizsgálat révén azonosítsa a kiszolgáltatott személyeket, határozza meg kiszolgáltatottságuk mértékét és sajátos szükségleteiket. Az említett szakértő indokolt véleményt adhat a kiszolgáltatott személlyel szemben hozott vagy tervezett intézkedések célszerűségéről.

5.

A kiszolgáltatott személyekkel szemben a nemzeti jog alapján nem alkalmazható semmiféle hátrányos megkülönböztetés az ezen ajánlásban említett eljárási jogaik gyakorlása során.

6.

A büntetőeljárás folyamán tiszteletben kell tartani a kiszolgáltatott személyek számára biztosított eljárási jogokat, figyelembe véve kiszolgáltatottságuk jellegét és mértékét.

7.

A tagállamoknak elő kell írniuk a kiszolgáltatottság vélelmezését különösen azon személyek esetében, akiket súlyos lelki, szellemi, fizikai vagy érzékszervi fogyatékosság, elmebetegség vagy kognitív zavar akadályoz abban, hogy megértsék az eljárást és hatékonyan részt vegyenek abban.

8.

A fogyatékossággal élő személyeket kérésre – számukra elérhető formában – tájékoztatni kell az eljárási jogaikról.

9.

A fogyatékos személyeket, valamint szükség esetén jogi képviselőjüket vagy egy megfelelő nagykorú személyt tájékoztatni kell az ezen ajánlásban említett konkrét eljárási jogokról, különösen azokról, amelyek a tájékoztatáshoz, az orvosi segítségnyújtáshoz, és az ügyvédi segítség igénybevételéhez való joggal, a magánélet tiszteletben tartásával, valamint adott esetben az előzetes letartóztatással összefüggő jogokkal kapcsolatosak.

10.

A jogi képviselőnek vagy a kiszolgáltatott személy, illetve az illetékes hatóság által, az adott személy segítése céljából kijelölt megfelelő nagykorú személynek jelen kell lennie a rendőrség épületében és a bírósági tárgyalások során.

11.

Ha a kiszolgáltatott személy nem képes megérteni és követni az eljárást, nem fosztható meg a 2013/48/EU irányelv szerinti, ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogától.

12.

A kiszolgáltatott személyeknek szisztematikus és rendszeres orvosi segítséget kell kapniuk a büntetőeljárás során, amennyiben megfosztják őket a szabadságuktól.

13.

A kiszolgáltatott személyek kihallgatásait a tárgyalást megelőző nyomozati szakasz folyamán audiovizuális felvételen kell rögzíteni.

14.

A tagállamoknak lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet meghozatala előtt a kiszolgáltatott személyekkel szemben szabadságelvonással járó intézkedés alkalmazására a legvégső esetben, arányosan, és az adott személy szükségleteinek megfelelő feltételek mellett kerüljön sor. Megfelelő intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a kiszolgáltatott személyek – különleges szükségleteik figyelembevételével – megfelelő elhelyezést kapjanak, amennyiben megfosztják őket a szabadságuktól.

15.

Az illetékes hatóságoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk a kiszolgáltatott személyek magánéletének, személyi sérthetetlenségének és személyes adatainak – köztük az orvosi adatoknak – védelmére a büntetőeljárás folyamán.

16.

A végrehajtó tagállamnak gondoskodnia kell arról, hogy az ezen ajánlásban említett konkrét eljárási jogok letartóztatásuktól fogva megillessék az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások hatálya alatt álló kiszolgáltatott személyeket.

17.

A rendőrtiszteknek, valamint a kiszolgáltatott személyekkel szemben folytatott büntetőeljárásokban illetékes bűnüldöző és igazságügyi hatóságoknak külön képzést kell kapniuk.

18.

A tagállamoknak (36 hónappal az értesítést követően) tájékoztatniuk kell a Bizottságot az ezen ajánlás végrehajtását célzó intézkedésekről.

19.

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/11

(1)

Ezen ajánlás célja a büntetőeljárás során a gyanúsítottak vagy vádlottak, valamint a Tanács 2002/584/IB kerethatározata (1) alapján az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban keresett személyek költségmentességhez való jogának megerősítése annak érdekében, hogy kiegészítse és hatékonyabbá tegye az Európai Parlament és a Tanács 2013/48/EU irányelve (2) rendelkezéseinek megfelelő ügyvédi segítségnyújtás igénybevételéhez való jogot.

(2)

A büntetőeljárás során a költségmentességhez való jogot az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 47. cikke, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikke (3) bekezdés c) pontja is rögzíti. E jogot a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikke (3) bekezdés d) pontja is elismeri. A költségmentességi rendszer alapelveit az ENSZ Közgyűlés által 2012. december 20-án elfogadott, „A büntető igazságszolgáltatási rendszerekben a költségmentesség igénybevételének alapelvei és iránymutatásai” elnevezésű dokumentum vázolja.

(3)

Az ügyvédi segítséghez való jog tartamát és terjedelmét a 2013/48/EU irányelv határozza meg, és ezen ajánlásban semmi nem értelmezhető az irányelvben foglalt jogok korlátozásaként.

(4)

A büntetőeljárás során a gyanúsított vagy vádlott attól az időponttól jogosult ügyvédi segítségre, hogy – hivatalos értesítés útján vagy más módon – az illetékes hatóság a tudomására hozta, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják, és ez a jog nem függ a szabadság esetleges megvonásától. Az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog az eljárás befejezéséig tartó időszakra alkalmazandó, azaz annak végső megállapításáig, hogy a gyanúsított vagy a vádlott elkövette-e a bűncselekményt, beleértve adott esetben a büntetéskiszabást és a jogorvoslat elbírálását is. Ugyanezen időtartam vonatkozik a költségmentességhez való jogra is.

(5)

Ezen ajánlásban az „ügyvéd” fogalma minden olyan személyt jelöl, aki – a nemzeti joggal összhangban – képesítése és jogosultsága alapján (többek között valamely felhatalmazott szerv általi akkreditálás révén) jogi tanácsadást és jogi segítséget nyújthat a gyanúsítottak vagy a vádlottak számára.

(6)

A „költségmentesség”: a tagállamtól kapott anyagi támogatás és segítségnyújtás az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog hatékony érvényesítéséhez. Az anyagi támogatásnak fedeznie kell a védelem és az eljárás költségeit a büntetőeljárás során gyanúsítottak vagy vádlottak, illetve az európai elfogatóparanccsal kapcsolatos eljárásokban keresett személyek számára.

(7)

A védelem és az eljárás költségeinek egészére vagy egy részére elégséges anyagi forrásokkal nem rendelkező gyanúsítottak vagy vádlottak, és keresett személyek számára lehetővé kell tenni a költségmentesség igénybevételét, amennyiben e költségmentesség az igazságszolgáltatás érdekében szükséges.

(8)

A gyanúsítottnak vagy vádlottnak nem szükséges kétséget kizáróan bizonyítania, hogy nincs elégséges anyagi háttere, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlata is megállapította. Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a következő kritériumokat kell külön-külön számításba venni annak eldöntése céljából, hogy „az igazságszolgáltatás érdekében” szükség van-e a költségmentes jogi segítségnyújtásra: a bűncselekmény súlya, a kiszabható ítélet súlya, az ügy összetettsége, illetve a gyanúsított vagy a vádlott személyes körülményei.

(9)

Ezen túlmenően az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy ha szabadságelvonás lehetősége áll fenn, „az igazságszolgáltatás érdekére” vonatkozó feltételt főszabály szerint megvalósultnak kell tekintetni.

(10)

A büntetőeljárás során a költségmentesség megítélésére vagy elutasítására vonatkozó döntést kellő időben kell meghozni ahhoz, hogy a gyanúsított vagy a vádlott konkrétan és hatékonyan előadhassa az ügyét.

(11)

A jogi szakma függetlenségét tekintve a védelem módját alapvetően a gyanúsított vagy vádlott, illetve a keresett személy és az előbbiek képviselője határozza meg. A tisztességes eljárást garantáló magas szakmai szintű jogi képviselet érdekében a tagállamoknak hatékony rendszert kell létrehozniuk a hivatalból kirendelt ügyvédek általános minőségbiztosítására. E célból a tagállamoknak akkreditációs rendszereket kell bevezetniük a hivatalból kirendelt ügyvédek számára. A tagállamoknak minden esetben gondoskodniuk kell arról, hogy intézkedéseket hozzanak a jogi segítségnyújtás nyilvánvaló hibája esetén, vagy amennyiben a hibára kellően felhívták a tagállamok figyelmét.

(12)

A védőügyvédeknek, valamint a költségmentességhez való jog kérdésében a döntéshozatal során eljáró személyeknek – például ügyészek, bírák és a jogsegéllyel foglalkozó szervezetek – megfelelő képzésben kell részesülniük, hogy tovább erősítsék a költségmentesség hatékony igénybevételéhez való jogot.

(13)

Az ügyvéd és ügyfele közötti bizalom jelentőségét figyelembe véve az érintett illetékes hatóságoknak – amennyire lehetséges – tekintettel kell lenniük a gyanúsított vagy a vádlott preferenciáira és kívánságaira a hivatalból kirendelt ügyvéd kiválasztása terén. Ugyanakkor – amint azt az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlata is megállapította – figyelmen kívül hagyhatják az említett kívánságokat, amennyiben megfelelő és elégséges indok támasztja alá, hogy ez az igazságszolgáltatás érdekében szükséges.

(14)

Ezen ajánlás támogatja az alapvető jogokat és tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben foglalt alapelveket. Ezen ajánlás különösen a szabadsághoz, a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jog előmozdítására törekszik. Ennek megfelelően kell értelmezni és hatályba léptetni.

(15)

Amennyiben az Európai Unió Alapjogi Chartája olyan jogokat említ, amelyek megfelelnek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény által garantált jogoknak, azon jogok tartalma és terjedelme meg kell, hogy egyezzen az egyezményben foglaltakéval. Ezen ajánlás megfelelő rendelkezéseit olyan módon kell értelmezni és hatályba léptetni, amely összhangban áll az említett a jogokkal, az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában kialakított értelmezésnek megfelelően.

(16)

A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot az ajánlást követő intézkedésekről.

(17)

A Bizottságnak az ezen ajánlásra vonatkozó értesítéstől számított 48 hónapon belül értékelnie kell, hogy az ajánlás célkitűzéseinek teljes körű megvalósítása érdekében szükség van-e további lépésekre, adott esetben jogalkotási intézkedésekre.

1.

Ezen ajánlás a büntetőeljárás során a gyanúsítottak vagy vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban keresett személyek költségmentességhez való jogát tárgyalja annak érdekében, hogy biztosítsa a 2013/48/EU irányelve rendelkezéseinek megfelelő ügyvédi segítség hatékony igénybevételét.

2.

A büntetőeljárás során a gyanúsított vagy vádlott attól az időponttól jogosult költségmentességre, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják. Ez a jog az eljárás befejezéséig fennáll.

3.

A tagállamoknak megfelelő lépéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy ezen ajánlással összhangban a gyanúsítottak vagy vádlottak, valamint a keresett személyek jogosultak legyenek a költségmentesség hatékony igénybevételére a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása érdekében.

4.

A gyanúsítottak vagy vádlottak, valamint a keresett személyek legalább azon esetben jogosultak költségmentességre, ha anyagi helyzetük miatt nem állnak rendelkezésükre megfelelő pénzügyi források a védelem és az eljárás költségei egészének vagy egy részének fedezésére („anyagi helyzet vizsgálata”) és/vagy amikor ilyen költségmentesség az igazságszolgáltatás érdekében szükséges („megalapozottság vizsgálata”).

5.

Minden szükséges intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyanúsítottak vagy vádlottak, valamint a keresett személyek részére könnyen hozzáférhető és érthető legyen a büntetőeljárás keretében elérhető költségmentességre vonatkozó valamennyi releváns információ, ideértve az alábbiakkal kapcsolatos tájékoztatást: e költségmentesség kérvényezésének módja és benyújtásának helye, az egyértelmű jogosultsági feltételek, valamint a panaszlehetőségek azon esetekre, amikor a költségmentesség biztosítását megtagadják vagy a hivatalból kirendelt ügyvéd végez nem megfelelő munkát.

6.

Amikor a költségmentesség iránti jogot annak a követelménynek az alapján vizsgálják, hogy hiányoznak-e a megfelelő anyagi erőforrások (az anyagi helyzet vizsgálata), a kérvényező gazdasági helyzetét objektív tényezőkre – például jövedelem, tőke, családi helyzet, életszínvonal és egy védőügyvéd költségei – tekintettel kell megállapítani. Amikor gyermek részére kérvényezik a költségmentességet, a gyermek saját vagyonát kell figyelembe venni, nem pedig a szülők vagy a szülői felelősség gyakorlójának vagyonát.

7.

Amennyiben az anyagi helyzet vizsgálata során a családi háztartások jövedelmét veszik figyelembe, azonban az egyes családtagok érdekellentétben állnak egymással vagy nincs egyenlő hozzáférésük a családi jövedelemhez, kizárólag a költségmentességért folyamodó személy jövedelmét szabad figyelembe venni.

8.

Minden releváns körülményt figyelembe kell venni annak a kérdésnek az eldöntésekor, hogy a gyanúsítottaknak vagy vádlottaknak, valamint a keresett személyeknek hiányoznak-e a megfelelő anyagi erőforrásaik.

9.

Ha egy tagállam küszöbértéket határoz meg, amely fölött egy személy feltehetőleg részben vagy egészben képes lenne állni a védelem és az eljárás költségeit, a küszöb meghatározásánál figyelembe kell vennie a 6. pontban szereplő tényezőket. Ezen túlmenően az ilyen küszöbérték megléte az efölötti személyeket nem akadályozhatja meg abban, hogy költségmentességet kapjanak a költségek egy része vagy egésze tekintetében, ha a folyamatban lévő egyedi ügyben nem állnak rendelkezésükre megfelelő anyagi erőforrások.

10.

A gyanúsítottaknak vagy vádlottaknak, valamint a keresett személyeknek nem szükséges minden kétséget kizáróan bizonyítaniuk, hogy nem állnak rendelkezésükre a védelem és az eljárás költségei fedezésére a megfelelő anyagi erőforrások.

11.

Amikor azt a feltételt vizsgálják, hogy az igazságszolgáltatás érdeke szükségessé teszi-e a költségmentesség biztosítását (megalapozottság vizsgálata), a vizsgálatnak ki kell térnie az ügy bonyolultságára, a gyanúsított vagy vádlott, illetve a keresett személy társadalmi és személyes helyzetére, a bűncselekmény súlyára és a potenciálisan kiszabható büntetés súlyára. Valamennyi releváns körülményt figyelembe kell venni.

12.

Olyan helyzetekben, amikor egy adott személyt szabadságvesztés büntetéssel is büntethető bűncselekmény elkövetésével gyanúsítanak vagy vádolnak, továbbá, amikor kötelező a jogi képviselet, úgy kell tekintetni, hogy a költségmentesség biztosítása az igazságszolgáltatás érdekét szolgálja.

13.

Ha a gyanúsított vagy vádlott, illetve a keresett személy részére a megalapozottsági vizsgálat alapján biztosítják a költségmentességet, ennek költségét jogerős elítélés esetén be lehet hajtani, feltéve, hogy a behajtás idején az érintett személy megfelelő anyagi erőforrásokkal rendelkezik a 6–10. pontban meghatározottak szerint.

14.

Az illetékes, független hatóság haladéktalanul meghozza a költségmentesség biztosítására vagy elutasításra vonatkozó határozatokat, olyan határidőn belül, amely lehetővé teszi a gyanúsítottak vagy vádlottak, illetve a keresett személyek számára, hogy hatékonyan és ténylegesen fel tudjanak készülni védelmükre.

15.

A gyanúsítottaknak vagy vádlottaknak vagy a keresett személyeknek jogot kell biztosítani a költségmentesség iránti kérelmüket részben vagy egészben elutasító határozatokkal szembeni jogorvoslatra.

16.

Ha a kérelmüket részben vagy egészben elutasítják, az elutasítás indokait írásba kell foglalni.

17.

A tisztességes eljárás érdekében a költségmentességi rendszerek keretében nyújtott jogi segítségnek magas szakmai szintűnek kell lennie. Ennek érdekében valamennyi tagállamban be kell vezetni a hivatalból kirendelt ügyvédek minőségi munkáját biztosító rendszereket.

18.

Olyan mechanizmusokat kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik az illetékes hatóságoknak, hogy helyettesítsék a hivatalból kirendelt ügyvédeket vagy számon kérjék tőlük kötelezettségeik teljesítését, ha nem biztosítanak megfelelő jogi segítséget.

19.

Valamennyi tagállamban létre kell hozni és működtetni kell a hivatalból kirendelt ügyvédekre vonatkozó akkreditációs rendszert.

20.

A tagállamoknak a legjobb gyakorlatok figyelembevételével kell megállapítaniuk a hivatalból kirendelt ügyvédek akkreditációjának feltételeit.

21.

A büntetőeljárás során biztosított költségmentességről szóló döntések meghozatalában résztvevő személyek számára megfelelő képzést kell nyújtani.

22.

A magas szakmai szintű jogi tanácsadás és segítségnyújtás biztosítása érdekében a jogi segítséget nyújtó ügyvédek számára ajánlott a képzések biztosítása és képzési programok kidolgozása.

23.

A hivatalból kirendelt ügyvédek számára az akkreditáció akár kötelezően elő is írhatja a folyamatos szakmai képzésen való részvételt.

24.

Az ügyvédválasztáskor a nemzeti költségmentességi rendszereknek a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venniük a gyanúsítottak vagy vádlottak, illetve a keresett személyek preferenciáit vagy kívánságait.

25.

A költségmentességi rendszereknek törekedniük kell a jogi képviselet azonos ügyvéd által történő folyamatosságának biztosítására, ha a gyanúsított vagy vádlott, illetve a keresett személy úgy kívánja.

26.

Átlátható és számon kérhető mechanizmusokat kell biztosítani annak érdekében, hogy a gyanúsítottak vagy vádlottak, valamint a keresett személyek megfelelő információk birtokában, szükségtelen befolyásolás nélkül dönthessenek a költségmentességi rendszerek keretében igénybe vehető jogi segítségről.

27.

A tagállamoknak adatokat kell gyűjteniük az ezen ajánlás nyomon követése szempontjából releváns témakörökben.

28.

A tagállamoknak (legkésőbb 36 hónappal az értesítést követően) tájékoztatniuk kell a Bizottságot az ajánlás hatályba léptetése érdekében tett lépésekről.

29.

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/15

(1)

Az Európai Központi Bank („EKB”) és azon tagállamok, amelyek pénzneme az euro nemzeti központi bankjainak beszámolóit az EKB Kormányzótanácsa által javasolt, és az Európai Unió Tanácsa által jóváhagyott független külső könyvvizsgálók ellenőrzik.

(2)

A Banque centrale du Luxembourg jelenlegi külső könyvvizsgálóinak megbízatása a 2013. pénzügyi év ellenőrzését követően megszűnik. Ezért külső könyvvizsgálók kinevezése szükséges a 2014. pénzügyi évtől.

(3)

A Banque centrale du Luxembourg a DELOITTE AUDIT SARL-t választotta külső könyvvizsgálójaként a 2014-2018. pénzügyi évekre,

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/16

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/17

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/18

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/19

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32013M7100 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/19

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32013M6844 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/20

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32013M7096 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/21

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/22

1.

A tanácsadó bizottság osztja a Bizottság által annak határozattervezetében megfogalmazott versenyjogi aggályokat.

2.

A tanácsadó bizottság egyetért a Bizottsággal abban, hogy a magatartás hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.

3.

A tanácsadó bizottság egyetért azzal, hogy a Penguin által tett kötelezettségvállalások eloszlatják a Bizottság által felvetett versenyjogi aggályokat.

4.

A tanácsadó bizottság egyetért azzal, hogy a kötelezettségvállalások megfelelőek.

5.

A tanácsadó bizottság egyetért a kötelezettségvállalások időtartamával.

6.

A tanácsadó bizottság egyetért azzal, hogy a kötelezettségvállalásokat teljes egészében kötelező erejűvé kell tenni.

7.

A tanácsadó bizottság egyetért azzal, hogy a kötelezettségvállalások fényében, valamint az 1/2003/EK rendelet 9. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül a Bizottság részéről nincs szükség a Penguin elleni további intézkedésre a határozattervezetben megállapított versenyjogi aggályokat illetően.

8.

A tanácsadó bizottság felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a vita során felmerült további kérdéseket is.

9.

A tanácsadó bizottság javasolja véleményének az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét.

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/23

(1)

Ez az eljárás egyes, az e-könyvek fogyasztóknak való értékesítésével kapcsolatos, feltételezett összehangolt fellépésekkel foglalkozik.

(2)

2012. december 12-én a Bizottság az 1/2003/EK rendelet (2) 9. cikke szerint határozatot fogadott el az e-könyvek fogyasztóknak való értékesítése tekintetében négy kiadó (a Hachette, a Harper Collins, a Holtzbrinck/Macmillan és a Simon & Schuster) (3) és az Apple által tanúsított magatartásról. A határozat a négy kiadó és az Apple által tett vállalásokat kötelezővé tett számukra, és őket illetően az eljárást lezárta (4).

(3)

Mivel a Pearson, a Penguin csoport anyavállalata (5) nem ajánlott fel kötelezettségvállalásokat, a Bizottság továbbra is vizsgálja a Pearson magatartását és annak az EUMSZ 101. cikkével és az EGT-megállapodás 53. cikkével való összeegyeztethetőségét.

(4)

2013. április 16-án, válaszul a 2013. március 1-jei előzetes értékelésben megfogalmazott aggályokra a Penguin, a Pearson csoport e-könyv értékesítéssel foglalkozó tagja kötelezettségvállalásokat nyújtott be a Bizottságnak (6).

(5)

2013. április 19-én a Bizottság az 1/2003/EK rendelet 27. cikkének (4) bekezdése alapján értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amelyben összefoglalta az ügyet és a kötelezettségvállalásokat, valamint felhívta az érdekelt harmadik feleket, hogy a közzétételétől számított egy hónapon belül nyújtsák be a kötelezettségvállalásokra vonatkozó észrevételeiket (7). Az érdekelt felek nem nyújtottak be releváns észrevételeket. A Bizottság következésképpen úgy ítélte meg, hogy a kötelezettségvállalások az eljárás első, a négy kiadóval és az Apple-lel szembeni részéhez hasonlóan megfelelően eloszlatják a versenyjogi aggályokat.

(6)

A Bizottság az 1/2003/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján hozott határozata kötelezővé teszi a Penguin számára az általa felajánlott kötelezettségvállalásokat, és arra a következtetésre jut, hogy a felajánlott kötelezettségvállalások fényében nem indokolható további fellépés a Bizottság részéről, és hogy az ügyben folytatott eljárást le kell zárni.

(7)

Az eljárás e második részének egyik részes felétől sem érkezett hozzám kérés vagy panasz (8). Ezért úgy tekintem, hogy az ügyben részt vevő felek eljárási jogainak hatékony gyakorlását tiszteletben tartották.

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/25

(1)

A határozat címzettje a Penguin Random House Limited (korábban: The Penguin Publishing Company Limited) és a Penguin Group (USA), LLC (korábban: Penguin Group (USA), Inc.) (a továbbiakban együttesen: Penguin) (2). A határozat a Penguin által az elektronikus könyveknek a fogyasztók számára történő értékesítése során tanúsított, esetlegesen összehangolt magatartására vonatkozik.

(2)

2011. december 1-jén a Bizottság eljárást indított az Apple Inc. (a továbbiakban: Apple), a Hachette Livre SA (a továbbiakban: Hachette), a HarperCollins Publishers Limited és a HarperCollins Publishers L.L.C. (a továbbiakban együttesen: Harper Collins), a Georg von Holtzbrinck GmbH & Co. KG és a Verlagsgruppe Georg von Holtzbrinck GmbH (a továbbiakban együttesen: Holtzbrinck/Macmillan), a Simon & Schuster, Inc., a Simon & Schuster (UK) Ltd és a Simon & Schuster Digital Sales Inc. (a továbbiakban együttesen: Simon & Schuster), (a továbbiakban valamennyien együttesen: a négy kiadó), és a Penguin (a továbbiakban valamennyien együttesen: az öt kiadó) ellen, miután előzetes aggályok merültek fel, hogy e vállalkozások esetlegesen olyan összehangolt magatartást folytatnak, amelynek célja a kiskereskedelmi árak emelése az EGT-térségben. 2012. december 12-én a Bizottság határozatot fogadott el az 1/2003/EK rendelet 9. cikkének megfelelően, amelyet a négy kiadóhoz és az Apple-hez címzett (a továbbiakban: a 2012. december 12-i határozat). A határozat a négy kiadó és az Apple által tett kötelezettségvállalásokat kötelezővé tette, és őket illetően az eljárást lezárta. A Penguin nem szerepelt e határozat címzettjei között, mivel ebben az időben nem tett vállalásokat. A Penguin azonban az idén úgy döntött, hogy hivatalosan vállalásokat tesz.

(3)

2013. március 1-jén a Bizottság a Penguinnek címzett előzetes értékelést fogadott el.

(4)

2013. április 16-án a Penguin az előzetes értékelésben megfogalmazott aggályok eloszlatása érdekében vállalásokat nyújtott be (a továbbiakban: a vállalások).

(5)

2013. április 19-én a 27. cikk (4) bekezdése szerinti értesítést tettek közzé a Hivatalos Lapban, amelyben felkérték a harmadik feleket, hogy a közzétételt követő egy hónapon belül nyújtsák be észrevételeiket a kötelezettségvállalásokról (a továbbiakban: a piaci teszt).

(6)

2013. május 23-án a Bizottság tájékoztatta a Penguint a piaci teszt során egy érdekelt harmadik féltől kapott észrevételről.

(7)

A tanácsadó bizottság az 1/2003/EK rendelet 9. cikke alapján 2013. június 28-án jóváhagyta a határozattervezetet. 2013. június 28-án a meghallgatási tisztviselő közzétette végleges jelentését.

(8)

A négy kiadónak címzett előzetes értékeléssel összhangban a Bizottság a Penguinnek címzett előzetes értékelésben azt az előzetes véleményt képviselte, hogy 2008-ig legalább az öt kiadó megosztotta egymás között azzal kapcsolatos aggályait, hogy az Amazon, egy jelentős internetes kiskereskedelmi vállalkozás, az e-könyvek kiskereskedelmi árait a nagykereskedelmi ár szintjén vagy az alatt határozza meg. A Bizottság előzetes véleménye szerint legkésőbb 2009 decemberéig mind az öt kiadó közvetlen vagy (az Apple révén) közvetett kapcsolatokat alakított ki annak érdekében, hogy az EGT-térségben az e-könyvek kiskereskedelmi árai az Amazon árai fölé emelkedjenek (az Egyesült Királyság esetében), vagy hogy eleve megakadályozzák ezeknek az áraknak a megjelenését (Franciaország és Németország esetében). E cél megvalósítása érdekében az öt kiadó az Apple-lel együtt azt tervezte, hogy az e-könyvek értékesítése tekintetében a nagykereskedelmi modellről (amelynek keretében a kiskereskedő határozza meg a kiskereskedelmi árat) együttesen áttérnek az ügynöki modellre (amelynek keretében a kiadó határozza meg a kiskereskedelmi árat), globális szinten és ugyanazokat a fő árazási feltételeket alkalmazva, először az Apple, majd ezt követően az Amazon és más kiskereskedők viszonylatában.

(9)

Az előzetes értékelésben a Bizottság arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy ezen együttes áttérés megvalósítása érdekében mind az öt kiadó információkat tárt fel az öt kiadó közé tartozó többi vállalkozás és/vagy az Apple számára, és/vagy információkat kapott tőlük annak tekintetében, hogy a jövőben i. az öt kiadó ügynöki szerződésre akar-e lépni az Apple-lel az Egyesült Államokban; valamint ii. az öt kiadó közé tartozó egyes vállalkozások milyen fő feltételekkel kötnének ügynöki szerződést az Apple-lel az Egyesült Államokban, kitérve a kiskereskedelmi árakra vonatkozó legnagyobb kedvezmény záradékára (a továbbiakban: MFN-záradék), a maximális kiskereskedelmi árakat tartalmazó táblázatokra és az Apple-nek fizetendő ügynöki jutalék mértékére is. A kiskereskedelmi árra vonatkozó MFN-záradék szerint az Apple iBookstore áruházára vonatkozóan mindegyik kiadónak az egyes e-könyvek árának meghatározásakor minden esetben követnie kell az egyéb internetes kiskereskedők kínálatában ugyanezen e-könyvekre vonatkozó esetleges alacsonyabb árat. A többi fő árazási feltétellel együttesen alkalmazva az MFN-záradék a kiadók bevételének csökkenéséhez vezetett volna, amennyiben a többi kiskereskedő továbbra is a piacon akkor uralkodó árakon kínálja az e-könyveket. A Bizottság előzetes véleménye szerint a kiadókat a kiskereskedelmi árakra vonatkozó MFN-záradék következtében terhelő pénzügyi következmények miatt ez a záradék közös kötelezettségvállalási eszközként működött. Az öt kiadó mindegyikének módjában állt arra kényszeríteni az Amazont, hogy fogadja el az ügynöki modellre való váltást, mert ha nem így tesz, akkor azzal a kockázattal kell számolnia, hogy nem teszik lehetővé számára az öt kiadó e-könyveihez való hozzáférést; feltéve, hogy ugyanezen időszak alatt ugyanolyan ösztönző hatott mind az öt könyvkiadóra, és hogy az Amazon nem engedhette meg magának, hogy – akár csak részlegesen is – egyidejűleg tagadják meg tőle a hozzáférést ezen öt kiadó e-könyv-katalógusához.

(10)

Az előzetes értékelésben a Bizottság azt az előzetes véleményt fogalmazta meg, hogy az Apple célja az volt, hogy a kívánt árrés érvényesítése mellett tudja követni az Amazon kiskereskedelmi árait. Az Apple akkor lehetett volna biztos abban, hogy megvalósítható e cél, valamint az öt kiadó azon közös célja, hogy a kiskereskedelmi árak az Amazon által meghatározott szint fölé emelkedjenek (vagy elkerülhető legyen, hogy az Amazon alacsonyabb árakat vezet be), amennyiben az Apple i. az öt kiadó legalább egy része által tett javaslat szerint a nagykereskedelmi helyett ügynöki modellt követve lép a piacra; valamint ii. mind az öt kiadót tájékoztatja, ha a legalább az öt kiadó közé tartozó többi vállalkozás bármelyike megegyező fő feltételek mellett ügynöki megállapodást köt az Apple-lel az Egyesült Államokban.

(11)

A Bizottság előzetes véleménye szerint az e-könyvek értékesítésének nagykereskedelmi modelljéről az ügynöki modellre való, világszerte azonos fő árazási feltételek mellett történő áttérés olyan összehangolt magatartásnak minősül, amelynek célja az e-könyvek kiskereskedelmi árának emelése az EGT-térségben, illetve az e-könyvek terén az alacsonyabb ár kialakulásának megakadályozása az EGT-térségben.

(12)

Az öt kiadó egymás közötti és az Apple-lel folytatott összehangolt magatartása az EUMSZ 101. cikke (1) bekezdésének és az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének értelmében érzékelhető hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.

(13)

Továbbá a Bizottság előzetes véleménye szerint az EUMSZ 101. cikkének (3) bekezdése és az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdése ebben az ügyben nem alkalmazható, mivel az ezen rendelkezésekben meghatározott kumulatív feltételek nem teljesülnek.

(14)

Az előzetes értékelésben meghatározott bizottsági aggályok nem érintik azt a kérdést, hogy jogszerű-e az e-könyvek ügynöki modell alkalmazásával történő értékesítése. A kötelezettségvállalásokkal összhangban a Penguin továbbra is szabadon köthet ügynöki megállapodást, amennyiben e megállapodások és azok rendelkezései nem sértik az uniós versenyjogot.

(15)

Ezenfelül az előzetes értékelés nem érintette azokat a nemzeti jogszabályokat sem, amelyek a kiadók számára lehetővé teszik, hogy az e-könyvek kiskereskedelmi árát saját belátásuk szerint állapítsák meg (a viszonteladási ár kikötésével kapcsolatos jogszabályok).

(16)

A Penguin nem ért egyet a Bizottság 2013. március 1-jei előzetes értékelésével. Mindazonáltal az előzetes értékelésben megfogalmazott bizottsági aggályok eloszlatása érdekében a Penguin 2013. április 16-án kötelezettségvállalásokat ajánlott fel, amelyek lényegében azonosak a korábban a négy kiadó által benyújtott kötelezettségvállalásokkal, amelyeket a Bizottság 2012. szeptember 12-i határozata kötelezővé tett számukra.

(17)

A Penguin által tett kötelezettségvállalások fő elemei a következők:

(18)

Ha az Apple a kötelezettségvállalásai értelmében még nem mondta fel a Penguinnel kötött ügynöki megállapodásokat, a Penguin legkésőbb tizennégy nappal a Bizottság kötelezettségvállalásokat kötelezővé tevő határozatának elfogadási dátumát követően felmondja az Apple-lel kötött megállapodásokat.

(19)

A Penguin felajánlja a lehetőséget az Apple-en kívül minden egyes kiskereskedő számára, hogy felmondhatják az e-könyvek értékesítésére vonatkozóan megkötött bármely olyan ügynöki megállapodást, amely i. csökkenti, korlátozza vagy megakadályozza a kiskereskedő lehetőségét arra, hogy meghatározza, megváltoztassa vagy csökkentse a kiskereskedelmi árat, vagy bármiféle akciót kínáljon, illetve ii. az árakra vonatkozó MFN-záradékot tartalmaz a Penguin kötelezettségvállalásaiban meghatározottak szerint. Abban az esetben, ha a kiskereskedő úgy dönt, hogy nem használja ki a lehetőséget az ilyen megállapodás felmondására, a Penguin mondja fel azt az abban meghatározott feltételek szerint.

(20)

A Penguin vállalja, hogy két éven keresztül (az úgynevezett megfontolási időszak) nem csökkenti, korlátozza vagy akadályozza az e-könyvek kiskereskedőinek lehetőségét a tekintetben, hogy meghatározzák, megváltoztassák vagy csökkentsék az e-könyvek kiskereskedelmi árát, és/vagy árengedményeket vagy bármilyen egyéb akciót kínáljanak. Amennyiben a fent említett megállapodások felmondását követően a Penguin ügynöki megállapodást köt egy e-könyv-kiskereskedővel, e kiskereskedőnek két évig lehetősége lesz az e-könyvek kiskereskedelmi árát csökkenteni a kiadó által a kiskereskedőnek legalább egy év alatt az e-könyvek fogyasztók számára történő értékesítésével kapcsolatosan kifizetett összes jutalék összegével, és/vagy ezt az összeget bármilyen egyéb akció nyújtására használni fel.

(21)

A Penguin öt évig nem fog semmilyen e-könyv kereskedelemre vonatkozó megállapodást kötni az EGT-térségben, amely bármilyen típusú, a Penguin kötelezettségvállalásában meghatározott MFN-záradékot (a kiskereskedelmi árra, a nagykereskedelmi árra, a jutalékra/bevételből való részesedésre vonatkozó MFN-záradékokat) tartalmaz.

(22)

A piaci tesztre vonatkozóan a Bizottság egy észrevételt kapott.

(23)

Az észrevétel az előzetes értékelésben meghatározott versenyjogi aggályokhoz közvetlenül nem kapcsolódó megfontolásokra vonatkozott, nevezetesen az eltérő fájlformátumok használatára és a digitális jogok kezelésére, amelyek bizonyos e-könyv fájlokat kizárólag bizonyos típusú e-könyvolvasókon tesznek olvashatóvá, továbbá az Amazon erős piaci helyzetére az EGT-térségben.

(24)

Előzetes értékelésében a Bizottság azt az előzetes véleményt fogalmazta meg, hogy az öt kiadó és az Apple közötti esetleges összehangolt magatartás célja az EGT-n belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása volt.

(25)

2012. december 12-i határozatában a Bizottság megállapította, hogy lényegében vissza kell állítani az EGT-térségben az esetleges összehangolt gyakorlatot megelőzően fennálló versenyfeltételeket („a versenyfeltételek helyreállítása”).

(26)

A négy kiadó mindegyike és az Apple felajánlott kötelezettségvállalásokat, amelyek helyreállítják a versenyfeltételeket azáltal, hogy felmondják az érintett ügynöki megállapodásokat, valamint beleegyeznek, hogy az e-könyvekre vonatkozó kereskedelmi megállapodásaik újratárgyalásakor betartanak bizonyos korlátozásokat. E korlátozások közé tartozik a négy kiadóra nézve egy megfontolási időszak és egy árakra vonatkozó MFN-záradék tilalma, az Apple-re nézve pedig egy kiskereskedelmi árakra vonatkozó MFN-záradék tilalma.

(27)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a négy kiadó és az Apple által felajánlott kötelezettségvállalások együttesen – megfelelő idő elteltével – megteremtenék a versenyfeltételek helyreállításának feltételeit az EGT-térségben. A kötelezettségvállalások eredményeként kellő bizonytalanság alakulna ki annak tekintetében, hogy a kiadók és a kiskereskedők a jövőben milyen üzleti modellt (azaz nagykereskedelmi, ügynöki vagy valamilyen új modellt), és ezen belül milyen árazási feltételeket akarnak alkalmazni. Emellett a kötelezettségvállalások miatt a négy kiadó és az Apple kevésbé lesz arra ösztönözve, hogy az e-könyvek tekintetében ismét ugyanilyen fő feltételeket tartalmazó megállapodásokról tárgyaljanak.

(28)

A Penguin kötelezettségvállalásai hozzájárulnak a 2012. december 12-i határozat által megállapított versenyfeltételek helyreállításához.

(29)

Először is, a Penguin kötelezettségvállalásai értelmében a cég felmondja a vonatkozó ügynöki megállapodásait a kiskereskedőkkel (az Apple-lel kötött ügynöki megállapodások mellett, amelyeket a 2012. december 12-i határozat által az Apple számára kötelezővé tett kötelezettségvállalások értelmében kell felmondani).

(30)

Másodszor, a Penguin kötelezettségvállalásai értelmében a kétéves megfontolási időszak immár valamennyi Apple és más kiskereskedő által kínált Penguin e-könyvre vonatkozik.

(31)

Harmadszor, a Penguin kötelezettségvállalásai értelmében az árra vonatkozó MFN-záradék tilalmavonatkozik a Penguin és a kiskereskedők közötti bármely újratárgyalt megállapodásra (a Penguin és az Apple közötti bármilyen újratárgyalt megállapodásra vonatkozó kiskereskedelmi árat érintő MFN-záradék tilalma mellett, a 2012. december 12-i határozat által az Apple számára kötelezővé tett kötelezettségvállalások értelmében).

(32)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Penguin által felajánlott kötelezettségvállalások együttesen – a négy kiadó és az Apple által felajánlott, a 2012. december 12-i határozat által kötelezővé tett kötelezettségvállalások fényében – még inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy megfelelő idő alatt megteremtsék a versenyfeltételek helyreállításának feltételeit.

(33)

A Bizottság következésképpen úgy véli, hogy a Penguin által felajánlott kötelezettségvállalások – mind alkalmazási körüket, mind időtartamukat tekintve – megfelelőek a Bizottság előzetes értékelésében kifejezett aggályainak eloszlatásához. Emellett a Penguin nem ajánlott fel olyan kötelezettségvállalásokat, amelyek kevesebb terhet jelentenének, ám ugyanúgy alkalmasak lennének az aggályok eloszlatására.

(34)

A Bizottság figyelembe vette a harmadik felek érdekeit, köztük azokét is, akik észrevételeket tettek a piaci teszt során.

(35)

A határozattal a kötelezettségvállalások a határozatról szóló értesítés időpontjától számított öt évre kötelező erejűvé válnak a Penguin számára, kivéve, ami a megfontolási időt illeti, ez a határozatról szóló értesítés időpontjától számított két évig lesz kötelező.

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/29

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/31

Ministry of Economy

Mierová 19

827 15 Bratislava 212

SLOVENSKO/SLOVAKIA

http://www.economy.gov.sk

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/31

Ministry of Economy

Mierová 19

827 15 Bratislava 212

SLOVENSKO/SLOVAKIA

http://www.economy.gov.sk

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/32

Ministère de l’écologie, du développement durable et de l’énergie

Direction générale de l’énergie et du climat

Arche Nord

92055 La Défense Cedex

FRANCE

http://www.developpement-durable.gouv.fr

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/33

Ministero dello sviluppo economico (Gazdaságfejlesztési Minisztérium)

Dipartimento per l’energia (Energiaügyi Hivatal)

Direzione generale delle risorse minerarie ed energetiche (Ásványi és Energetikai Forrásokkal Foglalkozó Főigazgatóság)

Divisione VI (VI. részleg)

Via Molise 2

00187 Roma RM

ITALIA

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/34

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/35

1.

2013. december 16-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Lloyds Development Capital (Holdings) Limited (a továbbiakban: LDC, Egyesült Királyság) és a PostNL NV (a továbbiakban: PostNL, Hollandia) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozások részesedés vásárlása útján közös irányítást szereznek az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a TNT Post UK (Egyesült Királyság) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő tíz napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.7052 – Lloyds Development Capital/PostNL/TNT Post UK hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre:

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/36

1.

2013. december 16-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a végső soron az Alfa, S.A.B. de C.V. (a továbbiakban: Alfa, Mexikó) irányítása alá tartozó Sigma Alimentos, SA de C.V. (a továbbiakban: Sigma, Mexikó) által tervezett összefonódásról, mely szerint e vállalkozás részesedés vásárlása útján kizárólagos irányítást szerez az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a Campofrío Food Group, SA (a továbbiakban: Campofrío, Spanyolország) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet (2) szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő tíz napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.7112 – Sigma Alimentos/Campofrío hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre:

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/37

24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/38