ISSN 1977-0979

doi:10.3000/19770979.CE2013.353.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 353E

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

56. évfolyam
2013. december 3.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

 

Európai Parlament
ÜLÉSSZAK: 2012–2013
2012. szeptember 11–13-i ülések
Ezen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 370 E, 2012.11.30.
ELFOGADOTT SZÖVEGEK

 

2012. szeptember 11., kedd

2013/C 353E/01

A foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és illegális fogva tartásáról az európai országokban
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása az európai országokban a foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és illegális fogva tartásáról: az Európai Parlament TDIP Bizottsága által készített jelentés nyomon követése (2012/2033(INI))

1

2013/C 353E/02

A menekültüggyel kapcsolatos Unión belüli szolidaritás fokozása
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása a menekültüggyel kapcsolatos, Unión belüli szolidaritás fokozásáról (2012/2032(INI))

16

2013/C 353E/03

A Bizottság 2013. évi munkaprogramjának elkészítése
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása a Bizottság 2013. évi munkaprogramjáról (2012/2688(RSP))

25

2013/C 353E/04

Az önkéntes és térítésmentes szövet- és sejtadományozás
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása az önkéntes és térítésmentes szövet- és sejtadományozásról (2011/2193(INI))

31

2013/C 353E/05

A nők zöld gazdaságban játszott szerepéről
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása a nők zöld gazdaságban játszott szerepéről (2012/2035(INI))

38

2013/C 353E/06

A nők munkakörülményei a szolgáltatási ágazatban
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása a nők munkakörülményeiről a szolgáltatási ágazatban (2012/2046(INI))

47

2013/C 353E/07

Oktatás, képzés és az Európa 2020 stratégia
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása az oktatásról, képzésről és az Európa 2020 stratégiáról (2012/2045(INI))

56

2013/C 353E/08

Az Unióban az audiovizuális művek online terjesztése
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása az Unióban az audiovizuális művek online terjesztéséről (2011/2313(INI))

64

 

2012. szeptember 12., szerda

2013/C 353E/09

A Parlament határozata arról, hogy nem ellenez egy végrehajtási intézkedést; összeütközés-elhárító rendszer egyes légi járműveken
Az Európai Parlament határozata arról, hogy nem ellenzi az egyes újonnan épített légi járművek esetében a fedélzeti összeütközés-elhárító rendszer (ACAS II) új szoftverének használatára vonatkozóan az 1332/2011/EU bizottsági rendelettől való eltérés Francia Köztársaság számára történő jóváhagyásáról szóló bizottsági határozattervezetet (D020967/02 – 2012/2745 (RPS))

75

2013/C 353E/10

A Parlament határozata arról, hogy nem emel kifogást egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen: több tagállamra kiterjedő együttműködés és tárgyalások a tej- és tejtermék-ágazatban
Az Európai Parlament határozata arról, hogy nem emel kifogást az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a tej- és tejtermék-ágazati termelői szervezetek több tagállamra kiterjedő együttműködése és szerződésre irányuló tárgyalásai tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2012. június 28-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet ellen (12020-12 – C(2012)4297 – 2012/2780 (RPS)

76

2013/C 353E/11

A Tanács éves jelentése az Európai Parlamentnek a közös kül- és biztonságpolitikáról
Az Európai Parlament 2012. szeptember 12-i állásfoglalása a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésről (12562/2011 – 2012/2050(INI))

77

2013/C 353E/12

A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázása
Az Európai Parlament 2012. szeptember 12-i állásfoglalása a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2371/2002/EK rendelet szerinti jelentéstételi kötelezettségekről (2011/2291(INI))

99

2013/C 353E/13

A közös halászati politika reformja
Az Európai Parlament 2012. szeptember 12-i állásfoglalása a közös halászati politika reformjáról szóló átfogó közleményről (2011/2290(INI))

104

 

2012. szeptember 13., csütörtök

2013/C 353E/14

18. jelentés a jogalkotás minőségének javításáról – A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazása (2010)
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i állásfoglalása a jogalkotás minőségének javításáról – a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 18. jelentésről (2010) (2011/2276(INI))

117

2013/C 353E/15

Az atlanti régiót illető uniós kohéziós politikai stratégia
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i állásfoglalása az atlanti régiót illető stratégiáról az Unió kohéziós politikájának keretében (2011/2310(INI))

122

2013/C 353E/16

A szíriai helyzet
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i állásfoglalása Szíriáról (2012/2788(RSP))

129

2013/C 353E/17

Az igazságszolgáltatás felhasználása politikai célokra Oroszországban
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i állásfoglalása az igazságügy politikai célú felhasználásáról Oroszországban (2012/2789(RSP))

134

2013/C 353E/18

Az európai bankunióra irányuló javaslatok
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i állásfoglalása a bankunió felé (2012/2729(RSP))

138

2013/C 353E/19

Dél-Afrika: Sztrájkoló bányászok lemészárlása
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i állásfoglalása Dél-Afrikáról: sztrájkoló bányászok lemészárlása (2012/2783(RSP))

141

2013/C 353E/20

A rohingja muzulmánok üldöztetése Burmában
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i állásfoglalása a rohingja muzulmánok burmai/mianmari üldözéséről (2012/2784(RSP))

145

2013/C 353E/21

Azerbajdzsán: Ramil Safarov ügye
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i állásfoglalása Azerbajdzsánról: a Ramil Safarov-ügy (2012/2785(RSP))

148

2013/C 353E/22

A sclerosis multiplex elleni európai szintű fellépésről
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i nyilatkozata a sclerosis multiplex elleni európai szintű fellépésről

151

 

II   Közlemények

 

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

 

Európai Parlament

 

2012. szeptember 11., kedd

2013/C 353E/23

Jarosław Leszek Wałęsa mentelmi jogának felfüggesztése
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i határozata a Jarosław Leszek Wałęsa mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2012/2112(IMM))

152

2013/C 353E/24

Birgit Collin-Langen mentelmi jogának felfüggesztése
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i határozata a Birgit Collin-Langen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2012/2128(IMM))

153

 

2012. szeptember 13., csütörtök

2013/C 353E/25

A közös kül- és biztonságpolitikától eltérő kérdésekkel kapcsolatos tanácsi minősített adatoknak az Európai Parlament részére történő továbbítása és ezen adatoknak az Európai Parlament általi kezelése
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i határozata az Európai Parlament és a Tanács közötti, a közös kül- és biztonságpolitikától eltérő kérdésekkel kapcsolatos tanácsi minősített adatoknak az Európai Parlament részére történő továbbításáról és ezen adatoknak az Európai Parlament általi kezeléséről szóló intézményközi megállapodás megkötéséről (2012/2069(ACI))

156

MELLÉKLET

159

 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

EURÓPAI PARLAMENT

 

2012. szeptember 11., kedd

2013/C 353E/26

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Dánia EGF/2011/008 DK/Odense Steel Shipyard referenciaszámú kérelme
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Dánia EGF/2011/008 DK/Odense Steel Shipyard referenciaszámú kérelme) (COM(2012)0272 – C7-0131/2012 – 2012/2110(BUD))

168

MELLÉKLET

172

2013/C 353E/27

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: az EGF/2011/017 ES/Aragon referenciaszámú kérelem
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Spanyolország EGF/2011/017 ES/Aragón Construction referenciaszámú kérelme) (COM(2012)0290 – C7-0150/2012 – 2012/2121(BUD))

172

MELLÉKLET

175

2013/C 353E/28

Energiahatékonyság ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása az energiahatékonyságról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0370 – C7-0168/2011 – 2011/0172(COD))

176

P7_TC1-COD(2011)0172Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. szeptember 11-én került elfogadásra az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2012/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

177

Melléklet

177

2013/C 353E/29

Az európai szabványosítás ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása az európai szabványosításról, valamint a 89/686/EGK és a 93/15/EGK tanácsi irányelv, a 94/9/EK, a 94/25/EK, a 95/16/EK, a 97/23/EK, a 98/34/EK, a 2004/22/EK, a 2007/23/EK, a 2009/105/EK és a 2009/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0315 – C7-0150/2011 – 2011/0150(COD))

178

P7_TC1-COD(2011)0150Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. szeptember 11-én került elfogadásra az európai szabványosításról, a 89/686/EGK és a 93/15/EGK tanácsi irányelv, a 94/9/EK, a 94/25/EK, a 95/16/EK, a 97/23/EK, a 98/34/EK, a 2004/22/EK, a 2007/23/EK, a 2009/23/EK és a 2009/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint az 87/95/EGK és az 1673/2006/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló …/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

179

2013/C 353E/30

A szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-én elfogadott módosításai az 1760/2000/EK rendeletnek a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása és az önkéntes marhahúscímkézésre vonatkozó rendelkezések törlése tekintetében történő módosításáról szóló rendeletjavaslathoz (COM(2012)0162 – C7-0114/2012 – 2011/0229(COD))

179

2013/C 353E/31

A 2001/83/EK irányelv farmakovigilancia tekintetében történő módosítása ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása a 2001/83/EK irányelvnek a farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2012)0052 – C7-0033/2012 – 2012/0025(COD))

191

P7_TC1-COD(2012)0025Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2012. szeptember 11-én került elfogadásra a 2001/83/EK irányelvnek a farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról szóló 2012/…/ EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

192

2013/C 353E/32

A 726/2004/EK rendelet farmakovigilancia tekintetében történő módosítása ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása a 726/2004/EK rendeletnek a farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0051 – C7-0034/2012 – 2012/0023(COD))

192

P7_TC1-COD(2012)0023Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2012. szeptember 11-én került elfogadásra a 726/2004/EK rendeletnek a farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról szóló …/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

193

2013/C 353E/33

A tengeri közlekedésben használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása az 1999/32/EK irányelvnek a tengeri közlekedésben használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0439 – C7-0199/2011 – 2011/0190(COD))

193

P7_TC1-COD(2011)0190Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. szeptember 11-én került elfogadásra az 1999/32/EK tanácsi irányelvnek a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma tekintetében történő módosításáról szóló 2012/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

194

2013/C 353E/34

Az egységes támogatási rendszer és a szőlőtermesztők támogatása ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek az egységes támogatási rendszer és a szőlőtermesztők támogatása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0631 – C7-0338/2011 – 2011/0285(COD))

194

P7_TC1-COD(2011)0285Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. szeptember 11-én került elfogadásra az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek az egységes támogatási rendszer és a szőlőtermesztők támogatása tekintetében történő módosításáról szóló …/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

195

2013/C 353E/35

A belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködés ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (IMI-rendelet) irányuló javaslatról (COM(2011)0522 – C7-0225/2011 – 2011/0226(COD))

195

P7_TC1-COD(2011)0226Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. szeptember 11-én került elfogadásra a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről és a 2008/49/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló …/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (az IMI-rendelet) elfogadására tekintettel

196

2013/C 353E/36

A különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszere *
Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2011)0714 – C7-0516/2011 – 2011/0314(CNS))

196

 

2012. szeptember 12., szerda

2013/C 353E/37

A bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó minimumszabályok ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0275 – C7-0127/2011 – 2011/0129(COD))

201

P7_TC1-COD(2011)0129Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. szeptember 12-én került elfogadásra a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

202

2013/C 353E/38

A kiváló minőségű marhahúsra, a sertéshúsra, baromfihúsra, búzára és kétszeresre, korpára, korpás lisztre és más maradékra előírt egyes közösségi vámkontingensek kezelése ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 12-én elfogadott módosításai a kiváló minőségű marhahúsra, a sertéshúsra, baromfihúsra, búzára és kétszeresre, korpára, korpás lisztre és más maradékra előírt egyes közösségi vámkontingensek megnyitására és kezelésére vonatkozó rendelkezésekről szóló 774/94/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2011)0906 – C7-0524/2011 – 2011/0445(COD))

202

2013/C 353E/39

Az olívaolaj és egyéb mezőgazdasági termékek Törökországból történő behozatala a Bizottságra ruházandó felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási hatáskörök tekintetében ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 12-én elfogadott módosításai a 2008/97/EK, a 779/98/EK és az 1506/98/EK tanácsi rendeletnek az olívaolaj és egyéb mezőgazdasági termékek Törökországból történő behozatala terén a Bizottságra ruházandó felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2011)0918 – C7-0005/2012 – 2011/0453(COD))

204

2013/C 353E/40

Az EK és Ausztrália között a megfelelőségértékeléssel, a megfelelőségi igazolásokkal és jelölésekkel kapcsolatos kölcsönös elismerésről kötött megállapodás ***
Az Európai Parlament 2012. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és Ausztrália között létrejött, az Európai Közösségek és Ausztrália között a megfelelőségértékeléssel, a megfelelőségi igazolásokkal és jelölésekkel kapcsolatos kölcsönös elismerésről kötött megállapodás módosításáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (12124/2010 – C7-0057/2012 – 2010/0146(NLE))

210

2013/C 353E/41

Az EK és Új-Zéland között a megfelelőségértékeléssel kapcsolatos kölcsönös elismerésről kötött megállapodáss ***
Az Európai Parlament 2012. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és Új-Zéland között létrejött, az Európai Közösségek és Új-Zéland között a megfelelőségértékeléssel kapcsolatos kölcsönös elismerésről kötött megállapodás módosításáról szóló megállapodás megkötésére irányuló tanácsi határozattervezetről (12126/2010 – C7-0058/2012 – 2010/0139(NLE))

210

2013/C 353E/42

A nem fenntartható halászatot engedélyező országok esetében alkalmazandó, a halállományok megőrzésére irányuló egyes intézkedések ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása a nem fenntartható halászatot engedélyező országok esetében alkalmazandó, a halállományok megőrzésére irányuló egyes intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0888 – C7-0508/2011 – 2011/0434(COD))

211

P7_TC1-COD(2011)0434Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. szeptember 12-én került elfogadásra a halállományok megőrzésére irányuló, a nem fenntartható halászatot engedélyező országok esetében alkalmazandó egyes intézkedésekről szóló …/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

212

2013/C 353E/43

A halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezése ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0416 – C7-0197/2011 – 2011/0194(COD))

212

P7_TC1-COD(2011)0194Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. szeptember 12-én került elfogadásra a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet visszavonásáról szóló …/2012/EU európai/parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

213

I. MELLÉKLET

241

II. MELLÉKLET

242

III. MELLÉKLET

245

 

2012. szeptember 13., csütörtök

2013/C 353E/44

Az Európai Közösség és a Brazil Szövetségi Köztársaság közötti tudományos és technológiai együttműködési megállapodás megújítása ***
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Brazil Szövetségi Köztársaság közötti tudományos és technológiai együttműködési megállapodás megújításáról szóló tanácsi határozattervezetről (10475/2012 – C7-0181/2012 – 2012/0059(NLE))

247

2013/C 353E/45

Az EU és Algéria közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás ***
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió, másrészről az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (08283/2012 – C7-0122/2012 – 2011/0175(NLE))

247

2013/C 353E/46

Bizonyos országok kizárása a kereskedelmi kedvezményekből ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása az 1528/2007/EK tanácsi rendelet I. mellékletének több országnak a tárgyalásaikat már lezárt régiók és államok listájáról való törlése tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0598 – C7-0305/2011 – 2011/0260(COD))

248

P7_TC1-COD(2011)0260Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. szeptember 13-án került elfogadásra az 1528/2007/EK tanácsi rendelet I. mellékletének több országnak a tárgyalásaikat már lezárt régiók és államok listájáról való törlése tekintetében történő módosításáról szóló …/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

249

MELLÉKLET

252

2013/C 353E/47

A tagállamok és harmadik országok között kötött kormányközi energiaügyi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmus ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamok és harmadik országok között az energiaellátás területén kötött kormányközi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmus létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2011)0540 – C7-0235/2011 – 2011/0238(COD))

252

P7_TC1-COD(2011)0238Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. szeptember 13-án került elfogadásra a tagállamok és harmadik országok között kötött kormányközi energiaügyi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmus létrehozásáról szóló …/2012/EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

253

2013/C 353E/48

A mezőgazdasági termékekre alkalmazható minőségbiztosítási rendszerek ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása a mezőgazdasági termékek minőségrendszereiről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0733 – C7-0423/2010 – 2010/0353(COD))

254

P7_TC1-COD(2010)0353Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. szeptember 13-án került elfogadásra a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek minőségrendszereiről szóló …/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

255

Melléklet a jogalkotási állásfoglaláshoz

255

2013/C 353E/49

Európai szociális vállalkozási alapok ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-án elfogadott módosításai az európai szociális vállalkozási alapokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0862 – C7-0489/2011 – 2011/0418(COD))

255

2013/C 353E/50

Európai kockázatitőke-alapok ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-án elfogadott módosításai az európai kockázatitőke-alapokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2011)0860 – C7-0490/2011 – 2011/0417(COD))

280

2013/C 353E/51

Az Európai Unió, valamint Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodásba foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtása ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-án elfogadott módosításai az Európai Unió, valamint Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodásba foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2011)0600 – C7-0307/2011 – 2011/0262(COD))

304

2013/C 353E/52

Az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásba foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtása ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-án elfogadott módosításai az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásban foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2011)0599 – C7-0306/2011 – 2011/0263(COD))

312

2013/C 353E/53

Az árva művek egyes megengedett felhasználási módjai ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0289 – C7-0138/2011 – 2011/0136(COD))

322

P7_TC1-COD(2011)0136Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. szeptember 13-án került elfogadásra az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló 2012/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

323

2013/C 353E/54

Vészhelyzeti autonóm kereskedelmi preferenciák bevezetése Pakisztán számára ***I
Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása a Pakisztán számára vészhelyzeti autonóm kereskedelmi preferenciák bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0552 – C7-0322/2010 – 2010/0289(COD))

323

P7_TC1-COD(2010)0289Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. szeptember 13-án került elfogadásra a Pakisztán számára vészhelyzeti autonóm kereskedelmi preferenciák bevezetéséről szóló …/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

324

Jelmagyarázat

*

Konzultációs eljárás

**I

Együttműködési eljárás: első olvasat

**II

Együttműködési eljárás: második olvasat

***

Hozzájárulási eljárás

***I

Együttdöntési eljárás: első olvasat

***II

Együttdöntési eljárás: második olvasat

***III

Együttdöntési eljárás: harmadik olvasat

(A Bizottság által javasolt jogalap határozza meg az eljárás típusát)

Politikai módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér és dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▐ jel mutatja.

Technikai módosítások és a szolgálatok kiigazításai: az új vagy módosított szöveget dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ║ jel mutatja.

HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

Európai Parlament ÜLÉSSZAK: 2012–2013 2012. szeptember 11–13-i ülések Ezen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 370 E, 2012.11.30. ELFOGADOTT SZÖVEGEK

2012. szeptember 11., kedd

3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/1


2012. szeptember 11., kedd
A foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és illegális fogva tartásáról az európai országokban

P7_TA(2012)0309

Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása az európai országokban a foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és illegális fogva tartásáról: az Európai Parlament TDIP Bizottsága által készített jelentés nyomon követése (2012/2033(INI))

2013/C 353 E/01

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, különösen annak 2., 3., 4., 6., 7. és 21. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 1., 2., 3., 4., 18. és 19. cikkére,

tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

tekintettel az ENSZ vonatkozó emberi jogi okmányaira, különösen az 1966. december 16-i, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni 1984. december 10-i egyezményre és annak vonatkozó jegyzőkönyveire, valamint a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló, 2006. december 20-i nemzetközi egyezményre,

tekintettel az 1949. évi Észak-atlanti Szerződés 5. cikkére,

tekintettel az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i 1236/2005/EK tanácsi rendeletre (1),

tekintettel „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” című dokumentumra (2), valamint „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2010. április 20-i bizottsági közleményre (COM(2010)0171),

tekintettel az EU harmadik országokra irányuló, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról szóló iránymutatásra, valamint a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásra,

tekintettel a Parlamenti Bizottságok 6. Konferenciája által elfogadott, az Európai Unió tagállamai hírszerző és biztonsági szolgálatainak felügyeletére vonatkozó, 2010. október 1-jei brüsszeli nyilatkozatára,

tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggésben a titkos fogdákkal kapcsolatos globális gyakorlatokról szóló, Martin Scheinin, az emberi jogoknak és alapvető szabadságjogoknak a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való előmozdításával és védelmével foglalkozó különmegbízottja, Manfred Nowak, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés és bánásmód kérdésével foglalkozó különmegbízott, az önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoport – amelyet alelnöke, Shaheen Sardar Ali képviselt –, valamint az erőszakos eltüntetésekkel és nem önkéntes eltűnésekkel foglalkozó munkacsoport – amelyet elnöke, Jeremy Sarkin képviselt – által készített közös ENSZ-tanulmányra (3),

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés és bánásmód kérdésével foglalkozó különmegbízott által készített jelentésére (4), amely a kínzás, illetve a kegyetlen bánásmód más formáinak módszerei, illetve gyakorlatai hatására létrehozott vizsgálati bizottságokra helyezi a hangsúlyt,

tekintettel Martin Scheinin, az emberi jogoknak és alapvető szabadságjogoknak a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való előmozdításával és védelmével foglalkozó különmegbízottja „Az emberi jogoknak a terrorizmus elleni küzdelem során a hírszerző ügynökségek általi tiszteletben tartását biztosító, a jogi és intézményi keretre vonatkozó helyes gyakorlatok és intézkedések összeállítása, beleértve az ügynökségek felügyeletére vonatkozókat is” című jelentésére (5),

tekintettel az Európa Tanács közreműködésére, különösen a korábbi emberi jogi biztos, Thomas Hammarberg és a kínzás megelőzésével foglalkozó európai bizottság tevékenységére, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének vonatkozó határozataira, különösen „Az állítólagos titkos fogva tartások és a fogvatartottaknak az Európai Tanács tagállamait érintő, államok közötti jogellenes átszállítása” (6) és a „Titkos fogva tartások és a fogvatartottaknak az Európai Tanács tagállamait érintő jogellenes átszállítása: második jelentés” (7) címűre, továbbá a Parlamenti Közgyűlés Jogi és Emberi Jogi Bizottságának „Az államtitok és a nemzetbiztonság megsértése: az emberi jogi visszaélések parlamenti és igazságügyi ellenőrzésének akadályai” (8) című jelentésére,

tekintettel az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt folyó al-Nashiri kontra Lengyelország, Abu Zubaydah kontra Litvánia, Abu Zubaydah kontra Lengyelország és El-Masri kontra Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság ügyekre, amelyeket a nagytanács 2012. május 16-án tárgyalt,

tekintettel „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményről szóló 2009. november 25-i állásfoglalására (9),

tekintettel az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatáról szóló, 2007. február 14-i (10) és 2009. február 19-i (11) állásfoglalására,

tekintettel a Guantánamóról szóló állásfoglalásaira, különösen a Guantánamóról: egy küszöbön álló, halálbüntetésre vonatkozó döntésről szóló 2011. június 9-i állásfoglalására (12), a guantánamói börtönben fogva tartottak visszatéréséről és újbóli letelepedéséről szóló 2009. február 4-i állásfoglalására (13) és a guantánamói foglyok helyzetéről szóló 2006. június 13-i állásfoglalására (14), valamint a guantánamói foglyok tisztességes tárgyaláshoz való jogáról szóló 2004. március 10-i, a Tanácshoz intézett ajánlására (15),

tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2009) – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő hatékony végrehajtás” című, 2010. december 15-i állásfoglalásra (16),

tekintettel „Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások” című, 2011. december 14-i állásfoglalására (17),

tekintettel Jacques Barrot, az Európai Bizottság alelnökének 2008. szeptember 17-én Strasbourgban elmondott beszédére (18),

tekintettel a Bizottság által azzal kapcsolatban tett nyilatkozatokra, hogy az érintett tagállamoknak vizsgálatokat kell folytatniuk a CIA kiadatási és titkos fogva tartási programjában való részvételre vonatkozó állításokat illetően, valamint azokra a dokumentumokra, beleértve a 2007 és 2010 között Lengyelországnak és Romániának küldött négy-négy levelet, továbbá a Litvániának küldött két levelet, amelyeket a Bizottság átadott az előadónak,

tekintettel „Az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke: Az Unió alapját képező értékek tiszteletben tartása és előmozdítása” című, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett, 2003. október 15-i bizottsági közleményre (COM(2003)0606),

tekintettel az Európai Unió elnöksége által az Egyesült Államok külügyminiszterének, Condoleezza Rice-nak küldött 2005. november 29-i levélre, amelyben azt kéri az elnökség, hogy „az Egyesült Államok lehetőség szerint szolgáljon pontosítással e hírekkel kapcsolatban [a terrorcselekmények gyanúsítottjainak egyes uniós tagállamokban történő állítólagos fogva tartása, illetve egyes tagállamokon keresztül történő szállítása], annak reményében, hogy ez csillapítani fogja a parlamenti és a lakosság által kifejezett aggályokat”,

tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2006. szeptember 15-i, 2748–2749. ülésére, amelyen „A terrorizmus elleni küzdelem: titkos fogdák” témát vitatták meg,

tekintettel az Európai Unió által 2011. március 7-én, az Emberi Jogi Tanács 16. ülésszakán a titkos fogva tartásról szóló, fent említett közös ENSZ-tanulmánnyal kapcsolatban tett nyilatkozatra,

tekintettel Villy Sovndal, Gilles de Kerchove és Ben Emmerson „Terrorelhárítás és emberi jogok” című, a European Voice2012. március 19-i számában megjelent cikkére,

tekintettel az Egyesült Államok külügyminiszterének, Condoleezza Rice-nak az Európai Unió elnökségének 2005. november 29-i levélére küldött, 2005. december 5-i válaszára, amelyben kijelenti, hogy „… a kiadatás a terrorizmus elleni küzdelem alapvető eszköze. Alkalmazása nem csupán az Egyesült Államokra, illetve a jelenlegi kormányra jellemző”, tagadva azon állításokat, amelyek az Egyesült Államoknak a kínzásokban való közvetlen részvételével kapcsolatosak, valamint kihangsúlyozva, hogy a kiadatás „célja” nem az adott személy kínzása, valamint az Egyesült Államok külügyminiszterének, Condoleezza Rice-nak nyilatkozatára, melyben leszögezi, hogy „mi [az Egyesült Államok] tiszteletben tartjuk partnereink szuverenitását” (19),

tekintettel arra, hogy a volt amerikai elnök, George W. Bush a Fehér Ház keleti termében 2006. szeptember 6-án elmondott beszédében elismerte, hogy a CIA vezetésével kiadatási és titkos fogva tartási programot hajtanak végre, beleértve a tengerentúli műveleteket is,

tekintettel George W. Bush 2010. november 9-én kiadott emlékirataira,

tekintettel a CIA főfelügyelőjének, John Helgersonnak a CIA által a Bush-éra alatt végrehajtott vallatási műveletekkel kapcsolatos 2004. évi jelentése 2009 augusztusában közzétett, nem titkos változatára,

tekintettel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának a CIA által fogva tartott 14 rendkívül fontos személlyel szembeni bánásmódról szóló 2007. évi jelentésére, amely 2009-ben vált elérhetővé a nyilvánosság számára,

tekintettel a tagállamoknak a CIA kiadatási és titkos fogva tartási programjában való részvételével kapcsolatos elszámoltatásra irányuló különféle nemzeti szintű kezdeményezéseire, köztük a Dániában folyó vizsgálatra és a Svédországban lefolytatott vizsgálatokra, a Lengyelországban és az Egyesült Királyságban jelenleg folytatott bűnügyi nyomozásokra, a korábbi olaszországi, németországi, litvániai, portugáliai és spanyolországi büntetőeljárásokra, az Egyesült Királyságban valamennyi képviselőcsoport részvételével folytatott parlamenti vizsgálatra és a korábbi németországi, litvániai, lengyelországi és romániai parlamenti vizsgálatokra,

tekintettel a 2009-ben hirtelen lezárult kétéves portugáliai vizsgálatra,

tekintettel az egyes tagállamokban már elvégzett nemzeti vizsgálatok következtetéseire,

tekintettel a számos médiabeszámolóra és az oknyomozó újságírók ténykedésére, különösen, de nem kizárólag az ABC News 2005-ös (20) és 2009-es (21) beszámolóira, a Washington Post 2005-ös beszámolóira (22), amelyek nélkül a kiadatási és fogva tartási cselekmények valóban titokban maradtak volna,

tekintettel a független kutatók, civil társadalmi szervezetek, nemzeti és nemzetközi nem kormányzati szervezetek – köztük kiemelten a Human Rights Watch (23), az Amnesty International és a Reprieve – által 2005 óta végzett kutatásokra, vizsgálatokra és az általuk készített jelentésekre,

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban (LIBE) 2012. március 27-én, illetve az Emberi Jogi Albizottságban 2012. április 12-én megtartott meghallgatásokra, a LIBE küldöttségének 2012. április 25–27-i litvániai látogatására, az előadó 2012. május 16-i lengyelországi látogatására, valamint az előadóhoz érkezett összes írásbeli és szóbeli közleményre,

tekintettel a repülési adatok iránti közös kérelemre, amelyet az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság elnöke és az előadó 2012. április 16-án nyújtott be az Eurocontrol igazgatójának, valamint az Eurocontroltól 2012. április 26-án érkezett átfogó válaszra,

tekintettel a DG IPOL „A CIA rendkívüli kiadatási programjával és az európai államokban található titkos börtönökkel kapcsolatos vizsgálatok eredményei a Lisszabon utáni új jogi keret tükrében” című feljegyzésére,

tekintettel eljárási szabályzata 48. és 50. cikkére,

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0266/2012),

A.

mivel a Parlament elítélte a CIA-nak az Egyesült Államok által irányított kiadatási és titkos fogva tartási programját, amelynek során több esetben megsértették az emberi jogokat, beleértve a törvénytelen és önkényes fogva tartást, kínzást és egyéb bántalmazást, a visszaküldés tilalmának megsértését és az erőszakos eltüntetéseket; mivel az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottság (a továbbiakban az ideiglenes bizottság) adatokkal támasztotta alá az európai légtér és terület CIA általi használatát, és mivel azóta a Parlament már többször kérte a nemzeti kormányoknak és hivataloknak a CIA-programban való közreműködése teljes körű kivizsgálását,

B.

mivel az Európai Parlament több ízben is felszólított arra, hogy a terrorizmus elleni küzdelem során teljes mértékben tartsák tiszteletben az emberi méltóságot, az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, többek között a szóban forgó területen folytatott nemzetközi együttműködés keretében is, az emberi jogok európai egyezménye, az Európai Unió Alapjogi Chartája, valamint a nemzeti alkotmányok és alapjogi törvények alapján, e felhívását pedig legutóbb az EU terrorizmusellenes politikájáról szóló jelentésében is megismételte, amelyben azt is kifejtette, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása előfeltétel az említett politika hatékonyságának biztosításához,

C.

mivel az Európai Parlament többször határozottan elítélte az olyan illegális gyakorlatokat, mint például a „rendkívüli kiadatás”, az emberrablások, az eljárás nélküli fogva tartások, az eltűnések, a titkos börtönök és a kínzás is, és teljes kivizsgálást kért az egyesült államokbeli hatóságokkal, különösen a CIA-val együttműködő egyes tagállamok az Unió területén megvalósuló minden részvételével kapcsolatban,

D.

mivel ezen állásfoglalás célja, hogy „az ideiglenes bizottság munkájának politikai nyomon követésével, a fejlemények ellenőrzésével – beleértve azt is, hogy amennyiben a Tanács és/vagy a Bizottság nem tett megfelelő intézkedést, meghatározza, fennáll-e az EU alapját képező elvek és értékek súlyos megsértésének egyértelmű kockázata – és azzal, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 6. és 7. cikke alapján tegye meg az ideiglenes bizottság felé a szükségesnek ítélt állásfoglalásokra irányuló ajánlásait” (24);

E.

mivel az Európai Unió bel- és külpolitikai téren egyaránt a demokráciával, a jogállamisággal, az emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, valamint az emberi méltóság és a nemzetközi jog tiszteletben tartásával szembeni elkötelezettségen alapul; mivel az Unió emberi jogokkal szembeni elkötelezettségének – amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatálybalépése, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozás folyamata is megerősített – valamennyi szakpolitikai területen érvényesülnie kell annak érdekében, hogy az EU emberi jogi politikája hatékonnyá és hitelessé válhasson,

F.

mivel egy megfelelő elszámoltathatósági eljárás elengedhetetlen a polgároknak az Európai Unió demokratikus intézményei iránti bizalma megőrzéséhez, az emberi jogok belső és külső politikákban való hatékony védelméhez és előmozdításához, valamint a jogállamiságon alapuló törvényes és eredményes biztonságpolitikák biztosításához,

G.

mivel mindeddig egyetlen tagállam sem teljesítette teljes körűen a nemzetközi emberi jogok védelmével, megőrzésével, tiszteletben tartásával és megsértésének megakadályozásával kapcsolatos kötelezettségeit,

H.

mivel az Unió közös kül- és biztonságpolitikáját szabályozó eszközök magukban foglalják az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és két opcionális jegyzőkönyvét, továbbá az ENSZ kínzás elleni egyezményét és opcionális jegyzőkönyvét, és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményt, az Európai Unió Alapjogi Chartáját, illetve a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezményt, amelyek nemcsak teljes mértékben tiltják a kínzást, hanem egyúttal pozitív kötelezettséget jelentenek a kínzásra vonatkozó állítások kivizsgálására, valamint jogorvoslat és jóvátétel biztosítására; mivel az Unió kínzással kapcsolatos politikai iránymutatásai meghatározzák az Unió azon erőfeszítéseinek keretét, amelyek „a kínzás és a rossz bánásmód megelőzésére és felszámolására irányulnak a világ valamennyi részében”,

I.

mivel a nemzetközi jog előmozdítása és az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében valamennyi társulási, kereskedelmi és együttműködési megállapodás tartalmaz emberi jogi záradékot, és mivel az emberi jogokra vonatkozó iránymutatások – amelyek a halálbüntetés és a kínzás elleni küzdelmet is magukban foglalják – alapján az Unió politikai párbeszédet folytat harmadik országokkal; mivel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszköze keretében az Unió támogatja azokat a civil társadalmi szervezeteket, amelyek küzdenek a kínzás ellen és támogatják a kínzás áldozatainak rehabilitálását,

J.

mivel a titkos fogva tartás, amely erőszakos eltüntetés egy formájának tekinthető, emberiség elleni bűncselekménynek minősülhet, amennyiben azt széles körben és módszeresen gyakorolják; mivel a szükségállapot és a terrorizmus elleni küzdelem a titkos fogva tartást támogató környezet,

K.

mivel jóllehet az EU tanúbizonyságot tett a kínzásban való összejátszás elkerülése iránti elkötelezettségéről a legutóbb 2011 decemberében módosított (25) 1236/2005/EK tanácsi rendelet (26) révén – amely tiltja az olyan áruk kivitelét és behozatalát, amelyeknek a halálbüntetésen vagy kínzáson és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódon vagy büntetésen kívül nincs más felhasználási formája –, még sok tennivaló maradt a kérdés átfogó kezelésének biztosítása érdekében,

L.

az a gyakorlat, miszerint kizárólag diplomáciai biztosítékokra hagyatkoznak a személyek olyan országba való kiadatásának vagy kitoloncolásának engedélyezésekor, amelynek esetében alapos okkal feltételezhető, hogy az egyéneket kínzás vagy bántalmazás veszélye fenyegeti, nem összeegyeztethető a kínzás teljes körű tilalmával, amelyet a nemzetközi jog, az uniós jog, a nemzeti alkotmányok és a tagállamok törvényei is rögzítenek (27),

M.

mivel 2006. szeptember 15-én a Tanács elismerte, hogy „a titkos fogva tartási létesítmények léte, ahol a fogvatartottak jogi szempontból légüres térben vannak, nem egyeztethető össze a nemzetközi jog humanitárius és emberi jogi rendelkezéseivel”, de mindeddig nem ismerte el és nem ítélte el a tagállamoknak a CIA-programban való részvételét, jóllehet az európai légtér és terület CIA általi használatát a tagállamok politikai és igazságügyi hatóságai megerősítették,

N.

mivel a CIA-program miatt folyamatosan emberi jogi visszaélésekre kerül sor, ahogy azt különösen Abu Zubaydah és Abd al-Rahim Al-Nashiri folyamatban lévő közigazgatási eljárás keretében a Guantánamói-öbölben történő fogva tartása bizonyítja, akik a CIA titkos börtöneivel kapcsolatos lengyel bűnügyi nyomozás során áldozati státust kaptak,

O.

mivel az ENSZ, az Európa Tanács, a nemzeti és nemzetközi média, oknyomozó újságírók és a civil társadalom által végzett vizsgálat új konkrét információkat hozott napvilágra a CIA titkos európai fogolytáborainak helyszínéről, az európai légtéren keresztül történő fogolyszállításokról, valamint a szállított, illetve fogva tartott személyekről,

P.

mivel az uniós ügynökségek által és/vagy az Unió területén elkövetett jogellenes cselekedetek a NATO többoldalú megállapodásai vagy kétoldalú egyezményei keretében valósulhattak meg,

Q.

mivel nemzeti vizsgálatok és nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) tagjai a terrorizmus elleni kampányban olyan intézkedések mellett kötelezték el magukat, amelyek a CIA által vezetett kiadatási programban lehetővé tették a titkos légi forgalmat és az uniós tagállamok területének használatát, ami a program kollektív ismeretére mutat a tagállamok részéről, amelyek egyben a NATO tagjai is,

R.

mivel a világ országainak a terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggő titkos fogva tartással kapcsolatos gyakorlatairól szóló közös ENSZ-tanulmány – amelyet az emberi jogoknak és alapvető szabadságjogoknak a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való előmozdításával és védelmével foglalkozó különmegbízottja, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés és bánásmód kérdésével foglalkozó különmegbízott, az önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoport, valamint az erőszakos eltüntetésekkel és nem önkéntes eltűnésekkel foglalkozó munkacsoport dolgozott ki (A/HRC/13/42) – részletesen ismertette a CIA programjának keretében uniós tagállamok területén működtetett titkos fogva tartási létesítményeket, ezt követően pedig levelet küldtek a tagállamoknak, amelyben további tájékoztatást kértek tőlük, a különeljárások tájékoztató jelentéseiben részletezettek szerint, a 2012. február 23-i jelentést is ideértve (28),

S.

mivel az Európa Tanács 2011. évi jelentése megállapítja, hogy a lengyel szervektől 2009-ben és 2010-ben kapott adatok „kétséget kizáróan bizonyítják”, hogy hét, a CIA-hoz tartozó légi jármű landolt Lengyelországban, és mivel a lengyel médiában megjelent hírek a lengyel hírszerzés volt vezetője ellen felhozott vádakról számoltak be, valamint rámutattak a hírszerzésben dolgozó tisztek és a lengyel kormány lehetséges kapcsolatára egy, az ország területén található börtön CIA általi használata kapcsán; mivel 2011-ben oknyomozó újságírók volt CIA-alkalmazottai által szolgáltatott információk alapján Romániában bizonyítékokat kerestek egy titkos börtön létezésére a minősített adatokat nyilvántartó román nemzeti hivatalban (29); mivel a román hatóságok tagadták a titkos börtön létezését, és a román parlament által végzett vizsgálat sem derített rá fényt, mivel egykori líbiai disszidensek jogi eljárást indítottak az Egyesült Királyság ellen, mivel az MI6 közvetlenül részt vett az ő és családtagjaik kiadatásában, titkos fogva tartásában és kínzásában,

T.

mivel a litván hatóságok törekedtek arra, hogy parlamenti és bírósági vizsgálatok elvégzése révén fényt derítsenek Litvániának a CIA-programban való részvételére; mivel a Seimas Nemzetbiztonsági és -védelmi Bizottságának a CIA által fogva tartott személyek litván területen történő állítólagos szállításával és bebörtönzésével kapcsolatban végrehajtott vizsgálata megállapította, hogy 2003 és 2005 között öt, CIA-hoz tartozó légi jármű landolt Litvániában, valamint hogy a CIA kérésére két, a fogvatartottak litvániai elhelyezésére alkalmas, egyedi létesítmény (1. sz. és 2. sz. projekt) kialakítására került sor; mivel a LIBE-küldöttség köszönetet mond a litván hatóságoknak, amiért Vilniusban, 2012 áprilisában fogadták az európai parlamenti képviselőket, és engedélyezték a LIBE-küldöttség számára a 2. sz. projekthez való hozzáférést; mivel az épületek és létesítmények belső kialakítása láthatóan összeegyeztethető a foglyok fogva tartásával; mivel a CIA litvániai műveleteivel kapcsolatban sok kérdés továbbra is rendezetlen a későbbi, 2010-ben elvégzett és 2011 januárjában lezárt nyomozás ellenére; mivel a litván hatóságok kinyilvánították, hogy készek újra megindítani a nyomozást, ha újabb információk kerülnek napvilágra, és mivel az államügyészi hivatal az Európai Parlament írásbeli kérelmére további tájékoztatást ajánlott fel a bűnügyi nyomozással kapcsolatban,

U.

mivel a portugál hatóságoknak még számos arra utaló tényező kapcsán felvilágosítást kell adnia, hogy sok, többek között az ideiglenes bizottság által azonosított járat arra szolgált, hogy szállításokat végezzenek Bagram, Diego Garcia, a titkos börtönök és Guantánamo között,

V.

mivel az említett illegális műveletek fedezésével kapcsolatos logisztikára – beleértve az elterelő repülési terveket, az állami besorolású polgári és katonai repülőgépeket és a magán-légitársaságoknak a CIA kiadatások végrehajtására történő alkalmazását – vonatkozó vizsgálat és bírósági megállapítások további részleteket tártak fel a CIA-programban való európai részvétel rendszerességét és mértékét illetően; mivel az Eurocontrol által átadott új adatok elemzése alátámasztja különösen azt, hogy a foglyok átszállításával kapcsolatos kiindulási és célállomás eltitkolása érdekében a kiadatási küldetéseket lebonyolító vállalkozók útközben repülőgépet váltottak,

W.

mivel az Unió a rendőrségi és igazságügyi együttműködés, valamint a hírszerzési információk megosztásának előmozdítása alapján belső biztonsági és terrorizmusellenes politikát dolgozott ki; mivel e politikáknak az alapvető jogok és a jogállamiság elvének tiszteletben tartásán és a titkosszolgálatok tényleges demokratikus parlamenti felügyeletén kell alapulniuk,

X.

mivel az Európa Tanács kínzás megelőzésével foglalkozó bizottsága szerint „a CIA által működtetett tengerentúli fogva tartási intézményekben alkalmazott vallatási technikák eredményeképpen bizonyosan megsértették a kínzás tilalmára, valamint az embertelen és megalázó bánásmódra vonatkozó rendelkezéseket” (30),

Y.

mivel az Unió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok jelentette közös értékeken alapuló, számos területen fennálló erős partnerségen és együttműködésen nyugszanak; mivel a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta az EU és az Egyesült Államok – különösen a terrorizmus elleni fellépésről szóló 2010. június 3-i közös nyilatkozattal – megerősítették a terrorizmus elleni küzdelem iránti elkötelezettségüket, de mivel biztosítani kell a gyakorlat és a kinyilvánított kötelezettségvállalások egymásnak való megfelelését, illetve az EU és az Egyesült Államok terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos politikái közötti eltérések leküzdését,

Z.

mivel az USA kormánya 2011 decemberében elfogadta a nemzetvédelmi felhatalmazási törvényt (NDAA) keretében, amely kodifikálja az Egyesült Államokon belül terrorista tevékenységekben való részvétellel gyanúsított személyek határozatlan idejű fogva tartását, és aláássa a jogszerű és tisztességes eljáráshoz való jogot; mivel az NDAA hatálya jogi kihívást jelent,

AA.

mivel 2009. január 22-én Obama elnök három egymást követő végrehajtási rendeletet írt alá, amelyekben betiltotta a kihallgatások során alkalmazott kínzást, ügynökségeken átívelő munkacsoportot hozott létre a fogva tartási politikák módszeres felülvizsgálatára és minden egyes ügy áttekintésére, valamint elrendelte a guantánamói börtön bezárását,

AB.

mivel a guantánamói börtön bezárása még várat magára az Egyesült Államok szenátusának heves tiltakozása miatt; mivel a tábor bezárásának meggyorsítása érdekében az Egyesült Államok felkérte az uniós tagállamokat a guantánamói fogvatartottak befogadására; mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa mélységes csalódottságának adott hangot a guantánamói börtön bezárásának elmulasztása, valamint az önkényes fogva tartás rendszerének megszilárdítása miatt,

AC.

mivel a guantánamói fogvatartottakat továbbra is hadbíróság elé állítják, miután az Egyesült Államok elnöke 2011. március 7-én azon végrehajtási rendelet aláírása mellett döntött, amely feloldotta a hadbírósági tárgyalások két évre szóló befagyasztását, továbbá aláírta a 2012. január 7-i törvényt, amely megtiltotta, hogy a guantánamói fogvatartottakat bírósági tárgyalás céljából az Egyesült Államokba szállítsák,

Általános rendelkezések

1.

emlékeztet arra, hogy a terrorizmus elleni stratégiák kizárólag akkor lehetnek hatékonyak, ha azokat az emberi jogi kötelezettségekkel és elsősorban a jogszerű eljáráshoz való joggal szigorú összhangban hajtják végre;

2.

ismételten hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni hatékony intézkedések és az emberi jogok tiszteletben tartása nem ellentétesek egymással, hanem egymást kiegészítő és kölcsönösen megerősítő célok; emlékeztet arra, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása a terrorizmusellenes politikák sikerének létfontosságú eleme;

3.

kiemeli, hogy a terrorizmusellenes politika különösen érzékeny terület; úgy véli, hogy kizárólag valós állambiztonsági indokok tehetik szükségessé a titkosítást; mivel azonban az államtitok soha nem élvezhet elsőbbséget az elidegeníthetetlen alapvető jogokkal szemben, és ezért államtitkokra alapuló érveket soha nem lehet felhasználni lehet arra, hogy korlátozzák az államoknak a súlyos emberi jogi jogsértések kivizsgálására irányuló jogi kötelezettségét; úgy véli mindazonáltal, hogy a titkos információk és államtitkok meghatározása nem lehet túl tág, és hogy az államtitokkal és a nemzetbiztonsággal való visszaélések komoly akadályt jelentenek a demokratikus ellenőrzés előtt;

4.

megerősíti, hogy a terrorizmussal vádolt személyekkel szemben nem szükséges különleges eljárást folytatni; emlékeztet, hogy mindenki számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy részesüljön az emberi jogok európai egyezményének 6. cikkében foglalt tisztességes tárgyaláshoz való jog elve szerinti garanciákban;

5.

ismételten elítéli az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos hazai és nemzetközi jogszabályok értelmében egyaránt tiltott rendkívüli kiadatási gyakorlatokat, a titkos börtönöket és a kínzást, amelyek sértik többek között a szabadsághoz, a biztonsághoz, az emberhez méltó bánásmódhoz, a kínzásmentességhez, a visszaküldés tilalmához, az ártatlanság vélelméhez, a tisztességes eljáráshoz, az ügyvédhez és a jog szerinti egyenlő védelemhez való jogot;

6.

kiemeli, hogy biztosítékokat kell nyújtani annak érdekében, hogy a jövőben el lehessen kerülni az alapvető jogok megsértését a terrorizmusellenes politikák végrehajtása során;

7.

úgy gondolja, hogy a tagállamok kinyilvánították arra irányuló szándékukat, hogy tiszteletben tartják a nemzetközi jogot, azonban eddig nem teljesítették megfelelően a nemzetközi jog szerinti, arra irányuló tényleges kötelezettségüket, hogy a CIA-programmal kapcsolatos súlyos emberi jogi visszaéléseket kivizsgálják, és sajnálatát fejezi ki az ezen ügy tisztázása terén történt késedelmekért, ami után lehetővé válna, hogy a lehető leghamarabb teljes mértékű jogorvoslatot biztosítsanak az áldozatok számára, adott esetben bocsánatot kérve és kártérítést adva;

8.

úgy véli, hogy a tagállamoknak a nemzetközi kötelezettségeikkel teljesen összeegyeztethető vizsgálatok elvégzése során tapasztalt nehézségei alááshatják az alapvető jogok védelme iránti kölcsönös bizalmat, ennek következtében ez az EU egészének kötelezettségévé válik;

9.

újólag megerősíti, hogy a tagállamok és az EU elkötelezettsége a CIA-programban való európai részvétel kivizsgálása iránt összhangban áll az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvével;

Elszámoltathatósági eljárás a tagállamokban

10.

aggályainak ad hangot a tagállamoknak a CIA-programban való részvételével kapcsolatos nemzeti parlamenti és igazságügyi vizsgálatokat akadályozó tényezők miatt, amint azt az Európa Tanácsnak az államtitok és a nemzetbiztonság megsértéséről szóló 2011. évi jelentése részletes adatokkal támasztotta alá, beleértve az átláthatóság hiányát, a dokumentumok minősítését, a nemzeti és politikai érdekek elsőbbségét, a vizsgálatok tekintetében megszabott szűk hatásköröket, a sértettek tényleges részvételhez és védelemhez való jogának korlátozását, a precíz nyomozati technikák hiányát és az EU-ban működő nyomozó hatóságok közötti együttműködés hiányát; felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti büntetőeljárásaikat ne olyan jogalapra építsék, amely elévülésre való hivatkozással lehetővé teszi a büntetőeljárás megszüntetését, és a büntetőeljárás megszüntetéséhez és büntetlenséghez vezet, és tartsák tiszteletben azt a nemzetközi szokásjogi elvet, amely elismeri, hogy súlyos emberi jogi jogsértések tekintetében az elévülés nem alkalmazható;

11.

sürgeti azon tagállamokat, amelyek nem teljesítették független és eredményes vizsgálatok elvégzésével az emberi jogi visszaélések kivizsgálására vonatkozó kötelezettségüket, tekintetbe véve a napvilágra került összes új bizonyítékot; felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, vannak-e titkos börtönök a területükön, vagy hogy a került-e sor olyan műveletekre területükön, amelyek során személyeket a CIA-program keretében tartottak fogva;

12.

tudomásul veszi, hogy a Romániában folytatott parlamenti vizsgálat megállapította, hogy semmilyen bizonyíték sem áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy titkos CIA-börtön működött volna az ország területén; felhívja az igazságügyi szerveket, hogy indítsanak független nyomozást az állítólagos romániai titkos CIA-börtönökkel kapcsolatban, különös tekintettel a Románia és Litvánia közötti repülőjáratokra vonatkozó új bizonyítékokra;

13.

arra bátorítja Lengyelországot, hogy tartson ki a titkos fogva tartással kapcsolatban folytatott bűnügyi nyomozása mellett, de helyteleníti a nyomozás terjedelmére, lefolytatására és helyzetére vonatkozó hivatalos közlemény hiányát; felkéri a lengyel hatóságokat, hogy kellő átláthatóság mellett folytassanak szigorú vizsgálatot, lehetővé téve az áldozatok és ügyvédjeik tényleges részvételét;

14.

tudomásul veszi, hogy a 2009 és 2011 közötti időszakban Litvániában folytatott parlamenti és bírósági vizsgálatok nem tudták bizonyítani, hogy Litvániában titokban személyeket tartottak volna fogva; felhívja a litván hatóságokat, hogy tegyenek eleget annak a kötelezettségvállalásuknak, miszerint újra megnyitják a Litvánia CIA-programban való részvételére irányuló bűnügyi nyomozást, ha új információk kerülnek napvilágra, tekintettel az Eurocontrol adatai által szolgáltatott új bizonyítékokra, amelyek azt mutatják, hogy az N787WH repülőgép, amely állítólag Abu Zubaydah-ot szállította, 2005. február 18-án útban Románia és Litvánia felé valóban megállt Marokkóban; megállapítja, hogy az Eurocontrol adatainak elemzése során új információk derülnek ki a Románia és Litvánia közötti repülési tervekből is, amelyet az albániai Tiranában történő repülőgépcsere útján bonyolítottak le 2005. október 5-én, valamint egy Litvániát Afganisztánnal összekötő repülési tervből is, amelyet az egyiptomi Kairón keresztül, 2006. március 26-án bonyolítottak le; alapvető fontosságúnak tartja, hogy az új vizsgálatoknak az állami tisztviselők hatalommal való visszaélésén túlmenően bizonyos személyek Litvánia területén történő, lehetséges törvénytelen fogva tartására és bántalmazására is ki kell terjedniük; arra ösztönzi a Legfőbb Ügyészséget, hogy dokumentumokkal támassza alá a LIBE küldöttségének látogatása során azzal kapcsolatban tett kijelentéseket, hogy a bírósági vizsgálat „kategorikus” következtetései szerint „Litvániában az 1. sz. és 2. sz. projekt keretében létrehozott létesítményekben nem voltak fogvatartottak”;

15.

tudomásul veszi az Egyesült Királyságban a Líbiának való kiadatásokkal kapcsolatban kezdeményezett bűnügyi nyomozást, és üdvözli, hogy határozat született arra vonatkozóan, hogy a vizsgálat lezárását követően átfogóbb vizsgálatot folytatnak az Egyesült Királyságnak a CIA-programmal kapcsolatos felelősségét illetően; felkéri az Egyesült Királyságot, hogy kellő átláthatóság mellett, az áldozatok és ügyvédjeik tényleges részvételét lehetővé téve végezze el ezt a vizsgálatot;

16.

elismeri, hogy a tagállami vizsgálatokat megalapozott igazságügyi bizonyítékokra és a nemzeti igazságügyi rendszerek és az uniós jog tiszteletben tartására kell alapozni, nem pedig pusztán a média és a közvélemény spekulációira;

17.

felkéri a tagállamokat, például az ideiglenes bizottság jelentésében megemlített Finnországot, Dániát, Portugáliát, Olaszországot, az Egyesült Királyságot, Németországot, Spanyolországot, Írországot, Görögországot, Ciprust, Romániát és Lengyelországot, hogy tegyenek közzé minden szükséges információt a CIA-val és a területükkel kapcsolatos valamennyi gyanús repülőgépről; felhívja az összes tagállamot, hogy tartsa tiszteletben az információkhoz való hozzáférés jogát és válaszoljon megfelelően a megkeresésekre; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Dánia, Finnország, Németország, Írország és Litvánia kivételével a legtöbb tagállam nem válaszolt megfelelően a Reprieve és az Access Info Europe információkhoz való hozzáférés iránti kérelmeire a rendkívüli kiadatási ügyekre irányuló vizsgálata kapcsán;

18.

sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a kínzásokkal szemben elnéző rendelkezéseket vagy értelmezéseket, mint amilyen Michael Woodnak az Európai Parlament említett 2007. február 14-i állásfoglalásában hivatkozott jogi szakvéleménye, amely dacolva a nemzetközi joggyakorlattal jogszerűnek minősítette a nem közvetlenül elkövetett kínzással megszerzett információ elfogadását és felhasználását, ezzel mintegy ösztönözve és igazolva kínzás „kiszervezését”;

19.

felszólítja az összes uniós tagállamot, hogy írják alá és ratifikálják a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményt;

20.

felhívja a tagállamokat, hogy figyelemmel a titkosszolgálataik és biztonsági szolgálataik közötti fokozott együttműködésre és információcserére, megfelelő belső ellenőrzés, a végrehajtásra vonatkozó ellenőrzés, valamint bírósági és független parlamenti felügyelet útján biztosítsák az említett szolgálatok és tevékenységeik teljes körű demokratikus ellenőrzését, amelyet lehetőleg az információkérést is magában foglaló, kiterjedt hatáskörrel rendelkező parlamenti szakbizottságok látnak el, amelyek kellő nyomozási és kutatási erőforrásokkal rendelkeznek ahhoz, hogy ne csak olyan kérdéseket tudjanak vizsgálni, mint például a politika, az igazgatás és a pénzügyek, hanem a szolgálatok operatív munkáját is;

Az uniós intézmények válasza

21.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy a terrorizmus elleni küzdelem terén az Unió elítélje a visszaélésszerű gyakorlatokat, ideértve a területén elkövetett ilyen gyakorlatokat is, így az Unió amellett, hogy az értékeihez méltón járhat el, hitelesen védelmezheti is ezen érdekeket külső partnerségi kapcsolataiban;

22.

emlékeztet arra, hogy a Tanács formálisan soha nem kért bocsánatot, amiért megsértette az uniós intézmények közötti – a Szerződésekben rögzített – jóhiszemű együttműködés elvét, amikor megpróbálta félrevezetni az Európai Parlamentet azzal, hogy COJUR (a Tanács nemzetközi közjogi munkacsoportja) és a COTRA (transzatlanti kapcsolatokkal foglalkozó tanácsi munkacsoport) magas rangú észak-amerikai tisztviselőkkel folytatott üléseiről készült jegyzőkönyvek szándékosan rövidített változatát közölte; elvárja a Tanács bocsánatkérését;

23.

elvárja, hogy a Tanács adjon ki végre egy nyilatkozatot, amelyben elismeri a tagállamoknak a CIA-programban való részvételét és a vizsgálatok során a tagállamok által tapasztalt nehézségeket;

24.

felkéri a Tanácsot, hogy teljes mértékben támogassa a tagállamok igazságfeltáró és elszámoltathatósági eljárásait azáltal, hogy a bel- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó üléseken hivatalosan tárgyalja a kérdést, megoszt minden információt, segítséget nyújt a vizsgálatok elvégzéséhez, és elsősorban teljesíti a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó kéréseket;

25.

felkéri a Tanácsot, hogy tartson meghallgatásokat az illetékes uniós biztonsági szervekkel, különösen az Europollal, az Eurojusttal és a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorával, hogy tisztázza, milyen ismeretekkel rendelkeznek a tagállamoknak a CIA-programban való részvételéről és az uniós válaszról; felkéri továbbá a Tanácsot, hogy terjesszen elő biztosítékokat az emberi jogoknak a hírszerzési információk megosztása során történő tiszteletben tartása garantálása érdekében, valamint szigorúan határolja el a hírszerzési és bűnüldözési tevékenységekkel kapcsolatos feladatokat, hogy a hírszerzési szervek számára ne legyen megengedett letartóztatási és fogva tartási hatáskörök ellátása, és egy éven belül számoljon be a Parlamentnek;

26.

felhívja a Tanácsot, hogy ösztönözze a hírszerzési szolgálatok parlamenti és igazságügyi ellenőrzésével kapcsolatos bevált gyakorlatok elterjesztését a tagállamok körében, bevonva e tevékenységbe a nemzeti parlamenteket és az Európai Parlamentet is;

27.

megismétli a Tanácshoz és a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy a nemzetbiztonságot fenyegető személyek kiadatása vagy kitoloncolása során ne hagyatkozzanak nem kikényszeríthető diplomáciai biztosítékokra, amennyiben valós veszélye van a kínzásnak vagy bántalmazásnak való alávetésnek vagy ily módon szerzett bizonyítékokra alapuló tárgyalásnak;

28.

felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy a nemzetközi hírszerzési együttműködéssel kapcsolatban ne hivatkozzanak államtitokra az elszámoltathatóság és a jogorvoslat megakadályozása érdekében, és kitart amellett, hogy kizárólag valódi nemzetbiztonsági indokok igazolhatják a titkosságot, amelyet minden esetben felülírnak az eltérést nem engedő alapvető jogokkal kapcsolatos kötelezettségek, így a kínzás teljes tilalma;

29.

sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy biztosítsák egyrészről a hírszerzési és biztonsági szolgálatok, másrészről pedig a bűnüldözési hivatalok tevékenységei közötti szigorú különbségtételt, a „nemo iudex in sua causa” általános elv érvényesítésének garantálása érdekében;

30.

hangsúlyozza, hogy az EP ideiglenes bizottsága, amely az EP 2007. február 14-i és 2009. február 19-i állásfoglalásainak alapjául szolgáló vizsgálatot végezte, feltárta, hogy az uniós tagállamok légterén áthaladó vagy azok területén leszálló polgári légi járművek engedélyezési és ellenőrzési eljárásai komoly hiányosságokat rejtenek, ezáltal pedig lehetőséget biztosítanak egyrészt arra, hogy azokkal a CIA a „különleges kiadatások” során visszaéljen, másrészt pedig arra, hogy azokat a szervezett bűnözés szereplői könnyedén megkerüljék, a terrorista hálózatokat is ideértve; egyúttal emlékeztet a közlekedés biztonsága és védelme terén fennálló uniós hatáskörre, valamint az Európai Parlament Bizottsághoz intézett ajánlására az uniós légtér, a repülőterek és a nem kereskedelmi légi közlekedés szabályozására és felügyeletére vonatkozóan; felhívja ezért az EU-t és tagállamait, hogy ne késleltessék tovább a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény (a Chicagói Egyezmény) általuk történő végrehajtásának alapos felülvizsgálatát a tagállamok légterén átrepülő vagy a területükön leszálló polgári repülőgépek engedélyezése és ellenőrzése tekintetében, azzal a céllal, hogy növeljék a biztonságot, és módszeres ellenőrzéseket végezzenek, ami megköveteli az utasok és a személyzet előzetes azonosítását, továbbá biztosítsák, hogy az „állami járatként” besorolt járatok (amelyek nem tartoznak a Chicagói Egyezmény hatálya alá) megfelelő előzetes engedélyt kapjanak; egyúttal emlékeztet az Európai Parlament arra vonatkozó ajánlására, hogy a tagállamok hatékonyan hajtsák végre a légi járművek fedélzetén elkövetett bűncselekményekről és egyéb cselekményekről szóló Tokiói Egyezményt;

31.

tudomásul veszi a Bizottságnak a Parlament ajánlásaira válaszul előterjesztett kezdeményezéseit; sajnálatosnak tartja azonban, hogy ezek nem képezik a CIA-programmal összefüggésben elkövetett emberi jogi visszaélések tekintetében az elszámoltathatóság, valamint az áldozatok számára szükséges jogorvoslat és kárpótlás biztosítására irányuló átfogóbb terv és stratégia részét;

32.

felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja ki, hogy a CIA-programban való közreműködés folyamán sor került-e az uniós rendelkezések, különösen a menekültügyi és igazságügyi együttműködésre vonatkozók megsértésre;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg és támogassa az emberi jogokkal kapcsolatos vizsgálatok során a kölcsönös jogsegélyt és együttműködést a tagállamokban folyó elszámoltatási munkában részt vevő nyomozó hatóságok és jogászok között, hogy biztosítsa a fontos adatok cseréjét, és mozdítsa elő az összes rendelkezésre álló uniós eszköz és erőforrás hatékony felhasználását;

34.

felkéri a Bizottságot, hogy az Európa Tanács és az ENSZ által kidolgozott normák alapján egy éven belül fogadjon el egy keretet, beleértve a tagállamokra vonatkozó jelentési kötelezettségeket, a nemzeti elszámoltathatósági eljárások – többek között az emberi jogokat tiszteletben tartó vizsgálatokra vonatkozó iránymutatások – nyomon követéséhez és támogatásához;

35.

felkéri a Bizottságot, hogy a CIA-programmal összefüggésben feltárt intézményi hiányosságok figyelembevételével fogadjon el az Unió azon kapacitásának megerősítésére irányuló intézkedéseket, hogy uniós szinten megelőzze az emberi jogi visszaéléseket és jogorvoslatot biztosítson, továbbá garantálja a Parlament szerepének megszilárdítását;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy az Európai Parlament és a parlamenti bizottságok, valamint a hírszerzési és biztonsági szolgálatok felügyeletével foglalkozó tagállami parlamenti bizottságok közötti állandó együttműködésre és információcserére szolgáló intézkedésekre tesz javaslatot az arra utaló esetekben, hogy az Európai Unió területén a tagállami hírszerzési és biztonsági szolgálatok közös intézkedéseket végeztek;

37.

felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat az uniós terrorizmusellenes politikák keretében folyó határokon átnyúló hírszerzési tevékenységek demokratikus felügyeletére szolgáló mechanizmusok kidolgozására; teljes mértékben élni kíván saját parlamenti jogaival a terrorizmusellenes politikák ellenőrzése érdekében, összhangban az Európai Parlament vizsgálati osztálya által készített ajánlásokkal (PE 453.207);

38.

felhívja az európai ombudsmant, hogy vizsgálja ki azt, hogy a Bizottság, a Tanács és az uniós biztonsági szervek, nevezetesen az Europol és az Eurojust, a TDIP ajánlásaira adott válaszaikban nem tartották tiszteletben az alapvető jogok és a megfelelő ügyintézés és a lojális együttműködés elveit;

39.

felszólítja az Uniót saját nemzetközi kötelezettségeinek teljes mértékű betartására és az uniós szakpolitikák és külpolitikai eszközök, így a kínzással kapcsolatos iránymutatások és az emberi jogi párbeszédek teljes mértékű végrehajtására, mivel így határozottabb helyzetből szólíthatna fel az általa aláírt valamennyi nemzetközi megállapodás emberi jogi záradékainak szigorú végrehajtására és arra, hogy fő szövetségesei, így az Egyesült Államok is, tartsák tiszteletben saját hazai jogszabályaikat és a nemzetközi jogot;

40.

ismét megerősíti, hogy a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelem és a kétoldalú vagy többoldalú nemzetközi együttműködés e téren, beleértve a NATO keretében folytatott vagy a hírszerzési és biztonsági szolgálatok közötti együttműködést is, kizárólag az emberi jogok és az alapvető szabadságok teljes mértékű tiszteletben tartása, valamint megfelelő demokratikus és igazságügyi felügyelet mellett folytatható; felszólítja az uniós tagállamokat, a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és a Tanácsot ezen elvek külkapcsolatokban való alkalmazására, és kitart amellett, hogy az említett szereplőknek valamennyi – különösen a hírszerzési együttműködésre és az információcserére vonatkozó – megállapodás megkötése előtt el kell végezniük partnereik emberi jogokról szóló jelentéseinek részletes értékelését, felül kell vizsgálniuk a meglévő megállapodásokat, amennyiben partnerei nem tartják tiszteletben az emberi jogokat, és tájékoztatniuk kell az Európai Parlamentet ezen értékelések következtetéseiről;

41.

sürgeti, hogy a jövőben ne forduljon elő, hogy külföldi különleges szolgálatok beavatkoznak szuverén uniós tagállamok ügyeibe, és hogy a terrorizmusellenes küzdelmet az emberi jogok, az alapvető szabadságok, a demokrácia és a jogállamiság teljes körű tiszteletben tartása mellett folytassák;

42.

emlékeztet arra, hogy a kínzás elleni egyezmény fakultatív jegyzőkönyve olyan ellenőrző rendszerek kialakítását írja elő, amelyek hatálya a szabadságtól való megfosztás valamennyi esetére kiterjed, és hangsúlyozza, hogy e nemzetközi eszköz tiszteletben tartása növeli a védelmet; határozottan ösztönzi az uniós partnerországokat, hogy ratifikálják a fakultatív jegyzőkönyvet, továbbá hozzanak létre olyan független nemzeti megelőző mechanizmusokat, amelyek összhangban állnak a párizsi elvekkel, és ratifikálják minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményt;

43.

megismétli a hitelt érdemlő állításokkal szembesülő valamennyi államra vonatkozó – a nemzetközi jognak és különösen a kínzás elleni egyezmény 12. cikkének megfelelő – azon felhívását, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést az állítások szükséges tisztázására, és amennyiben azokat bizonyítékok is alátámasztják, folytassanak mélyreható vizsgálatokat és nyomozást az állítólagos rendkívüli kiadatásokkal, titkos börtönökkel, kínzással és más súlyos emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatban az igazság megállapítása, illetve a adott esetben a felelősség megállapítása és az elszámoltathatóság biztosítása, valamint a büntetlenség elkerülése érdekében, beleértve azt is, hogy büntetőjogi felelősségük bizonyítottsága esetén igazságszolgáltatás elé állítják az egyes személyeket; e tekintetben felszólítja a főképviselőt/alelnököt és az uniós tagállamokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy biztosítsák a világ országainak a terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggő titkos fogva tartással kapcsolatos gyakorlatairól szóló közös ENSZ-tanulmány megfelelő nyomon követését, főleg ami a tanulmányt követően a különleges mandátummal rendelkezők által 2011. október 21-én 59 államhoz intézett levelet illeti, amelyben felkérik az egyes kormányokat, hogy nyújtsanak naprakész tájékoztatást a szóban forgó tanulmányban foglalt ajánlások végrehajtásáról;

44.

felszólítja az Uniót annak biztosítására, hogy az uniós tagállamok, valamint társult tagjai és partnerei (különösen a Cotonoui Megállapodás részes országai), akik beleegyeztek egykori guantánamói fogvatartottak befogadásába, részesítsék teljes körű támogatásban e személyeket az alábbi területeken: életkörülményeik biztosítása, társadalmi integrációjuk elősegítése, orvosi kezelés – lelki felépülésüket is ideértve –, személyazonosító és úti okmányokhoz való hozzáférés, valamint a családegyesítéshez való jog, illetve minden egyéb alapvető jog gyakorlása, amely a politikai menekült jogállásával rendelkező egyéneket megilleti;

45.

különösen aggasztónak találja egy egyesült államokbeli katonai bizottság Abd al-Rahim al-Nasiri úrral kapcsolatban lefolytatott eljárását, aki akár halálbüntetést is kaphat, amennyiben elítélik; felhívja az Egyesült Államok hatóságait, hogy zárják ki a halálbüntetés kiszabásának lehetőségét Abd-Rahim al-Nasiri esetében, és megismétli régóta fennálló elutasító véleményét a halálbüntetéssel szemben minden esetben és minden körülmények között; megjegyzi, hogy al-Nasiri úr ügyét 2011. május 6. óta az Emberi Jogok Európai Bírósága vizsgálja; felszólítja minden olyan ország hatóságait, ahol al-Nasiri urat fogva tartották, hogy minden rendelkezésre álló eszközt használjanak fel annak biztosítására, hogy al-Nasiri úrra nem szabnak ki halálbüntetést; sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokat alkalmazva al-Nasiri úr ügyét kiemelt kérdésként vesse fel az Egyesült Államok előtt;

46.

megismétli, hogy a harmadik országokkal kötött megállapodások emberi jogi záradékának teljes körű alkalmazása alapvető fontosságú az Európai Unió és tagállamai, valamint a harmadik országok kapcsolatában, és úgy véli, hogy elérkezett az idő annak újragondolására, ahogy az európai kormányok – a terrorizmus elleni küzdelem nevében – az eddigiekben miként működtek együtt az önkényuralmi rendszerek elnyomó államapparátusával; ennek kapcsán úgy véli, hogy az újonnan felülvizsgált európai szomszédsági politikának erőteljesen támogatnia kell a biztonsági ágazat reformját, amelynek pedig gondoskodnia kell a hírszerzési és bűnüldözési feladatkörök világos szétválasztásáról; felszólítja az EKSZ-t, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy erősítse meg a kínzás megelőzésére létrehozott bizottsággal, valamint az Európa Tanács egyéb vonatkozó mechanizmusaival folytatott együttműködést a terrorizmus elleni segítségnyújtási projektek harmadik országok bevonásával történő megtervezése és végrehajtása során, valamint a harmadik országokkal folytatott, terrorizmus elleni párbeszédek minden formájának keretében;

47.

felszólítja Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kormányát, hogy tisztázza a felelősséget, és biztosítsa az elszámoltathatóságot Khaled el-Masri – a jelek szerint személyazonosságának téves megítélése miatt történt – elrablásával kapcsolatban, ami illegális fogva tartásához és feltételezhetően megkínzásához vezetett; sajnálja, hogy a szkopjei ügyészség tétlen maradt, és nem indított büntetőjogi vizsgálatot El-Masri úr panaszának ügyében; megjegyzi, hogy az ügy az Emberi Jogok Európai Bíróságához került, és a Nagytanács első meghallgatására 2012. május 16-án került sor; úgy véli, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kormányának ez ügyben tanúsított feltételezett magatartása összeegyeztethetetlen az alapvető jogokkal és a jogállamisággal – vagyis azon elvekkel, amelyekre az Unió épül –, ezért e vádakat a Bizottságnak kellő időben fel kell vetnie Macedónia uniós csatlakozási folyamatának keretében;

48.

felszólítja a NATO-t és az Egyesült Államok hatóságait, hogy folytassanak saját vizsgálatokat, szorosan működjenek együtt az EU-val és a tagállamokkal az e kérdésekre vonatkozó parlamenti vagy igazságügyi vizsgálataik tekintetében (31), és adott esetben adjanak azonnali választ a kölcsönös jogsegélykérelmekre, hozzák nyilvánosságra a rendkívüli kiadatási programokra és más, az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat megsértő gyakorlatokra vonatkozó információkat, és a gyanúsítottak jogi képviselőit lássák el minden olyan információval, amelyre védenceik képviseletéhez szükségük van. felszólít annak megerősítésére, hogy valamennyi NATO-megállapodás, valamint a NATO és az EU közötti és más transzatlanti megállapodások is tiszteletben tartják az alapvető jogokat;

49.

tisztelettel adózik az Egyesült Államok arra irányuló civil társadalmi kezdeményezései előtt, hogy 2010-ben független, pártközi munkacsoportot hoztak létre annak érdekében, hogy megvizsgálják az Egyesült Államok kormányának a „terroristagyanús személyek” elfogásával, fogva tartásával és eljárás alá vonásával, valamint amerikai fogságban tartásával kapcsolatos politikáját és intézkedéseit Clinton, Bush és Obama elnök hivatali ideje alatt;

50.

felszólítja az Egyesült Államokat, hogy a transzatlanti partnerség alapvető jelentőségére és az Egyesült Államok e téren játszott vezető szerepére tekintettel az általa elkövetett minden visszaélés tekintetében végezzen teljes körű vizsgálatot és biztosítsa az elszámoltathatóságot, biztosítsa, hogy a joghézagok felszámolása révén teljes körűen betartja a vonatkozó hazai és nemzetközi jogszabályokat, vessen véget a katonai eljárásoknak, alkalmazza teljes körűen a büntetőjogot a terrorizmussal gyanúsított személyekre, valamint állítsa vissza a fogva tartások felülvizsgálatát és a habeas corpust, a jogszerű eljárást, a kínzásmentességet és a külföldi és egyesült államokbeli állampolgárok közötti megkülönböztetésmentességet;

51.

felszólítja Barack Obama elnököt, hogy tegyen eleget a Guantánamói börtön bezárására vonatkozó 2009 januári fogadalmának, és tegye lehetővé a vád alá nem helyezett fogvatartottak származási országukba vagy más biztonságos országba való mihamarabbi visszatérését; felszólítja továbbá arra, hogy független és pártatlan bíróság által vezetett tisztességes és nyilvános tárgyalások keretében késedelem nélkül folytasson le eljárást a Guantánamóban lévő azon fogvatartottak esetében, akikkel szemben elegendő elfogadható bizonyíték áll rendelkezésre, és elítélésük esetén a szabadságvesztés-büntetés végrehajtására az Egyesült Államokban kerüljön sor az alkalmazandó nemzetközi előírásoknak és elveknek megfelelően; kéri továbbá a Guantánamóban elkövetett emberi jogi visszaélések kivizsgálását és a felelősség megállapítását;

52.

felszólít arra, hogy minden olyan fogvatartott, akit nem helyeznek vád alá, de aki a származási országában rá váró kínzás vagy üldözés valós veszélye miatt nem telepíthető haza, humanitárius védelem mellett letelepedhessen az Egyesült Államokban és kapjon jóvátételt (32); arra sürgeti továbbá az uniós tagállamokat is, hogy legyenek hajlandók befogadni a korábban Guantánamóban fogva tartott személyeket;

53.

felszólítja az egyesült államokbeli hatóságokat, hogy semmisítsék meg a vádemelés vagy bírósági tárgyalás nélküli, határozatlan idejű fogva tartásra vonatkozó, az NDAA értelmében fennálló hatáskört;

54.

felkéri a Küldöttségi Elnökök Értekezletét annak biztosítására, hogy parlamenti párbeszédeket kezdeményeznek az alapvető jogok védelméről a terrorizmus elleni küzdelem során, a világ országainak a terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggő titkos fogva tartással kapcsolatos gyakorlatairól szóló közös ENSZ-tanulmány és az azt nyomon követő tanulmányok megállapításai, valamint az ENSZ azon gyűjteményének megállapításai alapján, amely olyan jogi és intézményi keretekhez és intézkedésekhez fűződő bevált gyakorlatokat ismertet, amelyek a terrorizmus elleni harc során a hírszerző ügynökségek részéről biztosítják az emberi jogok tiszteletben tartását, az ügynökségek felügyeletét is ideértve;

55.

vállalja, hogy a nemzeti parlamentekkel – az illetékes nemzeti hatóságok, uniós intézmények és hivatalok jelenlétében – tartandó következő együttes parlamenti ülést a parlamenteknek a CIA-programmal összefüggő emberi jogi visszaélésekre vonatkozó elszámoltathatóság biztosításával kapcsolatos szerepe felülvizsgálatának, valamint a hírszerző szolgálatok ellenőrzéséért felelős nemzeti felügyeleti szervek közötti szilárd együttműködés és rendszeres információcsere ösztönzésének szenteli;

56.

eltökélt szándéka, hogy továbbra is teljesíti az ideiglenes bizottság által az EUSZ 2., 6. és 7. cikke alapján adott megbízást; utasítja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságát, valamint az Emberi Jogi Albizottságot, hogy ezen állásfoglalásának elfogadásától számított egy év elteltével a Parlament plenáris ülésén vitassa meg a témát; elengedhetetlennek tartja annak vizsgálatát, hogy eddig milyen mértékben követték az Európai Parlament által elfogadott ajánlásokat, valamint annak elemzését, hogy adott esetben ezeket miért hagyták figyelmen kívül;

57.

kéri a Tanácsot, a Bizottságot, az európai ombudsmant, a tagállamok, a tagjelölt államok és a társult országok kormányait és parlamentjeit, az Európa Tanácsot, a NATO-t, az Egyesült Nemzetek Szervezetét és az Egyesült Államok kormányát és kongresszusa két házát, hogy folyamatosan tájékoztassák a Parlamentet a jelentés tárgykörébe tartozó területeken végbemenő minden fejleményről;

*

* *

58.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok, a tagjelölt államok és a társult országok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, a NATO-nak, az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az Egyesült Államok kormányának és kongresszusa két házának.


(1)  HL L 200., 2005.7.30., 1. o., magyar nyelvű különkiadás, 20. fejezet, 1. kötet, 23. o.

(2)  HL C 115., 2010.5.4., 1. o.

(3)  A/HRC/13/42, 2010.2.19.

(4)  A/HRC/19/61, 2012.1.18.

(5)  A/HRC/14/46, 2010.5.17.

(6)  1507 sz. határozat (2006).

(7)  1562 sz. határozat (2007).

(8)  12714. dokumentum, 2011.9.16.

(9)  HL C 285. E, 2010.10.21., 12. o.

(10)  HL C 287. E, 2007.11.29., 309. o.

(11)  HL C 76. E, 2010.3.25., 51. o.

(12)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0271.

(13)  HL C 67. E, 2010.3.18., 91. o.

(14)  HL C 300. E, 2006.12.9., 136. o.

(15)  HL C 102. E.., 2004.4.28., 640. o.

(16)  HL C 169. E, 2012.6.15., 49. o.

(17)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0577.

(18)  SPEECH/08/716, „Une politique visant à assurer l’effectivité des droits fondamentaux sur le terrain”.

(19)  ‘Remarks en route to Germany’, Condoleezza Rice sajtótájékoztatója, Berlin, 2005. december 5., és ‘Press Availability at the Meeting of the North Atlantic Council’, Brüsszel, 2005. december 8.

(20)  Sources Tell ABC News Top Al Qaeda Figures Held in Secret CIA Prisons (Az ABC News értesülései szerint titkos CIA-börtönökben tartják fogva az Al-Káida vezető alakjait), ABC News, 2005.12.5.

(21)  Lithuania Hosted Secret CIA Prison To Get "Our Ear" (Litvánia titkos CIA-börtönnek adott helyet, hogy információkat szerezzen számunkra), ABC News, 2009.8.20.

(22)  ‘CIA Holds Terror Suspects in Secret Prisons’, 2005.11.2., és ‘Europeans Probe Secret CIA Flights’, Washington Post, 2005.11.17.

(23)  Többek között: Human Rights Watch Statement on U.S. Secret Detention Facilities in Europe, 2005.11.6.; Amnesty International Europe report entitled ‘Open secret: Mounting evidence of Europe’s complicity in rendition and secret detention’, 2010.11.15.; Reprieve report entitled ‘Rendition on Record: Using the Right of Access to Information to Unveil the Paths of Illegal Prisoner Transfer Flights’, 2011.12.15.

(24)  A fent említett 2007. február 14-i állásfoglalás (232) bekezdése.

(25)  HL L 338., 2011.12.21., 31. o., magyar nyelvű különkiadás, 20. fejezet, 1. kötet, 23. o.

(26)  HL L 200., 2005.7.30., 1. o., magyar nyelvű különkiadás, 20. fejezet, 1. kötet, 23. o.

(27)  Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5. cikke, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikke, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE) 3. cikke és a kapcsolódó esetjog, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikke.

(28)  A/HRC/19/44.

(29)  Inside Romania’s secret CIA prison (Románia titkos CIA-börtönében), The Independent, 2011.12.9.

(30)  A bizottság 2011. május 19-i jelentése a 2010. június 14–18-i litvániai látogatásáról.

(31)  Lásd többek között a fent említett 2011. június 9-i parlamenti állásfoglalást.

(32)  A fent említett 2009. február 4-i parlamenti állásfoglalás (3) bekezdése.


3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/16


2012. szeptember 11., kedd
A menekültüggyel kapcsolatos Unión belüli szolidaritás fokozása

P7_TA(2012)0310

Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása a menekültüggyel kapcsolatos, Unión belüli szolidaritás fokozásáról (2012/2032(INI))

2013/C 353 E/02

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (2) bekezdésére, 78. és 80. cikkére,

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a menekültüggyel kapcsolatos, Unión belüli szolidaritás fokozásáról – a jobb felelősségmegosztás és a kölcsönös bizalom javításának uniós ütemtervéről szóló 2011. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2011)0835),

tekintettel „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” című, Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett bizottsági közleményről szóló 2009. november 25-i állásfoglalására (1),

tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a 2007–2013 közötti időszakra a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása keretprogram létrehozásáról szóló 2005. április 6-i bizottsági közleményre (COM(2005)0123),

tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács 3151. ülésén elfogadott, a menekültügyi rendszerükre többek között a vegyes összetételű migránscsoportok áramlása miatt nehezedő különösen nagy nyomásnak kitett tagállamok iránti valódi és kézzelfogható szolidaritás közös keretéről szóló 2012. március 8-i tanácsi következtetésekre,

tekintettel a nemzetközi és európai emberi jogi eszközökre, különösen az ENSZ menekültek helyzetére vonatkozó egyezményére, az emberi jogok európai egyezményére (EJEE) és az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

tekintettel a jövőbeni Közös Európai Menekültügyi Rendszerről szóló 2007. június 6-i bizottsági zöld könyvre (COM(2007)0301),

tekintettel a „Politikai terv a menekültügyről: Az Unió országaiban biztosított védelem összehangolt megközelítése” című, 2008. június 17-i bizottsági közleményre (COM(2008)0360),

tekintettel a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló 2001. július 20-i 2001/55/EK tanácsi irányelvre (2),

tekintettel a lengyel–dán–ciprusi elnökség 18 hónapra szóló 2011. június 17-i tanácsi programjára,

tekintettel a Menekültügyi és Migrációs Alap létrehozásáról szóló 2011. november 15-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0751),

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0248/2012),

A.

mivel az Európai Unió elkötelezett a közös európai menekültügyi rendszer 2012 során történő bevezetése mellett;

B.

mivel a szolidaritást már a kezdetek óta elismerik a közös európai menekültügyi rendszer lényeges elemeként, valamint a közös európai menekültügyi rendszer irányadó elveként, illetőleg az uniós jog azon alapelveként, mely szerint a tagállamoknak egyenlően és méltányosan kellene osztozniuk az előnyökben és a terhekben;

C.

mivel a szolidaritásnak felelősséggel kell párosulnia, és a tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy menekültügyi rendszereik képesek legyenek megfelelni a nemzetközi és az európai jog előírásainak, különösen a menekültekről szóló 1951-es genfi egyezménynek és annak 1967. évi kiegészítő jegyzőkönyvének, az emberi jogok európai egyezményének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának;

D.

mivel a szolidaritás és a megosztott felelősség jegyében a menekültügyi eljárások lefolytatásához nyújtott segítséget olyan eszköznek kell tekinteni, amely segíti a tagállamokat azon kötelezettségük teljesítésében, hogy védelmet nyújtsanak a védelemre szorulók – a menedékkérők és a nemzetközi védelemben részesülő személyek – számára, valamint segítséget nyújtsanak a legtöbb menekültet fogadó harmadik országok számára a közös védelmi terület egészének megerősítése céljából;

E.

mivel – a menedékjog iránti egyes kérelmek eseti alapon történő megvizsgálására vonatkozó kötelezettség ellenére –, ha a közös feldolgozás célja a közös határozathozatal, kellően tiszteletben kell tartani a biztonságos harmadik országokra és a biztonságos származási országokra vonatkozó uniós koncepciókat, valamint a Parlamentnek a felülvizsgált menekültügyi eljárásokról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslattal kapcsolatos 2011. április 6-i első olvasatbeli álláspontjában megfogalmazott feltételeket és biztosítékokat;

Bevezetés

1.

üdvözli a Bizottság közleményét a menekültüggyel kapcsolatos, Unión belüli szolidaritás fokozásáról, amely a szolidaritás és a felelősségmegosztás konkrét intézkedésekbe való átültetésére szólít fel, illetve a tagállamokat annak biztosítására fennálló feladatuk teljesítésére, hogy saját menekültügyi rendszereik egyaránt megfeleljenek a nemzetközi és az európai normáknak;

2.

hangsúlyozza a szolidaritás és felelősség-megosztás közös európai menekültügyi rendszer létrehozásában betöltött központi szerepét és horizontális hatását; megismétli, hogy a magas szintű védelem biztosítása céljából biztosítani kell az uniós menekültügyi vívmányok hatékony és egységes alkalmazását és a jogszabályok végrehajtását;

3.

emlékeztet arra, hogy a nemzetközi védelemhez való jog a nemzetközi és az uniós jogban egyaránt rögzített alapvető jog, amelyet számos további jog és alapelv egészít ki, például a visszaküldés tilalmának elve, a méltósághoz való jog, a kínzás és az embertelen vagy lealacsonyító bánásmód tilalma, a nők erőszaktól és a diszkrimináció minden formájától való védelme, a hatékony jogorvoslathoz való jog, valamint a családi és magánélethez való jog;

4.

hangsúlyozza, hogy a szolidaritás és felelősség-megosztás elve a Szerződésekben került rögzítésre, és hogy egy hathatós szolidaritási keretnek része legalább az uniós intézmények és ügynökségek, illetve a tagállamok részéről az elv érvényre juttatása módjainak megtalálását célzó együttműködés; kijelenti, hogy a szolidaritás nemcsak a tagállamok egymással való kapcsolataira vonatkozik, hanem a menedékkérőkre és a nemzetközi védelemben részesülő személyekre is kiterjed;

5.

hangsúlyozza azt a tényt, hogy noha a menedékkérők száma 2011-ben növekedett, a menedékjog iránti kérelmek száma az Európai Unióban az elmúlt évtizedben általánosságban jelentősen csökkent; hangsúlyozza, hogy különböző okokból kifolyólag, többek között földrajzi elhelyezkedésük folytán, egyes tagállamok aránytalan számú menedékjog iránti kérelmet kapnak a többi államhoz képest, valamint hogy a menedékjog iránti kérelmek nem egyenletesen oszlanak el az Európai Unió területén; emlékeztet arra, hogy 2011-ben tíz tagállamra jutott a menedékjog iránti kérelmek több mint 90 %-a, hogy 2011 nyaráig csak 227 nemzetközi védelemre jogosult személyt telepítettek át az EU-ban Máltáról hat másik tagállamba, valamint hogy 2011-ben az egész EU-ban mindössze 4 125 menekültet telepítettek át alig 10 tagállamba, ami az abban az évben áttelepített összes személyek számának mintegy 6,6 %-át teszi ki; hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy felderítsék ezeket az egyenlőtlenségeket, többek között az abszolút számok és a kapacitásmutatók összehasonlításával, és hogy a nagy számú menedékjog iránti kérelmet kapó tagállamoknak több segítséget kell kapniuk az EU-tól adminisztratív és pénzügyi tekintetben egyaránt;

6.

hangsúlyozza, hogy a menedékkérők és a nemzetközi védelemben részesülő személyek magas szintű védelme nem biztosítható, és megalapozott menekültügyi határozatokat sem lehet hozni, ha a menedékjog iránti kérelmek egyes tagállamok felvételi képességéhez viszonyított arányában és az egyes tagállamok technikai és adminisztratív képességeiben mutatkozó eltérésekre nem találnak megoldást, és ha a tagállamokban meglévő támogató intézkedések nem alkalmazkodnak megfelelően az eltérő menekültáramlások megoldásához;

7.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy igazságos és hatékony menekültügyi rendszereket működtessenek az eltérő menekültáramlások megoldása érdekében; azon a véleményen van, hogy bár a menedékjog iránti kérelmek száma nem állandó, az EU külső határain egyes belépési helyek bizonyítottan kritikus helyek, ahol ésszerűen előre jelezhető, hogy nagyszámú menedékkérő érkezhet; felhívást intéz a fő uniós belépési pontokon található tagállamok menekültügyi rendszerei felkészültségének a gyakorlati szolidaritás jeleként történő fokozására;

8.

hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamnak kötelessége az uniós jog és nemzetközi menekültügyi kötelezettségeik teljes körű végrehajtása és alkalmazása; megállapítja, hogy az Unió külső határain fekvő tagállamok a közös európai menekültügyi rendszer keretében a külső határokkal nem rendelkező tagállamoktól eltérő kihívásokkal szembesülnek, és ennélfogva a vonatkozó intézkedések és a kérdéses feladatok megfelelő elvégzéséhez másféle támogatási formát igényelnek; rámutat arra, hogy az EUMSZ 80. cikke megköveteli a meglévő intézkedések visszaállítását, valamint adott esetben új intézkedések kidolgozását a kérdéses tagállamok támogatása érdekében;

9.

felhív a meglévő intézkedések használatának optimalizálására, illetve új, célzott intézkedések és eszközök kidolgozására a folyton változó igényekre rugalmas, mégis eredményes módon történő reagálás érdekében; ez az optimalizálás különösen időszerű, tekintve az EU-t érintő, akut pénzügyi válságot, mely további terheli a menekültügyi eljárásokkal való megbirkózást célzó tagállami erőfeszítéseket, különösen a azon tagállamok esetében, melyekbe aránytalan létszámban érkeznek a menedékkérők;

10.

megjegyzi, hogy a menekültek tekintetében világszerte növekvő igényekre figyelemmel a harmadik országokkal a környezetvédelmi és fejlesztési szakpolitikákkal összefüggésben folytatott együttműködés létfontosságú szerepet tölthet be a szolidaritás vezérelte kapcsolatok felépítésében;

11.

hangsúlyozza a megbízható, átfogó, összehasonlítható és aktuális mennyiségi és minőségi információk gyűjtésének, elemzésének és megfelelő nézőpontba helyezésének fontosságát az intézkedések megfigyelése és kiértékelése, valamint a menekültüggyel kapcsolatos problémák alapos megértése érdekében; ösztönzi a tagállamokat, hogy a migrációs statisztikai adatokról szóló rendelet az EMTH-rendelet szerinti adatok mellett szolgáltassanak adatokat az EMTH-nak és a Bizottságnak a menekültekről is; lehetőség szerint az összes statisztikai adatot nemekre lebontva kell közölni;

12.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unióban a társadalmi és gazdasági bizonytalanság kapcsán az idegengyűlölet és a rasszizmus növekedése, valamint a menedékkérőkkel kapcsolatos, téves információkon alapuló negatív megítélés térnyerése tapasztalható, figyelembe véve a közös európai menekültügyi rendszer működésében a közvélemény és a társadalom kulcsfontosságú szerepét; azt javasolja, hogy a tagállamok indítsanak figyelemfelhívó kampányokat a menedékkérők és a nemzetközi védelemben részesülő személyek valós helyzetével kapcsolatban, a nemzetközi védelem fontosságának hangsúlyozása mellett;

Gyakorlati együttműködés és technikai segítségnyújtás

13.

hangsúlyozza, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EMTH) létrehozása elősegítheti a tagállamok közötti szorosabb gyakorlati együttműködést annak érdekében, hogy csökkentsék a menekültügyi gyakorlatok közötti jelentős eltéréseket, valamint hogy jobb és igazságosabb menekültügyi rendszerek jöjjenek létre az Európai Unióban; úgy véli, hogy ennek az aktív gyakorlati együttműködésnek ki kell egészülnie az európai menekültügyi szakpolitikák jogalkotási harmonizálásával;

14.

emlékeztet arra, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak technikai segítséget és szakmai támogatást kell nyújtania a tagállamok számára a menekültügyi jogszabályok végrehajtásához, együttműködésben a civil társadalommal és az UNCHR-rel; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság felhasználja a Menekültügyi Támogatási Hivatalok által összegyűjtött információkat a tagállamok menekültügyi rendszereiben meglévő hiányosságok felderítéséhez; a Támogatási Hivatal által a 439/2010/EU rendelet szerint gyűjtött ilyen információk egyben jelentősek a korai figyelmeztetési, felkészültségi és válságkezelési mechanizmus keretében, mely a módosított Dublini Rendelet része lesz; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy rendszeres jelentéseket nyújtsanak be és a célzott megoldások előmozdítása érdekében cselekvési terveket készítsenek, illetve ajánlásokat fogalmazzanak meg a közös európai menekültügyi rendszer javítása és az esetleges hiányosságok orvoslása érdekében; megjegyzi különösen az ügynökség által a közös fellépés koordinálásában és támogatásában azon tagállamok támogatása érdekében betöltött szerepet, melyek menekültügyi rendszerére és fogadó infrastruktúrájára különös nyomás nehezedik, olyan intézkedések révén, amelyek magukban foglalják tisztviselők kiküldését az adott tagállamokba, és olyan menekültügyekben járatos szakértői csoportok, szociális munkások és tolmácsok készenlétbe állítását, akik vészhelyzetben gyorsan mobilizálhatók; emlékeztet, hogy az EMTH hatása attól függ, hogy tagállamoknak szándékukban áll-e teljes mértékben kihasználni a benne rejlő lehetőségeket;

15.

felkéri a Támogatási Hivatalt arra – figyelembe véve annak kötelezettségeit, valamint korlátozott költségvetését, erőforrásait és tapasztalatait –, hogy a nemzetközi szervezetekkel és a civil társadalommal való párbeszéd és szoros együttműködés révén optimalizálja az elérhető erőforrásait a menekültüggyel kapcsolatos információk cseréje, valamint a menekültüggyel kapcsolatos ismeretek megosztása, az adatok összegyűjtése, a bevált gyakorlatok átvétele, a menekültügy nemi vonatkozású kérdéseire vonatkozó átfogó iránymutatások kidolgozása, képzések kidolgozása, továbbá a segítségnyújtáshoz gyorsan mozgósítható, szakértőkből, ügyintézőkből és tolmácsokból álló csapatok létrehozása céljából; javasolja továbbá, hogy a Támogatási Hivatal biztosítson széles körű képviseletet a konzultációs fórumban részt vevő szervezetek számára;

16.

hangsúlyozza, hogy a Támogatási Hivatal tevékenységeinek – a különféle helyzetekre való megfelelő reagálás érdekében – egyaránt kell összpontosítaniuk a hosszú távú megelőző célkitűzésekre és a rövidtávú válaszintézkedésekre; ennélfogva úgy véli, hogy miközben a Támogatási Hivatalnak támogatnia kell az alulfejlett vagy nem megfelelően működő menekültügyi rendszerek tekintetében a kapacitásépítő intézkedéseket, elsőbbséget kell biztosítania a vészhelyzeteknek, illetve a különleges vagy aránytalan nyomással szembesülő tagállamoknak; hangsúlyozza e tekintetben a menekültügyi szakértői csoportok kulcsfontosságú szerepét a jelentős ügyteher és ügyhátralék esetében történő segítségnyújtásban, a képzésben, a projektirányítás felvállalásában, a konkrét intézkedésekre vonatkozó tanácsadásban és ajánlásokban, valamint az utánkövető intézkedések figyelemmel kísérésében és végrehajtásában;

17.

tudomásul veszi a görög menekültügyi rendszer támogatására, valamint a görögországi menedékkérők és nemzetközi védelemre jogosultak helyzetének javítására bevezetett operatív tervet; hangsúlyozza, hogy az elért előrelépések ellenére további erőfeszítések szükségesek mind az EU, mind a görög hatóságok részéről a menekültügyi rendszer javítására és annak biztosítására, hogy a menedékkérők jogait teljes mértékben tiszteletben tartsák; emlékeztet, hogy a költségvetési hiány csökkentését szolgáló intézkedések eleve kizárják nemzeti pénzeszközöknek a további tisztviselők felvételére való átcsoportosítását, és ajánlja, hogy e problémára találjanak megoldást, mivel egy jól működő menekültügyi hatóság szükséges ahhoz, hogy Görögország képes legyen a nemzetközi jog és az uniós jog alapján fennálló kötelezettségeinek teljesítésére;

18.

tudomásul veszi a Bizottságnak és a Tanácsnak a Támogatási Hivatal és a Frontex közötti együttműködésre vonatkozó ajánlását, és hangsúlyozza, hogy a Frontex alapjogi stratégiájának teljes mértékű és gyors végrehajtása elengedhetetlen feltétele bármely ilyen együttműködésnek a nemzetközi védelem terén, beleértve az emberi jogi tisztviselő kinevezését, a civil társadalommal egyeztető fórum létrehozását, és a nemzetközi szervezeteknek a tevékenységében emberi jogi megfigyelőként való részvételére vonatkozó felkérését; hangsúlyozza, hogy bármely együttműködés során figyelembe kell venni az európai és nemzetközi jog előírásainak betartását, így növelve a gyakorlatban a menedékkérőkre vonatkozó védelmi szintet; felszólítja ezért a Támogatási Hivatalt, hogy támogassa a Frontexet a nemzetközi védelem biztosításával, különösen pedig a visszaküldés tilalmának elvével kapcsolatos kötelezettségeire vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a határrendészeti intézkedéseket a védelemre szorulók igényeire érzékeny módon kell alkalmazni;

19.

elismeri, hogy a Támogatási Hivatalok mandátumát rendszeresen felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy a menekültügyi rendszerek előtt álló különféle kihívásokra megfelelő reagáló képességük legyen; szem előtt tartva, hogy a Támogatási Hivatal minden intézkedésén a tagállamok jó híre múlik, javasolja a Támogatási Hivatalok mandátumán belül a strukturális garanciák bevezetése lehetőségének megvizsgálását annak biztosítása végett, hogy szükség esetén megvalósuljon az együttműködés és a technikai segítségnyújtás;

Pénzügyi szolidaritás

20.

szorgalmazza, hogy a tagállamok teljes körűen használják ki az Európai Menekültügyi Alap (EMA) keretében rendelkezésre álló lehetőségeket a menekültügyi rendszerek javítást szolgáló célzott intézkedések tekintetében; ajánlja, hogy a tagállamok a pénzeszközök eredményes és gyors elosztásának biztosítására tegyenek intézkedéseket az olyan problémák megoldására, mint a megterhelő bürokratikus eljárások, abszorpciós késedelmek és likviditási problémák;

21.

emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy teljes mértékben kihasználják az Európai Menekültügyi Alap kínálta lehetőségeket és biztosítaniuk kell az összes jóváhagyott előirányzatot folyósítani lehessen annak érdekében, hogy a projektek kezdeményezői ne találják szemben magukat nehézségekkel a finanszírozott projektek megvalósítása során;

22.

üdvözli az egyszerűbb és rugalmasabb Menekültügyi és Migrációs Alap 2014-re tervezett létrehozását – mely az Európai Menekültügyi Alapot, a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alapot és az Európai Visszatérési Alapot fogja felváltani – és kiemeli, hogy elegendő forrásra van szükség a nemzetközi védelemben részesülő személyek és a menedékkérők védelmének támogatásához; e tekintetben hangsúlyozza a Menekültügyi és Migrációs Alap garanciáinak fontosságát, amelyek révén megelőzhető, hogy a közös európai menekültügyi rendszer egészének kárára túl sok finanszírozást osszanak ki egy adott szakpolitikai terület számára; szükségesnek tartja azt is – a 2014-2020-as többéves pénzügyi keretben a belügyi terület forrás-előirányzati reformjával összefüggésben – elegendő forrást irányozzanak elő a határvédelemre a növekvő szolidaritás e területen történő megvalósulása érdekében; emlékeztet arra, hogy mindig elegendő erőforrásnak kell rendelkezésre állnia a tagállami nemzetközi védelmi és szolidaritási intézkedések finanszírozására;

23.

hangsúlyozza, hogy a Menekültügyi és Migrációs Alapnak kellően rugalmasnak, könnyen mozgósíthatónak és gyorsan hozzáférhetőnek kell lennie, hogy gyorsan és megfelelő módon reagálhassanak a váratlan nyomásokra, illetve az egy vagy több tagállamot is érintő vészhelyzetekre; javasolja e tekintetben szükség szerint az EMA-összeg félidős felülvizsgálat keretében meghatározott bizonyos százalékának tartalékolását azon intézkedésekre, melyek célja a tagállamok megsegítése a hatályos európai menekültügyi vívmányok teljes körű alkalmazásában, és e területen az összes nemzetközi kötelezettség betartásában;

24.

üdvözli az egyes tagállamokkal folytatott, a többéves programozást megelőző belpolitikai párbeszédeket a finanszírozások felhasználásával kapcsolatban; hangsúlyozza a részvételen alapuló megközelítés fontosságát az optimális eredmény eléréséhez, és javasolja a partnerségi elv megerősítését a civil társadalom, a nemzetközi szervezetek, valamint a helyi és regionális hatóságok és az érdekeltek bevonása révén, mivel ezek helyi tapasztalata alapvető fontosságú a reális prioritások kitűzéséhez és a fenntartható programok kialakításához; ebből következően hozzájárulásuk a célkitűzések és programok fejlesztéséhez, végrehajtásához, ellenőrzéséhez és értékeléséhez rendkívül fontos, amelyet a tagállamoknak figyelembe kell venniük;

25.

hangsúlyozza a pénzügyi felelősségmegosztás fontosságát a menekültügyi kérdésekben, és megfelelően finanszírozott rendszer létrehozását javasolja az abszolút értelemben vagy arányosan nagyobb számú menedékkérő és nemzetközi védelemben részesülő személy befogadása tekintetében, valamint a kevésbé fejlett menekültügyi rendszerrel rendelkezők támogatását; úgy véli, hogy további kutatás szükséges a befogadással és a menedékjog iránti kérelmek feldolgozásával járó valós költségek megállapításához és számszerűsítéséhez; felhívja ezért a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatot azon pénzeszközök felmérése érdekében, melyeket az egyes tagállamok által viselt felelősségnek megfelelően elő kellene irányozni, a következő mutatók alapján: az első menedékjog iránti kérelmek száma, a menekülti jogállás vagy kiegészítő védelem megadására vonatkozó, kedvező döntések száma, az áttelepített menekültek száma, a visszatérési határozatok és műveletek száma, valamint az elfogott illegális bevándorlók száma;

26.

ajánlja, hogy a tagállamok vegyék igénybe az EMA-n keresztül az áthelyezési tevékenységekhez elérhető pénzügyi ösztönzőket, elismerve, hogy az alapon keresztül történő támogatás és a Támogatási Hivatalon keresztül nyújtott technikai segítségnyújtás fontos; javasolja kiemelt területek bevezetését a sürgős helyzetek megoldására és jelentősebb pénzügyi támogatás nyújtására azon tagállamok részére, melyek részt kívánnak venni az áthelyezési kezdeményezésekben, a kapcsolódó pénzügyi költségek enyhítése érdekében;

27.

úgy véli, hogy a pénzügyi ösztönzők átláthatóbb és hatékonyabb rendszerének létrehozása az áthelyezési tevékenységekben részt vevő tagállamok számára, valamint a nemzeti menekültügyi rendszerek infrastruktúrájának javítását célzó megelőző stratégiák hosszú távon kedvező hatással lesznek az uniós szabványok egységesítésére és a közös európai menekültügyi rendszer minőségére;

28.

üdvözli azt a lehetőséget, hogy a bizottsági hozzájárulást az olyan projektek támogatható költségeinek 90 %-ára lehet emelni, melyek egyébként nem lennének megvalósíthatóak; megítélése szerint egyértelmű hozzáadott értéknek kell származnia a Bizottság által finanszírozott projektekből; hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozás semmiképpen sem szolgálhat a menekültügyi szakpolitikára szánt nemzeti költségvetés kiegészítésére;

29.

hangsúlyozza a tevékenységek finanszírozásának jelenlegi problémáit a pontos információkhoz és a finanszírozásokhoz való hozzáférést akadályozó tényezők, a reális és egyéni igényekhez szabott célkitűzések meghatározása, valamint a hatékony követő intézkedések végrehajtása tekintetében; javasolja biztosítékok bevezetését a kettősségek megelőzésére, a pénzeszközök egyértelmű elosztására, és a tevékenységek hozzáadott értékének és az elért eredményeknek az alapos vizsgálatára;

30.

hangsúlyozza a konkrét mennyiségi és minőségi mutatókra és feltételekre épülő szigorú felügyelet fontosságát a finanszírozások felhasználása és kezelése terén, amelynek révén elkerülhető az emberi és pénzügyi erőforrások nem megfelelő elosztása és garantálható a kitűzött célok teljesítése; ebben a tekintetben üdvözli a közös értékelési és ellenőrzési rendszer létrehozását;

31.

szorgalmazza, hogy a tagállamok a Bizottság segítségével biztosítsák a többi rendelkezésre álló pénzügyi mechanizmussal – így az Európai Szociális Alappal és más strukturális alapokkal – való, létező kiegészítő jelleg teljes körű kihasználását, a menekültüggyel kapcsolatos szakpolitikák holisztikus finanszírozási felfogásának megvalósítására;

Felelősségmegosztás

32.

üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a dublini rendszer 2014-re tervezett átfogó – jogi, gazdasági, társadalmi és emberi jogi, többek között a női menekültek helyzetére gyakorolt hatásokat vizsgáló – értékelésének elvégzése mellett; megítélése szerint tovább kell vizsgálni a méltányos felelősségmegosztási mechanizmus kidolgozását annak meghatározása érdekében, hogy mely tagállamoknak kell felelniük a menedékjog iránti kérelmek feldolgozásért, ami lehetővé tenné a tagállamok gyors és hatékony gyakorlati támogatását vészhelyzetekben és aránytalan terhek kezelésében;

33.

úgy véli, hogy a menedékjog iránti kérelmek felelősségének megosztását szabályozó Dublini Rendelet aránytalanul nagy terhet ró az Európai Unióba való belépés legfontosabb pontjait alkotó tagállamokra, és nem irányozza elő a menekültüggyel kapcsolatos felelősség tagállamok közötti méltányos elosztását; megállapítja, hogy a dublini rendszer az eddig alkalmazott módon – olyan helyzetben, amelyet nagyon eltérő menekültügyi rendszerek és a menekültügyi vívmányok elégtelen végrehajtása jellemez – a menedékkérőkkel való egyenlőtlen bánásmódhoz vezetett, továbbá káros hatással volt a családegyesítésre és az integrációra; hangsúlyozza továbbá a rendszer hatékonyságban és gazdaságosságban mutatkozó hiányosságait, amelyek ahhoz vezettek, hogy a jóváhagyott átadások több mint felére soha nem kerül sor, és a kérelmeket jelentős számban több tagállamban is benyújtják egyszerre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a Dublin II. Rendelet alapján valamely tagállamba visszaküldött menedékkérők ne részesüljenek kedvezőtlenebb elbánásban pusztán amiatt, hogy a Dublin II. szerinti visszatelepülők;

34.

hangsúlyozza, hogy a vonatkozó ítélkezési gyakorlat már most is megkérdőjelezi a dublini rendszer indokoltságát; úgy véli, hogy megoldást kínál ugyan az egyedi esetekre, az ítélkezési gyakorlat nem képes leküzdeni a menekültügyi vívmányok végrehajtásában meglévő hiányosságokat; annak elismerése mellett, hogy a tagállamok biztosítani akarják, hogy menekültügyi rendszerük megfelel az uniós és nemzetközi jog előírásainak, üdvözli azt a törekvést, hogy a Dublin II. Rendeletben a rendszer nem kívánt káros hatásainak enyhítését célzó további feltételeket fogalmazzanak meg; meggyőződése, hogy a felelős tagállam meghatározásáról folyó vitáknak figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy egyes tagállamok már most is aránytalan nyomással szembesülnek, és hogy egyes menekültügyi rendszerek részben vagy teljesen működésképtelenek;

A menedékjog iránti kérelmek közös feldolgozása

35.

elengedhetetlennek tartja a további párbeszédet a menedékkérők és a nemzetközi védelemben részesülő személyek iránti felelősség megosztására vonatkozóan, beleértve az olyan eszközök használatáról folytatott párbeszédet is, mint a menedékjog iránti kérelmek közös feldolgozása (a továbbiakban: „közös feldolgozás”) és az áthelyezési rendszerek;

36.

úgy véli, hogy a közös feldolgozás a szolidaritás és felelősségmegosztás hatékony eszköze lehet többféle esetben, különösen, ha a tagállamok a menedékkérők jelentős és hirtelen beáramlásával szembesülnek vagy jelentős ügyhátralékuk van a kérelmek feldolgozásában, ami a menedékjogot kérők kárára késlelteti és gyengíti a menekültügyi eljárást; a közös feldolgozás megelőzhetné vagy megoldhatná a kapacitással kapcsolatos problémákat, csökkentené a menekültügyi eljárásokhoz kapcsolódó terheket és költségeket, felgyorsítaná a kérelmek ügyintézési idejét, továbbá biztosítaná a menedékjog iránti kérelmek feldolgozása terén a felelősségmegosztás igazságosabbá tételét; hangsúlyozza, hogy a közös feldolgozáshoz az érintett tagállamok közötti egyértelmű feladatkiosztás szükséges annak megelőzése érdekében, hogy a felelősséget áthárítsák, és hogy a döntéshozatal tagállami felelősség marad; megjegyzi, hogy ezt a kérelmek feldolgozását követő méltányos felelősségmegosztást biztosító rendszernek kell majd kiegészítenie;

37.

üdvözli a Bizottság által a menedékjog iránti kérelmeknek az Unió területén történő közös feldolgozása jogi és gyakorlati következményeivel kapcsolatos vizsgálat céljából kezdeményezett megvalósíthatósági tanulmányt, mivel számos kérdésben pontosításra van szükség;

38.

megállapítja, hogy a közös feldolgozás nem feltétlenül tükröz egységes véleményt, de a menekültügyi eljárás olyan egyéb vonatkozásaiban nyújthat segítséget vagy járulhat hozzá a közös munkához, mint például az azonosítás, az első fokú eljárások előkészítése, a menekültek kihallgatása, vagy a származási ország politikai helyzetének értékelése;

39.

hangsúlyozza, hogy a közös feldolgozásnak hozzáadott értéket kell kínálnia a döntéshozatali folyamat minőségét illetően, biztosítva és elősegítve a méltányos, hatékony és gyors eljárást; hangsúlyozza azt a tényt, hogy a menekültügyi eljárások kezdetektől való javítása (előbbre hozás) csökkentheti az eljárás hosszát és költségeit, ezáltal szolgálva mind a menedékkérők, mind a tagállamok javát;

40.

hangsúlyozza, hogy a közös feldolgozási rendszernek teljes mértékben tiszteletben kell tartania a menedékkérők jogait, és ennek érdekében szigorú garanciákról kell gondoskodnia; kitart amellett, hogy a közös feldolgozást semmilyen körülmények között nem szabad a menekültügyi eljárás felgyorsítására használni, ha ez a minőség rovására megy; arra az álláspontra helyezkedik, hogy a közös feldolgozás eredményesebb menekültügyi eljárásokat eredményezhet az egyes menedékkérők javára is, mivel a megnövekedett igazgatási kapacitások folytán védelmi igényük gyorsabban elismerhető lehet;

41.

megítélése szerint a Támogatási Hivatalok szerepe hasznos lehet a menekültügyi támogató csoportok összeállításában, képzésében és koordinálásában, mely csoportok segítséget, tanácsokat és ajánlásokat adnának az elsőfokú eljárások tekintetében;

42.

ajánlja, hogy a tervezett közös feldolgozási rendszerek a menedékkérők átadása helyett részesítsék elsőbbségben az illetékes hatóságok bevonását és együttműködését magukban foglaló lehetőségeket;

43.

javasolja, hogy az EMTH ösztönözze, könnyítse meg és koordinálja az információcserét és a közös feldolgozással összefüggő egyéb tevékenységeket

A nemzetközi védelemben részesülő személyek és a menedékkérők áthelyezése

44.

hangsúlyozza, hogy az uniós letelepedési és Unión belüli áthelyezési rendszerek kiegészítő jellegű intézkedések, melyek célja a menedékkérők és a nemzetközi védelemre jogosultak védelmének megerősítése, egyidejűleg jelezve az EU-n belüli és azon kívüli szolidaritást is;

45.

hangsúlyozza, hogy bizonyos körülmények között a szolidaritás egyik legkézzelfoghatóbb formája a nemzetközi védelemben részesülő személyek és a menedékkérők egyik helyről a másikra történő áthelyezése, amely jelentősen hozzájárulhat egy igazságosabb közös európai menekültügyi rendszer megteremtéséhez; hangsúlyozza, hogy noha ez a nemzetközi védelem és az emberi jogok megszilárdítása melletti elkötelezettség határozott kifejeződése, eddig csak túl kevés tagállam vett részt az áttelepítési kezdeményezésekben;

46.

hangsúlyozza az olyan projektek fontosságát, mint amilyen az Eurema (European Union’s Relocation Project for Malta), valamint annak meghosszabbítása, amelynek alapján a nemzetközi védelemben részesülő személyeket Máltáról más tagállamokba helyezték és helyezik át, és javasolja további hasonló kezdeményezések kidolgozását; sajnálja, hogy ez a projekt nem volt olyan sikeres, mint azt várták, mivel a tagállamok vonakodva vettek részt benne; felhívja a tagállamokat, hogy a szolidaritás és a felelősségmegosztás jegyében vegyenek részt aktívabban az Eurema projektben; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy alapos értékelésnek kívánja alávetni az Eurema projektet és állandó uniós áthelyezési mechanizmusról szóló javaslatot kíván benyújtani;

47.

felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe egy állandó és hatásos, Unión belüli áthelyezési mechanizmusra irányuló jogalkotási javaslatában egy uniós eloszlási mutató használatát a nemzetközi védelemben részesülők áthelyezésére, amely a tagállamok befogadó- és integrációs képességéhez kapcsolódó megfelelő mutatókon alapul, úgy mint a tagállamok GDP-je, népessége és területe, valamint a védelemben részesülők mindenek felett álló érdeke és integrációs kilátásai; ezt az uniós eloszlási mutatót az olyan tagállamok tekintetében kell figyelembe venni, melyek nemzeti menekültügyi rendszerükre nehezedő konkrét és aránytalan nyomással szembesülnek vagy vészhelyzetek során; hangsúlyozza, hogy az áthelyezés mindig a nemzetközi védelemben részesülők beleegyezésétől függ, és hogy egy ilyen uniós eloszlási mutató bevezetése nem érintené az egyes tagállamok azon kötelezettségét, hogy végrehajtsák és alkalmazzák a hatályos uniós menekültügyi vívmányokat a védelemre jogosultság, a fogadási körülmények és eljárási garanciák tekintetében, és betartsák az e területen fennálló összes kötelezettséget;

48.

felkéri a Bizottságot, hogy az állandó uniós áthelyezési programra vonatkozó javaslatában szigorú eljárási biztosítékokat és világos követelményeket fogalmazzon meg az esetleg védelemben részesülő személyek mindenek felett álló érdekének szem előtt tartása, illetve a migrációs áramlásnak fokozottan kitett tagállamok migrációs nyomásának enyhítése céljából. javasolja, hogy a befogadó közösség, a civil társadalom és a helyi hatóságok a kezdetektől fogva vegyenek részt az áthelyezési kezdeményezésekben;

49.

hangsúlyozza, hogy bár az áthelyezés tartós megoldást nyújt a nemzetközi védelemben részesülő személyeknek, és enyhíti a tagállamok menekültügyi rendszerére nehezedő nyomást, nem vezethet a felelősség áthárításához; kitart amellett, hogy az áthelyezésben szerepet vállaló tagállamoknak maradéktalanul kötelezettséget kell vállalniuk annak érdekében, hogy a menekültügyi rendszerük védelmi hiányosságait hatékonyan kezeljék, és a fogadási körülmények, menekültügyi eljárások és integráció szempontjából magas szintű védelmet biztosítsanak azoknak a személyeknek, akik az áthelyezést kezdeményező tagállamban maradnak;

50.

üdvözli a Menekültügyi és Migrációs Alapból származó, a menedékkérők áthelyezésére fordítandó finanszírozási lehetőségeket, és önkéntes kezdeményezésekben való részvételre ösztönzi a tagállamokat, miközben teljes mértékben tiszteletben tartja a menedékkérők jogait és az áthelyezéshez szükséges hozzájárulásukat; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan uniós rendszer kifejlesztésének a lehetőségét, amely elősegíti a menedékkérők áthelyezését, megvizsgálva többek között annak lehetőségét, hogy lehetne-e ezt egy olyan uniós eloszlási mutatóra alapozni, mely objektívan ellenőrizhető kritériumokat vesz figyelembe, úgy mint a tagállamok GDP-je, népessége és területe, valamint a védelemben részesülők mindenek felett álló érdeke és integrációs kilátásai; egy ilyen program szolidaritási intézkedésként alkalmazható olyan helyzetekben, melyekben a menedékkérők száma aránytalanul magas a tagállam menekültügyi rendszerének kapacitásához képest, illetve vészhelyzetekben;

51.

emlékeztet a Támogatási Hivatalok nemzetközi védelem jogosultjainak tagállamok közötti áthelyezésével kapcsolatos mandátumára, és felhívja az Ügynökséget, hogy építse ki kapacitásait az áthelyezési programok és tevékenységek UNCHR-rel együttműködésben történő aktív támogatására, az információk és bevált gyakorlatok kicserélése, illetve koordinációs és együttműködési tevékenységek révén;

52.

megjegyzi, hogy a Bizottság már jelezte, hogy a megfelelő feltételek teljesülése esetében mindig fontolóra fogja venni az átmeneti védelemről szóló irányelv mechanizmusának aktiválását, különösen a származási országukba biztonságos és tartós feltételek mellett visszatérni nem képes, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása vagy várható tömeges beáramlása esetén; felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé ezen irányelv alkalmazásának aktiválását olyan esetekben, amikor az adott beáramlás legalább egy tagállamban tömeges beáramlásnak minősül, és ne csak akkor, ha az az EU egészében minősül annak;

A megújuló irányítási rendszer alapja a kölcsönös bizalom

53.

ragaszkodik ahhoz, hogy a kölcsönös bizalom alapja a felelősségek közös felfogása; hangsúlyozza, hogy az uniós jog betartása a tagállamok közötti bizalom elengedhetetlen eleme;

54.

hangsúlyozza, hogy ha a tagállamok betartják jogi és alapjogi kötelezettségeiket, ez egyaránt erősíti a bizalmat és a szolidaritást;

55.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok együttműködésének kölcsönös bizalomra kell épülnie, hiszen ez szervesen kapcsolódik a közös európai menekültügyi rendszer kifejlesztéséhez és a valódi és gyakorlati szolidaritáshoz;

56.

elismeri, hogy bár a védelemre vonatkozó nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelés fokozza a kölcsönös bizalmat, ez nem eredményezi szükségképpen a szabályok egységes alkalmazását, mivel – amint az az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának a Dublini Rendelettel kapcsolatos újkeletű ítélkezési gyakorlatából kiderül – a nemzetközi és uniós menekültügyi jogszabályok értelmezése tagállamonként még mindig jelentősen eltér; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi és uniós joggal összhangban az Európai Bizottság és a bíróságok feladata a menekültügyi szabályok alkalmazásának figyelemmel kísérése és értékelése;

57.

meggyőződése, hogy a kialakuló problémák válság kirobbanása előtti azonosítására és megoldására bevezetett, korai figyelmeztető rendszerek értékes eszközt alkothatnak; mindazonáltal úgy véli, hogy kiegészítő megoldásokat is tervbe kell venni az alapjogok sérelmének megelőzésére és a menekültügyi rendszerek megfelelő működésének biztosítására;

58.

hangsúlyozza, hogy a jogsértési eljárások megindításában nagyobb automatizmusra van szükség a tagállamok felelősségeire és a hatályos menekültügyi vívmányok betartásának elmulasztására való figyelemfelhívás érdekében, és ezeket az eredmények javítása érdekében megelőző intézkedéseknek, operatív terveknek és felügyeleti mechanizmusoknak kell kísérniük; hangsúlyozza a rendszeres értékelések, az építő jellegű párbeszéd és a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát olyan elemként, mely nagyobb valószínűséggel képes kedvező változások kiváltására azokban a menekültügyi rendszerekben, melyekben hiányosságokat azonosítottak; a pénzügyi és gyakorlati támogatások különböző formái ily módon bevonhatók a menekültügyekkel kapcsolatos európai jogszabályok teljes mértékű és helyes megvalósításába;

59.

megállapítja, hogy a dublini rendszer a kölcsönös bizalmon alapul, és hogy végrehajtása a tagállamok közötti elutasító határozatok kölcsönös elismerésének minősül, mivel a menedékjog iránti kérelmek csak egy ízben bírálhatók el az Európai Unióban; a Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési tervvel összhangban levő, nemzetközi védelemben részesülő személyek védelmének átruházásáról és menekültügyi határozatok kölcsönös elismerésére vonatkozó keretről szóló közlemény 2014-ig történő benyújtására kéri fel a Bizottságot;

60.

hangsúlyozza, hogy a migrációkezelés csak olyan, a védelemre szorulók jogait tiszteletben tartó megközelítés mellett képes fokozni a kölcsönös bizalmat és a szolidaritási intézkedéseket, amelynek értelmében a határrendészeti intézkedések végrehajtására a nemzetközi védelmet kérő személyek és menekültek sérelme nélkül kerül sor;

61.

hangsúlyozza, hogy a vízumrendszerek számos belépési és kilépési engedélyezésre vonatkoznak, és hogy e belépési és kilépési szabályok nem korlátozzák a menedékjog elérhetőségének biztosítására vonatkozó jogi kötelezettséget;

62.

e tekintetben emlékeztet a Bizottság azon vállalására, hogy elősegíti a védelemre szoruló személyek EU-ba való szabályos érkezését, és felhívja a Bizottságot a menekültügyi eljárások tekintetében új megközelítések felkutatására; e tekintetben üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a menekültügyi eljárásokhoz való hozzáférésre vonatkozóan – a főbb tranzitországok tekintetében – új megközelítésekről szóló közlemény elfogadását tűzte ki célul 2013-ig;

*

* *

63.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és az Európa Tanácsnak.


(1)  HL C 285 E., 2010.10.21., 12. o.

(2)  HL L 212., 2001.8.7., 12. o.


3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/25


2012. szeptember 11., kedd
A Bizottság 2013. évi munkaprogramjának elkészítése

P7_TA(2012)0319

Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása a Bizottság 2013. évi munkaprogramjáról (2012/2688(RSP))

2013/C 353 E/03

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottság 2013. évre szóló munkaprogramjáról szóló tervezett bizottsági közleményre,

tekintettel a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló jelenlegi keretmegállapodásra, és különösen annak 4. mellékletére,

tekintettel az Európai Tanács 2012. júniusi üléséről szóló, 2012. július 4-i állásfoglalására (1),

tekintettel eljárási szabályzata 35. cikkének (3) bekezdésére,

A.

mivel az államadóság-válság, valamint a pénzügyi és gazdasági válság mérete és jellege soha nem látott próbatétel elé állítja az Európai Unió kormányzását;

B.

mivel az EU kritikus ponthoz érkezett, és a válságból nem fog sikerülni a kilábalás az európai integráció jelentős mértékű elmélyítése nélkül, különös tekintettel az euróövezetre, amivel párhuzamosan erősíteni kell a demokratikus ellenőrzést és elszámoltathatóságot;

C.

mivel a Bizottság feladata az Unió általános érdekeinek előmozdítása, az ezt célzó megfelelő kezdeményezések megtétele, a Szerződések alkalmazásának biztosítása, az uniós jog végrehajtásának ellenőrzése, koordinatív, végrehajtó és igazgatási feladatok végrehajtása, valamint jogszabályok megalkotásának kezdeményezése;

1.     RÉSZ

1.

sürgeti a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja fel minden hatáskörét és biztosítsa a folytatódó válság által támasztott számos kihívás megoldása érdekében szükséges politikai vezetői szerepet, mindeközben a versenyképesség növelésén, és egy fenntartható, hatékony, szociális szempontból igazságos válságelleni menetrend alapján törekedjen a pénzügyi stabilitás és a gazdasági fellendülés megteremtésére

2.

emlékeztet a 2012. július 4-i kérésére, mely szerint a Bizottságnak szeptemberre a közösségi módszert követve jogalkotási javaslatcsomagot kellene benyújtania „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című jelentésben meghatározott négy alkotóelem alapján;

3.

ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság teljes mértékben vegyen részt az Európai Tanács 2012. októberi és decemberi üléseire készített jelentések megalkotásában, mely jelentéseknek egyértelműen meg kell határozniuk a gazdasági és monetáris unió megerősítésére – és többek között az integrált pénzügyi, költségvetési és gazdasági politikai keretre – vonatkozó ütemtervet és menetrendet, és idővel erősebb – szerződésmódosítás alapján – politikai unióhoz, valamint különösen a demokratikus elszámoltathatóság és a legitimitáshoz erősödéséhez kell vezetniük;

4.

felhívja a figyelmet a Parlament második gazdasági kormányzási csomaggal kapcsolatos álláspontjára, amely csomag megerősíti a költségvetési felügyeletet és előmozdítja a költségvetési politikát az euróövezetben, valamint a költségvetési konszolidáció érdekében súlyos gazdasági visszaesés esetén külön utat tesz lehetővé;

5.

sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumban felvázolt kötelezettségvállalások végrehajtására irányuló javaslatokat, nevezetesen a fenntartható növekedést célzó beruházások ösztönzése, az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek – ezen belül is elsősorban az erőforrás-hatékonysággal és a fenntarthatósággal kapcsolatos célkitűzések – megvalósítását célzó európai gazdaság versenyképességének növelése, valamint az egységes piac elmélyítse érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a 2013. évi munkaprogramját használja arra, hogy részletes növekedési ütemtervet alakít ki, amely arra ösztönzi a vállalkozásokat és a vállalkozókat, hogy azokat az iparágakat és szolgáltatásokat fejlesszék, amelyek hosszú távon képesek munkahelyeket és jólétet biztosítani; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az európai projektkötvények jelentős mértékű felfuttatásának fontosságát, az uniós költségvetés és az Európai Beruházási Bank közötti együttműködés alapján;

6.

hangsúlyozza továbbá a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságok folyamatos és szimmetrikus csökkentésének szükségességét, és felszólít az uniós adójog konkrét módosítására az adóparadicsomok és az adóelkerülés valamennyi aspektusának kezelése érdekében;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy – a Parlament teljes körű bevonása és együttdöntési jogainak tiszteletben tartása mellett – tegyen meg minden tőle telhetőt a többéves pénzügyi kert (TPK) és a kapcsolódó többéves programok gyors elfogadásának megkönnyítése érdekében; határozottan támogatja azon vállalást, mely szerint az uniós költségvetésnek a növekedés és a munkahelyteremtés katalizátorává kell válnia szerte Európában; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy védje meg a javaslatát annak biztosítása érdekében, hogy az uniós költségvetés jobban tükrözze az EU szükségleteit és politikai célkitűzéseit;

8.

kitart ugyanakkor amellett, hogy a saját források rendszerének reformja – beleértve új saját források létrehozását – alapvető elem, amely nélkül az új TPK-ről való megegyezés kilátásai kedvezőtlenek; kéri a Bizottságot, hogy támogassa a megerősített együttműködést e területen, melyet több tagállam is kért; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez év végére meg kell születnie az általános megállapodásnak;

9.

sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa jogalkotási programjának koherenciáját, fokozza a jogszabályalkotás minőségét, javítsa a jogszabálytervezetek hatásvizsgálatát, adott esetben javasolja megfelelési táblázatok alkalmazását az uniós jog jobb átültetése érdekében, illetve támogassa a Parlamentet a Tanáccsal a meghatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok alkalmazásáról folytatott tárgyalások során; ismételten felszólít a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2003. évi intézményközi megállapodás újratárgyalására;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy kellően vegye figyelembe a Parlament következő, 2. részben ismertetett ágazatspecifikus álláspontjait;

2.     RÉSZ

Végrehajtás

11.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti jogszabályok révén az uniós jogszabályokat megfelelően és időben végre kell hajtani, és sürgeti a Bizottságot, hogy szükség esetén kezdeményezzen jogsértési eljárásokat a megfelelő átültetés és a hatékony érvényesítés biztosítása érdekében;

12.

sürgeti a Bizottságot, hogy a megosztott irányítási rendelkezések által szabályozott uniós alapok tekintetében javasolja a megfelelő politikai szintű aláírással ellátott kötelező nemzeti igazgatási nyilatkozatok bevezetését; sürgeti az uniós programok egyszerűsítésére irányuló erőfeszítések folytatását, különösen a kutatás és fejlesztés terén; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a pénzügyi tervezési eszközök alkalmazását, módszeres, rendszeres és független értékeléseket kér annak biztosítása érdekében, hogy az összes kiadás költséghatékony módon elérje a kívánt eredményeket;

13.

elvárja, hogy a Bizottság időben nyújtson be költségvetés-módosítási tervezeteket annak biztosítása érdekében, hogy a kifizetések szintje összhangban álljon az Európai Tanács 2012. júniusi ülésén megállapított növekedésserkentő intézkedésekkel, és elegendő legyen a fennálló kötelezettségvállalások tiszteletben tartására;

Egységes piac

14.

felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is összpontosítson az egységes piac irányításának javítására, újítsa meg az adminisztratív egyszerűsítés megvalósításával kapcsolatos erőfeszítéseit, a javasolt intézkedések arányosságának biztosítása érdekében szükség esetén fontolja meg irányelvek helyett rendeletekre irányuló javaslatok előterjesztését, valamint ellenőrizze az előrehaladást az egységes piaci vívmányok teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében – beleértve a „gyorsított” jogsértési eljárások lehetőségét –, különös tekintettel a szolgáltatói ágazatra; hangsúlyozza, hogy kellően figyelembe kell venni az egységes piac gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi dimenzióit is;

15.

várakozással tekint a Bizottságnak a II. egységes piaci intézkedéscsomag keretében a növekedés, a foglalkoztatás és az egységes piacba vetett bizalom fellendítését célzó, elsőbbséget élvező intézkedésekre irányuló javaslatai elé; ösztönzi a megerősített együttműködés alkalmazását, amennyiben szükséges;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy szisztematikusabban elemezze a javaslatainak a kkv-kra gyakorolt hatását, hiszen Európában számos munkahelyet ők biztosítanak; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy aktívan tántorítson el az uniós jog nemzeti szinten való túlszabályozásától, amely torzítja az egyenlő versenyfeltételeket a belső piacon; kéri a bürokratikus teher további csökkentését;

17.

megerősíti, hogy támogatja a digitális menetrend Bizottság általi előtérbe helyezését; olyan javaslatok megalkotását sürgeti, amelyek szerte Európában több határokon átnyúló szolgáltatást biztosítanak a fogyasztók számára;

18.

emlékeztet rá, hogy szükség van a fogyasztók egészségét és biztonságát garantáló, ugyanakkor az árukereskedelmet különösen a kkv-k számára elősegítő általános termékbiztonsági irányelv (2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2)) alapos felülvizsgálatára; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, valamennyi termék piacfelügyeletének átfogó szabályozásáról szóló rendeletre, felszólít továbbá a hatékony jogorvoslat biztosítására a lakossági pénzügyi szolgáltatások terén valamint közös, horizontális és összehangolt megközelítés kidolgozására a fogyasztók védelme tekintetében;

19.

sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa a kkv-kkal és a mikrovállalkozásokkal szemben alkalmazott szabályozási megközelítését, egyrészt a jogszabályoknak a kkv-k igényeihez történő illesztése, másrészt pedig a megfelelő kivételek bevezetésének támogatása révén;

20.

sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa a szerzői jogok területén megkezdett reformját, amelynek alkalmasnak kell lennie az internetes környezetben való alkalmazásra, és társadalmi legitimációra kell épülnie – az alapvető jogok megfelelő tiszteletben tartása mellett –, ideértve az ipari tulajdonjogok reformjának lezárását, az európai növekedés és munkahelyteremtés ösztönzése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós védjegyjog felülvizsgálatára irányuló javaslatának előterjesztésekor vegye figyelembe a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) tekintetében felmerült jogi problémákat;

Éghajlat, környezet, energia és szállítás

21.

ragaszkodik ahhoz, hogy a környezetbarát gazdaság fejlesztésének, a biológiai sokféleség előmozdításának, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem fokozásának ösztönzése érdekében végre kell hajtani az erőforrás-hatékony Európához vezető ütemtervet, beleértve az Európa 2020 stratégiában meghatározott energia-hatékonysági intézkedések integrációját;

22.

úgy véli, hogy az európai szemeszternek alkalmat kell adnia arra, hogy az egyes tagállamok elszámoljanak saját kötelezettségvállalásaikkal az Európa 2020 stratégiát, az Euró Plusz Paktumot, az egységes piaci intézkedéscsomagot és más jelentősebb uniós célkitűzéseket illetően;

23.

felhívja a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül, a rendszer összeomlásának megelőzése érdekében terjesszen elő javaslatokat a jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszer hiányosságainak orvoslására;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a teljesen egységes és összefüggő egységes energiapiac létrehozása céljából meghozandó intézkedéseket részletesen tartalmazó cselekvési tervet, és hangsúlyozza az EU modern hálózati infrastruktúrával való ellátásának jelentőségét;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervében foglaltakat, beleértve annak félidős mérföldköveit is;

26.

kéri, hogy a Bizottság dolgozzon ki stratégiát az emelkedő energiaárak a társadalom tagjait sújtó hatásának kezelésére;

27.

úgy véli, hogy a válságból lehetőséget kellene kovácsolni, hogy társadalmi fejlődési modellünket egy rendkívül hatékony, megújuló energiaforrásokon alapuló és az éghajlatváltozással szemben ellenálló gazdaság felé vezessük; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottság javaslatokat terjesszen elő az üvegházhatású gázok csökkentése, a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság által alkotott jelenlegi hármas pillérén nyugvó, 2030-as energia- és éghajlatcsomagra;

28.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy modernizálni kell Európa multimodális közlekedési hálózatát, amely létfontosságú a belső piac sikeressége szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa magát a vasúti ágazatra és az Európai Vasúti Ügynökség hatáskörének a biztonsági tanúsítás és a sínpályához kötött járművek harmonizálása területére történő kiterjesztésére vonatkozó kötelezettségvállalásaihoz;

29.

sajnálja, hogy nem járt sikerrel az egységes európai égbolt kezdeményezés teljes körű végrehajtása, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen újabb erőfeszítést e tekintetben;

Összetartó és befogadó társadalmak – A polgárok Európája

30.

Határozottan üdvözli, hogy a Bizottság a fiatalkorúak foglalkoztatását helyezi a középpontba, valamint örömmel fogadja az Unió kapacitásainak az oktatás és képzés fellendítését célzó kiterjesztésére irányuló bizottsági javaslatot; a foglalkoztatási csomagról szóló átfogó közlemény részeként világos célkitűzéseket, ütemterveket és konkrét javaslatokat vár a fiatalok mobilitása, az „Ifjúsági garancia”, a gyakorlatok minőségi kerete, a nyelvtudás és a fiatalok vállalkozói készségei területén a fiatalok körében tapasztalható magas munkanélküliség leküzdése érdekében; ezenkívül konkrét intézkedéseket vár a szegénység leküzdése, a munkaerőpiac reformja és a társadalmi normák kialakítása céljából, hogy kiegyensúlyozott, a rugalmas biztonság létrehozására irányuló megközelítést alkalmazhassanak azok a tagállamok, amelyek erre igényt tartanak, és az elöregedő társadalom összefüggésében felszólít a fogyatékkal élők alkalmazásának erőteljesebb hangsúlyozására;

31.

hangsúlyozza a humántőkébe és a K+F-be való beruházás, valamint a szakmai mobilitást elősegítő, megfelelő oktatás és képzés fontosságát; további munkára szólít fel továbbá a nők elleni erőszak és az emberkereskedelem elleni küzdelem ügyében;

32.

ismételten kéri egy olyan, 2013 utáni, az Unió egészére kiterjedő kohéziós politika létrehozását, amelynek korszerűsítenie kell a meglévő alapokat és programokat, biztosítania kell a megfelelő finanszírozást, többszintű irányításon kell alapulnia és szorosan igazodnia kell az Unió 2020-as stratégiájának célkitűzéseihez; hangsúlyozza, hogy szükség van a Szolidaritási Alap hatékonyságának és reakcióképességének javítására, és e tekintetben javaslatokat vár; hangot ad azon meggyőződésének, hogy megfelelő eszközökkel közös alapot lehet találni az EU kohéziós, valamint kutatási és fejlesztési politikái számára, amelyeknek a növekedésre és a versenyképességre kell irányulniuk, ugyanakkor a gazdasági, társadalmi és területi kohézió és a kiválóság elvére kell épülniük;

33.

támogatja a mikrohitelek hozzáférhetővé tételére, valamint a köz- illetve a magánszférában nem elegendő mértékben nyújtott szolgáltatásokat kínáló szociális vállalkozás fellendítésére irányuló nemzeti erőfeszítéseket kiegészítő uniós szintű kezdeményezéseket;

34.

üdvözli, hogy a Bizottság erőteljesebb megközelítést alkalmaz a jogállamiságnak és az alapvető jogoknak az Unió egész területén való védelme tekintetében; felszólít az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége felülvizsgálatára az emberi jogi charta hatékony nyomon követése és alkalmazása, valamint a charta Lisszaboni Szerződéssel való összhangja biztosítása érdekében; támogatja a Bizottságot az EU-nak az emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozásával kapcsolatos tárgyalásaiban;

35.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a faji egyenlőségről szóló irányelv (2000/43/EK tanácsi irányelv (3)) végrehajtását, és a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározat (2008/913/JHA tanácsi kerethatározat (4)) átültetését, és sajnálatosnak tekinti, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós kerete jogilag nem kötelező érvényű;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a mozgás szabadságát és a schengeni vívmányok maradéktalan tiszteletben tartását; hangsúlyozza a nem megfelelő, tagállamok általi kölcsönös felülvizsgálat más megoldással való helyettesítését, és kéri a Bizottságot, hogy vállalja maradéktalanul magára a schengeni szabályok felügyeletét; üdvözli a Bizottságnak a schengeni szabályok jogalapjára vonatkozó parlamenti állásponttal kapcsolatos támogatását;

37.

sajnálatosnak tartja a menekültüggyel kapcsolatos Unión belüli szolidaritás fokozására vonatkozó jogalkotási javaslat hiányát; jogalkotási javaslatot kér egy olyan, közös európai menekültügyi rendszer létrehozására, amelyben a felelősség szolidaritással társul;

38.

hangsúlyozza az adatvédelemre vonatkozó általános jogi keretről szóló rendelet és a bűncselekmények megakadályozása, felderítése, kivizsgálása és üldözése terén való adatvédelemről szóló irányelv elfogadásának fontosságát, annak biztosítása érdekében, hogy bármely további terrorista-ellenes intézkedés megfeleljen a magánélet és az adatok védelmével kapcsolatos magas szintű normáknak; felhívja a Bizottságot, hogy terjessze elő az adatmegőrzési irányelv (2006/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5)) általa végzett felülvizsgálatát;

39.

határozottan támogatja a Bizottságot, amikor az a polgárok európai évéről szóló határozatjavaslat (2013) (COM(2011)0489) összefüggésében polgár-barát kezdeményezések alkalmazását hangsúlyozza az európai polgári státusból eredő előnyök polgárok körében való fokozottabb tudatosítása érdekében;

Mezőgazdaság és a halászat

40.

Tudomásul veszi a közös agrárpolitika jelenleg folyó reformját; üdvözli a Bizottságnak egy olyan, kiegyensúlyozott és integrált megközelítés ösztönzésére való kötelezettségvállalását, amely biztosítja mind a kiváló minőségű és megfizethető élelem fenntartható és hatékony termelését, mind a vidék környezeti és történelmi értékének fenntartását; felszólít arra, hogy a közös agrárpolitika szorosan igazodjon az Európa 2020 stratégiához, hogy ezáltal ösztönözze az innovációt a mezőgazdasági termelésben és fokozza az európai mezőgazdaság fenntarthatóságát, méltányosságát és versenyképességét helyi és regionális szinten;

41.

hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika reformjának ambiciózusnak kell lennie a fenntartható és egészséges hosszú távú halállományok létrejöttének érdekében; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy javaslatainak alapjául az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 43. cikkének (2) bekezdése szolgáljon, valamint hogy a 43. cikk (3) bekezdésének használatát a szigorúan a halászati lehetőségek megállapításával és elosztásával kapcsolatos javaslatokra korlátozza; emlékezetet rá, hogy ellenzi a visszadobás gyakorlatát, valamint a flottakapacitás csökkentését célzó átgondolatlan és költséges intézkedéseket;

Kül- és fejlesztési politikák

42.

felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy működjenek együtt, és tegyenek javaslatokat a Tanácsnak a közös kül- és biztonságpolitika terén végrehajtandó, jól összehangolt kezdeményezésekre; felhívja a Bizottságot, hogy egyesítse valamennyi kapcsolódó tevékenységét és szolgálatát, ideértve a fejlesztési politikát is, a Lisszaboni Szerződés nemzetközi célkitűzéseinek, és különösen az EUMSZ 208., a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos cikkében megfogalmazott célok elérése érdekében, nem tévesztve szem elől ugyanakkor az Unió alapját képező értékeket;

43.

jogalkotási kezdeményezéseket vár a külső pénzügyi támogatási eszközök következő generációja jogalapjának a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok rendszerének teljes mértékben való kihasználásával történő felülvizsgálatára; válsághelyzetekben nagyobb rugalmasságot kér a pénzügyi támogatás folyósítása tekintetében;

44.

elvárja a Bizottságtól, hogy támogassa az Unió bővítését bármely olyan európai ország felvétele céljából, amely tiszteletben tartja az Unió értékeit és elkötelezett azok előmozdítására, ugyanakkor figyelembe véve a csatlakozni kívánó országok számára előírt, a koppenhágai kritériumoknak való megfelelésre vonatkozó követelményt és az Unió integrációs kapacitását; úgy véli, hogy amennyiben az Unió bezárná kapuit szomszédai előtt, világszerte elveszítené erkölcsi tekintélyét és politikai hitelességét; reményei szerint a Bizottság folytatja a folyamatban lévő csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatos munkáját;

45.

felhívja a bizottságot, hogy alkalmazzon olyan, fokozottan eredményorientált fejlesztési politikát, amely biztosítják a segélyezés fokozottabb hatékonyságát és a politikák nagyobb koherenciáját, valamint garantálják az adományozók nemzeti, uniós és globális szinten való jobb koordinációját, valamint, egyre növekvő mértékben, a globális fejlődés feltörekvő szereplőivel való koordinációt; ragaszkodik ahhoz, hogy létre kell hozni egy külön vagyonkezelői alapot a fejlődő országokban tapasztalható alultápláltság problémájának kezelésére, és konzultációs folyamatot kell indítani a földfoglalás jelenségével kapcsolatban; sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon az uniós segélyek hatékonyságának javításáról, tekintettel a lehetséges 2015 utáni millenniumi fejlesztési célokra;

Kereskedelem

46.

A piacok kölcsönös és kiegyensúlyozott nyitottságát az EU belső növekedése és foglakoztatása érdekét szolgáló stratégiai politikai eszköznek tekinti; fontosnak tartja, hogy a Parlamentet a tárgyalások minden szakaszába bevonják, és továbbra is elkötelezett híve a nemzetközi kereskedelem tekintetében alkalmazott többoldalú megközelítésnek; hangsúlyozza a protekcionizmus elleni, multilaterális szinten és valamennyi kereskedelmi megállapodás keretében megvalósított fellépés fontosságát;

47.

támogatja a Bizottság valamennyi folyamatban lévő kétoldalú és regionális kereskedelmi tárgyalás során kifejtett erőfeszítéseit; elismeri, hogy továbbra is eredményesnek kell lenni a jelentős partnerekkel tető alá hozott, kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások megkötésében;

48.

hangsúlyozza, hogy nagy fontosságot tulajdonít az emberi jogok, a szociális és környezetvédelmi normák, illetve a vállalatok társadalmi felelősségvállalása valamennyi nemzetközi politikában való érvényesítésének, amit olyan, egyértelmű szabályoknak kell kísérniük, amelyek felelős viselkedést írnak elő az európai vállalatok számára;

*

* *

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0292.

(2)  HL L 11., 2002.1.15., 4. o.

(3)  HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

(4)  HL L 328., 2008.12.6., 55. o.

(5)  HL L 105., 2006.4.13., 54. o.


3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/31


2012. szeptember 11., kedd
Az önkéntes és térítésmentes szövet- és sejtadományozás

P7_TA(2012)0320

Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása az önkéntes és térítésmentes szövet- és sejtadományozásról (2011/2193(INI))

2013/C 353 E/04

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 184. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen az emberi méltóságról szóló 1. cikkére és a személyi sérthetetlenséghez való jogról szóló 3. cikkére, amely kimondja „az emberi test és részei ekként történő, haszonszerzési célú felhasználásának” tilalmát,

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett második jelentésére az önkéntes és térítésmentes szövet- és sejtadományozásról (COM(2011)0352),

tekintettel az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló, 2010. július 7-i 2010/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

tekintettel „A szervadományozásra és a szervátültetésre vonatkozó cselekvési terv (2009–2015): megerősített együttműködés a tagállamok között” c. európai bizottsági közleményre vonatkozó 2010. május 19-i állásfoglalására (2),

tekintettel a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről, valamint a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2007. november 13-i 1394/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

tekintettel az emberi szövetek és sejtek adományozására, gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, megőrzésére, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról szóló, 2004. március 31-i 2004/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4),

tekintettel a 2004/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az emberi szövetek és sejtek adományozására, gyűjtésére, vizsgálatára vonatkozó egyes technikai követelmények vonatkozásában történő végrehajtásáról szóló, 2006. február 8-i 2006/17/EK irányelvre (5),

tekintettel az Egészségügyi Világszervezet emberi sejtek, szövetek és szervek átültetésére vonatkozó irányadó alapelveire,

tekintettel az Európa Tanács emberi jogokról és a biogyógyászatról szóló egyezményére, valamint annak az emberi eredetű szervek és szövetek átültetéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyvére,

tekintettel az emberi jogokról és a biogyógyászatról szóló oviedói egyezményre, valamint annak az emberi eredetű szervek és szövetek átültetéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyvére,

tekintettel a szerv-, szövet- és sejtdonáció európai nyilvántartásának 2010-es jelentésében szereplő európai adatokra a szöveteket, vérképző és reproduktív sejteket érintő adományozási és átültetési tevékenységekről,

tekintettel a petesejt-kereskedelemről szóló, 2005. március 10-i állásfoglalására (6),

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0223/2012),

A.

mivel az adományozott szöveteket és sejteket, úgymint a bőrt, a csontokat, az inakat, a szaruhártyát, valamint a vérképző őssejteket egyre gyakrabban használják az orvosi terápiás beavatkozások során, illetve kiinduló anyagként fejlett terápiás gyógyszerkészítményekhez, mivel a 2004/23/EK irányelv előírja, hogy a tagállamoknak törekedniük kell annak biztosítására, hogy ösztönözzék az önkéntes és térítésmentes szövet- és sejtadományozást, és törekedniük kell annak biztosítására is, hogy a szövetek és sejtek gyűjtése nonprofit alapon történjen; mivel ez egyértelmű törvényes kötelezettség, és mivel az elvet tiszteletben nem tartó tagállamok ellen szabálysértési eljárást lehet kezdeményezni,

B.

mivel a 2004/23/EK irányelv 12. cikke (1) bekezdésének megfelelően a tagállamok minden harmadik évben jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az önkéntes és térítésmentes adományozás gyakorlatáról,

C.

mivel a jelentést benyújtó 29 ország közül 27 országban létezik (kötelező vagy nem kötelező erejű) szabályozás a szövetek és sejtek önkéntes és térítésmentes adományozására vonatkozóan,

D.

mivel 13 ország rendelkezik a szövet- és sejtdonoroknak nyújtható, költségtérítésre és egyéb ösztönző eszközökre vonatkozó vezérelvekkel,

E.

mivel 19 ország számol be élő szövet- és sejtdonoroknak (a reproduktív sejtek kivételével) bizonyos formában nyújtott költségtérítési, illetve ösztönző eszközökről,

F.

mivel 14 ország kínál valamilyen költségtérítési, illetve ösztönző formát a reproduktív sejtek adományozása után,

G.

mivel négy ország biztosít költségtérítési vagy ösztönző eszközöket az elhunyt donorok hozzátartozóinak,

H.

mivel a célzott figyelemfelkeltő kampányok, illetve az érthető, méltányos, tudományosan megalapozott és meggyőző egészségügyi információ nemzeti és európai szinten történő terjesztése – különösen a betegek közvetlen környezetében – rendkívül fontos szerepet játszik a nyilvánosság ügy érdekében történő megnyerése és a szövet- és sejtadományozás arányának növelése érdekében,

I.

mivel meg kell tiltani az emberi szövetek és sejtek iránti igénynek vagy azok rendelkezésre állásának haszon vagy anyagi nyereség vagy ehhez hasonló előny felkínálása-megszerzése céljából történő reklámozását,

J.

mivel miközben 11 ország rendelkezik a sejtekkel és szövetekkel való önellátást elősegítő hivatalos szakpolitikákkal, 17 másik ország pedig ugyanezen célra, azaz a nemzeti szintű emberisejt- és szövetellátás biztosítására szolgáló kétoldalú megállapodásokkal,

K.

mivel etikai szempontból szintén elsőrendű fontosságú az, hogy a lehetőségekhez mérten biztosítsák a gyógyászati célokhoz szükséges megfelelő szövet- és sejtellátást; mivel ezt az ellátást a polgárok érdekét szolgáló módon és ennélfogva a közjogi intézmények felügyelete mellett kell irányítani;

L.

mivel a jelentést benyújtó országok többségében állami szövet-, illetve sejtgyűjtő és -ellátó intézmények működnek, vagy pedig az állami és magánkézben tartott szövet-, illetve sejtgyűjtő és -ellátó intézmények kettős rendszere áll fenn,

M.

mivel emberi szövetek és sejtek gyűjtését olyan személyek végezhetik, akik sikeresen elvégezték a gyűjtendő szövetek és sejtek terén szakosodott klinikai team által meghatározott képzési programot, vagy pedig a gyűjtésre feljogosított szövetfeldolgozó és -tároló egységek,

N.

mivel az emberi szövetek és sejtek recipiensek javára történő kinyerése csak két feltétellel végezhető el: annak orvosi vagy tudományos és gyógyászati céllal kell történnie, és a kinyert részeknek önkéntes adományozás tárgyát kell képezniük,

O.

mivel a szövetek és sejtek kinyerésének keretét a következő elveknek kell meghatározniuk: névtelenség (kivéve a hozzátartozó számára élődonorral végzett kinyerés esetén), ingyenesség, hozzájárulás, a szervek betegek közötti igazságos elosztására irányuló kötelezettség, valamint a donorok és recipiensek egészségügyi biztonsága,

P.

mivel a szövet- és sejtkinyerés csak akkor végezhető el, ha a donor a megfelelő tájékoztatás után ahhoz előzetesen írásban, szabadon hozzájárul; mivel ez a hozzájárulás bármikor és különös formai követelmények nélkül visszavonható,

Q.

mivel az emberi testben való alkalmazásra szánt szövetek és sejtek használata a betegségek átvitelének kockázatával jár a recipiensekre nézve; mivel e kockázat csökkenthető a potenciális donorok körültekintő megválasztásával és a gyűjtés előtt egy kockázat-haszon elemzés alapján történő értékelésével, minden egyes adományozás megvizsgálásával és nyomon követésével, valamint a szövetek és sejtek gyűjtésére a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján megállapított és frissített szabályokkal és folyamatokkal összhangban létrehozott eljárások alkalmazásával,

R.

mivel bizonyos szövetek és sejtek adományozása a donor részére komoly kockázattal jár, és mivel e kockázat különösen magas a petesejt-adományozás terén az adományozást megelőző hormonkezelés miatt;

S.

mivel az EU vezérelvét jelentő és a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után kötelező erejű Alapjogi Charta tiltja az emberi test és részei ekként történő, haszonszerzési célú felhasználását,

T.

mivel tanácsos lenne, hogy valamennyi tagállam rendelkezzen kötelező erejű szabályokkal ezen etikai elv érvényesítése céljából, beleértve a büntetőjogi eszközöket is;

U.

mivel azonban továbbra is kétséges, miként egyeztethetők össze ezen etikai elvvel az adományozásokkal összefüggésben nyújtott egyes költségtérítési formák, különösen ha az ilyen költségtérítést az elhunyt donorok rokonainak nyújtják;

V.

mivel a térítésmentes adományozás nemcsak etikai elv, hanem a donor és a recipiens egészségének védelméhez is szükséges, ugyanis ha az adományozási eljárás nagy pénzösszegekkel függ össze, az ösztönözheti a donort a kockázatok vállalására, és akadályozhatja a kórtörténetében szereplő kockázatok közlését,

W.

mivel sok bizonyíték támasztja alá, hogy az allogén köldökzsinórvér-átültetés sok beteg számára már sikeresnek bizonyult, és arra vonatkozóan is szavahihető tanulmányok állnak rendelkezésre, hogy néhány esetben az ilyen sejtekkel végzett autológ kezelés sikeres lehet,

X.

mivel megbízható sajtóforrások jelentései szerint a szövetek és sejtek terén az önkéntes adományozás elvét újra meg újra megsértik,

Y.

mivel a sejtek és szövetek donortól a recipiensig és visszafelé történő nyomon követhetősége, valamint a sejtek és szövetek élő donorjainak és recipienseinek hosszú távú nyomon követése a biztonság és a minőségirányítás központi elemét jelenti,

1.

üdvözli az önkéntes és térítésmentes szövet- és sejtadományozásról szóló második jelentés előterjesztését, amely rámutat, hogy a tagállamokban számos tevékenységet hajtanak végre a térítésmentes adományozás elvének érvényesítése céljából, ám azt is feltárja, hogy még mindig sok a tennivaló;

2.

aggodalommal állapítja meg, hogy a nyilatkozatok alapján a tagállamok fele rendszeresen küzd emberi szövet- és sejthiánnyal, különösen gerincvelő-, ivarsejt- és olyan szövethiánnyal, mint a szaruhártya és a bőr; úgy gondolja ezért, hogy felül kell vizsgálni a hatályban lévő politikákat és jogszabályokat, amelyek elégtelennek bizonyulnak ahhoz, hogy az Európai Unióban megküzdjünk az önellátás kihívásával;

Ingyenesség, hozzájárulás és egészségügyi biztonság

3.

hangsúlyozza, hogy a szervadományozásnak önkéntesnek, ingyenesnek és névtelennek (kivéve a hozzátartozó számára élő donorral végzett kinyerés esetén) kell lennie, és a személyi integritást tiszteletben tartó jogi és etikai szabályok szerint kell történnie;

4.

felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el élő donorokat védő intézkedéseket, és biztosítsák, hogy a szervadományozás névtelen (kivéve a hozzátartozó számára élő donorral végzett kinyerés esetén), önkéntes, szabad hozzájáruláson, megfelelő tájékoztatáson alapuló és díjtalan legyen;

5.

felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse figyelemmel a tagállamokban zajló fejleményeket, alaposan tanulmányozzon minden, a civil társadalom részéről érkező vagy a sajtóban megjelenő jelentést, és hozza meg a megfelelő intézkedéseket, köztük adott esetben a szabálysértési eljárás indítását;

6.

úgy véli, hogy elengedhetetlenül fontos, hogy a tagállamok világosan meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek mellett tisztességes és arányos költségtérítés nyújtható, szem előtt tartva azt, hogy a kompenzáció szigorúan a szövet- és sejtadományozás során felmerült költségek megtérítésének feltételeire korlátozódik – mint például utazási költségek, bevételkiesés vagy éppenséggel az orvosi eljárással és a lehetséges mellékhatásokkal összefüggő gyógyászati költségek –, és megtiltva ezáltal minden pénzbeli ösztönzést, és elejét véve a potenciális donort érő hátrányoknak; az ilyen ellentételezésnek átláthatónak és rendszeresen ellenőrzöttnek kell lennie;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen jelentést az élő donoroknak nyújtott ellentételezés jelenlegi nemzeti gyakorlatairól és kritériumairól, különösen a petesejt-adományozás tekintetében;

8.

felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a donoroknak kizárólag az etikai elvvel összhangban nyújtsanak költségtérítést; javasolja, hogy e kérdés kapjon különös figyelmet abban az esetben, amikor a költségtérítést nem a donornak, hanem elhalálozása után a családjának nyújtják;

9.

felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az élő donorokat egészségi állapotuk és kórelőzményük kockázat-haszon elemzésen alapuló felmérése – szükség esetén többek között pszichológiai felmérés – alapján, képzett és gyakorlott szakemberek válasszák ki;

10.

felszólítja a tagállamokat, hogy a szövet- és sejtkinyerés tekintetében hozzanak intézkedéseket a gyámság alatt álló kiskorúak és nagykorúak védelmére;

Névtelenség, nyomon követhetőség, átláthatóság és tájékoztatás

11.

hangsúlyozza, hogy az átláthatóság és a biztonság elve kulcsfontosságú a szervadományozás társadalmi támogatottságának magas szintjéhez; szorgalmazza, hogy a tagállamok törekedjenek egy átlátható és mind a donor, mind a recipiens számára biztonságos adományozási rendszer kialakítására;

12.

felhívja a tagállamokat, hogy határozzanak meg szabályokat az emberi eredetű szövetek és sejtek donortól betegig és visszafelé történő nyomon követhetőségének biztosítására, valamint hozzanak létre egy rendszert az emberi szövetek és sejtek harmadik országokból történő behozatalának szabályozására, biztosítva, hogy egyenértékű minőségi és biztonsági szabványok legyenek érvényben;

13.

felhívja a tagállamokat, hogy a lakosság körében fokozzák a szövet- és sejtadományozást elősegítő tájékoztatási és figyelemfelkeltő kampányaikat, és gondoskodjanak a világos, tisztességes, tudományosan megalapozott és meggyőző információ- és adatszolgáltatásról, amely alapján a lakosság tájékozott döntéseket hozhat; hangsúlyozza, hogy a donorokat teljes körűen tájékoztatni kell az eljárás során alkalmazott módszerekről, valamint ezek morális, pszichés, egészségügyi és társadalmi következményeiről.

14.

felszólítja a tagállamokat, hogy összehangoltan lépjenek fel az internetes ivarsejt-feketepiacok kialakulása ellen, minthogy fennáll annak a kockázata, hogy az ilyen piacok veszélyeztetik a szövetek és sejtek minőségét és biztonságát, illetve jogi, etikai és közegészségügyi problémákat is felvetnek;

A bevált módszerek megosztása és az európai és nemzetközi együttműködés megerősítése

15.

felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a bevált módszerek cseréjét, különösen a szövet- és sejtellátás, a szövetek és a sejtek minőségének a szállítás során történő megőrzése, a szövet- és sejtadományozással kapcsolatos tudatosság növelése, valamint az egészségügyi személyzet képzése terén;

16.

elvárja, hogy valamennyi tagállam hozzon létre állami szövet- és sejtbankokat;

17.

uniós szintű szabványok és követelmények megállapítására hív fel a magánkézben tartott szövet- és sejtbankokra vonatkozóan;

18.

véleménye szerint a megfelelő ellátás biztosítására vonatkozó etikai alapkövetelmény érvényesítése érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kellene vizsgálniuk egy egész Európára kiterjedő, a donorokat és a lehetséges recipienseket tartalmazó adatbázis kialakításának lehetőségét az ellátás közérdekű kezelése és – ha lehetséges – a hiány elkerülése céljából;

19.

úgy véli, hogy a kétoldalú megállapodások rendkívül fontos szerepet játszanak azoknak az országoknak a támogatásában, amelyek szövet- vagy sejthiánnyal küzdenek, vagy belföldön nem rendelkeznek egyező donorral, valamint annak biztosításában, hogy a szövetekről és sejtekről szóló információk szabadabban áramoljanak a tagállamok között;

20.

különösen üdvözli – európai közegben – az Eurocet e téren betöltött szerepét, amely meghatározó szerepet játszik a szövet- és sejtadományozási és átültetési tevékenységekre vonatkozó adatok összegyűjtésére szolgáló központi európai adatbázisként; felhívja a tagállami hatóságokat, hogy erősítsék meg az Eurocettel folytatott együttműködésüket, hogy további közös szabványokról állapodjanak meg a sejt- és szövetadományozás terén, és ezáltal az egészségügyi szakemberek javítani tudják az európai polgároknak kínált egyezéseket;

21.

felhívja a tagállamokat, hogy e téren derítsék fel az átfogóbb nemzetközi együttműködés összes lehetőségét, különös tekintettel a vérképző őssejtek lehetséges felhasználásaira;

Köldökzsinórvér és őssejtek

22.

elismeri a köldökzsinórvérrel kapcsolatban tett jelentős tudományos előrelépéseket, amely számos betegség, köztük gyermekbetegségek kezelésében jelent rendkívül ígéretes gyógyászati alternatívát;

23.

rámutat, hogy jelenleg a köldökzsinórvér-őssejtek nem hematológiai jellegű betegségek kezelésére való alkalmazásával foglalkozó klinikai vizsgálatokat nagyrészt az EU-n kívül végeznek; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák meg a megfelelő intézkedéseket egy olyan szabályozói keret megalkotása érdekében, amely elősegítené a köldökzsinórvér-őssejtek fokozottabb rendelkezésre állását;

24.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unióban az összes születés csupán 1 %-a esetében kerülnek tárolásra köldökzsinórvérből származó őssejtek; következésképpen hangsúlyozza, hogy fontos, hogy az anyák születéskor köldökzsinórvért és -szövetet adományozzanak olyan állami vagy magánbankoknak, amelyek közös műveleti és etikai szabványokat követnek, hogy ezzel segítsék a betegségek kezelését és az e téren folyó további kutatásokat; hangsúlyozza továbbá, hogy a nyomon követhetőség egyike kell legyen az említett bankok nemzeti vagy európai szintű jóváhagyásához szükséges követelményeknek; hangsúlyozza, hogy az ilyen bankokon keresztül történő elosztási folyamatnak tisztességesnek, méltányosnak, megkülönböztetéstől mentesnek és átláthatónak kell lennie;

25.

rámutat, hogy az állami sejtbankoknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket az adatok titkosságának védelmére, hogy összeegyeztessék a nyomon követhetőségi követelményt és a donort megillető jogok – például az orvosi titoktartás és a magánélethez való jog – védelmének követelményét;

26.

azon a véleményen van, hogy a nem családon belül adományozott köldökzsinórvér – függetlenül attól, hogy állami vagy magánbankban tárolják-e – adományozását tovább kell fejleszteni, hogy a tárolt köldökzsinórvér-egységek bekerüljenek a Nemzetközi Csontvelődonor Regiszter (BMDW) nyilvántartásába és rendelkezésére álljanak minden megfelelő betegnek, akinek szüksége van rájuk;

27.

felhívja a figyelmet arra, hogy az ilyen adományozáshoz az anya megfelelő tájékoztatás alapján meghozott, szabad és írásban rögzített hozzájárulása szükséges, és hogy e hozzájárulásnak az adományozás előtt bármikor, különös formai követelmények nélkül visszavonhatónak kell lennie;

28.

felszólítja a tagállamokat, hogy – például a szülésre felkészítő tanfolyamokon tartott – tájékoztató kampányok révén hívja fel a figyelmet az állami köldökzsinórvér-őssejttárolásra, és javasolja, hogy erre az Európai Unió Alapjogi Chartájának előírásai szerint kerüljön sor;

29.

úgy véli, hogy a férfiakat és nőket a szülés utáni köldökzsinórvér-adományozás minden lehetséges opciójáról tájékoztatni kell, mint például az állami vagy magánbankban tárolás, az autológ vagy heterológ célra, vagy kutatási célra történő adományozás stb; úgy véli, hogy átfogó, tárgyilagos és pontos tájékoztatást kell nyújtani a köldökzsinórvérbankok előnyeiről és hátrányairól;

30.

felhívja a tagállamokat, hogy ezzel egyidejűleg javítsák a köldökzsinórvér-őssejtek megőrzési gyakorlataival kapcsolatos tájékozott beleegyezéshez és a választás szabadságához fűződő szülői jogok hatékonyabb védelmét;

31.

javasolja, hogy a tagállamok mérlegeljék a köldökzsinórvért tároló állami és magánbankokra vonatkozó működési és etikai szabványok elfogadását és érvényesítését, amelyek biztosítják például az emberi test és annak részei haszonszerzési célú felhasználása tilalmának elvét, és biztosítják a nyomon követhetőséget;

32.

elvárja, hogy a tagállamok legalább egy, köldökzsinórvért tároló állami bankot létrehozzanak;

33.

a köldökzsinórvér-őssejtek megőrzésével kapcsolatos fejlemények és a köldökzsinórvér-őssejtek alkalmazásával foglalkozó, folyamatban levő klinikai vizsgálatok figyelembevételével szorgalmazza a tudomány és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoport által „A köldökzsinórvér tárolásának etikai szempontjai” (19. számú vélemény) címmel, 2004-ben kiadott vélemény naprakésszé tételét;

34.

felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az ilyen kinyerések elvégzésére jogosult szülőotthonok területi hálózatáról annak érdekében, hogy a köldökzsinórvér-ellátást az összes lakott területen biztosítsák;

35.

szorgalmazza, hogy a nemzeti hatóságok a szülőket célzó nemzeti tájékoztató kampányok meghatározásakor és megvalósításakor egyeztessenek minden olyan bankkal, amely tiszteletben tartja a köldökzsinórvér vételére és tárolására vonatkozó uniós műveleti szabványokat;

36.

uniós szintű szabványok és követelmények megállapítására hív fel a magánkézben tartott, köldökzsinórvért tároló bankokra vonatkozóan;

37.

megjegyzi, hogy a magán- és állami szektorok közötti együttműködési minták és lehetőségek egyes tagállamokban már léteznek, és szoros közreműködésre ösztönzi a magántulajdonban lévő és állami köldökzsinórvérbankokat, hogy országos, európai és nemzetközi szinten is fokozzák a köldökzsinórvér és szövetek rendelkezésre állását és cseréjét; felszólítja a tagállamokat, hogy megfelelően szabályozzák mind az állami, mind a magánbankokat a tökéletes átláthatóság és a köldökzsinórvér biztonsága szavatolása érdekében, hangsúlyozva, hogy a bankoknak a paciensek maximális előnye érdekében nyitott és a tájékoztatás terén szilárd munkagyakorlatokról kell gondoskodniuk;

38.

felhívja a figyelmet az őssejtek kinyerésére szolgáló, perifériás vér őssejtek kinyerésével (PBSC) dolgozó nem intruzív eljárások fejlődésére;

39.

véleménye szerint a tagállamoknak fontolóra kell venniük, hogy csontvelődonor regisztereik bővítése és a többi ország nemzeti regisztereivel való együttműködés révén növeljék a csontvelődonorok és a perifériás vérből nyert őssejtet adományozó donorok számát, hogy a Nemzetközi Csontvelődonor Regiszter segítségével bármely beteg, akinek őssejt-transzplantációra van szüksége, nagyobb eséllyel találjon megfelelő donort;

40.

felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan programokat, amelyekkel az etnikai kisebbségi háttérrel rendelkezőket arra ösztönzik, hogy adományozzanak szöveteket és sejteket az állami bankoknak, hogy ezzel csökkentsék az egyező donorok hiányát ebben a csoportban;

41.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok hatáskörébe tartozik a humán embrionális őssejtekkel és az in vitro megtermékenyítéssel kapcsolatos kutatás engedélyezése, tiltása vagy szabályozása, de a tagállamoknak e tekintetben tiszteletben kell tartaniuk a 2004/23/EK irányelvben megállapított szabályokat, beleértve a minőséget és a biztonságot, valamint a térítésmentes adományozás elvét; rámutat, hogy az Európai Unió hatásköre ezen a területen korlátozott, és e hatáskör alkalmazásakor tiszteletben kell tartania az Alapjogi Charta elveit, valamint az Európai Bíróság ítéletében alkalmazott elveket;

42.

felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb javasolja a 2004/23/EK irányelv felülvizsgálatát, hogy azt összhangba hozza a 2010/45/EU irányelvben a szervadományozásra vonatkozóan megállapított elvekkel, és hogy vegye figyelembe a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után kialakult új jogi helyzetet, és figyelembe vegye a tudományos fejleményeket, az ágazat szereplőinek gyakorlati tapasztalatát, valamint e jelentés ajánlásait;

43.

arra is felszólítja a Bizottságot, hogy javasolja az 1394/2007/EK rendelet felülvizsgálatát egy olyan rendelkezéssel való kiegészítése érdekében, amely garantálná az ingyenes adományozás elvének alkalmazását, hasonlóképpen a 2010/45/EU irányelvbeli előíráshoz, illetve hogy vegye figyelembe a rendelet végrehajtása tekintetében, különösen a kkv-k kapcsán felmerült problémákat;

*

* *

44.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  HL L 207., 2010.8.6., 14. o.

(2)  HL C 161. E, 2011.5.31., 65. o.

(3)  HL L 324., 2007.12.10., 121. o.

(4)  HL L 102., 2004.4.7., 48. o.

(5)  HL L 38., 2006.2.9., 40. o.

(6)  HL C 320E., 2005.12.15., 251. o.


3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/38


2012. szeptember 11., kedd
A nők zöld gazdaságban játszott szerepéről

P7_TA(2012)0321

Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása a nők zöld gazdaságban játszott szerepéről (2012/2035(INI))

2013/C 353 E/05

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

tekintettel a Bizottságnak a „Rio+20: a zöld gazdaság és a jobb irányítás felé vezető úton” című, 2011. június 20-i közleményére (COM(2011)0363),

tekintettel a Bizottságnak „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i közleményére (COM(2011)0112),

tekintettel a Bizottságnak „A nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás – 2010. évi jelentés” című, 2011. február 11-i közleményére (SEC(2011)0193),

tekintettel a Bizottságnak „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i közleményére (COM(2010)0491),

tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben megrendezett negyedik nőügyi világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, valamint ezt követően az ENSZ Peking +5, +10 és +15 rendkívüli ülésein 2000. június 9-én, 2005. március 11-én és 2010. március 2-án elfogadott, a pekingi nyilatkozat és a cselekvési platform végrehajtására irányuló további fellépésekről és kezdeményezésekről szóló záródokumentumokra,

tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének „A pekingi cselekvési platform K. területe Európai Unióban történő végrehajtásának felülvizsgálata: a nők és a környezet, a nemek közötti egyenlőség és az éghajlatváltozás” című, 2012. évi jelentésére,

tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD), valamint a Legkevésbé Fejlett Országok, Szárazföldbe Zárt Országok és Kis Szigetországok Főképviselőjének Hivatala (UN-OHRLLS) által közösen kiadott, a 2011 májusában megrendezett, a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciára kidolgozott, „Miért mérvadó a zöld gazdaság a legkevésbé fejlett országok számára” című jelentésre (1),

tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja keretében készült „Zöld munkahelyek: tisztességes foglalkoztatás felé egy fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású világban” című, 2008. szeptemberi jelentésre (2),

tekintettel az ENSZ-nek „A nemek közötti egyenlőség központi jelentősége, és a nők szerepvállalásának a fenntartható fejlődés érdekében történő növelése” című, a nők helyzetéről szóló 2011. november 1-jei jelentésére (3), amelyet az ENSZ 2012-ben megrendezésre kerülő, fenntartható fejlődésről szóló konferenciája (Rio+20) záródokumentumának előfutáraként készítettek,

tekintettel a nők fő csoportjának (WMG) a Rio+20 konferencián képviselt álláspontjáról kidolgozott, 2011. november 1-jei összefoglalásra (4),

tekintettel a nők fő csoportjának „A zöld gazdaság nemi szempontú megközelítése” című, az Egyesült Nemzetek Szervezete fenntartható fejlődésről szóló 2012. évi konferenciájának előkészítéseként kidolgozott, 2011. márciusi helyzetjelentésére (5),

tekintettel a „Bilen, Biffen, Bostaden: Hållbara laster – smartare konsumtion” címmel a svédországi Stockholmban 2005-ben közzétett hivatalos kormányzati jelentésre (6),

tekintettel a nőkről és az éghajlatváltozásról szóló, 2012. április 20-i állásfoglalására (7),

tekintettel „A nők részvétele a politikai döntéshozatalban – minőség és egyenlőség” című, 2012. március 13-i állásfoglalására (8),

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2011” című 2012. március 13-i állásfoglalására (9),

tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló konferenciáját (Rio+20) megelőző közös európai uniós álláspont kialakításáról szóló, 2011. szeptember 29-i állásfoglalására (10),

tekintettel az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (11),

tekintettel a gazdasági hanyatlás és a pénzügyi válság nemi szempontjairól szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (12),

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0235/2012),

A.

mivel a zöld gazdaságot fenntartható gazdaságként határozhatjuk meg, amely társadalmi és ökológiai fenntarthatóságot jelent; mivel a társadalmi fenntarthatóság olyan társadalmi rendet foglal magában, amelyet nemtől, etnikai hovatartozástól, bőrszíntől, vallástól, szexuális irányultságtól, fizikai képességektől vagy politikai meggyőződéstől függetlenül a nemek közötti egyenlőség és a társadalmi igazságosság hat át,

B.

mivel az éghajlati változások és a csökkenő biológiai sokféleség a nők és férfiak életkörülményeit, jólétét és jóllétét veszélyeztetik; mivel ezért az ökoszisztémánk megőrzése a zöld gazdaság alappillérét képezi; és mivel a jelenlegi generációk nem háríthatják át a felelősséget a jövő generációira a mostani környezeti problémák megoldásával kapcsolatban, mivel az ökológiai fenntarthatóság – az élet alapját képező ökológiai folyamatok fenntartása, valamint annak érdekében, hogy a jelenlegi és jövőbeli életminőség összességében emelhető legyen – maga után vonja a közösségi erőforrások használatát, megőrzését és bővítését,

C.

mivel a nemi szerepek miatt a nők nem ugyanolyan módon fejtenek ki hatást a környezetre, mint a férfiak, valamint számos országban a strukturális normák és a hátrányos megkülönböztetés miatt korlátozott a nők erőforrásokhoz és olyan lehetőségekhez való hozzáférése, amelyek a helyzet kezelését és az alkalmazkodást elősegítenék,

D.

mivel a környezetvédelmi politikák közvetlenül hatnak az egyének egészségi és társadalmi-gazdasági helyzetére, és mivel a nők eltérő gazdasági és társadalmi helyzetére és igényeire való érzékenység hiányával párosuló, nemek közötti egyenlőtlenség azt jelenti, hogy a nők sokszor aránytalanul szenvednek a környezet állapotromlásától és az erre a területre vonatkozó, nem megfelelő politikáktól,

E.

mivel a nők a zöld gazdaságban betöltött szerepét egyes tagállamokban továbbra is alábecsülik, és nem ismerik el, továbbá a nem biztosított szociális védelem, egészségbiztosítás, megfelelő bérek és nyugdíjjogosultságok miatt számos esetben hátrányos megkülönböztetés éri őket,

F.

mivel az éghajlati változások és az ökoszisztéma pusztulása a legszegényebbeket – akiknek a számítások szerint 70 %-a nő – érinti majd a legérzékenyebben,

G.

mivel a zöld gazdaságra való átállás a környezeti terhelések mérséklése, a társadalmi igazságosság növelése és egy olyan társadalom megteremtése érdekében szükséges, amelyben a nők és a férfiak egyenlő jogokkal és lehetőségekkel rendelkeznek,

H.

mivel a zöld gazdaságra való áttérés a nők zöld munkaerő-piaci integrációja szempontjából gyakran különös nehézséget jelent, tekintettel arra, hogy a nők gyakran nem rendelkeznek a zöld gazdaságban a szakértői feladatok betöltéséhez szükséges kellő technikai képesítéssel,

I.

mivel a nők egyértelműen alulreprezentáltak a környezeti kérdésekről folyó tárgyalásokon, a költségvetési egyeztetéseken és a zöld gazdaság megvalósítását célul kitűző döntéshozatalban,

J.

mivel a fogyasztási és életviteli minták lényeges mértékben befolyásolják a környezetet és az éghajlatot; mivel a gazdag világ fogyasztási szokásai – például az élelmiszerek és a közlekedés tekintetében – hosszú távon fenntarthatatlanok, különösen arra való tekintettel, hogy a világon minden nőnek és férfinak joga van jólétben élnie,

K.

mivel a nők és a férfiak fogyasztási mintái általában eltérőek; mivel a nők társadalmi-gazdasági helyzetüktől függetlenül kevesebbet fogyasztanak a férfiaknál, illetve – például kevesebb hús fogyasztására, kevesebb gépjárműhasználatra és fokozott energiahatékonyságra vonatkozó – fogyasztási döntéseik révén nagyobb fokú hajlandóságot tanúsítanak a környezet megóvása iránt,

L.

mivel a nemekre jellemző jelenlegi hatalmi szerkezet következtében a nők nem rendelkeznek ugyanakkora befolyással, és nem férnek hozzá ugyanolyan mértékben a közlekedési rendszerekhez, mint a férfiak; mivel ahhoz, hogy javuljanak a nők közlekedési lehetőségei, hatékonyabbá kell tenni a tömegközlekedést, több gyalog- és kerékpárutat kell létesíteni, és a szolgáltatásoknak rövidebb távolságokra kell lenniük, illetve fejleszteni és bővíteni kell a környezetbarát közlekedési eszközökkel kapcsolatos ismereteket és ezek innovációját,

M.

mivel a nők – a férfiakéhoz képest alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszuk, a hagyományosan aránytalanul nagy részben rájuk nehezedő otthoni feladatok, valamint a természeti erőforrások szűkössége által kiváltott vagy súlyosbított konfliktushelyzetekben az őket fenyegető erőszak miatt – különösen kiszolgáltatottak környezeti kockázatok és az éghajlatváltozás hatásainak,

N.

mivel a nőknek teljes mértékben részt kell kapniuk a zöld gazdaságra vonatkozó politikaformálásban, döntéshozatalban és végrehajtásban, mivel a nőknek teljes mértékben részt kellene venniük a zöld gazdaságra vonatkozó tervezési, döntéshozatali és végrehajtási munkában; mivel a – nők részvételével megvalósított – jól bevált gyakorlatok jobb katasztrófaelhárítást, nagyobb biológiai sokféleséget, nagyobb élelmiszerbiztonságot, a sivatagosodás megfékezését és védett erdőket eredményeztek,

O.

mivel nincsenek átfogó és összehasonlítható adatok arra vonatkozóan, hogy a zöld gazdaság milyen hatást gyakorol a munkaerőpiacra,

Általános megjegyzések

1.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a társadalom átálljon a zöld gazdaságra, amelynek keretein belül az ökológiai szempontok szorosan összefonódnak a társadalmi fenntarthatósággal, például a nemek közötti nagyobb egyenlőséggel és a nagyobb mértékű társadalmi igazságossággal;

2.

megjegyzi, hogy a zöld gazdaság meghatározott, fontos részei kihatnak az ökoszisztémára, a fogyasztásra, az élelmiszerekre, a növekedésre, a közlekedésre, az energiára és a jóléti ágazatra;

3.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós intézményekhez és bizottságokhoz intézett, „Rio+20: a zöld gazdaság és a jobb irányítás felé vezető úton” című bizottsági közleményből hiányzik a nemek közötti egyenlőség szempontja;

4.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a környezetvédelmi és éghajlati témájú stratégiák, programok és költségvetési projektek tervezése, végrehajtása és értékelése folyamán gyűjtsenek életkor és nemek szerint lebontott adatokat: statisztikák nélkül nehezebb a nemek közötti egyenlőség növelését célzó releváns intézkedéseket megvalósítani;

5.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemi szempontok és az ezekkel kapcsolatos aggályok nem épültek be megfelelően a fenntartható fejlődésre vonatkozó politikákba és programokba; emlékeztet arra, hogy növeli a nemek közötti egyenlőtlenséget az, hogy a nemi szempontok hiányoznak a környezetvédelmi politikákból, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a környezetvédelmi politikák során nemzetközi, nemzeti és regionális szinten hozzanak létre a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére szolgáló mechanizmusokat;

6.

felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen a nemek közötti egyenlőség és a zöld gazdaság összefüggéseire, valamint a nőknek a zöld innovációk, szolgáltatások és termékek fejlesztéséhez való hozzájárulására irányuló kutatásokat;

7.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassanak és mozdítsanak elő konkrét kutatásokat és tanulmányokat arra vonatkozóan, hogy a zöld gazdaságra való áttérés hogyan hat majd a különféle ágazatokban a nőkre és a férfiakra, továbbá elemezze a nők szerepét az átállás megkönnyítésében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fel a nemek közötti esélyegyenlőség szempontját a környezetvédelembe és a környezeti hatásvizsgálatokba;

8.

felismeri, hogy sürgős szükség van egy nemzetközi megállapodásra a zöld gazdaság fogalmának olyan közös meghatározásával kapcsolatban, amely a társadalmi és ökológiai fenntarthatóság kettős pillérén alapul; hangsúlyozza, hogy a civil társadalomnak – különösen a társadalmi mozgalmaknak, a környezetvédelmi szervezeteknek és a női jogvédő szervezeteknek – jelentős szerepet kell betöltenie a zöld gazdaság céljainak és célkitűzéseinek meghatározásában;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy minden szinten – a helyi és regionális fejlesztési és kutatási tevékenységeket is beleértve – szisztematikusan illessze be a nemek közötti egyenlőség szempontját a környezetvédelmi politikák meghatározásába, végrehajtásába és figyelemmel kísérésébe; felszólítja a Bizottságot, hogy a jó kormányzás eszközeként használja fel a nemek közötti egyenlőség érvényesítését, és támogassa annak előmozdítását;

10.

sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós strukturális alapokra (az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA)) és a közös agrárpolitikára vonatkozó jövőbeli rendeletek és programok tervezése és tárgyalása során segítse elő a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú kérdését, különösen a zöld gazdaságra való átállásra vonatkozó intézkedések keretében;

11.

megállapítja, hogy a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségeket olyan távoli, elszigetelt területeken lehet kiaknázni, ahol nincs elektromos áram, és hozzájárulnak a nem szennyező energiatermeléshez; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az ERFA és az ESZA felhasználásával hozzanak létre a megújuló és környezetbarát energiaforrások kiaknázását célzó létesítményeket; emellett több innovációra, valamint a férfiak és nők fokozottabb részvételére ösztönöz például a megújuló és környezetbarát energia és építészet fejlesztésében;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy a felvilágosító kampányok során adjon tájékoztatást a zöld gazdaságra való átállás fontosságáról, és a nemi szempontokat figyelembe vevő környezetvédelmi politikák kedvező hatásairól;

Fenntartható fogyasztás

13.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi környezettel kapcsolatos szakpolitikai területen, valamint a gazdasági döntéshozatal valamennyi szintjén jelenjen meg a nemek közötti egyenlőség; e célkitűzéseket a civil társadalommal konzultálva kell összeállítani;

14.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjék el egy új, szociális és éghajlatbarát növekedési mutató alkalmazását, amely a jóllét nem gazdasági vonatkozásaira is kiterjed, és elsődlegesen a fenntartható fejlődéssel összefüggő kérdéseket, köztük a nemek közötti egyenlőséget, a szegénység csökkentését és az alacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsátást állítja a középpontba;

15.

megállapítja, hogy az emberek lakhatásra, ételre, élelmiszerre, energiára és munkára irányuló jogos igényét az ökoszisztéma megóvásával és az éghajlati változások korlátozásával kell kielégíteni, valamint a föld erőforrásait az emberi jogokkal összhangban kell felhasználni, ami nagyobb mértékű egyenlőséghez vezet, és magában hordozza azt is, hogy azok a környezeti igazságosság elve alapján kerülnek elosztásra;

16.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy gyermekeink és unokáink számára jó életkörülményeket biztosítsunk, valamint hogy a gazdasági fejlődés a jelenlegi szükségleteket a jövő generációk érdekeinek csorbítása nélkül elégítse ki;

17.

kiemeli, hogy a GDP a termelés mérőszáma, és nem a környezeti fenntarthatóságot, az erőforrás-hatékonyságot, a társadalmi integrációt vagy általánosan a társadalmi fejlettség mértékét mutatja; kéri, hogy dolgozzanak ki új, világos és mérhető mutatókat, amelyek figyelembe veszik az éghajlati változásokat, a biológiai sokféleséget, az erőforrás-hatékonyságot és a társadalmi igazságosságot;

18.

felszólítja a tagállamokat, hogy a zöld gazdaság létrehozása érdekében hozzanak olyan költségvetési intézkedéseket, amelyek egyrészről megszabják a környezetterhelés árát, másrészről forrásokat szánnak a zöld innovációk és a fenntartható infrastrukturális rendszerek létesítésének ösztönzésére;

19.

úgy véli, hogy az uniós közpénzeket sokkal nagyobb arányban kellene fenntartható közjavakra fordítani;

20.

szorgalmazza egy olyan feltétel kikötését, amely értelmében uniós támogatásban csak környezetbarát és a társadalmi fenntarthatóságot elősegítő tevékenységek részesülhetnek;

Fenntartható közlekedés

21.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy olyan fenntartható közlekedési rendszereket hozzanak létre, amelyek egyenlő mértékben figyelembe veszik a nők és férfiak közlekedési igényeit, és egyszersmind enyhe hatást gyakorolnak a környezetre;

22.

felkéri a Bizottságot, hogy olyan projektekre összpontosítsa a kutatásfinanszírozást, amelyek kulcsszerepet játszanak az innovatív és fenntartható közlekedési megoldások kidolgozásában;

23.

felszólítja a tagállamokat, hogy csökkentsék a közlekedési ágazat környezeti és energetikai hatásait, és növeljék a nemek közötti egyenlőséget azáltal, hogy nagyobb mértékben hozzáférhetővé válnak az informatikai rendszerek és megvalósul a forgalmi szempontból hatékony tervezés;

24.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állítsanak fel egy olyan közlekedési hierarchiát, amely egyértelműen megmutatja, hogy az átfogó környezeti és forgalmi célok elérése érdekében melyik közlekedési módot kell előnyben részesíteni;

25.

kéri, hogy a közlekedési módok rangsorolása előtt – és a különböző helyi körülmények teljes körű figyelembevételével – készüljenek statisztikák a közösségi és magáncélú közlekedési módok környezetre gyakorolt hatásáról, és kéri, hogy a közigazgatási szervek mutassanak példát e téren;

26.

kéri a tagállamokat, hogy az illetékes számvevőszékek az államháztartás ellenőrzései során vegyék figyelembe a közlekedés közigazgatási szervek általi használatának környezeti hatásait;

27.

kéri, hogy a tagállamok szociális és adóügyi ösztönzőkkel, valamint a munkavállalóknak védelmet nyújtó jogi keret létrehozásával fejlesszék a távmunkát;

28.

felhívja a tagállamokat, hogy a közlekedési szolgáltatások minőségének és mennyiségének fokozásával, a közlekedési módok és lehetőségek biztonságának, kényelmének és fizikai elérhetőségének javításával, illetve integrált és kiegészítő közlekedési rendszerek biztosításával – különösen a kisvárosokban és a vidéki területeken – jelentősen erősítsék meg a helyi közösségi közlekedési szolgáltatásokat, s ezáltal erősítsék meg a nők, a fogyatékkal élők és az idősek utazási képességeit, lehetőséget nyújtva nagyobb mértékű társadalmi beilleszkedésükre és életkörülményeik javítására;

29.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható közlekedési rendszer létrehozására irányuló erőfeszítések során tekintetbe kell venni azt, hogy a nők és a férfiak a különböző kockázatértékelés miatt különbözőképpen ítélik meg a nyilvános helyeket, ezért a közlekedési rendszeren belüli biztonságos környezetnek prioritást kell kapniuk a nők és a férfiak szempontjából is;

A szociális ágazat és a zöld munkahelyek

30.

megállapítja, hogy a – például a mezőgazdaságon, energiaiparon, közlekedésen, fogyasztáson, kutatáson, technológián, információs technológián és az építő- vagy hulladékiparon belüli – zöld munkahelyek jelentős szerepet játszanak a zöld gazdaságban;

31.

felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a nők vállalkozói kedvét a zöld gazdaságban a nők zöld gazdasághoz való hozzáférésének megkönnyítésén, adatok terjesztésén és képzési műhelyeken keresztül, illetve olyan intézkedések meghozatalával, amelyek segítik a nőket a munka és a magélet közötti egyensúly megteremtésében; felhívja a tagállamokat, hogy bátorítsák a nők vállalkozói készségét a környezetvédelem és a környezetbarát technológiák fejlesztése terén – például a megújulóenergia-, a mezőgazdasági és az idegenforgalmi ágazatban –, illetve zöld innovációk fejlesztése során, különösen a szolgáltatási ágazaton belül; megjegyzi, hogy a megújuló energia a női vállalkozók számára új munkalehetőségeket teremthet olyan területeken, ahol különösen magas a munkanélküli nők aránya;

32.

sürgeti a tagállamokat, hogy az új zöld munkahelyekre való áttérés elősegítése érdekében biztosítsák a nők számára a megfelelő munkakörülményeket, az elfogadható színvonalú egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és lakhatáshoz való hozzáférésüket, valamint határozott részvételüket a szociális párbeszédben;

33.

megjegyzi, hogy a fenntartható gazdaság „mindenkinek zöld”, azaz tisztességes munkalehetőséget és fenntartható közösségeket teremt, valamint lehetővé teszi a javak méltányosabb elosztását;

34.

megállapítja, hogy a zöld gazdaságban nem csak a zöld munkahelyek fontosak, hanem az összes, enyhe környezeti hatással járó munkahely is; megjegyzi, hogy ilyen munkahelyeket a magánszektorban lehet találni, de a szociális ágazatban – például az oktatásban és a gondozói szolgáltatásokban – is találkozhatunk velük;

35.

felszólítja a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése érdekében biztosítsák a nők egyenlő képviseletét a politikai döntéshozatali szervekben, valamint a kormány által kinevezett, a környezetvédelmi, energetikai és zöld munkahelyekkel kapcsolatos politikák meghatározásával, tervezésével és végrehajtásával foglalkozó testületekben és intézményeknél; felszólítja a tagállamokat, hogy a zöld munkahelyek szektorában több nőt nevezzenek ki vezető beosztásba és a vállalatok igazgatótanácsába; hangsúlyozza, hogy amennyiben ez a cél önkéntes módon nem érhető el, a nemek közötti egyenlőség és a demokrácia erősítése érdekében célzott intézkedéseket – például kvóták megállapítását vagy más módszereket – kell bevezetni;

36.

rámutat, hogy a gazdaság ökológiai átalakítása és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás óriási keresletet hoz létre szakképzett munkavállalók iránt; utal arra, hogy a női munkavállalók erősen alulreprezentáltak a megújuló energiaforrások ágazatában, és különösen a tudományos és technológiaintenzív munkakörökben; kiemeli, hogy különösen fontos, hogy a tagállamok cselekvési terveket határozzanak meg annak előmozdítására, hogy több nő válasszon képzést és karriert magának a műszaki tudományok, a természettudományok, az információs technológia és más csúcstechnológiai területen, minthogy számos zöld munkahely fog a jövőben e területeken koncentrálódni;

37.

felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak és fejlesszenek ki olyan módszereket, amelyekkel a nőket arra ösztönzik, hogy a környezetvédelem, a közlekedési ágazat és az energiaszektor területén válasszanak képzést és foglalkozást maguknak, és ily módon határozottan lépjenek fel azzal a sztereotip szemlélettel szemben, amely a természettudományos és alkalmazott tudományos pályákon a férfiaknak kedvez;

38.

hangsúlyozza, hogy támogatni és ösztönözni kell a nők hozzáférését a kisvállalkozásoknak nyújtott mikrohitelekhez;

39.

felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak és fejlesszenek ki olyan módszereket, amelyekkel a férfiakat arra ösztönzik, hogy a csekély környezeti hatást kifejtő szociális ágazatban válasszanak képzést és foglalkozást maguknak;

40.

felhívja a tagállamokat, hogy az európai uniós programok – így például az ERFA és az ESZA – segítségével dolgozzanak ki a nők számára olyan szakképzéseket, amelyek a magán- és az állami szektorban egyaránt elősegítik hozzáférésüket az új zöld munkahelyekhez és a csekély környezeti hatást kifejtő feltörekvő technológiákhoz; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a női munkavállalók nagyobb bevonását – pl. a megújuló ágazatban és a tudomány-technológiaintenzív álláshelyeken – az ökológiai átalakítással kapcsolatos képzési projektekbe és programokba, valamint az oktatás és képzés segítségével arra összpontosítsanak, hogy a nők megszerezzék az ahhoz szükséges kompetenciákat és képzettséget, hogy azonos alapról versenyezhessenek a férfiakkal a foglalkoztatás és az egyéni előmenetel terén; megállapítja, hogy a férfiak könnyebben férnek hozzá a mezőgazdasági termelési eszközökhöz és a vállalkozói tevékenységek terén élenjáró technológiákhoz, amelyek elengedhetetlenek a zöld gazdaságban a magas képzettséget igénylő munkahelyek megszerzéséhez;

41.

megállapítja, hogy ahhoz, hogy a nők a férfiakkal egyenlő feltételek mellett tudjanak részt venni a zöld gazdaságban, több gyermek- és idősgondozási létesítményekre van szükség annak érdekében, hogy a nők és a férfiak is össze tudják egyeztetni a családi és a szakmai életet, valamint garantálni kell a nők nemi és reprodukciós jogait; rámutat, hogy a szakpolitikáknak és rendeleteknek törekedniük kell arra, hogy támogatást nyújtsanak a szociális biztonsághoz, a családtervezéshez és a gyermekgondozáshoz, minthogy a nők csak olyan társadalomban lesznek képesek szakértelmüket kamatoztatni és egyenlően hozzájárulni a zöld gazdaságok sikerre viteléhez, amely biztosítja az említett követelmények teljesülését;

42.

rámutat, hogy a gazdaság zöldítését ma már a gazdasági fejlődés ösztönzése egyik eszközének tekintik, különösen a gazdasági válsággal és az Európa 2020 stratégiával összefüggésben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassa a gazdaság „kizöldítésére” irányuló erőfeszítéseket olyan beruházások és programok ösztönzése révén, amelyek elősegítik a zöld innovációt és a zöld munkahelyeket, illetve azokra irányulnak, akiknek a legnagyobb szükségük van azokra; fenntartja, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség alapvetően fontos az egyenlőtlenségek súlyosbításának elkerülése érdekében;

43.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyűjtsenek és elemezzenek nemek szerint lebontott adatokat a pénzügyi források elosztására vonatkozóan, a nemek szerint elkülönülő ágazatokhoz és a zöld innovációhoz viszonyítva, valamint dolgozzanak ki mutatókat a zöld gazdaságnak a területi és társadalmi kohézióra gyakorolt potenciális, részekre bontott hatásai mérésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy stratégiai irányítást és eszköztárat, amely révén hatékonyan lehet reagálni a foglalkoztatás szintjén és a munkaerőpiac struktúrájában felmerülő változásokra;

Fenntartható politika a nemzetközi kapcsolatokban

44.

azt várja, hogy a szélesebb körű és a fenntarthatóbb gazdasági mutatókra való áttérés a fejlesztési politikában is ahhoz vezet, hogy a fejlődő országokkal kapcsolatban a társadalmi és környezetvédelmi célokra nagyobb hangsúly kerül, továbbá hogy egyedi politikákkal és rendeletekkel biztosítani fogják a nők nemzeti erőforrások feletti tulajdonjogát és ellenőrzését; hangsúlyozza, hogy szükség van a nőknek az energetika, a vízügy, az üzleti vállalkozások és a mezőgazdasági termelés irányításához és működéséhez szükséges szolgáltatásokhoz és új technológiákhoz való hozzáférése elősegítésére; hangsúlyozza, hogy szükség van a nők fokozottabb bevonására az üzleti és szervezeti szféra vezetői szintjén;

45.

felhívja a Bizottságot, hogy teljes körűen ismerje el és kezelje a környezet állapotromlásának az egyenlőtlenségekre – különösen a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségre – gyakorolt többszörös hatását, és az éghajlatváltozás és a környezetvédelmi fenntarthatóság területén az új szakpolitikai javaslatok kidolgozása során biztosítsa a nők egyenlő jogainak előmozdítását;

46.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki mutatókat az egyes projektek és programok nemekre vonatkozó következményeinek megállapítására, valamint a zöld gazdaság megvalósítása érdekében támogassák a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényesülését a környezetvédelmi stratégiákban;

47.

felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet arra, hogy a világ sok helyén a lányok és a nők számára nagy jelentősége van a tiszta vízhez való hozzáférésnek, mivel gyakran az ő feladatuk, hogy vízért menjenek, és azt hazaszállítsák; hangsúlyozza, hogy szintén fontos a női őslakosságnak a helyi ökoszisztémára vonatkozó tudásának a megőrzése;

48.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozott figyelmet fordítson arra, hogy számos fejlődő országban a társadalmi beidegződések és a patriarchális minták továbbra is számottevően korlátozzák a nők pályafutását a zöld gazdaságban, továbbá hogy a nők nem jutnak hozzá a kérdéses ágazatba való bejutáshoz szükséges ismeretekhez, képzéshez és technológiákhoz;

49.

felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet arra, hogy emberek milliárdjai függnek teljes mértékben a biomasszától mint energiaforrástól; valamint hogy a gyerekek és a nők a biomassza begyűjtése, feldolgozása és használata miatt egészségügyi problémákkal küzdenek; ezért hangsúlyozza, hogy a megújuló és a hatékonyabb energiaforrások érdekében beruházásokra van szükség;

50.

kéri, hogy készítsenek elmélyült hatástanulmányokat az EU és harmadik országok között kötött két- és többoldalú szerződésekről az éghajlatváltozás, a nemi egyenjogúság és a fenntartható fejlődés tekintetében, és kéri a Bizottságot, hogy a kereskedelmi támogatással és a fejlesztési támogatások egyéb formáival kapcsolatos kezdeményezések keretében nyújtson támogatást kifejezetten az éghajlatváltozások kezelésére;

51.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy modern technológia- és ismeretátadási programot, amely hozzásegítheti a fejlődő országokat és a régiókat ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a környezeti változásokhoz;

52.

hangsúlyozza, hogy az éghajlati változások megfékezésével kapcsolatos stratégiák kidolgozásakor figyelembe kell venni az erőforrásokhoz – például a mikrohitelekhez, a kölcsönökhöz, az információhoz és a technikához – való hozzáférés vonatkozásában a nemek közötti egyenlőtlenséget;

*

* *

53.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.


(1)  http://unctad.org/en/Docs/unep_unctad_un-ohrlls_en.pdf

(2)  http://www.unep.org/labour_environment/features/greenjobs-report.asp.

(3)  http://www.unwomen.org/wp-content/uploads/2011/11/Rio+20-UN-Women-Contribution-to-the-Outcome-Document.pdf.

(4)  http://www.womenrio20.org/Women’s_MG_Rio+20_Summary.pdf.

(5)  http://www.wecf.eu/download/2011/March/greeneconomyMARCH6docx.pdf.

(6)  http://www.regeringen.se/content/1/c6/04/59/80/4edc363a.pdf.

(7)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0145.

(8)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0070.

(9)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0069.

(10)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0430.

(11)  HL C 308. E, 2011.10.20., 6. o.

(12)  HL C 236. E, 2011.8.12., 79. o.


3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/47


2012. szeptember 11., kedd
A nők munkakörülményei a szolgáltatási ágazatban

P7_TA(2012)0322

Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása a nők munkakörülményeiről a szolgáltatási ágazatban (2012/2046(INI))

2013/C 353 E/06

Az Európai Parlament,

tekintettel Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére, 153. cikke (1) bekezdésének i. francia bekezdésére és 157. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

tekintettel a Bizottság „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i közleményére (COM(2012)0173) és annak kísérő dokumentumára a személyi és háztartási szolgáltatások foglalkoztatási potenciáljának kiaknázásáról (SWD(2012)0095),

tekintettel az Európai Unió társadalmi változás és innováció programjáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2011. október 6-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0609),

tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020) (1),

tekintettel a Bizottság a férfiak és a nők közötti egyenlőség terén 2010-ben elért előrehaladásról szóló 2011. évi jelentésére (SEC(2011)0193),

tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményére (COM(2010)0491),

tekintettel „A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról – Az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része” című tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2010)0193),

tekintettel a Tanács 2009. június 8-i„Rugalmas biztonság válság idején” című következtetéseire,

tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK irányelvre (2),

tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK irányelvre (átdolgozott szöveg) (3),

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre (4),

tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért 2008. évi, „A női és férfi munkavállalók helyzete közötti különbségek Európában” című jelentésére,

tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért 2007. évi, „Európai munkakörülmények: távlatok a nemek közötti egyenlőség terén” című jelentésére,

tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979. december 18-i egyezményre,

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2011” című, 2012. március 13-i állásfoglalására (5),

tekintettel „A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” című, 2011. március 8-i állásfoglalására (6),

tekintettel a bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nőkről szóló, 2010. október 19-i állásfoglalására (7),

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0246/2012),

A.

mivel számos ország gazdaságában lezajlott a harmadik ágazat térnyerésének folyamata, amelynek eredményeképpen a szolgáltatási ágazat a legnagyobb foglalkoztatóvá lépett elő és a legnagyobb mértékben járul hozzá az érintett országok GDP-jéhez, illetve a szolgáltatási ágazat adja az Európai Unió gazdasági tevékenységének 70 %-át, valamint a az összes foglalkoztatott hasonló és egyre növekvő százalékos részarányát, továbbá mivel 2010-ben az EU átlagában a szolgáltatási ágazatban dolgozott az összes foglalkoztatott majdnem 70 %-a, míg az iparban 25,4 %-a, a mezőgazdaságban pedig 5,2 %-a;

B.

mivel jelenleg tízből kilenc munkahely a szolgáltatási ágazatban jön létre, a felmérések pedig azt mutatják, hogy az egységes szolgáltatási piac további bővítése elősegítheti egy jelentős foglalkoztatási potenciál kibontakoztatását, azaz munkahelyek létrejöttét, amire az EU-nak sütgős szüksége van a jelenlegi válság idején;

C.

mivel a nők foglalkoztatottsági aránya 62,1 %, a férfiaké pedig 75,1 %, ami azt jelenti, hogy az Európa 2020 stratégia elsődleges célja – 75 %-os foglalkoztatottsági arány elérése 2020-ig – csak akkor teljesíthető, ha több nő tud belépni a munkaerőpiacra;

D.

mivel a női munkavállalók többsége a szolgáltatási ágazatban dolgozik, és mivel az Unióban ez a hányad átlagosan 83,1 % volt, szemben az aktív férfi lakosság esetében mért 58,1 %-kal;

E.

mivel a nők aránytalanul nagy számban dolgoznak a rugalmas és részmunkaidős foglalkoztatási piacon a társadalmunkban meglévő nemi sztereotípiák miatt is, amelyek szerint a nők elsődleges feladata a családról való gondoskodás, ezért az általános nézet szerint a férfiaknál alkalmasabbak arra, hogy időszakos, alkalmi vagy részmunkaidős munkát végezzenek, illetve otthonról dolgozzanak; mivel a rugalmas munkaidőt, többek között a távmunkát, a részidős vagy otthoni irodai munkát jórészt még mindig „női” munkaidő-beosztásnak tekintik;

F.

mivel a szolgáltatási ágazat sok megoldást kínál a rugalmas munkaszerződések tekintetében – mint például a rugalmas munkaidő, a részmunkaidő és a határozott idejű szerződések –, amelyek, ha szabadon választhatóak, segíthetnek a nőknek és férfiaknak egyaránt abban, hogy összeegyeztethessék a munkát és a gondozási tevékenységet; mivel a nők inkább igénybe veszik a rugalmas vagy részmunkaidős állásokat szakmai és családi kötelezettségeik összeegyeztetése érdekében, akkor is, ha az óradíj tekintetében különbség van a részmunkaidős és a teljes munkaidős munkavállalók óradíja között; mivel a nők többször szakítják meg karrierjüket és kevesebb munkaórát gyűjtenek, mint a férfiak, ami ronthatja szakmai előmenetelüket és társadalmi felemelkedési kilátásaikat, és ami kevésbé jól jövedelmező szakmai életpályában is megnyilvánul;

G.

mivel a bizonytalan foglalkoztatás az uniós munkaerőpiac tartós jellemzője, és mivel e bizonytalanság inkább a nőket érinti, akik bér tekintetében megkülönböztetést szenvednek, több részidős állást vállalnak és emiatt a férfiakénál alacsonyabb fizetést kapnak, kevesebb szociális védelemben részesülnek, életpályájuk tekintetében lassabban haladnak előre, kisebb lehetőségük van a gazdasági függetlenségre, ami arra ösztönzi őket, hogy visszatérjenek a privát szférába/háztartásba, ami visszalépést jelent a feladatok megosztása terén; mivel a be nem jelentett foglalkoztatásban jelentős a nők aránya, akiket főként házimunkára és gondozásra alkalmaznak;

H.

mivel a férfiaknak – minden képzettségi szinten – nagyobb százalékának van munkahelye, mint a nőknek, noha ez utóbbiak ugyanolyan képzettek, vagy magasabb végzettséggel bírnak, mint a férfiak, de képességeiket gyakran kevésbé veszik figyelembe, és a szakmai pályafutásuk lassabban fejlődik;

I.

mivel az egyetemi diplomával rendelkezők közel 60 %-a nő, ennek ellenére aránytalanul kis számban képviseltetik magukat a szolgáltatási ágazat vezetői tisztviselői és döntéshozói pozícióiban;

J.

mivel a nők túlságosan nagy arányban a szolgáltatási ágazat legalacsonyabb képzettséget igénylő, legkevésbé elismert és legrosszabbul fizetett állásait töltik be, éppen ezért a bizonytalan foglalkoztatottság sokkal inkább jellemző a nők, mint a férfiak körében;

K.

mivel a nők munkaerő-piaci szerepét a munkaadók általában alábecsülik, mivel esetükben valószínűbb, hogy szülés és gyermeknevelés miatt pályájukat megszakítják;

L.

mivel a nőknek a szakmai élet terén adott nagyobb lehetőségeket eszköznek és a társadalom egészébe történő befektetésnek kell tekinteni, különösen a jelenlegi európai demográfiai változások és kihívások összefüggésében;

M.

mivel a nők több nehézségbe ütköznek a munka és a magánélet összeegyeztetése terén, mert a családi élet és a családi felelősségek felosztása sokszor egyenlőtlen és az eltartott családtagok gondozása többnyire a nőkre hárul, valamint mivel a munka és a magánélet jobb egyensúlyát lehetővé tevő politikák elősegítik a foglalkoztatási potenciál felszabadítását a nők körében, és megkönnyítik a nők és a rendelkezésre álló munkahelyek jobb egymáshoz rendelését, ezáltal serkentve a gazdasági növekedést, a foglalkoztatást és az innovációt; mivel ezzel összefüggésben a gyerekeknek és az eltartott családtagoknak ellátási szolgáltatások nyújtására irányuló kormányzati politikák jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a nők és a férfiak képesek legyenek a munkahely és a gondozási tevékenységek eltérő követelményeit kezelni;

N.

mivel a hagyományos nemi szerepek és sztereotípiák továbbra is erős hatást gyakorolnak a férfi és a női szerepkörök elosztására otthon, a munkahelyen és az egész társadalomban, és érvényesül a nemek közötti egyenlőség megvalósítása előtt álló örökölt akadályok fennálló állapotának megőrzésére irányuló tendencia, emiatt és a szolgáltatási ágazatban a nők foglalkoztatásának és személyes fejlődésének lehetőségei gyakran korlátozottak, ami akadályozza egyénekként és gazdasági szereplőkként történő teljes kibontakozásukat;

O.

mivel a nők elleni családon belüli, házastársi, gazdasági és nemi erőszak az emberi jogok megsértését jelenti, ami a kulturális és gazdasági háttértől függetlenül valamennyi társadalmi réteget érint;

P.

mivel a nők gazdasági függetlensége elengedhetetlen feltétele annak, hogy egyéni és szakmai útjukat irányítani tudják, és valódi döntéseket hozhassanak;

Q.

mivel a nők és a férfiak között az új technológiákhoz és az internethez való hozzáférés és azok használata terén egyenlőtlenség áll fenn, mely jelenség „a nemek közötti digitális szakadék” néven ismert és gyakran készséghiányhoz, sőt „digitális analfabetizmushoz” vezet;

R.

mivel férfiak és nők közötti, ugyanazért a munkáért vagy azonos értékű munkáért járó keresetkülönbség éppen a szolgáltatási ágazatban az egyik legmagasabb mértékű;

1.

kiemeli, hogy a szolgáltatási ágazatban erőteljes horizontális szegregáció érvényesül, azaz a munkahelyek nemek közötti megoszlása egyenlőtlen: a munkahellyel rendelkező nők közel fele Nemzetközi Munkaügyi Szervezet foglalkozások egységes nemzetközi osztályozási rendszerében felsorolt 130 foglalkozás közül 10-ben összpontosul: bolti eladó és termékbemutató ügynökök, háztartási alkalmazottak és más kisegítők, takarítók és mosást végző személyek, személyi ápolók és hasonló munkakört ellátók, irodai munkát végzők, középfokú végzettségű igazgatási alkalmazottak, szállodai-vendéglátóipari személyzet, titkárok és adatrögzítők, kisvállalkozás-vezetők, középfokú végzettséget igénylő pénzügyi és kereskedelmi foglalkozásokban dolgozók, valamint ápolók és szülésznők;

2.

felszólítja a Bizottságot, hogy ezeket a szakmákat népszerűsítő kampányokkal lépjen fel e nemi megosztottság ellen;

3.

hangsúlyozza, hogy a nők és a férfiak fizetése közötti szakadék áthidalása érdekében csökkenteni kell a foglalkoztatás területén érvényesülő kirekesztést, ami a tipikusan női munkahelyeken alkalmazott nők esetében gyakran rosszabb, mint a hasonló képesítésű, de más ágazatokban alkalmazott nők esetében.

4.

megjegyzi, hogy a közszférában is a női foglalkoztatás túlsúlya jellemző, ahol az aktív női népesség 25 %-a, ám az aktív férfi népesség csupán 17 %-a dolgozik; kiemeli, hogy e szektorban a nőket sokkal jobban fenyegeti a munkahely elvesztése a költségvetési megszorítások miatt; rámutat, hogy az Európa 2020-ban – az EU növekedési stratégiájában – rögzített, nőkre és férfiakra vonatkozó 75 %-os foglalkoztatási célkitűzések teljesítése érdekében erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy a köz- és magánszférában egyaránt több nő jelenjen meg a munkaerőpiacon; rámutat, hogy sok tagállam esetében jelentősen több a női, mint a férfi orvos;

5.

felkéri a tagállamokat, biztosítsák, hogy az – átlátható és egyértelmű felvételi és előléptetési kritériumokkal jellemezhető – közszféra tanúsítson példás magatartást a közigazgatási állásokba, különösen pedig a vezető pozíciókba való egyenlő bejutás terén; hangsúlyozza a foglalkoztatottakra vonatkozó átlátható kiválasztási és felvételi szabályok bevezetésének szükségességét a magánszektorban is;

6.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket a szolgáltatási piac további mélyítése felé az abban rejlő jelentős munkalehetőségek fejlesztése érdekében;

7.

hangsúlyozza a sztereotípiák és a nemi alapú megkülönböztetés elleni, a nők hátrányos helyzetét csökkentő aktív politikák révén történő küzdelem fontosságát a szolgáltatási ágazatban, ahol feltételezik, hogy vannak férfi és női munkák, mely utóbbiak a háztartásban a nők által végzett munkákhoz hasonlatosak és ezek egyfajta kiterjesztésének tekinthetők (ruha- és textilkészítés, oktatás, betegápolás, takarítás stb.); arra kér, hogy az oktatási és szakmai tanácsadás vállaljon nagyobb szerepet az iskolában annak érdekében, hogy a fiatalok közében előmozdítsa a férfiak és a nők közötti egyenlőséget, illetve hogy küzdjön a sztereotípiák ellen, ezzel olyan képesítések és szakmák irányába terelje a fiatal nőket, amelyben alulképviseltek; megjegyzi, hogy a férfiak jelentősen kisebb arányban választják a pedagógus szakmát, mint a nők, és hangsúlyozza, hogy e hivatás területén több férfira van szükség;

8.

rámutat, hogy a szolgáltatási szektorban foglalkoztatott nők között többségben vannak azok, akik a szociális, ápolói és telekommunikációs ágazatban helyezkednek el, amely szektorok jellemzője, hogy alacsonyabb képzettségi szintet igényelnek, kisebb társadalmi presztízsnek örvendenek, és megfelelnek a hagyományosan nőknek tulajdonított társadalmi szerepeknek, miközben a férfiak dominálnak a legnagyobb presztízzsel és bevétellel járó pénzügyi és a banki ágazatban;

9.

rámutat, hogy a nemek közötti egyenlőség létrejöttének legalapvetőbb elemei közé tartozik az idősekre, az ellátásra szorulókra és a gyermekekre irányuló politikák és szolgáltatások, köztük a szülési, az apasági és szülői szabadságot biztosító ellátások megléte; megjegyzi ezért, hogy a nők és a férfiak joga, hogy fizetett állást vállaljanak, és anélkül, hogy a foglalkoztatáshoz és az egyenlő esélyekhez való jogaik teljes és szabad gyakorlásától megfosztanák őket, gyerekük és családjuk lehessen;

10.

felhívja a figyelmet arra, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás (2010-ben az EU összes foglalkoztatásának 19,2 %-a) továbbra is alapvetően női foglalkoztatási forma: megjegyzi, hogy az Unió aktív női népességének 31,9 %-a dolgozott részmunkaidőben, szemben az aktív férfiak közötti mindössze 8,7 %-os aránnyal, ami azt jelenti, hogy a részmunkaidős tevékenységek 78 %-át nők végzik; rámutat, hogy az EU egészét tekintve a nők 19 %-a, míg a férfiak 7 %-a dolgozik rövidített részmunkaidőben (kevesebb mint heti 20 órában), és a 35–49 év közötti férfiaknak mindössze 3 %-a dolgozik rövidített részmunkaidőben, szemben a nők 18 %-os arányával ugyanezen korcsoportban; egyúttal megjegyzi, hogy a részmunkaidős állások többnyire bizonyos ágazatokban jellemzőek, a részmunkaidőben – többek között rövidített munkaidőben vagy törzsidőben, azaz heti 20–34 órában – foglalkoztatott munkavállalók több mint 38 %-a az oktatásban, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokban, illetve egyéb szolgáltatásokban vagy a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi ágazatban dolgozik;

11.

felhívja a figyelmet a rugalmas munkaidő koncepciójának általános elterjedésére: ide tartozik a hétvégi munkavégzés és a rendszertelen, kiszámíthatatlan és megnövelt munkaidő; illetve felhívja a figyelmet arra, hogy ez a fajta rugalmasságigény nagyobb mértékben érinti a többségében nőkből álló részmunkaidős munkavállalói csoportot, a nők a férfiaknál nagyobb számban vannak kitéve munkaidejük egyik hétről a másikra történő változásának, ami tovább nehezíti számukra a munka és a családi élet összeegyeztetését, különösen egyedülálló anyák és eltartott családtagokat gondozók esetében; hangsúlyozza, hogy a munkaszerződéseknek stabilaknak kell lenniük és tartalmazniuk kell a pontosan meghatározott munkaidőt, ugyanakkor a nő kérésére és a családi és magánéletnek a munkával való jobb összeegyeztetése érdekében a munkaidőt újra lehessen tárgyalni; hangsúlyozza, hogy a rugalmas munkaidőnek a munkavállaló saját döntésének, nem pedig a munkáltató által kierőszakolt és rákényszerített helyzetnek kell lennie; elutasítja az olyan rugalmas és bizonytalan szerződéses helyzeteket, amelyek nem teszik lehetővé a családi élet stabilitásának megszervezését;

12.

emlékeztet arra, hogy az ágazat számos munkahelyére jellemzőek rugalmas munkafeltételek; hangsúlyozza, hogy egyfelől a munkakörülmények fokozott rugalmassága – feltéve, hogy önkéntes és a munkavállalók valódi igényeihez igazodik, illetve hogy a munkavállalók munkaidejük és részmunkaidős beosztásuk tekintetében ellenőrzésük alatt tartják és tisztában vannak a feltételeivel – növeli a nők lehetőségeit a szolgáltatási ágazatban való aktív részvételre és támogatja a munka, család és magánélet összeegyeztetését, ám másfelől a rugalmasság negatív hatással lehet a nők bérére és nyugdíjára, illetve olyan negatív következményekkel jár a foglalkoztatott nők számára, mint a formális szerződések, a szociális biztonság és a foglalkoztatási biztonság hiánya; megjegyzi, hogy mindez eredményezheti a munkahelyi egészség és biztonság feltételeinek a munkáltató általi nem megfelelő biztosítását is;

13.

hangsúlyozza az egyre divatosabbá váló „otthoni munka” jelentőségét; rámutat arra, hogy Németországban és Svédországban a vállalatok több mint 90 %-a új felfogás szerint osztja el a munkahetet, a személyi állomány számára éves és nem heti óraszámot állapít meg és engedélyezi, hogy a férj és feleség megosztozzon az állásán;

14.

hangsúlyozza a megfelelő munkakörülmények biztosításának fontosságát, az ehhez kapcsolódó jogokkal együtt, többek között a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági normák, a hozzáférhetőség, az előmeneteli kilátások, a továbbképzés, a fenntartható szociális biztonság és az egész életen át tartó tanulás tekintetében;

15.

megjegyzi, hogy 2010-ben az EU-ban a határozott időre szóló munkaszerződések aránya kissé magasabb volt az aktív női népesség körében (14,5 %), mint a férfiak körében (13 %);

16.

ismét felhívja a figyelmet, hogy a nők az Európai Unióban átlagosan 16,4 %-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak; jelzi, hogy a nők alacsonyabb bért kapnak azokban az esetekben is, amikor a férfiakkal azonos vagy egyenértékű állásokat töltenek be; megjegyzi, hogy más esetekben nem ugyanolyan állásokat töltenek be, mint a férfiak a továbbra is érvényesülő vertikális és horizontális foglalkoztatási szegregáció miatt, illetve azt, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás gyakoribb a nők körében; ezért kéri, hogy a tagállamok, a munkaadók és a szakszervezeti mozgalom dolgozzanak ki és vezessenek be a munkahelyek értékelésére szolgáló használható és konkrét eszközöket, amelyek hozzájárulhatnak annak meghatározásához, hogy mi az egyenlő értékű munka, ezáltal biztosítva az egyenlő díjazást a férfiak és a nők között, illetve arra ösztönzi a vállalatokat, hogy az egyenlő díjazás területén évente tartsanak vizsgálatot, és a legnagyobb átláthatóság és a nők és a férfiak díjazása közötti szakadék csökkentése érdekében az adatokat hozzák nyilvánosságra; hangsúlyozza, hogy a nők és a férfiak fizetése közötti szakadék következményeként gyakran a nyugdíjak között is szakadék keletkezik, ami azt eredményezheti, hogy a nők a szegénységi küszöb alá kerülnek;

17.

hangsúlyozza ezért, hogy a Lisszaboni Szerződés 157. cikke alapján biztosítani kell, hogy az ugyanazon a munkahelyen dolgozó nők és férfiak egyenlő díjazásban részesüljenek; emlékeztet a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló 2012. május 24-i állásfoglalására (8) és megismétli az ebben megfogalmazott, a 2006/54/EK irányelv legkésőbb 2013. február 15-ig megvalósuló felülvizsgálatára irányuló kérését;

18.

aggodalommal állapítja meg, hogy az alacsony bérek hatalmas többsége és a nagyon alacsony béreknek gyakorlatilag az összessége a részidős munkavégzéshez kapcsolódik, és a bérből és fizetésből élő szegények mintegy 80 %-a nő; jelzi, hogy konkrét intézkedésekkel kell fellépni, különösen a szolgáltatási ágazatban, a bizonytalan munkaviszonnyal szemben, amely különösen a nőket érinti, és ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki stratégiákat a bizonytalan munkaviszony elleni küzdelem érdekében;

19.

rávilágít arra, hogy egy igen elterjedt és megkülönböztető gyakorlat szerint ugyanazon tevékenységnek vagy egy azzal egyenértékű tevékenységnek eltérő foglalkozási besorolást adnak a férfiak és a nők esetében, a takarítási szolgáltatásokon belül például a férfiak inkább karbantartási technikusként, míg a nők takarító személyzetként dolgoznak, és e helyzettel a nők kedvezőtlenebb javadalmazását kívánják indokolni;

20.

megjegyzi, hogy a nők esetében a magasabb iskolai végzettség megszerzése ritkán jár együtt a munkahelyi hierarchiában való előrelépéssel, sem pedig a munkakörülmények javulásával, ilyeténképpen a női népesség körében túlképzettségről beszélhetünk;

21.

felhívja a figyelmet arra, hogy a nők részmunkaidőben történő foglalkoztatásának növekvő trendjével és a határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkező munkavállalókba történő befektetésre irányuló munkáltatói preferenciával összefüggésben a nőknek láthatóan korlátozott hozzáférésük van a továbbképzéshez és képesítésük továbbfejlesztéséhez, ami csökkenti esélyüket a szakmai fejlődésre;

22.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a szolgáltatási ágazatban valamennyi munkavállaló – különös tekintettel a kiszolgáltatott csoportok tagjaira – hozzáférhessen a készségfejlesztő programokhoz és az egész életen tartó tanuláshoz, jövőbeni munkaerő-piaci lehetőségeik javítása, valamint a készségek és a munkaköri feladatok közötti eltérések csökkentése érdekében;

23.

megjegyzi, hogy az egész életen át tartó tanulás összefüggésében a szolgáltatási ágazatban alacsony a nők szakképzésben való részvételi aránya, és felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket e téren;

24.

hangsúlyozza a készségfejlesztés szükségességét a munkaerőpiacra visszatérő idősebb munkavállalók és szülők esetében, akik korábban gyermekek és eltartott hozzátartozók gondozásával foglalkoztak;

25.

jelzi, hogy 2010-ben a legjelentősebb európai vállalatok igazgatótanácsainak csak minden hetedik tagja (13,7 %) volt nő, és a legnagyobb vállalatok igazgatótanácsi elnökei között mindössze 3,4 % volt a nők aránya;

26.

kiemeli annak a munkának a fontosságát, amely arra irányul, hogy a kutatási ágazatban több nő dolgozzon, valamint hangsúlyozza, hogy a nők meghatározó szerepet játszhatnak az új innovatív rendszerek, termékek és szolgáltatások kifejlesztésében a szolgáltatási ágazatban, különösen azért, mert bár a nők felelősek a világban a vásárlási döntések 80 %-áért, a termékek nagy részét férfiak tervezik, beleértve a technikai termékek 90 %-át; véleménye szerint a nők innovációs folyamatokban való nagyobb mértékű részvétele új piacokat nyithatna, és fokozhatná a vállalatok versenyképességét; úgy véli továbbá, hogy az innovatív szolgáltatások előfeltételei annak, hogy kezelni lehessen a jövőbeli kihívásokat, különösen a népesség gyorsuló elöregedése esetén bekövetkező, jóléti szolgáltatások iránti növekvő igényt, valamint a jó kommunikációs és kereskedelmi szolgáltatások révén az egész Európai Unióban jobb lehetőségeket teremtenek a városi és vidéki élethez és munkához;

27.

hangsúlyozza, hogy mivel sok nő továbbra is a szolgáltatási ágazatban választ képzést, ennélfogva e területen rendelkezik üzleti tapasztalattal és kereskedelmi ismeretekkel, rengeteg lehetőség és hatalmas potenciál kínálkozik a női vállalkozások számára; úgy véli, hogy a nők vállalkozói szellemének és vállalkozási tevékenységének fokozására irányuló erőfeszítések hatékonyságának érdekében a termelői szektorban ugyanolyan feltételekre van szükség, mint a szolgáltatói szektorban; ezzel kapcsolatban üdvözli azt a javaslatot, hogy a mikrofinanszírozást bővítsék ki a társadalmi változás és innováció program speciális tengelyévé, és hangsúlyozza a mikrofinanszírozás fontosságát olyan eszközként, amely a női vállalkozók és a szolgáltatási ágazatban kiszolgáltatott munkaerő-piaci helyzetben lévő egyének támogatására szolgál, üdvözli a „társadalomtudatos vállalkozás” kezdeményezésről szóló bizottsági közleményt (COM(2011)0682), mivel elsősorban a nők helyezkednek el társadalomtudatos vállalkozásokban;

28.

megjegyzi, hogy a szolgáltatási ágazatban a nők legnagyobbrészt a kiskereskedelemben és a szállodaiparban töltenek be vezető pozíciót, noha egyre inkább jelen vannak a kevésbé hagyományos területek – mint a biztosítási és a bankszektor – vezető állásaiban; a nők az esetek többségében kisvállalkozások vagy fizetett munkavállaló nélküli vállalkozások ügyvezetőiként töltenek be vezető pozíciót; megjegyzi továbbá, hogy a nagyvállalatoknál a nők rendszerint a kevésbé jelentős területeken – mint a humánerőforrás vagy az adminisztráció – bírnak felső vezetői szerepekkel; ösztönzi a vállalatokat, hogy tegyenek lehetővé rendszeres képzéseket a junior munkavállalók számára és léptessenek életbe hatékony anyasági, apasági és szülői támogatási rendszereket;

29.

kéri, hogy számolják fel a közigazgatásban jelen lévő üvegplafont, amely megakadályozza a nőket, hogy nagy felelősséggel járó pozíciókat töltsenek be; megjegyzi, hogy az állami szektornak példát kell mutatnia ezen a területen;

30.

hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási ágazatban nagyobb arányú a nők illegális foglalkoztatása, mint a férfiaké, részben azért, mert azok a területek, amelyeken hagyományosan nők dolgoznak – például a háztartási szolgáltatások, gondozás – jellemzően kevésbé szabályozottak; megjegyzi, hogy a válság eredményeképpen egyébiránt megnövekedett a feketegazdaság szerepe, jóllehet jellegzetességeit nehéz meghatározni, hiszen előfordulásáról és jelentőségéről megbízható adatok nem állnak rendelkezésre;

31.

üdvözli az éves növekedési jelentésnek „A személyi és háztartási szolgáltatások foglalkoztatási potenciáljának kiaknázása” című munkadokumentumát, és felszólítja a tagállamokat, a szociális partnereket és más érdekelt feleket, hogy aktívan éljenek a szóban forgó kérdés megvitatására irányuló bizottsági felhívással;

32.

felszólítja a tagállamokat, hogy például adókedvezmények vagy szolgáltatási utalványok bevezetésével dolgozzanak ki politikákat az informális gazdaság bizonytalan helyzetben lévő munkavállalóinak szabályos munkavállalókká válása céljából; felhív egy, a szolgáltatási ágazat munkavállalóinak jogairól és e munkavállalók szervezettségének előmozdításáról szóló oktatási program kialakítására; kezdeményezéseket igényel a bizonytalan és szabálytalan munka negatív hatásainak tudatosítására a munkavállalókban és a nagyközönségben, ideértve a munkahelyi biztonság és egészség területét érő hatásokat is;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy rendeljen független tanulmányt a házi gondozói szolgáltatások liberalizálásának hatásairól a munkavállalók helyzetére és körülményeire;

34.

aggodalmát fejezi ki a szolgáltatási ágazatban dolgozó migráns, nem bejelentett munkavállaló nők helyzetével kapcsolatban, különösen, ha magánháztartásokban vannak alkalmazva, mivel többségük bizonytalan munkahelyeken, illetve a háztartási szolgáltatások területén, szerződés nélkül, rossz munkakörülmények között, a bejelentett munkavállalóknál jelentősen alacsonyabb bérért és mindenféle szociális jogot nélkülözve dolgozik; hangsúlyozza ezért megfelelő politikák szükségességét, amelyek biztosítják a migráns munkavállalók alapvető emberi jogait, köztük az egészségügyi ellátáshoz, a tisztességes munkakörülményekhez, az oktatáshoz és a képzéshez, az erkölcsi és testi integritáshoz és a törvény előtti egyenlőséghez való jogot; felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a nemzeti politikákat és gyakorlatokat és fordítsanak fokozott figyelmet a toborzási gyakorlatra, az információ hozzáférhetőségére és az emberi jogok védelmére, valamint hogy bátorítsák a munkavállalókat arra, hogy anélkül hogy ez bármiféle hatással lenne tartózkodási engedélyükre, jelentsék, ha munkakörülményeikkel kapcsolatban visszaélést tapasztalnak;

35.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy haladéktalanul ratifikálják az ILO 189. egyezményét, amelyet a háromoldalú szervezet 2011-ben fogadott el azzal a céllal, hogy biztosítsa a háztartási alkalmazottak tisztességes munkakörülményeit, valamint a többi munkavállalót megillető jogokkal azonos alapvető munkajogokat és támogassa a formális háztartási és gondozási szolgáltatási szektor fejlődését;

36.

felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra egy külön adó- és kedvezményrendszer kialakítását a személyi szolgáltatást vagy háztartási munkát végzők számára a be nem jelentett munka széles körű gyakorlatának szabályozása és ezáltal méltó munkakörülmények biztosítása érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégia keretében benyújtott nemzeti reformprogramjaikban számoljanak be a be nem jelentett munka elleni küzdelemben tett erőfeszítéseikről;

37.

felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el a kiszolgáltatott munkavállalók munka-erőpiaci integrációjára irányuló politikákat, különös tekintettel az alacsonyan képzett, munkanélküli, fiatalabb vagy idősebb munkavállalókra, a fogyatékkal élőkre, a szellemi fogyatékkal élőkre, illetve a kisebbségi csoportokra, így például a migránsokra és a romákra, mégpedig célzott és személyre szabott pályaorientáció, valamint képzési és gyakornoki programok révén;

38.

jelzi, hogy egyes ágazatokban a gazdasági válság és az úgynevezett megszorító intézkedések a nemek közötti egyenlőség érvényesítését célzó intézkedések csökkenéséhez vezettek, ami további akadályt jelent a nemek közötti egyenlőség elvének megvalósítása terén, elsősorban a munkahelyek elvesztésével, az új munkahelyekre történő bejutással és a nők bizonytalan helyzetének súlyosbodásával kapcsolatban, ami – kiegészülve azzal a ténnyel, hogy a férfi foglalkoztatottság a nőinél gyorsabban áll helyre – nagyon hátrányosan érinti a nők foglalkoztatását a szolgáltatási ágazatban, valamint a nők karrierjét és nyugdíját is; felszólítja a Bizottságot, hogy gyűjtsön adatokat a megszorító intézkedéseknek a nők munkaerő-piaci helyzetére gyakorolt hatásáról, különös hangsúlyt fektetve a szolgáltatási ágazatra; hangsúlyozza, hogy mivel a társadalmi kérdésekre fordított nagyobb figyelem a nemek közötti egyenlőtlenségek hatékony kezelésének előfeltétele, a társadalmi és gazdasági kérdések kölcsönös függőségét jobban fel kell ismerni;

39.

hangsúlyozza, hogy az európai munkakörülményekről szóló, 2012. áprilisi ötödik felmérés alapján a munkavállalók 18 %-a számolt be a munka és a magánélet egyensúlyának hiányáról; hangsúlyozza, hogy a munka és a családi élet összeegyeztetését elősegítő megerősített politikákra van szükség, különös tekintettel a családi és magánélet és a szakmai tevékenység összeegyeztetésével kompatibilis, ingyenes, minőségi gyermekgondozási szolgáltatásokra és egyéb eltartottak gondozására irányuló szociális közszolgáltatások és -létesítmények bővítésére és létesítésére, mind a vidéki, mind pedig a városi térségekben; hangsúlyozza, hogy a gondozási szolgáltatások elősegítik a nők körében a szegénység csökkentését azáltal, hogy lehetővé teszik számukra a munkavállalást;

40.

hangsúlyozza, hogy a férfiak aktív részvétele és érdekeltsége az összehangolást elősegítő intézkedésekben, például a részidős foglalkoztatásban kulcsszerepet játszik a munka és a magánélet kiegyensúlyozásában, mivel a családbarát foglalkoztatáspolitikák és a háztartás nem fizetett munkáiban és felelősségeiben való egyenlő részvétel mind a nők, mind a férfiak számára előnyökkel jár; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek határozott politikai lépéseket a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák elleni küzdelemben, és hogy ösztönözzék a férfiakat arra, hogy egyenlő mértékben osztozzanak a gondozás és a háztartás felelősségein, különösen az olyan intézkedések révén, amelyek arra ösztönzik a férfiakat, hogy vegyenek ki szülői és apasági szabadságot, ami erősíti szülői jogaikat és biztosítja a férfiak és nők közötti nagyobb fokú egyenlőséget és a családért és a háztartásért való felelősség megfelelő megosztását, valamint kiegyenlíti a nök azon lehetőségeit, hogy teljes mértékben részt vegyenek a munkaerőpiacon; arra biztatja a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőséget célzó jogalkotási és oktatási intézkedések révén helyesen alkalmazzák a szülői szabadságról szóló 2010/18/EU tanácsi irányelvet (9);

41.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fogadjanak el cselekvési tervet a barcelonai célkitűzések gyermekgondozással kapcsolatos célkitűzéseinek végrehajtására vonatkozóan, és hozzanak létre menetrendet a kitűzött szintek fokozatos elérése tekintetében;

42.

felhívja a figyelmet a nők korlátozott lehetőségeire a téren, hogy alkalmazkodjanak a munkaerő-piaci követelményekhez a jelenkori, erősen globalizált világban, amelyben a munkavállaló nélkülözhetetlen tulajdonsága a nagyfokú mobilitás, illetve a könnyű költözés lakóhelyen kívül eső településen található állás esetén, ami a gyermekgondozás és az otthonnal kapcsolatos teendők iránt sokkal inkább elkötelezett nők esetében gyakorta lehetetlen, illetve nem teszi lehetővé a nők számára, hogy teljes mértékben kihasználják a munkaerőpiacon kínált lehetőségeket;

43.

sürgeti a Tanácsot, hogy szüntesse meg a várandós munkavállalókról szóló irányelv módosításának elfogadása kapcsán kialakult holtpontot, helyt adva az Európai Parlament által javasolt rugalmasságnak, hogy a várandós munkavállalók és a kismamák jogainak védelme és munkakörülményeik javítása terén előrelépések történjenek Európában; ennek kapcsán hangsúlyozza az anyaság és apaság védelmének fontosságát i. a terhesség alatti és utáni elbocsátás, ii. a szülési szabadság alatti fizetéscsökkentés és iii. a pozíciónak és a bérnek a munkába való visszatéréskor történő leszállítása ellen; hangsúlyozza, hogy a vállalatoknál az atipikus munkavállalók, mint a kölcsönzött munkavállalók, a szabadúszó munkavállalók és más ideiglenes alkalmazottak számára biztosítani kell, hogy olyan terjedelemben élhessenek jogaikkal, amely tükrözi az egyes munkavállalók teljesítményét a terhességet és a szülést megelőző időszakban, és amely a kérdéses ágazatban állandó munkaviszonnyal rendelkező munkatársakkal összehasonlítva a lehető legnagyobb mértékben biztosítja az egyenlő bánásmódot;

44.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva és a szociális partnerekkel konzultálva alakítsanak ki olyan stratégiákat, amelyek révén megállapíthatók a szolgáltatási ágazatban alkalmazandó minimumszabályok, beleértve a szabványszerződéseket és a kollektív tárgyalást, valamint törekedve a horizontális és vertikális szegregáció kedvezőtlen következményeinek kezelésére;

45.

hangsúlyozza, hogy a nők elleni erőszak minden formája ellen küzdeni kell a szolgáltatási ágazatban, különös tekintettel a gazdasági erőszakra, a munkahelyi lelki és szexuális zaklatásra, a szexuális visszaélésekre és az emberkereskedelemre;

46.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy a szolgáltatási ágazatban a nők foglalkoztatásának munkafeltételei (az elvégzett munka nehézsége és kockázatai, valamint a munkakörnyezet) megfeleljenek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet munkajogokról és -alapelvekről szóló, 1998. júniusban elfogadott nyilatkozatának és annak alapvető különegyezményeinek;

47.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a személyi szolgáltatásokkal – mint a masszázs vagy a szauna – való visszaélés ellen, amennyiben azok szexuális jellegű, gyakran kényszer alatt végzett és emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatok által ellenőrzött szolgáltatásokat takarnak;

48.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a szolgáltatási ágazatban dolgozó nagyszámú mobil munkavállaló szociális és munkaviszonyhoz kapcsolódó jogainak védelmét, és küzdjenek a kizsákmányolás valamennyi formájával és a társadalmi kirekesztés kockázatával szemben, a munkavállalók jogaira vonatkozó információk könnyű hozzáférhetőségének biztosítása mellett; hangsúlyozza, hogy a mobilitásnak önkéntesnek kell kennie;

49.

hangsúlyozza a nők célzott és koherens képzésének és továbbképzésének támogatását a munkaerőpiacra történő belépéshez és a karrierépítéshez szükséges tudományos és műszaki ismeretek fejlesztése érdekében;

50.

megjegyzi, hogy noha növekszik az alapszinten számítógépet használó és az interneten böngésző nők száma, a készségeket tekintve továbbra is jelentős a digitális szakadék, ami akadályt jelent a nők számára a az információs és kommunikációs technológiák (ikt-k) elérhetősége és használata szempontjából és megnehezíti számukra, hogy magas képzettséget igénylő munkát keressenek és találjanak, és ezáltal növeli a háztartásokon, a közösségeken, a munkaerőpiacon és a tágabb gazdaságon belüli egyenlőtlenségeket; kéri ezért annak elősegítését, hogy a nők megismerkedjenek az új technológiák használatával, továbbá az ingyenes tanfolyamokra történő jelentkezés során kapjanak elsőbbséget; felszólítja a tagállamokat és a régiókat, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) által finanszírozott projektek útján dolgozzanak ki ingyenes számítástechnikai oktatásokat, és ezzel biztosítsanak lehetőséget a nőknek arra, hogy az új technológiákhoz és a számítástechnikához kapcsolódó és a nőknek a szolgáltatási szektorban történő foglalkoztatásához jobb lehetőségeket biztosító területeken új műszaki készségeket sajátítsanak el; kéri ezért a kormányokat, hogy hajtsanak végre politikákat annak érdekében, hogy minél több nő jelentkezzen hallgatónak az információs és kommunikációs technológiai tanfolyamokra;

51.

határozott társadalmi párbeszédre, valamint a munkaadók és a munkavállalók képviselőinek a szolgáltatási ágazatra vonatkozó uniós prioritások megállapításába való bevonására szólít fel, különösen ami a szociális és munkavállalói jogok védelmét, a munkanélküli ellátásokat és a képviseleti jogokat illeti.

52.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.


(1)  A 2011. március 7-i tanácsi következtetések melléklete.

(2)  HL L 376., 2006.12.27., 36. o.

(3)  HL L 204., 2006.7.26., 23. o.

(4)  HL L 373., 2004.12.21., 37. o.

(5)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0069.

(6)  HL C 199E, 2012.7.7., 77. o.

(7)  HL C 70E., 2012.3.8., 1. o.

(8)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0225.

(9)  HL L 68., 2010.3.18., 13. o.


3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/56


2012. szeptember 11., kedd
Oktatás, képzés és az Európa 2020 stratégia

P7_TA(2012)0323

Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása az oktatásról, képzésről és az Európa 2020 stratégiáról (2012/2045(INI))

2013/C 353 E/07

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 165. és 166. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 14. cikkére,

tekintettel a „2012. évi éves növekedési jelentés” című, 2011. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0815),

tekintettel az „Oktatás és képzés az intelligens, fenntartható és befogadó Európában” című, 2011. december 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0902),

tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

tekintettel az oktatás és képzés szociális dimenzióiról szóló, 2010. május 11-i tanácsi következtetésekre (1),

tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre (2),

tekintettel a „Mozgásban az ifjúság – a fiatalok tanulási célú mobilitásának ösztönzése” című, 2011. június 28-i tanácsi ajánlásra (3),

tekintettel az iskolai lemorzsolódás felszámolásáról szóló, 2011. december 1-jei állásfoglalására (4),

tekintettel az Európai Unióban a korai oktatásról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására (5),

tekintettel a „Kulcskompetenciák a változó világban: az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósítása” című, 2010. május 18-i állásfoglalására (6),

tekintettel az egész életen át tartó tanulásnak a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében történő megvalósításáról – az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósításáról szóló, 2008. december 18-i állásfoglalására (7),

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglakoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7–0247/2012),

A.

mivel annak ellenére, hogy történt némi javulás az oktatás és a képzés terén, a legtöbb európai polgár nem vesz részt az egész életen át tartó tanulásban, és egyes mutatók aggodalomra adnak okot; mivel a közismereti oktatás és szakképzés mellett ki kellene emelni a felnőttoktatás, valamint a közművelődés jelentőségét;

B.

mivel az egész életen át tartó tanulás stratégiáit sok tagállamban nem megfelelően hajtják végre annak ellenére, hogy azok az EU 2020 stratégia fontos részét alkotják;

C.

mivel az oktatási és képzési szakpolitikáknak életkortól, fogyatékosságtól, nemtől, faji vagy etnikai származástól, vallástól vagy meggyőződéstől, szexuális irányultságtól, nyelvi és társadalmi-gazdasági háttértől függetlenül mindenkinek lehetőséget kell adniuk az egész életen át tartó tanulásra;

D.

mivel a különböző csoportok számára még mindig korlátozottan állnak rendelkezésre tanulási lehetőségek, és ezek alig igazodnak az igényeikhez; mivel az őslakos népeknek, valamint a különböző nyelvi és kulturális kisebbségeknek lehetőséget kellene adni a saját nyelven való tanulásra;

E.

mivel az EU-nak a jelenlegi válságból való kilábaláshoz elsősorban az oktatáson, a tudáson, az innováción, valamint megfelelő szociálpolitikákon alapuló gazdasági növekedésre van szüksége, és ahhoz, hogy túljusson ezen a kritikus időszakon, fontos, hogy az EU 2020 stratégia keretében ezen a területen ténylegesen és maradéktalanul végrehajtsák a szakpolitikákat;

F.

mivel a tagállamok felelőssége az oktatási és képzési politikák kidolgozása, és mivel e területek megfelelő állami finanszírozást igényelnek annak biztosítása érdekében, hogy az oktatáshoz szociális, gazdasági, faji és politikai megkülönböztetés nélkül egyformán hozzáférjen mindenki;

G.

mivel a megszorító intézkedések és következésképpen az oktatási és képzési rendszerek költségvetésének uniós szintű lefaragása a kohézió és a növekedés egyik legfontosabb hajtóerejét és a tudásalapú gazdaság létrehozására irányuló célkitűzést veszélyezteti;

H.

mivel a tagállamoknak továbbra is együtt kell dolgozniuk és meg kell osztaniuk egymással bevált módszereiket, hogy előmozdítsák nemzeti oktatási és képzési rendszereik fejlődését;

I.

mivel az elégtelen nyelvismeret továbbra is hatalmas akadályt jelent az oktatási és képzési célú mobilitás előtt;

J.

mivel a sikeres oktatási és képzési stratégiának a tanulóknak a személyes fejlődésükhöz és aktív polgári részvételükhöz szükséges készségekkel történő ellátását is célul kell kitűznie;

K.

mivel az egész életen át tartó tanulás a jelenlegi demográfiai viszonyok tükrében élethosszig tartó tanulást jelent, és mivel a továbbiakban jobban figyelembe kell venni az idősebbek által felhalmozott ismeretekben rejlő potenciált;

L.

mivel az új technológiákban való jártasság jelentősen megkönnyíti az egész életen át tartó tanulás céljainak megvalósulását;

M.

mivel az egész életen át tartó tanulás egy hosszan tartó folyamat, amelynek végig kell kísérnie az ember egész életét, a színvonalas kisgyermekkori neveléstől a nyugdíjasoknak szervezett oktatásig;

N.

mivel a minden gyermeknek biztosított színvonalas kisgyermekkori létesítmények és nevelés a jövőre szóló befektetés, és az egyén és a társadalom számára egyaránt jelentős hasznot hoz;

O.

mivel az iskolai lemorzsolódásnak komoly következményei vannak úgy az egyénre, mint az EU társadalmi és gazdasági fejlődésére nézve;

P.

mivel további újítási lehetőségeket kell mérlegelni az egyetem előtti szakaszban nyújtott diáktámogatások terén;

Q.

mivel az oktatás és képzés elérhetősége kulcsfontosságú kihívás a társadalmi befogadás, a kohézió és a szegénység elleni küzdelemhez való további hozzájárulás terén is;

R.

mivel az európai, nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak együtt kell működniük, hogy sikeresen kezelni tudják az Európa előtt álló aktuális problémákat;

1.

tudomásul veszi a fent említett „Oktatás és képzés az intelligens, fenntartható és befogadó Európában” című bizottsági közleményt;

2.

emlékeztet arra, hogy a jelenlegi válság előtt a tagállamok nagyon különböző teljesítményt nyújtottak azon a téren, hogy az oktatásban, képzésben és az egész életen át tartó tanulásban milyen mértékben vesz részt az összes korosztály, az összesített uniós átlag pedig elmaradt a nemzetközi átlagoktól;

3.

rámutat, hogy egyes tagállamok a jelenlegi gazdasági helyzet miatt lefaragták az oktatási és képzési költségvetést, azonban úgy véli, hogy az ilyen rendkívüli stratégiai értékkel bíró befektetéseket meg kell őrizni, sőt növelni kell; hangsúlyozza, hogy az Unió többéves pénzügyi kerete előírja, hogy az EU hosszú távú költségvetésén belül a legnagyobb százalékos növekedést az oktatásnak és a kapcsolódó ágazatoknak kell biztosítani;

4.

hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretben jóvá kell hagyni az oktatásra és a kapcsolódó ágazatokra szánt költségvetés növelését; felhívja a tagállamokat, hogy fogadják el az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó nemzeti stratégiájukat, és biztosítsanak hozzá megfelelő pénzügyi forrásokat, mivel ez az „Oktatás és képzés 2020” stratégia keretében meghatározott célkitűzések teljesítéséhez rendelkezésre álló legjobb eszköz,

5.

kiemeli, hogy a rossz oktatási teljesítmény, az iskolai lemorzsolódás és az oktatási és képzési rendszereken belüli társadalmi egyenlőtlenségek, valamint azok tagállamok fejlődésére gyakorolt hatásának gazdasági költségei lényegesen magasabbak, mint a pénzügyi válság költségei, és a tagállamoknak már most is évről évre meg kell fizetniük ezt az árat;

6.

kéri a tagállamokat, hogy részesítsék előnyben a jövőbeni növekedésbe és a gazdasági egyensúlyba való befektetésnek minősülő oktatási, képzési, ifjúsági, az egész életen át tartó tanulásra fordított, kutatási és innovációs, nyelvi, valamint a kulturális különbözőséggel kapcsolatos képzésre fordított kiadásokat, ugyanakkor gondoskodjanak az ilyen befektetések hozzáadott értékéről; e tekintetben ismételten hangsúlyozza, hogy – amint azt az éves növekedési és foglalkoztatási jelentésben a Bizottság a tudásalapú gazdaságok számára szükséges minimumként ajánlotta – törekedjenek a GDP legalább 2 %-ának a felsőoktatásba való befektetésére;

7.

emlékeztet, hogy a tagállamoknak – annak érdekében, hogy a jövőben felvehessék a versenyt az új világhatalmakkal – meg kell valósítaniuk az Európa 2020 stratégia alapvető célkitűzéseit, amelyek az oktatás területén a következők: 3 %-os arány elérése a kutatásba történő befektetések esetében, az egyetemi végzettséggel rendelkező fiatalok arányának 40 %-ra növelése, valamint az iskolai lemorzsolódás arányának 10 % alá csökkentése;

8.

hangsúlyozza a kutatás jelentőségét egy ambiciózus oktatási és képzési stratégiában; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket az e terület felé törekvő fiatalok számának növelésére;

9.

emlékeztet, hogy külön figyelmet kell fordítani a fiatalokra, mivel az uniós munkanélküliségi ráta több mint 20 %-ra nőtt, egyes tagállamokban vagy régiókban pedig elérte az 50 %-ot, és hogy a fiatalokat, különösen a képzetlenebbeket rendkívül súlyosan érinti a jelenlegi válság; külön kiemeli, hogy a fiatalok munkanélküliségével kapcsolatos megtakarítási programoknak az Unió egyes államaiban, különösen a déli államokban káros hatásai voltak, és többek között más országokba, köztük harmadik országokba is irányuló „agyelvándorlás” következett be; emlékeztet továbbá, hogy a mai tanulók közül hétből egy (14,4 %) pusztán alsó középfokú végzettséggel kerül ki az iskolarendszerből, és nem vesz részt semmilyen további oktatásban vagy képzésben;

10.

felhívja a figyelmet a néhány tagállamban meglévő duális szakképzési rendszerekre, amelyek biztosítják az elmélet és a gyakorlat összekapcsolását, és jobban lehetővé teszik a belépést a munka világába, mint a tisztán iskolai képzési formák;

11.

javasolja a tagállamoknak, hogy a pénzügyi paktum szerint számított tagállami deficitből vonják le az oktatási és képzési befektetéseket, mivel azok az EU 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban álló biztos helyreállás kulcsfontosságú hajtóerejének tekinthetők;

12.

felhívja az uniós intézményeket, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a világosabb, célirányosabb és az új társadalmi kihívásokhoz igazodó ifjúságpolitika uniós szintű kidolgozására; a fiatalok jelenlegi generációja úgy érzi, hogy nem tudja majd elérni ugyanazt a szintű jólétet, amit az előzőnek sikerült;

13.

különösen arra kéri a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket azon fiatalok vonatkozásában, akik valószínűleg hamar elhagyják az iskolát, nem vesznek részt az oktatásban, képzésben, vagy akiknek nincs állásuk, hogy színvonalas oktatást, képzéseket és ifjúsági garanciarendszereket kínáljanak számukra, hogy megszerezhessék a munkaerő-piaci beilleszkedésükhöz szükséges készségeket és tapasztalatokat, és egyesek esetében elősegítve az oktatási rendszerbe való visszailleszkedésüket; ezzel párhuzamosan kéri, hogy a nemzeti oktatási rendszerek sokszínűségének figyelembevétele mellett fordítsanak külön figyelmet a szakoktatásra és szakképzésre a felsőfokú oktatási rendszerekben; kéri a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a fiatalok valódi munkatapasztalatot szerezhessenek és gyorsan beléphessenek a munkaerőpiacra; hangsúlyozza, hogy a gyakornokoskodás fontos a tanulmányok szempontjából és a tanterv részét kell képezze;

14.

felhívja a figyelmet arra, hogy a válság különösen a fiatalok foglalkoztatásában érezteti negatív hatását; hangsúlyozza ezért, hogy az iskola befejezése után nyomon kell követni, hogy a friss diplomások milyen hamar kapnak végzettségüknek és tudásuknak megfelelő munkát, és ezen adatok alapján kell megállapítani az oktatási és képzési rendszerek minőségét és kezdeményezni a rendszerek lehetséges kiigazítását;

15.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy következetesen dolgozzanak az ECVET, a Europass és az Európai Képesítési Keret bevezetésén, megvalósításán és továbbfejlesztésén;

16.

hangsúlyozza, hogy a fiataloknak meghatározó szerepe van a 2020-ra szóló uniós kiemelt célok – a foglalkoztatás, a kutatás és innováció, az éghajlat és energia, az oktatás és a szegénység elleni küzdelem – megvalósításában;

17.

kiemeli, hogy az informális és nem formális oktatás fontos szerepet játszik az értékek, a képességek és a készségek fejlesztésében, különösen a fiatalok esetében, valamint a polgárság tanulása és a demokratikus szerepvállalás szempontjából; kéri a Bizottságot, hogy az új oktatási és ifjúsági programok, valamint a polgársággal foglalkozó programok keretében biztosítson támogatást, többek között pénzügyi támogatást is, az informális és nem formális oktatásnak;

18.

szem előtt tartva, hogy Európában tagadhatatlanul demográfiai változás zajlik, felhívja az egyetemeket, hogy terjesszék ki a tanuláshoz való hozzáférést és korszerűsítsék a tantervet, hogy az európai népesség készségeinek javítása érdekében foglalkozzanak az új kihívásokkal anélkül, hogy ez megkérdőjelezné az ismeretek átadásával kapcsolatos egyetemi feladataikat; ennek kapcsán rámutat a nem hivatalos oktatás és az informális tanulás támogatásának és elismerésének fontosságára;

19.

bátorítja a magánszféra szereplői, különösen a kkv-k, a helyi és regionális hatóságok, valamint a civil társadalmi szereplők és a felsőoktatási intézmények/egyetemek közötti párbeszédet annak előmozdítása érdekében, hogy a hallgatók elsajátítsák a munkaerő-piaci beilleszkedésükhöz szükséges ismereteket és készségeket; emlékezteti a munkáltatókat a munkaköri orientáció fontosságára, mivel ez elősegíti a fiatalok beilleszkedését a munka világába,

20.

emlékeztet arra, hogy a kreativitás az új tudásalapú gazdaság lényegi eleme; hangsúlyozza, hogy a kreatív ágazat jelentős és növekvő mértékben járul hozzá a gazdasághoz, az unió GDP-jének 4,5 %-át képviseli, és 8,5 millió munkahelyet biztosít;

21.

rendkívül fontosnak tartja a szinergiát a munkaerő-kínálat és a munkaerőpiac felszívóképessége között;

22.

hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási közszolgálatok fontos szerepet töltenek be az álláskeresőknek szóló támogatási és tanácsadási politikákban, elsősorban az álláskereséshez vagy a képzések kereséséhez nyújtott támogatás esetében; hangsúlyozza, hogy e munkakeresők közül többnek kell megfelelő, a munkaerőpiacra való visszatérésüket megkönnyítő képzést biztosítani, és ezért felkéri a tagállamokat, hogy fordítsanak erre megfelelő forrásokat;

23.

hangsúlyozza annak meghatározó jelentőségét, hogy célzott programok kidolgozása és megvalósítása révén a fogyatékkal élők számára elérhetővé tegyék az egész életen át tartó tanulást, és problémáikat beemeljék az általános rendeltetésű programokba is; ennek kapcsán külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a fogyatékosság és az egész életen át tartó tanulás közötti különleges viszony jelentős szerepet tölt be a társadalmi kirekesztés jelenségeinek megakadályozásában, beleértve a fogyatékkal élők munkaerő-piaci beilleszkedésének hatékony elősegítését, mivel az ezzel kapcsolatos vizsgálatok szerint a fogyatékos emberek iskolai végzettsége alacsonyabb az átlagnál, és rendkívül alacsony a részvételük ezekben a programokban;

24.

emlékeztet arra, hogy elsősorban a munkaadók felelőssége, hogy a nemek közti egyenlőséget megfelelően szem előtt tartva mindenki számára elérhetővé tegyék az egész életen tartó tanulást; arra bátorítja a munkaadókat, hogy a képzéshez való jogok láthatóságának javításával könnyítsék meg a folyamatos képzést a munkavállalók teljes pályafutása során, biztosítva a képzések elérhetőségét minden munkavállaló számára, valamint megfelelően értékelve a munkavállalók pályafutása alatt a folyamatos képzéssel megszerzett tudást, további szakosodást és szakmai előrelépési lehetőséget biztosítva számukra;

25.

felszólít arra, hogy fokozni kell a formális és nem formális tanulással – beleértve az önkéntességet is – szerzett ismeretek és képesítések tanúsítása és elismerése európai rendszerének létrehozására és végrehajtására irányuló erőfeszítéseket, ezáltal javítva a nem formális tanulás és a formális oktatás közti alapvető fontosságú kapcsolatokat, valamint a nemzeti, és a határokon átnyúló oktatási és munkaerő-piaci mobilitást;

26.

megállapítja, hogy az egyes országok oktatási és képzési rendszerei között nagyok a különbségek, és kéri, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával az időközi jelentés mellett minden egyes tagállam számára adjanak ki a meglévő szakpolitikáik aktualizálását és nemzeti oktatási rendszereik fejlesztését szolgáló, hasznos útmutatást;

27.

az Unió és nemzetközi partnerei valamint a szomszédos országok között az oktatás és képzés terén folytatott politikai párbeszéd és együttműködés fokozása révén felszólít az uniós politikák külső dimenziójának erősítésére, melynek célja a) a gazdasági, társadalmi és politikai téren fennálló kölcsönös függőség növekedésének tükrözése, b) hozzájárulás az Európa 2020 stratégia külső dimenziójának végrehajtásához és c) a stabilitás, a jólét és a jobb foglalkoztatási lehetőségek támogatása a partnerországok polgárai számára, mindeközben jobb eszközöket dolgozva ki a képzett munkaerő Európába irányuló migrációjának kezelésére és elősegítésére, az európai demográfiai fejlemények következtében a készségek terén jelentkező hiányok és hiányosságok ellensúlyozása érdekében;

28.

emlékeztet arra, hogy a globális oktatási piac szereplőiként a szakoktatási és szakképzési rendszereket szélesebb körben össze kell kapcsolni a világgal annak érdekében, hogy megőrizhessék aktualitásukat és versenyképességüket, és azoknak sokkal inkább képessé kell válniuk arra, hogy más európai és harmadik országokból diákokat vonzzanak, oktatást és képzést biztosítva számukra, valamint megkönnyítve készségeik elismerését; hangsúlyozza, hogy a demográfiai változások és a nemzetközi migráció még időszerűbbé teszi ezeket a kérdéseket;

29.

hangsúlyozza, hogy noha kialakulófélben van az európai oktatási és képzési térség, a mobilitási akadályok felszámolásának célkitűzését még nem sikerült elérni, a szakoktatási és szakképzési rendszerek tanulóinak mobilitása pedig továbbra is alacsony; hangsúlyozza, hogy a szakoktatási és szakképzési rendszerek tanulói és tanárai országok közötti mobilitásának jelentős mértékű növelése, valamint a külföldön szerzett tudásuk, készségeik és kompetenciáik elismerése fontos jövőbeli kihívást jelent, valamint hogy jobb és célzottabb tájékoztatásra és pályaorientációra is szükség van ahhoz, hogy több külföldi diák számára váljanak vonzóvá szakoktatási és szakképzési rendszerein;

30.

sajnálja, hogy az „Oktatás és képzés az intelligens, fenntartható és befogadó Európában” című bizottsági közlemény nem foglalkozik kellő terjedelemben a korai iskolai fejlesztéssel, és különösen annak nyelvi dimenziójával, annak ellenére, hogy az szerepel az Európa 2020 stratégia alapvető célkitűzései között; úgy véli, hogy az oktatásnak ezt a szakaszát kell a legfontosabbnak tekinteni az egyén jövőbeni iskolai végzettsége és az egyéni és társadalmi fejlődése szempontjából; hasznosnak véli a gyermekek motorikus és társas készségeinek erősítését, a kiegyensúlyozott érzelmi növekedés előmozdítását és a szellemi kíváncsiság ösztönzését célzó koragyermekkori nevelést;

31.

kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze és támogassa a tagállamokat abban, hogy olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyek már a legfiatalabb kortól a gyermekek valódi tanulmányi lehetőségeit támogatják;

32.

határozott meggyőződése, hogy az egyes célcsoportok megfelelő érzékenységi korszaka és érettségi foka szerint kialakított koragyermekkori nevelésbe és gondozásba való befektetés jobban megtérül, mint bármelyik másik oktatási szakasz esetében; rámutat, hogy az oktatás első éveibe való befektetés bizonyítottan csökkenti a későbbi költségeket; meggyőződése továbbá, hogy az oktatás sikere valamennyi szinten a jól képzett pedagógusoktól és folyamatos szakmai továbbképzésüktől függ, és ezért a pedagógusképzés megfelelő befektetéseket igényel;

33.

hangsúlyozza, hogy a kisgyermekek szakmai gondozására van szükség a gyermekek szocializációjának irányítása érdekében, különösen a nehéz szociális helyzetben lévő családok esetében;

34.

kiemeli, hogy már a legfiatalabb korban szükség van kitűnő nyelvi készségek elsajátítására, nem csak az EU hivatalos nyelvei, hanem a regionális és kisebbségi nyelvek vonatkozásában is, mivel ez teszi lehetővé az emberek nagyobb fokú mobilitását, ez biztosít számukra jobb hozzáférést a munkaerőpiachoz és nagyobb tanulási lehetőségeket, miközben ösztönzi a kultúrák közötti cserekapcsolatokat és a fokozottabb európai kohéziót is;

35.

külön kiemeli, hogy ösztönözni kell a nyelvtanulási célú mobilitást annak a célnak az érdekében, hogy az Európai Unió valamennyi polgára anyanyelve mellett még két másik nyelvet ismerjen;

36.

felhívja a figyelmet arra, hogy már az iskola előtt el kell kezdeni a nyelvtanulást, és üdvözli azon kezdeményezéseket, amelyek lehetővé teszik a tanulók számára, hogy anyanyelvüket írásban és szóban szabadon választható tantárgyként az iskolában sajátíthassák el, és ily módon kiegészítő készségeket fejlesszenek ki;

37.

úgy véli, hogy az aktív polgári szerepvállalás, az európai értékek, valamint a nyelvi és más értékes készségek és kompetenciák előmozdítása érdekében létfontosságú a mobilitás ösztönzése nagyratörő oktatási és kulturális közösségi programok révén, különösen a tanároknak, hallgatóknak és tanulóknak szóló csereprogramokkal, és elsősorban a nyelvek területén;

38.

ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa az olyan újító megoldások kidolgozását az oktatás és képzés területén, amelyek nyelvi szempontból és műszaki értelemben is könnyen adaptálhatók, és amelyek beindítanák a mobilitást a többnyelvűség által kevésbé érintett ágazatokban;

39.

elismeri az aktív időskor és nemzedékek közötti szolidaritás 2012-es európai évének fontos szerepét, és emlékeztet arra, hogy az EU számára fontos, hogy polgárai lehetőséget kapjanak a tanulásban – annak minden formájában – való részvételre az élet későbbi szakaszában is, és hogy az idősebb tanulók párbeszédet folytassanak a tanulást biztosító és támogató szolgáltatóknál dolgozó szakemberekkel;

40.

emlékeztet, hogy a Grundtvig program célja a felnőttoktatási ágazat fejlesztésének támogatása, valamint a tanulmányi tapasztalatszerzésben részt vevők számának növelése; rámutat, hogy a felnőttoktatásban és az „alternatív” tanfolyamokon részt vevő tanulók, valamint az e szolgáltatásokat biztosító szervezetek tanítási és tanulási igényeit helyezi a középpontba; kéri a tagállamokat, hogy javítsák a felnőttoktatási szervezetek által kínált oktatás minőségét, és erősítsék a közöttük folyó együttműködést;

41.

kiemeli, hogy elő kell mozdítani a meglévő uniós eszközöket, különösen a képzésre szánt strukturális alapokat;

42.

hangsúlyozza, hogy a felnőttkori tanulás túlmutat a foglalkoztatással összefüggő tevékenységeken, és a formális oktatási és képzési rendszerekben a személyes, állampolgári és társas készségek fejlesztésére is egész életen át kiterjed, ahogy arra az egész életen át tartó tanulás programja is felhívja a figyelmet;

43.

elismeri, hogy az idősebb emberek tevékenységei általában véve kedvezőek a társadalom számára, és hogy ezt a hatást elősegíti az olyan oktatási és képzési tevékenységekben való részvételük, amelyeket az önmegvalósítás vagy a társas kapcsolatok érdekében végeznek;

44.

hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó statisztikákban szerepelniük kell a 65 év felettieknek is; rámutat, hogy mivel sok uniós országban emelkedik a nyugdíjkorhatár, és az emberek tovább maradnak munkában, figyelembe kell venni az említett korosztályon kívüli népesség alakulását;

45.

elismeri a sportnak a nevelésben és képzésben betöltött szerepét, és következésképpen felkéri a tagállamokat, hogy fokozzák a sportba való befektetést, valamint mozdítsák elő az iskolai sportot az integráció elősegítése és az európai fiatalok körében a pozitív értékek kialakításának támogatása érdekében;

46.

hangsúlyozza, hogy a helyi szintű játékosképzés alapvető a sport fenntartható fejlődése és társadalmi szerepe szempontjából, és támogatásáról biztosítja a sport azon irányító testületeit, amelyek a klubcsapatok helyileg képzett játékosainak minimális számát meghatározó lépésekkel fiatal, helyi játékosok oktatásába és képzésébe történő befektetésre ösztönzik a klubokat, sőt további lépésekre bátorítja őket;

47.

szorgalmazza, hogy a tagállamok mérlegeljék a kis összegű támogatások szélesebb körű, minimális bürokráciával járó rendszere bevezetésének lehetőségét a szegényebb háttérrel rendelkező, egyetem előtt álló diákoknak, hogy továbbtanulásra ösztönözzék őket, és ezáltal hozzájáruljanak a társadalmi különbségek felszámolásához, valamint mindenki számára biztosítsanak több tanulási lehetőséget;

48.

úgy véli, hogy többet kellene tenni a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területén diplomát szerző férfiak és nők közötti egyenlőtlenség csökkentése érdekében, amit jól példáz az a tény, hogy a végzős mérnökök között mindössze 20 % a nők aránya;

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  HL C 135., 2010.5.26., 2. o.

(2)  HL C 119., 2009.5.28., 2. o.

(3)  HL C 199., 2011.7.7., 1. o.

(4)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0531.

(5)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0231.

(6)  HL C 161. E, 2011.5.31., 8. o.

(7)  HL C 45. E, 2010.2.23., 33. o.


3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/64


2012. szeptember 11., kedd
Az Unióban az audiovizuális művek online terjesztése

P7_TA(2012)0324

Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása az Unióban az audiovizuális művek online terjesztéséről (2011/2313(INI))

2013/C 353 E/08

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikkére,

tekintettel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (Unesco) a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005. október 20-i egyezményére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkére, amelynek értelmében a kulturális és kreatív ágazat fontos szerepet játszik a megkülönböztetés valamennyi formája – ezen belül a rasszizmus és az idegengyűlölet – elleni küzdelemben,

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2010. március 10-i 2010/13/EU irányelvére a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) (1),

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikkére, amelynek értelmében szavatolni kell a személyes adatok védelmét,

tekintettel az európai audiovizuális ágazatot támogató program végrehajtásáról (MEDIA 2007) szóló, 2006. november 15-i 1718/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (2),

tekintettel a mozgóképörökségről és a kapcsolódó ágazati tevékenységek versenyképességéről szóló, 2005. november 16-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (3),

tekintettel a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről szóló, 2006. augusztus 24-i bizottsági ajánlásra (4),

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

tekintettel az „Európai digitális menetrend” című, 2010. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245),

tekintettel a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló 2011. május 12-i állásfoglalására (5),

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0262/2012),

A.

mivel a digitális kor természetéből adódóan a lehetőségek széles skáláját kínálja műalkotások létrehozására és terjesztésére, miközben hatalmas kihívásokat is jelent;

B.

mivel a piac fejlődése az egységes piac célkitűzéseivel összhangban sok tekintetben megteremtette a szükséges növekedést és kulturális tartalmat;

C.

mivel napjainkban minden eddiginél több fogyasztói tartalom áll rendelkezésre;

D.

mivel az európai audiovizuális ágazatot az online szolgáltatások támogatásával, és ezzel párhuzamosan az európai civilizáció, a nyelvi, kulturális sokszínűség és a média pluralizmusának előmozdításával versenyképesebbé kell tenni;

E.

mivel a szerzői jog létfontosságú jogi eszköz, amely bizonyos kizárólagos jogokkal ruházza fel a jogosultakat és védi ezeket a jogokat, lehetővé téve a kulturális és kreatív ágazatok számára a növekedést és a pénzügyi virágzást, egyúttal pedig segítve a munkahelyek megóvását;

F.

mivel a jogi keretnek a jogok megszerzésének könnyítését célzó továbbfejlesztése elősegítené az alkotások szabad mozgását az Unión belül, és hozzájárulna az európai audiovizuális ipar erősödéséhez;

G.

mivel az európai műsorszolgáltatók meghatározó szerepet játszanak az európai kreatív ágazat előmozdításában és a kulturális sokszínűség védelmében, és mivel a műsorszolgáltatók finanszírozzák az eredeti európai audiovizuális tartalmak több mint 80 %-át;

H.

mivel a filmalkotásokból származó bevételek jelentős részét továbbra a filmek mozitermi hasznosítása biztosítja, ami emellett jelentősen előmozdítja a filmeknek a videolekérést támogató platformokon elért sikerét;

I.

mivel az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 13. cikkének (1) bekezdése képezi a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások finanszírozásából és támogatásából eredő kötelezettségek alapját, minthogy ezek szintén meghatározó szerepet játszanak a kulturális sokszínűség előmozdításában és védelmében;

J.

mivel az európai műsorszolgáltatók a digitális, konvergens és multimédiás platformokat átfogó környezetben rugalmas és jövőorientált szerzői jogok rendezésére szolgáló rendszereket igényelnek, amelyek akár egyablakos ügyintézőhelyen teszik lehetővé a szerzői jogok hatékony rendezését; mivel a skandináv országokban már évtizedek óta léteznek a szerzői jogok rendezésére szolgáló ilyesfajta rugalmas rendszerek;

K.

mivel mindenképpen biztosítani kell egy vonzó és változatos legális online kínálat kialakulását, és az engedélyezés – ezen belül a határokon átnyúló engedélyezés – előtt álló akadályok lehető legalacsonyabb szinten tartásával még jobban elő kell segíteni és biztosítani kell az ilyen tartalmak könnyű terjesztését, úgyszintén hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megkönnyítsék a fogyasztók számára a tartalmak használatát, különösen a fizetés szempontjából;

L.

mivel a fogyasztók mind nagyobb és nagyobb filmválasztékhoz való online hozzáférést követelnek, tekintet nélkül a platformok földrajzi elhelyezkedésére;

M.

mivel Európában az audiovizuális művek határokon átnyúló terjesztése már ma is önkéntes alapú összeurópai engedélyek alapján történik, amelyek további fejlesztése lehet az egyik járható út, amennyiben megfelelő gazdasági kereslet áll fenn; mivel megfelelő módon el kell ismerni, hogy a vállalkozásoknak figyelembe kell venniük az európai fogyasztók különböző nyelvi és kulturális preferenciáit, ami tükrözi az uniós polgárok előtt álló választási lehetőségek sokféleségét, amikor a belső piacon audiovizulális műveket fogyasztanak;

N.

mivel az audiovizuális termékek online terjesztése kiváló lehetőséget jelent az európai nyelvek ismeretének javítására, és mivel ezt a célkitűzést az eredeti változatokkal és annak lehetőségével lehet elérni, hogy az audiovizuális termékeket számos nyelvre lefordíttatnak;

O.

mivel az európai digitális térségben a jogszabályok tagállamok közötti koordinációjának javítása révén mind a jogosultak, mind pedig a fogyasztók számára fontos biztosítani a szerzői jogokra és a szomszédos jogokra vonatkozó jogbiztonságot;

P.

mivel az audiovizuális ágazat jogi keretének megerősítése Európában hozzájárul a szólás- és véleményszabadság további védelméhez, megerősítve ezzel az EU demokratikus értékeit és elveit;

Q.

mivel az európai mozgókép- és audiovizuális örökségnek az elsősorban a tartalmak digitalizálása és Európa film- és audiovizuális örökségének a polgárok és felhasználók számára való egyszerűbb hozzáférhetővé tétele révén történő megőrzése érdekében különleges intézkedésekre van szükség;

R.

mivel az alkotások azonosítását és jelölését szolgáló rendszer létrehozása elősegítené a jogtulajdonosok védelmét és a nem engedélyezett felhasználás korlátozását;

S.

mivel az audiovizuális szolgáltatások rendelkezésre állásának biztosítása, a véleménynyilvánítás szabadságának és a médiapluralizmus Európai Unióban történő előmozdítása, valamint a technológiai konvergencia figyelembevétele érdekében alapvető fontosságú az információs és kommunikációs hálózatok hálózatsemlegességének megőrzése és a médiaplatformok és lejátszási lehetőségek technológiasemleges kialakításának szavatolása;

T.

mivel az alkotókat védő és díjazó szerzői jog, valamint a felhasználók kulturális örökséghez való jogilag kifogástalan hozzáférése nélkül nem valósulhat meg a fenntartható alkotás és kulturális sokszínűség; mivel az új üzleti modelleknek magukban kell foglalniuk a hatékony engedélyezési rendszereket, a kreatív tartalmak digitalizálásába való folyamatos befektetést és a fogyasztók számára biztosítandó könnyű hozzáférését;

U.

mivel ugyanakkor a szerzői és szomszédos jogok megsértésének sok esete a lehetséges közönség új – az ár szempontjából méltányos és egyszerű feltételek mellett elérhető – audiovizuális kínálatok iránti, igazolható igényén alapul, és ezt a keresletet egyelőre nem elégítik ki kellő mértékben;

V.

mivel támogatni kell a digitális kor valóságához igazodó változtatásokat, és különösen azokat, amelyek célja az olyan áttelepülés megakadályozása, amelyet a lehető legkevesebb védelmet nyújtó jogszabályok megtalálása motivált;

W.

mivel az az igazságos, hogy minden szerződés méltányos díjazást irányozzon elő a szerzők számára műveik felhasználásának valamennyi formája tekintetében, beleértve az online felhasználást is;

X.

mivel a Bizottságnak sürgősen javaslatot kell tennie a közös jogkezelésről és a jogkezelő társaságokról szóló irányelvre, hogy a hatékonyságot növelő, az átláthatóságot jelentős mértékben javító, valamint a felelősségteljes kormányzást és a hatékony vitarendezést előmozdító intézkedésekkel javítsa a jogkezelő társaságokba vetett bizalmat;

Y.

mivel a közös jogkezelés a műsorszolgáltatók alapvető eszköze, tekintettel azon jogok magas számára, amelyeket naponta rendezniük kell, és ezért hatékony engedélyezési rendszereket kell meghatározni a lekérhető audiovizuális tartalmak online felhasználása tekintetében;

Z.

mivel a kulturális áruk és szolgáltatások adózását a digitális korhoz kell igazítani;

AA.

mivel a médiában történő felhasználás időrendje az audiovizuális ágazat általános egyensúlyának felel meg, és segítségével biztosítható az audiovizuális művek előfinanszírozásának hatékony rendszere;

AB.

mivel a médiában történő felhasználás időrendjének elve fokozódó versenyt idéz elő, azáltal hogy növeli a digitális művek rendelkezésre állását és az azonnali terjesztés lehetőségeit, amelyeket fejlett információs társadalmunk biztosít;

AC.

mivel az Uniónak koherens technológiai megközelítéssel kell rendelkeznie, előmozdítva a digitális korban használt rendszerek interoperabilitását;

AD.

mivel a jogszabályi és költségvetési keretnek kedvezőnek kell lennie az olyan vállalkozások számára, amelyek gazdasági értéket hordozó audiovizuális termékek online terjesztését mozdítják elő;

AE.

mivel a fogyatékossággal élők számára rendkívül fontos a médiához való hozzáférés, és ezt elő kell mozdítani olyan programok révén, amelyek a fogyatékossággal élő személyek igényeinek is megfelelnek;

AF.

mivel elengedhetetlen a kutatási és fejlesztési tevékenységek fokozása, hogy olyan technológiákat lehessen bevezetni, amelyek – elsősorban a hibrid műsorszolgáltatás révén – lehetővé tennék a szolgáltatások automatikus kezelését a fogyatékossággal élők számára;

1.

elismeri az online piac tagoltságát, amit például technológiai akadályok, az engedélyezési eljárások összetettsége, a fizetési módokban mutatkozó eltérések, az átjárhatóság elektronikus aláíráshoz hasonló döntő fontosságú elemek tekintetében fennálló hiánya, valamint az árukra és szolgáltatásokra alkalmazandó egyes adók – köztük a héa – rátáinak eltérései jellemeznek; ezért úgy véli, hogy jelenleg ténylegesen szükség van egy átlátható, rugalmas és harmonizált európai szintű megközelítésre az egységes digitális piac kialakítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a javasolt intézkedéseknek minden esetben az adminisztratív terhek, valamint a tartalomengedélyezéssel összefüggő ügyleti költségek csökkentésére kell törekedniük;

Legális kínálat, elérhetőség és közös jogkezelés

2.

hangsúlyozza, hogy a mennyiség és a minőség tekintetében egyaránt fokozni kell a legális kínálat vonzerejét, és naprakészebbé kell tenni azt, valamint javítani kell az audiovizuális alkotások mind eredeti, feliratozott, mind pedig az Unió valamennyi hivatalos nyelvén elkészített verziójának online elérhetőségét;

3.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a lehető legtöbb nyelven feliratozott tartalmat kínáljanak fel, különösen a lekérhető videoszolgáltatások révén;

4.

hangsúlyozza, hogy egyre nagyobb az igény az audiovizuális tartalmak vonzó és jogszerű online kínálatának népszerűsítésére, valamint az innováció ösztönzésére, ennélfogva pedig elengedhetetlen az új terjesztési módozatok rugalmassága, hogy új üzleti modellek jelenhessenek meg, és hogy a digitális termékek minden uniós polgár számára elérhetőek legyenek, függetlenül a tartózkodásuk helyszínéül szolgáló tagállamtól, kellő mértékben figyelembe véve a hálózatsemlegesség elvét;

5.

hangsúlyozza, hogy a digitális szolgáltatásokat – például a videoadatfolyam-átvitelt – minden uniós polgár számára elérhetővé kell tenni, függetlenül attól, mely tagállamban tartózkodnak; felszólítja a Bizottságot, hogy kérje, hogy az európai digitális vállalkozások az Unió egészében szüntessék meg a földrajzi ellenőrzést (pl.: IP-cím blokkolása), és tegyék lehetővé digitális szolgáltatások vásárlását a fogyasztó származási tagállamán kívüli országokból; arra kéri a Bizottságot, hogy készítsen elemzést a műholdas műsorsugárzásról és a vezetékes továbbközvetítésről szóló irányelv (6) alkalmazásának a digitális terjesztésre gyakorolt hatásáról;

6.

véleménye szerint nagyobb figyelmet kell fordítani az online terjesztésre szolgáló platformok fokozott biztonságosságára, beleértve az online fizetéseket is;

7.

hangsúlyozza, hogy az online szolgáltatásokkal foglalkozó legális platformok tekintetében innovatív alternatív mikrofizetési rendszereket kell kifejleszteni, mint például az sms-ben vagy alkalmazásokon keresztül történő fizetést, hogy e platformok használata könnyebbé váljon a felhasználók számára;

8.

hangsúlyozza, hogy az online fizetési rendszerekkel kapcsolatos problémákat – például az interoperabilitás hiányát és a fogyasztók általi mikrofizetések magas költségét – a fogyasztók és a digitális platformok számára egyaránt egyszerű, innovatív és költséghatékony megoldások kidolgozása érdekében meg kell oldani;

9.

felhasználóbarát fizetési rendszerekre vonatkozó új megoldások – mint például mikrofizetések – kidolgozását, valamint az alkotók közvetlen kifizetését lehetővé tevő rendszerek kidolgozását kéri, amely mind a fogyasztók, mind a szerzők számára előnyös;

10.

hangsúlyozza, hogy az online felhasználás valódi lehetőséget jelenthet az európai művek, különösen az audiovizuális művek hatékonyabb terjesztésére és forgalmazására, amennyiben a legális kínálat egészséges, a védett művek illegális rendelkezésre bocsátása ellen hatékonyan küzdő versenykörnyezetben fejlődhet;

11.

ösztönzi, hogy a felhasználási intervallumok rugalmasabbá tételével hozzák létre az audiovizuális tartalmak változatos és sokszínű legális kínálatát; hangsúlyozza, hogy a jogosultaknak szabadon kell tudniuk dönteni arról, hogy mikor kívánják bevezetni a termékeiket a különböző platformokon;

12.

hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell arról, hogy a felhasználási intervallumokra épülő jelenlegi rendszert ne használják az online felhasználásból a kis gyártókat és forgalmazókat kirekesztő eszközként;

13.

üdvözli a Bizottság döntését arra vonatkozóan, hogy végrehajtja a Parlament által elfogadott előkészítő intézkedést, amelynek célja a platformok komplementaritásán és a felhasználási intervallumok rugalmasságán alapuló új terjesztési módok tesztelése;

14.

kéri olyan stratégiák támogatását, amelyek az audiovizuális területen működő európai kkv-k számára lehetővé teszik a digitális jogok hatékonyabb kezelését és ennélfogva egy szélesebb közönség elérését;

15.

minden tagállamot felszólít, hogy sürgősen hajtsa végre kötelező jelleggel az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 13. cikkét, és vezessen be finanszírozási és támogatási kötelezettségeket a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások tekintetében, valamint felszólítja a Bizottságot, hogy a 13. cikk (3) bekezdése szerint haladéktalanul nyújtson be részletes jelentést az Európai Parlamentnek a végrehajtás jelenlegi állapotáról;

16.

emlékeztet arra, hogy az egységes európai digitális belső piac megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy a szerzői és szomszédos jogok közös kezelése tekintetében Európa-szerte egységes szabályokat hozzanak létre, gátat vetve a tagállamokban folyó eltérő jogalkotásnak, amely egyre inkább megnehezíti a határokon átnyúló jogrendezést;

17.

támogatja a digitalizálás és a digitális egységes piacon a gazdátlan művek határokon átnyúló terjesztésének elősegítését szolgáló jogi keret létrehozását, amely az „Európa 2020” stratégia részét képező európai digitális menetrend által meghatározott egyik legfontosabb intézkedés;

18.

megállapítja, hogy határokon átnyúló szolgáltatások kialakítása teljes mértékben lehetséges, amennyiben a kereskedelmi platformok készek szerződéses úton megszerezni egy vagy több terület hasznosításának jogát, nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy a területi rendszerek az audiovizuális ágazatnak természetes piacai;

19.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy jogbiztonságot kell teremteni azzal kapcsolatban, hogy határokon átnyúló terjesztés esetén a jogok rendezésére mely jogrendszert kell alkalmazni, és javasolja, hogy az alkalmazandó jog lehessen annak az országnak a joga, ahol a létesítmény a fő tevékenységét végzi, és ahol forrásainak nagy részét előteremti;

20.

ismételten megerősíti az audiovizuális művek intenzív és eredményes, határokon átnyúló, tagállamok közötti online terjesztésére vonatkozó célkitűzést;

21.

olyan uniós szintű, átfogó megközelítés elfogadását javasolja, amely magában foglalja a jogtulajdonosok, az online terjesztésre szolgáló platformok és az internetszolgáltatók közötti fokozott együttműködést az audiovizuális tartalomhoz való felhasználóbarát és versenyképes hozzáférés elősegítése érdekében;

22.

hangsúlyozza, hogy az audiovizuális művek digitális platformokon történő terjesztésében rugalmasságot kell biztosítani a legális online kínálat piaci igényeknek megfelelő bővítése érdekében, és a szerzői jogok tiszteletben tartását biztosítva elő kell segíteni a más tagállamokból származó tartalomhoz való, határokon átnyúló hozzáférést;

23.

üdvözli a Bizottság által javasolt Kreatív Európa programot, amely hangsúlyozza, hogy az online terjesztés óriási, pozitív hatást gyakorol az audiovizuális művek terjesztésére, különösen az új európai és Európán kívüli közönségek elérése, valamint a társadalmi kohézió fokozása tekintetében;

24.

hangsúlyozza a hálózatsemlegesség fontosságát a nagy sebességű hálózatokhoz való egyenlő hozzáférés garantálása érdekében, ami elengedhetetlen a törvényes online audiovizuális szolgáltatások minőségéhez;

25.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok, illetve az EU régiói közötti digitális szakadék komolyan akadályozza a digitális egységes piac kialakítását; ezért felszólít a szélessávú internet-hozzáférés Unió-szerte történő kibővítésére, az online szolgáltatásokhoz és az új technológiákhoz való hozzáférés elősegítése érdekében;

26.

emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi hasznosítás céljából a jogokat az audiovizuális előállítóra ruházzák át, aki a szerzői jogi jog alapján adott kizárólagos jogok központosítására támaszkodik az audiovizuális alkotások finanszírozásának, előállításának és terjesztésének megszervezése céljából;

27.

emlékeztet arra, hogy a nyilvánossághoz történő közvetítés és a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel kizárólagos jogának kereskedelmi hasznosítása – kereskedelmi siker esetén – pénzügyi források teremtésére irányul a jövőbeni elképzelések előállításának és forgalmazásának finanszírozása érdekében, ezáltal előmozdítva az új filmek diverzifikált és állandó kínálatát;

28.

felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási kezdeményezést a szerzői jogok közös kezelésére vonatkozóan, amely célja a közös jogkezeléssel foglalkozó társaságok jobb elszámoltathatósága, átláthatósága és irányítása, továbbá hatékony vitarendezési mechanizmusok biztosítása, valamint a zeneipar engedélyezési rendszerének tisztázása és egyszerűsítése; e tekintetben hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell különböztetni a különböző tartalomtípusok engedélyezési gyakorlatát, nevezetesen az audiovizuális és filmalkotások, valamint a zenei művek esetében; emlékeztet arra, hogy az audiovizuális alkotások engedélyezése egyéni szerződéses megállapodások mellett egyes esetekben a díjkövetelések közös kezelése alapján történik;

29.

hangsúlyozza, a Bizottságnak a 2001/29/EK irányelv alkalmazására vonatkozó jelentése (7) megállapítja, hogy bizonyos esetekben az egyes tagállamokban az 5., 6. és 8. cikk rendelkezéseit eltérően hatják végre, aminek eredményeként a tagállami bíróságok eltérően értelmezik azokat, és határozataik is eltérőek; hangsúlyozza, hogy ezek már az audiovizuális ágazattal kapcsolatos különleges ítélkezési gyakorlat részévé váltak;

30.

felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is szigorúan kövesse nyomon a 2001/29/EK irányelv alkalmazását, és a megállapításokról készítsen időszakos jelentéseket a Parlament és a Tanács számára;

31.

felkéri a Bizottságot, hogy minden érintett szereplővel történt konzultációt követően oly módon vizsgálja felül a 2001/29/EK irányelvet, hogy ezáltal az 5., 6. és 8. cikk rendelkezéseinek megfogalmazása pontosabbá váljon, azzal a céllal, hogy biztosítsa az információs társadalomban a szerzői jogok védelmére vonatkozó jogi keret uniós szintű harmonizációját;

32.

következetes európai szabályok megállapítását támogatja a közös jogkezelő szervezetek felelősségteljes irányítása és átláthatósága, valamint az eredményes vitarendezési mechanizmusok tekintetében;

33.

hangsúlyozza, hogy az egyszerűsített rendezés és összevonás – különösen az audiovizuális művek online terjesztésével kapcsolatos zenei jogok esetében – előmozdítaná a belső piacot, és felszólítja a Bizottságot, hogy a közös jogkezelésről szóló, már bejelentett jogi aktusban ezt megfelelően vegye figyelembe;

34.

rámutat arra, hogy a médiumok folyamatos konvergenciája nemcsak a szerzői jog, hanem a médiajog területén is új megoldási megközelítéseket igényel; felszólítja a Bizottságot, hogy a legújabb technológiai fejlődés figyelembevétele mellett vizsgálja meg azt, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelvben a lineáris és nem lineáris szolgáltatások tekintetében foglalt eltérő szabályok mennyire időszerűek még;

35.

a lineáris és nem lineáris szolgáltatások közötti, egyre inkább elavulttá váló megkülönböztetés ellenére célszerűnek tartja a gyermekeknek szóló lineáris szolgáltatások, a hírek és tájékoztató műsorok esetében a reklámra vonatkozó korlátozásokat; ösztönzi mindazonáltal, hogy gondolkodjanak el a reklámidők műsorokon és platformokon átívelő elszámolási rendszereinek új formáiról, amelyek segítségével a jó minőségű tartalmakat elősegítő ösztönzők teremthetők, amelyek egyformán emelik a lineáris műsorok minőségét és az online sokszínűséget, anélkül hogy terhet jelentenének a magán műsorszolgáltatók bevételi oldalára nézve;

36.

hangsúlyozza, hogy a digitális környezetre továbbra is a területi előállítási és terjesztési rendszerek alternatívájának kell vonatkoznia, mivel úgy tűnik, hogy az audiovizuális piac szervezetének e formája alkotja az európai audiovizuális művek és filmalkotások finanszírozásának alapját;

37.

felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be elemzést arról, hogy a kölcsönös elismerés elve ugyanúgy alkalmazható-e a digitális termékekre, mint a fizikai értelemben vett termékekre;

Azonosítás

38.

véleménye szerint az új technológiák felhasználhatók lennének a jogrendezés elősegítése érdekében; örvendetesnek tartja ezzel kapcsolatban az audiovizuális művek szabványos nemzetközi azonosító számára (ISAN) vonatkozó kezdeményezést, amely megkönnyíti az audiovizuális művek és a jogtulajdonosok azonosítását; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg az ISAN-rendszer szélesebb körű alkalmazását elősegítő intézkedések bevezetését;

Jogosulatlan használat

39.

felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel az adatfolyam-átviteli szolgáltatásokat igénybe vevő internethasználók jogbiztonsága érdekében, valamint hogy vizsgálja meg különösen azt, miként akadályozható meg a fizetési rendszerek használata és a reklámok útján történő finanszírozás a nem engedélyezett letöltést és adafolyam-átvitelt biztosító fizetős platformokon;

40.

felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a szerzői és szomszédos jogok tiszteletben tartását, és küzdjenek az alkotások – többek között adatfolyam-átvitelen keresztül történő – nem engedélyezett elérhetősége és terjesztése ellen;

41.

felhívja a figyelmet azoknak a közösségi platformoknak a fejlődésére, amelyek az internethasználóknak felajánlják, hogy anyagilag járuljanak hozzá egy film vagy egy dokumentumfilm elkészítéséhez, miáltal úgy érezhetik, hogy az alkotási folyamat részeseivé válnak; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy rövid távon nehezen képzelhető el, hogy ez a finanszírozási forma a hagyományos finanszírozási források helyébe lépjen;

42.

elismeri, hogy – amennyiben léteznek jogi lehetőségek – az online szerzői jogok megsértése továbbra is problémát jelent, ezért a szerzői jogokkal védett kulturális anyagok jogszerű online rendelkezésre állását ki kell egészíteni a szerzői jogok megerősített érvényesítésével az interneten, az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett, különös tekintettel a tájékoztatás szabadságára és a szólásszabadságra, a személyes adatok védelmére és a magánélethez való jogra, valamint az „egyszerű adatátvitel” elvére;

43.

felszólítja a Bizottságot, hogy az analóg piacot célzó 2004/48/EK irányelvnek a digitális piacra alkalmazható hatékony megoldások kialakításához szükséges módosítások elvégzése érdekében történő felülvizsgálata keretében mozdítsa elő egy jogbiztonsági keret kidolgozását;

Javadalmazás

44.

emlékeztet arra, hogy megfelelő díjazást kell biztosítani a jogtulajdonosok számára az audiovizuális tartalmak online terjesztéséért; megállapítja, hogy annak ellenére, hogy ezt a jogot 2001 óta uniós szinten elismerik, még mindig nincs megfelelő díjazás a művek online elérhetővé tételéért;

45.

úgy véli, hogy e díjazásnak a művészi alkotás ösztönzésére kellene törekednie, továbbá az európai versenyképesség növelésére és az ágazat sajátosságainak, a különféle szereplők érdekeinek, illetve a lényegegesen egyszerűbb engedélyezési eljárások iránti igénynek a figyelembe vételére; felszólítja a Bizottságot, hogy – az összes érdekelttel együttműködve – serkentse az alulról induló megoldásokat, a specifikus uniós jogalkotás továbbfejlesztése érdekében;

46.

egyetért azzal, hogy alapvető fontosságú, hogy egy méltányos és a szerzők alkotásainak a hasznosítás valamennyi formájának – különösen az online hasznosításnak a – terjedelmével arányos díjazást biztosítsanak a szerzők és előadók számára; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy tiltsák meg az ezen elvbe ütköző kivásárlási szerződéseket;

47.

kéri a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok listájának összeállítása érdekében mielőbb terjesszen elő egy olyan tanulmányt, amely megvizsgálja a nemzeti szinten jelenleg szerzők és előadók vonatkozásában alkalmazott különböző díjazási mechanizmusok különbségeit;

48.

kéri a szerzők és előadók alkupozíciójának kiegyensúlyozását azáltal, hogy a szerzők és az előadók számára biztosítják a díjazás elidegeníthetetlen jogát alkotásaik bármilyen formában történő hasznosítása tekintetében, ideértve a folyamatos díjazást abban az esetben, ha egy producerre ruházzák át kizárólagos hozzáférhetővé tételi jogukat;

49.

felszólít intézkedések meghozatalára a jogosultak méltányos díjazása érdekében az audiovizuális művek terjesztése, továbbközvetítése vagy ismételt szolgáltatása során.

50.

támogatja, hogy a jogtulajdonosok számára megfelelő díjazás biztosításának legjobb módját a kollektív szerződések, ennek részeként az elfogadott szabványos szerződések, a kibővített közös engedélyek és a közös jogkezelő szervezetek közötti preferenciális választás jelenti;

Engedélyezés

51.

rámutat arra, hogy a szerzői jogokkal kapcsolatos uniós vívmányok önmagukban nem zárják ki eleve a több területre érvényes vagy páneurópai önkéntes engedélyeztetési mechanizmusokat, viszont a tagállamok közötti kulturális és nyelvi különbségek, valamint a szellemi tulajdonnal össze nem függő nemzeti szabályok eltérései európai szinten rugalmas és kiegészítő megközelítést tesznek szükségessé az egységes digitális piac megvalósítása érdekében;

52.

rámutat arra, hogy a több területet lefedő vagy páneurópai engedélyezési mechanizmusoknak továbbra is önkéntesnek kell maradniuk, és hogy a tagállamok közötti nyelvi és kulturális különbségek – a nemzeti szabályok szerzői jogi joghoz nem kapcsolódó eltérései mellett – sajátos kihívásokkal járnak; meggyőződése ezért, hogy a páneurópai engedélyezést illetően rugalmas megközelítésre van szükség, a jogosultak védelme és az egységes digitális piac felé tett előrelépés mellett;

53.

véleménye szerint amennyiben az audiovizuális alkotások fenntartható, több területre érvényes engedélyeztetése ösztönözhető és támogatható az egységes digitális piacon, annak elő kell segítenie a piacorientált kezdeményezéseket; hangsúlyozza, hogy a digitális technológiák minden egyes piac tekintetében új és innovatív módot biztosítanak az ilyen művek kínálatának egyéni igényekhez való alakítására és gazdagítására, valamint a fogyasztói igények kielégítésére, beleértve a személyre szabott, határokon átnyúló szolgáltatásokat is; szorgalmazza a digitális technológiák jobb kihasználását, aminek kiindulópontként kell szolgálnia az audiovizuális művek legális kínálatának differenciálásához és megsokszorozásához;

54.

véleménye szerint az átláthatóság elősegítése, a problémák feltérképezése, illetve a megoldásukra szolgáló egyértelmű, hatékony és megfelelő mechanizmusok meghatározása érdekében az engedélyezési feltételeket, engedélyek jogosultjait és a kínálatokat illetően naprakész információra és átfogó, európai szintű vizsgálatokra van szükség;

55.

megjegyzi, hogy a digitális korban az audiovizuális jogok igazgatását az alkotások kereskedelmi célú hasznosítása érdekében könnyebbé lehetne tenni, ha a tagállamok előmozdíthatnák a hatékony és átlátható engedélyezést, beleértve az önkéntes kibővített közös engedélyezést ott, ahol jelenleg ezek hiányoznak;

56.

megjegyzi, hogy a kulturális vezetők és a tagállamok részvételével hasznos lenne vitát indítani olyan intézkedések megtétele érdekében, amelyeknek köszönhetően a nyilvános archívumok teljes mértékben kihasználhatnák a digitális technológiák nyújtotta lehetőségeket a mozgóképörökséghez tartozó művek esetében, nevezetesen a dematerializált művek nem kereskedelmi léptékű, távolról való hozzáférése tekintetében;

57.

üdvözli a zöld könyv megjelenésével elindított bizottsági konzultációt és az audiovizuális ágazat engedélyezési mechanizmusokkal – amelyek a digitális egységes piacon a kulturális sokszínűség és az erős európai audiovizuális ipar támogatása összefüggésében egyaránt rendkívül fontosak az ágazat folyamatos fejlődése szempontjából – kapcsolatos sajátosságainak elismerését,;

Kölcsönös átjárhatóság

58.

felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a közös jogkezelés hatékony, funkcionális és interoperábilis rendszereken alapul;

Héa

59.

hangsúlyozza, hogy sürgősen párbeszédet kell indítani a tagállamokban alkalmazott eltérő mértékű héa-k kérdéséről, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hangolják össze intézkedéseiket ezen a területen;

60.

hangsúlyozza, hogy az online és a nem online szolgáltatások közötti különbségek felszámolása érdekében a kulturális áruk és szolgáltatások digitális forgalmazása tekintetében fontolóra kell venni egy csökkentett mértékű héa alkalmazását;

61.

hangsúlyozza, hogy az online és hagyományos módon értékesített kulturális audiovizuális művekre azonos héakulcsot kell alkalmazni; úgy véli, hogy a kedvezményes héakulcsnak az Unió területén letelepedett szolgáltató által az Unióban lakóhellyel rendelkező személy számára értékesített online kulturális tartalmakra való alkalmazása vonzóbbá tenné a digitális platformokat; ezzel kapcsolatban emlékeztet a héa-jogszabályoknak az egységes digitális piac fellendítése érdekében történő korszerűsítéséről szóló 2011. november 17-i állásfoglalására (8) valamint a héa jövőjéről szóló 2011. október 13-i állásfoglalására (9);

62.

felhívja a Bizottságot, hogy az unión kívüli online audiovizuális szolgáltatásokra vonatkozóan hozzon létre olyan jogi keretet, amely az uniós szolgáltatásokra vonatkozókkal megegyező kötelezettségeket ír elő, amennyiben e szolgáltatások közvetlenül vagy közvetve az uniós közönséget célozzák;

Az audiovizuális alkotások védelme és támogatása

63.

felhívja a figyelmet azokra a körülményekre, amelyek között a digitális korban az audiovizuális alkotások helyreállítását, megőrzését, valamint kulturális és pedagógiai célokra történő rendelkezésre bocsátását végzik, és hangsúlyozza, hogy erre a kérdésre különleges figyelmet kell fordítani;

64.

ösztönzi a tagállamokat, hogy hajtsák végre az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet, és javasolja számukra, hogy ellenőrizzék, hogy a közönség által hozzáférhető különböző audiovizuális médiaszolgáltatók ténylegesen miként mutatják be és hasznosítják az európai műveket, különösen a filmeket és a dokumentumfilmeket, továbbá hangsúlyozza, hogy a szabályozó hatóságoknak szorosabban együtt kell működniük a filmfinanszírozó szervezetekkel;

65.

felkéri a Bizottságot, hogy találjon mechanizmusokat a mozgóképörökséggel foglalkozó európai intézményekben tárolt, archivált audiovizuális anyagokhoz való hozzáférés előmozdítására; megállapítja, hogy az európai audiovizuális anyagok jelentős hányada a lanyhuló fogyasztói érdeklődéshez és a korlátozott tárolási időhöz kapcsolódó okok miatt gyakran nem érhető el a kereskedelmi forgalomban;

66.

felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ösztönözzék e művek digitalizálásának, megőrzésének és oktatási célú – többek között határokon is átnyúló – felhasználhatóságának támogatására irányuló megoldásokat;

67.

emlékeztet az Europeana digitális könyvtár jelentőségére, és úgy véli, hogy a tagállamoknak és a kulturális intézményeknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk ennek hozzáférhetőségére és láthatóságára;

68.

úgy véli, hogy a kulturális források digitalizálása és megőrzése, valamint az azokhoz való fokozott hozzáférés óriási gazdasági és társadalmi lehetőségeket kínál, és Európa kulturális és kreatív kapacitásai jövőbeni fejlesztésének, valamint az e téren megvalósuló ipari jelenlétének alapvető feltétele; ezért támogatja a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről szóló, 2011. október 27-i bizottsági ajánlást (10), és az ebbe az irányba haladó, korszerű intézkedéscsomag létrehozására irányuló javaslatot;

Oktatás

69.

hangsúlyozza, a digitális készségek és a médiaműveltség előmozdításának fontosságát minden uniós polgár számára, beleértve az időseket és a fogyatékossággal élőket, például a nagyothallókat, valamint a társadalomban meglévő digitális szakadék csökkentésének jelentőségét, mivel ezeknek alapvető szerepük van a társadalmi részvétel és a demokratikus polgárság szempontjából; emlékeztet a közszolgálati média által közszolgálati küldetéseinek részeként e tekintetben betöltött fontos szerepre;

70.

megismétli, hogy rendkívül fontos beépíteni az új technológiákat a nemzeti oktatási programokba, valamint hogy életkortól függetlenül különösen jelentős az összes uniós polgár médiaműveltségének és digitális jártasságának fejlesztése, hogy e területeken is fejlesszék és kamatoztathassák képességeiket;

71.

hangsúlyozza, hogy európai és nemzeti tájékoztató kampányokra van szükség, amelyek felhívják a figyelmet a szellemi tulajdonjogok fontosságára és az audiovizuális művek online terjesztésére rendelkezésre álló legális csatornákra; rámutat arra, hogy a fogyasztókat megfelelően tájékoztatni kell azokról a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos kérdésekről, amelyek a felhőalapú számítástechnikai szolgáltatások keretében történő fájlmegosztás esetén felmerülhetnek;

72.

felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy határozottabban közvetítsék a szerzői jogi védelem és a kapcsolódó méltányos díjazás fontosságát a nyilvánosság felé;

73.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az oktatási intézmények sajátos státuszát az audiovizuális művek internetes hozzáférését illetően;

MEDIA 2014–2020

74.

emlékeztet arra, hogy a MEDIA program önálló márkaként elismertségre tett szert, és döntő fontosságú annak érdekében, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakban egy ambiciózus MEDIA program valósuljon meg a jelenlegi program szellemében;

75.

hangsúlyozza, hogy a MEDIA számára elengedhetetlen, hogy kizárólag az audiovizuális ágazatra összpontosító speciális programként tovább működhessen;

*

* *

76.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  HL L 95., 2010.4.15., 1. o.

(2)  HL L 327., 2006.11.24., 12. o.

(3)  HL L 323., 2005.12.9., 57. o.

(4)  HL L 236., 2006.8.31., 28. o.

(5)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0240.

(6)  A 93/83/EGK irányelv, HL L 248. 1993.10.6., 15. o.

(7)  HL L 167., 2001.6.22., 10. o.

(8)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0513

(9)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0436.

(10)  HL L 283., 2011.10.29., 39. o.


2012. szeptember 12., szerda

3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/75


2012. szeptember 12., szerda
A Parlament határozata arról, hogy nem ellenez egy végrehajtási intézkedést; összeütközés-elhárító rendszer egyes légi járműveken

P7_TA(2012)0325

Az Európai Parlament határozata arról, hogy nem ellenzi az egyes újonnan épített légi járművek esetében a fedélzeti összeütközés-elhárító rendszer (ACAS II) új szoftverének használatára vonatkozóan az 1332/2011/EU bizottsági rendelettől való eltérés Francia Köztársaság számára történő jóváhagyásáról szóló bizottsági határozattervezetet (D020967/02 – 2012/2745 (RPS))

2013/C 353 E/09

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottság határozattervezetére (D020967/02),

tekintettel az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség irányítóbizottságának 2012. június 4-i, a Bizottság határozattervezetének (9) preambulumbekezdésében említett véleményére,

tekintettel a Bizottság 2012. július 5-i levelére, amelyben annak kinyilvánítására kéri a Parlamentet, hogy nem emel kifogást a határozattervezet ellen,

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságnak a Bizottsági Elnökök Értekezlete elnökének címzett, 2012. július 27-i levelére,

tekintettel a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2008. február 20-i 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1), és különösen annak 14. cikke (6) és (7) bekezdésére,

tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkére (2),

tekintettel eljárási szabályzata 88. cikkének (4) bekezdése d) pontjára és 87a. cikkének (6) bekezdésére,

tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 87a. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik francia bekezdésében említett határidőn belül – amely 2012. szeptember 11-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.

mivel a Bizottság határozattervezete értelmében a szóban forgó határozat 2013. január 31-én hatályát veszti, továbbá mivel ebben a helyzetben nem célszerű késleltetni annak elfogadását;

1.

kijelenti, hogy nem ellenzi a Bizottság határozattervezetét;

2.

utasítja elnökét, hogy ezt a határozatot továbbítsa a Bizottságnak, és tájékoztatás céljából a Tanácsnak.


(1)  HL L 79., 2008.3.19., 1. o.

(2)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.


3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/76


2012. szeptember 12., szerda
A Parlament határozata arról, hogy nem emel kifogást egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen: több tagállamra kiterjedő együttműködés és tárgyalások a tej- és tejtermék-ágazatban

P7_TA(2012)0326

Az Európai Parlament határozata arról, hogy nem emel kifogást az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a tej- és tejtermék-ágazati termelői szervezetek több tagállamra kiterjedő együttműködése és szerződésre irányuló tárgyalásai tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2012. június 28-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet ellen (12020-12 – C(2012)4297 – 2012/2780 (RPS)

2013/C 353 E/10

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottság felhatalmazáson alapuló rendeletére (C(2012)4297),

tekintettel a Bizottság 2012. július 27-i levelére, amelyben kéri a Parlamentet, hogy nyilatkozzon arról, hogy nem fog kifogást emelni a felhatalmazáson alapuló rendelet ellen,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (1) és különösen a rendelet 126e. cikkének (1) bekezdésére, valamint 196a. cikkének (5) bekezdésére,

tekintettel eljárási szabályzata 87a. cikkének (6) bekezdésére,

tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 87a. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik francia bekezdésében említett határidőn belül – amely 2012. szeptember 11-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.

mivel a Bizottság hangsúlyozta, hogy a Parlamentnek fontos lenne 2012. október 3. előtt meghoznia határozatát, mivel az alap-jogalkotási aktusnak a tej- és tejtermékágazatban működő termelői szervezetek szerződéses tárgyalásaira vonatkozó rendelkezései ettől az időponttól kezdve alkalmazandók,

B.

mivel a Tanács 2012. július 16-án úgy határozott, hogy kéri a felhatalmazáson alapuló rendelet elleni kifogás megfogalmazására vonatkozó határidő két hónappal, azaz 2012. október 28-ig történő meghosszabbítását, valamint hogy tudomásul veszi annak fontosságát, hogy 2012. október 3. előtt eldöntse, hogy emel-e kifogást a szóban forgó rendelet ellen, és erről 2012. július 17-i levelében tájékoztatta a Parlamentet,

1.

kijelenti, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló rendelet ellen;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.


3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/77


2012. szeptember 12., szerda
A Tanács éves jelentése az Európai Parlamentnek a közös kül- és biztonságpolitikáról

P7_TA(2012)0334

Az Európai Parlament 2012. szeptember 12-i állásfoglalása a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésről (12562/2011 – 2012/2050(INI))

2013/C 353 E/11

Az Európai Parlament,

tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre (12562/2011),

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 36. cikkére,

tekintettel a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (1) II. része G. pontjának (43) bekezdésére,

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i, fent említett intézményközi megállapodásra,

tekintettel a KKBP-re vonatkozó 2009-es és 2008-as éves jelentésekről szóló, 2011. május 11-i (2) és 2010. március 10-i (3) állásfoglalásaira,

tekintettel az Európai Külügyi Szolgálatról szóló, 2010. július 8-i állásfoglalására (4),

tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által a politikai elszámoltathatóságról tett nyilatkozatra (5),

tekintettel a főképviselő által az Európai Parlament 2010. július 8-i plenáris ülésén tett nyilatkozatra az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) központi igazgatásának alapvető szervezeti felépítéséről (6),

tekintettel „Az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája, ideértve az Unió emberi jogokkal kapcsolatos stratégiai politikájára gyakorolt hatásait is” című, 2012. április 18-i állásfoglalására (7),

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és az Európai Bizottság 2011. december 12-i, „Emberi jogok és demokrácia az európai unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére (COM(2011)0886),

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000) és 1820. (2008) számú határozatára, az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkkel és gyermekekkel szemben fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszakról szóló 1888. (2009) számú határozatára, az ENSZ Biztonsági Tanácsának az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. számú határozatának végrehajtására és nyomon követésére irányuló 1889. (2009) számú határozatára, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1960. (2010) számú határozatára, amely a fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszakkal kapcsolatos adatok összegyűjtésére és az elkövetők jegyzékbe vételére szolgáló mechanizmust hozott létre,

tekintettel eljárási szabályzata 119. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0252/2012),

A.

mivel az EU-nak tovább kell fejlesztenie külpolitikájának célkitűzéseit, és törekednie kell értékeinek és érdekeinek előmozdítására az egész világon, azzal az általános céllal, hogy hozzájáruljon a békéhez, az emberi biztonsághoz, a szolidaritáshoz, a konfliktusok megelőzéséhez, a jogállamisághoz és a demokrácia előmozdításához, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméhez, a nemek közötti egyenlőséghez, a nemzetközi jog tiszteletben tartásához, a nemzetközi intézmények támogatásához, a tényleges multilateralizmushoz és a nemzetek közötti kölcsönös tisztelethez, a fenntartható fejlődéshez, az átlátható és felelős kormányzáshoz, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, valamint a szegénység felszámolásához;

B.

mivel e célok elérésének érdekében az EU-nak szinergiákat kell tudnia létrehozni és stratégiai partnerségeket kell kialakítania azokkal az országokkal, amelyek osztoznak ugyanezen értékekben és hajlandóak közös politikákat elfogadni, és kölcsönösen egyeztetett intézkedésekben részt venni;

C.

mivel a Lisszaboni Szerződés végrehajtása új dimenzióval bővíti az európai külső fellépést, és hozzá fog járulni az uniós külpolitika, és tágabb értelemben a külső fellépések egységességének, következetességének és eredményességének növeléséhez; mivel le kell vonni a tanulságokat az Európai Uniónak és tagállamainak az emberi jogok és a demokrácia uniós politikák középpontjába állításával egyidejűleg a külső fellépések átalakításában és az önkényuralmi rendszerű országok átmenetének elősegítésében elkövetett korábbi hibáiból, különösen ott, ahol a stabilitás és a biztonság miatti aggodalmak meggyengítették a demokrácia és az emberi jogok elősegítésének elvszerű politikáját;

D.

mivel a Lisszaboni Szerződés új lendületet ad az EU külpolitikájának, nevezetesen olyan intézményi és működési eszközöket biztosít, amelyek lehetővé tehetik az Unió számára, hogy kiemelkedő gazdasági helyzetével és törekvéseivel összhangban álló nemzetközi szerepet vállaljon, és úgy alakítsa ki szervezetét, hogy eredményes globális szereplővé váljon, amely képes osztozni a globális biztonságért viselt felelősségben, és vezető szerepet tud vállalni a közös kihívásokra adandó közös válaszok meghatározásában;

E.

mivel a folyamatban lévő pénzügyi és államadósság-válság mélyen érinti az Európai Unió hitelességét nemzetközi szintéren és aláássa a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) hatékonyságát és hosszú távú fenntarthatóságát,

F.

mivel az európai külső fellépés új lendülete azt is megköveteli, hogy az EU a stratégiai szempontok fokozott figyelembevételével járjon el annak érdekében, hogy nemzetközi szinten is éreztesse súlyát; mivel az EU-nak a nemzetközi rend befolyásolására való képessége nemcsak a szakpolitikái, szereplői és intézményei közötti egységen, hanem az uniós külpolitika tényleges stratégiai koncepcióján is múlik, amelynek valamennyi tagállamot ugyanazon prioritások és célok köré kell egyesítenie és ezek szerint koordinálnia, azért, hogy a nemzetközi színtéren erőteljes, egységes hangon szólaljanak meg, kimutatva szolidaritásukat; mivel az EU külpolitikáját el kell látni az ahhoz szükséges módszerekkel és eszközökkel, hogy az Unió hatékonyan és egységesen léphessen fel a globális színtéren;

G.

mivel az uniós külpolitika ellenőrzése az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek részéről létfontosságú ahhoz, hogy az uniós polgárok megértsék és támogassák az európai külső fellépést; mivel a parlamenti ellenőrzés fokozza e fellépés legitimitását;

A TANÁCS KKBP-RŐL SZÓLÓ 2010. ÉVI ÉVES JELENTÉSÉNEK ÉRTÉKELÉSE

1.

üdvözli a Tanács által az Európai Bizottság alnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) támogatásával a 2010. évi jelentésben annak érdekében tett lépéseket, hogy az Unió külpolitikájáról egy előretekintő, stratégiai politikai dokumentum keretében adjon képet;

2.

úgy véli azonban, hogy a Tanács éves jelentése lényeges szempontokból elmarad a Lisszaboni Szerződés célkitűzéseitől, többek között a következők tekintetében: nem ad világos képet a KKBP-re vonatkozó közép- és hosszú távú prioritásokról vagy stratégiai iránymutatásokról; nem tisztázza a külpolitika különböző összetevői közötti egységesség és következetesség biztosítására szolgáló politikai mechanizmusokat, köztük a Bizottság felelősségi körébe tartozókat; nem foglalkozik azokkal a fontos kérdésekkel, hogy az EKSZ-nek és a küldöttségeknek mi a szerepe annak biztosításában, hogy az Unió (személyzeti, pénzügyi és diplomáciai) erőforrásai össze legyenek hangolva a külpolitikai prioritásaival; és elkerül egy vitát – amelynek lefolytatása az Afrika szarvára és a Száhel-övezetre vonatkozó új stratégiákból következik – arról, hogy az ad hoc közös biztonság- és védelmi politikai (KBVP) missziókat és műveleteket (ezek indoklását és végeredményét) hogyan kellene beágyazni az egy országra vagy régióra vonatkozó uniós külpolitikai prioritások politikai-stratégiai keretébe;

3.

emlékeztet arra, hogy a Szerződés értelmében a KKBP és a KBVP területén konzultálni kell az Európai Parlamenttel, nézeteit kellően figyelembe kell venni, valamint hogy a Parlament ajánlásokat fogalmazhat meg; elismeri e tekintetben, hogy az alelnök/főképviselő az Európai Parlament rendelkezésére áll; úgy ítéli azonban meg, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése nyomán javítani lehetne az illetékes bizottságnak a Külügyek Tanácsa ülésének eredményeiről való tájékoztatását és a Parlamenttel folytatott konzultációt annak biztosítása érdekében, hogy az egyes szempontokat megfelelően figyelembe vegyék a KKBP területéhez kapcsolódó mandátumok és stratégiák elfogadása előtt; várakozással tekint a külső támogatási eszközök felülvizsgálata elé, és olyan eredményre számít, amely elismeri az Európai Parlamentnek a stratégiai dokumentumokkal és többéves cselekvési tervekkel kapcsolatos, az EUMSZ 290. cikkében megállapított jogait; emellett jobb tájékoztatást és a Parlamenttel folytatott jobb konzultációt kér a harmadik országokkal kötendő megállapodásokról szóló KKBP tanácsi határozatokhoz vezető eljárás minden szakaszában, különösen mielőtt döntés születne arról, hogy megbízzák a Bizottságot vagy az alelnököt/főképviselőt, hogy az Unió nevében tárgyaljon és megállapodásokat írjon alá, illetve amikor a harmadik országok uniós válságkezelési műveletekben való részvételének kereteiről van szó;

4.

felhívja a Tanácsot, hogy a jövőben az éves KKBP jelentések összeállításakor már a korai szakaszban tárgyaljon a Külügyi Bizottsággal, hogy megvitassák a következő évre szóló átfogó politikai keretet és a hosszabb távú stratégiai célokat, és kialakítsanak egy olyan kritériumot, hogy az európai polgároknak világos képet kell adni az uniós külpolitika alakulásáról, prioritásairól és előrehaladásáról;

AZ EU KÜLPOLITIKÁJÁNAK ÚJ, ÁTFOGÓ MEGKÖZELÍTÉSE

5.

rámutat, hogy a huszonegyedik század második évtizedében az európai polgárok körében és Európán kívül is egyre többen ismerik fel, hogy csak a diplomáciai, gazdasági, fejlesztési és végső esetben, az ENSZ Alapokmánya rendelkezéseinek teljes körű betartásával, a katonai eszközöket integráló, átfogó megközelítések alkalmasak a globális fenyegetések és problémák kezelésére;

6.

úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződéssel az EU-nak minden szükséges eszköze megvan ahhoz, hogy ilyen átfogó megközelítést fogadjon el, ami által az Unió összes diplomáciai és pénzügyi erőforrását felhasználná a közös stratégiai politikai iránymutatások támogatására, hogy a lehető legnagyobb befolyása legyen az európai polgárok és szomszédaik biztonságának és gazdasági jólétének, valamint alapvető jogainak előmozdítására; kéri továbbá egy olyan megfelelő mechanizmus továbbfejlesztését az EKSZ-en belül – az érintett bizottsági szolgálatok bevonásával –, amely egyesíti a földrajzi és tematikus szakértelmet, és irányt ad az átfogó szemléletnek a politika megtervezésében, kialakításában és végrehajtásában;

7.

hangsúlyozza, hogy a KKBP átfogó értelmezésébe beletartozik a külpolitika minden területe, beleértve a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) fokozatos beépítését, ami elvezethet a közös védelemhez, hangsúlyt helyezve az egységességre és következetességre való törekvésre, ugyanakkor tiszteletben tartva a külső fellépés egyes összetevőinek sajátosságát; megismétli, hogy az uniós külpolitika kidolgozásával szembeni megközelítésnek az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében megfogalmazott elveken és célkitűzéseken kell alapulnia, ami azt jelenti, hogy az EU külső fellépését az EU olyan értékeinek a védelme és előmozdítása kell inspirálja, mint az emberi jogok, a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása; hangsúlyozza ugyanakkor az EU biztonságpolitikái belső és külső dimenziói közötti szorosabb összehangolás fontosságát, amelyet az Unió külső fellépésének is tükröznie kell;

8.

megjegyzi, hogy 2013-ban lesz egy évtizede, hogy elfogadták az Európai Biztonsági Stratégiát és következésképpen hangsúlyozza e keretdokumentumnak a jelenlegi nemzetközi környezettel összhangban történő frissítésének és konszolidálásának szükségességét;

A KÜLPOLITIKAI BERENDEZKEDÉS

9.

hangsúlyozza, hogy az alelnöktől/főképviselőtől politikai vezető szerepet vár el az Unió fellépésének egységessége, összehangolása, hitelessége, következetessége és hatékonysága biztosításában; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy teljes körűen és kellő időben használja ki a KKBP elindítására, folytatására és betartásának biztosítására kapott hatásköreit, és ebbe a törekvésbe teljes mértékben vonja be a Parlament megfelelő szerveit is; üdvözli az Iránnal folytatott tárgyalások során az alelnök/főképviselő által a nemzetközi közösség nevében, nehéz körülmények között betöltött fontos vezető szerepet; figyelembe veszi az európai és iráni népek közötti fontos történelmi kapcsolatot; vezetői közreműködésre szólít fel az európai szomszédsági politika Európai Unió általi támogatásának – többek között az Európai Demokrácia Alapítványon (EDA) keresztül megvalósítandó – fokozásában az arab tavasz, és különösen a dél-mediterrán térség demokratikus átmenetének fényében, valamint a megrekedt közel-keleti békefolyamat támogatásában;

10.

elismeri, hogy az EKSZ (ideértve a küldöttségeit és az EU különleges képviselőit) alapvető szerepet játszik az alelnök/főképviselő abban való támogatásában, hogy stratégiailag átgondoltabb, egységesebb és következetesebb szakpolitikai megközelítést alkalmazzon az Unió külső fellépésére; kiemeli, hogy folytatni kívánja az EKSZ-alkalmazottak földrajzi és nemi egyensúlyának ellenőrzését, beleértve a vezetői álláshelyeket is, valamint fel kívánja mérni, hogy a tagállami diplomaták küldöttségvezetőként és más kulcsfontosságú pozíciókba történő kinevezése az Unió, és nem a tagállamok kizárólagos érdekét szolgálja-e; hangsúlyozza a teljes mértékben működőképes és hatékony EKSZ, valamint az EKSZ, a Bizottság és a tagállamok közötti kapcsolatok megerősítésének fontosságát, hogy szinergiát lehessen elérni a külpolitika tényleges megvalósításában és a fő politikai kérdésekről szóló egységes uniós üzenet közvetítésében;

11.

hangsúlyozza, hogy az EU különleges képviselőinek (EUKK) szerepe ki kell, hogy egészítse az uniós küldöttségek vezetőinek országspecifikus munkáját és összhangban kell állnia azzal, és az EU folyamatos jelenlétét és láthatóságát igénylő, meghatározott stratégiákkal vagy biztonsági érdekekkel bíró régiók irányában folytatott uniós politikát kell képviselniük és összehangolniuk; üdvözli az alelnök/főképviselő pozitív reagálását arra, hogy az újonnan kinevezett EUKK-k és küldöttségvezetők pozíciójuk elfoglalását megelőzően jelenjenek meg a Parlament előtt egy eszmecserére; kéri a jelentéstétel, valamint a küldöttségek és EUKK-k politikai jelentéseihez való hozzáférés javítását, hogy a Parlament teljes körű, időszerű tájékoztatást kapjon a helyszíni fejleményekről, különösen a stratégiailag fontosnak tartott vagy politikailag aggályos területek esetében;

12.

megismétli azt az álláspontját, hogy a korábban személyes megbízottak által kezelt fontos tematikus kérdéseknek az EKSZ teljes körű támogatásával és megfelelő külső politikai képviselettel kellene rendelkezniük, és ezért javaslatok előterjesztését kéri például az emberi jogokra vonatkozóan;

13.

üdvözli az EU emberi jogi különleges képviselőjének kinevezésére vonatkozó határozatot, akinek jelentős mandátummal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a KKBP és a KBVP, valamint más EU politikák főáramába állítsa az emberi jogokat, és biztosítsa az EU e területen megvalósuló intézkedéseinek láthatóságát és koherenciáját;

14.

úgy véli, hogy a világosan meghatározott stratégiai iránymutatások segíteni fognak abban, hogy az Unió jelentős, de véges pénzügyi erőforrásait az uniós külső fellépés törekvéseihez és prioritásaihoz lehessen igazítani; hangsúlyozza, hogy az ehhez hasonló stratégiai megközelítésnek demokratikus ellenőrzés alatt kell állnia, de ez nem gátolhatja meg vagy lassíthatja le a változó politikai körülményekre adott rugalmas válaszokat;

15.

üdvözli a tagállamok által a Lisszaboni Szerződésben vállalt kötelezettséget, miszerint teljes mértékben eleget tesznek az EU külpolitikájának kidolgozásában és végrehajtásában, valamint az Unió egyéb politikájával való összehangolás és következetesség biztosításában rájuk jutó szerepnek; hangsúlyozza, hogy a gazdasági megszorítások idején fontos a tagállamok szolidaritása, amikor a cél az Unió mint összetartó globális szereplő hatékonyságának javítása; különösen fontosnak tartja, hogy a tagállamok polgári és katonai képességeket bocsássanak rendelkezésre a közös biztonság- és védelempolitika hatékony végrehajtásához; sajnálkozását fejezi ki azonban, hogy számos alkalommal egyes tagállamok harmadik országokkal folytatott bilaterális kapcsolatai beárnyékolják, vagy aláaknázzák az EU fellépés következetességét és e tekintetben további erőfeszítésekre hívja fel a tagállamokat, hogy hozzák összhangba külpolitikájukat a közös kül- és biztonságpolitikával;

16.

kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy – miközben erősíti az összes tagállam között a közös kül- és biztonságpolitika keretében folytatott együttműködést – teljes mértékben tárja fel a Lisszaboni Szerződés által biztosított, fokozott együttműködési lehetőségeket, ideértve a konkrét feladatok és missziók EU-tagállamok önkéntes koalíciójára, például egy alapcsoportra való szisztematikus kiosztására vonatkozó iránymutatás elkészítését, és kezdje meg azt a folyamatot, amely a biztonság- és védelempolitika terén az állandó strukturált együttműködésre, valamint a kölcsönös védelmi záradék végrehajtására vonatkozó európai tanácsi következtetésekhez vezet;

KÜLPOLITIKA – KÖLTSÉGVETÉSI ÉS PÉNZÜGYI FELÉPÍTÉS

17.

emlékeztet arra, hogy a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006-os intézményközi megállapodás átdolgozásának egy újabb lépést kell jelentenie a nagyobb átláthatóság felé a KKBP terén és a költségvetési hatóság tájékoztatása felé az alelnök/főképviselő politikai elszámoltathatóságról szóló nyilatkozatával összhangban; úgy véli e tekintetben, hogy a teljes átláthatóság és a demokratikus ellenőrzés megköveteli, hogy minden egyes KBVP-misszió és -művelet önálló költségvetési sort kapjon, valamennyi EUKK-t is beleértve, amihez egyszerűsített, de átlátható eljárások tartoznának, hogy az összegeket szükség esetén át lehessen csoportosítani egyik tételből a másikba; meggyőződése ugyanakkor, hogy a KKBP esetében szükséges rugalmasság és reagálóképesség nem sérülhet;

18.

ragaszkodik ahhoz, hogy a KKBP végrehajtására rendelkezésre álló EU forrásokat a lehető leghatékonyabban használják fel és következésképpen ahhoz, hogy az EU és a tagállamok külső fellépései között mind politikai, mind költségvetési értelemben szinergia valósuljon meg;

19.

úgy véli, hogy az EU által vezetett katonai és védelmi műveletek közös költségeinek finanszírozására szolgáló ATHENA mechanizmus nem biztosít megfelelő áttekintést a KKBP keretében végrehajtott küldetések valamennyi pénzügyi vonatkozása tekintetében, és ezért áttekinthető kimutatást kér az összes kiadásról;

20.

üdvözli, hogy nagyobb hangsúlyt helyeznek az egységességre és következetességre az Unió különböző pénzügyi eszközeiben, például az EKSZ-re vonatkozó horizontális rendelkezések formájában a 2014–2020 közötti időszakra szóló új külkapcsolati pénzügyi eszközre vonatkozóan javasolt rendeletekben; úgy véli, hogy egy ilyen megközelítés bizonyítani fogja az Unió hozzáadott értékét az európai polgárok biztonságának és jólétének megteremtésében; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a pénzügyi eszközöket az Unió külpolitikájának átfogó terjedelmében kettőződés nélkül, kiegészítő módon kell felhasználni;

21.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Parlament és a Tanács által most vizsgált új külkapcsolati pénzügyi eszközök az Unió stratégiai érdekeire legyenek szabva, és megfelelően fedezzék ezek megválaszolását, valamint hozzá lehessen igazítani őket a változó politikai körülményekhez; kéri ezért, hogy az Unió költségvetése (a 2014–2020-ra szóló többéves pénzügyi keret) az Unió mint globális szereplő törekvéseivel és prioritásaival összhangban megfelelő forrásokat kapjon, oly módon, hogy biztos, virágzó jövőt kínáljon a polgárok számára, valamint rendelkezzen a szükséges rugalmassággal az előre nem látható fejlemények leküzdéséhez;

22.

úgy véli, hogy a közös politikai és stratégiai célkitűzéseket támogató uniós külkapcsolati eszközök alkalmazásával szembeni összehangoltabb, átfogó megközelítés eredményesebb és költséghatékonyabb válaszokat fog hozni a kül- és biztonságpolitikai kihívásokra, és ezáltal nagyobb biztonságot és jólétet teremt az európai polgárok számára; hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a Parlament biztosíthassa a polgárokat az Unió külső politikáinak és pénzügyi eszközeinek egységességéről és költséghatékonyságáról, a Szerződések által (konkrétan az EUMSZ 290. cikke szerint) ráruházott hatáskörének megfelelően tükröződnie kell a pénzügyi eszközök felülvizsgálatában, és különösen a stratégiai programozási dokumentumokat illetően a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok használatában;

23.

úgy véli, hogy az EU saját értékrendjével való összhang biztosítása érdekében a többek közt a békeépítést, a biztonságot, demokráciát, a jogállamiságot, a jó kormányzást és az igazságos társadalmakat előmozdító pénzügyi eszközöket meg kell erősíteni, mivel ezek az EU külpolitikájának és külső fellépésének stratégiai eszközei a globális kihívások kezeléséhez.

24.

hangsúlyozza, hogy a külügyek terén fontos biztosítani a politika tervezése, kidolgozása és végrehajtása közötti következetességet a külső pénzügyi eszközök megfelelő keverékével; felszólít többek között a KKBP és a stabilitási eszköz közötti kiegészítő viszony fenntartására a közvetítés, a konfliktusmegelőzés, a válságkezelés és a konfliktusok utáni béketeremtés területén, valamint arra, hogy tovább kell törekedni az egy országgal vagy régióval folytatott hosszú távú tárgyalásokat szolgáló földrajzi eszközök közötti egymást kiegészítő jellegre; üdvözli egy új partnerségi eszköz bevezetését az Európai Parlament kérésének megfelelően, amely komoly hozzáadott értéket nyújt az EU közös kül- és biztonságpolitikája számára azzal, hogy pénzügyi keretet nyújt az EU harmadik országokkal folytatott együttműködéséhez olyan célokkal kapcsolatban, amelyek az Unió bilaterális, regionális vagy multilaterális kapcsolataiban merülnek fel, azonban kívül esnek a fejlesztési együttműködési eszköz hatókörén;

25.

úgy véli, hogy ezt a megközelítést segíthetné, ha világos kritériumokat dolgoznának ki, amelyeket rövid, közép- és hosszú távon az Európai Parlamentnek kellene ellenőriznie és értékelnie; kéri az uniós külpolitika teljesítményértékelését, a meglévő stratégiai tervezési dokumentumokra vagy stratégiai politikai keretekre (például az Afrika szarva vagy a Száhel-övezet tekintetében meglévők) építve, beleértve a politikai prioritások és célkitűzések, valamint a pontos ütemezéshez kötött, rövid, közép- és hosszú távon felhasználandó források szisztematikusabb és számszerűsíthető meghatározását;

26.

úgy véli, hogy Unió külső fellépésének átfogó megközelítése szükségessé teszi egyebek között a KKBP és az európai szomszédságpolitika (ENP) nagyobb összehangolását és kölcsönös megerősítését; üdvözli ebben az összefüggésben a Bizottság és az EKSZ közös politikai reakcióját a déli szomszédságban bekövetkező eseményekre, amit a 2011. május 25-i„Közös Közlemény” példáz; úgy véli továbbá, hogy az európai szomszédságpolitika multilaterális struktúráit konszolidálni és stratégiailag továbbfejleszteni szükséges, hogy hatékonyan tudja előmozdítatni az Unió külpolitikai prioritásait; állítja, hogy tekintettek az Unió külső fellépésében az „hatékony multilateralizmus” központi helyére az EKSZ és a Bizottság tárja fel az európai szomszédságpolitika multilaterális nyomvonalának életképességét, hogy az keretként szolgáljon a tágabb Európa politikai kapcsolatainak szervezéséhez;

STRATÉGIAI PRIORITÁSOK: A BÉKE, A BIZTONSÁG ÉS A TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FEJLŐDÉS KONCENTRIKUS KÖREI

27.

úgy véli, hogy a KKBP révén megvalósítani kívánt stratégiai érdekeknek, célkitűzéseknek és általános iránymutatásoknak azon kell alapulniuk, hogy békét, biztonságot és jólétet teremtsenek az európai és az Európa határain túli polgárok számára, mindenekelőtt a szomszédságunkban, de a távolabbi környezetünkben is, azoktól az elvektől vezérelve, amelyek magát az EU-t is életre hívták, beleértve a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltát, az emberi méltóság tiszteletben tartását, az egyenlőséget és a szolidaritást, valamint a nemzetközi jog és az Egyesült Nemzetek Alapokmánya tiszteletben tartását, beleértve a védelmi felelősség gyakorlását is;

28.

továbbra is támogatja az Európai Unió potenciális bővítését bármely olyan európai állammal, amely tiszteletben tartja az Unió értékeit és kötelezettséget vállal azok előmozdítására, és amely hajlandó és képes a csatlakozási feltételeknek megfelelni;

29.

megállapítja, hogy az Unió az idők folyamán kapcsolatokat alakított ki más országokkal és regionális szervezetekkel, amelyek különböző szerződési és jogalappal rendelkeznek, és ezek némelyikét „stratégiainak” nevezi; megállapítja, hogy nincs világos képlet annak meghatározására, hogy az Unió hogyan választ stratégiai partnert, és hogy – ilyen választás esetén – az Európai Parlamentet nem tájékoztatják, és nem is konzultálnak vele; megjegyzi, hogy a valódi és elszámoltatható kétoldalú kapcsolatok fokozása regionálisan és a multilaterális fórumokon is jelentősen megnövelheti az uniós külpolitika erejét, és ezért a stratégiai partnerek megválasztását érdemes gondosan mérlegelni az Unió által közvetíteni kívánt értékek és stratégiai célkitűzések fényében;

30.

ezért úgy véli, hogy a stratégiai partnerekről szóló jövőbeni döntéseket gondosan fel kell építeni vagy az országgal, illetve régióval szembeni uniós külpolitikai prioritásoknak megfelelően, vagy a nemzetközi fórumokon, és kellőképpen mérlegelni kell az olyan partnerségek megszüntetését, amelyek elavulttá váltak vagy a kívánttal ellenkező hatást érik el; ezért kéri a stratégiai partnerségekről szóló, 2010. szeptemberi európai tanácsi vita utólagos megvitatását az Európai Parlamenttel, valamint a Parlament rendszeres tájékoztatását a jövőbeni partnerségekről szóló határozatok előtt, különösen, ha az ilyen partnerségek az uniós költségvetésből származó pénzügyi támogatásban részesülnek, vagy az EU-val kötött szorosabb szerződéses viszonyt vonnak maguk után;

31.

azon a véleményen van, hogy ahhoz, hogy az Unió a polgárok számára hatékonyan meg tudja valósítani a békét, a biztonságot és a társadalmi-gazdasági fejlődést ebben az erősen versengő, gyorsan változó és kiszámíthatatlan nemzetközi politikai rendben, fontos, hogy az Unió véges erőforrásait a stratégiai prioritásokra fordítsa, kezdve az otthonhoz közelebbi problémákkal, különösen a bővítési országokkal, a szomszédságot érintőkkel, majd koncentrikus körökben haladva kifelé, megfelelő esetben ideértve a regionális szervezetek szerepét és relatív befolyását is;

32.

úgy véli, hogy a bővítés keretében tett kötelezettségvállalások tiszteletben tartása és a szomszédaink iránti felelősség gyakorlása hitelesebbé teszi az Unió globális fellépéseit; ismételten megerősíti az EU elkötelezettségét a hatékony multilateralizmus mellett, annak középpontjában az Egyesült Nemzetek Szervezete rendszerével, és hangsúlyozza a más nemzetközi partnerekkel való együttműködés fontosságát a nemzetközi válságokra, fenyegetésekre és kihívásokra történő válaszadás terén;

A Nyugat-Balkán

33.

támogatja az egyes országok és a régió egészének demokratizálását, stabilizálását, békés úton történő konfliktusrendezését és társadalmi-gazdasági modernizálását ösztönző uniós stratégiákat a nyugat-balkáni országokban, beleértve az EU kibővítésének lehetőségét; aggodalommal jegyzi meg, hogy a politikai instabilitás, az intézményi gyenge pontok, a elterjedt korrupció, a szervezett bűnözés és a rendezetlen regionális és kétoldalú kérdések akadályozzák néhány ország további előrehaladását az uniós integráció felé; felhívja ezért az EU-t, hogy – az ENSZ Alapokmányával összhangban – az integrációs folyamatban erőteljesebben foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel, valamint erősítse meg a régióban betöltött központi szerepét;

34.

ismételten jelzi, hogy támogatja a nyugat-balkáni országok csatlakozási folyamatának javítását, a teljesítményértékelés, az átláthatóság és a kölcsönös elszámoltathatóság hangsúlyozása, valamint az egyértelmű mutatók bevezetése révén; felhívja az EU-t, hogy tegyen új, meggyőző és valódi erőfeszítéseket a bővítési folyamat megújítására, és a bővítési politikájában továbbra is részesítse előnyben a következő feltételeket: a konstruktív politikai párbeszéd, a jószomszédi kapcsolatok, a gazdasági fejlődés, a jogállamiság megszilárdítása, beleértve a véleménynyilvánítás szabadságának biztosítását és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartását, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés, a bírói kar hatékonyságának és függetlenségének megerősítése, a közösségi vívmányokkal összefüggő jogszabályok érvényesítésére irányuló közigazgatási kapacitások javítása, az etnikai és vallási feszültségek enyhítése és a menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek helyzetének kezelése, valamint a nyitott kétoldalú és regionális kérdések rendezése;

35.

alapvető fontosságúnak tartja továbbá, hogy az uniós külpolitika egy olyan régió esetében, ahol a közelmúltban az etnikai csoportok között fegyveres konfliktus zajlott, az európai stabilitás előfeltételeként és a megbékélést elősegítő módszerként ösztönözze a toleráns légkört, a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartását, a megkülönböztetésmentes politikákat és jogszabályokat, a jó szomszédi kapcsolatokat, a regionális együttműködést – az integráltabb oktatási rendszerek révén is (régiókon belüli hallgatói csereprogramok) – és a tudományos együttműködést;

36.

üdvözli az EULEX misszió átalakítását és azt, hogy fókuszát áthelyezi a jogállamiságra és a végrehajtási mandátumra; elvárja, hogy az Koszovó egész területén teljes körűen működőképes legyen, beleértve az északot, valamint, hogy minden szinten fokozza a küzdelmet a korrupció, valamint a szervezett bűnözés ellen;

Törökország

37.

üdvözli a Bizottság pozitív menetrendjét az EU és Törökország közötti kapcsolatok tekintetében; aggódik a több területen kialakult helyzet miatt, nevezetesen a véleménynyilvánítás szabadsága, a jogállamiság, a nők jogai, az új polgári alkotmány felé tett lassú előrehaladás, és ezenfelül a török társadalom polarizációja terén; Törökországot a reformfolyamat felgyorsítására ösztönzi; rámutat, hogy Törökország nemcsak jelölt ország, hanem fontos stratégiai partner és NATO-szövetséges is; hangsúlyozza a külpolitikai döntésekről és a kölcsönös érdeket képviselő célkitűzésekről Törökországgal folytatott meglévő politikai párbeszéd megerősítésének fontosságát; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Törökországot arra ösztönözzék, hogy külpolitikáját az Európai Unióval folytatott jószomszédi kapcsolatok, szoros párbeszéd és koordináció keretében folytassa, hogy ezzel értékes szinergiákat hozzon létre, és erősítse a pozitív hatás lehetőségét, különös tekintettel az arab világban zajló reformfolyamat támogatására; reméli, hogy a csatlakozási tárgyalások további fejezeteinek megnyitásáig javulnak majd a feltételek (pl. az Ankarai Jegyzőkönyv ratifikálása és végrehajtása);

A déli szomszédság és a Közel-Kelet

38.

kéri, hogy teljes mértékben érvényesüljenek az európai szomszédságpolitika új megközelítése mögött meghúzódó elvek, ahogy azokat az alelnök/főképviselő és a Bizottság a 2011. május 25-i közös közleményében meghatározta, – különösen érvényesüljön a „többért többet”, a megkülönböztetés és a kölcsönös elszámoltathatóság elve, valamint a „partneri viszony a társadalommal” –, és kéri, hogy az uniós segítségnyújtást teljes mértékben hangolják össze ezzel az új megközelítéssel; emlékeztet arra, hogy a 2012. május 15-i„Az új európai szomszédságpolitika teljesítése” című közös közlemény a következő kihívásokat sorolja fel, amelyekkel a régió országai szembesülnek: fenntartható demokrácia, befogadó gazdasági fejlődés és növekedés, mobilitás, regionális együttműködés és a jogállamiság;

39.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió számára létfontosságú a déli szomszédság, hangsúlyozza az Európai Unió és a szomszédság országai és társadalmai közötti partnerség megerősítésének szükségességét a megerősödött demokráciákba való átmenet segítésében és szorgalmazza az egyrészről piacközpontú, másrészről humán és szociális szempontok közötti jobb egyensúly megtalálását az arab tavaszra adott uniós válaszban; kéri ezért, hogy kapjanak nagyobb hangsúlyt az emberi jogok, a jogállamiság, a foglalkoztatás (különösen a fiatalok munkanélkülisége), az oktatás, a képzés és a regionális fejlődés, hogy hozzásegítsen az ezekben az országokban fennálló szociális és gazdasági válság enyhítéséhez, és biztosítsa a szükséges segítséget a jó kormányzás megerősítésének, a demokratikus politikai reformok és a társadalmi és gazdasági fejlődés támogatásához; hangsúlyozza továbbá az intézményi kapacitásépítés és a hatékony közigazgatás támogatásának fontosságát, beleértve ezen országok parlamentjeit, a független igazságügyi rendszert, a civil társadalmi szervezetek és a független média megerősítését és a pluralista politikai pártok megalakulását egy olyan szekuláris rendszerben, amelyben a nők jogait maradéktalanul tiszteletben tartják, valamint kifejezett javulást az olyan kulcsfontosságú alapvető jogok tekintetében, mint a vallásszabadság, annak egyéni, kollektív, állami, magán és intézményi szempontjaiban;

40.

megismétli, hogy az EU és az ENP országok közötti gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális vagy bármilyen más típusú kapcsolatnak a bánásmód egyenlőségére, a szolidaritásra, a párbeszédre, és az egyes országok specifikus aszimmetriáinak és jellemzőinek tiszteletben tartására kell épülnie;

41.

úgy véli, hogy a partnerországok által megtett teljes előrehaladás értékelésének a kölcsönös átláthatóságon kell alapulnia, és a reform iránti elkötelezettség szintjére, valamint világosan meghatározott, közösen elfogadott referenciakritériumokra kell épülnie, amelyek rögzítik a cselekvési tervekben előírt reformok végrehajtásának menetrendjét; ezeket a referenciakritériumokat kell alapul venni a rendszeres és lehetőség szerint közös ellenőrzés és értékelés során, amibe beletartozik a civil társadalom teljes szerepvállalása, hogy biztosítsák a politikák hatékony és átlátható végrehajtását;

42.

rávilágít az Unió fontosságára a földközi-tengeri térség számára, amely a déli szomszédsággal való kapcsolatok intézményesítésének eszköze; aláhúzza a bénultsági állapot legyőzésének szükségességét, amelybe ez a szervezet került; üdvözli az európai társelnökséggel kapcsolatos változásokat és reméli, hogy az új főtitkár dinamizmusa hozzájárul a meghatározott projektek előreviteléhez;

43.

emlékeztet az EU közel-keleti békefolyamat melletti elkötelezettségére, és arra, hogy az EU a két-állam megoldást támogatja Izrael állammal és egy független demokratikus szomszédos és életképes palesztin állammal, amelyek békében és biztonságban élnek egymás mellett;

44.

emlékeztet, hogy a közel-keleti konfliktus megoldása az Európai Unió, valamint a felek és a tágabb régió elemi érdeke. hangsúlyozza tehát, hogy a békefolyamat előrehaladtának szükségessége még inkább sürgető az arab világban folyamatban lévő változások miatt;

Irán

45.

támogatja a Tanács ikerpályás megközelítését, melynek célja diplomáciai megoldás megtalálása, ami az iráni nukleáris kérdés egyetlen életképes megközelítése; emlékeztet arra, hogy a szankciók önmagukban nem jelenthetnek célt; sürgeti a EU3+3-at és Iránt, hogy folytassák a részvételt a tárgyalóasztalnál, és felhívja a tárgyalókat, hogy kössenek megállapodást; emlékeztet, hogy az atomsorompó-szerződés egyik központi tételével összhangban Iránnak joga van a békés célú urándúsításra és ugyanezen célhoz a technikai segítségnyújtásra; aggodalmát fejezi ki a katonai fellépés lehetősége miatt, és valamennyi felet arra szólítja fel, hogy egy békés megoldás érdekében munkálkodjon, továbbá sürgeti Iránt, hogy tartsa tiszteletben az atomsorompó-szerződést és az ENSZ határozatait, és teljes körűen működjön együtt a NAÜ-vel;

46.

felszólítja továbbá a Tanácsot, hogy vegyen fontolóra kedvező intézkedéseket, amennyiben Irán kötelezettséget vállal arra, hogy az urándúsítást 5 % alatt tartja, az e szintet meghaladó teljes uránkészletet kiviszi az országból civil célú nukleáris fűtőelemekké történő átalakítás céljából, továbbá hogy nukleáris programját minden szempontból teljesen feltárja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) felé, lehetővé téve a NAÜ számára annak ellenőrzését, hogy Irán nukleáris programja valóban kizárólag polgári célú-e; felhívja az alelnököt/főképviselőt, és a Tanácsot, hogy vegye fel ismét a diplomáciai fonalat az EU és Irán kölcsönös érdeklődésre számot tartó egyéb kérdésekben – mint például a regionális biztonság, emberi jogok, Szíria, Afganisztán, Irak és a Perzsa-öböl helyzete; felszólítja Iránt, hogy vállaljon konstruktív szerepet a regionális biztonság megteremtésében;

47.

ezért kéri az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy kitartóan és határozottan szólítsák fel Iránt az emberi jogok tiszteletben tartására; hangsúlyozza, hogy az EU Irán-politikájában ki kell fejezni a szolidaritást mindazokkal, akik ellenállnak az elnyomásnak és alapvető szabadságjogokért és a demokráciáért küzdenek; kitart amellett, hogy az EU helyi jelenléte biztosíthatná, hogy a tagállamok és az EU megfelelően értékeljék a fejlődést minden téren és kommunikáljanak az iráni hatóságokkal;lehetségesnek tartja az teheráni EU delegáció megfelelő időpontban történő megnyitását az EU-iráni kapcsolatok fejlődése esetén;

Líbia

48.

kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy kellő alkalmazottat és intézményi szakértelmet biztosítson Líbia számára, hogy segítsék Líbiát szükségletei kielégítésében és választ adjanak a kéréseikre, a kapacitásépítés, kormányzás, civil társadalom és fejlesztés terén; sürgeti az EU-t hogy támogassa a demokratikus átmenetet Líbiában minden téren, és felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy biztosítsa, hogy az EU tagállamai összehangolt módon járjanak el az EU elveivel és értékeivel, valamint stratégiai érdekeivel összhangban, amikor Líbia szükségleteit és kéréseit teljesíti;

Szíria

49.

sürgeti az alelnököt/főképviselőt, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket a szíriai válság megoldását keresve; kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy biztosítsa, hogy az EU tagállamai egységes és összehangolt módon járjanak el az ENSZ Biztonsági Tanácsában, ami a megfelelő fórum a potenciális nemzetközi és ENSZ támogatású szíriai intervenció megvitatására; sürgeti továbbá az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozza erőfeszítéseit és gyakoroljon diplomáciai nyomást Oroszországra és Kínára a Szíriával kapcsolatos patthelyzet feloldására a Biztonsági Tanácsban; kéri az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy kutasson fel minden utat a humanitárius segítségnyújtás biztosításához és megerősítéséhez azon szomszédos országok igényeire reagálva, amelyeket – különösen a menekültek beáramlása révén – a szíriai válság a leginkább sújt;

A keleti szomszédság

50.

emlékeztet a keleti szomszédság stratégiai fontosságára; nagyobb erőfeszítésekre és nagyobb politikai kötelezettségvállalásra szólít fel a keleti partnerség célkitűzéseinek elérése érdekében, a prágai nyilatkozatban és a varsói csúcstalálkozó következtetéseiben kinyilvánítottak és a 2012. május 15-i, „Keleti partnerség: útiterv a 2013 őszi csúcstalálkozóig” című közös közleményben felidézettek szerint, különösen a politikai társulás és gazdasági integráció gyorsítása, és a polgárok mobilitásának biztonságos és jól irányított környezetben való fokozása terén; azon a véleményen van, hogy az Uniónak különösen tárgyalásokat kell folytatnia a keleti partnerekkel kötendő, a mobilitást a mobilitási partnerségek és a vízummal kapcsolatos párbeszéd révén ösztönző, és a reformok elfogadásában és végrehajtásában tett folyamatos előrehaladást biztosító társulási megállapodásokról és meg kell kötnie ezeket a megállapodásokat, szoros együttműködésben az EURONEST Parlamenti Közgyűléssel; kiemeli, hogy valamennyi határozatot a megfelelő pénzügyi források elkülönítésének kell kísérnie, és kéri, hogy ezekkel a kérdésekkel a modernizációs partnerségen belül jobban foglalkozzanak;

51.

sajnálja azonban, hogy a Keleti Partnerség országaiban a demokratikus normákkal kapcsolatos általános helyzet és az emberi jogok tiszteletben tartása terén alig történt előrelépés; hangsúlyozza továbbá, hogy a Keleti Partnerség teljes körű fejlődése csak akkor történhet meg, ha valamennyi befagyott konfliktus megoldódik; kéri e tekintetben az EU aktívabb részvételét a vonatkozó békefolyamatokban, hogy hiteles kezdeményezések indulhassanak el, melyek célja a jelenlegi patthelyzetek feloldása, a felek közötti párbeszéd újraindításának elősegítése és az átfogó és tartós megállapodások feltételeinek létrehozása;

52.

kéri, hogy az EU a regionális partnerekkel együttműködve vállaljon határozottabb szerepet a keleti partnerség országainak területén kialakult állandósult konfliktusok megoldásában, különösen a dél-oszétiával és abháziával kapcsolatos holtpont megtörésében, valamint a hegyi-karabahi konfliktus holtpontról való elmozdításában, és vállaljon teljes értékű szerepet az ezt követő békeszerződés támogatásában; úgy véli, hogy a Dnyeszteren túli régió ügyével jól le lehetne mérni a regionális partnerek jóindulatát;

Moldova

53.

üdvözli a Moldovai Köztársaság többdimenziós erőfeszítéseit az EU-hoz való közeledésben különösen a belső politikai reformok terén tett előrelépéssel és a jelentős és pozitív lépések megtételével a Dnyeszteren túli régióval kapcsolatos konfliktusra vonatkozó „5+2” felállásában folytatott tárgyalásokon;

Ukrajna

54.

hangsúlyozza, hogy bár az EU–Ukrajna megállapodást már parafálták, az aláírására és megerősítésére csak akkor kerülhet sor, ha Ukrajna teljesíti a szükséges követelményeket, mint bármilyen más EU-megállapodás esetén; azaz amennyiben biztosítja, hogy tiszteletben tartják az emberi és kisebbségi jogokat, a jogállamiságot – azáltal, hogy megerősítik a jogállamiságot garantáló intézmények stabilitását, függetlenségét és hatékonyságát –, tiszteletet tanúsítanak az ellenzék jogai iránt és véget vetnek az üldözésének, és így egy valóban plurális demokráciát alakítanak ki; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy biztosítsanak elegendő pénzügyi eszközt a sorra kerülő ukrajnai parlamenti választásokra tervezett további választási megfigyelő missziók támogatására; kéri az ukrán parlamentet, hogy módosítsa a szovjet időkből fennmaradt büntetőtörvénykönyvet, és törölje el az állami tisztségviselők által hivatalos minőségükben végrehajtott, egyértelműen politikai cselekedeteik miatti büntető szankciókat;

Belarusz

55.

felhívja a belarusz hatóságokat, hogy valamennyi politikai foglyot bocsássák szabadon; kéri, hogy a belarusz hatóságokkal fenntartott kapcsolatok fejlesztését tegyék függővé a demokratikus alapelvek, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása felé tett előrehaladástól; emlékeztet, hogy az EU-Belarusz párbeszéddel kapcsolatban nem történhet előrelépés mindaddig, amíg valamennyi politikai foglyot szabadon nem bocsátják és nem rehabilitálják; üdvözli ugyanakkor az EU és a minszki küldöttsége által a belarusz társadalom megszólítására és bevonására tett erőfeszítéseket, többek között az „európai párbeszéd a modernizációért”, a könnyített vízumkiadási eljárások és a belarusz polgárok uniós programokban való nagyobb arányú részvétele révén;

Dél-Kaukázus

56.

megjegyzi a keleti partnerség keretében elért jelentős előrelépést az Európai Unió Örményországgal, Azerbajdzsánnal és Grúziával ápolt kapcsolatának megerősítésében; további lépések megtételére hív fel az EU és a három dél-kaukázusi ország viszonyának elmélyítésében;

Fekete-tengeri stratégia

57.

aláhúzza a fekete-tengeri régió stratégiai fontosságát az Unió számára és újfent kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy készítsék el a fekete-tengeri régió stratégiáját, amely meghatározza az EU integrált és átfogó megközelítését a régió kihívásaihoz és lehetőségeihez illeszkedően;

Oroszország

58.

támogatja az Unió kritikus elkötelezettségi politikáját Oroszországgal szemben; úgy véli, hogy Oroszország fontos stratégiai partner és szomszéd, de továbbra is aggályai vannak azzal kapcsolatban, hogy Oroszország mennyire elkötelezett a jogállamiság, a plurális demokrácia és az emberi jogok iránt; különösen rosszalja az ellenzéki erők és a nem kormányzati szervezetek képviselőinek folyamatos megfélemlítését, zaklatását és letartóztatását, a nem kormányzati szervezetek finanszírozására vonatkozóan a közelmúltban elfogadott jogszabályt, valamint a szabad és független médiára gyakorolt egyre növekvő nyomást; felhívja e tekintetben az Európai Uniót, hogy továbbra is következetesen követelje meg az orosz hatóságoktól, hogy teljesítsék az Európa Tanács és az EBESZ tagjaként rá háruló kötelezettségeiket; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság megerősítése az orosz közélet valamennyi területén, a gazdaságot is beleértve, konstruktív válaszlépés lenne a számos orosz állampolgár által kifejezésre juttatott növekvő elégedetlenségre, illetve szükséges az EU és Oroszország közötti valódi és konstruktív partnerséghez; kiemeli az Európai Unió készségét, hogy hozzájáruljon a modernizációs partnerséghez, illetve Oroszország által az emberi jogok, a jogállamisági és a pluralista demokrácia tekintetében elért haladásához kapcsolódó jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodás bármely jogutódjához;

59.

úgy véli, hogy az a közelmúltbeli ítélet, amelyben a Pussy Riot feminista punkegyüttes három tagját „vallási gyűlöletből elkövetett huliganizmus” vádjával büntetőtáborban letöltendő kétévi szabadságvesztésre ítélték, egy újabb megnyilvánulása a politikai szabadgondolkodás és az ellenzéki erők elleni tudatos fellépésnek, amely tovább szűkíti Oroszországban a demokratikus életteret, és mélyen aláássa az orosz igazságszolgáltatási rendszer hitelét; határozottan elítéli ezt a politikailag motivált ítéletet, és elvárja, hogy a fellebvitel során kimondják az ítélet semmisségét és szabadlábra helyezzék a Pussy Riot három tagját;

60.

úgy véli, hogy a szorosabb partnerség legjobb alapja az ambiciózus és átfogó új partnerségi és együttműködési megállapodás kell legyen, amely a politikai párbeszédre, a kereskedelemre és beruházásokra, az energetikai együttműködésre, az emberi jogokról, az igazságügy, a szabadságjogok és a biztonság területeiről folytatott párbeszédre vonatkozó fejezeteket foglal magában; hangsúlyozza, hogy szükség van valódi partnerség kiépítésére az EU és az orosz társadalom között, és ebben az összefüggésben üdvözli az EU és Oroszország közötti „Közös lépések a vízummentes utazás felé” megállapodás végrehajtásában elért előrehaladást;

61.

felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy – az ENSZ Biztonsági Tanácsán belül is – dolgozzanak együtt Oroszországgal és Kínával a szíriai helyzet értékelésében lévő eltérések leküzdésére azzal a közös céllal, hogy megszüntessék az erőszak körforgását, elkerüljék a polgárháborút és tartós megoldást találjanak a békére Szíriában; üdvözli az Iránnal folytatott EU3+3 tárgyalások során az együttműködést Oroszországgal, hogy megakadályozzák Iránt abban, hogy atomfegyverekhez jusson;

62.

felszólítja Oroszországot, hogy mozdítsa elő a stabilitást, a politikai együttműködést és a gazdasági fejlődést, tiszteletben tartva minden részes fél szuverén jogát a saját biztonsági megoldásaik megválasztására; sürgeti Oroszországot, hogy tartsa tiszteletben a régióbeli szomszédok területi és alkotmányos integritását és a kialakulóban lévő demokrácia tekintetében csatlakozzon az Egyesült Nemzetek Szervezetében a nemzetközi konszenzushoz;

63.

hangsúlyozza, hogy mivel a tagállamok infrastrukturális beruházások és közös szabályozás jóváhagyása révén törekszenek nemzeti piacaik összekapcsolására és integrálására, folyamatos erőfeszítéseket kell tenni az Oroszországgal való együttműködés terén, hogy a két energiapiac közötti eltérések csökkentésére irányuló kreatív és kölcsönösen elfogadható intézkedéseket határozzanak meg;

64.

aggodalommal tölti el a kalinyingrádi terület közelmúltbeli túlmilitarizálása, ami növeli az EU területe körüli veszélyeztetettséget;

Közép-Ázsia

65.

támogatja az EU által pártolt regionális megközelítést Közép-Ázsiában, amelyre feltétlen szükség van az olyan kérdések regionális dimenziójának kezelése érdekében, mint a szervezett bűnözés, az illegális kereskedelem (kábítószerek és radioaktív anyagok kereskedelme és az emberkereskedelem), a terrorizmus, a természeti és ember okozta környezeti katasztrófák, valamint a víz- és energiagazdálkodás; ugyanakkor sajnálja a jelentős előrehaladás hiányát, ami csak részben tudható be a rendelkezésre álló korlátozott pénzügyi erőforrásoknak; kéri tehát, hogy az ilyen párbeszéd legyen szilárd, és tegyék függővé a demokratizálódás, az emberi jogok, a jó kormányzás, a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés, a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem terén elért előrehaladástól („többet többért” elv); kiemeli, hogy a regionális megközelítés nem mondhat ellent a fejlettebb államok egyéni erőfeszítéseinek; megjegyzi, hogy a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós együttműködési stratégia hét prioritást jelöl meg, de olyan erőforrásokat biztosít, amelyek túl korlátozottak ahhoz, hogy mindegyik politikai területen hatásuk lehessen; felszólítja az EU-t, hogy a prioritások meghatározásakor igazodjon jobban a rendelkezésre álló forrásokhoz; emlékeztet a régió fontosságára a gazdasági együttműködést, az energiaügyet és a biztonságot tekintve, de hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködést nem rendelik alá a gazdasági, energiaügyi és biztonsági érdekeknek; kiemeli azonban az Európai Unió és a Közép-Ázsiai országok regionális biztonsági ügyekben folytatott párbeszédének fontosságát, különösen az afganisztáni helyzet és az üzbég-tadzsik kapcsolatok esetleges eszkalációjának összefüggésében; javasolja, hogy az Európai Unió vizsgálja meg az erőforrások összevonásának lehetőségét a régióban aktív tagállamokkal;

66.

megjegyzi, hogy az emberi jogok, a munkajogok, a civil társadalom támogatottságának hiánya és a jogállamiság állapota tekintetében összességében továbbra is aggasztó a helyzet; kéri az emberi jogi párbeszédek megerősítését, továbbá hatékonyságuk és eredményközpontúságuk növelését a civil társadalmi szervezetek szoros együttműködésével, bevonva őket az ilyen párbeszédek előkészítésébe, ellenőrzésébe és megvalósításába; felhívja az EU-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy vesse fel nyilvánosan a politikai foglyok és a bebörtönzött emberi jogi jogvédők ügyét, és szólítson fel az összes politikai fogoly azonnali szabadon bocsátására, valamint a többiek tekintetében a tisztességes és átlátható jogi eljárások alkamazására; kéri, hogy a jogállamisággal foglalkozó kezdeményezés javítsa az átláthatóságot a civil társadalmi szervezetek felé, és tartalmazzon világos célkitűzéseket, hogy átlátható értékelést lehessen készíteni a végrehajtásáról és az eredményeiről;

67.

megjegyzi, hogy az energiában és erőforrásokban bővelkedő közép-ázsiai országok az EU számára jelentős potenciált képviselnek az erőforrások és ellátási útvonalak diverzifikálásához; megjegyzi, hogy az EU megbízható fogyasztó és hogy a termelő országoknak bizonyítaniuk kell szállítói megbízhatóságukat a fogyasztó országok és a külföldi befektetők számára is, többek között azzal, hogy a jogállamiság szerint azonos versenyfeltételeket teremtenek a nemzeti és nemzetközi vállalatok számára; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy támogassa tovább az energiaügyi projekteket, és ösztönözze az olyan fontos célokról folytatott kommunikációt, mint a Déli Gázfolyosó és a Kaszpi-tengeri gázvezeték, nem figyelmen kívül hagyva a jó kormányzás és az átláthatóság elveit az EU és a partner országok közötti energiaügyi együttműködés kölcsönösen előnyös elemeiként;

68.

hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrások kiaknázása és a velük való gazdálkodás, különös tekintettel a vízre, még mindig vita tárgya a régióban és az instabilitás, feszültség és lehetséges konfliktusok forrása; ebben a tekintetben üdvözli az EU által Közép-Ázsiában, a folyók felső szakaszán fekvő hegyi és a folyók alsó szkaszán fekvő síkvidéki országok közötti hatékonyabb és konstruktívabb párbeszédre tett vízellátási kezdeményezést, hogy stabil és fenntartható módokat találjanak a vízzel kapcsolatos kérdések kezelésére, valamint átfogó és tartós vízmegosztási megállapodásokat fogadjanak el;

Afganisztán

69.

aggódik a béketárgyalások megszakadását követően újból feltámadó erőszak miatt; kiemeli egy szubregionális közép-ázsiai megközelítés fontosságát a határokon átnyúló emberkereskedelem és tiltott áruforgalom kezelésében és a kábítószerek tiltott termelésének és kereskedelmének leküzdésében, ami a szervezett bűnözés és terrorizmus finanszírozásának az alapját szolgáltatja; továbbfejlesztett együttműködést kér a NATO ISAF missziójában résztvevő EU-tagállamok között az intervenció hatékonyságának biztosítása érdekében; támogatásra irányuló erőfeszítéseket kér az Afganisztáni Iszlám Köztársaság kormánya és nemzeti biztonsági erői kapacitásépítéséhez, valamint a mezőgazdasági és társadalmi-gazdasági fejlődésnek a lakosság szélesebb körében való elősegítéséhez, ezek fokozását kéri annak érdekében, hogy az ország teljes felelősséget tudjon vállalni saját biztonságáért, miután 2014 végére lezárul a belső biztonság afgán erők kezébe történő átadása;

70.

az érintett népesség miatt nagy aggodalommal veszi tudomásul, hogy az afganisztáni katonai beavatkozás nem eredményezte a demokratikus struktúrájú életképes állam kiépülését, a többség – különösen a nők és lányok – életkörülményeinek javítását, vagy a narkotikumok termelésének a mezőgazdaság más formáival való helyettesítését, ehelyett az ország példátlan szintű korrupcióba süllyedt; felszólítja az EU-t és tagállamait – az európai csapatok gyorsított kivonására tekintettel – arra, hogy prioritásként készítsenek egy biztonsági tervet azon afgánok számára, akik szorosan támogatták az európai államépítési erőfeszítéseket és akiknek a létét, nevezetesen a női aktivistákét, veszélyeztetheti az európaiak távozása; felszólítja az EKSZ-t, hogy készítse el az EU és tagállamai 2001 óta követett afganisztáni politikájának őszinte elemzését és az év végéig nyújtson be egy reális tervet az EU jövőbeni tevékenységéről a régióban;

71.

hangsúlyozza a megerősített együttműködés szükségességét olyan országokkal, mint Oroszország, Pakisztán, India és Irán, az afganisztáni kihívások, különösen a kábítószer-csempészet, a terrorizmus és a szomszédos országokat és régiókat érintő hatások kockázatának kezelése során;

Az amerikai kontinens

Amerikai Egyesült Államok

72.

erősen hisz abban, hogy az USA az EU legfontosabb stratégiai partnere; ezért sürgeti az EU-t, hogy adjon világos politikai elsőbbséget minden szinten a transzatlanti kapcsolatok elmélyítésének;

73.

kiemeli a transzatlanti kapcsolatok rendkívüli fontosságát; úgy véli, hogy a rendszeres EU–USA csúcstalálkozó lehetőséget kínálna a közös célkitűzések kijelölésére és a globális jelentőségű fenyegetésekre és kihívásokra vonatkozó stratégiák összehangolására, beleértve többek között a gazdasági kormányzást és a feltörekvő hatalmakkal szembeni közös álláspont kialakítását; üdvözli a munkalehetőségekkel és növekedéssel foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentését; úgy véli, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanácsnak és a transzatlanti jogalkotói párbeszédnek foglalkoznia kellene az EU és az USA, illetve a BRICS-országok és más érintett feltörekvő országok, valamint az ASEAN, az Afrikai Unió, a Mercosur, az Andok Közösség és a CELAC közötti, a szabályozásbeli konvergencia erősítésének ilyen országokkal való megvalósításának módjáról szóló stratégiai tárgyalásokkal; kiemeli a Transzatlanti Gazdasági Tanács, mint a gazdasági integráció és a szabályozási együttműködés megerősítéséért felelős szervezet és a transzatlanti jogalkotói párbeszéd fontosságát, amely fórumként szolgál a parlamenti párbeszéd és az általános aggodalmat keltő kérdésekkel foglalkozó parlamenti munka, különösen a transzatlanti piacot érintő jogalkotás, összehangolása számára mindkét oldalon; emlékeztet arra, hogy haladéktalanul létre kell hozni egy transzatlanti politikai tanácsot, amely ad hoc szervként – a NATO-val párhuzamosan – az EU és az USA közötti szisztematikus, magas szintű konzultációra és a kül- és biztonságpolitikai kérdések összehangolására szolgálna;

74.

megjegyzi, hogy az Amerikai Egyesült Államok elsődleges figyelmét, politikai és gazdasági beruházásait, valamint katonai forrásait fokozatosan átirányítja a csendes-óceáni térségbe, tekintettel Kína, India és más ázsiai feltörekvő országok globális és regionális jelentőségének növekedésére; megjegyzi továbbá, hogy Ázsiának fontosabb helyen kellene szerepelnie az Európai Unió és a tagállamok külpolitikai menetrendjében; kéri ezért a Kínával, Indiával és más ázsiai feltörekvő országokkal szembeni amerikai és uniós politika nagyobb mértékű összehangolását, hogy el lehessen kerülni a fő politikákra vonatkozó megközelítéseik egymástól való elszakadását;

75.

úgy véli, hogy az USA továbbra is létfontosságú módon járul hozzá az euroatlanti térség kollektív biztonságához, valamint újból megerősíti a transzatlanti biztonsági kapcsolat változatlan és alapvető fontosságát; rámutat, hogy a változó geostratégiai és gazdasági helyzetben az erősebb európai biztonsági és védelmi képességek felépítése a transzatlanti kapcsolat megerősítésének fontos módja;

Latin-Amerika

76.

kéri, hogy az EU–Latin-Amerika politikai párbeszédet terjesszék ki minden szintre, beleértve az államfői csúcstalálkozókat és az EUROLAT Parlamenti Közgyűlést is, mivel ez a politikai konszenzus elérésének fontos eszköze; kéri, hogy az EU–Latin-Amerika csúcstalálkozókon tett politikai kötelezettségvállalásokat a megfelelő pénzügyi források kiosztása is kísérje; kifejezi mélységes aggodalmát amiatt, hogy Argentína nemrégiben államosított egy jelentős, spanyol tulajdonú olajvállalatot (YPF), és rendkívül kedvezőtlen diplomáciai lépéseket tett az Egyesült Királyság kezében lévő Falkland-szigetekkel kapcsolatban;

77.

javasolja az amerikai országok és az EU közötti szorosabb, különösen gazdasági téren megvalósítható együttműködés lehetőségének megvizsgálását egy közös szabadkereskedelmi megállapodás megkötésének céljával;

78.

kéri a meglévő emberi jogi párbeszéd kibővítését az Európai Parlament nagyobb fokú részvételével, valamint azt, hogy folytassanak párbeszédet a fontos biztonsági kihívások – főként a szervezett bűnözésnek és a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeknek az állami intézményekre és a lakosság biztonságára gyakorolt romboló hatása – terén való együttműködés erősítése érdekében; megjegyzi, hogy az állam- és kormányfők 2013-ban Chilében tartandó 7. EU–LAC csúcstalálkozója jó alkalmat adhatna a kétoldalú regionális együttműködésre vonatkozó új elképzelések meghirdetésére a különféle politikai és társadalmi-gazdasági területeken;

79.

hangsúlyozza, hogy a társadalmi kohéziót továbbra is a Latin-Amerikára irányuló fejlesztési együttműködési stratégia egyik fő elvének kell tekinteni, nem csupán társadalmi-gazdasági vonzatai miatt, hanem azért is, mert fontos a térségbeli demokratikus intézmények és a jogállamiság megszilárdítása szempontjából; hangsúlyozza továbbá, hogy a térségben továbbra is fennálló jelentős egyenlőtlenségek kezelésére új fejlesztési együttműködést kell kialakítani az EU és a közepes jövedelmű latin-amerikai országok között; a latin-amerikai országokkal folytatott háromoldalú, és a Dél–Dél együttműködés megerősítésére szólít fel;

80.

felszólít a közös érdeket képviselő ügyekben Észak- és Dél-Amerikával folytatott háromoldalú együttműködés továbbfejlesztésére egy az EU-t, az USA-t, Kanadát és Latin-Amerikát felölelő euroatlanti térség létrehozása érdekében;

81.

megjegyzi, hogy kiemelkedő hatása van Brazília regionális és globális felemelkedésének, egyesítve a gazdasági és szociális programokat a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető szabadságjogokkal; felhív az EU–Brazília stratégiai partnerség és a politikai párbeszéd megerősítésére a Brazília által a Mercosuron és Unasuron belüli intézményépítésre tett erőfeszítések támogatása érdekében;

82.

üdvözli azt a fejleményt, hogy a Közép-Amerikával megkötendő társulási megállapodást hamarosan aláírják, és az Európai Parlamentben egyetértési eljárás alá vonják; hangsúlyozza, hogy mivel az EU számára ez az első átfogó régiók közötti szerződés, magasabb szintre emeli a kapcsolatot, erősíti a regionális megközelítést, valamint a latin-amerikai regionális integrációt; jelzi azt a szándékát, hogy gondosan nyomon fogja követni a megállapodás végrehajtását, különösen azt, hogy milyen hatással van az emberi jogokra és a jogállamiság helyzetére Közép-Amerikában;

83.

üdvözli, hogy rövidesen aláírják az Európai Unió és Kolumbia, valamint Peru közötti, az Európai Parlament jóváhagyási eljárásának hatálya alá tartozó kereskedelmi megállapodást; emlékeztet arra, hogy ez a megállapodás nem tekinthető végleges keretnek az EU és ezen országok kapcsolatában, de további lépést jelent a globális társulási megállapodás felé, mely nyitva hagyja az ajtót az Andok Közösség más országainak csatlakozása számára;

84.

emlékeztet tehát arra, hogy az EU célja, hogy az Andok Közösség valamennyi tagjával partnerségi megállapodást kössön; úgy véli, hogy a Mercosurral kötött társulási megállapodás döntő lépést jelentene a Latin-Amerikával való stratégiai kapcsolat szempontjából, feltéve, hogy a szabad és méltányos kereskedelem és a befektetések jogbiztonságának elveire, a nemzetközi jogszabályok, a munkaügyi és környezetvédelmi előírások tiszteletben tartására, és a partnerek megbízható hozzáállására épül;

85.

sajnálja, hogy a Bizottság az általános tarifális preferenciák rendszerére vonatkozó szabályozásra és a fejlesztési együttműködési eszközre irányuló javaslatai nem veszik figyelembe a Latin-Amerikával való kapcsolatok stratégiai jellegét, mivel a régió számos sérülékeny országát kizárják; emlékeztet arra, hogy egyes latin-amerikai országok a világ azon országai közé tartoznak, ahol az egy főre jutó jövedelem tekintetében a legnagyobb az egyenlőtlenség, továbbá hogy a tartós egyenlőtlenség alacsony szintű társadalmi-gazdasági mobilitást mutató közegben alakul ki; úgy véli, hogy az EU a régiónak szóló üzenete fölöttébb aggasztó, mivel ez gyakorlatilag egy nyilatkozat, amely a számtalan politikai és kereskedelmi kötelezettségvállalás, valamint a közös globális érdekek ellenére sem tulajdonít neki kellő jelentőséget;

Afrika

86.

megállapítja, hogy a közös Afrika–EU stratégia és annak 8 szektora eleinte az Afrikai Unióval (AU) és az intézményi kapacitásépítés és szakpolitikák technikai támogatásával foglalkozott a béke és a biztonság, az emberi jogok, a demokrácia támogatása, a jogállamiság és a millenniumi fejlesztési célok elérése terén; emlékeztet arra, hogy bár ez az átfogó megközelítés továbbra is érvényes, a stratégia egységességét és hatékonyságát csökkentette az, hogy számos partner között létrejött, egymást átfedő megállapodások léteznek, valamint hogy a stratégia végrehajtására nem állt rendelkezésre külön költségvetés; emellett sürgősen túl kell lépni a kontinensszintű intézményi kapacitásépítésen, és tovább kell haladni a regionális és szubregionális szintű, békére, biztonságra és társadalmi-gazdasági fejlődésre irányuló politikai partnerség kialakítása felé; kéri az ilyen politikai partnerségek kibővítését a regionális gazdasági közösségekre, nemcsak az Afrikai Unió megerősítésére irányuló stratégiaként, hanem az EU–Afrika partnerség regionális és szubregionális szintű elmélyítése érdekében is, ami által kezelnék az afrikai és európai polgárok politikai, biztonsági és gazdasági érdekeit; sajnálattal töltik el például a Maliban és Bissau-Guineában lezajlott államcsínyek miatti, az AU, az EU és az ENSZ által támogatott demokratikus elvekben és célkitűzésekben bekövetkezett visszalépések; felhív ezen országok alkotmányos rendjének mielőbbi helyreállítására;

87.

tudomásul veszi az Afrika szarvára és a Száhel-övezetre vonatkozó uniós stratégiákat; úgy véli, hogy ezekben a régiókban azért kell foglalkozni a konfliktus strukturális okaival, hogy megalapozzák a problémák megvalósítható, békés megoldását és jobb kilátásokat teremtsenek a népesség számára, ami méltányos hozzáférést jelent az erőforrásokhoz, biztosítva a régiók fenntartható fejlődését és a javak újraelosztását; kéri az uniós politikák értékelését, ahol jelentős fejlesztési segélyt és diplomáciai forrásokat vetnek be, hogy felmérjék a népességre gyakorolt hatást; felszólít az Európai Parlament, a Pánafrikai Parlament és a regionális parlamenti szerveződések közötti szorosabb együttműködésre is, hogy mindkét kontinensen erősödjön a politikai és költségvetési döntésekért való elszámoltathatóság a polgárokkal szemben, illetve hogy az együttműködés alapul szolgáljon a politikák végrehajtásában elért előrehaladás méréséhez és értékeléséhez; külön üdvözli az EUNAVFOR Atalanta misszió mandátumának kiterjesztéséről szóló tanácsi határozatot (amely a szárazföldi kalózfenyegetettség megszüntetésére irányuló fellépést is engedélyezi), mivel ez megerősíti a kalózkodásból származó sajátos fenyegetés kapcsán kialakított uniós megközelítés átfogó jellegét, és támogatja a régió hosszabb távú fejlődését is;

88.

mélységesen aggasztja a Szudán és Dél-Szudán közötti feszültség; felszólítja mindkét felet, hogy tanúsítsanak politikai akaratot az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2012. május 2-i, 2046. (2012) határozatában elfogadott ütemterv alapján az elszakadás után még fennálló kérdések rendezésére; hangsúlyozza, hogy a régióban a tartós stabilitás új, egységes, átfogó nemzetközi stratégiát igényel, amelyben a többi globális és regionális szereplőkkel együtt az Európai Unió is szerepet játszik, és amely nemcsak az észak-déli kérdésekkel és a Dél-Kordofánban és a Kék-Nílus államban kialakult helyzettel, hanem a Szudánban már régóta időszerű reformfolyamattal és a dél-szudáni demokratikus reformok elmélyítésével is foglalkozik;

89.

emlékeztet 2010. november 25-i, a nyugat-szaharai helyzetről szóló állásfoglalására; sürgeti Marokkót és a Polisaria Frontot, hogy folytassák a tárgyalásokat a nyugat-szaharai konfliktus békés és tartós megoldása érdekében és újból megerősíti a szaharai nép önrendelkezési jogát, valamint azt a jogát, hogy Nyugat-Szahara státuszáról demokratikus népszavazás révén határozzon az Egyesült Nemzetek vonatkozó határozatainak megfelelően;

Ázsia

90.

felszólít az EU nagyobb és fokozottabb jelenlétére az ázsiai és csendes-óceáni régióban, különösen azzal, hogy kiemeli Indonéziában – a legnagyobb muzulmán országban – a demokratikus átmenet vívmányait, valamint azzal, hogy – tapasztalata és szakértelme révén – segíti az ASEAN-on belüli és azt övező multilaterális kezdeményezéseket és a Csendes-óceánt átfogó kibővített kezdeményezések fokozatos megjelenését; azon a véleményen van, hogy az Európai Külügyi Szolgálatnak teljes mértékben ki kellene használnia az EU és Ázsia közötti együttműködés fokozásának lehetőségét; e tekintetben az első releváns lépésként tekint az ASEAN-EU megerősített partnerség további erősítését célzó Bandar Seri Begawan cselekvési tervre; dícsérettel említi a barátsági szerződés nemrégiben történt elfogadását az együttműködés elmélyítésének lehetőségeként azzal a céllal, hogy túllépjenek az Európai Unió és az ázsiai országok közötti kereskedelmi egyezmények perspektíváján; hangsúlyozza, hogy kiemeltebben kellene kezelni a kölcsönösen termékenyítő hatású gazdasági és kulturális együttműködést, különösen a közvetlen befektetési lehetőségek támogatásával és azzal, hogy megkönnyítik annak elérhetőségét a hallgatók és kutatók számára, és növelik vonzerejét; megjegyzi, hogy ez maga után vonja a tagállami és uniós erőfeszítések stratégiai összehangolását, szemben a párhuzamos és egymással versengő nemzeti politikákkal; megjegyzi, hogy az ázsiai–csendes-óceáni regionális biztonsági közegben, beleértve a Dél-kínai-tenger körül területi vitákat, valamint az Észak-Koreával kapcsolatos aggodalmakat, az EU-nak mint semleges partnernek kellene aktívan indítványoznia egy stabil, békés, multilaterális intézményeken alapuló megoldást;

91.

felhív az EU–Japán partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások gyors megkezdésére;

Kína

92.

üdvözli az EU-kínai stratégiai partnerség fejlesztésében elért előrehaladást, beleértve – a gazdasági és biztonsági párbeszédek mellett – a harmadik pillér alá tartozó „népek közötti párbeszéd” fejlesztését; hangsúlyozza az Európai Unió és Kína gazdaságai növekvő kölcsönös egymásra utaltságát és emlékeztet a kínai gazdaság gyors növekedésének jelentőségére és a nemzetközi rendszerre gyakorolt hatására;

93.

megjegyzi, hogy a kínai vezetésben várható változás komoly próbája lesz az ország fejlődésének; ismételten hangsúlyozza célját, hogy átfogó stratégiai partnerséget alakítson ki Kínával; felhívja az EU-t és a tagállamait, hogy üzeneteikben és politikáikban legyenek következetesebbek és stratégiailag megfontoltak, és ezáltal támogató módon járuljanak hozzá a pozitív irányú átalakuláshoz; hangsúlyozza, hogy ebből a kínai emberi jogi helyzettel, az emberi jogi párbeszéddel és a civil társadalmi szervezetek támogatásával kapcsolatos tagállami és uniós prioritások közötti ellentmondások megszüntetése következik;

Japán

94.

aláhúzza az Unió Japánnal, mint jelentős nemzetközi szereplővel fennálló kapcsolatai megerősítésének szükségességét, amely osztja az EU demokratikus értékeit, és természetes együttműködő partner a nemzetközi fórumokon és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekben; várakozással tekint az átfogó keretegyezmény és a szabadkereskedelmi megállapodás létrehozására;

Dél- és Kelet-Ázsia

95.

felszólítja az EU-t, hogy Dél-Ázsiában és Délkelet-Ázsiában támogassa aktívabban a demokratikus fejleményeket, valamint a kormányzás és a jogállamiság terén történt reformokat; üdvözli ezért a demokratikus, szekuláris, stabil és társadalmilag befogadó Pakisztán mellett tett kötelezettségvállalást; üdvözli a 2012 júniusában megtartott első uniós-pakisztáni stratégiai párbeszédet, a kétoldalú együttműködés erősítéséről szóló konstruktív vitákban való részvételt és a kölcsönös aggodalomra okot adó regionális és nemzetközi kérdésekre – többek között a terrorizmus elleni küzdelemben való proaktívabb részvételre – vonatkozó közös nézeteket; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok előmozdítására építve erősítsék a kapcsolatokat Indiával, és felkéri az EU-t és Indiát, hogy gyorsan zárja le az átfogó EU-India szabadkereskedelmi egyezményről folyamatban lévő tárgyalásait, ami ösztönözné az európai és indiai kereskedelmet és gazdasági növekedést; felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy támogassák Sri Lankán a háború utáni megbékélést, helyreállítást és gazdasági fejlődést, és ebben a tekintetben sürgeti a Tanácsot, hogy támogassa Sri Lankát a Tanulságok és Megbékélés Bizottsága (LLRC) jelentésében foglaltak alkalmazásában; üdvözli Myanmar demokráciája ösztönzésének Európai Unió általi aktív támogatását;

96.

örömmel fogadja, hogy Tajvanban 2012. január 14-én sikeresen lebonyolították az elnökválasztást és a parlamenti választásokat; elismerését fejezi ki Tajvannak amiatt, hogy folyamatosan erőfeszítéseket tesz az ázsiai és csendes-óceáni térség békéjének és stabilitásának fenntartása érdekében; elismeri a Tajvani-szoros két partja közötti kapcsolatok előrehaladását, különösen a gazdasági kapcsolatok javítását, és megjegyzi, hogy a Tajvannal kialakított szorosabb gazdasági kapcsolatok javíthatják az EU piaci hozzáférését Kínában; a Parlament 2011. májusi KKBP-állásfoglalásának megfelelően arra sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek konkrét lépéseket az EU és Tajvan közötti gazdasági kapcsolatok további bővítése, valamint az EU és Tajvan közötti gazdasági együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalások elősegítése érdekében; megismétli, hogy határozottan támogatja Tajvan érdemi részvételét a vonatkozó nemzetközi szervezetekben és tevékenységekben, többek között az Egészségügyi Világszervezetben; elismeri, hogy az Európai Unió tajvani állampolgárok számára biztosított vízummentességi programja, amely 2011 januárjában lépett hatályba, kölcsönösen előnyösnek bizonyult; szorgalmazza a szorosabb kétoldalú együttműködést az Európai Unió és Tajvan között a kereskedelem, a kutatás, a kultúra, az oktatás és a környezetvédelem területén;

97.

felhívja az Európai Uniót, hogy hívják fel a figyelmet az emberi jogok súlyos megsértésére, a tömeggyilkosságokra és a munka- és politikai büntetőtáborokban az embertelen bánásmódra Észak-Koreában és támogassák az ilyen jogsértések áldozatait;

Multilaterális partnerek

G-7, G-8 és G-20

98.

úgy véli, hogy a BRICS-országok és más feltörekvő hatalmak egyre fokozódó jelentőségének és a kialakulóban lévő többpólusú kormányzási rendszer fényében, a G-20 a konszenzusépítés és a konvergencia (többek között a szabályozási konvergencia) előmozdítására alkalmas, befogadó, partnerségen alapuló, hasznos és különösen megfelelő fórumának bizonyulhat; úgy véli azonban, hogy a G-20-nak még bizonyítania kell értékét a csúcstalálkozók következtetéseinek olyan fenntartható politikákká alakításában, amelyek kezelik a döntő fontosságú kihívásokat, főként az adóparadicsomok kontrollját és a globális pénzügyi és gazdasági válságban kifejeződő egyéb kihívásokat és fenyegetéseket; megjegyzi, hogy ebben a tekintetben a G-8-aknak megvan a lehetősége arra, hogy a G-20-as értekezleteket megelőzően szerepet játszanak az egyetértés kialakításában; úgy véli, hogy a G-8-ak létét szintén ki kell használni az álláspontok Oroszországgal való egyeztetése érdekében, hogy a közös kihívásokat összehangolt és hatékony módon lehessen kezelni;

ENSZ

99.

megerősítve, hogy a tényleges multilateralizmus az uniós külpolitika egyik sarokköve, felhívja az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet a nemzetközi együttműködésben, és mozdítsa elő a nemzetközi közösség világszintű fellépését; szorgalmazza, hogy az EU ösztönözze tovább az ENSZ rendszerén belüli szinergiákat, vállaljon híd szerepet az ENSZ-ben, és folytasson globális párbeszédet a regionális szervezetekkel és stratégiai partnerekkel; kifejezi támogatását az ENSZ reformjának folytatására; felhívja az EU-t, hogy az ENSZ forrásai tekintetében járuljon hozzá a hatékony és eredményes pénzgazdálkodáshoz és a költségvetési fegyelemhez;

100.

felhívja tehát az Európai Uniót, hogy erőteljesen sürgesse az ENSZ Biztonsági Tanácsának átfogó reformját, hogy megerősítsék annak legitimitását, regionális képviseletét és hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamok visszafordíthatatlanul elindíthatnak egy ilyen reformfolyamatot, ha a Lisszaboni Szerződésnek az uniós külpolitika, valamint az EU globális békében és a biztonságban betöltött szerepének erősítésére vonatkozó céljaival összhangban állandó helyet követelnek az EU számára a kibővített és megreformált Biztonsági Tanácsban; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy tegyen sürgős kezdeményezést a tagállamok felé e célból közös álláspont kialakítása céljából; sürgeti a tagállamokat, hogy az ilyen közös állásfoglalás elfogadásáig késedelem nélkül állapodjanak meg és fogadják el az ENSZ Biztonsági Tanácsában alkalmazandó rotációs rendszert, biztosítsanak egy állandó helyet az Európai Unió számára az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában;

101.

fontosnak tartja, hogy teljes mértékben végrehajtsák az ENSZ Közgyűlésnek az ENSZ Közgyűlés munkájában való uniós részvételről szóló határozatát, és hogy az EU az érdemi kérdésekben időben és összehangolt módon lépjen fel és foglaljon állást; felhívja az EU-t, hogy javítsa tovább az uniós tagállami álláspontok és érdekek összehangolását az ENSZ Biztonsági Tanácsában; üdvözli az uniós középtávú prioritások létrehozását az ENSZ-ben, és kéri, hogy az Európai Parlament Külügyi Bizottságával rendszeresen konzultáljanak az éves felülvizsgálatról és a végrehajtásról; hangsúlyozza, hogy az ENSZ-ügyekben erősebb nyilvános diplomáciára van szükség, és az EU globális szerepvállalását hatékonyabban kell kommunikálni az európai nyilvánosság felé;

102.

határozottan hisz abban, hogy a konfliktusmegelőzés, a polgári és katonai válságkezelés és a békeépítés területén partnerségeket kell kialakítani, és ezt szem előtt tartva úgy véli, hogy az EU–ENSZ irányítóbizottságot működőképesebbé kell tenni a válságkezelés terén; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek további előrehaladást a „védelmi felelősség” elvének életbe léptetése terén, és az ENSZ-partnerekkel együtt törekedjenek arra, hogy ez a fogalom része legyen a megelőzésnek és a konfliktusok utáni újjáépítésnek; felhív az intézményközi „védelmi felelősségre és közös konfliktus megelőzési politikára vonatkozó konszenzus” kidolgozására, párhuzamosan a már meglévő „humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos konszenzussal” és a „fejlesztési politikáról szóló konszenzussal”, ami nagyobb uniós következetességet biztosíthat e kérdésekben az ENSZ-fórumokon;

103.

emlékeztet arra, hogy az ENSZ nőkről, békéről és biztonságról szóló 1325. és 1820. biztonsági tanács határozatai uniós végrehajtásának az Európai Unió Tanácsának 2008. december 1-jei ülésén elfogadott átfogó megközelítése elismeri a a béke, a biztonság, a fejlődés a nemek közötti egyenlőség kérdései közötti szoros kapcsolatot és annak a KKBP sarokkövének kell lennie; hangsúlyozza, hogy az EU következetesen kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. (2000) és 1960. (2010) határozatában megállapított, és később az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1888. és 1889. (2009), valamint a 1960. (2010) határozatának elfogadásával megerősített, a nőkkel, békével és biztonsággal foglalkozó menetrendje teljes végrehajtását, különösen a konfliktushelyzetekben a nőkkel szembeni erőszak elleni fellépés és a nők békeépítésben való részvétele ösztönzésének szükségességét, felhívja a tagállamokat, amelyek még nem fogadták el a nőkre, a békére és a biztonságra irányuló nemzeti cselekvési terveket, hogy tegyék azt meg, és aláhúzza, hogy céljaikat, végrehajtásukat és az Unió egészét érintő figyelemmel kísérésüket illetően egységes minimális európai normákon kell alapulniuk;

104.

hangsúlyozza a hatékonyabb közvetítési iránymutatások és képességek – a közvetítési képességekre irányuló, az EU és az ENSZ közötti együttműködéssel való – kidolgozásának szükségességét, a közvetítéshez szükséges megfelelő erőforrások időszerű és összehangolt biztosítása érdekében, többek között a nők e folyamatokban való részvételének biztosítása révén; úgy véli, hogy az EU emberi jogi politikájának megvalósításához feltétlenül fejleszteni kell az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a súlyos és sürgős emberi jogi helyzetek kezelésére való képességét, erősíteni kell a külön eljárások ajánlásainak végrehajtását ellenőrző nyomon követési folyamatot, és meg kell erősíteni az egyetemes időszakos felülvizsgálat folyamatát; kitart amellett, hogy az EU-nak továbbra is támogatni kell a Nemzetközi Büntetőbíróságot, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az emberi jogok hatékony védelméhez és a büntetlenség elleni küzdelemhez;

105.

felhívja az EU főképviselőt/alelnököt és a Tanácsot, hogy az ENSZ-ben a fegyverkereskedelmi egyezménnyel kapcsolatban folyó tárgyalásokat illetően azzal tegyenek a nemzetközi emberi jogi szabályok és a nemzetközi humanitárius jog lehető legmagasabb szintű védelméért, hogy a megállapított színvonal mutasson túl az EU szintjén elfogadotton és az EU fegyverexportról szóló közös álláspontban megfogalmazotton; hangsúlyozza, hogy az EU részes államainak tehát tartózkodniuk kell alacsonyabb színvonal elfogadásától, ami kétségtelenül hátrányos lenne a fegyverkereskedelmi egyezmény sikerére és hatékonyságára;

EU–NATO

106.

üdvözli az EU és a NATO kötelezettségvállalásait stratégiai partnerségük megerősítésére, amit a szövetség új stratégiai koncepciójában és a Chicagóban tartott csúcsértekezleten erősítettek meg és hangsúlyozza a műveletekben a gyakorlati együttműködés terén elért előrehaladást; megjegyzi, hogy a jelenlegi globális és európai gazdasági válság az EU-ban és a NATO-ban egyaránt lendületet adott a költséghatékonyabb és sürgősen szükséges műveleti képességek felkutatására irányuló törekvéseknek; kéri ezért az alelnököt/főképviselőt, hogy lépjen fel proaktívabban, és ösztönözze a további konkrét javaslatokat a szervezetek együttműködésére, többek között az Európai Védelmi Ügynökség révén (a kezdeményezések komplementaritása alapján vezérelvként az intelligens védelmet, a források egyesítését és megosztását és az átfogó megközelítést követve); sürgős megoldást kér a „Berlin plusz” megállapodás szerinti együttműködés megrekedésére, mivel ez hátráltatja a két szervezet közötti hatékonyabb együttműködés kilátásait;

Európa Tanács

107.

sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek eleget az Európai Unió az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez való csatlakozásáról szóló tárgyalások gyors lezárására vonatkozó kötelezettségüknek, hangsúlyozza az Európa Tanács normáinak, ellenőrző eljárásainak és megállapításainak fontosságát, mivel ezek nagymértékben hozzájárulnak a szomszédos országok által a demokratikus reformok terén elért előrehaladás felméréséhez;

108.

hangsúlyozza azt a tényt, hogy a Európai Unió csatlakozása az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történelmi lehetőség az emberi jogoknak az EU alapértékeként és a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatai közös alapjaként történő megerősítésére, és reméli, hogy indokolatlan késedelem nélkül fog eljárni; újra megerősíti, hogy az Európai Unió csatlakozása az az emberi jogok európai egyezményhez jelentős előrelépést jelent az emberi jogok védelmének további erősítésében Európában;

EBESZ

109.

támogatja az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) reformjáról szóló párbeszédet, feltéve, hogy ennek nem a meglévő intézmények és mechanizmusok gyengítése vagy függetlenségük csorbítása lesz az ára; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az egyensúlyt az EBESZ három dimenziója között, következetesen és átfogóan kell őket fejleszteni, és a már elért eredményekre kell építeni; hangsúlyozza továbbá, hogy az igazán hatékony fellépés érdekében a biztonsági fenyegetések és kihívások kezelésében mindhárom dimenziót igénybe kell venni; felhívja az EBESZ-t, hogy erősítse tovább az elvek tiszteletben tartásának és a részt vevő államok által tett kötelezettségvállalások teljesítésének biztosítására való képességét mindhárom dimenzióban, többek között a nyomon követő mechanizmusok javításával;

ÖET

110.

számít arra, hogy az EU valódi stratégiai partnerséget alakít ki az Öböl-menti Együttműködési Tanáccsal (ÖET), beleértve a déli szomszédságban az emberi jogokról és a demokráciáról szóló és az ott zajló átmeneti folyamatról és válságkezelésről szóló nyílt, rendszeres és konstruktív párbeszédet és strukturált együttműködést; megismétli e célkitűzés támogatása érdekében, hogy az EKSZ-nek több humán erőforrást kellene szánnia a régióra, és küldöttségeket kellene nyitnia az ÖET legfontosabb országaiban; hangsúlyozza, hogy az ÖET-országokban Bahreintől Szaúd-Arábiáig az emberi jogok, a nők jogai, a jogállamiság és az emberek demokratikus törekvései tovább már nem hagyhatók figyelmen kívül az EU-nak a régióval kapcsolatos politikáiban;

Az Arab Liga

111.

elismeri regionális szervezetek, különösen az Arab Liga, valamint az Iszlám Konferencia Szervezetének és a Gazdasági Együttműködési Szervezet egyre fontosabb szerepét, és felhívja az EU-t az együttműködés megerősítésére, különösen a déli szomszédságban zajló átmeneti folyamatokkal és válságkezeléssel kapcsolatos kérdésekben; üdvözli az Arab Liga integrációs folyamatának támogatására irányuló uniós erőfeszítéseket;

Tematikus KKBP-prioritások

Közös biztonság- és védelempolitika

112.

hangsúlyozza, hogy a KBVP-fellépéseket be kell ágyazni egy olyan átfogó politikába, amely a válságban lévő országokat és térségeket célozza, ahol az EU értékei és stratégiai érdekei forognak kockán, és ahol a KBVP-műveletek valódi hozzáadott értéket nyújtanának a béke, stabilitás és jogállamiság előmozdítása terén; hangsúlyozza továbbá, hogy szükség van a tanulságok levonására, amelynek során felmérik az egyes műveletek sikeres végrehajtását és a helyszínen elért tartós hatását;

113.

ismételten felhívja az alelnököt/főképviselőt, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy oldják meg a polgári-katonai együttműködést akadályozó számos problémát, a szakképzett személyzet hiányától a felszerelés hiányán át az egyensúlyhiányig; felhív különösen az igazságügy, a polgári közigazgatás, a vám, a párbeszéd, a megbékélés és a közvetítés területén szükséges személyzet bővítésére ahhoz, hogy a KBVP missziókhoz biztosítani lehessen a megfelelő szaktudású és kellő számú szakembert; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy tegyen konkrét javaslatokat az ilyen személyzeti hiányok betöltésére, különösen a polgári válságkezelés, a konfliktus-megelőzés, a válság utáni újjáépítés területén és a fent felsorolt ágazatokban;

114.

üdvözli a kulcsfontosságú katonai képességek nagyobb mértékű összevonására és megosztására, a missziók és műveletek megtervezéséhez és végrehajtásához szükséges kapacitások növelésére, valamint a polgári és a katonai missziók és műveletek integrálására irányuló felhívásokat; hangsúlyozza, hogy folyamatosan javítani kell a KBVP-missziók és -műveletek teljesítőképességét, többek között az eredmények értékelése, referenciaértékek alkalmazása, hatásvizsgálatok végzése, a tanulságok levonása és a gyakorlatba történő átültetése, valamint a hatékony és eredményes KBVP-fellépésre vonatkozó legjobb gyakorlatok kialakítása révén; sajnálja ugyanakkor, hogy az együttműködést politikai jellegű korlátozások nehezítik, ami olykor megakadályozza, hogy a legjobb gyakorlatokat alkalmazása szinergiák létrehozásához vezessen;

Fegyverkereskedelem

115.

emlékeztet arra, hogy az EU tagállamai felelnek a globális fegyverexport több mint egyharmadáért; sürgeti a tagállamokat, hogy ne csak a 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont (a fegyverexportra vonatkozó magatartási kódex) 8 kritériumát tartsák be, hanem az EU fejlesztési politikai elveit is; kéri, hogy a fegyverexportra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos hatásköröket ruházzák át az EU-ra; emlékezteti a tagállamokat, hogy a fejlődő országoknak pénzügyi erőforrásaikat elsősorban a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődésre, a demokráciára, az emberi jogokra és a jogállamiságra kellene fordítaniuk; sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy az EU 2008/944/KKBP közös álláspont folyamatban lévő felülvizsgálatát használják fel az Európai Unió fegyverexportra vonatkozó kritériumai végrehajtásának és ellenőrzésének megerősítésére; mélységesen sajnálja, hogy a globális fegyverkereskedelmi egyezményre irányuló ENSZ-tárgyalások 2012 júliusában kudarcba fulladtak; felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EU tagállamait, hogy sürgősen gyakoroljanak nyomást azokra az országokra, amelyek ellenezték egy szilárd globális fegyverkereskedelmi egyezmény létrejöttét; felszólít egy erőteljes és megbízható fegyverkereskedelmi egyezmény megkötésére, amely megköveteli a részes államoktól a fegyver- és lőszerexport megtagadását, amennyiben fennáll a súlyos veszély, hogy a fegyvereket a nemzetközi emberi jogi szabályok és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének elkövetésére vagy elősegítésére használnák fel, beleértve a népirtást, a emberiség elleni bűntetteket és a háborús bűnöket;

Konfliktusmegelőzés és békeépítés

116.

felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy terjesszen elő javaslatokat az EKSZ konfliktusok megelőzésével és békeépítéssel kapcsolatos képességének javítására, kifejezetten utalva a göteborgi programra, valamint hogy a megfelelőbb erőforrásokkal rendelkező válságkezelési képesség mellett tovább bővítsék az EU konfliktus-megelőzési, közvetítői, valamint a párbeszéd és a megbékélés előmozdításával kapcsolatos képességeit; kiemelten kéri a konfliktus-megelőzés és békeépítés területére vonatkozó uniós politikák számbavételét annak érdekében, hogy az alelnök/főképviselő beszámolhasson a Parlamentnek az uniós külső kapacitások és reagálóképesség megerősítésére irányuló javaslatokról e téren; üdvözli a Bizottság és az EKSZ javaslatát, hogy az Európai Parlament által ez év végére javasolt előkészítő intézkedés sikeres teljesítését követően a konfliktus-megelőzési és közvetítés-támogatási szolgáltatásokra 500 000 euró összegű költségvetési tételt illesszenek az EKSZ 2013. évi költségvetésébe; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozza a nők részvételét a konfliktus-megelőzésben, a közvetítésben, a párbeszéd és megbékélés előmozdítására és a béketeremtésre irányuló mechanizmusokban;

117.

úgy ítéli meg, hogy az Európai Unióval szoros kapcsolatban álló, önálló vagy részben önálló Európai Békeintézetre irányuló javaslat nagyon ígéretes elképzelés, ami hozzájárulhat az európai konfliktusmegelőző és mediációs képességek megerősítéséhez; az ilyen intézet rendelkezzen egyértelmű feladatmeghatározással, hogy elkerüljék a meglévő kormányzati és nem kormányzati szervezetek megkettőződését és összpontosítson az informális mediációs diplomáciára és tudásátadásra az Európai Unió és a független mediációs szereplők között; várakozással tekint az Európai Békeintézettel kapcsolatban idén indított kísérleti projekt eredményei elé, arra számít, hogy teljes mértékben részt vesz az ilyen intézet lehetséges létrehozásához vezető tárgyalásokban;

Szankciók és korlátozó intézkedések

118.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak az önkényuralmi rendszerek kezelése során következetesebb politikát kell kidolgoznia a szankciók és korlátozó intézkedések alkalmazása és megszüntetése tekintetében;

Nonproliferáció és leszerelés

119.

felhívja az alelnököt/főképviselőt annak elemzésére, hogy az Európai Unió milyen hatékonysággal foglalkozik a kémiai, biológiai, radiológiai és nukleáris fegyverek miatti fenyegetéssel egy évtizeddel az Európai Unió tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni 2003-as stratégiájának elfogadása és a fellépés új irányait kijelölő dokumentum végrehajtására vonatkozó határidő meghosszabbítása után, tekintettel a alelnök/főképviselő által a Parlamenthez az Európai Unió képességének e politikai területen való megerősítésére vonatkozó ajánlásokról szóló jelentésére;

120.

felhívja az alelnököt/főképviselőt annak elemzésére, hogy az Európai Unió milyen hatékonysággal foglalkozik a kézi- és könnyűfegyverek (SALW) és az egyéb hagyományos fegyverek elterjedése miatti fenyegetéssel, valamint a leszereléssel kapcsolatos átfogóbb kérdések megoldásával a kézi lőfegyverekre és a könnyűfegyverekre vonatkozó 2005-ös stratégia és az egyéb vonatkozó politikai keretrendszerek elfogadása óta, beleértve a fegyverkereskedelem ellenőrzéséről szóló közös uniós álláspontot és az uniós fegyverembargókat – tekintettel az alelnök/főképviselő által a Parlamenthez az Európai Unió képességének e politikai területen való megerősítésére vonatkozó ajánlásokról szóló jelentésére;

Európai Védelmi Ügynökség

121.

ismételten felhívja a tagállamokat a védelem terén az európai együttműködés növelésére, mivel ez az egyetlen lehetséges mód arra, hogy az európai katonai erők a védelmi költségvetések csökkenése ellenére továbbra is hitelesek és működőképesek maradjanak; tudomásul veszi az uniós egyesítésben és megosztásban és a NATO intelligens védelme terén történt előrehaladást, és alapvető fontosságúnak tartja, hogy a két szervezet további szinergiákat érjen el; hangsúlyozza az eszközök egyesítésében és megosztásában, valamint a védelmi ügyekben az uniós szintű kutatási, fejlesztési és ipari együttműködési szinergiákban rejlő lehetőségek terén való további előrehaladás szükségességét; üdvözli e téren a megerősített együttműködésre irányuló kezdeményezéseket, köztük a Weimar plusz kezdeményezést;

122.

emlékeztet ezzel kapcsolatban az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) meghatározó szerepére a képességeket és a fegyverkezést érintő EU-s politika kidolgozásában és végrehajtásában; ezért felhívja a Tanácsot, hogy az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdésében és 45. cikkében előírtak szerint erősítse meg az EVÜ intézményi jellegét, és bontakoztassa ki a benne rejlő lehetőségeket;

123.

szorgalmazza, hogy a Tanács és a tagállamok biztosítsanak megfelelő finanszírozást az EVÜ számára a teljes feladatköre ellátásához; úgy véli, hogy ezt legjobban úgy lehetne elérni, ha a most következő többéves pénzügyi kerettől kezdve az Ügynökség személyzeti és működési költségeit az uniós költségvetésből finanszíroznák; ennek érdekében felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy terjessze elő a szükséges javaslatokat;

Energiabiztonság

124.

megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés 194. cikke kimondja, hogy az EU-nak joga van európai szintű intézkedéseket hozni az energiaellátás biztonságának garantálása érdekében; hangsúlyozza ebben a tekintetben, hogy az energiabiztonság növelése és egyidejűleg a KKBP hitelességének és hatékonyságának erősítése érdekében maximális fontosságú az olyan harmadik országokkal szembeni energiafüggőség csökkentése, amelyek nem osztják az Európai Unió értékeit, vagy azok ellen cselekednek; úgy véli, hogy az ellátási források és tranzitútvonalak diverzifikálása és a megújuló és tiszta energiaforrásokra és tarnzitútvonalakra való növekvő támaszkodás sürgős és elengedhetetlen lépés az EU számára, amely nagymértékben függ a külső energiaforrásoktól; megjegyzi, hogy a diverzifikáció legfőbb célpontja az Észak-Sarkvidék és a Földközi-tenger medencéje, valamint az Iraktól Közép-Ázsiáig és Közel-Keletig terjedő Déli Gázfolyosó, és felszólítja a Bizottságot, hogy adjon elsőbbséget az ilyen projekteknek; aggodalmát fejezi ki a Déli Gázfolyosó befejezését érintő késedelmek miatt; kiemeli annak szükségességét, hogy az energiabiztonságot az energiaforrások diverzitása révén kell elérni és hangsúlyozza egy kiegészítő LNG-folyosó lehetőségét a Földközi-térség keleti részén rugalmas energiaforrásként és az EU belső piacán megvalósuló nagyobb verseny ösztönzőjeként; úgy véli, hogy az EU-nak biztosítania kell, hogy a behozatal egyik jelenlegi fő forrása – Oroszország – megfeleljen a belső piaci szabályoknak, a harmadik energiacsomag rendelkezéseinek és az Energia Charta Egyezménynek; megjegyzi, hogy nagy fejlődési lehetőség és kölcsönös függési potenciál rejlik az Európát és Afrikát összekötő, megújuló energiát szállító intelligens transzkontinentális hálózatokban;

125.

megjegyzi, hogy a Bizottság 2011-ben a tagállamok és harmadik országok között az energiaellátás területén kötött kormányközi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmus létrehozását javasolta; úgy véli, hogy a bevált módszerek cseréje és a Bizottság által nyújtott politikai támogatás szintén erősítené a tagállamok tárgyalási pozícióját; kéri az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy rendszeresen készítsenek jelentéseket a Parlament számára a szóban forgó mechanizmus létrehozásáról és végrehajtásáról; kéri a Bizottságot, hogy az energiatermelő vagy tranzitországokkal kötött kereskedelmi, társulási és partnerségi, illetve együttműködési megállapodásokat egészítse ki egy „energiabiztonsági záradékkal”, azaz az ellátás szüneteltetésére vagy az ellátási feltételek egyoldalú megváltoztatására vonatkozó magatartási kódexszel;

Új fenyegetések és kihívások

126.

aláhúzza, hogy a KKBP-ben a stabilitással és a nemzetközi biztonsággal szembeni kihívások új generációival, például az éghajlatváltozással, a nemzetközi bűnözéssel és terrorizmussal, a kibernetikus támadásokkal, a nukleáris és tömegpusztító fegyverek elterjedésével, a működésképtelen államokkal, a kalózkodással és a világjárványokkal szembeni fellépésnek fontos helye kell legyen;

A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség külső dimenziója

127.

emlékeztet arra, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség külső dimenziójának fontos szerepet kell betölteni a KKBP-ben; kiemeli a migrációs áramlások szervezett kezelésének szükségességét, ami biztosítja a származási és tranzitországok közötti együttműködést;

Kulturális és vallási párbeszéd

128.

úgy véli, hogy a különböző vallások és kultúrák közötti párbeszéd és megértés elősegítése szerves része kell, hogy legyen a harmadik országokkal és társadalmakkal folytatott külső tevékenységeinknek, és főként a konfliktusok kezelése, illetve a toleráns, befogadó és demokratikus társadalmak előmozdításához nyújtott támogatásunknak;

*

* *

129.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, a NATO főtitkárának, a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének, az EBESZ hivatalban lévő elnökének, az EBESZ Parlamenti Közgyűlése elnökének, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága elnökének és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elnökének.


(1)  HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0227.

(3)  HL C 349. E, 2010.12.22, 51. o.

(4)  HL C 351. E, 2011.12.2., 454. o.

(5)  HL C 351. E, 2011.12.2., 470. o.

(6)  HL C 351. E, 2011.12.2., 472. o.

(7)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0126.


3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/99


2012. szeptember 12., szerda
A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázása

P7_TA(2012)0335

Az Európai Parlament 2012. szeptember 12-i állásfoglalása a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2371/2002/EK rendelet szerinti jelentéstételi kötelezettségekről (2011/2291(INI))

2013/C 353 E/12

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottság jelentésére az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2371/2002/EK rendelet szerinti jelentési kötelezettségekről (COM(2011)0418),

tekintettel a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletre,

tekintettel a Bizottságnak a közös halászati politika reformjáról szóló 2009. április 22-i zöld könyvére (COM(2009)0163),

tekintettel a közös halászati politikáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2011. július 13-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0425),

tekintettel a Bizottságnak a közös halászati politika keretében a halászati kapacitás és erőkifejtés mérésére használt mutatókról szóló, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett 2007. február 5-i közleményére (COM(2007)0039),

tekintettel a Bizottságnak a halászati lehetőségekről folytatott konzultációról szóló 2011. május 25-i közleményére (COM (2011)0298),

tekintettel az Európai Számvevőszék „Elősegítették-e az EU intézkedései, hogy a halászflották kapacitása a rendelkezésre álló halászati lehetőségekhez igazodjon?” című 12/2011. sz. különjelentésére,

tekintettel a közös halászati politika terén lévő bizonyos hozzáférési korlátozások felülvizsgálatáról (a shetlandi és a simalepényhal-körzet) szóló 2006. február 14-i állásfoglalására (1),

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A7-0225/2012),

A.

mivel a Bizottság fenti jelentése ismételten megerősíti, hogy az aktuális közös halászati politika nem érte el az uniós halászati erőforrások védelmével és fenntartható kiaknázásával, valamint a rendelkezésre álló halászati kapacitásnak a rendelkezésre álló halászati erőforrásokhoz történő hozzáigazításával kapcsolatos célkitűzéseit;

B.

mivel az európai vizek halállományának több mint 60 %-át érinti a legnagyobb fenntartható hozamon felüli halászat, és mivel számos halfajról nem állnak rendelkezésre tudományos adatok;

C.

mivel a teljes kifogható mennyiség és a kvótarendszer önmagában hatástalannak bizonyult bizonyos halállományok fenntartható kezelését illetően, és mivel a hosszú távú gazdálkodási tervek kulcsfontosságúak a halállományokkal való fenntartható gazdálkodás szempontjából;

D.

mivel néhány esetben a tudományos adatok hiányoznak vagy megbízhatatlanok, valamint az adatok meghatározását szolgáló modellek bizonytalansága számos halállomány esetében továbbra is problémát jelent a fenntartható gazdálkodás elérésére való törekvés során;

E.

mivel a tengeri madarak és a fókák gyorsan növekvő populációi további nyomást gyakorolnak az EU egyes régióinak megfogyatkozott halászati erőforrásaira;

F.

mivel a halászati erőforrások fenntartható megóvását a környezeti változások, így a globális felmelegedés, valamint az antropogén hatások, úgymint a környezetszennyezés is befolyásolják;

G.

mivel az elmúlt évtizedben jelentős számú munkahely szűnt meg az európai halászati ágazatban a halállományok gyenge állapota, a termelési költségek megnövekedése, az olcsóbb import miatti árcsökkenés és a műszaki fejlődés miatt; mivel ugyanakkor e műszaki fejlődés néhány esetben a flották halászati kapacitásának jelentős megnövekedéséhez vezetett;

H.

mivel az európai halászflotta tényleges kapacitására vonatkozóan rendelkezésre álló adatok nem eléggé megbízhatóak, mivel nem mindig vették figyelembe e műszaki fejlődést, a tagállamok pedig nem jelentik be pontosan flottakapacitásaikat;

I.

mivel a technikai intézkedések kereteinek tervezett felülvizsgálata fontos, a megőrzési intézkedésekkel foglalkozó, azokat csoportosító jogszabály lesz;

1.

megjegyzi, hogy a Bizottság eleget tett a 2371/2002/EK tanácsi rendelet szerinti kötelezettségeinek, amely rendelet arra kötelezi a Bizottságot, hogy 2012 végéig számoljon be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közös halászati politika működéséről, figyelemmel az említett rendelet II. (Védelem és fenntarthatóság) és III. (A halászati kapacitás módosítása) fejezetére;

2.

megjegyzi, hogy a Bizottság eleget tett az ugyanezen rendelet szerinti, azzal kapcsolatos kötelezettségének, hogy 2011. december 31-ig számoljon be a 12 tengeri mérföldön belüli vizeken való halászat korlátozásáról szóló 17. cikk (2) bekezdésében foglalt egyezményekről;

Védelem és fenntarthatóság (II. fejezet)

3.

felhívja a Bizottságot, hogy a valamennyi érintett részvétele mellett működő, erőteljesen decentralizált gazdálkodási rendszer keretében írja elő a valamennyi kereskedelmi jellegű uniós halászati erőforrásra vonatkozó hosszú távú gazdálkodási tervek kidolgozását; hangsúlyozza a halászati erőforrások olyan földrajzi halászati régiók szerinti, a közös halászati politika regionalizálásán alapuló csoportosításának lehetőségét, amelyek révén figyelembe lehetne venni a különféle európai tengerek és a kisüzemi halászat sajátosságait az egyes területeken azért, hogy a gazdálkodási intézkedések minél inkább igazodjanak az egyes flották aktuális helyzetéhez;

4.

felszólítja a Bizottságot, hogy a biológiai erőforrások megóvása, valamint a hosszú távú környezeti fenntarthatóság biztosítása érdekében értékelje a zárt területeket magában foglaló hálózat kiépítésének lehetőségét, amelyben bizonyos időre valamennyi halászati tevékenységet betiltanak a halállomány termelékenységének növelése, valamint az élő vízi erőforrások és tengeri ökoszisztémák megőrzése érdekében;

5.

úgy véli, hogy a fenntarthatóság biztosítására irányuló célkitűzés keretében fontolóra kellene venni olyan szakpolitikákat is, amelyek elkötelezettek a halászati ágazat jövője mellett, és következésképpen, megkönnyítik a halászok új nemzedékeinek munkába állását;

6.

felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális tanácsadó testületeket, hogy a jövőben alkalmazzák az ökoszisztéma alapú szemléletet a hosszú távú gazdálkodási tervek alapjaként; úgy véli, hogy a gazdálkodási terveknek kell a jövőbeli közös halászati politika gerincét alkotniuk: mindegyik terv esetében meghatározó szerephez jutnának az egyértelműen meghatározott célkitűzések, amelyek – figyelemmel az állomány aktuális mérete és a halászat struktúrája, valamint az állománnyal kapcsolatos célkitűzés közötti különbségre – megállapítják az éves halászati erőfeszítés meghatározásával kapcsolatos szabályokat, valamint a visszadobás és a lehalászási szabályok szempontjait; e tekintetben sürgeti a Tanácsot, hogy kivétel nélkül tartsa be a hosszú távú gazdálkodási tervek célkitűzéseit;

7.

csalódásának ad hangot az egyes olyan javasolt többéves tervek esetében előállt intézményközi holtpont miatt, amelyek szélesebb körű kihatásokkal vannak valamennyi egyéb hosszú távú gazdálkodási tervre nézve;

8.

hangsúlyozza az egyes halászati területek ökológiai, gazdasági és szociális helyzete közötti egyensúly szükségességét, azonban elismeri, hogy bőséges halállomány nélkül nem lehet biztosítani a halászati ipar jövedelmezőségét, és hangsúlyozza, hogy nagyon fontos, hogy az európai halászok elfogadják a lehalászási szabályokat, és ennélfogva felszólít a regionális tanácsadó testületek és a más érdekelt felek képviselőinek szélesebb körű részvételére a gazdálkodási tervek kidolgozásában; úgy véli, hogy a jövőben e feleknek sokkal nagyobb szerepet kellene kapniuk ebben a folyamatban; ezért kéri, hogy menjen végbe tényleges regionalizáció; ajánlja, hogy a javaslatot megelőzően a regionális tanácsadó testületek valamennyi gazdálkodási tervről küldjenek kötelező véleményt a Bizottságnak;

9.

hangsúlyozza a visszadobás, a nem kívánt járulékos fogás és a túlhalászás közötti közvetlen kapcsolatot, és annak szükségességét, hogy európai uniós szinten történjék meg egy hatékonyan működő, a visszadobást megtiltó politika kidolgozása, amely révén a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal tágabb hatáskörökhöz juthatna a szabályok és szankciók méltányos rendszerének, azaz az egyenlő bánásmód elvének biztosításához; azzal érvel, hogy a visszadobás tilalmának az egyes halászterületek alapján, fokozatosan kell megvalósulnia, körvonalazódnia kell az egyes gazdálkodási tervekben és nem kapcsolódhat a különféle halállományokhoz; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a nem célzott fajok vagy a célzott fajok fiatal egyedeinek járulékos fogását mérséklő vagy megakadályozó szelektív halászati felszerelések és más eszközök, valamint a más fenntartható halászati módszerek alkalmazását; hangsúlyozza, hogy minden európai uniós irányítási rendszer kialakítása során okvetlenül tekintettel kell lenni a vegyes halászat uniós vizeken betöltött jelentőségére, amely magában foglalja az egyes területek igényeinek megfelelő kiigazításokat és egyedi bánásmódokat;

10.

úgy véli, hogy a megújított közös halászati politika keretében a regionális alapon együttműködő tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy működjenek együtt az iparral és más érintettekkel annak érdekében, hogy megtalálják a halak visszaengedésének az egyes régiók és halászatok tekintetében leginkább megfelelő módon történő felszámolására szolgáló innovatív módszereket;

11.

sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul rendezze a komoly tudományos szakvélemény kialakításához szükséges megbízható és kielégítő adatok hiányának kérdését; felhívja a Bizottságot, hogy alakítsa ki azt a rendszert, amely révén szankcionálhatók az európai halászati adatgyűjtési program keretében az adatgyűjtéssel és adattovábbítással kapcsolatosan felmerülő kötelezettségeiknek eleget nem tevő tagállamok; rámutat arra az ellentmondásra, amely a Bizottság adathiánnyal kapcsolatos kifogásai és az adatszerzésre fordított elenyésző források között fennáll, ezért ismételten hangsúlyozza, hogy megfelelő forrásokat kell hozzárendelni a tagállamokban folytatott adatgyűjtéshez és a kapcsolódó tudományos kutatáshoz; sürgeti ugyanakkor a Bizottságot, hogy hozza létre az adathiányos helyzetekben való döntéshozatal elővigyázatossági megközelítésen alapuló keretrendszerét mind a gazdálkodási tervekkel, mind pedig a teljes kifogható mennyiségekkel és a kvótával kapcsolatos döntések tekintetében;

12.

hangsúlyozza, hogy a tudományos halászati kutatás a halászati gazdálkodás alapvető eszköze, amely nélkülözhetetlen a halászati erőforrások alakulását befolyásoló tényezők azonosításához, mennyiségi elemzések elvégzéséhez, az állományok alakulásának előrejelzését lehetővé tevő modellek kifejlesztéséhez, valamint a halászati eszközök, a flották, továbbá a halászok munkakörülményeinek és biztonsági feltételeinek javításához, a halászok ismereteinek és tapasztalatainak felhasználásával; úgy véli, hogy e tekintetben szükség van az emberi erőforrások képzésére fordított beruházásokra, megfelelő pénzügyi források biztosítására és a tagállamok különböző közintézményei közötti együttműködés elősegítésére;

13.

arra sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a fókák és bizonyos tengeri madarak által a halállományokban okozott negatív hatások csökkentésére, különösen ha az említett fajok invazív fajként vannak jelen egy adott régióban;

A halászati kapacitás módosítása (III. fejezet)

14.

rámutat a többletkapacitás pontos, számszerű meghatározásnak hiányára; felhívja a Bizottságot a többletkapacitás uniós szintű, a regionális meghatározásokat magában foglaló és a helyi sajátosságokat figyelembe vévő meghatározására; felhívja emellett a Bizottságot a halászati kapacitás olyan módon való újradefiniálására, hogy a meghatározásnak mind a hajó halászati kapacitása, mind pedig a tényleges halászati erőkifejtés alapját képezze; általánosan alkalmazható fogalommeghatározás híján hangsúlyozza továbbá a kisüzemi halászat meghatározásának és az új közös halászati politika céljainak való megfeleltetésének szükségességét;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy a FAO technikai konzultációja során (1999) megfogalmazott ajánlások alapján 2013 végéig mérje fel az európai flották kapacitását annak megállapítása érdekében, hogy a rendelkezésre álló halászati erőforrásokhoz képest hol van többletkapacitás, valamint hogy milyen csökkentésekre/átállításokra van szükség; ragaszkodik ahhoz, hogy a kapacitással kapcsolatos intézkedések ne korlátozódjanak a tonnatartalomra és a motorok teljesítményére, hanem terjedjenek ki a halászati eszközök típusára és mennyiségére, valamint valamennyi, a halászati kapacitást befolyásoló körülményre;

16.

felhívja a Bizottságot a tagállamokra vonatkozó flottakapacitási felső határértékek nyomon követésére és kiigazítására annak érdekében, hogy összhangba kerüljenek a megbízható adatokkal, és figyelembe vegyék a műszaki fejlődést;

17.

sürgeti a tagállamokat, hogy a meglévő flottakapacitás – többek között a motor- és a fogási kapacitás – pontos mérései alapján a halászflották megmaradó jelentős többletkapacitásának rendezése érdekében minden halászterület esetében, ahol szükséges, hajtsanak végre megfelelő kiigazításokat a kapacitás fenntartható szintjére vonatkozóan kitűzött célok eléréséhez, és állapítsanak meg szankciókat – azaz az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból származó források befagyasztását – a célok elérésének elmulasztása esetén;

18.

tudomásul veszi a Bizottságnak az egyenként átruházható halászati koncessziók rendszerének bevezetésére irányuló javaslatát, amely a feltételhez kötöttséget figyelembe véve szigorú biztosítékok mellett kizárja a kisüzemi halászatot, és külön rendszer kialakítását kéri a kisüzemi halászat és a part menti halászat számára, továbbá preferenciális bánásmódot a környezetbarát halászhajók számára, és rendezné a jogok koncentrációjának, továbbá a halászati koncessziók megvonása lehetőségének kérdését; úgy véli, hogy a halászati koncessziók önkéntes rendszere egyike azon lehetséges modelleknek, amelyeket a tagállamok a kapacitástöbblet csökkentése érdekében alkalmazhatnak;

19.

hangsúlyozza, hogy az átruházható halászati koncessziók rendszere nem tekinthető a túlhalászat és a kapacitástöbblet kérdése rendezésére szolgáló egyedüli eszköznek – ahol ez utóbbi bizonyított –, hanem a tagállamok rendelkezésére álló különféle további gazdálkodási intézkedések egyikeként kell rendelkezésre állnia, amely révén a Bizottság, abban az esetben, a ha tagállam emellett dönt – a két társjogalkotóval együtt –, meghatározhatja a tágabb értelemben vett keretet, ellenőrizheti és nyomon követheti a nemzeti alkalmazást, és rendszeres időközönként jelentést tehet a jogalkotóknak a rendszer eredményeiről; hangsúlyozza ezzel kapcsolatosan, hogy a szelektív halászeszközöket elősegítő megfelelő technikai intézkedések eszköztárának fejlesztését – például a meghatározott zónák lezárását és a bioföldrajzi szempontból sérülékenynek minősített területekre való belépés korlátozását a helyi, környezetbarát halászeszközöket alkalmazó flottákra – kiegészítő intézkedésekként kell tovább támogatni;

20.

hangsúlyozza, hogy a jövőbeli Európai Tengerügyi és Halászati Alapnak figyelembe kell vennie a kapacitástöbblet csökkentését – ahol ez utóbbi bizonyított –, és a halászflották méretének és erőkifejtésének a halászati lehetőségekkel és a hosszú távú fenntarthatósággal összhangban történő kiigazítását célzó intézkedések társadalmi-gazdasági hatásait, valamint hangsúlyozza továbbá, hogy elő kell irányozni az említett hatások enyhítéséhez szükséges pénzügyi keretösszeget; úgy véli, hogy minél magasabb a részvétel szintje, minél világosabbak a célkitűzések és minél nagyobb gazdasági és társadalmi támogatásban részesülnek az érintettek, annál könnyebb lesz a halászati erőforrások irányítására irányuló különböző intézkedések megértése, elfogadása és alkalmazása;

21.

hangsúlyozza, hogy egyértelmű határidőket kell megállapítani, és ahol szükséges, ott mihamarabb előre kell lépni a flottakiigazítások terén; hangsúlyozza,hogy előnyben kell részesíteni azokat a rendszereket, amelyek azt szorgalmazzák, hogy a flották képesek legyenek halászatukat a valós helyzethez igazítani, és arra sürgeti a Bizottságot, hogy – biztosítva a folyamat lebonyolításához szükséges eszközöket – írjon elő az azokat a tagállamokat szankcionáló intézkedésrendszert, amelyek nem tesznek eleget kötelezettségeiknek a megadott határidőn belül, továbbá hogy a halászati erőforrásokhoz való hozzáférés és a fenntartható fejlődést jutalmazó javadalmazás összefüggésében fejlessze tovább az ökológiai és szociális feltételhez kötöttség fogalmát;

22.

tudomásul veszi a Bizottság javaslatát a bizonyos halászati korlátozások engedélyezésének 2022. december 31-ig való fenntartására vonatkozóan; egyetért a Bizottsággal abban, hogy a 12 tengeri mérföldön belüli hozzáférési rendszerre vonatkozó egyezmények módosítása felboríthatja a jelenlegi egyensúlyt, amely e rendszer bevezetése óta kialakult; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a 12 tengeri mérföldön belüli hozzáférési rendszer céljai merőben eltérnek az egyéb korlátozások által elérni kívánt céloktól;

23.

felhívja a Bizottságot a hozzáférési jogok odaítélésének eredményalapú kezelése rendszerének létrehozására, amely révén a fenntartható halászat folytatása bizonyításának terhe az iparágra hárul;

24.

úgy véli, hogy a kisüzemi halászat 12 tengeri mérföldön belül alkalmazandó speciális hozzáférési rendszerét jelenleg meg kell tartani, továbbá fenn kell tartani az azori-szigeteki, madeirai, illetve kanári-szigeteki kikötői illetőségű hajókra az e szigeteket övező vizekkel, különösen a bioföldrajzi szempontból sérülékeny területekkel összefüggésben alkalmazandó, jelenleg az 1954/2003/EK tanácsi rendeletben (2) szabályozott különleges korlátozásokat;

25.

megállapítja, hogy a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságnak (HTMGB) a shetlandi körzettel kapcsolatban kidolgozott jelentése kijelentette, hogy a körzet felszámolása az e térségben folytatott halászati erőkifejtés fokozódását eredményezheti, valamint hogy a HTMGB ennek megfelelően a körzet fenntartását ajánlotta;

26.

úgy véli, hogy a jövőben a védett halászati területté nyilvánításnak, például a shetland