ISSN 1977-0979

doi:10.3000/19770979.C_2013.327.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 327

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

56. évfolyam
2013. november 12.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

VÉLEMÉNYEK

 

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

 

491. plenáris ülés, 2013. július 10. és 11.

2013/C 327/01

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az EU versenyképességének kihasználatlan gazdasági lehetőségei – az állami vállalatok reformja (feltáró vélemény)

1

2013/C 327/02

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A civil társadalom szerepe az EU és Szerbia közötti kapcsolatokban (feltáró vélemény)

5

 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG

 

491. plenáris ülés, 2013. július 10. és 11.

2013/C 327/03

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról (COM(2013) 150 final)

11

2013/C 327/04

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a vámügyi kockázatkezelésről és az ellátási lánc biztonságáról (COM(2012) 793 final)

15

2013/C 327/05

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Európai kiskereskedelmi cselekvési terv (COM(2013) 36 final)

20

2013/C 327/06

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv az európai vállalatközi élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról (COM(2013) 37 final)

26

2013/C 327/07

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Intelligens szabályozás – válasz a kis- és középvállalkozások szükségleteire (COM(2013) 122 final)

33

2013/C 327/08

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az űrmegfigyelést és nyomon követést támogató program létrehozásáról (COM(2013) 107 final – 2013/0064 (COD))

38

2013/C 327/09

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (átdolgozás) (COM(2013) 162 final – 2013/0089 (COD))

42

2013/C 327/10

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalatok és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról (COM(2013) 207 final – 2013/0110 (COD))

47

2013/C 327/11

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti a tanácsi rendeletre bizonyos közokiratok Európai Unión belüli elfogadásának egyszerűsítése révén a polgárok és a vállalkozások szabad mozgásának előmozdításáról és az 1024/2012/EU rendelet módosításáról (COM(2013) 228 final – 2013/119 (COD))

52

2013/C 327/12

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Gondoljuk újra az oktatást – beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében (COM (2012) 669 final)

58

2013/C 327/13

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről (COM(2012) 788 final – 2012/0366 (COD))

65

2013/C 327/14

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében. Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése (COM(2012) 582 final)

82

2013/C 327/15

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályokról (COM(2013) 106 final – 2013/0063 (COD))

90

2013/C 327/16

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló terv (COM(2012) 673 final) a Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a vízpolitikai keretirányelvben (2000/60/EK) előírt vízgyűjtő-gazdálkodási tervek végrehajtásáról (COM(2012) 670 final) és a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A vízhiányra és az aszályra vonatkozó európai politika felülvizsgálatáról szóló jelentés (COM(2012) 672 final)

93

2013/C 327/17

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről (COM(2013) 147 final – 2013/0080 (COD))

102

2013/C 327/18

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökségnek a hajók által okozott szennyezéssel és az olaj- és gázipari létesítmények által okozott tengerszennyezéssel kapcsolatos válaszintézkedésekhez kötődő tevékenységeinek többéves finanszírozásáról (COM(2013) 174 final – 2013/0092 (COD))

108

2013/C 327/19

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a kikötői szolgáltatások piacára való bejutást és a kikötők pénzügyi átláthatóságát biztosító keretrendszer létrehozásáról (COM(2013) 296 final – 2013/0157 (COD))

111

2013/C 327/20

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról szóló 261/2004/EK rendelet, valamint a légifuvarozók baleset esetén fennálló felelősségéről szóló 2027/97/EK rendelet módosításáról (COM(2013) 130 final – 2013/0072 (COD))

115

2013/C 327/21

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A negyedik vasúti csomag – az egységes európai vasúti térség teljes kialakítása az európai versenyképesség és növekedés előmozdítása érdekében(COM(2013) 25 final); Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a vasúti vállalkozások elszámolásainak normalizálására vonatkozó közös szabályokról szóló 1192/69/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (COM(2013) 26 final – 2013/0013 (COD)); Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Unió Vasúti Ügynökségéről és a 881/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (COM(2013) 27 final – 2013/0014 (COD)); Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1370/2007/EK rendeletnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása tekintetében történő módosításáról (COM(2013) 28 final – 2013/0028 (COD)); Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló, 2012. november 21-i 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása és a vasúti infrastruktúra irányítása tekintetében történő módosításáról (COM(2013) 29 final – 2013/0029 (COD)); Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a vasúti rendszer Európai Unión belüli kölcsönös átjárhatóságáról (átdolgozás) (COM(2013) 30 final – 2013/0015 (COD)); Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a vasúti biztonságról (átdolgozás) (COM(2013) 31 final – 2013/0016 (COD))

122

2013/C 327/22

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a Közösségen belül közlekedő egyes közúti járművek nemzeti és a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb méreteinek, valamint a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb össztömegének megállapításáról szóló, 1996. július 25-i 96/53/EK irányelv módosításáról (COM(2013) 195 final – 2013/0105 (COD))

133

HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

VÉLEMÉNYEK

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

491. plenáris ülés, 2013. július 10. és 11.

12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/1


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az EU versenyképességének kihasználatlan gazdasági lehetőségei – az állami vállalatok reformja (feltáró vélemény)

2013/C 327/01

Előadó: Raymond HENCKS

2013. április 15-én Vytautas LEŠKEVIČIUS külügyminiszter-helyettes a Tanács jövőbeli litván elnöksége nevében feltáró vélemény kidolgozására kérte fel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot a következő tárgyban:

Az EU versenyképességének kihasználatlan gazdasági lehetőségei – az állami vállalatok reformja”.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2013. június 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 10-11-én tartott, 491. plenáris ülésén (a 2013. július 10-i ülésnapon) 170 szavazattal 10 ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Háttér

1.1

Az EGSZB e feltáró véleményének célja, hogy megvilágítsa, hogy az állami vállalatok milyen különleges módon járulhatnak hozzá az EU versenyképességéhez. A vélemény arra törekszik, hogy pontosan meghatározza az európai szakpolitikák és intézmények előtt ezen a téren felmerülő egyedi kihívásokat.

1.2

E vélemény a Szerződések keretébe illeszkedik, amelyek kiterjedt mérlegelési jogkört biztosítanak a tagállamoknak általános érdekű szolgáltatásaik meghatározása, szervezése és finanszírozása tekintetében. A Szerződések értelmében a tagállamok hatáskörrel rendelkeznek a közszolgálati feladatokat ellátó vállalatok kiválasztásával és jogállásával (magán-, állami vállalat vagy a köz- és a magánszféra közötti partnerség) kapcsolatban is (1).

1.3

A hatóságok eseti alapon, az adott ágazat elemzésétől, a meghatározott céloktól és feladatoktól, az előmozdítandó hosszú távú megközelítéstől függően dönthetnek arról, hogy fellépésük egyik eszközeként állami vállalatot vesznek igénybe.

1.4

A tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról szóló, 1980. június 25-i 80/723/EGK európai bizottsági irányelv szerint „közvállalkozás”: „minden olyan vállalkozás, amelyre a hatóságok közvetve vagy közvetlenül meghatározó befolyást gyakorolhatnak annak tulajdonosaként, a vállalkozásban fennálló pénzügyi részesedésükön keresztül vagy a vállalkozásra vonatkozó szabályok által.

A hatóságok meghatározó befolyása vélelmezhető abban az esetben, ha ezek a hatóságok, közvetve vagy közvetlenül, egy vállalkozással kapcsolatban:

a)

a vállalkozás jegyzett tőkéjének többségi tulajdonosai; vagy

b)

a vállalkozás által kibocsátott részvényekhez kötődő szavazati jogok többségével rendelkeznek; vagy

c)

a vállalkozás igazgatási, vezetői vagy felügyeleti testülete tagjainak több mint a felét kijelölhetik.

1.5

Történelme során mindegyik európai ország hozott létre állami vállalatokat közvetlenül, vagy magánvállalatok államosítása vagy helyi közigazgatási szervek általi kezelésbe vétele útján. Ezt számos különféle okból tették:

a külső vagy belső biztonsággal, vagy egyes alapvető javak vagy szolgáltatások ellátásának biztonságával összefüggő stratégiai célok végrehajtása;

a gazdasági és társadalmi élethez szükséges infrastruktúrák megépítése;

jelentős beruházások mozgósítása (különösen a világháborúk után);

rövid távon nem feltétlenül jövedelmező, új tevékenységek előmozdítása;

a piac vagy a magánkezdeményezések nem megfelelő működésének orvoslása (természetes monopólium, kiszervezések);

a pénzügyi, gazdasági, társadalmi vagy környezeti válsághelyzetek kezelése;

közszolgáltatási feladatok ellátása.

1.6

Az állami vállalatok eredményességének, hatékonyságának és adott esetben megreformálásuk szükségességének mérése nem korlátozódhat a gazdasági tevékenységek szokásos jövedelmezőségi mutatóira, hanem a hatóságok által részükre kijelölt összes célkitűzésre és feladatra is ki kell terjednie.

1.7

A hivatalos uniós meghatározás szerint a versenyképesség „az állampolgárok életszínvonalának tartós javítására, és a részükre magas szintű foglalkoztatás és társadalmi kohézió biztosítására való képesség”.

1.8

Az Unió termelékenysége minden évben valamelyest csökken. Ez a lassulás egyet jelent a versenyképesség romlásával. A visszaesés árulkodó jelei között szerepel az elégtelen innováció, továbbá az infrastruktúrába, a technológiába és a humán tőkébe való beruházások hiánya.

1.9

Az Európai Unió versenyképessége és vonzereje tehát az infrastruktúrák, az oktatás és képzés, a kutatás-fejlesztés, az egészségügy és a szociális védelem, a környezetvédelem stb. területén végrehajtott beruházásoktól függ; ezek mind olyan területek, amelyeken a közhatóságok beavatkozási eszközként igénybe vehetik többek között az állami vállalatokat is.

1.10

Azonban az állam, illetve a regionális vagy helyi hatóságok nem magától értetődően erényesek, és az is előfordul, hogy az állami vállalatok nem teljesítik kötelezettségeiket, melynek okai a következők lehetnek:

adminisztratív, bürokratikus vagy „politikai” ellenőrzés;

a hatóság felelősségének hiánya, amely felelősség esetleg kizárólag a pénzügyi vagy vagyoni célokra korlátozódik;

az állami vállalatnak a tevékenységi körétől eltérő célokra történő felhasználása.

1.11

Az illetékes hatóság defenzív vagy offenzív stratégia alá rendelheti az állami vállalatot:

defenzív az alábbiak érdekében: a válság hatásainak korlátozása, „tűzoltás” egy vállalkozás csődje esetén vagy munkahelyek megmentése érdekében, ideiglenes államosítás addig, amíg „felvásárlót” nem találnak, valamely magánvállalkozás nyilvánvaló visszaélésének szankcionálása stb.;

offenzív az alábbiak érdekében: az iparpolitika előmozdítása vagy új technológiák népszerűsítése, közpolitika végrehajtása, új politikai célkitűzések kidolgozása, új célok (biológiai sokféleség, megújuló energiaforrások, energetikai átállás) előmozdítása, új (fenntartható, inkluzív) fejlesztési mód kialakítása.

1.12

Ebből következik, hogy a hatóság a stratégiai irányvonalak meghatározásáért felelős, míg a vállalatvezetés nagy autonómiával rendelkezik az irányítás terén. A hatóságnak ugyanakkor gondoskodnia kell a tényleges állami ellenőrzésről és a valódi állami szabályozásról, amihez az állami vállalatok irányításának az összes érintett fél, valamint a vállalati dolgozók képviselőinek részvételén kell alapulnia.

1.13

Ami a tagállamok által az állami vállalataikkal elvégezetett általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat illeti, e vállalatok olyan ipari vagy kereskedelmi jellegű tevékenységeket folytatnak, amelyek gyakran közvetlenül versengenek más vállalatok tevékenységeivel.

1.14

A liberalizált és versengő környezetben működő állami vállalatok közül elsősorban a hálózatos iparágakat (villamos energia, gáz, elektronikus távközlés, közlekedés, posta) kell megemlíteni, amelyek elérhetősége és folyamatos, jó minőségű és megfizethető árú szolgáltatása nemcsak a polgárok számára, hanem a magánvállalkozások többsége számára is nélkülözhetetlen. Ezért ezek alapvető szerepet töltenek be a tagállamok nemzetgazdasága és globális versenyképessége szempontjából. Ez más ágazatokra, például az audiovizuális, a lakás-, az egészségügyi vagy szociális ágazatokra is igaz, ahol piaci tökéletlenségek miatt nem minden polgár tudja megfelelően érvényesíteni az alapvető jogait.

2.   A feltáró vélemény iránti kérelem tárgya

2.1

Levelében a jövőbeli litván elnökség különösen azt kérte, hogy a hangsúlyt az állami vállalatok hatékonyságának növelésére, valamint a nemzeti versenyképesség szempontjából betöltött nagy jelentőségükre helyezzük. A jövőbeli litván elnökség a jelenlegi helyzetről, illetve a helyes (vagy helytelen) gyakorlatokról szóló elemzést kér, amely uniós szinten mindeddig hiányzik, amint egy az ilyen típusú vállalatok hatékonyságának a gazdaságpolitikai koordinációval és a vállalatok által a belső piacra gyakorolt hatásokkal összefüggésben történő értékelésével kapcsolatos strukturális reform is.

2.2

Bár az európai uniós szintű jogszabályok az állami vállalatok tevékenységének csak bizonyos, specifikus területeit érintik (állami támogatások és általános gazdasági érdekű szolgáltatások), az állami vállalatok reformjával kapcsolatban a jövőbeli litván elnökség azt javasolja, hogy az uniós szintű kezdeményezések korlátozódjanak a nem jogalkotási intézkedésekre, valamint azt, hogy ne tűzzenek ki célokat az új jogszabályi kerettel kapcsolatban. Az állami vállalatok esetleges privatizációjának a továbbiakban is a tagállamok kizárólagos hatáskörében kellene maradnia.

2.3

Végül a jövőbeli litván elnökség sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy eleddig az Európai Bizottság létező vagy tervezett kezdeményezései és dokumentumai nem vizsgálják átfogó módon az állami vállalatok reformját, kezelését, hatékonyságuk javítását, illetve a versenyképességhez és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához való hozzájárulásukat. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament mindeddig összesen két szempontra összpontosított: az állami támogatásokkal és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos szabályok tiszteletben tartására.

3.   Az EGSZB javaslatai

3.1

Az EGSZB csak támogatni tudja a jövőbeli litván elnökség azon kérését, hogy készüljön elemzés a jelenlegi helyzetről, illetve a helyes (vagy helytelen) gyakorlatokról, valamint hogy kerüljön sor egy olyan strukturális reformra, amely a gazdaságpolitikával és a belső piacra gyakorolt hatásukkal összefüggésben az ilyen típusú vállalatok hatékonyságának értékelésére irányul.

3.2

A Szerződésekből következően az Unió és a tagállamok fokozottan felelősek azért, hogy őrködjenek az általános gazdasági érdekű szolgáltatások megfelelő működése felett, és ennek érdekében többek között folyamatosan fejlesszék e szolgáltatások teljesítményértékelését. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, a teljesítményértékelések nem tudnak hozzájárulni a polgárok és a gazdaság igényeinek kielégítéséhez nemzeti és uniós szinten.

3.3

Az értékelés célja, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások eredményességét és hatékonyságát növelje, és e szolgáltatásokat a polgárok és vállalatok változó igényeihez igazítsa. Ezenfelül a hatóságokat el kell látnia a legmegfelelőbb választást lehetővé tevő információkkal. Fontos szerepe továbbá, hogy harmonikusan valósuljon meg a piac és a közérdek, valamint a gazdasági, szociális és környezeti célok közötti döntéshozatal.

3.4

„Az általános érdekű szolgáltatások független értékelése” című véleményében (2) az EGSZB konkrét javaslatokat tett arra, hogy közösségi viszonylatban meghatározásra kerüljenek az adatok cseréjének, összevetésének és összehasonlításának szabályai. Az Unió feladata lesz tehát, hogy – a szubszidiaritás elvének és a reformszerződéshez csatolt jegyzőkönyvben felsorolt elvek tiszteletben tartása mellett – lendületet adjon a független értékelésnek. Ezt azáltal érheti el, ha az érintettek képviselőivel folytatott párbeszéd során kidolgoz egy európai szinten harmonizált, közös mutatókra épülő értékelési módszert, valamint meghatározza annak működési eszközeit.

3.5

Azt vizsgálva, hogy az állami vállalatok hogyan tudnának még jobban hozzájárulni az Unió gazdasági fellendüléséhez és versenyképességéhez, az EGSZB több véleményben is foglalkozott az európai általános gazdasági érdekű szolgáltatások kérdésével.

3.6

2001. október 8. óta létezik az európai részvénytársaság statútuma. A 2004. október 8. óta alkalmazható statútum a több tagállamban működő vállalatoknak lehetőséget ad arra, hogy egyetlen, a közösségi jog hatálya alá tartozó társasággá alakuljanak át, és ezáltal azonos szabályokat, egységes irányítási és beszámolási rendszert alkalmazzanak. A statútumot alkalmazó társaságoknak ekkor nem kell igazodniuk azon tagállamok nemzeti jogszabályaihoz, amelyekben leányvállalatuk van, és ezáltal csökkennek az adminisztratív költségeik.

3.7

Ennek megfelelően meg kellene vizsgálni az „európai közvállalkozás statútumának” bevezetését, ahogyan azt az Európai Bizottság a ma már „de facto európai közvállalatnak” minősülő Galileo (3) kapcsán 2011-ben felvetette.

3.8

Az európai közvállalatokat különösen a Szerződésekben közös politikaként meghatározott, nagy transzeurópai infrastruktúra-hálózatok esetében tartjuk elképzelhetőnek az energiaügy vagy a közlekedés terén. Ezekben az ágazatokban együttműködhetnének a nemzeti vagy a helyi vállalkozásokkal, hogy a Lisszaboni Szerződésben foglalt új rendelkezéseket és hatásköröket – különösen az Unió energiapolitikája terén (az EUMSZ 194. cikke) – végrehajtsák.

3.9

Az „Egy biztonságos, fenntartható és versenyképes európai energiahálózat felé” című zöld könyvről szóló véleményében (4) az EGSZB azt az óhaját fejezte ki, hogy készüljenek tanulmányok egy a polgárokat szolgáló európai általános érdekű energiaszolgáltatás lehetőségével és megvalósíthatóságával kapcsolatban, közös koncepciót alkalmazva az árak, az adók, a pénzügyi szabályok, a biztonság, a folyamatosság, a gazdasági fejlődés és az éghajlatvédelem tekintetében.

3.10

Ugyanebben a zöld könyvben az Európai Bizottság támogatja az európai földgázhálózati rendszerüzemeltető gondolatát, amely olyan független társaság fokozatos létrehozásával valósulna meg, amely az egész Európára kiterjedő egységes földgázszállítási hálózatot irányítaná.

3.11

Az ilyen közösségi szolgáltatások a szolgáltatójuk jogállásától függetlenül (állami, magánvállalat, köz- és magánszféra közötti partnerség) olyan alapvető fontosságú, multinacionális vagy transznacionális területeken jelenthetnek hozzáadott értéket, mint az energiaellátás biztonsága, a vízforrások megóvása, a biológiai sokféleség megőrzése, a levegőminőség fenntartása, a belső és külső biztonság stb. Ennek feltétele, hogy ezek a szolgáltatások hatékonyabban legyenek elláthatók uniós szinten, mint nemzeti vagy helyi szinten.

3.12

Ezzel összefüggésben az EGSZB támogatja a köz- (Unió és tagállamok) és magánszféra közötti partnerségeket az energiaellátás biztonságának fokozása, valamint az összekapcsolt energiahálózatok (gáz, villamos energia, kőolaj) integrált irányításának megteremtése érdekében. Javasolja továbbá, hogy alakítsanak ki tengeri szélerőmű-hálózatot, és hogy a szélerőműveket kapcsolják be a szárazföldi hálózatba, ami jelentősen csökkenthetné a működési és beruházási költségeket, és a földgáztársaságokat fokozottabban ösztönözné arra, hogy új hálózati projektekbe ruházzanak be (5).

3.13

Az egyes tagállamok – például az energiaszerkezet meghatározására vonatkozó – hatáskörén belül azok a szociális és társadalmi kérdések, amelyeket a természeti erőforrások vagy az atomenergia kezelése és használata, az éghajlatváltozás, a fenntartható gazdálkodás és a biztonság vetnek fel, túlmutatnak a hagyományos értelemben vett államhatárokon, és csupán az általános érdek és a megfelelő szolgáltatások európai szintű koncepciójával lehet kielégítően megoldani őket.

3.14

Felmerül még az európai végrehajtó ügynökségek gazdasági tevékenységeinek kérdése is.

3.15

Jelenleg hat ilyen ügynökség létezik (6), és ezek a 2007–2013 közötti időszakban hozzávetőleg 28 milliárd eurót kitevő programokat fognak össze. E programok többsége olyan területekhez tartozik, amelyekben az EU hatáskörrel rendelkezik a tagállamok támogatására.

3.16

Ezek a végrehajtó ügynökségek egyrészről tekinthetők úgy, hogy az Európai Bizottság egyes feladatköreit kiszervezett formában végzik, és ezért felmerül az a kérdés, hogy valójában milyen mértékben függetlenek, míg másrészről a feladataik és felelősségi köreik miatt közvetlenül beavatkoznak gazdasági és társadalmi tevékenységekbe. Vajon tényleg olyan messze vagyunk a gazdasági tevékenységnek és a vállalkozásnak az Európai Unió Bírósága által megállapított átfogó meghatározásától?

Kelt Brüsszelben, 2013. július 10-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  A Szerződések nem sérthetik a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet. Az EUMSZ 345. cikke pontosítja, hogy az EU semleges a vállalat részvényeseinek állami vagy magánszektorbeli jellegével kapcsolatban, és érintetlenül hagyja a tagállamok tulajdoni rendjét.

(2)  HL C 162., 2008.6.25., 42. o.

(3)  Impact assessment on the Proposal for a Regulation on further implementation of the European satellite navigation programme (2014–2020) [Hatásvizsgálat az európai műholdas navigációs program 2014 és 2020 közötti további végrehajtásának folytatásáról szóló rendeletre vonatkozó javaslatról] – SEC(2011) 1446.

(4)  HL C 306., 2009.12.16., 51. o.

(5)  HL C 128., 2010.5.18., 65. o.

(6)  A Transzeurópai Közlekedési Hálózat Végrehajtó Hivatala (TEN-TEA), az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége (ERC), a Kutatási Végrehajtó Ügynökség (REA), a Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Hivatal (EACI), az Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökség (EAHC), valamint az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA).


12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/5


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A civil társadalom szerepe az EU és Szerbia közötti kapcsolatokban (feltáró vélemény)

2013/C 327/02

Előadó: Ionuț SIBIAN

Társelőadó: Christoph LECHNER

2012. december 12-i levelében Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke az Európai Unió működéséről szóló szerződés 262. cikke alapján felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy készítsen feltáró véleményt a következő tárgyban:

A civil társadalom szerepe az EU és Szerbia közötti kapcsolatokban

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2013. június 25-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 10–11-én tartott, 491. plenáris ülésén (a 2013. július 10-i ülésnapon) 171 szavazattal 1 ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB üdvözli azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az elmúlt évtizedben a szerb kormányok az ország gazdaságának és intézményeinek megreformálásáért tettek, és Szerbia EU-hoz történő csatlakozásának folyamatát a megkezdett reformok megszilárdítására és hatékony megvalósítására vonatkozó lehetőségnek tekinti. Hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a civil társadalmat bevonják a szerb jogszabályoknak az uniós acquis-val történő harmonizálásába. Szerbia kormányát és az uniós intézményeket arra kéri, hogy fokozzák a civil szervezeteknek nyújtott támogatásukat, és szorosan vonják be őket az uniós csatlakozáshoz vezető közeljövőbeli lépésekbe.

1.2

Az EGSZB üdvözli az Európai Tanács azon döntését, mely szerint legkésőbb 2014 januárjáig megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások Szerbiával. Gratulál Belgrádnak és Pristinának A kapcsolatok normalizálására vonatkozó első elvi megállapodás aláírásához (2013. április 19., Brüsszel), illetve ennek májusban elfogadott végrehajtási tervéhez. Most mindkét felet arra kéri, hogy – az EU támogatásával – hajtsák végre a megállapodást. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil szervezeteket be kell vonni a megvalósítási szakaszba, mivel döntő módon hozzájárulhatnak a megbékéléshez.

1.3

Az EGSZB arra ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy mind a politikaformálás korai szakaszaiban, mind a megvalósítási szakaszban több nyilvános meghallgatást és konzultációt is szervezzenek a civil szervezetek részvételével. Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy vonják be őket a reformfolyamat lényeges elemeinek megtárgyalásába, mint amilyen a jogállamiság, a regionális együttműködés és megbékélés, a társadalmi-gazdasági fejlődés, a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a kisebbségi jogok és a megkülönböztetések elleni küzdelem.

1.4

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a kormány fordítson kiemelt figyelmet az emberkereskedelem, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre. Arra is rámutat, hogy a kormánynak el kell ismernie, hogy az emberi jogok védelmezőit és a szervezett bűnözés ellen küzdő civil szervezetek aktivistáit megilleti a biztonság, és ezt garantálnia kell számukra.

1.5

Az EGSZB rámutat, hogy bár számottevő haladás történt a befogadóbb társadalom kialakítása terén, még sokat kell tenni egy olyan társadalom felépítéséért, amelyben nemétől, szexuális orientációjától, eredetétől és vallásától függetlenül mindenki egyenlő. Az EGSZB arra kéri a kormányt, hogy haladéktalanul hajtsa végre a 2013 júniusában elfogadott diszkriminációellenes stratégiát. Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság (EB) – a civil szervezetekkel szorosan együttműködve – az elért eredményekről szóló éves növekedési jelentéseinek segítségével kísérje figyelemmel a stratégia megvalósítását.

1.6

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy a civil társadalommal való együttműködésért felelős kormányhivatalt bevonták az uniós csatlakozásért felelős koordinációs szerv miniszterelnöki szakértői csoportjába. Az EGSZB azt is üdvözli, hogy civil szervezetek, így a szociális partnerek képviselői is, részt vesznek az uniós integráció miniszterelnöki tanácsának munkájában. Ez helyes gyakorlat, amelyre támaszkodva mérlegelni kellene, hogy civil szervezetek, köztük a szociális partnerek is helyet kapjanak Szerbiának a jövőbeli csatlakozásról tárgyaló küldöttségében. Gondoskodni kellene arról, hogy rendszeresen, széles körben kikérjék a civil szervezetek véleményét a legfontosabb közös álláspontok és ajánlások feltérképezése végett. Fontos, hogy civil szervezetekhez tartozó szakértők felkérést kapjanak arra, hogy csatlakozzanak néhány, a koordinációs szerv szakértői csoportján belül működő szakértői alcsoporthoz.

1.7

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az IPA II révén fokozza a civil szervezetek kapacitásépítéséhez nyújtott támogatását, és nagyobb mértékben segítse a – nemcsak a civil szervezetek között, hanem a civil szervezetek és a hatóságok között is működő – partnerségeket. A Civil Társadalmi Eszköz keretében hozzáférhető alapokat bővíteni kellene, és több, a szociális partnerek által végrehajtott projektet kellene támogatni velük. Továbbra is kiemelt feladatnak kellene tekinteni, hogy a projektek kiválasztására és megvalósítására vonatkozó egyszerűsített eljárások előmozdításával, valamint intézményi támogatások akár többszöri folyósításával kiépítsék a civil szervezetek azon képességét, hogy hathatósan részt vehessenek az EU integrációs folyamatában. Nemcsak a pénzügyi támogatás kívánatos, hanem a civil társadalom és a hatóságok közötti párbeszéd fejlesztésére szolgáló mechanizmusok támogatása is.

1.8

Az EGSZB arra buzdítja az EU szerbiai delegációját, hogy továbbra is engedélyezze, hogy nagyobb civil szervezetek továbbadhassanak támogatásokat kisebb civil szervezeteknek, mert ez egy lépés abba az irányba, hogy ezek a pénzügyi alapok a civil szervezetek szélesebb közössége számára is hozzáférhetők legyenek.

1.9

A civil társadalom fejlesztési stratégiájának kulcselemeként tovább kell növelni a közkiadások átláthatóságát, és javítani kell a civil szervezetek által megvalósított uniós projektek társfinanszírozásának tervezésére és folyósítására vonatkozó mechanizmust, a társfinanszírozást pedig bővíteni kell.

1.10

Az EGSZB arra kéri a szerb kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit egy olyan intézményi és jogalkotási keret létrehozására, mely kedvez a civil társadalom fejlődésének és fenntarthatóságának. Az EGSZB azt javasolja, hogy fontolják meg egy „százaléktörvény” bevezetését, amelynek révén jótékonysági célból jövedelemadójuk egy részét a polgárok civil szervezeteknek juttathatják (a közép- és kelet-európai országokban létező modell alapján), továbbá mérlegeljék az egyéni és a vállalati karitatív tevékenységekre vonatkozó adóösztönzők bevezetését.

1.11

Az EGSZB azt javasolja, hogy vizsgálják felül a közelmúltban elfogadott közbeszerzési törvényt, amely megnehezíti a civil szervezetek részvételét a közbeszerzési pályázatokon. A törvény kötelező pénzügyi garanciákat vezet be, melyek nyújtására a civil szervezetek nem képesek. Ez meggátolhatja, hogy részt vegyenek közbeszerzési eljárásokban, mégpedig nemcsak a szociális szolgáltatások, hanem az egészségügyi és oktatási szolgáltatások területén is.

1.12

Az EGSZB arra kéri a szerb kormányt, hogy dolgozzon ki átfogó stratégiát a szürke gazdaság elleni küzdelemre és e gazdaság korlátozására. Ez javítaná az ország pénzügyi helyzetét, megakadályozná a tisztességtelen versenyt, és így kedvezőbb gazdasági környezetet teremtene, garantálva ugyanakkor, hogy jobban tiszteletben tartsák a munkavállalók szociális jogait. Egyben elősegítené, hogy helyreálljon az intézményekbe vetett bizalom, és előmozdítaná a jogállamiság érvényesülését.

1.13

Az EGSZB hangsúlyozza a szociális párbeszéd fontosságát, és az összes érintettet arra kéri, hogy a lehető legjobban használja ki a meglévő intézményeket, különösen a Szociális és Gazdasági Tanácsot. Arra kéri a kormányt, hogy továbbra is mozdítsa elő a Szociális és Gazdasági Tanács tevékenységét, és minden olyan szakpolitikával kapcsolatban rendszeresebben kérje ki a véleményét, amelyhez a munkáltatóknak és a foglalkoztatottaknak jogos érdekeik fűződnek. Az EGSZB úgy véli, hogy rendszeres és strukturált jellegű, nem pedig rögtönzött szociális párbeszédre van szükség, amelyet ezenkívül hatékonyabbá és eredménycentrikusabbá kellene tenni.

1.14

Az EGSZB azt kéri, hogy a szociális párbeszéd előmozdítása tartozzon az uniós intézmények Szerbiával kapcsolatos prioritásai közé, és hogy ez az országgal kapcsolatos valamennyi európai bizottsági programban tükröződjön. Így tehát nagyobb mértékben be kellene vonni a Szociális és Gazdasági Tanácsot a munkákba, sőt, a csatlakozási tárgyalások minden szakaszába is hivatalosan be kellene vonni, és ki kellene kérni a véleményét, akárcsak az EU és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás megvalósításának nyomon követése esetében is. A tanács várhatóan észrevételekkel és véleményekkel gazdagítja az uniós intézményeket, amikor ezek Szerbia uniós csatlakozás felé történő előrehaladását értékelik.

1.15

Az EGSZB úgy véli, hogy a Szociális és Gazdasági Tanács regionális struktúráira támaszkodva regionális és helyi szinten tovább kellene ösztönözni a szociális párbeszédet. Ágazati szinten is – különösen a magánszektorban – módszeresebben ki kellene bontakoztatni. Ha minél több kollektív ágazati megállapodást írnának alá – és alkalmaznának –, az stabilizálná a munkaügyi kapcsolatokat Szerbiában. A helyi és nemzeti hatóságokat rendszeresen emlékeztetni kellene a szociális párbeszéd előnyeire és fontosságára.

1.16

Az EGSZB megjegyzi, hogy felállítottak egy háromoldalú munkacsoportot a munkaügyi jogszabályok felülvizsgálatára, beleértve a sztrájktörvényeket, a szakszervezetek bejegyzéséről és a szociális partnerek reprezentativitásáról szóló törvényt. Az EGSZB arra kéri a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO) és az Európai Bizottságot, hogy támogassák ezt a folyamatban levő munkát, amelynek az a célja, hogy a szerbiai jogszabályokat és joggyakorlatot teljesen összhangba hozza a nemzetközi és európai normákkal.

1.17

Az EGSZB szerint az uniós támogatási programok prioritásainak részeként erősíteni kellene a szociális partnereknek azt a lehetőségét, hogy aktívan részt vehessenek a szociális párbeszédben. Támogatásra van szükségük ahhoz, hogy képesek legyenek hatékonyan részt venni valamennyi gazdasági, szociális és jogi kérdés – beleértve az uniós csatlakozási tárgyalásokat – megvitatásában. Erősíteni kell szervezeti struktúráikat, belső kommunikációjukat és azt a képességüket, hogy szolgálni tudják tagjaikat.

1.18

Az EGSZB rámutat, hogy Szerbiában még mindig rendszeresen megsértik a munkavállalók alapvető jogait, és hogy az e jogsértések megelőzésére, illetve szankcionálására szolgáló mechanizmusok nem elég hatékonyak. Az EGSZB arra kéri a szerb kormányt, hogy vizsgálja felül a munkaügyi viták békés rendezését elősegítő hivatal működését. Az EGSZB annak megfontolását javasolja, hogy a munkaügyi viták kezelésére hozzanak létre szakosított bíróságokat. Az EGSZB továbbá arra kéri az Európai Bizottságot, hogy éves jelentései tartalmazzanak egy, a szakszervezetek jogairól és a munkavállalók alapvető jogairól szóló fejezetet, amelyet a nemzeti és uniós szakszervezetekkel, valamint az ILO-val intenzíven konzultálva állítanának össze.

1.19

A szerb női vállalkozók az egész balkáni régióban jelentős szerepet játszanak, és hatékony hálózatokkal rendelkeznek. Jelenleg egy kohézión alapuló regionális megközelítés bontakozik ki a női vállalkozások helyi szintű továbbfejlesztésre céljából. Az EGSZB azt javasolja, hogy az uniós, regionális és nemzeti szint fokozza támogatását a gazdasági és szociális előnyök gyors növelése végett. Ezenkívül el kell ismerni, hogy gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt szükség van a szerbiai női vállalkozások támogatására.

1.20

Az EGSZB azt javasolja, hogy az EGSZB és a szerb civil szervezetek együttműködése érdekében állítsanak fel egy EU – Szerbia civil társadalmi vegyes bizottságot. Ezt a lépést akkor kellene megtenni, amikor hivatalosan megkezdődnek Szerbia uniós csatlakozási tárgyalásai. A vegyes bizottság révén a két fél civil szervezetei elmélyültebb párbeszédet folytathatnak egymással, és észrevételeket tehetnek a politikai hatóságoknak a csatlakozási tárgyalások fejezeteiről.

2.   A vélemény háttere

2.1

Az elmúlt évtizedben Szerbia óriási erőfeszítéseket tett intézményeinek, jogi kereteinek és gazdasági szabályozásának megreformálására, hogy megfeleljen a nemzetközi és az uniós normáknak, és előmozdítsa a nyitott és hatékony piacgazdaság fejlődését.

2.2

A Szerbia és az EU közötti stabilizációs és társulási megállapodás (STM) 2008-as aláírása világosan jelezte, hogy a szerb kormány az uniós csatlakozás mellett döntött, és az aláírás új lendületet adott a reformfolyamatnak. 2010-ben hatályba lépett egy, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló időközi megállapodás (az STM részeként).

2.3

A 2012-ben hivatalba lépő új kormány megerősítette Szerbiának az uniós csatlakozás iránti elkötelezettségét. Gyakorlati lépéseket tett a már bevezetett reformok folytatására, különösen a korrupció elleni küzdelmet, a jogállamiság megszilárdítását, a kisebbségi jogok védelmét és a gazdasági fellendülést állítva előtérbe. A regionális együttműködés javítása érdekében tett erőfeszítéseket szintén folytatta.

2.4

2012 decemberében a Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy 2013 tavaszára állítson össze egy jelentést, amelyben értékeli, hogy milyen haladást ért el Belgrád a Pristinával folytatott párbeszéd és az EU-val kapcsolatos reformjai területén. E pozitív ajánlást megfogalmazó jelentés alapján az Európai Tanács 2013. június 28-i ülésén döntött arról, hogy teljesültek a feltételek ahhoz, hogy megkezdődjenek Szerbiával az uniós csatlakozási tárgyalások.

2.5

2013. április 19-én az EU égisze alatt folyó tárgyalások tizedik fordulójában Belgrád és Pristina végre megegyezésre jutott a szerbek által irányított Észak-Koszovó jövőjéről, és aláírták A kapcsolatok normalizálásának elveire vonatkozó első megállapodást. Májusban a két fél elfogadta a végrehajtási tervet. Az EU támogatásával a két fél végrehajtási bizottságot hozott létre.

3.   Politikai, gazdasági és társadalmi fejlemények

3.1

Szerbia még átmeneti állapotban levő ország. Bizonyos mértékű privatizációra sor került ugyan, de a gazdaság jelentős részét továbbra is állami vállalatok alkotják, amelyek esetében gyakran égetősen szükséges az átalakítás. A munkanélküliség jelentősen növekedett (2012-ben az aktív lakosság 24 %-ának nem volt állása). A fiatalok megpróbálnak kivándorolni. A népesség idősödik. A lakosság jelentős része továbbra is a mezőgazdaságban dolgozik, és vidéki területeken él, ahol a beruházások hiánya gátolja a hatékony fejlődést. Elterjedt az informális gazdaság, amely aláássa a gazdaság egészét, meggyengíti az állami költségvetést, és semmilyen szociális védelmet sem nyújt a munkavállalóknak. Az esetenként a szervezett bűnözéshez kapcsolódó korrupció nemcsak a gazdasági fejlődést, hanem az intézmények megszilárdítását is akadályozza. Az igazságszolgáltatást feltétlenül meg kell reformálni, ha azt akarjuk, hogy garantálja az egyének és a szervezetek jogainak valódi tiszteletben tartását.

3.2

Szerbia és az EU közötti kapcsolatok: a civil társadalom szerepe című véleményében (2008. május 29.) az EGSZB kiemelte ezeket a különféle problémákat, hangsúlyozva egyben a hatóságoknak a szükséges reformok véghezvitele érdekében tett erőfeszítéseit is. Sok új rendeletet hoztak; új intézmények jöttek létre különösen a szociális partnerekkel és más civil szervezetekkel való párbeszéd kialakítására, és a kisebbségek jogait immár hivatalosan elismerik. Bár ez a folyamat még nem zárult le, a fő problémát most ezeknek az intézményi és jogi változásoknak a gyakorlatba történő átültetése jelenti.

3.3

Szerbia az Európa Tanács 77 szerződését és egyezményét ratifikálta, többek között olyan nagy jelentőségűeket is, mint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről, a nemzeti kisebbségek védelméről, a kínzás megelőzéséről, a gyermekek védelméről és a korrupció elleni fellépésről szóló egyezmények, valamint az Európai Szociális Charta. Nyolc tovább egyezményt szintén aláírtak, de ezek még ratifikálásra várnak, köztük van a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezmény is. Nemzetközi szinten Szerbia 75 ILO-egyezményt ratifikált (73 már hatályban van).

3.4

Amint az Európa Tanács emberi jogi főbiztosa hangsúlyozta (1), ezek közül az egyezmények közül sokkal kapcsolatban még további lépésekre van szükség a megfelelő végrehajtás érdekében. A főbiztos kiemelte a háború alatt eltűnt személyek és erőszakkal lakóhelyük elhagyására kényszerített személyek problémáját, a romák elleni nagyfokú megkülönböztetést, a nők elleni erőszakot és a széles körű homofóbiát.

3.5

Bár 2011 októberében a kormány elfogadott egy médiastratégiát, még mindig előfordulnak az újságírók elleni erőszakos cselekmények és fenyegetések. A médiába történő gazdasági és politikai beavatkozás szintén realitás, amely veszélyezteti a médiák függetlenségét, és megnehezíti az újságírók munkáját. Az is előfordul, hogy a szakszervezetek tagjait zaklatják, vagy elbocsátják állásukból a szakszervezeti tagság miatt.

3.6

Az EGSZB úgy véli, hogy Szerbia számára a reformfolyamat további megszilárdítása, az igazságszolgáltatási rendszer reformja, valamint a polgári, szociális és emberi jogok érvényesítése nyilvánvalóan prioritást jelent. Szerbiával folytatott kapcsolataiban az EU-nak egyértelműen előtérbe kellene állítania ezeket az elemeket. Ez a civil szervezetek számára is nagyon fontos kérdés, ezért minden eszközzel ösztönözni kellene aktív részvételüket.

4.   A jelenlegi helyzet és a civil szervezetek szerepe

4.1

A gyülekezési és egyesülési jogot az alkotmány garantálja, és általánosságban elmondható, hogy tiszteletben is tartják őket. Az egyesülési jogot azonban egyre inkább veszélyeztetik az erőszakos nacionalista csoportoktól érkező fenyegetések.

4.2

A szerb civil társadalom túlnyomórészt a városokban koncentrálódik, és a különböző régiók között egyenlőtlenül oszlik meg. A vidéki területeken csak nagyon korlátozott mértékben van jelen, és kapacitásai nem igazán fejlettek. További támogatásra van szükség az egyesületi mozgalmak, a kapacitásépítés és a civiltársadalmi hálózatépítés ösztönzése érdekében a vidéki területeken, illetve a kisvárosokban.

4.3

Külön figyelmet érdemel a mezőgazdaság, a mezőgazdasági érdekcsoportok fejlesztése, valamint a szociális párbeszédben való gazdálkodói részvétel. A mezőgazdaság továbbra is kulcsszerepet játszik Szerbiában – a munkavállalók mintegy egynegyede itt talál munkát. Az ágazat gazdasági szempontból is kulcsfontosságú. A mezőgazdaság és az agrárpolitika nagyon fontos szerepet játszik majd az uniós csatlakozási folyamatban. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az uniós joganyagnak való megfelelés komoly kihívás elé állítja majd a szerbiai agrárágazatot.

4.4

A jól szervezett és strukturált érdekképviseletek nemcsak általában véve az agrárágazat érdekeinek előmozdításához járulhatnának hozzá, hanem mindenekelőtt hasznos támogatást nyújthatnának a jövőbeli integrációs folyamat során, nem utolsósorban azáltal, hogy keretbe foglalnák és végrehajtanák a kifejezetten a mezőgazdaság, a vidéki területek és a helyi lakosság támogatását célzó támogatási programokat.

4.5

A civil szervezetek körében több aktív partnerség és egyéb szövetség működik, de forrásaik és támogatottságuk túl korlátozott ahhoz, hogy fokozhassák tevékenységüket és befolyásukat. A civil szervezetek és az állami hatóságok közötti partnerségek tekintetében a már kialakult SECO (2) és KOCD (3) mechanizmusok olyan példák, amelyek bevált gyakorlattá válhatnak, feltéve, hogy felvetéseiket figyelembe veszik, valamint hogy folyamatos, rendszeres pénzügyi és egyéb támogatást élveznek.

4.6

A civil szervezetek fenntartható működésének legfőbb akadályát a következő tényezőkben kell keresni: az állami támogatás elégtelensége és az elosztásához alkalmazott világos prioritások hiánya, fejletlen üzleti szponzorálás, a magántámogatások hiánya, a nemzetközi adományozók csökkenő szerepvállalása, a helyi önkormányzatokkal való együttműködés kialakulatlansága, továbbá általában véve a döntéshozók korlátozott mértékű elszámoltathatósága. Erőfeszítéseket kell tenni a civil szervezetek tagságának bővítése érdekében, és támogatást kell nyújtani ehhez a folyamathoz. A korlátozott taglétszám gátolja a civil szervezetek tekintélyének és elismertségének növekedését, miközben az állami támogatások szabályozása még nem megfelelő minden szinten. Körülbelül egy tucatnyi, többnyire belgrádi székhelyű szervezet kivételével a civil szervezetek társadalmi és politikai döntéshozatalra való befolyása általában gyenge.

4.7

Az EGSZB üdvözli az egyesületek és alapítványok működését szabályozó jogi keret javítására irányuló erőfeszítéseket, így az egyesületekről szóló törvényt (2009. október), az adományokról és alapítványokról szóló törvényt (2010. november), az önkéntességről szóló törvényt (2010. május), valamint a kisebb egyesületek és alapítványok egyszerűsített számviteli eljárásairól szóló (még elfogadásra váró) jogszabályt. Vannak azonban más fontos, már elfogadott, de még nem végrehajtott törvények is, például a szociális jóléti törvény (2011). Az EGSZB támogatja egy olyan, a törvény rendelkezéseinek megfelelő keret kialakítását, amely biztosítaná a civil szervezeteknek a szociális szolgáltatásokra szánt állami forrásokhoz való méltányos hozzáférést.

4.8

Az EGSZB üdvözli a kormány ügyrendjének 41. cikkéhez fűzött módosításokat a közmeghallgatások tekintetében. Ennek értelmében világos feltételek szabályozzák, hogy mikor kötelező közmeghallgatást tartani, inkább szabályként, mint kivételként rögzítve ezek megtartását, és betartható időkeretet szabva meg számukra. Az EGSZB hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ezt a mechanizmust megfelelően alkalmazzák is. Elsőbbséget kell, hogy élvezzen annak tudatosítása az állami hatóságok körében, hogy milyen előnyökkel jár a civil szervezetekkel való együttműködés mind a közpolitikák kialakításának korai szakaszában, mind pedig később, a végrehajtás során. Ezenkívül megfontolandó olyan eljárások bevezetése, amelyek a civil szervezetek képviselőinek kinevezését biztosítanák különböző nemzeti és helyi szintű közhatóságokba, figyelembe véve néhány, a környező országokban bevált gyakorlatot és maguknak a civil szervezeteknek a javaslatait.

4.9

A civil társadalommal való együttműködés hivatala 2011-ben kezdte meg működését. Ennek 2013–2014-re szóló működési terve tartalmazza a főbb követendő célokat:

a civil társadalom fejlődését elősegítő környezet megteremtését szolgáló stratégia kialakítása és egy civiltársadalom-fejlesztési nemzeti tanács létrehozása,

új finanszírozási források keresésének elősegítése a fenntartható működés előfeltételeként: nemzetközi adományok, vállalatok társadalmi szerepvállalása, vállalati jótékonykodás, szociális vállalkozások, a középületek és közterek civil szervezetek általi felhasználását szabályozó szempontok kidolgozása stb.,

további előrelépés a civil társadalom fejlesztését elősegítő intézményi keret kialakítása terén, például megfelelő osztályok vagy feladatkörök létrehozása az illetékes minisztériumokon belül, egy civiltársadalom-fejlesztési alap létrehozásának megfontolása és a civil szervezetek és a Szerb Nemzeti Közgyűlés közötti együttműködés mechanizmusainak megerősítése.

4.10

Az EGSZB üdvözli, hogy a civil társadalommal való együttműködés hivatala az Éves összefoglaló jelentés az egyesületeknek és egyéb civil szervezeteknek a Szerb Köztársaság állami költségvetéséből nyújtott támogatásokról c. dokumentum közzététele révén erőfeszítéseket tett a civil szervezetek állami költségvetésből történő finanszírozásának átláthatóbbá tétele érdekében. A civil társadalommal való együttműködés hivatalának hatásköreit bővíteni kell azonban ahhoz, hogy a legkülönbözőbb szintű kormányzati szervek nagyobb arányban válaszoljanak a kérdésekre, ezáltal biztosítva az adatgyűjtés teljességét és az adatok évente történő közzétételét. Az EGSZB ezért üdvözli azt a támogatást, amelyet az EU-Delegáció a 2012 decemberében elindított hároméves technikai segítségnyújtási program (4) keretében a civil társadalommal való együttműködés hivatalának nyújtott.

4.11

A 2011-es adatok azt mutatják, hogy kevés forrást szántak és fizettek ki programok/projektek társfinanszírozására, még azokban az esetekben is, amikor biztosítva volt az adományozók támogatása, holott a civil szervezeteknek nagy szükségük van ilyen finanszírozásra.

5.   Szociális párbeszéd

5.1

A szociális párbeszéd létfontosságú a gazdasági fejlődés és a Szerbiában szükséges társadalmi kohézió biztosítása szempontjából. 2008-ban általános kollektív megállapodást írtak alá. 2011 áprilisában a Szerb Köztársaság Szociális és Gazdasági Tanácsa új szociális-gazdasági megállapodást fogadott el, amelyet a szociális partnerek vezetői és a miniszterelnök írt alá. A szövegben a felek jelentős kötelezettségeket vállaltak. A megállapodás kimondta, hogy a szociális párbeszéd a közös fejlesztési célok elérésének, a gazdasági válságból való kilábalásnak és Szerbia gazdasági és társadalmi előrelépésének egyaránt előfeltétele. 2012-ben a Szociális és Gazdasági Tanács megállapodást írt alá a minimálbérről. Ágazati szinten négy ágazati kollektív megállapodást írtak alá 2011-ben, ill. 2012-ben a következő területeken: mezőgazdaság, építőipar, vegyipar és fémfeldolgozás. A munkaügyi miniszter ezeket a kollektív megállapodásokat valamennyi állami alkalmazottra is kiterjesztette. A kollektív megállapodások a közszféra nagy részére is érvényesek, beleértve az egészségügyben, az önkormányzatoknál és a nemzeti kormánynál, a kultúra és az oktatás terén, valamint a rendőrség állományában dolgozókat.

5.2

A Szociális és Gazdasági Tanács 2005-ben alakult meg a háromoldalú tárgyalások intézményi platformjaként. Ezen kívül jelenleg 18 helyi szintű szociális és gazdasági tanács is van, bár ezeknek – többnyire a regionális önkormányzatok kötelezettségvállalásának hiányában – kevesebb mint a fele működik teljes körűen. A Szociális és Társadalmi Tanácsnak még mindig számos, a tevékenységét gátló problémával kell szembenéznie, így elsősorban a pénzügyi és a humán erőforrások hiányával. Ennek ellenére sikerült állandó munkacsoportokat létrehoznia a következő területeken: gazdasági kérdések, jogalkotás, kollektív megállapodások, illetve munkahelyi egészségvédelem és biztonság. A szociális partnerek képviselői immár rendszeresen részt vesznek a Szociális és Társadalmi Tanács ülésein, szemben a kormánnyal, amely gyakran köztisztviselőkkel képviselteti magát. Részvételük növekedett, amióta 2012 szeptemberében újraalakították a tanácsot. Jelenleg még a miniszterelnök is tagja a tanácsnak, amelynek azonban továbbra is gondot okoz üléseinek megszervezése.

5.3

Mindazonáltal, bár elmondható, hogy a szociális párbeszéd hozott eredményeket, továbbra is megerősítésre és további kiterjesztésre szorul. A szociális partnerek gyengék, különösen a magánszektorban. Az aláírt kollektív megállapodásokat sem feltétlenül tartják be, és a gazdasági élet jelentős részén egyáltalán nem érvényesül a szociális párbeszéd. Ami a nemzeti szintet illeti, a Szociális és Gazdasági Tanács véleményét nem kérik ki szisztematikusan a hatáskörébe tartozó területeken, máskor a konzultáció puszta formalitás, és az ott megfogalmazott ajánlásokat a kormány túl gyakran nem veszi figyelembe. Üdítő kivétel a Munkaügyi Minisztérium, amely minden törvény- és stratégiatervezetet véleményezésre a tanács elé terjeszt. Ezenkívül nemrég háromoldalú munkacsoportot állított fel a munkaügyi törvény módosításának kidolgozására. Ugyancsak előrelépés történt az oktatásügyi joganyag terén, ahol az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium három törvénytervezetet terjesztett véleményezésre a tanács elé. A felsorolt kedvező jelek ellenére a Szociális és Gazdasági Tanács tevékenységét továbbra sem veszik kellőképpen figyelembe az általános gazdaságpolitikai kérdésekben és az olyan intézkedések terén, amelyek közvetlenül befolyásolják a vállalkozások és a dolgozók tevékenységét.

5.4

2005-ben az egyéni és kollektív munkajogi viták rendezésére felállították a Munkajogi Viták Békés Rendezésének Ügynökségét. Az ügynökség elsősorban olyan egyéni ügyekkel foglalkozik, ahol egy döntőbíró kötelező érvényű határozatot hozhat, és ugyanazokkal a jogi eszközökkel rendelkezik, mint egy bíróság. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az ügynökség nem igazán tudott valódi alternatívává válni, és a jogviták zöme továbbra is a közismerten túlterhelt bíróságok elé kerül. A kollektív jogviták rendezésében az ügynökség mediátori szerepet játszik, és így, bár nem kényszeríthet ki megállapodást a felek között, megpróbálja velük a jogvita valamilyen békés rendezését önkéntes alapon elfogadtatni.

5.5

2013-ban a kormány a tervek szerint aláírja az ILO-val a „Tisztességes Munka Programját”. Ez a program minden bizonnyal hozzájárul majd a szociális joganyag és eljárások különböző elemeinek felülvizsgálatához, annak érdekében, hogy azok teljesen összhangba kerüljenek a nemzetközi normákkal, továbbá hozzájárul majd a szociális partnerek ahhoz szükséges kapacitásainak kiépítéséhez, hogy azok eredményesen részt vehessenek az uniós finanszírozás és programok által támogatott szociális párbeszédben.

5.6

Nem utolsósorban az uniós csatlakozási tárgyalások szempontjából is kulcsfontosságú, hogy a szociális partnereket jobban integrálják a kormányzati gazdaság-, szociál- és foglalkoztatáspolitikába. Ugyancsak be kell vonni őket annak előkészítésébe, hogy Szerbia részesülhessen az Európai Szociális Alap és más uniós alapok támogatásaiból. Csak ennek megvalósulása esetén válik lehetővé a szerb szociális partnerek számára, hogy eredményesen töltsék be a jövőben az uniós szintű részvételi demokrácia fórumain rájuk háruló szerepet.

6.   A szociális partnerek – a jelenlegi helyzet

6.1

A Szerb Munkaadók Szövetsége a legfontosabb országos szintű munkaadói érdekcsoport. Ők képviselik a szerb vállalkozókat a Szociális és Gazdasági Tanácsban. Az a tény azonban, hogy nem tudja tagjai között a legtöbb Szerbiában működő nagyvállalatot, valamint más szervezeteket, mint például a Kis- és Középvállalkozások Szövetségét, gyengíti legitimitását a szociális párbeszédben.

6.2

A legnagyobb vállalkozói szövetség, a Szerb Kereskedelmi és Iparkamara kötelező tagsági rendszere miatt a múltban nem vett részt a Szociális és Gazdasági Tanács munkájában. 2013. január 1-jén azonban elfogadták az önkéntes tagsági rendszert Szerbiában, és a kamara erősen elkötelezte magát a szociális párbeszédhez való hozzájárulás mellett, különösen a szakképzés, a külkereskedelem promóciója és a regionális fejlesztés terén. Támogatja a Szerb Munkaadók Szövetsége helyzetének megerősítését a tanácson belül, feltéve, hogy az – egy hatékony, valamennyi munkaadói szervezetet bevonó konzultatív folyamat révén – képessé válik arra, hogy a munkaadói érdekek lehető legszélesebb körét szólaltassa meg.

6.3

Tekintettel a magas munkanélküliségre fontos, hogy a munkaadók nagyobb befolyással lehessenek a jó üzleti környezet kialakítására. Olyan környezetre van szükség, amely ösztönzi a vállalkozást és meggyorsítja az új cégek alapítását, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra, amelyek Európában az új munkahelyek fő forrásai közé tartoznak. A jobb üzleti klíma fő akadályai közé tartozik a jogi keret átláthatatlansága és kiszámíthatatlansága, a kevéssé vonzó adórendszer, beleértve bizonyos nem adójellegű terheket, a pénzforrásokhoz való hozzáférés elégtelensége, a cégbejegyzési eljárások, a külkereskedelemhez kapcsolódó adminisztratív terhek stb. A szerbiai üzleti közösség átfogó helyzetértékelése az, hogy nem vonják be eléggé a jogalkotási és az ahhoz kapcsolódó hatásvizsgálati folyamatba, különösen ami a kkv-kat érintő hatásokat illeti.

6.4

A szakszervezetek szétaprózottak és gyengék. Sokan közülük Szerbia két nagy szakszervezeti szövetségéhez, a Szerbiai Autonóm Szakszervezetek Szövetségéhez (SSSS), illetve a Független Szakszervezetek Szövetségéhez („Nezavisnost”) tartoznak. Van még két, magát reprezentatívnak tartó szövetség, a Szerbiai Szabad és Független Szakszervezetek Szövetsége (ASNS) és a Szabad Szakszervezetek Szövetsége (KSSS). A reprezentatív jelleget szabályozó új törvénynek megfelelően, amelynek vitája jelenleg is folyik, ezt az állítást ellenőrizni kell. Ezen túlmenően a Munkaügyi Minisztérium szerint mintegy 2 000, semmilyen országos szövetséghez nem tartozó szakszervezet működik különböző vállalatoknál. A munkavállalói oldalon valamennyi érintett munkavállalói szervezetet jobban be kell vonni a szociális partnerséggel kapcsolatos döntéshozatalba. A szerbiai szakszervezetek kulcsszerepet játszanak a szociális párbeszéd erősítésében.

6.5

Az átmenethez és a gazdasági válsághoz kötődő nehézségek napvilágra hozták a szakszervezetek szétaprózottságát és gyengeségét. A szakszervezetek bejegyeztetésének nehézkessége, a szociális párbeszédet vállalati szinten elfogadni képtelen vállalatvezetők néha megnyilvánuló ellenállása, sőt zaklatása mind-mind akadályozza a munkavállalói képviseletek normális fejlődését, és aláássa a szociális párbeszédet. Mindennek fényében azonban üdvözlendő az az eredményes együttműködés, amely az elmúlt években a két reprezentatív szövetség, az SSSS és a Nezavisnost között kialakult.

Kelt Brüsszelben, 2013. július 10-én.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  Thomas Hammarbergh. Az Európa Tanács emberi jogi bizottsága. 2011. június 12–15. közötti szerbiai látogatása után készült jelentés. CommDH(2011)29.

(2)  A SECO az uniós integráció és az IPA programalkotási folyamatban való civiltársadalmi részvétel terén történő hálózatépítés és kapacitásfejlesztés terén aktív szervezeteket képviseli.

(3)  A KOCD-ok a marginalizált csoportok szociális védelme terén működő, az illetékes döntéshozókat közösen befolyásolni igyekvő szervezeteket összefogó hálózatok.

(4)  A technikai segítségnyújtási program költségvetése 1,2 millió EUR, amelyet elsősorban a civil szervezetekkel kapcsolatos jogi szabályozás további, az átlátható állami finanszírozás keretét bevezető, valamint a civil szervezetek döntéshozatalban való részvételét előmozdító módosításainak támogatására fordítanak.


III Előkészítő jogi aktusok

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG

491. plenáris ülés, 2013. július 10. és 11.

12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/11


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról

(COM(2013) 150 final)

2013/C 327/03

Előadó: Michael SMYTH

2013. március 25-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Zöld könyv az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról

COM(2013) 150 final/2.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és szociális kohézió” szekció 2013. június 19-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2013. július 10–11-én tartott, 491. plenáris ülésén (a 2013. július 10-i ülésnapon) 151 szavazattal 3 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Egy olyan stratégiának, mellyel Európát vissza akarjuk téríteni a fenntartható növekedés útjára, egyik fontos eleme, hogy ésszerű költségek mellett biztosítsuk a hosszú távú finanszírozás meglétét. Üdvözlendő és időszerű is az Európai Bizottság ebben a témában írt konzultatív dokumentuma.

1.2

Az EGSZB üdvözli, hogy a zöld könyv a produktív beruházásokra és a hosszú élettartamú materiális és immateriális tőke felhalmozására helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szenteljen nagyobb figyelmet annak, hogy több „szociális szempontból előnyös” tőkeberuházást kell finanszírozni.

1.3

Amennyiben a bankok a jövőben valószínűleg kisebb szerepet fognak játszani a hosszú távú finanszírozás biztosításában, akkor ezzel olyan más közvetítők számára nyílhatnak meg lehetőségek, mint a nemzeti és multilaterális fejlesztési bankok, az intézményi befektetők, a nemzeti vagyonalapok és főként a kötvénypiacok. Fontos azonban, hogy ne emeljünk olyan akadályokat, amelyek gátolják a bankokat a legfontosabb hosszú távú finanszírozói szerepük betöltésében. Gondoskodni kell egy olyan jogi keretről is, amely megakadályozza azt, hogy a finanszírozási és tőkeáramok a szabályozott ágazaton túlra sodródjanak.

1.4

Az EGSZB üdvözli, hogy a közelmúltban feltőkésítették az Európai Beruházási Bankot, mivel ezzel az EBB még inkább képes lesz további magánberuházás-alapú finanszírozás mozgósítására és arra, hogy hatékonyabb anticiklikus szerepet töltsön be a beruházások finanszírozásában, illetve a kkv-k hitelhez segítésében. Igaz ugyan, hogy a 10 milliárd eurós tőkeinjekció jelentősnek mondható, az EGSZB szerint ez a jelenlegi körülmények között nem elegendő.

1.5

Az EU 2020-as projektkötvények bevezetése is kedvező fejleménynek tekinthető, jóllehet még csak kísérleti fázisról beszélhetünk. A projektkötvényeket az Európai Bizottság és az EBB közösen dolgozta ki. Hasonló együttműködéseket kellene még fontolóra venni nemzeti vagyonalapokkal is.

1.6

Amennyiben a projektkötvényekhez hasonló kezdeményezések sikerrel járnak a kötvényalapú finanszírozás piaci elterjedésében, akkor a kísérleti fázis lezárását és értékelését követően nagyobb arányban kellene élni velük.

1.7

A zöld könyv megvizsgálja, hogy a megtakarítások milyen szerepet játszanak a hosszú távú beruházásfinanszírozás biztosításában. Míg egyes tagállamok speciális megtakarítási rendszerek mellett tették le a voksukat, hogy az átfogóbb szociális beruházásokhoz mobilizálják a hosszabb távú jelzálogalapú megtakarításokat, talán érdemes lenne fontolóra venni egy uniós vagy eurózóna-szintű megtakarítási eszköz kialakítását, amely esetleg prémium kamatot fizetne.

1.8

Egyes tagállamok viszonylag sikeresek voltak abban, hogy az adórendszer ügyes alkalmazásával ösztönözzék a nyugdíjalapú vagy egyéb megtakarításokat. Az emberek hajlamosak arra, hogy visszarettenjenek attól, hogy adót fizessenek a megkeresett jövedelem után, majd ezt követően az ebből az adózott jövedelemből befektetett hosszú távú megtakarításaik után is. A szociálisan felelős befektetési környezetben lehetővé kell tenni, hogy a nagyobb hosszú távú pénzügyi tervezés ösztönzése érdekében olyan célszerű személyes megtakarítási eszközöket lehessen kialakítani és értékesíteni, amelyek alacsony vagy nulla adóteherrel járnak, és megfelelő éves kerettel rendelkeznek.

1.9

A pénzügyi rendszerben érvényesülő rövid távú szemlélet komolyan akadályozza a megfelelő hosszú távú beruházások biztosítását, és szorosan összefügg a vállalatirányítással. Nem egyszerű feladat, hogy úgy változtassuk meg az ösztönzőket, hogy azokkal a hosszú távú teljesítményt sarkalljuk. Az EGSZB üdvözli a hosszú távú befektetőknek biztosítandó több szavazati joggal és osztalékkal, illetve a részvényesek jogairól szóló irányelv esetleges módosításával kapcsolatos európai bizottsági javaslatokat. Ezen felül meg lehetne fontolni a tőkenyereségre vonatkozó adókedvezmények koordinált felhasználását is, hogy ezzel is ösztönözzük, hogy az alapkezelők hosszabb távra is megtartsák értékpapírjaikat.

1.10

A kockázati tőkével kapcsolatban a zöld könyv tartalmaz néhány érdekes javaslatot. Az EGSZB már korábban is javasolta, hogy bővítsék ki az EBB szerepét, hogy az a hitelnyújtáson túl biztosítson kockázati tőkét is. Az EBB létrehozói már eredetileg is ezt tervezték, még 1994-ben. Ha az EBB-hez hasonlóan az Európai Beruházási Alapot is megfelelően feltőkésítenék, akkor ez az alap lehetne a kkv-k egyik legfőbb kockázatitőke-finanszírozója.

1.11

Végezetül, mivel a nemzeti és regionális kormányok regionális fejlesztési szerveik révén már most is részt vesznek a kkv-k túlélésének és hosszú távú növekedésének elősegítésében, indokolt lehet, hogy ezek a szervek maguk is részt vegyenek az ilyen kkv-alapú kereskedési platformok működtetésében. Szerepük az ügyfél kkv-k hitelképességének értékelésétől odáig terjedhet, hogy korlátozott garanciákat nyújtsanak az intézményi befektetők számára.

1.12

Az EGSZB azt szeretné, ha nagyobb hangsúlyt fektetnének a szociálisan felelős befektetésekre, és azt javasolja, hogy a hosszú távú befektetési feltételek nyomon követésére hozzanak létre egy megfigyelőközpontot.

2.   Bevezetés és a zöld könyv háttere

2.1

Az Európai Bizottságot leginkább az motiválta ennek a zöld könyvnek az elkészítésében, hogy Európát vissza kell vezetni az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés útjára. Az európai fenntartható növekedéshez jelentős, hosszú távú és nagyszabású beruházásokra van szükség. Mindezt komolyan nehezíti az, hogy a háztartások és az üzleti szféra jelenleg kockázatkerülő magatartást tanúsít, számos kormányzat pedig költségvetési konszolidációra kényszerül. Ezek együtt akadályozzák a hosszabb távú beruházások finanszírozását.

2.2

A hagyományos pénzügyi közvetítőcsatornák kudarcai problémát jelentenek. Az EU-ban a bankok jelentik a beruházásfinanszírozás legfőbb forrását, sokan közülük azonban jelenleg elsősorban a tőkeáttétel csökkentésével vannak elfoglalva, így nem tudják betölteni alapvető szerepüket. A zöld könyv túltekint a jelenlegi válságon, és megoldásokat keres arra, hogy miként lehetne biztosítani a beruházásokhoz szükséges hosszú távú finanszírozást.

2.3

Az Európai Bizottság a termelő beruházásokra és a hosszú élettartamú materiális és immateriális tőke felhalmozására helyezi a hangsúlyt, amely kevésbé prociklikus, mint a rövid távú tőkeberuházás. Az Európai Bizottság meghatározása szerint akkor beszélhetünk hosszú távú finanszírozásról, ha a pénzügyi rendszer olyan beruházásokat finanszíroz, amelyeknek hosszú kifutású projektjük van.

2.4

Európa reformprogramot hajt végre a pénzügyi ágazatban, hogy nagyobb stabilitást és bizalmat biztosítson a pénzügyi piacokon. A pénzügyi rendszer stabilitása a hosszú távú beruházások szükséges előfeltétele, ugyanakkor nem jelent elegendő kritériumot. Az Európai Bizottság számos olyan területet határoz meg, ahol cselekvésre van szükség. Ezek a következők:

a pénzügyi intézmények kapacitása a hosszú távú projektfinanszírozás irányítására,

a pénzügyi piacok eredményessége és hatékonysága a hosszú távú finanszírozási eszközök kínálata szempontjából,

a hosszabb távú megtakarításokat és beruházásokat ösztönző politikák, valamint

a kkv-k banki és nem banki finanszírozáshoz való hozzájutásának megkönnyítése.

3.   A javaslathoz fűzött megjegyzések

3.1   A pénzügyi intézmények kapacitása a hosszú távú projektfinanszírozás irányítására

3.1.1

Kereskedelmi bankok. Alapvetően helyes az Európai Bizottság elemzése arról, hogy milyen problémák merülnek fel Európában a megfelelő hosszú távú finanszírozás biztosítása során. Változóban van az, hogy hagyományosan a bankok biztosítják a hosszú távú finanszírozást, és ez a jövőben vélhetőleg még kevésbé lesz így. Egyértelműen ellentmondás van néhány új banki szabályozás, illetve a zöld könyv azon céljai között, hogy serkentsük a hosszú távú beruházásokat. A zöld könyv pusztán azt állapítja meg, hogy a jelenlegi és vélhetőleg a jövőbeli pénzügyi reformok is valószínűleg csökkenteni fogják a banki tevékenység mértékét a közvetítésben. Jobban egyensúlyba kellene hozni egymással a Bázel III prudenciális követelményeit és azokat az ösztönzőket, melyekkel azt akarjuk elérni, hogy a bankok továbbra is biztosítsanak hosszú távon finanszírozást a beruházásokhoz. Mindenesetre valószínűleg lehetőségek nyílnak majd meg más közvetítők előtt, például a nemzeti és multilaterális fejlesztési bankok, az intézményi befektetők, illetve a kötvénypiacok és a nemzeti vagyonalapok nagyobb mértékű bevonása előtt.

3.1.2

Nemzeti és multilaterális fejlesztési bankok. Ezek az intézmények fontos szerepet játszanak abban, hogy megosztják a privátbefektetőkkel és egyéb magánszereplőkkel a kockázatokat a fontos projektek kapcsán, és így segítenek megelőzni a piaci zavarokat. Hosszabb távú stratégiai intézkedéseiknek köszönhetően anticiklikus szerepet is betöltenek. Az EBB és az EBA egyre jelentősebb szerepet játszik a közös kockázatvállalásban, az EBB közelmúltbeli feltőkésítése pedig – bár az EGSZB szerint nem érte el a kívánt szintet – kétségtelenül hozzájárul majd ahhoz, hogy az EBB hatékonyabban tudjon mozgósítani újabb magánforrásokat a beruházások finanszírozására. Az EGSZB arra bíztatja az EBB-t, hogy tegyen meg többet az olyan jelentős határokon átnyúló infrastrukturális projektek sikeréért, melyeknek pénzügyi gondjaik akadnak.

3.1.3

Az EGSZB üdvözli az EU 2020-as projektkötvények bevezetését, melyeknek most folyik a tesztelése több PPP-kivitelezésű infrastrukturális beruházási projekt keretében az energiaügy, a közlekedés és az ikt-infrastruktúrák terén. (1) Az Európai Bizottság kitér arra, hogy a vagyonalapok milyen szerepet játszhatnának a hosszabb távú beruházások finanszírozásában. A projektkötvényekhez hasonlóan, melyeket az Európai Bizottság és az EBB közösen fejlesztett ki, talán érdemes lenne kidolgozni egy hasonló közös kezdeményezést a vagyonalapokkal, ezzel is bővítve a hosszú távú beruházásokra igénybe vehető finanszírozási források lehetséges körét.

3.1.4

Az intézményi befektetők kapcsán a zöld könyv megjegyzi, hogy adott esetben ellentét lehet aközött, hogy hatékony szabályozásra van szükség a biztosítótársaságok közötti tőkekockázatról, illetve hogy ösztönözni kell őket a hosszabb távú beruházások finanszírozására. Viták folynak a kérdésről az Európai Bizottság és az európai biztosítási szervek között. Az Európai Bizottság javaslatokat akar előterjeszteni a hosszú távú befektetési alapok lehetséges formáira vonatkozóan, hogy ösztönözze olyan mechanizmusok kidolgozását, amelyek segítik a különböző intézményi befektetőket a kockázatok szétterítésében. A javaslat dicséretre méltó. A nyugdíjalapok jelentősebb szerepet tölthetnének be a hosszú távú beruházások finanszírozásában, de ennek számos intézményi, szabályozási és politikai akadálya van. Különösen az aggasztja őket, hogy a politikusok olyan projektek finanszírozására akarhatják rábírni őket, amelyek nem egyeznek tagjaik érdekeivel. Konzultálni kell a nyugdíjalapokkal arról, hogy miként lehetne minimalizálni vagy megszüntetni ezeket az akadályokat. Egy bankunió létrehozása segítséget jelenthet ezen a téren.

3.1.4.1

Abban, hogy a hosszú távú finanszírozás biztosításában nagyobb arányban vegyenek részt intézményi befektetők, társasági adóval kapcsolatos ösztönzők is szerepet játszhatnak. A nagy infrastrukturális projektek finanszírozása kapcsán a sávos kedvezmények rendszerével elérhető lenne, hogy több intézményi befektető vegyen részt ezekben a projektekben.

3.2   A pénzügyi piacok eredményessége és hatékonysága a hosszú távú finanszírozási eszközök kínálata szempontjából

3.2.1

A zöld könyv megjegyzi, hogy a különböző finanszírozási lehetőségek bővítéséhez és elmélyítéséhez néhány európai tőkepiac fejlesztésére és érettebb szintjére van szükség. Az EU-ban kevésbé fejlettek a kötvénypiacok, mint az Egyesült Államokban, és a közfelfogás szerint el vannak zárva a közepes piaci tőkeértékű vállalatok és a kkv-k elől. A hitelminősítők még a projektkötvények bevezetését is csak óvatosan fogadták, ami jól mutatja, hogy milyen komoly harcokkal jár a kötvénypiaci kapacitások növelése. Amennyiben a projektkötvényekhez hasonló kezdeményezések – amelyek mintegy 4,6 milliárd eurót szabadíthatnak fel új infrastrukturális projektekhez – sikerrel járnak a kötvényalapú finanszírozás piaci elterjedésében, akkor a kísérleti fázis lezárását és értékelését követően nagyobb arányban kellene élni velük.

3.3   Hosszabb távú megtakarításokat és beruházásokat ösztönző politikák

3.3.1

Átfogó felülvizsgálatra kerül sor azokkal a tényezőkkel kapcsolatban, amelyek befolyásolják a hosszú távú megtakarításokat a finanszírozásban. Egyes tagállamok tettek már lépéseket a hosszú távú megtakarítások elősegítésére, de sokkal többre van szükség a kínálati oldalon. A zöld könyv azt javasolja, hogy hozzanak létre olyan uniós szintű megtakarítási eszközöket, amelyekkel még több hosszabb távú jelzálogalapú megtakarítást lehet mobilizálni átfogóbb társadalmi célkitűzések megvalósításához. Ez az elképzelés előnyökkel járhat a határokon átnyúló infrastruktúrák szempontjából. Segítheti a nagyobb munkaerő-piaci mobilitást és a nyugdíjtervezést az egységes piacon belül. A hosszabb távú megtakarítások ösztönzéséhez szükség lehet arra, hogy olyan új megtakarítási eszközöket kínáljanak, amelyek prémium, illetve sávos kamatozásúak.

3.3.2

Adózás. A közlemény bizonyos mértékig kitér arra, hogy milyen összefüggés van az adózás, a hosszú távú megtakarítások és a hosszú távú beruházások között. Az, hogy a beruházásokra a társasági adókhoz hasonló rendszert érvényesítenek, egyre inkább a tőkealapú helyett az adósságalapú finanszírozás irányába torzítja a rendszert. Amikor megfelelő reformokon gondolkodunk annak ösztönzésére, hogy a hosszabb távú beruházásokat nagyobb arányban finanszírozzák tőkealapú megoldásokkal, akkor érdemes lenne fontolóra venni egy sávos kedvezményrendszer alkalmazását. Széles körben alkalmaznak ilyen rendszereket a tőkejövedelmek megadóztatásakor, és úgy is ki lehetne őket alakítani, hogy ellensúlyozzák az adósságfinanszírozás egyes jelenlegi adóügyi előnyeit.

3.3.3

A hosszú távú megtakarítások és az adórendszer kapcsán az Európai Bizottság megjegyzi, hogy fontos gondoskodni stabil és megfelelő megtakarítások biztosításáról, és fontosak az ezek elősegítéséhez szükséges ösztönzők is. Egyes tagállamok viszonylag sikeresek abban, hogy az adórendszer ügyes alkalmazásával ösztönözzék a nyugdíjalapú vagy egyéb megtakarításokat. Az emberek hajlamosak arra, hogy visszarettenjenek attól, hogy adót fizessenek a megkeresett jövedelem után, majd ezt követően az ebből az adózott jövedelemből befektetett hosszú távú megtakarításaik után is. Lehetővé kell tenni, hogy a nagyobb hosszú távú pénzügyi tervezés ösztönzése érdekében olyan célszerű személyes megtakarítási eszközöket lehessen kialakítani és értékesíteni, amelyek alacsony vagy nulla adóteherrel járnak, és megfelelő éves kerettel rendelkeznek.

3.3.4

Megvannak a maga árnyoldalai annak is, ha a hosszú távú beruházásokkal kapcsolatban elvárt eredmények eléréséhez adóügyi ösztönzőket alkalmazunk. Olyan komoly kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban, mint a holtteher veszteség és az arbitrázs, melyekkel mindenképpen foglalkozni kell. Ahhoz viszont, hogy stimuláljuk és elérjük a beruházások kívánt szintjét, következetes és megbízható hosszabb távú tervezés keretében szükség van adóügyi ösztönzőkre.

3.3.5

Vállalatirányítás. A hosszú távra szóló beruházások biztosítása kapcsán központi kérdésként merül fel rövid távú gondolkodás, amely szorosan összefügg a vállalatirányítással. Az alapkezelőket, befektetési bankárokat és vállalatvezetőket megcélzó ösztönzők jó része mindez ideig inkább rövid távúnak bizonyult. Nem lesz könnyű úgy megváltoztatni ezeket az ösztönzőket, hogy azokkal a hosszú távú teljesítményt sarkalljuk. A zöld könyv több érdekes javaslatot is tartalmaz a hosszú távú befektetőknek biztosítandó több szavazati joggal és osztalékkal, illetve a részvényesek jogairól szóló irányelv esetleges módosításával kapcsolatban. Talán a tőkejövedelmekkel kapcsolatos adókedvezmények proaktívabb alkalmazása lehet az egyik eszköz arra, hogy ezzel is ösztönözzük, hogy az alapkezelők hosszabb távra megtartsák értékpapírjaikat.

3.4   A kkv-k banki és nem banki finanszírozáshoz való hozzájutásának megkönnyítése.

3.4.1

A zöld könyv megjegyzi, hogy a kkv-k számos tagállamban komoly nehézségekbe ütköznek, ha finanszírozáshoz szeretnének jutni életben maradásukhoz vagy éppen növekedésükhöz. A banki tőkeáttétel leépítésének hatásain túl a kkv-k még az elaprózott és inkább csak eseti jellegű alternatív finanszírozási források jelentette problémával is küzdenek. A helyi bankoknak sok esetben egyáltalán nincs vagy csak nagyon beszűkült kapcsolatuk van helyi régiójukkal. Gyengültek a bankok és a kkv-k közötti kapcsolatok; ezeket ismét ki kellene építeni vagy meg kellene erősíteni. Számos kezdeményezésre sor került már, hogy a kkv-k bankon kívüli finanszírozási forráshoz jussanak: például kockázatitőke-alapok révén, eszközfinanszírozás (2) és a szállítói láncban történő finanszírozás keretében vagy közösségi finanszírozáson (crowd-funding) keresztül. Ennél sokkal többre van szükség. A biztosítási ágazat és a nyugdíjalapok hajlandóak lennének nagyobb szerepet vállalni ebben, de megfelelő ösztönzőket szorgalmaznak. Az Európai Bizottságnak foglalkoznia kellene ezzel a kérdéssel. A kkv hosszú távú finanszírozáshoz való jutását célzó jövőbeli intézkedések során biztosítani kell, hogy a kkv-k az eredetileg tervezettek szerint tudják kihasználni az ilyen intézkedéseket, anélkül hogy a bankok további, túlzó feltételeket szabnának, amennyiben ezen intézkedések végrehajtására a bankok közreműködésével kerül sor.

3.4.2

Kockázati tőke. Az Európai Bizottság az „alapok alapja” megközelítést javasolja a kockázatitőke-alapú finanszírozás kritikus tömegének megteremtéséhez. Emellett be lehetne vezetni a piacra az intézményi befektetők számára javasolt garanciaalapot is. Az EGSZB már korábban is javasolta, hogy bővítsék ki az EBB szerepét, hogy az a hitelnyújtáson túl biztosítson kockázati tőkét is. (3) Az EBB létrehozói már eredetileg is ezt tervezték, még 1994-ben. Ha az EBB-hez hasonlóan az Európai Beruházási Alapot is feltőkésítenék, akkor ő lehetne a kkv-k egyik legfőbb kockázatitőke-finanszírozója.

3.4.2.1

Azzal párhuzamosan, hogy a kockázatitőke-alapú finanszírozást kibővítik a kkv-kra is, ez utóbbiak tőkefinanszírozására kibővítik a meglévő kereskedési platformokat, illetve újakat hoznak létre. A zöld könyv több hasznos javaslatot is tartalmaz ebben a témában. Mivel a nemzeti és regionális kormányok regionális fejlesztési szerveik révén már most is részt vesznek a kkv-k túlélésének és hosszú távú növekedésének elősegítésében, indokolt lehet, hogy ezek a szervek maguk is részt vegyenek az ilyen kkv-alapú kereskedési platformok működtetésében. Szerepük az ügyfél kkv-k hitelképességének értékelésétől odáig terjedhet, hogy korlátozott garanciákat nyújtsanak az intézményi befektetők számára.

3.4.3

Az EGSZB szerint szerencsésebb lett volna, ha a zöld könyv megfelelő pénz- és adóügyi szabályozások létrehozásával, illetve magával a közbeszerzéssel nagyobb támogatást nyújtott volna a társadalmilag felelős alapokba való befektetéshez. Talán érdemes lenne létrehozni egy megfigyelőközpontot a hosszú távú beruházásokhoz. Ez a szerv – a civil társadalom aktív közreműködésével – nyomon követhetné, hogy miként alakul a hosszú távú beruházások és megtakarítások keresleti, illetve kínálati oldala, valamint megfelelő tájékoztatást nyújthatna ahhoz, hogy a gazdasági szereplők megalapozott döntéseket hozhassanak a hosszú távú beruházások terén.

Kelt Brüsszelban, 2013. július 10-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  Lásd például: COM(2009) 615 final.

(2)  Lásd például a nagy-britanniai hitelfinanszírozási rendszert (Funding for Lending Scheme) http://www.hm-treasury.gov.uk/ukecon_fundingforlending_index.htm.

(3)  HL C 143., 2012.5.22., 10. o.


12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/15


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a vámügyi kockázatkezelésről és az ellátási lánc biztonságáról

(COM(2012) 793 final)

2013/C 327/04

Előadó: Antonello PEZZINI

2013. március 18-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a vámügyi kockázatkezelésről és az ellátási lánc biztonságáról

COM(2012) 793 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2013. június 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 10–11-én tartott 491. plenáris ülésén (a július 10-i ülésnapon) 168 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) alapvetőnek tartja a vámügyi kockázatkezelésnek és az ellátási lánc biztonságának közös megközelítését annak érdekében, hogy valamennyi érintett hatóság egységesen és diszkriminációmentesen alkalmazza az európai jogszabályokat a vámunió teljes területén, amely az EUMSZ 3. cikke alapján az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

1.2

Az EGSZB meggyőződéssel támogatja azokat az európai bizottsági javaslatokat, melyek a kockázatok és az árumozgások uniós határokon át megvalósuló kezelésének nagyobb hatékonyságát és működőképességét hivatottak biztosítani a kockázatok uniós kezelésére szabott informatikai rendszereket felmutató közös stratégia révén.

1.3

Az EGSZB komoly aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az 1957-es Római Szerződéssel elindított vámunión belül, – mely 1968-ban a szabad személy- és áruforgalom egységes kereskedelmi térségét biztosítani hivatott közös politikaként valósult meg, ahol valamennyi kereskedelmi szereplő számára az EU teljes területén diszkriminációmentes bánásmód mellett egyablakos vámügyintézés zajlik – továbbra is olyan eltérő megközelítési módok és alkalmazási gyakorlatok állnak fenn, amelyek megakadályozzák a vámügyi kockázatok hatékony és eredményes kezelését, és ezáltal lassítják az EU-n belüli szabad áruforgalmat és árucserét.

1.4

Az EGSZB szerint alapvető a vámügyi kapacitások javítása az EU területének bármely pontján ahhoz, hogy biztosítani lehessen a kockázatkezelés magas szintjét a vámunió egészében a definíciók, az osztályozások, az adatgyűjtés és az uniós adatbank felé történő adattovábbítás egységes végrehajtása szempontjából. Mindennek egységes minőségellenőrzési rendszerrel ellenőrzött egyértelmű közös kritériumok alapján kell történnie a szabálysértőkre kirovandó büntetésekkel együtt.

1.5

Az EGSZB közös műszaki jogszabályi szabványok kifejlesztését javasolja a kockázatkezelés egységes működtetése érdekében az Unió valamennyi külső határa mentén. Ezt olyan magas szintű szakmai képzésre irányuló közösségi erőfeszítésnek kell kísérnie, amely a sokféle nemzeti valóságból eredő kötelezettségekkel is számol.

1.6

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az európai piacfelügyeleti rendszeren belül működő különböző adatbankok közötti teljes interoperabilitást. Ezt közös stratégia révén kell megoldani a technológiai fejlesztésre szolgáló uniós programok hathatós támogatása mellett, melynek biztosítania kell a különböző hatóságok között különböző szinteken valós időben létrejövő adatcserét az egészségügyi, környezetvédelmi és szociális dömping lehetséges kockázatai ellen való küzdelem erősítése érdekében is.

1.7

Az EGSZB a szakképzett emberi erőforrások fejlesztésére és a kezelési kapacitások fokozására irányuló uniós fellépések megerősítését kéri többek között az ellenőrzési feladatok megoszlásában tapasztalható egyenlőtlenségek kiegyensúlyozását célzó fellépések révén, valamint egy olyan közös vámügyi beavatkozási szerv létrehozása által, amely válsághelyzet esetén gyors beavatkozást tesz lehetővé.

1.8

AZ EGSZB szerint elengedhetetlen a vámügyi hatóságok, a szállítók és az engedélyezett gazdálkodók közötti partnerség megerősítése, ez utóbbiak jogállását és előnyeit pedig javítani kell. Így biztosítható a kockázatkezelés során történő optimális együttműködés az egylépcsős adattovábbítás révén, elkerülve a fölösleges adminisztratív átfedéseket.

1.9

Az EGSZB olyan megújított kormányzási rendszer bevezetését kéri, amely magába foglalja az összes nemzeti és uniós hatóságot, az európai ügynökségeket, a riasztó- és információs rendszereket a vámügyi szervek, valamint a belső piacon működő egyéb hatóságok közötti strukturáltabb és rendszeresebb együttműködés érdekében.

1.10

Az EGSZB azt kéri, hogy a piacfelügyeleti rendszerre vonatkozó többéves tervben meghatározott fellépési csomag koherens és koordinált módon kerüljön megvalósításra annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az ellenőrzések megkettőzése, az alkalmazott kritériumok sokfélesége és ugyanazon adatok egymást követő többszöri kikérése. Emellett ki kell küszöbölni a különböző piacellenőrzési és piacfelügyeleti hatóságok közötti eltérő megközelítésmódokat, valamint az interoperabilitásbeli hiányosságokat is.

2.   Bevezetés

2.1

Az EUMSZ 3. cikkének értelmében a vámunió az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

2.2

Az EGSZB már 2004-ben rámutatott annak szükségességére, hogy „új irányt adjunk a vámügyi szolgálatokra vonatkozó szakpolitikák olyan stratégiai megközelítésének, mely a legfőbb hangsúlyt joggal helyezi a bővítést követő új külső uniós határokra vonatkozó közös vámpolitika alkalmazásából eredő kihívásokra. Emellett azt is megállapítja, hogy –különösen az Egyesült Államokban bekövetkezett eseményeket követően – az uniós polgárok védelmét szolgáló biztonsági eljárások vonatkozásában fellépő aggodalmak miatt megváltozott az általános helyzet.” (1)

2.3

Látva azokat a vámuniót sújtó komoly működési problémákat, melyek az uniós jogszabályok eltérő alkalmazásából erednek, és az elégtelen hatékonyság, a pazarlás, valamint a szükségletek és a rendelkezésre álló források közötti hiányos koordináció miatt a rendszer összesített hatékonyságát veszélyeztetik, az EGSZB hangsúlyozta, hogy „olyan egységes, naprakész, átlátható, hatékony és egyszerűsített eljárásokon alapuló vámpolitika alkalmazása mellett száll síkra, amely képes hozzájárulni az EU globális szintű gazdasági versenyképességéhez” (2).

2.4

A vámunió az EU kereskedelempolitikai intézkedéseinek nagy részét támogató operatív szerv, mely a tagállamok kormányain keresztül az EU kereskedelmi áruforgalmához kötődő számos nemzetközi megállapodást hoz létre, valamint jelentős horizontális folyamatokat fejleszt ki a következő területeken: adatkezelés, a kereskedők kezelése és kockázatkezelés, ideértve az áruk nemzetközi kereskedelméhez kapcsolódó számtalan különböző típusú és szintű kockázat azonosítását, értékelését, elemzését és mérséklését” (3).

2.5

Az integrált kockázatkezelési megközelítésnek a belépési és kilépési pontoknál történő bevezetése a következő célkitűzések teljesítésére irányulna:

az emberi és pénzügyi erőforrások jobb elosztása és a szükséges helyekre való koncentrálása,

az uniós vámügyi jogszabályok teljes körű és egységes alkalmazása,

a hatóságok, a kereskedők és a szállítók közötti integrált együttműködés rendszere,

a vámkezelési gyakorlatok egyszerűsítése, valamint a tranzakciók idejének és költségeinek a csökkentése.

3.   A vámügyek szerepe a biztonság szempontjából

3.1

Amint azt az Európai Bizottságnak a vámunió helyzetéről szóló 2012. év végi közleménye leírja, „a vámhatóság az egyetlen olyan hatóság, amely teljes körű rálátással és ellenőrzési felelősséggel rendelkezik az EU külső határain áthaladó összes áruval kapcsolatban, amelyek az EU vámterületén belül szabadon mozoghatnak, miután az EU valamely vámhatósága szabad forgalomba bocsátotta azokat” (4).

3.2

Mivel egyedüli hatóságként lépnek fel, az Unió vámhatóságai rendelkeznek az EU nemzetközi cserekereskedelmének felügyeletével kapcsolatos elsődleges felelősséggel, valamint hozzájárulnak a belső piac külső vetületeinek, a közös kereskedelmi politikának, valamint a kereskedelemre és a teljes ellátási láncra vonatkozó szakpolitikáknak a megvalósításához.

3.3

Az EGSZB hangsúlyozta, hogy „egy jól működő vámunió az európai integrációs folyamat elengedhetetlen feltétele ahhoz, hogy az áruk szabad mozgásának hatékony, biztonságos és átlátható biztosítása, a fogyasztók és a környezet maximális védelme, valamint a csalás és a hamisítás elleni hatékony küzdelem az egész Unió területén egységesen megvalósulhasson” (5), valamint egységes, korszerű, átlátható, hatékony és egyszerűsített eljárásokon alapuló egységes vámpolitikát javasolt.

3.4

Bár közös jogszabályokon és szakpolitikán alapul, a vámunió operatív működése összetett, hiszen továbbra is az EU 27 különálló kormányzata hajtja végre különböző szintű emberi, műszaki és pénzügyi tényezők mozgósításával, mind a vámkezelési és ellenőrzési eljárások tekintetében, mind pedig az adatkezelést, a kereskedők kezelését, illetve a nemzetközi cserekereskedelemre és az ellátólánc biztonságára vonatkozó különböző kockázati szintek kezelését illetően.

3.5

Az EGSZB rámutat arra, hogy a vonatkozó kereskedelmi áruforgalom nagyságának figyelembevétele érdekében elkerülendő az, hogy a tagállamokra a vámügyi szabályozás tekintetében kényszerzubbonyt húzzanak. Ebben az vonatkozásban az EGSZB megállapítja, hogy a tagállamok egyre több eszközt vezettek be a kereskedelem megkönnyítése érdekében: ilyen a vámügyi adminisztráció dematerializálása, az eljárások egyszerűsítése és az engedélyezett gazdálkodói státusz.

3.6

Mindenfajta harmonizációnak a bevett „gyakorlatokon” és nem az európai átlagszinten kell alapulnia.

3.7

Ha ésszerűsíteni kívánjuk a költségeket, eredményorientálttá akarjuk tenni a munkát a pénzügyi bevételek szempontjából is, valamint konkrét előrelépést szeretnénk, akkor az EGSZB szerint az ellenőrzéseket nem annyira az egyszeri fellépéseken alapuló módszertanhoz kell igazítani, hanem kockázatelemzésen alapuló rendszerszerű módszertanra (systems-based approach)van szükség.

4.   Az ellátási lánc kockázatkezelése

4.1

Miközben folyamatosan növekszik az kereskedelmi forgalom, fokozódó ütemben pedig egyre összetettebb új modellek jelennek, a vámunió operatív működése egyre növekvő nyomásnak van kitéve az ellátandó feladatköröknek és az érintett felek elvárásainak gyors növekedésével párhuzamosan. Az operatív funkcióknak a számítógépesített vámkezelési környezetben történő korszerűsítése a következőket feltételezi:

új eljárások európai léptékben történő alkalmazása,

az információs technológiákba való fokozott beruházások,

új kompetenciák a személyzet számára.

4.2

A kockázatelemzés, kockázatellenőrzés és kockázatkezelés hatékony közös stratégiáinak elérése céljából kulturális váltásra van szükség valamennyi érintett szervnél: olyan stratégiai célkitűzések és közös módszertanok irányába kell elmozdulni, amelyek a más ügynökségekkel és nemzetközi partnerekkel közös kockázatkezelés keretében valósulnak meg, különösen a biztonság, az egészség, és a környezetvédelem terén.

4.3

A hatékony kockázatkezelés érdekében különösen nagy szükség van a vámügyi hatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti szorosabb együttműködésre nemzeti és uniós szinten egyaránt. Enélkül ugyanis komoly akadályok merülnének fel a közös kockázati kritériumok és a sajátos kockázati profilok meghatározása előtt.

4.4

A kockázatkezelés be- és kilépési pontoknál történő közös megközelítésének a bevezetése során figyelembe kell venni azt, hogy jelenleg több, mint 60 jogszabály (6) ruház át felelősségi köröket a vámhatóságokra, miközben a felügyeleti hatóságokra egymástól kölcsönösen függő folyamatok lánca hárul át, melyek az áruminták vizsgálatától, a laboratóriumi teszteken keresztül az eredmények értelmezéséig, valamint a korrekciós és büntető fellépésekig terjednek, melyek a piacon előforduló áruk biztonságának javítására irányulnak, ahogyan azt az első (7) és második (8) egységes piaci intézkedéscsomag előírja.

4.5

A kockázatértékelési módszertanokat – többek között az igazgatási együttműködés csoportjain (ADCO) keresztül – a különböző szintű vámhatóságok és piacfelügyeleti hatóságok rendszerszintű közös platformján kellene elhelyezni, valamint a különböző területeken működő adatbankokban felgyülemlett tapasztalatokkal kellene kiegészíteni.

4.6

A vámhatóságoknak és a piacfelügyeleti hatóságoknak egyesíteniük kellene erőforrásaikat és szakértelmüket, hogy "a kkv-k érdekeit szem előtt tartó módszerek alkalmazását" (9) az irányvonalak mindkét hatóság részéről történő megvalósítása révén biztosítsák. Ehhez a koordináció, az együttműködés, valamint az információcsere és a közös tevékenységek fokozására van szükség a magas kockázattal járó szállítmányok célzott kezelése érdekében.

5.   A vámhatóság–kereskedők–szállítmányozók közötti partnerség szerepe

5.1

A vámhatóságok és a kereskedők, illetve a szállítmányozók közötti partnerség alapvetően fontos ahhoz, hogy az ellátási lánc integritását a polgárok, a vállalatok és a közigazgatás érdekében biztosíthassuk.

5.2

Egy ilyen partnerségnek szilárd bizalmi mechanizmusokon kell alapulnia a következő elemekkel együtt:

a gazdálkodók kötelezettségeinek az összehangolása a termékbiztonság szavatolása érdekében, valamint a gyártók, az importőrök és a terjesztők világos felelősségi köreinek a meghatározása az ellátási lánc biztonságát szavatolni képes intézkedések révén;

a kereskedőknek a kockázatkezelésért felelős valamennyi hatóság számára meg kell adniuk a kódolt minőségi adatokat az áruk és a bevont valós szereplők beazonosítása és nyomonkövethetősége érdekében;

a kockázatkezelés szempontjából történő azonos bánásmód a kereskedők számára az unió egész területén és a külső határok bármely pontján, elkerülve az egyenlőtlen bánásmódot;

a határokon át áruszállítást végző vállalatokkal való szorosabb együttműködés;

a kereskedőket terhelő adminisztratív, eljárási és bürokratikus költségek korlátozása, különösen ha kkv-król van szó.

5.3

A beható ellenőrzések korlátozását már a Vámigazgatások Világszervezetének a vámügyi ellenőrzések egyszerűsítéséről szóló (felülvizsgált) Kiotói Egyezményében (10), illetve a Kereskedelmi Világszervezetnek a kereskedelem megkönnyítésére vonatkozó tárgyalásai (11) során is előrevetítik annak ellenére, hogy – különösen a 2001. szeptember 11-i eseményeket követően – nagy a kísértés a rendszeres ellenőrzések felerősítésére.

5.4

Ki kell küszöbölni az információáramlás töredezettségét, valamint a kockázatkezelési kapacitás tagállamonkénti eltéréseit ahhoz, hogy az elektronikus kockázatkezelés és -elemzés szintje egységessé váljon: ennek alapját továbbra is a kockázatkezelés és az ellátásbiztonság közös európai kultúrájának a kialakítása adja.

6.   Az új technológiák: a rendszerek interoperabilitása és az információmegosztás

6.1

Az Európai Unió többéves kutatás-fejlesztési keretprogramjai – különösen a hetedik keretprogram, csakúgy mint a közigazgatások interoperabilitását elősegítő IDABC (12) és ISA (13) programok – megalapozták a különböző közös kockázatkezelési projektek kifejlesztését, mindezt pedig olyan új eszközökkel, amelyek révén elkerülhetőek az infrastruktúrákat és az alkalmazásokat jellemző és tagállamonként eltérő nemzeti folyamatok és informatikai domainek.

6.2

Lényeges, hogy a kockázatkezelésre és az ellátási lánc biztonságára irányuló innovációs és kutatás-fejlesztési erőfeszítéseket uniós szinten koordinálják a technológiák gyors terjesztése és kereskedelmi forgalmazása érdekében. A technológiák ipari méretű elterjedésének különösen a „proof-of-concept” elnevezésű demonstrációs projektek és a kísérleti gyártósorok az elengedhetetlen feltételei. Ezeket a kezdeményezéseket a köz- és magánszféra partnerségei finanszírozhatják a strukturális alapokon keresztül vagy a Horizont 2020 program keretében, illetve egyéb uniós programokon keresztül.

7.   A vámügyi szervek és egyéb hatóságok közötti együttműködés és összehangolt munka

7.1

Az EGSZB-nek a közelmúltban is lehetősége nyílt rámutatni arra, hogy„a határokat átlépő áruk minőségének fokozottabb ellenőrzéséhez a vámigazgatási szervek, a piacfelügyeleti hatóságok, az Európai Bizottság szolgálatai és az európai ügynökségek szorosabb együttműködésére van szükség” (14), hangsúlyozva a megfelelő információnyújtás és a kapcsolódó képzés szükségességét.

7.2

Az Európai Bizottság szerint „uniós szinten a tagállamok kapacitásainak és erőforrásainak jobb összevonására van szükség ahhoz, hogy a külső határ minden pontján eredményesebben teljesítsük az uniós kockázatkezelési célkitűzéseket.”, többek között „egy elektronikus kockázati motor valós idejű alkalmazásával”, megerősítve az uniós szintű kapacitásokat.

7.3

Az EGSZB szerint a kockázatkezelési együttműködés és koordináció a bizottsági javaslat egyik sarkalatos pontja nem csupán a tagállamok hatóságaira vonatkozó rendszerszintű koordinálás szintjén, hanem magának az Uniónak a szintjén is a különböző főigazgatóságok és egyéb operatív ügynökségek között.

8.   Általános megjegyzések

8.1

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság kezdeményezését, mely a hatékony és eredményes kockázatkezelés és árumozgatás biztosítását célozza az uniós határoknál egy többszintű közös stratégia révén. Ennek célja a kockázat fajtájának és szintjének meghatározása és a lehetséges válaszok skálájának feltérképezése a különböző szervek közötti koordináció európai keretében, egységes megközelítés és közösen elfogadott, előre meghatározott kritériumok alapján.

8.2

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az elektronikus vámkezelési folyamat központosítására van szükség amihez az Európai Bizottságot az uniós kockázatkezelésre szabott informatikai rendszerekkel kell ellátni interoperábilis adatbankok hálózata alapján, valamint olyan szabványosított munkamódszerek szisztematikus használatával, melyek szavatolják az egészségügyi, a környezetvédelmi és a szociális dömping elleni védelmet a dolgozók, a fogyasztók és a vállalatok számára.

8.3

Az EGSZB szerint alapvetően fontos a vámkezelési kapacitások megerősítése ahhoz, hogy az európai terület bármely pontján azonos kockázatkezelési szintet lehessen biztosítani egyértelműen felállított közös kritériumok alapján, melyek ellenőrzése egy egységes minőségbiztosítási rendszer alapján történik, a nyomon követése pedig a csalások elleni szankciókat is lehetővé teszi.

8.4

Az EGSZB szerint ez a kérdés a többéves piacfelügyeleti terv keretében kell, hogy helyet kapjon, amely húsz, 2015-ig megvalósítandó konkrét intézkedést  (15) határoz meg a következő területeken:

az iránymutatások vám- és piacfelügyeleti hatóságok által történő végrehajtásának elősegítése a tagállamokban (17. intézkedés);

a határbiztonsági és megfelelőségi ellenőrzések hatékonyságának javítása (18. intézkedés);

az Unió területére belépő termékek biztonsági és megfelelőségi ellenőrzéseiben megmutatkozó különbségek feltérképezése (19. intézkedés);

a termékbiztonságra és -megfelelésre irányuló vámellenőrzések közös kockázati megközelítésének kidolgozása (20. intézkedés).

8.5

Az EGSZB szerint a vámügyi ellenőrzések és a piacfelügyelet kezelését nem lehet egymástól különválasztva megközelíteni, és a különböző érdekelt hatóságoknak közösen kell keresniük egy európai szintű közös megközelítésre vonatkozó meghatározást a hálózati adatelemzés, adatgyűjtés és adatfeldolgozás eszközeinek teljes interoperabilitása mellett.

8.6

Az EGSZB támogatja a tagállamok kockázatkezelési kapacitásainak megerősítésére szolgáló rendszer kialakítását az egyenlő minőségi szabványok biztosítása érdekében. Ezt egy uniós felülvizsgálati, ellenőrzési és nyomonkövetési mechanizmus bevezetésével, valamint a magas szintű szakképzésre irányuló közösségi erőfeszítéssel lehet elérni, amire főként ott van szükség, ahol a kötelezettségek és a költségek a legmagasabbak, így a schengeni térség határainál.

8.7

Az EGSZB ezzel kapcsolatban a szakképzett emberi erőforrások fejlesztésére és a kezelési kapacitások fokozására irányuló uniós fellépések megerősítését kéri többek között egy olyan közös vámügyi beavatkozási szerv létrehozása révén, amely válsághelyzet esetén gyors intézkedést tesz lehetővé.

8.8

A koherens és világos közös normáknak az egységes piac teljes területén egyenlő biztonsági szinten való szavatolása céljából az EGSZB határozottan kéri a vámügyi szervek, a piacfelügyeleti hatóságok, a bizottsági szolgálatok és az európai ügynökségek közötti szorosabb együttműködést és információcserét annak érdekében, hogy javuljon a határokon átlépő áru minőségellenőrzése.

8.9

Az EGSZB magáénak vallja a Tanács következtetéseit az elért előrelépésekkel kapcsolatban a vámuniónak a következő területeket érintő fejlesztésére irányuló stratégia vonatkozásában (16): a vámunió irányításának javulása, a vámunió arra vonatkozó képessége, hogy felmérje saját hatását és előmozdítsa a jogszabályok egységes alkalmazását, javítsa az ügynökségek közötti együttműködést, valamint főként „átfogóbb megközelítést alakítson ki a nemzetközi ellátási láncra vonatkozóan”, elősegítve a kereskedelmi forgalmat, hogy „az engedélyezett gazdasági szereplők valós és érzékelhető előnyökre tegyenek szert”.

Kelt Brüsszelben, 2013. július 10-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  HL C 110., 2004.4.30., 72. o.

(2)  HL C 229., 2012.7.31., 68. o.

(3)  COM(2012) 791 final.

(4)  COM(2012) 791 final.

(5)  HL C 229., 2012.7.31., 68. o.

(6)  Az Európai Unióban a 2014–2020 közötti időszakra létrehozandó vámügyi és adóügyi cselekvési program (FISCUS) hatásvizsgálatáról szóló dokumentum (SEC(2011) 1317 final) 2. melléklete.

(7)  COM(2011) 206 final.

(8)  COM(2012) 573 final.

(9)  COM(2013) 76 final, 9. intézkedés.

(10)  Vámigazgatások Világszervezete 2003.

(11)  A GATT VIII. cikke, mely az import-export műveletekhez szükséges eljárások korlátozását célozza.

(12)  Interoperable Delivery of Pan-European e-Government Services to Public Administrations, Businesses and Citizens (Páneurópai e-kormányzati szolgáltatások interperábilis nyújtása közületeknek, vállalatoknak és polgároknak). IDABC contributes to the i2010 initiative of modernising the European public sector. (Az IDABC hozzájárul az európai közszféra korszerűsítését célzó i2010-es kezdeményezéshez).

(13)  Interoperability Solutions for European Public Administrations Program 2010–15 (Interoperábilis megoldások az európai közigazgatás számára – 2010–2015-ös program).

(14)  HL C 229., 2012.7.31., 68. o.

(15)  COM(2013) 76 final.

(16)  HL C 80., 2013.3.19., 11. o.


12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/20


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Európai kiskereskedelmi cselekvési terv

(COM(2013) 36 final)

2013/C 327/05

Előadó: Daniela RONDINELLI

2013. március 18-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Európai kiskereskedelmi cselekvési terv

COM(2013) 36 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2013. június 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 10–11-én tartott, 491. plenáris ülésén (a július 10-i ülésnapon) 174 szavazattal 1 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) egyetért a cselekvési terv holisztikus megközelítésével, és már hangot adott véleményének a javasolt 11 fellépés nagy része kapcsán, amelyek mindazonáltal időt és – részben: anyagi jellegű – támogatást igényelnek majd a végrehajtásukhoz.

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy egyes fellépések esetleg nem, vagy csak részben lesznek megvalósíthatók, mert nem veszik figyelembe a gazdasági válság által – különösen a megszorító intézkedések által nagyobb mértékben sújtott országokban – az ágazatra gyakorolt hatásokat.

1.3

A terv végrehajtása során ajánlatos számításba venni és érvényre juttatni a kkv-k és a mikrovállalkozások formáját illetően gyakran tapasztalható sokszínűséget.

1.4

Az EGSZB kedvezően fogadja az arra irányuló javaslatot, hogy álljon fel egy, a kiskereskedelem versenyképességével foglalkozó állandó csoport, és szeretné, ha az európai szociális partnerek, a fogyasztóvédelmi szervezetek és a kkv-k képviselői részt vehetnének abban.

1.5

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tárgyra vonatkozó, pontos adatok váljanak a fogyasztók számára nemcsak elérhetővé, de valóban megismerhetővé is, összegző és könnyen érthető megfogalmazásban (nem jogi vagy technikai nyelvezettel).

1.6

Javasolja továbbá, hogy bátorítsák a tagállamokat annak meghatározására, hogy mely kiskereskedelmi formák tartozhatnak az irányelv által tárgyalt általános (társadalmi, kulturális) érdekek körébe.

1.7

Az EGSZB kéri, hogy ösztönözzék a vállalkozásokat arra, hogy integrálják az online és az offline kereskedelmi formákat is, amelyek manapság még sokszor egymást kizáró alternatívát jelentenek, annak érdekében, hogy megoldhassák a boltok nyitvatartási napjaihoz/óráihoz kötődő problémákat.

1.8

A kereskedelmi forgalmazás túlzott koncentrációja különféle problémákat vet fel, így például a valódi verseny kialakításának objektív nehézségét.

1.9

Az EGSZB azt javasolja – ahogyan ezt már az INT szekció egy korábbi véleményében (1) is tette –, hogy európai szinten kezeljék a transzferárakkal való visszaélés problémáját, mivel ez a gyakorlat lehetővé teszi egy adott cégcsoporton belüli tranzakciók árának olyan értékelési paraméterek alapján történő rögzítését, melyek inkább az érintett csoport adózással kapcsolatos szükségleteit tükrözik, semmint a normális piaci feltételeket.

1.10

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a cél a kereskedelem fenntarthatósága legyen és a pazarlás mérséklése, részben azáltal, hogy elősegítjük az ömlesztett értékesítés terjedését, amely csökkenti a szennyezést okozó csomagolást.

1.11

Az Európai Bizottságnak tevékenyen folytatnia kell az innovációt és a változtatásokat minden rendelkezésére álló eszközzel, mivel a verseny a változás alapfeltétele és nem katalizátora.

1.12

Az EGSZB alapvetőnek tartja a munkavállalók kompetenciái és a szükséges készségek egymásnak való megfelelését, és úgy látja, hogy a vállalkozások részvétele nem korlátozódhat csupán a képzések tartalmára, hanem ki kell terjednie a célzott beruházásokra is.

1.13

A kereskedelemmel foglalkozó "European Skills Council" tapasztalatait kiterjesztve, az EGSZB nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy hozzák létre a szociális partnerek kétoldalú szervezeteit a szakképzés fejlesztése céljával (a készségek megfeleltetése, képzési tervek, finanszírozás, a képzési szükségletek felmérése, a képzés megvalósítása és visszajelzés).

1.14

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy kezdődjön párbeszéd valamennyi érintett féllel annak érdekében, hogy hatékony uniós szintű intézkedések kerüljenek kidolgozásra az informális gazdaság, a feketemunka és a bejelentetlen munkavállalás elleni küzdelmet célzóan. Reméli, hogy a tagállamok erős politikai szándékukról tesznek tanúbizonyságot, amelyet az Európai Bizottság megerősített partnerség keretében hangolhatna össze.

2.   A kereskedelmi forgalmazás belső piacának megvalósítása

2.1

A kereskedelmi forgalmazás belső piacának megvalósítása érdekében a cselekvési terv egy 5 prioritásból és 11 fellépésből álló ütemtervet ajánl az Európa 2020 stratégia keretében, amelyet 2014-ig kellene végrehajtani. Az Európai Bizottság végzi ennek nyomon követését, és 2015-ben jelentést tesz közzé az elért eredményekről.

2.2

Az EU-ban a kereskedelmi forgalmazás alapvető szerepet játszik a növekedés, a munkahelyteremtés, illetve az innovatív és fenntarthatóbb fogyasztási szokások ösztönzésében. Az ágazat a GDP 11 %-át állítja elő, és a foglalkoztatásban közel 15 %-os részarányt képvisel. Mintegy 36 millió munkavállaló dolgozik több mint 6 millió vállalkozásban, az összes vállalkozás 29 %-ában, melyek közül rendkívül magas részarányt képviselnek a kkv-k és a mikrovállalkozások.

2.3

A terv megmutatja, hogy a kereskedelmi forgalmazás egyre szorosabban integrálódik más gazdasági ágazatokkal, és hogy a közöttük húzódó határok mindinkább elmosódnak. Megjegyzi, hogy több akadály is gátolja a hatékony, versenyképes és integrált kereskedelmi forgalmazás belső piacának megvalósítását. Ezért javítani kell az ágazat versenyképességét és termelékenységét, javítani kell gazdasági, társadalmi és környezeti eredményeit, figyelembe véve általában a sokféleséget, és különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások helyzetét.

2.4

Az EGSZB rámutat arra, hogy az ágazatban az elmúlt 20 évben zajlott korszerűsítési folyamat ellenére számos kereskedelmi kkv van megszűnőben napjainkban, nemcsak a fokozott árversennyel és a haszonrés szűkülésével összefüggő okokból, hanem a gazdasági válság miatt is, amely a fogyasztás visszaesését és kisebb vásárlási hajlandóságot idézett elő.

2.5

A pénzügyi válság, a nyersanyagok árának emelkedése, a lakosság elöregedése, a nagyobb mértékű fenntarthatóság követelménye és a technológiai innováció (például az elektronikus fizetés vagy a self-scanning) radikálisan megváltoztatja mind a szervezett nagykereskedelem, mind a kkv-k üzleti módszereit és modelljeit.

2.6

Az EGSZB üdvözli a kiskereskedelmi versenyképességi csoport (tagállamok, érdekelt felek, kkv-k) létrehozására vonatkozó javaslatot, melynek az a célja, hogy az ágazat problémáit az európai politikai vita középpontjába állítsa, meghatározza a fejlődési lehetőségeket, nyomon kövesse az elért előrelépést és ajánlásokat fogalmazzon meg. Az EGSZB azt kéri, hogy az ágazat európai szociális partnereit (UNI-Europa commercio és Eurocommerce), akik a nyolcvanas évek vége óta építő jellegű szociális párbeszédet folytatnak, vonják be ebbe a csoportba, akárcsak a civil társadalom képviselőit, különösen a fogyasztói szervezeteket és a kkv-kat.

2.7

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy ösztönözzék és segítsék elő a független kereskedelmi vállalkozások közötti, valamint a nagykereskedelmi vállalatok és a függetlenek közötti – egyértelmű és kiegyensúlyozott garanciákat tartalmazó szerződések alapján megvalósuló – együttműködés és kereskedelmi egyesülés valamennyi igazságos és kiegyensúlyozott formáját.

3.   A fogyasztók pozíciójának erősítése (1. és 2. fellépés)

3.1

Jogokról csak akkor beszélhetünk, ha élnek velük, márpedig ehhez ismerni kell őket. Az információ nem egyenlő értékű a tudással, amely a fogyasztók legfontosabb joga – ez teszi őket képessé arra, hogy szabadon tájékozódjanak a fogyasztással kapcsolatban, az egyéni és kollektív jólétre és kényelemre törekedve. Ma számos vásárlási döntést a rendelkezésre álló információk objektíven nézve óriási mennyisége kísér.

3.2

Jelenleg az ágazat egyik legnagyobb problémáját a nagykereskedelmi értékesítési stratégiák jelentik, amelyek szinte kizárólag a fogyasztói árra irányulnak, a minőség-ár összefüggést pedig figyelmen kívül hagyják. Sok tagállamban ennek következtében romlik az élelmiszerek minősége, többek között azért, mert a természetes összetevőket helyettesítő anyagokkal pótolják. Ez a jelenség szűkíti a fogyasztók választási lehetőségeit, akik gyakran többet is hajlandóak lennének fizetni egy minőségi termékért, de nem találnak ilyet a kínálatban.

3.3

Ha a polgárok ismerik a termékek jellemzőit, akkor tudatosan vásárolhatnak, ami elősegíti, hogy a kínálat jobb minőségű legyen, sokféle terméket tartalmazzon, és javuljanak a szolgáltatások. Ha azonban több információ áll rendelkezésre, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy a polgár többet tud, sőt, gyakran ennek éppen az ellenkezője igaz: a túl sok információval szembesülő fogyasztó részben időhiány, részben a túlságosan technikai jellegű, nehezen érthető nyelvezet miatt sokszor nem olvassa el a tájékoztatást.

3.4

A helyes gyakorlatra vonatkozó útmutatók és magatartási kódexek kidolgozásán (1. fellépés) (2) kívül az Európai Bizottságnak hatékony, kötelező érvényű eszközöket kellene bevezetnie, hogy a termelők és a forgalmazók könnyen elérhetővé tegyék a fogyasztók számára termékeik, szolgáltatásaik és áraik mindazon jellemzőit, amelyek társadalmi, környezetvédelmi, területi és gazdasági szempontból lényegesek. Ezenkívül minden szükséges információt rövid és könnyen érthető formában hozzáférhetővé kellene tenni. Ily módon a fogyasztók szabadon, és nem csupán a marketinginformációkra alapozva dönthetik el, hogy melyik jellemzőt részesítik előnyben.

3.5

A kínálati rendszer sok hasznos ismeretet nyújt a fogyasztónak, megkönnyítve választását, de ezek az ismeretek főleg a vásárláshoz és a kezdeti használathoz kapcsolódó termékjellemzőkre összpontosulnak, a kezdeti vásárlói elégedettséget helyezik előtérbe, és elhanyagolják a termék életciklusának későbbi szakaszait (a csomagolás újrafelhasználhatóságának mértéke, a felhasználhatóság időtartama, segítség és alkatrészek rendelkezésre állása, az esetleges újraértékesítés esetén képviselt érték, értékesítés utáni szolgáltatások).

3.6

Azon kívül, hogy módszertant javasol a termékek és szervezetek teljes hatásának mérésére és kommunikálására (2. fellépés) (3), célszerű lenne, ha az Európai Bizottság magára vállalná azt a feladatot, hogy kiegészíti a fogyasztók vásárlási döntéseit alakító ismereteket (4). Ennek során világosan fel kellene tüntetnie a következőket:

a termékek és csomagolásuk újrafelhasználhatóságának mértéke,

a valóban szükséges csomagolás volumene (szállítás, hasznos információk nyújtása, tárolás és higiénia, tárolhatóság a felhasználás idején), szemben a jelentős mellőzhető mennyiséggel,

a termelésre, a környezetvédelemre és a munkavállalói jogokra vonatkozó normák termelési és forgalmazási szektor általi betartásának mértéke,

az értékesítés utáni szolgáltatásokhoz történő hozzáférés.

3.7

Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy hatékonyan és realista módon hajtsák végre ezt az intézkedést, amely javíthatja a fogyasztók védelmét, és elősegítheti, hogy a vállalatok (különösen a kkv-k) meg tudják ezt valósítani a gyakorlatban.

4.   Jobb hozzáférés a fenntarthatóbb és versenyképesebb kiskereskedelmi szolgáltatásokhoz (3., 4. és 5. fellépés)

4.1

Amikor a szolgáltatási irányelv megtiltja bizonyos kötelezettségek érvényesítését, úgy rendelkezik, hogy „ez a tiltás nem érinti azokat a tervezési követelményeket, amelyek nem üzleti célokra törekszenek, hanem közérdeken alapuló kényszerítő indokokat szolgálnak” és „ez az irányelv nem érinti a tagállamok szabadságát, hogy a közösségi joggal összhangban meghatározzák, mit tekintenek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak”. A „közérdeken alapuló kényszerítő indokok” között az irányelv konkrétan idézi „a nemzeti történelmi és művészeti örökség megőrzését; szociálpolitikai és kultúrpolitikai célokat”.

4.2

Bizonyos kiskereskedelmi formák jellemzők egy terület kultúrájára és életstílusára. Ezeknek a formáknak – és kizárólag ezeknek – lehetőséget kell kapniuk arra, hogy versenyezhessenek egy hasonló vállalkozásokból álló rendszeren belül, amely folyamatosan a minőség és a hatékonyság javítására törekszik a fogyasztók érdekében. Ha ilyen vállalkozásokat kiteszünk a nagyobb szervezetek agresszív módszereinek, az rövid távon megfelelhet ugyan a szabadpiac elveinek, de a kulturális és életstílus jellegű örökség nehezen pótolható elvesztésével járna, ami gazdaságilag is meggyengítené a szóban forgó közösséget és a területet.

4.3

A verseny rákényszerítette a kiskereskedelmi vállalkozásokat, hogy javítsák szolgáltatásaik minőségét és hatékonyságát. Elengedhetetlen, hogy az Európai Bizottság különbséget tegyen a hasonló vállalkozások között folyó egészséges verseny – amely a minőség és a hatékonyság folyamatos javítását ösztönzi a fogyasztók érdekében – és a vállalkozások közötti gazdasági és kereskedelmi küzdelem egyéb formái között.

4.4

Fontos tehát, hogy az egyes területeken egészséges verseny bontakozzon ki az ágazat vállalkozásai között – függetlenül méretüktől –, nem az agresszív rivalizálás érdekében, hanem azért, hogy az egyes vállalkozások egy pozitív öngerjesztő folyamat keretében ösztönözzék egymást. Ez jobb szolgáltatásokhoz, szélesebb választékhoz, megfelelőbb struktúrákhoz és kedvezőbb árakhoz vezet, továbbá kialakul a helyi közösség identitása.

4.5

El kell ismerni, hogy amikor a nagy üzletláncok gazdasági ereje aláássa a hagyományos üzletek működését, káros jelenségről van szó, mivel megsemmisül a szóban forgó terület és közösség kulturális és életstílus-öröksége, valamint gazdasági és társadalmi szövete, márpedig ez többet nyom a latban, mint a választékkal és az árakkal kapcsolatos előnyök a fogyasztók számára.

4.6

A 3. és 4. fellépéssel kapcsolatban, összhangban a szolgáltatási irányelvvel, az Európai Bizottságnak annak értékelésére kellene ösztönöznie a tagállamokat, hogy vannak-e olyan kiskereskedelmi formák, amelyek elérhetik ezeket a társadalompolitikai és kulturális célokat, és ha igen, melyek azok. Ezért az Európai Bizottságnak elő kellene mozdítania, hogy ott, ahol a kiskereskedelem összhangban van a helyi sajátosságokkal és jellemzőkkel, a hagyományos és független kiskereskedelem bekerüljön az általános érdekek közé. Azt azonban el kell kerülni, hogy a helyi érdekek a közösség általános érdekeinek köntösében jelenjenek meg, amilyen a környezetvédelem és a városrendezés. Az Európai Bizottságnak ezért nagyon világosan meg kell jelölnie, hogy mi jelenti egy bizonyos terület elfogadható általános érdekeit, és akár felkérhetné az egyes régiókat/területeket, hogy állítsanak fontossági sorrendbe három, számukra prioritásos érdeket, amelyeket figyelembe kellene venni az új kereskedelmi egységek értékelésekor.

4.7

Az elektronikus kiskereskedelem nem képes helyettesíteni a valós kiskereskedelmet, de meg kellene találni a két modell integrációjának formáit, főként azért, mert a kiskereskedelem lényeges szociális szerepet tölt be, és nem csupán az árukkal és szolgáltatásokkal való ellátás kevéssé költséges formáját jelenti.

4.8

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokkal összhangban és a kkv-k szervezeteivel együttműködésben ösztönözze a kkv-kon belül a hagyományos eladási formákat kiegészítő más eladási formák integrációját.

4.9

Az elektronikus kereskedelem fejlődési lehetőségei előre láthatók, mivel attól függenek, hogy a piacok és az intézmények hogyan szabályozzák őket. Az Európai Bizottságnak be kellene vezetnie, illetve meg kellene könnyítenie minden olyan offline kiskereskedelemből származó tevékenységet, amely előtérbe helyezi a non-sale szolgáltatásokat (azokat, amelyek nem vezethetők közvetlen módon vissza valamely specifikus beszerzésre).

4.10

Manapság a boltok számos szolgáltatást nyújtanak a vásárlóknak, például a kirakatokat (window shopping), amelyek költségét az eladások hasznából fedezik. Emiatt a termelők gyakran megtiltják az elektronikus eladásokat, arra kényszerítve a vásárlókat, hogy offline vásároljanak. Manapság azonban egyre több fogyasztó választja a vegyes, vagyis elektronikus (a termékek és árak összevetése) és offline (a termék megérintése, kipróbálása) vásárlási módot. Az EGSZB azt ajánlja, hogy lépjünk túl az elektronikus–nem elektronikus vásárlás közötti versengésen, és ösztönözzük a hagyományos üzletek által kínált szolgáltatások integrációját és érvényre jutását, mivel a valós vásárlás valódi, szociális kapcsolatokat teremt, amelyek nem alakulhatnak át elektronikus kapcsolatokká. Integrációra van tehát szükség, nem helyettesítésre.

4.11

Az EGSZB rámutat arra, hogy az egyes tagállamok szintjén különböző szabályozások vannak érvényben az üzletek nyitvatartási ideje, valamint a vasárnapi és az éjszakai munkaidő tekintetében. Ezenkívül ezek a szabályozások számos tagállamon belül vita tárgyát képezik, az egyéni vállalkozók, a kkv-k és a mikrovállalkozások közötti verseny, valamint a munkavállalókra gyakorolt hatás tekintetében. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa ennek a belső piac és az európai társadalmi modell megvalósítása előtt álló akadálynak az elhárítását, akár az elektronikus–nem elektronikus kereskedelem integrációja által.

5.   Korrektebb kereskedelmi kapcsolatok a teljes kiskereskedelmi ellátási láncban (5. fellépés)  (5)

5.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a kereskedelmi forgalmazás ágazata az egyik legkoncentráltabb. A gyakorlatban a piacot minden tagállamban 3–5, gyakran multinacionális méretű vállalat tartja ellenőrzés alatt. Ez nagy problémát jelent a verseny szempontjából, mivel az ágazat túlságosan nagy hatalommal bír a beszállítókhoz képest, akik sokkal többen vannak.

6.   Fenntarthatóbb kiskereskedelmi ellátási lánc kialakítása (6. és 7. fellépés)

6.1

Az EGSZB támogatja a 6. fellépést, amelynek célja a kiskereskedelem ösztönzése az élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló intézkedések elfogadására (6), és üdvözli azt a döntést, hogy 2013-ban közleményt kívánnak elfogadni a fenntartható élelmiszerekről.

6.2

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság 7. fellépését, melynek célja „a környezetbarát és fenntartható ellátási láncok kialakítása“ a felhasznált energia és a szennyező anyagok csökkentésére irányuló gyakorlatok által. A szennyező anyagok tekintetében az EGSZB által támogatott egyik gyakorlat a tágabb fogyasztásra szánt termékek ömlesztett forgalmazási modellje, amely alternatívát jelent a külön csomagolt termékekhez képest. Ennek a gyakorlatnak a konkrét megvalósítása érdekében, amely a kezelendő csomagolóanyagok gyártásának csökkentésére irányul, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy konzultáljon minden érintett szereplővel.

6.3

Ezt a gyakorlatot jelenleg korlátozott összefüggésben és igen kevés termék esetében alkalmazzák, azonban használata jelentősen kiterjeszthető:

A csomagolóanyagok csökkentése Amennyiben a terméket adagolóból nyernék ki, a fogyasztók lemondanának egy újabb tároló beszerzéséről és azt használnák újra, amivel már rendelkeznek.

Higiéniai biztonság Az adagoló lenne a termék legbiztosabb védelme, hiszen nem érintenék meg olyanok, akik azután nem vásárolják meg.

A pazarlás csökkentése Az ömlesztett termékek vásárlása lehetővé tenné a mennyiség adagolását is, elkerülve, hogy a fogyasztó saját igényeit meghaladó mennyiségű terméket vásároljon, ami a pazarlás legfőbb oka.

Jobb kommunikáció a márkák szempontjából A terméket ömlesztve tartalmazó adagoló általában nagyobb méretű, mint egy egyedi csomagolás, felületén így több információt lehetne közölni, mint egy kisméretű címkén.

6.4

Ezt a modellt jelenleg szűk körben alkalmazzák, például a friss tej eladására, míg például a járművek üzemanyagának forgalmazása már jelenleg is legtöbbször automatából történik. A termék önmagában nem környezetbarát, azonban forgalmazásakor egy gramm műanyag vagy egyéb hulladékanyag sem kerül felhasználásra.

6.5

Ez a modell változást jelentene az eladási pontok struktúrájában, amelyeket el kellene látni tartályokkal, illetve polcokat utántöltő vezetékekkel, vagy legalábbis az adagolók utántöltési rendszereivel. A polcok mindenesetre nem lennének többé statikusak és egyformák.

6.6

Annak érdekében, hogy az elterjesztés konkrétan megvalósulhasson, a modellváltást ösztönözniük kellene a nagykereskedőknek, akik a fogyasztási javak legnagyobb részét értékesítik, mivel ők rendelkeznek ennek a nagy átalakítási folyamatnak a bevezetéséhez szükséges kapacitásokkal és forrásokkal. Ebben az összefüggésben a kkv-knak is kulcsszerepet kellene betölteniük.

6.7

Az Európai Bizottság támogathatná ennek a változtatásnak a bevezetését azáltal, hogy hangsúlyozza annak társadalmi és környezetvédelmi hasznosságát, valamint alkalmazna minden birtokában lévő – akár gazdasági-pénzügyi – eszközt a konkrét kezdeményezések és projektek ösztönzésére és megkönnyítésére.

7.   Innovatívabb megoldások (8., 9. és 10. fellépés)

7.1

A reálgazdaság fellendülése attól az innovációtól (8. fellépés) is függ, amelyre az ágazat képes, és alapvető fontosságú, hogy a kkv-k nagyobb mértékben és könnyebben juthassanak hozzá banki hitelekhez, hogy képesek legyenek innovatív projektek és tevékenységek elindítására.

7.2

Eltérően attól, ami az Egyesült Államokban történt, lényeges, hogy a vállalatok befektetései az innovációba együtt járjanak a munkavállalók védelmével és a foglalkoztatás minőségével.

7.3

Úgy tűnik, az Európai Bizottság arra számít, hogy ezek a változások „a kiskereskedelmi ágazat versenyképességének” növekedéséből adódnak majd, melynek támogatása a közlemény által javasolt intézkedések egyetlen célja lenne. Igaz ugyan, hogy a verseny hiánya akadályozza a változást, viszont a verseny önmagában még nem garantálja azt.

7.4

Az Európai Bizottság, amely a kereskedelmi vállalkozásokat „az innováció multiplikátorainak“ tekinti, elismeri, hogy a kiskereskedelmi kkv-k, mivel közvetlenebb kapcsolatban vannak a fogyasztókkal, jobban képesek felmérni az új igényeket és, mivel rugalmasabbak is, mint egy nagyvállalat, jobban hozzá tudják igazítani a kínálatot a változó és sokrétű kereslethez.

7.5

Mindazonáltal a rendszert vagy a modelleket érintő változások tervezőkészséget és mindenekelőtt jó alkupozíciót feltételeznek, ami a nagyvállalatokat nélkülözhetetlen szereplőkké teszi. Az Európai Bizottságnak mindent meg kell tennie azért, hogy valamennyi kis-, közepes és nagy vállalkozást bevonjon az innováció és az átalakulás folyamataiba.

7.6

Az EGSZB üdvözli egy adatbank létrehozását, amely összegyűjti az uniós és tagállami szintű élelmiszer-címkézési normákat (9. fellépés) (7).

7.7

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságot a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integráltabb piacának megteremtésében (10. fellépés) (8), és ettől a kereskedelem felgyorsulását reméli.

8.   Jobb munkakörnyezet (11. fellépés)

8.1

A kompetenciák összeegyeztetése alapvető a foglalkoztatás minőségi fejlődéséhez (9) az ágazatban, amely gyakran a munkaerőpiacra való belépésnek, illetve újra belépésnek a legfontosabb lehetősége, azonban mégsem tekintik mindig és mindenhol attraktív vagy érdekes ágazatnak, amely vonzó az egyéni szakmai karrier szempontjából.

8.2

A kiskereskedelmi ágazat versenyképességének és termelékenységének növeléséhez alapvető, hogy szorosabb kapcsolat legyen a szükséges szakmai készségek és a foglalkoztatottak kompetenciái között (11. fellépés); ez utóbbiaknak lehetőséget kell biztosítani szakmai teljesítményük fokozására, akár az automatizálás szintjének növelése tekintetében is.

8.3

Az Európai Bizottság szeretné fokozni az együttműködést a szociális partnerekkel a képzési és kvalifikációs politikák javítása érdekében, az európai uniós szintű ágazati kvalifikációs tanács keretében is.

8.4

A technológiai innovációs fellépések ellenére az ágazat termelékenysége továbbra is inkább alacsony, a kkv-k pedig nehezen tudnak beruházni az újabb technológiákba, az innovációba és az általuk foglalkoztatottak szakmai képzésébe.

8.5

A cselekvési tervben nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a belső piac tekintetében az ágazat ki van téve a szociális dömping és a kereskedelmi vállalkozások között – méretüktől függetlenül – fennálló tisztességtelen verseny hatásainak, mivel a munkaügyi kapcsolatok és a kollektív szerződések rendszere tagállamonként eltér, és ez különböző fejlődési modellekhez és eltérő befektetési politikákhoz vezet.

8.6

Az elemzés nem kimerítő, mivel csak a szükséges kompetenciák és a rendelkezésre álló szakértelem összeegyeztetésére szorítkozik, más olyan, a munkafeltételekkel, a munkaszervezéssel, az alacsony jövedelemmel, a rugalmassággal, a bizonytalan munkafeltételekkel és az álvállalkozók magas számával kapcsolatos problémákat viszont figyelmen kívül hagy, amelyek jelenleg akadályozzák az integrált versenyképes európai belső piac létrehozását az ágazatban.

8.7

A közlemény befektetéseket javasol a képzésbe, melyeknek felelőssége a kormányzatokra, az egyénekre és az oktatási rendszerre hárulna, a vállalkozásoknak pedig fontos szerepet szánna az új oktatási és képzési programok, valamint szakmai gyakorlatok kidolgozása során. Az EGSZB úgy véli, hogy a vállalkozások bevonása nem szorítkozhat a képzési szükségletek meghatározására, de proaktív részvételük biztosítására van szükség a kért kompetenciák megszerzését célzó befektetések által is (10).

8.8

Ezek az egymással összefüggő állami és magánberuházások nemcsak a fiatalokat segítenék a munkaerőpiacra jutásban, de azokat a csoportokat is, amelyeknek nagy nehézséget okoz az oda történő visszailleszkedés (a tartós munkanélküliek, az idős munkavállalók, a bevándorlók, a fogyatékkal élők). Különös figyelmet kellene szentelni a nők foglalkoztatásának, akik nagyobb elbocsátási kockázatnak vannak kitéve az átszervezési folyamatok miatt, és akiknek nehezebb összeegyeztetniük a magánéletet a munkával.

8.9

A kompetenciák összeegyeztetése, valamint az iskolák és a vállalkozások közötti partnerségek erősítése, illetve a szakmai képzéssel összekötött oktatás csak akkor érhetik el a kívánt hatást az ágazatban a munkavállalók mobilitása és a produktivitás tekintetében, ha ezzel egy időben EU-szerte elismerik a végzettségeket, a szakmai gyakorlatokat, a tanulószerződéses képzéseket és a megszerzett képesítéseket.

8.10

A nemzeti szinten tett erőfeszítések ellenére továbbra is súlyos probléma a feketemunka és az árnyékgazdaság, ami a munkaköltségek tekintetében tisztességtelen versenyt okoz a vállalkozások között. Az informális gazdaságban dolgozók nemcsak a beteg- és a társadalombiztosításból vannak kizárva, de a képzéshez és szakmai gyakorlatokhoz való hozzáférésből is, ami esetükben hátrányosan befolyásolja a kompetenciák és szakmai tapasztalatok megszerzésének lehetőségét.

8.11

Pozitívan értékelendő emiatt az Európai Bizottság azon kezdeményezése, hogy bevonja a párbeszédbe valamennyi érdekelt felet, hogy kiértékelje az informális gazdaság hatásait a munkafeltételekre, és EU-s szinten hatékony intézkedéseket hozzon annak legyőzésére. Az EGSZB véleménye szerint ez a kezdeményezés még hatékonyabb lesz, ha a tagállamok erős politikai szándékukról tesznek tanúbizonyságot, amelyet az Európai Bizottság megerősített partnerség keretében hangolhatna össze.

8.12

Az EGSZB lényegesnek tartja, hogy a feketemunka és az informális munka leküzdésére irányuló intézkedések állandó vitatémát jelentsenek az ágazat szociális partnerei között az európai társadalmi párbeszéd keretében (11).

Kelt Brüsszelben, 2013. július 10-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  INT/587 „Pénzügyi és adóparadicsomok”, 3.25. és 3.26. pont, HL C 229., 2012.7.31., 7. o.

(2)  Az összehasonlítást lehetővé tevő eszközökről (Comparison Tools) szóló jelentést 2013. március 18-án ismertették az európai fogyasztók csúcstalálkozóján.

(3)  „A zöld termékek egységes piacának kialakítása”; az Európai Bizottság által 2013. április 9-én elfogadva.

(4)  Példák az olyan információkra, melyek bővítették az ismereteket: a hús eredete és a húsipar; a mobiltelefon-jelek területi lefedettsége; a helyben termelt élelmiszerek ágazata a mezőgazdasági-élelmiszeripari szektorban.

(5)  Zöld könyv az európai vállalatközi élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról (Lásd e Hivatalos Lap 26 oldalát).

(6)  HL C 161., 2013.6.6. 46. o

(7)  HLC 198., 2013.7.10. 77. o. és HLC 204., 2008.7.10. 47. o.

(8)  HL C 351., 2012.11.15. 52. o.

(9)  A foglalkoztatottak 32 %-a nem, vagy csak részben rendelkezik végzettséggel a 27 %-os összesített átlaghoz képest; az ágazatban foglalkoztatottak 15 %-a 24 éven aluli a 9 %-os átlaghoz képest; a foglalkoztatottak 60 %-a nő.

(10)  Néhány ország, például Olaszország és Franciaország kétoldalú szervezetek, illetve paritásos bizottságok keretében működő ágazatközi képzési alapok által fontos tapasztalatokra tett szert.

(11)  Az UNI-Európa Commercio és az Eurocommerce közös nyilatkozata, 2012. április 24.


12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/26


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv az európai vállalatközi élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról

(COM(2013) 37 final)

2013/C 327/06

Előadó: Igor ŠARMÍR

2013. március 18-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Uniót létrehozó szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Zöld könyv az európai vállalatközi élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról

COM(2013) 37 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2013. június 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 10–11-én tartott 491. plenáris ülésén (a július 11-i ülésnapon) 140 szavazattal 1 ellenében, 9 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB tudomásul veszi a zöld könyv Európai Bizottság általi közzétételét, és úgy véli, hogy az kedvező és határozott elmozdulást tükröz az Európai Bizottság tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos megközelítésében.

1.2

Az EGSZB véleménye szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazása nem csupán „tisztességtelen” és „etikátlan”, hanem egyúttal ellentétes az alapvető jogelvekkel, valamint a kínálati és a keresleti oldal érdekeivel. Mivel tulajdonképpen a jelentős piaci erőfölénnyel való visszaélésről van szó, javasoljuk a „visszaélésszerű kereskedelmi gyakorlatok” kifejezés használatát, amely például a francia és az angol nyelvben is elterjedt.

1.3

Az EGSZB szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jelenlegi alkalmazási köre és előfordulásának mértéke főként az elmúlt évtizedekben lezajlott fúziók és felvásárlások eredménye.

1.4

Az EGSZB meglátása szerint az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum eddigi eredményei homályosak, és a javasolt megközelítések nem elégségesek a tisztességtelen gyakorlatok problémájának megoldásához. Ennélfogva szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság mielőbb terjesszen elő újabb kezdeményezéseket.

1.5

Noha az EGSZB-nek nincs kétsége afelől, hogy tisztességtelen gyakorlatok bármely szerződéses viszony keretében alkalmazhatók, meggyőződése, hogy egyrészről a nagy élelmiszer-áruházak, másrészről a termelő és élelmiszer-ipari kkv-k közötti ügyletek esetében különösen súlyos a helyzet. Itt ugyanis a visszaélések másutt nem tapasztalható formákat és méreteket öltenek.

1.6

Az EGSZB-nek különösen örömére szolgál, hogy zöld könyvében az Európai Bizottság rendkívül egyenlőtlen viszonyok esetén nyíltan megkérdőjelezi a tényleges szerződési szabadság meglétét, ami összhangban áll az EGSZB véleményével.

1.7

Az EGSZB megállapítja, hogy az Európai Bizottság zöld könyve pontosan ismerteti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok lényegét és főbb típusait. Ugyanakkor az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak egységes, a 2005/29/EK irányelvben foglaltakhoz hasonló fogalommeghatározást kell kínálnia a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozóan, mivel egyfajta hasonlóság áll fenn a zöld könyvben említett gyakorlatok és a „megtévesztő marketinggyakorlatok” (1) között.

1.8

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jelentősége nagyobb „félelem uralta légkörben”, amikor a gyengébb szerződő fél tart attól, hogy ügyfélként elveszíti az erősebb felet. Többek között ez az eset áll fenn, amikor a nagyobb kereskedők tisztességtelenül nyomást gyakorolnak beszállítóikra, és/vagy túl magas árakat szabnak meg a beszállítók, és ennek következtében a fogyasztók számára.

1.9

Az EGSZB véleménye szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok következményei nem korlátozódnak a vállalatközi ügyletekre, és nem is csak a gyengébb szerződő feleket érintik. Áldozatául esnek a fogyasztók, valamint a „nemzetgazdasági érdekek” is, amit a zöld könyv nem hangsúlyoz eléggé.

1.10

Az EGSZB úgy véli, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megfékezését célzó, több tagállamban elfogadott jogszabályok jól szemléltetik, hogy a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan. Noha ezek a jogszabályok különböző okok miatt nem hozták meg a kívánt eredményt, tévedés lenne azt állítani, hogy semmit nem sikerült elérni. Sikernek számít például az átláthatóbb haszonelosztás, ahogy a legfelháborítóbb zsarolási gyakorlatok megszüntetése is.

1.11

Az EGSZB-nek nincs oka feltételezni, hogy e jogszabályok tagállami elfogadása sérti az áruk Unión belüli szabad mozgását, de előfordulhatnak korlátozások. Mindenesetre egyik jogszabály sem protekcionista jellegű, és egyformán alkalmazandók a belföldi és a más tagállamokból származó vállalkozásokra.

1.12

Az EGSZB javasolja, hogy ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal összefüggő problémák kezelésének módja további megfontolások tárgyát képezi, akkor mindig a szerződési szabadság bizonyos kapcsolatokban tapasztalható hiányából kell kiindulni.

1.13

Az EGSZB javasolja, hogy az egyenlőtlen kereskedelmi kapcsolatok szabályozását célzó jövőbeni javaslatok vegyék figyelembe a „félelem tényezőt”. Biztosítani kell a szerződő felek közötti, az egymással való tisztességes bánásmódhoz elkerülhetetlenül szükséges egyensúlyt. Ennélfogva a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok szabályozásának elsődleges célja nemcsak a gyengébb szerződő fél védelme, hanem a nemzetgazdasági érdek védelme is kell, hogy legyen. Ez azt jelentené például, hogy az érintett élelmiszer-ipari beszállítóknak nem kell aktívan részt venniük a közigazgatási és jogi eljárásokban.

1.14

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság tegyen jogszabályi javaslatot a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmára. A javaslatnak az erősebb szerződő fél által legjellemzőbben alkalmazott és a saját rendes költségeinek és kockázatának a gyengébb félre történő áthárítását célzó ilyen gyakorlatok indikatív jegyzékén kell alapulnia.

1.15

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság az elmúlt évtizedek során szerzett konkrét tapasztalatok alapján, a nemzeti versenyhatóságokkal együttműködve végezze el a jelenlegi – nyilvánvalóan idejétmúlt – versenyszabályok gyökeres felülvizsgálatát, hogy tisztességes és releváns információcserén alapuló tisztességes verseny jöjjön létre az ágazatban, valamennyi tényleges erőfölény figyelembevétele mellett.

2.   Bevezetés

2.1

A zöld könyv különbséget tesz az élelmiszer-ellátási és a nemélelmiszer-ellátási/-forgalmazási láncok között, ami teljes mértékben indokolt, mivel az előbbiek a többihez képest sajátos, megkülönböztető jegyekkel rendelkeznek.

2.2

Az ellátási/forgalmazási láncokba tartozó vállalatok körében az elmúlt két évtizedben jelentős konszolidáció történt, aminek nyomán a valóságban oligopóliumok jöttek létre. Az élelmiszer-ellátási/-forgalmazási láncokat illetően ez különösen igaz a kiskereskedelmi ágazatban, valamivel kevésbé jellemző a feldolgozóiparban, és az elsődleges mezőgazdasági termelés területén érvényesül a legkevésbé. Ennek következtében az élelmiszer-ellátási láncon belül súlyos egyensúlyhiány alakult ki, mivel az oligopóliumok a jóval széttagoltabb kereskedelmi partnereikkel szemben rendkívül fölényes alkupozícióban vannak.

2.3

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy a felmerült strukturális egyenlőtlenségek nyomán bizonyos esetekben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmaznak, valamint hogy ezek a gyakorlatok sokszor nem csupán a tisztességet, a becsületet és az etikát sértik, hanem egyúttal az alapvető jogelvekkel is ellentétesek.

2.4

A zöld könyv tévesen állítja, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megvitatására uniós szinten először 2009-ben került sor. Ebben az évben szerepelt a témakör első alkalommal az Európai Bizottság hivatalos napirendjén. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság azonban már 2005-ben fontos véleményt (2) tett közzé, amelyben – akkoriban, amikor a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kérdése még tabutémának számított – a kiskereskedelmi láncok magatartásának több kifogásolható elemére is felhívta a figyelmet, és bírálta ezeket. Meg kell említeni továbbá az Európai Unióban működő nagy élelmiszer-áruházak hatalmi visszaéléseinek vizsgálatáról és jogorvoslásáról (3) szóló, 2007. évi írásbeli nyilatkozatot, amely közvetlenül felszólította az Európai Bizottságot arra, hogy tegye meg a helyzet orvosolásához szükséges lépéseket.

2.5

Az EGSZB meglátása szerint az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum eddigi eredményei némileg bizonytalanok, mivel a bevált gyakorlatok javasolt végrehajtási kerete nem vezetett megállapodáshoz a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezeléséről, amivel kapcsolatban mások mellett három európai biztos is sajnálatát fejezte ki (4).

2.6

Az Európai Versenyhatóságok Hálózatának (ECN) jelentése megerősíti, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazása – különösen az élelmiszeriparban – valóság. Ez összhangban áll az EGSZB azon meggyőződésével, hogy a nagy élelmiszer-áruházak által az élelmiszer-termelő és -feldolgozó kkv-kkal szembeni erősebb gazdasági pozícióval való visszaélés nagyságrendekkel komolyabb probléma, mint más szerződéses viszonyok esetében. Erre további bizonyíték, hogy évek óta kizárólag ezek a – nagy kiskereskedelmi láncokat ellátó – élelmiszer-beszállítók tesznek panaszt.

2.7

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottság azon kijelentését, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok nem csupán a két vállalat közötti szerződéses viszonyokra, hanem magára az EU gazdaságára is káros hatással vannak.

3.   A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok meghatározása

3.1   A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fogalma

3.1.1

Ez idáig hivatalosan fel sem merült, hogy a kereskedelmi kapcsolatokban kétséges lehetne a szerződési szabadság megléte – még a nagy élelmiszer-áruházak és az élelmiszer-termelő kkv-k között sem. Nem sokkal ez előttig a nagy élelmiszer-áruházak és a hatóságok egyaránt előszeretettel erre a szabadságra hivatkozva érveltek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok szabályozása ellen, amely állítólag korlátozta volna ezt a szabadságot. Az EGSZB szerint komoly jelentőséggel bír, hogy a zöld könyv felhagyott ezzel a megközelítéssel, és nyíltan elismeri, hogy amennyiben két szerződő partner gazdasági hatalma számottevően eltér, nem beszélhetünk tényleges szerződési szabadságról.

3.1.2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számára a szerződési szabadság hiányának ezen elismerése alapfeltétele annak, hogy hatékony átfogó megoldásokat találhassunk az ellátási/forgalmazási hálózaton belül – mindenekelőtt az élelmiszerek esetében – fennálló egyensúlyhiányokból fakadó problémákra.

3.1.3

A zöld könyv e részében az Európai Bizottság pontosan ismerteti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok lényegét és főbb típusait. Különösen a nagy élelmiszer-áruházak és az élelmiszer-beszállítók közötti kapcsolatokban a gyengébb félnek nincs valódi alternatívája, mivel a piacon rendkívül kevés jelentős ügyfél található, és ennél is fontosabb, hogy valamennyien igen hasonlóan bánnak a beszállítókkal.

3.1.4

A zöld könyvben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatban említett példák rávilágítanak arra, hogy egyes felvásárlók semmilyen eszköztől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy a másik fél kárára további, teljességgel indokolatlan előnyökre tegyenek szert. Ennek egyik formája a fiktív szolgáltatásokért vagy a másik fél számára értékkel nem bíró kéretlen szolgáltatásokért történő fizetés.

3.1.5

Az EGSZB a következő válaszokat adja a zöld könyv e részében feltett kérdésekre:

1. kérdés: Az EGSZB úgy véli, hogy a zöld könyvnek a 2005/29/EK irányelvben szereplőhöz hasonlóan kell meghatároznia a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fogalmát. Mindazonáltal egyetért azokkal az elemekkel és paraméterekkel, amelyek a zöld könyv szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokból fakadó helyzeteket ábrázolják.

3. kérdés: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fogalma nem korlátozódhat a szerződés megtárgyalására, hanem a kereskedelmi kapcsolat egészét fel kell ölelnie.

4. kérdés: Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elméletben az ellátási/forgalmazási lánc bármely szakaszában előfordulhatnak, de a szóban forgó formában csak a nagy élelmiszer-áruházak és az élelmiszer-termelő és -feldolgozó kkv-k között tapasztalhatók. Nincsenek például arra utaló jelek, hogy multinacionális élelmiszer-ipari vállalatok, amelyek egyúttal oligopóliumok is, listázási díjakat vagy kifizetéseket kérnének fiktív szolgáltatásokért. Meg kell azonban említeni azokat az eseteket is, amikor a multinacionális élelmiszer-ipari vállalatok a (kívánt) termékeik szállításának feltételéül szabják, hogy hasonló termékeket a versenytársaiktól nem szabad beszerezni.

5. kérdés: A félelem tényezője jól ismert valóság, különösen a kiskereskedelmi láncok és az élelmiszer-termelő kkv-k közötti kapcsolatokban. Ennek forrása a beszállítóval folytatott kereskedelem megszakítására vonatkozó nyílt vagy burkolt fenyegetés, valamint az ennek nyomán a beszállítót érintő súlyos gazdasági nehézségektől való félelem. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok szabályozását célzó kísérleteknek figyelembe kell venniük ezt a félelem tényezőt, mivel az minden arra irányuló elvárást aláás, hogy közigazgatási vagy jogi eljárás esetén a szállító panaszt tegyen vagy akár bizonyítékot szolgáltasson.

3.2   Példák tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra

3.2.1

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság ebben a részben több nemzeti versenyhatóság információira épít. Az említett hatóságokon túl különösen javasoljuk a francia és cseh hatóságokkal való együttműködést, mivel ezek közvetlen tapasztalattal rendelkeznek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó saját nemzeti jogszabályaik végrehajtása terén. A monopóliumellenes hatóságok az általuk végzett ellenőrzések során jogosultak a számviteli dokumentumok (szerződések, számlák, bankkivonatok stb.) vizsgálatára, amelyekkel közvetlenül bizonyítható a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazása.

3.2.2

Az egyesült királysági, spanyol és ír versenyhatóságok által szolgáltatott példák rámutatnak, hogy számos alkalmazott gyakorlatot tévedés volna pusztán „etikátlannak” minősíteni, mivel azok nyilvánvalóan átlépik a jogszerűség határát (különösen „zaklatás és megfélemlítés” esetén).

3.3   A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok potenciális hatásai

3.3.1

Kétségtelen, hogy az erősebb fél által a gyengébb féllel szemben alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kedvezőtlen hatást váltanak ki, logikus következményük pedig a termelési beruházás és innováció elfojtása. A fogyasztókat érintő hatás ugyanakkor az EGSZB szerint nem kapott megfelelő hangsúlyt, mivel az jóval túlmutat az innováció akadályozásán. Ez a rész azonban egyáltalán nem említi a nemzetgazdasági érdekek veszélybe kerülését, amelyre a zöld könyv korábban már utalt. Ez a veszély a közép- és kelet-európai országokban a legnyilvánvalóbb, ahol a nagy élelmiszer-áruházak teljes egészében más tagállambeli vállalatok kezében vannak. Tekintettel arra, hogy a belföldi termelők – túlnyomórészt kkv-k – képtelenek teljesíteni a gyakran uzsorajellegű feltételeket, a régió agrár-élelmiszeripari ágazata az összeomlás szélére került, és az élelmiszer-termelés terén hagyományosan önellátó országokban nagymértékben csökkent az élelmezésbiztonság. A belföldi termelést így a gyakran rendkívül kétes minőségű importtermékek váltják fel.

3.3.2

Az EGSZB a következő válaszokat adja a zöld könyv e részében feltett kérdésekre:

6. kérdés: Az élelmiszer-ágazatban – különösen a nagy élelmiszer-áruházakban – a mindennapi kereskedelmi ügyletek során rendszeresen alkalmaznak tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat.

7. kérdés: Az élelmiszertől eltérő áruk beszállítói bizonyíthatóan jóval kevésbé szenvednek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoktól. Ennek feltehetően az az oka, hogy kevésbé függnek a nagy kiskereskedelmi hálózatoktól, mivel például a játékok, sportcikkek vagy ruházati termékek beszállítói jóval több lehetséges felvásárló közül választhatnak, mint az élelmiszer-termelők. Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok a franchise-kapcsolatokban is előfordulnak mind az élelmiszer-, mind pedig a nemélelmiszer-kiskereskedelmi ágazatban. Itt az élelmiszer-ellátási láncról szóló véleményben ismertetettekkel lényegében azonos a gond, mivel szintén kiegyensúlyozatlan kapcsolatokról van szó egy erős fél (a franchise-adó/lánc) és egy jóval gyengébb fél (a franchise-átvevő) között, amelyekre ugyanúgy jellemző, hogy nincs meg a szerződési (tárgyalási) szabadság. A franchise-átvevőnek, ha meg szeretné szerezni a szerződést, nincs más választása, mint hogy a franchise-adó által előírt feltételek mellett aláírja a franchise-szerződést. A félelemtényezővel és a forgalmazó (franchise-adó) saját költségeinek ellenszolgáltatás/többletérték nélkül a beszállítóra (franchise-átvevő) történő áthárításával kapcsolatos megállapítások a franchise-kapcsolatokra is igazak. A szerződés futamideje alatt a franchise-adó gyakran – „útmutatók” révén, tehát a szerződésen kívül – egyoldalúan módosítja a közös megállapodásokat.

8. kérdés: a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jelentős mértékben befolyásolják a mezőgazdasági és élelmiszeripari kis- és középvállalkozások beruházási és innovációs lehetőségeit. A közérdekű szempontok – például a környezet, a munkakörülmények, az állatjólét és az éghajlat – védelmére irányuló befektetések alacsonyabbak, aminek hátterében a szűk felvásárlói körtől való függőség és az e helyzetből fakadó bizonytalanság áll.

9. kérdés: A vállalatközi kapcsolatokat jellemző tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fogyasztókra gyakorolt hatását külön tanulmány vizsgálta meg részletesen (5). A fogyasztókra nézve a jelenlegi rendszer főként hosszú távon káros, mivel hiányoznak a fenntartható termelésre és innovációra irányuló beruházások. De előbb-utóbb a piaci hiányosságok árát is megfizetik a környezet, az éghajlat, a munkakörülmények és az állatjólét terén. Ezért alighanem célszerűbb lenne, ha a fogyasztók napjainkban valamivel többet fizetnének az élelmiszerekért, mivel a kereskedelmi rendszerek közötti aktuális versengés csupán a minél alacsonyabb fogyasztói árakon alapul, amelyek érdekében minden egyebet feláldoznak.

10. kérdés: Kétségtelen, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kedvezőtlenül befolyásolják az egységes piac működését, mivel jelentősen korlátozzák a kis- és középvállalkozások érvényesülési lehetőségeit. Valójában a nagyobb kiskereskedők döntenek arról, hogy mit és hol értékesítenek, a feltétel pedig sok esetben nem a legjobb ár-érték arány, hanem gyakran az, hogy ki „hajlandó” vagy „képes” inkább elfogadni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat.

4.   A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó jogi keretek

4.1

A hatályos tagállami és uniós szintű jogi keretek vizsgálata alapján két ténymegállapítás tehető. Elsőként az, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok egyes erős gazdasági szereplők általi alkalmazása mára köztudott és vitathatatlan tény, és a megfelelő hatóságok több tagállamban is megállapították, hogy a jelenlegi helyzet szabályozást tesz szükségessé.

4.2

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jelenlegi mértéke – különösen a nagy kiskereskedelmi láncok és az élelmiszer-termelők közötti ügyleteken belül – mindenekelőtt arról tanúskodik, hogy a versenyjogi szabályozás idejétmúlt. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok egyes formái a versenykörnyezet súlyos torzulására és olyan tényleges erőfölények meglétére világítanak rá, amelyeket a monopóliumokra vonatkozó hatályos jogszabályok nem orvosolnak.

4.3

A versenyjogi szabályozás felülvizsgálatán túl az EGSZB úgy véli, teljességgel indokolt uniós szinten betiltani egyes meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazását, és ezáltal megteremteni a heterogén jogi környezet szükséges harmonizációját. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok szabályozása és a monopóliumokra vonatkozó felülvizsgált jogszabály között azonban logikai összefüggésnek kell lennie azt biztosítandó, hogy a szankciók csak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat magukban foglaló szerződések logikus kezdeményezőit – tehát az erőfölénnyel rendelkező feleket – sújtsák.

4.4

E harmonizált szabályozás csak akkor lehet eredményes, ha figyelembe veszi a „kilistázás veszélyét”, és ennélfogva azt, hogy a gyengébb szerződő felek, különösen a nagy élelmiszer-áruházaknak szállító kkv-k nem tudnak panaszt tenni. Nem elég csak a B2B-kapcsolatokra jellemző problémákat kezelni – ennél átfogóbb intézkedésekre van szükség.

4.5

Az EGSZB a következő válaszokat adja a zöld könyv e részében feltett, még megválaszolatlan kérdésekre:

11. kérdés: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozóan néhány tagállamban elfogadott szabályozás ez idáig nem szolgált kielégítő eredményekkel. Ennek az EGSZB véleménye szerint részben az az oka, hogy a szabályozást többségében (Olaszországban, Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon és Romániában) csak nemrég fogadták el, egyúttal azonban az is, hogy az azt alátámasztó jogalap nem hivatkozott kifejezetten a szerződési szabadság hiányára, jóllehet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazásának elismerése már önmagában is a szerződési szabadsággal kapcsolatos problémákat feltételez. Ugyanakkor tévedés lenne azt állítani, hogy ezekkel a jogszabályokkal semmit nem sikerült elérni. Az ilyen jogszabályokat elfogadó országokban megszűntek a legfelháborítóbb szerződéses feltételek, és a nagy élelmiszer-áruházaknak kifinomultabb módszerekhez kell folyamodniuk, ha jogtalan előnyökre kívánnak szert tenni. A legnagyobb előrelépés Franciaországban történt, ahol a jogi szabályozás és a végrehajtási intézkedés nyomására a beszállítói engedmények elfogadható szintre (a korábbi 50–60 % helyett 10–15 %-ra) szorultak vissza (6). Ennek eredménye a számottevően átláthatóbb haszonelosztás az élelmiszer-ellátási láncon belül.

12. kérdés: A célzott jogszabály elfogadásának sürgőssége többek között a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazásának mértékétől is függ, amely azonban országonként eltérő. Más-más helyzet tapasztalható Dél-Európában, a közép- és kelet-európai országokban, illetve Észak-Európában. Az egyes régiók jogi kultúrája és hagyományai némileg különböznek. Ez az oka annak, hogy egyes országok már rendelkeznek szabályozási (vagy önszabályozási) kerettel, mások pedig még nem.

14. kérdés: Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy uniós szinten új harmonizációs intézkedéseket kell elfogadni (lásd a fenti 4.2., 4.3. és 4.4. pontot).

15. kérdés: A szabályozás bizonyos kedvező hatásai már jelenleg is megmutatkoznak (lásd fent). A vonatkozó szabályozás bevezetésével kapcsolatban vannak bizonyos aggályok, ezek azonban abból a feltevésből indulnak ki, hogy a szerződési szabadság biztosított. Mivel ilyen szabadság a szóban forgó szerződéses viszonyokban lényegében nem létezik, ezek az aggályok megalapozatlanok.

5.   A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni szabályok érvényesítése

5.1   Érvényesítési mechanizmusok nemzeti szinten

5.1.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság véleményével, mely szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni, nemzeti szinten végrehajtott jelenlegi mechanizmusok általánosságban nem megfelelőek. Ez elsősorban annak tudható be, hogy nem veszik figyelembe a tényleges szerződési szabadság hiányából és a kilistázás veszélyéből fakadó félelem uralta légkört. Ezeket a problémákat ez idáig Franciaországban sikerült a legeredményesebben kezelni, ahol a felügyelő hatóság nem hivatalos információk alapján és saját kezdeményezésre is eljárhat. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok visszaszorítása emellett a nemzetgazdasági érdek védelmén, nem pedig a gyengébb szerződő fél védelmén alapul.

5.1.2

Míg egyes tagállamok jogszabályban rendelkeznek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazása elleni küzdelemről, máshol nincs ilyen jogszabály. Ezenfelül az egyes jogszabályok között igen jelentős eltérések figyelhetők meg. Kétségtelen, hogy ez a két tényező bizonyos mértékben akadályozza a határokon átnyúló kereskedelmet (16. kérdés).

5.1.3

Az EGSZB véleménye szerint az alkalmazandó jogszabályok különbségeiből fakadó kedvezőtlen hatások kezelése szempontjából az egyetlen ésszerű közös megközelítés a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazására vonatkozó harmonizált jogszabály elfogadása lenne (17. kérdés).

5.2   Érvényesítési mechanizmusok uniós szinten

5.2.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon állításával, mely szerint uniós szinten jelenleg nem létezik konkrét mechanizmus a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben. Meggyőződése továbbá, hogy a „félelem tényező” leküzdése érdekében az e területen illetékes nemzeti hatóságokat fel kell jogosítani arra, hogy saját kezdeményezésre eljárhassanak, névtelen és nem hivatalos panaszokat fogadhassanak és szankciókat alkalmazhassanak (18. kérdés).

6.   A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok típusai

6.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok az élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén egyaránt előfordulnak, ugyanakkor – a fentiekkel összhangban – meggyőződése, hogy a helyzet a nagy élelmiszer-áruházak és a termelő kkv-k közötti ügyletek terén a legrosszabb.

6.2

A listázást illetően egyáltalán nem világos, hogy a leendő beszállító által fizetendő díjért milyen ellenszolgáltatás jár. Az esetek döntő többségében még e díj kifizetése – amely a kereskedelmi ügyletek bármely formájának szükséges előfeltétele – sem szavatolja a beszállító számára azt, hogy a felvásárló valóban átveszi a szóban forgó árukat, és nem fogja minden ok nélkül kilistázni a szállítót.

6.3

A beszállítói engedmények a nagy kiskereskedelmi láncok jelenlegi gyakorlatának rutinszerű velejárói. Az EGSZB úgy véli, hogy ezek általános haszna legalábbis kétséges. Egyrészről a beszállítói engedmények a tényleges erőfölénnyel való visszaélés jelei, mivel azok mögött gyakran kéretlen és fiktív szolgáltatások húzódnak; másrészről erősen átláthatatlanná teszik a haszon elosztását. A beszállítói engedmények nyomán a beszállítók (és a külső megfigyelők) nehezen tudnak megbizonyosodni arról, hogy valójában mekkora összeget kaptak a szállított árukért. A valóságban az áru szállítására vonatkozó rendelésnek előfeltétele a felvásárló által kínált szolgáltatások elfogadása. Az EGSZB nézete szerint a felvásárló által a beszállító részére biztosított tényleges és indokolt szolgáltatások díját bele kell építeni az élelmiszer vételárába.

6.4

Az EGSZB a következő válaszokat adja a zöld könyv e részében feltett, még megválaszolatlan kérdésekre:

19. kérdés: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jegyzékét kibővítenénk a fiktív és kéretlen szolgáltatásokért felszámított díjakkal, a ténylegesen nyújtott szolgáltatásokért felszámított indokolatlanul magas ellentételezéssel, valamint az üzleti kockázat és a marketingköltségek szállítóra történő áthárításával.

20. kérdés: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jegyzéke nélkülözhetetlen az ilyen gyakorlatok elleni fellépéshez. A jegyzéket természetesen rendszeresen frissíteni kell. A jegyzékek azonban önmagukban nem elegendők. Javaslatot kell tenni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fogalmának kellően tág meghatározására, amely mindazokat az eseteket magában foglalja, amelyek a „jóhiszeműség” és a „szerződéses egyensúly” tekintetében nem felelnek meg a „helyes üzleti gyakorlat” átfogó meghatározásának, valamint a gazdaság érintett ágazataiban a vállalkozásokra vonatkozó közös szabályoknak.

21. kérdés: Az EGSZB úgy gondolja, hogy a teljes ellátási lánc valamennyi szereplőjének magának kell viselnie természetes költségeit és kockázatait, mert ezáltal biztosítható, hogy azok összességéből mindenki igazságos részt vállaljon. Más szóval a termelőnek a termeléshez, a kiskereskedőnek pedig az értékesítéshez kapcsolódó költségeket és kockázatokat kell viselnie.

23. kérdés: Az EGSZB úgy véli, hogy a tisztességes gyakorlatokat uniós szintű keretbe kell foglalni.

24. kérdés: Az EGSZB meg van győződve arról, hogy uniós szinten kötelező erejű jogi eszközt, például rendeletet kell elfogadni.

25. kérdés: Az EGSZB véleménye szerint a zöld könyv nem fordít kellő figyelmet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok vállalatközi alkalmazásának a fogyasztókra és a nemzetgazdasági érdekekre gyakorolt hatására.

Kelt Brüsszelben, 2013. július 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  Lásd a „Megtévesztő marketinggyakorlatok” című EGSZB-véleményt (HL C 271., 2013.9.19., 61–65. o.).

(2)  Lásd: HL C 255., 2005.10.14., 44. o.

(3)  A 0088/2007. sz. írásbeli nyilatkozat az Európai Unióban működő nagy élelmiszer-áruházak hatalmi visszaéléseinek vizsgálatáról és jogorvoslásáról.

(4)  Az Európai Bizottság sajtóközleménye, Brüsszel, 2012. december 5., Az élelmiszer-ellátási lánc működésének javítása.

(5)  Consumers International, The relationship between supermarkets and suppliers: What are the implications for consumers? [A nagy élelmiszer-áruházak és a beszállítók közötti kapcsolat: milyen következményekre számíthatnak a fogyasztók?], 2012.

(6)  Az információ a franciaországi Versenypolitikai, Fogyasztóügyi és Csalás-ellenőrzési Főigazgatóságtól származik.


MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez

Az alábbi módosító indítvány, mely a szavazatok több, mint egynegyedét megszerezte, elutasításra került a plenáris ülés vitái során (az eljárási szabályzat 54.cikkének harmadik bekezdése):

1.10. pont

A következőképpen módosítandó:

Az EGSZB úgy véli, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megfékezését célzó, több tagállamban elfogadott jogszabályok jól szemléltetik, hogy a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan. Noha ezek a jogszabályok különböző okok miatt nem hozták meg a kívánt eredményt, tévedés lenne azt állítani, hogy semmit nem sikerült elérni. Sikernek számít például az átláthatóbb haszonelosztás, Messze vagyunk még azonban az átláthatóságtól az árképzés terén, ahogy a legfelháborítóbb zsarolási gyakorlatok megszüntetése is várat még magára .

Indokolás

Szóban történik.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

54

Ellene

:

63

Tartózkodik

:

27


12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/33


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Intelligens szabályozás – válasz a kis- és középvállalkozások szükségleteire

(COM(2013) 122 final)

2013/C 327/07

Előadó: Anna Maria DARMANIN

Társelőadó: Brendan BURNS

2013. április 18-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Intelligens szabályozás – válasz a kis és középvállalkozások szükségleteire

COM(2013) 122 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2013. június 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 10–11-én tartott, 491. plenáris ülésén (a 2013. július 11-i ülésnapon) 156 szavazattal 2 ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságnak azt a célkitűzését, hogy az intelligens szabályozás kérdésének napirendjén kiemelt szerepet adjon. A szabályozás fontos, de azt jól kell kialakítani, hogy az uniós célokat minimális költséggel lehessen elérni. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság évek óta arra törekszik, hogy elősegítse jobb szabályozási eszközök – köztük hatásvizsgálatok és az érintettekkel történő konzultációk – kidolgozását és alkalmazását.

1.2

Ezért az EGSZB:

a)

megjegyzi, hogy intelligens szabályozásra mérettől függetlenül minden vállalkozás számára szükség van ugyan, a bürokrácia azonban aránytalan következményekkel jár a kisvállalatokra, különösen a mikrovállalkozásokra;

b)

emlékezteti valamennyi európai bizottsági szolgálatot, hogy a kkv-teszt a hatásvizsgálatok szerves részét képezi. Arra kéri az európai jogalkotókat, hogy a hatásvizsgálatok előkészítésekor és a jogszabályok kidolgozásakor vegyék figyelembe a kkv-k csoportján belül a kis- és mikrovállalkozások speciális jellemzőit;

c)

üdvözli a REFIT programot, amely feltérképezi majd, hogy a kkv-k milyen akadályokkal, illetve nem hatékony intézkedésekkel szembesülnek. A programnak arra kell szolgálnia, hogy kiderüljön, illetve javaslatokat lehessen tenni arról, hogy milyen jelenlegi, a céloknak már nem megfelelő szabályozásokat kell hatályon kívül helyezni, és milyen már létező jogszabályokat lehet konszolidálni. Azt javasoljuk, hogy az Európai Bizottság mielőbb végezzen új állapotfelméréseket, és kezelje kiemelten azokat a jogszabályokat, amelyek a „TOP 10” konzultáció tanúsága szerint a legtöbb terhet jelentik, és amelyeket a közlemény is kiemelten vizsgál a mikrovállalkozások szempontjából;

d)

rámutat a program egyik elvére, amely szerint a hatásvizsgálatokat felhasználóbarátabbá teszik azzal, hogy szabványűrlapot alkalmaznak és egy átlátható összegzést mellékelnek hozzájuk a mikrovállalkozásokkal kapcsolatos legfontosabb kérdésekről, köztük a végrehajtási költségekről;

e)

támogatja, hogy hosszabb távon létrehozzanak egy egységes, független értékelési testületet, amely valamennyi uniós intézménynek dolgozna. Ennek az értékelési testületnek külső szakértőket is be kellene vonnia az értékelésekbe, hogy az európai bizottsági javaslatok egy további vizsgálaton is átessenek. Ez garantálná, hogy a különböző felmerülő koncepciókat megfelelően megértsék;

f)

egyetért azzal, hogy a mikrovállalatok ne kapjanak általános mentesítést, hanem a jogalkotási javaslatok kapcsán eseti alapú megközelítést alkalmazzanak, alapos hatásvizsgálatokra támaszkodva;

g)

emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy részletesen ismertetnie kellene, hogy a konzultációk eredményeként milyen változtatásokat eszközölt és milyen indokkal;

h)

véleménye szerint az Európai Bizottságnak folyamatosan nyomon kellene követnie a kkv-eredménytáblát, melyet a kkv-kat képviselő szervezetekkel szorosan együttműködve egy központi koordinációs szolgálat állít össze;

i)

új programot szorgalmaz a felesleges szabályozási terhek csökkentésére, illetve annak biztosítására, hogy az intelligens szabályozás nem mentesíti a vállalkozásokat a munkavédelmi szabályozás, a férfiak és nők egyenlőségével kapcsolatos normák és a környezetvédelmi normák alól. Ezért határozottan kéri, hogy adjanak egy 2020-ig tartó új megbízást a Stoiber-csoportnak, amely – a kkv-szervezetekkel együttműködve – áttekinti és végrehajtja majd a kimondottan a mikro- és kisvállalkozásokkal kapcsolatos intézkedéseket;

j)

arra kéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy az uniós jogszabályokkal kapcsolatos politikai döntések során ők is korlátozzák a vállalatokra nehezedő adminisztratív terheket;

k)

azt javasolja, hogy a túlszabályozás elkerülése érdekében a tagállamok osszák meg egymással az intelligens szabályozás terén bevált gyakorlataikat.

2.   Az Európai Bizottság javaslata

2.1

2011 novemberében az Európai Bizottság kiadta „A kkv-k szabályozási terheinek minimálisra csökkentése – Az uniós szabályozás hozzáigazítása a mikrovállalkozások szükségleteihez” című jelentését (1), amely kimondottan a kkv-kra vonatkozóan tartalmaz intézkedéseket. Ez a jelentés a kisvállalkozási intézkedéscsomagban (2) megjelenő „Gondolkozzunk előbb kicsiben!” elvet vizsgálja, amely szerint a jogszabályok kidolgozásakor figyelembe kellene venni, hogy azok hogyan hatnak a kkv-kra, illetve egyszerűsíteni kellene a meglévő szabályozási környezetet. Az Európai Bizottság jelezte, hogy a 2012 decemberében útjára indított új célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) (3) révén kész foglalkozni a kkv-kra nehezedő terhekkel.

2.2

A 2013. március 7-én elfogadott „Intelligens szabályozás – válasz a kis- és középvállalkozások szükségleteire” című európai bizottsági közlemény (4), amely a tavaszi európai tanácsi csúcsra készült, számba veszi az összes olyan intézkedést, melyet az Európai Bizottság 2011 óta a kkv-k terheivel kapcsolatban hozott. A jelentés szerint az alábbi területeken sikerült előrelépéseket elérni:

vita arról, hogy a hatásvizsgálatok milyen szerepet játszanak a kkv-kra vonatkozó szabályozásokban;

egy éves kkv-eredménytábla bevezetése;

szabályozással kapcsolatos állapotfelmérések garantálása.

3.   Észrevételek és megjegyzések

3.1   Az intelligens szabályozás kidolgozása kulcsfontosságú a kkv-k és főként a mikrovállalkozások számára

3.1.1

Ahogy korábbi véleményeiből (5) is egyértelműen kiderül, az EGSZB mindig is támogatta és ösztönözte is a jobb szabályozásra irányuló kezdeményezéseket. Az EGSZB megjegyzi, hogy intelligens szabályozásra minden vállalkozás számára szükség van ugyan, de a bürokrácia aránytalan következményekkel jár a kis- és mikrovállalkozásokra. Ezért új jogszabályok kidolgozásánál és a teljes döntéshozatali folyamatban vezérelvnek kellene tekinteni a „Gondolkozzunk előbb kicsiben!” elvet.

3.1.2

A kkv-k különböznek egymástól méretükben, tevékenységi körükben, céljaikban, finanszírozásukban, irányításukban, földrajzi és jogi státuszukban (6). A politikai döntéshozóknak tehát figyelembe kell venniük ezeket a különbségeket, amikor szabályozásokat dolgoznak ki számukra. Nem szabad elfelejteniük, hogy az egyes szabályozások talán nem okoznak sok terhet, de többek között a szabályok és szabályozások összessége az, ami elveszi a mikro- és kisvállalkozások kedvét attól, hogy új ötleteket valósítsanak meg, terjeszkedjenek a piacon vagy több embert foglalkoztassanak.

3.1.3

Ennek következményeként számos kkv – különösen mikro- és kisvállalatok – úgy érzik, hogy a jogszabályokkal inkább beszűkítik a vállalati fejlesztések lehetőségeit, nem pedig megkönnyítik a növekedést. Az EGSZB szerint az uniós szintű intelligensebb szabályozás csak akkor jelent segítséget, ha a jogszabályok nagyon pontosan meghatározzák, hogy mely vállalkozásoknak is akarnak segíteni, illetve milyen mentesítéseket kapnak vagy kérhetnek ezek a vállalatok (már ha egyáltalán lesznek ilyen mentesítések). Az EGSZB ezért határozottan kéri az Európai Bizottságot, hogy minden hatásvizsgálat során, amelyre a különböző főigazgatóságokon kerül sor, teljes egészében végezzék el a kkv-tesztet. Az EGSZB szerint a kkv-tesztnek tartalmaznia kell, hogy a vállalkozások méretétől függően az egyes javaslatok milyen lehetséges költségekkel és előnyökkel járhatnak, és ennek során egyértelműen különbséget kell tenni a mikro-, kis- és közepes vállalkozások között. Amennyiben nem végzik el megfelelően a kkv-tesztet, akkor az értékelési testület negatív véleményt ad ki róla.

3.2   A hatásvizsgálatok szerepe

3.2.1

A fentiek alapján az EGSZB leszögezi, hogy a hatásvizsgálatoknak (7) kulcsfontosságú szerepük van a kkv-kra vonatkozó uniós politikai döntések meghozatalában. Az EGSZB azt kéri, hogy az Európai Bizottság olyan hatékony hatásvizsgálatokat alakítson ki, amelyek megfelelnek a célnak és logikusak. Az EGSZB emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás és az arányosság elveit. A hatásvizsgálatoknak ki kell térniük a költségelemzésre is. Az egyes szabályozásokból eredő vállalati többletköltségek miatt gazdaságtalanná válik néhány olyan tevékenység, amely a szabályozás hiányában profitot termelne. Ennek eredményeként bizonyos, már eleve gyenge pozíciójú cégek a piac elhagyására kényszerülhetnek, ami pedig károsan hat a magánszektor gazdasági tevékenységgel kapcsolatos lehetőségeire. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy adjon ki egy független és ellenőrzött éves listát arról, hogy a vállalkozásoknak összesen milyen nettó költségeik adódnak a szabályozási javaslatok következtében. Ennek a felsorolásnak azt is tartalmaznia kellene, hogy a hatáselemzések alapján milyen jelentős változtatásokat hajtottak végre az eredeti javaslatokon.

3.2.2

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy a hatásvizsgálatok technikai jellegű dokumentumok, de terjedelmük és nyelvezetük miatt átláthatatlanok lehetnek, különösen a hozzájárulni kívánó kisvállalkozások számára. Az EGSZB azt javasolja, hogy a hatásvizsgálatok készüljenek felhasználóbarátabb módon (8), és összpontosítsanak külön minden egyes kkv-alcsoportra. Ehhez pedig alkalmazzanak szabványűrlapot és mellékeljenek egy átlátható összegzést a megvitatott legfontosabb kérdésekről.

3.2.3

Az EGSZB azt kéri, hogy az érintett felek (köztük mikro-, kis- és középvállalkozásokat képviselő üzleti szervezetek) független és átlátható módon vizsgálják át a hatásvizsgálat-tervezeteket, hogy garantálni lehessen azok magas minőségét és azt, hogy az irányvonalaknak megfelelően készültek (9).

3.2.4

A hatásvizsgálatoknak részletesen fel kell mérniük, hogy miként és milyen mértékig kell alkalmazni speciális intézkedéseket és modelleket (például mentesítéseket, egyszerűsítéseket stb.) a kkv-kra nehezedő szabályozási jellegű terhek csökkentéséhez. Az EGSZB jónak tartja a kkv-teszt fokozott alkalmazását, de emlékeztet arra, hogy alaposan és egyesével át kell nézni, hogy a szabályozás milyen hatásokkal jár a három különböző alkategóriára, majd ezt követően meg kell vizsgálni, hogy milyen mentesítéseket lehet adni a mikrovállalkozásoknak az új szabályozások alól, illetve milyen kevésbé szigorú előírásokat lehet hozni.

3.2.5

Az EGSZB megállapítja, hogy az Európai Bizottság szemmel láthatóan eltér azoktól az eredeti terveitől, hogy a hatásvizsgálat lezárásakor általános mentesítést adjon a mikrovállalkozásoknak az uniós szabályok alól. Az EGSZB üdvözli ezt és hangsúlyozza, hogy az intelligens szabályozást az adott vállalattípusra és -méretre kell szabni, és nem szabad azt túl bonyolulttá tenni. Amennyiben teljesülnek ezek a feltételek, akkor a vállalatok tulajdonosai könnyen ki tudnak alakítani olyan hatékony belső eljárásokat, melyek megfelelnek az intelligens szabályozás céljainak.

3.2.6

A mikro- és kisvállalkozások tisztában vannak azzal, hogy közvetlenebb kapcsolatban vannak ügyfeleikkel, mint a nagy multinacionális vállalatok. Azt is tudják, hogy az ügyfelek részéről egyre nagyobb az igény az olyan helyi vállalkozások iránt, amelyek etikai normák mentén, a helyi környezetet óvva működnek. Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét, hogy ezek alapján nagyon fontos, hogy a vállalatok betartsák a vállalkozások minőségére és termékeire vonatkozó szabványokat és szabályozásokat, ha sikeresek akarnak lenni, illetve versenyképesek akarnak maradni a különböző piacokon. Ha a mikrovállalkozások mentesítést kapnak például a fogyasztó- és környezetvédelmi szabályozások alól, akkor végül az számukra jelenthet majd hátrányt (10).

3.2.7

Az EGSZB szerint a hatásvizsgálatoknak a fentieken túl pontosan mérniük kellene azt a dominóhatást, melyet egy olyan intézkedés okozhat, amely a kkv-kra vonatkozó szabályozás módosításával kívánja csökkenteni az adminisztratív terheket. Olyan mellékhatások léphetnek ugyanis fel, amelyek befolyásolhatják a szociális egyensúlyt, kihatva a közigazgatási hatóságokkal fenntartott kapcsolatokra (feketemunka, adóügyi információk ismerete, társadalombiztosítási járulékok, szakképesítések, a munkaszerződések besorolása és típusa stb.).

Egy, a kkv-kra vonatkozó intelligens szabályozásnak már eleve garantálnia kell, hogy a fellépő külső hatások minimálisak legyenek, vagy legalább ne járjanak negatív következményekkel. Ezért az EGSZB emlékezteti az Európai Bizottságot arra, hogy nem szabad, hogy az intelligens szabályozás aláássa a munkavállalók jogait (11) vagy csökkentse minimális védelmi szintjüket, különösen a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén.

3.3   A kkv-eredménytábla

3.3.1

Az EGSZB jónak tartja, hogy létrehoznak egy éves kkv-eredménytáblát, amely lehetővé teszi, hogy a döntéshozatali folyamaton keresztül végig nyomon kövessenek speciális intézkedéseket. Nagy várakozással tekintünk az eredménytábla alkalmazása és eredményei elé.

3.3.2

Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak egy központi koordinációs szolgálaton keresztül, szorosan együttműködve a különböző uniós intézményekkel és szervekkel, folyamatosan nyomon kellene követnie a kkv-eredménytábla alakulását. Tagállamok és kkv-szervezetek is részt vehetnének ebben a feladatban.

3.4   A kkv-kkal folytatott konzultáció javítása

3.4.1

Az EGSZB üdvözli, hogy tervezett előkészítési és konzultatív munka keretében az érdekelt felek számára hozzáférhetővé tesznek olyan menetrendeket, amelyek tájékoztatást nyújtanak számukra lehetséges európai bizottsági kezdeményezésekről. Az érdekeltekkel folytatandó konzultációkat széles körben meg kell hirdetni, hogy az érintettek időben választ adhassanak a feltett kérdésekre. A konzultációknak viszont kevésbé mennyiségi, inkább minőségi szempontokra kellene épülniük, és olyan empirikus adatokra kellene támaszkodniuk, melyeket gyakorló üzletemberekkel, munkavállalókkal és üzleti szervezetekkel folyatott megbeszélésekből, illetve mikro- és kisvállalkozások meglátogatása vagy megfigyelése révén nyertek. Az EGSZB emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy a menetrendeknek mindig tartalmazniuk kellene egy előzetes durva becslést a várható költségekről, hogy az érdekelt felek minőségi ellenőrzést végezhessenek a lehetséges hatásokkal kapcsolatban. Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét, hogy mindenképpen átfogó konzultációkat kell tartani az érintettekkel, hogy jó minőségű adatokat kapjunk és javaslatokat dolgozhassunk ki az intelligens szabályozáshoz.

3.4.2

Lezárult konzultációkat követően számos üzleti szervezet és azok tagjai számára még mindig kérdéses, hogy érdemes volt-e részt venniük a lehetséges problémák feltárásában és a lehetséges megoldások megtalálásában. Az EGSZB azt ajánlja, hogy egy hivatalos eljárás alapján közülük többen is működjenek közre külső szakértőként a hatásvizsgálatokban, hogy így az európai bizottsági javaslatok további vizsgálaton essenek át. Ez garantálná, hogy a különböző felmerülő koncepciókat megfelelően megértsék.

3.4.3

Az EGSZB úgy látja, hogy az elmúlt években relatíve nőtt a jogalkotók által hozott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok száma. Az ilyen jogi aktusokon keresztül hozott döntések jó része komoly hatással van a kkv-kra. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a konzultációkat ki kellene terjeszteni néhány olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusra is, amelyeknek jelentős gazdasági, környezetei és/vagy társadalmi hatása lehet bizonyos ágazatokra vagy fontos szereplőkre.

3.4.4

Az EGSZB azt kéri, hogy a jogalkotás során folytassanak tényleges és strukturált „kkv-párbeszédet” a különböző felekkel. Ennek a partnerségnek garantálnia kell, hogy valamennyi kkv és azok szervezetei részt vehessenek a párbeszédben, különös tekintettel azokra a kisvállalkozói szövetségekre, amelyek hatékonysági célok érdekében a kisvállalkozói intézkedéscsomagban foglalt „Gondolkozzunk először kicsiben!” és „csak egyszer” elvek (12) érvényesüléséért küzdenek.

3.4.5

Az EGSZB elvben támogatja az európai vállalkozási hálózatot (EEN). Sajnálja viszont, hogy az ebben rejlő lehetőségeket még nem sikerült kiaknázni, mivel számos európai kkv nem is tud a hálózat létezéséről. Az EEN-nek a kkv-k szervezeteivel szorosan együttműködve, a kkv-k valós igényei és elvárásai alapján kellene szolgáltatásokat nyújtania.

Az EGSZB szerint támogatni kell az EEN-hez tartozó szervezeteket, hogy több forrást lehessen fordítani a kkv-k államigazgatással kapcsolatos igényeire. Az EGSZB úgy véli, hogy az ilyen támogatások során elsősorban a legkisebb vállalkozásokra kellene helyezni a hangsúlyt, és szabályozási kérdésekben az EEN helyi központjának közvetlenül konzultálnia kellene ezekkel a vállalkozásokkal. Az európai bizottsági szerveknek figyelembe kellene venniük az ilyen személyes találkozók eredményeit és a kkv-szervezetek észrevételeit, hogy a „Gondolkozzunk előbb kicsiben!” elv a gyakorlatban is megvalósuljon.

3.4.6

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy meghosszabbították az adminisztratív terhek csökkentésével foglalkozó, független szakértőkből álló magas szintű csoport (13) (az ún. Stoiber-csoport) mandátumát. Az EGSZB kifejezett kérése, hogy a csoport kapjon egy olyan fontos új szerepet, amely szerint a kkv-k szervezeteivel és a szakszervezetekkel szorosan együttműködve segítséget nyújt az Európai Bizottságnak a mikro- és kisvállalkozásokkal kapcsolatos politikák előkészítésében, nyomon követésében és végrehajtásában.

3.4.7

Az EGSZB tudomásul veszi a kkv-kat érintő bürokrácia legrosszabb példáiról tartott TOP 10 konzultáció eredményeit (14). Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőbb reagáljon ezekre, és terjesszen elő konkrét egyszerűsítési javaslatokat.

3.5   A kkv-k igényeinek figyelembevétele

3.5.1

Az EGSZB támogatja a szabályozással kapcsolatos állapotfelmérést a kkv-kkal kapcsolatos politika területén (15) (az ún. REFIT programot). Az EGSZB nagy érdeklődéssel várja a kísérleti értékelés eredményeit (16), és arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy 2014-es programjában végezzen még több ilyen állapotfelmérést azokon a kiemelt területeken, melyek szerintünk különösen fontosak a növekedés serkentése és a munkahelyteremtés szempontjából. Arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy honlapjain tegye közzé az összes elvégzett, illetve tervbe vett állapotfelmérést.

3.5.2

Az EGSZB azt is javasolja, hogy végezzenek átfogó állapotfelmérést az olyan uniós jogszabályokról, amelyeket a vállalkozásoknak olyankor kell figyelembe venniük, amikor az EU külső határain kívül kereskednek. Az EGSZB szerint az ilyen jogszabályok is jelentős szabályozási terheket okoznak, így egy ilyen felmérés jelentősen hozzájárulna az intelligens szabályozással, növekedéssel és kereskedelemmel kapcsolatos uniós menetrendhez.

3.5.3

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy használja fel a REFIT programot arra, hogy egyrészt feltárja, hogy melyek a létező és függőben levő, de már nem alkalmazható szabályozások, és minél előbb javasolja ezek hatályon kívül helyezését, másrészt pedig hogy egyszerűsítési törekvéseinek keretében végezze el a meglevő jogszabályok konszolidációját. Javasoljuk, hogy valamennyi csökkentési cél legyen mérhető, és hozzon érezhető kedvező változást a vállalkozások számára.

3.5.4

Az EGSZB úgy véli, hogy jobban kell kiválasztani az alkalmazandó jogi eszközöket, önszabályozási és társszabályozási mechanizmusokat is beválogatva közéjük (17).

3.6   Hatékonyabb irányítás és jobb koordinációs mechanizmus a kkv-kkal kapcsolatos politikaalkotás terén

3.6.1

Az EGSZB rámutat arra, hogy az intelligens szabályozás minden olyan szereplő közös felelőssége, aki részt vesz a kkv-kkal kapcsolatos politikák kidolgozásában, akár uniós, akár tagállami szinten.

3.6.2

Európai szinten:

Az EGSZB úgy véli, hogy azon túlmenően, hogy az Európai Bizottság jogalkotási javaslataiban elkötelezett amellett, hogy minimális szinten tartsák a vállalkozások adminisztratív költségeit, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek is hasonló lépéseket kellene tenniük a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentésére vagy korlátozására, hogy azok az európai bizottsági javaslatban előirányzott szintre csökkenjenek.

Amennyiben a Tanács és az Európai Parlament túllép ezeken a szinteken, akkor kötelezővé kellene tenni számukra ezeknek a döntéseknek a megindoklását. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy kötelezzék el magukat amellett, hogy amennyiben szükséges az európai bizottsági javaslatok jelentős módosítása, akkor hatásvizsgálatokat végeznek.

3.6.3

Tagállami szinten:

Az EGSZB szerint az intelligens szabályozás elve csak akkor lesz működőképes, ha sor kerül intelligens végrehajtásra is. Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti joganyagba való átültetésük során ne gyengítsék az uniós szinten hozott egyszerűsítési intézkedéseket. A túlszabályozás egyértelműen akadályozza a vállalkozások fejlődését. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy tegyenek kötelezővé speciális tanfolyamokat politikusok, minisztériumi tisztviselők és minden más olyan szereplő számára, aki részt vesz a jogszabályok tagállami átültetésében.

Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a tagállamok, ha kívánják, magasabb szintű normákat alkalmazhatnak.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy közhivatalokkal szervezett ülések és workshopok formájában nyújtson segítséget a tagállamoknak a végrehajtási folyamat gördülékeny lebonyolításához. Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak körültekintően össze kell hangolnia a végrehajtás nyomon követését, és ehhez szorosan együtt kell működnie a különböző főigazgatóságokkal és a tagállamokkal.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok szorosabban működjenek együtt a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos legjobb gyakorlatok megosztása érdekében, hogy összevethető, átlátható és rugalmas eljárásokat lehessen kidolgozni. A tagállamokat is arra kérjük, hogy osszák meg egymással a kkv-kra vonatkozó előírások egyszerűsítése terén szerzett bevált gyakorlataikat (18) (például e-kormányzati megoldások vállalkozások részére a szabályok megértéséhez és betartásához) (19).

Kelt Brüsszelben, 2013. július 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  http://ec.europa.eu/dgs/secretariat_general/simplification/sme/sme_en.htm.

(2)  Lásd Ronny Lannoo, vélemény a következő témában: A kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata, HL C 376., 2011.12.22., 51. o.

(3)  http://ec.europa.eu/governance/better_regulation/documents/1_HU_ACT_part1_v2.pdf.

(4)  http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2013:0122:FIN:HU:PDF.

(5)  Lásd Jorge Pegado Liz, vélemény az Intelligens szabályozásról, HL C 248., 2011.8.25., 87. o.

(6)  Lásd Miguel Ángel Cabra De Luna, vélemény a következő tárgyban: Különböző vállalati formák (saját kezdeményezésű vélemény), HL C 318., 2009.12.23., 22. o..

Példa erre a szabadfoglalkozásúak csoportja, melynek szigorú szakmai szabályozásoknak kell megfelelnie, hogy eleget tegyen az ügyfelek és a köz érdekeinek.

(7)  Lásd Jorge Pegado Liz, vélemény az Intelligens szabályozásról, 4. A) pont HL C 248., 2011.8.25., 87. o.

(8)  A műszaki alkalmassági jogszabálycsomagról a közelmúltban készült hatásvizsgálat 102 oldalas lett, míg az adatvédelemről szóló 241 oldalas.

(9)  Lásd Jorge Pegado Liz, vélemény az Intelligens szabályozásról, 4. B) pont HL C 248., 2011.8.25., 87. o.

(10)  BEUC – Intelligens szabályozás – Válasz az érdekelt felekkel folytatott konzultációra. http://ec.europa.eu/governance/better_regulation/smart_regulation/consultation_2012/docs/registered_organisations/beuc_en.pdf.

(11)  http://www.etuc.org/IMG/pdf/our_priorities_soc_dial_in_smes.pdf.

(12)  Lásd a 2. pontot.

(13)  http://ec.europa.eu/dgs/secretariat_general/admin_burden/ind_stakeholders/ind_stakeholders_en.htm.

(14)  http://europa.eu/rapid/press-release_MEMO-13-168_en.htm?locale=FR.

(15)  http://ec.europa.eu/governance/better_regulation/documents/1_HU_ACT_part1_v2.pdf.

(16)  http://ec.europa.eu/dgs/secretariat_general/evaluation/docs/fitness_check_en.pdf.

(17)  http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.self-and-co-regulation.

(18)  http://ec.europa.eu/dgs/secretariat_general/admin_burden/best_practice_report/best_practice_report_en.htm.

Lásd az alábbi példát: http://www.bru.gov.mt/15-6-reduction-in-administrative-burden-registered_news-posted-on-17th-december-2012. Máltán 2006 elején létrehozták a jobb szabályozással foglalkozó osztályt, miután a kormány elkötelezte magát amellett, hogy kedvezőbb környezetet teremt a jobb jogalkotás számára.

(19)  http://www.irma-international.org/viewtitle/21237/ Ron Laurier „E-government and SMEs” [Az e-kormányzat és a kkv-k].


12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/38


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az űrmegfigyelést és nyomon követést támogató program létrehozásáról

(COM(2013) 107 final – 2013/0064 (COD))

2013/C 327/08

Előadó: Edgardo Maria IOZIA

Felelős: Alice TÉTU 2013. március 14-én az Európai Parlament és 2013. március 20-án az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az űrmegfigyelést és nyomon követést támogató program létrehozásáról

COM(2013) 107 final – 2013/0064 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2013. június 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 10–11-én tartott, 491. plenáris ülésén (a július 10-i ülésnapon) 165 szavazattal 1 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB elismeri, hogy Európa számára fontos egy önálló űrmegfigyelési rendszer létrehozása, hogy védje saját űrbéli infrastruktúráit és szavatolhassa a fellövések biztonságát; kedvezően fogadja tehát az Európai Bizottság kezdeményezését, amely első ízben foglalkozik a témával és javasol megoldásokat annak érdekében, hogy európai uniós együttműködési és integrációs folyamat induljon el ebben a tárgyban.

1.2

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó ötletét, hogy a tagállamok jóváhagyásra elé terjesszenek operatív javaslatokat olyan esetekben, amikor egyértelműen európai érdeklődésre tarthat számot a várható információk minősége és mennyisége, valamint az ismeretek – köztük az adatelemzés módszereire és kapacitásaira vonatkozók – megosztása.

1.3

Az EGSZB tudatában van annak, hogy nehéz olyan megoldásokat találni, amelyekkel valamennyi tagállam egyetért, és az Európai Bizottság javaslatát fontos első lépésnek tekinti a közös munkára vonatkozó ambiciózusabb célok felé. A program iránti erős katonai érdeklődés igen bonyolulttá teszi a közös infrastruktúra kialakítását, melynek megvalósítására az EGSZB reményei szerint ebből a kezdeményezésből kiindulva minél előbb sor kerül majd. Az mindenesetre pozitív, hogy az együttműködés, amelybe be kellene vonni az Európai Űrügynökséget (ESA), az Európai Védelmi Ügynökséget és a válságkezeléssel és -tervezéssel foglalkozó igazgatóságot is, civil és katonai alapokon nyugszik majd.

1.4

Az EGSZB elsődlegesnek tartja, hogy az űrmegfigyelést és nyomon követést (SST) támogató program tevékenységére előirányzott finanszírozásokat a program indításától számított első hét évben egy első „embrió“, vagyis független európai eszköz létrehozására fordítsák, amelybe átirányíthatják a tagállamokban jelenleg működő védelmi részlegek kapacitásainak egy részét. Ezt olyan optikai teleszkópok használata által kellene megteremteni, amelyek már jelenleg is alkalmazásban vannak Európában (a Kanári-szigeteken), valamint legalább egy olyan európai radar felállításával, amely hasonló a védelmi struktúrák radarjaihoz. Ily módon tartós befektetés jönne létre, amelynek keretében új kapacitások és kompetenciák kerülnének át a civil szférába az európai polgárok életminőségének javítására.

1.5

Az EGSZB a program megvalósítására szánt 7 évben szükségesnek tartja, hogy specifikus előrejelzések segítségével határozzák meg a nemzeti partnerektől elvárt szolgáltatási szintet a szolgáltatandó adatok mennyisége, a tipológia, a gyakoriság, a minőség, a rendelkezésre állás tekintetében annak érdekében, hogy – a hetedik keretprogram kutatási programjaihoz hasonlóan, amelyekben ezek a paraméterek egyértelműek és összehangoltak – rendelkezésre álljanak a szolgáltatás értékeléséhez szükséges eszközök.

1.6

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a programhoz való hozzáférés kritériumai maradjanak nyitottak és azokat világosabban taglalják a 7. cikk első bekezdésének a) pontjában. Alapvető fontosságú, hogy a programban ne csak olyan országok vehessenek részt, amelyek már rendelkeznek önálló kapacitásokkal (például Franciaország, Németország, Egyesült Királyság), hanem mindazok, akik képesek adatfeldolgozási szakértelmet rendelkezésre bocsátani. A javasolt szöveget át kell dolgozni.

1.7

Az EGSZB megjegyzi, hogy a megfigyelési tevékenység, az ún. Space Situational Awareness összetett, az űrmegfigyelésen és nyomon követésen (Space Surveillance and Tracking) felül magában foglalja a világűr meteorológiai jelenségeinek előrejelzését és nyomon követését (Space Weather, a nap mágnese tevékenységéhez kapcsolódóan) és a földközeli objektumok (Near Earth Objects, NEO) megfigyelését is.

1.8

Mivel ismert tény, hogy a Nap aktivitása legalább akkora, ha nem nagyobb veszélyt jelent az űrben lévő infrastruktúrákra, mint a különösen intenzív behatások, az EGSZB úgy véli, hogy a két aspektust párhuzamosan kellene nyomon követni, ahogyan azt az SSA definíciója eredetileg is célul tűzte ki; arra kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy határozzon meg átfogó és integrált keretet a világűrben található infrastruktúrák megóvásának számos szempontjára, mégpedig az ESA-val közösen, amely már jelenleg is aktívan részt vesz egy, a napsugárzás elleni védelmi programban. A 2011. március 10–11-én, Madridban megrendezett világűrrel és biztonsággal foglalkozó konferencia következtetései, amelyekre a hatástanulmány is utal, világosan meghatározzák, hogy milyen módon erősíthető valamennyi résztvevő, főként az EU, az ESA és a tagállamok együttműködése ezen a területen.

1.9

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy erősíteni kell az együttműködést az Amerikai Egyesült Államokkal és az összes olyan országgal, amelyek érdekeltek egy közös, az űrbéli infrastruktúrák védelmét célzó programban, melynek segítségével elkerülhetők azok a veszélyes, sőt néha katasztrofális ütközések, akár minimális méretű anyagokkal is, amelyek használhatatlanná tehetnek költséges és az emberi tevékenységek számára nélkülözhetetlen műholdakat.

2.   Az Európai Bizottság dokumentuma

2.1

A vizsgált közlemény új, európai űrmegfigyelési és a földközeli objektumokat nyomon követő program felállítását javasolja SST (Space Surveillance and Tracking) néven.

2.2

A program célja az európai világűrrel kapcsolatos, főként a Galileo és a Copernicus/GMES programokhoz tartozó infrastruktúrák védelme, azonban az európai kilövéseket is meg kell óvni a világűrben található szeméttel való ütközés veszélyeitől.

2.3

A közlemény a program jogi keretét és a 2014–2020-as időszakra szóló finanszírozási tervét is meghatározza.

2.4

A közleményt egy jelentés (1) kíséri, amely főként öt, a programra vonatkozó finanszírozási és kezelési tervet ismertet, valamint ismerteti ezek különös jellemzőit, költségeit és előnyeit.

2.5

A valódi, szűkebb értelemben vett jogi szöveget hatástanulmány előzi meg és illusztrálja annak összefüggéseit.

2.6

Az Európai Unió teljes indikatív hozzájárulása az SST program megvalósításához mintegy 70 millió EUR a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan.

2.7

Ez a költség tartalmazná a már a résztvevő tagállamok – főként katonai – tulajdonában lévő szenzorok működőképességének fenntartásához való hozzájárulást, valamint egy, a résztvevő tagállamok által szolgáltatott és az Európai Műholdközpont (EUSC) által rendelkezésre bocsátott adatokon alapuló riasztási szolgáltatást.

2.8

A programban való részvétel fakultatív, a résztvevő államoknak kötelezően rendelkezniük kell már működő szenzorokkal (teleszkópok, radarok), valamint a szükséges technikai és személyi erőforrásokkal, vagy a megfelelő kompetenciákkal az adatkezelés területén.

2.9

A hatástanulmányhoz csatolt becslések szerint az űrszemét működő európai műholdakra gyakorolt hatásaival kapcsolatos költségek évente legalább 140 millió EUR-t tesznek ki Európában, és a műholdas ágazathoz kapcsolódó szolgáltatásoknak az elkövetkezendő években várható 50 %-os növekedése miatt akár a 210 millió EUR-t is elérhetik. Ezek az adatok igen óvatos becslést jelentenek, és nem terjednek ki a „földi vesztéségekre“, vagyis arra a gazdasági veszteségre, amit a műholdas adatokon alapuló szolgáltatások megszakadása okoz.

2.10

Fontos hangsúlyozni, hogy ezeknek a veszteségeknek szinte az egésze nem a műholdak fizikai elvesztéséből adódik, hanem operatív élettartamuknak az ütközések elkerülése érdekében végzett manőverek miatti csökkenéséből.

2.11

Bár jelenleg több tagállam saját megfigyelő szolgálattal rendelkezik, az Európai Bizottság szerint szükség van az EU részvételére, hogy összehozza a projekt finanszírozása által igényelt beruházást, meghatározza az irányítási struktúrát és az adatpolitikát, és gondoskodjon arról, hogy a már meglévő és a jövőbeni kapacitások összehangoltan működjenek.

2.12

A mai napig az amerikai védelmi minisztérium által kezelt Space Surveillance Network (SSN) jelenti a referenciát az összes riasztószolgálat számára. Ezzel kapcsolatban az EU és az USA között az ingyen hozzáférhető amerikai adatokon alapuló együttműködés nem tekinthető megfelelőnek, mivel az adatok nem elég pontosak, és kezelésüket az EU nem tudja ellenőrizni.

2.13

E szolgálat létrehozása ezért összhangban lenne azzal az európai stratégiával, amely függetlenségre törekszik a kritikusnak tartott területeken, különösen a világűrhöz való hozzáféréssel kapcsolatban.

2.14

Jelenleg Európában a becslések szerint az alacsony röppályájú műholdak (LEO) érzékelőinek 65 %-át teljesen vagy részben a védelmi ágazat területén működő intézmények kezelik (2).

2.15

Az Európai Bizottság szerint az Európai Űrügynökség (ESA) nem alkalmas egy ilyen jellegű program megvalósítására, mivel nem rendelkezik megfelelő eszközökkel bizalmas jellegű adatok – amilyenek a katonai infrastruktúrák által kezelt érzékelőkből származó adatok – kezelésére.

2.16

Az az európai ügynökség, amely a szolgáltatás összehangolásával összefüggő operatív feladatokért lehetne felelős, az Európai Unió Műholdközpontja (EUMK), egy olyan uniós ügynökség, amely a Tanács 2001. július 20-i együttes fellépése nyomán jött létre, és különböző besorolási szintű térinformatikai képinformációs szolgáltatásokat és termékeket biztosít a polgári és katonai felhasználók számára. Az EUMK megkönnyíthetné az SST-szolgáltatások nyújtását, és (a részt vevő tagállamokkal együttműködve) részt vesz az SST rendszer kialakításában és működtetésében, ami az SST támogatására irányuló program egyik célkitűzése. Jelenleg azonban az EUMK alapszabálya nem rendelkezik az SST területén való tevékenységről.

2.17

A program kezeléséhez a becslések szerint 50 fős állományra lesz szükség (beleértve a részt vevő tagállamok, az EUMK és az Európai Bizottság által rendelkezésre bocsátott személyzetet).

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB véleménye szerint a javaslat nem irányozza elő elegendő eszköz és hatáskör európai szintű létrehozását az adatok összegyűjtéséhez és elemzéséhez, és így e program ötéves finanszírozási időszakának végén Európa ugyanabban a helyzetben lenne, mint öt évvel korábban, ezért valószínűleg meg kellene újítania ezt az egyezményt, hogy biztosítani lehessen az adatok továbbításának folyamatosságát a részt vevő tagállamok védelmi infrastruktúrái részéről.

3.2

A javasolt 70 milliós finanszírozással kapcsolatban nem kerülnek meghatározásra a nemzeti struktúrák által biztosítandó adatok rendelkezésre állására, minőségére és helyességére vonatkozó követelmények. Így nehéz a nyújtott szolgáltatás értékelésére vonatkozó kritériumokat meghatározni. Erre csak akkor nyílik mód, miután az Európai Bizottság közzéteszi a megfogalmazásra váró végrehajtási aktusokat.

3.3

Mivel a tagállamok szerint az ESA nem nyújt megfelelő garanciákat az érzékeny adatok feldolgozásához, az EUSC lenne az erre a célra kijelölt ügynökség. Megjegyzendő azonban, hogy az egyes tagállamok szintjén azok az országok, amelyek saját megfigyelő és nyomon követő szolgálattal rendelkeznek (mint az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország), ezt a világűr- és védelmi ügynökségek közötti együttműködés keretében valósítják meg, ami arra enged következtetni, hogy a világűr- és védelmi ügynökségek közötti együttműködés modellje a gyakorlatban hatékonynak bizonyul. Ezért nem világos, hogy az ESA-t miért zárják ki egy ilyen jellegű szolgáltatásból, annál is inkább, mivel részt vesz egy globális riasztó- és katasztrófakezelő szolgálatban, az International Charter on Space and Major Disasters-ben.

3.4

Az SST program a Space Situational Awareness (SSA) előkészítő programjában szereplő három elem egyike, amelyet az ESA 2009 óta preoperációs formában valósít meg; a két másik program a Space Weather és a Near-Earth Objects.

3.5

Az ESA SSA előkészítő programját 55 millió eurós költségvetéssel finanszírozták. A két program közti kapcsolat nem világos. Különösen az érthetetlen, hogy ez az SST szolgálat hogyan támogatható egy hasonló szolgálattal, amely a naptevékenység kockázataira vonatkozó riasztásokat ad ki, és kezel.

3.6

Hasznos összehasonlítani az űrszeméttel történő összeütközések, illetve a geomagnetikus naptevékenység által okozott károkat. Az egyesült államokbeli NOAA egy tanulmánya (3) szerint a napviharoknak a műhold-infrastruktúrákra gyakorolt hatásai jelentős gazdasági veszteségeket okoznak. 2003-ban az intenzív naptevékenység tönkretette az AFEOS-2-t, egy 640 millió dollár értékű japán műholdat. 1997-ben egy mágneses vihar elpusztította a 270 millió dollár értékű Telstar távközlési műholdat, 1989-ben pedig egy másik mágneses vihar 6 milliárd dolláros kárral járó, 9 órányi áramszünetet okozott Kanada térségében.

3.7

A becslések szerint egy olyan óriási napvihar (solar superstorm), mint amilyen 1859-ben tört ki, ma – egyedül a geostacionárius pályán levő műholdak tekintetében – 30 milliárd dolláros károkat okozna, az elektromos hálózatban okozott károk pedig 1–2 trillió dollárra növelnék ezt a számot, és 4–10 évre lenne szükség ahhoz, hogy a hálózat újból teljesen működőképes legyen (4).

3.8

A naptevékenységhez kapcsolódó kockázat legalább akkora, mint az űrszemét esetében. Ezért e kétféle kockázatot közösen kellene figyelni, ahogyan ezt egyébként a 2011. márciusi madridi konferencia is javasolta. A közlemény azonban nem határozza meg, hogy ki fog a naptevékenységekkel kapcsolatos riasztásra vonatkozó operatív szolgáltatást végezni.

3.9

Az EGSZB szerint a javaslatnak figyelembe kellene vennie az európai világűr-infrastruktúrák védelmét, beleértve a Space Weather nyomon követésére irányuló kiegészítő tevékenységet, az esetleges megvalósítás határidejeit és a két rendszer integrálását.

4.   Részletes megjegyzések

4.1

Az 5. cikk (2) pontja úgy rendelkezik, hogy új kapacitások építése helyett a tagállamok meglevő kapacitásait kell újra felhasználni. Az indokolás 2. pontja azonban egyértelműen kimondja, hogy a meglevő kapacitások nem elegendőek. Egyáltalán nem világos tehát, hogy milyen típusú rendszert kell részleteiben megvalósítani, és ugyanez igaz a közleményt kísérő hatásvizsgálatban felsorolt öt opcióval kapcsolatban.

4.2

Nincsenek világosan meghatározva ennek a rendszernek a technikai jellemzői. A célkitűzések elolvashatók, de azt, hogy pontosan mire vonatkoznak, a tagállamok egy későbbi megbeszélése dönti majd el.

4.3

A katonai és a polgári felhasználás közötti kapcsolat. A rendszert polgári rendszerként alakították ki. Az információk nagy része azonban katonai eredetű. Nincsenek egyértelmű követelmények vagy protokollok, amelyek arra köteleznék a katonai felet, hogy osszák meg ezeket az információkat a polgári féllel. A dokumentum ebben az esetben is a probléma későbbi meghatározásáról beszél.

4.4

A tagállamok és az EU közti kapcsolat. A javaslat kimondja, hogy valamennyi érzékelő az egyes tagállamok tulajdonában van, és ennek így is kell maradnia. Úgy tűnik, nincsenek explicit követelmények, amelyek garantálnák az adat- és információáramlás egy minimális szintjét.

4.5

A szolgáltatás meghatározása. A javaslat nem fejti ki ezt a pontot. Így tehát nem lehet felbecsülni, hogy elegendő-e a programhoz tartozó projektekhez.

4.6

2008. szeptember 26-i, Az európai űrpolitika előmozdítása című állásfoglalásában a Tanács rámutat arra, hogy elengedhetetlen egy „olyan kapacitás létrehozása, amely teljesíti az európai felhasználóknak a világűr környezete helyzetéről való általános tájékozódási lehetőségével kapcsolatos elvárásait”.

4.7

Fontos, hogy folytassák az SST és a jelenlegi SSA programok fejlesztését.

4.8

Az 1.4.4. pontban említett „eredmény- és hatásmutatók” tautologikus jellegűek, mivel operatív szempontból csak kevéssel járulnak hozzá a program hatékonyságának utólagos értékeléséhez.

4.9

Az irányítás meghatározásán túl, a rendszer operatív modellje nincs jól meghatározva.

A tagállamok részvétele nem kötelező. Mi a szolgálat működőképességéhez szükséges minimális alap?

Kelt Brüsszelben, 2013. július 10-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  Az Európai Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, az SWD(2013) 55 final sz. hatáselemzés.

(2)  Study on Capability Gaps concerning Space Situational Awareness, ONERA, 2007.

(3)  Value of a Weather-Ready Nation, 2011, NOAA.

(4)  Si veda: National Research Council. (2008), Severe Space Weather Events. Understanding Societal and Economic Impacts: A Workshop Report. Washington, DC, The National Academies Press.


12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/42


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (átdolgozás)

(COM(2013) 162 final – 2013/0089 (COD))

2013/C 327/09

Előadó: Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER

2013. április 15-én a Tanács, 2013. április 16-án pedig az Európai Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (átdolgozás)

COM(2013) 162 final – 2013/0089 (COD).

2013. április 16-án az Elnökség megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót az e tárgyhoz tartozó munkák elkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel 2013. július 10–11-i plenáris ülésén (a július 11-i ülésnapon) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Bernardo Hernández Bataller személyében főelőadót nevezett ki, és 116 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Figyelembe véve a védjegyek vitathatatlan gazdasági értékét és a belső piac működésére gyakorolt kedvező hatását, a nemzetek feletti oltalomra vonatkozó hatályos szabályozási keret nyilvánvalóan nem elégséges. Az irányelvjavaslat azonban előrelépést jelent a jelenlegi helyzethez képest, amelyet a közösségi védjegy és a nemzeti védjegyek eltérő szabályozása jellemez.

1.2

Következésképpen az EGSZB szorgalmazza a kereskedelmi védjegyek jogszerű használatához kapcsolódó szellemi tulajdonjogok védelmének megerősítését, a lehetőségek szerint támogatja a védjegyek közösségi lajstromozását, és arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy támogassa a BPHH-t az említett jogok tiszteletben tartásának felügyeletével kapcsolatos feladataiban.

1.3

Ennek értelmében az uniós jog a védjegyjogosult számára biztosítja egyrészt a védjegy jövedelemszerzés céljából történő, kizárólagos használatának jogát („ius utendi”), másrészt azt a lehetőséget, hogy megakadályozza, hogy a védjegy megkülönböztető megjelöléseinek harmadik felek általi másolása vagy jogellenes kisajátítása csorbítsa annak kiaknázását („ius prohibendi”). Az EGSZB kéri, hogy a szerzői jogi kalózkodással szemben, amely az európai vállalkozások versenyképességének csökkenését okozza, az Európai Bizottság fogadjon el megelőző és a károkat megszüntető intézkedéseket.

1.4

A hatályos közösségi szabályozás azonban nem állapítja meg pontosan azokat a feltételeket, amelyek alapján a védjegyjogosult megfelelően felléphet az említett tevékenységek megakadályozása érdekében.

1.5

Általánosságban tehát a harmonizációs folyamat során a következő években egységesíteni kellene a védjegyjogot és el kellene fogadni egy uniós védjegyszabályzatot, amely többek között rendelkezne egy rugalmas, egységes és gazdaságos eljárás létrehozásáról, amely az érdekeltek számára elősegítené a kereskedelmi védjegyek önkéntes lajstromozását, megszüntetve ezzel a jogszabályok jelenlegi különbözőségeit.

1.6

Az EGSZB-re aktív szerepnek kellene hárulnia a szellemi tulajdonra vonatkozó valamennyi jogszabály elfogadásának jogalkotási eljárásában, ezért sajnálja, hogy a közösségi keretről szóló rendelet módosítására irányuló javaslatról nem kérték ki a véleményét.

1.7

Az EGSZB reméli, hogy a jövőben lesz egy olyan rendszer, amely biztosítja a védjegyek egységes védelmét a vállalatok és a fogyasztók számára.

2.   Bevezetés

2.1

A védjegyjogot nemzetközi szinten az ipari tulajdon oltalmára létesült, 1883. március 20-án Párizsban aláírt, legutóbb 1967. július 14-én Stockholmban felülvizsgált, majd 1979. szeptember 28-án módosított Párizsi Uniós Egyezmény (1) (a továbbiakban: párizsi egyezmény) szabályozza.

2.2

A párizsi egyezmény 19. cikke értelmében az egyezmény hatálya alá tartozó felek fenntartják maguknak a jogot, hogy az ipari tulajdonra vonatkozó egyedi, különálló megállapodásokat kössenek egymással.

2.3

E rendelkezés szolgált alapul a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, az 1957. június 15-i nizzai diplomáciai konferencián kötött, legutóbb Genfben 1977. május 13-án felülvizsgált és 1979. szeptember 28-án módosított Nizzai Megállapodás (2) elfogadásához. A nizzai osztályozást egy szakértői bizottság ötévente felülvizsgálja.

2.4

A Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) adatbázisa szerint az Unió tagállamai közül csak a Ciprusi Köztársaság és a Máltai Köztársaság nem részese a Nizzai Megállapodásnak, a nizzai osztályozást azonban mindkét ország alkalmazza.

2.5

A védjegyoltalom lényegét tekintve területi jellegű. Ez annak tulajdonítható, hogy a védjegy valójában olyan tulajdonjog, amely valamely megjelölést véd egy meghatározott területen.

2.5.1

Az elsődleges uniós jog szintjén a szellemi tulajdonjog védelmére az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (2) bekezdése utal.

2.5.2

Továbbá az EUMSZ 118. cikke megállapítja, hogy a belső piac létrehozása, illetve működése keretében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket fogad el az Unión belüli egységes szellemi és ipari tulajdonjogok oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására, valamint egy uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszer megteremtésére.

2.6

Az Európai Unióban egymás mellett létezik a nemzeti védjegy és a közösségi védjegy oltalma. A nemzeti védjegy jogosultja az adott védjegyhez fűződő jogokat annak a tagállamnak a területén gyakorolhatja, amelynek nemzeti jogszabályai alapján a védjegy oltalmat élvez. A közösségi védjegy jogosultja ugyanezt a 27 tagállam területén teheti meg, mivel a védjegy ezen a területen hatályos.

2.7

A tagállamok védjegyekre vonatkozó jogszabályait részben összehangolta az 1988. december 21-i 89/104/EGK tanácsi irányelv (későbbi kodifikált változata a 2008/95/EK irányelv).

2.8

A nemzeti védjegyrendszerekkel párhuzamosan és azokhoz kapcsolódva a közösségi védjegyről szóló 1993. december 20-i 40/94/EK rendelet (kodifikált változata a 207/2009/EK rendelet) önálló rendszert hozott létre az EU egész területére kiterjedő hatályú egységes jogok lajstromozására. A fenti összefüggésben létrehozták a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (BPHH), amely a közösségi védjegyek lajstromozásáért és kezeléséért felelős.

2.9

Az Európai Bizottság kezdeményezésére az utóbbi években a szellemi tulajdonról szóló nyilvános viták zajlottak – ezeken az EGSZB is részt vett –, majd az Európai Bizottság 2011-ben bejelentette az európai védjegyrendszer felülvizsgálatát, amelynek célja a rendszer uniós és nemzeti szintű korszerűsítése a hatékonyság, az eredményesség és összességében a következetesség javítása révén.

2.10

A hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás elleni küzdelemre irányuló átfogó európai tervről szóló 2008. szeptember 25-i állásfoglalásában a Tanács kérte az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló 2003. július 22-i 1383/2003/EK rendelet (3) felülvizsgálatát. Az EGSZB reméli, hogy a szellemi tulajdonjogok vámhatóságok általi érvényesítésének erősítése és a megfelelő jogbiztonság szavatolása érdekében sor kerül a jogi keret fejlesztésére.

2.11

Az európai védjegyrendszer a nemzeti és az uniós szintű védjegyoltalom együttes fennállásának és kiegészítő jellegének elvére épül.

2.12

A közösségi védjegyről szóló rendelet olyan átfogó rendszert biztosít, amely az anyagi és eljárási jog valamennyi kérdésével foglalkozik. Az irányelvben előírt jogalkotási közelítés jelenlegi szintje azonban csak az anyagi jog kiválasztott rendelkezéseire korlátozódik, ezért a javaslat arra irányul, hogy az anyagi jogi szabályok lényegükben legyenek hasonlóak, és legalább a fontosabb eljárási rendelkezések legyenek egymással összeegyeztethetők.

2.13

A javaslat célkitűzése az innováció és a gazdasági növekedés ösztönzése azáltal, hogy a védjegy-lajstromozási rendszereket EU-szerte hozzáférhetőbbé és hatékonyabbá tesszük a vállalkozások számára: csökkentjük a költségeit és az összetettségét, felgyorsítjuk a működését, növeljük a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot.

2.14

Az átdolgozásra irányuló kezdeményezést az alábbi célkitűzések vezérlik:

az irányelv meglévő rendelkezéseinek korszerűsítése és fejlesztése az elavult rendelkezések módosításával, a jogbiztonság növelése, valamint a védjegy-jogosultságok alkalmazási körének és korlátozásainak egyértelműsítése;

a védjegyről szóló nemzeti jogszabályok és eljárások nagyobb fokú közelítése a célból, hogy azok következetesebbek legyenek a közösségi rendszerrel, éspedig

a)

további anyagi jogi rendelkezések hozzáadásával,

b)

a fő eljárási szabályok irányelvbe történő bevezetésével, a rendeletben foglaltaknak megfelelően, ideértve azokat, amelyek esetében a jelenlegi eltérések fontos problémákat okoznak a felhasználók szemszögéből, és ahol az ilyen közelítés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy harmonizált, egymást kiegészítő részekből álló védjegyoltalmi rendszert hozzunk létre Európában, továbbá

a tagállami hivatalok és a BPHH közötti együttműködés megkönnyítésével a gyakorlatok konvergenciájának és a közös eszközök kifejlesztésének előmozdítása céljából, megteremtve ezen együttműködés jogalapját.

2.15

Az irányelvjavaslat egyrészről korszerűsíti és fejleszti a következőkre vonatkozó hatályos rendelkezéseket:

a védjegy meghatározása, amely lehetőséget teremt az elegendő garanciát biztosító technológiai eszközökkel ábrázolt védjegyek lajstromozására;

a védjegyoltalom tartalma a 10. és 11. cikk szerint, ezen belül a korábbi jogok sérelme nélkül biztosított jogok, a kettős azonosság esetei, kereskedelmi név vagy cégnév használata, használat összehasonlító reklám során, szállítmányok kereskedelmi beszállítóktól, a vámterületre behozott áruk és az előkészítő tevékenységek, továbbá a védjegyoltalom korlátai.

2.16

Másrészről a javaslat az anyagi jogi szabályok nagyobb fokú közelítését célozza a földrajzi jelzések és a hagyományos kifejezések oltalma és a jó hírnévvel rendelkező védjegyek oltalma révén, kiemelve, hogy a védjegyoltalom tulajdon tárgya lehet, mivel például dologi jogi átruházás tárgyát képezheti, továbbá az együttes védjegy szabályozása révén.

2.17

A fontosabb eljárási szabályok közelítése tekintetében a javaslat a következőket tárgyalja: az áruk és szolgáltatások megnevezése és osztályozása, a hivatalból történő vizsgálat, díjak, felszólalási eljárás, használat hiánya mint védelem felszólalási eljárásokban, a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása vagy a védjegy törlése iránti eljárás és a használat hiánya mint védelem a törlésre irányuló keresetekben.

2.18

A javaslat mindemellett a hivatalok közötti együttműködés megkönnyítését célozza: a rendelet felülvizsgálatának összefüggésében javasolt együttműködés jogi keretének kiegészítéseként az 52. cikk jogalapot biztosít a BPHH és a tagállamok szellemitulajdon-joggal foglalkozó hivatalai közötti együttműködés megkönnyítéséhez.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság irányelvjavaslatát, amely a kiélezett versennyel, valamint a lassuló európai gazdasági növekedéssel jellemzett globális gazdasági környezetben különösen időszerű.

3.1.1

A védjegy ebben az összefüggésben hozzájárul egyfelől a vállalkozások üzleti értékének növeléséhez és az ügyfélhűség megteremtéséhez, másfelől a fogyasztók védelméhez.

3.1.2

Ez utóbbi szempont több okból is különös jelentőséggel bír:

először is mivel a védjegyoltalom csökkenti a fogyasztók keresési költségeit;

másodsorban mivel a fogyasztók számára változatlan minőségi színvonalat biztosít, arra kötelezve a termelőt, hogy ügyeljen a termék vagy a szolgáltatás tartalmára;

harmadsorban pedig mivel megköveteli a fejlesztésbe és az innovációba irányuló beruházások végrehajtását, ez pedig megerősíti a fogyasztói bizalmat.

3.2

Az irányelvjavaslat jelentősen javítja a tagállamok jelenlegi jogszabályi keretét, a következő három elem révén:

a védjegy-lajstromozási rendszerek egyszerűsítése EU-szerte, ebből következően a költségek csökkenése és az eljárások felgyorsulása;

az egymást jobban kiegészítő vonatkozó nemzeti és nemzetek feletti szabályokból és az illetékes hatóságok közötti koordinációból származó jogbiztonság; és végül

a szellemi tulajdon magasabb szintű védelme, amit elsősorban a tranzitárukra vonatkozó rendszer egyértelműbbé tétele, új lajstromozási kritériumok, például a hangmegjelölések bevezetése, továbbá többek között a földrajzi jelzések oltalmára vagy a nem közösségi nyelvek védelmére vonatkozó bizonyos pontosítások biztosítanak.

3.3

A javaslat ezenkívül a gazdasági, kereskedelmi és jogi környezet fejlődését figyelembe véve olyan újdonságokat is tartalmaz, mint a védjegy olyan meghatározása, amely lehetővé teszi annak nem grafikai ábrázolását, egyszersmind pontosabb azonosítását, mivel lehetőséget teremt az elegendő garanciát biztosító technológiai eszközökkel megjelenített védjegyek lajstromozására.

3.4

Üdvözlendő, hogy a javaslat el kívánja érni az anyagi jogi szabályok nagyobb fokú közelítését, így biztosítani kívánja a földrajzi jelzések, a hagyományos kifejezések és a jó hírnévvel rendelkező védjegyek oltalmát, valamint a védjegyoltalom tulajdontárgyaként történő kezelését, mint például az átruházás vagy a kereskedelmi kiaknázás kulcsfontosságú vonatkozásai esetében. Az együttes védjegyek és a hitelesítési jegyek fogalmának az irányelvjavaslatba való felvétele mind a vállalkozások, mind a fogyasztók szempontjából nagy jelentőséggel bír.

3.5

Végül az EGSZB üdvözli a fontosabb eljárási szabályok közelítését, mivel így közös szabályok jönnek létre az áruk és szolgáltatások megnevezése és osztályozása terén – a Bíróság által meghatározott elvek szerint –, valamint a hivatalból történő vizsgálat, a felszólalási eljárások és a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása vagy a védjegy törlése iránti eljárás terén.

3.6

Az EGSZB üdvözli továbbá, hogy az irányelvjavaslat kidolgozása nagyfokú nyilvánosság mellett és a civil társadalom érintett szegmenseinek részvételével zajlott.

3.7

Mindazonáltal a vizsgált javaslat tárgyát és tartalmát illetően meg kell fogalmazni bizonyos észrevételt, nem érintve mindazt, amiről a hatályos 207/2009/EK rendelet módosítására irányuló javaslat esetleg rendelkezik, mely rendelet önálló rendszert hozott létre az egységes jogok lajstromozására, és az irányelvjavaslattal együtt egy jogalkotási csomagot képez.

3.8

Ennek értelmében az EGSZB megütközésének ad hangot, hogy a közösségi védjegyről szóló, fent idézett rendelet módosítására irányuló 2013. március 27-i javaslattal (COM (2013) 161 final) kapcsolatban nem került sor tanácsadó véleményének kikérésére.

3.9

Tekintettel arra, hogy a szóban forgó jogi aktus közvetlen hatással van a belső piac működésére (EUMSZ 118. cikk) és befolyásolja a fogyasztóvédelem szintjét (EUMSZ 169. cikk), a Szerződések azon rendelkezéseinek kontextuális és koherens értelmezése szerint, amelyek az EGSZB-t az említett területeken kifejezetten tanácsadói hatáskörrel ruházzák fel, az EGSZB-nek szükségszerűen részt kell vennie az említett jogi aktus elfogadására irányuló jogalkotási eljárásban.

3.10

Ezzel összefüggésben az uniós jog a védjegyjogosult számára biztosítja egyrészt a védjegy jövedelemszerzés céljából történő kizárólagos használatának jogát („ius utendi”), másrészt azt a lehetőséget, hogy megakadályozza, hogy a védjegy megkülönböztető megjelöléseinek harmadik felek általi másolása vagy jogellenes kisajátítása csorbítsa annak kiaknázását („ius prohibendi”) (a 207/2009/EK rendelet 9. cikke).

3.11

A hatályos közösségi szabályozás azonban nem állapítja meg pontosan azokat a feltételeket, amelyek alapján a védjegyjogosult megfelelően felléphet az említett tevékenységek megakadályozása érdekében.

3.11.1

Noha az irányelvjavaslat jelentősen bővíti azon esetek számát, amelyekben a védjegyjogosult harmadik felek számára megtilthatja a használatot (10. cikk), és e tekintetben még egy új rendelkezést is hoz, ez pedig a jogosult jogainak megsértése kiszerelés, csomagolás vagy egyéb eszköz használata révén (11. cikk), továbbá megtiltja a védjegynek a jogosult ügynöke vagy képviselője általi jogellenes használatát (13. cikk), a jog hatályának pontos meghatározása az érintett által kezdeményezett bírósági eljárás esetén az illetékes bíró mérlegelési jogkörébe tartozik.

3.11.2

Az egyes bírói szervek megítélésétől függ tehát annak megállapítása, hogy fennáll-e az összetéveszthetőségnek vagy az oltalom alatt álló védjegy harmadik fél részéről történő jogellenes kisajátításának kockázata, és amennyiben ezek fennállnak, a benyújtott kereset függvényében az adott bírói szerv határozza meg a jogosultat megillető kártalanítást.

3.11.3

Az irányelvjavaslat ebből következően nem biztosítja sem a védjegyjogosultak jogainak egységes védelmét, sem a fogyasztók jogainak egységes védelmét, amennyiben ezek egy kereskedelmi védjegy jogellenes vagy csalárd használata miatt esetleg kárt szenvednek.

3.12

A védjegyjogosult jogainak védelmét biztosító nemzetek feletti rendszer és belső rendszerek egymást kiegészítő jellege következésképpen nyilvánvaló kockázatot hordoz magában arra nézve, hogy az említett védelem az irányelvjavaslat célkitűzéseinek megfelelően a lehető leghatékonyabb és leggyorsabb-e.

3.12.1

Így például nem biztosított a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelv – az alábbi albekezdésekben foglaltakat biztosító intézkedésekre vonatkozó – rendelkezéseinek helytelen átültetéséből származó belső eltérések kiküszöbölése:

jogsértés megszüntetésére irányuló eljárás, ezen belül az áruk és az előállításukhoz felhasznált eszközök esetleges megsemmisítése vagy kényszerítő bírság kiszabása;

kártérítési eljárás vagy az ügyben hozott ítélet közzétételének lehetősége.

3.12.2

Ez a jogbizonytalanság még súlyosabb, ha a jogosult jogainak megsértésével kapcsolatos azon eseteket tekintjük, amelyek több tagállamban előfordultak.

3.13

Annál is inkább, mivel maga az irányelvjavaslat is említ olyan körülményt, amely növeli az említett védelem bonyolultságát.

3.13.1

Így például a 4. cikk harmadik bekezdése (kizáró, illetve törlési okok) megállapítja, hogy „a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra”, és hogy „bármelyik tagállam azt is előírhatja, hogy az ilyen megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban”.

3.14

Mivel a BPHH szerint a használatra vonatkozó szándék hiánya nem tartozik a rosszhiszeműség fogalmi körébe, milyen hatóság állapít meg egységes kritériumokat annak érdekében, hogy az illetékes értékelő testületek mérlegelhessék, hogy fennállnak-e a rosszhiszemű eljárást feltételező más okok?

3.15

Ez a szabályozási hiányosság paradox, ha összevetjük az irányelvjavaslat 10. cikkének ötödik bekezdése szerinti rendelkezéssel, amely a jogosultat lajstromozott védjeggyel erősíti meg annak megelőzése érdekében, hogy harmadik felek a Vámunión kívüli területekről származó, szabad forgalomba nem bocsátott termékeket hozzanak be az Unió területére. A javaslat tehát itt nem követi a Bíróság tranzitárukra vonatkozó hatályos ítélkezési gyakorlatát (a C-446/09. sz. Philips-ügy és a C-495/09. sz. Nokia-ügy), és érvénytelenít minden, a kérdéses harmadik felek esetleges jóhiszeműségre vonatkozó feltevést vagy bizonyítékot (4).

3.16

Másfelől az ilyenfajta tiltott kereskedelmi gyakorlatok megelőzését és visszaszorítását nagymértékben elősegítené, ha az irányelvjavaslat az Európai Bizottságot – kifejezett jogalap megteremtésével – feljogosítaná arra, hogy fokozza fellépését és ennek érdekében együttműködjön azon harmadik országok hatóságaival, amelyek vállalkozásai széles körben és rendszeresen folytatják e gyakorlatokat.

3.17

Szintén nem elégséges az irányelvjavaslat 45. cikke első bekezdésének rendelkezése, amely általános jelleggel kimondja, hogy „a tagállamok hatékony és gyorsított közigazgatási eljárást írnak elő hivatalaik számára a védjegy lajstromozásával szemben az 5. cikkben említett okokon alapuló felszólalás iránti kérelemre vonatkozóan”. Konkrétabban meg kellene határozni az említett eljárás jellegét, valamint előírásszerűen ki kellene jelölni azt az ésszerű határidőt, amelyen belül az illetékes nemzeti hatóságoknak el kell járniuk, összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (A megfelelő ügyintézéshez való jog) (1) bekezdésében foglaltakkal.

3.18

Hasonlóképpen, a védjegyjogosultak nemzetek feletti védelmének lényegéhez tartozó hatékonysági és kiszámíthatósági okok szükségessé teszik az irányelvjavaslat egyéb rendelkezései, így a 44. és az 52. cikk tartalmának felülvizsgálatát. A 44. cikk vonatkozásában, amely a védjegybejelentésben szereplő, és így a védjegy-bejelentési díjjal fedezett első áruosztályon túl minden további bejelentett vagy megújított áruosztály tekintetében kiegészítő díj kiszabását írja elő, rögzíteni kellene az említett díjszabás maximális mértékét.

3.19

Másrészt, az 52. cikkel összefüggésben, amely előírja, hogy a tagállamok és a BPHH együttműködjenek egymással a célból, hogy előmozdítsák a gyakorlatok és eszközök konvergenciáját, valamint koherens eredményeket mutassanak fel a védjegyek vizsgálata és lajstromozása terén, egy egyedi rendelkezést kellene megalkotni, amely az EUMSZ 291. cikkének (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban végrehajtási hatásköröket ruházna az Európai Bizottságra egy kötelező „Magatartási kódex” elfogadása érdekében.

3.20

A BPHH és az egyes nemzeti hivatalok közötti együttműködést az EUMSZ 197. cikkével összhangban közös érdekű ügynek kell tekinteni. E tekintetben különösen hasznos lenne elősegíteni az információk és a tisztviselők cseréjét, valamint támogatni a különböző képzési programokat, biztosítva az ehhez szükséges közcélú költségvetési juttatásokat.

3.21

Általánosságban tehát, a harmonizációs folyamat során a következő években egységesíteni kellene a védjegyjogot, és el kellene fogadni egy uniós védjegyszabályzatot, amely többek között rendelkezne egy rugalmas, egységes és gazdaságos eljárás létrehozásáról, amely az érdekeltek számára elősegítené a kereskedelmi védjegyek önkéntes lajstromozását.

Kelt Brüsszelben, 2013. július 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  Az Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 828. kötet, 11851. sz..

(2)  Az Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 818. kötet, I-11849. sz.

(3)  HL L 196., 2003.8.2., 7. o.

(4)  Az irányelvjavaslat 10. cikkének ötödik bekezdése kimondja: „A lajstromozott védjegy jogosultja megakadályozhatja továbbá, hogy harmadik felek kereskedelmi tevékenység keretében harmadik országokból – szabad forgalomba bocsátás nélkül – olyan árukat hozzanak be a védjegy lajstromozásának helye szerinti tagállam vámterületére, amelyeken – ideértve csomagolásukat is – engedély nélkül szerepel az adott áru vonatkozásában lajstromba vett védjeggyel megegyező védjegy, vagy amelyet lényegében nem lehet megkülönböztetni az említett védjegytől.” Röviden összefoglalva az EU-n kívül előállított termékek hamisítása elleni határozott mechanizmus létrehozásáról van szó, nem téve lehetővé, hogy az érintettek vonatkozásában fennálljon az a jogi vélelem, amely szerint a tranzitáruk nem lépnek be az EU vámterületére.


12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/47


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalatok és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról

(COM(2013) 207 final – 2013/0110 (COD))

2013/C 327/10

Előadó: Evelyne PICHENOT

2013. május 2-án a Tanács, majd 2013. május 21-én az Európai Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 50. cikkének (1) bekezdése alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalatok és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról

COM(2013) 207 final – 2013/0110 (COD)

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2013. június 27-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 10–11-én tartott, 491. plenáris ülésén (a 2013. július 11-i ülésnapon) 95 szavazattal 31 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Összegzés

1.1

Az EGSZB kedvezően fogadja az Európai Bizottságnak a számviteli irányelvek módosítására vonatkozó javaslatait, mind a nem pénzügyi adatok közzététele, mind pedig az irányító szervezetekben való képviselet sokfélesége kapcsán. E korlátozott módosítások részét képezik az EU vállalatirányítási kerete javításának (1).

1.2

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy vegye számításba a fenti módosítások alapján elért egyensúlyt, amely módosítások növelik az átláthatóságot környezeti, szociális, társadalmi és irányítási (ESG) szempontból. Az Európai Bizottság javaslata rugalmas eszközt jelent, amely alkalmas a kommunikáció javítására a részvényesek, a befektetők, a munkavállalók és az egyéb érdekelt felek tekintetében. A javaslat csak a nagyvállalatokra irányul annak elkerülése céljából, hogy további követelményeket vezessünk be a kisebb vállalkozásokkal szemben.

2.   Ajánlások

2.1

Az EGSZB elismeri, hogy az alábbi elemek kiegyensúlyozott ötvözése lehetővé teszi nem pénzügyi információk nyújtását a részvényesek számára a Közgyűlésen, és tájékoztatja a nagyvállalatok érdekelt feleit. Ez az együttes megfelel az említett átláthatósági és koherenciára vonatkozó célkitűzéseknek.

Alapvetően fontos nem pénzügyi információk részét képezik az éves üzleti jelentésnek;

ezek az adatok elsősorban környezeti, társadalmi és személyzeti, valamint emberi jogi és korrupcióellenes kérdésekkel kapcsolatosak;

ezek az információk a vállalatok által a tárgyban követett politikákra, ezek eredményeire, valamint az e kérdésekhez kapcsolódó kockázatokra és bizonytalanságokra, továbbá arra a módra vonatkoznak, ahogyan a vállalat ezeket kezeli;

az eszköz valamennyi, a jelenlegi számviteli irányelvek hatálya alá tartozó tőketársaságra érvényes;

alkalmazási feltételét az alábbi küszöbértékek képezik: a több mint 500 főt foglalkoztató vállalatok, amelyek teljes mérlege meghaladja a 20 millió eurót, vagy amelyek forgalma nagyobb, mint 40 millió euró, ami mentesíti a kkv-ket a fenti kötelezettség alól;

a vállalatok támaszkodhatnak tagállami, uniós vagy egyéb nemzetközi keretekre is, amelyek alapelveket és/vagy mutatókat határoznak meg, valamint irányelveket a jelentések készítéséhez;

a vállalatok előnyben részesítik a számukra fontos információkat;

az „alkalmazkodj vagy magyarázkodj“ módszer alkalmazása beszámolási kötelezettséggel jár, ugyanakkor bizonyos mozgásteret hagy a vállalatnak arra az esetre, ha az információhiány szerinte indokolható;

az eszköz rugalmassága lehetővé teszi, hogy ne nőjenek az adminisztratív terhek, különösen annak lehetősége révén, hogy továbbra is külön jelentés készüljön, amely ugyanazoknak a követelményeknek felel meg, és szerves részét képezi az üzleti jelentésnek.

2.2

Az EGSZB úgy véli a fenti egyensúlyhiány kapcsán, hogy megfelelő időben történne a számviteli irányelveket módosító irányelvjavaslat elfogadása:

olyan időszakban, amikor a civil társadalmak egyre több figyelmet fordítanak a vállalatok által a közösségre gyakorolt hatásokra, amikor fokozott átláthatóságot követelnek az államoktól és az üzleti köröktől, és amikor fejlődik a társadalmilag felelős befektetés (2);

olyan környezetben, ahol a tagállamok nem pénzügyi területre vonatkozó jogszabályai és ajánlásai továbbra is sokfélék, de közelednek egymáshoz. Az elmúlt évtizedben felülvizsgálatra kerültek többek között az OECD és az ILO nemzetközi előírásai, létrehozták az ISO 26000-es nemzetközi szabványt, és finomították a nem pénzügyi beszámolók készítéséhez szükséges eszközöket, így a Globális Jelentéstételi Kezdeményezés (GRI), az Európai Befektetéselemzők Egyesületeinek Nemzetközi Szövetsége (EFFAS), a hitelminősítő intézetek, a társadalmi elemző szervek, az ágazati referencia-útmutatók eszközeit;

amikor a pénzügyi, gazdasági, szociális és környezeti válságokból levont tanulságok fokozott átláthatóságot tesznek szükségessé (3) a befektetések, az adózás és a korrupció ellenes küzdelem terén, úgy európai, mint nemzetközi szinten, elsősorban a kitermelő iparágakban;

amikor olyan eszközök állnak rendelkezésre a termelőtevékenységek környezeti hatásának mérésére, mint a termékéletciklus-elemzés, az ökológiai lábnyom felbecslése és a negatív externáliák költségének kiszámítása;

és amikor egyes vállalatok azáltal válaszolnak a felelős fogyasztók aggodalmaira, hogy fenntarthatóbb árukat és szolgáltatásokat kínálnak, elkerülve például a programozott elavulást és előnyben részesítve a méltányos kereskedelmet.

2.3

Az EGSZB üdvözli, hogy a számviteli irányelvek fenti módosításai új távlatokat nyitnak, mivel:

többnyire belefoglalják a gazdasági, társadalmi és irányítási kérdéseket a vállalat stratégiájába és kommunikációjába;

kiemelik a részvényesek közgyűlésének szerepét és a felelős befektetés alapelveit;

garanciákat és rugalmasságot kínálnak, amelyek lehetővé teszik minden, a vállalatok társadalmi felelősségvállalását (CSR) a fenntartható fejlődés mikroökonómiai vetületeként felfogó vállalkozás számára azt, hogy elkötelezze magát e fejlődési út mellett;

olyan új prezentációs és döntési módot vezetnek be a vállalati stratégiában, amely hosszú távon előnyös, és megszilárdítja a kapcsolatokat a leányvállalatok és az anyacég között.

2.4

Az EGSZB felhívja az Európai Parlament és a Tanács figyelmét az alábbi ajánlásokra:

a vállalkozásoknak ismertetniük kell tevékenységeik társadalomra gyakorolt pozitív és negatív hatásait;

a vállalatoknak meg kell említeniük jelentéseikben, hogy a munkavállalói képviselők jelen vannak-e a vállalati bizottságokban;

a munkavállalókat képviselő szervezeteket tájékoztatni kellene és konzultációt kellene velük folytatni az üzleti jelentés kidolgozásakor;

a jelentés gazdasági, társadalmi és irányítási részéhez a szaktudást az ilyen – főként társadalmi és környezeti – területeken kompetens személyeknek kellene nyújtaniuk;

a megbízást adó vállalatoknak tájékoztatniuk kellene ellátási vagy értékláncukkal való kapcsolatukról, elsősorban a munkajog és az emberi jogok tekintetében;

az irányelv hatálya alá nem tartozó vállalatoknak önként kellene a fenti átláthatósági törekvést átvenniük, üzletvitelük módjának javítása érdekében;

a tagállamoknak be kellene építeniük nem pénzügyi beszámolóik minőségét a vállalatok társadalmi felelősségvállalására irányuló nemzeti stratégiáikba;

az átültetés keretében az ezt helyénvalónak ítélő tagállamoknak le kellene szállítaniuk a teljesítendő küszöbértéket, hogy jelentős számú tagállami vállalat legyen érintett;

az Európai Bizottságot fel kellene arra kérni, hogy kezdeményezzen, illetve ösztönözzön egy olyan folyamatot, amelyben „a sok különböző érintett“ mind részt vesz (4) annak érdekében, hogy jobban meghatározzák a vezérelveket és a referencianormákat, amelyek elősegítik az összehasonlíthatóságot és hosszabb távon a harmonizációt;

saját, a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos támogatási és figyelemfelhívási politikáiban, amelyek a 2011. októberi közleményében szerepelnek, az Európai Bizottságnak azt kellene javasolnia az érintett vállalkozásoknak, hogy alkalmazzák irányadóként azokat a nemzetközi referenciakritériumokat a nem pénzügyi információk közzététele esetén, amelyek a leginkább összhangban vannak a társadalmi felelősségvállalás újabb definíciójával.

2.5

Az EGSZB helyesli a negyedik irányelv javasolt módosítását a vállalat által irányítási szervezeteinek összetételére vonatkozóan követett sokféleségi politikáról való tájékoztatási kötelezettséget illetően.

2.6

Aláhúzza, hogy nem csak az igazgatótanácsok érintettek, és ezért hasznos lenne a tanácsadó bizottságokra és főként az ellenőrző bizottságra kiterjeszteni a sokféleségi politika hatályát.

2.7

Emlékeztet arra, hogy a tagállamok többségében nem valósulnak meg a nők tanácsadó bizottságokban való képviseletével kapcsolatos törekvések (5).

2.8

Úgy véli, hogy be kellene venni a sokféleség kritériumai közé a munka világából származó alkalmazottak részvételét, elsősorban a szakszervezetek által felhatalmazott európai üzemi tanács tekintetében.

2.9

Az EGSZB végül azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság kísérje a felülvizsgálatot egy, a már létező nemzeti jogszabályokra vonatkozó regresszióellenes intézkedéssel, valamint az irányelv életbelépését követő öt éven belül készítsen értékelést arról, hogy a számviteli irányelveket érintő módosítások hogyan hatnak a vállalkozások nem pénzügyi információk közzétételére vonatkozó gyakorlataira.

3.   Háttér

3.1

A számviteli irányelvek módosítására vonatkozó fenti javaslat a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról 2001-ben kiadott (6) – és a 2006-os közleménnyel kiegészített (7) – zöld könyv óta tett erőfeszítéseket követi, és megfelel a 2011. évi kommunikációs munkatervben (8) bejelentett kötelezettségvállalásoknak. E módosítás a hatástanulmány következtetései alapján vált szükségessé, amelyek megmutatták a vállalatok által közzétett és nagymértékben a nyilvános konzultáció hozzájárulásaiból eredő nem pénzügyi információk eredményességének korlátait. Az információk nem azonos minőségűek. Mellesleg a vállalatok száma sem elégséges.

3.2

A vállalatok társadalmi és környezeti átláthatóságának fokozását 2011 áprilisában jelentette be az Európai Bizottság az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló közleményében.

3.3

Az EGSZB már 2005-ben, a vizsgálathoz és méréshez szükséges eszközökről szóló véleményétől (9) kezdődően figyelembe vette az éves beszámolókról szóló negyedik irányelvet, amely rendelkezést tartalmaz a nem pénzügyi információk kapcsán, lehetőséget nyújtva a vállalatoknak arra, hogy tevékenységük társadalmi és környezeti vonatkozásairól bizonyos adatokat közzétegyenek. 2012-ben az EGSZB támogatta az Európai Bizottságot abbéli céljában, hogy növelje a sokféleséget az igazgatótanácsokban. A vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkozó közleményről szóló 2012-es véleményében (10) az EGSZB felhívta a figyelmet arra, hogy támogatja a nem pénzügyi információkat tartalmazó jelentés kötelező jellegét.

3.4

Az Egyesült Királyság volt az első olyan tagállam, amely 1992-től kódexet tett közzé a vállalatirányításra vonatkozóan (az ún. Cadbury-kódexet) (11), amelyben bevezetésre került az „alkalmazkodj vagy magyarázkodj” módszer. Más tagállamok, nevezetesen Németország és Dánia, különböző módokon átvették ezt a rendelkezést. A módszer rugalmassága lehetővé teszi, hogy bizonyos kényes területeken, amilyen a korrupció elleni küzdelem, ahol a hatékonyság diszkréciót, sőt bizalmas kezelést igényelhet, jogszerűen vissza lehessen tartani információkat.

3.5

Több tagállam, köztük Franciaország, Hollandia, az Egyesült Királyság, Svédország és Spanyolország az elmúlt évtizedben jogszabályokat fogadott el, amelyek az európai normák harmonizációjának céljával nemzeti jelentéstételi keretet szeretnének megteremteni.

3.6

Az ír elnökség alatt európai megállapodást fogadtak el a bányaipari ágazat átláthatóságával kapcsolatban, amely módosította a számviteli irányelvet. Az irányelv azóta előírja az (országonkénti és projektenkénti) átláthatóságot a bányaipari és erdészeti ágazatban tevékenykedő európai vállalkozásoktól kiinduló pénzmozgások összességére, amelyek e vállalatok működési országai felé irányulnak.

3.7

2013. februári állásfoglalásában (12), az Európai Parlament elismerte annak fontosságát, hogy a vállalkozások információkat tegyenek közzé a fenntarthatóságról, illetve a társadalmi és környezeti tényezőkről a fenntarthatósággal kapcsolatos kockázatok számbavétele, valamint a befektetők és a fogyasztók bizalmának növelése céljából. Az Európai Parlament arra kérte az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a vállalkozások nem pénzügyi információinak publikálásával kapcsolatban.

3.8

A válság idején, amikor az európai közvélemény etikusabb magatartásra szólítja fel a vállalkozásokat, a vállalatok társadalmi felelősségvállalási (CSR) gyakorlatai elismerten olyan tényezők, amelyek hozzájárulhatnak az Európai Unió kereskedelmi és fejlesztési politikájához, valamint az Európa 2020 stratégia végrehajtásához. E felelősségvállalás elősegíti a szociális és a civil (társadalmi) párbeszédet. A valósággal való jobb szembenézéshez is hozzájárul a teljes beszállítói láncban. Az olyan események, mint a bangladesi Rana Plaza épületének katasztrófája arra emlékeztetnek, hogy figyelmet kell fordítani a megrendelők felelősségére.

Kelt Brüsszelben, 2013. július 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  HL C 24., 2012.1.28., 91. o.

(2)  HL C 21, 2011.1.21., 33. o.

(3)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „Európai társasági jog és vállalatirányítás” (a Hivatalos Lapban még nem jelent meg).

(4)  HL C 161., 2013.6.6., 35. o.

(5)  HL C 133., 2013.5.9., 68. o.

(6)  COM(2001) 366 final.

(7)  COM(2006) 136 final és HL C 286., 2005.11.17., 12. o.

(8)  COM(2011) 681 final és HL C 229., 2012.7.31., 77. o.

(9)  HL C 286., 2005,11.17., 12. o.

(10)  HL C 229., 2012, 7.31., 77. o.

(11)  „The financial aspects of corporate governance“1992.12.01.

(12)  2012/2098 (INI) sz. állásfoglalás, előadó: Raffaele BALDASSARRE.


MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez

Az alábbi módosító indítványt, amely a leadott szavazatok több mint egynegyedét kapta meg, a vita során elutasították (az eljárási szabályzat 54. cikkének (3) bekezdése):

A CES3548-2013_00_00_TRA_AS jelzésű vélemény teljes szövege az alábbiakkal helyettesítendő.

1.   Általános észrevételek

1.1

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az irányelvre vonatkozó javaslat (különösen a „sokféleségi politikával” kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség) fölösleges, mivel véleménye szerint újabb európai szintű jogalkotási rendelkezések elfogadása ezen a területen nem jár haszonnal. Az EGSZB általában véve nem lát semmiféle alapvető hozzáadott értéket az irányelvben a hatályos rendelkezésekhez képest. Éppen ellenkezőleg: attól tart, hogy az végeredményben csak növeli az adminisztratív terheket.

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy az átláthatóság a modern vállalatirányítás szerves részét képezi. Az európai vállalkozások bizonyították, hogy a hatályos jogszabályok értelmében megfelelően átláthatóak. Európában a szociális felelősség a vállalatok hatáskörébe tartozik, stratégiájuk részét képezi és önkéntes alapon teljesül. Az európai vállalkozások még válság idején sem csökkentették átláthatóságuk és felelősségvállalásuk szintjét.

1.3

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy egyes érdekcsoportok, valamint a közvélemény szükségét látja a vállalati politikák átláthatóbbá tételének – különösen a szociális és környezetvédelmi információk közzététele kapcsán, illetve amikor harmadik országokban tevékenykedő vállalkozásokról – például Afrikában kitermelést végzőkről (környezetvédelmi és korrupciós kockázatok), vagy Ázsiában a textiliparban tevékenykedőkről (szociális és emberi jogi aggályok) stb. – van szó.

1.4

A javaslatnak egyetlen értéktöbbletet jelentő pont tulajdonítható, éspedig az, hogy foglalkozik a kockázatok problémájával, meghatározásukkal, kezelésükkel és a bejelentésük kötelezővé tételével. Ez várhatóan lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy jobban kezeljék kockázataikat és lehetőségeiket, és ebből következően jobban felvállalják a nem pénzügyi tevékenységükhöz kapcsolódó felelősségüket. Azonban még ebben az esetben is az érintett vállalkozásnak kell tudnia eldönteni, hogy végre kívánja-e hajtani ezt az intézkedést, vagy nem.

2.   A nem pénzügyi információk kapcsán

2.1

Az EGSZB tudatában van annak, hogy általában az átláthatóság fokozásával alapvető mértékben járulunk hozzá a belső piac megfelelő működéséhez. A vállalkozások működésével kapcsolatos információk jobb összehasonlíthatósága hatással lehet a befektetők és a részvényesek döntéshozatalának hatékonyságára.

2.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a nem pénzügyi információk közzétételének jelenlegi módja és az ilyen információk köre megfelelő, továbbá az elérni kívánt cél tekintetében elegendő. A javaslat szerint kötelezően közzéteendő újabb adatok túlzott költségeket jelentenének, ami ellentétes az arányosság elvével. Az EGSZB ezért inkább azt szeretné, ha a javaslat kizárólag a valóban fontos, egyértelmű üzenetet hordozó információk közzétételét követelné meg, hogy a vállalkozásokat ne sújtsák fölöslegesen túlzott adminisztratív terhekkel, és hogy a javaslat ennek megfelelően az információk felhasználói (befektetők, részvényesek és munkavállalók) számára optimális értéktöbblettel járjon.

2.3

Az EGSZB szerint jobb lenne, ha a vállalkozások csak saját döntésük nyomán tennének közzé nem pénzügyi információkat. Ennek a megközelítésnek megfelelően az EGSZB javasolja az irányelvre vonatkozó javaslat 1. és 2. cikkének módosítását.

2.4

A javaslat szerint a kis- és középméretű vállalkozások mentesülnének a nem pénzügyi információk közzétételének kötelezettsége alól, ami megfelel a vállalkozókra nehezedő adminisztratív terhek csökkentésére törekvő Európai Unió hosszú távú céljainak.

2.5

Az EGSZB megítélése szerint a vizsgált javaslatban foglalt, az üzleti jelentésben közzéteendő nem pénzügyi információkról, valamint azoknak a hivatalos könyvvizsgáló általi ellenőrzéséről szóló rendelkezések egyszerre bonyolultak és nehezen érthetőek. Ezért ezekkel kapcsolatban hasznos lenne kiegészítésként egy gyakorlati útmutató kidolgozása. Az európai jogszabályok értelmében a hivatalos könyvvizsgálónak nyilatkoznia kell az üzleti jelentés és a pénzügyi beszámoló közötti koherenciáról, mindamellett, hogy a hatályos rendelkezések értelmében az üzleti jelentésnek tartalmaznia kell a pénzügyi beszámolót, a hivatalos könyvvizsgálói jelentést és esetleg más dokumentumokat is. A nem pénzügyi információk ellenőrzése mindazonáltal rendkívül problematikusnak és költségesnek bizonyulhat. Pontosan meg kell határozni az üzleti jelentésben kötelezően közzéteendő dokumentumok szerkezetét, nem tévesztve szem elől azt sem, hogy a jelentés felhasználóit nem szabad irreleváns információkkal terhelni. Az EGSZB támogatni fogja a nem pénzügyi információk közzétételét olyan dokumentumokban, amelyekkel kapcsolatban nincs szükség jogi ellenőrzésre.

3.   A sokszínűséggel kapcsolatban

3.1

Az EGSZB véleménye szerint a „sokszínűséggel kapcsolatos politika” kötelező közzététele fölösleges adminisztratív terhet jelent, amely igazolhatatlan, és amelynek pozitív hatását lehetetlen bizonyítani. Az EGSZB szerint magánvállalkozásokat arra kötelezni, hogy „sokszínűséggel kapcsolatos politikát” alakítsanak ki, illetve hogy vállalati „sokszínűséggel kapcsolatos politikát” tegyenek közzé, vagy pedig indokolják meg, hogy a vállalkozás miért nem alakított ki ilyen politikát, a vállalkozás szabadságának és a cégtulajdonosok döntési szabadságának indokolatlan korlátozását jelenti. Az EGSZB ezt a fajta beavatkozást mint olyat határozottan visszautasítja. Az egy adott vállalkozásról szóló információk közzététele továbbra is teljes mértékben az érintett vállalkozás saját döntésén kell, hogy alapuljon, attól függően, hogy a közzététel versenyelőnyt jelent-e a vállalkozás számára vagy sem. Az EGSZB ugyancsak ellenzi az összes olyan intézkedést, amely a „sokszínűséggel” kapcsolatos politikára vonatkozó részletes információk közzétételére irányul, mégpedig több okból.

3.2

Először is fontos hangsúlyozni, hogy egy cég szerveinek összetételével kapcsolatos „sokszínűségi politika” közzététele – szemben azzal, amit az indokolás tévesen állít – nincs befolyással sem a cég irányítására, sem annak teljesítményére. Az EGSZB szerint a cég tulajdonosának/tulajdonosainak, illetve részvényeseinek kellene eldönteniük, hogy ki vezesse a céget, milyenek legyenek a cég ellenőrzési mechanizmusai, és hogy milyen szerepet játsszanak ezekben a folyamatokban a felügyelőbizottsági és igazgatótanácsi tagok. Egy cég működése mindenekelőtt azon a felelősségen múlik, amelyet a tulajdonos vagy a részvényes személy szerint vállal, amibe beletartozik az az általuk vállalt kockázat is, hogy a rossz vállalati döntések következtében veszteségeket kell elszenvedniük. Ha mesterségesen beavatkozunk a felügyelőbizottsági és igazgatótanácsi tagok összetételébe, azzal csak megzavarunk jelenleg jól működő dolgokat.

3.3

Az Európai Bizottságnak semmi esetre sem lenne szabad beavatkoznia a döntéshozatali folyamatokba, például ami az igazgatótanácsi tagok számát, végzettségét, korát vagy nemét illeti. Az Európai Bizottság előttünk fekvő elemzéséből nem világlik ki, hogy közvetlen összefüggés lenne a kor, a nem, ill. egyéb ilyen megfontolások és egy vállalkozás teljesítménye között. De ha még kimutatható is lenne ilyen összefüggés, az sem igazolna semmiféle tekintélyelvű beavatkozást egy cég igazgatótanácsi, illetve felügyelőbizottsági tagságának összetételébe.

4.   Következtetések

A fent kifejtett érvek alapján az EGSZB:

1)

a szubszidiaritás elvének megfelelően előnyben részesíti, hogy az újabban megkövetelt nem pénzügyi információk közzététele maguknak a vállalkozásoknak a szabad döntésén vagy pedig a tájékoztatási követelményeket meghatározó tagállami szabályozáson alapuljon;

2)

ajánlja, hogy az irányelvjavaslatból töröljék az 1. cikk (2) bekezdésében foglalt, a „sokszínűséggel kapcsolatos politikára” vonatkozó rendelkezéseket; ha ennek a követelésnek az érvényesítése lehetetlennek bizonyulna, a sokszínűséggel kapcsolatos politikára vonatkozó információk közzétételét, beleértve annak indokolását, hogy a cég miért nem dolgozott ki ilyen politikát, bízzák magának a cégnek a szabad döntésére, vagy tegyék tagállami szabályozás tárgyává.

A szavazás eredménye

Mellette

:

37

Ellene

:

96

Tartózkodott

:

2


12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/52


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti a tanácsi rendeletre bizonyos közokiratok Európai Unión belüli elfogadásának egyszerűsítése révén a polgárok és a vállalkozások szabad mozgásának előmozdításáról és az 1024/2012/EU rendelet módosításáról

(COM(2013) 228 final – 2013/119 (COD))

2013/C 327/11

Főelőadó: Vincent FARRUGIA

2013. május 13-án a Tanács, 2013. május 21-én pedig az Európai Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikkének (1) bekezdése értelmében kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre bizonyos közokiratok Európai Unión belüli elfogadásának egyszerűsítése révén a polgárok és a vállalkozások szabad mozgásának előmozdításáról és az 1024/2012/EU rendelet módosításáról

COM(2013) 228 final – 2013/119 (COD).

Az EGSZB Elnöksége 2013. május 21-én megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2013. július 10–11-én tartott, 491. plenáris ülésén (a 2013. július 11-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Vincent Farrugia személyében, és 96 szavazattal 2 ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az európai integráció főszereplői a polgárok. Az uniós polgárságról szóló jelentés hangsúlyozza, hogy az uniós polgárság új jogokkal és lehetőségekkel ruházza fel a polgárokat. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a tagállamokban élő polgárok az uniós polgársággal leginkább az Unió területén belüli szabad mozgás jogát azonosítják: azt, hogy hosszabb-rövidebb időre munkavállalási, tanulási, képzési, üzleti vagy külföldi vásárlási céllal szabadon jöhetnek-mehetnek a tagállamok között (1).

1.2

Az uniós polgárságról szóló 2013. évi jelentés az alábbi hat kulcsterületen tizenkét új intézkedést terjeszt elő, melyeknek célja, hogy tovább haladjunk a polgárok uniós jogainak – köztük az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog – élvezete útjában álló akadályok felszámolása útján. A hat kulcsterület a következő (2):

(01)

A munkavállalók, a diákok és a gyakornokok útjában álló akadályok megszüntetése az EU-ban az uniós munkaerőpiac megfelelő működését elősegítendő, hogy élni tudjanak a más uniós országokban kínált álláslehetőségekkel, és ezáltal hozzájárulhassanak az európai gazdasághoz.

(02)

A bürokrácia csökkentése a szabad mozgáshoz való jog kapcsán, mivel akik élnek a szabad mozgáshoz való jogukkal, gyakran a hosszadalmas vagy nem átlátható közigazgatási eljárások miatt problémákkal szembesülnek.

(03)

A kiszolgáltatottabbak védelme az EU-ban: a konzultációk során a polgárok rámutattak arra, hogy a fogyatékkal élők különleges nehézségekkel szembesülnek az EU-ban történő mozgás során.

(04)

Az egyre jelentősebb méreteket öltő online kereskedelem útjában álló akadályok megszüntetése: az uniós polgárok még mindig szembesülnek problémákkal az online vásárlás során.

(05)

Célzott és elérhető információk, hogy a polgárok tisztában legyenek uniós jogaikkal és értsék is azokat.

(06)

Az uniós polgárok részvétele az EU demokratikus életében.

1.3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli a bizonyos közokiratok Európai Unión belüli elfogadásának egyszerűsítése révén a polgárok és a vállalkozások szabad mozgásának előmozdításáról és az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó európai bizottsági javaslatot (COM(2013) 228 final – 2013/119 (COD)).

1.4

Ez a javaslat összhangban van az uniós polgárságról szóló jelentéssel, mivel olyan intézkedéseket vezet be, amelyek révén az uniós polgárok könnyebben tudják valóban és kézzelfoghatóan élvezni az uniós polgárokként őket megillető jogokat.

1.5

Jóllehet a Lisszaboni Szerződés és az EU Alapjogi Chartája megerősítette a Maastrichti Szerződésben meghatározott uniós polgárjogokat, köztük az EU területén belüli szabad mozgás és tartózkodás jogát, a jogérvényesítést támogató adminisztratív eljárást nem újították meg ennek megfelelően. Például egy „apostille” tanúsítvány – a technológiamentes világban a nemzetközi határokon keresztüli szabad mozgást elősegíteni hivatott 1961. évi, a külföldön felhasználásra kerülő közokiratok diplomáciai vagy konzuli hitelesítésének (felülhitelesítésének) mellőzéséről szóló hágai egyezményen alapuló alakiság – bemutatása nem éppen egy határok nélküli Uniót tükröz, így inkább akadályozza az Unión belüli szabad mozgásra vonatkozó uniós polgárjog gyakorlását, mintsem elősegítené azt.

1.6

Az alábbi uniós közokiratoknak a javaslatban ismertetett egyszerűsítése azon fontos intézkedések egyike, amelyek az Unión belüli mozgást elősegítő, egységesebb jogi keretet eredményeznek:

 

uniós polgárok közokiratai

anyakönyvi okmányok (születés, halálozás, névadás, házasság, bejegyzett élettársi kapcsolat, apaság, örökbefogadás stb.)

lakóhellyel, állampolgársággal és nemzetiséggel kapcsolatos okiratok

ingatlanokkal kapcsolatos okiratok

szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos okiratok;

erkölcsi bizonyítványok, illetve

 

uniós vállalatok (társaságok és vállalkozások) közokiratai

a jogállással és képviselettel kapcsolatos okiratok

ingatlanokkal kapcsolatos okiratok

szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos okiratok

a büntetlen előéletet igazoló okiratok

E közokiratok egyszerűsítése kétségtelenül elősegíti a polgárok és a vállalkozások szabad mozgásának előmozdítását, mivel tovább növeli a belső piaci kereskedelmi forgalmat, és minden tagállam polgárai számára megkönnyíti az ilyen iratok beszerzését.

1.7

A bizonyos közokiratok elfogadására vonatkozó egyszerűsített keretnek egészen a helyi közigazgatási szintig bezárólag történő bevezetése fontos politikai eszköznek tekintendő, mivel a fentiek mellett:

csökkenti a vállalkozások és a közigazgatási szervek költségeit: 2010-es adatok szerint a kkv-k közel 30 %-a végez import/exporttevékenységeket, és 2 %-uk rendelkezik külföldön közvetlen külföldi befektetéssel. Emellett az uniós kkv-k mintegy 7 %-a vesz részt nemzetközi alvállalkozói tevékenységekben, ahol mintegy 26 %-uknak vannak más tagállambeli ügyfelei (3).

a polgárok és a vállalkozások számára megkönnyíti a közigazgatási szervekkel való kapcsolattartást és csökkenti költségeiket: az apostille tanúsítványok beszerzése átlagosan évi 13,20 euróba kerül. A becslések szerint az uniós polgároknak és vállalkozásoknak több mint 25 millió eurójába kerül az Unión belüli használatra szánt apostille tanúsítványok beszerzése. Emellett az apostille-egyezmény hatályán kívül eső közokiratok felülhitelesítési költsége is jelentős: átlagosan 16,50 euróba kerül. Ezenfelül oldalanként 30 eurós árral számolva egy nemzetközi házassághoz szükséges hiteles fordítások a tagállamok többségében 120 eurós költséget jelentenek (4).

a tagállamok számára az apostille megszüntetése révén 5-7 millió eurós, a felülhitelesítés eltörlése révén pedig további mintegy 500 000-egymillió eurós nettó költségmegtakarítást jelent (5).

több tagállamot érintő helyzetekben megszünteti más tagállamok állampolgárainak közvetett megkülönböztetését a saját állampolgárokkal szemben, mivel a nemzeti hatóságok általában nem ismerik a származási tagállam közokirataival kapcsolatos követelményeket, ideértve az aláírásokat, a pecséteket és a bélyegzőlenyomatokat.

1.8

Az EGSZB sajnálja, hogy a polgárok és vállalkozások Unión belüli mozgáshoz való joga érvényesítésének megkönnyítését célzó javaslatban szereplő reformokat csak 20 évvel az uniós polgárság bevezetését követően és 42 évvel a hágai egyezményt követően terjesztették elő. Az EU tehát nem követte a technológiai fejlődést, amely pedig elősegíthette volna a polgárokra és vállalkozásokra a szabad mozgáshoz kapcsolódó jogaik gyakorlása kapcsán háruló terhek csökkentését vagy megszüntetését. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a belső piaci információs rendszer (IMI) fontos eszköz, amelyet erőteljesebben be kellene vetni annak érdekében, hogy az uniós polgárok gyakorolhassák alapvető jogaikat.

1.9

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az Európai Bizottság szakpolitikai ajánlása:

egy olyan jogalkotási intézkedésre, amely bizonyos közokiratok határokon átnyúló használatához és elfogadásához kapcsolódó jelenlegi adminisztratív alakiságok egyszerűsítése révén előmozdítja az uniós polgárok és vállalkozások szabad mozgáshoz való jogát,

kiegészítve a tagállamok közti, a belső piaci információs rendszeren (IMI) alapuló jobb közigazgatási együttműködéssel,

valamint a határon átnyúló esetekben függetlenül felhasznált, szabadon választható többnyelvű formanyomtatványokkal támogatva

kiváló javaslat. Hangsúlyozza azonban, hogy a javaslat egyes rendelkezései módosíthatók úgy, hogy tovább erősítsék az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogát, amely egyebek mellett kölcsönös gazdasági előnyökkel jár a vállalkozások és a polgárok számára.

1.10

Az EGSZB az alábbiakat javasolja:

1.10.1

A közokiratokat érintő további egyszerűsítési intézkedéseknek olyan fontos közokiratokra kellene irányulniuk, mint a munkavállalók (ami a határon átnyúló vállalkozás és kereskedelem fejlesztése szempontjából alapvető), illetve a kiszolgáltatott helyzetű, például fogyatékkal élő személyek Unión belüli mobilitásával kapcsolatos iratok, amennyiben ezek nem tartoznak más uniós irányelvek hatálya alá.

1.10.2

A polgároknak és a vállalkozásoknak teljességgel biztosnak kell lenniük abban, hogy a bemutatott közokiratok mentesek mindenféle felülhitelesítési vagy egyéb alakisági követelmény alól, ezért az „ésszerű kétség” fogalmának a javaslatban foglalt meghatározása a következőképpen módosítandó:

„2.

Az (1) bekezdésben említett ésszerű kétség a következőkhöz kapcsolódik:

a)

az aláírás valódisága,

b)

a dokumentumot aláíró személy eljárási minősége,

c)

a pecsét vagy bélyegzőlenyomat valódisága.”

1.10.3

Amennyiben egy tagállam ésszerű kétség indokával hivatalos kéréssel kíván fordulni az okiratot kiállító tagállam illetékes hatóságaihoz, kifejezetten tájékoztatnia kell az érintett személyt vagy vállalkozást a kérelem okairól.

1.10.4

Kiegyensúlyozott elszámoltathatósági rendszerre van szükség, ami úgy érhető el, hogy Európai Bizottság évente teljesítményértékelést végez annak felmérésére, hogy a tagállamok hogyan hajtják végre a javaslatot.

1.10.5

Ha a várt előnyök megvalósulnak, amint az IMI működése stabilizálódik, a közigazgatási együttműködési eljárás keretében legfeljebb két héten belül válaszolni kell a megkeresésekre. Ez határozottan azt jelzi a polgároknak és a vállalkozásoknak egyaránt, hogy az EU valóban igyekszik kézzelfoghatóvá tenni az uniós polgárságot, és a polgárokat állítja az uniós politikák középpontjába.

1.10.6

Az információk és dokumentumok tagállamok általi, a javaslat alapján végzett cseréje és továbbítása tükrözi az adatvédelemmel kapcsolatos uniós elveket.

2.   Bevezetés

2.1

A 2009-ben elfogadott „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” című dokumentum (6) kiemelte az uniós polgárság valóságossá tételének fontosságát, és a jogérvényesülés terén a polgárokat helyezte az uniós szakpolitikák középpontjába. A kapcsolódó cselekvési terv (7) megerősítette ezt a megbízatást, és megállapította, hogy egy megfelelően működő, a jog érvényesülésén alapuló európai térséget „a polgárok és a vállalkozások szolgálatába kell állítani, hogy […] támogatást nyújtson az egységes piacon belüli gazdasági tevékenység részére”. Válaszul az Európai Bizottság – az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentésében – megerősítette a közokiratok Unión belüli szabad mozgásának megkönnyítése melletti elkötelezettségét, és 2010 decemberében, a „Kevesebb bürokrácia a polgárok számára: A közokiratok szabad áramlásának és az anyakönyvi okmányok joghatásai elismerésének elősegítése” című zöld könyvben konkrét elképzelést tárt a nyilvánosság elé (8).

2.2

Ezzel egyidejűleg bevezették az egységes piaci intézkedéscsomagot (9), amelynek célja a polgárok belső piacba vetett bizalmának növelése és az egységes piacban mint az európai gazdaság növekedésének motorjában rejlő lehetőségek maximalizálása. Ez egyebek mellett megkövetelte a belső piaci szabadságok uniós polgárok és vállalkozások általi teljes körű gyakorlásának útjában álló, aránytalan akadályok eltörlését. A polgárok és a vállalkozások unión belüli mobilitásának előmozdítása a második egységes piaci intézkedéscsomag egyik sarokköve (10).

2.3

Az európai társasági jogról és vállalatirányításról szóló európai bizottsági cselekvési terv (11) az európai vállalkozások támogatására összpontosít, különös tekintettel a jogbiztonság fokozására a vállalatok határokon átnyúló műveleteit illetően. Az európai digitális menetrend (12) utal az elektronikus azonosításra és az elektronikus aláírásra vonatkozó jogalkotási javaslatra (13), amelyben szerepel a polgárok és a vállalkozások elektronikus azonosítására vonatkozó közös adminisztratív eszközöket szabályozó keret bevezetése is.

2.4

A nemrégiben elfogadott „Vállalkozás 2020” cselekvési terv (14) hangsúlyozza, hogy a túlzott mértékű szabályozási terhek csökkentése továbbra is az Európai Bizottság politikai napirendjének kiemelt kérdése. A cselekvési terv felszólít arra, hogy minden lehetséges esetben fel kell számolni vagy csökkenteni kell a vállalkozásokat és különösen a mikrovállalkozásokat sújtó bürokráciát. Következésképpen a bürokrácia csökkentése, a közokiratok tagállamok közötti felhasználására és elfogadására irányuló eljárások egyszerűsítése, valamint a vonatkozó szabályok harmonizálása minden olyan intézkedéshez hozzájárul, amelynek célja a polgárok Európájának és az uniós vállalkozások jól működő egységes piacának kiépítése terén történő előrelépés.

2.5

Az uniós polgárságról szóló jelentés hangsúlyozza, hogy az uniós polgárság új jogokkal és lehetőségekkel ruházza fel a polgárokat. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a tagállamokban élő polgárok az uniós polgársággal leginkább az Unió területén belüli szabad mozgás jogát azonosítják: azt, hogy hosszabb-rövidebb időre munkavállalási, tanulási, képzési, üzleti vagy külföldi vásárlási céllal szabadon jöhetnek-mehetnek a tagállamok között. Az uniós polgárságról szóló 2013. évi jelentés az alábbi hat kulcsterületen tizenkét új intézkedést terjeszt elő, melyeknek célja, hogy tovább haladjunk a polgárok uniós jogainak – köztük az Unión belüli szabad mozgáshoz és vállalkozáshoz való jog – élvezete útjában álló akadályok felszámolása útján. A hat kulcsterület a következő (15):

(01)

A munkavállalók, a diákok és a gyakornokok útjában álló akadályok megszüntetése.

(02)

A bürokrácia csökkentése.

(03)

A kiszolgáltatottabb személyek védelme.

(04)

Az online kereskedelem kapcsán az uniós polgárok útjában álló akadályok megszüntetése.

(05)

Célzott és elérhető információk.

(06)

Az uniós polgárok részvétele az EU demokratikus életében.

2.6

Jóllehet a Lisszaboni Szerződés és az EU Alapjogi Chartája megerősítette a Maastrichti Szerződésben meghatározott uniós polgárjogokat, köztük az EU területén belüli szabad mozgás és tartózkodás jogát, a jogérvényesítést támogató adminisztratív eljárást nem újították meg ennek megfelelően. Az Unióban valóban ma is fragmentált a jogi keret: a tagállamok ma is olyan adminisztratív alakiságokat alkalmaznak, mint az apostille tanúsítvány – a nemzetközi határokon keresztüli szabad mozgást elősegíteni hivatott 1961. évi hágai apostille-egyezményen alapuló alakiság – az okiratmásolatok és -fordítások hitelesítéséhez. Ez az alakiság nem éppen egy határok nélküli Uniót tükröz, így inkább akadályozza az Unión belüli szabad mozgásra vonatkozó uniós polgárjog gyakorlását, mintsem elősegítené azt.

2.7

Jelenleg például egy másik tagállamba költöző polgárnak rengeteg idejébe és pénzébe kerül annak bizonyítása, hogy a származási tagállam okiratai eredetiek. Elismert tény, hogy a vállalkozásoknak és a polgároknak kétségtelenül hasznára válik majd az áruk, szolgáltatások és személyek Unión és az egységes piacon belüli mozgásához elengedhetetlen bizonyos közokiratokra vonatkozó következetes, átlátható szabályok kerete.

2.8

Az EU nem követte a technológiai fejlődést, amely pedig elősegítheti a polgárokra és vállalkozásokra a szabad mozgáshoz kapcsolódó jogaik gyakorlása kapcsán háruló terhek csökkentését vagy megszüntetését. Az EGSZB úgy véli, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok más országokbeli kollégáikkal való gyors és egyszerű kommunikációját lehetővé tévő webalapú alkalmazás, az IMI megfelelő ikt-platform, amely a javaslat elfogadását követően megkönnyíti az igazgatási együttműködést. Az IMI emellett az egyes tagállamokban a leggyakrabban használt okiratok mintáinak fontos tára is lesz, amely a dokumentumokat az Unió összes hivatalos nyelvére lefordítva is tartalmazza, hogy a kellő nyelvtudással nem rendelkező hatóságokat támogassa annak elbírálásában, hogy a hozzájuk benyújtott okiratok helyesek-e vagy jól vannak-e lefordítva (16).

2.9

Az EGSZB sajnálja, hogy a polgárok és vállalkozások Unión belüli mozgáshoz való joga érvényesítésének megkönnyítését célzó javaslatban szereplő reformokat csak 20 évvel az uniós polgárság bevezetését követően és 42 évvel a hágai egyezményt követően terjesztették elő.

3.   A javaslat jogi elemei

Az EGSZB az alábbi észrevételeket teszi a javaslat főbb elemeivel kapcsolatban.

3.1   Tárgy, hatály és fogalommeghatározások

3.1.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a „közokirat” fogalmának a javaslat 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő meghatározása lefedi az uniós polgárok és vállalkozások uniós jogaival kapcsolatos fontos közokiratokat.

3.1.2

Hangsúlyozza azonban, hogy fontos, hogy a javaslatban megnevezett közokiratok az Unión belüli mozgásnak, a határon átnyúló tevékenységeknek és az egységes piac működésének javítására irányuló egyszerűsítési eljárás alá vont közokiratoknak csak az első „hullámát” jelentsék.

3.1.3

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a közokiratokat érintő további egyszerűsítési intézkedéseknek olyan fontos közokiratokra kellene irányulniuk, mint a munkavállalók (ami a határon átnyúló vállalkozás és kereskedelem fejlesztése szempontjából alapvető), illetve a fogyatékkal élő személyek Unión belüli mobilitásával kapcsolatos iratok, amennyiben ezek nem tartoznak más uniós irányelvek hatálya alá. Ilyen közokiratok például a tagállami oktatási akkreditációs tanúsítványok és a társadalombiztosítási okmányok.

3.2   Mentesítés a felülhitelesítés alól, egyéb alakiságok egyszerűsítése, tájékoztatás iránti megkeresések

3.2.1

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az apostille tanúsítvány bemutatását előíró jelenlegi követelmények nemzetközi eljárásokat tükröznek, és így nem tükrözik az EU mint egységes piac fejlődését. Mintegy 12,5 millió uniós polgár él saját országától eltérő tagállamban, és több mint 380 000 uniós mikro-, kis- és középvállalkozás (kkv) végez az Unión belüli határokon átnyúló alvállalkozói tevékenységeket. Ezek folyamatosan szükségtelen bürokráciával szembesülnek, ha másik tagállamba akarnak költözni, vagy határon átnyúló üzleti tevékenységet kívánnak folytatni. Ez a helyzet nem éppen egy határok nélküli Uniót tükröz.

3.2.2

Az EGSZB ezért egyetért az európai bizottsági javaslat azon célkitűzésével, hogy a közokiratokat mentesítsék a tagállamokban hatályos különféle jogi és adminisztratív követelmények alól. Az EGSZB ezt a közokiratok folyamatos egyszerűsítési programja első fázisának tekinti.

3.2.3

Az EGSZB egyetért azzal, hogy rendelkezések bevezetésével biztosítani kellene, hogy ésszerű kétségek felmerülése esetén sor kerüljön a szükséges szintű ellenőrzésre. Az EGSZB elismeri, hogy egyes esetekben a tagállamok közti igazgatási együttműködésre lehet szükség egy közokirat vagy hiteles másolata valódiságának biztosításához.

3.2.4

Az EGSZB határozottan támogatja azt az elvet, hogy a polgároknak és a vállalkozásoknak teljességgel biztosnak kell lenniük abban, hogy a bemutatott közokiratok mentesek mindenféle felülhitelesítési vagy egyéb alakisági követelmény alól. E bizonyosság birtokában a polgár, illetve vállalkozás proaktívan tervezheti tevékenységeit, és ezáltal biztosíthatja az Európai Bizottság hatásvizsgálatában említett materiális és immateriális nyereség és haszon felhalmozódását (17).

3.2.5

Az EGSZB megjegyzi, hogy a jelenlegi rendszerben az évi mintegy 1,4 millió Unión belüli felhasználásra kiadott apostille 99 %-a nem okoz problémákat. Ezért úgy véli, hogy az Európai Bizottság által az igazgatási együttműködéssel kapcsolatban javasolt szakpolitikai lehetőség (amely a közokiratok valódisága kapcsán ésszerű kétség felmerülése esetén az IMI-re alapul és többnyelvű formanyomtatványok támogatják) várhatóan jobb eredményeket hoz.

3.2.6

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az „ésszerű kétség” fogalmának az európai bizottsági javaslatban szereplő meghatározását a bizonytalanság kiküszöbölése érdekében egyértelművé kellene tenni. Ennek kapcsán az EGSZB az alábbi módosításokat javasolja:

„2.

Az (1) bekezdésben említett ésszerű kétség a következőkhöz kapcsolódik:

a)

az aláírás valódisága,

b)

a dokumentumot aláíró személy eljárási minősége,

c)

a pecsét vagy bélyegzőlenyomat valódisága.”

3.2.7

Amennyiben egy tagállam az új definíció alapján értelmezett ésszerű kétség felmerülésének indokával hivatalos kéréssel kíván fordulni az okiratot kiállító tagállam illetékes hatóságaihoz, kifejezetten tájékoztatnia kell az érintett személyt a kérelem okairól.

3.2.8

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy amint az IMI-t minden tagállamban bevezették, és a rendszeres eredményjelentések a rendszer stabilitásáról és működőképességéről, valamint arról tanúskodnak, hogy a tagállami személyzet már rendelkezik a szükséges szaktudással, a tagállamok közötti igazgatási koordinációra vonatkozó felkérések sokkal hatékonyabbak lesznek, mint a javaslatban foglalt maximum egy hónapos időszak. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy ha az eredmények ilyen jelentős javulásról árulkodnak, akkor az Európai Bizottságnak két hétre kellene csökkentenie az előírt maximális határidőt. Ez a módosítás határozottan azt jelzi a polgároknak és a vállalkozásoknak egyaránt, hogy az EU valóban igyekszik kézzelfoghatóvá tenni az uniós polgárságot, és a polgárokat állítja az uniós politikák középpontjába.

3.2.9

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy kiegyensúlyozott elszámoltathatósági rendszerre van szükség annak felmérésére, hogy a tagállamok hogyan haladnak a javaslat végrehajtásával. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság évente értékelje a tagállamok teljesítményét a végrehajtás terén.

3.3   Igazgatási együttműködés

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a belső piaci információs rendszert (8. cikk) kell igénybe venni, ha egy tagállam hatóságainak ésszerű kétségük van egy közokirat vagy hiteles másolatának valódiságát illetően, és ez más módon nem feloldható (7. cikk). Az EGSZB azzal is egyetért, hogy mindegyik tagállam legalább egy központi hatóságot jelöl ki, és minden központi hatóságról és elérhetőségeikről tájékoztatja az Európai Bizottságot (9. cikk), valamint hogy e központi hatóságok segítséget nyújtanak a 7. cikk szerinti, tájékoztatás iránti megkeresésekkel kapcsolatban, és az e rendelet alkalmazásának elősegítéséhez szükséges minden más intézkedést megtesznek (10. cikk).

3.4   Többnyelvű uniós formanyomtatványok

Az EGSZB egyetért azzal, hogy többnyelvű uniós formanyomtatványok kerülnek meghatározásra születés, halál, házasság, bejegyzett élettársi kapcsolat, valamint társaságok vagy egyéb vállalkozások jogállása és képviselete tekintetében, melyek a javaslat mellékletében találhatók (11. cikk), valamint hogy ezeket kérelemre állítják ki – az adott tagállamban létező megfelelő közokiratok alternatívájaként – a polgárok és társaságok vagy egyéb vállalkozások számára, és szerepel rajtuk kiállításuk dátuma, valamint a kiállító hatóság aláírása és pecsétje (12. cikk). Az EGSZB azzal is egyetért, hogy az Európai Bizottság részletes iránymutatást dolgoz ki a formanyomtatványok felhasználására vonatkozóan (13. cikk), és kidolgozza azok elektronikus változatát (14. cikk), illetve hogy a formanyomtatványok ugyanolyan formális bizonyító erővel rendelkeznek, mint a nekik megfelelő közokiratok, és a tagállamok hatóságai alakiságok nélkül elfogadják őket (15. cikk).

3.5   Más jogi aktusokhoz való viszony

Az EGSZB egyetért azzal, hogy ez a rendelet nem érint más uniós jogszabályokat vagy azok által létrehozott egyéb igazgatási együttműködési rendszerek használatát (16. cikk), és nem érinti az olyan nemzetközi egyezmények alkalmazását, amelyeknek egy vagy több tagállam a részese, viszont elsőbbséget élvez a tagállamok által megkötött egyezményekkel szemben, amennyiben ezek az egyezmények az e rendeletben szabályozott kérdésekre vonatkoznak (18. cikk). Az EGSZB szintén egyetért a 17. cikkben szereplő standard szöveg beillesztésével.

3.6   Általános és záró rendelkezések

3.6.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az információk és dokumentumok tagállamok általi cseréje és továbbítása azt a célt szolgálja, hogy a hatóságok a belső piaci információs rendszeren keresztül ellenőrizhessék a közokiratok valódiságát (19. cikk). Az EGSZB azzal is egyetért, hogy a tagállamok tájékoztatják az Európai Bizottságot a központi hatóságok kijelöléséről és az ezzel kapcsolatos későbbi változásokról, az Európai Bizottság pedig nyilvánosságra hozza ezeket az információkat (20. cikk). Végül az EGSZB egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság legalább háromévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek e rendelet alkalmazásáról (21. cikk).

3.6.2

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az „Adatvédelem” c. 19. cikknek biztosítania kell, hogy az információk és dokumentumok tagállamok általi, a javaslat alapján végzett cseréje és továbbítása tükrözze az adatvédelemmel kapcsolatos uniós elveket.

Kelt Brüsszelben, 2013. július 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  COM(2013) 269 final.

(2)  uo.

(3)  SWD(2013) 144 final.

(4)  uo.

(5)  uo.

(6)  HL C 115., 2010.5.4., 1. o.

(7)  COM(2010) 171 final.

(8)  COM(2010) 747 final.

(9)  COM(2011) 206 final.

(10)  COM(2012) 573 final.

(11)  COM(2012) 740 final.

(12)  COM(2012) 784 final.

(13)  COM(2012) 238 final.

(14)  COM(2012) 795 final.

(15)  uo.

(16)  A belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 2012. október 25-i 1024/2012/EU rendelet, amelyet 2012. november 14-én tettek közzé a Hivatalos lapban, nagyfokú rugalmasságot tesz lehetővé a tekintetben, hogy az IMI-t a mellékletben még fel nem sorolt uniós jogi aktusokra is kiterjesszék (az IMI-rendelet 4. cikke), az Európai Bizottság által végzett kísérleti projektek és eredményeik értékelése alapján, ideértve az adatvédelmi kérdéseket és a hatékony fordítási funkciókat.

(17)  SWD(2013) 144 final.


12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/58


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Gondoljuk újra az oktatást – beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében

(COM (2012) 669 final)

2013/C 327/12

Előadó: Mário SOARES

Társelőadó: Pavel TRANTINA

2012. november 20-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Gondoljuk újra az oktatást – beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében

COM(2012) 669 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2013. június 26-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 10–11-én tartott, 491. plenáris ülésén (a 2013. július 10-i ülésnapon) 154 szavazattal, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB általában véve támogatja az Európai Bizottság kezdeményezését, különösen a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemre irányuló törekvését. Úgy véli azonban, hogy a közlemény tartalma nincs összhangban a címével („Gondoljuk újra az oktatást”).

1.2

A jelenlegi gazdasági és szociális válság miatt szűkülnek az Európai Unió tagállamainak költségvetési lehetőségei, különösen azokéi, amelyek költségvetési kiigazítási programok alanyai. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy magának az Uniónak a költségvetése is csökken. Az EGSZB figyelmeztet annak veszélyére, hogy az oktatásra szánt költségvetés lefaragása miatt a szükségesnek tartott kezdeményezések és javaslatok megmaradnak a szándéknyilatkozat szintjén.

1.3

Az EGSZB, annak tudatában, hogy jelentős hiányosságok vannak az oktatási rendszerekben, amelyeket sürgősen orvosolni kell, illetve hogy haladéktalanul meg kell oldani az iskola és a munka világa közötti átmenet kérdését, az alábbi javaslatokat fogalmazza meg:

 

Az európai intézmények figyelmébe

1.3.1

Vizsgálják felül az oktatással és képzéssel kapcsolatos adatok gyűjtésének, ismertetésének és értelmezésének módját, biztosítva azok átláthatóságát és összehasonlíthatóságát.

1.3.2

Vizsgálják felül a jelenlegi európai oktatási folyamatokat és a létező különféle eszközöket is, valamint különösen a minőségbiztosításra vonatkozó európai szabványokat és iránymutatásokat (angol rövidítéssel: ESGQA).

1.3.3

Hajtsák végre az itt javasolt intézkedéseket, és építsék azokat be más, olyan kezdeményezésekbe is, amelyek a fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedését célozzák, különös tekintettel a foglalkoztatást és a vállalkozói szellemet előmozdító „Mozgásban az ifjúság” cselekvési programra.

1.3.4

Gondoskodjanak róla, hogy az Unió következő költségvetése tartalmazza a program egésze – különösen a közelmúltban elfogadott ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – számára szükséges előirányzatokat.

 

A tagállamok figyelmébe

1.3.5

Jövőorientált módon vizsgálják felül és/vagy tegyék naprakésszé a foglalkoztatással és a színvonalas közszolgáltatásokkal kapcsolatos politikákat, abból a meggondolásból, hogy az oktatással kapcsolatos célok teljes mértékű eléréséhez az ágazatban végrehajtott beruházásokat ki kell egészíteni a fenntartható növekedést és jólétet előmozdító munkaügyi, szociál- és gazdaságpolitikákkal. Biztosítsák eközben a szociális partnereknek és a civil társadalom más szervezeteinek teljes körű részvételét ebben a folyamatban.

1.3.6

Ösztönözzék az oktatási politikák és programok kiegészítését a vállalkozói készségek megszerzésével, amihez adott esetben az iskolában tanultakat ki lehetne egészíteni vállalati képzéssel és a vállalkozások arra való motiválásával, hogy vegyenek részt az iskolák által indított kezdeményezésekben.

1.3.7

Támogassák, hogy az iskolák indítsanak duális oktatási és képzési rendszereket, amelyek a tantermi oktatást munkahelyi tapasztalatszerzéssel egészítik ki. Hívják fel az oktatásért felelős hatóságok és a vállalkozások figyelmét ezen kezdeményezések jelentőségére.

1.3.8

Sürgősen vizsgálják felül a szakoktatás és -képzés, valamint a munka világa közötti kapcsolatot, hogy jobban megértsék az esetleges hiányosságokat, és olyan szakképzéseket szervezzenek, amelyek valóban megfelelnek a munkaerőpiac igényeinek.

1.3.9

Garantálják mindenki számára az egész életen át tartó tanuláshoz és a képzettségi szint javításához (továbbképzés és átképzés) szükséges feltételeket, tiszteletben tartva a színvonalas és egész életen át tartó tanuláshoz való jogot.

1.3.10

Ismerjék el és használják ki kreatív és innovatív módon a nem formális tanulást, népszerűsítsék a formális rendszeren kívül megszerzett kompetenciákat és ösztönözzék a nem formális és a formális tanulás egymást kiegészítő jellegét, eközben pedig mozdítsák elő az esélyegyenlőséget.

1.3.11

Fogadjanak el olyan közös szabványokat és elveket, amelyek lehetővé teszik minőségi kritériumok meghatározását a nem formális tanulás elismerését és validálását garantáló rendszerek számára.

1.3.12

Fektessenek be jó tanárok képzésébe és felvételébe, javítsák tudományos és szakmai képzettségük szintjét, törekedjenek a nemek egyensúlyának garantálására a tanárok felvétele során, illetve biztosítsanak számukra megfelelő munkakörülményeket, fizetést és karrierlehetőségeket, hogy vonzóbbá tegyék a tanárszakmát a fiatalabb nemzedékek számára.

1.3.13

Az oktatásra és a képzésre szánt kiadásokat tekintsék a jövőbe történő befektetésnek és állandó feltételnek ahhoz, hogy teljesíteni tudják azt a kötelezettséget, hogy színvonalas és hasznos oktatást biztosítsanak mindenki számára, és kerüljék az ezt akadályozó megszorításokat.

1.3.14

Az oktatáspolitika kialakításába és nyomon követésébe, valamint az esetleges problémák azonosításába be kell vonni az összes érdekelt felet (köztük a fiatalok és a közösségek szervezeteit, az iskolákat és a tanárokat, a szülőket és nevelőket, valamint a vállalatokat és a szakszervezeteket), akiknek ugyanígy részt kell vállalniuk a fiatalok oktatásában, képzésében és a társadalomba való integrálásában is. Eközben világos célokat kell meghatározni, továbbá rendszeres értékeléseket végezni és elegendő forrást biztosítani a fenntarthatóság garantálásához.

 

A szociális partnerek figyelmébe

1.3.15

Vállalják fel annak felelősségét, hogy megfelelően végrehajtsák a 2012–2014 közötti időszakra szóló közös munkaprogramjuk keretében elfogadott, az ifjúság foglalkoztatásával kapcsolatos intézkedés keretrendszerét, amely az általános foglalkoztatási szint növelése érdekében kiemelt figyelmet fordít az oktatás, a fiatalok elvárásai és a munkaerőpiac igényei közötti kapcsolatra, és eközben tekintettel van annak folyamatára, ahogyan a fiatalok kikerülnek az iskolából a munkaerőpiacra.

2.   Bevezetés

2.1

Az EGSZB gyakran foglalkozik az oktatás témájával, ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság közleménye kijelenti: „az oktatásra és képzésre irányuló beruházás elengedhetetlen a növekedés és a termelékenység javításához” (1). Ugyanakkor az EGSZB osztja a dokumentumban kifejtett amiatti aggodalmat, hogy az európai munkaerőpiacok jelentős változásokon mennek keresztül, és emiatt még nagyobb szükség van az oktatási rendszerek átalakítására a feltárt hiányosságok vagy hibák kijavítása érdekében.

2.2

Az EGSZB számos véleményében (2) szót emelt az oktatásnak mint alapvető emberi jognak az elismerése mellett, azzal érvelve, hogy az oktatás központi célja továbbra is az, hogy megtanítsák, hogyan lehet olyan szabad, kritikus gondolkodású és független polgárokká válni, akik képesek hozzájárulni a társadalom fejlesztéséhez, amelyben élnek, és tudatában vannak annak, hogy közösek az értékeik és a kultúrájuk.

2.3

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a tanárképzésben figyelmet kell fordítani a korszerű kommunikációs készségekre, amelyek révén az iskolai élet hasznossá és érdekessé tehető (3).

2.4

Az EGSZB egyetért azzal is, hogy sürgősen koherens és átfogó politikai válaszokat kell találni néhány alapvető problémára. Ilyen például a folyamatosan magas iskolaelhagyási arány Európában, a munkavállalók részvételének csökkenése az egész életen át tartó képzésben, az, hogy több millióan továbbra is alacsony iskolázottsági szintet érnek el, a 15 éven aluliak nem tudnak megfelelően olvasni, illetve egyes uniós országokban fiatalok tömegei munkanélküliek.

2.5

Az EGSZB azonban attól fél, hogy a közleményben javasolt kezdeményezések meghiúsulnak a válság által sújtott európai országok realitásainak árnyékában. A – különösen az oktatásra és a képzésre szánt – költségvetés csökkentése megnehezítheti a diákok közt fennálló alapvető egyenlőtlenségek kijavítását és a mindenki számára elérhető színvonalas oktatás előmozdítását (4).

2.6

Bár az oktatás tagállami kompetenciaterület, az Európai Uniónak is fontos szerep jut, amit akár a különböző oktatási minisztériumok közötti nyitott koordinációs mechanizmus, akár az európai szintű adatgyűjtési rendszerek használatával, vagy különféle európai oktatási kezdeményezések – például a bolognai vagy a koppenhágai folyamat, a bruges-i közlemény, az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS), az európai szakképzési kreditrendszer (ECVET), az európai képesítési keretrendszer (EQF), valamint a minőségbiztosításra vonatkozó európai szabványok és iránymutatások (ESGQA) (5) – révén tölthet be.

2.7

Jogos az a civil társadalom széles rétegei által kifejezésre juttatott aggodalom, hogy a fiatalok jelenlegi képességei nincsenek összhangban a vállalatok szükségleteivel, nehéz az átmenet az iskola és a munka világa között, illetve nehéz munkanélküliség után újból munkába állni. Ez megoldásra vár. Az EGSZB ezért különösen üdvözli az Európai Bizottság döntését, hogy megerősíti a kapcsolatokat az oktatási intézmények és a vállalatok között, előmozdítja az olyan közös kezdeményezéseket és fellépéseket, amelyek megkönnyítik az iskolából a munka világába való átmenetet, csökkentik a mobilitás korlátait az EU-ban, határozottan javítják a munkaerőpiac működését, és garantálják az esélyegyenlőséget. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek előrelépéseket ebben az irányban, ügyelve arra, hogy fenntartsák az európai szociális modellt és erősítsék a társadalmi kohéziót.

2.8

Az EGSZB üdvözli az ifjúság foglalkoztatásával kapcsolatos intézkedésnek a szociális partnerek által a 2012–2014 közötti időszakra szóló közös munkaprogramjuk alapvető részeként kialakított keretrendszerét, amelyet először a 2013. március 14-i háromoldalú szociális csúcstalálkozón ismertettek.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság kiemelt figyelmet szentel a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemnek négy kulcsfontosságú területen: a magas színvonalú oktatás és képzés, a munkavégzésen alapuló gyakorlati képzés alkalmazása, a szakmai gyakorlatok és a duális képzési formák, valamint a partnerségeknek egy közös cél elérése érdekében történő megerősítése terén.

3.2

A közlemény címe olyan törekvést sejtet, amit a tartalom nem támaszt alá – ennek oka valószínűleg az, hogy az Európai Bizottság egyetlen célra kívánta koncentrálni a figyelmét. Az EGSZB mindazonáltal úgy véli, hogy a közlemény mehetett volna messzebb, és foglalkozhatott volna olyan sürgető kérdésekkel/kihívásokkal, mint a jelenlegi demográfiai helyzet Európában, vagy az energia és a migráció kérdése, amelyek mind összetettebb válaszlépéseket igényelnek. A jövőben ugyanígy figyelmet kellene fordítani olyan megfontolásokra is, mint amelyeket a közelmúltban az ENSZ és az UNESCO tett közzé (6).

3.3

Az Európai Bizottság javaslatát illetően az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy veszélyes az oktatásra úgy tekinteni, mint a kizárólag a munka világában használható kompetenciák fejlesztésének és a foglalkoztathatóság növelésének eszközére (7). Az EGSZB megerősíti, hogy hisz abban, hogy a foglalkoztathatóság nemcsak az alapkészségek és a gyakorlati tapasztalatok megszerzésének a függvénye, hanem olyan tulajdonságoknak és attitűdöknek is, mint az aktív polgárság, a személyes fejlődés vagy a jólét. Emiatt, bár az oktatás újraértékelése során a foglalkoztathatóságot fejlesztendő célkitűzésnek lehet tekinteni, azt nem szabadna túlságosan szűken értelmezni.

3.4

Az EGSZB rámutat, hogy ahhoz, hogy az oktatás teljes mértékben teljesítse a tőle elvárt célokat, az ebbe az ágazatba történő beruházásokat olyan munkaerő-piaci, szociális és gazdaságpolitikáknak kell kísérniük, amelyek támogatják a fenntartható növekedést és a jólétet. Az EGSZB már korábban javasolta az EU és a tagállamok számára, hogy – különösen a válságra való tekintettel – vegyék fontolóra a foglalkoztatással és a színvonalas közszolgáltatásokkal kapcsolatos politikák jövőorientált felülvizsgálatát és/vagy naprakésszé tételét, és eközben fordítsanak több figyelmet bizonyos csoportokra (a gyermekekre, a különleges bánásmódot igénylőkre, a migránsokra stb.), illetve mindezekbe a politikákba építsék bele a nemi dimenziót és a szervezett civil társadalom teljes körű részvételét (8).

3.5

Annak elismerése, hogy a munkaerőpiac által jelenleg igényelt és a fiatalok és a munkavállalók által jellemzően birtokolt kompetenciák nem felelnek meg egészen egymásnak, még sürgősebbé teszi az oktatás és a munka világának összekapcsolását úgy, hogy megszűnjön ez a különbség. Az EGSZB eközben elismeri, hogy a tanulás és a munkavégzés nem történik és nem is történhet egyazon időben.

3.6

Az EGSZB üdvözli az Európai Tanács által a közelmúltban hozott döntést, amely szerint létrehoz egy „ifjúsági garanciát”, amelynek célja annak biztosítása, hogy minden 25 év alatti fiatal számára a tanulmányok befejezését vagy a munkanélkülivé válást követő négy hónapon belül ajánljanak fel tisztességes munkát, továbbképzést vagy szakmai gyakorlatot.

3.7

Az EGSZB rámutat viszont arra, hogy a munkanélküliség jelenlegi mértéke nem csupán a fiatalokat sújtja, hanem az idősebb munkavállalókat is. Ki kellene használni ezért ezeknek a munkavállalóknak a tudását arra, hogy segítsék a fiatalokat a munka világába való beilleszkedésben, illetve hogy átadják a különféle tapasztalatok útján megszerzett ismereteiket.

3.8

Az EGSZB sajnálja, hogy az Európai Bizottság nem használta ki az alkalmat arra, hogy elismerje a nem formális tanulás által a formális oktatás kiegészítéseként betölthető szerepet, és felhívja a figyelmet a strasbourgi szimpózium arra irányuló kérésére, hogy alakítsák ki a nem formális tanulás európai elismerésének hosszú és középtávú folyamatát (9).

4.   Részletes megjegyzések

4.1   Transzverzális és alapkészségek

4.1.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy „célzott erőfeszítésre van szükség a transzverzális készségek fejlesztésének területén (…), különösen a vállalkozói készségek területén”. Úgy véli azonban, hogy az első lépésnek mindenki számára az alapvető készségek megszerzésének kell lennie. Az EGSZB egyetért azzal is, hogy a nyelvtanulásnak továbbra is különös figyelmet kell szentelni. Valójában egy jó alapképességeket és átfogó készségeket (mint a csapatmunka, több nyelv ismerete, az informatikai eszközök használata, a vélemény alkotására és kinyilvánítására való képesség, részvétel a döntéshozatalban stb.) szerzett fiatalnak talán kevesebb nehézséget okoz az, hogy elhelyezkedjen a munkaerőpiacon és sikeres legyen a vállalkozói világban.

4.1.2

A vállalkozói készségek kétségtelenül fontos elemet jelentenek, amennyiben nem kizárólag a vállalkozásalapításra irányulnak. Vállalkozói szellem nélkül nem lehet nagy dolgokat elérni, különösen a jelenlegihez hasonló nehéz időszakokban. Üdvözlendő ezért az, hogy ezeket a kompetenciákat a szakpolitikák és az oktatási programok részévé teszik.

4.1.3

A vállalkozói szellem kialakításához a tantervekkel kapcsolatos kérdéseken túlmenően fontos lehet a vállalatoknál vagy szervezeteknél való tanulás lehetősége, valamint a vállalatok és szervezetek részvételének ösztönzése az iskolák által indított kezdeményezésekben. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak világosabb módon kellene megfogalmazniuk, hogy mit jelent az „egyenlő hozzáférés a megfelelő képzéshez és az aktív életre való felkészítő programokhoz”, és koherens mutatókat kellene kialakítaniuk a különböző szintű összehasonlítás és az eredményeknek a szociális partnerek és a civil társadalom részvételével történő értékelése érdekében.

4.1.4

Az EGSZB mindazonáltal úgy véli, hogy a vállalkozói szellem csak akkor képes teljes potenciálját kibontakoztatni, ha együttműködési készség és csapatszellem is kiegészíti. Az oktatásnak ezeket is ki kellene alakítania a gyermekekben és a fiatalokban.

4.1.5

Az oktatási rendszereknek továbbra is kiemelt figyelmet kell szentelniük a „STEM”-tárgyak (10) (a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika) tanításának, mivel azok továbbra is a technológiák és a technológiai fejlődés dominanciája által jellemzett társadalom középpontjában állnak, illetve mivel a magasan képzett és jelentős tudományos ismeretekkel rendelkező munkavállalók iránti kereslet a jövőben is nagy lesz (11). Az is fontos azonban, hogy ezeket a témákat barátságosabb és kreatívabb, tehát vonzóbb módon kezeljék, ami megkönnyíti a nemek jobb és megfelelőbb egyensúlyának kialakulását (12).

4.1.6

A dokumentum nem utal a válság és a kiigazítási politikák által a tudományra, a kutatásra és azok szereplőire (kutatók, tudósok, egyetemek) kifejtett hatásokra, sem pedig az „agyelszívásra”, amellyel jelenleg az EU számos tagállama szembesül. Az EGSZB számos véleményében (13) szólt annak jelentőségéről, hogy történjen előrelépés az Európai Kutatási Térség teljes körű megvalósulása irányában. Kijelentette azt is, hogy a kutatók, a tudományos ismeretek és a technológia szabad áramlásának a belső piac „ötödik szabadságává” kellene válnia.

4.2   Szakmai készségek

4.2.1

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság aggályát az oktatás és a munkaerőpiac igényei közötti összhang hiányát illetően. Világos, hogy a munkaerőpiacnak meg nem felelő oktatási rendszer tökéletlen készségeket, és ami még ennél is rosszabb, munkanélküliséget eredményezhet (14). Az EGSZB elismeri, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a szakoktatás és -képzés felülvizsgálatának, valamint az ezek és a munkaerőpiac közötti kapcsolatok jobb megértésének ahhoz, hogy az előbbiek jobban megfeleljenek az utóbbi igényeinek. Kiemeli azt is, hogy a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom részvétele elengedhetetlen a munkaerőpiacnak megfelelő szakképzés kialakításához (15).

4.2.2

Az ikt-kkal kapcsolatos készségek oktatása és azok elismerése igen nagy jelentőséggel bír a munkaerőpiac tekintetében. Ezért olyan megfelelő programokba kell beruházni, amelyek – a szakképzés és a felsőoktatás szintjén – biztosítják ezeket a készségeket, különösen a fiatal nők számára. Az EGSZB támogatja azt a javaslatot, hogy az ikt-kkal kapcsolatos készségek oktatásáért és elismeréséért európai minőségi védjegyet hozzanak létre az iparág számára.

4.2.3

Az EGSZB megerősíti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy olyan tudással és készségekkel rendelkezzen, amelyeknek köszönhetően teljes mértékben részt vehet a munka világában és a társadalomban. A szakképzéshez való jog nem csupán a fiatalokat illeti meg, akik később lépnek majd a munkaerőpiacra, hanem minden munkavállalót. Annak köszönhetően naprakész tudással rendelkezhetnek, és megfelelhetnek a folyamatban lévő változások által állított kihívásoknak. A foglalkoztathatóság nem a fiatalok előjoga

4.2.4

A munkahelyi képzés és különösen a tantermi oktatást a szakmai gyakorlattal vegyítő duális képzési rendszerek fontos szerepet tölthetnek be a munkahelyteremtéshez szükséges változások alakításában (16). Eközben pedig az oktatási rendszer részét is kell képezniük, ami megköveteli az egyes felek szerepének tisztázását. Alapvető jelentőségű az iskolák és a vállalatok figyelmének felhívása erre az oktatási módszerre (17).

4.3   A nyitott és rugalmas tanulás ösztönzése

4.3.1

Annak elismerése, hogy a modellek eddig soha nem látott gyorsasággal változnak (átmenet az ipari társadalomból a tudás társadalmába, illetve abból a hálózati társadalomba) kreatívabb és innovatívabb megközelítést követel meg, amely összeköti az élet és a tevékenységek különböző területeit, elismeri és értékeli a sikereket, hidakat épít a kultúra, az általános és a szakképzés, valamint a munkaerőpiac között, előmozdítja a nem formális és a formális tanulás egymást kiegészítő jellegét, eközben pedig támogatja az esélyegyenlőséget.

4.3.2

A tanulás ösztönzésének akkor van értelme, ha az egyéneknek lehetőségük van kihasználni a tanulás lehetőségét, és ha annak sikeressége nem kizárólag attól függ, hogy az egyes személyek mennyi erőfeszítésre képesek, és mennyire lenne szükségük. Ennek hiányában azok a csoportok, amelyek már most is hátrányos helyzetben vannak vagy a perifériára szorultak, továbbra is kollektív szegregáció alanyai lesznek. Az EGSZB ezért növekvő aggodalommal állapítja meg, hogy a felnőtteknek szóló oktatási programokban való részvétel szintje igen alacsony: az Európai Bizottság szerint az EU-ban a felnőtteknek átlagosan 8,9 %-a vesz részt az egész életen át tartó tanulásban, és ez az arány hét tagállamban alig éri el az 5 %-ot.

4.3.3

Javítani kell az iskolán kívül szerzett ismeretek (nem formális tanulás) elismerésének jelenleg túlságosan a formai jelleget előtérbe helyező folyamatait. Ki kell emelni azt is, hogy a döntést az érintett szociális partnerekkel és a civil társadalom más szervezeteivel való egyeztetésnek kell megelőznie, valamint hogy az elismerés minőségét az államnak kell garantálnia. Az elismerési eljárások hatékonyabban segíthetik a nem formális oktatás előnyeinek láthatóbbá tételét, különösen a szociális partnerek körében. Fontos az is, hogy minél szélesebb körű és minél könnyebben érthető információkat nyújtsanak a készségek elismertetésének és validálásának módjairól, hogy azok mindenki számára hasznosak legyenek.

4.3.4

Egy olyan időszakban, amikor – különösen a fiatalok körében – magas a munkanélküliség, Európa számára közép- és hosszú távon is alapvető kihívást jelent a készségek megszerzésének nyíltabb és rugalmasabb módon történő felülvizsgálata. Ahhoz, hogy megfeleljenek ennek a kihívásnak, a tagállamoknak többek között az alábbiakat kell teljesíteniük:

a)

mindenki számára biztosítaniuk kell a készségek bővítését és a magasabb képesítést megkövetelő munkahelyek megszerzését lehetővé tevő egész életen át tartó tanulásban való részvétel feltételeit, megvalósítva így az Európa 2020 stratégia „inkluzív növekedés” célkitűzését;

b)

lehetővé kell tenniük a fiatalok számára, hogy igénybe vegyék pályaválasztási tanácsadók támogatását;

c)

gyakorlatorientált, innovatív és kreatív, a szociális párbeszéd keretében kidolgozott kezdeményezések révén javítaniuk kell a munkaerőpiacon jelen lévő vagy az arra kilépni szándékozó, nem elegendően magas iskolai vagy iskolán kívüli végzettséggel rendelkezők képzését (továbbképzés vagy átképzés). Ezeknek a kezdeményezéseknek tekintettel kell lenniük az érintett munkavállalók korára, tapasztalataira és ismereteire;

d)

rögzíteniük kell a színvonalas tanúsított képzéshez való jogot, meghatározva egy évenkénti képzési óraszámot, amelyre minden munkavállaló jogosult, függetlenül képzettségi szintjétől vagy a munkaszerződésének típusától;

e)

ösztönözniük kell készségfejlesztési tervek kidolgozását a vállalkozásokban, a munkavállalók és a vállalkozók közös részvételével, szem előtt tartva a vállalatok – különösen a kkv-k – helyzetét, és így megfelelve az európai szintű szociális partnerek által megkötött megállapodásoknak;

f)

támogatniuk kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja a formális oktatási rendszeren kívül megszerzett készségek láthatóságának fokozása, a nem formális tanulás elismerésének erősítése és az ilyen képzés minőségének garantálása.

4.3.5

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság szándékát, hogy létrehozza a készségek és képesítések európai térségét, amely nagyobb összhangot és átláthatóságot tesz lehetővé a készségek és a képesítések EU-n belüli elismerése terén.

4.4   Az európai tanárok és oktatók támogatása

4.4.1

Az EGSZB egyetért a közleménnyel, amely elismeri az oktatók és tanárok alapvető szerepét a képzés javításában és a gyermekek és fiatalok arra való ösztönzésében, hogy megszerezzék mindazokat a készségeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfelelhessenek a globalizáció állította kihívásoknak. Ezért szükséges és hasznos stratégiát jelent a jó tanárok és oktatók képzésébe és felvételébe való beruházás.

4.4.2

Az azonban, hogy a jó tanárokon és oktatókon sok múlik, nem jelenti azt, hogy a tanítás önmagában meghatározza a diákok tanulását. Nem szabad alábecsülni az oktatás környezetét jelentő társadalmi-gazdasági körülményeket sem.

4.4.3

A széles körű és mélyreható gazdasági, társadalmi és technológiai változásokra való tekintettel nagyon fontos, hogy a tanári szakmát kulcselemnek tekintsük a magas színvonalú, napjaink követelményeihez alkalmazkodni képes oktatás előmozdításában. Ez azt jelenti, hogy e cél eléréséhez alapvető jelentőséget kap a tanárok tudományos és szakmai képzésének javítása és az olyan fizetési és karrierfeltételek biztosítása, amelyek vonzóbbá teszik ezt a szakmát a fiatalok számára. Rettentő fontos még az is, hogy a nemek aránya kiegyenlítettebb legyen a tanárok felvétele során.

4.4.4

Az EGSZB megjegyzi, hogy az oktatók felvétele során kívánatos lenne szem előtt tartani a sokféleséget, főként az etnikai hovatartozás, a kultúra, a vallás, az életkor stb. tekintetében. Ezenkívül a személyek szabad mozgásának és a bevándorlásnak az összefüggésében kiemelt fontossággal bír a nyelvtudás és az interkulturális kommunikációs készségek megszilárdítása, mind a gyermekek, mind a fiatalok, mind a tantestület körében, annak érdekében, hogy különböző anyanyelvűek között is javuljon az együttműködés. A tanároknak megfelelő képzést kell kapniuk ahhoz, hogy együtt tudjanak dolgozni az iskolában lemaradó, szükséghelyzetben lévő, kockázatos társadalmi övezetekben élő, vagy kirekesztett diákokkal is. Olyan tanárokra van tehát szükség, akik képesek beilleszkedni egy multikulturális és sokrétű tanulási környezetbe (18).

4.5   Az oktatás finanszírozása

4.5.1

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság azzal, hogy vitát kezdeményez a legfontosabb szereplőkkel az oktatásba való beruházás előnyeiről, kötelezettséget vállal arra, hogy nagyobb figyelmet fordítson az oktatás finanszírozására (19). Támogatja azt a szándékot is, hogy a szociális partnerekkel közösen megvizsgálják a színvonalas munkahelyi képzés kínálatának növelését.

4.5.2

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy a tagállamok nemzeti szintű vitákra ösztönöznek az oktatás és a képzés fenntartható finanszírozásának mechanizmusairól. Annak ellenére azonban, hogy ilyen figyelmet kap, az oktatás és a képzés számos tagállamban csökkenő finanszírozásban részesül (20). Az EGSZB kiemeli annak jelentőségét, hogy a szociális partnerek és a civil társadalom más szereplői széles körben és állandó jelleggel részt vegyenek a teljes folyamatban. Üdvözli az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az oktatási ágazat – és különösen a szakoktatás és -képzés – társfinanszírozásába bevonják a magánszektort, azonban ezzel párhuzamosan egyértelmű kritériumok meghatározását javasolja a különböző szektorok (a köz-, a magánszektor és egyéb ágazatok) ezzel kapcsolatos felelősségének megosztása kapcsán. Ez nem vezethet ahhoz, hogy az állam többé nem lesz felelős a nemzeti és a nemzetközi szinten a megfelelő finanszírozás és a mindenki számára elérhető színvonalas oktatás garantálására vállalt kötelezettségének teljesítéséért (21).

4.5.3

Az EGSZB határozottan megerősíti, hogy a fiatalok mobilitása szempontjából nagy szerepük van az olyan programoknak, mint az Erasmus, az Erasmus Mundus és a Mozgásban az ifjúság, amelyeknek a fiatalok személyes fejlődése, képességei és készségei terén tett hozzájárulása általánosan elismert. Emiatt az új többéves pénzügyi keretben meg kell erősíteni finanszírozásukat, valamint javítani kell a résztvevők kiválasztási folyamatát, hogy mindenki számára egyenlő, igazságos és valódi esélyeket lehessen biztosítani, a programok által ösztönözve bizonyos specifikus kockázati csoportokat a kezdeményezésekben való részvételre, és megoldásokat ajánlva az anyagi erőforrásokkal vagy a képzettséggel kapcsolatos akadályokra, amelyekkel számos diák és fiatal kénytelen szembenézni.

4.6   Partnerségek

4.6.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy nagy jelentősége van a különféle társadalmi szereplőkkel és csoportokkal való fokozott együttműködésnek az oktatás és a képzés terén. A partnerségek hasznos tapasztalatcserét tesznek lehetővé, és lehetőséget nyújtanak arra, hogy az oktatási folyamatba bevonjunk mindenkit, aki képes biztosítani és/vagy naprakésszé tenni sajátos készségeket, különösen a munkaerőpiac által keresetteket.

4.6.2

Az EGSZB kiemeli annak jelentőségét, hogy minden érdekelt felet (többek között fiatalok és közösségek szervezeteit, iskolákat és tanárokat, szülőket és nevelőket, vállalatokat és szövetségeket, helyi és regionális önkormányzatokat és más nemzeti közhatóságokat) bevonjanak az iskolai életbe, egyértelmű célokat tűzzenek ki, rendszeres értékeléseket végezzenek és a fenntarthatóságot garantáló forrásokat biztosítsanak. Az EGSZB reméli, hogy az „Erasmus mindenkinek” program határozottan hozzájárul majd az oktatás minőségének garantálására és az esélyegyenlőség biztosítására törekvő szövetségek támogatásához, ösztönzéséhez és előmozdításához. Az oktatás holisztikus tevékenységként szakmai tanácsadással kiegészülő magas szintű pályaorientációt követel meg. Ezenkívül terjeszteni kellene a számos iskolában követett legjobb gyakorlatokat, melyek szerint az iskolák tanítás után kulturális elfoglaltságok, ülések és továbbképzések központjaivá alakulnak át, és kínálatukkal a lakosság valamennyi korcsoportját és az összes társadalmi réteget megcélozzák.

4.6.3

Az EGSZB elismeri az ifjúsági szervezeteknek a fiatalok részvétele szempontjából jelentett értékét, valamint az ifjúságot napjainkban sújtó hatalmas problémák kezeléséhez nyújtott hozzájárulását. Ezek közül a problémák közül természetesen kiemelkedik a fiatalok munkanélkülisége, amelynek magas szintje teljességgel elfogadhatatlan. Pozitív stratégia lehet partnerségek kialakítása ezekkel a szervezetekkel olyan „puha készségek” kifejlesztésének lehetővé tételére, mint például a szervezési, a kommunikációs, a vezetői, a kezdeményezőkészség vagy a nyelvismeret. Ennek feltétele azonban, hogy garantálva legyenek a folyamathoz szükséges források (22).

4.6.4

Az EGSZB támogatja azt az elképzelést, hogy a tagállamokban alakítsanak ki ifjúságigarancia-rendszereket, amelyeket a többéves pénzügyi program keretében egy konkrét alapból finanszíroznának. Úgy véli azonban, hogy a 6 milliárd eurós összeg egyértelműen nem elegendő, mivel ennek egy részét már most is az Európai Szociális alap adja.

Kelt Brüsszelben, 2013. július 10-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  COM(2012) 669 final.

(2)  HL C 161., 2013.6.06. 67-72. o.; HL C 161., 2013.5.06. 27-34. o.; HL C 11., 2013.1.15. 8-15. o.; HL C 299., 2012.10.04. 97. o.; HL C 191., 2012.6.29. 103. o.; HL C 76., 2013.3.14., 1. o.; HL C 181., 2012.6.21., 154. o.; HL C 143., 2012.5.22., 94. o.; HL C 181., 2012.6.21., 143. o.; HL C 68., 2012.3.06., 11. o.; HL C 318., 2011.10.29., 50. o.; HL C 68., 2012.3.06., 1. o.; HL C 318., 2011.10.29., 142. o.; HL C 318., 2011.10.29., 1. o.; HL C 132., 2011.5.03., 55. o.; HL C 21., 2011.1.21., 66. o.; HL C 255., 2010.9.22., 81. o.; HL C 318., 2009.12.23., 113. o.; HL C 128., 2010.5.18., 10. o.; HL C 224., 2008.8.30., 100. o.; HL C 204., 2008.8.09., 95. o.; HL C 151., 2008.6.17., 45. o.; HL C 218., 2009.9.11., 85. o.; HL C 151., 2008.6.17., 41. o.

(3)  Felmérés az iskolák körében: Az ikt az oktatásban (https://ec.europa.eu/digital-agenda/node/51275).

(4)  Az UNESCO által 2012-ben az „Oktatást mindenkinek” kezdeményezésről (EFA) készített nyomonkövetési jelentés amellett, hogy elítéli, hogy megtorpant az EFA céljainak elérésére irányuló folyamat, arra a következtetésre jut, hogy az oktatási rendszerek számára elegendő és hosszú távú finanszírozást kell biztosítani ahhoz, hogy a polgárok számára pozitív eredményeket tudjunk felmutatni. Az OECD eközben a közelmúltban több nyilatkozatban is jelezte, hogy a minőségre és az egyenlőségre koncentráló közoktatás a legjobb eszköz arra, hogy a kormányok megtakarítást érjenek el, miközben megfelelő beruházásokat hajtanak végre. A leghátrányosabb helyzetű közösségeket és személyeket is be kell azonban vonni, hiszen csak így beszélhetünk színvonalas oktatási rendszerről (Education International–OECD konferencia: „Quality and dialogue key to public education”, 2013. február 4.).

(5)  A rövidítések a kezdeményezések angol nevére utalnak.

(6)  Az UNESCO párizsi székhelyén (2013. február 12–14-én) tizenkét nemzetközi oktatásügyi szakértő megkezdte a szervezet által a 20. században az oktatás tárgyában készített legfontosabb jelentéseknek a legutóbbi, alapvető társadalmi változások fényében történő kritikai felülvizsgálatát. A vizsgált dokumentumok az alábbiak: Edgar Faure: Learning to Be (1972); Jacques Delors jelentése: Learning: the Treasure Within (1996) www.unesco.org.

(7)  A „foglalkoztathatóság” és a „munkahelyteremtés” nem ugyanaz, és nem egyazon fogalmat írnak le. Míg a munkahelyteremtés összetett jelenség, amelynek része az állam, a vállalkozók és a munkavállalók közös felelősségvállalása, ami szükségessé teszi a szociális párbeszédet és a tárgyalást, addig a foglalkoztathatóság majdnem kizárólag a munkát keresők egyéni felelősségére utal.

(8)  HL C 18., 2011.1.19., 18. o.

(9)  A 2011. november 14. és 16. között megtartott szimpóziumot az Európai Bizottság és az Európa Tanács közösen szervezte néhány olyan ifjúsági szervezettel együttműködve, mint az Európai Ifjúsági Fórum, a JUGEND für Europa – a „Fiatalok lendületben” programért felelős német nemzeti ügynökség –, valamint a SALTO képzési és együttműködési erőforrásközpont. (http://youth-partnership-eu.coe.int/youth-partnership/documents/EKCYP/Youth_Policy/docs/Youth_Work/Policy/STATEMENT_Symposium_participants_160312.pdf).

(10)  Angol nyelvű rövidítés.

(11)  A CEDEFOP szerint 2020-ig a magasan képzett munkavállalók iránti kereslet 16 millióval, a közepesen képzettek iránti 3,5 millióval nőhet, az alacsony képzettségűek iránti kereslet pedig 12 millióval csökkenhet.

(12)  Néhány tagállam számos projektje kimutatta, hogy a matematika oktatását vonzóbbá lehet tenni.

(13)  HL C 95., 2003.4.23., 8. o., HL C 218, 2009.9.11., 8. o.; HL C 306, 2009.12.16., 13. o.; HL C 132, 2011.5.03., 39. o.; HL C 318, 2011.10.29., 121. o.; HL C 181, 2012.6.21., 111. o.; HL C 299, 2012.10.04., 72. o.; HL C 229, 2012.7.31. 60. o.; HL C 44, 2013.2.15., 88. o.; HL C 76, 2013.3.14., 43. o.; HL C 76, 2013.3.14., 31. o.

(14)  Az UNESCO-nak a technológiai oktatás és a szakképzés tárgyában készült átdolgozott ajánlása rámutat, hogy tekintettel a korunkat jellemző – akár folyamatban levő, akár előre látható – óriási tudományos, technológiai és társadalmi-gazdasági fejlődésre, különösen a globalizációra és az információs és kommunikációs technológiai forradalomra, a műszaki és a szakképzést minden államban az oktatási folyamat alapvető részévé kell tenni (UNESCO, 2001).

(15)  Memorandum on Cooperation in Vocational Education and Training in Europe – Berlin, 2012. december 10–11.

(16)  A közlemény az alábbi, növekedési potenciállal rendelkező ágazatokat említi: információs és kommunikációs technológiák (ikt), egészségügy, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák, személyeknek és vállalatoknak nyújtott szolgáltatások, tengergazdaság, illetve a „zöld” ágazatok és azok, amelyek jelentős átalakuláson mennek keresztül és képzettebb munkaerőt igényelnek.

(17)  Az ausztriai duális rendszer kísérlete példa olyan bevált gyakorlatra, amely megérdemelné, hogy alaposan elemezzék a megvalósításhoz szükséges feltételeket és a közben elért eredményeket.

(18)  HL C 151., 2008.6.17., 41. o., HL C 218., 2009.9.11., 85. o.

(19)  Az UNESCO közzétett egy új tanulmányt, amelyben elemzi a vállalatok és magánalapítványok hozzájárulását az oktatáshoz. Ez kimutatja, hogy az említett szereplők hozzájárulása évente összesen alig éri el a 683 millió USD értéket. Összehasonlításul: mindez a világ két legnagyobb kőolajvállalata profitjának 0,1 %-át teszi ki, és két Airbus A380-as repülőgép árával egyenlő. Elenyésző mértékű hozzájárulásról van szó ahhoz képest, hogy évente 16 milliárd dollárra lenne szükség annak biztosításához, hogy minden gyermek járhasson általános iskolába. Előadás a davosi fórumon, 2013. január 23-án.

(20)  Az Eurydice jelentése: „Funding of Education in Europe 20–2012: The Impact of the Crisis” [Az oktatás finanszírozása Európában 2000–2012 között: A válság hatása]

(http://eacea.ec.europa.eu/education/eurydice/documents/thematic_reports/147EN.pdf).

(21)  A mindenki számára elérhető magas szintű oktatás garantálása melletti elkötelezettség minden nemzeti alkotmányban szerepel, illetve nemzetközi szinten az oktatásról szóló, 1990. évi jomtieni UNESCO-világkonferencia zárónyilatkozatában és a 2000. évi New York-i ENSZ-konferencia millenniumi fejlesztési célkitűzéseiben is rögzítésre került. Utóbbit az EU összes tagállama aláírta.

(22)  A University of Bath/GHK egy 2012. évi jelentése kimutatta a formális oktatás hatását a fiatalok foglalkoztathatóságára, valamint rámutatott az ifjúsági szervezetek jelentőségére ebben a folyamatban.


12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/65


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről

(COM(2012) 788 final – 2012/0366 (COD))

2013/C 327/13

Előadó: José Isaías RODRÍGUEZ GARCÍA-CARO

2013. január 15-én az Európai Parlament és a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről

COM(2012) 788 final – 2012/0366 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2013. március 26-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2013. július 10–11-én tartott, 491. plenáris ülésén (a július 11-i ülésnapon) 173 szavazattal 52 ellenében, 28 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések

1.1

Az Európai Bizottság által javasolt jogszabály-tervezet jogalapját az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke képezi (1). Ezért a jogszabálytervezet feltételezhető célja a dohánytermékekre vonatkozó jogi rendelkezések közelítése a belső piac megfelelő működésének garantálása érdekében. Az irányelvjavaslat indokolásának 3.9.1. pontja megállapítja, hogy e jogalap kiválasztását a 2001/37/EK irányelv esetében az Európai Unió bírósága megerősítette (2), ezért az megfelelő a jelen javaslat esetében is, amely a népesség egészségének a dohányzás kockázataival szembeni magas szintű védelmét célozza.

1.2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) elviekben üdvözli ezt a jogalapot a javaslat célkitűzéseinek fényében, melyekkel az EGSZB teljes mértékben egyetért, és amelyek célja elsősorban az, hogy az emberek, különösen a fiatalok, ne kezdjék el a dohányzást. Az EGSZB ugyanakkor megjegyzi, hogy néhány alkalommal, például az Európai Parlament Jogi Bizottságában is, kétségek merültek fel e jogalappal kapcsolatban, különösen arra vonatkozóan, hogy a kitűzött célt a tagállamok kielégítő mértékben el tudják-e érni.

1.3

Az EGSZB maradéktalanul egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az egészséghez való jognak elsőbbséget kell élveznie mindenfajta gazdasági megfontolással szemben. Ennek kapcsán az EGSZB határozottan támogatja, hogy indítsanak felvilágosító és tudatosító programokat és kampányokat a nagyközönség számára azzal kapcsolatban, hogy a dohányzás milyen súlyosan károsítja az egészséget. Mindazonáltal továbbra is kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a javasolt intézkedések segítenek-e a fokozatos leszokásban. Ezért az EGSZB a szóban forgó intézkedés kiegészítését javasolja, hangsúlyozva az általános iskolákban és középiskolákban alkalmazott nevelési és tanácsadási stratégiák európai szintű jelentőségét, annak érdekében, hogy valamennyi gyermek és fiatal pontos, teljes körű és rendszeres információkhoz jusson a dohánytermékekről és azok káros következményeiről, valamint a környezeti dohányfüstnek való kitettség rákkeltő hatásairól (3).

1.4

Az EGSZB leszögezi, hogy Unió-szerte jelentős számú munkahely kerül veszélybe a dohánytermelés és a kapcsolódó termékek előállításához, csomagolásához és kereskedelméhez kötődő értéklánc mentén valamennyi ágazatban. Az EGSZB szerint oda kell figyelni, hogy meg lehessen előzni ezeket a munkaerő-piaci kockázatokat, és nyomatékosan ajánlja, hogy a munkahelyek megtartása érdekében éljenek az átmeneti és szerkezetátalakítási intézkedések összes fellelhető formájával, különösképpen a munkavállalókat célzó képzési lehetőségekkel, illetve az újfajta termékeket gyártó vállalkozások és mezőgazdasági üzemek számára nyújtott tudományos, műszaki és innovációs támogatásokkal. Meg kell jegyezni, hogy a dohánytermesztés hozzájárul a vidéki foglalkoztatáshoz. Hatékonyan kell felhasználni a kohéziós és strukturális alapokat, a regionális alapokat, illetve a kutatási és innovációs alapokat azokban a tagállamokban, amelyeket a legkeményebben érint ez a lehetséges szerkezetváltás, különösképpen a jelenlegi gazdasági válsággal összefüggésben.

1.5

Fennáll a veszélye, hogy az adóbevételek jelentősen csökkenni fognak, nem csupán az illegális kereskedelem növekedése, hanem a forgalom és az árak visszaesése miatt is. A dohányhoz kapcsolódó adók az Európai Unióban ma mintegy 100 milliárd eurót tesznek ki.

1.6

A bűnszövetkezetek kezében lévő illegális kereskedelem (csempészet és hamisítás) rohamosan növekedni fog, ami a legális dohányértékesítés visszaesését váltja ki. Ezáltal a dohányhoz kapcsolódó adóbevétel csökken, az egészségügyi és minőségi ellenőrzések hiányában veszélybe kerül a fogyasztók biztonsága, a kiskorúak pedig könnyebben hozzájutnak a dohánytermékekhez. Az Európai Unióban az illegális kereskedelem következtében (az OLAF adatai szerint) évente 10 milliárd euró adóbevétel esik ki (4), hiszen ma a csempészett dohány értékesítése az uniós eladások 10 %-át teszi ki (5). Az EGSZB csak üdvözölni tudja, hogy az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye részeként nemrég aláírták a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvet, amelyben a dohánytermékek illegális gyártásának és kereskedelmének felszámolását célzó hatékony intézkedések bevezetésére kérik fel az érintett feleket (6).

1.7

A jelenlegi tervezet jelentősen megváltoztatja majd a piacra kerülés feltételeit, a versenyt és a szabad kereskedelem szükséges működését egy legális, de igen erősen szabályozott termék vonatkozásában. Az EGSZB megjegyzi, hogy bizonyos uniós és nemzetközi szintű hatáselemzések kapcsán aggodalmak merültek fel. Az EGSZB ugyanakkor arra szólít fel, hogy vizsgálják meg a várható előnyöket, mind az egészségügyi költségek csökkenése, mind a népesség egészségének javulása szempontjából, tekintettel arra, hogy az európai polgárok az Alapjogi Charta 35. cikkének értelmében joggal várják el, hogy az Európai Unió magas szintű egészségvédelmet biztosítson számukra.

1.8

Az, hogy az irányelv fontos elemeinek későbbi továbbfejlesztését illetően számos hatáskör felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén az Európai Bizottsághoz kerül, beavatkozást jelent a tagállamok szuverén illetékességi köreibe, ez pedig sérti a szubszidiaritás elvét. Az EGSZB elfogadhatatlannak tartja azokat a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, amelyek nem felelnek meg maradéktalanul az EUMSZ 290. cikkében foglaltaknak. Emellett nyolc nemzeti parlament részéről (a szubszidiaritásvizsgálat keretében) 14 ellenszavazat érkezett az Európai Bizottság javaslatához, mivel az nem tartja tiszteletben a szubszidiaritás elvét (7).

1.9

Az EGSZB támogatja a kockázatcsökkentés koncepcióját, és ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy pontosan határozza meg, melyek azok a „kisebb kockázattal járó termékek”, amelyek kétségbevonhatatlanul, tudományosan bizonyítva kevesebb kockázatot jelentenek a hagyományos cigarettákhoz képest, és dolgozzon ki rájuk megfelelő jogi keretet is. Ez elsősorban a dohányt (nem pedig mesterséges nikotint) tartalmazó és ezért az irányelv hatálya alá eső termékekre vonatkozik.

2.   Bevezetés

2.1

Az EGSZB teljes mértékben tisztában van a dohánytermékek közegészségügyi kockázataival. Amint azt az irányelvjavaslat indokolásának 1. pontja is kijelenti, az Európai Unióban a dohányzás az első az idő előtti elhalálozáshoz vezető tényezők sorában, és évente csaknem 700 000 halálesetért tehető felelőssé. Ennek megfelelően a javaslat oly elismerésre méltó és maradéktalanul támogatott célkitűzésekre összpontosít, mint a dohányzás elkezdésének megelőzése, különösen a fiatalok körében, figyelembe véve, hogy a dohányzók 70 %-a 18 éves kora előtt, 94 %-a pedig 25 éves kora előtt kezd dohányozni. Ez megerősíti, hogy a gyermekekre és a fiatalokra irányuló intézkedésekre van szükség (8).

2.2

Ennek kapcsán az EGSZB úgy véli, hogy az irányelv felülvizsgálata mindenképpen szükséges, ezért késlekedés nélkül elvégzendő. Ugyanakkor már most is néhány éves késésben vagyunk, annak ellenére, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint az európai uniós politikák és cselekvések megfogalmazása és végrehajtása során magas szintű egészségvédelmet kell biztosítani. Egyértelmű, hogy az egészséghez való jognak továbbra is elsőbbséget kell élveznie mindenfajta gazdasági megfontolással szemben. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy azokban az országokban, amelyek nagyon korlátozó jellegű dohányellenes jogszabályokat fogadtak el, a fogyasztás szintje alig változott. Ez a helyzet például Spanyolországban, ahol az Európai Bizottságnak a füstmentes környezetről nemrég közzétett jelentése (9) szerint a fogyasztás mértéke a legutóbbi három évben az elfogadott szigorú jogszabályok ellenére alig két százalékpontnyit csökkent. Ennek kapcsán a javasolt intézkedések mellett az EGSZB azt is határozottan támogatja, hogy indítsanak felvilágosító és tudatosító programokat és kampányokat a nagyközönség számára azzal kapcsolatban, hogy a dohányzás milyen súlyosan károsítja az egészséget: ezek hosszú távon erősítik a javasolt intézkedések hatékonyságát. Továbbra is kétséges ugyanis, hogy az intézkedések mennyire könnyítik meg a dohányzásról való szükséges, fokozatos leszokást.

2.3

Az Európai Bizottság által 2012. december 19-én előterjesztett, a dohánytermékekről szóló 2001/37/EK irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslattervezet azonban súlyos következményekkel járhat az Európai Unióban a foglalkoztatásra, a gazdaságra és az adóbevételekre, és így ellentétes lehet az Unió egyéb olyan alapvető célkitűzéseivel, mint a teljes foglalkoztatás és a gazdasági növekedés (EUSZ 3. cikk), ha nem kerül sor kísérő intézkedések meghozatalára. A dohányszektor az Unióban közel 1,5 millió embernek ad munkát. Közülük 400 000 fő dohánytermesztéssel foglalkozó gazdálkodó, 956 000 fő foglalkoztatása pedig a dohány kiskereskedelmi eladására épül (10). Emellett a dohánytermékekből évente mintegy 100 milliárd eurónyi adó folyik be, és az ágazat az export szempontjából is jelentős, mivel egyike azon kevés ágazatnak, amelynek mérlege mind európai szinten, mind számos tagállamban továbbra is pozitív. 2010-ben az Európai Unió tagállamai összesen mintegy 55 000 tonna dohányterméket exportáltak. A legnagyobb exportőr Bulgária volt (13 200 t), Görögországgal (11 200 t) és Franciaországgal (8 000 t) a nyomában. Emellett a dohánytermesztési ágazat 400 000 embernek ad munkát az Unióban, elsősorban más megélhetési lehetőségekkel nem rendelkező, elmaradott régiókban. Az UNITAB és a COPA statisztikái szerint a dohánytermesztésre szakosodott agrárgazdaságok 96 %-a átlagosan 0,5–3 hektárt művelő családi vállalkozás (11).

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az Európai Bizottság által előterjesztett, dohánytermékekre vonatkozó irányelvjavaslat hat területre összpontosít:

csomagolás és címkézés,

összetevők és adalékanyagok,

formátumok,

biztonsági elemek és nyomon követhetőség,

nemzetközi dimenziójú távértékesítés,

füstnélküli dohánytermékek és a szabályozott termékkör kiterjesztése.

A fenti hat terület közül háromnak igen jelentős hatása lenne az Európai Unió tagállamaiban a foglalkoztatásra és az adóbevételekre. A címkézés és csomagolás, illetve az összetevők tekintetében a javaslat a maiakhoz képest sokkal nagyobb egészségügyi figyelmeztetéseket írna elő, és korlátok közé szorítaná a dohánytermékek formátumát, ízét és tartalmát is. Így például valamennyi dobozon a csomagolás 75 %-át lefedő szöveg és képek formájában egészségügyi figyelmeztetést kell majd elhelyezni, és ehhez járul még, hogy a dobozok oldalán (minden oldal 50 %-án) új tájékoztató szövegeket kell feltüntetni, a néhány tagállamban előírt jövedéki címke, a kiskorúaknak való eladás tilalmáról szóló szöveg és a dohánytermékek figyelését és nyomon követhetőségét célzó új intézkedésekhez fenntartott hely mellett. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sokkal kisebb hely marad a regisztrált márkajelzések feltüntetésére. Másrészt minimumkövetelményeket is megszabnak majd a dobozok magasságára és szélességére nézve, ami azt jelenti, hogy bizonyos doboztípusok el fognak tűnni. Ez történik majd a néhány országban, például Görögországban igen népszerű „casket” formátummal. Hasonlóképpen eltűnne a Portugáliában legnagyobb arányban értékesített doboztípus is. A csomagolásnak ez a módosítása – amelynek hátterében semmiféle tudományos bizonyíték nem áll – ráadásul munkahelyeket is veszélybe sodorhat a csomagolási iparban, amelynek sok európai országban, például Német-, Lengyel- és Franciaországban, az Egyesült Királyságban és Ausztriában nagy jelentősége van. Meg kell jegyezni, hogy a dobozok méreteire vonatkozó minimumkövetelményekről sem a nyilvános konzultációban, sem pedig a hatásvizsgálati jelentésben nem esett szó. Emellett tilos lesz a jellegzetes ízesítésű cigaretták árusítása is, és új meghatározást alakítanak ki a „szivarka” kapcsán, amely ellentmondásban van az Unióban már valamivel több mint egy éve érvényben lévő adóügyi jogszabályokkal (12).

3.2

Ennek következtében, és mivel minden doboznak azonos formátuma és a cigarettáknak azonos íze lesz, a márkák között pusztán az ár jelenti majd a különbséget, ami az ágazat egészében az értéklánc értékvesztését vonja majd maga után. Ha egyedül az ár marad az a tényező, amelyben versenyezni lehet, akkor az árak esni fognak, ami egyrészt az ágazatban működők jövedelmének és a kormányok adóbevételeinek csökkenését, másrészt az ágazatbeli munkahelyek egy részének megszűnését vonja majd maga után.

3.3

Ez az egyetlen, áralapú differenciálási lehetőség többek között ahhoz vezet majd, hogy az Európai Unióban termesztett minőségi dohány nem lesz már vonzó az olyan vállalatok számára, amelyeknek gyárai vannak az EU területén, mivel a minőség már nem lesz kritérium a dohánylevél-vásárlásnál. Ez pedig az európai bizottsági hatáselemzésben foglaltakkal ellentétben veszélyt jelent majd a dohánytermeléstől függő munkahelyek számára. Jelenleg az Unióban az évi dohánytermés 250 000 tonnára rúg: Olaszország a legnagyobb termelő (89 000 tonnával), őt Bulgária (41 056 tonna), Spanyolország (38 400 tonna) és Görögország (24 240 tonna) követi. A láncnak ez az eleme 400 000 embernek ad munkát: Bulgáriában a legtöbbnek, ahol 110 000-en dolgoznak a dohánytermesztésben, Lengyelországban 75 100-an, Olaszországban pedig 59 300-an (13).

3.4

A formátumok és az ízek szabványosításának egy másik következménye adott esetben a dohánycsempészet növekedése is lehet. Ha végül minden termék szinte teljesen egyforma lesz, akkor az a maffiának kedvez, amely csempészárujának formátumát és ízét nagyon könnyen az eredeti, a fogyasztók által megszokotthoz tudja majd igazítani, és így illegális csatornákon keresztül, a tagállami adóhatóságok megkerülésével, adófizetés nélkül tudja majd kielégíteni a keresletet. Ráadásul az ilyen termékek mindenfajta minőségi kontroll nélkül kerülnek piacra, ami komoly kockázatot jelent majd a fogyasztók biztonságára nézve.

3.5

A rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint az Európai Unióban az illegális kereskedelem miatt évente tízmilliárd eurós nagyságrendű dohányipari adóbevételtől esnek el a hatóságok. Jelenleg az EU-ban a csempészett dohánytermékek eladása a teljes kereskedelem 10 %-át teszi ki (14). Ezért az EGSZB csak üdvözölheti, hogy 2012. november 12-én a WHO dohányzás-ellenőrzési keretegyezményének részeként aláírtak egy jegyzőkönyvet a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról. A dokumentum, melyről az Unió és a tagállamok nevében az Európai Bizottság folytatott tárgyalásokat, felszólítja az érintetteket, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket a dohánytermékek illegális gyártása és kereskedelme ellen (15).

3.6

Az adóbevételek kiesése mellett az illegális kereskedelem növekedése a dohánytermékek eladásának visszaesését is okozza, ami pedig a teljes értékláncra hatással lesz, azon belül is elsősorban a dohányértékesítéssel foglalkozó kiskereskedelmi egységekre. Az EU-ban mintegy egymillió munkahely függ közvetlenül vagy közvetetten a kiskereskedelmi dohányértékesítéstől. Kis élelmiszerüzletekről, bódékról vagy olyan speciális egységekről van szó, mint Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban – és legújabban Magyarországon – a cigaretta és bélyegárusítási engedéllyel rendelkező trafikok, amelyeket az illetékes tagállami szervek szabályoznak és ellenőriznek. Csak Görögországban 40 000-en dolgoznak a kiskereskedelmi dohányértékesítésben (16).

3.7

Az EGSZB leszögezi, hogy munkahelyek kerülhetnek veszélybe a dohány- és kapcsolódó termékek termeléséhez, csomagolásához és kereskedelméhez kötődő értéklánc mentén valamennyi ágazatban, valamint az olyan mezőgazdasági területeken, amelyeken nincs más alternatíva és már a KAP-támogatások sem elérhetők. Meg kell jegyezni, hogy a dohánytermesztés hozzájárul a vidéki foglalkoztatáshoz. Az EGSZB kéri, hogy fordítsanak megfelelő figyelmet ezeknek a munkaerő-piaci kockázatoknak a minimalizálására, és nyomatékosan ajánlja, hogy a munkahelyek megtartása érdekében ezen a téren éljenek az átmeneti és szerkezetátalakítási intézkedések összes fellelhető formájával, elsősorban a munkavállalókat célzó képzési lehetőségekkel, illetve tudományos, műszaki és innovációs támogatásokkal az újfajta termékeket előállító vállalkozások és mezőgazdasági üzemek számára. Hatékonyan kell felhasználni a kohéziós és strukturális alapokat, a regionális alapokat, illetve a kutatási és innovációs alapokat azokban a tagállamokban, amelyeket a legkeményebben érint ez a lehetséges szerkezetváltás, különösen a jelenlegi gazdasági válság kapcsán.

3.8

Az EGSZB végső soron belátja, hogy az irányelvjavaslat jelentős kockázatokat rejthet. Mivel azonban az Alapjogi Charta 35. cikkével összhangban az európai polgárok joggal várják el az Európai Uniótól a magas szintű egészségvédelem biztosítását, kéri, hogy vizsgálják meg a várható előnyöket, mind az egészségügyi kiadások csökkenése, mind pedig a népesség egészségének javulása szempontjából.

3.9

Másrészről az irányelvjavaslatban szerepel tizenhat olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktus, amely szabályozási és döntéshozatali jogkörökkel ruházza fel az Európai Bizottságot az irányelv lényeges elemeivel kapcsolatban. Olyan kérdésről van viszont szó, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke kifejezetten tilt (17). Ily módon szinte semmilyen mozgásteret nem hagynak a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek az irányelv alapvető elemeinek szabályozására.

4.   Részletes megjegyzések

4.1

Az irányelvjavaslatban szereplő intézkedések nagyon korlátozóak és olyan kritériumokra épülnek, amelyek csökkentik a dohány „vonzerejét” a kitűzött egészségügyi célok elérése érdekében. Az EGSZB ezenkívül rá kíván mutatni annak szükségességére, hogy külön az európai fiatalokat megcélzó terveket és oktatási kampányokat hajtsanak végre. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy még az Európai Bizottság is alighanem nagyon csekélyre (2 %-osra) becsüli saját intézkedéseinek egészségügyi hatását, ugyanakkor ezzel a progresszivitással elkerülhető, hogy komoly és ezáltal adott esetben aránytalan gazdasági károk keletkezzenek.

4.1.1

Megcáfolhatatlan tudományos bizonyítékok nem támasztják alá, hogy az oldalak felét beborító új tájékoztató szövegen felül a csomagolási egység mind első, mind hátsó oldala külső felületének 75 %-át kitöltő egészségügyi figyelmezetést kelljen elhelyezni (9. cikk). Bár egy Hammond-tanulmány (18) szerint hatékonyak az ilyen figyelmeztetések, más tanulmányok, például a Maastrichti Egyetem (19) és az amerikai FDA tanulmánya (20) szerint éppen az ellenkezője igaz, és piktogramok elhelyezésével nem lehet hatékonyan csökkenteni a dohányosok számát. Az Európai Bizottság Eurobarométer felmérése (21) szerint tíz dohányosból kilenc úgy véli, hogy a nagyméretű figyelmeztetések nem ösztönzik őket a dohányzásról való leszokásra, és tízből heten úgy gondolják, hogy az ilyenfajta intézkedések nem segítik elő, hogy a kiskorúak kevesebbet dohányozzanak. Egy amerikai szövetségi feljebbviteli bíróság pedig nemrég szintén arra a következtetésre jutott ítéletében, hogy nem bizonyított eléggé az ilyen nagyméretű grafikai egészségügyi figyelmezetések hatékonysága. Megállapítja, hogy „nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy az ilyen jellegű figyelmeztetések közvetlen módon jelentősen visszaszorították volna a dohányzást a jelenleg vizsgált országok bármelyikében”, hozzátéve, hogy „nagyon gyenge a kísérletek igazoló ereje” (22).

4.2

Az egészségügyi figyelmeztetések méretének ilyen aránytalan megnövelése az alábbiakhoz vezet még:

a gyártók legitim szellemi és ipari tulajdonjogainak egyoldalú kisajátítása azzal, hogy nem tudják használni bejegyzett márkáikat. Az Európai Bíróság szerint (23) a gyártóknak jogukban áll használni bejegyzett kereskedelmi márkáikat és egyedivé tenni termékeiket;

további versenymegszorítás egy, a termékmegkülönböztetés szempontjából már egyébként is nagyon korlátozott ágazatban;

a bármilyen legális kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó alapvető kereskedelmi jogok megsértése;

új termékek piacra dobásának megnehezítése, illetve

a kínált termékek minőségfejlesztésének és a kapcsolódó kutatásnak a beszüntetése. Önkényes módon korlátozzák az újgenerációs új termékek piacra kerülését anélkül, hogy lehetővé tennék egy olyan világos szabályozási keret létrehozását, amellyel elemezhető lenne azoknak a kockázatoknak a csökkentése, amelyekkel az ilyen termékek járhatnak a népességre nézve. Mindez gátat szabhat annak, hogy sokféle, különböző terméket fejlesszenek ki, és visszaveti az ezzel kapcsolatos innovációs és kutatási tevékenységhez kapcsolódó munkahelyek létrehozását is. Ezekre az új és adott esetben kisebb kockázatot jelentő termékekre pedig nem kellene hogy vonatkozzanak ugyanazok a korlátozások, amelyek a hagyományos termékek esetében érvényesek.

4.3

Ugyanez érvényes az összetevőkre vonatkozó megszorításokra is, melyek célja a jellegzetes ízesítésű dohánytermékek betiltása (6. cikk). Ezek nem arra vonatkozó tudományos vizsgálatokra épülnek, hogy miként lehetne csökkenteni az ilyen összetevők toxicitását vagy addiktivitását, hanem olyan szubjektív kritériumra, hogy miként lehet csökkenteni a dohányzás vonzerejét, illetve szubjektív sztereotípiákra azzal kapcsolatban, hogy egyes korcsoportok és nemek szerinti csoportok milyen típusú dohányt fogyasztanak. Ugyanez a szubjektivitás érzékelhető akkor, amikor bármiféle indoklás nélkül, önkényesen betiltanak bizonyos formátumokat, mint például a slim vagy vékony cigarettákat (melyekre nem terjedt ki a nyilvános konzultáció, és amelyek nem szerepelnek a hatásvizsgálati jelentésben), a rövid cigarettákat, a mentolos cigaretták minden fajtáját, meghatározva a vágott dohány tasakonkénti minimumsúlyát és szabványosítva dobozának formáját, illetve még egy új kategóriát is, „a szivarkát” kitalálva – mindezt a 2011. január 1-je óta hatályban levő 2011/64/EU irányelvvel (24) ellentétesen. Az egyes európai országokban nagyon elterjedt vékony és mentolos cigaretták betiltása ahhoz vezet majd, hogy mivel a fogyasztók nem fognak hozzájutni ezekhez, kénytelenek lesznek az illegális piacról csempészáruként beszerezni őket. Ráadásul olyan dohánytermékekről van szó, melyet leginkább felnőtt dohányosok fogyasztanak, így ebben a konkrét esetben nem állja meg a helyét az az érvelés, hogy mindez azt szolgálja, hogy a kiskorúak ne jussanak dohánytermékekhez. Például konkrétan a mentol esetében nem szabad elfelejteni, hogy ezt a fajta cigarettát főként felnőttek szívják, és hogy olyan országok, amelyek nagyon magas szintű jogszabályokkal rendelkeznek a dohányzás elleni küzdelem terén, konkrét tiltásokkal bizonyos összetevőkre vonatkozóan – ilyen például az USA és Kanada – nem tiltották be az ilyen dohánytermékeket. Ezért az EGSZB azt javasolja, hogy töröljék az irányelvjavaslatból a mentol betiltását.

4.3.1

Végül teljes mértékben egyetértünk azzal az európai bizottsági javaslattal, hogy tiltsák be a piacon a rágógumi, piña colada, mojito stb. ízesítésű új termékeket, az úgynevezett „candy-flavoured” cigarettákat, melyek elsődleges célcsoportja a fiatalok.

4.3.2

Egy, az összetevőkre vonatkozó túlzott megszorítás az ízek szabványosításához vezetne, lehetetlenné téve a versenyben az egyes termékek megkülönböztetését, korlátozva a beruházásokat és új termékek piacra dobását – mindezt a fogyasztók rovására, akiktől így elveszik a választás lehetőségét.

4.4

Az EGSZB azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy pontosan határozza meg, hogy melyek azok a „kisebb kockázattal járó termékek”, amelyek kétségbevonhatatlanul, tudományosan bizonyítva kevesebb kockázatot jelentenek a hagyományos cigarettákhoz képest, és dolgozzon ki rájuk megfelelő jogi keretet is. A csökkentett kockázat koncepciója azokra a termékekre vonatkozik, amelyek kiválthatják a hagyományos cigarettákat, és sokkal kevesebb kockázattal járnak az egészségre, nem pedig a leszokást szolgáló termékekre. A dohányt (és nem mesterséges nikotint) tartalmazó termékekre, amelyek ezáltal az irányelv hatálya alá esnek, olyan egyértelmű meghatározást és szabályozást kell kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztóknak kommunikálják az ilyen termékek jellemzőit.

4.5

Másrészről az Európai Bizottság olyan intézkedéseket is felvesz irányelvjavaslatába, melyek célja az illegális dohánykereskedelem csökkentése. Így például a javaslat 14. cikkében az Európai Bizottság egy nyomonkövetési és árukövetési rendszer kiépítését javasolja, illetve különböző további biztonsági intézkedéseket annak érdekében, hogy az EU-ban csak olyan termékeket lehessen értékesíteni, amelyek megfelelnek az irányelvben előírtaknak. Ez az intézkedés olyan aránytalan gazdasági és adminisztratív terhet jelent, melyet sok kis és középvállalkozás nem bír el, és igen valószínűtlen, hogy csökkenteni fogja az illegális kereskedelmet, és még jelentősebb adminisztratív terhet fog jelenteni a tagállamoknak az ellenőrzés során. Ráadásul ez a rendszer nem fogja megfékezni a csempészetet és az illegális kereskedelmet, az irányelvjavaslat több intézkedése inkább ösztönözni fogja őket. Ebből kiindulva az EGSZB úgy véli, hogy az irányelvjavaslat 14. cikkében szereplő rendelkezéseknek pontosan meg kellene egyezniük azokkal a nyomonkövethetőségi záradékokkal, amelyek a tavalyi év végén a részes felek konferenciáján a WHO által az illegális kereskedelemre vonatkozóan megkötött jegyzőkönyvben szerepelnek (25).

4.6

Végezetül az irányelv lehetőséget fog adni az Európai Bizottságnak, hogy egyre több felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén olyan alapvető kérdéseket szabályozzon és módosítson, mint az adalékanyagok szintjei, az egészségügyi figyelmeztetések megszövegezése, mérete és elhelyezése. Így szinte semmilyen mozgásteret nem hagy a tagállamok számára az irányelv megvalósításával kapcsolatban, ami az EU-ban egy eddig kevésszer alkalmazott, extrém mértékű beavatkozást feltételez, amely sérti a szubszidiaritás és az arányosság elvét, ahogy nyolc tagállam (26) (Olaszország, Cseh Köztársaság, Görögország, Bulgária, Dánia, Portugália, Románia és Svédország) nemzeti parlamentje rá is mutat erre. Olaszország esetében a parlament nemcsak azt jelezte, hogy a javaslat ellentétes a fenti elvekkel, hanem azt is hangsúlyozta, hogy egyes betiltott cigarettafajták (például a vékony/slim vagy az alacsony kátránytartalmú cigaretta) hatékony eszköz lehet a dohányzás leszoktatását vagy csökkentését célzó politikában (27).

4.6.1

Például az irányelvjavaslat 8., 9. és 11. cikke lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén módosítsa az egészségügyi figyelmeztetések szövegét, formátumát, elrendezését, méretét és elhelyezését. A 6. cikk pedig azt, hogy döntsön az adalékanyagok tartalmáról és megengedett legmagasabb értékekeiről.

4.6.2

A szivar, szivarka és pipadohány esetében az irányelvjavaslat fenntartja a jogot, hogy automatikusan megszüntessen bizonyos kivételeket, amennyiben „a körülmények jelentős megváltozása” áll be, azaz az értékesítési volumenben bekövetkezett, legalább 10 %-os növekedés, amely legalább 10 tagállamban megfigyelhető; vagy pedig a 25 évesnél fiatalabb fogyasztói csoportok körében 5 %-os növekedés. Az Európai Bizottság nincs tisztában azzal, hogy a 27 tagállamból 10-ben rendkívül kicsi ezeknek a termékeknek a piaca, és így könnyen bekövetkezhet egy 10 %-os változás. Így nincs sok értelme az intézkedésnek, és ez csak nagy jogbizonytalanságot szül ebben az alágazatban.

4.7

Még ha az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke értelmében felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén lehetőség is van jogkörök átruházására, ehhez egy sor feltételnek meg kell felelni. Ezek értelmében csak egy jogalkotási aktus nem alapvető elemeinek vonatkozásában kerülhet sor felhatalmazáson alapuló jogi aktusra. Ennek a javaslatnak az esetében erről nincs szó.

Kelt Brüsszelben, 2013. július 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  Az EUMSZ 114. cikke:

„1.

Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a 26. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására a következő rendelkezéseket kell alkalmazni. Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.”

(2)  Lásd a C-491/01. sz., királynő kontra egészségügyi miniszter ex parte British American Tobacco (Investments) Ltd és Imperial Tobacco Ltd ügyet.

(3)  HL C 128., 2010.5.18., 89–93. o.

(4)  http://europa.eu/rapid/press-release_OLAF-11-5_en.htm?locale=EN.

(5)  A Nomisma által készített, „The European Tobacco Sector. An analysis of the socio-economic footprint” c. jelentést valamint az Európai Bizottság 2012. november 16-i sajtóközleményét.

(6)  Ugyanott.

(7)  http://www.ipex.eu/IPEXL-WEB/dossier/dossier.do?code=COD&year=2012&number=0366&appLng=HU

(8)  HL C 351., 2012.11.15., 6–11. o.

(9)  Jelentés a dohányfüstmentes környezetről szóló 2009. november 30-i tanácsi ajánlás végrehajtásáról.

(10)  A Nomisma által készített "The European Tobacco Sector. An analysis of the socio-economic footprint" c. jelentés.

(11)  DIVTOB: Az EU déli dohánytermelő régióinak diverzifikálása. Hohenheimi Egyetem. A hatodik keretprogramból finanszírozott európai kutatási és technológiai fejlesztés.

(12)  A Tanács 2011/64/EU irányelve (2011. június 21.) a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról; HL L 176., 2011.7.5., 24–36. o.

(13)  Lásd a 10. lábjegyzetet.

(14)  Lásd az 5. lábjegyzetet.

(15)  Lásd az 5. lábjegyzetet.

(16)  Lásd a 10. lábjegyzetet.

(17)  HL C 115., 2008.5.9., 172. o.

(18)  Hammond D. “Health warning messages on tobacco products: a review.” (Egészségügyi figyelmeztetések dohánytermékeken: áttekintés), Tobacco Control 2011; 20:327-3. Sambrook Research International, „A review of the science base to support the development of health warnings for tobacco packages” (A tudományos alapok áttekintése a dohánytermékek csomagolására szánt egészségügyi figyelmeztetések kidolgozásának elősegítéséhez), Newport: Sambrook Research International; 2009. (Az Európai Bizottság számára készített jelentés).

(19)  http://www.maastrichtuniversity.nl/web/Main/Sitewide/News1/SmokersWillNotBePutOff1.htm.

(20)  Nonnemaker, J., et al., Experimental Study of Graphic Cigarette Warning Labels: Final Results Report Prepared for Center for Tobacco Products, Food and Drug Administration, Contract No. HHSF-223-2009-10135G, 2010. december.

(21)  http://ec.europa.eu/health/tobacco/docs/eurobaro_attitudes_towards_tobacco_2012_en.pdf.

(22)  RJ Reynolds Tobacco Company v Food & Drug Administration, United States Court of Appeals for the District of Columbia Circuit, 2012. augusztus.

(23)  Az Európai Bíróság C-10/89. sz. ügyben hozott 1990. október 17-i ítélete.

(24)  A Tanács 2011/64/EU irányelve (2011. június 21.) a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról; HL L 176., 2011.7.5., 24–36. o.

(25)  http://apps.who.int/gb/fctc/PDF/cop5/FCTC_COP5(1)-en.pdf.

(26)  http://www.ipex.eu/IPEXL-WEB/dossier/dossier.do?code=COD&year=2012&number=0366&appLng=HU

(27)  Az olasz parlament szociális kérdésekkel foglalkozó bizottságának véleménye a COM(2012) 788 final sz. európai bizottsági dokumentumról.


MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Véleményéhez

A következő módosító indítványokat, amelyeknél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították:

Ellenvélemény

A vélemény teljes szövege az alábbi szöveggel váltandó fel:

1.    Következtetések

1.1

Az Európai Bizottság által javasolt irányelv jogalapját az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke képezi  (1) . A javaslat célja a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó jogszabályok és egyéb szabályozó rendelkezések közelítése a belső piac megfelelő működésének garantálása érdekében. Az indokolás 3.9.1. pontja megállapítja, hogy e jogalap kiválasztását a 2001/37/EK irányelv esetében az Európai Unió bírósága megerősítette  (2) , ezért az megfelelő a jelen javaslat esetében is. Eszerint mind a 2001-es irányelv, mind pedig jelenlegi felülvizsgálata a belső piac megfelelő működésének garantálását célozza a népesség egészségének a dohányzás kockázataival szembeni magas szintű védelmével.

1.2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) határozottan támogatja a javaslatot, mivel az a belső piac működésének javítását célozza: újabb ösztönzőt nyújt a tagállamok számára ahhoz, hogy megtegyék az egészségvédelemhez szükséges és kívánatos lépéseket, és lehetővé teszi, hogy a tagállamok a javaslatban foglaltaknál szigorúbb szabályokat fogadjanak el.

1.3

Az egészség témájában és más ahhoz kapcsolódó tárgyakban kidolgozott számos korábbi véleményével összhangban az EGSZB maradéktalanul egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az egészséghez való jognak elsőbbséget kell élveznie mindenfajta gazdasági megfontolással szemben. Az EGSZB ezért határozottan támogatja, hogy indítsanak felvilágosító és tudatosító programokat és kampányokat a nagyközönség számára azzal kapcsolatban, hogy a dohányzás milyen súlyosan károsítja az egészséget. Ezeknek az itt javasolt intézkedésekkel párhuzamosan kellene futniuk, melyek a fiatalokat a dohányzásra rászoktató ösztönzők csökkentését és a nikotinfüggők leszokásban való támogatását célozzák. Az EGSZB az erre vonatkozó pont kiegészítését javasolja, hangsúlyozva az általános iskolákban és középiskolákban alkalmazott nevelési és tanácsadási stratégiák európai szintű jelentőségét, annak érdekében, hogy valamennyi gyermek és fiatal pontos, teljes körű és rendszeres információkhoz jusson a dohányzásról és azok káros következményeiről, a nikotin addiktív és egyéb egészségkárosító hatásairól, valamint-a dohányzás és a környezeti dohányfüstnek való kitettség rákkeltő és egyéb egészségkárosító hatásairól (3).

1.4

Az EGSZB azt is elismeri, hogy egyes munkahelyek veszélyben lehetnek azokon a mezőgazdasági területeken, ahol nem alakult ki más foglalkoztatási forma, és ahol a dohánytermesztésre adott KAP-támogatások már nem elérhetők. Itt sürgősséggel átmeneti támogatásokat kellene felkínálni, tudományos és technikai segítségnyújtással a hasonlóan jövedelmező, fenntarthatóbb, társadalmilag elfogadottabb és kevésbé káros alternatív termények kifejlesztéséhez, és ahol lehetséges, színvonalasabb munkahelyek létrehozásához. Ugyanez vonatkozik az ellátási láncban máshol elhelyezkedő, a javaslat közvetlen következményeként veszélybe kerülő álláshelyekre; ha a lakosság egészsége ezt kívánja, akkor a színvonalasabb munkahelyek létrehozásához nyújtott állami támogatás teljesen megalapozott és ösztönzendő.

1.5

Minden esetben szem előtt kell tartani a fő célt: megelőzni a dohányzással összefüggő betegségek miatti elhalálozásokat mind a már dohányzó vezetők, munkavállalók és fogyasztók körében, mind pedig a minden korosztályban és társadalmi szférában jelen lévő potenciális dohányosok körében, akikre mostantól, ha ezeket az intézkedéseket elfogadják, kevesebb közvetlen kereskedelmi nyomás fog nehezedni, hogy elkezdjenek dohányozni.-Az Európai Bizottság hatásvizsgálata szerint megközelítőleg 4 millió eurós tiszta haszon jelentkezik majd az Európai Unió gazdasága számára, évi 506 millió euró költségcsökkenéssel az egészségügyi ellátás területén és 16,8 millió életév nyereséggel (4). Megfelelő intézkedésekkel új munkahelyeket kell teremteni a források Unión belüli újraelosztása és a tagállami adóbevételek hatékonyabb felhasználása révén.

1.6

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Unióban jelenleg mintegy 100 milliárd euró értékben szednek be dohányadót. A dohánytermékek megadóztatása a leggazdaságosabb módszer a dohánytermékek fogyasztásának visszaszorítására, elsősorban a fiatalok és az alacsony jövedelmű csoportok (azaz a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai) körében (5). Tanulmányok kimutatták, hogy a dohánytermékek ára a harmadik leggyakoribb ok a dohányzásról való leszokásra (6). A dohánytermékek elhagyásával megspórolt összeg más, szintén adózott termékek vásárlására fordítható. Azt is meg kell jegyezni, hogy a most beszedett adóból finanszírozzák azoknak az orvosi ellátását, akik 50 éve kezdtek el dohányozni; a most rászokók ötven év múlva szorulnak majd hasonló ellátásra. A jelenlegi tapasztalatok szerint a tagállami kormányok abszolút tisztában vannak ezzel, és növelni tudták az adóbevételt annak ellenére, hogy a dohánytermékek fogyasztása és értékesítése Európa-szerte csökken. Semmi nem indokolja, hogy a javaslat változtasson ezen.

1.7

Megelőzendő a bűnszövetkezetek által végzett illegális kereskedelem (azaz csempészet, hamisítás, illegális gyártás és szállítás) további növekedését, ami a legnagyobb fenyegetést jelenti a foglalkoztatás és az adóbeszedés számára az EU-ban, az EGSZB kéri minden ahhoz szükséges intézkedés meghozatalát, hogy az idevonatkozó jogszabályokat minden tagállamban gyorsan és ténylegesen alkalmazzák. A dohányipari szereplőkkel egyetértésben további javaslatokat kell tenni olyan intézkedésekre, amelyek jó eséllyel korlátozzák a hamisítást és a csempészetet, megkönnyítik az azonosítást-például nehezen reprodukálható azonosító jelek vagy elektronikus azonosítók csomagolásba való beépítésével.-Az EGSZB megjegyzi, hogy a modern technika segítségével szinte bármely terméket vagy csomagolást aránylag könnyen lehet hamisítani; és egyébként sem valószínű, hogy a megfelelő egészségügyi figyelmeztetéseknek szánt felület további növelése jelentős hatást eredményezne.

1.8

Amellett, hogy az Európai Bizottság tág hatásköröket kap az irányelv lényegi elemeinek felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén történő továbbfejlesztésére, biztosítani kell, hogy a döntéshozatal nyitottan és a tagállami érdekek figyelembevételével történjen. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kötelező érvényű fellépéseknek összhangban kell állniuk az EUMSZ 290. cikkében foglaltakkal.

1.9

Az EGSZB határozottan támogatja a kockázatcsökkentés koncepcióját, ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy egyértelműen definiálja és lássa el megfelelő jogi kerettel a „kisebb kockázattal járó termékeket”. Ez különösen fontos az irányelv hatálya alá tartozó dohánytartalmú, de alacsony nikotintratalmú, illetve nikotint igen, de dohányt nem tartalmazó termékek esetében. Az EGSZB szerint ezek némelyike – még kidolgozandó szigorú ellenőrzés mellett-előrelépést jelenthet a dohányzásnak a nikotinfüggőségből következő hosszú távú káros hatásainak csökkentése terén.

2.    Bevezetés

2.1

Az EGSZB teljes mértékben tisztában van a különféle dohánytermékek közegészségügyi kockázataival. Az Európai Unióban a dohányzás az első az idő előtti elhalálozáshoz vezető tényezők sorában, és évente csaknem 700 000 halálesetért tehető felelőssé. Ennek megfelelően a javaslat a dohányzás elkezdésének megelőzésére összpontosít, különösen a fiatalok és más kiszolgáltatott csoportok körében. A javaslat megemlíti, hogy a dohányzók 70 %-a 18 éves kora előtt, 94 %-a pedig 25 éves kora előtt kezd dohányozni, ami megerősíti, hogy a gyermekekre és a fiatalokra irányuló intézkedésekre van szükség (7).

2.2

Ennek kapcsán az EGSZB úgy véli, hogy az irányelv felülvizsgálata mindenképpen szükséges, ezért késlekedés nélkül elvégzendő. Megjegyzi továbbá, hogy egyes országokban a dohányzók magas száma a szigorú dohányellenes törvények ellenére is makacsul tartja magát. Az is egyértelműen látszik, hogy a meglévő szabályozás a tagállamok többségében jelentős csökkenést eredményezett. Spanyolországban rövid idő alatt két százalékos csökkenést regisztráltak. A jelenlegi javaslat is hasonló csökkenés elérésében reménykedik Európa-szerte. Az EGSZB is határozottan támogatja, hogy indítsanak felvilágosító és tudatosító programokat és kampányokat, melyek felhívják a nagyközönség figyelmét a dohányzás súlyos egészségkárosító hatásaira.

2.3

Az EGSZB megjegyzi, hogy a javaslat aggodalmakat váltott ki az Európai Unióban a munkahelyek, az adózás és általában a gazdaság kapcsán. A dohányszektor jelezte, hogy az ágazat közel 1,5 millió embernek ad munkát az Unióban, közülük 400 000 fő a dohánytermesztéshez kapcsolódó területeken dolgozik. Az Európai Bizottság és más források adatai szerint ebbe beletartoznak azok a munkavállalók is, akik szezonális jelleggel, ideiglenes vagy részmunkaidős alkalmazásban vesznek részt a dohánytermékek ellátási láncában. A közvetlenül és kizárólag a dohánytermesztés területén alkalmazottak száma például 100 000 fő alá tehető. E gazdák termelése körülbelül az EU-ban termelésre és értékesítésre szánt dohány egynegyedét teszi ki, a fennmaradó részt importálják, elsősorban az USA-ból. A csomagolás, a forgalmazás, az értékesítés, a jogi szolgáltatok, a kutatás és a terjesztés területén meglévő egyéb munkahelyeket ez elvileg nem érintené. Ezért nem világos, hogy a késztermékek csomagolásával kapcsolatban javasolt változtatások miért lennének jelentős hatással a jelenlegi foglalkoztatási szintekre. Még kevésbé világos, hogy a javasolt intézkedéseket hogyan lehet egyidejűleg úgy jellemezni, hogy „nem bizonyítottak, és nem valószínű, hogy eredményesek lesznek”, illetve hogy „potenciálisan katasztrofálisak” a dohányipar számára. Az EGSZB úgy véli, hogy mindkét esetben ennek az ellenkezője az igaz: ezek az intézkedések hasznos, értékes és arányos hatással lesznek az emberi egészségre, és csak kis hatást gyakorolnak az általános növekedésre és az iparág nyereségességére. A fiataloknak szóló új értékesítések csökkenését ugyanis több mint ellensúlyozza a jóval jelentősebb illegális értékesítések csökkenése, melyek az érintett bűnbandákon kívül senki számára sem előnyösek.

2.4

Ennek ellenére igaz, hogy a dohánytermelés munkalehetőséget kínál az EU-ban, elsősorban más megélhetési lehetőségekkel még nem nagyon rendelkező, elmaradott régiókban. Most, hogy a dohánytermesztésre KAP-támogatások már nem elérhetők, sürgősen átmeneti technikai és pénzügyi támogatásra van szükség a kevésbé káros és tartósabb, fenntarthatóbb jövedelemforrásra való átálláshoz.-Ugyanez vonatkozik az ellátási lánc más álláshelyeire: ha ezek a köz érdekében megszűnnek, az állami támogatás egyértelműen indokolt.

2.5

Évente közel 100 milliárd euró folyik be a dohánytermékek adójából. Az EGSZB megjegyzi, hogy bár ez segít ellensúlyozni azoknak az egészségügyi költségeit, akik legalább 50 éve kezdtek el dohányozni, ugyanilyen adóbevételre lesz majd szükség ötven év múlva azoknak az ellátására, akik most kezdenek dohánytermékeket vásárolni és fogyasztani. Ezért feltétlenül adóemelésre lesz szükség az értékesítés visszaesésének ellensúlyozására. A rendelkezésre álló adatok szerint a tagállami kormányok tisztában vannak ezzel, és az értékesítések elmúlt években bekövetkezett csökkenése ellenére sikeresen fenn tudják tartani vagy még növelni is tudják az összesített adóbevételüket. Az Egyesült Királyságban például a dohányzással és az egészséggel foglalkozó többpárti parlamenti csoport nemrégiben (2013) közzétett jelentése  (8) szerint az árak 1992 és 2011 közötti folyamatos emelése, valamint a teljes kiskereskedelmi ár 75 %-ának megfelelő vagy azt meghaladó adó meghatározása 51 %-kal csökkentette az értékesített cigaretták mennyiségét, míg a kormány adóbevételei 44 %-kal nőttek. A felnőttek dohányzása 27 %-ról 20 %-ra csökkent ugyanebben az időszakban.

2.6

Jóllehet az EU-ban termelt dohánytermékek túlnyomó része az uniós fogyasztókhoz kerül, egy részét exportálják. Az ágazat adatai szerint 2010-ben az összes dohánytermék-export mintegy 55 000 tonna volt. Ennek nagy része afrikai és ázsiai országokba irányult, ahol a várható élettartam jelenleg sajnos túl alacsony ahhoz, hogy bármiféle egészségkárosító hatás kimutatható legyen. Idővel, remélhetőleg más problémák megoldódásával és a várható élettartam növekedésével – más „exportált” betegségekhez hasonlóan – a nikotinfüggőség és a dohányzás hatásai nyilvánvalóbbá válnak.

2.7

Az EGSZB nyomatékosítja, hogy a fentiekkel ellentétben az EU fejlettebb országaiban a várható élettartam és a munkával töltött évek számának folyamatos növekedésével a dohányzás következményei egyre erőteljesebben jelentkeznek a munkahelyen és társadalmi szinten egyaránt, ezért egyre terhesebb és érzékelhetőbb problémát és feladatot jelentenek majd mind a munkaadók, mind pedig a munkavállalói szervezetek számára. A jelenlegi recesszióban a munkavállalók korai (és elkerülhető) elhalálozása, illetve jövedelmük vagy nyugdíjuk elvesztése tovább növeli majd a gazdasági túlélésért már most is küzdő családok problémáit.

2.8

Az EGSZB megjegyzi, hogy bár a dohányzással összefüggő rákos megbetegedések kifejlődési ideje nem változik, a nemdohányzók általános várható élettartama tovább nő. Ezért a dohányosok várható élettartama egyre inkább elmarad a nemdohányzókétól: a XX. század elején 2-3 évet veszítettek, a ma vagy a javaslat által lefedett időszakban dohányozni kezdők viszont már 20-30 évet.

3.    Általános megjegyzések

3.1

Az Európai Bizottság dohánytermékekről szóló irányelvjavaslatának középpontjában olyan intézkedések állnak, melyek célja a belső piac megfelelő működésének garantálása, köztük az illegális kereskedelem csökkentése, valamint a népesség egészségének a dohányzás kockázataival szembeni magas szintű védelme. Ezek az intézkedések a következők:

csomagolás és címkézés,

összetevők,

nyomon követhetőség és biztonsági elemek,

nemzetközi dimenziójú távértékesítés, valamint

füstnélküli dohánytermékek és a szabályozott termékkör kiterjesztése.

3.2

A címkézés és csomagolás, illetve az összetevők tekintetében a javaslat nagyobb egészségügyi figyelmeztetéseket ír elő a dohányzás súlyos egészségügyi kockázatairól.

3.3

A javaslat lehetővé teszi, hogy a gyártók megtartsák a jelenlegi márkáikhoz alapvető ízesítéseket, de korlátozza az új nem dohánnyal kapcsolatos adalékanyagok használatát, melyeknek célja a piac bővítése, főleg a fiatalok körében. Valamennyi dobozon a csomagolás 75 %-át lefedő szöveg és képek formájában egészségügyi figyelmeztetést kell majd elhelyezni, és ehhez járul még, hogy a dobozok oldalán (minden oldal 50 %-án) új tájékoztató szövegeket kell feltüntetni, a néhány tagállamban előírt jövedéki címke, a kiskorúaknak való eladás tilalmáról szóló szöveg és a dohánytermékek figyelését és nyomon követhetőségét célzó új intézkedésekhez fenntartott hely mellett. Ez azt jelenti, hogy kisebb hely marad a regisztrált márkajelzések és más, marketinggel kapcsolatos képek feltüntetésére. A tagállamok bevezethetnek teljesen egyszerű csomagolást, ha akarnak, ezt azonban nem írja elő a javaslat. Másrészt minimumkövetelményeket is megszabnak majd a dobozok magasságára és szélességére nézve, ami azt jelenti, hogy bizonyos doboztípusok – elsősorban azok, amelyek a fiatalok számára vonzók – el fognak tűnni. Hasonló szabályozást vezettek be az Egyesült Államokban 2009-ben, hogy csökkentsék a gyermekek és a fiatalok megcélzását. Az EGSZB mindezeket az intézkedéseket támogatja.

3.4

Ehhez módosítani kell majd a csomagolások formatervezésén, de nem világos, hogy ez miért volna nagy hatással a csomagolóipari munkahelyekre az olyan országokban, mint Németország, Lengyelország, Franciaország, a Cseh Köztársaság és Ausztria. A kész dohánytermékek valamennyi formájának alapértékesítése Unió-szerte várhatóan a maihoz hasonló marad, mivel a mintegy 150 000 000 jelenlegi nikotinfüggő dohányos biztos piacot jelent. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezáltal jelentős népegészségügyi előnyök nyerhetők – nemcsak a költségek, hanem elsősorban az emberi szenvedés csökkentése szempontjából –, és azt is, hogy a volt dohányosok másra költik el a pénzüket, így új munkalehetőségeket teremtenek. A becslések szerint a dohányzás évi 517 milliárd euró terhet ró az EU-ra (9). Tagállami szinten a becsült összköltség az EU GDP-jének mintegy 4,6 %-ára rúg (10). Jelenleg az EU 25,3 milliárd eurót veszít a dohányzással összefüggő egészségügyi költségek miatt, 8,3 milliárd eurót pedig a termelékenység csökkenése miatt (11). Ez majdnem megegyezik a dohányipar egész értékesítési láncra kivetített bevételeivel (adók nélkül), ami 35 milliárd eurót tesz ki.

3.5

Az EGSZB megjegyzi, hogy a nikotin- és dohánytermék-fogyasztásból eredő betegségeknek tulajdonított közvetlen költségek a tagállamok valódi költségeinek jelenleg elérhető legpontosabb becslései.-Ezek jelentősen alacsonyabbak, mint az „emberélet értékének” elméleti költsége (egymillió euró minden egyes elveszett vagy megrövidült életért), melyet az Európai Bizottság korábbi hatásvizsgálatai során használt a jogszabályok indoklásakor és a vállalkozások és egyéb szereplők várható költségeinek ellensúlyozásakor. Ha ezzel a jóval magasabb összeggel számolnánk, a javaslat elfogadását már 700 milliárd eurós költségekkel indokolhatnánk, ami mellett minden más szempont eltörpül.

3.6

Azt is meg kell jegyezni, hogy a dohányzás és a vele összefüggő szokások a nikotinfüggőség hatásainak enyhítésén kívül semmiféle tényleges társadalmi vagy gazdasági előnnyel nem járnak a dohányosok számára. A leszokás e függőség miatt valóban nehéz és hosszú folyamat. Sajnos még az a tudat sem segít a függőség leküzdésében, hogy az összes dohányzó („fogyasztók”, „polgárok” és „kiszolgáltatott egyének”) közel fele e szokása miatt idő előtt halálozik el; ezért kell minden olyan tényezőt visszaszorítani, ami a dohányzás elkezdésére ösztönöz.

3.7

Az itt bevezetett intézkedéseknek nem célja – és valójában nagyon kicsi az esélye –, hogy hatással legyenek a már dohányzó felnőttek magatartására; a világszerte gyűjtött tapasztalatok alapján azonban tovább csökkenthetik a fiatalokat a dohányzás elkezdésére ösztönző tényezőket. A dohányzók számának csökkentése mindenekelőtt jelentősen csökkenti az egészségügyi költségeket, idővel pedig sok emberéletet ment meg és csökkenti az emberi szenvedést.

3.8

Az EGSZB megjegyzi, hogy a javaslat nem megy el odáig, hogy Ausztráliához hasonlóan teljesen, még színben és betűtípusban is egységes csomagolást vezessen be. Az egyes márkák megmaradnak, melyeket a gyártó neve és egyedi ízesítésük is megkülönböztet. A termékminőségi követelmények továbbra is fontosak lesznek, hiszen a fogyasztó továbbra is tudni fogja, ki gyártotta a megvásárolt terméket.

3.9

Nem sok döntő bizonyíték van arra, hogy a csomagolási szabályok fenti változásának eredményeképpen növekedni fog a hamisítás vagy a dohánycsempészet. Éppen ellenkezőleg: az illegális dohánytermékek fogyasztóit főként az ár és a hozzáférhetőség motiválja (12). Az ágazat legfrissebb adatai szerint az ilyen illegális kereskedelem miatt évente tízmilliárd eurónyi dohányáruból származó adóbevételtől esnek el a hatóságok. Jelenleg az EU-ban a csempészett dohánytermékek eladása a teljes kereskedelem 10 %-át teszi ki (13). Az EU-n kívülről, elsősorban Oroszországból és Kínából érkező termékek könnyedén beszerezhetők. A kereslet pedig nagy a gazdasági megszorításoktól szenvedő és/vagy a dohánytermékeket magas adóval sújtó országokban. Az illegális értékesítés veszélybe sodorja a munkahelyeket az EU-ban, csökkenti a kormányok adóbevételét, valamint a jogszerű értékesítések jövedelmezőségét. Ezért minden lehetséges lépést meg kell tenni a dohánycsempészet visszaszorítására, például a biztonság növelésével, megfigyelő és megelőző intézkedések bevezetésével és a dohánytermékek minőségellenőrzésének szigorításával. Meg kellene fontolni dombornyomásos azonosító jelek vagy elektronikus azonosítók használatát, a dohányiparral már egyeztetett más intézkedésekkel egyetemben.

3.10

Bármennyibe is kerül e javaslatok végrehajtása, szem előtt kell tartani, hogy a népesség egészségi állapotának a dohányzás visszaszorításával elérhető javulása sokkal nagyobb általános hasznot jelent. Felmérések szerint azok a kormányok és munkaadók, amelyek betiltották a munkahelyeken a dohányzást, azonnali kedvező hatásokról számoltak be (nagyobb termelékenység, kevesebb hiányzás, alacsonyabb kiadások a létesítmények fenntartására és karbantartására, valamint alacsonyabb egészségügyi ellátási és egészségbiztosítási költségek) (14).

3.11

Másrészről a javaslatban szerepel tizenhat olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktus, amely szabályozási és döntéshozatali jogkörökkel ruházza fel az Európai Bizottságot az irányelv egyes konkrét elemeivel kapcsolatban, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően (15).

4.    Részletes megjegyzések

4.1

Az irányelvnek továbbra is az általa kitűzött belső piaci és népegészségügyi célok elérésére kellene koncentrálnia, hosszú és rövid távú intézkedések végrehajtása révén. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy az Európai Bizottság saját intézkedéseinek egészségügyi hatását úgy becsüli, hogy a már dohányzók és a potenciális dohányosok számának 2 %-os csökkenéséhez fognak vezetni. Az irányelv célja elsősorban inkább a növekedés visszafogása, semmint a dohányzás jelenlegi szintjének csökkentése. Ez az arány ugyan alacsonynak tűnhet, de számos területen a kedvező hatás egyértelmű.

4.2

Azok az aktív korú emberek, akik abbahagyják a dohányzást (és azok a potenciális dohányosok, akik nem kezdik el) tovább élnek, így tovább is dolgoznak. A becslések szerint a jelenlegi dohányosok 14 évvel hamarabb halnak meg, mint azok, akik soha nem gyújtottak rá, valamely dohányzással összefüggő betegség vagy ezzel kapcsolatos komplikáció következtében. A különösen a nemdohányzókra vonatkozó általános várható élettartam növekedésével ez a különbség is nőni fog. A dohányzás 2 %-os csökkenése 2,4 millió leszokót és 16,8 millió megmentett életévet jelent. Ez évi 10,3 milliárd euró nyereséget jelentene a társadalom számára, és évi 506 millió euróval csökkentené az egészségügyi kiadásokat. A kevesebb hiányzás, korai nyugdíjba vonulás és hasonlók révén elért magasabb termelékenységből eredő haszon összesen évi 165 millió eurót tenne ki (16).

4.3

A dohányosok számának általános csökkentését célzó intézkedéscsomag részét képezi az, hogy az oldalak felét beborító új tájékoztató szövegen felül a csomagolási egység mind első, mind hátsó oldala külső felületének 75 %-át kitöltő egészségügyi figyelmezetést kelljen elhelyezni (9. cikk). A dohánytermékek csomagolását úgy kell megtervezni, hogy a termék összetevőiről nyújtott információ ne legyen félrevezető. Ezért egyértelműen jelezni kell rajta a vele járó egészségi kockázatokat, köztük az idő előtti elhalálozás veszélyét is. Figyelmeztetéseket az értékesítési helyeken is ki kell helyezni. Az értékesítési helyeken történő reklámozást természetesen meg kell tiltani.

4.4

Az adalékanyagokkal előidézett jellegzetes ízesítések megszüntetését előíró, összetevőkre vonatkozó korlátozások (6. cikk) és a csomagok kinézete rendkívül fontos. Az objektív kritériumok egyike, a dohánytermékek vonzerejének csökkentése különösen fontos bizonyos korcsoportok, illetve az egyik nem esetében. Konkrétan a fiatal nőkről és a lányokról van szó, akik a leggyorsabban növekvő piacok egyikét jelentik az EU-ban, ezért őket célozza a legtöbb, a dohányzásra való rászokásra buzdító reklám.

4.5

Ezért az EGSZB teljes mértékben egyetért azzal az európai bizottsági javaslattal, hogy tiltsák be a piacon a rágógumi, piña colada, mojito stb. ízesítésű új termékeket, az úgynevezett candy-flavoured cigarettákat, melyek elsődleges célcsoportját a fiatal és főképp női potenciális dohányosok jelentik. A „slim” csomagokkal is elsősorban a fiatal nőket célozzák meg, arra törekedve, hogy a formás alakot, a súlyt és a csillogást összekapcsolják egy olyan szokással, amely mintegy felüknél idő előtti elhalálozáshoz vezet. Tekintettel arra, hogy a nikotinbevitelt célzó dohányzás hosszú távú, elkerülhetetlen veszélyeit ma már minden érintett ismeri és elismeri, az EGSZB nem tudja elképzelni, hogy felelősségteljes gyártók hogyan dolgozhattak ki és főleg hogyan vethettek be ilyen marketingstratégiákat.

4.6

Az EGSZB azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy pontosan határozza meg, hogy melyek azok a „kisebb kockázattal járó termékek”, amelyek kétségbevonhatatlanul, tudományosan bizonyítva kevesebb kockázatot jelentenek a hagyományos cigarettákhoz képest, és dolgozzon ki rájuk megfelelő jogi keretet is. A csökkentett kockázat koncepciója azokra a termékekre vonatkozik, amelyek kiválthatják a hagyományos cigarettákat, és sokkal kevesebb kockázattal járnak az egészségre, nem pedig a leszokást szolgáló termékekre. Az irányelv hatálya alá tartozó dohánytartalmú, de csökkentett nikotintartalmú termékeket, illetve – főként-a nikotint igen, de dohányt nem tartalmazó termékeket („elektronikus cigaretták”) egyértelműen definiálni és szabályozni kellene annak érdekében, hogy tájékoztatni lehessen a fogyasztókat ezek hosszú távú kockázatairól vagy a hagyományos dohánytermékekkel szembeni előnyeikről.

4.7

Másrészről olyan intézkedéseket is tartalmaz a javaslat, melyek célja az illegális dohánykereskedelem csökkentése. Így például a javaslat 14. cikkében az Európai Bizottság egy nyomonkövetési és árukövetési rendszer kiépítését javasolja, illetve különböző további biztonsági intézkedéseket annak érdekében, hogy az EU-ban csak olyan termékeket lehessen értékesíteni, amelyek megfelelnek az irányelvben előírtaknak. Ezek az intézkedések olyan anyagi és adminisztratív terhet jelentenek, melyeknek vállalása gondot okozhat a kis- és középvállalkozások számára (szemben a nikotintartalmú és dohánytermékek globális kereskedelmét uraló 4–5 nagy multinacionális vállalattal), és a tagállamokra is nagyobb adminisztratív terhek hárulnak az ellenőrzések végzése terén. A rendszer remélhetőleg visszaveti a csempészetet és az illegális kereskedelmet. Ebből kiindulva az EGSZB úgy véli, hogy a javaslat 14. cikkében szereplő rendelkezéseknek pontosan meg kellene egyezniük azokkal a nyomonkövethetőségi záradékokkal, amelyek a tavalyi év végén a részes felek konferenciáján a WHO által az illegális kereskedelemre vonatkozóan megkötött jegyzőkönyvben szerepelnek (17).

4.8

A szivar, szivarka és pipadohány esetében a javaslat fenntartja a jogot, hogy automatikusan megszüntessen bizonyos kivételeket, amennyiben „a körülmények jelentős megváltozása” áll be, azaz az értékesítési volumenben bekövetkezett, legalább 10 %-os növekedés, amely legalább 10 tagállamban megfigyelhető; vagy pedig a 25 évesnél fiatalabb fogyasztói csoportok körében 5 %-os növekedés. A 27 tagállamból 10-ben azonban e termékek piaca rendkívül kicsi, így könnyen lehet, hogy a 10 %-os csökkenés anélkül következik be, hogy különösebb hatást gyakorolna a foglalkoztatásra vagy az adóbevételekre.

4.9

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke értelmében felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén lehetőség is van jogkörök átruházására, ehhez egy sor feltételnek meg kell felelni. Felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak egy jogalkotási aktus nem lényegi elemeinek vonatkozásában alkalmazható.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

89

Ellene

:

162

Tartózkodott

:

17

Új 1.4. pont

Új szöveg:

Aláhúzva a lakosság jó egészségi állapotának és az abból számos területen adódó előnyöknek a fontosságát az EGSZB azt javasolja a tagállamoknak, hogy segítsék elő a nemdohányzó területek (smoke-free environments) kiterjesztését. Ezeken a főleg fiatalok számára, ill. egyebek mellett oktatási intézményekben, vállalatoknál kialakítandó helyeken a polgárok erkölcsi és orvosi támogatásban részesülhetnek. Ugyancsak szükségesnek tűnik innovatív és a felvilágosítást szolgáló támogatási módszerek és együttműködési hálózatok kialakítása és fenntartása.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

1.5. pont

A következőképpen módosítandó:

Fennáll a veszélye, hogy az adóbevételek jelentősen csökkenni fognak, nem csupán az illegális kereskedelem növekedése, hanem a forgalom és az árak visszaesése miatt is. A dohányhoz kapcsolódó adók az Európai Unióban ma mintegy 100 milliárd eurót tesznek ki. A dohánytermékek megadóztatása a dohányfogyasztás csökkentésének leghatékonyabb és leggazdaságosabb módja, különösen, ami a fiatalok és az alacsony jövedelmű rétegek dohányfogyasztását illeti (18). A kutatások szerint a dohánytermékek ára a harmadik leggyakoribb ok, amelyet a dohányosok a leszokás melletti érvek között megemlítenek (19). Azt is érdemes megjegyezni, hogy az így megtakarított, korábban dohánytermékek vásárlására költött pénzt ezután más, szintén megadóztatott termékek vásárlására fogják fordítani.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

1.8. pont

A következőképpen módosítandó:

Beavatkozás a tagállamok szuverén illetékességi köreibe azáltal, hogy Az Európai Bizottságnak átadott,az irányelv fontos elemeinek későbbi továbbfejlesztését illetően számos hatáskör, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén gyakorolt számos hatáskör mellett az Európai Bizottsághoz kerül, ez pedig sérti a szubszidiaritás elvét. garantálni kell, hogy a döntéshozatal nyitott és a tagállamok érdekeinek megfelelő módon történjen. Az EGSZB elfogadhatatlannak tartja azokat a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, amelyek nem felelnek meg maradéktalanul az EUMSZ 290. cikkében foglaltaknak hangsúlyozza, hogy a kötelező érvényű intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az EUMSZ 290. cikkét. Emellett nyolc nemzeti parlament részéről (a szubszidiaritásvizsgálat keretében) 14 ellenszavazat érkezett az Európai Bizottság javaslatához, mivel az nem tartja tiszteletben a szubszidiaritás elvét (20).

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

1.9. pont

A következőképpen módosítandó:

Az EGSZB támogatja a kockázatcsökkentés koncepcióját, és ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy pontosan határozza meg, melyek azok a „kisebb kockázattal járó termékek”, amelyek kétségbevonhatatlanul, tudományosan bizonyítva kevesebb kockázatot jelentenek a hagyományos cigarettákhoz képest, és dolgozzon ki rájuk megfelelő jogi keretet is. ; e Ez elsősorban a dohányt (nem pedig mesterséges nikotint) tartalmazó és ezért az irányelv hatálya alá eső termékekre vonatkozik.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

3.1. pont

A következőképpen módosítandó:

(…)

A fenti hat terület közül háromnak igen jelentős hatása lenne az Európai Unió tagállamaiban a foglalkoztatásra és az adóbevételekre. A címkézés és csomagolás, illetve az összetevők tekintetében a javaslat a maiakhoz képest sokkal nagyobb jobban láthatóegészségügyi figyelmeztetéseket írna elő, és korlátok közé szorítaná a dohánytermékek formátumát, ízét és tartalmát is. Így például valamennyi dobozon a csomagolás 75 %-át lefedő szöveg és képek formájában egészségügyi figyelmeztetést kell majd elhelyezni, és ehhez járul még, hogy a dobozok oldalán (minden oldal 50 %-án) új tájékoztató szövegeket kell feltüntetni, a néhány tagállamban előírt jövedéki címke, a kiskorúaknak való eladás tilalmáról szóló szöveg és a dohánytermékek figyelését és nyomon követhetőségét célzó új intézkedésekhez fenntartott hely mellett. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sokkal kisebb hely marad a regisztrált márkajelzések feltüntetésére. Másrészt minimumkövetelményeket is megszabnak majd a dobozok magasságára és szélességére nézve, ami azt jelenti, hogy bizonyos doboztípusok el fognak tűnni. Ez történik majd a néhány országban, például Görögországban igen népszerű „casket” formátummal. Hasonlóképpen eltűnne a Portugáliában legnagyobb arányban értékesített doboztípus is. A csomagolásnak ez a módosítása – amelynek hátterében semmiféle tudományos bizonyíték nem áll – ráadásul munkahelyeket is veszélybe sodorhat a csomagolási iparban, amelynek sok európai országban, például Német-, Lengyel- és Franciaországban, az Egyesült Királyságban és Ausztriában nagy jelentősége van. Meg kell jegyezni, hogy a dobozok méreteire vonatkozó minimumkövetelményekről sem a nyilvános konzultációban, sem pedig a hatásvizsgálati jelentésben nem esett szó. Emellett tilos lesz a jellegzetes ízesítésű cigaretták árusítása is, és új meghatározást alakítanak ki a „szivarka” kapcsán, amely ellentmondásban van az Unióban már valamivel több mint egy éve érvényben lévő adóügyi jogszabályokkal (21). A dobozok új grafikai megjelenítése, valamint a hosszúságukra és szélességükre vonatkozó minimumkövetelmények kedvező eredményekhez vezetnek majd, különösen a veszélyeztetett csoportokat, a gyermekeket és fiatalokat tekintve. A tanulmányok egyöntetűen azt bizonyítják, hogy a csomagolás marketingeszköz az áru eladásához. A dohánytermékek csomagolását jelenleg stratégiai szempontból tervezik meg egy konkrét célközönség elérése érdekében. Vizsgálatok bizonyítják pl., hogy Lettországban a nők a világos csomagolású termékről úgy gondolják, hogy az alacsonyabb kátránytartalmú, vagyis kevésbé ártalmas az egészségre. A gyermekek mint célközönség egyébként úgy vélik, hogy a színes csomagolású termékek egyáltalán nem ártalmasak az egészségre (22). Az egységes, lehetőleg egyszerű kialakítású csomagolás tehát nem tudja félrevezetni a fogyasztókat a termék tényleges hatását illetően. A vizsgálatok inkább azt mutatják, hogy az egyszerű kialakítású csomagoláshoz olyan tulajdonságokat társítanak, mint unalmas, rossz szagú, borzalmas, divatjamúlt stb (23). .

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

3.2. pont

A következőképpen módosítandó:

Ennek következtében, és mivel minden doboznak azonos formátuma és a cigarettáknak azonos íze lesz, a márkák között pusztán az ár jelenti majd a különbséget, ami az ágazat egészében az értéklánc értékvesztését vonja majd maga után. Ha egyedül az ár marad az a tényező, amelyben versenyezni lehet, akkor az árak esni fognak, ami egyrészt az ágazatban működők jövedelmének és a kormányok adóbevételeinek csökkenését, másrészt az ágazatbeli munkahelyek egy részének megszűnését vonja majd maga után a tagállamok azonban magasabb jövedéki adókat vethetnek ki és így növelhetik bevételeiket.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

Új 3.3. pont

Új szöveg:

Még ha egységesítik is a dohánytermékek csomagolását, ezzel csökkentve a különböző gyártók megkülönböztető jelzései közötti különbségeket, a csomagolás egy behatárolt részén egységes méretben, színben és betűtípussal szerepelni fog a gyártó és a termék megnevezése. A termékminőség kritériuma így aktuális marad, mivel a fogyasztó mindig tájékoztatva lesz arról, hogy ki a gyártója az általa megvásárolt terméknek.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

3.3. pont

A következőképpen módosítandó:

Ez az egyetlen, áralapú differenciálási lehetőség többek között ahhoz vezet majd, hogy az Európai Unióban termesztett minőségi dohány nem lesz már vonzó az olyan vállalatok számára, amelyeknek gyárai vannak az EU területén, mivel a minőség már nem lesz kritérium a dohánylevél-vásárlásnál. Ez pedig az európai bizottsági hatáselemzésben foglaltakkal ellentétben veszélyt jelent majd a dohánytermeléstől függő munkahelyek számára. Jelenleg az Unióban az évi dohánytermés 250 000 tonnára rúg: Olaszország a legnagyobb termelő (89 000 tonnával), őt Bulgária (41 056 tonna), Spanyolország (38 400 tonna) és Görögország (24 240 tonna) követi. A láncnak ez az eleme 400 000 embernek ad munkát: Bulgáriában a legtöbbnek, ahol 110 000-en dolgoznak a dohánytermesztésben, Lengyelországban 75 100-an, Olaszországban pedig 59 300-an  (24).

A szavazás eredménye:

Mellete

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

3.7. pont

A következőképpen módosítandó:

Másrészről az irányelvjavaslatban szerepel tizenhat olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktus, amely szabályozási és döntéshozatali jogkörökkel ruházza fel az Európai Bizottságot az irányelv lényeges speciális elemeivel kapcsolatban. Olyan kérdésről van viszont szó, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke kifejezetten tilt (25). Ily módon szinte semmilyen mozgásteret nem hagynak a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek az irányelv alapvető elemeinek szabályozására.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

Új 4.1.1. pont

Az alábbi új szöveg beillesztése:

Azokban az országokban, amelyeket érintett az elmúlt évek gazdasági válsága (ilyen például Lettország), meglepően magasak a dohányzással kapcsolatos egészségügyi és gazdasági kiadások: a férfiak esetében a halálesetek 25 %-a, a nőknél pedig 4 %-a hozható összefüggésbe a dohányzással, a betegségeknek pedig 12 %-a vezethető vissza a dohányzás következményeire. Lettországban az ilyen megbetegedések kezelésével kapcsolatos költségek mintegy 29 millió euróra, azaz az egészségügyi kiadások 3,27 %-ára rúgnak. A dohányzással összefüggő egészségügyi problémák miatti munkahelyi hiányzások 29,5 %-os veszteséget okoznak a termelésben. Ez Lettország esetében 12 millió eurónak felel meg. A dohányzás miatti idő előtti elhalálozások is magas kiadásokkal járnak: körülbelül 2,5 milliárd eurót, azaz a GDP 9,38 %-át jelentik (26).

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

4.2. pont

A következőképpen módosítandó:

Az egészségügyi figyelmeztetések méretének ilyen aránytalan megnövelése az alábbiakhoz vezetnek még:

a gyártók legitim szellemi és ipari tulajdonjogainak egyoldalú kisajátítása megtartása azzal, hogy nem tudják használni bejegyzett márkáikat. Az Európai Bíróság szerint (27) a gyártóknak jogukban áll használni bejegyzett kereskedelmi márkáikat és egyedivé tenni termékeiket ezek nem abszolút jogok és így korlátozhatóak;

további versenymegszorítás egy, a termékmegkülönböztetés szempontjából már egyébként is nagyon korlátozott ágazatban;

a bármilyen legális kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó alapvető kereskedelmi jogok megsértése annak elismerése, hogy a közegészség és az azzal kapcsolatos előnyök nagyon komoly értéket képviselnek, amely fontosabb a dohánykereskedelemnél;

olyan új termékek piacra dobásának megnehezítése, amelyek rendkívül károsak a közegészség és abból adódóan a gazdasági növekedés szempontjából. , illetve

a kínált termékek minőségfejlesztésének és a kapcsolódó kutatásnak a beszüntetése. Önkényes módon korlátozzák az újgenerációs új termékek piacra kerülését anélkül, hogy lehetővé tennék egy olyan világos szabályozási keret létrehozását, amellyel elemezhető lenne azoknak a kockázatoknak a csökkentése, amelyekkel az ilyen termékek járhatnak a népességre nézve. Mindez gátat szabhat annak, hogy sokféle, különböző terméket fejlesszenek ki, és visszaveti az ezzel kapcsolatos innovációs és kutatási tevékenységhez kapcsolódó munkahelyek létrehozását is. Ezekre az új és adott esetben kisebb kockázatot jelentő termékekre pedig nem kellene hogy vonatkozzanak ugyanazok a korlátozások, amelyek a hagyományos termékek esetében érvényesek.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

4.3. pont

A következőképpen módosítandó:

Ugyanez érvényes az Azösszetevőkre vonatkozó megszorításokra is, melyek célja a jellegzetes ízesítésű dohánytermékek betiltása (6. cikk), valamint a csomagolás vizuális megjelenítése különösen fontos.Az objektív kritériumok némelyike, mint például a dohány vonzerejének csökkentése, különösen bizonyos korcsoportokat vagy valamelyik nemet tekintve lényeges. Ezek nem arra vonatkozó tudományos vizsgálatokra épülnek, hogy miként lehetne csökkenteni az ilyen összetevők toxicitását vagy addiktivitását, hanem olyan szubjektív kritériumra, hogy miként lehet csökkenteni a dohányzás vonzerejét, illetve szubjektív sztereotípiákra azzal kapcsolatban, hogy egyes korcsoportok és nemek szerinti csoportok milyen típusú dohányt fogyasztanak. Ugyanez a szubjektivitás érzékelhető akkor, amikor bármiféle indoklás nélkül, önkényesen betiltanak bizonyos formátumokat, mint például a slim vagy vékony cigarettákat (melyekre nem terjedt ki a nyilvános konzultáció, és amelyek nem szerepelnek a hatásvizsgálati jelentésben), a rövid cigarettákat, a mentolos cigaretták minden fajtáját, meghatározva a vágott dohány tasakonkénti minimumsúlyát és szabványosítva dobozának formáját, illetve még egy új kategóriát is, „a szivarkát” kitalálva – mindezt a 2011. január 1-je óta hatályban levő 2011/64/EU irányelvvel (28) ellentétesen. Az egyes európai országokban nagyon elterjedt vékony és mentolos cigaretták betiltása ahhoz vezet majd, hogy mivel a fogyasztók nem fognak hozzájutni ezekhez, kénytelenek lesznek az illegális piacról csempészáruként beszerezni őket. Ráadásul olyan dohánytermékekről van szó, melyet leginkább felnőtt dohányosok fogyasztanak, így ebben a konkrét esetben nem állja meg a helyét az az érvelés, hogy mindez azt szolgálja, hogy a kiskorúak ne jussanak dohánytermékekhez. Például konkrétan a mentol esetében nem szabad elfelejteni, hogy ezt a fajta cigarettát főként felnőttek szívják, és hogy olyan országok, amelyek nagyon magas szintű jogszabályokkal rendelkeznek a dohányzás elleni küzdelem terén, konkrét tiltásokkal bizonyos összetevőkre vonatkozóan – ilyen például az USA és Kanada – nem tiltották be az ilyen dohánytermékeket. Ezért az EGSZB azt javasolja, hogy töröljék az irányelvjavaslatból a mentol betiltását.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

4.3.1. pont

A következőképpen módosítandó:

Végül t Teljes mértékben egyetértünk azzal az európai bizottsági javaslattal, hogy tiltsák be a piacon a rágógumi, piña colada, mojito stb. ízesítésű új termékeket, az úgynevezett „candy-flavoured” cigarettákat, melyek elsődleges célcsoportja a fiatalok.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

4.3.2. pont

A következőképpen módosítandó:

Egy, a Az összetevőkre vonatkozó túlzott megszorítás az ízek szabványosításához vezetne, lehetetlenné téve a versenyben az egyes termékek megkülönböztetését, korlátozva a beruházásokat és új termékek piacra dobását – mindezt a fogyasztók rovására, akiktől így elveszik a választás lehetőségét ami pedig a dohánytermékek lehetséges és tényleges fogyasztóit még inkább arra ösztönözné, hogy tájékozódjanak az általuk fogyasztott termékről vagy akár teljesen le is mondjanak róluk. Így javítanák egészségüket, termelékenységüket és minden olyan egyéb tényezőt, amely jelentősen kihat az életminőségre.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

4.5. pont

A következő szövegrész törlendő:

Másrészről az Európai Bizottság olyan intézkedéseket is felvesz irányelvjavaslatába, melyek célja az illegális dohánykereskedelem csökkentése. Így például a javaslat 14. cikkében az Európai Bizottság egy nyomonkövetési és árukövetési rendszer kiépítését javasolja, illetve különböző további biztonsági intézkedéseket annak érdekében, hogy az EU-ban csak olyan termékeket lehessen értékesíteni, amelyek megfelelnek az irányelvben előírtaknak. Ez az intézkedés olyan aránytalan gazdasági és adminisztratív terhet jelent, melyet sok kis és középvállalkozás nem bír el, és igen valószínűtlen, hogy csökkenteni fogja az illegális kereskedelmet, és még jelentősebb adminisztratív terhet fog jelenteni a tagállamoknak az ellenőrzés során. Ráadásul ez a rendszer nem fogja megfékezni a csempészetet és az illegális kereskedelmet, az irányelvjavaslat több intézkedése inkább ösztönözni fogja őket. Ebből kiindulva az Az EGSZB úgy véli, hogy az irányelvjavaslat 14. cikkében szereplő rendelkezéseknek pontosan meg kellene egyezniük azokkal a nyomonkövethetőségi záradékokkal, amelyek a tavalyi év végén a részes felek konferenciáján a WHO által az illegális kereskedelemre vonatkozóan megkötött jegyzőkönyvben szerepelnek (29).

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29

4.6. pont

A pont egy része törlendő:

Végezetül az irányelv lehetőséget fog adni az Európai Bizottságnak, hogy egyre több felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén olyan alapvető kérdéseket szabályozzon és módosítson, mint az adalékanyagok szintjei, az egészségügyi figyelmeztetések megszövegezése, mérete és elhelyezése. Így szinte semmilyen mozgásteret nem hagy a tagállamok számára az irányelv megvalósításával kapcsolatban, ami az EU-ban egy eddig kevésszer alkalmazott, extrém mértékű beavatkozást feltételez, amely sérti a szubszidiaritás és az arányosság elvét, ahogy nyolc tagállam (30) (Olaszország, Cseh Köztársaság, Görögország, Bulgária, Dánia, Portugália, Románia és Svédország) nemzeti parlamentje rá is mutat erre. Olaszország esetében a parlament nemcsak azt jelezte, hogy a javaslat ellentétes a fenti elvekkel, hanem azt is hangsúlyozta, hogy egyes betiltott cigarettafajták (például a vékony/slim vagy az alacsony kátránytartalmú cigaretta) hatékony eszköz lehet a dohányzás leszoktatását vagy csökkentését célzó politikában (31).

A szavazás eredménye:

Mellette

:

69

Ellene

:

157

Tartózkodott

:

29


(1)  Az EUMSZ 114. cikkének szövege a következő:

„1.   Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a 26. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására a következő rendelkezéseket kell alkalmazni. Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.”

(2)  Lásd a C-491/01. sz. királynő kontra egészségügyi miniszter ex parte British American Tobacco (Investments) Ltd és Imperial Tobacco Ltd ügyet.

(3)  HL C 128., 2010.5.18., 89–93. o.

(4)  Hatáselemzés: http://ec.europa.eu/health/tobacco/docs/com_2012_788_ia_en.pdf.

(5)  Stefan Callan – Smoke Free Partnership, Making Tobacco Tax Trendy – Eszközkészlet, 2012, 5. o.,

http://www.smokefreepartnership.eu/sites/sfp.tttp.eu/files/HU%20-%20Tax%20Toolkit_0.pdf.

(6)  Európai Bizottság: Az európaiak dohánytermékekkel kapcsolatos hozzáállása,

http://ec.europa.eu/health/tobacco/docs/eurobaro_attitudes_towards_tobacco_2012_en.pdf, 84. o.

(7)  HL C 351., 2012.11.15., 6–11. o..

(8)  http://www.ash.org.uk/APPGillicit2013.

(9)  Hatásvizsgálat, 15. o.

(10)  Az Európai Bizottság által végzett „A study on liability and the health costs of smoking” c. jelentés becslése szerint 2009-ben az összköltség (egészségügyi ellátás, termeléskiesés és emberélet) 544 milliárd euró volt.

(http://ec.europa.eu/health/tobacco/docs/tobacco_liability_final_en.pdf, p. 2).

(11)  Az Európai Bizottság hatásvizsgálata

(12)  Moodie C, Hastings G, Joossens L. Young adult smokers’ perceptions of illicit tobacco and the possible impact of plain packaging on illicit tobacco purchasing behaviour. In: European Journal of Public Health, első online megjelenés: 2011. március 26. DOI:10.1093/eurpub/ckr038. In: Claims that Standardised Packaging Would Increase Illicit Trade are Untrue, Smoke Free Partnership, 2012. szeptember 10., http://www.smokefreepartnership.eu/response-to-tobacco-retailers.

(13)  Lásd az 5. lábjegyzetet.

(14)  Carin Hakansta – Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, munkadokumentum: Workplace smoking: A Review of National and Local Practical and Regulatory Measures, 2004. március, 6. o., http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_protect/---protrav/---safework/documents/publication/wcms_108424.pdf.

(15)   HL C 115, 2008.5.9., 172. o..

(16)  A tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslatot kísérő európai bizottsági munkadokumentum (hatásvizsgálat): http://ec.europa.eu/health/tobacco/docs/com_2012_788_ia_en.pdf, 116. o.

(17)  http://apps.who.int/gb/fctc/PDF/cop5/FCTC_COP5(1)-en.pdf.

(18)  Stefan Callan, Smoke Free Partnership, Tabakas nodokļi un nelikumīga tirdzneicība, Making Tobacco Tax Trendy Toolkit, 2012, 5. o., http://www.smokefreepartnership.eu/sites/sfp.tttp.eu/files/LV%20-%20Tax%20Toolkit_4.pdf.

(19)  Európai Bizottság, Attitudes of Europeans Towards Tobacco,

http://ec.europa.eu/health/tobacco/docs/eurobaro_attitudes_towards_tobacco_2012_en.pdf, 84. o.

(20)  http://www.ipex.eu/IPEXL-WEB/dossier/dossier.do?code=COD&year=2012&number=0366&appLng=HU

(21)   A Tanács 2011/64/EU irányelve (2011. június 21.) a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról; HL L 176., 2011.7.5., 24–36. o .

(22)  http://www.cancercampains.org.uk/ourcampaigns/theanswerisplain/moreinformation.

(23)  The Packaging of Tobacco Products [A dohánytermékek csomagolása], 2012. március, The Centre for Tobacco Control Research Core funded by Cancer Research UK,

http://www.cancerresearchuk.org/prod_consump/groups/cr_common/@nre/@new/@pre/documents/generalcontent/cr_086687.pdf, 40. o.

(24)  Lásd a 11. lábjegyzetet.

(25)   HL C 115., 2008.5.9., 172. o.

(26)  http://ec.europa.eu/health/tobacco/docs/tobacco_liability_final_en.pdf.

(27)  Az Európai Bíróság C-10/89. sz. ügyben hozott 1990. október 17-i ítélete.

(28)   A Tanács 2011/64/EU irányelve (2011. június 21.) a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról; HL L 176., 2011.7.5., 24–36. o.

(29)  http://apps.who.int/gb/fctc/PDF/cop5/FCTC_COP5(1)-en.pdf.

(30)  http://www.ipex.eu/IPEXL-WEB/dossier/dossier.do?code=COD&year=2012&number=0366&appLng=HU

(31)  Az olasz parlament szociális kérdésekkel foglalkozó bizottságának véleménye a COM(2012) 788 final sz. európai bizottsági dokumentumról.


12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/82


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében. Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése

(COM(2012) 582 final)

2013/C 327/14

Előadó: Joost VAN IERSEL

Társelőadó: Enrico GIBELLIERI

2012. október 10-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében. Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése

(COM(2012) 582 final).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága 2013. június 18-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2013. július 10–11-én tartott, 491. plenáris ülésén (a 2013. július 11-i ülésnapon) 132 szavazattal 1 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB határozottan üdvözli az európai iparra – a feldolgozóiparra és a szolgáltatásokra – fordított kiemelt figyelmet, mely jól tükröződik az Európai Bizottság 2012. októberben kiadott frissített közleményében, melynek mellékletei részletes elemzést nyújtanak az iparpolitikákról és a tagállami hiányosságokról. A közlemény számos eleme összhangban áll az EGSZB már kifejtett nézeteivel (1), a politika eredményessége azonban majd csak a végrehajtás során derül ki.

1.2

Az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének egyikét képező iparpolitika a sokat emlegetett, a megvalósítás terén azonban igen rosszul álló uniós növekedési kezdeményezés egyik építőkövét kellene, hogy alkossa. Megfelelő szemléletre és koherens megközelítésekre van szükség. Ennek politikai hatásai maguktól értetődőek. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, a Tanácsot és az EP-t, hogy tegye intenzívebbé a (koherens!) kezdeményezéseket és átfogó politikákat, amelyek megfelelnek az európai ipari termelés előmozdítása jelentette óriási kihívásnak.

1.3

Az Európai Tanácsnak vezető szerepet kellene vállalnia az iparpolitikai menetrend kialakításában. Az Európai Bizottságot teljes körűen be kellene vonni ebbe. A különböző – Versenyképességi, Kutatási, Környezetvédelmi, Szociális – Tanácsoknak, az Európai Bizottságnak és az EP-nek kiemelten és egységes szemlélettel kellene foglalkozniuk az Európa-szerte fellelhető legmodernebb politikák feltérképezésével és népszerűsítésével.

1.4

Ahhoz, hogy ez váljon Európa vezető stratégiájává, a fellépésekkel, az ütemtervekkel és a határidőkkel kapcsolatos iparpolitikai döntésekről széles körben tájékoztatni kellene; ennek hiánya jelenleg komoly problémát jelent.

1.5

Ezenkívül az EU-nak optimális konvergenciát kellene megvalósítania a 27 nemzeti és az uniós iparpolitikák között. Számos különféle elemzés azt mutatja, hogy ez ma még nem valósult meg. A sokszínűség érték, a széttagoltság káros. A geopolitikai egyensúly problémáit orvosolni kellene.

1.6

A keretfeltételek javítása mindenekelőtt az EU belső piacának szociális piacgazdaság keretében történő kiteljesítését jelenti, pontos értékelésekkel és szabályokkal támogatva és az egész Unióban egységesen megvalósítva. A belső piacot határokon átnyúló összeköttetésekbe való – közúti, hajózási, kikötői, repülőtéri, vasúti – állami beruházásokkal is támogatni kell.

1.7

Tekintettel arra, hogy a munkanélküliek száma már meghaladja a 26 milliót, a növekedés alacsony, a költségvetések pedig zsugorodnak, az iparnak és az innovációnak ösztönző kilátásokra és feltételekre van szüksége. Megfelelő egyensúlyt kell teremteni a költségvetési konszolidáció – megszorító intézkedések –, a nemzeti reformprogramok és az iparpolitika között, hogy beruházások és munkahelyek jöjjenek létre, erősítve a bizalmat.

1.8

Minden uniós kezdeményezésnek meg kellene erősítenie Európa versenytársként és partnerként betöltött globális pozícióját. Annak a nagyon ambiciózus célnak az elérése, hogy 2020-ra 20 % legyen a feldolgozóipar aránya, jelentős beruházásokat és szakpolitikai kiigazításokat igényel. Nagy szükség van a termelékenység növelésére.

1.9

Az ipart támogató intelligens feltételek közel sem pusztán technikai támogatásból és kiigazításokból állnak. Az ipar egész környezetét érintik, azaz egy olyan szilárd és kiszámítható, hosszú távú éghajlat- és energiapolitikáról van szó, amely támogatja a versenyképes iparbázist. A feltételeknek támogatniuk kell a kiemelkedő teljesítményt, és elő kell mozdítaniuk az új, növekvő ágazatokat.

1.10

Testreszabott és ágazatspecifikus, gyakorlati szintű értékeléseken alapuló uniós politikákra van szükség, melyek a legjobban kezelik a műszaki-gazdasági képességeket és a kihívásokat. Ezeket az elveket az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezés célkitűzéseinek teljesítése során is alkalmazni kellene. Ezek célja a hatékonyabb nyersanyag-felhasználás elérése, miközben igyekeznek előmozdítani az innovációt és támogatni az európai vállalatok ellenálló képességét.

1.11

Az iparpolitikának határozott szociális dimenziója van, amely minden társadalmi réteget érint: a régiókat és településeket, minden vállalkozást, a digitalizálás, a gépesítés, a szolgáltatásokkal kapcsolatos termelés és az ikt révén gyorsan változó munkafeltételekkel szembesülő munkavállalókat, az oktatási-felsőoktatási szektort, a fogyasztókat és a polgárokat. Az iparpolitika mind a szerkezetváltáshoz, mind pedig a változásokra való felkészüléshez kapcsolódik. Naprakész oktatást, képzést és tájékoztatást kell nyújtania, és elő kell mozdítania a technológiát, az innovációt, a kreativitást és a vállalkozást. Ezenkívül a demográfiai változásokat is előre kell jeleznie és megfelelően reagálnia kell rájuk.

1.12

Az ambiciózus régiók erőteljesen javítják az ipari teljesítményt. Az EU-nak és a tagállamoknak ösztönözniük kellene ezek önellátó gyakorlatait, ideértve a szakosodást és az ezzel kapcsolatos kutatást és képesítéseket, valamint a klasztereket. Ebben rengeteg lehetőség rejlik.

1.13

Fel kell hívni a figyelmet az emberek és a társadalmi-gazdasági szereplők bizalmát növelő kezdeményezésekre és projektekre, valamint a sikeres nemzeti és regionális példákra. Intenzívebbé kell tenni az EU és a tagállamok közti partnerségi megállapodásokat, valamint a tagállamok és a régiók közti hálózatépítést. Az évenkénti európai szemeszter rengeteg lehetőséget nyújt a folyamatos nyomon követésre.

1.14

Az uniós iparpolitikát az uniós és tagállami elképzelések és hatáskörök megosztási folyamatának, valamint olyan közös fellépéseknek kellene képeznie, amelyekben az üzleti körök és a szakszervezetek teljes jogú partnerek. Hasonló elkötelezettségre van szükség más érdekeltek, például az oktatási szektor, az egyetemek (kutatás), a civil szervezetek, a fogyasztók és adott esetben mások részéről is.

1.15

A gazdasági eredményeik közötti jelentős különbségek ellenére minden tagállam számára hozzáférhetővé kell tenni a bevált gyakorlatokat, támogató nézeteket és megközelítéseket.

1.16

Az EGSZB rendszeresen javaslatokat tesz egyes ágazatokkal és az iparpolitikával kapcsolatban (lásd a mellékletet). Ez a vélemény inkább a fontos témák koherenciájáról, valamint a koordináció és a finomhangolás révén megvalósított eredményes irányításról szól.

2.   Háttér

– A/   Világviszonylatban

2.1

Az Európai Bizottság elemzése szerint „úgy tűnik, a munkaerőköltségek a termelés összköltségének egyre csökkenő részét képezik” (2). A termelékenység fontos tényező. A termelés egy részét visszahozzák ugyan Európába, ugyanakkor más területeken élesedik a verseny – erre példa a BRICS országok gazdasági infrastruktúrájának javulása, az euró felértékelődése, valamint az energiaárak, ami mind a külföldi befektetést ösztönzi.

2.2

Ezenkívül Európa az innovációs teljesítmény és a technológiai szakosodás terén le van maradva az Egyesült Államoktól és Japántól. A közepes-magas és közepes-alacsony technológiaigényű ágazatokban Európa erősebben képviselteti magát, mint az USA, a high-tech szegmensben azonban az elmúlt években jelentősen megnőtt a két kontinens között mindig is meglévő különbség.

2.3

A Fehér Ház és a Kongresszus erős elkötelezettséget mutat a feldolgozóipar újjászületése iránt: 2014–2018-ra vonatkozóan nemzeti versenyképességi stratégiát készítettek (3). Ennek egyik központi kérdése a feldolgozóipar szerepe és értéke az USA gazdasága, biztonsága és vezető szerepe szempontjából.

2.4

A köz-magán partnerségek megerősítik a technológiai és innovációs infrastruktúrát. A védelmi, az energiaügyi és a kereskedelmi minisztérium közvetlenül részt vesz ezekben, csakúgy, mint a Nemzeti Tudományos Alapítvány és a NASA, ami számos országos kutatóintézetet és egyetemet ösztönöz.

2.5

Ez komoly fejlődésnek számít egy olyan országban, amely nemrég még a posztindusztriális gazdaságról prédikált. Kína és más országok növekvő versenyképessége ébresztőt fúj. A szemléletek változnak. Az előrejelzések szerint 2030-ra Kína lesz a legfőbb világgazdasági hatalom, az USA megtartja globális vezető szerepét, Japán és Európa pedig messze lemarad mögöttük (4).

2.6

Új olajlelőhelyek feltárásának és főként a palagáznak köszönhetően az Egyesült Államok várhatóan végül eléri az energiafüggetlenséget. Ezeket a feltárásokat energetikai forradalomnak tekintik, amely az USA ipari megújulása mellett geopolitikai átrendeződéshez vezet. A környezeti és egészségügyi kérdésekre még megoldást kell találni (5).