12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/1

1.1

Az EGSZB e feltáró véleményének célja, hogy megvilágítsa, hogy az állami vállalatok milyen különleges módon járulhatnak hozzá az EU versenyképességéhez. A vélemény arra törekszik, hogy pontosan meghatározza az európai szakpolitikák és intézmények előtt ezen a téren felmerülő egyedi kihívásokat.

1.2

E vélemény a Szerződések keretébe illeszkedik, amelyek kiterjedt mérlegelési jogkört biztosítanak a tagállamoknak általános érdekű szolgáltatásaik meghatározása, szervezése és finanszírozása tekintetében. A Szerződések értelmében a tagállamok hatáskörrel rendelkeznek a közszolgálati feladatokat ellátó vállalatok kiválasztásával és jogállásával (magán-, állami vállalat vagy a köz- és a magánszféra közötti partnerség) kapcsolatban is (1).

1.3

A hatóságok eseti alapon, az adott ágazat elemzésétől, a meghatározott céloktól és feladatoktól, az előmozdítandó hosszú távú megközelítéstől függően dönthetnek arról, hogy fellépésük egyik eszközeként állami vállalatot vesznek igénybe.

1.4

A tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról szóló, 1980. június 25-i 80/723/EGK európai bizottsági irányelv szerint „közvállalkozás”: „minden olyan vállalkozás, amelyre a hatóságok közvetve vagy közvetlenül meghatározó befolyást gyakorolhatnak annak tulajdonosaként, a vállalkozásban fennálló pénzügyi részesedésükön keresztül vagy a vállalkozásra vonatkozó szabályok által.

A hatóságok meghatározó befolyása vélelmezhető abban az esetben, ha ezek a hatóságok, közvetve vagy közvetlenül, egy vállalkozással kapcsolatban:

1.5

Történelme során mindegyik európai ország hozott létre állami vállalatokat közvetlenül, vagy magánvállalatok államosítása vagy helyi közigazgatási szervek általi kezelésbe vétele útján. Ezt számos különféle okból tették:

1.6

Az állami vállalatok eredményességének, hatékonyságának és adott esetben megreformálásuk szükségességének mérése nem korlátozódhat a gazdasági tevékenységek szokásos jövedelmezőségi mutatóira, hanem a hatóságok által részükre kijelölt összes célkitűzésre és feladatra is ki kell terjednie.

1.7

A hivatalos uniós meghatározás szerint a versenyképesség „az állampolgárok életszínvonalának tartós javítására, és a részükre magas szintű foglalkoztatás és társadalmi kohézió biztosítására való képesség”.

1.8

Az Unió termelékenysége minden évben valamelyest csökken. Ez a lassulás egyet jelent a versenyképesség romlásával. A visszaesés árulkodó jelei között szerepel az elégtelen innováció, továbbá az infrastruktúrába, a technológiába és a humán tőkébe való beruházások hiánya.

1.9

Az Európai Unió versenyképessége és vonzereje tehát az infrastruktúrák, az oktatás és képzés, a kutatás-fejlesztés, az egészségügy és a szociális védelem, a környezetvédelem stb. területén végrehajtott beruházásoktól függ; ezek mind olyan területek, amelyeken a közhatóságok beavatkozási eszközként igénybe vehetik többek között az állami vállalatokat is.

1.10

Azonban az állam, illetve a regionális vagy helyi hatóságok nem magától értetődően erényesek, és az is előfordul, hogy az állami vállalatok nem teljesítik kötelezettségeiket, melynek okai a következők lehetnek:

1.11

Az illetékes hatóság defenzív vagy offenzív stratégia alá rendelheti az állami vállalatot:

1.12

Ebből következik, hogy a hatóság a stratégiai irányvonalak meghatározásáért felelős, míg a vállalatvezetés nagy autonómiával rendelkezik az irányítás terén. A hatóságnak ugyanakkor gondoskodnia kell a tényleges állami ellenőrzésről és a valódi állami szabályozásról, amihez az állami vállalatok irányításának az összes érintett fél, valamint a vállalati dolgozók képviselőinek részvételén kell alapulnia.

1.13

Ami a tagállamok által az állami vállalataikkal elvégezetett általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat illeti, e vállalatok olyan ipari vagy kereskedelmi jellegű tevékenységeket folytatnak, amelyek gyakran közvetlenül versengenek más vállalatok tevékenységeivel.

1.14

A liberalizált és versengő környezetben működő állami vállalatok közül elsősorban a hálózatos iparágakat (villamos energia, gáz, elektronikus távközlés, közlekedés, posta) kell megemlíteni, amelyek elérhetősége és folyamatos, jó minőségű és megfizethető árú szolgáltatása nemcsak a polgárok számára, hanem a magánvállalkozások többsége számára is nélkülözhetetlen. Ezért ezek alapvető szerepet töltenek be a tagállamok nemzetgazdasága és globális versenyképessége szempontjából. Ez más ágazatokra, például az audiovizuális, a lakás-, az egészségügyi vagy szociális ágazatokra is igaz, ahol piaci tökéletlenségek miatt nem minden polgár tudja megfelelően érvényesíteni az alapvető jogait.

2.1

Levelében a jövőbeli litván elnökség különösen azt kérte, hogy a hangsúlyt az állami vállalatok hatékonyságának növelésére, valamint a nemzeti versenyképesség szempontjából betöltött nagy jelentőségükre helyezzük. A jövőbeli litván elnökség a jelenlegi helyzetről, illetve a helyes (vagy helytelen) gyakorlatokról szóló elemzést kér, amely uniós szinten mindeddig hiányzik, amint egy az ilyen típusú vállalatok hatékonyságának a gazdaságpolitikai koordinációval és a vállalatok által a belső piacra gyakorolt hatásokkal összefüggésben történő értékelésével kapcsolatos strukturális reform is.

2.2

Bár az európai uniós szintű jogszabályok az állami vállalatok tevékenységének csak bizonyos, specifikus területeit érintik (állami támogatások és általános gazdasági érdekű szolgáltatások), az állami vállalatok reformjával kapcsolatban a jövőbeli litván elnökség azt javasolja, hogy az uniós szintű kezdeményezések korlátozódjanak a nem jogalkotási intézkedésekre, valamint azt, hogy ne tűzzenek ki célokat az új jogszabályi kerettel kapcsolatban. Az állami vállalatok esetleges privatizációjának a továbbiakban is a tagállamok kizárólagos hatáskörében kellene maradnia.

2.3

Végül a jövőbeli litván elnökség sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy eleddig az Európai Bizottság létező vagy tervezett kezdeményezései és dokumentumai nem vizsgálják átfogó módon az állami vállalatok reformját, kezelését, hatékonyságuk javítását, illetve a versenyképességhez és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához való hozzájárulásukat. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament mindeddig összesen két szempontra összpontosított: az állami támogatásokkal és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos szabályok tiszteletben tartására.

3.1

Az EGSZB csak támogatni tudja a jövőbeli litván elnökség azon kérését, hogy készüljön elemzés a jelenlegi helyzetről, illetve a helyes (vagy helytelen) gyakorlatokról, valamint hogy kerüljön sor egy olyan strukturális reformra, amely a gazdaságpolitikával és a belső piacra gyakorolt hatásukkal összefüggésben az ilyen típusú vállalatok hatékonyságának értékelésére irányul.

3.2

A Szerződésekből következően az Unió és a tagállamok fokozottan felelősek azért, hogy őrködjenek az általános gazdasági érdekű szolgáltatások megfelelő működése felett, és ennek érdekében többek között folyamatosan fejlesszék e szolgáltatások teljesítményértékelését. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, a teljesítményértékelések nem tudnak hozzájárulni a polgárok és a gazdaság igényeinek kielégítéséhez nemzeti és uniós szinten.

3.3

Az értékelés célja, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások eredményességét és hatékonyságát növelje, és e szolgáltatásokat a polgárok és vállalatok változó igényeihez igazítsa. Ezenfelül a hatóságokat el kell látnia a legmegfelelőbb választást lehetővé tevő információkkal. Fontos szerepe továbbá, hogy harmonikusan valósuljon meg a piac és a közérdek, valamint a gazdasági, szociális és környezeti célok közötti döntéshozatal.

3.4

„Az általános érdekű szolgáltatások független értékelése” című véleményében (2) az EGSZB konkrét javaslatokat tett arra, hogy közösségi viszonylatban meghatározásra kerüljenek az adatok cseréjének, összevetésének és összehasonlításának szabályai. Az Unió feladata lesz tehát, hogy – a szubszidiaritás elvének és a reformszerződéshez csatolt jegyzőkönyvben felsorolt elvek tiszteletben tartása mellett – lendületet adjon a független értékelésnek. Ezt azáltal érheti el, ha az érintettek képviselőivel folytatott párbeszéd során kidolgoz egy európai szinten harmonizált, közös mutatókra épülő értékelési módszert, valamint meghatározza annak működési eszközeit.

3.5

Azt vizsgálva, hogy az állami vállalatok hogyan tudnának még jobban hozzájárulni az Unió gazdasági fellendüléséhez és versenyképességéhez, az EGSZB több véleményben is foglalkozott az európai általános gazdasági érdekű szolgáltatások kérdésével.

3.6

2001. október 8. óta létezik az európai részvénytársaság statútuma. A 2004. október 8. óta alkalmazható statútum a több tagállamban működő vállalatoknak lehetőséget ad arra, hogy egyetlen, a közösségi jog hatálya alá tartozó társasággá alakuljanak át, és ezáltal azonos szabályokat, egységes irányítási és beszámolási rendszert alkalmazzanak. A statútumot alkalmazó társaságoknak ekkor nem kell igazodniuk azon tagállamok nemzeti jogszabályaihoz, amelyekben leányvállalatuk van, és ezáltal csökkennek az adminisztratív költségeik.

3.7

Ennek megfelelően meg kellene vizsgálni az „európai közvállalkozás statútumának” bevezetését, ahogyan azt az Európai Bizottság a ma már „de facto európai közvállalatnak” minősülő Galileo (3) kapcsán 2011-ben felvetette.

3.8

Az európai közvállalatokat különösen a Szerződésekben közös politikaként meghatározott, nagy transzeurópai infrastruktúra-hálózatok esetében tartjuk elképzelhetőnek az energiaügy vagy a közlekedés terén. Ezekben az ágazatokban együttműködhetnének a nemzeti vagy a helyi vállalkozásokkal, hogy a Lisszaboni Szerződésben foglalt új rendelkezéseket és hatásköröket – különösen az Unió energiapolitikája terén (az EUMSZ 194. cikke) – végrehajtsák.

3.9

Az „Egy biztonságos, fenntartható és versenyképes európai energiahálózat felé” című zöld könyvről szóló véleményében (4) az EGSZB azt az óhaját fejezte ki, hogy készüljenek tanulmányok egy a polgárokat szolgáló európai általános érdekű energiaszolgáltatás lehetőségével és megvalósíthatóságával kapcsolatban, közös koncepciót alkalmazva az árak, az adók, a pénzügyi szabályok, a biztonság, a folyamatosság, a gazdasági fejlődés és az éghajlatvédelem tekintetében.

3.10

Ugyanebben a zöld könyvben az Európai Bizottság támogatja az európai földgázhálózati rendszerüzemeltető gondolatát, amely olyan független társaság fokozatos létrehozásával valósulna meg, amely az egész Európára kiterjedő egységes földgázszállítási hálózatot irányítaná.

3.11

Az ilyen közösségi szolgáltatások a szolgáltatójuk jogállásától függetlenül (állami, magánvállalat, köz- és magánszféra közötti partnerség) olyan alapvető fontosságú, multinacionális vagy transznacionális területeken jelenthetnek hozzáadott értéket, mint az energiaellátás biztonsága, a vízforrások megóvása, a biológiai sokféleség megőrzése, a levegőminőség fenntartása, a belső és külső biztonság stb. Ennek feltétele, hogy ezek a szolgáltatások hatékonyabban legyenek elláthatók uniós szinten, mint nemzeti vagy helyi szinten.

3.12

Ezzel összefüggésben az EGSZB támogatja a köz- (Unió és tagállamok) és magánszféra közötti partnerségeket az energiaellátás biztonságának fokozása, valamint az összekapcsolt energiahálózatok (gáz, villamos energia, kőolaj) integrált irányításának megteremtése érdekében. Javasolja továbbá, hogy alakítsanak ki tengeri szélerőmű-hálózatot, és hogy a szélerőműveket kapcsolják be a szárazföldi hálózatba, ami jelentősen csökkenthetné a működési és beruházási költségeket, és a földgáztársaságokat fokozottabban ösztönözné arra, hogy új hálózati projektekbe ruházzanak be (5).

3.13

Az egyes tagállamok – például az energiaszerkezet meghatározására vonatkozó – hatáskörén belül azok a szociális és társadalmi kérdések, amelyeket a természeti erőforrások vagy az atomenergia kezelése és használata, az éghajlatváltozás, a fenntartható gazdálkodás és a biztonság vetnek fel, túlmutatnak a hagyományos értelemben vett államhatárokon, és csupán az általános érdek és a megfelelő szolgáltatások európai szintű koncepciójával lehet kielégítően megoldani őket.

3.14

Felmerül még az európai végrehajtó ügynökségek gazdasági tevékenységeinek kérdése is.

3.15

Jelenleg hat ilyen ügynökség létezik (6), és ezek a 2007–2013 közötti időszakban hozzávetőleg 28 milliárd eurót kitevő programokat fognak össze. E programok többsége olyan területekhez tartozik, amelyekben az EU hatáskörrel rendelkezik a tagállamok támogatására.

3.16

Ezek a végrehajtó ügynökségek egyrészről tekinthetők úgy, hogy az Európai Bizottság egyes feladatköreit kiszervezett formában végzik, és ezért felmerül az a kérdés, hogy valójában milyen mértékben függetlenek, míg másrészről a feladataik és felelősségi köreik miatt közvetlenül beavatkoznak gazdasági és társadalmi tevékenységekbe. Vajon tényleg olyan messze vagyunk a gazdasági tevékenységnek és a vállalkozásnak az Európai Unió Bírósága által megállapított átfogó meghatározásától?

12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/5

1.1

Az EGSZB üdvözli azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az elmúlt évtizedben a szerb kormányok az ország gazdaságának és intézményeinek megreformálásáért tettek, és Szerbia EU-hoz történő csatlakozásának folyamatát a megkezdett reformok megszilárdítására és hatékony megvalósítására vonatkozó lehetőségnek tekinti. Hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a civil társadalmat bevonják a szerb jogszabályoknak az uniós acquis-val történő harmonizálásába. Szerbia kormányát és az uniós intézményeket arra kéri, hogy fokozzák a civil szervezeteknek nyújtott támogatásukat, és szorosan vonják be őket az uniós csatlakozáshoz vezető közeljövőbeli lépésekbe.

1.2

Az EGSZB üdvözli az Európai Tanács azon döntését, mely szerint legkésőbb 2014 januárjáig megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások Szerbiával. Gratulál Belgrádnak és Pristinának A kapcsolatok normalizálására vonatkozó első elvi megállapodás aláírásához (2013. április 19., Brüsszel), illetve ennek májusban elfogadott végrehajtási tervéhez. Most mindkét felet arra kéri, hogy – az EU támogatásával – hajtsák végre a megállapodást. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil szervezeteket be kell vonni a megvalósítási szakaszba, mivel döntő módon hozzájárulhatnak a megbékéléshez.

1.3

Az EGSZB arra ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy mind a politikaformálás korai szakaszaiban, mind a megvalósítási szakaszban több nyilvános meghallgatást és konzultációt is szervezzenek a civil szervezetek részvételével. Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy vonják be őket a reformfolyamat lényeges elemeinek megtárgyalásába, mint amilyen a jogállamiság, a regionális együttműködés és megbékélés, a társadalmi-gazdasági fejlődés, a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a kisebbségi jogok és a megkülönböztetések elleni küzdelem.

1.4

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a kormány fordítson kiemelt figyelmet az emberkereskedelem, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre. Arra is rámutat, hogy a kormánynak el kell ismernie, hogy az emberi jogok védelmezőit és a szervezett bűnözés ellen küzdő civil szervezetek aktivistáit megilleti a biztonság, és ezt garantálnia kell számukra.

1.5

Az EGSZB rámutat, hogy bár számottevő haladás történt a befogadóbb társadalom kialakítása terén, még sokat kell tenni egy olyan társadalom felépítéséért, amelyben nemétől, szexuális orientációjától, eredetétől és vallásától függetlenül mindenki egyenlő. Az EGSZB arra kéri a kormányt, hogy haladéktalanul hajtsa végre a 2013 júniusában elfogadott diszkriminációellenes stratégiát. Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság (EB) – a civil szervezetekkel szorosan együttműködve – az elért eredményekről szóló éves növekedési jelentéseinek segítségével kísérje figyelemmel a stratégia megvalósítását.

1.6

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy a civil társadalommal való együttműködésért felelős kormányhivatalt bevonták az uniós csatlakozásért felelős koordinációs szerv miniszterelnöki szakértői csoportjába. Az EGSZB azt is üdvözli, hogy civil szervezetek, így a szociális partnerek képviselői is, részt vesznek az uniós integráció miniszterelnöki tanácsának munkájában. Ez helyes gyakorlat, amelyre támaszkodva mérlegelni kellene, hogy civil szervezetek, köztük a szociális partnerek is helyet kapjanak Szerbiának a jövőbeli csatlakozásról tárgyaló küldöttségében. Gondoskodni kellene arról, hogy rendszeresen, széles körben kikérjék a civil szervezetek véleményét a legfontosabb közös álláspontok és ajánlások feltérképezése végett. Fontos, hogy civil szervezetekhez tartozó szakértők felkérést kapjanak arra, hogy csatlakozzanak néhány, a koordinációs szerv szakértői csoportján belül működő szakértői alcsoporthoz.

1.7

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az IPA II révén fokozza a civil szervezetek kapacitásépítéséhez nyújtott támogatását, és nagyobb mértékben segítse a – nemcsak a civil szervezetek között, hanem a civil szervezetek és a hatóságok között is működő – partnerségeket. A Civil Társadalmi Eszköz keretében hozzáférhető alapokat bővíteni kellene, és több, a szociális partnerek által végrehajtott projektet kellene támogatni velük. Továbbra is kiemelt feladatnak kellene tekinteni, hogy a projektek kiválasztására és megvalósítására vonatkozó egyszerűsített eljárások előmozdításával, valamint intézményi támogatások akár többszöri folyósításával kiépítsék a civil szervezetek azon képességét, hogy hathatósan részt vehessenek az EU integrációs folyamatában. Nemcsak a pénzügyi támogatás kívánatos, hanem a civil társadalom és a hatóságok közötti párbeszéd fejlesztésére szolgáló mechanizmusok támogatása is.

1.8

Az EGSZB arra buzdítja az EU szerbiai delegációját, hogy továbbra is engedélyezze, hogy nagyobb civil szervezetek továbbadhassanak támogatásokat kisebb civil szervezeteknek, mert ez egy lépés abba az irányba, hogy ezek a pénzügyi alapok a civil szervezetek szélesebb közössége számára is hozzáférhetők legyenek.

1.9

A civil társadalom fejlesztési stratégiájának kulcselemeként tovább kell növelni a közkiadások átláthatóságát, és javítani kell a civil szervezetek által megvalósított uniós projektek társfinanszírozásának tervezésére és folyósítására vonatkozó mechanizmust, a társfinanszírozást pedig bővíteni kell.

1.10

Az EGSZB arra kéri a szerb kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit egy olyan intézményi és jogalkotási keret létrehozására, mely kedvez a civil társadalom fejlődésének és fenntarthatóságának. Az EGSZB azt javasolja, hogy fontolják meg egy „százaléktörvény” bevezetését, amelynek révén jótékonysági célból jövedelemadójuk egy részét a polgárok civil szervezeteknek juttathatják (a közép- és kelet-európai országokban létező modell alapján), továbbá mérlegeljék az egyéni és a vállalati karitatív tevékenységekre vonatkozó adóösztönzők bevezetését.

1.11

Az EGSZB azt javasolja, hogy vizsgálják felül a közelmúltban elfogadott közbeszerzési törvényt, amely megnehezíti a civil szervezetek részvételét a közbeszerzési pályázatokon. A törvény kötelező pénzügyi garanciákat vezet be, melyek nyújtására a civil szervezetek nem képesek. Ez meggátolhatja, hogy részt vegyenek közbeszerzési eljárásokban, mégpedig nemcsak a szociális szolgáltatások, hanem az egészségügyi és oktatási szolgáltatások területén is.

1.12

Az EGSZB arra kéri a szerb kormányt, hogy dolgozzon ki átfogó stratégiát a szürke gazdaság elleni küzdelemre és e gazdaság korlátozására. Ez javítaná az ország pénzügyi helyzetét, megakadályozná a tisztességtelen versenyt, és így kedvezőbb gazdasági környezetet teremtene, garantálva ugyanakkor, hogy jobban tiszteletben tartsák a munkavállalók szociális jogait. Egyben elősegítené, hogy helyreálljon az intézményekbe vetett bizalom, és előmozdítaná a jogállamiság érvényesülését.

1.13

Az EGSZB hangsúlyozza a szociális párbeszéd fontosságát, és az összes érintettet arra kéri, hogy a lehető legjobban használja ki a meglévő intézményeket, különösen a Szociális és Gazdasági Tanácsot. Arra kéri a kormányt, hogy továbbra is mozdítsa elő a Szociális és Gazdasági Tanács tevékenységét, és minden olyan szakpolitikával kapcsolatban rendszeresebben kérje ki a véleményét, amelyhez a munkáltatóknak és a foglalkoztatottaknak jogos érdekeik fűződnek. Az EGSZB úgy véli, hogy rendszeres és strukturált jellegű, nem pedig rögtönzött szociális párbeszédre van szükség, amelyet ezenkívül hatékonyabbá és eredménycentrikusabbá kellene tenni.

1.14

Az EGSZB azt kéri, hogy a szociális párbeszéd előmozdítása tartozzon az uniós intézmények Szerbiával kapcsolatos prioritásai közé, és hogy ez az országgal kapcsolatos valamennyi európai bizottsági programban tükröződjön. Így tehát nagyobb mértékben be kellene vonni a Szociális és Gazdasági Tanácsot a munkákba, sőt, a csatlakozási tárgyalások minden szakaszába is hivatalosan be kellene vonni, és ki kellene kérni a véleményét, akárcsak az EU és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás megvalósításának nyomon követése esetében is. A tanács várhatóan észrevételekkel és véleményekkel gazdagítja az uniós intézményeket, amikor ezek Szerbia uniós csatlakozás felé történő előrehaladását értékelik.

1.15

Az EGSZB úgy véli, hogy a Szociális és Gazdasági Tanács regionális struktúráira támaszkodva regionális és helyi szinten tovább kellene ösztönözni a szociális párbeszédet. Ágazati szinten is – különösen a magánszektorban – módszeresebben ki kellene bontakoztatni. Ha minél több kollektív ágazati megállapodást írnának alá – és alkalmaznának –, az stabilizálná a munkaügyi kapcsolatokat Szerbiában. A helyi és nemzeti hatóságokat rendszeresen emlékeztetni kellene a szociális párbeszéd előnyeire és fontosságára.

1.16

Az EGSZB megjegyzi, hogy felállítottak egy háromoldalú munkacsoportot a munkaügyi jogszabályok felülvizsgálatára, beleértve a sztrájktörvényeket, a szakszervezetek bejegyzéséről és a szociális partnerek reprezentativitásáról szóló törvényt. Az EGSZB arra kéri a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO) és az Európai Bizottságot, hogy támogassák ezt a folyamatban levő munkát, amelynek az a célja, hogy a szerbiai jogszabályokat és joggyakorlatot teljesen összhangba hozza a nemzetközi és európai normákkal.

1.17

Az EGSZB szerint az uniós támogatási programok prioritásainak részeként erősíteni kellene a szociális partnereknek azt a lehetőségét, hogy aktívan részt vehessenek a szociális párbeszédben. Támogatásra van szükségük ahhoz, hogy képesek legyenek hatékonyan részt venni valamennyi gazdasági, szociális és jogi kérdés – beleértve az uniós csatlakozási tárgyalásokat – megvitatásában. Erősíteni kell szervezeti struktúráikat, belső kommunikációjukat és azt a képességüket, hogy szolgálni tudják tagjaikat.

1.18

Az EGSZB rámutat, hogy Szerbiában még mindig rendszeresen megsértik a munkavállalók alapvető jogait, és hogy az e jogsértések megelőzésére, illetve szankcionálására szolgáló mechanizmusok nem elég hatékonyak. Az EGSZB arra kéri a szerb kormányt, hogy vizsgálja felül a munkaügyi viták békés rendezését elősegítő hivatal működését. Az EGSZB annak megfontolását javasolja, hogy a munkaügyi viták kezelésére hozzanak létre szakosított bíróságokat. Az EGSZB továbbá arra kéri az Európai Bizottságot, hogy éves jelentései tartalmazzanak egy, a szakszervezetek jogairól és a munkavállalók alapvető jogairól szóló fejezetet, amelyet a nemzeti és uniós szakszervezetekkel, valamint az ILO-val intenzíven konzultálva állítanának össze.

1.19

A szerb női vállalkozók az egész balkáni régióban jelentős szerepet játszanak, és hatékony hálózatokkal rendelkeznek. Jelenleg egy kohézión alapuló regionális megközelítés bontakozik ki a női vállalkozások helyi szintű továbbfejlesztésre céljából. Az EGSZB azt javasolja, hogy az uniós, regionális és nemzeti szint fokozza támogatását a gazdasági és szociális előnyök gyors növelése végett. Ezenkívül el kell ismerni, hogy gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt szükség van a szerbiai női vállalkozások támogatására.

1.20

Az EGSZB azt javasolja, hogy az EGSZB és a szerb civil szervezetek együttműködése érdekében állítsanak fel egy EU – Szerbia civil társadalmi vegyes bizottságot. Ezt a lépést akkor kellene megtenni, amikor hivatalosan megkezdődnek Szerbia uniós csatlakozási tárgyalásai. A vegyes bizottság révén a két fél civil szervezetei elmélyültebb párbeszédet folytathatnak egymással, és észrevételeket tehetnek a politikai hatóságoknak a csatlakozási tárgyalások fejezeteiről.

2.1

Az elmúlt évtizedben Szerbia óriási erőfeszítéseket tett intézményeinek, jogi kereteinek és gazdasági szabályozásának megreformálására, hogy megfeleljen a nemzetközi és az uniós normáknak, és előmozdítsa a nyitott és hatékony piacgazdaság fejlődését.

2.2

A Szerbia és az EU közötti stabilizációs és társulási megállapodás (STM) 2008-as aláírása világosan jelezte, hogy a szerb kormány az uniós csatlakozás mellett döntött, és az aláírás új lendületet adott a reformfolyamatnak. 2010-ben hatályba lépett egy, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló időközi megállapodás (az STM részeként).

2.3

A 2012-ben hivatalba lépő új kormány megerősítette Szerbiának az uniós csatlakozás iránti elkötelezettségét. Gyakorlati lépéseket tett a már bevezetett reformok folytatására, különösen a korrupció elleni küzdelmet, a jogállamiság megszilárdítását, a kisebbségi jogok védelmét és a gazdasági fellendülést állítva előtérbe. A regionális együttműködés javítása érdekében tett erőfeszítéseket szintén folytatta.

2.4

2012 decemberében a Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy 2013 tavaszára állítson össze egy jelentést, amelyben értékeli, hogy milyen haladást ért el Belgrád a Pristinával folytatott párbeszéd és az EU-val kapcsolatos reformjai területén. E pozitív ajánlást megfogalmazó jelentés alapján az Európai Tanács 2013. június 28-i ülésén döntött arról, hogy teljesültek a feltételek ahhoz, hogy megkezdődjenek Szerbiával az uniós csatlakozási tárgyalások.

2.5

2013. április 19-én az EU égisze alatt folyó tárgyalások tizedik fordulójában Belgrád és Pristina végre megegyezésre jutott a szerbek által irányított Észak-Koszovó jövőjéről, és aláírták A kapcsolatok normalizálásának elveire vonatkozó első megállapodást. Májusban a két fél elfogadta a végrehajtási tervet. Az EU támogatásával a két fél végrehajtási bizottságot hozott létre.

3.1

Szerbia még átmeneti állapotban levő ország. Bizonyos mértékű privatizációra sor került ugyan, de a gazdaság jelentős részét továbbra is állami vállalatok alkotják, amelyek esetében gyakran égetősen szükséges az átalakítás. A munkanélküliség jelentősen növekedett (2012-ben az aktív lakosság 24 %-ának nem volt állása). A fiatalok megpróbálnak kivándorolni. A népesség idősödik. A lakosság jelentős része továbbra is a mezőgazdaságban dolgozik, és vidéki területeken él, ahol a beruházások hiánya gátolja a hatékony fejlődést. Elterjedt az informális gazdaság, amely aláássa a gazdaság egészét, meggyengíti az állami költségvetést, és semmilyen szociális védelmet sem nyújt a munkavállalóknak. Az esetenként a szervezett bűnözéshez kapcsolódó korrupció nemcsak a gazdasági fejlődést, hanem az intézmények megszilárdítását is akadályozza. Az igazságszolgáltatást feltétlenül meg kell reformálni, ha azt akarjuk, hogy garantálja az egyének és a szervezetek jogainak valódi tiszteletben tartását.

3.2

Szerbia és az EU közötti kapcsolatok: a civil társadalom szerepe című véleményében (2008. május 29.) az EGSZB kiemelte ezeket a különféle problémákat, hangsúlyozva egyben a hatóságoknak a szükséges reformok véghezvitele érdekében tett erőfeszítéseit is. Sok új rendeletet hoztak; új intézmények jöttek létre különösen a szociális partnerekkel és más civil szervezetekkel való párbeszéd kialakítására, és a kisebbségek jogait immár hivatalosan elismerik. Bár ez a folyamat még nem zárult le, a fő problémát most ezeknek az intézményi és jogi változásoknak a gyakorlatba történő átültetése jelenti.

3.3

Szerbia az Európa Tanács 77 szerződését és egyezményét ratifikálta, többek között olyan nagy jelentőségűeket is, mint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről, a nemzeti kisebbségek védelméről, a kínzás megelőzéséről, a gyermekek védelméről és a korrupció elleni fellépésről szóló egyezmények, valamint az Európai Szociális Charta. Nyolc tovább egyezményt szintén aláírtak, de ezek még ratifikálásra várnak, köztük van a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezmény is. Nemzetközi szinten Szerbia 75 ILO-egyezményt ratifikált (73 már hatályban van).

3.4

Amint az Európa Tanács emberi jogi főbiztosa hangsúlyozta (1), ezek közül az egyezmények közül sokkal kapcsolatban még további lépésekre van szükség a megfelelő végrehajtás érdekében. A főbiztos kiemelte a háború alatt eltűnt személyek és erőszakkal lakóhelyük elhagyására kényszerített személyek problémáját, a romák elleni nagyfokú megkülönböztetést, a nők elleni erőszakot és a széles körű homofóbiát.

3.5

Bár 2011 októberében a kormány elfogadott egy médiastratégiát, még mindig előfordulnak az újságírók elleni erőszakos cselekmények és fenyegetések. A médiába történő gazdasági és politikai beavatkozás szintén realitás, amely veszélyezteti a médiák függetlenségét, és megnehezíti az újságírók munkáját. Az is előfordul, hogy a szakszervezetek tagjait zaklatják, vagy elbocsátják állásukból a szakszervezeti tagság miatt.

3.6

Az EGSZB úgy véli, hogy Szerbia számára a reformfolyamat további megszilárdítása, az igazságszolgáltatási rendszer reformja, valamint a polgári, szociális és emberi jogok érvényesítése nyilvánvalóan prioritást jelent. Szerbiával folytatott kapcsolataiban az EU-nak egyértelműen előtérbe kellene állítania ezeket az elemeket. Ez a civil szervezetek számára is nagyon fontos kérdés, ezért minden eszközzel ösztönözni kellene aktív részvételüket.

4.1

A gyülekezési és egyesülési jogot az alkotmány garantálja, és általánosságban elmondható, hogy tiszteletben is tartják őket. Az egyesülési jogot azonban egyre inkább veszélyeztetik az erőszakos nacionalista csoportoktól érkező fenyegetések.

4.2

A szerb civil társadalom túlnyomórészt a városokban koncentrálódik, és a különböző régiók között egyenlőtlenül oszlik meg. A vidéki területeken csak nagyon korlátozott mértékben van jelen, és kapacitásai nem igazán fejlettek. További támogatásra van szükség az egyesületi mozgalmak, a kapacitásépítés és a civiltársadalmi hálózatépítés ösztönzése érdekében a vidéki területeken, illetve a kisvárosokban.

4.3

Külön figyelmet érdemel a mezőgazdaság, a mezőgazdasági érdekcsoportok fejlesztése, valamint a szociális párbeszédben való gazdálkodói részvétel. A mezőgazdaság továbbra is kulcsszerepet játszik Szerbiában – a munkavállalók mintegy egynegyede itt talál munkát. Az ágazat gazdasági szempontból is kulcsfontosságú. A mezőgazdaság és az agrárpolitika nagyon fontos szerepet játszik majd az uniós csatlakozási folyamatban. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az uniós joganyagnak való megfelelés komoly kihívás elé állítja majd a szerbiai agrárágazatot.

4.4

A jól szervezett és strukturált érdekképviseletek nemcsak általában véve az agrárágazat érdekeinek előmozdításához járulhatnának hozzá, hanem mindenekelőtt hasznos támogatást nyújthatnának a jövőbeli integrációs folyamat során, nem utolsósorban azáltal, hogy keretbe foglalnák és végrehajtanák a kifejezetten a mezőgazdaság, a vidéki területek és a helyi lakosság támogatását célzó támogatási programokat.

4.5

A civil szervezetek körében több aktív partnerség és egyéb szövetség működik, de forrásaik és támogatottságuk túl korlátozott ahhoz, hogy fokozhassák tevékenységüket és befolyásukat. A civil szervezetek és az állami hatóságok közötti partnerségek tekintetében a már kialakult SECO (2) és KOCD (3) mechanizmusok olyan példák, amelyek bevált gyakorlattá válhatnak, feltéve, hogy felvetéseiket figyelembe veszik, valamint hogy folyamatos, rendszeres pénzügyi és egyéb támogatást élveznek.

4.6

A civil szervezetek fenntartható működésének legfőbb akadályát a következő tényezőkben kell keresni: az állami támogatás elégtelensége és az elosztásához alkalmazott világos prioritások hiánya, fejletlen üzleti szponzorálás, a magántámogatások hiánya, a nemzetközi adományozók csökkenő szerepvállalása, a helyi önkormányzatokkal való együttműködés kialakulatlansága, továbbá általában véve a döntéshozók korlátozott mértékű elszámoltathatósága. Erőfeszítéseket kell tenni a civil szervezetek tagságának bővítése érdekében, és támogatást kell nyújtani ehhez a folyamathoz. A korlátozott taglétszám gátolja a civil szervezetek tekintélyének és elismertségének növekedését, miközben az állami támogatások szabályozása még nem megfelelő minden szinten. Körülbelül egy tucatnyi, többnyire belgrádi székhelyű szervezet kivételével a civil szervezetek társadalmi és politikai döntéshozatalra való befolyása általában gyenge.

4.7

Az EGSZB üdvözli az egyesületek és alapítványok működését szabályozó jogi keret javítására irányuló erőfeszítéseket, így az egyesületekről szóló törvényt (2009. október), az adományokról és alapítványokról szóló törvényt (2010. november), az önkéntességről szóló törvényt (2010. május), valamint a kisebb egyesületek és alapítványok egyszerűsített számviteli eljárásairól szóló (még elfogadásra váró) jogszabályt. Vannak azonban más fontos, már elfogadott, de még nem végrehajtott törvények is, például a szociális jóléti törvény (2011). Az EGSZB támogatja egy olyan, a törvény rendelkezéseinek megfelelő keret kialakítását, amely biztosítaná a civil szervezeteknek a szociális szolgáltatásokra szánt állami forrásokhoz való méltányos hozzáférést.

4.8

Az EGSZB üdvözli a kormány ügyrendjének 41. cikkéhez fűzött módosításokat a közmeghallgatások tekintetében. Ennek értelmében világos feltételek szabályozzák, hogy mikor kötelező közmeghallgatást tartani, inkább szabályként, mint kivételként rögzítve ezek megtartását, és betartható időkeretet szabva meg számukra. Az EGSZB hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ezt a mechanizmust megfelelően alkalmazzák is. Elsőbbséget kell, hogy élvezzen annak tudatosítása az állami hatóságok körében, hogy milyen előnyökkel jár a civil szervezetekkel való együttműködés mind a közpolitikák kialakításának korai szakaszában, mind pedig később, a végrehajtás során. Ezenkívül megfontolandó olyan eljárások bevezetése, amelyek a civil szervezetek képviselőinek kinevezését biztosítanák különböző nemzeti és helyi szintű közhatóságokba, figyelembe véve néhány, a környező országokban bevált gyakorlatot és maguknak a civil szervezeteknek a javaslatait.

4.9

A civil társadalommal való együttműködés hivatala 2011-ben kezdte meg működését. Ennek 2013–2014-re szóló működési terve tartalmazza a főbb követendő célokat:

4.10

Az EGSZB üdvözli, hogy a civil társadalommal való együttműködés hivatala az Éves összefoglaló jelentés az egyesületeknek és egyéb civil szervezeteknek a Szerb Köztársaság állami költségvetéséből nyújtott támogatásokról c. dokumentum közzététele révén erőfeszítéseket tett a civil szervezetek állami költségvetésből történő finanszírozásának átláthatóbbá tétele érdekében. A civil társadalommal való együttműködés hivatalának hatásköreit bővíteni kell azonban ahhoz, hogy a legkülönbözőbb szintű kormányzati szervek nagyobb arányban válaszoljanak a kérdésekre, ezáltal biztosítva az adatgyűjtés teljességét és az adatok évente történő közzétételét. Az EGSZB ezért üdvözli azt a támogatást, amelyet az EU-Delegáció a 2012 decemberében elindított hároméves technikai segítségnyújtási program (4) keretében a civil társadalommal való együttműködés hivatalának nyújtott.

4.11

A 2011-es adatok azt mutatják, hogy kevés forrást szántak és fizettek ki programok/projektek társfinanszírozására, még azokban az esetekben is, amikor biztosítva volt az adományozók támogatása, holott a civil szervezeteknek nagy szükségük van ilyen finanszírozásra.

5.1

A szociális párbeszéd létfontosságú a gazdasági fejlődés és a Szerbiában szükséges társadalmi kohézió biztosítása szempontjából. 2008-ban általános kollektív megállapodást írtak alá. 2011 áprilisában a Szerb Köztársaság Szociális és Gazdasági Tanácsa új szociális-gazdasági megállapodást fogadott el, amelyet a szociális partnerek vezetői és a miniszterelnök írt alá. A szövegben a felek jelentős kötelezettségeket vállaltak. A megállapodás kimondta, hogy a szociális párbeszéd a közös fejlesztési célok elérésének, a gazdasági válságból való kilábalásnak és Szerbia gazdasági és társadalmi előrelépésének egyaránt előfeltétele. 2012-ben a Szociális és Gazdasági Tanács megállapodást írt alá a minimálbérről. Ágazati szinten négy ágazati kollektív megállapodást írtak alá 2011-ben, ill. 2012-ben a következő területeken: mezőgazdaság, építőipar, vegyipar és fémfeldolgozás. A munkaügyi miniszter ezeket a kollektív megállapodásokat valamennyi állami alkalmazottra is kiterjesztette. A kollektív megállapodások a közszféra nagy részére is érvényesek, beleértve az egészségügyben, az önkormányzatoknál és a nemzeti kormánynál, a kultúra és az oktatás terén, valamint a rendőrség állományában dolgozókat.

5.2

A Szociális és Gazdasági Tanács 2005-ben alakult meg a háromoldalú tárgyalások intézményi platformjaként. Ezen kívül jelenleg 18 helyi szintű szociális és gazdasági tanács is van, bár ezeknek – többnyire a regionális önkormányzatok kötelezettségvállalásának hiányában – kevesebb mint a fele működik teljes körűen. A Szociális és Társadalmi Tanácsnak még mindig számos, a tevékenységét gátló problémával kell szembenéznie, így elsősorban a pénzügyi és a humán erőforrások hiányával. Ennek ellenére sikerült állandó munkacsoportokat létrehoznia a következő területeken: gazdasági kérdések, jogalkotás, kollektív megállapodások, illetve munkahelyi egészségvédelem és biztonság. A szociális partnerek képviselői immár rendszeresen részt vesznek a Szociális és Társadalmi Tanács ülésein, szemben a kormánnyal, amely gyakran köztisztviselőkkel képviselteti magát. Részvételük növekedett, amióta 2012 szeptemberében újraalakították a tanácsot. Jelenleg még a miniszterelnök is tagja a tanácsnak, amelynek azonban továbbra is gondot okoz üléseinek megszervezése.

5.3

Mindazonáltal, bár elmondható, hogy a szociális párbeszéd hozott eredményeket, továbbra is megerősítésre és további kiterjesztésre szorul. A szociális partnerek gyengék, különösen a magánszektorban. Az aláírt kollektív megállapodásokat sem feltétlenül tartják be, és a gazdasági élet jelentős részén egyáltalán nem érvényesül a szociális párbeszéd. Ami a nemzeti szintet illeti, a Szociális és Gazdasági Tanács véleményét nem kérik ki szisztematikusan a hatáskörébe tartozó területeken, máskor a konzultáció puszta formalitás, és az ott megfogalmazott ajánlásokat a kormány túl gyakran nem veszi figyelembe. Üdítő kivétel a Munkaügyi Minisztérium, amely minden törvény- és stratégiatervezetet véleményezésre a tanács elé terjeszt. Ezenkívül nemrég háromoldalú munkacsoportot állított fel a munkaügyi törvény módosításának kidolgozására. Ugyancsak előrelépés történt az oktatásügyi joganyag terén, ahol az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium három törvénytervezetet terjesztett véleményezésre a tanács elé. A felsorolt kedvező jelek ellenére a Szociális és Gazdasági Tanács tevékenységét továbbra sem veszik kellőképpen figyelembe az általános gazdaságpolitikai kérdésekben és az olyan intézkedések terén, amelyek közvetlenül befolyásolják a vállalkozások és a dolgozók tevékenységét.

5.4

2005-ben az egyéni és kollektív munkajogi viták rendezésére felállították a Munkajogi Viták Békés Rendezésének Ügynökségét. Az ügynökség elsősorban olyan egyéni ügyekkel foglalkozik, ahol egy döntőbíró kötelező érvényű határozatot hozhat, és ugyanazokkal a jogi eszközökkel rendelkezik, mint egy bíróság. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az ügynökség nem igazán tudott valódi alternatívává válni, és a jogviták zöme továbbra is a közismerten túlterhelt bíróságok elé kerül. A kollektív jogviták rendezésében az ügynökség mediátori szerepet játszik, és így, bár nem kényszeríthet ki megállapodást a felek között, megpróbálja velük a jogvita valamilyen békés rendezését önkéntes alapon elfogadtatni.

5.5

2013-ban a kormány a tervek szerint aláírja az ILO-val a „Tisztességes Munka Programját”. Ez a program minden bizonnyal hozzájárul majd a szociális joganyag és eljárások különböző elemeinek felülvizsgálatához, annak érdekében, hogy azok teljesen összhangba kerüljenek a nemzetközi normákkal, továbbá hozzájárul majd a szociális partnerek ahhoz szükséges kapacitásainak kiépítéséhez, hogy azok eredményesen részt vehessenek az uniós finanszírozás és programok által támogatott szociális párbeszédben.

5.6

Nem utolsósorban az uniós csatlakozási tárgyalások szempontjából is kulcsfontosságú, hogy a szociális partnereket jobban integrálják a kormányzati gazdaság-, szociál- és foglalkoztatáspolitikába. Ugyancsak be kell vonni őket annak előkészítésébe, hogy Szerbia részesülhessen az Európai Szociális Alap és más uniós alapok támogatásaiból. Csak ennek megvalósulása esetén válik lehetővé a szerb szociális partnerek számára, hogy eredményesen töltsék be a jövőben az uniós szintű részvételi demokrácia fórumain rájuk háruló szerepet.

6.1

A Szerb Munkaadók Szövetsége a legfontosabb országos szintű munkaadói érdekcsoport. Ők képviselik a szerb vállalkozókat a Szociális és Gazdasági Tanácsban. Az a tény azonban, hogy nem tudja tagjai között a legtöbb Szerbiában működő nagyvállalatot, valamint más szervezeteket, mint például a Kis- és Középvállalkozások Szövetségét, gyengíti legitimitását a szociális párbeszédben.

6.2

A legnagyobb vállalkozói szövetség, a Szerb Kereskedelmi és Iparkamara kötelező tagsági rendszere miatt a múltban nem vett részt a Szociális és Gazdasági Tanács munkájában. 2013. január 1-jén azonban elfogadták az önkéntes tagsági rendszert Szerbiában, és a kamara erősen elkötelezte magát a szociális párbeszédhez való hozzájárulás mellett, különösen a szakképzés, a külkereskedelem promóciója és a regionális fejlesztés terén. Támogatja a Szerb Munkaadók Szövetsége helyzetének megerősítését a tanácson belül, feltéve, hogy az – egy hatékony, valamennyi munkaadói szervezetet bevonó konzultatív folyamat révén – képessé válik arra, hogy a munkaadói érdekek lehető legszélesebb körét szólaltassa meg.

6.3

Tekintettel a magas munkanélküliségre fontos, hogy a munkaadók nagyobb befolyással lehessenek a jó üzleti környezet kialakítására. Olyan környezetre van szükség, amely ösztönzi a vállalkozást és meggyorsítja az új cégek alapítását, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra, amelyek Európában az új munkahelyek fő forrásai közé tartoznak. A jobb üzleti klíma fő akadályai közé tartozik a jogi keret átláthatatlansága és kiszámíthatatlansága, a kevéssé vonzó adórendszer, beleértve bizonyos nem adójellegű terheket, a pénzforrásokhoz való hozzáférés elégtelensége, a cégbejegyzési eljárások, a külkereskedelemhez kapcsolódó adminisztratív terhek stb. A szerbiai üzleti közösség átfogó helyzetértékelése az, hogy nem vonják be eléggé a jogalkotási és az ahhoz kapcsolódó hatásvizsgálati folyamatba, különösen ami a kkv-kat érintő hatásokat illeti.

6.4

A szakszervezetek szétaprózottak és gyengék. Sokan közülük Szerbia két nagy szakszervezeti szövetségéhez, a Szerbiai Autonóm Szakszervezetek Szövetségéhez (SSSS), illetve a Független Szakszervezetek Szövetségéhez („Nezavisnost”) tartoznak. Van még két, magát reprezentatívnak tartó szövetség, a Szerbiai Szabad és Független Szakszervezetek Szövetsége (ASNS) és a Szabad Szakszervezetek Szövetsége (KSSS). A reprezentatív jelleget szabályozó új törvénynek megfelelően, amelynek vitája jelenleg is folyik, ezt az állítást ellenőrizni kell. Ezen túlmenően a Munkaügyi Minisztérium szerint mintegy 2 000, semmilyen országos szövetséghez nem tartozó szakszervezet működik különböző vállalatoknál. A munkavállalói oldalon valamennyi érintett munkavállalói szervezetet jobban be kell vonni a szociális partnerséggel kapcsolatos döntéshozatalba. A szerbiai szakszervezetek kulcsszerepet játszanak a szociális párbeszéd erősítésében.

6.5

Az átmenethez és a gazdasági válsághoz kötődő nehézségek napvilágra hozták a szakszervezetek szétaprózottságát és gyengeségét. A szakszervezetek bejegyeztetésének nehézkessége, a szociális párbeszédet vállalati szinten elfogadni képtelen vállalatvezetők néha megnyilvánuló ellenállása, sőt zaklatása mind-mind akadályozza a munkavállalói képviseletek normális fejlődését, és aláássa a szociális párbeszédet. Mindennek fényében azonban üdvözlendő az az eredményes együttműködés, amely az elmúlt években a két reprezentatív szövetség, az SSSS és a Nezavisnost között kialakult.

12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/11

1.1

Egy olyan stratégiának, mellyel Európát vissza akarjuk téríteni a fenntartható növekedés útjára, egyik fontos eleme, hogy ésszerű költségek mellett biztosítsuk a hosszú távú finanszírozás meglétét. Üdvözlendő és időszerű is az Európai Bizottság ebben a témában írt konzultatív dokumentuma.

1.2

Az EGSZB üdvözli, hogy a zöld könyv a produktív beruházásokra és a hosszú élettartamú materiális és immateriális tőke felhalmozására helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szenteljen nagyobb figyelmet annak, hogy több „szociális szempontból előnyös” tőkeberuházást kell finanszírozni.

1.3

Amennyiben a bankok a jövőben valószínűleg kisebb szerepet fognak játszani a hosszú távú finanszírozás biztosításában, akkor ezzel olyan más közvetítők számára nyílhatnak meg lehetőségek, mint a nemzeti és multilaterális fejlesztési bankok, az intézményi befektetők, a nemzeti vagyonalapok és főként a kötvénypiacok. Fontos azonban, hogy ne emeljünk olyan akadályokat, amelyek gátolják a bankokat a legfontosabb hosszú távú finanszírozói szerepük betöltésében. Gondoskodni kell egy olyan jogi keretről is, amely megakadályozza azt, hogy a finanszírozási és tőkeáramok a szabályozott ágazaton túlra sodródjanak.

1.4

Az EGSZB üdvözli, hogy a közelmúltban feltőkésítették az Európai Beruházási Bankot, mivel ezzel az EBB még inkább képes lesz további magánberuházás-alapú finanszírozás mozgósítására és arra, hogy hatékonyabb anticiklikus szerepet töltsön be a beruházások finanszírozásában, illetve a kkv-k hitelhez segítésében. Igaz ugyan, hogy a 10 milliárd eurós tőkeinjekció jelentősnek mondható, az EGSZB szerint ez a jelenlegi körülmények között nem elegendő.

1.5

Az EU 2020-as projektkötvények bevezetése is kedvező fejleménynek tekinthető, jóllehet még csak kísérleti fázisról beszélhetünk. A projektkötvényeket az Európai Bizottság és az EBB közösen dolgozta ki. Hasonló együttműködéseket kellene még fontolóra venni nemzeti vagyonalapokkal is.

1.6

Amennyiben a projektkötvényekhez hasonló kezdeményezések sikerrel járnak a kötvényalapú finanszírozás piaci elterjedésében, akkor a kísérleti fázis lezárását és értékelését követően nagyobb arányban kellene élni velük.

1.7

A zöld könyv megvizsgálja, hogy a megtakarítások milyen szerepet játszanak a hosszú távú beruházásfinanszírozás biztosításában. Míg egyes tagállamok speciális megtakarítási rendszerek mellett tették le a voksukat, hogy az átfogóbb szociális beruházásokhoz mobilizálják a hosszabb távú jelzálogalapú megtakarításokat, talán érdemes lenne fontolóra venni egy uniós vagy eurózóna-szintű megtakarítási eszköz kialakítását, amely esetleg prémium kamatot fizetne.

1.8

Egyes tagállamok viszonylag sikeresek voltak abban, hogy az adórendszer ügyes alkalmazásával ösztönözzék a nyugdíjalapú vagy egyéb megtakarításokat. Az emberek hajlamosak arra, hogy visszarettenjenek attól, hogy adót fizessenek a megkeresett jövedelem után, majd ezt követően az ebből az adózott jövedelemből befektetett hosszú távú megtakarításaik után is. A szociálisan felelős befektetési környezetben lehetővé kell tenni, hogy a nagyobb hosszú távú pénzügyi tervezés ösztönzése érdekében olyan célszerű személyes megtakarítási eszközöket lehessen kialakítani és értékesíteni, amelyek alacsony vagy nulla adóteherrel járnak, és megfelelő éves kerettel rendelkeznek.

1.9

A pénzügyi rendszerben érvényesülő rövid távú szemlélet komolyan akadályozza a megfelelő hosszú távú beruházások biztosítását, és szorosan összefügg a vállalatirányítással. Nem egyszerű feladat, hogy úgy változtassuk meg az ösztönzőket, hogy azokkal a hosszú távú teljesítményt sarkalljuk. Az EGSZB üdvözli a hosszú távú befektetőknek biztosítandó több szavazati joggal és osztalékkal, illetve a részvényesek jogairól szóló irányelv esetleges módosításával kapcsolatos európai bizottsági javaslatokat. Ezen felül meg lehetne fontolni a tőkenyereségre vonatkozó adókedvezmények koordinált felhasználását is, hogy ezzel is ösztönözzük, hogy az alapkezelők hosszabb távra is megtartsák értékpapírjaikat.

1.10

A kockázati tőkével kapcsolatban a zöld könyv tartalmaz néhány érdekes javaslatot. Az EGSZB már korábban is javasolta, hogy bővítsék ki az EBB szerepét, hogy az a hitelnyújtáson túl biztosítson kockázati tőkét is. Az EBB létrehozói már eredetileg is ezt tervezték, még 1994-ben. Ha az EBB-hez hasonlóan az Európai Beruházási Alapot is megfelelően feltőkésítenék, akkor ez az alap lehetne a kkv-k egyik legfőbb kockázatitőke-finanszírozója.

1.11

Végezetül, mivel a nemzeti és regionális kormányok regionális fejlesztési szerveik révén már most is részt vesznek a kkv-k túlélésének és hosszú távú növekedésének elősegítésében, indokolt lehet, hogy ezek a szervek maguk is részt vegyenek az ilyen kkv-alapú kereskedési platformok működtetésében. Szerepük az ügyfél kkv-k hitelképességének értékelésétől odáig terjedhet, hogy korlátozott garanciákat nyújtsanak az intézményi befektetők számára.

1.12

Az EGSZB azt szeretné, ha nagyobb hangsúlyt fektetnének a szociálisan felelős befektetésekre, és azt javasolja, hogy a hosszú távú befektetési feltételek nyomon követésére hozzanak létre egy megfigyelőközpontot.

2.1

Az Európai Bizottságot leginkább az motiválta ennek a zöld könyvnek az elkészítésében, hogy Európát vissza kell vezetni az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés útjára. Az európai fenntartható növekedéshez jelentős, hosszú távú és nagyszabású beruházásokra van szükség. Mindezt komolyan nehezíti az, hogy a háztartások és az üzleti szféra jelenleg kockázatkerülő magatartást tanúsít, számos kormányzat pedig költségvetési konszolidációra kényszerül. Ezek együtt akadályozzák a hosszabb távú beruházások finanszírozását.

2.2

A hagyományos pénzügyi közvetítőcsatornák kudarcai problémát jelentenek. Az EU-ban a bankok jelentik a beruházásfinanszírozás legfőbb forrását, sokan közülük azonban jelenleg elsősorban a tőkeáttétel csökkentésével vannak elfoglalva, így nem tudják betölteni alapvető szerepüket. A zöld könyv túltekint a jelenlegi válságon, és megoldásokat keres arra, hogy miként lehetne biztosítani a beruházásokhoz szükséges hosszú távú finanszírozást.

2.3

Az Európai Bizottság a termelő beruházásokra és a hosszú élettartamú materiális és immateriális tőke felhalmozására helyezi a hangsúlyt, amely kevésbé prociklikus, mint a rövid távú tőkeberuházás. Az Európai Bizottság meghatározása szerint akkor beszélhetünk hosszú távú finanszírozásról, ha a pénzügyi rendszer olyan beruházásokat finanszíroz, amelyeknek hosszú kifutású projektjük van.

2.4

Európa reformprogramot hajt végre a pénzügyi ágazatban, hogy nagyobb stabilitást és bizalmat biztosítson a pénzügyi piacokon. A pénzügyi rendszer stabilitása a hosszú távú beruházások szükséges előfeltétele, ugyanakkor nem jelent elegendő kritériumot. Az Európai Bizottság számos olyan területet határoz meg, ahol cselekvésre van szükség. Ezek a következők:

3.1.1

Kereskedelmi bankok. Alapvetően helyes az Európai Bizottság elemzése arról, hogy milyen problémák merülnek fel Európában a megfelelő hosszú távú finanszírozás biztosítása során. Változóban van az, hogy hagyományosan a bankok biztosítják a hosszú távú finanszírozást, és ez a jövőben vélhetőleg még kevésbé lesz így. Egyértelműen ellentmondás van néhány új banki szabályozás, illetve a zöld könyv azon céljai között, hogy serkentsük a hosszú távú beruházásokat. A zöld könyv pusztán azt állapítja meg, hogy a jelenlegi és vélhetőleg a jövőbeli pénzügyi reformok is valószínűleg csökkenteni fogják a banki tevékenység mértékét a közvetítésben. Jobban egyensúlyba kellene hozni egymással a Bázel III prudenciális követelményeit és azokat az ösztönzőket, melyekkel azt akarjuk elérni, hogy a bankok továbbra is biztosítsanak hosszú távon finanszírozást a beruházásokhoz. Mindenesetre valószínűleg lehetőségek nyílnak majd meg más közvetítők előtt, például a nemzeti és multilaterális fejlesztési bankok, az intézményi befektetők, illetve a kötvénypiacok és a nemzeti vagyonalapok nagyobb mértékű bevonása előtt.

3.1.2

Nemzeti és multilaterális fejlesztési bankok. Ezek az intézmények fontos szerepet játszanak abban, hogy megosztják a privátbefektetőkkel és egyéb magánszereplőkkel a kockázatokat a fontos projektek kapcsán, és így segítenek megelőzni a piaci zavarokat. Hosszabb távú stratégiai intézkedéseiknek köszönhetően anticiklikus szerepet is betöltenek. Az EBB és az EBA egyre jelentősebb szerepet játszik a közös kockázatvállalásban, az EBB közelmúltbeli feltőkésítése pedig – bár az EGSZB szerint nem érte el a kívánt szintet – kétségtelenül hozzájárul majd ahhoz, hogy az EBB hatékonyabban tudjon mozgósítani újabb magánforrásokat a beruházások finanszírozására. Az EGSZB arra bíztatja az EBB-t, hogy tegyen meg többet az olyan jelentős határokon átnyúló infrastrukturális projektek sikeréért, melyeknek pénzügyi gondjaik akadnak.

3.1.3

Az EGSZB üdvözli az EU 2020-as projektkötvények bevezetését, melyeknek most folyik a tesztelése több PPP-kivitelezésű infrastrukturális beruházási projekt keretében az energiaügy, a közlekedés és az ikt-infrastruktúrák terén. (1) Az Európai Bizottság kitér arra, hogy a vagyonalapok milyen szerepet játszhatnának a hosszabb távú beruházások finanszírozásában. A projektkötvényekhez hasonlóan, melyeket az Európai Bizottság és az EBB közösen fejlesztett ki, talán érdemes lenne kidolgozni egy hasonló közös kezdeményezést a vagyonalapokkal, ezzel is bővítve a hosszú távú beruházásokra igénybe vehető finanszírozási források lehetséges körét.

3.1.4

Az intézményi befektetők kapcsán a zöld könyv megjegyzi, hogy adott esetben ellentét lehet aközött, hogy hatékony szabályozásra van szükség a biztosítótársaságok közötti tőkekockázatról, illetve hogy ösztönözni kell őket a hosszabb távú beruházások finanszírozására. Viták folynak a kérdésről az Európai Bizottság és az európai biztosítási szervek között. Az Európai Bizottság javaslatokat akar előterjeszteni a hosszú távú befektetési alapok lehetséges formáira vonatkozóan, hogy ösztönözze olyan mechanizmusok kidolgozását, amelyek segítik a különböző intézményi befektetőket a kockázatok szétterítésében. A javaslat dicséretre méltó. A nyugdíjalapok jelentősebb szerepet tölthetnének be a hosszú távú beruházások finanszírozásában, de ennek számos intézményi, szabályozási és politikai akadálya van. Különösen az aggasztja őket, hogy a politikusok olyan projektek finanszírozására akarhatják rábírni őket, amelyek nem egyeznek tagjaik érdekeivel. Konzultálni kell a nyugdíjalapokkal arról, hogy miként lehetne minimalizálni vagy megszüntetni ezeket az akadályokat. Egy bankunió létrehozása segítséget jelenthet ezen a téren.

3.1.4.1

Abban, hogy a hosszú távú finanszírozás biztosításában nagyobb arányban vegyenek részt intézményi befektetők, társasági adóval kapcsolatos ösztönzők is szerepet játszhatnak. A nagy infrastrukturális projektek finanszírozása kapcsán a sávos kedvezmények rendszerével elérhető lenne, hogy több intézményi befektető vegyen részt ezekben a projektekben.

3.2.1

A zöld könyv megjegyzi, hogy a különböző finanszírozási lehetőségek bővítéséhez és elmélyítéséhez néhány európai tőkepiac fejlesztésére és érettebb szintjére van szükség. Az EU-ban kevésbé fejlettek a kötvénypiacok, mint az Egyesült Államokban, és a közfelfogás szerint el vannak zárva a közepes piaci tőkeértékű vállalatok és a kkv-k elől. A hitelminősítők még a projektkötvények bevezetését is csak óvatosan fogadták, ami jól mutatja, hogy milyen komoly harcokkal jár a kötvénypiaci kapacitások növelése. Amennyiben a projektkötvényekhez hasonló kezdeményezések – amelyek mintegy 4,6 milliárd eurót szabadíthatnak fel új infrastrukturális projektekhez – sikerrel járnak a kötvényalapú finanszírozás piaci elterjedésében, akkor a kísérleti fázis lezárását és értékelését követően nagyobb arányban kellene élni velük.

3.3.1

Átfogó felülvizsgálatra kerül sor azokkal a tényezőkkel kapcsolatban, amelyek befolyásolják a hosszú távú megtakarításokat a finanszírozásban. Egyes tagállamok tettek már lépéseket a hosszú távú megtakarítások elősegítésére, de sokkal többre van szükség a kínálati oldalon. A zöld könyv azt javasolja, hogy hozzanak létre olyan uniós szintű megtakarítási eszközöket, amelyekkel még több hosszabb távú jelzálogalapú megtakarítást lehet mobilizálni átfogóbb társadalmi célkitűzések megvalósításához. Ez az elképzelés előnyökkel járhat a határokon átnyúló infrastruktúrák szempontjából. Segítheti a nagyobb munkaerő-piaci mobilitást és a nyugdíjtervezést az egységes piacon belül. A hosszabb távú megtakarítások ösztönzéséhez szükség lehet arra, hogy olyan új megtakarítási eszközöket kínáljanak, amelyek prémium, illetve sávos kamatozásúak.

3.3.2

Adózás. A közlemény bizonyos mértékig kitér arra, hogy milyen összefüggés van az adózás, a hosszú távú megtakarítások és a hosszú távú beruházások között. Az, hogy a beruházásokra a társasági adókhoz hasonló rendszert érvényesítenek, egyre inkább a tőkealapú helyett az adósságalapú finanszírozás irányába torzítja a rendszert. Amikor megfelelő reformokon gondolkodunk annak ösztönzésére, hogy a hosszabb távú beruházásokat nagyobb arányban finanszírozzák tőkealapú megoldásokkal, akkor érdemes lenne fontolóra venni egy sávos kedvezményrendszer alkalmazását. Széles körben alkalmaznak ilyen rendszereket a tőkejövedelmek megadóztatásakor, és úgy is ki lehetne őket alakítani, hogy ellensúlyozzák az adósságfinanszírozás egyes jelenlegi adóügyi előnyeit.

3.3.3

A hosszú távú megtakarítások és az adórendszer kapcsán az Európai Bizottság megjegyzi, hogy fontos gondoskodni stabil és megfelelő megtakarítások biztosításáról, és fontosak az ezek elősegítéséhez szükséges ösztönzők is. Egyes tagállamok viszonylag sikeresek abban, hogy az adórendszer ügyes alkalmazásával ösztönözzék a nyugdíjalapú vagy egyéb megtakarításokat. Az emberek hajlamosak arra, hogy visszarettenjenek attól, hogy adót fizessenek a megkeresett jövedelem után, majd ezt követően az ebből az adózott jövedelemből befektetett hosszú távú megtakarításaik után is. Lehetővé kell tenni, hogy a nagyobb hosszú távú pénzügyi tervezés ösztönzése érdekében olyan célszerű személyes megtakarítási eszközöket lehessen kialakítani és értékesíteni, amelyek alacsony vagy nulla adóteherrel járnak, és megfelelő éves kerettel rendelkeznek.

3.3.4

Megvannak a maga árnyoldalai annak is, ha a hosszú távú beruházásokkal kapcsolatban elvárt eredmények eléréséhez adóügyi ösztönzőket alkalmazunk. Olyan komoly kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban, mint a holtteher veszteség és az arbitrázs, melyekkel mindenképpen foglalkozni kell. Ahhoz viszont, hogy stimuláljuk és elérjük a beruházások kívánt szintjét, következetes és megbízható hosszabb távú tervezés keretében szükség van adóügyi ösztönzőkre.

3.3.5

Vállalatirányítás. A hosszú távra szóló beruházások biztosítása kapcsán központi kérdésként merül fel rövid távú gondolkodás, amely szorosan összefügg a vállalatirányítással. Az alapkezelőket, befektetési bankárokat és vállalatvezetőket megcélzó ösztönzők jó része mindez ideig inkább rövid távúnak bizonyult. Nem lesz könnyű úgy megváltoztatni ezeket az ösztönzőket, hogy azokkal a hosszú távú teljesítményt sarkalljuk. A zöld könyv több érdekes javaslatot is tartalmaz a hosszú távú befektetőknek biztosítandó több szavazati joggal és osztalékkal, illetve a részvényesek jogairól szóló irányelv esetleges módosításával kapcsolatban. Talán a tőkejövedelmekkel kapcsolatos adókedvezmények proaktívabb alkalmazása lehet az egyik eszköz arra, hogy ezzel is ösztönözzük, hogy az alapkezelők hosszabb távra megtartsák értékpapírjaikat.

3.4.1

A zöld könyv megjegyzi, hogy a kkv-k számos tagállamban komoly nehézségekbe ütköznek, ha finanszírozáshoz szeretnének jutni életben maradásukhoz vagy éppen növekedésükhöz. A banki tőkeáttétel leépítésének hatásain túl a kkv-k még az elaprózott és inkább csak eseti jellegű alternatív finanszírozási források jelentette problémával is küzdenek. A helyi bankoknak sok esetben egyáltalán nincs vagy csak nagyon beszűkült kapcsolatuk van helyi régiójukkal. Gyengültek a bankok és a kkv-k közötti kapcsolatok; ezeket ismét ki kellene építeni vagy meg kellene erősíteni. Számos kezdeményezésre sor került már, hogy a kkv-k bankon kívüli finanszírozási forráshoz jussanak: például kockázatitőke-alapok révén, eszközfinanszírozás (2) és a szállítói láncban történő finanszírozás keretében vagy közösségi finanszírozáson (crowd-funding) keresztül. Ennél sokkal többre van szükség. A biztosítási ágazat és a nyugdíjalapok hajlandóak lennének nagyobb szerepet vállalni ebben, de megfelelő ösztönzőket szorgalmaznak. Az Európai Bizottságnak foglalkoznia kellene ezzel a kérdéssel. A kkv hosszú távú finanszírozáshoz való jutását célzó jövőbeli intézkedések során biztosítani kell, hogy a kkv-k az eredetileg tervezettek szerint tudják kihasználni az ilyen intézkedéseket, anélkül hogy a bankok további, túlzó feltételeket szabnának, amennyiben ezen intézkedések végrehajtására a bankok közreműködésével kerül sor.

3.4.2

Kockázati tőke. Az Európai Bizottság az „alapok alapja” megközelítést javasolja a kockázatitőke-alapú finanszírozás kritikus tömegének megteremtéséhez. Emellett be lehetne vezetni a piacra az intézményi befektetők számára javasolt garanciaalapot is. Az EGSZB már korábban is javasolta, hogy bővítsék ki az EBB szerepét, hogy az a hitelnyújtáson túl biztosítson kockázati tőkét is. (3) Az EBB létrehozói már eredetileg is ezt tervezték, még 1994-ben. Ha az EBB-hez hasonlóan az Európai Beruházási Alapot is feltőkésítenék, akkor ő lehetne a kkv-k egyik legfőbb kockázatitőke-finanszírozója.

3.4.2.1

Azzal párhuzamosan, hogy a kockázatitőke-alapú finanszírozást kibővítik a kkv-kra is, ez utóbbiak tőkefinanszírozására kibővítik a meglévő kereskedési platformokat, illetve újakat hoznak létre. A zöld könyv több hasznos javaslatot is tartalmaz ebben a témában. Mivel a nemzeti és regionális kormányok regionális fejlesztési szerveik révén már most is részt vesznek a kkv-k túlélésének és hosszú távú növekedésének elősegítésében, indokolt lehet, hogy ezek a szervek maguk is részt vegyenek az ilyen kkv-alapú kereskedési platformok működtetésében. Szerepük az ügyfél kkv-k hitelképességének értékelésétől odáig terjedhet, hogy korlátozott garanciákat nyújtsanak az intézményi befektetők számára.

3.4.3

Az EGSZB szerint szerencsésebb lett volna, ha a zöld könyv megfelelő pénz- és adóügyi szabályozások létrehozásával, illetve magával a közbeszerzéssel nagyobb támogatást nyújtott volna a társadalmilag felelős alapokba való befektetéshez. Talán érdemes lenne létrehozni egy megfigyelőközpontot a hosszú távú beruházásokhoz. Ez a szerv – a civil társadalom aktív közreműködésével – nyomon követhetné, hogy miként alakul a hosszú távú beruházások és megtakarítások keresleti, illetve kínálati oldala, valamint megfelelő tájékoztatást nyújthatna ahhoz, hogy a gazdasági szereplők megalapozott döntéseket hozhassanak a hosszú távú beruházások terén.

12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/15

1.1

Az Európai gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) alapvetőnek tartja a vámügyi kockázatkezelésnek és az ellátási lánc biztonságának közös megközelítését annak érdekében, hogy valamennyi érintett hatóság egységesen és diszkriminációmentesen alkalmazza az európai jogszabályokat a vámunió teljes területén, amely az EUMSZ 3. cikke alapján az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

1.2

Az EGSZB meggyőződéssel támogatja azokat az európai bizottsági javaslatokat, melyek a kockázatok és az árumozgások uniós határokon át megvalósuló kezelésének nagyobb hatékonyságát és működőképességét hivatottak biztosítani a kockázatok uniós kezelésére szabott informatikai rendszereket felmutató közös stratégia révén.

1.3

Az EGSZB komoly aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az 1957-es Római Szerződéssel elindított vámunión belül, – mely 1968-ban a szabad személy- és áruforgalom egységes kereskedelmi térségét biztosítani hivatott közös politikaként valósult meg, ahol valamennyi kereskedelmi szereplő számára az EU teljes területén diszkriminációmentes bánásmód mellett egyablakos vámügyintézés zajlik – továbbra is olyan eltérő megközelítési módok és alkalmazási gyakorlatok állnak fenn, amelyek megakadályozzák a vámügyi kockázatok hatékony és eredményes kezelését, és ezáltal lassítják az EU-n belüli szabad áruforgalmat és árucserét.

1.4

Az EGSZB szerint alapvető a vámügyi kapacitások javítása az EU területének bármely pontján ahhoz, hogy biztosítani lehessen a kockázatkezelés magas szintjét a vámunió egészében a definíciók, az osztályozások, az adatgyűjtés és az uniós adatbank felé történő adattovábbítás egységes végrehajtása szempontjából. Mindennek egységes minőségellenőrzési rendszerrel ellenőrzött egyértelmű közös kritériumok alapján kell történnie a szabálysértőkre kirovandó büntetésekkel együtt.

1.5

Az EGSZB közös műszaki jogszabályi szabványok kifejlesztését javasolja a kockázatkezelés egységes működtetése érdekében az Unió valamennyi külső határa mentén. Ezt olyan magas szintű szakmai képzésre irányuló közösségi erőfeszítésnek kell kísérnie, amely a sokféle nemzeti valóságból eredő kötelezettségekkel is számol.

1.6

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az európai piacfelügyeleti rendszeren belül működő különböző adatbankok közötti teljes interoperabilitást. Ezt közös stratégia révén kell megoldani a technológiai fejlesztésre szolgáló uniós programok hathatós támogatása mellett, melynek biztosítania kell a különböző hatóságok között különböző szinteken valós időben létrejövő adatcserét az egészségügyi, környezetvédelmi és szociális dömping lehetséges kockázatai ellen való küzdelem erősítése érdekében is.

1.7

Az EGSZB a szakképzett emberi erőforrások fejlesztésére és a kezelési kapacitások fokozására irányuló uniós fellépések megerősítését kéri többek között az ellenőrzési feladatok megoszlásában tapasztalható egyenlőtlenségek kiegyensúlyozását célzó fellépések révén, valamint egy olyan közös vámügyi beavatkozási szerv létrehozása által, amely válsághelyzet esetén gyors beavatkozást tesz lehetővé.

1.8

AZ EGSZB szerint elengedhetetlen a vámügyi hatóságok, a szállítók és az engedélyezett gazdálkodók közötti partnerség megerősítése, ez utóbbiak jogállását és előnyeit pedig javítani kell. Így biztosítható a kockázatkezelés során történő optimális együttműködés az egylépcsős adattovábbítás révén, elkerülve a fölösleges adminisztratív átfedéseket.

1.9

Az EGSZB olyan megújított kormányzási rendszer bevezetését kéri, amely magába foglalja az összes nemzeti és uniós hatóságot, az európai ügynökségeket, a riasztó- és információs rendszereket a vámügyi szervek, valamint a belső piacon működő egyéb hatóságok közötti strukturáltabb és rendszeresebb együttműködés érdekében.

1.10

Az EGSZB azt kéri, hogy a piacfelügyeleti rendszerre vonatkozó többéves tervben meghatározott fellépési csomag koherens és koordinált módon kerüljön megvalósításra annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az ellenőrzések megkettőzése, az alkalmazott kritériumok sokfélesége és ugyanazon adatok egymást követő többszöri kikérése. Emellett ki kell küszöbölni a különböző piacellenőrzési és piacfelügyeleti hatóságok közötti eltérő megközelítésmódokat, valamint az interoperabilitásbeli hiányosságokat is.

2.1

Az EUMSZ 3. cikkének értelmében a vámunió az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

2.2

Az EGSZB már 2004-ben rámutatott annak szükségességére, hogy „új irányt adjunk a vámügyi szolgálatokra vonatkozó szakpolitikák olyan stratégiai megközelítésének, mely a legfőbb hangsúlyt joggal helyezi a bővítést követő új külső uniós határokra vonatkozó közös vámpolitika alkalmazásából eredő kihívásokra. Emellett azt is megállapítja, hogy –különösen az Egyesült Államokban bekövetkezett eseményeket követően – az uniós polgárok védelmét szolgáló biztonsági eljárások vonatkozásában fellépő aggodalmak miatt megváltozott az általános helyzet.” (1)

2.3

Látva azokat a vámuniót sújtó komoly működési problémákat, melyek az uniós jogszabályok eltérő alkalmazásából erednek, és az elégtelen hatékonyság, a pazarlás, valamint a szükségletek és a rendelkezésre álló források közötti hiányos koordináció miatt a rendszer összesített hatékonyságát veszélyeztetik, az EGSZB hangsúlyozta, hogy „olyan egységes, naprakész, átlátható, hatékony és egyszerűsített eljárásokon alapuló vámpolitika alkalmazása mellett száll síkra, amely képes hozzájárulni az EU globális szintű gazdasági versenyképességéhez” (2).

2.4

A vámunió az EU kereskedelempolitikai intézkedéseinek nagy részét támogató operatív szerv, mely a tagállamok kormányain keresztül az EU kereskedelmi áruforgalmához kötődő számos nemzetközi megállapodást hoz létre, valamint jelentős horizontális folyamatokat fejleszt ki a következő területeken: adatkezelés, a kereskedők kezelése és kockázatkezelés, ideértve az áruk nemzetközi kereskedelméhez kapcsolódó számtalan különböző típusú és szintű kockázat azonosítását, értékelését, elemzését és mérséklését” (3).

2.5

Az integrált kockázatkezelési megközelítésnek a belépési és kilépési pontoknál történő bevezetése a következő célkitűzések teljesítésére irányulna:

3.1

Amint azt az Európai Bizottságnak a vámunió helyzetéről szóló 2012. év végi közleménye leírja, „a vámhatóság az egyetlen olyan hatóság, amely teljes körű rálátással és ellenőrzési felelősséggel rendelkezik az EU külső határain áthaladó összes áruval kapcsolatban, amelyek az EU vámterületén belül szabadon mozoghatnak, miután az EU valamely vámhatósága szabad forgalomba bocsátotta azokat” (4).

3.2

Mivel egyedüli hatóságként lépnek fel, az Unió vámhatóságai rendelkeznek az EU nemzetközi cserekereskedelmének felügyeletével kapcsolatos elsődleges felelősséggel, valamint hozzájárulnak a belső piac külső vetületeinek, a közös kereskedelmi politikának, valamint a kereskedelemre és a teljes ellátási láncra vonatkozó szakpolitikáknak a megvalósításához.

3.3

Az EGSZB hangsúlyozta, hogy „egy jól működő vámunió az európai integrációs folyamat elengedhetetlen feltétele ahhoz, hogy az áruk szabad mozgásának hatékony, biztonságos és átlátható biztosítása, a fogyasztók és a környezet maximális védelme, valamint a csalás és a hamisítás elleni hatékony küzdelem az egész Unió területén egységesen megvalósulhasson” (5), valamint egységes, korszerű, átlátható, hatékony és egyszerűsített eljárásokon alapuló egységes vámpolitikát javasolt.

3.4

Bár közös jogszabályokon és szakpolitikán alapul, a vámunió operatív működése összetett, hiszen továbbra is az EU 27 különálló kormányzata hajtja végre különböző szintű emberi, műszaki és pénzügyi tényezők mozgósításával, mind a vámkezelési és ellenőrzési eljárások tekintetében, mind pedig az adatkezelést, a kereskedők kezelését, illetve a nemzetközi cserekereskedelemre és az ellátólánc biztonságára vonatkozó különböző kockázati szintek kezelését illetően.

3.5

Az EGSZB rámutat arra, hogy a vonatkozó kereskedelmi áruforgalom nagyságának figyelembevétele érdekében elkerülendő az, hogy a tagállamokra a vámügyi szabályozás tekintetében kényszerzubbonyt húzzanak. Ebben az vonatkozásban az EGSZB megállapítja, hogy a tagállamok egyre több eszközt vezettek be a kereskedelem megkönnyítése érdekében: ilyen a vámügyi adminisztráció dematerializálása, az eljárások egyszerűsítése és az engedélyezett gazdálkodói státusz.

3.6

Mindenfajta harmonizációnak a bevett „gyakorlatokon” és nem az európai átlagszinten kell alapulnia.

3.7

Ha ésszerűsíteni kívánjuk a költségeket, eredményorientálttá akarjuk tenni a munkát a pénzügyi bevételek szempontjából is, valamint konkrét előrelépést szeretnénk, akkor az EGSZB szerint az ellenőrzéseket nem annyira az egyszeri fellépéseken alapuló módszertanhoz kell igazítani, hanem kockázatelemzésen alapuló rendszerszerű módszertanra (systems-based approach)van szükség.

4.1

Miközben folyamatosan növekszik az kereskedelmi forgalom, fokozódó ütemben pedig egyre összetettebb új modellek jelennek, a vámunió operatív működése egyre növekvő nyomásnak van kitéve az ellátandó feladatköröknek és az érintett felek elvárásainak gyors növekedésével párhuzamosan. Az operatív funkcióknak a számítógépesített vámkezelési környezetben történő korszerűsítése a következőket feltételezi:

4.2

A kockázatelemzés, kockázatellenőrzés és kockázatkezelés hatékony közös stratégiáinak elérése céljából kulturális váltásra van szükség valamennyi érintett szervnél: olyan stratégiai célkitűzések és közös módszertanok irányába kell elmozdulni, amelyek a más ügynökségekkel és nemzetközi partnerekkel közös kockázatkezelés keretében valósulnak meg, különösen a biztonság, az egészség, és a környezetvédelem terén.

4.3

A hatékony kockázatkezelés érdekében különösen nagy szükség van a vámügyi hatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti szorosabb együttműködésre nemzeti és uniós szinten egyaránt. Enélkül ugyanis komoly akadályok merülnének fel a közös kockázati kritériumok és a sajátos kockázati profilok meghatározása előtt.

4.4

A kockázatkezelés be- és kilépési pontoknál történő közös megközelítésének a bevezetése során figyelembe kell venni azt, hogy jelenleg több, mint 60 jogszabály (6) ruház át felelősségi köröket a vámhatóságokra, miközben a felügyeleti hatóságokra egymástól kölcsönösen függő folyamatok lánca hárul át, melyek az áruminták vizsgálatától, a laboratóriumi teszteken keresztül az eredmények értelmezéséig, valamint a korrekciós és büntető fellépésekig terjednek, melyek a piacon előforduló áruk biztonságának javítására irányulnak, ahogyan azt az első (7) és második (8) egységes piaci intézkedéscsomag előírja.

4.5

A kockázatértékelési módszertanokat – többek között az igazgatási együttműködés csoportjain (ADCO) keresztül – a különböző szintű vámhatóságok és piacfelügyeleti hatóságok rendszerszintű közös platformján kellene elhelyezni, valamint a különböző területeken működő adatbankokban felgyülemlett tapasztalatokkal kellene kiegészíteni.

4.6

A vámhatóságoknak és a piacfelügyeleti hatóságoknak egyesíteniük kellene erőforrásaikat és szakértelmüket, hogy "a kkv-k érdekeit szem előtt tartó módszerek alkalmazását" (9) az irányvonalak mindkét hatóság részéről történő megvalósítása révén biztosítsák. Ehhez a koordináció, az együttműködés, valamint az információcsere és a közös tevékenységek fokozására van szükség a magas kockázattal járó szállítmányok célzott kezelése érdekében.

5.1

A vámhatóságok és a kereskedők, illetve a szállítmányozók közötti partnerség alapvetően fontos ahhoz, hogy az ellátási lánc integritását a polgárok, a vállalatok és a közigazgatás érdekében biztosíthassuk.

5.2

Egy ilyen partnerségnek szilárd bizalmi mechanizmusokon kell alapulnia a következő elemekkel együtt:

5.3

A beható ellenőrzések korlátozását már a Vámigazgatások Világszervezetének a vámügyi ellenőrzések egyszerűsítéséről szóló (felülvizsgált) Kiotói Egyezményében (10), illetve a Kereskedelmi Világszervezetnek a kereskedelem megkönnyítésére vonatkozó tárgyalásai (11) során is előrevetítik annak ellenére, hogy – különösen a 2001. szeptember 11-i eseményeket követően – nagy a kísértés a rendszeres ellenőrzések felerősítésére.

5.4

Ki kell küszöbölni az információáramlás töredezettségét, valamint a kockázatkezelési kapacitás tagállamonkénti eltéréseit ahhoz, hogy az elektronikus kockázatkezelés és -elemzés szintje egységessé váljon: ennek alapját továbbra is a kockázatkezelés és az ellátásbiztonság közös európai kultúrájának a kialakítása adja.

6.1

Az Európai Unió többéves kutatás-fejlesztési keretprogramjai – különösen a hetedik keretprogram, csakúgy mint a közigazgatások interoperabilitását elősegítő IDABC (12) és ISA (13) programok – megalapozták a különböző közös kockázatkezelési projektek kifejlesztését, mindezt pedig olyan új eszközökkel, amelyek révén elkerülhetőek az infrastruktúrákat és az alkalmazásokat jellemző és tagállamonként eltérő nemzeti folyamatok és informatikai domainek.

6.2

Lényeges, hogy a kockázatkezelésre és az ellátási lánc biztonságára irányuló innovációs és kutatás-fejlesztési erőfeszítéseket uniós szinten koordinálják a technológiák gyors terjesztése és kereskedelmi forgalmazása érdekében. A technológiák ipari méretű elterjedésének különösen a „proof-of-concept” elnevezésű demonstrációs projektek és a kísérleti gyártósorok az elengedhetetlen feltételei. Ezeket a kezdeményezéseket a köz- és magánszféra partnerségei finanszírozhatják a strukturális alapokon keresztül vagy a Horizont 2020 program keretében, illetve egyéb uniós programokon keresztül.

7.1

Az EGSZB-nek a közelmúltban is lehetősége nyílt rámutatni arra, hogy„a határokat átlépő áruk minőségének fokozottabb ellenőrzéséhez a vámigazgatási szervek, a piacfelügyeleti hatóságok, az Európai Bizottság szolgálatai és az európai ügynökségek szorosabb együttműködésére van szükség” (14), hangsúlyozva a megfelelő információnyújtás és a kapcsolódó képzés szükségességét.

7.2

Az Európai Bizottság szerint „uniós szinten a tagállamok kapacitásainak és erőforrásainak jobb összevonására van szükség ahhoz, hogy a külső határ minden pontján eredményesebben teljesítsük az uniós kockázatkezelési célkitűzéseket.”, többek között „egy elektronikus kockázati motor valós idejű alkalmazásával”, megerősítve az uniós szintű kapacitásokat.

7.3

Az EGSZB szerint a kockázatkezelési együttműködés és koordináció a bizottsági javaslat egyik sarkalatos pontja nem csupán a tagállamok hatóságaira vonatkozó rendszerszintű koordinálás szintjén, hanem magának az Uniónak a szintjén is a különböző főigazgatóságok és egyéb operatív ügynökségek között.

8.1

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság kezdeményezését, mely a hatékony és eredményes kockázatkezelés és árumozgatás biztosítását célozza az uniós határoknál egy többszintű közös stratégia révén. Ennek célja a kockázat fajtájának és szintjének meghatározása és a lehetséges válaszok skálájának feltérképezése a különböző szervek közötti koordináció európai keretében, egységes megközelítés és közösen elfogadott, előre meghatározott kritériumok alapján.

8.2

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az elektronikus vámkezelési folyamat központosítására van szükség amihez az Európai Bizottságot az uniós kockázatkezelésre szabott informatikai rendszerekkel kell ellátni interoperábilis adatbankok hálózata alapján, valamint olyan szabványosított munkamódszerek szisztematikus használatával, melyek szavatolják az egészségügyi, a környezetvédelmi és a szociális dömping elleni védelmet a dolgozók, a fogyasztók és a vállalatok számára.

8.3

Az EGSZB szerint alapvetően fontos a vámkezelési kapacitások megerősítése ahhoz, hogy az európai terület bármely pontján azonos kockázatkezelési szintet lehessen biztosítani egyértelműen felállított közös kritériumok alapján, melyek ellenőrzése egy egységes minőségbiztosítási rendszer alapján történik, a nyomon követése pedig a csalások elleni szankciókat is lehetővé teszi.

8.4

Az EGSZB szerint ez a kérdés a többéves piacfelügyeleti terv keretében kell, hogy helyet kapjon, amely húsz, 2015-ig megvalósítandó konkrét intézkedést  (15) határoz meg a következő területeken:

8.5

Az EGSZB szerint a vámügyi ellenőrzések és a piacfelügyelet kezelését nem lehet egymástól különválasztva megközelíteni, és a különböző érdekelt hatóságoknak közösen kell keresniük egy európai szintű közös megközelítésre vonatkozó meghatározást a hálózati adatelemzés, adatgyűjtés és adatfeldolgozás eszközeinek teljes interoperabilitása mellett.

8.6

Az EGSZB támogatja a tagállamok kockázatkezelési kapacitásainak megerősítésére szolgáló rendszer kialakítását az egyenlő minőségi szabványok biztosítása érdekében. Ezt egy uniós felülvizsgálati, ellenőrzési és nyomonkövetési mechanizmus bevezetésével, valamint a magas szintű szakképzésre irányuló közösségi erőfeszítéssel lehet elérni, amire főként ott van szükség, ahol a kötelezettségek és a költségek a legmagasabbak, így a schengeni térség határainál.

8.7

Az EGSZB ezzel kapcsolatban a szakképzett emberi erőforrások fejlesztésére és a kezelési kapacitások fokozására irányuló uniós fellépések megerősítését kéri többek között egy olyan közös vámügyi beavatkozási szerv létrehozása révén, amely válsághelyzet esetén gyors intézkedést tesz lehetővé.

8.8

A koherens és világos közös normáknak az egységes piac teljes területén egyenlő biztonsági szinten való szavatolása céljából az EGSZB határozottan kéri a vámügyi szervek, a piacfelügyeleti hatóságok, a bizottsági szolgálatok és az európai ügynökségek közötti szorosabb együttműködést és információcserét annak érdekében, hogy javuljon a határokon átlépő áru minőségellenőrzése.

8.9

Az EGSZB magáénak vallja a Tanács következtetéseit az elért előrelépésekkel kapcsolatban a vámuniónak a következő területeket érintő fejlesztésére irányuló stratégia vonatkozásában (16): a vámunió irányításának javulása, a vámunió arra vonatkozó képessége, hogy felmérje saját hatását és előmozdítsa a jogszabályok egységes alkalmazását, javítsa az ügynökségek közötti együttműködést, valamint főként „átfogóbb megközelítést alakítson ki a nemzetközi ellátási láncra vonatkozóan”, elősegítve a kereskedelmi forgalmat, hogy „az engedélyezett gazdasági szereplők valós és érzékelhető előnyökre tegyenek szert”.

12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/20

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) egyetért a cselekvési terv holisztikus megközelítésével, és már hangot adott véleményének a javasolt 11 fellépés nagy része kapcsán, amelyek mindazonáltal időt és – részben: anyagi jellegű – támogatást igényelnek majd a végrehajtásukhoz.

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy egyes fellépések esetleg nem, vagy csak részben lesznek megvalósíthatók, mert nem veszik figyelembe a gazdasági válság által – különösen a megszorító intézkedések által nagyobb mértékben sújtott országokban – az ágazatra gyakorolt hatásokat.

1.3

A terv végrehajtása során ajánlatos számításba venni és érvényre juttatni a kkv-k és a mikrovállalkozások formáját illetően gyakran tapasztalható sokszínűséget.

1.4

Az EGSZB kedvezően fogadja az arra irányuló javaslatot, hogy álljon fel egy, a kiskereskedelem versenyképességével foglalkozó állandó csoport, és szeretné, ha az európai szociális partnerek, a fogyasztóvédelmi szervezetek és a kkv-k képviselői részt vehetnének abban.

1.5

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tárgyra vonatkozó, pontos adatok váljanak a fogyasztók számára nemcsak elérhetővé, de valóban megismerhetővé is, összegző és könnyen érthető megfogalmazásban (nem jogi vagy technikai nyelvezettel).

1.6

Javasolja továbbá, hogy bátorítsák a tagállamokat annak meghatározására, hogy mely kiskereskedelmi formák tartozhatnak az irányelv által tárgyalt általános (társadalmi, kulturális) érdekek körébe.

1.7

Az EGSZB kéri, hogy ösztönözzék a vállalkozásokat arra, hogy integrálják az online és az offline kereskedelmi formákat is, amelyek manapság még sokszor egymást kizáró alternatívát jelentenek, annak érdekében, hogy megoldhassák a boltok nyitvatartási napjaihoz/óráihoz kötődő problémákat.

1.8

A kereskedelmi forgalmazás túlzott koncentrációja különféle problémákat vet fel, így például a valódi verseny kialakításának objektív nehézségét.

1.9

Az EGSZB azt javasolja – ahogyan ezt már az INT szekció egy korábbi véleményében (1) is tette –, hogy európai szinten kezeljék a transzferárakkal való visszaélés problémáját, mivel ez a gyakorlat lehetővé teszi egy adott cégcsoporton belüli tranzakciók árának olyan értékelési paraméterek alapján történő rögzítését, melyek inkább az érintett csoport adózással kapcsolatos szükségleteit tükrözik, semmint a normális piaci feltételeket.

1.10

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a cél a kereskedelem fenntarthatósága legyen és a pazarlás mérséklése, részben azáltal, hogy elősegítjük az ömlesztett értékesítés terjedését, amely csökkenti a szennyezést okozó csomagolást.

1.11

Az Európai Bizottságnak tevékenyen folytatnia kell az innovációt és a változtatásokat minden rendelkezésére álló eszközzel, mivel a verseny a változás alapfeltétele és nem katalizátora.

1.12

Az EGSZB alapvetőnek tartja a munkavállalók kompetenciái és a szükséges készségek egymásnak való megfelelését, és úgy látja, hogy a vállalkozások részvétele nem korlátozódhat csupán a képzések tartalmára, hanem ki kell terjednie a célzott beruházásokra is.

1.13

A kereskedelemmel foglalkozó "European Skills Council" tapasztalatait kiterjesztve, az EGSZB nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy hozzák létre a szociális partnerek kétoldalú szervezeteit a szakképzés fejlesztése céljával (a készségek megfeleltetése, képzési tervek, finanszírozás, a képzési szükségletek felmérése, a képzés megvalósítása és visszajelzés).

1.14

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy kezdődjön párbeszéd valamennyi érintett féllel annak érdekében, hogy hatékony uniós szintű intézkedések kerüljenek kidolgozásra az informális gazdaság, a feketemunka és a bejelentetlen munkavállalás elleni küzdelmet célzóan. Reméli, hogy a tagállamok erős politikai szándékukról tesznek tanúbizonyságot, amelyet az Európai Bizottság megerősített partnerség keretében hangolhatna össze.

2.1

A kereskedelmi forgalmazás belső piacának megvalósítása érdekében a cselekvési terv egy 5 prioritásból és 11 fellépésből álló ütemtervet ajánl az Európa 2020 stratégia keretében, amelyet 2014-ig kellene végrehajtani. Az Európai Bizottság végzi ennek nyomon követését, és 2015-ben jelentést tesz közzé az elért eredményekről.

2.2

Az EU-ban a kereskedelmi forgalmazás alapvető szerepet játszik a növekedés, a munkahelyteremtés, illetve az innovatív és fenntarthatóbb fogyasztási szokások ösztönzésében. Az ágazat a GDP 11 %-át állítja elő, és a foglalkoztatásban közel 15 %-os részarányt képvisel. Mintegy 36 millió munkavállaló dolgozik több mint 6 millió vállalkozásban, az összes vállalkozás 29 %-ában, melyek közül rendkívül magas részarányt képviselnek a kkv-k és a mikrovállalkozások.

2.3

A terv megmutatja, hogy a kereskedelmi forgalmazás egyre szorosabban integrálódik más gazdasági ágazatokkal, és hogy a közöttük húzódó határok mindinkább elmosódnak. Megjegyzi, hogy több akadály is gátolja a hatékony, versenyképes és integrált kereskedelmi forgalmazás belső piacának megvalósítását. Ezért javítani kell az ágazat versenyképességét és termelékenységét, javítani kell gazdasági, társadalmi és környezeti eredményeit, figyelembe véve általában a sokféleséget, és különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások helyzetét.

2.4

Az EGSZB rámutat arra, hogy az ágazatban az elmúlt 20 évben zajlott korszerűsítési folyamat ellenére számos kereskedelmi kkv van megszűnőben napjainkban, nemcsak a fokozott árversennyel és a haszonrés szűkülésével összefüggő okokból, hanem a gazdasági válság miatt is, amely a fogyasztás visszaesését és kisebb vásárlási hajlandóságot idézett elő.

2.5

A pénzügyi válság, a nyersanyagok árának emelkedése, a lakosság elöregedése, a nagyobb mértékű fenntarthatóság követelménye és a technológiai innováció (például az elektronikus fizetés vagy a self-scanning) radikálisan megváltoztatja mind a szervezett nagykereskedelem, mind a kkv-k üzleti módszereit és modelljeit.

2.6

Az EGSZB üdvözli a kiskereskedelmi versenyképességi csoport (tagállamok, érdekelt felek, kkv-k) létrehozására vonatkozó javaslatot, melynek az a célja, hogy az ágazat problémáit az európai politikai vita középpontjába állítsa, meghatározza a fejlődési lehetőségeket, nyomon kövesse az elért előrelépést és ajánlásokat fogalmazzon meg. Az EGSZB azt kéri, hogy az ágazat európai szociális partnereit (UNI-Europa commercio és Eurocommerce), akik a nyolcvanas évek vége óta építő jellegű szociális párbeszédet folytatnak, vonják be ebbe a csoportba, akárcsak a civil társadalom képviselőit, különösen a fogyasztói szervezeteket és a kkv-kat.

2.7

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy ösztönözzék és segítsék elő a független kereskedelmi vállalkozások közötti, valamint a nagykereskedelmi vállalatok és a függetlenek közötti – egyértelmű és kiegyensúlyozott garanciákat tartalmazó szerződések alapján megvalósuló – együttműködés és kereskedelmi egyesülés valamennyi igazságos és kiegyensúlyozott formáját.

3.1

Jogokról csak akkor beszélhetünk, ha élnek velük, márpedig ehhez ismerni kell őket. Az információ nem egyenlő értékű a tudással, amely a fogyasztók legfontosabb joga – ez teszi őket képessé arra, hogy szabadon tájékozódjanak a fogyasztással kapcsolatban, az egyéni és kollektív jólétre és kényelemre törekedve. Ma számos vásárlási döntést a rendelkezésre álló információk objektíven nézve óriási mennyisége kísér.

3.2

Jelenleg az ágazat egyik legnagyobb problémáját a nagykereskedelmi értékesítési stratégiák jelentik, amelyek szinte kizárólag a fogyasztói árra irányulnak, a minőség-ár összefüggést pedig figyelmen kívül hagyják. Sok tagállamban ennek következtében romlik az élelmiszerek minősége, többek között azért, mert a természetes összetevőket helyettesítő anyagokkal pótolják. Ez a jelenség szűkíti a fogyasztók választási lehetőségeit, akik gyakran többet is hajlandóak lennének fizetni egy minőségi termékért, de nem találnak ilyet a kínálatban.

3.3

Ha a polgárok ismerik a termékek jellemzőit, akkor tudatosan vásárolhatnak, ami elősegíti, hogy a kínálat jobb minőségű legyen, sokféle terméket tartalmazzon, és javuljanak a szolgáltatások. Ha azonban több információ áll rendelkezésre, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy a polgár többet tud, sőt, gyakran ennek éppen az ellenkezője igaz: a túl sok információval szembesülő fogyasztó részben időhiány, részben a túlságosan technikai jellegű, nehezen érthető nyelvezet miatt sokszor nem olvassa el a tájékoztatást.

3.4

A helyes gyakorlatra vonatkozó útmutatók és magatartási kódexek kidolgozásán (1. fellépés) (2) kívül az Európai Bizottságnak hatékony, kötelező érvényű eszközöket kellene bevezetnie, hogy a termelők és a forgalmazók könnyen elérhetővé tegyék a fogyasztók számára termékeik, szolgáltatásaik és áraik mindazon jellemzőit, amelyek társadalmi, környezetvédelmi, területi és gazdasági szempontból lényegesek. Ezenkívül minden szükséges információt rövid és könnyen érthető formában hozzáférhetővé kellene tenni. Ily módon a fogyasztók szabadon, és nem csupán a marketinginformációkra alapozva dönthetik el, hogy melyik jellemzőt részesítik előnyben.

3.5

A kínálati rendszer sok hasznos ismeretet nyújt a fogyasztónak, megkönnyítve választását, de ezek az ismeretek főleg a vásárláshoz és a kezdeti használathoz kapcsolódó termékjellemzőkre összpontosulnak, a kezdeti vásárlói elégedettséget helyezik előtérbe, és elhanyagolják a termék életciklusának későbbi szakaszait (a csomagolás újrafelhasználhatóságának mértéke, a felhasználhatóság időtartama, segítség és alkatrészek rendelkezésre állása, az esetleges újraértékesítés esetén képviselt érték, értékesítés utáni szolgáltatások).

3.6

Azon kívül, hogy módszertant javasol a termékek és szervezetek teljes hatásának mérésére és kommunikálására (2. fellépés) (3), célszerű lenne, ha az Európai Bizottság magára vállalná azt a feladatot, hogy kiegészíti a fogyasztók vásárlási döntéseit alakító ismereteket (4). Ennek során világosan fel kellene tüntetnie a következőket:

3.7

Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy hatékonyan és realista módon hajtsák végre ezt az intézkedést, amely javíthatja a fogyasztók védelmét, és elősegítheti, hogy a vállalatok (különösen a kkv-k) meg tudják ezt valósítani a gyakorlatban.

4.1

Amikor a szolgáltatási irányelv megtiltja bizonyos kötelezettségek érvényesítését, úgy rendelkezik, hogy „ez a tiltás nem érinti azokat a tervezési követelményeket, amelyek nem üzleti célokra törekszenek, hanem közérdeken alapuló kényszerítő indokokat szolgálnak” és „ez az irányelv nem érinti a tagállamok szabadságát, hogy a közösségi joggal összhangban meghatározzák, mit tekintenek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak”. A „közérdeken alapuló kényszerítő indokok” között az irányelv konkrétan idézi „a nemzeti történelmi és művészeti örökség megőrzését; szociálpolitikai és kultúrpolitikai célokat”.

4.2

Bizonyos kiskereskedelmi formák jellemzők egy terület kultúrájára és életstílusára. Ezeknek a formáknak – és kizárólag ezeknek – lehetőséget kell kapniuk arra, hogy versenyezhessenek egy hasonló vállalkozásokból álló rendszeren belül, amely folyamatosan a minőség és a hatékonyság javítására törekszik a fogyasztók érdekében. Ha ilyen vállalkozásokat kiteszünk a nagyobb szervezetek agresszív módszereinek, az rövid távon megfelelhet ugyan a szabadpiac elveinek, de a kulturális és életstílus jellegű örökség nehezen pótolható elvesztésével járna, ami gazdaságilag is meggyengítené a szóban forgó közösséget és a területet.

4.3

A verseny rákényszerítette a kiskereskedelmi vállalkozásokat, hogy javítsák szolgáltatásaik minőségét és hatékonyságát. Elengedhetetlen, hogy az Európai Bizottság különbséget tegyen a hasonló vállalkozások között folyó egészséges verseny – amely a minőség és a hatékonyság folyamatos javítását ösztönzi a fogyasztók érdekében – és a vállalkozások közötti gazdasági és kereskedelmi küzdelem egyéb formái között.

4.4

Fontos tehát, hogy az egyes területeken egészséges verseny bontakozzon ki az ágazat vállalkozásai között – függetlenül méretüktől –, nem az agresszív rivalizálás érdekében, hanem azért, hogy az egyes vállalkozások egy pozitív öngerjesztő folyamat keretében ösztönözzék egymást. Ez jobb szolgáltatásokhoz, szélesebb választékhoz, megfelelőbb struktúrákhoz és kedvezőbb árakhoz vezet, továbbá kialakul a helyi közösség identitása.

4.5

El kell ismerni, hogy amikor a nagy üzletláncok gazdasági ereje aláássa a hagyományos üzletek működését, káros jelenségről van szó, mivel megsemmisül a szóban forgó terület és közösség kulturális és életstílus-öröksége, valamint gazdasági és társadalmi szövete, márpedig ez többet nyom a latban, mint a választékkal és az árakkal kapcsolatos előnyök a fogyasztók számára.

4.6

A 3. és 4. fellépéssel kapcsolatban, összhangban a szolgáltatási irányelvvel, az Európai Bizottságnak annak értékelésére kellene ösztönöznie a tagállamokat, hogy vannak-e olyan kiskereskedelmi formák, amelyek elérhetik ezeket a társadalompolitikai és kulturális célokat, és ha igen, melyek azok. Ezért az Európai Bizottságnak elő kellene mozdítania, hogy ott, ahol a kiskereskedelem összhangban van a helyi sajátosságokkal és jellemzőkkel, a hagyományos és független kiskereskedelem bekerüljön az általános érdekek közé. Azt azonban el kell kerülni, hogy a helyi érdekek a közösség általános érdekeinek köntösében jelenjenek meg, amilyen a környezetvédelem és a városrendezés. Az Európai Bizottságnak ezért nagyon világosan meg kell jelölnie, hogy mi jelenti egy bizonyos terület elfogadható általános érdekeit, és akár felkérhetné az egyes régiókat/területeket, hogy állítsanak fontossági sorrendbe három, számukra prioritásos érdeket, amelyeket figyelembe kellene venni az új kereskedelmi egységek értékelésekor.

4.7

Az elektronikus kiskereskedelem nem képes helyettesíteni a valós kiskereskedelmet, de meg kellene találni a két modell integrációjának formáit, főként azért, mert a kiskereskedelem lényeges szociális szerepet tölt be, és nem csupán az árukkal és szolgáltatásokkal való ellátás kevéssé költséges formáját jelenti.

4.8

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokkal összhangban és a kkv-k szervezeteivel együttműködésben ösztönözze a kkv-kon belül a hagyományos eladási formákat kiegészítő más eladási formák integrációját.

4.9

Az elektronikus kereskedelem fejlődési lehetőségei előre láthatók, mivel attól függenek, hogy a piacok és az intézmények hogyan szabályozzák őket. Az Európai Bizottságnak be kellene vezetnie, illetve meg kellene könnyítenie minden olyan offline kiskereskedelemből származó tevékenységet, amely előtérbe helyezi a non-sale szolgáltatásokat (azokat, amelyek nem vezethetők közvetlen módon vissza valamely specifikus beszerzésre).

4.10

Manapság a boltok számos szolgáltatást nyújtanak a vásárlóknak, például a kirakatokat (window shopping), amelyek költségét az eladások hasznából fedezik. Emiatt a termelők gyakran megtiltják az elektronikus eladásokat, arra kényszerítve a vásárlókat, hogy offline vásároljanak. Manapság azonban egyre több fogyasztó választja a vegyes, vagyis elektronikus (a termékek és árak összevetése) és offline (a termék megérintése, kipróbálása) vásárlási módot. Az EGSZB azt ajánlja, hogy lépjünk túl az elektronikus–nem elektronikus vásárlás közötti versengésen, és ösztönözzük a hagyományos üzletek által kínált szolgáltatások integrációját és érvényre jutását, mivel a valós vásárlás valódi, szociális kapcsolatokat teremt, amelyek nem alakulhatnak át elektronikus kapcsolatokká. Integrációra van tehát szükség, nem helyettesítésre.

4.11

Az EGSZB rámutat arra, hogy az egyes tagállamok szintjén különböző szabályozások vannak érvényben az üzletek nyitvatartási ideje, valamint a vasárnapi és az éjszakai munkaidő tekintetében. Ezenkívül ezek a szabályozások számos tagállamon belül vita tárgyát képezik, az egyéni vállalkozók, a kkv-k és a mikrovállalkozások közötti verseny, valamint a munkavállalókra gyakorolt hatás tekintetében. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa ennek a belső piac és az európai társadalmi modell megvalósítása előtt álló akadálynak az elhárítását, akár az elektronikus–nem elektronikus kereskedelem integrációja által.

5.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a kereskedelmi forgalmazás ágazata az egyik legkoncentráltabb. A gyakorlatban a piacot minden tagállamban 3–5, gyakran multinacionális méretű vállalat tartja ellenőrzés alatt. Ez nagy problémát jelent a verseny szempontjából, mivel az ágazat túlságosan nagy hatalommal bír a beszállítókhoz képest, akik sokkal többen vannak.

6.1

Az EGSZB támogatja a 6. fellépést, amelynek célja a kiskereskedelem ösztönzése az élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló intézkedések elfogadására (6), és üdvözli azt a döntést, hogy 2013-ban közleményt kívánnak elfogadni a fenntartható élelmiszerekről.

6.2

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság 7. fellépését, melynek célja „a környezetbarát és fenntartható ellátási láncok kialakítása“ a felhasznált energia és a szennyező anyagok csökkentésére irányuló gyakorlatok által. A szennyező anyagok tekintetében az EGSZB által támogatott egyik gyakorlat a tágabb fogyasztásra szánt termékek ömlesztett forgalmazási modellje, amely alternatívát jelent a külön csomagolt termékekhez képest. Ennek a gyakorlatnak a konkrét megvalósítása érdekében, amely a kezelendő csomagolóanyagok gyártásának csökkentésére irányul, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy konzultáljon minden érintett szereplővel.

6.3

Ezt a gyakorlatot jelenleg korlátozott összefüggésben és igen kevés termék esetében alkalmazzák, azonban használata jelentősen kiterjeszthető:

6.4

Ezt a modellt jelenleg szűk körben alkalmazzák, például a friss tej eladására, míg például a járművek üzemanyagának forgalmazása már jelenleg is legtöbbször automatából történik. A termék önmagában nem környezetbarát, azonban forgalmazásakor egy gramm műanyag vagy egyéb hulladékanyag sem kerül felhasználásra.

6.5

Ez a modell változást jelentene az eladási pontok struktúrájában, amelyeket el kellene látni tartályokkal, illetve polcokat utántöltő vezetékekkel, vagy legalábbis az adagolók utántöltési rendszereivel. A polcok mindenesetre nem lennének többé statikusak és egyformák.

6.6

Annak érdekében, hogy az elterjesztés konkrétan megvalósulhasson, a modellváltást ösztönözniük kellene a nagykereskedőknek, akik a fogyasztási javak legnagyobb részét értékesítik, mivel ők rendelkeznek ennek a nagy átalakítási folyamatnak a bevezetéséhez szükséges kapacitásokkal és forrásokkal. Ebben az összefüggésben a kkv-knak is kulcsszerepet kellene betölteniük.

6.7

Az Európai Bizottság támogathatná ennek a változtatásnak a bevezetését azáltal, hogy hangsúlyozza annak társadalmi és környezetvédelmi hasznosságát, valamint alkalmazna minden birtokában lévő – akár gazdasági-pénzügyi – eszközt a konkrét kezdeményezések és projektek ösztönzésére és megkönnyítésére.

7.1

A reálgazdaság fellendülése attól az innovációtól (8. fellépés) is függ, amelyre az ágazat képes, és alapvető fontosságú, hogy a kkv-k nagyobb mértékben és könnyebben juthassanak hozzá banki hitelekhez, hogy képesek legyenek innovatív projektek és tevékenységek elindítására.

7.2

Eltérően attól, ami az Egyesült Államokban történt, lényeges, hogy a vállalatok befektetései az innovációba együtt járjanak a munkavállalók védelmével és a foglalkoztatás minőségével.

7.3

Úgy tűnik, az Európai Bizottság arra számít, hogy ezek a változások „a kiskereskedelmi ágazat versenyképességének” növekedéséből adódnak majd, melynek támogatása a közlemény által javasolt intézkedések egyetlen célja lenne. Igaz ugyan, hogy a verseny hiánya akadályozza a változást, viszont a verseny önmagában még nem garantálja azt.

7.4

Az Európai Bizottság, amely a kereskedelmi vállalkozásokat „az innováció multiplikátorainak“ tekinti, elismeri, hogy a kiskereskedelmi kkv-k, mivel közvetlenebb kapcsolatban vannak a fogyasztókkal, jobban képesek felmérni az új igényeket és, mivel rugalmasabbak is, mint egy nagyvállalat, jobban hozzá tudják igazítani a kínálatot a változó és sokrétű kereslethez.

7.5

Mindazonáltal a rendszert vagy a modelleket érintő változások tervezőkészséget és mindenekelőtt jó alkupozíciót feltételeznek, ami a nagyvállalatokat nélkülözhetetlen szereplőkké teszi. Az Európai Bizottságnak mindent meg kell tennie azért, hogy valamennyi kis-, közepes és nagy vállalkozást bevonjon az innováció és az átalakulás folyamataiba.

7.6

Az EGSZB üdvözli egy adatbank létrehozását, amely összegyűjti az uniós és tagállami szintű élelmiszer-címkézési normákat (9. fellépés) (7).

7.7

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságot a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integráltabb piacának megteremtésében (10. fellépés) (8), és ettől a kereskedelem felgyorsulását reméli.

8.1

A kompetenciák összeegyeztetése alapvető a foglalkoztatás minőségi fejlődéséhez (9) az ágazatban, amely gyakran a munkaerőpiacra való belépésnek, illetve újra belépésnek a legfontosabb lehetősége, azonban mégsem tekintik mindig és mindenhol attraktív vagy érdekes ágazatnak, amely vonzó az egyéni szakmai karrier szempontjából.

8.2

A kiskereskedelmi ágazat versenyképességének és termelékenységének növeléséhez alapvető, hogy szorosabb kapcsolat legyen a szükséges szakmai készségek és a foglalkoztatottak kompetenciái között (11. fellépés); ez utóbbiaknak lehetőséget kell biztosítani szakmai teljesítményük fokozására, akár az automatizálás szintjének növelése tekintetében is.

8.3

Az Európai Bizottság szeretné fokozni az együttműködést a szociális partnerekkel a képzési és kvalifikációs politikák javítása érdekében, az európai uniós szintű ágazati kvalifikációs tanács keretében is.

8.4

A technológiai innovációs fellépések ellenére az ágazat termelékenysége továbbra is inkább alacsony, a kkv-k pedig nehezen tudnak beruházni az újabb technológiákba, az innovációba és az általuk foglalkoztatottak szakmai képzésébe.

8.5

A cselekvési tervben nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a belső piac tekintetében az ágazat ki van téve a szociális dömping és a kereskedelmi vállalkozások között – méretüktől függetlenül – fennálló tisztességtelen verseny hatásainak, mivel a munkaügyi kapcsolatok és a kollektív szerződések rendszere tagállamonként eltér, és ez különböző fejlődési modellekhez és eltérő befektetési politikákhoz vezet.

8.6

Az elemzés nem kimerítő, mivel csak a szükséges kompetenciák és a rendelkezésre álló szakértelem összeegyeztetésére szorítkozik, más olyan, a munkafeltételekkel, a munkaszervezéssel, az alacsony jövedelemmel, a rugalmassággal, a bizonytalan munkafeltételekkel és az álvállalkozók magas számával kapcsolatos problémákat viszont figyelmen kívül hagy, amelyek jelenleg akadályozzák az integrált versenyképes európai belső piac létrehozását az ágazatban.

8.7

A közlemény befektetéseket javasol a képzésbe, melyeknek felelőssége a kormányzatokra, az egyénekre és az oktatási rendszerre hárulna, a vállalkozásoknak pedig fontos szerepet szánna az új oktatási és képzési programok, valamint szakmai gyakorlatok kidolgozása során. Az EGSZB úgy véli, hogy a vállalkozások bevonása nem szorítkozhat a képzési szükségletek meghatározására, de proaktív részvételük biztosítására van szükség a kért kompetenciák megszerzését célzó befektetések által is (10).

8.8

Ezek az egymással összefüggő állami és magánberuházások nemcsak a fiatalokat segítenék a munkaerőpiacra jutásban, de azokat a csoportokat is, amelyeknek nagy nehézséget okoz az oda történő visszailleszkedés (a tartós munkanélküliek, az idős munkavállalók, a bevándorlók, a fogyatékkal élők). Különös figyelmet kellene szentelni a nők foglalkoztatásának, akik nagyobb elbocsátási kockázatnak vannak kitéve az átszervezési folyamatok miatt, és akiknek nehezebb összeegyeztetniük a magánéletet a munkával.

8.9

A kompetenciák összeegyeztetése, valamint az iskolák és a vállalkozások közötti partnerségek erősítése, illetve a szakmai képzéssel összekötött oktatás csak akkor érhetik el a kívánt hatást az ágazatban a munkavállalók mobilitása és a produktivitás tekintetében, ha ezzel egy időben EU-szerte elismerik a végzettségeket, a szakmai gyakorlatokat, a tanulószerződéses képzéseket és a megszerzett képesítéseket.

8.10

A nemzeti szinten tett erőfeszítések ellenére továbbra is súlyos probléma a feketemunka és az árnyékgazdaság, ami a munkaköltségek tekintetében tisztességtelen versenyt okoz a vállalkozások között. Az informális gazdaságban dolgozók nemcsak a beteg- és a társadalombiztosításból vannak kizárva, de a képzéshez és szakmai gyakorlatokhoz való hozzáférésből is, ami esetükben hátrányosan befolyásolja a kompetenciák és szakmai tapasztalatok megszerzésének lehetőségét.

8.11

Pozitívan értékelendő emiatt az Európai Bizottság azon kezdeményezése, hogy bevonja a párbeszédbe valamennyi érdekelt felet, hogy kiértékelje az informális gazdaság hatásait a munkafeltételekre, és EU-s szinten hatékony intézkedéseket hozzon annak legyőzésére. Az EGSZB véleménye szerint ez a kezdeményezés még hatékonyabb lesz, ha a tagállamok erős politikai szándékukról tesznek tanúbizonyságot, amelyet az Európai Bizottság megerősített partnerség keretében hangolhatna össze.

8.12

Az EGSZB lényegesnek tartja, hogy a feketemunka és az informális munka leküzdésére irányuló intézkedések állandó vitatémát jelentsenek az ágazat szociális partnerei között az európai társadalmi párbeszéd keretében (11).

12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/26

1.1

Az EGSZB tudomásul veszi a zöld könyv Európai Bizottság általi közzétételét, és úgy véli, hogy az kedvező és határozott elmozdulást tükröz az Európai Bizottság tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos megközelítésében.

1.2

Az EGSZB véleménye szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazása nem csupán „tisztességtelen” és „etikátlan”, hanem egyúttal ellentétes az alapvető jogelvekkel, valamint a kínálati és a keresleti oldal érdekeivel. Mivel tulajdonképpen a jelentős piaci erőfölénnyel való visszaélésről van szó, javasoljuk a „visszaélésszerű kereskedelmi gyakorlatok” kifejezés használatát, amely például a francia és az angol nyelvben is elterjedt.

1.3

Az EGSZB szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jelenlegi alkalmazási köre és előfordulásának mértéke főként az elmúlt évtizedekben lezajlott fúziók és felvásárlások eredménye.

1.4

Az EGSZB meglátása szerint az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum eddigi eredményei homályosak, és a javasolt megközelítések nem elégségesek a tisztességtelen gyakorlatok problémájának megoldásához. Ennélfogva szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság mielőbb terjesszen elő újabb kezdeményezéseket.

1.5

Noha az EGSZB-nek nincs kétsége afelől, hogy tisztességtelen gyakorlatok bármely szerződéses viszony keretében alkalmazhatók, meggyőződése, hogy egyrészről a nagy élelmiszer-áruházak, másrészről a termelő és élelmiszer-ipari kkv-k közötti ügyletek esetében különösen súlyos a helyzet. Itt ugyanis a visszaélések másutt nem tapasztalható formákat és méreteket öltenek.

1.6

Az EGSZB-nek különösen örömére szolgál, hogy zöld könyvében az Európai Bizottság rendkívül egyenlőtlen viszonyok esetén nyíltan megkérdőjelezi a tényleges szerződési szabadság meglétét, ami összhangban áll az EGSZB véleményével.

1.7

Az EGSZB megállapítja, hogy az Európai Bizottság zöld könyve pontosan ismerteti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok lényegét és főbb típusait. Ugyanakkor az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak egységes, a 2005/29/EK irányelvben foglaltakhoz hasonló fogalommeghatározást kell kínálnia a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozóan, mivel egyfajta hasonlóság áll fenn a zöld könyvben említett gyakorlatok és a „megtévesztő marketinggyakorlatok” (1) között.

1.8

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jelentősége nagyobb „félelem uralta légkörben”, amikor a gyengébb szerződő fél tart attól, hogy ügyfélként elveszíti az erősebb felet. Többek között ez az eset áll fenn, amikor a nagyobb kereskedők tisztességtelenül nyomást gyakorolnak beszállítóikra, és/vagy túl magas árakat szabnak meg a beszállítók, és ennek következtében a fogyasztók számára.

1.9

Az EGSZB véleménye szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok következményei nem korlátozódnak a vállalatközi ügyletekre, és nem is csak a gyengébb szerződő feleket érintik. Áldozatául esnek a fogyasztók, valamint a „nemzetgazdasági érdekek” is, amit a zöld könyv nem hangsúlyoz eléggé.

1.10

Az EGSZB úgy véli, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megfékezését célzó, több tagállamban elfogadott jogszabályok jól szemléltetik, hogy a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan. Noha ezek a jogszabályok különböző okok miatt nem hozták meg a kívánt eredményt, tévedés lenne azt állítani, hogy semmit nem sikerült elérni. Sikernek számít például az átláthatóbb haszonelosztás, ahogy a legfelháborítóbb zsarolási gyakorlatok megszüntetése is.

1.11

Az EGSZB-nek nincs oka feltételezni, hogy e jogszabályok tagállami elfogadása sérti az áruk Unión belüli szabad mozgását, de előfordulhatnak korlátozások. Mindenesetre egyik jogszabály sem protekcionista jellegű, és egyformán alkalmazandók a belföldi és a más tagállamokból származó vállalkozásokra.

1.12

Az EGSZB javasolja, hogy ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal összefüggő problémák kezelésének módja további megfontolások tárgyát képezi, akkor mindig a szerződési szabadság bizonyos kapcsolatokban tapasztalható hiányából kell kiindulni.

1.13

Az EGSZB javasolja, hogy az egyenlőtlen kereskedelmi kapcsolatok szabályozását célzó jövőbeni javaslatok vegyék figyelembe a „félelem tényezőt”. Biztosítani kell a szerződő felek közötti, az egymással való tisztességes bánásmódhoz elkerülhetetlenül szükséges egyensúlyt. Ennélfogva a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok szabályozásának elsődleges célja nemcsak a gyengébb szerződő fél védelme, hanem a nemzetgazdasági érdek védelme is kell, hogy legyen. Ez azt jelentené például, hogy az érintett élelmiszer-ipari beszállítóknak nem kell aktívan részt venniük a közigazgatási és jogi eljárásokban.

1.14

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság tegyen jogszabályi javaslatot a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmára. A javaslatnak az erősebb szerződő fél által legjellemzőbben alkalmazott és a saját rendes költségeinek és kockázatának a gyengébb félre történő áthárítását célzó ilyen gyakorlatok indikatív jegyzékén kell alapulnia.

1.15

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság az elmúlt évtizedek során szerzett konkrét tapasztalatok alapján, a nemzeti versenyhatóságokkal együttműködve végezze el a jelenlegi – nyilvánvalóan idejétmúlt – versenyszabályok gyökeres felülvizsgálatát, hogy tisztességes és releváns információcserén alapuló tisztességes verseny jöjjön létre az ágazatban, valamennyi tényleges erőfölény figyelembevétele mellett.

2.1

A zöld könyv különbséget tesz az élelmiszer-ellátási és a nemélelmiszer-ellátási/-forgalmazási láncok között, ami teljes mértékben indokolt, mivel az előbbiek a többihez képest sajátos, megkülönböztető jegyekkel rendelkeznek.

2.2

Az ellátási/forgalmazási láncokba tartozó vállalatok körében az elmúlt két évtizedben jelentős konszolidáció történt, aminek nyomán a valóságban oligopóliumok jöttek létre. Az élelmiszer-ellátási/-forgalmazási láncokat illetően ez különösen igaz a kiskereskedelmi ágazatban, valamivel kevésbé jellemző a feldolgozóiparban, és az elsődleges mezőgazdasági termelés területén érvényesül a legkevésbé. Ennek következtében az élelmiszer-ellátási láncon belül súlyos egyensúlyhiány alakult ki, mivel az oligopóliumok a jóval széttagoltabb kereskedelmi partnereikkel szemben rendkívül fölényes alkupozícióban vannak.

2.3

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy a felmerült strukturális egyenlőtlenségek nyomán bizonyos esetekben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmaznak, valamint hogy ezek a gyakorlatok sokszor nem csupán a tisztességet, a becsületet és az etikát sértik, hanem egyúttal az alapvető jogelvekkel is ellentétesek.

2.4

A zöld könyv tévesen állítja, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megvitatására uniós szinten először 2009-ben került sor. Ebben az évben szerepelt a témakör első alkalommal az Európai Bizottság hivatalos napirendjén. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság azonban már 2005-ben fontos véleményt (2) tett közzé, amelyben – akkoriban, amikor a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kérdése még tabutémának számított – a kiskereskedelmi láncok magatartásának több kifogásolható elemére is felhívta a figyelmet, és bírálta ezeket. Meg kell említeni továbbá az Európai Unióban működő nagy élelmiszer-áruházak hatalmi visszaéléseinek vizsgálatáról és jogorvoslásáról (3) szóló, 2007. évi írásbeli nyilatkozatot, amely közvetlenül felszólította az Európai Bizottságot arra, hogy tegye meg a helyzet orvosolásához szükséges lépéseket.

2.5

Az EGSZB meglátása szerint az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum eddigi eredményei némileg bizonytalanok, mivel a bevált gyakorlatok javasolt végrehajtási kerete nem vezetett megállapodáshoz a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezeléséről, amivel kapcsolatban mások mellett három európai biztos is sajnálatát fejezte ki (4).

2.6

Az Európai Versenyhatóságok Hálózatának (ECN) jelentése megerősíti, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazása – különösen az élelmiszeriparban – valóság. Ez összhangban áll az EGSZB azon meggyőződésével, hogy a nagy élelmiszer-áruházak által az élelmiszer-termelő és -feldolgozó kkv-kkal szembeni erősebb gazdasági pozícióval való visszaélés nagyságrendekkel komolyabb probléma, mint más szerződéses viszonyok esetében. Erre további bizonyíték, hogy évek óta kizárólag ezek a – nagy kiskereskedelmi láncokat ellátó – élelmiszer-beszállítók tesznek panaszt.

2.7

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottság azon kijelentését, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok nem csupán a két vállalat közötti szerződéses viszonyokra, hanem magára az EU gazdaságára is káros hatással vannak.

3.1.1

Ez idáig hivatalosan fel sem merült, hogy a kereskedelmi kapcsolatokban kétséges lehetne a szerződési szabadság megléte – még a nagy élelmiszer-áruházak és az élelmiszer-termelő kkv-k között sem. Nem sokkal ez előttig a nagy élelmiszer-áruházak és a hatóságok egyaránt előszeretettel erre a szabadságra hivatkozva érveltek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok szabályozása ellen, amely állítólag korlátozta volna ezt a szabadságot. Az EGSZB szerint komoly jelentőséggel bír, hogy a zöld könyv felhagyott ezzel a megközelítéssel, és nyíltan elismeri, hogy amennyiben két szerződő partner gazdasági hatalma számottevően eltér, nem beszélhetünk tényleges szerződési szabadságról.

3.1.2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számára a szerződési szabadság hiányának ezen elismerése alapfeltétele annak, hogy hatékony átfogó megoldásokat találhassunk az ellátási/forgalmazási hálózaton belül – mindenekelőtt az élelmiszerek esetében – fennálló egyensúlyhiányokból fakadó problémákra.

3.1.3

A zöld könyv e részében az Európai Bizottság pontosan ismerteti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok lényegét és főbb típusait. Különösen a nagy élelmiszer-áruházak és az élelmiszer-beszállítók közötti kapcsolatokban a gyengébb félnek nincs valódi alternatívája, mivel a piacon rendkívül kevés jelentős ügyfél található, és ennél is fontosabb, hogy valamennyien igen hasonlóan bánnak a beszállítókkal.

3.1.4

A zöld könyvben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatban említett példák rávilágítanak arra, hogy egyes felvásárlók semmilyen eszköztől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy a másik fél kárára további, teljességgel indokolatlan előnyökre tegyenek szert. Ennek egyik formája a fiktív szolgáltatásokért vagy a másik fél számára értékkel nem bíró kéretlen szolgáltatásokért történő fizetés.

3.1.5

Az EGSZB a következő válaszokat adja a zöld könyv e részében feltett kérdésekre:

3.2.1

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság ebben a részben több nemzeti versenyhatóság információira épít. Az említett hatóságokon túl különösen javasoljuk a francia és cseh hatóságokkal való együttműködést, mivel ezek közvetlen tapasztalattal rendelkeznek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó saját nemzeti jogszabályaik végrehajtása terén. A monopóliumellenes hatóságok az általuk végzett ellenőrzések során jogosultak a számviteli dokumentumok (szerződések, számlák, bankkivonatok stb.) vizsgálatára, amelyekkel közvetlenül bizonyítható a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazása.

3.2.2

Az egyesült királysági, spanyol és ír versenyhatóságok által szolgáltatott példák rámutatnak, hogy számos alkalmazott gyakorlatot tévedés volna pusztán „etikátlannak” minősíteni, mivel azok nyilvánvalóan átlépik a jogszerűség határát (különösen „zaklatás és megfélemlítés” esetén).

3.3.1

Kétségtelen, hogy az erősebb fél által a gyengébb féllel szemben alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kedvezőtlen hatást váltanak ki, logikus következményük pedig a termelési beruházás és innováció elfojtása. A fogyasztókat érintő hatás ugyanakkor az EGSZB szerint nem kapott megfelelő hangsúlyt, mivel az jóval túlmutat az innováció akadályozásán. Ez a rész azonban egyáltalán nem említi a nemzetgazdasági érdekek veszélybe kerülését, amelyre a zöld könyv korábban már utalt. Ez a veszély a közép- és kelet-európai országokban a legnyilvánvalóbb, ahol a nagy élelmiszer-áruházak teljes egészében más tagállambeli vállalatok kezében vannak. Tekintettel arra, hogy a belföldi termelők – túlnyomórészt kkv-k – képtelenek teljesíteni a gyakran uzsorajellegű feltételeket, a régió agrár-élelmiszeripari ágazata az összeomlás szélére került, és az élelmiszer-termelés terén hagyományosan önellátó országokban nagymértékben csökkent az élelmezésbiztonság. A belföldi termelést így a gyakran rendkívül kétes minőségű importtermékek váltják fel.

3.3.2

Az EGSZB a következő válaszokat adja a zöld könyv e részében feltett kérdésekre:

4.1

A hatályos tagállami és uniós szintű jogi keretek vizsgálata alapján két ténymegállapítás tehető. Elsőként az, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok egyes erős gazdasági szereplők általi alkalmazása mára köztudott és vitathatatlan tény, és a megfelelő hatóságok több tagállamban is megállapították, hogy a jelenlegi helyzet szabályozást tesz szükségessé.

4.2

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jelenlegi mértéke – különösen a nagy kiskereskedelmi láncok és az élelmiszer-termelők közötti ügyleteken belül – mindenekelőtt arról tanúskodik, hogy a versenyjogi szabályozás idejétmúlt. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok egyes formái a versenykörnyezet súlyos torzulására és olyan tényleges erőfölények meglétére világítanak rá, amelyeket a monopóliumokra vonatkozó hatályos jogszabályok nem orvosolnak.

4.3

A versenyjogi szabályozás felülvizsgálatán túl az EGSZB úgy véli, teljességgel indokolt uniós szinten betiltani egyes meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazását, és ezáltal megteremteni a heterogén jogi környezet szükséges harmonizációját. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok szabályozása és a monopóliumokra vonatkozó felülvizsgált jogszabály között azonban logikai összefüggésnek kell lennie azt biztosítandó, hogy a szankciók csak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat magukban foglaló szerződések logikus kezdeményezőit – tehát az erőfölénnyel rendelkező feleket – sújtsák.

4.4

E harmonizált szabályozás csak akkor lehet eredményes, ha figyelembe veszi a „kilistázás veszélyét”, és ennélfogva azt, hogy a gyengébb szerződő felek, különösen a nagy élelmiszer-áruházaknak szállító kkv-k nem tudnak panaszt tenni. Nem elég csak a B2B-kapcsolatokra jellemző problémákat kezelni – ennél átfogóbb intézkedésekre van szükség.

4.5

Az EGSZB a következő válaszokat adja a zöld könyv e részében feltett, még megválaszolatlan kérdésekre:

5.1.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság véleményével, mely szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni, nemzeti szinten végrehajtott jelenlegi mechanizmusok általánosságban nem megfelelőek. Ez elsősorban annak tudható be, hogy nem veszik figyelembe a tényleges szerződési szabadság hiányából és a kilistázás veszélyéből fakadó félelem uralta légkört. Ezeket a problémákat ez idáig Franciaországban sikerült a legeredményesebben kezelni, ahol a felügyelő hatóság nem hivatalos információk alapján és saját kezdeményezésre is eljárhat. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok visszaszorítása emellett a nemzetgazdasági érdek védelmén, nem pedig a gyengébb szerződő fél védelmén alapul.

5.1.2

Míg egyes tagállamok jogszabályban rendelkeznek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazása elleni küzdelemről, máshol nincs ilyen jogszabály. Ezenfelül az egyes jogszabályok között igen jelentős eltérések figyelhetők meg. Kétségtelen, hogy ez a két tényező bizonyos mértékben akadályozza a határokon átnyúló kereskedelmet (16. kérdés).

5.1.3

Az EGSZB véleménye szerint az alkalmazandó jogszabályok különbségeiből fakadó kedvezőtlen hatások kezelése szempontjából az egyetlen ésszerű közös megközelítés a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazására vonatkozó harmonizált jogszabály elfogadása lenne (17. kérdés).

5.2.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon állításával, mely szerint uniós szinten jelenleg nem létezik konkrét mechanizmus a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben. Meggyőződése továbbá, hogy a „félelem tényező” leküzdése érdekében az e területen illetékes nemzeti hatóságokat fel kell jogosítani arra, hogy saját kezdeményezésre eljárhassanak, névtelen és nem hivatalos panaszokat fogadhassanak és szankciókat alkalmazhassanak (18. kérdés).

6.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok az élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén egyaránt előfordulnak, ugyanakkor – a fentiekkel összhangban – meggyőződése, hogy a helyzet a nagy élelmiszer-áruházak és a termelő kkv-k közötti ügyletek terén a legrosszabb.

6.2

A listázást illetően egyáltalán nem világos, hogy a leendő beszállító által fizetendő díjért milyen ellenszolgáltatás jár. Az esetek döntő többségében még e díj kifizetése – amely a kereskedelmi ügyletek bármely formájának szükséges előfeltétele – sem szavatolja a beszállító számára azt, hogy a felvásárló valóban átveszi a szóban forgó árukat, és nem fogja minden ok nélkül kilistázni a szállítót.

6.3

A beszállítói engedmények a nagy kiskereskedelmi láncok jelenlegi gyakorlatának rutinszerű velejárói. Az EGSZB úgy véli, hogy ezek általános haszna legalábbis kétséges. Egyrészről a beszállítói engedmények a tényleges erőfölénnyel való visszaélés jelei, mivel azok mögött gyakran kéretlen és fiktív szolgáltatások húzódnak; másrészről erősen átláthatatlanná teszik a haszon elosztását. A beszállítói engedmények nyomán a beszállítók (és a külső megfigyelők) nehezen tudnak megbizonyosodni arról, hogy valójában mekkora összeget kaptak a szállított árukért. A valóságban az áru szállítására vonatkozó rendelésnek előfeltétele a felvásárló által kínált szolgáltatások elfogadása. Az EGSZB nézete szerint a felvásárló által a beszállító részére biztosított tényleges és indokolt szolgáltatások díját bele kell építeni az élelmiszer vételárába.

6.4

Az EGSZB a következő válaszokat adja a zöld könyv e részében feltett, még megválaszolatlan kérdésekre:

12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/33

1.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságnak azt a célkitűzését, hogy az intelligens szabályozás kérdésének napirendjén kiemelt szerepet adjon. A szabályozás fontos, de azt jól kell kialakítani, hogy az uniós célokat minimális költséggel lehessen elérni. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság évek óta arra törekszik, hogy elősegítse jobb szabályozási eszközök – köztük hatásvizsgálatok és az érintettekkel történő konzultációk – kidolgozását és alkalmazását.

1.2

Ezért az EGSZB:

2.1

2011 novemberében az Európai Bizottság kiadta „A kkv-k szabályozási terheinek minimálisra csökkentése – Az uniós szabályozás hozzáigazítása a mikrovállalkozások szükségleteihez” című jelentését (1), amely kimondottan a kkv-kra vonatkozóan tartalmaz intézkedéseket. Ez a jelentés a kisvállalkozási intézkedéscsomagban (2) megjelenő „Gondolkozzunk előbb kicsiben!” elvet vizsgálja, amely szerint a jogszabályok kidolgozásakor figyelembe kellene venni, hogy azok hogyan hatnak a kkv-kra, illetve egyszerűsíteni kellene a meglévő szabályozási környezetet. Az Európai Bizottság jelezte, hogy a 2012 decemberében útjára indított új célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) (3) révén kész foglalkozni a kkv-kra nehezedő terhekkel.

2.2

A 2013. március 7-én elfogadott „Intelligens szabályozás – válasz a kis- és középvállalkozások szükségleteire” című európai bizottsági közlemény (4), amely a tavaszi európai tanácsi csúcsra készült, számba veszi az összes olyan intézkedést, melyet az Európai Bizottság 2011 óta a kkv-k terheivel kapcsolatban hozott. A jelentés szerint az alábbi területeken sikerült előrelépéseket elérni:

3.1.1

Ahogy korábbi véleményeiből (5) is egyértelműen kiderül, az EGSZB mindig is támogatta és ösztönözte is a jobb szabályozásra irányuló kezdeményezéseket. Az EGSZB megjegyzi, hogy intelligens szabályozásra minden vállalkozás számára szükség van ugyan, de a bürokrácia aránytalan következményekkel jár a kis- és mikrovállalkozásokra. Ezért új jogszabályok kidolgozásánál és a teljes döntéshozatali folyamatban vezérelvnek kellene tekinteni a „Gondolkozzunk előbb kicsiben!” elvet.

3.1.2

A kkv-k különböznek egymástól méretükben, tevékenységi körükben, céljaikban, finanszírozásukban, irányításukban, földrajzi és jogi státuszukban (6). A politikai döntéshozóknak tehát figyelembe kell venniük ezeket a különbségeket, amikor szabályozásokat dolgoznak ki számukra. Nem szabad elfelejteniük, hogy az egyes szabályozások talán nem okoznak sok terhet, de többek között a szabályok és szabályozások összessége az, ami elveszi a mikro- és kisvállalkozások kedvét attól, hogy új ötleteket valósítsanak meg, terjeszkedjenek a piacon vagy több embert foglalkoztassanak.

3.1.3

Ennek következményeként számos kkv – különösen mikro- és kisvállalatok – úgy érzik, hogy a jogszabályokkal inkább beszűkítik a vállalati fejlesztések lehetőségeit, nem pedig megkönnyítik a növekedést. Az EGSZB szerint az uniós szintű intelligensebb szabályozás csak akkor jelent segítséget, ha a jogszabályok nagyon pontosan meghatározzák, hogy mely vállalkozásoknak is akarnak segíteni, illetve milyen mentesítéseket kapnak vagy kérhetnek ezek a vállalatok (már ha egyáltalán lesznek ilyen mentesítések). Az EGSZB ezért határozottan kéri az Európai Bizottságot, hogy minden hatásvizsgálat során, amelyre a különböző főigazgatóságokon kerül sor, teljes egészében végezzék el a kkv-tesztet. Az EGSZB szerint a kkv-tesztnek tartalmaznia kell, hogy a vállalkozások méretétől függően az egyes javaslatok milyen lehetséges költségekkel és előnyökkel járhatnak, és ennek során egyértelműen különbséget kell tenni a mikro-, kis- és közepes vállalkozások között. Amennyiben nem végzik el megfelelően a kkv-tesztet, akkor az értékelési testület negatív véleményt ad ki róla.

3.2.1

A fentiek alapján az EGSZB leszögezi, hogy a hatásvizsgálatoknak (7) kulcsfontosságú szerepük van a kkv-kra vonatkozó uniós politikai döntések meghozatalában. Az EGSZB azt kéri, hogy az Európai Bizottság olyan hatékony hatásvizsgálatokat alakítson ki, amelyek megfelelnek a célnak és logikusak. Az EGSZB emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás és az arányosság elveit. A hatásvizsgálatoknak ki kell térniük a költségelemzésre is. Az egyes szabályozásokból eredő vállalati többletköltségek miatt gazdaságtalanná válik néhány olyan tevékenység, amely a szabályozás hiányában profitot termelne. Ennek eredményeként bizonyos, már eleve gyenge pozíciójú cégek a piac elhagyására kényszerülhetnek, ami pedig károsan hat a magánszektor gazdasági tevékenységgel kapcsolatos lehetőségeire. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy adjon ki egy független és ellenőrzött éves listát arról, hogy a vállalkozásoknak összesen milyen nettó költségeik adódnak a szabályozási javaslatok következtében. Ennek a felsorolásnak azt is tartalmaznia kellene, hogy a hatáselemzések alapján milyen jelentős változtatásokat hajtottak végre az eredeti javaslatokon.

3.2.2

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy a hatásvizsgálatok technikai jellegű dokumentumok, de terjedelmük és nyelvezetük miatt átláthatatlanok lehetnek, különösen a hozzájárulni kívánó kisvállalkozások számára. Az EGSZB azt javasolja, hogy a hatásvizsgálatok készüljenek felhasználóbarátabb módon (8), és összpontosítsanak külön minden egyes kkv-alcsoportra. Ehhez pedig alkalmazzanak szabványűrlapot és mellékeljenek egy átlátható összegzést a megvitatott legfontosabb kérdésekről.

3.2.3

Az EGSZB azt kéri, hogy az érintett felek (köztük mikro-, kis- és középvállalkozásokat képviselő üzleti szervezetek) független és átlátható módon vizsgálják át a hatásvizsgálat-tervezeteket, hogy garantálni lehessen azok magas minőségét és azt, hogy az irányvonalaknak megfelelően készültek (9).

3.2.4

A hatásvizsgálatoknak részletesen fel kell mérniük, hogy miként és milyen mértékig kell alkalmazni speciális intézkedéseket és modelleket (például mentesítéseket, egyszerűsítéseket stb.) a kkv-kra nehezedő szabályozási jellegű terhek csökkentéséhez. Az EGSZB jónak tartja a kkv-teszt fokozott alkalmazását, de emlékeztet arra, hogy alaposan és egyesével át kell nézni, hogy a szabályozás milyen hatásokkal jár a három különböző alkategóriára, majd ezt követően meg kell vizsgálni, hogy milyen mentesítéseket lehet adni a mikrovállalkozásoknak az új szabályozások alól, illetve milyen kevésbé szigorú előírásokat lehet hozni.

3.2.5

Az EGSZB megállapítja, hogy az Európai Bizottság szemmel láthatóan eltér azoktól az eredeti terveitől, hogy a hatásvizsgálat lezárásakor általános mentesítést adjon a mikrovállalkozásoknak az uniós szabályok alól. Az EGSZB üdvözli ezt és hangsúlyozza, hogy az intelligens szabályozást az adott vállalattípusra és -méretre kell szabni, és nem szabad azt túl bonyolulttá tenni. Amennyiben teljesülnek ezek a feltételek, akkor a vállalatok tulajdonosai könnyen ki tudnak alakítani olyan hatékony belső eljárásokat, melyek megfelelnek az intelligens szabályozás céljainak.

3.2.6

A mikro- és kisvállalkozások tisztában vannak azzal, hogy közvetlenebb kapcsolatban vannak ügyfeleikkel, mint a nagy multinacionális vállalatok. Azt is tudják, hogy az ügyfelek részéről egyre nagyobb az igény az olyan helyi vállalkozások iránt, amelyek etikai normák mentén, a helyi környezetet óvva működnek. Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét, hogy ezek alapján nagyon fontos, hogy a vállalatok betartsák a vállalkozások minőségére és termékeire vonatkozó szabványokat és szabályozásokat, ha sikeresek akarnak lenni, illetve versenyképesek akarnak maradni a különböző piacokon. Ha a mikrovállalkozások mentesítést kapnak például a fogyasztó- és környezetvédelmi szabályozások alól, akkor végül az számukra jelenthet majd hátrányt (10).

3.2.7

Az EGSZB szerint a hatásvizsgálatoknak a fentieken túl pontosan mérniük kellene azt a dominóhatást, melyet egy olyan intézkedés okozhat, amely a kkv-kra vonatkozó szabályozás módosításával kívánja csökkenteni az adminisztratív terheket. Olyan mellékhatások léphetnek ugyanis fel, amelyek befolyásolhatják a szociális egyensúlyt, kihatva a közigazgatási hatóságokkal fenntartott kapcsolatokra (feketemunka, adóügyi információk ismerete, társadalombiztosítási járulékok, szakképesítések, a munkaszerződések besorolása és típusa stb.).

Egy, a kkv-kra vonatkozó intelligens szabályozásnak már eleve garantálnia kell, hogy a fellépő külső hatások minimálisak legyenek, vagy legalább ne járjanak negatív következményekkel. Ezért az EGSZB emlékezteti az Európai Bizottságot arra, hogy nem szabad, hogy az intelligens szabályozás aláássa a munkavállalók jogait (11) vagy csökkentse minimális védelmi szintjüket, különösen a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén.

3.3.1

Az EGSZB jónak tartja, hogy létrehoznak egy éves kkv-eredménytáblát, amely lehetővé teszi, hogy a döntéshozatali folyamaton keresztül végig nyomon kövessenek speciális intézkedéseket. Nagy várakozással tekintünk az eredménytábla alkalmazása és eredményei elé.

3.3.2

Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak egy központi koordinációs szolgálaton keresztül, szorosan együttműködve a különböző uniós intézményekkel és szervekkel, folyamatosan nyomon kellene követnie a kkv-eredménytábla alakulását. Tagállamok és kkv-szervezetek is részt vehetnének ebben a feladatban.

3.4.1

Az EGSZB üdvözli, hogy tervezett előkészítési és konzultatív munka keretében az érdekelt felek számára hozzáférhetővé tesznek olyan menetrendeket, amelyek tájékoztatást nyújtanak számukra lehetséges európai bizottsági kezdeményezésekről. Az érdekeltekkel folytatandó konzultációkat széles körben meg kell hirdetni, hogy az érintettek időben választ adhassanak a feltett kérdésekre. A konzultációknak viszont kevésbé mennyiségi, inkább minőségi szempontokra kellene épülniük, és olyan empirikus adatokra kellene támaszkodniuk, melyeket gyakorló üzletemberekkel, munkavállalókkal és üzleti szervezetekkel folyatott megbeszélésekből, illetve mikro- és kisvállalkozások meglátogatása vagy megfigyelése révén nyertek. Az EGSZB emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy a menetrendeknek mindig tartalmazniuk kellene egy előzetes durva becslést a várható költségekről, hogy az érdekelt felek minőségi ellenőrzést végezhessenek a lehetséges hatásokkal kapcsolatban. Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét, hogy mindenképpen átfogó konzultációkat kell tartani az érintettekkel, hogy jó minőségű adatokat kapjunk és javaslatokat dolgozhassunk ki az intelligens szabályozáshoz.

3.4.2

Lezárult konzultációkat követően számos üzleti szervezet és azok tagjai számára még mindig kérdéses, hogy érdemes volt-e részt venniük a lehetséges problémák feltárásában és a lehetséges megoldások megtalálásában. Az EGSZB azt ajánlja, hogy egy hivatalos eljárás alapján közülük többen is működjenek közre külső szakértőként a hatásvizsgálatokban, hogy így az európai bizottsági javaslatok további vizsgálaton essenek át. Ez garantálná, hogy a különböző felmerülő koncepciókat megfelelően megértsék.

3.4.3

Az EGSZB úgy látja, hogy az elmúlt években relatíve nőtt a jogalkotók által hozott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok száma. Az ilyen jogi aktusokon keresztül hozott döntések jó része komoly hatással van a kkv-kra. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a konzultációkat ki kellene terjeszteni néhány olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusra is, amelyeknek jelentős gazdasági, környezetei és/vagy társadalmi hatása lehet bizonyos ágazatokra vagy fontos szereplőkre.

3.4.4

Az EGSZB azt kéri, hogy a jogalkotás során folytassanak tényleges és strukturált „kkv-párbeszédet” a különböző felekkel. Ennek a partnerségnek garantálnia kell, hogy valamennyi kkv és azok szervezetei részt vehessenek a párbeszédben, különös tekintettel azokra a kisvállalkozói szövetségekre, amelyek hatékonysági célok érdekében a kisvállalkozói intézkedéscsomagban foglalt „Gondolkozzunk először kicsiben!” és „csak egyszer” elvek (12) érvényesüléséért küzdenek.

3.4.5

Az EGSZB elvben támogatja az európai vállalkozási hálózatot (EEN). Sajnálja viszont, hogy az ebben rejlő lehetőségeket még nem sikerült kiaknázni, mivel számos európai kkv nem is tud a hálózat létezéséről. Az EEN-nek a kkv-k szervezeteivel szorosan együttműködve, a kkv-k valós igényei és elvárásai alapján kellene szolgáltatásokat nyújtania.

Az EGSZB szerint támogatni kell az EEN-hez tartozó szervezeteket, hogy több forrást lehessen fordítani a kkv-k államigazgatással kapcsolatos igényeire. Az EGSZB úgy véli, hogy az ilyen támogatások során elsősorban a legkisebb vállalkozásokra kellene helyezni a hangsúlyt, és szabályozási kérdésekben az EEN helyi központjának közvetlenül konzultálnia kellene ezekkel a vállalkozásokkal. Az európai bizottsági szerveknek figyelembe kellene venniük az ilyen személyes találkozók eredményeit és a kkv-szervezetek észrevételeit, hogy a „Gondolkozzunk előbb kicsiben!” elv a gyakorlatban is megvalósuljon.

3.4.6

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy meghosszabbították az adminisztratív terhek csökkentésével foglalkozó, független szakértőkből álló magas szintű csoport (13) (az ún. Stoiber-csoport) mandátumát. Az EGSZB kifejezett kérése, hogy a csoport kapjon egy olyan fontos új szerepet, amely szerint a kkv-k szervezeteivel és a szakszervezetekkel szorosan együttműködve segítséget nyújt az Európai Bizottságnak a mikro- és kisvállalkozásokkal kapcsolatos politikák előkészítésében, nyomon követésében és végrehajtásában.

3.4.7

Az EGSZB tudomásul veszi a kkv-kat érintő bürokrácia legrosszabb példáiról tartott TOP 10 konzultáció eredményeit (14). Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőbb reagáljon ezekre, és terjesszen elő konkrét egyszerűsítési javaslatokat.

3.5.1

Az EGSZB támogatja a szabályozással kapcsolatos állapotfelmérést a kkv-kkal kapcsolatos politika területén (15) (az ún. REFIT programot). Az EGSZB nagy érdeklődéssel várja a kísérleti értékelés eredményeit (16), és arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy 2014-es programjában végezzen még több ilyen állapotfelmérést azokon a kiemelt területeken, melyek szerintünk különösen fontosak a növekedés serkentése és a munkahelyteremtés szempontjából. Arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy honlapjain tegye közzé az összes elvégzett, illetve tervbe vett állapotfelmérést.

3.5.2

Az EGSZB azt is javasolja, hogy végezzenek átfogó állapotfelmérést az olyan uniós jogszabályokról, amelyeket a vállalkozásoknak olyankor kell figyelembe venniük, amikor az EU külső határain kívül kereskednek. Az EGSZB szerint az ilyen jogszabályok is jelentős szabályozási terheket okoznak, így egy ilyen felmérés jelentősen hozzájárulna az intelligens szabályozással, növekedéssel és kereskedelemmel kapcsolatos uniós menetrendhez.

3.5.3

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy használja fel a REFIT programot arra, hogy egyrészt feltárja, hogy melyek a létező és függőben levő, de már nem alkalmazható szabályozások, és minél előbb javasolja ezek hatályon kívül helyezését, másrészt pedig hogy egyszerűsítési törekvéseinek keretében végezze el a meglevő jogszabályok konszolidációját. Javasoljuk, hogy valamennyi csökkentési cél legyen mérhető, és hozzon érezhető kedvező változást a vállalkozások számára.

3.5.4

Az EGSZB úgy véli, hogy jobban kell kiválasztani az alkalmazandó jogi eszközöket, önszabályozási és társszabályozási mechanizmusokat is beválogatva közéjük (17).

3.6.1

Az EGSZB rámutat arra, hogy az intelligens szabályozás minden olyan szereplő közös felelőssége, aki részt vesz a kkv-kkal kapcsolatos politikák kidolgozásában, akár uniós, akár tagállami szinten.

3.6.2

Európai szinten:

3.6.3

Tagállami szinten:

12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/38

1.1

Az EGSZB elismeri, hogy Európa számára fontos egy önálló űrmegfigyelési rendszer létrehozása, hogy védje saját űrbéli infrastruktúráit és szavatolhassa a fellövések biztonságát; kedvezően fogadja tehát az Európai Bizottság kezdeményezését, amely első ízben foglalkozik a témával és javasol megoldásokat annak érdekében, hogy európai uniós együttműködési és integrációs folyamat induljon el ebben a tárgyban.

1.2

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó ötletét, hogy a tagállamok jóváhagyásra elé terjesszenek operatív javaslatokat olyan esetekben, amikor egyértelműen európai érdeklődésre tarthat számot a várható információk minősége és mennyisége, valamint az ismeretek – köztük az adatelemzés módszereire és kapacitásaira vonatkozók – megosztása.

1.3

Az EGSZB tudatában van annak, hogy nehéz olyan megoldásokat találni, amelyekkel valamennyi tagállam egyetért, és az Európai Bizottság javaslatát fontos első lépésnek tekinti a közös munkára vonatkozó ambiciózusabb célok felé. A program iránti erős katonai érdeklődés igen bonyolulttá teszi a közös infrastruktúra kialakítását, melynek megvalósítására az EGSZB reményei szerint ebből a kezdeményezésből kiindulva minél előbb sor kerül majd. Az mindenesetre pozitív, hogy az együttműködés, amelybe be kellene vonni az Európai Űrügynökséget (ESA), az Európai Védelmi Ügynökséget és a válságkezeléssel és -tervezéssel foglalkozó igazgatóságot is, civil és katonai alapokon nyugszik majd.

1.4

Az EGSZB elsődlegesnek tartja, hogy az űrmegfigyelést és nyomon követést (SST) támogató program tevékenységére előirányzott finanszírozásokat a program indításától számított első hét évben egy első „embrió“, vagyis független európai eszköz létrehozására fordítsák, amelybe átirányíthatják a tagállamokban jelenleg működő védelmi részlegek kapacitásainak egy részét. Ezt olyan optikai teleszkópok használata által kellene megteremteni, amelyek már jelenleg is alkalmazásban vannak Európában (a Kanári-szigeteken), valamint legalább egy olyan európai radar felállításával, amely hasonló a védelmi struktúrák radarjaihoz. Ily módon tartós befektetés jönne létre, amelynek keretében új kapacitások és kompetenciák kerülnének át a civil szférába az európai polgárok életminőségének javítására.

1.5

Az EGSZB a program megvalósítására szánt 7 évben szükségesnek tartja, hogy specifikus előrejelzések segítségével határozzák meg a nemzeti partnerektől elvárt szolgáltatási szintet a szolgáltatandó adatok mennyisége, a tipológia, a gyakoriság, a minőség, a rendelkezésre állás tekintetében annak érdekében, hogy – a hetedik keretprogram kutatási programjaihoz hasonlóan, amelyekben ezek a paraméterek egyértelműek és összehangoltak – rendelkezésre álljanak a szolgáltatás értékeléséhez szükséges eszközök.

1.6

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a programhoz való hozzáférés kritériumai maradjanak nyitottak és azokat világosabban taglalják a 7. cikk első bekezdésének a) pontjában. Alapvető fontosságú, hogy a programban ne csak olyan országok vehessenek részt, amelyek már rendelkeznek önálló kapacitásokkal (például Franciaország, Németország, Egyesült Királyság), hanem mindazok, akik képesek adatfeldolgozási szakértelmet rendelkezésre bocsátani. A javasolt szöveget át kell dolgozni.

1.7

Az EGSZB megjegyzi, hogy a megfigyelési tevékenység, az ún. Space Situational Awareness összetett, az űrmegfigyelésen és nyomon követésen (Space Surveillance and Tracking) felül magában foglalja a világűr meteorológiai jelenségeinek előrejelzését és nyomon követését (Space Weather, a nap mágnese tevékenységéhez kapcsolódóan) és a földközeli objektumok (Near Earth Objects, NEO) megfigyelését is.

1.8

Mivel ismert tény, hogy a Nap aktivitása legalább akkora, ha nem nagyobb veszélyt jelent az űrben lévő infrastruktúrákra, mint a különösen intenzív behatások, az EGSZB úgy véli, hogy a két aspektust párhuzamosan kellene nyomon követni, ahogyan azt az SSA definíciója eredetileg is célul tűzte ki; arra kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy határozzon meg átfogó és integrált keretet a világűrben található infrastruktúrák megóvásának számos szempontjára, mégpedig az ESA-val közösen, amely már jelenleg is aktívan részt vesz egy, a napsugárzás elleni védelmi programban. A 2011. március 10–11-én, Madridban megrendezett világűrrel és biztonsággal foglalkozó konferencia következtetései, amelyekre a hatástanulmány is utal, világosan meghatározzák, hogy milyen módon erősíthető valamennyi résztvevő, főként az EU, az ESA és a tagállamok együttműködése ezen a területen.

1.9

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy erősíteni kell az együttműködést az Amerikai Egyesült Államokkal és az összes olyan országgal, amelyek érdekeltek egy közös, az űrbéli infrastruktúrák védelmét célzó programban, melynek segítségével elkerülhetők azok a veszélyes, sőt néha katasztrofális ütközések, akár minimális méretű anyagokkal is, amelyek használhatatlanná tehetnek költséges és az emberi tevékenységek számára nélkülözhetetlen műholdakat.

2.1

A vizsgált közlemény új, európai űrmegfigyelési és a földközeli objektumokat nyomon követő program felállítását javasolja SST (Space Surveillance and Tracking) néven.

2.2

A program célja az európai világűrrel kapcsolatos, főként a Galileo és a Copernicus/GMES programokhoz tartozó infrastruktúrák védelme, azonban az európai kilövéseket is meg kell óvni a világűrben található szeméttel való ütközés veszélyeitől.

2.3

A közlemény a program jogi keretét és a 2014–2020-as időszakra szóló finanszírozási tervét is meghatározza.

2.4

A közleményt egy jelentés (1) kíséri, amely főként öt, a programra vonatkozó finanszírozási és kezelési tervet ismertet, valamint ismerteti ezek különös jellemzőit, költségeit és előnyeit.

2.5

A valódi, szűkebb értelemben vett jogi szöveget hatástanulmány előzi meg és illusztrálja annak összefüggéseit.

2.6

Az Európai Unió teljes indikatív hozzájárulása az SST program megvalósításához mintegy 70 millió EUR a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan.

2.7

Ez a költség tartalmazná a már a résztvevő tagállamok – főként katonai – tulajdonában lévő szenzorok működőképességének fenntartásához való hozzájárulást, valamint egy, a résztvevő tagállamok által szolgáltatott és az Európai Műholdközpont (EUSC) által rendelkezésre bocsátott adatokon alapuló riasztási szolgáltatást.

2.8

A programban való részvétel fakultatív, a résztvevő államoknak kötelezően rendelkezniük kell már működő szenzorokkal (teleszkópok, radarok), valamint a szükséges technikai és személyi erőforrásokkal, vagy a megfelelő kompetenciákkal az adatkezelés területén.

2.9

A hatástanulmányhoz csatolt becslések szerint az űrszemét működő európai műholdakra gyakorolt hatásaival kapcsolatos költségek évente legalább 140 millió EUR-t tesznek ki Európában, és a műholdas ágazathoz kapcsolódó szolgáltatásoknak az elkövetkezendő években várható 50 %-os növekedése miatt akár a 210 millió EUR-t is elérhetik. Ezek az adatok igen óvatos becslést jelentenek, és nem terjednek ki a „földi vesztéségekre“, vagyis arra a gazdasági veszteségre, amit a műholdas adatokon alapuló szolgáltatások megszakadása okoz.

2.10

Fontos hangsúlyozni, hogy ezeknek a veszteségeknek szinte az egésze nem a műholdak fizikai elvesztéséből adódik, hanem operatív élettartamuknak az ütközések elkerülése érdekében végzett manőverek miatti csökkenéséből.

2.11

Bár jelenleg több tagállam saját megfigyelő szolgálattal rendelkezik, az Európai Bizottság szerint szükség van az EU részvételére, hogy összehozza a projekt finanszírozása által igényelt beruházást, meghatározza az irányítási struktúrát és az adatpolitikát, és gondoskodjon arról, hogy a már meglévő és a jövőbeni kapacitások összehangoltan működjenek.

2.12

A mai napig az amerikai védelmi minisztérium által kezelt Space Surveillance Network (SSN) jelenti a referenciát az összes riasztószolgálat számára. Ezzel kapcsolatban az EU és az USA között az ingyen hozzáférhető amerikai adatokon alapuló együttműködés nem tekinthető megfelelőnek, mivel az adatok nem elég pontosak, és kezelésüket az EU nem tudja ellenőrizni.

2.13

E szolgálat létrehozása ezért összhangban lenne azzal az európai stratégiával, amely függetlenségre törekszik a kritikusnak tartott területeken, különösen a világűrhöz való hozzáféréssel kapcsolatban.

2.14

Jelenleg Európában a becslések szerint az alacsony röppályájú műholdak (LEO) érzékelőinek 65 %-át teljesen vagy részben a védelmi ágazat területén működő intézmények kezelik (2).

2.15

Az Európai Bizottság szerint az Európai Űrügynökség (ESA) nem alkalmas egy ilyen jellegű program megvalósítására, mivel nem rendelkezik megfelelő eszközökkel bizalmas jellegű adatok – amilyenek a katonai infrastruktúrák által kezelt érzékelőkből származó adatok – kezelésére.

2.16

Az az európai ügynökség, amely a szolgáltatás összehangolásával összefüggő operatív feladatokért lehetne felelős, az Európai Unió Műholdközpontja (EUMK), egy olyan uniós ügynökség, amely a Tanács 2001. július 20-i együttes fellépése nyomán jött létre, és különböző besorolási szintű térinformatikai képinformációs szolgáltatásokat és termékeket biztosít a polgári és katonai felhasználók számára. Az EUMK megkönnyíthetné az SST-szolgáltatások nyújtását, és (a részt vevő tagállamokkal együttműködve) részt vesz az SST rendszer kialakításában és működtetésében, ami az SST támogatására irányuló program egyik célkitűzése. Jelenleg azonban az EUMK alapszabálya nem rendelkezik az SST területén való tevékenységről.

2.17

A program kezeléséhez a becslések szerint 50 fős állományra lesz szükség (beleértve a részt vevő tagállamok, az EUMK és az Európai Bizottság által rendelkezésre bocsátott személyzetet).

3.1

Az EGSZB véleménye szerint a javaslat nem irányozza elő elegendő eszköz és hatáskör európai szintű létrehozását az adatok összegyűjtéséhez és elemzéséhez, és így e program ötéves finanszírozási időszakának végén Európa ugyanabban a helyzetben lenne, mint öt évvel korábban, ezért valószínűleg meg kellene újítania ezt az egyezményt, hogy biztosítani lehessen az adatok továbbításának folyamatosságát a részt vevő tagállamok védelmi infrastruktúrái részéről.

3.2

A javasolt 70 milliós finanszírozással kapcsolatban nem kerülnek meghatározásra a nemzeti struktúrák által biztosítandó adatok rendelkezésre állására, minőségére és helyességére vonatkozó követelmények. Így nehéz a nyújtott szolgáltatás értékelésére vonatkozó kritériumokat meghatározni. Erre csak akkor nyílik mód, miután az Európai Bizottság közzéteszi a megfogalmazásra váró végrehajtási aktusokat.

3.3

Mivel a tagállamok szerint az ESA nem nyújt megfelelő garanciákat az érzékeny adatok feldolgozásához, az EUSC lenne az erre a célra kijelölt ügynökség. Megjegyzendő azonban, hogy az egyes tagállamok szintjén azok az országok, amelyek saját megfigyelő és nyomon követő szolgálattal rendelkeznek (mint az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország), ezt a világűr- és védelmi ügynökségek közötti együttműködés keretében valósítják meg, ami arra enged következtetni, hogy a világűr- és védelmi ügynökségek közötti együttműködés modellje a gyakorlatban hatékonynak bizonyul. Ezért nem világos, hogy az ESA-t miért zárják ki egy ilyen jellegű szolgáltatásból, annál is inkább, mivel részt vesz egy globális riasztó- és katasztrófakezelő szolgálatban, az International Charter on Space and Major Disasters-ben.

3.4

Az SST program a Space Situational Awareness (SSA) előkészítő programjában szereplő három elem egyike, amelyet az ESA 2009 óta preoperációs formában valósít meg; a két másik program a Space Weather és a Near-Earth Objects.

3.5

Az ESA SSA előkészítő programját 55 millió eurós költségvetéssel finanszírozták. A két program közti kapcsolat nem világos. Különösen az érthetetlen, hogy ez az SST szolgálat hogyan támogatható egy hasonló szolgálattal, amely a naptevékenység kockázataira vonatkozó riasztásokat ad ki, és kezel.

3.6

Hasznos összehasonlítani az űrszeméttel történő összeütközések, illetve a geomagnetikus naptevékenység által okozott károkat. Az egyesült államokbeli NOAA egy tanulmánya (3) szerint a napviharoknak a műhold-infrastruktúrákra gyakorolt hatásai jelentős gazdasági veszteségeket okoznak. 2003-ban az intenzív naptevékenység tönkretette az AFEOS-2-t, egy 640 millió dollár értékű japán műholdat. 1997-ben egy mágneses vihar elpusztította a 270 millió dollár értékű Telstar távközlési műholdat, 1989-ben pedig egy másik mágneses vihar 6 milliárd dolláros kárral járó, 9 órányi áramszünetet okozott Kanada térségében.

3.7

A becslések szerint egy olyan óriási napvihar (solar superstorm), mint amilyen 1859-ben tört ki, ma – egyedül a geostacionárius pályán levő műholdak tekintetében – 30 milliárd dolláros károkat okozna, az elektromos hálózatban okozott károk pedig 1–2 trillió dollárra növelnék ezt a számot, és 4–10 évre lenne szükség ahhoz, hogy a hálózat újból teljesen működőképes legyen (4).

3.8

A naptevékenységhez kapcsolódó kockázat legalább akkora, mint az űrszemét esetében. Ezért e kétféle kockázatot közösen kellene figyelni, ahogyan ezt egyébként a 2011. márciusi madridi konferencia is javasolta. A közlemény azonban nem határozza meg, hogy ki fog a naptevékenységekkel kapcsolatos riasztásra vonatkozó operatív szolgáltatást végezni.

3.9

Az EGSZB szerint a javaslatnak figyelembe kellene vennie az európai világűr-infrastruktúrák védelmét, beleértve a Space Weather nyomon követésére irányuló kiegészítő tevékenységet, az esetleges megvalósítás határidejeit és a két rendszer integrálását.

4.1

Az 5. cikk (2) pontja úgy rendelkezik, hogy új kapacitások építése helyett a tagállamok meglevő kapacitásait kell újra felhasználni. Az indokolás 2. pontja azonban egyértelműen kimondja, hogy a meglevő kapacitások nem elegendőek. Egyáltalán nem világos tehát, hogy milyen típusú rendszert kell részleteiben megvalósítani, és ugyanez igaz a közleményt kísérő hatásvizsgálatban felsorolt öt opcióval kapcsolatban.

4.2

Nincsenek világosan meghatározva ennek a rendszernek a technikai jellemzői. A célkitűzések elolvashatók, de azt, hogy pontosan mire vonatkoznak, a tagállamok egy későbbi megbeszélése dönti majd el.

4.3

A katonai és a polgári felhasználás közötti kapcsolat. A rendszert polgári rendszerként alakították ki. Az információk nagy része azonban katonai eredetű. Nincsenek egyértelmű követelmények vagy protokollok, amelyek arra köteleznék a katonai felet, hogy osszák meg ezeket az információkat a polgári féllel. A dokumentum ebben az esetben is a probléma későbbi meghatározásáról beszél.

4.4

A tagállamok és az EU közti kapcsolat. A javaslat kimondja, hogy valamennyi érzékelő az egyes tagállamok tulajdonában van, és ennek így is kell maradnia. Úgy tűnik, nincsenek explicit követelmények, amelyek garantálnák az adat- és információáramlás egy minimális szintjét.

4.5

A szolgáltatás meghatározása. A javaslat nem fejti ki ezt a pontot. Így tehát nem lehet felbecsülni, hogy elegendő-e a programhoz tartozó projektekhez.

4.6

2008. szeptember 26-i, Az európai űrpolitika előmozdítása című állásfoglalásában a Tanács rámutat arra, hogy elengedhetetlen egy „olyan kapacitás létrehozása, amely teljesíti az európai felhasználóknak a világűr környezete helyzetéről való általános tájékozódási lehetőségével kapcsolatos elvárásait”.

4.7

Fontos, hogy folytassák az SST és a jelenlegi SSA programok fejlesztését.

4.8

Az 1.4.4. pontban említett „eredmény- és hatásmutatók” tautologikus jellegűek, mivel operatív szempontból csak kevéssel járulnak hozzá a program hatékonyságának utólagos értékeléséhez.

4.9

Az irányítás meghatározásán túl, a rendszer operatív modellje nincs jól meghatározva.

A tagállamok részvétele nem kötelező. Mi a szolgálat működőképességéhez szükséges minimális alap?

12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/42

1.1

Figyelembe véve a védjegyek vitathatatlan gazdasági értékét és a belső piac működésére gyakorolt kedvező hatását, a nemzetek feletti oltalomra vonatkozó hatályos szabályozási keret nyilvánvalóan nem elégséges. Az irányelvjavaslat azonban előrelépést jelent a jelenlegi helyzethez képest, amelyet a közösségi védjegy és a nemzeti védjegyek eltérő szabályozása jellemez.

1.2

Következésképpen az EGSZB szorgalmazza a kereskedelmi védjegyek jogszerű használatához kapcsolódó szellemi tulajdonjogok védelmének megerősítését, a lehetőségek szerint támogatja a védjegyek közösségi lajstromozását, és arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy támogassa a BPHH-t az említett jogok tiszteletben tartásának felügyeletével kapcsolatos feladataiban.

1.3

Ennek értelmében az uniós jog a védjegyjogosult számára biztosítja egyrészt a védjegy jövedelemszerzés céljából történő, kizárólagos használatának jogát („ius utendi”), másrészt azt a lehetőséget, hogy megakadályozza, hogy a védjegy megkülönböztető megjelöléseinek harmadik felek általi másolása vagy jogellenes kisajátítása csorbítsa annak kiaknázását („ius prohibendi”). Az EGSZB kéri, hogy a szerzői jogi kalózkodással szemben, amely az európai vállalkozások versenyképességének csökkenését okozza, az Európai Bizottság fogadjon el megelőző és a károkat megszüntető intézkedéseket.

1.4

A hatályos közösségi szabályozás azonban nem állapítja meg pontosan azokat a feltételeket, amelyek alapján a védjegyjogosult megfelelően felléphet az említett tevékenységek megakadályozása érdekében.

1.5

Általánosságban tehát a harmonizációs folyamat során a következő években egységesíteni kellene a védjegyjogot és el kellene fogadni egy uniós védjegyszabályzatot, amely többek között rendelkezne egy rugalmas, egységes és gazdaságos eljárás létrehozásáról, amely az érdekeltek számára elősegítené a kereskedelmi védjegyek önkéntes lajstromozását, megszüntetve ezzel a jogszabályok jelenlegi különbözőségeit.

1.6

Az EGSZB-re aktív szerepnek kellene hárulnia a szellemi tulajdonra vonatkozó valamennyi jogszabály elfogadásának jogalkotási eljárásában, ezért sajnálja, hogy a közösségi keretről szóló rendelet módosítására irányuló javaslatról nem kérték ki a véleményét.

1.7

Az EGSZB reméli, hogy a jövőben lesz egy olyan rendszer, amely biztosítja a védjegyek egységes védelmét a vállalatok és a fogyasztók számára.

2.1

A védjegyjogot nemzetközi szinten az ipari tulajdon oltalmára létesült, 1883. március 20-án Párizsban aláírt, legutóbb 1967. július 14-én Stockholmban felülvizsgált, majd 1979. szeptember 28-án módosított Párizsi Uniós Egyezmény (1) (a továbbiakban: párizsi egyezmény) szabályozza.

2.2

A párizsi egyezmény 19. cikke értelmében az egyezmény hatálya alá tartozó felek fenntartják maguknak a jogot, hogy az ipari tulajdonra vonatkozó egyedi, különálló megállapodásokat kössenek egymással.

2.3

E rendelkezés szolgált alapul a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, az 1957. június 15-i nizzai diplomáciai konferencián kötött, legutóbb Genfben 1977. május 13-án felülvizsgált és 1979. szeptember 28-án módosított Nizzai Megállapodás (2) elfogadásához. A nizzai osztályozást egy szakértői bizottság ötévente felülvizsgálja.

2.4

A Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) adatbázisa szerint az Unió tagállamai közül csak a Ciprusi Köztársaság és a Máltai Köztársaság nem részese a Nizzai Megállapodásnak, a nizzai osztályozást azonban mindkét ország alkalmazza.

2.5

A védjegyoltalom lényegét tekintve területi jellegű. Ez annak tulajdonítható, hogy a védjegy valójában olyan tulajdonjog, amely valamely megjelölést véd egy meghatározott területen.

2.5.1

Az elsődleges uniós jog szintjén a szellemi tulajdonjog védelmére az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (2) bekezdése utal.

2.5.2

Továbbá az EUMSZ 118. cikke megállapítja, hogy a belső piac létrehozása, illetve működése keretében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket fogad el az Unión belüli egységes szellemi és ipari tulajdonjogok oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására, valamint egy uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszer megteremtésére.

2.6

Az Európai Unióban egymás mellett létezik a nemzeti védjegy és a közösségi védjegy oltalma. A nemzeti védjegy jogosultja az adott védjegyhez fűződő jogokat annak a tagállamnak a területén gyakorolhatja, amelynek nemzeti jogszabályai alapján a védjegy oltalmat élvez. A közösségi védjegy jogosultja ugyanezt a 27 tagállam területén teheti meg, mivel a védjegy ezen a területen hatályos.

2.7

A tagállamok védjegyekre vonatkozó jogszabályait részben összehangolta az 1988. december 21-i 89/104/EGK tanácsi irányelv (későbbi kodifikált változata a 2008/95/EK irányelv).

2.8

A nemzeti védjegyrendszerekkel párhuzamosan és azokhoz kapcsolódva a közösségi védjegyről szóló 1993. december 20-i 40/94/EK rendelet (kodifikált változata a 207/2009/EK rendelet) önálló rendszert hozott létre az EU egész területére kiterjedő hatályú egységes jogok lajstromozására. A fenti összefüggésben létrehozták a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (BPHH), amely a közösségi védjegyek lajstromozásáért és kezeléséért felelős.

2.9

Az Európai Bizottság kezdeményezésére az utóbbi években a szellemi tulajdonról szóló nyilvános viták zajlottak – ezeken az EGSZB is részt vett –, majd az Európai Bizottság 2011-ben bejelentette az európai védjegyrendszer felülvizsgálatát, amelynek célja a rendszer uniós és nemzeti szintű korszerűsítése a hatékonyság, az eredményesség és összességében a következetesség javítása révén.

2.10

A hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás elleni küzdelemre irányuló átfogó európai tervről szóló 2008. szeptember 25-i állásfoglalásában a Tanács kérte az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló 2003. július 22-i 1383/2003/EK rendelet (3) felülvizsgálatát. Az EGSZB reméli, hogy a szellemi tulajdonjogok vámhatóságok általi érvényesítésének erősítése és a megfelelő jogbiztonság szavatolása érdekében sor kerül a jogi keret fejlesztésére.

2.11

Az európai védjegyrendszer a nemzeti és az uniós szintű védjegyoltalom együttes fennállásának és kiegészítő jellegének elvére épül.

2.12

A közösségi védjegyről szóló rendelet olyan átfogó rendszert biztosít, amely az anyagi és eljárási jog valamennyi kérdésével foglalkozik. Az irányelvben előírt jogalkotási közelítés jelenlegi szintje azonban csak az anyagi jog kiválasztott rendelkezéseire korlátozódik, ezért a javaslat arra irányul, hogy az anyagi jogi szabályok lényegükben legyenek hasonlóak, és legalább a fontosabb eljárási rendelkezések legyenek egymással összeegyeztethetők.

2.13

A javaslat célkitűzése az innováció és a gazdasági növekedés ösztönzése azáltal, hogy a védjegy-lajstromozási rendszereket EU-szerte hozzáférhetőbbé és hatékonyabbá tesszük a vállalkozások számára: csökkentjük a költségeit és az összetettségét, felgyorsítjuk a működését, növeljük a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot.

2.14

Az átdolgozásra irányuló kezdeményezést az alábbi célkitűzések vezérlik:

2.15

Az irányelvjavaslat egyrészről korszerűsíti és fejleszti a következőkre vonatkozó hatályos rendelkezéseket:

2.16

Másrészről a javaslat az anyagi jogi szabályok nagyobb fokú közelítését célozza a földrajzi jelzések és a hagyományos kifejezések oltalma és a jó hírnévvel rendelkező védjegyek oltalma révén, kiemelve, hogy a védjegyoltalom tulajdon tárgya lehet, mivel például dologi jogi átruházás tárgyát képezheti, továbbá az együttes védjegy szabályozása révén.

2.17

A fontosabb eljárási szabályok közelítése tekintetében a javaslat a következőket tárgyalja: az áruk és szolgáltatások megnevezése és osztályozása, a hivatalból történő vizsgálat, díjak, felszólalási eljárás, használat hiánya mint védelem felszólalási eljárásokban, a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása vagy a védjegy törlése iránti eljárás és a használat hiánya mint védelem a törlésre irányuló keresetekben.

2.18

A javaslat mindemellett a hivatalok közötti együttműködés megkönnyítését célozza: a rendelet felülvizsgálatának összefüggésében javasolt együttműködés jogi keretének kiegészítéseként az 52. cikk jogalapot biztosít a BPHH és a tagállamok szellemitulajdon-joggal foglalkozó hivatalai közötti együttműködés megkönnyítéséhez.

3.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság irányelvjavaslatát, amely a kiélezett versennyel, valamint a lassuló európai gazdasági növekedéssel jellemzett globális gazdasági környezetben különösen időszerű.

3.1.1

A védjegy ebben az összefüggésben hozzájárul egyfelől a vállalkozások üzleti értékének növeléséhez és az ügyfélhűség megteremtéséhez, másfelől a fogyasztók védelméhez.

3.1.2

Ez utóbbi szempont több okból is különös jelentőséggel bír:

3.2

Az irányelvjavaslat jelentősen javítja a tagállamok jelenlegi jogszabályi keretét, a következő három elem révén:

3.3

A javaslat ezenkívül a gazdasági, kereskedelmi és jogi környezet fejlődését figyelembe véve olyan újdonságokat is tartalmaz, mint a védjegy olyan meghatározása, amely lehetővé teszi annak nem grafikai ábrázolását, egyszersmind pontosabb azonosítását, mivel lehetőséget teremt az elegendő garanciát biztosító technológiai eszközökkel megjelenített védjegyek lajstromozására.

3.4

Üdvözlendő, hogy a javaslat el kívánja érni az anyagi jogi szabályok nagyobb fokú közelítését, így biztosítani kívánja a földrajzi jelzések, a hagyományos kifejezések és a jó hírnévvel rendelkező védjegyek oltalmát, valamint a védjegyoltalom tulajdontárgyaként történő kezelését, mint például az átruházás vagy a kereskedelmi kiaknázás kulcsfontosságú vonatkozásai esetében. Az együttes védjegyek és a hitelesítési jegyek fogalmának az irányelvjavaslatba való felvétele mind a vállalkozások, mind a fogyasztók szempontjából nagy jelentőséggel bír.

3.5

Végül az EGSZB üdvözli a fontosabb eljárási szabályok közelítését, mivel így közös szabályok jönnek létre az áruk és szolgáltatások megnevezése és osztályozása terén – a Bíróság által meghatározott elvek szerint –, valamint a hivatalból történő vizsgálat, a felszólalási eljárások és a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása vagy a védjegy törlése iránti eljárás terén.

3.6

Az EGSZB üdvözli továbbá, hogy az irányelvjavaslat kidolgozása nagyfokú nyilvánosság mellett és a civil társadalom érintett szegmenseinek részvételével zajlott.

3.7

Mindazonáltal a vizsgált javaslat tárgyát és tartalmát illetően meg kell fogalmazni bizonyos észrevételt, nem érintve mindazt, amiről a hatályos 207/2009/EK rendelet módosítására irányuló javaslat esetleg rendelkezik, mely rendelet önálló rendszert hozott létre az egységes jogok lajstromozására, és az irányelvjavaslattal együtt egy jogalkotási csomagot képez.

3.8

Ennek értelmében az EGSZB megütközésének ad hangot, hogy a közösségi védjegyről szóló, fent idézett rendelet módosítására irányuló 2013. március 27-i javaslattal (COM (2013) 161 final) kapcsolatban nem került sor tanácsadó véleményének kikérésére.

3.9

Tekintettel arra, hogy a szóban forgó jogi aktus közvetlen hatással van a belső piac működésére (EUMSZ 118. cikk) és befolyásolja a fogyasztóvédelem szintjét (EUMSZ 169. cikk), a Szerződések azon rendelkezéseinek kontextuális és koherens értelmezése szerint, amelyek az EGSZB-t az említett területeken kifejezetten tanácsadói hatáskörrel ruházzák fel, az EGSZB-nek szükségszerűen részt kell vennie az említett jogi aktus elfogadására irányuló jogalkotási eljárásban.

3.10

Ezzel összefüggésben az uniós jog a védjegyjogosult számára biztosítja egyrészt a védjegy jövedelemszerzés céljából történő kizárólagos használatának jogát („ius utendi”), másrészt azt a lehetőséget, hogy megakadályozza, hogy a védjegy megkülönböztető megjelöléseinek harmadik felek általi másolása vagy jogellenes kisajátítása csorbítsa annak kiaknázását („ius prohibendi”) (a 207/2009/EK rendelet 9. cikke).

3.11

A hatályos közösségi szabályozás azonban nem állapítja meg pontosan azokat a feltételeket, amelyek alapján a védjegyjogosult megfelelően felléphet az említett tevékenységek megakadályozása érdekében.

3.11.1

Noha az irányelvjavaslat jelentősen bővíti azon esetek számát, amelyekben a védjegyjogosult harmadik felek számára megtilthatja a használatot (10. cikk), és e tekintetben még egy új rendelkezést is hoz, ez pedig a jogosult jogainak megsértése kiszerelés, csomagolás vagy egyéb eszköz használata révén (11. cikk), továbbá megtiltja a védjegynek a jogosult ügynöke vagy képviselője általi jogellenes használatát (13. cikk), a jog hatályának pontos meghatározása az érintett által kezdeményezett bírósági eljárás esetén az illetékes bíró mérlegelési jogkörébe tartozik.

3.11.2

Az egyes bírói szervek megítélésétől függ tehát annak megállapítása, hogy fennáll-e az összetéveszthetőségnek vagy az oltalom alatt álló védjegy harmadik fél részéről történő jogellenes kisajátításának kockázata, és amennyiben ezek fennállnak, a benyújtott kereset függvényében az adott bírói szerv határozza meg a jogosultat megillető kártalanítást.

3.11.3

Az irányelvjavaslat ebből következően nem biztosítja sem a védjegyjogosultak jogainak egységes védelmét, sem a fogyasztók jogainak egységes védelmét, amennyiben ezek egy kereskedelmi védjegy jogellenes vagy csalárd használata miatt esetleg kárt szenvednek.

3.12

A védjegyjogosult jogainak védelmét biztosító nemzetek feletti rendszer és belső rendszerek egymást kiegészítő jellege következésképpen nyilvánvaló kockázatot hordoz magában arra nézve, hogy az említett védelem az irányelvjavaslat célkitűzéseinek megfelelően a lehető leghatékonyabb és leggyorsabb-e.

3.12.1

Így például nem biztosított a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelv – az alábbi albekezdésekben foglaltakat biztosító intézkedésekre vonatkozó – rendelkezéseinek helytelen átültetéséből származó belső eltérések kiküszöbölése:

3.12.2

Ez a jogbizonytalanság még súlyosabb, ha a jogosult jogainak megsértésével kapcsolatos azon eseteket tekintjük, amelyek több tagállamban előfordultak.

3.13

Annál is inkább, mivel maga az irányelvjavaslat is említ olyan körülményt, amely növeli az említett védelem bonyolultságát.

3.13.1

Így például a 4. cikk harmadik bekezdése (kizáró, illetve törlési okok) megállapítja, hogy „a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra”, és hogy „bármelyik tagállam azt is előírhatja, hogy az ilyen megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban”.

3.14

Mivel a BPHH szerint a használatra vonatkozó szándék hiánya nem tartozik a rosszhiszeműség fogalmi körébe, milyen hatóság állapít meg egységes kritériumokat annak érdekében, hogy az illetékes értékelő testületek mérlegelhessék, hogy fennállnak-e a rosszhiszemű eljárást feltételező más okok?

3.15

Ez a szabályozási hiányosság paradox, ha összevetjük az irányelvjavaslat 10. cikkének ötödik bekezdése szerinti rendelkezéssel, amely a jogosultat lajstromozott védjeggyel erősíti meg annak megelőzése érdekében, hogy harmadik felek a Vámunión kívüli területekről származó, szabad forgalomba nem bocsátott termékeket hozzanak be az Unió területére. A javaslat tehát itt nem követi a Bíróság tranzitárukra vonatkozó hatályos ítélkezési gyakorlatát (a C-446/09. sz. Philips-ügy és a C-495/09. sz. Nokia-ügy), és érvénytelenít minden, a kérdéses harmadik felek esetleges jóhiszeműségre vonatkozó feltevést vagy bizonyítékot (4).

3.16

Másfelől az ilyenfajta tiltott kereskedelmi gyakorlatok megelőzését és visszaszorítását nagymértékben elősegítené, ha az irányelvjavaslat az Európai Bizottságot – kifejezett jogalap megteremtésével – feljogosítaná arra, hogy fokozza fellépését és ennek érdekében együttműködjön azon harmadik országok hatóságaival, amelyek vállalkozásai széles körben és rendszeresen folytatják e gyakorlatokat.

3.17

Szintén nem elégséges az irányelvjavaslat 45. cikke első bekezdésének rendelkezése, amely általános jelleggel kimondja, hogy „a tagállamok hatékony és gyorsított közigazgatási eljárást írnak elő hivatalaik számára a védjegy lajstromozásával szemben az 5. cikkben említett okokon alapuló felszólalás iránti kérelemre vonatkozóan”. Konkrétabban meg kellene határozni az említett eljárás jellegét, valamint előírásszerűen ki kellene jelölni azt az ésszerű határidőt, amelyen belül az illetékes nemzeti hatóságoknak el kell járniuk, összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (A megfelelő ügyintézéshez való jog) (1) bekezdésében foglaltakkal.

3.18

Hasonlóképpen, a védjegyjogosultak nemzetek feletti védelmének lényegéhez tartozó hatékonysági és kiszámíthatósági okok szükségessé teszik az irányelvjavaslat egyéb rendelkezései, így a 44. és az 52. cikk tartalmának felülvizsgálatát. A 44. cikk vonatkozásában, amely a védjegybejelentésben szereplő, és így a védjegy-bejelentési díjjal fedezett első áruosztályon túl minden további bejelentett vagy megújított áruosztály tekintetében kiegészítő díj kiszabását írja elő, rögzíteni kellene az említett díjszabás maximális mértékét.

3.19

Másrészt, az 52. cikkel összefüggésben, amely előírja, hogy a tagállamok és a BPHH együttműködjenek egymással a célból, hogy előmozdítsák a gyakorlatok és eszközök konvergenciáját, valamint koherens eredményeket mutassanak fel a védjegyek vizsgálata és lajstromozása terén, egy egyedi rendelkezést kellene megalkotni, amely az EUMSZ 291. cikkének (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban végrehajtási hatásköröket ruházna az Európai Bizottságra egy kötelező „Magatartási kódex” elfogadása érdekében.

3.20

A BPHH és az egyes nemzeti hivatalok közötti együttműködést az EUMSZ 197. cikkével összhangban közös érdekű ügynek kell tekinteni. E tekintetben különösen hasznos lenne elősegíteni az információk és a tisztviselők cseréjét, valamint támogatni a különböző képzési programokat, biztosítva az ehhez szükséges közcélú költségvetési juttatásokat.

3.21

Általánosságban tehát, a harmonizációs folyamat során a következő években egységesíteni kellene a védjegyjogot, és el kellene fogadni egy uniós védjegyszabályzatot, amely többek között rendelkezne egy rugalmas, egységes és gazdaságos eljárás létrehozásáról, amely az érdekeltek számára elősegítené a kereskedelmi védjegyek önkéntes lajstromozását.

12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/47

1.1

Az EGSZB kedvezően fogadja az Európai Bizottságnak a számviteli irányelvek módosítására vonatkozó javaslatait, mind a nem pénzügyi adatok közzététele, mind pedig az irányító szervezetekben való képviselet sokfélesége kapcsán. E korlátozott módosítások részét képezik az EU vállalatirányítási kerete javításának (1).

1.2

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy vegye számításba a fenti módosítások alapján elért egyensúlyt, amely módosítások növelik az átláthatóságot környezeti, szociális, társadalmi és irányítási (ESG) szempontból. Az Európai Bizottság javaslata rugalmas eszközt jelent, amely alkalmas a kommunikáció javítására a részvényesek, a befektetők, a munkavállalók és az egyéb érdekelt felek tekintetében. A javaslat csak a nagyvállalatokra irányul annak elkerülése céljából, hogy további követelményeket vezessünk be a kisebb vállalkozásokkal szemben.

2.1

Az EGSZB elismeri, hogy az alábbi elemek kiegyensúlyozott ötvözése lehetővé teszi nem pénzügyi információk nyújtását a részvényesek számára a Közgyűlésen, és tájékoztatja a nagyvállalatok érdekelt feleit. Ez az együttes megfelel az említett átláthatósági és koherenciára vonatkozó célkitűzéseknek.

2.2

Az EGSZB úgy véli a fenti egyensúlyhiány kapcsán, hogy megfelelő időben történne a számviteli irányelveket módosító irányelvjavaslat elfogadása:

2.3

Az EGSZB üdvözli, hogy a számviteli irányelvek fenti módosításai új távlatokat nyitnak, mivel:

2.4

Az EGSZB felhívja az Európai Parlament és a Tanács figyelmét az alábbi ajánlásokra:

2.5

Az EGSZB helyesli a negyedik irányelv javasolt módosítását a vállalat által irányítási szervezeteinek összetételére vonatkozóan követett sokféleségi politikáról való tájékoztatási kötelezettséget illetően.

2.6

Aláhúzza, hogy nem csak az igazgatótanácsok érintettek, és ezért hasznos lenne a tanácsadó bizottságokra és főként az ellenőrző bizottságra kiterjeszteni a sokféleségi politika hatályát.

2.7

Emlékeztet arra, hogy a tagállamok többségében nem valósulnak meg a nők tanácsadó bizottságokban való képviseletével kapcsolatos törekvések (5).

2.8

Úgy véli, hogy be kellene venni a sokféleség kritériumai közé a munka világából származó alkalmazottak részvételét, elsősorban a szakszervezetek által felhatalmazott európai üzemi tanács tekintetében.

2.9

Az EGSZB végül azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság kísérje a felülvizsgálatot egy, a már létező nemzeti jogszabályokra vonatkozó regresszióellenes intézkedéssel, valamint az irányelv életbelépését követő öt éven belül készítsen értékelést arról, hogy a számviteli irányelveket érintő módosítások hogyan hatnak a vállalkozások nem pénzügyi információk közzétételére vonatkozó gyakorlataira.

3.1

A számviteli irányelvek módosítására vonatkozó fenti javaslat a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról 2001-ben kiadott (6) – és a 2006-os közleménnyel kiegészített (7) – zöld könyv óta tett erőfeszítéseket követi, és megfelel a 2011. évi kommunikációs munkatervben (8) bejelentett kötelezettségvállalásoknak. E módosítás a hatástanulmány következtetései alapján vált szükségessé, amelyek megmutatták a vállalatok által közzétett és nagymértékben a nyilvános konzultáció hozzájárulásaiból eredő nem pénzügyi információk eredményességének korlátait. Az információk nem azonos minőségűek. Mellesleg a vállalatok száma sem elégséges.

3.2

A vállalatok társadalmi és környezeti átláthatóságának fokozását 2011 áprilisában jelentette be az Európai Bizottság az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló közleményében.

3.3

Az EGSZB már 2005-ben, a vizsgálathoz és méréshez szükséges eszközökről szóló véleményétől (9) kezdődően figyelembe vette az éves beszámolókról szóló negyedik irányelvet, amely rendelkezést tartalmaz a nem pénzügyi információk kapcsán, lehetőséget nyújtva a vállalatoknak arra, hogy tevékenységük társadalmi és környezeti vonatkozásairól bizonyos adatokat közzétegyenek. 2012-ben az EGSZB támogatta az Európai Bizottságot abbéli céljában, hogy növelje a sokféleséget az igazgatótanácsokban. A vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkozó közleményről szóló 2012-es véleményében (10) az EGSZB felhívta a figyelmet arra, hogy támogatja a nem pénzügyi információkat tartalmazó jelentés kötelező jellegét.

3.4

Az Egyesült Királyság volt az első olyan tagállam, amely 1992-től kódexet tett közzé a vállalatirányításra vonatkozóan (az ún. Cadbury-kódexet) (11), amelyben bevezetésre került az „alkalmazkodj vagy magyarázkodj” módszer. Más tagállamok, nevezetesen Németország és Dánia, különböző módokon átvették ezt a rendelkezést. A módszer rugalmassága lehetővé teszi, hogy bizonyos kényes területeken, amilyen a korrupció elleni küzdelem, ahol a hatékonyság diszkréciót, sőt bizalmas kezelést igényelhet, jogszerűen vissza lehessen tartani információkat.

3.5

Több tagállam, köztük Franciaország, Hollandia, az Egyesült Királyság, Svédország és Spanyolország az elmúlt évtizedben jogszabályokat fogadott el, amelyek az európai normák harmonizációjának céljával nemzeti jelentéstételi keretet szeretnének megteremteni.

3.6

Az ír elnökség alatt európai megállapodást fogadtak el a bányaipari ágazat átláthatóságával kapcsolatban, amely módosította a számviteli irányelvet. Az irányelv azóta előírja az (országonkénti és projektenkénti) átláthatóságot a bányaipari és erdészeti ágazatban tevékenykedő európai vállalkozásoktól kiinduló pénzmozgások összességére, amelyek e vállalatok működési országai felé irányulnak.

3.7

2013. februári állásfoglalásában (12), az Európai Parlament elismerte annak fontosságát, hogy a vállalkozások információkat tegyenek közzé a fenntarthatóságról, illetve a társadalmi és környezeti tényezőkről a fenntarthatósággal kapcsolatos kockázatok számbavétele, valamint a befektetők és a fogyasztók bizalmának növelése céljából. Az Európai Parlament arra kérte az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a vállalkozások nem pénzügyi információinak publikálásával kapcsolatban.

3.8

A válság idején, amikor az európai közvélemény etikusabb magatartásra szólítja fel a vállalkozásokat, a vállalatok társadalmi felelősségvállalási (CSR) gyakorlatai elismerten olyan tényezők, amelyek hozzájárulhatnak az Európai Unió kereskedelmi és fejlesztési politikájához, valamint az Európa 2020 stratégia végrehajtásához. E felelősségvállalás elősegíti a szociális és a civil (társadalmi) párbeszédet. A valósággal való jobb szembenézéshez is hozzájárul a teljes beszállítói láncban. Az olyan események, mint a bangladesi Rana Plaza épületének katasztrófája arra emlékeztetnek, hogy figyelmet kell fordítani a megrendelők felelősségére.

12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/52

1.1

Az európai integráció főszereplői a polgárok. Az uniós polgárságról szóló jelentés hangsúlyozza, hogy az uniós polgárság új jogokkal és lehetőségekkel ruházza fel a polgárokat. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a tagállamokban élő polgárok az uniós polgársággal leginkább az Unió területén belüli szabad mozgás jogát azonosítják: azt, hogy hosszabb-rövidebb időre munkavállalási, tanulási, képzési, üzleti vagy külföldi vásárlási céllal szabadon jöhetnek-mehetnek a tagállamok között (1).

1.2

Az uniós polgárságról szóló 2013. évi jelentés az alábbi hat kulcsterületen tizenkét új intézkedést terjeszt elő, melyeknek célja, hogy tovább haladjunk a polgárok uniós jogainak – köztük az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog – élvezete útjában álló akadályok felszámolása útján. A hat kulcsterület a következő (2):

1.3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli a bizonyos közokiratok Európai Unión belüli elfogadásának egyszerűsítése révén a polgárok és a vállalkozások szabad mozgásának előmozdításáról és az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó európai bizottsági javaslatot (COM(2013) 228 final – 2013/119 (COD)).

1.4

Ez a javaslat összhangban van az uniós polgárságról szóló jelentéssel, mivel olyan intézkedéseket vezet be, amelyek révén az uniós polgárok könnyebben tudják valóban és kézzelfoghatóan élvezni az uniós polgárokként őket megillető jogokat.

1.5

Jóllehet a Lisszaboni Szerződés és az EU Alapjogi Chartája megerősítette a Maastrichti Szerződésben meghatározott uniós polgárjogokat, köztük az EU területén belüli szabad mozgás és tartózkodás jogát, a jogérvényesítést támogató adminisztratív eljárást nem újították meg ennek megfelelően. Például egy „apostille” tanúsítvány – a technológiamentes világban a nemzetközi határokon keresztüli szabad mozgást elősegíteni hivatott 1961. évi, a külföldön felhasználásra kerülő közokiratok diplomáciai vagy konzuli hitelesítésének (felülhitelesítésének) mellőzéséről szóló hágai egyezményen alapuló alakiság – bemutatása nem éppen egy határok nélküli Uniót tükröz, így inkább akadályozza az Unión belüli szabad mozgásra vonatkozó uniós polgárjog gyakorlását, mintsem elősegítené azt.

1.6

Az alábbi uniós közokiratoknak a javaslatban ismertetett egyszerűsítése azon fontos intézkedések egyike, amelyek az Unión belüli mozgást elősegítő, egységesebb jogi keretet eredményeznek:

E közokiratok egyszerűsítése kétségtelenül elősegíti a polgárok és a vállalkozások szabad mozgásának előmozdítását, mivel tovább növeli a belső piaci kereskedelmi forgalmat, és minden tagállam polgárai számára megkönnyíti az ilyen iratok beszerzését.

1.7

A bizonyos közokiratok elfogadására vonatkozó egyszerűsített keretnek egészen a helyi közigazgatási szintig bezárólag történő bevezetése fontos politikai eszköznek tekintendő, mivel a fentiek mellett:

1.8

Az EGSZB sajnálja, hogy a polgárok és vállalkozások Unión belüli mozgáshoz való joga érvényesítésének megkönnyítését célzó javaslatban szereplő reformokat csak 20 évvel az uniós polgárság bevezetését követően és 42 évvel a hágai egyezményt követően terjesztették elő. Az EU tehát nem követte a technológiai fejlődést, amely pedig elősegíthette volna a polgárokra és vállalkozásokra a szabad mozgáshoz kapcsolódó jogaik gyakorlása kapcsán háruló terhek csökkentését vagy megszüntetését. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a belső piaci információs rendszer (IMI) fontos eszköz, amelyet erőteljesebben be kellene vetni annak érdekében, hogy az uniós polgárok gyakorolhassák alapvető jogaikat.

1.9

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az Európai Bizottság szakpolitikai ajánlása:

1.10

Az EGSZB az alábbiakat javasolja:

2.1

A 2009-ben elfogadott „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” című dokumentum (6) kiemelte az uniós polgárság valóságossá tételének fontosságát, és a jogérvényesülés terén a polgárokat helyezte az uniós szakpolitikák középpontjába. A kapcsolódó cselekvési terv (7) megerősítette ezt a megbízatást, és megállapította, hogy egy megfelelően működő, a jog érvényesülésén alapuló európai térséget „a polgárok és a vállalkozások szolgálatába kell állítani, hogy […] támogatást nyújtson az egységes piacon belüli gazdasági tevékenység részére”. Válaszul az Európai Bizottság – az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentésében – megerősítette a közokiratok Unión belüli szabad mozgásának megkönnyítése melletti elkötelezettségét, és 2010 decemberében, a „Kevesebb bürokrácia a polgárok számára: A közokiratok szabad áramlásának és az anyakönyvi okmányok joghatásai elismerésének elősegítése” című zöld könyvben konkrét elképzelést tárt a nyilvánosság elé (8).

2.2

Ezzel egyidejűleg bevezették az egységes piaci intézkedéscsomagot (9), amelynek célja a polgárok belső piacba vetett bizalmának növelése és az egységes piacban mint az európai gazdaság növekedésének motorjában rejlő lehetőségek maximalizálása. Ez egyebek mellett megkövetelte a belső piaci szabadságok uniós polgárok és vállalkozások általi teljes körű gyakorlásának útjában álló, aránytalan akadályok eltörlését. A polgárok és a vállalkozások unión belüli mobilitásának előmozdítása a második egységes piaci intézkedéscsomag egyik sarokköve (10).

2.3

Az európai társasági jogról és vállalatirányításról szóló európai bizottsági cselekvési terv (11) az európai vállalkozások támogatására összpontosít, különös tekintettel a jogbiztonság fokozására a vállalatok határokon átnyúló műveleteit illetően. Az európai digitális menetrend (12) utal az elektronikus azonosításra és az elektronikus aláírásra vonatkozó jogalkotási javaslatra (13), amelyben szerepel a polgárok és a vállalkozások elektronikus azonosítására vonatkozó közös adminisztratív eszközöket szabályozó keret bevezetése is.

2.4

A nemrégiben elfogadott „Vállalkozás 2020” cselekvési terv (14) hangsúlyozza, hogy a túlzott mértékű szabályozási terhek csökkentése továbbra is az Európai Bizottság politikai napirendjének kiemelt kérdése. A cselekvési terv felszólít arra, hogy minden lehetséges esetben fel kell számolni vagy csökkenteni kell a vállalkozásokat és különösen a mikrovállalkozásokat sújtó bürokráciát. Következésképpen a bürokrácia csökkentése, a közokiratok tagállamok közötti felhasználására és elfogadására irányuló eljárások egyszerűsítése, valamint a vonatkozó szabályok harmonizálása minden olyan intézkedéshez hozzájárul, amelynek célja a polgárok Európájának és az uniós vállalkozások jól működő egységes piacának kiépítése terén történő előrelépés.

2.5

Az uniós polgárságról szóló jelentés hangsúlyozza, hogy az uniós polgárság új jogokkal és lehetőségekkel ruházza fel a polgárokat. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a tagállamokban élő polgárok az uniós polgársággal leginkább az Unió területén belüli szabad mozgás jogát azonosítják: azt, hogy hosszabb-rövidebb időre munkavállalási, tanulási, képzési, üzleti vagy külföldi vásárlási céllal szabadon jöhetnek-mehetnek a tagállamok között. Az uniós polgárságról szóló 2013. évi jelentés az alábbi hat kulcsterületen tizenkét új intézkedést terjeszt elő, melyeknek célja, hogy tovább haladjunk a polgárok uniós jogainak – köztük az Unión belüli szabad mozgáshoz és vállalkozáshoz való jog – élvezete útjában álló akadályok felszámolása útján. A hat kulcsterület a következő (15):

2.6

Jóllehet a Lisszaboni Szerződés és az EU Alapjogi Chartája megerősítette a Maastrichti Szerződésben meghatározott uniós polgárjogokat, köztük az EU területén belüli szabad mozgás és tartózkodás jogát, a jogérvényesítést támogató adminisztratív eljárást nem újították meg ennek megfelelően. Az Unióban valóban ma is fragmentált a jogi keret: a tagállamok ma is olyan adminisztratív alakiságokat alkalmaznak, mint az apostille tanúsítvány – a nemzetközi határokon keresztüli szabad mozgást elősegíteni hivatott 1961. évi hágai apostille-egyezményen alapuló alakiság – az okiratmásolatok és -fordítások hitelesítéséhez. Ez az alakiság nem éppen egy határok nélküli Uniót tükröz, így inkább akadályozza az Unión belüli szabad mozgásra vonatkozó uniós polgárjog gyakorlását, mintsem elősegítené azt.

2.7

Jelenleg például egy másik tagállamba költöző polgárnak rengeteg idejébe és pénzébe kerül annak bizonyítása, hogy a származási tagállam okiratai eredetiek. Elismert tény, hogy a vállalkozásoknak és a polgároknak kétségtelenül hasznára válik majd az áruk, szolgáltatások és személyek Unión és az egységes piacon belüli mozgásához elengedhetetlen bizonyos közokiratokra vonatkozó következetes, átlátható szabályok kerete.

2.8

Az EU nem követte a technológiai fejlődést, amely pedig elősegítheti a polgárokra és vállalkozásokra a szabad mozgáshoz kapcsolódó jogaik gyakorlása kapcsán háruló terhek csökkentését vagy megszüntetését. Az EGSZB úgy véli, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok más országokbeli kollégáikkal való gyors és egyszerű kommunikációját lehetővé tévő webalapú alkalmazás, az IMI megfelelő ikt-platform, amely a javaslat elfogadását követően megkönnyíti az igazgatási együttműködést. Az IMI emellett az egyes tagállamokban a leggyakrabban használt okiratok mintáinak fontos tára is lesz, amely a dokumentumokat az Unió összes hivatalos nyelvére lefordítva is tartalmazza, hogy a kellő nyelvtudással nem rendelkező hatóságokat támogassa annak elbírálásában, hogy a hozzájuk benyújtott okiratok helyesek-e vagy jól vannak-e lefordítva (16).

2.9

Az EGSZB sajnálja, hogy a polgárok és vállalkozások Unión belüli mozgáshoz való joga érvényesítésének megkönnyítését célzó javaslatban szereplő reformokat csak 20 évvel az uniós polgárság bevezetését követően és 42 évvel a hágai egyezményt követően terjesztették elő.

3.1.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a „közokirat” fogalmának a javaslat 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő meghatározása lefedi az uniós polgárok és vállalkozások uniós jogaival kapcsolatos fontos közokiratokat.

3.1.2

Hangsúlyozza azonban, hogy fontos, hogy a javaslatban megnevezett közokiratok az Unión belüli mozgásnak, a határon átnyúló tevékenységeknek és az egységes piac működésének javítására irányuló egyszerűsítési eljárás alá vont közokiratoknak csak az első „hullámát” jelentsék.

3.1.3

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a közokiratokat érintő további egyszerűsítési intézkedéseknek olyan fontos közokiratokra kellene irányulniuk, mint a munkavállalók (ami a határon átnyúló vállalkozás és kereskedelem fejlesztése szempontjából alapvető), illetve a fogyatékkal élő személyek Unión belüli mobilitásával kapcsolatos iratok, amennyiben ezek nem tartoznak más uniós irányelvek hatálya alá. Ilyen közokiratok például a tagállami oktatási akkreditációs tanúsítványok és a társadalombiztosítási okmányok.

3.2.1

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az apostille tanúsítvány bemutatását előíró jelenlegi követelmények nemzetközi eljárásokat tükröznek, és így nem tükrözik az EU mint egységes piac fejlődését. Mintegy 12,5 millió uniós polgár él saját országától eltérő tagállamban, és több mint 380 000 uniós mikro-, kis- és középvállalkozás (kkv) végez az Unión belüli határokon átnyúló alvállalkozói tevékenységeket. Ezek folyamatosan szükségtelen bürokráciával szembesülnek, ha másik tagállamba akarnak költözni, vagy határon átnyúló üzleti tevékenységet kívánnak folytatni. Ez a helyzet nem éppen egy határok nélküli Uniót tükröz.

3.2.2

Az EGSZB ezért egyetért az európai bizottsági javaslat azon célkitűzésével, hogy a közokiratokat mentesítsék a tagállamokban hatályos különféle jogi és adminisztratív követelmények alól. Az EGSZB ezt a közokiratok folyamatos egyszerűsítési programja első fázisának tekinti.

3.2.3

Az EGSZB egyetért azzal, hogy rendelkezések bevezetésével biztosítani kellene, hogy ésszerű kétségek felmerülése esetén sor kerüljön a szükséges szintű ellenőrzésre. Az EGSZB elismeri, hogy egyes esetekben a tagállamok közti igazgatási együttműködésre lehet szükség egy közokirat vagy hiteles másolata valódiságának biztosításához.

3.2.4

Az EGSZB határozottan támogatja azt az elvet, hogy a polgároknak és a vállalkozásoknak teljességgel biztosnak kell lenniük abban, hogy a bemutatott közokiratok mentesek mindenféle felülhitelesítési vagy egyéb alakisági követelmény alól. E bizonyosság birtokában a polgár, illetve vállalkozás proaktívan tervezheti tevékenységeit, és ezáltal biztosíthatja az Európai Bizottság hatásvizsgálatában említett materiális és immateriális nyereség és haszon felhalmozódását (17).

3.2.5

Az EGSZB megjegyzi, hogy a jelenlegi rendszerben az évi mintegy 1,4 millió Unión belüli felhasználásra kiadott apostille 99 %-a nem okoz problémákat. Ezért úgy véli, hogy az Európai Bizottság által az igazgatási együttműködéssel kapcsolatban javasolt szakpolitikai lehetőség (amely a közokiratok valódisága kapcsán ésszerű kétség felmerülése esetén az IMI-re alapul és többnyelvű formanyomtatványok támogatják) várhatóan jobb eredményeket hoz.

3.2.6

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az „ésszerű kétség” fogalmának az európai bizottsági javaslatban szereplő meghatározását a bizonytalanság kiküszöbölése érdekében egyértelművé kellene tenni. Ennek kapcsán az EGSZB az alábbi módosításokat javasolja: