21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/1

1.1

Jelen vélemény rámutat arra, hogy az Európai Bizottság partnerségi magatartási kódexében ismertetett partnerségi elv végrehajtása miért tekinthető hatásos eszköznek a civil társadalmi partnerségek megerősítésére a balti-tengeri stratégia megvalósítása során.

1.2

A partnerségi magatartási kódexet már támogatásáról biztosította az Európai Parlament, a Régiók Bizottsága és az EGSZB, de a Tanács még nem hagyta jóvá. Ez a partnerségi elv támogatói számára továbbra is komoly kihívást jelent.

1.3

Az EGSZB tudatában van annak, hogy a balti tagállamok körében nem teljes a magatartási kódex politikai támogatottsága, és erősíteni kell a partnerség kultúráját.

1.4

Az EGSZB azt javasolja, hogy a magatartási kódexben vázolt eljárást informális módon építsék bele a balti-tengeri stratégiába, és alkalmazzák a stratégia folyamatban lévő fejlesztése és végrehajtása során.

1.5

A balti-tengeri térség elegendő szervezési tapasztalattal és kompetenciával rendelkezik ahhoz, hogy vállalja a magatartási kódexben előirányzott határozottabb nyomonkövetési szerepet.

1.6

A balti-tengeri térség – a Duna-stratégia példájára – egy balti civil társadalmi fórumot is létrehozhatna. Az EGSZB kiemelkedő szerepet játszott a Dunai Civil Társadalmi Fórum megalakításában, és kész hasonló koordinációs feladatokat ellátni a balti fórum érdekében.

2.1

A makrorégiók koncepciója először 2007-ben jelent meg az EU fogalomtárában, a területi kormányzás megfelelő formáiról szóló politikai vita részeként. Ennek nyomán 2009-ben a balti-tengeri térség, 2011-ben pedig a Duna régió tekintetében fogadtak el makroregionális együttműködési stratégiát.

2.2

A balti-tengeri stratégia – mivel elsőként törekedett makroregionális szintű együttműködésre – kezdetben a regionális együttműködés új modelljének próbaköve volt. Abból az egyszerű felismerésből indul ki, hogy egy olyan régióban, mint a balti-tengeri térség, csak tényleges együttműködéssel kezelhetőek és oldhatóak meg a tengeri biztonsággal, környezetszennyezéssel, elérhetőséggel stb. kapcsolatos komoly problémák. Emellett az egyes makrorégiók pontos földrajzi határai a kezelendő kérdések meghatározásától és jellegétől függhetnek. Az Európai Bizottság egyik korábbi, regionális politikáért felelős tagja tömören megfogalmazta a lényeget, amikor megállapította, hogy egy makroregionális stratégia meghatározásának alapját „a közös fellépést igénylő kihívások és transznacionális lehetőségek” jelentik.

2.3

A balti-tengeri stratégiának három fő célja van: a tenger védelme, a régió összekapcsolása és a jólét növelése. Ezek elérése érdekében a tagállamok és az Európai Bizottság cselekvési tervben egyezett meg, amely 15 területet részesít elsőbbségben és mintegy 80 különböző kiemelt projektet tartalmaz.

2.4

A balti-tengeri stratégia a térségben már működő együttműködési szintekre épült, és immár négy éve folyamatban van. Keretében szoros együttműködés alakult ki a részt vevő országok és régiók között. A tengerbiztonság növelése és a Balti-tenger eutrofizációjának csökkentése érdekében a nemzeti és regionális hatóságok a többszintű kormányzás jegyében hangolták össze munkájukat. A balti-tengeri régió fejlesztésére irányuló európai uniós stratégia 2009-es létrehozása óta az EU évente szervez civil társadalmi fórumokat a tárgyban.

2.5

A stratégia végrehajtása nem fogta vissza a régió gazdasági teljesítményét. A balti-tengeri régió 2010-ben Európa más térségeinél gyorsabban nyerte vissza lendületét, és a 2011-es év egészében masszív növekedési rátákat mutatott fel. 2012-ben a növekedés 1,5 %-ra csökkent ugyan, de ez az érték még mindig meghaladja az uniós átlagot. A 2013-as előrejelzések visszafogottak, de a Balti Fejlesztési Fórum szerint a régió még mindig jobban teljesít, mint európai társai.

3.1

Az EGSZB már régóta azon a véleményen van, hogy az uniós kohéziós politika általános hatékonyságához nélkülözhetetlen a valódi partnerség. A partnerség a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés eszköze, amely szervesen beépült a kohéziós politika végrehajtási mechanizmusába. Formálisan a közös rendelkezésekről szóló rendelet 11. cikke szabályozza.

3.2

A 11. cikk tagállami értelmezése néhány – csak üres szólamokat hangoztató – ország tekintetében problematikus volt, mások azonban maximálisan éltek a partnerségi elv nyújtotta lehetőségekkel. 2012 áprilisában az Európai Bizottság partnerségi magatartási kódexet javasolt a közös stratégiai keret végrehajtása tekintetében azzal a céllal, hogy formális mechanizmust hozzon létre a kohéziós politikai szereplők eredményes részvételére.

3.3

Az Európai Bizottság által javasolt partnerségi magatartási kódex minimumkövetelményeket tartalmaz, amelyek elengedhetetlenek a magas színvonalú partnerséghez az alapok végrehajtása során, ugyanakkor továbbra is kellő rugalmasságot engednek a tagállamoknak a különféle partnerek részvételének megszervezésében. Az európai partnerségi magatartási kódex kimondja, hogy „a közigazgatási szervek, gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalmat képviselő testületek saját hatáskörükön belül létrehozhatnak platformokat vagy ernyőszervezeteket a partnerségbe való bevonásuk megkönnyítése érdekében. Jogukban áll egy képviselőt kijelölni, aki ismerteti a platform vagy ernyőszervezet nézeteit a partnerségben. A partnereknek a kompetencia, az aktív szerepvállalásra való képesség és a megfelelő szintű reprezentativitás figyelembevételével kell kijelölniük a képviselőt.”

3.4

Az európai bizottsági javaslatokat az Európai Parlament, az EGSZB és a Régiók Bizottsága is támogatja. Az Európai Tanács azonban törölte a magatartási kódexet az európai bizottsági javaslatok sorából. E sajnálatos patthelyzet megoldásához összefogott fellépésre van szükség a partnerségi elv összes támogatója részéről.

3.5

A magatartási kódex három partnerkategóriát különböztet meg a kohéziós politikán belüli partnerség tekintetében:

3.6

Emellett ismerteti, mely elvek vonatkoznak a különféle partnerkategóriáknak a programok előkészítésébe történő bevonására, és milyen információkat kell rendelkezésre bocsátani a részvételükről, illetve a végrehajtás különböző szakaszaiban. Az Európai Bizottság szerint a partnereket az alábbiakba kell bevonni:

3.7

Az előkészítő programokat illetően a partnereket az alábbiakba kell bevonni:

3.7.1

A magatartási kódex részletes elveket tartalmaz a tagság szabályaira, a partnerségek irányítására és a monitoringbizottságokra vonatkozóan.

3.7.2

Annak érdekében, hogy a kisebb nem kormányzati szervezetek és más civil társadalmi szervezetek közül sokan és hatékonyan kapcsolódhassanak be ebbe az új partnerségi folyamatba, figyelmet kell fordítani arra is, hogy megfelelő technikai és pénzügyi támogatást biztosítsanak számukra.

3.8

Bár a balti-tengeri stratégia az érintett felekkel való, az eddigieknél jóval magasabb szintű konzultáció nyomán jött létre, meg kell jegyeznünk, hogy a magatartási kódexben leírt partnerségi elv alig jellemző a balti-tengeri régióban. A partnerségi elvhez való politikai csatlakozást egyes tagállamokban még nem sikerült elérni.

3.9

A balti-tengeri régióban számos olyan testület és szervezet működik sikeresen, amelyekben a civil társadalom szereplői széles körűen képviseltek. Ezek képezhetnék egy balti-tengeri partnerség vagy a magatartási kódexben szereplő ernyőszervezet alapját. Nincs szükség a már létező szervezetek megduplázására.

3.10

A Balti-tengeri Államok Tanácsának (CBSS) tagjai közötti új partnerségi megközelítés példamutató lehetne az Oroszországgal fennálló együttműködési kapcsolatok szempontjából, annak mintájára, ahogyan a balti-tengeri regionális stratégia hatást gyakorolt Oroszország északnyugati szövetségi körzetének új stratégiájára.

3.11

Ha a magatartási kódex széles körű támogatást élvezne, még jobban fokozná a balti-tengeri stratégia támogatását az érdekeltek által, még ebben az igen nehéz jelenlegi és az előttünk álló időszakban is. Éppúgy, ahogy a balti-tengeri stratégiát a makroregionális együttműködés próbájának tekintették, a partnerségi elv megvalósítása szintén teszt lehetne a balti-tengeri régióban.

3.12

Az alábbi melléklet a Tanács és az Európai Parlament közötti, a partnerségről és a többszintű kormányzásról való megállapodást tartalmazza, amely alapul szolgálhat a módosított partnerségi magatartási kódexre vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktushoz.

21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/6

1.1

A nők foglalkoztatását ezentúl nem a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos újabb vitatémaként kell kezelni, hanem úgy kell tekinteni, mint egy gazdasági szükségszerűséget, amely prosperitást hozhat az Európai Unió számára, és ott munkahelyeket teremthet – társadalmi szempontból szükségszerű a demográfiai kihívások, valamint a társadalmi és környezeti problémák leküzdése, a fenntartható növekedés biztosítása érdekében.

1.2

A nők foglalkoztatási rátájának növekedése már eddig is jelentősen hozzájárult az elmúlt 50 évben végbement növekedéshez. Mindazonáltal ahhoz, hogy a nők növekedéshez való hozzájárulásában rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki lehessen aknázni, mind uniós, mind nemzeti szinten célzottabb intézkedésekre van szükség. Azt azonban mindenképpen biztosítani kell, hogy ezek az intézkedések átfogóak legyenek, és ne csak a legnyilvánvalóbb gazdasági akadályokkal foglalkozzanak, hanem az adózás, a juttatások és a nyugdíjrendszer, a munkavállalói jogok, a döntéshozatal, a vállalkozói szellem, az oktatás, a sztereotípiák és az erőszak kérdéskörével is. Az is egyértelmű, hogy az ilyen sokrétű problémák megoldásában a nőknek és a férfiaknak egyaránt szerepet kell vállalniuk. A férfiakat és a nőket is be kell vonni az érintett felek közötti párbeszédbe és együttműködésbe, valamint a sikeres gyakorlatok alkalmazásába.

1.3

Az alábbi és a szöveg további részében olvasható konkrét ajánlások mellett a nők foglalkoztatásban való részvétele és a növekedésben vállalt szerepük fokozásának kulcsfontosságú előfeltételei a következők:

2.1

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy a gazdasági növekedés már csak akkor biztosítja a társadalmak valódi haladását, ha inkluzív és fenntartható. A nemek közötti egyenlőség ezért az ilyen fejlődés megvalósításának fontos feltétele. Ugyanakkor a GDP mérése ezentúl nem alapulhat kizárólag a termelés/fogyasztás paradigmáján; olyan mutatókat is bele kell építeni, mint a jóllét és a fenntarthatóság (mind gazdasági, mind társadalmi, mint pedig környezeti értelemben), hogy elmozdulhassunk egy „kiegyensúlyozottabb szakpolitika” felé (3).

2.2

A nemek közötti egyenlőség biztosítását gyakran szokás kényszerként vagy költségként tekinteni. El kell ismerni a nemek közötti egyenlőtlenség költségeit és az esélyegyenlőség pozitív gazdasági hozzájárulását befektetésként és produktív tényezőként.

2.3

Az Európa 2020 stratégia célkitűzései – különösen az, amely szerint 2020-ra a 20–64 évesek legalább 75 %-ának munkahellyel kell rendelkeznie, miközben legalább 20 millió fővel kell csökkenteni a szegénység kockázatának kitett lakosok számát – elérhetetlenné válnak, ha a nők nem jutnak fokozottabb szerephez a munkaerőpiacon és a közéletben. Sőt, a részvételi arányok teljes konvergenciájának megteremtése azt jelentené, hogy az egy főre eső GDP 2030-ra kb. 12 %-kal növekedne (4).

2.4

Figyelembe véve a munkaképes korú lakosság csökkenését (5), Európa nem fogja elérni a szándékolt növekedést, ha nem növeli a nők munkaerő-piaci potenciálját. 2012-ben a (20 és 64 év közötti) férfiak foglalkoztatási rátája 74,6 %, míg a nőké csupán 62,4 % volt. Ha a foglalkoztatást teljes munkaidőre vetítve vizsgáljuk, a helyzet még rosszabb, mivel a nők jelenlegi foglalkoztatási szintje ehhez képest csak 53,5 %-os (6).

2.5

A nők foglalkoztatási rátájának növekedése már eddig is nagyban hozzájárult az elmúlt 50 évben végbement növekedéshez. Mégis meg kell jegyezni, hogy a nők által fizetés nélkül ellátott otthoni feladatokat nem szokás a gazdasághoz való hozzájárulásnak tekinteni. Pedig a családoknak nyújtott szolgáltatások révén teremtett munkahelyek hozzájárulnának ahhoz, hogy ez a láthatatlan munka fizetett munkává alakuljon, és adóbevételeket, nyugdíjjárulékokat stb. hozzon létre.

2.6

Az Európai Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy a munkanélküli nők nem mindig szerepelnek a statisztikákban, és nem mindig vannak munkanélküliként nyilvántartva, miközben valójában kiaknázatlan potenciált képviselnek. A nők alacsonyabb foglalkoztatási rátája nem jelent közvetlenül munkanélküliséget, inkább inaktivitást vagy be nem jelentett munkát, mivel ez a „fékező” hatás kevés munkalehetőséget kínál a nők számára. Így a tagállami és európai szintű statisztikai adatok nem tudják a valós és tényleges helyzetet mutatni. Az EGSZB azt kéri, hogy a nők foglalkoztatásáról európai szinten gyűjtött és feldolgozott statisztikai adatokat jobban bontsák le kategóriákra a magánszolgáltatási ágazatok szerint.

2.7

Az EGSZB megállapítja, hogy az éves növekedési jelentésnek női foglalkoztatottsági célokat kellene meghatároznia, (7) mivel célzott intézkedések révén áthidalható a nemek közötti szakadék, és előmozdítható a befogadás, jelentősen növelve ezáltal az EU gazdaságának növekedési potenciálját (8). Az efféle intézkedések – többek között (de nem kizárólag) az eltartott családtagok gondozására irányuló szolgáltatások és a második keresők munkavállalástól való visszatartásáért felelős pénzügyi okok felszámolása – alapvetően fontosak a nők munkaerő-piaci részvételének növeléséhez. A tagállamoknak ilyen típusú intézkedésekkel javítaniuk kell a foglalkoztathatóságot, és támogatniuk kell a munkahelyekhez való hozzáférést és a munka világába való visszatérést.

2.8

A szigorú takarékoskodás nyomán a közszférában és a szolgáltatások területén is megszorításokra kerül sor, és mivel a közszférában alkalmazottak többségét a nők teszik ki, a nők nagyobb valószínűséggel veszítik el munkájukat. A közszolgáltatások terén megvalósuló megszorítások következtében a legnagyobb mértékű életszínvonal-romlást az egyedülálló szülők csoportja szenvedi el, akik többsége megint csak nő. Ugyanakkor, többségében szintén nők végeznek fizetés nélküli gondozási munkát, tehát valószínűleg ők látják el azokat a feladatokat, amelyeket a társadalombiztosítás már nem fedez (9). Jobb minőségű megoldások tervezése érdekében az Európai Bizottságnak átfogó tanulmányt kellene készítenie a megszorítások nemek közötti esélyegyenlőségre gyakorolt hatásáról, illetve kutatást kellene végeznie azzal kapcsolatban, hogy a megszorító intézkedések milyen hatással vannak a női foglalkoztatottság mértékére és minőségére mind a közszférában, mind pedig a magánszolgáltatások terén.

2.9

Említést érdemel, hogy az EU döntéshozói az általános foglalkoztathatóságra összpontosítanak, de nem határoznak meg olyan intézkedéseket, amelyek a gazdaságilag inaktív nők munkájában rejlő lehetőségeket aknáznák ki, akik pedig jelentősen hozzájárulhatnának az EU növekedéséhez.

2.10

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság az uniós forrásokat a nemi szempontok figyelembevételével ossza el, és ösztönzi mind az EU intézményeit, mind a tagállamokat, hogy hajtsák végre az esélyegyenlőség Európai Szociális Alap általi támogatásáról szóló értékelésben szereplő ajánlásokat (10).

3.1

Az EU országaiban az 1960 és 2008 közötti GDP-növekedés közel 50 %-át az iskolai végzettséggel rendelkezők arányának növekedése eredményezte; ennek az emelkedésnek pedig közel felét a nők iskolai végzettségének emelkedése tette ki (11).

3.2

Az EIGE (12) és az OECD jelentései azt mutatják, hogy a nők különböző okokból kevesebb foglalkoztatási lehetőséget kapnak, mint a férfiak, és ugyanazért a munkáért alacsonyabb díjazásban részesülnek, még akkor is, ha napjainkban a legtöbb uniós tagállamban a nők magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint a férfiak.

3.3

A tanulmányi területek kiválasztásában szisztematikusan tapasztalt nemek közötti különbségek (13) megakadályozzák, hogy a gazdaságok teljes mértékben kiaknázzák női tehetségeiket, és ezért a humán tőke helytelen elosztásához vezetnek és veszteségeket eredményeznek az innováció és a gazdasági növekedés lehetőségei terén. Az EU intézményeinek és tagállamainak azáltal kell kezelniük az oktatásban tapasztalt nemek közötti különbségeket, hogy előmozdítják a diákok, a tanárok, a szülők és az egész társadalom szemléletváltását. A diákoknak korán találkozniuk kell ezt célzó hatásokkal, még mielőtt rögzül bennük, hogy a sztereotípiáknak megfelelő felfogás és hozzáállás szerint mivel tűnnek ki, illetve mivel foglalkoznak szívesen a fiúk és mivel a lányok.

3.4

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az uniós eszközök (az ESZA finanszírozási lehetőségei, egész életen át tartó tanulási programok stb.) által támogatott kezdeményezések és projektek kapjanak nagyobb figyelmet. Ezek segítségével a nők jobb eséllyel térnek vissza az oktatásba, új készségekre tehetnek szert, elhelyezkedhetnek és/vagy szakmailag előreléphetnek.

4.1

A legtöbb uniós tagállam küzd az idősödő népesség és az alacsony termékenységi ráta kettős problémájával. Ezek a tényezők a nők és a férfiak változatlan munkaerő-piaci részvételi aránya mellett a munkaerő létszámának csökkenését vetítik előre a következő 20 évre (14).

4.2

Az európai társadalmakat túlnyomóan jellemző nemi egyenlőtlenségeken fenntartható módon kell változtatni. A férfiak munkája és magánélete közötti egyensúly javításának támogatása fontos lépés ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabbá váljon a fizetett és nem fizetett munkavégzés nők és férfiak közötti aránya. Ha az apák és anyák egyenlőbb mértékben osztoznának a szülői szabadságon, a munkáltatók szívesebben alkalmaznának szülőképes korú nőket.

4.3

A munkaerőigény változásai – például új termelési módok megjelenése, eltérő munkakörülmények és legfőképpen a gyáripar és a mezőgazdasági termelés helyett a szolgáltatások előtérbe kerülése – fontos hajtóerőt jelentenek a női munkaerő-piaci részvétel bővítésében, és ezeknek köszönhető a női munkavállalók iránti igény növekedése.

4.4

Bár a részmunkaidős munkavállalás több nőt ösztönzött arra, hogy csatlakozzon a formális munkaerőhöz, a munkavállalás e formája hosszú távon csökkentheti a képzési lehetőségeket, a szakmai előmenetel kilátásait, kihatással lehet a nyugdíjasok juttatásaira és mind rövidtávon, mind pedig az időseknél növelheti a szegénység kockázatát. Ez különösen egyértelmű a munkavállaló akaratán kívüli részmunkaidő esetében, mely az utóbbi években megszaporodott (15), hiszen a válságra adott egyik válaszként a részmunkaidős munkaviszonyt azonnal felajánlják a nőknek, akik kénytelenek azt elfogadni, mert a munkaviszonnyal kapcsolatban nincs más választásuk, vagy pedig el akarják kerülni, hogy elveszítsék munkahelyüket. Figyelmet kell fordítani a részmunkaidőben dolgozó férfiak és nők arányának óriási különbségére (sorrendben 8 %, illetve 31,6 %). A részmunkaidős munkavállalásból teljes munkaidős munkavállalásra való váltás minden akadályát fel kell számolni.

4.5

Az EGSZB megjegyzi, hogy azok az intézkedések, amelyek ösztönzik a kétkeresős háztartás modelljét és segítik a munkavállaló felnőtteket családi feladataik ellátásában, fontos tényezőt jelentenek a nők munkaerő-piaci szerepvállalásának fellendítésében. A pénzbeli és természetbeni támogatások megfelelő ötvözése ugyancsak fontos szerepet játszik.

4.6

A családok második keresője jövedelmének nagyobb adóval történő terhelése csökkentheti a nők munkavállalói kedvét, mivel nem ösztönzi őket arra, hogy megjelenjenek a munkaerőpiacon (16). Ebből következően az adó- és ellátási rendszereket úgy kell kiigazítani, hogy azok a második keresőket ne tartsák vissza a munkavállalástól.

4.7

Különös figyelmet kell fordítani az informális, bizonytalan munkahelyekre, többek között az ál-önfoglalkoztatásra. Ez nagyobb mértékben érinti a nőket, mint a férfiakat, ezért a nők nagyobb mértékben vannak kitéve a kizsákmányolásnak. Az EU tagállamainak haladéktalanul ratifikálniuk kell a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményét a háztartási alkalmazottak tisztességes foglalkoztatásáról (17), amely meghatározza a háztartási alkalmazottak munkakörülményeinek normáit.

5.1

Az EGSZB sürgeti a döntéshozókat, hogy a nemek közötti fizetési különbség (amely átlagosan 16,2 %) megszüntetésével csökkentsék a nemek közötti esélyegyenlőtlenséget, mivel az egyenlő fizetés nemcsak a nők, hanem az egész társadalom számára előnyöket hozna – az európai hozzáadott értékre vonatkozó értékelés szerint a nemek közötti fizetési különbség egy százalékpontos csökkenése 0,1 %-kal növeli a gazdasági növekedést (18).

5.2

Az EGSZB továbbá kifejezi a férfiak és nők nyugdíja közötti rendkívül nagy különbséggel kapcsolatos aggodalmát is – az EU-27 átlaga 39 % (19), amely kétszer nagyobb, mint a nemek közötti fizetési különbség. Különösen nyugtalanító a probléma láthatatlansága. Az EU legtöbb országában nemcsak hogy nagy különbségek léteznek, de ezek a különbségek rendkívül összetettek is, mivel a foglalkoztatási előzményektől (különösen a fizetések közötti különbségektől, a munkaórák és a ledolgozott évek számától), a nyugdíjrendszerektől és különösen attól függnek, hogyan befolyásolja a jövedelem a nyugdíjakat, és milyen mértékben kompenzálja a nyugdíjrendszer a karrier gyermekgondozás vagy eltartott hozzátartozó ápolása miatti megszakításait.

5.3

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy mind a fizetésbeli különbségek felszámolása, mind a „családi idő” – gyermek- és idősgondozás, családtag segítése rövid és/vagy hosszan tartó betegség idején stb. – beszámítása a nyugdíjjárulék-fizetési rendszerbe (férfiak és nők esetében egyaránt) csökkentené a nők és férfiak nyugdíjai közötti különbségeket (ugyanakkor lehetőséget biztosít a munkavállalók számára arra, hogy családi szabadságot kapjanak családtag gondozása vagy segítése céljából) (20).

6.1

Egy közelmúltbeli OECD-felmérés (21) rámutat arra, hogy a nemek között a vállalkozói szellem terén tapasztalható különbség nagy, és számos dimenzió mentén rugalmasan változik – függ a vállalkozói lét egyéni megítélésétől, a vállalkozás méretétől és pénzügyi teljesítményétől, a pénzügyi tőkéhez való hozzáféréstől és annak felhasználásától. A női vállalkozóknak a profitmaximalizáláson kívül is vannak céljaik, teljesítményük átfogóbb értékelése pedig rámutat a társadalmi és gazdasági fejlődéshez való hozzájárulásukra.

6.2

Több nő hozzásegítése ahhoz, hogy vállalkozást indítson, és a nők által vezetett vállalkozások növekedésének támogatása hozzájárulna, hogy több munkahely jöjjön létre, nőjön az innováció, javuljon a versenyképesség és a gazdasági növekedés, valamint csökkenjen a társadalmi kirekesztés (22). Jelentős intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy tőkét lehessen kovácsolni a vállalkozásokban rejlő lehetőségekből az európai fenntartható gazdasági növekedés és munkahelyteremtés érdekében, különösen a válság utáni időszakban.

6.3

Az EGSZB a nők vállalkozói kedvének uniós szintű előmozdítása érdekében már korábban is javasolta (23) a következő lépések megtételét:

7.1

Nemzetközi tanulmányok (24) is megerősítik, hogy a vezető beosztásban dolgozó nők kedvezően hatnak a vállalatok pénzügyi teljesítményére, a vállalati kultúrára, a vezetési stílusra és a válságkezelés rugalmasságára. A nők kevesebb kockázatot vállalnak, és előnyben részesítik a fenntartható fejlődést, a döntéshozatal terén a nemek közötti egyenlőség elérését gátló akadályok azonban sokkal merevebbek, mint ahogyan azt nyíltan elismerik.

7.2

Az EGSZB reméli, hogy a döntéshozatalban való egyenlő részvétel minimális normáit az önszabályozás szellemében minden köz- és magán döntéshozó testület elfogadja. A jegyzett társaságoknak és a közszféra valamennyi szervének elő kell mozdítania az átlátható jelentkezési és kinevezési eljárásokat, valamint a befogadás kultúráját és a választás szabadságát. Mindazonáltal ha maguk a férfiak és a nők nem hajlandóak aktívan tenni mindezért, nem várható jelentős eredmény.

7.3

Az EGSZB javasolja, hogy annak érdekében, hogy minden döntéshozó szervben megvalósuljon a nemek közötti egyenlőség, a döntéshozók és a vállalatok tekintsék át a következőket:

7.4

A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015) (25) végrehajtása érdekében az EGSZB ösztönzi a férfiak és nők egyenlő képviseletét a közéletben és különösen a politikában, mivel jelenlegi alulreprezentáltságuk korlátozza a nők részvételhez való jogait (26). Az uniós intézményeknek és a tagállamoknak, valamint a szociálispartner-szervezeteknek jó példával kell elöl járniuk, és saját politikai és adminisztratív testületeiken belül – különösen a legmagasabb szinteken – be kell vezetniük a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó célkitűzéseket.

8.1

A nők munkaerő-piaci részvételét lényegesen befolyásoló tényező az egész napos, különösen kisgyermekeknek biztosított gyermekgondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés. A gyermekgondozási szolgáltatásokra fordított közkiadások emelkedése közvetlenül kapcsolódik a nők teljes munkaidős foglalkoztatásának növekedéséhez (27).

8.2

A barcelonai célok megvalósítása ezért elengedhetetlen. Az Európai Bizottság egyik közelmúltbeli jelentése szerint azonban 2010-ben csak 10 tagállam teljesítette a 3 éven aluli gyermekekre vonatkozó barcelonai célt. Ugyanabban az évben a 3 év és a tankötelezett kor közötti gyerekek kategóriájában csak 11 tagállam teljesítette a 90 %-os célkitűzést (28).

8.3

Mivel a legmagasabb születési rátával rendelkező tagállamok tették a legtöbbet annak érdekében, hogy a szülők megteremthessék a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, és ezekben az országokban magas a nők foglalkoztatottsági rátája (29), a tagállamoknak hatékonyabb, megfizethetőbb, elérhetőbb és jobb minőségű támogatást kell nyújtaniuk a gyermekes családoknak többek között a következő intézkedésekkel (30):

9.1

Bár a lányok iskolai végzettségének az elmúlt évtizedekben lezajlott emelkedése jelentősen fokozta a nők keresőképességét, a női munkával, valamint a családi értékek és az esélyegyenlőség ütközésével kapcsolatos társadalmi szemléletmód továbbra is akadályt jelent a nemek közötti, munkaerő-piaci egyenlőség megteremtése szempontjából.

9.2

Az EGSZB különösen aggódik a fogyatékkal élő, migráns vagy etnikai kisebbséghez tartozó nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés miatt. Ennek értelmében felszólít az egyenlő bánásmódról szóló irányelv mielőbbi végrehajtására (31).

9.3

A nők elleni erőszak amellett, hogy semmivel sem igazolható társadalmi probléma, magas közgazdasági költségekkel is jár. Becslések szerint a nők elleni erőszak legalább évi 32 milliárd euró kiadást jelent az Európa Tanács 47 tagállamában (32). A nemi alapú erőszak ellen küzdő közpolitikák jelentős szerepet töltenek be; a nők társadalmi szerepére vonatkozó tradicionális elképzelés csak akkor változhat meg, ha a nők a férfiakkal egyenlő eséllyel férhetnek hozzá a hatalomhoz.

9.4

A nemek közötti egyenlőség előmozdításában a médiaipar szerepe is alapvető. A média nem csupán tükrözi a szociokulturális mintákat és normákat, de létre is hoz ilyeneket, mindemellett pedig erőteljesen befolyásolja a közvéleményt és a kultúrát. Emellett pontosan a médiatartalom az, amely elősegítheti a nemek közötti egyenlőség komplexitásának szélesebb körben, a társadalom valamennyi szereplője – többek között a döntéshozók és a nyilvánosság – általi megértését, ezért a médiaágazaton belül sürgősen kezelni kell a jelenlegi egyenlőtlenségeket, amelyek a nők (különösen magasabb szinteken jellemző) alulreprezentáltsága, a szakmai előmenetelüket gátló akadályok és (a férfiakéhoz képest) alacsonyabb fizetés formájában jelentkeznek (33).

21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/11

1.1

Az EGSZB azt ajánlja az európai intézményeknek és az Egyesült Nemzetek 67. közgyűlése által 2012. december 17-én létrehozott nyitott munkacsoportnak, hogy alkalmazzák és várják el az előzetes gazdasági, társadalmi és környezeti hatásvizsgálatok módszerének alkalmazását mind a fenntartható fejlődési célok meghatározásának, mind pedig azon célkitűzések nemzetközi megtárgyalásának a szakaszában, amelyek célja egyetemesen érvényes értékrend kialakítása, annak érdekében, hogy eszközök álljanak rendelkezésre azon kedvező vagy kedvezőtlen eltérések kiegyenlítésére, amelyek a tevékenységi ágazatok és a földrajzi övezetek között léphetnek fel, vagy létezhetnek egyidejűleg.

1.2

A fenntartható fejlődési célok eléréséhez alapvetően fontos valamennyi szociális program – legyen az kapcsolatos az oktatással, az egészségüggyel, vagy a fiatal munkanélküliek támogatásával – kiemelten védelmet kellene, hogy élvezzen a költségvetési megszorításoktól.

1.3

Az EGSZB támogatja az EU azon szándékát, hogy ragaszkodik Európa 2020 stratégiájának az európai szemeszteren keresztüli megvalósításához, megragadva a lehetőséget arra, hogy értelmet adjon annak, összefüggő gazdasági, társadalmi és környezeti stratégiát javasolva, valamint az integrált európai fenntartható fejlődési stratégián keresztül.

1.4

Azt ajánlja, hogy az európai civil társadalom vegyen részt ebben a civil szervezetek, a szociális partnerek, továbbá a nemzeti gazdasági és szociális tanácsok és hasonló intézmények révén.

1.5

Arra ösztönzi a tagállamokat és az európai intézményeket, hogy:

1.6

Az EGSZB arra bátorítja az EU-t, hogy:

2.1

Az arra irányuló döntés, hogy kezdjék meg a fenntartható fejlődési célok meghatározásához vezető folyamatot a Rio+20 konferencia egyik fő döntése volt. A folyamat 2013 januárjában kezdődött meg kormányközi jellegű nyitott munkacsoport felállításával, amelynek feladata az, hogy 2013. szeptember és 2014. szeptember között jelentést és javaslatot terjesszen az ENSZ-közgyűlés elé. A Rio+20 konferencia záródokumentuma szerint e folyamatot össze kell hangolni a 2015-öt követő időszakra vonatkozó fejlesztési program tevékenységeivel.

2.2

A jelen vélemény közelítendő a NAT szekciónak az EGSZB által 2013. júniusában elfogadott „Környezetbarát gazdaság – A fenntartható fejlődés előmozdítása Európában” c. saját kezdeményezésű véleményéhez (1) és a REX szekciónak az Európai Bizottság „Méltó életet mindenkinek – A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása” c. közleményéről szóló véleményéhez (2). Az európai fenntartható fejlődésre törekedve meg kell őrizni és szilárdítani az európai szociális modellt, amely elválaszthatatlan eleme a környezetbarát gazdaságba történő sikeres átmenetnek. A fenntartható fejlődési célok meghatározásáról szóló nemzetközi megállapodásra való várakozás nem lehet ürügy arra, hogy elhalasszák vagy korlátozzák az iparosodott országok által a fejlesztési segítségnyújtási és együttműködési politikák keretében tett kötelezettségvállalásokat.

2.3

A jelen feltáró vélemény elkészítésére felkérő levélben az Európai Bizottság összekapcsolja a fenntartható fejlődési célokat, az inkluzív környezetbarát gazdaságot és a szegénység felszámolását. Kéri annak meghatározását, hogy hogyan lehetne sikerrel beépíteni a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontokat a jövőbeli egyetemes fenntartható fejlődési célkitűzésekbe. Ennek kapcsán értékelné, ha az EGSZB nemzetközi társszervezeteinek nézőpontjai is táplálnák a vitát.

2.4

Az EGSZB fenntartható fejlődési megfigyelőközpontjának két ülése során meghallgatta az ENSZ által a Rio+20 konferencián elismert főbb csoportok („Major Groups”) képviselőit.

2.5

Az Egyesült Nemzetek Szervezete pedig magas szintű csoportot hozott létre a kormányok képviselőiből, amelynek feladata, hogy javaslatot tegyen egy első jelentésre 2013 szeptemberében. Az ENSZ főtitkár-helyettese és Környezetvédelmi Programjának igazgatója, Achim Steiner, május 14-én üzenetet küldött az EGSZB-nek és a civil társadalom egyéb képviselőinek „A fenntartható fejlődés ügyének előmozdítása a Rio+20 konferenciát követően” címmel. Kifejezte, hogy a fenntartható fejlődési célokra vonatkozóan egy valamennyi érdekcsoportot (kormányokat, civil társadalmat, magánszektort) bevonó konzultációs folyamatra van szükség. Kitty van der Heijden, Hollandia fenntartható fejlődési követe és a „nyitott” munkacsoport tagja is beszámolhatott az ENSZ által felállított munkacsoportbeli tapasztalatairól.

—

az Agenda 21 programon és a johannesburgi csúcstalálkozó végrehajtási tervén kell alapulniuk,

—

a korábban vállalt kötelezettségekre kell támaszkodniuk,

—

elsősorban a fenntartható fejlődés megvalósulása szempontjából kiemelt területekre kell vonatkozniuk, a záródokumentumnak megfelelően,

—

egyforma mértékben figyelembe kell venniük a fenntartható fejlődés három alapelemét és a köztük lévő kapcsolatot,

—

illeszkedniük kell az ENSZ 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési programjához, és be kell épülniük abba,

—

nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a millenniumi fejlesztési célokat,

—

valamennyi érintett szereplőnek a folyamatban való aktív részvételét kell előirányozniuk.

3.3.1

Az Oxfam International szerint például (Oxfam, Post-2015 Development Goals: Oxfam International Position, 2013. január) a 2015 utáni keretnek alá kellene támasztania ezt az elképzelést, ezzel összhangban lévő célokat kellene meghatároznia, és részleteznie kellene a megvalósításához vezető lépéseket. Ahhoz, hogy mindenki számára elérhessük a jólétet a bolygó kapacitásainak tiszteletben tartása mellett, a gazdasági, társadalmi és politikai fejlődés irányának alapvető módosítása lenne szükséges.

3.3.2

Szintén e nem kormányzati szervezet szerint a 2015 utáni időszakra vonatkozó viták továbbra is homályosak a keret által betöltendő szerepet illetően, és annak kapcsán, hogy hogyan változtathatja meg kézzelfoghatóan egy ilyen keret a szegénységben élők helyzetét. Döntő jelentőségű megállapodni a célok elérésének módjában ahhoz, hogy pontosan határozhassuk meg azokat. E céloknak ösztönözniük kell a politikai akaratot, valamint a szegénység és egyenlőtlenség felszámolását és a bolygó védelmét célzó állami kezdeményezéseket azáltal, hogy:

3.4.1

A reálgazdaság mindennemű tartós fellendüléséhez elkerülhetetlenül az erőforrás-felhasználás terén hatékonyabb termelési modellre van szükség. Európának nemcsak átfogóbb és ambiciózusabb éghajlatpolitikai keret kialakítását kellene előmozdítania a 2050-re kitűzött, szélesebb körű éghajlati célok eléréséhez, hanem támogatnia kellene ipari bázisát, továbbá az ahhoz kapcsolódó ágazatokat és kompetenciákat is.

3.4.2

A legnagyobb kihívást annak feltárása jelenti, hogy hogyan érhető el az erőforrás-felhasználás terén hatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság célja, és hogyan kezelendő az a felé való átmenet. A súlyt két elemre kellene helyezni: az ipari bázisát megőrző környezetbarát gazdaság kialakításához megkívánt iparpolitikára és az ehhez kapcsolódó foglalkoztatási kilátásokra (Galgóczi Béla, Greening industries and creating jobs, European Trade Union Institue).

3.4.3

Az ipar túlnyomó szerepet játszik a kutatás-fejlesztés, a kereskedelmi kapcsolatok és – bár kisebb mértékben – a beruházások terén. Döntő jelentőségűvé vált az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó, az energiahatékonyságot növelő, a tartós foglalkoztatást érvényre juttató és az egészséget védő fejlődési mód felé való átmenet.

3.4.4

Európában az egyik legalacsonyabb növekedési ráta tapasztalható 1929 óta, azonban a fenntartható és tartós fejlődésre irányuló jövőbeli célok eléréséhez két tényező megkerülhetetlen: 1) az alacsony szén-dioxid-kibocsátás, 2) a demokrácia.

3.4.5

Az EU-nak folytatnia kell kutatás-fejlesztési erőfeszítéseit az aktív népességhez szükséges munkahelyszám megteremtése érdekében, ugyanakkor fel kell készülnie a más kontinensek nagyobb növekedési üteme által kiváltott jövőbeli fejlődési szükségletekre is, olyan különböző területeken, mint a szolgáltatások, az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem, a szállítás, az energia, a lakhatás, a városiasodás, a mezőgazdaság, vagy az élelmezés.

3.5.1

A Nemzetközi Valutaalap (FMI) elismerte, hogy a megszorítási intézkedések radikálisabbak, mint először gondolta volna. A tanulság az, hogy csökkenteni kell a megszorítások mértékét. Valamennyi alapvetően fontos szociális program – legyen az kapcsolatos az oktatással, az egészségüggyel, vagy a fiatal munkanélküliek támogatásával – ki kellene, hogy kerüljön a költségvetési megszorítások hatálya alól. Az uniós tagállamok finanszírozási szükséglete kritikus szintet ért el a nemzetközi pénzügyi válság óta, a reálgazdaság refinanszírozását pedig nem fedi le kellőképpen az Európai Tanácsnak az EU többéves pénzügyi keretére vonatkozó megállapodása. A Világbank, az FMI és az EU Tanácsának trojkája által javasolt intézkedések nem teszik lehetővé a fenntartható és tartós növekedés gazdasági újraindításához szükséges feltételek megteremtését.

3.5.2

Az olyan intelligens szociálpolitikák, mint a munkanélkülieket az álláskeresésükben segítő programok, vagy a társadalmunk legkiszolgáltatottabb tagjai számára szociális biztonságot nyújtó rendszerek, nem tekinthetők pusztán költségforrásnak. Ezek a jövőbe történő beruházások.

3.5.3

A fiatalok helyzete különösen romlott az egész euróövezetben: munkanélküliségük aránya elérte a 22 %-ot, sőt, egyes országokban – így Spanyol- és Görögországban – meghaladta az 50 %-ot is. 2010-ben a 15–24 év közötti fiatalok ideiglenes jellegű foglalkoztatásának aránya meghaladta az 50 %-ot, sőt, közel 70 %-ra emelkedett (Eurofound, Third European Quality of Life Survey, 2012).

3.5.4

A lakosság mindenhol nagy árat fizetett a pénzügyi világ felelőtlennek bizonyult gyakorlatai katasztrofális következményeinek orvoslásáért.

3.5.5

Az EU-nak több tartalommal kell ellátnia a társadalmi dimenziót, és elsősorban a társadalmi párbeszédet, amint azt az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítését célzó útiterv előirányozta. Segítenie kellene a tagállamokat abban, hogy ifjúsági garanciarendszereket hozzanak létre, javítsák az ipari diverzifikációt és innovációt, növeljék a munkaerő-piaci szolgáltatások hatékonyságát, fokozzák a munkahelyteremtést és bővítsék a szociális beruházást (ILO, Guy Ryder, Jobs, social inclusion and growth should top EU agenda, 2013. február 14.).

4.1

Az EGSZB által tartott első meghallgatásokból az tűnik ki, hogy az EU által és az ENSZ által a közvetlen konzultáció keretében összegyűjtött civil társadalmi hozzájárulások közötti kapcsolat nem annyira érthető és átlátható, mint ahogy azt az európai polgárok elvárhatnák. A civil társadalmat reprezentáló szervezetek hozzájárulásai a magánérdekeket képviselő lobbik megnyilvánulásai mellé sorakoznak fel, a kormányokéval azonos szinten, olyan ütemterv keretében, amely kevés teret enged a szervezetek függetlenségét és a társadalmi párbeszéd autonómiáját tiszteletben tartó vitáknak. Ráadásul a Rio+20 konferencia és a „nyitott” munkacsoport tevékenységének nyomon követése során olyan forgatókönyv bontakozik ki, amely egy előre meghatározott irányvonal újbóli kitűzését célozza, mintha a kockát mások máshol már elvetették volna.

4.2

Szerencsére az EU úgy döntött, hogy átülteti a gyakorlatba az egész megközelítést az Európa 2020 stratégia és az európai szemeszter zöldebbé tételén keresztül, annak érdekében, hogy összehangolt európai hozzájárulást nyújtson, amelynek keretében Európa egységesen lép és szólal fel a nemzetközi színtéren.

4.3

Napjainkban fontos a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó problémakör beépítése a főbb szakpolitikai területekbe, amelyek jelenleg: az Európa 2020 stratégia és – az annak fő irányítási elemét jelentő – európai szemeszter.

Az EGSZB érdeklődéssel fogadja az Európai Bizottság és a Tanács kijelentéseit, amelyek szerint a Rio+20 konferencián elfogadott következtetéseket és folyamatokat az EU-n belül az Európa 2020 stratégián keresztül fogják megvalósítani és továbbfejleszteni. Az EGSZB a lehető legéberebben fogja figyelni, hogy ez valóban így történik-e (Az Európai Unió Tanácsa, Rio+20: A 2012. évi ENSZ-konferencia következtetései és nyomon követése – A Tanács következtetései, 2012. október 25., 15477/12. sz. dokumentum).

4.4

Az EGSZB szintén nagy érdeklődéssel követi nyomon, ahogy az európai szemeszter folyamatában részt vevő szereplők köre bővül. Idén a Környezetvédelmi Főigazgatóság minden eddiginél aktívabban vesz részt a tevékenységben; tavaly decemberben a Környezetvédelmi Tanács első ízben vitatta meg az éves növekedési jelentést. Az EGSZB elő fogja segíteni annak elérését, hogy a civil társadalom lehetőséget kapjon a folyamathoz a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó kérdésekkel való hozzájárulásra, mégpedig egyrészt a nemzeti gazdasági és szociális tanácsok szintjén, amelyeknek egy része konkrét kompetenciákkal bír már a tárgyban, másrészt pedig a nemzeti fenntartható fejlődési tanácsok szintjén.

4.5

Az éves növekedési jelentést illetően megállapítandó, hogy nem kapcsoljuk össze elég világosan a különböző – pénzügyi, gazdasági, társadalmi és környezeti – válságokat, mint ahogy nem vagyunk annak sem kellően tudatában, hogy igazán sürgősen komoly előrelépést kell tennünk a gazdaságunk egészének fokozottan környezetbaráttá alakítása felé, nemcsak a válság ellenére, hanem főként annak következtében. Nem lehet tovább folytatni az eddig követett utat.

4.6

Az éves növekedési jelentés összefüggésében fel kell hívni az Európai Uniót arra, hogy egységesen szólaljon fel. Az EU nem folytathat úgy világszintű tárgyalásokat a gazdaság zöldebbé tétele érdekében, hogy ezzel párhuzamosan figyelmen kívül hagyja a kérdést a legfőbb gazdaságpolitikai dokumentumaiban.

4.7

E tekintetben némiképp zavaró az is, hogy hiányzik a kvalifikált növekedés fogalmára való utalás. Hogyan lehet az EU előfutár a GDP-n túllépő mutatókról szóló nemzetközi vitában úgy, hogy közben kizárólag a GDP-re hivatkozik növekedési jelentésében? Jóllehet a dokumentum megvizsgálja a társadalmi problémákat, nem említi meg kifejezetten a bolygónk jelentette korlátok közötti magas életminőség célját (amely egyébként a hetedik környezetvédelmi cselekvési program címe).

4.8

Az egyéb mutatók bevezetésének helyénvalóságáról szóló vita szerencsére számos információforrásból táplálkozhat, és most az intézményi szereplőket és a civil társadalom képviselőit azonos rangra emelő párbeszéden alapuló végrehajtáshoz kell vezetnie, amelynek során a tanácskozási folyamatba valamennyi érdekelt felet bevonják.

4.9

Az EGSZB megállapítja, hogy a környezet számára hátrányos szubvenciók eltörlése és környezetvédelmi adók bevezetése az éves növekedési jelentés és a tagállamok számára kiadott konkrét ajánlások teljes értékű elemeivé váltak, és hogy idén megtalálhatók azokban a hulladék- és szennyvízkezelés és az újrafeldolgozás javításának témakörei.

5.1.1

A szegénység mérséklése méltányossági és igazságossági kérdés, amely magában foglalja a munkalehetőségekhez és az olyan szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mint az egészségügy vagy az oktatás. A millenniumi fejlesztési célok kidolgozása során túl nagy súlyt helyeztek a donorországokra. A jövőbeli kerethez az alábbiakra van szükség:

5.1.2

Időben korlátozott és eredményorientált megközelítésének köszönhetően a nyolc millenniumi fejlesztési cél nagymértékben hatott a nemzetközi fejlesztési politikákra. Azáltal, hogy mérsékelt számú, mérhető célra koncentráltak, elősegítették, hogy a fejlesztési támogatás növekedjen, és hatékonyabb irányvonalat kövessen. Azonban ahogy közeledik a 2015-re kitűzött határidő, már világosan látszik, hogy a célok limitált eredményeket fognak hozni: részben sikereket, részben kudarcokat.

5.1.3

A fenntartható fejlesztési céloknak ki kell majd egészíteniük a millenniumi fejlesztési célok jelenlegi skáláját. Két számottevő eltérés létezik a fenntartható fejlesztési és a millenniumi fejlesztési célok között: az előbbiek globális hatályúak (szemben az utóbbiakkal, amelyek főként a déli országokra vonatkoznak), és a szegénység mérséklése metanormáján túli dimenziókat (természeti erőforrások, fogyasztás, termelés, energia, emberi jogok) tartalmaznak.

5.1.4

Az elkövetkező két év döntő fontosságú lesz a következő fejlesztési menetrend meghatározásában. A két folyamat (a millenniumi fejlesztési célok felülvizsgálata és a fenntartható fejlődési célok hivatalossá tétele) döntő iránymutatásokat kell, hogy nyújtson a fenntartható fejlődés 2015 utáni struktúrájához.

Ezen iránymutatásoknak horizontális jelleggel kellene belefoglalniuk az állami politikákba a nemek közötti egyenjogúság vetületének költségvetési kihatásait, mivel ez az egyenjogúság a szegénység és az egyenlőtlenségek elleni küzdelem fő tényezője (4).

A feladat óriási, és az emberi jogoknak és a civil szervezetek döntéshozatalban való részvételének tulajdonított nagyobb jelentőségen kell alapulnia ahhoz, hogy a gazdaságra és a szolgáltatásokra összpontosított megközelítés az emberi fejlődés eszközévé válhasson (5).

21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/16

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) úgy véli, hogy az élelmezésbiztonságnak, mint a globális stabilitásra irányuló stratégia előfeltételének az Európai Unió politikái középpontjában kell állnia.

1.2

A „Food vs Fuel” (élelmiszer kontra üzemanyag) vitában az EGSZB egyetért az Európai Unióval abban, hogy csökkenteni kell a fosszilis energiahordozók importjától való függőséget, azonban arra kéri az Európai Bizottságot, hogy helyezze előtérbe az élelmezésbiztonságot, a területek védelmét, az európai mezőgazdaság versenyképességét és a területfelhasználást (1), szorosan összekapcsolva az élelmezésbiztonságot és a bioenergia-termelést (2).

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Unió jövőjének a társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságon kell alapulnia, és a fenntartható energiatermelést szorosan e célok elérése felé kell orientálni.

1.4

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság arra vonatkozó határozatával, hogy a 98/70/EK és a 2009/28/EK irányelvekbe vegyenek be kötelező érvényű, a földterületek felhasználásának megváltoztatására vonatkozó rendelkezéseket, mivel a jelenlegi bioüzemanyagokat mezőgazdasági területeken termelik.

1.5

Az EGSZB megerősíti a TEN/502. sz. véleményében (3) már kifejtett álláspontját, és az Európai Bizottság választása ellen foglal állást, amely a földterületek státuszának közvetett változását a fosszilis és biogén energiaforrások tekintetében úgy ítéli meg, hogy kizárólag az üvegházhatású gázok mérlegét veszi figyelembe, és figyelmen kívül hagy olyan szempontokat, mint az ellátásbiztonság vagy a fosszilis energiaforrások hatása.

1.6

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatával, hogy – a már megtett befektetéseket figyelembe véve – korlátozzák az élelmiszer-kultúrákból előállított bioüzemanyagok termelését, és ösztönzők segítségével támogassák a „fejlettebb” üzemanyagok előállítását, mindazonáltal úgy véli, hogy a fa és szalma alapú második generációs üzemanyagok előállítása lerövidíthetné a szén megkötési ciklusait, aminek következménye a szén-dioxid mennyiségének növekedése lehetne (4).

1.7

Az EGSZB másképpen értékelné a helyzetet, ha nyersanyagként mikroalgákat is alkalmaznának bioüzemanyagok előállítására, még akkor is, ha ezek egyelőre még nincsenek kereskedelmi forgalomban. Ellentétben az első generációs üzemanyagokkal, hosszabb távon elősegíthetnék, hogy csökkenjenek a szárazföldi és vízi erőforrásokért folytatott versennyel kapcsolatos aggodalmak.

1.8

Ebben az összefüggésben az EGSZB teljes mértékben egyetért az EGSZB élelmezésbiztonsággal kapcsolatos 2011-es konferenciájának következtetéseivel: „A bioüzemanyagok előállítása meg kell, hogy feleljen a közös elveknek, és környezeti hatáselemzést kell végezni vele kapcsolatban, amelybe szorosan be kell vonni a helyi közösségeket. Ez szavatolja majd az élelmiszerhez való jog kérdésének gondos figyelembevételét”.

1.9

Az EGSZB ezzel az értékelésével arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy európai szinten fogadjon el olyan eszközöket, mint az „Operator Level Indicator”, melynek segítségével az egyes tagállamok szintjén értékelhetők a bioenergiával kapcsolatos projektek lehetséges hatásai az élelmezésbiztonságra.

2.1.1

Az energetikai rendszer jelenleg nemzetközi szinten igen nehéz időszakon megy keresztül, melynek oka nemcsak a gazdasági világválság, hanem főként az észak-afrikai és közel-keleti országok geopolitikai helyzete.

2.1.2

Az OECD becslései szerint 2009-ben globális szinten 4,4 %-kal – az USA-ban 5 %-kal, az EU-ban 5,5 %-kal – csökkent az energiafogyasztás, az OECD-hez nem tartozó országokban viszont 2 %-kal növekedett a kereslet. Emellett figyelembe kell venni a Japánban, a Fukushima atomerőműben bekövetkezett katasztrófát is, amely arra késztetett több országot, többek között Németországot, hogy leállítsák az atomenergia használatát az energiatermelésben.

2.1.3

Európa jelenleg a kőolaj 80 %-át, a földgáz 60 %-át és a kőszén 60 %-át importálja energetikai szükségleteinek fedezése érdekében, amelyet 1 583,3 Mtep-re becsülnek (Nomisma). A nem megújuló energiaforrások aránya 91 % (kőolaj 36,6 %, földgáz 24,5 %, kőszén 15,7 %, atomenergia 13,6 %,), a megújuló energiaforrásoké pedig 9 % (biomassza, biogáz, települési hulladék 6,1 %, vízenergia 1,7 %, szélenergia 0,7 %, geotermikus energia 0,3 %, fotovoltaikus és napenergia 0,1 %).

2.1.4

Európa egyre inkább függ az energiaimporttól. 2030-ban a 28 tagú EU földgáz-szükségleteinek 84 %-át, kőszén-szükségleteinek 59 %-át és kőolaj-szükségleteinek 94 %-át importálja majd (EREC). 2009-es adatok alapján a legtöbb energiát fogyasztó ágazat 33 %-kal a közlekedés; a lakáságazat fogyasztása 26,5 %, az iparé 24,2 %, a szolgáltatásoké 14 %, legutolsó pedig a mezőgazdaság 2,3 %-kal.

2.1.5

Az EU célkitűzései a következőképpen foglalhatóak össze:

2.2.1

Az utóbbi években a fosszilis energiaforrások használatán alapuló energetikai rendszer sok kritikus pontjára derült fény, ami megkérdőjelezi annak jövőbeni fenntarthatóságát és az ellátás biztonságát, ezért biztonságos energiaforrásokra kell törekedni egy ellenőrzött energiaimportációs rendszerben.

Az energiaigény folyamatos növekedése (IEA), valamint a fosszilis energiaforrások jövőbeni, feltartóztathatatlan kimerülése veszélyezteti a növekvő energiaigény kielégítésére való képességet. A kimerülés oka az, hogy a fosszilis energiaforrások nem újulnak meg; feldolgozási folyamatuk rendkívül hosszú időt vesz igénybe, ami nem kompatibilis a jelenlegi társadalom energetikai szükségleteivel.

2.2.2

A megújuló energiaforrások fő típusai a következők:

A lista nem teljes, különös tekintettel a tudományos kutatások eredményeire.

2.2.3

A bioenergiát biomasszából nyert energiaként lehet meghatározni, amely fizikai állapota alapján pedig a következőképpen osztályozható:

2.2.4

A biomassza olyan megújuló energiaforrás, amely már bizonyított energiahatékonyság tekintetében. Biomassza minden olyan, organikus eredetű anyag, amely a klorofillos fotoszintézis során közvetett vagy közvetlen módon napenergiát gyűjtött össze. A biomassza energetikai kultúrákból vagy erdészeti termékek és technológiailag átalakított mezőgazdasági termékek hulladékaiból származik.

2.2.5

Globális szinten az elvileg rendelkezésre álló hulladék 50 %-a az erdészeti ágazatból, másik 50 %-a pedig a mezőgazdasági ágazatból származik, ahol különös jelentőséggel bírnak a növényi-állati eredetű biomasszával üzemeltetett berendezések (IEA).

—

az 1994. március 21-én életbe lépett kiotói jegyzőkönyv,

—

a megújuló energiaforrások ösztönzésével foglalkozó Altener program (a Tanács 1993/500/EGK határozata),

—

a megújuló energiaforrásokról szóló zöld könyv (1996),

—

a megújuló energiaforrások alkalmazását 2010-re 12 %-ban előirányozó fehér könyv,

—

a 2001/77/EK irányelv a megújuló energiaforrásokból nyert elektromos energia ösztönzéséről,

—

a 2003/30/EK irányelv a bioüzemanyagok használatának ösztönzéséről,

—

a 2003/96/EK irányelv az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről,

—

COM(2005) 628 final – A biomasszával kapcsolatos cselekvési terv,

—

COM(2006) 34 final – A bioüzemanyagokra vonatkozó uniós stratégia,

—

„Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” – zöld könyv,

—

Az Európai Tanács 2007. március 9-i éghajlati és energiacsomagja (20.20.20),

—

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg),

—

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – Megújulóenergia-útiterv – Megújuló energiák a XXI. században: egy fenntarthatóbb jövő építése COM(2006) 848 final,

—

A Bizottság közleménye – A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról SEC (2005) 1571 – COM (2005) 627 final.

3.1.1

A bioenergia társadalmi-gazdasági hatásai nagy mértékben függenek a költségektől (ösztönzők, a strukturális hiányosságokkal kapcsolatos költségek) és a haszontól (kapcsolódó gazdasági tevékenységek, a GDP-re gyakorolt hatások, a szén-dioxid kibocsátás csökkentése, a foglalkoztatásra gyakorolt hatások, az üzemanyaggal kapcsolatos kockázat csökkentése, a hulladékfeldolgozás költségeinek hiánya, trágyák és más melléktermékek előállítása (Althesys). Egyébiránt a bioenergia akkor válik versenyképessé, amikor a kőolaj ára meghaladja a hordónkénti 70 dollárt.

3.1.2

Az energetikai célú biomassza előállításának jelenlegi rendszere hatással van a tájra, a gazdaságra, az árakra és a teljes társadalomra. Az EGSZB úgy véli, hogy a hatékonyság hiányának és a torzulásoknak a megszüntetése érdekében fel kell mérni ezeket a hatásokat.

3.1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a bioenergia fejlesztése az árakhoz és a területi tényezőkhöz szorosan kapcsolódó okok miatt kihatással van az élelmezésbiztonságra. Az árakra gyakorolt elsődleges hatás a bioüzemanyagok iránti keresletből ered, abban az értelemben, hogy az energiapiacok érték tekintetében nagyobbak, mint a mezőgazdasági piacok. Az energiaárak meghatározzák az energetikai kultúrák mezőgazdasági árait, mivel a mezőgazdasági termékekből kinyert energia iránti igény növekedése meghatározza a cukor, a kukorica és a repce minimális és maximális árát; ha ezt túllépik, akkor a mezőgazdasági kultúrákból származó energia nem versenyképes a más forrásokból származó energiával, mint a szélenergia, a fotovoltaikus energia vagy a geotermikus energia. Emlékeztetnünk kell arra az általános problémára is, hogy a magasabb energiaárak növelik a mezőgazdasági termelő üzemek költségeit.

3.1.4

A bioenergia lehetséges megoldásként jelenik meg, amely képes lehet a gazdaságilag gyenge és mezőgazdaságilag nem eléggé kihasznált területek felélénkítésére, főként az ágazatok növekedésének biztosításával a különböző termelési fázisokban, a begyűjtés, a szállítás és az átalakítás során. Gazdasági és foglalkoztatási szempontból is ki lehet tűzni pozitív célokat: az Európai Bizottság „A biomasszával kapcsolatos cselekvési terv” című közleménye (COM(2005) 628 final) 2010-ben a közvetlen foglalkoztatás területén 300 000 új munkavállalóval számol, főként a vidéki területeken.

3.1.5

Az erdős területek energetikai célokra történő hasznosítása hozzájárulhat a területi mező- és erdőgazdálkodási közösségek helyreállításához a jobb területkezelés és a fás területek nagyobb védelme által. Ezenkívül meg lehetne erősíteni az erdei ökoszisztémák arra való képességét, hogy betöltsék fő funkcióikat, mint a fás biomassza előállítása, a természeti örökség és a talaj termőképességének védelme.

3.2.1

Az EGSZB sajnálja, hogy ahogyan az régebben a kőolaj esetében történt, azok a gazdag országok, amelyek nem rendelkeznek elegendő szántófölddel lakosságuk ellátásának szavatolásához, továbbá multinacionális vállalatok, valamint önálló alapok jelentős befektetéseket valósítanak meg harmadik országokban a földek kiaknázása érdekében. Ilyen módon verseny alakul ki a földért, amely megsemmisítheti a helyi falusi közösségeket és kárt okozhat a helyi lakosság mezőgazdasági és erdészeti erőforrásaiban. Az EGSZB véleménye szerint ez a helyzet messze nem példaértékű a fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődés szempontjából.

3.2.2

A földhasználattal kapcsolatos konfliktus főleg a fejlődő országokban, vagy az olyan országokban igen káros, ahol hatalmas, gyengén városiasodott területek találhatók, mint Brazília, vagy az Egyesült Államok Iowa állama. A földhasználattal kapcsolatos konfliktus bár egyértelmű, szemléletesebbé tehető azáltal, ha elképzeljük, hogy 25 gallon bioetanol előállításához szükséges kukoricával egy éven át lehet biztosítani egy személy élelmezését (World Watch Institute).

3.2.3

A földhasználati konfliktus problémája összefügg az Európai Unió bioüzemanyag-behozatalával, valamint a fejlődő országok, főként az afrikai és a dél-kelet ázsiai országok élelmiszer-ellátásával, mégpedig a földtulajdonnal kapcsolatos feszültségek miatt, mivel ezekben az országokban nincsenek telekkönyvek, és nincs szokásjog sem.

3.2.4

Az EGSZB egyetért a bioüzemanyagokkal kapcsolatos uniós stratégiával (COM(2006) 34 final), különösen azzal a résszel, amely kifejti, hogy megfelelő minimális környezetvédelmi normákat kell alkalmazni a bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyagok előállításakor, valamint az élelmiszertermelésből kivont földterületek hasznosításával kapcsolatos aggodalmakkal a biodiverzitásra és a termőföldre gyakorolt esetleges negatív hatás miatt.

3.3.1

Az egyre fejlettebb világban egyre nagyobb mértékű a vízkészletek ellenőrizetlen felhasználása. Az okok a világ népességének növekedése, a népesség eloszlása, az étkezési szokások megváltozása és a bioüzemanyagok jelentősége. A bioüzemanyagokkal kapcsolatos jelenlegi stratégia bizonyosan súlyosbítja majd a vízválságot, és a vízforrásokhoz való hozzáférés korlátozó tényezőként jelenhet meg az olyan nyersanyagok termelésének fejlődése szempontjából, mint a kukorica vagy a cukornád.

3.3.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a bioüzemanyagok előállításához szükséges kultúrák tekintetében olyan nem öntözött kultúrák felé kellene orientálódni, amelyek képesek belső és kedvezőtlen területeken is teremni, mivel egy liter biodízel előállításához 4 000 liter vízre van szükség a kultúrák öntözésére és az átalakítás kémiai folyamata során.

3.4.1

Fennáll a földhasználattal kapcsolatos torzulások veszélye, főként a mezőgazdasági hasznosítású területeken, mind az élelmiszerfogyasztásra, mind a bioenergiára irányuló termelés esetében. Ilyen például

3.4.2

Az EGSZB ezzel szemben úgy véli, hogy a talaj racionális használata, amely szorosan kapcsolódik az Európai Unióban alkalmazott jó mezőgazdasági gyakorlatokhoz, és amely különböző fajta bioenergiák előállítására szolgáló kultúrákon alapul, hozzájárulhat a biodiverzitás növekedéséhez, és csökkentheti a táj homogenizációját. Az EGSZB szerint ez Európa számára az egyetlen járható út.

3.4.3

Ebben az összefüggésben a második generációs bioüzemanyagokra kellene koncentrálni, még akkor is, ha a gazdálkodók egyszerű nyersanyagszolgáltatókká válnak anélkül, hogy gazdasági bevételük biztosítva lenne, mivel ezek az üzemanyagok ipari, intenzív megközelítést igényelnek. Az EGSZB szükségesnek tartja a gazdálkodók szerepének kiegyensúlyozottabbá tételét az energetikai kultúrák termesztésének és kereskedelmi forgalmazásának tekintetében, annak érdekében, hogy a termelők szervezetei a teljes ágazatban előnyt élvezhessenek. Ez utóbbiak így meghatározó szerepet játszhatnának a feldolgozó iparral kialakított kiegyensúlyozott szerződésekre irányuló tárgyalások során.

3.5.1

Amennyiben nagy léptékben kerül sor energetikai kultúrák termesztésére, a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási területek fenntartható kezelésére van szükség. Az energetikai céllal termesztett biomassza csak akkor viszonyul pozitívan a környezethez, ha azt megfelelő módon állítják elő. A vidéki térségek elhanyagolása például destabilizáló természeti tényezők megjelenéséhez járulhat hozzá. Azok a területek, amelyeket nem véd a pozitív emberi tevékenység, nagyobb kockázatnak vannak kitéve a földcsuszamlások, az elsivatagosodás és a tüzek szempontjából.

3.5.2

Az EGSZB úgy véli, hogy az integrált helyi bioenergiatermelés ösztönzésére decentralizált termelési modell és rövid ellátási lánc kifejlesztésére van szükség kis méretű berendezésekkel az előállított biomassza helyi feldolgozásához. Ebből előnyös környezeti hatások adódnak, és lehetőség nyílik az ágazatban dolgozó termelők közvetlen (egyéni vagy szervezeteken át történő) bevonására.

3.5.3

Az EGSZB egyetért az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legjobb gyakorlatokra vonatkozó útmutatásaival, amelyeket a különböző bioenergiakultúrák esetében lehet alkalmazni, ilyen például:

3.5.4

Az EGSZB úgy véli, hogy egy megfelelő energetikai mezőgazdaság kialakítása hozzájárulhat az állandó emberi jelenlét biztosításához a területeken, ami szavatolja a tájvédelmet és a források, főként az erdők kiaknázását.

3.5.5

Ezenkívül úgy tűnik, hogy a bioenergetikai termelés a mezőgazdasági ágazatban – részben és ellenőrzött módon – integrálódott az élelmiszeripari termelésbe, és hozzájárul a piaci csatornák diverzifikálásához, megkönnyítve az egyre versenyképesebb mezőgazdaság irányába történő átmenetet, és konfliktusmentes megoldásokat kínálva az új tagállamoknak a mezőgazdasági termékek felhasználására.

3.6.1

A bioenergiák környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálati módszerei igen sokfélék, az EGSZB ezek közül kettőt említ meg:

3.6.2

A környezetre gyakorolt hatások kiértékelésekor az LCA (Life cycle assessment – életciklus-elemzés) lehetővé teszi a bioenergiák termelési és fogyasztási ciklusának különböző fázisaiban jelentkező konkrét és lehetséges energetikai és környezetvédelmi terhek meghatározását és számszerűsítését. Ez a módszer lehetővé teszi a különböző bioenergiák környezeti profiljának összehasonlítását a hasonló funkciójú fosszilis energiahordozók profiljával.

3.6.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a bioüzemanyagok használatának ellenőrzéséről, valamint a környezetre és az élelmezési egyensúlyra gyakorolt hatásokról nemzetközi szerződést aláírt Global Bioenergy Partnership országok, köztük az USA és Kína álláspontja összhangban van a fentebbi elvekkel. 24 önkéntes kritérium és mutató alapján minden egyes tagállam képes lesz mérni a bioenergiák környezeti fenntarthatóságát.

3.6.4

Az EGSZB ebben a tekintetben úgy véli, hogy amíg a fennmaradó földterületeken a bioenergiákhoz szükséges nyersanyagok termesztése folyik, nemcsak a környezeti, gazdasági és társadalmi korlátokat kell beazonosítani, hanem az ILUC (indirect land use change) tényező segítségével ellenőrizni kell, hogy a bioenergia termelésére szánt földterületek nem járulhatnak-e hozzá a szén-dioxid-kibocsátás növeléséhez.

3.6.5

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak azzal a döntésével, hogy ellenőrizni kívánja a bioüzemanyagok szállítási rendszerének (28/2009/EK irányelv) kockázatait, csökkenteni akarja az élelmiszer-kultúrákól származó bioüzemanyagok és biofolyadékok részarányát az egyes technológiák kiforrottságának arányában, valamint előnyben kívánja részesíteni az olyan bioenergiák előállítását, amelyek olyan termékekből származnak, amelyekhez nincs szükség további földterületekre. Ilyen eljárás például a városi hulladék elégetése.

3.6.6

Az EGSZB úgy véli, hogy az első generációs bioüzemanyagok használata nem kellene, hogy megakadályozza az Európai Uniót abban, hogy befektessen az új, tiszta energiaforrásokkal kapcsolatos kutatásokba (5).

21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/21

1.1

Az elektromos energia, a gáz, a kőolaj és más üzemanyagok árai jelentősen emelkednek, a helyzet pedig az egyre több embert érintő társadalmi-gazdasági válsággal összefüggésben jelentősen súlyosbodott. A jelen véleménynek nem célja az előbb említett áremelkedés okainak a meghatározása, ehelyett azokat a javaslatokat kívánja áttekinteni, amelyek az összehangolt – a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartó – európai fellépésnek, az energiaszegénység megelőzésének és leküzdésének, az e területre vonatkozó szolidaritás támogatásának és a kiszolgáltatott (európai és egyéb) polgárok jobb védelmének az előmozdítására vonatkoznak.

1.2

Szembesülve e jelentős politikai célkitűzéssel, az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy az Európai Energiaközösségen belül hozzák létre az energiabiztonsági és szolidaritási európai kötelezettségvállalást.

1.3

Ez az energiabiztonsági és szolidaritási európai kötelezettségvállalás lendületbe hozná az energiaszegénység elleni küzdelem és a szolidaritás valódi európai politikáját, az energiához való egyetemes hozzáférési jog elismerésének alapján, amelyet az EGSZB a minden ember méltóságteljes megélhetéséhez szükséges alapvető közjavak egyik elemének tart. A kötelezettségvállalás mind rövid, mind hosszú távon:

1.4

Az EGSZB szerint ahhoz, hogy ez a probléma európai szinten behatárolhatóbbá, megelőzhetőbbé és kezelhetőbbé váljon, valamint hogy létrejöjjön az e területre vonatkozó európai szolidaritás, meg kell határozni az energiaszegénység európai mutatóit és harmonizálni kell a statisztikákat.

1.5

Az EGSZB a szegénység európai megfigyelőközpontjának – főleg az energiaszegénységre összpontosító – létrehozását javasolja, amely integrálná valamennyi érintett felet és hozzájárulna az energiaszegénység európai mutatóinak (az Eurostattal együttműködésben történő) kidolgozásához, a helyzetfelméréshez, a legjobb gyakorlatok meghatározásához, végül pedig a problémák jobb megelőzésére és kezelésére, valamint az e területre vonatkozó európai szolidaritás megalapozására irányuló ajánlások megfogalmazásához.

1.6

Az EGSZB azt javasolja, hogy a Polgári Energiafórum (Londoni Fórum) vonja be tevékenységébe az EGSZB képviselőit is, és dolgozzon szoros együttműködésben a tagállamokbeli nemzeti gazdasági és szociális tanácsokkal és hasonló intézményekkel.

1.7

Az EGSZB úgy véli, hogy az energiapiacnak nagyobb figyelmet kellene fordítania a fogyasztókra, ezen belül pedig szélesebb körben az (európai vagy egyéb) polgárokra, különösképpen a legkiszolgáltatottabbakra. Minden olyan intézkedést támogat, amely lehetővé teszi az utóbbiaknak, hogy visszaszerezzék az energiával kapcsolatos helyzetük feletti ellenőrzést. Azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy az Európai Tanács által (2013 végéig) kért jelentésbe foglalja bele az Unióban tapasztalható energiaszegénységnek a kiszolgáltatottsági tényezőket is tartalmazó elemzését, tegyen javaslatot a megelőzésre és felszámolásra vonatkozó európai stratégiára és menetrendre. A legfontosabb kérdés a költségek növekedésének megakadályozása, amit egy harmonizált és hatékony európai energiapolitikával el lehetne kerülni (lásd a TEN/508 jelű véleményt, „Az időszakosan rendelkezésre álló megújuló energiák villamosenergia-rendszerekben való fokozódó felhasználásának gazdasági hatásai” – CESE 2599/2012) (1).

1.8

Az EGSZB azt ajánlja, hogy elfogadásukat megelőzően az EU és a tagállamok főbb energiapolitikai intézkedései kapcsán vizsgálják meg, hogyan oszlik meg gazdasági hatásuk a különböző fogyasztói kategóriák között (például a jövedelmek, a háztartás összetétele vagy a fűtési mód függvényében). A cél annak megállapítása lenne, hogy melyek aktuálisan azok a fogyasztói kategóriák, amelyeknek aránytalanul növekedne az energiaszámlája a lakosság átlagához képest, továbbá adott esetben kompenzációs intézkedések (a szabályozás kiigazítása, a lakóhelyek energiahatékonyságának javítása stb.) javasolása a legkiszolgáltatottabb fogyasztók érdekében.

1.9

Az EGSZB arra hívja fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg az európai energiaszolidaritási alap létrehozását, amely az ezzel kapcsolatos valamennyi európai intézkedés átfogó eszköze lenne úgy, hogy megfelelő módon megteremtené az e területre vonatkozó európai szolidaritást.

1.10

Az EGSZB éves találkozó megszervezésére kívánja ösztönözni a civil társadalmat, ahol megvitatnák az energiaszegénység és az európai szolidaritás kérdését, véleményt cserélnének a helyi, nemzeti és európai kezdeményezésekről, valamint gyakorlati ajánlásokat fogalmaznának meg az európai, nemzeti, helyi, intézményi, szövetségi és ágazati döntéshozók részére, a szegénység európai megfigyelőközpontjával együttműködésben.

1.11

Az energiaszegénység elleni küzdelemnek és az e területre vonatkozó szolidaritás megteremtésének általános európai érdeke miatt az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy az Európai Bizottság fogalmazzon meg ajánlást az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arra vonatkozóan, hogy kifejezetten ezt a témát válasszák az egyik soron következő európai év tárgyává („Az energiaszolidaritás európai éve”). Ezáltal fel lehetne hívni a közvélemény és a döntéshozók figyelmét erre az Európában nagy gondot jelentő problémára.

1.12

Ezzel összefüggésben az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy szervezzen európai tájékoztatási kampányt, amely nemzeti és helyi szintre lebontva foglalkozna az energiaszegénység elleni küzdelemmel és az e területre vonatkozó szolidaritás megteremtésével, elsősorban az energiahatékonyságra való nevelést, a polgárok tudatos energiafogyasztóként viselt felelősségvállalásának megteremtését, az ipari szereplők felelősségvállalását és részvételét stb. ösztönözve.

2.1

A mindennapi élet valamennyi tevékenységéhez elengedhetetlen mivolta miatt az energia az alapvető közös javak egyike, és mindenki számára lehetővé teszi a méltányos életet. Hiánya drámai következményekkel jár. Az energiaszegénység a fizikai és társadalmi halált jelenti! Ez a probléma több mint 50 millió személyt érint Európában („European Fuel Poverty and Energy Efficiency – 2009” európai projekt). Ennek az elviselhetetlen helyzetnek véget kell vetni. Az EGSZB sürgős intézkedéseket tart szükségesnek európai szinten, ezért az energiabiztonsági és szolidaritási európai kötelezettségvállalás megteremtésére szólít fel, hogy elő lehessen mozdítani az energiaszegénység elleni küzdelmet és az e területre vonatkozó szolidaritás megteremtését célzó valódi európai politikát, a következő célkitűzésekkel:

2.2

Az energiaszakadékot csökkentő közös és koordinált európai szintű fellépést lehetővé tevő európai kötelezettségvállalás az energiához való egyetemes hozzáférési jog elismerésén alapul (hogy mindenki méltó életfeltételeket élvezhessen), amelynek az EGSZB szerint a Lisszaboni Szerződésben is szerepelnie kellene; így azt szeretné elérni, hogy valamennyi európai szakpolitika, és különösen az energiapolitika céljai között szerepeljen az energiaszegénység elleni küzdelem és az e területre vonatkozó szolidaritás előmozdítása. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy mivel az energia az alapvető közös javak egyike, ennek megfelelően kell kezelni, az ebből eredő közszolgáltatási kötelezettségekkel együtt. A vállalatok által nyújtott energiaszolgáltatás egyébként az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz tartozik, amelyeknek az európai társadalmi és területi kohézió szempontjából játszott szerepét a Lisszaboni Szerződés is tartalmazza (EUMSZ 14. cikk/26. sz. jegyzőkönyv). Az Európai Unió Alapjogi Chartája elismeri a szociális támogatáshoz és a lakhatáshoz való jogot a méltányos élet biztosításának feltételeként (34. cikk), a magas fogyasztóvédelmi szint biztosításának kötelezettségét (38. cikk), valamint a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés alapvető jogát (36. cikk).

2.3

Az Unió így életre keltené a szolidaritás elvét, amely az európai építkezés pillérét jelenti, és megerősítené az európai projekt értelmét az egyre kiábrándultabb és szkeptikusabb polgárok körében. Az EGSZB emlékeztet egyébként arra, hogy a megkérdezett európai polgárok 81 %-a támogatja az energiaszegénység elleni harcot (az Európai Parlament Eurobarométer-felmérése, 2011).

2.4

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy az Európai Tanács 2013. május 22-i ülésén az energia költségének és árának a háztartásokra, és legfőbbképpen a legkiszolgáltatottabb háztartásokra gyakorolt hatásával foglalkoztak. E kérdéseknek jelentős politikai hatásuk van, Bulgáriában például a polgárok tüntetései nyomán 2013. február 20-án lemondott a kormány. Az elégedetlenséget a piacnyitást célzó nemzeti intézkedések miatti drasztikus és rendkívüli villamosenergiadíj-emelkedés (több mint 20 % 2012. december és 2013. január között) váltotta ki, amelyre úgy került sor, hogy az átlagos fizetés kevesebb mint 400 euró (az emberek jövedelmük 17,3 %-át a villamosenergia-számlák kifizetésére fordítják – Nemzeti Statisztikai Intézet).

2.5

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az energiaárak folyamatosan emelkednek: az EU-ban 6,6 %-kal nőtt a villamosenergia ára 2011 és 2012 között, mindenekelőtt Cipruson (+ 21 %), Görögországban (+ 15 %), Olaszországban (+ 11 %), Írországban és Portugáliában (+ 10 %), Bulgáriában, Spanyolországban és Lengyelországban (+ 9 %). A háztartásokban fogyasztott gáz ára 10,3 %-kal nőtt az EU-ban, mindenekelőtt Lettországban (+ 21 %), Észtországban (+ 19 %) és Bulgáriában (+ 18 %) (Eurostat, 2013. május).

3.1

Európában az energiához való hozzáféréssel kapcsolatos korábbi problémákat többnyire megoldották, de világszinten 1,2 milliárd ember még mindig nem rendelkezik hozzáféréssel az elektromos energiához és 2,8 milliárd ember továbbra is fával vagy más típusú biomasszával főz vagy fűt (Világbank/AIE, 2013. május). A probléma, amelyet a modern energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés jelent, olyan kiterjedésű, hogy az ENSZ 2012-t a „Fenntartható energia mindenkinek” nemzetközi évének jelölte ki, és épp nemrég javasolta, hogy a „fenntartható, biztos energiaellátás” legyen egyike a 12 globális fenntartható fejlődési célnak, amely most először mind a fejlődő, mind a fejlett világra irányul.

3.2

Európában az energiaszegénység egyre több olyan személy jelent (több mint 50 milliót az „European Fuel Poverty and Energy Efficiency” európai projekt szerint – 2009), aki nehezen fizeti ki energiaszámláját, vagy korlátozott energiahozzáféréssel rendelkezik a következők miatt: alacsony jövedelmek, „termikus szitaként” funkcionáló lakóhelyek, kevéssé hatékony felszerelések (fűtés, főzés, meleg víz), magas energiaköltségek. A városközpontoktól gyakran messze fekvő háztartások költségvetésében a mobilitás is jelentős kiadást jelent, utóbbiak számára a közlekedés gyakran a foglalkoztatás feltétele. Érintettek az idősek, az egyszülős családok, a munkanélküliek, a szociális segélyezettek stb. A következmények sokrétűek: a mobilitási korlát befolyásolja a foglalkoztatást, a fűtés hiánya a higiéniát és az egészséget (a „fűtés vagy evés” dilemmája, légzőszervi betegségek stb.), továbbá gyakran megnövekedett arányú mortalitáshoz, eladósodottsághoz, társadalmi és földrajzi elszigeteltséghez vezet.

3.3

Az energiaszegénység kiszolgáltatottsági tényezőt jelent, amely hozzáadódik a többi tényezőhöz, a nehézségek pedig egymást erősítve hatnak egymásra és sújtják az általános szegénység helyzetében lévő személyeket. A szegénység kockázata pedig emelkedik (Eurostat, 2012. december): 2011-ben 119,6 millió személyt veszélyeztetett a társadalmi kirekesztés az EU-27 tagállamokban, a szegénység és a súlyos anyagi nélkülözés kockázata vagy amiatt, hogy olyan háztartásokban élnek, ahol nagyon alacsony a foglalkoztatás. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia legalább 20 millió fővel kívánja csökkenteni a szegénység és a társadalmi kirekesztés által érintett személyek számát.

3.4

Az energiaszegénység elleni küzdelmet és a szolidaritás e területen való megteremtését a korábbiakhoz képest még inkább a minden európai szakpolitikát átfogó fő európai politikai prioritássá kell tenni, mivel ezek a szociális, közegészségügyi, környezeti, gazdasági és politikai területek metszéspontjában állnak.

4.1

Energiaszegénység/-szűkösség: a szűkösség nagy kiszolgáltatottsággal járó időszakos helyzetet jelent. Az energiaszegénység külső (energiaárak, a lakóhely energiahatékonysága stb.) és belső (idős kor, jövedelmek stb.) tényezők által befolyásolt szociális helyzetet fed. Az EGSZB az energiaszegénység kifejezést használja majd e két szempont egységesen történő értelmezésére.

4.2

Csak Franciaország, Szlovákia, az Egyesült Királyság és Írország dolgozott ki meghatározást.

4.3

Az Egyesült Királyság objektív módon határozza meg az energiaszegénységet – „fuel poverty”: egy olyan háztartás helyzete, amelynek jövedelme több mint 10 %-át arra kell fordítania, hogy a lakóhely kielégítő hőmérsékletű legyen (21 fok a fő és 18 fok a többi helyiségben a WHO szerint). Három elemet vesznek figyelembe: a háztartás jövedelmét, az energia árát és az energiafogyasztást. A kormány jelenleg felülvizsgálja ezt a meghatározást, amely nincs tekintettel a háztartások egyéb energiaigényre.

4.4

Franciaországban a „Grenelle II” törvény az energiaszegénységet olyan állapotként határozza meg, amelyben „egy személy (…) forrásainak vagy lakhatási feltételeinek alkalmatlansága miatt jelentős nehézségekbe ütközik akkor, ha biztosítani kívánja a lakóhelyén az alapvető szükségleteit kielégítő energiaellátást” (11. cikk, (4) bekezdés).

4.5

A meghatározás hiányának ellenére bizonyos tagállamok konkrét rendelkezéseket írnak elő: Belgium meghatározta a „védett ügyfél” státusát, amelynek alapján minden szociálisan segélyezett számára szociális tarifákat állapítanak meg és ingyenes szolgáltatásokat (mérőóra, szállítási garancia) biztosítanak. Olaszország és Spanyolország az „elektromos bónuszra” és a „szociális jegyre” vonatkozó rendelkezéseket vezette be. Németországban a tartományok által kezdeményezett helyi szociális tarifákat a helyi vagy regionális energetikai vállalatok viselik. Svédországban az átfogó szociális védelmi rendszer foglalkozik a ki nem fizetett számlákkal. A tagállamok több mint fele a jogszabályok vagy az energiaszolgáltatók magatartási kódexei alapján védelmet ír elő az energiaellátás szüneteltetése ellen (2009-es jelentés, ERGEG).

4.6

Az Európai Unió nem dolgozta ki az energiaszegénység meghatározását és mutatóit, de még konkrét európai szakpolitikát sem e nagyon széttagoltan kezelt probléma vonatkozásában.

4.7

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai platformon keresztül, amely az Európa 2020 stratégia specifikus eszköze, az Európai Bizottság az energiaszegénységre összpontosít, amely „nem csupán a fűtéstől vagy hűtéstől való megfosztottság veszélyét hordozza magában, hanem a meleg víztől, fénytől és más létfontosságú, a mindennapi szükségleteket kielégítő háztartási javaktól való megfosztottságét is”.

4.8

A belső energiapiacra vonatkozó irányelvek (2009. július) elismerik ugyan az energiaszegénységet, azonban sem meghatározást, sem európai kötelezettséget nem fogalmaznak meg, elvárva a tagállamoktól, hogy „megfelelő biztosítékokat nyújtsanak a kiszolgáltatott fogyasztók védelmére”, valamint hogy „meghatározzák a védelemre szoruló fogyasztó fogalmát, amely az energiaszegénységre és többek között az elektromosáram-/gázellátásból való kizárás kritikus időszak alatti tilalmára vonatkozhat”. Az energiapiac megfelelő működéséről szóló közleményében (2012. november 15.) az Európai Bizottság „útmutató rendelkezésre bocsátásával és a legjobb gyakorlatok cseréjének megkönnyítésével támogatja a tagállamokat az energiafogyasztói kiszolgáltatottság megértésében és az ehhez vezető okok meghatározásában”.

4.9

Az Európai Parlament csupán a „kiszolgáltatott fogyasztó” fogalmát határozza meg, és azt javasolja, hogy haladják meg a klasszikus (belső okokra visszavezethető sebezhetőség) koncepciót, kiegészítve azt a „kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók” fogalommal, mivel ezek „az egyéni állapotuk vagy jellemzőik és külső környezetük közötti távolság miatt átmenetileg elvesztik saját helyzetük befolyásolásának képességét” és „mivel valamennyi fogyasztóra igaz, hogy – külső okok és a piaccal való találkozásai miatt (…) – élete bármely pillanatában kiszolgáltatottá válhat, és ezért különleges védelemre szorul” (2012. május 22-i állásfoglalás). Az Európai Parlament arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy „működjenek együtt egy kiszolgáltatottsággal kapcsolatos, széles körű és koherens politikai és jogalkotási stratégia elfogadásában, figyelembe véve az ide tartozó lehetséges helyzetek sokféleségét és összetettségét” (2012. május 22-i állásfoglalás); konkrét intézkedéseket is szükségesnek tart az energiaszegénység ellen (2013. március 14-i állásfoglalás a 2050-es energiaügyi ütemtervről). Az európai fogyasztóügyi politika új ütemtervéről szóló 2013. június 11-i állásfoglalásában az Európai Parlament szükségesnek tartja, hogy az Unió és a tagállamok tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy „megfelelő garanciákat nyújtsanak ezen [kiszolgáltatott] fogyasztók védelmére”, különösen az energia területén. Az európai unióbeli szociális lakhatásról szóló 2013. június 11-i állásfoglalásában arra sürgeti a tagállamokat, hogy „közös paraméterek alapján, de a sajátos nemzeti körülmények figyelembevétele érdekében az egyes tagállamokhoz igazítva” határozzák meg az energiaszegénység fogalmát.

4.10

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja az energiaszegénységre vonatkozó közös európai értékeket és mutatókat, az okok jobb meghatározásának az érdekében a kiszolgáltatottság dimenzióját is figyelembe véve, hogy meg lehessen haladni a tüneteknek a puszta megállapítását, és hogy a probléma jobb megoldása érdekében dolgozzanak ki egy európai stratégiát. Azt ajánlja, hogy a szegénység általa létrehozni kívánt európai megfigyelőközpontja részletezze tovább az EGSZB által adott meghatározást (TEN/420) „valaki nehezen vagy egyáltalán nem tudja lakását megfelelő hőmérsékleten tartani, valamint egyéb alapvető energiaszolgáltatásokhoz elérhető áron hozzáférni” (figyelembe véve az energiához, mint az alapvető közös javak egyikéhez való általános hozzáférési jogot); a megfigyelőközpont megfogalmazhatná a közös európai értékeket és mutatókat is, amelyek paraméterként szolgálhatnának a tagállamoknak arra, hogy saját nemzeti sajátosságaikat figyelembe véve meghatározhassák az energiaszegénység fogalmát. A meglévő statisztikák jobb harmonizálása érdekében az Eurostatnak és a nemzeti statisztikai intézeteknek homogén módszereket kellene elfogadniuk a problémák nemzeti és európai szintű számszerűsítése érdekében.

5.1

Az EGSZB a szegénység energiaszegénységre összpontosító európai megfigyelőközpontjának a létrehozását javasolja, amely valamennyi érdekelt felet bevonná tevékenységébe: többek között a nemzeti megfigyelőközpontokat, a mediátorokat, a szabályozó testületeket, az energiaszolgáltatókat, a különféle (egészségügyi, építésügyi, energetikai, fogyasztói, a társadalmi kirekesztés ellen küzdő, helyi önkormányzati stb.) szervezeteket és a szociális partnereket. Elkészítené az energiapiacok liberalizálásának a kiszolgáltatott fogyasztókra gyakorolt hatásairól szóló elemzését, javaslatot tenne az energiaszegénység mutatóira, ajánlásokat fogalmazna meg, módszertanokat állapítana meg, továbbá a helyi és nemzeti szinten meghatározott bevált gyakorlatok alapján európai szinten feltárandó lehetőségeket dolgozna ki. Feladata lenne a Londoni Fórummal való együttműködés. Az EGSZB egyébként kívánatosnak tartja, hogy tagjai is részt vehessenek a Londoni Fórum munkájában, és hogy utóbbi dolgozzon szoros együttműködésben a tagállamokbeli nemzeti gazdasági és szociális tanácsokkal és hasonló intézményekkel az energiaszegénység elleni küzdelem érdekében.

6.1

Az energiapiacok megnyitása után sem csökkent a polgárok által fogyasztott energia ára. 60 %-uk energiaszolgáltatóik árainak emelkedését, 3-4 %-uk pedig a csökkenését tapasztalta. 7 %-uk gázszolgáltatót váltott, 8 %-uk pedig elektromosáram-szolgáltatót. A polgárok az energiaágazatra költenek a legtöbbet (költségvetésük 5,7 %-át), főleg az elektromos energiára (2,1 %). (A fogyasztói piacok második éves eredménytáblája, 2009). Ezek az arányok az elmúlt évek folyamán nőttek.

6.2

Az Európai Tanács 2013. május 22-i határozatai jó irányba mutatnak: az európai energiapolitika fogyasztókra történő újrafókuszálása, hogy ésszerű és versenyképes árakon biztos és fenntartható ellátást biztosítsanak számukra; a fogyasztók szerepének és jogainak megerősítése és a kiszolgáltatott fogyasztók jobb védelme; a harmadik energiacsomag sürgős átültetése. Az Európai Bizottságnak 2013 végéig elemzést kell készítenie az energiaárak és -költségek szerkezetéről, a háztartásokra kifejtett hatásra helyezve a hangsúlyt. A legfontosabb kérdés a költségek növekedésének megakadályozása, amit egy harmonizált és hatékony európai energiapolitikával el lehetne kerülni (lásd a TEN/508jelű véleményt, „Az időszakosan rendelkezésre álló megújuló energiák villamosenergia-rendszerekben való fokozódó felhasználásának gazdasági hatásai” – CESE 2599/2012) (2).

6.3

Az EGSZB azt ajánlja, hogy elfogadásukat megelőzően az EU és a tagállamok főbb energiapolitikai intézkedései kapcsán vizsgálják meg, hogyan oszlik meg gazdasági hatásuk a különböző fogyasztói kategóriák között (például a jövedelmek, a háztartás összetétele vagy a fűtési mód függvényében). A cél annak megállapítása lenne, hogy melyek aktuálisan azok a fogyasztói kategóriák, amelyeknek aránytalanul növekedne az energiaszámlája a lakosság átlagához képest, továbbá adott esetben kompenzációs intézkedések (a szabályozás kiigazítása, a lakóhelyek energiahatékonyságának javítása stb.) javasolása a legkiszolgáltatottabb fogyasztók érdekében.

6.4

Az EGSZB megismétli annak szükségességét, hogy az előbb említett irányelveket teljes mértékben át kell ültetni és biztosítani kell az általános szolgáltatást, a közszolgáltatási kötelezettségek betartását, a kiszolgáltatott személyek védelmét és az ésszerű, összehasonlítható és átlátható árakat. Kívánatosnak tartja, hogy 2013. végi jövőbeli jelentésébe az Európai Bizottság foglaljon bele egy helyzetjelentést és elemzést az Unióban tapasztalható energiaszegénységről, javasoljon európai stratégiát az energiaszegénység elleni küzdelem és az e területre vonatkozó szolidaritás tekintetében, továbbá pénzügyi forrásokat e stratégia operatívvá tételére.

6.5

Az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy az Európai Bizottság tegye ezt a témát valamennyi európai politika átfogó prioritásává, és vegye jobban figyelembe a soron következő kezdeményezéseiben (például a belső piacra, a 2012-es energiahatékonysági irányelv végrehajtására, a fogyasztói jogokra stb. vonatkozó iránymutatások).

6.6

Az EGSZB helyénvalónak tartja, hogy az energiaszolidaritásra és az energiaszegénység elleni küzdelemre vonatkozó politika legyen integráns része a szén-dioxidmentes energiaellátású társadalom felé haladás uniós energiaátállási politikájának. Ajánlja, hogy az Európai Bizottság határozottan bizonyosodjon meg azoknak az európai szabályozásoknak a tagállamok általi tiszteletben tartásáról, amelyek hozzájárulhatnak az energiaszegénység csökkentéséhez. Kívánatosnak tartja, hogy a Szerződés foglalja magában az energiához való általános hozzáférési jogot (amelyet az alapvető közös javak egyikének kell tekinteni és akként kell kezelni), valamint hogy az európai politikák, és különösen az energiapolitika célkitűzéseibe foglalják bele az energiaszegénység elleni küzdelmet és az e területre vonatkozó szolidaritást. Felveti, hogy az európai szemeszter tevékenységébe is foglalják bele az energiaszegénység elleni küzdelmet és az e területre vonatkozó szolidaritást annak érdekében, hogy ezeket a témákat a tagállamok nemzeti reformprogramjaiban is vegyék figyelembe.

6.7

Alapvetőnek tartja, hogy európai szinten támogassanak minden intézkedést annak érdekében, hogy a kiszolgáltatott fogyasztó (az állandó energiaszolgáltatások szintjén) kevesebbet és jobban fogyasztva saját életminőségének javítása céljából váljon tudatos energiafogyasztóvá, előnyben részesítve a megújuló energiák decentralizált termelését ott, ahol ez gazdasági és technikai szempontból koherens. A tájékoztatás, a képzés és az oktatás növelheti a háztartások tudatosságát és szélesebb körűvé teheti a helyes magatartást (a készenléti üzemmódban lévő készülékek kikapcsolása, energiahatékony készülékek választása, megfelelő felújítás stb.). Kívánatosnak tartja, hogy az Unió különösen az európai energiaszolidaritási alap létrehozásán keresztül támogasson minden ebbe az irányba mutató transznacionális projektet, bátorítsa a civil társadalom szaktudásának cseréjét és transznacionális hálózatban való összefogását, tegye általánossá az e területre vonatkozó információ előállítását és terjesztését, a képzést és a főként az EU által finanszírozott transznacionális projektekből származó bevált gyakorlatokat.

6.8

Az EGSZB támogatja, hogy az európai kutatási programok részesítsék előnyben azokat az innovatív eszközöket, amelyek a valamennyi fogyasztó, és főképpen a legkiszolgáltatottabbak általi optimális használatra összpontosítanak. Annak érdekében, hogy az intelligens mérőórák teljesen hatékonyak és hasznosak legyenek a fogyasztók részére, például valós időn belül érthető és átlátható információt kell szolgáltatniuk az energiafogyasztásról, többletköltségek nélkül. Ily módon fontos megelőzési eszközök lehetnek, amelyek segítik a fogyasztókat abban, hogy jobban tudatosuljon bennük fogyasztásuk szintje és hatni is tudjanak erre, lehetővé téve számukra, hogy tudatos fogyasztóként felelősséget érezzenek energiafogyasztásukért.

6.9

Szükségesnek tartja az energiaszolidaritás helyi egyablakos rendszerének létrehozását, hogy a jobb koordináció és a problémák jobb megelőzése és megoldása, illetve a polgároknak és főképpen a kiszolgáltatott személyeknek biztosított jobb tanácsadás és támogatás érdekében valamennyi érdekelt fél között, az energetikai vállalatokat is ideértve, alakuljanak ki szinergiák és jöjjön létre konszenzus. Szükségesnek tartja az ezekben az ablakokban (de hasonlóképpen az adminisztratív és banki szolgálatokban, az ipari szolgáltatóknál stb.) dolgozók képzését, hogy tudatában legyenek e kiszolgáltatott réteg problémáinak, megfelelőbben kezeljék az ezeket a személyeket érintő ügyiratokat és segítsék őket abban, hogy már előzetesen ismerjék fel a kockázatos helyzeteket. Ezek az ablakok a megelőzés és orvoslás globális és integrált megközelítését követik majd, bevonva a kollektív szereplőket, a helyi önkormányzatokat, a vállalatokat stb. A bábáskodást vagy a társadalmi megbélyegzést elkerülve lehetővé tennék azt, hogy minden polgár tudatos fogyasztóként felelősséget érezzen energiafogyasztásáért.

6.10

Az EGSZB szükségesnek tartja a rendelkezések megerősítését és általánossá tételét (különösen azokét, amelyek az energiaszolgáltatókat is szorosan bevonják), például a nehéz évszakokban („téli szünet”) a kiszolgáltatott háztartások számára az energiaellátást, a fizetési nehézségek esetén a szolgáltató által továbbra is nyújtott energiaellátást vagy az elmaradt befizetések megelőzését biztosítókét stb. Ezért javasolja, hogy meghaladva a jó magatartási kódexeket, erősítsék meg az energiaipari és más szolgáltatók bevonását az energiaszegénység elleni cselekvési stratégiákba (mind a megelőzésbe, mind a problémamegoldásba), illetve a szolidaritás megteremtését célzó stratégiákba.

6.11

Szükségesnek tartja az energiaszolgáltatók által követett gyakorlatok szabályozásának megerősítését, hogy az alacsony jövedelmű fogyasztókat ne terhelje „dupla büntetés” (poverty premium), vagyis ugyanazért a folyósított szolgáltatásért megállapított magasabb egységár. Az előfizetési rendszereket például keretbe lehetne foglalni annak érdekében, hogy ne kockáztassák a legkiszolgáltatottabb fogyasztók büntetését.

6.12

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot arra, hogy vegye tervbe az energiaszolidaritás európai évét, amely lehetővé tenné egy európai (majd nemzeti és helyi szintre lebontott) információs kampány és olyan címzett projektek kidolgozását, amelyek valamennyi érdekelt félben tudatosítanák az energiaszegénység megszüntetésének jelentőségét, a polgár mint aktív energiafogyasztó felelősségének a megerősítését, valamint az energiaszolidaritás megerősítését.

7.1

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy tanulmányozza egy európai energiaszolidaritási alap létrehozásának lehetőségét az EGSZB által javasolt intézkedések támogatására, nevezetesen: a polgárok tájékoztatása/képzése, a helyi projektek európai hálózatban való összefogása, az EU által finanszírozott transznacionális projektek által kifejlesztett vagy helyi és nemzeti szinten kidolgozott bevált gyakorlatok európai szintű cseréjének, átadásának és általánosításának támogatása. Így például az államok vagy a helyi önkormányzatok által kidolgozott rendelkezések a számlakifizetéseknek (szociális díjak, energiacsekk stb.), a téli szünetnek, az egyablakos rendszerek létrehozásának a pénzügyi támogatására, az energiahatékonysággal foglalkozó tanácsadók képzése (pl. „Achieve” európai projekt), a lakónegyedek felújítása, az energiahatékonysági munkálatok (pl. CEB-ELENA „European Local Energy Assistance Facility” európai projekt) és a megújuló energia mikrotermelésének pénzügyi vagy technikai támogatása, valamint a kiszolgáltatott háztartásokhoz igazított finanszírozási elgondolások (pl. FinSH európai projekt – Financial and Support Instruments for Fuel Poverty in Social Housing).

8.1

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy 2007-ben az Unió kijelölte a 2020-ra szóló 3 × 20 %-os célkitűzést, ideértve az energiafogyasztás 20 %-kal való csökkentését. A 2012. októberi energiahatékonysági irányelv hosszú távú (2050) stratégiát irányoz elő a köz- és magánlakóhelyek, valamint a lakó- és kereskedelmi épületek felújítását célzó beruházások mobilizálására. 2014. április 30-ig a tagállamoknak nemzeti cselekvési terveket kell beterjeszteniük e stratégia megvalósítására. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy mennyire fontos az energiahatékonysági intézkedések végrehajtása a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a munkahelyteremtés miatt, de azért is, hogy hatékonyan lehessen fellépni az energiaszegénység ellen.

8.2

Az energiaszegénység főként a rosszul szigetelt lakóhelyek miatt lép fel, amelyeket gyakran túlzott áron bérelnek a kiszolgáltatott háztartások. A jól szigetelt lakóhely (az energiafogyasztás szempontjából megfelelő magatartással kombinálva) csökkenti a fogyasztást, és így a kiszámlázott összeget. A szerény háztartások, amelyek bérlők vagy tulajdonosok is lehetnek, a megtakarítások hiánya vagy a banki hitelhez való nehéz hozzáférés miatt nem rendelkeznek forrásokkal a termikus felújításhoz és a fűtési berendezések cseréjéhez szükséges munkálatokhoz.

8.3

Az EGSZB olyan mechanizmus felállítását javasolja, amely lehetővé teszi egyrészt a lakásokat kiadó tulajdonosok – pl. a termikus teljesítmény küszöbétől függő bérleti díjjal való – ösztönzését a termikus felújítás elvégzésére, ezzel párhuzamosan segítve is őket ebben, másrészt pedig az egy bizonyos hőszigetelési szint alatti nem hatékony lakóhelyek fokozatos kivezetését az európai bérleti piacról. Javasolja, hogy a lakóhelyek kiadását szabályozó, a lakhatatlanságra, méltóságra és méltányosságra vonatkozó meghatározásokat és feltételeket a tagállamok egészítsék ki az energiahatékonysággal is.

8.4

Az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg az innovatív finanszírozás módszereit és eszközeit a tagállamoknak a legszerényebb jövedelmű háztartásokra irányuló energiahatékonysági erőfeszítéseinek támogatására, belefoglalva a pénzügyi szükségleteiket is.

8.5

A kiszolgáltatott háztartások lakóhelyeinek termikus javítását valamennyi európai intézkedésben és programban prioritásként kell kezelni. Az Európai Bizottságnak meg kell győződnie arról, hogy a nemzeti energiahatékonysági tervek prioritásként kezelik a legkiszolgáltatottabb háztartások lakóhelyeibe történő beruházást.

8.6

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a 2014–2020-as tervezéskor a strukturális alapok fordítsanak nagyobb figyelmet az energiaszegénység elleni küzdelemre és az energiaszolidaritásra, valamint hogy az energiahatékonyságra és a megújuló energiákra fordított összegek a tétnek megfelelően legyenek jelentősebbek.

8.7

Az EGSZB egyébként a megújuló energia decentralizált termelésének támogatását ajánlja, mivel megoldhatóvá tenné a legkiszolgáltatottabbak számára az energiához való hozzáférést.

21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/27

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) tudomásul veszi az Európai Bizottságnak az 1083/2006/EK rendelet módosítására irányuló javaslatát, amely azáltal gondoskodik a kifizetések emeléséről, hogy a kérdéses időre tíz százalékponttal növeli a válság sújtotta és az európai pénzügyi stabilitási mechanizmus vagy a fizetésimérleg-mechanizmus keretében pénzügyi támogatásban részesülő tagállamok prioritási tengelyére vonatkozó társfinanszírozási arányokat. Nem emeli ugyanakkor az uniós kohéziós politika keretében a 2007–2013-as programtervezési időszakra elkülönített források összegét, a hatékonyság megőrzéséről viszont a társfinanszírozás révén gondoskodik.

1.2

Az EGSZB tudomásul veszi az 1083/2006/EK rendelet módosítására vonatkozó európai bizottsági javaslatot, amely lehetővé teszi Románia és Szlovákia számára, hogy a 2011. évi kötelezettségvállalásra vonatkozóan 2013 vége helyett 2014 végéig nyújthassák be kifizetés iránti kérelmüket, a 2012. évi kötelezettségvállalásra vonatkozóan pedig a program lezárásáig és nem 2014 végéig úgy, hogy közben az uniós kohéziós politika keretében a 2007–2013-as programtervezési időszakra elkülönített források összege nem emelkedik. Ez csökkenteni fogja a 2011. és 2012. évi kötelezettségvállalások automatikus visszavonásával járó kockázatokat.

1.3

Az EGSZB – korábban kidolgozott véleményeivel összhangban – akkor támogatja a javaslatot, ha továbbra is biztosított a költségvetési eszközök koherens és hatékony felhasználása.

2.1

Az európai bizottsági javaslat értelmében most hét – az EFSM vagy a fizetésimérleg-mechanizmus alá tartozó – tagállamtól alacsonyabb hozzájárulást kérnének az uniós kohéziós politika keretében társfinanszírozott projektekhez. Így nem lenne szükség arra, hogy az érintett tagállamok kizárólag saját forrásokból teremtsék elő a szükséges eszközöket. Ez most, amikor államháztartásaikra igen nagy teher nehezedik, számottevően hozzájárulhat ahhoz, hogy válság sújtotta gazdaságaikat visszatereljék a növekedés útjára. A társfinanszírozás növeli a kiutalt támogatások hatékonyságát. Ha kevesebb a társfinanszírozás, előfordulhat, hogy a támogatások vesztenek hatékonyságukból – ezt a veszélyt azonban minden rendelkezésre álló eszközzel minél jobban vissza kell szorítani. Az EGSZB egyetért az európai bizottsági javaslattal, amely összhangban áll az EGSZB korábban kidolgozott véleményeivel (1).

2.2

A kifizetés iránti kérelmek benyújtási határidejének 2014 végéig történő meghosszabbítása nagyobb mozgásteret biztosít Szlovákiának és Romániának arra, hogy jobban végrehajtsák az uniós kohéziós politika keretében társfinanszírozott projekteket. A kötelezettségvállalás automatikus visszavonására vonatkozó határidő meghosszabbítása is megfelelő, mivel azokra a tagállamokra korlátozódik, amelyek tekintetében az Európai Tanács megállapodása felső határt állapított meg a 2014–2020 közötti források kiutalásához. A kötelezettségvállalás visszavonására vonatkozó határidőt az Európai Tanács ösztönzésére hosszabbították meg. A Tanács ugyanis 2013. február 8-i következtetéseiben arra kérte az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen gyakorlati lépésekkel lehet megoldani azt, hogy Románia és Szlovákia tekintetében csökkenjen a 2007–2013-as nemzeti forráskiutalásokból származó pénzekre vonatkozó kötelezettségvállalás automatikus visszavonásának kockázata – esetleg akár az 1083/2006/EK rendelet módosítása révén.

2.3

Az EGSZB is döntően fontosnak tartja a jólét és a versenyképesség ösztönzését a válság által legsúlyosabban érintett tagállamokban, ezért támogatja az előterjesztett javaslatot.

2.4

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az adott időszakban ne változzon az alapokból az illető országok és programok számára elkülönített források összege.

21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/29

1.1

Az EGSZB nagy örömmel veszi, hogy az űrpolitika terén uniós iparpolitikát dolgoznak ki (1). Támogatja azt is, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) jelenlegi 4 milliárd eurós éves költségvetésén felül a 2014–2020-as időszakban 11 milliárd eurót irányoznak elő a Galileo és a Kopernikusz programra, illetve a Horizont 2020 program K+F-fel foglalkozó részére. Ezek a döntések összhangban vannak azzal, amit az EGSZB mindig is képviselt (2).

1.2

Az Európa-szerte politikai elkötelezettséggel támogatott uniós űrpolitikának garantálnia kell, hogy Európa képes legyen önállóan eljutni az űrbe, méghozzá úgy, hogy ez a teljes értékteremtési láncon keresztül – azaz a tervezéstől kezdve, a fejlesztésen és a bevezetésen át egészen az eredmények felhasználásáig – megvalósuljon. A hosszú távú és magas kockázatokkal járó tevékenységek kiszámíthatóságot, biztonságot és folyamatos elkötelezettséget igényelnek.

1.3

Az EU-nak el kell érnie a kritikus tömeget. Az űrutazással kapcsolatos belső piachoz mind külső, mind belső okokból pontosan definiálni kell, hogy mit takarnak az egyenlő európai versenyfeltételek.

1.4

Proaktív iparpolitikára van szükség, mivel az egész világon egyre nagyobb stratégiai és technológiai jelentőségük van a nagy intézményi piacoknak. Meg kell erősíteni az európai par versenyképességét. Fokozatosan meg kell még szüntetni komoly belső akadályokat is.

1.5

Az uniós iparpolitikának össze kellene fognia a különböző tagállami stratégiákat és egy keretbe kellene foglalnia az egyes nemzeti preferenciákat.

1.6

Valamennyi félnek együtt kell működnie. Az ESA speciális helyzetben van. Rendkívül sikeres, eredményei vitathatatlanok. Az új felépítésben az ESA – hagyományos szerepén túl – az uniós szabályoknak megfelelően űrprojektek beindítását fogja elősegíteni. Új módszerek alkalmazására és új kapcsolatok kialakulására kerül majd sor. Ehhez hatékony koordinációra és pontos egyeztetésre van szükség minden szereplő, azaz az európai bizottsági szolgálatok, az ESA és a tagállamok között.

1.7

Formális szabályozásokra van szükség azzal kapcsolatban, hogy miként lehet konzultálni az iparral, különösen a kkv-ket illetően. A Kopernikusz program költségvetésének jelentős részét új szolgáltatások és alkalmazások kifejlesztésére kell fordítani.

1.8

Az űrágazat rendkívüli szakképzettséggel rendelkező munkaerőt igényel, megfelelő szerződések alapján. Folyamatosan figyelni kell a megfelelő készségek elsajátítására, ehhez pedig a legmodernebb, a mobilitást is megkönnyítő oktatásra és szakképzésre van szükség.

1.9

Minden országban a stratégiai biztonsági és védelmi szempontok jelentik az űrpolitika lényegét. Az új uniós űrpolitika és a hozzá kapcsolódó intézkedések az EUMSZ 173., illetve főként a 189. cikkére épülnek. Ezekhez pontosabb egyeztetésre van szükség a tagállamok között biztonsági és védelmi kérdésekben, és az uniós külpolitika szélesebb kontextusába kell ágyazni őket. Másrészről az űrpolitikában gyűjtött tapasztalatok egyes világosan meghatározott területeken példamutatóak lehetnek az európai védelmi politika számára. Ezt figyelembe kell venni az európai védelmi politikáról szóló legközelebbi vita során.

1.10

Az uniós űrpolitika lendületet adhat a versenyképes, szilárd, hatékony és kiegyensúlyozott ipari bázis továbbfejlesztéséhez Európában, amely előnyös a kormányzati szolgáltatások, illetve a vállalkozások és a polgárok szempontjából is. Az ágazat még mindig törékeny. A válság újabb bizonytalansági tényezőket hozott. Eljött a cselekvés ideje!

1.11

Ennek tudatában az EGSZB maradéktalanul támogatja az Európai Bizottság által meghatározott öt célt, melyek a következők: koherens és stabil szabályozási keretrendszer, erős ipari bázis a kkv-k részvételével, versenyképesség és költséghatékonyság, piacok az alkalmazások és szolgáltatások számára, illetve technológiai függetlenség és az űrbe való önálló eljutás képessége (3).

1.12

Az európai ipar teljesítményének és versenyképességének növelésével meg kell erősíteni Európa helyét a világban, lépést tartva a többi űrutazó nemzet ambícióival, a világszínvonalú technológiával, költséghatékonyságot ösztönözve az értékláncok mentén és piacokat kialakítva az űrtechnológiai alkalmazások és szolgáltatások számára.

2.1

Biztonság- és védelmi politikai megfontolásokból az űrpolitikát nem az uniós szerződések keretén belül alakították. A tagállamoknak megvoltak a saját űrpolitikai stratégiáik. Közös európai érdekekkel bizonyos mértékben az ESA K+F- és ipari projektjei foglalkoztak.

2.2

2003-ban az ESA és az EU közötti keretmegállapodással új szakasz kezdődött. A 7. keretprogramot bevonták a kutatási projektekbe, és kézzelfogható közelségbe került egy uniós ágazatalapú iparpolitika. A teljes láncon belül fokozódtak a beruházások, nőtt a verseny, a szakosodott magánvállalkozások pedig új alkalmazásokat és szolgáltatásokat fejlesztettek ki.

2.3

Az EGSZB határozottan támogatja egyrészt azt az uniós stratégiát, hogy az ESA koncepcióját kössék össze az uniós intézmények fokozott bevonásával, másrészt pedig az ebbe az irányba mutató konkrét javaslatokat és döntéseket (4).

2.4

Idevonatkozó véleményeiben az EGSZB hangsúlyozta, hogy az uniós űrpolitika fontos szerepet játszik a közszolgáltatások, a vállalkozások és különösen a polgárok szempontjából. Támogatta az intézkedéseket több speciális területen is, például az Európai Föld-megfigyelési program (GMES), a GMES – űrkomponens és „Az Európai Uniónak a polgárok szolgálatában álló űrstratégiája felé” kapcsán (5).

2.5

2012-ben az EGSZB amellett foglalt állást, hogy a GMES finanszírozására a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kereten belül kerüljön sor (6). Ennek megfelelően 2013. február 8-án a Tanács úgy határozott, hogy 3,78 millió eurót irányoz elő a GMES-re – új nevén a Kopernikusz programra –, 6,3 milliárd eurót a Galileóra és a Horizont 2020-n belül 1,7 milliárd eurót a K+F-re. A döntést még az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia.

2.6

Az „iparpolitika az űrágazatban” témában írt legutóbbi európai bizottsági közlemény további előrelépést jelent, melyre szükség is van, hiszen „Európa az űrutazás tekintetében jelenleg a legtöbb, ha nem az összes űrutazó nemzettel szemben veszít pozíciójából” (7).

3.1

A körülmények jelentősen megváltoztak. Az új űrutazó nemzetek beruházásai világszerte egyre nagyobb méreteket öltenek. Még mindig az USA számít a legerősebb szerepelőnek. Az ágazat amerikai forgalma az európai tízszerese. Kína és India is komoly konkurenciát kezd jelenteni. Oroszország nemrégiben bejelentette, hogy jelentősen növelni kívánja űrkutatási költségvetését.

3.2

Fontos szerepet játszanak az autonómiával és az önállósággal kapcsolatos stratégiai szempontok. Kínában, Indiában és Japánban teljesen, Oroszországban pedig szinte 100 %-ban intézményi a piac. Az USA-ban ez az arány több mint 70 %. Mindez szöges ellentétben áll Európával, ahol a piac 50 %-a a magánszektortól függ. Megjegyzendő, hogy az amerikai magánszektor 20 %-os piacrésze nagyobb volument képvisel, mint az 50 %-nyi magán piacrész az európai piacon.

3.3

A világpiac növekszik, a verseny pedig – új űrutazó nemzetek piacra lépése miatt – egyre élesebb. Ez veszélyezteti az európai ipar nehezen megszerzett pozícióját, mivel akadályokat képez, ráadásul az új piaci szereplők agresszív exportpolitikát folytatnak. A védelmi költségvetés megszorításai miatt az amerikai űrágazat is elkezdett világszinten exportálni.

3.4

Mindezek alapján az EGSZB teljes mértékben egyetért azzal a céllal, hogy Európa továbbra is képes legyen önállóan eljutni az űrbe – ahogy az számos tanácsi következtetésben és európai bizottsági közleményben is megjelenik. A Tanács és az Európai Bizottság a korábbiaknál jobban és helyesen hangsúlyozza, hogy az űrágazatban a stratégiai területeken Európának autonómiára kell törekednie, ösztönözve és biztosítva, hogy Európa képes legyen önállóan eljutni az űrbe.

3.5

Európa ma még mindig nagymértékben függ az amerikai technológiáktól. Ennek a függőségnek a csökkentéséhez komoly erőfeszítésekre van szükség a kormányok, az ESA és az EU részéről, és közben biztosítani kell a tudás és a csúcstechnológiai anyagok folyamatos rendelkezésre állását.

3.6

A hosszú távú és nagy kockázatokkal járó tevékenységek miatt elengedhetetlen a tervezhetőség, a biztonság és a folyamatos elkötelezettség. Az ágazat, amely még nem épült ki teljesen, még mindig sérülékeny, különösen ami a kkv-kat illeti, amelyek egyébként nélkülözhetetlenek a különböző alkalmazások kifejlesztéséhez. A jelenlegi válság tovább növeli ezt a sérülékenységet.

4.1

A jelenlegi nehéz időszakban az EUMSZ 173. és 189. cikke alapján az Európai Bizottság ismertette az aktív uniós iparpolitikára vonatkozó javaslatát.

4.2

Első alkalommal került sor arra, hogy széles körben, állami és magánszereplőkkel folytatott konzultációk eredményeként az Európai Bizottság alapos elemzést végzett a problémákról. Ez a széleskörűen elfogadott elemzés fontos érvelési alapot jelent ahhoz, hogy az ESA jelenlegi mintegy 4 milliárdos költségvetése mellett az űrágazat további 11 milliárd eurót kapjon a 2014–2020-as időszakra. Tekintettel a többi űrutazó nemzet agresszív politikáira, ez jelentős előrelépésnek számít.

4.3

Ez a többletforrás egyben jó kiindulópont is egy olyan ágazatban, amely a következő évtizedben az alábbi két ok miatt valószínűleg jelentős növekedés elé néz:

4.4

Egyre több tevékenység profitál a világűrrel kapcsolatos szolgáltatásokból: biztonság, mezőgazdaság, közlekedés, regionális fejlesztés, óceánok megfigyelése, meteorológia, távközlés, műsorszolgáltatás, a digitális szakadék áthidalása.

4.5

Az űrkutatás továbbá számos globális kérdés megoldását is előmozdítja majd – ilyen például az éghajlatváltozás, az élelmezésbiztonság, a halászat, az erdőirtás, a természeti erőforrások figyelemmel kísérése vagy a katasztrófa-megfigyelés. Európa számára saját globális rendszert kell biztosítani, hogy globális gazdasági pozíciójának megfelelően teljes értékű szerepet vállalhasson. Jobban fel kell kelteni a nyilvánosság figyelmét is.

4.6

Az EGSZB teljes mértékben támogatja azt a döntést, hogy az EU, megteremtve a megfelelő feltételeket, kiaknázza a proaktív iparpolitikából adódó lehetőségeket. Ezt az iparpolitikáról szóló 2010-es és 2012-es európai bizottsági közleményekben felvázolt átfogóbb uniós iparpolitikai koncepció konkrét továbbfejlesztésének tartja.

4.7

Egy ilyen politika biztosíthatja Európa önálló űrbe jutásának képességét – és az ehhez kapcsolódó technológiákat – az űrrendszerek kidolgozására, fejlesztésére, működtetésére és hasznosítására irányuló programok segítségével. Az önállóság és az adatok független ellenőrzése elengedhetetlen, különösen Kínára, de azokra a baráti államokra – például az USA-ra – való tekintettel is, akikkel Európa szükségszerűen versenyez.

4.8

A nemzeti stratégiák által vezérelt iparpolitikák lényegi része még mindig a tagállamok hatáskörében van. Ezek a stratégiák a biztonsági és védelmi politika átfogóbb területének részét képezik, ami megmagyarázza a kormányzatok, a nemzeti kutatás és az iparágak közötti szoros kapcsolatot. Ez belső korlátok kialakulásához, így szétaprózottsághoz, töredezettséghez, valamint Európa lemaradásához vezet.

4.9

Ez rámutat arra, hogy az egyenlő versenyfeltételek megteremtése előfeltétele bármely uniós iparpolitikának. Az Európai Bizottságnak egyértelmű kritériumokat kellene kidolgoznia az „egyenlő versenyfeltételek” fogalmának pontos meghatározásához. Egy ilyen megfelelően meghatározott fogalom elengedhetetlen minden olyan „kölcsönösségi intézkedés” szempontjából is, amely a nemzetközi piacok harmadik országokkal való kölcsönös megnyitására irányul.

4.10

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a végső cél az egyenlő versenyfeltételek biztosítása és egy átlátható belső uniós verseny kell, hogy legyen. Ez jelentősen hozzájárul majd ahhoz, hogy Európa ne maradjon le a globális versenyben.

4.11

Az Európai Bizottság kutatási és fejlesztési politikáját illetően az EGSZB két fontos kezelendő problémát említ meg:

4.12

Ezeket a problémás kérdéseket a tagállamok csökkenő kutatási és fejlesztési költségvetéseinek kontextusában kell szemlélni. Az összkiadások nagyjából ugyanazon a szinten maradnak az Európai Bizottság kompenzáló pénzügyi részvétele miatt. Az egyetlen kivétel Németország, mely nemrégiben 10 %-kal emelte űrkutatási és -fejlesztési költségvetését.

4.13

Ahogyan az EGSZB már számos alkalommal hangsúlyozta, a sikeres iparpolitika ágazatokon átívelő jellegű: a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság által kitűzött összes cél eléréséhez biztosítani kell a koordinációt a különféle európai bizottsági főigazgatóságok között, például együtt kell működni a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatóságával a műholdas kommunikáció tekintetében és a Kereskedelmi Főigazgatósággal a piacok megnyitását, valamint az alapvető fontosságú alkatrészek ellátásbiztonságának garantálását illetően.

5.1

A tudomány és technológia alapvető fontosságúak. Az EGSZB újfent hangsúlyozza az ESA kiemelt jelentőségét az európai űrpolitika szempontjából. Tekintettel azokra a leküzdendő akadályokra, amelyek minden kormányközi keretben felmerülnek, az ESA korábbi és jelenlegi teljesítménye vitathatatlan. Már a kezdetektől fogva jelentősen hozzájárult az európai űrkutatási tevékenységekhez. Az ESA-nak nélkülözhetetlen szerepe volt az űrkutatásban és -fejlesztésben, és bizonyos mértékben az ipari tevékenységeket illetően is, nem utolsósorban a termékek pozitív költség-minőség arányának köszönhetően.

5.2

Az ESA jól felkészült partnere a nemzeti kormányoknak és iparágaknak. Ennek megfelelően teljesítményei egy olyan lánc magas színvonalú részét képezik, amely megteremti és megerősíti az európai ipar alapját. Ezenfelül az „ésszerű megtérülés” jelenlegi rendszere arra ösztönözte a kormányokat, hogy szorosan figyelemmel kísérjék a kutatás és fejlesztés, valamint az ehhez kapcsolódó tevékenységek összteljesítményét az érintett országokban.

5.3

Azonban egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy új utakra kell lépni, ha az EU valóban versenyképes globális szereplő akar maradni. Az ESA és az EU között 2003-ban kötött keretmegállapodás kezdetét jelentette az uniós politikai intézkedések és pénzügyi források bevonásának, valamint a verseny és a versenyképesség fokozásának. Az ESA és az EU között sikeres partnerség jött létre. Az ESA tartós kötelezettségvállalása szilárd alapját jelenti majd az EU űripari politikájának.

5.4

Ugyanakkor a gyorsan változó körülmények megkövetelik az eljárások és munkamódszerek pontos kiértékelését, valamint a tartós versenyképesség és az európai vállalatok ellenálló képességének támogatására irányuló pénzügyi források optimális hasznosítását.

5.5

Bár elismerik azt a szerepet, amelyet az ESA játszik abban a tekintetben, hogy célzott és integrált alkalmazások révén szilárd alapot teremt Európa saját űrrendszereinek hasznosításához, még nincsenek teljes mértékben kiaknázva azok a lehetőségei, amelyet az uniós politikák támogatása révén nyújthat. Az ESA és az EU között megvalósuló szorosabb együttműködés erős lendületet adhat ebben a tekintetben.

5.6

Új megközelítésekre és mechanizmusokra van szükség egy olyan átgondolt stratégia kidolgozásához, amely biztosítja az operatív űrrendszerek sikeres létrehozását és fenntartható hasznosítását. Hasonlóképpen szükség van a források hatékony „európaivá tételére” a következő három célkitűzés megvalósítása érdekében:

5.7

A legutóbbi döntések összhangban állnak az EGSZB 2008-as véleményében szorgalmazott korszerűsítéssel (8). Az EGSZB akkor hangsúlyozta, hogy az űrpiac érettebbé válása nagyobb mértékű rugalmasságot követel meg, amit az egyre gyorsabbá váló technológiai ciklusok, illetve a növekvő szinergiák és szaporodó alkalmazások idején általában nem garantálnak azok a rögzített kapcsolatok, amelyek az ESA által gyakorolt „méltányos megtérülés” elve eredményeképpen jönnek létre (9).

5.8

El kell kerülni a hirtelen változásokat. Ezért az EGSZB szorgalmazta annak vizsgálatát és megvitatását, hogy Európának milyen eredményeket kellene elérnie tíz éven belül: „a párbeszédnek foglalkoznia kellene az ESA finanszírozási módjával, a közepes méretű vállalatok dinamikus hozzájárulásával és a verseny legmagasabb szintjének megőrzésével” (10).

5.9

Az EU és az ESA közötti kapcsolatról szóló, tavaly novemberi tanácsi állásfoglalást (11) a február 8-án elfogadott új pénzügyi kerettel együtt az EGSZB a 2008-ban megfogalmazott ajánlása konkrét érvényesítésének tartja. Az EU új szakaszba lép.

5.10

A határozatok végrehajtásakor az ESA – sokéves tapasztalatát hasznosítva – magára vállalja az ügyvezetés irányítását, melyet az uniós rendelkezések alapján végez majd. Megfelelő végrehajtás esetén optimális egyensúlyt lehet teremteni az ESA hatáskörei és az EU rendes piaci mechanizmusa között.

5.11

Egyelőre nem látható, hogy miként működnek majd az egyeztetett munkamódszerek, különösen az első fázisban. Az elmúlt években lezajlott, a piaci megközelítést előtérbe helyező kisebb módosítások dacára új kapcsolatnak kell létrejönnie az űrtudománnyal és -kutatással. Az EGSZB ezért üdvözli, hogy reális határvonalakat dolgoznak ki egyrészt a „méltányos megtérülés” ESA-ban szokásos elve (amelynek célja az európai sokrétű űripar kiépítése és hasznosítása), másrészt az EU belső piacára vonatkozó – az Európai Bizottság számára tiszteletben tartandó – szabályok között, annak érdekében, hogy gyümölcsöző együttműködés jöjjön létre az Európai Bizottság és az ESA között, valamint hogy tovább erősödjön az európai űripar.

5.12

E szempont a CCMI e témára vonatkozó kiegészítő véleményében is szerepelt. Az e dokumentumban szereplő néhány kritikus kérdést időközben sikerült kielégítő módon tisztázni.

6.1

Az űrpolitika kialakításában a 189. cikk szerint minél nagyobb mértékben törekedni kellene arra, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok párhuzamos hatáskörökkel rendelkezzenek. Fontos az is, hogy konkrét kérdésekben a tagállamok kezdeményezzék az egymással való együttműködést. Ezeket a folyamatokat az Európai Bizottság nyomon követheti.

6.2

Az uniós ipar szilárd versenyképességének megalapozásaképpen meg kell határozni a változó versenyhelyzetű és dinamikájú környezetnek megfelelő feltételeket. Ezért az EGSZB szorgalmazza, hogy az ipar mostantól formális helyet kapjon a konzultatív testületekben, különös tekintettel azokra a területekre, amelyeken kisebb vállalkozások tevékenykednek. A követelményeket nyitott és átlátható módon kell meghatározni.

6.3

A megvitatandó kérdések között szerepel a szabad és nyitott adatpolitika, a minőség, a szabványok és a tanúsítás. Hatékony nyomon követésre van szükség, mivel mind közszférabeli, mind magánszereplők nyújtanak szolgáltatásokat.

6.4

Az alaposan kidolgozott konzultációs szabályoknak köszönhetően hasznosítani lehet a kkv-k rendkívüli lehetőségeit. A Kopernikusz és a Galileo program költségvetésének jelentős részét új szolgáltatások és alkalmazások kifejlesztésére kell fordítani.

6.5

Mivel az ágazat technológiaigényes, általában magasan képzett munkaerő jellemzi. Az űrkutatás világszerte 800 000 embernek ad munkát, 25 %-uknak az USA-ban, 4 %-uknak (!) Európában. Az európai lehetőségek növelése és az előnyös szinergiák megteremtése érdekében egyre nagyobb szükség van a friss diplomásokra. Az ágazat vonzerejének növeléséhez általánossá kellene tenni a méltányos munkaszerződéseket.

6.6

A világűr megmozgatja a fiatalok fantáziáját. Az EGSZB naprakész oktatáson és szakképzésen alapuló, aktív foglalkoztatáspolitikát szorgalmaz, amelyet a műszaki felsőoktatásban is előmozdítanak, szoros kapcsolatot alakítva ki a kutatással és az innovációval. Ez elősegíti a kívánatos és megfelelő mobilitást is.

6.7

Tekintettel az intézményi piac rendkívüli jelentőségére, az űripari politika elválaszthatatlan a közbeszerzési politikától. Ezen a területen szigorú minőségi és átláthatósági elvárásokra van szükség. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az ágazat határozottan üdvözölné egy specifikus űrügyi közbeszerzési politika kidolgozását, amelyben az EU közvetlen részt vállalna, miután meghatározzák az Európai Bizottság és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást.

6.8

Ezek az intézkedések lehetővé teszik, hogy az EU betöltse az európai űrinfrastruktúra tulajdonosaként és az űralapú szolgáltatások fogyasztójaként őt illető szerepet a közfeladatok széles skálájának teljesítése érdekében.

6.9

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a régióknak és a regionális elkötelezettségnek fontos szerepe van az űripari tevékenységek fejlesztésének támogatásában. Alábecsülik a régiók szerepét. Megfelelően el kell látni őket információkkal és a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy profitálhassanak a világűrrel kapcsolatos szolgáltatások hatékony alkalmazásának lehetséges kedvező hatásaiból.

6.10

Nincsenek megfelelő mennyiségi jellegű piaci felmérések, ami oda vezet, hogy nincsenek megbízható adatok sem az űrkutatásnak a downstream alkalmazásokra gyakorolt végső hatásairól. Elemzések segítségével el kell mélyíteni a tudást a korábbi (upstream) és későbbi (downstream) szakaszokról.

6.11

Kétségbe vonták ugyan, de vizsgálati alapon soha nem cáfolták meg az Euroconsult azon felmérését, amely többek között azt állítja, hogy az USA-ban az upstream beruházások kétszer annyi jövedelmező downstream tevékenységet indítanak be, mint Európában (12). Az EU szempontjából szintén érdekes, a maga kategóriájában páratlan modellnek tekinthető az Egyesült Királyság űripari politikájának különféle szegmenseiből eredő gazdasági hatások frissített vizsgálata (13).

6.12

Az EGSZB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság, az ESA és a tagállamok közösen vizsgálják meg, illetve mérlegeljék globális összefüggésben az ágazat különféle szegmenseit. Az (új) munkahelyekről, növekedési rátákról és alkalmazásokról szóló konszolidált számadatok gondoskodhatnak arról, hogy növekedjen az ágazat jelentősége, és megmaradjon a folyamatos köztámogatás.

7.1

Az EGSZB szerint Európa konkurenseinek űripari politikájához hasonlóan az uniós űripari politika is eredményesebb lenne, ha a védelemre és biztonságra vonatkozó stratégiai kérdéseket illetően a tagállamok közötti egyre határozottabb megegyezésre támaszkodhatna, és így az uniós külpolitika tágabb perspektívájába lenne beágyazva. Ezt az összefüggést adott esetben az európai védelmi politikáról hamarosan induló vitában is figyelembe kellene venni.

7.2

Az európai űrügyben az együttműködés jóval fejlettebb, mint a védelmi politika bármely területén. A védelemmel kapcsolatos űrágazati tevékenységeket kísérleti projektként vagy közös védelmi mintaprojektként össze lehet kapcsolni az uniós védelmi politika kidolgozásával is. Az EGSZB megjegyzi, hogy egy hasonló javaslat már elég régen, 1987-ben megfogalmazódott, további lépésekhez azonban azóta sem vezetett.

21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/35

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon döntését, hogy immár az egymást követő második évben jelentést tesz közzé az Innovatív Unió helyzetéről. Ebben jelentős előrelépésről számol be, nevezetesen arról, hogy a kiemelt kezdeményezésben foglalt kötelezettségek 80 %-ának a végrehajtása a terveknek megfelelően folyamatban van. Az EGSZB egyetért azzal, hogy – különösen a keretpolitikát illetően – haladást értek el, ami összefüggésben áll a konkrét vállalások teljesítésével. Ezért azt várja, hogy 2014 végére mind a 34 vállalás megvalósul.

1.2

A 2012-ben néhány fontos területen – mint például az egységes szabadalom és a kockázatitőke-alapokra vonatkozó új szabályok terén – elért eredmények ellenére nincs ok az elégedettségre. Az Innovatív Unió a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés tekintetében még nem hozott eredményeket. Ezenkívül az Európai Kutatási Térség globális versenyképessége területén sem történt komoly előrelépés.

1.3

Az EGSZB különös aggodalommal tekint arra a tendenciára, hogy a tagállamok többségének költségvetésében immár második éve csökkentik drasztikusan a K+F kiadásokat. Ugyanilyen aggasztó azt látni, hogy az innovációs szakadék egyre mélyül a tagállamok és az egyes régiók között. Át kell gondolni a regionális kohéziós politikák és a strukturális alapok eredményességét az Innovatív Unió kapcsán, különösen azt a jelenséget illetően, hogy Európa hátrányosabb helyzetű régióiból agyelszívás történik a nagy múltú kutatási központok felé.

1.4

A válság már korábban is arra kényszerítette Európát, hogy a makrogazdasági stabilitás és a monetáris unió működésének garantálása érdekében elmélyítse az integrációt. Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a kiterjedtebb és elmélyültebb integrációra a kutatás és az innováció terén is szükség van ahhoz, hogy az Innovatív Unió projektje versenyképesebb európai tudást, gazdasági növekedést és munkahelyteremtést eredményezzen. Az EGSZB felkéri az Európai Tanácsot, hogy októberi csúcstalálkozója következtetéseiben támogassa az Innovatív Unió koncepciójának elmélyítését.

1.5

Az EGSZB meggyőződése az, hogy még ha teljesül is mind a 34 kötelezettségvállalása, az Innovatív Uniónak tovább kell mélyülnie. Ennek kapcsán támogatja az ERIAB ajánlásait (1) és az Európai Bizottság azokra adott válaszát. Kéri ugyanakkor az Európai Bizottságot, hogy mielőbb állítsa össze azon intézkedések és területek listáját, amelyek kapcsán lehetséges és sürgős az együttműködés további elmélyítése. Az EGSZB erre különösen az alábbiak kapcsán lát lehetőséget: a környezet további javítása a gyors növekedésű innovatív vállalkozások számára, az állami szektoron belüli innováció, a szociális innováció, valamint az új, innovatív üzleti modellek, amelyek alapjaiban változtathatják meg a gondolkodásmódot és az innovatív megoldásokhoz való jelenlegi hozzáállást.

1.6

A működő Európai Kutatási Térség (EKT) az Innovatív Unió elengedhetetlen alkotóeleme. Az Európai Tanács teljes körű támogatása ellenére az EGSZB kétli, hogy a térség 2014 végére megvalósul, ugyanis nem tapasztalható elegendő mértékű előrelépés az alapvető területeken: a kutatók mobilitása, a nemzeti kutatási rendszerek hatékonysága, a kutatási infrastruktúrák használatának optimalizálása, a nemzeti kutatási alapok versenyképes felhasználása, a szellemi tulajdonjogok piacának kiteljesítése stb. terén. Az EGSZB ezért kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat annak mielőbbi biztosítására, hogy az Európai Bizottság közleményében (2) javasoltaknak megfelelően teljesüljenek az EKT kialakításának feltételei.

1.7

Az EGSZB üdvözli az élvonalbeli kutatási infrastruktúra páneurópai szintű kiépítésében elért előrelépést és az európai innovációs partnerségek biztató kezdeti eredményeit. Úgy véli, hogy ez utóbbiak néhány esetben még nem ellenőrzött és befejezetlen modellek, és kéri az Európai Bizottságot, hogy az eddigi tapasztalatok alapján készítse el a partnerségek eredményességének átfogó elemzését, illetve állítsa össze működésük és finanszírozásuk egységes feltételeit.

1.8

Az európai kutatást és innovációt támogató rendszer továbbra is túlságosan összetett, ami a kkv-kat – különösen a mikrovállalkozásokat – visszatartja az uniós kutatási projektektől. A bonyolult és időigényes adminisztratív követelmények mellett jelentős különbségek vannak a regionális, nemzeti és európai szintű programokhoz kapcsolódó eljárások között is.

1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy a közbeszerzés innováció köré szervezése nagy lehetőségeket rejt magában az innovációösztönzés terén. Kéri ezért a tagállamokat, hogy használják gyakrabban a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzést, és osszák meg tapasztalataikat és az innovációbarát beszerzéssel kapcsolatos modelljeiket. Mindezt a strukturális alapokból finanszírozott közbeszerzés kapcsán is meg kell tenni.

1.10

Az oktatási rendszerek reformjától többek között azt várjuk, hogy magasabban képzett tudósokkal és mérnökökkel lássa el Európát (3). Az EGSZB szerint az ő tanulmányi programjaiknak is tartalmazniuk kellene a vállalkozói képzést és a vezetői készségek kialakítását; ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a jó ötleteket sikeres projektekre váltsák. Az EGSZB kéri az üzleti élet és a szociális partnerek bevonását a tantervekbe és a folyamatban levő doktoranduszi programokba.

1.11

Az EGSZB ismételten rámutat a szociális innováció különleges szerepére: annak fontos funkciója lehet a válság és a modern társadalom előtt álló más kihívások kezelésében. A civil társadalmi és a szociális gazdasági ágazatban működő potenciális szociális innovátorok számára is elérhető támogatási mechanizmusokat ezért fejleszteni kell. Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot arra, hogy mielőbb alakítson ki egy eszközt az innovatív szociális projektek számára létrehozandó inkubátorok támogatására.

2.1

Az Innovatív Unió az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének egyike. Célja az, hogy innovációbarátabb környezetet alakítson ki Európában, és ezáltal biztosítsa azt, hogy az innovatív ötletekből növekedésserkentő és foglalkoztatást generáló termékek és szolgáltatások szülessenek. Elemzésekből kiderül, hogy azok az országok, amelyek a múltban többet fektettek a kutatásba és az innovációba, sokkal gyorsabban állnak talpra, és magasabb szintű foglalkoztatást regisztrálnak (4).

2.2

Az Innovatív Unió 2012. évi helyzetértékeléséről szóló közleményében (5) az Európai Bizottság immár az egymás utáni második évben foglalja össze a tagállami és európai szintű eredményeket az Innovatív Unió – az Európa 2020 stratégiában foglalt egyik legfontosabb kiemelt kezdeményezés – végrehajtása kapcsán.

2.3

Általában véve az Európai Bizottság jelentős eredményekről számol be az Innovatív Unió megvalósítása terén. A kezdeményezések több mint 80 %-ának végrehajtása folyamatban van. A tagállamok egyre inkább törekszenek az innovációt támogató üzleti környezet létrehozására: csökkentik a kutatásba való beruházásokra és a szabványokból származó nyereségre kivetett adókat, megkönnyítik a kockázati tőkéhez való hozzáférést stb.

2.4

A közlemény azonban számos aggasztó tendenciát is megemlít, amelyek többsége a gazdasági válság és a jelentős költségvetési hiányok következménye:

2.5

A közlemény fontos megállapítása, hogy Európának fel kell gyorsítania az innovációalapú növekedés megvalósítására irányuló kötelezettségvállalását. E cél elérése érdekében az Innovatív Uniót haladéktalanul tovább kell fejleszteni. Jelenleg még nem világos, hogy mely területeken, milyen intézkedések és eszközök segítségével fog megvalósulni ez a fejlődés és elmélyülés.

3.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon döntését, hogy minden évben elkészíti az Innovatív Unió helyzetértékelését. Az Innovatív Unió az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése. Az eredmények időben történő elemzése megkönnyíti a korrekciós intézkedéseket azokon a területeken, ahol a dolgok nem a megfelelő irányba haladnak.

3.2

Az új uniós jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos bevett gyakorlatra tekintettel a két év még túlságosan rövid idő ahhoz, hogy valóban értékelni lehessen az elért eredményeket (6). Az EGSZB mindazonáltal úgy véli, hogy az Innovatív Unió politikai kerete nagyjából kialakult, bár a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés terén várt eredmények még nem jelentkeztek.

3.3

Az államháztartási hiányokkal, a népszerűtlen megszorító intézkedésekkel és az európai projekt iránti bizalom általános összeomlásával kapcsolatos átfogó, mindenkire kiterjedő vita kontextusában az Innovatív Unió a pozitívabb és sikeresebb történetek közé tartozik. Az Innovatív Unió keretében tett kötelezettségvállalások többségének végrehajtása többé-kevésbé folyamatban van. Az EGSZB ezért joggal számít arra, hogy 2014 végére mind a 34 kötelezettségvállalás megvalósul.

3.4

Az EGSZB üdvözli a páneurópai kutatási infrastruktúra kiépítése terén az ESFRI (7) hatékony szerepének és tevékenységének köszönhetően elért előrelépést. Az ESFRI listáján szereplő összesen 48 projekt közül 27 már a megvalósítási szakaszban van, ami jó jel annak a célnak az eléréséhez, hogy a kiemelt európai kutatási infrastruktúra 60 %-a 2015-re kiépüljön (8). Az EGSZB szerint Európa továbbra sem tesz eleget a rendelkezésére álló kutatási infrastruktúra felhasználásának koordinálásáért és optimalizálásáért.

3.5

Az európai innovációs partnerségek új koncepciója, amelynek kezdeti tesztprojektjei a legfontosabb társadalmi kihívásokat célozzák (9), eddig biztató képet mutatnak. Az ilyen partnerségek arra törekszenek, hogy az összes szinten elérjék az érintettek együttműködését, megszüntessék a széttagoltságot és kritikus tömeget biztosítsanak. E pozitív jelek ellenére az európai partnerségek egyes esetekben még nem ellenőrzött és befejezetlen modellek. Az EGSZB ezért az eddigi tapasztalat alapján felkéri az Európai Bizottságot, hogy mielőbb készítse el a partnerségek eredményességének átfogó elemzését, illetve állítsa össze jövőbeli működésük és finanszírozásuk egységes feltételeit.

3.6

Annak ellenére, hogy egyes területeken megkérdőjelezhetetlen az előrelépés, megelégedésre nincs ok. Az EGSZB az alábbiakban felsorolja azokat a területeket, amelyeken a fejlődés mindeddig nem elegendő mértékű, és ahol gyors és eredményes fellépésre van szükség.

3.7

A kutatást és fejlesztést támogató rendszer Európában továbbra is túl összetett. A potenciális kedvezményezettek ijesztően sok rendelkezésre álló eszközzel szembesülnek (nemzeti és regionális programok, kormányközi kezdeményezések, uniós finanszírozási eljárások). A bürokrácia mennyisége sem csökkent jelentős mértékben. Ez akadályozza a határokon átnyúló együttműködést, és eltántorítja a kkv-kat – különösen a mikrovállalkozásokat – az uniós kutatási projektektől. Az adminisztratív terhek mellett jelentős különbségek vannak az eljárások között is.

3.8

Az Innovatív Unió kiindulási pontját egy kiváló, modern oktatási rendszer minden tagállamban történő kiépítésének és egy ehhez kapcsolódó felsőoktatási reformnak kell képeznie. A vállalkozások továbbra is alig vesznek részt a tantervek és a folyamatban levő doktoranduszi programok alakításában. Az EGSZB ezért ismételten kéri, hogy a szociális partnerek vehessenek részt aktívan a jövőbeli oktatási rendszerek megtervezésében.

Az EGSZB kéri még, hogy a jövőbeli mérnökök és tudósok tanulmányi programjai tartalmazzák a vezetői és vállalkozói készségek kialakítását, megkönnyítendő, hogy a jó ötletekből sikeres, piacképes projektek szülessenek.

3.9

Az EGSZB támogatja az innováció széles körű, számos területre kiterjedő meghatározását. Korábbi véleményeiben (10) többször is kiemelte a – gyakran közvetlenül a civil társadalmi szervezetektől származó – szociális innováció sajátos szerepét. Az európai jóléti rendszerek több dimenziója is a civil társadalom és a szociális gazdaság szereplőinek innovatív ötleteiből alakult ki. Az innovációtámogatásnak ezért a társadalom összes területére ki kell terjednie, a finanszírozási mechanizmusoknak pedig tükrözniük kell az innováció hihetetlen változatosságát.

3.10

Az innovatív ötletek kereskedelmi hasznosítása terén továbbra sem vagyunk eredményesek: a finanszírozáshoz való hozzáférés – különösen a kisméretű, innovatív vállalkozások számára – még mindig nehézkes (a pénzügyi válság miatt nincsen elegendő kockázatitőke-alap). A vállalkozói szellem és az innováció gyakran együtt jár. Európában hagyományosan kevésbé viseljük el az üzleti kudarc lehetőségét. A kockázatos, innovatív projekteket még inkább kerüljük. Az egységes tőkepiac (különösen a kockázati tőke piaca) továbbra sem működik. Az innovatív vállalkozások finanszírozásának új formái, például a közösségi finanszírozás (crowd funding) és az „üzleti angyalok” túl lassan jelennek meg. A kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus nagyon jó tapasztalatokkal szolgál, csak sajnos nem tudja kielégíteni a keresletet.

3.11

Az innováció egységes piacának kialakulása nagymértékben függ az európai egységes piac megfelelő működésétől. Ez utóbbi továbbra is számos akadállyal és hiányossággal szembesül, különösen a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása terén (11). Az EGSZB ismét azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy vegye fontolóra egy páneurópai elektronikus adatbázis kialakítását (keresőmotor formájában), amely az egyes vállalkozásoktól és kutatóintézetektől származó specifikus ismereteket tartalmazza annak érdekében, hogy megkönnyítse a vállalkozások és más szervezetek gyorsabb hálózatépítését, innovatív projektekhez kapcsolva őket (akár a már létező Európai Vállalkozói Hálózat keretében) (12).

3.11.1

A szellemi tulajdonjogok egységes piacának kiteljesedése előtt álló akadályok ugyanebbe a kategóriába tartoznak. Bár végre megvalósult az egységes európai szabadalom, és ez fontos eredmény, az eljárások még nem működőképesek.

3.12

Európa le van maradva az innovatív beszerzési piacok létrehozása terén is, különösen a közbeszerzési rendszereket illetően (13). Az EU-ban túlságosan kevés olyan közbeszerzési pályázat van, amelynek célja az innováció előmozdítása. Az EGSZB ezért kéri a tagállamokat, hogy fokozzák jelentős mértékben a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzés alkalmazását, ami az Európai Bizottság becslései szerint a közbeszerzési piac 10 milliárd eurós bővülését tenné lehetővé. Ennek kapcsán az EGSZB felhívja a figyelmet az Európai Parlamentnek a közbeszerzés korszerűsítésére irányuló javaslataira (14). Az innovatív termékek és szolgáltatások iránti kereslet növelése érdekében nagyobb mértékben kellene használni a strukturális alapokból társfinanszírozott közbeszerzést is.

3.13

A működő Európai Kutatási Térség – amely a kutatás és az innováció egységes piacának szinonimája – alapvető feltétel az Innovatív Unió koncepciójának teljes mértékű gyakorlati formába öntéséhez. Az Európai Tanács 2014-re tűzte ki a megvalósítás határidejét (15). Ez azt jelenti, hogy eddigre a mobilitás és a határokon átnyúló együttműködés előtt álló összes akadályt fel kell számolni. Ennek eszköze többek között a kutatók nyitott munkaerőpiaca, a kiegészítő nyugdíjalapok létrehozása, az ismeretek és a kutatási eredmények optimális áramlása, illetve a nemzeti kutatási erőforrások versenyképesebb felhasználása. Az EGSZB egyik véleményében (16) már részletesebben kifejtette nézeteit az EKT kialakításáról. Ebben hangot adott annak az aggályának, hogy 2014 túlságosan ambiciózus határidő volt.

3.14

Az innováció finanszírozása és ösztönzése által jelentett prioritást nemcsak a versenyképességi és innovációs programnak, hanem az összes uniós finanszírozási programnak (köztük a Kohéziós Alapnak is) tükröznie kell. Az EGSZB ezért felkéri a tagállamokat arra, hogy használják ki a strukturális alapokról szóló új rendelet (17) által nyújtott lehetőségeket.

3.15

Ahhoz, hogy az Innovatív Unió megfelelően működjön, hosszú távú erőfeszítésekre és eredményes együttműködésre van szükség minden – uniós, nemzeti és helyi – szinten. Jobban a középpontba kell helyezni a regionális innovációs politika szerepét, amely jelentős mértékben hozzájárulhat a korlátozott kapacitásokkal rendelkező régiókból a nagy múltú európai kutatási központokba történő agyelszívás megfékezéséhez.

4.1

Az EGSZB szerint a kiemelt kezdeményezésben foglalt 34 kötelezettségvállalás teljesítése csupán az első lépés a valódi Innovatív Unió megvalósítása felé. Ahhoz, hogy jelentős mértékben hozzájáruljunk az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéshez, a következő fázisban elmélyítésre lesz szükség. Ez a tagállami kutatási és innovációs politikáknak az EU politikáival és tevékenységeivel történő nagyobb mértékű integrációját és koordinációját jelenti. Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul állítsa össze azon konkrét intézkedések és területek listáját, amelyek kapcsán az elmélyítés nemcsak lehetséges, hanem szükséges is.

4.2

Az EGSZB szerint számos területen van lehetőség nagymértékű elmélyítésre. Ezek közül csak néhány:

4.3

Az EGSZB támogatja az Innovatív Unió első „stressztesztjét” elvégző ERIAB következtetéseit és ajánlásait (18). Jelentésében az ERIAB kifejezésre juttatja, hogy gyökeresen át kell gondolni a jövőbeni európai növekedési stratégiát, amelynek nagyobb mértékben kell a tudásra és az innovációra alapulnia. A legfontosabb kihívások között megemlíti az alábbiakat:

4.4

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy gondolja át, milyen specifikus eszközök jöhetnek szóba az új, innovatív üzleti modellek kifejlesztésének előmozdítására. Az egyik ilyen lehetne az úgynevezett „innovációs utalvány”.

4.5

Az EGSZB-t a kiemelt kezdeményezések keretében felkérték, hogy ösztönözze az általa képviselt vállalkozásokat, szociális partnereket és nem kormányzati szervezeteket az Innovatív Unió támogatására és a bevált gyakorlatok elterjesztésére. Javasoljuk, hogy az EGSZB – különösen az Európa 2020 stratégia irányítóbizottsága segítségével – állítson össze egy konkrét listát azokról a kezdeményezésekről és fellépésekről, amelyekkel a szociális partnereken, a nemzeti gazdasági és szociális tanácsokon és más civil társadalmi szervezeteken keresztül az eddiginél nagyobb mértékben tudna hozzájárulni az Innovatív Unió iránti bizalom kiépítéséhez.

21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/40

1.1

Az EGSZB kedvezően fogadja az Európai Bizottság javaslatát, melynek célja az, hogy valamennyi európai polgár számára lehetővé tegye a bankszámlához történő hozzáférést, valamint hogy javítsa a díjak összehasonlíthatóságát és a mobilitást. Mindez a pénzügyi kirekesztés elleni küzdelmet, illetve a fogyasztók belső piacon történő részvételének elősegítését célozza.

1.2

Úgy véli, hogy egy irányelv elfogadása a legmegfelelőbb módja a fent említett intézkedések érvényre jutatásának, melyek mind a fogyasztókra, mind a szolgáltatókra nézve előnyösek. Hozzájárulnak majd egyrészt a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának a megteremtéséhez, másrészt pedig a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása előtti akadályok megszüntetéséhez. Ugyanakkor e jog gyakorlását a pénzmosásról és a terrorizmus finanszírozásáról szóló uniós szabályok keretébe kell helyezni, és nem szabad az adóelkerülést elősegíteni. Ezenkívül az EGSZB úgy gondolja, hogy a lehető legnagyobb figyelmet kell szentelni a szubszidiaritás és az arányosság elvének.

1.3

Sajnálattal látja azonban bizonyos intézkedések hatókörének korlátozott voltát. Szeretné, ha a terminológia harmonizálása az összes díjra kiterjedne, és ha a díjszabási dokumentum nem csak a legjellemzőbb tranzakciók listáját tartalmazná. Úgy véli, hogy tájékozott döntés csak az összes gyakori tranzakcióra alkalmazandó díjak összehasonlításával lehetséges, mivel a fogyasztók igényei eltérőek.

1.4

Üdvözli az átláthatóság javítását célzó intézkedéseket, mindenekelőtt a csomagban kínált számlák esetében, hiszen a fogyasztónak össze kell tudnia hasonlítani a pénzforgalmi szolgáltatók által kínált különböző csomagokat, majd így eldöntenie, hogy közülük melyik a legelőnyösebb és az adott helyzetnek leginkább megfelelő.

1.5

Támogatja a díjkimutatási kötelezettség bevezetését, és szeretné, ha e rendelkezés kiegészítéseként kötelezővé tennék a fogyasztók előzetes tájékoztatását arról, ha számlájukat nem csak a szokásos díjakkal terhelik, lehetőséget adva nekik a megfelelő intézkedésekre vagy a díjak vitatására.

1.6

Szintén az átláthatóság érdekében, kedvezően fogadja a független összehasonlító weboldalak bevezetését, és szükségesnek tartja a létező weboldalak nyilvántartásba vételét, hogy a fogyasztók tájékoztatást kaphassanak az összes tagállam pénzintézeteiről.

1.7

Az EGSZB üdvözli a banki mobilitásra vonatkozó javaslatokat is. Mindamellett úgy véli, hogy meg kellene vizsgálni egy „hordozható” számlaszám bevezetésének lehetőségét is, és hogy szisztematikusan üzembe kellene helyezni egy, a tranzakciók automatikus átirányítását végző rendszert (1). Ezeket az intézkedéseket egy független tanulmány készítésének kellene megelőznie.

1.8

Ugyanakkor felhívja a figyelmet a pénzforgalmi szolgáltatók alkalmazottai továbbképzésének jelentőségére, mivel a tájékoztatás elengedhetetlen, de nem elegendő. Hasonlóképpen hangsúlyozza a pénzügyi oktatás szükségességét, melyet elsősorban a független fogyasztói szervezetek biztosítanak (2).

1.9

Az EGSZB csak támogatni tudja azokat a rendelkezéseket, melyek célja, hogy az összes európai polgár rendelkezzen egy alapszintű bankszámlával, mivel a banki integrációra szükség van a modern világban.

1.10

Fenntartásainak ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a követelmény mindössze „legalább egy szolgáltató” minden tagállamban, hiszen a versenytárs hiánya megfoszthatja a fogyasztót a választás lehetőségétől.

1.11

Úgy gondolja, hogy a tényleges költségeket kell figyelembe venni a kapcsolódó díjak „elfogadhatóságának” megállapításához, feltételezve, hogy a bankszámla vezetése és kezelése nem ingyenes, továbbá hangsúlyozza, hogy korlátozni kell a késedelmi díjak mértékét.

1.12

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy nyomon követést és visszatartó erejű szankciókat kell kilátásba helyezni az irányelvben tervezett intézkedések be nem tartása esetére. Hangsúlyozza, hogy a nyomon követés hatékonyságának alapja az elvégzendő feladatnak megfelelő eszközök rendelkezésre bocsátása.

1.13

Emlékeztet arra, hogy támogatja az alternatív jogvita-rendezési rendszereket, amennyiben azok függetlenek.

2.1

2013. május 8-án az Európai Bizottság javaslatot terjesztett elő európai parlamenti és tanácsi irányelvre a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számlákhoz való hozzáférésről.

2.2

Ez a javaslat szervesen kapcsolódik az utóbbi évek kezdeményezéseihez, melyek célja a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának megteremtése, ami elsődlegesen fontos Európa növekedése és versenyképessége szempontjából.

2.3

A javaslat alapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke, mely a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása előtt álló akadályok megszüntetésére irányul.

2.4

Az Európai Bizottság megállapítja, hogy a Világbank becslése szerint az Unióban körülbelül 58 millió fogyasztónak nincs bankszámlája és közülük mintegy 25 millióan szeretnének számlát nyitni.

2.5

Megállapítja, hogy a gazdaság egyre inkább a készpénzmentes tranzakciók irányába mozdul el, és ez egyaránt érinti a vállalatokat, a fogyasztókat és a közigazgatást, de nem javasol semmilyen intézkedést a készpénzmentes tranzakciók szélesebb körű használata érdekében.

2.6

Ezzel összefüggésben az Európai Bizottság úgy véli, hogy a bankszámla birtoklása és a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés elengedhetetlen, ha garantálni kívánjuk, hogy a fogyasztók az egységes piac összes előnyét élvezhessék, illetve ha biztosítani szeretnénk a pénzügyi és társadalmi integrációt számukra.

2.7

Megállapítja továbbá, hogy az egységes piacon tapasztalható jelenlegi feltételek bizonyos pénzforgalmi szolgáltatókat visszatartanak az újabb piacokra történő befektetésektől.

2.8

Az Európai Bizottság szeretne megoldást találni ezekre az akadályokra, és e cél érdekében a következőket javasolja:

2.9

Az Európai Bizottság szerint ezek az intézkedések elősegítik majd a belső piac teljes működőképessé válását a pénzügyi szolgáltatások területén, illetve fejlesztik azt. A fogyasztók könnyebben össze tudják majd hasonlítani az Unión belül kínált szolgáltatásokat, és könnyebben mozognak a bankok között. Megvalósul a pénzforgalmi szolgáltatók egyenrangúsága, és utóbbiak az eljárások egyszerűsítésével és a szabályok harmonizálásával új piacokat tudnak majd felkutatni.

3.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság elemzésével, ami a feltárt akadályokat, illetve a pénzügyi szolgáltatások egységes piaca megteremtésének szükségességét illeti. Úgy ítéli meg, hogy minden fogyasztónak lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy bankszámlát nyisson, és rendelkezzen a használatához szükséges eszközökkel, mivel a banki integráció a kitűzött cél elérésének szükséges feltétele.

3.2

Támogatja egyébiránt azokat a javaslatokat, amelyek a banki díjak átláthatatlanságára és a mobilitás javítására keresnek megoldást. Úgy véli, hogy ezek hozzájárulnak a verseny fokozásához, ami a fogyasztók és a pénzforgalmi szolgáltatók javára szolgál.

3.3

Úgy gondolja, hogy egy irányelv elfogadása a legmegfelelőbb eszköz, hiszen az Európai Bizottság jogosan mutatott rá, hogy az ajánlások nem érték el a várt hatást, az önszabályozó intézkedések száma pedig igen csekély volt.

4.1.1

Terminológia. Az EGSZB teljes mértékben egyetért az Európai Bizottságnak a díjakkal kapcsolatban használt terminológia harmonizálására irányuló javaslatával. E harmonizáció elengedhetetlen a fogyasztók általi megértés és az összehasonlíthatóság javítása érdekében. Kétségeinek ad ugyanakkor hangot az intézkedés hatókörének korlátozott voltával kapcsolatban, és kéri, hogy a terminológia harmonizálása az összes díjra terjedjen ki.

4.1.1.1

Megjegyzi, hogy a tagállamokban kijelölt illetékes hatóságok feladata lesz az Európai Bizottságnak benyújtandó ideiglenes listák összeállítása. Úgy véli, hogy a fogyasztói szervezeteket és a pénzforgalmi szolgáltatókat, továbbá magukat a fogyasztókat is be kell vonni ezek kidolgozásába annak érdekében, hogy a használt terminológia mindenki által ténylegesen érthető legyen.

4.1.1.2

Felhívja a figyelmet arra, hogy a használt terminusnak minden egyes pénzintézetben ugyanazt a szolgáltatást kell fednie.

4.1.2

Díjszabási dokumentum és glosszárium. Az EGSZB kedvezően fogadja, hogy a pénzforgalmi szolgáltatókat kötelezik, hogy még a szerződés aláírását megelőzően bocsássanak a fogyasztó rendelkezésére egy, a díjakról szóló tájékoztató dokumentumot, amely tartalmazza a legjellemzőbb szolgáltatások listáját. Helyesli továbbá azt a rendelkezést, amely biztosítja a fenti dokumentumhoz való mindenkori ingyenes hozzáférést a dokumentumnak a pénzintézet honlapján történő közzététele révén. Kéri, hogy a lista megjelenítését is harmonizálják. Javasolja továbbá e tájékoztató intézkedés kiegészítését azzal a kötelezettséggel, amelynek értelmében a díjak változásakor új díjszabási dokumentumot kell a fogyasztók rendelkezésére bocsátani.

4.1.2.1

Ezenkívül úgy gondolja, hogy a dokumentumnak az összes díjat tartalmaznia kellene. Véleménye szerint a dokumentumnak a legjellemzőbb díjakra történő korlátozása nem teszi lehetővé, hogy a fogyasztók ténylegesen összehasonlítsák a különféle pénzintézetek által kínált szolgáltatásokat, hiszen ez az összehasonlítás a fogyasztók igényein kell, hogy alapuljon. A fogyasztók igényei eltérőek, és ezek nem feltétlenül szerepelnek ezen a listán.

4.1.2.2

Az EGSZB kéri, hogy – amennyiben az összes díj szerepelne a listán – a díjszabási dokumentum összes megnevezését harmonizálják. Javasolja továbbá az információ megjelenítésének a tranzakciók típusa szerinti harmonizálását (hónap, év, tranzakció szerint) az összehasonlítás megkönnyítése végett.

4.1.2.3

Az átláthatóság érdekében, és mivel úgy véli, hogy a fogyasztónak fel kell tudnia mérni, hogy – igényeitől függően – érdekében áll-e egy adott szolgáltatáscsomag előfizetése, az EGSZB elégedettséggel nyugtázza a szolgáltatáscsomagoknak a díjszabási dokumentumban történő részletezésére vonatkozó kötelezettséget.

4.1.2.4

Üdvözli ezenkívül, hogy a díjszabási dokumentumban és a díjkimutatásokban – a könnyebb érthetőség érdekében – a harmonizált terminológiát kell használni.

4.1.2.5

Végezetül az EGSZB tudomásul veszi a glosszáriumok rendelkezésre bocsátását, úgy véli ugyanakkor, hogy az elsődleges az, hogy a díjszabási dokumentumok terminológiája legyen egyértelmű és érthető.

4.1.3

Díjkimutatás. Az EGSZB egyetért azzal a kötelezettséggel, melynek értelmében legalább évente a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani a kiszámlázott díjakról szóló kimutatást. Ez a tájékoztatás lehetővé teszi, hogy a fogyasztók felmérjék az értékesített szolgáltatás költségeit, és kiválasszák a megfelelő termékeket. Úgy gondolja, hogy csupán alapvető minimumról van szó, és ennek a díjkimutatásnak ingyenesnek kell lennie.

4.1.3.1

Az EGSZB ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezt az intézkedést érdemes lenne kiegészíteni egy előzetes tájékoztatási kötelezettséggel, mely szerint a szolgáltatónak kötelessége tájékoztatni a fogyasztót a nem rendszeres díjak számláról történő leemelése előtt, ami lehetővé tenné utóbbi számára, hogy még a terhelés előtt megtegye a szükséges intézkedéseket, és szükség esetén akár vitassa azt.

4.1.4

Összehasonlító weboldal. Az EGSZB támogatja a banki díjakról történő tájékoztatást akkreditált nemzeti vagy egy illetékes hatóság által üzemeltetett weboldalakon. Ez az intézkedés hozzájárul a fogyasztók jobb tájékoztatásához, amennyiben az összehasonlító weboldal garanciát nyújt függetlenségéről, és teljes körű információt kínál. Az EGSZB úgy véli, hogy különös figyelmet kell tulajdonítani e weboldalak finanszírozási módjának. Kétségei vannak ugyanakkor ezen eszközök létrehozásának módjával kapcsolatban, elsősorban a szolgáltatott adatok természetét tekintve: kizárólag a tranzakciók és szolgáltatások egységárait teszik-e majd közzé, vagy lehetséges lesz egy személyes profil alapján végzett kalkuláció is.

4.1.4.1

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy különösen ügyelni kell majd a magánüzemeltetők akkreditációinak kiadási feltételeire. Úgy véli, hogy a tagállamok illetékes hatóságainak kell majd ezeket az engedélyeket kiadniuk.

4.1.4.2

Az EGSZB úgy gondolja továbbá, hogy elengedhetetlen, hogy az összehasonlító weboldal által használt terminológia megegyezzen a harmonizált terminológiával.

4.1.4.3

Az EGSZB végül kéri, hogy a nyilvántartás tartalmazza a többi tagállam nyilvántartásait is, vagy tartalmazzanak linket azokhoz, hogy a fogyasztók könnyen hozzáférjenek az Unióban jelen lévő összes pénzintézet díjaihoz. Ez a hozzáférés különösen hasznos lesz a „migráns” népesség számára.

4.2.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon javaslatait, amelyek hozzájárulnak a banki mobilitás javításához, hiszen ez elengedhetetlen a mobilitást gátló pszichológiai és technikai korlátok leküzdéséhez.

4.2.2

Úgy véli ugyanakkor, hogy független tanulmány elkészítésére lenne szükség a hordozható számlaszám bevezetése lehetőségének vizsgálatára, hiszen a hordozható számlaszám a leghatékonyabb megoldás a teljes mértékben működő mobilitás megvalósításához.

4.2.3

Úgy gondolja, hogy minden pénzintézetnek be kellene vezetnie egy legalább 15 hónapos időszakra szóló automatikus átirányítási rendszert, amely figyelembe venné az egy év alatt történt kifizetéseket.

4.2.4

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság oly módon rögzíti a számlaváltási szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak számlázásának módját, hogy az ne legyen visszatartó hatású.

4.2.5

Hangsúlyozza, hogy más korlátok továbbra is léteznek, például bizonyos megtakarítási termékek áthelyezésének költségei vagy a jelzáloghitel.

4.2.6

Megállapítja, hogy ezeknek a mobilitást segítő eszközöknek a létezéséről feltétlenül tájékoztatást kell adni. Úgy gondolja, hogy a fogyasztónak kizárólag az átvevő bankkal kell kapcsolatot tartania.

4.2.7

Az EGSZB úgy véli, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók alkalmazottait, és elsősorban a bankfiókokban dolgozó ügyintézőket, ki kell képezni a banki mobilitás segítésére, és a pénzügyi oktatást többek között a fogyasztói szervezeteknek kell biztosítaniuk.

4.3.1

Az EGSZB csak támogatni tudja az Európai Bizottság által alkalmazott megközelítést. Úgy véli, hogy minden fogyasztó számára hozzáférést kell biztosítani egy alapszintű bankszámlához, hogy elérhetőek legyen számára a mindennapi élethez – melyet egyre inkább a készpénzhasználat háttérbe szorulása jellemez – szükséges banki szolgáltatások. Hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a bankok tájékoztassanak e szolgáltatás létezéséről.

4.3.2

Ugyanakkor fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy a követelmény mindössze „legalább egy szolgáltató” minden tagállamban. Ha csupán egyetlen pénzintézet kínál alapszintű bankszámlát, ez hatalmas terheket ró az adott intézetre, és ugyanennyire stigmatizálná az ügyfeleit is. Végezetül pedig a verseny hiánya miatt megszűnne a fogyasztók választási lehetősége, és el kellene fogadniuk a kínált feltételeket, ezen belül a díjakat.

4.3.3

Úgy gondolja, hogy a 16. cikkben említett alapszolgáltatások listája a minimumszolgáltatások listája kell, hogy legyen, és minden tagállam szabadon kiegészítheti azt további szolgáltatásokkal, a nemzeti sajátosságoknak megfelelően.

4.3.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a banknak kell eldöntenie, hogy kínál-e folyószámlahitelt.

4.3.5

Az EGSZB helyesli az alapszolgáltatások ingyenességét vagy mérsékelt díjait.

4.4.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy szükség van nyomon követésre és visszatartó erejű szankciókra az irányelv tervezett intézkedéseinek be nem tartása esetére, és hangsúlyozza, hogy a nyomon követés hatékonysága csak úgy biztosítható, ha az illetékes hatóságok rendelkeznek a feladatuk ellátáshoz szükséges megfelelő eszközökkel.

4.4.2

Emlékeztet arra, hogy támogatja az alternatív jogvita-rendezési rendszereket, amennyiben azok függetlenek.

4.5.1

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottságnak adott felhatalmazást, feltéve hogy egyértelműen meghatározzák annak módját, és biztosítják gyakorlásának átláthatóságát.

4.5.2

Támogatja az Európai Bizottság értékelési politikáját.

21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/44

1.1

Az Európai Bizottság javaslata hozzájárul a biocid termékekről szóló új rendelet 2013. szeptember 1-jétől történő gyakorlati alkalmazásának jelentős javításához, tisztázza az átmeneti szabályok működését és nagyobb jogbiztonságot nyújt a piaci szereplők számára.

1.2

Az EGSZB sajnálattal látja, hogy a biocid termékekről szóló új európai jogszabály elfogadásának bonyolult és hosszadalmas folyamata során az Európai Bizottság, a Tanács és a Parlament nem vizsgálta meg előzetesen, hogy egyes zavaros és kevéssé érthető átmeneti szabályok milyen torzulásokat eredményezhetnek.

1.3

Az EGSZB egyetért azzal, hogy még hatályba lépése előtt (1) módosítani kell a biocid termékekről szóló rendeletet, oly módon, hogy könnyebb legyen a 98/8/EK irányelv és az említett rendelet közötti átmenet. A rendszer megfelelő működésének garantálásához elengedhetetlennek tűnik egy olyan átmeneti eszközöket tartalmazó koherens keret, amelyek lehetővé teszik a rendszer fokozatos megváltoztatását a piaci szereplők és a tagállamok számára.

1.4

Az EGSZB kedvezően értékeli a kezelt árucikkekre, valamint a létező hatóanyagok és biocid termékek értékelésére vonatkozó átmeneti intézkedésekben bevezetett változásokat. Ezek a módosítások megakadályozzák az új kezelt árucikkek piacra kerülésének hosszú időre való befagyasztását, és engedélyezik azok piaci forgalmazását, amennyiben a bennük található hatóanyag(ok) értékelésére vonatkozó teljes dokumentációt 2016. szeptember 1-jéig benyújtották (2). A módosítások ezenkívül megkönnyítik a meglévő biocid termékekre vonatkozó összehangolt engedélyezési rendszerre való átállást is (3).

1.5

Arra az új rendelkezésre vonatkozóan, amely szerint kötelező megosztani az 1451/2007/EK rendelet II. mellékletével kapcsolatos, a környezeti sorsra és viselkedésre vonatkozó vizsgálatokat, az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság garantálja, hogy az új kötelezettség nem eredményez versenytorzulást, és nem érinti kedvezőtlenül egyes vállalatok innovációs kapacitását.

1.6

Az EGSZB támogatja, hogy e jogszabály-módosítás keretében lehetőség legyen más fontos kérdések kezelésére is, mint amilyenek például az információkhoz való hozzájutás kérdései, a biocid termékcsalád meghatározása és az adatok megosztásának kötelessége.

2.1

Biocid termék minden olyan hatóanyag, illetve egy vagy több hatóanyagot tartalmazó keverék a felhasználóhoz jutó kiszerelésben, amelynek rendeltetése, hogy károsító szervezeteket kémiai vagy biológiai eszközökkel elpusztítson, elriasszon, ártalmatlanná tegyen, hatásuk kifejtésében megakadályozzon vagy azokkal szemben más módon fellépjen. Minden olyan anyag, keverék vagy eszköz, melyet hatóanyag előállítása céljából hoztak forgalomba, biocid terméknek tekintendő (4). A biocid termékek mindennapi életünk részei, megakadályozzák a betegségek terjedését és hozzájárulnak a magas szintű higiénia biztosításához sűrűn lakott területeken.

2.2

A biocid termékek Közösségen belüli forgalmazására vonatkozó szabályokat a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv állapította meg (5). Ez az irányelv uniós szinten összehangolja az ilyen termékekre vonatkozó jogszabályokat, közös elveket vezetve be a biocid termékek értékelésére és engedélyezésére vonatkozóan, így küszöbölve ki a gazdasági/adminisztratív akadályokat.

2.3

2013. május 16-án az Európai Bizottság új rendeletjavaslatot terjesztett elő a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 528/2012/EU rendeletnek a piacra jutás bizonyos feltételei tekintetében történő módosításáról (6). A biocid termékekről szóló rendeletet 2012. május 22-én fogadták el (7), hatálybalépésére várhatóan 2013. szeptember 1-jétől kerül sor. A 98/8/EK irányelvet felváltó új jogszabály intenzív nyilvános konzultáció, valamint az Európai Bizottság által kidolgozott alapos hatástanulmány (8) eredménye.

2.4

A rendelet célja, hogy az emberi és az állati egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítása mellett javítsa a biocid termékek szabad mozgását az Unión belül. A rendelet, amely megőrzi a 98/8/EK irányelv szerkezetét, az elővigyázatosság elvén alapul, célja pedig annak garantálása, hogy a biocid termékek és hatóanyagok előállítása és piaci forgalmazása ne járjon káros hatással az egészségre és a környezetre.

2.5

A jogszabály meg kívánja szüntetni a korábbi jogi keretben felfedezett hiányosságokat, és dinamizálni szeretné az engedélyezési rendszert egyszerűsítés, a biocid termékek kereskedelme előtt álló akadályok megszüntetése és egyes rendelkezések harmonizációja révén.

2.6

Az Európai Bizottság úgy határozott, hogy még hatálya lépése előtt formális módosítást terjeszt elő a biocid termékekről szóló 528/2012/EU rendelethez, miután olyan rendelkezéseket fedezett fel benne, amelyek zavarokat okozhatnak működése során. A módosítás okai a következők:

3.1

Az EGSZB 2010-ben fogadta el a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 528/2012/EK rendelettel kapcsolatos véleményt (9), amelyben az irányelv biocid termékekről szóló rendelettel való felváltásának helyessége mellett érvelt a jogszabályok egyszerűsítésének és harmonizációjának céljából.

3.2

A hatástanulmánnyal, a nyilvános konzultációval és a biocid termékekről szóló rendelet jóváhagyásának keretében kidolgozott különböző jelentésekkel szemben a főként kis- és közepes méretű beszállítók kritikái – melyek szerint a rendelet végrehajtásának következtében jelentős korlátozások és működési problémák merülnek fel – indokolttá tették, hogy az Európai Bizottság sürgősen számos módosítást kezdeményezzen, melyek kiküszöbölik a biocid termékekkel kapcsolatos európai szabályozás és konkrétan annak átmeneti rendelkezései által eredményezett kereskedelmi akadályok káros hatásait.

3.3

Az EGSZB kedvezőnek tekinti, hogy az Európai Bizottság módosított néhány cikket, ezzel lehetővé téve a biocid termékekről szóló jogszabályok ésszerűbb alkalmazását. Az EGSZB szerint azonban a rendelet felülvizsgálatának megkezdésekor megfelelőbb és szisztematikusabb módon kellett volna kezelni az eredeti szabályozás egyes hiányosságait az információhoz való hozzáférés, az adatok megosztására vonatkozó kötelezettség, valamint a biocid termékcsaládba tartozó termékek meghatározása terén.

3.4

Az átmeneti szabályokba – elsősorban az 528/2012/EU rendelet 86., 89. és 94. cikkébe – bevezetett módosítások megakadályozzák a bizonyos létező hatóanyagok piacának megbénulását vagy az új kezelt anyagok de facto betiltását 2013. szeptember 1. és az adott anyagokban található hatóanyagok közül a legutolsó engedélyezésének időpontja között. Az EGSZB úgy véli, hogy az átmeneti szabályok ezen változásai helyrehozzák azokat a mellékhatásokat és károkat, amelyeket az említett cikkek eredeti megfogalmazása okozott.

4.1

Az 528/2012/EU rendelet 89. cikkének (4) bekezdése és 93. cikkének (2) bekezdése átmeneti időszakot biztosít azon biocid termékek forgalomból történő kivonására, amelyek nem kaptak engedélyt. A javasolt új szöveg ugyanezen időszakok kiterjesztését irányozza elő a piacon már létező biocid termékekre is, amelyek engedélyezése ugyan megtörtént, de az engedélyezés feltételeinek megfelelően a terméket módosítani kell. Az EGSZB úgy véli, hogy ebben az utóbbi esetben kivételt kell tenni az általános szabályban szereplő határidő alól, ha a kérelem elutasításra került. Az EGSZB azt javasolja, hogy amikor egy terméket módosításokkal hagynak jóvá, akkor hosszabb határidőt tegyenek lehetővé, hogy az adott terméket a piacról való teljes kivezetéséig lehessen használni és forgalmazni.

4.2

Az Európai Vegyianyag-ügynökségnek gondoskodnia kell arról, hogy az általa közzétett lista (95. cikk) csak azokról a beszállítókról tartalmazzon információkat, amelyek támogatják egy bizonyos hatóanyag megújítását.

4.3

A 66. cikk (3) bekezdésében említett, a hatásokkal kapcsolatos információhoz való hozzáférést illetően az EGSZB úgy véli, hogy gondoskodni kell a közérdek és a legitim magánérdekek közötti megfelelő egyensúlyról. A hatóanyagok gyártójának nevével és címével kapcsolatos információk bármely igénylő harmadik személy részére történő automatikus és szisztematikus átadása alááshatja az engedéllyel rendelkezők kereskedelmi érdekeinek védelmét.

4.4

Az EGSZB a biocid termékekről szóló rendeletről kidolgozott véleményében kedvezően fogadta az állatkísérletekkel kapcsolatos adatok megosztásának kötelező jellegét. Az új szabályozás egyik legkedvezőbb aspektusa valóban abban áll, hogy elkerülhető, hogy a gerinces állatok fölöslegesen szenvedjenek a toxikológiai vizsgálatok folyamatos ismétlése miatt. Az Európai Bizottságnak mindenesetre értékelnie kell, hogy az adatok – többek között toxikológiai és ökotoxikológiai adatok, illetve különösen az 1451/2007/EK rendelet II. mellékletében található anyagok környezeti sorsára és viselkedésére vonatkozó vizsgálatok – megosztásának kötelezővé tétele kiegyensúlyozott-e és segíti-e az új hatóanyagok kifejlesztését. A hatékony kompenzáció és az adatok 2025-ig tartó védelme alapvetően fontos a mások által végzett munka tisztességtelen felhasználásának elkerüléséhez.

4.5

Az EGSZB ésszerűnek tartja, hogy két évről három évre módosítsák azt az időszakot, amelyen belül a tagállamoknak határozniuk kell a biocid termékek engedélyezéséről egy bizonyos terméktípus konkrét hatóanyagának (528/2012/EU rendelet 89. cikk) jóváhagyásáról hozott döntést követően. Ha erre a módosításra nem került volna sor, akkor az engedélyezési folyamat különböző szakaszai miatt felmerült volna a határidők szisztematikus túllépésének veszélye, ami következésképpen megbéníthatta volna a folyamatot.

21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/47

1.1

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy 2012-ben 28 ezren vesztették életüket és 1,5 millióan sérültek meg közúti balesetben. Az EGSZB szilárd meggyőződése, hogy társadalmi szempontból rendkívül fontos, hogy csökkenjen a közlekedési balesetek áldozatainak száma, és egyetért az Európai Bizottság ambiciózus céljával, mely szerint az áldozatok számát a 2011–2020-as időszakban a 2010-es adatokhoz képest a felére kell csökkenteni.

1.2

Az EGSZB üdvözli az e-segélyhívásról szóló európai bizottsági határozat- és rendeletjavaslatot, melyek célja, hogy 2015 októberétől minden új típusú személygépkocsiban és könnyű haszongépjárműben legyen 112-es elektronikus segélyhívó rendszer, és hogy az EU egészére kiterjedő e-segélyhívó szolgáltatás kompatibilitásának, kölcsönös átjárhatóságának és folyamatosságának biztosítása érdekében kiépítsék az e-segélyhívásoknak a közbiztonsági válaszpontokban történő megfelelő fogadásához és kezeléséhez szükséges infrastruktúrát.

1.3

Az EGSZB egyetért az e-segélyhívásról készített hatáselemzés következtetéseivel, melyek rámutattak, hogy az e-segélyhívás kötelező bevezetése jelenti az egyetlen módját annak, hogy az EU minden polgára élvezhesse az e-segélyhívás előnyeit. Az EGSZB több véleményében is jelezte az Európai Bizottságnak, hogy az önkéntes bevezetés nem lenne sikeres.

1.4

Az EGSZB megjegyzi, hogy a javaslatok csak olyan új gépkocsifajtákra vonatkoznak majd, amelyeket 2015. október 1-jén vagy azután regisztráltak. A már létező modelleket ezt követően is lehet majd gyártani és értékesíteni e-segélyhívó rendszer nélkül is. Bár tudja, hogy ez milyen lehetséges költségekkel jár a gépjárműgyártók számára, az EGSZB azt kéri tőlük, hogy minél előbb telepítsék az e-segélyhívó technológiát a már most is létező, de csak 2015. október után gyártandó modellekbe is.

1.5

Az EGSZB megjegyzi, hogy az e-segélyhívó technológia kapcsán a javaslatokban szereplő rendelkezések nem vonatkoznak a motorkerékpárokra és más kétkerekű motoros járművekre. Mivel komoly problémát jelent, hogy az ilyen járművek vezetői és utasai esetében jelentős a halálos balesetek és a sérülések kockázata, az EGSZB arra kéri a gyártókat és a tagállamokat, hogy mielőbb terjesszék ki az e-segélyhívó rendszert a kétkerekű motorkerékpárokra is.

1.6

Az EGSZB azt is kéri az Európai Bizottságtól, hogy mielőbb dolgozzon ki javaslatokat arra vonatkozóan, miként lehet egyértelműen növelni a motorkerékpárosok aktív és passzív biztonságát.

1.7

Az EGSZB elismeréssel szól arról, hogy számos tagállamban sikereket hozott a közlekedésbiztonsági hivatalok felállítása, melyek feladata, hogy áttekintést nyújtsanak a nemzeti közlekedésbiztonsági stratégia végrehajtásáról, tanácsadással szolgáljanak az ezzel foglalkozó politika terén és népszerűsítsék a közlekedésbiztonsággal kapcsolatban bevált módszereket. Az EGSZB szerint létre kellene hozni egy európai közlekedésbiztonsági ügynökséget, amely segíthetné és irányíthatná a közlekedésbiztonság megvalósítását Unió-szerte, ideértve az e-segélyhívó rendszer kiépítését is. Ennél a szervnél dolgozhatnának olyan közlekedésbiztonsági szakemberek, akiket a tagállamok neveznek ki.

1.8

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét korábbi véleményeire, amelyek a közlekedésbiztonsággal foglalkoztak, és amelyek az e-segélyhívó rendszer kötelező bevezetéséről szóltak (1).

2.5.1

A személygépkocsik és könnyű haszongépjárművek gyártóinak garantálniuk kell, hogy az ilyen gépkocsik új modelljeit 2015 októberétől megfelelő e-segélyhívó rendszerrel gyártják és hagyják jóvá.

2.5.2

A tagállamoknak biztosítaniuk kell majd, hogy 2015. október 1-jétől a rendelettervezet hatálya alá eső gépjárművek új modelljei megkapják a teljes járművekre vonatkozó uniós típusjóváhagyást.

2.5.3

A típusjóváhagyás kiadásával foglalkozó hatóságoknak –mielőtt megadják a jóváhagyást – meg kell győződniük arról, hogy ezek a járművek megfelelnek-e az előírt szabványoknak.

2.5.4

A gyártóknak pedig garantálniuk kell, hogy az e-segélyhívási technológia ne tegye lehetővé a járművek folyamatos nyomkövetését.

2.5.5

Megfelelő biztosítékokra van szükség a megfigyelés ellen, a felhasználókat pedig tájékoztatni kell arról, hogy hogyan dolgozzák fel a rendszer által használt adatokat.

2.5.6

Az Európai Bizottságnak joga van felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a járműveken belüli rendszerek műszaki követelményeinek meghatározására, a felhasználók magánéletének védelmével kapcsolatos követelmények rögzítésére, valamint – költség/haszon elemzés alapján – bizonyos személygépjárművek és könnyű haszongépjárművek esetében kivételek megállapítására.

3.1

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt évben 28 ezren vesztették életüket és 1,5 millióan sérültek meg az EU útjain. Amikor a mentőket kihívják egy közúti balesethez, az életmentés és a súlyos sérülések ellátása szempontjából minden perc számít. A balesetben sérülést szenvedett emberek azonban nem mindig vannak olyan fizikai állapotban, hogy mentőt hívjanak.

3.2

Az e-segélyhívó technológia erre a problémára kínál megoldást azzal, hogy azonnal értesíti a mentőket, még akkor is, ha a sofőr eszméletlen vagy egyéb okból képtelen telefonálni. Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy az e-segélyhívó technológia becslések szerint városi területeken 40 %-kal, vidéken pedig 50 %-kal felgyorsíthatja a mentők érkezését, ha pedig már széles körűen alkalmazzák, az e-segélyhívás minden évben több száz életet fog megmenteni Európában, és több tízezer esetben csökkenti majd sérülések és traumák súlyosságát.

3.3

Számos tagállam életre hívott már közlekedésbiztonsági hatóságokat, amelyek nemzeti jogkört kaptak a közlekedésbiztonsági stratégia értékelésére, és tanácsadással szolgálnak a kormányoknak kiemelt intézkedésekben. Egy európai közlekedésbiztonsági ügynökség felállítása, amely egyértelmű felhatalmazással bírna minden közlekedésbiztonsági kérdésben (infrastruktúra, járművek, úthasználók) az egész Unióban, segítséget jelenthetne egy harmonizált uniós közlekedésbiztonsági stratégia végrehajtásában. Egy ilyen ügynökség konkrét feladatokat láthatna el bevált gyakorlatok feltérképezésében, meghatározásában, kidolgozásában és terjesztésében, illetve elmélyíthetné a határokon átnyúló információcserét és együttműködést.

4.1

A javaslat csak új személygépkocsik és könnyű haszongépjárművek típusjóváhagyására vonatkozik, és nem írná elő azt, hogy az első regisztráció előtt garantálni kell az e-segélyhívó rendszer beépítését. Ez azt jelenti, hogy az ilyen autók jelenlegi típusait továbbra is lehet gyártani és forgalmazni e-segélyhívó rendszer beépítése nélkül is. Az EGSZB megjegyzi, hogy ennek folyományaként 2033 előtt nem várható az e-segélyhívó rendszer teljes elterjedése. Bár megérti, hogy figyelembe kell venni, hogy mindez milyen lehetséges költségekkel és tervezési problémákkal járhat a gépjárműgyártók számára, az EGSZB azt kéri tőlük, hogy minél előbb telepítsék az e-segélyhívó technológiát a már most is létező, de csak 2015. október után gyártandó modellekbe is.

4.2

Az autókba beépített e-segélyhívó rendszer kifejlesztésére vonatkozó típus-jóváhagyási követelmények nem vonatkoznak majd kétkerekű motoros járművekre (motorkerékpárokra stb.). Az ilyen járművek vezetői a személygépkocsi-vezetőknél 18–20-szor nagyobb eséllyel szenvednek súlyos sérülést a közutakon. Kiemelt figyelmet kell szentelni az ilyen nagy kockázatokat magában hordozó gépjármű-kategória közlekedésbiztonsági kérdéseinek. Az e-segélyhívó technológia beépítésén túl, mielőbb javaslatokat kell kidolgozni arra vonatkozóan, miként lehet növelni a motorkerékpárosok aktív és passzív biztonságát.

21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/50

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, továbbá a demográfiai és a gazdasági kihívások megválaszolása érdekében szükségesnek tartja a két érintett irányelv átdolgozását.

1.2

Az Európai Uniónak sürgősen egy józan és stabil migrációs politikára van szüksége, amennyiben meg kívánja valósítani az Európa 2020 stratégia és a más jelentős kezdeményezések keretében kitűzött célokat. Ha innovációs központ és erős ipari pólus kíván maradni, tehetségeket kell vonzania, és biztosítania kell a „tudás áramlását” (brain circulation).

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a migrációt és a mobilitást ösztönző politikának mélyen az alapvető emberi jogokban kell gyökereznie. Az Európai Alapjogi Charta elveit minden szinten alkalmazni kell.

1.4

Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, hogy mérjék fel a harmadik országbeli személyek kiszolgáltatottságának elemeit, és javasoljanak ezek kezelésére aktív intézkedéseket a tagállamok számára. Minden szinten határozottan fel kell lépni a megkülönböztetés ellen.

1.5

Az EGSZB határozottan támogatja az Európai Bizottságnak a kétoldalú mobilitási partnerségek kialakítására irányuló intézkedéseit, ezek ugyanis keretet kínálnak az Európai Unió és az azon kívüli – különösen a szomszédos – országok közötti együttműködéshez.

1.6

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőség kérdését, és oly módon dolgozzák ki programjaikat, hogy ösztönözzék a nők ezekben való nagyobb arányú részvételét.

1.7

Alaposan ki kell értékelni a vízummegadási eljárások feltételezett akadályait – függetlenül azok természetétől – és meg kell határozni az azok felszámolására alkalmazható intézkedéseket. A vízummegadási eljárásoknak egyszerűnek, igazságosnak, hozzáférhetőnek és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük.

1.8

Az EGSZB rámutat annak az elvnek a fontosságára, hogy a harmadik országbeli állampolgárokat a befogadó tagállamok állampolgáraival egyenlő módon kell kezelni a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében.

1.9

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a diákok, a kutatók, az önkéntesek és az au pair munkát végzők számára megfelelő védelmet kell nyújtani, amennyiben javadalmazott tevékenységet folytatnak, vagy aktívak a munkerő-piacon. A javadalmazott tevékenységek gyakran munkakapcsolatot takarnak, az ebből a helyzetből esetleg adódó visszaéléseket pedig el kell kerülni, azáltal, hogy mindezen kategóriák egyenlő elbánásban részesülnek. Különös figyelmet kell fordítani az au pair rendszer keretében háztartási munkát végző személyekre, köztük is főleg a nőkre.

1.10

Az EGSZB üdvözli a 24. cikket, amely alapján a harmadik országbeli állampolgárok jogosultak kutatásuk vagy tanulmányaik lezárása után 12 hónapig munkát keresni. A 2011/98/EU irányelvben az egyenlő elbánást tárgyaló rendelkezések ugyanakkor tartalmaznak olyan kivételeket, amelyek a két irányelv átdolgozására vonatkozó javaslat célkitűzéseihez képest nem tűnnek megfelelőnek.

1.11

Az EGSZB úgy véli, hogy a kommunikáció lényeges elem e politika sikerének biztosításában. A tagállamoknak és az európai intézményeknek kommunikálniuk kell a harmadik országok polgáraival, és biztosítaniuk kell számukra a minőségi információkhoz való hozzáférést.

2.1

Az Unió demográfiai és gazdasági természetű jelentős kihívásokkal szembesül. Az aktív népesség csökken, a vállalkozások számára pedig nehézséget jelent szakképzett munkaerőt találni.

2.2

Az EU a migráció és a mobilitás kérdésének globális megközelítésén keresztül határozza meg migrációs politikájának általános keretét, amely egyébként azt is meghatározza, hogy milyen módon folytat párbeszédet és működik együtt a tagállamok közé nem tartozó országokkal.

2.3

Az EU az innovációt illetően is vészhelyzetben van. Az Európa 2020 stratégia és az „Innovatív Unió” kezdeményezés keretében az EU a kutatásba és az innovációba való nagyobb befektetést tűzi ki célul, ami a becslések szerint egymillió új munkahely teremtéséhez vezet a kutatás területén. Az EU-n kívüli országokból kiinduló bevándorlás magasan képzett munkaerőt és tehetségeket hozhat az EU számára, és valamennyi tagállamnak lehetősége és kötelessége is, hogy az ilyen személyeket bevonzza.

2.4

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 79. cikke az Unióra bízza a közös bevándorlási politika kialakításának feladatát, amelynek célja a migrációs hullámok hatékony kezelése, és méltányos bánásmód biztosítása a harmadik országok azon állampolgárai számára, akik jogszerűen tartózkodnak valamely tagállamban.

2.5

A 2004/114/EK irányelv megállapítja a harmadik országbeli hallgatók befogadására vonatkozó kötelező rendelkezéseket. Az irányelvnek a tanulókra, önkéntesekre és a javadalmazásban nem részesülő gyakornokokra való alkalmazása a tagállamok feladata. A 2005/71/EK irányelv gyors eljárást ír elő azon harmadik országbeli kutatók esetében, akik fogadási megállapodást kötöttek az érintett tagállam által jóváhagyott kutatószervezettel.

2.6

E két irányelv végrehajtását illetően az Európai Bizottság 2011-ben olyan jelentéseket terjesztett az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyek egy sor hiányosságról számoltak be.

2.7

Az e két irányelvhez kapcsolódó legfőbb probléma a harmadik országbeli állampolgárok EU-ba történő beutazásának és tartózkodásának az engedélyezését (hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum és/vagy tartózkodási engedély) érinti. Az erre vonatkozó jogi rendelkezések gyakran összetettek és kevéssé világosak, az eljárások pedig rendkívül hosszú időt vesznek igénybe, és ezeket nem minden esetben alkalmazzák méltányos és koherens módon. A bevándorlásra vonatkozó jelenlegi szabályok nem támogatják kellőképpen a mobilitási intézkedéseket is tartalmazó uniós programokat, mint például az Erasmus Mundus vagy a Marie Curie programokat.

2.8

A munkaerőpiacot illetően a harmadik országbeli diplomások nem rendelkeznek elegendő lehetőséggel a munkavállaláshoz, és ugyanez vonatkozik azokra a kutatókra is, akiknek befejeződött a kutatási projektje. Néhány esetben a harmadik országbeli állampolgárokat nem lehet egyetemeken alkalmazni, mivel e helyeket az állami szektor szerves részének tekintik. Elsősorban a nők tudományos szakmákhoz való hozzáférését kell ösztönözni, megszüntetve a közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés valamennyi formáját, valamint más olyan tényezőket, amelyek akadályozzák a tudomány területén magasan képzett álláshelyekhez való hozzáférésüket.

3.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, és szükségesnek tartja a két szóban forgó irányelv átdolgozását.

3.2

Továbbra is prioritás marad az Európai Unió külvilág felé való megnyitása, és a jelenlegi feltételek mellett nehéz ezt a célkitűzést megvalósítani. Az EU-nak elő kellene segítenie a mobilitást és fel kellene használnia minden rendelkezésére álló eszközt arra, hogy a harmadik országbeli állampolgárok hozzáférjenek az oktatási és kutatási tevékenységekhez és a munkaerőpiachoz.

3.3

Az Európai Uniónak újféleképpen kell megközelítenie a gazdasági migrációt, oly módon, hogy az lehetővé tegye a harmadik országbeli állampolgárok számára az ismeretek és a kompetenciák megszerzését. A harmadik országokkal való együttműködésnek ösztönöznie kell a „tudásáramlást”, amely mind a befogadó, mind pedig a küldő ország számára előnyös.

3.4

2010 októberében az Európai Bizottság elfogadott egy olyan kezdeményezést, amely egy sor intézkedésre, valamint bátor és szükséges politikákra tesz javaslatot, azzal a céllal, hogy az Európai Unió „Innovatív Unióvá” alakuljon át. Ennek értelmében az Uniónak könnyebben alkalmazhatóbbá kell tennie a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó szabályokat.

3.5

A harmadik országbeli állampolgárok új lendületet és sokszínűséget adhatnak az oktatási, tudományos, kulturális és gazdasági tevékenységeknek Európában. Az EGSZB úgy véli, hogy a harmadik országbeli állampolgárok mobilitásának az elősegítése az egyik válasz azokra az Európai Unió előtt álló kihívásokra, amelyek a demográfia és a gazdasági fejlődés területén jelentkeznek. Emellett úgy gondolja, hogy ennek a politikának mélyen az alapvető emberi jogokban kell gyökereznie.

3.6

Az EGSZB üdvözli azt a vállalást, hogy egységesítik és egyszerűsítik az Európai Unió területére való belépéshez kapcsolódó eljárásokat. A jelenlegi gazdasági és politikai feltételek a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó nemzeti szabályrendszerek, politikák és jogszabályok széttagoltságához vezethetnek.

3.7

Az Európai Unió feladata, hogy összefogja a vitákat, közös megoldásokat találjon, elősegítse a bevált gyakorlatokat, valamint hogy támogassa a tagállamoknak, a harmadik országoknak és azok állampolgárainak az erőfeszítéseit.

3.8

Hasonlóképpen helyénvaló tisztázni az Unió területére könnyített belépéssel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok kategóriáit. Ez a kezdeményezés egyértelműséget és kiszámíthatóságot teremt mind a tagállamok, mind pedig a harmadik országbeli állampolgárok számára. Még ha a belépési és tartózkodási feltételek eltérőek is, az a tény, hogy az irányelv minden kategóriára kiterjed, hozzájárul az olyan lényeges átfogó dimenziók ösztönzéséhez, mint az alapvető jogok tiszteletben tartása.

3.9

A harmadik országbeli állampolgárok jogokkal és kötelezettségekkel is rendelkeznek, amelyeket ismerniük és vállalniuk kell.

3.10

Az EGSZB üdvözli azt a törekvést, hogy hatékonyabban összekapcsolják a harmadik országbeli állampolgárok belépését a migrációval, az oktatással és a kutatással összefüggő fő cselekvési területekkel, különösen az olyan elismert programokat illetően, mint az Erasmus Mundus és a Marie Curie programok.

3.11

Az EGSZB megelégedéssel tekint a harmadik országbeli állampolgárok alapvető jogainak a hangsúlyozására. Nagyobb figyelmet kellene ugyanakkor azokra az intézkedésekre fordítani, amelyek méltányos bánásmódot garantálnak számukra. A gyakorlatban a harmadik országbeli állampolgárok gyakran kiszolgáltatott helyzetben vannak, különösen a hallgatók és az au pair-ként alkalmazott személyek. Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, hogy mérjék fel a kiszolgáltatottság ezen elemeit, és javasoljanak ezek megszüntetésére aktív intézkedéseket a tagállamok számára.

3.12

Az EGSZB aggasztónak találja a harmadik országbeli állampolgárokkal szembeni rasszista megnyilvánulások és az idegengyűlölet terjedését. Ha anélkül segítjük elő e személyek mobilitását, hogy sikerülne meggátolni az ilyen tendenciákat, az valamennyi politikai célkitűzést veszélybe sodorhatja.

3.13

Az EGSZB megjegyzi, hogy a javaslat olyan konkrét intézkedéseket tartalmaz, amelyek megkönnyítik a harmadik országbeli állampolgárok európai kutatási és oktatási térségbe, valamint a munkaerőpiacra történő beilleszkedését.

3.14

Ösztönözni kell, hogy a harmadik országbeli állampolgárok olyan munkahelyekhez férhessenek hozzá, amelyek a munkát az oktatással és a képzéssel ötvözik. A szóban forgó irányelv által szabályozott helyzetben lévő személyek alkalmazására és munkafeltételeire vonatkozóan meg kell erősíteni az egyenlő bánásmód elvét.

3.15

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőség kérdését, és oly módon dolgozzák ki programjaikat, hogy ösztönözzék a nők ezekben való nagyobb arányú részvételét. Prioritásként kell tekinteni erre a célkitűzésre a diákok, különösen pedig a kutatók mobilitását illetően.

3.16

Az EGSZB arra kívánja ösztönözni a tagállamokat és az európai intézményeket, hogy a kutatáson, az oktatáson és a munkavállaláson túl a lehetséges kölcsönhatások tágabb körét vegyék figyelembe. Az európai térségben a művészeti alkotás és a kreatív iparágak az integráció, a szociális haladás és a gazdasági fejlődés egyik tényezőjét jelentik.

3.17

Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, a tagállamokat és az Európai Parlamentet, hogy a tanulmányok, kutatás vagy au pair tevékenység céljából belépési jogot kapott harmadik országbeli állampolgárok esetében erősítsék meg a munkahelyen nyújtott védelmet, azt az esetet is ideértve, ha e személyek jelen vannak a munkaerőpiacon. Különösen lényegesnek tartja, hogy a hallgatókra, a kutatókra és az au pair tevékenységet folytatókra vonatkozóan megszüntessenek minden kivételt a 2011/98/EU irányelv rendelkezései alól az egyenlő bánásmódot illetően.

4.1

Az EGSZB úgy véli, hogy helyénvaló lenne oly módon kiterjeszteni az irányelv általános alkalmazási körét, hogy az a javadalmazásban részesülő gyakornokokra és az au pair tevékenységet folytatókra is vonatkozzon.

4.2

Az EGSZB megítélése szerint a gyakorlatban még számos eljárásbeli és intézményes akadály áll a mobilitás útjában. Ezek főként a vízummegadási eljárásokra vonatkoznak, amelyek hosszadalmasak, kiszámíthatatlanok, sőt önkényesek. Nagyon sokba kerülnek a kérvényezőknek, ami szinte elérhetetlenné teszi a vízumokat. A követségekre vagy a konzuli hivatalokba való bejutás sokszor korlátozott. Alaposan ki kell értékelni a vízummegadási eljárások előtt álló akadályokat – függetlenül azok természetétől – és meg kell határozni az azokat megszüntetni képes intézkedéseket. A vízummegadási eljárásoknak egyszerűnek, igazságosnak, hozzáférhetőnek és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük.

4.3

A magánszektor jelentős szerepet tölt be a kutatások finanszírozásához és fejlesztéséhez kapcsolódó célkitűzések megvalósításában. A vállalatoknak proaktív megközelítést kell alkalmazniuk a kutatók vonzása érdekében. Hasonlóképpen, a tagállami hatóságoknak a magánintézményekkel és -vállalatokkal együttműködésben konkrét intézkedéseket kellene kidolgozniuk, amelyek megszüntetik a harmadik országbeli állampolgárok integrációs folyamatát gátló gyakorlati tényezőket. A bankszámlanyitási eljárás például hosszadalmasnak és összetettnek bizonyulhat.

4.4

Az EGSZB megjegyzi, hogy az önkéntes tevékenységet végezni kívánó személyek számára a vízum megszerzése eljárási nehézséget okoz. Tevékenységük ugyanis különleges, amely nem kapcsolható egy adott munkához vagy tanulmányhoz, ugyanakkor bizonyos mértékben mindkét dimenziót felöleli. Az önkéntességet hivatalosan is a vízum megadását megindokló tevékenységként kellene elismerni.

4.5

Ennek keretében az EGSZB szerint hasznos lenne, ha a helyi és regionális önkormányzatokat bevonnák ezekbe az erőfeszítésekbe.

4.6

Egyébiránt üdvözli azt a rendelkezést, amely lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy előnyösebb feltételeket biztosítsanak az irányelvjavaslat alkalmazási körébe tartozó személyek számára, ugyanis lehetővé teszi ezen országoknak, hogy konkrét politikákat dolgozzanak ki a harmadik országbeli állampolgárok bevonzása érdekében. Még ha az irányelv alkalmazási hatálya nem is módosul, a tagállami politikáknak nem szabadna megkülönböztetést alkalmazniuk az állampolgárok bizonyos kategóriáival vagy egyes állampolgárokkal szemben.

4.7

E politika keretében az EGSZB támogatja a mobilitási partnerségek kialakítását, és hangsúlyozza, hogy javítani kell az EU és a harmadik országok közötti együttműködést a „tudásáramlás” tényleges biztosítása érdekében. Elfogadhatatlan, hogy az európai uniós oktatás és a kutatás azáltal fejlődjön, hogy megfosszuk a harmadik országokat saját polgáraik kompetenciáitól. Az európai bizottsági javaslat nem jelzi világosan, hogy milyen konkrét fellépéseket terveznek erre vonatkozóan.

4.8

A hallgatók, és az új kategóriát jelentő javadalmazásban részesülő gyakornokok helyzetét illetően az EGSZB egyetért a javaslattal, amely szerint lehetővé kell tenni számukra, hogy három és hat hónap közötti időszakokra egy második tagállamban tartózkodjanak, amennyiben eleget tesznek a vizsgált irányelvben meghatározott általános feltételeknek.

4.9

Az EGSZB egyetért azzal, hogy megkönnyítik a tanulók munkaerőpiacra történő bejutását az irányelvben meghatározott feltételek mellett, amely legalább heti 20 órás munkalehetőséget biztosít számukra. A szociális partnerekkel folytatott szociális párbeszéd keretében minden tagállam meghatározza, hogy hetente legfeljebb hány óra, illetve évente legfeljebb hány nap vagy hónap engedélyezett ilyen tevékenység folytatására, amely pedig nem lehet kevesebb, mint heti 20 óra, illetve az éves szinten ennek megfelelő nap vagy hónap. Mivel elsődleges prioritásuk továbbra is tanulmányaik befejezése marad, az engedélyezett munkavégzési időszak hosszát olyan szintre kell korlátozni, amely lehetővé teszi számukra ennek a kötelességüknek a teljesítését. A tanulmányok előrehaladását rendszeres időközönként bizonyítani kellene.

4.10

Az EGSZB rámutat annak az elvnek a fontosságára, hogy a harmadik országbeli állampolgárokat a befogadó tagállamok állampolgáraival egyenlő módon kell kezelni az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében.

4.11

A gazdasági migrációról szóló, 2006-ban elfogadott zöld könyvre (1), illetve a 2008-ban bevezetett összevont engedélyre (2) vonatkozó véleményeiben az EGSZB amellett foglalt állást, hogy a legális bevándorlók a munkahelyükön való egyenlő bánásmódon túl – legyen szó munkavégzési feltételekről, fizetésről, elbocsátásról, a munkahelyi egészségügyi és biztosítási rendelkezésekről vagy az egyesülési szabadságról –, az általános és a szakmai képzésre is jogot nyerjenek.

4.12

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országbeli állampolgárok alapvető jogait a gyakorlatban is tiszteletben tartsák.

4.13

Az EGSZB úgy véli, hogy a kommunikáció lényeges elem e politika sikerének biztosításában. A tagállamoknak és az európai intézményeknek kommunikálniuk kell a harmadik országbeli polgárokkal, és hozzáférést kell biztosítaniuk számukra a minőségi információkhoz.

4.14

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság folytatni fogja az európai civil társadalom és az európai intézmények között kapcsolatot tartó intézményként végzett tevékenységét, emellett pedig továbbra is támogatni kívánja a bevándorlás és az integráció területén bevált gyakorlatokat.

21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/54

1.1

Az EGSZB megállapítja, hogy a Szerződés által rögzített négy alapvető szabadság közül a munkavállalók szabad mozgása az, melynek gyakorlása máig a legnagyobb akadályokba ütközik.

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának akadályok és hátrányos megkülönböztetés nélküli gyakorlása elősegíti az alapvető jogok védelmét, javítja az EU versenyképességét, a vállalatok termelékenységét és a munkahelyek minőségét, ami az Európa 2020 stratégia egyik alappillére.

1.3

A munkavállalók Európán belüli szabad mozgása az Unió egyik politikai prioritása, és az is kell hogy maradjon. Az EGSZB megítélése szerint az irányelv elősegíti majd az igazságos és kiegyensúlyozott mobilitást.

1.4

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság irányelvjavaslatát, amely elősegíti, hogy a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárokat egyenlő bánásmódban részesítsék és állampolgárságuk alapján ne lehessen őket hátrányosan megkülönböztetni. A mobilitást azonban más akadályok is nehezítik, amint azt az EGSZB más véleményeiben kifejtette.

1.5

A mobilitást még nehezítő akadályok további leépítése érdekében olyan újabb intézkedéseket kellene hozni, amelyek célja, hogy érthető és az egyes országok nyelvén megfogalmazott szociális és munkajogi információkat bocsássanak a mobil munkavállalók rendelkezésére. Ezenkívül be kellene vezetni a munkavállalók tanácsadáshoz való jogát. A megfelelő tanácsadói struktúráknak hálózatban, szorosan együtt kellene működniük a szociális partnerekkel és az EURES-szel, és biztosítaniuk kellene, hogy a mobil munkavállalók már a származási országukban tájékoztatást kapjanak a célország szociális és jogi helyzetéről.

1.6

Az EGSZB egyetért azokkal a célokkal, melyeket az Európai Bizottság az irányelv révén kíván elérni, ilyen például a munkavállalók és családjaik egyenlő bánásmód elvéből fakadó jogainak védelme a foglalkoztatás és a különféle szociális jogok területén, közigazgatási és bírósági eljárások révén; az egyesületek, szervezetek vagy egyéb jogi személyek fellépése; támogató és felügyeleti struktúrák létrehozása tagállami szinten; a szociális párbeszéd; valamint a vállalatok és a munkavállalók jobb tájékoztatása. Az EGSZB nagyra értékeli, hogy a nemzeti jogrendbe való átültetésre a helyi jogi eljárások és gyakorlatok tiszteletben tartásával kerül sor.

1.7

Az EGSZB támogatja, hogy a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásával és a mobilitással kapcsolatos tájékoztató és tanácsadó szolgáltatásokat vezessenek be a munkavállalók támogatására, ugyanakkor a munkaadókat is megfelelően tájékoztatni kellene.

1.8

Az EGSZB támogatja az EURES szerepének módosítására és bővítésére irányuló európai bizottsági erőfeszítéseket, melyeknek célja a mobilitás elősegítése, valamint a készségek és a munkaerő-piaci szükségletek közötti összhang javítása.

2.1

A 2010. májusi Monti-jelentés („Az egységes piac új stratégiája”) hangsúlyozza, hogy a munkavállalók szabad mozgása jogi szempontból sikernek tekinthető, ám az egységes piac négy alapszabadsága közül ezzel élnek a legkevesebben. Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso által ismertetett 2010–2014-es politikai iránymutatásokban is tükröződik, hogy szakadék húzódik az elmélet és a gyakorlat között.

2.2

Az Európai Bizottság irányelvjavaslatot terjesztett elő azzal a céllal, hogy javítsa az uniós jogszabályok alkalmazását, és megkönnyítse a mozgásszabadság keretében a munkavállalóknak biztosított jogok érvényesítését. A Szerződés és a vonatkozó uniós jogszabályok minden uniós polgárnak jogot biztosítanak arra, hogy munkavállalási és letelepedési céllal szabadon mozogjanak a tagállamok között, védik őket a foglalkoztatás kapcsán az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetéssel szemben, és egyenlő bánásmódot garantálnak a számukra.

2.3

Az utóbbi években három cselekvési tervet (1) léptettek életbe a munkavállalók mobilitásának előmozdítására (1997-ben, 2002-ben és 2007-ben). Ennek ellenére az európai munkavállalóknak csak 3 %-a él az Unión belüli mobilitáshoz való jogával. Az Európai Bizottság, a Parlament, a Régiók Bizottsága, az EGSZB és a szociális partnerek már szóvá tették e jog gyakorlását megnehezítő akadályokat:

2.4

A fenti problémák következtében az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés ma is sokszor súlyos akadályt jelent az uniós migráns munkavállalók számára.

2.5

Az Európai Bizottság széles körű konzultációt végzett a tagállamok, a szociális partnerek, a civil társadalom és a szakosodott ügynökségek körében, és azt a következtetést vonta le, hogy a munkavállalók szabad mozgáshoz való joga leginkább egy irányelv segítségével érvényesíthető, mellyel elérhető, hogy a Szerződés (EUMSZ) 45. cikke és a 492/2011/EU rendelet 1–10. cikke által a polgárokra ruházott jogokat mindenhol egységesen alkalmazzák.

2.6

Az irányelv alkalmazási köre a 492/2011/EU rendeletben foglalt, a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos szempontokra terjed ki, melyek egyenlő bánásmódot és diszkriminációmentességet garantálnak az alábbi területeken:

2.7

Az irányelv az alábbiakra kötelezi a tagállamokat: